1. Antropozófia Walter Johannes Stein: A nyúl a mítoszban és az alkímiában

Szabad Gondolat ANTROPOZÓFIA NEVELÉSMÛVÉSZET SZOCIÁLIS ÉLET

Antropozófia Walter Johannes Stein: A nyúl a mítoszban és az alkímiában

Gyógyászat Dr. Olaf Koob: A sertésinfluenza megközelítése a háttérben rejtõzõ eltérõ kórtanok felõl

Pedagógia Albert Schmelzer: Nevelés egy apokaliptikus korban

2010. március

13/1

TARTALOMJEGYZÉK

ANTROPOZÓFIA Stráma Éva: Legénd, Forrás-major Kálmán István: A Magyarországi Antropozófiai Társaság történetérõl Walter Johannes Stein: A nyúl a mítoszban és az alkímiában Kálmán István: Gondolatok Judith von Halle Betegségekrõl és gyógyításokról és az evangéliumok misztériumnyelvérõl címû könyvének magyar nyelvû kiadásáról Ertsey Attila: California Dreamin’

1 8 10 13 16

GYÓGYÁSZAT Dr. Olaf Koob: A sertésinfluenza megközelítése a háttérben rejtõzõ eltérõ kórtanok felõl

18

PEDAGÓGIA Albert Schmelzer: Nevelés egy apokaliptikus korban Walter Johannes Stein: Nevelés a korai idõkben és ma Thomas Brunner: Reakciók a bolognai folyamatra Dr. Grethe Stavenhagen: A lélek mûvészi alaperõinek ébresztése a terápiában

KÖZLEMÉNY, HIRDETÉSEK A címlapon Dürer a Szent Család három nyúllal címû metszete. SZABAD GONDOLAT Az antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata Szerkesztõbizottság: Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk Kiadja: Natura-Budapest Kft. Felelõs kiadó: Tóth Márk Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Borító és tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46 Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: [email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.” Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

23 34 37 39

ANTROPOZÓFIA ANTROPOZÓFIA Stráma Éva

LEGÉND, FORRÁS-MAJOR rendezvény a Szabad Gondolatok Házában (2009. november 20–21.) A Nógrád megyei Legénd Forrás-major életre hívói, építõi és jelenlegi éltetõi egy rendkívüli utazásra hívták meg a Szabad Gondolatok Háza vendégeit novemberben. A hallgatóságnak egyéb dolga sem volt, mint ülni, és „tátott szájjal” hallgatni egy sajátos, egyéni és mégis példa értékû történetet. Aligha akadt közöttünk – hallgatók között –, aki ne kapott volna kedvet ahhoz, hogy rögvest ásót, kapát ragadjon (talán csak a novemberi idõpont akadályozott meg ebben bennünket). Bár helyben ültünk, mégis utazást említettem. Utazás térben és idõben, múltban és jövõben. Élettörténeteket ismerhettünk meg, átélhettük ideaképek születését, és megismerhettünk valamicskét a megvalósítás rögös útjaiból. Hallhattunk találkozásokról, amelyek valódi találkozások voltak, hisz jövõbe mutató kezdeményezések születtek belõlük. Írni errõl mégis nagyon nehéz, mert egymás mellett futó életekrõl, történetekrõl kellene mesélnem egyszerre, hogy átélhessük a történet dramatikáját. Az írásbeliség azonban most csak azt teszi lehetõvé számomra, hogy mindezt úgy meséljem el, ahogy én is hallottam.

A kezdetekrõl A rendezvényen elsõként Várkonyi Csaba mesélt nekünk a kezdetekrõl, a szociális impulzus és az egyensúly keresésérõl Legénd kapcsán. Közös kiindulási pontnak a 2002 õszén tartott elsõ találkozójukat nevezte meg, ahol nyolcan jöttek össze, de természetesen mindenkit érdekelt a személyes út is, ami õt erre a találkozóra elvezette. Csaba a solymári Fészek Waldorf Iskolában szülõ. Legidõsebb fiának Mezei Katalin volt az osztálytanítója. Tulajdonképpen ettõl „nyílegyenes” az idevezetõ út, hiszen Kati osztálya néhány alkalommal megfordult a legéndi kertben és földeken, így az élménybeszámolók közvetlenül érték a szülõket. Csabáék elhatározták, hogy õk is ellátogatnak a nevezetes helyre. Ahogy Csaba mondta, már az elsõ találkozás ott fogta õket. Úgynevezett „Kertészeti napok” már akkor is voltak, így vált lehetõvé az elsõ kapcsolat. S ez a gyermek felõl induló szülõi érdeklõdés hamar tettekké formálódott. Ahogy Mezei Mihály hozzáfûzte, az a kis kezdeményezés, ami a Mezei házaspár által már korábban is ott élt, Csaba megjelenésével alakult át gazdasággá. Az elsõ megbeszélés nyolcféle utat és indíttatást hordozott magában. Volt, akit a gyógynövénytermesztés érdekelt leginkább, másvalaki egy idõs otthon megvalósítására gondolt, pedagógiai kérdésekkel foglalkozott, és volt, aki szociális vállalkozási

formát keresett. A beszélgetésekben mindenki feltárhatta a többiek számára a maga belsõ képét, ami lehetõvé tette és teszi ma is, hogy lassan kialakulhasson egy közös kép, egy jövõkép, amit azután mindenki ideaként hordozhat magában. Ehhez a képhez tartozik a szociális impulzus és az egyensúly keresése is, amire itt egy sajátos válasz születik. 2002-ben indult a közös útkeresés, egy lassú lépegetés. Megkezdõdött egy biodinamikus gazdaság kiépítése, ami tangazdasággá, találkozási ponttá vált. Folyik a külsõ munka, de ezzel együtt egy belsõ is végighúzódik a történeten a kezdet pillanatától: Rudolf Steiner mûveinek olvasása, a kapcsolódó irodalom közös feldolgozása. Mezei Ottóné – ahogy legtöbben ismerik: Klári néni – már korábban, 1994-ben alapította a Biodinamikus Mezõgazdálkodásért Alapítványt. Ennek újraélesztése most vált lehetõvé, mivel abban épp olyanok fogalmazódtak meg, amelyeket ez az „új”, lelkes csoport is keresett. Nevezetes esemény volt az induló történetben egy gyümölcsös telepítésére vonatkozó pályázat kidolgozása. A pályázat ugyan nem nyert, de a tervezéssel a kép megvalósítása elindult. Az elsõként gazdálkodásba vont 15 hektáros terület két évig csak ugarolva volt, de így sem volt könnyû feladat a megszelídítése. Már az elsõ közös munkáknál felmerült egy oktatási és tanyaközpont létesítésének igénye. Készült technológiai terv is: istállók, SzG 2010/1

1

ANTROPOZÓFIA lakóépületek és egyéb létesítmények, amelyek elengedhetetlen szervei egy élõ gazdaságnak. Pénzügyi alapok ehhez ugyan még nem voltak, de a kép, az idea egyre kontúrosabbá vált, amit segített az elsõ külföldi gazdasági gyakorlat is a 10. osztállyal. Azután egyszer csak került a faluban egy régi épület és ehhez elegendõ pénz is. Persze az épület is kellõen elvadulva! Három teherautónyi hulladékot kellett elhordani belõle, hogy egyáltalán hozzáférjenek. Közben megérkezett mezõgazdasági gyakorlatra egy újabb, a megváltozott környezetben az elsõ 9. osztály még ez év õszén. Az óbudai kilencedikesek elsõ nemes feladata a bozótirtás lehetett... Ebbõl is jól érzékelhette a hallgatóság már a bemutatkozás elején, hogy ez a kezdeményezés, a gazdaság – az elsõ percétõl – a gyerekektõl nem elválasztva, hanem értük és általuk is születik. A történethez tartozik, hogy az idea hordozói a kezdeményezés helyszínétõl – az év jelentõs részében – távolabb élnek, ugyanakkor az állatokat tartó kisgazdaságnak szüksége van a folyamatos emberi jelenlétre is. Néhány éve sikerült megtalálni a helyben lakó segítõt, Kerényi Györgyöt, „A” Gyurit, aki ma is a gazdaságban tevékenykedik. A falu mint mezõgazdasági környezet az induláskor más képet mutatott: a nagyüzemi termelés mellett volt jócskán meg nem mûvelt terület, és alig-alig voltak állatok. Ma – köszönhetõen a Biodinamikus Alapítvány kezdeményezésének is – a domboldalon állatok legelnek, és szinte alig van mûveletlen terület… Az élet pedig egyre elevenebbé válik. Ma az emberek jelenlétét a gazdaságban e 3 család tagjai, a „gazda”, az intenzív idénymunkákban (szénabetakarítás, kapálás…) segítõk és az itthonról, sõt nemritkán külföldrõl érkezett vendégek adják. És mindezek mellett legfontosabbak a gyakorlatokra érkezõ iskolások. A kezdeményezés hordozói a mezõgazdasági és adminisztratív munkák mellett továbbra is rendszeresen összejönnek az antropozófiai tanulmányok érdekében is. Kiemelt ünnep a gazdaságban a 25–30 embert is odavonzó tavaszi és õszi közös preparátumkészítés, amit már szélesebb körben is meghirdetnek. Ma már arra is

2

SzG 2010/1

van lehetõség, hogy a gazdaság adottságai szerinti körülmények között – várva a további fejlesztés lehetõségét – a segítõk egy ideig ott lakhassanak a gazdaságban. Idén egy fiatal német pár volt a lakójuk. A gazdaságnak az embereken túl nélkülözhetetlen lakói az állatok: jelenleg 15 juh, 1 szamár, 810 baromfi, 3 kecske, cicák (a „hozzájuk tartozó” egerekkel) és természetesen kutyák… A gazdaságot segítõ munkatárs, Gyuri tehene és lova úgymond „integráltan” (azaz: nem tulajdonjogilag és térben is kicsit távolabb), de mégis a gazdasághoz tartozik. A gazdának korábban is volt tehene, de az kiöregedett, ezért „megajándékozták” egy fejõstehénnel, mivel a gyerekek és a gazdaság egésze érdekében elengedhetetlen, hogy legalább 1 tehén legyen. Hasonlóan került a megöregedett ló helyett egy új ló is. Ezt a hozzáállást Gyurinak is meg kellett szoknia. Nem sûrûn kap az ember tehenet „ajándékba”! Majd utána egy lovat is – a tévedés elkerülése végett! Az ajándék szót azért tettem idézõjelbe, mert bár az említett állatokat a kezdeményezés tagjai valóban ajándéknak szánták, de mindez egyidejûleg arról is szólt, hogy tudták, a szarvasmarha is részévé kell váljon gazdaságuknak, megtestesítve a biodinamikus mezõgazdasági üzem egyik létfontosságú szervét. A történet szerint a tehén elfogadásáért keményen meg kellett küzdeniük. A ló azután már könnyebben ment… A saját állatok takarmányának 100%-a, míg az „integrált állatok” takarmányának csak egy része származik a biodinamikus gazdaságból. A keletkezõ trágya és trágyakomposzt szinte egésze az alapítvány szántóira és zöldségesébe kerül kiszórásra. Jelenleg mintegy 30 hektár földterületet mûvelnek, EU-s mezõgazdasági egységként regisztrálva: ebbõl 27 hektár a szántó és a telepített gyep, 3,5 hektárnyi az állandó legelõ, és van egy 1,2 hektáros patakparti terület, ami nagyon megfelelõ a zöldségtermesztéshez. Nem kerül regisztrálásra, de része az életüknek a 9 hektárnyi elöregedett, sosem termett szilvás is – ami egyelõre megtisztítás alatt áll, és egyben a tûzifa kitermelését jelenti. Így alkotnak egységet a külsõ adottságok, miközben a belsõk is fejlõdnek a folyamatos út- és egyensúlykeresésben.

ANTROPOZÓFIA

Kertmûvelés és természetszemlélet Az utazást tovább színesítette, tágította Mezei Katalin Waldorf-tanár elõadása, aki bevezetõként személyes ausztriai és svédországi biodinamikus gazdaságokban, kertekben szerzett élményeirõl, tapasztalatairól mesélt és vetített nekünk képeket, majd a Waldorf-iskolák kertmûvelés tantárgyának más tantárgyakkal való kapcsolatáról vázolt fel néhány szempontot. Az antropozófiának errõl a két területérõl, a Waldorf-pedagógiáról és a biodinamikus gazdálkodásról férje édesanyjától, Mezei Klári nénitõl hallott elõször az 1970-es évek végén, mikor együtt tanítottak egy hûvösvölgyi általános iskolában. Akkoriban nem nagyon volt lehetõség hosszabb idõre külföldi tanulmányútra menni, de néhány év múlva a fiatal Mezei családnak, Mihálynak és Katinak másfél éves kisfiukkal együtt sikerült egy évet eltölteni egy osztrák biodinamikus gazdaságban, ahol a mezõgazdasági munkák mellett (zöldségtermesztés, gyümölcsös, szántóföld, istálló) a feldolgozásban (pékség, tejfeldolgozás), a Waldorf-iskolák táboroztatásában, a mezõgazdasági gyakorlatokban is szereztek tapasztalatot. A következõ állomás pedig a svédországi Järna volt, ahol ösztöndíjjal tanultak. Mihály mint agrármérnök biodinamikus gazdálkodást, Kati Waldorfpedagógiát a Rudolf Steiner Szemináriumban. Järna egy különleges antropozófiai központ, amely a tanárképzés, a Waldorf-iskolák, a klinika, a mezõgazdasági üzemek, a mûvészeti és terápiás képzések, a hatalmas kultúrház és sok szerteágazó tevékenység színtere, mindez a tengerpart mellett, az északi tájba beágyazva, körülvéve, áfonyával és rika virággal borított mohás, zuzmós erdõkkel. Ahogy kisfiuk háromévesen nevezte: „a Jóisten virágoskertje”. A tanulás mellett az iskola gazdaságában, a gyógynövényes kertben, a konyhán dolgozni is tudtak. A Järnáról vetített képeket Kati egy ottani diák iskolába érkezésének útjával kötötte össze. Gondolatban és a vetített képek segítségével elkísérhettük a diákot a rózsalugastól a biobolt, a legelészõ tehenek, a flow-form (víztisztító), a park mellett elhaladva, egészen az iskola ajtajáig. Az iskolaudvar nincs bekerítve, tágas a tér, kis ösvény vezet a gyógynövényes kerthez, ahol még egyszerû kézi fûnyíróval nyírják az ágyások közt a füvet. A virágoskertbõl minden vásárló maga vághat virágot és állítja össze csokrait (majd a mérlegen lemérve elég jó árat is fizet a biodinamikus termesztésû virágokért). A tanárképzésen tanító idõs euritmia tanárnõ éppen zöldséget szed a kosárba a saját földjérõl,

miközben odainteget a rajztáblákkal festeni induló hallgatóinak. De nemcsak a järnai kertek mutatnak szín- és pompagazdagságot, hanem a látott képek közül mindazok az „álomkertek”, parkok, ahová Katiék eljutottak, ha idejük és pénzük engedte: a Stockholm melletti Carl Milles mûvész lakhelyén kialakított múzeumba és kertbe, a svéd királyi botanikus kertbe (Bergianska), a Rosendahlba, ahová vasárnaponként tömegesen vándorolnak ki a svédek biodinamikus zöldséget venni, jót enni, kerti koncertet hallgatni, vagy csak gyönyörködni, ülni a virágok közt. Pár éve nyitotta meg kapuit a WIJ nevû „erdei-kert-mûvészeti park” (alig lefordítható, de egyedülálló is, mûvészeti alkotás és gazdaság egyben). A képek és az elbeszélés egyértelmûvé teszik, hogy mezõgazdaság és kultúra szorosan összetartoznak. Mikor Kati 1992-ben hazatért Magyarországra azzal a lelkesültséggel, hogy egy Waldorf-iskolában fog dolgozni, élt benne a kép, az érzés és tudás, hogy a Waldorf-iskola és a biodinamikus gazdaság szoros kapcsolatban állnak egymással. Csakhogy itthon egy más, városias szemlélettel találkozott. Mégis, mikor elsõként egy 5. osztálynak lett a tanítója az egykori solymári Waldorf-óvoda akkor már megüresedett termében, igyekezett kihasználni a kert adottságait. Nagyon szerencsések voltak, a kert szinte minden tantárgyhoz adott valamit: gyümölcsöt szedtek, befõztek, gyógynövényes kertet telepítettek, és a szomszédok nem nagy örömére, a történelemhez kapcsolódva a Nílus áradását is eljátszották a gyerekek. Az akkori tanulók ma már 28-29 évesek, talán õk sem felejtik ezt az elsõ, idilli állapotot. Mire az osztály 6-os lett, a Pesthidegkúti Waldorf Iskola legidõsebb osztályaként már mezõgazdasági gyakorlatra is lehetõség volt Iváncsán. (Kati errõl szóló cikke a Szabad Gondolat újság elõdjében, a Nevelésmûvészet I. évf. 3. számában jelent meg, 1997-ben.) Az iskola kétszer is elköltözött, míg jelenlegi helyét megtalálta, de mindenhol adódott lehetõség, ha más nem, akkor néhány kõláda, hogy valamilyen szinten kertészkedjenek. Akadt néhány diák nyolcadikban, aki önszorgalomból még péntek délután is ott maradt. A földdel, növényekkel és állatokkal folyó munka közben a gyerekek tapasztalatot szereznek az élõrõl. Az, hogy a kilencedikes tanuló hogyan vesz részt a mezõgazdasági gyakorlatban, attól is függ, voltak-e elõzmények kiskorától kezdve. Már az óvodában is igazi és nem „mintha” dolgoknak kell történnie! Igaziból ültetünk, locsolunk és SzG 2010/1

3

ANTROPOZÓFIA kapálunk a kertben, ahogy az óvónõk igaziból varrják meg, ami elszakadt, és igaziból söpörnek, nem azért, hogy „tanítsák” a kisgyerekeket. Az iskola 3. osztályában fontos epocha a „Falusi gazdaság”, ami sok iskolában egy „Gabona–kenyér” témakörre egyszerûsödik le. Pedig ebben az osztályban nem véletlenül hallanak a gyerekek az Ószövetségbõl való történetek kapcsán arról, miként kellett az ugart feltörni, az élelmet megtermelni, miután az Úr kiûzte Ádámot és Évát a Paradicsomból. A természettel, a földdel való küzdelemre, valódi munkára és a munka valódi eredményének átélésére van szükségük ebben a korban. Átélni a teremtett világot és benne a munkálkodó embert, akinek magának kell már mindent elõteremtenie. Átélni, mit jelent „verítékeddel keresni a kenyered”! Hiszen tudjuk a Waldorf-pedagógiából, hogy a 9 éves kor körül a gyerekek is hasonlóképpen, saját teremtõkedvükre és erejükre lettek bízva. A harmadikosok megépítik házukat is, és kismesterségeket tanulnak. Minden tanévnek megvan a maga feladata, új tantárgyakkal találkoznak, mint pl. 5.-ben a növénytannal, amely a 6. osztályban induló kertmûvelés tantárgyat szintén jól elõkészíti, 6.-ban az ásványtanként ismert epochában a talajról is tanulnak. A 7. osztályos biológia az ember táplálkozásával, az emésztési rendszerrel, a 8. osztályos kémia, mondhatni, „konyhakémia” – hogy csak néhány fontos kapcsolódás kerüljön elõ. A kertmûvelés fontos tantárgy, mert egyben lelki mûvelés is, nem beszélve arról, hogy a természeti környezet távolodásával, a heti 2 kertmûvelés óra alatt lehetõség nyílik megfogni a földet, dolgozni rajta, vizet húzni a kútból, felnézni az égre, ha esõ jön, megázni, átélni, amit odabent nem lehet. A Solymári Fészek Iskolában 6. osztálytól járnak kertmûvelésre, és jó látni, amikor a saját maguk által megtermelt újhagyma kandikál ki a táskájukból. Kati, ha éppen lenn van Legénden, örömmel találkozik egy-egy iskola kilencedikeseivel. Látszik, hogy fontosnak tartják az iskolák a mezõgazdasági gyakorlatot. Igen, a tanárokon sok múlik. Átadhatják a tanulóknak, hogy a biodinamikus gazdaságok nem csupán az emberi étel, hanem az emberi élet egész minõségén kívánnak javítani. A magyar tanárképzésen sajnos nincs kertmûvelés tanári szak. Jó lenne több természet-megfigyelés, kirándulás, mert bizony tanárjelöltként is erõfeszítést kell tenni, hogy jó szemlélettel, felkészültséggel merjen minden végzett hallgató a gyerekek elé lépni. Szerencsére továbbképzéseken már jelen 4

SzG 2010/1

van a kertmûvelés is, remélhetõleg egyre több iskola kap kedvet hozzá.

A biodinamikus gazdaság õsképe – Álmok és a valóság találkozása Legénden Mezei Mihály elsõ felvetése egy kérdés volt: honnan meríthetünk biodinamikus õsképet? Az övé talán még a gyermekkorból ered: 1972-ben az édesanyja ellátogatott az akkori NDK egyetlen biodinamikus gazdaságába. Mihály akkor még ifjonc volt, de vannak képek, amelyek ma is élesen élnek az emlékezetében. Például abban a német üzemben az akkor szolgált igen öreg traktor, ami számára ma is „A“ traktor. Zöld, kipufogója rozsdás, és olajfolyás mindenütt… És az õsképnek része az is, amint ez a traktor az almafákkal övezett füves-homokos lejtõn a tehénistálló felett parkolt. Ma már tudja, hogy nem a benne létrejövõ idilli képet erõsítendõ állították oda, hanem azért – és ezt már szemében a nála szokásos huncut mosollyal mondja –, hogy önindító híján be lehessen vele gurulni. Ezek után – mondom én, a hallgató – mi mássá is lehetett volna, mint mezõgazdásszá! Komoly impulzus volt számára jóval késõbb a svédországi biodinamikus iskolai tartózkodás, és többször „járt” a Goetheanumban is. Ez a szerény „többször ott jártam” azonban nem hétköznapi érdeklõdõ látogatásokat jelent az õ esetében, hanem kurzusokon való részvételt, aminek révén sokak között mesterének tekintheti Jochen Bockemühlt és Manfred Klettet is. Így vezetett az út Legéndhez, ahol most 3-4 család meg akar valósítani valamit. És az út vezet tovább, melyen lehet haladni – ahogy Mihály mondta –, de „A Képet” magát mégsem lehet megvalósítani. Az õsképet csak ápolni lehet, mert abban egy szakrális élettér kialakításáról van szó. Az elõadó Klett – elõadásaira hivatkozva – ismertette Szent Kolumbán történetét, amit mint az önfenntartó biodinamikus mezõgazdaság õsképét állította elénk. Kolumbán harcos személyiség volt, akit könyvek másolásáért elõször megintett, majd számûzött az egyház. 42 éves volt, mikor kísérõivel letelepedett egy szigeten. Szerszámokkal, állatokkal megrakodva érkeztek az erdõs szigetre, ahol elsõként a központot, a szakrális helyet hozták létre a leendõ telep közepén. Valamint az elsõ lakóházat, ami a telep kiindulópontja lett. (A falunak, amelyet még nem romboltak szét, még ma is az ott keletkezett elrendezés a képe.) A két fõ gondolat adott: sziget és önellátó. Ha ma valaki egy biodinamikus gazdaságot akar létrehozni, az is egy szigetet hoz létre. A szakrális szerepet a biodinamikus témájú stúdiumok és a prepa-

ANTROPOZÓFIA rátumkészítés veszi át. Az „önellátó sziget” fogalma azonban a mai társadalmi körülmények alapján leginkább csak belsõ kép maradhat. Ma a biodinamikus „gazdák” sok esetben klimatizált autóval, mobiltelefonnal a kezükben érkeznek – akár Legéndre is. Az egységesnek szervezett gazdaság térben szétdarabolt lett. Ahhoz, hogy se a gazdaság, se a tevékenység ne essen szét, az õsképet õrizniük kell magukban. A vetítõvásznon ekkor megjelent egy varázslatos kép. Messzirõl nézve különleges, szép futású vonalak rajzolata egy barnás színfelületen. Formaszántás… Kevés az a hely, ahol a szántás még ilyesfajta mûvészet. Ezek a valamikor látott képek az emberben átalakulnak, érzéssé válnak és segítik a belsõ kép megõrzését és az utak keresését egy remélt irányba. A mezõgazdálkodó létforma honunkban is sok szempontból egyre irreálisabbá válik, ezért fel kell ismerni, hogy kultúrküldetése van egy biodinamikus gazdaságnak. Ismert, hogy ma Magyarországon a konvencionális tejtermelés veszteséges. Miközben tudjuk azt is, hogy a tejelõ szarvasmarha a mi klímánkon minden – akár bio, akár konvencionális – mezõgazdálkodás alapja kellene hogy legyen. De a biodinamikus gazdaságban a pénzhez és profithoz kötött gondolkodás nem válhat egyeduralkodóvá. A gazdaságnak nem pusztán anyagi forrása a szarvasmarha. De nem is azért szükséges eleme, mert Rudolf Steiner azt mondta. Meg kell érteni a gazdaságot magát mint élõ organizmust, melynek mûködõ szervei vannak, amelyek egymástól nem elválaszthatók. Föld, növény és állat összetartozók. A szarvasmarha a gazdasági organizmus élõ szerve, és nem nélkülözhetõ akkor sem, ha esetleg különbözõ okokból és idõlegesen kevésbé hozna a könyvelésben kimutatható hasznot. A biodinamikus gazdálkodóknál azért éppen nem ez a jellemzõ. A fenti probléma, ami kulcsszavakkal jelölve is (szarvasmarhatartás, talajtermékenység, humuszgazdálkodás, fenntartható gazdálkodás, munkahelyteremtés) igen összetett, nagy körültekintéssel és árnyaltan kezelendõ. Mikor 14 éve Katalin és Mihály Legéndre megérkeztek és kertészkedni kezdtek, a tanulmányaik alatt kialakult kép szürke függönnyel lett letakarva. Amit itt találtak, még messze volt a hordozott ideaképtõl. Már az elsõ évben elkezdték a kert biodinamikus kezelését, és lassan-lassan kis foltokban próbálták terveiket megvalósítani. Ahhoz azonban, hogy valaki kívülrõl érkezõ azt mondja „jaj, de szép”, hét évnek kellett eltelnie. Aztán a kert mellett lett elõbb egy 15, majd késõbb egy 30 hektáros kisgazdaság. Felmerült a probléma, hogyan lehet

tovább ápolni a képet megnövekedett méretek között. Most nagyobb erõkre van szükség, hogy ne vesszen el. Ekkora területen már szükség van a gépesítésre is. Vajon hogyan lehet ennek ellensúlyt teremteni? Öt évvel ezelõtt fordulatot hozott, amikor a preparátumkészítés nyilvánosan is meghirdetett ünneppé vált. Legutóbb 28 résztvevõ volt jelen, ami soknak számít. A gazdaság egyre inkább találkozási hellyé válik. Mindenki hoz magával valamit a maga kapcsolataiból, és talán illeszkedni tud ahhoz, ami már érezhetõen jelen van itt. A közösségi létet a preparátumokkal való munka valósítja meg. Az önfenntartó mezõgazdaság õsképe – a renitensnek tûnõ hittérítõ által – egy szigeten lévõ életforma létrehozásával indult. Ma, mintegy 1500 évvel késõbb – a mai tudatnak megfelelõen átalakult formában – a kisebb és nagyobb biodinamikus gazdaságok, a köré szervezõdõ közösségekkel együtt hordozhatják tovább a közösségi impulzust a világban. Ezért is tartják úgy, hogy érdemes Legéndre akár csak rövidebb látogatásra vagy a teljes gyakorlati munkahétre fiatalokat, gyerekeket vinni.

Mezõgazdasági gyakorlat A szombat reggelt Csécs Mónika nyitotta meg. Õ már azon szerencsés néhai gyermekek közé tartozik, akiknek – milyen is az élet – a korábbi idõkben Mezei Katalin is osztálytanítója volt. (A valósághoz tartozik, hogy Mezei Klári néni is). A természettel való találkozása végül a kertészeti egyetemre vezette. Majd gyermekei születése után, ma már 10 éve annak, hogy Katitól meghívást kapott a solymári Waldorf-iskolába, legyen õ a kertészettanár. Mónika elbeszélésébõl kiderült, hogy benne a kert, a gazdaságban végzett munka és a gyerekekhez fûzõdõ élmények milyen szorosan együtt és elevenen élnek. Az átélt történetekkel gazdagított elõadás érzékletessé tette a hallgatóság számára, hogy mit jelent egy ilyen induló, épülõ, néhány tekintetben még igencsak kezdetleges állapotban lévõ gazdaságban a gyerekekkel együtt dolgozni, a kettõs munkához (nevelés és gazdálkodás) Rudolf Steiner antropozófiájából merítve az impulzusokat. Vajon kínos-e ma egy kamasznak kapával a vállán végigmenni az utcán? Eleinte talán úgy érzi, de el lehet vezetni oda, hogy a szégyenérzetet felváltsa a büszke tartás. A szerszámokkal való viszony helyes irányba való terelése, a kapa mint mûvészeti és történelmi tárgy bemutatása és a közösen megélt élmények magukkal hozzák ezt. Nem ritka, hogy egy kusza, rendezetlen horda vonul ki a SzG 2010/1

5

ANTROPOZÓFIA földekre, és egy rendezett, jó kedélyû csapat tér viszsza. A gyerekek nehéz lelki helyzeteken való túljutásához is rendkívüli segítség a mezõgazdasági tevékenység. A gyerekek a tanár átélésébõl, tudásából, hozzáállásából jutnak el oda, hogy belsõ bizonyossággá váljon számukra, hogy a gazdaság egy élõ szervezet, amelyben az Én maga a gazda. Megmutatható, hogy nem muszáj beérni azzal, hogy nem „mérgezzük” a környezetünket, tovább lehet lépni a gyógyításhoz. Szavakkal és szavak nélküli konkrét tettekkel megmutatni ezt például a preparátumok készítésével és használatával, melynek eredménye a gyerekek számára is kézzel fogható egészséges talaj és növényzet. A biodinamikus mezõgazdaságban végzett gyakorlatokhoz külföldrõl hozták a példát, az ott megélt tapasztalatokból. Legénden már több mint 20 osztály vett részt gyakorlaton. A pedagógiai gazdasági munka a gazdasági „munkacsúcsokra” szervezõdik, azaz akkor tudják fogadni az osztályokat, amikor legtöbb a munka. Ez persze nyáron lenne, de a hazai iskolákban a tanárok ezt nem vállalják, így tavasszal és õsszel mennek az iskolák Legéndre. Az osztályok fogadása komoly szervezést igényel, de megéri a fáradságot, mert minden osztály hoz valami újat. A gazdaság általuk is épül, gyarapodik. Legelõtisztítás, bozótirtás minden csoportban folyik, ami gyakran a tanárok számára is nagy „beavatás”. A gyakorlat egy késõ délutánnal kezdõdik. Mint rendesen, a házigazdák fogadják a kilencedik osztályos csoportot, elmondják a szabályokat, amelyek szintén a gyerekek révén születtek. Kezdetben nem voltak szabályok, de ma már azt lehet mondani, hogy az idõk során ahány csoport volt, annyi új szabály született. A bemutatkozást egy séta követi Mezei Mihály vezetésével – ismerkedés a mezõgazdálkodó környezettel, a tájjal. Sajnos az a tapasztalat, hogy a gyerekek számára a természet ma egyre idegenebb, alig van kapcsolatuk az élõvel. Mónikának minden csoportra rá kell hangolódnia, a tanárokra éppúgy, mint a diákokra, mert ahány országrész, ahány város, annyi félék. Ezután elkészíti a csoportbeosztást. A gyerekeket mindig – Mónika így kéri – egy férfi és egy nõi tanár kíséri.

6

SzG 2010/1

A reggelek 5.40-kor indulnak. Egy csoport azonnal fejni megy. Aznap õk látják el az állatokat, és õk dolgoznak a konyhán is, ami nem kis feladat, mert itt este fél 9-ig tart a munka, és a gyerekek naponta ötször kapnak enni. A második csoport a zöldségeskertben dolgozik a patak mellett. Komoly feladat ez is, nem kis területet kell megdolgozniuk – 1 sor 70 méter hosszú. Egy csoport mindig az aktuális munkákat végzi és egy másik a legelõtisztítást. Talán meglepõ, de rendszeres tapasztalat, hogy a tanárok nagyon gyorsan, a gyerekek valójában soha nem fáradnak el. Egy jól elõkészített csoportnak csak impulzusokra van szüksége, és hihetetlen mennyiségû munkát végeznek el rendkívül rövid idõ alatt. A munkát egyrészt meg kell mutatni konkrétan, hogy hol mit, hogyan kell csinálni, de el is kell magyarázni. Mit mikor, miért és hova ültetünk például. Vagy hogy miért kerülnek pillangós virágú növények a szõlõbe, a korábban mûtrágyázás miatt halottá vált földterületre. A gyerekek nagyon komoly elõadásokat is hallanak, amirõl jegyzeteket kell készíteniük. Ezenkívül naplót vezetnek a munkájukról, és három rajzot is kell készíteniük (tehén, juh vagy számár és szárnyas jószág). Mindennek révén a gyerekek napról napra otthonosabban érzik magukat, és derûsen beszélgetve, énekelve végzik a munkájukat. Nem ritka, hogy például énekelnek az állatoknak! A munkát egyre inkább átjárja az öröm. Tévedés „javíthatatlanokról” beszélni. A gyerekek összességében nagyon hálásak, hogy itt lehetnek, meghálálják a munkák jellegébõl is fakadó odafigyelést és a bizalmat – mondta Mónika. Sokszor a legvadabb gyerekekre lehet rábízni a legkeményebb feladatokat. Rendszerint a harmadik napon történik meg a váltás: a gyerekeknek egyszerre „tekintetük” lesz. Mónika szavait igazolta, hogy két tizedikes diákja, mihelyst meglátta iskolájukban a plakátot, hogy tanáraik elõadást készülnek tartani, azonnal jelentkeztek, hogy szívesen eljönnek a maguk oldaláról is megerõsíteni: Legénd olyan hely, aminek élnie kell. Az ifjú hölgyek, akik vendégeink voltak, korukból adódóan már rá tudtak tekinteni, ki tudták mondani, hogy maguktól nemigen kezdtek

ANTROPOZÓFIA volna bele ilyesféle munkába, de boldogok, hogy részesei lehetnek. „Kellett az az erõ, ami odavitt – mondták –, az az elszántság, amit ott megérez az ember, ami által olyan jól tudja érezni ott magát. Hihetetlen élmény a táj, a munka, a lovaglás, együtt lenni az állatokkal!”

A biodinamikus mezõgazdaság alapjai Mezei Mihály elõadása közben egy különleges táblarajz is született. Talán egy olyasvalaki, aki a rendezvény végére érkezik, nem mondta volna meg azonnal, hogy a táblán egy biodinamikus gazdaság látható, de nekünk, résztvevõknek, kétségünk sem fért hozzá. Amikor valaki elkezd mezõgazdálkodást tervezni – mondjuk – még január van. Ül az ember a kandallónál, veszi a ceruzáját és rajzolgatni kezd, és a rajzába belelátja mindazt, ami még csak benne él és megvalósulásra vár. Kell elõször is egy központ mint élettér. Itt élnek az emberek és állatok. Szerencsés esetben – és a legéndi gazdaság ilyen szerencsés – ott van a patak is. Fontos az út, amin a gazdasághoz lehet jutni. Az út két oldalán zöldségeskert, az egyik szélén fekete ribizli, a másik végében lucernás. Ez utóbbi közel van az állatokhoz. A patak mentén bakhátas mûvelésû a zöldséges. Fönt a domboldalon a legelõ, aminek minõsége elég gyenge, nyáron hamar kiég – és tengeri csigák maradványaival van tele. A legelõ szélén, a lakóházhoz is közel áll az istálló, mellette a kukoricagóré. A legelõ tetején változatos cserjés húzódik. Sokféle, fõként szúrós cserje, ami tavasszal gyönyörûen virágzik. A „Forrás” szántó közel 4 hektáros, talaja laza szerkezetû. A szántó sarkában egy templom, körben régi sírkövekkel. A török hódoltság idején itt volt a falu. Fentebb kukorica, mellette erdõs cserjés. Ezek a védelmi vonalak. Mert mögöttük már nagyüzemi, vegyszeres termesztés folyik. Íme a szigetjelleg! A fölsõ szélen megy a régi út Romhány felé, de ez az út már jobbára eltûnt, benõtte a növényzet. Azután az öreg szõlõhöz érhetünk. Ez 15 hektár. A talaja nagyon gyenge. Elsõként ez a terület került mûvelés alá. Három részre lett osztva, és idõrõl idõre más-más termény kerül bele. Idén például volt lucerna az egyik szakaszban, a középsõ részbe zabos bükköny lett vetve, a harmadik részben pedig rozs volt. Az elvadult, öreg szilvásból – ez távolabb helyezkedik el – csak fát lehet kitermelni. A felnõtt akác jó épületfának, de tûzifának is. A terület részekre szabdalt, a gazdaságnak mégis egységesnek kell maradnia. Ha ez fizikailag nem teljesen megvalósítható, a tudatban, magunkban kell az egységet megteremteni. Az emberek lakóte-

rülete kemencével, vízzel, a közösségi tér, az állattartás helyszínei, a házhoz kapcsolódó kicsi szilvás, baromfiudvar, legelõ, szántó, erdõ – ezek az élõ biodinamikus gazdaság szervei. Minden egyes helyszínnek más a hangulata, és ezt a sokféleséget egységgé olvasztja össze az erre való tudatos törekvés az emberi tudatban. Ennek része a preparátumok készítése is. Kétféle permetezõ preparátum készül. Az egyik a humuszpreparátum. Tehéntrágya kerül a tehénszarvba, amit õsszel a földbe leásnak, télen ott van, majd tavasszal kiássák és adott mennyiségû vízben 60 percig keverve készül belõle a humusz permet. A humuszt a még fedetlen talajra szórják. A másik permetezõszer a kvarcliszt preparátum, ami a növényeket támogatja. Elkészítéskor finomra õrölt kvarclisztet tesznek tehénszarvba. A kvarc, a csupa fényelem tavasszal kerül a földbe, egész nyáron ott marad, és õsszel veszik ki. Az ebbõl készült permetlé finoman porlasztva kerül a zöld növényi részekre. A permetezés a szántón traktorral, a zöldségeskertben kézi permetezõvel történik. A biodinamikus gazdaság trágya nélkül nem létezhet. Az állatok száma azonban csak addig növelhetõ, amíg a megtermelt, saját takarmány mennyisége elegendõ. Trágyázásra a szarvasmarha trágyája a legmegfelelõbb. Hogy megértsük, miért, meg kell ismernünk, hogyan is él ez az állat. A szarvasmarha egész napját evéssel, kérõdzéssel és trágyázással tölti. Akár 5 tonnánál is több táplálékot képes megemészteni évente. Így a tehén az egész gazdaságot dolgozza át magában, és trágyájával is biztosítja, hogy a talaj hosszú távon termõvé váljon. Fontos feladat a gazdaságban a komposztálás is. A komposztálásra kerülõ anyagot Rudolf Steiner útmutatásai alapján oltóanyagokkal kell kezelni. Az oltóanyag ötféle gyógynövénybõl készül. A cickavirágot például júniusban kell gyûjteni, majd a virágot következõ tavasszal szarvasbika hólyagjába kell tenni. Így kell (a madaraktól hálóval védve) lógatni egész nyáron, aztán õsszel a földbe temetni, és tavasszal kiásni. A kamillát tehénbélbe, a tölgyfakérget szarvasmarha koponyába, a pitypang virágát szarvasmarha hashártyájába teszik. Mindez, és amit még a továbbiakban elmondhatnánk, csak addig tûnik furcsaságnak, míg az ember el nem kezd a mélyebb létkérdésekre rákérdezni. Hogyan is él, növekszik, mikor virágzik az egyik vagy a másik növényünk? Miféle állat a szarvasbika?... Ilyen kérdések sorozata – a fomálódó válaszokkal együtt – vezethet el a biodinamikus gazdálkodás „varázslatának” megértéséhez. A Földgolyó számos területén mûködnek biodinamikus gazdaságok. A kereskedelem révén SzG 2010/1

7

ANTROPOZÓFIA kialakult a „Demeter” védjegy is. A mozgalom a dornachi Goetheanumhoz kapcsolódik. Rendszeresen visszatérõ a kérdés, de talán mondhatjuk, hogy mûködhet e módon egy gazdaság anélkül is, hogy a gazdának antropozófiával kellene foglalkoznia. Ha a preparátum használata megvalósul, és a gazdaságban kellõ számban állatot is tartanak – a folyamatok lezajlanak, Ég és Föld teszi a dolgát. És ez visszahat az emberre is.

Biodinamikus gazdaság – tangazdaság itt és most A program utolsó részében a „legéndiek” lehetõséget adtak a közönségnek, hogy kérdéseikkel még közelebb kerüljenek a kezdeményezéshez. Az egyik jól kirajzolódó nehézség ahhoz, hogy azzá tudjon válni, aminek szánva van, és közben törvényesen mûködõ is lehessen, a tulajdon kérdése. Jelenleg az Alapítvány adja a jogi keretet. Ma Magyarországon a jogi környezet erõteljesen fojtogatja a szabad kezdeményezéseket. Földtulajdon például nem lehet jogi személyé, ami igyekszik megakadályozni a külföldi tõke földszerzését, de egy ilyen kezdeményezésnek, ahol a fõ szempont a tulajdonlás kérdésében, hogy a közös mûvelés teszi közös tulajdonná a földet, jogi keretek közé ma nem szorítható. Közös tulajdonban a föld itt és most nem lehet. Így a földek, jelenleg még az épületek is, magántulajdonban vannak, és bérbe vannak adva az Alapítványnak ellentételezés nélkül. Megszületett bennük és õrzik azt a formát, amelyben együttmûködni szándékoznak, a külsõségekben pedig a mindig változó jogi helyzetekhez kell igazodniuk. Ez a mai magyar valóság. Sokak számára meglepõ volt, hogy bár elõfordult, hogy adtak be pályázatot, valójában kerülik a pénzszerzésnek ezt a módját több okból is. A pá-

lyázatok csalik mondják, kevés pénzért meztelenre kell vetkõzni, és aztán kötelezõ valaminek a véghezvitele, ami alig vagy csak részben azonos az eredeti szándékokkal. Ingyen adatgyûjtés és ellenõrzés alatt tartás – ez a pályázatok világa. Szintén furcsaságnak tûnhet, hogy ez a gazdaság nem akar gyorsan, minél elõbb „kész” lenni. Lassan, lépésrõl lépésre épül. Ezt nem csak a kényszer szüli. Ez az emberi lépték. S míg lassan épül és bõvül, van lehetõség arra, hogy kiépüljenek a kapcsolatok, hogy az emberek tudatába kerüljön, itt van „Valami”. Lassan, lépésrõl lépésre alakulnak a kapcsolatok iskolákkal, tanárokkal, szülõkkel. Idõnként van már lehetõség zöldségeket adni-venni. Van már egy vegetáriánus étterem is, ami szívesen veszi át az itt termett zöldségeket. De a „legéndiek” ezt sem kapkodják el. Képesek átlátni a helyzetüket és a várható folyamatokat. Például ha valakinek egy adott mennyiségû terményt ígérnek, akkor azt teljesíteni is kell. Csakhogy ez a gazdaság elsõsorban tangazdaság akar lenni, ahol azzal is számolni kell, hogy a gyerekek néha (oktalanságból, tudatlanságból) kárt is okoznak (pl. kikapálják a haszonnövényt és marad a dudva). Modell, minta sok van már a világban, de Legéndnek meg kell találnia a maga útját. A történet tovább rajzolódik. Ki-ki járja a maga életútját, s közben az utak néha keresztezõdnek, találkoznak, együtt futnak... a találkozások nyomokat hagynak a térben és idõben, a láthatóban és a láthatatlanban. Mi, a hallgatóság itt és most megismerhettünk egy kezdeményezést. Találkoztunk! A jövõ – hogy kezdünk-e ezzel magunkban valamit (kapcsolódunk, támogatunk, erõket merítünk belõle…) – rajtunk múlik. A legéndieknek pedig kívánjuk közösen, hogy õrizzék a belsõ képet és építsék, éltessék a külsõt!

Kálmán István

A MAGYARORSZÁGI ANTROPOZÓFIAI TÁRSASÁG TÖRTÉNETÉRÕL Kiegészítések Szilágyi Péternek az Új impulzus-ban megjelent írásához* 1948-tól kezdve Magyarországon az antropozófusok illegálisan mûködtek – írja visszaemlékezésében Szilágyi Péter. Nem említi, hogy már régóta létezett egy Magyarországi Antro-pozófiai Társaság (nem bejegyzett formában, Landesgruppe Ungarn névvel), melynek vezetõje Göllner Mária volt. Mivel õ a háború * Új Impulzus, 20/4 szám, 2009. 8

SzG 2010/1

után Svájcban élt emigrációban, a dornachi vezetéssel testvére, Dr. Göllner Lajos tartotta a kapcsolatot. Rajta keresztül történt a tagok felvétele. A felvételrõl kiállított dokumentumokat a Goetheanumban szigorúan õrizték, hogy az ÁVH ne szerezzen tudomást az illegális társaság létezésérõl.

Dalmai házaspár

(Landesgruppe Ungarn) vagyunk a tagjai. Az, hogy ez jogilag nem kezelhetõ, az elmúlt történelmi helyzetbõl adódik. Szilágyi Péter a továbbiakban azt írja, hogy: „Hosszasan gyõzködtük Braun Tibort, Makovecz Imrét és Kálmán Istvánt, hogy vállaljanak vezetõi megbízatást, de nem jártunk sikerrel.” Azt elfelejti megemlíteni, hogy mi azt mondtuk akkor (Imre és én): „A társaságnak vannak vezetõi, nincs szükség új vezetõség megválasztására azért, mert a társaságot hivatalosan bejegyeztetjük.” Makovecz még azt is hozzátette, hogy ebben az esetben õ mindent megtesz, hogy a Magyar Antropozófiai Társaságot a körülötte lévõ fiatalok számára hitelessé tegye. Makovecz Imre késõbb kilépett az Antropozófiai Társaságból. A társaságnak címzett, de a nyilvánosság számára írt levelét a MAT vezetõje nem olvasta fel a tagok elõtt. Braun Tibor nem kívánt tovább részt venni a társaság munkájában. Szilágyi Péter az említett beszélgetésre nem akar emlékezni. A társaság történetének ez a momentuma amnéziába süllyedt.

Utóirat A Társaság története iránt érdeklõdõ olvasó igazolva láthatja a fent leírtakat, ha elolvassa Göllner Mária és Vámosi Nagy István visszaemlé-

dr. Szilágyi Jenõné

Antropozófiai Zweigek csak Budapesten mûködtek, megbízott vezetõkkel. Göllner Lajost mint Mária néni képviselõjét elismerték a társaság nem hivatalos vezetõjének. Ugyanilyen módon elismert vezetõk voltak azok az emberek, akik a Zweig-munkáért voltak felelõsek: Dr. Szilágyi Jenõné, Dr. Berend Endre, Dr. Göllner Lajos, Dr. Dalmai Zoltán, Jankovich Lajos. Õk mindannyian karizmatikus személyiségek voltak, akik az életüket az antropozófiának szentelték. A társaság tagjainak többsége részt vett az általuk vezetett Zweig-összejöveteleken. Voltak, akik a hatvanas években felvételt nyertek a Szellemtudományi Szabad Fõiskola elsõ osztályába, melyet kezdetben Budapesten az osztrák társaság vezetõje, Dr. Tetter vezetett. Székely György és Török Sándor ilyen módon, mint az elõbb említettek, nem voltak Zweig-vezetõk. Azt lehet mondani, hogy létezett egy centrum és a periférián kialakult egyoldalú álláspontok. Sokan – anekdotaszerûen – a társaság ahrimani és luciferi szárnyainak tekintették õket. Körülöttük sok fiatalember volt, akik inkább a személyekhez, mint az antropozófiához kötõdtek. Székely György rendkívül mûvelt és okos, Sándor bácsi pedig mûveltsége és kitûnõ humora mellett nagyon szeretetre méltó ember volt. A Göllner Mária által alapított Magyarországi Antropozófiai Társaság soha nem szûnt meg; senki nem szüntette meg, így az 1989-ben bejegyzett Magyar Antropozófiai Társaság nem lett jogutódja – szellemi értelemben sem. Néhányan, akik még élünk – sokan anélkül, hogy ennek tudatában lennének –, ma is ennek a társaságnak

dr. Berend Endre

Jankovics Lajos

Nagyné Göllner Mária

ANTROPOZÓFIA

SzG 2010/1

9

ANTROPOZÓFIA kezéseit az Arkánum Szellemi iskola kiadónál 2000-ben megjelent Michaeliták címû könyvben, valamint Török Sándor: Mi az antropozófia címmel a Genius Kiadónál megjelent könyvében Drahos Sándor, Vekerdy Tamás, Popper Péter és Szilágyi Péter írásait. A valóság megismerését ma már az is nehezíti, hogy vannak, akik történelmi hamisításoktól sem riadnak vissza. A Michaeliták címû könyv 121. oldalán pl. Göllner Mária visszaemlékezéseibõl az alábbi mondatok után – Az ellenpólus már néhány hónap múlva megmutatkozott. Egyes barátainknak ijesztõ próbákat kellett kiállniuk – néhány további mondat kimaradt: „Ebben a hétéves periódusban elsõként egy olyan jelenség lett nyilvánvaló a magyar antropozófiai életben, amelynek gyökerei az elõbbi értelmi lélek periódusában találhatók. Egy bu-

dapesti tudós, a magas »aspiráns« fokozattal – ami sok anyagi elõnnyel is jár – intenzíven koncentrálta magát Rudolf Steiner ismeretelméletére, és azt a feladatot tûzte maga elé, hogy számos elõadásával ezt külföldön is képviseli. Errõl a tevékenységérõl nem értesített engem, soha nem keresett fel, noha Svájcban volt, és nem is írt többet nekem. Meghívást sem kaptam soha külföldi elõadásaira, idegenektõl szereztem tudomást ezekrõl. Idegenek számoltak be azokról a körülményekrõl, ahogyan az aspiráns elõadásai során fellépett, és hogy milyen néven hirdette meg magát. A felhasznált névadás miatt vannak a legnagyobb gondjaim, és világosan ki akarom nyilvánítani, hogy emiatt ettõl a dologtól teljesen el kell magamat határolnom.” (A magyar antropozófia 77 éve kiadványból Szt. Mihály Szövetség, Budapest 2003.)

Walter Johannes Stein

A

NYÚL A MÍTOSZBAN ÉS AZ ALKÍMIÁBAN

„A húsvéti nyúl könyve”

A madárral e példa, bizony mihaszna préda, ahol lomha az elme: illan szökellve, mint felvert fürge nyúl. Wolfram von Eschenbach: Parzival I, 15-19 - Tandori Dezsõ fordítása

Bevezetés Az emberiség számára fontos, hogy az õsidõktõl fogva hagyományos szokásokat és nézeteket mindig új élettel hassa át. Az emberi élet folyamatában az év ünnepei olyan határkövek, amelyek kapcsán elgondolkodhatunk küzdelmünk céljáról és irányáról. Amit a felnõtt teljesen tudatosan áttekint, azt a gyermek a maga konkrét módján a szemléletes és képszerû ünnepi szokásban éli át. Ahhoz, hogy a felnõtt valós kapcsolatot találjon a gyermekhez, hinnie kell abban, amit a gyermekre hagyományoz. Ez a könyvecske azt akarja megmutatni, hogy a mai civilizációban teljes egészében benne álló ember hihet a „húsvéti nyusziban”, és ezzel megmentheti a gyereknek a maga „húsvéti nyusziját”, amit egy materialista kor szkeptikus, túlzó kritikája elrabolhatna tõle. A húsvéti nyúl egy mély értelmû, az õsbölcsességbõl származó szimbólum. A nyúl a Vénusz-állat. A szerelem istennõje táplálta szentélyében. Így volt ez az antik misztériumokban. 10

SzG 2010/1

Pauszaniasz úgy említi a nyulat mint egy Aphroditének szent állatot (III. 22.9).1 Az ókor a telehold fényében hancúrozó nyulakról mesél nekünk. A középkor számára a nyúl az alkímia jelképe. Ami az emberi szervezet rejtekében, mélyen a tudatküszöb alatt zajlik, azt írja le az alkímia. Ami az emberi szervek retortájában alakul, azt az ember átalussza, arról semmit sem tud. Csak aki egy Háromnyúl ornamentika a paderborni dóm belsõ lelki kerengõjének egyik ablakán fejlõdés útjára lép, az tanulja meg lépésrõl lépésre azokat a lebbenõ, tovaillanó képeket megragadni, amelyek révén tudomást lehet szerezni a fi-

ANTROPOZÓFIA zikai szervezet mélyén végbemenõ átalakulásról. Ezeket az elillanó, imaginatív képeket, melyekben az alkimista mester tanítványa saját testi szervezete felépítési folyamatáról álmodik, a középkor menekülõ nyúlnak nevezi. A héttagú ember elõször visszaretten ennek a menekülõnek a megragadásától. Héttagú – mivel az emberhez tartozik: a testiség, az élet, a lélek, az öntudat, a munkával kivívott belátásból származó örök megismerés, az a lehetõség, hogy azt a jót, amit felismert, megcselekedje, és végül az a lehetõség, hogy saját lényét átformálja. A lét, az élet, a lélek és a szellem, amely saját tudatára ébred, alkotják az embert mai fejlõdési alakjában. Ami ezen túlmegy, az cél, és ezért csak potenciálisan van bennünk. Az alkímia elébe vág ennek a célnak. Nemcsak a megismerésre és annak az életben való alkalmazására törekszik, hanem magát az embert akarja átalakítani. Az az ember, aki erre adja magát, feláldozza az eddig felépített, teremtett alakját azért, hogy teremtõvé felemelkedõn mûvét saját lénye átformálásával kezdje. Az alkimista saját magán mint megismerõ, morális és szociális lényen végzett munkát akar nyújtani. Példaképe a nyúl, ami másoknak önként odaadja a testét; a mesében a „fehér nyuszi”-ként jelenik meg. A csupán megismerõ ember az ideg-érzékszervi rendszerét használja. A természettõl kapott szervezetét minden egyes megismerési aktusnál leépíti. Minden észlelés leépítés (pl. látásnál a recehártya leépítése), minden gondolat parányi agyrészecskék részleges pusztulása. Aki megismerését érzelemmel hatja át, azaz az érzékelési folyamatot például életorganizmusa eleven ritmusával tûzdeli tele, az felépítésrõl álmodik. A kiegészítõ színek átélése a látáskor ezen alapszik.2 Az érzõ ember a tudatosan véghezvittek ellenképeirõl álmodik. Az akaró ember testi-valós módon intézi el azt, amit az érzõ ember elõre megálmodik. Õ felépít. Az alkímia arra törekszik, hogy szemügyre vegye azt a regenerációs folyamatot, amely egy olyan felfokozott tudat révén jön létre, amely a szokásos fölé emelkedik. Ami így az emberben szakadatlanul egymás mellett és egymást kölcsönösen áthatva lezajlik, azt az alkimista széjjeltárva látja a Földön az évszakok váltakozásában. A téli dermedtségben azt látja, ami az érzékelési-ideg-folyamatban lejátszódik, objektiválódik. A tavaszban az akarati organizáció erõi révén történõ felépítést éli meg. Ami alvás közben regenerál, a születés elõtti alvásban felépít minket, azt az alkimista mint a

A Tung-dinasztia korából származó bronztükör hátlapján a nyúl a mozsárban készíti a halhatatlanságot biztosító elixírhez a mindennapi élet jelenségeibõl és dolgaiból a hozzávalókat

Holddal összefüggésben állót ismeri fel. Az embrió a Hold ritmusa szerint fejlõdik az anyaméhben. A növényi élet a tavaszi teleholdhoz igazodik. Hogy ez egy bizonyos évben korai vagy késõi idõpontra esik-e, az attól függ, hogy a húsvét korán vagy késõn van-e. A Hold körbemegy az égen, és eközben felemészti saját magát. De újra fel is építi magát. Fogyó Holdként az ideg-érzékszervi rendszer leépítõ erõinek szenteli a hatását, a felsõ emberre hat. Telõ Holdként a felépítési folyamatra hat, az alsó emberre. A középkor ezt a nyúl és a kutya polaritásában szemléli. A kutya, az érzékek állata, megugatja a teleholdat, a nyúl mint az anyagcsere állata ugyanakkor örül annak. A kutya örökösen ûzi a nyulat. Ahogyan a leépítés követi a felépítést. A nyúl ereje az anyagcsere-végtag-rendszerben van. Így a nyúl a természet építõ erõinek a jelképe; és a nyuszi tojása a Hold. A nyúl nem tojik tojást – mondja a józan, modern ember. De a húsvéti nyuszi tojásokat hoz – eldugja õket a csalitban, ahol a gyerekek keresik azokat. Ez megint egy õsrégi hagyomány, az õsbölcsességbõl merítve. A tojásból keletkezett a világ. A világtojás és a nyúl úgy tartoznak össze, ahogyan a telõ Hold és az anyagcsererendszer. A tojások tarkák, mert belõlük kel ki az imagináció tarka képvilága, a Hold által felébresztett fantázia. Ha jön a Húsvét, keresd a tarka képvilágot, a mennyei eledelt, ahogyan a gyerekek keresik a tarka tojásokat – így szól az õsrégi bölcsesség –, akkor nem állsz majd az üres sírnál, hanem a Föltámadott fog tanítani téged. SzG 2010/1

11

ANTROPOZÓFIA

Andrea Mantegna: Krisztus az Olajfák hegyén a Gecsemáni kertben, 1460 körül

Francesco del Cossa freskója a ferrarai Palazzo Schifanoia-ban, 1470, Az áprilisi faliképen Mars (Kos jegye) üdvözli Vénuszt (Bika), a tavaszt jelképezõ növények, állatok - fehér nyulak - és emberek között

Ahogyan a természet beleállítja a generációs folyamatokat az év ritmusába, úgy helyezi bele lelki életét az alkimista szándékosan ugyanabba. Húsvétkor kell befogadnia azt, amit karácsonykor kell megszülnie. A karácsony az inspiráció ünnepe. Ekkor hangzik fel az angyali üdvözlet szava: „Ma született meg a ti Üdvözítõtök.” A húsvét az imagináció ünnepe. Akkor a Föld tarkára színezi magát, és belsõleg felébred a lebbenõ, gyorsan tovaillanó kép-élmény. A beavatottnak kikutatható, az avatatlannak „cikázva ugráló nyúl”, mely elillan elõle. János-napkor (jún. 24.) átéljük a természetbe való, teljesen önzetlen alámerülést. Ekkor a természet intuícióra ösztönöz bennünket. A Mihály-nap (szept. 29.) a cselekvés ünnepe. Amit imaginációként, inspirációként és intuícióként átéltünk, az Mihály-napkor cselekvéssé akar válni. Õsidõktõl fogva ilyenkor kötötték meg a szociális kötelékeket. Ilyenkor a belsõ cselédséget, a cselekvésben segítõket bevitték a házba. A húsvét tehát az imagináció ünnepe. Szép ez az ünnep, ez a tarka képvilág, a Vénusz világa. Az embernek nem szabad beleszeretnie. A rózsakeresztes ezért mondja azt a Valentin Andreä által lejegyzett Alkímiai menyegzõ-ben: aki Vénusz asszonyt leplezetlenül akarja látni, az nem szabad, hogy birtokolni akarja õt, és nem szabad Cupidót magával vinnie. Lemondást, áldozatot követel az imaginatív világ elsõ megpillantása. Az embernek készen kell állnia arra, hogy feladja ezt a világot. Jakob Böhme nagysága abban rejlett, hogy 10 évig tanulta, hogy lemondjon róla. Húsvétkor el kell temetnünk képvilágunkat, akkor fel fog támadni. A képvilágot a Feltámadott ajándékozza nekünk. Elõször a nagypénteket kellett elhoznia. A húsvét évszázadokig pusztán a nagypéntek élménye maradt.

Amikor Krisztus, a feltámadott megjelenik a világritmusban, akkor válik a húsvét vasárnapja megélhetõvé. Amit az emberiség régi imaginációja nekünk ajándékozott, azt húsvétkor meg szabad újítani. Ezt próbáltam meg az elsõ mesében. Az utolsóban azt mutattam meg, hogy hogyan hat megelevenítõen a nyúl az alvás közben.3 Az ébren lévõ ember egy érzékfeletti megismerés számára le van fejezve. Mivel a felépítõ folyamatokat az érzékek és a központi idegrendszer mûködése a fejbõl visszaduzzasztja a szervezet többi részébe. Az étertest, az organizmust átjáró élet, az ébren lévõ emberben le van fejezve. Az étertest organizáló erõi alvás közben hatolnak elõre a fejbe. Ekkor kerül vissza megint az ember feje a helyére. Megtörténik a fej reorganizációja, az életgyökerek elkészítik a Grál-lakomát az érzékelõ idegek számára. A nyúl (az alkímia) ezt hozza. Ez a kettéhasított gyökér a lélegzés folyama, amely a szájtól a légcsõn keresztül bevonul a tüdõbe.4 Az alvás közben megváltozott folyamat eredményezi a reorganizációt. A Keresztelõ lefejezése és Lázár feltámasztása ennek a folyamatnak az imaginációi. Így a mese és a hagyomány mély értelmû és érdemes arra, hogy ne csak ne felejtsük el, hanem új életre keltsük. Ezt tette Rudolf Steiner, akinek a felismeréseit lépésrõl lépésre követtük. Ha az õ irányába törekszünk, amenynyire ez tõlünk telik, akkor megelevenedik számunkra az, amit a külsõ civilizáció a kulturális halálra szeretne szánni.

12

SzG 2010/1

Fordította: Kádas Katalin Az írás megjelent: Walter Johannes Stein: Der Tod Merlins. Das Bild des Menschen in Mythos und Alchemie. Mit den

ANTROPOZÓFIA Lebenserinnerungen und einer Bibliographie herausgegeben von Thomas Meyer. Philosophisch-Anthroposophischer Verlag am Goetheanum, Dornach. A közölt írást Stein hagyatékában találták. Címe: „A húsvéti nyúl könyve szülõk részére”. Valószínûleg Angliában írta, 1940 után, és feltehetõen töredék maradt.

Jegyzetek 1

2

Itt feltehetõen téves hivatkozás történt Pauszaniaszra, mert a megadott helyen nem esik szó nyulakról. Ezzel szemben Az antik világ lexikona az 1193. oldalon megerõsíti, hogy a nyúl „Aphrodité birodalmában szerelmi ajándékként jelenik meg a vázákon”. (Artemis Verlag, Zürich, Stuttgart, 1965) Lásd W. J. Stein: Die moderne naturwissenschaftliche Vorstellungsart und die Weltanschauung Goethes, wie sie Rudolf Steiner vertritt. Inauguraldissertation. Stuttgart, 2. kiadás, 1921. (A modern természettudományos képzetalkotási mód és Goethe világszemlélete, ahogyan Rudolf Steiner azt képviseli.) A látás folyamatát és a komplementer színek átélését a disszertációban Stein mélyreható vizsgálatnak veti alá a „Minden tévedés két forrása” (Von den beiden Quellen aller Täuschung) címû

3 4

fejezetben. Rudolf Steiner Steinnek ezt a vizsgálatát elismerõen említi egy tagok elõtt tartott elõadásában: „Dr. Stein kis írásából, a disszertációjából beláthatják, hogy milyen közel jutott az észleleti világnak ehhez a jellegéhez annak szellemdús interpretációja révén, amit az antropozófiából meríthetünk.” (Rudolf Steiner ebben az elõadásában azt magyarázza, ahogyan az eszmevilágból egy „ellenütés” irányul a még éteri észleleti világra, és ahogy ez aztán megöli ezt az éterikusat. Így jön létre szokásos fizikai észleleti világunk, ami „emberi konzisztenciánkat” kölcsönzi számunkra.) „Mai fiziológiai irodalmunkban valóban nincs semmi hasonlóan jó az érzékszervi fiziológiáról, mint dr. Steinnek ebben a kis könyvecskéjében.” És Rudolf Steiner az 1920. 07. 10-én tartott elõadásban: Die Heilfaktoren für den sozialen Organismus, GA 198 Stein a tervezett kötetben több, a húsvéti nyúllal foglalkozó mese megjelentetését tervezte. Az élet gyökere: lásd Wolfram von Eschenbach: Parsifal, XI. könyv 580, 20., valamint W. J. Stein: A világtörténelem a Szent Grál fényében. Ita Wegman Alapítvány, Natura-Budapest Kft., 2009. (Die Weltgeschichte im Lichte des heiligen Gral)

Kálmán István

GONDOLATOK Judith von Halle Betegségekrõl és gyógyításokról és az evangéliumok misztériumnyelvérõl címû könyvének magyar nyelvû kiadásáról1 „Senki nem jut el az igazsághoz, aki gyáván kitér a tévedés útjából.” Thomas Meyer Könyve elõszavában Judith von Halle közli az olvasóval, hogy a leírtak saját szellemi tapasztalataiból származnak, ebbõl adódóan mentesek a hipotézisektõl és spekulációktól. Speciális tapasztalatokról van szó, melyek nem víziók, nem imaginációk, hanem az idõk fordulóján lejátszódó történelmi események közvetlen érzéki átélései oly módon, ahogyan ébrenléti állapotunkban az érzékszerveinkkel érzékelünk. Halle ezt a különös képességét a 2004 húsvétján bekövetkezett stigmatizációjának tulajdonítja. A külsõ eseményekre vonatkozó ismereteken kívül Halle olyan kozmikus tényekrõl is beszél, amelyekhez intuíció által jutott. Ennek feltétele, hogy az ember az „énjét a küszöbön túl teljesen kioldja az asztrális síkból úgy, hogy õ (azaz az énje) belép az objektivitásba”. Ezeket a közléseket úgy tekinti, mint amelyek „szellemtudományos

tárgyalásmódba mennek át”. Halle ezt a szellemi megismerési módot nem a stigmatizáció következményének tekinti, hanem ezzel elõzõ életek eredményeként már korábban is rendelkezett. A tudat folytonossága nála már a stigmatizáció bekövetkezése elõtt is létezett, és ezt az érzékfeletti erõt ezután a külsõ történelmi folyamatokra is alkalmazta. Judith von Halle a szellemtudományból átvett ismeretek mellett saját megismerését is autentikus, önálló spirituális eredményeknek tekinti. Minek tekinthetünk egy ilyen kinyilatkoztatást a szellemtudomány szempontjából, amely a tudati lélek képességére apellál? „Az egészséges emberi értelem mindazt megértheti, amit az antropozófia nyújt, ha az ember elegendõ erõfeszítést tesz, és megtisztítja magát az elõítéletektõl.” (R. S.) SzG 2010/1

13

ANTROPOZÓFIA Halle kijelentéseit elfogulatlan egészséges értelemmel nem lehet követni. Ezért mint megismerési módot vagy el kell utasítanunk, vagy le kell mondanunk az értelemrõl, azaz önmagunk tudatára ébredõ emberi létünkrõl, és a stigmatizációra alapozva elfogadni közléseit anélkül, hogy azok igazságtartalmát meg tudnánk vizsgálni. A könyv második fejezetében azt írja Halle, hogy a krisztusi gyógyítások megértéséhez magunkévá kell tennünk a „szellemtudomány jogosultságának tudatát”. Ezután idézi Rudolf Steinert: „Az Atyaistent megtalálhatja az ember a filozófia segítségével. Krisztust azonban semmilyen filozófiával – a gondolkodó vizsgálódás útján – nem lehet megtalálnunk. Ez teljességgel lehetetlen... Ezért semmiképp sem az igazságnak azon a módján, ahogy az Atyaistenhez jut el az ember, miként a filozófusok, jutunk el a Fiúistenhez, Krisztushoz. Hogy Krisztushoz eljussunk, az szükséges, hogy a filozófiai igazsághoz hozzáillesszük a hitigazságot, vagy – mivel a hit kora egyre inkább visszaszorul – hozzákapcsoljuk azt a másik igazságot, amelyet a tisztánlátó kutatás nyújt.”2 Erre az idézetre hivatkozva Halle azt állítja, hogy Rudolf Steiner fenti kijelentésében „felhangzik a Krisztus-lény megértéséhez szükséges két elõfeltétel: a hit, illetve az érzékfeletti megismerés”. Csakhogy Steiner az idézetben nem hitrõl beszél – amelynek a középkorban még egészen más jelentése és jelentõsége volt –, hanem a hitigazságról, amely, ahogy tovább kifejti, az az igazság, amely mint szabad tett, teremt, amely nem engedi magát kényszeríteni. (Lásd a keretben öszszefüggésében) A továbbiakban Halle már csak hitrõl beszél, amely a „Krisztus-megértés sarokpillére, amely bizonyos fokig kiegészítõdik a Fiúistenrõl nyert közvetlen tudással, amelyet az új szellemi érzékszervek kifejlesztése a jövõben majd lehetõvé tesz. Ezeket a szerveket ma még tudati lelkünk erõivel nem alakítottuk ki. A hitnek alapvetõ jelentõsége van abban, hogy az emberlény belsõ átalakulásának korában ne vesszen el számunkra az isteni világgal való kapcsolatunk. Hatalmas csúsztatás a Krisztushoz vezetõ két utat illetõen a Rudolf Steinertõl átvett idézetre hivatkozni. Ezzel Halle az olvasó figyelmét a katolicizmus és a saját stigmatizációjára támaszkodó kinyilatkoztatások irányába tereli. A további részekben, melyekben a betegségekrõl, gyógyításokról, az evangéliumok misztériumtitkairól van szó, Judith von Halle összekeveri a 14

SzG 2010/1

szellemtudomány kutatási eredményeit a saját zavaros, misztikus élményeivel, fantazmagóriáival. Csak két példa álljon itt: Jairus leányának és a vérfolyásos asszonynak a meggyógyítása az evangéliumokban is összefüggést mutat. Halle a betegséget öröklési véteknek, illetve egy elkövetett tettért kirótt büntetésnek tekinti. A Jairus kislány betegségének oka – szerinte – apjának vétkében volt. Jairus, a zsinagóga elöljárója tizenkét évvel a Krisztussal való találkozása elõtt bûnt követett el, aminek következtében születésekor egy betegség oltódott a gyermekbe. A vérfolyásos asszony, akinek betegsége már tizenkét éve tartott, nagyon gazdag nõ volt, és vallási területen is befolyást akart szerezni. Hogy ezt elérje, megvesztegette Jairust, a zsinagóga elöljáróját. A kettejük által elkövetett bûn következménye volt a kislány betegsége mint öröklési vétek, és az asszony vérfolyása mint büntetés. Hasonlóképpen Lázárnak, a gazdag ifjúnak a halálhoz vezetõ betegsége abból a bûnbõl származik, hogy nem hallgatott Krisztusra, és nem osztotta szét vagyonát. A halottak feltámasztása az evangéliumokban a legmélyebb misztériumra utal. Ez a misztériumtitok a beavatási princípium. A beavatás elválaszthatatlan az újratestesülés és a sors törvényétõl, melynek felismerése megnyitja az utat a vérrokonságból a szellemi rokonsághoz. A három halottfeltámasztásban a régi misztériumok beavatási szertartása jelenik meg újra. Csak most Krisztus maga a hierophantos. Akiket beavat, azokban az emberiség vezetõ individualitásai testesültek meg. A beavatás eredményei jövõbeli mûködésük során mutatkoznak meg. Jairus leányának és a vérfolyásos asszonynak a történetét az evangélium összekapcsolja. „Anélkül, hogy közvetlenül utalna rá, tudtunkra adja az evangélium, hogy a beteg asszony és az elaludt leányka között mély sorsösszefüggés van. Az aszszony éppen annyi ideje szenved vérfolyásban, amennyi idõs a kislány. Mikor tizenkét évvel ezelõtt a kislány született, akkor tört ki az asszonyon a betegség. Rudolf Steiner már 1910 körül többször hangsúlyozta, hogy az evangélium gyakran a kompozíció nyelvén hívja fel a figyelmünket a sorsösszefüggésekre. A kislány vérébõl hiányoznak azok az erõk, amelyek szükségesek ahhoz, hogy élete elõrehaladtával át tudja lépni az érettség küszöbét. Az asszony viszont, kinek élete párhuzamosan halad a gyermekével, azért szenved, mert túl sok jutott neki abból, amibõl a másiknak túl kevés. Nincsenek meg szervezetében azok a formáló erõk, melyek ezt a többletet kormányoz-

ANTROPOZÓFIA Ezért azt kell mondani: úgy, ahogyan a természeti folyamatok elrendezésébõl az ember bebizonyítja, hogy egyáltalán van egy isten, úgy soha nem lehet külsõdlegesen, okok és okozatok láncolatán bebizonyítani, hogy van egy Krisztus. Krisztus itt volt, és elmehet az emberi lelkek mellett, ha azok saját magukból kiindulva nem érzik azt az erõt, hogy azt mondják: Igen, õ Krisztus. A valóságimpulzushoz hozzátartozik az is, hogy aktívan megembereljük magunkat azért, hogy abban, ami Krisztusként itt volt, felismerjük Krisztust. A többi igazságra/valóságra, amelyek az Istenatya területéhez tartoznak, rá lehet kényszeríteni minket, ha egyáltalán csak elkezdünk gondolkozni, és ezt következetesen alkalmazzuk, mert materialistának lenni, az ugyanakkor azt is jelenti, hogy az ember logikátlan legyen. A Lotze értelmében vett vallásfilozófia, és amilyen egyáltalán a vallásfilozófia lehet, úgy jön létre, hogy a gondolkodás révén rákényszeríthetõk vagyunk a vallásfilozófiának erre az istenfogalmára. De ugyanilyen módon, puszta filozófia útján soha nem juttathatnak el minket oda, hogy Krisztust elismerjük. Ez a mi szabad cselekedetünk kell legyen. És akkor itt csak két lehetõség van: vagy levonja az ember a hit végsõ konzekvenciáját, vagy megkezdi a szellemi világ kutatását a szellemtudománnyal. A hit végsõ konzekvenciáját akkor vonja le az ember, ha azt mondja, mint Szolovjev, az orosz filozófus: Igen, az összes filozófiai igazságot illetõen, amelyet az ember a világról úgy nyer, hogy hagyja, hogy a logikája kényszerítse, nem egy szabad igazságban áll az ember. Hiszen pontosan az a magasabb igazság, amelyik nem kényszerít minket, amelyik a szabad tettünk: a legmagasabb hitigazság. A legmagasabb belsõ érték Szolovjev számára azzal zárul le, hogy azt mondja: A magasabb igazság, amely elismeri Krisztust, az az igazság, amely szabad cselekedetként alkot, amely nem hagyja kényszeríteni magát. Ezzel szemben a szellemkutató és a szellemtudományt megértõ ember számára létrejön a tudás. Ám ez egy aktív tudás, amely felemelkedik a gondolkodástól az imaginációhoz, inspirációhoz, intuícióhoz, amely belsõleg alkotóvá válik, amely a teremtésben beleéli magát a szellemi világokba, és ezáltal hasonlóvá válik ahhoz, amit ki kell fejlesztenünk, kerüljünk bár iniciáció vagy a halál útján a szellemi világba. Azzal a bölcsességgel, amely itt a Földön ránk kényszeríti magát, a szellemi világban olyan nagy bõségben találkozunk, mint itt, a fizikai síkon a természeti jelenségekkel. Az, hogy min múlik a dolog a szellemi világban, pont az, hogy rendelkezzünk azzal az impulzussal, azzal a szellemi erõvel, hogy ebbõl a bölcsességbõl kiindulva tegyünk valamit, hogy általa realitást teremtsünk. Bölcsességbõl eredõ szabad alkotás, szellemi mûködés mint cselekedet, ez az, aminek impulzusként élnie kell bennünk. És ezzel csak akkor rendelkezhetünk, ha megtaláljuk a Krisztussal való helyes viszonyt. Krisztus az a lény, aki az agyhoz kötött értelem külsõ logikája révén nem bizonyítható, ám bebizonyul, realizálódik bennünk, amennyiben szellemi tudásra teszünk szert. Ahogyan a szellemtudomány szabad tettként hozzácsatlakozik a más tudományhoz, úgy jön a Krisztusról való tudás, mihelyst közeledünk ahhoz a világhoz, ahová a szellemkutatás révén bejutunk, vagy ahová oly módon lépünk be, hogy átmegyünk a halál kapuján. Abban a pillanatban, amikor a jelenlegi korszakban áldásos módon be akarunk jutni a szellemi világba, azaz amikor a fizikai világ számára meg akarunk halni, akkor egy olyan kapcsolatra van szükségünk a világhoz, amilyet akkor nyerünk, ha a helyes módon viszonyulunk Krisztushoz. Egy olyan istent, aki úgymond olyan, mint a keresztény vallás Istenatyja, egy ilyet nyerhetünk a természet szemlélése révén, õt azon vizsgálódás útján nyerhetjük, amelyik úgy adódik számunkra, hogy a fizikai testben élünk. Krisztust a hagyomány, a tradíció nélkül, pusztán magából a megismerésbõl eredõen igazán megérteni csak a szellemtudomány útján lehetséges. Rudolf Steiner: Inneres Wesen des Menschen und Leben zwischen Tod und neuer Geburt TB 663, 4. elõadás, 140–142. o.. Fordította: Kádas Katalin

ni tudnák. A Jézusból kiáradó gyógyító erõ mindkét oldalra sugárzik: meggyógyítja a túl sokat és a túl keveset is. Egy arany középút nyilvánul meg itt, ami nemcsak egy embernek, hanem egy sorsszerûen összetartozó csoportnak adja meg az egyensúly erejét... legalább sejtésszerûen éreznünk kell, hogy ebben az asszonyban és leányká-

ban olyan egyéniségek testesültek meg, kiknek késõbbi életeikben a legnagyobb feladatokat kell majd betölteniük... akkor majd messzire sugárzó áldás fog áradni belõlük az emberiségbe, ami a fizikai nemzésrõl a szellemi nemzésre való átmenetnél igen nagy jelentõségû lesz.” (Emil Bock: Die drei Jahre, 6. fejezet) SzG 2010/1

15

ANTROPOZÓFIA „Lázár krisztusi beavatása révén lett Jánossá. Akkor egy olyan erõ és lény kezdhette el mûködését az emberiségben, ami messze túl minden egyéni sorson, a keresztény közösségalkotás géniusza.” (E. Bock, uo.) Judith von Halle a maga stigmatizációja alapján – ami sokakban feltétlen tiszteletet vált ki, és megkérdõjelezhetetlen tekintélyt jelent – arra akarja kényszeríteni olvasóit, hogy misztikus élményeit, fantazmagóriáit szellemi valóságnak tartsák. De sejthetõ egy – számára feltehetõen – nem tudatos tendencia is, hogy olvasóit a katolicizmus irányába terelje, és elhomályosítsa a reinkarnációról való tudást. Thomas Meyer összefüggést lát a száz évvel ezelõtt lejátszódott Krishnamurti-történet és Judith von Hallénak az antropozófiai mozgalomban való fellépése között. „A Judith von Halle, a stigmái és megnyilatkozásai körül kirobbant viták emlékeztetnek a Teozófiai Társaságban a Kelet Csillaga elismeréséért folytatott hajdani küzdelemre. De egy jelentõs, legalábbis elgondolkodtató különbséggel. A Teozófiai Társaság Német Szekciójának fõtitkára elutasította a Kelet Csillaga német szekcióba integrálását; az Általános Antropozófiai Társaság mai vezetése tudomásul vette, hogy a Halle-csoport magát »az Általános Antropozófiai Társaságon belüli, tárgyszerû talajon álló csoport«-nak nevezte, ami egyet jelent egy a Rudolf Steiner szellem-

tudományával metodikailag tökéletesen összeegyeztethetetlen mozgalom elismerésével. Ha a két áramlat anélkül, hogy egymást akadályozná, nyugodtan futna egymás mellett, minden a legnagyobb rendben lenne. A Halle-mozgalom azonban, melyhez az AAG számos tagja csatlakozott, a maga új »HübbeSchleiden«-jeivel éppenséggel azt kívánja, hogy összekeveredjen az antropozófiai-szellemtudományos mozgalommal. Ez tárgyszerûen egyszerûen nem lehetséges. A megkülönböztetõ képesség hiányában azonban mégis erre törekedni – ez egyet jelent zavarodottság, katasztrófák és szükségszerû új szakadások létrehozásával. A Teozófiai Társaság késõbbi szakadásainak elõtörténete, ami hasonló keveredéseken alapult, ezt a legvilágosabban mutatja.”3

Jegyzetek 1

2 3

Judith von Halle: Betegségekrõl és gyógyításokról és az evangéliumok misztériumnyelvérõl. Kiadja: Zajti Ferenc, 2009 (Fordította: Szabó Attila, lektorok: Scherak Mari, Dr. Kun Csaba) A fordítás alapja: Judith von Halle: Von Krankheiten und Heilungen und von der Mysteriensprache in den Evangelien. Verlag am Goetheanum, 2007 Judith von Halle, magyar kiadás, 22. o. Thomas Meyer: Illusion und Mut zur Wahrheit. Der Europäer, 14. évf. 2/3 sz.

ERTSEY ATTILA CALIFORNIA DREAMIN’ Elsõ és utolsó játékfilmjét készítette a 2006-ban autóbalesetben fiatalon elhunyt román rendezõ, Cristian Nemescu. Elõtte kisfilmeket forgatott, e filmjével azonban egy csapásra a legnagyobbak közé lépett. A film utómunkálatait már nem tudta befejezni, ez a nézõ számára azonban a filmbõl nem érzékelhetõ. Talán kicsit hosszabb a kelleténél, de egy perce sem unalmas. A cselekmény megtörtént eseményeken alapul, ami tovább fokozza a filmben ábrázolt közeg abszurd, de létezõ világának hatását. Nem hagyható ki Emir Kusturica és Jirí Menzel nevének említése, de nem egyfajta analízis alapján meghatározott hatás forrásaként. Nemescu nem lopkod, ilyen-olyan hatásokat olvaszt össze filmjében, hanem egy szellemi folytonosságba áll bele, ott folytatja, ahová Kusturica emelte a balkáni vagy Menzel a cseh néplélek ábrázolásmódját. Hármójuk módszerében azonos 16

SzG 2010/1

az az iróniával átszõtt mély szeretet és emberismeret, mely távol áll a gúnytól és a burleszktõl, mert a felszín mögött dráma rejlik, a keresztény Európa drámája. A film ritmusa egy olyan zenemûhöz hasonlítható, mely hosszan, szép részletekkel gazdagítva, végtelenül áramlik, mint egy nem átlátható, de természetes szövet, majd hirtelen, pillanatok alatt begyorsul, és villámcsapásszerû csúcspontra ér: a szórakoztató, kényelmes folyam halálos zuhataggá válik, és a zuhanás után a lelkünkbe markoló élménnyel hajózunk tovább, felzaklatva, felébredve. 1999. Zajlik a délszláv háború, Szerbiát amerikai gépek bombázzák, civil célpontokat sem kímélve. A cél Jugoszlávia térdre kényszerítése, mûködésképtelenné tétele. Constanta kikötõjébõl egy román vasúti szerelvény indul Koszovó felé egy NATO-radarral és egy szakasz amerikai katonával. Aki járt már Románi-

ANTROPOZÓFIA ában, az felismeri az eszköztelen, de pengeéles ábrázolásban a balkáni tájat, a környezetet, az embereket. Azt a kaotikus, rendetlen, de kényelmes közeget, a lepusztult gyárakkal, füstölõ buszokkal, Daciákkal, lovas kocsikkal; a ragacsos, barna mûbõr üléseket a vasúti kocsikban, a derékig érõ gazt, szemetet, az olajfestékkel bemázolt várótermeket, a kocsmákat, egy olyan világot, melyben semmi sem lényeges, minden átmeneti, az emberek nem törõdnek a pillanatnyi teendõkkel, a fizikai világ rendezésével, mert figyelmük másfelé irányul, élnek, reménykednek, szeretnek és gyûlölnek. Kusturicához hasonlóan fõleg amatõr szereplõket látunk, akik olyan természetességgel mozognak ebben a közegben, hogy mi magunk is részévé válunk a történéseknek. A béketeremtõk vonata elindul a szórakoztató és mulatságos eseményekkel tarkított útra, míg meg nem állítja õket Capalnita falu állomásfõnöke. Vámpapírokat kér, ami nélkül nem engedheti tovább a szerelvényt. Mivel ilyen papírok nincsenek, a szerelvény várakozásra kényszerül. Az áthaladó vonatok megdézsmálásából élõ Doriu szándéka elõször nem világos, de lassan körvonalazódik. Korrupt és cinikus figurának tûnik, ám lassan kiderül, hogy õ az egyetlen, aki jelen van a történésekben, kézben tartja és irányítja a folyamatokat, és õ az, aki egy személyben, hallatlan szellemességgel, balkáni rafinériával és bátorsággal képes megállítani az amerikai hadsereget, hogy megleckéztesse õket, és bosszút álljon. A film idõnként átlép egy másik idõsíkra, a második világháború idejének Bukarestjébe. Doriu kisfiúként éli át az amerikaiak bombázását, mely mellé az ígéret társult, hogy majd jönnek és felszabadítják õket. Szülei gyártulajdonosok voltak, de a gyárat elõször a németek lefoglalták és átállították haditermelésre, majd a németek távoztával a kommunisták – kollaborálással vádolván a családot – internálták õket, elszakítva a kisfiút szüleitõl. Az amerikaiak nem jöttek, de a Liberátorok bombái ott maradtak, hogy évtizedek múltán robbanjanak fel újra. Doriu rádiójából Szerbia bombázásának hírei hallatszanak, az értelmetlen pusztítás, a polgári áldozatok. Doriu tudja, mi zajlik Szerbiában, Koszovóban. A falu élete megbolydul az amerikaiak megérkezésének hírére. Mint a bennszülöttek Kolumbuszt, a helybéliek istenekként fogadják a katonákat, a lányok felkínálják bájaikat, a polgármester utcabált rendez, kézzel festett Clinton-plakátokkal és egy cigány Elvis-imitátorral (akit nem kellett a forgatókönyvírónak kitalálnia, hiszen létezõ személy, a film végén, a stáblistán olvashatjuk nevét: Tudor Lakatos). Folyik az alkohol, dúl az erotika, miközben a háttérben Doriu és az amerikai szakaszparancsnok sakkjátszmája zajlik a továbbhaladásért.

Az állomásfõnök ravasz és cinikus ellenállásán elbukik a román államigazgatás éppúgy, mint a NATO tekintélye, s ezzel felidézõdik bennünk Menzel Szigorúan ellenõrzött vonatok c. klasszikusa, Tapicka forgalmista és társai, a túlélési technikák alatt megbúvó rafinéria és ellenállás. Az amerikai korrupcióval próbálkozik, de kudarcot vall. Ekkor más módszert választ. A cselekmény itt hirtelen fordulatot vesz. Két óra Kusturica-stílusban vezetett tömény balkáni szatíra után, mely igencsak megdolgoztatja rekeszizmainkat, a film utolsó fél órája hirtelen felpörög, és katartikus végkifejletben robban. Az amerikai parancsnok a helybélieket felhecceli az állomásfõnök ellen. A fellázított, részeg tömeg megrohanja az állomásfõnököt, és a balkáni komédiából pillanatok alatt vérfürdõ lesz. Doriu egyedül, férfiként állja a sarat, míg gyáva ellenfelei orvul le nem szúrják. Az utcabál véget ér, a tûzijátékra szánt rakétákat találat éri, és az éjszakában sietve távozó szerelvény mögött tûzijáték színezi az eget, a falu a Nagy Testvér jóvoltából megszabadult az „elnyomó” állomásfõnök zsarnoksága alól, az utcán vérbe fagyott hullák hevernek. A film sokkoló képben ábrázolja, mi is történik ma a Balkán népeivel, akik senkinek nem ártanak, linkek, seftelnek, élnek, de az ösztöneikre, félelmeikre ható demagóg propaganda hatására egymás torkának esnek. Vesztes csatát látunk, a vég mégis katartikus. Szellemi kötelék keletkezik köztünk, európaiak között, mert Kusturica, Nemescu számunkra érthetõ, azonos hangon szól, testvéri szeretet támad bennünk a román, a szerb és a cigány nép iránt, s értelmet nyer József Attila közhellyé koptatott sora: Dunának, Oltnak egy a hangja. Felidézõdnek bennem a romániai forradalom napjai, az önzetlen segítségadás, a remény a közös jövõben, ahol a népek etnikai határok nélkül képesek egymás mellett élni. Doriu, a seftelõ állomásfõnök elbukik, de utolsó férfiként, szabadsághõsként küzd maga és népe emberi méltóságáért, és halála áldozathozatal. A film az anglo-amerikai háttérdiplomácia és imperializmus könyörtelen leleplezése, hasonlóan Greene mûvéhez, A csendes amerikaihoz. Ez történt, történik velünk, közép-európaiakkal, akik elszenvedik a háttérhatalmak manipulációit, míg egyszer fel nem ébrednek, és átlépik a megtörtént és a megtörténhetett volna határát. Talán nem véletlen, hogy Nemescu már nem él. Filmje és talán élete is áldozathozatal, mely azt üzeni: van remény. Nincs más lehetõségünk, mint az együttélés, etnikai határok nélkül, tisztelettel és elfogadással egymás kultúrája iránt, mert ez az az Európa, mely nem az EU, hanem egy valós szellemi közösség, melynek lénye ma megalázottan, kifosztottan, rabszolgasorsba taszítva, de él. SzG 2010/1

17

GYÓGYÁSZAT GYÓGYÁSZAT Dr. Olaf Koob

A

SERTÉSINFLUENZA MEGKÖZELÍTÉSE A HÁTTÉRBEN

REJTÕZÕ ELTÉRÕ KÓRTANOK FELÕL Vírusok – a betegség okozói vagy indikátorai?

A modern kísértetektõl való félelem és az orvosi pápaság

Az ún. madár- ill. a sertésinfluenzától való célzott pánikkeltés és a félelem mesterségesen elõidézett hullámai felvetnek néhány alapvetõ kérdést, nemcsak orvosi jellegûeket, mint a kórokozók jelentõsége, a szükséges megelõzés és a gyógykezelés, hanem a politikai és kereskedelmi rejtett okok kérdését is. Ha a „sertésinfluenza” elleni védõoltás részben irracionális megindoklását tanulmányozzuk, akkor nem kerülhetjük el azt a feltételezést, hogy egy olyan tömegkísérletrõl van szó, hogy hogyan lehet embereket félelem és célzott félretájékoztatás útján alkalmazkodóvá tenni, illetve irányítani! Ezeknek a problémáknak néhány átfogó összefüggésére szeretnék elõször rámutatni, mielõtt egy következõ írásomban megpróbálom a szellemtudományi orvoslás szemszögébõl ábrázolni a kórokozókat, tényleges jelentésüket és az influenzajárványok rejtett okait. Manapság „ahrimáni impressziók” korában élünk, melyek következményét Rudolf Steiner „élvezetnek és félelemnek” nevezi (GA 145, 1913. márc. 28-diki elõadás). Kortársként ezt a tendenciát idõközben többé-kevésbé az egész világon észlelhetjük. Ez egy folyamatosan erõsödõ kommercializálódás és materializálódás következménye. A félelem különösen a fizikai világban létezõ szellemi összefüggések és lények tagadásának egyik következménye, az élvezetek hajszolása ezen tény elfedésének egy módja! Így nincs mit csodálkozni azon, ha a kórokozókat pusztán mint külsõ elõidézõket és nem mint indikátorokat szemlélik, hogy felkeltik a fertõzõdéstõl való félelmet, hisz az állítólagos ellenségek azért leselkednek mindenütt az emberre, hogy ártsanak neki.

Ez a felfogás nagyon hasonlít arra, ahogyan a középkorban a kísértetekben hittek, ám ezeket a kísérteteket Steiner egyszer a bacilusokkal összehasonlítva „tisztességes lényeknek” nevezte. „Korunkban közismerten létezik egy félelem, amely értelemszerûen a középkor kísértetektõl való félelmével hasonlítható össze. Ez ma a bacilusoktól való félelem. A két félelem érdemben teljesen megegyezik. […] A középkornak volt egy bizonyos hite a szellemi világban; magától értetõdõen félt a szellemi lényektõl. Az újabb kor ezt a szellemi világba vetett hitet elveszítette, az anyagi világban hisz, tehát anyagi lényektõl fél, legyenek ezek mégoly parányiak is.” (GA 154, 1914. máj. 5-diki elõadás) De épp a félelem és a szorongás az, ami a fizikai bizonyíthatóságig gyengíti immunrendszerünket, és így még elõ is segíti a fertõzést. Mivel bacilusok mindenütt a világon és az emberben is vannak (de legtöbbször az anyagcserénk segítõiként!), vagy korlátaik közé szoríthatjuk, vagy egy bizonyos viselkedés révén támogathatjuk, úgymond „ápolhatjuk” õket. Többek között úgy „ápolhatók” a legjobban, ha az ember semmi mást nem visz magával az alvás állapotába, mint materialista gondolkodásmódot. „Nincs jobb eszköze annak, hogy tápláljuk a bacilusokat, mint ha pusztán materialista gondolkodásmóddal alszunk.” De van még egy megbízható eszköz, amelynek ugyanilyen jó a hatása: „ […] járványos és endemikus betegségek gócpontjában élni, és semmi mást nem befogadni, mint a körülöttünk lévõ kórképeket.” A betegség képeivel és a betegségtõl való félelemmel eltöltve fekszünk le, és „a lelkünkben létrejönnek azok a nem tudatos utóképek, imaginációk, amelyeket áthat a félelem. És ez jó eszköze

18

SzG 2010/1

GYÓGYÁSZAT annak, hogy tejben-vajban fürösszük a bacilusokat”. (R. Steiner, fent idézett hely) Ott, ahol a parazita lényeknek ez a fajtája mutatkozik, a szellemkutatás felismerése szerint elõfeltétel az ahrimáni erõk beavatkozása. Halott gondolatok és az a félelem, amelyet beleviszünk az éjszakába, átengedik a terepet az ilyen romboló erõknek. Ha most feltételezzük, hogynem csak egy egészséges materializmust, hanem egy „anyag fölötti materializmust” léptetnek életbe az emberiségben, akkor ennek a pusztán materialista kórtannak az a következménye, hogy az ember az összes betegséget okozó kritériumot, mint a külsõ és belsõ környezet, az öröklés, az alkat, a táplálkozás stb. figyelmen kívül hagyja, és csak valamiféle – részben koholt – lényekre tekint, amelyek meg akarják õt támadni… Ezzel az „orvosi pápasággal” (Steiner) csak egy szellemi ellenállás révén lehet mélyebb értelemben szembehelyezkedni.

tak az üzleti elõnyök: mihelyst a tömeges állattartásban egy állat megbetegszik és pozitív a tesztje, elgázosítják az összes csirkét, és közpénzbõl minden elpusztított állat után a legmagasabb piaci árat fizetik kártérítésként. Így a nagyüzemek egy „legális” szubvenciós csalással rendezhetik a pénzügyeiket, ha esnek a piaci árak – tehát a világszerte „elrendelt terrorizmus” mellett még egy konstruált járványra is szükség van bizonyos dolgok eléréséhez. Az embernek tökéletesen el kell veszítenie a józan eszét, hogy olyan naiv legyen, hogy elhigygye: Ázsiából érkezõ, „halálosan beteg” költözõ madarak kilométerek ezreit teszik meg, és Románián, Magyarországon, Törökországon stb. keresztül szállva vírusbombákat dobnak jámbor szárnyasainkra, majd hetekig egészségesen repülnek tovább… Hogy mi köze van a fertõzésekhez azon állatok félelmeinek, amelyek laboratóriumok ezreiben kínlódva pusztulnak el, azt majd ennek a tanulmánynak a második részében vesszük szemügyre.

Leplezett gazdasági érdekek Robert Koch kontra Max von Pettenkofer

Max von Pettenkofer

A mai napig érvényes az a vita, amelyre a bacilusok felfedezésekor került sor a higiénia berlini professzora, Robert Koch (1843–1910) és Max von Pettenkofer (1818–1901) müncheni

Robert Koch

A pusztán üzleti csoportérdekek a „Ki fizeti meg az egyik vagy másik véleményt” értelmében „a véleményformálásban szabályszerû zsarnoksághoz” vezetnek, olyannyira, hogy „[…] egy emberi lélekben sem merül fel valami másban való hit, mint amit ez az oldal (ez alatt bizonyos okkult közösségek értendõk) elõír, hogy ebben kell hinni.” (R. Steiner 1917. jan. 22-én, GA 174.) A nagyon jól megfizetett véleményformálás egy klasszikus példája a rendkívül befolyásos Stiko, azaz az Állandó Oltási Bizottság (Ständige Impf-Komission), amelynek hitelességét (a WHO-hoz hasonlóan) az átláthatóság hiánya és a potenciális érdekellentétek aláaknázzák. A jelenlegi 16 tag többsége intenzív kapcsolatokat ápol és nagyon jól fizetett tevékenységekkel bír az oltóanyaggyártóknál, és tanulmányaikért szinte az összes neves gyógyszergyártó cégtõl busás honoráriumokat tesznek zsebre. Az oltóanyagok európai engedélyezését végzõ hatóságot, az EMEA-t mintegy kétharmad részben a gyógyszeripar finanszírozza. (Der Tagesspiegel c. napilap, „Sertésinfluenza – ki olt korrupció ellen?” 2009. 09. 15.) Aki itt még azt hiszi, hogy egészségünk megtartása érdekében objektív tájékoztatást kapunk, az több mint naiv… Hiszen idõközben már az is közismertté vált, hogy az ún. „madárinfluenzánál” hogyan hatot-

professzor között. Itt történt meg a sorsfordulat, ami az egyoldalú gondolkodás szerepét illeti egy betegség létrejöttében: Robert Koch, a kolerabacilus felfedezõje, akit ma a tudósok „popsztárjának” neveznek, felismerte a lehetõségeit és gondoskodott arról, hogy az új médium, a fotográfia segítségével az egész világot elárasszák a minden lehetséges bacilusfajtát bemutató képek. A „gonosznak” a mikroszkóp lencséje alatt végre arca lett, és a gyógyszeripar felkészült a vegyi megsemmisítõ fegyverek (antibiotikumok) gyártására, amelyek azonban visszaélések révén SzG 2010/1

19

Influenza – A vírus

GYÓGYÁSZAT

olyan hatástalanná váltak, hogy már „csonka csodafegyvernek” nevezik õket; mindazonáltal csak az USA-ban évente majdnem 20 000 ember hal meg a gyógykezelésre rezisztens kórokozóktól. Max von Pettenkofer, aki Münchent annak idején a környezet és az infrastruktúra közegészségügyi rendezése révén Európa egyik legtisztább és járványoktól legvédettebb városává tette, diákjai elõtt megivott egy adag húslevest, amelyben kolera kórokozók voltak, hogy bebizonyítsa, nem a baktériumok azok, amik megbetegítik az embert, hanem a legyengített belsõ miliõ – és kevés tünettõl eltekintve egészséges maradt! Bár ez a bizonyítási módszer nem feltétlenül ajánlható, mégis világosan megmutatja, milyen egyoldalúan fejlõdött a kórtan az idõk során.

Bacilusok és vírusok Számunkra a döntõ kérdés nem az, hogy vannak-e baktériumok, illetve vírusok, vagy nincsenek, hanem hogy ezek egy betegségnek a tulajdonképpeni okai vagy csupán indikátorai-e. Hogy szervezetünk elengedhetetlen részét jelentik, azt már a tanulmány elsõ részében említettük (Olaf Koob: A sertésinfluenza – a háttérben rejtõzõ eltérõ kórtanok felõl megközelítve, 14. évf. 1. szám). A legtöbb mikroba (valamivel több, mint egy kilogramm!) békés szimbiózisban él bennünk, és anyagcserénkhez, immunrendszerünkhöz mint „molekuláris énünk” létfontosságú. Vírusfajták százai – a vírusok a sejt olyan alkotórészei, amelyek teljes anyagcseréjüket leadták a közös sejtnek, és ezért elhagyhatják a sejtet. A közös sejten kívül más sejteknek is segítenek, amennyiben építõ- vagy energiaszubsztanciát visznek át. A rendkívül összetett sejtrendszeren belül tehát egy segítõ és támogató funkciót gyakorolnak. Vezetõ molekulárbiológusok szerint 20

SzG 2010/1

az az állítás, hogy a vírusok betegségeket idéznek elõ, egy „drámai következményekkel járó, fatális hazugság” – léteznek sejtjeinkben „halott zárványokként” és információként. „Ott alszanak, és senki sem tudja, hogy valaha is felébrednek-e még, hogy szaporodjanak.” (Bert Ehgartner: A betegség dicsérete. Miért egészséges dolog olykor betegnek lenni [Lob der Krankheit. Warum es gesund ist, ab und zu krank zu sein], Bergisch Gladbach, 2008) Az „evolúció motorjaként” elõsegítik többek között immunrendszerünk fejlõdését, és „az immunrendszernek az a képessége, hogy tanuljon és alkalmazkodjon, nem lenne elképzelhetõ a vírusok mint élet- és küzdõtársak nélkül”. (Ehgartner, fent id. mû) Ha egy betegség okának a felismerésérõl van szó, akkor arra van szükség, amit Rudolf Steiner egyszer „rétegítéletnek” nevezett. A négy lénytag alapján hatásosan mutatta ezt meg egykor Paracelsus Volumen Paramirum c. mûvében, amikor egy kolerában meghalt ember köré öszszesen öt orvost csoportosított a különbözõ látásmódok képviselõiként. Mindegyik nézõpont képviselõjének igaza volt, ám ugyanakkor nem volt igaza. Az elsõ a tisztán fizikai elvet képviselte, amit ma baciluselméletnek neveznénk, a második a konstitúció és ezzel az életerõk inkább éteri aspektusát, a harmadik a bolygók individuális konstellációjának lelki-asztrális nézõpontját, ahogyan ezzel az asztrogyógyászat ma is próbálkozik (ahogyan a következõ részben majd látni fogjuk, pont a járványok esetében egy „kozmológiai szimptomatológiáról” van szó. Rudolf Steiner, GA 185, 1918. okt. 20-i elõadás), és a negyedik a teljes személyiség, az Én színezetét nézte, amelyet eltöltött a félelemérzet, és ezért magához vonzotta a betegséget. A körbe bevont ötödik orvos, aki a quinta esssentiát, a kvinteszszenciát képviselte, a sors (karma) aspektusáról beszél, amely minden emberre érvényes. A következõ részben tárgyaljuk majd még a hatodik orvost, akit Paracelsus szerepeltet azért, hogy a többi ötnek megvilágítsa a mikro- és makrokozmikus összefüggések kapcsolatát egy betegségnél és a halálnál. Orvosi mûveiben Rudolf Steiner mindig azt tanította az orvosoknak, hogy lehetõleg az egyes lénytagokat és ezek együttmûködését figyeljék meg, hogy ezáltal a felszíntõl intuitív megértés révén eljussanak egy betegség tulajdonképpeni okaihoz. Nagyon egyszerû, de nagyon mélyenszántó példákkal és metaforákkal ezt többször is

GYÓGYÁSZAT Akkor azt fogják mondani, hogy: Mivel ezek a tehenek valahogy iderepültek, mivel ezt a tájat megfertõzték ezek a tehenek, azért olyan mindaz, amit ott látnak, azért olyan, amilyen? Aligha ez fog az eszükbe jutni, hanem kénytelenek lesznek megvizsgálni, hogy miért vannak olyan szorgalmas emberek errefelé, miért olyan különösen alkalmas a talaj az egyik vagy a másik állat tartásához, röviden, gondolataikkal elidõznek mindennél, ami oka lehet annak, hogy ott olyan jól ápolt tehenek vannak. De nem fog eszükbe jutni, hogy azt mondják: Az, ami itt történik, onnan ered, hogy ezt a tájat megfertõzte a jól ápolt tehenek bevonulása. Pedig nem más az a logika, amelyet tulajdonképpen a mai orvostudomány fejleszt ki a mikrobák és hasonlók vonatkozásában.” (Rudolf Steiner, GA 312. 1920. márc. 24diki elõadás) De közben az nincs kizárva, hogy egy nagyon alkalmas, egészséges miliõ a tehenek (bacilusok) sokasága és azok viselkedése révén megint átél egy kóros irányba vezetõ változást – tehát egy úgynevezett visszacsatolást. De eközben a betegség tulajdonképpeni oka érintetlen marad. Steiner szerint ennek a széles körben elterjedt „baciluslogikának” a révén került sor a hivatalos tudományban az „egészséges gondolkodás elpusztítására”. Vegyük most szemügyre, hogyan jöttek létre ezek az ember és állat számára veszélyes csírák, illetve paraziták, amelyek a segítõk mellett mint „flóra és fauna”, az emésztõrendszerünkben és a nyálkahártyánkon élnek. Steinernek van ezzel kapcsolatban egy egyetemes kijelentése: azok közülük, amelyek speciálisan állatban és emberben, tehát lélektõl áthatott szervezetekben fejtik ki parazita hatásukat, az Ahrimán világerõ szellemi jellegû teremtményei. Az olyan lények mellett, amelyek feladata a világban – többek között – a rombolás, illetve a leépítés, hisz e nélkül nem is tudnánk gondolkodni (és meghalni sem), egy másik romboló

Tuberkulózis – baktérium

szemléltette. Így egyszer például azt, hogy hogyan lehet egy inkább anyagi szemlélettõl egy mélyebben fekvõ szellemihez eljutni. Vegyük a baktériumokat, mint a legyek szinonimáját, és máris tudjuk, hogy mit akart Steiner kifejezni. Ezt a példát egy kicsit feldolgoztam: egy szoba tele van legyekkel, és rendszerint fogunk egy légyölõ spray-t, hogy ezeket a kellemetlen állatokat kiirtsuk, ahogyan a gyógyászatban az antibiotikumokat is használják a fertõzéses betegségeknél. És valóban, egy rövid idõre a legyek eltûnnek, hogy aztán hamarosan újra visszatérjenek. Minél többet használjuk a spray-t, annál immunisabbá válik a méregre néhány légy. Jelenleg ez egy nagyon nagy probléma a fertõzéses betegségeknél, amelyek a legtöbb antibiotikummal szemben rezisztenssé váltak. Egy olyan ember, aki talán egy kicsit távolabbra gondol, észreveszi a szobában lévõ koszt, amely mindig újra vonzza a legyeket. A koszt eltávolítják, de a legyek, talán egy kicsit késõbb, mint egyébként, de megint jönnek, mert valamikor újra ott van a kosz. Hogyan gondolkozik ekkor egy spirituális látószöggel rendelkezõ ember? Mi van a háziasszonnyal? Vagy lusta, vagy depressziós, és nem tudja megemberelni magát, hogy tisztán tartsa a szobát. Ha most a pusztán lelki okot kezeljük, külsõleg akkor is meg kell ugyan elõször tisztítani a szobát a kosztól és a legyektõl, de mivel a valódi okot küszöböljük ki, hosszú távon tartós sikert érünk el. Létezik tisztán logikai összefüggés a lustaság, a depresszió és a legyek között? Aligha! Bezzeg gyakorlati! A betegség keletkezésével és a baktériumokkal összefüggésben Steiner egy további képet is használ, hogy megmutassa, bizonyos kórokozó bacilusok felléptekor jelen kell lennie egy „altalajnak” (ez az erdõben lévõ korhadó anyaghoz hasonlítható, amelyben a gombák megtalálhatják a számukra alkalmas táptalajt) mint egyfajta „ismertetõjelnek”, hogy a teljes organikus és lelki miliõben valami meggyengült. Hiszen a bacilusdiagnosztika pozitív oldala az, hogy pl. egy tuberkulózisnál bizonyosságot szerzünk a betegség leletérõl. Ám ez nem jelenti azt, hogy egyedül a bacilusok fellépése révén az embernek már meg is van a megfelelõ betegsége. Világosan fogalmazva: ha egy torokkenetben skarlátbacilusokat találnak, ott még nem kell jelen lennie vagy kifejlõdnie a skarlátnak! Steiner ezt azzal a képpel szemlélteti, amikor egy mezõn jól táplált teheneket látunk. „Gondolják el, hogy felfedeznek egy vidéket, ahol remekül táplált, szép tehenek sokaságát találják.

SzG 2010/1

21

Kolerabaktérium

Szifiliszbaktérium

GYÓGYÁSZAT

erõ is alkotott az emberben és az állatvilágban is: a félelem. A bacilusok és a félelem tehát egy szellemi forrásból erednek, igen, egyenesen feltételezik és támogatják egymást. Ahhoz hasonlóan, ahogy az elementáris birodalomban vannak jó és gonosz lények is, úgy a baktériumok világában is megtaláljuk ezt. Az ahrimáni elementáris lények 1879-tõl bekövetkezett megerõsödött hatása révén egyre több halott, anyagiasodott gondolat („értelemmaterializmus”) (Rudolf Steiner, GA 177, 1917. okt. 14-i elõadás) jön létre a Földön, és ezzel egyidejûleg olyan kis élõlények, amelyek fizikailag akarnak ártani az embernek. Szellemtudományos kifejezéssel ezek a „gnómok”, amelyek tisztán földhözkötött lényekként leépítõ-pusztító erejüket különösen az anyagcserében bontakoztatják ki. Ám ezáltal olyan szükséges kiválasztási termékek is keletkeznek, amelyek befelé, a magasabb emberben egy olyan lerakódott anyaghoz vezetnek, amely az agyunkká (egy „halott tükörré”), válik és a pusztán földi gondolati tevékenységünk alapját szolgáltatja. Ám az ember csupán lelkileg erkölcstelen cselekvések révén is beavatkozik a világ folyásába, és különösen a hazugság, a rágalmazás és a képmutatás által bizonyos lelki negatív erõk, lefûzõdések létrehozójává lesz, amelyek aztán materializálódva, más lények rovására, mint paraziták léteznek tovább élet és halál, szellem és anyag köztes birodalmában. Egy spirituálisan kibõvített fertõzéstannak ezt a fejezetét még meg kell írni, ha ebbõl a nézõpontból nézzük – különösen a huszadik, de a 21. században is – a világ eseményeit a maguk romboló ideológiáikkal! Hiszen ez a mai kor egyik fõ problémája: az ember úgy véli, hogy a világ folyásáért való felelõsségbõl ki van zárva, és többé-kevésbé áldozatként és nem az aktuális események véghezvivõjeként éli meg saját magát. 22

SzG 2010/1

Hiszen egy betegséggel járó szenvedés arra is szolgál, hogy tapasztalatokat merítsünk saját magunkról, hogy „hogyan kell (az inkarnációk folyamán) folytonos isteni szervezetünkhöz alkalmazkodnunk”. (Rudolf Steiner, GA 143, 1912. ápr. 17-diki elõadás) Ebben az összefüggésben említi Steiner az ember viszonyát az állatokhoz is, hiszen azoknak az ember miatt kimondhatatlan szenvedést és fájdalmakat kell elviselniük (gondoljunk csak a gyógyászatban az ember „javára” végzett állatkísérletekre!). Ezek az állatoknak okozott fájdalmak az evolúció folyamán már a Földön megkövetelnek egy karmikus kiegyenlítést. Az, ami az állatokban fájdalmat érez, paraziták alakjában tér vissza, amelyek az emberben hoznak létre fájdalmat és szenvedést, és megtanítják az embereket arra, hogy a saját fájdalmukból a jövõ számára bizonyos pozitív érzékelõ, ill. együttérzõ erõket fejlesszenek ki. Ezeknek az embereknek az érzékelésébõl és érzéseibõl kiindulva jön létre azoknak a fájdalmaknak a kiegyenlítõdése, amelyeket az állatoknak a múltban el kellett viselniük. „Mert hát miért kínozzák az embereket olyan lények, amelyek tulajdonképpen se nem állatok, se nem növények, hanem e kettõ között állnak, és jó érzést kelt bennük, ha az ember bacilusfajtáktól és hasonló teremtményektõl szenved? Az ember magának teremtette ezt a sorsot korábbi inkarnációkban azáltal, hogy szenvedést és pusztulást okozott az állatoknak.” (Steiner, fent id. hely) De mindez nem a jövõben, hanem már jelenlegi földi életünk során történik meg. És a világ sorsának tudatosan vagy öntudatlanul mindannyian résztvevõi vagyunk! Fordította Kádas Katalin Der Europäer, 14. évfolyam, 1. szám. 2009. november Der Europäer, 14. évf. 2/3. szám. 2009/2010 dec./jan.

PEDAGÓGIA PEDAGÓGIA Albert Schmelzer

NEVELÉS

EGY APOKALIPTIKUS KORBAN*

I/3. Utak az iskolai közösség szelleméhez

Ha elgondolkozunk az apokalipszisbeli levelek képein és fogalmain, modern tudatunk számára különösnek tûnhet, hogy egy gyülekezet szellemérõl úgy esik szó mint kézzelfogható szellemi lényrõl. De ha csoportfolyamatokban átélt tapasztalatainkra gondolunk, hamar világossá válik, hogy egy közösség több, mint annak tagjai személyes álláspontjaikkal, lelki (pszichikai) különbözõségeikkel és individuális akarati indíttatásaikkal együttvéve: egy közösség közös szellemi célkitûzés útján alakul; ereje nõ, ha tagjai ennek a szellemiségnek elkötelezettjei maradnak, és összeomlik, amint személyes nézeteltérések, ellenséges hangulat és önérdek kerekednek felül. „Rossz szellem” kerítheti hatalmába a közösséget, ha az nem emberséges, és a kornak megfelelõ érdekeket szolgál. Ezeknek a gondolatoknak a belátása hidat képezhet mind az Apokalipszis szemléletéhez, mind pedig Rudolf Steiner nézetéhez, miszerint minden közösség egy szellemi lénnyel áll kapcsolatban, következésképp minden alakulóban lévõ közösség megpróbál utat találni ehhez a szellemhez; ez pedig a közösség céljairól való megegyezés útján történik. Milyen irányba mutatnak ezek a célok? E tekintetben is segítségünkre lehet, ha az Apokalipszis üzeneteivel foglalkozunk, és segítségül szolgálhat az ott szereplõ figyelmeztetés a spiritualizmus és a materializmus egyoldalúságáról is. Mert hiszen az éber megfigyelõnek nem kerülheti el a figyelmét, hogy ezek a tendenciák megtalálhatók az iskolai mozgalomban is; nem nehéz jellemezni ezeket a jelenségeket. Hisz léteznek iskolák, ahol inkább a spirituális irány az uralkodó. Ezeknek az intézményeknek a tevékenységét át- meg áthatja az antropozófia, itt a pedagógia embertani alapokra helyezéséért való fáradozás, a szakterületek szellemtudománnyal való áthatása és a tanár iskolázásának útja kerül elõtérbe.

Amilyen nagyra becsülendõ ez a fajta fáradozás, olyan éberséggel kell feltennünk a kérdést: a tanulmányok bensõségessége vajon kisugárzik-e a külsõ formákra, áthatja-e a konkrét tanítást, az iskolai ünnepeket, megjelenik-e az iskolaépület és a termek kialakításában, a tantestületen belüli és a szülõkkel való kapcsolatokban. Megvizsgálandó továbbá, hogy az ismeretkeresés nem csap-e át dogmatizmusba, ideológiailag megkövesedett állapotba vagy szektásságba. Mindenekelõtt arra kell figyelni, hogy a megismerés mellett helyet kapjon a szeretet, az iskolai közösséget egészen a gazdasági kapcsolatokig a testvériség szelleme hassa át. A továbbiakban ezt a szempontot próbálom leírni.

A szociális fõtörvényrõl és a szolidaritás szerepérõl a jövedelmek kialakításában Ahogy a Jelenések Könyvében az efezeusi gyülekezet szellemiségével szemben kimondatik az intés, hogy ne veszítse el az elsõ szeretetet, úgy Rudolf Steiner a szociális életre vonatkozóan fogalmazott meg egy törvényt, melynek tiszteletben tartása kiegyenlítheti az egyoldalúan szellemi irányultságot. Ez a szociális fõtörvény, mely így szól: „Közösen tevékenykedõ emberek boldogulása (Heil) annál nagyobb, minél kisebb mértékben igényli magának az egyes ember a saját teljesítménye hozamát; azaz minél többet ad át ebbõl a hozamból a munkatársainak, és saját szükségleteit minél inkább a többiek és nem a saját teljesítménye által elégíti ki.”1 Érdemes egy kicsit elgondolkodni ezen a törvényen, épp az iskolával való összefüggést tekintve. Elõször is a „boldogulás” szó tûnhet fel. Ha jelentésbeli árnyalatai körül tapogatózunk bensõnkben, úgy olyan fogalmak merülnek fel

* Albert Schmelzer: Erziehung in apokalyptischer Zeit. Verlag am Geoetheanum, Dornach

SzG 2010/1

23

PEDAGÓGIA bennünk, mint jólét, lelki harmónia vagy beteljesülés; a szó nyilvánvalóan egy célra vonatkozik, mely testi, lelki és szellemi viszonyokat foglal magában. Ezen kívül mint a feltételek törvénye mutatkozik meg a törvény. Nem követeli meg, hogy egy bizonyos módon cselekedjünk, sokkal inkább azokat a körülményeket írja le, melyek között együtt-tevékenykedõ emberek közösségének a „boldogulása” megvalósítható, s ha visszájára fordítjuk ezeket a körülményeket, úgy áldatlan állapotok (Unheil) keletkeznek. De mi vezet „boldoguláshoz”? Rudolf Steiner két feltételt említ. Elõször is: a közösség boldogulása attól függ, hogy az egyes emberek hajlandók-e a teljesítményük hozamát munkatársaikkal megosztani. Másodszor: hogy boldogul-e a közösség, azt az a kérdés dönti el, hogy mennyire sikerül a teljesítményt és a szükségletek kielégítését egymástól különválasztani. E feltételek átgondolása során további kérdések merülnek fel: mi értendõ a saját teljesítmény „hozama” alatt? Mik a „szükségletek”? Hogyan fejezhetõk ki vagy határozhatók meg? Itt is ajánlatos átfogóan gondolkodnunk, hogy a törvény tágabb értelmeit kifürkészhessük. A hozam egészen általánosan a teljesítmények eredménye. Így például lehet egy együttmûködõ kutatócsoport kutatási eredménye; ez esetben a törvény azt a közvetlenül megmutatkozó összefüggést fogalmazza meg, miszerint üdvös a közösségre nézve, ha az egyes személyek a felismeréseiket a többiek rendelkezésére bocsátják, s nem tartják meg magunknak. Tekinthetjük továbbá az elõállított árut is valamely teljesítmény hozamaként, ez esetben a törvény a munkamegosztásos gazdálkodás elõnyeirõl szól, mert a szükségletek kielégítésére nézve természetesen kedvezõbb, ha az elõállított árut mindenki továbbítja a köznek, s nem pedig magát látja el. Hozam alatt azonban mindenekelõtt arra a részre kell gondolnunk, mely az elõállított áruból – teljesítménye alapján – az egyes embert illeti meg, és ami pénz formájában, jövedelemként visszaáramlik hozzá. Rudolf Steiner nyilvánvalóan szem elõtt tartotta ezt az összefüggést, mert írásában, melyben a szociális fõtörvényt kifejtette, így ír a már korábban idézettekhez kapcsolódva: „Az tehát a lényeg, hogy embertársainkért dolgozni és egy bizonyos jövedelem megszerzésére törekedni két egymástól teljesen különálló dolog.”2 Egy ilyen mondat a szociális kérdés minden nagyságát felöleli, hisz a munka és a jövedelem szétválasztása magában rejti az egoizmus elleni harcot. Ennek 24

SzG 2010/1

megfelelõen így folytatja Rudolf Steiner a gondolatmenetet: „Nos, természetesen nem lehet csak annyiról szó, hogy az ember egy ilyen törvényt belát, hanem a valódi gyakorlat a következõ kérdéssel kezdõdik: hogyan ültethetem ezt át a valóságba? Világos, hogy nem kevesebbet mond a törvény, mint hogy az emberi jólét annál nagyobb, minél kisebb az egoizmus.”3 Ha elmélyed az ember ebben a kijelentésben, úgy érthetõvé válik, hogy a szociális fõtörvény megvalósítása, valamely „üdvös” gyakorlatra való törekvés értelmében, a tudatnak olyan átalakulását tételezi fel, mely a munka motivációjára vonatkozik: az egyes embernek „a másikban kell megtalálnia munkája alapját”, a közösséget „valódi szellemnek kell áthatnia, melynek minden egyes ember a részese”, a közösségnek „szellemi misszióval”4 kell rendelkeznie. Ha ezt megértjük, élesebben látjuk a szociális probléma összetettségét, s hogy a közös célokért folyó küzdelem semmi esetre sem jól mutató, ámde tulajdonképpen felesleges, mellékes dolog, hanem meghatározó tényezõ a szociális probléma megoldásához. Rudolf Steiner fejtegetései a szociális fõtörvényhez – mint az idézetek alapján is érhetõ – általános és töredékes voltuk miatt élénk vitát váltottak ki az antropozófus irányultságú szociológusok között.5 A szociális fõtörvénynek nemcsak az átfogó érvényességét dolgozták ki, hanem a törvénynek egészen a világgazdasági viszonyokig történõ megvalósításának átgondolása is gyümölcsözõnek bizonyult. Mindenekelõtt azonban – és ez a döntõ a mi összefüggésünket tekintve – kihívásnak tekinthetõk Steiner fejtegetései az antropozófus beállítottságú emberi közösségek számára, hogy egy szociális újjáalakítás úttörõi legyenek; olyan kihívásnak, mely a Waldorfiskolákban különösen az ott együttdolgozó emberek közösségének, azaz a (tan)testületnek (kollégiumnak) szól. Manapság már egyáltalán nem magától értetõdõ, hogy valóban meg is ragadják ezt a lehetõséget. Néhány iskolában a tanítási feladat nagyságát közvetlenül összekapcsolják a bevétellel: aki az átlagos 22 órából csak 18-at tanít, az a normál fizetés 18/22-ét kapja kézhez. Más tantestületekben azon vitatkoznak, vajon a felsõ tagozatban tanító tanároknak nem kellene-e magasabb fizetést kapniuk hosszabb tanulmányaik alapján, mint a „csupán” osztálytanítóknak. Megint mások azt fontolgatják, hogy az önigazgatási feladatok ellátását anyagilag külön honorálják. Amennyire érthetõk ezek a gondolatok és ez a gyakorlat, olyan egyértelmûen mutatkozik meg, hogy – az Apokalipszis szavaival élve

PEDAGÓGIA – elveszett az elsõ szeretet, a szolidaritás keresése meghátrált a kapitalista életvitel szokásaihoz való pragmatikus alkalmazkodás elõtt. Mindenesetre nem hallgathatjuk el azt az örvendetes tényt, miszerint számos Waldorfiskolában és gyógypedagógiai intézményben komolyan dolgoznak a „boldogulás” megvalósításán – a szociális fõtörvény értelmében. A tanárok jövedelmének megállapítására lényegében három modellt dolgoztak ki: Az elsõ: minden dolgozó, legyen az felsõ tagozatban tanító tanár, osztálytanító vagy gondnok, azonos alapfizetést kap, ezen felül pedig kiegészítõ jövedelmet, melynek nagysága az ellátandó személyek – mint például nem keresõ házastárs vagy gyermekek – számától függ. A második: az iskola vagy gyógypedagógiai otthon fölöslegei egy közös bankszámlára folynak be, minden munkavállalónak megvan a joga, hogy családja szükségleteinek megfelelõen szabadon emeljen le pénzösszeget errõl a számláról. A számlakivonatok révén pedig folyamatosan figyelemmel kísérheti a mindenkor rendelkezésére álló teljes összeg nagyságát. A harmadik: a munkatársak megbeszéléseken tájékoztatják egymást mindenkori szükségleteikrõl, végül személyre szólóan mindenkinek „odaítélnek” egy meghatározott összeget. Melyik modell tûnik ezek közül üdvözítõ együttmûködésre legalkalmasabbnak? Még ha meg is haladná ezen írás kereteit, hogy betekintsünk azokba a tapasztalatokba, melyeket ezekkel a modellekkel vagy ezek különbözõ változataival szereztek az iskolák, álljon itt mégis néhány alapvetõ gondolat. Az elsõ modell – azonos alapfizetés és kiegészítõ juttatások – egyszerû és áttekinthetõ volta miatt fõleg nagy csoportok számára alkalmas, melyek nem tudnak idõt és energiát szánni arra, hogy munkatársaik egyéni helyzetével, szükségleteivel foglalkozzanak. Ez mindenesetre magában hordozza a bürokratikus irányba való eltorzulás veszélyét: sokszor túlságosan elhalványul az a tudat, hogy nem a saját munka tarifabér szerinti megfizetése, hanem a közösen kigazdálkodott hozamok elosztása történik. Ezért elengedhetetlen, hogy rendszeres idõközönként a konferencián közösen megállapodjunk a szabályozás ideális hátterérõl, kicseréljük a tapasztalatokat, és adott esetben új elosztási kulcsot állapítsunk meg, mely az egyedülállók vagy házasok igényeinek, kevés vagy sokgyermekes családoknak egyaránt megfelel. A szociális kérdés további vizsgálata során feltûnik a második modell: az iskola munkatár-

sai közös bankszámláról való leemelés útján jutnak jövedelemhez. Egy ilyen lehetõség elsõ pillanatban némi eufóriát válthat ki az emberben: az addig beteljesületlen vágyak valóra váltása kézzelfogható közelségbe kerül. A reális követelmények azonban más irányba mutatnak. Az eljárás mûködõképességének ugyanis elõfeltétele, hogy a saját kivétnél tekintetbe vegyem a többiek szükségleteit; minden leemelés megköveteli, hogy tudatomat kiterjesszem a meglévõ hozamok és a munkatársak és hozzátartozóik élethelyzetének mindenkori viszonyára. Ezért a modell csak olyan kisebb csoportoknak felel meg, melynek tagjai készek egymással tartalmas megbeszéléseket folytatni mindenkori élethelyzetükrõl. Az a tudat, hogy az egyén nem nyúlhat csak úgy egyszerûen a bevételhez anélkül, hogy a többiek szükségleteit figyelembe venné, a legvilágosabban a harmadik modellben él: az „odaítélõ eljárásban”. Ez az eljárás is csak kisebb csoportok számára alkalmas, hiszen nagyfokú kölcsönös érdeklõdést és bizalmat tételez fel. Mindenesetre lehetõséget kínál arra, hogy az erõsen önzetlen beállítottságú személyiségeket, akik önmaguk számára szégyellnek bármit is igényelni, egy-egy különkiadásra: beruházásra vagy utazásra bátorítsuk. Épp egy ilyen összefüggésben játszik döntõ szerepet a szociális tapintat és finom érzék: a szocialitásra való törekvésnek az egyéniség szabadságtere szab határt. Ha ezekkel az utalásokkal bizonyos, a szociális fõtörvénnyel való foglalkozásból adódó konkrétumokra rá is tekintettünk, ez semmiképpen sem jelenti a probléma kimerítését, és az sem célja, hogy az iskolákat valamelyik eljárás mellé állítsa. Mert a szokások meghonosításánál fontosabb újra és újra megküzdeni azért az érzületért, hogy a szeretetet ne csak magas etikai ideálként prédikáljuk, hanem éljük, egészen a gazdasági gyakorlatig. A kölcsönös szolidaritás útjainak a megtalálása egészen a világgazdasági kapcsolatokig ma a kor feladataként jelenik meg; az iskolai mozgalomnak meg kellene ragadnia ezt a lehetõséget, hogy egy ilyenfajta szolidaritás értelmében modelleket fejlesszen ki az egyes iskolákban a jövedelmek kialakításához, de például a nemzetközi iskolai mozgalmon belüli kölcsönös támogatáshoz is. A keresztény spiritualitás – és ebben egyezik Rudolf Steiner kijelentése a Jelenések Könyvével – nem tévesztendõ össze egy életidegen magatartással, hanem pont az életviszonyok átalakításában mutathatja meg erejét. SzG 2010/1

25

PEDAGÓGIA

A szociológiai alaptörvény és együttmûködés a szellemi életben Az Apokalipszis levelei azonban nemcsak a spirituális irányultság, hanem a vele szöges ellentétben álló materializmus veszélyeire is rámutatnak. Ez utóbbi egyoldalúság, mely egyébként a kor jellemzõje, felfedezhetõ az iskolai összefüggésben, annak a nézetnek a leple alá bújva, miszerint csak a legjobb elég jó gyermekeinknek. S mi lehet ez a legjobb? A legfényûzõbb iskolaépület, a legdrágább viaszkréták, osztálykirándulások minél messzebb, a legnagyobb süteményestálak az ünnepeken. Hangsúlyozni kell azonban: ez nem annak a törekvésnek a kritikája, hogy a gyermeket szép, mûvészien kialakított környezettel vegyük körül, hanem a kiürült formáké s a fû alatt ható érzésé, hogy az iskola mint vállalkozás életében a külsõ feltételek megszervezése a döntõ. A valódi gazdagság azonban sohasem a külsõségekben rejlik, mivel a nevelés és tanítás természetszerûleg szellemi folyamat; a meglévõ formákat kreativitással és ötletekkel, mindig újra és újra élettel kell megtölteni. A materializmus veszélyeinek kiegyenlítésére egy élõ s mindig megújuló szellemi élet bizonyul alkalmasnak, mely a szabad, egyéni kezdeményezések forrásából táplálkozik. A szociális életnek erre a szerepére vonatkozóan is megfogalmazott Rudolf Steiner egy törvényt, a „szociológiai alaptörvényt”. Így hangzik: „Az emberiség a kulturális állapotok kezdetén szociális kötelékek létrehozására törekszik, ezeknek a kötelékeknek az érdekében feláldozza az egyének érdekeit, a további fejlõdés pedig az individuumnak a kötelékek érdekei alóli felszabadításához és az egyes ember szükségleteinek és erõinek szabad kibontakoztatásához vezet.”6 A szociális fõtörvény a feltételek törvénye volt, a szociológiai alaptörvény pedig egy történelmi fejlõdést ír le: az individuum fokozatos felszabadulását a törzsi és nemzetségi tabuk és normák, népi és családi kötelékek alól. Különösen az újkor forradalmi változásai révén nyerte el az egyén vallási, véleménynyilvánítási és lelkiismereti szabadságát. Rudolf Steiner feltétlenül pozitívként értékeli az individuum felszabadításának e folyamatát, és arra a következtetésre jut, miszerint az államnak a jövõben nem uralkodó elvét kéne hangsúlyoznia, hanem „úgy kellene berendezkednie, hogy az egyén a lehetõ legnagyobb mértékben érvényesüljön”.7 A társadalmi következményeket a Waldorf-iskola megalapításával vonták le: az államtól független, szabad is26

SzG 2010/1

kolaként a Waldorf-iskola garantálja a tanárok szabadságát, az iskolát az állami kultuszbürokráciától viszonylag függetlenül lehet felépíteni. Ez a szabadság azonban kihívásnak bizonyul. Csak akkor lehet az iskolai vállalkozás sikeres, ha az alakításnak ezt a nyitott terét szakértelemmel és mindig új kezdeményezésekkel töltik meg. Ebben az összefüggésben különösen idõszerû manapság az a feladat, hogy egy iskola szellemi életén a tanárok, szülõk és a tanulók együttmûködését értsük. A vége felé közeledik már az az idõ, amikor a szülõk munkája a sütésre, a tandíj befizetésére és a bazárra szorítkozott; az elkötelezett szülõk egyre inkább a Waldorf-iskola együttformálóinak, együtthordozóinak tekintik magukat. Csakhogy a szülõk és a tanárok gyümölcsözõ együttmûködése a mindenkori érzülettõl függ, s itt meg kell törni a tanári karban alkalmanként még mindig uralkodó „bástyamentalitást”, mely abból a meggyõzõdésbõl táplálkozik, miszerint az iskola szellemi életének hordozói egyedül a tanárok lehetnek. Ezzel szemben Rudolf Steiner azt hangsúlyozza, hogy semmire sem vezet, ha a tanári kar egyfajta tekintélyen alapuló kapcsolatot épít fel a szülõkkel, sokkal inkább partnernek kell tekinteni õket a szellemi munka területén, s közös nevelési ideálra törekedni: „Mindenekelõtt olyan kapcsolatot szeretnék kialakítani az iskola és a szülõk közt, mely nem a tekintélytiszteleten alapul. Ez értéktelen a számunkra. Csak annak van értéke, ami a legapróbb részletekig megértéssel megy elébe az akaratunknak...”8 Ezzel körvonalazódott a szülõk és a tanárok nagy feladata, hogy olyan légkörben, melyben készek kölcsönösen tanulni egymástól, közösen dolgozzanak az antropozófus pedagógia alapjain. Alkotó fantáziával rengeteg lehetõség fedezhetõ fel a testvéries tanulás kialakítására, a szülõi estektõl kezdve a pedagógiai hétvégén és továbbképzéseken át egészen az alkalmi, közös pedagógiai konferenciákig. Fontos azonban, hogy ezek a rendezvények ne tanári elõadásokban merüljenek ki, hanem elegendõ teret nyújtsanak a kölcsönös párbeszédnek. Az iskola alakításának lehetõségébe erõteljesebb mértékben kellene bevonni a tanulókat is. Ha a tanárok és a diákok közt élõ párbeszéd alakul ki a tanítás során, úgy – egyfajta tanár–diák konferencia keretein belül – sok termékeny ötlet születhet az iskolai rendet és koncepciót, a gyakorlatok és projektek, valamint az ünnepek megszervezését illetõen. A pezsgõ szellemi élet ugyanis nem csupán egyéni fáradozásból jön

PEDAGÓGIA létre, hanem mindig egy szellemi találkozás gyümölcse. Próbáljuk meg az eddigi gondolatokat összefoglalni: Ahogy a testvériségen alapuló gazdasági életért való fáradozás a valóságtól idegen spiritualizmus kiegyenlítését szolgálja, úgy a szellemi élet felpezsdítésére irányuló küzdelem a materializmusba merevedés veszélye ellen alkalmas gyógymód. A Waldorf-pedagógia – s ez a Harmadik Világ néhány iskolai kezdeményezését juttatja eszünkbe – barakkokban is mûvelhetõ.

A szociológia õsjelensége és a konferenciamunka A szociális kérdésnek egy harmadik elemét is figyelembe kell vennünk: a megbeszélések, megegyezések és döntések területét, a jogi élet szerepét. Ebben az összefüggésben sokszor arra koncentrálódik a vita, hogy ki miben és milyen választmányban dönthet egy iskolában. Ez a szemlélet hamar elvezet az optimális szervezeti felépítésrõl és az iskolai szabályzatról (Schulverfassung = iskolai alkotmány) szóló vitához. Az iskola életének egy bizonyos pontján biztosan fontos és kikerülhetetlen ez a vita az említett témában. De alapvetõbbnek tûnik egy másik probléma, amely pedig arra a légkörre vonatkozik, melyben egy értelmes alaptörvény megalkotható: egyáltalán hogyan születik döntés egy csoportban? Létezik-e a szociális gyakorlásnak olyan útja, mely alapján a döntéshez vezetõ párbeszéd nem egymás szurka-piszkálásában merül ki, hanem termékeny folyamattá válhat? Hogyan lehet a párbeszédnek olyan szintjére emelkedni, mely méltó az adott feladathoz? Az ilyen kérdések körüljárásához ismét segítséget nyújthatnak az Apokalipszis gondolatai (a harmadik, negyedik és ötödik levél sorrendjében); az elõzõ fejezetben kifejtett utalások az érzésszerû tudatállapotból az érdeklõdés vezette, megértõ tudaton át egészen az integratív tudatállapotra történõ felébredés szükségességéig, mely (tudat) megismerésben és szeretetben nyílik meg az objektív világösszefüggésekre. Amire a szocialitás területén törekedni kell, azt Rudolf Steiner hasonlóan fogalmazta meg, mint az Apokalipszis: Egy magasabb tudatra ébredésrõl van szó, „a másik ember lelki-szellemi mivoltán”9 való ébredésrõl. A továbbiakban kíséreljük meg kifejteni, mit jelent ez a felébredés a konkrét iskolai összefüggésben.

„A konferencia egy olyan ülés, melyen sokan vesznek részt, ám kevés eredménnyel” – sóhajtott a színész, Werner Finck vagy hozzá hasonlóan már mások is, mikor egy hosszú, megerõltetõ megbeszélés után – legyen az egy építési munkálatokat tárgyaló ülés, bazárkör, vagy tanári konferencia –, késõ este végre betették maguk mögött a Waldorf-iskola ajtaját. Mégis érthetõ, hogy egy iskola, melyet nem az állam tart fönn, és nem igazgató irányít, a legnagyobb mértékben az érintettek, a szülõk, tanárok és diákok párbeszédére van utalva. S ha a sokféle ülésen és konferencián némi üresjáratot kell megélnünk, úgy a sóhajtozás általi megkönnyebbülés a megoldás? Biztos, hogy nem. Mert bizonyosan mindannyian átéltünk már olyan pillanatokat, melyek a szociális együttmûködés lehetõségét villantották föl, mint ahogy azt Goethe Mese a zöld kígyóról és a szép liliomról címû mûvében a következõképp mutatta meg: „Mi ragyogóbb az aranynál? – kérdezte a király. – A fény, válaszolta a kígyó. – Mi üdítõbb, mint a fény? – kérdezte az. – A társalgás – válaszolta emez.” Hogyan emelkedhetünk a konferenciák mindennapos munkájában ilyen csúcsokra? A tapasztalatok azt mutatják, hogy egy megbeszélés sikeressége a legmélyebben összefügg a résztvevõk tudati állapotával. Hogy egy megbeszélés sikerüljön, elõször arra van szükség, hogy kifejlesszünk egy eszközt ezeknek a tudatállapotoknak az érzékelésére. Ebben segítségünkre lehetnek a Steiner által kidolgozott érzõ, értõ (vagy értelmi) és tudati lélek fogalmai, melyek az alapvetõ lelki beállítottságot és az annak megfelelõ magatartást írják le, ahogy azokat a Jelenések Könyvének írója a pergamoni, thiatriai és szárdiszi gyülekezeteknél kritizálja, illetve megköveteli. A nagy antik – így a sumér, babiloni és egyiptomi – kultúrákban, melyek különösen a pergamoni gyülekezetre gyakoroltak nagy hatást, az érzõ lélek magatartása volt az uralkodó. Ezt az összefüggését a világnak így írja le Rudolf Steiner: „Képzeljük el az embert, amint minden irányból benyomások érik. Ugyanakkor egy minden irányba (az õt érõ benyomások irányába) egyidejûleg kifejtett tevékenység forrásaként kell õt elgondolnunk. Az érzések minden irányba válaszolnak a benyomásokra. Ezt a tevékenységforrást nevezhetjük érzõ léleknek.”10 A lelki átélés kiindulópontja, mint az világossá válik, ezen a szinten a külvilág észlelése iránti határtalan nyitottság. Ez az észlelés közvetlenül lángra SzG 2010/1

27

PEDAGÓGIA lobbantja az érzést, mely öröm és bosszúság, hajlamok, ösztönök és szenvedélyek legkülönbözõbb árnyalataiban játszhat. Lényeges azonban, hogy nem áll fenn gondolati aktivitás, a legjobb esetben is csak az észlelés megnevezése történik meg. Aki utána szeretne járni a kérdésnek, hogy milyen szimptómák (tünetek) utalnak a fejlett antik kultúrákban egy ilyen lelki beállítottság létezésére, annak felhívom figyelmét Frank Teichmann tanulmányaira;11 a mi összefüggésünket tekintve fontosabb azonban az a megállapítás, hogy az érzõ lélek magatartása nem csupán egy történelmi dolog, hanem ott él mindannyiunkban. Hiszen ki ne tudná lelkileg követni a 23 éves Goethe egy levelének következõ részletét? „Tegnap éjjel dorbézoltam, ma korán kiugrottam az ágyból, tervektõl hajtva. Óh, akkora a káosz a fejemben, mint a szobámban, nem találok más papírt, csak ezt a kéket. De minden papír megfelel, hogy megmondjam Önnek, szeretem.” (Gestern nacht geschwarmt, heute früh von Projekten aus dem Bett gepeitscht. Oh, es sieht in meinem Kopf aus Wie in meiner Stube, ich kann nicht einmal ein Stückchen Papier finden als dieses blaue. Doch alles Papier ist gut, Ihnen zu sagen, dass ich Sie liebe.)12 Engedjék meg nekem, hogy az önmegfigyelést kiterjesszem a konferenciák és ülések megbeszélésein tanúsított magatartásra. Hisz nem fogalmazódnak-e meg ott olyan belsõ monológok, melyek persze sosem hangzanak el, de körülbelül így szólnak: „Rémes, ez már megint jelentkezik!”; „Na most aztán megmutatták neki!” vagy például: „Most tényleg újra megbeszéljük, hogyan rendezzük meg az évnyitót? Épp úgy, mint eddig!” Ha megfogalmazódnak ilyen belsõ monológok, úgy az az érzõlélek-beállítottság kifejezõdése: spontán érzelmi reakció a külvilág egy ingerére, vagy egyszerû megnevezése a problémának, melynek megoldására már rég megvan a recept. De haladjunk még tovább. Milyen élet fog kialakulni egy olyan csoportban, ahol a fent vázolt beállítottság az uralkodó? Olyan, mint néhány kúra: hideg és meleg zuhany, azaz lelkes egyetértés és elkeseredett vita gyors váltakozása. De ha túl erõsen a kaotizálódás irányába leng ki az inga, akkor gyakran az ellenkezõ tendencia érvényesül: néhány élenjáró személyiség ragadja magához a kezdeményezést, a csoportot tekintéllyel vezeti. Hogy is szól az óegyiptomi bölcsesség? „Ha egy nálad magasabb rangú asztalánál ülsz, úgy fogadd el, ha van, amit eléd tesznek... Arcod tartsd lehajtva, míg nem üdvözöl, és csak akkor beszélj, ha már köszöntött téged. 28

SzG 2010/1

Nevess, ha õ nevet, mert az jólesik szívének, s ezután megelégedésére szolgál majd, amit teszel.”13 Ugye, nem teljesen ismeretlen nekünk, mint a konferenciák és ülések résztvevõinek, ez a fajta magatartás? Egyvalamit mindenesetre meg kell jegyeznünk: az érzõlélek-közösségekre állandóan ott leselkedik a veszély, hogy öntudatlan érzelmi ingadozások uralma vagy egyes tekintélyszemélyek kemény vezetése alá kerülnek. Épp ezért egy másik tudatállapotba való emelkedés és erõsebb gondolati aktivitás kifejtése bizonyul szükségesnek. Ezt a magatartást, mely a thyatirai gyülekezetre volt jellemzõ, Rudolf Steiner mint az értõ (értelmi) lelket a következõképp írja le: „A hajlamait, ösztöneit és szenvedélyeit sem követi vakon az ember, a gondolkodása teremti meg a lehetõséget, hogy kielégítse azokat. Amit materiális kultúrának nevezünk, az ebbe az irányba halad, és abban áll, amit a gondolkodás az érzõ lélek számára teljesít... Ezt a gondolkodás által kiszolgált lelket értõ (értelmi) léleknek hívjuk. De nevezhetnénk kedélyléleknek vagy akár a kedélynek is.”14 Az értõ- vagy kedélylélek más rétegben keletkezik, mint az érzõ lélek. A gondolkodás és a kedély tartósabban hatnak, mint a gyorsan változó érzelmek, és egyfajta bensõségességet (Verinnerlichung = „belsõvé tétel”), valamint éberebb Én-aktivitását elõfeltételeznek. Így az értõ vagy kedélylélek megnevezés, melyet Rudolf Steiner ennek a lelki tagnak az általános jellemzésére használ, arra utal, hogy az Én-tevékenység egy inkább intellektuális és egy fõleg kedéllyel telt pólus között ingázhat. Egy vonás azonban a tisztán értelmi aktivitást jellemzi; s ez az elvontság. Eltekint a jelenség sokrétûségétõl, figyelmét egy részaspektusra irányítja, melyet gondolatilag megragad, és a logika szabályai szerint átvilágít. A gondolkodás elhatárolódik az egyes jelenségektõl, ugyanakkor kezelhetõvé (felhasználhatóvá) teszi azokat. Világossá válik a dolgok intellektuális-logikus úton való megragadásának egyoldalúsága, de erõssége is: lehetõvé teszi, hogy a világot az ember szolgálatába állítsuk, ugyanakkor a haszonelvû gondolkodás szorítójába zárja a megismerõ Ént. A valóságnak kedéllyel való megközelítése segíthet kitörni ebbõl a gyûrûbõl. Ha elgondolkozom azon, amit észlelek, érzékelni fogom, hogy azok az érzések is elárulhatnak valamit a külvilágról, melyek egy jelenség szemlélése során támadtak bennem, feltéve, hogy megragadom, elmélyítem, és magamban tisztázom õket. Így

PEDAGÓGIA megtanulhatom legyõzni az intellektuális álláspont korlátozottságát, és hogy újra és újra szembekerüljek az észlelések sokrétûségével. Ebben a tágabb vonatkozások és kérdésfeltevés iránti nyitottságban a kedélylélek túlmutat önmagán, egy olyan megismerési formára utal, amely a jelenséget átfogó módon világítja meg a tudatban. Ebben az értelemben fogalmazza meg Rudolf Steiner egy másik helyen, hogy a valóság az értõ- vagy kedélylélek nevelõje.15 Ez a lelki tag a görög és római kultúrákban fejlõdött ki,16 továbbá – érzésszerû bensõvé tétel útján – a középkor filozófiájában és teológiájában, de utóhatása még ma is él; különösen az értelmi pólusát fedezhetjük fel a modern természettudomány és közigazgatás széles területein, de könnyedén felfedezhetjük saját magunkban is. Hajlamos a dolgok és emberek osztályzására, hogy így rendelkezzen velük. Hogy az értõ- vagy kedélylélek rendszerint akkor jelentkezik (az emberben), mikor elmúlt a „Sturm und Drang” életkor, azt megmutatja a következõ részlet Goethe egy levelébõl, amit 32 évesen írt: „Ezentúl tartsd rendben a leveleimet, és inkább fûzd össze õket, mint ahogy azt én is tenni fogom a Tieiddel, mert az idõ múlik, s azt a keveset, ami megmaradt nekünk, azt gyarapítsuk rend, határozottság és bizonyosság által.” (Halte künftig meine Briefe in Ordnung und lass sie lieber heften, wie ich mit den Deinigen auch tun werde, denn die Zeit vergeht, und das wenige, was aus übrig bleibt, wollen wir durch Ordnung, Bestimmtheit und Gewissheit in sich selber vermehren.)17 De hogyan hat az értõ- vagy kedélylélek tevékenysége a konferenciamunkára? A gondolati szigorúság, a logikus érvelés tisztasága, a témánál való elidõzés mindenesetre jótékony hatású az érzõ lélek érzelmi ingadozásával szemben. A légkört tárgyszerû józanság határozza meg, s néhány kérdés valóban megoldható ezen a síkon. De éppen akkor vezethet veszélyes beszûkültséghez, amikor nehezebb problémáknál különbözõ szempontok alakulnak ki. Mert vannak olyan esetek, ahol az érvelés a legélesebb logika ellenére is csak látszólag tárgyilagos, a valóságban tisztán szubjektív vágyaktól vezérelt. Ez esetben így hangzana sokunk belsõ monológja: „Ezúttal nem hagyom magam lerohanni! Miért is tanultam meg gondolkodni? Világosan felsorakoztattam az összes érvemet, és azokat nem lehet megdönteni.” Ha a csoport több tagjának is ilyen a beállítottsága, úgy a megbeszélés hamarosan vitába csap át, frakciók alakulnak ki, s olyan szó-

csatába kezdenek, melyet Seneca így ironizált hajdanán: „Mások szemében észrevesszük a szálkát, a magunkéban a gerendát sem.” Ha politikai jelleget viszünk a munkába, az abban mutatkozhat meg, hogy döntés végül szavazás útján, többségi határozattal, tehát demokratikus úton születik. Épp az inkább kedély-beállítottságú csoporttag fog joggal kételkedni abban, hogy ez az eljárás valóban tárgyilagos-e. Nem leplezte-e el az érvelés remeksége, hogy a gondolkodás itt csak „az érzõ lélek szolgálójának” a szerepét játszotta? Nem azért hagyták-e figyelmen kívül az eltérõ véleményeket, mert azokat kevésbé ügyesen fogalmazták meg? Elvárhatjuk-e a leszavazott kisebbségtõl, hogy egy olyan döntés következményeit viselje a jövõben, mellyel nem tud azonosulni? Csak akkor lesz lehetséges, hogy az egyoldalú értõlélek-magatartás veszélyeit elkerüljük, nyitottak legyünk az új javaslatokra és a beszélgetést egy átfogóbb tudatfokra emeljük, ha kimondva vagy kimondatlanul ilyen kérdések élnek a konferencia- vagy üléskörben. Egy ilyen magatartásnál a „(fel)ébredés” központi motívumáról van szó. A lényeg, hogy egy emocionális vagy akár egy intellektuális, érdektõl vezérelt beállítottság korlátainak a tudatában legyünk, és egy olyan gondolati tevékenységet fejlesszünk ki, mely elfogulatlanul, tapogatózva közelít a világ jelenségeihez, miközben egy olyan érzéshez kapcsolódik, mely megismerõ szervvé alakult. A léleknek azt a tagját, mely ilyen módon nyílik meg a megismerõ törekvésben, Rudolf Steiner tudati léleknek nevezi: „A tudati lélek magát a minden antipátiától és szimpátiától mentes, önmagában megálló igazságot érinti.”18 Ennek a lelki magatartásnak a kiindulópontja, mint ahogy az érzõlélek szintjén is, a jelenségre való határtalan nyitottság. Az észleléshez aztán, mint az értõlélek szintjén, egy gondolati aktivitás kapcsolódik, mindenesetre egy olyan gondolati tevékenység – és ebben rejlik a döntõ különbség –, ami a lényszerûnek az átélésévé fokozódik. Rendkívül nehéz egyrészt megérteni, másrészt megfogalmazni a tudati lélek sajátosságát. Goethe és Schiller híres vitája az õsnövényrõl (Urpflanze) megvilágítja a problémát, mikor Goethe határozottan megválaszolja Schillernek azt a kifogását, miszerint nem egy tapasztalatról, hanem egy eszmérõl van szó: „Örülök, hogy eszméim vannak, anélkül hogy tudnék róluk, ráadásul a szemem elõtt látom õket.” Egyvalami azonban világos: a tudati lélek megismerése az érzékfeletti megismerés egy SzG 2010/1

29

PEDAGÓGIA legelsõ formája, mely szellemi iskolázás által fejleszthetõ. Minthogy a valóságban nehéz egyértelmûen meghatározni, hogy hol is történik ez a tevékenység, így nem csodálkozhatunk azon, hogy nem tudunk válaszolni arra a kérdésre, hogy milyen szociális forma alakul ki azokban a csoportokban, melyek a tudati lélek elemet ápolják. Tanácstalanságunk pedig egyenesen döbbenetbe csaphat át, ha Rudolf Steinernek azzal az utalásával találkozunk, miszerint a tudati lélek antiszociális: „De a tudati léleknek az emberi természetbe való betagozódásában egy a legkiválóbb értelemben vett antiszociális hajlamot ismerhetünk fel.”19 Ezzel a megállapítással a kulcs adott a jelenkor fent említett antiszociális tendenciáinak megértéséhez, most már csak rajtunk múlik, hogy ezt a kulcsot használjuk is a saját megismerõ tevékenységünkben. A tudati lélek antiszociális erõinek egyik alapját már az eddig elmondottakkal megvilágíthatjuk: azok az emberek, akik az érzõ és az értelmi (értõ) lélek szintjén értetik meg magukat, tekintet nélkül az egyes feszültségekre vagy konfliktusokra, közös jellemzõkbõl indulnak ki: egyrészt érzelmeikbõl, másrészt érdekeikbõl. De épp ezek az öntudatlan elõfeltételek leplezõdnek le a tudati lélek szintjén mint szubjektív akadályok, melyeket le kell gyõzni a megismerési folyamatban. A saját megismerési feltételeinek ilyenfajta megfigyelésével minden ember magára van utalva, és „sokkal inkább külön személyiséggé válik, mint amennyire az értelmi vagy kedélylélek által volt; remetévé, aki a világot járja.”20 Az antiszociális erõk igazi dimenziói azonban, melyek a tudati lélek kifejlõdésével lépnek föl, mindenesetre csak annak fognak feltárulni, aki komoly önmegfigyelésbe bocsátkozik. Ezt az erõfeszítést Rudolf Steiner szociális alapkövetelménynek tekintette, s 1918. december 6-i és 12-i elõadásaiban részletesen kifejtette.21 Egy egyszerû tapasztalat, melyet bizonyára mindenki átélt már, arra ösztönözhet minket, hogy felfigyeljünk e lelki élet néhány – rendszerint – öntudatlanul lejátszódó folyamatára: egy beszélgetésen veszünk részt, és látszólag figyelmesen hallgatjuk a szemben ülõt. Aztán hirtelen azon az ösztönös törekvésen kapjuk magunkat, hogy saját érvelésünket már a másik hallgatása közben felépítsük. Tudatos erõfeszítésre van szükség ahhoz, hogy gondolati tevékenységünket kizárólag az elhangzottak befogadására összpontosítsuk. Tudat alatt nyilvánvalóan védekezünk az ellen, hogy teljesen átadjuk magunkat a 30

SzG 2010/1

másik gondolatvilágának, mert önálló gondolkodók akarunk lenni. Rudolf Steiner ezt a tényállást „Goethei értelemben szólva” egyenesen a „szociológia õsjelenségének”22 nevezi, s ezzel a szociális fõtörvény és szociológiai alaptörvény mellett megfogalmazza a szociális élet egy harmadik törvényét is. „Ha képzetalkotó, gondolkodó emberként egy másik emberrel állnak szemben, az a különös helyzet áll elõ, hogy egyszerûen a kölcsönös viszony által, mely ember és ember közt kialakul, a tudatalattijukban jelen van a törekvés arra, hogy »belealudjanak a másik emberbe«... Ez esetben, hogyha gondolkodó emberek akarnak maradni, bensõleg védekezniük kell ez ellen. Aktiválni kell a gondolkodásukat. Át kell menniük a »belealvás« elleni védekezésbe. Ez ugyan nem kerül föl az általános tudatba, de antiszociális impulzusként mûködik az emberben. Bizonyos mértékig minden ember a képzetalkotásunk ellenségeként, a gondolkodásunk ellenségeként lép elénk. Védenünk kell a gondolkodásunkat másokkal szemben. Ez azt feltételezi, hogy a képzetalkotásra, a gondolkodásra vonatkozóan nagyfokúan antiszociális lények vagyunk, és egyáltalán, szociális lényekké legfeljebb csak nevelhetjük magunkat.”23 De hogy állunk az érzéssel? Ha az érzésben élünk, akkor a szimpátia, jóakarat, együttérzés rezdülései által nem épp egy elsõsorban szociális, összekötõ elemben élünk? Ha pontosabban megfigyeljük, a kérdés nem ilyen egyszerû. Mert nemcsak érzünk, hanem érzékeljük is, hogy érzünk. Minden érzésben ott lebeg önmagunk érzékelése is – fõleg egy másik ember iránt táplált érzéseinkben. Azt találjuk benne szimpatikusnak, amire mi magunk törekszünk, ellenszenvesnek pedig azt, amivel mi magunk harcolunk. Így aztán meghamisítjuk magunkban embertársaink képét, amennyiben saját magunkat tükrözzük vissza bennük. Rudolf Steiner így írta le ezt a folyamatot: „Elõször is hajlunk arra az emberekkel való érintkezés során, hogy tudatalattinkban a másik emberrõl egy meghamisított kép merüljön föl, és az életben elõször mindig ezt a meghamisított érzékelést kell leküzdenünk. Aki az életet ismeri, könnyen észreveszi, hogy azok az emberek, akikben nincs meg a hajlandóság, hogy más emberek felé érdeklõdéssel közelítsenek, azok szinte minden embert szidnak, legalábbis egy idõ után. Ez bizony az emberek nagy hányadának a sajátossága. Ideig-óráig szeretik a másikat, de ha elmúlt ez az idõszak, akkor valami megmozdul

PEDAGÓGIA az emberi természetben, és elkezdik szidni õt, s kifogásokkal élni ellene. Gyakran maguk sem tudják, mi bajuk a másikkal, mert ezek a dolgok nagyon is a tudatalattiban játszódnak le. Ennek az az oka, hogy a tudatalattinak az a tendenciája, hogy a más emberekrõl alkotott képet meghamisítsa.”24 Ha aztán a zavaros érzés az akaratba megy át, egy megrázó paradoxon mutatkozik: épp a látszólagos felebaráti szeretet tettei lehetnek a legnagyobb önélvezet bizonyságai. Így aztán a valóságban nem a másik embert szeretjük, hanem „saját lelkünkben a másikkal való összekapcsoltságot”. Egészében véve önmagát szereti az ember, mikor ezt az önszeretetet a másokkal való érintkezésben lobbantja lángra”. Épp ezt az antiszociális magatartást, mely a szemmel látható együttérzés mögé rejtõzhet, pellengérezte ki Friedrich Nietzsche, mikor a következõ szavakat adta Zarathustra szájába: „Bizony, nem szeretem õket, az irgalmasokat, akik boldogok szánalmukban; túlságosan hiányzik belõlük a szégyenérzet.”25 Ha összefoglaljuk a lelki megfigyelés eredményeit, úgy arra a száraz belátásra kényszerülünk, hogy éppen törekvõ emberekként szükségképpen antiszociális lények vagyunk. Minél inkább kifejlesztjük önálló gondolkodásunkat, érzésünket és akaratunkat – épp ez a feladatunk a tudati lélek korszakában –, annál erõsebben fognak hatni bennünk önmagunk kijelentésének, önmagunk átélésének és önmagunk akarásának erõi. Ha ezt belátjuk, elértük a közösségi munka egyik elsõ fontos eredményét: nem katasztrófa, ha válsághelyzet alakul ki, vagy vitára kerül sor. Talán egy kemény vita nem épp a tudati lélek felébredésének a jele? Az erõs személyiségek összetûzése, feltéve, hogy egy valódi megismerés iránti küzdelem jegyében zajlik, mindenesetre kívánatosabbnak látszik, mint az érzõ lélek irányította meglapulás a tekintélyszemélyek között vagy az értõ lélek irányította frakciókba való tömörülés. De nem ragadhatunk le ennél az eredménynél, mert a válságkorszakot élõ ülések biztosan nem „ragyogóbbak az aranynál” és „üdítõbbek a fénynél”. Fel kell tehát még tennünk a döntõ kérdést: Létezik-e szociális kiindulópont a tudati lélek szintjén? Rudolf Steiner szerint nem fér kétség ahhoz, hogy létezik ilyen szempont, mégpedig a gondolkodásban, érzésben és akaratban, mindenesetre egy feltétellel: végig kell járnunk az önvizsgálat fönt leírt útját, tudnunk kell, hogy nem vagyunk szociális emberek, legfeljebb csak

azokká válhatunk. Szükség van rá, hogy egy pillanatra átérezzük ennek a kijelentésnek a súlyát, ha el akarjuk kerülni annak a veszélyét, hogy a következõ megoldási javaslatokat túl egyszerû voltuk miatt elhamarkodottan félretoljuk. Ezek nem intellektuális megértést követelnek, hanem alapos gyakorlást; utalásokról van szó, melyeknek a szociális területen való iskolázás számára van értékük. Hogyan folyhat ez az iskolázás a gondolkodás területén anélkül, hogy tiszta tudatunk önállóságának feladására kényszerülnénk? Egyrészt megvan a lehetõségünk, hogy mindig újabb erõfeszítéseket tegyünk a másik valódi meghallgatására, mielõtt saját érvelésünket felépítenénk. Másrészt megpróbálhatunk a másiknak nemcsak a gondolataira figyelni, hanem azoknak szociális jelentõségét is megragadni. Épp az iskolai összefüggésben számos kapcsolat fûz minket a többiekhez, melyeket újra és újra, teljes nyugalomban tisztázhatunk magunkban. Milyen nevelõ feladatokat láttak már el a szülõk, melyekhez én tanárként mint már meglévõ dolgokhoz kapcsolódhatom? Milyen alapvetõ tudást ültetett el egy kolléga mesteri tudásával, mely nélkül a saját szakomat egyáltalán nem tudnám oktatni? Milyen terhet vett le a vállamról egy szülõi képviselõ, aki a vezetõségben kötelezettséget vállalt? Minél inkább megtanuljuk a minket is hordozó szociális hálót egyre intenzívebben átélni, annál inkább nõ bennünk a hálaérzet, és annál inkább alakul ki egy olyan közösség, mely kemény vitákkal is meg tud birkózni. A szociális magatartás gyakorlásához az érzés is kínál kiindulópontot. Arról van szó, hogy a másik emberrõl bennünk élõ képet, mely a tudatalattinkban rögzült, minden körülmények közt, hacsak apróságokkal is, de megpróbáljuk korrigálni. Nem ragadhatunk le valami ilyesminél: „Na, jellemzõ, õ már csak ilyen!”, hanem ahhoz a kérdéshez kell eljutnunk: „Hogyan változott meg?” Ez arra szólít minket, hogy a másikról tudatosan alkossunk képet, de persze folyton változó képet. Azt a problémát tekintve, hogy hogyan tudjuk kibontakoztatni ezt a képalkotó képességünket, Rudolf Steiner két dologra mutat rá: a másik iránti valódi érdeklõdés az elõfeltétele ennek az erõnek; érdeklõdés az életkörülményei, a munkája, a szándékai iránt. E képesség növekedésének pedig az önzetlen visszatekintés a feltétele. Ha megtanuljuk azoknak az embereknek a képét újra megalkotni magunkban, akik életutunkat kísérték, szert teszünk „arra a képességre, hogy a képek valóban abból az SzG 2010/1

31

PEDAGÓGIA emberbõl lépjenek elénk, akivel találkozunk”.26 Az embertársaink iránti szociális érzés mindenesetre csak akkor alakulhat ki, ha készek vagyunk meditatív életünkben foglalkozni társainkkal, s mint alakuló lényeket, életcéljaik és ideáljaik fényében életre kelteni õket magunkban. Ebben rejlik az igazi akarati találkozás kiindulópontja is. Óvakodnunk kéne attól, hogy saját önzõségeinkkel beleavatkozzunk a másik legmélyebbrõl fakadó indíttatásaiba, melyek csak lassacskán törnek föl lényének tudattalanjából. Csak akkor tudunk olyan teret teremteni, melyben a másik kibontakoztathatja önmagát, ha teljes mértékben tiszteletben tartjuk az Én és az akarat területén, melyet Jean Paul „szent és sérthetetlennek” tart az emberben. Egyvalami azonban megengedett és segítséget nyújthat: kérdezhetünk a másiktól. Kérdezhetünk úgy, hogy egyre világosabbá váljon embertársunk még homályos akarati indíttatása. Mert csak akkor viselkedhetünk valóban önzetlenül és társunknak szabad teret hagyva, ha megpróbáljuk szeretetteljesen kitalálni, mit is akar a másik. Ha egy olyan közösség szellemi légkörét próbáljuk leírni, mely ilyen módon gyakorolja a szocialitást, akkor utalásképpen csak annyit mondhatunk: az érzõ és az értõ vagy kedélylélek minõségei hegeli értelemben „érvényteleníttetnek”, azaz legyõzetnek, és mégis jelenlévõk, nevezetesen felfokozva a maguk pozitív lehetõségeiben. Az ilyen közösségben egy elmélyült érzõ lélek nyitottsága él, a közösség hajlandó egyre újabb szempontokat alkalmazni, s megvan benne a rugalmasság, mely minden fellépõ probléma elfogulatlan szemléléséhez elengedhetetlen. De ehhez a magatartáshoz ellenpólusként szükség van egy átszellemített értõ vagy kedélylélek bensõvé tételére is. A tiszta gondolkodás, az elhangzottak tényszerû felülvizsgálása, de az ítéletek érzelmi alapjainak nyugodt megfontolása is, megvédenek a rajongás veszélyétõl, s hozzájárulnak ahhoz, hogy szociális tevékenységünket helyes módon illesszük be a társadalmi környezetbe. A tudati lélek megragadása a közép képességének bizonyul, melyet az átalakult érzõ, kedélyés gondolati erõk hordoznak. Ha egy megbeszélésen több aspektusból megvilágítunk és gondolatilag áthatunk egy problémát, akkor ki kell tapogatni, hogy mikor jelenik meg a valóság – mint ahogy azt hajdanán a pszichológus Rudolf Treichler megfogalmazta – „evidenciaélményként”, „villámként csapva le, vagy mint egy fénysugár, mely lassan kezd világítani”.27 Ezt a fajta valóságot a tiszta gondolatiság, valamint az 32

SzG 2010/1

adott tárgy iránti érzelmekkel és akarattal telt szeretet egyesüléseként, a szívünkben éljük át. Ezzel magas célt tûzünk magunk elé egy ülés vagy konferencia résztvevõjeként: hogy a személyes és a szociális iskolázás összekapcsolása által a párbeszéd mûvészeivé váljunk. Minden egyes alkalommal felül kell vizsgálni az akaratot a következõ kérdések segítségével: „Mely szinten folyik a megbeszélés? Nem csap-e át érzelmekkel telt rajongásba, és nekem akkor a gondolati folyamatokat kell ösztönöznöm. Vagy nem fajul-e klikkesedéssé, s akkor újra nyitottságot kell teremteni. Melyik hozzászólásban (s ez nem kell hogy a legokosabban megfogalmazott legyen) kapcsolódik össze a személyes erõkifejtés a probléma tényszerû kezelésével? Ilyenkor talán fölmerül egy-egy pillanatban egy olyan közösségnek a képe, melyben szabad személyiségek egyenrangúakként és testvériesen mûködnek együtt. Ilyen pillanatokban érzékelhetõ, hogy mit jelent spirituálisan egy közösség szellemmel való kapcsolatának apokaliptikus motívuma: szellemi kommunikációt.

Összefoglalás Foglaljuk össze az elsõ fejezet fõ szempontjait. Nem szükségszerû, hogy a jelen kor fenyegetõ antiszociális tendenciái egyfajta lemondó, panaszkodó magatartáshoz vezessenek, hanem megragadhatjuk azokat kihívásként is, hogy tudatosan felfedezzük a szocialitás erõit. Ebben segítségünkre lehetnek az Apokalipszis elsõ részének a motívumai. Mert a hét gyülekezetnek szóló üzenetek olyan magatartásokat jellemeznek és ítélnek meg keresztény szempontból, melyeknek jelentõsége van a szociális életre nézve. Az elsõ és a hetedik közösséghez, Efezushoz és Laodiceához szóló levelekben két ellentétes veszély tárul elénk, egyrészt egy életidegen spiritualizmusé, másrészt egy jóllakott, fogyasztásorientált materializmusé, míg a második és hatodik közösséghez, Szmirnához és Filadelfiához szóló írásokban épp az ellenkezõ, a társainkhoz való odafordulás és egy élõ szellemi törekvés pozitív erõi kerülnek kiemelésre. Végül a közbülsõ levelek a pergamoni, érzésszerû-érzékeny magatartású és a thyatirai, utilitárius beállítottságú közösség kritikáján keresztül elvezetnek a sardes-i közösségnek szóló, a szellemi jelenlét magasabb tudatára ébresztõ intésig. Rudolf Steinernek a szociális tér alakítására vonatkozó központi szempontjai alkalmasnak

PEDAGÓGIA bizonyulnak ezen aspektusok elmélyítésére. Mert ahogy János a megismerésre törekvést a materializmus gyógyszerének, a szeretetet pedig a spiritualizmus kiegyensúlyozó eszközének ábrázolja, úgy Rudolf Steiner az egészséges szociális élet alapjaiként a teremtõ szellemi életet és a konkrét gazdasági viszonyokig menõ kölcsönös segítségre való hajlandóságot írja le. És ahogy az apokalipszis leveleiben az ébredés motívuma áll a középpontban, úgy beszél Rudolf Steiner arról a szükségszerûségrõl, hogy a másik ember lelkiszellemi mivoltán ébredjünk, és ezzel létrehozzuk az emberi megértésen alapuló jogéletet mint a szociális lét harmadik pillérét. Hogy ezek az általános eszmék milyen hatással lehetnek az iskolai szervezet konkrét kialakítására, azt a további fejtegetésekben taglaljuk. A szociális fõtörvényrõl való elmélkedésbõl egyrészt az a feladat adódik, hogy a hozam elosztásának különbözõ formáit fejlesszük ki a jövedelmek szolidáris kialakításához. Másrészt tudatossá vált az a kihívás, hogy a szabadságteret, melyet a szociológiai alaptörvényben leírt individuálisabbá válás eredményez, egyfajta kezdeményezõ szellemi élettel alakítsuk: ebben az összefüggésben fontos szerepet játszott a tanárok, szülõk és a gimnazisták szoros együttmûködése az iskolai önigazgatásban. Végül olyan utakat mutattunk be, melyek legyõzik a modern embernek a szociális õsjelenségben leírt antiszociális erõit, és így mélyebb értelmû döntési folyamatokhoz vezetnek. A valódi közösségalkotás, mint ahogy azt az Apokalipszis és Rudolf Steiner egymással megegyezõ módon látják, spirituális iskolázás útján történik, mely a közösség szellemére való ébredéshez vezet.

9 10 11 12 13

14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27

Kinder, Eltern und Lehrer, GA 298. 1980, Ansprache vom 22. Juni 1923, 188. o. R. Steiner: Anthroposophische Gemeinschaftsbildung. GA 257, 1974, Vortrag vom 27. Februar 1923, 116. o. R. Steiner: Theosophie. GA 9, 40. o. F. Teichmann: Die Kultur der Empfindungsseele Stuttgart, 1990. Idézet R. Teichler után: Die Entwicklung der Seele im Lebenslauf. Stuttgart, 1981, 57. o. Lehre des Wesirs Ptahotep, 5. Dynastie, in: Weltgeschichte im Aufriss, Bd. 1, Frankfurt a.M. 1973, 9. o. R. Steiner: Theosophie. GA 9, 1978, 42. o. R. Steiner: Metamorphosen des Seelenlebens. GA 58, 1984, 81. o. Lásd 11. jegyzet Lásd 12. jegyzet Idézet G. Fabian után: Diskutieren, Debattieren. München, 1969, 99. o. R. Steiner: Theosophie. GA 9, 1978, 51. o. R. Steiner: Die soziale Grundforderung unserer Zeit. In geänderter Zeitlage, GA 186, 1979, 112. o. R. Steiner: Die Verbindung zwischen Lebenden und Toten. GA 168, 1976, 94. o. Lásd 20. jegyzet R. Steiner: Die soziale Grundforderung unserer Zeit. In geänderter Zeitlage, GA 186, 1979, 175. o. Uo. 91. o. R. Steiner: Die soziale Grundforderung unserer Zeit. In geänderter Zeitlage, GA 186, 1979, 96. o. R. Steiner: Die soziale Grundforderung unserer Zeit. In geänderter Zeitlage, GA 186, 1979, 99. o. F. Nietzsche: Also sprach Zarathustra, in: Werke, Bd. 1, Hrsg.: Stenzel, Salzburg, 1983, 362. o.

Fordította: Wyborny Hanna

Jegyzetek 1 2 3 4 5

6 7 8

Rudolf Steiner: Geisteswissenschaft und soziale Frage, különnyomat a GA 34 kötetbõl, Stuttgart, 1993. 50. o. Uo. 35. o. Uo. 36. o. Uo. 36. o. S. Leber, Hrsg., Das Soziale Hauptgesetz. Beiträge zum Verhältnis von Arbeit und Einkommen. Stuttgart, 1985. R. Steiner: Gesammelte Aufsätze zur Kultur – und Weltgeschichte 1887–1901. GA 31, 1966, 255. o. Uo. 256. o. R. Steiner in der Waldorfschule. Ansprachen für

SzG 2010/1

33

PEDAGÓGIA

Walter Johannes Stein

NEVELÉS

A KORAI IDÕKBEN ÉS MA

Az életkorhoz kötõdõ megfontolások sokkal nagyobb szerepet játszottak a korai idõk képzési rendjében, mint ma. A görögöknek például sokkal kifinomultabb fogalomkészletük volt az emberi élet szakaszainak leírására, és úgy tûnik, hogy ez az élet hétéves idõszakain alapult. A fogváltás, a pubertáskor stb. egy ilyen hétéves ritmus által meghatározottak. Minden középkori képzési rendszer, amely határozottan Arisztotelész pedagógiájára épült, a hétévenkénti fokozatra alapozott. Így például Aquinói Szent Tamás legkedvesebb tanítványa, a Kölni Aegidius Romanus – neki köszönhetjük mestere pedagógiájának leírását – ugyancsak erre az életkori rendre alapozta a hercegek nevelésérõl írott munkáját. Ugyanakkor a görögök kívánatosnak tartották azt is, hogy egy adott évhetedben álló tanárnak egy meghatározott évhetednyi korban álló diákjai legyenek. Általánosan úgy tartották, hogy egy idõsebb tanár alkalmasabb a fiatalabb gyermekek, míg egy fiatalabb tanár az idõsebb gyermekek nevelésére. Bár az idõbeli összefüggés nem maradt kifejtett módon az utókorra, nagyon valószínû, hogy a következõ kapcsolódások helytállóak a tanárok és a diákok egymáshoz viszonyított korára: Elsõ idõszak, születéstõl a fogváltásig (1–7 év) a tanár 56–63 év Második idõszak, fogváltástól a nemi érésig (7–14 év) 49–56 év Harmadik idõszak, nemi éréstõl a felnõtté válásig (14–21 év) 42–49 év Negyedik idõszak (21–28 év)

35–42 év

Ötödik idõszak (28–35 év)

28–35 év

Életünk ötödik hétéves idõszaka az a kor, amikor az ember leginkább a kortársaitól tanul. Mindenesetre egyértelmû, hogy Arisztotelésznek Nagy Sándor tanárául való kiválasztása e szerint történt. Arisztotelész Kr. e. 345-ben vállalta el Nagy Sándor nevelését, aki ekkor 13 éves volt – míg Arisztotelész 41 éves. Nagy Sándor Kr. e. 356-ben született, míg Arisztotelész 384-ben, így köztük 28 év volt a korkülönbség. Arisztotelész 34

SzG 2010/1

nem kezdhette meg rögtön Nagy Sándor nevelését, és csak egy meghatározott ideig tevékenykedhetett ebben a minõségben – addig az ideig, ameddig koruk a megfelelõ viszonyban volt egymáshoz képest. Nagy Sándor akkor nevelkedett Arisztotelész közremûködésével, amikor õ a harmadik hétéves idõszakában volt, míg nevelõje a hetedik hétéves korát járta be éppen. Ez furcsán hangozhat egy modern embernek, akiben soha nem merülne fel bármilyen korelvet ilyen szigorúsággal követni. Azonban a görögök láthatóan úgy tartották, hogy az egyik életkornak kell nevelnie a másikat. Fülöp, Nagy Sándor apja így írt Arisztotelészhez: „Ismeri, hogy fiam született. Hatalmas hálával tartozom azért az isteneknek, nem annyira fiam megszületése miatt, hanem amiatt, hogy az istenek megengedték neki, hogy az Ön idejében szülessen. Mert Ön fogja õt felnevelni és képezni, és remélem, érdemesnek fog bizonyulni hozzánk és a trón elfoglalására, amelyre rendeltetett.” Az „Ön idejében” kifejezés a hétéves életkori idõszakra utalt. Arisztotelésztõl ránk maradt álláspontja, vagyis hogy minek kell megtörténnie az egyes idõszakokban: „Az ötödik évig csakis fizikai tevékenység szükséges, hogy megóvja a testet a lustaságtól. Hacsak nem akarjuk ellehetetleníteni a fizikai testük fejlõdését, akkor eddig a korig a gyermeket sem tanulással, sem semmilyen erõfeszítéssel nem szabad terhelni. Ez a játékok, a tündérmesék és a történetek ideje. A gyermeknek nem szabad hallania semmilyen tisztességtelenséget, nem helyénvalót. A gyermeket hagyni kell kiabálni és sírni, mert ez erõsíti a testet és segíti a növekedést. A játékokban jó, hogy ha a gyerekek utánozzák a szüleiket.” Ezek a szavak mély igazságot tartalmaznak, és láthatóan nélkülözik azoknak a felnõtteknek a hozzáállását, akik legszívesebben betiltanák a gyerekek kiabálását és sírását az általuk okozott idegesség és veszõdség miatt. A javaslat pedig, miszerint semmi helyénvalónak nem szabad történnie a gyermek környezetében – amennyiben ezt szellemi értelemben fogadjuk, ahogyan azt Arisztotelész természetesen értette –, egy nagy adag önkontrollt és gondolaterõsítési feladatot jelent a felnõtteknek. A kisgyermek környezetében élõ gondolataink és érzelme-

PEDAGÓGIA don tétlennek lenni”. Dór dallamokat és ritmust játszott Sándor lírán, míg a furulyán szóló phrígiai dallamokat csak hallgathatta, de maga nem játszhatta. A rajzolás és festés része volt a tanrendjüknek, és a mûvészet megértése is kialakult az évek során. Az irodalomban Sándor kedves szerzõje Homérosz volt, akinek munkáit Arisztotelész külön beköttette, és a kötetet Sándor mindig magánál tartotta. Amikor egyszer megkérdezték, hogy mit szeretne a legjobban, Sándor így válaszolt: „A legnagyobb örömhír számomra az lenne, ha azt hallhatnám, hogy Homérosz feltámadt halálából.” Fontos helyet foglalt el Arisztotelész tanítása a tragédiáról. A tragédiában azt az eszközt látta, amely a lelket katarzishoz vezeti, mert a félelem és az együttérzés tapasztalatai által megtisztítva a lélek megtalálhatja a helyes utat. Arisztotelész tanítása ebbõl a szempontból nem más, mint az eleusziszi misztériumok szubsztanciájának külsõdleges (exoterikus) oldala. Ezek a misztériumok az anyagban lakozó szellem feldarabolódását ábrázolták Dionüszosz sorsában, akit a Titánok széttéptek. Énünkben a legmagasabb szellem egy cseppjét hordozzuk. A szellem feldaraboltatott a rengeteg emberi individuum között. Amikor együttérzünk valakivel, akkor megtapasztalunk valamit a másik lény lényegébõl, és így gyûjtjük össze a széttépetett isteni archetípus darabkáit. Egy napon, amikor az emberiség az együttérzésen és a szereteten keresztül az individuumot a közösséghez vezeti, egy új Dionüszosz fog feltámadni. Ily módon az isten (Dionüszosz) drámája az emberi szellem sorsát képviselte, és ezt a sorsot idézte fel a nézõk elõtt elõadott tragédia. Ugyanakkor az ember, aki részt vett az eleusziszi misztériumokban, az emberi lélek sorsát a Pluto által megerõszakolt Perszephoneként érzékelte. Amiként õt elragadják, majd ismét visszatér a napvilágra, akként halad át a lélek alváson és halálon mint éber tudati tapasztalásainak megszakításán. A fizikai tapasztalás számunkra elsötétülõ részei azok, amelyek félelmet keltenek bennünk, amikor találkozunk a jövõ meghatározatlanságával vagy az alvás és a halál éjjeli birodalmával. Ezért tisztul meg a lélek, a félelem és a szellem az együttérzés által. Arisztotelész

ink meghatározzák jellemét, mert tudattalanul utánozza õket. Arisztotelész mindezért nagyon komolyan vette a nevelést. Õ elõször is a testet akarta nevelni, és csak utána az értelmet. A nemi érés kora az, amikor a morális nevelés megtörténhet. Bátorság, mértéktartás, tisztaság, engedelmesség és nemes barátság – ezek ennek a kornak a legfontosabb erényei. Nagy Sándornak hat iskolatársa volt. A hét diák Hephaesztion, Ptolemaiosz Lagosz, Nearchusz, Erygiusz, Harpalosz, Philotasz és Sándor (Alexandrosz) volt. Mielõtt Sándor nevelését Arisztotelész átvette, más tanárai voltak. Robert Geier kiváló munkájában (Alexandrosz, Arisztotelész és kapcsolatuk, Halle, 1856) részletesen ismerteti ezt. Arisztotelész nézetei a nevelés hétéves idõszakairól a Politika címû munkájában található (angolul: szerk. Bekker, VII. kötet, 17. fejezet, 1336. o.). Sándort születésétõl fogváltásáig édesanyja, Olympiasz és dajkája Lanice gondozta. Még a játékait is ismerjük: egy lovacska, egy játékcsiga, babák és a legkorábbi években egy csörgõ. Mondókákat és tündérmeséket mondtak együtt. Hétéves volt, amikor Olympiasz egyik rokona, Leonidasz lett a felügyelõje és Lüszimakhosz a tanára. Ez utóbbi – feltehetõleg hogy növelje tekintélyét – a Fõnix nevet használta, Sándornak Akhilleusz nevét adta, Fülöpnek pedig Péleuszét. Alexandrosznak Akhilleuszt kellett felülmúlnia. Bukephalosz története ehhez a hétéves idõszakhoz kötõdik. Tizennegyedik évében, ahogy mondtuk, Arisztotelész vette át a nevelését. Mit tanított neki Arisztotelész? Járni, futni, ugrani, gerelyt hajítani és lovagolni, ahogy a fennmaradt forrásokból tudjuk. Abban az idõben ezeknek a dolgoknak mélyebb jelentõsége volt. A gerely hajításán keresztül a diák az ítéletalkotás biztonságát is megtanulta; a lovaglásban nemcsak a ló feletti, hanem a fiatal saját szenvedélyei feletti uralmát is megtanulta; a menetelésen keresztül a tudat éberségét és az önfegyelmet tanulta meg; a futáson keresztül a trocheus vagy a jambikus ritmusban a gravitáció lehúzó vagy a levitáció felemelõ érzését sajátította el. A zenérõl Arisztotelész azt tartotta, hogy megtanít bennünket egyszerre „szép módon tevékenykedni, és szép mó-

SzG 2010/1

35

PEDAGÓGIA

36

SzG 2010/1

magja kifejlõdjék személyiségébõl annak érdekében, hogy mindazon közt, ami a külvilágból beléhatol, megtalálhassa saját igaz természetét, és magából megszõje, ami õ és csak õ tud lenni. Ennek megvalósításában szem elõtt kell tartanunk ugyanazokat az életkori korszakokat, amelyekkel Arisztotelész számolt. Ezt azonban úgy kell tennünk, hogy a homlokegyenest ellenkezõ célt követjük. Mert az ösvény megtisztítása által az individualitást fokozatosan ki kell vezetnünk az örökölt minõségek körébõl. Arisztotelész és a korai idõk teljes nevelési rendszere szerint a képesség az valami vele született. Mai nézetek szerint a képesség az lehet vele született, de azt is tudnunk kell elgondolni, hogy a képesség újként is fakadhat, kialakulhat egy emberen belül. Mik is akkor a képességek? Hogyha az öröklõdés áramában merülnek fel, akkor a képességek elõdeink szervessé vált tapasztalatait képviselik; olyanokat, amelyek mint tapasztalatok elfelejtõdtek, és most a testünkben képességgé válnak. Adjuk meg az individuumnak ugyanezt a lehetõséget! Engedjük meg neki, hogy idõnként elfelejtse azt, amit tanult. Oktassuk õt idõszakonként (epochálisan). Legyenek hat hétig történelemórái, s utána valami egészen különbözõ következzék, hogy a diák a következõ hat hétben teljesen elfelejthesse mindazt, amit a történelemrõl tanult. Ha egy késõbbi idõszakban újra „elõbányásszuk” a korábban tanultakat, akkor felfedezhetjük, hogy a tudás a mélybõl, ahol eddig szunynyadt, nemcsak kognitív (agyi) tudásként bukkan felszínre, hanem át- és átitatva érzéssel és akarattal is. A tanítás idõszakos módja, ami nem kívánja a tudástömegnek állandó jelenlétét a tudatban, pontosan ugyanúgy fakaszt képességeket az egyénben, mint ahogy az örökölt képességek alakulnak ki a fajokban: a tudatos tapasztalatok alászállnak egy idõre a szerves mélységekbe, és ennek következtében a felejtésbe. Ez még nem volt szükséges az õsi görögség és a rómaiak idején. Az öröklés árama még oly teljes, még oly szilárd volt, hogy nem is jött számításba az, hogy ki kellene egészíteni egyéni képességekkel. Mára azonban szükség van erre a kiegészítésre. Ezért nem helyes azt kívánni a diáktól, Nagy Szándor

Arisztotelész azonban a meteorológiába, csillagászatba és a gyógyítás mûvészetébe is bevezette Sándort. Plutarkhosz errõl így ír: „Arisztotelész, úgy gondolom, mindenekelõtt a gyógyítás szeretetét ébresztette fel Sándorban. Hiszen Sándor életében nemcsak e tudomány elméleti oldala iránt mutatott élénk érdeklõdést, hanem a beteg vagy sérült barátait kezelte is – orvosságokat írt fel nekik, különleges diétákra vezette õket, amiként errõl fennmaradt levelei tanúskodnak.” Nem meglepõ tehát, hogy a középkori hagyomány úgy tartotta, hogy Alexandrosz minden szabad mûvészetet (artes liberales) Arisztotelésztõl tanult. Alexandrosz jogosan szólt így: „Életemet apámnak köszönhetem, de tanáromnak, Arisztotelésznek azt, hogy érdemes életet élek.” Mindezt hét-nyolc év alatt szívta magába. További nevelésben magától az élettõl részesült. Láthatjuk, miként vált minden vallás és filozófia tanítványává azáltal, hogy feltétlenül alávetette magát a szír, az egyiptomi, a perzsa, az indiai és a babilóniai világnézeteknek. Ismét áthaladt az emberiség egész kulturális fejlõdésén. Alexandrosz élete kiváló példaként szolgál az antik idõk nevelésére. Ez a lélekben nyugvó képességeknek az örökölt tulajdonságok mozgósításával való kibontakozásából állt. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezekben a korai idõkben a kulturális élet egésze az öröklõdés elvére épült. Nemcsak a királyság volt örökletes, hanem például mindazok, akik pappá lettek Eleusziszban, egyetlen családhoz, az Eumolpidi családhoz tartoztak. Így aztán a nevelés célja az örökölt minõségek fejlesztése volt. Az újabb idõkben, ezzel ellenkezõleg, az örökölt hajlamok egyre inkább negatív és akadályozó elemmé váltak. Ezért a modern nevelés feladata immáron nem annyira a fizikai testbõl a fejlõdése során felszabaduló testi erõk felhasználása, mozgósítása, hanem sokkal inkább az, hogy – hétéves ritmusokban – kikövezze az utat az örökölt minõségek közt az individualitásnak. Ezért a modern nevelés elveit a következõ módon lehet megfogalmazni: Egy emberi lényt nevelni azt jelenti, hogy oly módon hatunk rá, hogy lényének legbelsõbb

PEDAGÓGIA hogy tudatában folyamatosan készen álljon teljes tudástömegével. Ha ezt várjuk el, mert alkalmassá akarjuk tenni a gyermeket arra, hogy vizsgákat tegyen le, és teszteknek feleljen meg, akkor tudásraktárrá válását idézzük elõ, nem pedig azt, hogy képes és teremtõ emberré váljék. Az igazán teremtõ ember nem tudja kapásból az aktuális számolási szabályokat; mindig újrafelfedezi, ha elfelejtette. A képességformálás csak akkor lehetséges, ha a diákot az életre és nem a vizsgákra tekintettel neveljük. A nevelés modern mûvészetének világosan fel kell ismernie ezt a szükséget, ami még nem létezett a korai idõkben. Amit ma tanítok a gyermekben, az mentális képként él benne. Amit tegnap tanítottam neki, az az éjszakában alászállt a gyermek álomtudatába, és nem szabad másnap reggel másként elõhívni, mint érzéseken keresztül. Ezért nem azt kell megkérdeznünk: „Mirõl is beszélgettünk tegnap?”, hanem sokkal inkább: „Mi volt rátok a legnagyobb hatással a tegnapi órán?” Ha a kérdés így hangzik el, akkor az emlékezet bõséggel fogja árasztani azt, ami a lélekben érzéssel áthatottan él most. A harmadik napon véleményeket kérdezhetünk. A harmadik napra a tudásanyag már kétszer elfelejtõdött a két éjszaka idején, és most az akarat mozdul. Elsõ nap: mentális kép. Második nap: érzéssel áthatott mentális kép. Harmadik nap: az akarat is bekapcsolódik; a gyermek undorodik vagy elragadtatja magát – csodálja a hõst, vagy elutasítja a történelemórán éppen szóban forgó gazfickót. Az a tanítás tehát, amely megfelelõ módon tekintetbe veszi a tudattalan életet is, nemcsak az értelmet edzi, hanem a szívet is, és végül még a kezet is mozdulatra ösztönzi – valóban tettre képes emberekhez vezet. A modern nevelés ezért megkívánja, hogy a tudás átadása összekapcsolódjék képességet fakasz-

tó módszerekkel, a teremtõ erõ ösztönzésével, amelyet a korai idõkben még az öröklés közvetített. A nevelés modern mûvészetének azonban tanulmányoznia kell a képességek megnyílásának összefüggéseit. Ebbõl a nézõpontból el kell utasítani a végsõ vizsga szempontjából megtervezett tanítást, merthogy jobb, ha a tanultak alászállhatnak a feledésbe, annak érdekében, hogy ott a mélyben teremtõn munkálkodhassanak – és nem tartóztatjuk õket csupán a tudat felszíni, felsõ régióiban az elméleti képzettség kedvéért. Ezért jobb a mai gyermek számára, ha tanára vele együtt halad az iskola alacsonyabb osztályaitól a magasabb osztályokig. A tanárnak ez esetben nem kell vizsgáztatnia a gyermeket, mert ismeri õt szõröstül-bõröstül. A mai tanárnak kísérnie kell a gyermeket, és nem csupán egyetlen életszakaszában érintkezésbe kerülnie vele. Fordította: Gyõrffy Gábor (A fordítás W. J. Stein: Education in Antiquity and in modern times címû írása alapján készült, amely a Present Age folyóirat 1936. februári számának 52–58. oldalán jelent meg.)

Megjegyzés A cikk az Ita Wegman Alapítvány kiadásában magyarul megjelent és most is kapható könyvben is olvasható:

W. J. Stein: A nevelés feladata és az emberiség története

Ez a kötet a Verlag Freies Geistesleben kiadónál 1980-ban németül megjelent, több Stein-írást tartalmazó könyv magyar fordítása. Így a kedves Olvasó a könyvben szereplõ fejezetet akár össze is hasonlíthatja a most közreadott cikkel – az egyik az eredeti angol szöveg fordítása, a másik a német fordítás magyar fordítása.

Thomas Brunner

REAKCIÓK

A BOLOGNAI FOLYAMATRA

Elõször a bécsi egyetemek hallgatói, majd a német fõiskolákon tanulók voltak azok, akik tiltakozásaikkal felkeltették a figyelmet aziránt, hogy az egyetemi szakoknak az ún. Bolognai Konferencia óta bevezetett átszervezése és szabványosítása egyre inkább lehetetlenné teszi a valódi képzési folyamatokat. A közvetlenül érintettek tiltakozásait aztán neves személyiségek jelentõs sajtóorgánumok-

ban közzétett nyilatkozatai is követték, amelyekben végre világosan megfogalmazódik, hogy miféle technokrata gondolkodásmódból erednek ezek az úgynevezett „reformok”. Így például ez volt olvasható Adam Soboczynskinek a Die Zeit hetilapban megjelent cikkében: „Az új ideál szerinti német professzor egyetemi szakoknak, posztgraduális képzéseknek és kutatási területeknek egy olyan, apparátSzG 2010/1

37

PEDAGÓGIA csik módon a hálózathoz kapcsolódó nagy szervezõje, aki kötelességszerûen mindenféle, inspiráció nélkül írt gyûjteményes köteteket ad ki azért, hogy »kenyérkeresõ tudósi szorgalmát« dokumentálja. Az õ megfelelõje az a diák, aki éjjel kettõkor nem mélyed már el Nabokov regényeiben, hanem reggel nyolckor frissen borotválva belép az elõadóterembe, hogy letudja munkaadagját. És aki – amennyiben elkötelezett és tehetséges – nem élvezi már azt a privilégiumot sem, hogy egy docens a szokásosnál hamarabb meghívja egy magasabb szemináriumra, hanem mint egy pocok gyûjti a korcsoportjának elõirányzott pontocskákat.” 1 Nem véletlen, hogy Friedrich Schiller 1789ben, Jénában tartott történelemprofesszori székfoglaló elõadásából idéztem a „kenyérkeresõ tudósi szorgalmat”, hiszen Schiller volt az elsõ, aki világosan megfogalmazta: „Az állam maga soha nem cél, csak annyiban fontos, mint egy olyan feltétel, amely mellett az emberiség célja betölthetõ, és az emberiségnek ez a célja semmi más, mint a haladás, az ember összes erõinek kimûvelése. Ha egy alkotmány hátráltatja azt, hogy minden erõ, amely az emberben benne rejlik, kifejlõdjön, akkor gátolja a szellem haladását, így tehát elvetendõ és káros, legyen egyébként mégoly átgondolt, és a maga módján mégoly tökéletes is.”2 És különösen örvendetes jelzésként értékelhetjük, hogy Wilhelm von Humboldtnak, Friedrich Schiller közeli barátjának jelentõségteljes fáradozásait is megszabadítják most a félreértés rárakódott porától: „Egyetemeinknek alapítványi egyetemekké kell válniuk. A német egyetem a mai napig a 19. századi sikertörténetétõl szenved: míg Humboldt célja egy állami befolyástól mentes alapítványi egyetem volt, a porosz állam saját felelõsségi körébe vonta a berlini egyetem megalapítását, és ezt építette ki az egész világon érvényesnek. […] Mivel az állam ma már nincs abban a helyzetben, hogy elegendõképp finanszírozza az egyetemeket, meg kell valósítani végre Humboldt 200 éves elképzelését: a vezetõ német egyetemeket át kell alakítani alapítványi egyetemekké, hogy a szûkös állami támogatás mellett megjelenhessen a civil társadalom kisebbnagyobb kötelezettségvállalása is.” 3 Azt hogy Markschies úr ilyen világosan megállapítja, miszerint a német egyetem 19. századi, nemzetállami „sikertörténete” az emberiség globális társadalmának korában nem lehet már az oktatás példaképe, ez a nyilvános vitában valódi elõrelépésnek nevezhetõ, és azt, hogy Humboldt eszméjérõl, egy állami befolyástól megszabadí38

SzG 2010/1

tott alapítványi egyetemrõl beszél, éppen hogy történelmi jelentõségû mozzanatként értékelhetjük. Hiszen Humboldt számára az oktatás soha nem állami, hanem mindig közösségi (civiltársadalmi) feladat volt!4 Humboldt után aztán ezt a különbségtételt már csak Rudolf Steiner mondta ki világosan: „Vegyétek el az államtól az iskolákat, vegyétek el tõle a szellemi életet, alapítsátok a szellemi életet saját magára, hagyjátok, hogy saját maga irányítsa magát, ezzel rábírjátok majd ezt a szellemi életet arra, hogy szakadatlan a saját erejébõl vívja meg a harcát. De akkor majd ez a szellemi élet a jogállamhoz és a gazdasági élethez is magától helyesen tud hozzáállni, és akkor például a szellemi élet – szociális írásomban [A szociális kérdés súlypontjai (Die Kernpunkte der sozialen Frage)], amely most már a következõ napokban készen lesz, ezt kifejtettem –, akkor a szellemi élet a tõke igazi irányítója is lesz.”5 Épp a világméretû pénzügyi válságra való tekintettel válhat érthetõvé, hogy milyen felelõsség hárul az oktatás kérdésében különösen azokra, akik úgy érzik, hogy Rudolf Steiner mûvének elkötelezettjei. Fordította: Kádas Katalin http://www.freiebildungsstiftung.de

Jegyzetek 1 2 3

4

5

Die Zeit, 49. szám, 2009. 11. 26. 55. o. Friedrich Schiller: Lykurgus és Szolon törvényhozása Dr. Christoph von Markschies professzor, a Berlini Humboldt Egyetem elnöke a CICERO folyóirat novemberi számában, 80. o. „Nekem úgy tûnik, hogy a köznevelés teljes egészében kívül esik azon korlátokon, amelyek között az állam ki kell bontakoztassa tevékenységét.” Idézet: Wilhelm von Humboldt: Kísérlet az állam hatékonysága határainak megállapítására címû mûvébõl. Összes Mûvei 1999, 1. kötet, 226. o. Rudolf Steiner: Múlt- és jövõimpulzusok a szociális történésben. Dornach, 1919. márc. 21-diki elõadás, GA 190, Dornach 1980, 24. o.

PEDAGÓGIA

Dr. Grethe Stavenhagen*

A

LÉLEK MÛVÉSZI ALAPERÕINEK ÉBRESZTÉSE A TERÁPIÁBAN

A gyógyítómûvészet szellemtudomány alapján történõ kitágításához hozzátartozik a mûvészi tevékenységek racionális alkalmazása is. Rudolf Steiner maga a mûvészi euritmia mellé állította a gyógyeuritmiát, ami az évek során a terápia nélkülözhetetlen tényezõjévé fejlõdött. A zene, a festés, a formázás területén is ugyanígy járhatók a racionális alkalmazás útjai; Arlesheimben, a Klinikai-Terápiai Intézetben többéves tapasztalatokkal rendelkezünk ezen a területen. Az emberlényre vonatkozó, antropozófia által közvetített ismeretek alapján kitûnik, hogy lényeges különbség van aközött, ha a pácienst foglalkoztatjuk (kerti munkával, bármilyen mûhelyben, kézimunkával), vagy ha intenzívebben ébresztjük saját mûvészi erõit. Az elsõ esetben egy rendkívül hatékony és üdvözlendõ foglalkoztatási terápia keretein belül maradunk; utóbbi azonban ezen túlmenõ hatásokkal is rendelkezik, amelyek a lélek alapstruktúráját és a lélek–test összhangját képesek befolyásolni. A mûvészi terápia megalapozásánál (megindoklásánál) újból és újból utalnunk kell arra, hogy a betegségek okait az ember lelki és szellemi képességeiben kell keresnünk, és ennek megfelelõen a gyógyulásnak abban kell állnia, hogy a szellemi-lelkinek a fizikai organizációval való zavart szenvedett egymásba hatását ismét összhangba hozzuk.1 Ahhoz, hogy ezt a folyamatot mûvészi tevékenység révén támogassuk, minden betegségnél átláthatóvá kell válnia a test és lélek sajátos összefüggésének. A szokásos diagnózisok ebbõl a szellemi-lelkihez fûzõdõ kapcsolatból semmit nem tartalmaznak. Csak akkor válhat átláthatóvá, hogy milyen lelki konfigurációk rejtenek magukban betegséghajlamokat, ha alkalmazzuk azt a terminológiát, melyet Rudolf Steiner kidolgozott az ember komplikált, különbözõ lénytagokkal rendelkezõ természetére vonatkozóan. Lényeges tudni, hogy milyen jelentõségük van az ember lelki-szellemi mivolta számára a teremtõ tevékenységeknek, ezek ugyanis olyan lelki területeket hoznak mozgásba, melyek a legtöbb embernél szinte teljesen alszanak.

Ha egészségesek vagyunk, belefeszülünk korunk tempójába és gépezetébe; lelki lényünk ilyenkor egészen sajátos, jellegzetes módon áll benne az életben. Az éber ember egyrészt teljesen odaadja magát az érzéki világnak, ami azonnal igénybe veszi és követeli szellemi jelenlétét a külvilág dolgai között. Nagyvárosainkban ez az oldal sokszor az elviselhetetlenségig felerõsödik. Ez az észleleti világ cselekvéseket követel, melyek szüntelenül, gyorsan reagálnak. Csaknem minden tettünket, amit véghezviszünk, külsõ indítékra visszük véghez. Saját belsõ életünk számára alig marad tér. Egy kis vázlatba sûrítve a következõképpen ábrázolhatjuk ezt a tényt:

Anélkül, hogy sokat gondolkodnánk rajta, életérzésünk ebbõl az állapotunkból származik. Abban a pillanatban, amikor megbetegszünk, valami elvágja ezt az áramlást. Sorsunk kiemel megszokott összefüggéseinkbõl, és a szenvedés visszalök önmagunkba. Észrevesszük, milyen sokat adott számunkra a világ, és milyen kevés tere maradt a saját belsõ tevékenységnek. Egy sor olyan rossz érzés keletkezik bennünk, melyek nem mind a tulajdonképpeni beteg folyamat velejárói – sokkal inkább az az alapjuk, hogy létünk haszontalan szemlélõjének érezzük magunkat. Abban rejlenek, hogy képtelenek vagyunk a szenvedésbõl ismét visszatalálni a tevékenykedéshez. Bizonyára sok minden megtörténhetne, ha ezekre a sorshelyzetekre nem mindig türelmetlenséggel és fájdalommal tekintenénk, hanem megtalálnánk bennük az igazságos és jóságos sors adta lehetõséget, hogy magunkba

* Dr. Grethe Stavenhagen késõbbi neve Dr. Margarethe Hauschka.

SzG 2010/1

39

PEDAGÓGIA szálljunk, és saját emberlényünket bensõnkben új tevékenységre szólítsuk fel, ami a gyógyuláshoz vezet, mert elõször is nem a külvilág kényszeríti ki és nem is ragadja meg azonnal. Vannak azonban olyan tevékenységek, melyek sokkal többet tartalmaznak, mint amit ember csak kigondolhat, mint amit a földi foglalkozások megkívánnak, tevékenységek, amelyek világminõségekkel állnak összefüggésben – ezek a mûvészi tevékenységek. Betegségünk alatt elgondolkodunk arról, ha gyakran szenvedés mellett is, hogy egykor teremtõek voltunk, hogy létezett egy kor, amikor szabadon átadtuk magunkat az érzéki benyomásoknak és azok utócsengésének, amikor tevékenységek fakadtak belõlünk, melyek nem valamilyen célt szolgáltak. Ekkor gyerekek voltunk. Míg a felnõtteknél a külvilág az érzékelési és cselekvés életet úgyszólván teljesen lefoglalja, és a tulajdonképpeni belsõ lény gyakran elcsökevényesedik, addig a gyermek – és különösen a kisgyermek – még egy paradicsomi állapotban van. Nézzük meg egyszer a Sixtusi Madonnát. Ez a gyermek reprezentálja minden ember szellemi mivoltát. Érzékeiben még egy olyan erõ él, amelyik nem ebbõl a világból származik; amit lát, azt a legmélyebb mélységéig átlátja; azt gondolnánk, hogy tekintetének, ha végigsiklana egy mezõn, világerõként képesnek kellene lennie virágokat elõvarázsolni. Napszerû teremtõ erõ él benne. Végtagjai még nincsenek célszerû tevékenységre fogva, még szabadon mozdulnak, megjelenítve a szellemet, ahogy önmagából kiindulva földi gesztusokat formál, ritmikusan, hullámzó lebegésben. Raffael révén mindezt a maga legtökéletesebb ábrázolásában élhetjük át, de leolvashatjuk minden gyermekrõl, aki szellemi-lelki lényként belép a földi létbe, és a maga erõivel lassan aláereszkedik a világba. A gyermek fejlõdik, a járáshoz, a beszédhez, a gondolkodáshoz. Ebben három alaperõ mûködik. Csak elég bensõségesen kell megfigyelni. Elõször az egyik alaperõ mûködik: a fejbõl kiindulva, lefelé az egész kis lénybe. A pedagógiai irodalomban gyakran leírták, hogy milyen szerepet játszanak a fejerõk a növekvõ gyermek számára. Ezek olyan erõk, melyek strukturálnak, megszilárdítanak, melyek a gyermeket lassan – a csontok konszolidálásáig hatva – egy felegyenesedve a világban járó Én hordozójává teszik. Ha megfigyeljük, hogy ez hogyan történik, akkor nem írhatjuk le másképp, mint zenei képzetekkel. A gyermek alszik, belül a fejerõk a szférák 40

SzG 2010/1

zenéjének utóhangzásában tevékenykednek (weben: szõnek), mintegy hallva még a szellemi hangokat, hihetetlenül érzékenyen a földi hangokra. A fül világa itt megmutatja a maga alapkarakterét. A hang, a zeneiség olyan hatalom, amely egészen az anyagig, a velõig és a lábakig képes átrezegni, átvibrálni egy lényt. Zenei minõségû erõk mûködnek a gyermekben, és strukturálják szellemi törvények szerint mindazt – az idegrendszert és a csontrendszert –, amit késõbb a tudatos én-tevékenység eszközévé kell majd alakítani. Ezek az erõk mindaddig felépítõen mûködnek, amíg a fej még az éterikus tevékenységbe merül alá, vagyis sokat alszik. Az érzékek felébredésével továbbhalad az ásványosodás, és ha egészségesen mûködnek tovább ezek az erõk, akkor végül felegyenesítenek minket. A zeneiség azoknak az erõknek a visszfénye itt a Földön, melyek az Én törvényszerûségeit egészen az anyag természetéig, sõt abba bele is tudják vinni. A hangok világa olyan világ, amely az egész emberbe mélyen belehat; ennek képe a csiga, a befelé tekeredõ spirál. Fizikailag megtaláljuk a fülben, a sziklacsontba (Felsenbein) süllyesztve. Ebben az összefüggésben érdekes lehet, hogy maguk az állatok is kedvet kapnak a felegyenesedéshez, ha zenét hallanak (kígyók, medvék); a zene ebben az esetben is egy Én-erõ szerepét játssza. Hogyan hat a zene a gyermeknél? A lelkiszellemi az elsõ lélegzetvétel hullámain vonul be a testi organizációba. Onnan terjed szét felfelé, az érzékek irányába és lefelé, az anyagcsere felé. A lelki-szellemi elõször ebben a finom belsõ mûködésben (weben) él, ami a légzéstõl kiindulva felfelé és lefelé folytatódik az organizmusban. Felfelé ez egy belsõ zeneiség, ami csak lassan dolgozza ki magát az érzékek kapuján a külvilághoz. Az elsõ külsõ megszólítás a fülén keresztül hatol el a gyermekhez, ez az anya hangja. De mindaz, ami hangzón elhatol a gyermekig, képzõ vagy pusztító módon kapcsolatba lép ezzel a belsõ zenével, azzal, ahogy minden anyagiságunkat zeneileg áthatották Énünk törvényszerûségei. Az érzékek ébresztésének ez a folyamata és az Én-hordozó szubsztanciák ezzel egy idõben lejátszódó konszolidálása kb. a hetedik életévig tart.2 A lélek elsõ teremtõ alapereje állított bele minket Én-hordozóként a fent és lent, Kozmosz és Föld közé. Ha ezt áttekintjük, ha megfigyelések révén hagyjuk, hogy áthasson ez a meggyõzõdés, akkor sikerülni fog az élet során fellépõ betegségek esetén a léleknek erre az alaperejére apellál-

PEDAGÓGIA nunk; akkor sikerülni fog, hogy megfelelõ zenével a ritmikus rendszer kerülõ útján gyógyítóan avatkozzunk be az ideg-csont-organizációba. Ezek az erõk ott vannak minden emberlélek legmélyebb mélyén. A görögök ismerték jól ezt a hatalmat, Apolló hatalmának tudták, akinek a lant volt az ismertetõ jegye. Ez grandiózus képe azoknak a világerõknek, amelyek az embert felegyenesedve beleállítják a világba mint valakit, aki képes zenét (azaz az Én törvényszerûségeit) átélni. Azt azonban mindig figyelembe kell venni, hogy a zene meghatározott elemeinek gyakorlásáról van szó, amihez szükség van ezen elemek (ritmus, taktus, melódia, harmónia, intervallumok stb.) és a beteg, illetve egészséges ember kapcsolatának pontos ismeretére, és hogy minden más csak összemosott dilettantizmushoz vezet. Így a lélek elsõ alapereje, amely az Énnek megfelelõ, felegyenesedett formát kölcsönöz nekünk, amely a polaritásokat egységgé és harmóniába fogja össze, az egy úgyszólván zenei erõ, amely fentrõl lefelé, a vertikalitásban mintegy átorganizál minket. Ha megállnánk ennél a foknál, akkor belülrõl ugyan emberien-énszerûen alakítana ki minket a szellemi utócsengés, mégis némák maradnánk, önmagunkba zártak. Képszerûen kifejezve: a fül belénk vezeti az erõket, de nem tud válaszolni. Ha tovább figyeljük a gyermeket, akkor látjuk, ahogy azonnal megmozdul benne a második alaperõ, amely elsõsorban a szemben fejezõdik ki. A gyermek elkezd nézni, szemei megnyugszanak a dolgokon, átküzdi magát a környezete tudatához. A szem azonban nemcsak lát, hanem válaszol is, beszél. Olvassuk csak el, mit gondolt Goethe a szemrõl: a mikrokozmosz számára a Naphoz hasonlította. Észlel és beszél, minden olyasmire képes, amire a Nap, a fényt adja számunkra. Az ember szemeiben egy másik erõ nyilatkozik meg, egy olyan erõ, amely kifelé törekszik, amely keresi a környezetet, egy erõ, amely nem úgy hat, mint a zene, amely a fejtõl kiindulva lefelé formál át minket, hanem amirõl úgy érezzük, hogy inkább a szívünkkel függ össze. Elõrefelé törekszik, ahol a lélek a másik lelket keresi, egy a világban vele egyenrangú másik lény megnyilatkozását, ott kint a lelkiség kifejezõdését keresi, és ezért arra van organizálva, mint a lélek maga is, hogy a színekben éljen. Figyeljük meg egy gyerek szemét. Tágra nyitva nyugszik a világ dolgain és lényein, még elevenek benne azok az erõk, melyek mintegy

átlátnak a morális-lényegesig, szemek, melyek a csodálkozáson keresztül eljutnak a megismerésig. Ezek az alaperõk organizálják az embert elõrefelé, ezek fiziognómia-képzõen is hatnak; végül a felegyenesedett tartáshoz kapcsolódik a beszéd, a teljes kifelé irányuló megnyilatkozás. Figyeljük meg, ahogy az egészen kicsi gyermeknél az elsõ mosoly arról tanúskodik, hogy a lélek rátalált valamire, meglátta, ami felé törekszik. Ha a szem erõteljesen sugároz kifelé, akkor még késõbb is nevetõ szemekrõl beszélünk. Ez a második alaperõ mozgatja a gyermeket, miközben játszik, amikor ide-oda lendül szimpátia és antipátia között, a világnak való odaadás és visszafogottság között, amikor a legbensõségesebben foglalkoztatja az, hogy megtalálja az Én egyensúlyát a lélekben. Ezek ugyanazok az erõk, amelyek éppen ebben az életkorban – a 7. és 14. év között – igazán kialakítják az arc fiziognómiai kifejezését. Ezt a folyamatot fiziológiai területen a légzés és vérkeringés közötti egyensúly megteremtése kíséri. Ekkor alakul ki a 4 pulzusütés–1 lélegzetvétel végleges ritmusa. Ez a ritmus tanúsítja a lélek és test ritmikus organizáción belüli egészséges viszonyát. Ha a lélek visszahúzódik, a légzés lelassul; ha túl hevesen kapcsolódik, felgyorsul a légzés. A gyermek tehát lénye eleven kiáradása és a legbensõbb mélyében való duzzogó hallgatás között kialakíthatja végleges karakterét, aminek egy egészen meghatározott konstitúció az alapja. A felnõtt késõbb azért betegedhet meg, mert a szimpátia és antipátia közötti eleven játékot egyoldalúan rögzíti, például az antipátiaerõk javára. Ekkor keveset fog nevetni, magányos és hallgatag lesz. Szemei többé nem beszélnek, lelke zsugorodni fog. Testi funkcióiból is vissza fog húzódni. A lelkesedés semmiféle szikrája nem lobbantja lángra, a külvilág erõit sosem fogja teljességgel belélegezni. Mindezek azonban szimptómák, amelyek következményeként elõbb vagy utóbb meghatározott betegségek léphetnek fel. Mindazok az erõk, melyek a külvilág átélésébõl és a vele való eleven kapcsolatból származhatnának, elvesznek, és ez a testi funkciók terén megbosszulja magát, épp azokon a területeken, amelyeket a külvilág táplál: a légzés és táplálkozás területén. Ilyenkor a színekkel racionális, csodálatos terápiát bontakoztathatunk ki, amellyel megelevenítjük azokat az erõket, melyek az embert értelmes kapcsolatba hozzák a világgal. Itt valóban Nap-hatásokról van szó, melyeket szemünkkel veszünk fel, valóságos erõkrõl, melyeket egyébként is megfiSzG 2010/1

41

PEDAGÓGIA gyelhetünk. Ha kellõ teret adunk magunkban a Nap-hatásoknak, ha hagyjuk, hogy tovább rezonáljanak bennünk, közlékenyekké válunk. Rudolf Steiner kifejtette egyszer, hogy ezért olyan mozdulatgazdagok és derûsek a déli népek, míg az Észak hosszú telei hallgataggá és szófukarrá tesznek. Ezeket az alaperõket, amelyek a lelken belül, az ember centrumában a legszorosabb összefüggésben állnak a légzéssel és a vérkeringéssel, amelyek együttérzõ lélekként állítanak bele minket a világba, ezeket az erõket késõbb éppen a festészet segítségével lehet ébreszteni. A festés mint folyamat, ahogy a rétegtechnikában a folyékony akvarellszínekkel bánunk – pontosabban megfigyelve –, csodálatos képmása annak, ahogy a lélek keresi az egyensúlyt szimpátia és antipátia között. Az alámerülés (tevékenykedés) és szemlélés (várakozás) váltakozása egy folyamatos ingamozgás a lélekben az odaadás (ami az akarati impulzushoz vezet) és az eltávolodás (ami a megfestettet a képzetbe emeli) között. Rudolf Steiner kifejtette egyszer a Waldorfiskola tanárai elõtt, hogy hogyan él a lelki lény antipátia és szimpátia között.3 Arról beszélt, hogy hogyan hozzák létre egyik oldalon az antipátia visszasugárzó erõi a képzetéletet, hogyan jön létre ebben az irányban az emlékezés és a fogalom, vagyis hogyan halad a lelki élet az absztrakció felé. Majd azt írta le Rudolf Steiner, ahogy a másik oldalon az akarat él bennünk, ha szimpátiát bontakoztatunk ki, és az erõsödõ szimpátia hogyan válik ilyenkor fantáziává és imaginációvá. A lelki tehát állandó ingamozgást végez e két elem között. Mindez azonban a testiségben is kifejezõdik. Ami az antipátiával, emlékezéssel és fogalommal áll összefüggésben, az az idegi organizációhoz kötõdik. Ami a szimpátiával, fantáziával és imaginációval áll összefüggésben, az a vér természetében nyilvánul meg. Így a következõket írhatjuk le: A festésnél az Énnek mindkét oldalt uralnia kell, majd az egészet egységgé formálnia, azaz engedni, hogy egyetlen képpé váljon. Amikor festünk, a szó igazi értelmében „kötéltáncosok” vagyunk, ahogy egyszer Rudolf Steiner megjegyezte. Állandóan fel kell olvasztanunk a képzeteinket, majd az érzésben színekként fel kell támadniuk, és az akarat révén rajtunk kívülre kell kerülniük. Ekkor (ott kint) az akarat visszaalakul képpé. Ez valóban „kötéltánc” a képzet erõi között, melyek absztrakttá és vonalszerûvé akarnak válni és az akarat erõi között, melyek lendülettel nyomulnak a térbe, a plasztika felé. 42

SzG 2010/1

Ideg

Képzet Fogalom Emlékezés

Érzés

Vér

{

Antipátia ( ÉN ) Szimpátia

Fantázia Imagináció Akarat

Állandó lélegzõ váltakozásban erõsödik önmagában a lélek, láthatatlanul a maga középpontjába vonja az Ént, szimpátia és antipátia közé, és a lélek az ide-oda lengésben egészségesen lélegezhet. A szín átélése nem olyan, mint a hangélmény, amely fel-le hullámzik; a szín átélése egyszer messzire kivezeti a lelket, a kéknek való odaadásban; a másik oldalon aztán jön a vörös, a vörös felület, közelít felénk, és visszanyom minket magunkba. Más szavakkal, inkább pszichológiailag kifejezve: a kék valamelyest kiemeli a lelket, felszabadítja a kilégzést. A vörös a belégzésen keresztül erõsíti a keringést. De a terápiában nem az egyoldalúságot alkalmazzuk, hanem egy meghatározott váltakozás az, ami gyógyítóan tud hatni. A színélmény az elöl-hátul elevenné válása. Ez a környezetünkkel való egészséges együttélésünk egyik feltétele, túltengõ képzetéletünk, túlságosan megragadt emlékeink olvasztótégelye; az, ami a szimpátia és fantázia révén újból és újból kivezet minket a képzetbõl az akaratba, a múltból a jövõbe. A beszédben is él ez az elem, és beszédgyakorlatokat is alkalmazhatunk terápiás céllal miden olyan esetben, amikor a légzési és keringési folyamatok megszakították kapcsolatukat a megtermékenyítõ környezeti erõkkel. Ahogy láthattuk, a zeneiség bizonyos körülmények között az anyagi természetig menõen alakítóan mûködik, a festés és a színátélés pedig a szerveken belül a legtágabb értelemben megeleveníti a funkcionalitást. Azokkal a teremtõ erõkkel áll összefüggésben (a festés, a színélmény), melyek minket, embereket elõrefelé organizálnak, amikor formáinkban és megnyilvánulásainkban megteremtik szellemi-lelki mivoltunk fiziognómiai képeit. A gyermeknél megfigyelhetünk még egy harmadik alaperõt is. Nézzük meg, ahogy a tagjaival játszik, ahogy a dolgokat megragadja, újra és újra

PEDAGÓGIA megtapogatja, utánérzi, átéli a formákat, és hogy milyen másképp mozgatja a tagjait, mint a felnõttek. A felnõtt beszûkítette végtagjai mozgatásának milliónyi lehetõségét célirányos mozgásokra, a tagok teremtõ játéka rég kialudt. De egykor elevennek kellett lennie ennek a játéknak ahhoz, hogy a gyermek – miután a fejérzékéletben és az eleven környezettel való lélegzõ kapcsolatban felébredt – felébredhessen a jobb–bal átéléséhez. A szellemi-lelkinek ez az utolsó lépése a térben, abban, hogy a testben a földi élethez igazodjon. Amikor a tagjainkat mozgatjuk, az visszahat belénk. A nyelvszellem nagyszerû igazságként a megfogni folyamatát közeli összefüggésbe hozza a felfognival. Ha nem lennénk a jobb–bal vonatkozásában átorganizálva, nem tudnánk gondolkodni. A gondolkodás egy mérlegelés, egyensúlyozás a jobb és bal között; ami a jobb agyféltekében végbemegy, azt a balon mérjük. A gondolkodásnak mozgások képezik az alapját, de nem az atomokhoz vagy valamilyen anyagi részekhez kötött mozgások, hanem az éteriségen belüli mozgásformák. Ha tehát akadályozzuk a gyermek lenyûgözõ játszó mozdulatait, akkor merev lesz a gondolkodása. Ha csecsemõket tornáztatunk, akkor romokba döntjük egy létesülõ emberszellem finomabb összjátékát saját testi eszközével. Túl korán belerántjuk tagjait a földi törvényszerûségekbe, anélkül hogy akár sejtésünk is lenne ennek következményeirõl, melyek aztán szükségszerûen megmutatkoznak az ilyen gyermek gondolkodásában, megértési lehetõségeiben. Amikor gondolkodunk, akkor – nem térbelileg – kivitelezünk valamit (gondolataink mozgásformáját), aminek aztán hû képét hozzuk létre, amikor formázunk (plaszticizálunk). Az egyik fogalom másikba történõ átvezetése, a fogalmak szintézisének törvényszerûsége szemlélhetõvé válik a térbeli formák metamorfózisában. Ha „látnánk” a gondolkodásunkat, akkor látnánk, ahogy egyik forma átalakul a másikba. Ezt valósítjuk meg a térben a formázás során. Organizmusunkon abban vált láthatóvá gondolkodási képességünk, hogy kezeink eloldódtak a földtõl szabad, mértéktartó mozdulatokra. Hüvelykujjunknak a kézzel (tenyérrel) való szembenállásában testileg is láthatóvá válik a kezeknek ez a mérték-, szám- és súlyélménye. Sem a fülünkkel, sem a szemünkkel nem érjük el a dolgok térbeli természetét, kezeinkkel azonban igen. Ennek alapja az a harmadik teremtõ alaperõ, amely ahhoz segít, hogy felépítsünk egy testet, melyben a fizikai formák világában a szelle-

mi-lelki megnyilatkozik mindazon keresztül, ami jobb–bal szerint van organizálva. Ha formázást végeztetünk, akkor a szellemilelki teljesen alászáll a formákat teremtõ képzõerõk világába, melyek a teret alakítják. Amikor az ember sarkai teljesen érintik a talajt (ami tudvalevõleg egyetlen állatnál sem fordul elõ), a kezek teljesen eloldódnak a szabad játékhoz, akkor a szellemi-lelki valóban benne áll a tér világában, és képes azt gondolkodva megragadni. Ebbe a folyamatba gyógyítóan nyúlunk bele egy olyan munkával, mint a formázás. Különös módon ugyanezt tesszük az euritmiával is, amikor az egész embert eleven plasztikaként állítjuk bele a térbe. A hangok világa, a fül világa olyan világ, amely a legmélyebben áthatja az embert fentrõl lefelé; az embert szellemi múltjához kapcsolja. A színek, a szemek világa a jelen részesévé teszi, lélegzõ kölcsönhatásba hozza minden környezeti erõvel; ez a világ elölrõl, fiziognómiailag organizálja az embert. A formák, a kezek világa az, ami biztosítja az ember jövõjét; itt tud belenyúlni teremtõen a világba, önmagán túlra. Itt válik kultúrhordozóvá, itt valósítja meg eszményeit. Ez a három világ áthatja egymást az emberben. Teremtõen hatnak a gyermekben, és ezt tisztelettel figyelhetjük meg. És ha Goethét megragadta a színesség jelensége, és arról mint az Elohák szülöttjérõl beszélt, talán itt is megengedett, hogy egy hasonló megnyilatkozásra gondoljunk. Ez a három erõ állít bele minket a világba felegyenesedetten járó, beszélõ és gondolkodó emberként. Eközben õk organizálják testünket a három térirányba, ami által egészen bele tudjuk hozni a szellemet a térbe. Átvesszük ezt a testet, és lehetõségeinek teljességét belehajlítjuk földi, korlátozott szándékaink mértékébe. De ismét közelíthetünk ezekhez az alaperõkhöz a mûvészi tevékenységek odaadásában. Ha az élet meg is követeli a földi erõkkel való dûlõre jutást, ha sorsunk által többé vagy kevésbé bele is bonyolódunk tévedésekbe és betegségekbe, sorsszerûen éppen a betegségek idõszakát fedezhetjük fel mint olyan lehetõséget, hogy ezekhez az alaperõkhöz forduljunk, és tegyünk valamit az ember mint teremtõ szellem számára, ha ezek az erõk korábban háttérbe szorultak vagy deformálódtak. Fordította: Kádas Ágnes A cikk a Natura folyóirat VII. évf. 5. számában jelent meg, 1935 novemberében.

SzG 2010/1

43

PEDAGÓGIA

A fül világa

Zenei, vonalszerû A hangélmény le-föl hullámzik Ezzel összefüggésben: FELEGYENESEDÉSI ERÕ

A szem világa Festõi, felületszerû A színélmény elõre-hátra hullámzik (vörös – kék) Ezzel összefüggésben: BESZÉD

A kezek világa

Plasztikus, térbeli Formaélmény; mér-egyensúlyoz jobb és bal között Ezzel összefüggésben: GONDOLKODÁS

Jegyzetek 1 2 3

44

Dr. Rudolf Steiner – Dr. Ita Wegman: Grundlegendes... (A gyógyítómûvészet kitágításának megalapozása, Ita Wegman Alapítvány, Natura-Budapest Kft., 2006) Die Elemente der künstlerischen Therapie Natura, VII. /1. Rudolf Steiner: Allgemeine Menschenkunde...

SzG 2010/1

KÖZLEMÉNY, HIRDETÉSEK Szabad Gondolatok Háza Tavaszi program 2010. június 4. (péntek 16.00 –20.00 óra) és június 5. (szombat 9.30–17.00) Thomas Meyer:

Világtörténelem a Hold kilépése és visszatérése között Apokaliptikus korszemlélõdések „Apokaliptikus korban élünk.” Mi az alapja ennek a gyakran felületesen vagy frázisszerûen alkalmazott kijelentésnek? Rudolf Steiner szellemtudománya átfogó fényt vet erre a kérdésre: a 8. évezred felé haladva közeledik az a kor, melyben a Hold – természeti katasztrófáktól kísérve – ismét visszatér a Földbe, ahonnan a lemúriai korban eltávozott. Ugyanakkor a hetedik atlantisz utáni korban le fog játszódni a „mindenki háborúja mindenki ellen”, melynek már ma megrázó elõjátékát éljük át. A nemek szétválása is a reprodukció új formájába fog átalakulni. Minden nem spirituálisnak megmaradó gondolkodás pókszerû képzõdményként fog körülvenni minket ebben az eljövendõ korban. További téma:

Közép-Európa, a németség és az anglo-amerikai politika legfõbb irányelvei Helyszín: Szabad Gondolatok Háza, 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41. A szombat déli szünetben ebéd vásárlására lehetõséget biztosítunk. Részvételi díj: 1500 Ft ***

Álláshirdetés A solymári Fészek Waldorf Iskola a 2010/11-es tanévre FIZIKA–MATEMATIKA szakos, a Waldorfpedagógia iránt érdeklõdõ, gyakorlatias, a kísérletezésekhez kedvet érzõ középiskolai tanárt keres, félállásra. Jelentkezés: az iskolatitkárnál e-mailben: [email protected] Telefonon: 06/26/360-182 Illetve a 06/30/393 6333 mobilszámon a személyi ügyekért felelõs tanárnál.

Dr.H auschka

Kozmetikumok

Megjelent a WALA GmbH új termékcsaládja, a Dr.Hauschka Med! A termékek már hazánkban is kaphatók. A termékcsalád két bõrápoló készítménye, a Jeges Kristályvirág Testápoló tej és a Jeges Kristályvirág krém a szélsõségesen száraz, irritációra hajlamos bõr ápolására szolgál. Központi összetevõik, egyéb gyógynövénykivonatok mellett a jeges kristályvirág kivonatai, valamint olyan természetes zsírok és olajok, mint az avokádóolaj, mangóvaj, karitévaj, mandulaolaj és jojobaolaj, melyeket kifejezetten a száraz bõr igényeihez választottak ki. A készítmények nem tartalmaznak semmilyen szintetikus, kémiai összetevõt! Mindkét termék rendelkezik a BDIH („ellenõrzött natúrkozmetikum”) védjeggyel. További termékek: Dr.Hauschka Med Labimint ajakápoló Dr.Hauschka Med Zsálya szájvíz Dr.Hauschka Med Mentolos fogkrém Dr.Hauschka Med Sóvizes fogkrém Dr.Hauschka Med Narancsos gyermek zselés fogkrém

A folyóirat ára: 600 Ft