A Kockázatkezelési Terv Összefoglalója

1

A Kockázatkezelési Terv Összefoglalója

Hatóanyag/hatóanyagcsoport ATC Érintett készítmény(ek) Magyarországon

A vonatkozó Kockázatkezelési Terv

A vonatkozó Kockázatkezelési Terv verziója A vonatkozó Kockázatkezelési Terv adatzárási időpontja A vonatkozó Kockázatkezelési Terv kiadási dátuma A vonatkozó Kockázatkezelési Terv fejezete/modulja A vonatkozó Kockázatkezelési Terv oldalai A vonatkozó Kockázatkezelési Terv elfogadási dátuma az EU-ban

ibandronsav M05BA06 Ibandronsav Teva 2 mg/2 ml, 6 mg/6 ml koncentrátum oldatos infúzióhoz (MAH: Teva Magyarország Zrt., OGYI-T-22131), Ibandronsav Teva 3 mg/3 ml oldatos injekció (MAH: Teva Magyarország Zrt., OGYI-T22131), Ibandronsav-ratiopharm 50 mg filmtabletta (MAH: ratiopharm GmbH, OGYI-T-21768), Ibandronsav Teva 50 mg, 150 mg filmtabletta (MAH: Teva Pharma B.V.,EU/1/10/642/001004). TEVA EU-RMP for Ibandronic acid 50 mg filmcoated tablets, 150 mg film-coated tablets, 2 mg concentrate for solution for infusion, 6 mg concentrate for solution for infusion, 3 mg solution for injection v2.0 2012.március 31. 2012. április 20. 5. fejezet 59-67. N/A

Benyújtó: Megyaszai Tamás, gyógyszerbiztonsági felelős Teva Gyógyszergyár Zrt. Központi Gyógyszerbiztonsági Osztály Dátum: 2013. január 23.

TEVA Gyógyszergyár Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Kutatási Igazgatóság, Központi Gyógyszerbiztonsági Osztály 4042 Debrecen, Pallagi út 13.  Tel.: (52) 515012  Fax: (52) 517990  Cégjegyzékszám: 09-10-000016  www.teva.hu

2 Ibandronsav filmtabletta, 50 mg és 150 mg; koncentrátum oldatos infúzióhoz, 2 mg és 6 mg; oldatos injekció, 3 mg AZ EU KOCKÁZATKEZELÉSI TERV ÖSSZEFOGLALÁSA Mivel ez a Kockázatkezelési Terv különböző javallatú és különböző gyógyszerformájú készítményeket foglal magában, külön összefoglaló táblázatokat közlünk az alábbi termékekre:  Ibandronsav Teva 50 mg filmtabletta, Ibandronsav-ratiopharm 50 mg filmtabletta (daganatellenes terápia)  Ibandronsav Teva 150 mg filmtabletta (csontritkulás - oszteoporózis)  Ibandronsav Teva 2 mg/2 ml koncentrátum oldatos infúzióhoz és Ibandronsav Teva 6 mg/6 ml koncentrátum oldatos infúzióhoz (daganatellenes terápia)  Ibandronsav Teva 3 mg/3 ml oldatos injekció (csontritkulás - oszteoporózis)


3 Szájon át adható gyógyszerformák I. Ibandronsav Teva 50 mg filmtabletta, Ibandronsav-ratiopharm 50 mg filmtabletta (emlőrákban szenvedő, csontáttétes betegeknél törés és csont-szövődmények megelőzésére használják) 1. JELENTŐS AZONOSÍTOTT KOCKÁZATOK

Biztonsági probléma

Az állkapocs csontelhalása (oszteonekrózisa)

A forgalomba hozatali engedély jogosultjának vállalt tevékenységei a mellékhatásbejelentések rutinszerű gyűjtése és értékelése

Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: Az állkapocs általában foghúzáshoz és/vagy helyi fertőzéshez társult csontelhalásáról számoltak be olyan daganatos betegeknél, akik főleg intravénásan alkalmazott biszfoszfonátot, így ibandronsavat is tartalmazó kezelésben részesültek. E betegek közül sokan kemoterápiát és kortikoszteroidokat is kaptak. Az állkapocs csontelhalásáról szájon át adható biszfoszfonátokkal kezelt csontritkulásos betegeknél is beszámoltak. Az állkapocs oszteonekrózis lehetséges kialakulásának egyénenkénti értékelésekor az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venni:  a biszfoszfonát hatásfoka (legnagyobb a zoledronsav esetében), adagolás módja (lásd feljebb) és az összes alkalmazott adag,  daganat, kemoterápia, radioterápia, kortikoszteroid-kezelés, dohányzás,  fogbetegség a kórelőzményben, elhanyagolt szájhigiénia, periodontalis betegség, invazív fogászati beavatkozás és rosszul illeszkedő protézis. A szájon át adható biszfoszfonátokkal történő kezelés előtt mérlegelni kell a fogorvosi vizsgálat és a megfelelő fogászati beavatkozás szükségességét az elhanyagolt fogászati állapotú betegeknél. A kezelés alatt az invazív fogászati beavatkozások lehetőség szerint kerülendők. Azoknál a betegeknél, akiknél a biszfoszfonát-kezelés alatt állkapocs oszteonekrózis alakul ki, a szájsebészeti beavatkozás ronthatja az állapotot. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy amennyiben fogászati beavatkozásra van szükség, a biszfoszfonát-kezelés megszakítása csökkenti-e az állkapocs oszteonekrózis kockázatát.


4 Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: - tájékoztassa kezelőorvosát, még a terápia megkezdése előtt, vagy a terápia kezdete után a lehető leghamarabb az Ön fogászati állapotáról (jelentősebb fogászati probléma, ínygyulladás, protézis) és kezeléseiről. - a gyógyszeres kezelés alatt végig szenteljen kiemelt figyelmet a megfelelő szájhigiénia betartására. - vegyen részt rendszeresen fogászati ellenőrzésen. - azonnal számoljon be minden szájban jelentkező tünetről, mint pl. mozgó fog, fájdalom vagy duzzanat. Biztonsági probléma

Alacsony kálciumszint (Hipokalcémia)


Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: A fennálló hipokalcémia tünetei lehetnek a fájdalmas végtagi izomgörcsök, fonákérzések, ritán idegrendszeri elváltozások. A biszfoszfonát-kezelés megkezdése előtt a hipkalcémiát rendezni kell. Az ásványi anyagok hasznosulását érintő egyéb betegségeket (pl. D-vitamin hiány és mellékpajzsmirigy-alulműködés - hipoparatireózis) is hatékonyan kezelni kell. A szérum kalciumszintjét és a hipokalcémia tüneteit a biszfoszfonát-terápia ideje alatt rendszeresen ellenőrizni kell. A biszfoszfonátok, így ibandronsav pozitív hatásának következtében a csontok ásványi tartalma nő, ezért kisebb, tünetmentes szérum kalcium- és foszfátszint csökkenés előfordulhat, különösen azoknál a betegeknél, akiknél glükokortikoidok szedése miatt alacsony a kalcium felszívódás mértéke. Ritka esetben a hipokalcémia tünetekkel is jár (l. fentebb), melyek esetenként súlyosak és gyakran olyan betegekben jelentkeznek, akik valamely hajlamosító tényezővel is rendelkeznek (pl. hipoparatireózis, D-vitamin hiány, kalciumfelszívódási zavarok). A megfelelő kalcium és D-vitamin bevitelt különösen fontos biztosítani azoknál a betegeknél, akik glükokortikoidokat is szednek. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: Amennyiben az alacsony vér-kálciumszint valamely tünetét (l. fentebb) érzékeli, azonnal forduljon kezelőorvosához. Fontos, hogy a terápia előtt kezelőorvosa ismerje az Ön által szedett összes


5 gyógyszert, így csökkentve az esetleges gyógyszerkölcsönhatások mértékét. Biztonsági probléma

A nyelőcsőt érintő nemkívánatos hatások


Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: A szájon át adott biszfoszfonátok a tápcsatorna felső szakaszát borító nyálkahártya helyi irritációját okozhatják. Mivel fennáll a meglévő alapbetegség súlyosbodásának lehetősége, óvatosságot igényel a szájon át adott biszfoszfonátok adása olyan betegeknél, akik olyan, a tápcsatorna felső szakaszának fennálló betegségében szenvednek, mint például nyelési nehézségek, nyelőcsőbetegség, a gyomorvagy a vékonybélnyálkahártya gyulladásos betegségei vagy fekélyek. Továbbá óvatosságot igényel a közelmúltban (egy éven belül) lezajlott súlyos gyomor-bélrendszeri megbetegedés, mint például gyomorfekély vagy aktív gyomor-bélrendszeri vérzés, illetve a pylorusplasztika kivételével a tápcsatorna felső szakaszán végzett műtéten átesettek esetén is. Azon betegek esetében, akikről ismert, hogy ún. Barrettnyelőcső-betegségben szenvednek, a gyógyszert felíró orvosnak egyedileg kell elbírálni a szájon át adott biszfoszfonátok előnyeit és lehetséges kockázatait. A szájon át adott biszfoszfonátokat szedő betegeknél olyan nyelőcsövet érintő mellékhatásokról számoltak be (melyek néha súlyosak voltak és kórházi kezelést igényeltek), mint például nyelőcső-gyulladás, nyelőcsőfekélyek vagy nyelőcső-eróziók, amelyeket ritkán a nyelőcső szűkülete követett. A súlyos nyelőcsövi mellékhatások kockázata fokozottabbnak tűnik azoknál a betegeknél, akik nem megfelelően szedik a biszfoszfonátokat és/vagy akik akkor is folytatják a biszfoszfonátok szedését, ha nyelőcső-irritációra utaló tüneteik jelentkeznek. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: Még a kezelés megkezdése előtt számoljon be kezelőorvosának az alábbiakról: - van –e fennálló, a tápcsatorna felső szakaszát érintő betegsége, mint nyelési nehézségek, nyelőcsőbetegség, a gyomorvagy a vékonybél-nyálkahártya gyulladásos betegségei vagy fekélyek. - volt –e a közelmúltban valamilyen gyomorbélrendszeri betegsége, mint például


6

-

gyomorfekély vagy aktív gyomorbélrendszeri vérzés. volt –e a közelmúltban bármilyen, a tápcsatorna felső szakaszán végzett műtéte.

Nagyon fontos, hogy a gyógyszert pontosan a felírt adagban, mindig ugyanakkor és ugyanazon a módon vegye be. Fokozottabb a nyelőcsövet érintő mellékhatások megjelenése akkor, ha Ön nem tartja be az alkalmazással kapcsolatos alábbi útmutatásokat: A gyomorba jutás elősegítésének érdekében, és ezáltal a lokális és nyelőcsövi irritáció / mellékhatások lehetőségének csökkentése érdekében  A szájon át adott biszfoszfonátokat a reggeli felkeléskor, kizárólag egy teli pohár vízzel (legalább 200 ml) szabad bevenni.  Kizárólag egészben szabad lenyelni a gyógyszert. A szájüreg és a garatnyálkahártya kifekélyesedésének veszélye miatt a gyógyszert nem szabad darabokra törni, szétrágni vagy hagyni a szájban feloldódni.  A betegeknek nem szabad lefeküdniük a napi első étkezés előtt, ami a tabletta bevétele után legkorábban 30 perc múlva lehetséges.  A gyógyszer bevétele után a betegeknek legalább 30 percig nem szabad lefeküdniük.  A gyógyszert nem szabad az esti lefekvéskor vagy a reggeli felkelés előtt bevenni. Amennyiben Ön bármikor a nyelőcső-izgalommal kapcsolatos tüneteket vesz észre (nyelési nehézség, nyelőcsőfájdalom, szegycsonti fájdalom), azonnal hagyja abba a gyógyszer szedését és keresse fel kezelőorvosát, aki mérlegeli a terápia esetleges megszakítását, vagy befejezését.

2. JELENTŐS POTENCIÁLIS KOCKÁZATOK


Atípusos combcsonttörések

A forgalomba hozatali engedély jogosultjának vállalt tevékenységei a mellékhatásbejelentések rutinszerű gyűjtése és értékelése, a bejelentések szoros utánkövetése

Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: Biszfoszfonát-terápia mellett beszámoltak rendellenes (atípusos), a trochanter (tompor) síkja alatti és a combcsont szárát érintő törésekről, elsősorban oszteoporózis miatt hosszú távú kezelésben részesülő betegeknél. Ezek a


7 harántirányú vagy rövid ferde törések a csombcsont mentén bárhol felléphetnek, közvetlenül a trochanter minor (kistompor) alatti szinttől közvetlenül a térdizületi kiszélesedés feletti szintig. Ezek a törések semmilyen vagy minimális behatás után lépnek fel, és a betegek egy része comb- vagy lágyékfájdalmat érez, amelyhez gyakran társulnak stressz-törések képalkotó vizsgálati jelei, több héttel vagy hónappal a teljes combcsont-törés megállapítása előtt. A törések gyakran kétoldaliak; ezért az ellenoldali csombcsontot is meg kell vizsgálni olyan biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknél combcsontszár-törés fordult elő. Ezen törések rossz gyógyulásáról is beszámoltak. Mérlegelendő a biszfoszfonát-terápia elhagyása olyan betegeknél, akiknél gyanítható az atípusos combcsont-törés, a beteg értékelésétől függően, egyéni előny/kockázat értékelés alapján. A biszfoszfonát-kezelés optimális időtartamát oszteoporózis esetén nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél az adott biszfoszfonát előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen 5 éve vagy hosszabb ideje tartó alkalmazás után. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: Amennyiben Ön a terápia során bármilyen comb-, csípő- vagy lágyékfájdalmat tapasztal, haladéktalanul keresse föl kezelőorvosát, aki megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy tisztázza, a combcsontot érintő hatásról van – e szó. Fontos, hogy amennyiben Ön a fenti fájdalmakat érzékeli, helyezze magát olyan pozícióba, mellyel a combját további terhelésnek nem teszi ki. Biztonsági probléma

Túlérzékenységi reakciók


Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében A készítmények alklamazása során ritkán beszámoltak súlyos bőrreakciókról, köztük StevensJohnson szindrómáról és toxikus epidermális nekrolízisről. Amennyiben Ön bármilyen nyálkahártya-sérülésről panaszkodik, különösen az ajkak és a genitáliák körül, valamint elesettségről, lázról, torokfájásról, illetve testszerte kiütései jelentkeznek, melyek


8 gyakran egybefolyók, s a bőr felső rétegének leválását eredményezik, úgy feltétlenül sürgős szakorvosi beavatkozásra van szükség, mivel e tünetek életveszélyesek is lehetnek. Biztonsági probléma

A szemet érintő nemkívánatos események


Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében A biszfoszfonátok alkalmazásával kapcsolatban nagyon ritkán beszámoltak a szemet érintő egyes mellékhatásokról, mint kötőhártya-gyulladás, a szaruhártya gyulladása és más gyulladásos folyamatok. Legfontosabb tünetei ezeknek az irritáció, szemfájdalom, szemvörösség, homályos látás, fénykerülés, könnyezés. Amennyiben Ön a fenti tüneteket észleli, keresse föl kezelőorvosát, aki mérlegelheti a terápia felfüggesztését, vagy végleges megszakítását.


Pitvarfibrilláció (szívritmuszavar)


Akut fázis reakció (időszakos orális terápia esetén)


Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében



Egyes biszfoszfonátokkal kapcsolatban szakirodalmi adatok alapján fennáll a lehetősége a pitvarfibrillációnak. Ezen összefüggés azonban a kis számú adat és az adatok ellentmondásossága alapján vitatott valószínűségű.

A biszfoszfonátokkal kapcsolatban ritkán beszámoltak ún. akut fázis reakcióról (mely a szervezet szisztémás reakciója), illetve az ehhez kapcsolódó ún. influenza-szerű megbetegedésről. Átmeneti, influenzaszerű tüneteket figyeltek meg a havonta egyszeri, 150 mg ibandronsav-adaggal, jellemzően az első adag beadásakor. Ezek a tünetek általában rövid ideig tartottak, enyhe vagy közepes súlyosságúak voltak, és a kezelés folytatása során beavatkozás nélkül megszűntek. Az influenza-szerű betegség olyan eseményeket foglal magába, melyeket akut reakcióként, vagy tünetként jelentettek, így pl. izom- és izületi fájdalom, láz, borzongás, fáradtság, hányinger, étvágytalanság vagy csontfájdalom. Ha Ön ezen tünetek bármelyikét érzékeli, forduljon kezelőorvosához.


9 3. JELENTŐS HIÁNYZÓ INFORMÁCIÓK Biztonsági probléma

Alkalmazás terhesség és szoptatás során

A forgalomba hozatali engedély jogosultjának vállalt tevékenységei a mellékhatásbejelentések és a terhesség, illetve a szoptatás alatti esetleges alkalmazással kapcsolatos információk rutinszerű gyűjtése és értékelése

Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Terhesség Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat az ibandronsav tekintetében. A patkányokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak. Emberben a potenciális veszély nem ismert. Az ibandronsav nem adható terhesség esetén. Szoptatás Nem ismert, hogy az ibandronsav kiválasztódik-e az anyatejbe. Laktáló patkányokon kis mennyiségű ibandronsavat mutattak ki az anyatejben intravénás adagolás után. Az ibandronsav nem adható szoptatás esetén.


Alkalmazás 18 éves kor alatti betegeknél


Súlyos vesekárosodásban szenvedő betegek

A forgalomba hozatali engedély jogosultjának vállalt tevékenységei a mellékhatásbejelentések és a terhesség, illetve a speciális betegcsoportnál történő esetleges alkalmazással kapcsolatos információk rutinszerű gyűjtése és értékelése




Az Ibandronsav Teva biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekek és serdülők esetében nem igazolták. Jelenleg nincsenek rendelkezésre álló adatok.

Vesekárosodott betegek Nem szükséges az adagolás módosítása enyhe vesekárosodás esetén (kreatinin-clearance ≥50 és <80 ml/perc). Közepes vesekárosodásban (kreatinin-clearance ≥30 és <50 ml/perc) szenvedő betegeknél a dózist ajánlott kismértékben csökkenteni (pl. az 50 mg-os filmtabletta esetén másnaponta egy 50 mg-os filmtablettára módosítani). Súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance <30 ml/perc) szenvedő betegeknél az ajánlott adag egy 50 mg-os filmtabletta hetente egyszer.


10 II. Ibandronsav Teva 150 mg filmtabletta (csontritkulás kezelésére és megelőzésére használják a klimax utáni szakban levő nőknél, akiknél fokozott a törés kockázata)

1. JELENTŐS AZONOSÍTOTT KOCKÁZATOK




Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: Az állkapocs általában foghúzáshoz és/vagy helyi fertőzéshez társult csontelhalásáról számoltak be olyan daganatos betegeknél, akik főleg intravénásan alkalmazott biszfoszfonátot, így ibandronsavat is tartalmazó kezelésben részesültek. E betegek közül sokan kemoterápiát és kortikoszteroidokat is kaptak. Az állkapocs csontelhalásáról szájon át adható biszfoszfonátokkal kezelt csontritkulásos betegeknél is beszámoltak. Az állkapocs oszteonekrózis lehetséges kialakulásának egyénenkénti értékelésekor az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venni:  a biszfoszfonát hatásfoka (legnagyobb a zoledronsav esetében), adagolás módja (lásd feljebb) és az összes alkalmazott adag,  daganat, kemoterápia, radioterápia, kortikoszteroid-kezelés, dohányzás,  fogbetegség a kórelőzményben, elhanyagolt szájhigiénia, periodontalis betegség, invazív fogászati beavatkozás és rosszul illeszkedő protézis. A szájon át adható biszfoszfonátokkal történő kezelés előtt mérlegelni kell a fogorvosi vizsgálat és a megfelelő fogászati beavatkozás szükségességét az elhanyagolt fogászati állapotú betegeknél. A kezelés alatt az invazív fogászati beavatkozások lehetőség szerint kerülendők. Azoknál a betegeknél, akiknél a biszfoszfonát-kezelés alatt állkapocs oszteonekrózis alakul ki, a szájsebészeti beavatkozás ronthatja az állapotot. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy amennyiben fogászati beavatkozásra van szükség, a biszfoszfonát-kezelés megszakítása csökkenti-e az állkapocs oszteonekrózis kockázatát. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók:


11 -

-

-




tájékoztassa kezelőorvosát, még a terápia megkezdése előtt, vagy a terápia kezdete után a lehető leghamarabb az Ön fogászati állapotáról (jelentősebb fogászati probléma, ínygyulladás, protézis) és kezeléseiről. a gyógyszeres kezelés alatt végig szenteljen kiemelt figyelmet a megfelelő szájhigiénia betartására. vegyen részt rendszeresen fogászati ellenőrzésen. azonnal számoljon be minden szájban jelentkező tünetről, mint pl. mozgó fog, fájdalom vagy duzzanat.

Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: A fennálló hipokalcémia tünetei lehetnek a fájdalmas végtagi izomgörcsök, fonákérzések, ritán idegrendszeri elváltozások. A biszfoszfonát-kezelés megkezdése előtt a hipkalcémiát rendezni kell. Az ásványi anyagok hasznosulását érintő egyéb betegségeket (pl. D-vitamin hiány és mellékpajzsmirigy-alulműködés - hipoparatireózis) is hatékonyan kezelni kell. A szérum kalciumszintjét és a hipokalcémia tüneteit a biszfoszfonát-terápia ideje alatt rendszeresen ellenőrizni kell. A biszfoszfonátok, így az ibandronsav pozitív hatásának következtében a csontok ásványi tartalma nő, ezért kisebb, tünetmentes szérum kalcium- és foszfátszint csökkenés előfordulhat, különösen azoknál a betegeknél, akiknél glükokortikoidok szedése miatt alacsony a kalcium felszívódás mértéke. Ritka esetben a hipokalcémia tünetekkel is jár (l. fentebb), melyek esetenként súlyosak és gyakran olyan betegekben jelentkeznek, akik valamely hajlamosító tényezővel is rendelkeznek (pl. hipoparatireózis, D-vitamin hiány, kalciumfelszívódási zavarok). A megfelelő kalcium és D-vitamin bevitelt különösen fontos biztosítani azoknál a betegeknél, akik glükokortikoidokat is szednek. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: Amennyiben az alacsony vér-kálciumszint valamely tünetét (l. fentebb) érzékeli, azonnal forduljon kezelőorvosához. Fontos, hogy a terápia előtt kezelőorvosa ismerje az Ön által szedett összes gyógyszert, így csökkentve az esetleges gyógyszerkölcsönhatások mértékét.


12 Biztonsági probléma

A nyelőcsőt érintő nemkívánatos hatások


Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: A szájon át adott biszfoszfonátok, így ibandronsav a tápcsatorna felső szakaszát borító nyálkahártya helyi irritációját okozhatják. Mivel fennáll a meglévő alapbetegség súlyosbodásának lehetősége, óvatosságot igényel a szájon át adott biszfoszfonátok adása olyan betegeknél, akik olyan, a tápcsatorna felső szakaszának fennálló betegségében szenvednek, mint például nyelési nehézségek, nyelőcsőbetegség, a gyomorvagy a vékonybél-nyálkahártya gyulladásos betegségei vagy fekélyek. Továbbá óvatosságot igényel a közelmúltban (egy éven belül) lezajlott súlyos gyomor-bélrendszeri megbetegedés, mint például gyomorfekély vagy aktív gyomor-bélrendszeri vérzés, illetve a pylorus-plasztika kivételével a tápcsatorna felső szakaszán végzett műtéten átesettek esetén is. Azon betegek esetében, akikről ismert, hogy ún. Barrett-nyelőcső-betegségben szenvednek, a gyógyszert felíró orvosnak egyedileg kell elbírálni a szájon át adott biszfoszfonátok előnyeit és lehetséges kockázatait. A szájon át adott biszfoszfonátokat szedő betegeknél olyan nyelőcsövet érintő mellékhatásokról számoltak be (melyek néha súlyosak voltak és kórházi kezelést igényeltek), mint például nyelőcső-gyulladás, nyelőcsőfekélyek vagy nyelőcső-eróziók, amelyeket ritkán a nyelőcső szűkülete követett. A súlyos nyelőcsövi mellékhatások kockázata fokozottabbnak tűnik azoknál a betegeknél, akik nem megfelelően szedik a biszfoszfonátokat és/vagy akik akkor is folytatják a biszfoszfonátok szedését, ha nyelőcső-irritációra utaló tüneteik jelentkeznek. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: Még a kezelés megkezdése előtt számoljon be kezelőorvosának az alábbiakról: - van –e fennálló, a tápcsatorna felső szakaszát érintő betegsége, mint nyelési nehézségek, nyelőcsőbetegség, a gyomorvagy a vékonybél-nyálkahártya gyulladásos betegségei vagy fekélyek. - volt –e a közelmúltban valamilyen gyomorbélrendszeri betegsége, mint például gyomorfekély vagy aktív gyomorbélrendszeri vérzés.


13 -

volt –e a közelmúltban bármilyen, a tápcsatorna felső szakaszán végzett műtéte.

Nagyon fontos, hogy a gyógyszert pontosan a felírt adagban, mindig ugyanakkor és ugyanazon a módon vegye be. Fokozottabb a nyelőcsövet érintő mellékhatások megjelenése akkor, ha Ön nem tartja be az alkalmazással kapcsolatos alábbi útmutatásokat: A gyomorba jutás elősegítésének érdekében, és ezáltal a lokális és nyelőcsövi irritáció / mellékhatások lehetőségének csökkentése érdekében  A szájon át adott biszfoszfonátokat a reggeli felkeléskor, kizárólag egy teli pohár vízzel (legalább 200 ml) szabad bevenni.  Kizárólag egészben szabad lenyelni a gyógyszert. A szájüreg és a garatnyálkahártya kifekélyesedésének veszélye miatt a gyógyszert nem szabad darabokra törni, szétrágni vagy hagyni a szájban feloldódni.  A betegeknek nem szabad lefeküdniük a napi első étkezés előtt, ami a tabletta bevétele után legkorábban 30 perc múlva lehetséges.  A gyógyszer bevétele után a betegeknek legalább 30 percig nem szabad lefeküdniük.  A gyógyszert nem szabad az esti lefekvéskor vagy a reggeli felkelés előtt bevenni. Amennyiben Ön bármikor a nyelőcső-izgalommal kapcsolatos tüneteket vesz észre (nyelési nehézség, nyelőcsőfájdalom, szegycsonti fájdalom), azonnal hagyja abba a gyógyszer szedését és keresse fel kezelőorvosát, aki mérlegeli a terápia esetleges megszakítását, vagy befejezését.





Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: Biszfoszfonát-terápia mellett beszámoltak rendellenes (atípusos), a trochanter (tompor) síkja alatti és a combcsont szárát érintő törésekről, elsősorban oszteoporózis miatt hosszú távú kezelésben részesülő betegeknél. Ezek a harántirányú vagy rövid ferde törések a


14 csombcsont mentén bárhol felléphetnek, közvetlenül a trochanter minor (kistompor) alatti szinttől közvetlenül a térdizületi kiszélesedés feletti szintig. Ezek a törések semmilyen vagy minimális behatás után lépnek fel, és a betegek egy része comb- vagy lágyékfájdalmat érez, amelyhez gyakran társulnak stressz-törések képalkotó vizsgálati jelei, több héttel vagy hónappal a teljes combcsont-törés megállapítása előtt. A törések gyakran kétoldaliak; ezért az ellenoldali csombcsontot is meg kell vizsgálni olyan biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknél combcsontszár-törés fordult elő. Ezen törések rossz gyógyulásáról is beszámoltak. Mérlegelendő a biszfoszfonát-terápia elhagyása olyan betegeknél, akiknél gyanítható az atípusos combcsont-törés, a beteg értékelésétől függően, egyéni előny/kockázat értékelés alapján. A biszfoszfonát-kezelés optimális időtartamát oszteoporózis esetén nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél az adott biszfoszfonát előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen 5 éve vagy hosszabb ideje tartó alkalmazás után. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: Amennyiben Ön a terápia során bármilyen comb-, csípő- vagy lágyékfájdalmat tapasztal, haladéktalanul keresse föl kezelőorvosát, aki megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy tisztázza, a combcsontot érintő hatásról van – e szó. Fontos, hogy amennyiben Ön a fenti fájdalmakat érzékeli, helyezze magát olyan pozícióba, mellyel a combját további terhelésnek nem teszi ki. Biztonsági probléma



Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében A készítmények alklamazása során ritkán beszámoltak súlyos bőrreakciókról, köztük StevensJohnson szindrómáról és toxikus epidermális nekrolízisről. Amennyiben Ön bármilyen nyálkahártya-sérülésről panaszkodik, különösen az ajkak és a genitáliák körül, vlaamint elesettségről, lázról, torokfájásról, illetve testszerte kiütései jelentkeznek, melyek gyakran egybefolyók, s a bőr felső rétegének


15 leválását eredményezik, úgy feltétlenül sürgős szakorvosi beavatkozásra van szükség, mivel e tünetek életveszélyesek is lehetnek. Biztonsági probléma













A biszfoszfonátokkal kapcsolatban ritkán beszámoltak ún. akut fázis reakcióról (mely a szervezet szisztémás reakciója), illetve az ehhez kapcsolódó ún. influenza-szerű megbetegedésről. Átmeneti, influenzaszerű tüneteket figyeltek meg a havonta egyszeri, 150 mg ibandronsav-adaggal, jellemzően az első adag beadásakor. Ezek a tünetek általában rövid ideig tartottak, enyhe vagy közepes súlyosságúak voltak, és a kezelés folytatása során beavatkozás nélkül megszűntek. Az influenza-szerű betegség olyan eseményeket foglal magába, melyeket akut reakcióként, vagy tünetként jelentettek, így pl. myalgia, arthralgia, láz, borzongás, fáradtság, hányinger, étvágytalanság vagy csontfájdalom. Ha Ön ezen tünetek bármelyikét érzékeli, forduljon kezelőorvosához.


16 3. JELENTŐS HIÁNYZÓ INFORMÁCIÓK Biztonsági probléma


A forgalomba hozatali engedély jogosultjának vállalt tevékenységei a mellékhatásbejelentések és a terhesség, illetve a szoptatás alatti esetleges alkalmazással kapcsolatos információk rutinszerű gyűjtése és értékelése

Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Terhesség Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat az ibandronsav tekintetében. A patkányokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak. Emberben a potenciális veszély nem ismert. Az ibandronsav nem adható terhesség esetén. Szoptatás Nem ismert, hogy az ibandronsav kiválasztódik-e az anyatejbe. Laktáló patkányokon kis mennyiségű ibandronsavat mutattak ki az anyatejben intravénás adagolás után. Az ibandronsav nem adható szoptatás esetén.




Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Vesekárosodott betegek Nincs szükség a dózis módosítására enyhe vagy közepes vesekárosodás esetén, ha a kreatinin clearance 30 ml/perc vagy ennél magasabb. Az Ibandronsav Teva 150 mg filmtabletta nem adható olyan betegeknek, akik creatinin clearance-e 30 ml/perc alatt van, mert kevés a klinikai tapasztalat.


17 Parenterális gyógyszerformák III. Ibandronsav Teva 2 mg/2 ml koncentrátum oldatos infúzióhoz és Ibandronsav Teva 6 mg/6 ml koncentrátum oldatos infúzióhoz (emlőrákban szenvedő, csontáttétes betegeknél törés és csont-szövődmények megelőzésére, valamint áttétes vagy áttét nélküli tumorindukált hiperkalcémia (TIH) kezelésére használják)





Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: Az állkapocs általában foghúzáshoz és/vagy helyi fertőzéshez társult csontelhalásáról számoltak be olyan daganatos betegeknél, akik főleg intravénásan alkalmazott biszfoszfonátot, így ibandronsavat is tartalmazó kezelésben részesültek. E betegek közül sokan kemoterápiát és kortikoszteroidokat is kaptak. Az állkapocs csontelhalásáról szájon át adható biszfoszfonátokkal kezelt csontritkulásos betegeknél is beszámoltak. Az állkapocs oszteonekrózis lehetséges kialakulásának egyénenkénti értékelésekor az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venni:  a biszfoszfonát hatásfoka (legnagyobb a zoledronsav esetében), adagolás módja (lásd feljebb) és az összes alkalmazott adag,  daganat, kemoterápia, radioterápia, kortikoszteroid-kezelés, dohányzás,  fogbetegség a kórelőzményben, elhanyagolt szájhigiénia, periodontalis betegség, invazív fogászati beavatkozás és rosszul illeszkedő protézis. A szájon át adható biszfoszfonátokkal történő kezelés előtt mérlegelni kell a fogorvosi vizsgálat és a megfelelő fogászati beavatkozás szükségességét az elhanyagolt fogászati állapotú betegeknél. A kezelés alatt az invazív fogászati beavatkozások lehetőség szerint kerülendők. Azoknál a betegeknél, akiknél a biszfoszfonát-kezelés alatt állkapocs oszteonekrózis alakul ki, a szájsebészeti beavatkozás ronthatja az állapotot. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy amennyiben fogászati beavatkozásra van szükség, a biszfoszfonát-kezelés


18 megszakítása csökkenti-e az állkapocs oszteonekrózis kockázatát. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: - tájékoztassa kezelőorvosát, még a terápia megkezdése előtt, vagy a terápia kezdete után a lehető leghamarabb az Ön fogászati állapotáról (jelentősebb fogászati probléma, ínygyulladás, protézis) és kezeléseiről. - a gyógyszeres kezelés alatt végig szenteljen kiemelt figyelmet a megfelelő szájhigiénia betartására. - vegyen részt rendszeresen fogászati ellenőrzésen. - azonnal számoljon be minden szájban jelentkező tünetről, mint pl. mozgó fog, fájdalom vagy duzzanat. Biztonsági probléma



Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: A fennálló hipokalcémia tünetei lehetnek a fájdalmas végtagi izomgörcsök, fonákérzések, ritán idegrendszeri elváltozások. A biszfoszfonát-kezelés megkezdése előtt a hipkalcémiát rendezni kell. Az ásványi anyagok hasznosulását érintő egyéb betegségeket (pl. D-vitamin hiány és mellékpajzsmirigy-alulműködés - hipoparatireózis) is hatékonyan kezelni kell. A szérum kalciumszintjét és a hipokalcémia tüneteit a biszfoszfonát-terápia ideje alatt rendszeresen ellenőrizni kell. A biszfoszfonátok pozitív hatásának következtében a csontok ásványi tartalma nő, ezért kisebb, tünetmentes szérum kalcium- és foszfátszint csökkenés előfordulhat, különösen azoknál a betegeknél, akiknél glükokortikoidok szedése miatt alacsony a kalcium felszívódás mértéke. Ritka esetben a hipokalcémia tünetekkel is jár (l. fentebb), melyek esetenként súlyosak és gyakran olyan betegekben jelentkeznek, akik valamely hajlamosító tényezővel is rendelkeznek (pl. hipoparatireózis, D-vitamin hiány, kalciumfelszívódási zavarok). A megfelelő kalcium és D-vitamin bevitelt különösen fontos biztosítani azoknál a betegeknél, akik glükokortikoidokat is szednek. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: Amennyiben az alacsony vér-kálciumsiznt valamely tünetét (l. fentebb) érzékeli, azonnal forduljon


19 kezelőorvosához. fontos, hogy a terápia előtt kezelőorvosa ismerje az Ön által szedett összes gyógyszert, így csökkentve az esetleges gyógyszerkölcsönhatások mértékét.





Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: Biszfoszfonát-terápia mellett beszámoltak rendellenes (atípusos), a trochanter (tompor) síkja alatti és a combcsont szárát érintő törésekről, elsősorban oszteoporózis miatt hosszú távú kezelésben részesülő betegeknél. Ezek a harántirányú vagy rövid ferde törések a csombcsont mentén bárhol felléphetnek, közvetlenül a trochanter minor (kistompor) alatti szinttől közvetlenül a térdizületi kiszélesedés feletti szintig. Ezek a törések semmilyen vagy minimális behatás után lépnek fel, és a betegek egy része comb- vagy lágyékfájdalmat érez, amelyhez gyakran társulnak stressz-törések képalkotó vizsgálati jelei, több héttel vagy hónappal a teljes combcsont-törés megállapítása előtt. A törések gyakran kétoldaliak; ezért az ellenoldali csombcsontot is meg kell vizsgálni olyan biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknél combcsontszár-törés fordult elő. Ezen törések rossz gyógyulásáról is beszámoltak. Mérlegelendő a biszfoszfonát-terápia elhagyása olyan betegeknél, akiknél gyanítható az atípusos combcsont-törés, a beteg értékelésétől függően, egyéni előny/kockázat értékelés alapján. A biszfoszfonát-kezelés optimális időtartamát oszteoporózis esetén nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél az adott biszfoszfonát előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen 5 éve vagy hosszabb ideje tartó alkalmazás után. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: Amennyiben Ön a terápia során bármilyen comb-, csípő- vagy lágyékfájdalmat tapasztal, haladéktalanul keresse föl kezelőorvosát, aki megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében,


20 hogy tisztázza, a combcsontot érintő hatásról van – e szó. Fontos, hogy amennyiben Ön a fenti fájdalmakat érzékeli, helyezze magát olyan pozícióba, mellyel a combját további terhelésnek nem teszi ki. Biztonsági probléma



Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében A készítmények alklamazása során ritkán beszámoltak súlyos bőrreakciókról, köztük StevensJohnson szindrómáról és toxikus epidermális nekrolízisről. Amennyiben Ön bármilyen nyálkahártya-sérülésről panaszkodik, különösen az ajkak és a genitáliák körül, vlaamint elesettségről, lázról, torokfájásról, illetve testszerte kiütései jelentkeznek, melyek gyakran egybefolyók, s a bőr felső rétegének leválását eredményezik, úgy feltétlenül sürgős szakorvosi beavatkozásra van szükség, mivel e tünetek életveszélyesek is lehetnek.










A forgalomba hozatali engedély jogosultjának vállalt tevékenységei




21 Akut fázis reakció (időszakos orális terápia esetén)

a mellékhatásbejelentések rutinszerű gyűjtése és értékelése

A biszfoszfonátokkal kapcsolatban ritkán beszámoltak ún. akut fázis reakcióról (mely a szervezet szisztémás reakciója), illetve az ehhez kapcsolódó ún. influenza-szerű megbetegedésről. Átmeneti, influenzaszerű tüneteket figyeltek meg a havonta egyszeri, 150 mg ibandronsav-adaggal, jellemzően az első adag beadásakor. Ezek a tünetek általában rövid ideig tartottak, enyhe vagy közepes súlyosságúak voltak, és a kezelés folytatása során beavatkozás nélkül megszűntek. Az influenza-szerű betegség olyan eseményeket foglal magába, melyeket akut reakcióként, vagy tünetként jelentettek, így pl. izom- és izületi fájdalom, láz, borzongás, fáradtság, hányinger, étvágytalanság vagy csontfájdalom. Ha Ön ezen tünetek bármelyikét érzékeli, forduljon kezelőorvosához.




Vesekárosodás / veseelégtelenség

A klinikai vizsgálatokban tartós ibandronsav-kezelés során a veseműködés romlására semmilyen jel nem utalt. Ugyanakkor a betegek egyéni klinikai értékelése alapján, az ibandronsav-kezelés alatt javasolt a vesefunkció, valamint a szérum kalcium-, foszfát- és magnéziumszintjének monitorozása. Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance ≥50 és <80 ml/perc) nem szükséges dózismódosítás. Közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance ≥30 és <50 ml/perc) vagy súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance <30 ml/perc) szenvedő, emlőtumoros és csontmetasztázisos betegeknél a csontrendszert érintő események megelőzése céljából történő kezelésnél a készítmény alkalmazási előírásában található adagolási sémák követendők. Tájékoztassa kezelőorvosát még a kezelés megkezdése előtt, amennyiben Ön bármilyen mértékű vesekárosodásban szenved.

3. JELENTŐS HIÁNYZÓ INFORMÁCIÓK Biztonsági probléma


A forgalomba hozatali engedély jogosultjának vállalt tevékenységei a mellékhatásbejelentések és a

Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Terhesség Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő


22 terhesség, illetve a szoptatás alatti esetleges alkalmazással kapcsolatos információk rutinszerű gyűjtése és értékelése

adat az ibandronsav tekintetében. A patkányokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak. Emberben a potenciális veszély nem ismert. Az ibandronsav nem adható terhesség esetén. Szoptatás Nem ismert, hogy az ibandronsav kiválasztódik-e az anyatejbe. Laktáló patkányokon kis mennyiségű ibandronsavat mutattak ki az anyatejben intravénás adagolás után. Az ibandronsav nem adható szoptatás esetén.










Enyhe vesekárosodásban szenvedő betegek esetén (kreatinin-clearance ≥50 és <80 ml/perc) nem szükséges dózismódosítás. Közepesen súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance ≥30 és <50 ml/perc) vagy súlyos vesekárosodásban (kreatinin-clearance <30 ml/perc) szenvedő, emlőtumoros és csontmetasztázisos betegeknél a csontrendszert érintő események megelőzése céljából történő kezelésnél a készítmény alkalmazási előírásában található adagolási sémák követendők. Tájékoztassa kezelőorvosát még a kezelés megkezdése előtt, amennyiben Ön bármilyen mértékű vesekárosodásban szenved.


23 IV. Ibandronsav Teva 3 mg/3 ml oldatos injekció (csontritkulás kezelésére és megelőzésére használják a klimax utáni szakban levő nőknél, akiknél fokozott a törés kockázata)





Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: Az állkapocs általában foghúzáshoz és/vagy helyi fertőzéshez társult csontelhalásáról számoltak be olyan daganatos betegeknél, akik főleg intravénásan alkalmazott biszfoszfonátot, így ibandronsavat is tartalmazó kezelésben részesültek. E betegek közül sokan kemoterápiát és kortikoszteroidokat is kaptak. Az állkapocs csontelhalásáról szájon át adható biszfoszfonátokkal kezelt csontritkulásos betegeknél is beszámoltak. Az állkapocs oszteonekrózis lehetséges kialakulásának egyénenkénti értékelésekor az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venni:  a biszfoszfonát hatásfoka (legnagyobb a zoledronsav esetében), adagolás módja (lásd feljebb) és az összes alkalmazott adag,  daganat, kemoterápia, radioterápia, kortikoszteroid-kezelés, dohányzás,  fogbetegség a kórelőzményben, elhanyagolt szájhigiénia, periodontalis betegség, invazív fogászati beavatkozás és rosszul illeszkedő protézis. A szájon át adható biszfoszfonátokkal történő kezelés előtt mérlegelni kell a fogorvosi vizsgálat és a megfelelő fogászati beavatkozás szükségességét az elhanyagolt fogászati állapotú betegeknél. A kezelés alatt az invazív fogászati beavatkozások lehetőség szerint kerülendők. Azoknál a betegeknél, akiknél a biszfoszfonát-kezelés alatt állkapocs oszteonekrózis alakul ki, a szájsebészeti beavatkozás ronthatja az állapotot. Nincs adat arra vonatkozóan, hogy amennyiben fogászati beavatkozásra van szükség, a biszfoszfonát-kezelés megszakítása csökkenti-e az állkapocs oszteonekrózis kockázatát. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók:


24 -

-

-




tájékoztassa kezelőorvosát, még a terápia megkezdése előtt, vagy a terápia kezdete után a lehető leghamarabb az Ön fogászati állapotáról (jelentősebb fogászati probléma, ínygyulladás, protézis) és kezeléseiről. a gyógyszeres kezelés alatt végig szenteljen kiemelt figyelmet a megfelelő szájhigiénia betartására. vegyen részt rendszeresen fogászati ellenőrzésen. azonnal számoljon be minden szájban jelentkező tünetről, mint pl. mozgó fog, fájdalom vagy duzzanat.

Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: A fennálló hipokalcémia tünetei lehetnek a fájdalmas végtagi izomgörcsök, fonákérzések, ritán idegrendszeri elváltozások. A biszfoszfonát-kezelés megkezdése előtt a hipkalcémiát rendezni kell. Az ásványi anyagok hasznosulását érintő egyéb betegségeket (pl. D-vitamin hiány és mellékpajzsmirigy-alulműködés - hipoparatireózis) is hatékonyan kezelni kell. A szérum kalciumszintjét és a hipokalcémia tüneteit a biszfoszfonát-terápia ideje alatt rendszeresen ellenőrizni kell. A biszfoszfonátok pozitív hatásának következtében a csontok ásványi tartalma nő, ezért kisebb, tünetmentes szérum kalcium- és foszfátszint csökkenés előfordulhat, különösen azoknál a betegeknél, akiknél glükokortikoidok szedése miatt alacsony a kalcium felszívódás mértéke. Ritka esetben a hipokalcémia tünetekkel is jár (l. fentebb), melyek esetenként súlyosak és gyakran olyan betegekben jelentkeznek, akik valamely hajlamosító tényezővel is rendelkeznek (pl. hipoparatireózis, D-vitamin hiány, kalciumfelszívódási zavarok). A megfelelő kalcium és D-vitamin bevitelt különösen fontos biztosítani azoknál a betegeknél, akik glükokortikoidokat is szednek. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: Amennyiben az alacsony vér-kálciumsiznt valamely tünetét (l. fentebb) érzékeli, azonnal forduljon kezelőorvosához. fontos, hogy a terápia előtt kezelőorvosa ismerje az Ön által szedett összes gyógyszert, így csökkentve az esetleges gyógyszerkölcsönhatások mértékét.


25





Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Alapvető információk: Biszfoszfonát-terápia mellett beszámoltak rendellenes (atípusos), a trochanter (tompor) síkja alatti és a combcsont szárát érintő törésekről, elsősorban oszteoporózis miatt hosszú távú kezelésben részesülő betegeknél. Ezek a harántirányú vagy rövid ferde törések a csombcsont mentén bárhol felléphetnek, közvetlenül a trochanter minor (kistompor) alatti szinttől közvetlenül a térdizületi kiszélesedés feletti szintig. Ezek a törések semmilyen vagy minimális behatás után lépnek fel, és a betegek egy része comb- vagy lágyékfájdalmat érez, amelyhez gyakran társulnak stressz-törések képalkotó vizsgálati jelei, több héttel vagy hónappal a teljes combcsont-törés megállapítása előtt. A törések gyakran kétoldaliak; ezért az ellenoldali csombcsontot is meg kell vizsgálni olyan biszfoszfonáttal kezelt betegeknél, akiknél combcsontszár-törés fordult elő. Ezen törések rossz gyógyulásáról is beszámoltak. Mérlegelendő a biszfoszfonát-terápia elhagyása olyan betegeknél, akiknél gyanítható az atípusos combcsont-törés, a beteg értékelésétől függően, egyéni előny/kockázat értékelés alapján. A biszfoszfonát-kezelés optimális időtartamát oszteoporózis esetén nem állapították meg. A folyamatos kezelés szükségességét az egyes betegeknél az adott biszfoszfonát előnyeinek és potenciális kockázatainak alapján rendszeres időközönként újra kell értékelni, különösen 5 éve vagy hosszabb ideje tartó alkalmazás után. Az Ön számára lényeges információk és tennivalók: Amennyiben Ön a terápia során bármilyen comb-, csípő- vagy lágyékfájdalmat tapasztal, haladéktalanul keresse föl kezelőorvosát, aki megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy tisztázza, a combcsontot érintő hatásról van – e szó. Fontos, hogy amennyiben Ön a fenti fájdalmakat érzékeli, helyezze magát olyan pozícióba, mellyel a combját további terhelésnek


26 nem teszi ki. Biztonsági probléma



Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében A készítmények alklamazása során ritkán beszámoltak súlyos bőrreakciókról, köztük StevensJohnson szindrómáról és toxikus epidermális nekrolízisről. Amennyiben Ön bármilyen nyálkahártya-sérülésről panaszkodik, különösen az ajkak és a genitáliák körül, vlaamint elesettségről, lázról, torokfájásról, illetve testszerte kiütései jelentkeznek, melyek gyakran egybefolyók, s a bőr felső rétegének leválását eredményezik, úgy feltétlenül sürgős szakorvosi beavatkozásra van szükség, mivel e tünetek életveszélyesek is lehetnek.














A biszfoszfonátokkal kapcsolatban ritkán beszámoltak ún. akut fázis reakcióról (mely a szervezet szisztémás reakciója), illetve az ehhez kapcsolódó ún. influenza-szerű megbetegedésről.


27 Átmeneti, influenzaszerű tüneteket figyeltek meg a havonta egyszeri, 150 mg ibandronsav-adaggal, jellemzően az első adag beadásakor. Ezek a tünetek általában rövid ideig tartottak, enyhe vagy közepes súlyosságúak voltak, és a kezelés folytatása során beavatkozás nélkül megszűntek. Az influenza-szerű betegség olyan eseményeket foglal magába, melyeket akut reakcióként, vagy tünetként jelentettek, így pl. izom- és izületi fájdalom, láz, borzongás, fáradtság, hányinger, étvágytalanság vagy csontfájdalom. Ha Ön ezen tünetek bármelyikét érzékeli, forduljon kezelőorvosához. Biztonsági probléma

Vesekárosodás / veseelégtelenség


Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében A klinikai vizsgálatokban tartós ibandronsav-kezelés során a veseműködés romlására semmilyen jel nem utalt. Ugyanakkor a betegek egyéni klinikai értékelése alapján, az ibandronsav-kezelés alatt javasolt a vesefunkció, valamint a szérum kalcium-, foszfát- és magnéziumszintjének monitorozása. Nincs szükség a dózis módosítására enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén, ha a szérum kreatininszint 200 μmol/l (2,3 mg/dl) vagy alacsonyabb, vagy ha a kreatinin clearance (mért vagy becsült) értéke 30 ml/perc vagy ennél magasabb. Az ibandronsav injekció alkalmazása nem javasolt olyan betegeknél, akiknél a szérum kreatininszint 200 μmol/l (2,3 mg/dl) fölött van, vagy akiknél a kreatinin clearance (mért vagy becsült) értéke 30 ml/perc alatt van, mivel ilyen betegek esetében kevés klinikai vizsgálati adat áll rendelkezésre. Tájékoztassa kezelőorvosát még a kezelés megkezdése előtt, amennyiben Ön bármilyen mértékű vesekárosodásban szenved.

3. JELENTŐS HIÁNYZÓ INFORMÁCIÓK Biztonsági probléma


A forgalomba hozatali engedély jogosultjának vállalt tevékenységei a mellékhatásbejelentések és a terhesség, illetve a szoptatás alatti esetleges alkalmazással kapcsolatos

Információk és javasolt tennivalók a kockázat minimálisra korlátozása érdekében Terhesség Terhes nőkön történő alkalmazásra nincs megfelelő adat az ibandronsav tekintetében. A patkányokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak. Emberben a potenciális veszély


28 információk rutinszerű gyűjtése és értékelése

nem ismert. Az ibandronsav nem adható terhesség esetén. Szoptatás Nem ismert, hogy az ibandronsav kiválasztódik-e az anyatejbe. Laktáló patkányokon kis mennyiségű ibandronsavat mutattak ki az anyatejben intravénás adagolás után. Az ibandronsav nem adható szoptatás esetén.










Nincs szükség a dózis módosítására enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodás esetén, ha a szérum kreatininszint 200 μmol/l (2,3 mg/dl) vagy alacsonyabb, vagy ha a kreatinin clearance (mért vagy becsült) értéke 30 ml/perc vagy ennél magasabb. Az ibandronsav injekció alkalmazása nem javasolt olyan betegeknél, akiknél a szérum kreatininszint 200 μmol/l (2,3 mg/dl) fölött van, vagy akiknél a kreatinin clearance (mért vagy becsült) értéke 30 ml/perc alatt van, mivel ilyen betegek esetében kevés klinikai vizsgálati adat áll rendelkezésre. Tájékoztassa kezelőorvosát még a kezelés megkezdése előtt, amennyiben Ön bármilyen mértékű vesekárosodásban szenved.


A Kockázatkezelési Terv Összefoglalója

Recommend Documents