2. Antropozófia Walter Johannes Stein: Szociális érzület és a pénz ellenõrzött teremtése és megsemmisítése

Szabad Gondolat ANTROPOZÓFIA NEVELÉSMÛVÉSZET SZOCIÁLIS ÉLET

Antropozófia Walter Johannes Stein: Szociális érzület és a pénz ellenõrzött teremtése és megsemmisítése

Világhelyzet Ertsey Attila: Elõremenekülés a globális válságból

Pedagógia Somogyi Tibor: Feljegyzések egy konferenciáról

Gyógyászat Margarethe Hauschka: Ritmikus masszázs…

2009. június

12/2

TARTALOMJEGYZÉK ANTROPOZÓFIA Rudolf Steiner: A Teozófiai Társaság Európai Szekciói Föderációjának budapesti nemzetközi kongresszusa (1909. május 30. – június 2.) Walter Johannes Stein: Szociális érzület és a pénz ellenõrzött teremtése és megsemmisítése Werner Kuhfuss: Szabad gondolatok, szabad mozgások, szabad pénz

1 12 17

VILÁGHELYZET Gaston Pfister: A pénzügyi válság mint a tudomány válsága Ertsey Attila: Elõremenekülés a globális válságból Franz Jürgens: Vázlatok a történelemhez és a kortörténethez: Angolszász ópiumháborúk

21 26 37

PEDAGÓGIA Somogyi Tibor: Feljegyzések egy konferenciáról

41

GYÓGYÁSZAT Margarethe Hauschka: Ritmikus masszázs…

49

SZABAD GONDOLAT Az antropozófia, nevelésmûvészet és szociális élet folyóirata Szerkesztõbizottság: Buella Mónika, Ertsey Attila, Frisch Mihály, Galántai Ágnes, Kádas Ágnes, Kálmán István, Stráma Éva, Tóth Márk Kiadja: Natura-Budapest Kft. Felelõs kiadó: Tóth Márk Felelõs szerkesztõ: Buella Mónika Borító és tördelés: TérMûves Bt. – eMeLA Nyomdai munka: Kintner Attila ISSN 1418 4443 Olvasói levelek, hirdetések, információ: a szerkesztõség címére lehet beküldeni 1089 Budapest, Bláthy Ottó u. 41., Tel: 303-77-46 Honlap: www.szabadgondolat.hu, E-mail: [email protected] A Szabad Gondolatban megjelent minden szerzõi mû az 1999. évi LXXI. törvény (a szerzõi jogról) hatálya alá tartozik. 34.§ (1) „A mû részletét – az átvevõ mû jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerzõ megnevezésével bárki idézheti.“ Beküldött írásokat nem küldünk vissza, és nem õrzünk meg. Elõfizethetõ a szerkesztõségben. Éves elõfizetési díj: 3000 Ft (postaköltséggel együtt)

ANTROPOZÓFIA ANTROPOZÓFIA Rudolf Steiner A TEOZÓFIAI TÁRSASÁG EURÓPAI SZEKCIÓI FÖDERÁCIÓJÁNAK BUDAPESTI NEMZETKÖZI KONGRESSZUSA (1909. május 30. – június 2.)

A müncheni kongresszus óta e gyûlések megtartásában változás következett be. Korábban az volt a szokás, hogy minden évben tartottunk kongresszust. A müncheni kongresszus óta ez megváltozott egy megállapodás szerint, ami még a párizsi kongresszushoz kapcsolódva történt. Azóta ez a kongresszus kétévenként zajlik. Eszerint a müncheni és a budapesti kongresszus között is kétévnyi idõ telt el. A következõ kongresszus 1911-ben lesz Torinóban, és az olasz szekciónk fogja megrendezni. A mostani budapesti kongresszus vonatkozásában mindenekelõtt meg kell említenem, hogy szívbõl örülhettünk magyar barátaink és társasági tagjaink lelkesedésének és szilárd teozófusi idealizmusának. A magyar szekció a legfiatalabb szekciók közé tartozik, melyeket Európában megalapítottak. Õszinte örömöt okozott mindaz a fáradozás és odaadás, amivel magyar barátaink hozzáfogtak ehhez a rendezvényhez. A Teozófiai Társaság valóban megtestesítette mindazt, amit hazánk jelképének, képmásának nevezhetünk, s amirõl mindenki tud, aki egy kevéssé is megismerkedik a magyar viszonyokkal. A magyar nép joggal tekinthetõ vendégszeretõ népnek, és ez a tulajdonság – mint országszerte fellelhetõ nagyszerû vonás – volt az, amivel ezen a kongresszuson különösképpen találkozhattunk. Budapesten eltekintettünk attól, amire Münchenben törekedtünk, és amit bizonyos vonatkozásban „harmonizálásnak” nevezhetünk a külsõ környezet és a között, ami a teozófusi szívekben

zajlik. Ott akkor azzal kezdtük – és ennek az eszmének a további meg valósítását mutatja ez a berlini páholytermünk –, hogy a környezõ térben szimbolikusan kifejezésre juttassuk azt, ami a szívünket mozgatja. Mert nem közömbös, hogy a gondolatformákat illetõen milyen ösztönzést kapunk kívülrõl, mármint a térbõl, ahonnan teozófiai gondolatokat kell belülrõl fakadóan átélnünk és beindítanunk. A magyarok úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy szimbolikus mûalkotásokkal díszítették fel a termet. Azok a tagok, akik nem a Társaság tisztviselõi voltak – ez utóbbiakat a kongresszus folyamán lekötötték az adminisztrációs munkák –, a szabadidõs pillanatokban a legkülönbözõbb, fõképpen magyar mûvészektõl származó szimbolikus képeket tekinthettek meg a falakon. Különösképpen szeretném hangsúlyozni: a teremnek ez a feldíszítése megmutatta, hogy ez a nép belsõleg hajlamos arra, hogy az érzésnek és a képzeletalkotásnak bizonyos õselemét egyesítse az európai viszonyokkal való mély összetartozásból eredõ elmésséggel, ami által fõleg a SzG 2009/2

1

Rudolf Steiner, 1901

A Szabad Gondolat megjelenésével egy idõben folynak a Teozófiai Társaság Európai Szekciója V. kongresszusának centenáriumi megemlékezései. Rudolf Steiner a kongresszus befejezése után a berlini Zweigben részletesen beszámolt az ott történtekrõl. A beszámoló teljes szövegének magyar fordítását adjuk most közre, a budapesti centenáriumi megemlékezésrõl pedig következõ számunkban fogunk beszámolni. A Szerkesztõség

ANTROPOZÓFIA szimbolikus festészetben érdekes dolgok jutottak felszínre. Volt egy képsorozat Nagy Sándortól, aki szimbolikusan ábrázolta a boldogság keresését, és próbálta megmutatni, hogy aki a világba beleszületik, az elõször mindent akar maga körül, fõként az emberi szív boldogságát; majd tovább, hogy a boldogság keresésére irányuló emberi szív a legkülönfélébb élményeken megy keresztül, melyeket a külvilág nyújthat, amikor átéli, ami a gazdagság és a szegénység világában történik; ahogy eljut oda, hogy belátja: a boldogság az életen való átvándorlás során nem érhetõ el, ha nem a többi lény iránti szeretetben keressük, akik körülöttünk élnek; és végül, hogy az egyedül álló szív, amely csak magának akar élni, a boldogságot sohasem találhatja meg. Hasonló szimbolikus módon többféle eszme jutott kifejezésre olyan képeken, amelyek a lelket tragikummal töltik el. Így fõképpen Dokács Béla komoly és elmés képein. Különös jelentõsége volt egy skandináv szekcióbeli tagunk, Frank Heymann nagyszabású mûalkotásai fényképes bemutatásának. Érdekes az a mód, ahogyan õ mûvészileg alkot. Az alkotásnak ezzel a módjával lényegesen kedvezõbb körülmények között már találkoztam, annak idején, amikor alkalmam nyílt, hogy az alkotómûvészt mûtermében látogassam meg. Egyik utamon, melyet a teozófia érdekében kellett tennem, eljutottam Göteborgba is, személyesen megismerkedtem Heymann-nal, aki elvezetett a Göteborg közelében található mûtermébe. Ez egy magaslaton fekszik. Minden oldalról csodálatos panoráma tárul az ember elé. Alig gondolhatunk inspirálóbb tájat, mint ami itt körben látható. Itt vannak azok a lényegében igazán kevés számú, de hatalmas mûalkotások kolosszusai, amelyeket Frank Heymann alkotott. Vannak olyan alakok, amelyek korunk realista értelmében olyan benyomást tehetnek ránk, amit talán a következõ szavakkal jellemezhetnénk: Micsoda õrült festõ ez itt megint? Látunk néhány olyan kolosszusalakot, melyeknél a fej hasáb alakú, de nem szabályosan kialakított alakzatnak néz ki. A kezek, a taglejtés, röviden, az egész figura a legváltozatosabb módon szögletesen, darabosan van megformálva. Másmilyen benyomást nyújt ez az alakzat az okkultistának. Neki azonnal az a benyomása, ez olyan valami, ami egy magasabb világból érzékelhetõ. Ha ugyanis tudjuk, hogy mik a tulajdonképpeni titkai az emberi étertestnek, ha tudjuk, hogy ez az étertest mint erõtest a fizikai test 2

SzG 2009/2

mögött áll, ha tudjuk, hogy minden mozgás során, ami a fizikai testben kifejezésre jut, az étertestben is mindannyiszor végbemegy egy egészen meghatározott mozgás, akkor az a benyomásunk keletkezik, hogy a mûvész az étertest erõibõl fakadóan alkotott, és érzékfeletti élményeit ezekbe a formákba öltöztette. Megkísérelte megmutatni azt, hogy az ember lelke fejlõdik, és azt mondhatnánk, hogy ebben a fejlõdésben közrehat az étertest. Heymann mûalkotásaira pillantva az az alapérzésünk, minthogyha feltenné magának a kérdést: „mi vagyok én?” Ha pedig ez a kérdés az egész embert átjárja, akkor az étertest egy olyan szabályszerûséget vesz fel, amit Frank Heymann szépen juttatott kifejezésre mûveiben. Amiket tehát õ ábrázol, azok a mintegy kikristályosodott étertest egyszerû geometriai formái. Egy második kép a magában elmélyülõ ember kérdését, a „mi vagyok én”-t testesíti meg. Érezzük a formában az érzés kiáramlását: „béke”. Itt is az éteráramlások fejezõdnek ki a szemléletességben. Heymann barátunk plaszticitásában tehát nem a fizikai test alakzatai-val van dolgunk, hanem azzal, hogy õ azt, ami az étertestben történik, a plasztikus szubsztanciába formálja bele. Majd az ember egész belsõ életét, egészen az istenire való feltekintésig, ezen a módon mutatja be. Valóban elmondható, amire Budapesten egy rövid beszédben utaltam ezekkel a mûalkotásokkal kapcsolatban: a teozófiai mozgalom annál inkább ki fog virágozni és elõrejutni, minél inkább nemcsak a tanító oldaláról, hanem mindenféle oldalról az élet áramlásai sugároznak szét impulzusaiból. Sokat teszünk azzal, ha a mûvészetnek ezen a módján is az élet áramlásai áradnak ki a teozófiából. Nem csupán egyetlen vasúti kocsira lett volna szükség, ha ezeket a nem túlságosan sok, de hatalmas méretû mûalkotásokat a svédországi Göteborgból Budapestre akarták volna hozni. Ez a szállítás nem volt kivitelezhetõ, ezért a résztvevõknek meg kellett elégedniük a mûalkotások kis fényképeivel. De reményem az, hogy ha a teozófiai mozgalom mindinkább meg fog erõsödni, és a kor kultúráját egyre jobban meghatározza, akkor Frank Heymann barátunk mint mûvész még egyszer a legnagyobb jelentõségre fog emelkedni benne. Nekünk csak az állt rendelkezésünkre, hogy a tágas terem dekorációjának keretei között hívjuk fel rá a figyelmet. Különösen kiemelendõ volt, hogy az európai szekciók teljes számban jelentek meg ezen a

kongresszuson, amit már abból is láthatott az ember, hogy a fõtitkár urak köszöntõbeszédeikor a legkülönbözõbb európai nyelveken szólaltak meg. Elégedettséget érezhettünk amiatt, hogy – jóllehet abban a pillanatban, amikor a legkülönfélébb nyelveken szóltak, talán csak kevesen érthették meg szóról szóra a szónokot – a teozófiai mozgalom egy olyan közeg, amely fokozatosan egy olyan nyelvet fog kifejleszteni, amely szívtõl szívig, lélektõl lélekig hatol el, és megértést teremt a különbözõ nemzetek között. A régi szekciókhoz, a skandinávhoz, franciához, hollandhoz, angolhoz, olaszhoz, némethez, finnhez – mely utóbbit Selander barátunk képviselte, aki ma megtisztel bennünket azzal, hogy körünkben van – jött még két új szekció, melyek Európában nemrég csatlakoztak hozzánk: az orosz és a cseh szekció. Ezenkívül jelen volt még Bulgária képviselõje. A fõtitkárok üdvözléseikor tehát valóban nem volt hiány a nyelvekben. Jelentõségteljes volt, hogy a Teozófiai Társaság elnöke, Mrs. Besant személyesen vezethette a kongresszust, és így ismét körünkben lehetett. Május 28-án este a kongresszusi tagok egy kötetlen köszöntésre gyûltek össze. Vasárnap, május 29-én [valójában 30-án] elsõ beszédében Mrs. Besant fõképpen a teozófiai mozgalomnak a jelenkor szellemi életén belül elfoglalt helyzetérõl szólt. Megmutatta, ahogy a teozófiai mozgalom beleilleszkedik jelenkori szellemi életünkbe. Nagy áttekintést adott az emberiség fejlõdésérõl, mindenekelõtt az utolsó három kultúrkorszakban, egészen a mi korunkig. Rámutatott, hogy az elmúlt kultúrkorszakokban, az Atlantisz utáni harmadik, negyedik korszakban és a mi ötödik korszakunkban hogyan fejlõdött ki fokozatosan az ember, hogy azután a mi idõnkben éppen a teozófiai mozgalomnak bele kell illeszkednie a szellemi élet egészébe, és hogy korunkban a teozófiai mozgalom hatására e szellemi életnek sajátos fellendüléshez kell jutnia, egy jellegzetes behatást kell kapnia. Ez egy jelentõségteljes beszéd volt, mert képes volt megmutatni: az emberiség történelmének teozófiai megismerése valóban nemcsak arra való, hogy egyik vagy másik ember kíváncsiságát kielégítse, hanem hogy rávezessen bennünket arra, hogy mi a helyünk az emberiség szellemi fejlõdésében. Nem arról van szó, hogy elméletileg tudjuk: az egyes fajok és alfajok ezen vagy azon a módon fejlõdnek ki, hanem arról, hogy megértsük: mi magunk milyen helyre vagyunk állítva a jelenlegi korszakban.

Annie Besant

ANTROPOZÓFIA

Ahogy a korábbi korszakokban új impulzusok jöttek, hogy új behatásokat adjanak, úgy mi teljességgel egy olyan korban élünk, amelyben a teozófiai mozgalom nagy eszméinek: a testvériségnek, a reinkarnációnak és a karmának kell meghonosodnia a szívekben, és érvényesülnie azokban az emberekben, akik a Teozófiai Társaságon belül gyülekeznek, hogy valóban egyfajta jövõkultúra létrejöttében segédkezzenek. Különös jelentõsége volt, hogy emellett Mrs. Besant hangsúlyozta, mennyire szükséges, hogy a teozófiai mozgalmon belül a sokféle, egymással nem egyezõ nézet esetén is megértsük helyünket az emberiség szellemi fejlõdésében, és hogy valójában nem az a lényeg, hogy ehhez vagy ahhoz az irányzathoz vagy áramlathoz tartozunk-e, hanem az, hogy a Teozófiai Társaságon belül ezek a különbözõ áramlatok békésen megférjenek egymással, mégpedig oly módon, hogy egy közös szellemi áramlatban beleáradjanak az emberiségbe. Ez az áramlat lényegében véve azzal jellemezhetõ, hogy akik soraiba tartoznak, tudják, hogy a testvériség, a reinkarnáció és a karma eszméinek helyes felfogása és átérzése az, amitõl a megfelelõ jövõ megvalósítása függ. Túl messzire vezetne, ha most az egyes eszméket fejtegetni akarnám azon a módon, ahogy Mrs. Besant tette. Hogy ezekrõl az eszmékrõl hogyan kell gondolkodnunk, arra én magam is kitértem az itt tartott utolsó gyûlésen a budapesti kongresszusra való elutazásunk elõtt. Talán hasznosabb lesz, ha ahelyett, hogy legfõként az ott elmondottak ismertetésébe bocsátkoznánk, inkább úgyszólván néhány rövid feljegyzést írjunk a lélekbe arról a szellemrõl, SzG 2009/2

3

Helena P. Blavatsky

ANTROPOZÓFIA amelyet egészen tudatosan ezen az utolsó kongresszusunkon kerestünk. Sokféle szóbeszéd volt (és jó, ha érintjük egyszer ezt a dolgot) – persze nem annyira a mi szûkebb körünkben, ahol már együttmûködésünk évei során megtanultunk e témáról helyesen gondolkodni – a tanok és nézetek különféleségérõl, az ismeretek eltérõ jellegû ábrázolásáról nálunk és a Teozófiai Társaság egyéb köreiben. Gyakran hallhatja az ember itt-ott Európában: mihez tartsuk magunkat? Mrs. Besant ezt tanítja, dr. Steiner azt, stb. Ha csupán a külsõségeket vesszük figyelembe, akkor nem vitatható, hogy ezen állítás jogosultságának látszata ebben vagy abban megvan. A teozófiai mozgalmon belül azonban tulajdonképpen egyre inkább helyet kellene kapnia annak a szemléletnek, hogy valójában mégiscsak sokkal jobb, ha a gazdag, sokféle okkult élet, a magasabb világ élete olyan sok oldalról kerül megvilágításba, amennyire csak lehetséges. Kívánhatja-e valaki azt, hogy Helena P. Blavatsky A titkos tanítás (Secret Doctrine) címû mûvének két kötetébe legyen belefoglalva a bölcsesség, és a világ minden egyes helyén, ahol teozófia van, újra és újra csak ennek A titkos tanításnak az alapján dolgozzanak, mindig csak annak fotográfiáját nyújtsák, ami azon belül áll? A teozófiai mozgalom olyan valami, aminek eleven életként kell az emberekben léteznie. Joggal mondjuk, hogy a teozófia nem ennek vagy annak a könyvnek a hatására, nem dogmák ilyen vagy olyan összegzése révén került a világba. A teozófia azoktól a magasrendû individualitásoktól származik, akiket a bölcsesség és az érzések összhangja mestereinek nevezünk, mivel megnyitották a szellemi élet forrásait, amely ettõl kezdve beleáradhat az emberekbe. Természetes, hogy ami így beárad, az idõrõl idõre könyvekben kerül megfogalmazásra, és az ilyen beáramló bölcsességek roppant mennyisége van megírva A titkos tanításban. Így például a „Dzyan-strófák” és „A Mester levelei” olyan részek, amelyeket még sokáig nem érte4

SzG 2009/2

nek meg teljesen, amelyeket még sokáig kell emésztenünk, olyan részek, amelyek az emberiség fejlõdésében a legnagyobb kinyilatkoztatások közé tartoznak. De tisztában kell lennünk azzal, hogy nem ezen múlik a dolog, hanem sokkal inkább azon, hogy attól az idõtõl fogva mindig újból beleárad ez az eleven szellemi élet a teozófiai mozgalomba. És most megkérdezem önöktõl: ha valaki egy fát akar lefesteni, hogyan csinálja azt? Leül elé, és megfesti egy adott oldalról nézve, majd megmutatja önöknek a képet. Valójában csak ezt teheti az is, aki egy könyvben vagy élõbeszédben ábrázolja azt, hogy mi történik a szellemi világban. A titkos tanításban sem találnak egyebet, mint a bölcsességnek egy bizonyos foglalatát egy adott oldalról bemutatva. Így ahogy önök most egy másik oldalra is leülhetnek, és a fát lefesthetik egy másik oldalról nézve, hasonlóképpen a szellemi kép is megvilágítható egy másik oldalról. Nézzék meg egy fa képét, ami egy bizonyos oldalról van lefestve. Mit mondanának, ha egy másik festõ a fát kissé máshogyan megformálva és megvilágítva a saját képére mutatna és azt mondaná: ez ugyanaz a fa, csak máshonnan nézve. Vajon azt mondanák, hogy ez nem az a fa, mert ennek is ugyanolyan alakúnak és ugyanolyan megvilágításban kellene lennie, mint amannak? Körülbelül így van ez A titkos tanítással is, és egyáltalán nem szükséges, hogy a bölcsességeket pusztán lemásoljuk, úgy, ahogy azok A titkos tanításban találhatók. Önök a fát oly módon ismerik meg, ha még nem tudnák, hogyan néz ki, hogy a legkülönfélébb oldalakról engedik lefesteni. Annak lehetõségére, hogy a legkülönbözõbb aspektusokból beszéljünk a szellemi világról, azáltal van mód, hogy a bölcsességnek és az érzések összhangjának mesterei beleáramoltatták erõiket mozgalmunkba, és hogy ezek a beáramlások továbbfolynak. De az egyik kép miért inkább az egyik oldalról, a másik kép miért inkább a másik oldalról van megfestve? Ez nem valami esetlegességtõl vagy önkénytõl függ, hanem egy szükségszerûség áll mögötte. Ezt az határozza meg, hogy a világ különbözõ helyein, a legkülönfélébb kultúráramlatokból és mozgalmakból fakadóan más és más szükségletek lépnek fel a szellemi világ irányában. Ezt teljes mértékben figyelembe kell vennünk. Az ábrázolás formája nem egyedül attól függ, aki végzi az ábrázolást, hanem attól is, hogy mi a feladata, a missziója. A helyes módot kell megtalálni az ábrázolás tekintetében; ezen múlik minden.

ANTROPOZÓFIA Az ábrázolás formájának vonatkozásában is szólhatott úgy valaki valamilyen felszínes megfigyelés során, hogy Mrs. Besant ezt mondta, dr. Steiner azt mondta. De nagyszerû volt, hogy ezen a kongresszuson hangsúlyt kapott az, hogy nem az a lényeg, hogy mindenki pontosan úgy beszéljen, mint a többiek, hanem az, hogy különbözõ okkult források találhatók a Teozófiai Társaságban, és hogy azok egymásba folyhatnak. Még egy másik képet is használhatunk, ha jellemezni akarjuk azt a szellemet, amit kerestünk: a harmónia szellemét. Talán tudják, hogy az alagutat úgy ássák, hogy mindkét oldalról elkezdik ásni, és ha a helyes módon folyt az ásás, akkor középen összetalálkoznak. Így lehet és kell felfognunk a Teozófiai Társaság munkáját is. Ezért lenne jó, hogy ami inkább keleti jellegû, tehát fõleg mozgalmunk elsõ idõszakának jellegét hordozza magán, és A titkos tanítás adja alapját, egy ilyen megegyezés irányában munkálkodjék, miként ezt ma a nyugati okkultizmus is teszi, melynek forrásai akkoriban még nem voltak megnyitva. Ha a Blavatsky-féle teozófiáról beszélünk, természetesen nem lenne szabad azt indiai teozófiának tekintenünk. Feladatom lesz Münchenben egy ottani legközelebbi elõadásciklusom alkalmából megmutatni, hogy mi a valódi alakja annak, amit indiai teozófiának nevezhetünk. A Blavatsky-féle tanban a legkisebb részben található meg az, amit indiai tanításnak nevezhetnénk. Akik megismerik Blavatsky nézetét, tudni fogják, hogy sok van benne az egyiptomi, babilóniai, káldeus tanokból, és hogy esetében egyáltalán nem egy specifikusan indiai teozófiáról van szó. Tévedés indiai teozófiáról beszélni, mintegy ellentétbe állítva azzal, amit itt ûzünk. Csupán arról van szó, hogy abban az idõben, amikor Blavatskynak tevékenykednie kellett, a nyugati források még nem nyíltak meg, és hogy ezeknek néhány dolog tekintetében többet kell mondaniuk, mint a keleti forrásoknak. Nem vesszük zokon a keleti forrásoktól, hogy bizonyos dolgok vonatkozásában nem adhatnak kielégítõ felvilágosítást. Ezt meg kell értenünk. Mindig újból felteszik a kérdés: „Miért beszéltek ti mást, mint a keleti teozófia?” Ha valaki egyszer megnézte, hogy milyen ez a „más”, akkor ezt a kérdést többé egyáltalán nem vetheti fel. Figyeljék csak meg, hogyan alakul ez a dolog. Elismerjük például Helena P. Blavatsky mély magyarázatát a Buddháról szóló legendáról, amely elmeséli, hogy a disznóhús élvezete miatt halt meg. Ezt ugyanis azzal magyarázta, hogy Buddha túl sok mindent feladott tanaiból, és ennek következté-

ben karmikusan tragikusan végezte. Teljes mértékben elismerjük azt, ami pozitív, és hogy – ezt ki kell hangsúlyoznunk – a nyugati tanításban semmi sem hiányzik abból, ami pozitív a keleti tanításban. Semmit sem tagadunk, mindenre igent mondunk. Amikor azonban a keleti okkultisták azt kérdezik: melyik okkultista hallott valaha is arról valamit, hogy egy beavatási írás, amilyen az Apokalipszis, villámlás és mennydörgés közepette keletkezett, akkor a nyugati okkultisták így felelnek: minden nyugati okkultista tudja, mit értenek ezen. És azt kell mondanunk, hogy a keleti tanok vonatkozásában ránk, nyugati okkultistákra a kiegészítés, a kibõvítés feladata hárul. Különbséget kell tennünk a között, ami eddig volt, és a között, amit a kibõvítés, a kiegészítés jelent; akkor már rá fogunk jönni, hogy milyen viszonyban áll egymással ez a két irányzat, melyeket az utóbbi idõben egymás ellenségeiként akarnak beállítani. Nyugaton különösen fontos hangsúlyoznunk azt, amit fejlõdéselvnek nevezünk; a fejlõdéselvet a fizikai világunkban és a fejlõdéselvet a magasabb világban. Mrs. Besant nagy intuícióval és mély érzéssel – ezt nyíltan kimondom – egy nagyon szép elõadást tartott a következõ címmel: „Krisztus, ki õ?” Éppen ebben az elõadásban láthatjuk, hogy nem diszharmónia, hanem harmónia van a keleti és a nyugati élet között, amennyiben a dolgot helyes értelemben akarjuk felfogni. Ezt az elõadást a kongresszus második napján az én elõadásom elõzte meg, „Krisztustól Buddhához” címmel. Önök ismerik ennek az elõadásnak minden részletét, azt is, ami itt talán még nem került szóba, és ami arra a három nagy névre vonatkozik, akiket a rózsakeresztes teozófián belül különösen tiszteletreméltóknak tartanak. A három nagy név végigvonult az egész középkoron. Ez a három név azok elõtt is ismert volt, akik a dogmatikus egyházat képviselték. Õk sokszor megkövetelték az igazhitû hívõiktõl azt a formulát, ami az átok egy formulája volt: „Elátkozom Szkíthiánoszt, elátkozom Saratast, elátkozom Boddát!” Ezt a három személyiséget átokkal illették a középkori kultúrában, ha az ember dokumentálni akarta, hogy keresztény. A keresztény rózsakeresztesség ezt a három személyt mint fennkölt fényalakot ismerte. Szkíthiánoszról még fogunk beszélni. Saratas egy nagy tanító a nyugati beavatás számára. Õ nem más volt, mint Zarathusztra, aki különbözõ tanítványokban, Hermészben és Mózesben, végül pedig Kr. elõtt a VI. században mint Nazaratos SzG 2009/2

5

ANTROPOZÓFIA ismét újjáéledt. Õ a rózsakeresztes bölcsesség nagy inspirátorai közé tartozott. Éppígy számították Buddhát is a nagy személyiségekhez. Az egyes hozzájárulások, amelyeket nekik kellett hozniuk, abban az idõben egybeáramlottak egy közös nagy formába az emberiség fejlõdése érdekében, és ezáltal jöhetett létre az a nagy impulzus, amit rózsakeresztes impulzusnak nevezünk. Mármost szükségesnek látszott hangsúlyoznom, mégpedig erõteljesen hangsúlyoznom a „Krisztustól Buddhához” címû elõadásomban éppen azt, amit a Budapestre való elutazásom elõtt itt mondtam a Zarathusztra és Krisztus közötti öszszefüggésrõl, a hét rishirõl, akik átjöttek az atlantiszi korból, stb. Mrs. Besant a „Krisztus, ki õ?” címû elõadásában beszélt arról is, ami az ilyen, általam felhozott ismeretek kifejezõdésére vonatkozik. Kiemelte, hogy ha az efféle kérdésekhez közeledünk, világosan kell látnunk, hogy az alapelv vonatkozásában összhang uralkodik az okkultisták között, de hogy természetes és magától értetõdõ igazság az, hogy minden okkultista kénytelen a dolgokat úgy ábrázolni, ahogy azok neki magának mutatkoznak meg, és hogy csak annak az ábrázolására van módja, amit a saját fejlõdési foka alapján tud megmutatni. Mrs. Besant úgy fogalmazott, hogy a megfelelõ belsõ fejlõdést a misztikus út által érjük el, azon az úton, amelyet itt a legsokfélébb módon jellemeztek, és amelynek a legkülönfélébb fokai vannak, stb. Ha szem elõtt tartjuk, amit itt az okkultista személyiségérõl kimondtak, ti. az elõrehaladás különbözõ fokait, akkor semmilyen egyéb különbség nem lehet az egyik okkultista és a másik között, mint az, hogy az egyik többé-kevésbé elõbbre tart a fejlõdésben, mint a másik. De abban, ami igaz, nem lehet különbség, mint ahogy a látványban sem lehet különbség egy hegy megmászásakor, amikor két ember ugyanarra a hegytetõre érkezik fel. Így van ez az okkultistáknál is, ha az élet megfelel az igazságnak. Ebbõl indult ki tehát Mrs. Besant is, majd rámutatott arra, hogy annak az okkultistának, aki komolyan akar a világban cselekedni és munkálkodni, át kell lépnie egy bizonyos határt, egy olyan határt, amit nagyon könnyen elutasítanak szokásos közönségünkben. Így például nagyon sok olyan ember van, aki hisz a reinkarnációban, hiszi, hogy az emberi személyiség újra megtestesülhet. De ha azután jön valaki és azt mondja nekik, hogy ez vagy az az individualitás az egyik idõben ebben a személyiségben jelent meg, egy másik idõben pedig abban stb., akkor ezt az emberek 6

SzG 2009/2

rossz néven veszik, bár hisznek az újraszületésben. Az olyan meghatározott közlésekhez, amelyeket nekem Zarathusztra újra megtestesüléseirõl kellett tennem, szükséges egy bizonyos határt átlépni, és kérdés, hogy itt már hány ember akar követni. Valójában csak egyetlen igazi történelem létezik – ezt Mrs. Besant is hangsúlyozta –, és ez az, amelyik az Akasha-krónikában van leírva. Aki képes az Akasha-krónikát olvasni – de amit csak egy magasabb rendû, szellemi szem tud kibetûzni –, az felvázolhatja az igazi történelmet. De akkor meg is kell engednünk annak, akinek a valóságot kell leírnia, hogy ezt a határt átlépje. A továbbiakban Mrs. Besant kifejtette: Teljesen természetes és egyértelmû, hogy mindenki csak a saját fejlõdésének megfelelõen betûzheti ki az Akasha-világnak ezt a nehezen olvasható krónikáját. Mégis igaz, hogy a lényeges vonásokban minden éppenséggel egy nagy egységre törekszik. Minden okkultista el fogja ismerni azt, amit mi a bölcsesség és az érzések összhangja mesterei nagy páholyának nevezünk. A bölcsesség e mesterei azok számára léteznek, akik az okkultizmusban tájékozottak. Igaz az, hogy a bölcsesség mesterei kint élnek a világban, és megvan a lehetõségük arra, hogy eljussanak arra a nevezetes helyre, amelyet Samballa néven ismerünk, és amely a keleti tanításokban is nagy szerepet játszik. Mrs. Besant szerint azok, akiket mi a bölcsesség és az érzések összhangja mestereinek nevezünk, megegyezésre juthatnak azon kapcsolatok által, amelyek õket e titokzatos helyhez, Samballához fûzik. De megint csak tisztában kell lennünk azzal, hogy aki általában okkult tanokkal foglalkozik, az ne akadjon fenn a neveken, és ne tévessze öszsze a nevet a dologgal. A névnek és a dolognak az összetévesztése fõként akkor következhet be könnyen, ha bizonyos nevekkel sajátos érzések és érzelmek kötõdnek össze valamely területen. Ezért emelte ki Mrs. Besant, hogy a név és a dolog ilyen összetévesztésének kiváltképpen nem kellene elõfordulnia, ha az ember az egyik oldalon beszél Buddháról és bódhiszattváról, a másik oldalon pedig Krisztusról. Mindenekelõtt azt kell figyelembe vennünk, hogy amikor bódhiszattváról beszélünk, akkor nem egy személyre, hanem egy megbízatásra gondolunk. Vannak tehát a megbízatásoknak nevei, és vannak a személyeknek nevei. Minden embernek megvan a saját neve. De aztán vannak olyan nevek is, mint „császár” és „király”. Nem szabad tehát összeté-

ANTROPOZÓFIA vesztenünk azt a nevet, amely egy személyhez kapcsolódik, magával ezzel a személlyel. Kérem önöket, vegyék tekintetbe, hogy szigorú értelemben most nem egy beszámolót adok Mrs. Besant elõadásáról, hanem a saját gondolataimat fûzöm hozzá szabadon Mrs. Besant fejtegetéseihez. Emlékeznek arra, hogy sokféle elõadásban, amelyeket ezen a télen itt tartottam, megemlítettem, hogy a Személyiség Szellemeinek egészen más szerepük van a Szaturnuszon, és ismét egy teljesen más megbízatásban mûködnek a Földön. Így van ez azzal is, amit bódhiszattvának hívunk. Ez egy olyan megbízatás, amelyet elvállal egy személy, ha érettnek bizonyul rá. Ezzel könnyen megérthetjük, amit Mrs. Besant mondott, hogy az a személyiség, aki Buddhaként lépett fel, korábban a fejlõdés legkülönbözõbb fokain ment keresztül, hogy egyre érettebbé váljon, és aki a fejlõdés bizonyos pontján bódhiszattva lett. Ahogyan például a világi karrierben az idõk során valakibõl kormánytanácsos stb. válhat, úgy haladnak át ezeken a megbízatásokon a különbözõ személyiségek. A magam részérõl mindig is kihangsúlyoztam, hogy például az a lény, akirõl a hét szent rishi beszél, hogy az õ szférájukon túl található, lényegében véve Krisztussal azonos. Ez a lény az is, aki a különbözõ bódhiszattvákat beragyogta, és bennük és általuk tevékenykedett. Amit nekem tanítanom kell, az az, hogy az a lény, aki a rishik szféráján túl létezett, aki Zarathusztrát inspirálta, és aki a maga igazságait beleöntötte azokba a lényekbe, akiket bódhiszattvaként jelölünk: egy egészen meghatározott és akkoriban sokkal megfelelõbb módon, mint korábban lehetséges volt, megtestesült a názáreti Jézusban, életének utolsó három évében. Úgyhogy teljes mértékben elmondhatjuk: Krisztus már a palesztinai események elõtt is kapcsolatban állt az emberiséggel; elöl halad a fejlõdésben. Hogy Krisztus az lehetett, amit korszakunk számára jelent, ahhoz szükségesek voltak a korábbi korszakok. Mondhatjuk azt is, hogy ez a lény korábban már létezett a kozmoszban, és különbözõ küldötteken keresztül fejtett ki hatást. Fontosnak vehetjük, hogy ugyanaz a lény volt mindig jelen. A keleti tanok, a Kelet egész szelleme analitikus. Az ember különbözõ megtestesüléseitõl felemelkedni az egészhez, az egységhez: ez a Kelet útja. A Nyugat feladata az, hogy a szintézisen alapuló szellemet fejlessze ki. Mit jelent ez egy olyan lény tekintetében, aki Ahura Mazdaként fejlõdött? Melyek azok a különbözõ tényezõk,

amelyek fejlõdését biztosították? Miért jött hozzánk mindig más és más kinyilatkoztatással? Ezeket a kérdéseket, a fejlõdés céljait, a fejlõdésben szerepet játszó nagy indítékokat megérteni: ez az, ami a Nyugatot foglalkoztatja. Ha azonban jön valaki és azt mondja: „Itt van egy növény” – itt különösen fejtegethetnénk a goethei gondolatot –, „ha a levelek átalakulnak, virág lesz belõlük; a szirmok átalakult szárlevelek...”, akkor ez nem elegendõ. Azt is meg kell mutatni, hogy hogyan válhat egy zöld szárlevél piros szirommá. A Nyugat tehát semmit sem von kétségbe a Kelet részérõl, hanem valamit csak hozzáfûz, amennyiben azokat a tényezõket írjuk le, amelyek által a szárlevelekbõl szirmok lesznek. Így van ez Krisztussal is, amikor egyszerûen azt mondjuk, hogy õ korábban is már jelen volt. A szintézises módszer összekötése az analitikussal minden tudományban kívánatos, és a teozófiai szellemi áramlaton belül is teljes harmóniában lehetnek. Ezzel semmi sem zavarhatná meg a Teozófiai Társaság harmóniáját, ha a keleti analitikus szellemhez hozzákapcsolódna az, amit még hozzá kell kapcsolni: ti. a nyugati szintézises szellemet. Mert a Teozófiai Társaság eleven élet, nem pedig dogmák átörökítése, ezért én magam semmit sem találok, amit az ember ellentmondásnak, diszharmóniának nevezhetne akármelyik irányzat között. Ennek a harmóniának azon a mély alapon kell nyugodnia, amely egy olyan áramlást teremt meg, amely a különbözõ források vizeit képes felvenni magába. A harmóniának ezen kell alapulnia, nem azon, hogy a dogmákat szajkózzuk változatlanul. Ebben az irányban még sok mindennel meg fogunk ismerkedni, ha a teozófiai mozgalom eleget tesz küldetésének. A Teozófiai Társaság mindig újat fog hozni. Biztosak vagyunk abban, hogy a teozófiai mozgalom fölött a bölcsesség mesterei õrködnek. Ha az emberek csodálkoznának és mindjárt eretnekségrõl akarnának beszélni, amikor valami új jön, akkor a teozófiai mozgalom rosszabb lenne, mint korábban volt. És mégis, az eretnekségek keresése korunkban tulajdonképpen erõsebb, mint bármelyik másik korban volt szokás. Mrs. Besant Krisztust annak a lénynek tekinti, aki megnyilatkozott a názáreti Jézusban – a továbbiakról még beszélhetünk –, egy olyan lénynek tekinti, aki arra hivatott, hogy utat mutasson annak, ami most új kultúrcsíraként fejlõdik ki. Ebben az elõadásban még felhívta a figyelmet arra, hogy ez a lény tovább fog hatni egy bensõségesebb összefüggésben, ha az emberiség elérkezik a fejlõdés egy meghatározott SzG 2009/2

7

ANTROPOZÓFIA pontjára. Lehetséges, hogy ellentmondás van a külsõleges adatokban – de ezek csak külsõleges adatok –, mégis teljesen elfogadható, hogy Krisztus vissza fog térni – a módra és az idõpontra vonatkozóan nekem mások az ismereteim, mint Mrs. Besantnak –, és hogy õt azok fogják felismerni, akik erre felkészültek. De sokkal inkább a „felkészülést” kellene hangsúlyozni, mint a „visszatérést”. Könnyen megeshet, hogy Krisztus az emberek között jár, de õt nem ismerik fel, még ha három évnél hosszabb ideig lenne is közöttük. Minden azon múlik, hogy az ember egyre inkább kidolgozza magában a megismerés képességét. Várjanak önök türelemmel, és kifejlesztik azt a képességet, hogy õt megismerjék. Alapjában véve az emberiségnek rosszabb szolgálatot tesz az, ha egy meghatározott idõpontra van utalva. Ezért jobb az eszközöket hangsúlyozni, amelyek Krisztus megismeréséhez vezetnek el. Néhány vonásban akartam felvázolni, hogy milyen volt az a szellem, amelyet kerestünk ezen a budapesti kongresszuson. Ezért kellett hangsúlyoznom a munka egységességét, még ha az okkult források különbözõ jellegûek is. Annál jobb lesz, minél tovább megõrzõdik a munkának ez az egységes jellege és harmóniája a Teozófiai Társaságon belül. Ezzel tisztában kell lennünk. A budapesti kongresszus teljes mértékben alkalmat adott résztvevõinek, hogy azt mondhassák, amikor eltávoznak errõl a kongresszusról: valóban megvan a legjobb akarat és a legjobb kilátás arra, hogy teljes harmóniában dolgozzunk; nem kellene abba a hibába esnünk, hogy a különbségeket akarjuk megállapítani. Akinek a bódhiszattva név jobban tetszik – ami mellett kitart Mrs. Besant –, az a dolgot másképp fogja bemutatni, mint az, aki Krisztus nevét megfelelõbbnek tekinti. Azért még egyetértésre törekszünk magunk között, és egyetértést akarunk a teozófiai mozgalomban. Ezt a harmóniát örvendetes ténynek mondhatjuk. Szeretném a következõ tényt megemlíteni mint annak jelét, hogy az együttmûködésre, az egyetértõ munkálkodásra való akarat a jelenben felülkerekedik minden egyéb széthúzó tendencián. Lefordították különbözõ nyelvekre az egyes könyveimet. És éppen Mrs. Besant, a Teozófiai Társaság elnökének minõségében és mint a társaság fõtanácsának (General-Council) elnöke indíttatva érezte magát, hogy nekem adományozza az egykor a mi kedves Olcott elnökünk által alapított Subba-Row-emlékérmet a legjobb könyvért, amit az utóbbi idõben a teozófiai mozgalomban megjelentettek. Mint Mrs. 8

SzG 2009/2

Besant elmondta, eddig ezt az emlékérmet elõször Helena P. Blavatsky kapta meg, azután Mr. Mead és végül maga Mrs. Besant. Az elsõ alkalommal, amikor Mrs. Besantnak a Teozófiai Társaság elnökeként lehetõsége nyílt az emlékérem adományozására, azt nekem ajánlotta fel. Ezt a tényt nem magam miatt említem meg, hanem a Teozófiai Társaságon belüli egyetértõ együttmûködés szándékának jeleként. Úgy fogalmaznék – amit a budapesti kongresszuson is szóvá tettem –, hogy ennél a Subba-Rowemlékéremnél különösképpen a névre vagyok tekintettel. Akik ismernek engem, tudják, hogy Subba-Row-t már régóta egy, a közvetlen, szellemi megismerésbõl tevékenykedõ szellemnek tartottam. Nagyon szép, hogy emlékezve rá megalapították ezt a különleges emlékérmet. Amit mondtam, azt ne rám vonatkoztatva értsék, hanem az egész német szekcióra. Ami az enyém, az éppúgy a német szekcióé. Szeretném a kongresszus lefolyását tovább jellemezni. Talán egyikük vagy másikuk, akik pedáns részletességet akarnak, azt mondják, hogy én egy rossz tudósító vagyok. Erre mondanám azt, hogy semmi olyanféle tudósítást nem akarok adni, amilyet az újságok szoktak nyújtani, hanem csak a szellemi tényekrõl számolok be. Szeretném megemlíteni, hogy magyar barátaink is gondoskodtak arról, hogy tiszta fénybe állítsák annak a szellemi irányultságnak a szükségszerûségét, amely a teozófiai mozgalom soraiban talál gondozásra. Ezt nem is tehették volna meg jobban, mint azáltal, hogy egy rendkívüli színházi elõadáson bemutatták nekünk a magyar drámaírás egyik jelentõs alkotását, Madách Imre Az ember tragédiája címû mûvét. Ez a mû olyan, amit minden teozófusnak egyszer meg kellene tekintenie. Roppant sokat tanulhatunk Madách e tragédiájából. Ha még messzebb akarnék elkalandozni attól, amit egyesek „tudósításnak” neveznek, akkor valamennyire ismertetnem kellene önöknek a magyar szellemet, amely jellegzetesen kifejezõdik Az ember tragédiájában. Ilyen messzire azonban nem akarok menni; csak néhány megjegyzést tennék a mûrõl és annak kapcsolatáról a teozófiai mozgalomhoz. Madách valóban egy érdekes személyiség. Élete egy olyan korra esik, amikor Magyarország sok mindenen keresztülment. 1823-ban született egy õsi magyar nemesi család sarjaként, és 1864-ben halt meg. Végigélte azokat az idõket, amikor a magyarság az 1848-as forradalomban megkísérelte függetlenségét kivívni. Átélte e forradalom minden következményét,

ANTROPOZÓFIA Magyarország Ausztria általi leverését, mígnem a nagy magyar államférfi, Deák Ferenc lehetõséget talált arra, hogy Ausztria államszervezetében egy olyan elrendezést biztosítson, amely az osztrák és a magyar területek összekapcsolódását eredményezte mai formájában. Az Osztrák– Magyar Monarchiának ez az alakulata igen bonyolult, és a további fejtegetés itt túl messzire vezetne. Madách teljes lélekkel részt vett ebben a magyar fejlõdésben, de meghalt 1864-ben. Röviddel ezután ismét kísérlet történt arra, hogy centralizálást hajtsanak végre, ami nem sikerült, s késõbb – mindenesetre Madách halálát követõen – megalakult az osztrák–magyar dualizmus. Madách korán kezdett politikai cikkeket írni, s ez nyilvánvalóvá tette, hogy részt akart venni nemzetének ügyeiben. Felfogása szerint azon magyarok egyike volt, akik síkra szálltak a magyarság önálló fejlõdéséért, tehát az olyan viszonyokért, melyeket részben csak Deák Ferenc ért el. Nemzetének gyalázataként a legmélyebben átérezte, hogy az úgynevezett Bachrendszer alatt németesítést folytattak, és a magyarságot Magyarországon abszolút nem vették figyelembe. Madách – nem éppen kellemes módon – személyesen is megismerkedett az osztrák reakcióval. Õ ugyan nem vett részt személyesen az 1848-as forradalomban, de nagy és nemes szívével befogadott egy menekültet, aki részt vett abban, és búvóhelyet keresett Madách birtokán. Az 1850-es évek elején megházasodott, olyan körülmények között, amit különösen boldognak nevezhetünk. De megindult Magyarországon azoknak a személyeknek az üldözése, akik a forradalomban részt vettek. Amikor kiderült, hogy Madách egy menekültnek szállást adott – aki idõközben eltûnt –, perbe fogták és börtönbe vetették. A börtönben csodálatosan gyengéd verseket írt. Semmit sem tudott hazájáról, semmilyen hír nem jutott el hozzá. De a remény hangja szól verseibõl, hogy újralátja azokat, akiktõl elszakították, különösen õt, akit oly nagyon szeretett: a feleségét. Nagy csalódás volt számára, hogy fogságának ideje alatt éppen a felesége lett hozzá hûtlen, úgyhogy késõbb el is váltak. Ily módon Madáchnak külsõ és belsõ veszteségeket kellett elszenvednie. Ezért is ostorozta annyira korának viszonyait; és azt mondhatjuk, hogy minden, ami félelmetes és igazán fájdalmas életviszonyai alapján lerakódott Madách lelkében, azt kifejezésre juttatta mûvében, Az ember tragédiájában.

Így azt látjuk, hogy ez a tragédia át van itatva azzal az érzülettel, ami ott lehet bennünk, ha a tágas pusztákon utazunk, ahol az ember érzi a végtelent, de semmilyen igazi nyugvópontot nem talál. Ahogy Madách „az ember tragédiáját” ábrázolja, az nagyon jellemzõ arra a személyiségre, aki a mi korunkban, mégpedig egy elementáris népben született meg. Látjuk, ahogy elvonul elõttünk a teremtés (a világ), ahogy szabadon lesz engedve az Atyaisten kezébõl. Miután magasztalták õt szolgáló szellemei a dicsõségért, amit véghezvitt, fellép Lucifer, és így szól: Én éppoly régtõl fogva létezem, mint te; a magad módján nem teremthettél volna semmit a negatív princípium nélkül, amely mindig ellenszegült, és azt, ami alakulóban van, szilárd formákba önti; e nélkül te nem teremthettél volna. Majd látjuk, hogy a Paradicsomban megjelenik az ember mint Ádám és Éva; látjuk, hogy Isten átad Lucifernek két fát, mindenekelõtt a megismerés fáját. Szép képekben mutatják be, hogy Ádám és Éva eszik a megismerés fájáról, majd pedig kiûzik õket a Paradicsomból, és kikerülnek a világba, ahol a saját erejükbõl kell megélniük. Ádám és Éva annak kényszere alá kerül, hogy kezük által alkossanak és munkálkodjanak, és így tartsák fenn magukat a világban. Ekkor megint megjelenik Lucifer. Ádámra, akiben megvan a vágy megtapasztalni, hogy tulajdonképpen mi lesz abból a világból, ahová bekerült, Lucifer álmot bocsát, amelyben képekben vonul el elõtte az a lenyûgözõ nagyság, amit az ember a múltban véghezvitt és a jövõben még végre kell hajtania. Elõször feltûnik az õsi Egyiptom; Ádám mint fáraó, körülötte rabszolgák. Egy rabszolga felesége Éva. Az emberiség e korszakának egész tragikuma lép Ádám lelke elé. Érzi a félelmetes sorstörvényt, amit e szavak fejeznek ki: milliók egy miatt – egyvalaki milliók felett áll. Lelke elmenekül e képtõl, és egy késõbbi korszakban találja magát. Ádám ismét megtestesült mint Miltiadész a régi Athénban. Miltiadész éppen egy nagy, dicsõséges tettbõl tér vissza; feleségében rátalál az újraszületett Évára, aki fiát tanítja, kiben az apa erényei találhatók. Miltiadészt körbeveszi egy demagóg tömeg. Árulással vádolják, elítélik és kivégzik. Az álomban tovább a római császárság késõi ideje bontakozik ki Ádám elõtt. Ekkor úgy látjuk õt, ahogy a római császárkorban élt. Ez egy félelmetes jelenet. Ádámnak fáraóként hatalma volt; mint Miltiadész látta, mennyire lényegtelen minden, átélte a nagy kiábrándulást, amit a nép jótevõje átélhet, amikor SzG 2009/2

9

ANTROPOZÓFIA a nép elárulja õt. Immár élvezetdús életre vágyik, minden lehetséges alakban a gonoszt megízlelni. Egy mulatozó társaságban találjuk, Éva egy prostituált. Kint egy pestisben meghalt embert visznek; az egyik örömlány csókot nyom a szájára. Az egész élet és viselkedés rettenetesen elbizakodott. És ebbe a korba esik Péter apostol beszéde. A kereszténység elterjedésének kezdetén találjuk magunkat. Azok között található Péter is, akik látták, hogy a szajha megcsókolta a halottat. Elõlép és ezt mondja: „Megállj, a döghalált szívod magadba.” Majd beszélni kezd, és mindent villámcsapásszerûen megvilágít: Te nyomorú faj! – Gyáva nemzedék, Míg a szerencse mosolyog feletted, Mint napsugárban a légy, szemtelen, Istent, erényt, gúnyolva taposó – De hogyha a vész ajtódon kopog, Ha Istennek hatalmas újja érint, Gyáván hunyász, rútúl kétségb’esõ. Nem érzed-é, hogy az ég büntetése Nehezkedik rád? Nézz csak, nézz körül A város pusztúl, durva idegen nép Tiporja el arany vetésidet, Szétbomlik a rend, senki sem parancsol, S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás Emelt fõvel jár a békés lakok közt, Utána a halvány gond, rémület, S égbõl földrõl se’ részvét, sem segély. Nem bírod, úgy-e, kéjek mámorával Elandalítni azt a szózatot, Mely a kebelnek mélyét felveri, S jobb cél felé hiába ösztönöz? Kielégítést, úgyebár, nem érzesz, Csak undort ébreszt szûdben a gyönyör, S aggódva nézz körûl, ajkad rebeg: Hiába mind, a régi istenekben Nincs már hited, kövekké dermedeztek.

„A szobrok szétporladnak”, ez az a villám, ami Péter beszéde során ebbe a korszakba belecsap. Ettõl a képtõl is elfordul Ádám, és a keresztes háborúk idejébe kerül. Itt azután látja, ahogy a kereszténység külsõ formákban ölt alakot. Majd Keplerként látja magát viszont, a királyi udvar önteltségével körülvéve. Ezután megjelenik elõttünk a francia forradalomban mint Danton; Éva egy márki húga. Innen is továbbhalad, és megjelenik Londonban; látja magát egy olyan korban, amelyben megszületik a materializmus, teret hódít a szabadságeszme, és az ember a világot ezek által akarja megváltani. Ádám ettõl a képtõl is elfordul, és eljut egy másik helyzetbe, amikor az emberek csak a hasznosságnak élnek, ahol szinte csak mint számok állnak egymás mellett, és ahonnan minden, ami melegség volt, elmenekült, és már csupán a gondolat agyrémei maradnak meg. Végül az utolsó képben, a Föld idejének végéhez érkezve, mivel a túlélõ emberek mint eszkimók félig elállatiasodtak, ezért ezeknek a fejlõdése, az erejük Ádámnak olyannak tûnik, hogy ilyen „torzszülött lényekként” látja õket a világban vándorolni az eljövendõ korban. Amikor felébred, meg akarja ölni magát. De most jön az, amire tulajdonképpen a figyelmet fel akarom hívni, mert a teozófiai fejlõdés szükségszerûségét mutatja korunkban. Éva az álom után elárulja Ádámnak, hogy anyának érzi magát. Ez nagy boldogsággal tölti el Ádámot, és így fordul önmagához: nem akarom tovább kutatni azt, ami elõttem áll, a természet törvényei szerinti alakulást; meg akarok elégedni azzal, hogy nememben tovább élek. És valóban, azt, amit egyfajta tanításként itt kapunk, hogy: Ne kutass, ó, ember, hanem bízz abban, amit adnak neked, tartalmazzák azok a szavak, amelyeket az Úr mond:

(Az istenszobrok szétporlanak) Elporlanak s új istent nem találsz, Mely a salakból újra fölemelne. – Nézz csak körûl, mi pusztít városodban Hatalmasabban, mint a döghalál, Ezren kelnek fel a lágy pamlagokról, Hogy Thébaisznak puszta téreit Vad anakhórétákkal népesítsék, Ottan keresve tompúlt érzetöknek, Mi még izgassa, ami még emelje. – El fogsz pusztúlni, korcsúlt nemzedék, E nagy világ most tisztuló szinérõl. 10

SzG 2009/2

Ne kérdd Tovább a titkot, mit jótékonyan Takart el istenkéz vágyó szemedtõl. Ha látnád, a földön múlékonyan Pihen csak lelked s túl örök idõ vár: Erény nem volna itt szenvedni többé. Ha látnád, a por lelkedet felissza: Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt Hogy a múló perc élvérõl lemondj? Míg most, jövõd ködön csillogva át, Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, Emel majd a végetlen érzete.

ANTROPOZÓFIA S ha ennek elragadna büszkesége, Fog korlátozni az arasznyi lét. És biztosítva áll nagyság, erény. – Így egy valódi nagysággal rendelkezõ költemény áll elõttünk. Rejtetten azonban valami szomorúságot is magában hordoz, ami csak egy olyan személyiség esetében lehetséges, aki annyira mély fájdalmakat élt meg, mint Madách, és ezáltal rendeltetett arra, hogy egy ilyen mûvet megalkosson. Ha az ember a világ rejtélyeit egy bizonyos fokig megfejtené, mi lehetne az, ami választ adhatna arra a kérdésre: „Mi lesz a fejlõdés során?” A legjobb szellemek azáltal, hogy nem találtak feleletet erre, pesszimizmushoz jutottak. És most megkérdezem: vajon egy ilyen kérdésre, ahogyan az ebbõl a szép, nagyszerû, erõteljes, de nem kielégítõ költeménybõl adódik, a legszebb válasz nem a teozófia lett? Madách, a költõ nem bizonyítja a teozófia szükségszerûségét korunkban, aki azt mondja: „Mi is lenne akkor, ha rápillantanánk a létezés érték- és célnélküliségére?” És most a teozófiai világszemlélettel pillantsunk ne csak a mélységekbe, amelyek levezetnek egészen az eszkimókig, hanem lássuk azt is, hogy az emberiség fel fog emelkedni a fejlõdés egyre magasabb fokaira, a magasabb szellemi szférákig. Gondolják csak meg, micsoda jelentõsége lett volna annak, ha egy órán belül, miközben Madách felfoghatta volna, költõlelke elé lép mindaz, ami a XIX. század utolsó harmadában az emberiségnek megadatott? Az lelkesítõleg hatott volna; és Madách a költeményét lelkesedéssel írta volna meg. Még néhány vonást szeretnék említeni a kongresszussal kapcsolatban. Ha ezt a budapesti kongresszust a korábbiakkal összehasonlítjuk, észrevesszük, hogy óriási fordulat ment végbe a teozófia és a tudomány viszonyát illetõ gondolkodásmód és felfogás tekintetében. Ez a fordulat különösen érezhetõ lett hétéves német munkánk révén és tudományos munkatársaink segítségével, akik lényegesen hozzájárultak a teozófia és a tudomány viszonyának ehhez az átalakulásához. Dr. Unger tartott egy elõadást „Teozófia mint életerõ” címmel, amelyben megmutatta, hogy ha az ember tudományos szellemben gondolkodik, a teozófiában teljesen ugyanazt a gondolkodásmódot találja a tapasztaltak elismerését illetõen, mint az egyéb tudományokban. Megmutatta, hogy éppen olyan nagy adag hit és tekintély bujkál az egyéb, sõt kifejezetten természettudo-

mányokban, mint például abban, ha egy teozófiai közösség meghallgat egy olyan valakit, aki az okkult világot kutathatja, és elfogadja azt, amit az illetõ a kutatásai alapján közöl. Elõadásában dr. Unger barátunk szép fejtegetést nyújtott a teozófiáról és a tudományról. Majd dr. Peipers barátunk két elõadásban, amelyeket vetített képekkel kísért, amellett érvelt, hogy a tudományban praktikusnak bizonyul az, amit a teozófiai mozgalom tanít. Kifejtette, hogy az okkult anatómia és az okkult orvostudomány által ismét egészséges alapra kell helyezni korunk megfelelõ tudományait. Sokat kellene beszélnem, ha az oly merész munkatársunk, dr. Peipers úr munkájára részletesebben akarnék kitérni. Végül még azt szeretném megemlíteni, hogy a különbözõ indítványozott eszmecserékbõl nem sok lett. Kevés érdeklõdés mutatkozott, hogy a felvetett kérdéseket különösebben megvitassák: 1. Alapítsunk-e egy újságot a jelentõsebb nyelveken, melyeket a teozófiai mozgalmon belül beszélnek, és eszperantó nyelven; 2. Nem kellene-e olyan iskolákat alapítani, amelyekben megfelelõ teozófus szónokokat képezhetnénk ki. Nem kell mondanom, hogy én ezeken a megbeszéléseken nem vettem részt, mivel önök mindannyian tudják, hogy nem sokat várok ezektõl a vitáktól. Azután Wolfram-Leipzig asszony a Trisztán és Izolda monda okkult alapjairól beszélt. A kongresszust két nyilvános elõadás követte, az egyiket Mrs. Besant tartotta „Utak a szellemi világba” címmel, a másikat én „A beavatás nyugati útja” címmel. Ezeknek a nyilvános elõadásoknak viszonylag nagy volt a látogatottsága. Csak nagyban és egészben tudtam budapesti összejövetelünk szellemét jellemezni. Megnyugtató volt számunkra, hogy Európa teozófusai ismételten találkoztak, még ha csak kis számban is.

Fordította: Szabó Attila Mitteilungen (Scholl) No. X. 1910. január

SzG 2009/2

11

ANTROPOZÓFIA

Walter Johannes Stein

SZOCIÁLIS

ÉRZÜLET ÉS A PÉNZ ELLENÕRZÖTT TEREMTÉSE

ÉS MEGSEMMISÍTÉSE 1931. szeptember 6-án tartott elõadás az Ita Wegman Klinikán (Az elõadás lejegyzésének nem volt címe, a fenti címet az Europäer szerkesztõsége adta) A sokféle földi gond hozott össze bennünket, de az elsõ hangok, amelyek itt elhangzottak, a lélekkel és a világgal kapcsolatos gondok voltak. Talán sikerülni fog felemelkednünk a földi gondoktól a világ gondjaiig, ha pedig ez némileg sikerül, akkor ismét meg kell találnunk az utat a bátor tettekhez a földi létben. Ez lesz azután a célunk. Ha azokba a magasságokba emelkedünk, ahol a földi gondok a világ egészét illetõ gondokká alakulnak át, és ahol belátásból, az emberiség mélyebb erõibõl fakadóan hatást gyakorolhatunk a földi létre, nem leszünk nyugtalanok amiatt, hogy annyira kevesen vagyunk. Mert kevesen vannak itt, akik kiveszik részüket a világ gondjaiból, de sokan vannak, akik még meg sem születtek. És ott is, ahol emberek serege távozik a földi életbõl idõ elõtt. Mert ha átnézünk Keletre, ott emberek ezreit sodorják el az árvizek, a természeti katasztrófák. Nyugaton, a gazdaság csataterein ki vagyunk téve a gazdasági élet féktelen hullámverésének, amit úgy neveznek: túltermelés, árcsökkenés, a világ nyersanyagárainak zuhanása. Keleten a természet arra válaszol monumentális tükörképként, amit az emberi tettek visznek bele Nyugaton. Azok a gonosztettek és vétkek, amelyekkel a szociális közösséget árasztották el, hatalmas természeti katasztrófákhoz vezetnek Keleten. Megtalálni a hidat a földi gondoktól az emberiség világgondjaihoz, vállalni a világ nagy kozmikus történéseiben való részvételt: ez az a feladat, amit az emberiségnek ma teljesítenie kell. A téma, amirõl ma beszélni szeretnék önöknek, „az ember szociális érzülete”. Az ember szociális érzülete mindig ott fejlõdik ki, ahol a saját én kis határait valahogyan ki kell tágítani a látókör bõvítése által, a megismerés segítségével. A német nép fejlõdésén keresztül szeretném megmutatni, hogy a történelemhez való kapcsolódásban miképpen alakul a szociális érzület. Nézzék el nekem, hogy éppen a német nép sorsát választom. Dr. Steiner, aki a világ egésze iránti felelõsség alapján tevékenykedett és beszélt, 12

SzG 2009/2

szintén a német népbõl jött, de azonos szeretetet érzett minden nemzet iránt. E világ felett álló nézõpontokból kiindulva leereszkedett a német szellemi életbe, mert lénye azt a színhelyet kereste, ahol a világ gondja egy népben nyilatkozik meg. A német nép sorsából világosan kiolvasható az, amit sorsként más népek is el fognak szenvedni. Ami a német népben mindig munkálkodott, és ami a németeket olyan rejtélyessé tette más népek elõtt, az a német mivolt, német lény, amelynek az a jellegzetessége, hogy nem maradhat meg önmaga keretein belül. Ha önök nyomon követik a német irodalom történetét, úgy nem fogják tudni szétválasztani benne a fordításirodalmat a saját német irodalomtól. Egy német számára nem lehetséges, hogy Goethét máshogyan érezze, mint Shakespeare-t. A német irodalom számára magától értetõdõ volt, hogy küzdjön azért, hogy behatoljon az angol irodalomba, meghódítsa azt, miután a francia irodalmat már meghódította. Persze nem mindenhol éreznek így Németországban, és ott, ahol az emberek nem így éreznek, távol vannak attól is, hogy megismerjék a német szellemet és a német mivoltot (lényt). Ilyen helyzet volt Németországban száz évvel ezelõtt – Napóleon és Fichte korában. Ha visszatekintünk erre az idõre, a német népet egy olyan fejlõdési fokon találjuk, ahol még nem érzi, hogy népet alkotna. A német ember a tájegységi közösségeken belül érzékeli önmagát mint bajor, sváb, porosz, türingiai. Csak annak határán belül érzi magát, ahová a vérmérséklet, az életszokások és valamely dialektus helyezte. Majd jött Napóleon. Õ teremtette meg elsõ ízben Európa fogalmát. Ahogy fellépett, ahogy kimondta a szót – környezetében mindenütt Európáról beszéltek. Rendkívüli fontossága lett azután az „európai egyensúly” kifejezésnek. És egészen jelenkorunkig Pán-Európáról beszélnek. De Napóleon idején még nem jelent meg a német népjelleg. És mi ez? Ez teljesen a lelki fejlõdésbõl származik, a német szellemi életbõl, ami Goethéhez és Schil-

ANTROPOZÓFIA lerhez kötõdik. A következõ évben sok szó lesz errõl, mert az az év Goethe halálának 100. évfordulója. A német szellemtörténetben, eltekintve most költeményeitõl, Goethe teremtette meg a német irodalmi nyelvet. Ezzel megjelent az, ami a német népet összefogta. Éppígy hatott Fichte. Hihetetlen bátorsággal beszélt abban az idõben, amikor Napóleon Berlin kapui elõtt állt: „Az önzés valahol megalapította a maga birodalmát” – az emberek tudták, hogy mire gondolt –, de azután szólt „egy olyan birodalomról, ahol nem az önzés uralkodik, hanem ahol a szociális érzület érvényesül”. A Beszédek a német nemzethez címû írásában így fejezte ki magát: „Hol van a szociális érzület?” Válaszként mondta: „Nem halljátok a halottak, az õsök hangjait, azoknak hangjait, akik már abban az idõben itt voltak, amikor a rómaiak még germán területen harcoltak? Nem halljátok az elõzõ évszázad halottainak hangjait? Nem halljátok a külföld hangját, mely azt mondja: ha eltûnik a német kultúra, a világ látja kárát? Nem halljátok azoknak hangjait, akik még nem születtek meg, hogy figyelmeztessenek bennünket arra, aminek az eljövendõ évszázadokban kell bekövetkeznie?” Ez volt az, amit Fichte szociális érzületként tanított, de aminek a német mivolt legmélyebb mélységeibõl kell elõtörnie. Akkoriban merült fel az a kérdés is, hogy mi a német mivolt. Arndt mondja: „Mi a német hazája? Bajorország, Svábföld? Nem, a német hazájának nagyobbnak kell lennie. Mindenütt ott van, ahol a német nyelv uralkodik.” Nincs lezárva a határoknál, amit hadseregek õriznek, hanem a német lény mindenhol megtalálható, ahol olyasmit vívnak ki, ami túlmegy a „német léten”. És most, száz évvel késõbb egy olyan világban élünk, amikor ismét aktuális lett, hogy a szûk határokat legyõzzük, az emberiséget a régebbi tudatfokokról újba vezessük, úgy, ahogy akkoriban a németek a tartománytudatból felébredtek a néptudatba. A középkori térképek között nem találunk világtérképet, hanem csak meghatározott országok térképeit. Majd eljött a nagyszerû pillanat a 15., 16. században, amikor néhány emberben egy új tudat ébredt fel. Világ körüli utazásokba kezdtek, ténylegesen körülhajózták az egész Földet, elindultak nyugat felé, és visszajöttek keletrõl. A cselekvésükön keresztül, a végtag- és anyagcsereember segítségével, az utazáson keresztül megalkottak magukban egy új tudatot. Amit pedig így az anyagcserébõl kiindulva, aka-

ratszerûen áthatott, végiglüktetett a korszellem, az megszülte azután a világgazdaságot. Az elsõ emberek, akik kelet felé hajóztak, egy olyan népbõl származtak, amelynek volt egy sajátos világfeladata. Ez a portugál nép volt, amely a spanyol anyanépbõl hasadt le. A világ egyik törvényszerûsége, amit a történelembõl mindenhol kiolvashatunk, hogy nem az összes nép viszi véghez a korszellem feladatát, hanem leválik egy nép az egészrõl, és ez teljesíti azután azt a feladatot. Ez egy új közösség, amely egyszerre csak megkapja az új feladatot. A spanyol néptõl elkülönült a portugál nép, és így lett feladata a világkapcsolat. És amikor a portugál nép már nem tudta teljesíteni küldetését az emberiség össztudata számára, amikor ismét visszabújt az eredeti spanyol anyanépbe, akkor a korszellem is visszavonult tõle. Amikor a portugál nép missziója befejezõdött, az egy olyan korban történt, amikor a spanyol nép nagy világmonarchiává egyesült a Német Birodalommal. És abban a pillanatban, amikor a portugál visszatér a spanyol anyanépbe, egy másik nép lép elõ a nagy világbirodalomból (ekkor szabadult fel Németalföld): a holland nép. Maga Michael korszellem az, aki a büszke Armadát megsemmisíti, szétzúzza a sziklaszirteken. Így megismétlõdik, hogy megint egy népcsoport visz tovább egy küldetést, amit az addigi emberiségcsoportok már nem tudtak továbbvinni. Ehhez csatlakozik azután mindaz, ami már angol nevekhez fûzõdik. Mindezzel csak meg szerettem volna mutatni, hogy az emberiség legfõbb vezetése sohasem legyõzhetõ. Nem fordulhat elõ, hogy ott, ahol az embert a világ iránti felelõsség mozgatja, a bátorságunkat el kellene veszítenünk, még akkor sem, ha közben egy egész nép pusztulna is el. Mert ha az el is pusztul, a korszellem teremteni fog egy másik népet, és az eredeti célokat továbbfolytatja. Ha így tekintünk rá az emberiség fejlõdésére, felismerjük a teljes emberiség vezetését, azt, ami továbbdolgozik a tudat továbbfejlõdésén. Nem egyebet fogunk megismerni, mint a világszellemek nyugodt és higgadt örök tevékenységét, akik az emberiséget pontról pontra továbbvezetik, és akik át fogják juttatni az emberiséget a viharokon és katasztrófákon is. Napjaink számára ennek nagy jelentõsége van. Egy keveset most egy bizonyos ellentétrõl is szeretnék beszélni. Az angol nép lett a holland nép örököse. Ez külsõleg is nyomon követhetõ egészen a földi anyagiságig. Ahogy a portugál indiai gyarmatok átszálltak a hollandokra, és SzG 2009/2

13

ANTROPOZÓFIA ebbõl alakult ki az úgynevezett Kelet-indiai Kereskedelmi Társaság, úgy lettek azután az angolok e folyamat örökösei. Az angoloktól indul ki az a tudati tett, amely a gyarmatosításban jelentkezik, és amellyel kezdetét veszi az Atlantisz utáni 5. korszak kultúrája, melyben világos tudattal megy végbe a gyarmatosítás folyamata. Ekkor tudatosan teremtik meg a középpont és a világ perifériájának viszonyát. Mára a gyarmatosítás lezárult; ez azt jelenti, hogy többé már nincs szûzföld, amit mûvelhetõvé lehetne tenni, és ami bõségesen megajándékozza az embert, ahová gépeket küldhetnek, pénzt invesztálhatnak. A világot mûvelés alá vették, és a gyarmatok mindenhol azon az úton vannak, hogy már ne csak kizsákmányolási objektumok legyenek, hanem az anyaállam komoly vetélytársaivá változzanak át. Az új abból fakad, hogy immár teljes mértékben beléptünk a világgazdaság korszakába, hogy lezárult a gyarmatosítás. A régi rendszer külsõ kifejezõdése a Brit Birodalom volt. Most az angolok annak szükségességéhez érkeztek el, hogy új formába öntsék viszonyukat a gyarmatokhoz, és az öntudatos üzlettárssal szabad szerzõdésben, a szabad tevékenységre építve és újra szabályozott módon az angol világbirodalom egy újonnan keletkezõ népcsaládját alkossák meg. Ha a világtörténelmet röviden így vázolom fel, azzal ábrázolom a tudati lélek fejlõdését is. De most arra is utalnom kell, ami ezzel ellentétesen hat. Egy másik népet kell említenem, de ha ez megtörténik, akkor sem beszélhetünk – mint dr. Steiner mondja – az egyik néprõl kevesebb szeretettel, mint a másikról. Olyan ez, mint a mérleg két serpenyõje és az alátámasztási pontjuk: ezek mind egyaránt fontosak. A világcélok pedig olyanok, hogy minden erõt kiegyensúlyoznak a világmérlegen. Az a nép tehát, amelyik szembefordul a gyarmatosítással, amelyiknél a központosítás, a militarizmus van túlsúlyban: a francia. Vegyék kezükbe a mai lapokat: a legfontosabb pontok azok, hogy mit akarnak a franciák, mit akarnak az angolul beszélõ emberek, és hogyan viszonyulnak a nagy német problémákhoz. Ha a folyamatokról lehámozzuk politikai jellegüket, akkor elõttünk állnak mint világaspektusok. Hogyan viszonyul a gyarmatosítás eszméje ahhoz, ami még megmaradt azon országok régi centralista egyesítésébõl, amelyek a román impulzusból fakadóan hadseregekkel szegülnek szembe a világ gyarmatosítási impulzusával? És min ment keresztül Németország, ha ezen a módon szemléljük? E két érdekpólus között áll és szenved Németország. Ez azonban 14

SzG 2009/2

nem ok nélkül van így, hanem olyasmi, ami – ha teljesen tudatosan ragadjuk meg, ha tudják az emberek, hogy miért szenvednek – a haladás jelentõségével bír számunkra az emberiséggel kapcsolatban. Mi mûködik itt, és mirõl van szó? Hogyan gondolkodunk általában a népekrõl és a gazdasági problémákról? Egy gazdaságnak nemzeti határai vannak, ezeket katonaság védi. Minden állam érdeke a terjeszkedés; mert ami csak részben van a tulajdonában, azt teljesen meg akarja szerezni; a folyókat, tengereket, bizonyos kereskedelmi elõnyöket egészen meg akar kaparintani. Ebbõl azután konfliktusok támadnak, melyeket meg kell oldani. Amit azonban az államok egoizmusaként állítottam önök elé, abban van valami hasznos is. Azáltal, hogy az államok egymással határosak, egymással szemben ténykednek, valami pozitív is történik a gazdasági életben, ami az ellentétekbõl fakad, mivelhogy nem mindenki ugyanazzal rendelkezik. Kereskedelem azáltal keletkezik, hogy minden gazdálkodás ellentétekbõl áll. De ez a különbözõség vezet az államhatároknál a feszültségekhez. Az államok vezetõinek ezeket a feszültségeket ki kell egyensúlyozniuk. Ez pedig valami pozitív. Ez azonban gyakran háborúhoz vezet, de csak akkor, ha a kiegyensúlyozás nem sikerült békés úton. Az állam azt mondja: én szabályozom az áru behozatalát és kivitelét, magas vámokat szabok, vagy semmit sem engedek kivinni, hogy pénzügyi viszonyaim jól alakuljanak. Itt az államhatáron az okos szabályozás beavatkozhat. Ma ez a helyzet. Csakhogy a gyarmatosítás folyamata megteremtette a világgazdaságot, és ezzel a gazdaság olyannyira bonyolult lett, hogy az országérdekek egymásmellettisége mellett már létezik az egész Földre kiterjedõ világgazdaság is, ahol a nemzetgazdaságokba még a magángazdálkodás is beletartozik. Nem mondhatjuk: elõször volt a magángazdaság, azután az országos vagy nemzetgazdaság, majd a világgazdaság; hanem mindegyiknek önálló élete van, ami gyakran ellentétes a világ életével. A világgazdaságnak van egy sajátos vonása: nincsenek határai. Ha a világgazdaságot valami határolná, akkor a Marssal vagy a Vénusszal kellene kereskednie. Mivel pedig nem rendelkezik határokkal, hódításokat sem folytathat, nem gyarmatosíthat, nem vívhat háborút. De így olyan határai sincsenek, amelyeken azokat a feszültségeket szabályozni lehetne, amelyeknek a szabályozása nélkül nem lehetséges a gazdasági élet. A világgazdaság zárt organizmus. És hogyan szabályozzuk egy zárt organizmus gazdasági éle-

ANTROPOZÓFIA tét? Hogyan csináljuk, hogy azt a szabályozást, amely korábban a határoknál ment végbe, immár belül valósítsuk meg? Ez az, amit dr. Steiner fedezett fel: hogy hogyan szabályozzuk belül azt, amit egyébként a határoknál végeztek el, mégpedig teljesen békés módon. Ha ámulattal és csodálattal, egyetlen képben érezzük a világgazdaság nagyszabású birodalmát – ahogy hatalmas palástként az egész földet átfogja –, amely olyan önmagában zárt képzõdmény, amelyet semmi, csak önmaga határol, akkor megérezzük, hogy egy egészen új tudatnak kell létrejönnie az emberben, hasonlóan ahhoz, amikor valaki az álomtudatból felébred az öntudatba. Ezt az Egészet a teljesen öntudatos énnek kell szabályoznia, mivel az semmi egyébbel, csakis önmagával határos. És így kell a népeknek azt kutatniuk, hogy számukra mi lehet a mintaképe az újonnan létrejött világgazdaságnak mint egy magában zárt egésznek. Önöknek a saját énségük (Ichheit) átélését kell keresniük, és így lesz önöknek az ember a maga hármas tagoltságában – mint a test, lélek és szellem szerint hármasan tagolt lény – annak mintaképe, hogy hogyan szabályozható az egész világgazdaság, amelynek saját magában kell határokat szabnia. Ami így a történelemben mélyen benne gyökerezik, azt képben állítja elénk a szellemtudomány az embertestben, az énben. De az én tovább tagolódik arra, hogy gondolkodom, érzek és akarok. Mit jelent az, hogy gondolkodom? A gondolat semmi egyéb, mint szellemi õsképek összessége. Ahelyett, hogy „gondolkodom”, azt is mondhatnám: „voltam”. Ha pedig azt mondom: „érzek”, olyankor a jelenben vagyok benne, míg az „akarok” a jövõ felé fordít. Ugyanez van kint a világban. Ami a múltból van itt, az a szellemi élet; ami az érzés, az összeköti a népeket; ami pedig világgazdaságként mint akarat van jelen, az a jövõbe mutat. Most érkezünk el ahhoz a ponthoz, amit az emberek rendszerint úgy neveznek: a dolgok alakulása, a konkrétum. Az emberek nem érzik konkrétnak a világról való gondoskodást, hanem csak a helyi ügyeket, mert nem találnak hidat ott, ahol a világról való gondoskodás alapján kellene beavatkozni, egészen addig menõen, ami a bankokban történik. De ez megtörténhet, ha a híd létrejön, ha az intuíciók a szellemi világból bevezetnek a gyakorlati teendõkbe a földi történésben. Nem a dolgok az absztraktak vagy konkrétak, hanem az ember, amennyiben be tudja vinni a cselekvésébe a világirányítás intuícióit.

Ezeket az intuíciókat adta nekünk dr. Steiner. Azt mondta, mindig elõfordulnak a világban a következõ viszonyok: Ha termelek egy árut és eladom, akkor pénzt kapok érte. Mi a pénz? Ez a pénz majd ismét egy árura való utalvány. Ha valamit eladok, pénzt kapok. Az 5 frank, ami a zsebemben van, azt mondja: teljesítettem valamit, elkönyveltem azt. Dr. Steiner ezt átkönyvelésnek, átváltó (fliegende) könyvvitelnek nevezi. Ha veszek valamit, akkor a másik embernek lesz pénze, és neki lesz az az igénye, hogy ismét kapjon valamit a pénzért. Most gondolják meg, mit jelent az: a megtermelt árut elfogyasztják, a kenyeret megeszik, az öltönyt elkoptatják – az áru eltûnik. De a pénz, amit arra elkönyveltek, megmarad; vagyis a könyvvitel hibás lesz, ha a hozzátartozó összeg hátramarad, miközben annak, amire elkönyvelték, nyoma vész. Ami újat termelnek, ahhoz új pénz kell. Így a pénz levált a gazdasági életrõl, és saját életet folytat. A tõkepénzes a pénzét kamatoztatni akarja. Biztosan megvan erre az igénye. De honnan kell ezt az igényt kielégíteni? A gazdasági életbõl? Akkor áruértékben kellene sokat termelni. De ma, amikor a gyárak fele leáll, az egész tõkét nem lehet kamatoztatni, sem a felét. De a kamatokat teljesen meg kell fizetni. Hiányzik itt az, ami az igényeket egyeztetné: a tõkepénzesek világának igényeit a gazdasági élet mûködõ princípiumaival. Hiányzik egy hatalom, amely leépít; a lebontás gondolata hiányzik, hogy valahol a tõkét vissza kell vonni. Mert hol kell kamatoztatni az egész pénzt, amely tulajdonképpen utalás volt az árura, ha az áru felemésztõdött? A pénznek is valahol el kell tûnnie, mégpedig úgy, hogy senkit ne érjen igazságtalanság. Mármost megkérdezhetjük: csak ma hiányzik számunkra a leépítésnek ez a gondolata, vagy megvolt ez már korábban is? Mindig is hiányzott, de az emberiséget nem aggasztotta. Mert ha korábban a tõkét ki kellett vonni, akkor hódító háborút indítottak, vagy gyarmatokat alapítottak, úgyhogy a Földtõl kapták meg azt, amit tõkében kellett volna kivonni. Most minden meg van hódítva, minden oda van adva, minden nép termel árukat, és mind ugyanazzal a nehézséggel küzd. Szükséges tehát valami, ami a leépítés gondolatát világosan és józanul bevezeti a gazdaságba, mert manapság ez magától megy végbe, de akkor inflációként, az árak zuhanásaként vagy a dolgozók és hivatalnokok elbocsátásaként nyilvánul meg. Most kell ezt a gondolatot elgondolnunk! SzG 2009/2

15

ANTROPOZÓFIA Mára a világgazdaság egy organizmussá fejlõdött a Földön. A világgazdaság élõ valami, önmagában szervezett, így eleven étertesttel rendelkezik. De a Földnek nemcsak éterteste van, hanem lelke, asztrálteste is, és ezzel nem csupán élete van öntudatlan módon, hanem ezáltal tudata is. Mivel pedig ilyen létezhet, a gazdasági életet is úgy kell berendeznünk, hogy valahol egy lebontási folyamat jelenhessen meg benne. Ha a Föld egyedül csak növekedési életet hozna létre, lebomlás nélkül, akkor nem létezne érzékelés, nem létezne gondolat. És ha nem lenne semmilyen lebontás, akkor csak gazdasági élet létezne, és nem jöhetne létre szellemi élet. Azt a helyet, ahol a Föld asztrálteste beavatkozik, ott kell keresnünk, ahol a pénz értékét veszti. Ezt önöknek be kell bizonyítanom. A feltalálás szelleme eredményezi, hogy a munka elértéktelenedik. A dolgozó munkát végez, fogja a természeti produktumot, árut készít belõle, és odaadja a vállalkozónak. A vállalkozó, aki inkább szellemmel rendelkezik, jobban adja el az árut. Mérnököt alkalmaz, aki gépeket talál fel, és többé már nem szorul a munkásokra. A szellem értéktelenítõen hat. Ahol a szellem közbelép, ott a munka elértéktelenedik. Van tehát egy emelkedõ folyamatunk és abban egy áramlás, amely a munkástól, a természeti alaptól fel a szellemig halad, és amely értékeket képez; és van egy leszálló folyamatunk, amely a munkát értéktelenné teszi. Az egyik oldalon a paraszt, a kisiparos a lehetõ legmagasabb árakat akarja azért, amit termel, a másik oldalon pedig a vállalkozó a lehetõ legolcsóbban akarja eladni. Ez feszültségeket teremt alulról felfelé és felülrõl lefelé. Minden közgazdász csak azt a folyamatot veszi tekintetbe, amely alulról felfelé az értékeket képzi, és azután olyan téves elméletet alkot meg, hogy az így teremtett értékeknek, az így teremtett tõkének örökké kamatoznia kell. Azt mondják: „Német, fizess!” „Nem tudunk.” „Fizess nyolcvan évig, elosztjuk a kifizetést erre az idõre, de semmit sem engedünk el.” Így beszélnek mostanság. Az emberek nem gondolnak arra, hogy az értékeknek el kell veszniük. De azok mégis elvesznek, mégpedig rossz helyen, és ez azután igazságtalansághoz vezet. Mit követel az igazi szociális érzület? Hogy a halált ne gyûlöljük, hanem elismerjük. Nem szabadna szendergés módjára, tudattalan álmok gyanánt csak a felépítõ folyamatokban élnünk, hanem tudatosítanunk kell, hogy az értékeknek meg kell halniuk, hogy azoknak megvan a maguk növekedése 16

SzG 2009/2

és csökkenése. Ezt kell szem elõtt tartanunk, és beillesztenünk a halált a gazdasági életbe is, mint ahogy mindenhová! Goethe mondja, hogy a halált csak azért találták ki, hogy annál több élet legyen. Csak ha valóban bevezetik a lebontást, keletkezik sok élet, amennyiben ritmikus történésben megy végbe. Mi tehát a megoldás? A tõkét jelentõsen le kell írni, abban a mértékben, ahogy a világfogyasztás az illetõ árut elfogyasztotta. Mégpedig nem az egyes ember pénztárcájának rovására, hanem ott, ahol a nagy hitelek vannak, amelyek azon az alapon léteznek, amit a Föld juttat. A Földnek kell hordoznia a leírásokat. Dr. Steiner nagyszerûen, egészen a részletekig menõen megtervezte, hogy hogyan kell történnie ennek a leírásnak. Ha az újságokat tanulmányozzák, akkor látják, hogy a nagy gazdasági katasztrófák azáltal keletkeznek, hogy hosszú és rövid lejáratú hiteleink vannak, és hogy a rövid lejáratú hiteleket hosszú lejáratúan alkalmazzák és megfordítva. De nemcsak ezek a szerencsétlen németek csinálják ezt; hanem az angolok is a rövid lejáratú hiteleket, melyeket Franciaországtól kaptak, hoszszú lejáratúakként továbbadták Németországnak. Ezt hosszú és rövid lejáratúaknak hívja az, aki hosszan vagy röviden él. Nekünk régi és új (fiatal) pénzre van szükségünk. Az emberiségnek meg kell tanulnia, hogy létezik régi és új pénz. De az emberiség nem akarja elismerni, hogy általában véve a pénz meghal, ezért retteg attól, hogy ezt a gondolatot beengedje a fejébe, így azért jönnek létre a katasztrófák, mert hiányzik ez a szabályozás. A következõ fogalmakat egészen konkrétan el kell fogadnunk: 1. A pénz meghalhat. 2. Senki sem lesz megkárosítva. 3. A pénz ritmikus eltávolításával a gazdaságot úgy szabályozzák, hogy többé nem jelentkeznek katasztrófák, hanem az éppen hogy egy pluszt ad az életnek. A világgazdaság egy, az egész Földre kiterjedõ zárt, élõ egész. Minden, ami él, magában hordozza a halált, ezzel tisztában kell lennünk. Ezt a lebomlást ritmikus történésként be kell illeszteni az életbe. Az emberiség igazi tudatában el kell ismernünk azt, hogy a Földnek van fizikai teste, éterteste és asztrálteste, és hogy magát Krisztust úgy kell átélnünk, mint egy olyan lényt, aki a Föld szellemeként igazi önzetlenséggel a jövõt alakítja. Az elõadás után feltett egyik kérdésre válaszolta W. J. Stein a következõt:

ANTROPOZÓFIA Dr. Steiner javaslatai által kezdetben semmi sem változik meg mint tudatállapot. (...) Megnézhetjük a pénzen, hogy új (fiatal) vagy régi pénz-e. Ezt akkor tudjuk megtenni, ha a bankjegyre rányomtatták az évszámot, és ezzel láthatjuk a pénzen, hogy még mennyi ideig él. Aki csak vásárolni akar a pénzzel, az régi pénzt kap; aki üzletet akar csinálni, annak az érdeke az új (fiatal) pénzhez kapcsolódik. Ekkor eltûnik a hosszú lejárat a tranzakciókban ott, ahol az em-

ber a rövid lejárattal is beérheti. Egy központi bank, amelynek van áttekintése, szabályozza a régi pénz viszonyát az újhoz. Így történik meg az belül, ami korábban a határoknál történt. Fordította: Szabó Attila Der Europäer 13. évf. 2/3 sz., 2008. december/2009. január

Werner Kuhfuss

SZABAD

GONDOLATOK, SZABAD MOZGÁSOK, SZABAD PÉNZ

Betegség és egészség a szociális életben „... a betegben látszik meg az egészség ...” Goethe: A napló (Babits Mihály fordítása) (Mert csak a betegség hitelesíti az egészségeset) Szociális betegségek számtalan válfajaként tekinthetõ mindaz, amit katolikus, evangélikus, nemzetiszocialista, szocialista és végül az antropozófia nevében fellépõ szociális formákként kellett az embernek elszenvednie, miként e sorok írójával a saját életében is történt. Mindezen formákban közös volt az, hogy a „közösség” céljait az egyén fölé helyezték. Idõvel az antropozófiai intézményekrõl, mindenekelõtt az egykori gyógypedagógiai intézményekrõl, lassanként fel kellett ismerni, hogy a régi hatalmi és klastromimpulzusok karmikus megismétlõdései, ahol a fogyatékosokat használták fel ahhoz, hogy a rég letûnt életimpulzusokat „antropozófiai” elõjellel még egyszer igazán kiélhessék. Persze el kell azt ismernünk, hogy némely jövõimpulzus, amely sohasem állhatott volna a saját lábára: hogy jogosult legyen, csak a régi alapon volt képes kicsírázni – így a nagy muzsikus, Julius Knierim (Hepsisauból) mûvészi-szociális impulzusa –, és éppen az egyébként eszményített „középkorral” való ellentétébõl volt képes fellobbantani a maga fejlõdéserejét. Mármost mik az egészség tanításai, amelyeket a sokféle betegbõl meríthetünk? A tanok ideálisnak tûnnek, de egy ilyen eszmény hasonlít a kerékpáros eszményéhez, akinek – jármûvén az egyensúlyt megszerezve – csak vaktában

el kell indulnia, hogy az eszménynek megfeleljen. Vagyis: ahogy egy hordozott repülõgép nem repülõgép, éppoly kevéssé szociálisak modern és jövõbeli értelemben azok a formák és intézmények, amelyek nem rendelkeznek e három erõvel és képességgel: szabad gondolkodással, szabad mozgásokkal, szabad pénzzel. E minõségek egyike magában, de akár kettõ közülük, amennyiben egy helyen jelentkezik, még nem garantálja az igazi szociális életet (Soziale). Csak mindhárom meglétekor és összhangja esetén valósul meg a szociális élet feladata: az individualitás megteremtése. Mert egy szociális alakzat, amely végül nem válik elõnyére minden résztvevõnek, akiknek életére kiterjed, nem sokat ér, legyenek mégoly magasra is tûzve hangoztatott és megfeszítetten törekvõ szellemi céljai. Mivel azonban egy „ideális”, egyúttal technikai értelemben is célszerûen mûködõ közösség nem tûnik „elképzelhetõnek”, azért azt elõbb el kell gondolnunk. Mégpedig úgy, hogy azokból a jelenségekbõl indulunk ki, amelyeket mindenki ismerhet, aki a szociális betegséget elszenvedi. A szociális sérelmeket meg kellene vizsgálni arra vonatkozóan, hogy hol ütköznek a képességeinkkel, amelyeket akkor kell egészségeseknek tekintenünk, amikor az anonim lény, aki minden SzG 2009/2

17

ANTROPOZÓFIA intézménybe belopózik, azokat antiszociálisnak, zavarkeltõnek és károsnak igyekszik feltüntetni. Ahol az individuális gondolkodás korlátozásait követelik a szociális forma javára, ott meg kell vizsgálnunk: Mi az individuális gondolkodás? És hogyan válik szociálissá? A steineri szabadságfilozófia etikai individualizmusa értelmében az individuális gondolkodás – természete szerint – határtalan. A szabadságfilozófia értelmében semmiféle korlát, amelyet valamely „közösség” állíthatna fel, nem lehetséges. De korunkban szellemileg nem hordozhat értéket semmilyen közösség sem, amelynek minden tagja nem tér komolyan arra az útra, hogy a gondolkodás határtalanságát célozza meg. Ha belopózik a gondolkodás automatizmusa, akkor azonmód a közösség-lény automatája jut érvényre: a doppelgänger, aki a tagok legkevésbé individuális részeit használja fel, hogy törvényhozóként tetszelegjen, és a beálló tehetetlenség és nehézkedés segítségével mindent lefelé húzzon – a múlt összesûrûsödött erõinek börtönüregébe, amely tagjai régi karmájából áll össze. Ezért kötelesség a szabad gondolkodás egy közösségben, hogy magát és a többieket tehermentesítse a múltbeli karma belopódzó terhétõl. És mindenekelõtt: hogy lerázza az egykor karmikusan közösen gyakorolt magatartásformákat. Mert ezek ösztönösen és átláthatatlanul mûködnek, és megbújnak a többnyire szellemileg hangzatos és a jövõben létrejövõ csoportosulások mögött. Amit számos helyen – kívülrõl kényszerítetten – antropozófiai vagy egyéb módon fellépõ „minõségbiztosításként” valósítanak meg, azt meg kell vizsgálnunk, hogy vajon megengedi-e a szabad gondolkodást. Vagy nem inkább egy szociális „doppelgänger-gimnasztikának” tekintendõ, amely elõre megadott sablonokkal megfojtja a szabad gondolkodást. Aki nem tanul meg szabadon gondolkodni, következésképpen lényege szerint anarchista, az semmilyen eljövendõ közösséghez nem tartozhat hozzá. Egymást mint anarchistákat megvizsgálni, ez lenne a kezdõdõ közösség elsõ szavatolása egymás felé. Ami a tagokat külön utakra ûzi (auseinandertreibt), azt világosan ki kellene emelni. Csak akinek gondolkodó lényként nincs szüksége a közösségre, az lenne üdvözölhetõ. De akkor minek a közösség? Akinek szüksége van egy házra, annak el kell mennie oda, ahol már áll egy ház. Aki építeni akar egy házat, az építõket, társakat keres. Az együttépítés során objektiválódnak az individuális gondolkodások. A létrejövõ közös indítékba, amely mindenkinek egy18

SzG 2009/2

aránt érdeke, betagozódik az, ami a szabad gondolkodásban keletkezett, szakértelem és készség lesz belõle, hogy eljussanak az épülethez, amit mindannyian közösen létre akarnak hozni. Eszerint a gondolkodást energikusan két részre kell osztani: egy sohasem kiapadó és kedvét vesztõ anarchista részre, amely a világkörnyezetben (kozmoszban) gyökerezik, és nem vonja ki magát semmilyen veszélybõl, semmilyen szellemi kalandból; és a szakértõ részre, amely képességeivel építõcéhét szolgálja, amely képességekre adott pillanatban szüksége van a szociális építésnek – ez a szabad gondolkodás, mint ami az elsõ elõfeltétele a szociális élet gyógyulásának. Aki elalszik e két részre osztásban, azt a társak felébresztik, vállalva azt a rizikót is, hogy a közösség felbomlik. Aki a szabad gondolkodást elmulasztja, az felduzzasztja a szociális mérget, mert csakis az individuális fejlõdés által változtatható át a szükségszerû antiszociális elem élvezhetõ és gyógyító világszubsztanciává. Aki azután elmulasztja, hogy közös indítékokban másokkal építõen egyesüljön, az az emberi közösségen kívül marad, bár utóbb valamikor mégis kapcsolatot kell keresnie azzal, akár úgy, hogy öregkorában és betegségekor szorul segítségre. Így írható le a szabad gondolatok területe. De ezek egymagukban még nem teremtenek meg semmilyen közösséget, még nem öltenek szociális alakot. Ehhez mozgások tartoznak. A mai intézmények többnyire eszmék, képzetek, tervek és szervezeti formák összekapcsolódásai, amelyek révén a tudatos szándékokat lehetõleg közvetlenül átvezetik az akaratba és ezzel a cselekvésekbe. Vég nélküli konferenciákon, megbeszéléseken és egyre növekvõ mértékben az elektronika segítségével, újra és újra szabaddá teszik az utat, amely a tudati és cselekvési sík között többnyire átláthatatlan módon összegabalyodik és eltorlaszolódik. Lassanként fel kellene fognunk, hogy a szociális organizmus alapvetõ megbetegedése a mindezen erõfeszítésekbõl következõ állandó kimerültség. Ezt a megbetegedést, amely a szociális életbõl kiáradva az egyént is megbetegíti, „természetadta” megbetegedésként fogadják. A szociális élet „természetét” mint betegségfolyamatot veszik tudomásul. Mi történik itt tulajdonképpen? Ami szabad gondolkodásként kezdõdik, az a szabad mozgásban folytatódik. Mert a gondolkodás semmi egyéb, mint a testiségtõl megszabadított mozgás, ami azonban lénye(ge) szerint a testiségbe és a dolgok világába felszabadítóan szeretne beavatkozni. A szociális élet lényegét

ANTROPOZÓFIA mint mozgásfolyamatot felfogni és azután így megragadni: ez a szabad gondolkodás logikus következménye. Erre ismét csak az építés folyamatát használhatjuk képként: a gondolkodásból születik meg az építési terv. Ez az építõmunkásokban számtalan és egymással összhangzó mozgássá alakul. Ezekbõl, melyek összekapcsolódnak az anyaggal, tehát a gravitáció dolgaival, jön létre az épület. A modern szociális alak, ha megismerõen eljut önmagához: építkezés az idõfolyamban, egy idõépítkezés, amely felváltja a korábbi térépítkezést. Ami régebben a templom és a katedrális volt, amelynél és amelyben a közösség összegyûlt, az most szó szerint véve egy állandóan keletkezõ és elmúló organizáció, szervképzés (Organbildung) magukat átalakító mozgásokból. Ahol az egyén megismerése abban iskolázza magát, hogy meglelje és áthassa saját életmotívumait, ott az önmagát a mozgások szociális összecsengésében megtaláló szociális gondolkodás azzal foglalkozik, hogy állandóan újra keletkezõ mozgásmotívumokban állapodjon meg, és azokat kötve és oldva formálja a közös átmenetekben (Durchgängen). De ez csak úgy sikerülhet, ha a szociális élet tagjai iskolázzák magukat azokban a mozgásaikban, amelyek állandóan bevonják a többi tag mozgását is. Más szavakkal: a gondolkodás, amely a fejterületen kezdõdött, átmegy a kezek, sõt a lábak gondolkodásába. Ahol a szavak csõdöt mondanak, hogy a bonyolult összefüggéseket megvilágítsák, ott majd kézmozdulatok és képek segítenek, ha abból a mozgásáramlásból táplálkoznak, amelyben az emberek egyre inkább élnek. Az éteri-élõ áramlások a szociális élet hordozóivá válnak, ha az ember kifürkészi és magába fogadja azokat. Szociális zavarokká pedig akkor válnak, ha a közös létbõl kiszorítják és szakszerûtlen eljárással a szociális élettel szembeni ellenségeskedésre kényszerítik õket – hasonlóan a természeti lények világához, melyek adottságaik alapján korábban az ember segítõi voltak, és erõket és intelligenciát adományozva bekapcsolódtak a munkafolyamatokba. És az ember ellenségeivé és õt kiszipolyozó lényekké akkor váltak, amikor az ember velük szemben az absztrakt technikát részesítette elõnyben, amely egy kényelmes életet csillogtat meg elõtte. Mi azonban a „szabad mozgás” a szociális életben, és hogyan keletkezik a gyakorlatban? Itt rejlik az a titok, amire Rudolf Steiner utalt és nyomatékosan mindig visszatért, amikor a két idegfajta – a szenzorikus és a motorikus – tudo-

mányos képtelenségérõl beszélt. Ahogy ezt a modern agykutatás beállítja, amikor az embert egyfajta preparált központi idegrendszernek tekinti, amely biológiai számítógépként mûködik, ez a képtelenség elmélyül és az idegrendszert véget nem érõ komplikációba burkolja. A tény azonban az, hogy a mozgás nem a testben keletkezik, hanem lénye szerint autonóm, mert a mozgás akarat és az akarat szellem. És amikor az ember gondolkodva megragadja magát ebben az akaratban, akkor felismerheti mozgásának testtõl való szabadságát, és egyéb folyamatokkal összekötve beviheti a szociális folyamatba. Ez azonban konkrétan azt jelenti: létrejön egy szociális probléma vagy indíték, melyet a résztvevõk mintegy körüljárnak, és minden oldalról kiindulva és kitapogatva dimenzióiban megvilágítanak, kifürkésznek és igyekeznek megragadni, azután egyesül a résztvevõk figyelme, azaz énje az indítékban vagy problémában. Az én-ek így a testtõl függetlenül egyesülnek az indítékban. Ha gyakorolják magukat abban, hogy megismerjék és megragadják az ebbõl a körüljárásból kiformálódó mozgást, akkor kialakul egyfajta koreográfia, egyfajta tánc, amelyben mindannyiuk mozgása – oldva és kötve, azaz konstruktívan – összemûködik. De ez csak akkor valósul meg, ha mindenki gyakorolta a privatizáló fejgondolkodás elkerülését, és mûködtetik a szocializáló érzést, melyet finom érzéknek neveznek. Az igazi építõmunkások a kezeiket kérdezik, ha egy problémát meg kell oldaniuk. Aki gyakorolta a szabad gondolkodást, és mozgásokban jut el a szociális gondolkodáshoz, ismét csak a kezeit kérdezi. Ami azonban annyit jelent: a térbeli fizikaiság helyett az idõbeli éterikusból kiindulva cselekszik. És ezt úgy hívják: muzikalizálni (musikalisieren). Csak minden résztvevõ ilyen muzikalizált mozgásképessége, amelyek összecsendülve egymásra találnak egy közös motívumban, csak ez képes egészségesítõ szociális alakításra. A „felülrõl lefelé”, az individuálistól a szociálisba való útján jut el a szabad gondolkodás, azaz mozgáselem a második fokra, a szabad összhangzó mozgás fokára. Fordította: Szabó Attila

Még hiányzik a harmadik lépcsõfok, amelynek szükségessége annál nagyobb, minél nehezebben elérhetõ: a szabad pénzek lépcsõfoka. Egy iskola, egy gyógypedagógiai intézet, egy óvoda semmilyen erõfeszítésekkel sem tud szabad lenni, ha a szociális forma nem a szabad SzG 2009/2

19

ANTROPOZÓFIA pénzre van alapozva. Erre vonatkozóan semmilyen ellenvetésnek nincs jelentõsége, mert egy hordozott madár nem madár, egy hal a szárazon már nem hal, egy agy agyvíz nélkül halott agy. Egy szociális képzõdmény/alakulat (Gestalt), amelyik nem szabad pénzbõl él, olyan test, ami lélegeztetõre van kapcsolva és infúziót kap. Azaz, a gépezet nélkül halott. Nem az ilyen nézõpont/szemléletmód elleni ellenvetések az érdekesek, mert azok banálisak, és csak egy olyan gondolkodás kényelmességét fejezik ki, amelyik sosem mozdult meg. Hanem az az érdekes, hogy milyen lehetõségek és tapasztalatok léteznek, amelyek szabad pénzeket hoztak létre/teremtettek, és azok életérzése, akik le tudják írni, hogy a szabadság hogyan hatja át mintegy átmelegítõen az egész testet és lelket, amikor a szociális testet hideg infúzió helyett „vértelien” / „vérbõséggel” (blutvoll) szabad pénzek áramolják át. Aki azt hiszi, hogy a szociális kórházakat normálisnak kell tekinteni, az az itt leírtakat fantaszti-

kumként félreteheti. Aki egyszer megismerte a szabad pénzeket és hatásukat, az tudni fogja, hogy itt az egyetlen praktikus, azaz az akaratból kiindulva gyógyító (dolog, lehetõség) van leírva. Értelmes, ésszerû gazdasági organizációk alapítása, legyen szó termelésrõl, kereskedõ társaságról vagy hasonlókról, melyek az emberi társadalom igazi szükségleteit csillapítják, és eredményüket alapítványok és hasonló szervezetek révén szabad pénzzé alakítják – ez lesz azok gyakorlási feladata, akik el akarnak jutni a szabad, individuális gondolkodástól a motívumalakító szociális mozgalmon keresztül a valóban szabad szociális alakképzéshez. Az egészségesedés (gyógyulás) folyamatához idõ kell. De az idõ az, amibõl töblettel rendelkezünk. 2008. december 3. Fordította: Kádas Ágnes

FÉNYEK ÉS ÁRNYAK Járom az utam Hol lassan Hol gyorsan Fények És árnyak Váltakoznak Sorban

Nem tudom Vajon Jó úton Járok Mi jöhet felém Hegycsúcs Vagy árok

Suttogó hang szól Belülrõl Halkan Ne félj A jövõtõl Lépj tovább Bátran

Járom az utam Hol lassan Hol gyorsan Fények És árnyak Várnak rám Sorban

Néha A lábam Az úton Megtorpan Talán Egy árnyék Mibe botlottam

Várnak még Fények Vagy árnyékban Éljek Sorjáznak egyre Kínzó Kérdések

Indulok Lassan Elõre lépek Egyszerre Ismét A fénybe Érek

Lépek Megállok Lépek És lépek Szívemben szelíd Biztatással Élek

Fotó: Harald Keller

Séva

20

SzG 2009/2

VILÁGHELYZET VILÁGHELYZET Gaston Pfister

A

PÉNZÜGYI VÁLSÁG MINT A TUDOMÁNY VÁLSÁGA

Egy szörny jellemvonásai, életfeltételei és katarzisa

„...a szellem bizonyos érzéketlensége azonban, mint kitûnik, szinte szükségszerû tulajdonság, ha nem is minden cselekvõ ember esetében, de mindazoknál legalábbis, akik komolyan foglalkoznak pénzszerzéssel.” Dosztojevszkij: A félkegyelmû

Az Europäer februári számában azt állítottuk, hogy tájékozott emberek alapjában véve semmit sem tudnak arról, hogy legsajátabb lénye szerint mi a pénz és a tõke.1 A szörnyhöz való hasonlítás megütközést váltott ki: Nincs talán pénzügytanunk, tekintélyes gazdasági fõiskoláink? És ez az összehasonlítás – eltekintve néhány szurokfekete báránytól2 – nem inkább valami laikus kontárkodás, ezenfelül becsületsértés mindazokra nézve, akik tisztességesen ott dolgoznak és szakmailag a legjobbat nyújtják? Ez ellen szól a válság globális kiterjedése, a most is – csakúgy, mint mindig – elmaradó, valóban gyógyító intézkedések, ehelyett a szimptómák ellen való küzdelem követelése. Politikusok és szakemberek tanácstalanságot tanúsítanak. Ez a cikk – kiegészítve Walter Johannes Stein elõadását3 – Obama, USA-elnök nyilatkozatában, megkísérli bevallottan provokatív módon kimutatni, hogy a válság okai teljesen másban keresendõk, és hogy leküzdése rendkívüli intézkedéseket követel.

Leegyszerûsítve és általánosságban szólva: az élet dolgaival való gyakorlati foglalkozás többnyire csak egy puszta funkciótudást igényel, nem lényegi tudást. Ez a „csak” semmiképpen sem akarja alábecsülni a funkcionális tudás értékét és jelentõségét! A felhasználók és a tudás alacsonyabb fokon álló hordozói megbíznak az akadémiai rendek megszilárdult tekintélyében. Aligha sejtik, hogy e rendek az egyre fokozódó komplexitásokkal szemben potenciális veszélyekkel vagdalkoznak, melyek alig jutnak a tudatukba. Hogy a specializálódás izolál, a látókört beszûkíti és ennek megfelelõen megkurtítja az eredményeket, ezt még meg lehet érteni; de hogy eközben elmosódnak a tartalmi körvonalak, nyelvi zûrzavar keletkezik, és hogy észrevétlenül valami idegenszerû foglalja el az eredetileg érdeklõdést kiváltó téma helyét, ezt kelletlenül ismerik be azok a „tudósok”, akik még adnak a világosságra és a lelkiismeretességre.

A „tudástól” a „gondolatrendszerekig” Vajon a „felvilágosodás” a vétkes ebben? Amikor a tudomány leváltotta az egyház középkori gyámkodását, ezt egy mindenkire átragadó, alapvetõen becsületes lelkesedéssel tette: azt ígérte, hogy feltárja az igazságot és valóságot Istenrõl és a világról. Johannes Kepler még mélységesen vallásos-gondolati kontextusban folytatta kutatásait; Galilei a valóságot az érzékszervi észlelésre és a matematikára korlátozta. Közismert mondása alapján – „az embernek meg kell mérnie, ami mérhetõ; ami pedig nem mérhetõ, azt mérhetõvé kell tennie” – megbízható eredményeket mutatott fel, és megjegyezte, hogy „a tudomány egyetlen célja abban áll, hogy az emberi lét veszõdségein könnyítsen”.4 De nagyjából 200 évvel ezelõtt a tudományos törekvéseket nagymértékben lecsillapította, amikor Kant az emberi megismerés határait megfogalmazta a SzG 2009/2

21

VILÁGHELYZET mindennapi tudat5 számára: a tudománynak a jövõben a tisztán földi dolgokra és ügyekre kell korlátoznia magát. Beállt a rezignáció a valóság megismerése tekintetében. Durván lerövidítve, ez további, számunkra nagyon jól ismert korlátozásokhoz vezetett: Nietzsche kijelentette, hogy Isten halott, és a természettudósok így vélekedtek: „ezzel ismét megerõsítést nyer az az ismeretelméleti beállítottságunk, mely szerint a fizikai kutatásnak nem az a célja, hogy a dolgoknak a jelenségvilág »mögött« rejtõzõ »igazi lényegét« leleplezze, hanem sokkal inkább az, hogy gondolatrendszereket fejlesszen ki a jelenségvilág uralása céljából”.6

Tõkefelhalmozás és gazdasági növekedés A 19. században az ilyen, a technika és a kereskedelem formájában alkalmazott tudás rendkívül sikeresen kapcsolódott össze az ipari munkamegosztásos gazdasággal. Csereeszközként és a növekvõ áruáradat ellenértékeként azonban létrejöttek mennyiségileg nem arányosan növekvõ, hanem kifejezetten robbanékony tõketömegek. Mert mint ismeretes, az elhasználódó árukkal ellentétben a pénz nincs alávetve az öregedésnek, hanem ellenkezõleg: a kamatos kamat okozta exponenciális növekedésnek örvend.7 Így a pénz folytonos szívóhatást fejt ki az áruk iránt. Itt csõdöt mond a tudományos gondolkodás, amely a pénzt és az árut többnyire egymástól elkülönítve, ideológiailag és a felhasználás technikája szemszögébõl tárgyalja. A sakktáblán elhelyezett búzaszem példájának megfelelõen (lásd a mellékletet) a határtalan anyagi növekedés irreális absztrakt eszmének számít a behatárolt Földbolygón. Miközben az üzemgazdasági eljárásmód nem pazarol gondolatokat sem a logikára, sem a nemzet-, sõt világgazdaságra. Nemcsak térben, hanem idõben sem nagyon érvényesül az emberi megértés. Ez mutatkozik meg a tavirózsa ismert példáján, amely napról napra megkétszerezõdik. Amikor 15 nap múlva a kis tavat félig már befedte, feltették a kérdést: mikorra fogja teljesen ellepni? Természetesen a tizenhatodik, nem pedig a harmincadik napon! Ezt az erõszaktevést a téren és az idõn természetellenesnek érzi az ember. Beteggé és tanácstalanná teszi. A természetben csak meghatározott, véges növekedést tapasztalunk. Megszületése után a testünk mintegy 16–18 évig növekszik. A kifejlõdõ materiális alapokon egy további, immateriális (lelki-szellemi) növekedés indulhat meg, amely kétségtelenül határtalan fokozódásra képes. 22

SzG 2009/2

A pénz említett fölénye kierõszakolta az áru szolgaságát. A jól mûködõ „pénzszívógépezet” elkezdi ostorral hajtani a gazdaságot. Mert a pénznövekedés az értékmegtartáshoz megköveteli az áruáradat utánpótlását. Ez a parancs rejtõzik a szent és sérthetetlen gazdasági növekedés kényszere mögött. A gazdaságot ez az ember által kiagyalt rendszer a szükségletek eredeti kielégítésétõl a pénzfelhalmozás eszközévé fokozta le. Miként W. J. Stein helyesen írja: „segített” ebben a háború, a gyarmatosítás és más népek kizsákmányolása. A jövõre nézve a „tudósok” tervezik még a Hold, a Mars és egyéb bolygók kiaknázását is. Mert telített piacok (válságok) esetén a kapitalizmus kikényszeríti az árumegsemmisítést (háborúk), hogy megint csak árukat állíthasson elõ, és ezzel további pénzt „kereshessen”. A válságokat és a háborúkat lehetõleg mégis szeretnénk elkerülni!

A pénz megbûvölése A papírpénz – mint aranyra szóló utalvány – felváltotta a nemesfémeket, amelyek érmék formájában vagy mint anyag, mennyiségileg már nem voltak elegendõk arra, hogy ellenértékként szolgáljanak. 1934-ig például még be lehetett cserélni egy dollárt 1,5047 g színaranyra. Amikor Nixon elnök 1971. augusztus 15-én egy valahányadik válság során ezt a materiális ellenértékre való becserélési jogot megszüntette, kezdett láthatóvá válni egy szörny hatalma és jellemvonásai. Azóta ugyanis a Federal Reserve (USA-jegybank) pusztán önmagában értéktelen papír bankjegyeket nyomtat és a Mammonban bízik, amit az ország lakosságának félrevezetéséül „Istenhez” hasonlít; eddigi politikusaikhoz hasonlóan, akik a szabadságot és demokráciát a szolgasággal és a kalózkodással cserélték össze. Ebben a „semmiben” akarja a minden mögött ott mûködõ szörny a saját „mindenségét” felépíteni, amikor az emberiség eddigi fejlõdési szakaszait fagyos levegõjével és hazugságokkal igyekszik kigúnyolni és megvetni. Ezenfelül még egyéb eredményeket is elkönyvelhetett: a háttérben a bankok, államok és féligazságok segítségével azt inspirálta, hogy ennek a látszatpénznek (Luftgeld) mégis ismét árujelleget kölcsönözzenek. Ettõl kezdve ezzel a pénzzel – amely így törvényessé téve egyidejûleg funkcionál áruként és változó értékmérõként és keresett spekulációs objektumként és értékmegõrzési eszközként – a „pénzügytan” és folyamatosan bizonyára mindenki – öntudatlanul, vagy félig tudatosan – a legfeketébb

VILÁGHELYZET mágiát ûzi. Mert a „pénzügyi produktumokat” ugyanazzal a rendkívül tágulékony mérõeszközzel mérik, mint a mindennapi szükségletek reális termékeit. A szörny megmérhetetlensége a „remény” mérõelve alapján lehetõvé tett egy spekulációfüggõ egységekkel való mérést. Miért ne érhetne 1 cm holnapra 10 cm-t? Mi bújt meg tehát sikeresen Nixonnak állítólag „az amerikai nemzetgazdaságot megvédelmezõ rendkívüli szükségintézkedései” mögött? A válasz: a szörny. A parttalan gazdasági növekedés többé nem tudott lépést tartani rabszolgahajcsáraival, fékevesztett sáskahadaival és spekulánsaival. A globalizálással most már kifejezetten az állam által is megbecsülten beindult a pénznövekedés, és betört a tragiko(z)mikus billiárdok szférájába. A politikai összefonódások és a régi római kor dédelgetett jogai segítettek a globalizáció pozitív oldalának kioltásában.

A szörnyrõl és hatásairól A pénzügyi tudományok világa alig ellenkezett. Jövedelmezõ feladatokkal volt elfoglalva. Az átlagfogyasztó kezdetben nem is figyelt fel semmire: a pénz, a tõke és a bankok eleinte továbbra is mûködtek. Mégis csakhamar felgyorsult a rendszerhû tõkeátcsoportosítás, ami a gazdagokat egyre gazdagabbá tette, a szegényeket még szegényebbé. Takarékossági terror kezdõdött. Több helyütt lezüllöttek az iskolák és kórházak, de hitelt csak az kapott, amelyik bizonyítani tudta, hogy valójában nincs is rá szüksége. A nyugdíjpénztárak vezetõit rendre utasították, ha az alaptõkébõl nem „hoztak ki” sokkal többet, mint a kis takarékkamatok. Visszatekintve azt kell mondanunk, hogy lerohanta õket a falánk szörny, mint a bankembereket és az alvó tudományos nyárspolgárokat. Mert nem rendelkeztek a szociális organizmus8 élet- és halálfolyamataira vonatkozó lényegi tudással, hasonlóan az orvosokhoz, akik az emberi szervezeten remek teljesítményeket visznek végbe, ugyanakkor cseppet sem zavarja õket, hogy olyan realitásokat, mint egészség, betegség, élet és halál, képtelenek ésszerûen definiálni. Az élet kezdete és vége úgy folyik le, ahogy Istennek tetszik, és közben többé-kevésbé csak megfigyeli az ember az elé kerülõ dolgokat. Nem így a szociális organizmus esetében, ahol különösen a spekulánsoknak és nyereségmániásoknak úgy tetszik, hogy elszigetelt felszíni sikereket célozzanak meg, hisz õket nem zavarja sem a bolygó kifosztása, sem az emberek semmibe vétele. Absztrakt, a valóságtól

elrugaszkodott számokkal zsonglõrködnek. „Isten” megteremtette az emberi organizmust. A valóságra vak, érzéketlenül csak rendszerekben gondolkodó emberek pedig megteremtettek egy szörnyet a szociális organizmusban, és annak a felelõsségére és uralmára kennek és kentek mindent, amit õk maguk valójában már nem érnek fel ésszel. A bûvészinasok most nagyot néznek, hogy az elõszólított szellemet nem tudják kordában tartani.

1919 – Hasonló szituáció és egy elfelejtett alternatíva Az elsõ világháború után a világhatalmak – éppúgy, mint ma – egy összehangolt megoldást kerestek, hogy elkerüljék a válság megismétlõdését. Ennek céljából Wilson amerikai elnök 14 pontja egy államok feletti összefogás, egy népszövetség megalapításának követelményét tartalmazta. Rudolf Steiner a berni városháza nagytermében tartott nyilvános elõadása9 során kitért e népszövetség tervezetére, és ajánlott ehhez egy rendkívül aktuális alternatív lépést. Steiner nem azt a kérdést tette fel, hogy mit kellene az államoknak tenniük, hanem azt: „Mit kell abbahagyniuk az államoknak az emberek boldogulása érdekében? Az utóbbi évek rettenetes eseményei sok vonatkozásban tudtunkra adták, hogy mit sikerült elérniük az államoknak cselekedeteikkel. (...) Nem tagadhatjuk, hogy az emberiséget az államok sodorták ebbe a félelmetes katasztrófába. Amikor valaki azt látja, hogy tetteivel mindenféle szerencsétlenséget okoz, akkor talán nem mindig azt kellene kérdeznie: hogyan csináljam a dolgot másképpen? Vajon nem lenne hasznosabb, ha inkább azt kérdezné: Nem jobb-e, ha azt, amit én rosszul csináltam, valaki másnak engedném át, hogy õ csinálja? Látják, ezzel a kérdés egy egészen más vágányra terelõdik.” (Rudolf Steiner, 1919. március 11.)

Megbízni a tudományban? Akkoriban visszhangtalan maradt Steiner hívó szava. A népszövetség kudarca, az államok további hatalomigénye és háborús törekvései elvezettek a második világháborúhoz és annak utóháborúihoz, bolygónk folytonos kirablása és az emberek meggyalázásai után. Megrendítõ volt, amikor nemrégiben a davosi világgazdasági találkozón a politikai vezéregyéniségek dadogását kellett hallani, akik bizalomról beszéltek, amit a legsürgõsebben helyre kellene állítani, SzG 2009/2

23

VILÁGHELYZET miután korábban, ahogy fent röviden ismertettük, minden tekintetben a legalaposabban megtaposták. Térjünk vissza az aktuális pénzügyi és gazdasági válsághoz: csak egy „Yes we can”-rõl vagy mégis egy megalapozott megoldásról van szó, amit a gyakorlatba is átültethetünk? Itt nem elégségesek sem a puszta alkalmazott tudományok, sem az érzelmi álmodozások, amelyek pénzt és tõkét a reális mûködési körüktõl elszakítva tárgyalnak, és úgy vélik, hogy a jelenlegi válságot csak pénzügytechnikai módon pénzinjekciókkal, a kamat eltörlésével,10 az alapjövedelem bevezetésével és hasonló populizmusokkal kellene kezelni. Nem várhatunk el a tudománytól mint korunk ismertetõjegyétõl valami ettõl értelmesebb választ? Ehhez csak meg kellene szabadulnia a fojtogató állami béklyóktól, hogy igazi szellemtudománnyá tágulhasson, amely ezt a megmérhetetlen, megszámolhatatlan, mérlegre nem állítható szörnyet valóban megérthetné és konkrétan képes lenne bánni vele.

Egy átgondolásra érdemes alternatíva Rudolf Steiner a hármastagozódás zseniális eszméjével mint szellemtudományos eredménynyel felvázolja, hogy az egyes államok m i t és h o g y a n kezelhetnének konkrétan a válságban. Ehhez nem szorulnak rá sem üres szólamokra, sem ötvenezer fõs új csapatokra, sem harci bombavetõkre. Mert szellemi lényt csak szellemileg semmisíthet meg az ember, nem pedig fizikailag: az államoknak a szörnyet ki kellene éheztetniük, amikor legelõit kitagozzák magukból. Mert amíg a szörny az egységes államtest tudományos, jogi és gazdasági kertjeiben zabálhat a kerítések fölött, és ott pusztításokat végezhet, addig a valóságban processzuális ellenhatásként háborút, civakodást és kalózkodást vált ki. Aki ezeket a hármasan összefonódott vad cimborákat még nem tapasztalta meg a maga közvetlen környezetében, az szerencsésnek mondhatja magát. Teljesen mindegy, hogy milyen humánus beceneveket találnak ki a politikusok és a pénzügyi szakemberek e válság „innovatív megoldásaira”: a félrevezetés csak addig sikerülhet nekik, amíg az állampolgárok nem határozzák el magukat a szellemi élet, a jogi élet és a gazdasági élet önállósítására és autonómiájára. Csak ez hatástalanítaná az egyetlen társadalomtestben az ellenhatást kifejtõ, bitorló erõket. Példának okáért a régi fõ ellenségek, a szabadság és az egyenlõség csak saját eredendõ mûködési területükön fejlõdhetnek: 24

SzG 2009/2

az elõbbi a szellemi életben,11 az utóbbi a demokratikus jogéletben. Egyesítve a kezdeményezések lebénulásához és kollektív kultúrhalálhoz vezetnek. Egymástól elválasztva viszont megteremtik azokat a lehetõségeket, melyek egy tényleges újraeszméléshez, következésképp prosperáló emberi együttélési formákhoz vezethetnek. Az önálló szellemi élet semmiképp sem engedi meg, hogy a gazdaság bekebelezze; úgyhogy a dublini érseknek, Whatelynek többé nem kell tartania attól, hogy „egyszer még Euklidész tantételeit is meg fogják támadni, ha ellentétbe kerülnének a pénzügyi és politikai érdekekkel”. A felszabadított szellemi élet lehetõvé teszi az egyének kibontakozását, a paradigmatikustudományos megismerési határok szétfeszítését és ezzel az igazi kulturális haladást. Egy önálló társulásos gazdaság, többé már nem a pénz ostorától hajtva, megszünteti a félrevezetéseket és az emberi képességek akadályozását, ezáltal az emberek saját valóságos szükségleteik kielégítésére kiváló minõségû árukat állítanak elõ társadalmi és ökológiai szempontok figyelembevételével. A független demokratikus állam tartózkodik attól, hogy befolyásolja a szellemi és a gazdasági életet, illetve elhárítja, hogy ezek befolyásolják õt. Neki csupán az a joga marad meg, hogy ezt a forgatókönyvet biztosítsa és keresztülvigye. És a szeretett pénz és tõke? Mihelyt ezeket lekapcsolják a jogállamról, átváltozik a szörny egy nem megvásárolható herceggé, akinek csakis és mindig olyan dolgai lesznek, melyeket az emberszellemek értelmesnek, jónak és igazságosnak tekintenek. Steiner szavaival: „Ezzel nem egy utópiát állítottunk fel. Mert egyáltalán nem azt mondtuk: ezt így vagy úgy kell berendezni. Csak arra tettünk utalást, hogy az emberek saját maguk hogyan fogják a dolgokat berendezni, ha olyan közösségekben akarnak tevékenykedni, amelyek belátásaiknak és érdekeiknek megfelelnek.”12 Fordította: Szabó Attila Forrás: Der Europäer, 13. évf., 6/7. sz., 2009. április/május

VILÁGHELYZET

Jegyzetek 1 2

3

4 5 6

Der Europäer, 13. évf., 2/3. sz. Az USA-ra történõ utalást, ahonnan kiindult a pénzügyi válság, és a Rudolf Steiner idézeteket semmi esetre sem szabad úgy érteni, mintha az amerikai nép lenne a bûnös. Ez a tragikus problematika, amely sötét hátterében szerepet játszik Közép-Európa csõdöt mondása is, elmélyült szellemtudományos vizsgálódásokat igényel. Ld. Rudolf Steiner (GA 121, 170–178, 181 stb.) mûveit, illetve több szerzõ, pl. Andreas Bracher az Europäerben közzétett cikkeit. Szociális érzület és a pénz ellenõrzött teremtése és megsemmisítése (Soziale Gesinnung und die kontrollierte Schöpfung und Vernichtung von Geld, uo.) Magyarul: Szabad Gondolat 12/2 szám Bertold Brecht: Leben des Galilei (Galilei élete) Errõl nagyon részletesen és alapvetõen szól Rudolf Steiner (GA 1–4) P. Jordan: Die Physik des 20. Jahrhunderts (A huszadik század fizikája), idézi P. E. Schiller: Naturwissenschaft

und Geisteswissenschaft (Természettudomány és szellemtudomány) 7 Azaz egy olyan növekedés, amely megduplázódik a kamatos kamatlábtól való függésben. Ha elosztjuk a 70es számot a kamatlábbal, megkapjuk a tõke megduplázódási idejét. Pl. 5% esetén 14 év, 7% esetén 10 év stb. 8 Hans Georg Schweppenhäuser: Das kranke Geld (A beteg pénz). Fischer Taschenbuch 9 Rudolf Steiner, 1919. 03. 11-i elõadás, Bernben: Die wirklichen Grundlagen eines Völkerbundes in den wirtschaftlichen, rechtlichen und geistigen Kräften der Völker (Egy népszövetség valódi alapjai a népek gazdasági, jogi és szellemi erõiben), GA 329 10 Vom rechtmäßigen Zins – Versuch zu einem zeitgemäßen Verständnis (A jogszerû kamatról – kísérlet a korszerû megértésre) in: Der Europäer, 10. évf., 8. sz. 11 A munkát is a szellemi élethez kell hozzárendelni és nem a gazdasági élethez, miközben a jogi élet annak törvényes vonatkozásait biztosítja. 12 Rudolf Steiner, GA 23

MELLÉKLET Exponenciális növekedés Ma is éppannyira fel kellene hagynunk az ilyen kívánsággal, mint akkoriban kellett. Mert a 64. kockára 263 búzaszemet kellene elhelyezni – több, mint 9000 billiárdot. (1 billiárd = 1000 billió) Ez több, mint 400 milliárd tonna búza, avagy a világ búzatermésének egésze az elkövetkezendõ 1000 évben! A legutóbbi idõkben nem hangzanak nagyon ismerõsen ezek a számok?

Frederic Vester: Unsere Welt ein vernetztes System (Világunk egy hálózatrendszer). Az 1978. évi nemzetközi vándorkiállítás katalógusából.

Hogy az exponenciális gazdasági növekedés a valóságban mit fejez ki, azt nagyon szemléletesen ábrázolja a következõ régi indiai történet. Sok évvel ezelõtt egy bölcs brahman feltalálta a sakkjátékot, és királyának ajándékul vitte. A király annyira fellelkesedett a játékon, hogy felszólította a brahmant, kérjen, amit csak akar. Ennek a kívánsága pedig az volt, hogy a sakktábla elsõ kockájára tegyenek egy búzaszemet, és a maradék 63 kockára mindig kétszer annyit, mint az elõtte levõkre. A király, megörülve a bölcs szerény kérésének, megengedte neki, hogy egy tálból egyik kockától a másikig a kívánt számú búzaszemet elhelyezze. Hamarosan többre lett szükség, mint eredetileg gondolta, ezért elõbb néhány vékányit, végül zsákokat hozatott. Ám továbbra is jókedvû volt, mert még semmit sem hallott az exponenciális függvényrõl. De még messze nem jutottak el a sakktábla közepéig sem, amikor a király hirtelen felismerte, hogy a brahman kérése nemcsak õt, hanem egész birodalmát is tönkre teheti, sõt hogy az egész világon sem termelnek elegendõ búzát ahhoz, hogy a brahman kívánságát teljesíthessék. Szégyenkezve kellett megadnia magát.

SzG 2009/2

25

VILÁGHELYZET

Ertsey Attila

ELÕREMENEKÜLÉS

A GLOBÁLIS VÁLSÁGBÓL

A dokumentum a globális civil szféra elsõ kollektív válasza a válságra. Mint ilyen, pozitív kezdeményezés, azonban a kiáltvány tartalma súlyos kérdéseket vet föl, ami a tûzoltáson túl megkérdõjelezi a válság okainak érdemi kezelését, mivel a legmélyebb okokat nem is említi. A kiáltvány – megkockáztathatjuk a megállapítást - nem alkalmas egy oly régen várt „paradigmaváltásra”, vagy pontosabban egy komplex fenntartható alternatíva alapvetésére. Megkísérlek a kiáltvány elemzésével rávilágítani a hiányra.

A globális gazdasági válság: történelmi lehetõség a változásra1 Független egyének, társadalmi mozgalmak és civil szervezetek elsõ válaszkísérlete a krízisre, egy átmeneti jellegû, radikális gazdasági átalakuláshoz vezetõ program megalkotásáért Peking, 2008. október 15.

javaslatainkat, melyek köré aztán mozgalmaink szervezõdhetnek majd, hogy elõsegítsék egy, a maitól radikálisan különbözõ politikai és gazdasági rend kialakulását.

A krízis Elõszó Kihasználva az alkalmat, amit a pekingi AsiaEurope People’s Forumra (Ázsiai–Európai Társadalmi Fórum) különbözõ mozgalmakból érkezett emberek együttléte nyújtott, a Transnational Institute (Transznacionális Intézet) és a Focus on the Global South (Fókuszban a Globális Dél) informális éjszakai gyûléseket rendezett október 13-a és 15-e között. Megpróbáltunk számot vetni a kifejlõdõben lévõ globális gazdasági válsággal és a lehetõséggel, amit a válság nyújt számunkra, hogy megismertessünk a köztudattal néhány olyan inspiráló és realisztikus alternatív javaslatot, aminek kidolgozásán sokan közülünk már évtizedek óta dolgoznak. Az alábbi nyilatkozat a pekingi éjszakai gyûlések közös munkájának az eredménye. Mi, az elsõ aláírók ezzel a nyilatkozattal szeretnénk hozzájárulni az erõfeszítésekhez, melyek során megfogalmazzuk

A globális pénzügyi rendszer óriási sebességgel hullik darabjaira. Mindez számos további krízisjelenség közepette zajlik, melyek az élelmiszerellátással, a klímával, illetve az energiaforrásokkal kapcsolatosak. A krízis nagyban meggyengíti az USA, az EU és az általuk dominált nemzetközi szervezetek, különösen az IMF és a WTO hatalmát. Nemcsak a neoliberális paradigma kérdõjelezõdött meg, hanem magának a kapitalizmusnak a jövõje is. A nemzetközi pénzügyi rendszeren belül akkora káosz uralkodik, hogy a fejlett világ kormányai olyan lépéseket tettek, melyeket korábban baloldaliak javasoltak hosszú idõn át, mint például a bankok államosítása. Ezeket az intézkedéseket azonban rövid távú stabilizációs intézkedéseknek szánják, és ha a vihar elült, valószínû, hogy a bankokat újra privatizálni fogják. Nincs sok idõnk a cselekvésre, hogy megakadályozzuk, ez ne így történjen.

A kiinduló helyzet elemzésével egyet lehet érteni, azonban szükséges kiegészíteni: a válságintézkedések iniciátorai nem a kormányok, hanem a bankszféra. A válság alapvetõ okainak megnevezése nélkül csupán reformokról lesz szó, amik a rendszer lényegét nem érintik, és a probléma késõbbi újratermelését segítik elõ. A nyilatkozat azt sugalmazza, hogy a megoldás a bankok állami tulajdonba vétele. Finom utalás történik arra, hogy a kiáltvány készítõi az ún. baloldaliak. A szél tehát egy jól meghatározható irányból fúj. 26

SzG 2009/2

VILÁGHELYZET

Kihívás és lehetõség Föltérképezetlen területre léptünk: több mély krízisjelenség találkozik most össze, és a pénzügyi krízis utóhatásai súlyosak lesznek. Sokan zuhannak a teljes bizonytalanságba, és a nyomor és a nélkülözés mindenhol terjedni fog a szegényebbek között. Nem szabad megengednünk, hogy fasiszta, jobboldali populista idegengyûlölõk használják ki ezt a pillanatot, akik minden bizonnyal reakciós céljaikra próbálják majd kihasználni az emberek félelmét és haragját. Az utóbbi évtizedekben erõs mozgalmak épültek a neoliberalizmussal szemben. Ezek tovább fognak erõsödni, ahogy a válság kritikus bemutatása egyre több embert világosít meg, akik amúgy is dühösek, hogy közpénzeket fordítanak olyan problémák megoldására, amiért nem felelõsek, és akiket már eleve aggaszt az ökológiai válság és az áremelkedés – különösen

az élelmiszereké és az energiáé. A mozgalmak tovább erõsödnek majd, ahogy a recesszió hatni kezd, és nemzetgazdaságok süllyednek válságba (depression). Újfajta nyitottság tapasztalható ma az alternatívákkal szemben. Ahhoz, hogy megragadják az emberek figyelmét és megnyerjék támogatásukat, praktikus és azonnal végrehajtható alternatívákra van szükség. Számos meggyõzõ alternatív megoldás van, amelyek már kezdenek gyakorlattá válni, és még több olyan, amellyel korábban már megpróbálkoztak, de elfojtották õket. Az általunk felajánlott alternatívák az emberek és a bolygó „jól-létét” (welfare) helyezik a középpontba. Ehhez azonban a pénzügyi és gazdasági intézmények fölötti demokratikus kontrollra van szükség. Ez az a „vörös szál”, amely végighalad az alábbi javaslatokon.

Egy minden embert érintõ összefogásra való felhívást vajon miért kell rögtön a baloldali retorika jól ismert stigmatizáló kifejezéseit alkalmazva indítani? Ez a jelenség legalábbis arra utal, hogy a kezdeményezõk körében vannak olyan erõk is, akik készek az érintettek körébõl bizonyos véleményeket démonizálni és kirekeszteni. Kikrõl lehet szó, akiknek ez érdeke lehet, és kiket kívánnak kirekeszteni? Akik az összefogásra való felhívás pillanatában már a megosztás csíráját ültetik el, a kellõ pillanatban azt az összefogás szétzúzására használhatják fel. Aki a nemzeti kultúráját, országának javait fenyegetõ veszély – privatizáció, kolonializáció – ellen szólal meg, azt illetik a fenti jelzõkkel. Ha nem az általános emberire apellálunk, és nem nevezzük meg a megosztó erõk csíráit, ugyan mibe vethetjük a változás reményét? Jól meghatározható az a szellemiség, mely e törekvés mögött áll – a „vörös szál”: ez a dualizmus, mely fekete-fehér ellentétekben gondolkodik, jó és rossz emberekre és országokra osztja föl a világot. Ez a jelenlegi világrend irányító ereje, az angolszász politika. Ha ez az erõ csak részben is jelen van a kezdeményezõ erõk közt, az fokozott óvatosságra kell intsen minket. A válság kimenetelére vonatkozó jóslatok nem sokban különböznek Soros György e tárgyban kifejtett megnyilatkozásaitól, akirõl tudható, hogy maga is a válságot elõidézõ bankszféra kulcsembere. Véleményei csak a figyelem elterelését szolgálják, mindazonáltal tájékoztatnak a mozgatóerõk szándékairól. Soros tõkekoncentrációt jósol, továbbá azt, hogy a virtuális, spekulatív tõkétõl meg kell tisztítani a pénzpiacot, s ez fájdalmas lesz. Máról holnapra élõ emberekrõl és az erõszak növekedésérõl beszél. A megoldást egy globális államban és a pénzpiacok feletti globális kontrollban látja. Ez a retorika az angolszász világpolitika jól ismert stratégiai céljának naprakész újrafogalmazása. Soros és társai morális válságról beszélnek, de – továbbmenve – azt is állítják, a válságot konkrét személyek okozták, ezek egyikét meg is nevezi Alan Greenspan, a Federal Reserve volt elnöke személyében. Greenspan néhány éve a kamatlábat 1%-ra csökkentette, azzal a szándékkal, hogy a pangó amerikai gazdaságot élénkítse. Soros – amellett, hogy bûnbakokat állít – az igazságnak csak a felét mondja el. Valóban, ez az intézkedés indította el azt a deflációs lavinát, ami a jelzáloghitel-piac bedõlése mellett a válság másik közvetlen kirobbantó oka lehetett. Ez a ’29-es válság során már alkalmazott módszer újratöltése. „1929-ben a kamatláb 2,5%-ra süllyedt, ami J. M. Keynes szerint a »tõke határteljesítõképessége«, ami alatt a tõke tulajdonosának már nem éri meg hitelezni. Ekkor már elkezdõdött a tõke visszavonása a gazdaságból, és a nagytõke birtokosai csak az alkalomra vártak, hogy a deflációs lavinát elindítsák. A tõzsdei papírok világméretû és nagymértékû árfolyamesésének (baisse) igazi kiváltó oka a tõkekamatoknak a határteljesítõ-képesség nívója alá (2% és az alá) süllyedése volt. A nagytõke erre válaszul tudatosan, a megfelelõ pillanatban elkezdte a tõke visszavonását, ami azután SzG 2009/2

27

VILÁGHELYZET a Wall Streetrõl kiindulva Amerika és Európa ipari országaiban lavinaszerûen terjedt tovább.”2 Soros azt szellõzteti meg, amit már takargatni nem lehet, de a mozgatóerõk céltudatos szándékát nem felfedve, hogy azok megvalósulását ne veszélyeztesse. Greenspan csak végrehajtója volt a már többször alkalmazott módszernek, és miután megtette kötelességét, egy szintén régóta alkalmazott technikával váltották le és csináltak bûnbakot belõle.3

Javaslatok vitára, kidolgozásra és cselekvésre Pénzügyi szféra – A bankok teljes társadalmi tulajdonba való vétele (full-scale socialisation), az elértéktelenedett pénzügyi eszközök (bad assets) állami felvásárlása helyett. – Népi részvételen alapuló (people-based) bankok kialakítása, a meglévõ szolidaritáson és kölcsönösségen alapuló kölcsönzési rendszerek megerõsítése mellett. – A pénzügyi rendszer teljes átláthatóságának intézményes kiépítése, a bankok üzleti könyveinek nyilvánossá tételével, melyet állampolgári és munkásszervezetek segítenének elõ. – Parlamentáris és állampolgári ellenõrzõfunkciók létrehozása a jelenlegi bankrendszer kontrollálására.

– Szociális (munkakörülményeket is beleértve) és környezeti kritériumok alkalmazása minden hitelnyújtás során, beleértve az üzleti jellegû hitelezést is. – A társadalmi és környezeti szükségletek kielégítését, illetve a már létezõ fair (social) gazdasági szféra kiterjesztését szolgáló kölcsönök elõnyben részesítése minimális kamatlábak mellett. – A jegybankok átalakítása demokratikusan meghatározott szociális, környezeti és (a recesszió ellen ható) expanzív-anticiklikus (expansionary) célkitûzéseknek megfelelõen, nyilvános elszámolásra kötelezett intézményekké alakítva õket. – A bevándorlók hazautalásainak biztosítása, a rájuk kivetett díjak és adók csökkentését elõsegítõ törvények bevezetése.

A bankok teljes társadalmasítása, a szolidaritáson és kölcsönösségen alapuló kölcsönzési rendszerek megerõsítése jól hangzik, de ha megnézzük a konkrétumokat, a javasolt intézkedések az alapvetésnek ellentmondanak. A társadalmasítás nem több, mint jelszó, és ebben az értelemben nem jelent mást, mint államosítást – fokozott „népi” ellenõrzéssel. Ez – amellett, hogy bármikor visszacsinálható – továbbra is az állam gyámkodását tartja fenn, az alapvetõ viszonyokat nem változtatja meg. A bankokat központi állami irányítás alatt tartja, ami a tervutasításos államkapitalizmus visszahozását jelenti, azaz a fürdõvízzel együtt kiönti a gyereket is. Egy válsághelyzet indokolhat központi állami intézkedéseket, de ezek csak szigorúan átmenetiek lehetnek, míg az egyéni, civil kezdeményezések meg nem születnek, melyek lehetõvé teszik a szükséghelyzet felszámolását és az állam központi irányító szerepének lassú visszavonulását. A felsorolt reformok a pénzügyi rendszer alapjait nem érintik, ezért hangulatjavító intézkedéseken és átmeneti javuláson túl többre nem alkalmasak. Ez volna a cél? Mire lenne valójában szükség, aminek elfedésére szolgál e nyilatkozat? Az alternatíva nem új, azonban áttörésére most új esély nyílik. Ehhez vissza kell nyúlnunk a Zöldek 1980-as programjához, a Harmadik Úthoz. Ha a pénzfunkció megváltoztatása megtörténik, ezen az új alapon értelmet nyer a „szociális és környezeti kritériumok alkalmazása minden hitelnyújtás során” kívánalma is, nélküle azonban csak a „jelenlegi bankrendszer” kozmetikázása történik. Meg kell vizsgálnunk, milyen gondolatokon alapul az a rendszer, mely alkalmatlannak bizonyult az élet fenntartására. Rudolf Steiner felhívta a figyelmet a mezõgazdaság túlkapitalizálódásának következményeire, amikor az áruvá vált munkaerõt a hatékonyságnövelés érdekében gépekkel helyettesítik, s a rendszer az emberi munkát „kiracionalizálja” a termelésbõl. A jövedelem ma a könyvelésben a költségoldalon szerepel, ennek következtében a vállalkozások az élõmunka megtakarítására törekednek, gyakran már az egyszerû racionalitás ellenére is. Ez a szemlélet szivárgott át az oktatásügybe is, ahol a tárgyi eszközök fejlesztésére (digitális tábla, számítógépek) hatalmas összegeket fordítanak, abból a józan észt is felülíró ideológiai meggyõzõdésbõl, hogy a tanulásban is a verseny, a hatékonyságnövelés és a gépesítés hozza a fejlõdést, nem az emberi képességek kibontakoztatása útjában álló akadályok elhárítása. 28

SzG 2009/2

VILÁGHELYZET Ma ennek következményeként növekszik a munkanélküliség, a gépek által okozott környezeti és szociális hatásokat pedig nem tudjuk eltakarítani. Amint azt Beuys és a német Zöldek 1980-ban megfogalmazták: a profitorientált gazdaság szükségszerûen a természet és az emberi képességek pazarlásához, végsõ soron pedig tönkretételéhez vezet. A teljes ökológiai és szociális összeomlás határára érkezve újra kell gondolni az életre vonatkozó kérdéseket – mert ez a rendszer e kérdéseket nem tette fel –, s ezek fényében a munka, a pénz, a tulajdon, a jövedelem kérdéseit is. Az elsõdleges cél a pénz, a munka, a jövedelem és a tulajdon reformja, amibõl legfontosabb a pénzreform. A pénz, a munka és a tulajdon áruvá vált. Az elsõ feladat a pénz árukarakterének megszüntetése és visszaalakítása önérték nélküli csereeszközzé, azaz jogi dokumentummá. Ez a mozzanat azonnal felszámolja a pénzpiacon a valutákkal való spekulációt, és lehetõvé teszi a reálgazdaságban mozgó tõke többszörösét kitevõ spekulatív pénzmennyiség megszüntetését és a tõkének a reálgazdaságba áramoltatását. Fel kell számolni a pénzmonopóliumot, a gazdaságban a bankok kizárólagos irányítói szerepét. A pénz demokratizálásával megszûnnek a bankok tulajdonai, és ezzel befolyásuk is. Decentralizált, közösségi tulajdonú bankok és takarékpénztárak hálózatára van szükség. Adózás – Adóparadicsomok felszámolása. – Az atomenergiával és fosszilis üzemanyagokkal foglalkozó cégeknek juttatott adókedvezmények megszüntetése. – Szigorúan progresszív adórendszerek bevezetése. – Globális adózási rendszer kialakítása a szokásos piaci ártól eltérõ belsõ árak alkalmazása (price transfer) és az adóelkerülés megelõzésére. – Adó kivetése az államosított bankok profitjaira, amellyel állampolgári befektetési alapokat hoznánk létre (ld. késõbb).

– Szigorú progresszív CO2-adók (carbon taxes) kivetése a legnagyobb CO2-lábnyomú vállalatokra. – Kontrollmechanizmusok bevezetése spekulatív tõkemozgásokra, pl. a Tobin-adóhoz4 hasonló eszközökkel. – Vámok és tarifák újrabevezetése luxustermékek importjára, illetve egyéb, lokálisan is elõállított termékekre, ezáltal növelve az állam fiskális erejét, másrészt a lokális termelõket is támogatva, és ezáltal csökkentve a globális CO2-emissziót.

A javasolt reformintézkedések szükségesek, de a probléma gyökerét csak a pénz és a tulajdon reformja képes megragadni. Ezek a jelenségek a pénz, a tõke és a tulajdon monopóliuma következtében jönnek létre. Ezen eszközök demokratizálása szüntetheti meg a válságjelenségeket. Tüneti kezelés a bankok profitjának megadóztatása, hiszen a profitelv megszüntetése az igazi gyógyszer. Ugyanígy abszurd törekvés állampolgári befektetési alapok létrehozatala, továbbá a spekulációs mozgások kontrollja, mely azok megmaradásával számol. Ez a javaslat nem más, mint a mai pénzrendszer túlélésének biztosítása átmeneti vagy tartós államosítás révén. A decentralizált és demokratikus pénzmûködés és bankrendszer lehetõvé teszi az állampolgárok személyes részvételét és kontrollját az anonim befektetési alapok kártékony és átláthatatlan mûködésével szemben, legyenek azok állami vagy magánmonopóliumok tulajdonában. A spekulációs befektetési alapok nem a reálgazdaságot szolgálják, hanem csupán a pénzbõl több pénz elõállítását célozzák, azaz teljesítmény nélküli hozamokkal a reálgazdaságon élõsködve teremtenek jövedelmeket. A reálgazdaságban keletkezõ jövedelmek kiszivattyúzásának technikája pedig a hitelfelvételre kényszerítés, mely adósságcsapdát eredményez, hosszú távon biztosítva a rendszer mûködését. Az adóparadicsomok felszámolása és az adóelkerülés megelõzése csak a szabályozás kiterjesztése a nemzetközi színtérre, egy régóta esedékes reform meghozatala. A progresszív adók javaslata az állam fokozott szerepét jelenti, a svéd jóléti állam mintájára, csakúgy, mint az állam fiskális erejének növelése, mely hasznos átmeneti intézkedés lehet, de a kapitalizmus valódi alternatívájának felmutatása helyett ismét az állami tervgazdálkodáshoz való visszalépést célozza. A progresszív adó a szociális kiegyensúlyozást célozza a jövedelem szabályozásán keresztül, azonban gyakran a teljesítmény büntetésével. A „húzd meg-ereszd meg” típusú gazdálkodás, mely a liberalizálás és az állami beavatkozás közti ingalengésben merül ki, a jövedelem kérdése körül kering. Adóztassuk meg jobban a jövedelmeket egy állami újraelosztás révén megoldva SzG 2009/2

29

VILÁGHELYZET a szociális kérdéseket, vagy nyirbáljuk meg a szociális kiadásokat, és piacosítsuk az állami intézményeket – e két pólus közt leng a mai közgazdasági gondolkodás. A jövedelem kérdését a jelenlegi rendszer nem képes orvosolni, erre csak a társadalmi részesedés (szociálkvóta) gondolata alkalmas, melyet a késõbbiekben fejtünk ki. A javaslatok egy mozzanatát azonban érdemes kiemelnünk, mert ez leleplezi a civilek mögött rejlõ szándékokat: „Globális adózási rendszer kialakítása, a szokásos piaci ártól eltérõ belsõ árak alkalmazása (price transfer) az adóelkerülés megelõzésére.” A javaslat a multinacionális cégek gyakorlatára utal, akik nemzetközi hálózatukon belül belsõ árakat alkalmaznak. Egy magyarországi Tesco például szabadon eldöntheti, hogy áruját a hazai piacon, valós piaci áron (a piszkos árleszorító technikákat, – polcpénz, hosszú fizetési határidõk stb. – most ne taglaljuk) vagy a vállalat nemzetközi hálózatán belül, saját belsõ árakon szerzi be. Ez – amellett, hogy a helyi gazdaság tönkretételét eredményezi – egy új eszközt alkalmaz, és ez a belsõ vagy más néven helyi pénz. A helyi pénz civil közösségeken belül számos helyen – Magyarországon is – eredményesen mûködõ eszköz. Mûködésének lényeg a következõ: – zárt körön belül mûködik – a körbe belépõ felajánlja az általa nyújtott szolgáltatásokat, és saját belsõ bankszámlája lesz egy induló hitelkerettel, amin az általa nyújtott és a másoktól igénybe vett szolgáltatások egyenlegét tartja nyilván. A rendszeren belül cserélõdõ áruk és szolgáltatások köre ugyan korlátozott, de az elszámolóeszköz – a helyi pénz – csak könyvelési eszköz, pénzpiacra nem vihetõ. A külsõ piacra való kilépés technikája is ki van dolgozva – a belsõ pénz átváltásával. A helyi pénz többnyire a helyi gazdaság élénkítését és az adó elkerülését szolgálja, de jelentõsége a pénz csereeszközzé való visszaalakításában áll. A helyi pénz nem orvosolja a pénzrendszer egészének bajait, de a gyógyulás felé visz. E rendszer korlátozása egyfelõl a multik manõvereit szûkíti – más manõvereiket érintetlenül hagyva –, másfelõl viszont a helyi pénzek felszámolását célozza, ami pedig, a globális pénzrendszer uralma aló való kiszabadulás technikájaként, a válságból való kiút egyik alternatívája lehet. Ez a szándék pedig nem pattanhatott ki antiglobalista civilek agyából, hisz maguk alatt vágnák a fát. Közkiadások és befektetések – A katonai kiadások radikális csökkentése. – Az állami kiadások átirányítása: a bankok kisegítése (bailing out) helyett az alapjövedelem és a társadalombiztosítás garantálása, az univerzálisan elérhetõ alapvetõ szociális szolgáltatások, mint pl. lakhatás, vízellátás, elektromosság, egészségügyi ellátások, oktatás, gyerektartási támogatások (child care), internet-hozzáférés és egyéb közüzemi kommunikációs szolgáltatások biztosítása. – Az állampolgári alapok (ld. fönt) felhasználása a legszegényebb közösségek segítésére. – Segítségnyújtás a jelzálogkölcsönök törlesztésére képtelen, kilakoltatással fenyegetett embereknek, a fizetései feltételek újratárgyalásával. – A közszolgáltatások privatizációjának leállítása. – Parlamenti, önkormányzati és/vagy dolgozói kontroll alatt álló, köztulajdonban lévõ

30

SzG 2009/2

–

–

–

–

vállalatok létrehozása, a foglalkoztatás növelése érdekében. A köztulajdonban lévõ vállalatok teljesítményének javítása az irányítás demokratizálásának segítségével: a közüzemi vezetés, személyzet, szakszervezetek, illetve fogyasztói szervezetek részvételének elõsegítése ebbõl a célból. Az állampolgári részvétel kiterjesztése a közkiadások költségvetési folyamatába, ahol csak lehetséges (participatory budgeting). Masszív befektetések az energiahatékonyságba, az alacsony CO2-kibocsátású tömegközlekedésbe, a megújuló energiaforrásokba, illetve a környezeti károk felszámolásába. Az alapvetõ élelmiszerek (basic commodities) árának szubvencionálása vagy megszabása.

VILÁGHELYZET A katonai kiadások csökkentése csak üdvözölhetõ, azonban a követelés túl általános, nem nevez meg konkrét célokat. A fegyverkezésre fordított összegek nemcsak a szegénység felszámolására lennének elegendõek, de a környezeti problémák kezelésére is. Felmerül a hadügy egészének kérdése a szociális és ökológiai fenntarthatóság szempontjai szerint. Az elsõ és legalapvetõbb követelés a teljes nukleáris leszerelés, az ûrfegyverkezés egyidejû betiltásával. A második a nemzetközi jog helyreállítása, a külföldi katonai intervenciók teljes tilalma. Ezzel egyidejûleg a katonai szövetségek felszámolása, a hadseregek önvédelmi erõkké alakítása, az USA világcsendõri szerepének megszüntetése. Fontos itt is a honvédelem és az állam szerepének tisztázása. A kor követelménye szerint az állam szerepe a gazdaság területén a direkt gazdálkodástól a közvetett, monetáris eszközökkel való irányításon át a fokozatos kivonulásig terjed. Ez a kivonulás nem azonos a neoliberális ideológia sokkterápiájával, ahol a nagytõke szabad prédájává tették a gazdaság egészét, kiragadva a felkészületlen polgárok kezébõl az önigazgató gazdaság megszervezésének lehetõségét, magukra hagyva és kiszolgáltatva õket a gazdaság erõinek. Az állam kivonulása csak fokozatosan, a közösség akaratának megfelelõen történhet, le kell adnia funkcióit egy szolidáris, együttmûködõ gazdaság autonóm szervezõdéseinek. Ami megmarad az állam feladatának, az a törvényhozás, igazságszolgáltatás, végrehajtás, valamint az állampolgárok külsõ és belsõ védelme (rendõrség, katonaság). Az állam mûködtetése adóból kell történjen. Ezzel a szándékkal ellentétes a hadsereg üzleti vállalkozássá tétele, kiszervezése õrzõ-védõ cégekké, vagy magánhadseregekké alakítása. A profitérdek itt ugyanúgy romboló, mint a gazdaság területén, de a kár szembetûnõbb. Egy területi alapon szervezett önvédelmi erõ nem fordítható sem az állampolgárok ellen, sem más országok integritása ellen. Az alapjövedelem régóta áll a viták középpontjában, és újra a jövedelem megállapításának kérdésére vezeti vissza a figyelmet. Az alapjövedelem gondolata elõször a Zöldek ’80-as programjában fogalmazódott meg. A javaslat abból indult ki, hogy a gazdaság felesleget termel, az akkori viszonyok szerint a valós szükségletek a gazdaság teljesítményének csupán 1/3-át teszik ki, a többi felesleg. A másik tény, hogy a nagyszámú munkanélküli ellátását munkanélküli segélybõl fedezi az állam. Mivel a jelek szerint a segély kitermelésére a gazdaság alkalmas, miért ne nevezzük át a segélyt alapjövedelemnek, mely mindenkinek alanyi jogon jár? A javaslat veszélye abban áll, hogy nem tesz mögé teljesítményt, így az állami újraelosztásból származó, munka nélküli jövedelem intézményesítését jelenti. Hasonlónak látszik, de lényegét tekintve különbözõ Liska Tibor zseniális, méltatlanul elfelejtett koncepciója, a „társadalmi örökség”. A koncepció szerint minden újszülött kap egy alaptõkét – a társadalmi örökség rá esõ hányadát –, melynek kamatait felnõttkoráig használja fel, majd vállalkozásra fordíthatja. E javaslat a társadalom motorjának a szabad vállalkozót teszi meg. Kipróbálására nem volt mód, noha az alapjövedelem hibás koncepciójával szemben – helyesen – a munkát teszi a fejlõdés alapjává. Talán nem véletlen, hogy Liska hagyatéka ma nem hozzáférhetõ, az ellenlábasoknál, a Soros Alapítvány New York-i központjában õrzik. Mi lehet a jövedelem megállapításának reformokon túlmutató, lényegi megoldása? Ismét a társadalmi kvóta fogalmánál kötünk ki. A társadalmi részesedés fogalmának megértéséhez a munkamegosztás elõtti gazdaságig kell visszamennünk. A mai értékfogalom pénzben kifejezett értékképzet. A társadalmi termék a kínálati oldal (termékek pénzbeni értéke) és a keresleti oldal (keresetek és vagyoni bevételek összege) összege. A pénz önértékké, áruvá vált, és árujelleget kölcsönöz a termelési tényezõknek is (munka, föld, tõke). Ennek következménye a munka – mint költségtényezõ – csökkentése, kiszorítása, a tõke gyarapítása. A tisztán fogyasztók (kultúra, állam, szociális ellátás) jövedelmét kivonják és a termelésbe forgatják – ez növekedéskényszert, továbbá a tõkehozadék és a munkabér konkurenciaharcát eredményezi, ami az emberi képességek és természeti javak pazarlását okozza. Egy elõrelátó gazdaságban a munkamegosztás elõtti állapotban a társadalmi termék a természetre fordított munkaeredmények összessége (õsérték). Az õsérték és a területen élõ népesség hányadosa a társadalmi részesedés (szociálkvóta). Ez az egy fõre jutó jövedelem. Ebben az esetben az áruk reálértéke (a tényleges érték) párhuzamos, vagy egybeesik a névértékkel (pénzben kifejezett érték). A kettõ párhuzamos, de nem azonos, a pénz csak könyvviteli eszköz. A szubjektív (szükséglet szerinti) érték és az objektív (teljesítmény szerinti) érték itt még egybeesik. A munkamegosztás esetén a helyzet megváltozik. A természetre fordított munka mellett megjelenik a munkára fordított intelligencia, azaz a szervezési érték, ami által megtakarított munka keletkezik. Ez a keletkezõ érték a tõke. A tõke felhasználása során keletkezik egy SzG 2009/2

31

VILÁGHELYZET újabb érték a tõkére fordított intelligencia által. Ez az ipari termelésben keletkezõ szervezési érték. A három értéktípus révén a pénz három formája jelenik meg: az elsõ a természetre fordított munka hozamának csereértéke – a vásárlópénz. A második a szervezési érték következtében létrejövõ vállalkozói tõke, a kölcsönpénz, mely az ipari termelésben résztvevõk (az õstermelésbõl relatíve felszabadítottak) finanszírozását szolgálja. A harmadik az ajándékpénz, mely a tisztán fogyasztók (az õstermelésbõl abszolút felszabadítottak) finanszírozását szolgálja. A tõke tehát két részre oszlik: a kölcsönpénzre és ajándékpénzre. A munkamegosztás következtében a szubjektív (szükséglet szerinti) érték és az objektív (teljesítmény szerinti) érték nem esik egybe, mert nem azonos. Kiegyenlítésre van szükség a jövedelem megállapításánál, melynek összehasonlítási alapja a társadalmi kvóta. A jövedelem és a munkateljesítmény hozama két különbözõ minõség. A jövedelemnek a vállalkozás könyvelésében át kell kerülnie a költségoldalról az eredményoldalra. A jövedelem az eredmény terhére felvett hitel, megállapításának alapja a társadalmi kvóta. Egy közösség jóléte függ a természet gazdagságától, az ezen osztozó népesség számától és a képzettség szintjétõl, mert minél több szociálkvótát tudnak létrehozni a tisztán munkavégzõk (mezõgazdaság és ipar) a sajátjukon felül, annál több ajándékpénz keletkezik. Ha nem termelõdik mezõgazdasági termék, leáll a gazdaság, a természeti hozam nem kerül be. A mai közgazdaság nem számol a természeti hozammal, azt adottságnak és korlátlannak tekinti. A társadalmi kvóta fogalma analóg az ökológiai lábnyommal. A két fogalomból következik az a felismerés, hogy a természeti javakat nem sajátíthatja ki senki, mert a területen (a Földön) élõ népesség osztozik rajta. Egy véges világban nem tartható fenn a végtelen növekedés. A természeti hozam a közösséget illeti, az egyént csak saját munkateljesítményének hozama. Az állampolgári alapok felhasználása a legszegényebb közösségek segítésére a legkörmönfontabban farizeus javaslat. A befektetési alapok és a spekulatív pénzrendszer által a reálgazdaságból kiszivattyúzott jövedelmek egy részét csorgassuk vissza szociális célokra? Ez a fosztogatásból osztogatás jól ismert gyakorlata, csak nehezen átlátható formában. Az állampolgári alapok és az alapjövedelem elképzelt formái a tervutasításos államkapitalizmus zsákutcájába vezetnek ismét. „Segítségnyújtás a jelzálogkölcsönök törlesztésére képtelen, kilakoltatással fenyegetett embereknek” – a javaslat a jelenlegi pénzügyi és tulajdoni rend fennmaradásával számol. A rendszeren belül gondolkodva a javaslat korrekt. Ha valahol volna lehetõség a sokat emlegetett „paradigmaváltásra”, akkor az pontosan itt van. A lehetõségek enyhébb fokozata már itt-ott gyakorlat, és ez a lakhatás mint állampolgári jog bevezetése. Mi más lehetne a társadalmi rend célja, mint az emberhez méltó élet biztosítása? Mégis, ezen alapjog kijelentésétõl mint a tûztõl fél minden politikai erõ. Skóciában létezik e gyakorlat, ott nincs is hajléktalan. A megvalósítás technikája már szerteágazó lehet. Ha eszszenciális megoldást keresünk, akkor ismét a használati tulajdonnál kötünk ki. A lakhatás is a földhasználat egyik kategóriája, a másik kettõ mellett (mezõgazdasági vagy ipari hasznosítás). A föld mint természetes monopólium, nem kisajátítható, privatizációját le kell állítani és közösségi tulajdonba kell adni. A használó használatba veheti, azonban ezért nem kell pénzt fizetni, csupán a használatra vonatkozó általános kötelezettségeket szükséges rögzíteni – pl. mûvelési kötelezettség, lakótelekként vagy ipari célra való hasznosítás –, mely a vállalkozói szabadságot nem érinti, de nem károsítja a természeti javakat. A használatért a közösség részére haszonkiegyenlítést kell fizetni – adó formájában –, de a folyamatba nem ékelõdik felesleges szereplõ, a munkában részt nem vevõ magántulajdonos. Ha a használó nem hasznosítja a használati tulajdont, a közösségnek át kell ruháznia másra. A valóságos megoldás tehát egy tulajdonreform lehet, mely a bankrendszer által csõbe húzott és hajléktalanná vált emberek ügyét mindenki mással együtt rendezi. Ha nem lenne meg a kellõ akarat e lépéshez, még mindig létezik egy mûködõ technika, mely a jelenlegi rendszeren belül a használati tulajdon mûködését leginkább közelíti, és az ingatlanspekulációt teljes mértékben kizárja. Ez a lakásszövetkezet. A szövetkezetbe belépõ új tag egy saját tõkerésszel száll be, mely által résztulajdonos lesz. A használatba vett lakás után lakbért fizet, mely a mûködtetés és esetleges fejlesztés költségeit fedezi. Ez a tõkerész nagyjából a lakás építési költségének felel meg, de lehet alacsonyabb is, ez esetben a lakbér magasabb lehet – törlesztõrészlettel megnövelve. Ha a tulajdonos kiszáll, tõkerészét visszakapja. A rendszer kizárja a lakásárak felverését – de csak a szövetkezeti lakások piacán. A cél a lakásszövetkezeti forma általánossá tétele, az ingatlanspekuláció felszámolása. A közszolgáltatások privatizációjának leállítása életbevágó és azonnali teendõ, azonban itt nem elegendõ megállni. A tulajdonreform szükségessé teszi az állami tulajdon túlhaladott formáinak 32

SzG 2009/2

VILÁGHELYZET kizárását, a magántulajdon hátrányainak kiküszöbölését, a használati tulajdon létezõ formáinak szélesítését, újak bevezetését egyéni vagy közösségi formákban. A használati tulajdon biztosítja a felette rendelkezõ szuverenitását és vállalkozási szabadságát, azonban amennyiben mûködtetésére alkalmatlanná válik, a tulajdon visszakerül a közösség rendelkezésébe. A ma is létezõ nonprofit formák (szövetkezetek, lakásszövetkezetek, közbirtokosságok) mellett a munkástanácsok korszerû formáira, a részvételt megvalósító vállalati tanácsadó szervek létrejöttére van szükség. Ez a követelés az ’56-os budapesti munkástanácsok rövid élete után a Zöldek ’80-as programjának egyik központi eleme. Az „állampolgári részvétel kiterjesztése a közkiadások költségvetési folyamatába, ahol csak lehetséges” dodonai szövege árulkodó. Mi az oka, hogy nem fogalmaz a szöveg egyértelmûen: részvételi, közvetlen demokráciát akarunk! Az „ahol csak lehetséges” lefordítható magyarra is: ahol megengedjük. Az alapszükségletek állami szubvencionálásának kudarcát az államkapitalizmus csõdje már bebizonyította. A szubvencionálás csak rövid távú eszköz lehet, hosszú távon az árakat eltéríti a valóságtól, és végsõ soron azok eltûnéséhez, hiánygazdasághoz vezet. A profitelv felszámolásával egy szolidáris, asszociatív, együttmûködésen alapuló gazdaság képes az állam feleslegesen központosított és bürokratikus kiegyenlítõ szerepét felváltani. Nemzetközi kereskedelem és pénzügyek – Permanens globális tilalom a részvények shortolására (rövid távú, árfolyamesésre játszó részvényeladás, a részvény birtoklása nélkül). – A származékos eszközök (derivatives) kereskedelmének betiltása. – Az alapvetõ élelmiszerekkel való pénzügyi spekuláció betiltása. – A fejlõdõ országok adósságának megszüntetése – ezek az adósságok a krízis miatt egyre nõnek, ugyanis a globális Dél devizáinak értéke csökken. – Az ENSZ bevonása a krízis kezelésével kapcsolatos tárgyalásokba, mivel a krízis jóval nagyobb hatással fog bírni a fejlõdõ/harmadik világ gazdaságaira, mint ahogy azt jelenleg elismerik. – A Világbank, az IMF és a WTO fokozatos felszámolása. – Az amerikai dollár nemzetközi tartalékvaluta státuszának fokozatos felszámolása. – Egy igazságos nemzetközi pénzügyi rendszer kialakítására irányuló, az egész társadalom

– – – –

– –

–

által hozzáférhetõ kutatások megindítása (people’s inquiry). Biztosítani, hogy a segélyek nem csökkennek a krízis miatt. A feltételekhez kötött segélyek (tied aid) megszüntetése. A segélyekre vonatkozó neoliberális feltételrendszerek megszüntetése. Az exportorientált növekedés paradigmájának visszaszorítása, a fönntartható fejlõdésre, a lokális, illetve regionális piacra való termelés elõsegítése. Szelektív támogatás a lokális piachoz legközelebb értékesített termékek számára. A kétoldalú szabadkereskedelmi egyezményekre, illetve gazdasági partnerségre vonatkozó összes tárgyalás felfüggesztése. A regionális gazdasági együttmûködésre törekedõ szervezetek segítése, mint pl. az UNASUR, az ALBA, a Trade Treaty of the Peoples (Népek Kereskedelmi Egyezménye) és egyéb, a valódi fejlõdésre és a szegénység számolására törekvõ kezdeményezések.

A felsorolt reformok a jelenlegi pénzmûködés által okozott leglátványosabb károk tûzoltásszerû csökkentése. Ezen intézkedések csak elõkészíthetik a mélyebb reformokat. Lehet ugyanis a spekuláció egyes, legszembetûnõbben károkozó fajtáit betiltani, a többi megmarad. A „fejlõdõ országok” kifejezés hamissága a fejlett világ és a harmadik világ közti szakadékot leplezi. Az adósság-elengedés szükséges, de tüneti kezelés, és nem lenne szabad a „fejlõdõ országokra” korlátozni, hanem valamennyi, adósságcsapdába szorított országra ki kell terjeszteni (Magyarország, Argentína stb.). Fölemlítik az exportorientált növekedési paradigma visszaszorítását, annak okait nem firtatva, és a fenntartható fejlõdés megkérdõjelezhetõ fogalmát is érintetlenül hagyják. A helyi gazdaság támogatása nem valósulhat meg szubvencióból, viszont a távol megtermelt élelmiszerek olcsóságát eredményezõ szubvenciók felszámolása az elsõ lépés. Ellenük jogosak a protekcionista intézkedések, az élelmiszer-önrendelkezés nevében. Feltétel nélkül pozitív kezdeményezésnek minõsíthetõ az igazságos SzG 2009/2

33

VILÁGHELYZET nemzetközi pénzügyi rendszer kialakítására irányuló kutatás javaslata. Éljünk e lehetõséggel, most! Mi a növekedéskényszer oka? Nem egyszerûen nézetrendszerrõl (paradigmáról) van szó, hanem az uralkodó közgazdaságtanból következõ mûködésekrõl. A vállalkozás hozamát, elvonva a munkajövedelem elõl, csak a tõke bõvítésére fordítják. Ez okozza a tõkehozam és a munkajövedelem konkurenciáját és a növekedéskényszert. A jövedelem a munkamegosztás létrejöttével elvesztette közvetlen összefüggését a teljesítménnyel. Ennek felismerése alapvetõ feltétele a növekedéskényszer felszámolásának. A munkamegosztás elõtti õsállapotban – egy önellátó gazdaságban – még a teljesítmények és a szükségletek fedésben voltak egymással. A munkamegosztás létrejöttével ez a közvetlen összefüggés megszakadt. A jövedelem a vállalkozás költségei közt szerepel, a növekedéskényszer okozta versenyképességfokozás következtében a vállalkozás a költségek minimalizálására törekszik, mégpedig a munkaerõ kiiktatásával, gépesítésével vagy a termelés olcsó bérû államokba való exportálásával. A WTO is ezt a folyamatot támogatja, mely a fejlett országokban a munkanélküliség fokozódásához, végsõ soron a termelõ munkahelyek megszûnéséhez vezet. A jövedelemnek a költségoldalról az eredményoldalra kerülése lehetõvé teszi a növekedéskényszer fékezését, az ember és a természet képességeinek a vállalkozás peremfeltételeiként való figyelembevételét, mely megindíthatja a külsõ és belsõ gyógyulás folyamatát. A jövedelem így az eredmény terhére felvett hitel, melyet a vállalkozás maga is nyújthat, vagy banktól felvett hitel formájában is megvalósíthat. A jövedelem megállapítását a vállalkozás végzi, a szükségletek és a társadalmi kvóta alapján. Környezet – Globális kompenzációs rendszer kialakítása azon országok számára, amelyek nem használnak fosszilis üzemanyagokat, ezáltal elõsegítve ez utóbbi hatásainak visszafogását. – Kárpótlás a Dél országai számára az Észak által elkövetett ökológiai pusztítás kompenzálására, ezáltal segítve a Dél népeit a klímaváltozással és a környezeti válsággal való küzdelemben. – Az ENSZ „Nyilatkozat a fejlõdéshez való jogról” (UN Declaration on the Right to Development) címû dokumentumában megfogalmazott „elõvigyázatossági elv” (precautionary principle) szigorú alkalmazása, mint minden fejlesztési vagy környezeti jellegû projekt elõfeltétele. – A Kyoto-i Egyezmény „Tiszta Fejlõdés Mechanizmus” (Clean Development Mechanism) cikkelye alapján történõ, környeze-

tileg káros projektek számára nyújtott hitelek felfüggesztése, pl. monokultúrás eukaliptusz, szója vagy pálmaolaj-ültetvények. – Az emissziókereskedelem (carbon trading) és egyéb, környezetileg kontraproduktív technológiai megoldások (techno-fixes) felszámolása, mint pl. CO2-leválasztás (carbon capture), illetve szénlekötés (sequestration), bioüzemanyagok, nukleáris energia, „tiszta szén” (clean coal) stb. – A gazdag országokon belüli fogyasztás radikális csökkentésére irányuló stratégiák kifejlesztése, a fenntartható fejlõdés elõsegítése a szegényebb országokban. – Demokratikus ügyvitel bevezetése minden, a klímaváltozás kezelésére vonatkozó nemzetközi támogatási mechanizmusba, a déli országok és a civil társadalom erõs részvételével.

A javasolt kompenzáció elvi alapja az lehet, hogy a természeti javakat nem sajátíthatja ki senki. Az fizessen tehát, aki kõolajat, szenet, gázt termel ki, és abból jövedelme keletkezik. Ez jelent valódi paradigmaváltást. Megfontolandó gondolat a természeti javak fogyasztására kivetett járulék – a létezõ vízhasználati járulék mintájára –, mely az oxigénfogyasztásra is megállapítana kvótát. Ez lehetõvé tenné az USA megadóztatását, aki több oxigént fogyaszt, mint ami területén termelõdik. A CO2-kvóta helyett megjelenõ O2-kvóta bevételt jelentene az oxigént termelõ országok számára. A felsorolt javaslatokkal csak egyetérteni lehet, bár az energiahatékonyságot, mely a leghatékonyabb válságkezelõ megoldás – munkahelyteremtõ, energia- és importfüggõségcsökkentõ, gyors megtérülésû –, nem említi. 34

SzG 2009/2

VILÁGHELYZET Mezõgazdaság és ipar – Az iparközpontú (industry-led) fejlõdés kártékony paradigmájának visszaszorítása, melyben a rurális szektort arra kényszerítik, hogy az iparosodás és az urbanizáció forrásait szolgáltassa. – Az élelmiszer-biztonságot, élelmiszer-szuverenitást és a fenntartható gazdálkodást (farming) elõsegítõ mezõgazdasági stratégiák támogatása. – Földreformok és egyéb olyan intézkedések támogatása, melyek elõsegítik a kisléptékû gazdálkodást és segítik a paraszti és õslakos közösségek fennmaradását. – A szociálisan és környezetileg káros monokultúrás vállalkozások terjedésének megállítása. – A munkaidõ meghosszabbítását, illetve a

– –

–

–

dolgozók könnyebb elbocsátását lehetõvé tevõ munkajogi „reformok” megállítása. Munkahelyek megvédése a „prekarizált”, alacsonyan fizetett munkaviszonyok betiltásával. Azonos munkáért azonos fizetés garantálása a nõk számára – alapelvként, és a recesszió ellenszereként a dolgozók vásárlóerejének erõsítésével. A vendégmunkások jogainak biztosítása munkahelyvesztés esetén, garantálva biztonságos hazatérésüket és reintegrációjukat az eredeti országban. Azok számára, akik nem mehetnek vissza, garantálni kell biztonságukat, állást vagy valamiféle alapjövedelmet biztosítva számukra.

Egy ilyen kiáltvány nem terjedhet ki minden kérdésre. Ha azonban írói a globalizáció-kritikából indulnak ki, nem kerülhetõ ki a multinacionális áruházláncok hatása a mezõgazdaságra, illetve a helyi gazdaságra. A vásárlóerõ erõsítésére mint a recesszió ellenszerére utal, de nem kísérli meg az okokat kezelni. Az okok két fõ csoportba sorolhatóak: az egyik az eladósodás, a fogyasztási hitelek, jelzáloghitelek elterjedésének következményeképpen. Ezzel nagy tömegek számára vált lehetõvé, hogy lehetõségeik fölött éljenek. A válság kirobbanása a jelzálogpiac összeomlásával indult. Túl azon, hogy a törlesztési képességet meghaladó hitelek felvételére a bankok ügynökei azzal tudták rábeszélni ügyfeleiket, hogy spekulációs ügyletekbõl ígértek bevételeket, egy másik kérdést kell felvetnünk: miért kellett hitelre fogyasztani? A válasz a már taglalt jelenségre vezethetõ vissza, hogy a vállalkozás árbevételének felosztásánál a tõkehozam és a munkabér egymás konkurensévé vált, ezért a vállalkozások irányítói a munkajövedelembõl elvont eszközöket tõkebõvítésre fordították a versenyképesség fokozása érdekében. A puska azonban visszafelé sült el, a dolgozók jövedelme és ezzel vásárlóerejük olyan szintre csökkent, hogy csak hitellel tudták fedezni fogyasztásukat. Ez volt az egyik ok. A másik, mélyebb ok az angolszász politikai szándék, mely a középosztály felszámolására törekszik, a társadalmat egy szûk irányító elit és egy irányított tömeg polaritására igyekszik redukálni. Ezt a célt kitûnõen szolgálta a jelenlegi gazdasági rendszer – eddig. Ha tehát a jövedelem kérdését nem állítjuk a középpontba, a válság okait nem tudjuk feltárni. Az áruházláncok gyakorlatának egy lényegi mozzanatát is meg kell említeni, és ez a mezõgazdasági termékek és az iparcikkek karakterének megkülönböztetése, pontosabban ennek hiánya. A láncok a beszállítóktól azt várják el, hogy a mezõgazdasági termékeket évszaktól függetlenül, azonos áron és minõségben produkálják, ennek érdekében kontinensnyi távolságokra utaztatják az élelmiszereket. A mezõgazdasági termékek nem kezelhetõek azonos módon az iparcikkekkel. Míg az ipar termékeit a Föld bármely pontján elõ lehet állítani, azonos minõségben, idõjárástól függetlenül, a mezõgazdasági termékek helyhez, idõjáráshoz kötöttek. A kor követelménye az is, hogy fel kellene ismernünk: az élelmiszer több, mint tápanyagbevitel vagy fûtõanyag. A táplálék erõket tartalmaz, melyekre az embernek szüksége van, sõt – nagyobb szüksége van, mint az energiatartalomra. Errõl a biodinamikus gazdálkodás részletes ismeretekkel rendelkezik, de számos biotermelõ felhívja a figyelmet a tapasztalati úton szerzett ismeretekre, melyek megkülönböztetnek egészséges élelmiszereket és élelmiszer-ipari alapanyagokból készített „termékeket”, melyek nem táplálnak, csak hizlalnak és mérgeznek. Rudolf Steiner megnevezi pontosan az okot: az embereknek a hely által adott erõkre van szükségük, melyeket a táplálék közvetít. Az elmondottakból következik, hogy az áruházláncok polcain a helyi (bio)termékeken kívül nem sok másnak van SzG 2009/2

35

VILÁGHELYZET létjogosultsága, különösen nem a több ezer kilométerrõl hozott, monokultúrás, kemizált, netán génkezelt élelmiszereknek. A földreform említése túl általános, egy valódi reform elsõdlegesen tulajdonreformot jelent, a használati tulajdon megvalósulásával. A munka világára utaló javaslatok is csak a felszínt érintik. Valódi változást a munka árukarakterének megszüntetése jelenthet, mely lehetõvé teszi az olyan, szélsõségesen kizsákmányoló és a munkához való joggal visszaélõ formák felszámolását, mint a munkaerõ-kölcsönzõ cégek. Milyen konklúziót vonhatunk le mi a fenti kiáltványból, melynek nyilvánvalóan már újabb változata is napvilágot látott? A válság súlyos, és a fennálló rend fenntartása, vagy egy látszólagos reformfolyamat révén való átmentése áll az irányító hatalmak érdekében. A gondolkodó emberek felelõssége és lehetõségei soha nem voltak ilyen nagyok. Élni kell velük, hogy a válság nyújtotta esélyeket ne mulasszuk el ismét.

Konklúzió Ezek mind praktikus, józan javaslatok. Néhánnyal közülük már kísérleteznek is, és láthatóan végrehajthatók. Ezeknek a kísérleteknek a sikereit közismertté kell tenni, és népszerûsíteni kell õket. Más javaslatoknál azonban nem valószínû, hogy pusztán objektív meritumuk alapján be fogják vezetni õket. Ehhez politikai akaratra van szükség. Ebbõl következõleg minden javaslat felhívás a cselekvésre. Úgy írtuk le azt, amit látunk, hogy egy élõ dokumentumot hozzunk létre, amelyet együtt

kell továbbfejlesztenünk és gazdagítanunk. Kérjük, írd alá a nyilatkozatot: http://www. casinocrash.org A következõ alkalom, hogy összejöjjünk, tovább dolgozva a szükséges lépéseken, hogy ezek a gondolatok (és mások) megvalósuljanak, a Társadalmi Világfórumon lesz Belemben, Brazíliában, 2009 januárjának végén. Megvan a szükséges tapasztalatunk és gondolataink – fogadjuk el a jelenlegi uralkodó rendetlenség kihívását, és õrizzük meg a lendületet az alternatíva beindításához!

Jegyzetek 1

2 3 4

A hír tulajdonosa: Védegylet http://vedegylet.hu, a hír webcíme: http://vedegylet.hu/modules.php?name=News &file=article&sid=969 Részlet Kálmán István Bevezetõ címû írásából. Szabad Gondolat 2008. decemberi szám A leváltás konkrét indoka a szeretõjének juttatott kedvezmények voltak James Tobin Nobel-díjas közgazdász évtizedekkel ezelõtt vetette fel, hogy szükséges szabályozni az alapvetõen spekulatív célú, nem a reálgazdasághoz kötõdõ nemzetközi pénzmozgásokat azért, mert elõbb-utóbb olyan kockázatokat hordoznak, amelyek megfertõzik a reálgazdaságot is. Tobin azt javasolta, hogy valamennyi pénzügyi tranzakciót, átváltást, határidõs, származékos ügyletet meg kellene terhelni 1-2 tizedszázalékos adóval, mert ezen ügyletek természetébõl az következik, hogy már ez a mérték is jelentõsen csökkenti a spekuláció lehetséges kiterjedését.

36

SzG 2009/2

VILÁGHELYZET

Franz Jürgens

VÁZLATOK A TÖRTÉNELEMHEZ ÉS ANGOLSZÁSZ ÓPIUMHÁBORÚK

A KORTÖRTÉNETHEZ:

„A kortörténeti vizsgálódások”-ban Rudolf Steiner háttérinformációi szerint az ópium a tulajdonképpeni forrása a „Brit Birodalom” felemelkedésének a világhatalomhoz. Runhild Böhm munkájának figyelembevételével – lásd „Kína kierõszakolt nyitása a Nyugat felé” (Der Europäer, 2008. november) – erre napjainkban is fel kell hívnunk a figyelmet. Az India feletti uralom a monopóliumokkal támogatott Kelet-indiai (Kereskedelmi) Társaságból indult ki, „a továbbiak során pedig Anglia lett általában a világ elsõ kereskedõje”. Rudolf Steiner 1916. december 30-i elõadásában felvázolta NagyBritannia útját a Kína feletti hegemóniához. Ott csak a 17. századtól jelent meg az ópiumszívás (araboktól átvett) szokása; korábban a kínaiak nem voltak ópiumszívók. „Az ópiumszívás”, mondta Rudolf Steiner, „azoknak az embereknek, akik ezt gyakorolják, kétes, de erõs élvezetet jelent; mert az ópiumszívó a legkülönfélébb, az asztrális síkról származó fantáziaképekre tesz szert, amelyekben benne él; ez valóban egy másik világ, amelyet tisztán materiális úton érnek el”.* Anglia kereskedõi mindenkor meglehetõsen kihasználták az ázsiaiak szenvedélyét, és Bengáliában hatalmas mákföldeket létesítettek az ópiumtermelés céljából. A Keletindiai Társaság monopolistái 1772-tõl évente több ezer ládányit exportáltak Kínába; eladási ár: négyezer-nyolcszáz (arany-) márka ládánként. Azután Rudolf Steiner megnevez még egy törvényt, amely ebben az évtizedben például a Harry Potterregények piacra dobásában vagy a SubprimeVerbriefungen esetében tanulmányozható: „Ha valaki meglehetõsen sokat felkínál, akkor az egyik vagy a másik árucikk iránt különösen erõs szükséglet keletkezik, amirõl minden közgazdász tud.”

A materializmus dagálya Runhild Böhm könyve az ópiumháborúról tartalmaz egy idézetet, amely megmagyarázza Rudolf Steiner további fejtegetéseit: „A dohányzó felébredéskor depressziók alakjában fizeti meg az árát, amelyek fokozódnak a méreg tartós fogyasztásakor. A méregre való rászokás a test és a szellem fokozódó szétroncsolódásához vezet. A szenvedélybeteg magatartása a külvilághoz teljesen egocentri-

kussá válik, a sóvárgás az ópiumra uralkodó ösztönévé lesz; végezetül bekövetkezik a teljes morális pusztulás, összekötve testi kiesési tünetekkel.” A kínaiak hamarosan észlelték a kábítószer hatását, de csak 1794-ben tiltották meg a behozatalt, huszonkét évvel a kínai nép iparszerûen ûzött megmételyezésének kezdete után. London mégsem állt le, 1837-ben az import – a tilalom ellenére – harmincezer ládára növekedett, a bevétel pedig „mintegy harmincmillió frankra ebben az évben”. Kína ekkor elrendelte, hogy minden brit ópiumkereskedõt halálbüntetéssel kell sújtani, és a brit hajókat el kell kobozni. London reakciója olyan volt, mint amit az USA-tól hallottunk az Irak elleni második fegyveres összecsapás elõtt: „Egy efféle provokálással a kínai kormány végérvényesen szétrombolta a

* A kiemelések és a zárójelek a szerzõtõl származnak.

SzG 2009/2

37

VILÁGHELYZET

biztonság minden érzését.”* A Kelet-indiai Társaság az ópiumot most már amerikai hajókra rakodta, ennek következtében több ópium jutott Kínába, mint valaha. A „marakodás”, miként Rudolf Steiner kifejezte magát, fokozódott, mígnem 1840-ben háború tört ki a két ország között, amit azután Kína 1842-ben elveszített: Hongkong koronagyarmat lett, öt kínai kikötõ kényszerûen megnyílt az ópiumkereskedelem számára, és brit konzulokat alkalmaztak. És: a már korábban beszedett 25 millióhoz most hozzájött még további 97 millió kárpótlási összeg. Rudolf Steiner azzal a megállapítással zárja elõadását, hogy 1840-ben, a háború kezdetén „a materializmus dagálya érkezik el”.* Runhild Böhm összefoglalja: „Amit az angolok az ópium segítségével Kínától megvontak, annak az angol birodalom alapállományát kellett képeznie, ahol minden penny a kábítószerfüggõ emberek sorsával kapcsolódott össze, betegséggel, halállal és egy egész társadalom feldúlásával.” Rudolf Steiner hasonlóképp vezeti tovább a témát szilveszterkor: „Tegyük fel, lenne valahol valaki, aki azt mondja: Igen, ez valamikor egy morál nélküli vállalkozás volt; de immár ez messze mögöttünk van. – Ez megint csak egy olyan ítélet lenne, amely csak arra lenne jó, hogy elkábítson bennünket! [...] Amire akkoriban szert tettek, az annak az egész konfigurációjához tartozik, ami ma mint Brit Birodalom áll fenn. [...] Ami az akkori milliókból származott – egy évszázada zajlik a történet –, az ugyanaz, ami ma arra készülõdik, hogy a világot uralma alá hajtsa, a világot elárassza; ebben rejtõzik az, ami akkortájt jött létre.”* Az „indiai fûszerek” Londont gazdaggá tették; csakhogy: a „fûszert” máknak hívták, az ópium volt! Azt, hogy még ma is érvényesek Rudolf Steiner e szavai: „Mert a késõbbi évszázadok számára a mai dolgok nagyon hasonlóknak fognak tûnni”, még látni fogjuk. Megfigyelhetõ itt az általa vázolt 33 és egyharmad év törvénye is: az 1842-es év, a „gyõzelmi béke”, amit a birodalom a nankingi szerzõdésben (minta az 1918-as versailles-i 38

SzG 2009/2

szerzõdés számára) kényszerített rá a kínaiakra, a csúcspontot jelzi a Brit Birodalom terjeszkedésében és hatalmában (lásd kasztok), az 1945-ös év pedig a „birodalom” váratlan vége és összezsugorodása a 16. századbeli monarchia alakjára „British Island”-dé.

„Kínai lelkek európai testekben” Rudolf Steiner kifejti: teljességgel fennáll annak lehetõsége, hogy bár a lelkek egy adott népbe akarnak inkarnálódni, mégis a Föld valamely pontján csak kevés test áll a rendelkezésükre – így a kínaiak testei „kimerültek, ópiummal átitatottak” voltak. Miközben azokban az években az európai népesség gyorsan növekedett, az egykor népes (1810ben még 340 millió lakosú) Kínában az ópiumerõk hatására többé már nem álltak rendelkezésre elegendõ számú testek. És „a kínaiak arra lettek ítélve, hogy részben nagyon éretlen, jelentéktelen lelkeket vegyenek fel magukba, akiknek minõségérõl nem akarok beszélni.” Ekkor azonban azok a lelkek, akiknek eredetileg ott kellett volna inkarnálódniuk, nem találtak megfelelõ testekre, és átirányítódtak – Európába. Rudolf Steiner egy elõadásban („Sorshordozó kor”, 1914. október 29.) idézte A csõcselék elõrenyomulása címû könyv (München, 1907) szerzõjét, Mersovszkijt, aki arra mutatott rá, hogy az angol John Stuart Mill és Herzen, az orosz filozófus és politikus már arra hívta fel a figyelmet, hogy Európa „elkínaiasodik”, és hozzáteszi: „ebben bizonyos vonatkozásban már igaza volt”. 1916 szilveszterén Rudolf Steiner tovább fejtegette ezt: „Látják ezért: a fizikai síkon egy olyan eseménynek, mint az ópiumháború, nagyon is megvan a maga szellemi háttere. Az ópiumháború nemcsak azért volt, amit elsõsorban szolgált, hogy tudniillik az emberek milliókat szerezzenek maguknak, hanem azért is történt, hogy bizonyos lelkek, akik egyébként a mostani korban az európai kultúrerõk megerõsítéséért jöttek volna le a szellemi világból, meg legyenek akadályozva

VILÁGHELYZET abban, hogy már most inkarnálódjanak, és így kínai lelkeket lehessen becsempészni európai testekbe. Bármennyire paradoxonnak látszik is ez, mégis így van. Mégiscsak úgy van, hogy az a fontos, meszsze kiható esemény ténnyé vált, hogy az európai emberek nagy számánál a lelkiségnek a testiséggel való ama összehangolatlansága, össze nem illése jelentkezett, amire éppen utaltam. És a lelkiségnek a testiséggel való össze nem illése folytán egyre lehetetlenebbé fog válni az is, hogy a testiség eszközét a megfelelõ módon használják. Ebbõl ered annak lehetõsége, hogy a tévedéssel zûrzavart keltsenek. A tévedéssel nem kelthet az ember zûrzavart olyan könnyen, ha az, aki a tévedést átlátja, nincs bizonyos fokig pusztában való prédikálásra ítélve valamely meggyökeresedett korjellemzõ következtében.”*

Böhm az elsõ ópiumháborúval kapcsolatban éppen az akkortájt Angliában élõ Karl Marxot idézi, aki a következõképpen kommentálja Kína tehetetlen erõfeszítéseit, hogy Anglia nyílt támadásával szembeszálljon: „Mindezek a bomlasztó erõk egyaránt hatást gyakoroltak Kína pénzügyeire, moráljára, iparára és politikai struktúrájára, és 1840-re teljes mértékben kifejlõdtek az angol ágyúk sorfala elõtt, melyek szétzúzták a császár tekintélyét, és az Égi Birodalmat kényszerûen a földi világgal hozták érintkezésbe. A régi Kína fenntartásának legfõbb feltétele a világtól való teljes elzárkózás volt. Mivel ez az elzárkózás Angliának köszönhetõen immár erõszakos véget ért, ezt a felbomlásnak is éppoly biztosan követnie kell, mint ahogy egy hermetikusan lezárt koporsóban gondosan konzervált múmia esetében, mihelyt az a friss levegõvel érintkezik.”

A kínai testek megmérgezése

Az EU pénzeli a tálibokat?

1916 decemberének utolsó napjaiban Rudolf Steiner feltárta elõttünk, hogy amit már 1890 karácsonyán „A császár álma” címû cikkel a The Truth brit hetilapban képszerûen feltételeztek (Németország és Európa fel- és megosztását angolszász uralom alatt, valamint egy „orosz pusztaság” [„Russian Desert”] létesítését a késõbbi Szovjetunió területén), és ami az elsõ, illetve a második világháború után földrajzilag alakot öltött, mindaz már egy századfordulóval korábban tervszerûen elõ lett készítve a kínai testek megmérgezésével. Azok a lelkek, amelyeknek közép-európai testekbe kellett volna megtestesülniük, ezt nem tehették meg, mert ezek a testek már „foglaltak” voltak az eredetileg Kína számára rendelt lelkek által. Ennek következtében nem is volt elegendõ lélek, akik – a kevés igazi közép-európai – megállíthatták volna a dekadens Habsburg- és Hohenzollern-régenseket a mindenkori kormányokban levõ rossz tanácsadóikkal együtt. Az „orosz pusztasággal” (illetve a SZU-val) összefüggésben érdekes, hogy Runhild

Bár Washington felváltotta Londont mint világhatalmat, mindazonáltal az angolszász szövetségesek változatlanul kéz a kézben összedolgoznak Ázsiában (is). Miután Washington titkosszolgálatai a dél-amerikai kontinenst úgyszólván mint „kísérleti területet” meggyalázták e szolgálatok pénzbeszerzési mûveletei érdekében, 1980-tól Afganisztánban is masszívan támogatták a máktermesztést, hogy a felkelõket elegendõ pénzeszközzel lássák el. Az így szerzett (amerikai) fegyverek az orosz betolakodók elleni harcot szolgálták. „Szeptember 11-e” után épp a máktermesztést – azt a tényt, hogy (állítólag) az afgán máktermesztéssel pénzelik a tálibokat – említették okként Afganisztán átfogó bombázására; a helyzet most „bosszantóan” azt mutatja, hogy Afganisztán történetében még sohasem termesztettek annyi ópium-nyersanyagot, mint éppen ma – az USA- és NATO-bombázások ellenére. Változatlanul a termesztés szolgál a katonai felszerelési tárgyak finanszírozására. „A Nyugat és a tálibok” címen a következõ volt olvasható: „Karsai

SzG 2009/2

39

VILÁGHELYZET elnök afgán kormánya nemrégiben nyilvánosságra hozta két angol ügynök letartóztatását Afganisztánban: az angol Mervyn Patterson a harmadik legmagasabb ENSZ-diplomata Afganisztánban, az ír Michael Semple pedig az EU-képviselet vezetõje Afganisztánban. Idõközben mindkettõt kiutasították Afganisztánból. Egy USB-memóriakártyán tényanyagot találtak náluk, miszerint a Helmand afgán tartományban 2000 tálib harcost (ebbõl 200 alacsonyabb rangú parancsnokot) foglalkoztató katonai kiképzõtábor finanszírozására 125 000 dollárt utaltak át. És további 200 000 dollárt kell még folyósítani a tálibok pénzügyi támogatása céljából. Az afgán kormány továbbá közölte, hogy az »EUPeace-Builder« a tálibokat laptopokkal és lehallgatás ellen védett mûholdas telefonokkal akarta felszerelni, hogy így közvetlenül kommunikálhassanak a brit hatóságokkal. A memóriakártyán érdekes módon »Az Európai Unió békeépítõ programjának« hívják a brit tervet. Az afgán kormány nyilvánvalóan semmit sem tudott ezekrõl az eseményekrõl. Attól tart, hogy a britek Helmandban saját haderõt akarnak felállítani, nélkülözve minden lojalitást a kabuli központi kormányzat és a nyugati megszállók irányában. A terv létezését idõközben megerõsítették mind a brit diplomaták, mind az ENSZ, a nyugati hatalmak képviselõi és magas rangú afgán tisztviselõk. A tervrõl az ENSZ állítólag semmit sem tudott. De Michael Semple-t a mai napig nem bocsátotta el szolgálatából. Az esemény alátámasztja »a terror elleni háború« (War on terror) sok kritikusának álláspontját, hogy a Nyugat a titkosszolgálati csatornákon keresztül részben maga képezi ki a »terroristákat«, akiknek legyõzését színleli. Errõl szól a sokéves titkosszolgálati együttmûködés is az MI6, a CIA, a pakisztáni ISI és a tálibok között. Hogy ilyen együttmûködésnek már hagyománya van, arra rámutat Robert Dreyfuss is »Devil’s Game« (Az ördög játéka) címû könyvében: Ilyen volt a brit titkosszolgálat, amely a 19. század végén muszlim szervezeteket alapított – mint szolgálatkész eszközt a nyugati érdekek számára.”

Krisztust meghazudtolni... Mennyire az aktuális helyzetre utalva mondta Rudolf Steiner 1916 szilveszterén: „Mert a késõbbi évszázadok számára a mai dolgok nagyon hasonlóknak fognak tûnni.” Karl Heyer, Steiner tanítványa az angolszászok uralmát Ázsiában egyszer Rabindranath Tagore egy idézetével jellemezte, akit õ a nyugati emberiség iránt emberszeretettel és jóindulattal eltöltött keletinek képzel: „Az utolsó év40

SzG 2009/2

század a Távol-Keleten, Afrikában és a Csendesóceán szigetein számos alkalmat szolgáltatott arra, hogy a bennszülötteknek az evangélium prédikációja csak mint a politikai és gazdasági erõszaktevés elõhírnöke mutatkozhatott meg. Némelykor e kettõ kéz a kézben járt. A mûvelt kínai nem fogja egyhamar elfelejteni, hogy az az okmány, amelynek alapján országában ténykedik a keresztény misszió, annak a nankingi szerzõdésnek (lásd kasztok) a része volt, amely legalizálta az ópiumbehozatalt. Így esik meg az, hogy ezek a népek elképedve csodálkoznak el azon, hogy azok a személyek, akik színleg az istenuralom megalapításának szentelik magukat, miért lehetnek megelégedve az individuális hittérítés módjával [Missionstyp], miközben a bûnök, amelyek meghazudtolják az igazi keresztény istenfogalmat, buján tenyésznek.”* Rudolf Steiner számára Hegel „a legnagyobb német szellemek egyike” volt. 1908. június 17-én Nürnbergben, ahol Hegel száz évvel azelõtt a Királyi Bajor Gimnázium igazgatója lett, Rudolf Steiner az Apokalipszis-elõadásokat a következõképp vezette be: „Hegelnek volt egy kijelentése, amelyet talán éppen ma irányadó jelmondatként helyezhetnénk vizsgálódásaink élére. Hegel azt mondta: »A legmélyebb gondolat társul Krisztus alakjához, a történeti és külsõleges oldalhoz, és éppen az a keresztény vallás nagysága, hogy mindazon mélysége mellett könnyen megragadhatja a tudat a külsõleges oldal felõl és egyúttal felszólít a mélyebb behatolásra. Így a keresztény vallás a mûveltség minden foka számára elérhetõ, ugyanakkor kielégíti a legmagasabb követelményeket is.«” Bárcsak mind Keleten, mind Nyugaton gyakorolnák Hegel e felismerését...

Fordította: Szabó Attila Der Europäer, 13. évf. 4. sz., 2009. február

PEDAGÓGIA PEDAGÓGIA Somogyi Tibor

FELJEGYZÉSEK

EGY KONFERENCIÁRÓL

2009. 04. 24–25-i hétvégén egy konferencia szervezõdött a Szabad Gondolatok Házában, ahol az elõkészítõ munka részeseként, elõadóként és hallgatóként egyaránt érintett voltam. A rendezvény címe: A felsõ tagozatos képzés és az életgyakorlat jövõképe a Waldorf-iskolában. A tényleges program az alábbiak szerint alakult. 2009. 04. 24. péntek (17.30–21.00) Kálmán István: Megnyitó Somogyi Tibor és Stráma Éva: „Találkozhat-e az iskola és a munka világa” Krivácsy Zoltán: Felsõ tagozatos továbbképzések külföldön Beszélgetés 2009. 04. 25. szombat (09.00–17.30) a meghirdetettõl eltérõ rend szerint Mesterházy Mária: Bemutató a középiskolások munkáiból Somogyi Tibor: Új képzési formák lehetõségei a Waldorf-iskolákban – különös tekintettel a felsõ tagozatra és az életgyakorlati felkészítésre Beszélgetés Németh Ágnes: A szakképzés jogi keretei Beszélgetés Gulyás Judit és Kálmán Kristóf: Waldorfintézmények egy szegényedõ világban – a gazdasági racionalitás mint lehetséges szempontrendszer Mezei Mihályné és Karkus Ottó: Az iskolák együttmûködési lehetõségei és szükségletei, a saját középiskola igénye az intézmények szemszögébõl a szakképzés és a gimnázium helye a Waldorfiskolákban Beöthy Hanna és Tallós Péter: Tájékoztató a középiskolai Waldorf-tanárok továbbképzésérõl Mesterházi Zsuzsa: Visszatekintés a konferenciára Közös éneklés M. Mária vezetésével

Az alábbi írás a rendezvény idején tett feljegyzéseimet és az azt követõ gondolataimat rögzíti. Adhatnék talán hûségesebb képet is az elhangzottakról, de ezt a célt inkább szolgálja majd az a kiadvány, amelynek az összeállítása folyamatban van, és amely tartalmazza az elõadások fõ gondolatait, vázlatait és az azokat követõ felszólalásokat. Ez a kiadvány hamarosan letölthetõ lesz a honlapon. Egy konferencia szervezésének általános indítéka az, hogy valamely – egyébként már ismert – feladat szakembereit, felelõseit megerõsítsenek felkészültségükben. Konferenciánk, megítélésem szerint, eltért ettõl, mert egy fel nem tárt, és mûködésbe még nem vont területet érintett. Erre a feltáratlanságra utalt egy közbevetett kérdés, amelyet így fordítottam le magamnak: Kinek a feladata, hogy az iskola és a munka világa közötti területen létrehozzon egy életgyakorlatot, illetve egy életgyakorlaton alapuló felsõ tagozatos képzést? Ez a kérdés a konferencia három kulcsszava közül kettõt – az életgyakorlatot és a felsõ tagozatos képzést – közvetlenül érintett, de éppannyira vonatkoztatható a harmadikra is, és feltehetõ az a kérdés is: Kitõl lehet várni a Waldorf-iskola életgyakorlatának jövõképét? A válasz keresésében, a kétnapos program ideje alatt, ötvenegyen vettek részt. Ezek közül huszonöten képviselték a Waldorf-tanári pályát, tizenegyen írták nevük mellé a „szülõ” megjelölést, és tizenöten voltak jelen egyéb minõségükben. A magyarországi Waldorf-történet 21 éves, felnõtté vált – hangzott el Kálmán István megnyitójában. Ám felsorolt négy fontos dolgot is, amelyre nem irányult megfelelõ figyelem az elsõ intézmények alapításának elõkészítésekor. Ezek: A leendõ intézmények szociális formáinak tisztázása; az állami finanszírozás kiváltásának szükségessége; a felsõ tagozatos tanárok képzésének idõben való indítása; az iskola és munka világának kapcsolata. SzG 2009/2

41

PEDAGÓGIA Kálmán István megállapítása szerint: az itt említett hiányok következményeiben élünk. De ezen a konferencián – még ha valamennyi probléma megoldását nem várhatjuk is – létrejöhetnek találkozások, amelyek az említett hiányok pótlásához vezethetnek. És a mostani elõadók által korábban elindított, de akkor elakadt kezdeményezések is támogatást kaphatnak. E szavak hallatán felidézõdött bennem – és az elõadásom elején beszéltem is róla –, hogy 1996/97-tõl egészen 1999-ig, a gödöllõi Waldorfgimnázium megalakulásáig foglalkoztatott a szakképzés megújításának gondolata. Akkor ehhez nem találtam társakat – írásaim visszhang nélkül maradtak. Az idõközben eltelt tizenkét év alatt átalakult bennem a korabeli gondolat, és egy olyan felsõ tagozatos képzés képe rajzolódott ki elõttem, ahol az életgyakorlatnak részesévé válik a munka világa, de másképp: úgy, hogy a vállalkozások és a vállalkozók a tananyag prezentációját és egy általános jövõkép formálását segítsék jelenlétükkel – nem kötve ezzel az iskolát a szakképzés formájához. A Waldorf-iskolákkal szembenálló oldalon, azokhoz képest mintegy külsõ világi tartalomként él egy nyílt – vagy éppen hamis spirituálisba burkolt – materialista gondolkodás. Ez biorobotként tekint az emberre, és ahogy Krivácsy Zoltán elmondta: A gyerekek egy technokrata világba fognak belekerülni, amely az emberi érzéseket ki akarja irtani. Erre fel kell õket készíteni. Krivácsy Zoltán arról a tapasztalatról is beszámolt a kasseli konferencia kapcsán, hogy a középiskolai tanárokat inkább a praktikum érdekli, és kevésbé az antropozófia embertana – utóbbihoz jobbára az életgyakorlat vezetheti el õket. Ha belegondolunk abba, hogy a gyermeki érzést kiölni szándékozó kezdeményezésnek is van életgyakorlata, ráébredhetünk feladataink jelentõségére: alternatív – tehát más alapon állva is erõs – életgyakorlat megteremtésére van szükségünk. Az életgyakorlat fogalma tágabb annál, hogy elég volna a pedagógiai munkának egy új modelljeként gondolnunk rá, de tágabb annál is, hogy pusztán gazdasági tartalmára tekintsünk. Voltaképpen oda tehetjük ezt a fogalmat, ahol az intézmény szót szoktuk használni – azzal a különbséggel, hogy az életgyakorlat nem egyszerûen összekapcsolja a pedagógiai és gazdasági munkát, de körébe is vonja e két pólus minõségeit, illetve átjárttá válik azoktól. Életgyakorlatban gondolkodni egészen mást jelent, mint intézményt, szervezetet építeni! Utóbbi hívja az embert arra, hogy elsõdlegesen „intézményesítsen” és „szervezzen” – eleve rendelkezvén 42

SzG 2009/2

azon ismeretekkel, amelynek például a pedagógiai munka képviselõi híjával vannak. Az életgyakorlat iránti elkötelezettség más alapállást igényel: arra inti a szervezésben jártas embert, hogy húzódjon a háttérbe, és elõször (a meditáló elmélyültségével és kitartásával) ismerje meg, és rendszerezze az életet ott, ahol késõbb formálni szeretne. Az ilyen kitartó elmélyülést szolgálja a pedagógiai konferencia a tanári munkában, amely konferencia azonban annyira hiányzik a gazdasági és intézményi életbõl – és így az iskola életgyakorlatából is. Mostani konferenciánk egyik résztvevõjétõl hallhattuk a gondolatot: Értelmes munka híján zavarok támadnak az emberi individuumban. Vonatkoztathatjuk ezt a közlést arra, hogy hiányzik az értelmes munka a felsõ tagozati képzésbõl, de a gyerekeket fogadó világra is, ahol a szülõk tevékenyek. És vonatkoztathatjuk magának az iskolának a szervezeti-gazdasági mûködésére, de arra is, hogy az iskola egységében nincs jelen kellõ súllyal az értelmes munka. E gondolatot kibontva: ahol és amennyire hiányzik az értelmes munka az életgyakorlatunkból, ott és annyira számíthatunk individuális zavarok fellépésére az egyénnél és annak közösségeinél. A pénteki nap zárásakor – a szombati programot elõkészítõ elõadások után – sürgetõen fogalmazódott meg, hogy egy Waldorf-tanárt ma már csak érdemi – az iskolai élet gyakorlatában használható – mondanivalóval lehet egy konferenciára leültetni. Talán az ilyenfajta mondanivaló hiánya okozza, hogy a programokon csökken a tanárok aktivitása – Tallós Péter gondolatát felidézve: az erõk fogyatkozásának vagyunk tanúi. Az érdeklõdés erõinek táplálása létkérdés a Waldorf-iskola számára. Mert azt a kezdeményezési láncolatot, amelyben – válaszok helyett – kérdéseket állítunk a másik elé, az érdeklõdés hiánya megszakítja. Pénteki elõadásom egyik gondolatmenete is ide futott ki: Rávilágítottam arra, hogy a külsõ világban egyre inkább látszik egy ötletgazdag és egyben kezdeményezni kész emberi minõség megjelenése, amely két dolog együttes jelenlétére a kreatív szóval utalunk. Ezt az ötlettel összekaroló kezdeményezõ mozdulatot (kreativitást) látjuk például abban, ahogy egy Rubik-kocka megszületik és sikertörténetével „lerohanja” a világot. A kreativitás azonban nem hordoz közösségi elemet – a közösségi elemet ahhoz egy életgyakorlattal kell hozzákapcsolni. Ez pedig azt jelenti, hogy – szemben a „Rubik-kockák” történetével – nem az ötletnek, hanem a kérdésnek kell elöl

PEDAGÓGIA állnia: az érdeklõdésnek, amely a másik személyét szólítja meg. Olyan életgyakorlatra van szüksége a Waldorfiskolának, amely egy kezdeményezési láncolatot valósít meg és tart fenn: az intézményi élet egészében – és nem csak annak pedagógiai tagjában. A konferencia szervezése során találkoztam Stráma Éva írásával, amelyben egy életismeret epochájáról számolt be. A tartalom nagyon megérintett: láttam, hogy amit képviselek, másnál is megjelenik – különösen azáltal, hogy Éva a tanári munkának és a vállalkozásnak is részesévé vált személyes életgyakorlatában. Megkértem ezért, hogy tartson elõadást a konferencián, majd arra is, hogy kapcsoljuk össze pénteki gondolatainkat. Úgy gondolom, hogy Stráma Éva példája rávilágíthat a tanár vállalkozói körbe lépésének lehetõségeire. Olyan kapuk nyílnak meg egy ilyen típusú sorstörténeti mozzanatban, amely oda és vissza – a tanárság és a vállalkozó lét kölcsönösségében – is formál és gazdagít. A konferencia elõkészítése mellé számosan odaálltak azok közül, akik a hazai Waldorf-élet ismert és neves képviselõi. Azt is mondhatjuk talán, hogy ez a találkozó a teremtõ polaritásnak egyfajta kifejezõdésévé is vált. Minden megtörtént, ami ezzel összefüggésbe hozható: a feszültség (például az elsõ konferencianapon), a válaszadási képesség (a szombati program teljes átrendezése) és a feloldás. Tallós Péter úgy fogalmazta meg ez utóbbit, hogy „többet ilyen beszélgetés ne legyen”! A gondolatát azonban azzal fejezte be, hogy: a jelenlévõk mindannyian értik és elfogadják azt, amirõl beszélgetünk – legyen a szó most már a tetteké! Az érdeklõdést a cselekvésig egy elfogadott jövõkép vezetheti el. Úgy gondolom: ahogy egy iskola mûködésének formáját, úgy jövõképét sem lehet kívülrõl – kész elemek beültetésével – meghatározni! Strukturálási ötletek és doktrínák helyett kezdeményezési láncolatok elindításában hiszek. Az iskoláknak helyzetbe hozásra van szüksége – annál is inkább, mert olyan tettre kész emberek élnek a köreikben, akikre a rögzített formák és a gondolati panelok bénítólag hatnak. A kezdeményezési láncolat elsõ eleme: nem egy ötlet, hanem egy kezdeményezés. Szombaton délelõtt egy kezdeményezést tártam a jelenlévõk elé. Az ötlettõl való megkülönböztetése fontos! Olyan dologról van szó, amely már megkapaszkodott a gazdaságban, és amelynek kezdete a Waldorf-iskolával való találkozásból ered. Úgy is mondhatnám, hogy egy, a Waldorf-eszmékhez hû eredetmíves munka nevelte fel azt.

Ennek a cikknek a keretei nem teszik lehetõvé, hogy ezt a kezdeményezést részleteiben bemutassam. A bemutatásra más formát kell találni. Itt most két – ismert, és az interneten elérhetõ – kiindulási pontjára utalnék: Eredetmívesség címû könyvemre és Cerasus Bútor márkámra (www.eredetmives.hu; www.cerasus.hu). Mert a Cerasus által elindított egyedi vevõkiszolgálási eljárás az, amelynek a tapasztalataiból az Eredetmívesség egyik oldalról építkezik, és amelynek az általánosítása ma lehetõvé teszi az iskolával való szoros együttélés gondolatát. A vevõkiszolgálás egyedi módszertana az egyik irányban leválasztja magáról az iparral való együttélést, míg a másik oldalon közös életgyakorlatot létesít az iskolával. A vállalkozó számára ez a kezdés világával való összeköttetést adja, míg a pedagógia oldaláról nézve a képzés formáinak megújulása várható. A konferencia menetében a résztvevõk egyre nyíltabbá váltak, beszéltek kezdeményezéseikrõl, és lehetõségeikrõl. Ez a nyíltság elengedhetetlen része lesz a munkának. Mert amennyire megszakítja a kezdeményezési láncolatot az érdeklõdés hiánya, épp annyira lehet oka a szakadásnak az önzés: a visszatartott vagy eltorzított információ. Elhangzott egy résztvevõtõl az elsõ szünetben, hogy az iskolák csak magukra gondolnak majd. Azt gondolom, hogy ezt a mostani konferencia nem igazolta. De még ha igaz is, okát abban kell keresni, hogy a – Kálmán István által említett – négy akadály leküzdésére nem alakult ki az intézményeket közösségbe vonni képes jövõkép. A Waldorf-iskola – azzal, hogy érettségizõ gyerekek sokaságát adta, és adja – belenõtt a társadalomba. Belenõtt, de ezzel csak kiélezte azt a különbséget, amelyet a külsõ világgal szemben képvisel – tehát belekapcsolódásról nem beszélhetünk! A konferencián jelen voltak olyan személyek, akiknek szoros kapcsolata van antropozófia indíttatású vállalkozásokkal. Szóba is került mûködésük, amelyek a Waldorf-iskolákat támogatták, és támogatják ma is. Vállalkozásaik azonban egy rendkívül szûk gazdasági bázist jelenítenek meg csupán – sokkal szûkebbet, mint amilyen súllyal a Waldorf-eszmék megjelennek ma a társadalomban. Cselekedni tehát nem elég az iskolán belül: a Waldorf-iskoláknak ki kell árasztaniuk erõiket a vállalkozások világa felé. Oda kell hatniuk, hogy a gazdaságnak egy széles szelete kapcsolódjon érdemben az iskolák életéhez. Ez a munka nem válik teherré, ha meglátják a másik oldal fogadókészségét és szükségleteit. Sõt megújító erõket hozhat. SzG 2009/2

43

PEDAGÓGIA A hazai vállalkozások legnagyobb problémája: a kezdés. Ezért van az, hogy a cégindítások bázisa valamilyen külföldi minta, szélsõséges esetben: franchise. Szombat délelõtti elõadásomban megemlítettem a kutatásfejlesztés példáját mint egy egyetemi munkához illeszkedõ tevékenységet, és feltettem egy kérdést: vajon mi az, ami hasonlóképpen illeszkedik a Waldorf-iskolához – különösképpen a középiskolai szakaszban. A válaszom: a kezdés. Példaképpen elmeséltem a Cerasus Bútor történetét, amely a gödöllõi óvoda bebútorozásának akkori szükségletébõl ered. A Waldorf-iskola életében a kezdés erõinek sokaságát fedezhetjük fel. A kezdés elfogadásának azonban csak a pedagógiában vagyunk tanúi. A gazdasági és intézményi élet körében idegen formákkal élünk – olyan formákkal, amelyek ráadásul még a mi magyar természetünktõl is elütnek: szintetizált rendet közvetítenek felénk. Az iskolák körében egyre inkább látni, hogy a gazdasági életbõl érkezõ vállalkozók segítõkészséggel és tanulni kész nyíltsággal érkeznek. Késõbb azonban – látva itt az intézményi élet zavarait – nemritkán tanácsadóvá válnak, és behozzák azt, amibõl eredetileg éppen kilépni szerettek volna. Úgy gondolom, hogy a Waldorf-iskola lehetõsége, hogy kiáradjon a világba, de a világba való belenövekedése által fenyegeti is egyben egy veszély, hogy a külsõ világ impulzusai átjárják és megmerevítik. A Waldorf-iskola kapcsolati hiánya a munka világával és más életgyakorlati problémái nem csupán szervezeti kérdések – ennél fontosabb dolgot rejtenek magukban. Mesterházy Mária érzékletes bemutatója – amelynek keretében a felsõ tagozatos gyerekek remekeit láthattuk – ráirányította a figyelmet arra, hogy mindaz, amirõl beszélünk, emberi sorsokat érint. Gyerekek nõnek fel, akik nem találják meg életfonalukat, vagy éppen elveszítik azt. Mezei Katalin hozzászólása együttmûködõ módon kapcsolódott Mária gondolataihoz: Három gyerek sorsát mutatták be mindketten. Egyikõjük azt a lehetõséget idézte fel, amely e gyerekekben még megvolt az alsó és a közép tagozatban, másikuk pedig, hogy miképp veszett el ez a lehetõség, és léptek ki ezek a gyerekek a középiskolából. Volt egy közbevetett megjegyzés, amely olyan megvilágításba próbálta helyezni ezt a két felszólalást, mintha a nyolcosztályos tanár szemrehányást tenne a felsõsnek. Valójában ez a két tanár együttmûködött egy példa felmutatásában, hogy ráébresszen minket és különösen a szervezés képviselõit, hogy emberi életekben kell gondolkodnunk, amikor a felsõ tagozat formálására készülünk. 44

SzG 2009/2

Amennyire át kell világítani az iskolák pedagógiai problémáit, éppannyira kell vizsgálat alá vonni a gazdasági és jogi kérdéseket. A konferencián erre is sor kerülhetett. Kálmán Kristóf – egy Gulyás Judittal közösen készített – tanulmány eredményeit osztotta meg a hallgatósággal. Olyan adatok és összefüggések tárultak elénk, amelyek kiindulásul szolgálhatnak majd egy új jövõkép megformálásához. A tanulmány megjelenik a Szabad Gondolat újságban, de egy megállapítását szeretném itt kiemelni: A középiskola olyan gazdasági terhet ró az intézményekre, amely ott sokkhatást okoz. Amikor tehát a munka világával való kapcsolat építésével foglalkozunk, ki kell térnünk ennek a megállapításnak a konzekvenciáira. Kifejezetten esélyt látok arra, hogy ezt a gazdasági sokkhatást a vállalkozásokkal való találkozás oldani fogja. Visszatekintve a konferenciára, azt állapítottam meg, hogy ott gyakorlatilag nem foglalkoztunk a pénzzel. Úgy gondolom azonban, hogy ennek nem a kellõ figyelem hiánya volt az oka – sokkal inkább az, hogy fel sem merült kérdésként a források biztosíthatósága. Sõt, az egyetlen ez irányú megjegyzés arra utalt, hogy talán túl sok pénz is van abban a kezdeményezésben, ami itt a résztvevõk körébe lépett. Az elõadók gondolatai egyre inkább összekapcsolódtak a program elõrehaladása során. Németh Ágnes például, aki eredetileg a szakképzés jogi kereteinek bemutatására készült, számos utalást is tett, amely megerõsítette a szombat délelõtt tartott elõadásom felvetéseit. Olyan gondolatokat is szóba hozott például, amelyek az iskola és munka világának találkozását még korábbi évekig engednék hatni: a közép tagozatos oktatás kezdetéig visszanyúlva. Nevezetesen, hogy a mûvészeti-szakmai képzés gyakorlati foglalkozásait már az ötödik évfolyamban elkezdhetné az iskola. Azt a módot, ahogy a jogász és a közgazdász bekapcsolódott ennek a konferenciának az életébe, példaértékûnek gondolom a jövõ szellemi életgyakorlata számára. Amennyire odafigyelt a jogász és közgazdász a pedagógia sajátosságaira, éppannyira volt jellemzõ a tanárokra is, hogy életszerû példákat hozzanak. Karkus Ottó felidézte, hogy Rudolf Steiner bevezettette a villanyt a Goetheanumba, még ha tudta is, hogy mit jelent az elektromosság a világban. Megerõsítette azt is, hogy fontos használni a kapcsolati lehetõségeket a munka világával: A munka és a gazdaság világában való tetteinknek abban kell megnyilvánulnia, hogy a meglévõ mellé tegyünk oda valami újat. Azt az ideát – mondta Karkus Ottó –, ami itt egy vállalkozó által megje-

PEDAGÓGIA lent, lehet elfogadni vagy elutasítani. Mert bátorságot igényel belemenni abba a kérdésbe, hogy mit adhat ez a gyerekeknek. Ám ha ez megtörténik, akkor meg fogjuk találni a megfelelõ jogi és gazdasági formákat. És errõl érdemes beszélni. Mezei Katalin beszélt arról a tapasztalatáról, hogy a tanárok szívesebben nyúlnak olyasmihez, amihez csak papír és toll kell, vagy amit el lehet játszani, mint hogy valamit megcsináljanak. Pedig a tanárképzésben azt erõsítik, hogy lássák a tevékenység, az átélés értékét. Az ember a késõbbi életében nem arra emlékszik, amikor a padban ült, hanem arra, amikor a kezein keresztül tanult meg valamit. A felsõ tagozatos tanárképzés részérõl Beöthy Hanna – egy közbevetett kérdésre válaszolva – elmondta, hogy elképzelhetetlennek tûnik ma a felsõ tagozatos képzésnek az a bõvülése, amit az iskolák számbeli növekedése indokolna. A posztgraduális képzésben választaniuk kellett, és úgy döntöttek: olyan jelentkezõket fogadnak, akik rendelkeznek már bizonyos elõképzettséggel – például az antropozófia terén. Beszélt arról is, hogy a tanárok körében van egy hajlandóság a külföldi modellek egyszerû másolására és bátortalanság abban, hogy új utakat nyissanak meg a tanításban. Tallós Péter ezt úgy fogalmazta meg, hogy jellemzõ a tanároknak az a gyakorlata, hogy a képzéseken kapni akarnak: tapasztalt tanárokkal való találkozásokra vágynak, akik megmondják, hogy mit kell tenni, hogy õk azt azután csak „leadják”. A tanárok kapni akarnak, de nem vesznek részt alkotóan a folyamatokban. A Waldorf Ház a gazdája kíván lenni annak, hogy a képzésben ezek a jelenségek átalakuljanak. A tanári munka sablonossága és a szülõi kezdeményezõerõ visszaszorulása párhuzamosan jelenhet meg egy iskolában. Tartalmilag megegyezik ez azzal a két ellenerõvel, amelyekre a kezdeményezési láncolat megszakítóiként utaltam: az érdeklõdés hiányával és az önzéssel. Ahol pedig ez a két ellenerõ fellép, ott az élet (a tettrekészség) helyére a tettre sarkalló struktúra és mûködési szabályozás lép. Örömteli, hogy rendezvényünkön a szülõk közül számosan megjelentek, és – akárcsak a hallgatóság tanár tagjai – számos gondolatot felvetettek, amelyek megerõsítik a konferencián körvonalazódó jövõképet. Néhányat kiemelek alább a hozzászólások közül – a nevek említése nélkül: – A társadalomnak szüksége van a boldog villanyszerelõre, aki este otthon hegedül. – Hogyan tegyük fel a kérdést a szülõknek? Fog-

–

– – – –

–

–

–

–

–

lalkozni kellene a szülõk biográfiájával, hogy saját személyes életútjuk megértéséhez jutva megérthessék a gyermekeiket. Hogyan születik meg egy olyan nyitottság, amelyben megszûnik a hierarchia azok között, akik szakmát tanulnak és azok között, akik a királyi úton járnak? Mindenki szenved attól, hogy nincsenek jó szakemberek. Ez a probléma nem csak a mi problémánk, itt van a világban. Mivel az iskolában nincs életgyakorlat, ezt megpróbálom otthon megteremteni. Egy új szociális viszony jött létre. Erre gondolok, mikor szakmunkásképzésrõl beszélünk. Áttekinthetõ munkafolyamatokra van szükség. Egy közgazdász a cikkében azzal foglalkozik, hogy hogyan tud a jelen gazdasági krízisbõl Magyarország kilábalni. Az egyik megoldásként az írásában az alkotóképességet említi. Megváltoztatott gondolatokkal megváltoztatni a munkához való viszonyt. Fontos kérdések a számomra, hogy lehetséges-e egy olyan felsõ tagozat, ahol együtt tudjuk tartani a szakmunkás- és gimnáziumi képzési irányt. Régebben voltak szakmunkásképzõ iskolák, amelyek ma sorvadnak, összevonják õket, vagy megszûnnek. Egyre inkább az OKJ-s szakképzések kerülnek elõtérbe. A képzések célja általában a papír megszerzése és nem egy folyamat átélése. Beszéltem egy szakmunkás iskola igazgatójával, aki elmondta, hogy egyre nehezebben megy a nappali képzés. Szerinte a Waldorf-iskolák egyértelmûen az OKJ-s képzésekhez tudnának kapcsolódni. Jelentkezett nálam egy szülõ, aki méhész, és szívesen vállalna tanítványokat. Biztosan lehetne más vállalkozókat is találni, akik tudják, hogy minek kell történnie egy Waldorfiskolában. Lehetséges-e egy közös munka a tanárság és a vállalkozói kör között. Ha egy ilyen közös munka elkezdõdik, ebben „találhatódik” meg aztán az a forma, ami az adott pillanatban alkalmas az együttmûködésre. E nélkül egy vállalkozói belépés az iskolába lehet építõ, de romboló is. Nálunk mély viták kerültek terítékre egy éve arról, hogy mi a szülõi kör feladata és jogosultsága az intézményben. A növény nem nõ, ha a Nap nem húzza. Ez a Nap lehet az is, hogy a felsõ tagozat körül létrejön egy vállalkozói kör, aminek nem a fenntartás a dolga, nem szakma tanítása a célja, és mégis Napként szolgálhat az SzG 2009/2

45

PEDAGÓGIA iskola számára. A szülõk dolga ebben az lenne, hogy teremtsék meg egy bizonyos megértéssel azokat a vállalkozásokat, amelyeket a maguk életében úgy hoznak létre, mint ahogy a tanár az iskolában van jelen. – A Nap nemcsak felülrõl húzza a növényt, hanem még inkább akkor, amikor a földrõl sugároz vissza. A vállalkozás akkor tudná a tanárok gondolkodását megtermékenyíteni, ha a régi idea felébredne, az iskola maga vállalkozásként tudna mûködni. Ez egy életpraktikum lenne, amit sugározni tudnának a fiatalok felé. Az elsõ perctõl hat ennek a hiánya, de leginkább a felsõ tagozaton érzékelhetõ, hogy nem egészen életszagú, ami történik. Ma már a Waldorf-iskolában is egyre erõsebb az „iskolaszag”. – Ez a (felsõ tagozatos) korosztály nagyon vágyik a valódi tettekre és felelõsségre. E konferenciát megelõzõen csak a gazdálkodásra gondoltam mint ezt támogató lehetséges térre. Szükség van olyan terekre, ahová bátran küldhetjük a gyer-

Visszatekintés a konferenciára Mesterházi Zsuzsa A visszatekintésben azokat a bennem felmerülõ képeket és gondolatokat emelem ki, amelyekben a továbblépés lehetõségét látom, mivel alkalmasnak tartom a pillanatot arra, hogy a közösen megélt élmények magunkkal vihetõvé, továbbhatóvá és el nem felejthetõvé váljanak. Erõteljesen érzékelhetõ volt a hétvégén, ebben a körben, a SZELLEMI ENERGIA jelenléte, amit valamennyien megtapasztalhattunk, természetének jellegzetes megmutatkozásaiban: NEM A SEMMIBÕL ÉRKEZIK, HANEM ELÕKÉSZÜL, UTAT ÉPÍT MAGÁNAK. Ezért jó, ha megnézzük a konferencia elõtörténetét. Somogyi Tibor írt egy könyvet (Eredetmívesség, 2008), ami útjára indult, és voltak, akiket megérintett. Hatására született meg az az elképzelés, hogy jöjjenek össze azok, akik beszélgetni akarnak errõl. Kezdetben a korábbi gazdasági konferenciák folytatásáról volt még csak szó. Azután látni lehetett, hogy a készülõ konferencia túlnõ ezen, mert nem csak gazdasági kérdésekkel kíván foglalkozni. A témák formálódni kezdtek, és megjelentek azok az emberek, akik vállalásaikkal a részvétel mellett döntöttek. HELYET TALÁL A FIZIKAI TÉRBEN ÉS AZ EMBERI LÉLEK BELSÕ TERÉBEN. A Szabad Gondolatok Háza helyet adott a konferenciának, és gondosan meg46

SzG 2009/2

mekeinket. Az a Waldorf-iskola feladata, hogy legyenek ilyenek. A résztvevõk aktivitásán és kitüntetõ figyelmén kívül van a konferenciának egy konkrét eredménye is: Huszonhárman írtuk alá azt az ívet, amely egy kezdeményezési láncolat következõ lépésében tenni kész emberek nevét tartalmazza. Terveink szerint az elsõ találkozóra még ebben a tanévben sor kerül. Az aláírók neve mellett kilenc Waldorfiskola neve olvasható. A kezdeményezési láncolat következõ szemeit bízvást szövik tehát olyanok, akik a hírt továbbviszik, és a Waldorf-eszméket megfelelõen reprezentálják. A konferenciát Mesterházi Zsuzsa visszatekintése zárta, aki ezt a szöveget írásos formába rendezte. Tömörsége és jelentõsége miatt a szövegbõl nem emelek ki elemeket, hanem záró olvasmányul ajánlom itt közölt feljegyzéseimhez.

Gödöllõ, 2009. 05. 03.

szervezte. Megteremtette azt a külsõ környezetet és befogadó atmoszférát, amiben jól éreztük magunkat, és könnyen tudtunk megszólalni, beszélgetni. Ennek a helynek megvan az a különlegessége, hogy itt sok olyan közösségi esemény történt már (találkozók, kiállítások, elõadássorozatok stb.), ami ugyan nem látható közvetlenül, de hatásaiban mégis érzékelhetõ. ELÕSEGÍTI A GONDOLATOK ÖSSZPONTOSÍTÁSÁT ÉS TALÁLKOZÁSÁT. A konferencia különbözõ szempontokból kívánta körüljárni a választott témát: „A felsõtagozati képzés és az életgyakorlat jövõképe a Waldorf-iskolában.” Ezért szólalhatott meg a vállalkozó vagy a gazdasági/pénzügyi szakember, akik eközben a maguk szakterületének világából átléptek az iskola világába; az ügyvéd, aki a jog eszközeit feltárva járult hozzá az új kezdeményezések megalapozásához; és a Waldorf-iskolákból jövõ tanárok, akik a szemlélõdésnek ebben a kitágult körében természetesnek találták a „kézfogásokat”. Minden résztvevõ szellemi értelemben is jelen tudott lenni. A jelenlét legérdekesebb mozzanatai számomra azok voltak, amikor a személyes mondanivaló mellett megjelent az egymásra figyelõ beszéd. KEZDEMÉNYEZI AZ ALKOTÁST. Elhangzottak és tartalommal telítõdtek korábban nem hallott szavak. Ilyen például a „kezdeményezésláncolat” (Somogyi Tibor mindkét elõadásában), vagyis amikor

PEDAGÓGIA az egymáshoz kapcsolódó kezdeményezések közösségteremtõ, alkotó erõvé válnak, ez esetben konkrétan: a munka és az iskola világa találkozásának elõsegítésére. Erre a gondolatra figyelve bennem is kezdeményezések fogantak meg: 1) Javasolni fogom a Magyar Waldorf Szövetségnek, hogy a 2010 tavaszára tervezett országos konferencia programjába, a nagyobb nyilvánosság érdekében, vegye fel az itt megbeszélt témakört; 2) A szakképzéssel és az iskolák életgyakorlati jövõképével összefüggõ információkat, amelyeket a szakmai kapcsolati hálóimnak köszönhetek, megosztom azokkal, akik a továbbiakban is folytatni kívánják a konferencián elkezdett munkát; 3) A Waldorf-tanárok továbbképzésének tematikáit úgy fogjuk alakítani, hogy a pedagógiai jövõképben az életgyakorlat praktikusan tanítható tartalom legyen. – Az alkotások megjelentek azokban a tárgyakban is, amelyeket a munka, a tanulás vagy a felfedezés eredményeiként mutattak be az elõadók. A visszatekintés végén én is elõveszek majd két szimbolikus értékû tárgyat. VÁLTOZÁST ÉS FORMÁT TEREMT. Somogyi Tibor elvállalta a konferencia tartalmának felépítését és a létrehozás folyamatának irányítását. Szükségesnek látszott a konferencia tartalmához olyan formát találni, amely leginkább kifejezésre juttatja az együttmûködés igényét. Így alakultak ki a páros, párbeszédes elõadások, amelyben az elõadók, egymáshoz kapcsolódva, egymás mondanivalójára figyelve és egymást kiegészítve tudtak beszélni. A konferencia egymást követõ két napján megélhetõ volt az a változás, ami a szociális egymásra hangolódásban is megmutatkozott. Figyeltem az elõadások, a hozzászólások és a szünetekben lezajlott beszélgetések minõségét, a résztvevõk egymás közötti gesztusait, és azt tapasztaltam, hogy péntekrõl szombatra virradóan összehangolódás és stílusbeli finomodás ment végbe. A szombati program sorrendjének megváltoztatása jó reagálás volt a résztvevõk várakozásaira. MEGSZÓLÍT ÉS ÉBREN TART. Az elõadások, illetve az elõadott párbeszédek aktív továbbgondolásra utaló kérdéseket ébresztettek. A kérdések nyomán a részvétel igényét kifejezõ beszélgetések alakultak ki. Három kérdéscsoport jellemzõ kérdéseit emelném ki: 1) Milyen kapcsolati hálózatban él az ember a munkája révén? 2) Hogyan tudna egy vállalkozó a Waldorf-pedagógiában élõ értékeket átvenni? 3) Mennyire kapcsolódnak a Waldorf-tanárok a szakképzés és az iskolákban tanítható életgyakorlat kezdeményezéseihez? Jó lenne, ha a minél szélesebb körû nyilvánosság és az együttgondolkodás érdekében ezek a kérdések a konferencia nyo-

mán megjelennének az iskolákban. Valaki azt mondta az egyik jövõbe tekintõ elõadás után, kedvesen és irónia nélkül, hogy álmodtunk egyet. Én nem nevezném álomnak. Sokkal inkább a felébredést, az életgyakorlathoz és a szakképzéshez vezetõ út reális felvázolását és ezek megvalósíthatóságát érzékeltem. Ezt támasztották alá a legfrissebb iskolai élményekrõl elhangzott beszámolók, illetve a közös cselekvést sürgetõ megszólalások. FÉNYT VET A FORDULÓPONTOKRA. Ezen a konferencián megtapasztalhattuk, hogy mennyire kitágítható a szülõk és a tanárok együttmûködése; amikor nemcsak a tantermek festésével és pogácsasütéssel segítik a szülõk az iskolát, hanem professzionális tudásuk legjavát adják a Waldorf-iskola életképességének megerõsítéséhez. Ezt máshol, ilyen hõfokon, még nem tapasztaltam. A kölcsönös tanulás új szintjén folytatódhat az együttmûködés tanárok és szülõk között. Imponáló volt, amikor a kutató-fejlesztõ tevékenységre alapozott sikeres cégmûködés bemutatásakor a pontos dokumentálásról hallottunk. Legalább ennyire szükséges a hazai Waldorf-iskolákban a napjainkra felhalmozódott tudás rendszeres dokumentálása és publikálása. Ugyanígy szükséges a jól mûködõ iskolai konferenciák gyakorlatának hozzáigazított formájú átvétele a vállalkozásokban, az eredményessége érdekében. MEGLEPETÉST KELT. A szellemi energia mindig újat hoz létre, soha nem másol. Mindig meglepetést okoz, mint az igazi mûvészeti vagy tudományos alkotás. Kicsiben is igaz ez. Ahogy hallgattam az elõadásokat és a beszélgetéseket, feltûnt, hogy mennyi új gondolat jelent meg. Különösen meglepõ, és a szokásos konferenciáktól eltérõ volt, ahogy a résztvevõk nemcsak intellektuális képességeikkel voltak jelen, hanem a témák és a személyek (felnõttek és gyermekek, jelen- és távollevõk) iránti érzelmi támogatottsággal, illetve a cselekvésre késztetõ szándékok megfogalmazásával. Meglepett az is, hogy a résztvevõk közül milyen sokan igénylik a további közös munkát, mert nemcsak lehetségesnek, hanem szükségesnek is tartják a Waldorf-iskolákban a munka világához közelítõ életgyakorlat szélesebb körû bevezetését, és a szakképzés lehetõségeinek megteremtését. (Végül – köszönetképpen – átnyújtottam két ajándékot: Kálmán Istvánnak egy csillagtérképet, elismerve, hogy a Szabad Gondolatok Háza jó kezdeményezésekkel és jókor él, valamint Somogyi Tibornak egy tárgyat, amely három homokórát tartalmaz, utalva arra, hogy nem mindenkinél érkezik meg az értés egy idõben.) SzG 2009/2

47

PEDAGÓGIA Elõzõ számunkban megjelent Gulyás Judit „Válság van – válság lesz” címû cikkébõl sajnálatos módon kimaradt két táblázat, amelyet ezúton pótlunk. Az olvasók és a szerzõ szíves elnézését kérjük! a szerk.

48

SzG 2009/2

GYÓGYÁSZAT GYÓGYÁSZAT Margarethe Hauschka

RITMIKUS

MASSZÁZS…

III. rész 25. A kéz Ha felütjük C. G. Karus: Az emberi alak szimbolikája címû könyvét, akkor a kézrõl szóló fejezet a következõképpen kezdõdik: „Ezzel a szóval (a kézrõl van szó) az emberi alak egész szimbolikájának egyik legérdekesebb fejezetét nyitjuk meg, mert ebben a csodálatos tagban olyan architektonikus értelem rejlik, fejlõdése olyan különleges történet, befolyása az emberi lélek felemelkedésére a szellem tökéletesedéséhez olyan hatalmas, hogy nemcsak a mindenkori kutatónak ad jócskán gondolkodnivalót, hanem – eltekintve a személyiség sajátosságát illetõ sajátos jelentõségétõl – régóta a vallásos és nyilvános népélet saját szimbólumává vált.” A továbbiakban arra utal, hogy a tudatosan véghezvitt tett egy cselekedet („Handlung” , azaz a „kéz”-bõl képzett szó a németben). „Kérünk, parancsolunk, fenyegetünk és esküszünk a kezünkkel, egymás kezébe csapni (Én-t az Énhez kapcsolni) annyit jelent, mint kötelezettséget vállalni. Egy lánynak megkérjük a kezét. A buddhista templomokban száz- és százféle kéz- és ujjtartással találkozunk, melyek mindegyike az imádkozás meghatározott formájának felel meg. Kezünkkel áldunk, megbánást tanúsítva a mellünkre helyezzük vagy dicsérõen az ég felé emeljük a kezünket.” Mindezek olyan megnyilvánulások, melyekkel személyiségünk legbensõbb mivoltával, individualitásunkkal állnak összefüggésben. Carus kortársa, Herder is jelentõségteljesen beszél a kézrõl: a kéz finom érzésekkel és ezerféle organikus gyakorlattal teli képzõdmény. Különösen ez utóbbi megjegyzése utal arra, hogy az ember szelleme a fizikai téren, az anyag birodalmában a kéz segítségével alakítja át cselekvõen a világot.

Éppúgy, ahogy anyag nélkül, szellemi gyakorlással – koncentrációval és meditációval – az emberi szellem új képességeket vív ki, a kéz ugyanolyan kitartással gyakorol, míg megtanul egy új képességet, egy új mûvészetet. Ha azt mondjuk, hogy valami „épkézláb”, akkor ez arra utal, hogy a dolog értelmesnek bizonyul a gondolkodó értelem számára a földi téren. A kéz és a láb más és más síkon az ember mivoltának sajátos kifejezõdése, ami minden állattól megkülönböztet minket. A legmagasabban fejlett majmoknál sem éri el – a külsõ hasonlóság ellenére sem – a kezek és lábak külsõ kiképzése a részek egymás közötti olyan tiszta arányát, melyet az embernél a szellem beléjük vésett. 1970. április 30-án Arlesheimben, az Ita Wegman Klinikán a nõvérkonferencia megnyitó elõadásában dr. Magdalene van Deventer a kezek lényét az emberiség egész fejlõdésébe beágyazva ábrázolta annak alapján, ahogy Rudolf Steiner ezt a fejlõdést a Szellemtudomány körvonalai címû könyvében, de máshol is kifejtette. A kezek és a lábak az ember anyagcsere-végtagrendszeréhez tartoznak, de azon belül egészen sajátos helyet foglalnak el. Az emberiségfejlõdés õsrégi múltjában valóban végtagokként használta az ember a kezeit, mégpedig ugyanúgy, mint a lábait, az úszó-lebegõ elõrehaladáshoz. Akkoriban az emberi testet finom szubsztancia képezte, egyfajta „tûzfelhõ” volt, de belsõleg eleven és szervezett, és már emberi alak volt. Azután a Hold Földbõl történt kilépésével az emberi testbe beletagozódott az ásványi szubsztancia, elkezdõdött a felegyenesedés lassú folyamata, és a kezek felszabadultak a fizikai földtõl. A szellemi ember eszközeivé váltak, és a fokozatosan kialakuló gondolkodás szolgálatába léptek. Mindazt, ami az idõk folyamán emberi kultúraként fellépett, a kezek teremtették. Sokkal késõbb jött azután az a kor, amikor a kezek és karok SzG 2009/2

49

GYÓGYÁSZAT

Ezzel a kezet mint a legemberibb szervet jellemeztük, mert fiziognómiája lehetõvé teszi, hogy az ember legbensõbb lényébõl nagyon sok mindent megismerjünk. Egészen sajátosak például azok a gesztusok, ahogy kezet adunk egymásnak és sok más, öntudatlan mozdulatunk is, melyek többet elárulnak karakterünkbõl, mint azt sok esetben szeretnénk. Az individualitás alakítja és elszenvedi a sorsot, és így a múlt vonásai belevésõdnek a bal kéz vonalaiba, míg a jobb kéz vonalai inkább a jövõre utalnak. Ha szemügyre vesszük a teljes hármas tagozódású kart, akkor annak részei a magasabb lénytagok karakterét hordozzák. A felkar képzõdése az Én egységesítõ erejét mutatja. Csak az embernél oldódik el a felkar a törzstõl (lásd a rajzot), és így minden irányban mozgékony. A majom az emberi alak degenerált visszafejlõdését mutatja. Ezért a majmok mindig visszaesnek a „kezükre”. 50

SzG 2009/2

Az alkar a két csontjával és a pronatio (kar és kéz befelé forgatása) és supinatio (kar és kéz kifelé forgatása) lehetõségével az asztralitás polaritásának jegyét viseli magán; ezzel tudunk ütni is (Schlagarm). Fizikai képzéséig menõen tükrözi azt a lehetõséget, hogy „dúr” vagy „moll” hangulatban kifelé vagy befelé forduljunk, megnyíljunk, vagy éppen bezárkózzunk, röviden: poláris állapotokban éljünk. Az alkarnak az embernél mindig valamivel rövidebbnek kell lennie a felkarnál, mert ez a tény dokumentálja a szellem elsõbbségét. Ha az alkar mégis hosszabb, úgy a képzõdés közelít az animálishoz. Ebben az esetben majomkarokról beszélünk. Végül a kéz, ez a plasztikus, finoman tagozott képzõdmény a végtelen mozgáslehetõségeivel azt mutatja, hogy milyen eszközt teremtett magának az emberi szellem, hogy a képzõerõk birodalmában, melyekkel az étertest is bánik, minden alakot utánozhasson, sõt túl a természeten, a földi anyagokból egy új világot is építhessen, a mûvészetek világát. Ahogy láttuk, az Én pentagramm-formát vés az étertestbe. Ezért találjuk meg a pentagrammot a kézen is. Erre a tényre már a XIX. fejezetben is utaltunk.

A kis és a nagy pentagramm

hozzáigazodtak a ritmikus rendszerhez. Mozdulataikban az érzésélet kifejezõivé váltak, kifejezésteli gesztusokkal kísérik a beszédet. Ezt az átmenetet a negyedik Atlantisz utáni kultúrkorszakban látjuk a legvilágosabban, mégpedig a görög mûvészetben, ahol a plasztikus gesztusokat az individuális lélekbõl kiindulva formálják meg, és már nem a végtagok sztereotip helyzete dominál, ahogy ez a korábbi kultúrákban és hagyományokban szokásos volt. A rómaiaknál ezt az átmenetet az ítélõ gesztusokban látjuk, amikor a cézár a hüvelykujja mozdulatával ítéli életre vagy halálra a legyõzött gladiátort. Az ítéletalkotás az emberi lélek legbensõbb tevékenysége. A görögök és rómaiak közötti különbségre jellemzõ, hogy milyen különbözõ módon jut kifejezésre a kar- és kézfunkciónak éppen ez a harmadik stádiuma. De a kezek csak akkor jutnak el igazi rendeltetésükhöz, ha az ember ritmikus lényébõl kiindulva átáramolja õket a Krisztus-princípium, és így változtatják át a külsõ életet és a világot. A kezek fejlõdésében tehát egy folyamatos felszabadulási (megszabadulási) princípiumot láthatunk, és átérezhetjük, hogy miért nevezte Rudolf Steiner a kezeket a szabadság legszebb jelképeinek.

A tenyérbe magába is beírhatunk egy ötszöget. De a kinyitott kézbe egy nagyobb pentagramm is belerajzolható. A középpont mindig egy különleges Én-pont – a legmagasabb értelemben a stigmatizáció helye, ahol a vér, melyet az Én impulzál, napvilágra lép. A kéz maga is leképezi egy sajátos módon az ember funkcionális hármas tagozottságát. Az ujjak sugarai érzékeny végükkel jelentik azt a részt, melyben inkább a lelki-asztrális fejezõdik ki. A pontszerû hatásmód az asztráltesthez tartozik, és éberebb tudatot hoz létre. Így ebben az idegérzékelési pólus tükrözõdik. A tenyér, amit ki tudunk nyitni és bezárni, ami lehetõvé teszi, hogy szisztolét és diasztolét (összehúzódást-kitágulást) hozzunk létre, a ritmikus rendszerrel rokon. A tenyérrel tudjuk különösen lélegzõvé tenni a masszázsmozdulato-

GYÓGYÁSZAT kat. A hüvelykujjal belépünk az akarati területre, a többivel szembefordítva teret hozunk létre, a hüvelykgesztusok akarati gesztusok, és durván, brutálisan is hathatnak. Norbert Glas a Die Hände offenbaren den Menschen címû könyvében sok példát ad az egyes ujjak lényegi különbségére. Ábrázolásaiból nagyon sokat meríthetünk annak megismeréséhez, hogy a kezek valóban milyen nagymértékben „mindennel megáldottak”, sokoldalú tehetséggel rendelkeznek. A szellemi kutató azonban még ettõl is jelentõsebbet hozhat nyilvánosságra a kezekrõl. Itt ismét M. van Deventer szavait idézzük: „Még pontosabban meséli el Rudolf Steiner az Exkurse in das Gebiet des Markus-Evangeliums (Kirándulások a Márk Evangélium területére) hatodik elõadásában, hogy a szellemi látó számára hogyan is néznek ki / mit is jelentenek a kezek. »Az ujjakból az étertest sugárzó képzõdményei lépnek elõ és sugároznak bele a környezõ térbe, melyek vibrálóan, hol gyengén, majd hirtelen szinte szúrósan hatolnak bele a térbe. Aszerint, hogy az ember jámbor vagy gondterhelt, másként sugároznak az ujjai. És mást sugároz a kézfej és mást a tenyér. És annak számára, aki képes szellemileg megfigyelni, a kéz – persze éteri és asztrális részével egyetemben – egy egészen csodálatos képzõdmény.« Ha most ez a kéz érintkezésbe kerül a környezetével, akkor – minthogy az anyag a valóságban megsûrûsödött szellem – kapcsolatba lép a környezõ világ szellemével, például a víz elemével. Ha az ember gyakran mossa a kezét, akkor érzékenyebbé válik a környezet iránt, képes lesz például finomabban megfigyelni, hogy egy brutális érzületû vagy egy jólelkû ember áll-e a közelében. Míg azok az emberek, akik elviselik a piszkot a kezükön, az életben is ténylegesen durvább természetûek, és valóban azt mutatják, hogy maguk és a környezethez fûzõdõ intimebb kapcsolat közé mintegy falat emelnek. Ez a jó értelemben vett érzékennyé válás csak a kezekre érvényes. A szellemi-lelki ugyanis más-más kapcsolatban áll az ember különbözõ tagjaival. A túlzott hideg vizes mosdások, különösen a gyermekkorban például egészségtelen túlérzékenységhez is vezethetnek. Itt tehát megismertünk egy – a kézmosás által támogatott –, a környezet morális kvalitásai iránti észlelõképességet, ami mintegy ösztönösen kialakul.”

kezeink és lábaink öntudatlan észlelõszervek a kozmikus erõk számára. Korábban még világos érzéssel rendelkeztek az emberek aziránt, hogy a lábak a Föld nehézségi erejével állnak kapcsolatban, a karok azonban fölfelé, a világmindenség erõi és harmóniája felé törekszenek. A görög szobor, az „Imádkozó fiú” jól illusztrálja mindezt. A szobor a kezeknek – melyek követik a lelket – az isteni világok felé fordulását ábrázolja, amely világokat az ember otthonának érez. Így a Golgotai Misztérium elõtt szinte minden kultúrában ez volt az imádkozás gesztusa. A Golgotai Misztérium óta nem emeljük az ég felé a kezeinket, ha az istenihez akarunk imádkozni, hanem összekulcsoljuk vagy egymásra helyezzük kezeinket, hogy az istenit önmagunkban, bensõnkben, Énünkben találjuk meg, amely Én-t Krisztus hozta el számunkra. Öntudattal rendelkezünk, amely képes felvenni magába a Krisztus-erõt, hogy ez a szeretet-erõ aztán beleáramoljon kezeinkbe, a Föld átalakítására, gyógyításra, áldásra. A munkánk révén a Földet átalakító kéz, az áldó kéz a már ifjúkorunkban gyakorolt imádkozási hangulat eredménye. Organikus tagjaink közül a kéz a legképezhetõbb, legalakíthatóbb, a legátjárhatóbb. Egy élet során nagyon megváltozhatnak. Lélek és szellem, melyek gyakorolva átáramolják, nemcsak képezik kezeinket, hanem rajtuk túllépve kiáradnak a világba mint objektív szeretet-erõ, mint áldás, mint gyógyító erõ. A halál után végtagjaink – azaz a szellemiség, ami életünk során áthatotta azokat – földi tetteink fiziognómiájává válnak, megnyilatkoztatják földi tetteink igazi minõségét. A kezek azonban jövõnk teremtõi is. A Földet és az embert szabad szeretet-tetteknek kell átalakítaniuk. Hogy ennek a célnak szentelhesse magát, a szeretetet sugárzó kéz mint a szabadság jelképe, minden korábbi kötöttségbõl kioldatott.

Fordította: Kádas Ágnes

Igen, vannak Rudolf Steinernek olyan fejtegetései, amelyek rámutatnak arra, hogy karjainkSzG 2009/2

51

Bevezetés az asszociatív közgazdaságtanba Az Asszociatív Közgazdaságtan belsõ és külsõ aspektusai korunk gazdasági-társadalmi problémáival összefüggésben A kapitalizmus metamorfózisa Intenzív mûhelymunka Christopher Houghton Budd úr vezetésével

2009. június 27–28. Tamási Helye: Vályi Péter SZKI Aula, Tamási, Deák Ferenc u. 6–8. A hétvégi közös munka célja dr. Rudolf Steiner közgazdasági impulzusának intenzív megismerése, a kérdéskör feltárása a modern gazdasági élet számos problémájával és a jelenkor legnagyobb kihívásaival összefüggésben.

Christopher Houghton Budd elismert angol gazdaságtörténész, bank- és pénzügyekkel foglalkozó

szakember, évtizedek óta foglalkozik dr. Rudolf Steiner közgazdasági és szociális impulzusával. Igyekszik kapcsolatba hozni azt a mai közgazdasági közgondolkodással. Budd úr régóta az Antropozófiai Társaság, valamint a Szellemtudományi Fõiskola aktív és elismert tagja, az Asszociatív Közgazdasági Intézet vezetõje, számos cikk, folyóirat és könyv szerzõje. Részletes információk: www.cfae.biz (megrendelhetõk on-line cfae.biz/publications)

Részvételi díj: nettó 15 000 Ft/ 2 nap (plusz igen kedvezõ szállás- és étkezési lehetõség) Jelentkezés:

2009. június 10-ig, Sebestyén Gabriella, Tel: 30/814 36 08

Kérünk minden kedves érdeklõdõt, hogy részvételi szándékát idõben jelezze, mivel a résztvevõk száma korlátozott!

Program

Június 27. Szombat 800–900 900–1030

Regisztráció

Bevezetés az Asszociatív Közgazdaságtanba Dr. Rudolf Steiner mint közgazdász, befejezetlen impulzusa, alaptételek és jellemzõk, az ember és a gazdaság alaptermészetének újragondolása a hármas tagozódás tükrében

Szünet 1100–1215 1215–1300

Összefüggések a mai világgazdasági helyzettel A történelmi kihívás mélyebb jelentõsége Kérdések

Ebédszünet

52

SzG 2009/2

1430–1600

A pénz új megközelítése A pénz mint a szellem a gazdaságban, a téma ezoterikus aspektusai, a háromféle pénz, a könyvvitel jelentõsége. Mi történik manapság a pénzpiacokon: Kihívás vagy hazárdjáték?

Szünet 1615–1730

Közös munka a felmerülõ kérdések kapcsán Kérdések – Vitakör – Eszmecsere

Vacsora 1845–2030

Magyarország helye a világgazdaságban Kerekasztal-beszélgetés: A múlt lehetõségei az Osztrák–Magyar Monarchia keretein belül, hatások és összefüggések követése a 20. század történelmében

Június 28. Vasárnap 730–830 830–930

Reggeli

Kérdések – Eszmecsere

Szünet 945–1100

A kapitalizmus metamorfózisa A makro- és mikroökonómia újraértelmezése, tehetünk-e és mit egy egészséges átalakulás érdekében – kihívások és lehetõségek

Szünet 1130–1245 1245–1330

Hogyan valósítsuk meg ideáinkat? Gyakorlati lépések, egy asszociatívan mûködõ vállalkozás alapelemei Kérdések – Vitakör – Eszmecsere

Zárás 1330

Ebéd

Christopher Houghton Budd úr A Magyar Antropozófiai Társaság központjában 2009. június 28-án 18 órai kezdettel Budapesten is elõadást tart Bevezetés az Asszociatív Közgazdaságtanba címmel. Helye: 1026 Budapest, Riadó u. 2/b. Kérünk minden résztvevõt, az elõadás 1000 Ft-tal hozzájárulni szíveskedjen!

költségeihez

Dr.H auschka

Kozmetikumok

Testápoló napozás után Napozás után a bõrünk különlegesen finom bõrápolást érdemel. Az értékes növényi olajok és viaszok, birsmag- és nyúlszapuka- kivonatok speciálisan öszszehangolt kompozíciója napozás után hûsíti, frissíti a bõrt. A nyúlszapuka- és kökényvirág- kivonatok segítik a naptól igénybe vett bõr regenerálódását.

A folyóirat ára: 600 Ft