A pestszentlőrinci főplébánia időszakos kiadványa
2013. december
Szív-hang Mária Szeplőtelen Szíve Római katolikus Főplébánia 1181 Budapest, Batthyány utca 87/b. Tel.: 290-3036 Fax.: 290-3036 XVII.évf./4. szám
Mottó:
„Csillag gyúlt a sötét égen, megszülettél szép reményem. Csendben pihensz Anyád karján reménységünk éjszakáján.” S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt.
Boldog a ti szemetek, mert lát!
B
oldog a ti szemetek, mert lát! – Jézus ezekkel a szavakkal ujjongott fel a Szentlélekben, amikor benne bízó tanítványaira tekintett. Vajon mi okozott Jézusnak akkoriban ilyen nagy örömet? Hiszen sokan felnéztek a názáreti rabbira, itták szavait, vágytak a közelségére. Mégis, mintha az Úr más miatt örvendezne, amikor a benne hívőkre néz. Jézus észleli arcukon az élő hit tekintetét. Igen, mert aki hisz, az másképpen szemlél, az már mást lát! Évezredeken át várta a választott nép a megígért Messiást. A prófétai jövendölések alapján volt róla egy elképzelésük, de senki nem merte volna még álmodni sem, hogy ez a szabadító egyszer maga az élő Isten lesz, aki nem mást küld maga helyett, hanem önmaga jön el! Már ez az is-
Tartalom
Boldog a ti szemetek, mert lát! Emberközelben
Beszélgetés Hodász András diakónus atyával
Az adventi készülődésről
1
2
és a Karácsony megünnepléséről egy kismamával,
Horváthné Kiss Katicával beszélgettünk.
4
Historia domus – 5
6
Hálaadás és köszönet
7
Helytörténet
Velünk történt
Halkan sír az ukulele
9
Megújulási estek
10
Plébániánk programjai
12
Egyebek
11
1
Emberközelben
teni lépés is messze meghaladja az ember elképzelését, nem is beszélve arról az igazából soha fel nem fogható csodáról, hogy az Isten emberként lép be történelmünkbe, hogy a bűntől megsebzett és annak súlyos következményeitől és terheitől megfáradt emberiségünknek szabadulást hozzon. Meglepett bennünket az Isten, mert az igazi szeretet meglepetéseket okoz! A szeretet, ha igazán valódi, akkor felülmúlja az értelem logikus következtetéseit, de nem úgy, hogy ellentmond neki, hanem a váratlanság eszközével odalép a tűnődő ember mellé és egyszer csak azt súgja neki: Én már itt vagyok, mielőtt észre vettél! Jézusban így vették észre a hit által megvilágosodott tanítványok a Messiást, mint a szabadítót, aki a magasságos Isten Fia. Jézus ezt látva ujjong, mivel aki már ilyen hittel tekint rá, az üdvözül. Milyen boldogító lenne számunkra is, ha ezen a karácsonyon élő hittel szemlélnénk Jézust a jászolban. Mekkora örömet okoznánk a mi Urunk-
2
Emberközelben nak, ha nem saját kis karácsonyunk megszokott szokás-paneljeit építgetnénk ismét magunkban és egymásban, hanem Őt keresnénk, aki rejtetten, de a hitben szemlélve mégis láthatóan megjelenik köztünk. Ő most is eljön közénk. Ő nem akar az a Jézuska lenni, akinek a felnőttek ajándékokkal settenkedő és mesébe illő varázslatos szerepeket osztanak. Ő nem akar a világ konzumigényeinek postása lenni. Nem, Ő nem kíván más lenni, mint az értünk emberré lett Isten, aki üres kézzel jön közénk, és „pusztán” jövetelével „meglátogatta és megváltotta az ő népét”. Boldog, aki ilyen szemekkel nézi Őt, mert már lát! Látja, hogy a karácsonyhoz nem kell semmi, csupán egy egyszerű emberi szív, mely nyitott az Isten szeretetének befogadására. Karácsony szent ünnepére készülve azért imádkozom, hogy mindannyian meglássuk Őt, aki közénk érkezik! Legyen a ti szemetek is boldog, mely már a hitben igazán lát! Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott szent karácsonyi Találkozást egyházközségünk minden kedves tagjának! Szeretettel: Henrik atya
Beszélgetés Hodász András diakónus atyával
Erdő Péter bíboros úr, Esztergom-budapesti érsek 2013. június 15-én, szombaton diakónussá szentelte Hodász Andrást. A 2013/14-es tanévben diakónusi gyakorlatát tölti a Budapest, Pestszentlőrinci Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánián.
Hogyan indult életpályád? 1981-ben születtem, háromgyermekes családban. Nem papnak készültem, 16-17 éves koromig eszembe sem jutott, hogy pap szeretnék lenni. 16 évesen tértem meg. Azt szokták mondani, hogy a frissen megtérteknél ’vigyázni kell’, gyakori, hogy ilyenkor rögtön pap akar lenni. Én is ezt éreztem. Hallgattam azonban a bölcs tanácsadókra, és világi egyetemre jelentkeztem. Ha ugyanis tényleg van hivatásom, az kiállja az idő próbáját. Mit lehet tudni a családodról, biztosították-e számodra a támogatást, kaptál-e otthonról ’hátszelet’? Inkább ’ellenszelet’ kaptam otthonról. Azt hiszem, amikor előálltam azzal, hogy felvételizek a szemináriumba, első hallásra megijedtek az ötlettől. Minden katolikus édesanya imádkozik a papi hivatásokért, de gondolatban sokan hozzáteszik: „csak ne az én családomból”. Mára természetesen örülnek neki, hiszen látják, hogy a helyemen vagyok. Azt hiszem, minden szülőnek ez a legfontosabb. Tanulmányaidról, munkádról röviden! Hogyan vezetett idáig az út? A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar-kommunikáció szakán végeztem. Ezután sok helyen dolgoztam, többek között sajtóreferens voltam az Áprilisi Ifjak Egyesületénél, majd tanítottam a Ward Mária Katolikus Általános Iskola és Gimnáziumban (többek között az itteni közösségből pl. Szklenár Dávidot, Kelemen Zsófit). A Szemináriumba 26 évesen jelentkeztem – ekkorra vált egyértelművé számomra, hogy nem tudom kiverni a fejemből Isten hívó szavát. Ekkor mondtam ki hosszabb lelki huzavona után az „igent”, és ez mély belső örömöt jelentett – és jelent ma is – számomra. Szent Ignác szerint a jó döntést onnan ismered fel, hogy a belső viharok elcsitulnak. Ezt éltem át én is. Véleményed szerint a papság mely területén van a legtöbb ’aratnivaló’, hol van szükség több ’munkásra’?
Igazság szerint nem tudom, de szerintem nem is ez a kérdés. Egy öreg atya mondta, hogy egy pap azzal tesz a legtöbbet, ha felveszi a reverendát. Ha megszólal, azzal csak ront a helyzeten. Ezt kiegészíteném: a pap feladata hordani a reverendát, és imádkozni a hívekért. Ennyi. Minden más ebből fakad. Az imádságból fakad a tartalmas prédikáció, az imádságból fakad a jó hittanóra. Mi nem előadóművészek vagyunk, és nem menedzserek vagy pedagógusok, hanem a mennyország hírnökei, Isten emberei itt a földön. A pap Isten jelenlétének hordozója. Aki felkeresi a papot, az nem egy „jó fej” emberrel akar találkozni, hanem Istennel. Ez az, amiből a világban hiány van. Milyen jó lenne, ha a Táborhegy élmény valósulna meg minden találkozásban, hogy a hívő megtapasztalhassa Isten valóságos jelenlétét, és Péter apostollal mondhassa: „Uram, jó nekünk itt lenni”! Egy szent életű atya mondta nekem egyszer: szent az, akinek jelenlétében kétséged sincs a felől, hogy van Isten. Ma nem munkásokra van szükség az egyházban, hanem szent emberekre.
3
Emberközelben
Emberközelben
D.P.Cs. Az adventi készülődésről és a Karácsony megünnepléséről egy kismamával, Horváthné Kiss Katicával beszélgettünk.
Egyelőre két gyermeket nevelnek: Eszter öt, Veronika pedig három éves. Nagy szeretettel és nosztalgiával kezd mesélni a gyermekkoráról, az ő készületükről, édesanyjuk szerepéről.
M
ajdnem mindennap mentünk rorátéra. A legkisebb öcsém még a plüssöket is vitte magával kis hátizsákjában, majd lehúzta a cipzárt, hogy a kisállatok is mindent halljanak a szentmiséből. Szaloncukor alakú csomagocskákat bontogattunk naponta mindannyian: bennük egyegy szentírási idézet, egy-egy szem mogyoróval, cukorkával. Esténként együtt imádkoztunk az adventi koszorú körül, és gyakoroltuk a karácsonyi énekeket, amiket aztán Szenteste egyfolytában énekeltünk a Kisjézusnak. Sokszor furulyán is játszottuk ezeket, azért is tanultam meg furulyázni: hallás után, meg ahogy figyeltem apa kezét, ezért később a kottából kicsit nehezebb volt. A Szenteste ünneplése gyerekkoromban egy külön rituálé volt otthon. A Bibliából mindig felolvastuk Jézus születésének a történetét, amibe magunk beleraktuk azokat az énekeket, amik odaillettek (amióta Gáborral élünk egy háztartásban, továbbvittük ezt a szokást). Utána tovább is együtt énekeltünk és zenéltünk, vagy betlehemeztünk a testvéreimmel. Nagyon szeretném, ha a mi gyerekeink számára a Karácsony nem elsősorban arról szólna, hogy ők kapnak ajándékot, hanem, hogy Jézust ünnepeljük, neki adunk ajándékot születésnapja alkalmából. Fontos, hogy Jézus lelki kegyelmeit meg tudjuk kapni. Ezért a Szentestét szűk családban ünnepeljük, ajándékot (a gyerekek jó cselekedetei) és tortát Jézus kap, a jóságlisztből pedig mézeskalácsot sütünk (ezt nagyon számon tartják a gyerekek), amiből majd mindenkit megkínálunk az ünnepek alatt.
4
Egy ékszeres dobozban gyűjtjük a jó cselekedeteket (kis papírkorongon az ő rajzaik jelzik, hogy miket) és külön a jóságlisztet. Természetesen – amikor valami jót tesznek – sokszor megkérdezik, hogy ezért 1 vagy 2 kanál jóságliszt jár, de szívesen és örömmel teszik.Azért is tartom fontosnak, hogy már kicsi korban elkezdjük, hogy figyeljünk Jézus szavára, mert ilyenkor még nagyon fogékonyak, és kell, hogy halljanak erről a felsőbb hangról. Ha rá tudunk világítani arra, hogy Jézustól kapjuk a lelki, kegyelmi ajándékot, akkor a tárgyi ajándékok öröme nem fogja elvonni a figyelmüket a lényegről. Az adventi koszorút együtt kötöttük a gyerekekkel. Ők adogatták a kezembe, hogy mit, hova tegyek. Esténként az ima részeként szeretnek énekeket költeni, és perceken át éneklik, amit fontosnak tartanak megemlíteni a napjukból. Ilyenkor mi is átismételjük a karácsonyi énekeket (amiket az óvodában tanultak), hogy Szenteste már mindenki ügyesen részt tudjon venni benne. Gábor nagyon szereti a verseket, és amíg ketten voltunk, egy-egy verssel készültünk egymásnak a Szentestére. A Közösségünkben felajánlás, hogy naponta elimádkozunk három Rózsafüzért. Ezt régen sokszor (rendszeresen) közösen végeztük, de az utóbbi időben a sok munkája miatt erre ritkán van (volt) lehetőségünk. Most, a készület idején szeretnénk ezt visszaállítani. Mesélj egy kicsit magatokról! Nagyon szeretem Gáborban, hogy igénye van rá, hogy rendszeresen legyen közös időnk, és
rendszerint ki is találja, hogy akkor mit csináljunk. Anyukámra (vagy a tesóimra) mindig számíthatunk, és annyira szeretem anyuban azt, hogy akkor sem szól bele a gyerekekkel kapcsolatos dolgokba, ha nem ért egyet valamivel, hanem mindig úgy csinálja, ahogy én szeretném! Még ha náluk vagyunk, akkor is megkérdezi, hogy pl. szabad-e a gyerekeknek most pudingot enni, és csak akkor kapnak, ha én megengedem. Mindent tőle tanultam, és szeretném én is olyan jól csinálni a gyermeknevelést, mint ő – és mégis képesnek lenni arra, hogy majd később én se szóljak bele! Gábor kicsit nehezen nőtt bele az apaszerepbe, de aztán igazi jó barátja lett a gyerekeknek. Esténként, akármilyen fáradtan is jön haza, pillanatok alatt átáll, bekuckózzák magukat a nappaliba, viccesen, provokálva mondatja el a gyerekekkel, hogy mi történt velük, és annyira jókat nevetnek! Kúsznak-másznak, birkóznak. Akkora a játék meg a bizalom, hogy – mikor Gábor kicsit erősebben ütögette Eszter hátát – a kicsi rászólt, hogy ’Naaa, mit csinálsz? Óvatosan simogassál!’ Merthogy neki az apja csak jót akarhat… …mert nincs más tapasztalata! És most egy kicsit mesélj magadról is! Mikor Eszter meg Vera életében voltak ilyen kisgyerekkori krízisek, az jutott eszembe, hogy milyen jó lenne ezeket feldolgozni (kistestvér
születését, kórházi műtétet, az éjszakai félelmeket, óvodába menést), hogy oda tudjanak figyelni egy belső hangra, mint hogyha az őrangyaluk lenne velük a nehézségekben. Meseformában írtam le ezeket Pannáról és az őrangyaláról, Angelikáról. Több anyukának kölcsönadtam, sőt a Liliomkert óvodában Zsuzsa néni is kipróbálta
az egyik csoportban. Nagyon tetszett neki, és a gyerekeknek is. Megbeszélték, hogy ki, milyen színűnek látja az őrangyalát! És nem gondoltál rá, hogy könyvben ki kéne adni? De igen, és többen is biztattak. Így megkerestem néhány keresztény kiadót, és kaptam is már olyan visszajelzést, hogy szívesen foglalkoznak vele. Jó érzés, hogy ami nekünk megoldás volt, az másoknak is segíthet. De legjobban akkor érzem magam, amikor itt ülünk a nappaliban a játékkupac tetején. Festünk, maszatolunk és nevetgélünk.
BOE
5
Helytörténet
Velünk történt
HISTORIA DOMUS – 5
1918
-at írtak. A már négy éve dúló háború soha nem látott dühvel folyt tovább. A maga borzalmaival és a mérhetetlen nélkülözéssel annyira megviselte az emberek erejét, hogy elemi erővel tört ki a szívekből a béke utáni vágy. E vágy volt a felvetője annak az eszmének, hogy egy templomot építsenek, hol szünet nélkül a békéért fognak imádkozni és misézni. A kispestiek rögtön megragadták az alkalmat, hogy a béke templomát a Wekerle telepen megépítsék. E terv ellen a tisztelendő atya felszólalt: „....Pestszentlőrincet még a békéhez való régi viszonya is predesztinálja arra, hogy itt és sehol máshol ne építsék fel a béke templomát. A világháborúhoz, mely majd az egész Európára kiterjedt, csak egy volt hasonló még eddig: a napóleoni háború. Ha a mostani háború a kifejlett ember, akkor a napóleonit méltán lehet ez ember embriójának nevezni. S ennek az embriónak a halálát, a békekötést itt Pestszentlőrincen tették bevégzetté, tökéletessé. Az akkor a háborúban részt vett három leghatalmasabb uralkodó: az osztrák császár, az orosz cár és a porosz király itt találkoztak a békekötés után, s itt ünnepelték meg a rettenetes vészvihar elmúlását. Ennek emlékére építették a még mai nap is jó karban lévő Gloriette-t, melynek erkélyéről nézte végig a három uralkodó a tiszteletükre rendezett hajtóvadászatot. ...” Nagyban megindult a Béke temploma ügyének előmozdítása. Kispesten Templomépítő egyesületet alakítottak, s megindították a gyűjtést. A lőrinci lelkipásztor – ragaszkodva a helyhez és Lőrinc korábban említett történeti jelentőségéhez – ugyancsak gyűjtést indított a templomban. Megindító szavakkal fordult híveihez, hogy elhatározásában támogassák: „...mi még szükséget nem szenvedtünk, mert folyton-folyvást vi-
6
gyázott a Te (Szűz Mária) drága őrködő szemed örökségedre: Mária országára. Hálás is volt a magyar nép Veled szemben mindig. Utak mentén, erdők fáin,csalitok, berkek közepén ott lehetett látni a Te szent képedet, a nap minden szakában az előtte térdeplőket. Mint a Te drága palástodon a ragyogó ékkövek, úgy voltak elszórva a Te tiszteletedre szentelt templomok. De a Te szereteted kútforrását : édes anyai szívedet még eddig sehol sem tisztelték, róla egészen megfeledkeztek, templomot Neki nem emeltek. Mi lőrinciek vol-
tunk az elsők, kik ezt a sok száz esztedős mulasztást akartuk pótolni, mikor kis kápolnánkat azon szándékkal emeltük, hogy jöjjön ide mindenki, aki csak valamit köszönhet a Szentséges Szívnek; jöjjenek ide mindazok e Szívhez folyamatosan, kik e szívnek irgalmát-kegyelmét megnyerni óhajtják. Kicsi - de nem rideg; egyszerű, de bensőséges fészke, melegágya volt ez a kis kápolna a Te édesanyai Szíved tiszteletének. A „Frigynek Szent Szekrénye”, az Úristennek Arany Háza, a Mennyország Ajtaja azonban többet érdemel, nagyobb, pompásabb hajlékot a mostaninál. A mostani világháború, mely méreteiben még sokkal nagyobb a napóleoninál, hozza meg Lőrinc számára a második emléket : a Szűz Mária Szent Szívének templomát.” A gyűjtés megindult. Egy hónap alatt 2296.36 korona jött össze a templom alapra. A kezdet
biztató volt, de folytatása nem következett. Így a lelkipásztor Templomépítési egyesületet alapított. De mivel látta, hogy a világ csak csillogó jelszavak után indul, ha eredményt akart elérni, ilyet kellett a mozgalomba bevinnie. Így vetődött fel az eszme, hogy az új templom legyen fogadalmi templom a világháborúban elesett hősök emlékének szentelve. Fővédnöknek pedig folyamodványban felkérték Zita királynét. A királyné nem fogadta el a felkérést. És akkor Auguszta főhercegnőre gondoltak, ki rendkívül népszerű volt, s aki már vállalta a fővédnökséget. Ezen kedvező válasz után március 25-re népgyűlést hívott egybe a lelkész úr, megalakították a „Pestszentlőrinci Zita fogadalmi templom építő egyesületet” . Dr.Wimmert Béla lelkészt választották egyházi elnöknek. Az alapszabályokat elfogadták, és azt határozták, hogy az egyesület tisztikarát 4 hét múlva választják meg. Az alapszabályokat jóváhagyta a püspök. Március 21-én kitört a forradalom, életbe lépett a proletárdiktatúra – minden abbamaradt. A törvényeket, melyek eddig érvényben voltak, felforgatták. 1919. március 4-én visszakapta a lelkész az alapszabályokat azzal a záradékkal, hogy a „Vallásügyi Minisztérium 17079/1919 I. számú intézvénye értelmében az alapszabályok jóváhagyást nem igényelnek az 1919.évi III. néptörvény értelmében”.
Pestszentlőrinc önálló lelkészséggé szeretett volna válni. Egy önálló lelkészség fennállásának a kritériumai a következők: templom, plébánia lakás megléte, valamint a lelkész, kántor és harangozónak az ellátása az alapja. Mivel mindezek megvoltak, sőt a háború ellenére is sikerült megfelelően gondoskodni az egyházi személyek ellátásáról és az egyházi épületek fenntartásáról,vagyis más szóval: a hitközség összes terheit viselni képesek voltak, az egyháztanács indítványt adott be, amelyet a megyés püspök úr Ő excellenciája elfogadott, s Pestszentlőrincet önálló lelkészséggé emelte, első lelkésszé dr. Wimmerth Bélát nevezte ki. Ez alkalommal a következő leiratot intézte az egyháztanácshoz: „1456/1918. sz. D.a. I. Kr. a tekintetes Egyháztanácsnak, Pestszentlőrinc. Örvendetes tudomásul vétel végett közlöm a tekintetes Egyháztanácssal, hogy a pestszentlőrinci leányegyházat a kispesti plébániától függetlenítve önálló lelkészség rangjára emeltem és ezen új egyházközség első lelkészévé önzetlen tevékenységének és érdemeinek elismeréséül Dr Wimmert Béla eddigi helyi káplánt kineveztem. Elismerésemet nyílvánítom ezúttal aTekintetes Egyháztanácsnak is buzgó fáradozásaiért azon reményemnek adva kifejezést, hogy a még hátralévő feltételek teljesedésével a plébánia rangra való emelés is nemsokára foganatosítandó leend. Vác,1918. március15-én . Gróf Csáky püspök.”
Hálaadás és köszönet
O
któber 19-én este hálaadásra jöttünk össze. Komáromi Attila kántor karnagyunk nyugdíjba ment és szentmise keretén belül köszöntük meg az Úrnak, hogy őt hívta erre a szolgálatra. Igen, az építőiparból hívta el őt Varjú Imre atya által, hogy a liturgiát és a szent zene ügyét támogassa. Ez harmincnégy éve történt és Attila azóta is töretlen lelkesedéssel végezte ezt a munkát. A hálaadó szentmisét Imre atya mutatta be, melynek végén a kezdetekre emlékezve köszöntötte Attilát. Majd Henrik atya köszöntése következett és az ajándékok átadása. Ezek között volt a bíboros atya bekeretezett levele, melyben kiemelte Attila érdemeit: hogy a liturgiát milyen magas színvonalon szolgálta, akár orgonajátékával, akár a karmesteri dobogóról. Hogy létrehozta az énekkart, melynek legfőbb feladata szintén a liturgia szolgálata volt, de koncerteken is a szép egyházi zenét igye-
7
Velünk történt
Velünk történt
kezett bemutatni. Szívügyének tartotta a magyar egyházi zene széles skálájából minél több mű megszólaltatását. A kezdeti egyszerűbb motetták és gregorián ének mellett aztán szélesre duzzadt a kórus repertoárja. Missziós feladatnak tekintette, hogy énekkarunk rendszeresen együtt koncertezett a helyi zeneiskola zenekarával és növendékeivel. Hálásak lehetünk neki azért is, mert templomunk orgonája - mely a legnagyobb a kerületben – az ő szervező munkája révén épült meg és azóta is ő tartotta karban és hangolta fel, ha kellett. Tevékenysége nem merült ki a zenei feladatok ellátásával, hanem a plébánia ügyeinek intézésében és más templom körüli feladatokban is sokat segített. Bíboros atya levelében megdicsérte őt elkötelezett keresztény lelkületéért és példaadó családi életéért. (Zárójelben, de egyáltalán nem mellékesen említeném, hogy szűkebb családjának hozzátartozóit is sikerült a kórusba bevonnia, amely nagyon jó hatással volt az énekesekre, jó példával járva előttük.) Végül Kiss Zsolt, egyházközösségünk képviselőtestületének világi elnöke köszöntötte meleg szavakkal. A szentmise után a kultúrházban folytatódott az ünneplés egy állófogadás keretében. Először a gyerekek kara örvendeztette meg két énekszámmal, majd a felnőtt énekkar jelen lévő tagjai igyekeztek az egyik kedvenc motettájával kedveskedni neki. Ezután következett a koccintás pezsgővel, majd az elmúlt időszak jelesebb eseményeiről készült fotókat lehetett megtekinteni, közben lehetőség nyílt szendvicsek és sütemények társaságában egy kis kötetlen beszélgetésre, a múlt felidézésére és a jövő latolgatására. Úgy érzem szépen sikerült ez az este és ezen újság hasábjairól is nagyon sok erőt, egészséget kívánok egyik legkedvesebb barátomnak, Komáromi Attila karnagy Úrnak! PI
8
Halkan sír az ukulele
P
éter az egyik legjobb barátom volt. Közel harminc esztendeje ismerem. Rá emlékezve olyan írást vethetek papírra, amelynek minden bizonnyal örülne. Életvidám volt, tele – néha kesernyés - humorral, de kerülte a túlzottan „kenetteljes” megnyilatkozásokat. Az írásom se lehet más, így talán legjobb ezért, ha közös élményeinkből szemezgetek. Hogy egyáltalán közreadok bármiféle írást, az bizony neki köszönhető. Majd tíz éven keresztül dolgoztunk együtt, angol-magyar orvosi cikkek szakfordításával kínlódva. Mármint, főleg kezdetben, ő kínlódott velem, mert ugyan tudtam a cikk orvosi részét, ezt a magyar nyelvbe át kellett ültetni, minimális angoltudás mellett ilyenkor szükséges a pontos fogalmazás képessége. Az együttes munka során ezt megtanulhattam mellette, nem is szólva arról, hogy az angol nyelv ismeretében mit kaptam! Akkor még nem gondoltam, hogy ezen „tanulmányaim” következményeként cikkeim jelennek majd meg a Magyar Nemzetben. Péter egyébként gyakran írogatott a rendszerváltozás táján az „Igen” című ifjúsági katolikus lapban. Egyszer aztán valakit megbántott, ezért hagyta abba az újságírást. Itt megint tanultam valamit tőle: úgy írj, hogy ne bánts meg senkit, de vesd papírra az igazságot ! Késői megtérőként egyik első közösségem az úgynevezett „Kollégium” volt, itt találkoztam először Péterrel 1985-ben. Ez egy olyan különféle plébániákról származó egyetemistákból álló közösség volt, amely függetlenítette magát az „állami egyházügyi megfigyelés” alól. Lakásokon jöttünk össze, mindig más helyen, atyákat, szerzeteseket hívtunk meg előadni. Hiába rúgta akkoriban a szocialista bábállam az utolsókat, szinte minden plébániát elleptek a kommunista hatalom által kiküldött, nem egészen önkéntesen működő „megfigyelők”. Reméltük, hogy az otthonainkba talán nem találnak el.
A nyolcvanas években tanított engem gitározni, ámulva néztem, mennyi Beatles dalt tud kívülről. Akkoriban terjedt el a 3+2 borzalom (aki emlékszik, a lakodalmas rock kezdetei ezek), még a Kombiné, kombiné… című remekművet is elsajátíthattam tőle. Egy-két héttel halála előtt beszéltünk lányainkról. Megegyeztünk abban, hogy bizony lányaink a muzsikálásban is mennyivel jobbak már nálunk, és nemcsak gitáron, de más hangszereken is kiválóan játszanak, többek között a gitárhoz hasonló, bár annál kisebb, idétlen kis hangszer, az ukulele a kedvencük. Síelni is együtt jártunk akkor, amikor gyermekeink még épphogy totyogtak. Egy ilyen alkalommal Péter valamit mondott, amit dühösen elengedtem a fülem mellett, már nem emlékszem a pontos tartalomra. Mérgesen rám szólt: „egy barát nem tesz ilyet!”. Magamban szégyenkezve konstatáltam, hogy megint igaza van. Mély lelki életet élt, és rengeteget tett másokért. Amikor megismertem, a kommunizmus vége felé a Hit és Fény Mozgalom egyik országos ve-
9
Velünk történt
Egyebek
zéralakja volt, számos fogyatékos testvérünkkel álltunk közösen kapcsolatban. A Schönstatti Mozgalomban betöltött szerepe már közismert közösségi körünkben. Két éve májusban
együtt jártuk végig Óbudaváron a családok „Öröm útját”. Valami vírusos nyavalya kapott el, nem voltam jól, amennyire lehetett, az ájtatosság so-
rán félrevonultam. A vége felé odajött hozzám és megkérdezte: sok a duma? Na, gondoltam, tényleg ismerhet engem! A válaszom ez volt rá: is. Családjában is példás életet élt, és ahogy betegségét megélte, azt igen ritkán látom betegeimnél. Értelmét végig megtartva tisztán látta élethelyzetének körülményeit, betegségéről is természetesen lehetett beszélgetni vele. A mély hitnek és bizalomnak köszönhetően egy teljesen természetes, szorongás nélküli légkört tapasztaltam nála még az utolsó napokban is. Utolsó szilveszterét is együtt tölthettük. Akkor úgy tűnt, hogy betegségén sikerül az orvostudománynak úrrá lenni. Emlékszem, az éjfél utáni kör-imádságnál ennyit mondott: Uram, köszönöm az életet. Úgy látszik, a Teremtőnek más tervei voltak vele. Jövőre lett volna ötven éves. Immáron „fentről” hallgatja az ukulele hangját. Dr. Szabó Endre
Megújulási estek Mindannyiunk életében voltak már olyan pillanatok, amikor úgy éreztük, hogy az életünk romokban hever, hogy nincs kiút. Ezt az állapotot Istenbe vetett hitünk is megszenvedte.
A
megújulási estek csodás alkalmat nyújtanak hitünk erősítésére. Be kell vallanunk, hogy rászorulunk Isten segítségére, aki jelenlétével megújít bennünket. A bensőséges szertartáson együtt kérhetjük az Urat, hogy növelje bennünk a hitet. Két hittestvérünk, Rostás Stefánia és Horváth Klára őszinte választ adott az estek kapcsán feltett kérdésekre. A hit Isten ajándéka. Te hogyan próbálsz élni ezzel az adománnyal? Stefánia: Akkor változott meg az életem s kezdődött az Istenre figyelésem, amikor rájöttem, hogy ezt a csodálatos ajándékot még ki sem bontottam. Rájöttem, hogy Isten kegyelme és szeretete érkezik ebben az ajándékban. Kerestem az utat, ami
10
sokáig tartott, míg végül odaállhattam Istenem elé: Uram, a Tied vagyok, Veled, Neked akarok élni. Klára: Az alaposan becsomagolt ajándékot hosszú időn keresztül, lassacskán bontogattam/ bontogatom ki. Mély hálát érzek szüleim és nagyszüleim iránt, akik rávezettek a titok megismerésére. Te hogyan győzted le az életedben adódó nehézségeket a hited segítségével? Stefánia: Különbséget kell tennem az életem elkülöníthető részeiben átélt nehézségek között. Visszagondolva, Isten mindig velem volt és megsegített, de életem korábbi szakaszában - mivel
más volt az érzelem világom – ezt nem ismertem fel. Ma boldog ember vagyok, mert Isten jelenlétét életemben minden nap felfedezem, megélem a kegyelmet, és hálás vagyok érte. Klára: Nehéz helyzetekben kerültem igazán közel az Úrhoz. Több időt szántam az imára, szentség imádásra,lelkigyakorlatra. A gyógyító, megújító szentmisékre konkrét kéréseket vittem, és csodálatos módon alakulnak azóta is a körülményeim. Jézus akkor is hitt abban, aki ígéretet tett neki, amikor kigúnyolták. Te voltál az életedben olyan helyzetben amikor nyíltan megvallottad a hovatatozásodat az esetleges gúnyolódásokkal szemben? Stefánia: Nekem elsősorban a családomban kellett vállalnom, hogy számomra Isten az első, s minden más utána jöhet csak. Igen, büszkén vállalom a hitemet, a hovatartozásomat, a személyes katolikus kötődéseimet, a vallásommal kapcsolatos programokat, a közös könyörgéseket, a Szentségben való csendes elmélyülést. Sokszor furcsán néznek rám emiatt, de én nagyon jól érzem magam ebben a …talán nem túlzok – kegyelmi állapotban. Klára: Számtalanszor kerültem már olyan szituációba, amikor környezetemet meglepte vallásos életvitelem. Ez egyáltalán nem zavar, ilyenkor példákat szoktam igazam bizonyítására felhozni, és biztos vagyok abban, hogy rajtam keresztül a j ó Isten elindított néhány embert a hit útján. A hitet életformaszerűen kell élni! Neked ez sikerül? Stefánia: Nagyon szeretném, ha életem, viselkedésem elárulná, mi van a szívemben. Ha ez nem észrevehető, akkor valami nincs még rendben. Szeretném az emberek szeretetében Krisztus jóságos, megerősítő bíztatását látni, és az Ő végtelen és megbocsátó szeretetét mindig érezni.
Klára: Érdekes kérdés. Nekem a hittől elsősorban az életmódom, a szemléletem, látásmódom változott. A hitem erősödésével az embereket is másképpen látom, és a különböző helyzeteket is másképpen élem meg. A hitem folyamatosan formál, alakít engem. Türelmesebbé, bölcsebbé, elfogadóbbá váltam, és még ki tudja milyen ajándékok várnak rám. Erősíts meg Urunk bennünket, hogy élő hittel tudjunk közeledni Hozzád, hogy adományaid által megtaláljuk az új életet! Ámen. René
A
Egyebek
z egyházközösségünkben már régebben felmerült, hogy milyen módon tudnánk segíteni az arra rászoruló családokat, egyedül álló nyugdíjasokat. Sajnos válás, gyász, és az alacsony nyugdíjazás miatt egyre többen hallunk bajba jutott testvéreinkről. Az ember alapvető jogát megillető életkörülmények sérülnek ilyen esetben. Egyenként nem vagyunk képesek a rászorulókon segíteni, de közösségé formálódva igen. Szent Pál apostol így tanítja erről a korintusi közösséget: „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.” (1Kor 12.2627) Egyházközösségünk a liturgikus ünneplés mellett egymás iránt szolidaritást vállaló közösség is. A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint az „Egyház mélységesen szolidáris az emberrel és történelmével”. (Az Egyház a mai világban című konstitúció 1.) Októberben indult a kezdeményezés a rászorulók megsegítésére, hogy szervezetten, hatékonyan tudjunk segíteni, élve az 1991 óta plébániánk mellett működő Krisztus és Mária Segítsége Alapítvány Alapítvány adta lehetőségekkel. Okt.10 és nov.21 között már 15 adomány érkezett, összesen 83 ezer Ft értékben. Hálásan köszönünk minden, még a legkisebb támogatást is! Várjuk a további adományokat, abban bízva, hogy rendszeres támogatókra számíthatunk. Sajnos nem
11
MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK ÁLDOTT KARÁCSONYT KÍVÁNUNK! tudhatjuk, hogy a mai segítőkből mikor válunk rászorulókká. De ha hisszük, Isten Szentlelke vezeti egyházközösségünket, akkor remélhetjük, hogy semmilyen élethelyzetben nem maradunk segítség nélkül. Várjuk a rászoruló családok jelentkezését is, ill. információt, ha a környezetünkben látunk nehéz helyzetbe került családokat. További információt találhatunk a plébánia kerti vitrinben kifüggesztett levélben.
Nagy Tibor kuratóriumi elnök Krisztus és Mária Segítsége Alapítvány Alapítvány bankszámlaszám: OTP Bank NyRt. 11718000-20032795 adószám (SZJA 1%-hoz): 19673611-1-43
Adventben, templomunkban hajnali szentmisére hívjuk híveinket, mely minden hétköznap 6 órakor kezdődik. Utána a Közösségi Házban meleg teát és zsíroskenyeret kínálunk. A hajnali szentmisék után – igény szerint – gyónási lehetőség van. Szentgyónási lehetőségek templomunkban: adventben a roráték után, igény szerint, más alkalmakkor: hétfőtől szombatig: 7:00-7:25 hétfő: 17:30-17:55 péntek: 16:30-17:55 szombat: 19:00 – igény szerint
Hivatalos órák a plébániahivatalban: hétfő
10 – 12
kedd szerda
16 – 18 10 – 12
csütörtök péntek
16 – 18 16 – 18 16 – 18
10 – 12
16 – 18
Az alábbi időpontokban intézhetjük személyesen az irodán a szentmisékkel, egyház-adóval, kereszteléssel, házasságkötéssel, temetéssel kapcsolatos ügyeket, az ehhez kapcsolódó iratok beszerzését, időpontok egyeztetését, illetve anyagi vonzatuk rendezését. Irodaidőben biztosan elérhető a plébánia telefonon, egyébként pedig üzenetrögzítő működik (elsősorban a súlyos betegek ellátása érdekében), indokolt esetben visszahívjuk az üzenetben meghagyott számot. Az esküvőre készülő jegyespároktól kérjük, hogy az esküvő várható időpontja előtt fél évvel, a csecsemő-keresztelést igénylőktől pedig, hogy legalább két hónappal a keresztelő tervezett időpontja előtt jelentkezzenek.
Kórusunk programja a karácsonyi időszakban:
december 15. Viadana: Mixolid mise, vagy Canniciari: A-moll mise-Pellegrini-Lisznyai: Ó jöjj le Messiásunk december 22. Gregorián mise - Werner: Alleluja – Kodály: Jöjj el Emmanuel december 25. C.Mawby: G-dur, „Pastoralis” mise Plébániánk internetes honlapja hetente frissül, megtekinthető a következő címen: http://www.pestszentlorinc.plebania.hu Időszaki kiadványunk, a Szív-hang szerkesztősége PLÉBÁNIAI HÍRLEVÉL várja véleményüket, közlésre érdemes írásaikat Felelős kiadó: Dr. Gável Henrik plébános a
[email protected] e-mail cimre. A szentmisék rendje templomunkban: adventben 6 órakor és 18 órakor, más alkalmakkor: hétfő,kedd, szerda,csütörtök, péntek, szombat: 7:30, 18:00 vasárnap: 7:00, 9:00, 10:30, 18:00
12
Tel.: 290-3036 Szerkesztő: Szilárdi Ferencné Nyomdai felelős: Bartha Zsolt Munkatársak: Bakiné Ormai Edit, Derzsi Papp Csilla, Fierer Zsuzsa, NagyTibor, Pádár Imre, Rausch Edéné, dr. Szabó Endre Megjelenik negyedévente.