Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv A Duna-vízgyűjtő magyarországi része

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015 A Duna-vízgyűjtő magyarországi része

5-4 melléklet: Módszertani útmutató a VKI megvalósításának gazdasági kérdéseihez: a pénzügyi, környezeti és erőforrás költségek megtérülése és megfizethetőségi kérdések


TARTALOM BEVEZETŐ ........................................................................................................................... 2 1

PÉNZÜGYI KÖLTSÉGMEGTÉRÜLÉS ........................................................................... 3 1.1

Térségi differenciálás ....................................................................................................................... 3

1.2

Fogyasztók közötti differenciálás .................................................................................................... 3

1.3

A költségmegtérülés számításának elemei .................................................................................... 4

2

KÖRNYEZETI ÉS ERŐFORRÁS KÖLTSÉG (ERC) ......................................................... 6 Az ERC módszertan és alkalmazása ............................................................................................... 6

2.1

Létezik-e a vizsgált esetben ERC? ............................................................................................................ 7

2.1.2

Mekkora az ERC? ...................................................................................................................................... 7

2.1.3

Ki felel az ERC-ért? ................................................................................................................................. 11

2.1.4

Milyen mértékben járulnak hozzá vízhasználók a vízi szolgáltatások ERC fedezéséhez? ...................... 11

2.2

Az ERC más célú használata .........................................................................................................12

2.3

Javaslatok ........................................................................................................................................13

3

4

2.1.1

2.3.1

Környezeti költség.................................................................................................................................... 13

2.3.2

Erőforrás költség ...................................................................................................................................... 13

ARÁNYTALAN KÖLTSÉG, MEGFIZETHETŐSÉG ....................................................... 14 3.1

Alapelvek ..........................................................................................................................................14

3.2

Módszertani javaslat költségviselő kategóriák szerinti bontásban ...........................................15

3.3

Országtanulmányok ........................................................................................................................18 3.3.1

Franciaország .......................................................................................................................................... 18

3.3.2

Románia .................................................................................................................................................. 20

3.3.3

Egyesült Királyság ................................................................................................................................... 20

3.3.4

Németország ........................................................................................................................................... 21

3.3.5

Hollandia .................................................................................................................................................. 21

FELHASZNÁLT IRODALOM ....................................................................................... 23

Ábrák 2-1. ábra:

Az ERC értékelésének lépései ..................................................................................................................... 7

2-2. ábra:

Az erőforrás költségek becslése Olaszországban ...................................................................................... 10

3-1. ábra:

Franciaország - az aránytalan költségek és a derogáció vizsgálatának nemzeti módszere az első VGT időszakban (forrás: ONEMA alapján feldolgozás) ...................................................................................... 18

5-4 melléklet

Gazdasági útmutató

-1-


Bevezető A biztonságosan megújuló, egészséges és jó minőségű környezetet biztosító vízkészletek Magyarország közös kincsei (erőforrásai). Mindannyiunk érdeke, hogy ezt a közös erőforrást ki-ki úgy használja, hogy a tevékenységével ne élje fel vagy ne rontsa le az értékét 1 . A Víz Keretirányelv által megfogalmazott cél, a víztestek jó ökológiai állapota egy viszonyítási pont, egy technikai definíció ennek a közös erőforrásnak a megragadására, annak érdekében, hogy meg tudjuk fogalmazni, vajon a különböző vízhasználataink mi módon hasznosítják ezt a közös erőforrást és milyen hatással vannak rá. Egy társadalom tagjai jogosan várhatják el, hogy az egyének, vagy egyes csoportjaik, ha a megélhetésük érdekében használják ezt a közös erőforrást, akkor az egyéni hasznuk ne a közös vagyon leépüléséből származzon, hanem az erőforrás használata által megteremtett értéktöbbletből. Az állam feladata, hogy ezt az elvárást érvényre juttassa. A Víz Keretirányelven alapuló szabályozás ennek az eszköze. A költségmegtérülés sarkalatos technikai eszköze a Víz Keretirányelv szabályozási logikájának, de lényegében a fenti elvárást ülteti át, gyakorlati szempontból is megfogalmazható feltételekké. Mivel a víz nem csak biológiai éltető elemünk, hiszen legnagyobb részét gazdasági tevékenységek inputjaként, vagy az alapvető biológiai szükségleteinken túlnyúló igények kielégítésére használjuk, ráadásul ezeket nem is közvetlenül állítjuk elő, hanem gazdasági szervezetek által nyújtott termékek és szolgáltatások formájában szerezzük be, természetes, hogy a víz hasznosítása iránt megnyilvánuló igény nagyságát alapvetően befolyásolja, hogy az milyen áron biztosítható. Ha az ár nem tükröz minden releváns költséget, akkor törvényszerű, hogy a készlet iránt többlet kereslet jelentkezik, miközben nem termelődik ki a megőrzésének, jó állapotban tartásának a fedezete. Ilyen esetben a közösséget veszteség éri. A költségmegtérülés szemléletmódjának érvényesítése azt célozza, hogy a közösség elkerülje ezt a veszteséget, a vizekben megnyilvánuló közös vagyon értékvesztését, felélését. A költségmegtérülés szempontrendszerében tehát az az elvárás fogalmazódik meg, hogy ez a hosszú távon komoly problémákat okozó helyzet ne alakulhasson ki. Ezért Víz Keretirányelv a biztonságosan megújuló, egészséges környezetet és jó minőségű vizet biztosító közös vízvagyon hasznosításának három jellemzőjére fogalmaz meg költség-megtérülési, azaz erőforrás megőrzési szempontokat: a pénzügyi költségekre (1. fejezet), a környezeti költségekre és az erőforrás költségekre (a két utóbbi elem a 2. fejezetben kerül bemutatásra). Előfordulhat ugyanakkor, hogy a teljes költségfedezésnek megfizethetőségi akadályai vannak, ez a kérdéskör is tárgyalásra kerül (3. fejezet). Az útmutató a VKI megvalósítását segítő Európai Bizottság által kiadott útmutatók ill. tagállami példák felhasználásával készült. A felhasznált irodalmak a dokumentum végén a referenciák között jelennek meg, a Bizottság által kiadott útmutatók pedig letölthetők erről a címről: http://ec.europa.eu/environment/water/water-framework/facts_figures/guidance_docs_en.htm

1

A hosszú távon érvényesítendő cél sokkal inkább az, hogy az egyéni vízhasznosítások is gazdagítsák és növeljék a

közös erőforrás értékét. A Víz Keretirányelv, mint szabályozási eszköz szerepe a további leromlás megállítása és az ésszerűen elérhető javulások lehetőségének a megteremtése.

5-4 melléklet


-2-


1

Pénzügyi költségmegtérülés

A Jelentéstételi útmutató (WFD RG, 2014) a költségmegtérülés kapcsán a következő adatokat kéri:  Pénzügyi költségek: beruházás, üzemelés és fenntartás, egyéb költség beleértve a tőkeköltségeket, éves bontásban. A „saját vízkivétel” költségeinek bemutatása opcionális. A már internalizált környezeti és erőforrás költségeket a pénzügyi költségek között kell figyelembe venni (pl. megfelelő tisztításhoz kapcsolódó költségek, vízterhelési díj).  Pénzügyi bevételek: díjbevételek a kiválasztott vízhasználók (háztartások, mezőgazdaság, ipar, egyéb) hozzájárulásai, jelenlegi pénzügyi befizetései a meghatározott szolgáltatások költségeihez.  Pénzügyi megtérülési ráta: pénzügyi bevételek támogatások nélkül/pénzügyi költségek hányadosa adja ki a költségmegtérülési mutatót. Egy évre értelmezhető. Eldöntendő, melyik évre/időszakra történjen az elemzés. A költség-megtérüléssel foglalkozó „information sheet” (CIS, 2004) nem említi a költségek között a bővítő beruházásokat, itt a következő tételek szerepelnek a pénzügyi költségek között:  üzemelés és fenntartás  tőkeköltség (amortizáció, tőketörlesztés, kamat)  adminisztratív költség (szabályozási, igazgatási költségek) Minimális EU-s és hazai követelmény, hogy a vízszolgáltatások esetében az üzemeltetési és fenntartási költségeket fedeznie kell az árnak. Elvárás az is, hogy a szükséges pótlásokat a díjakból kell fedezni. Azonban még Nyugat-Európában is általános jelenség, hogy az elszámolt amortizáció sokszor nem elegendő a pótlási igények fedezésére. Ennek oka, hogy a beruházási árak növekedése miatt a szükséges beruházások értéke meghaladja az amortizációs forrásokat. A másik ok az árhatóság szigorúsága, pl. az Egyesült Királyságban az OFWAT tevékenysége. A harmadik indok, hogy vannak olyan hosszú élettartamú eszközök, amelyek 0-ra íródtak, de még működnek. A nemzetközi tapasztalatokat áttekintve megállapítható, hogy a régi infrastrukturális létesítmények pótlásának finanszírozására a fejlett országokban sincs mindenhol jó megoldás, a pénzügyi költségmegtérülés szempontjából az infrastruktúra finanszírozása a legkritikusabb tétel.

1.1 Térségi differenciálás A VKI nem rendelkezik arról, hogy a költségmegtérülés követelményét milyen területi, szolgáltatói szinten kell érvényesíteni. Két ellentétes követelmény fogalmazható meg: minden használónak meg kell fizetni a szolgáltatás költségeit, minden önkormányzat eltérő díjakat állapíthat meg. Ugyanakkor a társadalmi esélyegyenlőség igénye a díjak differenciáltságának csökkentése irányába mutat.

1.2

Fogyasztók közötti differenciálás

A fogyasztói csoportok közötti keresztfinanszírozás témában az EU és a VKI egyértelmű követelményeket támaszt, ezért külön kell értékelni vízhasználó csoportonként a költségekhez való hozzájárulást. Nem támogatott a fogyasztói csoportok közötti keresztfinanszírozás, ha mégis előfordul, komoly igazolás, indoklás szükséges. A fogyasztói csoportok megfelelő költség hozzájárulása tehát azt jelenti, hogy a keresztfinanszírozást csökkenteni kell, illetve hosszabb távon meg kell szüntetni. 5-4 melléklet


-3-


Az általános támogatási rendszer, akár az állam által fenntartott ráfordítás-támogatás, akár az önkormányzatok által kialakított differenciált tarifarendszer nem VKI-konform. Viszont az olyan szociális támogatás, amely a különösen alacsony jövedelmű lakosság részére jár, nem ellentétes a VKI szellemiségével.

1.3

A költségmegtérülés számításának elemei

A VKI felfogásában, a hazai keretek között a vízszolgáltatások költségének számítása során figyelembe veendő elemek:  a vízhasználatok és vízszolgáltatások felügyeletéhez (a víztestek jó állapotának megőrzéséhez) szükséges állami információ gyűjtési, feldolgozási, felügyeleti, igazgatási tevékenységek költségei,  a víz hasznosításához szükséges közösségi tulajdonú infrastruktúrák működtetésének és megújításának (vagyongazdálkodásának) ráfordításai, (beleértve a víziközmű rendszereket függetlenül azok tulajdonosi szerkezetétől),  a jó állapot eléréséhez szükséges pótlólagos beruházások. Ezen lehatárolás alapján a VKI megfogalmazta feltételek szempontjából a vízügyi ágazat finanszírozásából az alábbi területeket tartjuk a vizsgálat körébe illeszkedőnek: 1, A vízvagyon megőrzését, a fenntartható használatok lehetőségét biztosító állami felügyeleti tevékenység  Vízügyi hatósági tevékenység (vizek mennyiség és minőségi védelme)  Vízügyi igazgatósági feladatok közül: Vízrajzi tevékenység (monitoring mennyiség, minőség, ökológiai vízigény biztosítása), igazgatási tevékenység,  Víztestek VKI szerinti monitoringja további szervezeteknél (pl. KTF, kormányhivatalok) 2, A vízhasználatok lehetőségét biztosító infrastruktúrához kapcsolódó működtetési és fenntartási (vagyongazdálkodási) tevékenység  Vízügyi igazgatósági feladatok közül: Vízkészlet gazdálkodás (felszíni vízelosztás, felszín alatti vízkivételek)  Vízügyi igazgatósági feladatok közül: Síkvidéki és dombvidéki vízrendezés, ökológiai vízigény biztosítása  A közérdek mértékét meghaladó tevékenységek (pl. mezőgazdasági vízszolgáltatás) 3, A víziközmű ágazat felügyelete és a víziközmű-rendszerek működtetése (az infrastruktúra tulajdonosától függetlenül) 4, A települési vízgazdálkodási feladatok ellátását szolgáló egyéb infrastruktúra működtetése, ha annak működése gátolja valamely víztest jó állapotban tartását. Nem tartozik direkt módon a VKI kérdéskörébe az árvízvédelmi célokat szolgáló infrastruktúra működtetése A „szennyező fizet / használó fizet” elv figyelembevétele alapján a fenti feladatok fedezetét biztosító források:  az állami, közcélú tevékenységek fedezete az állami költségvetésből származik, 5-4 melléklet


-4-


 a közcélt meghaladó, közösségi (köztulajdonú) infrastruktúra működtetésével kielégített további használatok okán felmerülő költségek (beleértve a fix költségek használatok között megosztott költségeit is) a használóktól származnak, ahogy  a jó állapotra terhelést jelentő használatokért fizetett díjak is.

5-4 melléklet


-5-


2

Környezeti és erőforrás költség (ERC)

A környezeti és erőforrás költségek módszertani összefoglalása az alábbi dokumentum alapján készült: A guidance for assessing the recovery of Environmental and Resource Costs (ERC) in the context of the Water Framework Directive - Draft (Útmutató tervezet a környezeti és erőforrás költségek fedezésének vizsgálatához a VKI keretrendszerben). 2015. április 27. Készítette: WG Economics - ERC drafting group Az útmutató kiegészíti a Common Implementation Strategy (CIS) 2B munkacsoportján belül működő Drafting Group ECO2 keretében 2004 júniusában véglegesített információs lapot (information sheet). A környezeti és erőforrás költség (environmental and resource cost, továbbiakban ERC) a külső környezeti hatások témaköréhez kötődik: a gazdasági tevékenységek más szereplőkre ill. a természeti környezetre negatív, nem szándékolt hatást gyakorolnak. Ezen hatások beépítése (internalizálása), a költségek közé emelése a VKI egyik célja - ehhez pedig szükséges a nagyságuk legalább hozzávetőleges ismerete. Az ERC számbavétele mind a mai napig kihívást jelent a legtöbb tagállam számára - ezt jól érzékelteti, hogy az első vízgyűjtő gazdálkodási tervekben mindössze néhány ország foglalkozott az ERC-vel. A frissen kiadott útmutató célja, hogy a VKI 9. cikkelyével összhangban javaslatot tegyen az értékelés egymást követő lépéseire, elősegítve az ERC megtérülésének vizsgálatát. Az útmutató ugyanakkor nem tér ki a VKI egyéb olyan követelményeire (pl. költségmegtérülés, intézkedési program tervezése), melyek vizsgálata során az ERC-nek szintén szerepe lehet.

2.1

Az ERC módszertan és alkalmazása

A VKI-ban mindenekelőtt a 9. cikkelyben jelenik meg az ERC. 1. A vízhasználatok költségfedezésekor az ERC-vel is számolni kell, a használók különböző kategóriáit külön vizsgálva (minimálisan háztartás, mezőgazdaság, ipar bontásban). 2. A vízárazás által nyújtott ösztönzők a hatékonyabb használat révén elősegítik a VKI céljainak elérését. Ha az ERC beépül az árakba, az ösztönző hatás is erősödik. Noha az ERC kifejezetten csak a 9. cikkelyben jelenik meg, más VKI követelmények teljesítésében is jelentős szerepet kaphat, pl. a költség-hatásos intézkedési programok kidolgozásakor, vagy a mentességek indoklásakor. Az ERC eredetileg nem a VKI-ban, hanem a 2003. évi WATECO útmutatóban 2 került meghatározásra. A környezeti költség a vízhasználatok által a környezetet, ökoszisztémákat és azok használóit érő károk nagyságát, költségét fejezi ki. A készlet költség azon elszalasztott lehetőségek költsége, amelyet más használatok viselnek a készleteknek a természetes visszapótlódásnál nagyobb mértékű használat következtében. A VKI megvalósításához kapcsolódóan az ERC nullának tekinthető, amikor a “Jó ökológiai állapot” - good ecological status (GES) - (vagy mesterséges víztestek esetén a “Jó ökológiai potenciál”,

2

Economics and the environment, The implementation challenge of the Water Framework Directive. Guidance document

no. 1 prepared by Working Group 2.6 – WATECO Common Implementation Strategy. 2003

5-4 melléklet


-6-


good ecological potential (GEP)) teljesül a vizsgált víztestek vonatkozásában. Ellenkező esetben létezik ERC, melynek értékelésére az útmutató négy lépést javasol - a folyamat az alábbi kérdések megválaszolásának is megfeleltethető: 2-1. ábra:

Az ERC értékelésének lépései

1. Létezik-e a vizsgált esetben ERC? - vagyis van-e olyan víztest, ami nem tekinthető jó ökológiai állapotúnak?

2. Mekkora az ERC? - az ERC értékének a becslése történik ebben a fázisban.

3. Ki felel az ERC meglétéért, ki (melyik ágazat/szereplő) okozta azt?

4. Milyen mértékben járulnak hozzá a vízhasználatok az ERC (pénzügyi) fedezéséhez?

Ezek a lépések eltérő sorrendben ugyan, de megfeleltethetők a DPSIR (Driver-Pressure-StateImpact-Response) módszernek is. 2.1.1

Létezik-e a vizsgált esetben ERC?

Ez a lépés gyakorlatilag egy víztest jelenlegi, felmért állapota és a GES közötti különbség azonosítását jelenti. Ha nincs különbség, minden megfelelő, akkor nincs ERC sem, amivel foglalkozni kellene. Minden más esetben létezik ERC, ami környezeti és/vagy készlet problémára vezethető vissza. 2.1.2

Mekkora az ERC?

Az előző lépésben azonosított, fizikai jellemzőkkel leírható állapot-különbség pénzben kifejezett értékét keressük. Ez történhet együtt vagy külön-külön a környezeti és az erőforrás költségekre. Ha a vízgyűjtő az ökológiai állapot szempontjából nem egységes, akkor érdemes részvízgyűjtőnként vagy akár víztestenként foglalkozni az ERC nagyságával. Az ERC nagyságát két módon lehet becsülni:  Költség-alapú megközelítés: a GES eléréséhez szükséges költségek nagyságát felelteti meg az ERC-nek. Pl. egy szennyvíztelep építése és üzemeltetése elegendő a GES eléréséhez, ebben az esetben az építés és üzemeltetés költségei jelentik az ERC-t. Magyarország eddig ezt a módszert alkalmazta és a jövőben is ezt javasoljuk alkalmazásra.  Haszon-alapú megközelítés: a GES eléréséhez kapcsolódó hasznok nagyságát tesszük egyenlővé az ERC-vel. Pl. megépítésre kerül egy szennyvíztelep, ezután jobb lesz a folyóban a vízminőség, ami többféle hasznot generál (halászat, fürdés, ivóvízellátás területén). Ezeknek a hasznoknak az értéke kerül becslésre, mint ERC.

5-4 melléklet


-7-


Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai. Az ERC költség-alapú becsléséhez a GES-t biztosító intézkedések költségeire van szükség, ez több-kevesebb bizonytalansággal becsülhető (az intézkedési program részeként egyébként is szükség van rá). A haszon-alapú megközelítés ezzel szemben a környezeti értékelés igen erőforrás-igényes módszereire hagyatkozik. A költségalapú becslések jól védhetők, hiszen valós, empirikus költség-adatokból kerülnek kiszámításra (pl. mennyibe kerül egy km csatorna lefektetése). A haszon alapú becsléseket ugyanakkor gyakran bizonytalannak tartják, mivel az értékelési módszerek nagy része nem valós, piaci információkat, hanem lekérdezett preferenciákat használ (pl. fizetési hajlandóság egy jobb környezeti állapotért) és sok múlik a lekérdezett lakosság jövedelmi helyzetén, ill. a régió népsűrűségén, de magán az alkalmazott módszeren is. A haszon alapú becslés esetén ugyanakkor az ERC beépíthető az intézkedések költség-haszon elemzésébe, összevethetővé válnak a hasznok és az elérésükhöz kapcsolódó költségek. Ezzel szemben az ERC költség-alapú becslésénél önellentmondás lenne a jó ökológiai állapot elérését szolgáló intézkedések költségeire, mint a hasznok mércéjére tekinteni. S végül, a költség-alapú módszer a kiválasztott intézkedések költségeit becsli, ha azonban ezek nem a leghatékonyabb intézkedések, az ERC felül lesz becsülve. Az ERC vizsgálatakor különbséget kell tenni a már internalizált és a még nem internalizált, meg nem jelenített költségek között. A Jelentéstételi Útmutató tervezet szerint a még hátralévő, várható, ma még externálisként számon tartott (nem internalizált) költségeket kell környezeti költségnek tekinteni:  a lépték lehet körzeti, nemzeti,  a költségeket Euró/évben kell megadni,  százalékos becslést kell adni arról, hogy melyik vízhasználó pénzügyileg mennyivel járul hozzá az adott szolgáltatás externális erőforrás/környezeti költségeihez a 2. VGT ideje (2015-2021) alatt. Az ERC-n belül az erőforrás költségek becslése kifejezetten a vízkészletek használatához kapcsolódik. Fontos megérteni a vízhasználat rendjét, a szűkös források esetleges elosztási mechanizmusait és azt, hogy melyik vízhasználat milyen gazdasági értéket termel. Erőforrás költség jelentkezik, ha egy vízhasználat alacsonyabb értéket termel, mint egy másik, víz hiányában meg nem valósuló tevékenység (az utóbbi lehet jelenbeli és jövőbeli tevékenység egyaránt, de vízhiányos ökoszisztémák esetében az elmaradó ökoszisztéma szolgáltatás értéke is). Az erőforrás költségek költség alapú becslésére példa, ha helyben nincs elegendő víz és a többlet keresletet külső forrásból elégítik ki, távolabbról szállítanak vizet, ami költségekkel jár. Egy másik példa lehet a víztakarékos ill. vízvisszaforgató technológiák bevezetése, aminek a költségei szintén jól becsülhetők. Ha egy vízhiányos helyzetben piaci mechanizmusok segítik a hatékony elosztást (pl. aukció), akkor a kialakuló ár jól reprezentálja az erőforrás költségeket - ebben az esetben az ajánlattevő számára megjelenő hasznok irányából közelítjük az értéket. Lényeges kiemelni, hogy az ERC költség alapú becslése nem feltétlenül egyezik meg a vízgyűjtőgazdálkodási terv egy adott időszakra szóló (pl. 2015-2021) intézkedési programjainak a költségeivel, hiszen míg az ERC a jó ökológiai állapot eléréséhez szükséges összes költséget tartalmazza, az adott intézkedési programba foglalt kiadások nagyságát gyakorlati szempontok korlátozzák, elsősorban az érintett szereplők gazdasági helyzete, a költségvetés forrásainak szűkössége.

5-4 melléklet


-8-


Az ERC becslésére a tagállamok jellemzően inkább a költség alapú megközelítést alkalmazzák, mivel az gyorsabb és olcsóbb, mint a haszon alapú módszer, de az utóbbira is van példa, Lengyelország és az Egyesült Királyság ezt a módszert is felhasználta. 2.1.2.1 Tagállami példák a környezeti költségek becslésére Franciaország Franciaországban a második vízgyűjtő gazdálkodási terv készítése során a környezeti költségeket a terv intézkedési programjának megvalósítási költségeivel teszik egyenlővé, azonban csak azokat az intézkedéseket veszik figyelembe, amelyek 2027-ig segítenek elérni a víztestek jó ökológiai állapotát. Az erősen módosított víztestek könnyített célállapotát szolgáló intézkedések költségeit nem tették az ERC részévé. A környezeti károkat enyhítő intézkedések költségeit ugyanakkor az ERC részeként kezelik. Ilyenek például a hallépcsők létesítése, ivóvíz ellátó rendszerek közötti összekötő vezetékek építése, oktatás-képzés a növényvédelem területén a mezőgazdasági kemikáliák visszaszorítása érdekében. A Szajna-Normandia Vízgyűjtőn a lakosságnak felróható környezeti költségeket a lakossági szennyvízkibocsátás tisztítási költségeivel tették egyenlővé, ami kb. 670 millió euró évente. A mezőgazdaság esetében a diffúz szennyezés teljes felszámolásának a költségét becsülték, évi 1,6 milliárd euró értékben. A költségbecslés bizonytalanságának az érzékeltetésére érdemes bemutatni ugyanerre a vízgyűjtőre korábbi becsléseket is3. A 2000-es évek elején a régió vízügyi hatósága (Agence de’l eau Seine-Normandie) több eltérő módszert is alkalmazott a költségszint becslésére és ezek nagyon eltérő eredményre vezettek. A helyreállítási költségek voltak a legalacsonyabbak (kb. 60 millió EUR), a tervezett szennyezés-csökkentési intézkedések költségei pedig a legmagasabbak (kb. 1 milliárd EUR), a környezeti értékelési eredmények átvételére használt ún. haszon-átvitel módszer pedig a két érték közötti eredményt mutatott (100-200 millió EUR). Olaszország Olaszországban a 2015. évi tervezés során a franciához hasonló módszert használnak a költségek becslésére: a megcélozott állapot eléréséhez szükséges intézkedések költségeire tekintenek ERCként. Az elkövetkező tervezési időszakokban (2021, 2027) környezeti költségként tekintenek a mentességek miatt megmaradt kárra is. Spanyolország Spanyolországban is a jó állapot eléréséhez szükséges lépések költségeit használják, mint ERC, de csak abban az esetben, ha a jelenlegi (nem jó) állapot kialakulása vízi szolgáltatáshoz, vízhasználathoz kapcsolódik.

3

Pierre Strosser, ACTeon (France). Assessing environmental costs in the context of the implementation of the European

Union Water Framework Directive. Accessed on 11 May 2015: https://acaweb.gencat.cat/aca/documents/ca/agenda/rp1_02.pdf

5-4 melléklet


-9-


Lengyelország Lengyelország kivételnek számít abban a tekintetben, hogy 2010-ben az ERC-t haszon-alapon becsülték. Egy 2003-as fizetési hajlandóság felmérés eredményeinek igazításával kapták az ERC értékét. Az eredmények frissítésénél három tényezőt vettek figyelembe: 1. a fogyasztói árak azóta bekövetkezett változását. 2. a jövedelmek emelkedését (magasabb jövedelem magasabb fizetési hajlandóságot indukál) és 3. a környezeti minőség javulását (ami csökkenti a fizetési hajlandóságot, hiszen a megmaradt potenciális javulás is kisebb mértékű). A fizetési hajlandóság nagysága régiótól függően 30-53 EUR/fő/év volt. 2.1.2.2 Tagállami példák az erőforrás költségek becslésére Olaszország Olaszországban az erőforrás költségeket mint az elérhető vízmennyiség és a vízigények közötti különbségből (hiányból) fakadó költségeket becslik. Az eljárás során az ökológiai vízigényeket is figyelembe veszik és mind az elosztási problémákat, mind pedig a természeti körülményeket (aszály) mérlegelik. Az erőforrás költség lényegében a készlet problémák megoldására, enyhítésére tett intézkedések költségeit jelenti. A kapcsolódó intézkedések között lényeges szerep jut a kompenzációnak. Ha egy szereplő tevékenysége készlet problémát okoz egy másik szereplőnek, akkor lehetőség van pénzügyi kompenzáció alkalmazására. A vízerőművek a működésük által érintett alvízi önkormányzatoknak fizetnek, míg ha egy vízhasználó ivóvizet használ olyan célra, amire az ipari víz is alkalmas lenne, akkor egy szorzóval emelt díj fizetésére kényszerül. 2-2. ábra:

Az erőforrás költségek becslése Olaszországban

5-4 melléklet


- 10 -


A sárga dobozok a hatósági/műszaki/technikai, a kékek a közgazdasági lépéseket jelölik.

Lengyelország A lengyel módszertan szerint akkor áll fenn erőforrás költség, amikor nincs elegendő víz minden (gazdasági) igény kielégítésére. A kielégítetlen és így felhagyott gazdasági tevékenységek értéke alapján becsülhető az erőforrás költség. A második VGT készítését megelőző kutatás során Lengyelország felén egy célra szabott kérdőívvel próbálták azonosítani az ilyen helyzeteket. A 11 feltárt készletproblémából nyolc esetben tudták kifejezni köbméterben és 6 alkalommal pénzben is az erőforrásköltséget. Az ország egészére extrapolálva az eredményeket összesen 46 ezer euró értékű erőforrásköltséget azonosítottak 2010-re - ami az ország méretéhez képest kifejezetten csekélynek mondható. Bulgária A Bulgáriában alkalmazott módszertan szerint vízhiányos helyzetekben a hiányzó víz mennyiségét megszorozzák a víz árával vagy a vízhasználatra kivetett fajlagos adóval. Kérdéses ugyanakkor, hogy a víz értékének megfeleltethető-e a víz ára. Nyilvánvalóan különböző áraknál eltérő lesz a fogyasztott mennyiség és így a vízhiány is és végső soron maga az erőforrás költség is, az emelkedő árak mellett előbb-utóbb fenntartható szintre esne vissza a fogyasztás és így nem lenne erőforrás költség sem. A jövőre nézve egy eltérő módszertannal számolják az erőforrás költséget. Ha az éghajlatváltozás vagy a vízbázisok szennyeződése fokozódó vízkészlet problémákat okoz, azt feltételezik, hogy a hiányzó mennyiséget beruházásokkal (gátak építése) tudják pótolni, aminek a fajlagos költsége 0,015 BGN/m3 lenne. A pótlandó mennyiséget és az egységköltséget összeszorozva számítják ki a jövőbeli erőforrás költséget. 2.1.3

Ki felel az ERC-ért?

Alapvetően egy technikai feladatról van szó, akárcsak az első lépésben (létezik-e a jó ökológiai állapot?), ebben az esetben is elsősorban műszaki szakértelem szükséges az ERC-hez kapcsolódó problémák eredetének a feltérképezéséhez, ami alapján azonosítani lehet azokat a tevékenységeket, amelyek az ERC forrását jelentik. Mivel ezek az ismeretek egyébként is előállnak a műszaki állapotfelvétel és a tervezés során, az ERC szempontjából leginkább olyan szintetizálásról van szó, ami segít az egyes források arányának megállapításában: pl. egy víztest tápanyag terhelése milyen mértékben származik a települési szennyvíz pontforrásokból ill. a mezőgazdaság diffúz kibocsátásából. Míg bizonyos terhelések eredetét viszonylag könnyű azonosítani, nehezebb a hatásokat visszavezetni komplex, több ágazatot érintő problémakörök esetén (pl. többcélú hidromorfológiai beavatkozások). Az ERC forrásának azonosítása kulcsfontosságú mind a válasz (gazdaság-szabályozási lépések) kidolgozása, mind pedig a terhelő források egyedi költségfedezésének a megállapítása miatt. 2.1.4

Milyen mértékben járulnak hozzá vízhasználók a vízi szolgáltatások ERC fedezéséhez?

Ebben a fázisban a költség-megtérülés vizsgálatának egy speciális szegmenséről van szó, arra keressük a választ, hogy a környezeti és erőforrás költségek milyen mértékben épültek be a vízi szolgáltatások árába.

5-4 melléklet


- 11 -


Egyszerűbb az eset, ha kifejezetten az ERC finanszírozásához kapcsolódó instrumentumokat vizsgálunk, pl. környezeti adókat, díjakat, mivel feltételezni lehet, hogy ezek más célt (pénzügyi költségek fedezését) nem szolgálnak. Többcélú eszközöknél meg kell próbálni szétválasztani a pénzügyi költségek és a környezeti költségek fedezésének arányát. Az ERC beépítése az árakba nem csupán szembesíti a víz, vízi szolgáltatások használóit az általuk okozott környezeti költségekkel, de egyben konverzió is történik a környezeti költségek felől a pénzügyi költségek irányába. Az alábbiakban néhány tagállam példáján keresztül az ERC-hez való hozzájárulás különböző módozatait mutatjuk be:  Hollandiában a szennyvíz ágazat regionálisan szerveződik és minden egyes szereplőnek nullszaldós tevékenységet kell folytatnia. A bevételek így teljeskörűen fedezik a szennyvíztisztítás költségeit is, tehát mindazok, akik a regionális szennyvíz üzemeltetőnek adják át a szennyvizeiket, teljeskörűen hozzájárulnak az ERC költségekhez (mindaddig, amíg a szennyvíztisztítás magas hatásfokon történik és elősegíti a jó ökológiai állapot megvalósulását).  Franciaországban a vízügyi hatóságok díjat szednek a különféle vízhasználatok után, a beérkezett bevételekből pedig a vízi ökoszisztémákat és a vízkészleteket védő, javító intézkedéseket finanszíroznak. Ez a rendszer a gyakorlatban érvényesíti a szennyező fizet elvet és a költségfedezés kívánalmát.  Lengyelországban részlegesen valósul meg a környezeti költségek fedezése. A szennyezők a terhelésekkel arányos kibocsátási díjakat fizetnek, ezek a díjak azonban nem érik el a környezeti költségek becsült szintjét.  Németországban az ERC fedezésére nem áll információ rendelkezésre, mivel a pénzügyi és környezeti költségek fedezésének szétválasztása tetemes erőfeszítéseket igényelne.

2.2

Az ERC más célú használata

Az ERC nem csupán a költségfedezés vizsgálatára használható. Az útmutató néhány alternatív felhasználásra is felhívja a figyelmet:  A vízi ökoszisztémák fontossága. Ha a kapcsolódó ERC értéke magas, abból elvileg az következik, hogy gazdasági értelemben is fontos hozadékai vannak az ökoszisztémák védelmének.4  A VKI jelentési kötelezettségeinek teljesítése.  Az ERC metodika szisztematikus alkalmazásával egyértelműen kiderül, hogy a szennyező fizet elv milyen mértékben érvényesül és a külső költségek mennyiben kerülnek

4

Ugyanakkor ha az ERC költség alapon lett becsülve (nem pedig a hasznok oldaláról), akkor csak azt lehet állítani, hogy

a vízi ökoszisztémák védelme, állapotuk javítása mekkora költséggel jár, ez az összeg szinte bizonyosan jelentősen eltér a hasznok nagyságától. Ebben az értelemben az útmutató ajánlása félrevezető.

5-4 melléklet


- 12 -


internalizálásra, segítséget nyújtva a jelenleg alkalmazott finanszírozási megoldások és gazdasági szabályozóeszközök átalakításához, hatékonyabbá tételéhez.5  Egyes esetekben a mentességek indoklásához, meghatározásához is használható az ERC értéke.

az

ún.

aránytalan

költségek

 Az intézkedési program kidolgozásakor is fel lehet használni az ERC eredményeket továbbra is figyelve arra, hogy a költség-alapú ERC becslés nem állítható be az intézkedések költség-haszon elemzésének haszon oldalára.  Az ERC kapcsolódási pontokkal rendelkezik más szabályozási területekhez, ezek közül külön kiemelhető az EU Biodiverzitás Stratégiája. A stratégián belül az ökoszisztéma szolgáltatások számbavétele, térképezése (Mapping and Assessing of Ecosystem Services) inputtal is szolgálhat az ERC módszertan alkalmazásához. A MAES segítséget jelenthet az ERC haszonoldalú becsléséhez.

2.3

Javaslatok

2.3.1

Környezeti költség

Javasoljuk, hogy Magyarország a környezeti költségek meghatározására továbbra is a költségalapú megközelítést alkalmazza, azaz a jó állapothoz még hátralévő szükséges intézkedések költségeit tekintsük környezeti költségnek. Ez a módszer általában reálisabb eredményre vezet, mint a haszon alapú megközelítés és könnyebben, gyorsabban el is végezhető. Ha a környezeti költségek értékét nem sikerül teljeskörűen előállítani, akkor a jelentésben ki kell térni az adathiány okára és meg kell jelölni, hogy a tagállam milyen lépéseket kíván tenni az adathiány megszüntetésére. Ha egyes környezeti költségek nagyságát nagy bizonytalanság övezi, megfontolandó ez a lehetőség. 2.3.2

Erőforrás költség

Az erőforrás költségek becslése gyakran problémásabb, mint a környezeti költségeké. Miközben nincs egy olyan konkrét módszertan, aminek az alkalmazása minden helyzetben prioritásnak tekinthető, léteznek olyan elemzési lépések, amelyek általában alkalmazhatók az erőforrás költségek becslésére.  Hol van készletprobléma vagy hol várható készletprobléma a jövőben?  Az érintettek azonosítása  A vízhasználatok vizsgálata és az alapján a becslés módszeréről történő döntés  Ahol erre mód van, (valós vagy szimulált) piaci megoldások választása a becslés alapjául, ami nemcsak pontosíthatja a becslést, hanem elősegítheti a készlet-problémát megoldó hatékony gazdaság-szabályozási eszközök kidolgozását is.

5

Az útmutató az externális hatások internalizálására többféle eszközt is vázol, nem csupán

gazdasági

szabályozóeszközöket (pl. adók, díjak), hanem adminisztratív korlátokat (kibocsátási korlát, engedélyek), információ rendelkezésre bocsátását (ismeretterjesztő kampány), támogatás nyújtását.

5-4 melléklet


- 13 -


3

Aránytalan költség, megfizethetőség

Az útmutató aránytalan költségekről szóló fejezete az alábbi dokumentum alapján készült: Resource document on disproportionate costs and affordability assessment – examples of the implementation form MS, 3. draft 2015. 02.17. (Segítő dokumentum az aránytalan költség és a megfizethetőségi elemzés tárgyában, tagállami példák a megvalósításra) A CIS gazdasági munkacsoport a következőkre fókuszált, a gazdasági elemzésnek a 2. és a 3. VGT-k kidolgozásánál törekednie kell:  mélyebb gazdasági elemzésre a terhelésekre vonatkozóan;  átlátható és számonkérhető (accountable) módszertan alkalmazására. A VKI végrehajtása során az egyik kiemelt gazdasági téma a megfizethetőség. Szinte mindegyik tagország foglalkozott a víz és szennyvíz szolgáltatás megfizethetőségével, de komplexebb problémával, az Intézkedési Programok (továbbiakban IP-k) megfizethetőségével kevesen. Ez az útmutató ez utóbbi témára koncentrál.

3.1

Alapelvek

A mentességekre vonatkozó útmutató (20.) szerint a költség-haszon elemzés megfelelő indoklás a mentességekre, de figyelembe kell venni a következőket:  Az aránytalanság nem kezdődhet automatikusan azon a ponton, ahol a számszerűsített hasznok meghaladják a költségeket.  Nemcsak a számszerűsíthető, pénzesíthető hasznokat kell figyelembe venni.  A költségeknek érzékelhetően és nagy biztonsággal kell meghaladnia a hasznokat az aránytalan költség megállapításához.  Az aránytalan költségek megállapításához a döntéshozónak figyelembe kell venni az intézkedés érintettjének fizetőképességét is. Ha a megfizethetőség az érv a kiterjesztett határidőre, akkor alternatív finanszírozási mechanizmust kell figyelembe venni (pl. terhek elosztása a szennyezők, használók között, állami finanszírozás). A megfizethetőség akkor lehet az egyik indoka a határidő elnyújtásának, ha világos magyarázat van a következőkre:  Nincs alternatív finanszírozási mechanizmus, amely megoldaná a megfizethetőségi problémát.  Ha nem történik intézkedés, akkor annak a határidő csúszás a következménye.  Ha le vannak írva azok a lépések, amelyek a jövőben megoldják a megfizethetőségi problémát. A megfizethetőségi elemzés szerepet játszhat az időbeni mentesség indoklásában, ugyanakkor az egyik szereplő nem cselekvése nem vezet automatikusan ahhoz, hogy a másik szereplő sem csinál semmit. A dokumentumban a hazai döntések támogatására javasolt módszertan bemutatás után szereplő országtanulmányokat (nemzetközi példákat) nem értékelték EU szinten (megfelelnek-e az 5-4 melléklet


- 14 -


útmutatóknak), csak bemutatják őket. Látható belőlük, hogy a kérdéskör megítélésére jelenleg nincs elfogadott egységes módszertan. Olyan megoldást érdemes kialakítani, ami az adott ország viszonyai között hatásosan tudja segíteni az érdekeltek megegyezését az intézkedések összetételéről. A gazdasági indokú mentességek (amit részletesen kifejt a VGT1 6.1-es melléklete) megítélésének tehát két vizsgálat az alapja. 1. Költség-haszon elemzés, amely egyaránt kiterjed az intézkedés közvetlen és közvetett (járulékos) hatásainak összegzésére. A költség-haszon elemzés módszertana széleskörűen elfogadott. A már hivatkozott VGT1 dokumentum 6.1-es melléklete és 6.4-es háttéranyaga részletesen bemutatja a vízügyi beavatkozások esetén figyelembe veendő hatásokat és javasolt számítási módszertanukat, ezért ebben a dokumentumban ezt a kérdéskör nem kerül kifejtésre. Ha ezen komplex vizsgálat alapján a költségek meghaladják a hasznokat, akkor indokolható az alacsonyabb célkitűzés. Ha az egyenleg pozitív, akkor mentesség indoklásához szükséges a második feltétel vizsgálata. 2. Aránytalan költségek jelenlétének vizsgálata. A következő alfejezet ennek a szempontnak a vizsgálatához javasol módszertant.

3.2 Módszertani javaslat költségviselő kategóriák szerinti bontásban A javaslat szemléletében aránytalannak a korábbi időszak átlagos víz és szennyvíz célú környezetvédelmi ráfordításait meghaladó költségek tekinthetők, amelyek a várakozásokba már beépült értékeket jelentősen meghaladva okoznának gazdálkodási bizonytalanságot. A megközelítés a már eddig is környezetvédelmi célra fordított összegek hatékony felhasználását tartja szem előtt. Az elmúlt években az ágazati környezetvédelmi ráfordítások egy része - ágazatonként eltérő mértékben - külső, Európai Uniós forrásokból került finanszírozásra. Ez várhatóan a jövőben is így lesz. Ha egy ágazat esetében a múltbélihez képest pótlólagos környezetvédelmi feladatok ellátásához olyan külső források biztosíthatók, melyek komplex felhasználása fedezhetné a probléma megoldását, akkor ennek mértékéig nem indokolt megfizethetőségi problémákat feltételezni. A szempontrendszer nem egy intézkedés, hanem az intézkedési program alapján egy adott ágazat országos, vagy regionális érintettségének megítélésére szolgál. Egy adott intézkedés terhe ebből adódóan eltérhet az országos vagy regionális mértéktől más intézkedések miatt jelentkező terhek miatt. Hangsúlyozni kell, hogy ez egy döntést segítő szempontrendszer, nem helyettesíti az érintettekkel történő egyeztetést az intézkedési program tartalmáról és az intézkedésekből fakadó terhek kezeléséről. Az alábbi táblázat kulcságazatonként mutatja a szennyvízkezeléssel és vízvédelemmel kapcsolatos ágazati kiadások és az ágazati GDP arányát a 2005-2012 időszakra. Az első három ágazat esetén a nyolc év átlagos mutatóértékét tekintjük mérvadónak. Ha az ágazatban megvalósítandó VKI intézkedések terhe ezeket az értékeket - a mezőgazdaság esetén 0,62%, a feldolgozóipar ill. az energiaszektor esetén pedig 0,82% - számottevően meghaladja, akkor megfizethetőségi kérdések merülnek fel és az időbeli mentesség indokolható. Ha országosan az ágazati mutató értéke a táblázatba foglalt sarokszámok alatt van, de egy-egy megyében vagy régióban azt meghaladja, akkor azon a területen szintén megjelenik a megfizethetőségi probléma. 5-4 melléklet


- 15 -


A mezőgazdaság helyzete speciális az ágazat számára rendelkezésre álló támogatási források miatt. Ezért a 0,62%-os mérce mellett külön kell vizsgálni azokat az intézkedéseket, amelyek átfedést mutatnak a Közös Agrár Politika programjának elemeivel (Vidékfejlesztési Program). Nem lehet megfizethetetlen költségre hivatkozni olyan intézkedés estén, amelynek a megoldására rendelkezésre áll támogatási forrás és komplex intézkedések keretében felszámolható lenne a probléma. A szükséges harmonizációs elemeknek be kell épülniük a kifizetési feltételek közé.

3-1. táblázat: Víz és szennyvízcélú környezetvédelmi ráfordítások aránya az ágazati GDPhez képest 2005 és 2012 között (%) Szennyvízkezelés, talaj és felszín alatti víz védelmét célzó környezetvédelmi ráfordítás (beruházás + folyó kiadás) aránya az ágazati GDP-hez viszonyítva, % Mezőgazdaság, vad-, erdő és halgazdálkodás (A) Feldolgozóipar (C) Villenergia, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás (D) Vízellátás; szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés (E)

2005

2006

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2005-2012 évek átlagában

0.20%

0.24%

0.35%

0.88%

1.68%

0.85%

0.47%

0.29%

0.62%

0.94%

0.78%

0.82%

0.83%

0.73%

0.71%

0.86%

0.89%

0.82%

1.06%

1.46%

0.91%

0.60%

0.62%

0.45%

0.77%

0.69%

0.82%

27.90%

27.39%

36.57%

37.75%

37.35%

35.27%

37.90%

39.02%

34.89%

Forrás: OVGT 5-1. melléklet: A vízhasználatok bemutatása és gazdasági jelentőségének értékelése.

A víziközmű ágazat6 esetén a vizsgált ráfordítások aránya a nyolc év átlagában kb. 35% volt, ez a magas érték azonban vizsgálatunk szempontjából nem releváns, hiszen a szennyvíztisztítás az ágazat alaptevékenysége, az új beruházások túlnyomó része pedig nem saját forrásból, hanem EU finanszírozással létesült. A víziközmű ágazat esetében a tovagyűrűző lakossági terhek nagysága fontosabb mércét jelent: 



 

6

Víziközmű szolgáltatásokból a lakosságra eső díjak esetén nemzetközi hüvelykujj szabály a jövedelemhez viszonyított 3%, mi is ezt tekintjük mérvadónak. Magyarországon továbbá kiemelt feladata a MEKH-nek a megfizethetőség feletti őrködés. A csapadékvíz elvezetés lakosságra áthárított költségeinek is bele kell férnie a 3%-os elvi korlátba, tehát ez a korlát az ivóvíz, szennyvíz és csapadékvíz szolgáltatásokra együttesen vonatkozik. Vízvédelmi és talajterhelési kérdéseknél, tehát nem csatornázott lakossági fogyasztók esetén a díjterhelés lokális szinten nem lehet nagyobb, mint a szennyvízdíjból származó lakossági teher. Illegális, be nem jelentett kutak felszámolásából fakadó teherrel nem kell foglalkozni. Fontos külön vizsgálni az egyes jövedelmi csoportok (átlag, medián, alsó decilis) terhelését és az alsó jövedelmi decilist érő, aránytalan költségterhelés esetén a finanszírozási rendszernek kiegészítő biztosítékokat kell tartalmaznia.

Idetartozik továbbá a hulladékgazdálkodás és szennyeződésmentesítés is.

5-4 melléklet


- 16 -


Az ágazati megfizethetőségen túl külön foglalkozni kell a közvetlenül az államra háruló terhekkel. Ebben az esetben nem a múltbéli kiadások arányát, hanem az OECD országok gyakorlatát tekintjük mércének. A központi költségvetés környezetvédelmi kiadásainak arányát az OECD tagországok átlagához viszonyítjuk. 2009-2013 átlagában ez az érték 0,82% volt. A hazai környezetvédelmi kiadásokon belül a víz/szennyvíz érintettségű kiadások aránya 70% volt. Ha tehát az OECD tagországok átlagos környezetvédelmi kiadási arányát és azon belül a hazai 70%os víz/szennyvíz részesedést vesszük, akkor az utóbbiak a központi költségvetés egészéhez képest 0,57%-ot képviselnek. A költségvetés teherviselő képességét meghaladó kiadásra akkor lehet hivatkozni, ha az intézkedési program elemeivel együtt a költségek aránya meghaladja a 0,57%-ot. Ha a rendelkezésre álló forrás nem elegendő a problémák felszámolására, akkor mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy az intézkedési program hatékonysága növelhető-e (és így költsége csökkenthető-e) alternatív intézkedésekkel vagy piaci mechanizmusok bevezetésével. A megfizethetőségi arányok felhasználható források:       

országos

és

regionális

ágazati

értékeinek

számításához

OVGT 5-1. melléklet: A vízhasználatok bemutatása és gazdasági jelentőségének értékelése http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/kornyraford/kornyraford13.pdf KSH Stadat 3.1.4. táblázat http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_oia021b.html http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qpt012b.html https://data.oecd.org/gga/central-government-spending.htm https://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=EPER#

5-4 melléklet


- 17 -


3.3

Országtanulmányok

3.3.1

Franciaország

3.3.1.1 Fizetőképesség kezelése a VGT1-ben Az IP költségeinek megosztása szektorokra a szennyező fizet és a használó fizet elv alapján (háztartás, ipar, mezőgazdaság) és ezek fizetőképességének vizsgálata. Az VGT1 időszakában kidolgozták az alkalmazandó módszertant. Mindenképpen megvizsgálják a kiegészítő intézkedések költségeit és a teljes hasznot. Ha a hasznok meghaladják a költségeket, de nincs megfelelő fizetőképesség, akkor is lehet indokolni a mentességet. Az elvi (a 2. útmutatónak megfelelő) séma a következő. 3-1. ábra:

Franciaország - az aránytalan költségek és a derogáció vizsgálatának nemzeti módszere az első VGT időszakban (forrás: ONEMA alapján feldolgozás) Költség-haszon elemzés

Igen

Aránytalan költség

nem

Nem aránytalan

A kiegészítő intézkedések költsége nagyobb, mint a teljes haszon

Nem A fizetőképesség vizsgálata – 1. lépés Az alap és kiegészítő intézkedések költségét szétosztani minden szektorra.

költség

Ezek a költségek magasabbak-e az adott szektor fizetőképességénél Igen A fizetőképesség vizsgálata – 2. lépés

Az alap és kiegészítő intézkedések költségét szétosztani minden szektorra, figyelembe venni a támogatási mechanizmusokat

nem

Nem aránytalan költség

Igen

Aránytalan költség

A valóságban nem volt mód minden víztestre CBA-t készíteni, ezért a fizetőképességi vizsgálat volt az első szűrő a mentességek megállapításánál. 3.3.1.2 Fizetőképességi vizsgálat az RMC (Rhone-Mediterranean and Corse) vízgyűjtő Intézkedési Programjára a VGT1 során Itt is a CBA eredményeiből indultak ki.  Ha a B/C ≥0,95, akkor a költség nem aránytalan. 5-4 melléklet


- 18 -


 Ha a B/C≤ 0,65, akkor a költség aránytalan  A két korlát között van szerepe a fizetőképességi vizsgálatnak. Minden szektornak megállapítottak egy fizetőképességi korlátot, az ezt meghaladó arány esetén állt fenn az aránytalan költség: 

lakosság esetében, ha a költségek meghaladják a jövedelmet 3%-át



ipar esetében, ha a költségek meghaladják az éves működési eredmény (gross operation income) 3%-át



mezőgazdaság esetében, ha a költségek meghaladják az éves működési eredmény (gross operation income) 3%-át

A küszöbértékekhez fűzött magyarázat érintettenként:  Lakosság/ általános adófizetők: A vízdíjak és az érintett lakossági jövedelmek arányát számolták a vízellátásra, szennyvízszolgáltatásra. Az olyan intézkedések esetén, amelyeket nem lehet egyetlen érintett csoportra sem terhelni, pl. a hidromorfológiai intézkedések, az összes lakos, mint adófizető nettó jövedelmével számoltak.  Mezőgazdaság (farmerek): A bruttó működési eredmény helyett lehet használni az éves bevételt és az ágazati GDP-t is.  Ipar: Iparnál hasonlóan a mezőgazdasághoz a hozzáadott érték 3%-a volt a küszöb. A költségekre és a hasznokra is évesített értéket, ill. nettó jelenértéket számoltak. Ez abból a szempontból is előnyös, hogy több év értékeit simítja, egy-egy kiugróan nyereséges/veszteséges év így nem torzítja az eredményt. 3.3.1.3 Fizetőképességi vizsgálat módszertanának fejlesztése az RMC vízgyűjtőn a VGT2 során A VGT2 során nem a CBA, hanem a fizetőképességi vizsgálat lett az alap módszertan. Az új megközelítés a következőket tartalmazza:  Az érintettek pénzügyi kapacitásának, helyzetének becslése.  Szektor-specifikus kritériumok kidolgozása, ezek megegyezhetnek az előző ciklusban használttal, de nemzeti szinten kell őket definiálni.  Helyi szintű kritériumok meghatározása a vízgyűjtők érintettjeivel együttműködve, módszertan kidolgozása.  A CBA a második szint az elemzésben, most csak az intézkedések közötti prioritások felállítására használják és nem, mint fő kritériumot az aránytalan költségek megállapításához.  Az új módszertan része, hogy új gazdaság-elemzési eszközöket használnak, úgy mint a nem cselekvés költsége, a többkritériumos elemzés, a nem piaci hasznok kvalitatív értékelése.

5-4 melléklet


- 19 -


3.3.2

Románia

Romániában az aránytalan köItség vizsgálat első lépése a költség-haszon elemzés. Ha a hasznok meghaladják a költségeket, akkor vizsgálják a fizetőképességet. Ha a harmadik ciklusban is megfizethetetlenek az intézkedések, akkor enyhébb célkitűzéseket lehet javasolni. Mindhárom fő szektorra vizsgálták a megfizethetőséget. Ha a hasznok meghaladják a költségek 80%-át, akkor megfizethetőségi vizsgálatot érdemes végezni és megnézni, hogy milyen alternatív finanszírozási mechanizmust érdemes bevezetni.  Lakosság: Vízdíjak esetén az érintett lakossági jövedelmek 4-5%-a a korlát.  Ipar: A hozzáadott érték vagy a nettó bevétel 2-3%-a volt a küszöb - a dokumentumból nem derül ki, hogy melyik.  Mezőgazdaság: Itt is a hozzáadott érték, vagy a nettó bevétel 2-3%-a volt a küszöb. 3.3.3

Egyesült Királyság

Egy folyamatban lévő vizsgálat eredményeit ismertetik. CBA elemzést végeztek mind a 350 vízgyűjtőre 5 forgatókönyv szerint. Az öt szcenárió: 1. 2. 3. 4. 5.

Csak a jelenlegi intézkedések kerülnek végrehajtásra (baseline). A cél a romlás megelőzése és a védett területeken a célkitűzések teljesítése. A 2. szcenárión túl a műszakilag megvalósítható intézkedések is megvalósításra kerülnek. A 2. szcenárión túl a CBA-val igazolt intézkedések is bevezetésre kerülnek. A 4. szcenárió intézkedéseinek finanszírozása a következő 6 éves ciklusban.

A tanulmány javasolja a döntéshozóknak olyan megfizethetőséget kifejező indikátorok használatát, amit az érintettekkel egyeztettek. A megfizethetőségi vizsgálatnak a következők az alapelvei:  Nincs fix arány, vagy algoritmus, amivel a megfizethetőséget mérni lehet.  Cél, hogy az intézkedésekkel és/vagy az indikátorokkal egyetértsenek és fogadják el azokat.  Az eredmények a döntési folyamatokat befolyásolják és legyenek érthetőek és használhatóak a döntéshozók szempontjából.  Széles szektor szinten kell elemezni (kormányzat, hivatalok, adófizetők, ipar, NGO-k, vízszolgáltatók és fogyasztóik)  A megközelítésnek konzisztensnek kell lennie a szektorok között. Lényeges, hogy az, hogy egy adott intézkedési csomag aránytalanul költséges vagy nem megfizethető, politikai döntésnek számít. Ezt a döntést meg kell alapozni:  Objektív, átlátható, széles körben elfogadott indikátorokkal.  A költségek és jövedelmi statisztikák összehasonlításával (mérlegek, eredménykimutatás, jövedelmek). Mindezt megteszik a tipikus, medián és az alsó tizedbe tartozó érintettekre egyaránt a fő érintett szektorokban.

5-4 melléklet


- 20 -


A megfizethetőség fontos eleme a célokra és az intézkedésekre vonatkozó döntéseknek. 3.3.4

Németország

Nincs általános elfogadott módszertan az aránytalan költség meghatározására. Az enyhébb célkitűzés igazolására szolgáló módszert fejlesztettek ki. Ez a módszer a pénzügyi kapacitást és a hasznosságot veszi figyelembe. Kevesebb információt igényel, mint a CBA. A kulcs ötlet az, hogy egy speciális aránytalansági korlátot határoznak meg egy víztestre és ezt összehasonlítják a jó állapothoz 2027-ig szükséges előrejelzett költségekkel. A kiindulópont a múltbeli közösségi kiadásokból a felszíni vízvédelmi költségek meghatározása. Ez a nagyság interpretálható, kb. mint az állam pénzügyi kapacitása. A módszer 5 lépésből áll: 1. lépés: azon víztestek azonosítása, aminél az aránytalan költséget vizsgáljuk. 2. lépés: átlagos állami vízvédelmi költségek kalkulálása 3. lépés: víztest szintű aránytalansági költség korlát meghatározása 4. lépés: A jó állapot elérésére szolgáló költségek becslése víztestenként. 5. lépés: a költségek és a küszöbérték összevetése, az aránytalanság értékelése A módszert empirikusan kipróbálták 7 felszíni víztestnél. Mind a hét víztestnél aránytalan költségek merültek fel a jó állapot, illetve a jó potenciál elérésénél. Esetenként nagy munka volt a menedzsment költségek becslése. Németországban sokan (tudósok és hivatalnokok) megkérdőjelezik a CBA szükségességét és relevanciáját az aránytalan költségek meghatározásában. Időigényes, költséges, és nem mindig lehet egyértelmű ajánlásokat tenni, számos módszertani problémával küzd. Más oldalról az állami pénzügyi kapacitás túlterhelése alapján az aránytalan költség indoklása az elégtelen politikai akaratot elfedheti. A VKI a tagországok megítélésére bízta az aránytalanság megítélését. A döntéseket jól kell dokumentálni és átláthatóvá kell tenni. A javasolt módszer a megfizethetőség és a CBA valamilyen kombinációja. 3.3.5

Hollandia

A megfizethetőségnek két aspektusa van a VKI-ban:  A lakosság képes-e megfizetni a vízdíjakat? Hollandiában nincs a vízdíjakra támogatás.  Az intézkedési program megfizethető-e? Az intézkedési program megfizethetősége Hollandia speciális helyzetben van. Regionális vízügyi szervezetek működnek az országban, ezeket demokratikusan választják, saját finanszírozási rendszerrel, címkézett díjakkal, ami a regionális vízrendszerek használói fizetnek (lakosság, ipar, mezőgazdaság). A regionális vízügyi irányítás költségeit teljesen fedezik ezek a bevételek. A VKI intézkedések túlnyomó többségét a regionális hatóságok valósítják meg. Amikor döntenek az IP-ről ezen regionális igazgatóságok testületei, akkor nemcsak a költségekről és hasznokról, hanem a szükséges díj/adóemelésekről is 5-4 melléklet


- 21 -


döntenek, figyelembe véve a megfizethetőséget és az ebből adódó politikai és társadalmi elfogadhatóságot. A holland hatóságok a drága intézkedések esetén általában időben elhúzzák az intézkedéseket. Ekkor a költségek csökkenthetők:  túlkereslet csökken, az árak is csökkennek (pl. földek megvétele, hidromorfológiai kapacitások)  kihasználható a VKI intézkedések kapcsolata a rendszeres beruházási ciklussal (pl. szennyvíztisztítók korszerűsítése)  lehet kombinálni más politikák intézkedéseivel (pl. Új Delta program az Árvízvédekezésre) A határidő meghosszabbítás nemcsak csökkenti a költséget, hanem biztosítja, hogy a tarifa növelés mérsékeltebb és ezért elfogadható és megfizethető lesz. Pl. egy éves 2%-os növekedés 15 év alatt elfogadhatóbb, mint 10%-os növekedés 5 év alatt.

5-4 melléklet


- 22 -


4

Felhasznált irodalom

A guidance for assessing the recovery of Environmental and Resource Costs (ERC) in the context of the Water Framework Directive - Draft. 27 April 2015. Prepared by WG Economics - ERC drafting group. A költségmegtérülés értelmezése, jelenlegi helyzete és érvényesülését szolgáló megvalósult intézkedések VGT 2010 7-4 háttéranyag Assessment of environmental and resource costs for supporting the implementation of the Water Framework Directive Building on experiences from the Netherlands, France and Spain. Draft document. Drafting Group ECO2 Common Implementation Strategy, Working Group 2B July 2014 Assessment of Environmental and Resource Costs in the Water Framework Directive Information sheet prepared by Drafting Group ECO2 Common Implementation Strategy, Working Group 2B. June 2004 Common Implementation Strategy Working Group 2B: Drafting Group ECO1 Information Sheet on Assessment of the Recovery of Costs for Water Services for the 2004 River Basin Characterisation Report (Art 9). May 2004. Common Implementation Strategy for the Water Framework Directive (2000/60/EC) Guidance document n.o 1. Economics and the environment. The implementation challenge of the Water Framework Directive. Produced by Working Group 2.6 - WATECO. 2003. Directive 2000/60/EC of the European Parliament and of the Council of 23 October 2000 establishing a framework for Community action in the field of water policy. Article 9 on Recovery of costs for water services. Resource document on disproportionate costs and affordability assessment – examples of the implementation form MS, 3. draft 2015. 02.17. WFD Reporting Guidance 2016, 4.7 verzió 2014. november

5-4 melléklet


- 23 -

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv A Duna-vízgyűjtő magyarországi része

Recommend Documents