TÓTH FERENC Vigyázó szemetek... Nyugat-Magyarország 1809-ben a francia hadimérnökök szemével A megszálló ellenség a katonai ellenőrzése alá vont területről természetszerűen más szempontok alapján szerez élményeket mint az ott élő lakosság. Az 1809-es ausztriai hadjárat során magyar földre került francia katonatiszteket a katonai célok elérése mellett a tudásvágyuk kielégítése is mozgatta, amikor érdekes forrásanyagot gyűjtöttek a korabeli Nyugat-Magyarország tájairól. E források elsősorban a Vincennes-i Service Historique de la Défense levéltárában találhatóak.1 Ezek közül talán legérdekesebbek a korabeli francia felderítők jelentései, vázlatrajzai és térképei, amelyek a katonai események szempontjából meghatározó jelentőségűek voltak. A hadiesemények földrajzi elhelyezkedéséből következően elsősorban nyugatmagyarországi tájegységek, települések és katonai objektumok leírására vonatkozó iratanyag maradt fenn, amely értékes forrás a régió története szempontjából is. A francia hadsereg a korabeli Európa legmodernebb hadimérnöki karával rendelkezett, amelynek számos jeles tagja tevékenykedett Magyarországon. Jelentéseikben nemcsak a régió geostratégiai helyzetére vonatkozó leírások és elemzések talalhatók, hanem a kor földrajzára, történelmére, politikai és társadalmi viszonyaira is érdekes lenyomatot kaphatunk az « ellenség » szemével nézve. Előadásomban e forrásanyagra támaszkodva szeretném rekonstruálni, hogy milyen képet alkothatott a régióról a szakavatott francia katona. Az előadást három fő részre osztottam: egy a francia hadimérnöki kart bemutató bevezetés után a forrásokról beszélnék, majd pedig azok szerzőit mutatnám be. Ahhoz, hogy jobban megérthessük a forrásainkat, mindenképpen fontos, hogy legalább vázlatosan bemutassuk a francia hadimérnökök szakmai felkészültségét biztosító képzését és intézményrendszerét. A francia hadimérnöki kar fejlődése XIV. Lajos király korára nyúlik vissza, hiszen ekkor válik e „tudós fegyvernem” a korabeli Európa legfejlett ágazatává. A francia király 1691-ben alapítja meg a Szárazföldi és Tengeri Erődök Megerősítésével foglalkozó intézményt, amelynek egyik fontos irányítója Vauban erődítéstani főmegbízott volt. Vauban megkövetelte egy vizsgarendszer bevezetését, amely lehetőséget nyújtott a tehetséges hallgatók kiemelkedésére. Az itt végzett mérnökök gyakran külföldön is kamatoztatták
1 A Service Historique de la Défense (Vincennes) levéltár Mémoires et reconnaissances (série 1 M) szekciójában található következő forrásokról van szó : 1 M 1594 Reconnaissances Autriche mars-août 1809 és 1 M 1595 Reconnaissances Autriche sept-déc. 1809. A források részben megjelentek a következő publikációkban: Charles Kecskeméti 2006. Notes, rapports et témoignages français sur la Hongrie 1717-1809, Paris-Budapest-Szeged. ; Horváth László 2001. Napóleon hadimérnökeinek magyarországi jelentései, In : Arrabona 39. 438-468. o.
159
tudásukat, mint például a II. Rákóczi Ferenc seregében tevékenykedő Lemaire brigadéros esete is mutatja. A hadmérnöki képzés újabb reformjára d’Argenson gróf hadügyi államtitkársága idején került sor, 1743-ban, amikor a tüzérségi iskolák mintájára korszerűsítették a hadmérnöki képzés adminisztrációját és vizsgarendszerét (kétlépcsős, felvételi- és záróvizsgarendszer) valamint a terepgyakorlatok lebonyolítását. 1749-ben alapítják meg a Mézières-i hadmérnöki iskolát, amely a kor legmodernebb ilyen jellegű intézménye volt. A képzés programja sokrétű és alapos volt, az oktatott tantárgyak a következőek voltak: számtan, mértan, mechanika, hidraulika, fizika, kémia, botanika, rajz, utászat, sztereotomia és legújabb gépek tanulmányozása. Az elméleti és gyakorlati képzés a tüzériskolákhoz hasonlóan háromnaponta váltakozott és a katonai kiképzés is jelentős szerepet játszott a hadmérnökök kiképzésében. A hadmérnöki képzés a Hétéves Háború után reformidőszakban tovább korszerűsödik és a 1770-es 80-as években erősen arisztokrata jellegűvé válik. A képzést nyújtó tanárok miniszteri kinevezéssel látták el és a kor legjelentősebb tudósait is megtalálhatjuk a soraikban, mint például a matematikus Gaspard Monge. A neves Mézières-i hadmérnöki iskolát a forradalom alatt bezárják és ideiglenesen áttelepítik Metz-be, majd az 1794ben alapított és 1795-ben megnyílt Ecole Polytechnique (Műszaki Egyetem) veszi át hamarosan a hadmérnökök képzését. A forradalom idején, 1792-ben, válik a „Corps des ingénieurs du roy”-ból a „Corps royal du génie”, amelyből egy új felsőoktatási intézmény kialakításával az elméleti képzés csúcsszerve jön létre.2 A rendelkezésünkre álló források a Párizs melletti Vincennes-i erődben található Service Historique de la Défense (Francia Hadtörténeti Levéltár) szárazföldi haderőre vonatkozó levéltár 1 M jelzetű alegységében találhatóak a „Mémoires et reconnaissances” (Feljegyzések és felderítések) szekciónév alatt. Az 1809-es hadjárat Magyarországra vonatkozó forrásai az Autriche (Ausztria) név alatt szerepelnek a 1594-95-ös kartonokban. A források jelentősebb részét már Kecskeméti Károly korábbi szövekiadásaiban publikálta, amely Napóleon magyarországi politikájára vonatkozó fontosabb tanulmányok alapjául is szolgált.3 A források műfaja a klasszikus katonai felderítéseket tartalmazó jelentésekhez sorolható. A rövid vázlatos leírástól, a hosszabb értékezésszerű munkáig elég változatos írásokat találhatunk itt. A különféle földrajzi egységek alapján a következő típusokat különböztethetjük meg : -
földrajzi vízrajzi leírások
2
Lásd ehhez: Blanchard, Anne 1992. Le corps des ingénieurs du génie, évolutions et missions, In: Delmas, Jean (sous la dir.). Histoire militaire de la France tome II, Paris. 129-149. o. 3
Kosáry Domokos 1979. Napoléon et la Hongrie, Magvető. Budapest. Csáky Móric 1974. Das österreichisches Herrscherhaus, Napoleon und Ungarn, In: Fichtenau H. – Zöllner E. (Hrg.), Beiträge zur neuren Geschichte Österreichs, Wien-Köln-Graz. 311-328. o.
160
-
elsődleges stratégiai fontosságú települések leírásai stratégiai fontosságú tereptárgyak pl. utak, hidak, erődítmények leírása
1) folyóvizek, tavak leírása: A felderítések és általában a katonai földrajz egyik klasszikus témája a folyóvizek elhelyezekedéséből adódó előnyök vagy hátrányok mérlegelése. Már az ókori katonaíróknál is jelentős, de a modern szerzők (pl. Raimondo Montecuccoli vagy Luigi Ferdinando Marsigli) még nagyobb jelentőséget tulajdonítanak e kérdésnek. A folyók védelmi vonal szerepe mellett a vízi szállítás és a hadsereg vízutánpótlása és kisebb jelentőségű élelmiszerutánpótlása szempontjából volt jelentős. A víz tehát egyszerre volt fontos mint természetes határvonal, közlekedési útvonal és a hadsereg tápanyagutánpótlásának része. Napóleon, hasonlóan Montecuccolihoz, a Duna vonala mellett képzelte el a magyarországi hadjáratát. Ez természetesen tökéletesen illeszkedett az ausztriai hadműveletek folytatásához, ahol a Bécs környéki Duna-ágak és szigetek helyzeti előnyeit kihasználva alakította ki a francia hadsereg legfontosabb hadibázisát. A Duna folyásának leírása mellett, meglepően gazdag információkat sikerült begyűjteni a mellékfolyókra vonatkozóan, mint például a Rába, a Rábca és a Morva folyók rajzokkal illusztrált leírásai. A katonai megfigyelések külön kitérnek a Fertő-tó mocsaras vidékeinek katonai felmérésére. Egyébként a tóról Broussaud geográfus által készült részletes topográfiai, gazdasági, néprajzi és politikai leírás mindenképpen a francia felderítők hazánkról hátrahagyott forrásanyagának egyik gyöngyszeme. Az ártéri területeken folyó mezőgazdasági tevékenység a hadsereg utánpótlása szempontjából volt jelentős. De Castres kapitány szerint a Rába és Rábca közötti területen „Mindenütt sok ló és szarvasmarha legel e vidék mocsaras legelőin, mindenfelé kaszálják a réteket, azokon sok a szénaboglya, végül is mindenütt a közeli gazdag aratás igéri a hadseregnek a megélhetési alapot.”4 A megfigyelők figyelme kiterjedt a különféle vízművekre (zsilepek, gátak, hidak, malmok) amelyekben azok katonai hasznosításának lehetőségeit is felmerülnek. Példa erre a győri zsilipgát rajzzal ellátott felmérése (I. Kép). 2) elsődleges stratégiai fontosságú települések leírásai A települések felmérését is nagy körültekintéssel végezték el a tapasztalt francia hadimérnökök. A legtöbb leírást a stratégiai fontosságú Pozsony kapta, amelyet Bécs kapujának is tekintettek. 1809 júniusában a János főherceg Magyarországra visszavonult seregétől a dunai átkelőhelyek elfoglalásával igyekezett Napóleon megóvni Bécset. Davout 3. Hadtestje június 4-től 28-ig 3600 bombát lövetett a városra és elfoglalta hídfőállást. A znajmi béke után, 1809.
4 Horváth (2001) 457. o.
161
július 17-én az egész város francia kézre került. A város és a környező szigetek elhelyezkedése miatt a hajóhíd védelmére egy természetes akadályokkal bíró hídfőállás kiépítésének tervét foglalmazza meg az Oberufen szigen. A franciák hasonló katonai megszállási tervet készítettek elő, mint a Bécs környékének szigeteinek elfoglalása során. A felméréseket augusztus 31-én Napóleon személyesen végezte el a helyszínen, ugyanaznap délután felméri Győr védműveit is, és a hídfőállás kialakításának megtervezését Reynier és Rogniat tábornokokra bízta. Rogniat szeptemberre kidolgozott egy részletes erődítése tervet, amely Napóleon meglátásaival ellentétben nem a pozsonyi várat tekinti a legfontosabbnak, hanem az Oberufen szigeten létrehozandó elsáncolt tábort egy önálló híddal és a város északi magaslatain elhelyezkedő új erődítményt tervez. A másik stratégiai jelentőségű város Győr volt. A várost felmérő de Castres hadimérnök 1809. június 22-én részletesen leírja a város védműveit és a körülötte kialakított katonai sánctábor elemeit. A felderítéshez egy részletes térkép járult, amelynek eredetije elveszett és a ráírt megjegyzés szerint a hadimérnök sebtében rajzolta meg. (II. Kép). A részletesebb felderítések a polgári lakosság közhangulatára, sőt a nemzeti érzelmekre vonatkozó leírásokat is tartalmaznak. Például Broussaud geográfus külön fejezetet szentel a Hanságról készült értekezésében e kérdésnek, amelyben így ír erről a témáról: „Már régóta áthat minden magyart egy olyan nemzetinek tűnő felfogás, amelyet többen adtak válaszként jelenlegi politikai helyzetükre vonatkozóan feltett kérdéseimre: ezek szerint Ausztria gazdagodása mindig végzetes volt a magyar királyságra nézve. Amióta a Habsburg család került a trónra, nemzetük szabadsága mindig akkor volt a legnagyobb veszélyben, amikor a szerencse kedvezett uralkodójának. Ebből az elvből kiindulva a legnagyobb részük hidegen fogadta a franciák legutóbbi sikereit. Már a függetlenségi szellem, valamint a német név iránti régi gyűlölködés is ingadozóvá tette a magyar közvéleményt Ausztria jelenlegi kritikus helyzetében.”5 3) stratégiai fontosságú tereptárgyak A franciák a nyugat-magyarországi felméréseket egy átfogó rendszer kialakításának érdekében végezték el, amelyet Napóleon magyarországi harcok kiújulása esetére kidolgozott tervét szolgálta volna. E terv részleteit sajnos nem ismerjük pontosan. Pelet tábornok visszaemlékezései nyomán a Duna vonalán Komárom irányába és talán később Magyarország belseje felé induló offenzíva körvonalazódik ki. A defenzív stratégia pedig Bécs védelmére összpontosított. E
5 Horváth (2001) 456. o.
162
rendszer működtetéséhez elengedhetetlen volt a már említett vízi útvonalak és a hidak megkülönböztetett szerepe mellet az úthálózat pontos ismerete. Broussaud már említett értekezésében 4 jelentős utat ír le : a Pozsonyból Győrbe, az Óvárról Bruckba, Kismartonba, valamint Eszterházába vezető utakat.6 De Castres kapitány tollából az Eszterházát Pomoggyal a fertői mocsáron keresztül összekötő utat ismerhetjük meg. 7 (III. Kép) Az erődítmények leírása során a franciák figyelmét a két jelentős város, Pozsony és Győr védművein kívül, a kisebb, a korabeli hadviselés számára érdektelennek tűnő erősségek sem kerülték el, amelyek mint megfigyelőpontok és a folyam két partjának biztosítására hivatott rendszer elemei játszhattak fontos szerepet. Így kaphatunk igen részletes leírás Dévény várának romjairól (IV. Kép), vagy a Köpcsényi várkastély védműveiről (V. Kép). Dévény stratégiai helyzetéről nagy elismeréssel írt Boutin hadmérnök, ugyanakkor kifejtette azt is, hogy az elfoglalásának csak akkor van értelme, ha a közelében a Dunán és a Morván átívelő hidakat is építenek. Köpcsénynél csak a portyázók elleni védelemre való ellenállás lehetőségéről értekezik a szerző. 8 Érdemes megvizsgálni, hogy kik voltak a francia felderítő hadimérnökök, akik e bonyolult feladatot ellátták. A forrásokat több neves francia mérnöktiszt szignálta. A Francia Hadtörténelmi Levéltár e korból már viszonylag részletes személyügyi dossziékat tart nyilván, amelyek alapján fel lehet tárni számos információt a korabeli katonatisztek pályafutásáról. Igy sikerült nyomára bukkannunk a néhány hadmérnök igen érdekes szolgálati lapjának, amelyet most szeretnénk röviden az olvasóval is megosztani. Kettejük közül talán Henry Alexandre Léopold de Castres pályája ívelt magasabbra.9 Amint a családneve előtt álló "de" szócska is utal rá, Lépold de Castres nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot 1771. április 10-én az Ardennekben található Vaux-les-Rubigny községben. Mint sok más vidéki francia nemesifjú, Lépold de Castres is a katonai pályát választotta. Már nyolcévesen ugyanabban Brienne-i kadétiskolában tanult, ahol a szintén zsenge korú Bonaparte Napóleon! Emlékirataiban - amelyet már a császár bukása után 6 Horváth (2001) 444-445.o. 7 Horváth (2001) 461-462. o. 8 SHD, série 1 M 1594 Reconnaissances Autriche mars-août 1809 N° 4 Kittsee par le colonel du génie Blein. 9 Lépold de Castres (1771-1832) életrajzi adatait személyi dossziéja (SHD, 8Yd 2487) és egy róla szóló életrajzi vázlat (Labarre de Raillicourt, Dominique 1956. Un condisciple ardennais de Napoléon: Le général de Castres 1771-1832, In: Souvenir Napoléonien Juillet 1956. 3.) alapján sikerült összeállítani. Részletes élettörténetéhez gazdag forrás lehet még kiadatlan emlékirata, amely szintén a Francia Hadtörténelmi Levéltárban található.
163
írt - elég ellenszenvvel nyilatkozik a későbbi uralkodóról: szűkszavú, barátságtalan, fésületlen, bárdolatlan fiú volt, akivel nem szívesen játszottak a társai. Szerinte a fiatal Bonaparte még franciául sem tudott, amikor Brienne-be érkezett és állítólag a tanulásban sem tündökölt a kis korzikai... Ellenben igen sokat olvasott és minden olvasmányát részletesen kijegyzetelte. Amikor 1784ben a De Castres-ral együtt a párizsi katonai iskolába költözött, öt-hat bőröndnyi jegyzettet vitt magával!10 1786-ban de Castres hadnagyi ranggal a Mézières-i műszaki katonai iskolában folytatta tanulmányait. A forradalom első éveinek terrorja elől a fiatal nemesi származású katonatiszt az emigrációba menekült. Az emigrációban a Bourbon és a Condé hercegek hadseregében szolgált. Itt 1797-ben főhadnagyi rangot ért el. 1802-ben élve a Napóleon által kihírdetett amnesztiával, hazatért Franciaországba, ahol egy év múlva már hadnagyi rendfokozatban és geográfus-mérnök beosztásban hajdani kadéttársa hadseregébe lépett. 1805-ben kapitánnyá és nem sokkal a magyarországi hadjárat után már zászlóaljparancsnokká nevezték ki. 1813-tól vezérkari segédtiszti beosztásban tevékenykedik egészen Napóleon bukásáig. Tekintettel emigráns múltjára és katonai érdemeire a katonai pályája nem tört derékba a restauráció alatt sem: 1818-ban ezredessé, 1823-ban pedig táborszernaggyá nevezték ki. Katonai pályája csúcsán, Rennes városába vonult vissza és nyugalmazott ezredesként és 1832-ben bekövetkezett haláláig családja körében élt és élete hátralévő részét emlékiratai megírásának szentelte. Léopold de Castres kiváló képességű, vitéz katona hírében állott, aki a politikai változásoktól függetlenül, mindig önzetlenül, önfeláldozó módon szolgálta hazáját, Franciaországot. Tizenkilenc hadjáratban vett részt, kétszer is megsebesült. Szolgálatával elnyerte az ancien régime Szent Lajos érdemrendjét, a francia Becsületrend lovagi, tiszti és parancsnoki fokozatát. Ezen kívül a bajor Miksa-József érdemerendet is magáénak tudhatta. Hasonlóan mozgalmas katonai pályája volt Charles Marie Casimir Philippe Guibert mérnöktisztnek is.11 Guibert 1783. június 14-én született Versailles-ban. Valószínűleg Párizsban folytatott tanulmányai után 1802-ben hadnagyként részt vett egy a francia fővárost és környékét ábrázoló részletes térkép elkészítésében. Még ebben az évben az amerikai kontinensen, Louisianába vezényelték, ahonnan egy batáviai expedíció tagjaként távozott. 1803-tól 1805-ig németországi hadszíntéren szolgált, majd 1806-ban főhadnagynak nevezték ki. Ekkor vett részt egy nagyszabású Bajorországot ábrázoló térkép megrajzolásában. 1808-ban a Spanyolországba vezényelték, majd rá egy évre ismét a német majd pedig a magyarországi hadszíntérre került. Itt szerezte egyetlen jelentős sebesülését, egy 10 Labarre de Raillicourt (1956) 3. o. 11 Guibert hadmérnök életére vonatkozó adatokat a Francia Hadtörténelmi Levéltárban található személyi dossziéjából (SHD, série X 175).
164
nyaki sérülést, amit akár egy magyar huszár szablyája is okozhatott... 1811-ben kapitányi rangra emelkedett. 1812-ben az oroszországi hadjárat során fogságba esett, ahonnan csak 1814-ben szabadult. Napóleon bukásával az ő karrierje sem tört ketté, mivel szaktudására a régi-új rezsim is igényt tartott. 1817-től öt éven át az új Franciaország-térképet rajzoló munkacsoport tagja volt, 1822-tól pedig az alkalmazott topográfia professzoraként oktatta a fiatal hadmérnököket. 1831-ben zászlóaljparancsnoknak, 1839-ben pedig alezredesnek nevezték ki a geográfus veteránt. Guibert-t 1844. január 19-én helyezték nyugállományba 2400 frank kegydíjjal. Katonai pályfutása során tíz hadjáratban és négy nagyszabású térkép elkészítésében vett részt. Szolgálatának jutalmául elnyerte a francia Becsületrend lovagi és tiszti fokozatát. Halálának pontos időpontját nem ismerjük. A leghíresebb valamennyiük közül mégis Joseph Rogniat volt.12 Azon katonák közé tartozott, akik a háború elméleti kérdései iránt is fogékonyak voltak. 1776 november 9-én született a Rhône megyei Saint-Priest községben. Katonai tanulmányait a híres Mézières-i hadmérnöki iskola Metz-be telepített utódintézményében végezte 1794-95-ben. Ezt követően a németországi hadszíntéren szolgált 1800-ig. Rövid franciaországi tevékenység után 1805-ben ismét német, majd lengyel földön szolgált, ahol részt vett Gdansk ostromában. Ezután Spanyolországban alkalmazzák az ellenálló városok és erődítmények ostrománál. Részt vesz Zaragoza, Tortosa, Tarragone et Valencia sikeres bevételében. Katonai teljesítményének köszönhetően 33 évesen elnyeri a tábornoki rangot. 1809-ben Napóleon hadseregtörzsében szolgál és itt kerül először összetűzésbe neves feljebbvalójával, akivel vitába is szállt! A magyarországi hadjárat során a pozsonyi hídfő tervezésében játszott jelentős szerepet. Magaszintű katonai teljesítményét a császár bárói címmel jutalmazta 1809 végén. Ezután 1810-től 1812-ig ismét spanyol földön teljesített szolgálatot és részt vett számos stratégiai fontosságú erőd bevételében, mint például Tortosa, Olivo, Sagonta és Valencia. Rogniat az ostromlástan egyik legtekintélyesebb korabeli szakértőjévé vált. 1813-ban a fordulat évében az Elba vonalának védelme céljából bízta rá a császár Drezda városának megerősítését. A visszavonulás után Metz városparancsnokaként érte meg a békét. Ekkor jelenteti meg spanyolországi tapasztalataira épülő ostromlástani munkáját. Napóleon visszatérésekor ismét a szolgálatába állt és Waterloo-ig harcolt a Északi Hadsereg első hadmérnöki beosztásában. A második restauráció során jelentős hadtudományi munkássággal örvendezteti meg a közönséget. 1816-ban jelent meg a Considérations sur l’art de la guerre, amely heves polémiát vált ki a Szent Ilonára száműzött uralkodó, valamint tollnoka Marbot és Rogniat között. Katonai szolgálatát a Bourbonok alatt is folytatja, 1828-ban a műszaki
12 Rogniat életének legújabb és legrészletesebb bemutatása: Bruno Colson 2006. Le Général Rogniat. Ingénieur et critique de Napóleon. Economica. Paris.
165
alakulatok főellenőreként és államtitkárként fejezi be pályafutását. Munkásságát 1829-ben a Tudományos Akadémiai tiszteletbeli tagság és 1831ben pair de France-i kinevezés koronázta meg. A francia hadimérnökök leírásai alapján elég jól kirajzolódnak Napóleon magyarországi stratégiai elképzeléseinek fő vonalai. A harcok kiújulása esetén Napóleon a francia offenzíva fő csapásirányát a Duna vonalán határozta meg, amely egyszerre volt a fontosabb stratégiai pontok (Bécs, Pozsony, Győr, Komárom, Buda stb.) elfoglalásának irányvonala, természetes védelmi vonal és egyben a hadműveletek fontos logisztikai alapja (közlekedés, ivóvízellátás). Mivel ehhez a folyam mindkét partját uralni kellett, ezért a hidak és hídfőállások szerepe elsődleges jelentőségű volt. A Duna és mellékfolyóinak szerepét hasonlóan tekintette a napóleoni hadvezetés, mint ahogy mintegy 150 évvel korábban Raimondo Montecuccoli azt megfogalmazta... A különbség elsősorban a katonai térképészet és a műszaki tudományok fejlődésében fogható meg. Mindez a magyarországi hadműveletekben résztvevő francia hadimérnökök pályájának ismeretében visszavezethető arra a komplex hadtudományi képzésre, amely XIV. Lajos korától az ancien régime végéig kialakult és, amely elsősorban a tüzérség és a hadimérnöki kar szintjén megalapozta a forradalmi és napóleoni háborúk francia győzelmeit.
166
