milánó 2008
Üzlet és kultúra között, avagy vigyázó szemetek Milánóra vessétek Beszámoló a Milánói Nemzetközi Bútorszalonról 2008. április 16–21.
Az európai szellemi élet kiválóságai már az újkortól kezdve gyakran zarándokoltak Itáliába mértéket venni az antikvitás hagyatékáról. Amikor minden év tavaszán Milánóban mértéket veszünk az olasz „designipar” és bútorgyártás újdonságairól, akkor talán aktualizálva elődeink zarándoklatát is folytatjuk.
Az olasz szellemiség aurája A „made in Italy” jelző a divatiparágakban a sikeres szellemiséget hordozó termékek márkajele és az olasz kreativitás méltatása is. Ugyanakkor némileg elfedi a tényt, hogy az utóbbi időben az elsőbbség megőrzése végett az olasz design szürkeállomány-importra is támaszkodik. Ilyen értelemben az olaszok a stílustrendek globalizálói is. Fiatal formatervezők egyre nagyobb számban Ázsiától Amerikáig (sőt már Magyarországról is) zarándokolnak az őket befogadó olasz designstúdiókba, gyors feltörésben és az olasz ipar bravúros képességeiben bízva. Az olcsó távol-keleti
konkurencia megjelenésével a rendszergazda olasz bútorok magasabb fordulaton működtetik a design + technológia + marketing háromhengeres motorját, mint egyetlen lehetőséget piaci pozícióik megvédésére. Erről az idei Milánói Nemzetközi Bútorszalon szokatlanul erős szellemi pezsgése és meglepően gazdag témaválasztéka is tanúskodott.
Témák és nagyságrendek Milánóban A 230 000 m2-es nettó kiállítási felületen a Rho Pero kiállítási negyedben 140 ország 2450 kiállító cége mutatkozott be. Összehasonlításként a januári Kölni Nemzetközi Bútorvásár seregszemléjén 286 000 m2-es felületen 50 ország 1250 cégét láthattuk. A kiállítók látogatót próbálóan nagy száma mellett a szakmai műfajok kínálata is emelte a rendezvény vonzerejét. A lakószobabútorzat három ízlésvilágnak megfelelően csoportosítva: design, modern (azaz követő) és klasszikus (azaz stíl és styl) címszavak
Victor asztal és Margot karszék, Antonello Mosca, Giorgetti cég
22
Magyar Asztalos és Faipar 2008/6
Purupkin (Tök) fotel, Pierre Paulin, 1968. Ligne Roset alatt egy 157 000 m2-es kiállítási felülettel uralta a Szalont. Az előbb felsoroltak között a design mint a szellemi és szakmai kihívások megtestesítője 6 csarnokban kapott helyet, míg másik két ízlésvilágnak 4–4 csarnoknyi helyet biztosítottak. Az idei Szalon kiemelt látványossága volt a 17. alkalommal 34 000 m2-en – amúgy kétévente megnyíló – Eurocucina (Eurokonyha) kiállítás volt. A bemutatkozó 141 konyhagyártó cég közül 23 külföldi volt, 8 országból: ez figyelemre méltó a Szalon vonzerejét illetően, tekintve hogy az idei kölni vásáron, hazai pályán bemutató 5 német konyhagyártóval szemben itt 12 német cég képviselte magát, és igencsak reprezentatív standokkal. A témához szorosan kapcsolódóan egy különálló épületben, 5500 m2-en 11 olasz és 10 külföldi cég mutatta be új beépítendő konyhaberendezéseit. A szintén kétévenként megrendezett irodabútor-kiállítás 20 000 m2-en, kétcsarnoknyi helyet foglalt el. Itt az irodabútorok mellett postahivatalok, bankok, biztosítóintézetek speciális igényeire is láthattunk megoldásokat, természetesen az irodai klíma, világítási és egyéb felszerelések társaságában. Az irodabútor-kiállítás jelmondata „az iroda mint kreatív műhely” volt arra célozva, hogy a jó irodai döntések manapság már számottevően növelik a profitot.
milánó 2008
Caroline fotel, D. és M. Fuksas, Poltrona Frau cég 2 A kínálatot fokozandó, 10 000 m -en, egy csarnokban mutatták be az amúgy kétévente megrendezett fürdőszoba-bútorzat újdonságait is. Hagyományosan egy modern, különálló épületben kaptak helyet Salone Satellite néven a fiatal kezdő formatervezők és fő2 iskoláik bemutatói. A 3500 m -es felületen 570 designer egyéni és 22 designerképző intézet 220 diákjának kollektív standját láthatta a nagyérdemű. A támogatott megjelenés lehetőségét pályázat útján lehet elnyerni, és háromszori alkalomra vonatkozik. A megjelenés rangot jelent, valamint lehetőséget az első megbízatásokhoz. Természetesen elsősorban az olasz gyártók és stúdiók számára biztosítja az állandó utánpótlás és megújulás lehetőségét.
kiürített csarnokaiban megtekinthette a „fuori salone” (Szalonon kívüli) rendezvényeket. A „független Szalonnak” is tekinthető, szponzorok működtette kiállítások meghívottja Spanyolország volt, a mediterrán forma másik erős pólusa. A fresh air in spanish design (friss levegő a spanyol formatervezésben) összeállítás – bútorok, szőnyegek, vázák és lámpák – mellett „A spanyol szék 100 esztendeje” címmel karakteres összeállításban ülőbútorokat is láthattunk Antonio Gauditól az El ultimo grito (Az utolsó üvöltés) csoport munkájáig. Ugyanitt állították ki a svájci Nespresso cég meghirdette diákpályázat első 22 helyezettjének munkáit. Ezek között a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem két diákcsoportjának munkája is szerepelt, az egyikük III. helyezettként. A „független Szalon” személyes meghívottja az idén Tom Dixon (1959) angol formatervező volt. Munkáit – ülőbútorokat, lámpákat és vázákat – egy személyével foglalkozó publikáció kíséretében
mutatták be. A környező utcákban még számos bemutatkozó nemzet kapott lehetőséget, így pl. a török designerek erős állami támogatással, a Milánói Divatintézet tanulóinak meglepő fekete-fehér női ruhakompozíciói, új anyagokat és azok alkalmazási lehetőségeit bemutató cégek (Stillstone, Cristalplant stb.). Az esti órákba nyúló rendezvények hangulata egyre emelkedettebbé vált, amint a különböző szemináriumokat, előadásokat követték a partik. A nagyszámú fiatal közönség, a jövendő formatervezői és fogyasztói ismerkedtek a szerves piacépítés jegyében megünnepelve a találkozást.
Egy kis vásári közgazdaságtan Mint szezonnyitó eseményhez, a Szalonhoz kapcsolódóan kézhez kaptuk a szervező részvénytársaság, a COSMIT 2007-es üzleti évet elemző, óvatosan optimista beszámolóját is. Ebben az elnök
1. táblázat (az értékek millió euróban, kurrens árakon) Változás, % 06/05
2006
Termelői forgalom (a)
38 070
3,0
39 768
4,5
Avantgárd parti magyar meghívottakkal „Tortonában”
Export (b)
12 653
5,8
13 714
8,4
Import (c)
6 820
13,3
7 475
9,6
Ha a külső Rho Perobeli kiállítások után a kedves látogató még bírta erővel, akkor a via Tortona menti volt gyárnegyed
5 834
–1,8
6 239
6,9
Belső használat (a–b+c)
32 236
3,9
33 529
4,0
Export/forgalom (% b/a)
33,2%
Foglalkoztatottak száma
409 806
0,0
410 876
0,3
79 344
–2,1
77 471
–2,4
Ball bőrszék, Mario Bellini, Cassina cég
Egyenleg (b–c)
Vállalkozások száma
2007
Változás, % 07/06
Faipar
34,5%
Forrás: Cosmit/Federlegno-Arredo Kutatóközpont 2. táblázat (az értékek millió euróban, kurrens árakon) Belső berendezések (közületi és lakásbútor, világítás stb.)
2006
2007
Termelői forgalom (a)
22 809
23 693
3,9
Export (b)
11 162
12 054
8,0
Import (c)
2 406
2 735
13,7
Egyenleg (b–c)
Változás, % 07/06
8 756
9 319
6,4
Belső használat (a–b+c)
14 053
14 374
2,3
Export/forgalom (% b/a)
48,9%
50,9%
Foglalkoztatottak száma
231 160
231 853
0,3
35 333
34 429
–2,6
Vállalkozások száma
Forrás: Cosmit/Federlegno-Arredo Kutatóközpont
2008/6 Magyar Asztalos és Faipar
23
milánó 2008
3. táblázat (bútorexport 2007. január–november között millió euróban számítva) Célország
Exportvolumen Változás, %
Franciaország
1 244,27
7,54
Anglia
Tonnában
Változás, %
216 655
4,7
1 013,62
4,7
256 076
11,2
Németország
946,68
3,4
265 854
2,6
USA
698,61
-0,8
129 889
–3,2
Oroszország
645,68
21,1
73 113
12,2
Spanyolország
472,78
10,9
93 486
8,3
Svájc
360,04
3,9
61 681
–4,3
Ukrajna
144,64
39,8
17 861
21,4
Egyesült Arab Emirátus
120,10
37,6
30 031
28,0
Szaúd-Arábia
77,24
18,7
10 948
23,6
Lengyelország
75,90
29,0
27 446
27,7
Törökország
65,28
28,5
11 252
15,4
Líbia
46,40
45,0
13 732
6,3
Kína
45,51
83,9
3 760
31,9
Szlovénia
45,43
23,8
12 162
7,1
Ciprus
42,77
24,7
9 167
23,7
Magyarország
42,07
-1,5
12 933
-5,8
Norvégia
40,65
24,7
5 449
13,1
Kuvait
33,59
39,3
5 809
11,7
Bulgária
31,23
12,3
7 002
7,2
Litvánia
20,89
33,5
3 836
13,1
Szerbia
19,80
16,5
4 391
–7,6
Lettország
18,66
39,7
2 990
18,1
kiemelte a Szalon növekvő szerepét a következő hónapok üzletmenetének nemzetközi léptékű megítélésében. Megállapította, hogy az olasz bútoripar trendvezető szerepe mára már tőkésíthető előny. Ez az egész faiparra is visszaható előny jelenik
meg a 2007. év 4,5% forgalomnövekményében (lásd 1. táblázat). A táblázatból megállapítható, hogy a forgalom több az olasz ipari kapacitásnál. Ami nemcsak a jó konjunktúra következménye, hanem főként az olasz fafeldolgozó ipar struktúrájának nemzetközi kiterjedését is jelenti. Az eredmények hasonlóan biztatóak a lakásberendezések makro együttesének tekintetében is (2. táblázat). Az elemzések és vélemények megegyeznek abban, hogy az olasz bútoripar helyzete és mutatói „messze esnek a krízishelyzettől”, bár „a nemzetközi pénzpiacok és az olasz belpolitika krízisei további óvatosságra késztetnek”. Többéves tapasztalat, hogy a jól induló üzleti évek lejártuk felé forgalomcsökkenést mutatnak. Így aztán választhatóból kötelező stratégiává lépett elő a termelés és az értékesítés „internacionalizálása”, egyszerűbben Org asztalka, Fabio Novembre, Cappelini cég
24
Magyar Asztalos és Faipar 2008/6
szólva, az új piacok feltárása, tekintve, hogy dinamikusabb, 10% feletti növekedésre csak 2009-ben számítanak. Törekvéseiket jól jellemzi a 3. táblázat néhány kiválasztott adata a régi és új piaci partnerek vonatkozásában. Amúgy az olasz bútorexport teljes értéke 2007. január és november között 8 624,5 millió euró (2,156 125 billió Ft).
Célpontban a fizetőképes kereslet A régi közhely, miszerint a kevesek egyre többet engedhetnek meg maguknak, manapság a bútorpiacon is egyre inkább érvényre jut. Erről tanúskodik a modellek sokaságánál látott elitista design, a drága, nemes anyagok halmozott használata, a CNC-vezérelt megmunkálás és magas kvalitású kézművesmunka kombinációja. Egy másik útja a vásárló megnyerésének a játékos, kuriózumok keltette meglepetés. Ehhez kapcsolódóan elmondható, hogy az olasz bútorgyártók számára nincs lehetetlen feladat, némi túlzással bármiből kiviteleznek bármit. A veszély mindössze annyi, hogy az erőltetett játékosság vagy mértéktelen luxus giccset is szülhet. A kuriózumok tekintetében láttunk mértéktartó, színes konyhabútort kizárólag edzett üvegből, de negatív példaként barokk esztergált motívumos üveg asztallábat is, vagy LED-del megvilágított üveg könyvespolcot, illetve kárpitozott, belülről vonalvilágítással tagolt kanapét chesterfild mintára. Túlzó luxusnak tűnt – kelet-középeurópai szemmel – a nagyobb térfogatú tárolóbútorok igényes külső bőrborítása, sőt egyes állványbútorok, karosszékek míves vázának bőrborításai. A termékeket borító vastag bőrlemezek pontosan szabott kontúrját kísérő díszítő varrást kézi varrással egyesítik a találkozó éleiken. Ezt láttuk a Giorgetti cég YFI kárpitos garnitúrájánál vagy a Margot karosszéknél (design Chi Wing Lo). Mértéktartó módon használta a bőrt Mario Bellini az olasz Cassina cégnek tervezett Bull székénél, amelynél az injektált habszivacs borítást olcsó acélváz hordozza, majd az előbbiekben leírt módon igényes bőrborítást kap. Szintén a Cassina standján állították ki a szintén mértéktartó designerként ismert Konstantin Grcic Teepe és Kanu bőr tárgyalószékeit. Mindkét modell egyszerű geometrikus formáit epidermiszszerű feszes bőrréteg borította, habszivacs párnázat nélkül. Míg a Teepe széknél egy vékony hordozó acéllemez vázat formáltak ergonomikussá
milánó 2008
Largo konyha, Leicht cég rejtenek, amelyek mozgását szervomotorok könnyíthetik. A falszakasznyi ajtókkal – ezek is motorikusan mozgathatóak – eltüntethető a konyha mint látvány, ha esetleg nem illik a vendéglátás forgatókönyvébe. Így a nagy lakóterekben, loftokban vagy nappalikban a konyhatest mint térválasztó, tagoló építészeti elem használható. A konyha kiiktatható díszletként való használata találkozik azzal a ma gyakran hangoztatott szlogennel, miszerint „az én otthonom az én színpadom”.
A konyha mint műhely és színpad, a stílus és technológia között Great sistem (Nagy szisztéma), A. Mondini, Alessi és Valcucine cégek és merevvé, addig a Kanu esetében e célból rétegelt és préselt vékony furnéridomokat használtak fel. Az éleken találkozó bőrrétegeket mindkét esetben levékonyították egy találkozó sávban, majd „összeforrasztották”. Egy-egy nagy, kör alakú, edzett üveglapos asztal köré csoportosítva a Teepe és Kanu jó példát nyújtottak az egyszerűség monumentalitására. A luxusigények megjelenítésére a legtöbb példát azonban az EUROCUCINA (Eurokonyha) részleg három csarnokában láthattuk. Már önmagában a nagy terek igénye, a méretes bútortestek tömbszerűen tagolt architektonikus formaképzése több volt, mint szokványos bútor. A megnövelt mélységű (80 cm-es) alsó tárlósort, de néha a felsőt is már eleve a fal síkjába süllyesztik, beépítik, egyféle bútorépítészetet művelve. A nagy bútortestek néha embernyi fiókokat
A konyhabútor a bútorgyártás nehézipara, tehát tőkeerős vállalkozás is. Így nem véletlen, hogy egyre igényesebb, drágább és tartósabb anyagokat használ. Úgymint: alumíniumprofilok és szerelvények (nagy tartószerkezethez méretezve, titán színre eloxálva), márványlapok és palalapok (vékony lapokra vágva a frontok borítására is), ütésálló, edzett, színezett üveglapok (egész konyhatestek kivitelezésére lapokkal együtt), faragott felületű gránitlapok (vésőnyomszerűen prégelt munkalapok a polírozás helyett), saválló acél (akár vékony lapok formájában is). Egyértelműen trendként jelentkezik a fekete-fehér magasfényű frontok használata is itt-ott furnérozott
felületek játékos közbeiktatásával (indiai alma, dió, ében). Cél a kezek felszabadítása, így terjed a nyomásra nyíló fiókok és ajtók használata, párhuzamosan pedig eltűnnek a különböző fogantyúk. Hangtalan elektromos szervomotorok nyitják és zárják a konyhafront egyre nagyobb fiókjait és ajtóit. Néha a felső fiókelő élén kapcsolható a motorikusan nyíló alsó fiók mozgatása. Fontos lett olyan új anyagok és felületkezelések használata, amelyeken nem látszik meg a tapintás nyoma, mint azt a Poggenpohl cég P7340-es modelljénél láttuk (Porsche Design). A kényelemhez az infraérzékelővel nyitható vízcsap is hozzátartozik. Ha már a díszletről beszéltünk, úgy hatásos és fontos a megvilágítás is. Az üvegszál optika és LED-világítás lehetővé tették, hogy az üvegpolcok anyagukban is világítsanak, a kisméretű világítótesteket pedig polcélekbe vagy lapokba is be lehet süllyeszteni. Így csak a fény jelenik meg, de forrása nem. A díszítés-díszlet újabb lehetősége a vízkifolyóból beépített LED-del bevilágított, áramló vízsugár látványa is. Az új kombináció, amely a vásár tanúsága szerint gyorsan látszik terjedni, a függesztett lámpatestbe beépített szag- és páraelszívó, valamint szűrőberendezés (kivezető cső nélkül). Megjelenése valószínűleg összefügg a konyha és nappali státuszának kiegyenlítődésével. Az akadálymentes közlekedés fontos feltétele a konyhai munkának. Sarkos, minimalista bútortestek, konyhaszigetek mellett óvatosabb a mozgás. Most, hogy olvad a minimalizmus szigora és sarkossága, megjelentek az ívelt sarkok, sőt vese formájú alaprajzon hajlított üveglapokból épített konyhaszigetek is. Természetesen mindez nemcsak funkcionális, de nagyon költséges beruházás is, így nem véletlen, hogy legstílusosabb változat-
Seherezádé pamlag, Francesco Binfare, Edra cég
2008/6 Magyar Asztalos és Faipar
25
milánó 2008
ban a formatervezésben közismerten piacvezető Alessi cég standján láthattuk a Tortonában. Abból, hogy a vásáron máshol is láttunk – bár visszafogottabban – hasonlót (Record é cuccine cég), gyanítani lehet terjedését a következő években. Nagytestű bútorokról lévén szó, sok helyet lehet megtakarítani a multifunkcionalitással is. Így a munkafelületek pneumatikus munkahengerekkel való süllyesztésével megfelelő magasságú étkezőfelületekké alakulnak és fordítva (Binova cég). Ötletes megoldás egy kettős konyhasziget, amelynek széthúzásával keletkező térben megjelenik a főzőlap és a mosogató. Egyszerűbb változatban az étkezőasztal a munkapult alá tolva szabadítja fel a helyet. Az Arclinea cégnél a konyhapult felett egy Maxi névre hallgató mini üvegházat függesztenek, amely több funkciót tölt be: üdítő látvány zöld növényeivel, világítótest, a pult feletti szag- és páraelszívó, de szolgálhat a tálalt ételek melegen tartására is. A modell Antonio Citterio formatervezőt dicséri. A gyakran látható üvegfrontok nem mindig azok aminek látszanak, tekintve, hogy a Parapan márkanévre hallgató, anyagában színezett, törhetetlen akrillmetakrilát látványa megtévesztő lehet. Az edzett üveg, gránit, saválló acéllapok nyomán csökkent a munkalapok megszokott vastagsága és könnyedebbé vált a bútortestek látványa is. A főzőlapoknál is találtunk újdonságot, a Franke cég főzőlapjainál a wok alá három gázrózsát szereltek, valamint az üveglapokra a főzőrácsot permanens mágnes rögzíti.
Bouquet (Csokor), Yoshioka Tokujin, Morosso cég
Áramlatok és cégek: színek, formák, anyagválaszték A konyhabútorgyártás – az irodabútorhoz hasonlóan – tőkeigényes szakma. Az új termékeik megjelenése lassabb, és nagyobb befektetést igényel, mint a lakószobák bútorzatának váltása, amely színesebb, gyorsabb. Ráadásul manapság, az „új eklektika” idején levetve a minimalizmus szürke egyenruháját a fogyasztás kényszeres növelésének diktandójára a változások robbanásszerű, színes, játékos képet mutatnak. A piac kényszeréről megfeledkezve és csak a látványra koncentrálva az ítészek „egyre többen vallják, hogy az esztétikum öncél, önmagában is létjogosultsággal bír”, valamint hogy „beléptünk az esztétika korába”. A magyarázatnak némileg ellentmond, hogy maga a trend kifejezés használata módosult, manapság inkább fogyasztói csoportokat jelöl, mint stilisztikai közös nevezőt. Mivel az olaszokat inkább a „con cuore” (szívvel) folytatott játékos alkotás, mint a németeket jellemző skatulyázós rendszerezés foglalkoztatja, érvényesnek bizonyultak a már januárban, a kölni nemzetközi zsűri által megállapított trendek, csoportok: – pricelles (felbecsülhetelen értékű, tiszta, időtlen design) fogyasztók csoportja – design school (a designnal játékosan ismerkedő) fiatal fogyasztók csoportja – az outside in (a kül- és beltér összevonásánál mindkettőben egyaránt használható bútorok) árucsoport vásárlói Shanpei, M. Adami, Cappelini cég
26
Magyar Asztalos és Faipar 2008/6
– a neo nature (a szerves és szervetlen természettől átvett minták, struktúrák) trend kedvelőinek csoportja. A kölni vásárhoz hasonlóan a milánói szalont is jellemezte a tartósság, az újrahasznosíthatóság és környezetbarátság szempontjainak növekvő érvényesítése. A milánói szalon újdonságnak kikiáltott „áramlata” a közel- és távol-keleti inspirációk jegyében született orientalizmus. Ennek manifesztációszerű megjelenítését az egzotikus kollekcióról eddig is elhíresült olasz Edra cégnél láthattuk. Vallomásuk szerint az idei csillogó, színes luxust idéző kollekció ötletének forrása egy hasonló 1911-es párizsi bemutató volt, amelyet anno Paul Poire (1879–1944) francia divatkirály szervezett „Ezerkét éjszaka” címmel. Az Edra tervezői egy képzeletbeli utazásra indultak Perzsián, Mongólián át Koreáig és Thaiföldig – ez alkalommal talán Marco Polót is megemlíthetnék. Ennek nyomán új modellek születtek: a Seherezádé és Odalisk ágypamlagok thai párnatámasszal, csillogó, színes, a koreai hagyományokat, illetve Matisse és Delacroix francia festők motívumait idéző kárpitokkal. Az alkotó Francesco Binfare a kifinomult keleti hangulat mellé megidézte mongol jurták a ridegebb hangulatát is, robusztus ülőpamlagát, a Gran Khan-t (Nagy kán) nyers, szegetlen bőrtakaróval borítva. Ha már divat a bőr – mert ez látható – Binfare Flapp nevű felhajtható cikkekből álló ülőpamlagja is csillogó, zöld, krokodilbőrbarkás dresszt kapott. Folytatta a sort a brazil Campana fivérek Aguape (Vízivirág) fotelje, amelynek öblét lézerrel szabott sziromszerű bőrlapok képezik, és ha már virág: fehér, rózsaszín, világoszöld és natúr színváltozatokban. De az ismert modellek, mint a Tatlin körpamlag vagy az „Olasz tájak” hullámzó szekrénysora – a cég jelképei – is új ruhát, csillogást kaptak: ezüstöt, illetve aranyat, szó szerint elkápráztatva a látogatót díszletszerű pompájukkal. Évtizedek óta „átlagon felüli vállalkozói bátorság” jellemzi az olasz családi céget, a Moroso idei standját is, pezsgő szellemiséget, kreativitást és egy népes, nemzetközi designercsoportot (13 formatervező) prezentálva. Az elismert nevek mellett, mint Ron Arad (3 modellel), Ross Lovegrove (1 modellel) és Patricia Urquiola (3 modellel) a holland avantgárd képviseletében Tord Bontje (2 modellel) és az európai mezőnyben kezdő japán designer, Yoshioka Tokujin (3 modellel). A sokat ígérő nevek, az erőteljesen dekoratív színek, széles anyagválaszték, meglepő formák látható-
milánó 2008
an erőteljes, vonzó hatást gyakoroltak a látogatókra. Az Edránál főleg külsőségekben, kárpitokban megnyilvánuló orientalizmussal összehasonlítva Yoshioka Tokujin alkotásai szellemiségük tekintetében voltak orientálisak. A színes, szövetmotívumok alkotta Bouquet (Csokor) fotel vagy a Little Garden (Kis kert) asztal talpnehezékként működő ültetett virágai egyaránt a természetet idézték – japán módra – redukált méretben, szimbólumként. 2 Majdnem csarnoknyi – kb. 5000 m – felületen állította ki a Poltrona Frau cég és tulajdona a Bécsi Thonet, az amerikai tőkével is konszolidált Cassina, Gufram és a családi vállalkozásként működő Cappelini olasz cégcsoport. A Cassina magas színvonalú, klasszikusan letisztult kollekciójáról már esett szó. Ennek ellenpólusa a Cappelini színes, kísérletező, avantgárd kollekciója volt. A cég már 1960 óta gyárt formatervezett bútorokat nemzetközi tervezőgárdával, szívesen nyitva az ígéretes kezdők előtt is. Ezzel sokat kockáztatnak, de a gyártás kiszervezésével és erős promócióval ezt ellensúlyozzák. A Giulio Cappelini vezette cégnél a kulcsszó a szabadság, őt idézve: „a gondolkodás szabadsága, az alkotás szabadsága, a megújulás szabadsága, a meglepetés szabadsága, a szabadság, hogy önmagunk legyünk”. Tekintve, hogy komolyan gondolják, és önmagukat adják, vállalkozásuk nyereséges és híres, a profit, a kultúra és technológia nem mondanak egymásnak ellent. Az ötletek eredetisége mellett Cappelini új modelljei környezettudatosságról, funkciótiszteletről és az olcsóbb anyagválasztás révén a formatervezés demokráciájáról is tanúskodnak. François Azambourg horpadt lemezlámpáihoz, a Nendo Bambi asztalához, Goodrum Stitch fémlemezes, összecsukható, színesre festett székéhez Cox szék, Ostwald + Nolting, Lapalma cég
minimális és olcsó anyagokat használtak, de ugyanekkor funkcióteljesítésük hibátlan. Más termékek, mint Jasper Morrison Easy széke vagy Stephen Burks ülőkéje hulladékot is tartalmaz, az iratmegsemmisítők végtermékét. Maximiliano Adami Sharpei széke gyűrt szövethulladékba csomagolt igénytelen faváz, ugyanakkor humoros illusztrációja elnevezésének és a gobelin szövetek kapcsán ironikus kísérlet a kárpitozás új értelmezésére is. A társulás rangos tagja volt a Poltrona Frau 1912-ben alapított torinói családi cég. Modelljei már az előző években látott luxuskollekciók folytatásai, csak az eddig a '30-as éveket idéző hangulatot váltották jelenkorra. Krémszínű bőrkárpitok, drága fanemek, kézimunka és elitista design jellemezték a Cassiopeia kárpitos összeállítást (Lievore, Alther, Molina), a Caroline fotelt (Dorina és Massimiliano Fuksas), a Ninfea asztalkát (Matteo Ragni), vagy az Arché zsámolyt (Patrick Norquet). Ezt az igényszintet már láttuk a Giorgetti cégnél, de még szélsőségesebben szofisztikált formában. A Magis cég színes műanyag bútorairól és gyerekjátékairól közismert. Idei standja a fa-fém anyagtársítások irányába mozdult, talán az emelkedő kőolajáraknak tulajdoníthatóan. Erről tanúskodott a francia Bouroulec testvérpáros Steelwood bútorcsaládjának új asztala és polcrendszere. A műanyag alapanyagainak áremelkedése még nem volt látható az olasz Kartell cég majdnem kizárólag műanyagból készült kollekciójánál. A cég standja a megszokott nagyságrendben, színes, transzparens műanyag modellekkel fogadott neves tervezők ismert és új alkotásaival. A fényárban úszó standon a „Kartell Outdoor Collection” igazolta, hogy a cég az aktuális piaci trend meglovaglására készül. Az új kollekció új neveket is jelent, a már említett Yoshioka Tokujin és a Bouroulec fivérek személyében. A japán tervező munkái itt is felismerhetőek voltak, székének és asztalának lapjait a hasított bambuszfonat mintájára akrillfonat alkotta vízáteresztő formában, mint a természetes rokonoknál. A Ligne Roset francia cégnél a 80. évét betöltött jeles francia formatervezőt ünnepelték a 60/70-es évek fordulóján a Francia Köztársaság elnöke számára tervezett Pumpkin (Tök) kárpitos ülőgarnitúra sorozatgyártásával. Derűs, színes standot láthattunk az igényes, de játékos formavilágot forgalmazó, műanyag bútorokat gyártó olasz Giovanetti cégnél. A termékek ma olyan híres múzeumokban hirdetik a
Poly műanyag szék, Karim Rashid, Bonaldo cég cég és tervezőinek, valamint a minőségi műanyag bútorok kiválóságát, mint a londoni Victoria & Albert vagy a New York-i MOMA. Némileg komolyabb hangnemben, látogatóktól zsúfolt kis standon láthattuk az olasz Plank cég másfél év munkájával elkészített Myto rakásolható, konzolos műanyag székét, az elsőt ebből a műfajból. Az alapanyag – „Ultradur high speed by BASF” – sokat elárul arról az alkalmazott kutatásról, amelynek során nanotechnológiával befolyásolták az alapanyagot az alacsonyabb hőfokon való injektálás érdekében. A BASF német kémiai óriáscég mellett mintaszerű együttműködés, „szimbiózis” keletkezett a mértékadó designerrel, Konstantin Grcic-el is. Az elmélyült közös munka (amelyről színvonalas publikációt is kapott a sajtó) eredménye, a Myto szék talán egy új formavilág archetípusa is lehet, amelyet a szilárdságtan, a gyártástechnológia szükségszerűségeinek sorozatos felismerése és a társult tervezői intuíció határoztak meg. Az eredmény a Grcic nevéhez méltó szikár küllemű konstrukció, amely a lopakodó vadászbombázók célszerű eleganciájából is hordoz valamennyit. Az idei Milánói Nemzetközi Bútorszalonon látottakat sokrétűségük és volumenük folytán nehéz egy szokványos tudósításban összefoglalni. A nanotechnológia eredményeitől a tükörlapokba integrált LCD tv-képernyőkig egységben egy új esztétikai minőséggel, szívvel (con cuore) és fejjel végzett minőségi munkát, küzdelmet láthatott a látogató. Vásárhelyi János formatervező
2008/6 Magyar Asztalos és Faipar
27
