Szabad Gondolat AZ
ANTROPOZÓFIA ,
NEVELÉSMÛVÉSZET ÉS SZOCIÁLIS ÉLET FOLYÓIRATA
Antropozófia Walter Johannes Stein: Arisztotelész a modern viláról
Pedagógia Ertsey Attila: Támadás a Waldorf-pedagógia ellen II. rész Werner Kuhfuss: Gyermekeinken keresztül szeretnénk Európa bolsevizálását?
Világhelyzet Moishe Ayre Friedmann: Zsidó hangok
Gyógyászat Martin Straube: Mi tartja meg és mi gyengíti életerõinket?
Környezet Bú Ella: A rózsa és a liliom A növényvilág karácsonyi szimbólumai
2004. december
7/4
TARTALOMJEGYZÉK ANTROPOZÓFIA Walter Johannes Stein: Arisztotelész a modern világról Andreas Flörsheimer: Pénzöregítés és pénzfiatalítás Alexander Caspar: A szociális alaptörvény Ertsey Attila: A Passióról
1 7 16 20
PEDAGÓGIA Ertsey Attila: Támadás a Waldorf-pedagógia ellen II. rész Petíció a felsõoktatási törvénytervezet ellen Petíció Werner Kuhfuss: Gyermekeinken keresztül szeretnénk Európa bolsevizálását? Deák József: Waldorf mozgalom Oroszországban – Az együttgondolkodás kollektívái Ekler Ágnes: Hej, tulipán, tulipán… – Magyar õstörténet a Waldorf iskola 4. osztályában Interjú: Kõhalmi Ákos gödöllõi Waldorf-tanárral Frisch Mihály: Rudolf Hauschka: Szubsztancia tan – Gondolatok egy most megjelenõ könyvhöz
22 26 27 28 29 31 34 35
VILÁGHELYZET Moishe Ayre Friedmann: Zsidó hangok
37
GYÓGYÁSZAT Martin Straube: Mi tartja meg és mi gyengíti életerõinket?
39
KÖRNYEZET Bú Ella: A rózsa és a liliom - A növényvilág karácsonyi szimbólumai
45
OLVASÓI LEVELEK
50
HÍREK, INFORMÁCIÓK, TUDÓSÍTÁSOK
51
SZABAD GONDOLAT Az antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata Szerkesztõbizottság: Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Tóth Márk Kiadja: Natura-Budapest Kft. Felelõs kiadó: Tóth Márk Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Borító és tördelés: HÉT-fõ Bt. – eMeLA Készült: Acorn Nyomda ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303 77 46 Honlap: www.szabadgondolat.hu E-mail:
[email protected] Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 2200 Ft (postaköltséggel együtt)
ANTROPOZÓFIA ANTROPOZÓFIA Walter Johannes Stein
ARISZTOTELÉSZ
A MODERN VILÁGRÓL
W. J. Stein (1891–1957) e cikke a következõ címmel jelent meg a The Present Age folyóiratban (1937, március, Vol.2, Nr.4): „Aristotle reviews the present world”. Stein rendkívüli és ebben a formában egyedülálló írása érinti többek között a mai globalizálódás problémáját, illetve egy valódi világgazdaság szükségességét, amely ezt a nevet csak úgy érdemelhetné ki, ha az egész emberiséget akarná szolgálni és nem pusztán a globálisan mûködõ konszernek hatalmának növelését. (Thomas Meyer) „A Jó a helyes közép a túl sok és a túl kevés között”, mondja Arisztotelész az etikáról írt mûvében, és megadja ezzel az utat, amelyet minden kutatásnak követnie kellene. Ez az egyszerû megállapítás háromféle erõ nagyszabású képét tartalmazza, amelyek közül kettõ a lehetséges tévutakat jelöli, míg a harmadik a Jó eszméjét juttatja kifejezésre. A Jót reprezentáló erõ, amely pontosan középen helyezkedik el a két kísértõerõ között: ez az a kép, amellyel e kereszténység elõtti filozófus szembesít bennünket. A gyávaság nem erény. De a vakmerõség sem. Az erény (a Jó) e két szélsõség között középen található. A fösvénység nem erény. A pazarlásvágy ugyancsak nem az. De ezek helyes egyensúlya, amely a takarékosságban fejezõdik ki, az már erény. Alkalmazzuk az arisztotelészi erkölcstant a mai idõkre – ez a kor kitûnõen illusztrálni fogja ezt a tant. A bõség jelenlegi korszakában emberek százezrei élnek úgy, hogy az élethez legszükségesebbekkel sem rendelkeznek. Úgy
tûnik, hogy a két kísértõ, a bõség és a hiány irányítják a mai gazdasági korszakot. Hol van a középút, a helyes kiegyensúlyozás saját korunk számára? Ha a nagy filozófus hirtelen ott hagyná sírját, hogy közénk lépjen és modern idõnk problémáit szemügyre vegye – vajon mit javasolna nekünk megoldásként? Arisztotelész egy olyan korban élt, amelyben az emberi szellem még nem jutott el a kísérletezésig. Ez a tény magyarázza a roppant különbséget az õ és a mi korunk között. De Arisztotelész kitûnõ természetmegfigyelõ volt. Átfogó ismeretekkel rendelkezett a növényekrõl és állatokról, leírta fizikai felépítésüket, tulajdonságaikat és szokásaikat, ami ma eléggé felfoghatatlanak tûnik számunkra, hogy az akkori idõkben egyetlen ember miképpen juthatott ennyire átfogó és egyúttal a részletek sokaságára is kiterjedõ tudáshoz. E filozófus ugyanolyan könynyedséggel beszél az emberi tudás csaknem minden tárgyáról. Nemcsak a természet különbözõ területein jártas, hanem az embert is teljes bonyolultságában érzékeli. Rendkívül világos képet ad például az egyes embertípusokról, ahogyan azok a fajokban megmutatkoznak, és éppúgy a különbözõ szellemi képességekrõl. Összehasonlítja egymással az embert és az állatot, hogy a különbségeket és a közös ismertetõjegyeket megállapítsa. Tanulmányozza a lelki tulajdonságok kifejezõdését az emberi járás 1
Walter Johannes Stein
Képzeletbeli eszmecsere a görög filozófussal
„Pénzöregítés” és „pénzfiatalítás” Steinernél „Közgazdasági kurzus”-ának 12. elõadásában és helyenként a 14. elõadásában is Steiner beszélt a pénzöregítés kérdésérõl, és ennek kapcsán megindokolta, mért szükséges a reál- és a névérték párhuzama egy valósághû monetáris rendszer szempontjából. Ahogy a közgazdasági folyamatokban megtermelt javak7 mindegyike idõtõl függõ elhasználódásnak, értékcsökkenésnek, öregedésnek van kitéve, úgy a pénznek is megfelelõ öregedési folyamaton kell keresztülmennie, hogy ne válhasson a megtermelt javak „valószerûtlen versenytársává”. Így a pénz kizárólag csereeszköz szerepét szabad, hogy betöltse. Ha ugyanis – amint azt a mai viszonyok között is tapasztalhatjuk
Rudolf Steiner a pénzrõl Két részlet a Nemzetgazdasági kurzus / Közgazdasági szeminárium címû elõadássorozatból (GA 340-341) 1. A pénz ma: valószerûtlen versenytárs a gazdasági folyamatokban „Ha a pénzt a tiszta árucserében a javak ekvivalenseként használjuk, akkor a romlandó javak a pénz képében valószerûtlen versenytársra találnak, amely valószerûtlen a javából, hiszen a pénz a megszokott viszonyok között nem tûnik romlandónak – hangsúlyozni szeretném: nem tûnik romlandónak. És már látjuk is, mi az, ami egészségtelen vonásokat visz a közgazdasági folyamatokba, ha hagyjuk, hogy utóbbiakban más tényezõk játszanak szerepet, mint amelyek ténylegesen szerepet játszanak.” (174. o.) 2. Pénz a jövõben: a valóságos gazdasági folyamatok könyvviteli névértéke „Az elhasználódó pénzben megfelelõ párhuzamot biztosíthatunk az elhasználódó áruk, javak, értékek, tehát a csökkenõ reálérték számára. Mit kapunk tehát, ha – és ezt rögtön kiterjeszthetjük az egész világgazdaságra – átlátjuk a névérték és a reálérték fenti párhuzamát? A pénz képében tulajdonképpen, alapjában véve azt kapjuk, amit az egész világgazdaságra kiterjedõ könyvelésnek, könyvvitelnek nevezhetünk: globális könyvvitelt.” (202. o.) Az idézet forrása: Rudolf Steiner összegyûjtött írásainak zsebkönyvtári kiadása, Rudolf Steiner Verlag, Dornach, 1996.
8
– saját értéket szerez, és függetlenítve magát a tulajdonképpeni reálgazdasági folyamatoktól önálló életre kel, akkor körforgása olyasvalamit visz a közgazdasági folyamatokba, ami nem tartozik oda, és ami jelentõs zavarokat okoz. Steiner felhívja a figyelmet arra, hogy a közgazdasági értékek körforgásának tükrözõdnie kell a pénz körforgásában. A pénznek a saját életciklusa alatt a közgazdasági folyamatokat mintegy leképezve az e folyamatoknak megfelelõ változásokon kell szakadatlanul átmennie. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a pénz azok számára az emberek számára, akiknek egy bizonyos ideig a rendelkezésére áll, minõségében más és más funkciót tölt be. Ezzel összefüggésben Steiner három pénzfajtát különböztet meg: a vásárlópénzt, a kölcsönpénzt és az ajándékpénzt. Hogy értsük a pénznek ezt a minõségileg három különbözõ fajtára való felosztását? A fenti összefüggést mai szemmel például a következõképpen kísérelhetjük meg megérteni: a kultúrák fejlõdésével az emberi munka is emancipálódik, és egyre inkább elszakad a mezõgazdasági termeléshez való közvetlen kötõdésétõl. Az egyre növekvõ észszerûsödés (a fizikai munka egyre nagyobb mértékû megtakarítása) következtében egyre több embert mentesíteni lehet a természetben végzett munka alól a mindenkori társadalmi szükségleteknek megfelelõ más tevékenységek számára, hiszen az õ jövedelmüket – saját jövedelmükön túl – megtermelik azok, akik továbbra is a közvetlen mezõgazdasági termelésben vannak foglalkoztatva. Ezért – a tõke új fogalmának megfelelõen – a vásárlópénz-funkció mellett a pénz felveszi a kölcsönpénz funkcióját is (és beruházási tõke formájában további anyagi termelést tesz lehetõvé), valamint az ajándékpénz funkcióját (és lehetõvé teszi szellemi teljesítmények létrehozását, valamint a gazdaságban csak fogyasztói szerepet betöltõ emberek eltartását). A kölcsön- és ajándékpénz (amelyek együtt a gazdaság által megtermelt tõkét képezik) ezért a termõföldhöz való kötöttségtõl elszakadó munka ekvivalense. Tehát nem az adott nemzetgazdaságban a véletlen folytán éppen rendelkezésre álló felesleg, hanem a mezõgazdasági termelés által (megfelelõ ésszerûsítés folytán) megtermelt tényleges többlet. A jövõben kialakuló gazdasági életnek éppen az lesz az egyik központi kérdése, hogyan biztosítjuk a nemzetgazdaság által az ésszerûsített mezõgazdasági termelés következtében folyamatosan megtermelt tõkének kölcsön- és ajándékpénz formájában – a társadalmi szükségletekhez igazodva – a megfelelõ
felhasználókhoz való folyamatos eljutását – olyan formában, hogy ne tudjon felhalmozódni egyes emberek kezében, mint az a mai viszonyok mellett történik, hanem differenciált formában folyamatosan a társadalom, mint közösség, mint egész javát szolgálja. Hiszen e tõke a társadalmat illeti meg, hiszen a társadalom az, amely a maga egészében a munkamegosztáson alapuló gazdaságot egyáltalán lehetõvé tette. A pénz körforgásának és a gazdasági értékek körforgásának, tehát a „névértéknek és a reálértéknek” a párhuzamából következik, hogy a pénz tisztán csereeszköz szerepét tölti be, és egyben egy könyvviteli eszköz jellegével is rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy az, ami a pénz szintjén lejátszódik, tehát a „pénzforgalom”, a reálgazdasági folyamatoknak pusztán egyik másik kifejezési formája. A jövõbeli gazdasági élet kialakítására vonatkozóan Steiner ábrázolásaiból a következõket vezethetjük le: A gazdaság mûködését rendkívüli mértékben összetett, komplex történésként kell felfognunk, amit a jövõben a termelõk, fogyasztók és elosztók képviselõibõl álló társulásos szervezetek lesznek képesek a legmegfelelõbb formában koordinálni. Ezek a társulások gondoskodnak majd arról, hogy a gazdasági folyamatokban természetszerûleg fellépõ zavarokat (például az egyes termékek esetében jelentkezõ pillanatnyi túltermelést vagy ellátási hiányt, a gazdaságtalanná vált termelési formákat, bizonyos ágazatok munkaerõ-feleslegét vagy -hiányát, a többi pénzfajtához képest elégtelen mértékben rendelkezésre álló kölcsön- és ajándékpénz mennyiségét stb.) újra meg újra korrigálni, megfelelõ intézkedésekkel kompenzálni lehessen. A pénz könyvviteli eszköz jellege egyben megfelelõ segítséget fog nyújtani e társulásoknak abban, hogy megállapítsák a szükségleteket, és felismerjék, majd kompenzálják a gazdasági folyamatokban fellépõ zavarokat. Az erre a pénzre jellemzõ, illetve az erre a pénzre intelligens módon alkalmazott pénzkörforgás, pénzöregítés, majd pedig pénzfiatalítás8 által a jövõbeli, társulásokon alapuló gazdasági életben el lehet érni, hogy a nemzetgazdasági folyamatokban megteremtett érték vásárlópénz formájában (alapesetben) és kölcsön- és ajándékpénz formájában (speciális esetekben) lehetõleg optimális módon jusson el a tényleges társadalmi szükségletek szerinti helyekre. Ezzel ellentétben a manapság uralkodó viszonyok között a pénz jelentékeny részét pénzgyûjtögetési, tõkefelhalmozási szándékkal a tényleges szükségletektõl idegen célokra használják fel.
Mit értsünk a „pénzöregítés” alatt? A „pénzöregítés” kifejezés címszóként utal azokra a tulajdonságokra, amelyekkel a valósághoz igazodva megteremtett pénz a jövõben elérni szükséges, asszociatív szempontok alapján kialakítandó gazdasági életben rendelkezne. Ez a pénz azoknak a változásoknak a folytán, amelyeknek életciklusa folyamán ki lenne téve, (a vásárlópénz folyamatos fogyása és megújulása) a közgazdasági folyamatoknak a leképezése lenne. Ezáltal a gazdasági értékek körforgása a pénz körforgásában tükrözõdne. Mivel a pénznek jellegébõl fakadóan nem lenne saját értéke, hanem értéke és felhasználhatósága pusztán a reálgazdasági történések (értékteremtés, szolgáltatásnyújtás és ezekhez igazodó fogyasztás) leképezése (névértéke) lenne, ezért a pénz egy ilyen jövõbeli nemzetgazdaságban a puszta csereeszköz-funkció mellett egyben a teljesítmények és jövedelmek könyvelési eszközének szerepét is betöltené. Andreas Flörsheimer
Alexander Caspar elgondolása: Steiner közgazdasági gondolatainak tárgyszerû továbbfejlesztése és konkretizálása Steiner összességében csak érintõlegesen nyilatkozott a pénzteremtés és pénzöregítés módjáról. Utalt rá, hogy a pénzöregítés keretében el kell érni, hogy a pénz ugyanazt az utat járja be, mint az anyagi termelés minden végterméke. Ha utóbbiak a fogyasztás révén megsemmisülnek, akkor az értük kiadott pénzt is ki kell vonni a forgalomból. A „pénzteremtés” fogalmát Steiner még egyáltalán nem használta. Ezt illetõen ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy Steiner idejében a jegybanki rendszer még gyermekcipõben járt. Steiner a jövõbeli jegybank által betöltendõ szereprõl pusztán a társulások által ellátandó feladatok részeként beszél. A pénzmennyiségrõl „Nemzetgazdasági kurzus” címû elõadássorozatában csak azt a kijelentést olvashatjuk, hogy a fizetõeszköz mennyiségének azoknak a használható termelõeszközöknek az összértékével kellene megegyeznie, amelyeken fizikai munka folytatható, értve ez alatt elsõsorban a termõföldet. A pénz forgalomba hozatalát illetõen Steinernél azt az utalást olvashatjuk, hogy a pénzt azon a ponton kell bejuttatni a gazdasági életbe, „ahol a természeti 9
idõszakban csak a jövedelemelosztáson keresztül kerülhet be ismét a rendszerbe, akkor nyilvánvalóan biztosított, hogy valamely áru megszerzéséért vagy valamely szolgáltatás igénybevételéért kiadott pénzösszeg abban a pillanatban, amikor megtörténik a fizetés, alapjában véve „felhasználódik”, azaz tovább már semmilyen értékkel nem rendelkezik, mert az a valós ellenérték, amelynek névértékét az adott pénzösszeg jeleníti meg, eladásra került. Az érintett pénzösszeget tehát egyfajta utalványként becserélték, „beváltották” az adott termék megvásárlásakor (ill. az adott szolgáltatás igénybevételekor)15. Ebbõl az következik, hogy az adott áru eladója (vagy szolgáltatás nyújtója) számára az értékesítéskor kapott pénznek elõször semmilyen értéke sincs, hiszen a neki járó jövedelmet (a jövedelem és teljesítményhozam elválasztásának szigorúan betartandó elve szerint) a jegybank által nyújtott pénzteremtõ hitelbõl szerzi. Ha azonban lehetõvé válna a számára, hogy az értékesítéskor szerzett pénzt, amely az értékesítési folyamat során tulajdonképpen már elvesztette az értékét, egyazon elszámolási idõszakon belül újra kiadja, akkor ezzel további jövedelemre tenne szert. Ezzel jogosulatlan elõnyhöz jutna az ajándékpénzbõl élõkhöz képest, és szertefoszlana a jövedelmek teljesítményhozamoktól való elválasztásának kitûzött célja. A pénz a gazdasági értékekkel szemben csak nominális értéket képvisel. Forgalomba hozatalának módja folytán (egyfajta könyvelés értelmében) értéket rendelünk hozzá (a pénzmennyiség nominális értékét a nemzetgazdasági értékteremtéshez kapcsoljuk). A nemzetgazdasági folyamat ugyanakkor termelésben és fogyasztásban nyilvánul meg, és ennek monetáris síkon is tükrözõdnie kell, ott ugyanis a forgalomba hozott pénzt a valós értékek elfogyasztásának megfelelõen újra ki kell vonni a forgalomból. A pénzöregítés Caspar által felvázolt megoldásában a munkavégzõknél folytatott kettéválasztott számlavezetés biztosítja, hogy az adott termelési ciklusban érvényét (értékét) vesztett pénz, mint olyan egyben így is viselkedjen, azaz a bevételi számlákon való „pihentetés” által az adott idõszak végéig ki legyen vonva a forgalomból, és a jövedelemelosztási rendszeren keresztül csak a következõ idõszakban kerüljön ismét be a gazdasági körforgásba. A fentiek szerint szabályozott monetáris rendszerben a pénzöregítés és pénzfiatalítás idõszakonként ismétlõdve valósul meg – a jövedelmek szükségletekhez igazodó, folyamatos újraelosztása által, és a pénznek az aktuális „fogyasztáshoz” igazodó elértéktelenedése (áruk és szolgáltatások megvásárlásakor utalványként való beváltása) által. 12
Kitekintés: A pénz mint könyvelési eszköz jelentõsége a jövõ közgazdasági gyakorlata számára A Caspar által javasolt monetáris rendszerbõl és az annak alapjául szolgáló pénz sajátjának tekinthetõ könyvviteli funkcióból levezethetõ néhány alapvetõ közgazdasági mutatószám, amelyek alkalmasak az itt perspektivikusan bemutatott gazdasági élet állapotának differenciált jellemzésére. Ez a gazdasági folyamatok koordinációjáért felelõs szerveknek, a társulásoknak lehetõvé fogja tenni, hogy a rendszer e mutatószámok alapján megfelelõen megállapított zavarai esetén elvégezzék a megfelelõ korrekciókat. Az adott elszámolási idõszak végén még meglévõ, maradék pénzmennyiségnek az eredetileg szétosztott jövedelmek nagyságához viszonyított arányán például leolvasható lesz, hogy az adott nemzetgazdaságban inkább túltermelés folyik (az elszámolási idõszak végén a szétosztott jövedelmek magas százaléka még nem nyert felhasználást, mert a megtermelt áruk / elvégzett szolgáltatások kínálata a szükségesnél sokkal nagyobb) vagy inkább alultermelés a jellemzõ (a jövedelmek szinte teljesen elfogytak). Az adott gazdasági és monetáris régió különbözõ népességcsoportjainak eredetileg juttatott jövedelem és a megmaradt pénzmennyiség arányából ennek megfelelõen azt is ki lehetne olvasni, hogy a szükségleteknek megfelelõ mennyiségû tõke folyt-e például a szellemi életbe, a szociális rászorulók ellátásába és a különbözõ beruházásokba.
Rendszerek összehasonlítása Fent bemutattuk, hogy lehet megvalósítani egy olyan jövõbeli monetáris rendszert, amelyben lehetõvé válik a pénz saját természetébõl is következõ öregedése és fiatalodása, és így az alapját képezõ reálgazdasági folyamatok kifejezõjévé válik. A hagyományos nemzetgazdasági gondolkodásmódban a megfelelõ közgazdasági értékmérõ hiánya folytán nem vagyunk képesek arra, hogy a jövedelmet és a munkateljesítmény hozamát egymástól független mérõszámokként fogjuk fel. Ez ahhoz vezet, hogy a jövedelem és a munkateljesítmény hozama közvetlenül összekapcsolódik egymással. Mivel a munkavégzés így jövedelemszerzésre ad alkalmat, ez szükségszerûen felesleges munkavégzéshez és selejtgyártáshoz vezet, ahol már nem a szükségletek, hanem a jövedelemszerzést biztosító tel-
PEDAGÓGIA PEDAGÓGIA Ertsey Attila
TÁMADÁS II.
A
WALDORF-PEDAGÓGIA
ELLEN
RÉSZ
A Szabad Gondolat 2004. márciusi számában a fenti címen megjelent írás érzékelhetõ hatást váltott ki az érintettek körében. Írásos reakció eleddig nem érkezett, azonban a cikk javított, átdolgozott változatát azóta közölte teljes terjedelemben az Országépítõ folyóirat, valamint a Szövetség a Nemzetért Alapítvány lapja. A Waldorf-közélet szereplõi nyilvánosan eddig némák maradtak, noha személyes beszélgetésekben többeket megdöbbentettek az olvasottak, s felmerült egy esetleges nyilvános beszélgetés lehetõsége is, mégis, minden a régi kerékvágásban megy tovább. Mivel a cikkben név szerint is említettük Christopher Clouder urat, mint az European Council for Steiner Waldorf Education (Brüsszel) és a Steiner Waldorf Schools Fellowship elnökét, aki a Master-program vezetõ személyisége, érdeklõdéssel vártuk Clouder úr elõadását, mely a Magyar Waldorf Szövetség Pedagógiai Tagozatának rendezésében zajlott le szeptember 25-én a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában, az alábbi címmel: „A Waldorf-oktatás alapvetõ sajátosságai; Az antropozófiai szemlélet és a korszerû kommunikáció; A Waldorf-oktatás európai és nemzetközi dimenziói – nemzetközi projektek, törekvések – ; A tantervi kutatómunka”. Ugyan szigorúan véve az általunk felvetett kérdéseket csak az elõadás egy része érintette, érdemesnek tartjuk a teljes elõadást közreadni.
Christopher Clouder elõadása Both Erzsébet rövid bevezetõjében kitért a Waldorf-pedagógia a magyar oktatási rendszerbe történõ integrálódási folyamatáról, melynek során a Szövetség háromfajta megközelítést képvisel: – vannak kérdések, amelyekben nem engedhetünk, – amelyekben kompromisszumokat köthetünk és – amelyekben jóval engedékenyebbek lehetünk. Az elõadó bemutatását követõen Clouder úr vette át a szót. (Clouder úr a teremben függõ Monet-képre mutat) CC: „A négy téma közül az elsõvel kezdem. Ez a kép segítségemre jött mai mondandómhoz. Monet-t élete vége felé erõsen foglalkoztatta Európa, a háború, a töredezettség, a szenvedések, s prófétikusan elõre látta a XX. század katasztrófáit. Ellensúlyt készített mindazzal szemben, amit tapasztalt. A kertjében épített egy tavat, vízililiomokkal, s egy japán hidat. A tavat a híddal újra és újra lefestette. Egy kör alakú teremben helyezte el ezt a sorozatot azzal a szándékkal, hogy aki ebbe a terembe lép, belsõ békére találhasson. Úgy 22
vélte: a képek kontemplációja révén jön létre a béke lehetõsége a lélekben. A híd a belsõ és a külsõ egyensúly képe. Rudolf Steinertõl idézek: „Az etikai kérdések ma egyben szociális kérdések.” Ebbõl a felismerésbõl született a Waldorf-pedagógia. A középkorban az etikai kérdések még nem voltak szociális kérdések, hanem az isteni világhoz tartoztak. Még az elsõ Waldorf-iskola születése elõtt, 1912ben Berlinben beszélt errõl, mondván: Ma a szociális-etikai kérdésekre politikai válaszok vannak; az egyik a konzervatív megközelítés, mely a régi értékeket kívánja megõrizni, a másik a forradalmi, mely radikálisan szakítani akar a múlttal és a jövõ felé törni, és van egy harmadik, egy liberálisabb, mely a kettõ közt kíván egyensúlyozni. Egyik sem vezet el a megoldáshoz, mert nem jutnak el az ember mélységeiig… A kérdés ugyanis nem politikai, hanem oktatási, pedagógiai jellegû. Nem fogunk programokat és elvárásokat támasztani, hanem a gyermek természetét fogjuk leírni. A növekvõ gyermek természetének megismerésébõl a megfelelõ nevelési nézõpont spontán fog felsarjadni. A gyermeki
PETÍCIÓ Tiltakozásunkat fejezzük ki a felsõoktatás jelenlegi kaotikus helyzete ellen. Elutasítjuk a felsõoktatási törvénytervezet jelenlegi formáját. Tiltakozunk az ellen, hogy a magyar felsõoktatásban gazdasági okokból minõségi romlás következzen be! Kiállunk az oktatás és a kultúra szabadsága mellett. Elutasítjuk a felsõoktatás piacosítását. Követeljük, hogy a normatív finanszírozás helyett olyan finanszírozási rendszer valósuljon meg, mely nem a mennyiségi, hanem a minõségi képzést helyezi elõtérbe! Követeljük, hogy adóreform révén lehetõvé váljon az érdek nélküli mecenatúra, s a profitelv maradjon távol az iskoláktól! Tiltakozunk az oktatás további centralizálása ellen! Követeljük a valódi érdekegyeztetést, a diákfórumok közvetlen és nyilvánosság elõtti részvételével! Az érdekegyeztetés jelenlegi formái erre alkalmatlannak bizonyultak. Tiltakozunk az Irányító Testület, mint az egyetem autonómiáját sértõ szervezet létrehozása ellen! Megengedhetetlen nagy múltú iskoláink és ingatlanvagyonuk privatizációja. Tiltakozunk minden olyan törekvés ellen, amely a felsõoktatási intézmények autonómiáját sérti és veszélyezteti! Követeljük a mûvészeti és kutatási tevékenységek létének biztosítását! Tiltakozunk a megfizethetetlen tandíjak ellen, különös tekintettel a határon túlról érkezett magyar diákokra! Tiltakozunk a kis létszámú szakok megszüntetése és összevonása ellen, melyek a magyar kultúra és felsõoktatás sokszínûségét biztosítják! Követeljük a Bolognai folyamat magyar viszonyoknak megfelelõ, rugalmas és észszerû alkalmazását! Ez csak az autonóm intézmények által önkéntesen választott, és nem kötelezõen elõírt módon történhet.
Magyar Képzõmûvészeti Egyetem Hallgatói Önkormányzata (MKE-HÖK)
27
VILÁGHELYZET VILÁGHELYZET Moishe Ayre Friedmann
ZSIDÓ
HANGOK
A 2004. júl. 1-én Bécsben megtartott Nemzetközi Rabbikonferencia alkalmat nyújtott Moishe Ayre Friedmann1 amerikai ortodox zsidónak és fõrabbinak, hogy Theodor Herzl halálának 100. évfordulóján néhány dolgot a mai zsidósággal és „szószólóival” kapcsolatban helyesbítsen. Beszéde néhány részletét a Preusbische Allgemeine Zeitung vitára bocsátotta: „A tórához hû, hívõ zsidóság helyzete évtizedek óta rendkívül nehéz, szinte elviselhetetlen. A világpolitikának elsõsorban a Közel-Keleten való alakulása miatt jövõnket és gyermekeink jövõjét nagyon súlyos veszélyektõl kell féltenünk. Mindez azokkal a tévedésekkel és hazugságokkal függ össze, amelyeket a zsidóság valódi karakterérõl világszerte terjesztenek és hisznek. Különösen Németországban és Ausztriában sok tényt tabuvá tettek, és aki ezekrõl szólni merészel, az nagy veszélyeknek teszi ki magát… A legfontosabb pont, amelyben minden hithû zsidó és így az összes itt egybegyûlt fõrabbi és rabbi megegyezik, az az, hogy az Isten által ránk rótt diaszpóra sorsot viselnünk kell. Ezt a fontos hitbéli meggyõzõdést sok nem-zsidó gyakran nem érti meg, ezért hangsúlyozom itt: amióta mi, zsidók az Isten által ránk kiszabott diaszpóra sorsot hívõn viseljük, azóta próbálunk konfliktusok és problémák nélkül a mindenkori állam lojális polgáraiként élni, bárhol is legyünk. És ha ennek a sok évszázadnak a során bármikor is nehézségek és konfliktusok adódtak, fõrabbijaink mindig megpróbáltak a felsõbbséggel megoldást találni – a magunk alárendelése révén, meggyõzéssel és szívbõl jövõn irgalmasságot kérve. És a legtöbb esetben sikerült is egy ilyen békés megoldást elérni – provokációk vagy hatalmi-politikai játékok nélkül. A problémák csak az úgynevezett „emancipáció”
kezdetétõl fogva szaporodtak meg és váltak súlyosabbá, amióta a felvilágosodás és a liberalizmus elképzelései megjelentek a zsidóság körében, amitõl bizonyos zsidó körök politikai elõnyöket reméltek maguknak. Hívõ közösségünk évszázadokon keresztül, nagyfokú vallásszabadság mellett élvezte Németországban, a német néppel békés egymás mellett élésben annak vendégszeretetét. Sõt, amikor a cionista reformált közösség elkezdte üldözni a hithû zsidóságot, akkor a német nép mellénk állt, ezért a német hatóságok megadták az engedélyt elõdömnek, Samsan Raffael Hirsch fõrabbinak, hogy saját ortodox hitközséget alapítson…. A háború után a cionistáknak még azt is sikerült elérniük, hogy a zsidóság kizárólagos legitim képviselõiként tüntessék fel magukat. Ezt elsõsorban Németország és Ausztria megszállása tette lehetõvé. Ennek kihatásai borzalmasak! A zsidóság nevében – és nekünk, hithû zsidóknak ehhez tényleg nincs semmi közünk – évtizedek óta erõteljes nyomást gyakorolnak Németország teljes politikai és gazdasági fejlõdésére, Németország változatlanul egy megszállt ország, Németországra változatlanul érvényes az ENSZ ellenséges állam záradéka, azaz Németország nem egyenjogú tagja az ENSZ-nek! Németország felfoghatatlan megaláztatásának példája, hogy egy Michel Friedman úrnak – aki sajnos, ugyanazt a nevet viseli, mint én – lehetõsége van arra, hogy morális szemrehányásokat tegyen a német népnek és morális feltételeket szabjon – és mindezt a zsidóság nevében!... Mi, tórához hû zsidók a jövõben is békében akarunk a népek között élni, a németek között ugyanúgy, mint az arabok között, egyetlen népet sem akarunk zsarolni, politikai nyomás alá helyezni, hanem csak azt akarjuk, hogy bárhol is éljünk, legyen lehetõségünk békében Istenhez imádkozni. Ezért állunk élesen szemben a 37
Hogy a cionista körök Németországban kollaboráltak a nemzetiszocialistákkal, az nem titok, ám ezt a tényt különbözõ okokból agyonhallgatják. Errõl nyújt némi felvilágosítást Yehuda Bauer jeruzsálemi professzor könyve is: Zsidók kiváltása? A nemzetiszocialista Németország és zsidó képviselõk tárgyalásai 19331945 között /Jüdischer Verlag, Frankfurt am Main, 1996/. A Frankfurter Allgemeine Zeitung recenziójában többek között ez állt: A nácik szempontjából a kivándorlás … a háború kitörése után is kívánatos volt. Különbözõ utakon, melyeket a szerzõ ismertet, próbálták meg ezt a kivándorlást elõsegíteni. Ám mind Palesztina kapui, mind más országok zárva voltak a zsidók elõtt… Végül is a szövetségeseket nem a zsidók érdekelték, még ha a háború egyik céljaként az õ felszabadításukat ígérték is. A szövetségesek saját hadi célkitûzéseik ellen cselekedtek, és ezzel egyszer s mindenkorra szereztek egy fekete pontot a történelmükbe. Nem éltek a mentés lehetõségével, hanem inkább a felkínálkozó lehetõségeket is meghiúsították…/1996.szept.4./
Hohmann és Friedmann csupán azt ismétlik meg kijelentéseikben, amit az „összeesküvés-teoretikus Winston S. Churchill már 1920. febr.8-án állított az Illustrated Sunday Herald-ban: …A zsidóságon belüli törekvésekkel … éles ellentétben állnak a nemzetközi zsidók ármánykodásai… A „Spartakus”, Adam Weishaupt napjai óta, Karl Marxon keresztül Oroszországban Trockijig, Magyarországon Kun Béláig, Németországban Rosa Luxemburgig és az Egyesült Államokban Emma Goldmanig folyamatosan nõtt ez a világméretû összeesküvés, amely a civilizáció megsemmisítésére, egy maradiságon, gonoszságon, irigységen és egyenlõségrõl szóló illúziókon alapuló társadalom létrehozására irányul. Ahogy a kortárs írónõ, Webster meggyõzõen bemutatta, nem jelentéktelen része volt ennek az összeesküvésnek a francia forradalom tragédiájában. Ez állt a XIX. század minden felforgató mozgalmának a kezdetén….. Aligha lehet ezeknek az internacionalista és szinte kivétel nélkül ateista zsidóknak a szerepét a bolsevizmus létrehozásában és az orosz forradalom megvalósításában túlbecsülni…
cionista hatalmi politikával. Ezért állunk élesen szemben a nemzetközi, úgynevezett zsidó szervezetek részérõl történõ minden kísérlettel, amelyet egyes országok, mint Németország és Ausztria politikai vagy pénzügyi zsarolására tesznek. És tudatosan ezért is nem avatkozunk be azon országok belügyeibe, amelyekben élünk. Amikor Martin Hohmann, a CDU parlamenti képviselõje az összes, a hittõl elpártolt emberben – függetlenül attól, hogy bolsevik vagy nemzeti szocialista - a XX. század tulajdonképpeni tettesét látta, akkor mi ezt az elemzést csak támogatni tudtuk. Amikor különbözõ államok Ausztria ellen annak fekete-kék kormánya miatt bojkott intézkedésekre határozták el magukat, akkor mi nyilvánosan kijelentettük, hogy nem tartunk megengedhetõnek egy ilyen jellegû beavatkozást egy ország belügyeibe, és hogy a mi felfogásunk szerint az osztrák népnek jogában áll olyan kormányt választani, amilyet akar. Sõt, saját pénzen egy nagy hirdetést is megjelentettünk a New York Timesban, amelyben az egész világ hithû zsidó fõrabbijai támogatták ezt a felfogást… Azzal a kéréssel fordulunk a németországi Szövetségi Köztársasághoz és különösen a CDU/CSU frakcióhoz, hogy tegyék jóvá azt a szörnyû jogtalanságot, amelyet Martin Hohmann elszenvedett, állítsák helyre az õ nagyszerû nevét, és rehabilitálják mint politikust
és hazája köreinek képviselõjét. Nem tudjuk szó nélkül eltûrni, hogy vallásunk minden parancsának ellentmondón, jogtalan zsarolási kísérletek történnek. Az olyan embereket, akiknek van hozzá bátorságuk, hogy a történelmi valóságról beszéljenek, azzal rágalmazzák meg, hogy antiszemiták, és téves módon zsidóellenes gondolkodást tulajdonítanak nekik. Elviselhetetlen, amikor ma bizonyos politikai célok elérése érdekében fegyvert kovácsolnak a zsidó nép történelmébõl és a zsidóság Hitler alatti sorsából.”
38
Jegyzet: 1. Moishe Ayre Friedmann az Ausztriai Izraelita Hitközség /Israelitische Kultusgemeinde Österreichs, IKG/ egyik kedvenc ellensége, akit a hitközség sarlatánnak, csalónak és hasonlónak nevez. Moshe Ayre Friedmann ortodox zsidó és a Bécsi Cégbíróság határozata értelmében saját hitközséget vezethet. Mivel így konkurenciát jelent a Muzicant közösség /IKG/ számára, magára vonta Izrael 5. csoportjának /5. Kolonne/ gyûlöletét.
Forrás: Symptomatologische Illustrationen Nr. 41, 2004. október
Fordította: Kádas Katalin
GYÓGYÁSZAT GYÓGYÁSZAT Martin Straube
MI
TARTJA MEG ÉS MI GYENGÍTI ÉLETERÕINKET?
Megfigyelések az életerõk csökkenésével kapcsolatban
Életerõink, melyeket életünk kezdetén hátizsákunkba pakolva magunkkal hoztunk, nem végtelen mennyiségûek. Nem is fogyasztjuk el õket, míg teljesen el nem tûnnek – és aztán meghalunk. Életerõinket stabilan tarthatjuk, erõsíthetjük vagy gyengíthetjük. Két kapu létezik erõsítésükhöz. Ezek a kapuk ugyanakkor lékek is, melyeken életerõink el is illanhatnak, ha nem bánunk velük királyhoz illõen.
A ritmus Életerõink hordozója életorganizációnk, „étertestünk”, ami folytonosan keletkezik és folytonosan elhasználódik. Rudolf Steiner szerint a következõképpen táplálja magát: körülvesz mindannyiunkat egy éterikus környezet, amely – ahogyan a fizikai környezetünk négyféle halmazállapotból, úgy – négy éterfajtából tevõdik össze. A fizikaiban a négy elem a szilárd, a folyékony, a gázszerû és a termikus. Az éterikusat tekintve Steiner „életéterrõl, kémiai éterrõl, fényéterrõl és hõéterrõl“ beszél. Organizációnk ebbe a környezetbe úgy helyezkedik bele, hogy az érzékek a fény- és a hõéternek, az anyagcsere pedig az élet- és a kémiai éternek nyílik meg. Mindenütt, ahol az organizmusban ezek az áramlások (fentrõl a hõ- és fényéter, lentrõl a kémiai és életéter) találkoznak, ritmus keletkezik. Ahol ez a ritmus létrejön, ott az éterikus örvénybõl az életorganizáció vagy étertest képzõdik, vagy felfrissül. Az életerõk ritmusokból keletkeznek, az életerõk elvesztése ritmusvesztés. Ritmusgyengeség gyengíti az életerõket. A gyermek a ritmikus rendszer tekintetében még nem autonóm. Szüksége van arra, hogy a ritmust kívülrõl adjuk számára – ami a nevelés alapvetõ feladata, és amit a rituálék erõsítenek. Csak a 9-10. életév körül, az úgynevezett
rubikontól válik autonómmá a ritmikus rendszer, úgy, hogy egyfajta rend keletkezik, és az organizmus különféle ritmusai – 24 órás periódussal – egymással egész számú viszonyba kerülnek (pulzus és légzés 4:1-es viszonya). Mostantól terhelhetõ a ritmus, mert a ritmikus organizáció ettõl kezdve van abban a helyzetben, hogy terhelés esetén is – legkésõbb az éjszaka során – helyreállítsa ezt a viszonyt. A pubertástól kezdve az ifjú a saját ritmusát keresi. A ritmikus rendszer érése tehát az alábbi utat járja be: – kívülrõl megadott ritmusok (rituálék) – a ritmus autonómmá válása és terhelhetõsége, erõsítése terheléssel – a saját ritmus és saját rituálé megtalálása. A ritmus erõt ad, és egy bizonyos fokig pótolja az elvesztett erõt. Erõk eltûnése következik be ritmuszavar hatására: – a gyermekkorban túl kevés vagy túl sok kívülrõl adott ritmus és rituálé – a rubikontól kezdve túl kevés vagy túl sok terhelés – a pubertástól a saját ritmus nem-találása. A ritmus elsõ pillantásra rendezõ princípium káosz és törvény, szabálytalanság és egyenletesség, irányítatlan dinamika és szilárd struktúra 39
KÖRNYEZET KÖRNYEZET Bú Ella
A
RÓZSA ÉS A LILIOM
A növényvilág karácsonyi szimbólumai
A növényvilág szimbolikája – különösen a rózsáé – az emberi lelket mélyen megérintõ jelképrendszerhez tartozik. A szimbólumok sajátos világában azonban a ma embere könnyen eltévedhet, honnan tudná, hogyan kell „olvasni” azokat a képi ábrázolásokat, amelyek korábbi korokban születtek. Segíthetnek a régi szimbólum-lexikonok, amelyek pontosan rögzítették az egyes képi elemek jelentését, valamint megjelenítési környezetüket is. A kérdésre – de miért éppen az a jelentéstartalma –, természetesen nem adtak választ ezek a könyvek. Ugyanakkor tudjuk, a jelképek pontosan meghatároztt nem összecserélhetõ tartalmat hordoznak. De hogyan lehet megtalálni egy növényben, mi minden rejlik benne? A szimbólumok nem önkényesen megválasztott tartalmúak, a szubjektív érzések
területén nagyon könnyen eltévedünk. Egy szimbólum esetében el kell mozdulnunk az objektív irányába, a szimbólumoknak pontosan meg kell felelniük a természettudományos tényeknek is. Forduljunk hát elsõként növénytani ismereteinkhez. A növényrendszertan szerinti osztályozás módszerei a morfológia, genetika, biokémia, növénykémia, geobotanika szerinti megközelítésre épülnek. Fejlõdéstörténeti csoportosítás folytatódik a növény testének és szerveinek felépítése szerinti osztályokkal, a gyökér, szár, levél, virág, termés alakzata szerinti meghatározással. A növényvilág törzsekre osztható, amelyek aztán osztályokra tagolódnak, az osztályok rendekre, a rendek családokra, a családok nemzetségekre, a nemzetségeken
A liliom (Lilium candidum) a liliomfélék családjába tartozik, egyszikû, lágyszárú növény. Mellékgyökérzete van, föld alatti áttelelõ szerve a hagyma, amely húsos pikkelylevelekbõl áll. Növekedési típusát tekintve felálló szárú, egy hajtású, levele lándzsa alakú, szárölelõ levél párhuzamos erezettel. Virága fehér, tölcsér alakú, erõs illatú, amelyet a hármas szám jellemez. A virágot takaró csészelevele nincs, sziromlevele 2 x 3 egyszerû virágtakaró levelek, 6 porzó és három termõje van, tehát virágát a háromtagúság jellemzi. Ritkán, vagy soha nem képez magot. Régi kultúrnövényünk. Származási helye a Földközi-tenger vidéke, Nyugat-Ázsia.
45
A gyepûrózsa, vagy közismertebb nevén a csipkebogyó (Rosa canina) a rózsafélék családjába tartozik. (Ebbe a családba tartozik a körte, az alma, a szilva, a meggy, a cseresznye és a barack is.) A gyepûrózsa 1-3 m magasra növõ, ívesen meghajló, zöld, de fásodó szárú, tüskés cserje. Kétszikû növény, fõgyökérzetet fejleszt, elágazó hajtásrendszerû. Levele összetett, fõerezetes, hálós. Virága rózsaszínû, virágtakaró levelei kettõsek, csésze és sziromlevele egyaránt van, amelyet az öttagúság jellemez (5 csésze és 5 sziromlevele van.) Termése a piros csipkebogyó. A nemesített rózsa rendkívül fajtagazdag, a nemesítés célja esõsorban a megsokszorozott sziromlevél adta virágdísz fokozása. A nemesített rózsák évezredek óta gyakorlatilag a világ minden táján elõfordulnak.
46
hullámzó vadvirágos rét lángoló pipacsokkal, vagy tél végi szürkeségben, netán a hóból kibukkanva a bokrok alatt halvány, lehajtott fejû szirmaikkal megjelenõ hóvirágok – mindenkiben megmozdítanak valamit ezek a képek. Egy hangulat kerít hatalmába, amelyet átélünk vagy elszenvedünk, irányultságától függõen, de a legritkább esetben figyeljük meg saját magunkat ekkor. Ha a lelkünkben keletkezõ érzéseket is képesek vagyunk megfigyelni, a természet egy másik területe nyílik meg számunkra. Megtapasztalhatjuk, hogyan hat a természet a lelkiségben. A növény minden tulajdonságát, a belsõt is, képszerûen, külsõ formájában tudja megjeleníteni. Az ember érzéseit arckifejezése, mozdulatai árulják el, a belsõ így néhány gyorsan tovatûnõ külsõ fizikai képben érhetõ utol. A növényt vizsgálva
Martin Schongauer, Mária a rózsalugasban, 1473
Müncheni festõ táblaképe, Üdvözlés, 15. század
Fra Filippo Lippi, Angyali üdvözlet, részlet, 15. század
belül pedig rálelhetünk a fajra, a keresett növényre. Mindennek megvan a maga helye ebben a rendszerben, az egyes növényt az utolsó sejtjéig megfigyelhetjük és a megfelelõ besorolásba helyezhetjük. Ez a fajta megfigyelés az emberi értelemre épít, a természet legkülsõ képét ragadja meg. Tények összegzéseként mutatja meg a természetet, amely egy mozdulatlan és részekre tagolt világ képét adja. A külsõ formát figyeli meg, majd szigorú rend szerint a megfelelõ osztályba sorolja a növényeket. Ezen növénytani ismeretek nem érintik a szimbolika kérdését, amelyet egyfajta kultúrtörténeti sajátosságként kezelnek, azaz más tudományterület hatáskörébe sorolják. Mit tudunk kezdeni azokkal a természetélményeinkkel, amelyek egyfajta hangulatot, érzést idéznek fel bennünk? Egy finoman
Hogo van der Goes Jézus születése, 1476-78
A liliom lágyszárú növény, nincs maradandó része, csak a hagymája. A hagyma a földben van, de nem tartozik szorosan a földhöz, hiszen kis bojtos gyökérzetén keresztül lép csak kapcsolatba a termõfölddel, nem mélyül el nagyon a talajban, kissé kívülállóként él benne. (Ezért is lehet a hagymás növényeket elvirágzás után kiszedni a talajból. Ha elfelejtjük elültetni, akkor is kihajt, esetleg még virágzik is anélkül, hogy elültettük volna.) A liliom hagymája zárt formát alkotó húsos pikkelylevelekbõl áll, amely él, a fénytõl megvonva a föld alatt is asszimilál, pikkelyleveleit évrõl évre megújítja. Szára egyértelmû irányt ad, központi tengelyû, a növény fölfelé törekszik. Tavasszal virágzik, virágának nincs külön csészelevele, hatalmas
"Ezért mondom nektek, ne aggódjatok éltetekrõl, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetekrõl, hogy mibe öltöztök. Az élet nem több-e a tápláléknál és a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait. Nem vetnek, nem aratnak, csûrbe sem gyûjtenek és mennyei Atyátok táplálja õket; nem értek-e többet náluk? ugyan ki adhat közületek életéhez aggódásával egy könyöknyit is? És a ruha miatt miért aggódtok? Figyeljétek meg a mezõk liliomait, hogyan nõnek. Nem fáradoznak, sem nem fonnak. Mondom pedig nektek, hogy Salamon dicsõsége teljében sem volt úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha tehát a mezõ füvét, mely ma van és holnap a tûzre dobják, az Isten így ruházza, nem sokkal inkább titeket, kishitûek? Tehát ne aggódjatok és ne mondjátok: Mit eszünk? vagy: Mit iszunk? vagy: Mit veszünk fel? Mert ezeket a pogányok keresik. Hisz tudja mennyei Atyátok, hogy minderre szükségtek van. Keressétek tehát elõször az Isten Országát és Igazságát, s a többit ráadásul megkapjátok. Ne aggódjatok tehát a holnapról, mert a holnap gondoskodik magáról. Elég a napnak a maga baja." (A gondviselés, Máté 6.25-34.) hófehér virágbimbója kecsesen hajlítja meg egy irányba a szárat. Virága hófehér, tölcsér alakú, a hármasság jellemzi, kétszer három sziromlevele mintegy hatágú csillag. A liliom igen sajátos módon készül elõ a virágzására: ugyan nincs külön csészelevele, azonban gyakran megfigyelhetõ, hogy a virághoz közeli fölsõ leveli elszínesednek, ill. a sziromlevelek
Robert Campin, Üdvözlés, 15. század eleje
szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen az embernél tapasztalható kép illékonysága a növénynél egy lassan változó külsõ fizikai formában rögzül. A földi anyag felépítésébõl létrejött formákon, színeken, ízeken keresztül át tudjuk élni a növény szellemi minõségét, ha engedjük, hogy lelkünkben megjelenjen. A növény lelki tulajdonságok külsõ képe, így a lelkiséget megtapasztalhatjuk külsõleg, a növény formájából kiindulva, és belsõleg egy adott élménybõl, a bennünk keletkezett hangulatból. Nézzük meg ismét a liliomot és a rózsát, bontsuk ki a botanikába zárt képbõl.
47
néha zöldek maradnak. A leveleket a száron alulról fölfelé, a virág felé nézve megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy szinte a teljes levélsor egyfajta elõkészülete a virágnak. A liliomnak nincs szüksége külön csészelevelekre a virágzásra való elõkészülethez. Ha csak a növénytan hagyma-szár-virág-levél tagolását vizsgáljuk, nem válik számunkra nyilvánvalóvá ez a nézõpont. "Az Istent, s mindenét fogadhatná szíved, csak nyitnád rá, miként egy rózsa, kelyhedet." (Angelus Silesius: A kerubi vándor, III.87. - H.58.)
Stephan Lochner, Madonna a rózsalugasban, 1450
Csontváry Kosztka Tivadar, Mária kútja Názáretben, 1908
A rózsa fásszárú növény, föld feletti része nem pusztul el õsszel, mint a lágyszárúaké, amelyek a nap hatásával szorosan összekapcsolódva nõnek ill. halnak el. Ágrendszere maradandóan, a tér minden irányába kibontakozik. Föld alatti gyökérrendszere majdnem ugyanakkora, mint a föld feletti része, szoros és tartós kapcsolatban áll a földdel. Nincs olyan centruma, mint a fáknak a törzse, vagy a lágyszárúak központi tengelye. Hajtásai eleinte finom, hajlékony, puha szövetbõl állnak, amelyek egyre szárazabbá és tömörebbé válva lassan elhalnak, megfásodnak. Ezt a folyamatot a kristályosodáshoz hasonlíthatjuk, ahol a kristály keletkezésekor sûrûsödési és merevedési folyamat játszódik le, fokozatosan szûnik meg a kapcsolat a mozgó vízelemmel. A fásodáskor is ugyanaz az erõ hat, mint a kristályosodáskor; a gravitáció. (A Föld középpontja felé egyre sûrûbbek az anyagok, miként a kristály közepe felé is.) A hajtások, amelyek kifelé, a periféria felé törekszenek, fokozatosan a mindenütt ható gravitáció hatására egyre sûrûbb
48
szerkezetûvé válnak. A növény tüskéi ennek a folyamatnak a csúcspontját jelentik. A megfásodott szárból minden évben új hajtások nõnek, amelyek mindegyike virágot fejleszt, majd júniusban, amikor a Nap a legmagasabban áll, a rózsabokor teljes virágzásba borul. A virágzásra azonban gondosan elõkészül a növény. A rózsa – mielõtt kibontaná virágát–, a bimbóban meg kell ismételje egy magasabb szinten a zöld levéltömeget. Zöld leveleinek az egyszerûsödés legmagasabb fokaként fejleszti ki a zöld csészeleveleit. A bimbóállapot is nagyon szép, a zöld csészelevelek a zárt formából felhasadnak, a lassú kinyílás folyamata pedig szinte semmilyen más növényéhez nem hasonlítható. Nincs a virágban centralitás, minden irányba egyenlõen és odaadóan kiterjed. 5 csészelevele, ill. 5 sziromlevele van, amely sziromlevelek a nemesítés során megsokszorozódtak. Gyümölcsképzõdése is igen sajátos, hiszen nincs a virágban magkezdemény. Ha közvetlenül a virág alatt elvágjuk a szárat, ott találjuk meg a magkezdeményt, amely lényegében tehát a szárban jelenik meg. A szárban, ahol egyébként a föld sûrûsödést elõidézõ ereje hat, a virágzás idején teljes átváltozás történik.
50
"A szellemi világ fény-levegõjében nyílnak a lélek rózsái, A föld nehézségi erejében vörösségük felragyog; Az emberi lényben szívalakká sûrûsödve: a vér erejében felragyogva a föld rózsapiros színeként sugárzik vissza a szellemi terekre." (Rudolf Steiner: Az igazmondás szavai (Wahrspruchworte), GA 40, Dornach 1978) Kifejezi a világszellem keresését, a emberi lélek világénjét, a magasabbrendû ént. A liliom szép, mert a tisztaság szimbóluma tud lenni, hiszen még nem érintkezett a földivel. A rózsa szép, mert összekapcsolja a földit az éggel. De eljön a pillanat, amikor a liliomlélek lehajlik a rózsaúton, és egyesül vele.
Günewald, Madonna, 16. sz. eleje
Üdvözlés, Ismeretlen festõ, 1330
Hans Memling, Mária a rózsalugasban, részlet, 15. század
töviseire. (A rózsa nemesítése az egyre pompásabb virág megteremtésére irányul, azonban nem ismerünk tövis nélküli rózsát. Pedig milyen sok ember szeretné a tövisek okozta kellemetlenség nélkül élvezni a szívet gyönyörködtetõ virágokat.) Csak ha már tudom, „ki vagyok”, akkor tudok ebbõl a középbõl kiindulva szeretettel foglalkozni a másik lénnyel. Ezt a szeretetet átélve tudjuk csak igazán megérteni a rózsát. A virágzó rózsa a titokzatos centrumból, a lélek legmélyébõl kiinduló odaadás. A virágát jellemzõ ötösség a Mikrokozmosz, ahol a világerõk egyesülve egy kis, önmagában zárt világot hoznak létre, az embert. A rózsa tüskéivel és mélyen a földbe ható gyökereivel jellemzi az emberré válás útját, aki a Földre érkezve fájdalmaknak és ütközeteknek van kitéve. Az út nem könnyû, a küzdelemhez erõ kell. A Nap és Kozmosz gyermeke a Föld polgárává válik az elsõ csepp tejjel, amit magához vesz, miként Jézus is földi lénnyé vált. A rózsa az emberi lélek szimbóluma, amely felvette a véren keresztül az én impulzusát, hogy az individualitáson keresztül hasson az isteni szellem. A vérben él a fölfelé törekvõ ember, a bennünk lévõ belsõ hõs, aki megküzd a földi természettel. A szüzesség lilioma a földbe szinte alig gyökerezik, hagymája magába zárkózva alig változtatja meg a földet. Liliomszerû növekedésével nem teremt teret, gyümölcsöt nem hoz. Virágát jellemzõ hármasság a Makrokozmossal, a földtõl távoli csillagos ég formaerõivel van kapcsolatban. A liliom a lélek szimbóluma, aamely lelkiségét csak azáltal tudja megõrizni, hogy az én kívül marad, csak a határáig jut el.
„…Láthatjuk tehát, hogy az ember sûrûsödése a kozmoszban kapcsolatban van az anyagi világba való leszállásával. Ugyanakkor egy másik erõ is kapcsolatos ezzel, amely e nélkül a leszállás nélkül sohasem fejlõdhetett volna ki: az egoizmus, aminek van jó és rossz oldala is. Egyrészt ez az emberi függetlenség és szabadság alapja, de egyben a rossznak és gonosznak is. Az embernek át kell haladnia az egoizmus erõin ahhoz, hogy megtanulja szabad akaratából tenni a jót! Azok az erõk, amelyek az embert korábban irányították, arra kényszerítették volna õt, hogy mindig jót tegyen, de azt is lehetségessé kellett tennie, hogy saját útját kövesse. Ahogy leszállt, ugyanúgy ismét fel kell emelkednie a szellemiségbe, és miután a leszállás az egoizmussal állt kapcsolatban, a felemelkedés azon fog múlni, hogy az önzetlenség, a másokkal való együttérzés megfelelõ mértékben felerõsödik-e az emberekben. Az emberiség különbözõ korokon át fejlõdött: elõször az indiai, majd a perzsa, az egyiptomi-káldeus-babiloni és a görög-római korokon át a jelenlegi, ötödik korszakig. Ezt a hatodik fogja felváltani. És miközben az emberi fejlõdés a hatodik kultúrkorszak felé halad, az emberiség azon dolgozik, hogy legyõzze az egoizmust, azt a princípiumot, amely a legerõsebb volt benne azóta, hogy az étertest egy bizonyos pontja egyesült az agynak azzal a pontjával, amelyrõl az elõzõ elõadásban szó volt. Ez volt a legmélyebb egoizmusba való süllyedés idõpontja. Az ember egoista volt már korábbi fejlõdése alatt is, de más módon. A jelenlegi kor elválaszthatatlan a most uralkodó materializmustól. A szellemi kor az egoizmus legyõzését fogja jelenteni. A kereszténység és minden más vallási mozgalom tudatosan dolgozott a régi vérségi kötelékek áttörésén. A kereszténység radikális állítása szerint: „Aki nem hagyja el apját, anyját, feleségét, gyermekeit és testvéreit, nem lehet az én tanítványom.” Ez pedig nem mást jelent, mint azt, hogy az ember és ember közti vérségi köteléket a lelkek közti szellemi köteléknek kell. A kérdés az, hogy hogyan, milyen úton érheti el az ember a szellemiséget, vagyis a materializmus legyõzését és ugyanakkor a testvériség, az egyetemes emberszeretet megvalósítását. Azt vélhetnénk, hogy elég ezt kellõen hangsúlyozni, és akkor be is fog következni, vagy egyesületeket kellene alakítani az általános emberszeretet megvalósítására. De az okkultizmus más véleményen van. Minél többet beszél az ember az egyetemes emberszeretetrõl úgy, hogy attól egészen megrészegül, annál egoistább lesz. Mert ahogy van fizikai érzékiség, éppúgy van lelki érzékiség is, s ha azt mondogatjuk, hogy „egyre magasabb erkölcsi fokot akarok elérni”, ez tulajdonképpen nem más, mint kifinomult érzékiség, még ha ez nem is közönséges, hagyományos egoizmus, hanem annak rafináltabb formája. Nem a szeretet és együttérzés hangsúlyozása az, ami által ezek az erények kialakulnak az emberiség fejlõdése folyamán. Ezt a testvériséget sokkal inkább a szellemi megismerés által érheti el az ember. Nincs más mód az egyetemes emberi testvériség megvalósítására, mint az okkult tudás elterjesztése. Beszélhetünk bármennyit a szeretetrõl és a testvériségrõl, alapíthatunk akár ezer egyesületet, ezek nem vezetnek célhoz, bármilyen jó szándékúak is. Célhoz csak az vezet, ha azt tesszük, amit kell, ha tudjuk, hogyan alakítható ki ez a testvéri kötelék. Csak azok fogják megtalálni a közös igazságot, akiknek élete a minden emberre érvényes közös okkult igazságokon alapul. Ahogy a Nap egyesíti a növényeket, amelyek mind felé törekednek, s amelyek egyedileg mégis különböznek, ugyanúgy egyetemesnek kell lennie annak az igazságnak is, amely felé mindenki törekszik, s amelyben az emberek egymásra találnak. Az embereknek energikusan kell dolgoznia azon, hogy eljussanak az igazsághoz, mert csak akkor fognak tudni harmonikusan együtt élni egymással…” (Rudolf Steiner: A rózsakeresztesek teozófiája, Új Mani-Fest Kiadó, Budapest, 2000)
51
OLVASÓI LEVELEK GONDOLATOK
A
„KONFLIKTUSKEZELÉS”
KAPCSÁN
Meglepve vettem észre, hogy a Waldorf-szövetség az intézményekben konfliktusokat érzékel. Eddig tudniilik errõl nem vettünk tudomást. Jó, jó, tudtuk, hogy sok helyen nincs minden rendben, de a konfliktusok okát mindig személyes szinten kerestük és abban bíztunk, hogy majd a „szeretet”, a „kibeszélés”, a „közös élmények” megoldják a gondokat. Meglepve vettem észre, hogy ismét bakot lõtt a magyar Waldorf Szövetség. Ott keresi a konfliktus megoldását, ahol soha nem fogja megtalálni. Jöhet ide bárhonnan bárki – sokszor jó pénzért, mert ez a „válságmenedzserség”,”konfliktusmegoldó-program” is egy jó megélhetési forrás, hisz manapság más nincs is csak konfliktus – a lényeg mégiscsak az, amit itt sandán, Waldorf-közegben mindig megkerülünk, hogy milyen a viszonya a tanároknak az antropozófiához. Ha ezzel a nem könnyû kérdéssel dûlõre jutnánk, talán még a konfliktusokra is másképpen tekintenénk. Nem ideológiákra, programokra, konfliktusmegoldó kurzusokra lenne itt szükség, hanem mély és komoly beszélgetésekre, hogy kinek milyen az antropozófiához, az antropozófiai mozgalom reprezentánsaihoz, az antropozófiai mozgalommal való személyes viszonya. Mi az, amit befogadott magába, az „eszmét”, az „ideát” vagy az „ideológiát”? Súlyos egzisztenciális kérdések ezek. A társaság karmájával kapcsolatos elõadások feldolgozásának elmélyítésével közelebb lehetne kerülni a valóságos, spirituális konfliktusok megértéséhez, ezáltal a terápia, a megoldás is érthetõbbé válna, hogy tudniilik a megoldása, kulcsa mi magunk vagyunk, a viszonyunk az antropozófiához, a szellemi világhoz. Mi, akiknek a szociális élet kérdéseit, a közösségalkotás nehézségét és magasztosságát meg kell értenünk, ami, mint a tapogatózásokból, bizonytalanságokból látható, nem könnyû. De könnyen nem adnak semmit. Az értésért meg kell küzdeni. Nem elõadások, játékos gyakorlatok segítségével, hanem Rudolf Steiner munkáin iskolázva. A közösség tudniillik spirituális közösség, ahogy ezt Steiner írja: azok az emberek ( itt a régi korok embereire vonatkozik a történet, de ma is érvényes), akik ezt bensõségesen megélték ( azt, ti., hogy a gondolatok léteznek és én befogadom õket ) közös gondolati atmoszférában érezték magukat mindazokkal, akik ezt hasonlóan élték meg. (Rudolf Steiner:Az antropozófiai mozgalom karmikus összefüggései GA 237. 1924.07.01. I. ea.) Ma az a nagy kérdés, hogy a gondolatokat, eszméket, melyek a szellemi világból származnak, képesek vagyunk-e befogadni, vagy csak az ahhoz hasonló földi gondolatokra tudunk rátekinteni? Az ideák megvalósítása helyett az ideológiák megvalósulásához teremtünk teret. A nagy kérdés, hogy felismerjük-e a gondolatokat, hogy honnan származnak, hogy milyen gondolatot fogadtunk be? Kinek a gondolatát tettem magamévá, kinek a gondolatát hordozom magamban, kinek a gondolatát közvetítem? De ez már messze vezet, valódi spirituális kérdések felvetéséhez, többek közt oda, hogy milyen viszonyban vagyunk a halottakkal... Dunakeszi, 2004. augusztus 30. Zajti Ferenc
52
OLVASÓI
LEVÉL
Évek óta szívesen olvasom a Szabad Gondolatot. Elõször a “Politika” rovat cikkeinek “rendhagyó” nézõpontja keltette fel érdeklõdésem. Az itt olvasott gondolatok lendülete, és gyermekeim Waldorf iskolássága mind gyakrabban átsodort a pedagógiai írásokra is. Utóbb újraolvastam az “Antropozófia” rovat csak átfutott anyagait. A Szabad Gondolatnak köszönhetõ új szemszögbõl, nagyon sok érdekeset megtudhattam a világpolitikai folyamatokról, Magyarországon a Waldorf-pedagógia helyzetérõl, a nemzetközi, hazai antropozófiai mozgalom belsõ konfliktusairól. De többször csak a kedvezõ tapasztalatokból erõt merítve veselkedtem neki a szinte számonként elõforduló nyolc-tizenegy oldalas monoton, alcím nélküli betûrengetegeknek. (2004. június: Thomas Meyer a Szabad Gondolatok Házában 2131. oldal. Márciusi szám: Az emberi szabadság fiziológiai alapjai és ezek jelentõsége a nevelésben és a gyógyítás mûvészetében 25-32. oldal, illetve A klónozásról és az elveszett hierarchiákról szóló írás 45. oldalon kezdõdõ tíz oldala.) Általában nem is csalódtam; érdemes volt átvergõdni rajtuk. Megértem a fordítók, szerzõk nem könnyû helyzetét, de oldalanként egy-két találó alcím még a rövidebb anyagoknál is jobban felkelti az olvasók érdeklõdését. Amire vannak is példák minden számban… Gyakran felmerült bennem; talán másokat is érdekelne hogyan, milyen örömökkel, nehézségekkel mûködnek más országok Waldorf iskolái, pedagógiai és egyéb pl. euritmiai képzései, antropozófiai társaságai. Az utóbbi, az antropozófiai társaságokról, irányzatokról, kiadványokról szóló, Szabad Gondolatban közölt írások olvastán többször eszembe jutott; léteznek-e egyáltalán közös értékek, összekötõ, együttmûködést szolgáló, harmonizáló erõk, momentumok is?… Deák József /Szülõ; Kispesti Waldorf iskola/
HÍREK, INFORMÁCIÓK, TUDÓSÍTÁSOK Balog Jázmin
PAPP LAJOS
ZENESZERZÕ ELÕADÁSA
Nagy alázattal beszélt Papp Lajos Bartók Béla mûveirõl. Ez az emberi hozzáállás párosult a szakmai küldetéstudattal, mely nap mint nap arra ösztönzi a zeneszerzõt, hogy elmélyítse magában Bartók emberi, szakmai és zenei örökségét. Ehhez az elmélyítéshez saját bevallása szerint Steiner gondolkodásmódja, a steineri eszmék
BARTÓKRÓL
határtalan új lehetõségeket adtak. Az elõadás után két benyomást vettem észre magamon. Boldog büszkeség töltött el, hogy Bartók magyar volt, és magyar lévén én is utódja vagyok. Ebben az utód szerepben ugyanakkor feladatot is hagyott rám. Azt üzeni: értsd meg az utat és haladj tovább rajta. Ez az út, amit kijelölt, 53
Dr. Hauschka Kozmetikumok
Dr. Hauschka Rózsabalzsam a rózsa kiegyenlítõ erejével támasztja meg és erõsíti bõrünk természetes védõfunkcióját. Rózsa testápoló olaj a testi igénybevétel mellett a lelki megterhelések esetén is harmonizáló hatással ajándékoz meg bennünket. Most karácsonyi ajándék kiszerelésben (30 ml, adagolóval) is kaphatóak.
Dr. Hauschka kozmetikumok forgalmazása, tanácsadás, kozmetikusok ajánlása, képzések szervezése Natura-Budapest Kft., telefon-fax: 303-77-46 E-mail:
[email protected] www.drhauschka.hu
Természetbõl az embernek
A folyóirat ára: 500 Ft
