You Are The Answer Star of Peace Publishing, Mt. Shasta, California, USA 2002

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Michael J. Tamura / You Are The Answer Star of Peace Publishing, Mt. Shasta, California, USA 2002

Fordította Szerkesztette

BÉRESI CSILLA

B O K R O S S MARI

Copyright © Michael J. Tamura, 2002 Hungarian translation © Béresi Csilla, 2005 Hungarian edition © Sweetwater Publisher Establishment, 2005 Cover design © Sweetwater Publisher Establishment, 2005

Minden jog fenntartva. A könyv - a kiadó írásos jóváhagyása nélkül - sem egészében, sem részleteiben nem sokszorosítható vagy közölhető, semmilyen formában és értelemben, elektronikus vagy mechanikus módon, beleértve a nyilvános előadást vagy tanfolyamot, a hangoskönyvet, bármilyen internetes közlést, a fénymásolást, a rögzítést vagy az információrögzítés bármely formáját.

ÉDESVÍZ KIADÓ, BUDAPEST Felelős kiadó NOVAK ANDRÁS igazgató Főszerkesztő M O L N Á R ESZTER Műszaki vezető ERDÉLYI ANNA Tipográfia T Y P O S T Ú D I Ö KKT. Borítót készítette E L G R E C O KFT. Nyomta ALFÖLDI NYOMDA R T , Debrecen Felelős vezető G Y Ö R G Y GÉZA vezérigazgató

ISBN 963 528 686 4

Tartalom Ajánlás

6

Köszönetnyilvánítás

7

J a m e s V a n Praagh előszava

10

B e v e z e t é s 14 1. Mi a l é l e k r e n d e l t e t é s e ? 21 2. A l é l e k u t a z á s a

27

3. C s i n á l j u n k h e l y e t a s z e l l e m n e k !

41

4. A l é l e k c é l j á n a k b e t ö l t é s e 54 5. É b r e s z t ő

76

6. T a l á l j u n k rá i n t u í c i ó v a l a l é l e k c é l j á r a ! 7. V e g y ü n k t u d o m á s t a s z e l l e m r ő l ! 8. Az e l l e n á l l á s t ó l a n y i t o t t s á g i g 9. S e m l e g e s s é v á l n i

90

107

127

148

10. A c é l a k é r d é s : h o g y a n f e l e l j ü n k az é l e t r e ? 11. A l é l e k t e m p l o m á n a k m e g é p í t é s e

164

189

12. H o g y a n l e g y ü n k ú r r á a z e m l é k e z e t ü n k ö n ?

195

13. V á l a s s z u k a z i g a z s á g o t m i n d e n k e r e s z t ú t n á l !

208

14. A s z e r e t e t a k é r d é s : h o g y a n f e l e l j ü n k a legnagyobb csodára? 15. Az élet szent t á n c a

215

225

L é p j ü n k be a szent t á n c b a : h o g y a n valósítsuk ezt m e g a gyakorlatban?

241

Függelék - Spirituális elsősegélycsomag A rész: S p i r i t u á l i s g y a k o r l a t

253

B rész: E g y s z e r ű g y a k o r l a t o k a t u d a t o s s á g és az i n t u í c i ó f e j l e s z t é s é r e

260

C rész: Az e r ő k ö z p o n t o k r ö v i d l e í r á s a

270

D rész: G y a k o r l a t o k p a r a n o r m á l i s k é p e s s é g e i n k fejlesztésére A szerzőről A

277

292

borítófestményről:

A

lélek

köve

5

294

Ajánlás Ezt a könyvet anyám, Kei Tamura ( 1 9 3 2 - 1 9 9 6 ) e m l é k é n e k ajánlom, aki a maga szép, tiszta lelkével a m a i napig so­ kak őrangyala. A j á n l o m továbbá szeretett barátomnak, Lewis S. B o s t w i c k n a k ( 1 9 1 8 - 1 9 9 5 ) , a k i n e k felvilágosult lé­ nye felbecsülhetetlen örökséget hagyott mindnyájunkra. M i n d ö r ö k r e hálás vagyok m i n d k e t t ő t ö k n e k , n é l k ü l e t e k n e m készülhetett v o l n a el ez a könyv.

Köszö n et ny i I vá n ítá s Egyetlen könyvet sem egy e m b e r ír. A szerző felölti az ír­ n o k öltözékét, s m i e l ő t t t o l l a t ragadna, m é l y e t sóhajt. E sóhajjal egyetemes igazságokat idéz meg a papírra. A m i k é n t s ó h a j t a n i sem l e h e t é l t e t ő lélegzet és d o b o g ó , l ü k t e t ő szív n é l k ü l , az igazságot sem l á t h a t j u k meg sze­ rető szív híján. Az írás szinte széttép minket, hogy a világ elé tárhas­ suk szívünk és l e l k ü n k valódi tartalmát. Az igazság láng­ ja m i n d e n gőgöt kiöl b e l ő l ü n k , szerzőkből, n e h o g y azt ta­ láljuk képzelni, hogy a m i t írunk, az kizárólag r á n k tarto­ zik. M i n d e n író olyan l o m b i k , a m e l y b e n az isteni akarat és szeretet együtt izzik az emberiség imáival. Ha a szerző­ nek szerencséje van, a m e n n y egy cseppje párolódik le e sajátos kémiai átalakulás során, s kerül az olvasó szívébe és lelkébe. A könyv, amelyet a k e z ü k b e n tartanak, többéves elő­ készület gyümölcse. Lapjait s z á m t a l a n l é l e k szeretete és támogatása rótta tele. Boldog vagyok, hogy alkimistalom­ b i k k é n t szolgálhattam. E könyvből n e m sok készült v o l n a el, ha n e m t ö l t ö k el csodálatos éveket az azóta e l h u n y t Lewis S. B o s t w i c k tanítványaként. N e m m i n d e n n a p i b a r á t o m é s m e s t e r e m egyengette spirituális fejlődésem első lépéseit. Az ő szere­ tő ú t m u t a t á s a és spirituális t a n á c s a i n é l k ü l n e m az len­ nék, aki ma vagyok. K ö s z ö n ö k m i n d e n t , a m i t tőled kap­ tam, és h á l á t adok a z o k n a k a n é v t e l e n e z r e k n e k a nevé­ ben is, akiket megajándékoztál bölcsességeddel. Valóságos iskolát hoztál létre a fejlődő lelkek számára. E n n e k áldásos hatásait máig érzik m i n d a z o k , a k i k na­ gyobb tudatosságra törekszenek. Te t a n í t o t t á l meg a má­ sik világ útjaira. Itt m o n d o k köszönetet drága b a r á t o m n a k , J a m e s Van Praaghnak, aki ezerféleképpen volt segítségemre. A szív és lélek igazi úttörője vagy, aki b á t r a n vágtál u t a t a kétel-

kedés sűrűjében. Nyaktörő szakadékok m e n t é n vezet ez az ösvény a globális spirituális ébredés hegyoldalában. Hálás köszönet illeti továbbá szerkesztőimet, a k i k n e k e g y ü t t m ű k ö d é s e n é l k ü l ez a könyv n e m került volna a könyvespolcokra. Carroll Knowles egyengette első, bátortalan lépései­ m e t a nyilvánosság felé, s ő avatott be az írói mesterség titkaiba. „Vannak szakembereink, a k i k majd megszerkesz­ tik a könyvét - biztatott -, de m e g í r n i csak ön tudja. Ne törődjön semmivel, csak írjon. A t ö b b i a mi dolgunk." E n é l k ü l a b ö l c s tanács n é l k ü l a m a i napig üres képernyő­ re m e r e d n é k a s z á m í t ó g é p e m e n . Heidi S c h u l m a n n a k is köszönöm, hogy meghívott új-me­ xikói otthonába, ahol elolvasta a kézirat első változatát, s megmutatta, m i t hogyan írjak át. Tudtam, hogy lesz dolgom bőven, mindez azonban határozottan megvalósíthatónak tet­ szett. Doug C h i l d e r s n é h á n y h ó n a p a l a t t többéves írói to­ v á b b k é p z é s b e n részesített. Tőle t a n u l t a m meg a szerkesz­ tés alapelveit, n é l k ü l e m á r az első o l d a l o n elakadtam volna. Linda T h o m c h i n átsegített az átírások útvesztőjén az­ zal, hogy visszavezetett eredeti c é l j a i m h o z . L. T. (Laurie K. Turner) értékes szakmai tanácsai segít­ ségemre voltak a következő lépések megtételében. Allan S i l b e r h a r t z Heaven a n d E a r t h hogy átolvasta a Stubbsnak, valamint

csodálatos b a r á t o m s a Bridging F o u n d a t i o n alapítója. Köszönöm, kéziratot, és b e m u t a t o t t Tony a TJ P u b l i s h e m b e r e i n e k .

Tony S t u b b s tudós ú t m u t a t á s a i segítettek hozzá e mű világrajöveteléhez. Szívből j ö v ő biztatásod és lelkes irá­ nyításod b á b á s k o d o t t az újszülött felett. Egy másik szer­ kesztő és k i a d ó a te spirituális jártasságod n é l k ü l talán félretette volna ezt a m u n k á t . Leszek Forczek, ez a k i t ű n ő és nagylelkű művész szép­ séges, lélekkel á t h a t o t t b o r í t ó t tervezett. Ha igaz az, hogy a szem a lélek tükre, akkor e b o r í t ó t ü k r é n keresztül be8

t e k i n t h e t ü n k könyvem nyitott e h h e z .

lelkébe.

Forczek,

műved

ajtót

J a m e s T w y m a n a béke, a fény és a szeretet k ü l ö n l e g e s követe. N e m c s a k támogatásodat köszönöm, h a n e m azt is, hogy olyan önfeláldozóan hozol békét erre a világra. Köszönetet m o n d o k v a l a m e n n y i b a r á t o m n a k , taná­ r o m n a k és d i á k o m n a k , akikkel együtt m u n k á l k o d t a m az alatt a c s a k n e m húsz esztendő alatt, amelyet a Berkeley Psychic I n s t i t u t e m u n k a t á r s a k é n t e l t ö l t ö t t e m , s akikkel osztoztam az ö r ö m és a b á n a t óráiban. R e m é l e m , sok bol­ dog k a l a n d b a n lesz még részünk együtt. K ö s z ö n ö m j e l e n l e g i t a n í t v á n y a i m n a k , hogy megoszt­ h a t o m velük tapasztalataimat. K ö s z ö n ö m b a r á t a i m n a k , hogy felvidították n a p j a i m a t , s t ü r e l m e s e n kivárták, amíg a s ö t é t b e n tapogatózva meg­ írom könyvemet. Két csodálatos ő r a n g y a l u n k B. J. és R i c h Evans. Köszö­ n ö m n e k t e k segítségeteket itt, a földön és m i n d ö r ö k k é . N é l k ü l e t e k ez a könyv máig n e m állt v o l n a össze. Édesanyám, Kei szelleme és édesapám, Rey t ö b b szere­ tetet és támogatást nyújtottak n e k e m , m i n t azt valaha is r e m é l n i m e r t e m . Köszönöm, hogy hozzátok születhet­ tem, és ti g o n d o s k o d t a t o k rólam. M i n d e n á l d o t t n a p köszönetet m o n d o k , hogy két olyan nagyszerű fiú apja lehetek, a m i l y e n Greg és N i c k . M i n d k e t t ő t ö k e t teljes szívemből szeretlek. Ti h o z t o k örö­ m ö t n a p j a i m b a , s m i n d e n t értetek teszek. Végül, R a p h a e l l e , n é l k ü l e d ez a könyv s o h a n e m je­ l e n t volna meg. A te hű szerelmed és támogatásod, szün­ telen biztatásod, b ö l c s tanácsaid és m e g n y u g t a t ó szavaid m i n d e n lapot á t i t a t n a k . Köszönöm, hogy e b b e n az élet­ b e n én t e h e t t e m próbára végtelen t ü r e l m e d e t . Nagyon szeretlek, barátom, társam, védangyalom, feleségem.

James Van Praagh előszava Az e m b e r csak ritkán részesül a b b a n a szerencsében, hogy o l y a n rendkívüli valaki kerül az útjába, aki lénye legmélyét é r i n t i meg, s e találkozás u t á n m i n d e n megvál­ tozik. Én m o s t egy ilyen e m b e r t szeretnék b e m u t a t n i ö n ö k n e k . A j e l e n mű szerzője, M i c h a e l Tamura kiváló spirituális gyógyító és mester, aki n e m e világi szemmel t e k i n t az életre és az emberekre. Az ő vesékbe h a t o l ó te­ k i n t e t e a lélek mélységeit kutatja. Ha ö n ö k é p p e n m o s t é b r e d n e k rá spirituális lényük létezésére, M i c h a e l eliga­ zítja ö n ö k e t a további keresésben. Ám azoknak is ösztön­ zést ad, akik m á r jó ideje járják a lélek ösvényét. Hasznos módszerekre tanít, és segít m e g t a l á l n i azt a belső bizo­ nyosságot, a m e l y megerősíti elkötelezettségüket a spiritu­ ális fejlődés iránt. A fejlett lelkek számára M i c h a e l a fel­ ismerések, értékelések és bölcs meglátások egész kincses­ házát tárja fel, m i k ö z b e n s z ü n t e l e n ü l arra figyelmeztet, mi is a v o l t a k é p p e n i c é l u n k ezen a földön. Már évek ó t a t u d o k M i c h a e l r ő l . Bevallom, összesen h u s z o n k é t p á c i e n s e m adta meg a telefonszámát, m i e l ő t t rászántam magam, hogy felkeressem. Végül rájöttem, hogy n e k e m feltétlenül l á t n o m kell ezt az e m b e r t , bár hogy m i t akarhat a sors ezzel a találkozással, azt n e m sej­ tettem. Egyesek, akik őt javasolták, tisztánlátó képessége­ it dicsérték, míg m á s o k m i n t spirituális gyógyítót aján­ l o t t á k a figyelmembe. Márpedig l á t n o k b ó l és gyógyító­ b ó l épp elég akad ismerőseim, p á c i e n s e i m és kollégáim körében. Alig l á t t a m meg a z o n b a n M i c h a e l t , m á r t u d t a m is, mi v i t t oda. A m i k o r először c s e n g e t t e m be hozzá, alacsony j a p á n e m b e r k e nyitott ajtót, a k i n e k szívélyes, vendégsze­ rető m o s o l y ü l t az arcán. Egészen e l b ű v ö l t a körötte su­ gárzó, gyönyörű, kékarany ragyogás. Két oldalról kápráza­ tos fényt árasztó, spirituális vezetői fogták közre. R ö g t ö n t u d t a m , hogy r e n d k í v ü l i e m b e r r e l van dolgom.

10

Az ezt követő beszélgetés során végig éreztem, hogy M i c h a e l a lelkem legmélyéig megért. Habozás n é l k ü l be­ szélt a természetemről és az érzéseimről. Ugyanilyen mély belátással szólt a c s a l á d t a g j a i m h o z fűződő spirituá­ lis k a p c s o l a t a i m p s z i c h o d i n a m i k á j á r ó l , és hogy m i l y e n karmikus feladatokat kell együtt m e g o l d a n u n k . Úgy éreztem, óriási változások várnak rám. Akik most a kezükben tartják ezt a könyvet, ugyancsak szerencsésnek m o n d h a t j á k magukat, mert e lapok segíte­ nek majd lelkük meggyógyításában. A m i k o r először lapoz­ tam bele, eszembe j u t o t t , m i k o r ö t l ö t t fel először életem­ b e n a „cél" fogalma. 1966-ban történt, még kisfiúkorom­ ban. A k k o r i b a n s z o m b a t d é l e l ő t t ö n k é n t rajzfilmeket néztünk, aztán e l k e r e k e z t ü n k egy közeli, üres telekre, és ott ü t ö t t ü k el az időt a b a r á t a i m m a l . Gyerek módjára m i n d i g kalandvággyal eltelve vártam ezeket a hétvégé­ ket. Az egyik s z o m b a t o n elhatároztuk, hogy e l m e g y ü n k békát fogni egy közeli tóhoz. Ú t k ö z b e n m e g á l l t u n k a vá­ roska legforgalmasabb útkereszteződésénél. A m i k o r a lámpa zöldre váltott, b a r á t a i m gyorsan továbbkerekeztek, é n a z o n b a n n e m m o z d u l t a m . V a l a m i megmagyarázhatat­ lan érzés kerített h a t a l m á b a . A b a r á t a i m m á r a túloldal­ ról szólongattak, én a z o n b a n nagyon furcsán éreztem magam. Aztán a lámpa m e g i n t pirosra váltott, s m o s t már meg kellett v á r n o m az ú j a b b zöldet. Ekkor váratla­ n u l egy ö r e g e m b e r lépett le az úttestre, ügyet se vetve a m e g i n d u l ó autókra. K e r é k p á r o m a t otthagyva, gondolko­ dás n é l k ü l utánaszaladtam, hogy visszavonszoljam a jár­ daszegélyre. Meglepetten nézett rám, s csak azután j ö t t rá, mi is t ö r t é n t vele. Hálásan megköszönte, hogy súlyos balesettől m e n t e t t e m meg. A m i k o r a lámpa ismét zöldre váltott, átkísértem a túloldalra. M i e l ő t t b a r á t a i m u t á n h a j t o t t a m volna, az öreg hoz­ zám fordult, és azt m o n d t a : - Fiatalúr, rád még nagy d o l g o k várnak az é l e t b e n . Udvariasan köszönetet m o n d t a m , n o h a akkor n e m ér­ tettem, mire is véljem a szavait. Mosolyogva e l s u h a n t a m

a b r i n g á m o n . C s a k k é s ő b b é r t e t t e m meg, miféle „nagy dolgokra" g o n d o l h a t o t t az öreg. N o h a f i a t a l k o r o m b a n sokszor k ü l ö n ö s tapasztalásaim vagy érzéseim támadtak, m é g s e m értettem e jeladásokat, mivel a k k o r i b a n n e m volt szokás ilyesmikről beszélni. Mégis n e h é z volt e l h a l l g a t n o m sajátos állapotaimat, mi­ vel ezek m e g h a t á r o z o t t testi t ü n e t e k k e l is együtt jártak. R e n d s z e r i n t a gyomrom szorult össze, majd egész teste­ m e n remegés lett úrrá. A kor előrehaladtával a tudás energiájának megtapasztalásaként értelmeztem e furcsa élményeket. Végül m e g t a n u l t a m , hogy rábízzam magam e különle­ ges tudásra. R e n d s z e r i n t akkor köszöntöttek rám ezek a pillanatok, a m i k o r s e n k i sem zavart, főként lefekvéskor, az esti i m a idején. M i n é l j o b b a n odafigyeltem az érzése­ imre, a n n á l i n k á b b felerősödtek. Most már tudom, hogy imádkozáskor belső l é n y e m m e l , a l e l k e m m e l kerültem kapcsolatba. Ezek voltak az első, bizonytalan lépések afe­ lé, hogy felfedezzem é l e t c é l o m a t , a m i végül elvezetett a szellem világába. M i c h a e l igazi, spirituális h í r n ö k , aki ékesszólóan be­ szél a lélek természetéről. Fogantatása pillanatától a vég­ ső beteljesedésig vezet végig a lélek útján. J o b b á r a azt halljuk, hogy az anyagi világ m i n d e n n e k az alfája és ómegája. A többség ezért csak a b b a n hisz, a m i t a tulaj­ d o n két szemével l á t h a t . J e l e n könyv m i n d a m e l l e t t n e m t u d ó s o k n a k készült. Olyasvalaki szól b e n n e szívből jövő szavakkal, aki átélte az isteni célszerűség igazságát. E köl­ tői látomás szárnyán suhanva m e g é r t i k majd, milyen m é l y k a p c s o l a t fűz m i n k e t isteni örökségünkhöz. Bízvást á l l í t h a t o m , e könyv olvasása igazi élmény. Alig a k a r t a m l e t e n n i . A m ú g y n e m olyan m u n k a ez, amelyet csak úgy át lehet futni. Ízlelgessék a szavait, s hagyják, hogy azok k ü l ö n b ö z ő szinteken érintsék meg önöket. A m i n t megnyitják szívüket és lelküket e könyv gyógyító erői előtt, olyan igazságokra j ö n n e k rá, amelyeket feltét­ l e n ü l meg kellett érteniük... s amelyek m i n d ö r ö k r e meg-

12

változtatják ö n ö k e t . Egész életeket t ö l t h e t ü n k félálom­ ban, de éppenséggel a m e l l e t t is d ö n t h e t ü n k , hogy feléb­ r e d ü n k végre. M i c h a e l épp e h h e z ad ösztönzést, módsze­ reket és segédeszközöket. Ne hagyják ki ezt a lehetőséget. Ideje b e t ö l t e n i ü k a lélek hivatását, s úgy é l n i ü k , ahogyan é l n i ü k rendeltetett. Kezdjék el most, rögtön!

Bevezetés Ez a könyv a lélek rendeltetéséről szól. Aki először hall erről, a n n a k bizonyára t ö b b kérdése lesz, m i n t határozott válasza. „Ki vagyok t u l a j d o n k é p p e n ? H o n n a n j ö t t e m ? Hová t a r t o k ? Mi végből vagyok a világon?" Tény és való, hogy é l e t c é l u n k keresése valódi kaland. Megesik olykor, hogy ú t k ö z b e n e l h a t a l m a s o d i k a keresőkön a félelem, a tudatlanság, a kétely és a magány. Mégis, ha elszántuk m a g u n k a t , hogy kikutatjuk, mi rejlik szívünk, l e l k ü n k és e l m é n k mélyén, előbb-utóbb f e l ü l m ú l h a t a t l a n kin­ csek b i r t o k á b a j u t u n k . Ez az út n e m könnyű, mégis ráéb­ r e d ü n k majd, hogy s e m m i sem ér fel vele. Kívánom, hogy könyvem hasznos kalauzul szolgáljon a spirituális gyógyítás és fejlődés rögös ösvényén. S p i r i t u á l i s fejlődésünk kezdetén a l e g t ö b b e n céltala­ n u l h á n y ó d u n k , akár h a j ó t ö r ö t t e k a háborgó tengeren. M i k ö z b e n a sors h u l l á m a i ide-oda taszítanak m i n k e t , ret­ tegve gondoljuk: „Az élet nehéz, és amúgy is h a m a r o s a n m e g h a l u n k . " Ha e l l e n b e n úgy d ö n t ü n k , hogy leszámo­ l u n k félelmeinkkel, békét k ö t ü n k a magasra tornyosuló h u l l á m o k k a l , azt is m e g t a n u l h a t j u k , m i k é n t lovagoljuk meg őket. Ekkor m á r n e m m i n d i g m i m a r a d u n k alul. E l e t ü n k b e n kellemes és k e l l e m e t l e n p i l l a n a t o k váltják egymást. N é h a jókora h u l l á m hátára p a t t a n u n k , látjuk m a g u n k körül a tajték sziporkáit, s a távolban még a part is felködlik. Máskor m é l y völgybe z u h a n u n k , s n i n c s más r e m é n y ü n k , m i n t hogy a következő h u l l á m ne borít­ s o n el m i n k e t . Kellő kitartás u t á n kezdjük k i t a n u l n i a hullámlovaglás fortélyait. Ekkor ugyanazok a h u l l á m o k , amelyeket k o r á b b a n fenyegetőnek éreztünk, a szövetsége­ s e i n k k é válnak. A tenger félelmetes erejét felhasználva, h a z a t é r h e t ü n k a szabadság partjaira. A m i k é n t a hullám­ lovas is m e g t a n u l t á n c o t j á r n i a természettel, úgy mi is szent t á n c b a k e z d h e t ü n k az élettel, hogy b e t ö l t s ü k a lé­ lek rendeltetését, s megtapasztaljuk a létezésünk k í n á l t a örömöket.

14

Gyermekkorom óta i m á d o k t á n c o l n i , akkor is, ha né­ ha ügyetlenkedem. S z á m t a l a n p a r t n e r e m lábán tapostam már, vagy m e n t e m n e k i más t á n c o s o k n a k . Olyan idősza­ kok is voltak az é l e t e m b e n , a m i k o r mozgásképtelen voltam, ezért n e m t u d t a m t á n c o l n i . Am m i n d e z n e m csök­ kenti a t á n c iránti szenvedélyemet. Ugyanígy áll a hely­ zet a lélek céljával: akkor is ö r ö m m e l töltöm be rendeltetésemet, ha közben sokszor e l b o t l o k , és alkalmat­ l a n n a k bizonyulok. Azért születtem a világra j e l e n l e g i é l e t e m b e n , hogy gyógyítsak és tanítsak. Mégsem e k e t t ő a c é l o m . C s u p á n eszköz c é l o m betöltésében, a m e l y ugyanaz, m i n t m i n d e n embertársamé: hogy kiteljesítsem ö n m a g a m a t . R e n d e l t e t é s e m sokszor hívott m á r g y e r m e k k o r o m b a n is, s én gondolkodás n é l k ü l válaszoltam. Ez a célszerűség m á g n e s k é n t vezérelte szívem iránytűjét, m e g m u t a t v a az utat, hogy merre tovább. Később, f e l n ő t t fejjel sem oko­ zott g o n d o t céljaim tisztázása. Nagyjából ugyanolyan biz­ tonsággal választottam meg őket, a h o g y a n például az ó v ó n ő m n e k , Mrs. O l s e n n e k igyekeztem a k e d v é b e n j á r n i . Gyönyörű, kecses hölgy volt. Dús, fekete haját k o n t y b a tekerte, kihangsúlyozva ezzel büszke fejtartását, amellyel az élet nehézségeivel nézett szembe. Mert b á r m i l y e n ked­ ves és szívélyes volt is a m o d o r a , mégis valahogyan a bá­ n a t levegője lengte körül. V a l a m i e l é r h e t e t l e n u t á n vá­ gyakozhatott, az tette ilyen szomorúvá. Szerettem v o l n a v a l a m i k é n t megvigasztalni. Valahogyan az ö t l ö t t eszembe, hogy ki k e l l e n e fényesí­ t e n e m a cipőjét. Ezért n a p o n t a , a m i k o r k ö r b e ü l t ü k a padlón, szelíden levettem a lábbelijét, s m i k ö z b e n felol­ vasott n e k ü n k , szeretettel m e g t i s z t o g a t t a m papír zseb­ kendővel. A mese végén aztán visszacsúsztattam a lábá­ ra. Ez m i n d i g m e g m o s o l y o g t a t t a . N é h á n y h é t u t á n felhív­ ta az édesanyámat, és e l m o n d t a , m e n n y i v e l j o b b a n érzi magát azóta, hogy a c i p ő j é t „kezelésbe vettem". Arra is megkérte anyámat, hogy ha n e m bánja, engedje meg, hogy folytassam a cipőtisztítást.

15

Már akkor is gyógyító v o l t a m tehát, a m i k é n t most is az vagyok. Az egyedüli k ü l ö n b s é g az, hogy most már tu­ d o m , m i t j e l e n t gyógyítónak l e n n i . Gyermekfejjel öntu­ d a t l a n u l m ű v e l t e m ugyanezt. Mindössze annyi ködlött fel e l ő t t e m , hogy szeretném b o l d o g n a k t u d n i az embere­ ket, mivel meg v o l t a m győződve arról, hogy a szenvedés­ re s e m m i szükség. A m i k o r csak m ó d o m nyílt rá, megpró­ b á l t a m jókedvet árasztani m a g a m körül. Hétéves k o r o m b a n találkoztam egy amma-szannal, egy vak, j a p á n masszőrrel és zenésszel. A második világhábo­ rú idején egy j a p á n orvos rájött, hogy bár a vakság fogya­ tékosság, bizonyos érzékszerveket kiélesít. Ez az orvos iskolát létesített, a h o l a vakok m e g t a n u l t á k , m i k é n t gyó­ g y í t h a t n a k masszázzsal és zenével, s a h á b o r ú u t á n to­ vábbra is az u t c á k a t járták. Bambuszfuvolájának a hang­ ja jelezte, ha egy amma-szan érkezett a környékünkre, aki készen áll az e m b e r e k szolgálatára. - Itt van kétszáz j e n - szokta m o n d a n i a nagyanyám ( a k k o r i b a n ez az összeg k ö r ü l b e l ü l 57 c e n t e t ért). - Menj, és szólj az amma-szannak, hogy j ö j j ö n el hozzánk! Ilyenkor végigszaladtam az u t c á k o n , a gyógyítót keres­ ve. Elég volt bambuszfuvolája sejtelmes, mégis nagyon is d a l l a m o s akkordjaira fülelnem, hogy tudjam, h o l talá­ l o m . Majd szétvetett a büszkeség, ha sikerült hazavinnem egy amma-szant. S o k ilyen estén ü l t e m a gyógyító mel­ lett, m i k ö z b e n a nagyszüleimet masszírozta olyan boszor­ kányosan ügyes kezekkel, akár egy világhírű zongoramű­ vész, csak é p p e n ő a gyógyítás rapszódiáját játszotta el. É b e r e n lestem m i n d e n m o z d u l a t á t , s g o n d o l a t b a n sok­ szor m a g a m elé idéztem. B e h u n y t szemmel is el t u d t a m képzelni, hogyan m u n k á l k o d i k , a látáshoz erre n e m volt szükség. A gyógyító távozása u t á n aztán ö n k é n t felajánlottam szolgálataimat b á r k i n e k , a k i n e k további orvoslásra volt szüksége. Égtem a vágytól, hogy kipróbáljam, a m i t aznap este t a n u l t a m . V o l t a k é p p e n a kezem is megégett, mivel furcsa s e b e k j e l e n t e k meg rajta. S e n k i sem tudta, mi le-

16

het a bajom. Mindenféle balzsammal kenegettek, de egyik sem használt. Csak k é s ő b b é r t e t t e m meg, hogy a kezemen á t á r a m l ó erős, gyógyító energia okozta égési sé­ rüléseimet. Megfelelő spirituális vezető n é l k ü l gyógyítóképessé­ geim sokszor sodortak kellemetlenségbe. Elég az hozzá, hogy elhatároztam, ha nagy leszek, orvos leszek. Hiszen a betegek komoly panaszaikkal az orvoshoz fordulnak. Roppant b ö l c s n e k és jóságosnak képzeltem az orvosokat, akik az élet m i n d e n titkát ismerik. Egy korabeli, népsze­ rű tévéműsor szlogenje így hangzott: „Férfi, nő, élet, vég­ telenség". A k k o r i b a n sejtelmem sem volt, m i t j e l e n t spi­ rituális gyógyítónak l e n n i . N e m is i s m e r t e m ezeket a sza­ vakat. Az általános iskolával alaposan meggyűlt a b a j o m . S e n k i sem tudta, mihez kezdjen velem. Hol a tehetsége­ sek, h o l a lemaradozók osztályába k e r ü l t e m . K ü l d t e k en­ gem m i n d e n h o v á , védőnőhöz, lélekgyógyászhoz, nevelé­ si tanácsadóhoz és orvoshoz. Már gyermekfejjel á t l á t t a m a felnőttek é l e t é n e k geometriáját, ez a z o n b a n n e m igazí­ tott el j o b b a n a világukban. M i n d e n k i körül színes fel­ hőket l á t t a m - legalábbis én így neveztem ezeket ma­ gamban, mivel n e m ismertem az aura szót -, ám ez sem vitt közelebb másokhoz. N e m értettem, m i t a k a r n a k tő­ lem. Mindössze anynyit fogtam föl, hogy v a l a m i nagy baj lehet velem, m e r t a m i l y e n vagyok, az s e n k i n e k sem tet­ szik. Ezért azután kamaszéveimben' k e m é n y e n d o l g o z t a m azon, hogy m á s m i l y e n n é gyúrjam m a g a m a t . M i n d e n t el­ követtem, hogy magamévá tegyem környezetem érték­ rendszerét, a m e l y értelmes, versenyképes, felelősségteljes és teljesítményorientált viselkedést várt el t ő l e m . Már húszéves voltam, a m i k o r egy b a r á t o m v á r a t l a n u l rosszul lett, és n e m volt orvos a közelben. Ekkor t a l á l t a m vissza ö n m a g a m h o z . Kézrátétellel c s o d á l a t o s k é p p e n meggyógyí­ tottam a barátomat, és ez ismét visszaszólított e r e d e n d ő hivatásomhoz.

17

A hívásnak engedelmeskedve visszatértem h á t a b b a a világba, a m e l y telis-tele volt a gyógyítás kalandjával és a spirituális fejlődés végtelen lehetőségével. A csodák vilá­ ga ez. Azóta folytonosan új igazságokkal szembesültem, s m i n d e n f e l ő l szépség vett körül. Ez a pompázatos világ túlcsordul a szeretettől, az isteni gondviseléstől és a sza­ badságtól. Nehéz e l h i n n i , hogy ilyen világ v a l ó b a n létezhet? Sze­ r i n t e m n e m . N e m m i n t h a az én v i l á g o m b a n n e m fordul­ na elő fájdalom vagy szenvedés. Én a z o n b a n megtanul­ tam, hogyan v á l t h a t o m át a rosszat szeretetre és belső bé­ kére. Aki a csodák világában él, az s z e l l e m l é n y k é n t jár az é l ő k között. Hiszen a szellemek is itt lakoznak közöt­ t ü n k . Aki közelebb kerül ö n m a g á h o z , a n n a k csodák sze­ gélyezik az útját. Pofonegyszerű az egész, hiszen önma­ g u n k v á l u n k csodává. Persze könnyű azt m o n d a n i : „Hagyj fel a félelmeiddel, és m o s t a n t ó l fogva szeresd önmagadat!" Ehhez ugyanis m i n t annyi m i n d e n h e z az é l e t b e n - nagy gyakorlat szük­ séges. Aki mesterfokra szeretne j u t n i az éneklésben, an­ n a k sokat kell é n e k e l n i e . Ha a kosarazást gyakoroljuk, jó kosarasok leszünk. Aki azt próbálgatja, m i k é n t élheti egy szellemlény életét a földön, k ö n n y e b b e n rátalálhat élete céljára... és b o l d o g a b b is lesz, függetlenül a külső körül­ ményektől. Márpedig s z e l l e m l é n y k é n t é l n i e m b e r t á r s a i n k között, gyógyítani, l é l e k b e n n e m e s e d n i és b e t ö l t e n i rendelteté­ s ü n k e t n e m c s u p á n lehetséges, h a n e m k i k e r ü l h e t e t l e n lépcsőfokai is az e m b e r i fejlődésnek. Szó sincs arról, hogy a megvilágosodás és a spirituális tökéletesedés egy életen át való önsanyargatást, önfegyelmezést és lemon­ dást k í v á n n a meg. Elég bajjal j á r az, hogy é l ü n k . Az élet a mi iskolánk. A kettő n e m választható el egymástól. C s u p á n azt kell e l h a t á r o z n u n k , hogy t a n u l n i szeretnénk, s tiszta fejjel l á t n i a dolgokat. Arról sincs szó, hogy a spirituális beteljesedés és bol­ dogság csak a kiválasztott kevesek kiváltsága volna.

18

M i n d e h h e z n e m szükséges ilyen vagy olyan felekezethez tartozni, sem s z e n t k é n t élni. Papír és d i p l o m a sem kére­ tik hozzá. Mindössze a n n a k kell l e n n ü n k , akik valójában vagyunk. Ez egyszerűnek látszik, de k o r á n t s e m az. Jó hír azonban, hogy meg tudjuk t a n u l n i . M i n d e n k i . Csodálatos mestereim voltak, akik talán m a g u k se tudták, hogy elvezettek a saját igazságomhoz. Mindig azt t a n á c s o l o m a t a n í t v á n y a i m n a k , hogy válogatás n é l k ü l ta­ n u l j a n a k b á r m e l y e m b e r t á r s u k t ó l . Másoktól t a n u l n i kü­ l ö n b e n is a n n y i t tesz, m i n t ráébredni ö n n ö n belső igaz­ ságunkra. B a r á t a i n k n e m r i t k á n m e g t a n í t a n a k a szeretet­ re, s e l l e n s é g e i n k t ő l is van m i t t a n u l n u n k . S ő t míg a barátok gyakran hízelegnek h i ú s á g u n k n a k , az ellenségek éppen azokra a gyenge p o n t j a i n k r a és ö n á l t a t á s a i n k r a m u t a t n a k rá, amelyekkel n e m szívesen n é z ü n k szembe. A szeretet így elvezet az igazsághoz, az igazság pedig a sze­ retethez. A szeretet n e m lehet teljes igazság nélkül, ami­ k é n t az igazság sem szeretet n é l k ü l . M i n d k e t t ő r e szüksé­ g ü n k van ahhoz, hogy szabadnak t u d h a s s u k m a g u n k a t . Az e m b e r szereti c s a l h a t a t l a n n a k h i n n i a mesterét, és esküszik rá, hogy ő a legjobb. Végtére is, ha n e m tökéle­ tes, ha hibázik, akkor ugyan kire l e h e t n e felnézni? Idő­ vel a z o n b a n rájövünk, hogy ha m e g t a n u l u n k bízni ön­ m a g u n k b a n , akkor bárkitől, sőt b á r m i b ő l t a n u l h a t u n k . Ö n b i z a l o m m a l felvértezve s e m m i sem érhet m á r váratla­ nul. Ekkor maga az élet szegődik t a n í t ó m e s t e r ü n k k é . Re­ mélem, hogy könyvem e h h e z segíti hozzá önöket. Ez a kötet ajtót n y i t h a t a tudat, a spirituális gyógyítás és a lelki fejlődés nagy kalandjára. A siker egyedüli zálo­ ga a nyitottság. A könyvet lapozgatva, az olvasó n e m csu­ pán új ismeretekre tehet szert, de eleven tapasztalatot is szerezhet a gyógyításról és a szellemről. A könyvemet kéz­ iratban olvasók közül t ö b b e n s z á m o l t a k be kitágult tu­ datállapotról, megvilágosodásszerű pillanatokról, spon­ tán gyógyulásról, előző é l e t b é l i e m l é k k é p e k jelentkezésé­ ről vagy a belső önvaló é b r e d é s é n e k egyéb jeleiről. Könyvem forgatható t a n k ö n y v gyanánt, s tapasztalatai19

m a t - megemésztve m i n d e n egyes fejezet tartalmát m i n d e n k i á t ü l t e t h e t i a saját gyakorlatába; de napi medi­ tációra is alkalmas segédeszköz, a m e l y n e k elég egyetlen lapját végigolvasni, hogy meglegyen az aznapi elmélke­ désadag. Megeshet, hogy az olvasó n é h a addig lapozgat­ ja, amíg valamely kifejezés vagy m o n d a t meg n e m állít­ ja, s e n n e k az é r t e l m é n g o n d o l k o d i k el. Talán azt is felfe­ dezi majd, hogy ugyanazt a bekezdést k é s ő b b elolvasva új felismerésekre j u t h a t , és újfajta ösztönzéseket nyerhet. Legyen ez a könyv útikalauz, a m i k o r a spirituális élet folyóján hajózunk. I d ő n k é n t zúgó árral kell megküzden ü n k , máskor kényelmes kanyarban csorgunk alá, m e g i n t máskor talán zátonyra futunk, vagy éppen be­ szippant m i n k e t a feledés örvénye. A lényeg az, hogy megértsük: m i n d e n új tapasztalatunkat áthatja é l e t ü n k alapvető célja, rendeltetése. E n g e d j ü n k hívásának, s kezdj ü n k szent t á n c b a az Élettel.

1. FEJEZET

Mi a lélek rendeltetése? Az É l e t n e k célja van számunkra. Ezt a c é l t n e m veszíthet­ j ü k szem elől, m e r t égető vágyat é r z ü n k a beteljesítésére. Azért születünk a világra, hogy b e t ö l t s ü k rendeltetésün­ ket. A b e n n ü n k l ü k t e t ő élet is a teljességre áhítozik. Ilyenkor m i n d e n összejátszik e beteljesülés é r d e k é b e n . S e m m i sem létezik anélkül, hogy l é t é n e k ne l e n n e vala­ mi célja, s ez a rendeltetés szólít is m i n k e t . N e k ü n k csak egy a dolgunk: válaszolni a hívásra. Ha megtesszük, szent t á n c b a k e z d ü n k az Élettel. Ez a célra irányultság ö n t erőt a magba, hogy szépsé­ ges virággá növekedjék, már a m e n n y i b e n megfelelő gon­ dozásban részesül. Ez az é r t e l m e a n n a k , hogy a mag gyü­ m ö l c s ö t érlelő, sudár fává terebélyesedjék. Igen, m i n d e n növényfaj magjának megvan a maga célja. Az almamag­ n a k például az a célja, hogy a l m á t t e r m ő almafává növe­ kedjen. E b b ő l a m a g b ó l soha n e m nő cseresznyefa vagy görögdinnye. Az e m b e r i lélek is ilyen mag. C s a k h o g y n e m akármilyen, h a n e m Isten vetése. A m i k é n t az alma­ m a g b ó l sem n ő h e t akármi, úgy e b b ő l is csak Isten fája szökkenhet szárba, a m e l y n e k g y ü m ö l c s e az isteni létezés teljességét hirdeti. Vajon m i m i t m ű v e l ü n k meg a b b ó l , a m i t i s t e n i n e k t u d u n k m a g u n k b a n ? És vajon mivé l e h e t ez? Ahogyan egyetlen a l m a m a g a századok során egész gyümölcsöskertet érlelhet, úgy egyetlen e m b e r i l é l e k is n e m z e d é k e k sorát t a n í t h a t j a és nevelheti. A l m á b ó l is sokfélét t a r t u n k számon, mégis valamenynyit almafáról szakítjuk. N é m e l y i k k i s k e r t b e n n ő , m á s i k nagy g y ü m ö l c s ö s ö k b e n . Ugyanígy az e m b e r i l é l e k is egyedüli példány, a m e l y i k a maga sajátos m ó d j á n tölti be hivatását. E n n e k ellenére v a l a m e n n y i ü n k n e k közös a

21

rendeltetésünk itt, a F ö l d ö n : a lét teljességét átélve, meg­ érteni, hogy Isten m i n d e n . Mit értek ezen? Azt, hogy valóságossá avatjuk Istent a b e n s ő n k b e n , a t u d a t u n k b a n és az é l e t ü n k b e n . A magam részéről egyetértek a szúfi hitvallással: „Nincs s e m m i Iste­ n e n kívül." Isten szóval azt az e m b e r i é r t e l e m m e l felfoghatatlan, természetfeletti erőt illetem, amely megalkot m i n d e n atomot, életet l e h e l a létezésbe, m i n d e n b e n megnyilvá­ nul, m i n d e n t megőriz az emlékezetében, megtapasztal m i n d e n t , ezt bölcsességként szűri le, és egyre gyarapo­ dik. Ha tudatosítjuk m a g u n k b a n ezt az erőt, gondolko­ d u n k róla, elképzeljük, eggyé v á l u n k és együttműkö­ d ü n k vele, akkor ezt nevezhetjük Istennek. Isten azért ölt ilyen vagy olyan alakot, hogy kifejezze valamelyik aspek­ tusát. Hiszen Őt leljük fel m i n d e n mögött, m e r t o t t van m i n d e n b e n , és m i n d e n t magába fogad. Isten végtelen, örökkévaló és h a l h a t a t l a n . Mégis, alig­ hogy k é r ü n k Tőle valamit, máris megadja, sőt e n n é l töb­ bet is ad, ö n m a g á t ajándékozza n e k ü n k . O maga a gon­ doskodás, a gondviselés. N o h a végtelen, mégis korlátok közé szorítja magát, hogy láthassuk, megérinthessük, megismerhessük. M i n d e n h a t ó ugyan, ám gyámoltalan­ n a k m u t a t j a magát, hogy a segítségére siethessünk. Más­ kor O segít rajtunk, hogy m e g t a n u l j u k elfogadni a segít­ séget. Isten m i n d e n t u d ó és m i n d e n ü t t jelenvaló. N o h a h í m n e m b e n írok róla, v o l t a k é p p e n n i n c s n e m e . Fölötte áll a n e m e k n e k , mégis b á r m e l y i k alakját felölthe­ ti. Lehet ő, mi, ők, te vagy én. Isten n e m k ü l ö n ü l el tő­ lünk, hacsak azért n e m , hogy fenntarthassuk az elkülö­ nülésről szőtt illúzióinkat. Aki m e n n y e i t r ó n o n ülő, sza­ kállas aggastyánnak képzeli el, a n n a k így j e l e n i k meg, de m e g j e l e n h e t a m i n d e n s é g teljességeként, vagy meglepő m ó d o n saját m a g u n k k é p é b e n is s z e m b e t a l á l k o z h a t u n k vele. Isten attól függően lesz j e l e n az é l e t ü n k b e n , hogy sza­ bályainkkal, k o r l á t a i n k k a l és feltételeinkkel mennyire 22

akadályozzuk az isteni szabad akaratot ö n m a g u n k b a n vagy m á s o k b a n . M i n é l kevésbé korlátozzuk e n n e k mun­ kálkodását, a n n á l k ö z e l e b b k e r ü l ü n k Hozzá.

A cél a kérdés; mi vagyunk a felelet Spirituális létezőkként m e g t a n u l u n k tökéletesen e m b e r i lényekké válni. E m b e r v o l t u n k n e m tehertétel, h a n e m kegy és beteljesülés. Aki k u d a r c k é n t éli meg létezését, m o n d v á n : „Hiszen én csak egy h a l a n d ó porszem vagyok", n e m c s u p á n megtagadja, a m i t ér, de meg is gyalázza mindazt, a m i szent. L e l k ü n k igazi rendeltetését csak ak­ kor fedezhetjük fel, ha új s z e m m e l n é z ü n k az e m b e r i lét­ re. Az isteni akarat ugyanis csak az e m b e r e k e n keresztül n y i l v á n u l h a t meg. Ha I s t e n n e k ennyire határozott céljai v a n n a k az embe­ riséggel, hogyan lehetséges, hogy olyan k ö n n y ű félreis­ m e r n i c é l j a i n k a t ? Még a z o k n a k is nehezére esik szavakba ö n t e n i ü k rendeltetésüket, a k i k b e n erős céltudatosság munkál. A m i k o r egy riporter megkérdezte McGwire-t, a base­ ball koronázatlan királyát egy sikersorozata a l k a l m á b ó l , hogy életcéljának tekinti-e a p o n t o k szerzését, a sportoló egyértelmű n e m m e l felelt. - Isten tehetséget a d o t t a b a s e b a l l h o z - m o n d t a -, és iparkodom is, hogy a l e g j o b b a t hozzam ki m a g a m b ó l . Ha a T e r e m t ő t ő l k a p o t t k ü l ö n b ö z ő képességeimet j ó l kihasz­ nálom, végül bizonyára b e t ö l t ö m - a hivatásomat. Az életcél felismerése n e m szellemi teljesítmény, hatal­ m á t ösztönösen, b e l ü l r ő l ismerjük föl. Ahhoz, hogy job­ ban megértsük a cél és célszerűség fogalmát, vizsgáljuk meg e l ő b b egyéni, majd pedig kozmikus m é r e t e k b e n . Képzeljük el, hogy sikeresen elvégeztünk v a l a m i l y e n nehéz, e m b e r p r ó b á l ó feladatot, valóra v á l t o t t u k régóta dédelgetett elképzeléseinket, k i k ü z d ö t t ü n k valamit, vagy nagyszerű művet a l k o t t u n k . Ezzel vége is v o l n a ? Való­ b a n ? Mi mást is k í v á n h a t n á n k m é g ? Hiszen v a l a m e n n y i 23

kívánságunk teljesült. Nem, azért még n e m mindegyik. A siker u t á n ugyanis a n n a k megosztása következik. Ez n e m egyszeri jó cselekedet, h a n e m a l é n y ü n k b ő l áradó a d n i tudás. Most képzeljük el, hogy m i n d e n t u d ó , m i n d e n h a t ó , szerető, t e r e m t ő istenségek vagyunk. E l ő t t ü n k n e m lehet titok, n e m i s m e r ü n k akadályt. Létezésünk végtelen ö r ö m ü n n e p , a m e l y a formák végtelen változatosságát szüli a világra. O l y a n m i n d e n s é g e t alkotunk, a m e l y en­ gedelmeskedik t ö r v é n y e i n k n e k és isteni parancsainknak. Mi h o z t u n k létre m i n d e n t , mi, a m i n d e n h a t ó , minden­ tudó, ö r ö k k é v a l ó istenség. Mi m a g u n k vagyunk a teljes­ ség, a szabadság és a beteljesedés, ugyan mi mást kíván­ h a t n á n k ezen kívül? C s u p á n egyvalamit, hogy megoszt­ hassuk m á s o k k a l a létezés örömét. Ez a nagylelkűség az isteni szeretet kiáradása, amely feltétel n é l k ü l t á m o g a t m i n d e n teremtményt. A proto­ n o k az e l e k t r o n o k keringését segítik. A Nap a Földet él­ teti. A természet az e m b e r t táplálja. M i n d e n az életet szol­ gálja. Ez a szent t á n c . Az élet egésze Isten ö r ö m ü n n e p e . Ez a szent tánc, amelyre meghívást k a p t u n k , az élet voltaképpeni célja. A b á l t e r e m a m i n d e n s é g . A zenekart és a l a k o m á t a ter­ mészet szolgáltatja. Isten a saját képére és hasonlatosságá­ ra a l k o t o t t m i n k e t . O l y a n mag vagyunk, amely magában rejti az isteni teljességet. Ezért a m i k o r szárba szökke­ n ü n k , és virágba b o r u l u n k , magát az Eletet kérhetjük fel szent keringőre. Ez lesz az ü n n e p fénypontja. Isten olyasvalamit adott az e m b e r i l é l e k n e k - hogy az betölthesse az életcélját -, amivel egyetlen más élőlény sem rendelkezik: szabad akaratot. Ez az, a m i t a gyermek kikövetel szerető szüleitől, a m i n t felnő: a n n a k szabadsá­ gát, hogy kilépjen a világba, s felfedezze, megtapasztalja ö n m a g a ; kipróbálja, a m i t addig m e g t a n í t o t t a k neki; sze­ resse és m e g t e r e m t s e saját családját; adjon, ahogy n e k i adtak; megismerje a saját értékét.

24

A szülői szeretet h a t a l m a s próbája, a m i k o r szabadsá­ got a d u n k a felnövekvő gyermeknek, h i á b a szerettük, óv­ tuk és féltettük kiskorában, h a d d m e n j e n , t a n u l j o n a sa­ ját kárán, s olyan sikerekben és k u d a r c o k b a n legyen ré­ sze, amelyek legmerészebb á l m a i t is meghaladják. Közben g y e r m e k ü n k h i b á t h i b á r a h a l m o z h a t , megsérül­ het, vagy akár meg is h a l h a t . Mi l e n n e , ha m i n d e n h a t ó k é n t végig k e l l e n e n é z n ü n k , a m i n t i m á d o t t g y e r m e k ü n k e l b u k i k az élet nagy csatájá­ b a n ? Lenne-e elég erőnk, hogy magára hagyjuk, tapasz­ talja csak meg a szenvedést, k é s ő b b pedig talán az örö­ met és a szerelmet? E h h e z bizony h a t á r t a l a n szeretetre van szükség. Ilyen szeretet adott szabad akaratot az embérnek. Es ezt a szeretetet kell n e k ü n k v a l a m e n n y i ü n k ­ nek felfedeznünk ö n m a g u n k b a n , hogy szabadságunkkal élve, végül eggyé váljunk Istennel. Hiszen a szeretet gyermekei vagyunk. E h h e z a szeretet­ hez kell tehát visszatérnünk. A l é l e k n e k ezt az utazását nevezzük életnek. Teljesítsük ki ö n m a g u n k a t , hozzuk napvilágra valamennyi értékünket, adjuk a világ tudtára m a r a d é k t a l a n u l isteni örökségünket - ez az é l e t ü n k cél­ ja és egyben u t u n k végcélja. A cél betöltésének folyamata a spirituális gyarapodás. A m i n t válaszolunk elhivatásunkra, m a g u n k l e s z ü n k vá­ lasszá. Nem az o n n a n ide út a fontos, h a n e m a visszafe­ lé, az innen oda vezető. A sors pedig megválasztja a maga idejét az emberrel. Spirituális fejlődésünk n e m a távoli j ö v ő b e n várakozik ránk, c é l u n k a t - n e m máskor és m á s h o l tölthetjük be, h a n e m p o n t o s a n itt és most. A szabadság a sorsunk. É l e t c é l u n k betöltése k ö z b e n m i n d e n egyes keresztútnál újra meg újra a helyes u t a t kell választanunk, s szeretettel kell c s e l e k e d n ü n k . Mi m a g u n k vagyunk a válasz. A cél csak a kérdés. Most pedig beszéljünk erről a kérdésről.

2 . FEJEZET

A lélek utazása Nehéz embernek születni és emberként élni a földön. Nehe­ zebb azonban az Útról hallani, s ennél is nehezebb felébred­ ni, felkelni és elindulni rajta. - G a u t a m a B u d d h a : Dhamma-pada 14:182 A földre születő lélek ámuldozva t e k i n t erre a világra, amely tele van l ü k t e t ő energiával és új k a l a n d o k k a l . Kí­ váncsian és elbűvölve k ö z e l e d ü n k a t á n c t e r e m h e z , ahol a szent t á n c folyik. N o h a megtestesülésünk kezdetén még t u d o m á s u n k van arról, hogy valójában h a l h a t a t l a n lelkek volnánk, k é s ő b b a z o n b a n belefeledkezünk a le­ nyűgöző j á t é k b a . Nagyjából úgy, ahogyan egy mozifilm cselekménye is magával ragad m i n k e t , olyannyira, hogy a végén valóságosnak képzeljük. Az életbe feledkezve azt kezdjük h i n n i , hogy k ü l ö n á l l ó lények vagyunk az elkü­ l ö n ü l é s e k világában. Ez a tapasztalat annyira leköthet minket, hogy sokan k ö z ü l ü n k elfeledkeznek valódi mivoltukról és születésük valódi céljáról. Egyeseket csak kö­ zelgő h a l á l u k tudata ébreszt fel e b b ő l az é b e r á l o m b ó l , ők ilyenkor fedezik fel ismét azt az utat, amelyet m i n d i g is követniük kellett volna. Am még azokra is t ö m é r d e k ten­ nivaló vár, akik é l e t ü k viszonylag korai szakaszában éb­ redtek fel. A l e g t ö b b ü n k n e k t ö b b újjászületésre van szüksége ahhoz, hogy teljesen felébredjen e b b ő l a hipno­ tikus á l o m b ó l , ráébredjen a létezés teljességére, s betölt­ se isteni hivatását. A földi megtestesülések n e m k ü l ö n ü l n e k el élesen egymástól. V a l ó j á b a n egyetlen folyamatos l é t ü n k van csak, s eközben életeinket olyan k ö n n y e d é n váltogatjuk, ahogyan r u h á t cserélünk. Furcsán hangzana, ugye, ha a m a i nappal új életet kezdenénk, csak m e r t tegnap más

26

volt az idő, vagy mást v e t t ü n k fel. Azért n e m t e k i n t j ü k n a p j a i n k a t k ü l ö n á l l ó n a k , m e r t e m l é k e z e t ü n k n e m sza­ kad meg napról napra. Ám az, aki visszaemlékszik előző életeire, rájön, hogy végső soron egyetlen örök élet az osztályrészünk. Es a m i k é n t n e m kell m i n d e n csip-csup rész­ letre e m l é k e z n ü n k tegnapról, hogy ugyanazt az életet folytathassuk reggelre kelve, előző é l e t ü n k v a l a m e n n y i adalékát sem muszáj s z á m o n t a r t a n u n k ahhoz, hogy tud­ j u n k l e l k ü n k örökkévalóságáról. K ü l ö n b ö z ő személyiségek életét éljük végig más és más k ö r ü l m é n y e k között, hogy a n n y i tapasztalatra te­ gyünk szert, a m e n n y i c é l u n k betöltéséhez szükséges. Fér­ fi- és n ő i testet k a p u n k , szegények és gazdagok, színes bő­ rűek és fehérek leszünk, ilyen vagy olyan n e m z e t h e z vagy felekezethez tartozunk. S z ü l e s s ü n k a z o n b a n kényes királyi fenségnek vagy ágrólszakadt árvának, l e g y ü n k szupersztárok vagy háziasszonyok, valljuk a m u z u l m á n vagy a keresztény hitet, h a l j u n k meg k a t o n a k é n t vagy bé­ keaktivistaként, m i n d e g y i k ü n k ugyanannyit ér. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy v a l a m e n n y i e n u g y a n a b b a n az é l e t b e n veszünk részt. Erre a sokféle megtestesülésre egy­ től egyig szükség van a h h o z , hogy b e t ö l t s ü k rendelteté­ sünket. Egyetlen ú t o n m e g y ü n k végig, csak a táj változik szün­ telenül. Időközben más és más j á r m ű v e k r e is felszállunk, hogy k ü l ö n b ö z ő n é z ő p o n t o k r a tegyünk szert. Egyszer kis b o g á r h á t ú b a n k u p o r g u n k a b e h e m ó t k a m i o n o k között, és panaszkodunk, a m i é r t folyton elzárják az utat. Máskor a z o n b a n mi k e r ü l ü n k egy ilyen k a m i o n volánja mögé, s átkozzuk a n y o m o r u l t tragacsot, amelyet igyekszünk n e m széjjellapítani. Pedig egyik j á r m ű sem nevezhető kü­ l ö n b n e k a másiknál, m i n d e g y i k n e k megvan a maga ren­ deltetése. Előbb-utóbb csak visszaemlékszünk, m i l y e n volt a másik k o r m á n y m ö g ö t t ülni, s ha ez sikerül, job­ b a n együtt é r z ü n k majd vezetőtársunkkal. Ilyenformán fokozatosan r á é b r e d ü n k az élet alapvető egységére.

27

A megtestesülések k ü l ö n b ö z ő n é z ő p o n t j a i t megtapasz­ talva végül m i n d e n k i rájön, hogy az egyik élet értéke n e m k ü l ö n b ö z i k a másikétól. Szeretteink is ugyanolyan e m b e r e k , m i n t ellenségeink. V a l a m e n n y i e n a szellem egyetlen életét éljük. M i n d a n n y i a n ugyanazon az életen osztozunk, ahogyan ugyanazt a levegőt is szívjuk be boly­ g ó n k o n . A m i t én m ű v e l e k a levegővel, idővel e n g e m ugyanúgy károsíthat, m i n t b á r m e l y más földlakót. M o n d h a t j u k persze, hogy Afrika levegője k ü l ö n b ö z i k Amerikáétól, v a l ó j á b a n mégis egyetlen légtakaróhoz tar­ tozik. É r t e l m ü n k k e l k ü l ö n á l l ó n a k m o n d j u k m i n d e n egyes e m b e r életét, ahogyan jelenlegi, e l m ú l t és eljövendő éle­ t e i n k között is k ü l ö n b s é g e t teszünk. Mindez a z o n b a n m á r politika, ugyanúgy, ahogy a térkép felosztása is or­ szágokra, így hazugságokban h i h e t ü n k : egyik á l l a m o t f o n t o s a b b n a k k i á l t h a t j u k ki a másiknál, s úgy teszünk, m i n t h a t ö b b e t é r n e bizonyos állam polgárainak élete a m á s o k é n á l . Pedig m i n d e n k i egyformán részesül az élet­ ből, a m e l y n e k egyetlen részlete sem értékesebb a másik­ nál. Az élet m i n d e n ü t t egyenértékű. M i n d e n e m b e r i l é l e k b e n o t t lakozik a létezés teljessé­ ge. Célja pedig az, a m i é r t e l m e t és értéket ad a létnek. De soha n e m m é r h e t ü n k meg egy ilyen lelket, n e m akaszt­ h a t u n k rá árcédulát, mivel értéke m i n d e n i d ő b e n 1 0 0 % . Egyik lélek sem ér t ö b b e t vagy kevesebbet a másiknál. Az e m b e r t n e m a nagy tettei m i n ő s í t i k . Értékessé belső érté­ k e i n e k felismerése avatja. A m i k é n t egyik lélek sem e l ő b b r e való a másiknál, az újjászületések között sem t e h e t ü n k különbséget. Jelenle­ gi é l e t ü n k m i n d e n esetben a múlt, a j e l e n és a j ö v e n d ő megtestesüléseinek végösszege. S o h a n e m v o l t u n k és so­ ha n e m leszünk nagyobbak, m i n t a m i l y e n e k a j e l e n pil­ l a n a t b a n . É r t é k ü n k máris teljes, és a t o v á b b i a k b a n sem változik, c s u p á n a hozzá való viszonyunk fejlődik. Persze erre azt m o n d j u k : „Én csak egy egyszerű háziasszony va­ gyok, még m u n k á t se találok m a g a m n a k , hogyan állít-

28

h a t n á m hát, hogy ez az életem a legnagyszerűbb? Mikép­ pen t u l a j d o n í t h a t n é k n e k i n a g y o b b jelentőséget, m i n t a n n a k a megtestesülésemnek, amikor fáraó, e l n ö k vagy szent voltam? Amúgy pedig m i t érhet egy s i r a l o m h á z b a zárt gyilkos élete?" Vajon j o b b a n szereti-e b á r m e l y i k gyermekét egy anya? Kevesebbet ér egy kisiskolás, m i n t egy g i m n a z i s t a ? Ter­ mészetesen n e m . Meglehet, egy szülő számára n e h e z e b b felnevelni egyik vagy másik gyermekét, ez a z o n b a n n e m j e l e n t i azt, hogy a p r o b l é m á s kölyök n e m áll közel a szí­ véhez. Egy apa talán egészen m á s k é n t nyilvánítja ki érzé­ seit a csemetéje iránt, ez a z o n b a n n e m j e l e n t i azt, hogy kevésbé szeretné. A gyerekek n e m olyan m ű v e l t e k és erő­ sek, m i n t a felnőttek, é l e t ü k e n n e k e l l e n é r e ugyanannyi­ ra jelentőségteljes. Hogyan is g o n d o l h a t j u k ezek után, hogy Isten, aki m e n t e s az e m b e r i gyarlóságtól, j o b b a n kedveli egyik lelket a m á s i k n á l ? Emberi szemszögből az élet bizony sokszor szomorú­ ságban és igazságtalanságban b ő v e l k e d ő siralomvölgy. Lelki szempontból mégis e l m o n d h a t j u k , hogy saját vá­ lasztásunkból i r a t k o z t u n k be az élet iskolájába. Némelyi­ k ü n k még óvodás, m á s o k m á r a g i m n á z i u m padjait kop­ tatják, m e g i n t m á s o k d i p l o m a e l ő t t állnak. Az iskolában m i n d e n k i ugyanazokat az alapvető tárgyakat tanulja, függetlenül szellemi képességeitől és készségeitől. Emel­ lett a z o n b a n v a n n a k választható tantárgyak is. Az egyik osztályteremben az első sorban ü l ü n k , és b u z g ó n nyújto­ gatjuk a kezünket, míg egy m á s i k b a n m e g h ú z z u k ma­ gunkat a leghátsó padban. A m i k o r b ű n ö z é s b ő l v e t t ü n k leckét, n é m e l y e k véres b ű n t e t t e k e t követtek el, míg má­ soknak az áldozat szerepe j u t o t t , m e g i n t m á s o k a bűnül­ dözők n é z ő p o n t j á b ó l t a n u l t a k valamit. Bizony, sokat t a n u l h a t u n k az élet iskolájában. Ezért egy lélek nevelődése s z e m p o n t j á b ó l n e m az a lényeg, ho­ vá születik - kik a felmenői, m e l y i k n e m h e z tartozik, mi a társadalmi helyzete és a vallása -, h a n e m az, hogy mi m i n d e n t ö r t é n i k vele élete során. B ö l c c s é és szabad szel29

lemekké az tesz m i n k e t , hogy miképpen válaszolunk a ve­ l ü n k történtekre, s hogyan találjuk fel m a g u n k a t nehéz helyzetekben. Ez méri meg a lélek igazi értékét és a jel­ lemerőt. A lélek utazása az ártatlanság egységében kezdődött, a m i k o r még egyek v o l t u n k Istennel, és szabadok. Hogy ráébredjünk igaz valónkra, e m b e r t e s t b e kellett szület­ n ü n k . Ezzel együtt szabad akaratot k a p t u n k , s elfelejtet­ t ü k az egykori közösséget a Teremtővel. Választott meg­ p r ó b á l t a t á s a i n k egy idő u t á n b ö l c c s é é r l e l n e k minket. M i n d e n egyes újjászületés t ö b b e t m u t a t meg szellemmiv o l t u n k b ó l . így ébresztgetjük m a g u n k a t a kettősségek h i p n o t i k u s á l m á b ó l , hogy idővel teljes e m b e r e k k é , az is­ teni lényeg e m b e r i tükreivé váljunk. Ez a M i a t y á n k rejté­ lyes sorának m é l y e b b j e l e n t é s e : „És ne vígy m i n k e t a kí­ sértésbe, de szabadíts meg a Gonosztól." A megtestesülések legnagyobb próbája, hogy ne feled­ kezzünk meg spirituális é n ü n k r ő l , s ne e n g e d j ü n k az anyag megosztó e r ő i n e k . O l y a n o k vagyunk, m i n t az a kis­ lány, aki így szólt újszülött testvéréhez: - M o n d d meg gyorsan, milyen Isten. Kezdem elfelej­ teni! A b i z t o n s á g b a n é l ő gyermekek zöme négy-öt éves kora e l ő t t legalábbis halványan emlékszik előző életeire. Isme­ rek egy kisfiút, aki t ö r t é n e t ü n k idején ötéves volt, s ami­ kor anyja szeretettel felsóhajtott: - Ol y an hálás vagyok, hogy Isten hozzám küldött így felelt: - N e m Isten k ü l d ö t t hozzád. Én választottalak. Tudós, k a t o l i k u s vallású anyja n e m szavai é r t e l m é n h ö k k e n t meg, h a n e m a magabiztos h a n g n e m e n , ahogyan a kisfiú beszélt. A m i k o r firtatni kezdte, m i t értett mind­ ezen, a gyerek t ü r e l m e s magyarázatba fogott: - M i e l ő t t megszülettem, a m i k o r még lélek voltam, el­ d ö n t ö t t e m , hogy e b b e n az é l e t b e n téged akarlak anyám­ nak. Először n e h e z e n t a l á l t a m rád. A m i k o r eljött az időm, sehol sem voltál, s m á r m a j d n e m egy n é m e t párt 30

választottam. Mégis nagyon boldog vagyok, hogy az utol­ só p i l l a n a t b a n előkerültél, és hozzád születtem. A kisfiú beszámolója meglepte az anyát. - S o k m i n d e n t m o n d h a t n é k még - folytatta a gye­ rek -, de n e m készültél fel rá eléggé. A m i k o r hétéves le­ szek, m e g h a l l o d a t ö b b i t . Az anyát annyira felzaklatta gyermeke híradása a szü­ letése e l ő t t i túlvilági életről, hogy spirituális tanulmá­ nyokba kezdett. Röviddel ezután megjelent e l ő t t e álmá­ ban e l h u n y t édesapja. A j e l e n é s e l m o n d t a , hogy a halál n e m olyan, a m i l y e n n e k a l e g t ö b b e n gondolják. Egy másik a l k a l o m m a l az anya észrevette, hogy a gye­ rek sakkozik az egyik barátjával. A m i k o r megjegyezte, mi­ lyen kedves a baráttól, hogy sakkozni tanítja, a fia m e g i n t kijavította: - Nagypapa t a n í t o t t meg játszani. - Talán arra gondolsz, hogy a halála e l ő t t ? - kérdez­ te az anya. - Nem, nagypapa tegnap éjjel, á l m o m b a n t a n í t o t t tiltakozott n y o m b a n a gyerek. ígéretéhez híven két év múlva folytatta spirituális megnyilatkozásait: - S o k korábbi é l e t e m volt - m o n d t a az anyjának, s részletesen b e s z á m o l t ötről; n e m feledkezve meg a mun­ kájáról, a családtagjairól és h a j d a n i érzéseiről. Amikor a k i s e b b i k fiam, aki akkor nyolcéves volt, ki­ hallgatta, hogy e l m e s é l e m ezt a történetet, m e g t o l d o t t a a maga születés e l ő t t i tapasztalatával: - M i e l ő t t megszülettem, világos, fehér s z o b á b a n lak­ tam - m o n d t a n e k ü n k . - A falakon a z o k n a k a képei lóg­ tak, akiket s z ü l ő k é n t választhatok. M i u t á n levettem az egyiket, végigcsusszantam egy csövön, aztán m i n d e n el­ sötétült. Ezután megszülettem! Ezt m o n d v a kifutott, hogy tovább játsszon. Valamenynyien tudatos spirituális lények vagyunk, szabad válasz­ tási lehetőséggel - születésünk e l ő t t és h a l á l u n k u t á n

3i

egyaránt. Most m á r csak az van hátra, hogy minderre itt, a F ö l d ö n is visszaemlékezzünk.

Ajtó a halhatatlanságra H a r m i n c é v e s k o r o m b a n j á r t a m először Egyiptomban. Ek­ kor tárult először szélesre a tulajdon halhatatlanságom­ ra nyíló ajtó. N o h a kellő gyakorlattal akkor már megta­ n u l t a m , hogyan idézzem fel előző életem eseményeit, az élet alapvető egységének kézzelfogható valósága elenyé­ szett a gyermekkor elmúltával. Egy sajátos é l m é n y azon­ b a n végleg meggyőzött arról, hogy n e m c s a k t ö b b előző é l e t e m volt, h a n e m ezek e m l é k e itt és most ragyogó drá­ g a k ő k é n t rejtezik a szívemben. Egyiptomi kóborlásaim során egyszer nagyszerű, kopár sziklafal elé értem, a m e l y e n egy hajdan nagynevű temp­ l o m romjai álltak. A n a p tüze k é r l e l h e t e t l e n ü l sütötte a r é g m ú l t t i t k a i t hordozó, é p e b b vagy romosabb, z ö m ö k oszlopokat. Régi életek h a l k visszhangja suttogott a tuda­ t o m b a n . Két világ h a t á r á n álltam. Ekkor egy arab é p í t ő m u n k á s rázott fel révületemből. Segítségre volt szüksége. - Be t u d n a á l l n i közénk? - kérdezte, s óriási kötél vé­ gét adta a kezembe, amely h a t a l m a s k ő t ö m b köré hurkolódott. A kő félúton állt egy köves hajlaton. Vagy egy t u c a t napcserzett arcú kőműves mosolygott vissza rám, vala­ m e n n y i e n a kötél egy-egy darabkáját fogták. - Miért n e ? - feleltem, s a z o n n a l felajánlottam bará­ t o m és útitársam segítségét is. - N e m a h h o z s z o k t u n k hozzá a n n a k idején, hogy levitáljuk ezeket a tárgyakat? - v i c c e l t e m vele. M i n e k u t á n a v a l a m e n n y i e n r á h u r k o l ó d t u n k a kőóriásra, az e l ő m u n k á s m e g t a n í t o t t m i n k e t egy arab munka­ dalra, a m e l y nagyjából a haditengerészek harci indulójá­ ra h a s o n l í t o t t . Az é n e k v o n t a t o t t dallama, az erőkifejtés és a n a p heve együtt k ü l ö n ö s hatással volt rám. Már n e m

32

1984-ben jártam, Egyiptom ősi romjai között, s elfeled­ keztem jelenlegi testemről és személyiségemről... Fiatal szolga vagyok, a fáraó személyzetéhez tartozom. Tudom, hogy uram meghalt, s n e k e m k ö v e t n e m kell őt a másvilágra. T ö b b fehér köntösű pap készít fel arra, hogy a mumifikált tetem m e l l é temessenek. A levegőt dús, aro­ más illatok t ö l t i k be. Az utolsó eligazításokat h a l l o m ar­ ról, mi t ö r t é n i k velem a testem elhagyása u t á n . Az egyik pap így magyaráz: - Túlvilági t a n í t ó k és vezetők várnak majd a szellem­ világban. Nem t u d o m nyitva tartani a szememet. Elszunnyadok. Azután rájövök, hogy m e g h a l t a m . Nagy, tágas térségben lebegek. E l ő t t e m három, aranyló fénykör övezte lény jele­ n i k meg. A m i n t látásom kitisztul, észreveszem, hogy a három fénylény h á r o m férfi a l á o m l ó k ö n t ö s b e n . A hoz­ zám legközelebb álló k ö n t ö s e a lábfejéig ér. E l ő k e l ő jelen­ ség, valószínűleg pap. Mögötte, tőle j o b b r a káprázatos sáfránysárga öltözékű férfiú várakozik. Arcán széles mo­ soly terül szét, a megértés mosolya. J o b b j á n fekete b ő r ű társa, arcán kortalan bölcsesség ö m l i k el. T ü r e l m e s e n áll arannyal díszített, pompázatos, püspöklila k ö n t ö s é b e n . Az első lény most előrelép, karját széttárja. Takarosan összehajtogatott, patyolatfehér k e l m é t nyújt felém. - Sikeresen b e t ö l t ö t t e d életed feladatát, kedvesem mondja. G o n d o l a t a i balzsamosan c s i l l a p í t j á k l e l k e m fáj­ dalmát. - Ezt a fehér gyolcsot szíved tisztaságából szőt­ ték, s azért m a k u l á t l a n , m e r t ilyen életet éltél mestered szolgálatában. Légy üdvözölve a l é l e k beavatásának kö­ vetkező fokozatánál! Miközben fejet h a j t o k előtte, vállamra b o r í t j a a se­ lyemfényű, fehér sálat. Érzem, hogy tisztasága végigárad egész valómon, s közben e l v o n u l n a k e l ő t t e m e l m ú l t éle­ tem eseményei. A l e l k e m b e n érzem apró j ó t e t t e m követ­ kezményeit, a m i k o r például sarut kötök a fáraó fenséges lábára. Érzem a szeretetet, a m e l y m e s t e r e m szívéből su-

33

gárzik felém. Most é b r e d e k rá, hogy n e m c s u p á n földi uralkodó volt, de a beavatottak rendjéhez is tartozott. Azt is á t l á t o m e percben, m i l y e n b o n y o l u l t m ó d o n szövődött sorsom e m e születésem előtt. Látom, hogy ki­ rályi családhoz kerülök, a h o l titkos beavatásban részesü­ lök. E rövidke élet során a z o n b a n n e m voltam e n n e k tu­ datában. Maga a beavatás természete követelte meg, hogy a z o n m ó d el is feledkezzem róla. így szabad választásom­ ból szolgálhattam uramat, s n e m azért, m e r t valamiféle j u t a l m a t r e m é l t e m ezért a h a l á l o m után. N e m féltem éle­ temet a d n i mesteremért. E b b ő l állt a beavatás, a m e l y n e k az lett a j u t a l m a , hogy teljes tudatossággal születhettem újra egy m a g a s a b b l é t á l l a p o t b a n . Most a sáfránysárga köntösű, csöndes erőt sugárzó lény lép elő. - Megtetted a magadét, b a r á t o m - kezdi. - Ezért meg­ kapod a következő fokozatot. Ez olyan nagy erejű, hogy m a r a d a n d ó m ó d o n hatsz a világra, a m e l y b e most vissza­ térsz. E szavakkal kezét a h o m l o k o m r a helyezi, én pedig be­ h u n y o m a szemem. Képek v o n u l n a k el e l ő t t e m olyan életekből, a m e l y e k e t választhatok. M i n d e g y i k n é l tudom, m i l y e n l e h e t ő s é g e m nyílik a továbbfejlődésre és tanulás­ ra, a m i k é n t azt is, hogyan g y a k o r o l h a t n é k hatást a kör­ nyezetemre. E választási lehetőségek k ü l ö n b ö z ő vezetői posztokkal k í n á l n a k meg. Megértem, hogy az első szolga lesz az úr a h á z b a n . N e m sokáig h a b o z o m , hogy beleszülessek egy fáraó háztartásába. Szerettem u r a m a t a b b a n az életemben, amelyet épp m o s t hagytam ott, s mindvégig felnéztem rá. O l y a n n á a k a r t a m válni, m i n t ő, ahogyan egy fiú szeretné u t á n o z n i az apját. így m o s t n e m c s u p á n uralkodóként születhetek újjá, de a tetejében o l y a n k é n t , akit már beve­ zettek a nagy m i s z t é r i u m o k b a . Beavatott fáraó lesz belő­ lem, a m i l y e n a m e s t e r e m is volt. E kinyilatkoztatás u t á n k i n y i t o m a szemem. Most a h a r m a d i k lény áll e l ő t t e m . Egy pillanatra félelem és za34

var lesz úrrá rajtam. Egész idáig béke volt a szívemben. Ekkor i n k á b b érzésként, m i n t h a n g k é n t ezt h a l l o m : - Engedj el m i n d e n t ! Eltávolítom m a g a m a b e n n e m növekvő zavartól. Az­ u t á n üresség következik. S e m m i . Most egy lény emelke­ dik fölém, és száll le rám. Most m á r t u d o m , biztosan tu­ dom, hogy Isten az. Ezt az é l m é n y t l e h e t e t l e n szavakkal visszaadni. Tudom, hogy ezt kell m a g a m m a l v i n n e m kö­ vetkező földi életembe, m e r t valahogyan meg kell majd t a n u l n o m , hogyan vezessem ki az e m b e r e k e t e b b ő l az űr­ ből. Ez h á t a következő beavatásom. E p o n t o n m i n t h a előretekertem volna a videoszalagot, m e r t most meg felülről szemléltem azt a családot, a m e l y a születésemre készülődött. Azután m e g i n t sötétség bo­ rult rám. M i n t h a csak egyik á l o m b ó l a másikra é b r e d n é k , gye­ rek vagyok, de a j e l e n l e g i é l e t e m b e n . Az ókori Egyipto­ m o t követő másvilág e m l é k e i még elevenen é l n e k emlé­ kezetemben, mégis gyermekfejjel g o n d o l k o z o m . A negye­ dik á l t a l á n o s b a j á r o k T o k i ó b a n , egy k a t o n a i t á m a s z p o n t amerikai iskolájába. Mr. Davis óráján ü l ö k éppen. Azt a házi feladatot k a p t u k tőle, hogy m e n j ü n k el a könyvtár­ ba, s ott m á s o l j u n k ki egy bekezdést Egyiptomról az en­ c i k l o p é d i á b ó l . E n g e m valamiért fellelkesít ez a m u n k a , s szívvel-lélekkel belevetem magam. I z g a l m a m b a n elfeled­ kezem arról, hogy v o l t a k é p p e n m i t is bíztak rám. Min­ d e n g o n d o l a t o m az, hogy jókora m a k e t t e t készítsek a Ní­ lus-völgyről, t e m p l o m o k k a l , piramisokkal, a Szfinxszel és az ókor embereivel. Éjszakába n y ú l ó a n szorgoskodom, s roppant elégedett vagyok azzal a kártyaasztal nagyságú makettel, amelyről még a h o m o k d ű n é k sem hiányoznak. Még egy mesét is kiötlők, amelyet h a m i s papiruszra ro­ vok fel, s a tekercset bőrszíjjal átkötöm. Másnap osztálytársaim beadják a m a g u k iskolai könyv­ tárból k i m á s o l t bekezdését, én pedig e l é g t e l e n t kapok, ráadásul o t t kell m a r a d n o m óra után, hogy megfeddjen

35

a t a n á r o m . Ö r ö m ö m rövid ú t o n zavarnak adja át a he­ lyét, mivel n e m értem, mi történt. Aztán, m i n t h a csak á l o m b ó l ébrednék, t u d a t o m kilép negyedikes é n e m b ő l , és ismét felnőtt fejjel látom a vilá­ got, így t e k i n t e k vissza gyermekkori b á n a t o m r a . Rájövök, mi volt a h i b a ! Azért kaptuk a leckét, hogy megtanul­ j u n k a d a t o k n a k u t á n a j á r n i ! Szó, a m i szó, e n n e k a fel­ a d a t n a k n e m tettem eleget, hiszen egyetlen könyvet sem n y i t o t t a m ki. Elég volt m e g h a l l a n o m , hogy „Egyiptom", s máris e l ö n t ö t t a lelkesedés és a tudás. G y e r m e k k é n t n e m értettem, m i é r t b ü n t e t a tanárom, a m i k o r látja, milyen lelkesen végzem a dolgomat. Most m á r értem, hogy szél­ sőséges szigorúsága félelemből fakadt. N e m tudta hová t e n n i azt a tényt, hogy egy negyedikes, aki addig soha n e m h a l l o t t az ókori Egyiptomról, annyi m i n d e n n e l áll­ j o n elő, pedig egyetlen könyvet sem olvasott róla. Ez m e g h a l a d t a az értelmét. - R e n d b e n ! - kiáltotta el magát az é p í t ő m u n k á s , s h i r t e l e n m a g a m h o z tértem Egyiptom m a i romjai között. N e m emlékszem, hogyan v o n t a t t u k fel a jókora kő­ t ö m b ö t a meredeken, mégis valahogy felkerült a tetejére, s én is o t t á l l t a m mellette. Az e l ő m u n k á s izzadva és mo­ solyogva köszönte meg a segítségünket. Alaposan meg­ n é z t e m a valaha új, mára m e g k o p o t t követ. Igen, az i m é n t k i n y í l t b e n n e m egy ajtó, s én kisétáltam rajta a h a l h a t a t l a n s á g b a . Ez az é l m é n y megértette velem az élet alapvető egységét s azt, hogy az örök szeretet végtelenné szövi az egyes életek mintázatát. A lélek szemszögéből a halál c s u p á n á t m e n e t . A halál­ b a n levetkezzük a hús és vér, az ítélkezés, a magány és a szenvedés köntösét. A halál u t á n m á r n e m l a k u n k a föl­ di világban, de a másvilágba sem l é p ü n k be igazán. Mindöszsze arról van szó, hogy kitágul a t u d a t u n k , s mi m é l y e b b e n m e g é r t j ü k l é t ü n k igazságát és az élet alapve­ tő egységét. Odafigyelünk arra, a m i m i n d i g is o t t rejtő­ zött b e n n ü n k , de elfeledkeztünk róla a földi sürgés-for­ gásban. 36

Amikor t u d a t u n k átköltözik s z e l l e m m i v o l t u n k b a , tü­ zetesen szemügyre veszünk m i n d e n gondolatot, érzést, szót és tettet, amely épp az i m é n t levetett földi porhüve­ lyünkhöz tartozott. E n n e k során n e m c s a k azt tapasztal­ j u k meg, hogy m i k e z e k n e k a következményei b e n n ü n k , h a n e m ezt is megértjük, hogy a „mi" és az „ők" ugyanaz. Teljes l e l k ü n k b ő l átérezzük azokat a vádakat, amelyekkel másokat illettünk. Átéljük m i n d a z t a szenvedést és meg­ aláztatást, amelyet m e g g o n d o l a t l a n szavaink és t e t t e i n k okoztak. Ugyanakkor a b b a n a gyógyító szeretetben is süt­ kérezünk, amelyet szeretteink kaptak t ő l ü n k . Ekkor ért­ j ü k meg teljes m é l y s é g ü k b e n Jézus szavait: „Szeresd fele­ barátodat, m i n t ö n m a g a d a t ! " Túlvilági utazásunk során b a r á t a i n k k a l , családtagjaik­ kal, tanárainkkal és lelki vezetőinkkel találkozunk. Ilyen­ kor t u d a t u n k bejárja a gyógyulás és okulás tágas térsége­ it. E b b e n a belső valóságban ugyanúgy m e g a l k o t t u k a ta­ nulás, a gyógyítás és a művészetek központjait, m i n t a Földön. Itt k é s z ü l ü n k elő következő földi k a l a n d u n k r a . A m i k é n t előző é l e t ü n k e t is alaposan szemügyre vesszük, úgy a következő életek tanulságait is g o n d o s a n tanulmá­ nyozzuk. Az a l á b b i m e g g o n d o l á s o k alapján tervezzük meg következő újjászületésünk k ö r ü l m é n y e i t : • • • • • •

L e l k ü n k természete. H a j l a m a i n k és belső é r t é k e i n k . Le n e m t u d o t t k a r m i k u s kötelezettségeink. Más lelkekkel kötött megállapodások. Mindaz, a m i b e n b ő v e l k e d ü n k . Mindaz, a m i n e k híján vagyunk.

Nem olyan n e h é z b e l á t n u n k , m e n n y i r e szükséges ez a születés e l ő t t i tervezgetés, ha m e g g o n d o l j u k , m i l y e n tö­ mérdek utánajárás előzi meg a pályaválasztást vagy a csa­ ládalapítást. Vajon egy új élet n e m ér meg e n n y i t ? A megtestesülés szóban b e n n e van a test szavunk. Az e m b e r i lélek hosszú utazása a szellemlét végtelen és ha37

tártalan, i d ő t l e n lehetőségei között kezdődik. És mivel a szellemvilág n e m ismeri a teret és az időt, itt n i n c s e n e k emlékek, következmények, felelősség vagy lelki nemesedés sem. Csak akkor tapasztalhatjuk meg a n n a k a teljes­ ségét, a m i t I s t e n n e k nevezünk, ha leszületünk az anyagi világba, a tér és idő keretei közé. Ilyenformán átéljük a halandóságot, m e g t a n u l u n k felelősséget vállalni, gyako­ r o l h a t j u k és továbbfejleszthetjük szabad akaratunkat. Az e m b e r i lélek „fél l á b b a l " a s e m m i b e n , a másikkal a min­ d e n b e n áll. E k e t t ő között terül el a tapasztalatok ama végtelenje, a m e l y egységbe fogja a két világot. Földi éle­ t ü n k során, ha m e g t a n u l j u k , hogyan é b r e d j ü n k fel az anyag csábító, h i p n o t i k u s káprázatából, azt is felfedez­ zük, hogy n e m muszáj m e g v á r n u n k a fizikai halált; itt és m o s t is á t k e l h e t ü n k a hídon... ö r ö k hazánkba.

3- FEJEZET

Csináljunk helyet a szellemnek! Gyakran h a l l o m azt a panaszt, hogy az e m b e r e k n e k n i n c s idejük törődni spirituális fejlődésükkel. A legtöb­ b ü n k számára n e m is k ö n n y ű összhangot t e r e m t e n i a m i n d e n n a p i élet és a szellem között. Hiszen o t t a család, a m u n k á n k , az anyagi helyzetünk, a karrierünk, a m e l l y e l foglalkoznunk kell, személyes á l m a i n k r ó l , egészségünk­ ről és egy sereg apró-cseprő e l i n t é z n i v a l ó r ó l n e m is szól­ va. Ezért a többség egyszerűen beszuszakolja spirituális életét h a l a s z t h a t a t l a n napi teendői közé. így azután gyak­ ran megesik, hogy l e m o n d a n a k a s z e l l e m m e l „megbe­ szélt" találkáról, m e r t elszólítják őket kötelességeik. Gyakran találkozom olyan e m b e r e k k e l , a k i k csak hét­ végén é l n e k spirituális életet, m o n d j u k , a m i k o r temp­ l o m b a m e n n e k , metafizikai előadáson vagy i n t e n z í v tan­ folyamon vesznek részt, esetleg évente egyszer elvonul­ n a k e l m é l k e d n i . O l y a n is szép s z á m m a l akad, aki n a p i tennivalói közé préseli be jóga-, taj esi- vagy m e d i t á c i ó s gyakorlatait, vagy n a p o n t a meghatározott i d ő b e n imád­ kozik. A m i k o r azután lejárt a spiritualitásra fordítható idő, akkor kész, vége, irány a m u n k a , a család, a kapcso­ latok ápolása és így tovább. A szellem dolgairól hamaro­ san elfeledkeznek. Tény és való, n e m n e h é z e l k a l a n d o z n i a spirituális út­ ról hajszás, m o d e r n v i l á g u n k mobiljai, személyhívói, fax­ gépei, televíziós valóságshow-i, számítógépei, távirányí­ tói, világhálója és e l e k t r o n i k u s levelei között. M i n d i g akad valami, a m i leköti a figyelmünket, még m i e l ő t t el­ c s e n d e s í t h e t n é n k az e l m é n k e t , és befelé f o r d u l h a t n á n k . Ha e n g e d ü n k a sok-sok inger kísértésének, é l e t ü n k 39

d z s u n g e l é b e n végül már csak skatulyák felállításával tu­ d u n k tájékozódni. Egymástól független programpontok, naptári bejegyzések sorozatává lesznek a napjaink... és ez­ zel keresztet is v e t h e t ü n k spirituális fejlődésünkre. Mivel a többség így tesz, mi is j o b b á r a csak m i n t iktatószámok és orvosi k a r t o n o k é l ü n k m á s o k t u d a t á b a n . Pedig n e m szabad, hogy s z e l l e m ü n k nemesedését a n a p t á r u n k r a bízzuk. Hiszen ezen múlik, hogy m i k é n t t ö l t j ü k be élethivatásunkat. Ez l é t ü n k lényege, amely m i n d e n mást meghatároz. A m i k o r a z o n b a n megfeledke­ z ü n k s z e l l e m ü n k táplálásáról és gyógyításáról, az értel­ mes élet fonala elvékonyodik, és l á t h a t a t l a n n á válik min­ d e n n a p j a i n k útvesztőjében. E n n e k azután olyan követ­ kezményei lesznek, m i n t a • magányosság, • az élet é r t e l m é n e k elvesztése, általános értékvesztés, • a magatehetetlenség érzése, • e l v i s e l h e t e t l e n lelki fájdalom. C s u p á n a szellemhez visszatérve t u d u n k é r t e l e m m e l tel­ jes, spirituális életet é l n i úgy, ahogyan számunkra a Te­ r e m t ő t ő l rendeltetett. Ki kell t e h á t fejlesztenünk spiritu­ ális tudatosságunkat, s e n n e k biztonságával h a j ó z n u n k át a világ folyton változó feltételei között végső c é l u n k betöltésére. A leggyakoribb panasz, amelyet azoktól hallok, akik ezzel próbálkoznak, a következő: „Annyi a dolgom. N i n c s elég időm." M i n d e n figyelmüket és erejüket vélt teendő­ ik k ö t i k le, és n e m hagynak időt s z e l l e m ü k n e k a nap, hét, h ó n a p vagy év végén. Az ilyenek sehogyan sem értik, hogy v a l a m e n n y i ü n k számára h u s z o n n é g y órából áll a nap. Az időhiány n e m é r d e m i kifogás, és n i n c s is valós alapja, ez c s u p á n a lát­ szat. Aki úgy érzi, e b b e n szenved, valójában n e m az idő­ nek, h a n e m a térnek van híján. N i n c s elég tere arra, hogy önmaga legyen, hogy meggondolja, hol, hogyan és mit cse­ lekedjen. Valahányszor túl nagy nyomás n e h e z e d i k ránk, 40

és kifutunk az időből, ideje teret a d n u n k a szellemünk­ nek. Luther Márton, a reformáció e l i n d í t ó j a p o n t o s a n értet­ te, miről van szó. Azt m o n d t a , m i n d e n reggel egy óra hoszszat imádkozik, a m i k o r a z o n b a n nagyon sürgetik a teendők, még egy órát „térdepel". Ez cseppet sem t ű n i k logikusnak. Hiszen hogyan is j u t t ö b b ideje az imádság­ ra annak, aki amúgy is rohan. A l e g t ö b b e n fordítva jár­ n á n a k el, m i n t a nagy vallási reformátor. S z á m u k r a a lel­ ki életre szentelhető idő fordított arányban áll a külvilág követelményeivel. Lutherhez h a s o n l ó a n a z o n b a n j ó m a g a m is azt tapasz­ taltam, hogy m i n é l t ö b b teret adok s z e l l e m e m n e k nap­ ról napra, a n n á l i n k á b b képes leszek s z e m b e n é z n i a min­ d e n n a p o k kihívásaival. N e m c s ö k k e n t e h á t az időm, ha­ n e m éppenséggel nő. A tetejében az első pillantásra leküzdhetetlen akadályok is e l t ü n e d e z t e k akkorra, ami­ korra sorra vettem őket. így legyűrésükkel sem kellett an­ nyit b a j l ó d n o m , m i n t k ü l ö n b e n . Miért van ez így? Hogy j o b b a n megértsük, vegyük e l ő b b szemügyre, mi is ponto­ san a szellem. Először is, a szellem szóhoz a l e g k ü l ö n b ö z ő b b elképze­ lések tapadnak. Van, a k i n e k a vallás j u t eszébe, amelyet vagy tisztel, m i n t ü n n e p é l y e s és szent szférát, vagy fél tő­ le, mert a kénköves p o k l o t j u t t a t j a eszébe. Mások e l ő t t hátborzongató rémtörténetek, szellemek és d é m o n i meg­ szállások k ö d l e n e k föl. Aki c s a l ó d o t t a vallásban, vagy az v a l a m i k é n t személyes szabadságát sértette, a n n a k e szó a merev gondolkodást és az elnyomást j e l e n t i . A látók a maguk részéről e n t i t á s o k a t e m l e g e t n e k . M e g i n t mások úgy hordozzák körbe e szót, m i n t a New Age tagsági kár­ tyáját. A megrögzött kételkedők meg természetesen meg­ e s k ü d n é n e k rá, hogy szellemvilág n e m létezik. Ha mind­ ezt félretesszük egy pillanatra, be kell l á t n u n k , hogy a „szellem" igaz természete szerint létező, t u d a t és energia. Tehát először is, a szellem létezik. A k i k tagadják ezt, azért teszik, m e r t a szellemet k ü l ö n á l l ó n a k képzelik a lé4i

tezés formáitól. H o l o t t ez maga a forma, ez teremti és ta­ pasztalja meg a formát. A szellem egyenlő a létezéssel. Másodszor, a szellem tudat is. Aki e sorokat olvassa, és t u d a t á b a n van g o n d o l a t a i n a k és érzéseinek, az tudatos l é n y n e k m o n d h a t ó . Ez a tudat egyenlő a szellemmel. Végezetül a szellem energia. A k i n e k külső bizonyíté­ kokra van szüksége, azt megnyugtathatom, a tudósok m á r régen felismerték, hogy m i n d e n energia. Eszerint az e m b e r létezik, tudatos és energiából áll: azaz szellem. Kedves olvasóim t e h á t energiából felépülő, tudatos lé­ nyek. Egy szellem n e m tárgy, mégis bármivé lehet. Való­ j á b a n a Világegyetemben m i n d e n létezőt szellem hat át, a fában a fa szelleme lakozik, a székben a szék szelleme. Mi a m a g u n k részéről e m b e r i alakot ö l t ő szellemlények vagyunk. Csak a semleges - pozitív és negatív töltések híján lévő - szellem marad meg ö n m a g á b a n . K ü l ö n b e n kapcsolatba lép a környező világgal, és a n n a k tárgyaivá lényegül át. A szellem a vízhez hasonlatos. Magasabb hőmérsékle­ ten a víz elpárolog. Ekkor l á t h a t a t l a n , mégis m i n d e n ü t t j e l e n való. H a s o n l ó k é p p e n , a m i k o r egy szellem maga­ sabb rezgésszámon rezeg, kevésbé l á t h a t ó puszta szem­ mel, pedig n e m t ű n t el. A h ő m é r s é k l e t csökkenésekor a vízpára lecsapódik. Víz formájában m á r megérinthetjük, n o h a n i n c s határozott alakja. Tovább hűlve jéggé der­ m e d . A szellem is e h h e z h a s o n l ó a n sűrűsödik látható formává rezgésszáma csökkenésével. A szellem a termé­ szet k í v á n a l m a i t teljesítve b á r m i l y e n alakot ölthet. „Kérjetek, és m e g a d a t i k n é k t e k " - m o n d j a a Szentírás. Ez az általános törvény uralja a m i n d e n s é g megnyilvánu­ lásait is. K é r j ü n k b á r m i t szellemi szinten, az azonnal megadatik. Ez a z u t á n aszerint ö l t testet az anyagban, hogy m e n n y i r e sikerül helyet találni számára önmagunk­ b a n és a környező világban. A szellem m i n t tudat és energia alakul át az anyagvilág atomjaivá. Csak amikor fi­ g y e l m ü n k e t befelé, spirituális l é n y ü n k felé fordítjuk, ak­ kor é r t j ü k meg, mi a r e n d e l t e t é s ü n k az életben. 42

Ha úgy érezzük, egy perc vesztegetni való i d ő n k sin­ csen, s n e m t e r e m t ü n k teret spirituális tudatosságunk szá­ mára, akkor ami addig nehéz volt, egy idő u t á n kezelhe­ tetlenné válik. Ha viszont befelé nézünk, és életteret a d u n k szellemi lényegünknek, rövidesen felfedezzük, hogy sokkal k ö n n y e b b e n meg tudjuk o l d a n i gondjainkat, kapcsolataink olajozottabban m ű k ö d n e k , s vágyaink megvalósítása sem ütközik annyi akadályba. C s u p á n azért panaszkodunk időhiányra, mert n e m vagyunk képe­ sek m i n d e n b e n a természetre kényszeríteni az akaratun­ kat. Holott valójában n e m az i d ő n e k vagyunk híján, ha­ n e m a szellemünknek, a t e s t ü n k b e n lakozó, tudatos ener­ giának n e m a d u n k elég teret. Pedig igenis szellemi lények vagyunk, egy eszményi, tiszta létezési formában végtelenek és h a l h a t a t l a n o k , aki­ ket n e m k ö t n e k a tér és idő korlátai. M i n t i l y e n e k n e k végtelen megértés és h a t a l o m az osztályrészünk. Halha­ t a t l a n o k vagyunk. Ám, sajnos, az á t l a g e m b e r még csak el sem g o n d o l k o d i k m i n d e z e n . M i n é l t ö b b teret a d u n k azonban szellemi m i v o l t u n k n a k , a n n á l t ö b b „természet­ feletti" h a t a l o m r a t e h e t ü n k szert még e földi é l e t ü n k b e n . Hogyan szokás feladni a szellemként létezést, s letérni erről az útról? Elfeledkezünk valódi ö n m a g u n k r ó l , mert megbabonáznak b e n n ü n k e t az anyaggá válás mozgékony, a világot folytonosan újjászülő erői. Betagozódunk a világ­ ba, ahelyett hogy é p í t e n é n k és megtapasztalnánk azt. M i n t h a egy szellemóceán partján állnánk, s a partot kém­ lelve lebilincsel m i n k e t szépsége és az ismeretlentől való félelem, miközben megfeledkezünk a m ö g ö t t ü n k tornyo­ suló, hatalmas hullámokról. Előbb-utóbb e n n e k az lesz a következménye, hogy egy h u l l á m l e d ö n t m i n k e t a lábunk­ ról, s mi máris a m é l y b e n fuldoklunk. Egy másik h u l l á m hozzácsap a kemény parthoz. Mi ekkor úgy hisszük, a part vágódott nekünk, h o l o t t mi t e h e t ü n k arról, hogy n e m gaz­ dálkodtunk helyesen az erőinkkel. Ha megfordulnánk, és szembenéznénk a szellem óceánjával, m e g t a n u l n á n k meg­ lovagolni a hullámokat, akár egészen a partig. 43

A megtestesülő lelkek egytől egyig a következő próba­ tétellel n é z n e k szembe: h ű e k tudnak-e m a r a d n i szellem­ természetükhöz, és be tudják-e t ö l t e n i hivatásukat, vagy e n g e d n e k a hús és az anyag vonzásának, s elfeledkeznek valódi m i v o l t u k r ó l ? Ne feledjék, a szellem addig szabad, amíg semleges. A m e n n y i b e n töltés járul hozzá - akár po­ zitív, akár negatív előjellel -, m á r elvegyül az élőkkel, s ha ezt teszi, ó h a t a t l a n u l hozzájuk h a s o n u l . Ez azt jelen­ ti, hogy aki enged vágyainak, az töltéssel telíti belső, szel­ l e m i erőit. A vágy pozitív töltést ad, az ódzkodás és vi­ szolygás negatívat. A k i n e k sikerül megtisztítania a vá­ gyaktól t u d a t á t és energiáját, az visszatér a semleges állapothoz. Jézus erről beszélt, a m i k o r azt m o n d t a , hogy a szűk kapu és a keskeny út az életre vezet (Mát 7:13), B u d d h a k ö z é p ú t n a k nevezte ugyanezt. A semlegesség o l y a n e l e n g e d h e t e t l e n a spirituális fejlődéshez, hogy ké­ s ő b b egy teljes fejezetet szentelek e n n e k megértésére.

Testünk gazdái vagyunk Ha elveszítjük szem elől szellemi természetünket, minde­ n e k e l ő t t azt kell t u d a t o s í t a n u n k m a g u n k b a n , hogy n e m vagyunk azonosak a testünkkel. Az mindössze a tulajdo­ n u n k . O l y a n szellemi lények vagyunk, akik földi testbe költöztek. A test vonzereje a z o n b a n olyan hatalmas, hogy k ö n n y e d é n a rabságába esünk, s a z o n o s u l u n k vele, a h e l y e t t hogy teljes jogú gazdái m a r a d n á n k . Van ruhánk, házunk, számítógépünk és kocsink. N e k ü n k m i n t lélek számára a test is ilyen tulajdon, és még sok más. Hisz fel­ öltöztet, szállást ad, elemzésre, adattárolásra és kapcsolat­ teremtésre alkalmas számítógéppel lát el, oda visz, ahová akarjuk és így tovább. Mégsem m o n d j u k azt, ugye, hogy azonosak vagyunk r u h á i n k k a l , a fedéllel a fejünk felett vagy é p p e n a g é p k o c s i n k k a l ? Aki e n n e k dacára eggyé válik a testével, m á r csak m i n t test létezik, a m i beszűkíti a tudatát, és korlátozza az energiáját. Ha viszont gazdája marad a testének, akkor 44

n e m m o n d le belső értékeiről, tudatosságáról és szelleme erejéről, h a n e m a test m i n d a h á n y j ó t é t e m é n y é t felhasz­ nálva, kiteljesíti ö n m a g á t . így kifejlesztheti gyógyító- és alkotóképességeit, felidézheti előző életeit, tisztánlátóvá válhat, pallérozhatja megérzőképességét stb. A spirituális fejlődés fénytörésében újraértékeljük és sokkal i n k á b b megbecsüljük a testünket. Mindaddig, amíg t e s t ü n k k e l a z o n o s u l u n k , h a l á l o s a n rettegünk az elmúlástól. A test tudja, hogy előbb-utóbb az enyészeté lesz, ezért m i n d e n t megtesz a túlélésért. Mi­ nél i n k á b b gazdaként b á n u n k vele - gondozzuk, pallé­ rozzuk, erősítjük - , a n n á l i n k á b b t u d a t o s u l b e n n ü n k h a l h a t a t l a n s á g u n k és végtelen e r ő n k ténye. E h h e z azon­ ban m i n d e n e k e l ő t t az szükséges, hogy földi porhüve­ l y ü n k b e n életre keltsük ö r ö k k é v a l ó spirituális é n ü n k e t . Ezután már azt is m e g t a n u l h a t j u k , hogyan élesszük fel az el n e m enyésző testet, s hogyan vigyük m a g u n k k a l a túlvilágra. (Később még visszatérek erre a témára.)

Mit tegyünk, ha azonosultunk a testünkkel? Minél i n k á b b a z o n o s u l u n k a testünkkel, a n n á l j o b b a n belekényszerülünk az áldozat szerepébe. T e s t k é n t feltétle­ n ü l megérezzük majd a külső eseményeket. A test csu­ pán elszenvedi, n e m kezdeményezi ezeket. Mindig az oko­ zat, n e m pedig az ok. Egyedül mi l e h e t ü n k az ok. A test s e m m i újba n e m foghat a mi tudatos, t e r e m t ő irányítá­ s u n k n é l k ü l . A test c s u p á n elszenvedi, a m i t t u d a t o s a n vagy ö n t u d a t l a n u l m ű v e l ü n k vele. S z e l l e m i szintű vá­ lasztásunkat végül a test érzi meg. Ha a rádiót hallgatva n e m tetszik a h a l l o t t zene, vajon b e l e r ú g u n k a készülékbe? Természetesen n e m . A zene ugyanaz maradna, csak a r á d i ó n k m e n n e tönkre. Tehe­ t ü n k a k é s z ü l é k ü n k k e l b á r m i t , az n e m változtat a belő­ le áradó zenén. O k o s a b b ezért, ha c s a t o r n á t v á l t u n k , ahe­ lyett hogy a r á d i ó n k a t r u g d o s n á n k . Ugyanez a helyzet a testtel. A test azt érzékeli és hallja, a m i m e g a d a t o t t neki. 45

Ha n i n c s í n y ü n k r e a m i t hall, lát, megismer stb., át kell k a p c s o l n u n k másik frekvenciára. Új adót kell keresnünk.

Váltsunk csatornát! A m e n n y i b e n t e s t ü n k k e l azonosulva n i n c s ínyünkre, a m i t érzünk, úgy véljük, hogy ez ügyben n e m sokat te­ h e t ü n k . Ez van, és kész, gondoljuk. Ugyanez vonatkozik a hallásra és a látásra, egyáltalán, az érzékelés bármely módjára. T e s t ü n k n e m változtathatja meg az agyunkba t ó d u l ó g o n d o l a t o k a t , csak m e r t k e l l e m e t l e n e k számunk­ ra. Meg kell t a n u l n u n k irányítani a testünket, ugyanúgy, ahogyan a rádió- és televíziókészüléket, a telefont és a szá­ mítógépet irányítjuk. Ezért ha n e m akarunk áldozattá válni, egy o k k a l több, hogy ráébredjünk szellemi mivoltunkra. Ekkor n e m elszenvedjük majd, h a n e m uraljuk az élet helyzeteit. Hiszen testben lakozó szellemi lények va­ gyunk. Mi szabjuk meg az élet minőségét, n e m a testünk. M i n é l t ö b b teret a d u n k spirituális é n ü n k n e k , a n n á l i n k á b b átlátjuk, hogy g o n d o l a t a i n k a t és érzéseinket köl­ c s ö n k a p t u k m á s o k t ó l . Az e m b e r t á r s a i n k b ó l áradó energi­ ákat testünk-elménk folyamatosan érzékeli. G o n d o l j u k meg, hányszor v a k a r t u k meg az o r r u n k tövét, hogy kitö­ röljük fejünkből a n e m k í v á n a t o s g o n d o l a t o k a t ? Szegény fejünk annyi fölösleges k a c a t t a l van tele, hogy n e m ma­ rad hely az é r d e m i gondolkodásra. Mondjuk meg őszin­ tén, m i k o r b á n t u k meg utoljára e l h a m a r k o d o t t szavain­ kat vagy t e t t e i n k e t ? Hányszor gyömöszöltük t u d a t u n k alá m e g z a b o l á z h a t a t l a n érzéseinket, hogy ne szenved­ j ü n k tőlük többé? Testünk és e l m é n k - akárcsak egy televíziókészülék folyamatosan veszi környezetünk adásait. E m e l l e t t ma­ g u n k is m ű s o r t sugárzó á l l o m á s o k vagyunk, a n a p hu­ szonnégy órájában képeket közvetítünk, akár t u d a t á b a n vagyunk e n n e k , akár n e m . Már maga ez a szüntelen pszi­ c h i k a i b o m b á z á s is arra ösztökélhet m i n d e n k i t , hogy visszataláljon spirituális énjéhez. Hiszen ha s a j á t u n k n a k 46

véljük a másoktól kapott érzéseket és energiákat, n e m le­ szünk képesek változtatni rajtuk. Mondjuk, kedves hölgyem, a férje f e l d ü h ö d i k v a l a m i n a m u n k a h e l y é n . Egész d é l u t á n dúl-fúl, de ön persze n e m tudja, miért. Mivel a z o n b a n szokása szerint ráhangoló­ dik férjeura hangulataira, egyre i n k á b b „fogja az adást". Ön is egyre d ü h ö s e b b lesz, olyannyira, hogy a legszíve­ s e b b e n m i n d e n ok n é l k ü l k é p e n törölne valakit. Még a gyerekeivel is k i a b á l n i kezd. „Mi l e h e t a baj v e l e m ? " kérdezi. Mindössze annyi, hogy m i n é l i n k á b b megpró­ bálja a férje helyett m e g o l d a n i a problémáját, a n n á l in­ k á b b belemászik az egész helyzetbe. C s a k h o g y ez n e m az ön asztala, ezért meg sem o l d h a t j a a társa baját. Ha egyszer engedélyt a d u n k m a g u n k n a k arra, hogy szellemi l é n y k é n t ne egyszerűen felfogjuk m á s o k hangu­ latait, úgy is d ö n t h e t ü n k , hogy c s a t o r n á t v á l t u n k . Ha­ gyatkozzunk megérzéseinkre, és kérdezzük meg önma­ gunktól: „Mennyiben tartozik rám az, a m i t e b b e n a pil­ l a n a t b a n érzek vagy g o n d o l o k ? " Ha ez az arány c s u p á n 8 0 % , köszönjük meg a sorsnak, hogy n e m n e k ü n k kell r e n d e z n ü n k a kérdést. Hagyjuk az egészet arra, akire tar­ tozik, és tudatosan d ö n t s ü k el, mire h a n g o l ó d u n k rá in­ kább, például a saját érzéseinkre és g o n d o l a t a i n k r a . Ha rendszeresen gyakoroljuk ezt, k ü l ö n b s é g e t t u d u n k m a j d t e n n i aközött, amit érzünk (vagy g o n d o l u n k ) , és ahogyan érezzük (vagy gondoljuk). Az e l ő b b i t gyakran m á s o k t ó l kapjuk, a hogyan a z o n b a n már a sajátunk. A n n a k a gyü­ mölcse, hogy tudatosan helyet k e r e s t ü n k a s z e l l e m n e k az é l e t ü n k b e n , ahelyett hogy mások h a n g u l a t a i n a k játék­ szerévé válnánk.

A helyes út felismerése Azzal kezdtük ezt az egészet, hogy e n g e d é l y t és lehetősé­ get a d t u n k m a g u n k n a k a n n a k felismerésére, mi a helyes számunkra. Ez pedig energiát is j e l e n t . V a l a m e n n y i ü n k sajátos, csak rá j e l l e m z ő k a p c s o l a t b a n áll Istennel, s ez a 47

kapcsolat veti meg spirituális fejlődésünk alapjait. Ez az a hangvilla, amellyel m e g m é r j ü k h a n g u n k magasságát. N e m h a m i s a dallam, amelyet é n e k l ü n k ? Megfelel ne­ k ü n k ez az energia, ez a rezgésszám? Istenhez való viszonyunk d ö n t i el, hogy mire van szükségünk lelki n e m e s e d é s ü n k h ö z . Ez a mi személyes igazságunk. A mi d ö n t é s ü n k csak n e k ü n k kedvez, más­ n a k n e m . És ez is csak a j e l e n pillanatra érvényes, egy m á s i k i d ő p o n t b a n talán más volna a helyzet. Ha másokat p r ó b á l n á n k u t á n o z n i , és az ő ú t j u k a t jár­ n á n k , n e m é r n é n k célhoz. Persze a szomszéd kertje min­ dig zöldebb, ám ha n e m t e t t ü n k v a l a m i t belső értékké, csak korlátozza mozgásszabadságunkat. Az az energia, a m e l y n e m az Istennel való, egyedi k a p c s o l a t u n k b ó l szár­ mazik, n e m a m i é n k . Mindig a saját h a n g v i l l á n k k a l kell megvizsgálnunk, n e m adunk-e ki h a m i s hangot. A helyes és n e m helyes m e g í t é l é s é n e k gondja foganta­ t á s u n k k o r veszi kezdetét. Már az a n y a m é h b e n átéljük le­ e n d ő szüleink örömeit, b á n a t a i t , félelmeit, reményeit és álmait. A rokonok, szomszédok, doktorok, ápolónők, bá­ b á k és lelkipásztorok persze m e g p r ó b á l n a k közbeavatkoz­ ni, e l m o n d j á k a m a g u k véleményét, áldását, ítéletét, han­ got a d n a k aggályaiknak, vagy é p p e n lelket ö n t e n e k a szü­ lőkbe. Végre anya leszek! Mit mondasz? Mihez kezdesz ezzel a gyerekkel? Ha fiú, ugyan mi lesz vele? Ha lány, ugyan milyen sors vár rá? Mi lesz, ha nem egészségesen jön világra? Hány és hány szülő ad g y e r m e k é n e k olyan nevet, ame­ lyet valójában a születendő lélek választ? A m i k o r közele­ dett első fiunk világrajövetelének ideje, egy paranormális képességekkel m e g á l d o t t kislány m e n t oda a feleségem­ hez, m e g é r i n t e t t e a hasát, és ezt m o n d t a :

48

- O, itt b e n t van a barátom, Gregory! És hányszor fordul elő mégis, hogy a szülő, tanár, lel­ kipásztor, doktor, bébicsősz vagy rokon kényszeríti rá akaratát a kicsire, ahelyett hogy hagyná érvényesülni a saját akaratát. Égi a j á n d é k k é n t t e k i n t ü n k gyermekeink­ re, h o l o t t csak k ö l c s ö n k a p t u k őket. S e m m i k é p p e n sem t e k i n t h e t j ü k egyiküket sem a t u l a j d o n u n k n a k . Mindöszsze ideiglenes vezetőnek r e n d e l t m e l l é j ü k az élet, hogy betöltsék a sorsukat - a sajátjukat, n e m a m i é n k e t . A felnőttek m i n d e n gyermeket s e m m i b e vesznek. Még a legszeretőbb szülő is f o r m á l a n d ó agyagnak t e k i n t i a gyermekét, a m e l y b e b e l e á l m o d h a t j a vágyait, reményeit és félelmeit. Szülői szeretetünket e l h o m á l y o s í t j a a rette­ gés, hogy elveszítjük gyermekeinket. így a gyermek a szü­ lői akarat kiszolgáltatott játékszerévé fokozódik le. A lel­ k ü n k b e n lakozó isteni e l e m érzékenysége visszariad a külső erőszak láttán. L e l k ü n k , akár egy m e g t á m a d o t t amőba, visszahúzza csápjait. így azután l a s s a n k é n t elfelejtjük, h o n n a n is j ö t t ü n k . Amnéziássá válunk. Es m i n é l i n k á b b elfeledkezünk szellemi természetünkről, a n n á l i n k á b b a z o n o s u l u n k a testünkkel.

A lélek mindennapos emlékeztetője Hogy e sanyarú sorsot elkerüljük, helyet kell k e r e s n ü n k é l e t ü n k b e n szellemi l é n y e g ü n k n e k . A spirituális elvonu­ lás, kolostori m e d i t á c i ó , t e m p l o m i i m a vagy önsanyarga­ tás használhat a spirituális fejlettség k ü l ö n b ö z ő lépcsőfo­ kain, ám az így nyert szellemi megvilágosodás csak félútig j u t t a t m i n k e t é l e t c é l u n k megvalósításában. A másik fél sikere azon m ú l i k , m e n n y i r e felelünk meg a világ ki­ hívásainak. A lélek s z e m p o n t j á b ó l ezek a kihívások olyan a l k i m i s t a l o m b i k o k , a m e l y e k bölcsességet csöpög­ tetnek létezésünkbe. Kérdezzük t e h á t meg m a g u n k t ó l m i n d e n keresztútnál: • Beavatkozzam-e, vagy j o b b , ha félrenézek? 49

• Igazat mondjak-e, hazudjak, vagy hallgassak? • Megmaradjak-e e b b e n a kapcsolatban, vagy szakítsak? • Kitartsak-e céljaim mellett, vagy a kipróbálthoz és biz­ tonságoshoz tartsam m a g a m ? • Áldozata legyek-e érzelmeimnek, vagy csatornát vált­ sak? F e j l ő d é s ü n k m é r t é k e n e m azon múlik, m i m i n d e n törté­ n i k velünk, h a n e m azon, hogy miként válaszolunk ezek­ re a történésekre. N e m a végeredmény számít, h a n e m hogy t u d a t o s a n válaszoljunk az élet eseményeire. A vá­ lasztás m i n d i g r a j t u n k áll.

„Szüljük vissza" a szellemet világunkba Isten leszületett az e m b e r e k közé, de csak egy nyomorú­ ságos b a r l a n g b a n volt hely a Kisded számára. Az isteni­ n e k csak r i t k á n j u t h e l y itt, a Földön. Ahelyett, hogy az e m b e r e k m i n d e n egyes gyermek születésében új szelle­ m e t k ö s z ö n t e n é n e k m a g u n k között, d i k t á l n i kezdenek a jövevénynek, hogy m i h e z tartsa magát. így m á r négy-öt éves k o r u n k r a elfeledkezünk isteni örökségükről. Ekkor olyasvalamit k e z d ü n k hajszolni, a m i e n y h í t az elválás, el­ szigetelődés és magányosság fájdalmán. Valakivel vagy valamivel próbáljuk b e t ö l t e n i a b e n s ő n k b e n tátongó űrt. Gyakran csak valamelyik hozzátartozónk elvesztése késztet arra b e n n ü n k e t , hogy feltegyük a kérdést: elha­ gyott-e m i n k e t Isten, vagy v e l ü n k m a r a d t ? Ne várjuk meg ezt a fájdalmas pillanatot! Már ma csináljunk helyet a szellemnek szívünkben és e l m é n k b e n , hogy a b e n n ü n k lakozó isteni fejedelmi pompával születhessen meg há­ zunkban.

4- FEJEZET

A lélek céljának betöltése M i n d e n lélek magában hordozza az isteni erő magjait. Rendeltetésünket csak úgy t ö l t h e t j ü k be, hogy e magok­ ból szent ligetet nevelünk. N o h a m i n d a n n y i a n egyforma magvakat kaptunk, elültetésükre és gondozásukra külön­ böző m ó d o k a t találunk, így g y ü m ö l c s ö s k e r t ü n k is kü­ l ö n b ö z i k a többiekétől. A természet m i n d e n b e n visszatükrözi Istent. így egy fa élete szintén az isteni célszerűség iskolapéldája. M a g k é n t még tele van lehetőségekkel. Ha elültetik, fává terebélye­ sedik, amely virágba borul, majd g y ü m ö l c s ö t érlel. Hogy mi is betöltsük rendeltetésünket, nagyjából ha­ s o n l ó érési folyamaton m e g y ü n k keresztül. N e m azért s z ö k k e n ü n k szárba ö n á l l ó lényekként, m e r t más a cé­ lunk, m i n t embertársainké, h a n e m m e r t a m a g u n k sajá­ tos módján, szeretetünkkel és l e l e m é n y ü n k k e l növeljük naggyá a Teremtő palántáit. H o n n a n tudjuk, hogy m i k o r t ö l t j ü k be h i v a t á s u n k a t ? Akkor-e, amikor v a l a m e n n y i m a g v u n k fává érett? Egyál­ talán, m i k o r ér véget egy fa élete? Az érett gyümölcsfa például évekig ontja termését. G y ü m ö l c s e i b e n ugyan­ csak magvak lakoznak, a m e l y e k b ő l fák eljövendő nemze­ dékei sarjadnak ki. Ö r ö k körforgás ez. A m i k o r gyümöl­ csöskertté érleljük a szívünkbe p l á n t á l t v a l a m e n n y i iste­ ni magot, é l e t ü n k végeztével is tovább h i r d e t j ü k a M i n d e n h a t ó nagyságát, hiszen h a l h a t a t l a n lelkek va­ gyunk. R e n d e l t e t é s ü n k folyamatosan növekszik, s betöl­ tése j e l e n t i az örök t á n c o t Istennel. Az előző fejezetben azt fejtegettem, hogyan csináljunk helyet a szellemnek t u d a t u n k b a n és m i n d e n n a p j a i n k b a n . Ez az első lépés a lélek c é l j á n a k b e t ö l t é s é b e n . Fel kell s z á n t a n u n k a földet, s teret kell keresnünk, a h o l a mag5i

vakat elvethetjük. Ez a fejezet a továbbiakban azt vizsgál­ ja, hogyan töltheti be a lélek rendeltetését, hogyan plán­ táljuk magjait a test termékeny talajába. Noha valamenynyi mag a csírázás h a s o n l ó szakaszain megy majd keresz­ tül, többféle mag is szolgálja a lélek céljait. így tehát é l e t ü n k adott szakaszában m i n d a n n y i a n a gyümölcsö­ s ü n k b e n szorgoskodunk, eltérő fejlettségű fácskáinkat gondozva. Az egyik talán m á r g y ü m ö l c s ö t is érlel, a má­ sikat még csak most ü l t e t j ü k el. Ne feledjék, a spirituális fejlődés sorvadozik a versen­ gésben, akár m a g u n k a t hajszoljuk, akár másokkal mér­ j ü k össze az erőnket. T ö l t s ü k h á t be c é l u n k a t jókedvű együttműködéssel, h u m o r r a l , emberszeretettel és kellő érzelmi távolságtartással.

A szellem testbe öltöztetése Eddig tehát az történt, hogy helyet c s i n á l t u n k a tuda­ t u n k b a n és az é l e t ü n k b e n spirituális é n ü n k n e k . I m m á r j o b b a n odafigyelünk erre, ugyanakkor testtel és értelem­ m e l is rendelkezünk. Készen á l l u n k tehát arra, hogy el­ vessük r e n d e l t e t é s ü n k magjait a test termékeny talajába. Mivel maguk a magvak spirituális é n ü n k b e n találhatók, csak akkor c s í r á z h a t n a k ki, és ereszthetnek gyökeret, ha testbe költözünk. Testbe kell ö l t ö z t e t n ü n k spirituális énünket. Azt jelentené ez, hogy n e m tartózkodunk a testünkben? Nem, ha a nagy többséghez tartozunk. A magam részéről úgy érzem, testünk a természet legnagyobb csodái közé tar­ tozik. Ugyanakkor egészségünk megőrzése jó ideig csak igen kevés spirituális erőkifejtést és tudatosságot igényel. Ha ismernénk és tudatosítanánk m a g u n k b a n lelkünk erőit, megértenénk, milyen kevés odafigyelést igényel a „normálisnak" nevezett élet. Hová lesznek akkor a többiek? Nem csupán „máshol"-ról lehet itt szó, h a n e m „más időről" is. Hiszen szellemi lények vagyunk, akik bármikké változ­ hatunk, bárhol, bármikor és bárhogyan létezhetünk.

52

Tegyük fel, h o l n a p este fontos találka vár ö n ö k r e ked­ venc é t t e r m ü k b e n , s aggódnak, hogy m i n d e n a legna­ gyobb r e n d b e n m e n j e n . Adva van tehát egy lény (vala­ mi), aki aggódik (hogyan). Az esemény egy é t t e r e m b e n zajlik (hol), h o l n a p este (mikor). Ö n ö k tehát m á r szemlá­ tomást nincsenek itt, a j e l e n b e n . Testük a z o n b a n n e m le­ het más, m i n t ami, ahol, ahogyan és a m i k o r é p p e n van. Ha csak futólag g o n d o l n a k is a találkozóra, kissé kilép­ n e k a testükből. Ez tovább fokozódik, ha k o m o l y a n ag­ gódnak. Hogy spirituális tudatosságunk és e n e r g i á n k mennyire összpontosul a j e l e n r e , az attól függ, hogy mi­ lyen m é r t é k b e n t a r t ó z k o d u n k a t e s t ü n k b e n . Valahányszor mások p r ó b á l u n k lenni, m i n t amik va­ gyunk, máshogyan, másutt és más időben, elhagyjuk a tes­ tünket. A jó hír az, hogy a választás kizárólag a mi kezünk­ b e n van. Legtöbbször azonban nem tudatosan választjuk, hogy kívül kerüljünk a testünkön. I n k á b b azért tesszük ezt, hogy elkerüljük a szenvedést. M i n d a m e l l e t t a visszaté­ rés mellett már d ö n t h e t ü n k tudatosan, és d ö n t e n ü n k is kell, ha be akarjuk tölteni rendeltetésünket. Valahányszor átadjuk m a g u n k a t a bánatnak, vagy másokat bírálunk, hi­ báztatunk, gyűlölünk, másokért rajongunk, ragaszkodunk hozzájuk, szembeszállunk velük, elhagyjuk testünk idő és tér adta kereteit. A m i n t látjuk, a test elhagyásának sokfé­ le módja lehetséges, a b e n n e lakozásnak azonban csak egyetlenegy. Meg kell t a n u l n u n k ö r ü l n i annak, a m i l y e n e k vagyunk. Mit j e l e n t a testen kívül t a r t ó z k o d n i ? S z á m t a l a n könyv és film dolgozta fel a testen kívüli é l m é n y szélső­ séges formáit. Egyesek például m ű t é t j ü k alatt t a l á l t á k magukat kívül a testükön, s a m ű t ő mennyezetéről néz­ tek alá a sebészre. Vagy o t t van a halálközeli élmény, amikor a h a l d o k l ó sugárzó fénybe repül. Es m i n d i g a k a d n a k olyanok is, akik szándékosan k í v á n n a k k i l é p n i testük korlátai közül, hogy ellátogassanak más d i m e n z i ó k b a vagy v i l á g u n k távoli tájaira. Érdekes, ugye? Persze hogy

53

az. Mégis, a l e g t ö b b e m b e r n e m tud róla, m i k o r lép ki a testéből. A testenkívüliség csak ritkán eget-földet rengető, káp­ rázatos élmény. V a l ó j á b a n m i n d a n n y i a n ezt műveljük napról napra. Alvás k ö z b e n hagyjuk el a legteljesebben testünket. Egyesek t u d a t o s a n teszik, mások á l o m k é n t em­ l é k e z n e k vissza a dologra ébredés után. Megint mások m i n d e n t elfelejtenek. Akkor is valamennyire k i l é p ü n k t e s t ü n k b ő l , a m i k o r „kikapcsolunk". Milyen közös sajátsá­ gai v a n n a k t e h á t a test elhagyásának? A m i k o r az ébresztőóra kiugraszt m i n k e t az ágyból, mi meg úgy m e g r i a d u n k , hogy beleverjük a l á b u n k a t a für­ dőszoba ajtókeretébe, még n e m t é r t ü n k teljesen vissza a testünkbe, „nem vagyunk egészen magunknál". Vagy ve­ gyünk egy m á s i k példát. Valaki épp késésben van a mun­ kából, a HEV-en ül, s azon töri a fejét, hogy miféle kifo­ gással álljon a főnöke elé. Ezzel egy i d ő b e n már a napi m u n k á n jár az esze. Ekkor megcsörren a mobilja. Éppen beleszól, a m i k o r látja, hogy elfelejtett leszállni. „Kikap­ csolt." M e g i n t máskor valaki kissé pityókás lesz egy össze­ jövetelen, s a k e l l e t é n é l n a g y o b b lármát csap. Másnap fe­ lelősségre vonják, ő a z o n b a n s e m m i r e sem emlékszik, és n e m csoda, mivel n e m tartózkodott a testében. Bárho­ gyan t ö r t é n j é k is ez, hacsak n e m valami határozott céllal hagyjuk el a testünket, szinte m i n d i g azért tesszük, hogy elkerüljük a szenvedést. (Szenvedni csak az anyagi test szenved, a szellem n e m , a m i n t k é s ő b b még szólok erről.) M i n é l i n k á b b a t e s t ü n k b e n lakunk, a n n á l é b e r e b b e k és t u d a t o s a b b a k vagyunk, mivel a tudatosság m á r jellegzetesen spirituális é n ü n k sajátja. É l é n k e b b e k is leszünk, hiszen az energia ugyancsak a szellem egyik jellemzője. Hogy azután milyenfajta tudatosságot és energiát mond­ h a t u n k a m a g u n k é n a k , az attól függ, hogy spirituális é n ü n k m e l y oldala a leghangsúlyosabb. Van, a k i n é l a tu­ datosság és az erő anyagi létezésére összpontosul, az ilyen e m b e r e k m i n d e n t észrevesznek, és gyorsan reagálnak a fi­ zikai változásokra. Mások i n k á b b a lelki régiókban tar54

tózkodnak, ezért ők a pszichikus erőkre és az e m b e r i kap­ csolatokra fogékonyabbak. M e g i n t mások fokozottan é l i k át testi élményeiket, érzékelésüket. Két tudatos gyakorlat segíthet testbe ö l t ö z t e t n i spiritu­ ális é n ü n k e t : • Földeljük le magunkat. A m i k é n t a fa sudár törzsét is a gyökerei tartják meg, úgy mi is gyökereinkkel vethet­ j ü k meg szilárdan l á b u n k a t a földi világban, hogy to­ vább művelhessük l e l k ü n k gyümölcsösét. Ugyanak­ kor ez a földeléshez h a s o n l ó folyamat a b b a n is segít, hogy kiürítsük m a g u n k b ó l ama fölös, negatív lelki energiákat, amelyek m á s o k t ó l vagy a környezetből ha­ r a m i á n a k ránk. Ha j o b b a n m e g á l l u n k a saját lábun­ kon, n e m leszünk e m b e r t á r s a i n k e r ő i n e k és meggyő­ ződéseinek játékszerévé. • Összpontosítsuk spirituális tudatosságunkat a szem mö­ gé, a fej közepére. Ez n e m azt j e l e n t i , hogy az értel­ m ü n k e t állítjuk előtérbe, h a n e m c s u p á n azt, hogy szellemi lényünk elfoglalja helyét a test vezetőülésé­ ben. Szellemi l é n y k é n t bárhová m e h e t ü n k , ez a terület azon­ ban a fej közepén, a szem m ö g ö t t a test v a l a m e n n y i ké­ pességét a lélek „kezére" adja, hogy az betölthesse rendel­ tetését. Ha olyan szempárba n é z ü n k , a m e l y m ö g ö t t a szel­ lem összpontosul, olyan érzésünk támad, m i n t h a az örökkévalóságot fürkésznénk. (A könyv végén t a l á l h a t ó Függelék további felvilágosításokat ad a fenti két mód­ szerről.) Miközben egyre gyakorlottabbak vagyunk a b b a n , ho­ gyan tartózkodjunk t ö b b e t a t e s t ü n k b e n , t e g y ü n k szert m i n é l nagyobb ö n b i z a l o m r a , hogy elhiggyük, a m i t szel­ lemi l é n y ü n k tud, az t e s t b e n is m e g v a l ó s u l h a t . Ekkor a célszerűség magjai még m é l y e n a föld alatt szunnyadnak, és n e m láthatók. Közeledjünk a lélek beteljesedésének eme szakaszához játékosan, gyermek módjára, telve ka55

landvággyal, csodavárással és lelkesedéssel. Ugyanakkor ne várjunk túl sokat. Ez n e m a bizonygatás, h a n e m a já­ ték és felfedezés ideje. A d j u n k m ó d o t m a g u n k n a k a kel­ lemes meglepetésekre.

Szülessünk a világra teljes értékű emberi lényekként Ha már a földben gyökerezünk, és spirituális tudatossá­ g u n k is a t e s t ü n k b e n lakozik, c é l j a i n k magjai lassan ki­ hajtanak, s új növénykék s z ö k k e n n e k szárba. És most meg kell t a n u l n u n k , hogyan tápláljuk és gondozzuk őket növekedésük k ü l ö n b ö z ő szakaszaiban. Vajon meny­ nyi öntözésre van szükségük? Óvjuk-e őket a széltől, a túlzott napsütéstől vagy a k á r t e v ő k t ő l ? Allítsunk-e mel­ l é j ü k támasztékot? Gyomláljuk-e a környéküket, perme­ tezzünk-e a rovarok e l l e n ? M i k ö z b e n tehát szellemi lé­ nyünket gondozzuk, e m b e r t e s t ü n k és é r t e l m ü n k szük­ ségleteit is kielégítjük, sőt újfajta kapcsolatot h o z u n k létre a test és a szellem között. Csak akkor teljesíthetjük be rendeltetésünket, ha min­ d e n í z ü n k b e n e m b e r r é válunk. S z e l l e m i l é n y k é n t az a feladatunk, hogy l é p j ü n k szövetségre a testünkkel, n e m pedig az, hogy légiessé finomítsuk. Az élet nagy kihívásai közé tartozik, hogy a t e s t n e k levegőre, vízre, táplálékra, fedélre és alvásra van szüksége. M i n d e z idegen a szellem­ től. A szellem ö r ö k k é v a l ó és határtalan, míg új barátja, a test térhez és i d ő h ö z van kötve. H a l h a t a t l a n o k vagyunk, t e s t ü n k a z o n b a n e l ő b b - u t ó b b az enyészeté lesz. Valójá­ b a n a test és a szellem h o m l o k e g y e n e s t e l l e n t é t e egymás­ nak. Képzeljük el, hogy egy élsportoló feleségül vesz egy tolószékhez kötött mozgássérültet. G o n d o l j u k el továbbá, hogy a fogyatékos feleség feltétel n é l k ü l szereti férjét, s a n n a k is szüksége van rá, hogy é r t e l m e t adjon az életé­ nek. A válás n e m sok jóval kecsegtetne e b b e n az esetben, hiszen a test idő e l ő t t i h a l á l á t j e l e n t e n é . Újra kellene próbálkozniuk, ezúttal talán kevésbé kellemes társ olda56

Ián. Az e m b e r i élet csak akkor teljesedhet ki, s a lélek csak akkor töltheti be feladatát itt, a Földön, ha ez a há­ zasság m ű k ö d i k . Emlékszem, m i l y e n n e h e z e n találtam meg h e l y e m e t a társaim között, a m i k o r először vadásztam húsvéti tojásra. Hatéves amerikai-japán k ö l y ö k k é n t egy a m e r i k a i k a t o n a i támaszpont iskolájába j á r t a m Tokióban. Úgy n ő t t e m fel, hogy n e m ismertem a húsvéti szokásokat, például a to­ jásvadászatról se t u d t a m sokat. Ezért a m i k o r felsorakoz­ t u n k a startvonalnál, felkészültem, hogy teljes e r ő m b ő l fussak, arról a z o n b a n fogalmam sem volt, m i é r t a d t a k a kezembe egy színes kosarat. Eldördült a startpisztoly, én meg kezemben a kosárral nyakam közé szedtem a lábam, s futottam át a m e z ő n a célegyenesbe. Képzeljék el, men­ nyire büszke voltam, hogy é l e t e m b e n először futóver­ senyt nyertem. Ö r ö m ö m a z o n b a n h a m a r lelohadt, mivel h i r t e l e n há­ rom oldalról r o h a n t a k rám kiáltozva. Azt h i t t e m , vala­ m i t vétettem, és most megdorgálnak. De h á t hogy lehet ez, csodálkoztam. A versenyt megnyertem. A felnőttek ekkor a b o k r o k közé vonszoltak. M i n d e n összezavarodott, én pedig a t e s t e m e n kívül találtam magam, amelyre öt méter magasból t e k i n t e t t e m alá. Figyeltem, m i n t lökdös­ n e k a b o k r o k felé, a h o l az összes t ö b b i gyerek négykézláb keresett valamit. S z e l l e m i l é n y k é n t n e m t u d t a m elvisel­ ni, hogy eláraszszon a t ö b b i e k energiája, a m e l y ezt sugá­ rozta: Mi a baj ezzel CL kölyökkel? Miért nem keresi ő is a tojásokat? Hát nem tudja, hogy ilyenkor az a szokás? Ugyan, miféle gyerek ez? Indulj már! Miért nem keresed te is a tojásokat, mint a többiek? Hisz olyan vicces az egész! H o n n a n a c s u d á b ó l t u d t a m volna, hogy a b o k r o k kö­ zé rejtett keménytojásokat kell k e r e s n e m ? M i l y e n fura szokás! Másnak a z o n b a n ez volt a természetes. M i n d e n k i tudott a húsvéti tojásvadászatról, csak én n e m ! M i u t á n leszálltak rólam a többiek, visszatértem a testembe. Epp négykézlábra ereszkedve kotorásztam a bok­ rok között, pajtásaimat utánozva. N y o m o r u l t n a k , elve57

szettnek, leforrázottnak és megalázottnak éreztem ma­ gam, m i n t aki egy másik bolygó lakója. S e h o g y a n sem il­ l e t t e m ezek közé a kölykök közé. B u t á n viselkedtem, m i n d e n t összezavartam, m i n d e n e k e l ő t t pedig n e m nyer­ tem futóversenyt. Ott, a húsvéti tojásvadászaton n e m volt hely egy o l y a n lélek számára, a m e l y i k n e m tudta, hogy a húsvéti nyuszik színes tojásokat tojnak a bokrok­ ba. Az a k ü l ö n ö s az egészben, hogy a testelhagyásban s e m m i r e n d h a g y ó t n e m találtam, számomra ez természe­ tes volt. Az volt a nehéz, hogy gyermekfejjel értéktelen­ n e k és zavartnak éreztem magamat a társaim között. T ö b b h a s o n l ó gyermekkori é l m é n y után, a m e l y e k b e n az volt a közös, hogy m i n d e n egyes esetben megbüntet­ tek vagy megaláztak, csak m e r t n e m t u d t a m valamit, a m i n e k az ismeretét elvárták tőlem, ahelyett hogy testem és spirituális é n e m összebékítésén fáradoztam volna, m e g o k o s o d t a m . M e g t a n u l t a m , hogyan járjak egy lépéssel a társaim előtt; hogy tudjam, m i t várnak el tőlem, s azt j o b b a n elvégezzem, m i n t bárki más. Mindaddig, amíg a l e g j o b b v o l t a m m i n d e n b e n , biztonságban t u d h a t t a m m a g a m a t . így a z u t á n sikert sikerre h a l m o z t a m . Egy volt csak a baj: n e m a lélek célja vezérelte tetteimet, h a n e m a siker és az elismerés u t á n i vágy. Mindaddig, amíg a lélek - akár a legfejlettebb is - be­ le n e m nő j e l e n l e g i testébe, olyan marad, akár egy ta­ pasztalatlan kamasz, aki m i n d e n t csak könyvekből is­ mer. Tudja az elméletet, de még sosem ültette át azt a gyakorlatba. S o k fejlett, felvilágosult lelket ismerek, akik­ n e k n e h é z spirituális tudásukat átfordítaniuk a minden­ n a p o k nyelvére. A m i k o r m e g t a n u l j á k á t s z e l l e m ü l t e b b e n h a s z n á l n i testüket és értelmüket, életük is tükrözni fogja azt a tudatosságot és erőt, amelyre korábbi é l e t e i k b e n tet­ tek szert. Az teljesíti ki megtestesülését, aki a l é l e k k é n t magával h o z o t t tudatosságot és energiát jelenlegi testében tudja k a m a t o z t a t n i . A l e g t ö b b e m b e r n é l a spirituális fejlődés és a tudatosság e l ő r é b b jár, m i n t a test és az e l m e állapo58

ta. A jó hír az, hogy ha m á r b i r t o k á b a n vagyunk a szel­ lem tudatosságának és képességeinek, akkor m á r csak azt kell m e g t a n u l n u n k , hogyan a l k a l m a z h a t j u k ezt a tes­ tünkben. Persze n e m kell m i n d i g m i n d e n t elölről kezdeni. Ve­ gyünk példának okáért egy olyan lelket, m i n t Mozarté. Mozart n e m először született zenésznek, h a n e m nagyon sokadszor. Úgy is m o n d h a t n á m , M o z a r t k é n t e l t ö l t ö t t éle­ te volt a fő műve. A m i t ő megosztott az emberiséggel m i n t sok más nagy e m b e r is -, az életek hosszú során ke­ resztül csiszolódott ilyen tökéletesre. U g y a n a k k o r h i á b a állt bensőséges k a p c s o l a t b a n az istenivel, e m b e r b ő r b e n n e m érezte j ó l magát. E m b e r n e k l e n n i ugyanis - a m i n t azt v a l a m e n n y i e n m e g t a p a s z t a l h a t j u k - sokkal nehe­ zebb, m i n t lángésznek, kivételes tehetségnek vagy csoda­ tévőnek. M u n k á m során rendszeresen találkozom o l y a n o k k a l , akik sikertelenül k ü z d e n e k e m b e r i gyengéik legyőzésé­ ért. T ö b b s é g ü k n é l ugyanakkor az a faramuci helyzet áll elő, hogy épp gyengéik t e h e t n é k őket naggyá. Ismerek például egy hölgyet, a k i n e k rendre zátonyra futottak a házasságai. L é l e k k é n t a l e g t ö b b e t kapcsolatterapeutaként teszi, kérdés tehát, hogyan lehetséges, hogy csak a saját kapcsolataival n e m tud m i t kezdeni. Ez a hölgy cso­ dálatosan ért a szív dolgaihoz, kiket vonz akkor magá­ hoz? Olyanokat, a k i k n e k épp a k a p c s o l a t o k k a l v a n n a k nehézségeik, n e t á n érzelmi fogyatékosok! M i n d e z azzal párosul, hogy ez az asszony a saját lelki képességeinek n i n c s is tudatában. Házasságaiban olyan társakkal küsz­ ködik, akik i n k á b b b e t e g n e k és d i á k n a k i l l e n e k melléje, m i n t férjnek. Egy másik h ö l g y i s m e r ő s ö m tehetséges e m b e r . Mivel azonban n e m talál megfelelő c s a t o r n á k a t önkifejezése számára, m i n d e n kifejezőerejét egyetlen e m b e r r e zúdítja, akit valósággal agyonnyom ezzel. Színpadra való jelen­ ség, akit arra szánt a sors, hogy s o k a n csodálják. Ha kitel­ jesíthette volna a tehetségét, nagy d í v a k é n t emleget-

59

n é n k , így a z o n b a n csak p r o b l é m á s személynek tartjuk, akit m i n d e n k i túl é r z e l m e s n e k bélyegez. Ez igaz is, hi­ szen művészi kifejezőereje n e m talált m a g á n a k más meg­ nyilvánulási formát, m i n t az érzelmeket. Megint azt lát­ j u k tehát, hogy a spirituális a j á n d é k g o n d o t okoz az em­ berek világában. Erősségeink nem lefaragandó gyarlóságok, h a n e m felhasználásra és csiszolásra váró ké­ pességek. Ismertem egy fiatalembert, egy olyan lelket, aki min­ d e n n é l j o b b a n szerette a szabadságot - n e m csupán a sa­ játját, h a n e m az egész emberiségét. Annyira együtt érzett embertársaival, hogy t ö b b életen keresztül feláldozta az életét a családjáért és a hazájáért. Természetesen szabad­ ságszeretetét meg szerette volna osztani embertársaival, n e m hallgatott t e h á t róla. így azután lázadozó bajkeverő­ k é n t ismerték. O l y a n is akadt, aki egyenesen antiszociá­ lisnak nevezte. Még szerettei is gyakran megtagadták. N e m j ö t t e k rá, hogy vérbeli szabadságharcossal van dol­ guk, aki azért született a földre, hogy átformálja az embe­ rek életét és gondolkodását. A l e g t ö b b e n félnek a válto­ zásoktól, legalábbis a túl gyors és túl nagy horderejű vál­ tozásoktól. A m i k o r ismerősöm legnagyobb adományát a j á n l o t t a fel e m b e r t á r s a i n a k , azok úgy érezték, a bizton­ ságukat fenyegeti. E n n e k az i s m e r ő s ö m n e k ifjú l é l e k k é n t és vezetőként azt kell m e g t a n u l n i a , hogy megértse az e m b e r e k félelme­ it, kényelem és biztonság u t á n i vágyukat s azt, hogy bár ő maga m ö g ö t t hagyta m i n d e z t , m á s o k még egyáltalán n e m . Ha m é l y e b b e n m e g é r t e n é ezeket az e m b e r i gyengé­ ket, s h a s z n o s a b b megnyilatkozást keresne szabadságvá­ gyának, k ö z e l e b b j u t n a spirituális célja betöltéséhez. Fordítsuk figyelmünket befelé, s tapasztaljuk meg, mi i n d í t meg m i n k e t igazán. Ez elvezet majd l e l k ü n k legje­ l e n t ő s e b b képességeihez és erősségeihez. A n n a k elsajátí­ tása, hogy m i k é n t k a m a t o z t a s s u k m i n d e z t e m b e r i kap­ c s o l a t a i n k b a n , az e m b e r l é t egyik legnagyobb kihívása. M i n d e n e k e l ő t t a z o n b a n saját t e s t ü n k k e l kell kiegyez-

60

n ü n k . Ha n e m ismerjük el gyarlóságainkat és a test gyen­ geségét, a végén ó h a t a t l a n u l csődöt m o n d u n k . A régmúlt mesterei által kikísérletezett meditációs tech­ nikák k i r o b b a n t a n a k m i n k e t a testünkből, egyenesen az üdvösség mennyei birodalmába. Ezek u t á n azonban csakcsak vissza kell t é r n ü n k esendő testünkbe, s tovább kell é l n ü n k a hétköznapi e m b e r e k életét, ezt az életet vagy egy másikat. Az emberlét teljes megtapasztalásához e l ő b b azt hasznosítsuk, a m i t már tudunk, és amivel rendelkezünk, ahelyett hogy az ismeretlen felé tekingetnénk. M i n d e n e k e l ő t t t a n u l j u k meg m a r a d é k t a l a n u l elfogad­ ni ö n m a g u n k a t , m i n d e n m e l l é k k ö r ü l m é n n y e l egyetem­ ben, itt és most. Szeressük magunkat, és élvezzük az éle­ tet, akár szegények, akár gazdagok, akár boldogok, akár szomorúak, akár haragosak, akár elégedettek, akár egész­ ségesek, akár betegek, akár orvosok, akár művészek, akár csavargók vagyunk. Így előbb-utóbb m i n d e n jóra fordul.

Építsük fel a lélek templomát! A célszerűség palántája m o s t a n r a fává terebélyesedett, amely erős gyökerekkel kapaszkodik a talajba. Ezzel már­ is varázslatos átalakulás veszi kezdetét, a m e l y n e k során a természet a zsengén zöldellő facsemetét fenséges faóriássá érleli. E m e g t e s t e s ü l é s ü n k kezdetén a természet (azaz szüleink közreműködésével Isten) testtel r u h á z o t t fel b e n n ü n k e t . C é l u n k betöltése a n n y i t j e l e n t , hogy k a r m á t hordozó, h a l a n d ó testünket a bölcsesség foglalatául szol­ gáló, h a l h a t a t l a n testre cseréljük. Sokan m o n d t á k már, hogy a test a lélek t e m p l o m a . Az igazi templom mégsem külső porhüvelyünk, amelyet a legtöbb e m b e r a testtel azonosít, h a n e m az a halhatatlan test, amelyet a lélek lassan, életek hosszú során épít fel ma­ gának. A biológiai testet a lélek karmikus mintázata alkot­ ja, aszerint hogy mi illene legjobban rendeltetése betölté­ séhez. Már e b b e n is el van rejtve a lélek szabadságának és öröklétének kulcsa, a halhatatlan, sugárzó étertest pontos

61

mása, a m e l y n e k révén megtapasztalhatjuk az isteni teljes­ séget. Az e m b e r i lélek nagy kihívása é p p e n az, hogy e karmikus, h a l a n d ó , földi porhüvelybe születve tesz szert ar­ ra a bölcsességre, amellyel a szent másolatra emlékeztető, végső, h a l h a t a t l a n testét megalkothatja. Ha egyszer ez a t e m p l o m felépült, a lélek felköltheti és elszólíthatja az is­ t e n i testet anyagi burkából, amely m é l t ó helyét majd a m e g n y i l v á n u l t és meg n e m nyilvánult Isten o l d a l á n fog­ lalja el. E h a l h a t a t l a n , sugárzó test megformálása n é l k ü l a lélek c s u p á n a meg n e m nyilvánult Istenhez tud vissza­ térni, a h o l m i n d ö r ö k r e szabad akarat nélküli, meg n e m született g y e r m e k k é n t tengeti életét. A test, a m e l y b e beleszülettünk, az isteni kegyelem fog­ lalata. M i n d e n t m e g t a l á l u n k b e n n e , a m i a h h o z szüksé­ ges, hogy l é l e k k é n t b e t ö l t h e s s ü k hivatásunkat, akkor is, ha betegen vagy súlyos fogyatékkal születtünk. A halan­ dó testet a k a r m a formálja, azaz a ki n e m élt vágyak és e l m u l a s z t o t t cselekedetek sora. A k a r m á n k pedig n e m m i n d e n e s t ő l a sajátunk. Van, a m i genetikus eredetű, a szülőkhöz tartozik, a fajhoz, a nemzethez vagy a ne­ m ü n k h ö z . Ha e k a r m i k u s adósságok n e m is i l l e t n e k ben­ n ü n k e t , mégis úgy d ö n t ö t t ü n k , hogy a többivel együtt vállaljuk őket. Hogy egy leegyszerűsített példával éljek, átvállalhatjuk szüleink szenvedését, ha úgy gondoljuk, hogy ezzel meg tudjuk gyógyítani őket. Ugyanakkor hozzá kell t e n n e m , hogy a k a r m a végtelenül bonyolult szövete szavakkal vis­ szaadhatatlan és e m b e r i é r t e l e m m e l felfoghatatlan. A m i k o r először ide s z ü l e t t ü n k a földre, k i a l a k u l a t l a n energiák kavarogtak a szívünkben. Sok-sok megtestesülés­ n e k kellett e l t e l n i e , amíg próbálkozások sorozatán, vá­ gyakon és beteljesülésükön keresztül ezt az alaktalan életenergiát m i n d i n k á b b e m b e r i testté és é r t e l e m m é for­ m á l t u k , m i k ö z b e n elszenvedtük káros t e t t e i n k következ­ ményeit, és m e g t a n u l t u n k m e g b o c s á t a n i . Ha energia­ k é n t t u d n á n k l á t n i a m i n d e n s é g e t - a m i l y e n valójában

62

-, ez a „test" l e g i n k á b b egy zsák k r u m p l i h o z vagy egy óri­ ási a m ő b á h o z h a s o n l í t a n a . Am egy szerfölött bölcs lény e m b e r i teste káprázatos sugárzást árasztana magából. A m i k o r egy lélek befejezi szent t e m p l o m á n a k építését, ez a lény m i n d e n s é g e k kö­ zött repkedhet, a m e n n y b ő l a p o k o l b a szállhat alá, o t t ül­ het a Legfőbb Lény oldalán, vagy ha úgy hozza kedve, föl­ di testet alkothat magának. Az e m b e r i lélek sorsa az, hogy eljusson a teljes szabadság b i r o d a l m á b a , s legyen vagy ne legyen. Ha felismerjük, hogy t u l a j d o n k é p p e n h a l h a t a t l a n tes­ tünket építjük, azt is megértjük, hogy földi porhüve­ lyünk m i n d e n egyes sejtje és szerve isteni eszmét tükröz, és felsőbb j e l e n t é s t hordoz. Isten d i n a m i k u s aspektusa a keresztények ezt nevezik S z e n t l é l e k n e k - hatja át a hal­ hatatlan test m i n d e n egyes sejtjét, s é p í t i föl a n n a k temp­ lomát. Ezért ha n e m vagyunk h a j l a n d ó k m e g l á t n i az igazságot, idővel e l h o m á l y o s u l a látásunk. Ha gyűlöljük ö n m a g u n k egyik-másik vonását, fokozatosan elvéreztet­ j ü k életerőnket, sőt az i m m u n r e n d s z e r ü n k e t is alaposan megrongáljuk. T e s t ü n k m i n d e n sejtjét és é l e t ü n k min­ den tapasztalatát az isteni szeretet a d o m á n y o z t a n e k ü n k . Másként, m i n t szeretettel, n e m fogadhatjuk ezt az aján­ dékot. Először akkor é b r e d t e m rá valódi testemre és a világ igazi természetére, a m i k o r m e s t e r e m m e l s é t á l g a t t u n k há­ za hátsó udvarán. Hirtelen á m u l v a á l l t a m meg, megné­ mulva e rezgő, ezüstös, reszkető ragyogás látványától. A fa, amely egy p i l l a n a t t a l k o r á b b még szilárdan gyöke­ rezett a földben, most é l e t t ő l reszketett és lüktetett. Fény­ h u l l á m tornyosult fényhullámra, s a c s i l l á m l ó napfény hatalmas, ezüstös fodrokat vetett. Az e r ő n e k ez a hullá­ ma alázuhogott egész lényemen, akár egy hűvös vízesés, miközben parányi h a r a n g o k ezrei c s i l i n g e l t e k a hazatérés nagy ü n n e p é n . Az egész lét d a l o l t és ö r ö m t á n c o t lejtett, a madarak, a rovarok, a fák, a virágok, még a kövek is. Testem és mesteremé is sugárzott. A világon m i n d e n t el63

árasztott ez a szépséges fényözön, a fény ezüstös pászmá­ ja m i n d e n h o v á elhatolt. Mesterem ekkor mosolyogva rám nézett: - M i n d e n beszél hozzád, ugye? B ó l i n t o t t a m , mire felszólított, hogy köszönjek a mel­ lettem magasodó fának. Megtettem, és láttam, hogy a h a n g o m is fodrokban árad a fa felé, m e l y azután megnyi­ totta magát e l ő t t e m , és szívélyesen üdvözölt. Azóta h u s z o n n y o l c évet t ö l t ö t t e m spirituális gyógyí­ tással és tisztánlátással. T ö b b ezer pácienst fogadtam, s lassan m e g t a n u l t a m , m i b ő l is áll a testünk. Azon vol­ tam, hogy megértsem a test isteni rendeltetését. E kutatás során, m i n t e g y tíz évvel ezelőtt, mély felis­ m e r é s e k b e n volt részem. Az egész egy reggelen kezdő­ dött, m i k ö z b e n sétáló m e d i t á c i ó m a t végeztem a környé­ k ü n k ö n . Ü d v ö z ö l t e m a fákat és a virágokat, a gyepet és parányi lakóit, a m i k o r a m i n d e n s é g váratlanul kinyílt e l ő t t e m . P o n t o s a b b a n , úgy is m o n d h a t n á m , hogy én n y í l t a m meg a m i n d e n s é g előtt. Az ég kettévált, s a hasa­ d é k o n át fenséges tűzörvény kavargott elő. Az egész világ pompás, arany fénypettyekben villódzott köröttem. Úgy éreztem, a m i n d e n s é g átzuhog rajtam, s olyan nagy let­ tem, m i n t a Világegyetem. E b b e n a p i l l a n a t b a n megértet­ tem, m e k k o r a csoda, hogy testem van. A megértés kis szi­ lánkjai, amelyekre szert t e t t e m az évek folyamán, e b b e n a p i l l a n a t b a n egységes egésszé á l l t a k össze. Az ég mélyké­ ken összezárult, s egy darabig m i n d e n megújult, arany ragyogásban fürdött. R é v ü l e t e m b ő l a következő felismeréssel tértem vissza. A testet a k a r m i k u s vágyak és cselekedetek b o n y o l u l t szövete é p í t i fel. A m i k o r m e g k a p j u k a testünket, volta­ k é p p e n ki n e m élt k í v á n s á g a i n k végösszegét kapjuk kéz­ hez. E t e s t b e n m i n d e n b e n n e foglaltatik, s o r s u n k betelj e s í t é s é n e k vágycsírájától addig a m i l l i ó n y i vágyig és gondolatig, a m e l y t u d a t l a n s á g u n k b a n és f é l e l m ü n k b e n t ö l t i be szívünket, és s u h a n át e l m é n k e n . V a l a m e n n y i kívánságunk, b e t e l j e s ü l e t l e n v á g y u n k részt vesz e n n e k a

64

testnek a m e g a l k o t á s á b a n . Még a s z ü l e i n k is azok lesz­ nek, akikre szükségünk van. N e m c s u p á n génjeiket ad­ j á k át, h a n e m élettapasztalataikat is. Ok n e v e l n e k min­ ket olyanná, a m i l y e n n é a k a r m á n k meghatározza. A föl­ di testet az e m b e r azért kapja a j á n d é k b a , hogy a segítségével nyerje el végső szabadságát, s teljesítse ki ön­ n ö n isteni természetét. A halál p i l l a n a t á b a n a beteljesületlen vágyak magok­ ká a l a k u l n a k a távozó szívében. A lélek e m a g o k b ó l al­ kotja meg következő életét, s azt a testet, a m e l y j o b b a n hozzásegíti vágyai valóra váltásához. E z u t á n kiválasztja szüleit, majd bekövetkezik a fogantatás. A férfi és nő köz­ ti n e m i vonzódás óriási lehet, kivált ha egy l é l e k is azt szeretné, hogy újraszülethessen általuk. A vágy m o s t ele­ m é b e n van, m i k ö z b e n arra törekszik, hogy egyszerre há­ rom lelket segítsen hozzá a beteljesüléshez. A születést követően, á l t a l á b a n a negyedik h ó n a p kö­ rül a lélek által hordozott k a r m i k u s m a g o k megteleped­ n e k a szívben. Itt szunnyadnak, amíg megfelelő energiák életre n e m keltik őket. Ekkor k i h a j t a n a k . Két o l y a n csíra is segítheti egymás növekedését, a m e l y be n e m teljesült karmikus kötelességekhez kapcsolódik, de az is elég, ha valakinek h a s o n l ó a k a r m i k u s m i n t á z a t a . Ezeket a kihaj­ tott csírákat a szív a véráramba pumpálja. Az ok és oko­ zat e m e eleven, geometrikus m i n t á z a t a i t a vérkeringés valamennyi s e j t ü n k h ö z eljuttatja. A k a r m i k u s mintázat­ tól függően azután az egyes sejtek más és más informáci­ ót kapnak. így formálódik ki k a r m i k u s testünk, e m e m i n t á k alap­ ján. A hatás l e h e t élettani, de az is elképzelhető, hogy túlnyomórészt érzelmi vagy szellemi s í k o n j e l e n t k e z i k . Amikor a szív megtisztul a karma ledolgozásával vagy átlényegítésével, a vér is tisztább lesz, s a sejtek t ö b b fény­ hez j u t n a k . Karmikus t e s t ü n k h á r o m f é l e k é p p e n a l a k u l h a t bölcsesség h a l h a t a t l a n edényévé.

65

át a

1. A leglassabb módja e n n e k , ha m i n d e n egyes karmikus kört l e t u d u n k , m í g n e m az összes k a r m á n k a t ledolgoz­ zuk, s kialakul a végső egyensúly. 2. Ha a megtestesült lélek már j o b b a n felébredt, lassan rájön, hogy h a t é k o n y a b b a n is letudhatja karmikus tartozását. Ahelyett, hogy végigjárná a „szemet sze­ mért" m i n d e n állomását, akciótervet készít a karma le­ dolgozásának meggyorsítására. Például ha valaki az egyik előző é l e t é b e n kegyetlen hadvezérként ezreket k ü l d ö t t a halálba, c s o n k í t o t t vagy erőszakolt meg, mi­ u t á n rájön véres t e t t é n e k k a r m i k u s következményeire, orvosként kórházat épít, a h o l ezer és ezer beteg életét m e n t i meg. 3. A karma letudásának leggyorsabb módja, ha a lélek úgy dönt, hogy m i n d e n t megbocsát. így visszanyeri mind­ azt az energiát, amely a karmikus m i n t á t feltöltötte, s kivonja belőle az erőt. A maradéktalan megbocsátás le­ hetővé teszi, hogy túllépjünk a be n e m teljesült vágyak és mulasztások körén. Jézus n e m egy csodatételét végte­ len megbocsátásával hajtotta végre, s a meggyógyítottakat is feloldozta karmikus b ű n h ő d é s ü k alól.

Az isteni teljesség kifejezése Ha egyszer egy fa kiterebélyesedve virágba borul, gyü­ m ö l c s ö t érlelhet. M i n é l i n k á b b bölcsességtestté formál­ j u k át k a r m i k u s testünket, a n n á l j o b b a n sikerül a ma­ g u n k sajátos m ó d j á n kifejeznünk az isteni teljességet. Vala­ hányszor h í r t a d u n k e n n e k egyik vagy másik oldaláról, g y ü m ö l c s ö s k e r t ü n k ú j a b b gyümölccsel ajándékozza meg az életet. Ez az Isten-lehetőség megnyilvánul a világban. M i n é l t ö k é l e t e s e b b a frigy spirituális é n ü n k és testünk között, a n n á l i n k á b b sikerül l e h o z n u n k a mennyet a földre. A h h o z , hogy m e g m u t a t h a s s u k mindazt, a m i Isten itt, a F ö l d ö n , az szükséges, hogy az anyag béklyói között spirituális szabadságra tegyünk szert, s megtapasztaljuk az e l l e n t é t e k m é l y é n m e g b ú v ó egységet. 66

Valahányszor lélek születik a földre, Isten m e g h a l ezért az életért. A m i k o r a Szellem b e l é p az anyagvilágba, hogy testet adjon az érkező léleknek, oda kell hagynia a végtelent a végesért, az ö r ö k k é v a l ó t a m u l a n d ó é r t , a hal­ h a t a t l a n t a h a l a n d ó é r t . Lehet e n n é l t ö b b e t a d n i azért, hogy ö n ö k vagy én világra j ö j j ü n k ? A szívünkbe lépő Isten azért adja m i n d e z t - ahogyan mi is ö r ö m m e l a d u n k e n n i egy é h e z ő gyermeknek, vagy készségesen á l d o z u n k n é h á n y percet az i d ő n k b ő l egy szenvedő l é l e k n e k -, m e r t kérjük. Mekkora lesz az örö­ m ü n k , amikor ez a gyermek évek m ú l t á n sikeres felnőtt­ ként tér vissza, hogy megköszönje a tál ételt, a m e l y élet­ ben tartotta! Vagy a m i k o r a megvigasztalt b a j b a j u t o t t el­ mondja, n e k ü n k köszönheti, hogy kétségbeesésében n e m vetette ki magát az a b l a k o n ! Az élet életet nemz, m o n d v á n : szívesen n e k e d a d o m az életemet, hogy te is élhess általa. Mindössze a n n y i t ké­ rek tőled, hogy vedd ezt az életmagot, viseld gondját, s neveld azzá a sudár fává, a m e l l y é l e n n i e kell. Hadd le­ gyen törzse szilárd támpillér, a m e l y e n gyermekek csim­ paszkodnak és játszanak, a megfáradtak ide d ő l n e k pi­ h e n n i , a kicsik meg felnéznek az erőt sugárzó szálfára. Te­ rüljön szét szélesen ez a l o m b , hogy árnyat adjon a vándornak, aki itt talál p i h e n é s r e az élet rögös útján. Hozzon e susogó l o m b k o r o n a az egész közösségnek bé­ két, egyetértést és baráti támaszt. Illatozzanak virágai, de­ rítsék fel m i n d a z o k szívét, e l m é j é t és lelkét, a k i k növe­ kedni akarnak. Magvai pedig szóródjanak szét a szélben, hogy új élet sarjadjon m i n d e n ü t t . E z e n n e l kezetekbe te­ szem le az életemet, drága gyermekeim. Adjatok életet, ahogyan én is n e k t e k a d t a m a m a g a m é t . Amikor b e l e s z ü l e t ü n k a t e s t ü n k b e , v e l ü n k együtt, tes­ tünk-értelmünk t u d a t m e z e j e k é n t , Isten is b e l é p a világ­ ba. A Teremtő szunnyadozik az ö n t u d a t l a n o k l e l k é b e n , akár a gyomos réten az új mag. A h o g y a n a z o n b a n feléb­ reszthetjük és magasra növeszthetjük tudatosságunkat ezen a réten, úgy isteni m a g u n k is addig n ő , amíg le n e m 67

aratjuk a maga teljességében. V o l t a k é p p e n arról van te­ h á t szó, hogy növekvő tudatosságunkkal és szeretetünk­ kel felélesztjük t u d a t t a l a n u n k b a n Istent. Isten h a l h a t a t l a n s á g á t csak úgy fejezhetjük ki, ha s z e m b e n é z ü n k a halállal. Aki a halálfélelem rabja, az n e m g o n d o l h a t az öröklétre. Isten végtelenségének fel­ m u t a t á s á h o z fel kell s z á m o l n u n k görcseinket, birtoklási vágyunkat és korlátainkat. Az isteni örökkévalóságról csak úgy a d h a t u n k hírt, ha feláldozzuk ezért a m ú l t a t és a jövőt. N e m k a p a s z k o d h a t u n k a régmúlt sérelmeibe, amelyeket sehogyan sem t u d u n k megbocsátani, n e m r á ­ h a t j u k fel mindegyre a m ú l t a t , n e m aggódhatunk foly­ vást a j ö v ő m i a t t . Az öröklét a j e l e n b e n lakozik. Osztoz­ z u n k t e h á t az isteni erő g y ü m ö l c s e i b e n . Aki kifejezi Isten egyik vagy m á s i k arcvonását, Őt vigyázza ö n m a g á b a n és másokban!

Lépjünk szent t á n c b a az élettel Az érett és g y ü m ö l c s ö t érlelő fa s z ü n t e l e n ü l betölti ren­ deltetését. Az életet szolgálja, s cserébe az élet ellátja mindazzal, a m i a virágzásához szükséges. Ugyanez törté­ n i k v e l ü n k is, ha arra vállalkozunk, hogy ö n m a g u n k b a n és k ö r n y e z e t ü n k b e n f e l m u t a t j u k Isten jelenlétét. Amikor feltesszük a kérdést, hogyan s z o l g á l h a t n á n k az élet célja­ it, m e g n y i t j u k m a g u n k a t az isteni bőség előtt. Szent tánc­ ba kezdünk az élettel. A m i k o r felcseréljük a félelmet és a kételyt szeretetre és bizalomra, hogy e z e n t ú l ez legyen vezércsillagunk, azt ta­ láljuk, hogy az élet m i n d e n n e l ellát minket, amire csak szükségünk van. Ha e s e t e n k é n t az ellenkezőjét tapasztal­ juk, talán n i n c s is olyan nagyon szükség arra, a m i u t á n á h í t o z u n k . A m i k o r p é n z s z ű k é b e n vagyunk, az élet eset­ leg olyan lehetőségekkel h a l m o z el m i n k e t , hogy önma­ g u n k a t kiművelve, végül j o b b anyagi körülmények közé j u t u n k , vagy o l y a n o k a t küld az u t u n k b a , akik kisegíte­ n e k g o n d j a i n k b ó l . Az élet m i n d i g megadja, amire a leg-

68

i n k á b b szükségünk van. Az, hogy elfogadjuk-e az ajándé­ kot, már csak r a j t u n k m ú l i k . Bizonyára azért h a b o z u n k b e l é p n i e b b e a szent tánc­ ba, m e r t a m i k o r az élet megnyílik e l ő t t ü n k , mi is j o b b a n kinyílunk. A m i k o r elhúzzuk az ablakfüggönyt, hogy t ö b b napfényt e n g e d j ü n k a szobába, gyakran piszkosabb­ n a k látjuk a helyiséget, m i n t máskor. Aki b e l é p az élet táncába, a n n a k b á t r a n meg kell vizsgálnia szíve, e l m é j e és lelke rejtett zugait. Először ö n m a g u n k a t kell szeret­ n ü n k , s el kell s z á n n u n k m a g u n k a t arra, hogy b á r m i t fe­ dezzünk is fel, n e m i n g u n k meg. Az élet szent t á n c a tele van szeretettel és világossággal, mégis p o n t o s a n ez a sze­ retet törheti össze a szívünket, ha n e m s z a b a d u l u n k meg az ítélkezés nyűgétől, s ez a világosság fenyegeti elmén­ ket, amíg teljesen ki n e m üresítjük. L e g y ü n k t e h á t bát­ rak! M i n d e n ü n k megvan a boldogsághoz, a m i t pedig el­ veszíthetünk, a h h o z úgy sincs m i é r t ragaszkodnunk. A m i n t b e l é p ü n k a kérés és gondviselés e szakadatlan áramába, ö n á l l ó b b a k és ö n m a g u n k b a n t e l j e s e b b e k le­ szünk. Aztán idővel megváltoznak a kéréseink. I n k á b b odafigyelünk m a g á n a k az é l e t n e k a kívánalmaira, és ke­ vesebbet foglalkozunk személyes vágyainkkal. Egy idő u t á n m á r azt kérdezzük: „Mit is a d h a t n é k ma az élet­ n e k ? " Ekkor felfedezzük, hogy m i n é l i n k á b b részesei va­ gyunk a b e l ü l lakozó isteni erőnek, a n n á l i n k á b b oszto­ z u n k az élet isteni a j á n d é k a i b a n . Csodálatos e m l é k e k e t őrzök e szent t á n c r ó l . E z e k b e n akkor volt részem, a m i k o r feleségemmel egy m e d i t á c i ó s csoportot vezettem Hawaiin. Azon t ö r t ü k a fejünket, mi­ vel ö r v e n d e z t e t h e t n é n k meg a m e d i t á c i ó résztvevőit. Már megszerveztük, hogy egynapos h a j ó k i r á n d u l á s r a vis­ szük a csoportot, hadd lássanak delfineket, h a d d ússza­ n a k együtt velük, ha m e g j e l e n n e k . Azon is gondolkoz­ tunk, talán j a v a s o l n u n k kellene v e n d é g e i n k n e k , hogy keressék fel egyedül a sziget szent helyeit. Iparkodtam te­ hát felfrissíteni e m l é k e i m e t , hogyan is l e h e t megközelíte­ ni e titokzatos szentélyeket. A tervezett d e l f i n t ú r a e l ő t t i

69

reggelen végigjártam n é h á n y kedvenc helyemet. Amikor ú t k ö z b e n keresztúthoz értem, úgy éreztem, valami erő az e l l e n k e z ő irányba húz, m i n t amerre az u t a m vezetett. „A delfinek l á t n i kívánnak" - h a l l o t t a m a fejemben. J o b b r a fordultam tehát, n e m balra, s végigmentem az úton, a m e l y egy nagy ö b ö l h ö z vitt. N e m szándékoztam kiúszni, m i n d a m e l l e t t , ki tudja, miért, m a g a m m a l hoz­ tam a búvárfelszerelésemet. M i k ö z b e n leballagtam a szik­ lás partra, egy vén b e n n s z ü l ö t t j ö t t oda hozzám. - Ma a maga h e l y é b e n n e m úsznék ki - m o n d t a . Rég n e m l á t t a m ilyen v i h a r o s n a k az ö b l ö t . Most nagyon veszélyes. M e g k ö s z ö n t e m a figyelmeztetést, és megnyugtattam, hogy n e m készülök úszni. - A m ú g y sincs o d a k i n t delfin. Hetek óta eggyel sem találkoztam - tette hozzá az öreg. A sziklák között lépegetve láttam, hogy igaza van. Két, két és fél méteres h u l l á m o k o s t r o m o l t á k a partot. Koráb­ b a n s o h a n e m l á t t a m itt ekkora h u l l á m o k a t . D e l f i n n e k pedig n y o m a sem volt. Távolabb ü l t e m h á t a háborgó h u l l á m o k t ó l , és elhatároztam, hogy m e d i t á l o k . Rövid m e d i t á c i ó m során megkérdeztem, m i é r t vagyok itt. - Gyere, ússz velünk! - h a l l o t t a m m e g i n t a delfi­ neket. - N e m h i n n é m , hogy t e h e t e m - nevettem el magam, s k ü l d t e m n e k i k g o n d o l a t b a n az üzenetet. - Látjátok, mi­ lyen viharos az ó c e á n . Váratlanul, m i n t e g y varázsütésre e l c s i t u l t a vihar, a víztükör kisimult, s a táj n é m a s á g b a borult. S z e m e m e t kinyitva láttam, hogy az ö b ö l vize olyan nyugodt, akár egy ú s z ó m e d e n c é é . - Most m á r jöhetsz, és úszhatsz v e l ü n k - hallottaméreztem a delfinek hívását. E n n e k a c s á b í t á s n a k n e m l e h e t e t t e l l e n á l l n i . Bemen­ tem a vízbe.

70

Alig úsztam két percig, vagy száz delfin fickándozott körülöttem féktelen vidámsággal. Egyesek túlúsztak raj­ tam, mások k ö r ü l ö t t e m cirkáltak. Volt néhány, a m e l y i k csodálatos légi balettet a d o t t elő a tiszteletemre. Ilyen gyönyörűségek közepette telt el a délelőtt. Végül aztán m o n d t a m a b a r á t a i m n a k , hogy órára kell m e n n e m . Távo­ zásom e l ő t t m e g k é r t e m őket, játsszanak v e l ü n k m á s n a p is, amikor c s o p o r t u n k az ö b ö l t ő l északra vitorlázik majd. Ö r ö m m e l elfogadták a m e g h í v á s o m a t . Másnap, a kirándulás napján, amelyet az egyik jó bará­ tunk vezetett, t ö b b m i n t negyven delfinnel találkoztunk közvetlenül azután, hogy kifutottunk a kikötőből. A játé­ kos állatok végigkísértek m i n k e t u t u n k o n . Aki akart, úsz­ hatott is velük. Később a b a r á t u n k e l m o n d t a , hogy eddig soha n e m látott ilyen barátságos delfineket, pedig eleget vitte már delfintúrára a turistákat. Olyan pedig egy sem akadt közöttük, amelyik végig a hajó mellett maradt volna. Az élet m i n d i g hírt ad magáról, a kérdés csak az, hogy észrevesszük-e. A m i k o r idáig é r ü n k c é l j a i n k betöltésében, már n e m személyes vágyaink foglalkoztatnak b e n n ü n ­ ket, h a n e m az, hogy m i k é n t s z o l g á l h a t n á n k az élet célja­ it. Az élet majd g o n d o s k o d i k a t ö b b i r ő l . Végül is é l n ü n k kell ahhoz, hogy bármiféle ügy m e l l é szegődhessünk. Tanuljuk meg g o n d o z n i a gyümölcsöst, a m e l y az iste­ ni szeretettel való k a p c s o l a t u n k a t j e l e n t i . Szüreteljük le az isteni gyümölcsöket, és osszuk meg őket az élettel. így szent t á n c b a l é p h e t ü n k majd az élettel.

5. FEJEZET

Ébresztő C é l u n k m i n d e n p i l l a n a t b a n szólít m i n k e t , hogy együtt ö r v e n d e z z ü n k vele beteljesülése m i a t t . N é h a a napnyug­ ta szépségét m u t a t j a meg n e k ü n k , máskor egy rózsát, m e g i n t máskor a csalogány é n e k é t . Időről időre közös ö r ö m ü n n e p e t r e n d e z ü n k . Az is megesik, hogy c é l u n k ar­ ra b u z d í t b e n n ü n k e t , h a t o l j u n k mélyebbre, lássuk át egy-egy helyzet igazságát, változtassunk elgondolásain­ kon, és v á l t s u n k irányt. Valahányszor azonban elszundí­ t u n k a k o r m á n y mellett, az élet szelíden h á t b a bökdös m i n k e t , hogy ideje felébredni. A m i k o r az i d ő s e b b i k fiam b e t ö l t ö t t e a tizennegyedik évét, két helyi b ű n ö z ő m i n d e n ok n é l k ü l megpróbálta le­ l ő n i . Arra várt éppen, hogy felvegyem iskola után, ami­ kor a gengszterek m e l l é h a j t o t t a k a kocsijukkal, és tüzet n y i t o t t a k rá. Ez n e m akciófilm volt, h a n e m a véres való­ ság. F i a m futott a golyózáporban, m e n t e t t e az életét. K é s ő b b megosztott velem egy nagy felismerést: - Ha m e g m e n e k ü l s z a halál torkából, ez azért van, m e r t van v a l a m i c é l o d itt, a F ö l d ö n . Egyelőre még n e m t u d o m , mi az, azt a z o n b a n igen, hogy az élet akar velem valamit. A m i k o r szemtől szembe k e r ü l ü n k a halállal - a ma­ gunkéval vagy a szeretteinkével -, a z o n n a l felpattanunk az ö n t u d a t l a n s á g szendergéséből. T u d a t u n k a z o n m ó d ki­ tágul, visszatérünk a j e l e n b e , s megértjük, milyen drága is az é l e t ü n k . Az élet saját célját megpillantva talán el­ akad a lélegzetünk. Idővel h á l á n k heve esetleg csökken­ ni fog, valahol, a t u d a t u n k m é l y é n a z o n b a n őrizzük azt a szavakkal kifejezhetetlen érzést, hogy az élet tartogat va­ l a m i t számunkra. Meglehet, n e m tudjuk szavakba foglal­ ni, mégis érezzük, hogy van valami c é l u n k itt, a Földön.

72

A nagy válságok felrázzák az e m b e r t közönyéből, s új­ ra felébresztik b e n n e elhivatása tudatát. Túl gyakran fog­ lalnak el m i n k e t csip-csup ügyeink, s mi elfeledkezünk arról, hogy mi d o l g u n k a F ö l d ö n . Talán még el is szende­ redünk. Az élet a z o n b a n felébreszt m i n k e t . Ilyen ébresz­ t ő b e n m i n d a n n y i u n k n a k volt része. Akár életveszélybe kerültünk, akár csődbe m e n t ü n k , akár érzelmi válságban vergődtünk, akár m é l t a t l a n k a p c s o l a t o k között sínylőd­ tünk, ezek a csapások eszünkbe j u t t a t j á k , a m i r ő l eddig n e m v e t t ü n k tudomást, s a m i talán a legfontosabb az éle­ t ü n k b e n . Arra szolgálnak, hogy végül feltegyük magunk­ n a k a kérdést: „Miért vagyok i t t ? " Ha n e m figyelünk oda az élet h a l k intéseire, hangosabban is f ü l ü n k b e d o b o l h a t j a ébresztőjét. Aki fittyet hány a közelgő vihar jeleire, azt bizony elsodorhatja az orkán. Ilyen harsány ébresztő j u t o t t ki b a r á t o m n a k , Richnek. - Ö n n e k rákja van - m o n d t a n e k i az o n k o l ó g u s . Ez az a h á r o m szó, amelyet m e g h a l l a n i felér egy halá­ los ítélettel. Az orvos még m e g t o l d o t t a : - K ö r ü l b e l ü l h á r o m h ó n a p j a van hátra. Egy ilyen ébresztő ú t k ö z b e n állít meg m i n k e t , és min­ d e n figyelmünket lefoglalja. K i p e n d e r í t a megszokott ke­ rékvágásból, meggyökeresedett szokásaink közül, a tudat­ lanság kátyújából. Ha eddig a p r á n k é n t á r u s í t o t t u k ki lel­ k ü n k e t f é l e l m e i n k n e k és b i z o n y t a l a n s á g a i n k n a k , még mélyebbre ásva m a g u n k a t az ellenállás és tagadás lövész­ árkaiba, bizonyosak l e h e t ü n k a b b a n , hogy az élet addig szólongat m i n k e t , amíg m e g h a l l j u k figyelmeztetését. Füg­ getlenül attól, m i l y e n formát ö l t (akár egy halálos ítélet is felrázhat), ez az ébresztő arra figyelmeztet, hogy foglal­ kozzunk m o s t a n t ó l l e l k ü n k rendeltetésével. A m i k o r meghalljuk a felhívást, n e m az a lényeg, megszolgáltuk-e az intést, h a n e m az, hogy m i k é n t v á l a s z o l u n k m i n d e r r e . Az élet soha n e m tárcsáz rossz számot. A lélek teljesületlen céljai á l m a t l a n éjszakákat vagy éppen l i d é r c á l m o k a t o k o z h a t n a k , a m e l y e k b ő l alig vár73

j u k az ébredést. Mivel pedig időről időre m i n d e n k i n e k szüksége van alvásra, az ébresztők is nélkülözhetetlenek. J ö n n e k is, e b b e n n i n c s hiba. Felcsörgetnek minket, hogy c é l u n k h o z igazítsuk t e e n d ő i n k fontossági sorrendjét. Eh­ hez a z o n b a n muszáj felébrednünk.

Felébredés: választhatunk élet és halál között - Egyetértesz az orvosokkal abban, hogy meg kell hal­ n o m ? - kérdezte R i c h . - Igen - feleltem. - Te ugyanúgy meghalsz, m i n t én vagy az orvosaid. Az a z o n b a n kérdés, hogy hogyan. Ez teljesen rád és a Teremtőre tartozik. Mégis az az érzésem, hogy h a l á l o d órája n i n c s olyan közel, ahogyan azt az or­ vosok jósolják. Még sok itt a t a n u l n i v a l ó d . - Ez m á r igaz! - nevette el magát a barátom. - Nos, azt hiszem, szívesen t a n u l n é k . M e g m o n d a n á d , mihez kezdjek? Az orvosok szerint m e n t h e t e t l e n vagyok. Keres­ sek akkor egy természetgyógyászt, vagy megkérjelek, hogy részesíts te spirituális gyógyításban? M o n d a n o m sem kell, közelgő h a l á l á n a k tudata csont­ ja velejéig megrázta R i c h e t . A m i k o r megszólal az ébresz­ tőóra, r é m ü l t e n felpattanunk, és ösztönösen megria­ d u n k . A m é l y e b b önvizsgálatot rendszerint túlélési pá­ nikreakció előzi meg. Tudni szeretnénk, hogyan o r v o s o l h a t n á n k a bajt. - Bárhogyan szeretnél is meggyógyulni, R i c h , bármi­ lyen u t a t választasz, n e m felel majd meg neked - felel­ tem. - Azt t a n u l t a d , ha helyesen cselekszel, m i n d e n r e n d b e n lesz, ezért m o s t azt hiszed, ha m e g a d o d a tested­ nek, amire szüksége van, meggyógyulsz, és n e m halsz meg. - Úgy érted, n e m ez a helyzet? - kérdezte. - N e m erről van szó - m o n d t a m . - N o h a igazságra vágysz, ö n m a g a d o n kívül keresed. O t t a z o n b a n n e m ta­ l á l h a t o d meg, mivel az igazság b e n n ü n k lakozik. Amúgy pedig a gyógyítás n e m egyenlő a gyógyulással. 74

R i c h tudós ú r i e m b e r volt, mérlegképes könyvelő és csodálatos ember, akit m i n d e n k i szeretett. Anyagi helyze­ te jó volt, s boldog házasságban élt szépséges és szerető hitvesével. H a t v a n k i l e n c éves létére akárki élsportolónak nézhette. N a p o n t a egy k i l o m é t e r t leúszott, és rendszere­ sen túrázott. N e m dohányzott, n e m ivott, s az étrendje is p é l d a m u t a t ó a n egészséges volt. Lelkiismeretesen teljesí­ tette m i n d e n n a p i kötelességeit. Az e m b e r n e k k ö n n y e n megfordult a fejében: Hogyhogy épp ő betegszik meg rák­ b a n ? Vajon m i t r o n t o t t e l ? Vészhelyzetben h a j l a m o s a k vagyunk az önmarcangolásra, mások vagy á l t a l á b a n a k ö r ü l m é n y e k hibáztatására. Az élet ébresztője a z o n b a n n e m a n n a k a jele, hogy va­ l a m i t vétettünk, legalábbis n e m a szó szokványos, erköl­ csi é r t e l m é b e n . B á r m i ráz fel m i n k e t r é v ü l e t ü n k b ő l , az é l e t n e k rejtett célja van a maga ébresztőjével. Ez pedig n e m másra szolgál, m i n t hogy n é z z ü n k végre m a g u n k b a , s keressünk m é l y e b b igazságokat, m i n t amelyekkel eddig beértük. Az igazság és a gyógyulás végtére is b e l ü l r ő l fa­ kad. Mindaddig, amíg kívül k u t a k o d u n k u t á n u k , h i á b a é l ü n k igazoltan helyesen és erényesen, az n e m vezethet el a beteljesedéshez. R i c h számára is eljött az idő, hogy önvizsgálatot tart­ son, hogy kiderítse, m i l y e n fontos változtatásokat kell végrehajtania közelgő halála árnyékában. Most j ö t t rá, m e n n y i m i n d e n t hanyagolt el eddig az életben, csak hogy ne térjen le a m á s o k által h e l y e s n e k és igaznak m o n d o t t útról. A következő kérdéseket kellett feltennie: M e n n y i b e n állította életét m á s o k szolgálatába, elhanyagolva ö n n ö n jogos kívánságait? (Az ö n z ő e m b e r r e l s z e m b e n az önzet­ len m i n d e n k i másra gondol, csak saját magára n e m . ) Ho­ gyan b á n t belső világával, l e g t i t k o s a b b vágyaival, ösztö­ nös tudásával és lelke rendeltetésével, m i k ö z b e n e hos­ szú évek során végig a „helyes ú t o n járt"? Mennyire foglalta le a maga és családja jóléte, m i k ö z b e n elhanya-

75

golta spirituális fejlődését? Ezeket a kérdéseket kellett te­ h á t tisztáznia. Előfordul, hogy m á r jóval a h a l á l u n k előtt elevenen e l t e m e t j ü k m a g u n k a t m á s o k tudatlanságból és öncsalás­ ból szőtt f é l e l m e i n e k sírjába. R i c h e t most felszólította az élet, hogy éledjen fel e b b ő l a tetszhalálból, s foglalkozzon a lelke üdvével. Egyelőre mégsem az életet választotta, h o l o t t rettegett a haláltól. Felébredéséhez, az élet választásához és az ér­ d e m i gyógyuláshoz e l ő b b szembe kellett néznie azzal az egyszerű igazsággal, hogy előbb-utóbb m i n d a n n y i a n m e g h a l u n k . Ezután tehette csak fel a kérdést: „Milyen formában k í v á n o k s z e m b e n é z n i a h a l á l o m m a l ? " Ez természetszerűleg elvezette a következő kérdéshez: „Hogyan kell é l n e m ? " Egy ilyen mélyenszántó önvizsgá­ lat feljogosít m i n k e t arra, hogy a legmélyebb síkon az élet m e l l e t t d ö n t s ü n k . A m i k o r R i c h feltette ezt a kérdést, rájött, hogy k o r á b b a n ö n m a g á n kívül kereste, szakértők­ től t u d a k o l t a a választ, h o l o t t bármiféle tanácsot kapott is, a végső d ö n t é s az övé maradt. Ráébredt, halála elől m e n e k ü l v e olyasvalami u t á n kutatott, amivel ő maga n e m rendelkezett, pedig aki az élet mellett dönt, a n n a k azzal kell kezdenie, a m i n e k i m a g á n a k van, a m i t ő maga tud. Kezdte h á t a saját szakterületével, a könyveléssel. Úgy d ö n t ö t t , hogy elszámol a halállal. Először az üzleti ügyeit rendezte el, végrendeletet írt, majd m i n d e n anya­ gi gondját r e n d b e tette. T ö b b é n e m futott a halál elől. M i u t á n így megszabadult földi gondjaitól, egészen új e m b e r lett. Tudta, hogy h a l á l vár rá, de hogy mikor, az még kérdéses volt. E l ő b b - u t ó b b bizonyosan. Ezért napról napra élt. E z u t á n fogott hozzá a gyógyuláshoz. Rájött, hogy h a l á l f é l e l m é b e n t ú l o n t ú l az orvosok és a gyógyítók kezébe adta a gyeplőt. Most elhatározta, hogy m i n d e z t visszaveszi, s ő vezényli a szimfóniát. Alapos utánajárás és szakértők kifaggatása u t á n a megérzéseire hallgatott, s maga határozta meg gyógyulása m i n d e n egyes lépését. T ö b b é n e m kérdezte, a dietetikusra, az orvosra vagy a spi76

rituális gyógyítóra hallgasson-e, h a n e m m i n d e n kérdés­ b e n maga d ö n t ö t t . Megesett, hogy bizonyos erőszakos be­ avatkozásokról l e m o n d o t t , a m ű t é t b e viszont beleegye­ zett. Természetgyógyász segítségével, g o n d o s a n á l l í t o t t a össze gyógyétrendjét, spirituális o k t a t ó támogatásával pe­ dig a lelkét ápolta. T ö b b é tehát n e m azt tette, a m i t a töb­ b i e k helyesnek gondolnak. N e m h á r o m hónapig, h a n e m két teljes évig élt még. Az utolsó időkig rendszeresen úszott és túrázott. Felújí­ totta régi barátságait, és újakat kötött. S o k a t m e d i t á l t , el­ mélkedett spirituális fejlődésén és lelke végső célján. Amikor elérkezett a halála órája, méltósággal vett b ú c s ú t ettől a világtól, m i n d e n j e l e n l é v ő r e szétsugározva azt a belső békét, amelyre rátalált. Halála u t á n spirituális fejlődése felgyorsult. A m a i na­ pig szoros lelki k a p c s o l a t b a n áll a feleségével, velem és t ö b b spirituálisán tudatos személlyel. Mi t ö b b , halála u t á n d ö n t ő szerepet játszott neje spirituális előrehaladá­ sában, a m i é r t az asszony nagyon hálás n e k i . R i c h nem­ csak életében, h a l á l á b a n is t a n í t o t t a környezetét. Barátom röviddel a halála u t á n m e g l á t o g a t o t t szellem­ alakban, m i a l a t t én é p p e n e fejezet k o r á b b i változatán dolgoztam. Megkértem, várjon egy percig, amíg a gondo­ l a t m e n e t e m végére érek. Ekkor a z o n b a n az egész h á z b a n kialudt a villany. Természetesen a s z á m í t ó g é p e m is fel­ m o n d t a a szolgálatot. B a r á t o m nevetve kijelentette, hogy s e m m i roszszat n e m akart, c s u p á n az a célja, írjam meg, m i t fedezett fel a túlvilágon. Megerősítette k o r á b b i gya­ n ú m a t : betegsége jórészt a b b ó l a haragból táplálkozott, amelyet erényes élete t a p o s ó m a l m á b a n m á s o k iránt ér­ zett. Most szerette volna hírül a d n i az é l ő k n e k , m e k k o r a h a t a l o m rejlik elfojtott é r z e l m e i n k b e n , és m e k k o r a kárt t e h e t n e k ezek a szervezetünkben. - Jórészt az egészet a n n a k köszönhetem, hogy nagyon haragudtam magamra előző é l e t e i m m i a t t - fejezte be a közléseit R i c h .

77

Ezzel egy i d ő b e n a villany is újra felgyulladt a szobá­ ban. így, ha túlvilági híradásból is, m e g t u d t u k , hogy önma­ g u n k és mások ostorozása az első akadály, amelyen túl kell l é p n ü n k , ha a puszta túléléstől el szeretnénk j u t n i az igazság, a gyógyulás és a teljes élet birodalmába. Min­ d e n bírálat, önvád és vád elfojtja a b e n s ő n k b e n szóló tiszta, h a l k hangot. A lélek hangja ez, a m e l y Sarkcsillag­ k é n t vezérel m i n k e t végső c é l u n k felé. É b r e d é s ü n k ugyanolyan, m i n t a h a l á l u n k , hiszen a halál végső soron a szellem ébredése. A spirituális élethez előbb-utóbb v a l a m e n n y i ü n k n e k szembe kell n é z n ü n k a halál tényével. Miért is kell tehát m e g h a l n u n k ? Miről kell l e m o n d a n u n k ? Az élet ébresztője m i n d i g olyan keresztúthoz visz min­ ket, a h o l spirituális síkon választanunk kell élet és halál között, függetlenül attól, hogy veszélybe kerül-e fizikai lé­ tezésünk. Ez egyúttal arra is lehetőséget ad, hogy végre­ hajtsuk a szükséges pályamódosításokat. Válaszoljunk bárhogy erre a felszólításra - akár felébredünk, akár ál­ m o s a n visszaalszunk -, m i n d e z mélységesen k i h a t majd spirituális egészségünkre és j ö v ő n k alakulására. Gregg Levoynál olvassuk Callings c í m ű könyvében, hogy afgán nyelven a kapaszkodás és a halál szó ugyan­ azt j e l e n t i . A halállal szembekerülve máshogy n é z ü n k az életre és az élethez való viszonyunkra. Ez a válságos pil­ l a n a t szembesít m i n k e t élethazugságainkkal, hullamerev görcseinkkel. A l e g t ö b b e m b e r n e m szívesen hal meg, holott csak kevesen akadnak, akik igazán élnek. Alomkórosan b o l y o n g u n k ö n c s a l á s a i n k és é l e t p ó t l é k a i n k útvesztő­ j é b e n . Ha az életet választjuk, t ö b b é n e m kapaszkodunk a h a l o t t a k merevségével k a p c s o l a t a i n k b a , s n e m hagyjuk b e c s a p n i m a g u n k a t i l l ú z i ó i n k által.

78

Új fontossági sorrend A legsúlyosabb ébresztések rendszerint megváltoztatják é l e t ü n k b e n a dolgok fontossági sorrendjét, legalábbis egy időre. Ugyanakkor nagy türelemre és kitartásra van szük­ sége annak, aki meg kívánja h o n o s í t a n i é l e t é b e n ezt az új rendet. A m i k o r g y e r m e k ü n k súlyosan megsérül, vagy fájdalmas váláson m e g y ü n k keresztül, esetleg k o m o l y a n megbetegszünk, h i r t e l e n elfeledkezünk ügyes-bajos dol­ gainkról. Aki azután n e m veszi k o m o l y a n a figyelmezte­ tést, könnyen visszasüpped megrögzött szokásai közé, a m i n t a gyermeke felépül, a válást maga m ö g ö t t hagyja, vagy helyreáll az egészsége. Olyan is akad, aki egyszerűen föladja. Pedig a m i k o r csörög az élet ébresztőórája, ez soha n e m büntetés, ame­ lyet Isten a vétkeinkért ró ránk, sokkal i n k á b b szerető in­ tés, hogy ideje határozott lépéseket t e n n i c é l j a i n k megva­ lósítása érdekében. Az ébresztés voltaképpen n e m önma­ gáért fájdalmas, h a n e m a sok elfojtott b á n a t m i a t t , amelyet felkavar. M i n é l n a g y o b b vonakodással engedel­ m e s k e d ü n k az élet hívásának, a n n á l n a g y o b b szenvedés vár ránk a végén. A m ú g y egy látszólag mellékes e s e m é n y erősen megviselhet valakit, míg más a legnagyobb csapá­ sokat is hősiesen viseli. A szerencsétlenség mértéke azt sem jelzi, m e n n y i r e ö n t u d a t l a n az illető. Megesik, hogy egy lélek nagy m e g p r ó b á l t a t á s o k a t választ, s n e m c s u p á n a saját fejlődése érdekében, h a n e m m á s o k é r t is hoz áldo­ zatot, m o n d j u k azért, hogy p é l d a k é n t szolgáljon ember­ társai számára. A k a d n a k k ö z ö t t ü k hírességek, m i n t Mar­ tin Luther King, ifjabb és i d ő s e b b N e l s o n Mandela, vagy spirituális vezetők, m i n t Jézus, a Szűzanya és a B u d d h a . V a n n a k azután olyan gyermekek, akik k ü l ö n b ö z ő beteg­ ségekkel vagy fogyatékkal születtek. Ezek a jelzések u t a t m u t a t n a k n e k i k és n e k ü n k , hogy megértsük, mi igazán fontos az életben.

79

Ébresztést kérek A m i k o r meg szoktam szállni valahol a másnap reggeli műhelybeszélgetés előtt, lefekvéskor ébresztést kérek. Tu­ d o m , hogy olyan c é l o m van, amelyért idejében fel kell é b r e d n e m . Gyakran m á r jóval a jelzett i d ő p o n t e l ő t t fel­ ébredek, máskor viszont csak a hotelszemélyzet tud ki­ rázni az ágyból. Ébresztést kérve nagyobb biztonságban érzem magam, m e r t t u d o m , hogy n e m ragadok ott az ágyban az e l ő a d á s o m helyett. Vagyis egy ilyen ébresztésre azért van szükség, hogy ne feledkezzünk meg a szellemmel megbeszélt találkozóról. Még születés e l ő t t ébresztést k é r t ü n k a Szellemtől: „Kér­ lek, ne hagyd, hogy elvesztegessem ezt a megtestesülése­ m e t ! Ébressz fel, a m e n n y i b e n elaludnék!" Ezért amikor elszenderedünk, l é n y ü n k egy része, a legmélyebb, felráz minket.

Örüljünk az ébresztésnek! Évente egyszer szeretettel becsomagolt, csodás ajándékok v á r n a k egy ragyogóan megvilágított fa alatt a gyerekekre, a k i k n e k szerencsére n i n c s ébresztőre szükségük kará­ csony reggelén. Hiszen o l y a n régóta á l m o d o z n a k m á r er­ ről a pillanatról. A gyermek legfőbb célja a z o n b a n maga a létezés. Ezért k e l n e k ki a gyerekek jókor reggel az ágy­ b ó l erővel, élettel telten. Ahogy a z o n b a n eljár felettünk az idő, egyre t ö b b köte­ lesség nyűge nyomaszt minket. A világ egy sereg tenniva­ lót lőcsöl a nyakunkba. Végül eszünk ágában sincs kiugra­ ni az ágyból, legalábbis olyan fürgén, m i n t gyermekko­ r u n k b a n , biztosan n e m . Túlhajszoltak, elgyötörtek és zavarodottak vagyunk. Ébresztőórát veszünk tehát ma­ g u n k n a k , s ha berregni kezd, gyorsan lenyomjuk, hadd p i h e n h e s s ü n k még n é h á n y percet. A m i k o r a z o n b a n r á l e l ü n k l e l k ü n k céljára, ha é l e t ü n k válasz lesz erre a hívásra, ú j b ó l o l y a n o k leszünk, m i n t a

80

gyermekek, akik karácsony reggel alig nyitják ki a szemü­ ket, máris k i p a t t a n n a k az ágyból. N e m h i á b a , hiszen úgy d ö n t ö t t ü n k , hogy ö r ö m m e l kezdjük n a p j a i n k a t .

Ahogy a doktor előírta Az élet m i n d e n ébresztést a lélek jellegéhez és a spiritu­ ális igényekhez mér. Talán gyöngédségre szólít fel min­ ket, amikor r á m u t a t a szeretet erejére. Talán arra, hogy ér­ telmes m ó d o n szolgáljuk az életet, például h i v a t á s u n k gyakorlásával, netalán k i a k n á z a t l a n tehetségünket pallé­ rozzuk, spirituális útra l é p j ü n k és így tovább. A példák és c é l o k száma végtelen. Az ébresztés elsődleges feladata mégis m i n d e n esetben ugyanaz, nevezetesen, hogy spiri­ tuális é n ü n k r e irányítsa a figyelmünket, s emlékeztessen m i n k e t a lélek voltaképpeni céljára itt, a F ö l d ö n . Ez az ébresztés a l e g k ü l ö n b ö z ő b b f o r m á k b a n jelent­ kezhet. Talán súlyos betegségre van szükségünk, hogy meg­ tanuljunk elszakadni a testünktől, és felgyorsuljon a spi­ rituális fejlődésünk. Egy e m b e r r a b l á s esetleg felébreszti b e n n ü n k e r ő n k tudatát, és m e g t a n í t s z e m b e n é z n i a féle­ l e m m e l . Másoknak anyagi csődre van szükségük a h h o z , hogy felfedezzék a spirituális én igazi k i n c s e i t . Ez történt J i m m e l is, az egyik b a r á t o m m a l . Lelkes imp­ resszárió és politikus volt, a k i t pénzügyi csőddel ébresz­ tett az élet. Röviddel ezután i s m e r k e d t e m meg vele, ám ekkor már n e m c s a k anyagilag, h a n e m érzelmileg is mély­ pontra került. - N e m tudom, m i t c s i n á l t a m rosszul - panaszolta. L é l e k k é n t már jó ideje spirituális gyógyító és t a n á r volt. Azért j ö t t közénk, hogy tudatosságot és gyógyulást hozzon a körülötte é l ő k n e k . E képességeit a z o n b a n a mélybe t e m e t t é k b a r á t o m gyermekkori sérülései és a csa­ ládi támogatás hiánya. Családi nehézségeiért azzal kárpó­ tolta magát, hogy vagyont és hírnevet szerzett. Ráadásul istenadta tehetség is volt az üzlet és a p o l i t i k a világában, és - R i c h h e z h a s o n l ó a n - soha n e m tért le az erény út81

járói. Aztán megmagyarázhatatlan pechsorozat köszön­ tött rá, és a padlóra küldte. Őt n e m az ébresztette fel, hogy választania kellett: spi­ rituális gyógyítóként vagy ü z l e t e m b e r k é n t és politikus­ k é n t folytatja-e a pályáját. M i n d e n e k e l ő t t lelki célját kel­ lett élete első helyére e m e l n i e , s aztán felhasználni imp­ resszáriói képességeit, hogy betöltse ezt a rendeltetést. Már elfeledte, m i l y e n gyógyítóképességei is v a n n a k való­ j á b a n . A m i k o r felemlegettem ezt neki, eszébe j u t o t t a k olyan a l k a l m a k a gyermekkorából, a m i k o r elég volt rá­ t e n n i e a kezét egy beteg fejére, és az j o b b a n lett. Sajnos akkor senki sem j ö t t rá J i m különleges képességeire. M i u t á n változtatott a fontossági sorrenden élete külön­ böző területei között, J i m évekig intenzív spirituális és ter­ mészetgyógyász képzésen vett részt, és ez ismét felszínre hozta rég elfeledett képességeit. Ezután sikeres gyógyító­ központot hozott létre önerőből. A m i n t előtérbe állította a lélek dolgát, mellékes üzleti vállalkozása is felvirágzott. Máskor az ébresztőóra csörgése tudatosítja b e n n ü n k , m i l y e n l e h e t e t l e n k ö r ü l m é n y e k között t e n g ő d ü n k m á r j ó ideje. Egy küszködő művész például rájön, hogy szeretne pénzt l á t n i a tehetségéből. Ilyen művész volt A n a is. A te­ hetséges, energikus, gyönyörű nő hiába dolgozott kemé­ nyen, sem őt, sem a képeit n e m ismerték el. Ugyanakkor - J i m h e z h a s o n l ó a n - ő is erős tanári és parafenomén vé­ nával rendelkezett. Neki is e l ő b b spirituális életét kellett rendeznie ahhoz, hogy a művészetre gondolhasson. Je­ lentkezett h á t egy spirituális önfejlesztő tanfolyamra, és o k t a t ó lett belőle. E k ö z b e n sikerült szerencsésen ötvöz­ n i e művészi tehetségét, segítőkészségét és természetfelet­ ti képességeit. I n d í t o t t egy m ű h e l y t n ő m ű v é s z e k lelki fej­ lesztése céljából. T i z e n h a t a n jelentkeztek, sikeresek és n é v t e l e n e k egyaránt voltak közöttük. Az egyik résztvevő, egy neves művésznő, annyira fellelkesült az itt tanulta­ kon, hogy szerette volna j o b b a n m e g i s m e r n i Anát. Ami­ kor látta, hogy maga is művészember, kíváncsi lett a m u n k á i r a , a m e l y e k annyira megtetszettek neki, hogy

82

Ana kiállítást rendezett a művésznő New York-i és flori­ dai galériáiban. Természetesen n e m m i n d e n ébresztés várja el t ő l ü n k , hogy p a r a f e n o m é n n é vagy tanárrá legyünk. A lélek ren­ deltetését a z o n b a n csak akkor ismerhetjük meg igazán, ha ehhez lelki dolgokkal is foglalkozunk. A m i n t egyszer egy spirituális mester m o n d t a : „Ha t a n u l n i szeretnének, tanuljanak, ám ha mesterfokon szeretnék elsajátítani ugyanezt, tanítsanak."

Az ébresztés Isten szerető beavatkozása Kedvenc ébresztésemet c i c á n k , Varázslat szolgáltatja. Az ő tanítása elegáns és utolérhetetlen. Először halk nyivákolást hallok, rendszerint akkor, amikor valami „fontosabbal" vagyok elfoglalva. Gyakran úgy teszek, m i n t aki n e m hallja. Ekkor növeli a hangerőt, s végigkutatja u t á n a m a házat. Én már jó előre b e c s u k o m a dolgozószobám ajtaját, hogy megvédjem m a g a m a hívatlan látogatótól, így a szá­ mítógép fölé görnyedek (épp ezen a könyvön dolgozom!), és továbbra is e l l e n á l l o k a hívásnak. Ez rövidesen szívszag­ gató, majd n é m i k é p p e n bosszantó regiszterekbe csap át, így egyre k o m o r a b b a n összpontosítok feladatomra. A de­ cibelek tovább növekednek, s most a folyosóról h a l l o m a nyávogást. Aztán a cicus az a j t ó m o n kaparászik: „Tudom, hogy o t t vagy" - adja ezzel értésemre. Én a z o n b a n elszántan n e m veszek róla tudomást, foly­ tatom a „ m i n d e n n é l fontosabb" m u n k á t . A kaparászás mostanra egészen d ü h ö d t t é válik. Két h a j l í t h a t a t l a n vas­ akarat csap itt össze. Tudom, hogy legyőztek, mégsem va­ gyok h a j l a n d ó b e a d n i a derekamat. Közben azon morfon­ dírozom, vajon át kell-e festetnem az ajtót. A kaparászás és a nyivákolás h i r t e l e n a b b a m a r a d . Vajon m e n n y i t kell majd leperkálnom a festésért? Ez a kis boszorka kiforgat az egész vagyonomból. Ám ekkor felszökken, megcélozza az ajtót, és szokása szerint e s t é b e n kapja el mancsával a kilincset. Az elfordul, s az ajtó szélesre tárul. C i c á m dia-

83

d a l m a s a n besurran, az ö l e m b e huppan, hogy ott szeretet­ teljes, hízelkedő d o r o m b o l á s b a kezdjen. (Vajon miért vol­ tam olyan m a k a c s ? Hisz őt végig a szeretet vezérelte.) E n n é l t a l á l ó b b h a s o n l a t o t keresve sem találni az éb­ resztésre. Az isteni szeretet akkor sem hagy m i n k e t cser­ ben, a m i k o r elveszünk csalóka ábrándjaik útvesztőjében. Hisz végső célja n e m más, m i n t a szeretet. A szeretet kinyilvánítása pedig újabb lehetőséget ad arra, hogy elfogadjuk. Halkan d o r o m b o l a fülünkbe, elő­ ször á l m o k és megérzések formájában. Ha n e m veszünk róla tudomást, h a n g o s a b b a n szól: g o n d o l a t o k és érzel­ m e k alakjában. Ha szükséges, tovább növeli a hangerőt, ekkor fájdalmak és testi nyavalyák k é p é b e n kopogtat. Azt m o n d h a t j u k , ez a szeretet követelőző. Holott a szere­ tet soha n e m követel, c s u p á n ad. És soha n e m hagy fel azzal, hogy ö n m a g á t adja. Mi mégis a legtöbbször ellen­ á l l u n k neki, mivel félünk tőle. Az élettől megnyomorít­ va, m e g k e m é n y í t j ü k szívünket a szeretet e l l e n é b e n . Túl sokat fájt ez a szív, túl sok csalódás, túl sok veszteség ér­ te. Túl fájdalmas m á r á l m o d o z n i , a m i k o r n e m is gondol­ h a t u n k arra, hogy valaha is teljesülhet a szívünk vágya. És a m i k o r a szeretet az épp csak beforrt s e b e i n k fölött matat, hogy végképp begyógyítsa őket, bizony, az is fáj. Bezárjuk h á t szívünk ajtaját, h i á b a d ö r ö m b ö l szünet nél­ kül az életadó szeretet. F o r d u l j u n k akárhogyan is ellene, a szeretet soha n e m m o n d le rólunk.

Ébresszük föl önmagunkat! N e m kell t é t l e n ü l v á r n u n k a következő ébresztőre. Le­ g y ü n k tevékenyek, és d ö n t s ü n k úgy, hogy önszántunk­ b ó l felébresztjük m a g u n k a t . (Ezért olvassuk ezt a könyvet, vagy n e m ? ) Ébresszük fel m a g u n k b a n egy spirituális képességünket, egy új életszemléletet, egy hosszú távú szándékot. Ez persze n e m j e l e n t i azt, hogy e z e n t ú l n e m k a p h a t u n k másfajta ébresztést. S ő t h a m a r a b b észre fog­ j u k v e n n i , és t u d n i fogjuk, hogyan reagáljunk rá. 84

6. FEJEZET

Találjunk rá intuícióval a lélek céljára! A lélek célja az, a m i é r t e l m e t ad az é l e t ü n k n e k . Ez az erő vezérel m i n k e t m i n d e n n a p j a i n k b a n . N e m t a l á l h a t u n k rá sem a világban, sem az e l m é n k b e n , mivel az a szellem­ b e n lakozik. Ameddig n e m táplálkoznak e n n e k energiá­ jából, n e m l e l h e t ü n k rá l e l k ü n k céljára. Aki n e m fedezi fel élete értelmét, az ö n n ö n értékét sem ismerheti meg. Végső soron m i n d e n boldogtalanság és hiányérzet a b b ó l táplálkozik, hogy e l s z a k a d t u n k legfőbb c é l u n k t ó l . Ha vissza szeretnénk találni hozzá, kezdjük azzal, hogy vá­ laszt t a l á l u n k arra, hol, hogyan és mit is keressünk.

Hol keressünk? Milyen gyakran keresi m i n d e n k i rossz h e l y e n a válaszo­ kat! Aki azt hiszi, hogy ö n m a g á b a n n e m talál rájuk, má­ sutt kutakodik. Szakértőket és h i v a t a l n o k o k a t faggatunk, a j ö v ő t és a m ú l t a t fürkésszük, m i n d e n t tűvé teszünk, csak itt és most, a b e n s ő n k b e n n e m vizsgálódunk. O l y a n o k vagyunk, m i n t az egyik szúfi t a n m e s e öreg­ asszonya. Ez a vénasszony egy lámpaoszlop a l a t t négykéz­ láb kereste háza elveszett kulcsát. A m i k o r a szomszédai köréje gyűltek, és megkérdezték, m i t gondol, h o l hagyta el, azt felelte: - Természetesen a h á z a m b a n . - Akkor m i é r t i d e k i n t keresed? - Mert a lámpa alatt világos van, a h á z a m b a n pedig túl sötét ahhoz, hogy b á r m i t is megtaláljak - felelte az öreganyó.

85

- E n n e k s e m m i é r t e l m e ! - csóválták fejüket a szom­ szédok. - Ha a h á z a d b a n vesztetted el a kulcsot, ott is kell megkeresned. Meglepetésükre a z o n b a n az anyóka elnevette magát. - Milyen okosak is vagytok, a m i k o r a más dolgáról van szó. Pedig v a l a m e n n y i e n ugyanezt m ű v e l i t e k belső életetekkel. Mindig kívül keresitek azt, amiről o d a b e n t elfeledkeztetek. Kivált akkor, a m i k o r kételyek vagy félelmek árnyékol­ j á k be az életünket, szívesebben keresgélünk j ó l megvilá­ gított, ismerős helyen, m i n t hogy belső világunk feltér­ képezetlen mélységeibe merészkedjünk. Amúgy is könynyen k i m o n d j u k az ítéletet: „Ha t u d n á m a választ, n e m kerültem volna e b b e a csávába." E m e l l e t t úgy véljük, ha belül rejtőzne a megoldás, n e m f é l n é n k annyira, ehelyett i s m e r n é n k a kivezető utat. Ha így volna, n e m l e n n é n k olyan zavarodottak és szétesettek, igaz? Ezért azt kezdjük h i n n i , hogy a választ n e m b e l ü l kell keresnünk, hiszen ez esetben v a l a m i k é p p urai m a r a d n á n k a helyzetnek. Pedig e n n e k p o n t o s a n az ellenkezője igaz. A válasz egymagában s e m m i n sem változtat. S z á m í t ó g é p ü n k b e is h i á b a t e l e p í t e t t ü n k m i n d e n t u d ó programokat, ezek csak akkor l é p n e k m ű k ö d é s b e , ha begépeljük a megfelelő jel­ szót. A válasz egészen addig e l b ú j i k a gépben, m i n t h a ott se l e n n e . A válaszok a növényi magvakra is h a s o n l í t a n a k . E l ő b b el kell ü l t e t n i és fel kell nevelni őket ahhoz, hogy learathassuk a termést. V a l a m e n n y i válasz b e n n ü n k ma­ g u n k b a n lakozik, n e k ü n k a z o n b a n először ki kell válasz­ t a n u n k egyet, fel kell n e v e l n ü n k , és hozzáigazítanunk az é l e t ü n k h ö z . N é h a akkora a szerencsénk, hogy belebot­ i u n k a helyes válaszba, az esetek nagy részében a z o n b a n nagy gyakorlatot igényel, hogy megfelelően kérdezzünk rá a válaszokra, felismerjük őket, s azt is tudjuk, m i h e z kezdjünk velük, ha egyszer a b i r t o k u n k b a kerültek. Akit arra t a n í t o t t a k , hogy kérdezze meg az anyját, sza­ bad-e ezt vagy azt t e n n i e ; aki folyvást azt hallotta, hogy az apja m i n d e n t j o b b a n tud, vagy hogy csak az orvos 86

tudja meggyógyítani, a n n a k e l e i n t e nehéz lehet észreven­ nie, mi a jó n e k i magának. Pedig gondoljuk csak meg, ki más talált olyan választ az é l e t ü n k b e n , a m e l y igazán az e l e v e n ü n k b e vágott, ha n e m saját m a g u n k ! Előfordult-e már, hogy a l u d t u n k egyet egy problémá­ ra, hogy napokig e l r á g ó d t u n k egy-egy kérdésen? O l y a n ez, m i n t a m i k o r az e m b e r elmegy hétvégére v a l a m e l y i k ismerősével. Mérget vehet rá, hogy barátjának o l y a n jel­ lemvonásai b u k k a n n a k elő, amelyeket soha n e m ismert volna meg felületes társalgás közben. így t e h á t kimerí­ t ő b b választ k a p u n k a kérdésünkre, m i n t e g y é b k é n t . H o n n a n származik ez a válasz? Szó, a m i szó, tényeket, számadatokat, recepteket és elméleteket g y ö m ö s z ö l ü n k a fejünkbe k ü l ö n b ö z ő könyvekből és szaktekintélyek kije­ lentéseiből, ám azok a válaszok, amelyek gyökeres válto­ zást hoznak az é l e t ü n k b e , és e l ő m o z d í t j á k fejlődésünket, belülről erednek. Még a m i k o r kiváló m e s t e r ü n k t a n á c s á t szívleljük meg, akkor is arról van szó, hogy e l ő b b leüle­ pedett l e l k ü n k b e n a mester bölcsessége. A választ a ben­ n ü n k szunnyadó, belső igazság adta meg, a mester szavai csak felébresztették. Jézus azt tanította, hogy ne aggodalmaskodjunk a hol­ nap felől, h a n e m keressük helyette m i n d e n teremtés for­ rását. Ekkor a M i n d e n h a t ó majd g o n d o t visel ránk. El­ végre is n e m a csaphoz megyünk-e, ha megszomjazunk, s n e m lépünk-e ki a szabadba, ha friss levegőre v á g y u n k ? Ösztönösen is m i n d e n k i azt keresi, amire szüksége van. G o n d csak akkor van, a m i k o r elfelejtjük, hogy ki adja mindazt, amire igényünk támad. S o k a n e s n e k a b b a a té­ vedésbe, hogy egy mester személyéhez k ö t n e k v a l a m e l y igazságot, csak azért, m e r t ő m o n d t a ki azokat a szavakat, amelyek azután elvezérelték őket belső igazságukhoz. így végül lehorgonyoznak egy mester mellett, ahelyett hogy az igazság végső forrása felé, befelé fordítanák figyelmü­ ket. Hogy ú j a b b h a s o n l a t t a l éljek, olyan ez, m i n t a m i k o r felfedezzük, hogy alig van pénz a b a n k s z á m l á n k o n , s el­ keseredünk, m i n t h a bizony a b a n k t ó l k a p n á n k a pén87

zünket. Vagy a m i k o r érezzük a szerelem erejét, s tévesen a szerelem forrásának véljük szívünk választottját. Ha a sors azután elszakítja őt tőlünk, majd megszakad a szí­ vünk, és azt hisszük, soha t ö b b é n e m leszünk képesek szeretni. Minden szenvedésünk azzal kezdődik, hogy elve­ szítjük szem elől belső, isteni lényegünket. N é h a azután felráz m i n k e t t é v h i t e i n k b ő l egy-egy o l y a n válság, a m e l y b e n a szokványos megoldások érvé­ nyüket vesztik. Ez rendszerint segítségünkre van, hogy s z e l l e m ü n k és c é l u n k felé fordítsuk figyelmünket. Ele­ t e m m e g h a t á r o z ó fordulópontja egy ilyen válsághelyzet volt. Egyik este egy b a r á t o m váratlanul kétrét görnyedt a fájdalomtól. Mivel a k k o r i b a n ápolással kerestem a kenye­ remet, és n e m zártam ki valamiféle súlyos baj jelentkezé­ sét, felkészültem, hogy beviszem a sürgősségi osztályra. O a z o n b a n h a t á r o z o t t a n tiltakozott a kórház ellen. Nem s z á m í t o t t a m ekkora ellenállásra, és fejvesztetten téblábol­ t a m körülötte. Végül nyögdécselve ő parancsolt rám: - Te gyógyítasz meg. Tudtam, nem á p o l ó i szakképzettségemre gondol, n e m orvosságot vár t ő l e m . Mivel o k o s a b b n e m j u t o t t eszem­ be, kezemet a fejére tettem, hogy v a l a m i k é n t lelket önt­ sek belé. Ezután, m i n t h a ez volna a világ legtermészete­ sebb dolga, b e h u n y t a m a szememet. Emlékszem, tudato­ san d ö n t ö t t e m úgy, hogy ezen a m ó d o n hatékonyabban t u d o k segíteni. Ekkor bizsergést éreztem a kezemben, te­ nyerem felforrósodott. Ereztem, a m i n t az energia átáram­ lik a b a r á t o m b a , s észrevettem, hogy n é h á n y perc múlva l á t h a t ó a n j o b b a n érzi magát. U j a b b húsz perc elteltével felállt, és felkiáltott: - H ó n a p o k ó t a n e m éreztem ilyen j ó l magam! B a r á t o m a t meggyógyítottam, ugyanakkor rájöttem, hogy a további u t a m r a vonatkozó választ ö n m a g a m b a n kell keresnem. Azt kellett m e g t u d n o m , hogyan közelít­ h e t e m meg ezt a belső világot, s hogyan fejleszthetem ki spirituális gyógyítóképességeimet, amelyek révén tudato­ san b e t ö l t h e t e m hivatásomat. 88

Hogyan keressünk? Ekkorra már bizonyosan tudtam, hogy az orvosi pályát n e m nekem találták ki. Ez a csodálatos é l m é n y megmutat­ ta, hogy én belső e r ő m m e l t u d o m meggyógyítani az em­ bereket. E b b e n az i d ő b e n azonban s e m m i t sem t u d t a m a spirituális és az energiával gyógyításról. Megértettem, ha gyógyításra adom a fejem, tudatosan kell újra e l ő h o z n i ma­ gamból azokat a képességeket, amelyek segítségével gyó­ gyítani tudtam azon a bizonyos estén. Már kétségtelenül tudtam, hol keressem a válaszokat - ö n m a g a m b a n -, azon­ ban a hogyan még h o m á l y b a n volt e l ő t t e m . Akkor azért következhetett be a csoda, m e r t önmagá­ m o n kívül sehová sem fordulhattam. E l e n g e d t e m ma­ gam, mivel elfogadtam, hogy n e m t u d o m , m i t csinálok, és n e m p r ó b á l t a m meg ellenőrzésem alá v o n n i a helyze­ tet. Pontos elvárásaim sem voltak, n e m a k a r t a m eldönte­ ni, mi hogyan legyen. Mindössze a n n y i t szerettem volna elérni, hogy a b a r á t o m j o b b a n legyen. Azaz a puszta léte­ zés mellett d ö n t ö t t e m . I j e d t e m b e n megfeledkeztem az eszemről. M i u t á n é r t e l m e m elhallgatott, m e g n y í l t ben­ n e m valami, és teret a d o t t az Istenbe vetett bizonyosság­ nak. I n t u í c i ó m m a l hozzáfértem lelki t u d a t o s s á g o m h o z és energiámhoz. Az i n t u í c i ó segítségével é r t h e t j ü k meg az élet m é l y igazságait, s általa részesülhetünk az inspiráció, a meglá­ tás és a csoda a d o m á n y á b a n . Ha biztosak v a g y u n k belső Forrásunkban, ösztönösen megérezzük saját igazságun­ kat. I n t e l l e k t u s u n k elvezethet m i n k e t az igazság kapu­ jáig, de az i n t u í c i ó a kulcs, amellyel k i n y i t h a t j u k ezt a kaput, és felfedezhetjük l e l k ü n k rendeltetését. Az értelem formákkal dolgozik, a d o l g o k vagy tárgyak külső megjelenésével. Betűről betűre b o n c o l g a t h a t j a a paragrafusokat, a törvény szelleméhez a z o n b a n n e m ér fel. A szellem energiáját ezzel s z e m b e n c s u p á n intuíci­ ónkkal foghatjuk fel, és é l h e t j ü k át valóságosként. Aki az eszével próbálná kiokoskodni, mi a l e l k é n e k rendelteté89

se, csak a s ö t é t b e n tapogatózna. E n n e k az az oka, hogy az értelem kész struktúrákkal dolgozik, míg a lélek célja folyvást változik, növekszik, s o h a s e m állandó. Aki észér­ vekkel közelíti meg, hogy mi a lelke célja, az soha n e m nyitotta meg b e n s ő j é t a valódi válasz előtt. Gyakran e s ü n k a b b a a h i b á b a , hogy az eszünkkel firtatjuk, miért k a p t u k azt a választ, amelyet kaptunk, a n é l k ü l hogy tényleg felfedeznénk, v a l ó j á b a n m i t is m o n d n e k ü n k ez a válasz. Az ego a k n a m u n k á j á n a k része ez, a m e l y i k ipar­ kodik e l k e r ü l n i a szenvedést. A céltudatosság formákba öltözik, ö n m a g á b a n a z o n b a n n e m forma. Eszünket hasz­ náljuk arra, hogy p o n t o s kérdéseket fogalmazzunk, a vá­ laszokat a z o n b a n bízzuk a megérzéseinkre. A tudatosság az e m b e r természetes állapota, ám aki megszokta, hogy befelé tekintsen, az t u d a t o s a b b az átlag­ nál. Ö n m a g u n k felébresztésének folyamata ú j a b b próba­ tétel elé állít m i n k e t . M i n é l t u d a t o s a b b a k leszünk ugyan­ is, a n n á l j o b b a n átérezzük azt a fájdalmat és sötétséget, amelyet o l y a n g o n d o s a n e l t e m e t t ü n k a l e l k ü n k mélyére. A m i n t a t u d a t fénye rásugárzik erre a fájdalomra, a fal, amelyet köréje v o n t u n k , szétmállik, szétporlad. Mi talán ijedten félrefordulunk. O l y a n ez, m i n t a m i k o r mély á l o m b ó l é b r e d ü n k , á l m u n k a z o n b a n az ébredés pillana­ t á b a n feledésbe m e r ü l . Ilyenkor a nyers valóság fogad m i n k e t k e l l e m e s e n zsongító á l m u n k helyett. V a l a m e n n y i e n tapasztaltuk már, milyen, a m i k o r el­ zsibbad a l á b u n k . A legrosszabb akkor, a m i k o r a keringés újra visszatér a lábszárba, és az „felébred"! Hú, az fáj csak igazán! Rossz dolog, n e m igaz? A spirituális ébredés is e h h e z h a s o n l í t . A m í g t u d a t u n k szunnyadozik, öntudat­ lan zsibbadtságban t e n g ő d ü n k . S e m m i t n e m érzünk, h a l l u n k vagy l á t u n k . Ébredéskor aztán ezer és ezer tu jár­ ja át tagjainkat, s rég elfojtott fájdalmak, érzések és gon­ d o l a t o k árasztják el t u d a t u n k a t . A jó hír az, hogy van szabad választásunk. Választhat­ j u k azt, hogy ó v a k o d u n k ettől a lelki elvonókúrától, s to­ vábbra is mélyre t e m e t j ü k fájdalmainkat. A másik lehe90

tőség, hogy s z e m b e n é z ü n k a megpróbáltatásokkal, a nagy kalanddal, a m e l y n e k során alászállunk l é n y ü n k mélyére. A végén talán még j u t a l m a t is k a p u n k . Rend­ szerint f é l e l m e t e s e b b n e k véljük azt, a m i o t t vár ránk, m i n t a m i l y e n az valójában. Az arany pedig, a m e l y r e e kincskeresés során l e l ü n k , n e m az út végén, h a n e m köz­ ben lesz a m i é n k . „A figyelmes e m b e r - t a n í t o t t a a Budd­ ha - legnagyobb k i n c s e k é n t t e k i n t a felébredésre" {Dhamma-pada, 2:26). Amikor l á b u n k magához tér zsibbadtságából, az fájda­ l o m m a l jár, de tudjuk, hogy ez a fájdalom h a m a r o s a n el­ múlik. Minél j o b b a n sikerül ellazulnunk, s h a g y n u n k , hogy a kellemetlen érzés magától elenyésszen, a n n á l gyor­ sabban megy a dolog. Ugyanez igaz a spirituális növeke­ dést kísérő fájdalomra is. H a g y n u n k kell e l m ú l n i . Az el­ lenállás hiábavaló, sőt éppenséggel olaj a tűzre, a m e l y te­ metési máglyává l o b b a n t h a t j a fel a barátságos tábortüzet. A fájdalom kiküszöbölése - legyen szó régi szívfájda­ lomról, testi sérülésről vagy szorongásról - n e m j e l e n t i azt, hogy erővel kell m e g s z a b a d u l n u n k tőle. A h h o z , hogy valami e l m ú l j o n , először is h a g y n u n k kell, hogy lé­ tezzen. Meglehet, n i n c s ínyünkre a dolog, vegyük azon­ ban nyugodtan t u d o m á s u l a létezését. Ekkor és csak ek­ kor kezd szűnni a fájdalmunk. Ha teret a d u n k neki, ahe­ lyett hogy m e g p r ó b á l n á n k kiküszöbölni, e l ő b b - u t ó b b lefutja a maga körét. Hiszen m i n d e n beteljesedésre vár, és a fennmaradásáért harcol. Miért olyan nehéz, hogy hagyjuk érvényesülni a fáj­ d a l m a t vagy v a l a m e l y i k g o n d u n k a t ? J o b b á r a azért, m e r t úgy hisszük, ha n e m teszünk sürgősen valamit, a kelle­ metlenség soha n e m m ú l i k el. „Egy pillanatig se b í r o m tovább. Egészen belebetegszem. Annyira fáj!" - m o n d o ­ gatjuk m a g u n k b a n . Am ha túl nagy szerepet t u l a j d o n í t u n k a fájdalom­ nak, előbb-utóbb eluralja az életünket. Szerencsére erre s e m m i szükség. B á r m i l y e n rossznak t ű n i k is a helyzet, a gyógyulás m á r akkor elkezdődik, a m i k o r h a j l a n d ó k le-

91

szünk ö n m a g u n k b a t e k i n t e n i és s zembenézn i mindaz­ zal, a m i t o t t találunk.

Mit is keresünk tulajdonképpen? Ha h a j l a n d ó k vagyunk végre befelé nézni, miféle választ keressünk? A helyes választ kizárólag egyetlen m ó d o n k a p h a t j u k meg, ha megfelelő kérdést teszünk fel, hiszen m i n d e n kérdés m a g á b a n rejti a választ. Aki n e m kérdez, az választ sem kap. A kettő elválaszthatatlan egymástól. A h h o z tehát, hogy ráleljünk a ránk szabott válaszra, meg kell t a n u l n u n k a kérdezés helyes módját. Akik szorongat o t t s á g u k b a n és i j e d e l m ü k b e n ügyefogyott kérdésekkel b o m b á z z á k az értelmüket, h i á b a várnak használható vá­ laszra. Szükséghelyzetben pedig e m b e r i gyengeségünkben olyan kérdésekkel d o b á l ó z u n k , amelyek egyre messzebb vezetnek a helyes válaszoktól. „Mi a baj v e l e m ? " - kérdez­ zük például. Pedig a válsághelyzetek n e m okvetlenül a m u l a s z t á s a i n k r ó l szólnak. Ez a kérdés tehát n e m eredmé­ nyez é r d e m i választ. A m á s i k gyakori kérdés: „Miért é p p e n é n ? " N o h a rend­ szerint m a g u n k r a vesszük az élet helyzeteit, valójában azok n e m n e k ü n k szólnak. Egyszerűen csak bekövetkez­ nek, s mi a t t ó l függően keveredünk bele egy-egy ilyen helyzetbe, hogy m i l y e n választ a d u n k rá. Megkérdezhet­ j ü k azután: „Most m i t kell t e n n e m ? " , ez a kérdés azon­ b a n feltételezi, hogy valakik elvárják t ő l ü n k a határozott fellépést. Ez pedig máris külső kezekbe teszi az irányítást. Hiszen ugyan miféle elvárásoknak a k a r u n k megfelelni? „Hogy t ö r t é n h e t e t t ez m e g ? " Ez a kérdés a körülmé­ nyekre és az okokra kérdez rá, h o l o t t m i n d e n történés m i l l i ó n y i szálból szőtt szövedék. Csak n e m érjük be ezek katalógusával? Hasonlóan értelmetlen kérdés: „Mikor lesz e n n e k vége?" Mit értsünk végen, lezáruláson? Vajon m i n d e n n e k vége lesz, amikor a halálmadár n e k ü n k kuvikol? Ezt akarnánk

92

tudni? Hiszen egyelőre akad elég d o l g u n k a bajok orvoslá­ sával. „Mennyit kell még e l v i s e l n e m ? " - kérdezik mások. Ugyan m i t kell e l v i s e l n ü n k ? Mért hisszük, hogy csak ne­ k ü n k kell ezt-azt e l v i s e l n ü n k ? „Miért kell e n n y i t szenved­ n e m ? " Az észnek szóló kérdésre h a s o n l ó válasz is érkezik. Okok hosszú sorát gyűjthetjük össze, ám ugyan m i t hasz­ nál m i n d e z ? Ha félünk s z e m b e n é z n i a fájdalommal, újra meg újra az eszünk fogalmazza meg a kérdéseket, hogy m i n é l j o b b a n h á t t é r b e szorítsuk az érzelmeket. Ha meg szeretnénk szabadulni a szenvedéstől, elég e r ő s n e k kell l e n n ü n k ahhoz, hogy s z e m b e n é z z ü n k azzal, a m i elől ed­ dig m e n e k ü l t ü n k . M o n d a n o m sem kell, e n g e m is próbára tett a sors. Agy­ nak estem. Természetesen én is m e g p r ó b á l t a m megmene­ külni a szenvedésektől, de m i n d h i á b a . „O, add, Uram, hogy e l m ú l j o n ! N e m b í r o m tovább!" - fohászkodtam ma­ gamban. Ekkor a t u d a t o m o n á t v o n u l ó , sötét viharfellege­ ket hirtelen ragyogó fénysugár járta át. Rájöttem, hogy n e m jól kérek. Ám n e h é z világosan g o n d o l k o d n i akkor, amikor az e m b e r fájdalomtól vonaglik. Mégis feltettem m a g a m n a k a kérdést: „Milyen kérdésre volna m o s t szüksé­ gem?" Ezt a választ kaptam: M i n d e n e k e l ő t t azt kell meg­ kérdeznem magamtól, m i t várok a választól. Ez észérvek­ kel fogalmazott válasz helyett cselekvő, segítő válaszhoz juttat hozzá. „Rendben. Mit várok a választól?" - kérdeztem. Azon­ nal választ is kaptam: „Azt, hogy m e g s z a b a d í t s o n a szen­ vedéstől, hogy j o b b a n legyek. Nos tehát, m i t kell k é r n e m ahhoz, hogy ezt kapjam a választól?" - Istenem, kérlek, segíts, gyek! - m o n d t a m ekkor.

hogy ismét egészséges le­

E kéréssel feladtam a fájdalommal s z e m b e n i ellenállá­ somat, és m i n d e n arra irányuló erőfeszítést, hogy legyűr­ jem, vagy hogy ura legyek a helyzetnek. K é r é s e m m e l megadtam magam. Alig telt el n é h á n y másodperc, és a szeretet takarója b o r u l t rám gyöngéden. A fejemnél kezd-

93

te, végigvonult a testemen, a lábszáramon, le egészen a lábfejemig, oda, a h o l a legnagyobb fájdalmat éreztem. M i k ö z b e n ez a gyógyító erő betakart, lelki szemeim e l ő t t szenvedő e m b e r e k sora v o n u l t el, kérlelő ujjaik a b o k á m köré kulcsolódtak. Arra kértek, szabadítsam meg őket fájdalmaiktól. Most lefejtettem l á b a m r ó l a kezüket, s ezzel együtt m e g s z a b a d u l t a m régi haragomtól, önvá­ d a m t ó l és b ű n t u d a t o m t ó l is, a m i é r t n e m t u d o k minden­ kit meggyógyítani. R á j ö t t e m , egy korábbi életem kudar­ cát h o r d o z o m m a g a m m a l , a m i k o r orvosként számtalan életet m e g m e n t e t t e m , saját, h ő n szeretett feleségemet és g y e r m e k e m e t a z o n b a n n e m sikerült kiragadnom a halál karmából. N e m telt b e l e n é h á n y perc, s a fájdalom ereje legalább a negyedére c s ö k k e n t , s így m á r egészen elviselhetővé vált. M á s n a p reggelre m i n d e n fájdalmam e l m ú l t . J o b b a n lettem. A válasz h a t á r o z o t t a n b e t ö l t ö t t e feladatát. Hogy m á s i k példával éljek, volt egy üzletember isme­ rősöm, aki m i n d e g y r e azt kérdezte magától, miért n e m megy az üzlet. M i n é l t ö b b e t firtatta azonban, a n n á l ros­ szabb lett a helyzet. Végül változtatott a kérdésén, s on­ n a n t ó l azt kérdezte: „Mit várok a választól?" Megértette, hogy jólétet szeretne, n e m c s u p á n önmaga és a családja, de az a l k a l m a z o t t a i és az üzletfelei számára is. Új kérdést kezdett h á t feltenni: „Milyen üzleti lépése­ ket t e h e t n é k a családom, az a l k a l m a z o t t a i m , az üzletfele­ im és j ó m a g a m j ó l é t é n e k é r d e k é b e n ? " Egy ideig ezt a kérdést tette fel tehát, s mindannyiszor új felismerésre jutott, amivel j a v í t h a t n a vállalkozásán. A kérdezés új módja e g y é b k é n t is ösztönzően hatott rá. Egy idő u t á n vállalkozása p o n t úgy működött, ahogyan várta. Mesterem c s o d á l a t o s a n h a t é k o n y kérdéseket tudott fel­ t e n n i . Kérdései n y o m b a n rávezették a pácienseket spiri­ tuális útjukra, és ez egész é l e t m i n ő s é g ü k e t megváltoztat­ ta. Mesterem n e m t e k i n t e t t e a k a d á l y n a k a nehézségeket, ehelyett ilyeneket kérdezett: „Mit t a n u l h a t n é k e b b ő l a ta94

pasztalatból? Hogyan h a s z n á l h a t o m fel ezt a helyzetet ta­ nítványaim okítására, hogy e l ő r e m o z d í t s a m fejlődésü­ ket? Mit kell t e n n e m ahhoz, hogy megoldást találjak, amely kivezet e b b ő l a válságból?" Bizonyos é r t e l e m b e n m i n d i g egy kérdés k ü l ö n b ö z ő változatait fogalmazta meg, a m e l y így szólt: „Hogyan él­ hetek ezzel az a l k a l o m m a l úgy, hogy az m i n d e n é r i n t e t t félnek javára váljon?" A szeretet m i n d i g lehetőségeket nyújt számunkra, és azt is m e g m u t a t j a , hogyan é l j ü n k ezekkel. U g y a n a k k o r a szabad akaratot is tiszteletben tartja, ezért mindaddig, amíg n e m hívjuk meg m a g u n k h o z , a h á t t é r b e n marad, örök szolgálatra és odaadásra készen. Ha p o n t o s a n kérdezünk, pontos választ k a p u n k . Ha jól kérdezünk, h a s z n á l h a t ó választ k a p u n k . Ha embersze­ rető kérdéseket teszünk fel, ezzel e l m é l y ü l együttérzé­ s ü n k az e m b e r e k iránt. Ha szépen kérdezünk, m a g u n k is megszépülünk. Ha lelkesítőén kérdezünk, m á s o k a t is a jóra b u z d í t u n k . A szúfi misztikusok m o n d á s a szerint: „Is­ ten i m á b ó l gyúrja az embert." A kérdéseinkre a d o t t vála­ szok segítségével azután b e t ö l t h e t j ü k r e n d e l t e t é s ü n k e t . Ne feledjék, a kérdés p o n t o s megfogalmazásához min­ d e n e k e l ő t t meg kell kérdezniük: „Mit várok a választól?"

Intuíció: kérni és kapni „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörges­ setek és m e g n y i t t a t i k néktek" (Mát 7 , 7 - 8 ) . Mindenki, aki kér, kap. Ez feltétel n é l k ü l i kijelentés. Nem kell m e g s z o l g á l n u n k vagy k i é r d e m e l n ü n k , a m i t ka­ punk. Ez ijesztőnek t ű n h e t azok számára, a k i k élvezetet lelnek mások m e g b ü n t e t é s é b e n vagy r e n d r e u t a s í t á s á b a n . Végtére is hogy b ü n t e t h e t ő meg és szedhető r á n c b a az, a k i n e k az ég teljesíti b á r m e l y kérését? Erre h a j l a m o s em­ bertársaink csak akkor u r a l k o d h a t n a k felettünk, ha bele­ m e g y ü n k a j á t é k b a . „Nem tetted vagy n e m j ó l tetted meg ezt vagy azt, mondják, ezért n e m is j á r a j u t a l o m . N e m

95

vagy kedvemre való, ezért n e m is szeretlek. Te n e m szen­ vedtél annyit, m i n t én, ezért n e m is érdemelsz annyit." A kérés és adományozás isteni törvénye m i n d e n közve­ t í t ő t fölöslegessé tesz. Ha tényleg r á l e l ü n k ö n m a g u n k r a , felfedezzük majd, hogy egyetlen é r d e m i kapcsolat léte­ zik, az, a m e l y k ö z t ü n k és a G o n d v i s e l ő Jóisten között lé­ tezik. S o k mester úgy érte el a megvilágosodást, hogy újra meg újra feltette m a g á n a k a kérdést: „Ki vagyok é n ? " A mesterek e kérdés u t á n az összes választ megvizsgálják, a m e l y csak felmerül a tudatukban, majd útjára engedik m i n d a h á n y a t . A m i k o r valamennyi arcuk, valamennyi ön­ m a g u k k a l kapcsolatos elképzelésük, elvárásuk és ábránd­ j u k kimerül, akkor kerülnek szembe ö n n ö n létük igazsá­ gával. Ha m a t e m a t i k a i kérdést g é p e l ü n k a számítógépünkbe, n e m kell feltétlenül n e k ü n k m a g u n k n a k elvégeznünk a számításokat, ehelyett hagyjuk, hadd dolgozzon a gép. A m i k o r k i d o b j a a választ, felhasználjuk azt. Aki az eszét veszi elő, versenyre kel a számítógéppel, mert n e m bízik meg a m u n k á j á b a n . Annyira e l m e r ü l a számítgatásokban, hogy észre sem veszi, a m i k o r a válasz m e g j e l e n i k a képernyőn. Ha erőlködve próbáljuk megfejteni a választ, n e m ma­ rad h e l y számára az e l m é n k b e n , a m i k o r ö n m a g á t ó l fel­ b u k k a n . A t u d ó s o k és a feltalálók gyakran folyamodnak a h h o z a módszerhez, hogy t ö b b n a p o s fejtörés u t á n félre­ teszik a p r o b l é m á t . Kis idő m ú l t á n - m o n d j u k , m i u t á n a l u d t a k rá egyet - a válasz máris felbukkan az elméjük­ b e n . Ezt t ö r t é n t azzal a n é m e t vegyésszel is, aki megpró­ b á l t a megfejteni a b e n z o l m o l e k u l a képletét. Kekulé ál­ m á b a n k ö r t á n c o t lejtő, egymás farkába csimpaszkodó m a j m o k a t látott. így j ö t t rá a benzolvegyületek gyűrűs szerkezetére. Akik megvilágosodást keresve m e d i t á l n a k , akkor lel­ n e k rá, ha k i ü r í t i k elméjüket, t ö b b e k között a megvilágo­ sodás u t á n i vágyakozást is száműzik g o n d o l a t a i k közül. 96

Ekkor megadatik, a m i t kértek, a fény b e l é p e l m é j ü k b e , és kitölti a n n a k edényét. A m i k o r kérdezünk, n e k ü n k is al­ kalmas e d é n n y é kell v á l n u n k , a m e l y b e n a válasz megfo­ ganhat, szárba s z ö k k e n h e t és kivirágozhat. Más hasonlat­ tal élve: egy szeméttől e l b o r í t o t t h á z b a n e m szívesen ér­ kezik vendég. A jól feltett kérdésre ö s z t ö n ö s e n keressük meg a helyes választ. Az i n t u í c i ó n e m kevesek kiváltsága, h a n e m min­ d e n k i b e n megvan. Aki k ü l ö n l e g e s e r ő k é n t g o n d o l rá, an­ n a k n e h é z fellelnie ö n m a g á b a n . Vegyük végre észre, hogy valahányszor felteszünk egy kérdést, a válasz mint­ egy a s e m m i b ő l b u k k a n elő. Persze n e m m i n d e n válasz felhasználóbarát. Ha például megkérdezzük: „Miért n e m vagyok erre képes?", a z o n n a l választ is k a p u n k a kérdé­ sünkre: „Mert b u t a vagy" vagy: „ S e m m i r e sem vagy jó, ez is kifogott rajtad". Ezeket a készen k a p o t t formulákat dobja ki tehát az agyunk válasz gyanánt. Aki az eszéhez fordul válaszokért, a n n a k az esze is adja meg a választ. Pe­ dig ezen a szinten m i n d e n észérv hiábavaló. M i u t á n megfogalmaztuk j ó l á t g o n d o l t kérdésünket, ne törődjünk t ö b b é vele. Ne ügyeljünk e l m é n k ostoba lo­ csogására. Hagyjuk, hogy a kérdés dolgozzon h e l y e t t ü n k . Már b e g é p e l t ü k azt a jelszót, a m e l y m ű k ö d é s b e hozza nagyszerű számítógépes p r o g r a m u n k a t , b í z z u n k h á t a m a s i n á n k b a n , hogy elvégzi a rá b í z o t t feladatot. Legyünk nyitottak a meglepetések előtt. L e g y ü n k o l y a n o k , m i n t az ártatlan gyermekek, e l ő í t é l e t e k és elvárások n é l k ü l . Engedjük, hogy a válasz a maga t e m p ó j á b a n és a maga sa­ játos m ó d j á n m e r ü l j ö n fel a t u d a t u n k b a n . Lehet, hogy n e m g o n d o l a t lesz, h a n e m érzés, látvány, h a n g h a t á s , va­ lamilyen benyomás. A m i k o r i n t u í c i ó n k k a l várjuk a vá­ laszt a kérdéseinkre, n e m h a d a k o z u n k e l l e n e , n e m pró­ báljuk kordába szorítani, n e m az e s z ü n k k e l akarjuk fel­ fogni. A kérdés olyan, akár a pirítós, a m e l y ha kész, kiugrik a kenyérpirítóból. N e m biztos, hogy a z o n n a l vagy egészében érkezik vá­ lasz a kérdésünkre. Lehet, hogy egyszerre csak egyes rész97

léteit ismerjük meg, s ezekből kell összeraknunk a felele­ tet. Esetleg válaszok sorozatából kell kiválasztanunk a legmegfelelőbbet. Mondjuk, b e ü l ü n k egy vendéglőbe, és csak úgy k i m o n d j u k a levegőbe: - I n n i szeretnék. B a r á t u n k , aki s z e m b e n ül, M a r t i n i t ajánl. Egy arra el­ h a l a d ó gyerek l i m o n á d é t javasol. Mi m i n d e n egyes vá­ laszt mérlegre teszünk, s közben m i n d e g y i k b ő l o k u l u n k . M i n d e g y i k közelebb visz a helyes válaszhoz. Gyakran a k o r á b b i válaszok segítenek hozzá ahhoz, hogy pontosít­ suk a kérdésünket. Például n e m iszunk alkoholt, a limo­ n á d é h o z sincs kedvünk, ezért tovább kérdezünk. Végül megérkezik a pincér, hogy felvegye a rendelést: - M i t iszik? - kérdi. Mostanra m á r erősen megszomjaztunk, és vizet ké­ rünk. M i n d e n válasz, amelyet ö s z t ö n ö s e n fogunk fel, tovább egyengeti az u t a t a c é l u n k felé. Ne adjuk fel! Ha a kérdés á t g o n d o l t és céltudatos, k i t a r t á s u n k végül meghozza a maga j u t a l m á t . A kérdezés sarkalatos eleme, hogy nyitott szívvel fogad­ j u k a válaszokat, s m i u t á n elfogulatlanul megvizsgáltuk őket, adjunk h á l á t értük. Végül, a m i k o r betöltötték szere­ püket, engedjük át őket a feledésnek. N é m e l y i k válasz első pillantásra lebeszél m i n k e t a c é l u n k r ó l . Ne álljunk e l l e n ezeknek sem, csak m e r t n e m azt mondják, a m i t hal­ l a n i szeretnénk. Fogadjuk el ezeket is értelmes válaszok­ nak. Egy válasz elfogadása ugyanakkor n e m j e l e n t i azt, hogy egyet is é r t ü n k vele, vagy követjük az útmutatásait. A válasz csak segédeszköz, a m e l y továbbvisz a probléma megoldásában. Értékelésekor tegyünk fel rá vonatkozó kérdéseket. „Miért jó ez a válasz? Mit t a n u l h a t o k belőle, m i b e n visz közelebb a c é l o m h o z ? Hogyan fordíthatom a javamra? Hogyan fogalmazhatom meg a segítségével a kö­ vetkező kérdésemet?" Aki kér, a n n a k adatik, ez bizonyos. S o k a n azért n e m ér­ tik meg ezt az alapigazságot, m e r t n e m látják meg, vagy 98

n e m hajlandók meglátni a választ, amely a kérdésükre ér­ kezett. A kérdezés a kérdés összetevőire fordítja a figyel­ met. Ugyanakkor n e m figyelnek oda arra, a m i t a kérdés éppen n e m foglal magában. Ha azt kérdezzük: „Miért ér­ zem magam olyan rettenetesen", akkor utolsó nyomorult­ n a k is érezzük magunkat, s elfeledkezünk az élet m i n d e n szépségéről, a m e l y b e n szintén részünk van. Hiszen m o s t arra keressük a választ, miért olyan pocsék a kedvünk, és ettől persze még rosszabb lesz. Közben elzárkózunk a m a kellemes érzések elől, amelyekkel ugyancsak m e g k í n á l m i n k e t az élet. Ha „követelő" kérdést teszünk fel - ilyen például: „Mi­ ért n e m t u d o m rábírni, hogy szeressen?" - , t u d a t u n k a t egyetlen p o n t r a szűkítjük le. A m i k o r ezzel s z e m b e n „ada­ kozó" a k é r d é s ü n k - például: „Mit t e h e t n é k azért, hogy betöltsem r e n d e l t e t é s e m e t ? " vagy: „Hogyan l e h e t e k leg­ j o b b a n a köz javára?" -, akkor t u d a t u n k m e g n y í l i k a tá­ gabb lehetőségek, az alkotóerő és az energia előtt. Néha annyira lekötnek m i n k e t épp meglévő feladata­ ink, hogy szinte félünk a választól. N e m k í v á n u n k a nya­ k u n k b a ú j a b b felelősséget. Ne zavartassuk m a g u n k a t ! Nem m i n d e n válasznak kötelező engedelmeskedni. Az élet megy tovább. Az e m b e r dolgozik, fizeti a számláit, el­ mosogatja az edényeit, és sétálni viszi a gyerekeket. Idő­ közben a z o n b a n talán a válaszon j á r az esze. Hagyjuk, hadd érjen egy kicsit, m i n t a bor, a n n a k is használ, attól lesz igazi bukéja. H o n n a n tudjuk, m i k o r j ö n el az ideje, hogy hasznosít­ s u n k egy választ? Nos, a m i ó t a csak m e g k a p t u k , a válasz­ b a n rejlő erő tovább dolgozott a színfalak m ö g ö t t . Ne ha­ tástalanítsuk ezt az erőt aggodalmakkal és kishitűséggel. A m i k o r h a j l a n d ó k vagyunk dolgozni a válaszért, az is megteszi é r t ü n k a magáét. A kicsiny hajtás sem l á t h a t ó még, amíg n e m b u k k a n elő a földből, de azért o t t van, és növekszik. Ö n t ö z z ü k tovább serényen! N e m baj, ha n e m u g r u n k t e h á t a válaszra, és n e m ha­ gyunk ott érte csapot-papot, de hagyjuk é r l e l ő d n i . Gon99

dozzuk szeretettel, hogy szárba szökkenjen. Arassuk le a termést, a m i k o r a válasz azt a c é l t szolgálja majd, a m i mi­ a t t feltettük a kérdést. Arra is ügyeljünk, hogy ne okozzunk bajt túlzott törő­ d é s ü n k k e l : ne tökéletesítsük m i n d u n t a l a n a kérdést. A t ú l ö n t ö z ö t t növény elpusztul. O l y a n ez, m i n t amikor egy nagy g o n d o l a t o t szeretnénk gyorsan papírra vetni, mégis megvárjuk, amíg márkás, m o n o g r a m o s , dombornyomá­ sos írólaphoz j u t u n k . Mire a z o n b a n ezt beszerezzük, már rég elfeledkeztünk az ö t l e t ü n k r ő l . Aki megéhezett, és egy falat is csillapítaná az éhét, ne kutassa fel a várost ötcsillagos étterem után. Másfelől, ha m é l t ó környezetben szeretnénk m e g k é r n i választottunk kezét, akár t ö b b h e t e s keresés sem számít soknak. A válasz kiérleltségét az méri, hogy m i l y e n m é r t é k b e n tölti be a feladatát. Végül is másfajta pontosságot v á r u n k el egy da­ rukezelőtől és mást egy idegsebésztől. Szélesebb távlatokban e l m o n d h a t j u k , rendeltetésünk a kérdés, amelyre mi m a g u n k vagyunk a válasz. Nem tet­ t e i n k k e l töltjük be hivatásunkat, h a n e m azzal, amivé le­ szünk. Azzal felelünk, hogy mi m a g u n k leszünk feleletté. Hadd tegyem most én is fel a régi b ö l c s e k kérdését: „Ki vagy?" Miféle válaszokat a d t u n k eddig? Mostani válasz-lé­ t ü n k m i n d a n n a k az összege, hogy m i k é n t hasznosítot­ t u k a válaszokat eddig feltett kérdéseinkre. A tökéletes válasz keresése közben befelé fordulunk. Az ima, vagyis a kérés minősége pedig híven fémjelzi igaz lényünket.

7- FEJEZET

Vegyünk tudomást a szellemről! Köszöntsük a szellemet! A m e r i k á b a n így köszöntjük egymást: „Hello, hogy v a n ? " A köszöntéssel voltaképpen t u d o m á s u l vesszük, elismer­ j ü k e m b e r t á r s u n k létezését. „Hello. Itt vagyok, és közlöm veled, hogy tudok rólad." H a s o n l ó köszöntésekkel szerte a világon találkozunk. A j a p á n o k például így köszönnek: „Konicsi-va. Ikaga deszuka?" A franciák meg így: „Bonjour. Comment allez-vous?", azaz m i n d k é t nyelven: „Jó napot. Hogy v a n ? " Gyakran elfeledkezünk arról, hogy egy egyszerű kö­ szöntés is gyógyítóan h a t h a t a lélekre, a m e n n y i b e n elis­ meri azt. Ilyenkor úgy érezzük, m e g b e c s ü l n e k m i n k e t . A legrégebbi köszöntések é p p e n erről szólnak. I n d i á b a n „Namaszté" a köszöntés, a m i a n n y i t tesz: 'A b e n n e m élő istenség köszönti a b e n n e d lakozó istenséget'. J ó l l e h e t manapság sokan n e m figyelnek oda e gyönyö­ rű köszönés eredeti jelentésére, m i n d a m e l l e t t ez napról napra figyelmezteti azokat, a k i k n e k van fülük a hallásra, hogy m i l y e n szent örökség haszonélvezői. Szép a maja köszöntés is: Jn Lak'ecs", azaz: 'Én egy m á s i k te vagyok'. E m é l y e n s z á n t ó szavak t u d o m á s u l veszik a lélek célját, ami n e m más, m i n t felfedezni és m e g é r t e n i igaz é n ü n k és a világ alapvető egységét. Hawaiion az „Aloha" járja, en­ nek j e l e n t é s e n e m kevésbé összetett: 'Örvendezzünk együtt a szellem erején e b b e n a p i l l a n a t b a n ' . Ha be akarjuk t ö l t e n i h i v a t á s u n k a t , n e m szabad elfe­ l e d k e z n ü n k arról, hogy b á r m i l y e n nyelven beszéljünk is,

101

azért vagyunk itt, a F ö l d ö n , hogy elismerjük a létezést, a tudatot és az energiát, a m e l y e k a szellem aspektusai. E n é l k ü l még a l e g h é t k ö z n a p i b b helyzetek is zsákutcá­ ba vezetnek. Vegyük p é l d á n a k okáért azt a kellemetlen esetet, a m i k o r zsúfolt liftbe kényszerülünk. Ha mereven egy p o n t r a b á m u l u n k , s a másodperceket számláljuk, csak tovább növeljük a feszültséget. A sok idegennek rop­ p a n t k e l l e m e t l e n , hogy b e h a t o l n a k a személyes terébe, így azután m i n d e n k i úgy hagyja el a liftet, m i n t h a nyár­ sat nyelt volna. Legközelebb p r ó b á l j u n k meg úgy utazni a liftben, hogy belépéskor m i n d e n k i n e k a szemébe né­ zünk, s meleg mosolylyal k ö s z ö n ü n k . S o k k a l j o b b a n fog­ ja érezni magát m i n d e n k i . Egy ilyen barátságos gesztus eloszlatja a felgyülemlett energiákat, és levezeti a feszült­ séget. M i n d e n elismerés j e l e n t ő s e b b é teszi létezésünket. Egyszer, a m i k o r egy ilyen zsúfolt liftben utaztam, vala­ ki lopva k i e n g e d t e bélgázait. S e n k i sem m e n e k ü l h e t e t t a terjengő bűz elől, m i k ö z b e n a b ű n ö s is nyilván egyre na­ gyobb zavarban érezte magát. A feszültség egyre nőtt, s végül egy öreg hölgy k i b ö k t e : - Ne e n g e m okoljanak, n e m én voltam! Villogó szemmel, d a c o s a n nézett körbe, mire mi elne­ vettük m a g u n k a t , és tréfálkozni kezdtünk. A nyúl, úgy­ m o n d , kiugrott a b o k o r b ó l , n e m volt hát kire haragudni. Az e m b e r e k mosolyogva szálltak ki a maguk emeletén, és m i n d e n j ó t k í v á n t a k a h á t r a m a r a d ó k n a k . Az öreg hölgy k i m o n d t a az igazságot: n e m az volt a lényeg, ki a vétkes, h a n e m , hogy megférjünk egymással. Még egy csekélyke elismerés is csodákat művelhet. Egyszer a feleségemmel sorban á l l t u n k a mexikói hatá­ ron. A beutazáshoz egy haragos, könyörtelen tisztviselő e l ő t t kellett e l v o n u l n u n k , aki d ü h ö d t e n és szótlanul pe­ csételte az útleveleket. Feleségem mosolyogva súgta a fü­ lembe: - N e m l e h e t túl boldog e m b e r . - A l i g h a n e m igazad van, drágám - súgtam vissza. Azt hiszem, n é m i elismerésre volna szüksége. 102

Ekkor a z o n b a n a h i v a t a l n o k rádörrent a következőre, hogy lépjen előre. Mi v o l t u n k azok, együtt l é p t ü n k h á t az asztalához az előkészített útlevéllel. M i n d k e t t e n mosolyogva n é z t ü n k a kemény, sötét szempárba. „ S e m m i b a j u n k veled, a m i g o - g o n d o l t a m . - Tudjuk, hogy hajszolt és fáradt vagy, na­ gyon u n h a t o d a b a n á n t . Szakadj el egy kicsit e t t ő l az egésztől. N e k ü n k öröm, hogy itt l e h e t ü n k , te is örülhet­ nél." -

B u e n o s dias, senor - m o n d t a m .

Meglepetten kapta fel a fejét, hogy valaki szólt hozzá. Egy pillanat múlva dünnyögve viszonozta a köszöntést: - B u e n o s dias. Aztán a m i k o r kinyitotta a feleségem útlevelét, felde­ rült az arca, m i n t egy ajándékát nyitogató gyereké. - Ra-pha-elle! - kiáltotta, k ü l ö n ejtve n e j e m nevének m i n d e n egyes szó tagját. - M i n t az arkangyal - tette hozzá. - Igen - felelte hitvesem. - A férjem pedig M i c h a e l , egy másik arkangyal. A h i v a t a l n o k szélesen e l m o s o l y o d o t t , e l ő v i l l a n t v a hó­ fehér fogsorát. - E n g e m G á b r i e l n e k h í v n a k - j e l e n t e t t e ki büszkén, s a kitűzőjére m u t a t o t t . - M i n t az arkangyalt. - Akkor máris gyűlést t a r t h a t n á n a k az arkangyalok viccelődtem. - S i ! - nevette el magát, g o n d o s a n lepecsételte a két útlevelet, és a k e z ü n k b e adta. - Gracias. Ü d v ö z l ö m önö­ ket országunkban. Erezzék j ó l m a g u k a t ! - folytatta bólo­ gatva. Elég volt tehát e n n y i elismerés, és máris c s o d á k a t mű­ velt, a m i t ő l m i n d h á r m a n j o b b kedvre d e r ü l t ü n k . Végső soron n e m t e t t ü n k mást, m i n t hogy egyszerű üdvözlé­ sünkkel felvidítottunk egy haragos és u n a t k o z ó határőrt, a m i n e k az lett a következménye, hogy egy arkangyal dru­ szája mosolyogva üdvözölt m i n k e t a hazájában. S o h a n e m tudjuk meg, a jókedv tovagyűrűző h u l l á m a i hogyan

103

é r i n t e t t é k a sorban u t á n u n k következőket vagy éppen e m b e r ü n k családtagjait, a m i k o r m u n k a u t á n hazament. A határt elhagyva m i n d e n e s e t r e mi felvillanyozód­ t u n k . J ó k e d v ü n k egész n a p kitartott. M i n t kiderült, a h o r d á r u n k a t A n g e l n e k hívták, a taxist Jesusnak, a szállo­ d a t u l a j d o n o s t szintén Rafaelnek, s az é t t e r e m b e n ki más, m i n t egy újabb Arcangel szolgált ki minket. M o n d a n o m sem kell, u t u n k során egész angyalsereglet buzgólkodott körülöttünk. A tudomásulvétel és elismerés azzal kezdődik, hogy k ö s z ö n t j ü k a szellemet. Ez m i n t e g y útlevelet ad a ke­ zünkbe, hogy szűk o d ú n k b ó l tágas, új l á t h a t á r o k felé in­ d u l j u n k . Az elismerés m i n d i g erőt ad. E n n e k hiánya vagy ellenkezője viszont m i n d e n t e l r o n t h a t . A mindenségben s e m m i sem változatlan, a dolgok vagy kiteljesed­ nek, vagy r o m l á s n a k i n d u l n a k . Az élet m á r csak ilyen. Az elismerés e l i n d í t a tanulás és a gyógyulás útján, énei­ kül spirituális fejlődésünk sem lehetséges, s c é l u n k a t s e m t ö l t h e t j ü k be.

Ha holtvágányra jutottunk A m i k o r m é l y p o n t r a kerülünk, e r ő t l e n n e k és elhagyott­ n a k érezzük magunkat, úgy gondoljuk, senki n e m vesz r ó l u n k tudomást, s elszakadtunk az igazság, a szeretet, az erő és a cél éltető forrásától. Talán nagy veszteség ér min­ ket, m o n d j u k , egy szeretett lény halála vagy távozása, va­ l a m e l y n a g y o b b c é l k i t ű z é s ü n k kudarca vagy egy ledo­ r o n g o l ó bírálat. A s e m m i b e vevés legborzasztóbb módja mégis az, a m i k o r mi m a g u n k feledkezünk meg arról, hogy valójában hatalmas, szerető és h a l h a t a t l a n szellem vagyunk. Mégis, m i é r t cselekszünk így, a m i k o r rosszra fordulnak a d o l g o k ? A lényeg ilyenkor ugyanaz: azt hisszük, hogy n e m felelünk meg valaki más elvárásainak. Ekkor fájdal­ m u n k h o z szégyent is társítunk, s röstelljük m a g u n k a t az előtt, a k i n e k h i t ü n k szerint n e m feleltünk meg, legyen 104

szó Istenről, valakiről vagy valamiről, n e t a l á n önma­ gunkról. N e m v o l t u n k tökéletesek, legalábbis n e m úgy, ahogyan elvárták t ő l ü n k . M i n é l n a g y o b b a szakadás el­ várt és valódi viselkedésünk között, a n n á l nyomorul­ t a b b n a k érezzük m a g u n k a t . Az esetek t ö b b s é g é b e n valahol az elismerés és e n n e k hiánya között időzünk. Mit tegyünk h á t és hogyan, hogy nagyobb e l i s m e r é s b e n legyen részünk, s k i l é p j ü n k a fél­ reismerés zsákutcájából? M i n d e n e k e l ő t t határozzuk meg, m i t é r t ü n k elismerésen.

Mit jelent elismerni valamit? Az értelmező szótárban a következő meghatározást talál­ juk: „megbizonyosodni v a l a m i n e k az igazságáról és érvé­ nyességéről". Erővel és h a t a l o m m a l ruházzuk fel azt, akit elismerünk. Tovább kutatva a szó jelentését, értelmezzük magát a megbizonyosodni igét: „vizsgálódás és kísérletezés útján e l l e n ő r i z n i v a l a m i n e k a helyességét". Végül néz­ zünk u t á n a az érvényesség szónak: „az az állapot, a m i k o r valami igaz forrásból származik". Ezért a m i k o r el aka­ runk i s m e r n i valakit, meg kell b i z o n y o s o d n u n k arról, hogy léte igaz forrásból táplálkozik-e, más szóval spiritu­ ális l é n y k é n t kell kezelnünk, s ezt kell m e g b e c s ü l n ü n k benne. Gyakran látom, a m i n t a n ő k o d a m e n n e k egymáshoz, és ő s z i n t é n ö r v e n d e z n e k egymás ruhájának, frizurájá­ nak, n y a k l á n c á n a k vagy b á r m e l y csecsebecséjének. - De csodás ez a c u c c ! - k i á l t a n a k fel. - Ez a szín j ó l illik a szemedhez. Es m o n d d , t o r n á z o l ? Mert olyan kar­ csú és egészséges vagy. E szavaknak az értéke n e m szó szerinti j e l e n t é s ü k b e n van, h a n e m abban, hogy a n ő k így adják egymás tudtá­ ra, észreveszik és m e g b e c s ü l i k n ő t á r s u k ötletességét és fá­ radozását, amelyet például ruhavásárláskor vagy a torna­ t e r e m b e n kifejtett. Ez az elismerés m i n d k é t félbe erőt önt. Aki a dicsérő szavakat mondja, m o s t a n t ó l talán job105

b a n törődik a külsejével, s ezzel mintegy engedélyt ad magának, hogy új r u h a d a r a b b a l örvendeztesse meg ma­ gát. A férfiak á l t a l á b a n a jó teljesítményt dicsérik meg fér­ fi társuknál. - Hé, Jack, gratulálok az előléptetésedhez (az új szer­ ződéshez, a golfpontszámaidhoz stb.). Az elismerés m e g i n t csak n e m az új beosztásnak, az üzleti sikernek vagy a sportteljesítménynek szól, h a n e m azt adja t u d t u n k r a , hogy valaki tudomást vett rólunk, együtt örül velünk, s m e g b e c s ü l i erőfeszítéseinket, ame­ lyek s i k e r ü n k h ö z vezettek. A n ő k és a férfiak dicsérő sza­ vai k ü l ö n b ö z n e k egymástól, ám a dicséret közben leját­ szódó érzelmi energiacsere jellege nagyjából ugyanaz. Az elismerés megerősít m i n k e t létezésünkben, s jókedvre hangol. Ahhoz, hogy e l i s m e r j ü k spirituális természetünket, a következőket kell t e n n ü n k : 1. Legyünk t u d a t á b a n s z e l l e m t e r m é s z e t ü n k n e k ! 2. Legyünk t u d a t á b a n és m é l t á n y o l j u k a szellem tulaj­ donságait, képességeit és energiáját! 3. Erősítsük fel m a g u n k b a n ezek j e l e n l é t é t ! 4. J u t t a s s u k kifejezésre ezeket másokkal való kapcsola­ tainkban! Valahányszor e l i s m e r j ü k a szellem egyik vagy másik as­ pektusát, a szellemet ismerjük el. Például a m i k o r tudatá­ b a n vagyunk az igazságnak, együtt érzünk a szenvedők­ kel, adakozunk, lelkesedünk, m e g b o c s á t u n k , szeretünk vagy nevetünk, a szellemről teszünk tanúságot. Amikor e l i s m e r j ü k a szellemet ö n m a g u n k b a n vagy másokban, m i n d a n n y i s z o r gyógyítunk. Egyszer az egyik b a r á t o m , S h e r r i l l - szintén spirituális gyógyító - m e g l á t o g a t o t t velem egy beteget a kórházban, aki nyolc hete feküdt k ó m á b a n . N o h a az orvosok szerint

szegény nő ezalatt s e m m i l y e n külső ingerre n e m reagált, b a r á t n ő m elhatározta, hogy beszél hozzá. - Cindy, tudom, hogy félsz visszajönni a testedbe, de ha n e m teszed meg nagyon hamar, egyszer és m i n d e n k o r ­ ra elveszíted - m o n d t a . C i n d y n é h á n y pillanattal k é s ő b b k i n y i t o t t a a szemét, és csodálkozva nézett körül. - Hol vagyok? - kérdezte. - Mit keresek i t t ? Sherrill e l ő t t senki sem szólt igazán a beteg asszony szelleméhez- A körötte sürgölődők vagy megfeledkeztek a személyéről, hiszen a teste n e m válaszolt, vagy csak a testhez fordultak, m i k ö z b e n m i n d e n t elkövettek, hogy visszahozzák a k ó m á b ó l . S h e r r i l l viszont C i n d y egész lé­ nyét megbecsülte. Felismerte és tiszteletben tartotta spi­ rituális létezését, és a segítségére volt, hogy a visszatérés mellett d ö n t s ö n . A beteg így is tett!

Gyógyító semmibevétel Ugyanakkor m i n é l j o b b a n e l i s m e r n e k b e n n ü n k e t , a n n á l t ö b b régi semmibevétel m e r ü l fel t u d a t u n k b a n . Ezért is félünk annyira az elismeréstől, attól, hogy észrevegyenek minket, m e r t fájdalmas e m l é k e k e t ébreszthet. Vegyük észre, hogy az ekkor j e l e n t k e z ő rossz érzések (a kudarc, re­ ménytelenség, csüggedés, egyedüllét és elhagyottság át­ élése) m o s t a n r a a gyógyuláshoz tartoznak, s n e m friss se­ bek. Az új elismerés begyógyítja a régi sebeket. Hagyjuk hát m a g u n k m ö g ö t t a régi sérüléseket, hogy begyógyul­ hassanak. Első lépésként ne foglalkozzunk velük t ö b b é . Hogy el­ hagyottnak érezzük magunkat, az előfordul, de ne erősít­ sük m a g u n k b a n ezt az érzést. Tegyük fel, f ő n ö k ü n k a töb­ bi m u n k a t á r s e l ő t t bírálja a m u n k á n k a t , és megaláz, majd leforrázva, szó n é l k ü l bocsát el m i n k e t . Ekkor meg­ bántva érezzük magunkat, szégyenkezünk, haragszunk, leginkább a z o n b a n a kudarc tudata rontja el a napun­ kat. A legszívesebben alaposan k i p a k o l n á n k a szőrösszí107

vű főnöknek, sajnáljuk m a g u n k a t , és s í r n á n k egy jót. Egy sereg önigazolás, kifogás és védekezés tolul ilyenkor az e l m é n k b e . Ehelyett a következő lépéseket a j á n l o m a gyógyuláshoz: • Mindenekelőtt

távolodjunk

el

az

adott

helyzettől,

vonjuk ki belőle e n e r g i á n k a t és tudatosságunkat! • Ne heveskedjünk! Épp elég i n d u l a t gyűlhetett fel ed­ dig is b e n n ü n k . • Emlékeztessük m a g u n k a t szellemtermészetünkre. Tu­ datosítsuk m a g u n k b a n a szellem energiáját. • Ismerjük fel és b e c s ü l j ü k meg, hogy s z e l l e m k é n t vég­ t e l e n ü l j e l e n t ő s e b b e k , b e l á t ó b b a k és erősebbek va­ gyunk, m i n t földi h a l a n d ó k é n t . • Élvezzük szellemtermészetünket. Még a b b a n is lehet ö r ö m ö t találni, hogy j e l e n l e g k o r á n t s e m vagyunk ör­ vendetes helyzetben. • Legyünk hálásak s z e l l e m m i v o l t u n k é r t , a m i lehetővé tette, hogy kivonjuk m a g u n k a t a világ ellentétes elője­ lű erőinek harcából. • Vegyük észre s e m m i b e v é t e l ü n k nevetséges voltát, hi­ szen a világ azt feltételezi, hogy n e m r e n d e l k e z ü n k az­ zal, a m i ö r ö k i d ő k t ő l a m i é n k . • Szeressük ö n m a g u n k a t , sőt ha ez lehetséges, a főnö­ k ü n k e t is. J u t t a s s u k kifejezésre a szellem sajátságait és energiáit. Nevessünk, mosolyogjunk, legyünk kedve­ sek és m e g b o c s á t o k . • Adjuk fel e l l e n á l l á s u n k a t . Ne ragaszkodjunk érzéseink­ hez, g o n d o l a t a i n k h o z és b í r á l ó ítéleteinkhez. Képzel­ j ü k el, a m i n t ezek színes l é g g ö m b ö k alakjában felszáll­ nak, majd k i p u k k a d n a k . Az elismerés hiánya azt m o n d j a n e k ü n k , hogy n e m ren­ d e l k e z ü n k vagy n e m r e n d e l k e z h e t ü n k azzal, a m i m á r ré­ gen spirituális t u l a j d o n u n k . Az ilyen ítéletek ejtette se­ beket csak akkor gyógyíthatjuk be, ha tudatos kapcsolat­ b a l é p ü n k spirituális é n ü n k k e l . 108

Ismerjük el a szellemet a mindennapokban! Kezdjük m i n d j á r t az elején. Hiszen h o l m á s u t t is kezd­ h e t n é n k . S e n k i sem kívánja t ő l ü n k , hogy j o b b a k vagy t ö b b e k legyünk, m i n t a m i k e b b e n a p i l l a n a t b a n va­ gyunk. Még t e n n ü n k sem kell s e m m i t . N e m várják el tő­ lünk, hogy ú j a b b kötelezettségeket vállaljunk. (Egyetlen kozmikus ü g y n ö k sem kopogtat az a j t ó n k o n . ) E n n e k el­ lenére elfoglaltságunkra hivatkozva e l n a p o l j u k a spiritu­ ális fejlődés következő lépését. „ S e m m i sem fér m á r a na­ p o m b a . Már a j e l e n l e g i t e e n d ő i m e t sem t u d o m e l l á t n i . A l u d n i sincs időm, ugyan hogyan t a l á l n é k időt meditá­ cióra vagy spirituális életre?" - panaszkodunk. Ne aggódjunk, és ne izgassuk m a g u n k a t . A szellem el­ ismerésének elsajátítása m á r ö n m a g á b a n is m é l y meditá­ c i ó és ima. Mégse válasszuk el a m i n d e n n a p j a i n k t ó l és eddigi é l e t m ó d u n k t ó l . N i n c s szükség további erőfeszíté­ sekre, és az i d ő n k b ő l sem kell t ö b b e t á l d o z n u n k . Mind­ össze a h é t k ö z n a p j a i n k r a kell j o b b a n odafigyelnünk. Miközben napról napra m e g b i z o n y o s o d u n k benyomá­ saink érvényességéről, rájövünk, hogy egy sereg m i n d e n , a m i t n é l k ü l ö z h e t e t l e n n e k véltünk, n e m az. S ő t arra is rá­ ébredünk, hogy t ö b b i d ő n k és e r ő n k van, m i n t gondol­ nánk. M i n é l i n k á b b odafigyelünk a S z e l l e m olyan voná­ saira, m i n t az időtlenség, az erő, az értelem, a szeretet és a türelem, a n n á l gyakrabban l e h e t n e k a sajátjaink. Valahányszor m e g t e r h e l ő b b napra számítok a szoká­ sosnál, k ü l ö n ö s g o n d o t fordítok l e l k e m ápolására. M i n é l j o b b a n el t u d o m i s m e r n i ö n m a g a m a t szellemként, an­ nál o l a j o z o t t a b b a n i n t é z e m n a p i t e e n d ő i m e t . Másfelől, ha megrövidítem a szellemet elfoglaltságom okán, végül az lesz az érzésem, hogy é r t e l m e t l e n ü l , c é l n é l k ü l roboto­ lok. „Mert m i t használ az e m b e r n e k , ha m i n d e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti vagy m a g á b a n kárt vall?" (Luk 8,25) - m o n d j a a Messiás. Aki j o b b a n odafi­ gyel spirituális énjére a h é t k ö z n a p o k b a n , a n n a k keve-

109

s e b b időt kell áldoznia meditációra, imára és más spiri­ tuális gyakorlatokra.

A megegyezés mint elismerés „Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige" - k e z d ő d n e k J á n o s e v a n g é l i u m á n a k gyönyö­ rű sorai. Az e m b e r e k világában m i n d e n t szavak pecsétel­ n e k meg, s e m m i sem zajlik e n é l k ü l . Az egyezség a kap­ c s o l a t o k n a k is motorja, a m e l y - m i n t a szó is m u t a t j a egységet t e r e m t a két szerződő fél között. A legfontosabb egyezséget ö n m a g u n k k a l , azután a világgal, egész ponto­ san I s t e n n e l kötjük. Az egyezség teljességet hoz, véget vet a megosztottság­ nak, s e l ő t é r b e állítja a szellem egységét. Amikor valaki o s t o b á n a k nevez b e n n ü n k e t , egyetérthetünk a szavaival, n e m kell a z o n b a n e g y e t é r t e n ü n k azok igazságával. Az egyezség a megosztottság ellentéte. Valaki talán azért sér­ teget vagy bírál, hogy szembefordítson m i n k e t önma­ gunkkal, hogy érvénytelenítse e r e d e n d ő egységünket és a szellem erejét. A m e n n y i b e n e l l e n e szegülünk szavainak, azon kezdjük el t ö r n i a fejünket, tényleg b u t á k vagyunke, míg l é n y ü n k m á s i k része tiltakozik e vád ellen. Az élet m i n d e n mozzanata megállapodás eredménye. A m i k o r s z o m o r ú a k vagyunk, és egyetértünk azzal, hogy v a l ó b a n így érzünk, e n n e k az egyetértésnek a következ­ m é n y e k é p p e n mi l e s z ü n k a szomorúság. Ám ha csak azt ismerjük el, hogy szomorúságot érzünk, n e m leszünk szo­ m o r ú a k , csak az érzést éljük meg. Ha egyetértünk azzal, hogy j o g u n k b a n áll t u d a t o s í t a n i m a g u n k b a n a szelle­ met, egyre t ö b b e t é r z ü n k meg a n n a k energiájából. így m á r akár s z o m o r ú érzésekkel is l e h e t ü n k boldogok. A szomorúság változatlan, mi a z o n b a n megegyezhetünk m a g u n k k a l , hogy m á s k é p p e n viszonyuljunk hozzá. Ez az egyezség tökéletesen megváltoztatja majd a lelkiállapo­ tunkat.

no

A m i k o r a b a r á t u n k megharagszik, és kijelenti, hogy gyűlöl minket, e g y e t é r t h e t ü n k vele, e l l e n t m o n d h a t u n k neki, vagy s e m m i b e vehetjük a kijelentését. Az egyetértés egységet teremt, míg e n n e k hiánya megosztottságot és semmibevételt szül. A m i k o r e g y e t é r t ü n k b a r á t u n k k a l , az n e m j e l e n t i azt, hogy azt szeretnék, ha g y ű l ö l n e m i n k e t , vagy hogy h e l y é n v a l ó n a k találjuk ezt az érzést. Ha nem­ tetszésünket fejezzük ki, ezzel azt kérjük tőle: „Ne m o n d j ilyet!" vagy „Nem szép ilyesmit m o n d a n i ! " Ez megosztott­ ságot okoz k e t t ő n k között. A m e n n y i b e n a két fél egyez­ ségre j u t vagy egyetért egymással, úgy találjuk majd, hogy a r o m b o l ó erők h i h e t e t l e n ü l m e g c s a p p a n n a k . Ha azt m o n d j u k : „Tudom, hogy így érzel", ezzel t á r s u n k lel­ kiállapotát ismerjük el, n e m állítása igazságát. Az egyezség lényege az, hogy mivel é r t ü n k egyet, mi­ ről j u t u n k egyezségre. Először é r t s ü n k egyet a helyzettel magával, még ha valaki h e l y t e l e n ü l cselekszik is. Ért­ s ü n k egyet a másik lelkiállapotával. Talán haragos, sér­ tett vagy fél. Ezek között az ellentétes é r z e l m e k között há­ nyódik. A tetteivel is n y u g o d t a n é r t s ü n k egyet. M i n d i g az igazsággal kössünk egyezséget, a hazugsággal s o h a s e m . A legtöbbet m i n d e r r ő l ügyészektől t a n u l t a m . Vala­ hányszor bíróság elé á l l t a m alperesként, t a n ú k é n t vagy valamely szervezet képviselőjeként, e l l e n l á b a s o m ügy­ védje m i n d i g t é n y k é n t tételezett fel hazugságokat. „Nem igaz, hogy ön...?" „Nem azt m o n d t a k o r á b b a n , hogy...?" firtatta. M e g t a n u l t a m , hogy az igazsághoz térek vissza, ezt hangsúlyozom, és n e m v o n o m kétségbe az ügyvéd szava­ it. Ezért így beszéltem: „Én ezt és ezt m o n d t a m " , a h e l y e t t hogy: „Nem ezt m o n d t a m " . Egyetértésem az igazsággal mindig érvényre is j u t t a t t a azt. Valahányszor szembesze­ gültem a hazugsággal, az m i n d e n e r ő m e t felemésztette, és alaposan visszaütött. M i n d e n e k e l ő t t szembefordított ö n m a g a m m a l . A m i k o r Jézus a bírái elé állt, a k i k förtel­ mes b ű n ö k k e l vádolták, n e m tiltakozott, h a n e m c s u p á n e n n y i t m o n d o t t : „Te m o n d á d . " 111

N é h á n y éve egyik tanítványom, J u d i t h belefutott egy k a m i o n b a egy kanyarban. N e m kötötte be magát, s ké­ s ő b b ezt mesélte: - Michael, a m i k o r nekivágódtam a szélvédőnek, és keresztülrepültem rajta, téged kértelek, hogy siess a segít­ ségemre. Tudtam, hogy te meggyógyítasz... Ezután feltűn­ tél szellemalakban, sugárzó fényként, és letettél a földre. Tudtam, nagy b a j o m m o s t m á r n e m eshet. Ekkor elvesz­ tettem az eszméletemet. J u d i t h számos sérülést szenvedett, a sebészek t ö b b e k között felfedezték, hogy az arcizmokat beidegző ideg m e g b é n u l t az egyik oldalon. E n n e k az lett a következmé­ nye, hogy a j o b b arcfél lefittyedt, és ernyedten c s ü n g ö t t alá. J u d i t h t ö b b törést is szenvedett, tele volt véraláfutással, mégis n é h á n y nappal a m ű t é t u t á n m á r járt-kelt. A következő h é t e n b e ü l t az órára, és s e m m i l á t h a t ó jel n e m m u t a t t a , hogy m i n m e n t keresztül. Milyen sokszor m o n d j a Jézus: „A te hited meggyógyí­ tott téged." N e m én gyógyítottam meg J u d i t h o t , ő maga gyógyította meg saját magát. En c s u p á n beleegyeztem eb­ be, e l i s m e r t e m gyógyulása létjogosultságát, és spirituáli­ sán kapcsolatba l é p t e m vele, hiszen erre volt szüksége a gyógyuláshoz. Még az sem volt fontos, hogy tudatosan ér­ tesüljek az állapotáról. A m i k o r aznap este megéreztem spirituális hívását, lefeküdtem, s szellemem a segítségére sietett. Lelki egyezségünk m e g n y i t o t t a J u d i t h számára a gyógyulás kapuit. „Mert a h o l ketten vagy h á r m a n egybe­ g y ű l n e k az én n e v e m b e n , ott vagyok közöttük" - mond­ ta Jézus (Mát 18,20). A h o l egyezségre j u t u n k , egyetértünk a másikkal, és e l i s m e r j ü k őt, a szellem igazsága, szeretete és ereje lép az é l e t ü n k b e .

A képzelet mint a szellem elismerésének eszköze A képzelet h a t é k o n y eszköz a szellem elismeréséhez. Ez váltja valóra az egyezségeket. M i u t á n kiegyeztünk a csalá112

dunkkal, hogy új lakásba k e l l e n e költözni, elképzeljük, hogyan festene. Ha elég p o n t o s m á r az elképzelésünk, az ingatlanközvetítő megérti, m i l y e n telket szeretnénk, s az építész házat e m e l rá. A m e n n y i b e n megegyezünk ma­ gunkkal a b b a n , hogy szellemtermészetűek vagyunk, egy­ re tisztábban képzeljük el spirituális é n ü n k tulajdonsá­ gait, s ezek egyre i n k á b b m e g n y i l v á n u l n a k . A képzelet a j e l e n b e n m u n k á l k o d i k , terepe az itt és most. L e g t ö b b ü n k képzelete erősen elsatnyult az olyan kedves biztatások hatására, m i n t például: „A, csak képze­ lődsz. N i n c s e n n e k s e m m i alapja." Pedig a képzelet n e m m i n d e n terméke m e r ő k i t a l á c i ó . A j e l e n b e n m u n k á r a fo­ gott képzelet a valóság építőköve. A m ú l t b a vagy a jövő­ be vetített képzelet m á r n e m a valósággal számol. Mond­ juk, k ö n n y e b b balesetet szenvedtünk, és felsóhajtunk: „Akár meg is h a l h a t t a m volna!" Ez e s e t b e n a m ú l t felé fordítjuk képzeletünket. Máskor azért aggódunk, hogy n e m tudjuk kifizetni a lakáshitel törlesztőrészleteit, s at­ tól tartunk, elveszítjük a fedelet a fejünk fölül - ez eset­ b e n a jövő felé fordulunk. M i n d k é t fantázia m e r ő képzelődés. A j e l e n b e n dolgozó képzelet valóra válthatja spirituá­ lis igazságainkat. A l e g t ö b b v i l á g b a j n o k k é p z e l e t é b e n éli át először kimagasló sportteljesítményeit. Újra meg újra azt h a l l o m az élenjáró b a s e b a l l d o b ó k t ó l , futballhátvédektől, golfozóktól és kosárlabdázóktól, hogy képzeletük­ ben látják, a m i n t a labda c é l b a ér, még m i e l ő t t e l ü t n é k vagy e l h a j í t a n á k . Az úszó és futó v i l á g b a j n o k o k is napról napra vizualizálják a verseny megnyerésének m i n d e n egyes mozzanatát, n é h a évekkel a tényleges k ü z d e l e m előtt. A rekordokat először m i n d i g k é p z e l e t b e n d ö n t i k meg, s csak azután válik a győzelem hús-vér valósággá. A m i k é n t a sportoló is előre elképzeli a győzelmét, mi is e l g o n d o l h a t j u k , hogy m i l y e n a szellem energiája, mi­ lyen érzés k a p c s o l a t b a l é p n i vele, és milyen, a m i k o r hat­ ni kezd. A s z e l l e m m e l k é p z e l e t ü n k b e n l é p ü n k kapcsolat­ ba, s képzeletben is fedezzük fel azt. A szúfik tanítása sze113

r i n t Isten i m á i n k b ó l alkot minket. A B u d d h a azt mond­ ja, g o n d o l a t a i n k b ó l hozzuk létre a világot. Képzeletünk ö n t ő f o r m á i n é l k ü l a szellem n e m n y i l v á n u l h a t n a meg p l a n é t á n k o n . Istent a képzeletünkkel tesszük valóságossá a F ö l d ö n . Az isteni m i n d e n h a t ó s á g , m i n d e n t u d á s és m i n d e n ü t t jelenvalóság olyan m é r t é k b e n van itt közöt­ t ü n k , a m i l y e n m é r t é k b e n ide tudjuk képzelni. M e r j ü n k az ö s z t ö n e i n k r e hagyatkozva olyan kérdése­ ket feltenni, a m e l y e k a szellem közvetlen megtapasztalá­ sával kapcsolatosak, majd kérjük az égtől ezeket a tapasz­ talatokat. Például: „Milyen lehet spirituális e n e r g i á m ? S z e r e t n é m itt és m o s t érezni." Ezután figyeljünk oda ar­ ra, a m i a t u d a t u n k b a n felmerül. Tágasságot, végtelen te­ reket, fényt é r z é k e l ü n k ? Becsüljük meg belső élményein­ ket. G o n d o l j u k azt, hogy lelki szemünkkel látjuk is a szellem energiáját. Képzeljük el, milyen lehet a j e l e n pil­ l a n a t b a n . E z u t á n lazuljunk el, hunyjuk be a szemünket, s hagyjuk, hogy k é p z e l e t ü n k lefesse ezt az energiát. Lás­ suk, érzékeljük vagy t a p i n t s u k azt, a m i m e g j e l e n i k kép­ z e l e t ü n k vetítővásznán. A j e l e n b e n m u n k á l k o d ó képzelet megnyitja az ajtót a spirituális é l m é n y e k - megérzések, tisztánlátás, telepátia, tisztánhallás stb. - e l ő t t . J u s s o n eszünkbe, m i t m o n d o t t B e m a r d S h a w Szent Johanna c í m ű drámájában az Orleans-i Szűz, a m i k o r valaki kételkedett l á t o m á s a i b a n és a h a n g o k b a n , a m e l y e k szóltak hozzá: ROBERT JOHANNA

Ezek a h a n g o k a képzeletedből valók. 1 Persze. M i n d i g így üzen n e k ü n k az Isten.

Ahhoz, hogy I s t e n n e l beszéljünk, a Szellem saját kifeje­ zésmódját kell elfogadnunk.

1

G. B. Shaw: Szent Johanna. Ford. Ottlik Géza. Budapest, 1966, Európa. 269. o.

114

Bizonyosság Amikor megismerjük a szellem t e r m é s z e t é n e k k ü l ö n b ö ­ ző aspektusait, bizonyosságot szerzünk létezéséről. Tuda­ tosítjuk m a g u n k b a n , a m i t itt és m o s t é r z ü n k és t u d u n k . H o l n a p ez egészen más lehet, e p e r c b e n a z o n b a n t ö l t s ö n be m i n k e t j e l e n tapasztalataink bizonyossága. A bizonyosság n e m azonos az ábrándozással vagy a meggyőződésekhez való rögeszmés ragaszkodással. N e m az a bizonyosság ez, a m e l y m e g n y u g t a t m i n k e t , hogy jó ú t o n járunk, h a n e m az ö n t u d a t r ó l és ö n b i z a l o m r ó l szól. Arról, hogy biztosak vagyunk ö n m a g u n k b a n , megelég­ szünk ezzel, s n e m a k a r u n k s e n k i m á s n a k b i z o n y í t a n i . Ma egy bizonyos válaszban vagyunk bizonyosak, amelyet i n t u í c i ó n k szerzett számunkra, m á s n a p r a a z o n b a n ez a válasz megváltozhat, s a b b a n éppúgy bizonyosak lehe­ tünk. A szellem igazsága abszolút, az anyagban a z o n b a n viszonylagosan fejeződik ki. Ugyanaz az egy és oszthatat­ lan igazság számtalan m ó d o n n y i l v á n u l h a t meg a körül­ mények függvényében. S o k a n éreztek m á r olyan belső késztetést, a m e l y n e k bizonyossága erőt a d o t t nekik, hogy m i n d e n nehézség­ gel, az egész világgal szembeszálljanak, s végül elérjék cél­ jukat. Végső soron a mi Istenbe vetett bizonyosságunk az, amely felszínre hozza i n t u i t í v bölcsességünket. Aki bizo­ nyos valamiben, az elhessegeti magától a t u d a t á b a lopa­ kodó kételyt, ahelyett hogy hagyná e l u r a l k o d n i egész va­ lóján. Egyszer egy keskeny, hegyi ú t o n hosszú, c s i l l o g ó a n je­ ges útszakaszra értem, m i k ö z b e n ó r á n k é n t 90 km-es se­ bességgel s u h a n t a m az éjszakában. Kocsim m e g t á n c o l t , ahogyan az akrobata veszti el egyensúlyát a kötélen, majd körbe-körbe forgott a síkos szakaszon. Az úttest egyik oldalát t ö m ö r sziklafal zárta le, a m á s i k o n a mélység tátongott. En m i n d e n n e k e l l e n é r e tökéletes bizonyos­ sággal tudtam, hogy n e m kell félnem, függetlenül attól, hogy túlélem-e a k a l a n d o t vagy sem. A bal első kerék túl115

gördült az út szélén, a szakadék fölé, közben a z o n b a n a kő megállította, s így a kocsi súlypontja hátra, az úttest felé tolódott el. A u t ó m ekkor a sziklafal felé kezdett csúszni, s vagy tíz c e n t i r e tőle csikorogva megállt. A bi­ zonyosságnak n i n c s köze a végeredményhez. Ez a n n a k a szilárd tudata, hogy lesz e r ő n k s z e m b e n é z n i bármivel, s hogy a következményektől függetlenül ezen az ú t o n kell t o v á b b m e n n ü n k . A bizonyosság b i z a l o m abban, hogy jó kezekben vagyunk. A bizonyosság biztonságában a szó a megérzéseké. Misztikus é l m é n y e k és h á l a é n e k e k zengik Istenbe ve­ tett bizonyosságunkat. Ezek a lélek különleges ü n n e p e i , m i k ö z b e n n e k ü n k napról napra t u d o m á s t kell v e n n ü n k l e l k ű n k r ő l spirituális fejlődésünk érdekében. A megvilá­ gosodott lelkek egyik ismertetőjegye, hogy j ó b a n és rossz­ b a n k i t a r t a n a k a szellem bizonyossága mellett. Spirituá­ lis é b r e d é s ü n k m é r t é k e ugyanis n e m azon m ú l i k , hogy mi t ö r t é n i k velünk, h a n e m azon, hogy miként válaszo­ l u n k ezekre a történésekre. A m e n n y i b e n éberek kívá­ n u n k maradni, el kell i s m e r n ü n k a szellemet önmagunk­ b a n és m á s o k b a n . K ü l ö n b e n v i s s z a z u h a n u n k az á l o m sö­ tétjébe, m i u t á n k í s é r l e t ü n k a lélek táplálására kudarcba fulladt.

Szellemtermészetünk Valahányszor kifejezésre j u t t a t j u k a szellem tulajdonsága­ it é l e t ü n k b e n , felerősítjük és megszilárdítjuk magunk­ b a n e vonásokat. S z á m t a l a n anyával találkoztam, aki spi­ rituális életre és fejlődésre vágyott, ám a családja túlságo­ san lefoglalta ahhoz, hogy m e d i t á l j o n vagy spirituális gyakorlatokba fogjon. A m i k o r arról kérdeztem ezeket az asszonyokat, mi a foglalkozásuk, azt felelték, ők csak egy­ szerű családanyák és háziasszonyok. Tettem ugyan ezt-azt é l e t e m b e n , mégis úgy hiszem, fe­ l e a n n y i t sem v i t t e m véghez, m i n t egy családjára gondot viselő, „egyszerű" háziasszony. Hadd kérdezzem meg: 116

ugyan mi n e m spirituális egy gyermek világrahozatalá­ b a n ? A család e l l á t á s á n a k egyetlen összetevőjét sem tud­ j u k megnevezni - a gyermekek nevelésére, gondozására, a tanácsadásra, gyógyításra és a szeretet ezerféle kimuta­ tására g o n d o l o k - , a m e l y n e m spirituális! „Azért szeret e n g e m az Atya, m e r t én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt" - m o n d t a Jézus (Ján 10,17). A l e g t ö b b anya, akit ismerek, leteszi életét a gyer­ mekeiért. Az anyák élete csak azért n e m nevezhető egyet­ len m e d i t á c i ó n a k és i m á n a k , mivel n e m ismerik el an­ nak. V o l t a k é p p e n m i n d e n élet spirituális l e h e t n e , ha an­ nak t u d n á n k . A m i k o r újra bizonyosságot szerzünk a szellemről az élet m i n d e n területén, k i m ű v e l j ü k tulaj­ donságait, és kifejezzük azokat e m b e r i k a p c s o l a t a i n k b a n , azzal elismerjük m i n d e n é l e t b e n b e n n e rejlő igazságát, szépségét és erejét. Az egyik nehézsége a n n a k , hogy kiismerjük a szellem természetét, majd pallérozzuk és műveljük m a g u n k b a n , hogy végső soron minden szellem. S e m m i sem szellem nélküli, az anyagi világ szilárd tárgyaitól a l e g f i n o m a b b energiaáramokig. M i n d e z t a szellem járja át és mozgatja, az egész lét a s z e l l e m b e n gyökerezik. Hiszen Isten minde­ n ü t t j e l e n van. N i n c s egy talpalatnyi hely a t e r e m t é s b e n , ahol n e m vele t a l á l n á n k szembe m a g u n k a t . Ezért a szel­ lem felkutatása és elismerése n e m arról szól, hogy el­ döntjük, mi szellem és mi n e m az, h a n e m arról, hogy megtapasztaljuk a szellem alapvető természetét, és képe­ sek legyünk felismerni az a d o t t i d ő p i l l a n a t b a n j e l e n lé­ vő szellemet. Egy v á n d o r k ő n e k is van szelleme. Külső megjelenése n e m á r u l k o d i k erről, mégis szellemtermésze­ te teszi lehetővé, hogy az legyen, ami. A szellem elismerése azt j e l e n t i , hogy felismerjük, bár­ milyen alakot ö l t s ö n is. Ha haragosak vagyunk, a szellem haragszik b e n n ü n k , s a szellem tapasztalja meg a harag lelkiállapotát. M i n d e n t a szellem h a t át. A harag m é g s e m a szellem lényegi megnyilvánulása, h a n e m az ego harag­ ja. Valójában az ego is szellemtermészetű. Az ego sziget a 117

szellem ó c e á n j á b a n , a m e l y n e m tudja, hogy m i n d önma­ ga, m i n d az ó c e á n a Föld szellemének része. Madártávlat­ ból nézve Hawaii szigetei e l k ü l ö n ü l t n e k t ű n n e k , ám ha a Csendes-óceán e l t ű n n e egy szép napon, l á t n á n k , hogy a víz tükre a l a t t a szigetek összefüggenek egymással, n e m h i á b a , hiszen ugyanahhoz a bolygóhoz tartoznak. M i n é l j o b b a n a z o n o s u l u n k a szellem igazságával, a n n á l i n k á b b uraljuk egónkat, amely megtanulja, hogy átadja magát a lét egységének. A szellemre a g o n d o l a t a i n k a t , az érzéseinket, az anya­ gi testünket és m e g a n n y i tapasztalatunkat á t h a t ó ener­ giatudatosságban t a l á l u n k rá. E n n e k a lényegi energiatu­ datosságnak az elismerésével egyre i n k á b b a szellemre k e z d ü n k támaszkodni. M i n d j o b b a n kiteljesítjük ö n n ö n lényegünket, ahelyett hogy á t a d n á n k m a g u n k a t a sors szeszélyének. Ahelyett, hogy a haraggal a z o n o s u l n á n k („haragszom"), távoli s z e m t a n ú k é n t szemléljük a lényün­ kön végigviharzó d ü h ö t . Orvos vagy beteg szerepünkkel sem a z o n o s u l u n k , n e m forr össze velünk, h a n e m csupán akkor ö l t j ü k fel ezeket, a m i k o r a szükség úgy hozza. Azok az orvosok, akikhez t ú l o n t ú l h o z z á n ő t t a foglal­ kozásuk, n e m h e l y e z k e d n e k bele egykönnyen a beteg sze­ repébe, a m i k o r n e k i k m a g u k n a k is orvosi kezelésre van szükségük. Ha egy anya t ú l o n t ú l megszokja az anyaszere­ pet, édes k e t t e s b e n is anyáskodik a férje felett. A paran­ c s o k osztogatásához szokott katonatiszt a családját is k o m m a n d í r o z z a , ahelyett hogy átváltana az apa és a férj szerepére. A szellem természetét kutatva, emlékeztessük magun­ kat, hogy e m b e r t á r s a i n k is szellemtermészetűek, akár­ csak mi m a g u n k . Ha ez már sikerül, ismerjük ki energiá­ j u k és tudatosságuk milyenségét: „O nagyon okos. O pe­ dig tele van ötletekkel. Annyira békés itt mellette." N é m e l y gyereknek rendkívül sok adottsága van, ám egyiket sem sikerül k i b o n t a k o z t a t n i a . Ilyenkor a szellem tulajdonságai n e m n y i l v á n u l h a t n a k meg maradéktala­ n u l az anyagi világban. Tegyünk különbséget embertár118

saik és jelenlegi lehetőségeik között. A szellem m i n d i g éppen születőfélben van. Az elismerés azért is ösztönöz m i n d e n k i t , m e r t meggyógyítja a szellemet, s szelíden visszavezérel a lét alapvető egységéhez. Az elismerés a szellem lényegi sajátságait b o n t a k o z t a t j a ki. Az el n e m is­ m e r t szellem elszigetelődik. S p i r i t u á l i s fejlődésünk n e m más, m i n t igaz v a l ó n k felismerése, a t u d a t l a n s á g t ó l a böl­ csességig vezető út.

A lélek táplálása A lélek s z e m p o n t j á b ó l á l l a p o t u n k függetlenül attól, hogy mivel kell s z e m b e n é z n ü n k a világban. A körülmé­ nyeknél sokkalta fontosabb, m i l y e n viszonyban á l l u n k velük. Ha ezt sikerül é r d e m b e n m e g v á l t o z t a t n u n k , a vi­ lág is megváltozik k ö r ü l ö t t ü n k . Végső soron t e h á t körül­ m é n y e i n k is azon m ú l n a k , m i l y e n a k a p c s o l a t u n k a szel­ l e m m e l . Ez és Istenhez fűződő k a p c s o l a t u n k a legalapve­ t ő b b e m b e r i viszony. Önnön létünk mélységeibe alátekintve megértjük, hogy egyek vagyunk a teremtés­ sel. Ugyanazt az életadó, isteni egységet hordozzuk a szí­ v ü n k és l e l k ü n k m é l y é n , csak é p p e n k ü l ö n b ö z ő nevek­ kel illetjük. Más és más köntöst, személyiséget ö l t ü n k , amely arra szolgál, hogy kifejezze csak r á n k j e l l e m z ő kap­ c s o l a t u n k a t az örök és szent élettel. V a l a m e n n y i e n o l y a n o k vagyunk, m i n t a viselős asszo­ nyok: új életet h o r d o z u n k a szívünk alatt. A b e n n ü n k növekvő élet c s u p á n akkor fejlődhet egészségesen, ha m i n d e n e k e l ő t t saját m a g u n k k a l t ö r ő d ü n k . Ö n m a g u n k a t táplálva, a lélek táplálásáról is g o n d o s k o d u n k . Ilyenfor­ m á n elültetjük m é h ü n k b e n az isteni rendeltetés magját. Ez a fajta spirituális táplálás n e m más, m i n t az elismerés.

8. FEJEZET

Az ellenállástól a nyitottságig Az ellenállás végső soron hiábavaló, hiszen pusztán arra jó, hogy útját állja kiteljesedésünknek. Aki s e m m i k é p p sem adja fel ellenállását, a n n a k szenvedés és magány lesz az osztályrésze. Csak a nyitottság gyógyíthatja be lé­ n y ü n k alapvető hasadtságát, csak ez teljesítheti ki spiri­ tuális é n ü n k e t . Első pillantásra úgy t ű n i k , az ellenállás távol tartja el­ lenségeinket, akár még győzelemre is segíthet. Aki n e m képes e l l e n á l l n i , az rendszerint gyengeségnek véli ezt, hi­ szen v a l a m e n n y i e n azt t a n u l t u k , hogy a h ő s ö k az utolsó lélegzetükig kitartanak. Azt is m e g t a n í t o t t á k n e k ü n k , hogy e l l e n á l l j u n k a kísértésnek és a rosszhoz vezető út­ nak, attól t a r t u n k hát, hogy ellenállás h í j á n a gonosz m a r k á b a k e r ü l ü n k . Még az orvosoktól is azt halljuk, azért betegszünk meg, m e r t gyenge a szervezetünk ellen­ álló képessége. A felszínen eszerint m i n d e n arra utal, hogy az ellenállás helyénvaló; aki ellenáll, az erős, mert megvédi érdekeit a rossz e l l e n é b e n . G o n d o s vizsgálat u t á n a z o n b a n b e l á t h a t j u k , a küz­ d e l e m sehová sem vezet, m i n d i g az e g y ü t t m ű k ö d é s és a nyitottság az, a m e l y hozzásegíthet c é l j a i n k eléréséhez. M i c h a e l Jordán, a híres kosaras szokta m o n d a n i : „Amikor m e g c é l z ó m a kosarat, soha n e m érdekel, beletalálok-e vagy sem. Csak m i n d e n e r ő m m e l arra összpontosítok, hogy ez legyen a l e g j o b b d o b á s o m . N e m h a r c o l o k a ku­ darc ellen, e h e l y e t t m i n d e n e r ő m m e l azon vagyok, hogy tegyem a dolgomat." Ugyanez a m e c h a n i z m u s a m i n d e n cél betöltésének, kivált ha a lélek céljáról van szó.

120

Valahányszor e l l e n e szegülünk az akadályoknak, meg­ van az esélyünk a kudarcra. E n n e k az az oka, hogy az el­ lenállás visszatart c é l u n k beteljesedésétől, n e m pedig kö­ zelebb visz hozzá. E m e l l e t t fölöslegesen pazaroljuk is az erőnket a vélt vagy valóságos akadályok leküzdésére. Az ellenállás soha n e m vezet sehová, csupán akadályoz. Spi­ rituális fejlődésünk amúgy is j o b b a n h a s o n l í t egy széle­ sen hömpölygő folyamhoz, m i n t kikövezett ú t h o z . Sebe­ sen s i k l u n k tehát lefelé a folyamon, ám egy-egy kanyar ije­ d e l e m m e l tölt el, és megállásra késztet m i n k e t . Ha ellenállunk, egyedül az elkerülhetetlent, beteljesedésünket tartóztatjuk fel. L e l k ü n k célját akkor t ö l t h e t j ü k be, ha feladjuk b e l s ő e l l e n á l l á s u n k a t , s e h e l y e t t m e g p r ó b á l u n k n y i t o t t a k és e g y ü t t m ű k ö d ő k l e n n i . T e k i n t s ü n k nyitott szívvel az igaz­ ságra, ne fogjuk vissza szeretetünket, s e szeretetet kimu­ tatva é l j ü n k és c s e l e k e d j ü n k az igazság s z e l l e m é b e n . Aki ellenáll az igazság felismerésének, az megtagadja azt. Aki ellenáll a felejtésnek, az n e m tud m e g b o c s á t a n i . Aki el­ lenáll a n n a k , hogy szeretettel kifejezésre juttassa az igaz­ ságot, az h í j á n van a szükséges bátorságnak. Persze azt m o n d a n i , hogy ne álljunk ellen, egyenérté­ kű azzal a tanáccsal, hogy ne g o n d o l j u n k egy rózsaszín elefántra. Természetesen, ha az ellenállásra irányítjuk a fi­ gyelmünket, rögtön harcba szállunk vele, s ez egészen ad­ dig így marad, amíg meg n e m ismerjük a természetét és az eredetét. Ki és mi az, a m i e l l e n á l l b e n n ü n k ?

Az ellenállás és az ego Az ellenállás a birtoklással kezdődik. A b b a n a pillanat­ ban, a m i n t k i m o n d j u k , hogy „ez az enyém", i p a r k o d u n k is azt megtartani. Lehet ez bármi, pénz, állás, kapcsolat, h i e d e l m e k vagy é n k é p ü n k . Aki ragaszkodni kezd a h h o z , a m i t a sajátjának vél, e l l e n á l l m i n d e n n e k , a m i azzal fe­ nyegeti, hogy megfosztja a t u l a j d o n á t ó l . A b ö k k e n ő csak 121

az, hogy ez a birtokosi viszony merő káprázat. Birtokol­ j u n k b á r m i t , enyészetre van kárhoztatva, ezért előbbu t ó b b úgyis elveszítjük. A m i t viszont n e m t u d u n k meg­ tartani, az örökkévaló, és soha n e m kell f é l n ü n k az el­ vesztésétől. Ha m i n d e z t a lélek céljának betöltése szemszögéből vizsgáljuk, n i n c s olyan kincs, amelyhez ér­ d e m e s ragaszkodnunk, mi több, a túlzott ragaszkodás ép­ penséggel e l l e n t m o n d a beteljesedésnek. A birtoklás te­ h á t hiábavaló törekvés. Természetesen k ö n n y ű azt mon­ dani, hogy osztogassuk szét m i n d e n ü n k e t . A legjobban az ego n e h e z í t i meg a dolgunkat, ez szorítja magához a hullamerevség görcsével földi kincseit. A Webster-szótár a következőképpen határozza meg az egót: „Az az én, a m e l y i k szemben áll a t ö b b i é n n e l és a világgal." Az ego eszerint m i n d e n mástól m e g k ü l ö n b ö z t e t i ma­ gát, legyen szó személyről, dologról, gondolatról, helyről vagy cselekedetről. A tükörbe nézve felnőtt fejjel termé­ szetesnek érezzük, hogy „ént" m o n d u n k , s azon sem üt­ k ö z ü n k meg, ha e m b e r t á r s a i n k szintén „énnek" titulálják magukat. V a l ó b a n olyan magától értetődő ez? V a l ó j á b a n az „én" a l e g t ö b b e m b e r számára nagyon za­ varos valami. Az ego nagymester abban, hogy meggyőzze ö n m a g á t és a t ö b b i ént, hogy ő az élet ura, az alfa és az ómega. Ezért is esik pánikba, a m i n t kicsúszik kezéből az irányítás. Az igazság kialvással fenyegeti az egót, amely védekező hadjáratba kezd fennmaradása érdekében. J ó m a g a m legtisztább lényege szerint ö n m a g á t megha­ tározó, alapvető t u d a t a l a k z a t k é n t t e k i n t e k az egóra. Ami­ kor az e m b e r i l é l e k isteni szikraként megszületett, a ben­ ne lakozó ego ö n t u d a t r a ébredt, s elszakadt a teljességtől. Ha r e n d e l t e t é s ü n k e t betöltve, addig n e m e s í t j ü k magun­ kat, amíg végül egybeforrhatunk a léttel, az ego már en­ n e k szerves részeként t e k i n t önmagára. M e g i n t csak Jézus szavait idézem:

az Atya én b e n n e m van, és én ő b e n n e

vagyok" (Ján 10,37).

122

J ó m a g a m egy különleges é l m é n y segítségével é r t e t t e m meg az ego kiformálódásának folyamatát. Egyszer kora reggel egy hotelszoba fürdőszobájában m e d i t á l t a m , a h o l épp megszálltunk Raphaelle-lel. A feleségem még aludt. Alighogy m e d i t á c i ó b a m e r ü l t e m , g e r i n c e m e n úgy süví­ tett keresztül az energia, akár egy k i l ő t t űrrakéta. Egyszer­ re éreztem magam a t e s t e m e n b e l ü l és kívül, így szemlél­ tem azt a káprázatos, aranyló fényözönt, a m e l y valamen­ nyi csakrám körül lobogott. V a l a m e n n y i e r ő k ö z p o n t o m fényvirággá b o m l o t t , s ez a v u l k a n i k u s erő a fejem búb­ j á n talált magának kiutat. Egész l é n y e m e t m e n n y d ö r g ő robaj rázkódtatta meg. Akkora volt ez a föld- és égrengés, hogy megroggyant a térdem, s egész t e s t e m b e n r e m e g n i kezdtem. Hogy el ne vágódjam, a m o s d ó szélébe kapasz­ kodtam. Ekkor végtelen, ö r ö k tágasság terült rám, h a t á r t a l a n béke a tudat és energia m á m o r o s tengerén. Az „én" meg­ szűnt létezni, az idő, a távolság, az önazonosság mind­ m i n d érvényét vesztette. Ezzel együtt m e g s z ű n t az emlé­ kezet és m i n d e n földi m é r t é k . S e m m i sem létezett, még­ is m i n d e n egyszerre élt és lélegzett: a végtelen erő, a tudat és a létezés. N e m k ü l ö n á l l ó „én" tapasztalta meg ezt a leírhatatlan, visszaadhatatlan csodát, mégis az áll legközelebb az igazsághoz, ha „énről" beszélek. (Nyolc ke­ rek évembe került, hogy egyáltalán szólni tudjak erről a néhány fantasztikus pillanatról.) Azóta csak f o k o n k é n t sikerül feldolgoznom az átélte­ ket. A tiszta tudat, energia és létezés b i r o d a l m á b a kerül­ tem akkor, a h o l n e m létezett e l k ü l ö n ü l t én-tudat. Eltöp­ rengve e jelenségen, m o s t a n r a m e g é r t e t t e m , m i é r t külö­ nül el az én-tudat a nagy egésztől úgy, hogy n e m is tud róla. A tudat kitágulásakor tér és idő érvényét veszti, így az emlékezetnek sem m a r a d fogódzója. E m l é k e k n é l k ü l pedig ez a létezése ö r ö m m á m o r á b a n lebegő tudatszikra úgy ébred önmagára, hogy k ö z b e n s e m m i h e z sem kötik emlékek. Ezért van az, hogy fogantatása p i l l a n a t á t ó l kezdve i d e g e n k é n t t e k i n t a világra. 123

Az örök t u d a t e m e b i r o d a l m á b a n tehát n e m volt kü­ l ö n á l l ó t u d a t o m , s „énem" sem emlékezett különvalóságára mindaddig, amíg vissza n e m tért a testbe. Szellem­ k é n t ugyanakkor végig megőriztem a folyamatosság tuda­ tát, a n n a k tudomásulvételével együtt, hogy egóm megszűnt létezni. Ekkor é b r e d t e m rá, hogy a m e n n y i b e n az e m b e r i lélek n e m építi fel bölcsességből álló, h a l h a t a t l a n testét, egy­ szerűen visszaolvad az A b s z o l ú t u m b a . Azért költözünk földi testbe, hogy ugyanezt az alakzatot építsük aztán fel szellemi síkon. H a l h a t a t l a n fénytestünk arra való, hogy visszatérjünk vele Istenhez, e n é l k ü l n e m j u t h a t n á n k el a korlátlan szabadság b i r o d a l m á b a . Ez esetben öntudatlan­ ságba s ü l l y e d n é n k vissza, ahelyett hogy tudatos terem­ tőkké t e l j e s e d n é n k ki. Az u t ó b b i h o z a z o n b a n emlékezet­ re van szükségünk. E m l é k e z e t ü n k pedig csakis térben és időben, érzékszerveink közreműködésével t ö l t h e t i be fel­ adatát. R ö v i d e n szólva: le kell s z ü l e t n ü n k az anyagi vi­ lágba. I d ő k ö z b e n akkora l á r m á t c s a p t a m a hotelszobában, hogy felébresztettem Raphaelle-t. A m i k o r k i r ö p p e n t e m a testemből, az a földre rogyott. Fejemet esés közben bever­ tem a m o s d ó b a és az ajtófélfába. Feleségem természete­ sen nagyon megijedt, és igyekezett meggyőződni arról, n e m történt-e n a g y o b b b a j o m . Hiába szólongatott azon­ ban, hiszen n e m t u d t a m az „énemről". Hívása távoli csipogásként h a t o t t az üdvösségnek ezen a tengerén, h o l m i ősvízben felszálló b u b o r é k n a k . Feleségem hangja kifelé fodrozódó gyűrűket vetett az energia taván. Ahogyan ezt a csipogást m e g h a l l o t t a m , azt is érzékeltem, hogy „itt" va­ gyok, a csipogás pedig „ o n n a n " szól. T u d a t o m kezdte m i n d e z t szétválasztani, s lassan „énem" is visszanyerte határozott körvonalait. Az „én" és a „te" a z o n b a n még n e m k ü l ö n b ö z ö t t egy­ mástól, i n k á b b csak „itt" és „ott" létezett. Ahogy az ener­ gia egyre n a g y o b b fodrokat vetett, ez az e l k ü l ö n ü l é s is fo­ kozódott. A t u d a t egészén b e l ü l két c s o m ó p o n t között 124

ringtak oda-vissza az energia színpompás h u l l á m a i . A meghasadt tér lassan bezárult. P o n t o s a b b a n a tudat egy része m i n t e g y kilökte magát a nyílt tengerre, s „én­ né" formálódott, s z e m b e n a „többiekkel". Ezután váratla­ n u l és egyszerre sötétség b o r u l t rám. Ez a sötétség n e m tett ö n t u d a t l a n n á , csak „énem" kü­ l ö n ü l t el most m á r végképp az egésztől. T u d a t o m egyelő­ re még az egység része maradt, s i n n e n szemlélte az elkü­ l ö n ü l t egót. Az e l k ü l ö n ü l t „énre" most sötétség borult, s a végtelen tágasság tudata szertefoszlott. Az ego keletke­ zésének folyamatában a végtelenség tudata n e m folytató­ dik e „tudatkiesés" u t á n . Az ego e p o n t o n „ébred" önma­ gára, m i k ö z b e n a m n é z i á j á b a n feledi isteni örökségét és lényegét. Ez az elkülönülés tehát az ego születésének első szakasza. Az „itt" ekkorra saját tapasztalatokkal t e l í t ő d ö t t . Az ego m o s t a n r a „másnak", i d e g e n n e k érezte a tudat tenge­ rének fodrait. Úgy érezte, súlyos nyomással n e h e z e d i k rá ez a víztömeg. Pedig a h u l l á m o k a t n e m más vetette, m i n t feleségem hangja, aki e n g e m szólongatott. Az ego formá­ lódásának e b b e n a szakaszában m á r érez, s érzései meg­ erősítik létezése tudatát. M i n é l i n k á b b érzékeli a külvi­ lág különállását, a n n á l m é l y e b b e n meggyőződik önálló­ ságáról. Ez tehát az ego születésének második szakasza. Ezután az ego t á v o l o d n i kezdett a h u l l á m o k t ó l , s a fé­ nyek j á t é k á h o z közeledett, a m e l y h a s o n l ó volt a napsu­ garak t á n c á h o z , a m i n t egy üvegtárgyról szétszóródva rávetülnek a padlóra. Az ego n e m érzékelt e g y é r t e l m ű formákat e b b e n a fényjátékban, de a körvonalak kétség­ kívül formálódtak. Most n e m c s u p á n a „mások" és az „én" k ü l ö n ü l t el, de a „mások" közötti k ü l ö n b s é g is egy­ re n ő t t . Ezek a „mások" egyre k ü l ö n b ö z t e k azoktól a „má­ soktól". Ezen a p o n t o n az ego igyekezett k ö z e l e b b j u t n i ahhoz, a m i vonzotta, messzire e l k e r ü l n i m i n d e n t , a m i t n e m szeretett, és m i n d e n mást elutasított. Az ego e l k ü l ö n ü l é s e k o r kíváncsivá lesz „másokra". Megosztja energiarendszerét, hogy (erői csoportosításá125

val) válaszolni t u d j o n érzéseire és benyomásaira. Amenyn y i b e n v o n z ó n a k találja a felébredő energiát, magához köti. A m i k o r fenyegetve érzi magát, ellöki. A semlegesség­ ről n e m vesz tudomást. Ez az ego kialakulásának harma­ dik szakasza. A k o r á b b i fényjáték, amely magára vonta az ego figyel­ mét, m o s t a n r a selymes, ezüstös függönnyé lett egy sötét h á t t é r előtt. Ez az energiatömeg, ezek az e n e r g i a m i n t á k találtak u t a t az egóhoz. E p o n t o n úgy érezte, hiányzik va­ lami: n e m ő uralja a helyzetet. Egészen idáig a kölcsön­ h a t á s o k a k ü l ö n b ö z ő energiamezők között léptek fel, az e g ó n a k a z o n b a n az erő határozott tudatára volt szüksége ahhoz, hogy b i z t o n s á g b a n érezze magát az elutasítás és a formák világában. A m i k o r az ego születése e szakaszához érkezik, hogy ura m a r a d j o n a helyzetnek, k ü l ö n b ö z ő c í m k é k k e l illeti a látszólag eltérő e n e r g i a m i n t á k a t . K ü l ö n nevet talál a von­ zásra, a taszításra és a semlegességre. A vonzást kívánatos­ n a k találja, a taszítást viszolyogtatónak. Ha egyiket sem érzi, n e m vesz róla tudomást. Ezután egyfajta rendet teremt tudatlanságában. A selymes puhaságot érdekesnek találta, és h a s o n l ó k u t á n k u t a t o t t . Ez elvezette az egót jelenleg ö n t u d a t l a n testem-elmém e m l é k e i n e k tárházához. A h a s o n l a t o k és az összevetés j o b b a n kezére adták a valóságot. Végül ráta­ lált egy képre, a m e l y n e k m á r van meghatározása, ez a m o s d ó alja. Az ezüstös ragyogás a c s a p b ó l származott. Az ego lassan kezdte k i i s m e r n i magát: ez itt a mosdó, ez a csap, ez a fürdőszoba. E b b e n a környezetben m á r t u d o t t tájékozódni. M o s t a n t ó l a logikára támaszkodott, és ez még j o b b a n megerősítette, megszilárdította létezése tuda­ tát. (Vele született i n t e l l i g e n c i á j á n a k k ö s z ö n h e t ő e n már­ is rátalált az „enyém" és az „én" fogalmára.) Ez tehát az ego megszilárdulásának negyedik szakasza, a m e l y párhuza­ m o s a formák világának létrejöttével. A m o s d ó alját m á r e g y é r t e l m ű e n az „én" ismerte fel. Mivel okoskodásra is képes, megkérdezte, mi t ö r t é n t i t t ?

Ha egy mosdó aljára meredek, h o l vagyok tulajdonkép­ p e n ? Először fogalmi ítéleteket a l k o t t a m . Ezzel egy idő­ ben tudatára é b r e d t e m a testemnek. Ezt felismerve már­ is azonosultam vele, és megkérdeztem: „Mit keresek a für­ dőszoba p a d l ó j á n ? " Feltápászkodtam, és visszanyertem az egyensúlyomat. (Az ego szempontjából c é l s z e r ű b b á l l n i egy fürdőszobá­ ban, m i n t e l t e r ü l n i a padlón.) Ekkor az e n g e m o s t r o m l ó e n e r g i a h u l l á m o k hangrezgé­ sekké és szavakká á l l t a k össze. M e g h a l l o t t a m , hogy Raphaelle szólongat: - Mi a baj, M i c h a e l ? J ó l vagy? Ekkorra már többször szólt hozzám, és m e g i n d u l t a fürdőszoba felé. Egóm érezte feleségem izgatottságát. A „baj" szóról eszébe j u t o t t , hogy valami fenyegeti fenn­ maradását, márpedig azt m i n d e n n é l e l ő b b r e v a l ó n a k tar­ totta. Ezért a lehetséges válaszok közül a következőt vá­ lasztotta: - J ó l vagyok. így máris j o b b a n érezte magát, hisz azzal, hogy meg­ szólalt, tett valamit a biztonságáért. Az ego ö n m a g a ja­ ván dolgozik. Ha a test h a l d o k l i k is, az ego m i n d e n e k ­ előtt önmagával van elfoglalva. A dolgok eddig m e n t e k a m a g u k útján. Az ego érzett, válaszolt az ingerekre, s a l e h e t ő legegyszerűbb ismérvek alapján értékelte létezését: „Itt vagyok, j ó l érzem magam, ezt elfogadom, amaz pedig megijeszt, t e h á t kiküszöbö­ löm." Miközben fogalmakba szorította a történéseket, em­ lékezete is fokozatosan visszatért. I m m á r a k ö r ü l m é n y e k függvényében t e k i n t e t t ugyanarra a dologra. (A tűz me­ lege lehet kellemes, de égethet is. Az ego e m e összehason­ lítások közben egyre e l v i s e l h e t e t l e n e b b n e k érezte teste börtönét, megsejtve, hogy n e m m i n d i g tudja megvédel­ mezni. E zavarodottságban kavargó érzelmei és gondola­ tai ellenszegültek egymásnak, m i n t a m i k o r egy újszülött az anyja keblét keresi, h o l o t t az az életére tör. Az ego sze-

127

retne k i t ö r n i e b b ő l a zűrzavarból, m o s t a n r a azonban ez m á r lehetetlen, hiszen ide barikádozta el magát.) Az ego ekkor fejvesztetten mozgósítja alkotó képzele­ tét, s k ü l ö n b ö z ő tapétákat ragaszt az eddig kopár és fe­ nyegető falakra. Akár a gyermek, aki fejére takarót húzva b ú j i k el a szörnyek elől, értelmes képeket alkot magának, s rávetíti ezeket arra az üres létre, a m e l y n e k a fogságába esett. Berendezkedik az önkényes és önigazoló vélekedé­ sek és ítéletek világában. Mostanra már jócskán kifejlő­ dött, s a világtól elszigetelődve b e b ö r t ö n ö z t e magát tévképzetei közé. Ez az én kialakulásának ötödik szakasza. M i u t á n meggyőztem magamat, hogy m i n d e n rendben van velem, R a p h a e l l e a részletekről faggatott. Mi volt ez a nagy k o p p a n á s ? „Tényleg, mi volt?" - gondolkoztam el magam is. Ekkor vettem észre a vért a padlón. E l ő b b n e m t u d t a m kié, de aztán rájöttem, hogy az én vérem ez, sen­ ki másé. M i m vérzik? Megtapogattam magamat, s érez­ tem, hogy a fejemet valami meleg ragacs borítja. VER. Az én t u l a j d o n vérem. G o n d o l a t o k ö z ö n e árasztotta el a tudatomat. A vérem -* megsérültem •* ez rossz •+ meg is h a l h a t t a m volna -* nyomorékká is tehetett volna ez a baleset -» többé s e m m i sem lesz ugyanaz -> ez kár -* n e m t u d o m megtenni, amit t e n n e m kellene -* mindjárt elesem -* ez nagyon rossz -» n e m akarok elesni -> félek •* meg is h a l h a t o k -> megsé­ r ü l t e m -* segítségre van szükségem •+ szólni kell Raphaelle-nek. Ekkora m á r egész t e s t e m b e n remegtem. Fentről tekin­ tettem alá testemre, az eseményeket szemlélve. Raphaelle megvizsgálta a fejemet, s kijelentette, szerinte n e m kell öszszevarrni. S z e l l e m k é n t kívülről figyeltem kételyek kö­ zött h á n y ó d ó egómat. - Talán mégis - feleltem Raphaelle-nek. Még ez a g y á m o l t a l a n , elesett „én" is ura akart marad­ ni a helyzetnek. A m i kivetítéseinket illeti, ezek őrült „nyelvében" is van rendszer, a m e l y n e k alapját természetesen az ego önfenn128

tartó ösztöne adja. Lelki fájdalmai, belső zűrzavara, kilátástalansága, magánya és elszigeteltsége elől m e n e k ü l v e , egónk „jobb" életről ábrándozik. E l e i n t e arról képzelgünk, a m i n e k j o b b volna lenni, a m i t j o b b volna c s i n á l n i vagy birtokolni. Földi Paradicsomot a l k o t u n k magunk­ n a k képzeletben, s rávetítjük világunk vetítővásznára: „Ez jó háború, m e r t a hazáért folyik. Én vagyok a legjobb, mert én nyertem meg a versenyt. J u t a l m a t várok tőled, hi­ szen m i n d e n t érted tettem. Örülök, hogy végre kiderült, mi a baj velem." Képzelt erényeink felfuvalkodottá tesznek m i n k e t , s közben féltékenyen őrizzük vélt kiváltságainkat. Akad például, aki azért hajszolja a pénzt, hogy egykori szegény­ ségét feledje. Valahányszor trófeákat és é r d e m r e n d e k e t gyűjtünk, hogy megfeledkezzünk é r d e m t e l e n s é g ü n k ér­ zéséről, m e l l k a s u n k r a aggatjuk e plecsniket, és felvértez­ zük m a g u n k a t a balsiker ellen. Foggal-körömmel ragasz­ k o d u n k á b r á n d k é p e i n k h e z , n e h o g y r á é b r e d j ü n k magá­ nyunk, elszigeteltségünk és félelmeink valóságára. Idővel azután belefáradunk abba, hogy szüntelenül a tulajdo­ n u n k é r t hadakozzunk. Átadjuk m a g u n k a t üresfejű önelé­ gültségünknek és a m i n d e n n a p o k t a p o s ó m a l m á n a k : „Ne zavarj; csak a m u n k á m a t végzem. Belefáradtam a küzde­ lembe. Elegem van a meglepetésekből. Hétköznapi kisem­ ber szeretnék lenni." Egy idő u t á n a z o n b a n halálosan r á u n u n k az ilyen lapos életre. Am v e l ü n k született t e r e m t ő e r ő n k n e k n e m ta­ l á l u n k kifejezési lehetőséget. Hogy elaltassuk ingerültsé­ günket, tovább k á b í t j u k m a g u n k a t , még j o b b a n megta­ gadjuk l é t ü n k igazságát. C s a k h o g y az érzéstelenítés természetéből a d ó d ó a n mindössze ideiglenes lehet. Am­ n é z i á n k k ö d é b e n a „régi szép időkre" e m l é k e z ü n k , ide kí­ v á n k o z u n k vissza. Akármivel p r ó b á l k o z u n k a z o n b a n , be­ l e ü t k ö z ü n k azokba a barikádokba, a m e l y e k e t magá­ n y u n k tudomásulvétele e l l e n e m e l t ü n k a z e l m é n k b e n . A legendássá n e m e s e d e t t m ú l t b a pedig n e m áll m ó d u n k ­ b a n visszatérni: „Öregem, l á t n o d kellett volna, a m i k o r 129

én v o l t a m az iskola első baseballdobója. Tudtad, hogy egyszer szépségversenyt nyertem? Pályám csúcsán senki n e m ért n y o m á b a az eladási rekordjaimnak. A házassá­ g u n k elején m i n d e n n a p u n k olyan volt, m i n t h a mézes­ h e t e i n k e t t ö l t e n é n k . Előző é l e t e m b e n szent voltam." J ó l tudjuk, hogy a m ú l t b a n e m t é r h e t ü n k vissza. A jö­ vő sem ígéretesebb, ide sem m e n e k ü l h e t ü n k az életün­ ket á t i t a t ó fájdalom elől. N i n c s kiút. Lassan már semmi­ b e n sem hiszünk, m i n d e n b e n kételkedünk, becsapott­ n a k és k i á b r á n d u l t n a k érezzük m a g u n k a t . Ráadásul gyűlöljük is nyomorúságunkat, hogy ide j u t o t t u n k . Úgy érezzük, n e m b í r j u k így tovább. E l e t ü n k b e n először gyö­ keres változásokra á h í t o z u n k . Ha e l e i n t e vonakodva is, n a g y o b b erő u t á n k u t a t u n k , m i n t a m i l y e n a mi elszige­ telt, b e b ö r t ö n z ö t t t u d a t u n k . Ezzel e g ó n k elkezdi hosszú és n é m e l y k o r kétségbeejtően magányos felemelkedését a Szellemhez. A k a d n a k o l y a n spirituális keresők, akik rosszul értel­ m e z i k az ego kiürítését, s a n n a k kioltásáról, megöléséről beszélnek. T u d n u n k kell azonban, hogy a fennmaradás az élet alaptörvénye, ezért e g ó n k is m i n d e n á r o n fenn akarja t a r t a n i magát. Ha fenyegetjük, n e m j u t u n k előbb­ re a lélek r e n d e l t e t é s é n e k betöltésében. Akkor sem já­ r u n k sikerrel, ha sanyargatjuk és kiéheztetjük az egót. N e k ü n k , a l e l k ü n k n e k , szüksége van az egó együttműkö­ désére. A gond n e m az, legyen-e e g ó n k vagy sem - nél­ küle egy t a p o d t a t sem m o z d u l h a t n á n k -, h a n e m az, hogy a spirituális ösvényén járva milyen kapcsolatba ke­ r ü l j ü n k vele. Mindaddig, amíg n e m tesszük b a r á t u n k k á és szövetsé­ gesünkké, olyan marad, akár egy h a m b u r g e r e n és burgon y a p e l y h e n felnevelt kölyök. N e m kényszeríthetjük, hogy egyetlen éjszaka leforgása alatt tanulja ki az egész­ séges táplálkozás rejtelmeit. Az ego végső célja az, hogy a l k a l m a s segédeszköz legyen a szabadság és Isten felé ve­ zető út során. E l ő b b tehát meg kell v o n n u n k tőle a h o l t táplálékot, méregtelenítéssel kivezetni belőle a salak130

anyagokat, s csak e z u t á n k e z d h e t j ü k „lelki eledellel" táp­ lálni. Ne feledjük, az ego t u d a t u n k ö n m e g h a t á r o z ó , gon­ dolkodó része. Mindaddig, amíg n e m tápláljuk tapaszta­ latokból leszűrt bölcsességgel, n e m a z o n o s u l h a t a Szel­ lemmel. Minél inkább sikerül spirituális énként m e g n y i l v á n u l n u n k , ahelyett hogy e g ó n k rögeszméinek h ó d o l n á n k , a n n á l i n k á b b k i ü r í t j ü k ezt az egót, s átfor­ máljuk úgy, hogy j o b b a n szolgáljon b e n n ü n k e t a spiritu­ ális szabadság felé vezető u t u n k o n .

A változások ellenében Minden ellenállás voltaképpen, amelyet mi m a g u n k vagy másvalaki kifejt, az ego ellenszegülése a változással szem­ ben. Testi halálunkat is azért olyan nehéz elfogadnunk, mert az ego n e m szívesen hagyja itt e földi világot. A gyász szívszaggató fájdalmát sem azért érezzük, m e r t egy szeretett lény személyének elvesztését fájlaljuk, sokkal i n k á b b saját halálunkkal n e m t u d u n k szembenézni e veszteség tükré­ ben. Az ego a n n a k a halálát siratja, akibe annyi időt, ener­ giát, szeretetet és törődést ö l t ü n k . A n n a k m é r t é k é b e n érin­ ti súlyosan a haláleset, hogy mennyire azonosult az el­ hunyttal. A legsúlyosabb e m b e r i veszteségek közé tartozik egy gyermek elvesztése. Tegyük fel, egy anya elveszti a gyer­ mekét. A m e n n y i b e n egója 9 0 százalékban a z o n o s u l t a z anyaszereppel, s csak 10 százalékban volt n ő , leány, fele­ ség és főnök, talán b e l e p u s z t u l a fájdalomba. Meglehet, maga is ágynak esik és meghal, vagy sötét letargiában morzsolja napjait. Ha viszont egója m i n d ö s s z e 10 száza­ lékban volt anya, b á r m i l y e n nagy is a fájdalma - talán épp akkora, m i n t az i m é n t i e s e t b e n -, egy idő m ú l t á n to­ vább tud lépni. Egy adott szereppel való azonosulás m é r t é k é n e k sem­ mi köze a szeretethez, a gondoskodáshoz és a törődéshez. Valójában m i n é l kevésbé azonosul szerepével az ego, an­ nál adakozóbb. A veszteség és változás fájdalma a b b ó l fa131

kad, hogy az ego görcsösen tiltakozik az elfogadás és a lét­ n e k való alávetettség ellen. A szellem n e m hal meg, csak az ego. Még fizikai e l m ú l á s u n k sem a test halála, hiszen ez a természet része, s c s u p á n megtér a porhoz, amelyből vétetett. H a l á l u n k b a n a testtel a z o n o s u l ó ego m ú l i k el. N é m e l y i k l é l e k n e k sikerül t ú l l é p n i e ezen az azonosulá­ son, s az ilyenek b é k é b e n és méltósággal h a l n a k meg. Ha az ego erősen azonosul az elmével, az értelem hanyatlása is halálos csapás számára. A m i k o r spirituális é n ü n k kiszabadul az ego jármából, megkezdi útját a tagadástól az elfogadásig. Nagyjából ugyanaz a folyamat ez, m i n t a haldoklás, mivel mindket­ tő az á b r á n d o k felszámolásáról szól. Ezt az utat vala­ m e n n y i e n végigjárjuk h a l á l u n k óráján. N é m i gyakorlat­ tal egyre j o b b a n csináljuk végig. Van, a m i k o r „kis halált" h a l u n k , van, a m i k o r „nagyot". A halál változással és nö­ vekedéssel, tanulással és gyógyulással jár. A test halála a legnagyobb halál ezen a földtekén. A lélekre azonban ú j a b b h a l á l o k is várnak, ezért is t é r ü n k vissza újra meg újra a földre, hogy tovább gyakoroljuk a halál művésze­ tét. P l a n é t á n k a l e g j o b b iskola közel és távol, s az iskola­ mester a Kaszás! Az szerez oklevelet, aki méltóságát meg­ őrizve hal meg. (Graceful Exits: How Great Beings Die c í m ű könyvében S h u s h i l a B l a c k m a n Szvámi Muktánandát idézi: „Ha b é k é s e n a k a r u n k m e g h a l n i , jóval a halál órája e l ő t t fel kell k é s z ü l n ü n k a távozásra.") Az e m b e r e k sokkal t ö b b e t gyakorolják a panaszkodást, a gépelést, a számítógép-használatot, a hegedülést és a golfozást, m i n t a meghalást. Márpedig aki mesterfokon szeretné űzni a maga szakmáját, a sportot vagy bármely más, földi tevékenységet, a n n a k m i n d e n e k e l ő t t m e g h a l n i kell m e g t a n u l n i a . Ha n e m t a n u l j u k meg, hogy feladjuk a változással s z e m b e n i e l l e n á l l á s u n k a t , ha n e m fejlesz­ t ü n k ki m a g u n k b a n hajlandóságot a tanulásra és a növe­ kedésre, n e m teljesíthetjük be sorsunkat, a szabadságot. Akár valami kisebb változásról, akár tanulásról vagy lel­ ki gyarapodásról, akár a halálról van szó, az ego először 132

mindig görcsös ellenállást tanúsít. E n n e k c s u p á n a heves­ sége változik a n n a k függvényében, hogy milyen horderejű dologról van szó. Mondjuk, n e m fejlődünk zongoraművé­ szetünkben, sorozatosan csapnivalóan szerepelünk a baseballmecscseken, vagy rossz orvosi diagnózissal kell szem­ besülnünk. Mi erre az első válaszunk? Tudatosan vagy tu­ dattalanul m i n d e n esetben a tagadás, az ellenszegülés: „A zongora már n e m a régi." „Nem, jól vagyok, túl leszek rajta. Kicsivel többet kell edzenem, ez m i n d e n . " „Itt vala­ m i t tévedés van, egészségesebbnek érzem magam, m i n t va­ laha." Ez a tagadás csak arra jó, hogy továbbhaladjunk a rossz úton. A m i k o r t ö b b é m á r n e m hessegethetjük e l m a g u n k t ó l a halál tényét, ellenszegülésünk h a r a g b a n és esztelen vagdalkozásban nyilvánul meg. M i n d e n k i t h i b á z t a t u n k , aki csak él és mozog, beleértve ö n m a g u n k a t is. A m i k o r kitöréseink sehová sem vezetnek, növekvő kétségbeesé­ s ü n k b e n megkezdjük javaink végkiárusítását: „Rád bí­ zom a t i t k o m a t , ha kisegítesz e b b ő l a zűrzavarból." Eset­ leg nagy j u t a l m a t a j á n l u n k a n n a k , aki kigyógyít a ba­ j u n k b ó l . Még I s t e n n e k is megígérjük, hogy h i s z ü n k b e n n e , m á r a m e n n y i b e n csodát tesz. Természetesen egyik módszer sem válik be. Hiszen csak az e g ó n k heves­ kedik, az áll e l l e n a változásnak, s n e m spirituális é n ü n k nyitott tágasságában időzünk. Ha továbbra is ellenállunk, újabb lelki gyötrelmeknek nézünk elébe. Ekkor eszünk von védőburkot körénk, hogy megvédjen a további fájdalomtól. „En különleges lény va­ gyok. J o b b vagyok, m i n t más (műveltebb, kifinomultabb, felvilágosultabb). Ezek a törvények csak a többiekre vonat­ koznak, rám n e m " - gondoljuk. Ám ez is hiábavaló. És akkor elvesztjük a hitünket m i n d e n b e n és m i n d e n k i b e n . Becsapottnak érezzük magunkat. Mardosó kételyekkel ha­ dakozunk: „Talán n e m ezt kellett volna t e n n e m . Mit kép­ zeltem tulajdonképpen? Elfogyott az erőm. Ez az egész re­ ménytelen, és az emberek csak ostobaságukban próbálnak meg segíteni." 133

Végül, a m i k o r már m i n d e n kötél szakad, feladjuk va­ l a m e n n y i reményünket, felhagyunk az alkudozással és az önigazolással. Feladjuk a küzdelmet. Úgy érezzük, éle­ t ü n k elvesztette az értelmét, és t ö b b é s e m m i sem számít. B e l e t ö r ő d ü n k a vereségbe: „Szabadíts ki i n n e n ! Nem bá­ n o m , hogy meghalok, csak legyen gyorsan vége." Behuny­ j u k h á t a szemünket, és várjuk a végső csapást. E b b e n a p i l l a n a t b a n továbblépünk: a beletörődéstől az elfogadás felé. I m m á r n e m á l l u n k e l l e n az elkerülhe­ t e t l e n n e k , h a n e m megadjuk m a g u n k a t . „Minden j o b b a n n á l , m i n t a m i m o s t van." Ekkor az ego külső tudatos­ ságától spirituális é n ü n k belső tudatosságához fordu­ l u n k . Ellenállás helyett, ahelyett hogy félelmeinket csaló­ ka á b r á n d o k k a l c s i t í t a n á n k , nyitott szívvel elfogadjuk a valóságot. K ö z b e n rájövünk, hogy szenvedésünk zömét a világgal s z e m b e n i félelem és ellenállás j e l e n t e t t e . Földi é r t e l m ü n k ekkor feladja ellenállását, s megnyílik egy új­ fajta világkép előtt. Figyelni kezdjük e l m é n k működését, s rájövünk a d o l g o k nyitjára. Hamis ö n k é p ü n k is fokon­ k é n t szertefoszlik. Kezdjük megtapasztalni önazonossá­ g u n k táguló tudatosságát. Ez a változás kezdete, a szellem ébredése, az igazi tanulás és gyógyulás. T ö b b é n e m az ego rendezi át a bútorokat, és ragaszt új tapétát a régi fö­ lé. U j , tágasabb házba léptünk, spirituális é n ü n k ottho­ nába. Tudatosságunk inga, a m e l y ide-oda leng a külső és a belső világ között. F i g y e l m ü n k pedig igyekszik ezt olyan p o n t r a irányítani, a h o n n a n b e l á t h a t j u k az életet. N é h a a lélek magasából t e k i n t ü n k alá, s táguló tudatossággal szemléljük v i l á g u n k a t és az életet. Máskor békaperspektí­ vából t e k i n t ü n k a világra, s szűklátókörűén viszonyu­ l u n k é l e t ü n k h ö z és k a p c s o l a t a i n k h o z . Az ébredés folya­ m a t a egyet j e l e n t azzal, hogy egyre többször helyezke­ d ü n k a S z e l l e m nézőpontjára, valódi természetünkre támaszkodunk, m i k ö z b e n kivonjuk t u d a t u n k a t és ener­ g i á n k a t az ego rövidlátó uraskodása alól.

134

Nyitottság és elfogadás Azt mondják, Isten szereti azt, aki jó szívvel ad. Csak ak­ kor válaszolhatunk szabad l é l e k k é n t emberekre és esemé­ nyekre, ha nyitottak vagyunk. Ez a nyitottság hatalmas erő. Ha mellette d ö n t ü n k , erő költözik a szívünkbe. Ezzel szemben, ha ellenállunk, az csak fölöslegesen emészti fel az energiánkat. Nem Isten vet ki m i n k e t ekkor kegyelmé­ ből, mi k e r ü l ü n k távol az élet alapvető egységétől, bőségé­ től és áradásától, a m e n n y i b e n b á r m i n e k is e l l e n e szegü­ lünk. Ellenállásunkkal és vonakodásunkkal azokat az iste­ ni adományokat ócsároljuk, amelyek pedig születésünk jogán járnak n e k ü n k . Kora g y e r m e k k o r u n k t ó l m e g t a n u l u n k a z o n o s u l n i az egóval, és ellenállást t a n ú s í t a n i . Figyeljük meg, m i l y e n nyitottak a kisgyermekek, a m i k o r k u t a k o d n a k , játszanak, szeretnek vagy nevetnek. Ha a z o n b a n n e m azt tanulják, hogy teret adjanak spirituális é n j ü k n e k , ez a nyitottság előbb-utóbb elzárkózásnak és e l l e n á l l á s n a k adja át a he­ lyét. A kiskamaszkorig a lélek r a c i o n á l i s énje még n e m fejlődik ki teljesen. Addig az asszociatív, érző én irányít­ ja lépteinket. Ezek u t á n n e m meglepő, hogy a kamaszkor küszöbén egy éjszaka leforgása a l a t t „kinyílik a sze­ münk". „Álljunk meg egy szóra! - kiáltjuk. - Hiszen egész eddig a b o l o n d j á t j á r a t t á t o k velem! A l e l k e m e t tet­ tem ki, hogy a kedvetekben járjak, és m i t k a p t a m érte? B e l é m rúgtatok. E b b ő l elég! N e m t ű r ö m tovább!" Amíg j o b b á r a a lélek érző része irányította a testet, va­ lahányszor fájt valami, és g o n d v i s e l ő i n k vagy szüleink n e m voltak ott, asszociatív é r t e l m ü n k e l h a g y o t t s á g k é n t könyvelte el ezt a helyzetet. „Egyedül vagy - m o n d t u k m a g u n k n a k . - Ha n e m viselsz g o n d o t magadra, meg­ halsz." Mivel az ész még n e m lépett teljes erővel m ű k ö d é s b e , a lélek érző része a g o n d o l a t t á r s í t á s o k b a n keres támaszt. Számítógépes fogalmak szerint ezek fölösleges adatok: „A múltkor, a m i k o r megbetegedtem, m i n d e n k i körülöt135

tem ugrált, úgyhogy érdemes beteget j e l e n t e n e m . " Vagy: „Amikor a m ú l t k o r e l t ö r t e m valamit, végre odafigyeltek rám." Persze most sem a tudatos é r t e l e m j u t szóhoz; ez tu­ dattalan, asszociatív folyamat. Egy gyerek n e m az eszével d ö n t i el, hogy érdemes e l t ö r n i e valamit. Ö n t u d a t l a n bal­ eset ez, a m e l y csak arra vár, hogy bekövetkezzen. Ráadásul a gondolattársítás szintjén valamennyi gondviselő egy kalap alá esik: a szülők, a bébicsőszök, a rokonok, a rendőr, az orvosok és a Teremtő. Amíg n e m szólnak d ö n t ő , pozitív érvek valaki m e l l e t t - ha például a szülők elhanyagolták a gyereket -, végül már azt gon­ dolja, hogy senkire n e m számíthat, hogy Isten soha nincs ott, amikor a legnagyobb szüksége van rá. Az elhagyatott e m b e r összekucorodik félelmében. Viszszavonul az ellenállás védőpáncélja mögé, hogy ki­ szolgáltatottságában megvédje magát a világ kegyetlensé­ gétől. Aki az egóval azonosul, az m i n d e z t az „én" és az „ők" s z e m b e n á l l á s a k é n t éli meg. A m i k o r ellenszegülünk v a l a m i n e k , h a t a l m a s erőinket szétforgácsoljuk e b b e n az e l l e n á l l á s b a n . S z e l l e m k é n t azzá l é n y e g ü l ü n k át, a m i n e k e l l e n á l l u n k . Ha m e g á t a l k o d o t t a n g y ű l ö l ü n k valakit, vé­ gül p o n t a b b a n fogunk h a s o n l í t a n i hozzá, a m i t a legin­ k á b b u t á l u n k b e n n e . így válik az egykori idealista zsaru hétpróbás bűnözővé, ezért t o b z ó d i k vétkekben az erényes lelkész, ezért szolgálja ki a h a t a l m a t a lázadó hippi, ezért lesz h í v ő az istentagadó. L é n y ü n k érző része a spirituális é n n e l vagy „másokkal" társatja ö n m a g á t . A m e n n y i b e n az u t ó b b i mellett dönt, ö n m a g á n kívül keres o l y a n e m b e r e k e t és helyzeteket, a m e l y e k t ü k r é b e n é r t é k e s n e k és valóságosnak érezheti magát. A külvilágra hagyatkozva elvesztegeti erejét. Ezzel szemben, ha a belső é n n e l azonosul, a lélek magasabb e r ő i n e k engedelmeskedik. Mindez élettel és energiával tölti el a belső é n t . Ha egyszer érző é n ü n k eléri az egység bizonyos szintjét, befelé, a szellem felé fordul, akkor elfo­ gadja a racionális én ú t m u t a t á s á t . Ez pedig nyitottá tesz.

136

Aki ellenáll, a n n á l a lélek érző és g o n d o l k o d ó része kettéhasad. Az érző én a maga útját járja, míg a gondol­ kodó e l e f á n t c s o n t t o r o n y b a n barikádozza el magát. Iga­ zolni és magyarázgatni kezdi az alacsonyabb r e n d ű én vi­ selt dolgait, a m e l y t ő l elhatárolódik: „Nem így akartam, csak így esett. S e m m i t sem tehettem." Vagy: „Igenis így akartam. Tudom, hogy n e m helyes, de u t á n a m az özön­ víz." Esetleg: „Meg kellett t e n n e m . N e m volt más kiút." A hajlandóság és a nyitottság hidat ver a testben lako­ zó lélek két fele között. A szívnek és az é r t e l e m n e k össze kell fognia. Mindaddig, amíg érző é n ü n k n e m adja fel el­ lenállását, eszünknek sem vesszük sok hasznát. Döntésein­ ket ilyenkor érzések kormányozzák, amelyeket n e m fékez az értelem és az intuitív tudás. A m i n t a z o n b a n megjele­ n i k a nyitottság és az együttműködő készség, az ész veszi át az irányítást az érzések felett, s a kettő egyre i n k á b b ös­ szehangolódik. Ha k e d v e l ü n k valamit, h a j l a n d ó k vagyunk t e n n i érte. Az egység érzésének erősödése h á t t é r b e szorítja az ellen­ állást. A nyitottság kifejlesztéséhez n e m kell s e m m i v e l szemben nyitottságot t a n ú s í t a n u n k , c s u p á n e m e l l e t t kell d ö n t e n ü n k . Ha megvizsgáljuk v o n a k o d á s u n k a t , sajátos eredményre j u t u n k . Ez a vonakodás n e m az egész világot utasítja el, h a n e m csak meghatározott dolgokat. Mond­ juk, n e m b o c s á t u n k meg az e l l e n ü n k vétkezőknek. Pilla­ natnyilag ez rendjén is van. Ám h a r a g u n k m i a t t ne or­ roljunk meg a l e g j o b b barátunkra. Hiszen o l y a n jó vele szórakozni. És ugyanolyan jó mozizni, jó könyveket olvas­ ni, tévézni, felhívni a b a r á t n ő n k e t , úszni vagy nyaralni. Megeshet, hogy n e m szívesen m e g y ü n k m u n k á b a , sétál­ ni a z o n b a n igen. A szellem velejárója a nyitottság, az azonban, hogy földi l é t ü n k b e n is meg tudjuk-e valósíta­ ni, a h a n g u l a t a i n k o n m ú l i k . A t u d a t talán együttműkö­ désre hajlik, ám a t u d a t a l a t t i ellenáll. Márpedig a tudat­ alatti a kapu, a m e l y e n át a test érzelmi r e a k c i ó i h o z jut­ hatunk.

137

Amikor felfedezzük m a g u n k b a n a belső ellenállást, tá­ volodjunk el tőle. Fordítsuk el a figyelmünket az ellenál­ lás tárgyáról valami olyasmire, amivel egyetértünk, amit igenelünk. Keressünk valamit, a m i t hajlandók vagyunk megtenni, a m i hozzásegíthet m i n k e t céljaink megvalósítá­ sához. Kérdezzük meg a lelkünket, m i t tart hasznosnak a számunkra. M i n d e n e k e l ő t t azokat a robbanásveszélyes erő­ ket kell hatástalanítanunk, amelyeket ellenállásunkba fek­ tettünk. Ha n e m ö n t ü n k olajat a tűzre, idővel magától ki­ alszik. Például n e m szívesen b e s z é l n é n k valakivel egy nézet­ eltérésről, ö n m a g u n k n a k vagy egyik b a r á t u n k n a k azon­ b a n szívesen í r n á n k róla. Ez esetben n e m m e n e k ü l ü n k el a szembenézés elől. Továbbra is a helyes ú t o n járunk, ugyanakkor erőinket az ellenállás helyett az együttműkö­ désre fordítjuk. Ez pedig m i n d i g megnyitja az u t a t a fele­ lősségvállalás előtt. A m i k o r k i o n t j u k szívünket a papí­ ron, azt találjuk, hogy n e m c s u p á n belső v i l á g u n k kifeje­ zésének a d t u n k teret, de kezdjük elválasztani az igazságot is a puszta dactól. Mindez hozzásegít m i n k e t az adott helyzet m é l y e b b megértéséhez. Az e g y ü t t m ű k ö d é s fogékonyságot szül és lendületet ad. Az ellenállás ezzel szemben kizár és tagadja a válto­ zást. Ahhoz, hogy az e l l e n á l l á s b ó l e g y ü t t m ű k ö d é s b e vált­ s u n k át, v á l t o z t a t n u n k kell energia-háztartásunkon. A m e n n y i b e n e l l e n á l l á s u n k tárgyára figyelünk, e b b e ö l ü n k fölös energiát. Ha viszont az együttműködésre összpontosítunk, nyitottá és fogékonyabbá válunk. Elég egyetlen pillanatra m e g á l l n i ehhez, hogy megszagoljunk egy rózsát, máris j o b b lesz a kedvünk, és n y i t o t t a b b a k le­ szünk. J u s s o n eszünkbe: elég a szellem bármely aspektu­ sát t u d o m á s u l v e n n i ahhoz, hogy j o b b r a forduljanak a dolgok. A m e n n y i b e n helyet c s i n á l u n k é l e t ü n k b e n a nyi­ tottságnak, rá is találunk. N e m árt, ha tudjuk: valahányszor az együttműködés, a nyitottság m e l l e t t d ö n t ü n k , m i n d i g az ego makacskodik, és beszél tovább ellenállásról. Nézzünk túl rajta, vegyük 138

észre az igaz szellemet, a m e l y vagyunk. A m i k o r valaki m á s n a k az ellenállását próbáljuk leszerelni, ügyeljünk e g ó n k viselkedésére, ugyanakkor n é z z ü n k túl rajta, és ve­ gyük észre a másik igaz szellemét. Egy szoba megvilágítá­ sához egyetlen lámpa elegendő. A m e n n y i b e n a másik n e m gyújtotta fel a magáét, g y ú j t s u n k mi világot, hogy m i n d k e t t e n m e g l á t h a s s u k a b e n s ő n k b e n lakozó szelle­ met. Ha e l l e n s z e g ü l ü n k valaki egójának, szereljük le sa­ ját e l l e n á l l á s u n k a t , majd forduljunk t u d a t o s a n spirituá­ lis énje felé, köszöntsük azt, s ő m e n t e n gyógyulni kezd. (A könyv végén a gyakorlatok részletesen leírják, m i t kell t e n n i ahhoz, hogy e g ó n k feladja ellenállását.) Egy zen mester mondása szerint: „Ha annyira kívánjátok a megvilágosodást, ahogyan egy fuldokló kapkod levegő után, máris elnyeritek." Ez a látszólag egyszerű kijelentés megmutatja az utat, m i k é n t é b r e d j ü n k fel az ego ellenál­ lásából, s hogyan cseréljük ezt fel a szellem e g y ü t t m ű k ö d ő nyitottságára. A fuldokló számára egyvalami biztos: a túl­ éléshez levegőre van szüksége. A m i k o r az élet felcsörget minket á l m u n k b ó l , mi m a g u n k is fuldoklunk, akár egy el­ viselhetetlen kapcsolatban, akár az önsajnálatban, az elke­ seredésben vagy igaz lényünk megtagadásában. A halál küszöbén mindig kezdetét veszi spirituális gyarapodá­ sunk, hiszen l e l k ü n k ekkor születik át az örökéletbe. Egyetlen e m b e r i lélek sem m e n t e s ü l ez alól az erőpróba alól. Ábrándjaink és kivetítéseink falán túl azonban a Szellem szerető karjai várnak ránk, aki soha n e m tagadja meg a támaszt. S o h a n e m vagyunk egyedül, ha arra vállalkozunk, hogy visszataláljunk a teljességhez. A S z e l l e m m i n d i g szeretett m i n k e t , s a g o n d u n k a t viselte. Mégis, h o n n a n tudjuk, hogy O maga áll m e l l e t t ü n k ? Képzeljük el, mek­ kora ö r ö m lehet hosszú, kegyetlen és igazságtalan bebör­ tönzés u t á n megízlelni a szabadságot. Képzeljük el továb­ bá, hogy családtagjainkat is hűvösre teszik. N e m ten­ nénk-e meg m i n d e n t a kiszabadulásuk é r d e k é b e n ? isten 139

is így szeret, illetve j o b b a n , mivel az ő szeretete határta­ lan. A S z e l l e m s z ü n t e l e n ü l arra szólít fel minket, hogy szabadítsuk ki m a g u n k a t ö n c s a l á s a i n k b ö r t ö n é b ő l . Ami­ kor azután a szellem egy része kiszabadul, azokért küld, akik még rács m ö g ö t t sínylődnek, akár meghatározott személyekről, akár egy lélek k ü l ö n b ö z ő oldalairól van szó. A fény m i n d i g megtalálja és betölti a sötétet. Addig ismételjük ébredéseinket, amíg ki n e m teljesedünk, és vissza n e m nyerjük szabadságunkat.

9- FEJEZET

Semlegessé válni Aki a nyitottságot választja, az ahelyett, hogy e l l e n á l l n a a változásnak, spirituális fejlődésén m u n k á l k o d i k . A semle­ gesség kiszabadít az ellenállás fogaskerekei közül, meg­ m e n t az ítélkezéstől és az elvárásoktól, a versengéstől és az erőlködéstől meg az ezeket éltető, fortyogó indulatoktól. A lélek szentélye, a semlegesség m á r b e n n ü n k van. A m i k o r először rátalálunk, alig h a l l j u k meg az istenek suttogását a viharban. K ö n n y e n eltéveszthetjük, m e r t elnyomja az elvárások és a követelések hangzavara. Am bár­ m i l y e n hangos is ez, v a l a m e n n y i ü n k b e n o t t a semleges­ ség mentsvára, amelyet semmiféle erő n e m r o m b o l h a t le. Talán előfordult, hogy a rettegés, a d ü h vagy a csüggedés örvénye m a j d n e m magával ragadt m i n k e t , valaki oda­ b e n t mégis közönyösen szemlélte az eseményeket. Ez a tá­ volságtartó tudatosság azt m o n d t a : „Ez m i n d n e m én va­ gyok. Miért keveredtem én e b b e a d o l o g b a ? " A h u r r i k á n szeme a szellem semlegessége, a m e l y soha n e m vesz részt az ego őrjöngésében. Itt mindig, a legszor u l t a b b h e l y z e t b e n is m e n e d é k r e t a l á l h a t u n k . Nehéz a z o n b a n biztonságos helyet t a l á l n i érzelmi vi­ h a r a i n k közepette, ezért j o b b , ha gyakoroljuk m a g u n k a t a semlegességben. Halk suttogásból a l a k í t s u k mélységes, e l l e n á l l h a t a t l a n némasággá. A m i k o r aztán elragad min­ ket az ár, k i ú s z h a t u n k a biztos partra. A semlegesség kinevelése voltaképpen egyet j e l e n t az­ zal, hogy m i n t e g y visszaköveteljük m a g u n k n a k . A semle­ gesség ugyanis természetes á l l a p o t u n k , csak h á t az a kér­ dés, mire m e g y ü n k vele. Sajnos a l e g t ö b b e n elkótyave­ tyéljük. Valahányszor hagyjuk, hogy elragadjanak az i n d u l a t a i n k , l e m o n d u n k semlegességünk egy részéről, így aztán az a végén felettébb megfogyatkozik b e n n ü n k . 141

Ha e l l e n b e n takarékoskodunk a m e g s e m m i s í t ő ítéletek­ kel, elvárásokkal, n e m versengünk és n e m erőlködünk, n e m d ü h ö n g ü n k , semlegességünket is visszakapjuk.

Hagyjunk fel a kivetítéssel! Az előző fejezetben körvonalaztam az ego kialakulásának állomásait. Semlegességünket e n n e k éppen a fordítottja­ k é n t szerezhetjük vissza. Energetikailag ez annyit j e l e n t , hogy az ego védőburkokat növeszt fájdalmai és a magány lesújtó t u d a t a ellen. Nagyjából ilyen rétegeket választ ki m a g á b ó l a kagyló gyöngy formájában a kellemetlen, ide­ gen anyagok, porszemek köré. M i n é l n a g y o b b a fájdal­ m u n k , a n n á l t ö b b védőrétegre lesz szükség, s az ego an­ n á l nagyobbra duzzad. Ezért a m i k o r kívülről k ö z e l e d ü n k az egóhoz, máris o t t találjuk m a g u n k a t a hiúság vásárán: f

/

/

„En vagyok a legjobb", „En vagyok a legszebb", „En va­ gyok a legfontosabb" - halljuk m i n d e n h o n n a n . Más magát ócsárolja, e b b e n akar k i t ű n n i . „En vagyok a legroszszabb, a legocsmányabb", „En vagyok a legreménytele­ n e b b " , „En vagyok a legrosszabb a világon" - sopánkodik. Az ego-gyöngy felszínén c s a l ó k á n csillogó mázt találunk, a versengés, az összemérés és az erőszakosság birodalmát. Az ego kialakulásának utolsó szakasza az volt, amikor értékrendjét kivetítette a világra, hogy megtartsa létezése és értéke illúzióját. Aki egójában él, az elvárásokat, ítéle­ teket és vádakat vetít ki embertársaira. Folyvást verseng, t ü l e k e d i k és irigykedik. A semlegesség kinevelésének első állomása eszerint az, hogy visszájára fordítjuk a kivetítés folyamatát. N e m szabad másokat o k o l n u n k a nehézsége­ kért, ehelyett vissza kell t a l á l n u n k ö n m a g u n k h o z és cél­ jainkhoz. Aki m á s o k a t vádol, az ö n m a g á t is vádolja. A m i k o r azt gondoljuk: „Ostoba szamár vagyok. Hogy t e h e t t e m ilyen szörnyűséget? Rossz vagyok" - akkor m i n t e g y kettéhasa­ d u n k : az egyik felünk vádol, a m á s i k az, akit vádolnak. A dolog d i n a m i k á j a ugyanez, ha idegent i l l e t n e k a vá142

dak, csak az u t ó b b i esetben másra, a külvilágba vetítjük ezeket. Az egyik leggyakoribb példájával e n n e k vezetés köz­ ben, a forgalomban találkozunk. „Micsoda hólyag!" szitkozódunk, m i k ö z b e n egy m i n k e t megelőző álomautó­ ra vicsorgunk. Képzeletben a visszavágások egész sorát v o n u l t a t j u k fel, s ezzel többnyire meg is elégszünk. „Vé­ gül is ez a fafej meg is ö l h e t e t t volna!" - védekezünk ma­ gunkban. Talán igen, talán n e m . Mi t ö r t é n i k azonban, ha a férjünk elvágja a spirituális továbbfejlődés útját, feleségünk keresztbe tesz a karrie­ r ü n k n e k , a p á n k kitagad m i n k e t az örökségből, f ő n ö k ü n k megtagadja a fizetésemelést, n e t a l á n az egyik b a r á t u n k elárul m i n k e t ? Újra meg újra h a l l o m az ismerőseimtől: „Mindent elkövetek, csak hogy m e g m e n t h e s s e m a házas­ s á g o m a t / é l e t b e n tartsam a vállalkozásomat/összetartsam a családomat, csakhogy ez meg ez nem hajlandó együtt­ működni." Ezek az e m b e r e k n e m s z ű n n e k meg siránkoz­ ni: „Ha a másik így vagy így t e n n e , akkor m i n d e n rend­ be j ö h e t n e . O l y a n sokat kérek?" Csakhogy n e m az a lényeg, mit kérünk, h a n e m az, hogy kihez fordulunk a kérésünkkel. Ha olyan valakit pécézünk ki, aki kőszívű, m i n d e n erőnket az ő meggyőzésé­ be öljük (lehet ő é n ü n k rosszabbik fele is). Vissza kell te­ hát vezetni a kérdést ö n m a g u n k r a és a helyzetre magára. Mit várunk a magunk számára a j e l e n helyzettől? Milyen bennünk rejlő o k b ó l ragaszkodunk ahhoz, hogy kérlelhe­ tetlen társunk (vagy rosszabbik é n ü n k ) megváltozzon? Miért érezzük fenyegetőnek a m á s i k viselkedését? M i n e k a bekövetkezésétől (vagy be n e m következésétől) tartunk, a b b a n az esetben, ha az, a m i t az illető tesz, n e m felel meg elvárásainknak? Még m i e l ő t t választ k a p n á n k ezekre a kérdésekre, azt tapasztaljuk, hogy ezek m á r ö n m a g u k b a n is a lényegre terelik a figyelmet, s így visszanyerjük a m á s i k kifürkészésére és a helyzet latolgatására fordított e n e r g i á n k java ré­ szét. Ekkor m á r n e m ragaszkodunk foggal-körömmel a ki143

vetítéseinkhez. Ez persze n e m j e l e n t i egyszersmind azt, hogy az ego felhagy a kivetítéssel. Hagyjuk^ hadd tegye, ugyanakkor vigyázzunk, hogy ne tápláljuk semmivel a buzgóságát, k ü l ö n b e n ismét l e r á n t az örvény. Foglalkoz­ z u n k továbbra is ö n m a g u n k k a l . Tegyünk fel olyan kérdé­ seket, a m e l y e k visszahozzák régi erőnket. Ha úgy érezzük, k á t y ú b a ragadtunk, úgy az ego kivetí­ t é s e i n e k csapdájában vergődünk. Ugyanez történik ak­ kor, a m i k o r n a g y o n vágyunk valamire, és n e m adjuk fel a n n a k hajszolását, amíg meg n e m kapjuk. A beteljesedés csak akkor következik be, ha mi kiteljesedtünk, s a meg­ oldás m i n d i g a visszatérés a szeretethez. Meg kell eléged­ n ü n k azzal, a h o l vagyunk. Akkor teljesedhetünk ki, ha szeretjük ö n m a g u n k a t , elismerve cselekedeteink érvé­ nyességét. Talán é p p e n egy ilyen folyamat részesei vagyunk, mert, m o n d j u k , családot szeretnénk alapítani. A házasság végül n e m olyanra sikerült, m i n t m e g á l m o d t u k . Kérdés, tud­ juk-e szeretni m a g u n k a t ezek u t á n ? Esetleg az volt az ál­ m u n k , hogy a tévé képernyőjére kerüljünk, ez azonban mindössze két percre sikerült. Most akkor n e m szeretjük majd m a g u n k a t egészen addig, amíg fő m ű s o r i d ő b e n n e m szerepelünk? Mindaddig, amíg másra vetítjük ki vádjainkat vagy el­ várásainka t-vágyainkat, n e m teljesíthetjük be önma­ g u n k b a n a folyamatot, és holtvágányra kerülünk. Ekkor v o l t a k é p p e n átadjuk a helyzet irányítását a t ö r t é n e t b e n szereplő m á s i k s z e m é l y n e k vagy személyeknek, s ez m i n d a d d i g így is marad, amíg belső l é n y ü n k n e m szerzi vissza az irányítást. M i n é l kevésbé szeretjük ö n m a g u n k ilyen vagy o l y a n vonásait, a n n á l i n k á b b függünk mások­ tól szeretetéhségünkben, s a n n á l i n k á b b rájuk vetítjük ki ezt az igényt. Mindaddig b e n n e is ragadunk a kátyúban, amíg meg n e m t a n u l j u k szeretni ö n m a g u n k a t .

144

Erőlködés és versengés Amikor valamilyen helyzettel vagy személlyel küszkö­ dünk, tegyük fel m a g u n k n a k a kérdést: „Milyen kemé­ nyen h a r c o l o k a helyzet rendezéséért? M e n n y i erőt fejtek ki ezért?" M i n é l i n k á b b erőlködünk, a n n á l j o b b a n bele­ gabalyodunk az ego ö n c s a l á s a i n a k hálójába. A szellem n e m ismeri az erőlködést. Ugyanakkor az erőlködés és a versengés m e g k e m é n y í t i az ego-gyöngy k ü l s ő rétegeit. Ezért semlegességünk kifejlesztésének következő szakaszá­ ban túl kell l é p n ü n k az erőlködés és a versengés b u r k á n . Erőlködni akkor kezdünk, amikor h a r c b a szállunk semmibevételünk ellen. Nagy erő ez, a m e l y azt vágja a ké­ pünkbe, hogy n e k ü n k s e m m i sem sikerülhet, m i s e m m i k és senkik vagyunk. V a l a m e n n y i e n k ü z d ü n k az olyan som­ más ítéletek ellen, m i n t : „Soha n e m tudod megcsinálni", „Nincs hozzá tehetséged", „Soha n e m jutsz el oda", „Ezt n e m gondolhatod komolyan". A sort vég n é l k ü l folytat­ h a t n á m . Csak akkor k e r ü l h e t ü n k vissza a helyes útra, amelyen l e l k ü n k betöltheti rendeltetését, ha felhagyunk az erőlködéssel. Ezzel együtt távozunk a versengés porond­ járól is. A versengésnek a sportversenyeken és a k ü l ö n b ö z ő já­ t é k o k b a n van helye, a spirituális fejlődéstől a z o n b a n tö­ kéletesen idegen. A versengés megöli a szellemet, és ön­ m a g u n k e l l e n hangol. Akár magunkat, akár másokat t a r t u n k érdemesebb­ nek, a dolog lényege ugyanaz: elveszítjük azt, ahogyan és ahol e b b e n a p i l l a n a t b a n létezünk, akik és a m i k va­ gyunk. Attól a pillanattól fogva, hogy b e l é p ü n k az aréná­ ba, más diktálja a feltételeket. Ugyanakkor a versenyben a másik n e m is igazán számít, mivel igazság szerint min­ dig ö n m a g u n k k a l küzdünk. A m i k o r j o b b n a k , ugyan­ o l y a n n a k vagy rosszabbnak b i z o n y u l u n k versenytársunk­ nál, ezzel l e m o n d u n k arról a jogunkról, hogy épp olya­ n o k legyünk, a m i l y e n e k vagyunk. A versengés végső soron ö n m a g u n k r ó l szól. 145

A versengés a semmibevétel mostohagyermeke. „Nem vagy elég ö n m a g á d b a n . Amúgy sem vagy elég jó, elég ér­ telmes, elég gyors, elég szép, elég gazdag." A versengő n i n c s j e l e n igazán, n e m testesülhet meg teljes valójában, így n e m töltheti be lelke rendeltetését sem. E l é r h e t ü n k j o b b versenyeredményeket, spirituális fejlődésünk azon­ b a n elakad. Csak az gyarapodhat lélekben, csak az tölt­ heti be feladatát, aki hű tud m a r a d n i ö n m a g á h o z . Az iskolai, üzleti és sportversengés látszólag j o b b , erősebb, r á t e r m e t t e b b e m b e r t farag b e l ő l ü n k . Ez mégsem az arénába lépő érdeme. O csak akkor fejlődhet és t a n u l h a t , ha m é l y e b b r e hatolva ö n m a g á b a n , előássa az emberség, a türelem, a kitartás és a nagyvonalúság erényeit. E t t ő l v a l ó b a n r á t e r m e t t e b b é válhat. M á s k ü l ö n b e n m i n d e n sportgyőzelem felér egy vereséggel. A sportküzdelmek, a tudós versengések és az élet t ö b b i versenyhelyzete ugyan­ akkor a l k a l m a t teremt arra, hogy a versengés csapdáit ki­ kerülve, összefogjunk másokkal. Ezt nevezik csapatszel­ lemnek. Aki verseng, így beszél: „Nem vagyok jó énekes, ezért n e m is énekelek, akkor sem, ha k ü l ö n b e n szeretek éne­ kelni." Vagy: „Nekem ne m o n d j a senki, hogy n e m vagyok nagy énekes, m e r t én úgyis j o b b a n tudom." Aki viszont kilép a versenyhelyzetből, ezt mondja: „Imá­ d o k é n e k e l n i . Szeretném ezt az ö r ö m ö t megosztani a vi­ lággal. Azért t a n u l o k és gyakorlok, hogy csiszoljam éne­ kesi tudásomat." Vagy: „Majd a zuhany alatt énekelek, vagy a h o l m a g a m a t elszórakoztathatom vele." Aki verseng, így beszél: „O nagyszerű gyógyító, hiszen oly sokakat csodálatos gyógyulásban részesített. Én a kö­ zelébe sem érhetek, n o h a szeretném meggyógyítani a szenvedőket." Vagy: „Rengetegen v a n n a k az álgyógyítók, a k i k csak a hiszékenység vámszedői. En j o b b vagyok ná­ luk." Vagy: „Jobb gyógyító vagyok nálad, m e r t t ö b b bete­ get gyógyítottam meg, m i n t te." Ám aki kilépett a versenyhelyzetből, azt mondja: „Szeret­ n é m egészségesnek l á t n i az embereket. Megpróbálok rá146

j ö n n i , hogyan k a m a t o z t a t h a t n á m gyógyítóképességei­ met. Talán fejlődhetek is." A versengő önmagával száll harcba. A küzdelem azzal kezdődik, hogy kijelentjük: n e m vagyunk elég jók.

Elvárások és ítélkezés Az ego-gyöngyön a versengés és az erőlködés rétegei alatt az elvárások és az ítélkezés védőburkait találjuk. Azért gyártjuk elvárásainkat, hogy megóvjuk m a g u n k a t mások ítéleteitől. A kör akkor zárul be, a m i k o r elvárásainkban csalódva, s értéktelenségünk tudatától áthatva, ítéleteink foglyaivá leszünk. ítélkezéssel c s i t í t j u k el belső fájdal­ munkat, környezetünkre zúdítva vádjainkat, s azt remél­ jük, elvárásaink majd megszabadítanak tőlük. Az ítéletek a múlthoz, ezzel s z e m b e n az elvárások a jövőhöz láncol­ nak. Akár így, akár úgy, barikádokat e m e l ü n k elvárása­ i n k b ó l és ítéleteinkből. Mivel éles fájdalmat érzünk, úgy hisszük, ez a j e l e n h e z tartozik, ezért a m ú l t b a és a j ö v ő b e m e n e k ü l ü n k . Pedig sem e b b e n , sem a b b a n n e m lelhe­ t ü n k nyugalmat, n e m teljesíthetjük be céljainkat, hiszen lelkünk az örök jelenben él. í t é l e t e i n k k e l és elvárásainkkal é r t é k t e l e n s é g ü n k tuda­ tától igyekszünk szabadulni. Arról biztosítjuk ö n m a g u n ­ kat és a világot, hogy a baj r a j t u n k kívül keresendő. Ami­ kor e l t á v o l o d u n k l e l k ü n k céljától, annyira megrémü­ l ü n k l é t ü n k céltalanságától, hogy í t é l k e z n i k e z d ü n k másokon. Ez talán igazolja, hogy mi is é r ü n k valamit. „Jó m u n k á t végeztem, t e h á t rendes e m b e r vagyok", „Min­ d e n t úgy tettem, ahogyan helyénvaló, s e n k i sem foghat­ ja rám, hogy n e m jó ú t o n járok." Vagy: „Mindenkivel em­ berségesen b á n t a m , n e m m o n d h a t j á k , hogy ö n z ő va­ gyok." M i n d e n t e l k ö v e t ü n k tehát, hogy t ö b b e k l e g y ü n k névtelen senkiknél. L é t ü n k n e k a cél ad értelmet és értéket. Ezért amikor le­ m o n d u n k erről, mély magányba z u h a n u n k , amely híján van m i n d e n é r t e l e m n e k és értéknek. Valójában a z o n b a n 147

értékünket n e m az szabja meg, mit, mennyire és milyen jól teljesítünk. N o h a világunk a teljesítményen méri az érde­ met, senki sem érdem vagy érték nélkül való. Valamennyi­ en száz százalékot érünk, hiszen az emberi érték belülről fakad. Ez pedig soha n e m csappan meg, függetlenül attól, hogyan b o l d o g u l u n k a világban. Az utóbbi jószerivel az ö n b i z a l m u n k t ó l függ. Aki értelmesnek találja az életét, egy mosollyal vagy egyszerű kéznyújtással megváltoztat­ hatja környezetét, míg más, aki n e m bízik magában, egy egész életet végiggürcölhet enélkül. Nem a nagy tettek tesznek naggyá, h a n e m az, hogy megbecsüljük magunk­ b a n belső értékeinket. Mi lesz a b b ó l a világbajnokból, aki lebénul, vagy ab­ ból a zongoristából, aki elveszti a kezét? Ha sikereik mi­ n ő s í t e t t é k őket, é l e t ü k m o s t a n t ó l é r t e l m e t l e n lesz. Egy darabig talán ez v a l ó b a n igaz is. E l ő b b vagy u t ó b b azon­ b a n m i n d e n k i visszatalál belső céljához, s felfedezi, hogy az élet megy tovább, sőt tartalmasabb, m i n t valaha. Hogy az ítélkezést és az elvárásokat semlegességre cse­ rélhessük fel, találjuk meg itt és most é l e t ü n k értelmét. N e m muszáj azon n y o m b a n megválaszolnunk az élet nagy kérdéseit, elég, ha értelmes dolgot m ű v e l ü n k . Pél­ d á u l e l í t é l j ü k m a g u n k a t , hogy s e m m i sem kerül ki a ke­ z ü n k alól. Talán t ú l sokat v á r u n k el m a g u n k t ó l . Kérdés, m i t m ű v e l ü n k é p p e n ? Talán ü l ü n k é s t é p e l ő d ü n k . M i e n n e k az é r t e l m e ? G y a k r a n p i h e n ü n k így. A gondolko­ dás pedig alkotó tevékenység. Hogyan is j u t h a t n á n k egy­ ről a kettőre, ha e l ő t t e n e m p i h e n n é n k , n e m zárnánk le t e e n d ő i n k e t , s n e m ö t ö l n é n k ki alkotó m ó d o n , hogy ho­ gyan t o v á b b ? Az élet m i n d e n p i l l a n a t b a n megmutatja, mi a következo lépés. Am ha elvárásaink foglyai vagyunk, amelyek elő­ írják, mit, mikor és hogyan kell t e n n ü n k , ha megnyomo­ rító ítéletek visszhangoznak b e n n ü n k ö n n ö n értéktelensé­ günkről, b e l é n k sulykolva, hogy s e m m i szín alatt sem felelhetünk meg az i m é n t i elvárásoknak, akkor n e m talá­ l u n k értelmet m i n d e n n a p i ténykedésünkben. A m i k é n t a 148

víz is lefelé folyik a természet parancsára, m i n k e t is sajátos nehézkedési erő lök következő cselekedetünk felé, m á r a m e n n y i b e n elvárásaink és ítéleteink n e m á l l n a k az utunkban. Valahányszor a tegyem-ne tegyem kérdésével vagy en­ nek bármely változatával (muszáj, kötelező) szembesü­ lünk, külső elvárásoknak e n g e d e l m e s k e d ü n k , s eltávolo­ d u n k a helyzet valóságától. Vegyünk m é l y lélegzetet, és lazuljunk el. Kérdezzük meg m a g u n k a t : „Mi az é r t e l m e vagy jelentősége a n n a k , a h o l és a m i vagyok, a m i t e b b e n a p i l l a n a t b a n teszek?" L é p j ü n k ki az elvárások h á l ó j á b ó l , s térjünk vissza a j e l e n b e . ííí és n e m a j ö v ő b e n vagy a m ú l t b a n t a l á l h a t u n k értelemre. A m i k o r ítélkezésről beszélek, n e m a távolságtartó mér­ legelést, latolgatást értem ezen, h a n e m az ö n k é n y e s cím­ kézést. Mindez n e m is a szavakon, h a n e m az érzelmi azo­ nosuláson m ú l i k . Ha azt halljuk, hogy valaki fogyatékos, ez a kijelentés ö n m a g á b a n csak t u d o m á s u l veszi a hely­ zetet, e m e l l e t t még feltétel n é l k ü l szerethetjük fogyaték­ kal élő hozzátartozónkat vagy ismerősünket. Ez t e h á t ön­ magában még n e m ítélkezés. Ugyanez a szó a z o n b a n rosszindulatúan is elhangozhat, a m i bizony m á r az. Az ítélkezés m i n d i g összemérés is, gyakran é p p e n saját ma­ gunkkal. A dolgok tárgyilagos szemlélete elengedhetetlen spiritu­ ális fejlődésünkhöz. A politikai korrektség túlzott tisztelete azonban napjainkban oda vezethet, hogy egyesek még a semleges megjegyzésekben is kritikát látnak. Az ítélkezés, az elítélés és a tárgyilagos tudomásulvétel között az a kü­ lönbség, hogy az ítélet mindig tartalmaz érzelmi összetevőt is. A tárgyilagos helyzetjelentés tökéletesen semleges: „Bű­ nözőről van szó, aki b ű n t követett el" - ez eddig tárgysze­ rű kijelentés. ítéletként már így hangzik: „A bíróság bűnö­ zőnek ítélte, ezért borzasztó ember. Ezzel m i n d e n t el is m o n d t a m róla." Az ítélkező megvonja együttérzését. Mindegy, kiről van szó, a lényeg a megértés visszavonása. A m e g é r t ő sze149

retet a létezés teljességének és alapvető egységének hoza­ déka, az ítélkező ezt az egységet szabdalja szét. Még ami­ kor e l i s m e r ü n k valakit, akkor is a n n a k e l l e n é b e n teszszük, aki n e m é r d e m l i ki elismerésünket. Ö n m a g u n k b a n ugyanígy elítéljük a „rosszat", és pártoljuk a „jót". Azzal áltatjuk magunkat, hogy alapvetően különbö­ z ü n k attól, akit e l í t é l ü n k , valójában azonban csak azt vesszük észre másokban, a m i b e n n ü n k is ott lakozik. Ha „balféknek" vagy „rút kiskacsának" bélyegzünk valakit, m a g u n k b a n is bizonyára felfedeztük ezeket a jellemvoná­ sokat, k ü l ö n b e n arról sem t u d n á n k , hogy a világon van­ nak. Vagy ha t u d n á n k , h á t n e m t u l a j d o n í t a n á n k n e k i k jelentőséget. Ugyanígy, ha m e g b e c s ü l ö m valakinek a nagyságát, b e n n e m m a g a m b a n is meg kell legyen e nagy­ ság egy szikrája. A k i n e k van szeme, látja, m o n d t a Jézus. Tulajdonképpen szerencse, hogy ilyen árgus szemekkel k é m l e l j ü k egymást. Kapcsolataink tömérdek lehetőséget nyújtanak, hogy ne a „más szemében a szálkát, magadé­ b a n a gerendát sem" m ó d o n éljünk. Egymás tükrei va­ gyunk, és ezt úgy is kamatoztathatjuk, hogy szabadsá­ g u n k érdekében l e m o n d u n k az ítélkezésről. A m i k o r keményen í t é l ü n k meg másokat, jusson eszünkbe, hogy valójában n e m őket ostorozzuk, h a n e m m a g u n k r a haragszunk, a m i é r t n e m t u d u n k megbocsáta­ ni ö n m a g u n k n a k , n e m tudjuk szeretni magunkat. Ha pél­ dául a m ú l t b a n megaláztak m i n k e t „ostobaságunk" miatt, m á s o k b a n ítéljük majd el a butaságot. Végül e b b e a jelző­ be sűrűsödik m i n d e n elégedetlenségünk. N e m csoda hát, ha é p p e n a butasággal s z e m b e n vagyunk kíméletlenek, amelyet persze m á s o k b a n és n e m ö n m a g u n k b a n bélyeg­ z ü n k meg. Ezért ha valaki b í r á l n i kezd minket, hagyjuk, hadd tegye, legyen ez az ő gondja, ne a m i é n k . Viselje ő a következményeket, ne szerencsétlen céltáblájuk. F é l ü n k l e m o n d a n i ítéleteinkről, hiszen n e m tudjuk, mi is l e n n e v e l ü n k n é l k ü l ü k . Ö s z t ö n ö s e n persze érezzük, hogy a m e n n y i b e n feladnánk a c í m k é i n k e t , önmagunk­ b a n k e l l e n e s z e m b e n é z n ü n k a megbocsátás és a szeretet 150

hiányával. Mindaddig, amíg m a k a c s u l k i t a r t u n k ítélete­ i n k mellett, n e m fedezzük fel, miféle hazugságokért hagytuk oda emberségünket. Ha n e h e z ü n k r e esik szeretni ö n m a g u n k a t , keressük meg e n n e k az okát. A sebészek a végső diagnózis felállí­ tása e l ő t t gyakran feltáró m ű t é t e t végeznek, hogy pontos képet kapjanak a beteg állapotáról. Egy ilyen feltáró mű­ tét m e g m u t a t h a t j a , hogy a m i t ö n m a g u n k b a n gyűlölünk, az voltaképpen n e m is tartozik hozzánk. Látszólagos csú­ nyaságunk, balsikerünk, ilyen-olyan t u l a j d o n s á g a i n k hi­ ánya voltaképpen csak a külvilág ítélete, amelyet valakik félelemből és ö n b i z a l o m h i á n y b ó l aggattak ránk. A m i n t elkezdjük szeretni ö n m a g u n k b a n azt, a m i a külső ítéle­ tek m ö g ö t t van, szétoszlatjuk a s e m m i b e v é t e l légkörét, s felélesztjük ö n m a g u n k e l h a l t részeit. Az bírálgat, aki retteg attól, hogy n e m tud szeretni és megbocsátani. Tulajdonunk védelmében értékesnek vagy é r t é k t e l e n n e k k i á l t j u k ki az e m b e r e k e t és a dolgo­ kat. Ezekkel az ítéletekkel természetesen csak ö n m a g u n ­ kat óvjuk a rossztól, m i k ö z b e n a j ó h o z ragaszkodunk. íté­ leteink azt a látszatot keltik, hogy a jó és a rossz örök ér­ tékek. „Igen, ez jó dolog" - győzködjük ö n m a g u n k a t . Holott valójában, a m i jó az egyik e m b e r n e k , az halálos csapást m é r h e t egy másikra. A szellem igazsága változatlan, a k ü l ö n b ö z ő kultúrák­ b a n viszont az igazság ezerféle arcot ö l t h e t , ezért viszony­ lagos, a helyi szokások függvénye. A világon s e m m i sem jó vagy rossz ö n m a g á b a n , egyszerűen csak létezik. Van, a m i közelebb visz a c é l j a i n k h o z , s talán é p p e n az vezet eredményre, a m i t m i n d e n k i más elítél. M o n d j u k , egy ter­ mészetgyógyász h a t á r o z o t t a n e l l e n z i a szintetikus gyógy­ szerek alkalmazását, ám a k a d h a t olyan, a k i n e k ezek az életét m e n t i k meg. Egy m a k a c s egészségügyi dolgozó megvetheti a spirituális gyógyítást, ám azok, a k i k n e k ez adta vissza az egészségüket, nyilván t ö b b r e tartják a pati­ kában k a p h a t ó gyógyszereknél. Ha rá a k a r u n k l e l n i a szá­ m u n k r a kijelölt útra, fel kell h a g y n u n k az ítélkezéssel. 151

E g y i p t o m b a n egy ősi t e m p l o m gyönyörű falfestménye azt a p i l l a n a t o t ábrázolja, amikor a lélek elhagyja a földet. Ekkor egy folyosón megy végig, a h o l sakálfejű istenség fo­ gadja. Anubisz, a lelkek kísérője érzékeny mérleget tart a kezében. A mérleg egyik serpenyőjébe a halott szíve ke­ rül, míg a másikba egyetlen tollpihe. Ha a halott tisztán élt épp odahagyott életében, szíve olyan könnyű lesz, m i n t a tollpihe, s a mérleg nyelve egyensúlyba kerül. Ha viszont e l n e h e z ü l t az ítéletektől, lehúzza a serpenyőt. A tisztaszívű lélek a m e n n y b e száll, a megosztott szívű el­ 2 l e n b e n visszatér a földre, hogy ismét teljessé váljon.

Érzelmi válaszok Ha l e h á n t j u k m a g u n k r ó l az erőlködés, a versengés, az el­ várások és az ítéletek védőburkait, a l a t t u k az egoszemélyiség érzelmei kavarognak. Ismét csak azt mondha­ tom, m i n é l j o b b a n e l t u d u n k szakadni i n d u l a t a i n k t ó l , m i n é l i n k á b b visszanyerjük semlegességünket, a n n á l job­ b a n uraljuk l e l k ü n k erőit, a n n á l tudatosabbak, sőt céltu­ d a t o s a b b a k leszünk. A l é l e k spirituális, r a c i o n á l i s és érző énre k ü l ö n í t h e t ő el. S p i r i t u á l i s összetevője a fénnyel érintkezik, a racioná­ lis belső tájakat épít szavakból és képekből, míg az érző én érzelmekkel dolgozik. A spirituális én fénye szétárad azon a b e l s ő tájon, amelyet a racionális én alkotott, az ér­ ző én pedig m i n d e z t érzések formájában érzékeli. A m e n n y i b e n a r a c i o n á l i s lélekrész olyan képet fest a beteljesedésről, a m e l y összhangban áll a spirituális én tö­ rekvéseivel, az érző én is elégedett, s e n n e k megfelelő ér­ zelmeket - boldogságot, lelkesedést, ö r ö m e t stb. - sugá­ roz vissza a r a c i o n á l i s é n n e k , a m e l y m i n d e z t t u d o m á s u l veszi, majd a beteljesedésről hírt adó fényt vagy bölcses­ séget k ü l d vissza a spirituális é n n e k . Ezzel a lélek három 2

A jelenettel - a Halottak könyve illusztrációjával - gyakran találkozunk pa­ pirusztekercsen vagy falfestményen. A tollpihe Maatnak, az igazság istennő­ jének a jelvénye - a Szerk.

152

eleme közötti híradás teljessé válik, s a r a c i o n á l i s én a to­ v á b b i a k b a n szívesebben keres olyan körülményeket, amelyek a spirituális önkifejezés örömével j á r n a k . Ha viszont a racionális én a megosztottság és elszige­ teltség tájait festi, az érző én is a hiányérzet érzéseit köz­ vetíti, amilyen a boldogtalanság, a harag, a b á n a t vagy a félelem, s ezeket küldi vissza a racionális lélekrésznek. Ez a maga részéről a k e l l e m e t l e n érzelmeket magyarázva al­ kot tájképet, s a beteljesületlen energiák körét, azaz a kar­ m á t visszaküldi a spirituális é n n e k . Az ekkor o l y a n fény­ nyel árasztja el e tájat, a m e l y a beteljesedéshez szükséges. E folyamat a teljesség eléréséig tart, s m e n e t é t m i n d e n e k ­ e l ő t t a racionális én által felfestett belső tájkép határoz­ za meg. Semlegesség h í j á n a racionális én túlkompenzálással védekezik, s a ciklus n e m teljesedik ki. Az érző én i n d u l a t a i t ó l mentes, semleges racionális én m á r tárgyila­ gosan meg tudja ítélni, mi hiányzik a lélek beteljesedésé­ hez. Mindez a z o n b a n n e m kizárólag é r t e l m i művelet. A spirituális é n b e vetett b i z a l o m és a megérzések beveté­ se fontos mozzanat a lélek c é l j á n a k b e t ö l t é s é b e n . A semlegesség azzal kezdődik, hogy e l h a t á r o l j u k ma­ g u n k a t a múlt, a j e l e n és a j ö v ő t ö r t é n é s e i t ő l . Ne próbál­ j u n k s e m m i t feltartani, s e m m i v e l szembeszállni, s e m m i elől elfutni vagy h o m o k b a d u g n i a fejünket. Vegyük egy­ szerűen t u d o m á s u l az eseményeket. Azért félünk sorsukra hagyni a történéseket, m e r t at­ tól tartunk, e b b e n az esetben ez m á r m i n d i g így lesz. Ho­ lott még vészhelyzetben is igaz, a m i k o r a m á s o d p e r c e k is számítanak, hogy a semlegesség életet m e n t h e t . Gyakor­ lattal egyre k ö n n y e b b lesz s e m l e g e s n e k m a r a d n u n k még a legnehezebb h e l y z e t b e n is. Egy p i l l a n a t a l a t t vissza­ nyerhetjük semlegességünket, a m i j o b b helyzetfelismeréshez és h a t é k o n y a b b fellépéshez vezet. Érdekes m ó d o n azt találjuk majd, hogy m i n é l s e m l e g e s e b b e k vagyunk, a n n á l j o b b a n lelassul az idő. N é h a az az érzésünk támad, m i n t h a m i n d e n e s t ő l megállt volna; ilyenkor egész éle­ t ü n k e l v o n u l h a t lelki s z e m e i n k előtt. 153

Az ego-gyöngy érzelmi szintjén m i n d e n vagy velünk van, vagy ellenünk, a h a r m a d i k lehetőség a semmibevétel. E t t ő l úgy s z a k a d h a t u n k el, hogy n e m hagyjuk lehorgo­ nyozni érzelmi e n e r g i á i n k a t egyik vagy másik vélekedés mellett. Érzelmi késztetéseink n e m azonosak velünk, ha­ n e m puszta reakciók, érzelmi mozgások. A semlegesség n e m tud a fenti különbségtételről. A semlegesség távol­ ságtartással szemléli a világot. A m i k o r az ego megkérdi, k i n e k az o l d a l á n állunk, a szellem m i n d i g azt feleli, n i n c s ilyen vagy olyan állásfoglalás, c s u p á n c s a k a létezés egysége. Ezért aki a szellemet és a lélek célját választja, a teljes­ ség m e l l e t t kötelezi el magát, a m i az e l l e n t é t e k közötti folytonos mozgással, n e m pedig az egyik vagy másik ol­ dal m e l l e t t i lehorgonyzással jár. Az ego szintjére eresz­ kedve azt tapasztaljuk, hogy a m i n d e n s é g pozitív, nega­ tív vagy semleges erők összjátéka, a m e l y n e k mi á l l u n k a k ö z é p p o n t j á b a n ; úgy szemlélve e folyamatot, hogy egyik e r ő n e k sem kötelezzük el m a g u n k a t .

Hogyan legyünk semlegesek? A semlegesség n e m azt jelenti, hogy s e m m i t sem érzünk. Éppenséggel olyan eredendő létállapot ez, amelynek révén át tudjuk élni, ki tudjuk fejezni és be tudjuk teljesíteni leg­ belső lényegünket. Semlegesség híján n e m l e h e t ü n k igazán boldogok és vidámak. Akit külső életének érzelmi hullám­ zásai béklyóznak, az csupán a szeretet nyomorúságos pótlé­ kait, a megszállottság vagy a vak szenvedély izgalmait élhe­ ti át. A semlegesség ezzel szemben Istenhez emel, s isteni érzésekkel - elfogadással, nevetéssel, együttérzéssel, megbo­ csátással, derűvel és szabadságtudattal - ajándékoz meg. A semlegessé válás olyan pofonegyszerű, hogy a leg­ t ö b b e n alulértékelik. Azért érezzük n e h é z n e k , mert elő­ ször az ego-gyöngy erőlködő-versengő burkaival k e r ü l ü n k szembe. H o l o t t a semlegességhez - m i n t a szellem t ö b b i dolgához - n e m kell egyéb, m i n t t u d o m á s u l venni, kik 154

vagyunk. B í z z u n k m a g u n k b a n , és ne a k a r j u n k s e m m i t bizonygatni. A semlegességben az az igazán e m b e r t próbáló, hogy közben le kell h á n t a n u n k az egóról az erőlködés, a ver­ sengés, az ítélkezés és az elvárások burkait, s meg kell k ü z d e n ü n k az a l a t t u k fortyogó i n d u l a t o k k a l . A legtöb­ b e n alábecsülik a szellem e r e j é n e k j e l e n t ő s é g é t az életük­ ben, pedig s z e l l e m ü n k felé a l e g k i s e b b lépés is óriási ug­ rásnak számít. Ezért a m i k o r semlegességre törekszünk, ér­ zések tömege árasztja el t u d a t a l a t t i n k a t . Régi sérelmek, feldolgozatlan e m l é k e k és m á s o k m i n k e t a g y o n n y o m ó energiái t ö r n e k a felszínre. Ez n é h a bizony k e l l e m e t l e n lehet. Ekkor van szükség a l e g j o b b a n a semlegességre. Ez elcsitítja a régi fájdalmakat, s mi megtisztulva e r ő s e b b e k és t u d a t o s a b b a k leszünk. Ne feledjük, s e m m i o l y a n n e m történhet, amivel n e t u d n á n k megbirkózni. B í z z u n k job­ ban m a g u n k b a n ! Könyvem eddig a semlegesség kivívását volt hivatott segíteni. Ö n m a g u n k leföldelése és a tudatosság összpon­ tosítása a szem mögé két nagyon hasznos segédeszköz. Ehhez járul a szellem elismerése és saját r e a k c i ó i n k ma­ radéktalan elfogadása. A könyv végén t a l á l h a t ó Függelék további gyakorlatokat ismertet a semlegesség megtalálá­ sához és fejlesztéséhez.

10.

FEJEZET

A cél a kérdés: hogyan feleljünk az életre? Azzal egyengethetjük a szabadságunk felé vezető utat, ahogyan az élet m i n d e n egyes pillanatára válaszolunk. Az események m e n e t é t n e m m i n d i g mi szabjuk meg, ám m ó d u n k b a n áll megválasztani viselkedésünk mikéntjét. N e m mindegy, hogy ö n t u d a t l a n u l átadjuk-e m a g u n k a t a történéseknek, vagy isteni t e r m é s z e t ü n k parancsát követ­ ve, méltósággal fogadjuk a változást.

Újfajta felelősség A spirituális fejlődéshez és a lélek céljának betöltéséhez szemügyre kell v e n n ü n k a felelősség kérdését. A felelősség szóban n e m h i á b a leljük fel a „felel" igét. A m i k o r a szelle­ mi lények testet ö l t e n e k , alkotó m ó d o n válaszolhatnak az élet kihívásaira. Ez a képesség tudatosságot, szabad akaratot és képzeletet feltételez, s végül elvezet a szabad­ ság b i r o d a l m á b a . A szellem n e m ismeri a felelősséget. A létezésnek eb­ b e n az egységében n i n c s m i é r t felelnünk. C s u p á n akkor fejlesztjük ki m a g u n k b a n a forma, a tér és az idő tuda­ tát, a m i k o r l e s z ü l e t ü n k az e l l e n t é t e k világába. A fentiek tudomásulvétele n é l k ü l n i n c s emlékezet, n e m léteznek o k o k és következmények. A m i k o r földi p o r h ü v e l y b e lépünk, egyfajta spirituális emlékezetkiesés lesz úrrá rajtunk, mivel e m l é k e z e t ü n k n e m terjed tovább a születés p i l l a n a t á n á l . Első emléke­ i n k az e l l e n t é t e k világáról szólnak, n e m l é t ü n k lényegé­ ről, az egység b i r o d a l m á r ó l . Ezért úgy e m l é k e z ü n k ma­ gunkra, m i n t aki m i n d i g is k ü l ö n á l l ó lény volt, aki n e m 156

kapcsolódott a létezés egészéhez. Ez a tényleges „eredeti bűn", az első emlék, a m e l y k ü l ö n v á l á s u n k a t szentesítet­ te. Ez űzött ki m i n k e t a Paradicsomból. A Tudás fájának gyümölcse az emlékezet. A m i k o r an­ n a k hiszünk, a m i t e m l é k e i n k m o n d a n a k , ahelyett hogy m e g t a p a s z t a l n á n k a szellem igazságát, e s z ü n k a Tudás fá­ j á n a k elátkozott g y ü m ö l c s é b ő l . E m l é k e i n k e t é v m i l l i ó k során át gyűjtöttük t u d a t u n k b a . Ezek végső fokon egytől egyig a látszatvilág részei, a folyton változó m i n d e n s é g ál­ l a n d ó n a k tetsző töredékei. A futóról készült kép csak egyetlen p i l l a n a t o t ragad ki a verseny izgalmából, de az erről forgatott film sem teljes egész, ez is kiszakítja a ver­ senyt a létezés sűrű szövedékéből. Az e m b e r i test a szabad akarat edénye. Ez a képesség m i n d e n e s t ő l igénybe veszi a tudat érvelő tevékenységét. E m b e r i testben megválaszthatjuk, hogyan válaszolunk tapasztalatainkra, ahelyett hogy á t a d n á n k m a g u n k a t ösz­ t ö n e i n k és e m l é k e i n k irányításának. A legnagyobb aján­ dékot k a p t u k a T e r e m t ő t ő l , a m i csak e l k é p z e l h e t ő a for­ m a rabságában. E n n e k b i r t o k á b a n n y o m á b a e r e d h e t ü n k az igazságnak, felderíthetjük a boldogtalanság o k a i t és beteljesedésünk igazi forrásait. Buzgó keresésünk nyo­ m á n ajtó nyílik egy tágasabb valóságra, a m e l y túlterjed szűkös e m l é k e i n k határain. Testbe ö l t ö z ö t t e n szabadon választhatunk, k i n e k , m i t és hogyan a d u n k , egyáltalán, adunk-e. S p i r i t u á l i s utun­ kat az j e l ö l i ki, ahogyan válaszolunk a létezés folyton vál­ tozó feltételeire. Ebben áll felelősségünk. A felelősség szokványos értelmezése szerint a megbíz­ hatósággal és a kötelességteljesítéssel írható körül. A fen­ ti meghatározással n i n c s is s e m m i b a j o m . A szabad és ta­ lálékony válaszadás képessége azzal jár, hogy a következ­ mények elszenvedése helyett m a g u n k is o k k á l é p ü n k elő. Megbízhatók vagyunk t e h á t a b b a n a t e k i n t e t b e n , hogy felelni t u d u n k , és m i n d e n p i l l a n a t b a n felelünk is az élet kihívásaira. Válaszolni, felelni pedig kötelességünk, n e m is t e h e t n é n k m á s k é n t . Még ha azt választjuk, hogy ezút157

tal n e m felelünk, az is feleletnek számít. Az esetek több­ ségében mégis félreértelmezzük a felelősséget. Valahányszor félünk, ellenszegülünk valakinek, vagy elítéljük őt, á t h á r í t j u k a felelősséget. Fizessen meg ő azért, ha v a l a m i b a l u l sült el. Igazságot akarunk. Azt szeret­ n é n k , ha b ű n h ő d é s e helyreállítaná a jóról és az igazról al­ kotott fogalmainkat, hogy elmulassza szenvedéseinket, és­ pedig úgy, ahogyan azt számára előírjuk. Csalódásunk­ ban, sértettségünkben, h a r a g u n k b a n vagy b á n a t u n k b a n elfeledkezünk arról, hogy valójában k i n e k tartozik min­ d e n k i elszámolással. Elfeledkezünk belső fényforrásunk­ ról, így azután megvonjuk b i z a l m u n k a t attól, akiben „csa­ lódtunk". Mélyen m e g b á n t o t t minket, többé tehát n e m b í z h a t u n k b e n n e , n e m s z á m í t h a t u n k rá. F e l e l ő t l e n n e k bélyegezzük. N e m felelt meg várakozásainknak, n e m tel­ jesítette kötelességét, s ráadásul kellemetlenséget is oko­ zott n e k ü n k . Kérdés a z o n b a n , hogy valójában ki a felelős mind­ ezért? Megbánthat-e m i n k e t b á r m e l y külső erő? Ha csu­ pán beteljesítjük m á s o k akaratát, valójában kit terhel a felelősség? M o n d h a t j u k persze: - Megütöttél, itt v a n n a k a hús-vér és lelki sebeim, nézd meg. - Te ü t ö t t é l először! - feleli ő. - S o h a hozzád sem nyúltam. Erre e l l e n f e l ü n k hosszú b ű n l a j s t r o m m a l áll elő, ame­ lyet egy élet kudarcai növesztettek ilyen terjedelmesre. Igen, bizony, b o l d o g t a l a n n á tettük, és n e m viszonoztuk a törődését, pedig m i n d e n t é r t ü n k tett. O l y a n ez, m i n t a m i k o r két testvér a m a m á h o z megy panaszkodni, hogy d ö n t s ö n ő, ki felel a rosszalkodásért. H o l o t t valamennyi, t ö b b életen át húzódó, k a r m i k u s felelősségvállalásunk h a s o n l ó huzakodások terméke. És ha egy ilyen civakodás rosszul hangzik két e m b e r között, m i t szólunk akkor az á l l a m f ő k torzsalkodásához, m i k ö z b e n n é p e k szórják egy­ másra szitkaikat, s m u t a t n a k rá a vétkesre. Bizony, ijesz-

158

tő ez az egész, s csak az gyógyíthat ki belőle, ha megke­ ressük a tényleges felelősöket. Felelősségünk a b b a n áll, hogy f e l e l n ü n k kell az élet összes kihívására. U g y a n a k k o r n e m v á l l a l h a t u n k felelős­ séget azért, hogyan viszik ezt végbe e m b e r t á r s a i n k . Hiá­ ba próbáljuk mindegyre, n e m k é n y s z e r í t h e t ü n k m á s o k a t arra, hogy az á l t a l u n k elvárt m ó d o n viselkedjenek. Akár még szabadságunkat is feláldozzuk, hogy beteljesítsük mások elvárásait, ezért azután elvárjuk, hogy ők is j ó l vi­ seljék magukat. M i n é l i n k á b b feladjuk m a g u n k b a n a sza­ bad, alkotó válaszadás képességét, a n n á l kevésbé t u d u n k elszámolni a b e n n ü n k lakozó isteni e r ő n e k . A felelősség n e m merev törvények sora, a m e l y e k kordá­ ba szorítják az életünket. Aki idegen törvényeknek enge­ delmeskedik, soha n e m lesz képes alkotó m ó d o n megva­ lósítani céljait. O k t a t ó k é n t , lelkipásztorként, tanácsadó­ ként, gyógyítóként, í r ó k é n t és ü z l e t e m b e r k é n t é l e t e m b e n sok felelős szerepet felvállaltam. Mégsem v i h e t t e m volna semmire, ha a t ö b b i e k t ő l elvárt m ó d o n cselekszem. Ami­ kor például az e m b e r e k megtudják, hogy gyógyító va­ gyok, s m a g u k b a n n e m leltek rá erre a képességre, úgy kö­ zelednek felém, m i n t a háziorvosukhoz, a k i n e k kutya kö­ telessége az ő gyógyulásukkal törődni. Ha e n g e d e l m e s k e d n é k a játékszabályaiknak, felelős­ n e k é r e z h e t n é m magam, a m i é r t n e m gyógyítom meg őket. Emlékszem, egyszer egy k o r m á n y t i s z t v i s e l ő meg­ hallva, hogy lelkipásztor vagyok, így torkollt le: - Maga n e m úgy fest, m i n t egy lelkész. Mit értett ezen? N e m t ű n t e m elég szemforgatónak? Nem voltam elég tiszteletet parancsoló, elég ájtatos? Túl nyíltan beszéltem a nemiségről, a pénzről, a pszichikus képességekről? Hogy mivel vagyok e l s z á m o l á s b a n I s t e n n e l , az csak rám tartozik. Én így g o n d o l k o d o m , ez a z o n b a n gyakran kelt megütközést e m b e r t á r s a i m k ö r é b e n . N a g y o b b bajba sodor azonban, ha n e m felelek a s z í v e m b e n lakozó Te­ r e m t ő n e k ! Ezért i n k á b b v á l l a l o m egy t u d a t l a n h a l a n d ó 159

okvetetlenkedését, m i n t hogy a M i n d e n h a t ó legyen elé­ gedetlen velem. A k á r m e n n y i r e félünk is e m b e r t á r s a i n k ítéleteitől, m i n d i g megvan ez a választásunk! Ápoló v o l t a m a z o k b a n az i d ő k b e n , a m i k o r még kevés férfi választotta ezt a pályát. Katolikus kórházban voltam szakmai gyakorlaton, s egy főnővért j e l ö l t e k ki közvetlen f ő n ö k ö m n e k . G y a k o r l ó i d ő m alatt a nővér többször maga elé idézett, hogy megfeddjen állítólagos kötelességmu­ lasztásaim m i a t t . Miről is volt szó? Egy d i á k n a k megha­ tározott feladatköre volt, m á s b a n e m árthatta magát, s ugyanez v o n a t k o z o t t az ápolókra is. Én azonban rendsze­ resen á t h á g t a m ezeket a határokat. Alighogy b e j e l e n t k e z t e m a kardiológiai intenzív osztá­ lyon, b e ü t ö t t a baj. Az ügyeletes orvost és nővért beteg­ hez hívták, és én o t t m a r a d t a m egyedül. Néhány másod­ perc m ú l v a az egyik b e t e g n e k leállt a szívműködése. Mi­ vel s e m m i m á s h o z n e m t u d t a m kezdeni, elsősegélyben részesítettem. A személyzet is n e m s o k á r a megérkezett, s az orvos átvette az irányítást. Segítettem neki az élesztős­ ben, s a beteg végül magához tért. Félóra m ú l t á n a főnővér magához hívatott. - M i t képzel, ki m a g a ? - rivallt rám. - Nem tudja, mi a dolga egy ápoló g y a k o r n o k n a k ? Kínzásom még tíz kerek percig folytatódott. Az ügye­ letes orvos érkezésével ért véget, aki beszámolt a történ­ tekről. - Tudod, M i c h a e l - m o n d t a n e k e m -, neked pedig szeretnék köszönetet m o n d a n i . N e m c s a k azért, mert meg­ m e n t e t t e d e n n e k a szegény asszonynak az életét, de azért is, m e r t m e g k í m é l t e d a kórházat egy k e l l e m e t l e n pertől. A n ő v é r n e k torkán akadt a szó, és kékült-lilult dühé­ ben, a m i é r t a d o k t o r félbeszakította szentbeszédét. Ami­ kor az orvos látta, hogy é p p e n megfeddnek, türelmesen magyarázni kezdett a nővérnek: - Az igazi mulasztás az volt, hogy az ügyeletes sze­ m é l y z e t b ő l senki sem volt j e l e n . Ha M i c h a e l n e k n i n c s a h e l y é n az esze, n e m c s a k egy beteg életét veszítettük vol160

na el szükségtelenül, de orvosi n e m t ö r ő d ö m s é g é r t egy zsák pénzbírságot is fizethettünk volna. Valahányszor a nővér magához citált, hogy megfedd­ j e n , m i n d i g v é d e l m e m r e sietett valaki. A n ő v é r n e k anynyiból volt igaza, hogy b e t ű szerinti é r t e l e m b e n áthág­ tam feladatkörömet. Végül mégis igazolt az, hogy az elő­ írások szelleméhez igenis hű m a r a d t a m . Szó, a m i szó, megszenvedtem azt a n é h á n y perces letolást, n a g y o b b baj a z o n b a n n e m ért, s én is hű m a r a d h a t t a m m a g a m h o z . Egyszer, a m i k o r spirituális csoportot vezettem a Fülöp­ szigetekre a hitgyógyítókhoz, a váróban az egyik résztve­ vő görcsösen vonaglani kezdett, és elvesztette az eszméle­ tét. O d a f u t o t t a m hozzá, s oldalról karateütést m é r t e m a nyakára. A z o n n a l visszanyerte az ö n t u d a t á t , s u t á n a m á r kutya baja sem volt. A j e l e n l e v ő k h i t e t l e n k e d v e mered­ tek rám. Itt van egy spirituális gyógyító, g o n d o l h a t t á k , és ütlegelni kezd egy szegény beteget! T ö b b e n úgy érezték, spirituális vezetőként n e m t e t t e m eleget kötelességem­ nek. S e n k i sem tudta azonban, hogy e n n e k az e m b e r n e k a lelke a hitgyógyítás során keletkező e r ő k hatására ki­ r ö p p e n t a testéből. Egyik előző élete h a l á l á n a k p i l l a n a t á t élte át, m i k ö z b e n egy másik e n t i t á s foglalta el a testét. A z o n n a l vissza kellett hát h o z n o m . A nyakára m é r t ütés mozgósította a test túlélési ösztönét, a m i visszavonzotta az e l k a l a n d o z ó lelket. Egyfajta spirituális sokkterápiát gyakoroltam tehát. Ha magára hagyom, b e t e g e m esetleg agyvérzést kap, a m i egy sereg súlyos s z ö v ő d m é n n y e l jár. A h a s o n l ó e s e t e k b e n megérzéseimet követem ahelyett, hogy a felelősség papíron lefektetett p o n t j a i h o z ragasz­ kodnék. A következményekért I s t e n n e k tartozom elszá­ molással. M o n d h a t j á k erre persze: „Maga más, maga tisztánlátó." J ó l meggondolva a dolgot, b e l á t h a t j u k a z o n b a n , hogy az i n t u i t í v válaszadás képessége v a l a m e n n y i ü n k b e n ben­ n ü n k rejlik. Dr. N o r m a n S h e a l y beszél arról, hogy min­ d e n sikeres orvos, akit ismer, elsősorban természetesen a szaktudására támaszkodik a gyógyításban, a diagnózis fel161

á l l í t á s á b a n és a kezelésben, a végső szót a z o n b a n egytől egyig az i n t u í c i ó j u k r a hagyják. Dolgozzunk b o n y o l u l t egyenletekkel vagy elméletekkel, a választás végső soron m i n d i g a megérzéseken m ú l i k . Ha m a k a c s u l kételke­ d ü n k i n t u í c i ó n k b a n , vagy n e m veszünk róla tudomást, segíteni is kevésbé segíthetünk. N e m azért h o z o m itt fel p é l d á n a k életem n é h á n y ese­ ményét, hogy lázadásra, a bevett szokások megtagadására ösztönözzem olvasóimat. A sebességhatárokat persze ta­ nácsos b e t a r t a n i vezetés közben, ám ha egy ámokfutó ka­ m i o n o s téved a sztrádára, akkor bizonyára m i n d e n k i fél­ reteszi a KRESZ-t. M o n d j o n bárki b á r m i t , az igazság elvá­ l a s z t h a t a t l a n a szellemtől, s s z á m í t h a t u n k arra, hogy a sors e l ő b b vagy u t ó b b igazságot szolgáltat. Valamennyi­ ü n k n e k f e l e l n ü n k kell tetteinkért, n e m egymásnak, ha­ n e m az Isteni Egységnek, a m e l y m i n d a n n y i u n k b a n ben­ ne lakozik. Ez az egység pedig kizárólag szeretettel ítél. És a szeretet m i n d i g megbocsát. A szeretet m i n d i g ad egy ú j a b b esélyt, hogy b ö l c s e b b é váljunk, meggyógyuljunk és pallérozódjunk. Az e m b e r u g y a n a k k o r gyakran n e m adja meg e m b e r t á r s á n a k vagy akár ö n m a g á n a k - ugyanezt a lehetőséget. Azonna­ li igazságtételt követelünk, felelősökért kiabálunk. Ugyan m i t ő l félünk e n n y i r e ? Attól tartunk, ha megbo­ c s á t u n k , vagy n e m n e v e z h e t ü n k ki valakit felelősnek, is­ m é t m e g s é r ü l ü n k . N e m a k a r u n k mást, csak véget vetni a szenvedésnek, s ezt a vádaskodástól reméljük. Valójában annyira rettegünk a hántástól, hogy m á r jóval azelőtt megvádoljuk e m b e r t á r s a i n k a t , jóval e l ő b b felelősért kiál­ t u n k , m i n t hogy erre sor került volna. G y e r m e k e i n k e t szabályok özönével árasztjuk el, ezért azok alig várják, hogy k i k e r ü l j e n e k k e l l e m e t l e n zsarnokságunk alól, s az e l l e n k e z ő irányban i n d u l j a n a k el, m i n t a m i t m i előír­ t u n k a számukra. Még a „legjobb" és leglelkiismeretesebb szülők sem fi­ gyelnek oda gyermekeik szellemi természetére és igénye­ ire. No igen, jó nevelésben részesítik és egészséges élet162

módra tanítják őket, ráadásul a n n y i szeretetet adnak, amennyi csak t ő l ü k telik, kérdés a z o n b a n , szólnak-e a szellemükhöz? Elismerik-e a g y e r m e k t e s t b e n lakozó szel­ lemet? T u d a t á b a n vannak-e a szülők, hogy a gyermek lel­ ke fel van szerelve azzal az é r t e l e m m e l és erővel, amely­ nek b i r t o k á b a n válaszolni tud az élet kihívásaira? Eset­ leg saját képükre és hasonlatosságukra próbálják átgyúrni a kicsit, korlátozni a szabadságát, n e h o g y fel­ színre b u k k a n j o n ö n n ö n fájdalmuk, n e h o g y nyilvánvaló­ vá váljon szülői kudarcuk. S z ü l ő k é n t és n e v e l ő k é n t felelősséggel t a r t o z u n k gyer­ m e k e i n k n e k , hogy m e g t a n í t s u k őket s z e l l e m ü k megbe­ csülésére, s arra, hogy m i k é n t t ö l t h e t i be a l é l e k a hiva­ tását. Az viszont k o r á n t s e m a d o l g u n k , hogy elvárásaink­ hoz igazítsuk c s e m e t é i n k e t , csak hogy elaltassuk ö n n ö n félelmeinket. A l e g t ö b b ü n k b e g y e r m e k k o r u n k b a n szülők, rokonok, tanárok és lelkészek sulykolták bele, mi a felelősségünk. Minél i n k á b b e n g e d e l m e s k e d ü n k elvárásaiknak, a n n á l j o b b a n ránk t e h é n k é d n e k , a n n á l kevesebb mozgásteret hagynak n e k ü n k . Idővel annyi kötelességünk támadt, hogy egy életre h o z z á l á n c o l t u k m a g u n k a t az íróaszta­ lunkhoz, a telefonunkhoz, a h á z i m u n k á n k h o z , s közben felhagytunk spirituális céljainkkal. E l e t ü n k felnőtt fejjel másból sem áll már, m i n t naptári bejegyzéseink kipipálásából. Lassan m á r csak a k ö t e l e s s é g e i n k n e k é l ü n k , ahe­ lyett hogy b e t ö l t e n é n k r e n d e l t e t é s ü n k e t itt, a F ö l d ö n .

Válaszreakcióink Hogy betölthessük a lélek célját, meg kell t a n u l n u n k úr­ rá l e n n i ösztönös válaszainkon. V á l a s z t h a t u n k : vagy a szellemnek é l ü n k , vagy alávetjük m a g u n k a t az ego mes­ terkedéseinek és t e s t ü n k reflexválaszainak. A tudatos vá­ laszadás megőrzi a spirituális é n ü n k k e l való kapcsolatot, míg az ö n t u d a t l a n reakció az ego és a test rabszolgáivá aláz m i n k e t . Ez esetben m e g i n t csak a semlegesség a siker 163

kulcsa. A m e n n y i b e n semlegesek t u d u n k maradni érzel­ m e i n k h u l l á m z á s a közepette, azt is eldönthetjük, hogyan válaszoljunk az élet történéseire. S z e l l e m k é n t igenis meg­ van ez a választási lehetőségünk. A test ezzel szemben n e m választhat, az a dolga, hogy m á s n a k adja át az irá­ nyítást. Válaszaink m i n d e n elszánásunk ellenére is ösztönösek m a r a d n a k . Mire tudatosul b e n n ü n k egy érzelem, már ja­ v á b a n t o m b o l az i d e g e i n k b e n . Ne is próbáljuk elfojtani vagy m e g á l l í t a n i . Azzal, hogy e l t á v o l o d u n k az érzelmek­ től, még n e m t ű n n e k el. Mindössze arról van szó, hogy m o s t a n t ó l kívülről szemléljük őket, ahelyett hogy átad­ n á n k m a g u n k a t n e k i k . Hagyjuk, hadd d ü h ö n g j é k ki ma­ gukat, ne avatkozzunk közbe semmiféle m ó d o n . Enged­ jük, hogy képek, gondolatok, érzések és benyomások su­ h a n j a n a k á t t u d a t u n k képernyőjén. A m e n n y i b e n n e m veszünk részt az é r z e l m e k b e n , n e m hagyjuk, hogy fel­ emésszék erőnket, c s u p á n egy energiaciklus zajlik a sze­ m ü n k előtt, m i n d e n tartós következmény nélkül. Olyan ez, m i n t a m i k o r üresjáratban hagyjuk a motort: ilyenkor n e m kell l e á l l í t a n u n k ahhoz, hogy a kocsi egy h e l y b e n maradjon. Ha sikerül m e g ő r i z n ü n k semlegességünket, egyszeri­ b e n s z á m t a l a n lehetőség kínálkozik, milyen választ a d u n k arra a helyzetre, a m e l y ennyire felkorbácsolta ér­ zelmeinket. Talán harag izzik e r e i n k b e n vagy b á n a t szo­ rítja össze a szívünket, mivel a z o n b a n m i n d e z t kívülről szemléljük, n y u g o d t a n feltehetjük m a g u n k n a k a kérdést: „Hogyan válaszoljak m i n d e r r e ? " Kérdés tehát, m e l y i k válasz visz közelebb a lélek céljá­ n a k b e t ö l t é s é h e z ? N é h a a l e g j o b b megoldás, ha vállat vo­ n u n k , és t o v á b b á l l u n k . Más esetben, ha így teszünk, az okulás csodálatos lehetőségét vesztegetjük el. Mielőtt a z o n b a n azon k e z d e n é n k el g o n d o l k o d n i , mit is te­ gyünk, m i n d e n e k e l ő t t azt kell k i t a l á l n u n k , hogyan visel­ kedjünk. S z e l l e m k é n t miféle energetikai válasz felelne meg n e k ü n k a l e g j o b b a n ? Harag? Közönyösség? Komoly164

ság? Tréfálkozás? Lelkesedés? Kedvesség? Legelőször is kérdezzük meg magunktól: „Hogyan h a s z n á l h a t n á m fel ezt a lehetőséget a fejlődésre, igaz v a l ó m kiteljesítésére?" Az ego talán tovább vádolna, bosszút forral, vagy mene­ külne, bizonyos azonban, hogy a lélek célját ezek egyike sem szolgálja. Egyik n ő i s m e r ő s ö m helyrehozta hosszú ideje tartó né­ zeteltérését az apjával, s egész életét megváltoztatta azzal, hogy válaszadása sokkal t ö b b e t b i r t o k o l t a szellem tuda­ tosságából. T ö b b m i n t tizenöt évig n e m beszélt az apjá­ val, mivel késő gyermekkorában a férfi súlyosan bántal­ mazta, m i n d testileg, m i n d lelkileg. Terápiára járt, mi több, maga is terapeutaként kereste a kenyerét. Saját te­ rápiás gyakorlatában kerülte a h a s o n l ó eseteket, m e r t eze­ ket saját lelki sebei m i a t t k é p t e l e n volt kezelni. Végül meghívta magához az apját, az pedig elfogadta a meghí­ vást. A megbeszélt hétvége közeledtével i s m e r ő s ö m ha­ ragja és félelme c s a k n e m e l v i s e l h e t e t l e n n é fokozódott. Engem kérdezett, hogyan szedje össze magát a találkozás­ ra, a m e l y elől a legszívesebben e l m e n e k ü l t volna, vagy ha marad, h á t attól tartott, még kezet e m e l egykori bántalmazójára. Először m e g t a n í t o t t a m a semlegességre, amelyet többékevésbé sikerült is elsajátítania. A találkozáshoz m á r elég semlegesnek érezte magát, azt a z o n b a n n e m tudta, ho­ gyan kezelje saját, fortyogó i n d u l a t a i t , hiszen ez idő sze­ rint arra is nehéz volt g o n d o l n i a , hogy egy s z o b á b a n tar­ tózkodjon az apjával. N e m kellett mást t e n n e m , m i n t emlékeztetnem, hogy n e m azonos a reakcióival, s ha el­ lenállás és erőlködés n é l k ü l szabadjára e n g e d i őket, előbb-utóbb k i m e r ü l n e k . A következő lépés az volt, hogy elmagyaráztam: - Eveken keresztül foglalkoztatott apad spirituális problémája. Most új m ó d o n kell közeledned e h h e z a do­ loghoz. Tegyük fel a kérdést, hogy mi apád legfőbb kér­ dése, amelyet te sem tudtál m e g o l d a n i . A férfi, aki bán­ talmazott, n e m az apád volt. A lélek, a k i t a p á d n a k vá165

lasztottál, kedves, és tele van szeretettel. Kisgyermekko­ r o d b a n i l y e n n e k is láttad. Ahogy a z o n b a n nővé serdül­ tél, egyre d u r v á b b a n b á n t veled. A lélek, aki az apád, el­ hagyta a testét, amelybe egy bosszűszomjas lélek lépett. O b á n t a l m a z o t t téged. Ez az e n t i t á s egy másik é l e t b e n apádat okolta gyermeke elvesztéséért, s most úgy állt bosszút, hogy m e g r o n t o t t a a k e t t ő t ö k kapcsolatát... Apád n e m t u d o t t m e g b o c s á t a n i magának, s magára vállalta a felelősséget a másik férfi leányának haláláért. Minél job­ b a n szeretett a z o n b a n téged, a m á s i k a t ez a n n á l i n k á b b bosszantotta. Ahelyett, hogy apád megbízott volna a sa­ j á t erejében, ellensége haragja elől m e n e k ü l v e elhagyta a testét. Ezenközben sejtelme sem volt a történtekről, s a m i k o r visszatért, meglepve nyugtázta a te szégyenedet és felháborodásodat. A m i k o r v á d o l n i kezdted, hevesen tiltakozott, hogy ő ilyen szörnyűségre sohasem vetemed­ ne. Valahogy mégis érezte, hogy ludas a dologban, ezért iparkodott m i n é l j o b b a n e l t á v o l o d n i tőled, hogy t ö b b kárt m á r ne tegyen b e n n e d . Ezért te a bántalmazásod és a dacos tagadás emlékével n ő t t é l fel egy hideg, nemtörő­ d ö m apa oldalán. - így már m i n d e n t értek - m o n d t a ismerősöm. M i n d i g is tudtam, hogy apám voltaképpen lágyszívű, jó ember, n e m is értettem, hogyan vetkőzhetett ki így ma­ gából egyik pillanatról a másikra. Az arca, a szeme... so­ h a n e m l á t t a m még i l y e n n e k ! En folytattam: - Ha most találkoztok, azzal a lélekkel próbálj szót ér­ teni, aki a valódi édesapád. A m i k o r lélek szól lélekhez, kezdetét veszi a gyógyulás. A másikkal pedig, aki elfoglal­ ta apád testét, ne törődj, legyen ez apád gondja. Ugyan­ akkor spirituálisán értésére kell a d n o d apádnak, hogy ve­ le akarsz k a p c s o l a t b a n maradni, n e m a másikkal. K é s ő b b ismerősöm ezt mesélte: - Az egész hétvégét a p á m m a l t ö l t ö t t e m . Közben végig az ő l e l k é n e k sugároztam a szándékaimat, függetlenül at­ tól, h o l tartózkodik éppen. Először g o n d o l a t b a n keres166

tem vele a kapcsolatot, n e m szavakkal m o n d t a m el, a m i t akkor talán még n e m értett volna meg. E g y ü t t l é t ü n k el­ ső napján még elég feszült volt k ö z ö t t ü n k a hangulat. Va­ lahányszor apám kissé megnyílt, n e m c s u p á n őt láttam, h a n e m a másik lényt is, a m i n t megpróbál a fejébe férkőz­ ni. Ilyenkor a szeme és a hangja egyaránt megváltozott. Valahányszor ez történt, g o n d o l a t b a n értésére a d t a m apám lelkének, hogy vele és n e m a másikkal szeretnék szót érteni. Ekkor az arckifejezése visszaváltozott a meg­ szokottra, és szemlátomást megnyugodott... A második n a p o n összeszedtem m i n d e n bátorságomat, és elmond­ tam neki mindazt, a m i t tőled h a l l o t t a m . Kisgyermekko­ rom óta először hallgatott osztatlan figyelemmel. Ezután sírni kezdett, és azt m o n d t a , e n n é l p o n t o s a b b a n senki sem írhatta volna le, m i t t ö r t é n t vele. Azért hallgatott eddig m i n d e r r ő l , m e r t n e m remélte, hogy valaha is hin­ n é n e k neki, vagy megértenék, és a b o c s á n a t o m a t kérte. Azóta a legjobb barátok vagyunk. Utoljára azt h a l l o t t a m erről a hölgyről, hogy olyan a viszonya az apjával, a m i l y e n r ő l m i n d i g is á l m o d o t t . Lá­ nya megértése erőt adott az apának, hogy megbocsásson magának, s kiebrudalja testéből a h í v a t l a n látogatót. A lány sem vádaskodott már, és n e m akarta apja helyett m e g o l d a n i a n n a k gondját. Ehelyett saját lelki céljára fi­ gyelt, és ez apjával való kapcsolatát is gyökeresen megvál­ toztatta. Ha spirituális l é n y k é n t m e g e n g e d j ü k egy m á s i k lélek­ nek, hogy a t e s t ü n k b e költözve r o m b o l j o n , ezért bizony m i n k e t terhel a felelősség! Hisz mi a d u n k lehetőséget a tolakodó léleknek, hogy k i t o m b o l j a magát. A mi bele­ egyezésünk, e n e r g i á n k és t e s t ü n k n é l k ü l ez a lény n e m á r t h a t n a a h a l a n d ó k n a k . S o k ilyen megszállott b ö r t ö n b e megy, akár még a s i r a l o m h á z b a is eljut, h o l o t t még csak n e m is emlékszik a b ű n é r e . N o h a a b ö r t ö n ö k l a k ó i n a k zöme n e m maga a vétkes, mégis ők felelnek a b ű n t e t t é r t , amely a n e v ü k h ö z tapad, m e r t a megszálló lélek az ő n e m t ö r ő d ö m s é g ü k n e k k ö s z ö n h e t ő e n tarolhatott. Ha va167

laki leissza magát, és elöl hagy egy megtöltött fegyvert úgy, hogy egy négyéves gyerek is hozzáférhet, és a gyerek m e g l ő valakit, akkor n e m a gyerek a felelős a balesetért. A gyermek megregulázása n e m a mi dolgunk, az viszont igen, hogy ne e n g e d j ü n k egy t u d a t l a n porontyot halálos fegyver közelébe. T e s t ü n k és l e l k ü n k h a s o n l ó k é p p e n gyilkos fegyverré v á l h a t egy beteg lélek h a t a l m á b a n , aki k ü l ö n b e n meg sem t u d n a testesülni ártó tudata miatt. A mi k a r m á n k ekkor az, hogy potenciálisan veszedelmes fegyver l e g y ü n k egy „éretlen" lélek irányítása alatt. A válaszadáshoz szellemtermészetünkre van szükség, s olyan k o m m u n i k á c i ó r a , a h o l szellem beszél a szellem­ m e l . Ilyenkor el kell s z a k a d n u n k a külső történésektől, s b e h a t ó b b a n kell szemügyre v e n n ü n k az anyagi világban j e l e n t k e z ő okozatok spirituális okait. Nőismerősöm ösz­ t ö n ö s e n érezte, hogy n e m az apja bántotta, mindössze az történt, hogy két lélek ugyanazt a testet használta. Mind­ addig a z o n b a n , amíg igazat n e m a d t a m neki, n e m h i t t a szemének. Vajon m e n n y i energiára és térre van szüksé­ g ü n k a h h o z , hogy a b e n n ü n k lakozó isteni erővel össz­ hangban cselekedhessünk?

Humor, nevetés, vidámság Ha egyszer r á j ö t t ü n k a semlegesség ízére, attól fogva az é l e t ü n k m e g t e l i k vidámsággal. Ö n n ö n reakcióinktól el­ szakadva, m e g i s m e r h e t j ü k az alkotókedv és a képzelet ö r ö m e i t . Élvezhetjük az életet. A nevetéssel már meg is t e t t ü k az első lépést spirituális beteljesedésünk felé. A lé­ lek fejlődése m e g a k a d az u n a l o m , az életuntság, a féle­ l e m és a harag légkörében. Egy kis h u m o r , nevetés és jó­ kedv is elég a z o n b a n a h h o z , hogy spirituális é n ü n k ráta­ láljon a n e k i r e n d e l t testre. K ö n n y ű az életet élveznie annak, a k i n e k amúgy is kön­ nyű az élete. A dolog akkor kezd nehézzé válni, amikor r á n k jár a rúd. Most persze n e m arra gondolok, hogy har­ sányan k a c a g j u n k a tragédiákon. Mindössze annyit aka168

rok m o n d a n i , hogy a legnyomorúságosabb körülmények között is l e h e t ü n k boldogok. Mindez segítségünkre lehet abban, hogy kapcsolatba kerüljünk lélekenergiánkkal. így megtanuljuk szeretni m a g u n k a t akkor is, a m i k o r dü­ hösek, bánatosak vagy csalódottak vagyunk. így megért­ j ü k a nagy, kozmikus tréfa h u m o r á t , és nem fogunk hinni abban, hogy az igazság, a szeretet és a beteljesedés nem be­ lülről fakad, hogy valaki vagy valami el is veheti tőlünk. A nevetés amellett, hogy a l e g j o b b orvosság, gyógy­ m ó d n a k sem utolsó. A vidám e m b e r a z o n b a n n e m má­ sokon derül, n e m gúnyolódik, vagy n e m mismásolja el az események jelentőségét. Nevetésével mindössze az élet játékosságának és h u m o r á n a k adózik. Egyszer valaki azt m o n d t a , az angyalok azért repülnek, m e r t k ö n n y e d é n fo­ gadják a dolgokat. És ugyan m i t m o n d u n k a n n a k , aki merő komolyság? „Légy vidám!" - t a n á c s o l j u k szegény­ nek. A jókedv és a nevetés szárnyain e n e r g i á n k is az egek­ be tör, akár a nyári eget hasító sasmadár. A h u m o r mentette meg a helyzetet akkor is, a m i k o r az egyik barátom belevert a tulajdon lábába egy c ö l ö p ö t . Nagy bajban voltunk, és a m e n t ő sokára ért oda. El kel­ lett d ö n t e n e m , mihez kezdjek a heves vérzéssel és a lábá­ ba fúródott, közel négy c e n t i á t m é r ő j ű fémrúddal. Ha n e m lett volna cipő a barátom lábán, akkor b e n t hagyom a rudat a sebben, amíg elállítom a vérzést, mivel az eltá­ volítás ú j a b b vérpatakokat i n d í t h a t o t t volna útjára. Csak­ hogy a rúd átütötte barátom edzőcipőjét. Ezért csak úgy férhettem hozzá a sebhez, ha e l ő b b levetem a cipőt, ami­ hez viszont ki kellett v e n n e m a rudat. B a r á t o m n a k ráadá­ sul iszonyatos fájdalmai voltak, ezért n e m engedett a láb­ fejéhez nyúlni (az e m b e r kétszer is meggondolja, m i e l ő t t ujjat húz egy kétméteres óriással). J o b b híján tehát spiri­ tuális gyógyításban részesítettem, s közben elmagyaráz­ tam neki, hogy a n n a k idején ápoló voltam, és értem a dolgomat. Fontoskodva hozzátettem még: - Nagy baj n i n c s e n . Agyi károsodásnak s e m m i j e l é t n e m látom. 169

B á r m e k k o r a fájdalmai voltak is, elnevette magát, és így felelt: - Az agyi károsodáson m á r túl vagyunk. Ha n e m len­ n é k elmebeteg, n e m p r ó b á l t a m ezt a b ö h ö m nagy fémrudat beleverni a l á b a m b a . Nyilván haragudott magára, a m i é r t ekkora ostobasá­ got művelt, önvádján mégis keresztültört a h u m o r . Most m á r k i v e h e t t e m a c i p ő b ő l a rudat, és sikeresen elállítot­ tam a vérzést. K é s ő b b b a r á t o m e l m o n d t a , hogy a tréfál­ kozás és a nevetgélés legalább 80 százalékkel csökkentet­ te a fájdalmát! Eszerint a fizikai fájdalom mindössze 20 százalékát tette ki a kínjainak. Az elviselhetetlen n e m ez volt, h a n e m a n n a k tudata, hogy ekkora ostobaságot mű­ velt. Akár ö n b ü n t e t é s n e k is felfoghatjuk ezt a fájdalmat. G y a k r a n és tévesen hisszük, hogy az érzések csak úgy meglátogatnak minket. (Honnan? A mennyből talán?) O l y a n o k vagyunk, m i n t az a rossz vagy gyakorlatlan író, aki a megváltó ihletre vár. Ezzel s z e m b e n m i n d e n sikeres író, akivel csak találkoztam, nagyjából ugyanazt m o n d t a : „Amikor írni kezdek, akkor írok. Ha ihletre várnék, n e m sok k e r ü l n e a papírra." H a s o n l ó a helyzet az érzésekkel is. Ha arra várunk, hogy megszálljon m i n k e t a boldogság, m i k ö z b e n szomo­ rúan, haragosan vagy unatkozva ü l d ö g é l ü n k a szobánk­ ban, csak tovább fövünk keserű l e v ü n k b e n . Elébe kell m e n n ü n k az életnek. Ne várjunk a sült galambra! Isten s o h a n e m hagy el b e n n ü n k e t , a h h o z azonban, hogy meg­ halljuk, először k ö s z ö n t e n ü n k kell Őt. A l e g t ö b b ü n k e t elárasztanak m á s o k energiái. Az ő gondolataikat, érzéseiket, h i e d e l m e i k e t , kötelességeiket, ítéleteiket, gondjaikat és e n e r g i a c s o m a g j u k egyéb tartal­ m a i t h u r c o l j u k saját, személyes t e r ü n k b e n . Mindaddig, amíg le n e m tesszük ezt a fölös lelki terhet, az egész sze­ m é t n e k a súlya a vállunkra nehezedik. Márpedig a sze­ m é t rossz szagú. Ha rózsaillatra vágyunk, először el kell ü l t e t n ü n k pár tövet.

170

A nevetés a kedvenc rózsáim közé tartozik. Szilárd meg­ győződésem, hogy n e m v i t t e m volna annyira, a m e n n y i r e vittem, ha n e m t u d o k nevetni, a m i k o r pedig s e m m i kü­ l ö n ö s e b b o k o m n e m volt a vidámságra. Komolyan mon­ dom. A nevetés egyike az élet édes e l i x í r j e i n e k - kivált ha együtt nevetünk barátainkkal, nevetve k o c c i n t u n k a cim­ boráinkkal, gyermekek gyöngyöző kacagását hallgatjuk, és n e m utolsósorban fontos az a falrengető kacaj is, ami­ kor r á d ö b b e n ü n k tulajdon, eget verő ostobaságunkra. Ugyanakkor a nevetés spirituális fejlődésünk n é h a kissé túl k o m o l y a n felfogott á l l o m á s a i n is híven végigkísér minket. Nevetéssel k i t ö r h e t ü n k r e a k c i ó i n k vonzásköréből, s k a t a p u l t á l h a t j u k m a g u n k a t a lét következő szintjére. A vidámság felfedezteti v e l ü n k az Élet isteni színjátéká­ nak fonákságait. Ugyan hogyan is g y ó g y u l h a t n á n k ki karmikus szenvedéseinkből, ha n e m t a n u l n á n k egy kis karmikus könnyedséget? A s z e m ü n k bizony többször könny­ be lábad a kelleténél, m i é r t ne m o s n á n k h á t tisztára egy kis nevetéssel? E m l é k e z z ü n k vissza, m i k o r n e v e t t ü n k utoljára olyan jót, hogy potyogni kezdtek a k ö n n y e i n k ? Ha sokáig és nagyokat kacagunk, megfájdul az o l d a l u n k . Ez azért van, m e r t a nevetés az elfojtott érzelmeket is fel­ szabadítja. Ez az oka a n n a k , hogy a n n y i a n ó d z k o d n a k a nevetés áldásaitól. Túl sok szívfájdalmat hoz felszínre. Felha­ gyunk hát a nevetéssel, k o m o l y r a fordítjuk a szót, és úgy viselkedünk, ahogyan felnőtt, felelős e m b e r e k h e z „illik". Valahol azt olvastam, hogy egy á t l a g e m b e r mindössze 37 percet nevet összesen é l e t é b e n . Ez bizony siralmasan ke­ vés. Miért érzik o l y a n sokan fenyegetőnek a nevetést? „Maga n e m vesz e n g e m k o m o l y a n " - panaszkodnak, a gyerekre meg rárivallnak: „Töröld le az arcodról azt a vi­ gyort, vagy én teszem meg helyetted." Egy vidám kölyköt komolyságra fogni c s a k n e m lehe­ tetlen, mivel a gyerekek természettől fogva j ó k e d v ű e k . A fájdalomtól és a félelemtől szorongatott felnőttek ezért nemegyszer szándékosan s z o m o r í t j á k el a gyerekeket, 171

m e r t zavarja ő k e t a boldogságuk. A jókedvű kicsinyek alávetik h á t m a g u k a t a felnőttvilág zordságának. Ki n e m látott m á r h a s o n l ó t ? Még felnőtt fejjel is találkozunk olyanokkal, a k i k r e n d r e u t a s í t a n a k m i n k e t túlzott vidám­ ságunk m i a t t . Akik nagy szenvedés közepette nevetnek, a z o k n a k ez a csöppnyi vidámság csodálatosan j ó t tesz. Olyan, m i n t h a egy m á s n a p o s hirtelen e l h ú z n á besötétí­ tett szobája függönyeit, s b e á r a d n a a reggeli napfény. Az ego m i n d i g retteg az o l y a n helyzetektől, amelyeket n e m uralhat, s ez alól a szabad akaratukat kinyilvánító ember­ társaink sem kivételek. Azt gondolja: „Ha n e m tartom kordában őket, végül még e l l e n e m fordulhatnak. Az is megeshet, hogy n e m az én j a v a m o n m u n k á l k o d n a k . " A szülők, a r o k o n o k , az orvosok, a tanárok, a lelkipász­ torok, a b é b i c s ő s z ö k és mások, akik felelősséget vállalnak é r t ü n k , zsenge g y e r m e k k o r u n k t ó l fogva szándékosan vagy a k a r a t l a n u l is elárasztanak m i n k e t saját érzelmeik­ kel és vélekedéseikkel. G y e r m e k k o r u n k b a n gyakran n e m vagyunk annyira urai új t e s t ü n k n e k , hogy válaszolni t u d n á n k erre az ingeráradatra, ezért tömérdek energia h a l m o z ó d i k fel b e n n ü n k . Fizikai, érzelmi és m e n t á l i s éré­ s ü n k során a z u t á n korai sérüléseink kezdenek napvilág­ ra j ö n n i . Ezért is lázadozunk olyan hevesen kamaszfejjel, így próbáljuk visszanyerni azt a spirituális teret, amelyet „gondviselőink" elvettek t ő l ü n k . Sajnos a l e g t ö b b ka­ masz n e m t a n u l t a meg kezelni ezeket a helyzeteket, s n e m képes l é l e k k é n t , alkotó m ó d o n lázadni. A m ú g y a lá­ zongó t i n i k arra vágynak, hogy végre komoran vegyék őket, ha n e m a felnőttek, h á t legalább a saját kortársaik. Mire elérjük a felnőttkort, óriási gyakorlatot szerzünk é l e t u n d o r b a n , u n a l o m b a n , haragban, irigységben, büsz­ keségben, k o m o l y s á g b a n és az ellenállás egy sereg egyéb válfajában, amelyeket e l i s m e r az a kultúra, a m e l y b e n é l ü n k . Márpedig gyakorlat teszi a mestert. A válaszadás képessége kétségtelenül fontos készség, amelyet n a p m i n t nap, sőt naphosszat gyakorlunk. Ha a h h o z s z o k t u n k hozzá, hogy ö n t u d a t l a n u l , gépiesen 172

hagyjuk e l h a t a l m a s o d n i reakcióinkat, akkor m o s t a n r a bizonyára nagy szakértők vagyunk e b b e n . Ezért a h h o z a valakihez hasonlóan, aki rosszul t a n u l t meg zongorázni, s most újra kell t a n u l n i a m i n d e n t , n e k ü n k is újakra kell felcserélnünk régi, rossz szokásainkat. J ó l zongorázni pe­ dig n e m lehet m e g t a n u l n i egyetlen óra alatt. Az sem megy magától, hogy j ó k e d v ű e n t u d j u k fogad­ ni a sors csapásait. Először is fedezzük fel, hogy m á r m e g i n t a megszokott h i b á i n k b a e s t ü n k bele. Ilyenkor el­ t á v o l o d u n k a helyzettől. Azután fogadjuk h u m o r r a l , bár­ m i t tartogat is számunkra a sors. G o n d o l j u k például: „Nahát! Ekkora haragot még n e m p i p á l t a m ! Micsoda bá­ m u l a t r a m é l t ó energia! Hát n e m c s o d á l a t o s ? C s a k rajta! így tovább!" Még n a g y o b b derültségre a d h a t okot, ha azt is felismerjük, m e n n y i r e maga alá t e m e t e t t m i n k e t ez az egész korábban, ahelyett hogy m u l a t t u n k v o l n a rajta. Ne feledjük, n e m a másik érdeke az első, h a n e m az, hogy be­ teljesítsük l e l k ü n k célját. Ez pedig csipetnyi h u m o r r a l kezdődik. Tessék m o s o l y o g n i ! Most k a t t a n a kozmikus fényképezőgép! A v e l ü n k született jókedv és derű egyik l e g n a g y o b b el­ lensége a titok. Azt képzeljük, m e g t a r t h a t j u k magunk­ n a k a titkainkat. Micsoda dőreség! V a l a m e n n y i e n egy kozmikus térfigyelő rendszer k é p e r n y ő j é n m o z g u n k . Ha n e m j ö v ü n k rá erre itt és most, j ó k o r a m e g l e p e t é s b e n lesz részünk a h a l á l u n k után, a m i k o r egy m i n d e n t u d ó , m i n d e n t látó kamera szemszögéből n é z h e t j ü k végig el­ m ú l t é l e t ü n k eseményeit. Egyetlen g o n d o l a t u n k vagy ér­ zésünk sem marad észrevétlen. Nicsak! O t t az a c s ú f gon­ dolat, amelyet olyan szívesen e l r e j t e t t ü n k v o l n a ! A titkolózás óriási e n e r g i a t a r t a l é k o k a t emészt fel. Tény és való, el t u d u n k rejteni egyet s mást bizonyos e m b e r e k elől, m i n d e n k i elől a z o n b a n s e m m i k é p p e n sem, a kozmi­ kus kamera elől pedig végképp n e m . Vaskos falakat húz­ h a t u n k m a g u n k köré, de d ö n t h e t ü n k úgy is, hogy min­ d e n k i m i n d e n t tud már, a titkolózás t e h á t fölösleges, ér­ demes i n k á b b j ó t nevetni a k o z m i k u s tréfákon. E n g e m 173

személy szerint n e m is é r d e k e l n e k a sötét titkok. Ezek csak azokra tartoznak, akik rejtegetik őket. A m i e n g e m il­ let, m á s o k titkai annyira h o z n a k izgalomba, m i n t nyári vakációjukról készült diafelvételeik. Egyszer egy egész évem - p o n t o s a n 3 6 4 n a p ! - m e n t rá arra, hogy a jókedvet gyakoroljam. N o h a a nevetés és a tréfa soha n e m esett n e h e z e m r e , rájöttem, hogy ez kevés. Épp a m i k o r t a n í t a n i kezdtem, egyik nap, m e d i t á c i ó m so­ rán megkérdeztem Istent, m i t fejlesszek m a g a m b a n . „Légy v i d á m a b b " - h a l l o t t a m tisztán kivehetően. Rend­ ben, g o n d o l t a m , a jövő h ó n a p b a n ezt fogom gyakorolni. Természetesen, a m i k o r gyakorolni kezdünk valamit, mással sem találkozunk, m i n t akadályokkal. Ha például a t ü r e l m e t gyakoroljuk, a nyakam rá, hogy m i n d e n piros l á m p á n á l leragadunk, forgalmi d u g ó b a n veszteglünk, és a leghosszabb sort fogjuk ki a szupermarketben. A m i k o r aztán kedvességet t a n u l u n k , rendre olyan e m b e r e k e t és helyzeteket hoz e l é n k a sors, akiket és amiket a legszíve­ s e b b e n egy másik u n i v e r z u m b a t e l e p o r t á l n á n k . Elképzelhetik hát, m i n m e n t e m keresztül e b b e n a hó­ n a p b a n . M i n d e n volt, csak n e m mulatságos. Egyetlen n a p sem telt el lesújtó események n é l k ü l . A hó végére mégis sikerült vidámságot e r ő l t e t n e m magamra. Rájöt­ tem, hogy egyre k ö n n y e b b e n nevetem ki a nehézségei­ met, sőt saját m a g a m a t is. Ezek u t á n meglepett, amikor a következő h ó n a p b a n m e d i t á c i ó m során ismét azt a fel­ adatot kaptam, hogy legyek v i d á m a b b . J ó , g o n d o l t a m . Ez legalább m á r n e m olyan nehéz fel­ adat, állok t e h á t e l é b e egy ú j a b b hónapig. Csakhogy a h a r m a d i k h ó n a p b a n is ezt rótta rám a M i n d e n h a t ó ! Es így m e n t ez tizenkét h ó n a p o n keresztül. Meglehet, Isten házon kívül tartózkodott, és elfeledkezett rólam. Nos, vé­ gigcsináltam a dolgot, a m i még h a s z n o m r a is vált. A tizenkettedik h ó n a p utolsó napján méltóképpen „diplomáztam le". Akkoriban hét k ü l ö n b ö z ő bankszámlát tartottam fent szervezetem számára, de most mindegyik­ kel zűr volt. Aznap négyszer jártam a b a n k b a n . Késő dél174

után, amikor m i n d e n t rendbe tettem, rájöttem, hogy még egyszer be kell ugranom a b a n k b a a saját b a n k s z á m l á m ügyében. Nevetve, fejcsóválva l é p t e m be h á t a jeles intézmény­ be, i m m á r aznap ö t ö d í z b e n . Természetesen v á r a k o z n o m kellett. Eközben az FBI által körözött tíz b ű n ö z ő falraga­ szát nézegettem a p u l t fölött. A b a n k r a b l ó k auráját ta­ nulmányoztam, n e m találok-e b e n n ü k v a l a m i közösét. Annyira e l m e r ü l t e m foglalatosságomban, hogy n e m vet­ tem észre, m e k k o r a kavarodás t á m a d a h á t a m m ö g ö t t . Mivel a z o n b a n m á r évek óta é l t e m a rossz h í r ű Berkeley­ ben, Kalifornia á l l a m b a n , a h i r t e l e n lövöldözés, sikolto­ zás, lárma n e m lepett meg túlságosan. Még n e m is néz­ tem hátra, a m i k o r halálos c s e n d telepedett a helyiségre. Ez igazán furcsa, g o n d o l t a m , és végül mégis megfordul­ tam. Ekkor láttam, hogy én vagyok az egyetlen álló ügy­ fél a b a n k b a n a p a d l ó n b é k a k é n t szétterülő sorstársaim között... és o t t volt persze a két fegyverét lengető bank­ rabló is, meg az igazgató, h á t á b a n egy pisztoly csövével. A két fegyveres közrefogott. Az első g o n d o l a t o m az volt, hogy n e m m o z d u l o k , hacsak n e m p a r a n c s o l n a k rám. Ezután iparkodtam visszanyerni a lélekjelenlétem, és összébb h ú z t a m az a u r á m a t . S z á m b a vettem, m i t ad­ h a t n é k a rablóknak, a r u h á m a t , a pénztárcámat, min­ dent, a m i csak n á l a m volt. Ezt elgondolva, m e g l e p e t t a helyzet h u m o r a . Itt vagyok egy fegyveres b a n k r a b l á s kel­ lős közepén, két rabló között. Az egyikük m i n d e n k i t a padlóra parancsolt rajtam kívül. A b a n d i t a alig egy mé­ terre állt az o r r o m előtt, s valahányszor rárivallt valakire a padlón, hogy fogja be a száját, a puskacső kis h í j á n az a r c o m a t súrolta. C s a k el ne tüsszentse magát közben, g o n d o l t a m , befelé nevetgélve. Akkor j ö t t e m rá, e n g e m azért n e m u t a s í t a n a k a padlóra, m e r t n e m is l á t n a k . N e m az ő világukba tartozom. A két rabló természetesen j o b b a n cidrizett m i n d e n je­ lenlévőnél. Félni m i n d e n e s e t r e m i n d e n k i félt többé-ke­ vésbé, rajtam kívül, aki m e g ő r i z t e m semlegességemet, és 175

élveztem a helyzet h u m o r á t . A rablók számára én még csak n e m is léteztem. A m i k é n t az elpárolgott vízgőz sem l á t h a t ó , a derű, a nevetés és a jókedv erői engem is látha­ t a t l a n n á tettek. A félelem, a harag és az ellenségesség durva rezgéseihez képest az én vidámságom annyival ma­ gasabb m i n ő s é g e t képviselt, hogy a kisebb rezgésszámú világban rekedtek levegőnek néztek. Az egész borzalom során egyszer sem vett észre egyik fegyveres sem. A b b a n a p i l l a n a t b a n , a m i k o r közöltem félelmemet Istennel, hogy még tán elveszítik a fejüket, egyikük odakiáltott a társának: - Túl régóta vagyunk itt. T ű n j ü n k i n n e n ! Ezzel sarkon fordult, és k i r o h a n t a b a n k b ó l , nyomá­ b a n a cimborájával. A b a n k v i d e o k a m e r á i rögzítették az eseményeket. Az FBI ügynökei h á r o m órán keresztül faggattak, mert n e m m e n t a fejükbe, m i t kerestem én a b a n d i t á k társaságában, m i k ö z b e n m i n d e n k i más a padlón lapult. Másnap reggel a lapok c í m o l d a l á n l á t t a m viszont tulajdon ábrázatomat, a m i n t nyugodtan álldogálok a két fegyverét lengető bű­ nöző között. Ekkor j ö t t e m rá, hogy sikeresen letettem zá­ róvizsgámat vidámságból. Azóta soha n e m kaptam ezt a feladatot. A vidámság t u l a j d o n k é p p e n belső nevetés. T ö r t é n j e n v e l ü n k b á r m i , mi tovább nevetünk. M i n d e n e k e l ő t t felté­ telezi a n n a k elismerését, hogy m a g u n k idéztük elő azt a galibát, a m e l y b e k e r ü l t ü n k , s azzal a bizonyossággal jár, hogy e l ő b b - u t ó b b vége lesz az egésznek. Forduljanak a legrosszabbra a dolgok, t u d n u n k kell, hogy Isten közben kíváncsian mosolyog ránk: „Lássuk csak, komám, hogy boldogulsz ezzel a helyzettel?"

Az együttérzés kiművelése A semlegesség elmetszi az i n d u l a t o k pányváit, míg a jó­ kedv szárnyakat ad, hogy ezeken s u h a n j u n k Isten moso­ lyának felhői között. N i n c s is m á r másra szükségünk,

176

m i n t egy iránytűre, a m e l y m e g m u t a t j a a helyes irányt hazafelé. A tudatosság h a r m a d i k a l k o t ó e l e m e , a m e l y cél­ j a i n k h o z vezet minket, az együttérzés. A semlegesség, jó­ kedv és együttérzés fegyvereivel felszerelkezve méltókép­ pen válaszolhatunk spirituális fejlődésünk m e g a n n y i ki­ hívására. Az együttérzés a szeretet balzsama, a m e l y begyógyítja a félelemtől vérző és ítélkezéstől tépett szív sebeit. Az együttérzés visszaállítja a lét alapvető egységét. A m á s o k iránt táplált együttérzés segít v i s s z a t é r n ü n k e h h e z az ősi egységhez. Az együtt érző mágneses iránytűvé válik, 3 amely kitartóan m i n d i g u g y a n a b b a az irányba m u t a t . Az együttérzés meggyógyítja az e l n y o m o r í t o t t akara­ tot, s újra szabaddá és teljessé teszi azt. Az együttérzés így beszél: „Látom, hogy fájdalom és szenvedés szaggat, de tudd, hogy én veled vagyok a lét alapvető egységében. S e m m i t sem tehetsz, s e m m i t sem birtokolhatsz, s e m m i sem lehetsz, a m i m e g v o n h a t j a tőled szeretetemet, mivel lényed része vagyok. Én n e m í t é l l e k el úgy, m i n t te ma­ gadat. Szabad kezet adok: ha tetszik, ítéleteidhez tartha­ tod magad, ha tetszik, elszakadhatsz tőlük. M i n d k é t eset­ b e n tisztellek és becsüllek, mivel te is lényem része vagy." Az együttérzést n e m lehet b i r t o k o l n i . M i n d e n k i b e n je­ len van, n e m a kevesek kiváltsága. A T e r e m t ő valamenynyi lélekbe beleplántálta, de o l y a n is, akár egy érzékeny palánta: ha n e m gondozzuk, n e m is növekszik. Gondos­ kodjunk hát n a p m i n t n a p az isteni egység tudatáról, hogy együttérzéssé sarjadjon. Az együttérzés a lélek válasza a szenvedésre. N e m is annyira a szenvedésről szól, m i n t i n k á b b arról, h o g y a n is á l l u n k mi ezzel a dologgal. E g y i k ü n k sem é r d e m l i meg a szenvedést, mégis m i n d a n n y i a n szenvedünk. N e m ké­ r ü n k belőle, e n n e k dacára é l e t ü n k egyik vagy m á s i k sza­ kaszában m i n d a n n y i u n k n a k kijut. N e m ismerek o l y a n 3

Lefordíthatatlan szójáték. Compassion = 'együttérzés'; compass - 'iránytű' a Ford.

177

embert, aki teljes életet é l h e t n e szenvedés n é l k ü l . A szen­ vedés v o l t a k é p p e n a n n a k a következménye, hogy sok-sok vágyunk összeütközésbe kerül egymással. Ez a lelki szenny azért keseríti életünket, m e r t n e m megfelelő a k a p c s o l a t u n k a b e n n ü n k lakozó istenséggel és l e l k ü n k céljával. Egyszer valaki arról panaszkodott n e k e m , hogy senki­ től sem kap segítséget. - S o h a n e m k a p o m meg, a m i t kérek - sóhajtotta. - Az évek során ön végig a magányt kereste. A maga útját járta, és folyvást azt kívánta, hogy hagyják b é k é n világosítottam fel. Meglepődött szavaim igazságán. Rájött, hogy valóban magára maradt, a m i k o r segítséget kért, de csak azért, m e r t a m i k o r megérkezett a segítség, ő a maga feje u t á n m e n t . Szó, a m i szó, szenvedni éppenséggel n e m akart, mivel a z o n b a n n e m ismerte fel, hogy voltaképpen azt kapta, a m i t kért, rendszeresen meglátogatta a szenvedés. Az együttérzés lehetővé teszi, hogy körbejárjuk a kéré­ sek és elfogadások körét. Ahelyett, hogy a h h o z ragaszkod­ n á n k , mit, hogyan, m i k o r és h o l v á r u n k el a sorstól, az együttérzéssel hagyjuk, hogy elfogadásunk a maga törvé­ nyeit teljesítse be, ahogyan egy növekvő növény vagy egy e m b e r p a l á n t a igényeire is odafigyelünk. Ha semlegessé­ get kérünk, í t é l e t e i n k és elvárásaink rendre a felszínre b u k k a n n a k . Az együttérzés megtisztít a fölösleges salak­ tól, míg az elfogadás és az emberség új erőket á r a m o l t a t e r e i n k b e . A m i k o r szeretetet kérünk, felfedezzük, m e n n y i irigységet, bosszúszomjat és rosszindulatot h o r d o z u n k a szívünkben, azaz csupa olyasmire j ö v ü n k rá önmagunk­ kal k a p c s o l a t b a n , a m i n e k a t u d o m á s u l v é t e l e n e m túl kellemes. M i e l ő t t részesülnénk a b b a n a szeretetben, amelyre igényt t a r t u n k , a világ legtermészetesebb dolga, hogy ki kell t a k a r í t a n u n k szívünket a fogadására. Az együttérzés az a szentély, a m e l y b e n m i n d e n kérésünk meghallgatásra találhat.

178

Ha t ö b b e n é l n e k u g y a n a b b a n a házban, a falon táton­ gó repedés s e n k i n e k sem a tulajdona. A ház viszont kö­ zös ingatlan, s ha e l m u l a s z t j u k helyreállítani, előbbu t ó b b a fejünkre o m l i k . Akkor azután m e h e t ü n k l a k n i a híd alá. Ugyanígy egy nagy lakótelepen sem magántulaj­ d o n a szennyvízelvezető csatorna, ha viszont eldugul, a megjavítása mégis közös érdek. Ugyanezt m o n d h a t j u k el kultúránkról, n e m z e t ü n k r ő l , az emberiségről, a világ­ mindenségről. N e m számít, ki az, aki szenved. A szenve­ dés ugyanúgy n e m tartozik senkihez, m i n t az a bizonyos repedés a falon, ám ha n e m teszünk ellene, az egész épü­ let összeroskad. Akit eláraszt az együttérzés, maga is éltető forrássá vá­ lik, a m e l y h e z szomjasan j á r u l n a k az e m b e r e k . Isten ki­ a p a d h a t a t l a n forrás, a k i n é l m i n d i g együttérzésre talá­ l u n k . Legyünk Isten gyógyító vizének forrásává, s tegyük ezt még t ö b b e m b e r n e k elérhetővé. Válaszoljunk együtt­ érzéssel m i n d e n r e , a m i b e n n ü n k , m á s o k b a n és a világ­ ban található, s a M i n d e n h a t ó n y o m d o k a i b a l é p ü n k .

11.

FEJEZET

A lélek templomának megépítése ...amiként eleven alak idomai rejtőznek a kemény alpesi kő­ ben, s ezek fokonként felszínre kerülnek a szobrász vésője nyomán, hasonlóképpen a reszkető lélek jótettei is eltemetve nyugszanak testünk burkában, a durva bőrréteg alatt. - Michelangelo4 Az igazság a mi vésőnk, ezzel faragjuk ki l e l k ü n k templo­ mát. F o k o n k é n t h á n t j u k le é l e t ü n k kőfejtőjében a szi­ lárd talapzaton nyugvó világ csalóka káprázatát, hogy vé­ s ő n k n y o m á n felszínre b u k k a n j a n a k eleven i d o m a i n k . M i c h e l a n g e l ó t talán az tette nagy szobrásszá, hogy képes volt m e g l á t n i a m á r v á n y t ö m b hideg, kemény és mozdít­ h a t a t l a n felszíne alatt lélegző-lüktető isteni célszerűséget. Ahelyett, hogy saját akaratát kényszerítette volna a kőre, m i n t a l e g t ö b b művész, egész életét a n n a k szentelte, hogy kiszabadítsa a márványból az isteni szeretet áradó szépségét, e g y k é n t tükrözve ezzel dicső hőstetteinket és az e m b e r i szenvedés tragikumát. M i c h e l a n g e l o Dávidját, a Haldokló rabszolgát vagy a Pietá-t csodálva, k ü l ö n b ö z ő alakban látom viszont az em­ beri testbe ö l t ö z ö t t istenséget. A nagy szobrász mélyreha­ toló, szenvedélyes figyelme n y o m á n m i n t e g y leolvadt a kőről a n n a k ridegsége és keménysége, hogy előtündököl­ j ö n Isten ragyogása. Mi is választhatunk, megmaradunke durva m á r v á n y t ö m b n e k - m i k ö z b e n végtelen, örök és h a l h a t a t l a n s z e l l e m ü n k e t a kőhöz h a s o n l ó a n fogságban tartja anyagi létezésünk -, vagy M i c h e l a n g e l ó h o z hason4

Rupert Hodson: Michelangelo: Sculptor. 106. o.

180

lóan kiszabadítjuk szűkös, m u l a n d ó é l e t ü n k rabságából az isteni teljességet. Építsük meg tehát a m i n d e n n a p o k zsivaja e l l e n é b e n a c s ö n d szentélyét, az imádság h ó n á t , a m e l y arra i n t min­ ket, hogy a világ lármája m ö g ö t t él az Isten. N e k ü n k pe­ dig éberen, tiszta emlékezettel kell v i g y á z n u n k ezt a t e m p l o m o t . Egy istenháza arra szolgál, hogy lehozza a földre a mennyországot. Ha iparkodunk, közös erőfeszí­ téssel, e m b e r t á r s a i n k k a l összefogva v a l ó b a n a M i n d e n h a ­ tó lakhelyévé tehetjük. Avassuk h á t a testet a lélek temp­ lomává. Az isteni kegyelem szüleink közreműködésével földi testet adományoz n e k ü n k a föld porából. Beleszületé­ s ü n k e b b e a testbe érdekfeszítőbb kaland, m i n t b á r m i más. N e k ü n k már csak az a d o l g u n k , hogy földi porhü­ v e l y ü n k b e n felfedezzük és életre k e l t s ü k h a l h a t a t l a n fénytestünket, s ilyenformán teljes e m b e r i lénnyé, Isten gyermekeivé legyünk.

A titkos képlet Az ezoterikus asztrológia a Merkúr bolygót jelölve, titkos képletet ad a kezünkbe, a m e l y n e k segítségével kiteljesít­ hetjük e m b e r i létezésünket. E bolygót Mercurius, az iste­ n e k követe uralja. J e l k é p e az egymásra helyezett Föld, Nap és Hold. A kereszt a négy égtájat képviseli. Anyagi testünk ez, a m e l y földből vétetett. F ö l ö t t e a Nap szórja ra­ gyogó sugarait. Az á b r á n kör j e l ö l i az égitestet. Ez a mi életadó szívünk, amelyen, ha m e g t ö l t i a szeretet, n e m ve­ het erőt az ítélkezés, ehelyett ö r ö k egység itatja át. A holdsarlóként j e l ö l t Hold üres t á l k é n t nyugszik a Na­ pon. Ha k i ü r í t j ü k e l m é n k b ő l a locsogó ellenállást, meg­ örököljük h e l y é b e n a k o z m i k u s isteni tudatot. Amennyi­ b e n e titkos képlet szerint é l ü n k , M e r c u r i u s h o z hasonló­ an hidat verünk ég és föld között. Ekkor „testünk burkából, a durva bőrréteg alól" sugárzó, eleven e m b e r i lényekként l é p h e t ü n k elő. 181

A lélek három aspektusa N e m b i r t o k o l j u k a lelkünket. M a g u n k vagyunk a lélek, amely beleszületik az e m b e r i testbe. Ezenközben l e l k ü n k h á r o m alkotórésze - az érző, a racionális és a transzcen­ dens, a m a g a s a b b én - egymástól függetlenül teszi a dol­ gát. Megtestesülésünk során e h á r o m lélekrész célja és m ű k ö d é s e n e m m i n d i g vág egybe, a m i n t az a teljes em­ bert j e l ö l ő j e l k é p b e n is visszatükröződik. Az érző és a ra­ c i o n á l i s én gyakran civódik egymással, m i n t két kisgyer­ mek, m i k ö z b e n a m a g a s a b b én jó szülő módjára türelme­ sen várja, m i k o r lesz szükség a beavatkozásra. Bizonyára m i n d e n k i megtapasztalta már azt a belső széthúzást, a m i k o r a szívünk mást súg, m i n t a m i t az eszünk javasol. Vagy a m i e n n é l is rosszabb, hányszor éreztük Isten akaratát, m i k ö z b e n eszünk k á b á n kóvály­ gott, és a szívünk egyszerűen k i k a p c s o l t ? J ó l tudjuk, az ész n e m érez, és a szív n e m gondolkozik, hogyan vegyük h á t rá őket, hogy összhangban m ű k ö d j e n e k Istennel? A m i k o r Jézus k i n y i l v á n í t o t t a a legfontosabb isteni pa­ rancsolatot, a következő t a n á c s o t fűzte hozzá a három én egybehangolására: „Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes l e l k e d b ő l és teljes e l m é d b ő l " (Mát 2 2 , 3 7 ) . A „szív" eszerint az érző, a „lélek" a magasabb, az „elme" pedig a racionális én. Csak akkor t ö l t h e t j ü k be rendeltetésünket a lét isteni összhangjában, ha felismer­ j ü k az egység alapvető tényét v a l a m e n n y i é n b e n . Az érző én az emlékezetért felel. E m l é k e i n k megőrzé­ sének képességét a n n a k köszönhetjük, hogy a benyomá­ sok m i n t e g y a l e l k ü n k b e vésődnek. Az érző én rezgés­ k é n t érzékeli ezeket az ingereket, s e m l é k n y o m k é n t rak­ tározza el őket. Megőrzésükhöz összeveti őket más energialenyomatokkal, majd rendszerető h i v a t a l n o k k é n t megfelelő k a r t o t é k o k b a rendezi és kereszthivatkozások­ kal látja el v a l a m e n n y i t . A h a s o n l ó rezgésminták egy kar­ totékba kerülnek. Az e m l é k e k e t így gondolattársítások­ kal h í v h a t j u k elő. Egy sajátos parfüm illatát szagolva, 182

eszünkbe j u t az a nagynéni, aki ugyanezt használta. Az is lehet, hogy m e g r é m ü l ü n k egy olyan új környezetben, amely súlyos traumára vagy bántásra emlékeztet. Az érző én s z ü n t e l e n ü l t u d a t a l a t t i emlékcseréinket pásztázza, ha­ s o n l ó kapcsolatok u t á n kutatva. A három én n e m egy i d ő b e n testesül meg. Az érző pél­ dául négyéves kor körül lép a testbe, s hozzávetőleg hét­ éves korig irányítja a tudatot. Rendszerint a szív p u h a barlangjába fészkeli be magát, a n n a k is a hátsó-felső ré­ szébe. A racionális én dolga az elemzés. Analizálja az érzék­ leteket, e m l é k e k e t és megérzéseket, s levonja b e l ő l ü k a megfelelő következtetést. Úgy viselkedik, m i n t egy osz­ tályvezető, aki f ő n ö k e i t ő l kapja az utasításokat a „lent­ ről" begyűjtött a d a t o k alapján. Ez az én hétéves kor kö­ rül lép a testünkbe, s tizennégy éves k o r u n k körül válik a legfőbb irányító erővé. Székhelye az agyban t a l á l h a t ó tobozmirigy. A magasabb én j o b b á r a a testen kívül, nagyjából a fej fölött egy méterre lebeg egy o t t a n i e r ő k ö z p o n t b a n (csakrában). Ez a t r a n s z c e n d e n s én isteni szikra, a m e l y Sark­ csillagként m u t a t j a az u t a t a megtestesülő lélek számára. O a vezérigazgató, aki összefogja a vállalat működését. Kész tervrajzzal rendelkezik a j e l e n megtestesülésről, s e n n e k é r t e l m é b e n irányítja sorsunkat, tárolja a d a t a i n k a t . A h á r o m én egymástól függetlenül m ű k ö d i k , bizonyos esetekben a z o n b a n összehangolhatják ténykedésüket. Amikor az érző én összhangot tapasztal a test és a lélek között, átadja az irányítást a racionális é n n e k . így tesz­ n e k azok a j o b b á r a érző én által vezérelt kisgyermekek is, akik m e g b í z n a k a szüléikben, s gondolkodás n é l k ü l kö­ vetik meghagyásaikat. A m i k o r a z o n b a n az érző én törést tapasztal test és lélek egységében, visszaveszi a kormány­ a i d a t , és n e m e n g e d e l m e s k e d i k t ö b b é az ész útmutatása­ inak. Átadja magát a gondolattársításoknak, s m i n d e n észérvnek fittyet hányva kijelenti: „Azért kell tönkreten­ n e m magamat, hogy átvészeljem ezt a helyzetet." 183

Hacsak n e m érzékeli ismét a régi összhangot, „túlélé­ se" é r d e k é b e n egyre j o b b a n eltávolodik a racionális én­ től. Ha például egy ilyen m e g h a s o n l o t t kamasszal próbá­ l u n k szót érteni, akit az érző én irányít, kevés az esé­ l y ü n k a sikerre. Csakis az egység érzésének megteremtése hozhatja magával az együttműködést és az észérveken a l a p u l ó párbeszédet. Ha egyszer m e g t e r e m t e t t ü k test és lélek összhangját, racionális é n ü n k veszi át a tudat irányítását, s b á r m i k o r készségesen átadja azt a magasabb é n n e k . Ekkor a megér­ zések m a g a s a b b rendű szintjén h o z h a t j u k meg döntése­ inket, s lelki e n e r g i á i n k b ó l és tudatosságunkból is egyre t ö b b j u t földi testünkbe. M i n d e h h e z n e m szükséges más, csak az Istenbe vetett bizonyosság, a m e l y n e k gyümölcse az i n t u í c i ó h i b á t l a n m ű k ö d é s e és a M i n d e n h a t ó megtapasztalása. Hazrat lnajat kán, a nyugati szúfi rend megalapítója így idéz a Gaja t a n í t á s a i b ó l : „Ha valósággá teszitek Istent, isten igazsággá avat titeket." Minél i n k á b b isteni bölcsességgé pároljuk h á t k a r m i k u s tapasztalatainkat, a n n á l i n k á b b összhangba hozzuk a három én működését az igazsággal. A föld p o r á b ó l összeállt testről lefaragva a korlátozó és megosztó vélekedéseket, a m e g s e m m i s í t ő ítéleteket és az elfojtott érzelmi energiákat, felszínre h o z h a t j u k a lélek t e m p l o m á t , Isten m é l t ó lakhelyét.

Építsünk magunknak templomot! A legnagyobb szobrásznak is szüksége van kőre m i n t alapanyagra. Mi sem faraghatunk m a g u n k n a k tündökle­ tes, h a l h a t a t l a n testet t u d a t u n k b ó l és e n e r g i á i n k b ó l föl­ di p o r h ü v e l y ü n k n é l k ü l . Hiszen szellemi l é n y k é n t csu­ p á n t e s t ü n k és é r t e l m ü n k segédletével tapasztalhatjuk meg a tér, az idő és a m e g n y i l v á n u l ó formák világát, s c s o d á l h a t j u k meg az objektív valóságot a teremtés ezer­ színű p o m p á j á b a n .

184

A test, amelybe születünk, a föld porából, v a l a m i n t korábbi cselekedeteink, érzéseink és g o n d o l a t a i n k karmikus szövedékéből való. A n n a k a testnek azonban, amelyet tudatos válaszainkból a l k o t u n k meg, felül kell e m e l k e d n i e az ok és okozat k a r m i k u s meghatározottsá­ gán, hogy o t t h o n t adjon a szellem végtelenségének és halhatatlanságának. A m e n n y i b e n tudatlansággal, kö­ zömbösséggel, ellenállással, túlzott ragaszkodással és gyengeséggel szennyezzük be tudatosságunkat, n e m le­ szünk képesek kifejezni ö n m a g u n k o n keresztül a min­ d e n t u d ó , m i n d e n ü t t j e l e n v a l ó és m i n d e n h a t ó istenséget. Az é l e t n e k a k a d á l y t a l a n u l kell átáradnia a t e s t ü n k ö n . Csak rajtunk múlik, felsugárzike fényességünk. Mi m a g u n k vagyunk a válasz arra a kérdésre, hogy mi az élet célja és értelme. Miféle válasz is vagyunk a j e l e n pil­ lanatban? Milyen arc néz vissza ránk a t ü k ö r b ő l ? Milyen válasszá szeretnénk válni? Mit kedvelünk m a g u n k b a n , és m i n változtatnánk szívesen? Alakulófélben lévő műalko­ tás vagyunk. A m i k é n t a szobrásznak is látnia kell képzele­ tében az eljövendő mesterművet, úgy n e k ü n k is t u d n u n k kell a b e n n ü n k rejlő lehetőségekről. Azok a művészek, akiknek vésőjét n e m vezérli ilyen belső látomás, csak cél­ talanul farigcsálnak. Ha n e m fogadják el alkotásukat, mert n e m érzik elég tökéletesnek, n e m is folytathatják rajta a munkálkodást. Eletünk is ilyen születőfélben lévő műal­ kotás... m í g n e m egyszer tökéletes pompájában áll majd előttünk.

12. FEJEZET

Hogyan legyünk úrrá az emlékezetünkön? A szellem határtalan. N e k ü n k s i n c s e n e k belső korlátaink. M i n d e n korlátot - létezésünk feltételeit - m e g t a n u l t u n k és az agyunkba véstünk. Ezek valójában n e m is léteznek. Valamennyi szenvedésünk elraktározódik emlékezetünk­ ben. Megőriz ez az emlékezet m i n d e n t , a m i csak korlátoz­ hatja szabadságunkat, és akadályokat á l l í t h a t isteni lénye­ g ü n k kiteljesítésében. Az emlékezés igazi célja az, hogy el­ felejtsük, a m i k n e m vagyunk, és azzá váljunk, amik valójában vagyunk. Ne engedjük, hogy e m l é k e i n k uralja­ n a k minket, n e m tartozunk n e k i k hálával. Ez szabad vá­ lasztásunkon m ú l i k , s ez egyúttal szabadságunk záloga is.

Az emlékezet anatómiája Az e m l é k e k e t szükség esetén e l ő h í v h a t j u k agyunk me­ m ó r i a b a n k j á b ó l . Az emlékezetet a következők építik fel: 1. A tényleges adatok, azaz a tapasztalatok energiamintája. 2. A tapasztalatok „töltése" (vonzó, taszító vagy semle­ ges). 3. A tapasztalatok minősége. 4. A tapasztalatok összetevőinek kapcsolata más emlé­ kekkel (adattárolás, kereszthivatkozás). 5. Az a tér (energiamező), a m e l y b e n az adatok tárolód­ nak. 6. Kereső és e l ő h í v ó gépezet.

186

Akkor kezdünk el emlékezni, amikor t u d a t u n k egysége m e g b o m l i k , mi pedig k ö l c s ö n h a t á s b a k e r ü l ü n k a vonzás, taszítás és semlegesség erőivel. Mindaddig, amíg n e m si­ kerül m e g t e r e m t e n ü n k m a g u n k b a n a semlegességet, a vonzó dolgok vonzanak, a viszolyogtatok pedig taszíta­ n a k b e n n ü n k e t , s mi e z e k n e k az e r ő k n e k a játékszereivé válunk. M e g c í m k é z ü n k m i n d e n egyes előjelváltozást, ho­ lott a tapasztalat egyetlen egységes egész. Ezeket a benyo­ másdarabkákat t ö b b érzékszerven alapuló, holografikus k é p k é n t raktározzuk el. Tapasztalatainkat csak így, fel­ címkézve t u d j u n k e m l é k k é n t megőrizni. Az egyes e m l é k k é p e k n e m a tényleges tapasztalat ré­ szeként, h a n e m egy m á s i k i n f o r m á c i ó h o z való viszonyuk alapján raktározódnak el e m l é k e z e t ü n k b e n . Vegyük pél­ dául a t á n c o t . A tényleges tapasztalat olyan m o z d u l a t o k sorozata, amelyekhez k ü l ö n b ö z ő érzékletek kapcsolód­ nak. Hacsak n e m c í m k é z z ü k „táncnak" a látottakat, ké­ s ő b b n e m tudjuk m e g m o n d a n i , hogy az volt, így n e m is e m l é k e z h e t n é n k rá e l k ü l ö n ü l ő egységként. Ha kedvünk­ re volt a t á n c k é n t elraktározott élmény, hozzáfűzzük a „kellemes" jelzőt, a m i h e z egy sereg egyéb tevékenység is kapcsolódik. Ha viszont t á n c közben elesünk, e l t ö r j ü k a lábunkat, akkor az egész k e l l e m e t l e n é l m é n n y é válik, a t á n c egésze pedig „fájdalmas, ártalmas" tevékenységként raktározódik el e m l é k e z e t ü n k b e n . Esetleg a „veszélyes" jelzőt is hozzábiggyesztjük. E m l é k e i n k t e h á t jószerivel gondolattársítás-csomagokból állnak. N é m e l y i k e t annyi­ ra b e t e m e t i k ezek, hogy m á r ki sem t u d j u k a l ó l u k bá­ nyászni az eredeti tapasztalatot. Valahányszor megváltoztatjuk az eredeti tapasztalat lé­ nyegi „adatát" azzal, hogy hozzátársítjuk egy m á s i k h o z , ö n á l l ó egységként őrizzük meg az i d ő b e n . A m e n n y i b e n ilyen változtatásra n e m kerül sor, az e m l é k k é p is elenyé­ szik, s helyette csak a leszűrt bölcsesség m a r a d meg. Ezért n e m e m l é k e z h e t ü n k az „igazságra". A megvilágosodás­ hoz, Isten híradásának ragyogó p i l l a n a t á h o z a z o n b a n hi­ ába ragaszkodunk, az kihuny, akár a v i l l a n ó l á m p a fénye. 187

„Megtaláltam!" - k i á l t u n k fel, a b a r á t u n k n a k azonban már n e m tudjuk elmagyarázni, m i n e k is ö r ü l t ü n k olyan nagyon. Ha a z o n b a n önvizsgálatot tartunk, azt találjuk, hogy ez az á t h a t ó é l m é n y egész lényünket megváltoztat­ ta, dacára a n n a k , hogy n e m emlékszünk, mi is történt valójában. Csak tényekre emlékszünk, az igazságot csu­ pán megtapasztaljuk, mégpedig pillanatról pillanatra. A teljesen megemésztett tapasztalat bölcsességként pá­ r o l ó d i k le, és b e é p ü l lényünkbe, a n n a k ellenére, hogy k ü l ö n c í m k é v e l raktározódik el. Például kezdőként, ami­ kor új sportot gyakorlunk, vagy új hangszeren t a n u l u n k , visszaemlékszünk, hogyan tartsuk a kezünket, m i t te­ gyünk, és m i t ne tegyünk. Ez bizony m e g l e h e t ő s e n ké­ nyelmetlen, hiszen m i n d e n egyes m o z d u l a t u n k a t a fe­ j ü n k b e n kell t a r t a n u n k . Ide-oda kotorászunk h á t emléke­ i n k fiókjai között. Kellő gyakorlás u t á n m i n d e z a „vérünkké válik". T ö b b é n i n c s szükségünk e m l é k e i n k előhívására, valahányszor l e ü l ü n k a hegedű mellé, vagy k e z ü n k b e fogjuk a golfütőt, egyszerűen csak tudjuk, mi következik. I m m á r n e m is m a g u n k cselekszünk, mozdu­ l a t a i n k m i n t e g y ö n á l l ó életre kelnek. Bölcsességgé érlel­ t ü k h á t a tapasztalatot, ahelyett hogy e m l é k e i n k r e tá­ m a s z k o d n á n k . Létezésünk cselekvéssé válik. K ü l ö n e m l é k k é p raktározódik el g o n d o l a t t á r s í t ó el­ m é n k b e n az o l y a n t u d a t t a l a n p i l l a n a t o k b a n , amelyeket a t u d a t „kihagyása" - valamilyen t r a u m a - okoz. A testi t r a u m a - ütés vagy vágás - megszakíthatja a testben az életerő folyamatos áramlását, a m e l y a b ő r alatt zajlik, s a m e l y n e k az a feladata, hogy a t e s t ü n k h ö z kapcsoljon m i n k e t . A fájdalom jelentkezése ilyenkor n e m más, m i n t egyfajta, az e l e k t r o m o s rövidzárlathoz h a s o n l ó jelenség. E z e k b e n a p i l l a n a t o k b a n elhagyjuk testünket, hiszen a m i n k e t hozzákapcsoló áram megszakadt. F é n y ü n k ide­ iglenesen eltávozik a testből, s t u d a t u n k eltávolodik a test t u d a t á t ó l . Nagy t r a u m a esetén ez a különválás halált is okozhat. A m i k o r azután fényünk visszatér a testbe, tu­ d a t u n k is ismét bekapcsol. 188

Ha n e m sikerül rendezni a rövidzárlatot, az e l m e kike­ rüli a meghibásodott vezetéket, s a traumát alkotó emlék­ képek a túlélésért vívott harc p i l l a n a t a i k é n t raktározód­ nak el a tudatalattiban. Az e l m é n e k ez az önfenntartással kapcsolatos működése teljességgel gépies, gondolattársí­ tásokon alapul, és s e m m i köze az észérvekhez. Az egyedü­ li logika, amely az egész m ö g ö t t m u n k á l , az, hogy egy frekvencia megegyezhet a másikkal. Ha, m o n d j u k , egy hangvilla azonos h u l l á m h o s s z o n rezeg egy gitárhúrral, a gondolattársító tudat ugyanazon e m l é k k é p k é n t raktároz­ za el e kettőt. A testen kívüli é l m é n y idején a r a c i o n á l i s én (leg­ alábbis részben) kikapcsol, a g o n d o l a t t á r s í t ó e l m e ezzel szemben m i n d e n r e „emlékszik" a t ö r t é n t e k b ő l . Amennyi­ ben visszatérünk a testbe, az egész é l m é n y „túlélés" cím­ szó alatt rögzül az e m l é k e z e t b e n . S a j n o s a m i k o r ismét vészhelyzetbe kerülünk, a tudattalan emlékképek megint csak felmerülnek, m i n t e g y a túlélési forgató­ könyv részeként. Álljon itt egy példa a fenti állításra: volt egy olyan nő­ betegem, aki egészségesebb kapcsolatra vágyott a férfiak­ kal. A terápia során kiderítettem, hogy kora gyermekko­ rában az apja megverte őt. A testi-lelki fájdalom hatására a kislány kilépett a testéből, k ö z b e n a z o n b a n az apja to­ vább ütlegelte és szidalmazta. A b á n t a l m a z á s így tudat­ talan túlélési stratégiája részévé vált, ezért ö n t u d a t l a n u l is olyan férfit választott, aki s z i n t é n verte. Valahányszor erre sor került, elhagyta a testét, és ú j a b b „adatokat" gyűj­ tött a bántalmazásról „túlélése" é r d e k é b e n . Tudatosan gyűlölte a bántalmazást, mégsem t u d o t t k i l é p n i e b b ő l az ördögi körből. Valahányszor megpróbálta, emlékezete eszébe idézte, hogy túlélése é r d e k é b e n szüksége van olyan kapcsolatra, a m e l y b e n b á n t a l m a z z á k . C s u p á n ak­ kor szabadult meg t u d a t t a l a n e m l é k e i t ő l , a m i k o r elis­ merte spirituális énje értékeit, s z e m b e n é z e t t az igazság­ gal, és tudatosan gyakorolta, m i k é n t legyen j e l e n a testé­ ben. Mostanra urává vált t u d a t t a l a n e m l é k k é p e i n e k , és 189

spirituálisán tudatos lénnyé változott, aki egészséges kap­ c s o l a t b a n él, s ú t b a n van beteljesedése felé. A rövidzárlat helye az a pont, a h o l a trauma során át­ élt testi fájdalmat őrizzük e m l é k e z e t ü n k b e n . Ez egyrészt a fájdalmas testrészhez kötődik, másrészt a gondolattársí­ tó e l m e t u d a t t a l a n túlélési e m l é k k é p e k é n t rögzül. A rö­ vidzárlatos á r a m k ö r kicserélésével új energiával töltjük fel ezt az emlékképet, a m e l y t ö b b é n e m von el erőket a spirituális é n t ő l . Az életerő így ismét akadálytalanul ára­ m o l h a t t e s t ü n k b e n . Spirituális tudatossággal n e m csu­ pán a bántalmazások, a szenvedélybetegségek és az önsorsrontás egyéb f o r m á i n a k köréből szakadhatunk ki, de anyagi t e s t ü n k korlátait is túlléphetjük. Sok-sok évvel ezelőtt egyszer egy fiatal nő jelentkezett be rendelésemre. Vak volt, de n e m a vakságát kívánta meg­ gyógyítani, h a n e m érzelmi gondjaira keresett gyógyírt. Amikor tisztánlátó képességeimet igénybe véve azt kutat­ tam, mi bántja, megtaláltam az egyik „rövidzárlatos" pont­ ját. Egyik e m l é k k é p é b e n kisgyermekként besétált a szülei hálószobájába, m i k ö z b e n azok szeretkeztek. A szülők sú­ lyos büntetése megrettentette. M i n d e n félelmük, szégye­ nük, b ű n t u d a t u k és haragjuk, v a l a m i n t gondolatban ki­ adott parancsaik - „ne nézz ide", „ne lásd, m i t művelünk", „menj el" - megterhelték a fiatal nő saját szerelmi kapcso­ latait. A tiltott látvány b ü n t e t é s e k é n t néhány év alatt egy­ re rosszabb lett a látása, míg végül teljesen megvakult. Rá­ adásul m i n d e n új szerelmi kapcsolatában újraélte azokat a félelmeket, amelyeket a szülei ruháztak rá. A b b a n a p i l l a n a t b a n , a m i n t szembesítettem ezzel az é r z e l e m m e l telített e m l é k k é p p e l , zokogásban tört ki. A m i k o r kitörölte a könnyeket a szeméből, mögém, a fal­ ra meredt, m a j d félig nevetve, félig még mindig sírva, hozzám fordult, és azt kiáltotta: - El t u d o m olvasni a szavakat ezen a falragaszon! E z u t á n sorra végigvizsgálta v a l a m e n n y i j e l e n l é v ő ar­ cát. Hét év u t á n először tért vissza a látása. 190

Persze n e m m i n d e n gyógyítás ilyen k ö n n y ű . Megesik, hogy a t u d a t t a l a n túlélési emléket rengeteg gondolattár­ sítás fedi el, ezért felszínre hozatala t ö b b réteg lehántásából áll, és ez időigényes feladat. Az e m l í t e t t e s e t b e n bete­ gem n e m épített ki sok gondolattársítást a vakságát oko­ zó trauma köré, a m i t jórészt a n n a k köszönhetett, hogy el tudta fogadni ö n m a g á t , és e m b e r h e z m é l t ó életet élt. Általában m i n é l h a m a r a b b közel férkőzöm a fájdalmas ponthoz, a n n á l k ö n n y e b b meggyógyítanom. Egyszer kor­ l á t n a k néztem egy forró vizes csövet. Mivel a k ö z e l é b e n állva elvesztettem az egyensúlyomat, belekapaszkodtam. Az enyhe sokk hatására váratlanul a testem felett talál­ tam magamat. M i u t á n megértettem a történteket, vissza­ tértem a testembe, s először érzékeltem a testi fájdalmat. Összeszedtem magamat, és r á h a n g o l ó d t a m a tudatalat­ t i m b a n formálódott, fájdalmas e m l é k k é p r e . A m i n t sike­ rült szétoszlatnom, s energiáját visszahívnom önmagam­ ba, az égési seb a szemem e l ő t t gyógyult be a kezemen. Olyan volt az egész, m i n t egy visszafelé forgatott film. A hamuszürke, felhólyagzott b ő r visszanyerte eredeti si­ maságát és egészséges, rózsás színét. M i n d e n fájdalmam e l m ú l t , és az égésnek s e m m i nyoma n e m maradt. A k a d n a k olyan hegek a testemen, a m e l y e k azt mutat­ ják, hogy n e m j u t o t t a m el teljesen a t r a u m á t okozó em­ lékképig. A legtöbbször más d o l g o m akadt, és n e m fordí­ t o t t a m elég energiát a gyógyulásra. Megesik, hogy csak évek hosszú m u n k á j á v a l sikerül l e h á n t a n o m az emlékké­ pek és energiák rétegeit, s e l j u t n o m az eredeti fájdalom­ hoz. Sokszor m i n d a d d i g n e m is emlékszem, mi t ö r t é n t velem, amíg a túlélési emlékképig n e m h a t o l o k . A gyógyításnak, a karma bölcsességgé párlásának és r e n d e l t e t é s ü n k b e t ö l t é s é n e k egyik titka az, hogy vissza kell n y e r n ü n k az e m l é k e k által felemésztett erőket. Mi­ nél t ö b b energiát k ö t n e k meg, a n n á l i n k á b b a h a t a l m u k ­ ban tartanak. Ahhoz, hogy m e g é p í t h e s s ü k a l é l e k temp­ lomát, az igazságot kell választanunk az e m l é k e k ellené­ i g

b e n . Ekkor a t u d a t t a l a n e m l é k e k t ö b b é n e m tartanak rabságukban

bennünket.

Ez csak emlékkép Elsőre n e h é z e l h i n n ü n k , mégis úgy van, hogy a n n a k , a m i t valóságként é l ü n k meg, a zöme csupán e m l é k k é p , méghozzá n e m is a sajátunk. M i n d e b b e n a gondolattár­ sító e l m e oroszlánrészt vállal. M i n é l t ö b b energiát igény­ l ü n k vissza az e m l é k e k t ő l , a n n á l t u d a t o s a b b a n szemlél­ j ü k az e l m e belső m ű k ö d é s m e c h a n i z m u s á t . A hétköznapi tudatosság álarca mögött szüntelenül ott m u n k á l k o d i k a gondolattársító elme, amely folyvást el­ m ú l t tapasztalatok képeit vetíti elénk, hogy életben és „egészben" tartson minket. A szándék nemes, sajnos azon­ b a n e k é p e k n e k vajmi kevés közük van a j e l e n valóságá­ hoz. N e m egyebek a m ú l t gondolattársításainál, amelyek történetesen ráillenek a j e l e n b e n előforduló energiamin­ tákra. Olyan ez, m i n t egy modern, csúcstechnológiájú sportközvetítés. A riporter lehívja számítógépe képernyőjé­ re a játékosok egykori eredményeit, ezeknek azonban sem­ mi közük a jelenlegi mérkőzéshez. Ugyanakkor a sporto­ lók teljesítményére nagy hatással vannak érzelmeik és azok az elvárások, amelyek régi eredményeikhez fűződnek. A mi e l m é n k b e n is m ű k ö d i k ilyen high-tech memó­ r i a b a n k . S z á m í t ó g é p ü n k m e g m o n d j a , hogyan jelesked­ t ü n k az u t o l s ó tíz a l k a l o m m a l a b b a n a tevékenységben, a m e l y b e é p p e n belefogtunk, vagy m i l y e n nagyszerűek v o l t u n k az utolsó a l k a l o m m a l , ezért most még j o b b n a k kell l e n n ü n k . M i n d e b b e n n i n c s s e m m i újság, ezek csu­ pán környezetünk elvárásai és ítéletei, amelyeket meg­ ő r i z t ü n k e m l é k e z e t ü n k b e n . Miért van erre szükség? Ami­ kor félretettük őket, fontosnak véltük valamennyit. Va­ j o n hányszor t e t t ü n k meg v a l a m i t csak azért, hogy kedvére tegyünk szüleinknek, p á r u n k n a k , t a n á r a i n k n a k , b a r á t a i n k n a k vagy f ő n ö k e i n k n e k ? Mekkora jelentőséget t u l a j d o n í t u n k v é l e m é n y ü k n e k ? Mindaddig erre támasz192

kódunk, amíg t u d a t o s a b b a k n e m leszünk, s a l a p o s a b b a n meg n e m nézzük, mi kerüljön be az e m l é k e i n k közé. Amikor ragaszkodunk valamihez, m i n d i g emlékeztes­ sük magunkat, hogy c s u p á n egy e m l é k k é p m e l l e t t ragad­ t u n k le. Ha ostorozni kezdjük m a g u n k a t , m e r t v a l a m i b e n kudarcot szenvedtünk, a keserűség, a harag és a csalódott­ ság érzése, v a l a m i n t a hozzájuk k a p c s o l ó d ó gondolatok egytől egyig kis k é p e k b e n raktározódnak el a gondolattár­ sító e l m é b e n . Az ekkor felmerülő érzelmek és g o n d o l a t o k hevessége attól függ, mekkora energiát k ö t n e k le ezek a képek. El kell t á v o l o d n u n k tőlük, s rá kell é b r e d n ü n k , hogy hiába tetszenek tökéletesen valóságosnak és változ­ tathatatlannak, n e m egyebek egyszerű e m l é k n y o m o k n á l . Nagyjából olyan a hatásuk, m i n t a diavetítő nagyítójá­ nak, amely, ha óhajtjuk, életnagyságú képeket vetít elénk. Meglehet, ezek a képek egykor a valóságot m u t a t t á k , ma már azonban csak a m ú l t a t rögzítik. Ugye nagy szamárság volna nekieredni, és t e n n i v a l a m i t egy olyan diasorozat miatt, amely hároméves k o r u n k b a n készült? Az e m b e r e k többsége mégis napról napra elköveti ezt a butaságot. Vegyük p é l d á n a k okáért azt a párt, akiket tisztánlátás­ sal t a n u l m á n y o z t a m . A feleség arról panaszkodott a férjé­ nek, hogy n e m szívesen érzi, a m i t érez. Mivel a z o n b a n az ellenállás még n a g y o b b energiával ruházza fel azt, ami­ n e k e l l e n á l l u n k , a hölgy k e l l e m e t l e n érzései ezzel csak tovább erősödtek. A férj is felelt erre az ellenállásra. Ide­ gesítette, hogy saját magával elfoglalt neje n e m törődik vele eléggé, ezért n e k i l á t o t t , hogy rendreutasítsa. Mi t ö r t é n t itt a felszín a l a t t ? Az asszony tudatalattijá­ ban egy kép m e r ü l t fel négyéves korából, a m i k o r bánatá­ ban úgy érezte, n e m kap elég törődést. Vigaszra várt, s ilyen érzéseket k ü l d ö t t anyja felé. U g y a n e b b e n az emlék­ k é p b e n az anyát is láttam, aki e l l e n á l l t a gyermek érzése­ inek, mivel azok a terhére voltak. A k i s l á n y b a n ezért az a benyomás raktározódott el, hogy v a l a m i baj l e h e t vele, hiszen n i n c s joga úgy érezni, a h o g y a n érez.

193

T é r j ü n k a z o n b a n vissza a házaspárhoz a j e l e n b e n . A fe­ leség az i m é n t elemzett e m l é k k é p c s o m a g b a fektette erő­ it, s férjének c í m e z t e az üzenetet. Tudat alatt ugyanazo­ kat az érzéseket k ü l d t e neki, m i n t valamikor az anyjá­ nak. Ez életre keltett a férj e l m é j é b e n egy kisgyermekkori emlékképét. Magas etetőszékben ült, s mivel a pelenkája tele volt, rosszul érezte magát, és szerette volna, ha tisztába teszik. Sírása felbosszantotta p i h e n g e t ő apját, aki heti egyetlen szabadnapján d ő l t le a heverőre. Az apa d ü h é b e n és el­ l e n á l l á s á b a n úgy érezte, a kicsi gondozása az anya dolga, kivált az ő szabadnapján. R á k i á l t o t t h á t a nejére, hogy „hallgattassa el a gyereket". Az anya erre tökéletes ellenál­ lással és felháborodással válaszolt. Elvégre is a férje volt közelebb a kicsihez, a változatosság kedvéért miért n e m foglalkozik akkor ő a fiával? Magában így fohászkodott: „Mikor lesz egy kis p i h e n é s e m ? Miért n e k e m kell csinál­ n o m m i n d e n t ? Miért ilyen s e m m i r e k e l l ő a férjem?" U g y a n a k k o r b ű n t u d a t o t is érzett a b a b a sírása miatt. M i n d e z t n e m m o n d h a t t a el u r á n a k és parancsolójának, hiszen tartott tőle. Zsörtölődve felkelt hát, és ellátta a gyerekét. T é r j ü n k ismét vissza a j e l e n h e z . A férj gyermekkori e m l é k k é p é n e k h á r o m fontos összetevője k ü l ö n í t h e t ő el: 1. K i s g y e r m e k k é n t a f e l n ő t t e k t ő l függ, hogy véget vesse­ n e k k e l l e m e t l e n helyzetének. 2. Apja e l l e n á l l a n n a k az elvárásnak, miszerint a baba gondozása az ő feladata. 3. Anyja b ű n t u d a t o t érez vele szemben, ugyanakkor el­ l e n á l l az apának. A j e l e n h e l y z e t b e n a férj a gyermekkori m i n t a alapján egyik n é z ő p o n t b ó l a másikba helyezkedik, ezek közös e l e m e a z o n b a n az ellenállás. M i n d e n n e k az lesz az ered­ ménye, hogy ő is e l l e n á l l felesége panaszának (ahogyan apja a b a b a sírásának), n e m veszi tudomásul, hogy a ne­ je elvár tőle v a l a m i t (ahogyan anyja tette az apjával szem194

b e n ) , h o l o t t végül csak meg kell t e n n i e ( a m i k o r anyja vé­ gül is tisztába tette). Ugyanakkor azért is zúgolódik ma­ gában, hogy senki ( m á r m i n t ez idő szerint a felesége) n e m törődik az ő javával (akárcsak k i s b a b a k é n t ) . Az e l ő b b i leírás természetesen csak leegyszerűsített vázlata a n n a k , a m i az adott p i l l a n a t b a n a két e m b e r kö­ zött történt. Hiszen mindössze egy e m l é k c s o p o r t hatása­ it b o n c o l g a t t a m . A l e g t ö b b ü n k egyik e m l é k c s o m a g o t a másik u t á n b o n t j a ki n a p n a p után, és ezt nevezi élet­ nek. Ha ezzel s z e m b e n tudatosan visszaköveteljük erőin­ ket ezektől az e m l é k k é p e k t ő l , v o l t a k é p p e n azt tesszük, hogy a g o n d o l a t t á r s í t ó ( t u d a t t a l a n ) e l m e energiáit a tu­ datos értelemre bízzuk, a m i azzal jár, hogy t e l j e s e b b e n v e h e t ü n k részt az élet nagy ü n n e p é b e n . Ha a z o n b a n elfeledkezünk arról, hogy mindössze ké­ pekkel van dolgunk, kátyúba j u t u n k . Akkora hatalom­ mal r e n d e l k e z ü n k az e m l é k k é p e k megelevenítésére, hogy végül j o b b a n h i s z ü n k nekik, m i n t a t u l a j d o n sze­ m ü n k n e k . O l y a n ez, m i n t a m i k o r annyira belefeledke­ zünk egy filmbe, hogy a legszívesebben v á l t o z t a t n á n k a cselekményen. Természetesen j ó l tudjuk, hogy n e m m i d ö n t j ü k el, m i t m o n d a n a k vagy cselekszenek a szerep­ lők. Az e m l é k k é p e k esetében a z o n b a n folyamatos h a r c o t v í v u n k e l l e n ü k , m i k ö z b e n hasztalan i p a r k o d u n k meg­ m á s í t a n i őket. Ha az e m l é k k é p egy elefántot m u t a t , n e m változtathatjuk egérré. E m l é k k é p e i n k azért torzulnak el mégis, m i v e l az i d ő k folyamán egy sereg másik kép rakódik rájuk. O l y a n ez, m i n t a m i k o r a nagy horgász hala is egyre n a g y o b b lesz m i n d e n újramesélésnél. Ha az eredeti e m l é k k é p fájdalmas természetű, akár­ hányszor idézzük is fel, m i n d i g ugyanazt a fájdalmat él­ j ü k át. Különbség c s u p á n a fájdalom erősségében mutat­ kozik. Ez pedig attól függ, m e k k o r a energiát f e k t e t ü n k a szóban forgó képbe. A m i k o r elfeledkezünk arról, hogy csak egy képpel van dolgunk, ugyanazokat az érzéseket, ellenállást és g o n d o l a t o k a t éljük át, m i n t a m e l y e k e t az 195

e m l é k k é p tartalmaz. Ha n e m tetszik az emlékkép, meg­ próbáljuk kiretusálni. Mivel ez sehogyan sem sikerül, egyre t e t e m e s e b b energiát fektetünk hiábavaló próbálkozásunkba, a m e l y így m i n d n a g y o b b hatással lesz ránk. A m i n t rájövünk, hogy e m l é k k é p e k k e l hadakozunk, tu­ datosan e l d ö n t h e t j ü k , hogy leteszünk róluk. Ha vissza­ vesszük e n e r g i á i n k a t ezektől a képektől, t ö b b é n e m irá­ nyítják tetteinket és élményeinket. A m i k o r előveszünk egy régi fényképalbumot, amely­ b e n kiálló fogú, drótkeretes szemüvegű kisiskolásként díszelgünk, vajon megpróbáljuk-e megváltoztatni gyermek­ kori k ü l l e m ü n k e t ? Még ha lehetséges volna is, ugyan mi hasznát v e n n é n k ? Hisz m á r rég f e l n ő t t ü n k . Esetleg kine­ vetjük m a g u n k a t . „Ejnye! Micsoda rút kiskacsa voltam!" - k i á l t u n k fel. M i n d e k ö z b e n p o n t o s a n tudjuk, hogy a k é p n e k s e m m i köze a j e l e n h e z . Megnézzük a fotókat, majd a helyére tesszük az a l b u m o t . Becsüljük meg, a m i t egy ilyen tapasztalatból t a n u l u n k . Ugyanez vonatkozik az e m l é k k é p e k r e is, ezek is csu­ p á n változatlan pillanatfelvételek. M i k ö z b e n mi felnö­ v ü n k , majd megöregszünk, a k é p e k ugyanolyanok ma­ radnak. Valahányszor tehát észrevesszük, hogy régi képek szűrőjén keresztül t e k i n t ü n k az életünkre, kapcsolataink­ ra és j e l e n b e l i ügyeinkre, t u d a t o s í t s u k m a g u n k b a n , hogy n e m kell s e m m i t m e g o l d a n u n k , r e n d b e h o z n u n k vagy m e g m á s í t a n u n k . Egyszerűen hagyjuk, hogy az emlékké­ pek visszasüllyedjenek a feledésbe. Ne e m l é k e i n k e n vál­ toztassunk, h a n e m hozzájuk fűződő viszonyunkon. Hatá­ rozzuk el, hogy t ö b b é n e m függünk tőlük. Vegyük észre, hogy a m i k o r h o l t p o n t r a j u t u n k , mindaz, a m i t érzünk és g o n d o l u n k , c s u p á n kép és képzet. Szánjuk el m a g u n k a t a „visszacsinálásukra". Ha azt g o n d o l j u k m a g u n k b a n : „Hogy g y ű l ö l ö m ezt!" - akkor ez is az e m l é k k é p h e z tarto­ zik. Ha meg azon fortyogunk: „Nem akarom ezt á t é l n i ! " - ez is az e m l é k c s o m a g tartozéka, amelyet el kell tol­ n u n k m a g u n k t ó l . A b ű n t u d a t és a harag ugyancsak a m ú l t hordaléka, és s e m m i közük a j e l e n igazságához. 196

Mindössze az történt, hogy ú j r a j á t s z o t t u n k egy filmet. Igen, o t t voltunk, ezt és ezt tettük. Ideje t o v á b b l é p n i ! A m e n n y i b e n n e m sikerül egyszerre felélesztenünk a teljes emlékképet, ismételgessük kellő távolságtartással azt a szót vagy gondolatot, amelyre újra meg újra felbuk­ kan az e l m é n k b e n . Ezzel a módszerrel megfosztjuk ener­ giájától az e m l é k k é p n e k ezt az e l e m é t . Hosszan kísértő szavakkal, kifejezésekkel és m o n d a t o k k a l v a l a m e n n y i e n találkoztunk, s azt m o n d j u k ilyenkor, bogarat ültettek a fülünkbe. „Mi a baj v e l e m ? " „Annyira elfáradtam." „Nem b í r o m tovább!" „Hogy t e h e t t e m ilyet?" „Mekkora fafej ez?" - ismételgetjük. Ü g y e l j ü n k a z o n b a n arra, hogy ne vetítsük ki e m o n d a t o k t a r t a l m á t se ö n m a g u n k r a , se má­ sokra. T e k i n t s ü n k k ö z ö m b ö s e n , akár kissé m u l a t v a is sa­ j á t m o n d a t a i n k r a , m i k ö z b e n ismételgetjük őket. Ez azért hasznos, m e r t m i n d e n energiát kiszív a szavakból. A lé­ nyeg tehát, hogy ne t u l a j d o n í t s u n k j e l e n t ő s é g e t a szava­ i n k n a k . Egyszerűen csak m o n d o g a s s u k őket a n é l k ü l , hogy e l g o n d o l k o z n á n k a j e l e n t ő s é g ü k ö n vagy az értel­ m ü k ö n . Ha azután még h u m o r o s n a k is találjuk őket, ne­ vessünk bátran. A m i k o r azt ismételgetjük: „Milyen osto­ ba is vagyok" - m o s o l y o g j u n k közben, m i n t aki j ó l tud­ ja, hogy ez n e m igaz. K ü l ö n b e n , ha igaz volna is, k i t zavar? Hisz s e m m i sem á l l a n d ó , m i n d e n változik. Ne feledjük, ezek csak szavak, puszta energiacsoma­ gok. Fosszuk meg őket a t t ó l az erőtől, amelyet kölcsönöz­ t ü n k n e k i k (eredetileg ez volt a „gyónás" célja). A távol­ ságtartó ismételgetés semlegesíti az eredeti e m l é k k é p töl­ tését, így h á n t h a t j u k le rétegről rétegre az igaságra rárakódott illúziókat.

13. FEJEZET

Válasszuk az igazságot minden keresztútnál! Az -

élet tele van kellemetlen A kis hableány5

választásokkal,

nem

igaz?

E l e t ü n k keresztútjain m i n d i g választásra kényszerülünk. N o h a egy-egy külső élethelyzet választás elé állít bennün­ ket, a d ö n t é s folyamata m i n d i g belső. Persze azon igyek­ szünk, hogy „helyesen" d ö n t s ü n k , csakhogy az igazság n e m a választásunkban, h a n e m b e n n ü n k m a g u n k b a n la­ kozik. Az igazság választása azt j e l e n t i , hogy d ö n t é s ü n k e t n e m külső körülményekre, elvárásokra, ítéletekre és tév­ hitekre alapozzuk, h a n e m a belső Forrással való kapcso­ l a t u n k r a . N e m az a fontos, hogy a „legjobb" döntést hoz­ zuk-e, maga a d ö n t é s folyamata számít, és az, hogy m i t k e z d ü n k a d ö n t é s ü n k k e l . Ez formál, ez alakít minket, eb­ ből épül meg a lélek t e m p l o m a , ez visz közelebb rendel­ tetésünk betöltéséhez. Az igazság szabaddá tesz. Ez az egyetlen választása an­ nak, aki szabad szeretne lenni. A valódi választás n e m a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, az érte és ellene között zajlik. Arról szól, igaz-e valami a belső Egység fényében, n e m tűnik-e h a m i s n a k isteni c é l u n k megvalósításakor? A tények n e m tartalmazzák az igazságot. L e h e t ü n k tényszerűek úgy, hogy közben n e m m o n d u n k igazat. A té­ nyek m i n d i g k o h o l m á n y o k . Emlékezetünkkel kiegyezve alkotjuk meg őket. Természetüknél fogva a m ú l t h o z tar­ toznak. Az igazságot csak itt és most ismerhetjük meg.

5

Ursula mondja ezt, a boszorkány.

198

Az igazság felismerése olyan nagy élmény, hogy sem­ m i k é p p e n n e m szeretnénk k i e n g e d n i a m a r k u n k b ó l . Rá­ j ö v ü n k azonban, hogy ez l e h e t e t l e n . N e m ragaszkodha­ t u n k az igazsághoz, m e r t ezzel m e g m á s í t a n á n k , s a m ú g y is a m ú l t b a u t a l n á n k . Ekkor m á r csak az igazság megta­ pasztalásának szubjektív e m l é k é t ő r i z g e t n é n k a vele kap­ csolatos érzések és g o n d o l a t o k kíséretében. Saját c i c o m á i n k b a ö l t ö z t e t n é n k az igazságot, amelyet t e h á t s e n k i n e m tarthat meg magának. Az igazság n e m c s u p á n sza­ baddá tesz, h a n e m maga a szabadság. Valahányszor t e h á t az igazság m e l l e t t tesszük le a garast, felszabadítjuk a b e n n ü n k lakozó isteni erő egy részét. R e n d e l t e t é s ü n k betöltésekor m i n d e n keresztútnál új­ ra meg újra az igazságot kell v á l a s z t a n u n k . „Jobbra for­ duljak, vagy balra? Adjak-e, vagy elfogadjak? Maradjak, vagy m e n j e k ? Igent mondjak, vagy n e m e t ? " Az igazság választásakor józan ítéleteinkre kell h a g y a t k o z n u n k . Va­ j o n h a j l a n d ó k leszünk-e m e g k ü l ö n b ö z t e t n i a valóságot valaki más kivetítéseitől?

Ellentétpárok A mindenség, a m e l y b e n é l ü n k , az e l l e n t é t p á r o k á l l a n d ó k ö l c s ö n h a t á s á b ó l keletkezik. Ezeken az e l l e n t é t p á r o k o n - pozitív-negatív, férfi-nő, anyagi-szellemi - energia áram­ lik át. A m i k o r m e g b í r á l u n k valamit, az e l l e n t é t p á r egyik pólusára helyezkedünk. Például: „Helyesen kell cseleked­ nem." Vagy: „Ez n e m elég jó." Vagy: „Ez az egyetlen járha­ tó út." Mivel a z o n b a n az energia á r a m l á s á h o z m i n d a po­ zitív, m i n d a negatív pólusra szükség van, a s o m m á s íté­ letek rövidre zárják az áramkört. M i n é l t ö b b ilyen ítélethez ragaszkodunk, a n n á l kevésbé á r a m l i k keresztül rajtunk a kozmikus energia. így a z u t á n e l s z i g e t e l ő d ü n k a m i n d e n s é g teljességétől, k i ű z e t ü n k az E d e n k e r t b ő l . A túlzott kötődés tehát kiszakít az ősi egység vérkerin­ géséből. M i n é l j o b b a n igyekszünk az igazságba kapasz­ kodni, az a n n á l i n k á b b kisiklik a k e z ü n k közül. Hiszen 199

az igazság s e m m i h e z sem kapcsolódik, és s e m m i sem fű­ ződik hozzá. Az igazság egyszerűen csak van. Megáll ön­ magában. Mindig van választási lehetőségünk. N e m igaz, hogy valaha ne lett volna. Igenis megválasztjuk az u t u n k a t , a következő lépésünket. Még ha valaki fegyvert szorít a fe­ j ü n k h ö z vagy túszul ejti egyik szerettünket, akkor is raj­ t u n k m ú l i k , hogyan d ö n t ü n k . Követhetjük p o n t r ó l pont­ ra fogvatartónk utasításait, de e l l e n is szegülhetünk ezek­ nek. Mi d ö n t j ü k el, m i t teszünk. A valódi választás a z o n b a n m i n d i g az igazság és an­ n a k látszata között van. A m i n k e t fenyegető b ű n ö z ő ta­ lán azt m o n d j a : „Ha n e m azt teszi, a m i t m o n d o k , alapo­ san befürödhet." Igen, ezt halljuk tőle, ez a z o n b a n n e m igaz. Meglehet, felkészült arra, hogy valóra váltsa fenyege­ tését, ám e fenyegetés ö n m a g á b a n még n e m az igazság. Ezek c s u p á n szavak. R a j t u n k kívül álló jelenségek. Az igazság m i n d i g b e l ü l r ő l fakad. Az a csodálatos a dologban, hogy a m e n n y i b e n az igaz­ ság m e l l e t t d ö n t ü n k , b á r m i m e g t ö r t é n h e t . N é h á n y évvel ezelőtt egyik n ő i s m e r ő s ö m , Patty súlyos balesetet szenve­ dett, a m e l y n e k során látszólag - legalábbis, a m i az anya­ gi világot illeti - n e m sok választása volt. A kocsi, ame­ lyet vezetett, váratlanul frontálisan ütközött egy nyerges vontatóval, s úgy o d a k e n ő d ö t t az elejére, akár egy szú­ nyog a szélvédőre. A b e h e m ó t j á r m ű épp sávot váltott, s úgy ragadta magához a törékeny kis kétszemélyes jár­ gányt, ahogyan egy jókora porszívó szívja magába a por­ szemeket. Patty szétlapított kocsija az óriás rostélyához tapadva vonszolódott tovább az országúton. B á r m i l y e n h i h e t e t l e n ü l hangzik is, a teherkocsi vezetője azt állítot­ ta, hogy s e m m i t sem vett észre az egészből. N o h a Patty m o z d u l n i sem t u d o t t az a u t ó r o n c s b a n , n e m adta meg magát. Összeszedte m i n d e n lelkierejét, és elhatározta, hogy n e m próbálja befolyásolni a fizikai tör­ ténéseket. Az igazságot választotta a rettegés helyett, hogy mi j ö h e t még ezek után. Es ezt választva úgy dön200

tött, történjék b á r m i - beleértve t u l a j d o n halálát is -, n e k i m i n d e n megfelel. Alig hozta meg ezt a döntést, a külső zűrzavar ellenére tökéletes béke szállta meg. R é m ü l t s z e m t a n ú k elbeszélése szerint a b e h e m ó t al­ k o t m á n y t ö b b m i n t egy m é r f ö l d ö n keresztül h u r c o l t a Pattyt és a kocsiját, m i e l ő t t b a r á t n ő m magára tudta von­ ni a vezető figyelmét. A m i k o r a nyerges v o n t a t ó végre megállt, a sofőr h i t e t l e n k e d v e segítette ki Pattyt a ron­ csok közül. O pedig egyetlen karcolás n é l k ü l távozott a helyszínről. Az igazság h a t a l m a s a b b az o k o k és okozatok láncolatá­ nál. Mi az igazság itt és m o s t ? Erre a kérdésre soha n e m k a p h a t u n k szabványos választ. Hiába h a s o n l í t a n a k a kö­ rülmények egy korábbi helyzetre, az igazság talán másmi­ lyen d ö n t é s t diktál, m i n t akkor.

Ne essünk az ellentétek csapdájába! Mennyi energiát, g o n d o l a t o t és törődést emészt fel egyegy választás, például hogy menjünk-e, vagy maradjunk. V o n a t k o z h a t ez állásra, házasságra, lakhelyre, iskolára vagy b á r m i másra. Hányszor és hányszor v á l u n k rabjává annak, hogy v á l a s z t a n u n k kell egy e l l e n t é t p á r b ó l ! Mi t ö r t é n i k először, a m i k o r egy ilyen kérdést felte­ szünk m a g u n k n a k ? A m i k o r mérlegre tesszük az egyik ol­ dalt, e l l e n e szóló érzések és m e g g o n d o l á s o k özönével s z e m b e s ü l ü n k . Sorra vesszük h á t az összes megfontolást, m i é r t ne így d ö n t s ü n k . Az e l l e n o l d a l e s e t é b e n ugyaner­ re s z á m í t h a t u n k . Most m i n d e n a m e l l e t t szól, hogy ne ezt az oldalt válasszuk. Bárhogy d ö n t s ü n k tehát, választá­ s u n k helytelen, vagy legalábbis n e m elég j ó . O t t á l l u n k h á t középen. Mire alapozzuk ezek u t á n a d ö n t é s ü n k e t ? Mi a helyes választás? M e l y i k a j o b b a ket­ tő közül? Melyik a c é l r a v e z e t ő b b ? Melyik a kevésbé rossz? Mindaddig, amíg így t é p e l ő d ü n k , n e m j u t h a t u n k egyről a kettőre.

201

Az e l ő b b i esetben m i n d e n erőnket a d ö n t é s emészti fel. Ki kell s z a b a d í t a n u n k tehát m a g u n k a t a d ö n t é s e k há­ lójából. A d j u n k szabad kezet belső l é n y ü n k n e k , amely m i n d i g k a p c s o l a t b a n van Istennel. N i n c s m i n d e n r e érvé­ nyes helyes válasz. Ne feledjük, az igazság o d a b e n t lako­ zik, n e m pedig a d ö n t é s e k b e n . Kikérhetjük persze mások t a n á c s á t és véleményét, ám m i n d e n e k e l ő t t saját megérzé­ s ü n k r e támaszkodjunk. A m e n n y i b e n leragadunk az ellentétpár b á r m e l y i k pó­ lusa m e l l e t t , n e m t u d u n k rátalálni az igazságra. Egy ak­ k u n a k negatív és pozitív pólusa egyaránt kell hogy le­ gyen a h h o z , hogy e l e k t r o m o s á r a m o t termeljen. Ugyan­ így, a m i k o r az e l l e n t é t p á r m i n d k é t elemét szabadon m e g ő r i z h e t j ü k m a g u n k b a n , m e g i n d u l közöttük az ener­ giaáramlás. Ha e l l e n b e n leragadunk egyik vagy másik pó­ lus m e l l e t t , vagy n i n c s szabad választásunk, a két vég­ p o n t között rövidre zár az áramkör, mi pedig holtvágány­ ra j u t u n k . A gyakorlatlan d ö n t é s h o z ó azt képzeli, döntése hatá­ rozza meg, megkapja-e, amire szüksége van. Valójában en­ n e k p o n t o s a n az ellenkezőjéről van szó. Ha szabadon tel­ j e s í t h e t j ü k kívánságainkat, biztosak l e h e t ü n k b e n n e , hogy jó d ö n t é s e k e t h o z u n k . A lényeg az, hogy először m i n d e n t a b e n n ü n k é l ő s z e l l e m b e n a l k o t u n k meg, s csak e z u t á n valósítjuk meg é l e t ü n k b e n és az anyagi vi­ lágban.

A választás szabadsága Vegyük szemügyre a következő ellentétpárt: Maradjak-e, vagy e l m e n j e k ? A m i k o r a maradást fontolgatjuk, egy se­ reg m i n d e n - érzések, g o n d o l a t o k és képek - szólnak el­ lene. Ha m o n d j u k állásról van szó, meggondolásaink ilyesformák l e h e t n e k : „Mindig is pénzszűkében leszek." „Mindig szenvedni fogok e m e l l e t t a főnök mellett." „Úgy­ sem k a p o k j o b b beosztást." „Nyomorúságos lesz a helyze­ tem." 202

Másfelől, a felmondást latolgatva bizonyára t a r t u n k a j ö v ő t ő l is. Ekkor efféléket g o n d o l h a t u n k : „Mi lesz, ha a következő m u n k a h e l y e m is ugyanilyen rossz lesz?" „Mi lesz, ha n e m kapok j o b b állást?" „Mi lesz, ha egyáltalán n e m kapok m u n k á t ? " „Mi lesz, ha n e m k a p o k t ö b b mun­ k a n é l k ü l i segélyt?" A félelmeinkhez k a p c s o l ó d ó képzetek tömegei á l l n a k a tudatalatti rendelkezésére. Ezek a z o n b a n egytől egyig hamisak. Valamikor talán m e g t ö r t é n t e k v e l ü n k vagy mással, itt és m o s t a z o n b a n m á r n e m érvényesek. A m e n n y i b e n túl nagy befolyással ruházzák fel emlékké­ peinket, csodálkozva tapasztaljuk majd, hogy az élet meg­ ismétli ö n m a g á t . Mi a z o n b a n v á l t o z t a t h a t u n k ezen. Vegyük észre, hogy m i k ö z b e n mérlegre tesszük egy el­ lentétpár két oldalát, m i n d a z az érzés és gondolat, a m e l y ott kavarog a fejünkben, c s u p á n üres kép, s e m m i egyéb. Még csak n e m is mi vagyunk a t u l a j d o n o s a i k ! Válasszuk a semlegességet, és távolodjunk el a kérdéses helyzettől. Szabaduljunk ki képzeteink fogságából, s vegyük kezünk­ be a helyzet irányítását. Akkor azt tapasztaljuk majd, a m i t Patty, hogy legyen b á r m i a dolog végkimenetele, ve­ l ü n k s e m m i rossz n e m t ö r t é n h e t , hiszen a beteljesedés és a boldogság forrása belül található. M o s t a n r a t e h á t m á r szabadon d ö n t h e t ü n k . Ne feledjük, ha n e m vagyunk elég szabadok a távozáshoz, m a r a d n i sem t u d u n k igazán. Ugyanígy, h a n e m áll m ó d u n k b a n m a r a d n i , e l m e n n i sem fogunk teljesen. Aki n e m tud b é k é b e n m e g h a l n i , a n n a k az élete sem lehet boldog. M i n d k é t o l d a l n a k egyenlő súllyal kell latba esnie. M i u t á n m e g s z a b a d u l t u n k a döntéskényszertől, rájö­ v ü n k majd, hogy az igazság azt m o n d j a : „mindkettő", „most és m i n d ö r ö k k é " vagy „az egyik és a többi". Azt is felfedezzük, hogy ha egyszer k i s z a b a d u l t u n k a vagy-vagy satujából, sokkal szélesebb körű választási l e h e t ő s é g e k nyílnak meg e l ő t t ü n k , a m e l y e k n e k c s u p á n k é p z e l e t ü n k szab határt.

203

A misztikusok i d ő t l e n idők óta a lélek t e m p l o m á n a k ne­ vezik a testet, hiszen ez ad o t t h o n t a léleknek, s a Terem­ t ő t is e n n e k segédletével i s m e r h e t j ü k meg. Amikor egy lélek a földre születik, akkor a végtelenség, a halhatatlan­ ság és az örök élet költözik a tér, az idő és a mulandóság keretei közé. A határtalanság határok közé szorul. A min­ d e n t u d á s tudatlansággal és h a m i s káprázatokkal szembe­ sül. A m i n d e n h a t ó erő g y á m o l t a l a n n a k érzi magát az anyag világában. A legnagyobb kihívás azonban, amely az örökkévalóságban b o l y o n g ó lelket érheti, a n n a k a le­ hetősége, hogy e m b e r t e s t b e öltözve, m i k ö z b e n megnyeri a világot, elveszíti ö n m a g á t . Az utazás soha n e m ér véget, van azonban egy forduló­ pont, egyfajta ugródeszka az enyészet és az akadályok vi­ lága, v a l a m i n t a h a l h a t a t l a n szabadság birodalma között. Valahányszor az igazság m e l l e t t d ö n t ü n k , m i n d i g a böl­ csesség egy ú j a b b cseppjét pároljuk le é l e t ü n k lombikjá­ ba. Ily m ó d o n feltámasztjuk isteni lényegünket, amely az anyag feszületén lelte kereszthalálát, s végül betöltjük lel­ k ü n k célját.

14- FEJEZET

A szeretet a kérdés: hogyan feleljünk a legnagyobb csodára? Vajon csodaszámba megy-e, ha sértetlenül s é t á l u n k el egy olyan baleset helyszínéről, a h o l súlyosan megsérül­ h e t t ü n k vagy akár meg is h a l h a t t u n k v o l n a ? Mi t ö r t é n i k akkor, ha egy ú t o n á l l ó késsel r á n k támad, aztán mégis meggondolja magát, és elenged m i n k e t ? C s o d á n a k te­ kinthetjük-e ezt? C s o d á n a k m o n d j u k , a m i k o r pénz vagy egyéb tárgyak k e r ü l n e k h i r t e l e n a k e z ü n k b e ? És mi van akkor, ha angyalok vagy más égi lények j e l e n n e k meg a nappaliban, és szólnak h o z z á n k ? Csoda-e, ha megrázzuk egy idegen kezét, mire e l t ű n i k a n n a k rákos d a g a n a t a ? Es vajon kevésbé rendhagyó-e, a m i k o r egy nő úgy d ö n t , mégsem lesz öngyilkos, csak m e r t m e g é r t e t t ü k és meg­ hallgattuk? Én az e l ő b b felsorolt esetek m i n d e g y i k é t megtapasztal­ tam, és számtalan egyéb, c s o d á l a t o s n a k - vagy é p p e n hi­ h e t e t l e n n e k - m o n d h a t ó é l m é n y e m volt. A n n y i fordult elő ezekből a r e n d k í v ü l i j e l e n s é g e k b ő l az é l e t e m b e n , hogy egy idő u t á n kezdtem hozzájuk szokni, és közöm­ bössé válni irántuk. Százakat t a n í t o t t a m és gyógyítottam meg, s n a p j a i m csodákban bővelkedtek. Akadt, aki „csodatévőnek" neve­ zett. O l y a n o k is j ö t t e k hozzám, akik valósággal követelték, hogy tegyek csodát a kedvükért. Ahogyan egyesek ham­ burgert s ü t n e k a napi betevőért, úgy én is napról napra kifőztem ilyen vagy olyan csodát. Valami határozottan n e m volt rendjén ezzel az egésszel. Aztán rájöttem, hogy n e m a csodatételek tényével van a baj, h a n e m a miként205

jükkel. Ekkor következett be az egyik legnagyobb csoda az életemben. Egyszer csak ráébredtem, hogy napi három doboz ciga­ rettát szívok el. „Mit művelsz magaddal?" - kérdeztem ré­ m ü l t e n . N e m t ö r ő d ö m s é g e m b e n természetesnek vettem, hogy ez a gyönyörű élet, ez az egészséges test, az értelmem, a tehetségem, a képességeim mindenestől az enyém. Hiá­ ba voltam k i t ű n ő t a n u l ó az iskolában, szem elől tévesztet­ tem valódi céljaimat. Végül is k i n e k a kedvéért dohányoz­ t a m ? Nekem s e m m i k é p p e n n e m tett jót, csupán arra szol­ gált, hogy elaltassa fájdalmamat, amiért n e m vagyok teljesen ö n m a g a m . Feláldoztam lelkem célját csak azért, hogy embertársaim elfogadjanak és megbecsüljenek. Mint látható, akár még az életemet is hajlandó lettem volna kockára t e n n i . Dohányzásom m é l y e b b belső meghasonlást tükrözött, vagyis hogy az é l e t m ó d o m n e m áll teljes összhangban az életről alkotott elképzeléseimmel. Tele voltam szeretettel, mégsem volt k i n e k a d n o m . Magányosnak éreztem maga­ mat. Külső csillapítószerekkel - dohányzással, ivással, dro­ gokkal, izgalmakkal, a tökéletes kapcsolat és hőstettek haj­ szolásával - próbáltam elaltatni fájdalmamat és félelmei­ met. Bármilyen fájdalomcsillapítót használjunk is, előbb-utóbb a rabjává válunk. Idővel már a legnagyobb adagok sem segítenek. Hiába érzünk megkönnyebbülést, m á m o r t vagy örömet, ez soha n e m igazi beteljesedés, ezért csak ideiglenes lehet. Amikor n e m becsüljük meg, a m i n k ez idő szerint van, elszakadunk életünk értelmétől és cél­ jától, s elszigeteltségként és magányként éljük meg ezt a szakadást. A b b a n a p i l l a n a t b a n , a m i k o r ráébredtem, m i t műve­ lek m a g a m m a l , e l d o b t a m a cigarettát, és soha t ö b b é n e m n y ú l t a m hozzá. R ö v i d d e l ezután az egész életem megvál­ tozott, elköltöztem, és gyógyítani kezdtem. Most, hogy m e g ú j u l t ö n m a g a m b a vetett hitem, meg t u d t a m t e n n i ezt a nagy lépést.

206

Vagy egy tucat év elteltével h a s o n l ó keresztúton talál­ tam magamat. Ezúttal n e m a dohányzással volt bajom, h a n e m azzal, hogy m e n n y i r e k ö z ö m b ö s e n fogadom im­ már azt a tömérdek csodatételt, amelyet a j á n d é k b a kap­ tam az élettől. Ez a k o r á b b i n á l is h a t á s o s a b b é b r e s z t ő n e k bizonyult. Hiszen a cigaretta csak a testet ö l h e t i meg, a közöny ezzel szemben a lelket is. Vajon mi volt a baj ez­ ú t t a l ? Felül kellett vizsgálnom a c s o d á k h o z fűződő viszo­ nyomat, s e l g o n d o l k o z n o m azon a p ó t o l h a t a t l a n szere­ pen, amelyet a lélek céljának b e t ö l t é s é b e n játszanak. Természetükből a d ó d ó a n a csodák a r e n d k í v ü l i és rend­ hagyó b i r o d a l m á b a tartoznak. Ki d ö n t i el a z o n b a n , mi haladja meg a szokványost? Egy szenvedélyes biológus számára az a m ő b a a természet l e g n a g y o b b csodái közé tartozik. Egy rózsát csodáló festő úgy vélheti, a virág a Te­ r e m t ő igazi ajándéka. A l e g t ö b b anya egyetért a b b a n , hogy gyermeke m i n d e n c s o d á k telje. Azok számára pe­ dig, akik halálos betegségből gyógyultak fel, maga az, hogy é l n e k és mozognak, páratlan csoda. N e m ugrottunk-e ki az ágyból kora reggel gyermekko­ r u n k b a n , hogy ö r ö m m e l üdvözöljük m i n d a z t a meglepe­ tést, amelyet az új n a p tartogat s z á m u n k r a ? Akkor bi­ zony n e m ébresztőóra emlékeztetett kötelességeinkre és feladatainkra. Kerekre táguló g y e r m e k s z e m ü n k számára az élet maga volt a csoda. C s o d a várt r á n k m i n d e n fában, m i n d e n k ő b e n , m i n d e n c s e r m e l y b e n , és mi n y i t o t t szív­ vel m e n t ü n k e csodák és az élet elébe. Ezért is m o n d h a t ­ ta Jézus a kisdedekről szólván, hogy „övék a m e n n y e k n e k országa". A földre születve m a g u n k k a l h o z t u k az isteni termé­ szet fogékonyságát és szeretetét. Mégis gyakran leszünk mások rosszindulatának vagy erőszakosságának áldozatai. Hogy fennmaradjunk egy olyan világban, amelyet azok uralnak, akik elfeledkeztek égi örökségükről, megtanul­ tuk megtagadni saját örökségünket. Azt sulykolták be­ lénk, hogy híján vagyunk v a l a m i n e k . N e m vagyunk elég 207

okosak, erősek, csinosak, gyorsak vagy tökéletesek. Min­ den fontosabb volt annál, m i n t amilyenek tulajdonkép­ pen voltunk. M e g t a n u l t u k másokkal összemérni magun­ kat, és versengeni az elfogadásért, az elismerésért és a sze­ retetért. Szeretetéhségünk azonban ellene m o n d o t t félelmünknek, hogy n e m érdemeljük meg ezt a szeretetet. Idővel már n e m l á t t u k meg a csodát m i n d e n k ő b e n és m i n d e n sarkon. Alávetettük m a g u n k a t azok valóságának, akik közönyükben e l a l u d t a k a volánnál az élet országút­ j á n . A csodák m o s t a n r a n e m azért voltak m á r rendkívüli­ ek, mert az élet maga is az, h a n e m megfogyatkozásuk vagy végleges e l t ű n é s ü k okán. A l e g t ö b b e m b e r n e m figyel oda szívverésére, n o h a az e l e n g e d h e t e t l e n az élethez. A csodatétel Isten érverése, mégis j o b b á r a észrevétlen marad. Időről időre a z o n b a n á t é l h e t j ü k az isteni szeretet h a t a l m á t , a m i n t e káprázatos belső n a p f e l t ü n d ö k l i k hétköznapi t u d a t u n k szemhatára fölött, és arany fénybe vonja a hegyormokat. A m i k o r Is­ ten m u n k á l k o d á s a felszikrázik t u d a t u n k b a n , c s o d á n a k nevezzük, amelyet k ü l ö n v á l a s z t u n k hétköznapi tapaszta­ l a t a i n k t ó l . Pedig az O számára csak ú j a b b n a p ez, s e m m i egyéb. Szó, a m i szó, m i n d e n egyes n a p a csodák valósá­ gos szimfóniáját kínálja, a m e l y hív, hogy ü n n e p e l j ü k t á n c c a l a T e r e m t ő nagyságát. A csoda és a csodálatos szó töve megegyezik. De hát n e m érzékszerveink döntik-e el, m i t t e k i n t ü n k csodála­ t o s n a k ? Időről időre c s o d á l a t o s n a k érezzük az életet. Más­ kor m é l y p o n t r a k e r ü l ü n k . Hogyan lehet az élet csodála­ tos az egyik n a p o n , és nyomorúságos egy m á s i k o n ? Meg­ lehet, m i k ö z b e n é l e t ü n k legrosszabb napját éljük át, szomszédunk épp a l e g j o b b n á l tart. Elképzelhető, hogy a csoda csak egyvalaki számára nyilatkozik meg, másvalaki pedig vak marad rá? Lehetséges, hogy a csoda fénye csak a kiválasztottak s z e m é b e n és szívében tükröződik? A csodatétel idején megnyílik a szív és az e l m e . Hirte­ l e n j é b e n m e g l á t j u k az é l e t ü n k szövedékét alkotó terem­ tőerő szeretetének c s a l h a t a t l a n jeleit. P o n t o s a b b a n mér208

légre téve a dolgot, aztán észrevesszük, hogy é p p e n a ben­ s ő n k b e n v é g b e m e n ő változás nyitotta rá s z e m ü n k e t a csodára. Hiszen a csoda n e m az e l m e , h a n e m a lélek nyel­ vén szól hozzánk. Lehet, hogy ésszel n e m érjük fel, ösztö­ nösen mégis felfogjuk igazságát. Akad olyan csoda, a m e l y i k l é n y ü n k legmélyéig meg­ ráz m i n k e t . Mások c s ö n d b e n m u n k á l k o d n a k a háttér­ ben. Megesik, hogy a csoda é l e t ü n k l e g n e h e z e b b óráján látogat meg b e n n ü n k e t , máskor meg c s u p á n á t á r a m l i k rajtunk az élet dicséreteként. M i n d a m e l l e t t m i n d e n cso­ da arra hívja fel a figyelmet, hogy n e m vagyunk egyedül. N e m vagyunk e l k ü l ö n ü l t teremtmények, h a n e m egyek vagyunk a szellem isteni közösségében, a m e l y b ő l egyéni létre születtünk. A csoda időről időre arra figyelmeztet, hogy valahányszor vissza szeretnénk térni az élet teljessé­ géhez, m i n d i g m e g t e h e t j ü k . N e m kell mást t e n n ü n k , m i n t é s z r e v e n n ü n k és m e g t a p a s z t a l n u n k a csodát. A csodák n e m a mi bűvészmutatványaink. Az élet ma­ ga is csoda, s ha nyitottak vagyunk erre, számtalan alak­ ban találkozunk vele. Az egyes csodatételek c s u p á n bepil­ lantást e n g e d n e k az élet csodálatos mivoltába. A csoda te­ hát n e m más, m i n t az isteni kegyelem megnyilvánulása. Hatása annyira lehengerlő, hogy lehetőleg csak kis ada­ gokban vesszük m a g u n k h o z . Ha é r d e m t e l e n n e k érezzük m a g u n k a t az isteni gondviselésre, elzárjuk szívünket és b e h u n y j u k szemünket az ú j a b b csodák előtt. Ezzel szem­ ben, ha úgy d ö n t ü n k , hogy igenis érdemesek vagyunk a Jóisten szeretetére, n a g y o b b megbecsüléssel fordulunk az élet felé. Ekkor a teremtés m i n d e n megnyilatkozását cso­ d a k é n t ünnepeljük. M i u t á n m i n d e r r e rájöttem, é l e t e m b e n m é l y e b b , tartó­ sabb, de kevésbé látványos csodák sorozata kezdődött el. A testi t ü n e t e k azonnali, d r á m a i meggyógyítása helyett i n k á b b betegeim é l e t é b e n és l é n y é b e n idéztem elő mara­ dandó, alapvető változásokat. Akkor kezdtem kapiskálni, miért kérdezte mesterem o k t a t á s o m kezdetén:

209

- Melyik a n a g y o b b csoda, az, hogy meggyógyítom a betegségedet, vagy hogy megtanítalak, hogyan gyógyítsd meg egész lényedet? Az évek során a b b a n a j ó t é t e m é n y b e n részesültem, hogy t ö b b csodálatos gyógyulásban m ű k ö d h e t t e m közre. Azt is m e g t a n í t o t t a m sokaknak, hogyan gyógyíthatják meg ö n m a g u k a t és embertársaikat. Melyik a nagyobb c s o d a ? Az én s z e m e m b e n m i n d e n gyógyításban a tanu­ lás a legnagyszerűbb, s m i n d e n t a n u l á s b a n az, hogy meg­ i s m e r h e t j ü k ö n m a g u n k a t . Végső soron tehát mindegy, én gyógyítom-e meg a beteget, ő tanulja-e meg meggyó­ gyítani magát, vagy Istené az érdem, hiszen a lényeg az, hogy közben t a n u l t v a l a m i t magáról, változott és fejlő­ dött. Ha belé c s a p n a a villám, az n e m t e h e t n e csodát. O e n n e k a c s o d á n a k a forrása, ő változtatta meg kapcso­ latát a szívében lakozó isteni erővel. Meglehet, talán úgy érezzük, hogy a csodák valahon­ n a n kívülről j ö n n e k , és vagy m e g t ö r t é n n e k velünk, vagy n e m - az egészbe n i n c s beleszólásunk. Ez esetben még akár c é l j a i n k a t és á l m a i n k a t is feladjuk. Talán úgy érez­ zük, a v i l l á m c s a p á s n á l is n a g y o b b csoda kellene ahhoz, hogy beteljesítsük sorsunkat. A lélek céljának betöltésé­ hez pedig sok-sok csodára van szükség, n e m is egyre, hi­ szen ezt a c é l t kizárólag mi érhetjük el, senki más. Pedig a c s o d á k n e m egyszerűen csak megtörténnek. N e m v á r h a t u n k gyámoltalan áldozatként a csodára, hogy az m e g m e n t s e n m i n k e t . A csoda Isten válasza a mi meg­ annyi szükségletünkre, á b r á n d u n k r a és imánkra. N e k ü n k épp csak j e l e n kell l e n n ü n k , és fogadnunk ezt a választ. J ó l l e h e t Isten a csoda végső forrása, mégis n e k ü n k ma­ g u n k n a k kell felkészülnünk b e n s ő n k b e n a fogadására. Ki­ zárólag mi fohászkodhatunk azért, hogy azzá legyünk, a m i k l e h e t ü n k . Mi vagyunk a kéz, a m e l y n e k mozgatásá­ val az isteni művész a legcsodálatosabb kárpittá szövi éle­ tünket. A k ö l c s ö n h a t á s o k n a k , kapcsolatoknak azt a mes­ teri szövevényét, amelyet é l e t n e k nevezünk, lélegzetvétele­ i n k b ő l és d ö n t é s e i n k b ő l szőjük. Ezért nagyon meg kell 210

gondolunk, m i k é n t válaszolunk az élet ezernyi lehetősé­ gére, s nagy gonddal kell megterveznünk á l m a i n k szépsé­ ges és páratlan kárpitját. M o n d h a t j u k erre, hogy m i n d e n csoda I s t e n t ő l való. Csak hát hol m á s u t t lakozik a M i n d e n h a t ó , ha n e m ben­ n ü n k , v a l a m e n n y i ü n k b e n ? J u s s o n eszünkbe, hogy vala­ m e n n y i e n isteni m a g o k k é n t kezdtük, hogy végül Isten fáivá l o m b o s o d j u n k , a m e l y e k egy ö r ö k l é t e n keresztül a Teremtő megannyi gyümölcsét érlelik. Ez a lélek rendel­ tetése és a n a g y o b b i k csoda. Hiszen c s o d á k n é l k ü l n e m v e h e t ü n k részt e b b e n a csodálatos j á t é k b a n . A nagy mu­ tatványhoz bűvészkalapból húzzuk elő a csodákat. Ez a kalap mi m a g u n k vagyunk. Ha e l t á v o l o d u n k l e l k ü n k céljától, e l ő b b - u t ó b b bajba kerülünk. Ilyenkor m e g r é m ü l ü n k , és segítségért kiál­ tunk. Azért h a t a l m a s o d i k el r a j t u n k a rettegés, m e r t megtagadtuk igaz valónkat, az ősi egységet és az isteni szeretetet. A segítséggel, amelyet kérünk, azt választjuk, hogy visszatérünk e b b e a teljességbe. A m i k o r é l e t ü n k ri­ adót fúj, mélyebbre kell á s n u n k m a g u n k b a , m i n t valaha is merészeltük. Ekkor t a l á n felfedezzük l é n y ü n k b e n azt a bátorságot, amelyről a m i n d e n n a p o k nyüzsgésében és ö n e l é g ü l t s é g ü n k b e n elfeledkeztünk. A bátorság n e m zárja ki a félelmet. A b á t o r e m b e r a szeretetet választja a félelemmel szemben, s az igazság mellett d ö n t egymás sárba tiprása e l l e n é b e n . Valahány­ szor meghozzuk ezt a döntést, a félelem m e g s z ű n i k az a legyőzhetetlen szörnyeteg l e n n i , a m i n e k gondoljuk. Viszszatér a n e k i rendelt helyre, a m i k é n t hű k ü l d ö n c ü k is, aki régóta várt üzenetet kézbesít: „Elfelejtetted, ki vagy va­ lójában, vissza kell tehát térned eredeti küldetésedhez." A bátorság csak szerető szívben születhet meg. Vala­ hányszor a szeretetet választjuk, ezzel szert t e s z ü n k arra a bátorságra, a m e l y a h h o z szükséges, hogy á t h a t o l j u n k a félelem és az ellenállás következő rétegén. B i z a l m u n k a t ezenközben a l é n y ü n k m é l y é n lakozó, l á t h a t a t l a n isten­ ségbe vetjük. H i t ü n k b i r t o k á b a n o l y a n c s o d á k a t k é r ü n k 211

tőle, a m e l y e k t ú l l é p n e k az ok és okozat megszokott hatá­ rain, s a m i k o r ezek megadatnak, t u d u n k is kezdeni ve­ lük valamit. A m i k o r a szeretetet választjuk a félelemmel szembesülve, és az igazság m e l l e t t d ö n t ü n k , a m i k o r sár­ ba a k a r n a k t i p o r n i b e n n ü n k e t , m é l y hitről teszünk ta­ núbizonyságot. Pontosan erre van szükségünk a csodák­ hoz, hogy b e t ö l t h e s s ü k l e l k ü n k rendeltetését. Mert a hit az a kert, a m e l y b e n a csodák kivirágzanak. Egyszer, egy á l t a l a m c e l e b r á l t esküvőn találkoztam egy Harold nevű férfival, egy erős hitű, i d ő s e b b ember­ rel, aki prosztatarákban szenvedett. A m i k o r meghallotta, hogy a lelkipásztor, aki fiatal barátját megesketi, egyúttal spirituális gyógyító is, azt m o n d t a a vőlegénynek: - Meg kell i s m e r k e d n e m ezzel a pappal, feltétlenül kezet kell ráznom vele. Tudom, hogy ha így lesz, m i n d e n rendbe jön. Az esküvőt egy nappal azelőtt tartották, hogy Harold a kés alá feküdt volna prosztatája eltávolítása miatt. A la­ k o d a l m o n végre összeszedte a bátorságát, és elém állt. A m i k o r kezet ráztunk, valami egészen különleges dolog történt. M i n d k e t t e n h a t a l m a s erőt é r e z t ü n k á t á r a m o l n i tagjainkon, és káprázatos fényt l á t t u n k . Harold bizonyos volt a gyógyulásában. Másnap reggel a kórházban a sebész legnagyobb meg­ d ö b b e n é s é r e Harold h a t á r o z o t t a n állította, hogy a rákja e l t ű n t . Az orvos vonakodva elvégzett n é h á n y ellenőrző vizsgálatot, de egyik sem m u t a t o t t rákot. M o n d a n o m sem kell, a m ű t é t e t lefújták. A csoda soha n e m egyetlen személy műve. O l y a n in­ kább, m i n t egy szimfónia, a m e l y n e k eljátszásához egy egész zenekar közreműködése szükséges. A fenti, csodála­ tos gyógyulásban e n g e m arra választottak ki, hogy az utolsó d a l l a m o t játsszam egy hosszú, szövevényes szimfó­ n i á b a n . Harold h ó n a p o k óta j á r t a az orvosokat, imádko­ zott a családjával és a barátaival. K ö z b e n alapos önvizsgá­ latot is tartott, s válaszok, ú t m u t a t á s és gyógyulás után k u t a t o t t a l e l k é b e n . Ez a gyakran ijesztő utazás végül el212

vezette barátja esküvőjére, a h h o z a sorsfordító pillanat­ hoz, a m i k o r mi ketten kezet ráztunk. B á r m i l y e n drámai is egy napkelte, ez c s u p á n egyetlen pillanat a Nap égi körforgásában. A csoda napja is így árasztja ránk szemkápráztató sugarait. A N a p h o z hason­ lóan m i n d i g is j e l e n van az é l e t ü n k b e n , ám c s u p á n ak­ kor é b r e d ü n k rá jelenlétére, a m i k o r tudatosságunk látha­ tára fölé emelkedik. Ekkor megértjük, hogy hitünk vezet vissza a Szellem ősi Egységéhez, ez az egység pedig min­ den sebet begyógyít. Jézus gyógyításai során majd' min­ dig azt m o n d t a : „A te hited meggyógyított téged." A h i t olyan bizonyosságot szül, a m e l y n e k n i n c s szük­ sége anyagi bizonyítékokra vagy a logika fegyverére. Az is­ teni erő belső megtapasztalásából virágzik ki. Ekkor tud­ juk meg, mi az igazság. E n n e k ellenére n e h é z lemonda­ n u n k arról, hogy bizonyítékok altassák el kételyeinket. S o k a n k ö z ü l ü n k isteni beavatkozásra várnak, a m i k o r m i n d e n más csődöt m o n d , és helyzetük r e m é n y t e l e n n e k mutatkozik. Mégis mi dolog az, hogy Istent csak m i n t utolsó lehetőséget választjuk? M i n d Krisna, m i n d Jézus arra tanít, hogy az egész világ e l é b e kell h e l y e z n ü n k az Egyetlent, ekkor m i n d e n , a m i t kérünk, m e g a d a t i k nékünk. Es mi más a csoda, ha n e m az a pillanat, a m i k o r az ima meghallgatásra talál? É r t e l m e t l e n volna vödröt ci­ pelve keresni a vizet m i n d e n ü t t , a m i k o r elég a csapot ki­ n y i t n u n k . Felül kell vizsgálnunk, m i t t a r t u n k f o n t o s n a k az életben. Legelőször a spirituális csapot kell megkeres­ nünk. Valahányszor az Elet Forrását választjuk, Isten is közbe­ avatkozik, s ez a beavatkozás túllépi az ok és okozat földi kereteit. Igen, az isteni kegyelem ilyen okvetetlenkedő. Az élet alaptörvénye, hogy a M i n d e n h a t ó részeltetni akar minket az élet áldásaiból, s azt kívánja, hogy mi is betöltsük hivatásunkat az O mindenségében. A szeretet kérdésé­ re újra meg újra az élet a válasz. Az élet nagyobb csodával ajándékozza meg az élőket m i n d e n villámcsapásnál. A bel­ ső világ e csodatétel során beteljesíti a külsőt, és fordítva. 213

A nő és a férfi boldoggá, a test és a szellem teljessé teszi egymást. A csillagködök mámoros ö r ö m t á n c o t lejtenek a teremtés tengelye körül. Nem kell mást t e n n ü n k , m i n t beá l l n u n k a szent táncba, m e g k é r n ü n k az Életnek m o n d o t t csodát, hogy vegyen részt benne... és elfogadnunk a ki­ nyújtott kezet.

15- FEJEZET

Az élet szent tánca Bárki, aki egyszer is szeretett, tudja, hogy a szeretet t á n c a n e m mindig öröm és kacagás. Néha a hetedik mennyor­ szágban járunk, máskor meg úgy érezzük, megszakad a szívünk. Igen, a szeretet újra meg újra összetöri a szívün­ ket, m í g n e m már n i n c s m i t összetörni. A szeretet e n n e k ellenére n e m pusztít, h a n e m gyógyít. A h h o z az ősi egy­ séghez vezet vissza, a m e l y belső erőforrásunk és végső cé­ lunk. Nem szerető szívünk törik össze, h a n e m a szeretet intésére az ellenállás évek alatt e m e l t falait b o n t j u k le kö­ rülötte. Amikor azután a szeretet h a l k a n kopogtat szí­ vünk belső ajtaján, ezek a falak végleg l e o m l a n a k , feltár­ va az elszigeteltség és a magány rég elfeledett időszakát. A szeretet kegyelméből kisöpörjük szívünkből m i n d a z t az árvaságot és elhagyatottságot, amellyel eddig túl fájdal­ mas volt szembenézni. Ha ezzel szemben veszteségeinkbe és csalódásainkba kapaszkodunk, s m i n d ö r ö k r e leteszünk á l m a i n k megvaló­ sításáról, elfordulunk céljainktól. Bezárjuk szívünk ajta­ ját. Akinek t ú l o n t ú l sajog a szíve, az m o h ó v á válik. Végül olyanok leszünk, m i n t egy kéregető koldus. Elvárjuk az élettől, hogy m i n d e n á r o n enyhítse a magánnyal járó kí­ nokat. Amikor a szeretet szólít m i n k e t , gyáván meglapu­ lunk, ahelyett hogy részt v e n n é n k é l e t ü n k csodájában. „Mert a hol van a ti kincsetek, o t t van a ti szívetek is" - m o n d t a a Megváltó (Mát 6,21). S z í v ü n k másra sem vá­ gyik, m i n t hogy valóra váltsa á l m a i n k a t . S e m m i t sem kér magának, s m i n d e n erejével n e k ü n k kedvez. Ha elvá­ rásokkal, igényekkel, ítéletekkel, b í r á l a t o k k a l és vádakkal töltjük meg, megtagadjuk tőle hivatása betöltését és az adakozás képességét. Am ha h a j l a n d ó k vagyunk szeretet-

215

tel k o p o g t a t n i a szív ajtaján, megnyitja e l ő t t ü n k az élet nagy báltermét, a h o l szent t á n c vár ránk. N e m arra születtünk, hogy m a g á n y b a n és elszigetelt­ ségben morzsolgassuk napjainkat. Ha k ö r ü l n é z ü n k ma­ g u n k körül, látjuk, hogy a természetben m i n d e n n e k van társa. A bolygók a Nap körül keringenek. S e j t j e i n k b e n virtuóz zenészek játszanak a sejtmag karmesteri pálcáját lesve. Az e l e k t r o n o k a p r o t o n o k körül keringenek, a der­ visek m á m o r o s ö r ö m t á n c o t j á r n a k . Isten táncolja körbe a m i n d e n s é g e t az ő alakjukban, m i k ö z b e n ú j a b b és újabb társakat hív t á n c b a . „Gyere, táncolj velem!" - dalolja. És csillagrendszerek l e j t e n e k keringőt az O szívverésének ütemére. Az élet egységének szüksége van a kettősségekre, ame­ lyek átkarolják egymást a szent t á n c b a n : a pozitívra és a negatívra, a fényre és a sötétre, a szellemre és a testre, a m e n n y r e és a földre, a férfira és a nőre, a jóra és a rossz­ ra, a helyesre és a helytelenre. Az élet a kettősségek biro­ dalma, c s u p á n a félelem korlátoz m i n k e t a vagy-vagyra. Vegyük észre, hogy a Világegyetemben m i n d e n magában foglalja e l l e n t é t e csíráját. E l i n d u l u n k h á t tökéletes magá­ n y u n k sötétjéből a fény hazájába, Isten országába. Az életet k a p c s o l a t o k b a n éljük meg. A személyiség n e m k ü l ö n á l l ó valóság, h a n e m k a p c s o l a t o k szövevénye alkotja: test és szellem, lélegzet és vérkeringés, szív és el­ me, elfogadás és tagadás, ö r ö m és b á n a t összjátéka. Egy e m b e r p á r e g y ü t t é l é s é b e n két k ü l ö n b ö z ő kultúra adja fel ö n n ö n határait, közös céljuk betöltése érdekében. Olyan zenekar vagyunk, a m e l y k a p c s o l a t o k sokaságából áll. Ez a sok zenész egyetlen, nagyszerű kozmikus szimfóniát kelt életre. Isten t e h á t szent t á n c b a hív b e n n ü n k e t az élettel. Ez az isteni invitálás a mi e l h i v a t á s u n k . S e m m i f é l e megosz­ tottság n e m á l l h a t e l l e n a n n a k a félelmetes erőnek, a m e l y az isteni célszerűség teljessége. E hívás arra szólít fel, hogy t é r j ü n k vissza a szeretethez, s hasztalan is pró­ bálnánk ellenállni neki. Minél hamarább lebontjuk a 216

szívünk körül e m e l t falakat, a n n á l gyorsabban oszlatja el fényünk a sötét árnyakat, amelyek árnyékot vetettek éle­ tünkre. E n n e k ellenére gyakran megesik, hogy félreértjük a hí­ vó szót. L e l k ü n k célja arra int, hogy vegyünk részt az életben, s osszuk meg vele mindazt, a m i n e k ü n k adatott. Ehelyett gyakran vágyakozunk hiábavalóságokra, amelye­ ket m e g p r ó b á l u n k k i c s i k a r n i az élettől. Pedig v a l ó j á b a n m i n é l j o b b a n vágyunk valamire, a n n á l n a g y o b b bőség­ ben áll rendelkezésre a b e n s ő n k b e n . N e m is a k a r h a t u n k olyasmit, a m i n i n c s a b i r t o k u n k b a n . O l y a n ez, m i n t h a azt k é r d n é n k m a g u n k t ó l : „Beszélj olyasmiről, amiről s e m m i t sem tudsz." Csak m e r t n e m l á t j u k vagy tapint­ j u k vágyaink tárgyát, ne higgyük, hogy n e m k a p t u k meg máris. A m i k o r az ö r ö m ö t hiányoljuk az é l e t ü n k b ő l , valójá­ ban a belső ö r ö m kívánkozik kifelé. Látszólag t a l á n n i n c s megosztani való ö r ö m ü n k , ez a z o n b a n csak látszat, mivel hosszú évek óta rejtegettük. Igazából ugyanis arra vá­ gyunk, hogy megoszthassuk ö r ö m ü n k e t az Élettel. Ugyanez áll m i n d e n másra, amire vágyunk, a m i é r t fo­ hászkodunk. Ha t ö b b szeretetet k í v á n u n k az é l e t ü n k b e , és ez a kívánság elég erős, e n n e k az az oka, hogy túlon­ túl is sok a s z í v ü n k b e n a kifejezésre n e m j u t t a t o t t szere­ tet. Ha szabadságra van szükségünk, m i n d e n e k e l ő t t néz­ z ü n k m a g u n k b a , mivel szabadságszeretetünk tágasabb tér u t á n áhítozik. A m i k o r j o b b í t a n i szeretnénk valamin, ez a j o b b élet m á r o t t érlelődik b e n n ü n k , és csak arra vár, hogy megszülethessen. Az élet soha n e m foszt meg m i n k e t vágyaink tárgyától. Hiszen a b e n n ü n k l ü k t e t ő Élet csak arra vár, hogy elvegyüljön a k ü l s ő kavargással. A szűkösség t e h á t n e m az Élet sajátja. Akkor tapasztal­ j u k meg, ha n e m a d u n k m a g u n k n a k e n g e d é l y t vagy le­ hetőséget, hogy megosszuk bőségünket az élőkkel. Ami­ kor attól tartunk, hogy elveszítjük azt a keveset, a m i a m i é n k , ellenségesek, irigyek és s z ű k m a r k ú a k leszünk. Kö­ vetelünk ahelyett, hogy a d n á n k . Pedig a természet adako217

zásra r e n d e l t m i n k e t . Zsugoriak leszünk az élettel és sa­ j á t c é l j a i n k k a l szemben, ezért Isten sem visel ránk gon­ dot t ö b b é . Hogyan szerezhetjük vissza v e l ü n k született nagylelkű­ ségünket és az isteni szeretetet? Mi az, a m i t máris meg­ o s z t h a t u n k m á s o k k a l ? És ha ezt tesszük, kivel osztoz­ z u n k ? A válaszok m i n d e n k i számára roppant egyszerűek. Az a l á b b i a k b a n közlöm azt a receptet, a m e l y a h h o z szük­ séges, hogy elérjük a b e n n ü n k lakozó istenit. Az élet ezt m o n d j a : „Mert éheztem, és e n n e m adtatok; s z o m j ú h o z t a m , és i n n o m adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; mezítelen voltam, és megruházta­ tok; beteg voltam, és meglátogattatok, fogoly voltam, és eljöttetek hozzám... A m e n n y i b e n megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cseleked­ tétek meg" (Mát 2 5 , 3 4 - 3 5 , 4 0 ) . Legtöbbször a hiányainkról k é s z í t ü n k leltárt: „Ha len­ ne elég pénzem, én is j ó l l a k a t h a t n á m a szegényeket." „Ha jó társalgó volnék, idegenekkel is szóba állnék." „Ha vol­ na időm, felkeresném a betegeket a kórházban." „Ha tud­ n á m , hogyan fogjak hozzá, segítenék a bebörtönözötteken." Ne azt keressük, a m i n k n i n c s , h a n e m azt, a m i n k van. Mozgósítsuk képzeletünket, m i b e n l e h e t ü n k mások segítségére. Az e m b e r i é h s é g n e k és szomjúságnak ezerfé­ le arca van. N e m elég a testet t á p l á l n u n k , az e l m é n e k , a l é l e k n e k és a szívnek is táplálékra van szüksége. Ha n i n c s is annyi eledelünk, hogy azzal az egész vilá­ got jóllakassuk, n é h á n y e m b e r t á r s u n k é h é t azért csilla­ p í t h a t j u k . A lélek éhségét még k ö n n y e b b is elverni, m i n t megfőzni egy fazék levest, n o h a persze m i n d k e t t ő t meg­ tehetjük. Természettől fogva k ö n n y e b b e n h a t u n k az em­ beri szívre, m i n t az értelemre. Ha fedelet n e m a d h a t u n k is i d e g e n e k n e k , érzelmi m e n e d é k e t igenis felajánlha­ t u n k . Levehetjük az ingünket, hogy ráadjuk egy ágrólszakadtra, de m e g v i g a s z t a l h a t u n k egy megalázott és megszo­ m o r í t o t t lényt is, a k i n e k erre égető szüksége van. Re­ ménysugarat l o p h a t u n k egy b ö r t ö n l a k ó szívébe, vagy 218

felszabadíthatunk m á s o k a t szokásaik, k a p c s o l a t a i k és m u n k á j u k rabságából. Ha p é n z ü n k n i n c s is, az i d ő n k b ő l bizonyára t u d u n k j u t t a t n i a rászorulóknak. Az é l e t b e n mindig akad, aki éhezik, szomjazik, egyedül van, kiszol­ gáltatott, beteg vagy fogságban sínylődik. Akad t e h á t ten­ nivaló bőven. Az élet m i n d e n e l k é p z e l h e t ő a l a k b a n tenyészik körü­ löttünk. B á r m i t j u t t a t u n k a „legkisebbnek is" a Megvál­ tó atyjafiai közül, magával az élettel osztjuk meg javain­ kat. Az agysebész a beteg agyat gyógyítja, a m a n i k ű r ö s a k ö r m ö t szépíti, az építész fedelet kerít a fejünk fölé. No­ ha a szeretet ezerféleképpen törheti össze a szívünket mindaddig, amíg ki n e m egyezünk vele, ugyanakkor út­ m u t a t á s o k k a l is ellát v á n d o r u t u n k során. Ha m i n d i g akad valaki, aki felfog egy elesőt, n e m lesz g o n d rendel­ tetésünk betöltésével. A szeretettől ugyanis elválasztha­ tatlan a szabadság, a beteljesedés, az adakozás és az elfo­ gadás szabadsága. Ez hát az élet nagy titka. Osszuk meg jó szívvel mind­ azt, a m i n k van, legyen ez b á r m i l y e n kevés, a h e l y e t t hogy csodára várnánk. Ekkor felfedezzük majd, hogy ha kellő napfényt kap, a parányi mag sudár fává terebélyesedik. Tanuljuk meg j ó l a leckét: ez az élet n a g y l e l k ű az Elet iránt. Hogy beteljesítsük rendeltetésünket, n e k ü n k is ad­ n u n k kell a sokarcú É l e t n e k . Ne legyünk szűkkéblűek, ne p a n a s z k o d j u n k szegénysé­ günkre, és ne követelőzzünk. Ehelyett vegyük végre észre, hogy p o n t o s a n arra van szükségünk - n e k ü n k magunk­ n a k és a világnak -, a m i t itt és m o s t m e g o s z t h a t u n k az Élettel. Vágyjunk ezért bármire, csak akkor k a p j u k meg, ha a d n i is t u d u n k belőle. Véssük továbbá az eszünkbe, hogy k é r é s e i n k b ő l terem­ tettünk. Figyeljünk oda arra, mit, hogyan és k i t ő l ké­ rünk. Ez az i m a titka. A kérés soha n e m m a r a d válasz nélkül. Ezért a m i k o r félelemből k é r ü n k , a válasz mind­ össze csak félelmeinket altatja el. Ha anyagi javakat ké­ rünk, n e m is k a p u n k t ö b b e t ezeknél. Ha e l l e n b e n betel219

jesedést kérünk, az élet ezt is megadja. Kérjünk hát enge­ délyt az adakozásra, k é r j ü n k erre e l e g e n d ő lehetőséget. K é r j ü n k bátorságot ahhoz, hogy azt adhassuk, amire a l e g j o b b a n vágyunk. Íme, hogyan kért Assisi Szent Ferenc, az ima nagymes­ tere: Uram, tégy engem a béke hangszerévé. Hadd vessek el szeretetet a gyűlölet helyett; Adj bocsánatot a régi sebekre; Adj hitet a kételyek helyébe; Adj reményt a csüggedésben; Adj világosságot a sötétben; Adj örömet a bánatban. Ó, égi Úr, Add meg, hogy ne vigaszt keressek, Hanem vigasztaljak, Ne megértést várjak, hanem megértsek, Ne szeretetet lessek, hanem szeressek, Hiszen az adakozástól kapunk, A megbocsátásban nyerünk bocsánatot; Az én halálában születünk meg az örökéletre.

A tánc állomásai U t u n k elején az élet csupa akadály és fenyegetés, mivel ek­ kor még a félelem és a túlélés szemüvegén keresztül kém­ leljük. A m i k o r azután semlegességgel vértezzük fel magun­ kat a veszedelmekkel szemben, és sorra legyőzzük az aka­ dályokat, kezdjük az életet kihívások sorozatának látni. Már n e m csupán a fennmaradásért küzdünk, e n n é l sokkal magasabbra törünk. Erőfeszítéseinknek n e m is marad el a j u t a l m a , és mi egyre k e l l e m e s e b b e n érezzük magunkat. T ö b b é m á r n e m erőlködünk, és az Elet mélyebb értelmét kutatjuk. Ismét l e l k ü n k célja felé fordulunk, és élvezzük az Elet eredendő bőségét. Valósággal kivirágzunk. Végül, 220

amikor saját érdekeink helyett a b e n n ü n k lakozó isteni egységet kezdjük szolgálni, az élet szükségletei eggyé vál­ n a k a mieinkkel. Az Elet ekkor rajtunk keresztül elégíti ki valamennyi szükségletét. Ez a titka annak, hogyan osztoz­ h a t u n k az egyetemes bőségben. Mi vagyunk az e l m e és a szív, a kéz és a láb, a m e l y n e k segítségével Isten t á n c o t lejt az Élettel. Ebből az új nézőpontból megértjük, hogy az Elet n e m büntet, nem hajít kesztyűt az arcunkba, ehelyett a maga ada­ kozó bőségében számtalan lehetőséggel kínál meg minket a nemesedésre és a beteljesedésre. Minden pillanatban bőség­ szaruból ontja ránk áldásait, a külső és belső lehetőségek so­ kaságát. Nem a történések alakítják életünket, n e m is az, hogy mi m i n d e n t tudunk, hanem választásaink és cseleke­ deteink. A m i m e g o l d h a t a t l a n nehézség az egyik e m b e r n e k , az izgalmas kihívás a másiknak, a h a r m a d i k n a k meg éppen­ séggel élete legnagyobb lehetősége. A m i e g y i k ü n k n e k ál­ dás, a m á s i k u n k n a k átok. Aki szeretetet ébreszt az egyik e m b e r b e n , attól a másik utálkozva fordul el. Ráadásul m i n d e n új helyzetre m á s k é n t válaszolunk. E k k é p p e n jár­ j u k a m a g u n k útját ugyanazon cél felé. Ahogyan egy kosárlabdázó is folyvást ugyanazt a dobást gyakorolja, m í g n e m már mindig beletalál a kosárba, mi is szüntelenül finomítjuk válaszainkat ugyanarra a helyzet­ re, embertípusra vagy energiafajtára. Mindegyre ugyanab­ ba az emberfajtába b o t l u n k bele kapcsolatainkban, ugyan­ azokba a helyzetekbe keveredünk m u n k a h e l y ü n k ö n , egé­ szen addig, amíg megtanuljuk helyesen kezelni ezeket a viszonyokat és helyzeteket. Ha egyszer m e g t a n u l t u k a lec­ két, és többé n e m t a n ú s í t u n k ellenállást, az eddig gondot okozó embertípus vagy helyzet mintegy varázsütésre eltű­ n i k az életünkből. Az élet m i n d e n lehetőséget megad a tanulásra és a fej­ lődésre. Az ismétlés a tudás anyja, s a visszatérő helyzetek m e g t a n í t a n a k helyesen viszonyulni valamely embertípus­ hoz, dologhoz, körülményhez, eszméhez vagy energiafaj221

tához. Addig azonban éjt nappallá téve gyakorolnunk kell. M i n é l h a m a r a b b elkezdjük, a n n á l kevesebb tenniva­ l ó n k akad. M i n d e n bántás, kudarc és sérelem csak újabb lehetőség az okulásra, a gyógyulásra, a finomodásra. Vala­ hányszor s e m m i b e vesznek minket, elszomorodunk, meg­ haragszunk és elcsüggedünk. Megtehetjük azt is, hogy le­ verten üldögélünk, d ü h ö d t e n vagdalkozunk, de választ­ h a t j u k ehelyett a megbocsátást is. Ekkor felfedezzük szabadságunkat és ö n n ö n isteni m i v o l t u n k a t .

Megbocsátás: tánc az isteni gondviseléssel A m e g b o c s á t ó szeretet ú j a b b és ú j a b b lehetőséget ad a ta­ nulásra, gyógyulásra és c é l u n k betöltésére. Akár egy együtt érző anya, csókot nyom sár és k ö n n y áztatta ar­ c u n k r a , szelíden letisztogatja felhorzsolt térdünket és ér­ zelmi sebeinket. A szent t á n c b a n ugyanis gyakran el­ esünk, hiszen úgy t a n u l g a t j u k a lépéseket, ahogyan egy kisgyermek t a n u l járni. A m e g b o c s á t á s kegyelme n é l k ü l soha n e m t a n u l n á n k meg j á r n i , n e m h o g y azzal a könynyedséggel és méltósággal t á n c o l n i , ahogyan az élet lejti tánclépéseit. Spirituális fejlődésünk a z o n b a n n e m az elbukásról szól, sokkal i n k á b b arról, hogy újra meg újra felállunk. E h h e z a megbocsátástól kölcsönözzük a szükséges erőt és bátorságot. Ez az a felvonó, amely visszahúzza a kezdő sí­ e l ő t a hegy tetejére. Ez az a korlát a táncórán, amelybe ka­ paszkodva próbálgatjuk a tánclépéseket. A megbocsátás m e g t a n í t arra, hogy n e m a világ változik, h a n e m a hozzá fűződő kapcsolatunk. Szelíden, mégis határozottan arra int, hogy a világban é l ü n k , de n e m a n n a k rabságában. Rávezet arra, hogy ne m e g g o n d o l a t l a n u l m o t y o g j u n k va­ l a m i t az élet futó megjegyzéseire, h a n e m tudatosan vála­ szoljuk meg m o n d a n d ó j a lényegét. Hisztériás ítélkezés és követelőzés helyett meg kell t a n u l n u n k befelé nézni, hogy rátaláljunk l é n y ü n k sérthetetlen magjára.

222

Amikor megbocsátunk másoknak, ö n m a g u n k n a k bocsá­ tunk meg. Ha gyűlölünk másokat a tetteikért, akkor gyűlö­ letünk foglyai maradunk, az elszigetelődés és a veszteség íté­ letét szolgálva. Amikor megbocsátjuk mások tetteit, önma­ gunknak is megbocsátunk, amivel kiszabadítjuk magunkat önbörtönünkből, s így szabadon k i l é p h e t ü n k a napfényre. Akárhányszor megtagadjuk a segítségnyújtást bárkitől is, szétválasztjuk, ami egész, és belehajítjuk részeit a sötétségbe. A megbocsátással a különválasztott újra egész lesz. M i n d e n k a p c s o l a t b a n a megbocsátással veszi kezdetét a gyógyulás. N e m fontos, hogy m i l y e n ez a viszony, n e m számít, hogy e m b e r r ő l , dologról, eszméről, szervezetről, ügyről, testünkről vagy é r t e l m ü n k r ő l , Istenről vagy ön­ magunkról van-e szó. Kézenfekvő, hogy egy gyűlölettel teli k a p c s o l a t egész­ ségessé válásához megbocsátásra van szükség, mi a hely­ zet a z o n b a n a boldog k a p c s o l a t o k k a l ? M i n d e n kapcsolat­ ban léteznek bizonyos megszorítások. A m i k o r rábukka­ n u n k egy ilyenre, bocsássuk meg m a g u n k n a k , hogy a korlátozás előhívja szabadságvágyunkat. A m i k o r alávetjük m a g u n k a t egy ilyen korlátnak, meg­ szorításnak vagy szabálynak, m i e l ő t t k i s z a b a d u l u n k , meg kell b o c s á t a n u n k m a g u n k n a k szabadulási kísérle­ tünkért. A m e g b o c s á t á s azzal kezdődik, hogy a szellemre figyelünk, függetlenül attól, hogy m i l y e n alakot ölt. A m i k é n t azt t a n u l t u k , hogy a könyvet ne a borítójáról ítéljük meg, azt is meg kell t a n u l n u n k , hogy ne r i a d j u n k vissza a szellem egyetlen j e l m e z é t ő l sem. A m i k o r átadjuk m a g u n k a t az élet lényegének, m i n d e n széthúzás megszű­ nik, és b á r m i lehetségessé válik; bekövetkezik a csoda. Magányos az a lélek, a m e l y i k n e m t u d m e g b o c s á t a n i . Mert ha m á s o k e l l e n lázadozunk, v a l ó j á b a n m a g u n k el­ len t á m a d u n k , és elszigeteljük m a g u n k a t . A m i k o r harag­ szunk valakire, m e g v o n u n k tőle valamit, a m i t értékes­ n e k t a r t u n k . Mire s z á m í t h a t u n k e k k o r ? Mindaddig, amíg a másikat e l t i l t j u k a szépségestől, az értékestől és a

223

csodálatostól, m a g u n k a t is megfosztjuk m i n d e t t ő l . Pró­ báljuk csak ki, és meglátjuk, mi történik. Ha nyugodt szívvel fogadjuk a haragot, az m e n t e n el­ párolog. Ezzel szemben, ha h a r a g u n k a t tápláljuk, n e m m a r a d h a t u n k derűsek. A k o r m á n y t gyűlölve megfoszt­ j u k a társadalmat értékes t á m o g a t á s u n k t ó l , s ezzel ma­ g u n k t ó l is m e g v o n u n k valamit. Egyszer valaki megkért, m o n d j a m meg neki, mi az oka, hogy h i á b a dolgozik k e m é n y e n a válása óta, borzasz­ tó anyagi h e l y z e t b e n van. A fő okot a b b a n találtam, hogy n e m képes m e g b o c s á t a n i volt feleségének. A válás­ kor t u d a t alatt úgy d ö n t ö t t , n e m keres többet a legszük­ ségesebbnél, n e h o g y tartásdíjat kelljen fizetnie az aszszonynak. A m i t így visszatartott tőle, ö n m a g á n a k sem a d h a t t a meg. A m i k o r m i n d e z t elmagyaráztam neki, heve­ sen tiltakozott: - Egy c e n t e t sem é r d e m e l ! I n k á b b legyek szegény, m i n t hogy b á r m i t is n e k i adjak! K é s ő b b elvett egy j ó m ó d ú n ő t , ám n e m telt bele sok idő, m i n d k e t t e j ü k r e ismét rájárt a rúd. Volt azután egy o l y a n n ő b e t e g e m , aki autóbalesete során súlyos hátsérülést szenvedett. Láttam, hogy n e m b o c s á t o t t meg a n n a k , a k i n e k m i n d e z t „köszönhette". A t u d a t t a l a n j a ezért úgy d ö n t ö t t , hogy a m e n n y i b e n meg­ gyógyulna a tárgyalás előtt, n e m t u d n á meggyőzni a bí­ rákat balesete komolyságáról és arról, hogy súlyos pénz­ bírságot kell k i r ó n i u k az alperesre. A m i k o r közöltem ve­ le m i n d e z t , úgy d ö n t ö t t , hogy az egészsége és a lelki békéje fontosabb számára, m i n t a vétkes megbüntetése. M e g b o c s á t o t t h á t n e k i , m o n d v á n , hogy a t ö b b i t intézze el a M i n d e n h a t ó v a l és a lelkiismeretével. A háta ezután gyorsan gyógyulni kezdett, s ráadásul tárgyaláson kívül sikerült e l ő n y ö s e n megegyeznie ellenfelével. Bárkit bün­ t e t ü n k is meg, végső soron ö n m a g u n k a t b ü n t e t j ü k . És b á r k i n e k b o c s á t u n k meg, m a g u n k n a k n y ú j t u n k megbo­ csátó kezet. Ezzel t ú l l é p ü n k azokon a korlátokon, amelye­ ket m á s o k á l l í t o t t a k e l é n k . 224

Aki megbocsát, az ad, és n e m elvesz. 6 A m e g b o c s á t á s ugyanakkor n e m azt j e l e n t i , hogy ö l b e tett kézzel végig­ nézzük, amíg m á s o k e l l e n ü n k áskálódnak. C s u p á n tiszta szívvel kell á l l n u n k az e l l e n f é l b e n l ü k t e t ő élet előtt, a m e l y n e m k ü l ö n b ö z i k a saját é l e t e r ő n k t ő l . Valahány­ szor m e g b o c s á t u n k , meggyógyítjuk az adott cselekedet vagy személy fogságában sínylődő szellemet. Gyakran azért félünk a megbocsátástól, m e r t attól tar­ tunk, így m e g i s m é t l ő d i k a m i n k e t sértő esemény. Valójá­ b a n csak a megbocsátással teszünk szert arra a bölcses­ ségre, amelyre a keserű tapasztalat m e g t a n í t o t t m i n k e t , s ezután m á r n i n c s is szükség a lecke ismétlésére. A meg­ bocsátás a szív bölcsességéből fakad, sőt ez maga a szív bölcsessége. A szeretet m i n d ö r ö k r e m e g b o c s á t . 7

Lejtsünk táncot a zenére! A zene mozgásra csábít, táncmozdulatokra késztet. N e m t á n c o l h a t u n k vele ellenkező ritmusra. A zene választja meg a táncot. Amikor egy dallam t á n c b a hív, felállunk álomvilágunkból, és táncolni kezdünk a ritmusára. Mozdu­ lataink ekkor édes összhangban v a n n a k az akkordokkal. Ha é b e r e n figyelünk, m e g h a l l j u k az Elet dalát. E l e i n t e csak h a l k a n zeng belső h a l l á s u n k b a n , m i n t e g y távoli visszhangként kísért. Ha követjük hívását, m i n d i g a leg­ m é l y e b b c é l o k felé vezérel m i n k e t . Tudom, hogy azon a sorsfordító, Los Angeles-i éjsza­ kán is a zene választotta meg, m i l y e n t á n c b a lépjek. Ez a dallam c s á b í t o t t ki a szállodai s z o b á m b ó l , el az ágy hívo­ gató közelségétől, pedig holtfáradt v o l t a m egy gyógyítás­ sal és tanítással töltött, nehéz n a p u t á n . B á r m i l y e n fá­ radt voltam is azonban, e l l e n á l l h a t a t l a n késztetést érez­ tem, hogy ellátogassak a szálló ajándékboltjába. 6

Lefordíthatatlan szójáték: (orgive = 'megbocsát', /or = 'érte'; give = 'adni' a Ford.

7

Játék a forever = 'örök' és forgive = 'megbocsát' szavakkal - a Ford.

225

É r t e l m e m ezt azzal magyarázta, hogy okvetlenül v e n n e m kell n é h á n y lapot, és talán ásványvízre is szükségem lesz. Alig l é p t e m a z o n b a n az újságos állványhoz, amikor egy fiatal k í n a i i n t e t t le, m i n t h a taxis volnék. M i n t kiderült, ő volt Harry, a tulajdonos. Megkérdezte, én vagyok-e az a spirituális gyógyító, aki aznap a szállodában oktatott, és ha így van, feltehetne-e n é h á n y kérdést. Alighogy igent m o n d t a m , Harry bezárta a boltot, kitet­ te a „zárva" táblát, megragadott h á r o m műanyag ládát, vé­ gül e l ő h o z o t t hátulról egy gyönyörű kínai lányt, Carolt, akit b a r á t n ő j e k é n t m u t a t o t t be. Fogoly voltam h á t egy szálló ajándékboltjában, és senki sem tudott a hollétem­ ről. Nagyot sóhajtottam, és b ú c s ú t i n t e t t e m a paplanos ágyikónak. A n é h á n y kérdés kisebbfajta előadássá terebélyesedett a spirituális gyógyításról és a lélek fejlődéséről. Két valla­ t o m lelkesedése h a t á r t a l a n n a k m u t a t k o z o t t . Úgy másfél óra elteltével úgy éreztem, elég volt a beszédből, tettek­ kel is alá kell t á m a s z t a n o m az e l m o n d o t t a k a t . Kezelés­ b e n részesítettem Harryt. E n n e k során m e g l á t t a m el­ h u n y t anyja szellemét, aki örvendezve köszöntötte fiát. A m i k o r m i n d e z t e l m o n d t a m neki, b a r á t n ő j e lelkendez­ ve kiáltotta: - En is p o n t o s a n ezt láttam, és ezt p r ó b á l t a m megér­ t e t n i Harryvel, d e n e m h i t t n e k e m ! Ekkor úgy éreztem, elvégeztem, a m i é r t ide kellett jön­ n ö m . L á t t a m azonban, hogy a dolog még n e m ért véget, m e r t Harry e l h u n y t ö c c s é n e k szelleme is megjelent. Ami­ kor e l m o n d t a m a dolgot neki, szemlátomást megrázta a hír. Evekig ö n m a g á t o k o l t a öccse haláláért. Az eset gyer­ m e k k o r u k b a n történt, a m i k o r kerékpározni m e n t e k , s öccse beesett a szennyvízelvezető csatornába, majd bele­ h a l t sérüléseibe. Harry m o s t ismét összetört gyásza súlya alatt. „Úgy, szóval ezért kellett n e k e m i d e j ö n n ö m " - gon­ d o l t a m . Ez a z o n b a n még n e m m i n d e n ! A m i n t Harry csodálatos átalakulását figyeltem, rájöt­ tem, hogy Carolt is kezelésbe kell v e n n e m . A m i k o r meg226

kérdeztem, m i t szólna ehhez, habozás n é l k ü l ráállt. A lel­ kébe nézve láttam, m e k k o r a szenvedést okoz n e k i az any­ jával való kapcsolata. Tréfásan H a m u p i p ő k é n e k nevez­ tem Carolt, és n e m is j á r t a m messze az igazságtól, m e r t az anyja úgy b á n t vele, m i n t szegény H a m u p i p ő k é v e l a mostohája. Carol tapsikolva egyezett bele a kezelésbe. Amikor szóba h o z t a m , hogy anyja e l l e n z i Harryvel köten­ dő házasságát, Carol egészen elkeseredett. - Igen, m i n d e n n é l j o b b a n szeretnék feleségül m e n n i Harryhez, ő a z o n b a n n e m h a j l a n d ó áldását a d n i ránk. Láttam, hogy m i n d Carol, m i n d Harry hagyományos neveltetésben részesült, a szülői áldás n é l k ü l i házasság tehát az ő e s e t ü k b e n szóba sem j ö h e t e t t . - Az édesanyád fél - magyaráztam C a r o l n a k . - N e m téged félt, h a n e m ö n m a g á t . A m i ó t a apád e l h u n y t , rád tá­ maszkodik. A férjére is haragszik, a m i é r t magára hagyta. Eddig n e m sikerült m e g b o c s á t a n i a , és n e m szokott bele a magányos életbe. C é l t a l a n u l sodródik, te vagy a ments­ vára. Retteg attól, hogy elveszít. A k a r m i k u s kötelességek egyelőre le n e m zárult körét is m e g l á t t a m kettejük között. Carol egyik előző é l e t é b e n édesanyja rabszolgája volt. Anyja ezért úgy h i t t e , hogy jo­ ga van u r a l n i őt. Carol leckéje é p p e n az volt, hogy viszszaszerezze ö n m a g a fölött az irányítást. Anyjának pedig azt kellett m e g t a n u l n i a , hogy visszaadja n e k i a szabadsá­ gát, tiszteletben tartsa egyéniségét és önállóságát. Talál­ kozásunkkal hozzásegítettem C a r o l t karmája beteljesítéséhez. Éjjel fél kettőre járt, s m á r vagy négy órája ö m l ö t t be­ l ő l ü n k a szó! Tudtam, hogy p i h e n é s r e van szükségem, de Carol is, Harry is ragyogott az ö r ö m t ő l , s én v e l ü k örven­ deztem. Harry megkérdezte, m i l y e n képes újságokat sze­ retek, és felmarkolt b e l ő l ü k egy nyalábot t ö b b ásványvi­ zes és gyümölcsleves p a l a c k kíséretében. -

Egészségünkre! - kiáltotta.

Az élet belső zenéje ekkor felhangosodott. Carol félre­ vont a folyosón, m i k ö z b e n Harry a k u l c s o k k a l szöszmö227

tölt, hogy bezárjon. Egyenesen a szemembe nézett, és egyszerűen e n n y i t m o n d o t t : - Köszönöm, hogy ma este m e g m e n t e t t e d az élete­ met. Tudtam, hogy k o m o l y a n gondolja a szavait, úgy érez­ tem azonban, s e m m i ilyesmit n e m tettem. O azonban folytatta: - Tudod, a m i k o r ma este besétáltál a boltba, n e m h i n n é m , hogy tudtad, hogy a p u l t mögött zokogok. Köz­ v e t l e n ü l e l ő t t e b e s z é l g e t t ü n k Harryvel az életünkről és a n y á m m e g f e l l e b b e z h e t e t l e n n e k t ű n ő döntéséről. Min­ d e n t e l m o n d t a m neki, m e r t arra készültem, hogy utoljá­ ra látom. Elterveztem ugyanis, hogy hazamegyek, és meg­ ö l ö m magam. Most, hosszú idő u t á n először érzem úgy, hogy ismét m a g a m r a találtam. Elégedett vagyok azzal, a m i vagyok. Azt is t u d o m már, hogy n e m vagyok bo­ l o n d , n e m k é p z e l ő d t e m összevissza. Azt hiszem, meg tu­ d o k b o c s á t a n i a n y á m n a k , és helyre t u d o m hozni a ket­ t ő n k dolgát. Úgy érzem, visszakaptam az életemet. Köszö­ n ö m neked. Szóhoz se j u t o t t a m a csodálkozástól. Ez a sugárzó, gyö­ nyörű, okos lány ki akarta o l t a n i fiatal életét csak azért, m e r t s e n k i t ő l sem h a l l o t t n é h á n y egyszerű igazságot, és s e n k i sem b e c s ü l t e meg ö n m a g á é r t . Hálát adtam Isten­ nek, a m i é r t Harryhez és C a r o l h o z vezérelt, hogy részt ve­ gyek gyógyulásuk csodájában. N é h á n y órás alvás fejében m e g m e n t e t t e m egy csodálatos életet. M i n d h á r m u n k n a k használt ez az élmény. Mára Carol és Harry boldog házasok. En is örülök, hogy ki t u d t a m szakadni rövidlátó ön­ zésemből, s ehelyett az Elet t á n c á t választottam. A nevezetes este a m a aranyló pillanatok közé tartozott az é l e t e m b e n , a m i k o r úgy érezzük, érdemes é l n ü n k , szen­ v e d n ü n k és r o b o t o l n u n k . Ha megkérdeznének, újra végig­ csinálnám-e velük azt az éjszakát, határozott igennel felel­ nék! Vajon m i t t a l á l u n k , ha összeszámoljuk é l e t ü n k b e n a beteljesedés p i l l a n a t a i t ? Bizonyára meglepődünk, mivel 228

ezek a p i l l a n a t o k jószerivel n e m r ó l u n k szólnak. Bármi­ lyen izgalmasak is, többnyire n e m az avatja olyan érté­ kessé őket, hogy aranyérmet vagy t u d o m á n y o s díjat kap­ tunk, esetleg k i e m e l i k é r d e m e i n k e t egy üzleti vacsorán. I n k á b b a tanulás pillanatai ezek, a m i k o r megtudjuk, hogy a k i s b a b á n k egészséges, hogy a l á n y u n k felhagyott a kábítószerrel, hogy szüleink a r a n y l a k o d a l m u k a t ün­ neplik, hogy h a l l u n k egy régi barát békés haláláról, aki az u t ó b b i i d ő b e n sokat szenvedett. Ezek azok a c s ö n d e s pillanatok, a m i k o r megosztjuk ö r ö m ü n k e t azokkal, akik m e g h a r c o l t a k d é m o n a i k k a l , és győztesen kerültek ki a k ü z d e l e m b ő l . Egyik n a p talán m i m a g u n k v á l h a t u n k ilyen hősökké, felfedezve, hogy g y e r m e k e i n k nevelése, az a sok véráldozat, könny és verejték n e m volt hiábavaló. Meglehet, é p p e n d i p l o m á t n y ú j t u n k át sugárzóan okos t a n í t v á n y u n k n a k , aki alig n é h á n y éve még ijedős, zavaro­ d o t t d i á k k é n t állt elénk. Ezek a h i h e t e t l e n szépségű, lé­ lekkel teli p i l l a n a t o k ízelítőt a d n a k a szent t á n c termé­ szetéből. A m i k o r táncra kérjük kedvesünket, m á r csakis rá fi­ gyelünk. Egész világunk körülötte forog, ahogyan a boly­ gók a Nap körül. O lesz é l e t ü n k értelme, s m i n d e n moz­ dulatát m o h ó n m a g u n k b a isszuk. N e m g y ő z ü n k gyö­ nyörködni szépségében, s e l o l v a d u n k a m o s o l y á t ó l . A m i k o r igazán szerelmesek vagyunk, s e n k i más n e m szá­ m í t a szeretett lényen kívül. Kész v a g y u n k az é l e t ü n k e t áldozni érte, s így szemtől szembe k e r ü l ü n k az igazság­ gal. Ekkor m i n d a z o k az illúziók, a m e l y e k e t o l y a n gondo­ san őrizgettünk f é l e l m ü n k b e n , egyszeriben s e m m i v é foszlanak. Valósággal lessük a kedves m i n d e n kívánságát. Ez a szerelem felismerteti v e l ü n k igazi r e n d e l t e t é s ü n k e t . A m i k o r a szerelem megszüli c é l u n k a t , ezzel együtt a szabadságot és a barátságot is a világra hozza. Ha teljes szívünkkel szeretjük gyermekeinket, azt kívánjuk, hogy szabadon választhassanak az élet lehetőségei közül. Azt szeretnénk, ha soha n e m l e n n é n e k magányosak, ha éle­ tüket b e t ö l t e n é a család és b a r á t a i k szeretete. A szeretet 229

m á r csak ilyen. A szeretet tehát a maga ősi egységéből vi­ lágra hozza a formák és létállapotok sokaságát, hogy mi szabadon szerethessük egymást. Ha b e l é p ü n k a szent t á n c b a , versengés és ellenállás helyett az együttműködést, a kétkedés és bizalmatlanság helyett az Istenbe vetett bizonyosságot választjuk. A min­ d e n létezőben b e n n e rejlő forrást felkutatva, e l i n d u l u n k az élet patakja m e n t é n , a m e l y számtalanszor ágazik el ki­ sebb-nagyobb mellékfolyókra a t e r e m t é s b e n . A m i k o r te­ h á t kedvesünk, az isteni célszerűség táncra kér minket, k i á l l u n k a táncparkettre. M i n d e n tánclépéssel magunk­ ból a d u n k , s közben hagyjuk, hogy a zene diktálja a rit­ must. Ekkor é b r e d ü n k rá, hogy mi m a g u n k vagyunk a válasz.

Lépjünk be a szent táncba: hogyan valósítsuk ezt meg a gyakorlatban? Ha a kedves az utcát járja, Szerelme fátyla takarja, Ám ha maga az élet Lesz a reményed, A

szerelmet

-

Rumi8

már

senki

sem

akarja.

A szent tánc lépései A szent t á n c b a lépve, a d n u n k kell, ahelyett hogy folyvást csak kunyerálnánk. A helyzet az, hogy a m i t a l e g j o b b a n k í v á n u n k az élettől, á l t a l á b a n azt is tudjuk felajánlani neki. Annyiszor vettek a z o n b a n m á r s e m m i b e m i n k e t , hogy közben elfeledkezünk c é l u n k r ó l , s vágyunkat hi­ á n y k é n t ismerjük félre. H o l o t t csak akkor t a l á l u n k rá va­ lamire, ha m á s o k n a k is j u t t a t u n k belőle. Az a l á b b i a k b a n n é h á n y fogódzót a d o k közre, m i k é n t végezzük a szent t á n c alaplépéseit a m i n d e n n a p o k b a n . Gyakoroljuk ezeket az eddig olvasottak fényében. A szent t á n c b a n a követelőzéstől és a hiánytól a bősé­ gig és az adakozásig kell e l j u t n u n k . F o n t o s tehát, hogy: 1. Vizsgáljuk felül, mi az, a m i a saját kívánságunk, és mi az, a m i külsődleges rárakódás. 2. Tisztázzuk, m i é r t akarjuk, a m i t akarunk. Miféle c é l t tölt be a szóban forgó tárgy vagy személy birtoklása? 3. V á l t s u n k át a vágyakozásról a birtoklásra. 4 . Ismerjük ö n n ö n é r t é k ü n k e t .

8

Coleman Barks: The Illuminated Rumi. 1997, Broadway Books.

231

5. Bízzunk meg spirituális é n ü n k b e n , és a Legfőbb Lény­ ben, akitől m i n d e n származik. 6. Legyünk n y i t o t t a k m i n d e n r e , amivel az elfogadás so­ rán s z e m b e s ü l ü n k . 7. Ha egyszer valami a t u l a j d o n u n k b a kerül, osszuk meg az ö r ö m ö t másokkal. 1. Vizsgáljuk felül, mi az, ami a saját kívánságunk, és mi az, ami külsődleges rárakódás. Megesett már, hogy nagyon vágytunk valami után, meg is vásároltuk, s csak ekkor d ö b b e n t ü n k rá, hogy azt sem tudjuk, mire kell n e k ü n k ? N e m a saját vágyunknak e n g e d e l m e s k e d t ü n k tehát. Ezért a legelső lépés, hogy me­ ditációval e l d ö n t s ü k , sajátunk-e a kívánságunk. Lapoz­ zuk fel e h h e z a 3. fejezetet („Csináljunk helyet a szellem­ nek!"). A Függelék kérdés-felelet meditációja szintén se­ gítségünkre lesz a d ö n t é s b e n . Ugyancsak javunkra v á l h a t n a k a „ G o n d o l a t i képek alkotása és megfosztása e n e r g i a t a r t a l m u k t ó l " c í m ű alfejezet meditációs eszközei, a m e n n y i b e n segítenek megszabadulni az idegen kívánsá­ goktól. 2. Tisztázzuk, miért akarjuk, amit akarunk. Miféle célt tölt be a szóban forgó tárgy vagy személy birtoklása? Ha m á r tudjuk, m i t akarunk, gondoljuk végig meditá­ c i ó b a n , vajon m e n n y i b e n segít ez m i n k e t hozzá á l m a i n k megvalósításához. Meglehet, ez csak egy lépcsőfok igazi k í v á n s á g u n k beteljesülése felé. A) példa: Tegyük fel, hogy pénzre van szükségünk. Kér­ dés, a pénz a fontos n e k ü n k , vagy ez csupán eszköz vá­ gyaink beteljesüléséhez? Talán új kocsit szeretnénk, hogy akadálytalanul közlekedjünk. Eszerint igazándiból n e m is annyira pénzre, m i n t i n k á b b új kocsira vágyunk. A követ­ kező lépcsőfok, hogy m o s t a n t ó l erre a kocsira összpontosít­ sunk, erre vágyjunk, és ne a pénzre. Hisz végtére is mind­ egy, hogyan j u t u n k hozzá: megvesszük, megkapjuk aján-

232

dékba, vagy megnyerjük sorsjátékon (remélhetőleg ked­ vünkre lesz a márka). S o k a n a következőképpen g o n d o l k o d n a k : „Uj kocsira van szükségem. Ehhez t ö b b pénzt kell keresnem. E h h e z j o b b a n fizető állás u t á n kell n é z n e m . E h h e z vissza kell ü l n ö m az iskolapadba. Ehhez is t ö b b pénzre van szüksé­ gem. A t ö b b pénzhez j o b b a n fizető állást kell keresnem. A j o b b álláshoz vissza kell ü l n ö m az iskolapadba, és egyúttal új autóra is szükségem lesz. Az új kocsihoz..." Azt hiszem, érthető, miről beszélek. Tisztázzuk tehát m i n d e n e k e l ő t t , m i é r t is akarjuk, a m i t akarunk. A félelmeinket szeretnénk c s i l l a p í t a n i új t u l a j d o n u n k k a l ? Vagy é p p e n v a l a m i kellemetlenséget kí­ v á n u n k e l h á r í t a n i a birtoklásával? Vagy esetleg a h h o z se­ gítene hozzá, hogy t ö b b e t t u d j u n k a d n i a v i l á g n a k ? B) példa: Úgy érezzük, szerelemre van szükségünk. Me­ d i t á l j u n k el azon, vajon m i l y e n c é l t t ö l t e n e be életünk­ b e n a szerelem? Talán arra j ö v ü n k rá közben, m e n n y i szeretetet t u d n á n k adni e m b e r t á r s a i n k n a k . Esetleg arra vágyunk, hogy gondot v i s e l h e s s ü n k valakire, és átadhas­ suk n e k i gyöngédségünket. Eszerint n e m feltétlenül egyetlen személy a vágyaink tárgya, h a n e m c s u p á n az ada­ kozás lehetősége. A m i n t megosztjuk t ú l c s o r d u l ó szerete­ t ü n k e t az u t u n k b a kerülő idegenekkel, i d ő k ö z b e n bizo­ nyára olyasvalakit is m a g u n k h o z vonzunk, akit m á r sze­ r e l e m m e l szerethetünk. C) példa: Szoros kapcsolatra vágyunk, legyen az barát­ ság, házasság vagy alkotó c s a p a t m u n k a . Ha m e d i t á l u n k azon, miféle célt tölt be kívánságunk, talán rájövünk, hogy máris ismerjük a jó k a p c s o l a t o k titkát. Ha el tu­ d u n k képzelni egy ilyet, az azt j e l e n t i , a megvalósításhoz szükséges e r ő n e k is b i r t o k á b a n vagyunk. Talán felfedez­ zük, hogy t ö m é r d e k é l e t t a p a s z t a l a t u n k van, amelyet m e g o s z t h a t n á n k e m b e r t á r s a i n k k a l . Ez esetleg tanári pá­ lyára vezérel minket. Osszuk meg a világgal bölcsessé­ günket részletekben, így sokféle társat v o n z u n k majd ma­ gunkhoz. 233

3. Váltsunk át a vágyakozásról a birtoklásra. M i u t á n tisztáztuk, mire is vágyunk tulajdonképpen, he­ lyezzük a hangsúlyt a tervezgetésről a birtoklásra. A vágya­ kozás olyan mardosó hiányérzetet támaszthat, m i n t az éhség. A vágyakozás h a t a l m á t a természet ültette belénk, hogy e n n e k hajtóerejével vigyük végbe céljainkat. Minél i n k á b b a k a r u n k valamit, a n n á l t ö b b alkotóerőt fekte­ t ü n k a megszerzésébe. Ám ha e l m u l a s z t j u k m e g t e n n i a következő lépést, fölös e n e r g i á i n k a t magába a vágyako­ zásba öljük. Ez pedig ördögi kör. Egyre t ö b b e t akarunk, s a vágyakozás a végén teljesen h a t a l m á b a kerít minket. A valóságban mindössze annyi volna a dolgunk, hogy felhívjuk a figyelmet vágyaink tárgyára, amelyet megvizs­ gálva e l d ö n t h e t j ü k , m a g u n k é n a k mondjuk-e vagy sem. A fent j e l l e m z e t t szemléletváltás egyszerű. Fel kell is­ m e r n ü n k , hogy vágyaink tárgya l é l e k b e n m á r megvan b e n n ü n k . S o k a n azért n e m tudják mégsem megszerezni, amire vágynak, m e r t azt hiszik, ha n i n c s a kezükben, n e m birtokolják. E n n e k v a l ó j á b a n az ellenkezője igaz. C s u p á n akkor t e r e m t h e t j ü k meg az é l e t b e n azt, a m i t el­ képzeltünk, ha m á r megvan a fejünkben. N e m kívülről, a világból kell m e g k a p a r i n t a n u n k . O t t lakozik máris a l é n y ü n k b e n , s csak arra vár, hogy kivezessük a világra és az é l e t ü n k b e . Ezt megértve m i n t e g y elkötelezzük magun­ k a t á l m a i n k megvalósítása m e l l e t t . Legyünk hálásak azért, hogy máris b i r t o k o l j u k vágyaink tárgyát, mivel m e g b e c s ü l é s ü n k és h á l á n k megnyitja majd a szívünket az élet adakozó bősége előtt. 4. Ismerjük önnön értékünket. M i u t á n e l d ö n t ö t t ü k , hogy a m i t akarunk, az b e l ü l máris megvan b e n n ü n k , azt is be kell l á t n u n k , hogy megérde­ m e l t ü k . Az é r d e m t e l e n s é g t ő l és a beteljesülés következ­ m é n y e i t ő l való félelem sokakat visszariaszthat attól, hogy egyszerű, mégis h a t h a t ó s d ö n t é s e k e t hozzanak. Ha azt hisszük, meg kell d o l g o z n u n k a sikerért, nagyon téve­ d ü n k . M i n d e n , a m i a m i é n k , a világ legtermészetesebb 234

módján került a t u l a j d o n u n k b a . Ha mégis v e r e k e d n ü n k kellett vágyaink tárgyáért, akkor mindössze ö n m a g u n k e l ő t t bizonyítottuk be, m i t é r ü n k . Kezdjük a z o n b a n azzal, hogy az életet soha n e m kell kiérdemelni, hiszen ajándék, amelyet ingyen k a p u n k . Ha n e m vagyunk h a j l a n d ó k élni, az persze sok fájdalomba és szenvedésbe kerül, megfizetünk h á t érte. Aki n e m ér­ zi magát elég értékesnek, azt hiszi, hogy m i n d e n falatért keservesen meg kell szenvednie. Talán azt gondoljuk, az élet konyháján n i n c s ingyen ebéd. Az igazság az, hogy n e m c s u p á n az ebéd, de a reggeli és a vacsora is ingyen van. Mindössze k é r n ü n k kell. A világ j o b b á r a szorgalmunk, t e l j e s í t m é n y ü n k és sike­ r ü n k alapján méri az értékünket. Pedig e n n e k s e m m i kö­ ze a teljesítményhez. N e m c s u p á n a nagy tettekre képes e m b e r e k é r n e k sokat. Aki m e g b e c s ü l i ö n m a g á t , a n n a k m i n d e n cselekedete értékes lesz. Ha sokra tartjuk az éle­ tet, m i n d e n mosoly, kézfogás és szó belső igazságunkat sugározza majd. Ha ezzel s z e m b e n n e m ismerjük ö n n ö n értékünket, m i n d e n t e t t ü n k e l l e n e szól majd. A b ű n ö z ő k n e m okvet­ l e n ü l hétpróbás gazemberek, de elfeledkeznek igazi érté­ kükről. Erről t a n ú s k o d i k b ű n t e t t ü k is. Tudatlanságunk­ b a n elszakíthatjuk m a g u n k a t é l e t ü n k végső é r t e l m é t ő l . Gyakoroljuk a „ G o n d o l a t i képek alkotása és megfosztá­ sa e n e r g i a t a r t a l m u k t ó l " c í m ű alfejezetben foglaltakat, to­ vábbá az e l l e n t é t e k kezelésére m e g t a n í t ó gyakorlatot, hogy megfosszuk energiájától, és szabadjára e n g e d j ü k ön­ n ö n é r t é k t e l e n s é g ü n k tudatát, a m e l y akkor m e r ü l fel el­ m é n k b e n , a m i k o r v a l a m i n e k a birtoklása m e l l e t t dön­ tünk. 5. Bízzunk meg spirituális énünkben és a Legfőbb Lényben, akitől minden származik. Ahhoz, hogy a valóságba is átültessük, a m i a lelkünk­ b e n lakozik, meg kell t a n u l n u n k m e g b í z n i az ösztöne­ i n k b e n . Gyakran veszítjük el az ö n b i z a l m u n k a t és Isten235

be vetett h i t ü n k e t azért, m e r t n e m jól járjuk az adás és elfogadás t á n c á t . Miért van annyi szenvedés az életben, ha m i n d e n kérésünkre válasz érkezik? Hiszen szenvedni s e n k i sem szeret igazán. E n n e k ellenére senki sem mene­ k ü l h e t meg ettől a h a l a n d ó k közül. Hány és hány e m b e r t h a l l o t t a m elkeseredetten felsó­ h a j t a n i : „Szeretetet k é r t e m Istentől, de gyűlöletet és hara­ got k a p t a m helyette." „Gyógyulást kértem, de csak még b e t e g e b b lettem." „A férjem békeszerető e m b e r volt, de egy kötekedő alak k i o l t o t t a az életét." „Hogyan nevezheti igazságosnak és j ó s á g o s n a k I s t e n t ? " Hacsak n e m űzzük ki m a g u n k b ó l a szenvedést, n e m s z a b a d u l u n k meg korlátainktól, és n e m adjuk fel nemtö­ rődömségünket, n e m r i t k á n az ellenkezője valósul meg a n n a k , a m i t k í v á n u n k . Azért vágyunk erre vagy arra, m e r t v a l a m i akadályozza, hogy teljes m é r t é k b e n élvez­ hessük. Ilyen akadály a félelem és a fájdalom, a n n a k m e g a n n y i változatában, a m i l y e n a sérelem, az elnyomott­ ság, a b ű n t u d a t , az ítélkezés és így tovább. Ezért a m i k o r Istenhez f o r d u l u n k kérésünkkel, O lehetőséget ad belső felszabadulásunkra. Például ha t ö b b t ü r e l m e t kérünk, m i n d a z felszínre b u k k a n a t u d a t a l a t t i mélységeiből, a m i ingerlékennyé és t ü r e l m e t l e n n é tesz m i n k e t . Ha például t ö b b szeretetre vá­ gyunk, m i n d e n bosszúszomjunk, haragunk, g y ű l ö l e t ü n k és megbocsátásra való k é p t e l e n s é g ü n k tudatosul. M i n é l o d a a d ó b b a béke követe, a n n á l nagyobb ellen­ állással találkozik. A b b a n a p i l l a n a t b a n , a m i n t egészsé­ get k é r ü n k a T e r e m t ő t ő l , m i n d e n rejtett nyavalyánkat érezni kezdjük. K ü l ö n b e n hogyan is i n d u l h a t n á n k el az egészség ú t j á n ? S o k o l y a n e m b e r t ismertem, aki röviddel azután, hogy egészséges étrendre és életmódra fogta ma­ gát, megbetegedett. Ez a méregtelenítés része, m e l y n e k során kiizzadjuk m a g u n k b ó l az e r e i n k b e n keringő mér­ geket. A h i r t e l e n t á m a d t bajtól megrémülve, egyesek ilyenkor visszatérnek korábbi, egészségtelen életmódjuk­ hoz. 236

Ha m i n d e n á r o n orvosok a k a r u n k l e n n i , de m é g s e m iratkozunk be az orvosi egyetemre, akkor manapság, a mi t á r s a d a l m u n k b a n Isten aligha teljesítheti közvetlenül a vágyainkat. Ugyanakkor lehetőségeket fogunk k a p n i ar­ ra, hogy megdolgozzuk a hivatalos orvosképzéssel szem­ b e n i félelmünket és e l l e n á l l á s u n k a t . Ha n e m vesszük ész­ re, hogy i m á i n k így találtak meghallgatásra, a M i n d e n h a ­ tót okoljuk majd á l m a i n k meg n e m valósulásáért. Ezért fél hát m i n d e n k i annyira, hogy a J ó i s t e n h e z for­ duljon kéréseivel. Hiszen v a l a m e n n y i f é l e l m ü n k felszín­ re kerül akkor, a m i k o r arra k e z d ü n k el vágyakozni, ami­ nek a kiteljesítését valami akadályozza b e n n ü n k . Ismét csak azt javaslom, gyakoroljuk a „ G o n d o l a t i képek alko­ tása és megfosztása e n e r g i a t a r t a l m u k t ó l " c í m ű alfejezet­ b e n foglaltakat, hogy m e g s z a b a d u l j u n k a félelmet ma­ gukban foglaló képektől. 6. Legyünk nyitottak mindenre, amivel az elfogadás során szembesülünk. Isten az e g y ü t t m ű k ö d ő k r e sugározza akarata erejét. Ne tartsunk ettől, mivel a feltétel n é l k ü l i szeretet forrásából fakad, amely pedig m i n d e n t megad, amire csak szüksé­ g ü n k van. Ez a félelem m e r ő félreértése a kérésünket kö­ vető gyógyító folyamatnak. Értsük meg, hogy a k é r é s ü n k nyomán kiválasztódó mérgektől meg kell s z a b a d u l n u n k ahhoz, hogy t e r ü n k legyen az újdonság fogadására. Isten n e m hagyja figyelmen kívül a kérésünket, és n e m bün­ tet. C s u p á n a b b a n segít, hogy üres e d é n n y é váljunk, amelyet O aztán m e g t ö l t h e t mindazzal, a m i r e v a l ó b a n vágyakozunk. Ne veszítsünk irányt, csak m e r t h a j ó n k viharos tenge­ ren hánykolódik. Legyünk még l e l k e s e b b e k és buzgób­ bak, hiszen már közel k e r ü l t ü n k c é l u n k h o z . Ne azono­ suljunk azzal a sok bajjal, amelyet m é r e g k é n t kiválasz­ t u n k m a g u n k b ó l . S z a b a d u l j u n k meg tőlük, s a d j u n k hálát Istennek, m i k ö z b e n helyet c s i n á l u n k az életünk­ b e n a csodának. 237

A szent t á n c az isteni kegyelem áradása. Az egység lejt t á n c o t ekkor az ellentétes pólusok között, az itt és az ott, a n ő i és a férfiúi, a sötét és a világos között. M i n d e h h e z el kell fogadnunk az itt és most feltételeit, e m e l l e t t tisz­ tán, már a j e l e n b e n m a g u n k e l ő t t kell l á t n u n k c é l u n k a t vagy á b r á n d u n k a t . Akadnak, akik ábrándjaikat kergetve n e m h a j l a n d ó k t u d o m á s u l v e n n i k ö r ü l m é n y e i k valósá­ gát. Másokat annyira a g y o n n y o m n a k a körülmények, hogy n e m m e r n e k továbblépni. Csak a m i k o r maradékta­ l a n u l t u d o m á s u l vesszük a j e l e n t , és ezzel egy időben tisztán látjuk m a g u n k e l ő t t c é l u n k a t , kizárólag akkor áll­ h a t u n k be a szent k ö r t á n c b a . A sorsnak teret kell enged­ ni, hogy m u n k á l k o d h a s s o n , s ez p o n t o s a n a j e l e n és az á l m a i n k között k i a l a k u l ó feszültség. Létrehozásához gyakoroljuk az ellentéteken meditálást, éspedig az alábbi ellentétpárral: „Maradéktalanul elfoga­ d o m magamat olyannak, amilyen vagyok/Maradéktalanul azonosulok azzal, amivé lehetnék." (További példák: „Ma­ radéktalanul elfogadom a t e s t e m e t / M a r a d é k t a l a n u l azo­ n o s u l o k azzal a külsővel, amelyet kialakíthatnék." „Mara­ déktalanul elfogadom a kapcsolatot, a m e l y b e n élek./Maradéktalanul azonosulok azzal a kapcsolattal, amelyet k i é p í t h e t n é k magamnak." Es így tovább.) 7. Ha egyszer valami a tulajdonunkba kerül, osszuk meg az örömöt másokkal. Ne feledjük, b á r m i r e vágyjunk is, máris bőségesen a rendelkezésünkre áll. A m i k o r n é z ő p o n t o t váltunk, s a vá­ gyakozásról a tényleges birtoklásra helyezzük a hang­ súlyt, l e g y ü n k hálásak lelki javainkért, s határozzuk el, hogy a valóságba is á t ü l t e t j ü k ezeket, majd fokonként megosztjuk az élettel, a m i n k van. Ez az osztozás először tisztán energetikai, csak k é s ő b b ö l t kézzelfogható formát. Az a l á b b i a k b a n n é h á n y példát a d o k közre: Aj példa: Tegyük fel, hogy egy n e m t ö r ő d ö m , fennhéjá­ zó vezető szorosan a n y o m u n k b a n halad a külső sávban. Mi azt szeretnénk, hogy tartsa be az előírt követési távol238

ságot. Pontosan e n n y i a d n i v a l ó n k van e b b e n a helyzet­ ben, hiszen a másik n e m t ö r ő d ö m , mi pedig tudjuk, mi a helyes, és mi n e m . Őrizzük meg semlegességünket, mu­ lassunk kissé a dolgon, és iparkodjunk együtt érezni ve­ zetőtársunkkal. Energetikai s z e m p o n t b ó l fogalmazva, úgy is m o n d h a t n á n k , hogy a fickó v i t a m i n h i á n y b a n szenved. I n t u í c i ó n k r a hallgatva találjuk ki, m i l y e n színű (sárga, narancssárga, kék stb.) és típusú energiára van szüksége e n n e k a h i á n y n a k a pótlására. Képzeljük el, a m i n t kis golyót gyúrunk, m o n d j u k , a zöld energiából, és kedvesen o d a n y ú j t j u k a k e l l e m e t l e n i d e g e n n e k (en­ gedjük szabadon, akár egy léggömböt). Várjuk meg, mi történik n é h á n y perc múlva. Magam úgy tapasztaltam, hogy m i n d e n öt esetből n é g y b e n a m ö g ö t t e m koslató ve­ zető vagy eltávolodott, vagy m ó d o t talált az előzéshez. Ügyeljünk, hogy k ö z b e n a s z e m ü n k e t is nyitva tartsuk, hiszen volán m ö g ö t t ü l ü n k ! B) példa: É t t e r e m b e n tartózkodunk, és kifogunk egy durva, faragatlan pincért, aki ahelyett, hogy kiszolgálna minket, alaposan megkeseríti az é t t e r m i vacsora perceit. Mi élvezni szeretnénk ezt az estét, és nyájas, udvarias ki­ szolgálást v á r n á n k . A fentiek már b i r t o k u n k b a n v a n n a k , hiszen k ü l ö n b e n hogyan is t u d n á n k róluk. Őrizzük meg tehát semlegességünket, érezzük át a helyzet h u m o r á t , sőt csipetnyi együttérzésre is szükségünk lesz. Intuíci­ ó n k r a hagyatkozva próbáljuk meg kitalálni, m i l y e n szí­ nű energiacsomagra van szüksége a p ö k h e n d i p i n c é r n e k a j e l e n p i l l a n a t b a n . Képzeljük el, a m i n t ezt kicsiny go­ lyóvá gyúrjuk, s engedjük el a p i n c é r irányában. Várjuk meg, mi történik. Egyszer, a m i k o r húszan ü l t e k az aszta­ l o m n á l , csodálatos átváltozásnak voltam szemtanúja. A p i n c é r olyan ellenségesen viselkedett, hogy a szó szo­ ros é r t e l m é b e n o d a h a j í t o t t a a tányérokat a vendégek elé, s kis híján r á n k vicsorgott. N é h á n y a n már arra készültek, hogy odahívatják a főpincért. Még egy percet k é r t e m tő­ lük, és e m b e r ü n k felé gördítettem az e n e r g i a g ö m b ö t . A p i n c é r ezután visszament a konyhába, és a m i k o r alig 239

egy perc elteltével o d a j ö t t az asztalunkhoz, arcán széles mosollyal egyenesen hozzám lépett, s a lehető legkelle­ m e s e b b m o d o r b a n megkérdezte, m i t parancsolok. Vala­ m e n n y i e n k i t ű n ő kiszolgálásban részesültünk az ebéd hátralévő részében.

Egy apa története Egyszer nagyon megviselt, hogy távol kerültem a fiaim­ tól, h o l o t t é l e t ü k fontos állomásához érkeztek, amikor úgy éreztem, szükségük l e h e t rám. Sorra vettem m i n d e n e l k é p z e l h e t ő lehetőséget, de egyiket sem találtam megfe­ l e l ő n e k . Ekkor megkérdeztem magamtól: „Valóban olyan fontos a fiaimnak, hogy o t t legyek m e l l e t t ü k ? Vagy in­ k á b b mégiscsak az a lényeg, hogy a l e h e t ő leghatható­ s a b b t á m o g a t á s b a n és ú t m u t a t á s b a n részesüljenek?" Természetesen v a n n a k olyan időszakok, a m i k o r senki sem p ó t o l h a t egy apát, még a l e g b ö l c s e b b tanácsadó sem. Én a z o n b a n megéreztem, hogy ez most n e m az az eset. S ő t azt is felismertem, e l b i z a k o d o t t s á g o m b a n hit­ tem csak, hogy n e k e m itt okvetlenül be kell avatkoz­ n o m . Vágyam fiaim iránti szeretetemből fakadt, a t ö b b i a z o n b a n m á r a félelem szülötte volt. Attól féltem, hogy n e m vagyok elég jó apa, és a szeretetem is kevésnek bizo­ nyul. Az elbizakodottság á l t a l á b a n f o n t o s a b b n a k t ü n t e t i fel magát a n n á l , m i n t amilyen. Azt is felismertem, hogy az adott helyzetben fiaimnak férfiember tanácsaira van szükségük. Azt is b e l á t t a m , ta­ l á n még j ó l is j ö n n e , ha ez a férfiú olyan idegen volna, akire felnéznek. Az e l ő b b i e k e t átrágva, szeretetteljes, spi­ rituális valakit képzeltem a fiaim mellé, aki a b b a n az út­ m u t a t á s b a n és e l i s m e r é s b e n részesíti őket, amelyre az a d o t t p i l l a n a t b a n szükségük van. Ezután az egész képet Istenre, a m i n d e n s é g középpontjára bíztam. N e m telt b e l e n é h á n y nap, és megérkezett az első ilyen férfi a fiaim életébe. Amerikai i n d i á n volt, törzsé­ n e k gyógyító e m b e r e . T ö b b kaland is várt ezután a fiaim240

ra. Elsőnek m e g h í v t á k őket a törzs két m é l y e n tisztelt, szent helyére. T e h e t t e m volna b á r m i t , á t r e n d e z h e t t e m volna m i n d e n programomat, akkor sem t u d t a m volna őket e b b e n az é l m é n y b e n részesíteni. Mégis úgy hozta a sors, hogy végül elkísérhettem őket szent ú t j u k o n .

FÜGGELÉK

Spirituális elsősegélycsomag A rész: Spirituális gyakorlat Maradjatok éberek. Figyeljetek és gondolkodjatok. Munkálkodjatok beható figyelemmel, így meglátjátok a bennetek lobogó lángot. - Gautama Buddha

A gyakorlás természete A felébredés gyakorlást igényel. Az é b r e n maradáshoz en­ nél is t ö b b gyakorlásra van szükség. E l e i n t e még pislákol a fényünk. Tudjuk ugyan, hogy o t t ég b e n n ü n k az igaz­ ság lángja, mégis m á s o k b a n bízunk, akiket erősebb tá­ masznak é r z ü n k belső bizonyosságunknál. Hiába fogjuk fel például, hogy v a l a m e l y félreértésben mi m a g u n k leg­ a l á b b annyira h i b á s a k vagyunk, m i n t a másik, mégis ké­ n y e l m e s e b b n e k érezzük, ha őt h i b á z t a t h a t j u k . Természe­ tesen tudjuk, hogy meg kell v á l t o z n u n k , és fejlődnünk kell, csakhogy k é n y e l m e s e b b m á s o k a t l e c k é z t e t n ü n k . Ha egyetlen rövid percre felébredünk is, u t á n a ismét el­ szunnyadunk. Ne feledjük azonban, ha tudatosítjuk ma­ gunkban, hogy á l m o d u n k , o n n a n m á r csak egy lépés az ébredés! Ideje ezt k i t a r t ó b b a n gyakorolni. Spirituális fejlődésünk folyamata a magasugrás gyakor­ lásához hasonlatos. Először, mondjuk, k i l e n c v e n c e n t i t vi­ szünk át, n é m i gyakorlással persze. Ezután a százöt c e n t i t célozzuk meg és így tovább. A m i négy éve még lehetetlen­ n e k tetszett, mostanra m á r gyerekjátéknak tűnik. 242

Es ugyan mi n é h á n y év az örökkévalósághoz képest? Gyakran találkozom o l y a n o k k a l , akik arról panaszkodnak, hogy n i n c s idejük a gyakorlásra. Ok esetleg azt gon­ dolják, üdvösségük a gyakorlásra szánt i d ő n m ú l i k . Ho­ lott mindig gyakorolunk! Ha n e m ezt, h á t v a l a m i mást. A gyakorlás az értelmező szótár meghatározása szerint „sorozatos ismétlést j e l e n t valamely készség elsajátítása ér­ dekében". Tudatosan vagy ö n t u d a t l a n u l , de egész n a p bi­ zonyos szokásokhoz tartjuk magunkat. Van, aki a sirámo­ kat fejlesztette tökélyre, más az áldozat szerepét alakítja u t á n o z h a t a t l a n u l . M e g i n t más a halogatásban, az aggó­ dásban, a szemforgatásban vagy az ö n p o c s k o n d i á z á s b a n nagymester. Higgyük el, a spirituális tudatosság gyakorlá­ sa sem igényel t ö b b időt. Mindössze fel kell h a g y n u n k ré­ gi, haszontalan szokásainkkal. Nem az a kérdés tehát, gya­ korolunk-e egyáltalán, h a n e m az, hogy m i t gyakorolunk. A gyakorlás egy része feledésbe merül. A l e g t ö b b em­ ber a legriasztóbb ébresztés u t á n is visszaalszik. Először csak méregetjük a p r o b l é m á t , hogy „rendbe hozzuk". Ha egyszer meggyógyulunk, ha a gyerek újra o t t h o n van, ha k a p c s o l a t u n k a t (újra) sikerül m e g m e n t e n ü n k , visszaté­ r ü n k a megszokott kerékvágásba. Zajosan ü n n e p e l j ü k , ha átvisszük a k i l e n c v e n c e n t i t , m i k ö z b e n elfeledkezünk ar­ ról, hogy m é l y e b b tanulságot is l e s z ű r h e t n é n k elsajátí­ tott készségeinkből. E l k é n y e l m e s e d ü n k biztonságos, jó­ zan életünkben... egészen a következő ébresztőig. Ha egyszer mégis rászánjuk m a g u n k a t , hogy feleljünk r e n d e l t e t é s ü n k n a p o n t a m e g ú j u l ó hívására, n e k i f o g u n k a tudatosság magasugrásait gyakorolni. A valós c é l o k ki­ tűzése kiszélesíti készségeink körét. Vigyázzunk a z o n b a n , hogy ne bízzuk el m a g u n k a t túlságosan. Rendszeres gya­ korlással egyre n a g y o b b magasságokat viszünk át, s im­ már i n n e n t e k i n t ü n k alá az életre. Az is megesik néha­ nap, hogy n e m k i l e n c v e n , h a n e m százhúsz c e n t i t is átugrunk. Erről akkor is t u d o m á s t szerzünk, ha egyelőre n e m sokat k e z d h e t ü n k új t u d o m á n y u k k a l .

243

G y a k o r o l j u n k úgy, hogy hálás szívvel elfogadjuk, akik és a m i k e p i l l a n a t b a n vagyunk, m i k ö z b e n a cél tisztán lebeg a s z e m ü n k előtt. Ez a lélek céltudatosságának egyik nagy titka: Fogadjuk el m a g u n k a t olyannak, ami­ lyenek itt és m o s t vagyunk, ugyanakkor tartsunk ki ál­ m a i n k m e l l e t t , a m e l y e k e m b e r i p o r h ü v e l y ü n k b e n bon­ takoztatják ki isteni képességeinket. Gyakoroljunk tehát b á r m i t és bárhogyan, tegyük m i n d i g kedvességgel, hu­ m o r r a l és szeretettel. Éljetek

erényes életet, és imádjátok az Urat. Ez minden. Többre nincs is szükség. - Sivápurí Baba utolsó szavai; a rendkívüli indiai mester s z á z h a r m i n c h é t évet élt (az idézet a Graceful Exits c í m ű könyvből való, B l a c k m a n , 106. o.)

Fő az egyszerűség Tanulás k ö z b e n ne kapassuk el az é r t e l m ü n k e t . Vegyük észre, hogy c s u p á n sérült e g ó n k próbál m i n k e t elcsábíta­ ni az igazságtól. Legyünk i n k á b b nyitottak, akár egy cso­ dálatos virág, hogy learathassuk b i z a l m u n k jótéteménye­ it, s ö r ö k k i n c s e k e t fedezzünk fel az egyszerűségben. A l e g t ö b b e n azt t a n u l t u k , hogy egyre b o n y o l u l t a b b v i l á g u n k b a n az egyszerűség megvetendő. Furcsa, m i é r t áldozzuk fel olyan készségesen az egyszerűt a bonyolul­ tabbért, azzal a kifogással persze, hogy n i n c s rá időnk. H o l o t t é p p e n az egyszerű az, a m i kevés időt igényel. Mi­ nél egyszerűbben b o n y o l í t u n k valamit, a n n á l kevesebb idő és erőfeszítés szükséges hozzá. Maradjunk meg az egy­ szerűség m e l l e t t , s idővel m é l y r e h a t ó változás és betelje­ sedés lesz a j u t a l m u n k . Az is gond, hogy túl gyakran teszünk egyenlőségjelet az egyszerűség és az együgyűség közé. A m i egyszerű, arról azt gondoljuk, hogy n e m is érdemli meg a figyelmünket. 244

Az egyszerűséghez természetesen a k ö n n y e n kezelhetőség is hozzátartozik. A szellem ugyancsak egyszerű, h o l o t t egyáltalán n e m együgyű és é r t é k t e l e n . G y a k r a n é p p e n a legnagyobb mesterek a legegyszerűbbek. L e g y ü n k mi is egyszerűek m i n d e n d o l g u n k b a n , és élvezzük ezt. Könyveket olvasva és előadásokat hallgatva gyakorol­ j u k az itt elsajátított készségeket. Ez m e g i n t csak az egy­ szerűséghez tartozik. Ne a k a r j u n k m i n d e n t egyszerre, hagyjuk fokozatosan b e é r n i fáradozásunk g y ü m ö l c s e i t . A következő nehézségi fok ekkor úgyszólván a k ü s z ö b ö n vár ránk. A mester m i n d i g megérkezik, ha a t a n í t v á n y ké­ szen áll a fogadására. És ha mi j ó l m e g t a n u l j u k a leckét, akkor előbb-utóbb készen állnak.

Mikor érjük el a célunkat? Gyakorlás közben á l t a l á b a n szeretjük t u d n i , hogyan ha­ ladunk. „Vajon m á r teljesítettem? Meddig j u t o t t a m ? " kérdezzük m a g u n k t ó l . Hogy bizonyosságot szerezzünk, kikérjük azok véleményét, akiket tisztelünk. Am, h a c s a k n e m őrizzük meg a józanságunkat, á l l a n d ó a n alábecsül­ j ü k magunkat, csak m e r t még n e m l á t t u k a fényt, n e m éreztük át az üdvözült boldogság felemelő m á m o r á t , s n e m gyógyítottuk meg m a g u n k a t . Ne várjunk látványos sikereket spirituális fejlődésünk során. Legyen e n n e k mércéje lényeglátó képességünk, az, hogy m e n n y i b e n látjuk meg Isten igazságát m i n d e n b e n és m i n d e n k i b e n . Akadtak persze o l y a n o k is, a k i k d r á m a i fény- és hang­ hatások közepette é b r e d t e k rá a Szellemre. S o p h y B u r n h a m is ilyen é l m é n y r ő l ír The Ecstatic Journey c í m ű könyvében: O l y a n jóság fogott körül, hogy az szavak­ kal kifejezhetetlen. H a l l o t t a m a p l a n é t á k énekét, s u t á n a fényhullám csapott át rajtam." A k l i n i k a i h a l á l b ó l visszatérők halálközeli é l m é n y e i t ma már b e h a t ó a n ismerjük. S o k a n s z á m o l n a k be közü­ lük egy Fénylény megjelenéséről. Aztán o l y a n o k is van245

nak k ö z ö t t ü n k , akik m e d i t á c i ó révén rendszeresen elláto­ g a t n a k e káprázatos szellemi b i r o d a l o m b a . Az átlagem­ ber a z o n b a n csak ritkán vágyik olyan m o h ó n a megvilá­ gosodásra vagy a Szellemre, ahogyan a fuldokló kapkod levegő u t á n . Ez részben é r t h e t ő is, hiszen a m i n d e n n a p i élet ügyes-bajos dolgai olyan hevesen követelik figyel­ m ü n k e t , ahogyan a gyermek a szülei törődését. Holott a szeretet ezerféle a l a k b a n szólít m i n k e t . A m i k é n t azt sem akadályozhatjuk meg, hogy a harangzúgás átzengjen ben­ s ő n k ö n , úgy Isten m e g a n n y i arca is r á n k mosolyog a vi­ lágból, átjárva azt melegével. Ahelyett tehát, hogy útját á l l n á n k egymás beteljesedésének, m u t a s s u k meg az utat embertársainknak. A megvilágosodás és a szellem felismerése fokozatos fo­ lyamat. Még azok számára is, akik látszólag hirtelen ke­ r ü l n e k a fény b i r o d a l m á b a . E rövid közjátékok katapul­ t á l n a k m i n k e t k a l a n d u n k következő állomására. A meg­ világosodás drámaibb példái nem szükségképpen magasabb rendűek. Maga Sophy B u r n h a m is a dalai lá­ ma m o n d á s á t idézi a n n a k egyik könyvéből: „Szívesen vet­ tem volna, ha n e k e m is t á m a d n a k misztikus élményeim, d e n e m volt szerencsém!" E n n e k ellenére n i n c s j o g u n k megkérdőjelezni a nagy tibeti vezető megvilágosodásá­ n a k és bölcsességének hitelét. Kyriacos Markides így ír A ciprusi mágus c í m ű művé­ ben: „...Tanárom egyik közeli barátja magas rangú mester volt, de látóképességei n e k i is csak szunnyadoztak." Né­ ha a megvilágosodás u t á n i vágyakozás misztikus élmé­ nyeket hív életre, máskor viszont azok k a p n a k jókora adag i n j e k c i ó t a szellem orvosságából, akik kételkedtek létezésében. Egyszer m e g h a l l g a t t a m D a n n i o n Brinkley - a Megvál­ tott a fény szerzője - előadását arról, m i k é n t változtatta meg életét egy villámcsapás. Hallva, hány és hány embe­ ren segített csodálatos képességei b i r t o k á b a n D a n n i o n , egy hölgy a hallgatóságból megjegyezte, bárcsak ő is át-

246

esett volna hasonló, magasztos élményen. Erre ő nevetve a fejét rázta. -

Ugye, csak v i c c e l ?

Ezután leírta, m e k k o r a megrázkódtatást j e l e n t e t t szá­ mára a villámcsapás. Egész teste „átsült", m i k ö z b e n elviselhetetlen fájdalmat érzett. Evekbe telt, amíg kigyógyult a testi-lelki t r a u m á b ó l . - Nos, szerencsésnek m o n d h a t o m magam, hogy ez az é l m é n y m e g n y i t o t t a e l ő t t e m a tanulás, a fejlődés és a megértés kincsestárát, ugyanakkor n e m csak azok része­ s ü l h e t n e k m i n d e b b e n , akikbe belevágott a v i l l á m - zár­ ta le elbeszélését D a n n i o n . A megvilágosodás m á r ott lappang b e n n ü n k . V a n n a k k ö z ö t t ü n k olyanok, akiket h a n g o s a b b csengőszóval éb­ reszt fel az élet, ám ha m a g u n k b a n é z ü n k , felismerjük, hogy máris részesültünk h a s o n l ó b a n . N e m kell feltétle­ nül m e g é g e t n ü n k m a g u n k a t ahhoz, hogy megtapasztal­ j u k a szellem h a t a l m á t . Úgy látszik, a v i l l á m is fénye­ sebb, ha a szomszédba vág bele. A spirituális fejlődés n e m verseny. N e m leszünk kedve­ s e b b e k Isten szemében, ha j o b b a n szenvedünk mások­ nál, vagy k i t ű n ü n k ebben-abban. Ahelyett tehát, hogy folyton a végeredményről faggatóznánk, azt kell megtud­ n u n k , mi az, a m i t máris m e g o s z t h a t n á n k felebarátaink­ kal. Azt is m e g t a n u l t a m , hogy lelki é l e t e m e t ne ö n k é n t vállalt házi feladatnak t e k i n t s e m , h a n e m szeretkezésre nyíló a l k a l o m n a k . Üdvözöljük tehát nyitott szívvel a t á n c b a hívó muzsikát, s riadozás helyett l é p j ü n k b á t r a n a táncparkettre. Feledkezzünk el gátlásainkról, s adjuk át m a g u n k a t m i n d e n e s t ő l a szent r i t m u s n a k . A m i k o r aztán végtelen gyöngédséggel m e g é r i n t j ü k kedvesünket, addig sincs t ü r e l m ü n k várni, amíg levetjük r u h á i n k a t , hogy t ö b b é m á r ezek se álljanak közénk. S z e m é r m e s s é g ü n k e t és e l ő í t é l e t e i n k e t levetkezve, m e z í t e l e n ü l , félelem n é l k ü l á l l u n k egymással szemben, s felkiáltunk: 247

Itt vagyok hát. Érints meg, legyünk egymáséi! Öljetek meg, drága barátaim, Mert halálom az életem. A szerelemben megállsz Kedvesed előtt. Mikor mindenedet levetkezed, Az ő mosolyába öltözöl. Köztem és közted csak én vagyok. Végy el engem, úgy csak te maradsz. Én vagyok a legfőbb valóság. - Al-Hilládzs Manszúr a szúfi misztika aty­ ja volt; Bagdad főterén,nyilvánosan kivégez­ ték a 10. században; utolsó szavai ezek voltak: An'aí Haqq ('én vagyok a legfőbb valóság')

B rész: Egyszerű gyakorlatok a tudatosság és az intuíció fejlesztésére N o h a a könyvből tanulás soha n e m h e l y e t t e s í t h e t egy képzett oktatót, a következő fejezet egyszerű gyakorlato­ kat tartalmaz a spirituális tudatosság fejlesztésére. Mivel a gyakorlatot k é n y e l m e t l e n l e n n e elvégezni olvasás köz­ ben, javaslom, hogy vegyük fel e l ő b b magnó- vagy vide­ okazettára, majd játsszuk le m a g u n k n a k . E n n é l is szeren­ csésebb, ha egyik b a r á t u n k k a l gyakorolunk. Ekkor fel­ váltva olvashatjuk a feladatokat. Kellemes gyakorlatozást kívánok!

Tudatosságfejlesztő gyakorlat: mindenekelőtt azt keressük, ami mindenek forrása Ezt az egyszerű gyakorlatot elvégezhetjük ébredéskor, fel­ kelés e l ő t t vagy b á r m e l y napszakban, széken ülve, fekve vagy állva. Ha rendszeresen gyakorolunk, m i n d e n b e n szerencsével j á r u n k , a m i b e csak belefogunk. Akár új na­ pot kezdünk, akár új vállalkozásba fogunk, akár fejtörő p r o b l é m á t o l d u n k meg, akár a g y e r m e k e i n k e t neveljük, akár rendszeres m e d i t á c i ó n k a t folytatjuk, e l ő b b fordít­ suk tudatosságunkat a megfelelő k a p c s o l a t és életterület felé. így végül teljesül majd a kívánságunk. • M i n d e n e k e l ő t t figyeljük meg a j e l e n p i l l a n a t o t . Talán az ébresztőóra berreg, vagy m a d a r a k d a l o l n a k az a b l a k alatt. Fáradtak vagy é p p e n izgatottak vagyunk, esetleg fáj v a l a m i n k . Talán a kávé vagy a reggeli c s á b í t ó illata vonja magára a figyelmünket. • Most vegyünk m é l y levegőt, s n y ú j t ó z z u n k egy jó na­ gyot, hogy m i n d e n feszültséget k i o l d j u n k tagjainkból. Köszönjük meg az új n a p o t és m i n d a z t , a m i t magával 249

hoz. Legyünk hálásak azért, a m i t m a g u n k é n a k mond­ h a t u n k az é l e t b e n . Tegyük félre a gondjainkat azzal a meggondolással, hogy k é s ő b b megvizsgáljuk, mi okulnivalónk lehet belőlük. • Üdvözöljük e l m é n k tudatosságát, m i n t h a csak a bará­ t u n k volna (hiszen az is). T u d n u n k kell, hogy tudatos­ s á g u n k arra irányul, amire akarjuk. Figyeljük meg, mi tölti be az a d o t t p i l l a n a t b a n : érzések, a m u n k a gond­ jai, aggodalmak, fájdalmak vagy h a n g o k ? Vegyük ész­ re, m e n n y i m i n d e n t képes egyszerre befogadni; min­ dig éber, akár odafigyelünk rá, akár n e m . • Tudatosítsuk m a g u n k b a n a tudatosságunkat. Képzel­ j ü k el, hogy képesek vagyunk beszélni tudatosságunk­ kal, és kérjük meg, hogy irányuljon valamire. Szólít­ suk fel k ü l ö n b ö z ő feladatokra. Most kérjük meg, hogy irányuljon a boldogságra. Tegyük m i n d e z t könnyedén, erőfeszítés n é l k ü l . Egyszerűen csak kérjük fel a tuda­ tosságunkat, majd d ő l j ü n k hátra g o n d o l a t b a n , és fi­ gyeljük az elkövetkezőket. • Valahányszor valami magára vonja tudatosságunk fi­ gyelmét - érzések, hangok, képek, gondolatok vagy b á r m i egyéb -, kérjük meg, hogy ezek helyett foglal­ kozzon a boldogságunkkal. Tegyük ezt m i n d e n határo­ zott várakozás és elvárás n é l k ü l . A tudatosság így is p o n t o s a n teljesíti kérésünket, és közben n e m hibázik. Olyan, m i n t h a egy tapasztalt taxist k é r n é n k meg, hogy h a j t s o n a m e g a d o t t c í m r e . N e k ü n k n i n c s más dol­ gunk, m i n t hogy h á t r a d ő l j ü n k az ülésen, és elenged­ j ü k m a g u n k a t . Hagyjuk, hadd kalauzoljon el m i n k e t tudatosságunk a boldogsághoz. Ne d ö n t s ü k el előre, ki és mi ez, Isten vagy b á r m i más. Maradjon meglepetés. • Figyeljük meg a bekövetkező változásokat. Vegyük észre, hogy a tudatosság folyton mozgásban van. Érzékel­ j ü k e n n e k a változásnak a természetét. Vegyünk mély levegőt, és tartsuk b e n t egy ideig. • A m i k o r készen á l l u n k a befejezésre, lélegezzünk be jó mélyen, s óvatosan nyújtóztassuk ki tagjainkat. Nyis250

suk ki a szemünket, s m o n d j u n k köszönetet az új na­ pért. Figyeljük meg, hogyan érezzük m a g u n k a t , m a j d keljünk ki az ágyból.

Gyakorlat a test megismerésére Az a l á b b i gyakorlat h a t h a t ó s a n ellazít, gyógyít, és fejlesz­ ti a tudatosságot. B á r m i k o r elvégezhetjük. Segítségünkre lesz, hogy spirituális l é n y ü n k o t t h o n o s a b b a n érezze ma­ gát a testben. Ha lehetséges, viseljünk kényelmes, laza ru­ hadarabokat: • F e k ü d j ü n k le hanyatt a szőnyegre vagy egy kényelmes matracra. Vegyünk n é h á n y m é l y lélegzetet. H u n y j u k be a szemünket. A feszültség m i n d e n egyes kilégzéssel távozik t e s t ü n k b ő l . Érezzük, a m i n t a levegő b e t ö l t i a tüdőnket. Figyeljük meg m e l l k a s u n k e m e l k e d é s é t és süllyedését. • Zárjuk össze a l á b u n k a t , és szelíden szorítsuk a padló­ hoz. L á b u j j a i n k a t terpesszük szét. A két lábszár m o s t kerüljön egymástól tíz c e n t i távolságra. Lazítsuk el a lábszárat és a lábfejet. • Tudatosítsuk a padlóra s i m u l ó h á t u n k a t . Közelítsük egymás felé a két l a p o c k á n k a t , de azért ne é r i n t s ü k össze őket. Ezután lazítsuk el a h á t u n k a t és a karun­ kat. A két kéz és lábfej kerüljön h a r m i n c - h a t v a n cen­ timéter távolságra a testtől. Hagyjuk, hogy tagjaink m i n d e n feszültsége a földbe szivárogjon. • Lazítsuk el a fejünket és a nyakunkat. Érezzük könnyű­ n e k az e l m é n k e t . Lazítsuk el a s z e m h é j u n k a t . Figyel­ j ü k meg, mi tölti be a t u d a t u n k a t . A m e n n y i b e n em­ berekre, t e e n d ő i n k r e vagy bajainkra g o n d o l u n k , en­ gedjük el ezeket a gondolatokat. (Képzeljük el, hogy a m a r k u n k b a n tartjuk ezeket m i n d , és a m i k o r k i n y i t j u k a kezünket, e l r ö p p e n n e k , akár egy madárcsapat.) A m e n n y i b e n tudatosságunk kiszökött a testből, és fentről vagy kívülről t e k i n t rá, vegyük t u d o m á s u l kör251

nyezetünket, s gyöngéden hozzuk vissza a tudatossá­ got a testbe. Ha valamelyik testtájhoz rögzült, vegyük t u d o m á s u l , a m i t o t t találunk, majd engedjük szabad­ jára az új információt. Képzeljük el, hogy a tudatosságunk arany szellő, ame­ lyet tetszés szerint bárhová i r á n y í t h a t u n k . Olyan, m i n t a m i k o r a tömjén arany felhői szelíden körüllen­ gik a testet. Erezni, t a p i n t a n i , h a l l a n i és t u d n i fogjuk, a m i t a tudatosságnak ez az arany szellője megérint. Hagyjuk, hogy az arany szellő végigáramoljon a lábszá­ r u n k mellett, le egészen a lábfejig. K ö z b e n a lég „ujjai" körbesimogatják m i n d e g y i k lábujjunkat. Milyen ér­ zés? M i t érzünk az egyes l á b u j j a k b a n ? Most a tudat arany szellője m i n d k é t lábfejen végigárad. Figyeljük meg, m i t érzünk, a m i n t körbesimogatja a lábfej külön­ böző pontjait. H a l l u n k közben v a l a m i t ? Képzeljük el, hogy lábfejünk tud beszélni. Hagyjuk, hadd szóljon hozzánk. Mit m o n d ? B á r m i legyen is, hallgassuk meg a m o n d a n d ó j á t , és g o n d o l k o z z u n k el rajta. A m i k o r a tudatosság felér a térdhez, képzeljük el, hogy az arany szellő két kézzé formálódik, amelyek meleg, gyógyító vízzel locsolgatják a két térdkalácsot. Erezzük, a m i n t ez a balzsamos víz m é l y e n az ízületekbe hatol, majd keresztüláramlik rajtuk, le egészen a földbe, hogy magával vigye a térd m i n d e n feszültségét. A tudatosság arany szellője most végigcirógatja a com­ bot, s felsuhan a csípőig és a medencéig. Figyeljük meg, m i n t siklik végig testünkön. Mit érzünk k ö z b e n ? Hagyjuk, hogy tudatosságunk végigsimítsa és megis­ merje ezeket a testtájakat. Engedjük, hogy testünk kü­ l ö n b ö z ő pontjai szóljanak hozzá. Mit m o n d a n a k ? Hall­ gassuk figyelmesen, ítélkezés n é l k ü l a m o n d a n d ó j u k a t . A tudatosság most végigsiklik a hason. Hagyjuk, hogy lágyan körülölelje testünket, a g e r i n c t ő l m i n d e n egyes belső szervig és a bőrig. Lengjen olyan méltósággal, ahogyan a tömjénfüstölőből tör e l ő a füst. Ne időz­ z ü n k sokáig egy-egy testtájnál. 252

• A m i k o r a tudatosság arany szellője eléri a rekeszizmot, hagyjuk, hogy szelíden megmasszírozza, m i k ö z b e n mi a ki- és belégzésünkre figyelünk. A következő belégzés­ kor az arany levegő b e l é p a t ü d ő b e , hogy a tüdőcsúcs­ okig megtöltse azt. Kilégzéskor fújjuk ki az áporodott energiát. A tudatosság arany levegője ekkor betölti mellüregünket. Hagyjuk, hadd cirógassa végig gyöngé­ d e n a szívet. Képzeljük el, hogy szívünk beszél hoz­ zánk. Hallgassuk meg, m i t m o n d . Engedjük, hogy a szív e l m o n d j a a tudatosságnak, mire van szüksége, mi a kívánsága. Hagyjuk, hogy a tudatosság kitágítsa a szív üregeit. M i n d e n légvételünkkel c s ö k k e n t s ü k szí­ v ü n k feszültségét. • Most hagyjuk, hogy a tudatosság végigáramoljon a nyakon, be a fejbe. Hadd folyjon át az agyon, gyöngé­ d e n cirógatva azt, a belső fület, a h o m l o k ü r e g e t és az orr melléküregeit, a szájat és a fogsort. Figyeljük meg, m i t érzünk. • Most a tudatosság arany szellője h a t o l j o n át a b ő r pó­ rusain, s lengje körül a testet. Képzeljük el, a m i n t min­ den p o r c i k á n k a t lágyan körbefolyja az arany tudat. La­ zuljunk el. Hagyjuk, hogy m i n d e n feszültség a földbe távozzon a t e s t ü n k b ő l . • Amikor felkészültünk, lassan és óvatosan mozgassuk meg tagjainkat. M i u t á n kilazítottuk valamennyi ízüle­ tünket, lassan gördüljünk a j o b b oldalunkra, és feküd­ j ü n k le arccal a földnek. Ezután lassan térdeljünk fel négykézláb, majd üljünk fel. Végül óvatosan keljünk fel. A fenti gyakorlatnak k ü l ö n b ö z ő változatait kísérletezhet­ j ü k ki, például más-más testtájra f o r d í t u n k n a g y o b b fi­ gyelmet. Mindig h a l a d j u n k végig k ö n n y e d é n az egész tes­ ten, egyszer-egyszer a z o n b a n n a g y o b b g o n d o t fordítha­ t u n k a lábszár izmaira vagy v a l a m e l y i k belső szervre. Ismerjük meg a testünket, és b a r á t k o z z u n k meg vele. Él­ vezzük a gyakorlatot!

253

A szellem megszilárdítása Itt következik egy egyszerű, napközbeni gyakorlat arra, hogy a tudatosságot megszilárdítsuk a szellemben, s kifej­ lesszük m a g u n k b a n a szellem bizonyosságát. Itt is bőven nyílik majd alkalom a kísérletezésre. A gyakorlatozás mód­ ja legalább olyan fontos, m i n t az, hogy m i t csinálunk. • Először is egy pillanatra szakítsuk meg m i n d e n n a p i t e e n d ő i n k m e n e t é t , és szabaduljunk meg gondolata­ i n k kavargásától. • Egy pillanatra h u n y j u k be a szemünket. Vegyünk m é l y lélegzetet. Kilégzéskor lazítsuk el testünket és el­ ménket. • Most összpontosítsuk figyelmünket. Képzeljük el, hogy m i n d e n k i t ő l és m i n d e n t ő l visszanyerjük mind­ azt az energiát, amelyet b e l é j ü k ö l t ü n k . Határozzuk el, hogy az az energia, amelyet az emberekre sugároztunk (ellenállásból, ítélkezve, kötődésből, aggodalomból, versengve vagy parancsolgatva), netalán k ü l ö n b ö z ő h e l y e k e n és helyzetekben hagytunk, most semlegesít­ ve tér vissza hozzánk. Képzeljük el, hogy kényelmesen ü l d ö g é l ü n k a s z e m ü n k mögött, a fejünk közepén. • Nyissuk ki a szemünket. Készen á l l u n k az alábbiakra. • Határozzuk el: Én szellem vagyok. Tudatosítsuk ma­ g u n k b a n e m o n d a t m i n d e n egyes szavát: Én... szellem... vagyok. H a n g o l ó d j u n k rá szellemtermészetünkre. Te­ gyük ugyanezt a következő lépéseknél is. • Határozzuk el: En vagyok. Éljük át puszta létezésünket. • Határozzuk el: A létem az enyém. Erezzük át, hogy lé­ t ü n k s ú l y p o n t j a b e l ü l található. Ismerjünk fel min­ d e n változást a l e l k i á l l a p o t u n k b a n . • Határozzuk el: Kifejezem létemet. Érzékeljük a bensőnk­ b ő l szétáradó sugárzást. I s m e r j ü n k fel m i n d e n válto­ zást a l e l k i á l l a p o t u n k b a n . • Határozzuk el: Tudatos vagyok. Éljük át ezt a tudatossá­ got á l t a l á b a n (konkrét t a r t a l m a k t ó l m e n t e s e n ) . 254

• Határozzuk el: Tudatosságom van. Érzékeljük a b e l ü l la­ kozó tudatosságot. Ismerjük fel m i n d e n változását. • Határozzuk el: Kifejezem a tudatosságomat. Érzékeljük a belülről világító tudatosságot. Ismerjük fel m i n d e n változását. • Határozzuk el: Energia vagyok. Éljük át, hogy egyetlen, összefüggő energiamezőt alkotunk. • Határozzuk el: Energiával rendelkezem. Érzékeljük a b e n n ü n k lakozó erőt. Ismerjük fel m i n d e n változását. • Határozzuk el: Kifejezem az energiát. Érzékeljük, a m i n t az erő belülről kifele árad. Ismerjük fel m i n d e n válto­ zását. • Határozzuk el: En szellem vagyok. Testem van. Éljük at a szellem és a test e r ő i n e k kapcsolatát. Figyeljük meg a különbségeket. Ismerjük meg új életterüket. • Szelíden nyújtózkodjunk, és új erővel feltöltődve foly­ tassuk m i n d e n n a p i ténykedéseinket. N é m i gyakorlattal alig egy perc alatt végrehajthatjuk a fenti gyakorlatsort (persze annyi i d ő t s z á n h a t u n k rá, amenynyit a k a r u n k ) . Gyakoroljunk m i n é l t ö b b e t nap­ közben. A kávé- vagy cigarettaszünetek helyett (vagy mel­ lett) t a r t s u n k „spirituális szüneteket" is. A gyakorlatot vé­ gezhetjük séta vagy vezetés közben is (kössük be a spiri­ tuális biztonsági övet!). Spirituális é n ü n k rendszeres elismerése megszilárdítja a kapcsolatot s z e l l e m ü n k k e l .

Kérdés-felelet meditáció Az a l á b b i gyakorlat k i t ű n ő az i n t u í c i ó n k kiélesítésére, a válasz körültapogatására, ahelyett hogy az e s z ü n k k e l prób á l n á n k k i t a l á l n i . Érdemes közben f e l l a p o z n u n k a 6. fe­ jezet anyagát („Találjunk rá i n t u í c i ó v a l a l é l e k céljára!"). • Foglaljunk helyet k é n y e l m e s e n egy széken, és húzzuk ki m a g u n k a t . M i n d k é t lábfej a p a d l ó n nyugodjék. Fris­ sítsük fel m a g u n k a t n é h á n y m é l y légvétellel, azután 255

lélegezzünk a megszokott m ó d o n . Hunyjuk be a sze­ m ü n k e t . Tudatosságunk most a szem mögött, a fej kö­ zepén található. Először is tudatosítsuk m a g u n k b a n a testünket. Hatá­ rozzuk el, hogy o t t és úgy hagyjuk tagjainkat, a h o l és ahogyan éppen v a n n a k . Erezzük át, m i l y e n is ez. Ürít­ s ü n k ki m a g u n k b ó l m i n d e n feszültséget és aggodal­ mat. Földeljük le m a g u n k a t . Most m i t szeretnénk kérdezni? M i u t á n megfogalmaztuk kérdésünket, szorítsuk össze két tenyerünket az ö l ü n k b e n . Tisztán m o n d j u k ki ma­ g u n k b a n a kérdést. Képzeljük el, a m i n t ez a kérdés körbekering a testünk­ b e n és egész l é n y ü n k b e n . E l m é n k e t most egyedül ez a kérdés tölti be. Képzeljük el, hogy mi m a g u n k vagyunk a kérdés. Él­ j ü k át ezt a kérdést egész lényünkkel. Lazuljunk el a társaságában, akárha a legjobb b a r á t u n k k a l lófrál­ nánk. E n g e d j ü n k el m i n d e n g o n d o l a t o t és érzést, a m e l y ez alatt az ellazulás alatt felmerül. A m i k o r úgy érezzük, a z o n o s u l t u n k a kérdéssel, koráb­ b a n összeszorított kezünket helyezzük egyenként, te­ nyérrel felfelé az ö l ü n k b e . Lazuljunk el, és m a r a d j u n k fogékonyak. A válasz m á r o t t lappang b e n n ü n k . Ne próbáljuk erő­ vel napvilágra h o z n i . Lazuljunk el, s hagyjuk, hogy magától b u k k a n j o n fel t u d a t o s s á g u n k b a n . Ne igyekez­ z ü n k összpontosítani. Figyeljük meg, m i t tapasztalunk. Mit é r z ü n k ? Érzéke­ l ü n k v a l a m i t ? Vegyük észre, ha m á r „tudjuk" a választ. L á t u n k vagy felfogunk v a l a m i t ? Talán h a l l a n i is lehet ezt a m o n d a t o t az e l m é n k b e n . N e m l e t t ü n k megma­ gyarázhatatlan m ó d o n m e g é r t ő b b e k k é ? Ne firtassunk s e m m i t , h a n e m ö r ü l j ü n k a n n a k , amire rátalálunk. Le­ g y ü n k t ü r e l e m m e l , h a d d érlelődjön a kérdés. 256

• Ne elemezzük, a m i most felmerül a tudatosságunk­ ban. Ü l j ü n k továbbra is nyugodtan, és érzékeljük az energiát, új tudásunkat. • Hagyjuk, hogy kételyeink, önostorozásaink vagy ítéle­ teink távozzanak t ő l ü n k . A d j u n k teret spirituális é n ü n k n e k a létezésre és a tudásra. • Talán azonnal világosság gyúl a fejünkben, az is meg­ lehet azonban, hogy a válasz várat magára n é h á n y na­ pot. N é h a olyan érzés ez, m i n t a m i k o r á l m u n k b ó l éb­ redünk. Először talán azt sem tudjuk, m i h e z kezdjünk a válasszal, idővel a z o n b a n m i n d e n t világosabban lá­ tunk. • Hagyjuk a választ egy ideig a t u d a t u n k b a n keringeni, m i e l ő t t b á r m i b e k e z d e n é n k ( k ü l ö n ö s e n képességünk kifejlesztésének elején javaslom ezt). • A m e n n y i b e n van még k é r d é s ü n k ugyanezzel a dolog­ gal kapcsolatban, ismételjük meg a folyamatot az új kérdéssel. Ez a gyakorlat is tanulást igényel, m i n t m i n d e n más az életben. Az első lépés m i n d e n k é p p e n az i n t u í c i ó fejlesz­ tése, a m á s o d i k pedig, hogy k e l l ő k é p p e n m e g b í z z u n k spi­ rituális é n ü n k b e n és megérzőképességünkben, s erre ala­ pozva cselekedjünk.

C rész: Az erőközpontok rövid leírása Ha m o s t b e l e k e z d e n é k az e r ő k ö z p o n t o k (csakrák) részle­ tes ismertetésébe, kötetekre r ú g h a t n a a m o n d a n d ó m . Ilyen kötetek szép s z á m m a l á l l n a k azok rendelkezésére, akiket b ő v e b b e n érdekel a kérdés. Itt csupán a csakrák rövid jellemzésére szorítkoztam, éspedig a b b ó l a szem­ p o n t b ó l , hogy m i k é n t d o l g o z h a t n á n k velük a Függelék D részében foglaltak szerint.

A csakrák: szent kapuk C s a k n e m h u s z o n k é t éve történt, hogy az éjszaka közepén felébredtem, s láttam, hogy kék sugarakkal övezett, ra­ gyogó csillag t ü n d ö k ö l a mennyezeten. Tudtam, ez a lé­ lek lesz az első fiam. - Készen á l l o k - m o n d t a . Ekkor káprázatos, fehér fénycsóva áradt ki belőle egye­ n e s e n l e e n d ő anyja m é h é b e . Azt is láttam, a m i n t fényvil­ lanás kíséretében b e l é p e t t az a n y a m é h b e . O l y a n volt, m i n t egy szupernóva, amelyet egy filmben láttam. A fény kiterjedt, majd visszazárult ö n m a g á b a . Gyönyörű volt, szavakkal leírhatatlan. E z u t á n g e o m e t r i k u s m i n t a formálódott a szemem előtt, a m e l y egyszerre h a s o n l í t o t t gömbre és hópehelyre. F i a m testének első sejtjei e b b e az isteni m i n t á b a ágyazód­ tak. A t e r e m t ő energia a k ö z é p p o n t t ó l a szélek felé haj­ totta s rendezte formába az első sejteket. Ezek az örvény­ lő energiagalaxisok, m e l y e k e n keresztül a szellem az anyagba hatolt, v o l t a k az alakulófélben lévő csakrák. A csakrák az energiatudatosság központjai, a teremtő­ erő, v a l a m i n t a szellem és a világ közti folyosó forgóajtói. A látók k ü l ö n b ö z ő k é p p e n írják le és osztályozzák őket. Van, aki tizenkét nagy csakráról tud, mások mindössze h á r o m r ó l . A l e g t ö b b e n a z o n b a n hét fő csakrát említe258

nek. Nem arról van szó, hogy ki téved, és k i n e k van iga­ za e b b e n a kérdésben, pusztán arról, m e l y i k erőközpon­ tot t e k i n t j ü k fő csakrának. A legokosabb, ha mi is kifejlesztjük tisztánlátó képes­ ségeinket, és m a g u n k j á r u n k u t á n a a dolognak. Akkor fogjuk megérteni, miről beszélnek a gyógyítók és a meste­ rek. Nem érdemes akadémikus vitákba b o n y o l ó d n u n k , vagy a n n y i b a n h a g y n u n k az egész zavaros ügyet. E könyv céljainak tökéletesen megfelel hét csakra jellemzése, ame­ lyek segítségünkre lesznek a gyakorlatok elvégzésében. E hét erőközpont a gerincoszlop m e n t é n sorakozik, körül­ belül a farkcsont felső végétől a fejtetőig. N o h a m i n d a testben, m i n d rajta kívül e n n é l t ö b b erőközpontról tu­ dunk, a tanuláshoz m i n d e n e k e l ő t t ezekre a csakrákra van szükségünk. M i u t á n m e g t a n u l u n k b á n n i velük, m á r gond n é l k ü l felfedezhetjük m a g u n k n a k és felhasználhat­ j u k a többit. A hét fő csakra mindegyike tizenkét szinten lát el ener­ getikai-informatikai feladatokat. A tizenkét szint mind­ egyike újabb tizenkét alsóbb szintre b o n t h a t ó . Eszerint az összes csakra száznegyvennégy energetikai és információs szinten működik. A fejtetőn lévő, hetedik erőközpont, a korona-csakra kivételével mindegyik e l e k t r o m o s a n kapcso­ lódik egy-egy idegfonathoz. A korona-csakra a maga részé­ ről az aggyal függ össze. A hét csakra élettani m ű k ö d é s e a belső elválasztású mirigyekkel áll kapcsolatban, ezek tevé­ kenységét szabályozza. A csakrák a testfelszínre akupunktúrás p o n t o k és m e r i d i á n o k formájában v e t ü l n e k ki. A csakrákat nézve színekből és e n e r g i á b ó l álló, forgó korongokat l á t u n k . Belső részük az ó r a m u t a t ó járásával megegyező irányban pörög, míg a k ü l s ő azzal ellentéte­ sen. A csakrák magvából származó energia energiacsator­ n á k hálózatán á r a m l i k keresztül, eljutva m i n d e n egyes sejthez. E n n e k az energetikai j á t é k n a k a végeredménye a test körül derengő, színes rétegekből álló aura. S e j t j e i n k prizmaként törik meg a lélekenergiát, e visszatükröződé­ sek és fénytörések hozzák létre az aura szivárványos réte259

geit. Ha v a l a m e n n y i csakra m ű k ö d é s e h i b á t l a n , külső ré­ szük energiája kék neonfény rétegként forog ellenkező irányban az aura egyes rétegei között, e l k ü l ö n í t v e és véd­ ve ezek rezgéseit.

A csakrák működési szintjei D i ó h é j b a n összefoglalva a hét fő csakra tizenkét alapmű­ ködése a következő: • A csakrák első szintje a természetfölötti birodalma. Ez a részük az ó r a m u t a t ó járásával ellentétes irányban fo­ rog. Ezen a szinten m u t a t k o z n a k meg a k ü l ö n b ö z ő paranormális képességek, a m i l y e n a h a t o d i k csakrá­ hoz k ö t h e t ő tisztánlátás, vagy a m á s o d i k erőközpont paranormális érzékelőképessége a köldök alatt. • A csakrák második szintje egyfajta m e m ó r i a b a n k szere­ pét tölti be. Itt kerül összehasonlításra és itt társul a t ö b b i h e z az információ. • A csakrák harmadik szintjén zajlik az információ-ener­ gia és a test párbeszéde. Ez t e h á t a m o l y a n l é l e k t a n i szint. • A negyedik szint szűrő, a m e l y a szervezet élettani funk­ c i ó i h o z kapcsolódik. Ez szabályozza a csakrákkal össze­ függő szervek m é r e g t e l e n í t ő tevékenységét. Felismeri az adott testtájon j e l e n t k e z ő fájdalmat, s üzeneteket küld az agy elemző részébe, hogy a lélek válaszolhasson. • A csakra negyedik-hetedik szintje szűri és átalakítja az energiát. A szervezetből származó erőket finomítva le­ hetővé teszi, hogy ezek a l é l e k n e k is rendelkezésére áll­ j a n a k . U g y a n a k k o r a szellem erőit is alkalmassá teszi arra, hogy a test felhasználhassa őket. • A csakra nyolcadik-tizenkettedik szintje szigorúan a lé­ tezés spirituális összetevőit érinti, ezért e n n e k vajmi kevés köze van a h é t k ö z n a p o k és az anyag világához. Ide k ö t ő d n e k a spirituális lények is a megtestesülésük előtt. 260

A csakrák természetfeletti tevékenysége A t o v á b b i a k b a n röviden összefoglalom a főbb csakrák par a n o r m á l i s feladatait (szám szerint heten v a n n a k a farkc s o n t t ó l a fejtetőig, lásd az I. ábrát). • Az első csakra közvetlenül a farkcsont felső csúcsa fe­ lett, a gerincoszlop alján található. Ez az erőközpont a fajfenntartásért és az egyén fennmaradásáért ( t ö b b e k között a n e m z é s é r t ) felel. Az életerő (prána vagy esi) a korona-csakrán keresztül lép be a testbe, majd egysé­ ges e r ő k é n t l e á r a m l i k az első csakrához, a h o l n ő i és férfiúi energiára k ü l ö n ü l el. • A második csakra nagyjából a köldök alatt másfél ujj­ nyira található, n é h á n y ujjnyi mélységben az elülső hasfaltól (átlagos szövetvastagsággal számolva). Ez az e r ő k ö z p o n t intézi érzelmi életünket. Itt születnek az érzelmek és a n e m i vágy. (Ugyanakkor a nemiség n e m korlátozódik egyetlen erőközpontra sem. A n ő i és fér­ fiúi e r ő k n e k ez a t á n c a az első csakrában veszi kezde­ tét, majd m i n d e n ú j a b b csakrában más formát ölt.) A m á s o d i k csakra radarként szűri ki, mi valóságos és m i n e m a b b ó l , a m i t felfog. • A harmadik csakra helye a napfonat, közvetlenül az alatt, a h o l a kétoldali bordakosár középütt találkozik. E n n e k az e r ő k ö z p o n t n a k legfontosabb feladata az energia szétosztása. Arról gondoskodik, hogy miféle és m e k k o r a energia j u s s o n a k ü l ö n b ö z ő testtájakra. Ide­ tartoznak a testen kívüli é l m é n y e k és emlékeik. Ez a csakra d ö n t arról, m e n n y i t v i h e t ü n k m a g u n k k a l ener­ g i a t u d a t o s s á g u n k b ó l a túlvilágra. A h a r m a d i k csakra felel továbbá az ego energia-háztartásáért, meghatároz­ va, m i l y e n szerepeket t ö l t ü n k be e m b e r i kapcsolata­ i n k b a n . E szerepek váltogatásában is közrejátszik. • A negyedik csakra a mellkas közepén helyezkedik el, ez a szív-csakra. Egyediségünk mágneses energiacentruma. Alapvető funkciója a vonzódás, az affinitás. A szív-csak262

ra táplálja azt a képességünket, hogy akkor is önma­ gunk maradhassunk, amikor éppen egyetértünk valaki­ vel. Meghatározza kapcsolatainkat másokkal, hogy mi­ k é n t érzünk irántuk. Míg a második csakra a dolgok ér­ zeteit közvetíti, addig a negyedik azt mutatja meg, hogy n e k ü n k milyen érzéseink v a n n a k a dolgokkal kapcso­ latban. Az ötödik csakra a szájpad középvonala és a tarkó kö­ zött helyezkedik el, s a kapcsolattartás m e g a n n y i for­ máját érinti, jelesül: Tisztánhallás: a szellem meghallása és a r e n d k í v ü l éles hallás tartozik ide. Belső hang: az a képesség, a m e l y lehetővé teszi a kom­ m u n i k á c i ó t belső é n ü n k k e l . Távolbalátás: a g o n d o l a t á t v i t e l képessége. Pragmatikus i n t u í c i ó : az a fajta k o m m u n i k á c i ó s képes­ ség, amely megérez dolgokat (például tudjuk, hogy ki telefonál n e k ü n k , még m i e l ő t t f e l v e n n é n k a kagylót). Az ötödik csakra ver hidat a racionális és az érző én kö­ zött. Erre az erőközpontra tartozik az egyéni szabad akarat és az isteni (szabad) akarat kapcsolata. A hatodik csakra a h o m l o k m ö g ö t t foglal helyet. Ezt nevezzük h a r m a d i k szemnek. Az érzékelés alacso­ nyabb és magasabb r e n d ű formáit szabályozza, ami­ lyen a tisztánlátás és az absztrakt i n t u í c i ó . Itt d ö n t j ü k el azt is, valóságos-e, a m i t l á t u n k , s itt érzékeljük a kül­ világ történéseit. A korona-csakra ezerszirmú lótusza a fejtetőn találha­ tó. A lélek megvilágosodásának és ö n á l l ó s o d á s á n a k megannyi fokozata leolvasható arról, hány szirom b o m l o t t ki a korona-csakrán. Ez az i n t u i t í v tudás és a m é d i u m i képességek központja. Az i n t u i t í v tudás leg­ teljesebb formájában a kozmikus tudatosságnak felel meg. A m i n d e n n a p o k szintjén a hol, hogyan, mi, mi­ kor kérdéseinek tisztázására használjuk ezt a képessé­ günket.

263

D rész: Gyakorlatok paranormális képességeink kifejlesztésére E fejezet alapvető, mégis felbecsülhetetlen értékű segéd­ eszközöket m u t a t be a természetfeletti energiák kezelésé­ re, v a l a m i n t növelésére. A gyakorlatok és segédeszközök m i n d e g y i k é t az azóta e l h u n y t Lewis S. Bostwick fejlesz­ tette ki, aki ú t t ö r ő m ó d o n o k t a t o t t és vezetett a megvilá­ gosodás felé gyógyítókat, tisztánlátókat és m é d i u m o k a t . Az 1972-ben általa alapított Berkeley Psychic Institute a feltörőfélben lévő p a r a n o r m á l i s tudományágak szenté­ l y é n e k számított. A m i n t már k o r á b b a n is e m l í t e t t e m , a könyv soha n e m helyettesíthet egy képzett tanárt. Az alábbi gyakorlatok n e m a l k o t n a k teljes programot, e n n e k ellenére e könyv lapjain t ö b b c é l t is szolgálnak, jelesül: • Ösztönzést a d n a k a kezdőknek. • Kézikönyvként forgathatják azok, akik elvégezték kez­ dő tanfolyamaimat, s szalagjaim segítségével dolgoz­ n a k odahaza. • Emlékeztetőként használhatják a teljes kurzust befeje­ zők. Azt javaslom, e l ő b b olvassuk végig a gyakorlatok leírását, ismerkedjünk velük. Azután vegyük magnóra olyan ü t e m b e n , a m e l y lehetővé teszi a nyugodt gyakorlást. Gya­ k o r o l h a t u n k b a r á t u n k k a l is, ekkor felváltva olvassuk egymásnak a szöveget.

Földeljük le magunkat! (Megjegyzés: E pszichikai gyakorlatok egyáltalán ne fejtsünk ki erőt.)

során

ne

erőlködjünk,

• Foglaljunk helyet kényelmesen egy széken, és húzzuk ki magunkat. M i n d k é t lábfej nyugodjon a padlón. Fris­ sítsük fel m a g u n k a t n é h á n y m é l y légvétellel, azután lé­ legezzünk a megszokott m ó d o n . Hunyjuk be a szemün­ ket. • Először is t u d a t o s í t s u k m a g u n k b a n a testünket. Hatá­ rozzuk el, hogy o t t és úgy hagyjuk a tagjainkat, a h o l és ahogyan é p p e n v a n n a k . Erezzük át, m i l y e n is ez. • Tudatosítsuk m a g u n k b a n a gerincünket. Tudatossá­ g u n k k a l tapogassuk végig az egész gerincoszlopot, egé­ szen a farkcsont csúcsáig. Érzékeljük az első csakránkat, s képzeljük el p é n z é r m e nagyságú fényforrásként. • Most képzeljük el, hogy sudár fatörzs nyúlik ki e n n e k az e r ő k ö z p o n t n a k az aljából a föld középpontjáig. Így földeljük le m a g u n k a t . Képzeljük el, hogy e fa gyöke­ rein keresztül vezetjük le a földbe a m á s o k t ó l átvett, fölösleges energiát. G o n d o l j u k el, hogy az energia víz­ k é n t vagy h o m o k k é n t ö m l i k alá a földbe, a m e l y viszszafogadja magába. Lazuljunk el, és lássuk m a g u n k előtt, a m i n t m i n d e n k i más energiája a fa gyökereibe árad. Figyeljük meg, m i l y e n változást tapasztalunk sa­ j á t e n e r g i á i n k b a n , t u d a t o s s á g u n k b a n és t e s t ü n k b e n . • Óvatosan nyújtózzunk ki, nyissuk ki a szemünket. Ha­ j o l j u n k előre, hogy a fölös energia távozzon a fejünk­ ből és a k a r u n k b ó l . Ezután lassan t é r j ü n k vissza kiindulóhelyzetbe, és n é z z ü n k körül. A gyakorlat végezté­ vel k e l j ü n k fel. Figyeljük meg, m e n n y i v e l j o b b a n a „földben gyökere­ zünk", m e n n y i v e l i n k á b b a t e s t ü n k h ö z tartozunk. N é m i gyakorlattal egyre t u d a t o s a b b a k és meggyökerezettebbek leszünk. N a p k ö z b e n szilárdítsuk meg helyzetünket egyegy ú j a b b „földeléssel". E l e i n t e valahányszor úgy érezzük, hogy elvesztettük a talajt a l á b u n k alól, s e l b o r í t a n a k m i n k e t m á s o k fölös energiái (elvárásai, versengése, hán­ tásai, i n d u l a t a i stb.), ismételjük meg a fenti gyakorlatot. Ez m i n d e n idegen erőt elvezet a földbe. A gyakorlat 265

mindössze n é h á n y percet vesz igénybe. Később, amikor m á r v é r ü n k k é vált, egyszerűen csak a földelésre kell gon­ d o l n u n k , l e g y ü n k bárhol, és c s i n á l j u n k bármit. Vezetés, fontos találkozó vagy előadás e l ő t t szintén érdemes leföl­ delnünk magunkat.

A tér feltöltésének gyakorlata (Megjegyzés: egyáltalán

E ne

pszichikai fejtsünk

ki

gyakorlatok

során

ne

erőlködjünk,

erőt.)

• Foglaljunk helyet k é n y e l m e s e n egy székben, és egyene­ sítsük ki a h á t u n k a t . M i n d k é t lábfej nyugodjék a pad­ l ó n . Frissítsük fel m a g u n k a t n é h á n y m é l y légvétellel, azután lélegezzünk a megszokott m ó d o n . Hunyjuk be a szemünket. Tudatosságunk most a szem mögött, a fej közepén t a l á l h a t ó . • Először is t u d a t o s í t s u k m a g u n k b a n a testünket. Hatá­ rozzuk el, hogy o t t és úgy hagyjuk tagjainkat, ahol és ahogyan é p p e n v a n n a k . Erezzék át, m i l y e n is ez. • Most g o n d o l a t b a n helyezkedjünk el a szem mögött, a fejben. Tudatosítsuk m a g u n k b a n a szem m ö g ö t t i terü­ letet. M i k ö z b e n tudatosságunk a szem m ö g ö t t székel, határozzuk el: „Én vagyok." Spirituális é n k é n t ekkor még i n k á b b j e l e n leszünk a fej közepén. I n n e n figyel­ j ü k testünket és t u d a t u n k a t . Határozzuk el, hogy még i n k á b b a t e s t ü n k b e költözünk. • Gyökereztessük, földeljük le m a g u n k a t az első csakrától a Föld középpontjáig (az e l ő b b i gyakorlat szerint). • Most egy aranyszínű, tojás formájú energialabdát fo­ g u n k elképzelni k ö r ü l b e l ü l 9 0 - 1 2 0 cm-re a testünk kö­ rül. • Képzeljünk el egy aranyló n a p o t hozzávetőleg 90 cmre a fejük felett, a m e l y úgy ragyog, akár a mi N a p u n k egy nyári reggelen. Ezt a n a p o t majd szétveti az élet­ erő. Lassan h ú z z u k be a fejtetőbe. Engedjük, hogy az 266

itt található hetedik e r ő k ö z p o n t a n n y i energiát ve­ gyen fel belőle, a m e n n y i r e szüksége van. Képzeljük el, hogy az éltető életerő energiával tölti fel, meggyógyít­ ja és egyensúlyba hozza ezt az e r ő k ö z p o n t o t és az ös­ szes többit, melyet megtölt. Vezessük a n a p o t a hom­ lok mögé, a h a t o d i k csakrához. T ö l t s ü k meg ezt is aranyló életerővel. A n a p t o v á b b h a l a d majd a torok m e n t é n , ahol teljesen feltölti és egyensúlyba hozza az ö t ö d i k csakrát. • Most feltölti energiával a negyedik erőközpontot, a szív-csakrát a mellkas közepén. A m i k o r l e h ú z z u k a hasüregbe, a h a r m a d i k erőközpont, a n a p f o n a t kerül sorra. Továbbhaladva lefelé a test b e l s e j é b e n a n a p energiával tölti fel a m á s o d i k e r ő k ö z p o n t o t a k ö l d ö k alatt. Ezután az első csakra következik a farkcsont csú­ csa, a földelés székhelye fölött. Most a n a p energiája végighalad a láb és a kéz m e n t é n , megtöltve a kéz, a lábfej, a térd és a k ö n y ö k csakráit. • Engedjük, hogy a n a p kiterjedjen t e s t ü n k b e n , s ener­ giával töltse fel v a l a m e n n y i sejtünket. Képzeljük el, a m i n t a sejtek m a g u k b a isszák az életerőt. Végül a n a p aranyló energiája szétsugárzik a b ő r ö n keresztül, s to­ jás alakú energialabdát alkot a test körül. • Most gondoljuk el, hogy ez a tér m i n d a m i é n k , a bir­ toklás, gondoskodás, felhasználás, ö r ö m és megbecsü­ lés terepe. • Vegyünk n é h á n y m é l y lélegzetet. N y ú j t ó z z u n k ki, nyissuk ki a szemünket. Ó v a t o s a n h a j o l j u n k előre, ló­ gassuk le fejünket a két térd között, és l a z u l j u n k el. Hagyjuk, hogy a fölös energia távozzon a fejből, a váll­ ból és a karból. A m i k o r elkészültünk, t é r j ü n k vissza kiindulóhelyzetbe, és n é z z ü n k körül. Ugye sokkal fris­ s e b b n e k érezzük m a g u n k a t ?

267

A kozmosz és a föld energiáinak hasznosítása Foglaljunk helyet k é n y e l m e s e n egy széken. Húzzuk ki magunkat. M i n d k é t lábfej nyugodjék a padlón. Huny­ j u k be a szemünket. Vegyünk m é l y levegőt, és lazul­ j u n k el. Földeljük le m a g u n k a t . Tudatosságunk a szem mögött, a fej középpontjában foglal helyet. Most tudatosítsuk m a g u n k b a n a talpunkat. M i n d k é t lábboltozat ú j a b b csakrát rejt magában. Talán furcsa bizsergést érzünk itt. Ha először n e m látjuk, képzeljük el kis energiaörvény gyanánt. Képzeljük el, a m i n t a mélyről jövő földenergia a két lábfej-csakrán keresztül feljut a lábszárba. A földener­ gia a lábszár közepén futó e n e r g i a c s a t o r n á b a n áramlik (lásd a 2. ábrát). A földenergia m o s t egy k i s e b b csakrához érkezik, amely k ö r ü l b e l ü l egy ujjal m i n d k é t térd m ö g ö t t talál­ ható. A térd-csakrát érintve továbbhalad a lábszár energiacsatornájában. A c o m b erőközpontját is el­ hagyva, végül céljához ér az első csakrában. Ugyaneb­ be a csakrába fut be a földelés „zsinórja" is. Ez u t ó b b i vezet el a földbe m i n d e n fölös energiát. A kozmikus energia a korona-csakrába ö m l i k . I n n e n négy e n e r g i a c s a t o r n á b a n halad tovább a fej hátsó ré­ szében, majd lefelé, a gerinc m e n t é n , két c s a t o r n á b a n a test két o l d a l á n (a g e r i n c t ő l j o b b r a és balra), egészen az első erőközpontig. Határozzuk el, hogy az első csakrából körülbelül 85 százaléknyi k o z m i k u s és 15 százaléknyi földenergiát p u m p á l u n k végig a testen a két energiacsatornában (a gerinc e l ő t t két-három ujjnyival). A m i k o r ez az energiakeverék felfelé áramlik a két elül­ ső csatornában, é r i n t i a m á s o d i k erőközpontot. A csa-

268

t o r n á k j o b b r ó l és balról é r i n t k e z n e k a korong alakú csakrák oldalaival, fel, egészen a korona-csakráig. • Az energia továbbhalad a két c s a t o r n á b a n a h a r m a d i k erőközpontig (napfonat). • E z u t á n a negyedik csakrához ér a mellkas közepén. • Következő állomása az ötödik erőközpont a szájpadlás középvonalában. Átfolyik ezen a csakrán, s továbbha­ lad a h a t o d i k csakra felé, amely a h o m l o k mögött, kö­ zépen foglal helyet. • Végül a h a t o d i k csakrából a két c s a t o r n á n keresztül a fejtetőn székelő korona-csakrába áramlik. Az energia­ keverék feltölti a korona-csakrát, majd szépséges szökők ú t k é n t továbbszökell a fejből. • M i u t á n végigáramoltattuk t e s t ü n k ö n a föld és a koz­ mosz erőit, változatlanul a szem mögül figyeljük to­ v á b b a c s a t o r n á k és a csakrák energiaáramlását. Köz­ b e n k e r ü l j ü n k el m i n d e n erőfeszítést. Elég, ha tudjuk, hogy az energia úgy á r a m l i k c s a k r á i n k között, aho­ gyan elképzeltük. Ha egyelőre n e m látjuk is, gyakorol­ juk, valahányszor végigáramoltatjuk m a g u n k o n az energiát. • A m e d i t á c i ó végén töltekezzünk fel az életerő arany nappal úgy, ahogyan az előző gyakorlatban tettük. Ez­ u t á n nyújtózzunk ki, és h a j o l j u n k előre. Fejünket ló­ gassuk le a két kar között, hogy m i n d e n fölös energia eltávozzon a két karból és a vállból. • Most lassan t é r j ü n k vissza k i i n d u l ó h e l y z e t b e , és nyis­ suk ki a szemünket. Nézzünk körül a szobában, ébred­ j ü n k rá testünkre, majd óvatosan álljunk fel, és kezd­ j ü n k el j á r k á l n i . Figyeljük meg, m i l y e n változást ta­ p a s z t a l u n k t u d a t o s s á g u n k b a n és e r ő n l é t ü n k b e n . Kezdetben elég egyszerre tíz-húsz percig, n a p j á b a n egy­ szer gyakorolni, s ha belefér az időnkbe, dolgozzuk fel ezt a gyakorlatsort n a p i kétszeri meditációval.

270

Gondolati képek alkotása és megfosztása energiatartalmuktól A m e n n y i b e n rendszeresen végezzük ezt a gyakorlatot, ké­ pesek leszünk spirituális energiát t e r m e l n i . E m e l l e t t a gondolatokba, é r z e l m e k b e és e m l é k k é p e k b e beleragadt energiát is visszaszerezzük (lásd a 12. fejezetet: „Hogyan legyünk úrrá az e m l é k e z e t ü n k ö n ? " ) . Ezekre a képességek­ re nagy szükségünk lesz a további spirituális gyakorlatok során. M i e l ő t t b e l e f o g n á n k a j e l e n gyakorlatba, földeljük le m a g u n k a t kényelmesen, ö s s z p o n t o s í t s u n k a szellemre, töltsük fel m a g u n k a t energiával, majd futtassuk végig testünkön a föld és a kozmosz erőit. • Ü l j ü n k le k é n y e l m e s e n egy székre. M i n d k é t lábfej nyu­ godjék a talajon. H u n y j u k be a s z e m ü n k e t . V e g y ü n k mély lélegzetet, és l a z u l j u n k el. Engedjük ki tagjaink­ ból a feszültséget. Tudatosítsuk m a g u n k b a n a szem mögötti területet. Határozzuk el, hogy ott, a fej köze­ pén foglalunk helyet. • Földeljük le m a g u n k a t . • Áramoltassuk végig m a g u n k o n a föld és a kozmosz erőit. • Most képzeljünk m a g u n k elé egy rózsát, m i n t e g y 2 5 - 3 0 cm-re a fej előtt. • Tudatosítsuk m a g u n k b a n , hogy spirituális létezőként, n e m pedig t e s t k é n t h o z t u k létre ezt a képet. • Vegyük szemügyre n é h á n y percig m i n d e n ítélkezés nélkül. N e m kell t ö k é l e t e s n e k l e n n i e , n e m kell megfe­ lelnie semmiféle elvárásnak, elég, ha létezik. • Ezután képzeljük el, a m i n t a k é p szétrobban. Ezzel m i n d e n b e n n e foglalt energia is elenyészik. Határoz­ zuk el, hogy ez az energia a korona-csakrán keresztül visszaáramlik hozzánk. • M i u t á n leföldeltük m a g u n k a t , és v é g i g á r a m o l t a t t u k t e s t ü n k ö n a föld és a kozmosz erőit, i s m é t e l j ü k meg gyakorlás céljából vagy tucatszor az e l ő b b i e k e t . 271

• A m i k o r végeztünk, töltekezzünk fel az életerő aranyló napjával. • Ezután nyújtóztassuk ki tagjainkat, h a j o l j u n k előre, s lógassuk le fejünket a két k a r u n k között. A fölös ener­ gia ekkor eltávozik a karból és a vállból. Lassan tér­ j ü n k vissza a k i i n d u l ó h e l y z e t b e , és nyissuk ki a sze­ m ü n k e t . N é z z ü n k körül a szobában, é b r e d j ü n k rá a testünkre, majd vigyázva á l l j u n k fel, és kezdjünk el járkálni. Figyeljük meg, mi változott meg tudatossá­ g u n k b a n és e r ő n l é t ü n k b e n . Valahányszor leragadunk egy gondolatnál, érzésnél, kép­ nél, egy bizonyos energiafajtánál, gondnál vagy akár sze­ mélynél, földeljük le m a g u n k a t egy percre, és próbáljunk semleges álláspontra helyezkedni. Ezután gondolatban al­ kossuk meg egy rózsa képét m a g u n k előtt, s helyezzük be­ le azt a valamit, a m i mellett leragadtunk. Határozzuk el, hogy n e m adjuk át e n n e k a v a l a m i n e k az irányítást. Ez­ után képzeljük el, a m i n t az egész kép szétrobban, s ener­ giája elenyészik. Határozzuk el, hogy a b e n n e rejlő energia a korona-csakrán keresztül visszajut hozzánk. Valahány­ szor megpróbálkozunk ezzel a gyakorlattal, azt találjuk majd, hogy a szóban forgó valami töltése egyre csökken. Végül már tárgyilagosan is tudjuk szemlélni, ha kezelni kell a helyzetet. Sokszor az is kiderül, hogy a kép megfosz­ tása az energiától véget vet egyszeriben m i n d e n bajnak.

Munka ellentétpárokkal Ez nagy hatású gyakorlat. A z u t á n végezzük, hogy kényel­ m e s e n leföldeltük m a g u n k a t , feltöltekeztünk energiával, á t f u t t a t t u k m a g u n k o n a föld és a kozmosz erőit, végül g o n d o l a t i képeket a l k o t t u n k , majd megfosztottuk ezeket e n e r g i a t a r t a l m u k t ó l . Lapozzuk fel e h h e z a 13. fejezetet: „Válasszuk az igazságot m i n d e n keresztútnál!". Különö­ sen az e l l e n t é t p á r o k k a l foglalkozó részeket forgathatjuk haszonnal. 272

Ü l j ü n k le egyenes háttal, kényelmesen egy székre. M i n d k é t lábfej s i m u l j o n a talajra. Hunyjuk be a sze­ m ü n k e t . Vegyünk m é l y lélegzetet, és lazuljunk el. En­ gedjük ki tagjaink feszültségét. Tudatosítsuk magunk­ b a n a szem m ö g ö t t i területet. Határozzuk el, hogy most ott lakozunk. Földeljük le m a g u n k a t . Áramoltassuk végig t e s t ü n k ö n a kozmosz és a föld energiáit. Képzeljük el, a m i n t korona-csakránk szépséges, arany­ ló fénnyé változik. Rezegjünk együtt ezzel az arany su­ gárkoszorúval. M i u t á n n é h á n y percig á r a m o l t a t j u k energiánkat, helyezkedjünk el újra a szem m ö g ö t t , a fej közepén. Most válasszuk ki azt az ellentétpárt, amellyel dolgoz­ ni k í v á n u n k . Az ellentétpár-meditáció során fogalmazzuk meg a kö­ vetkezőképpen az ellentéteket: „Ott is h a g y h a t o m az á l l á s o m a t . / N e m akarom o t t h a g y n i az állásomat." „Megvagyok egyedül./Nem akarok egyedül élni." „Nem baj, ha félek./Nem akarok félni." Először próbálkozzunk az alábbi ellentétpárral: „Töké­ letesen boldog vagyok... m i a t t . / T ö k é l e t e s e n elkesere­ dett vagyok... miatt." G o n d o l j u n k valami k o n k r é t u m r a az é l e t ü n k b ő l és kapcsolatainkból. Később ugyanígy al­ k o t h a t u n k m a g u n k n a k tetszőleges ellentétpárokat. Vé­ gezzük el a gyakorlatot leföldelve, a szem m ö g ö t t i tér­ ben, m i u t á n végigfuttattuk t e s t ü n k ö n a föld és a koz­ mosz erőit. Most képzeljünk egy rózsát m i n t e g y 25 cm-re a hom­ l o k u n k elé, kissé balra. Ez képviseli a b o l d o g lelkiálla­ potot. Határozzuk el, hogy ezzel m i n d e n r e n d b e n , tel­ jes m é r t é k b e n igent m o n d u n k erre az állapotra. M i n u t á n ezt e l d ö n t ö t t ü k , vegyük szemügyre a tuda­ tosságunkban felmerülő érzéseket és g o n d o l a t o k a t , a m e l y e k a l e g k ü l ö n b ö z ő b b e k l e h e t n e k : „Ezt elutasí­ tom, m e r t törvénysértés; ha igazán ö r ü l n é k e n n e k , el273

veszteném az állásomat; n e m ö r ü l h e t e k e n n e k a buta­ ságnak; ha ö r ü l n é k neki, m e g h a r a g í t a n á m a páromat; hogyan ö r ü l h e t n é k a n n a k , hogy elvesztettem a leg­ j o b b b a r á t o m a t ; n e m t u d o k örülni, h a szenvedek." M e r ü l j ö n fel b á r m i , akármilyen nevetséges, k o m o l y vagy érzelmekkel terhelt gondolat, vegyük tudomásul, és hagyjuk tovasuhanni. Ne ragadjunk le egyetlen ér­ zésnél és g o n d o l a t n á l sem, engedjük elenyészni vagy s z é t r o b b a n n i őket (lásd a „Gondolati képek alkotása és megfosztása e n e r g i a t a r t a l m u k t ó l " c í m ű részt a 2 8 4 . ol­ d a l o n ) . Nézegessük továbbra is a „boldogság" rózsáját. Figyeljük meg, mi következik még. Sorra felmerül m a j d a tudatosságunkban, m i é r t n e m ö r ü l h e t ü n k a szóban forgó v a l a m i n e k . Engedjük szabadjára ezeket az érveket, vagy képzeljük el, a m i n t felrobbannak. Maradjon a „boldogság rózsája" a bal o l d a l u n k o n . Kép­ zeljük m o s t el a „boldogtalanság rózsáját" a homlo­ k u n k előtt, kissé j o b b r a . Vegyük alaposan szemügyre. Határozzuk el, hogy s e m m i gond azzal, ha n e m nyeri meg a tetszésünket. Legyünk semlegesek, s figyeljük meg, m i l y e n m e g g o n d o l á s o k és érzések m e r ü l n e k fel bennünk. Ez b á r m i lehet, például: „Nem, n e m tetszik, mivel túl sokat kell t ö r n ö m érte magamat; n e m l e h e t e k szomo­ rú, m e r t e l s z o m o r í t a n á m a szüleimet/gyerekeimet/társamat; n e m e n g e d h e t e m meg m a g a m n a k a szomorúsá­ got, m e r t a b a r á t a i m e l t á v o l o d n á n a k tőlem; a szomo­ rúság helytelen." Most tegyük félre a rózsát, és m a r a d j u n k semlegesek. T é r j ü n k vissza az első, a bal oldali virághoz, a „boldog­ ság rózsájához". Ismét határozzuk el, hogy jó dolog bol­ d o g n a k l e n n i . Figyeljük meg, m i l y e n gondolatok, ké­ pek és érzések m e r ü l n e k fel b e n n ü n k . Hagyjuk ezeket á t s u h a n n i a t u d a t u n k o n , majd elenyészni vagy szét­ r o b b a n n i . M i l y e n változásokat é s z l e l ü n k ezek u t á n ön­ m a g u n k o n a boldogsággal és az ö r ö m m e l kapcsolat­ ban? 274

• Most m e g i n t tegyük félre a rózsát, és m a r a d j u n k sem­ legesek. Ezután t é r j ü n k vissza a j o b b o l d a l i h o z , a „bol­ dogtalanság rózsájához". Határozzuk el, hogy boldogta­ l a n n a k l e n n i elfogadható. Figyeljük meg, m i l y e n meg­ gondolások és érzések születnek a boldogtalanság és szomorúság érvénytelenítésére. Hagyjuk ezeket is elsu­ h a n n i , elenyészni vagy s z é t r o b b a n n i . • Tegyük félre a rózsát, s t é r j ü n k vissza a m á s i k h o z . Is­ mételjük meg ezt többször is. M i n d a n n y i s z o r tanulmá­ nyozzuk és engedjük szabadon azokat a képeket és energiákat, a m e l y e k az e l l e n t é t p á r a d o t t e l e m e e l l e n szólnak. M é l y e b b e n szemügyre véve a dolgot, észre­ vesszük majd, hogy a l e g t ö b b k é p és g o n d o l a t mások­ tól származik. Ilyen g o n d o l a t o k m e r ü l h e t n e k fel ben­ n ü n k : „Töröld le azt a vigyort a képedről! K o m o l y a n beszélek!", „Nem lehetsz boldog, hiszen s e n k i sem az." Esetleg édesanyánk arca j e l e n i k meg, a m i n t megpró­ bál felvidítani m i n k e t , n e h o g y b ű n t u d a t a t á m a d j o n gyermeke rosszkedve m i a t t . M e g i n t b á r m i e l ő j ö h e t . A cél az, hogy szabadon engedjük azokat a képeket és energiákat, a m e l y e k a t u d a t a l a t t i b a n l e h e t e t l e n n é te­ szik, hogy az e l l e n t é t p á r m i n d k é t e l e m é t érvényesnek fogadjuk el. • Ha már n e m m o z g u n k tovább a két pólus között, ma­ radjunk semlegesek m i n d k é t rózsa iránt. E n g e d j ü k el őket. S z a b a d u l j u n k meg m i n d e n f e n n m a r a d ó gondo­ lattól, érzéstől és képtől. Figyeljük meg, h o g y a n viszo­ n y u l u n k az e l l e n t é t p á r két tagjához. Ugye m o s t mind­ kettővel k ö n n y e d e b b é vált a k a p c s o l a t u n k ? J o b b a n tetszik-e v a l a m e l y i k p ó l u s ? E z u t á n r o b b a n t s u k fel m i n d k é t rózsát, s e n g e d j ü k szabadon energiáikat. Ha­ tározzuk el, hogy ez a szabadon e n g e d e t t erő a koronacsakrán keresztül visszatér hozzánk. • Figyeljük meg, a m i n t a föld és a kozmosz erői végigáram ó l n a k e n e r g i a c s a t o r n á i n k o n és c s a k r á i n k o n . Élvez­ zük ezt az é l m é n y t , t e k i n t s ü k m u l a t t a t ó n a k . Hagyjuk, hogy az erők áradása v a l a m e n n y i g o n d o l a t o t és érzést 275

elmossa. Képzeljük el, hogy m i n d e n fölös energia a földbe távozik. • Tudatosítsuk m a g u n k b a n a szem m ö g ö t t i területet. Képzeljük fejünk fölé az életerő arany napját. Vonjuk ezt az erőt a t e s t ü n k b e a korona-csakrán keresztül. Für­ dessük meg vele v a l a m e n n y i e r ő k ö z p o n t u n k a t . Hagy­ juk, hogy energiával töltse fel és meggyógyítsa a csakrákat. Az arany n a p e z u t á n m i n d e n sejtbe belép, feltöltve és meggyógyítva azt. Végül a n a p a bőrön át­ sugározva átfesti az aura rétegeit. Hagyjuk, hogy az életerő feltöltse és meggyógyítsa az aurát. A fölös ener­ giát ezután vezessük el a földbe (a folyamat teljes le­ írását „A tér feltöltésének gyakorlata" c í m ű alfejezet­ b e n találjuk). • A m i k o r befejeztük a gyakorlatot, óvatosan nyújtóztas­ suk ki k a r u n k a t és v á l l u n k a t . S z e m ü n k e t nyissuk ki, lassan h a j o l j u n k előre, s a fejünket lógassuk előre két k i n y ú j t o t t k a r u n k között. S z a b a d í t s u k meg m i n d e n fölösleges energiától a fejet, a nyakat, a vállat és a kart. Lassan ü l j ü n k fel k i i n d u l ó h e l y z e t b e . Nézzünk körül, a t e k i n t e t v á n d o r o l j o n i n n e n oda, majd amoda. Végül lassan á l l j u n k fel, és j á r k á l j u n k a helyiségben. Ve­ g y ü n k t u d o m á s t a testünkről, és köszöntsük. M i u t á n k ü l ö n b ö z ő e l l e n t é t p á r o k k a l elvégeztük a fenti gyakorlatot, írjuk össze azt az ö t v e n ellentétpárt, a m e l y a legfontosabb a s z á m u n k r a . Ezek b u k k a n n a k fel újra meg újra az é l e t ü n k b e n és a g o n d o l a t a i n k b a n . M i n é l i n k á b b m e g s z a b a d u l u n k befolyásuktól, a n n á l t ö b b energia és te­ r e m t ő e r ő m a r a d másra. M i u t á n késznek érezzük m a g u n k a t arra, hogy az éle­ t ü n k e t alkotó d ö n t é s e k k e l foglalkozzunk - például hely­ b e n m a r a d j u n k , vagy elköltözzünk, megtartsuk az állá­ sunkat, vagy k i l é p j ü n k , b e l e m e n j ü n k egy kapcsolatba vagy sem -, j á r j u n k el az e l ő b b i e k szerint. Mindig egy ró­ zsa képviseli m a j d az e l l e n t é t p á r egyik oldalát. B o n t s u k le k i s e b b e k r e az élet nagy kérdéseit. S z á n j u n k 10-15 per276

cet a m e d i t á c i ó r a , majd próbálkozzunk meg vele egy má­ sik n a p o n . Figyeljük meg, mi t ö r t é n i k k ö z b e n a tudatos­ ságunkkal, érzéseinkkel, tisztánlátásunkkal, m e n n y i r e vagyunk elégedettek m o s t a választásainkkal. Végül rájö­ vünk, hogy mi d ö n t ü n k m i n d e n r ő l . Egyre i n k á b b azt látjuk, hogy a végeredménytől függetlenül is elégedettek l e h e t ü n k ö n m a g u n k k a l . Arra is ráébredünk, hogy soha n e m a vagy-vagy az egyetlen lehetőség. Választásunk sza­ badságát mindössze k é p z e l e t ü n k szűkössége korlátozza! A szellem h á r o m d i m e n z i ó n túli valóságában a tér és az idő érvényét veszti. B á r m i t h a t á r o z u n k is el, megvaló­ sul. Ekkor d ö n t é s e i n k b e n m á r n e m kell t e k i n t e t t e l len­ n ü n k a tér és az idő korlátaira. A d ö n t é s e k e t az ö r ö k je­ l e n b e n hozzuk. Egyszer a fehéret választjuk, máskor a fe­ ketét. Hisz ugyan m i t számít m i n d e z ? K i p r ó b á l h a t u n k m i n d e n t és az e l l e n t é t é t . Ugyanakkor, a tér és az idő ke­ retei közé szorított e m b e r i testben lakozva, ha behódo­ l u n k a fizikai korlátoknak, feladjuk a spirituális fejlődés lehetőségét is, hogy a két oldalt egyesítve e l ő r é b b jus­ sunk. Csak akkor v á l a s z t h a t u n k szabad a k a r a t u n k b ó l , ha az e l l e n t é t p á r m i n d k é t e l e m é t megismerjük. Ekkor bár­ m e l y i k m e l l e t t tesszük le a garast, j ó l d ö n t ü n k . Nincse­ n e k rossz választások. Megkérdezhetjük erre, mi a helyzet a gyilkossággal, he­ lyeselhetjük-e ezt? Azt tapasztaljuk a z o n b a n , hogy ha akár ö l n ü n k is szabad, ez a vágyunk n y o m t a l a n u l elpáro­ log. A gyilkolás vágya akkor t á m a d fel, a m i k o r m i n d e n választástól megfosztanak m i n k e t . V a l ó j á b a n az élet min­ d e n tagadása a választás h i á n y á b ó l és az e m b e r i kiszolgál­ tatottságból fakad. A m i k o r ténylegesen átéljük a válasz­ tás szabadságát, b á r m i t válasszunk is, az igaz, szép és he­ lyes lesz.

A szerzőről Michael Tamura, a nagy gyógyító életének első tizenhat évét szerető szülei körében töltötte J a p á n b a n . Később az élet kemény próbák elé állította. Hogy megkönnyítse saját beilleszkedését, l e m o n d o t t természetfeletti képességeiről. A g i m n á z i u m elvégzése u t á n lehetősége nyílt, hogy az Egyesült Á l l a m o k b a n t a n u l j o n tovább. Ezért tizenhat évesen elhagyta hazáját, és Kaliforniába m e n t . Itt külön­ b ö z ő egyetemeken és iskolákban tanult, m i k ö z b e n tö­ m é r d e k új tapasztalatot kellett feldolgoznia. Az elkövet­ kező h á r o m é v b e n grafikai tervezés szakon végzett, s ápo­ lói szakképesítést is szerzett. Húszéves fejjel rendkívüli mesterre lelt Lewis S. Bostw i c k személyében, aki a Berkeley Psychic I n s t i t u t e veze­ tője volt. Mestere felügyelete alatt M i c h a e l továbbfejlesz­ tette t i s z t á n l á t ó képességét és spirituális tudatosságát. R ö v i d e s e n az intézet igazgatójává és rangos oktatóvá lé­ pett elő. 1993-ban visszavonult, s azóta magánpraxist folytat spirituális o k t a t ó k é n t , gyógyítóként és t a n á c s a d ó k é n t . S z e m i n á r i u m o k a t vezet, előadásokat tart, m ű h e l y e k e t és m e d i t á c i ó k a t szervez a világ k ü l ö n b ö z ő p o n t j a i n . Szent helyekre is vezetett gyógyító utazásokat, s együttműkö­ d ö t t a Fülöp-szigeti léleksebészekkel. Továbbra is hirdeti tanítása igazságát a r á d i ó b a n és a televízióban. Tananyaga kazettán is kapható. A Star of Peace P u b l i s h i n g j e l e n t e t t e meg m o s t magyarra is lefordí­ tott m u n k á j á t . Harcedzett világjáróként M i c h a e l és fele­ sége - R a p h a e l l e , aki szintén tapasztalt spirituális gyó­ gyító, t a n á r és tisztánlátó -, szeretetet h i n t el, bármerre is jár. Két felnőtt fiuk van. M i c h a e l j e l e n l e g Kaliforniá­ b a n él Raphaelle-lel, Aikóval, az akitakutyával és Varázs­ lattal, a c i c á j u k k a l . A szerző h o n l a p j a és e-mail c í m e : www.michaeltamura.com, [email protected] 278

A borítófestményről: A lélek köve A könyv megihletett egy neves festőt, Leszek Forczeket, aki megalkotta a b o r í t ó n látható, l é l e k e m e l ő vízfest­ ményt. A művész így ír az eredeti alkotásról: A lélek köve igazi spirituális k a l a n d volt számomra. Michael nagyszerű könyve m i n d e n , spiritualitás iránt ér­ deklődő művészt m é l t á n megihlet. A 3. fejezet - „Csinál­ j u n k helyet a s z e l l e m n e k ! - saját alkotótevékenységem hiteles leírása. A kép központi g o n d o l a t a akkor m e r ü l t fel b e n n e m , a m i k o r a lélek t e m p l o m á n a k megépítéséről szóló fejezetben a következő m o n d a t o k a t olvastam: „Mi­ c h e l a n g e l o Dávidját, a Haldokló rabszolgát vagy a Pietà-t csodálva, k ü l ö n b ö z ő a l a k b a n l á t o m viszont az e m b e r i testbe öltözött istenséget. A nagy szobrász m é l y r e h a t o l ó , szenvedélyes figyelme n y o m á n m i n t e g y leolvadt a kőről a n n a k ridegsége és keménysége, hogy e l ő t ü n d ö k ö l j ö n Is­ ten ragyogása. Mi is választhatunk, megmaradunk-e dur­ va m á r v á n y t ö m b n e k - m i k ö z b e n végtelen, ö r ö k és hal­ hatatlan szellemünket a k ő h ö z h a s o n l ó a n fogságban tart­ ja anyagi létezésünk -, vagy M i c h e l a n g e l ó h o z h a s o n l ó a n kiszabadítjuk szűkös, m u l a n d ó é l e t ü n k rabságából az is­ teni teljességet." A szóban forgó festményhez a művész sajátos t e c h n i k á t alkalmazott, t ö b b rétegben hordta fel a vízfestéket: A kép tényleges tartalma azután b o n t a k o z o t t ki, hogy a rétegeket egymás u t á n felhordva, iparkodtam fénylővé varázsolni a festmény terét. Ezenközben, a m i k o r még n e m voltak tárgyak és figurák, f o r m á l ó d o t t ki a tér, a fény és a mozgás. E lassú, szerves k i b o n t a k o z á s során m i n d e n egyes fátyolréteg még n a g y o b b fényességet és

279

mélységet teremt, így a mű végül ö n n ö n mélységeiből születik meg, s ö n á l l ó életre kel. Műve jelképrendszeréről Leszek így vall: Három j e l k é p rendeződik itt háromszögletű alakzatba. Felül a Nap és a Hold lebeg egymással szemben, míg a l a n t a Föld és egy fénykereszt l á t h a t ó . Ezek h á r m a n a Merkúrt e l e v e n í t i k meg, a m e l y n e k jele a festmény alján l á t h a t ó a lélek fejlődésének j e l k é p e k é n t . A kereszttől bal­ ra két férfi próbálja kiszabadítani magát a föld és a kő fogságából. A kereszttől j o b b r a melegséget árasztó, lefá­ tyolozott n ő a l a k o t l á t u n k . A lélek archetípusa ez, ame­ lyet gyakran neveznek Szófiának. Ez a név egyet j e l e n t a bölcsességgel, ugyanakkor a régi i d ő k b e n Szófia a koz­ mosz t e r e m t ő szépségét is sugározta. Márpedig a szépség a világi bölcsesség alapja. E n ő a l a k meleg színei és légiessége d r á m a i e l l e n t é t b e n á l l n a k a másik két nehézkes fi­ gurával, a m e l y e k a k ő h ö z kötöttek. M i n d h á r o m alak az e m b e r útját van hivatva ábrázolni a k ő t ő l a lélekig, a rabságtól a szabadságig... Leszek Forczek a kaliforniai S a n t a Rosában lakik családjá­ val. A népszerű művész l e b i l i n c s e l ő és mélyenszántó alko­ tásait a színek természetes és ezoterikus d i m e n z i ó i n a k egysége jellemzi. A mozdulatok, a fények és a tér jelentő­ séggel teljesek és titokzatosak. Ha t ö b b e t szeretnének meg­ t u d n i a művészről, keressék fel a következő honlapot: www.IUuminismUSA.com, e-mail címe: [email protected].