Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv A Duna-vízgyűjtő magyarországi része

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv - 2015 A Duna-vízgyűjtő magyarországi része

5-2 melléklet: Vállalkozási szerződés keretében a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése

Környezeti, Gazdasági, Technológiai, Kereskedelmi Szolgáltató és Fejlesztési Zrt.

Vállalkozási szerződés keretében a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése

1013 Budapest, Attila út 16. I/2.   1253 Budapest, Pf.: 7 Tel./Fax: 36 (1) 212-6093; 212-6094; 375-7774; 375-9324; 489-3579; 489-3580 Honlap: www.oko-zrt.eu  e-mail: [email protected]


Vállalkozási szerződés keretében a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése

Készítette: Dr. Rákosi Judit (ÖKO Zrt.) Hartwig Lászlóné (ÖKO Zrt.) Kis András (REKK) Kovácsné Molnár Gyöngyi (ÖKO Zrt.) Ungvári Gábor (REKK) A gazdasági elemzés a víziközmű szektorra a MEKH közreműködésével készült



Hozzájárulás a fejezetek készítéséhez Fejezet száma

Fejezet

Felelős

Közreműködő szervezet

tartalma

szervezet

1.

Módszertani bevezető

ÖKO Zrt.

REKK

2.

A vízhasználatok biztosításának intézményi és pénzügyi keretei

ÖKO Zrt.

-

3.

A vízi szolgáltatások gazdasági elemzése

ÖKO Zrt.

REKK, MEKH

3.1

A víziközműszolgáltatás

MEKH

-

3.2

Mezőgazdasági vízszolgáltatás

REKK

ÖKO Zrt.

3.3

Saját vízkivétel felszín alatti vízkészletből

REKK

ÖKO Zrt.

3.4

Duzzasztások energiatermelés céljából

REKK

ÖKO Zrt.

4.

A vízhasználatok gazdasági elemzése

ÖKO Zrt.

REKK

4.1

Közvetlen szennyvízkibocsátások

ÖKO Zrt.

-

4.2

Szikkasztás, egyedi szennyvíz-kezelés

ÖKO Zrt.

-

4.3

Mezőgazdasági diffúz szennyezés

ÖKO Zrt.

REKK

4.4

Belvíz elvezetés

REKK

-

4.5

Települési csapadékvíz elvezetés

ÖKO Zrt.

-

5.

Összefoglalás

ÖKO Zrt.

REKK, MEKH


A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések

Tartalom Bevezetés................................................................................................................................................. 5 1

Módszertani bevezető ..................................................................................................................... 6 1.1

1.1.1

A vízi szolgáltatások és vízhasználatok kibővített értelmezésének vizsgálata ................ 6

1.1.2

A vízi szolgáltatások és víz használatok körének lehatárolása ...................................... 17

1.2

2

3

Az elemzésben használt megfontolások és módszertan lefektetése .................................... 23

1.2.1

Alapelvek ....................................................................................................................... 23

1.2.2

Elemzési szempontok .................................................................................................... 25

1.2.3

Pénzügyi költségmegtérülés .......................................................................................... 27

1.2.4

A környezeti költségek alakulása ................................................................................... 28

A vízhasználatok biztosításának intézményi és pénzügyi keretei ................................................. 35 2.1

Jogi szabályozás és intézményrendszer................................................................................. 35

2.2

Árszabályozás, környezeti díjak és egyéb gazdasági eszközök .............................................. 38

2.2.1

Vízdíjrendszer és egyéb díjak ........................................................................................ 38

2.2.2

Környezeti díjak ............................................................................................................. 40

A vízi szolgáltatások gazdasági elemzése ...................................................................................... 52 3.1

A víziközmű-szolgáltatás........................................................................................................ 52

3.1.1

A szolgáltatás főbb fizikai jellemzői és gazdasági szerepe ............................................ 52

3.1.2

A szolgáltatás költség-megtérülésének értékelése ....................................................... 68

3.1.3

Megfizethetőségi, fizetőképességi megfontolások ....................................................... 79

3.1.4

A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások ............................. 81

3.2

Mezőgazdasági víz szolgáltatás ............................................................................................. 82

3.2.1

A szolgáltatás főbb fizikai jellemzői és gazdasági szerepe ............................................ 82

3.2.2

A szolgáltatás költség-megtérülésének értékelése ....................................................... 93

3.2.3

Megfizethetőségi, fizetőképességi megfontolások ....................................................... 98

3.2.4

A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások ........................... 100

3.3

Saját vízkivétel felszín alatti vízkészletből ........................................................................... 101

3.3.1

Termál vízkivétel .......................................................................................................... 102

3.3.2

Nem termál vízkivétel .................................................................................................. 109

3.3.3

A szolgáltatás költség-megtérülésének értékelése ..................................................... 110

3.3.4

Megfizethetőségi, fizetőképességi megfontolások ..................................................... 116

3.3.5


3.4

4

A vízi szolgáltatások és vízhasználatok fogalma a Víz Keretirányelvben ................................. 6

Duzzasztások energiatermelés céljából vízi szolgáltatás ..................................................... 117

3.4.1

A szolgáltatás főbb fizikai jellemzői és gazdasági szerepe .......................................... 117

3.4.2

A szolgáltatás költség-megtérülésének értékelése ..................................................... 120

A vízhasználatok gazdasági elemzése.......................................................................................... 123 1

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 4.1

4.1.1

A vízhasználat fizikai, szabályozási, intézményi jellemzése......................................... 123

4.1.2

A vízhasználat biztosításának gazdasági-pénzügyi jellemzői....................................... 124

4.2


4.2.2


4.2.3


Mezőgazdasági diffúz szennyezés ....................................................................................... 132

4.3.1


4.3.2


4.3.3


4.4

Belvíz elvezetés a területi vízgazdálkodás részeként .......................................................... 142

4.4.1

A tevékenység főbb fizikai jellemzői és gazdasági szerepe ......................................... 142

4.4.2

A vízhasználat biztosításának közgazdasági jellemzői ................................................. 144

4.4.3

A vízhasználat biztosításának pénzügyi jellemzői ....................................................... 145

4.4.4


4.5

Települési csapadékvíz elvezetés-csapadékvíz gazdálkodás ............................................... 146

4.5.1


4.5.2


Összefoglalás ............................................................................................................................... 151 5.1

A vízi szolgáltatások és vízhasználatok lehatárolásának főbb megállapításai..................... 151

5.2

A gazdasági elemzés módszertani keretei........................................................................... 153

5.3

Összefoglaló megállapítások a vízi szolgáltatások költség-megtérüléséről ........................ 154

5.3.1

Víziközmű szolgáltatások ............................................................................................. 154

5.3.2

Mezőgazdasági vízszolgáltatás .................................................................................... 155

5.3.3

Saját vízkivételek ......................................................................................................... 157

5.3.4

Duzzasztás energetikai célból ...................................................................................... 158

5.4

6

Szikkasztás, egyedi szennyvíz-kezelés ................................................................................. 126

4.2.1

4.3

5

Közvetlen szennyvízkibocsátások, termálvíz bevezetés ...................................................... 123

Összefoglaló megállapítások a jelentős vízhasználatok gazdasági feltételeiről .................. 159

5.4.1

Mezőgazdasági diffúz terhelés .................................................................................... 159

5.4.2

Belvíz elvezetés, belvíz-gazdálkodás ........................................................................... 161

5.4.3

Települési vízgazdálkodás (csapadék, szikkasztás, egyedi szennyvízkezelés) ............. 162

5.4.4

Közvetlen kibocsátások ............................................................................................... 163

Irodalomjegyzék .......................................................................................................................... 164

2


Ábrajegyzék 1. ábra A vízgyűjtő kerületi tevékenységek kapcsolata ....................................................................... 7 2. ábra A teljes gazdasági költség meghatározása ............................................................................ 26 3. ábra A befizetett VKJ alakulása 1999-2013 között, Millió Ft ......................................................... 47 4. ábra VKJ megoszlása a nemzetgazdasági ágak között 2004-ben és 2013-ban.............................. 51 5. ábra Ivóvíz szolgáltatás mennyisége és a vízveszteség alakulása .................................................. 53 6. ábra A fajlagos lakossági vízfogyasztás alakulása 1994-2013 között ............................................ 54 7. ábra Az ivóvízminőség-javító projektek műszaki megvalósulása .................................................. 55 8. ábra A derogációval érintett településeken élő lakosság megoszlása .......................................... 56 9. ábra A másodlagos közműolló alakulása ....................................................................................... 57 10. ábra A fajlagos lakossági szennyvíz kibocsátás alakulása 1994-2013 között ............................ 58 11. ábra Az összegyűjtött települési szennyvizek kezelése (1995-2012) ........................................ 59 12. ábra A települési szennyvízkezelésből keletkezett iszap elhelyezése és hasznosítása, szárazanyag (tonna/év) ......................................................................................................................... 60 13. ábra 90 napon túli hátralékos ivóvíz felhasználók számának aránya (2013. december) .......... 63 14. ábra 90 napon túli ivóvíz hátralék összegének aránya (2013. december) ................................ 63 15. ábra 90 napon túli hátralékos szennyvíz bebocsátók számának aránya (2013. december) ..... 64 16. ábra Szennyvíz bebocsátók 90 napon túli hátralék összegének aránya (2013. december) ...... 64 17. ábra A vízfelhasználás ellátottsággal korrigált régiónkénti alakulása ....................................... 80 18. ábra Mezőgazdasági vízfelhasználás alakulás 1970-2013, millió m3 ......................................... 82 19. ábra Az öntözővíz önköltsége az állandó és változó költségek függvényében.......................... 83 20. ábra Az öntözésre berendezett területek kihasználtsága. ........................................................ 84 21. ábra A nagykunsági öntöző rendszer vízforgalmi adatai ........................................................... 87 22. ábra Öntözésre berendezett terület aránya a mezőgazdasági területből az EU 27 tagállamaiban ........................................................................................................................................ 89 23. ábra Mezőgazdasági vízfelhasználás megoszlása 2007-2013 .................................................... 90 24. ábra A mezőgazdasági vízszolgáltatás megoszlása régiónként millió m3 .................................. 90 25. ábra Az öntözött termőterület szerkezete 2013-ban ................................................................ 92 26. ábra Az öntözés és az éves csapadék mennyiségének alakulása .............................................. 97 27. ábra A halászat kibocsátásának összetétele 2012-ben ........................................................... 100 28. ábra Magyarország 30oC-nál melegebb vizet szolgáltató aktív hévízkútjainak darabszáma és megoszlása a hasznosítás módja szerint ............................................................................................. 103 29. ábra Működő termálkutak hasznosítás szerinti megoszlása ................................................... 103 30. ábra Kitermelt termálvíz használat szerinti megoszlása, 2008-2013 átlag (ezer m3/év) ........ 104 31. ábra A termálvíz kutak kifolyásánál mért hőmérséklet ........................................................... 106 32. ábra Különböző zöldségtermesztő technológiák fajlagos költségei (Ft/m2/év) ...................... 107 33. ábra Kitermelt nem termálvíz használat szerinti megoszlása, 2008-2013 átlag (ezer m3/év) 110 34. ábra Bányajáradék fizetésére kötelezett geotermális kutak száma és a befizetett bányajáradék összege 2003 és 2013 között ............................................................................................................... 111 35. ábra Saját termálvíz kivétel után fizetett vízkészlet járulék idősora (2009-2013)................... 114 36. ábra A feldolgozóipar szennyvízkezelési beruházásai ráfordításának szerkezete, 2012 ......... 125 37. ábra A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz alakulása ....................................... 126 38. ábra Belvízi elöntések és a csatornahosszak alakulása ........................................................... 143 39. ábra Belvízi elöntések és a főművi szivattyúkapacitások alakulása ........................................ 143

3


Táblázatok 1. táblázat Az egyes vízkészlet-gazdálkodási funkciók kategorizálása használati joguk szerint ..... 15 2. táblázat Magyarország jelentős vízgazdálkodási problémái és a kapcsolódó vízhasználatok, vízszolgáltatások .................................................................................................................................... 18 3. táblázat A víz- és csatornaszolgáltatás támogatás alakulása ...................................................... 38 4. táblázat Környezetterhelési díjak mértéke az egyes évek során ................................................ 40 5. táblázat Vízterhelési díjkötelezettség éves alakulása (ezer Ft) ................................................... 41 6. táblázat A vízkészletjárulék mértékét befolyásoló tényezők alakulása ...................................... 46 7. táblázat A vízkészlet járulék g-szorzótényezője a használat célja és a készlet típusa függvényében 46 8. táblázat Az ágazatok által fizetett VKJ 2004-ben és 2013-ban, ezer Ft ....................................... 49 9. táblázat Az ágazatok által fizetett VKJ megoszlás az ágazatok között, illetve aránya az ágazatok teljesítménymutatóihoz 2004-ben és 2013-ban, % .............................................................................. 50 10. táblázat A 2007-2013. tervezési időszakra vonatkozóan még rendelkezésre álló források ....... 73 11. táblázat A 2014-2020. tervezési időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló források ............... 74 12. táblázat A 2013-as fedezettség „érzékenységi” vizsgálata ......................................................... 78 13. táblázat Gazdaságok száma, területe és parcella jellemzőik ...................................................... 86 14. táblázat Mezőgazdasági öntözési díjbevétel VIZIG és VGT összesítése bruttó érték ................. 94 15. táblázat Lekötött és felhasznált vízmennyiségek millió m3 ......................................................... 96 16. táblázat A hazai fürdőlétesítmények nemzetgazdasági jelentőségét reprezentáló legfontosabb mutatószámok az összes fürdőre vetítve (2011)................................................................................. 104 17. táblázat Geotermikus energiát hasznosító hévíz kutak száma megyénként 2008 és 2012 között 106 18. táblázat Vízkészlet járulék befizetések termálvíz kitermelés után célkód szerinti bontásban (ezer Ft) 111 19. táblázat Vízkészlet járulék befizetések termálvíz kitermelés után ágazati bontásban (ezer Ft)113 20. táblázat Vízkészlet járulék fizetés nem termál felszín alatti vízkivétel után, ágazati bontásban 2009-2013 között (ezer Ft) .................................................................................................................. 115 21. táblázat Pénzügyi költségek és bevételek 2012-2013 ............................................................... 116 22. táblázat A vízienergia termelés főbb adatai .............................................................................. 117 23. táblázat A vízienergia-termelés során fizetett VKJ alakulása .................................................... 118 24. táblázat Vízerőhasznosítás adatai 2011-ben ............................................................................. 118 25. táblázat Pénzügyi költségek és bevételek 2012-2013 ............................................................... 120 26. táblázat A megtermelt villamosenergia a hallépcsővel felszereltség bontásában %................ 121 27. táblázat Feldolgozóipar beruházási és folyó (működési) vízvédelmi ráfordításai, millió Ft ..... 124 28. táblázat Balatoni Kistelepülések Szennyvízkezelési Programban 2013-ig megvalósult projektek jellemzői 130 29. táblázat A trágyázás jellemző adatai ......................................................................................... 134 30. táblázat Műtrágya értékesítés, hatóanyagban, szerves trágya felhasználás ............................ 134 31. táblázat Növényvédőszerek értékesítése (tonna) ..................................................................... 134 32. táblázat Az ÚMVP VKI célokat is szolgáló intézkedéseire jutó támogatások 2007-2013 ......... 138 33. táblázat Mezőgazdaság beruházási és folyó (működési) vízvédelmi ráfordításai, millió Ft ...... 139 34. táblázat Vidékfejlesztési Program a VKI-hoz, illetve vízgazdálkodáshoz kapcsolódó tervezett támogatásai 2014-2020 között* ......................................................................................................... 139 35. táblázat Vízelvezető művek kezelői jogának megoszlása.......................................................... 142 36. táblázat Vízügyi igazgatóságok belvíz kezeléshez kötődő kiadásai ........................................... 145 37. táblázat ROP projektek jellemzése ............................................................................................ 148

4


Bevezetés A Víz Keretirányelv (VKI) 5. és 9. cikkei a vízhasználatok gazdasági elemzésére, illetve a vízszolgáltatások költségeinek megtérülésére vonatkozó szabályokat tartalmazzák. A gazdasági elemzés fontosságát, indokoltságát sok tényező támasztja alá. Az első gazdasági elemzést 2004-ig kellett elkészíteni, utána ezeket az elemzéseket felül kell vizsgálni, és szükség esetén legkésőbb 2013-ig aktualizálni. A vízhasználatok gazdasági elemzése a Vízgyűjtőgazdálkodási Terv egyik kötelező fejezete. A 2014-2020 közötti uniós támogatások rendelkezésre állásának tematikus előfeltétele (ex-ante feltétel) lényegében költségmegtérülésre vonatkozik. Az elfogadás kritériuma az, hogy az ERFA, a Kohéziós Alap és az EMVA által támogatott ágazatokban a tagállam biztosítja, hogy a különféle célokra hasznosított víz hozzájáruljon a vízszolgáltatások költségeinek megtérüléséhez minden ágazatban, a 2000/60/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdése első francia bekezdésével összhangban, tekintettel adott esetben a megtérülés társadalmi, környezeti és gazdasági hatásaira, valamint az érintett régió vagy régiók földrajzi és éghajlati körülményeire. A VGT intézkedési program megalapozása és megvalósíthatósága szempontjából is fontosak a gazdasági, társadalmi kérdések. Jelen gazdasági elemzés a beérkezett észrevételek alapján történő továbbfejlesztése, aktualizálása a 2014. decemberében elkészült elemzésnek.1 Jelen anyag elsődleges célja a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges helyzetfeltárás, helyzetértékelés elvégzése, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése. Ugyanakkor fontos célunk a VKI által előírt olyan komplex gazdasági elemzés elkészítése, amely megalapozza a második VGT részeként elkészülő gazdasági elemzést és az intézkedési programok közgazdasági szabályozási eszközökre vonatkozó javaslatait. Az elemzés alapján készül a gazdaságszabályozó eszközökre vonatkozó koncepció tervezete, amely vonatkozó Kormányhatározat c.) pontjának teljesítését, a gazdaságszabályozás felülvizsgálatát végzi és javaslatokat fogalmaz meg.

Összhangban a VKI III. mellékletében foglaltakkal elkészült a 2000-2013 közötti időszakra a vízhasználatok alakulását a jellemző gazdasági adatokkal együtt bemutató háttéranyag (1. melléklet), amely értékeli a vízhasználatok gazdasági jelentőségét és célja az, hogy sokoldalúan megalapozza a 2021-ig szóló vízgazdálkodási előrejelzést.

1

Vállalkozási szerződés keretében a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése, ÖKO Zrt, 2014.

5


1

Módszertani bevezető

1.1

A vízi szolgáltatások és vízhasználatok fogalma a Víz Keretirányelvben

1.1.1 A vízi szolgáltatások és vízhasználatok kibővített értelmezésének vizsgálata 1.1.1.1 A vízi szolgáltatások értelmezése EU szinten A „vízszolgáltatás”, illetve „vízhasználat” fogalmának vonatkozásában alapvetően a Keretirányelv 2. cikkének (38) és (39) pontja irányadó. 2. cikk (38) “Vízi szolgáltatások” mindazok a szolgáltatások, amelyek a háztartások, a közintézmények és bármely gazdasági tevékenység számára a következőket nyújtják: a) a felszíni vagy felszín alatti víz kitermelése, duzzasztása, tárolása, kezelése és elosztása; b) a szennyvíz összegyűjtése és kezelése, melyet ezt követően a felszíni vizekbe juttatnak. (39) “Vízhasználat” jelenti a vízi szolgáltatásokat bármely más, az 5. cikkbe és a II. mellékletbe tartozó olyan tevékenységgel együtt, amely jelentős hatással van a víz állapotára. Ez a fogalom-meghatározás érvényes az 1. cikkre nézve és az 5. cikk, valamint a III. melléklet (b) pontja szerint elvégzett gazdasági elemzésre. Ezen felül relevánsak még a Keretirányelv 5. és 9. cikkei, melyek a vízgyűjtőkerület jellemzői, az emberi tevékenység környezeti hatásainak vizsgálata és a vízhasználat gazdasági elemzésére, illetve a vízszolgáltatások költségeinek megtérülésére vonatkozó szabályokat tartalmazzák. Így különösen, a 9. cikk előírja, hogy a gazdasági elemzés alapján a tagállamok 2010-ig fokozatosan biztosítsák a költségmegtérülés elvét a vízszolgáltatásokkal kapcsolatos árpolitikában. A vízszolgáltatás értelmezésével, a lehatárolással kapcsolatban a Keretirányelv megjelenése óta élénk szakmai vita folyt illetve folyik. A víz igazgatók égisze alatt működő WATECO munkacsoport 2003. évi értelmezése szerint a jelentősebb és a definíciónak megfelelő vízhasználatok kerülhetnek a szolgáltatás kategóriába (WATECO, 2003). Erre vonatkozóan az általános megközelítés az, hogy az országok maguk dönthetik el a kérdést, de ebben a terhelések/igénybevételek/hatások összefüggéseit kell figyelembe venni. Általában a víziközmű szolgáltatást tekintik egyértelműen vízszolgáltatásnak. Jellemző még a mezőgazdasági vízszolgáltatás vízi szolgáltatásként való kezelése, de előfordul, hogy a vízienergia termelést is vízszolgáltatásnak tekintik. A WATECO munkacsoport által elfogadott módszertani útmutatóban a következő fogalom meghatározások szerepelnek: Tevékenységek a vízgyűjtő kerületben: Vízhasználatok: Vízszolgáltatások:

emberi tevékenységek, amelyek a vizek állapotára nem gyakorolnak szignifikáns hatást; minden olyan tevékenység, amelyek szignifikáns hatással van a vizek állapotára; a felszíni és felszín alatti vizek kivétele, tározása, kezelése és elosztása, továbbá a szennyvizek összegyűjtése, kezelése és bevezetése a felszíni vizekbe.

6


1. ábra A vízgyűjtő kerületi tevékenységek kapcsolata Tevékenységek a vízgyűjtő kerületben

Vízszolgáltatások

Vízhasználatok

A WATECO útmutató szűkíti a vízszolgáltatások értelmezését, mert azt mondja ki, hogy az olyan tevékenység, amelynek nincs jelentős hatása a vizek állapotára az nem tekinthető sem vízhasználatnak, sem vízszolgáltatásnak. Mivel a definíció további megszorításokat nem tartalmaz, szó lehet akár magán, akár közösségi szolgáltatásról. Vízellátás, szennyvízelvezetés, tisztítás egyértelműen vízszolgáltatás, de még itt is van lehetőség a WATECO értelmezésében szűkítésre. Tekintettel arra, hogy a fogalom meghatározás a vízkivételekre is kiterjed, a saját célú vízkivételek is a vízszolgáltatások körébe tartoznak. Az értelmezés következménye, hogy valamennyi vízszolgáltatásra (tehát minden gémeskútból történő vízkiemelésre, vagy folyóból, patakból az állat itatására is) érvényesíteni kell a költségmegtérülés, és a szennyező fizet elvet, valamint az ösztönző árrendszert. A saját célú vízkivétel esetében a vízhasználatból kiinduló egyenkénti mérlegelést javasolják, és a víz állapotára jelentős hatású vízkivételeket javasolják vízszolgáltatásnak tekinteni. Megállapítható, hogy a WATECO útmutató szerinti értelmezés lehetővé teszi valamelyest a vízszolgáltatások körének szűkítését a jelentős hatású vízhasználatokra, és ajánlja a terhelések/igénybevételek/hatások figyelembevételét a besorolás elvégzésekor. A WATECO útmutató (2003) megjelenése óta a vízi szolgáltatások értelmezésével, a vízi szolgáltatások körének lehatárolásával kapcsolatos vita nemhogy nem csitult, hanem egyre erősödött. Az egyes tagországok különböző megközelítést alkalmaztak mind a 2005. évi gazdasági elemzésekben, mind a 2009. évi vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben, mind a jogi adaptációban, mind a gyakorlati megvalósításban. Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított 9 tagország, köztük Magyarország ellen a vízi szolgáltatások és a költségmegtérülés témában. Az Európai Bizottság 2012. november 19-én keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz annak megállapítása céljából, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság megszegte a VKI, és különösen annak 2. cikke 38. bekezdéséből és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit Magyarország – valamint Dánia, Ausztria, Finnország, Svédország, az Egyesült Királyság, Észak-Írország - 2013. évben beavatkozott az eljárásba az alperes oldalán. A Magyar Kormány beavatkozási beadványában lényegében a kötelezettségszegési eljárásban képviselt érveit terjesztette elő azon álláspontja alátámasztására, hogy a „vízszolgáltatás” fogalmának értelmezésekor a „szolgáltatás” uniós jogi fogalmából kell kiindulni, amely mindenképpen egy kétoldalú kapcsolatot feltételez a szolgáltatás nyújtója és annak igénybe vevője között. Továbbá a szolgáltatás gazdasági jellegű tevékenységet feltételez. Mivel a Bizottság által említett tevékenységek 7

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések esetében e feltételek nem teljesülnek, azok nem minősülhetnek az irányelv értelmében vett „vízszolgáltatásnak”, így nem is terjed ki rájuk a költségmegtérülés elve. A perrel kapcsolatban főtanácsnoki indítvány született 2014. május 22.-én, amely javasolta az Európai Bizottság keresetének elutasítását. A Bíróság 2014. szeptember 11.-én előzetes, ún. „második tanács” ítélet született, amely a Bizottság keresetét elutasította. A végleges ítélethirdetésre későbbiekben kerül sor. A jogerős ítélet tartalma ugyanakkor várhatóan – a korábbi gyakorlat megítélése alapján – várhatóan nem fog eltérni a második tanács ítéletének a tartalmától. A vízi szolgáltatások körének lehatárolása, azaz annak megállapítása, hogy melyik vízhasználatokra kell a teljes költségmegtérülés elvét, közte a pénzügyi költségmegtérülés elvét alkalmazni gazdaságilag és politikailag rendkívül érzékeny kérdés. Mire, mennyit kell az egyes vízhasználóknak, köztük a lakosságnak fizetni az egyes vízi szolgáltatásokért? A következő táblázatban összefoglaljuk azokat a szakmai, jogi szempontokat a bírósági dokumentumok alapján (C525/12 kereset; Jaaskinen 2014; C525/12 ítélet), amelyek körül a vita folyik, amit véleményünk szerint figyelembe kell venni a hazai álláspont kialakításához, vagy megváltoztatásához.

8


Vitapont A definícióban szereplő tevékenységek (víz kivétel, duzzasztás, tárolás, kezelés és elosztás) összessége kelle ahhoz, hogy vízszolgáltatásként kezeljük a tevékenységet, vagy külön-külön egyes tevékenységek vízszolgáltatásnak tekinthetők.

Magyarázat/értelmezés A felszíni vagy felszín alatti víz kivételét, duzzasztását, tárolását, kezelését és elosztását együttesen megvalósító vízhasználat lényegében csak az ivóvízszolgáltatás, más néven vízellátás. Ha külön tekintjük a duzzasztást, tárolást, az már más vízhasználatot is érint (pl. vízienergia termelés, árvízvédekezés, hajózás, saját vízkivétel).

Bizottsági álláspont A vízi szolgáltatások fogalma nemcsak a vízellátás és szennyvízkezelés, a vízszolgáltatás magába foglalja a felszíni vagy felszín alatti víznek a villamos energia vízerőből való termelése, a hajózás és az árvízvédelem céljából történő kivételét, duzzasztását, tárolását, kezelését és elosztását. Ezenkívül a saját fogyasztás is a vízszolgáltatások körébe tartozik. A Bizottsági álláspont feltételezi, hogy valamennyi vízkészlet közösségi (állami, önkormányzati) tulajdonban van.

A vízi szolgáltatást az EU jogban gazdasági szolgáltatásként (EUMSZ szerint), vagy környezetjogi szolgáltatásként (2004/35/EK) kezeli a VKI.

Amennyiben gazdasági szolgáltatás a jogi alap, akkor a vízi szolgáltatáshoz kell szolgáltató, szerződéses kapcsolat a fogyasztókkal és a fogyasztóknak díjfizetési kötelezettsége van.

A VKI-nak és a 2004/35/EK irányelvnek (a környezeti károk megelőzése és helyreállítása tekintetében a környezeti felelősségről) ugyanaz a jogalapja.

A környezetjogi szolgáltatás a természeti erőforrások által nyújtott szolgáltatások: egy adott természeti erőforrás

A környezetjogi szolgáltatások sem valamely emberi lény részvételét – akár szolgáltatóként, akár a

9

NSZK álláspont Csak a vízellátási és szennyvízkezelési tevékenység egésze a vízi szolgáltatás. A Németországi Szövetségi Köztársaság szerint a 2000/60 irányelv 2. cikke 38. pontja a) és b) alpontjának maga a szerkezete is a vízellátási és a szennyvíztisztítási tevékenységek világos elhatárolásán alapul. Az előbbi tevékenységek képezik rendszerint a vízellátáshoz szükséges szakaszokat (megszerzés, kezelés, tárolás, továbbítás, elosztás), és azok azért szerepelnek részletezve, mert pontosításra szorul az, hogy a költségek számításakor mindezeket a szakaszokat figyelembe kell venni. A szolgáltatások fogalmának meghatározásához az EU Alapjogi Charta 57. cikkben szereplő, kétoldalú kapcsolatot előíró meghatározást kell alkalmazni (szolgáltatás a rendszerint díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás), amely például a hajózási célú vagy az árvízvédelmi intézkedésekhez kapcsolódó vízhasználat esetén nem áll fenn, a vízellátási és a

Bírósági álláspont Maguk a VKI 2. cikkelyben szereplő definíciók önmagában nem elegendőek annak meghatározásához, hogy az uniós jogalkotó a költségek megtérülésének elve alá szándékozott-e vetni a 2000/60 irányelv 2. cikke 38. pontja a) alpontjában felsorolt valamennyi tevékenységhez kapcsolódó minden szolgáltatást, az e 38. pont b) alpontjában szereplő, a szennyvízkezeléssel összefüggő tevékenységekhez kapcsolódó szolgáltatásokon kívül. Ezért szükséges az egész irányelv szövegét, az adott rendelkezések szövegkörnyezetét és általános rendszerét elemezni a vízi szolgáltatások fogalmának értelmezéséhez. A hangsúly a vízügyi keretirányelv 2. cikke 38. pontjának a) és b) alpontjában felsorolt tevékenységek egy adott felhasználó részére történő felajánlása vagy rendelkezésre bocsátása tényén van. (a 2. Cikkelyben a biztosít kifejezés, van, ami amellett szól, hogy a jogalkotó egyértelműen kétoldalú kapcsolatot követelt meg, amely az egyik fél

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések által más természeti erőforrás vagy a köz érdekében betöltött funkciók. A környezeti károk megelőzése és helyreállítása a károkozó feladata. A 2004/35/EK szerint a következő vízzel kapcsolatos kereső tevékenységre alkalmazandó az irányelv:

szolgáltatás címzettjeként –, sem pedig szerződéses jogviszony fennállását nem feltételezik. Az önellátási célú vízkivételt tehát szintén vízszolgáltatásnak kell tekinteni.

szennyvízkezelési tevékenységek esetében azonban igen. A 2004/35/EK irányelvet a VKI után négy évvel fogadták el, már csak ezért sem alkalmazható

által a másik fél javára végzett tevékenységet foglal magában

A vízhasználat nemcsak a vízszolgáltatásokat foglalja magában, hanem tágabb értelemben bármely tevékenységet, amely jelentős hatással van a víz állapotára, úgy mint például a sporthorgászatot, a fürdőzést, vagy az olyan természetes vízen való hajózást, amelyet nem lehetett duzzasztani.

A Bizottság a „vízszolgáltatások” fogalmára vonatkozó tág értelmezése a gyakorlatban az egyéb vízhasználatok létezésének a tagadásához vezet, amelyek pedig szerepelnek a 2000/60 irányelv 2. cikkének 39. pontjában.

A VKI 9. cikke önmagában nem keletkeztet általános árképzési kötelezettséget minden vízhasználathoz kapcsolódó tevékenységre vonatkozóan.

Veszélyes anyagok felszíni és felszín alatti vízbe bocsátása (76/464/EGK, 80/68/EGK); A 2000/60/EK alapján engedélyhez, felhatalmazáshoz vagy nyilvántartásba vételhez kötött szennyező anyagok felszíni vagy felszín alatti vizekbe történő kibocsátása vagy injektálása; A 2000/60/EK alapján előzetes engedélyhez kötött vízkivétel vagy vízduzzasztás. Csak a vizek állapotára jelentős hatású vízszolgáltatásokra kell-e a teljes költségmegtérülés elvét alkalmazni, vagy minden a definícióban szereplő tevékenységre

Vannak az adott országban jelentéktelen hatású, de a 2. cikk 38. cikkely alá tartozó szolgáltatások, amelyekre kérdéses, hogy kell-e a 9. cikkelyt alkalmazni. Mi tekinthető jelentős, jelentéktelen hatásúnak, ez országos szinten, vagy víztest szinten értelmezhető.

10

A vízügyi keretirányelv tehát anélkül mozdítja elő a költségek felszámítását, hogy a teljes megtérülés elvét kötelezővé tenné, kivéve a vízellátást és a szennyvízkezelést magukban foglaló

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések vízszolgáltatásokat. Mekkora a szabadságfoka az országoknak abban, hogy milyen eszközöket alkalmaznak a jó állapot elérésére. A költségmegtérülés elvének alkalmazása kötelező, vagy csak az egyik eszköz a jó állapot elérésére.

A költségmegtérülés elvének alkalmazása alapvetően a mennyiségi problémák kezelésének egyik eszköze. A vízügyi keretirányelv III. mellékletében előírt gazdasági elemzésnek többek között tartalmaznia kell a vízszolgáltatásokkal kapcsolatos mennyiség, árak és költségek becsléseit, ami megerősíti, hogy a vízügyi keretirányelv rendszerében az árképzés a vízgazdálkodás mennyiségi, és mint ilyen, másodlagos szempontjára vonatkozik. A mennyiség szabályozása kisegítő elem a jó vízminőség biztosításában. A tisztán mennyiségi megközelítés nem sokat ér a jelentős vízkészlettel rendelkező tagállamokban az olyan felhasználásokkal kapcsolatban, mint az energiatermelés vagy az árvízvédelem.

A költségek teljes megtérülésén alapuló megközelítésre kell törekedni abban az értelemben, hogy valamennyi vízszolgáltatás valamennyi költségének teljes egészében meg kell térülnie, minden egyes gazdasági szektor összes felhasználójának számításba vételével.

Sok esetben a költségmegtérülés merev érvényesítése ökológiai szempontból kontraproduktív lehet (pl. a megújuló vízenergiával előállított

A VKI 9. cikkelyéből nem következik, hogy a költségek megtérítésének kötelezettségére irányuló eszközt minden olyan használatra és beavatkozásra ki kell terjeszteni, amely a vizekre nézve ártalmas, tekintve, hogy kifejezetten e célból előírtak más – például a VKI VI. mellékletének B. részében szereplő – intézkedéseket. A vízhasználatokért való díjfizetés tehát nem az egyetlen olyan intézkedés a vízügyi keretirányelvben, amely a vízgazdálkodással kapcsolatban nagyobb mértékű gazdaságosságra és körültekintésre ösztönöz. A Bizottság nem veszi figyelembe azokat a különböző vízgazdálkodási eszközöket, amelyeket a jogalkotó a szubszidiaritás és a hatékonyság elveinek szem előtt tartásával előírt.

Az árképzés nem minősül a vízügyi keretirányelv önálló eszközének, hanem azt az ugyanezen irányelv által előírt számos más eszközzel szoros összefüggésben kell alkalmazni. A vízzel kapcsolatos árpolitikák és a szennyező fizet elve jelentőségének sérelme nélkül – a tagállamok felelősségi körébe tartozó tevékenységeknek kell prioritást biztosítani a helyi és regionális feltételekhez alkalmazkodó intézkedési programok kidolgozásánál. A költségmegtérülésen kívül léteznek a vízhasználatok környezetvédelmi költségei internalizálásának egyéb módjai is. Így például a víztestek jelentős mértékű használata miatt az érintett lakosságnál felmerült valamennyi kár megtérítésére lehet kötelezni az egyéb vízhasználókat és más érintett feleket. Nemcsak gazdasági eszközökkel javítható a vízfelhasználás hatékonysága, hanem egyéb módon is, például engedélyezési eszközökkel, oktatás és szemléletformálás révén. A vízügyi keretirányelv a vízgazdálkodás holisztikus szemléletét alkalmazza, amely kizárja, hogy a díjfizetés minden

11

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések villamos energia termelése, a folyami hajózás és az árvízvédelem tekintetében).

tagállamban egységesen alkalmazandó lehessen, függetlenül azok ökológiai és hidrológiai adottságaitól. A 2000/60 irányelv 9. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak bizonyos körülmények között joguk van arra, hogy ne alkalmazzák a költségek megtérülésének elvét egy adott vízhasználati tevékenységre, ha ez nem kérdőjelezi meg ezen irányelv célkitűzéseit, és nem veszélyezteti ez utóbbiak elérését

12

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Összegzésképpen megállapítható, hogy az Európai Bíróság egyik félnek sem adott teljes mértékben igazat. A vízszolgáltatás fogalmát - ellentétben a német állásponttal - nem lehet egyértelműen az ivóvíz- és a szennyvíztisztítási szolgáltatásokra korlátozni. Ugyanakkor a német megközelítés önmagában nem ellentétes a VKI követelményeivel, amennyiben a jó állapot elérését elősegítő hatékony intézkedések valósulnak meg. Önmagában az a körülmény, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság bizonyos tevékenységeit nem veti ezen elv alá, minden egyéb sérelem híján nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e tagállam mindazonáltal megsértette a 2000/60 irányelv 2. cikke 38. pontjából és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit. A Bizottság véleményével ellentétben a 2000/60 irányelv célkitűzései nem szükségszerűen foglalják magukban azt, hogy ezen irányelv 2. cikke 38. pontja a) alpontjának a rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok – amint azt lényegében a Bizottság állítja – a költségek megtérülésének elve alá vetnek minden ott felsorolt tevékenységet. Az Európai Bizottság 2014. november 26.-án megszüntette Magyarországgal szemben kezdeményezett kötelezettségszegési eljárást a vízi szolgáltatások és a költségmegtérülés témában.

1.1.1.2 Hazai értelmezés és gyakorlat a korábbi években A Keretirányelv 9. cikkelyének elvárásait a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet illesztette a magyar jogrendszerbe. A konkrét jogszabályhelyek a Keretirányelv 2. cikkében megadott definícióknak megfelelve a lehető legszélesebb értelmezést teszik lehetővé, az alábbiak szerint: Vízszolgáltatás: A vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet 2. § q) pontja szerint: „vízszolgáltatások: azok a szolgáltatások, amelyek biztosítják a háztartások, a közintézmények és a gazdasági tevékenységek számára a felszíni vagy felszín alatti víz kivételét, duzzasztását, tárolását, kezelését, elosztását, a keletkező szennyvíz összegyűjtését és tisztítását, ezt követően a felszíni vizekbe vezetését;" Az 1995/LVII Törvény 1 melléklet 31. pont meghatározása szerint: „vízszolgáltatások: az állam, illetve a helyi önkormányzatok közfeladataival összefüggő, különösen a vízigények kielégítésére, a szennyvizek elvezetésére, illetőleg a használt vizek ártalommentes elhelyezésére, a vízkészletek védelmére irányuló közfeladatok, különösen a) a felszíni vagy felszín alatti víz kitermelése, duzzasztása, tárolása, kezelése és elosztása, b) a szennyvíz összegyűjtése és kezelése, amelyet ezt követően a felszíni vizekbe juttatnak;”

Vízhasználat: A vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004. (VII. 21.) Kormányrendelet 2. § r) pontja értelmében: „vízhasználat: a vízszolgáltatások, valamint egyéb emberi tevékenység, amelyek a vizek állapotára jelentős hatással vannak.” Az 1995/LVII Törvény 1 melléklet 23. pont meghatározása szerint: „vízhasználat: az a tevékenység, amelynek következménye a víz lefolyási, áramlási viszonyainak, mennyiségének, minőségének, továbbá a medrének, partjának a víz hasznosítása érdekében való befolyásolása;” 13


A két jogszabály meghatározásai nem mondanak ellent egymásnak, a Víz Keretirányelvnek történő megfeleltetés a hivatkozott jogszabályhelyekben megtörtént. Magyarországon a vonatkozó jogszabály a Keretirányelvvel összhangban értelmezi a vízszolgáltatások fogalmát: „vízszolgáltatások”: azok a szolgáltatások, amelyek biztosítják a háztartások, a közintézmények és a gazdasági tevékenységek számára a felszíni vagy felszín alatti víz kivételét, duzzasztását, tárolását, kezelését, elosztását, a keletkező szennyvíz összegyűjtését és tisztítását, ezt követően a felszíni vizekbe vezetését” (221/2004. (VII. 21.) Kormány rendelet a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól). A Keretirányelv 5. cikke és III. melléklete alapján készült 2005. évi Nemzeti Jelentés foglalkozik a vízszolgáltatások költségmegtérülésének alakulásával. Ugyanez a megközelítés szerepelt az Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási tervben. Ebben a fejezetben bemutatásra került a pénzügyi, illetve a környezeti és készletköltségek visszatérülési helyzete Magyarországon, részletesen vizsgálva a következő szolgáltatásokat: a) b) c) d)

a közüzemi vízellátás és szennyvízelvezetés-tisztítás (lakossági, ipari, mezőgazdaság bontásban); a mezőgazdasági vízszolgáltatások (öntözés, halastó); az ipar, illetve egyéb vízhasználatok saját kutas vízkivétele, mint vízszolgáltatás (beleértve az insitu vízkivételt, azaz a vízenergetikai célú vízkivételt, valamint a termálvíz kivételt is); közvetlen élővízbe való szennyvízkibocsátás.

Az a) és b) pont alatti szolgáltatás tartalmazza az ivóvízellátással, illetve a mezőgazdasági vízszolgáltatásokkal kapcsolatos tározást is. A c) pont alatti vízenergetikai célú vízhasználatnak része a duzzasztás. A Jelentés bemutatta a közüzemi ivóvízellátás, szennyvízelvezetési, tisztítás és a mezőgazdasági vízszolgáltatás vonatkozásában a pénzügyi költségmegtérülési rátákat, és minden fent felsorolt vízhasználatra a külső (környezeti, készletköltségek) megfizettetésének helyzetét. Tehát a költségmegtérülés vizsgálatra került a tározás és duzzasztás szolgáltatásokra is a felsorolt a) - c) esetekben. Véleményünk szerint még a Keretirányelv szó szerinti értelmezése esetén sem minősül általában vízszolgáltatásnak a hajózás, vagy az árvízvédelem csak annyiban, amennyiben duzzasztást és/vagy tározást igényel. Amennyiben pl. az árvízvédelem általában vízszolgáltatás lenne, akkor megkövetelnék a hagyományosan közösségi szolgáltatások, közgazdaságtani kategóriával fogalmazva a közjószágok vonatkozásában is (pl. árvízvédelem) a teljes (beleértve a pénzügyi költségmegtérülés) érvényesítését. A magyar álláspont az, hogy a Keretirányelv ilyen tág értelmezése nincs összhangban a szolgáltatások általánosan követett EU-s és nemzetközi definíciójával (EU szolgáltatási irányelv). E szerint szolgáltatás az, amelyik: a) b) c) d)

gazdasági tevékenység van szolgáltató szerződéses kapcsolatban állnak a meghatározható számú fogyasztóval a fogyasztók díjat fizetnek

A magyar álláspont szerint kétféle szolgáltatást lehet megkülönböztetni Keretirányelv szempontjából: 

Nem gazdasági, közösségi szolgáltatások, amelynél nem lehatárolhatók a fogyasztók, nincs a szolgáltatónak szerződéses kapcsolata a kedvezményezettel. E tevékenységekre természetükből adódóan nem lehet alkalmasak a teljes költségmegtérülés elvének érvényesítésére. E közösségi szolgáltatások indikatív listája a következő:  Árvízvédekezés 14

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések      

Vízvédelem Belvízvédekezés, belvízgazdálkodás (általában) Folyó- és tószabályozás Rekreáció Vízelosztás és vízkormányzás

A vízszolgáltatások, amelyeknél meghatározható szolgáltató szerződéses kapcsolatban áll a fogyasztókkal és a szolgáltatásért díjat fizetnek. E szolgáltatásoknál a teljes költségmegtérülés érvényesítése szükséges és kívánatos. E közösségi szolgáltatások indikatív listája a következő:  Ivó- és ipari vízellátás  Szennyvízelvezetés és tisztítás  Mezőgazdasági vízszolgáltatások (öntözés, halastavak)  Vízienergia termelés

Természetesen a valóságban vannak többcélú rendszerek (pl. mezőgazdasági öntözésre és belvízelvezetésre is használt csatornák), ahol költségmegtérülés érvényesítése ott és olyan mértékben lehetséges, ahol mérhető mezőgazdasági vízszolgáltatás kapcsolódik a rendszerhez (ennek mértéke pl. a csatorna használata öntözési célra). Ez a megkülönböztetés véleményünk szerint nem jelenti azt, hogy a közösségi szolgáltatások egy részét nem lehet megfizettetni az érintettekkel, nem kell törekedni az önfinanszírozás növelésére (pl. belvízvédekezés), vagy a környezeti, erőforrás költségek figyelembe vételére a döntések során és közgazdasági szabályozási eszközöket alkalmazni a VKI céljainak megvalósítására. Azonban azt jelenti, hogy a teljes költségmegtérülés elvét közvetlen módon nem lehet érvényesíteni. Felhívnánk a figyelmet a kérdés közgazdaságtani megközelítésére. A vízgazdálkodási problémák megoldása szempontjából célszerűbb az egyes tevékenységek közgazdasági jellemzőihez illeszkedő eszközöket alkalmazni, függetlenül azok VKI besorolásától. A közgazdaságtudomány a termékek, szolgáltatások, erőforrások (összefoglaló elnevezéssel „jószágok”) több fajtáját különbözteti meg. A megkülönböztetés két szemponton alapul: (1) az adott jószág fogyasztása, élvezete csökkenti-e mások lehetőségét arra, hogy ugyanezen jószághoz hozzájussanak, illetve (2) kizárhatóak-e mások egy adott jószág fogyasztásából. A megkülönböztetés lényege, hogy jószágtípustól függően más és más a szolgáltatás megszervezésének és fenntartható használatának a szabályozási, finanszírozási gyakorlata. Ennek vizsgálata fontos ahhoz, hogy hol lehet vízdíjakat érvényesíteni és hol, milyen finanszírozási szisztéma alkalmazása ésszerű. Az irodalom a következő kategorizálást mutatja be (EUWI, 2012).

1. táblázat

Az egyes vízkészlet-gazdálkodási funkciók kategorizálása használati joguk szerint

15

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A fogyasztók egymásnak Riválisai

Nem riválisai

A jószág fogyasztásából lehetséges a kizárás

nem lehetséges a kizárás

Tiszta magánjószág vízátadás, vízkivételi engedélyek, pontszerű szennyezések

Közös jószág szabályozatlan vízkivételek, szabályozatlan halászat, horgászat

Klub jószág

Tisztán közjószág

szabályozott nem fogyasztási célú vízhasználatok pl. rekreáció, vízi szállítás, vízi-erőmű

monitoring, árvízvédekezés, szennyvíztisztítás

Forrás: Pricing water resources to finance their sustainable management: A think-piece for the EUWI Finance Working Group May 2012 A tiszta magánjószágra klasszikus példa az élelmiszer, a klub jószágra a vállalati étkező, a közös jószágra a közutak, városi parkolás, a tisztán közjószágra a levegő. A REKK (2013) alapján megállapítható, hogy a vízgazdálkodási rendszerek, különösen a területi vízgazdálkodási rendszerek működésük során több fajta célt és igényt elégítenek ki. Ezek egy része közcél, egy része különböző magán érdekeltek közös célja, vagy egyének saját céljai. A különböző csoportok együttműködésének biztosítására eltérő közgazdasági megközelítés alkalmazható (és alkalmazandó) annak ellenére, hogy ugyanazt a rendszert veszik igénybe (pl. a belvíz elvezető rendszert). A területi vízgazdálkodási rendszer esetében, ha a szolgáltatást úgy értelmezzük, mint egy lehetőséget a víz csatornába juttatására, akkor feltételezhetnénk, hogy nincs rivalizálás a használók között, hiszen gravitációsan, vagy szivattyúzva, de bele lehet juttatni a vizet. Ez a szolgáltatás közjószág szemlélete. Azonban a vízrendszer egésze szempontjából nézve, ami egy adott kapacitásra van kiépítve, a károkozás mentes vízelvezetés egy mennyiségi korlátok között rendelkezésre álló szolgáltatás, amelynek igénybevétele rontja más területek vízelvezetési lehetőségeit, tehát a szolgáltatás nem közjószág. A működés tükrözi is a nem megfelelően szabályozott közös használatú erőforrások használata esetén előálló problémákat: a túlhasználatot (ami pl. az alvízi területeken jelentkező elöntésekben nyilvánul meg), az elégtelen ráfordításokat, a leépülő szolgáltatási színvonalat. Szükség van tehát arra, hogy a szolgáltatást ne, mint egy általános közjószágot, hanem különböző módon megszervezhető szolgáltatások halmazát tekintsük. Egy műszakilag összefüggő rendszer esetében is van ugyanis lehetőség a különböző szolgáltatásainak elkülönített szabályok szerinti pénzügyi kezelésére. Sőt, enélkül az elkülönítés nélkül nincs mód a szolgáltatást fenntartható pénzügyi alapokra helyezni.

Mivel az egyik vitakérdés az árvízvédelem, mint vízi szolgáltatás költségmegtérülésének értelmezése áttekintettük a nemzetközi tapasztalatokat (CIS 2010, WGF 2012). A nemzetközi tapasztalat az, hogy az árvízvédelem finanszírozása ma is döntően közpénzekből és nem közvetlen díjfizetés segítségével történik az Európai Unió tagországaiban függetlenül attól, hogy mit tekintenek a VKI szerinti vízi szolgáltatásnak. A tevékenység idő és térléptéke miatt az állami szerepvállalás kulcsszerepe megkérdőjelezhetetlen. Ugyanakkor az árvízkockázatok növekedése felvetette azt a kérdést, hogy hol húzódik az állami szerepvállalás határa? Mivel a közpénzek elégtelennek bizonyulnak, egyre inkább előtérbe fognak kerülni a vegyes rendszerek. Hogyan valósítható meg a differenciált kockázat kezelés? Azokban az esetekben, ahol a védekezés haszonélvezői jól lehatárolhatók merül fel az érintettek hozzájárulása, mint finanszírozási lehetőség. 16

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A legtöbb országban foglalkoznak árvízi hozzájárulás kérdésével, nagyon kevés helyen léptek érdemi módon.

1.1.1.3 Javaslat a hazai értelmezésre Az előző fejezetekből levonható következtetés az, hogy a vizek állapotát jelentős mértékben befolyásoló vízhasználatok tág körére szükséges megvizsgálni a közgazdasági szabályozóeszközök alkalmazásában rejlő lehetőségeket minden országban a sajátosságoknak megfelelően. A tagországoknak, így Magyarországnak kell dönteni a vízi szolgáltatások lehatárolásáról és a költségmegtérülés elvének alkalmazásáról, valamint a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben szükséges megindokolni, ha a 9. cikk nem kerül alkalmazásra. Az elemzés lépései a következők: 1. Mindenekelőtt le kell határolni a jelentős vízhasználatokat, azaz azokat, amelyek jelentősen befolyásolják a vizek állapotát. A jelentéktelen vízhasználatokkal nem érdemes foglalkozni. 2. Majd a jelentős vízhasználatokból kell kiválasztani a vízi szolgáltatásokat, ahol a költségmegtérülés alakulása elemezhető és a költségmegtérülés szintje a VKI 9. cikkelye szerint értékelhető. Itt két szempontot kell figyelembe venni:  A VKI 2. cikk 38. pont definícióját. Javasoljuk a tágabb értelmezés szerinti definíciót alkalmazni (a definícióban foglalt tevékenységek külön-külön is értelmezhetők pl. duzzasztás, tározás).  Van-e olyan vízhasználó (szervezet, háztartás), akinek vízhasználattal, a vízhasználat biztosítási költségével arányos díjfizetési kötelezettséget lehet előírni, azaz gazdasági szolgáltatásként tekinthető-e. 3. A vízi szolgáltatásokra a költségmegtérülés értékelését el kell végezni. A Jelentéstételi Útmutató (WFD RG 2014) előírja, hogy meg kell adni milyen gazdasági, társadalmi, földrajzi körülményeket, szempontokat vettek a tagállamok figyelembe a vízdíjpolitika kialakításakor. Indoklást szükséges adni arról, hogy milyen okok vezettek a költségmegtérülés nem teljes körű alkalmazásához. Külön kell értékelni a 2000/60 irányelv 9. cikkének (4) bekezdése alá tartozó eseteket. Ez a paragrafus úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak bizonyos körülmények között joguk van arra, hogy ne alkalmazzák a költségek megtérülésének elvét egy adott vízhasználati tevékenységre, ha ez nem kérdőjelezi meg ezen irányelv célkitűzéseit, és nem veszélyezteti ez utóbbiak elérését.

1.1.2 A vízi szolgáltatások és víz használatok körének lehatárolása A jelentős vízhasználatok lehatárolásának alapja a „Jelentős vízgazdálkodási Kérdéseink” (továbbiakban JVK), ami a VGT 5. fejezetében is röviden megfogalmazásra került. A következő táblázat a JVK szerint mutatja be a vízhasználatokat és a vízi szolgáltatásokat, figyelembe véve a fent megadott szempontokat.

17

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 2. táblázat

Magyarország jelentős vízgazdálkodási problémái és a kapcsolódó vízhasználatok, vízszolgáltatások

Jelentős Vízgazdálkodási Problémák A felszíni vizek eutrofizálódása, beleértve a Feketetengerre, mint végső befogadóra gyakorolt hatást is.

Kapcsolódó jelentős vízhasználat Települési szennyvízszolgáltatás

Vízi szolgáltatás VKI 2 cikk 38 pont szerint (tágabb értelmezés)

Megjegyzés, értelmezés, figyelembe véve a gazdasági szolgáltatások fogalmát

Települési szennyvízszolgáltatás

A közvetlen szennyvízkibocsátás gazdasági vizsgálata fontos, a szennyező fizet elv érvényesülését vizsgálni kell. Nem egyértelmű, hogy jelentős hatással van-e a halastavak leengedése, a gazdálkodó érdeke nem ez kívánja. Problémát okozhatnak a havária helyzetek. Vizsgálandó kérdés.

Egyik érintett vízhasználat sem vízi szolgáltatás

E vízhasználatok gazdasági vizsgálata fontos, a szennyező fizet elv érvényesülését vizsgálni kell, mert jelentős hatással vannak a vizek állapotára és jelenleg nincs megfelelő gazdasági ösztönző rendszer


A közvetlen szennyvízkibocsátás gazdasági vizsgálata fontos, a szennyező fizet elv érvényesülését vizsgálni kell.

Közvetlen szennyvízkibocsátás Halastavak leengedése

A felszín alatti vizek nitrátosodása, amely veszélyezteti az ivóvízminőséget, a táplált felszíni vizeket, esetenként a tápanyagtartalomra érzékeny vizes és szárazföldi élőhelyeket.

Mezőgazdasági diffúz szennyezés, Települési diffúz szennyezés: települési állattartás, szikkasztás, egyedi szennyvíztisztítás, települési csapadékvíz elvezetés

Felszíni vizekbe jutó veszélyes anyagok, amelyek, különösen havária jellegű megjelenésük esetén az ökoszisztéma jelentős károsodását vagy pusztulását okozhatják.


Felszíni vizekbe bevezetett termálvizekből származó hő- és szennyezőanyag-terhelés az állóvíz jellegű, illetve kis vízhozamú, azaz kis hígulást biztosító vizek esetében károsítja, átalakítja az ökoszisztémát.

Termálvíz kibocsátás

Közvetlen szennyvízkibocsátás

A termálvizek kibocsátásának gazdasági vizsgálata fontos, a szennyező fizet elv érvényesülését vizsgálni kell.

18

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Jelentős Vízgazdálkodási Problémák

Kapcsolódó jelentős vízhasználat

A felszín alatti vizeket elérő veszélyes anyag terhelések pontszerű előfordulásai elsősorban a vízbázisok védőterületein jelentenek fokozott veszélyt, de a felszín alatti vizek szennyeződése általában veszélyeztethet felszín alatti víztől függő élőhelyeket és korlátozza a felszín alatti vízkészlet hasznosítását. A veszély legfőbb forrását a múltban keletkezett szennyezések sokszor rejtett formái jelentik.

Ipari szennyezés

Árvízvédelmi céllal átvágták a kanyarulatokat, így lerövidítették a medret és növelték a sebességet. A töltések elvágták a folyótól az árterületek jelentős részét, és a mentett oldalon az élő vízfolyástól elszakított mellékágak, holtágak keletkeztek, amelyek vízellátottsága jelentősen romlott. Az emberi beavatkozások a vízfolyások medrére, a hullámtérre és a parti sávra is kiterjedtek, így a vízfolyások nagy részénél hiányzik a parti növényzet és a szántóföldek gyakran egészen a vízpartokig húzódnak. Mindez kedvezőtlen hatást gyakorol a vizek ökológiai állapotára

Árvízvédekezés




Egyik érintett vízhasználat sem vízi szolgáltatás

E vízhasználatok gazdasági vizsgálata fontos, a szennyező fizet elv érvényesülését vizsgálni kell, mert jelentős hatással vannak a vizek állapotára és jelenleg nincs megfelelő gazdasági ösztönző rendszer

árvízvédekezés egésze nem vízi szolgáltatás,

A duzzasztás árvízvédekezési célra nem tekinthető Magyarországon vízi szolgáltatásnak. Magyarországon duzzasztás árvízvédekezési célból nem jellemző, nem jelentős. Az árvízvédekezés tiszta közjószágnak tekinthető általában, a központi költségvetés finanszírozza, ezért díjfizetési kötelezettség nem írható elő. Vizsgálni kell egyes konkrét helyi, jól leírható esetekben az érdekeltségi hozzájárulás, vagy egyéb gazdasági ösztönző (pl. biztosítás) bevezetését. Vizsgálni kell továbbá az árvízkockázat csökkentésének gazdaságilag ésszerű lehetőségeit, amelyek során az Árvízi Irányelv és a Víz Keretirányelv összekapcsolt értelmezése különös hangsúlyt fektet a kölcsönösen előnyös megoldások kialakítására, amelyek az árvízkockázat csökkenését a hidromorfológia problémák csökkentésével összekapcsoltan oldja meg

Állattartás

Vízi szolgáltatás elvileg a duzzasztás árvízvédekezési célra

19

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Jelentős Vízgazdálkodási Problémák Vízfolyásainkon számos olyan műtárgy található, amely elzárja a folyók medrét, anélkül, hogy lenne olyan kiegészítő létesítmény, amely biztosítaná az aktív helyváltoztatást végző vízi élőlények, elsősorban halak szabad mozgását a műtárgy alatti és feletti víztér között. A hosszabb duzzasztott szakaszok hasonló hatásúak, mivel bizonyos makrogerinctelenek vagy halfajok olyan mértékben kerülik a lelassult vízmozgású szakaszokat, hogy számukra az egyenlő a fizikai átjárhatatlansággal.

Kapcsolódó jelentős vízhasználat Árvízvédekezés Vízi energia termelés hajózás



Az árvízvédekezés vízi energia termelés, a hajózás, hajózási út biztosítása egésze nem vízi szolgáltatás.

A duzzasztás árvízvédekezési célra nem tekinthető Magyarországon vízi szolgáltatásnak (indoklás lásd fent)

Vízi szolgáltatások:  

 A völgyzárógátas tározók, céljukból és üzemeltetésükből adódóan, gyakran teljes egészében visszatartják a tápláló vízfolyáson érkező vizeket, így elvonják az alvízi vízfolyás-szakaszon az ökológiailag szükséges vízhozamot.

Ivó- és ipari víz tározás (azaz közüzemi ivóvízellátás, saját-ipari vízkivétel), öntözővíz tározás, halászati tevékenység (mezőgazdasági vízszolgáltatás), üdülés és vízi sport (rekreáció), néha másodlagos célként megjelenik az árvízi csúcsvízhozamok mérséklése (árvízvédelem).

20

duzzasztás árvízvédekezési célra duzzasztás és tárolás vízienergia termelési célra Duzzasztás hajózási célra

Nem vízi szolgáltatás a rekreáció, árvízvédelem, halászat Vízi szolgáltatás: mezőgazdasági vízszolgáltatás

A duzzasztás és tárolás vízi energia termelési célra, valamint a duzzasztás hajózási célra vízi szolgáltatásnak tekinthető, mert a gazdasági szolgáltatás ismérvei teljesülnek (van szolgáltató, szerződéses kapcsolatban állnak a meghatározható számú fogyasztóval, a fogyasztók díjat fizetnek). Hajózás lényegében nincs, a duzzasztások jellemzően többcélúak, elsősorban más célt szolgálnak. A völgyzáró-gátas tározók nem tekinthetők duzzasztásnak árvízvédelmi célból, tehát nem vízi szolgáltatásként, hanem csak vízhasználatként kezelendők.




Megjegyzés, értelmezés, figyelembe véve a gazdasági szolgáltatások fogalmát A mezőgazdasági vízszolgáltatás, minden szempontból (VKI definíció, gazdasági szolgáltatás

A vízfolyások kisvízi hozamához viszonyítva jelentős vízkivételek (öntözés, halastavak frissvíz igénye) ökológiai vízhiányhoz vezethetnek, azaz tartósan vagy ismétlődően az ökológiailag szükséges vízhozamnál kevesebb víz folyik a mederben. Az átvezetések (vízerőtelepek üzemvíz csatornái, nemcsak árvíz idején „működő” árapasztó csatornák, vízpótlásra használt vízfolyások) általában a középvízi viszonyokat befolyásolják

Mezőgazdasági vízszolgáltatás: öntözés, halastavi vízellátás, egyéb (állattartási célú) mezőgazdasági vízszolgáltatás

Mezőgazdasági vízszolgáltatás: öntözés, halastavi vízellátás, egyéb (állattartási célú) mezőgazdasági vízszolgáltatás

saját - mezőgazdasági vízkivétel, öntözési, állattartási célból


Az ország alföldi területeinek természetes sajátossága a lefolyástalan jelleg, a lokális mélyedésekben rövidebb-hosszabb ideig megmaradó víz a táj fontos eleme, az ehhez kapcsolódó vizes élőhelyekkel együtt. A belvízlevezető rendszer jelentősen módosítja az érintett terület vízháztartási, lefolyási viszonyait: (i) a gyors vízlevezetéssel eltűnnek a mélyedésekben összegyülekező vizek és velük együtt az ehhez társuló vizes élőhelyek, (ii) nő az aszályérzékenység,

Belvízelvezetés

Nem vízi szolgáltatás, mert nem a felszíni vagy felszín alatti víz kitermelése, duzzasztása, tárolása, kezelése és elosztása;

A belvízelvezetés síkvidéken nagyon jelentős hatással van a vizek állapotára. A VKI céljainak elérése érdekében fontos megfelelő gazdasági ösztönző rendszer kidolgozása, a felhasználó, szennyező fizet elv alkalmazása

A felszín alóli vízkivételek, illetve a talajvizet tartósan megcsapoló csatornák csökkentik a felszín alatti vízből táplálkozó ökoszisztémák (FAVÖKO-k) vízellátottságát (vizes és szárazföldi élőhelyek száradását, károsodását okozva).

Saját - ipari vízkivétel

Saját - ipari vízkivétel



A saját vízkivételeket vízi szolgáltatásként lehet tekinteni. Itt a szolgáltatást az állam végzi (VIZIG-ek, vízügyi hatóságok). Az állam biztosítja az igénybevétel jogi lehetőségét és a készlet megőrzését biztosító használat feltételeit, az ország vízkincsének, vízvagyonának hosszútávú megőrzését. A fizikai infrastruktúrát gazdasági szereplő, vízhasználó építi ki és üzemelteti. Erre vonatkozóan a pénzügyi költségmegtérülést nem értékeljük, mert feltételezhetjük, hogy ha nem térülne meg, akkor ezt a vízhasználók nem végeznék.

belvízelvezetés

21





A jelentős, koncentrált, visszasajtolás nélküli termálvízkivételek az Alföld egyes részein folyamatos vízszintsüllyedést okoznak a termálvíztartóban, ami túltermelésre utal.

Termálvízkivételek mezőgazdasági, energetikai, gyógyászati célra

Termálvízkivételek mezőgazdasági, energetikai, gyógyászati célra

A termálvízkivételek, használatok azért is kiemelkedően fontos vízhasználatok és vízi szolgáltatások, mert a készletek kihasználtsága egyre romlik, van, ahol már túlhasználat van.

Az ivóvízellátásra használt felszín alatti vizek nem megfelelő vízminősége nehezíti a biztonságos ivóvízellátást (természetes vízminőségi problémák: arzén, ammónium, bór, vas, mangán, stb., illetve sérülékeny ivóvízbázisok szennyeződési veszélye).

Közüzemi vízellátás

Közüzemi vízellátás

Vízbázisokat szennyezi:

A vízbázisokat szennyező használatok nem vízszolgáltatások

A vízbázisokat szennyező vízhasználatok gazdasági vizsgálata fontos, a szennyező fizet elv érvényesülését vizsgálni kell.

Ipari szennyezés Mezőgazdasági diffúz szennyezés Állattartás

A külföldi hatások által jelentősen befolyásolt határokkal metszett vízfolyások, ahol a környezeti célkitűzés külföldi intézkedések nélkül nem érhető el. A hatások egyaránt érinthetik a mennyiségi és minőségi viszonyokat.

Nem értelmezhető

Nem értelmezhető

A védett területeken a kijelölt fürdőhelyek nem megfelelő állapota, amelyben a lokális szennyezések mellett szerepe van a kapcsolódó víztest általános állapotának is.

Fürdővíz szolgáltatás, természetes környezet

Nem vízi szolgáltatás

Természeti értékei miatt védett területek nagyarányú károsodása, amely kapcsolatba hozható a vizek állapotjellemzőivel.

Nem értelmezhető

Nem értelmezhető

22

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A táblázatban bemutatott indoklás alapján vízi szolgáltatások körébe javasoljuk a következő vízhasználatokat: 1. 2. 3. 4. 5.

Közüzemi vízellátás Települési szennyvízszolgáltatás Mezőgazdasági vízszolgáltatás (öntözés, halastavi, egyéb) Saját vízkivételek (ipari, mezőgazdasági, lakossági) Termálvízkivételek gyógyászati, energetikai és mezőgazdasági célra (a 4. és 5. szolgáltatást együtt kezeljük) 6. Duzzasztás és tárolás vízienergia termelési célra Ezen túlmenően közgazdasági vizsgálat javasolható a VKI céljainak megfelelő közgazdasági szabályozási rendszer kialakítása érdekében (beleértve a szennyező fizet elv alkalmazását is) a következő vízhasználatokra: 7. 8. 9. 10. 11. 12.

1.2

Termálvíz kibocsátások Közvetlen szennyvíz kibocsátások (a 7. és 8. vízhasználatot együttesen kezeljük). Mezőgazdasági diffúz szennyezés Belvízelvezetés Települési csapadékvíz-elvezetés Szikkasztás, egyedi szennyvízkezelés

Az elemzésben használt megfontolások és módszertan lefektetése

1.2.1 Alapelvek A vízár-politikának a VKI szerint számos kritériumnak kell megfelelnie: 

a költségmegtérülés elvét alkalmazni kell (azaz nem kell a teljes költség-megtérülést feltétlenül biztosítani, de meg kell becsülni a megtérülés jelenlegi szintjét, továbbá programmal kell rendelkezni a megtérülés javítására).



a szennyező fizet elv betartása, vagyis az okozott szennyezésért annak felelőse fizessen, és ne történjen keresztfinanszírozás.



ösztönző hatás: a vízár szintje és a vízár képzésének módja olyan legyen, ami ösztönöz a VKI környezeti céljainak elérésére, vagyis a hatékony és takarékos vízhasználatra (itt nem költséghatékonyságról van szó, hanem szélesebb értelemben arról is, hogy milyen szintű legyen a vízhasználat, általában elfogadják, hogy a VKI alapvető környezeti céljai ennek megfelelőek, de a kivételek körében mérsékeltebbek a célok)



a társadalmi-gazdasági hatás (az alternatív használatok lehetőségeinek módosulása miatt) jelentős lehet, az esetleges „aránytalanság” az egyes (szak)ágazatok ellehetetlenülését, a piacról való kiszorulását is jelentheti.

Könnyen belátható, hogy vannak olyan jelentős vízhasználatok, amelyek nem tekinthetők vízi szolgáltatásnak a VKI 2. (38) cikk szerint, de a szennyező, felhasználó fizet elv alkalmazását vizsgálni érdemes (pl. mezőgazdasági diffúz szennyezés, csapadék-vízgazdálkodás). Vannak olyan nem árképzés jellegű gazdasági szabályozók, amelyek alkalmazása a VKI céljainak megfelelően befolyásolhatná a vízhasználókat (pl. támogatási rendszer, kártérítés, biztosítékadás). Ezek vizsgálata nem része a VKI III. melléklete szerinti gazdasági elemzésnek, de része az Intézkedési Programok tervezésének. A VKI preambulumban szerepel, hogy a „tagállamok által alkalmazott gazdasági eszközök az intézkedési programok hasznos részei lehetnek”. A VKI VI. melléklet B részében külön nevesítve szerepelnek az intézkedési program részeként alkalmazható „közgazdasági és pénzügyi 23

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések eszközök”. Célunk olyan gazdasági elemzés, gazdasági vizsgálat készítése, amely megfelel a VKI 5. és 9. cikkelyében foglaltaknak, az ex ante kondícionalitás feltételeinek2, ugyanakkor szolgálja az Intézkedési Programok tervezését is.

1.2.1.1 A szennyező fizet elv (a használó felelős) Általános követelmény az, hogy a szolgáltatás igénybevétele miatt a közösség egészénél, vagy egyes csoportjainál jelentkező többletköltségeket az okozók fizessék meg a saját terhelésük arányában. Fontos ismerni a „pressure” típusok (terhelési típusok) szerint, szolgáltatásonként, főbb okozónként (driver) a többletköltségeket. Alapvető VKI követelmény, hogy azon cégeknek (legyen az ipari, vagy mezőgazdasági) melyek saját víztermeléssel elégítik ki a vízigényüket, fedezniük kell mindazon költségeket, amelyek másoknak okoznak. Így pl. elvileg a mezőgazdaságnak ki kell fizetnie a nem hozzá tartozó, de a mezőgazdaságot szolgáló öntözési infrastruktúra költségét, a több funkciót szolgáló rendszerek rá eső költségét. Fontos elemzési szempont az, hogy a jelenlegi és a tervezett gazdasági szabályozók között vannak-e olyan hozzájárulások (transzferek, pl. Magyarországon a vízterhelési díj, vízkészlet-járulék, szennyvízbírság), amelyekkel a szolgáltatási többletköltségeket megfizettetik. Ha igen, akkor a vízhasználók (beleértve a vizeket terhelőket is) hány %-ban járulnak hozzá a többletköltségekhez? Speciális és a VKI követelményeinek teljesítésében talán a leginkább érintett szektor a mezőgazdaság. Itt speciális megfontolásokat is kell tenni. A probléma gyökere abban van, hogy a VKI a környezet terhelésével, a természeti erőforrások hasznosításával járó külső (externális) költségeket kísérli meg beépíteni (internalizálni) a víz árába, viszont ez csak a világ egy meghatározott területrészén érvényesül. Ezáltal itt a vízzel előállított termékek – a felhasznált víz mennyiségétől, minőségétől függően, beleértve a szennyvízkibocsátást is, amely az öntisztuló képességet veszi igénybe – eltérő mértékben, de versenyhátrányba kerülnek a világ más részein előállítottakhoz képest. Ugyanakkor a versenyhátrány tovagyűrűző hatásai miatti társadalmi többletkiadásokat a rendszer nem veszi figyelembe.

1.2.1.2 A költség-megtérülés elve (a közgazdasági szemléletű szabályozás indokoltsága) A víz megújuló természeti erőforrás, de ez csak bizonyos feltételek mellett érvényes; abban az esetben, ha a felhasználás (vagy szennyezés) aránya nem haladja meg az újratermelődés (vagy tisztulás) arányát. Ismeretes kedvezőtlen példa a túlzott karsztvíz- vagy termálvíz-kitermelés, illetve a tápanyagok és vegyszerek sekély tavakba vagy vízfolyásokba való túlzott mértékű bemosódása. A költség-megtérülés elvének alkalmazása egyrészt elősegíti a készletek hatékony használatát, másrészt biztosítja, hogy a különböző vízhasználatok megfelelő szinten járuljanak hozzá a vízi szolgáltatások költségeinek megtérítéséhez.

2

Ex ante kondicionalitás: (CPR) 6.1. Feltétel:Vízügyi ágazat: a) olyan vízdíj- megállapítási szakpolitika megléte, amely alkalmas arra, hogy a felhasználókat a vízforrások hatékony használatára ösztönözze, és b) annak biztosítása, hogy a különféle vízhasznosítási célok megoszlása megfelelően hozzájáruljon a vízszolgáltatások költségeinek megtérüléséhez a programok által támogatott beruházások céljára készített, jóváhagyott vízgyűjtő-gazdálkodási tervben meghatározott mértékben. Kritérium: Az ERFA és a Kohéziós Alap által támogatott ágazatokban a tagállam biztosítja, hogy a különféle célokra hasznosított víz hozzájáruljon a vízszolgáltatások költségeinek megtérüléséhez minden ágazatban, a 2000/60/EK irányelv 9. cikke (1) bekezdése első francia bekezdésével összhangban, tekintettel adott esetben a megtérülés társadalmi, környezeti és gazdasági hatásaira, valamint az érintett régió vagy régiók földrajzi és éghajlati körülményeire

24

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A szakirodalom a teljes költség megtérülés elvének fokozatos bevezetése mellett érvel. Magyarország vonatkozásában nagyon fontos stratégiai kérdés az ütemezés és a fokozatosság kérdésköre a vízminőség és a gazdasági fenntarthatóság együttes szem előtt tartásával. Általában a VKI-val kapcsolatos kommunikációban gyakran az eredeti VKI megfogalmazásnál szigorúbb elvárásokat fogalmaztak meg: így például be kell vezetni a teljes költség megtérülésnek megfelelő vízárakat, vagy VKI által előírt teljes költségmegtérülés, vagy a teljes költségmegtérülés elvének kötelező alkalmazása. Ezzel szemben a valóság az, hogy a VKI mintegy öt különböző mérlegelési lehetőséget hagy a konkrét pragmatikus megoldások bevezetésére. A magyarországi javaslatokat ezek ismeretében lehet megfogalmazni.     

Egyrészt azt mondja, hogy figyelembe kell venni (nem kell feltétlenül minden vonatkozásban alkalmazni) a költség megtérülés elvét a konkrét árpolitika kialakításánál. Ugyanakkor a VKI megengedi a bevezetés és alkalmazás helyi társadalmi, környezeti, gazdasági körülményeinek figyelembevételét (lásd 9. cikk, 1 bekezdés utolsó mondat). Nem javasolja a VKI a teljes költség-megtérülés olyan alkalmazását, amely veszélyezteti a szükséges intézkedések finanszírozását, finanszírozhatóságát (9. cikk 3. bek.). További mérlegelési lehetőség (9. cikk. 4. bek.) elvileg – komoly indoklás mellett - alkalmat adhat a teljes megtérülés elvének mellőzésére bizonyos esetekben. Ez a lehetőség akkor áll fenn, ha a teljes költség megtérülés elvének alkalmazása veszélyeztetné az irányelv célkitűzéseinek elérését. A különböző vízhasználatok megfelelő módon kell, hogy hozzájáruljanak a vízi szolgáltatások költségeinek megtérüléséhez (9. cikk. 1. bek).

A fentiekből következik, hogy a VKI 9. cikkelyének akkor felel meg Magyarország, ha hatékony árpolitikát dolgoz ki. Ez azt jelenti, hogy világos, évekre felosztott tervvel kell rendelkezni, hogy az egyes használók milyen ütemezésben fogják viselni az általuk igénybe vett vízszolgáltatások után a teljes költséget. Transzparens módon kell megjeleníteni a különböző támogatásokat. Az ütemterv a vízgyűjtő-gazdálkodási terv része. Az ütemterv összeállításakor figyelembe veendő az egyes társadalmi csoportok és gazdasági szereplők teherviselő képessége. Jelentés-tételi útmutatóban (WFD RG, 2014) a VKI 9. cikkének alkalmazásáról van szó. Meg kell adni milyen gazdasági, társadalmi, földrajzi körülményeket, szempontokat vettek a tagállamok figyelembe. Külön séma vonatkozik a 9.4 cikk előírása alkalmazásának bemutatására. Indoklást szükséges adni arról, hogy milyen okok vezettek a költségmegtérülés nem teljes körű alkalmazásához.

1.2.2

Elemzési szempontok

A VKI a költség megtérülés elvének figyelembevételét rögzíti és célja a vízzel, mint erőforrással való gazdálkodás ésszerűsítése, a pazarlás csökkentése. A teljes gazdasági költség tartalmazza a pénzügyi költségeket és az ún. környezeti és erőforrás költségeket. A víz közgazdasági költségeinek fő tényezői: 

pénzügyi költségelemek (beruházás illetve pótlás, fenntartás, üzemelés), a támogatások hatása kiszűrendő;



környezeti költségek (extern költségek/környezeti károk, nem árazott jóléti értékelemek) nagy bizonytalansággal becsülhető illetve monetarizálható;



készlet / erőforrás költségek: erőforrás költség a felhasználható készletet meghaladó vízigény jelentkezése esetén merül fel. Ez akár a készlet nagyságának csökkenése, akár a megnövekedett igények esetén előfordulhat, ha a jelenben vagy a belátható jövőben azonosítható a jelenleginél jövedelmezőbb vízhasználati alternatíva, de az a jelenlegi használat miatt ez elmarad. 25

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Bizonytalanul becsülhető, főleg, mivel nem világos, mekkora lehet az ilyen alternatív használatok összessége.

2. ábra A teljes gazdasági költség meghatározása

A VKI követelmény minimum a háztartások, mezőgazdaság, ipar, egyéb bontásban szükséges a vízhasználókat megkülönböztetni. Az egyéb vízfelhasználók körét definiálni szükséges. Olyan vízhasználóról nem kell jelenteni, amelyik nem használja valamelyik vízszolgáltatást. VKI gazdasági elemzésének célja, hogy transzparens módon bemutassa a gazdasági elemzés mind a díjak, bevételek, költségek, mind pedig a támogatások, az esetleges keresztfinanszírozás alakulását. A WATECO útmutató (2003) szerint a költségmegtérülés értékeléséhez a következő hét feladatot kell elvégezni: 1. 2. 3. 4. 5. 6.

A vízi szolgáltatások meghatározása, lehatárolása A vízi ellátók, a használók és a szennyezők meghatározása A vízi szolgáltatások költségeinek számítása A környezeti költségek és az erőforrás költségek meghatározása A költségmegtérülési mechanizmus meghatározása A költségmegtérülési ráták kalkulálása 7. A költségek allokálása a felhasználók és a szennyezők között

26

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 1.2.3

Pénzügyi költségmegtérülés

Minimális EU-s és hazai követelmény, hogy a vízszolgáltatások esetében az üzemeltetési és fenntartási költségeket fedeznie kell az árnak. Elvárás az is, hogy a szükséges pótlásokat a díjakból kell fedezni. Azonban még Nyugat-Európában is általános jelenség, hogy az elszámolt amortizáció sokszor nem elegendő a pótlási igények fedezésére. Ennek oka, hogy a beruházási árak növekedése miatt a szükséges beruházások értéke meghaladja az amortizációs forrásokat. A másik ok az árhatóság szigorúsága, pl. az Egyesült Királyságban az OFWAT tevékenysége. A harmadik indok, hogy vannak olyan hosszú élettartamú eszközök, amelyek 0-ra íródtak, de még működnek. A nemzetközi tapasztalatokat áttekintve megállapítható, hogy a régi infrastrukturális létesítmények pótlásának finanszírozására a fejlett országokban sincs mindenhol jó megoldás. A Jelentéstételi útmutató (WFD RG, 2014) a következő adatokat kéri: 

Pénzügyi költségek: beruházás, üzemelés és fenntartás, egyéb költség beleértve a tőkeköltségeket, éves bontásban. A „saját vízkivétel” költségeinek bemutatása opcionális. A már internalizált környezeti és erőforrás költségeket a pénzügyi költségek között kell figyelembe venni (pl. megfelelő tisztításhoz kapcsolódó költségek, vízterhelési díj).



Pénzügyi bevételek: díjbevételek a kiválasztott vízhasználók (háztartások, mezőgazdaság, ipar, egyéb) hozzájárulásai, jelenlegi pénzügyi befizetései a meghatározott szolgáltatások költségeihez. Pénzügyi megtérülési ráta: pénzügyi bevételek támogatások nélkül/pénzügyi költségek hányadosa adja ki a költségmegtérülési mutatót. Egy évre értelmezhető. Eldöntendő, melyik évre/időszakra történjen az elemzés.



A költség-megtérüléssel foglalkozó „information sheet” (CIS, 2004) nem említi a költségek között a bővítő beruházásokat, itt a következő tételek szerepelnek a pénzügyi költségek között:   

üzemelés és fenntartás tőkeköltség (amortizáció, tőketörlesztés, kamat) adminisztratív költség (szabályozási, igazgatási költségek)

A beruházások kérdésének kezelése nem egyértelmű. Az országos szintű összes beruházás jelentős része a szennyvíz vonalon más fogyasztói körre (új bekötések) vonatkozik, mint a többi. Magyarországon a bővítő jellegű beruházások EU és hazai támogatások segítségével, közösségi beruházásként valósulnak meg. Van olyan ország, ahol a 2004-es jelentésben külön számoltak beruházási megtérülési arányt és működési költség megtérülési arányt, vagy a beruházások általános adókból és környezeti adókból fedezett részét külön veszik. Mi a jelen gazdasági elemzésben külön bemutatjuk az adott vízi szolgáltatás bővítő jellegű (nem rekonstrukciós, pótlási) beruházási költségeit. A pénzügyi megtérülési ráta kalkulálásakor a pénzügyi költségek között szerepeltetjük az üzemelési és fenntartási költségeket, a kapacitásköltségeket (amortizáció, tőkeköltség) és az adminisztratív költségeket (szabályozási, igazgatási költségek).

Térségi differenciálás A VKI nem rendelkezik arról, hogy a költségmegtérülés követelményét milyen területi, szolgáltatói szinten kell érvényesíteni. Két ellentétes követelmény fogalmazható meg: minden használónak meg kell fizetni a szolgáltatás költségeit, minden önkormányzat eltérő díjakat állapíthat meg. Ugyanakkor a társadalmi esélyegyenlőség igénye a díjak differenciáltságának csökkentése irányába mutat.

27


Fogyasztók közötti differenciálás A fogyasztói csoportok közötti keresztfinanszírozás témában az EU és a VKI egyértelmű követelményeket támaszt, ezért külön kell értékelni vízhasználó csoportonként a költségekhez való hozzájárulást. Nem támogatott a fogyasztói csoportok közötti keresztfinanszírozás, ha mégis előfordul, komoly igazolás, indoklás szükséges. A fogyasztói csoportok megfelelő költség hozzájárulása tehát azt jelenti, hogy a keresztfinanszírozást csökkenteni kell, illetve hosszabb távon meg kell szüntetni. Az általános támogatási rendszer, akár az állam által fenntartott ráfordítás-támogatás, akár az önkormányzatok által kialakított differenciált tarifarendszer nem VKI-konform. Viszont az olyan szociális támogatás, amely a különösen alacsony jövedelmű lakosság részére jár, nem ellentétes a VKI szellemiségével.

1.2.4

A környezeti költségek alakulása A környezeti és erőforrás költségek (továbbiakban ERC) értékelésével foglalkozó munkacsoport a (20) „információs anyagban” a következő definíciót alkalmazta: A környezeti költség azon károkat jelenti, amit az egyes vízhasználatok okoznak a vízi környezetben és az ökoszisztémának, valamint a vízhasználóknak. Részletes leírás az 5.3. mellékletben (Módszertani útmutató a VKI megvalósításának gazdasági kérdéseihez) tartalmazza. Az eddigiekben nem alakult ki a konszenzus a környezeti költségek kezelésével, számszerűsítésével kapcsolatban. Nehézségek mutatkoznak a környezeti károk objektív megítélése és mérése területén. A DG CIS (2004) EU „információs anyagban” a környezeti költségek meghatározásának két alapvető módját különböztetik meg: a haszon alapú módszereket és a költség alapú módszereket. Megkülönböztetik ezen túlmenően a már internalizált és a még extern, külső környezeti költségeket. A haszon alapú módszerek közé alapvetően a kérdőívek kitöltésén alapuló, a fizetési hajlandóság meghatározását célzó módszerekről van szó: feltételes értékelés (CVM), feltételes választás, feltételes rangsorolás. Értelemszerűen az eredmény jellege jelentősen függ a kérdések és a kérdezettek körétől, valamint a kérdések értelmezésétől. Elvileg mindhárom módszer képes a teljes gazdasági érték egészének becslésére, tehát a használattól független értékrészek mérésére is alkalmasak. Ezen módszerek előnye, hogy a vizsgált természeti/környezeti jószág egyes jellemzőinek értékét is meg lehet határozni. A költségalapú módszerek egyik alcsoportját képezik a használattal kapcsolatos jövedelmet (járadékot) becslő módszerek. A másik csoportba tartoznak a víz, mint természeti tőke megőrzésével összefüggő költségek becslésén alapuló módszerek (pl. helyreállítási költség módszere, szennyezéscsökkentési beavatkozások, kárenyhítési beavatkozások költsége). Látva a környezeti és az erőforrás költségek meghatározásának nehézségeit, EU szinten hozzáfogtak egy új útmutató készítéséhez, a környezeti és erőforrás költségek értékeléséről. Az elkészült munkaközi anyagok (DG CIS 2014; WGE 2014) több ország gyakorlatát bemutatják és sok hasznos megállapítást tartalmaznak. Az útmutató véglegesítése és elfogadása 2015 májusában várható. Végre eldőlni látszik az a VKI elfogadásától tartó szakmai vita, hogy a költség-alapú, vagy a haszon alapú megközelítést (pl. fizetési hajlandóság) használjuk. Az új útmutató tervezet a költség-alapú megközelítést preferálja. Itt lényegében arról van szó, hogy a környezeti költség a jó állapot eléréséhez a hátralévő időszakban még szükséges intézkedések költségeivel egyezik meg. A készülő új ERC útmutató megkülönbözteti azokat az intézkedéseket, amelyeket már internalizáltak (akár környezeti díjakkal, akár egyéb 28

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések transzferekkel), illetve azokat, amelyeket a 2021-ig tartó VGT során meg fognak valósítani (ezeket is internalizált költségeknek tekinti) és azokat, amelyek még szükségesek a jó állapot eléréséhez (ez utóbbiakat nevezik externális környezeti költségnek) A Jelentéstételi Útmutató szerint is a még hátralévő, várható, ma még externális költségeket kell a környezeti költségnek tekinteni: 

a lépték lehet körzeti, nemzeti,



a költségeket Euró/évben kell megadni,



a módszertanhoz a most készülő útmutató segítséget fog nyújtani,



százalékos becslést kell adni arról, hogy melyik vízhasználó pénzügyileg mennyivel járul hozzá az adott szolgáltatás externális erőforrás/környezeti költségeihez a 2. VGT ideje (2015-2021) alatt.

Az első VGT-ben szennyvízszolgáltatásra, a környezeti költségek meghatározására a költség-alapú megközelítést alkalmaztuk. A szennyvízszolgáltatásra a környezeti költséget a jó állapot eléréséhez szükséges szennyezés-csökkentési költségek nagyságával becsültük, azaz az alapintézkedések (szennyvízprogram) és a becsült kiegészítő intézkedések költségeivel. Javasoljuk, hogy Magyarország - összhangban az ERC útmutató tervezet ajánlásával - a környezeti költségek meghatározására továbbra is a költségalapú megközelítést alkalmazza, azaz a jó állapothoz még hátralévő szükséges intézkedések költségeit tekintsük környezeti költségnek. A környezeti költségek számszerűsítése ebben a gazdasági elemzésben korlátozottan lehetséges, az a második VGT Intézkedési Programjának kidolgozásával összhangban történhet.

1.2.4.1 Az erőforrás költségek alakulása A WATECO útmutatóban a készlet költségek (amelyet erőforrás költségnek is szokás nevezni) definíciója a következő: ”azon elszalasztott lehetőségek költsége, amelyet más használatok viselnek a készleteknek a természetes visszapótlódásnál nagyobb mértékű kimerülése következtében (vagyis összefüggésben van a túlzott víz-kivétellel)”. Erőforrás költség akkor áll elő, ha a felhasználható készlet alacsonyabb a készlet iránti igényeknél. Milyen módon jelentkezik és mekkora ez a költség? A készletek jelenbeli túlhasználata egyrészt a készletek csökkenését eredményezi, megfosztva így a jövőbeli generációkat a víz egy részétől, másrészt az ökoszisztémával érintkező víztestek esetén elképzelhető, hogy az ökológiai igények is sérülnek a lecsökkent vízellátás miatt. A jövőbeli generációk vízveszteségének a költségét nehéz megbecsülni, de ettől függetlenül az létezik, hiszen emiatt különféle lehetőségektől esnek el a jövő nemzedékek (lehetőség-költség - opportunity cost), aminek pénzben is mérhető költsége lesz. Ezt az összeget becsülve és mai értékre diszkontálva megkapjuk az erőforrás költség egyik komponensét. Az ökoszisztémák által elszenvedett kár miatt az ökoszisztéma szolgáltatások értéke csökken. Ezt szintén nem egyszerű becsülni, de a környezeti értékelésen belül kiterjedt irodalma van ennek a kérdésnek. Ha (figyelembe véve a jövőbeli generációk és az ökológia érdekeit is) egy adott készlet a jelenben nem kerül túlhasználatra, de a jelenbeli igényeket tekintve korlátos és adminisztratív eszközökkel szuboptimális módon kerül a vízhasználók között felosztásra, akkor a lehetőség költség abból fakad, hogy kielégítetlen maradt olyan vízigény, amelyik nagyobb értéket állított volna elő, mint valamelyik kielégített vízigény. Ilyen helyzet állhat elő, ha például egy korlátos termálvíz készletet lehetne gyógyászati vagy energiatermelési célra is használni, de a készletekből csak az egyik cél valósítható meg. Készletgazdálkodói szempontból az elosztás akkor optimális, ha a jelenbeli fogyasztás épp akkora, mint a jó állapot fenntartása mellett hosszú távon felhasználható készlet nagysága. Ebben az esetben 29

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések az igények közötti elosztást biztosító allokációs mechanizmus alapján (ami általában egy árszignálon alapul, amit egy erőforrás adó/díj vagy egy vízelosztási piac generál), az erőforrás költség a vízért a vízhasználók által fizetett ár lesz. Szélsőséges esetben a szűkös készletek mesterséges pótlása jelenthet megoldást a készletproblémára. Ez történik például Szaúd-Arábiában, ahol a tengervíz költséges sótalanításával, majd sok száz kilométeren keresztül történő csővezetéki szállításával egészítik ki a nagyobb városok szűkös helyi készleteit. Az erőforrás költség ilyen esetben egyszerűen számolható a sótalanított víz bekerülési költségéből. A leírt értékelési, becslési módszerek meg nem újuló készletek esetén is működnek. A fentieken túl számolni kell a vízkészletekkel való központi gazdálkodás költségével is (monitoring, szennyezésellenőrzés, vízkivétel engedélyezése, és egyéb gazdálkodási feladatok). Ez a költség beépíthető a vízszolgáltatások árába, mint ahogy ez részben meg is történik Magyarországon a vízkészlet-járulék rendszeren keresztül. Amennyiben a vízgazdálkodásért felelős hatóság feladata a készlet költséget megtestesítő ár kialakítása, különböző megoldásokat alkalmazhat. Ha nincs készlet-szűkösség, elegendő csak a vízgazdálkodás kapcsolódó tranzakciós költségeit (engedélyezés, monitoring stb.) beépíteni a díjakba. Szűkösség esetén az árat addig emelheti, míg a kereslet visszaesik a készletekből fenntartható módon kielégíthető szintre. Mivel a gyakorlatban gyakran előnyt élvez a víz személyes és háztartási használata, és a társadalmi-politikai tényezők korlátozni fogják az ezen használók által fizetett árakat, előfordulhat, hogy a preferált fogyasztói kör alacsonyabb, mások pedig magasabb árat fizetnek és az árak finomhangolásával lehet a fenntartható vízkivételi szintet elérni. Tudnunk kell azonban, hogy ez a megoldás nem hatékony és végső soron az erőforrás költségek össztársadalmi szintjének emelkedését hozza magával. A készlet költségek és a környezeti költségek határterülete az a speciális eset, amikor szennyező kibocsátások a vizet alkalmatlanná teszik bizonyos használatokra, és ezzel vagy megtagadják azt más használóktól, vagy arra kényszerítik őket, hogy további költségeket vállaljanak annak érdekében, hogy megtisztítsák a vizet saját igényeik kielégítéséhez. Ez a fajta költség a külső környezeti költséghez és a készlet-költséghez egyaránt sorolható, nincs konszenzus e kérdésben. Az erőforrás költségek meghatározására számos külföldi példa áll rendelkezésünkre. Az első VGT készítése idején az Európai Unióban még nem volt a VKI követelményeit szem előtt tartó, vízkészleteket értékelő kutatás, mára azonban léteznek ilyenek (pl. Spanyolország, Lengyelország). Száraz, vízszűkös országokban egyre gyakrabban hoznak létre piacokat a korlátos vízkészletek elosztására (pl. USA nyugati területei, Chile, Ausztrália, Spanyolország), ezek a piacok gyakori anomáliáik ellenére is információt nyújtanak a vízkészletek értékéről és így a készlet költségekről. Lényeges azonban, hogy nincs két egyforma készlet-probléma és az egyik helyen kialakult erőforrás költség nem vihető át egy másik helyszínre, a vízkészlet tulajdonságaitól a vízhasználók gazdasági pozíciójáig terjedő helyi sajátosságok nagymértékben befolyásolják az erőforrás költségek nagyságát. A nemzetközi példák segítséget nyújtanak ugyanakkor a hazai költségbecslés módszerének kialakításához. Magyarországon a felszín alatti víztestek egy részénél fordul elő szűkösség, pontosabban ezidáig a vízkivételi igények általában kielégítésre kerültek, ám a fenntartható szintet meghaladó vízkivétel mellett. Felszíni víztestek esetén nem jellemző a vízhiány, de ez egy kockázat a jövőre nézve (pl. éghajlatváltozás, vízhasználatok bővülése öntözési céllal vagy erőművi hűtésre)

1.2.4.2 A költségmegtérülés számításának gyakorlati menete

30

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A VKI felfogásában, a hazai keretek között a vízszolgáltatások költségének számítása során figyelembe veendő elemek: 

a vízhasználatok és vízszolgáltatások felügyeletéhez (a víztestek jó állapotának megőrzéséhez) szükséges állami információ gyűjtési, feldolgozási, felügyeleti, igazgatási tevékenységek költségei,



a víz hasznosításához szükséges közösségi tulajdonú infrastruktúrák működtetésének és megújításának (vagyongazdálkodásának) ráfordításai, (beleértve a víziközmű rendszereket függetlenül azok tulajdonosi szerkezetétől),



a jó állapot eléréséhez szükséges pótlólagos beruházások.

Ezen lehatárolás alapján a VKI megfogalmazta feltételek szempontjából a vízügyi ágazat finanszírozásából az alábbi területeket tartjuk a vizsgálat körébe illeszkedőnek: 1, A vízvagyon megőrzését, a fenntartható használatok lehetőségét biztosító állami felügyeleti tevékenység 

Vízügyi hatósági tevékenység (vizek mennyiség és minőségi védelme)



Vízügyi igazgatósági feladatok közül: Vízrajzi tevékenység (monitoring mennyiség, minőség, ökológiai vízigény biztosítása), Igazgatási tevékenység,



Víztestek VKI szerinti monitoringja további szervezeteknél (pl KTF, kormányhivatalok)

2, A vízhasználatok lehetőségét biztosító infrastruktúrához kapcsolódó működtetési és fenntartási (vagyongazdálkodási) tevékenység 

Vízügyi igazgatósági feladatok közül: Vízkészlet gazdálkodás (felszíni vízelosztás, felszín alatti vízkivételek) (



Vízügyi igazgatósági feladatok közül: Síkvidéki és dombvidéki vízrendezés, ökológiai vízigény biztosítása



A közérdek mértékét meghaladó tevékenységek (pl mezőgazdasági vízszolgáltatás)

3, A víziközmű ágazat felügyelete és a víziközmű-rendszerek működtetése (az infrastruktúra tulajdonosától függetlenül) 4, A települési vízgazdálkodási feladatok ellátását szolgáló egyéb infrastruktúra működtetése, ha annak működése gátolja valamely víztest jó állapotban tartását. Nem tartozik direkt módon a VKI kérdéskörébe az árvízvédelmi célokat szolgáló infrastruktúra működtetése

A „szennyező fizet / használó fizet” elv figyelembevétele alapján a fenti feladatok fedezetét biztosító források: 

az állami, közcélú tevékenységek fedezete az állami költségvetésből származik,



a közcélt meghaladó, közösségi (köztulajdonú) infrastruktúra működtetésével kielégített további használatok okán felmerülő költségek (beleértve a fix költségek használatok között megosztott költségeit is) a használóktól származnak, ahogy



a jó állapotra terhelést jelentő használatokért fizetett díjak is.

31

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A vízszolgáltatások költségmegtérüléséhez elméletben kapcsolódó államigazgatási díjak, járulékok, térítések Bevételek

Költségmegtérülési kategória

Állami költségvetésből származó VIZIG bevételek a Pénzügyi megtérülés közcéllal működtetett vízi infrastruktúrák részére A közcélt meghaladó vízügyi igazgatósági Pénzügyi megtérülés tevékenységekért szedett díjak, vízszolgáltatások VKJ bevétel - vízszolgáltatásokhoz kapcsolódó

Pénzügyi megtérülés, a jó állapot megőrzéséhez szükséges internalizált környezeti költségek

VTD - Vízterhelési díj bruttó

Intenalizált környezeti költség

KTF, kormányhivatalokhoz tartozó kapcsolódó mérések térítési díjai

laborok

vízekhez Pénzügyi megtérülés, a jó állapot megőrzéséhez szükséges internalizált környezeti költségek

Vízszennyezési bírság


Talajterhelési díj


Hatósági tevékenység díjbevétele

Pénzügyi megtérülés

Víziközmű díjbevétel (kivéve a továbbhárított VKJ, VTD)


MEKH felügyeleti díj (benne van a víziközműdíjban)


32

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A költségmegtésülés számításához listából rendelkezésre álló információk (áttekintés, az egyes vízszolgáltatásokra bontás nélkül) 2013 millió Ft millió Ft millió Ft Üzemeltetés, Bővítő fenntartás beruházás Védekezés 2 564 0 0 1 466 0 0 2 601 15698 9 772

Kiadások - nem víziközműves vízszolgáltatások és vízhasználatok Vízügyi igazgatóságok - általános, igazgatási, monitoring költségei Vízügyi igazgatóságok - egyes vízszolgáltatásokhoz kapcsolódó költségei Vízügyi igazgatóságok - további vízhasználatokhoz kapcsolódó költségei Vízügyi hatóság - hatósági, igazgatási, felügyeleti tevékenység költségei Államigazgatás keretében működő vízminőség vizsgálatot végző laboratóriumok KTF vízvédelmi laborok

1 000

475

Bevételek - nem víziközműves vízszolgáltatások és vízhasználatok Támogatás Bevétel Állami költségvetésből származó VIZIG bevételek - vízrajz 420,60 15,01 A közcélt meghaladó vízügyi igazgatósági tevékenységekért szedett díjak, vízszolgáltatások 1 092 A közcélt meghaladó vízügyi igazgatósági tevékenységekért szedett díjak, további VGT vízhasználat 272 VKJ bevétel - vízszolgáltatásokhoz kapcsolódó 2 653 VKJ bevétel - további vízhasználatok 10 995 VTD - Vízterhelési díj bruttó 876 KTF vízvédelmi labor 316 192 Vízszennyezési bírság 967 Talajterhelési díj Hatósági tevékenység díjbevétele Összefoglaló táblázat - nem víziközműves vízszolgáltatások és vízhasználatok, millió Ft 2013 Összeg, kiadások Összeg, bevételek

Üzemeltetés, Bővítő fenntartás beruházás Védekezés 7 631 16 173 9 772 Támogatás Bevétel 737 17 062

A táblázatban fogalt információk még nem teljeskörűek. Pontosítást igényel a vízi infrastruktúrák fenntartási ráfordításainak és a naturális mutatók alapján szükséges megújítási költség különbsége. A rendelkezésre álló adatok alapján a vízszolgáltatásokra és vízhasználatokra fordított állami kiadások és a különböző vízhasználatokra kivetett díjak és járulékok szintjén a pénzügyi és az internalizált környezeti költségek megtérülnek. A kiadások és bevételek struktúrája ugyanakkor eltér, a vízhasználatok szintjén keresztfinanszírozás érvényesül. Az egyedi vízszolgáltatások esetében más szemlélettel került kiszámításra a víziközművekre és a többi vízszolgáltatásra vonatkozó megtérülési ráta. A víziközművek esetében a víziközmű cégek összesített kiadása és díjbevétele a számítás alapja (a díjbevételek tartalmazzák a vízkészlet járulék fedezetét és a vízterhelési díjat is). A többi egyedi vízszolgáltatás költségmegtérülésének számítása során a VKI által definiált vízszolgáltatásokhoz szükséges állami infrastruktúra működtetéséhez szükséges vízügyi igazgatósági kiadások kerültek szembeállításra a szolgáltatásokhoz kapcsolható bevételekkel. A számítás során a közvetlenül azonosítható költségek mellett a szolgáltatás nyújtásához szükséges, a vízügyi igazgatóságoknál jelentkező általános (pl vízrajz, hírközlés) költségeket is figyelembe vettük. Az általános költségeket a vízügyi igazgatóságok összes tevékenysége között a költségvetési súlyuk szerint osztottuk szét. A vízszolgáltatásoknak minősülő tevékenység mellett, megjelenik a többi vízhasználat, valamint olyan tevékenységek is, mint pl a védekezés. A vízszolgáltatások a saját kiadási súlyuknak megfelelő aránnyal részesedtek. A fedezet oldalán vízügyi igazgatóságoknál (az adott szolgáltatáshoz kapcsolódó) a közérdek szintjét meghaladó tevékenység után szedett bevételek és a szolgáltatás vízfelhasználása után fizetendő vízkészletjárulék összege található. Víziközművek költség-megtérülése Fedezettség

Díjbevétel 2013 tény

Díjbevétel és támogatás rezsicsökkentés nélkül

33

2013 tény

rezsicsökkentés nélkül

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések MEKH költség

indokolt 86,3%

+ szektoriális adók

81,6%

89,5%

88,0%

91,3%

84,7%

83,2%

86,4%

Forrás: MEKH, a számítások részleges bemutatása a vonatkozó fejezetben

A további vízszolgáltatásokhoz kapcsolódó főbb költségmegtérülési adatok 2013 millió Ft Vízszolgáltatás

Specifikus kiadás

Általános kiadás

VKJ bevétel

Egyéb bevétel

Arány

Mezőgazdasági vízszolgáltatás

535

69

0

716

1,13

FAV Vízkivételek

369

69

2.589

0

5,1

Duzzasztás energetikai célra

334

62

64

375

1,11

Forrás, OVF adatszolgáltatás, VKJ adatbázis, a számítások részletes bemutatása a vonatkozó fejezetben

34


2

A vízhasználatok biztosításának intézményi és pénzügyi keretei

2.1

Jogi szabályozás és intézményrendszer

Vagyongazdálkodás A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 4. § d) és e) pontja kimondja, hogy az állam kizárólagos tulajdonába tartoznak a felszín alatti vizek és a törvény 1. mellékletében felsorolt folyók, patakok, holtágak, mellékágak, tavak, tározók, a vagyon részét képezi a víztartó kőzet, a meder és a vízi létesítmények. A nemzeti vagyonhoz tartoznak az önkormányzat tulajdonába átadott vízfolyások, csatornák és tározók is. Az állami vagyonnal való gazdálkodással, tulajdonosi joggyakorlással, hasznosítással kapcsolatos általános szabályokat a 2007. évi CVI. törvény tartalmazza. Ezen túlmenően a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (Vgtv) 6. § (5) bekezdése szerint az állami tulajdonban lévő természetvédelmi szempontból védett, fokozottan védett, illetve védelemre tervezett területeken lévő vizek forgalomképtelenek. A többi állami és önkormányzati tulajdonban lévő készlet forgalomképes. A vízgazdálkodásról szóló törvény kimondja, hogy a vízügyi igazgatási szervek (VIZIG-ek) látják el - a víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény hatálya alá tartozó vizek és vízi létesítmények kivételével - az állami tulajdonban lévő vizek és vízi létesítmények legyen az forgalomképtelen, vagy forgalomképes) vagyonkezelését, azok üzemeltetését, fenntartását és fejlesztését. Friss változás a forgalomképes, korábban társulati kezelésű állami tulajdont képező csatornák és vízfolyások vagyonkezelésének vízügyi igazgatóságokhoz való telepítése, amely folyamat még most is tart. VKI-val összefüggő törvényi szabályozás A VKI-val összefüggő követelményeket két törvény határozza meg. A VKI vízvédelmet, vízminőséget érintő terhelésekkel a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvtv)a készletgazdálkodási oldal, a mennyiségi kérdések (mennyiségi terhelések), díjak, terv készítési kötelezettség, engedélyezés, ellenőrzés, valamint a víz árpolitika a Vgtv-ben vannak szabályozva A kvtv 18-21 §-ai, a hatósági engedélyezést szabályozó 66-86 §-ai, illetőleg a határértékekről szóló 8789 §-ok, valamint a záró rendelkezései tartalmazzák a részletszabályozásokra vonatkozó felhatalmazásokat.. A vízgazdálkodási törvény (Vgtv) nevesíti az állam feladatai között 1995/LVII 2§, (a) „a vizek külön jogszabályban megfogalmazott jó állapotának elérését szolgáló intézkedések programjának, valamint a vízkészletek védelmét és fenntartható használatát szolgáló finanszírozási és költséggazdálkodási politikának, az árpolitikának a kialakítása”, (m) vízgyűjtő-gazdálkodási terv készítése feladatokat. A Vgtv szintén megfogalmazza az irányelv közüzemi szennyvíztisztításra és

annak vízjogi hatósági engedélyezésére vonatkozó előírásait. Külön szakasz 15/f § rögzíti a mezőgazdasági vízszolgáltatásíj meghatározására vonatkozó szempontokat. A Vgtv rendelkezik továbbá a Vízkészlet-járulék fizetésének kötelezettségéről is 15/a §.

Vízügyi igazgatási, vízügyi hatósági és vízvédelmi hatóságirendszer

A vízgazdálkodásról szóló, 1995 évi LVII. törvény kimondja, hogy vízjogi engedély szükséges – jogszabály által bejelentéshez kötött tevékenységektől eltekintve – a vízimunka elvégzéséhez, illetve vízilétesítmény megépítéséhez, átalakításához és megszüntetéséhez (létesítési engedély), továbbá annak használatbavételéhez, üzemeltetéséhez, valamint minden vízhasználathoz (üzemeltetési

35

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések engedély). Elvi vízjogi engedély kérhető a vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó vízhasználat, vízimunka és vízilétesítmény műszaki tervezéséhez.

A 72/1996 (V.22) Kormányrendelet rendelkezik a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról, amelyet az engedélyezési eljárás részleteiről a 18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet egészíti ki. A vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló munkák, művek és létesítmények műszaki tervezésére, rendeltetésszerű és biztonságos kialakítására, használatára, fenntartására és üzemeltetésére vonatkozó szabályokat a 147/2010. (IV.29.) Kormányrendelet tartalmazza, a műszaki irányelveket többek között a 30/2008. (XII. 31.) KvVM rendelet és a 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet rögzíti.

A 223/2014. (IX. 4.) Kormányrendelet szétválasztja a vízügyi igazgatási és a vízügyi hatósági, valamint a vízvédelmi hatósági feladatokat. Vízügyi igazgatási szervként a vízügyi igazgatóságokat jelöli ki, területi vízügyi hatóságként és szakhatóságként, továbbá területi vízvédelmi hatóságként és szakhatóságként a katasztrófavédelmi igazgatóságok járnak el.

Vízügyi hatóságként a 223/2014. (IX. 4.) Kormányrendelet szerint első fokon a katasztrófavédelmi igazgatóságok járnak el. Vízjogi engedélyt a hatóság az előírt feltételek megléte esetén csak abban az esetben adhat ki, ha a vízilétesítmény, a vízimunka, illetve a vízhasználat: nem veszélyezteti a vízkészlet védelméhez fűződő érdekeket. Új vízjogi engedély csak abban az esetben adható ki, ha az engedélyesek számára az engedélyben meghatározott vízmennyiség biztosítható. Jelenleg a vízvédelmi hatáskörök a vízgazdálkodásért és vízvédelemért egyaránt felelős belügyminiszter irányítása alá kerültek, de a vízminőségvédelem jelentős szelete – így az operatív vízminőségvédelmi tevékenységet jelentő vízminőségi monitoring és vízminőségi laboratórium üzemeltetés – környezetvédelmi feladataként került deklarálásra és a Kormányhivatalokba került A Vgtv felhatalmazása alapján 4. § a kis léptékű vízhasználati kérdésekben az engedélyezést az érintett település jegyzője látja el. A 223/2014. (IX. 4.) Kormányrendelet 7. § (5) bekezdés d) pontja szerint a területi vízügyi igazgatóság ügyfélként vesz részt a vagyonkezelésébe tartozó, vagy az azokra hatást jelentő vízhasználatok, vízilétesítmények és vízimunkák vízjogi engedélyezési (elvi, létesítési, üzemeltetési, fennmaradási) eljárásában. Vízügyi szakhatóságként, továbbá területi vízvédelmi szakhatóságként a katasztrófavédelmi igazgatóságok járnak el. Jelentős probléma az engedély nélküli vízkivételek nagy aránya, amely Magyarországon is széleskörű gyakorlat.

Víziközmű-szolgáltatás és egyéb települési vízgazdálkodási tevékenységek A települési önkormányzatok kötelező feladata a Vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény értelmében a közműves és nem közműves ivóvízellátás, a 2000 lakos egyenérték (továbbiakban LE) feletti agglomerációkon a szennyvízelvezető művel való összegyűjtése, tisztítása, a tisztított szennyvíz elvezetése, illetőleg a más módon összegyűjtött szennyvíz, továbbá a szennyvíziszap ártalommentes elhelyezésének megszervezése (összefoglalóan szennyvízszolgáltatás). Egyes 2000LE alatti területeken is kötelező önkormányzati feladat szennyvízszolgáltatás. E területeket a vízbázisok, távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről, továbbá a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló jogszabályok határozzák meg. Kötelező feladat továbbá a településen található 36

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések szennyvízbekötés nélküli ingatlanok esetében a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtése és ellenőrzése. Azokon a területeken, ahol nem kötelező a szennyvízszolgáltatás egyáltalán nem is feladata az önkormányzatoknak az ellátás. Az egyedi szennyvíztisztítási létesítmények tulajdoni, szervezeti, finanszírozási, árképzési rendszere még nem egyértelműen szabályozott. A 147/2010. (IV.29.) Kormányrendelet 24. §-a szerint az egyedi szennyvízkezelésre lehatárolt területeken (szennyvízelvezetési agglomerációkba nem tartozó települések, illetve településrészek, lakott területek, valamint az agglomerációba tartozó települések azon részei, ahol közműves szennyvízelvezető művek létesítése nem indokolt) a szennyvíz keletkezésével érintett ingatlan tulajdonosa köteles gondoskodni a szennyvíz egyedi kezeléséről és ártalommentes elhelyezéséről olyan módon, hogy a szennyvíz elhelyezése ellenőrizhetően nem eredményezheti a felszíni és a felszín alatti vizek minőségi és mennyiségi állapotának romlását. A gyakorlatban a részletes szabályozás ellenére nem megoldott az egyedi szennyvízkezelés kiépítése és ellenőrzése. A települési önkormányzatok vízgazdálkodási feladata, de nem kötelező feladata még: a helyi vízrendezés és vízkárelhárítás, az árvíz- és belvízelvezetés. Lényeges változás következett be a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (továbbiakban Vksztv) bevezetésével. Az árhatósági jogkör önkormányzati hatáskörből állami (miniszteri) határkörbe került. Erős jogosítványokkal felhatalmazott víziközmű szabályozó hatóságot (Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal, MEKH) hozott létre. A szervezeti Integrációt kikényszerítő szabályozást vezetett be. Csak közösségi (állami, önkormányzati) tulajdont tesz lehetővé. Meghatározta az üzemeltetési formákat (koncesszió, vagyonkezelés, bérleti üzemeltetés) és azok feltételeit. A központi döntéshozatal jellemző, rengeteg részletet is a Hivatal szabályoz. Az ellátási felelősnek, tulajdonosnak (önkormányzat) önállósága, jogköre lényegesen csökkent, a szolgáltató mozgástere is szűkült. A vízgazdálkodás szakmai irányításáért felelős minisztériumnak, területi szervezeteknek a szakmai felelőssége, a lehetőségei a fejlesztések megalapozásában, a működtetés irányításában csökkentek.

a) Ellenőrzés A 223/2014. (IX. 4.) Kormányrendelet 7. § (5) bekezdés c) pontja szerint a területi vízügyi igazgatóság részt vesz a vízhasználatok ellenőrzésében, és az ebben a feladatkörben hatáskörrel rendelkező hatóságnál, azaz a katasztrófavédelmi igazgatóságoknál intézkedést kezdeményezhet. Ha a vízimunka elvégzése, illetve a vízi létesítmény megépítése vagy átalakítása jogerős hatósági engedély nélkül, vagy a jogerős hatósági engedélytől eltérően történt, a létesítő részére az üzemeltetési engedély kiadása megtagadható. Amennyiben a hatóság a vízimunka, vízi létesítmény megvizsgálása után – az eset összes körülményeire is figyelemmel – a létesítő részére a fennmaradási engedélyt utólag megadja, a létesítő vízgazdálkodási bírság fizetésére köteles. A bírság az engedély nélkül létrehozott építmény értékének 80%-áig, engedély nélküli vízimunka vagy vízhasználat esetén 1 000 000 forintig terjedhet. Természetes személy esetében a bírság összege nem haladhatja meg a 300 000 forintot. A vízjogi engedélyt (ideértve az elvi engedélyt is) – a külön jogszabályban meghatározott feltételek, továbbá események bekövetkezése esetén – hivatalból vagy kérelemre a hatóság módosíthatja, szüneteltetheti és vissza is vonhatja. A hivatalból megtett intézkedésekből keletkezett károkért nem jár kártalanítás, ha az intézkedéseket az engedélyes jogszabályban meghatározott kötelezettség teljesítésének elmulasztása vagy jogszabályi kötelezettség megszegése indokolja.

37


2.2

Árszabályozás, környezeti díjak és egyéb gazdasági eszközök

2.2.1 Vízdíjrendszer és egyéb díjak a.) Víziközmű díjak Az ivóvízellátás, valamint a közműves szennyvízelvezetés és –tisztítás díjának megállapítása 2012. január 1-ig önkormányzati hatáskör volt. 2012 óta központi ármegállapítás érvényesült Teljesen új helyzetet teremtett a Vksztv a díjképzés vonatkozásában, 65.§-a alapján az ivóvízellátás, valamint a közműves szennyvízelvezetés és –tisztítás díját a víziközmű-szolgáltatásért felelős miniszter rendeletben állapítja meg. Maga a törvény meghatározza a víziközmű-szolgáltatás díjainak, tartalmának, szerkezetének elvi követelményeit, a díjmegállapítás módját. A készülő miniszteri rendelet a részletszabályokat fogja rögzíteni. A törvényben foglalt legfontosabb követelmények az alábbiak:  

  



A víziközmű-szolgáltatás díjait víziközmű-szolgáltatónként vagy víziközmű-rendszerenként és víziközmű-szolgáltatási ágazatonként kell meghatározni. Díjaknak ösztönözniük kell a biztonságos és legkisebb költségű víziközmű-szolgáltatást, a gazdálkodás hatékonyságának javítását, a kapacitások hatékony igénybevételét, a szolgáltatás minőségének folyamatos javítását, valamint a természeti erőforrások kímélete elvének érvényesülését; Figyelembe kell venni a folyamatos és biztonságos víziközmű-szolgáltatás indokolt költségeit, valamint a környezetvédelmi kötelezettségek teljesítésének indokolt költségeit, ideértve különösen a vízbázisvédelem indokolt költségeit (költségmegtérülés elve). A víziközmű-szolgáltatás díját alapdíjból és fogyasztással arányos díjból álló kéttényezős díjként kell megállapítani. A fogyasztással arányos díjak tekintetében a lakossági felhasználókra nézve – a víziközműszolgáltatást megalapozó, elsődlegesen lakossági felhasználói ellátást szolgáló társadalmi érdekre tekintettel – a nem lakossági felhasználókhoz képest alacsonyabb díjakat eredményező díjrendszer is meghatározható. A víziközmű-szolgáltatás díja a nem lakossági felhasználók esetében nem lehet magasabb, mint a víziközmű-szolgáltatás lakossági felhasználókra vonatkozó díjának másfélszerese.

Fenti elvek alapján kialakított díjak elvileg ösztönözhetik a víztakarékosságot, lakossági körben kevésbé, mint gazdálkodói körben. A díjmegállapítás elvei a VKI költségmegtérülési elvárásait tükrözik, a fogyasztók közötti megkülönböztetés indokoltságát viszont igazolni kell. A díjmegállapítási gyakorlat 2012-2014 között a következőképpen alakult: 2012-ben központilag befagyasztották a díjnövelést, maximalizálták bruttó 4,2 %-ban, függetlenül attól, hogy volt-e új fejlesztés vagy nem. A rezsicsökkentések végrehajtásáról szóló törvény hatásaként 2013. július 1-jét követően a lakossági felhasználók által fizetendő szolgáltatási egységre jutó összeg (beleértve az alapdíjat is) 10%-kal csökkent a 2013. január 31-én érvényben levő árakhoz képest. A rezsicsökkentés hatására van esély arra, hogy nő a lakossági fogyasztás, tehát a lakossági vízigény is. Víz- és csatornaszolgáltatás támogatása Jelenleg is működik az a régi díjtámogatási rendszer, ahol az állam az önkormányzatok által benyújtott igények alapján a lakossági fogyasztóknak díjtámogatást nyújt azokon a településeken, ahol a víziközmű szolgáltatás költségei egy meghatározott küszöbértéknél magasabbak.

3. táblázat

A víz- és csatornaszolgáltatás támogatás alakulása

38

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Év

Költségvetési előirányzat

Előirányzat 2013. évi árszinten (reálérték)**

Ivóvízátvétel küszöbértéke Ft/m3

Csak ivóvíz szolgáltatás küszöbérték Ft/m3

Ivóvíz- és szennyvízszolgáltatás együttesen Ft/m3

2004

5 500

8 281,9

152

272

517

2005

5 500

7 994,1

175

342

660

2006

4 800

6 714,8

192

319

601

2007

4 800

6 217,4

222

375

733

2008

4 800

5 860,0

247

412

838

2009

4 500

5 272,3

275

435

870

2010

4 500

5 026,0

311

485

975

2011

4 500

4 837,4

311

485

975

2012

4 500

4 576,5

320

498

1002

2013

4 500

4 500,0

320

498

1002

2014

4 500

4 500,0

320

498

1002

2015

4 500*

4 411,8

n.a

n.a

n.a

2015 a 2004 év százalékában számolva

181%

160%

168%

82%

54%

*2015. évi költségvetési törvénytervezet, ** 2004-2013-ig tény fogyasztói árindex-el, 2014 év, 2015 év GKI előrejelzés

Az állam támogatás összege folyó áron is 18%-al csökkent 2004 és 2009 között, utána nem változott. A támogatás reálértéke közel felére csökkent. 2012-től kezdve, lényegében a központi díjmegállapítás óta a díjtámogatásra fordított költségvetési összeg és a díjtételek sem változtak. A díjtámogatás jelenlegi rendszere nem érvényesíti a rászorultság elvét, a magas költségű szolgáltatási területen minden lakosnak biztosítja az alacsonyabb díjat szociális helyzettől függetlenül.

b.) Mezőgazdasági vízszolgáltatási díj Maga a vízszolgáltatási díjmegállapítás nem tartozik a hatósági áras körbe, ez lényeges különbség a víz- és csatornadíjakhoz képest. Az első VGT (OVGT, 2010) megállapította, hogy az akkori vízszolgáltatóknál (VIZIG-ek, társulatok) az alkalmazott vízszolgáltatási díjak képzésére, költségkalkulációjára központi előírás, irányelv nem vonatkozik. A bevételek nagysága – a vízhasználatok megoszlására vonatkozó adatok hiányában – a vízszolgáltatási díjak alapján nem volt meghatározható. A díjak mértéke, a díjképzés módja és struktúrája is eltérő volt az egyes igazgatóságoknál, társulatoknál. A szolgáltatóknál a gazdálkodást jellemző dokumentumokban a hozzáférhető pénzügyi adatokból a pénzügyi költségmegtérülés helyzete nem volt megítélhető. Ezért a VGT javaslatok között szerepelt, hogy először a vízrendszerek köz és magánérdekű feladat ellátásának lehatárolását kell megoldani, ami a továbbiakban alapot adhat a finanszírozási terhek megosztására (a működési és fenntartási költségek esetében is). A költségek fedezetének biztosításához tartozik az egységes szemléletű és tartalmú költségkalkuláció és ennek megfelelő árképzés kialakítása. 39

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Az egységes költségkalkulációs rendszert „A mezőgazdasági vízszolgáltatás díjképzési rendjéről szóló 115/2014. (IV. 3.) Kormányrendelet” vezette be.

c.) A vízimunkáért és a vízilétesítmények építéséért fizetendő térítési díj Az 1995. évi LVII. törvény kimondja, hogy a közérdek mértékét meghaladó, illetve a 7. §-ban nem említett tevékenység - vízimunka, vízilétesítmény építése - többletköltségeit az igénylők kötelesek megtéríteni. Ez a lehetőség vonatkozik a duzzasztásra, vízienergia-termelésre, a hajózási út fenntartására, általában a mederfenntartásra, egyéb vízgazdálkodási tevékenységre. Itt két kritikus kérdés van, mi tekinthető közérdek mértékének és az, hogy van-e megfelelő költségelszámolási rendszer a közérdeken felüli szolgáltatások számba vételére. Ez alapozhatja meg a térítési díj nagyságát. A közérdek mértéke a vízgazdálkodási törvény meghatározása szerint a közfeladatoknak a külön jogszabályban meghatározott személyi és tárgyi feltételekre is figyelemmel megállapított színvonalon történő ellátása. A térítés megalapozott kiszabhatósága érdekében a költség-elszámolási rendszerekben ugyanakkor ki kell alakítani a költségmegosztás és a díjképzés elveit. Ezen a területen az előző OVGT óta történtek előrelépések, de a célt még nem sikerült teljes mértékben elérni. Emellett időről időre felül kell vizsgálni a közérdek fogalmát is, hogy a szolgáltatások reagálni tudjanak a változó társadalmi igényekre és ne az állami szabályozás merevsége tartson fenn inadekváttá váló gazdasági tevékenységeket.

2.2.2 Környezeti díjak a.) Vízterhelési díj Magyarországon a környezetterhelési díjak3 (vízterhelési díj és a talajterhelési díj) rendszere működik, amelyek a VKI céljainak elérését, illetve a környezeti költségek (részbeni) internalizálását segítik elő. A díj mértékek fokozatosan emelkedtek. EA környezetterhelési díjak a VKI terminológiával környezeti díjnak számítanak (environmental charge). A következő táblázat szemlélteti az egyes évekre vonatkozó díjak mértékét.

4. táblázat Környezetterhelési díjak mértéke az egyes évek során Környezetterhelési díj 2004. 2005. 2006. 2007. fajtája

2008.

2009.-től

Vízterhelési díj

30 %

30 %

50 %

80 %

100 %

100 %

Talajterhelési díj

20 %

20 %

50 %

75 %

90 %

100 %

Vízterhelési díjat (továbbiakban VTD) minden élővízbe bocsátó) szennyező fizet, beleértve a víziközműveket) is. A szolgáltató cégek a VTD-t továbbhárítják a díjakban a fogyasztókra, így végül a lakosság, gazdálkodók, a csatornázást igénybe vevők fizetik a VTD-t. A vízterhelési díj mértékét a szennyező anyag évenként kibocsátott teljes mennyiségének természetes mértékegységben (kg-ban) kifejezett tömege, a vízszennyező anyagok egységdíja, a területérzékenységi, valamint az iszap-elhelyezési szorzó határozza meg.

3

2003. évi LXXXIX. törvény a környezetterhelési díjról

40

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Kilenc szennyezőanyagra vonatkozik a szabályozás: KOI, foszfor, szervetlen nitrogén, higany, kadmium, króm nikkel, ólom, réz. Három területérzékenységi kategória van: Balaton vízgyűjtő (A) itt a szorzó 1,4, egyéb védett kategória (B), itt a szorzó 1, és a többi terület (C) 0,7 szorzóval. Az iszapelhelyezési szorzó funkciója a környezetbarát iszapelhelyezés ösztönzése. Itt a kategóriák:   

mezőgazdasági hasznosítás, rekultiváció komposztálás szorzó 0,8 égetés szorzó 1 egyéb elhelyezés szorzói függnek a területérzékenységtől is (zárójelben a területi kategóriák)

o o o

átmeneti tárolás 1,3 (A), 1,2 (B), 1,1 (C) Lerakó 1,2 (A), 1,1 (B), 1,0 (C) regionális lerakó 1,1 (A), 1,0 (B), 1,0 (C)

A törvény bizonyos esetekben jelentős díjkedvezmény igénybevételét teszi lehetővé azzal a céllal, hogy a környezet védelmét szolgáló fejlesztéseket megvalósító szervezetek terheit csökkentse, és egyúttal ösztönözze őket a fejlesztések végrehajtására. A díjkedvezmények igénybevételének lehetséges eseteit a törvény a következőképp határozta meg:  

50%-os vízterhelési díjkedvezménnyel élhet a felszíni vizet közvetlenül terhelő vízterhelést csökkentő beruházást megvalósító beruházó a beruházás kivitelezése időtartama alatt évente időarányosan, de legfeljebb öt évig. 2011.-től csak ez a díjkedvezmény vehető igénybe. A díjfizetéssel kapcsolatos vízminőségi és mennyiségi mérőműszerek beszerzési értékének 80 százalékát a díjfizetésre kötelezett a beszerzés évében a fizetendő díjelőlegből vonhatja le. A ktd szabályozásban egy lényegi változás volt 2004 óta, 2011. januártól ez a díjkedvezmény megszűnt.

Maga a VTD szabályozás a pontszerű szennyezésekre vonatkozik kizárólag, de ezen belül nem terjed ki az összes szennyező anyagra. Az igaz, hogy jelentős, a VKI szerinti megközelítés szerint, a vizek állapotára ható fontos anyagra vonatkozik a szabályozás. A díj bevezetése miatt a szolgáltatók csak minimálisan módosítottak technológiát, technológia kiegészítést végeztek, néhány esetben olcsó, szervezési, vegyszerezési változtatásokat bevezettek, a melynek következtében csökkentették a terhelést. Ugyanakkor a szennyvízszolgáltatásért felelős önkormányzatok a nagy szennyvízberuházásokat önmagukban nem voltak képesek finanszírozni, jellemzően EU és állami források voltak szükségesek ilyen célokra. Lényegében a VTD elsősorban központi költségvetési bevételnövelő szabályozóként funkcionál. Az érintettek a VTD-t adójellegű díjnak tekintik, amelyik ma már nem szolgálja megfelelően a bevezetéskor, illetve a korábban meghirdetett szennyezéscsökkentési célokat.

5. táblázat

Vízterhelési díjkötelezettség éves alakulása (ezer Ft)

41


Év

Éves kötelezettség

Beruházások és mérőműszerek beszerzése után igénybe vett díjkedvezmény

Éves nettó díjkötelezettség

2005

3593556

1725942

1 867 614

2006

6439680

2878028

3 561 652

2007

8277200

3635353

4 641 847

2008

11677878

5256798

6417727

2009

8390603

1880656

6510019

2010

4433071

1686825

2746246

2011

3985454

379355

3606099

2012

3344489

274877

3069612

2013

3590334

509302

3081032

Forrás: NAV

A vízterhelési díj nagysága a fokozatos bevezetés idején egyenletesen nőtt 2008-ig. A fizetési kötelezettség reálértékben 2,7-szeresére, a befizetett VTD pedig 2,8-szeresáre nőtt. 2009-től viszont mind abszolút értékben, mind reálértékben radikálisan csökkent a VTD nagysága. A VTD fizetési kötelezettség 2008-tól 2013-ig reálértékben 75%-al, a befizetett VTD nagysága pedig 60%-al csökkent. Az OVGT adatai szerint (13) a települési szennyvízterhelés (amibe a közcsatornába bocsátó ipari szennyvizek is beletartoznak) teszi ki az élővízbe kerülő pontszerű szennyezőanyag kibocsátás döntő részét 2007-ben, a BOI5 terhelés 97.7%-át, a KOI terhelés 79,6%-át, nitrogén terhelés 92,8%-át , a foszfor terhelés mintegy 92,3%-át Ez is bizonyítja, hogy a települési szennyvíztisztítás fejlesztése elsőrendű fontosságú. A közvetlen élővízbe bocsátók egyedül a fémek tekintetében adják a terhelés többségét 70,4%-át (Forrás: Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv. A vízterhelési díjkötelezettség döntő része (2008-ban a NAV elemzése szerint 83,4%-a) a települési szennyvízelvezetés- és tisztítás ágazatban keletkezik, a víziközmű szolgáltatók fizetik be, de végső soron a csatornaszolgáltatást igénybevevőket terheli (lakosság, ipar, közület, egyéb). A VTD díjkötelezettség időbeli alakulását két tényező határozta meg. Az egyik tényező a Budapesti Központi Szennyvíztisztító telep belépése. A települési szennyvizek közel felét Budapesten bocsátották ki, ahol 2010-ig a szennyvizek jelentős része tisztítás nélkül került a Dunába. Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep (BKSZT) üzembe helyezésével (ez 2010 augusztusától már üzemszerűen működött) Budapest szennyvizének kb. 95 %-a megfelelő tisztítás után folyik a Dunába. A másik tényező az a 2011. évtől bekövetkezett szabályozási változás, miszerint a mérőműszerek beszerzése után nem jár díjkedvezmény. Ez az oka a díjkedvezmények radikális csökkenésének, 2010 és 2011 között a díjkedvezmény ötödére esett vissza. Mi várható a jövőben? Ellentétes tendenciák érvényesülése várható. A 2000 LE feletti, és alatti hagyományos szennyvizes projektek egy kisebbik része (főleg újonnan csatornázott agglomerációk, kis befogadók) még ha teljesíti is a kibocsátási követelményeket, szennyező anyagokat bocsát ki, 42

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések tehát VTD befizetési kötelezettsége lesz, ami növeli a VTD költségvetési bevételeket. A szennyvíztisztítók korszerűsítési projektjei (ezek várhatóak többségében) javítják tisztítás hatásfokát, ezáltal csökkentik a kibocsátott szennyező anyagok mértékét, ezáltal a VTD fizetési kötelezettséget.

b.) Talajterhelési díj A felszín alatti vizek és a talaj minőségének védelme érdekében talajterhelési díj került alkalmazásra. A KTD törvényszabályozás szerint a talajterhelési díj fizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli, aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá. A törvény tehát a csatornázott területeken ösztönzi a közcsatornára csatlakozást mind a lakosság, mind a gazdálkodók esetében. A talajterhelési díj mértékét a talajterhelési díj alapja (a szolgáltatott ivóvíz, illetve egyedi vízbeszerzés esetén a felhasznált víz m3-e), a meghatározott egységdíj (eredetileg 120 Ft/m3, 2012-től ennek 10-szerese 1200 Ft/m3), valamint a területérzékenységi szorzó szorzata. Itt a területérzékenységi szorzó más, mint a VTD-nél, a felszín alatti víz állapota szempontjából megállapított területekről van szó (kevésbé érzékeny, érzékeny és fokozottan érzékeny). A szorzók közötti nagy különbségek mutatják azt a szándékot, hogy az érzékeny és különösen a fokozottan érzékeny területeken valóban a rákötés megérje a lakosságnak és a többi fogyasztónak. A nagyobb vízfelhasználókra vonatkozó szorzók minden területen nagyobbak, ami tükrözi azt a jogalkotói szándékot, hogy ellehetetlenítse azokat a gazdálkodókat, amelyek szikkasztanak és ösztönözze, sőt kényszerítse őket a csatornára való rákötésre. A talajterhelési díj az önkormányzatok bevételét képezi. A konkrét szorzók a következők: 

Helyi vízgazdálkodási hatósági eljárás (önkormányzatok) hatálya alá tartozó talajterhelés esetén (lényegében a lakosság, intézmény, kisvállalkozások) a szorzók: 1 (kevésbé érzékeny) 1,5 (érzékeny), 3 (fokozottan érzékeny). Önkormányzati bevétel



Vízjogi engedély hatálya alá tartozó talajterhelés (azaz 500 m3/nap vízfelhasználás feletti tevékenység, lényegében gazdálkodók) a szorzók: 1,1 (kevésbé érzékeny) 2 (érzékeny), 5 (fokozottan érzékeny). Központi költségvetési bevétel.

A talajterhelési díj önmagában 2011-ig nem volt képes a csatornarákötési hajlandóságot számottevően növelni, mert a mértéke alacsonyabb volt annál, amibe maga a csatornarákötés és később a csatornahasználati díjfizetés került. Elsősorban az önkormányzatok bevételét növelte, bevétel generáló hatású volt. Viszont a 2011. évi 10-szeres díjemelés már valóságos érdekeltséget teremtett a csatornához való csatlakozásra. Mivel a talajterhelési díjak csak a már csatornázott területeken a csatornázottság növelését célozták semmilyen hatással nem voltak a távlatban is csatornázatlan területek (pl. 2000 Le alatti agglomerációk és a gazdaságosan nem csatornázható települések, településrészek) korszerű egyedi szennyvízkezelési módjainak elterjesztéséhez. Így e területeken nem járultak hozzá a környezeti állapot javulásához.

43

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések c.) Vízszennyezési bírság, csatornabírság 2001-től lényegesen változott a vízvédelmi szabályozás a szigorúan szabályozásra kerültek a szennyvízkibocsátások : engedélyezés, határérték megállapítás, területi kategóriák, ellenőrzés, önellenőrzés, adatszolgáltatás, türelmi idő stb. A jelenleg is hatályos jogszabályok a 220/2004. (IV.29.) Kormányrendelet a felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól és e kormányrendelet végrehajtási jogszabályai. A szabályozott részterületek közül az egyik legfontosabb, kiemelendő új szabály a vízszennyezési- és csatornabírság rendszere. A vízszennyezési és a csatornabírság akkor szabható ki, ha a kibocsátó a vonatkozó határértéket, egyéb követelményeket nem tudja teljesíteni. A Kormányrendelet megalapozásakor a bírságtételek nagyságát úgy dolgozták ki, hogy azok a szükséges vízvédelmi beavatkozásokra ösztönzőek legyenek, tehát megérje a beavatkozásokat végrehajtani. Az így megállapított bírságtételek a pontszerű kibocsátások környezeti költségének tekinthetők. Nagyon fontos jellemzője a vízvédelmi szabályozásnak a türelmi idők alkalmazása. A türelmi idő alatt a teljes bírságot nem vetik ki, fokozatosan évenként nő a ténylegesen befizetett bírság nagysága. A nem szolgáltatónak minősülő kibocsátókra a kiszabott bírság a türelmi idő első két évében a megállapított bírság 5%-a, harmadik évétől a megállapított bírság 25%-a, a negyedik évtől a megállapított bírság 50%-a, ötödik évétől a megállapított bírság 75%-a. A szolgáltatókra kisebbek a kiszabott bírság tételek. A szolgáltatónak minősülő kibocsátókra a kiszabott bírság a türelmi idő első három évében a megállapított bírság 5%-a, negyedik évétől a megállapított bírság 8%-a, a hatodik évtől a megállapított bírság 12%-a, nyolcadik évétől a megállapított bírság 75%-a, a tizedik évtől a 20%-a. Ha a kibocsátó a türelmi idő lejárta után nem teljesíti a kibocsátási határértéket, akkor a teljes bírságot, kell megállapítani és kiszabni. Amennyiben a kibocsátó a kibocsátási határértéket nem teljesíti, valamint az előírt szennyezéscsökkentési intézkedéseket nem teszi meg a meglévő létesítmények esetében a türelmi idő lejárta utáni első év végéig, új létesítmények esetében a teljesítési határidő végéig, akkor a szennyező tevékenységét a vízvédelmi hatóság felfüggeszti, korlátozza vagy betiltja. Ez alól kivételt képeznek a települési szennyvíztisztító telepek, a közszolgáltatást végző, létfenntartási, közegészségügyi, közoktatási és tűz- és katasztrófavédelmi feladatokat ellátó intézmények. A vonatkozó jogszabályban megfogalmazott határidők, ameddig a türelmi idő tart, kettő kivételével már lejártak. A z egységes környezethasználati engedélyezés eljárása alá tarozó kibocsátók esetén a türelmi idő 2007. október 31, a települési szennyvíztisztításon kívüli meglévő létesítményekre a türelmi idő 2010. december 31 volt. Az energetikai célú termálvíz-hasznosítás esetén a türelmi idő 2015. június 30 (220/2004. (VI.21.) Korm. rendelet 38/A. §). A települési szennyvíztisztításnál már csak a 15 000 lakos egyenérték alatti szennyvízelvezetési agglomerációk települési szennyvíztisztító telepeire van türelmi idő, ami 2015. december 31-ig tart. Összefoglalva megállapítható, hogy a bevezetett vízszennyezési bírság elrettentő nagyságú, a türelmi idő alatt viszont kisebb. Viszont különösen a közvetlen szennyvízkibocsátóknál a szükségesnél magasabb, kevesebb forrás marad a megvalósításra. A tényleges nagyságú bírság kiszabására korlátozott és rövid időszakra kerül sor. Amennyiben a bírságolt magatartása nem változik, fejlesztés, beruházás, szennyezéscsökkentő intézkedés nem történik, a környezetszennyezés folytatódik, akkor a bírságot egyéb szankciók (a tevékenység időleges vagy végleges korlátozása, beállítása, tiltása, stb.) váltja fel, illetve egészíti ki. A szabályozás jellegéből adódik, hogy akkor működik korrekten, ha a kibocsátók soha nem fizetnek teljes nagyságú szennyvízbírságot, sőt alacsonyabbat is csak 1-2 évig. A központi költségvetésbe befolyó szennyvízbírság összege a Magyar Államkincstár tájékoztatása alapján évenként nagyon ingadozik, 2006-2009 között 186 millió forint (2007. évi adat) és 748 millió forint (2008. évi adat) között ingadozott, 2010-2011-ben nem fizettek be szennyvízbírságot. 2012-ben 44

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 165 millió forint volt a szennyvízbírság és a vízszennyezési bírság együttes értéke. Első év, amikor a befizetett bírság értéke meghaladta az egy milliárd forintot az a 2013. év. d.) Vízkészlet járulék A vízhasználatokért fizetendő vízkészlet járulék törvényi hátterét a vízgazdálkodási törvény 15/A-E. §-a adja. A részletes számítási szabályokat pedig a 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet hatályos változata határozza meg. A vízkészletjárulék magyar rendszere az állami vízkészlet-gazdálkodási (monitoring, vízrajz, igazgatási, hatósági és egyéb vízkészletgazdasági) feladatok finanszírozására szolgál, miközben a víztakarékosságra is próbál ösztönözni. Mint ilyen tekinthető már internalizált környezeti költségnek, amit a vízkészleteket használók fizetnek az állami vízi-szolgáltatási feladatainak ellátásáért. Itt a szolgáltatást az állam végzi (VIZIG-ek, vízügyi hatóságok). Az állam biztosítja az igénybevétel jogi lehetőségét és a készlet megőrzését biztosító használat feltételeit, az ország vízkincsének, vízvagyonának hosszútávú megőrzését. A vízkészlet járulék a vízkészlet igénybevételéjhez (vízkivétel) kapcsolódó állami bevétel, amelyet a vízhasználó fizet a vonatkozó rendeletben meghatározott szabályok szerint. Alapja a vízhasználatok nyilvántartása, engedélyek, illetve a tényleges használat bevallása alapján. A vízkészlet járulék (VKJ) szabályozását tartalmazó 1995. évi LVII. vízgazdálkodási törvény 15/A-E. §-a és a járulékszámítást meghatározó rendelet 43/1999. (XII. 26.) KHVM rendelet a vízkészlet járulék kiszámításáról kiterjed az összes fő vízkészlet típusra és vízhasználatra. A VKJ meghatározása a következő összefüggés alapján történik: A VKJ kiszámításának szabálya: VKJ = ,,V” (m3) X ,,A” (Ft/m3) X ,,m” X ,,g” A ,,V” a vízhasználó által igénybe venni tervezett vagy igénybe vett vízmennyiség. Az ,,A” alapjárulék (4.50 Ft/m3), kivéve az üzemi fogyasztót (aki közműről a saját gazdasági célú vízhasználatához településenként évi 10 000 m3-nél nagyobb vízmennyiséget használ fel), akkor 14,1 Ft/m3 Az alapjárulékot a vízhasználat mértségétől függően módosító szorzószám ,,m” értéke: ca) nem mért vízhasználat esetében: 2,0, cb) mért vízhasználat esetében: 1,0. Az alapjárulékot a vízhasználat és a vízkészlet jellegétől, valamint vízkészletgazdálkodási helyzetétől függően a ,,g” szorzószám módosítja.

az

adott

térség

A vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget 10%-nál nagyobb mértékben túllépőknek, a teljes többletmennyiség után 9,00 forint/m3 alapjárulék Ha a vízjogi engedélyköteles a tevékenységet engedély nélkül folytatja 28,90 forint/m3 alapjárulék. Az egyes tényezők időbeli alakulását a következő táblázat mutatja be.

45


A vízkészletjárulék mértékét befolyásoló tényezők alakulása

Megnevezés

1995

2000

2003

2006

2014

Saját termelés utáni alapdíj (A)

0,80

1,70

2,40

3,90

4,50

Üzemi alapdíj

2,40

5,30

7,50

12,20

14,1

Túlfogyasztási díj

1,60

3,40

4,80

7,80

9,0

Engedély nélküli vízhasználat díja

4,00

10,90

15,40

25,00

Mértség ("m")

1,20

1,20

2,00

2,00

fogyasztási

28,90 2,00

7. táblázat A vízkészlet járulék g-szorzótényezője a használat célja és a készlet típusa függvényében Vízhasználat jellege gazdasági célú Vízkészlet jellege

gyógyvíz

gyógyászati közcélú ivóvíz célú

öntözés

enerhalg. és állattargerizsterm. tó telep tika

minősít 1,0 ett

5,0

5,0

0

0

termálvíz > vagy 1,0 =30 °C

1,0

3,0

0

0

karszt- és I. oszt. hasadék- II. oszt. víz III. oszt.

1,2 1,0 0,5

3,0 2,0 1,0

0

0

I. oszt. II. oszt. III. oszt.

1,0 0,8 0,5

3,0 2,0 1,0

0 0 0

0


1,0 0,8 0,5

3,0 2,0 1,0

0 0 0

0


1,0 0,7 0,5

1,5 1,1 1,0

0 0 0

0

I. kat. II. kat. III. kat. IV. kat.

0,6 0,7 0,8 0,8

1,0 1,1 1,2 1,2

0 0 0 0

0 0 0 0

Felszín rétegvíz alat ti víz partiszűrésű víz

talajvíz

Felszíni víz

0 0 0 0 0 0 0 0

hőellátási

vízerőmű

fürdő egyéb 5,0

10,0

3,0

7,5

4,0 3,0 2,0

3,0 2,0 1,0

6,0 5,0 4,0

3,5 2,0 1,0

3,0 2,0 1,0

5,0 4,0 2,0

3,5 2,0 1,0

3,0 2,0 1,0

4,0 3,0 1,0

1,5 1,1 1,0

1,5 1,1 1,0

3,0 2,0 1,5

1,0 1,1 1,2 1,2

1,0 2,0 2,5 3,0

2,0

0,4 0,4 0,4 0,5

0,001 0,001 0,001 0,001

Vízminőségi kategóriák (a nagyobb számokhoz romló vízminőség tartozik) szerint differenciált a gszorzótényező, s általában a rosszabb vízminőségű kategóriának kisebb a g szorzója, tehát a fogyasztást a rosszabb minőségű kategóriák felé tereli. Nem kell a vízhasználónak vízkészlet járulékot fizetnie a vízjogi engedélyenként évi 500 m3-t meg nem haladó vízmennyiség után.

46

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 2004-től a VKJ a központi költségvetés közvetlen bevétele és így a vízvédelmi célú felhasználása nem biztosított. Ugyancsak kedvezőtlen a VKI hazai alkalmazása szempontjából, hogy 2006-tól az öntözési, rizstermelési, halgazdasági vízhasználat után nem kell vízkészlet-járulékot fizetni. A befizetett vízkészlet-járulék 2009-ig egyre növekvő ütemben emelkedett, azóta kis mértékben csökken. 3. ábra A befizetett VKJ alakulása 1999-2013 között, Millió Ft 16 000 14 90014 723 14 460 14 455 13 72913 824 13 695 13 259 12 498

14 000 12 000

10 400

10 000 8 000

7 974

6 000

5 974

6 740 6 940

5 115 4 000 2 000 0 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013

Reálértékben is növekedés volt 1999 és 2006 között, mintegy 70%-os, azóta folyamatos csökkenés figyelhető meg. A 2013. évi VKJ befizetés 2013-as árszinten nézve mintegy 30%-al kisebb, mint volt 2006-ban, az 1999-es szinthez képest is csak 22%-os a növekedés. A vízkészlet-járulék ágazatonkénti alakulását a 8. táblázat, a fizetett VKJ az ágazatok gazdasági teljesítménymutatóihoz viszonyított arányát a 9. táblázat mutatja be 2004-re és 2013-ra. A legnagyobb befizető a villamosenergia, gáz-, gőzellátás, légkondícionálás, ágazat (főleg a hűtővíz utáni VKJ fizetés miatt), részesedése nőtt is a 2013.évi 52%-ról, 2013. évi 59%-ra. Az ágazat teljesítménymutatóihoz viszonyított aránya sem elenyésző (bár meghatározónak sem mondható) a kibocsátás értékéhez viszonyítva 2004-ben és 2013-ban is 0,54%, a bruttó kibocsátáshoz képest, pedig 1,2%-ról 1,5%-os szintre emelkedett. Tekintettel arra, hogy a vízi energiatermelés, illetve a vízmegosztás energetikai célra (az in situ vízhasználat) okoz jelentős vízgazdálkodási problémákat (duzzasztás), külön bemutattuk a vízi energiatermelés után fizetett vízkészlet-járulék alakulását. Mivel az in situ vízi erőmű felhasználási cél szerinti „g” szorzója a legalacsonyabb, ezért a vízienergia-termelés után fizetendő VKJ összesen 62 millió forintot tesz ki. A víztermelés, -kezelés, és elosztás ágazat (továbbiakban vízellátás) a VKJ kisebb részét fizeti be ugyan, de a gazdasági mutatókhoz viszonyítva a VKJ jelentősége nagyobb, mint a villamosenergia termelésnél, bár itt sem tekinthető jelentősnek és csökkent is az elmúlt 10 évben. A vízellátás ágazat 2004-ben az összes befizetés 22%-át, 2013-ban mintegy 20%-át adja. 2004-ben az ágazat kibocsátási értékének 1,7%-a, 2013-ban 1,2%-a volt a VKJ nagysága. A VKJ aránya az ágazati bruttó kibocsátáshoz is csökkent a 2004-es 3,1%-ról, 2014-es 2,3%-ra.

47

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A harmadik legnagyobb VKJ fizető a feldolgozóipar, amely a VKJ befizetés 10%-os részét adja (az arány kis mértékben csökkent a 2004-es 10,5%-ról 2013-ban 9%-ra). A feldolgozóiparon belül a legjelentősebb az élelmiszer, ital, dohány-termék gyártása (2004-ben közel 5%, 2013 4,5%). A gazdasági mutatókhoz képesti VKJ arány a feldolgozóiparban nagyságrendileg kisebb, mint a villamosenergia iparban és a vízellátásnál. Az ágazat teljesítménymutatóihoz viszonyított aránya a kibocsátás4 értékéhez viszonyítva 2004-ben 0,007% és 2013-ra csökkent is, 0,005%-ra, a bruttó hozzáadott értékhez képest pedig 0,029%-ról csökkent 0,022%-os szintre.

4

A kibocsátás adott gazdasági egység által más, a termelő gazdasági egységen kívüli egységek számára előállított, valamint a saját végső fogyasztásra kerülő termékek és szolgáltatások összessége. A kibocsátást a magyar nemzeti számlák alapáron értékelik.

48


Az ágazatok által fizetett VKJ 2004-ben és 2013-ban, ezer Ft TEÁOR kód

Ágazat megnevezése Mezőgazdaság Ipar összesen Bányászat, kőfejtés Feldolgozóipar Élelmiszer, ital, dohány-termék gyártása Textília, ruházat, bőr, és bőrtermék gyártása Fafeldolgozás, papírtermék gyártása, nyomdai tevékenység Kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás Vegyi anyag, termék gyártása, Gyógyszergyártás Gumi-, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása Fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása Villamos berendezés gyártása és Számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása Gép, gépi berendezés gyártása Járműgyártás Egyéb feldolgozóipar; ipari gép, berendezés üzembe helyezése, javítása Villamosenergia, gáz-, gőzellátás, légkondícionálás

Szolgáltatások, intézmények, egyéb Kereskedelem, gépjárműjavítás Szállítás, raktározás és Információ, kommunikáció Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Pénzügyi, biztosítási tevékenység Ingatlanügyletek, Szakmai, tudományos, műszaki tevékenység, Adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység Közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás Oktatás Humán-egészségügyi, szociális ellátás Művészet, szórakoztatás, szabad idő Egyéb szolgáltatás Háztartások tevékenysége Területen kívüli szervezet Mindösszesen

Közüzemi vízellátás 2004 2013

Vízellátás összesen 2004 2013

928 816 7 132 348 116 385 1 124 345 530 879 34 307

750 300 9 585 968 74 713 1 237 183 606 120 28 044

5 155 2 182 724 447 7 740 491 0

112 094 2 563 975 0 2 421 861 13

933 971 9 315 072 116 832 1 132 085 531 370 34 307

862 394 12 149 944 74 713 1 239 604 606 981 28 057

CC CD

58 328 117 677

11 206 64 585

20 0

0 0

58 347 117 677

11 206 64 585

CE+CF

204 851

304 800

6 766

0

211 617

304 800

CG

63 675

49 320

116

3

63 791

49 323

CH

31 329

101 457

12

0

31 340

101 457

CI+CJ CK CL

43 042 26 058 13 094

36 097 20 445 13 956

333 3 0

0 0 1 544

43 375 26 060 13 094

36 097 20 445 15 500

CM

1 106

1 153

0

0

1 106

1 153

5 656 730 48 003

8 048 647 62 024

15 158 0

4 252 0

5 671 887 48 003

8 052 899 62 024

234 887 222 521

225 425 204 763

2 159 380 2 155 632

2 557 302 2 555 971

2 394 267 2 378 152

2 782 727 2 760 734

12 366 11 128 460 320 39 870

20 662 18 448 587 869 42 606

3 748 1 387 74 926 46

1 331 1 034 28 059 21

16 115 12 515 535 246 39 916

21 993 19 482 615 928 42 627

30 373 17 514 5 047

24 020 30 055 9 204

733 4 567 0

116 67 0

31 106 22 081 5 047

24 136 30 122 9 204

31 278

58 653

627

394

31 905

59 047

50 833 4 822 31 473 232 765 13 550 1 878 917 8 532 611

45 483 5 745 163 355 195 073 12 435 1 154 86 10 942 585

32 179 3 632 11 382 8 684 13 070 7 0 2 264 193

10 624 3 687 4 569 4 687 3 885 9 0 2 705 163

83 013 8 454 42 856 241 449 26 620 1 885 917 10 796 804

56 107 9 432 167 925 199 760 16 320 1 163 86 13 647 748

A B+C+D+E B C CA CB

D

Ebből vízienergia Vízellátás; szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés Víztermelés, -kezelés, -ellátás Szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás; Szennyeződésmentesítés, egyéb hulladékkezelés Építőipar

Saját vízellátás 2004 2013

E 36

37-39 F G-U G H+J I K L+M+N

O P Q R S T U

49

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 9. táblázat Az ágazatok által fizetett VKJ megoszlás az ágazatok között, illetve aránya az ágazatok teljesítménymutatóihoz 2004-ben és 2013-ban, % TEÁOR kód

Ágazat megnevezése

VKJ %-os aránya a kibocsátás értékéhez 2004

Mezőgazdaság Ipar összesen Bányászat, kőfejtés Feldolgozóipar Élelmiszer, ital, dohány-termék gyártása Textília, ruházat, bőr, és bőrtermék gyártása Fafeldolgozás, papírtermék gyártása, nyomdai tevékenység Kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás Vegyi anyag, termék gyártása, Gyógyszergyártás Gumi-, műanyag és nemfém ásványi termék gyártása Fémalapanyag és fémfeldolgozási termék gyártása Villamos berendezés gyártása és Számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása Gép, gépi berendezés gyártása Járműgyártás Egyéb feldolgozóipar; ipari gép, berendezés üzembe helyezése, javítása Villamosenergia, gáz-, gőzellátás, légkondícionálás Vízellátás; szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás, szennyeződésmentesítés Víztermelés, -kezelés, -ellátás Szennyvíz gyűjtése, kezelése, hulladékgazdálkodás; Szennyeződésmentesítés, egyéb hulladékkezelés Építőipar Szolgáltatások, intézmények, egyéb Kereskedelem, gépjárműjavítás Szállítás, raktározás és Információ, kommunikáció Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás Pénzügyi, biztosítási tevékenység Ingatlanügyletek, Szakmai, tudományos, műszaki tevékenység, Adminisztratív és szolgáltatást támogató tevékenység Közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás Oktatás Humán-egészségügyi, szociális ellátás Művészet, szórakoztatás, szabad idő Egyéb szolgáltatás Háztartások tevékenysége Területen kívüli szervezet Mindösszesen

2013

VKJ %-os aránya a bruttó hozzáadott értékhez 2004 2013

VKJ %-os megoszlása ágazatok szerint 2004

2013

0,002 0,055 0,120 0,007 0,024 0,008

0,001 0,047 0,060 0,005 0,021 0,008

0,005 0,201 0,300 0,029 0,106 0,021

0,003 0,184 0,126 0,022 0,108 0,022

8,65 86,28 1,08 10,49 4,92 0,32

6,32 89,03 0,55 9,08 4,45 0,21

CC CD

0,008 0,014

0,001 0,003

0,028 0,039

0,005 0,026

0,54 1,09

0,08 0,47

CE+CF

0,020

0,014

0,055

0,051

1,96

2,23

CG

0,006

0,003

0,019

0,009

0,59

0,36

CH

0,002

0,006

0,009

0,020

0,29

0,74

CI+CJ CK CL

0,001 0,004 0,001

0,001 0,001 0,000

0,005 0,014 0,003

0,005 0,003 0,001

0,40 0,24 0,12

0,26 0,15 0,11

CM

0,000

0,000

0,001

0,000

0,01

0,01

0,540

0,543

1,224

1,473

52,53

59,01

0,626 1,598

0,457 1,184

1,304 3,119

1,017 2,378

22,18 22,03

20,39 20,23

0,007 0,001 0,005 0,001

0,006 0,001 0,004 0,001

0,015 0,001 0,011 0,002

0,014 0,002 0,009 0,002

0,15 0,12 4,96 0,37

0,16 0,14 4,51 0,31

0,001 0,003 0,000

0,000 0,003 0,000

0,002 0,007 0,001

0,001 0,008 0,001

0,29 0,20 0,05

0,18 0,22 0,07

0,001

0,001

0,001

0,001

0,30

0,43

0,004 0,001 0,003 0,056 0,005 0,055

0,002 0,001 0,009 0,032 0,002 0,030

0,005 0,001 0,005 0,118 0,009 0,055

0,003 0,001 0,015 0,068 0,004 0,030

0,026

0,023

0,060

0,054

0,77 0,08 0,40 2,24 0,25 0,02 0,01 100,00

0,41 0,07 1,23 1,46 0,12 0,01 0,00 100,00

A B+C+D+E B C CA CB

D E 36

37-39 F G-U G H+J I K L+M+N

O P Q R S T U

50

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 4. ábra VKJ megoszlása a nemzetgazdasági ágak között 2004-ben és 2013-ban

2004-ben

9%

5%

Mezőgazdaság, erdőgazdálkod ás, halászat Ipar víziközmű nélkül

2013-ban 5% 0%

22%

Építőipar 64%

6% 20%

Mezőgazdaság, erdőgazdálkod ás, halászat Ipar víziközmű nélkül

Építőipar 69%

Szolgáltatások

Szolgáltatások

Víziközmű

Víziközmű

0%

Általános és különadók Jelenleg az általános adózási jogszabályok nem befolyásolják a víz- és területhasználatokat. A központi adók (társasági adó és az általános forgalmi adó) tevékenység alapon nem preferálják a különböző vízgazdálkodási, vízvédelmi területeket. A helyi adók (kommunális adó, építési adó, iparűzési adó) bevezetéséről és annak mértékéről a helyi önkormányzatok dönthetnek. A legtöbb önkormányzat jelenleg alkalmazza ezek egy vagy több fajtáját. Magyarországon a mezőgazdasági támogatásokon kívül nem működik területhasználat váltást elősegítő és egyéb vízigényeket befolyásoló ösztönző eszköz, a kedvezményes hitelek és kamattámogatás biztosítása is a fejlesztési EU támogatás rendszerén belül működik.

51


3

A vízi szolgáltatások gazdasági elemzése

3.1

A víziközmű-szolgáltatás

A víziközmű-szolgáltatásra vonatkozó elemzés a rendelkezésre álló adatok alapján készült. A MEKH, mint a víziközmű-szolgáltatási piac felügyeleti szerve jogosult az adatbekérésre. Az indokolt költségek 2013-as adatokon alapulnak és nem teljesen egyeznek meg a Vksztv. alapján történő díjképzés indokolt költségeivel. Az egyedüli különbség az, hogy jelen elemzés alapjául szolgáló indokolt költségek összehasonlító elemzés előtti állapotot mutatnak. A magyarországi víziközmű-vagyon kiépítése a XIX. század közepén vette kezdetét. A XX. század háborús időszakai, a víziközmű-ágazatot is érintő recesszió majd az azt követő gazdasági növekedés hatására erősen változó intenzitással folytatódott. Napjainkra az ivóvízellátó hálózatok kiépítése országosan megoldódott, de a szennyvízelvezető és –tisztító rendszerek fejlesztése ma is folyamatosan zajlik. Az ivóvízellátó rendszerek rekonstrukciója, az ivóvíz minőségének javítása és a szennyvízelvezető és -tisztító létesítmények kiépítése a következő évtizedekre is jelentős feladatként jelenik meg.

3.1.1 A szolgáltatás főbb fizikai jellemzői és gazdasági szerepe A víziközmű-rendszerek kiépítése – a társadalmi igények és lehetőségek változása miatt – nem valósulhatott meg rövid időn belül, így országosan és adott településeken belül is több ütemben épültek meg. Ennek következtében az adott korszakra jellemző technológiai színvonal és a felhasználói szokásokhoz igazodó méretezési elvek változása miatt a csőanyagok és az alkalmazott csőátmérők nagy szóródást mutatnak. A legrosszabb állapotban az 1950–75 között lefektetett csőhálózatok vannak, ami az időszakra jellemző elmaradott gyártási technológia, a rossz anyagminőség és a gyenge kivitelezési színvonal következménye. Az alkalmazott csőanyagok eltérő hasznos élettartama (acél 25 év, PVC 30 év, vasbeton 50 év), valamint az elmaradt felújítások és az évenkénti alacsony ráfordítások miatt hatalmas felújítási feladattömeg halmozódott fel. A vízvezeték hálózatok mintegy 70%-a, míg a szennyvízelvezető hálózatok 13 %-a felújításra szorul.

3.1.1.1 A szolgáltatás jellemzése Közüzemi ivóvízellátás A közműves ivóvízellátás extenzív fejlesztési szakasza lezárult, azonban az esetlegesen már több évtizede üzemelő vízmű rendszerek meghibásodására lehet számítani. A közműves vízszolgáltatás során termelt vízmennyiség egyre növekvő mértékben a lakosság ivóvízellátását (2013-ban háromnegyede) szolgálja, mintegy negyede az egyéb gazdasági, közületi tevékenységeket látja el. A víziközmű-szolgáltatók adatai alapján a vízveszteség és a saját felhasználás mértéke magas, mintegy 29%-ot ér el. (Forrás: MEKH).

52

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 5. ábra Ivóvíz szolgáltatás mennyisége és a vízveszteség alakulása

Közüzemi víztermelés és szolgáltatás alakulása (ezer m3) 1995-2013 800 000 700 000 600 000 500 000 400 000 300 000 200 000 100 000 0 Háztartásnak szolgáltatott ivóvíz

Egyéb fogyasztónak szolgáltatott ivóvíz

Vízveszteség és saját felhasználás

Forrás: KSH 1062 OSAP

A szolgáltatott ivóvíz mennyisége a 90-es években folyamatosan csökkent, egészen 2001-ig, majd 2003-ig kismértékű növekedés volt tapasztalható, de 2004-ben újabb csökkenés következett be. A csökkenő tendencia 2010-ig tartott, azóta látszólag stagnál, melynek oka a 2011-2012 évek rekord szárazsága (2011 a legszárazabb, 2012 pedig a 10. legszárazabb év volt hazánkban 1901 óta). 2013ban egy éven belül tapasztalhattuk meg mind a jelentős csapadéktöbbletet, mind a súlyos csapadékhiányt. Az igen csapadékos évkezdet után 2013 nyara összességében a 9. legszárazabb nyárnak adódott az elmúlt 113 év viszonylatában. Az 1995-ös 661,6 millió m3 szolgáltatott ivóvíz 2004-re 532 millió m3-re csökkent (20%-os csökkenés), majd 2013-ra 437 millió m3-re csökkent (34%-os csökkenés). Az egyéb felhasználóknak (gazdálkodók, közület) szolgáltatott ivóvízmennyiség még nagyobb ütemben (33%-al) csökkent 1995 és 2004 között, s utána folytatódott a csökkenés, 2013-ra az 1995. évinek már csak 44 %-a. A háztartásoknak szolgáltatott ivóvíz esetében két mélypont volt, 1999 (az 1995-ös szint 87,5%-a), majd átmeneti emelkedés után folyamatosan csökkent, s 2013 volt eddig a mélypont (az 1995-ös szint 78,6%-ra esett vissza). A háztartások vízfogyasztása annak ellenére csökkent ilyen mértékben, hogy a vezetékes vízellátásban részesülők száma nőtt az elmúlt időszakban.

53

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 6. ábra A fajlagos lakossági vízfogyasztás alakulása 1994-2013 között 3

Ivóvízfogyasztás alakulása (m /év) 1994-2013 120,0 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 1995. 1996. 1997. 1998. 1999. 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013.

1 főre jutó vízfogyasztás 1 háztartásra jutó vízfogyasztás


A 90-es évek elejétől kezdődően csökkent az egy főre jutó vízfogyasztás, 1997-től kismértékű ingadozással lényegében stagnáló fogyasztás volt megfigyelhető 10 éven keresztül, majd 2008-tól tovább csökkent az egy főre jutó vízfogyasztás, s 34,8 m3/fő/év szintre állt be. A vezetékes ivóvízzel való ellátottság dinamikusan nőtt az elmúlt évtizedben. A kiépített vízvezeték törzshálózat hossza 2004-ben 64,4 ezer km, ami 9,1%-al meghaladja az 1995. évit, azóta még kismértékben növekedett, 2013-ban 65 ezer km volt. 1995-ben még csak a települések 84,1%-a volt ellátva vezetékes ivóvízzel, 2004-ben ez az arány közel teljes körű 99,9% volt, s 2007-re elérte a 100 %-ot. Hazánkban 1991-ben a lakások 86,4%-a, 2004-ben már 93,7 %-a volt bekapcsolva a vízvezeték hálózatba, ez 2013-ra 94,4 %-ra növekedett. A lakosság vízellátási komfortjában jelentős különbségek vannak. A lakásbekötéses színvonalú ellátás mellett ma még a lakosság egy része az alacsonyabb komfortot jelentő udvari vízvételi helyekről és utcai közkifolyókról hordott vízzel elégíti ki ivóvízszükségletét. Az üzemelő közkifolyók száma a 2000. évi 48 ezerről 2013-ra 34 ezerre csökkent. 2004-ben a vezetékes vízzel ellátott háztartások esetében az 1 főre jutó vízfogyasztás 37,0 m3/év volt, ami 2013-ra 34,8 m3/év-re csökkent. Magyarországon 2001-ig hatályban lévő ivóvízszabvány egyes komponensekre magasabb határértéket engedélyezett, mint az Európai Közösség által elfogadott 98/83/EK irányelv. A szolgáltatott ivóvíz jelentős részének minősége néhány paraméter esetében elmarad az EK irányelv5, illetve a 2001-ben kihirdetett 201/2001. (IX.2) Korm. rendelet határértékeinek előírásaitól (amely időközben többször módosítva lett). A leginkább érintett régiók sorrendben a Dél-Alföldi, ÉszakAlföldi és a Dél-Dunántúli régiók. Ez utóbbiban jellemzően kis településekben van probléma az ivóvíz minőségével. Budapest egyáltalán nem érintett.

5

Az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK irányelv

54

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 2012. december 26-tól a Bizottság C (2012) 3686. számú döntése alapján Magyarország az arzénra, bórra és fluoridra vonatkozó uniós határértékektől nem térhet el, ezek: arzén esetében 10 µg/l; bórnál 1 mg/l; fluoridra vonatkozóan 1,5 mg/l. 6 A KEOP az érintett prioritása alatt az arzén, bór, fluorid érintettség mellett az uniós támogatások felhasználásával kiemelten kezeli az ammónium-ionokat tartalmazó mélységi rétegvizek helyzetét is, tekintettel arra, hogy a hálózatokban az ammónium-ionok jelenléte másodlagos nitrit szennyezéshez vezethet. Általános alapelv, hogy a szolgáltatott ivóvíznek a felhasználási helyeken minden komponens tekintetében meg kell felelnie a vonatkozó rendeletben foglalt előírásoknak. Ezért a kifogásolt 365 település mellett további településeknek is lehetősége nyílt a pályázatra. Az öt kiemelt paraméterrel (bór, fluorid, nitrit, arzén, ammónium-ion) kapcsolatos ivóvízminőségjavító beruházások egy része a 2007-2013 közötti időszakban támogatást kapott. Ennek eredményeként a közüzemi vízművek által szolgáltatott ivóvíz minősége az ellátott lakosság mintegy 87%-a esetében megfelelő minőségű az öt kiemelt paraméter (bór, fluorid, nitrit, arzén, ammóniumion) tekintetében. Az ivóvízminőség-javító projektek műszaki megvalósulásának időbeli eloszlását az alábbi ábra szemlélteti. 2014. márciusig, a KEHOP tervezetben történt helyzetismertetés szerint, még csak 22 projekt zárult le. A fejlesztések többsége (171) most van megvalósítás alatt, s további 72 projekt előkészítése, értékelése, illetve szerződéskötése folyik.

7. ábra Az ivóvízminőség-javító projektek műszaki megvalósulása

Azokon a településeken, ahol erre lehetőség adódott, megtörtént az ivóvízellátó rendszerek olyan üzemeltetésének kikényszerítése, ami alkalmas a lakosság arzén/bór/fluorid expozíciójának csökkentésére. A 2014. januári adatok alapján átmeneti beavatkozással 187 településen csökkentették határérték alá a kifogásolt paraméter(ek) koncentrációját. 2012. és 2013. években 62 település részesült vissza nem térítendő támogatásban a végleges megoldást jelentő KEOP beruházás megvalósulásáig az ivóvíz minőségi problémáik fejlesztéssel történő átmeneti megoldására, melyet a víziközmű-szolgáltatójuk bevonásával hajtottak végre.

6

J E L E N T É S az Európai Bizottság részére az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló 98/83/EK tanácsi irányelvnek való megfelelés érdekében tett intézkedésekről az Európai Bizottság C(2012) 3686 számú határozatának megfelelően, 2014. február

55

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Az intézkedések eredményeként az érintettek megkezdték az intézkedéseket és 2013 januárjára az ország összes településén biztosított volt az egészséges ivóvízhez történő hozzáférés vagy végleges, vagy átmeneti megoldással. Az alábbi ábra mutatja, hogy 2014. év elején az érintett településeken milyen módon került megoldásra átmenetileg az egészséges ivóvíz biztosítása.

8. ábra A derogációval érintett településeken élő lakosság megoszlása

Vízkészleteink jelentős részénél okoz gondot a magas vastartalom: az ország területének mintegy a felén a vízkészlet vaskoncentrációja meghaladja a 0,5 mg/l-t, de az Alföld egyes részein az 1 mg/l-t is. A vas, mangán határérték feletti szennyezést tartalmazó ivóvizek minőségének javításában érdekelt települések száma 545, az érintett lakosok száma 1527 ezer fő. Ezt a problémát is meg kell oldani. Az 1970-es évekig nagy mennyiségben ólom anyagú csöveket alkalmaztak a csatlakozó és házi ivóvízhálózatoknál és a felhasználói bekötéseknél egyaránt, amelyek napjainkban is jelentős ivóvízminőségi problémát okoznak. A probléma kezelése érdekében a KEHOP utolsó társadalmi egyeztetésre kiadott 2014. november 7.-i tervezete szerint derogációs határidőre figyelemmel további felmérések szükségesek az ólomcsövek előfordulásáról. A felmérés, valamint az ennek kapcsán elvégzett vízminőségi mérések alapján a beavatkozást igénylő helyszínek kijelölhetőek. A határértéket meghaladó ólomkoncentrációval érintett helyszínek ismeretében tervezhető és indítható a vízminőség-javító beruházás.

Közüzemi szennyvízelvezetés és tisztítás A vízkészletek minőségének hosszú távú megőrzése szempontjából nagy fontosságú a csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztése. A csatornázás terén különösen az elmúlt években a fejlesztések eredményeként dinamikusan nő a csatornahálózat hossza, valamint a csatornázott települések és lakások száma. A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Program végrehajtása folytatódott. A csatornahálózatra rákötött lakások aránya 2000-től kezdődően évi 2,53%-kal nőtt, 2004-ben a KSH adatai szerint 62,2% volt, 2013-ra elérte a 75 %-ot. Egyre csökken a 56

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések csatornával ellátott, de rá nem kötött lakások/lakosok aránya, 2004-ben 11% volt, ez 2013-ra 8 %-ra csökkent. A szennyvízelvezető hálózat összes hossza 2004-ben 35,4 ezer km volt, ami 2013-ra 43,7 ezer km-re, 23 %-kal növekedett. 2004-ben összesen 1392 település volt csatornázva, a dinamikus fejlődés eredményeként ezek száma 2013-ra 1860-ra emelkedett. Az egy kilométer ivóvízvezeték-hálózatra jutó szennyvízcsatorna-hálózat hossza az 1995 évi 265,9 méterről több mint kétszeresére emelkedett 2004-re, elérte az 550,8 m-t, s 2013-ra további 22,5 %-kal nőtt (675 m). A lakásbekötések szerinti közműolló 1980-ban 33,9 % volt, utána kinyílt. 1995-ben, a legnyitottabb állapotában 45,8 % volt, azóta már lassan zárul, 2004-re a KSH adatai szerint 31,5%-ra, 2013-ra 19,4 %-ra csökkent.

9. ábra A másodlagos közműolló alakulása

Másodlagos közműolló alakulása, %

100,0 90,0 80,0 70,0 60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0

A vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások aránya A közcsatorna-hálózatba bekapcsolt lakások aránya Közműolló

Forrás: KSH

Az elmúlt 20 évben a fajlagos vízfogyasztás csökkenésével párhuzamosan tendenciózusan csökkent a fajlagos lakossági szennyvíz mennyisége is.

57

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 10. ábra

A fajlagos lakossági szennyvíz kibocsátás alakulása 1994-2013 között Az 1 lakosra ill. egy háztartásra jutó szennyvíz alakulása (m3/év) 1994-2013 között

180,0 160,0 140,0 120,0 100,0 80,0 60,0 40,0 20,0 0,0 1994.1 995.1 996.1 997.1 998.1 999.2 000.2 001.2 002.2 003.2 004.2 005.2 006.2 007.2 008.2 009.2 010.2 011.2 012.2 013.

1 főre jutó szennyvíz 1 háztartásra jutó szennyvíz


A közcsatornán elvezetett szennyvíz mennyisége a 90-es években csökkent, 2001-ben érte el a minimumot, az 1995-ös 639,7 millió m3 elvezetett szennyvíz, 2001-re 519,4 millió m3-re csökkent (18,8%-os csökkenés), majd 2005-ig ismét növekedésnek indult (588,2 millió m3 lett), majd átmeneti csökkenés után ismét növekedett (2013-ban 498 millió m3). A biológiailag tisztított szennyvíz aránya az összegyűjtött szennyvízhez képest az 1995. évi 40,3%-ról 2004-re 66,5%-ra nőtt, s 2012-re elérte a 98,4 %-ot, viszont 2013-ra ez az arány visszaesett 96,8 %-ra. Ennek a visszaesésnek lehet az oka, hogy 2013-ban az országos átlagos csapadékösszeg a homogenizált, interpolált adatok alapján 649.6 mm volt, mely a megszokott mennyiség 114%-ának felel meg, így az egyesített csatornahálózattal összegyűjtött szennyvíz egy része nem került megtisztításra. A szintén erősen csapadékos évnek számító 2010-ben viszont nagyon alacsony volt a tisztítatlan szennyvíz mennyisége, a vizsgált időszakon belül a legalacsonyabb, ezért az eltérést a csapadék intenzitásának különbsége, a tisztítatlan szennyvíz mennyiségének becslése vagy az adatszolgáltatás hiányossága is okozhatja. A III. tisztítási fokozattal tisztított szennyvizek aránya az 1991-es 2,6%-ról, 2002-re 17,5%-ra nőtt. Különösen nagymértékben nőtt 2003-ban a III fokozattal is tisztított szennyvizek aránya 2003-ra 31,1 %-ra nőtt, mely 2004-re 31,8%, 2013-re 75,6 %-ra emelkedett. Jelenleg tehát az összegyűjtött szennyvíznek háromnegyede III. fokozatú tisztítás után kerül a befogadókba. 2013-ban a csatornázottság 75%-os volt, tehát durva becsléssel elmondhatjuk, hogy a lakossági szennyvíz mintegy 73%-a kerül legalább biológiai fokozatú tisztítóba, míg 2004-ben ez az arány csak 41,4 % volt.

58


Az összegyűjtött települési szennyvizek kezelése (1995-2013)

Települési szennyvízelvezetés és tisztítás alakulása (ezer m3) 1995-2013 700 000 600 000 500 000 400 000

300 000 200 000 100 000

0 Tisztítatlan szennyvíz

Csak mechanikailag tisztított szennyvíz

Biológiailag tisztított szennyvíz

III. tisztítási fokozattal is tisztított szennyvíz

Forrás: KSH 1062 OSAP A keletkezett szennyvíziszapot a 2000-es évek első felében csak mezőgazdasági célra hasznosították, illetve lerakón helyezték el. 2006-tól megjelent az egyéb módon történő hasznosítás és elhelyezés is, majd 2008-tól a szennyvíziszap égetése is. 2012-ben a keletkezett szennyvíziszap 59 %-át hasznosították, ennek 93 %-át mezőgazdasági elhelyezéssel. A mezőgazdasági hasznosítás mennyisége szárazanyag tonnában kifejezve csaknem felére csökkent az elmúlt 2 évben, miközben a keletkező szennyvíziszap összességében 30 %-kal csökkent. A szennyvíziszap csökkenő mennyiségét egyrészt a szennyvíz mennyiségének csökkenése másrészt az iszap víztelenítésének javulása okozta.

59

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 12. ábra A települési szennyvízkezelésből keletkezett iszap elhelyezése és hasznosítása, szárazanyag (tonna/év) A települési szennyvízkezelésből keletkezett iszap elhelyezése és hasznosítása 300 000 250 000 szárzaanyag 200 000 tonna/év 150 000 100 000 50 000 0 2000

2002

2004

2006

2008

2010

2012

Év Mezőgazdasági elhelyezés

Egyéb módon hasznosított

Égetés

Egyéb módon elhelyezett

Lerakókban elhelyezett

Forrás: 25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet 3.1.1.2 A szolgáltatást igénybevevők csoportjai A víziközmű-szolgáltatást a víziközmű-szolgáltatóval kötött szerződéssel létrejövő jogviszony keretében a felhasználó, elsősorban a víziközmű-szolgáltatásba bekapcsolt ingatlan használója, másodsorban az ingatlan tulajdonosa veheti igénybe. A felhasználó lehet természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet. Lakossági felhasználó az a természetes személy, aki nem jövedelemszerző gazdasági tevékenység keretében, saját háztartása, üdülő vagy hétvégi ház, garázs ellátása érdekében veszi igénybe a víziközmű-szolgáltatást. Ebbe a felhasználói körbe tartozik a társasház és a lakásszövetkezet is. Nem lakossági felhasználónak minősül az a természetes személy, aki jövedelemszerző gazdasági tevékenység keretében veszi igénybe a víziközmű-szolgáltatást, valamint a víziközmű-szolgáltatást igénybevevő gazdálkodó szervezetek. A lakossági felhasználók körében a szabályozás lehetőséget biztosít a szociálisan rászoruló vagy fogyatékkal élő felhasználók részére a víziközmű-szolgáltató által nyújtható kedvezményekre. A védendő felhasználó az a természetes személy, aki szociális helyzete alapján a víziközműszolgáltatásban megkülönböztetett feltételek szerint vehet részt. A fogyatékkal élő felhasználó lehet a fogyatékossági támogatásban részesülő személy, vagy a vakok személyi járadékában részesülő személy, továbbá az a személy, akinek életét vagy egészségét a víziközmű-szolgáltatás felfüggesztése vagy annak korlátozása közvetlenül veszélyezteti. A szociálisan rászoruló felhasználó részletfizetés vagy fizetési haladék igénybevételére jogosult. A fogyatékkal élő felhasználót a méréssel, a leolvasással, a számlázással és a díjfizetési módokkal kapcsolatosan igényeinek megfelelő, különleges bánásmódban kell részesíteni. A víziközmű-szolgáltató a védendő felhasználókat megillető kedvezmények biztosítása érdekében, az egyes felhasználási helyeken víziközmű-szolgáltatási szerződéssel rendelkező védendő felhasználókról nyilvántartást vezet, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy a felhasználó a kedvezmények melyik körére jogosult. 60

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A víziközmű-szolgáltató az üzemeltetési szerződésben meghatározott keretek között, a víziközműrendszer teljesítőképességének mértékéig, a felhasználók részére víziközmű-szolgáltatást nyújt és a szolgáltatást igénybe venni kívánók rendelkezésére áll. Amennyiben a víziközmű-rendszer teljesítőképessége szűkös, úgy a lakossági és nem lakossági felhasználói igények egyidejű felmerülése esetén a lakossági felhasználói igények kielégítését kell előnyben részesíteni. A közműves ivóvízellátás esetében a szolgáltató és a felhasználó közötti elszámolás főszabályként a bekötési vízmérő mérési adatain alapul. Szennyvízelvezetés és -tisztítás esetében az elszámolás a szennyvízelvezetési helyről a szennyvízelvezető szennyvíz-törzshálózatba bocsátott szennyvíz mennyiségén alapul, csökkentve azt más szennyvízelvezető műbe szabályosan elvezetett vagy elhelyezett szennyvízmennyiséggel. A bekötési vízmérő, a mellékvízmérők, a házi ivóvíz- és szennyvízhálózat, továbbá a csatlakozó hálózat minden eleme és tartozéka ellenőrzésének lehetőségét a felhasználó és az elkülönített vízhasználó biztosítja a víziközmű-szolgáltató részére. A lakossági szolgáltatási díj a lakossági felhasználó, a természetes személy elkülönített vízhasználó és ingatlanhasználó által a víziközmű-szolgáltatás igénybevételéért a víziközmű-szolgáltató részére fizetendő díj, amennyiben az elkülönített vízhasználó, ingatlanhasználó a szolgáltatást nem jövedelemszerző gazdasági tevékenysége körében veszi igénybe. A fogyasztással arányos díjak tekintetében a lakossági felhasználókra nézve - a víziközműszolgáltatást megalapozó, elsődlegesen lakossági felhasználói ellátást szolgáló társadalmi érdekre tekintettel - a nem lakossági felhasználókhoz képest alacsonyabb díjakat eredményező díjrendszer is meghatározható, de az eltérés alkalmazása esetében a víziközmű-szolgáltatás díja a nem lakossági felhasználók esetében nem lehet magasabb, mint a víziközmű-szolgáltatás lakossági felhasználókra vonatkozó díjának másfélszerese. A nem lakossági felhasználók esetében a közműves ivóvízellátás vagy a közműves szennyvízelvezetés és -tisztítás díja tekintetében kizárólag a fogyasztási mennyiségek alapján lehet különbséget tenni. A tényleges felhasználási adatok ismeretében, lakossági díjon kell elszámolni a távhő-szolgáltatónak lakossági használati melegvíz előállítása céljából szolgáltatott ivóvizet, valamint a lakásbérlők tényleges víziközmű-szolgáltatás igénybevételét a bérlakás üzemeltetését végző gazdálkodó szervezettel szemben. A nem lakossági felhasználó a víziközmű-szolgáltatóval kötött szerződésben foglaltak szerint a víziközmű-szolgáltató részére víziközmű-fejlesztési hozzájárulást fizet a felhasználási helyen biztosítandó szolgáltatási kapacitásért, annak bővítéséért, a víziközmű-szolgáltatás minőségének (a víz minőségi paramétereinek) általa igényelt emelése esetében, valamint az új bekötés megvalósítását megelőzően. Nem kell víziközmű-fejlesztési hozzájárulást fizetnie a központi költségvetési szervnek és annak költségvetési intézményének, a helyi önkormányzatnak és annak költségvetési intézményének, valamint normatív állami támogatásban részesülő, közfeladatot ellátó, nem nyereség- és vagyonszerzési célt szolgáló egyéb intézménynek. A nem lakossági felhasználó az adott felhasználási helyen a víziközmű-fejlesztési hozzájárulás megfizetésével a megvásárolt közműfejlesztési kvóta erejéig jogosulttá válik a szolgáltatás igénybevételére.

Magyarországon 2013. évben a víziközmű-szolgáltatók nyilvántartása alapján: a közművesített ivóvíz ellátás területén 

a bekötési vízmérőn ivóvízzel ellátott önálló ingatlanok száma 2 800 002 db 61

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések  

a mellékmérőn át ivóvízzel ellátott ingatlanrészek száma 1 227 078 db a teljes körűen mellékmérősített ivóvízzel ellátott ingatlanok bekötési mérőinek száma 35 595 db,

a közművesített szennyvízelvezetés területén   

a szennyvízcsatornával ellátott önálló ingatlanok száma 1 829 754 db a mellékmérős, szennyvíz-hálózatba bekötött ingatlanrészek száma 1 214 560 db a teljes körűen mellékmérősített, szennyvízhálózatba bekötött ingatlanok bekötési mérőinek száma 32 800 db.

A törvényi szabályozást megelőzően jellemzően három felhasználói csoport került megkülönböztetésre, amely a víziközmű-szolgáltatás törvényi szabályozásával lakossági és nem lakossági felhasználói csoportokká alakulnak át. A 2013. évi adatok még a három csoportnak megfelelő felosztás szerint állnak rendelkezésre, így az összes felhasználó közül lakossági felhasználók az közművesített ivóvízellátás területén 94 %-ot, a vállalkozói felhasználók 5 %-ot, a nem lakossági és nem vállalkozói felhasználók, az úgynevezett intézményi felhasználók 1 %-ot képviseltek. A közművesített szennyvízelvezetés területén az ivóvízellátáshoz közel azonos volt a felhasználói csoportok megoszlása. A lakossági felhasználók jelentős dominanciája megmutatkozik a 90 napot meghaladó díjhátralékok vonatkozásában is. Az ivóvízellátás területén 2013. év végén a lakossági felhasználók száma 3 824 793 db, az intézményi (nem lakossági, nem vállalkozói díjas) felhasználók száma 46 308 db, míg a vállalkozói felhasználók száma 208 717 db, amely összesen 4 079 818 db ivóvízzel ellátott felhasználót jelent. Ebben az időszakban a szolgáltatók 1 014 440 db fizetési hátralékkal rendelkező felhasználót tartottak nyilván, mely az összes felhasználó 24,86 %-a. A teljes hátralék összege 12 235 524 eFt. Ezek közül a 90 napon túli hátralékot felhalmozó felhasználók száma 495 787 db, amely az összes felhasználó 12,15 %-a. A 90 napon túli fizetési hátralék összege 7 346 568 eFt. A 90 napon túli fizetési hátralékot felhalmozó felhasználók közül a lakossági felhasználók (456 751 db, 92,13 %) fizetési hátraléka 5 510 160 eFt (75,00 %), az intézményi felhasználók (5 289 db, 1,07 %) fizetési hátraléka 355 619 eFt (4,84 %) és a vállalkozói felhasználók (33 747 db, 6,80 %) fizetési hátraléka 1 480 789 eFt (20,16 %).

62


90 napon túli hátralékos ivóvíz felhasználók számának aránya (2013. december)

1,07%

6,81%

Lakossági Intézményi Vállalkozói

92,13%

Forrás: MEKH Azonos időszakot nézve a szennyvízelvezetés területén a lakossági szennyvíz bebocsátók száma 2 935 445 db, az intézményi (nem lakossági, nem vállalkozói díjas) bebocsátók száma 24 737 db, míg a vállalkozói bebocsátók száma 142 770 db, amely összesen 3 102 952 db szennyvízelvezetéssel érintett bebocsátót jelent. Ebben az időszakban a szolgáltatók 869 376 db fizetési hátralékkal rendelkező bebocsátót tartottak nyilván, mely az összes bebocsátó 28,02 %-a. A teljes hátralék összege 12 820 225 eFt. Ezek közül a 90 napon túli hátralékot felhalmozó bebocsátók száma 432 992 db, amely az összes bebocsátó 13,95 %-a. A 90 napon túli fizetési hátralék összege 8 296 033 eFt.

14. ábra

90 napon túli ivóvíz hátralék összegének aránya (2013. december)

20,16% Lakossági

4,84%

Intézményi Vállalkozói 75,00%

Forrás: MEKH

63

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A 90 napon túli fizetési hátralékot felhalmozó bebocsátók közül a lakossági bebocsátók (397 488 db, 91,80 %) fizetési hátraléka 5 866 883 eFt (70,72 %), az intézményi bebocsátók (4 308 db, 1,00 %) fizetési hátraléka 572 221 eFt (6,90 %) és a vállalkozói bebocsátók (31 196 db, 7,20 %) fizetési hátraléka 1 856 929 eFt (22,38 %). 15. ábra

90 napon túli hátralékos szennyvíz bebocsátók számának aránya (2013. december) 0,99%

7,21%

Lakossági Intézményi Vállalkozói

91,80%

Forrás: MEKH

16. ábra

Szennyvíz bebocsátók 90 napon túli hátralék összegének aránya (2013. december)

22,38% Lakossági Intézményi

6,90%

Vállalkozói 70,72%

Forrás: MEKH

A hátralékos felhasználók szakágazatonkénti szétválasztása a szolgáltatók által elvégzett műszakigazdasági elvek szerinti megosztás, mivel a jelenlegi gyakorlat szerint a felhasználók jelentős hányadánál csak az ivóvízfogyasztás mérhető, valamint a felhasználói számla végösszege az ivóvízellátás és a szennyvízelvezetés és –tisztítás szolgáltatási díját összesítve tartalmazza, így az ezzel 64

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések összefüggésben keletkező hátralék összege is együtt jelentkezik. A kintlévőségek változásának okai a megfizethetőség vizsgálata során kerülnek ismertetésre.

3.1.1.3 A szolgáltatás nyújtásában résztvevő szervezetek A rendszerváltás idején, 1990-ben az ország területén 33 szolgáltató látta el a víziközmű-szolgáltatást. Az 5 állami és 28 tanácsi alapítású víziközmű-szolgáltató vállalat kezelésben lévő közművagyon állami tulajdonban volt. Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonába adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény rendelkezett arról, hogy a nem tanácsi alapítású regionális víziközüzemi vállalat kezelésében lévő egy vagy több település vízi közszolgáltatását biztosító - nem regionális rendeltetésű - települési víziközműveket, ha azok a regionális közmű hálózattól műszakilag elkülönítve üzemeltethetők, a fővárosi és megyei kormányhivatal az érintett települési önkormányzatok tulajdonába adja, valamint arról is, hogy a regionális vízi közüzemi vállalatok kezelésében álló és nagyobb térség vízgazdálkodási alapellátását szolgáló regionális víziközművek területi elhelyezkedésüktől függetlenül - az állam kizárólagos tulajdonát képezik. A szabályozásnak megfelelően az önkormányzatok tulajdonába került a víziközmű-vagyon jelentős része. Az önkormányzatok a közszolgáltatás ellátására gazdasági társaságokat alapítottak vagy önkormányzati intézményeket hoztak létre. A tulajdonosok a működtető vagyont, valamint egyes esetekben a víziközmű-vagyont a gazdasági társaságokba apportálták. Az önálló közműcégek létrehozásának katalizátorai a következők voltak: 





A kiválás oka a településenként eltérő önköltségi feltételekhez kötődött. A kedvező adottságú települések kikérték a közös tulajdonban lévő víziközművekből a saját településükre eső vagyonrészt, majd saját mikro-vállalkozást vagy intézményt alapítottak, és olcsóbb díjakkal jelentek meg a választóik előtt. A másik típusú kiválást a kirívóan magas lakossági díjak állami támogatásának a megszerzése motiválta. Ez a támogatás egy bizonyos, a támogatási keretszámból számított küszöbérték felett a lakosság helyett átvállalta a díjat, és közvetlenül az önkormányzatnak utalta át évente egy összegben. Amelyik település ebbe a támogatásba bekerült, a rendszer sajátosságainál fogva érdektelenné vált a költségek csökkentésében. Ha sikerült kiválnia és megalapítania a saját tulajdonában álló víziközmű-szolgáltató céget, akkor már éppen az önköltség minél magasabb bemutatására volt érdemes törekednie. A víz- és csatorna szolgáltatás támogatási rendszerével kapcsolatos részletes adatokat a 2.2.1. fejezet mutatja be. A harmadik okként a saját társaság által megtermelt jövedelem szabad (nem víziközműszolgáltatást érintő) felhasználása iránti igény említhető meg.

A szétaprózódás hatására 2010-ben már több mint 400-ra nőtt a víziközmű-üzemeltető szervezetek száma. Az 1993–97-ig tartó időszakban az állami vagyon „privatizációs lendülete” a víziközmű-ágazatot is elérte. A privatizáció során több táraságban is külföldi tulajdonosok jelentek meg. A kezdeti lelkesedést a hátrányos tapasztalatok (pl. túlzott díjnövelés és jövedelem kivonás) követték, ami miatt új privatizációs szerződéseket már nem kötöttek, sőt a meglévőek közül többet is felbontottak. A víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (továbbiakban Vksztv.) hatálybalépését követően 373 víziközmű-szolgáltató működött az országban. Ezek különböző gazdálkodási formában, eltérő gazdasági és pénzügyi háttér mellett, változatos szerződési háttérrel végezték víziközműszolgáltatási tevékenységet. A piaci fragmentációt igazolja, hogy a 373 szolgáltató közül a 33 legnagyobb látta el a felhasználók 84,5%-át. A nem optimális üzemméret műszaki és gazdaságossági hatékonysági problémákat okozhat. A törvény rendelkezései hatására elinduló integráció célja, hogy 65

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések a víziközmű-szolgáltatást meghatározott formában, a törvényben definiált üzemeltetési szerződés alapján, közel azonos szolgáltatásminőséggel, valamint hatékony és folyamatos működést biztosítva lehessen nyújtani, mind a felhasználók, mind a szolgáltatók, mind pedig az ellátásért felelősök vonatkozásában. Az integráció eredményeként a regionalitás és a szolidaritás elve érvényesülhet, a keresztfinanszírozás tilalmának érvényre juttatása mellett. A jogszabály integrációra gyakorolt hatása már a törvény elfogadását megelőző időszakban is érezhető volt. A törvény még az Országgyűlés elé sem került, amikor már elindultak az integrációs folyamatok. Ez abban mutatkozott meg, hogy az ország különböző területein a megkövetelt felhasználói egyenértéket biztosan nem teljesítő víziközmű-szolgáltatók megkezdték az együttműködési tárgyalásokat annak érdekében, hogy ne kerüljenek valamelyik állami regionális, vagy nagy megyei víziközmű-szolgáltató vonzáskörébe. 2013. május 31-ig 84 szolgáltató nyújtotta be a működési engedély iránti kérelmét, melynek elbírálását követően jelenleg 47 víziközmű-szolgáltató rendelkezik működési engedéllyel, amely szám az elkövetkező években még tovább csökkenhet. A Vksztv.-t a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvénnyel (a továbbiakban: Nvtv.) párhuzamosan alkották meg. Az Nvtv. részletesen felsorolja a nemzeti vagyonba tartozó vagyonelemeket. A Vksztv. egyértelműen rögzíti, hogy a víziközmű tulajdonosa kizárólag az állam és települési önkormányzat lehet. A Vksztv. preambulumában is külön kiemelésre került a „nemzeti víziközmű-vagyon védelmének” jelentősége. Az új szabályozás alapvetően abból indul ki, hogy a XXI. század egyik legfontosabb kincse a tiszta ivóvíz, ezért célként fogalmazza meg a törvény az ivóvízellátáshoz kapcsolódó vagyontárgyak fokozott védelmét. Az új szabályozás eredményeként, víziközmű-szolgáltató társaság tulajdonosa jelentős részben állam vagy települési önkormányzat lesz, ami áttekinthető tulajdoni viszonyokat és a felhasználók ivóvízhez jutásának nagyfokú biztonságát vonja maga után. A víziközmű ágazat stratégiai jellege mellett fontos, hogy a Vksztv. rendelkezései eredményeként a közművagyon jelentős része – majd az átmeneti időszakot követően annak egésze –, valamint a közműveket üzemeltető, működtető társaságok döntő többsége is a nemzeti vagyonba kerüljön. A víziközmű-ágazat szereplői mind a szervezeti méret, mind pedig a tulajdonosi struktúra szempontjából összetett képet mutatnak. A szolgáltatók között a tulajdonosi szerkezetük alapján alapvetően a – regionális – állami tulajdonú, az önkormányzati tulajdonban álló, valamint a vegyes (állami, önkormányzati, illetve magán) tulajdonban lévő víziközmű-szolgáltatókat különböztetjük meg. A víziközmű-szolgáltató szektorban jelenleg öt többségi állami tulajdonban lévő szolgáltató található. Az öt szolgáltató közül kettő, a Tiszamenti Regionális Vízművek Zrt. (TRV) és az Északmagyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV) volt 100%-os állami tulajdonban, a további három szolgáltató, a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV) 90%-os, a Duna Menti Regionális Vízmű Zrt. (DMRV) 90%-os, az Északdunántúli Vízmű Zrt. (ÉDV) pedig 92%-os állami tulajdonban. A tulajdonosi szerkezet revíziója és bővítése a két, 100%-os állami tulajdonú víziközmű-szolgáltatónál az integrációs folyamat során szükségessé vált. A Vksztv. 16. § (6) bekezdésének rendelkezései szerint az ellátásért felelős (állam vagy települési önkormányzat) bérleti-üzemeltetési illetve vagyonkezelési szerződés esetében – közvetlenül, vagy közvetve – tulajdonnal kell, hogy rendelkezzen a víziközműszolgáltatóban. A Vksztv. lehetőséget biztosít a feleknek, hogy a 2012. július 15.-e előtt megkötött üzemeltetési szerződések esetében a tulajdonosi szerkezetre tekintet nélkül, a már megkötött üzemeltetési szerződéseiket változtatás nélkül hatályban tartsák. E dátumot követően azonban új üzemeltetési szerződés megkötésére már csak abban az esetben kerülhet sor a fentiek szerint, amennyiben a szerződő ellátásért felelős tulajdoni részesedést szerez a víziközmű-szolgáltatóban. A Nvtv. szerint az állam kizárólagos gazdasági tevékenysége körébe tartozik az állam tulajdonában álló víziközművek, valamint a regionális közműrendszerek létrehozása és üzemeltetése. 66

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A kiterjedt állami víziközmű-hálózat azonban nem jelent egyben jelentős piaci részesedést. Az országosan a MEKH-hez beérkezett bevallások alapján az összesített felhasználói egyenérték több mint 15 millió egység, amelyből a többségében állami tulajdonú víziközmű cégek által lefedett rész mindössze 2,6 millió egység, azaz alig több mint 17%. Gazdasági háttér Az elmúlt két évtizedben a halmozott infláció meghaladta az 1200%-ot. A két évtizednél régebben használatba vett vízközművek amortizációja csak a felújítási költségek egytizedét tudná lefedni. Hasonló a probléma az újabb építésű közműveknél is, ha az alacsonyabb díjak érdekében a megalapozó kalkulációban nem veszik figyelembe az amortizációt, vagy csak annak a töredékével számolnak. A közmű vagyon hátrányára, a működtető vagyonba történő átcsoportosítások tartósan jelen vannak a víziközmű-szolgáltatóknál. A korszerű integrált vállalatirányítási rendszerek, munkagépek, diagnosztikai műszeres autók, színvonalas ügyfélszolgálatok, stb. jelentős részben a vízközművek amortizációjából voltak finanszírozva. A közös tulajdonos (pl.: holding, elismert vállalatcsoport uralkodó tagja) egy cégcsoporton belül a felújítások korlátozásának elrendelésével teremt átcsoportosítható pénzeszközöket, amit ideiglenesen vagy végleges jelleggel teljesen eltérő ágazatba ad át. A fentiekhez képest ugyan kisebb jelentőségű, de az ágazatra nézve káros az a tendencia is, amikor az üzleti tervben szereplő nyereség kimutatása érdekében a felújítási munkák egy részét nem végzik el, hanem ezek helyett karbantartási munkákat könyvelnek le felújítási célú beruházásként. A valós árak helyett magasabb árszinten vállalkozásba adott munkák is forráselvonást, illetve átcsoportosítást jelentenek a vállalkozói szféra irányába. A szétaprózódott struktúra mellett a gazdasági, működési hatékonyság szempontjából is komoly problémát jelent az iparág forráshiányos jellege. Az eszközállomány tényleges avultságára vonatkozóan csak becslések vannak, hiszen a víziközművek vagyonértékelése országos szinten még nem történt meg. A Vksztv. által szabályozott ütemezéssel erre 2015. december 31-ig teljes körűen sor fog kerülni. Mind a szolgáltatók, mind pedig az ellátásért felelősök számára kiemelt jelentősége van a közműrendszerek vagyoni értékének, hiszen a jelenlegi víz- és csatornadíjakban lévő érvényesített költségek sok víziközmű-rendszer esetében nem képezik meg a rekonstrukciós beruházások forrásait. Az ágazat likviditási mutatói erősen torzítanak, hiszen gyakori a mérlegben likvid eszközként szereplő pénzeszközök felhasználásának célhoz kötöttsége.

67

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 3.1.2 A szolgáltatás költség-megtérülésének értékelése

3.1.2.1 Pénzügyi költségek és bevételek meghatározása 3.1.2.1.1

Költségek

A víziközmű-szolgáltatás ára szabályozott (Vksztv.), a díjak meghatározásánál a felmerült költségek, ráfordítások helyett az úgynevezett indokolt költségek (ami tartalmazza ráfordításokat is) kerülnek figyelembe vételre. A költségek meghatározásánál tehát elsősorban az indokolt költségeket elemezzük. A nem indokoltan felmerült költségek körét a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (továbbiakban MEKH) határozza meg a jogszabályi keretek között, lényegében összehasonlító elemzésekre építve, egy monopolisztikus piacon modellezett versenyt szimulálva. A nem indokoltan felmerült költségek közül kiemelt figyelmet érdemel a szolgáltatást érintő közműadó, amely a legjelentősebb nem indokolt költség és az értékesítés nettó árbevételének mintegy 5% teszi ki. Az árhatóságnak sem ebben az esetben sem az energiaellátók jövedelemadója esetében nincs mérlegelési lehetősége, mivel a Vksztv. kizárja a díjkalkulációnál történő figyelembevehetőségét. Elemzési szempontból e két „költséget”, a közműadót és az energiaellátók jövedelemadóját külön vizsgáljuk majd a fedezettség vizsgálatakor. A korábbi szabályozási környezet nem követelte meg a költségek díjba való beépítésékor azok indokoltságát, így azok a működési hatékonyság javítására sem ösztönöztek kellőképpen. Az akkori árhatóság elé beterjesztett díjjavaslatban a legtöbb esetben bázis szemléletű tervezés/díjmegállapítás folyt, vagyis a megelőző évben felmerült valamennyi költség elismerésre kerülhetett, sokszor függetlenül attól, hogy azok ténylegesen milyen tevékenység érdekében keletkeztek. Ilyen módon a díjakba beépítve a felhasználókkal fizettették meg azokat a költségeket is, amelyek a nem hatékony, vagy nem megfelelő színvonalú működés miatt merültek fel.

3.1.2.1.1.1 Indokolt költségek Az indokolt költségek két típusát különböztethetjük meg: működési és kapacitásköltségek. A kapacitásköltség a víziközmű, illetve az azt működtető vagyon amortizációjával, tőkeköltségével, illetve a működő tőke tőkeköltségével egyezik meg. A tőkeköltség fogalmát a MEKH módszertana tette ismertté a víziközmű-szolgáltatói szektorban, korábban ezt a díjkalkulációknál nem használták. A bérleti-üzemeltetési, illetve a nem építési koncessziós szerződéseknél elvben a kapacitásköltség elemeit tartalmazhatja a bérleti/használati/koncessziós díj. A vagyonkezelési, illetve az építési koncessziós szerződéseknél ebből elvileg minimálisan az értékcsökkenési leírás jelenik meg. A működési költség a víziközmű-vagyon üzemeltetési, fenntartási és egyéb költségeit takarja, meghatározása összehasonlító elemzéseken alapul. Az összehasonlító elemzésekben a működési és a kapacitásköltségeket együttesen vizsgálja a MEKH a beruházási és működési költségek közötti átváltás miatt. A kapacitásköltségek ugyanakkor adottságok, így ezek nem kerülnek korrekcióra az indokolt költségek meghatározásánál. A kapacitásköltség kalkulációnál a MEKH nem feltétlenül a víziközmű-szolgáltatónál lekönyvelt költségértékeket használja, aminek az oka az alábbi torz és nem fenntartható korábbi gyakorlat. Az önkormányzati tulajdonú víziközműveknél előfordult, hogy a víz díját a szociális szempontok erősen befolyásolták, ami miatt a bérleti/használati díjak elmaradtak az amortizációtól. 2013-as adatok alapján a bérleti-üzemeltetési konstrukcióban működő eszközök könyv szerinti amortizációjának csupán 50%-a jelenik meg bérleti/használati díjként. Mivel a víziközmű eszközállomány mintegy 60%-át bérleti-üzemeltetési konstrukcióban használják, ezért látható, hogy a 68

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések fenntarthatóság a könyvelt kapacitásköltségek mellett nem elérhető. A pótlásra, rekonstrukcióra rendelkezésre álló források ugyanakkor nem szükségszerűen egyeztek meg az önkormányzatok bérleti/használati díjbevételeivel, hiszen egyrészt az építési-bővítési célú beruházások, másrészt az önkormányzatok működési költségeit finanszírozó forrásként szolgálhatott. Ez utóbbi lehetőséget 2011-től a törvényi szabályozás (Vksztv.) lezárta, ugyanakkor a jogszabály betartatásában még akadnak tennivalók annak ellenére, hogy a jogszabályi keretek erre is adottak. A koncessziós (legyen az klasszikus építési vagy inkább bérleti jellegű) szerződések alapján, illetve a vagyonkezelésben működtetett vagyonnál elvben jobb a helyzet. Előbbieknél a jogviszony jellege, utóbbiaknál a gazdasági mechanizmusok biztosítják a fenntarthatóságot. A vagyonkezelés esetében a lekönyvelt amortizáció, amennyiben nem jelenik meg a díjban veszteséges gazdálkodást idéz elő. Ez a mechanizmus ugyanakkor kezelhető működési támogatással, illetve kiiktatható az amortizációs kulcsok nem a műszakilag várható élettartamának megfelelő érték beállításával. A működési költségek támogatására adott összeg része a mai napig tartó gyakorlatnak: az állami tulajdonban lévő víziközmű-szolgáltatók mintegy 4-5 milliárd forintot kaptak az ellátásért felelősökön keresztül. 2013-ban egy meghatározott plafon feletti kalkulált díjat meghaladó összeg esetén az önkormányzatok pályázhattak támogatásra, amely végül a szolgáltatóhoz jutott el. Ilyen jogcímen 4,5 milliárd forint került kiosztásra, amely a teljes szektor indokolt költségének mintegy 2%-a. A központi támogatás mellett az önkormányzati elenyésző, az előbbinek csupán 7%-át tette ki. Az amortizációs kulcsok beállításánál a bérleti-üzemeltetési konstrukcióban használt eszközök szolgálhatnak benchmarkként, hiszen ott nincs érdekeltség az amortizációs kulcsok eltérítésében. Szignifikáns eltérést a víz ágazat eszközeinek átlagos leírási idejében találtunk. Itt bérleti konstrukcióban üzemeltetett eszközök (benne rendszerfüggetlen eszközök is) átlagos leírási ideje 30 év, míg a vagyonkezelt, illetve koncessziós eszközöké 36 év. A többlet leírási idő miatti implicit megtakarítás mintegy 10 milliárd forint. Összességében tehát mintegy 15 milliárd forint hiányzott a fenntartható gazdálkodásból, ami ugyanakkor nagyságrendileg megegyezik a bérleti-üzemeltetési konstrukció fentebb elemzett mintegy 16 milliárdos deficitével. A kialakult állami gyakorlat miatt a vagyonkezelési konstrukció önmagában nem biztosította a rendszer fenntarthatósági szempontú primátusát, emiatt a víziközmű eszközök állapotuk elemzésekor üzemeltetési formák szerint nem kerülnek szétbontásra. A fenti okok miatt a szektorból eszköz oldalon minimálisan az indokolt költségek mintegy 10% került kivonásra/felélésre évente csupán eszköz oldalon. Ezt súlyosbítja a bérleti/használati díjak eltérítése, amellyel az érték 15%-ig is felkúszhat. Az indokolt költségek számításánál a kapacitásköltségek nem tükrözik a pótlási értéket, mivel nem a jelenlegi pótlási értékekhez számítja az amortizációt, hanem a könyv szerinti értékhez, amely 1990-es évek közepi bruttó értéket tartalmaz. A Vksztv. 2015 végéig ad haladékot a vagyonértékelés elvégzésére, így a víziközmű-vagyon zömmel még nem tükrözi a pótlási értéket. Az előbbiek miatt a kapacitásköltségek 2013-ban az indokolt költségek csupán 1/3-át tették ki. Az eszközök mindenkori állapota meghatározza nem csak a karbantartási, de termelési költségeket (itt víztermelés/kezelés, illetve szennyvíztisztítás) is. A vízszolgáltatás ágazatban utóbbi hatás hálózati veszteségben mutatkozik meg, míg a szennyvíz ágazatban a talajvíz, illetve a nem kívánt csapadékvíz beszivárgása (infiltráció) jelent többlet kapacitás és költség igényt. Jellemzően az eszközök rossz állapota elsősorban a vízágazatban jelent számottevő működési többletköltséget, hiszen az elosztóhálózat nyomás alatt van. A hálózati veszteség (benne a relatíve jelentéktelen mennyiségű saját felhasználást) országosan 25%-os, a fővárosi vízszolgáltatót nem számítva mintegy 29%, amely az OECD tagországokban található 10-30%-os intervallum7 szélső 7

Managing Water for all – An OECD perspective on pricing and financing – Key messages for policy makers – OECD 2009

69

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések értéke. A szórás meglehetősen nagy, van olyan szolgáltató, ahol ez az érték az 56%-ot is eléri. A megtermelt ivóvíz átlagosan negyede, esetenként fele nem jut el a felhasználókhoz, ami enyhén szólva nem fenntartható. A nagyarányú veszteség nem elsősorban a karbantartás elmaradásának tudható be, amely a vízszolgáltatás ágazatban a bruttó eszközérték 3,4%-át tette ki 2013-ban. A meglehetősen magas érték okát a pótlás értéke magyarázza, hiszen 2013-ban a karbantartásra jutó összeg mintegy kétszerese a pótlásra fordított összegnek. A pótlásra fordított összeg pedig a fele volt a fentebb már elemzett elszámolt amortizációnak. A helyzetet súlyosbítja, hogy 2013-ban lépett életbe a 2007. évi CVI. törvény az állami vagyonról8 módosítása, amely szerint alapfeladatként vagy főtevékenységként közfeladatot ellátó vagyonkezelő a visszapótlási kötelezettség teljesítése alól a törvény erejénél fogva mentesül. A pótlás nagyságát ugyanakkor természetesen nem egy évre, hanem egy időszakra kell értékelni. A korábbi időszakok pótlásának megítélésére megvizsgáltuk az elosztó hálózat eszközeinek anyagminőségét. A vezeték anyagának megfelelő kockázati besorolást kapott minden víziközműrendszer elosztóhálózata. Kockázatos anyagnak számít az elemzésben az azbesztcement, az acél és a KMPVC. Az elosztóhálózaton belül a kockázatos anyagú vezetékek aránya alapján történt meg a besorolás. A 60%, illetve annál nagyobb arányban alkotják kockázatos anyagok (vezetékhosszban mérve) az ország elosztó vezetékhálózatának 70%-át. A 80%, illetve annál nagyobb arányban alkotják kockázatos anyagok (vezetékhosszban mérve) az ország elosztó vezetékhálózatának 45%-át. A hálózat anyaga meghatározza az életkort is, hiszen minden időszaknak megvolt a saját jellemző anyaga. A hálózat anyagminőségéből látható, hogy azok túlnyomó részt már túl vannak a hasznos élettartamukon, így nem indokolatlanok sem a karbantartási költségek, sem a hálózati veszteségek. Jelentős mértékű erőforrás pazarlás folyik az elmúlt évek vagyont felélő gyakorlata miatt. A szennyvíz-szolgáltatási ágazatban elvben kisebb az ilyen jellegű probléma, hiszen itt újabb rendszerekről van szó, illetve kockázatos anyagnak is csak a beton számít. A 60%, illetve annál nagyobb arányban alkotják kockázatos anyagok (vezetékhosszban mérve) az ország gyűjtő vezetékhálózatának 13%-át. A 80%, illetve annál nagyobb arányban alkotják kockázatos anyagok (vezetékhosszban mérve) az ország gyűjtő vezetékhálózatának 5%-át. A karbantartás részben ennek megfelelően a bruttó eszközérték 1%-a. Figyelemre méltó, hogy a pótlás az amortizáció 12%-a, ugyanakkor ez a mérsékelt karbantartási igény tükrében nem egyértelműen alacsony. Az infiltrációt csak az elválasztott rendszerű rendszerekre lehet értelmezni, hiszen az egyesített rendszereknél a gyűjtőhálózat egyik célja éppen a csapadékvíz elvezetése. Az elválasztott rendszerű gyűjtőhálózatoknál az infiltráció mértéke meglepő módon a 30%-ot kissé meghaladja. Az érték nagyságrendje az alábbi okokra vezethető vissza. Az elválasztott rendszerekbe is bejuthat csapadékvíz az átemelőknél, aknáknál, illetve az illegális bevezetés miatt. A csapadékvízen kívül a talajvíz is bejut a rendszerekbe a nem megfelelően összeillesztésből, fektetésből, illetve a kivitelezésben nem kiküszöbölhető talajmozgások miatt. Jelen elemzésnek nem volt tárgya az okok pontosabb feltárása, de ezt jövőbeni célként javasolt kitűzni. A forrás mindenesetre ágazati szinten rendelkezésre áll a feltárt kivitelezési, illetve természetes talajmozgás okozta hibák korrigálására. A csapadékvíz elvezetés hiányosságait ugyanakkor az ágazat nem tudja kezelni, hiszen ez nem tartozik a víziközmű-szolgáltatás érdekkörébe, annak ellenére, hogy jelentősen befolyásolja működését.

3.1.2.1.2

Bevételek

3.1.2.1.2.1 Díjbevételek A víziközmű-szolgáltatások bevétele nagyobb részt a felhasználóktól szedett díjbevétel. A díjak addig meglévő szerkezetét a központi árszabályozás megvalósulásától 2011. december 31-től rögzítette a 8

a 2013. évi CXIV. törvény módosította

70

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések jogszabály. A díjak nagyságában változás azóta kétszer történhetett: 2012-ben maximum 4,2%-os díjemelést tett lehetővé a Vksztv., míg a rezsicsökkentés a lakossági ügyfelek esetében ezt 2013 július 1-től csökkentette 10%-kal. A víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény elfogadását megelőzően az ágazatban nem volt központi hatósági árszabályozás: a szolgáltatási díjakat ellátási területenként az árhatósági jogkört gyakorló települési önkormányzat rendeletében hagyta jóvá, míg az állami tulajdonú közüzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg az állami tulajdonú közüzemi csatornamű használatáért fizetendő díjakról a 47/1999. (XII. 28.) KHVM rendelet szabályai rendelkeztek. Ezen okok következtében a díjképzés rendkívül sokszínű és áttekinthetetlen struktúrája alakult ki az országban. A jelentős nagyságrendű megvalósult beruházások üzembe helyezése megkövetelte az eddig nem nyújtott szolgáltatásokra a díjmegállapítást, amely esetben már nem a fentiekben leírt átmeneti szabályoknak megfelelő árak kerültek bevezetésre, hanem a Vksztv-ben foglaltaknak megfelelően a MEKH határozta meg az árakat. A kialakult és befagyasztott díjstruktúra országosan nagy különbségeket mutat. A víziközműszolgáltatók egy része a fogyasztással arányos díj mellett felhasználási helyenként (esetleg vízmérő átfolyási átmérője szerint differenciáltan) havi alapdíjat is felszámol, míg máshol kizárólag egytényezős, fogyasztással arányos díjszabás működik. Számos egyéb díjképző- és módosító tétel kerül szolgáltatónként figyelembevételre (pl. locsolási kedvezmény). A díjak általában azonos víziközmű-szolgáltató esetén ellátási területenként, településenként is különböző összetételűek és összegűek. Különböző felhasználói csoportok tekintetében azonos ellátási területen is több eltérő díjkategória kerülhet alkalmazásra. Legjellemzőbb a lakossági és közületi díjak megkülönböztetése. További megkülönböztetést jelenthet a közületi kategória megbontása ipari (gazdálkodói) és intézményi díjkategóriára. Ezzel lehetőség nyílik a közintézmények számára a gazdálkodóinál kedvezőbb díjak alkalmazására. A díjak differenciálása azonban nem mindenhol történik meg; van olyan szolgáltató, amely ágazatonként (ivóvíz-szolgáltatás, szennyvízelvezetés és -tisztítás) egységes díjat alkalmaz lakossági és közületi felhasználók tekintetében. Az előbb ismertetett tényezők eredményeként jelenleg a víziközmű-ágazatban több ezer különböző ár létezik, ami nem ösztönzi a szolgáltatókat a hatékony működésre és áttekinthetetlenné teszi a rendszert. A díjak struktúrája mellett azok mértékében is rendkívül jelentős eltérések vannak: a legmagasabb és legalacsonyabb árak közötti különbség ivóvíz-szolgáltatás esetén több, mint ötszörös, mintegy 400 forint (az átlagdíj 257 Ft/m3), szennyvízelvezetés és tisztítás szolgáltatás esetén több, mint nyolcszoros, mintegy 800 forint (az átlagdíj 302,5 Ft/m3). A jelenlegi díjrendszerrel további probléma, hogy azok a víziközmű-szolgáltatók különböző tevékenységei közötti keresztfinanszírozás eszközei. A keresztfinanszírozás megszüntetése a Vksztv. egyik deklarált alapelve és célja, amely az áttekinthető és indokolt költségeken alapuló víziközműszolgáltatás és díjmeghatározás alapja, a Víz Keretirányelvben meghatározott költségek megtérülésének, valamint a szennyező fizet elv érvényesülésének előfeltétele. A keresztfinanszírozás tetten érhető a lakossági és közületi díjak (ez esetben sor kerülhet arra, hogy a közületi (ipari, intézményi) felhasználók fizetik meg a lakosság részére nyújtott kedvezményt), a víziközmű-szolgáltatási ágazatok (ivóvíz szolgáltatás, szennyvízelvezetés és –tisztítás) között, valamint a víziközmű-szolgáltatás és egyéb tevékenységek között (például fürdő vagy laboratórium javára). A lakossági és közületi díjak közötti keresztfinanszírozásra a Vksztv. továbbra is lehetőséget ad, de a nem lakossági (korábban közületi) díjakat maximálja a lakossági díjak 150%-ban. A Vksztv. díjakkal kapcsolatos részletei a 2-es fejezetben olvashatóak.

71

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A Vksztv. integrációt elősegítő rendelkezései nyomán hosszútávon a nagyobb üzemméretű szolgáltatók maradnak a szektorban. A központi árszabályozás eredményeként egységesítésre kerül a díjban érvényesíthető, indokoltan felmerülő költségek köre és mértéke. A szolgáltatás díjának víziközmű-szolgáltatónként vagy víziközmű-rendszerenként történő meghatározása várhatóan felszámolja a jelenlegi szélsőséges díjkülönbségeket. A törvényi kötelezettségeinek megfelelően a MEKH 2014 október 15-ig javaslatot tett a víziközműszolgáltatások díjaira. A díjakról a víziközmű-szolgáltatásokért felelős miniszter dönt, míg a Vksztv. felhatalmazó rendelkezései alapján a díjstruktúrát a kormány határozza meg. 3.1.2.1.2.2 Működési támogatások Az önkormányzati díjkompenzáció: Sok települési önkormányzat alkalmazza a díjkompenzáció rendszerét, azaz jellemzően szociális szempontokat figyelembe véve a díjat maximált szinten tartja, mely plafon és a szolgáltató által beterjesztett magasabb díj közötti különbözetet díjkompenzációként folyósítja a szolgáltató részére. Az állami díjtámogatás: A 2013-es évben a 90/2013. (X.7.) VM rendelet értelmében, abban az esetben, ha a lakossági víz- és csatornaszolgáltatás együttes, összevont fajlagos ráfordításainak értéke egy bizonyos küszöbértéken túllép (a 2013-as évben ez az érték 1.002 Ft/m3), akkor az érintett települési önkormányzat állami díjtámogatásra pályázhat. Ezen támogatási struktúra szintén nem ösztönöz a működés hatékonyságának, a szolgáltatás minőségének, vagy akár a fajlagos ráfordítások értékének csökkenésére. Részletes adatok a 2.2.2 fejezetben találhatóak. 3.1.2.1.2.3 Beruházási támogatások A víziközmű-szektor a derogációs célok elérése érdekében jelentős beruházási támogatást kapott. A 2007-13-as időszakban a kifizetett támogatás értéke az ivóvízjavító program keretében 22,4 milliárd forint, amelynek 15%-a az EU támogatás önerejének hazai támogatása volt. A szennyvízberuházások támogatására az ágazat 231,4 milliárd forint kifizetést kapott, amelynek 1%-a az EU támogatás önerejének hazai támogatása volt. A kifizetett támogatások jelentőségét mutatja, hogy azok értéke a 2013-as vízszolgáltatás eszközei bruttó értékének 4,5%-a, míg a szennyvízszolgáltatás esetében elérte a 19,6%-ot.

3.1.2.2 Környezeti és erőforrás költségek meghatározása, a környezeti díjak bemutatása és szerepük értékelése A Nemzeti Vízstratégia víziközmű-szolgáltatás területére megfogalmazott célkitűzéseivel összhangban a felszíni és felszín alatti vizek jó ökológiai állapotának elérése és fenntartása érdekében a víziközmű-szolgáltatás területén továbbra is feladatként jelentkezik a 98/83/EK Ivóvíz irányelvben foglalt kötelezettségek teljesítése. Az érintett településeken ivóvízminőség-javítás szükséges, ezért az Ivóvízminőség-javító Programban foglalt feladatokat, az öt kiemelt paraméter (bór, fluorid, nitrit, arzén, ammónium) tekintetében teljes körűen végre kell hajtani. Továbbra is cél a 91/271/EGK Szennyvíz irányelvben foglalt határidős kötelezettségek teljesítése, a korszerű szennyvíziszap-kezelési lehetőségek vizsgálata és regionális szennyvíziszap feldolgozó/hasznosító technológiák fejlesztése, illetve átfogó iszap-stratégia kidolgozása a hasznosítási célkitűzések teljesítése érdekében. A 2007-2013 tervezési időszakban a víziközmű-rendszerek fejlesztését célzó, KEOP támogatással megvalósuló fejlesztési beruházások szerződéssel lekötött értéke 627,6 mrd Ft, melyből az ivóvízminőség-javító projektek 146 mrd Ft, a szennyvízelvezetési és tisztítási beruházások 481,6 mrd Ft értékben részesedtek. A ROP támogatással megvalósuló szennyvízelvezetési projektek szerződéssel lekötött összköltsége 28,8 mrd Ft. A támogatás átlagos intenzitása 85 %. 72

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A támogatások kifizetését 2013. december 31-ig vizsgálva a KEOP ivóvízminőség-javító projektek előkészítésére és megvalósítására összesen 19,5 mrd Ft, a KEOP szennyvízelvezetési és tisztítási projektekre 207,5 mrd Ft, míg a ROP szennyvízelvezetési projektekre 20,9 mrd Ft támogatás került kifizetésre. A folyamatban lévő projekteket 2015. évben szükséges befejezni, így a 2007-2013. tervezési időszakra vonatkozóan a környezetvédelmi célok megvalósítása érdekében a víziközműszolgáltatás területén még további 365 mrd Ft felhasználható forrás áll rendelkezésre. A rendelkezésre álló források részletezését az alábbi táblázat foglalja össze.

10. táblázat

KEOP

ROP

A 2007-2013. tervezési időszakra vonatkozóan még rendelkezésre álló források

Felhasználható támogatás Támogatáshoz tartozó önerő Felhasználható forrás (Ft) (%) (Ft) (%) (Ft) szennyvíz 202 111 952 026 49,3 35 529 184 249 14,95 237 641 136 275 ivóvíz 104 587 179 111 84,3 18 476 776 315 15,01 123 063 955 426 Összesen 306 699 131 137 54 005 960 564 360 705 091 701 szennyvíz

Mindösszesen

3 666 000 000 310 365 131 137

14,9

630 920 124 54 636 880 687

14,68

4 296 920 124 365 002 011 824

A Nemzeti Vízstratégia tervezet9 középtávú célkitűzéseinek megfelelően a környezeti célok elérése érdekében  Biztosítani kell a 91/271/EGK Szennyvíz irányelvben foglalt határidős kötelezettségek teljesítését.  Az uniós támogatások igénybevételével minimális mértékűre kell szűkíteni a vízellátás és a szennyvízelvezetés közötti közműollót a 2000 lakos feletti településeken, és a kiépült rendszerek mentén érvényesíteni a rákötési kötelezettséget.  Meg kell oldani a meglévő szennyvíztisztító telepek üzemeltetésének intenzifikálását, kombinált fizikai-kémiai és biológiai módszerek fejlesztésével.  Biológiai N és P eltávolítási módszerek továbbfejlesztése, korszerű technológiák hazai bevezetése.  Az energiafelhasználás felmérése, majd ezt követően az energetikai hatékonyság növelése a vízi közmű hálózatokban (pl. üzemrend optimalizálás), ivóvíztisztító és szennyvíztisztító telepeken.  A 2000 fő alatti települések vonatkozásában, a Települési Szennyvízkezelési Program végrehajtásához el kell készíteni a beruházási javaslatot, le kell határolni a gazdaságosan csatornázható településrészeket és azokat a területeket, ahol az egyedi szennyvízkezelést kell alkalmazni. A 2014-2020. tervezési időszakban a KEHOP keretében az ivóvízminőség-javító program befejezésére 56,7 mrd Ft indikatív forrás, míg a 2000 LE feletti települések szennyvízelvezetési és tisztítási projektjeinek megvalósítására 268,2 mrd Ft indikatív forrás áll rendelkezésre. A víziközmű-szolgáltatás negatív környezeti hatásainak csökkentése érdekében a szennyvíziszap országosan egységes koncepció alapján történő hatékony kezelése és a hasznosítási arányának növelése megvalósítására 60,8 mrd Ft indikatív forrás felhasználására nyílik lehetőség.

9

NEMZETI VÍZSTRATÉGIA A VÍZGAZDÁLKODÁSRÓL, ÖNTÖZÉSRŐL ÉS ASZÁLYKEZELÉSRŐL (a jövő vízügyi, öntözésfejlesztési és aszály kezelési politikáját megalapozó, a fenntarthatóságot biztosító konzultációs vitaanyag 2013 Vidékfejlesztési Minisztérium

73


szennyvíz ivóvíz

A 2014-2020. tervezési időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló források KEHOP Összes indikatív forrás EU támogatás összege 268 235 774 013 216 971 687 760 56 663 553 642 45 834 255 007

A víziközmű-szolgáltatás helyzetének javítására vonatkozó egyéb támogatás Szennyvíziszap országosan egységes koncepció alapján történő hatékony kezelése és a hasznosítási arány növelése Összes indikatív forrás 60 829 424 161

EU támogatás összege 49 203 961 978

A célállapot elérését szolgáló hosszú távú (2015-2027) intézkedések között kell megemlíteni, hogy az elmúlt két évtizedben az elhasznált eszközök pótlásának elhanyagolása miatt meg kell kezdeni a meglevő vízi közművek rekonstrukcióját, biztosítva a vagyon értékének megőrzését. A csatornahálózatok leromlott műszaki állapota következtében a területi adottságoktól függően eltérő környezeti problémák jelentkezhetnek. Az alacsony talajvízállású területeken a szennyvíz kiszivárgása (exfiltráció) okozhatja a felszín alatti vizek szennyeződését, ezért a rekonstrukcióra a talajvíz veszélyeztetettségének és a közegészségügyi kockázatnak a mérséklése miatt van szükség, míg a magas talajvízállású területeken a talajvíz beszivárgása (infiltráció) okoz problémát, így a rekonstrukció fontosságát a szennyvíztisztító telepek talajvíz miatti hidraulikai terhelésének csökkentése indokolja. A szennyvízelvezetés és tisztítás energia hatékonysága is növekszik az idegenvizek csökkentésével, a meglévő hálózatok célirányos felújításával. Az ivóvízhálózat rekonstrukciója a hálózati veszteség csökkentésével a vizek mennyiségi védelmét is szolgálja, a vízkészlet-gazdálkodás helyzetét javítja, ezzel közvetlenül is elősegíti vizek állapotának javítását. A jelenlegi ivóvíz törzsvagyon bruttó könyv szerinti értéke 474 milliárd Ft, melynek pótlási értéke ennek többszöröse. Pontos értéket a vagyonértékelések elkészítését követően 2016. évben lehet meghatározni. A szennyvíz törzsvagyon bruttó könyv szerinti értéke 1042 milliárd Ft, amely vagyon azonban átlagban fiatalabb, mint az ivóvíz törzsvagyon. Az alkalmazott csőanyagok minősége miatti rekonstrukciós igénye minimális, azonban a kivitelezési és egyéb, fentebb már részletezett okok miatti rekonstrukciós igénye viszont jelentős lehet. A rekonstrukciós költségek nagyságára tekintettel a feladat csak hosszútávon oldható meg. A meglevő közművek rekonstrukciós programjának megvalósítását a gördülő fejlesztési tervekben foglalt feltételekkel és műszaki tartalommal kell végrehajtani, mely során az energiahatékonyság-javítására és a legjobb elérhető költség-hatékony technológiai megoldások alkalmazására is törekedni kell. A vízkészleteinkkel való takarékos gazdálkodás érdekében:  a hálózati vízveszteségek csökkentését szolgáló beavatkozások  a lakossági és egyéb felhasználók takarékos vízhasználatra ösztönző szemléletváltásának megalapozása, ösztönzése  a felhasználói szokások megváltoztatását igénylő eljárások és műszaki megoldások alkalmazása,  a túlméretezett közüzemi vízellátó hálózatok rekonstrukciója során a rendszerek hidraulikai szempontokon alapuló újratervezése a megváltozott igényekhez alkalmazkodó rendszerkapacitások kialakítása szükséges. 74

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 

A megfelelően biztonságba helyezett vízbázisokból a klímaváltozás hatásaira is figyelemmel kell biztosítani a közüzemi vízellátást.

Környezeti díjak, bírságok A víziközmű-szolgáltatás környezeti költségei között a legjelentősebb tényező a környezetterhelési díjról szóló 2003. évi LXXXIX. törvény szerint meghatározott vízterhelési díj. A vízterhelési díj fizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli, aki vízjogi engedélyezés alá tartozó tevékenységet végez és ennek során a felszíni vizeket terhelő, a törvényben meghatározott vízterhelő anyagokat bocsát ki. Nem terheli díjfizetési kötelezettség a kibocsátót:     

a felhasznált vízben levő vízterhelő anyag kibocsátás után, ha a felhasznált vizet újrahasználja és a használat során nem terheli a befogadót, az általa felhasznált, illetve a vízszolgáltatás alapjául szolgáló nyers vízben eredetileg is megtalálható vízterhelő anyag mennyisége után, az elvezetett csapadékvíz mennyisége után, a nehézfémek csoportjába tartozó vízterhelő anyag kibocsátása után, amennyiben a kibocsátó által alkalmazott technológiából adódóan az ilyen típusú vízterhelő anyag kibocsátása kizárt, az extenzív módon üzemeltetett halastavak esetén.

A vízterhelő anyagok mennyiségét a vízszolgáltató köteles hiteles mérésekkel igazolt módon a kibocsátó rendelkezésére bocsátani. A vízterhelési díj mértékét a vízterhelési díj meghatározott alapja, a vízterhelő anyagok egységdíja, a területérzékenységi, valamint az iszap elhelyezési szorzó határozza meg. A közcsatornán elvezetett, majd felszíni vízbe bocsátott vízterhelő anyag után fizetendő díjat a szennyvíztisztító telepet, illetve a közüzemi csatornahálózatot működtető szolgáltató a terhelés arányában áthárítja a szolgáltatást igénybe vevőkre. Ha a szennyvíztisztító telepet és a csatornahálózatot üzemeltető szolgáltató személye különbözik, akkor a csatornahálózatot üzemeltető szolgáltató jogosult a rá áthárított díjat a szolgáltatást igénybe vevőkre továbbhárítani. A gazdálkodó szervezet által kibocsátott szennyvíz mennyiségének és minőségének meghatározása a szolgáltató feladata. A működési engedéllyel rendelkező víziközmű-szolgáltatók 2013. évben összesen 2 714 414 eFt vízterhelési díjat fizettek meg. Ez a díj a szennyvíz-szolgáltatásból származó nettó árbevételük 2,21%a. (Forrás: MEKH) A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet alapján az a kibocsátó, aki az engedélyezés során előírt kibocsátási határértéket túllépi vagy az engedélyben meghatározottaktól eltérő szennyező anyagot vagy tiltott anyagot bocsát ki, az csatornabírság vagy vízszennyezési bírság fizetésére köteles. A vízszennyező anyag küszöbérték fölötti kibocsátása vagy a szolgáltatói szerződésben a küszöbérték fölött egyedileg befogadásra vállalt és a vízvédelmi hatóság által engedélyezett koncentráció szintje fölötti kibocsátása után csatornabírságot kell megállapítani és kiszabni. A víziközmű-szolgáltatás vonatkozásában a vízszennyezési bírságot a vízvédelmi hatóság állapítja meg és szabja ki és a víziközmű-szolgáltató fizeti meg. A csatornabírságot szintén a vízvédelmi hatóság állapítja meg és szabja ki, de megállapításához a szolgáltató bírságjavaslatot köteles készíteni és azt a szennyvízkibocsátás évét követő év március 31-éig a vízvédelmi hatóságnak megküldeni. A csatornabírság megfizetésére a víziközmű-szolgáltatást igénybevevő kibocsátó a kötelezett, így ez a költség a víziközmű-szolgáltatás költségét nem terheli.

75

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Azt a kibocsátót vagy tulajdonost, aki a hatóság részére határidőre adatot nem szolgáltat, kötelezettségét elmulasztja, engedély nélküli vagy engedélytől eltérő tevékenységet folytat a vízvédelmi hatóság vízvédelmi bírság megfizetésére kötelezi. A működési engedéllyel rendelkező víziközmű-szolgáltatók 2013. évben összesen 967 330 eFt vízszennyezési bírságot fizettek meg. Ez a díj a szennyvíz-szolgáltatásból származó nettó árbevételük 0,79%-a. (Forrás: MEKH), viszont ez a költség nem része az indokolt költségeknek. Vízkészletek, vízkészletjárulék A víziközmű-szolgáltatás biztonságát jelenleg nem veszélyeztetik sem a felszíni sem a felszín alatti vízkészletek mennyiségi korlátai. Az ivóvízellátás területén a felszín alatti vízkészletek esetében jelentkező vízminőségi problémákra kell nagy hangsúlyt fektetni, melynek megoldására az ivóvízminőség-javító program keretében van lehetőség, melyhez a korábban ismertetett források is rendelkezésre állnak. A vízkészletek védelme érdekében a vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött vagy engedély nélkül felhasznált, az üzemi felhasználó a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után vízkészletjárulékot köteles fizetni. Nem kell a víziközmű-szolgáltatás területét érintően a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie a felszín alatti vízkivételnél a vízjogi engedély szerinti víztartó rétegbe visszasajtolt - a felszín alatti vizeket nem veszélyeztető - vízmennyiség után, a tűzivízellátás, a polgári védelmi készenléti célokat szolgáló vízmennyiség után, a vízjogi engedélyenként évi 500 m3-t meg nem haladó vízmennyiség után, a talajvízdúsításra betáplált vízmennyiséggel azonos vízmennyiség kitermelése után, ha az a talajvízdúsítással igénybe vett vízadó rétegből történik, a vízjogi engedély szerinti vízmennyiség azon része után, amely nem vehető igénybe, mert a vízkészlet természeti okokból nem áll rendelkezésre, valamint ha a hatóság a vízkivételt korlátozta, A vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló kormányrendeletben meghatározott adásvételre vagy kisajátításra fordított pénzösszeg a befizetett vízkészletjárulékból visszaigényelhető. A 2. fejezetben a vízkészletjárulék ágazatok közötti megoszlása részletesen ismertetésre került. A bemutatott adatok alapján szembeötlő, hogy az ivóvíz minőségű vizet felhasználó ágazatok, mint például az élelmiszer, ital, dohány-termék gyártása, vegyi anyag, termék gyártása, gyógyszergyártás, szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás nagyságrendileg magasabb mértékű vízkészletjárulékot fizetnek a saját vízellátás után, mint a közüzemi vízellátás igénybevétele következtében, ami magasabb saját célú igénybevételt jelent részben a szabályozás következményeként. A vízkészletjárulék mértékét befolyásoló tényezők, különösen az alapdíj és a „g” szorzó mértékének alakulása nem támogatja a gazdasági célú ivóvíz közműveken keresztüli kielégítését. Az üzemi felhasználók esetében alkalmazott 3,13-szoros alapdíjat ugyanis nem ellensúlyozza a gazdasági célú ivóvíz esetében minőségtől függő 2 vagy 3-szoros „g” szorzó értéke. A víziközmű-szolgáltatás kiépített és rendelkezésre álló szabad kapacitásai így nem hasznosulnak, a jelentős ivóvíz minőségű vízigény szükségletű ágazatok beruházási döntéseiknél nem érdekeltek a szabad víziközmű-kapacitások kihasználásában. A vízkészletek védelme érdekében célszerű lenne az ivóvíz célú felhasználásokat az államilag felügyelt víziközmű-szolgáltatás irányába terelni, melyhez a VKJ szorzókat ennek megfelelően kell módosítani.

3.1.2.3 Költségmegtérülési mechanizmus leírása A költségmegtérülést a Vksztv. szabályozza. Az átfogóbb cél az ellátásbiztonság, azaz a fenntarthatóság megteremtése, amelynek része a költségmegtérülés biztosítása. A 76

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések költségmegtérülés módszertanának részletes kidolgozása a MEKH feladata azzal, hogy az indokolt költségek térülését biztosítani kell a díjakban, amelyre javaslatot tesz. Az indokolt költségeknek részei mind a környezeti (vízbázisvédelem, amennyiben azt a szolgáltató finanszírozza; vízterhelési díj), mind az erőforrásköltségek (vízkészletjárulék), kivéve a nem jogszabályi előírásoknak megfelelő működés miatti költségek (pl. bírságok). A víziközmű-szolgáltatás elsődleges igénybevevői köréről már korábban említést tettünk, ugyanakkor két olyan vízhasználat létezik, amelynek kielégítése nem elsődlegesen az ivóvízszolgáltatás, illetve a szennyvízelvezetés és tisztítás feladatkörébe esik. E vízhasználatok ugyanakkor jelentősen befolyásolják a költségmegtérülés lehetőségeit. Tűzivíz A 28/2011. (IX.6.) BM rendelet előírja a települési vízhálózat mentén 200 méterenként tűzivízcsapot kell létesíteni, illetve előírja a minimális vezetékátmérőt a tűzivíz biztosítása érdekében. A tűzivíz biztosítása már korábban is jogszabályi előírás volt, ugyanakkor a 60-as 70-es években történő ivóvizes közművesítés idején, amikor a vezetékhálózatok zöme kiépült a hálózatok méretezésénél a tűzivíz biztosítását nem kellett figyelembe venni. A tűzivízzel kapcsolatos előírások ugyanakkor a mintegy elmúlt 20 évben történő hálózatbővítések, valamint az időszerűvé váló rekonstrukciók esetén kerültek figyelembevételre. A csökkenő vízfogyasztás miatt a hálózat méretét egyre inkább a tűzivíz határozza meg, nem az ivóvízigény. Mind a hálózatos infrastruktúra magas tőkeigénye és az ehhez kapcsolódó költségek, mind maguk a tűzcsapok kialakításával és fenntartásával kapcsolatos költségek (bár ez utóbbi viszonylag alacsony költséghányadot képvisel) jelentősen terhelik az ivóvízszolgáltatás díjait annak ellenére, hogy egy másik szolgáltatásról van szó, a használó fizet elv sérül. A költségek nem elkülönített nyilvántartása továbbá nem teszi lehetővé, hogy megállapításra kerüljön vajon a tűzivíz biztosításának valóban a legköltséghatékonyabb és erőforráskímélőbb módja a vezetékes ivóvízhálózat útján történő biztosítása. A jogi szabályozás mindenesetre lehetőséget ad az alternatív tűzivízbiztosítás számára. Csapadékvíz A csapadékvízelvezetés nem a víziközmű-szolgáltatók feladata. Az egyesített rendszerű szennyvízelvezetésű rendszereknél ugyanakkor a csapadékvíz elvezetését a víziközmű-szolgáltató végzi, annak költsége a csatornadíjakban szerepel. E gyakorlat miatt sérül a használó fizet elve. Az egyesített rendszereknél a kapacitást - nem jogszabályi előírás alapján – a csapadékvízhez méretezik, a kapacitásköltségeket egyértelműen a csapadékvíz határozza meg, így jelentős többletköltség terheli a szennyvízelvezetés és tisztítás díját. A csapadékvíz miatt felmerült költségek elkülönítésére jelenleg nincs jogszabályi előírás. A csapadékvíz egyéb módon is terheli a víziközmű-szolgáltatás költségeit. A korábban már említettük, hogy az elválasztott rendszerű szennyvízelvezető rendszereknél meglepő módon 30%-ot meghaladó az infiltráció mértéke, amelynek egy része direkt csapadékvíz a nem megfelelő felszíni kivitelezés, vízelvezetés, illetve az illegális csapadékvízbevezetés miatt. Az infiltráció másik része a közvetett csapadékvíz, azaz a talajvíz, amely nagyrészt elkerülhető lenne a megfelelő felszín alatti kivitelezés esetén. A víziközmű-szolgáltató jelen jogszabályi környezetben ezekre nincs befolyással, azaz nincs felhatalmazva, hogy a víziközmű-üzemeltetés érdekeit a kivitelezés során képviselje.

77

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 3.1.2.4 Pénzügyi költségmegtérülési ráta kalkulálása A pénzügyi megtérülés e tanulmányban történő számítása a MEKH által meghatározott indokolt költségeken alapul, azonban annak az összehasonlító elemzés előtti állapotát mutatja. A kalkuláció tartalmazza a működési (benne karbantartás) költségeit, a kapacitásköltségeket azaz az amortizációt és tőkeköltséget mind a víziközmű eszközökre, mind az azt működtető eszközökre vonatkozóan, végül a működő tőke tőkeköltségét. A költségekkel szemben egyrészt a díjakból származó számviteli szétválasztásnak megfelelő ivóvíz-, illetve szennyvízelvezetés és tisztítás szolgáltatás nettó árbevételét vettük számításba. A díjbevételeken kívül a korábban említett működési támogatásokat is figyelembe vettük. A 2013-as díjbevételek a fejezet elején definiált indokolt költségek (továbbiakban indokolt költségek) csupán mintegy 86,3%-ra voltak elegendőek, a hiány 38,3 milliárd forintot ér el. Ezen belül az ivóvízszolgáltatás bevételei 7%-kal maradtak el az indokolt költségektől. A szennyvízelvezetés és tisztítás szolgáltatás fedezettsége igen kedvezőtlen, a díjbevételek az indokolt költségnek csupán mintegy 80%-át teszik ki . A fentebb részletezett támogatások számításba vétele esetén is a víziközmű bevételek csupán 88%-ban fedezték az indokolt költségeket. A szennyvíz ágazat negatív fedezettségét elsősorban az okozza, hogy a szennyvizes infrastruktúra fejlesztésének költségeit szociális szempontok és egyéb megfontolások miatt egyelőre nem érvényesítették időarányosan az árakban. A helyzetet nem segítette az árak befagyasztása, illetve a rezsicsökkentés sem. Korábban az ivóvíz ágazat kereszt-finanszírozhatta a szennyvízágazat működését, ugyanakkor 2013-ban ivóvízágazat eredményessége már nem járult hozzá a hiány fedezéséhez. Az alábbi táblázatban a víziközmű-szektor fedezettséget a költség és a bevételtartalom különböző eseteire találhatjuk meg.

12. táblázat

A 2013-as fedezettség „érzékenységi” vizsgálata

Fedezettség MEKH indokolt költség + szektoriális adók - tőkeköltség

2013 tény

Díjbevétel rezsicsökkentés nélkül 2013 tény 86,3% 89,5% 81,6% 84,7% 91,4% 94,9%

Díjbevétel és támogatás rezsicsökkentés nélkül 88,0% 91,3% 83,2% 86,4% 93,2% 96,7%

Érdemes megjegyezni, hogy korábban a költségelemek között nem kapott helyet a tőkeköltség minden eleme, így amennyiben ezt nem vesszük figyelembe az indokolt költségek között más képet kapunk: a szennyvízszolgáltatás fedezettsége jelentősen javul, a a fennmaradó hiányt pedig közel fedezi az ivóvíz-szolgáltatás többlete. A tőkeköltségnek a kamat jellegű ráfordítás elemeit, azaz az idegen tőke költségét korábban is tartalmazták a kalkulációk, azonban a saját tőke elvárt hozamát nem. A korábbi kalkulációk abban is különböztek, hogy abban szerepeltek olyan költségelemek is, amelyet a MEKH még az összehasonlító elemzés előtt eleve kizárt az indokolt költségkörből. A rezsicsökkentés miatt kiesett díjbevétel a 2013-as bevétel 3,8%-a, így jelentős hatása volt a költségmegtérülésre. Hiányában a a fedezettség 3,2% ponttal javult volna. A fentebb említett támogatások fedezettséget mintegy 1,7% ponttal javították. Jelentősebb hatással volt a víziközmű-szolgáltatók gazdálkodására a közműadó, illetve az energiaszolgáltatók jövedelemadója, amelyek összességében a díjbevételek 6,6%-át tették ki. Az adók elvben nem részei a költségmegtérülési módszertannak, ugyanakkor jelentősen torzíthatják a víziközmű-szolgáltatók gazdálkodását jövőbeni indokolt többletköltséget okozva. A szektoriális különadók a csökkenő vízfelhasználású víziközmű-szektorban akadályozzák a fenntartható 78

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések gazdálkodást. A szolgáltatók a rövid távú alkalmazkodás jegyében elhalaszthatják a tervszerű megelőző karbantartásokat, pótlásokat, amelyek hatása egy megnövekedett későbbi költségszintet fog okozni. Mivel a megnövekedett költségszint az egész ágazatot érinti, így a MEKH kénytelen elismerni a magasabb költségszintet indokolt költségként. Az összehasonlító elemzéseknél ugyanis ezek a többletköltségek nem hullanak ki, mivel a szolgáltatók hasonlóan reagálnak a szektoriális adókra. Ennek megfelelően ezek vagy a díjban vagy támogatásként fognak megjelenni, így végül is egy kevésbé hatékony- és erőforrásokat kímélő állapotba mozdul el a szektor. A folyamat elindult, amelynek jelei már mind a gazdálkodási, mind az ügyfél-elégedettségi mutatókon jelentkeznek. A különadók jelentőségét mutatja, hogy a figyelembevételük esetén az indokolt költségek 18,4%-kal, mintegy 54 milliárd forinttal maradnak el a díjbevételektől. Érdemes megjegyezni, hogy a tőkeköltségek kivétele az indokolt költségekből azt jelentené, hogy nagyságrendileg a különadók közül a közműadót a jelenlegi díjbevételekkel fedezni tudná a víziközmű-szektor (pozitív lenne a fedezettség). Ez ugyanakkor nem jelenteni azt, hogy az adó a szolgáltatók közötti teherelosztást tekintve igazságos lenne, azaz a fedezettség nem minden víziközmű-rendszer esetében állna fenn, itt csak a szektor egészét vizsgáljuk. A rezsicsökkentés hatása sem teljes 2013-ban, hiszen csak a második félévtől csökkentek a díjak. Ezt is figyelembe véve a víziközmű-szektor „fedezettsége” még mindig pozitív szaldós lenne mintegy 4 milliárdos többlettel.

3.1.3 Megfizethetőségi, fizetőképességi megfontolások A megfizethetőséget 2013-as árakkal és 2012-es jövedelmi adatokkal vizsgáljuk, mivel a KSH nem tudott 2013-as adatokat rendelkezésünkre bocsátani. Az időbeni eltérés nem jelent nagy problémát, hiszen a jövedelmi viszonyok vélhetően nem változtak számottevően. Régiós egy főre jutó víziközmű-szolgáltatásra fordított kifizetéseket állítottunk elő annak érdekében, hogy a régiós szinten előálló jövedelmi adatokkal összehasonlíthatóvá tegyük őket. Megállapításokat arra a témában született OECD-s tanulmányokra alapozzuk, miszerint a víziközművekre vonatkozó megfizethetőségi korlát irányadó értéke a háztartás jövedelmének 3%-a. Országos szinten egy átlagos háztartás átlagjövedelmének 2,5%-át költötte 2013-ban a víziközműszolgáltatásokra. Ez átlagosan a jövedelmi korlát alatt van, ugyanakkor mégis ebben Magyarország az OECD tagországai között egy 2009-es tanulmány10 tanúsága szerint is a legrosszabb mutatóval rendelkezik. A korábbi értékhez képest negatív elmozdulást láthatunk, ami mind a jövedelmi folyamatok, mind a víziközmű-szolgáltatásokban bekövetkező nagyarányú szennyvizes fejlesztéseknek köszönhető (2008-as kifizetésekkel és 2006-os jövedelmekkel számolt a hivatkozott tanulmány). A megfizethetőségi problémákat az OECD országaiban nem az átlagjövedelemhez képest, hanem az alsó jövedelmi decilishez viszonyítva mérnek. Ebben Magyarország szintén a sereghajtók között van. 2013-ban hasonlóan az átlaghoz itt is nagyarányú romlás következett be, hiszen a jövedelem 8,4%-át érte el a víziközmű-szolgáltatásokra kifizetett összeg. A helyzetet illusztrálja, hogy az ötödik decilisnél is a kifizetések 3,0%-kal haladják meg a megfizethetőségi korlátot, így a lakosság fele a jövedelmi korlát felett fizeti a víziközmű-szolgáltatások díját. Megfizethetőség alakulása az EU néhány tagországa között

10

European Commission: Addressing affordability concerns in WFD implementation

79

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Affordability index - Lowest decile of the population

Affordability index - Average net disposable income HU

PL

PL

SK

SK

HU

CZ

CZ

DE

DK

DK

DE

PT

BE

BE

UK

FR

FR

Affordability index (%)

PT

Affordability index (%)

UK

ES

AT

AT

FI

LU

ES

FI

NL

EL

EL

IT

SE

NL

IT

SE

0

0,5

1

1,5

0

2

3

4

6

8

10

Forrás: European Commission: Addressing affordability concerns in WFD implementation

A jövedelmi viszonyokkal összefügg a felhasznált ivóvíz mennyisége, amit a helyzet értékeléséhez szintén figyelembe kellene vennünk. Nem álltak ugyanakkor rendelkezésre az egyes decilisekre vonatkozó vízfelhasználási adatok, a jövedelem és a vízfogyasztás összefüggésére a régiós összesen adatokból lehet következtetni, a mellékelt ábra alapján. Az ábra X tengelyén sorrendben Magyarország egyes régióinak egy főre jutó éves jövedelme (Ft-ban) került feltüntetésre. Az Y tengelyen az egyes régiós jövedelmekhez tartozó egy főre jutó ellátottsággal korrigált éves vízfelhasználás (m3) került feltüntetésre. Látható, hogy a jövedelem és az ellátottság nem az egyedüli magyarázó változó. Ugyanakkor egyértelműen kijelenthető, hogy a jövedelmi korlát nem csak egy statisztikai fogalom, a relatíve alacsony jövedelem ténylegesen korlátozza a vízhez való hozzáférést és feltételezhetően nem csak azok számára, akik nem fizetés okán a szolgáltató jogos vízkorlátozó intézkedéseivel szembesülnek.

17. ábra

A vízfelhasználás ellátottsággal korrigált régiónkénti alakulása

45 40 35 vízfogyasztás

30

80

1 184 180

1 005 107

989 721

926 408

913 566

871 597

808 934

25

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 3.1.4 A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások A víziközmű-szolgáltatás fenntarthatósági szempontból igen kedvezőtlen helyzetben van. A fenntarthatóság szempontjából irányadó indokolt költségeket a rendelkezésre álló adatok alapján a díjbevételek nem fedezik. A fedezet javítása történhet a felhasználás növelésén, a díjak emelésén, átstruktúrálásán ill. a költségek csökkentésén keresztül egyaránt. A költségek csökkentése a küszöbön álló szükséges fejlesztések miatt nem életszerű. A megfizethetőség növekedése csökkentheti a kinnlevőséget, amely szintén egyik eleme az indokolt költségeknek. Lényeges továbbá, hogy az elmúlt időszak jelentős mértékű felhasználásának csökkenése számottevő kapacitástöbbletet hozott létre a víziközmű-rendszereken.

Összefoglalás A vízbázisok védelmét és a fenntartható vízhasználatot csak egy minden elemében jól működő vízgazdálkodási rendszerben lehet biztosítani. Magyarországon az elmúlt időszakban a jogszabályi változások megteremtették annak a feltételét, hogy egy fenntartható rendszer alakuljon ki. A fejlődő országok példái megmutatják, hogy a vízfelhasználás hatékonysága szorosan összefügg a szolgáltatást közvetítő infrastruktúra állapotával. A víztermelés és a felhasználás ugyanis nem azonos helyen történik, és könnyű belátni, hogy lyukas vödörrel vizet szállítani nem csak felesleges, de pazarló is. Az OECD országokban jelenleg még az infrastruktúra olyan állapotban van, amelyben még biztosítható, hogy a hálózati veszteségek „elfogadható” szinten maradjanak. Ez azonban nem fenntartható állapot. Az említett országokban még mindig viszonylag elterjedt gyakorlat, miszerint a pótlás fedezetét nem tartalmazzák a díjbevételek. Az, hogy biztosítjuk a díjban a pótlás fedezetét, már nem elegendő, hiszen a műszakilag hasznos élettartamukon túl lévő vezetékek nem fognak még mintegy 30 évig kitartani, míg a díjbevételekből elegendő forrás gyűlik össze a pótlásukra. Amennyiben a rekonstrukció folyamata nem indul el a hálózati veszteségek tovább növekednek. Mivel a felhasználók ellátása az elsődleges cél, így a vízveszteségek növekedése mellett is fenn kell tartani a szolgáltatás folyamatosságát. Ez addig történhet, amíg már a vízkészletek kihasználása olyan mértékűvé válik, mellyel a visszapótlódás nem tud lépést tartani és már középtávon sem lehet a fenntartható vízhasználatot biztosítani.

81


3.2

Mezőgazdasági víz szolgáltatás

3.2.1 A szolgáltatás főbb fizikai jellemzői és gazdasági szerepe 3.2.1.1 A szolgáltatás jellemzése Mezőgazdasági vízszolgáltatás alatt a felszíni vizekből növénytermesztési és halgazdálkodási tevékenységeket lehetővé tevő szolgáltatást értjük. A mezőgazdasági vízszolgáltatás összetett, sokcélú vízgazdálkodási rendszereken keresztül valósul meg, amely a mezőgazdasági igények mellett ökológiai vízigényeket és ivóvíz kivételeket is szolgálnak. A régiós vízpótló rendszerek kapcsolatban állnak, lényegében egységes rendszert alkotnak a vízelvezetést szolgáló rendszerekkel, amelyek a belterületek és a mezőgazdálkodásból kivett területek biztonságát szolgáló vízelvezetést, a mezőgazdasági termelés szempontjából fölös mennyiségű vizek elvezetését szolgálják. Ez a komplex infrastruktúra egyszerre nyújt szolgáltatást köz és magán tevékenységek számára, miközben tulajdonosi szempontból is több részre tagolódik. Ennek az összetett vízgazdálkodási infrastruktúrának a működtetése az elmúlt időszakban több szempontból is kihívásokba ütközött. A folyamat okaira és következményeire az elemzés során részletesen kitérünk. Ezek a szempontok alapvetően fontosak a szolgáltatással kapcsolatos pénzügyi mutatók és az állami szerepvállalás eszközeinek értelmezéséhez. Ma a mezőgazdasági vízszolgáltatást jellemző legfontosabb információ az iránta megnyilvánuló kereslet fokozatos leépülése utáni stagnálás. A kereslet leépülésének folyamata (a megöntözött területek nagyságát tekintve) már a rendszerváltás előtt kezdetét vette. Az alábbi ábrán látható a rendszerváltás időszaka óta, 1 millió m3/év maximális érték után a felhasznált vízmennyiségek csökkenése, amely folyamatban csak részlegesen játszott szerepet az időjárás. 18. ábra

Mezőgazdasági vízfelhasználás alakulás 1970-2013, millió m3

Forrás: VKJ A csökkenő fogyasztás több szempontból hátrányos, azonban a felhasználás csökkenésének van egy rendszerszintű azonnali hatása a szolgáltatás többi felhasználójának gazdasági helyzetére. A felszíni vízkészletek átvezetésére, elosztására, mint szolgáltatásra jellemző a fix költségek magas aránya a működtetés összes költségén belül. Ez egyrészt a kiterjedt infrastruktúrából fakad (tőke költség), másrészt abból a jellegzetességből, hogy a szolgáltatás biztosításához a csatornák folyamatos minden 82

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések évben jelentkező karbantartására van szükség függetlenül az adott évben ténylegesen szállított vízmennyiségtől. Az alábbi ábra (Csete, 2007) jól illusztrálja az összefüggést a fajlagos költség és a teljes felhasználás volumene között (noha a költség adatok ma már nem érvényesek). 19. ábra

Az öntözővíz önköltsége az állandó és változó költségek függvényében

Forrás: Csete, 2007. 7. oldal 4. ábra. A vízszintes tengelyen a felhasznált vízmennyiség található. A kereslet nagymértékű csökkenése a magas fix költségek miatt jelentősen növeli a szolgáltatás fajlagos költségét a megmaradt felhasználásra vetítve. A terhek növekedését a szolgáltató akár áthárítja, akár nem, a hatásokat szolgáltató és a felhasználó egyaránt megsínyli. Át nem hárított pénzügyi hatás esetén a szolgáltatónál keletkezik forráshiány, amelynek hatására a rendszer fenntartásának képessége romlik le, ami a szolgáltatás minőségének romlásán (akár tönkremenetelén) keresztül rontja a felhasználók gazdasági lehetőségeit. Áthárított pénzügyi terhek esetén a gazdálkodás eredményessége csökken a növekvő költségek miatt, ami a vízhasználó gazdasági tevékenység tönkremeneteléhez vezethet. A felhasználás ebből fakadó újabb csökkenése pedig egy lefelé tartó öngerjesztő folyamatba torkollik. Az alábbi ábra ennek a folyamatnak az eredményét mutat rá: az öntözésre alkalmas (öntözésre berendezett) területeken belül a ténylegesen megöntözött területek arányának alakulását ábrázolja. Az öntözésre berendezett területek kihasználtsága egészen 2011-ig lényegesen alatta volt a 2000-es évek eleji 50-60 %-os szintnek, 30-50 % között mozgott. 2012-től azonban 56-57 % lett.

83


Az öntözésre berendezett területek kihasználtsága.

Forrás OVF A kereslet csökkenése tehát olyan szerkezeti problémákat eredményez, amellyel egy szinten túl a rendszer működtetői és igénybevevői nem tudnak megbirkózni. Ilyen esetekben lenne indokolt a fokozott mértékű állami szerepvállalás egy probléma konszolidálásában, ha sajnálatos módon ebben az esetben nem pont maga a korábbi állami-túlsúlyos finanszírozási modell vált volna működésképtelenségével a krízis kiváltó okává. Az állami finanszírozás visszaépítése azonban önmagában nem oldaná meg a helyzetet, mivel más strukturális problémák is azonosíthatóak. Az öntözési célú vízrendszer több jelentős, állami finanszírozású fejlesztési hullám után 1980-ra érte el maximális kiterjedését, ekkor meghaladta a 400 ezer hektárt, a mezőgazdasági terület 6,5%-át. A rendszerváltásig terjedő időszakban még kis mértékben növekedett az öntözésre berendezett területek aránya, azonban ezzel párhuzamosan megindult a ténylegesen öntözött területek kiterjedésének csökkenése is. Az öntözés csökkenésének folyamatát bemutató elemzés (AKI, 2011) által felsorolt gazdasági okok alapvetően a központi tervgazdálkodás fejlesztési logikájából fakadó problémákat tükröznek. Az infrastruktúra kialakítása során a szükségesnél kevesebb hangsúlyt kapott a működtetési költségek jövőbeni minimalizálásának szempontja és az a saját tőkéből történő fejlesztéseknél alapvető szempont, hogy a beruházások csak azokra a területekre terjedjenek ki, ahol a magasabb hozamokkal együtt járó magasabb költségek megtérülővé teszik a befektetést. Ezen aggályok egy része már a rendszerek kiépítése során megfogalmazódtak (pl. AKI, 2011, 25. oldal szövegdoboz). A kiépített vízrendszer gazdasági megfelelősége szempontjából jelentkező szerkezeti problémáira utal az MTA stratégiai tanulmánya is (Somlyódy, 2011). Idézzük: „Az öntözőrendszereket korábban és nagyobb léptékben kezdték el kiépíteni (teljes egészében sosem valósult meg), mint amilyen mértékben a mezőgazdaság arra felkészült volna (Szilárd 1999). A gazdálkodás színvonalának vizsgálata nem volt elsődleges kritérium. A fejlesztések jelentős részben gyenge termőképességű területeket (például a rizstermesztés miatt) és gyenge színvonalú üzemeket érintett. A kiépített belvízelvezető és öntözőrendszerekre egyaránt jellemző a rekonstrukció és a karbantartás hiánya, a vízszállító képesség nagyfokú csökkenése, valamint az, hogy a rendszer pazarló, hiszen a jelenlegitől alapvetően eltérő tulajdonviszonyokra és birtokszerkezetre tervezték” 29. oldal Az öntözés csökkenésének pl. az energiaárak emelkedése miatt, már a rendszerváltás előtti időszakban meginduló folyamata igazolják, hogy a kiépített infrastruktúra egy része gazdaságilag nem fenntartható módon épült ki. Mindebből következik, hogy túl a legjobb adottságú területeken a 84

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések megváltozó gazdasági feltételek (szabályozók, üzemanyagárak, munkaerő költsége) között az infrastruktúra fokozatosan inadekváttá vált az igények kielégítésére a korábban tervezett feltételek között. Ez a fokozatos lemorzsolódás követhető nyomon a ténylegesen megöntözött terültek és a felhasznált vízmennyiség csökkenésében. A makrogazdasági feltételrendszer mellett a mezőgazdasági területek tulajdonszerkezetének átalakulása, a mezőgazdasági szereplők számának megnövekedése és a birtokok elaprózódása alapvető változásokat eredményezett a vízrendszerek működtetéséhez fűződő érdekeltségi viszonyokban. A tulajdonszerkezet elaprózódása a nagyon sok új szereplő együttműködését igényelte volna az öntözési infrastruktúra megőrzése vagy fejlesztése érdekében. A földtulajdonlás és hosszú távú földbérlet körüli bizonytalanságok is rontják a megegyezések kialakíthatóságának valószínűségét. Összefoglalóan a szolgáltatás igénybevételéhez kötődő tranzakciós költségek a résztvevők számára elrettentően magasakká váltak. Ezt a helyzetet tetézte az állami szerepvállalás - már említett - fokozatos és előre tervezhetetlen formában jelentkező csökkenése, ami azokat a viszonyítási pontokat is megszűntette a gazdálkodók számára, amelyekhez képest a saját együttműködéseiket ki kellett volna alakítaniuk. Konkrétan, hogy mennyibe fog kerülni a víz, amit a közös fejlesztésű (birtokokon belüli) öntöző-infrastruktúrájukat eléri. A már hivatkozott AKI, 2011 tanulmány szempontokat is ad a megegyezések előtt tornyosuló akadályok nagyságrendjének szemléltetésére. A két, Magyarországon jelenleg leggyakrabban alkalmazott öntözési technológia a csévélődobos és a Lineár rendszer. E rendszerek esetén 50-70, illetve 100-140 hektár a gazdaságosan öntözhető terület nagysága. A vízforrások körüli koncentrált elhelyezkedés jelentős befolyással van a rendszerek működtetésének költségére. Ebből következik, hogy a hatékony működéshez mind méret, mind elhelyezkedés szempontjából szorosan összehangolt mezőgazdasági tevékenységre van szüksége az egymással szomszédos parcellák használói között. A birtok méretekre és az egy birtokon belül külön elhelyezkedő parcellák számára és kiterjedése vonatkozó adatokból látható, hogy még a legnagyobb birtokmérettel rendelkező gazdaságok esetében sem tekinthető egyértelműnek, hogy rendelkeznének egy helyen az infrastruktúra kiépítéséhez szükséges megfelelő elhelyezkedésű területekkel. Az országos adatok alapján 4-40 gazdaság együttműködésére is szükség lehet, ha csak a 10 hektár feletti birtokokat vesszük figyelembe11 (nem számolva az osztatlan közös tulajdonú területek esetében akár többszörösére növekvő számú résztulajdonos miatt jelentkező problémákkal). Ezen túlmenően jelentkezik a bérelt területek bevonhatóságának problémája, ami a bérleti szerződések időtartama, felmondhatósága és a beruházások időtávja közötti különbségekből adódik.

11

10 hektár alatt ez a létszám a 80 főt is elérheti

85

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 13. táblázat Birtokméret

10 alatt

Gazdaságok száma, területe és parcella jellemzőik Gazdaságok Területük Átlagos Egy gazdaságra jutó Parcella száma (ezer) aránya területe parcellák száma átlagos (ha) (db/gazdaság) területe (ha)

hektár 124,4

9,0%

3,7

2,7

3,7

10-50 hektár

44,9

24,2%

21,3

6,8

3,1

50-100 hektár

7,5

4,0%

70,0

13,6

5,2

100-300 hektár

6,4

3,4%

175,6

22,3

7,8

hektár 2,0

1,1%

1.002,4

66,2

16,1

100%

27,3

5,3

4,9

300 felett

Összesen

185,2

Forrás: AKI 2011, Az öntözésfejlesztés gazdasági összefüggései 9. és 10. táblázat

Az adatokból látható, hogy az öntözés megszervezése előtt tornyosuló akadályok miatt a vízhasználat jelenlegi színvonala és kiterjedtsége esetében a víz iránti keresletnek nem az öntöző víz ára, vagy a rendelkezésre álló készletek nagysága, korlátossága a fő mozgató rugója. Ebben a helyzetben indokolt lehet az állami szerepvállalás a működést akadályozó tranzakciós költségek csökkentése érdekében, hogy a gazdasági tevékenységek elindulásához szükséges megegyezések megszülethessenek. A vízrendszer kialakulásának történeti adottságai miatt ugyanakkor a kínálati oldalnak is megvannak a strukturális problémái. A jelentős kiterjedtségű vízgazdálkodási infrastruktúra összetett funkciókat lát el, ugyanakkor a közösségi szolgáltatások értéke nem számszerűsíthető egyértelműen, ezért az érdekükben szükséges közösségi ráfordítások mértéke sem egyértelmű. Ebben a szituációban valószínűsíthető a társadalmi optimumot nyújtó szolgáltatási szintnél alacsonyabb szolgáltatási volumen finanszírozása. A nem egyértelműen számszerűsíthető hasznok következménye, ahogy az be is következett a központi költségvetés helyzetének (az 1990-es évektől kibontakozott) fokozatos romlásával, az állami fenntartási ráfordítások is lemorzsolódtak. A jövőre nézve azonban az a feltételezés nem életszerű, hogy vízrendszert használó gazdasági tevékenységek fenn tudnak tartani egy, csak részben az ő igényeikhez szabott, az egyéni szempontjukból túlméretezett infrastruktúrát. Az infrastruktúra alkalmazkodásának szükségességét az állami források visszapótlása önmagában nem oldja meg. A mezőgazdasági vízszolgáltatás árazására központi árpolitika nem vonatkozott, annak struktúrája és mértéke vízügyi igazgatóságonként társulatonként eltérő volt, nem volt egységes szabályozás a kettős működtetésű csatornák esetében alkalmazandó költségmegosztás módjáról. (VGT 1, 7.2.3 fejezet 264.o)12. Átfogó, összesített információk a különböző területeken érvényesített díjakról nem állnak rendelkezésre. A vízrendszer fenntartásában tapasztalható csökkenő állami szerepvállalás a vízügyi igazgatóságokat, társulatokat abba az irányba terelte, hogy a rendszer fenntartását az általuk „utolérhető” felhasználókon próbálják meg érvényesíteni, ami erősíti a már vázolt lefelé mutató folyamatot. A magasabb díjakat megfizetni nem tudó fogyasztók számának a csökkenésével a megmaradó használatra egyre nagyobb fenntartási teher hárul, ami a még talpon maradottak 12

VGT 1 Előfordul területarányos alapdíj, lekötött mennyiség arányos rendelkezésre állási díj, változó díj, időszaktól függő díj, vannak átalánydíjas megoldások. A költségkalkuláció és a kettős működésű csatornák esetén a vízszolgáltatásra eső költségek lehatárolása is különböző.

86

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések gazdasági kilátásait is ellehetetleníti. Az egységes árképzési elvek hiánya minden bizonnyal hozzájárult a finanszírozhatósági helyzet romlásához. Mint az a lekötött és a ténylegesen felhasznált vízmennyiségek valamint a vízpótló, vízátvezető rendszerek kihasználatlan kapacitásairól rendelkezésre álló információkból egyértelmű: pénzügyileg is fenntartható működtetés csak magasabb szintű kihasználtságra tud épülni. A fenntartás érdekét végső soron a különböző célokra szolgáltatott vízmennyiség nagy hozzáadott értéke biztosítja. A mezőgazdasági vízhasznosítás mellett ide értendőek mindazon közösségi szolgáltatások (felszíni vízből származó ivóvíz készlet, természetvédelmi szempontból értékes területek vízpótlása, éghajlati szélsőségek csillapítása, vízkárelhárítás…), amely hasznok jelenleg nincsenek megfelelő módon szembeállítva a vízgazdálkodási rendszerek fenntartásával. Átfogó, a felszíni vízelosztási folyamatokat egy teljes országrészre lefedő modellezési eredmények nem állnak rendelkezésre, ezért ezt a helyzetet a Nagykunsági öntözőrendszerről rendelkezésre álló részletesebb vízhasználati adatokkal mutatjuk be. Az alábbi ábra megmutatja, hogy ha a vízrendszer működését a vízkivezetés célja felől tekintjük a mezőgazdasági vízszolgáltatás céljából felhasznált mennyiség egy kisebb része a kivezetett összes mennyiségnek.

21. ábra

A nagykunsági öntöző rendszer vízforgalmi adatai

Forrás: Vízgazdálkodási évkönyv, KÖTIVIZIG, 2013.

Az ábra alapján elmondható, hogy az 1990-es évektől fokozatosan növekedett a vízrendszer funkciói között a víz továbbvezetése, amelynek ökológiai funkciói és gazdasági céljai, öntözés, vízienergia termelése egyaránt vannak. Az ábrán veszteségként megjelenített értékek elszivárgásból valamint párolgásból származnak, mindkét folyamattal kapcsolódóan lehet azonosítani olyan ökoszisztémaszolgáltatást (pl., felszín alatti pótlódás,klimatikus hűtés), amelyek alapján ezek a mennyiségek sem veszteségek, hanem jóléti szolgáltatást jelenítenek meg. A rendszerből továbbadott vízmennyiség a Tiszából kivezetett vízmennyiség 65%-a. A Tiszalöki öntözőrendszerben hasonlóan magas, 40% körüli a továbbvezetett víz mennyisége. Mivel az adatok vízügyi igazgatóságonként állnak rendelkezésre a továbbvezetett vízmennyiségből öntözésre használt mennyiséget nem sikerült egyértelműen azonosítani, de a négy érintett vízügyi igazgatóság területén 2013-ban a felhasznált öntözővíz (ami a fogadó igazgatóságok esetében más forrásból származó öntözővizet is tartalmazhat) a Tiszából kivezetett mennyiség 43%.-a. A mezőgazdasági vízszolgáltatás vízmennyiségre vetített aránya tehát nem éri el a vízhasználat felét.

87

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Az összefüggő vízgazdálkodási rendszerek kiterjedtebbek, mint egy-egy vízügyi igazgatóság. Ebben a helyzetben az árképzés igazgatóságonkénti kalkulációja a vizet felhasználók szempontjából egyenlőtlen hozzáférési feltételeket eredményezhet. Ennek oka, hogy a mezőgazdasági vízszolgáltatás aránya igazgatóságonként eltérő értéket képvisel az infrastruktúrán szolgáltatott víz mennyiségére vetítve. Ezért az egyéb vízhasználatok mértéke is befolyásolja, hogy egy-egy öntözőrendszer milyen mértékben részesedett az egyes igazgatóságoknál jelentkező költségekből. Ugyanakkor a vízügyi igazgatóságok normatív állami finanszírozásának rendszerében az egymás között az átadott víz mennyisége nem keletkeztet forrás átadást. Ebből adódóan az igazgatóságonként kalkulált szolgáltatási költségek nem feltétlenül a mezőgazdasági vízszolgáltatás tényleges költségét jelenítették meg a fogyasztók számára, csak az egyes igazgatóság számára jelentkező költséget. Ebben a keretben ezért nem tekinthető biztosítottnak, hogy a mezőgazdasági vízszolgáltatást különböző területen igénybevevők azonos feltételrendszer keretei között jutottak öntözővízhez. A VGT 1 keretében azonosított, az (igazgatóságonként eltérő gyakorlaton alapuló) árszabásra és az állami szerepvállalás csökkenésére vonatkozó megállapítások azt valószínűsíthetik, hogy azokon a területeken, ahol alacsonyabb a mezőgazdasági vízszolgáltatás aránya, ott arányaiban magasabb költséget voltak kénytelenek a fogyasztók viselni az infrastruktúra fenntartás költségeiből, azokhoz a gazdálkodókhoz viszonyítva, ahol magasabb a vízfelhasználásból az arányuk. A 115/2014. (IV. 3.) Korm. rendelet részben orvosolta a fenti árazási problémákat. Rögzítette az árszabás kereteit és vízmennyiség arányossá tette a költségek elosztását a térségi vízpótló és -elosztó művek esetében. A jogszabályból azonban nem következik egyértelműen az a mechanizmus, amely biztosítja, hogy az ugyan azon a vízrendszeren, de különböző igazgatóságok területén található igénybevevők azonos feltételekkel juthassanak öntözővízhez. Ezt a problémát jelenleg megoldja az állam azon szerepvállalása, amely a rendelet 6. §-a alapján a mezőgazdasági vízszolgáltatás díját a központi költségvetés átvállalja. Összegzés A mezőgazdasági vízszolgáltatást is biztosító infrastruktúra működése a szolgáltatás nyújtásának (a kínálat) oldaláról számos strukturális problémával terhelt, az ebből fakadó bizonytalanságok a kereslet növekedését is akadályozzák. Ugyanakkor a fenntartható működés legnagyobb problémája, hogy alacsony a felhasznált készletekre alapozott mezőgazdasági termelés hozzáadott érték termelő képessége. Az öntözés csak technológiába illesztett módon térül meg, a csupán kárelhárítási célú vízpótlás gazdasági szempontból fenntarthatatlan. Hosszabb távon a vízvagyonnal való gazdálkodás (vízkészlet-gazdálkodás) stratégiai céljaival (és a VKI feltételrendszerével) sem egyeztethető össze, hogy a vízszolgáltatás pénzügyi fenntarthatósága sérüljön nem megfelelő gazdasági tevékenységek életben-tartása érdekében. A kibontakozást az szolgálja, ha növelni lehet a vízrendszer használatát a jelenleginél magasabb hozzáadott értékű közösségi és magán célú tevékenységek kiszolgálásán keresztül. Ebben a mezőgazdasági vízhasznosítás jelenlegi formáinak fontos szerepe van, de a megoldás kulcsa a közjóléti funkcióval bíró közcélú és közösségi vízhasználatok volumenének a növelése. Ez a cél illeszkedik az agrárstratégia fő irányához, a mezőgazdasági területek differenciáltabb, racionális használatához, de túl is terjed azon. A vízpótlással elérhető területeken előállítható ökoszisztéma-szolgáltatások, a közösség szintjén jelentkező (és kimutatható) hasznokat hoznak, ami egyértelművé teheti a vízrendszer fenntartásának közérdekét és vele az állami finanszírozás stabilizálását. Másrészt a bővülő közösségi célú vízhasznosítások csökkentik a mezőgazdasági vízhasználatokra eső költségek arányát is. A mezőgazdasági vízszolgáltatás jelenlegi ingyenessége lehetőséget biztosíthat arra, hogy a ráépülő szektor piacgazdaság konform struktúrája kialakuljon és idővel (egy szélesebb felhasználói bázison és magasabb eredményességre alapozva) újra hozzá tudjon járulni a közös alap-infrastruktúra fenntartásához. Európai összehasonlítás Magyarországon az öntözött mezőgazdasági területek nagysága, időjárástól függően az összes mezőgazdasági terület 1-2% között mozog (AKI, 2011). Az öntözésre berendezett területek nagyságát 88

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések tekintve a lehetőség a mezőgazdasági területeink 3,3%-án áll fenn. Európai összehasonlításban ez az arány nem csak az esőre alapozott öntözés zónáján kívüli mediterrán terültekre jellemző arányoknál kevesebb (Ciprus, Málta, Görögország, Olaszország 30% körül érték Portugália, Spanyolország 17%, 15%), de alacsonyabb a lényegesen nedvesebb, azonban intenzív mezőgazdasági tevékenységet folytató holland, dán és francia mezőgazdasági területekre jellemző értékektől (24%-11%). 22. ábra Öntözésre berendezett terület aránya a mezőgazdasági területből az EU 27 tagállamaiban

Forrás: AKI 2011, 6. Melléklet ábrája 152. oldal

Figyelembe véve az éghajlati feltételeket és a nemzetközi összehasonlításban is jelentős méretű vízkormányzási infrastruktúrát a hazai felhasználási szintet indokolatlanul alacsonynak kell tartanunk. Ugyanakkor a növekedést keresleti oldalról a termelési szerkezet, a termesztési technológiák fejlesztése tudja megalapozni, nem a készletek alacsony hatékonyságú felhasználását lehetővé tevő támogatások és árpolitika.

3.2.1.2 A szolgáltatást igénybevevők csoportjai Az elmúlt hat év adataiból látható, hogy a felhasználás 3-400 millió m3/év érték körül stabilizálódott, az ingadozások az időjárás változásait tükrözik. A csökkenés okait az előző alfejezetben ismertettük.

89


Mezőgazdasági vízfelhasználás megoszlása 2007-2013

Forrás: VKJ

A felhasznált vízmennyiség jellemzően kétharmad része halastavi és harmada öntözési célú felhasználás, amely értékek az időjárás függvényében jelentős szóródást mutatnak. Területi megoszlását tekintve a két fő használati mód jelentős területi elkülönülést mutat.

24. ábra

A mezőgazdasági vízszolgáltatás megoszlása régiónként millió m3

Forrás VKJ

90

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Halgazdálkodás A halászati ágazaton belül három terület különíthető el: a tógazdasági, az intenzív üzemi haltermelés és a természetes vízi halászat. E három terület közül a felszíni vízkivételekre alapozott mezőgazdasági vízszolgáltatás körébe az első a tógazdasági haltermelés tartozik. (Az intenzív üzemi haltermelés a termál víz hőfokát el nem érő, 25-27 fokos felszín alatti készletek használatán alapul.) Volumenében a meghatározó a tógazdasági haltermelés. A KSH adatai alapján mintegy 400 halastó működik. Az KSH és az AKI adatai némileg eltérnek a jogilag (36 ezer hektár, KSH) és a gyakorlatilag működű tóterület nagyságát tekintve, ez utóbbi 24 ezer hektárra tehető (AKI). Halastavak a Dunántúlon jellemzően völgyzárógátak által duzzasztott területeken, az Alföldön körtöltéses tározó tavakban jöttek létre. A magyar tógazdaságokra jellemző vízgazdag haltermelési módszer egyedinek számít, egy köbméter felhasznált vízmennyiségre 0,050,06 kg hal esik, míg az intenzív haltermelési rendszerekben ez a fajlagos érték meghaladhatja a száz kilogrammot (AKI, 2010), ugyanakkor a hazai adottságokon alapuló tógazdaságok ökoszisztéma szolgáltatói a környezetüknek és nem fogyasztói. Ezt a viszonyt jól jelzi, hogy a tógazdasági területekből 16 ezer hektár Natura 2000-es magas környezeti értékű terület. A halastavi vízhasználatban a 2000-es évek elejétől a tóterületek növekedése csökkenő összes felhasznált vízmennyiséggel jár együtt. Ez az egy hektár halastóra jutó fajlagos vízfelhasználás fokozatos csökkenését jelzi, a folyamat mögött a hajtóerőt a víz növekvő ára (a teljes ráfordítása) jelenti (AKI, 2011. 95. oldal). Ez a hatékonyság javulás egyfelől üdvözlendő lehet, de másik oldalról pont a vízmennyiség csökkenésével az előbb kiemelt ökoszisztéma-szolgáltatások köre is csökken. A tógazdaságok és az öntözés vízigénye a tenyészidőszakon belül szerencsésen kiegészíti egymást. A halastavi vízigény nagy része a tavaszi, míg az öntözésé a nyári időszakra esik.

Öntözés Az alább ábra az öntözés végső felhasználóit mutatja be. Egyrészt az öntözött terület arányát a teljes mezőgazdasági területen belül és az öntözött területeken belüli az öntözés célja szerint.

91


Az öntözött termőterület szerkezete 2013-ban

Forrás: Tájékoztató jelentés az öntözésről, XVIII. évfolyam 5. szám 2013. AKI

Az AKI 2013. októberi statisztikai jelentése szerint az öntözhető szántóterület 2013-ban 151 ezer hektár volt, amely megegyezett az előző évivel. Ezen belül a kukorica öntözhető területe 14 %-kal emelkedett, míg a napraforgó területére kapott öntözési engedélyek 28 %-kal csökkentek. Legnagyobb mértékű emelkedés a dohánynál, a legnagyobb visszaesés pedig a szója vízjogilag engedélyezett öntözhető területénél mutatható ki. A zöldségféléken belül a csemegekukorica területére kapott öntözési engedélyek a 2012. évhez képest 18 %-kal emelkedtek, míg az uborka esetében 60 %-kal csökkentek. Az elmúlt két évben a gyümölcsösök engedélyhez kötött öntözhető területe csökkenő tendenciát mutat. 2013-ban 10 %-os a visszaesés az előző évhez képest, azaz 2013-ban közel 1100 hektárral kevesebb gyümölcsösre adtak ki vízjogi engedélyt. Míg a ribizlinél kiemelkedően, két és félszeresére megugrott az öntözhető terület, addig a szedernél 66 %-kal esett vissza. A gazdák szinte ugyanakkora szőlő területre kértek öntözési engedélyt 2013-ban, mint az előző évben. Az öntözhető gyep terület 2012-höz hasonlóan tovább csökkent 28 %-kal. Az öntözhető egyéb terület (erdő, fásítás) 16 %-kal emelkedett. A tényleges, összes megöntözött terület 104 ezer hektár, amely 5 %-kal haladja meg az előző évit. A növények termelése során, minden idők legnagyobb vízmennyiségével pótolták a gazdák a csapadékhiány. A szárazság enyhítésére kiöntözött vízmennyiség az AKI felmérése szerint 2013-ban 232 millió m3 volt, amely 7 %-kal meghaladja a 2012. évi kiöntözött vízmennyiséget. A szántóterület öntözésére 138 millió m3-t, ezen belül kukorica öntözésére 39 millió m3 vizet használtak fel. Leginkább az intenzíven termesztett növényekre (pl. zöldségfélék) koncentrálódik az öntözés. A zöldségfélék közül legtöbb vízmennyiséget a csemegekukoricára, zöldborsóra, káposztára, paprikára öntözték ki 2013ban. Az alacsony kihasználtság és stagnáló fogyasztás ellenére az előrejelzések és a tervek a felhasználás bővülését prognosztizálják. A látszólagos ellentét mögött az öntözés megvalósíthatóságát befolyásoló külső és belső feltételek közötti különbség húzódik meg. Az öntözés gazdaságosságára vonatkozó 92

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések számítások alapján (amelyet részletesen a megfizethetőség kapcsán tárgyalunk) látható, hogy a jó minőségű agrár terülteken a gazdálkodó szempontjából az öntözés kiépítése egy gazdaságilag megtérülő beruházás lenne, az akadályt az öntözés infrastruktúrájának gazdaságos kiépítéséhez szükséges méret megszervezése jelenti. Ebből is adódik, hogy az igények felmérésekor a prognózisok a jogi, bürokratikus akadályok megszűnésével és ennek folyományaként a fogyasztás növekedésével számolnak. A VGT első periódusában a tervezett felhasználás növekedés 2015-re 805 millió m3/év felhasználást prognosztizált 33%-os növekedés (760-850 millió m3/év minimum és maximum értékek között 7 1. táblázat: Vízfogyasztás, vízigény alakulása, Magyarország VGT 1). A közelmúltban elvégzett igényfelmérés is hasonló nagyságrendű öntözés iránti igényt mutatott ki. (OVF, 2014 Távlati öntözési vízigények értékelése vízkészlet és vízszolgáltatás oldalról)

3.2.1.3 A szolgáltatás nyújtásában résztvevő szervezetek A vízrendszer működtetése és fenntartása 2014-ig három szintre tagolódott. A vízügyi igazgatóságok a regionális jelentőségű, vízkivételi és vízátvezetést szolgáló műtárgyak üzemeltetését végezték, amelyek állami tulajdont képeznek. A vízügyi igazgatóságok által szolgáltatott vízmennyiség elosztását, a birtok határáig juttatást rendszerint a vízgazdálkodási társulatok végezték. A kezelésükben állami és önkormányzati tulajdonú infrastruktúra elemek egyaránt megtalálhatóak voltak. (Hasonló logika mentén szerveződött az infrastruktúra a felesleges vizek összegyűjtése, elvezetése céljából). Ezt a fenntartási struktúrát változtatta meg az állami szerepvállalás újraértelmezése, melynek keretében állami kezelésbe kerültek az állami tulajdonú, de korábban társulati kezelésű állami tulajdont képező csatornák és vízfolyások. A magán és önkormányzati kézben lévő elemek fenntartásának jelenleg még nem alakultak ki az intézményi keretei. A lényegi kérdés itt az, hogy mely infrastruktúra elemek fenntartását ítélik a tulajdonosok kellő fontosságúnak ahhoz, hogy áldozzanak a fenntartására és ezt a tevékenységet hogyan végzik, végeztetik el. A főművekkel kiépített, állami tulajdonban lévő öntözőcsatornák hossza közel 1100 km, ehhez adódnak a belvizek elvezetésére is alkalmas, 3000 km hosszúságú, kettős működésű csatornák (Somlyódy 2011).

3.2.2 A szolgáltatás költség-megtérülésének értékelése 3.2.2.1 Pénzügyi költségek és bevételek meghatározása A mezőgazdasági vízszolgáltatás, VKI szempontból meghatározó kérdése az összetett célrendszerű vízgazdálkodási infrastruktúra működtetése. Hogyan érvényesíti, osztja el a vízrendszer működtetésének költségeit az állam, amely az infrastruktúra döntő részének tulajdonosa? A vízgazdálkodási infrastruktúra működtetésének költségei 2013-ig a társulatoknál és vízügyi igazgatóságoknál jelentkeztek. A társulatok feladat ellátását a díjbevételek, a vízügyi igazgatóságokét a díjbevételek és az általános működést biztosító költségvetési források fedezték. Mindkét szervezet esetében a munkaerő és eszköz állomány több funkciót is ellát, de egy-egy tevékenységük akár több funkció megvalósítását is szolgálja (pl. egy kettősműködtetésű csatorna műtárgyának karbantartása), ezért a költségek, funkció szerinti azonosítása az alkalmazott felosztási szabályok függvénye. Az alábbi 14. táblázat a mezőgazdasági vízszolgáltatásért beszedett díjbevételek alakulását mutatja be. A bevételek jellemzően két harmad része a társulatoknál jelentkezett. A díjbevételekkel szembenálló üzemeltetési tevékenységek tényleges költségéről nem állnak rendelkezésre részletes, országos szinten összegzett információk. A társulatok esetében feltételezhető, a díjbevételek fedezték a működtetési költségeket, ugyanakkor csak részben nyújthattak fedezetet a fenntartási tevékenységek elvégzésére. Hasonló lehetett a helyzet az igazgatóságok esetében is. A 93

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések vízszolgáltatással kapcsolatos bevételek fedezték a vízszolgáltatással kapcsolatos kiadásokat, ezt a 2012-2013-as időszakra már rendelkezésre álló részletes kimutatások igazolják (OVF adatszolgáltatás).

14. táblázat

Mezőgazdasági öntözési díjbevétel VIZIG és VGT összesítése bruttó érték 2012 2013

Társulatoknál jelentkező bevétel

1.850 millió Ft

1.550 millió Ft

Vízügyi igazgatóságnál jelentkező bevétel

891 millió Ft

716 millió Ft

Forrás: Társulatok - Mg_vizszolg_bev_ossz_2007_2013.xlsx , Igazgatóságok – OVF adatszolgáltatás

A 2012-2013-as időszak szolgáltatás költségeire a vízügyi igazgatóságok beszámolói alapján lehet következtetést levonni. Az intézmények költségvetése egyrészt általános, szakágazati területenként nem szétbontható költségeket és specifikus költségeket (pl. árvízvédelem…) tartalmaz. A mezőgazdasági vízszolgáltatás a nyilvántartásokban önálló tevékenységként jelenik meg így azonosíthatóak a közvetlenül jelentkező költségek. Az általános tevékenységek (pl. vízrajz, hírközlés) költségeit, amelyek minden résztevékenység hátterét nyújtják felosztottuk a rész tevékenységek között. A felosztás súlyozását az egyes tevékenységek költségvetési aránya szolgáltatta az igazgatóság összesített költségvetésében. A szolgáltatásból származó bevételek az igazgatóság számára fedezik a közvetlen költségeket, azonban a szolgáltatásra felosztott általános igazgatási költségeket nem minden esetben. Az általános költségek változása az időjárás függvényében hullámzó kiadásokat tükrözik. 2012

2013

Üzemeltetés és fenntartás

795 millió Ft

528 millió Ft

Általános igazgatási költség

343 millió Ft

96 millió Ft

78%

115%

Költség fedezési arány: bevétel/költség

Beruházásra a mezőgazdasági vízszolgáltatás területén 2012-ben nem költöttek, 2013-ban 7 millió Ft forrás jutott.

94

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 3.2.2.2 Környezeti és erőforrás költségek meghatározása, a környezeti díjak bemutatása és szerepük értékelése Környezeti költségek: A mezőgazdasági vízszolgáltatásban résztvevő víztestek jellemzően mesterséges, vagy erősen módosított víztestek kategóriájában tartoznak (OVGT, 2010. 1.4.3 fejezet, 59. oldal 1.3 térképmelléklet). Ezen víztestek esetében a jó ökológiai potenciál elérése lehet a cél. „A mesterséges víztesteknél a kiváló/jó öko-potenciál megállapításánál a funkció fenntartása az elsődleges szempont (pl. belvíz csatornánál a vízelvezető képesség fenntartása, halastónál a haltenyésztéshez szükséges körülmények fenntartása). Ezért ezen elsődleges szempont alapján meghatározható környezeti célkitűzést főként a jó „üzemeltetési gyakorlattal” lehet elérni.” (OVGT, 2010, 57. oldal). Ezt a feltételt a csatornák esetében a kézi és gépi fenntartás kombinált megvalósításával lehet biztosítani. A kézi beavatkozások lehetőséget biztosítanak a növényzet szelektív gondozására. Ez a gépi fenntartásnál nagyobb költséget jelent, azonban a közmunka program igénybevétele jelenleg ezt a többlet költséget biztosítja. Az üzemelési gyakorlat javításának lehetősége ezért nem pénzügyi, hanem szemléletbeli. Nagyobb léptékű, a jó potenciál szintjét meghaladó fejlesztések a vízrendszer funkcióinak továbbfejlesztése (pl. természetes víztározási területek kialakítása) esetén valósíthatóak meg, ha a lehetőség van a csatornák menti területek igénybevételére. Ezen vízfolyások esetében a problémákat ugyanis jellemzően a hidromorfológiai hiányosságok jelentik. Az OVGT, 210 8.4.1 fejezetében összefoglaltak alapján „Síkvidéken a szűk hullámtérrel kialakított, és új töltés (jelentős földmunka) építése nélkül nem szélesíthető hullámterű vízfolyások esetében nincs megfelelő tér a keresztirányú medermozgások számára, így a középvízi meder általában egyenes marad, változatossága gyakorlatilag csak mesterséges kiöblösödésekkel javítható. Széles mederfenék esetén a kisvízi meanderezés kialakulhat, illetve természetes akadályokkal elősegíthető,” Ez a lépték azonban már túllép a jó ökológiai potenciál elérésének jelen elemzés szabta meghatározásán. Erőforrás költség abban az esetben merülhet fel, ha a korlátosan rendelkezésre álló készlet hasznosítása során nem a legmagasabb hozzáadott érték termelést megvalósító tevékenység hasznosítja a korlátos készletet. A jelenlegi felhasználási szintek mellett, a vízszolgáltatások tekintetében nem beszélhetünk korlátosan rendelkezésre álló felszíni vízkészletekről. Az alábbi ábra ezt az összefüggést szemlélteti. A Vízkészlet járulék (VKJ) rendszerében lekötött és ténylegesen felhasznált öntözési és halgazdasági célra átadott vízmennyiség alakulása látható rajta. Az időszak egészére elmondható, hogy a felhasználás a legaszályosabb 2012-es évben sem közelítette meg a lekötött mennyiséget.

95


Lekötött és felhasznált vízmennyiségek millió m3 2009 2010 2011 2012

2013

Lekötött mennyiség

578

578

579

579

575

Öntözés

184

191

190

189

190

Halgazdaság

394

387

388

390

386

Felhasznált mennyiség

346

229

275

276

329

Öntözés

94

31

73

103

106

Halgazdaság

252

198

201

173

223

Forrás VKJ

Az öntözés kiterjedése területi szempontból ugyan ezt a jelenséget tükrözi vissza. E tekintetben meg kell különböztetnünk az öntözésre berendezett (a megfelelő beruházásokkal öntözésre alkalmassá tett) területeket, az öntözés jogi lehetőségét megvásárló területeket (ezekből adódik a lekötött vízmennyiség), és azon területek nagyságát, amelyeken ténylegesen történt öntözés az adott időszakban13. A lekötött és a ténylegesen megöntözött terület nagyságának különbsége alapján is látható, hogy az öntözés lehetőségét maguk számára biztosító területek nagysága nagyobb, mint a ténylegesen megöntözött területek nagysága. A lekötött készlethez képest alacsony felhasználási arány egyrészt arra utal, hogy az öntözés lehetőségének biztosítása (készlet lekötés) elővigyázatossági célú, alapvetően az eső táplálta vízmennyiségre épülő mezőgazdasági tevékenységek kockázatának csökkentését szolgálja, a lehetőségeknél jóval kisebb az aránya a magasabb hozzáadott érték termelés érdekében nagyobb vízmennyiséget igénylő kultúrák termesztésének. Az igények és a használat közötti különbség bemutatásához a vízmennyiség helyett az öntözés területi dimenzióját érdemes tovább vizsgálni.

13

A halastavi felhasználás fix területnagysággal számolva van beszámítva a területi kimutatásokba.

96


Az öntözés és az éves csapadék mennyiségének alakulása

Forrás: AKI 2011, 26. oldal 5. ábra

A 26. ábra mutatja a vízjogilag öntözhető területek nagyságának alakulását, ami összességében kis változékonyságot mutat, azonban látható, hogy a 2000-es évek elején a 2003-at megelőző szárazabb időszakban kis mértékben emelkedett a lekötött mennyiség, majd a nedvesebb években (2004-2005) ez a mennyiség csökkent, majd a 2006-2007-es, korábbinál szárazabb időszakban újra fokozatosan növekedett a lekötött mennyiség, majd az újabb csapadékosabb év után újra csökkenés következett. Az öntözéssel stabilan kiszolgálni tervezett területeknél tehát nagyobb az öntözésre berendezett terültek nagysága, amelyre a használók egy része a kármentesítési célú öntözés valószínűsége alapján köt le készletet. A kármentesítési célú öntözést igénybevevő mezőgazdasági tevékenységekénél magasabb eredményességű a termeléstechnológia részét képező öntözés. Ez utóbbi eleve a csapadékból elérhetőnél magasabb vízmennyiségre alapoz. A felhasználásban ez utóbbi intenzív technológiák kisebb részt képviselnek ezért levonható a következtetés, hogy volna lehetőség a vízkészletek hatékonyabb felhasználására, azonban készlethiány nincsen ezért erőforrás költség sem azonosítható. Ugyanakkor két szempontból is foglalkozni kell az allokáció kérdésével. (1) Hiányzik az a protokoll (intézményrendszer), ami átlátható módon lehetővé teszi új igénylők belépését olyan vízkészletek hasznosításába, amelynél a hasznosítható mennyiség már nem bővíthető, de az új igény magasabb hozzáadott értékű tevékenységet tenne lehetővé. (2) A vízpótlást szolgáló infrastruktúra kapacitása miatt is előállhat, hogy nem elégíthető ki vízkészlet iránti igény. Ezekben a helyzetekben is vizsgálni kell, hogy a vízpótlás infrastruktúrájának bővítését hogyan szolgálhatja a vízszállító infrastruktúra kapacitásainak hatékonyabb allokációja. A vízszolgáltatások számára rendelkezésre álló hasznosítható készlet kérdése ugyanakkor nem választható külön a regionális szinten, az ökológiai és általános közjóléti vízigények kielégítésétől. A jelentős vízgazdálkodási kérdéseket azonosító részvízgyűjtőnkénti elemzésekben erőteljesen megjelenik a régiós szinten értelmezett többlet víz iránti igény szempontja.

3.2.2.3 Az addicionális költségek ismertetése A felszíni vízkészleteken alapuló vízkivételeknek és átvezetéseknek öntözési és halastavi felhasználása harmadik fél számára nagy általánosságban nem okoz költséget. A tógazdaságok működése a 97

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések környezetükben fenntartható ökoszisztéma és a víz megőrzése, majd vízhiányosabb időszakban történő visszajuttatása okán sokkal inkább pozitív externáliaként fogható fel (ahogy azt a hatékonyság javulás kapcsán már kifejtettük). Ezzel vannak összhangban azok a tapasztalatok is, amelyek szerint a megfelelő módon működtetett tógazdaságok esetében a visszajuttatott víz minőségi jellemzői jobbak, mint a beeresztett vízmennyiségé (Kerepeczky 2010). Az öntözés kapcsán a másodlagos szikesedés termőföld minőségre gyakorolt hosszú távon jelentkező negatív hatása említhető itt meg, amely generációk közötti elosztási és fenntarthatósági szempontból lényeges kérdés és amire az agrárpolitika fenntarthatóságának kialakítása során kell figyelembe venni.

3.2.3 Megfizethetőségi, fizetőképességi megfontolások 3.2.3.1 Öntözés A mezőgazdasági vízszolgáltatás a vízfelhasználás lehetőségét biztosítja. Avízszolgáltatás megfizethetősége az öntözéssel elért többlet eredmény és az öntözés miatt felmerülő többletköltségek viszonyából adódik. Ebből adódóan mind a termőhelyi adottságok, a választott növény, az alkalmazott öntözés technológia befolyásolja azt, hogy a mezőgazdasági vízszolgáltatás iránt a termelő oldaláról milyen kereslet jelentkezik. Ez határozza meg, hogy egy konkrét esetben a szolgáltatás egy adott árszintje mellett fenntartható-e a tevékenység. A tapasztalatok szerint mind a vízszolgáltatás ára, mind az vízszolgáltatás költségének részaránya a termelési költségekben jelentős eltéréseket mutat. A nagyon kedvező esetben (jó fekvés, nagy fogyasztó) akár 1-3 Ft/m3 vízszolgáltatási díj is előfordul, azonban ez kedvezőtlenebb feltételek esetén 20-25Ft/m3 értéket is elérhet. Ebből adódóan a hektárra vetített öntözési költség 1,5 és 30 ezer Ft/ha között is változhat. Ez átlagos körülményeket figyelembe véve a növénytermesztési költségek 1-4%-át jelenti, azonban mint a fenti értékekből adódik, ez elérheti a 10-12%-ot is. (AKI, 2011) A Tesztüzemi Rendszer 2013-as adatai alapján (Kemény 2014) a legalább 50%-ban öntözött területen gazdálkodó mezőgazdasági szervezetek gazdálkodási adatai kerültek összevetésre az öntözést nem végző szervezetekével. Az öntözést alkalmazók üzemi költségei között a víz a fűtőanyag és az áram költségekkel szerepel egy bontásban. Együttes részarányuk az üzemi költségekben szántóföldi növénytermesztők esetében 5%, gyümölcstermesztők esetében 2%, szabadföldi zöldségtermesztők esetében 3%. Ezek az értékek az üzemi tevékenység eredményére vetítve 14%, 11% és 5%-os arányt képviselnek. Ezen szervezetek esetében, amelyek az öntözést végző szervezetek közül a legkedvezőbb helyzetben vannak, a mezőgazdasági vízszolgáltatás korábban érvényesített költségeinek megfizetése nem okoz problémát. A többi öntözést végző szervezetre nem rendelkezünk hasonló információval. Azt, hogy esetükben ez a költség milyen tényleges terhet jelent és milyen mértékben határozza meg a jövedelmezőséget az öntözési infrastruktúra beruházások gazdaságosságáról rendelkezésre álló információk segítségével hozzávetőleges képet alkothatunk. Az öntözés gazdaságosságára vonatkozó legkiterjedtebb vizsgálat 2011-ben, az AKI tevékenységének keretében zajlott (AKI, 2011). (Az alábbi információk a tanulmánykötet 5. „Az öntözésfejlesztés gazdasági összefüggései” fejezetből származnak. 5.2.5). A vizsgálat termőhely minőség, öntözési infrastruktúra típus és termesztett növények szerinti gazdálkodási forgatókönyvekkel dolgozott, amely eredmények érzékenység vizsgálata megmutatja, hogy a modell eredményeit befolyásoló egy-egy változó önmagában vett változása (ceteris paribus) milyen mértékben változtatja meg a jövedelmezőségi számítás eredményét. Az érzékenység vizsgálat kiterjedt a víz árára is, amely információ így feltárja az árváltozás jövedelmezőségre gyakorolt hatását. A vizsgálat a birtokon belüli öntözési infrastruktúrával számol (a számítás diszkontlába 6%), a vízszolgáltatás többi tényezője a víz árában jelenik meg. A jó minőségű termőhelyeken (25 AK felett) 98

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések az alacsonyabb kezdőberuházást igénylő öntözési technológia (csévélődobos) robusztus megtérülést feltételez, ebben az egy kategóriában a víz és energiaárak kedvezőtlenebb feltételezett értékei mellett sem válna veszteségessé a termelés. A nagyobb kezdeti tőkeberuházást igénylő lineár rendszerek esetében a pozitív megtérülés már kevésbé robusztus a gazdasági környezet biztosította feltételekre. Legalább 15% mértékű beruházási támogatás, magas intenzitású, az öntözéssel jól növelhető vetésszerkezet fenntartása szükséges legalább 60% területen, ebben a szegmensben már számít a külső gazdasági környezet ezen meghatározó elemeinek a kedvező együttállása a pozitív jövedelmezőségben, így a víz és az energia árának alakulása is. Közepes termőhelyi adottságok között a befektetés önmagában még támogatással sem térül meg egyik öntöző technológia esetében sem. A pozitív eredményességet mutató gazdálkodáshoz a külső gazdasági feltételek nagyon kedvező együttállása kellene, hogy megvalósuljon (nagyon magas beruházás támogatási arány, jelentősen növekvő mezőgazdasági termékárak, a víz és energiaárak drasztikus csökkenése). A gyenge termőhelyi adottságok esetén lényegében nem lehetne olyan külső gazdasági feltételeket összeállítani, amelyek esetén egy öntözés beruházás nem lenne veszteséges. Összefoglalva az öntözés költségének legjelentősebb része az öntözési infrastruktúra tőkeköltségének a kitermelése. A változó költségek között nem csak a víz, hanem az intenzív művelésből fakadó magasabb anyag és energia költségek is jelentkeznek, ezek között nem képvisel jelentős arányt a vízszolgáltatás költsége. Azon gazdálkodó szervezetek számára, amelyek jó minőségű területeken gazdálkodnak és a korábbi beruházásaiknak köszönhetően magas ráfordítással, az öntözés által magas többlethozamokat biztosító növényeket termesztenek, intenzív körülmények között önmagában nem okoz jelentős költséget az öntözővíz. Azon szervezetek esetében és ezek vannak többségben, amelyek nem a legjobb minőségű területeken gazdálkodnak, nem hajtották végre a fent leírt szervezési és gazdálkodási modernizációt, vagy helyi korlátok miatt nem tudnak kellően nagy területet öntözni számukra az öntözés hozzáadott értéke alacsonyabb, akár negatív is lehet. Esetükben az öntözés kapcsán felmerülő többlet költségek együttes fedezése jelent problémát14, amelynek csak egy kisebb része az energia és víz költség (szántóföldi növénytermesztők esetében 19%, gyümölcstermesztők 12%, szántóföldi zöldségtermesztők 6%). Ebben a helyzetben nincs egyértelműen meghúzható fizetőképességi küszöb. A költség-arányokból azonban látható, hogy ebben a kategóriában sem a vízszolgáltatás ára jelenti a problémát, amely kis része az öntözés többlet költségének, hanem a termelési adottságok és a választott termesztési technológia együttese esetén elérhető alacsony hozzáadott érték termelő képesség, amelyet nem módosít lényegesen a vízszolgáltatás költsége.

3.2.3.2 Halgazdaság A halászat halgazdálkodási ágazat hozzáadott érték termelő képessége alacsony, mind abszolút, mind munkaerőegységre vetített értelemben. Az ágazat kibocsátása 10-12 Mrd Ft. Az alábbi ábra a kibocsátás összetételét mutatja be, a 2012-es év alapján. Látható belőle, hogy az eredmény meghatározó része a támogatásokból adódik a támogatások nélküli eredmény a kibocsátásnak csak 4%-a. Ebben az állapotban az ágazat jelentősen kitett a termelési költségeket befolyásoló hatásokra, jelentkezzenek azok kár a termékeinek akár a termelési tényezőinek piacán. A gazdálkodás költségeit tekintve a vízellátással, vízmozgatással kapcsolatos költségek aránya 5-20% között mozog, attól függően, hogy völgyzárógátas, gravitációs úton tölthető, vagy körtöltéses, szivattyúzás árán feltölthető tavakban folyik a gazdálkodás. A vízellátás költségei ez utóbbi esetben is

14

A Tesztüzemi Rendszer 2013-as adatai alapján (Kemény 2014) az anyagköltségek aránya a nem öntözött gazdaságok ráfordításaihoz képest szántóföld esetén 1,8 szoros, gyümölcstermesztés esetén 1,7 szeres, szántóföldi zöldség esetén 3,1 szeres.

99

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések jelentős energia költség hányadot tartalmaznak. A fajlagos értékek jellemzően 1,5.3,5 Ft/m3 érték között mozognak (0,5; 7Ft/m3 szélsőértékekkel. (AKI, 2011)

27. ábra

A halászat kibocsátásának összetétele 2012-ben Halászat kibocsátása termelési támogatással növelt összegének megoszlása 2012-ben 8% 1%

4%

4%

Folyó termelőfelhasználás Bérek és keresetek Társadalombiztosítási hozzájárulás Termelési adók

22% 61%

Bruttó működési eredmény termelési támogatás nélkül Termelési támogatások

Forrás: Magyarország nemzeti számlái 2010-2012, KSH

A gazdálkodás termelékenységének javítása nélkül az ágazat fizetőképessége az alapvető erőforrásáért minimális. Kisebb piaci zavarok, energia ár növekedés vagy a támogatási feltételek változása esetén kialakulhat az az önleépítő folyamat, amelyben a magasabb hozamok eléréséhez szükséges változó költségek fedezete épül le.

3.2.4 A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások A mezőgazdasági vízszolgáltatást is biztosító infrastruktúra működése a szolgáltatás nyújtásának (a kínálat) oldaláról számos strukturális problémával terhelt, az ebből fakadó bizonytalanságok a kereslet növekedését is akadályozzák. A kibontakozást az szolgálja, ha növelni lehet a vízrendszer használatát a jelenleginél magasabb hozzáadott értékű közösségi és magán célú tevékenységek kiszolgálásán keresztül. Ebben a mezőgazdasági vízhasznosítás jelenlegi formái közül az intenzív, a termeléstechnológia részeként végzett öntözésnek lehet gazdasági szempontból is megalapozott szerepe, e célt kell szolgálnia az agrárszektor vonatkozó fejlesztési-forrás elosztásának. Ez a cél illeszkedik az agrárstratégia fő irányához, a mezőgazdasági területek differenciáltabb, racionális használatához, de túl is terjed azon és kapcsolódik az állami szinten megfogalmazható célokhoz. Állami oldalról a közjóléti funkcióval bíró közcélú és közösségi vízhasználatok volumenének a növelését kell megoldani. A vízpótlással elérhető területeken előállítható ökoszisztéma szolgáltatások a közösség szintjén jelentkező (és kimutatható) hasznokat hoznak, ami egyértelművé teheti a vízrendszer fenntartásának közérdekét és vele az állami finanszírozás stabilizálását. Másrészt a bővülő közösségi célú vízhasznosítások csökkentik a mezőgazdasági vízhasználatokra eső költségek arányát is. A mezőgazdasági vízszolgáltatás jelenlegi ingyenességére úgy érdemes tekinteni, mint az állam elkötelezettségének a kinyilvánítására arra, hogy hajlandó a szektor szerkezetátalakításához

100

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések forrásokkal is hozzájárulni, de a jelenleg hatályos forma helyett meg kell találni a cél érdekében alkalmazandó szabályozási eszközöket. A mezőgazdasági vízszolgáltatás esetében a költségfedezés mértékét a következő öt szempont alakíthatja, mivel a VKI mérlegelési lehetőséget hagy a konkrét pragmatikus megoldások bevezetésére. A magyarországi javaslatokat ezek ismeretében lehet megfogalmazni. 1. Egyrészt azt mondja, hogy figyelembe kell venni (nem kell feltétlenül minden vonatkozásban alkalmazni) a költség megtérülés elvét a konkrét árpolitika kialakításánál. 2. Ugyanakkor a VKI megengedi a bevezetés és alkalmazás helyi társadalmi, környezeti, gazdasági körülményeinek figyelembevételét (lásd 9. cikk, 1 bekezdés utolsó mondat). A jelenlegi vízrendszer a központi tervezés és a nagyüzemi birtokszerkezet igényeihez igazodva épült ki, megörökölve az ebből fakadó problémákat (pl. energia intenzív megoldások, magas működtetési költségek, gazdaságosan nem művelhető területek kiszolgálása). A jelen gazdasági viszonyok és az éghajlatváltozás hosszú távú hatásai a vízrendszer szolgáltatásainak alkalmazkodását tennék szükségessé, azonban a tapasztalatok azt mutatják, hogy a magán használatok oldaláról a földhasználók közötti együttműködések kialakítása a nem támogató jogi környezet és a birtok elaprózódás miatt túl nagy számú érdekelt érintettsége miatt nem valósul meg (túl nagy tranzakciós költségek jelenléte). 3. Nem javasolja a VKI a teljes költség-megtérülés olyan alkalmazását, amely veszélyezteti a szükséges intézkedések finanszírozását, finanszírozhatóságát (3. bek.). A mezőgazdasági vízhasználat drasztikus csökkenéséből adódóan a rendszer fix költségei egyre kevesebb igénybevevőre terhelődtek, további gazdasági tevékenységeket lehetetlenítve el. A fenntartható működés érdekében bővíteni kell az igénybevétel magán és köz funkcióinak volumenét, hogy a fajlagos terhelések elfogadható szintre csökkenjenek. 4. További mérlegelési lehetőség (9. cikk. 4. bek.) elvileg – komoly indoklás mellett - alkalmat adhat a teljes megtérülés elvének mellőzésére bizonyos esetekben. Ez a lehetőség akkor áll fenn, ha a teljes költség megtérülés elvének alkalmazása veszélyeztetné az irányelv célkitűzéseinek elérését. 5. A különböző vízhasználatok megfelelő módon kell, hogy hozzájáruljanak a vízi szolgáltatások költségeinek megtérüléséhez (9. cikk. 1. bek). Az állami szerepvállalás fokozatos leépülése megnehezítette a mezőgazdasági vízszolgáltatás iránti kereslet újjászervezését a magán célú használók számára. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az árvízkockázat csökkentésének költséghatékonyabb megoldásai érdekében a vízrendszer állami funkcióit újra kell definiálni. E szempontok mentén már az utóbbi években is növekvő volumenű ökológiai célú vízpótlás valósult meg a vízgazdálkodási rendszerekben és a jelenleginél nagyobb vízátvezetési és vízszétosztási igények valószínűsíthetőek. Az állami szerepvállalást ehhez kell igazítani és ehhez a jövőbeni használat alapján célszerű a magánhasználatok hozzájárulását is kialakítani.

3.3

Saját vízkivétel felszín alatti vízkészletből

A mezőgazdasági vízszolgáltatás és a duzzasztás áramtermelési célból lefedik a VGT körébe tartozó jelentős hatással járó felszíni vízhasználatokat - az egyéb felszíni vízkivételek jelentősége kisebb -, 101

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések ebben a fejezetben a vízkivételek harmadik nagy csoportja kerül áttekintésre, a felszín alatti készletek használata. A szolgáltatás olyan felszín alatti vizekből történő vízkivétel, melynek célja a saját felhasználás. Megkülönböztetjük a termál és az egyéb FAV forrásokat, hangsúlyt helyezve a termál vízkivétel tárgyalására elsősorban a termálvíz speciális tulajdonságai (hőtartalom, ásványianyag tartalom), az ezekhez kapcsolódó használatok (energia, fürdők, gyógyászat) gazdasági jelentősége és a megújulás speciális kérdései (beleértve a visszasajtolást is) miatt. Termálvíz esetén érdemes két csoportra bontani az igénybevevőket:  

Termál készletek gyógyászati, rekreációs célra - gyógyfürdők, fürdők, egészségügyi intézmények. Termálkészletek fűtési célra - mind épületek fűtésére, mind mezőgazdasági célra, üvegházak fűtésére.

A nem termál vízkivételeket együtt tárgyaljuk, de megjegyzésre érdemes, hogy a legnagyobb vízhasználat, a közcélú ivóvíz szolgáltatás mellett jelentős, de nem országos jelentőségű az ipari, a bányászati és a mezőgazdasági célú felhasználás.

3.3.1 Termál vízkivétel 3.3.1.1 Átfogó fizikai jellemzői Termálvíznek (hévíznek) a 30 oC-nál melegebb felszín alatti vizeket nevezzük, ezek változatos eredetűek, korúak, összetételűek és hőmérsékletűek, többféle használatot is lehetővé téve. A Magyarországon nyilvántartott hévíz kutak száma 2012-ben 1583 volt, ebből kb. 1070 volt aktív vízkivételi céllal üzemeltetve, a többi megfigyelő kútként vagy átmenetileg lezárt kútként volt nyilvántartva. A leggyakoribb használat a fürdő, mezőgazdasági fűtés és az ivóvíz célú víznyerés (vízmű) volt (ld. 28. ábra). 1990 és 2012 között minden kategóriában nőtt a kutat száma, az ipari célú kutakat kivéve.

102

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 28. ábra Magyarország 30oC-nál melegebb vizet szolgáltató aktív hévízkútjainak darabszáma és megoszlása a hasznosítás módja szerint

Forrás: XI. VITUKI hévízkút-kataszteri adatai alapján (1990) és az OVF adatai alapján (2012)

Termál kutak az országban gyakorlatilag mindenfelé vannak, de legnagyobb sűrűségben az Alföldön, emellett viszonylag sűrűn a Dél-Dunántúlon, ahogy azt a 29. ábra mutatja.

29. ábra

Működő termálkutak hasznosítás szerinti megoszlása

Forrás: Szilágyi, 2009.

103

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A teljes hazai termál vízkivétel 2008 és 2013 között átlagosan 76 millió m3/év volt. A termálvíz használat szerint megoszlását a 30. ábra mutatja be. A legtöbb termálvizet a fürdők, strandok használják (58%), ezt követi a közcélú kitermelés (elsősorban ivóvíz ellátás, 21%), míg fűtési céllal a termelés 17%-át hasznosítják. Az utóbbi túlnyomórészt a lakó- és középületek hőellátását szolgálja, nem tartozik azonban bele a mezőgazdasági üvegházak, fóliasátrak fűtése, ami az „egyéb mezőgazdasági célú felhasználás” kategóriába esik (1,6%). Az összes többi felhasználás együttesen kevesebb, mint 3%-ot teszi ki. 30. ábra

Kitermelt termálvíz használat szerinti megoszlása, 2008-2013 átlag (ezer m3/év)

A termál víztestek között van több, mennyiségi szempontból gyenge állapotú is, ezek bemutatása a VGT 6.2 fejezeben található.

3.3.1.2 Termálvíz gyógyászati, rekreációs célra Amint az a 30. ábran látszik, évi átlagos 44 millió m3 kitermeléssel a legnagyobb termálvíz felhasználó ágazat a fürdő, gyógyfürdő üzemeltetés. Magyarországon mintegy 600 fürdő üzemel, gazdasági jelentőségüket az 16. táblázat érzékelteti. A vendégforgalom az utóbbi években nőtt, 2013-ban az éves vendégforgalom 35,4 millió fő volt, ebből 2,6 millió OEP támogatott, az árbevétel pedig 29,9 milliárd Ft. Az OEP 2010. évre vonatkozó adatai szerint a gyógyfürdő kezelések értéke kb. 5,7 mrd Ft volt, ebből 3,9 mrd forintot finanszírozott az OEP, a többi a lakosság térítési díja volt.

16. táblázat A hazai fürdőlétesítmények nemzetgazdasági legfontosabb mutatószámok az összes fürdőre vetítve (2011)

104

jelentőségét

reprezentáló


Forrás: Juhász Szabolcs előadása, Debrecen, 2012. okt. 25

A fürdők száma az elmúlt évtizedben folyamatosan növekedett, az elsődleges hajtóerő a fejlesztési célú támogatások rendelkezésre állása volt, összhangban a turizmus fejlesztésének nemzetgazdasági prioritásával. A fürdők nagyobb része teljesen vagy részben önkormányzati és állami tulajdonban van. Ezen kívül vannak magán (pl. szállodák, természetes személyek), sportegyesületi és intézményi (pl. egészségügyi, oktatási) tulajdonosok is. Nagyon sok hazai fürdő saját termálvíz forrással rendelkezik és mivel ez a vízforrás általában jóval olcsóbb, mint a víziközműtől vásárolt víz, termálvizet használnak nemcsak a gyógymedencékben, de más medencékben is (esetleg vegyítve a vásárolt ivóvízzel) és a kiszolgáló helységekben is (pl. zuhany). A termálvíz többcélú használatával energia is megspórolható, nem kell meleg vizet előállítani. Míg a vásárolt ivóvíz bekerülési ára jellemzően 300-700 Ft/m3 között van, addig a termálvíz kitermelési költség 60-250 Ft/m3 közé esik. Az elhasznált gyógyvizet természetes befogadókba vezetik, figyelemmel a kiengedett víz hőmérsékletére és sótartalmára. A hőmérséklet csökkentését ún. pihentető tavakkal lehet megoldani, míg a magas sótartalmú elhasznált vizet erre érzékeny természetes környezetbe csak a vegetációs időszakon kívül lehet bevezetni, ami szintén tárolást, pihentetést igényel, nagyobb kapacitással.

3.3.1.3 Termálvíz fűtési célra: épületek, üvegházak A termálvíz, mint közeg, hatékonyan szállítja a földfelszínre a Föld mélyében rendelkezésre álló geotermális hőt. Magyarország geotermális adottságai kiemelkedően jók, az egy főre vetített potenciálban a világ élvonalában vagyunk. A termálvíz energetikai hasznosításának két fő módja létezik: 

A termálvízben meglévő hő fűtési célú használata, akár épületek (lakóépületek, közintézmények, ipari épületek), akár üvegházak esetén. Magyarországon az épületek hőszolgáltatása a domináns (évi kb. 13 millió m3), a mezőgazdaság energia célú termálvíz használata ennek kb. csak egy-tizede (1,2 millió m3/év). 105


Bár a technológia rendelkezésre áll és a világban többfelé használják a geotermális energiát villamos energia termelésre, Magyarországon ilyen erőművek egyelőre nincsenek. Ennek lényeges oka, hogy bár nagy mennyiségű geotermális hő áll rendelkezésünkre, az elérhető termálvizek hőmérséklete a villamos energia termelés igényéhez képest általában nem kellően magas. Technológiától függően legalább 80 °C-os, de lehetőleg inkább 100 °C fölötti hőmérsékletű vízre van szükség a villamos energia termeléshez. A 31. ábra a hazai termálvíz források hőmérséklet szerinti megoszlását mutatja.

31. ábra

A termálvíz kutak kifolyásánál mért hőmérséklet

Forrás: Szilágyi, 2009.

A fűtési célú geotermikus kutak száma 2008 és 2012 között jelentősen, kb. 35%-kal nőtt (17. táblázat). Csongrád megye dominanciája összefüggésbe hozható azzal, hogy a megye területe alatt jó adottságú hévizek találhatók, a szénhidrogén bányászat kutató fúrásai hozzájárultak e készletek kinyeréséhez és kisebb részben az is, hogy a Dél-Alföld mezőgazdaságában jelentős szerep jut a számottevő hőigénnyel bíró üvegházi zöldségtermesztésnek. 17. táblázat között

Geotermikus energiát hasznosító hévíz kutak száma megyénként 2008 és 2012

106


Növényházi zöldségtermesztés költségein belül az energiaköltség (fűtés) a legnagyobb tétel, a teljes költség 20-25%-a. Ahogy a 32. ábra mutatja, az egész évben fűtött modern üvegházak költsége többszöröse is lehet a kiegészítő fűtéssel rendelkező hagyományos ill. fűtetlen üvegházakénak. Ez a többletköltség vélhetően megtérül a magasabb hozam és a hosszabb szezon révén. Különböző források szerint a geotermikus energia használata 3-5 hektár üzemméretnél válik gazdaságossá. 32. ábra

Különböző zöldségtermesztő technológiák fajlagos költségei (Ft/m2/év)

8000 7000 6000 5000 4000 3000 2000 1000 0 Modern technológia, egész éves fűtés Öntözés

Kiegészítő fűtés Fűtés

Fűtetlen termelés (üvegházban)

Minden más

Forrás: saját ábrázolás Németh Szilvia, szerk. (2014) alapján

107

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A mezőgazdaságban a geotermikus energia elsődleges felhasználása az üvegházak fűtése, de egyéb célokra, pl. termények szárítása, állattartó telepek fűtése is használják a földből nyert hőt. Épületek geotermikus fűtésén belül kiemelkedő a geotermikus hőt is alkalmazó távhőrendszerek működése. Bartholy (2013) szerint több, mint 40 településen kb. 9000 lakást fűtenek így, köztük a legjelentősebb települések Csongrád, Hódmezővásárhely, Kapuvár, Kistelek, Makó, Nagyatád, Szeged, Szentes, Szigetvár, Vasvár. Látható, hogy az érintett települések közül több is a Dél-Alföldön található, összhangban a termál kutak statisztikájával. Más források kevesebb települést és lakást említenek, de a geotermikus távfűtés jelentősége nem vitatható, mint ahogy az sem, hogy növekvő tendenciáról van szó. A geotermikus hőhasznosítás jelenleg Magyarországon alacsony hatékonyságú, a legtöbb helyen a kitermelt termálvizet úgy hűtik a kívánt hőmérsékletűre, hogy közben a hőkülönbséget nem hasznosítják (Bartholy, 2013). A hasznosított hőenergia a felszínre hozott mennyiség növelése nélkül is emelhető lenne. A Nemzeti Megújuló Energia Cselekvési Terv 2020-ig a fűtési célú geotermikus energiafelhasználás területén háromszoros növekedéssel számol.

3.3.1.4 A használt termálvíz visszasajtolása Az energetikai célú használt termálvíz élővízbe bocsátható vagy a földfelszín alatti rétegekbe visszasajtolható. A fürdőkből származó termálvíz visszasajtolása a szennyeződés kockázata miatt ugyanakkor tilos, itt csak a kiengedés megengedett. Nyilvánvalóan a közcélú, ivóvízellátást szolgáló termálvíz sem kerülhet visszasajtolásra. Összességében tehát csak a kitermelt termálvíz kb. 18-19%-a tartozik a potenciálisan felszín alá injektálható kategóriába. Az élővízbe bocsátásról bővebben a 4.1 fejezetben esik szó. A visszasajtolással azért foglalkozunk itt részletesebben, mert olyan jelentős költséggel jár, ami a geotermikus projektek megvalósíthatóságára is hatással van. A visszasajtolásos technológia legalább egy „kútpár” üzemelését igényli. A termelő kúton keresztül érkezik a felszín alól a termálvíz, a visszasajtoló kúton át pedig visszajuttatják a földtani közegbe az alacsonyabb hőmérsékletű vizet. A két kút nem feltétlenül vezet ugyanabba a rétegbe, a technológia költségei csökkenthetők, ha a visszasajtolás egy kevésbé mélyen levő rétegbe történik, ennek a megoldásnak ugyanakkor hidrológiai következményei lehetnek. A visszasajtolás kötelezettsége Magyarországon 2004-ben került bevezetésre. Ez a követelmény nem következett európai uniós jogszabályból, kizárólag nemzeti hatáskörben történt a döntés. Az EU más perspektívából tekint a visszasajtolásra, nem követeli azt meg, ellenben csak akkor engedi, ha az a felszín alatti vizek minőségére nézve biztonságos (eredetileg 80/68/EGK Tanácsi Irányelv a felszín alatti vizeknek az egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezéssel szembeni védelméről, melynek szerepét 2013-tól átvette és azt hatályon kívül helyezte a Vízkeret Irányelv. A VKI-t ebben a kérdéskörben kiegészíti a 2006/118/EK irányelv a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről). Idehaza a termálvíz mezőgazdasági fűtési célú használata esetén a visszasajtolási kötelezettség 2012ben átmenetileg, 2015 június 30-ig felfüggesztésre került (1002/2012 (I.11) Korm. hat), majd 2014 elején eltörlésre került a kötelezettség. Az üvegházi termelés elősegítését célzó jogszabályi változás lényegében csak szentesítette a gyakorlatot, mivel a magas beruházási költségek miatt az érintett vállalkozások egyébként sem teremtették meg a visszasajtolás lehetőségét és a jogszabályi módosítás híján fel kellett volna hagyniuk a termálvíz hasznosításával. Jelenleg a mezőgazdasági fűtési célú hévíz felhasználás az összes kitermelés 1,6%-a, a követelmények enyhítése azonban serkentőleg hathat a bővülésre. 108

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A visszasajtolás költsége több tényezőn múlik. Lényegesek a geológiai adottságok, a rétegek vízáteresztő képessége, a felszín alatti áramlások iránya. Meghatározó a méret: egy kisebb geotermikus rendszer (pl. üvegházas termelés) esetén a fajlagos visszasajtolási költség jóval magasabb, mint egy nagyobb rendszernél (pl. városi távhő szolgáltató). Távhő esetén ráadásul az energiaköltség általában még visszasajtolással együtt is jóval a fosszilis fűtés költségszintje alatt marad, a geotermális energia jövedelmezősége nem kérdéses, eközben a mezőgazdaságban a visszasajtolás pótlólagos költsége döntő lehet a vállalkozás életképessége szempontjából. Egy visszasajtoló kút és a kapcsolódó berendezés teljes költsége akár több száz millió forint is lehet, ezt a legtöbb mezőgazdasági vállalkozás nem tudja kigazdálkodni. Megjegyzendő, hogy a távhőszolgáltatók sem választják egységesen a visszasajtolást. Elterjedt a használt termálvíz tavakban történő pihentetése. A szentesi Árpád-Agrár Zrt. például ezt a megoldást választotta. A magas költségszint mellett kockázatot jelent, hogy pillanatnyilag nincs kipróbált, bevált, bárhol alkalmazható műszaki megoldás. Ráadásul gyakran nehézkes is a termálvíz visszajuttatása. Sztavkovits (2014) szerint „…A hazai homokkőrétegek a tapasztalatok alapján folyamatos visszasajtolás esetén egyre növekvő nyelési ellenállást tanúsítanak, ezzel párhuzamosan növekszik a besajtolási nyomás…”, valamint „…a visszasajtoló kutak optimálisan a felhasznált víz egyharmadát voltak képesek visszasajtolni. A tapasztalatok szerint Orosházán a gyopárosfürdői kutak 1500 liter/perces hozam mellett 500 liter visszasajtolásra képesek, Hódmezővásárhelyen hasonló eredményeket értek el, 2-3000-es hozam mellett 600 literrel”. Más vélemények szerint „…az ellenőrizetlen visszasajtolás nagyobb kockázatot jelent a felszín alatti víztestekre, mint egy jól átgondoltan megtervezett komplex hasznosítás és felszíni elhelyezés” Nagygál (2011). Az évi átlagos kb. 76 millió m3 termál vízkivétellel szemben a visszatáplálás mennyisége alacsony. A 2005 és 2012 közötti időszakban évi 0,5 és 1,9 millió m3 között mozgott, tehát a kitermelt termálvíz legfeljebb 3%-a kerül vissza a vízadó rétegbe. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a visszasajtolás jogszabályi kötelezettsége nélkül a mezőgazdasági termelők nem fogják alkalmazni ezt a technológiát, ami az alacsonyabban tartható költségek miatt növeli versenyképességüket és így egyre több helyen várható a termálvíz üvegházak fűtésére történő használata - összehangban a megújuló energia stratégiával -, a vízkivételek emiatt emelkedhetnek. Távfűtés és nagyobb mértékű ipari hasznosítás esetén a visszasajtolási követelmény természetesen költségnövekedést okozhat, de önmagában a pótlólagos költségek mellett is vonzó maradhat a termálvíz hasznosítás más energiahordozókkal szemben, ahogy ezt a jelenlegi gyakorlat is visszaigazolja. A visszasajtolás mérnöki kihívásai ugyanakkor ebben az esetben is fennállnak.

3.3.2 Nem termál vízkivétel A nem termál felszín alatti vízkivétel nagysága a 2008-2013 évek átlagában kb. 850 millió m3 volt, a termál vízkivétel kb. tizenegyszerese. A mennyiség használat szerinti megoszlását a 33. ábra érzékelteti.

109


Kitermelt nem termálvíz használat szerinti megoszlása, 2008-2013 átlag (ezer m3/év)

Jól látszik, hogy a közüzemi szektor (víziközművek) a legnagyobb vízhasználó, emellett az ipari, bányásazti és mezőgazdasági használat jelentős, számottevő továbbá az engedély nélküli vízkivétel becsült nagysága. Az illegális vízkivétel elsősorban a talajvízből és a rétegvízből származik és leginkább mezőgazdasági szereplők illetve a lakosság körében. 500 m3/év kapacitásig, maximum 30 méter mélységig és kizárólag talajvíz felhasználására a jegyző engedélyével lehet legális lakossági kutat is létesíteni, ezeknek a kutaknak a kitermeléséről sincs ugyanakkor adat. Az illegális vízkitermelések nem csupán mennyiségi problémákat okozhatnak, hanem szennyezési veszélyt is jelenthetnek a közepes mélységű vízadókra.

3.3.3 A szolgáltatás költség-megtérülésének értékelése 3.3.3.1 Pénzügyi költségek és bevételek meghatározása 3.3.3.1.1

Bányajáradék

Geotermikus energia kitermelése után, két kivételtől (30 °C-nál alacsonyabb hőfok ill. 50%-nál magasabb hasznosítási arány) eltekintve bányajáradékot kell fizetni, ennek nagysága az energia értékének 2%-a (1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról). Az értékszámítás módját definiáló jogszabály az 54/2008. (III. 20.) Kormány rendelet az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia fajlagos értékének, valamint az értékszámítás módjának meghatározásáról. A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH) nyilvántartása szerint 2013. dec. 31.-én 98 bányajáradék önbevallásra kötelezett, geotermikus energiát energetikai céllal felhasználó vállalkozó volt, összesen 160 kúttal. 2013 során geotermikus energia után 47,2 millió Ft bányajáradék került a költségvetésbe befizetésre, ami az összes bányajáradék 2,2%-a volt. A 34. ábra két kulcsváltozó 110

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések idősorát mutatja be. A bányajáradék értéke tíz évnyi stagnálás után az elmúlt két évben kezdett emelkedni. A kutak számának legutóbbi csökkenése inkább a kitermelés racionalizálására, semmint visszaesésére utal. 34. ábra Bányajáradék fizetésére kötelezett geotermális kutak száma és a befizetett bányajáradék összege 2003 és 2013 között 50

250

45 40

200

35 30

150

25 20

100

15 10

50

5 0

0 2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

bányajáradék (millió Ft)

2010

2011

2012

2013

kutak száma

forrás: www.mbfh.hu

3.3.3.1.2

Vízkészlet járulék

3.3.3.1.2.1 Termál vízkivétel A vízkészlet járulék befizetéseket célkód szerinti bontásban az 18. táblázat tartalmazza. A legnagyobb befizetések a közüzemi céllal kapcsolatosak, elsősorban vízellátásról, kisebb részben távhőszolgáltatásról van szó. Jelentős továbbá a fürdők és az egyéb gazdasági célok befizetése. A teljes VKJ befizetés a termálvíz kitermelés után 2013-ban 412,5 millió Ft volt. 18. táblázat (ezer Ft) célkód

Vízkészlet járulék befizetések termálvíz kitermelés után célkód szerinti bontásban cél

10

gyógyászati cél

21

közüzemű

22

intézményi

30

gazdasági ivó

40

gazdasági egyéb

42

2009

2010

2011

2012

2013

17.012

18.752

19.524

23.474

23.650

114.683

157.118

106.012

114.462

148.471

9

9

9

9

9

20.427

21.441

20.326

17.238

25.462

111.681

167.772

186.760

204.422

95.097

hőhasznosítás

7.275

8.944

6.399

2.242

1.882

70

állattartás

1.233

1.693

1.472

1.936

1.362

A0

gazdasági fürdő

102.211

104.760

98.509

113.818

116.637

összesen

374.532

480.489

439.013

477.601

412.570

111

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Az ágazati bontású VKJ befizetés a 19. táblázatban kerül bemutatásra. A mezőgazdasági célú termálvíz kivétel 2012-ben jelentősen csökkent, ennek az oka, hogy egy nagy kitermelő vállalkozás 2012-től a fém és egyéb bányászat ágazatban jelent meg.

112


Vízkészlet járulék befizetések termálvíz kitermelés után ágazati bontásban (ezer Ft)

Ágazati kód

Név

A

Mező-erdőgazdaság

B CA

2009

2010

2011

2012

2013

112.925

182.121

197.037

52.421

68.548

Halászat

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

1.892

3.085

2.926

142.136

24.278

10.392

10.699

9.419

8.004

9.959

DB

Energiahordozó bányászat Fém és egyéb bányászat Élelmiszerdohányipar Textilipar

7.551

8.889

0

12.180

9.714

DC

Ruházat-bőripar

0

0

0

0

0

DD

Fafeldolgozóipar

0

0

0

0

0

DE

Papíripar

0

0

0

0

0

DF

0

0

0

0

0

DG

Kokszkőolajfeldolgozás Vegyipar

515

603

847

777

5.076

DH

Gumi-műanyagipar

0

94

0

47

47

DI

Nemfém ásványfeldolgozás Fémfeldolgozás

374

348

533

556

655

2.865

2.333

2.333

2.916

3.499

0

0

837

837

1.673

1.577

2.123

347

176

122

0

0

0

0

0

0

0

0

0

84

3.679

3.073

7.626

8.534

6.027

139.527

152.425

108.113

125.200

152.914

3.967

5.392

1.853

2.052

2.737

850

3.664

530

530

3.445

4.220

3.026

2.867

3.099

3.182

CB DA

DJ DK

EB

Gépberendezés gyártás Elektromos gépgyártás Járműgyártás (száll. eszk.) Bútor és egyéb feldolgozóipar Vill.energia gáz gőzellátás Vízellátás

F

Építőipar (F)

G

Kereskedelem

H

Vendéglátás

I

Szállítás-hírközlés

138

138

138

151

138

J

0

0

0

0

0

K

Pénzügyi tevékenység Üzleti szolgáltatás

5.017

7.897

9.853

11.523

12.905

L

Közigazgatás

2.377

3.953

2.786

3.030

3.207

M

Oktatás

0

0

0

0

0

N

Egészségügy

59.038

63.264

59.135

71.151

75.524

OA

0

79

79

79

419

OB

Szennyvízhulladékkezelés Érdekképviselet

876

976

982

915

795

OC

Sport és egyéb

16.752

26.306

30.773

31.285

27.622

P

Magánháztartás

0

0

0

0

0

Q

Egyéb szervezet

0

0

0

0

0

374.532

480.489

439.013

477.601

412.570

DL DM DN EA

Összesen

113

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A vízellátáson kívül minden más ágazat termálvíz kivétele saját vízkivételnek minősül, ennek teljes összegét mutatja a 35. ábra.

35. ábra

Saját termálvíz kivétel után fizetett vízkészlet járulék idősora (2009-2013)

400 000 000 350 000 000 300 000 000 250 000 000 200 000 000 150 000 000 100 000 000 50 000 000 2009

2010

2011

2012

2013

3.3.3.1.2.2 Nem termál vízkivétel A nem termál vízkészletekből történő vízkivétel után fizetett vízkészlet járulék nagyságát mutatja a 20. táblázat. A teljes összeg közel 4 milliárd Ft volt 2013-ban, a vízellátás nélkül számított saját vízkivétel után 2,53 milliárd Ft vízkészlet járulékot fizettek a vízkitermelők.

114

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 20. táblázat Vízkészlet járulék fizetés nem termál felszín alatti vízkivétel után, ágazati bontásban 2009-2013 között (ezer Ft) EuStatKód

Ágazat neve

A

Mező-erdőgazdaság

B

Halászat

CA

Energiahordozó bányászat

CB

Fém és egyéb bányászat

DA

Élelmiszer-dohányipar

DB

Textilipar

DC

Ruházat-bőripar

DD

Fafeldolgozóipar

DE

Papíripar

DF

Koksz-kőolajfeldolgozás

DG

Vegyipar

DH

Gumi-műanyagipar

DI

Nemfém ásvány-feldolgozás

DJ

Fémfeldolgozás

DK

Gép- berendezés gyártás

DL

Elektromos gépgyártás

DM

Járműgyártás (száll. eszk.)

DN

Bútor és egyéb feldolgozóipar

EA

Vill.energia gáz gőzellátás

EB

Vízellátás

F

Építőipar (F)

G

Kereskedelem

H

Vendéglátás

I

Szállítás-hírközlés

J

Pénzügyi tevékenység

K

Üzleti szolgáltatás

L

Közigazgazás

M

Oktatás

N

Egészségügy

OA

Szennyvíz-hulladékkezelés

OB

Érdekképviselet

OC

Sport és egyéb

P

Magánháztartás

Q

Egyéb szervezet

Összesen

2009 710,715 21,408 3,891 62,806 337,831 17,919 729 2,336 6,497 20,941 121,857 10,566 41,836 18,425 18,410 37,093 15,099 1,664 640,446 1,593,421 13,096 40,566 21,326 26,650 93 36,524 85,574 8,697 96,315 22,647 18,149 143,541 349 646 4,198,064

2010 713,470 15,987 3,009 59,772 323,259 18,638 556 1,617 7,073 22,751 129,429 11,348 41,405 12,877 17,396 29,535 14,619 1,410 604,371 1,506,777 14,530 32,987 26,080 25,121 127 38,760 68,279 8,141 92,234 19,304 17,047 154,269 347 624 4,033,149

2011 669,260 26,819 1,183 60,294 299,202 14,852 510 1,564 2,693 26,693 136,066 9,885 26,896 9,309 17,868 34,241 6,066 777 542,228 1,379,922 9,396 24,721 23,730 24,013 330 33,161 59,020 8,854 86,139 20,266 18,573 151,336 450 56 3,726,375

2012 720,793 25,687 2,172 55,493 319,419 15,847 502 1,450 5,793 21,841 46,304 9,722 29,766 11,341 19,557 35,659 12,300 831 531,192 1,494,428 14,923 36,921 27,187 21,903 2,960 48,483 54,890 11,127 93,403 23,251 13,502 156,694 274 50 3,865,665

2013 737,472 25,205 1,601 48,100 324,037 15,907 740 2,435 5,825 18,501 31,533 11,987 32,358 75,839 18,772 35,975 15,500 1,069 650,776 1,443,076 15,347 38,998 25,900 21,686 504 44,808 44,246 9,377 87,999 19,116 12,527 159,707 253 55 3,977,231

3.3.3.2 Környezeti és erőforrás költségek meghatározása, a környezeti díjak bemutatása és szerepük értékelése A hazai felszín alatti víztestek esetén mennyiségi problémák léteznek, a vízminőségi problémák kockázata csekély. A mennyiségi gondok sem mindenütt jelentkeznek. A mennyiségi állapotról a VGT 6.2 fejezete nyújt áttekintést. Az országban léteznek olyan felszín alatti víztestek, amelyeknél a vízkivétel meghaladja a fenntartható szintet. A víztestek túlhasználata megfosztja a jövő generációkat a maival megegyező mértékű vízkivétel lehetőségétől. Ennek alternatívája a jelenlegi fogyasztás visszafogása valamilyen allokációs mechanizmuson keresztül. Nyilvánvaló, hogy egyes víztestek készletei korlátosak, ezzel összefüggésben erőforrás költségek jelentkeznek. Ezek nagysága pillanatnyilag nem ismert, de kutatásuk fontos lépés lenne a fenntarthatóbb vízgazdálkodás és az erőforrás költségek megtérítése irányába. Az erőforrás költségekkel szemben ugyanakkor a felszín alatti vizekhez kapcsolódóan nem látunk nyilvánvaló környezeti költségeket.

115

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 3.3.3.3 Pénzügyi költségmegtérülési ráta kalkulálása 21. táblázat

Pénzügyi költségek és bevételek 2012-2013 2012 2013 millió Ft

Monitoring költsége

Infó

millió Ft

üzemeltetési

336

324 VIZIG

Igazgatás/Felügyelet költsége

145

59 VIZIG

Igazgatási/felügyeleti díjbevételek

2.897

2.589 VKJ

Költség megtérülési ráta

603%

591%

bevétel/költség

A magas megtérülési aránnyal kapcsolatban két szempontot kell figyelembe venni. A költségek oldalán nem szerepelnek azoknak a felszín alatti monitoring tevékenységeknek a költségei, amelyeket nem a vízügyi igazgatóságok valósítanak meg, mivel az információk nem különíthetőek el az egyéb monitoring tevékenységektől. A bevételi oldalon a vízkészlet járulékban egy kitermelési díj jelenik meg, amelynek célja, hogy általános szinten a felszíni készletek használatára ösztönözzön a felszín alattiak helyett. (Ez az ösztönző elem független attól, hogy az adott felszín alatti készlet korlátos-e vagy sem ezért nem készlet költségre utal.)

3.3.4 Megfizethetőségi, fizetőképességi megfontolások Az igazgatási szolgáltatási díjak esetén nincs nyilvánvaló megfizethetőségi probléma. Az erőforrás költségek internalizálása esetén emelkedne egyes felszín alatti víztestek használatának a költsége. További kutatást igényel annak eldöntése, hogy ennek kapcsán felmerülnek-e megfizethetőségi kérdések. A termálvíz visszasajtolásának magas költségei nagymértékben befolyásolják a termálvíz energetikai hasznosíthatóságát, különöse tekintettel a mezőgazdasági geotermikus hasznosításra.

3.3.5 A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások Léteznek olyan felszín alatti vízkészletek, melyek hosszútávú mennyiségi fenntarthatósága nem biztosított, a vízkivétel meghaladja az utántöltődés mértékét. A vízkészletjárulék nincs tekintettel ezekre a helyi sajátosságokra, önmagában nem nyújt megfelelő ösztönzőt a takarékosabb vízfelhasználásra. A kérdéses víztestekre ezért komplett szabályozói programcsomag előkészítése szükséges, melynek minimális részei:   

A jelenlegi helyzet elemzése, mélyebb megértése, beleértve a vízhasználatokat, azok gazdasági jelentőségét is. A fenntartható vízkivétel felülvizsgálata, pontosítása. A kívánt vízkivételi szint alapját jelentő allokációs módszer, szabályozóeszköz (pl. módosított vkj, adó, forgalmazható kitermelési jog) kiválasztása és vizsgálata.

Korlátos készletű termál víztestek esetén a fenti elemzés kiegészíthető a következő kérdésekkel: 116

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések  

3.4

A visszasajtolás költség-haszon viszonyai miként módosítják a szabályozási megoldást? Az államnak vagy a piacnak milyen szerepe lehet a már költség-hatékonyan megvalósítható visszasajtolás méret elérésében? Milyen eszközökkel lehet a visszasajtolást előmozdítani, amennyiben közgazdaságilag és a készletek fenntartható használatának megőrzése érdekében indokolt az ezirányú elmozdulás?

Duzzasztások energiatermelés céljából vízi szolgáltatás

A VKI meghatározása alapján vízi szolgáltatásnak minősül a vízienergia termelés, árvízvédelem és hajózás céljából megvalósított duzzasztás. Magyarországon nincs árvízvédelmi célból épített duzzasztó mű. Kizárólagosan hajózási célból létesített duzzasztásra sincsen példa ugyanis azokon a folyószakaszokon (a Tisza és mellékfolyóin, a Rába és melléfolyóin valamint a Sión), ahol duzzasztó művek vannak nincs a kereskedelmi célú nincs, vagy jelentéktelen méretű (Lásd „A vízhasználatok bemutatása és gazdasági jelentőségének értékelése.” kapcsolódó anyag 6.1-es fejezetét).

3.4.1 A szolgáltatás főbb fizikai jellemzői és gazdasági szerepe Magyar viszonylatban jelentős méretű energiatermelés a Tiszán több célú duzzasztóműveken történik (Tiszalök, Kisköre), vagy 5 MW alatti teljesítményű törpe erőműveken. A vízerőművekben termelt villamos energia mennyisége 2000-ről 2013-ra csak 20 %-kal nőtt, 2004hez viszonyítva pedig csak 3,7 %-kal nőtt. 2011-ben a vízerőművek termelésének éven belüli eloszlását vizsgálva megállapítható, hogy a termelés április-augusztus között volt a legmagasabb. Az országban termelt villamosenergia mennyiségnek átlagosan 0,7 %-a származik vízerőművekből. 22. táblázat Megnevezés

A vízienergia termelés főbb adatai 2003

2004

2011

2012

2013

n.a.

55,0

55,3

57,7

Vízerőműben termelt villamos energia, 170 515 MWh

205 763

221 465

213 509

213 411

Vízerőműben termelt villamos energia 0,5 aránya az összes termelt energiához képest, %

0,6

0,6

0,6

0,7

Üzemelő vízenergia kapacitás, MW

54,0

Forrás: NFM

A vízerőművek által lekötött vízmennyiség 2004-ről 2012-re kisebb visszaesések után 14 %-kal növekedett, a tényleges termelés csak 3,7 %-kal. A fizetett VKJ ezzel szemben 41 %-kal, mivel az alapdíj ez alatt az idő alatt 37 %-kal növekedett. A részletes adatokat az alábbi táblázat tartalmazza. Az 1 MWh vízi energiával termelt villamosenergiára jutó VKJ a 2004. évi 130,2 Ft-ról 2011-re 174,7 Ftra emelkedett. A fizetett VKJ a vízerőművek becsült kibocsátási értékének 0,4 %-a, a becsült folyó termelő-felhasználásának pedig 0,6 %-a volt 2011-ben.

117

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 23. táblázat Évek

A vízienergia-termelés során fizetett VKJ alakulása Lekötés, em3 Termelés, em3

Fizetett VKJ, eFt

2004

8 383 916

8 015 074

26 790

2005

7 891 447

7 590 950

29 690

2006

7 499 416

7 217 250

28 756

2007

7 787 895

7 726 913

30 630

2008

6 659 596

6 605 026

29 660

2009

8 148 511

8 230 374

37 977

2010

8 451 777

8 479 669

39 110

2011

9 897 677

8 583 701

38 687

2012

9 554 327

8 307 858

37 850

Forrás: OVF

Az alábbi táblázat 2013-ra mutatja be a vízerőművek kapacitását erőművenként.

24. táblázat Vízerőhasznosítás adatai 2013-ban Vízerőművek, telephelyekkel

Beépített Részesedés a Hallépcsők villamos villamos 2014-es állapot teljesítőképesség, teljesítőképesMW ségből, %

Duna vízgyűjtő területe Villamosenergia Termelő és Szolgáltató Kft., Lukácsháza

0,04

0,07

Villamosenergia Termelő és Szolgáltató Kft., Chernelházadamonya

0,03

0,06

Szombathelyi Vízerőmű KFT., Csörötnek

0,49

0,84

Szombathelyi Vízerőmű KFT., Ikervár

0,16

0,28

Szombathelyi Vízerőmű KFT., Ikervár

2,44

4,23

Szombathelyi Vízerőmű KFT., Körmend

0,40

0,69

Szombathelyi Vízerőmű KFT., Magyarlak

0,24

0,42

van

Rappold és Penz Vízerőművek Kft., Pornóapáti

0,26

0,45

van

Rappold és Szentpéterfa

0,11

0,19

Hunag Kft., Hegyeshalom

0,12

0,21

Jank Magyarország Kft., Alsószölnök, Felsőcsatár, Gencs, Gyöngyöshermán, Tanakajd

0,44

0,77

Kapuvári Vízerőmű Kft.

0,11

0,19

Penz

Vízerőművek

Kft.,

118

van

van

van

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések KENYERI Vízerőmű Kft., Nick

1,54

2,67

van

Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, Kvassay

2,00

3,46

Guttmann Acquisition Kft., Bogyiszló

0,04

0,06

Duna összesen

8,42

14,58

Tiszavíz Vízerőmű Kft., Kisköre

28,00

48,49

van

Tiszavíz Vízerőmű Kft., Tiszalök

12,90

22,34

nem működik

Tisza vízgyűjtő területe

Hernádvíz Kft., Kesznyéten

4,70

8,14 nem megfelelő

SINERGY Kft., Felsődobsza

0,95

1,65 nem megfelelő

SINERGY Kft., Gibárt

0,49

0,85

Blue Stream Kft., Bódva

0,03

0,05

Blue Stream Kft., Öcsöd

0,16

0,28

Hydro Power Consulting Kft. Békésszentandrás

2,03

3,52

Tisza összesen

49,26

85,31

Ország összesen

57,68

99,90

0,06

0,10

57,74

100,00

Háztartási méretű vízerőművek Ország mindösszesen Forrás: NFM

A legnagyobb kapacitású vízerőművek a Kiskörei és a Tiszalöki létesítmények, amelyek termelése együttesen az országos vízi energia termelés 77 %-át adják. A hazai kis- és törpe vízerőművek nagy része a kedvezőbb adottságokkal rendelkező Nyugat-Dunántúlon, a Rába baloldali vízgyűjtő területének kisvízfolyásain találhatóak. A villamos energia termelés és elosztás gazdasági jelentősége a GDP-hez való hozzájárulása és a foglalkoztatottak száma alapján ítélhető meg. Gazdasági adatok általában csak a „Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás”, D csoportra összesítve vannak. A szektor az ország bruttó kibocsátásának egyre csökkenő hányadát adja. 2013-ban a GDP-nek, 2,2 %-át, ezen belül az ipari GDP-nek kb. 8,3 %-át adta. A termelt villamos energia mennyiségének aránya alapján a vízienergiatermelés adja az ipari GDP 0,05 %-át állítja elő. A nemzetgazdasági ág összesen az ország alkalmazottainak 1,3 %-át foglalkoztatta 2004-ben, ez az arány 2013-ra 0,9 %-ra csökkent.

119

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 3.4.1.1 A szolgáltatást nyújtó szervezetek és az igénybevevők csoportjai A szolgáltatás lényegében a vízkészlet rendelkezésre bocsátása energia termelés céljára. A vízienergiát hasznosító törpe erőművek magán tulajdonban vannak. A műtárgyakkal kapcsolatos fenntartási és beruházási tevékenységet a tulajdonosok végzik. A komplex célokat megvalósító kiskörei és tiszalöki műtárgy üzemeltetői a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok. Az energiatermelést lehetővé tevő létesítmények (turbina, gépház…) a 100%-ban állami tulajdonú Tiszavíz Vízerőmű Kft tulajdonában vannak. A vízügyi igazgatóságok végzik azokat a vízfolyásokhoz kötődő tevékenységeket, amelyek biztosítják, hogy a vízfolyások természetes folyamatai ne jelentsenek veszélyt a létesítmény működésére (pl. az felgyülemlett uszadék eltávolítása). A vízfolyások fenntartásában a közérdek mértékét meghaladó tevékenységek költségét az igazgatóságok érvényesítik a kedvezményezettek felé A Vízgazdálkodási törvény felhatalmazása alapján. Az 1995. évi LVII. törvény ugyanis kimondja, hogy a közérdek mértékét meghaladó, illetve a 7. §-ban nem említett tevékenység - vízimunka, vízilétesítmény építése - többletköltségeit az igénylők kötelesek megtéríteni. A tiszai duzzasztási létesítmények esetében a területileg illetékes igazgatóságok és az energiatermelést végző állami cég közötti megállapodás alapján az áramtermelő cég az energiatermelés volumenének arányában hozzájárul a létesítmény fenntartásához.

3.4.2 A szolgáltatás költség-megtérülésének értékelése 3.4.2.1 Pénzügyi költségek és bevételek meghatározása Az alábbi táblázat a vízügyi igazgatóságoktól származó adatok alapján a villamosenergia-termelés érdekében, a duzzasztóművekhez kapcsolódóan a közérdeken felül nyújtott tevékenységekből származó bevételeket és a velük szemben nyilvántartott kiadásokat mutatja be 2012 és 20103 év folyamán. A feltüntetett igazgatási költségek a vízügyi igazgatóságok általános, a vízkészletek fenntartható rendelkezésre állása érdekében végzett tevékenységek arányosított részét tartalmazza. Az igazgatási/felügyeleti költségek bevételi oldalán az in-situ vízienergia termelésből származó vízkészlet járulék szerepel.

25. táblázat

Pénzügyi költségek és bevételek 2012-2013 2012

2013

millió Ft

millió Ft

Üzemeltetési költség

242

334


104

61

Üzemeltetési bevétel

387,6

375

Igazgatási/felügyeleti díjbevételek

67,3

63,7

Költség megtérülési ráta

132%

110%

bevétel/költség

120

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 3.4.2.2 Környezeti és erőforrás költségek meghatározása, a környezeti díjak bemutatása és szerepük értékelése Az Országos Vízgyűjtőgazdálkodási Terv 2010-es változatának 8.2 sorszámú háttéranyaga tárgyalja a folyami duzzasztások következtében fellépő környezeti hatásokat, valamint a Közös Megvalósítási Stratégia (Common Implementation Strategy – CIS) keretében a duzzasztások megítélésének egységesen alkalmazható megközelítést. Az itt megfogalmazott iránymutatások alapján (CIS 2007) az energiatermelés elegendően indokolhatja egy víztest esetében az erősen módosítottság fenntartását, ugyanakkor a működés feltételének kell tekinteni a Víz Keretirányelv előírásaival való összhangot a kiegészítő létesítmények és működtetési gyakorlat kialakítása során. A legfontosabb szempontok, amelyeket figyelembe kell venni:   

a hosszirányú átjárhatóság biztosítása, az ökológiai szempontokat a jelenleginél jobban figyelembe vevő vízjárás biztosítása és az ezzel több ponton összefüggő csúcsra járatás feltételeinek a szigorítása.

A 2007-2014-es időszakban számos duzzasztó mű esetében készült el hallépcső, a hosszirányú átjárhatóság biztosítására, az adatok az 24. táblázatban találhatóak. Az alábbi táblázat a vízmennyiséggel szoros összefüggést mutató megtermelt villamosenergia mennyiségre vetítve mutatja meg a hallépcsőkkel ellátott, energiatermelési célt szolgáló duzzasztások arányát.

26. táblázat A megtermelt villamosenergia a hallépcsővel felszereltség bontásában % Hallépcső státusza és működése % Hallépcső van, működik

63%

Hallépcső van, nem működik

10%

Hallépcső van, nem megfelelően működik

23%

Nincs hallépcső

4%

Forrás: OVF adatszolgáltatás

Az energiacélú duzzasztásokon túl más műtárgyak mellett is készültek hallépcsők. Emellett, terjedőben lévő gyakorlat más, kisléptékű zárások, zsilipek elbontása és surrantóval helyettesítése, de ezekről az átalakításokról nem áll rendelkezésre összegzett információ. Az intézkedési programok keretében a hosszirányú átjárhatóság hatókörének költséghatékony növelése érdekében komplex, az érintett vízfolyás hosszakat és ökológiai állapotukat figyelembe vevő index kidolgozása javasolható. Az ökológiai szempontok beépítése az erőművek vízjárásra gyakorolt hatásába a két tiszai erőműben a duzzasztások többcélú használata érdekében megállapított üzemrendben a turbinákra jutó víz maradék elven kerül meghatározásra. Ez a két létesítmény használja fel a vízerőműveken átbocsátott vízmennyiség 80%-át. Esetükben a vízkormányzást meghatározó prioritási sorrend elején a Tisza tó vízszintjének az adott évszak ökológiai igényeinek való megfelelés áll. A duzzasztás által lehetővé tett vízkészlet megosztás másik prioritása az alföldi vízpótló rendszerek ellátása és a szolnoki felszíni vízre alapozott ivóvízbázis kiemelési lehetőségének a biztosítása. A következő elem a kiskörei duzzasztás elkerülésére készített hallépcső működéséhez szükséges víz biztosítása. Ezek a szempontok határozzák meg az elektromos áram termelés vízhasználati döntéseinek keretét. A felhasználható mennyiséget az érintett igazgatóságok napi rendszerességgel adják meg a vízerőmű üzemeltetője számára. Ezekben az esetekben az üzemeltetés valószínűsíthetően a jó ökológiai potenciálhoz közeli helyzet eredményez. További intézkedések lehetőségét a VGT keretében lehet majd vizsgálni. A jó 121

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések ökológiai potenciál eléréséhez szükséges költséget a meglévő információk alapján nem lehet azonosítani. A többi kisebb erőmű esetében a vízjárás ökológiai szabályozásáról nem áll rendelkezésre információ. Így sem az esetlegesen szükséges változtatások mértéke, sem azok a villamosenergia-termelés kieséséből adód költsége nem számszerűsíthető. A VGT készítése során érdemes vizsgálni az alkalmazkodás ösztönzése érdekében alkalmazható szabályozási mechanizmusok alkalmazásának lehetőségét.

3.4.2.3 Az addicionális költségek ismertetése A vízfolyások folytonosságát megszakító duzzasztóműveknek számos közvetlen és közvetett környezeti hatása van, amelyek azonban csak hosszabb aggregálódási periódus után jelentenek érzékelhető változást a létesítmény környezetében. Indokolt lehet ezért a környezeti hatások értékelése. Az iparágban már kidolgozásra került vízierőművek ökológiai teljesítményét mérő ökocímke, amelyre kitér a 2010-es OVGT 8.2-es háttéranyaga is. Mivel a témában terület specifikus elemzések nem készültek. A létesítmények minősítése és az így nyerhető ismeretek alapján lehet felmérni és választ adni arra a kérdésre, hogy vannak-e megvalósításra érdemes fejlesztések a létesítmények hatásainak csökkentésére és ökológiai teljesítményük növelésére.

122


4

A vízhasználatok gazdasági elemzése

4.1

Közvetlen szennyvízkibocsátások, termálvíz bevezetés

4.1.1 A vízhasználat fizikai, szabályozási, intézményi jellemzése

A vízhasználat jellemzése Az ipari eredetű közvetlen szennyvízkibocsátásokból származó szervesanyag és tápanyag nagysága kisebb, mint a települési kibocsátásból származó. Jelenleg nem áll rendelkezésre friss statisztika a szennyezőanyag kibocsátásokról. Az első OVGT alapján a következőt lehet mondani: A települési szennyvízterhelés (amibe a közcsatornába bocsátó ipari szennyvizek is beletartoznak) teszi ki az élővízbe kerülő pontszerű szennyezőanyag kibocsátás döntő részét. A közvetlen szennyvízkibocsátásokból származik a BOI5 terhelés 2,3 %-a, a KOI terhelés 21,4%-át, nitrogén terhelés 7,2%-a,a foszfor terhelés mintegy 7,7%-a. A közvetlen élővízbe bocsátók egyedül a fémek tekintetében adják a terhelés többségét, 70,4%-át. A felszíni vizek számára az ipari eredetű veszélyes anyagok pontszerű forrásai a szigorú szabályozás miatt vízminőségi kockázatot alig okoznak, kivéve, ha havária jellegű szennyezés következik be. Amennyiben a második VGT kidolgozása során felmért és dokumentált közvetlen szennyvízkibocsátások adatai az elsőhöz hasonlóan kevés környezetterhelést mutatnak ki akkor megfontolandó az, hogy a közvetlen szennyvízkibocsátásokat jelentős vízhasználatnak tekintsük-e. Felszíni vizekbe bevezetett termálvizekből származó hő- és szennyezőanyag-terhelés az állóvíz jellegű, illetve kis vízhozamú, azaz kis hígulást biztosító vizek esetében károsíthatja az ökoszisztémát, de a szigorodó jogszabályi követelmények (147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet) miatt ez a kockázat csökkenőben van. Szabályozás, intézményi rendszer A közvetlen ipari, de a csatornára kötött ipari terhelések csökkenését alapvetően a szigorú, fokozatosságot lehetővé tevő, a határértékek betartását megkövetelő, ösztönző bírságrendszert alkalmazó felszíni vízvédelmi jogszabályok segítségével sikerült elérni. A felszíni vízvédelmi szabályozási csomag: 

220/2004. (IV.29.) Kormányrendelet a felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól

 

10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről, 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól, 27/2005 (XII.6.) KvVM rendelet a használt- és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról 31/2004. (XII. 30.) KvVM rendelet a felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályairól

  

A hatást erősítette a vízterhelési díjak rendszere is: 2003. évi LXXXIX. törvény a környezetterhelési díjról. 123

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Érintettek A vízhasználók, szennyezők: gazdálkodók, főleg ipari szennyvízkibocsátók Közvetett hatásokat (károkat, költségeket) elviselők: 

Lakosság: ingatlanérték csökkenés (part mentén élők)



Idegenforgalom, a turisztikai potenciál változása, a rekreáció lehetőségének csökkenése a természetes fürdőhelyek elszennyeződése miatt



A felszíni, parti szűrésű vízbázisok szennyezése esetén a vízbázisvédelmet finanszírozók (állam, szolgáltatók, ivóvízfogyasztó lakosság, intézmények, ipar.



Ipar, egyéb gazdasági szereplők: gazdaságfejlesztési, területfejlesztési korlát



Természeti értékek veszélyeztetése (pl. természetes, természet közeli élőhelyek, növény és állatfajok veszélyeztetése).

4.1.2 A vízhasználat biztosításának gazdasági-pénzügyi jellemzői 4.1.2.1 Pénzügyi költségek meghatározása Az ipar és ezen belül a feldolgozóipar komoly összegeket fordított vízvédelmi beruházásokra és fordít minden évben vízvédelmi külső szolgáltatásokra és saját üzemeltetésére és fenntartásra. A rendelkezésre álló KSH adatokban nem különülnek el a közcsatornára bocsátók és a közvetlen szennyvízkibocsátók adatai. 27. táblázat

Feldolgozóipar beruházási és folyó (működési) vízvédelmi ráfordításai, millió Ft 2005.

Szennyvízkezelési beruházás

2006.

2007.

2008.

2009.

2010.

2011.

2012.

15 267,9

7 346,6

7 608,5

6 285,7

5 397,1

3 310,6

10 584,8

10 788,4

3 901,3

5 613,3

4 585,2

3 527,8

2 883,3

4 851,9

5 973,8

1 875,0

19 169,3

12 959,9

12 193,7

9 813,5

8 280,4

8 162,5

16 558,6

12 663,4

Szervezeten belül szenny- és használtvíz kezelési folyó ráfordítások

7 332,2

8 947,3

10 265,7

8 674,2

11 836,0

10 995,7

12 086,8

13 088,7

Szervezeten belül talaj és felszín alatti vizek védelmére fordított folyó ráfordítások

629,4

1 479,1

1 603,2

7 734,3

731,1

1 059,1

1 463,0

1 943,8

Szennyvíz csatornahálózaton keresztül történő elszállítása, ártalmatlanítása

11 059,8

12 062,0

14 611,6

13 144,9

11 208,4

14 322,9

12 683,9

19 055,8

Vízvédelmi folyó ráfordítás összesen

19 021,5

22 488,4

26 480,6

29 553,5

23 775,5

26 377,7

26 233,7

34 088,4

Vízvédelmi ráfordítás összesen

38 190,8

35 448,4

38 674,3

39 367,0

32 055,9

34 540,2

42 792,3

46 751,8

Beruházás a talaj és felszín alatti vizek védelme érdekében Vízvédelmi beruházás összesen

Forrás: KSH

A vízvédelmi beruházások nagyságrendje 8-16 Mrd forint között mozgott az utóbbi években. A vízvédelmi folyó ráfordítások az utóbbi 4 évben növekedtek, de ezt alapvetően a közcsatornára bocsátók által a közüzemi szolgáltatóknak fizetett csatornahasználati díjak volumenének emelkedése okozta. A feldolgozóipar szennyvízkezelési beruházásainak ágazatok közötti megoszlását az alábbi ábra szemlélteti. A legnagyobb beruházási arányt az élelmiszeripar képviseli, 2012-ben 7,7 mrd Ft-ot fordítottak szennyvízkezelési beruházásra, bruttó hozzáadott értékének 1,4 %-át. A szennyvízkezelési beruházások másik jelentős végrehajtója a tágan értelmezett vegyipar, amely 2012-ben 2,2 mrd Ft-ot fordított ilyen célra, s ez a bruttó hozzáadott értéküknek 0,2 %-a. 124


A feldolgozóipar szennyvízkezelési beruházásai ráfordításának szerkezete, 2012 A Feldolgozóipar szennyvízkezelési beruházási ráfordításának szerkezete ágazatonként 2012-ben Élelmiszerek, italok és dohány gyártása Textília, textiláru, ruházati termék, bőrtermék, lábbeli gyártása

1% 0%

Fafeldolgozás

4%

21% Papírgyártás, kiadói, nyomdai tevékenység Kokszgyártás, kőolajfeldolgozás, gyógyszergyártás; vegyi anyag és termék, gumi-, műanyag termék gyártás Egyéb nemfém ásványi termék gyártása

0% 0%

72%

2%

Fémalapanyag gyártása Fémfeldolgozási termék, gép, berendezés, villamos gép, műszer és jármű, bútor, máshova nem sorolt feldolgozóipari termék gyártása

Forrás: KSH A feldolgozóipar folyó vízvédelmi ráfordításai összesen 2012-ben összesen 34 Mrd Ft-ot tettek ki. A folyó környezetvédelmi ráfordításoknak átlagosan 44 %-a saját szervezeten belüli ráfordítás, 56 %-a külső szolgáltató által végzett környezetvédelmi szolgáltatás ellenértéke. 4.1.2.2 Környezeti és erőforrás költségek meghatározása Erőforrás költség nem merül fel. A közvetlen szennyvízkibocsátókat két fajta környezeti díj, bírság érinti, a vízterhelési díj és a szennyvízbírság, ezek részletes leírása a 2.2.2 fejezetben található). Azóta országos szinten a VTD radikálisan csökkent, elsősorban a fővárosi és más települési fejlesztések miatt. 2013-ban országosan országosan 3,1 Mrd Forint vízterhelési díjfizetés történt, ebből mintegy 2,7 Mrd forint volt a víziközművek befizetése. Összesen tehát kevesebb, mint 400 ezer forint VTD befizetést teljesítettek a közvetlen kibocsátók. A közvetlen szennyvízkibocsátásra vonatkozó jogszabályban megfogalmazott határidők már lejártak. Az egységes környezethasználati engedélyezés eljárása alá tarozó kibocsátók esetén a türelmi idő 2007. október 31, a települési szennyvíztisztításon kívüli meglévő létesítményekre a türelmi idő 2010. december, az energetikai célú termálvíz-hasznosítás esetében pedig a türelmi idő 2015. június. A szabályozás jellegéből adódik, hogy már a közvetlen szennyvízkibocsátóknak nem szabadna bírságot fizetnie. Amennyiben a határértékek rendszere összhangban a VKI követelményeivel, akkor a szabályozás logikájából következően a környezeti költség maga a fizetendő bírság teljes összege (ha azt ösztönző szinten határozzák meg). Amennyiben nem szigorodik a határértékek, egyéb követelmények rendszere, nem kell módosítani a VKI újabb követelményei miatt (pl. az imissziós határértékeknek megfelelően szigorítják a kibocsátási határértékeket) és minden már működő és új létesítmény megfelel a határértékeknek, akkor ebben a körben nem beszélhetünk környezeti költségről. A termálvizek kibocsátása esetében a környezeti költség azon intézkedések költsége, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ne károsítsák a felszíni vizeket. Van olyan befogadó, ahol nem merül fel környezeti költség (pl. a felszíni vizekbe történő termálvíz elhelyezés megfelelő feltételek között 125

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések lehetséges a befogadó jelentős károsodása nélkül). Van viszont olyan befogadó, ahol szükséges a kedvezőtlen hatás csökkenése pl. a termálvíz betározásával és a leeresztés befogadó vízjárásához (kettős működésű csatornáknál a vízkormányzáshoz) igazított ütemezésével, vagy nem megfelelő hígulási viszonyok esetén a szakaszos leeresztés megvalósításával.

4.2

Szikkasztás, egyedi szennyvíz-kezelés

4.2.1 A vízhasználat fizikai, szabályozási, intézményi jellemzése A vízhasználat jellemzése A csatornázatlan területeken a lakossági szennyvíz jelentős része szakszerűtlen szikkasztásra kerül. A csatornázatlan területeken a talajvízkutak elnitrátosodásával és sok esetben az épületek állapotát is veszélyeztető szennyvízdombok kialakulásával kell számolni. A csatornázatlan területeken a szennyvizek nagy része a talajt és a talajvizet veszélyezteti, terheli és szennyezi. Vízbázisokat is veszélyeztetheti és ezáltal a vízellátás költségeit növelheti. Ez kedvezőtlen hatással van A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz mennyisége 2000-hez képest 52 %-kal, 3000 ezer m3 alá csökkent (lásd az alábbi ábrát), a közüzemi szennyvízgyűjtő-hálózaton elvezetett összes szennyvíznek csupán 0,7 %-át teszi ki. A csökkenés elsődleges oka a csatornázás bővülése, s csak kis mértékben járult hozzá a fajlagos vízfogyasztás csökkenése. 37. ábra

A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz alakulása A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz

7 000 6 000

ezer m3

5 000 4 000 3 000 2 000 1 000 0 2000. 2001. 2002. 2003. 2004. 2005. 2006. 2007. 2008. 2009. 2010. 2011. 2012. 2013. A nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz

Forrás: KSH

A 2000LE feletti agglomerációk szennyvízprogramja a 2014-2020 költségvetési időszakban befejeződik (határidő 2015, lesz némi késés, de a forrás is rendelkezésre áll a KEHOP-ban (KEHOP, 2014)). Ezzel a 91/271/EGK városi szennyvízkezelési irányelv követelményeit teljesíti Magyarország. Ezzel egy teljesen új helyzet alakul ki, amire új válaszokat kell kialakítani. Mi lesz a csatornázatlan területeken? A várható helyzetet Búzás Kálmán (2014) összeállítása alapján mutatjuk be. A KSH 2012. decemberi 31-i adatai szerint Magyarországon 2398 db kistelepülés (2000 LE alatti) található. Ez az összes település több mint 70%-a, ahol azonban a lakosságnak kevesebb mint 20%-a él. A Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és –tisztítási Megvalósítási Program során, az uniós támogatási 126

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések rendszerrel összhangban, ebben a települési méretkategóriában csak akkor került sor a központi, csatornázás-szennyvíztisztítás kialakítására, többségében valamely szennyvízelvezetési agglomerációhoz csatolással, ha azt az ivóvízbázis védelem és/vagy érzékenynek minősített befogadók védelme indokolta. A program során még ezzel a korlátozással is megvalósult a kistelepülések többségében a csatornázás és a szennyvíz tisztítása a regionális szennyvíztisztítókban. 2014-re az eredeti 35%-a, 845 db kistelepülés, mintegy 200 000 ingatlanának 425 000 lakosa maradt szennyvízkezelési szolgáltatás nélkül. Valójában a települési méretkategória szerinti kimutatásnál lényegesen több a csatornaszolgáltatásban nem részesülők aránya. A már csatornázott nagyobb települések peremterületein számos esetben nem épült ki a hálózat, többnyire az alacsony laksűrűség következtében fajlagosan magas költségek miatt. Ez pedig pontosan az a jellegzetesség, ami a kistelepüléseken is megjelenik. Valószínűsíthető, hogy a csatornahálózattal való ellátottsági szint távlatban sem fogja országosan meghaladni a lakosságra vetített 80%-ot. Tehát a fenti lakos számon felül további 1.5 millió lehet/lesz, tehát összesen mintegy 2 millió fő lesz érintett a kistelepülési szennyvízkezeléshez hasonló vagy azokkal megegyező megoldásokban. Az ún. egyedi szennyvízkezelési megoldások nem terjedtek el az országban. Az országban eddig egyetlen kistelepülésekre vonatkozó, végrehajtás alatt álló szennyvízprogram van a Balatoni Kistelepülések Szennyvízkezelési Programja. A Program keretében 2013-ig 5 településen valósultak meg a projektek, közel háromszáz darab egyedi kisberendezést létesítettek. A berendezések a piacon kaphatóak közül 3 gyártmányt képviselnek. Valamennyi eleveniszapos tisztítást valósít meg. A tisztított szennyvizek befogadója szikkasztás útján az ingatlanok talaja, illetve a talajvíz. Szabályozás, intézményi rendszer Települési folyékony hulladékkezelés A települési önkormányzatok kötelező feladata a Vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény értelmében a településen található szennyvízbekötés nélküli ingatlanok esetében a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtése és ellenőrzése. A településeken keletkező folyékony hulladék gyűjtése és ártalmatlanítása tehát az ivóvíz-szolgáltatáshoz, szennyvízelvezetéshez hasonlóan kötelezően ellátandó önkormányzati feladat. A szolgáltatás alapvető követelményeit a 455/2013. (XI. 29.) Korm. rendelet a nem közművel összegyűjtött háztartási szennyvíz begyűjtésére vonatkozó közszolgáltatási tevékenység részletes szabályairól határozza meg. A szolgáltatás szabályozási környezete megfelelő, a szolgáltatók kiválasztása, mind a hatósági árképzés, a műszaki, közegészségügyi követelmények rendezettek. A szolgáltatást befolyásolja a talajterhelési díj (részletesen lásd 2.2.2 fejezetben), mert ez ösztönzi a csatornázott területeken lévőket a csatornarákötésre. Normatív támogatási rendszer működik a lakossági települési folyékony hulladék ártalmatlanítására, az éves összege 2012-ben és 2013-ban is 144,8 millió forint volt. Egyedi, nem közműves szennyvízkezelés A települési önkormányzatok kötelező feladata a Vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény értelmében a 2000 lakos egyenérték feletti agglomerációkon a szennyvízkezelés és egyes 2000LE alatti területeken is. Ezeket a területeket a vízbázisok, távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről, továbbá a felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról szóló jogszabályok határozzák meg. Azokon a területeken, ahol nem kötelező a szennyvízszolgáltatás ott, egyáltalán nem is feladata az önkormányzatoknak az ellátás. Tehát van egy olyan települési kör, mintegy 800 település, közel fél millió ember, ahol egyáltalán nem feladata az önkormányzatoknak a szennyvízkezelés megoldása Az agglomerációk lehatárolásáról szóló 26/2002. (II.27.) Korm. rendelet melléklete szerint: ahol a gyűjtőrendszerek létrehozása nem indokolt, akár azért, mert nem járna környezeti előnyökkel, akár 127

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések azért, mert túlságosan költséges lenne, a környezet azonos szintű védelmét nyújtó műszaki megoldás(ok) alkalmazhatók. A 2000 LE alatti településeken (a legtöbb a Dél-Dunántúli és a Nyugat-Dunántúli régióban található) keletkező szennyvizek megfelelő elvezetési és –tisztítási megoldásainak kialakításához külön útmutató készült, ami segítséget nyújt a települési önkormányzatoknak a műszaki megoldások kiválasztásában, a megoldások becsült beruházási és üzemeltetési költségeinek összehasonlításában, bemutatja a szakszerű üzemeltetés és fenntartás feltételeit, valamint a pályázati lehetőségeket. Az egyedi, nem közműves megoldások alkalmazását elvileg már nagyon régen tervezik, a lehetősége mind a KEOP-ban, mind a ROP-okban adott volt. A gyakorlatban a KEOP és a ROP projektjeinél az intézményi és tulajdoni kérdések tisztázatlansága miatt mégis szinte kivétel nélkül csatornázási beruházások valósultak meg a kistelepüléseknél is. A megvalósult KEOP, ROP projekteknél alig fordul elő olyan, amelyik egy projekt keretében pályázik csatornázásra és az agglomerációs területeken, a települések külső ritkán lakott részein egyedi megoldásokra. A 2000 LE feletti agglomerációkban a ritkán lakott részeket kihagyják a beruházásból. Az egyedi megoldások jelenleg általában nem életszerűek, bonyolultak, nehézkes a működtetés, a szervizelés, tulajdonlás nem megoldott. A kis tisztítóknál, egyedi megoldásoknál alapvető tapasztalat, hogy a technológia szállítója nem vállalja föl a garanciát. Az egyedi szennyvízkezelés elterjedésének egyik akadálya az, hogy az önkormányzatok nem vállalják fel azt, hogy egyik utcát csatornázzák, másik utcát nem. A lakosság ezt nem támogatja, társadalmilag nehéz végigvinni. Döntő szerepe lehet itt a döntéshozók és a lakosság felvilágosításának. A magánterületen elhelyezett berendezések tisztítási hatásfokának hatósági ellenőrzése sem megoldott. Nehézkes a berendezések megközelíthetősége és a rendkívül változékony terhelés miatt módszertanilag is tisztázandó, hogy milyen mintavételi protokoll szolgáltathat releváns információt. Mivel a nagyszámú kisberendezés diffúz jellegű környezetterhelést okoz a tisztított szennyvíz maradék szennyezőanyag tartalmával, tisztázni szükséges, hogy településszinten a berendezések hány százalékának monitorozásából következtethetünk a környezetterhelés mértékére, és ítélhetjük azt meg. A végső teherviselő talajvíz minőségének ellenőrzése a kötelezően létesített monitoring kutak mintázásával, csak utólagos információt nyújt, amikor már a talaj-talajvíztér lényegében elszennyeződött. Az egyetlen program, ami kifejezetten a kistelepülések szennyvízkezelésével foglalkozik a Balatontörvény előírásain alapuló Balatoni Kistelepülések Szennyvízkezelési Programja, 2009-ben indult és 2016 december 31.-ig kell megvalósítani. A cél gazdaságos, anyagilag fenntartható és környezetvédelmi szempontból is megfelelő szennyvízkezelési megoldás településszintű kialakítása. A Programmal azokra a településekre terjed ki, amelyeknél az alábbi feltételek egyidejűleg adottak:     

nem parti és partközeli települések, nem tartoznak a Nemzeti Települési Szennyvízelvezetési és -tisztítási Megvalósítási Programról szóló 25/2002. (II. 27.) Korm. rendeletben meghatározott szennyvízelvezetési agglomerációkba, 2000 lakos egyenérték szennyezőanyag terhelés alattiak

A Program fenti feltételeknek megfelelő települései az alábbi kategóriákba sorolhatóak be. 



A települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületük kijelöléséről szóló 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet szerint a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek vízgyűjtő területén helyezkednek el. Ide tartozik 33 település. A felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területen lévő települések besorolásáról szóló 27/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet szerint a felszín alatti víz szempontjából fokozottan 128




érzékeny területekkel rendelkező települések. Ide tartozik 11 település, ezek egyben a felszíni víz szempontjából is érzékeny területen vannak (részei a 33 településnek) felszín alatti vízminőség-védelmi területekkel rendelkező településeket. A települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületük kijelöléséről szóló 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet szerint nem érzékeny felszíni vizek vízgyűjtő területén helyezkednek el. Ide tartozik 12 település.

A fenti kategóriák szempontjából érintett települések közül 9 érzékeny területen, 2 nem érzékeny területen lévő település már a program indulásakor ROP támogatást kapott, tehát nem kaphat forrást e program pénzügyi kereteiből. A megvalósult egyedi megoldásoknál (pl. Balaton) már most bizonyos üzemeltetési, megvalósítási problémák megjelentek. Ezeket Búzás Kálmán (2014) írása alapján ismertetjük. A megvalósult, települési szintű szolgáltatások üzemelés-üzemeltetés tapasztalatainak kiértékelése napjainkban folyik. A lakosság körében végzett közvélemény kutatások eredménye több hiányosságot jelzett. Több esetben bűz keletkezett a szikkasztómezők eltömődése miatt, ami a berendezés utóülepítési feladatának rossz ellátására utal. Gyakori probléma a levegőztetést biztosító kompresszorok membránhibája és ezzel az aerob lebontási folyamatok leállása. Nem sikerült megnyugtatóan megoldani a nagyszámú berendezés szakszerű üzemeltetését, a rendszeres ellenőrzést és a hibajavítást, valamint az ingatlan tulajdonosok hosszabb távolléte után a biológiai lebontás újraindítását, amire a mostani körülmények között a víziközmű szolgáltatók nem vállalkoznak és erre a jelenlegi jogszabályok szerint nem is kötelezhetők. A kistelepüléseken a szennyvízkezelés településszintű, programszerű, pályázati úton, tehát közpénzből történő megvalósítása további kérdések tisztázását is igényli: 

  

A kistelepülési önkormányzatok a beruházók, a berendezések tulajdonosai a jelenlegi pályázati rendszerben. Erre biztosan nincsenek felkészülve, és a jövőben sem lesznek. Az üzemeltetést tehát ki kell adniuk, azonban nincs meghatározva, hogy ki, milyen képzettséggel és felszereltséggel üzemeltethet. Mi a felelőssége és mik a kötelezettségei a berendezést használó ingatlan tulajdonosnak a megfelelő üzemelés fenntartásában, a meghibásodások költséggel járó megszüntetésében? A szennyvíztisztító kisberendezések gyártóinak/forgalmazóinak meddig terjed ki a felelőssége a berendezések alkatrész utánpótlását illetően? Mekkora a berendezések tervezési élettartama, ami nélkül a valós szolgáltatási díj megállapítása is lehetetlen?

129

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Érintettek A vízhasználók, szennyezők: csatornázatlan területen élő lakosság Közvetett hatásokat (károkat, költségeket) elviselők: 

Lakosság: egészségügyi problémák, ingatlanérték csökkenés, kellemesség, komforthiány






A vízbázisok szennyezése esetén az vízbázisvédelmet finanszírozók (állam, szolgáltatók, ivóvízfogyasztó lakosság, intézmények, ipar.



Ipar, egyéb gazdasági szereplők: gazdaságfejlesztési, területfejlesztési korlát

4.2.2 A vízhasználat biztosításának gazdasági-pénzügyi jellemzői 4.2.2.1 Pénzügyi költségek meghatározása A települési folyékony hulladék elszállításának díja a szabályozás szerint fedezi a szolgáltatási költségeket. A szennyvíztisztító telepeken létesített előtisztítókat a KEOP szennyvíztisztítási projektjei keretében finanszírozzák. Ez a szennyvízszolgáltatás része, folyékony hulladék szállítók a fogyasztói díjaikban érvényesítik a szennyvíztelep által számlázott átvételi, azaz tisztítási díjat. A Balatoni Program finanszírozása hazai forrásból történt. 2010-2011-ben NFGM-Balaton Fejlesztési Tanács megállapodás alapján történt a mintaprojekt finanszírozása. Mintaprojekt keretében 139 berendezés telepítése történt 2 községben (Gétye, Nyim). A további feladatokat forrásait a 2010. évi terület- és régiófejlesztési célelőirányzat felhasználásáról szóló 122/2010 (IV.23.) Korm. rendelet alapján biztosították. Pályázati forrásból Óbudavár, Balatoncsicsó, Dióskál fejlesztése valósult meg.

28. táblázat Balatoni Kistelepülések Szennyvízkezelési Programban 2013-ig megvalósult projektek jellemzői Berendezések Költség Település neve Összköltség Ft Támogatási arány száma db Ft/berendezés Gétye

48238750

100%

39

1236891

Nyim

121362500

100%

100

1213625

Óbudavár

20018750

90%

17

1177574

Balatoncsicsó

113847475

90%

85

1339382

Dióskál

77129605

90%

53

1455276

összesen

380597080

-

294

1294548

Forrás: dr. Horváthné Labát Márta előadás, ÖKOINDUSTRIA, 2013. szeptember Az átlagos fajlagos költség tehát 1,3 millió forint. A 2014. átlaga a különböző gyártmányok forgalmazóitól mintegy 1,2 millió forint. A működési költségekről nincs információ.

130

évi

árajánlatkérések

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 4.2.2.2 Környezeti és erőforrás költségek meghatározása Erőforrás költség nem merül fel. A nem csatornázott települések, településrészek egy része olyan csak, amelynek szikkasztási gyakorlata lényeges negatív hatással van a vizek állapotárra. A jelenlegi szabályozás lehatárolja ezt a kört, amikor kijelöli azokat a településeket, ahol az önkormányzatok kötelező feladata a szennyvízkezelés megoldása. Kérdés, hogy ez a lehatárolás ténylegesen lefedi-e a VKI szempontjából fontos területeket, vagy esetleg ezeket szűkíteni lehet, vagy bővíteni. Környezeti költségnek tekinthetők azok a VKI kategória szerinti kiegészítő, szennyvízkezelési intézkedések, amelyek ezeken a településeken szükségesek. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a kistelepülések szennyvízkezelése nem csak, sőt nem elsősorban vízvédelmi szempontból fontos, hanem a közegészségügyi és az életminőségi (komfort) szempontok a meghatározók.

4.2.3 A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások Jelenleg még a kistelepülések szennyvízkezelésére nincs elfogadott program, ennek kidolgozása szükséges. Fontos, hogy részletes vizsgálatra kerüljenek az alternatívák (műszaki, környezeti, gazdasági szempontból). Nem szabad átesni a ló másik oldalára 100%-os csatornázás helyett a 100%-os egyedi lakóingatlanon belüli szennyvízkezelést preferálni kizárólag. Az egyedi, decentralizált megoldásokkal szükségességét és megoldási lehetőségeit Búzás Kálmán anyaga alapján mutatjuk be. Várhatóan kistelepüléseken a költséghatékony megoldások a csatornahálózat részleges vagy teljes elhagyásával érhetők el kistelepüléseken (a csatornázás, tisztítás költség aránya kb. 85-15%). A megoldásra a lehetőség a decentralizált szennyvízkezelés (Búzás, 2014). A decentralizált szennyvízkezelés lényegi rendszer jellemzője, hogy nem törekszik minden áron költséges csatornahálózat kiépítésével a szennyvizek településről való kivezetésére és ottani tisztítására, hanem azokat a keletkezés helyén, vagy annak közelében tisztítjuk meg és helyezzük el a környezetben. A decentralizált szennyvízkezelés szélsőséges megvalósítása az ingatlanonként elhelyezett szennyvíztisztító kisberendezés, aminél közcsatorna egyáltalán nem létesül. Ez a kiépítés valósult meg a Balaton vízgyűjtőjén. Az ingatlancsoportokat kiszolgáló kisberendezések alkalmazása a nemzetközi tapasztalatok szerint is reális lehetőség. A technikailag működőképes megoldások egy kistelepülésen megvalósítandó decentralizált szennyvízkezelés esetén igen változatosak lehetnek. Így a szennyvíz tisztítása nem csak kisberendezéssel valósítható meg, de szóba jöhetnek a kislétesítmények és a természetközeli szennyvíztisztítás különféle megoldásai is. Ezek ingatlanonként (egyedi tisztítás) vagy ingatlan csoportonként helyezhetők el. A települések gazdaságosan nem csatornázható területein a több ingatlant kiszolgáló, közüzemi üzemeltetésre alkalmas módon kialakított kisberendezések alkalmazása tehát továbblépési lehetőséget jelenthet.

131


4.3


4.3.1 A vízhasználat fizikai, szabályozási, intézményi jellemzése A vízhasználat jellemzése A diffúz terhelés szempontjából a mezőgazdasági területek a legelterjedtebb tápanyagforrások, mivel az ország döntő többsége termőterület. A földhasználatból származó terhelés (műtrágya lemosódás, talajerózió stb.) viszont jellegzetesen diffúz szennyezés kategóriájában tartozik. Mezőgazdasági eredetű terhelések közül a legtöbb esetben pontszerű kibocsátónak tekinthetők az állattartó telepek.. Mivel a mezőgazdasági eredetű diffúz szennyezést okozók nem ügyfelei a VKI kategóriái szerinti vízszolgáltatásnak a mezőgazdasági tevékenység nem vízjogi engedélyköteles, a költségeket nem lehet megtéríttetni a vízszolgáltatásért fizetendő árban, vagy a kibocsátási engedély díjában. Az OVGT értékelése szerint a dombvidéki kisvízfolyásaink legfőbb szennyezési forrása a szántóterületekről bemosódó talaj, mely főként növényi tápanyagokat, de növény-védőszer maradványokat is szállít a vizekbe. A síkvidéki területeken található kisvízfolyások mezőgazdasági eredetű diffúz szennyezése elsősorban a bevezetett belvizekkel érkezik. A becslések alapján, síkvidéken a terhelések 50-50% arányban oszlanak meg a szennyvíz és a diffúz eredet között, itt tehát jóval nagyobb szerepe van a vízminőség romlásban a szennyvízbevezetéseknek, mint a dombvidéki területeken. Kisvízfolyásaink medrének közvetlen közelében – a teljes hossz mintegy felében – szántóföldek találhatók, ahonnan a természetes védőzónák hiányában a tápanyagok gyakorlatilag visszatartás nélkül közvetlenül a mederbe jutnak. A vízfolyások gyakran túl szűk hullámterei sem teszik lehetővé a mederbe bejutó tápanyag visszatartását. Érdemben módosítja, módosíthatja az első OVGT-ben bemutatott helyzetet, a vizek terhelését a forrásterület csökkentését eredményező és a transzport folyamatot csökkentő az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban (továbbiakban ÚMVP) finanszírozott intézkedések. A másik hatás, ami hat a terhelés nagyságára az terhelő anyagokból (pl. műtrágya, növényvédőszer) kiszórt mennyiség. ÚMVP intézkedések vízminőség-javító hatása Az ÚMVP intézkedések vízminőség-javító hatását Clement (2014) felhasználásával ismertetjük. Az ÚMVP kiemelt prioritása között szerepel a környezet- és természetvédelem. Az Európai Unió a támogatások jogi kereteinek megszabása mellett az értékelési feladatokról is rendelkezik, úgynevezett környezeti hatás – és eredmény indikátorok meghatározásával. A vizekre nézve ezek az indikátorok elsődlegesen a mezőgazdasági talajok tápanyag készletének változását és ennek terhelésre ható következményeit hivatottak mérni. Ezt vizsgáló elemzés (Mozsgai és mtsai, 2013) fontos következtetése, hogy a talajok tápanyag készletében megfigyelt folyamatos csökkenés, mely szerint a rendszerváltást követő időszak hirtelen visszaesése után a mezőgazdasági mérlegek továbbra is évente negatív előjelűek (tehát több a terméssel kivett mennyiség, mint a tápanyagpótlás). Ez még mindig nem jelent olyan mértékű veszteséget a talajok tápanyag (a felszíni vizek szempontjából elsősorban fontos foszfor, P) készletében, mely a növénytermesztést korlátozná. Ezzel összhangban, a talajok P tartalmában bekövetkezett változás sem olyan mértékű, hogy az az eróziós talajveszteségből, illetve a kioldódásból származó vizekbe jutó P terhelést érdemben csökkentené. A modellszámítási eredmények rámutattak, hogy a terhelések változása követi a talaj tápanyagkészletének változását: a tendencia csökkenő és a csökkenés nagyobb az ország nyugati régióiban, mint a keleti területeken. A változás mértéke azonban mindenhol csekély, a modellezett dombvidéki vízgyűjtőkön a legnagyobb csökkenés 6,1% volt. Síkvidéki területeken a változás átlagosan 1 % körüli, ami a számítás pontosságát is figyelembe véve elhanyagolható. Országos szinten tehát elmondható, hogy a tápanyagbevitel csökkenésével a felszíni vizek terhelését tekintve érdemi (a vízminőség számszerűsíthető javulását eredményező) hatás nem volt elérhető. Ez 132

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések természetesen nem jelenti azt, hogy nem lehet a vizek terhelésében az előre jelzettnél akár nagyságrenddel nagyobb, vagy kisebb változás lokálisan, hiszen a számítás megyei átlagokból indul. Az (agrár-környezetgazdálkodási) AKG programokhoz csatlakozó gazdák által szolgáltatott, gazdálkodási naplóban vezetett trágyázási adatok jelentős szórást mutatnak, tehát az átlagtól mindkét irányban nagy eltérések lehetnek. Az ÚMVP célprogramjai azonban nem csak a tápanyag bevitel és annak korlátozása útján, hanem a művelési ág/mód változtatásával is hatással vannak a vizekre. Mivel a tápanyagok közül a P terhelés alapvetően az eróziós talajveszteséghez kötődik, az erózióvédelmet segítő előírások (talajtakarás biztosítása, védőnövényzet, mezsgyék és pufferzónák létesítése) a leghatékonyabbak a vízvédelem szempontjából. Ezeknek az intézkedéseknek (elsősorban az AKG erózióvédelmi célprogramok, a kedvezőtlen adottságú területeken (KAT) és AKG-n alkalmazott nem termelő területi intézkedések, gyepgazdálkodás és a mezőgazdasági területek erdősítése) összegzett hatását az erózió szempontjából veszélyeztetett területeket reprezentáló dombvidéki vízgyűjtőkre számítva a foszforterhelés-csökkenése nagyságrendileg akkora volt, mint az elmúlt hat év negatív foszformérlegének hatása. Ez összes terhelés változásban csupán 1-6 %-ot jelent, de az alacsony hatékonyság a támogatásba bevitt területek rendkívül alacsony arányának tudható be (2-13 % a vizsgált vízgyűjtőkön). A célprogramok hatásosságát tovább gyengíti, hogy a megvalósult támogatások többnyire nem olyan területekre koncentrálódnak, ahol azok hatékonyak lennének, például a síkvidéki területeken. Az erózió védelmi célprogram támogatását fokozottan erózió érzékeny területen egyáltalán nem vették igénybe. A területi megoszlást tekintve a célprogramokba bevont területek 23%-ának nem volt számszerűsíthető hatása a terhelés csökkentére. Mérsékelt hatást nagyjából a támogatást kapott területek 55%-a ér el, míg jelentős hatást az összes terület 19%-a ér el.

133

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Trágyázás, műtrágyák, növényvédőszerek értékesítése 29. táblázat

A trágyázás jellemző adatai 2004

2005

2006

Szervestrágyázott alapterület, ha

460 177

363 468

368 419

Egy hektárra jutó szervestrágya mennyisége, t/ha

17,2

20,0

Műtrágyázott alapterület, ha

3 280 044

448

Egy hektárra jutó műtrágya mennyisége, kg/ha

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

370 270

390 954

360 350

349 499

292 334

249 056

240 259

21,6

16,5

17,0

18,8

19,5

17,8

19,9

19,0

2 941 653

2 876 086

3 041 545

2 992 744

2 992 164

2 749 307

2 765 733

2 943 838

3 045 698

452

365

376

366

348

362

357

367

375

Forrás: Stadat 6.4.1.2. táblázat

30. táblázat

Műtrágya értékesítés, hatóanyagban, szerves trágya felhasználás 2000 2005 2010 2011 2012 Műtrágya-értékesítés hatóanyagban, ezer tonna 355 392 385 413 438 nitrogén 258 260 281 302 313 foszfor 45 61 46 51 59 kálium 52 71 58 60 66 Egy hektár mezőgazdasági területre jutó műtrágya, kg 61 67 72 77 82 Szerves trágya felhasználás, ezer tonna n.a. 7 276 6 815 5 216 4 964 Egy hektár mezőgazdasági területre jutó szerves trágya, kg n.a. 1243 1231 977 930 Forrás: Statisztikai Évkönyv, 2012, KSH 5.1.13. tábla 31. táblázat

Növényvédőszerek értékesítése (tonna) 2000 2005 Gombaölő szer 3 179 5 223 Rovarölő szer 1 542 3 047 Gyomirtó szer 5 363 8 275 Egyéb szer 859 2 807 Összesen 10 943 19 352 Forrás: Statisztikai Évkönyv, 2012, KSH 5.1.14. tábla

2010 4 571 3 930 8 958 3 140 20 599

2011 4 445 4 312 10 115 3 926 22 798

2012 4 475 4 621 9 670 4 228 22 994

Az adatokból látható, hogy mind a műtrágya felhasználás, értékesítés, mind a növényvédőszer értékesítés szignifikánsan nőtt az elmúlt években. A műtrágya értékesítés hatóanyagban kifejezve 2012-re 2000-hez képest 24%-al, 2005-höz képest 12%-al emelkedett. A növényvédőszer értékesítés ugrásszerűen nőtt 2000 és 2005-között, utána lassabb a növekedés, 2012-ben több, mint kétszer annyi növényvédőszert adtak el, mint 2000-ben, 2005-höz képest 20%-os a növekedés. Ez előrevetíti a mezőgazdasági diffúz terhelés növekedésének lehetőségét. Ugyanakkor az agrár-gazdaság oldaláról ez egy előnyös változás, ha a szántóföldi és zöldségtermelő területeket egyre célszerűbben használják növelve a hatékonyságot. Akkor probléma a több műtrágya és növényvédőszer felhasználás, ha a művelési mód, a tájszerkezet nem képes a tábla környékén tartani a kijuttatott terhelő anyagokat.

134

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Szabályozás, intézményi rendszer A Víz keretirányelv szerint alapintézkedés minden, a vízhez kapcsolódó, közösségi irányelv így mezőgazdaságot érintő un. nitrát irányelv és a peszticid irányelvek is. Az EU 2009-ben két fontos irányelvet fogadott el, az 1107/2009/EK uniós rendeletet a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, és egy irányelvet (2009/128/EK) a használatáról. Magyarországon a Nitrát direktíva előírásai alapján a nitrátérzékeny területek lehatárolásra kerültek, és 2001-ben elindult az első cselekvési program. Jelenleg a direktíva végrehajtását a 27/2006. (II.7.) Korm. Rendelet szolgálja. Ez tartalmazza a cselekvési program határidejeit a 2013. szeptember 1-jétől kijelölt nitrátérzékeny területeken. Az akcióprogram négy évenkénti felülvizsgálata a gazdálkodók folyamatos adatszolgáltatása és a helyszíni ellenőrzések során nyert tapasztalatok alapján módosítható. A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjéről szóló 59/2008. (IV.29.) FVM rendelet tartalmazza magát a cselekvési programot, valamint a Helyes Mezőgazdasági Gyakorlat szabályait a vizek védelme érdekében. A nitrát-érzékeny területek lehatárolása a MePAR szerinti blokkok szintjén 43/2007. (VI.1.) FVM rendelet szerint a felszíni és felszín alatti vízminőség figyelembe vételével történt a Nitrát direktívában megadott szempontok alapján. A VGT mezőgazdaságot érintő intézkedései elsősorban a 2007-2013 között ÚMVP, 2014-2020 között a Vidékfejlesztési Program vonatkozó beavatkozásai, támogatásai segítségével valósulnak meg. Az ÚMVP keretében különböző jogcímek szolgáltak, szolgálnak VKI-s célokat. Példaként említjük az agrár-környezetvédelmi, Natura 2000, erdősítési és agrár erdészeti rendszerekben történő kifizetéseket. Az UMVP célprogramjai közül a művelési ág/mód változtatást célzó intézkedések is hatással vannak a vizekre. Ide tartoznak elsősorban az AKG erózióvédelmi célprogramok a kedvezőtlen adottságú területeken (KAT) és AKG-n alkalmazott nem termelő területi intézkedések, gyepgazdálkodás és a mezőgazdasági területek erdősítése. A Vidékfejlesztési Program 2014-2020 a VKI követelményeknek való megfelelés kiemelt szerepet kap a programban. A természeti adottságokhoz alkalmazkodó tájhasználat kialakításának legfőbb eszközei a Vidékfejlesztési Program (VP) gazdálkodók számára tervezett területalapú támogatásai, amelyek 5 éves időtartamra igényelhetők: 

Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetések.



Ökológiai gazdálkodás.



Natura 2000 kifizetések



Kompenzációs kifizetések a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekbe felvett mezőgazdasági területeken. Ezeket a területeket jogszabályban kell kijelölni (ez még nem történt meg). Támogatható területek erózió érzékeny, belvíz-érzékeny területek és a partmenti puffersáv. A területalapú támogatások igénybevétele esetén kötelezően alkalmazandók a „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” feltételrendszer előírásai. A 2015-ben induló területalapú támogatási rendszer további új, kötelező elemet is tartalmaz a termelők számára, a zöldítés követelményrendszerét, amelynek kereteit a közvetlen kifizetési rendelet (1307/2013/EU rendelet) tartalmazza.

135

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A Vidékfejlesztési Programnak a területalapú támogatásokon felül több alintézkedése van, amelynek keretében a vízgazdálkodási célú intézkedéseket finanszíroz a mezőgazdasági termelők, illetve azok társulatai, csoportjai számára a teljesség igény nélkül: 

A vízkárelhárítás hatékonyságának javítása - vízvisszatartás létesítményeinek támogatása



Meliorációs beavatkozások mezőgazdasági területeken



Vízfelhasználás hatékonyságát javító öntözéses gazdálkodás fejlesztése



Vízvisszatartás létesítményeinek támogatása



Ökoműszaki talajvédelmi beruházások támogatása.



Vízfelhasználás hatékonyságát javító fejlesztések támogatása



Vízvédelmi beruházások

Érintettek A vízhasználók, szennyezők: mezőgazdasági termelők Közvetett hatásokat (károkat, költségeket) elviselők: 

Lakosság: egészségügyi problémák (a műtrágya és különösen a növényvédőszerek alkalmazása, a felszíni vizek szennyezése okozhat egészségi problémákat), életminőség romlik pl. a kellemesség, a felüdülés lehetőségei csökkennek






A vízbázisok szennyezése esetén az vízbázisvédelmet finanszírozók (állam, szolgáltatók, ivóvízfogyasztó lakosság, intézmények, ipar).



Mezőgazdasági termelők: hosszabb távon negatív hatások, a talaj állapotra/minőségre/agroökológiai potenciálra gyakorolt hatás



Természeti értékek veszélyeztetése (pl. természetes, természet közeli élőhelyek területének kiterjedése csökkenése, folytonos növényborítás arányának változása, növény és állatfajok veszélyeztetése.

Problémát jelent e károk értékelésénél, különösen a természeti értékek tekintetében, hogy ezek általában csak hosszú idő után jelentkeznek, tehát most el kell kezdeni ezek megfigyelését, adatgyűjtését, és ennek alapján a jövőben jól nyomon követhető lesz a vízminőség változásának eredménye a fajokat, a területi arányokat stb. illetően is. A fajok populációméretének változása csak utólag, folytonos adatgyűjtés mellett értékelhető.

4.3.2 A vízhasználat biztosításának gazdasági-pénzügyi jellemzői 4.3.2.1 Pénzügyi költségek meghatározása AZ OVGT-ben tervezett területi agrárintézkedések között ún. vízvédelmi zónarendszer kialakítása szerepelt, melynek elemei a következők:    

erózió-érzékeny területek belvíz-érzékeny területek nitrát-érzékeny területek partmenti vízvédelmi zóna 136


aszály-érzékeny területek.

A VGT intézkedési programjának költségbecslésében a fenti zónarendszer elemek közül csak az erózió-, belvíz- és partmenti zónák finanszírozási igénye szerepel. Nem került meghatározásra külön a nitrát-érzékeny területek esetleges növekedéséből származó finanszírozási többlet igény, valamint az aszály-érzékeny területekre vonatkozó források, mert ezeket a meglévő és létrehozandó támogatásokon belüli többletpontokkal (prioritás biztosításával) érdemes kezelni. Tervezésre került viszont Ártéri/hullámtéri gazdálkodás a vízvédelmi puffersávban. Összességében 2007-2013-ban 168,5 milliárd forint a finanszírozási igény, ami a VGT vízvédelmi zónarendszer kialakítása, területi agrárintézkedések végrehajtására szolgál. A költségigényt az ÚMVP-ben meglévő támogatási célprogramok támogatási mértéke alapján határozta meg a VGT. Az intézkedések ütemezése az alábbiak figyelembe vételével történt:   



fokozottan érzékeny területeken elsősorban művelési ág váltás indokolt, fokozottan 2x5 éves agrár-támogatási időszakban közepesen érzékeny területeken művelési mód váltás indokolt, a 3x5 éves támogatási időszak alatt fokozott bevezetéssel enyhén érzékeny területeken minimum elvárásokat tartalmazó „kötelező” előírások meghatározása célszerű (de lehetővé lehet tenni művelési ág és mód váltást elősegítő önkéntes programokban való részvételt, de mindenképpen alacsonyabb prioritással a fokozottan és a közepesen érzékeny területeknél). a partmenti intézkedéseket a lehető leghamarább meg kell kezdeni, mivel ezek a legköltséghatékonyabb intézkedések.

Az egyes célprogramok közötti megoszlás egy optimális tájszerkezeti arányok figyelembe vételének esetére kerültek meghatározásra. Ha más valósul meg, akkor magasabb költség és alacsonyabb hatékonyság várható. A továbbiakban bemutatjuk az ÚMVP 2013. évi jelentése alapján azon 2007-2013 közötti támogatási összegek alakulását, amelyek kapcsolódnak a VKI célok teljesítéséhez. Az egyes ÚMVP jogcímek közül nehéz külön számba venni a kifejezetten VGT Intézkedési programjába tartozó intézkedéseket.

137


Az ÚMVP VKI célokat is szolgáló intézkedéseire jutó támogatások 2007-2013 Jóváhagyott támogatási kérelem, Kifizetés, Intézkedés MFt MFt Az öntözés, a melioráció és a területi vízgazdálkodás mezőgazdasági üzemi és közösségi létesítményeinek fejlesztése 121, 125 támogatás 19 638 13 790 2.1.4 Agrár-környezetgazdálkodási kifizetések 264 820 275 010 Művelési módváltás, tápanyaghasználat csökkentése 1.2.1 Beruházások a kertészetben, gyümölcsösökben 55 390 22 334 Hátrányos helyzetű területek mezőgazdasági termelőinek 2.1.2 nyújtott kifizetések 22 530 20 526 2.1.3 Natura 2000 kifizetések mezőgazdasági területeken 13 206 10 995 2.2.5 Erdő-környezetvédelmi kifizetések 5 032 950 2.2.6 Erdészeti potenciál helyreállítása és megelőző intézkedések 2 857 624 Erdőterületeket érintő, nem termelő jellegű beruházások 2.2.7 intézkedés 3 886 1 061 2.1.6 Nem termelő beruházásoknak nyújtott támogatás 2 767 1 337 Művelési módváltás, tápanyaghasználat csökkentése összesen 105 668 57 825 Művelési ágváltás 2.2.1 A mezőgazdasági földterület első erdősítése 23 704 40 114 Agrár-erdészeti rendszerek első létrehozása mezőgazdasági 2.2.2 földterületeken 694 215 2.2.3 Nem mezőgazdasági földterület első erdősítése Művelési ág váltás összesen 24 398 40 329 Állattartó telepek 1.2.1 Állattenyésztést szolgáló beruházások 267 784 175 222 ÚMVP VKI-hoz kapcsolódó támogatásai összesen 682 307 562 175 ÚMVP VKI-hoz kapcsolódó támogatásai, szennyezés 414 523 386 953 csökkentés Forrás: Jelentés az EMVA társfinanszírozásában megvalósuló vidékfejlesztési program végrehajtásának 2013. évi előrehaladásáról, saját csoportosítás, 292,5 Ft Euro árfolyammal számolva

A szennyezés csökkentését is célzó támogatások meghaladják a 410 Mrd forintot, ami kifejezetten jelentős összeg. (Az állattartó telepek korszerűsítésére jutó támogatások 270 Mrd forintot tesznek ki, amiből kb. 10%-át lehet VKI intézkedésnek, azaz a Nitrát irányelv teljesítésének tekinteni). Az egész mezőgazdasági ágazat vízvédelmi ráfordításait (ami alapvetően pontszerű szennyezéscsökkentési beavatkozásokat érint) összegzi az alábbi táblázat.

138


Mezőgazdaság beruházási és folyó (működési) vízvédelmi ráfordításai, millió Ft 2005.

2006.

2007.

Szennyvízkezelési beruházás

300,9

510,1

494,2

2 754,3

4 140,6

1 151,3

548,3

638,9

Beruházás a talaj és felszín alatti vizek védelme érdekében

761,1

742,5

1 903,5

4 439,8

8 398,9

4 757,4

3 714,2

1 796,2

1 061,9

1 252,6

2 397,7

7 194,1

12 539,5

5 908,6

4 262,5

2 435,0

Szervezeten belül szenny- és használtvíz kezelési folyó ráfordítások

176,0

222,0

157,2

209,9

135,0

183,1

479,3

152,2

Szervezeten belül talaj és felszín alatti vizek védelmére fordított folyó ráfordítások

122,4

185,0

190,6

277,3

140,9

446,3

128,7

255,7

Szennyvíz csatornahálózaton keresztül történő elszállítása, ártalmatlanítása

102,8

123,1

140,5

199,0

182,7

187,3

125,2

256,5

Vízvédelmi folyó ráfordítás összesen

401,2

530,0

488,3

686,2

458,6

816,7

733,2

664,4

1 463,2

1 782,6

2 886,0

7 880,3

12 998,1

6 725,4

4 995,7

3 099,4

Vízvédelmi beruházás összesen

Vízvédelmi ráfordítás összesen

2008.

2009.

2010.

2011.

2012.

Forrás: KSH

4.3.2.2 Környezeti és erőforrás költségek meghatározása Erőforrás költség itt nem merül fel. A környezeti költséget a jó állapot eléréséhez még szükséges intézkedések költségeiként határoztuk meg. Jelenleg információ csak a 2014-2021-ig várható VGT intézkedésekre jutó Vidékfejlesztési Program (továbbiakban VP) források nagyságrendjéről van, ami környezeti költségnek tekinthető. 34. táblázat Vidékfejlesztési Program a VKI-hoz, illetve vízgazdálkodáshoz kapcsolódó tervezett támogatásai 2014-2020 között Tervezett támogatási keret, MFt

Intézkedés

4.1.4.

Mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztése

10.1.1.

Agrár-környezetgazdálkodási kifizetések

54 081 176 296

Művelési mód váltás, tápanyaghasználat csökkentése 1.1-1.3 2.1

Környezetgazdálkodási képzések, bemutatóüzemi programok

demonstrációs

és 4 437

Környezetgazdálkodási tanácsadási szolgáltatások

3 113 72 036

4.1.3

Beruházások a kertészetben

4.4.1

Nem termelő beruházásoknak nyújtott támogatás

3 504

8.5.1.

Az erdei ökoszisztémák környezeti értékének növelését célzó beruházások

9 768

11.1.1.

Ökológiai gazdálkodásra való áttérés

20 808

11.2.1

Ökológiai gazdálkodás fenntartása

43 569

12.1.1.

Kompenzációs kifizetések Natura 2000 gyepterületeken

25 868

12.2.1.

Kompenzációs területeken

kifizetések

erdőgazdálkodási

Natura

2000 25 523

139

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Tervezett támogatási keret, MFt

Intézkedés

13.2.1.

Kompenzációs területeken

kifizetések

természeti

15.1.1.

Erdő-környezetvédelmi kifizetések

hátránnyal

érintett 23 632

Művelési mód váltás, tápanyaghasználat csökkentése összesen

12 673 244 932

Művelési ág váltás

33 077

8.1.1.

Erdősítés támogatása

8.2.1.

Agrár-erdészeti rendszerek létrehozása

2 255

16.5.1.

Együttműködésben megvalósuló fenntarthatóságot célzó tájgazdálkodás, terület- és tájhasználat váltás ösztönzése és megvalósítása

4 374

Művelési ág váltás összesen

39 706

Állattartó telepek 4.1.1.

Az állattenyésztési ágazat fejlesztése

75 075 75 075

Állattartó telepek összesen Vízvédelmi beruházások 4.4.2

Vízvédelmi beruházások

2 384

7.2.1

Kis léptékű szennyvíz-kezelési megoldások (2000 LE alatt)

Vízvédelmi beruházások összesen

11 257 13 640

VP VKI-hoz kapcsolódó támogatásai összesen

603 732

VP VKI-hoz kapcsolódó támogatásai, szennyezés csökkentés

536 010

Forrás: EU által elfogadott VP, 310,1 Ft Euro árfolyammal számolva.

A vízvédelmi célokat is szolgáló (diffúz és pontszerű) szennyezés csökkentési intézkedésekre (az agrárkörnyezet-gazdálkodási, a művelési ág- és módváltás, állattartó telepek) összességében a VP 536 Mrd forint keretösszeget allokált, ami az ÚMVP-ben szereplő összegnél (663 Mrd Ft) 19 %-kal alacsonyabb. Magyarországon nincs környezeti díj jellegű (pl. műtrágya adó, peszticid adó) gazdasági szabályozó a mezőgazdasági diffúz szennyezés visszaszorítására.

4.3.3 A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások Speciális és jelentős kérdés a VKI és a mezőgazdaság viszonya. Nincs kétség afelől, hogy a mezőgazdaság nagy hatással van a környezetre, amiből a vízre gyakorolt hatás is jelentős. A VKI alapelvei között kinyilvánított szennyező/használó/terhelő fizet elv értelmében a mezőgazdasági eredetű diffúz terhelésből fakadó vízminőség romlásért felelőssége van a terhelés okozóinak. A VKI másik alapelvéből következik ebben az esetben az az elvárás, hogy a terhelést okozók, jelen esetben a mezőgazdasági diffúz terhelést okozók olyan szabályozási környezettel szembesüljenek, amely magatartásukat a vízi környezetre gyakorolt hatás csökkentésének irányába befolyásolja. A Víz Keretirányelv a vizekre túlzott terhelést okozó magatartások befolyásolásának fontos eszközéül a gazdasági szabályozóeszközöket tekinti. Ezek működésében kell érvényre jutnia, hogy a gazdasági szereplők a legkisebb költségek árán tudjanak alkalmazkodni, aki számára azonban ez nem ésszerű, az viszont fizesse meg az általa, a közösségnek okozott többlet költségeket. Ez az, amit röviden a költség megtérülés elveként fogalmaznak meg. A mezőgazdaság speciális helyzetéből fakad, hogy a fenti terhelésért felelősséggel tartozó tevékenységek az EU mezőgazdasági politikájának keretében pénzügyi támogatásban részesülnek. A 140

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Közös Agrárpolitika keretében a közösség érdekében álló mezőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységek külön támogatásban részesülnek jellemzően az agrár-környezetgazdasági programokon keresztül. Ezen programok környezeti hatásai között megtalálható a diffúz tápanyagterhelés csökkenése is. A két ágazatpolitika látszólag ellentmond egymásnak. Az agrárpolitika vidékfejlesztési támogatásai ugyanis azt a nem szándékolt üzenetet is hordozzák, hogy a mezőgazdasági diffúz tápanyagterhelés csökkentése nem a gazdálkodó, hanem az állam felelőssége, amit ha el akar érni, fizesse meg az egyébként nyújtott támogatásokból elérhető jövedelmek kompenzálása mellett. Az agrár-környezetvédelmi kifizetések alacsony vízi környezet javítási (VKI) hatékonysága annak a korábbi hitnek a cáfolata, hogy a támogatások léte elkerülhetővé teszi azokat a politikai konfliktusokat, amelyek a szántóföldi termelést, mint potenciális szennyezőforrást azonosítják. Hasonló konfliktusokkal terhelt folyamat évtizedekkel ezelőtt lezajlott a légszennyezés és az ipari szennyvízkibocsátások kapcsán is és látható, hogy a felismert hatások beépítése a jogalkotásba nem számolta fel ezeket az iparágakat. Az ÚMVP vonatkozó (pl. AKG) intézkedéseinek értékelése kimutatta, hogy a tápanyagbevitel csökkenésével a felszíni vizek terhelését tekintve érdemi (a vízminőség számszerűsíthető javulását eredményező) hatás nem volt elérhető. Mivel magas a talajok tápanyagtartalma, amin az utóbbi évek negatív egyenlege is csak kicsit változtat, ezért a kibocsátás csökkenéséből eredő hatás csak töredék változást okoz. Az ÚMVP célprogramjai azonban nem csak a tápanyag bevitel és annak korlátozása útján, hanem a művelési ág/mód változtatásával is hatással vannak a vizekre. Az ÚMVP tapasztalatai azt mutatják, hogy ezeket a forrásokat nem hatékonyan használták fel. Az erózió szempontjából veszélyeztetett területeket reprezentáló dombvidéki vízgyűjtőkön az alacsony hatékonyság a támogatásba bevitt területek rendkívül alacsony arányának tudható be (2-13 % a vizsgált vízgyűjtőkön). A megvalósult támogatások többnyire nem olyan területekre koncentrálódnak, ahol azok hatékonyak lennének. A területi megoszlást tekintve a célprogramokba bevont területek 23%-ának nem volt számszerűsíthető hatása a terhelés csökkentére. Mérsékelt hatást nagyjából a támogatást kapott területek 55%-a ér el, míg jelentős hatást az összes területek 19%-a ér el. A jó adottságú mezőgazdasági területeken a termelés intenzívebbé tétele a versenyképes gazdálkodás alapvető érdeke. A műtrágya és növényvédőszer használat csökkentése e logikával ellentétes. Ésszerűbb a szennyezőanyagok vízfolyásokba jutását megakadályozni, pl. a partmenti sávok és csapadék helyben tartását elősegítő tájelemek beiktatásával, mint szub-optimális termelési gyakorlatot alkalmazni. A helyzetben rejlő nagyon erős érdekkonfliktus az, ami rendszerint megakadályozza adó kivetését a műtrágyára és a növényvédő szerekre. Ez ugyanis input adóként (pl. növényvédőszerben, műtrágyában levő hatóanyag mennyisége alapján), vagy termékdíjként jelenik meg, ami magát a terméket adóztatja. Ez azonban a gazdák számára a költségek növekedését, vagy eladható termelés csökkentését fogja jelenteni függetlenül attól, mennyire felelősek a mezőgazdasági kemikáliák használatáért. Ha a gazdálkodókat most arra kérik, hogy közvetlenül fizessék meg azon környezetkárosítás költségét, amiért felelősek, a mezőgazdasági termények árának nőniük kell. Egy növekvően globalizált piacon, ahol igen nagy a verseny, és ahol a versenyzőket nem igazán kényszerítik környezetvédelmi aggodalmak, a következmény az lehet, hogy az EU-országokban nagy arányban hagynának fel a gazdálkodással, ami nem érdeke a környezeti szabályozásnak. Kevés országban van környezeti adó a műtrágyára és a peszticidekre. Ezek megítélése sem egyértelmű. Több ország felhagyott az alkalmazásával. A gyakorlatban sok országban a környezeti adók bevezetésére irányuló környezetvédelmi szándékok többnyire megbuktak az agrárszféra többletterheket ellenző ellenállásán, általában anélkül, hogy az agrárszféra pontosan bemutatta volna, miért jelent számára „aránytalan” terhet ez a szabályozás. 141

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Ebből is adódik, hogy az EU tagországokban és hazánkban is elsősorban műszaki szabályozással érik el a célokat. A műszaki szabályozás keretében az EU tagországai – különös tekintettel a nitrát irányelvre – a jó mezőgazdasági gyakorlat részeként jogilag rögzített műszaki szabályozásokban és/vagy ajánlott eljárási irányelvekben rögzítik a követelményeket, ezen belül a tápanyag-hasznosítási tervek készítésével és a földterületek tápanyagforgalmának nyomon követését biztosító egységes nyilvántartás vezetésével kapcsolatos elvárásokat.

4.4

Belvíz elvezetés a területi vízgazdálkodás részeként

A belvíz elvezetés annak ellenére, hogy jól megfoghatóan egy szolgáltató által több igénybevevő számára szerződéses viszonyban vízgazdálkodási szolgáltatás nyújtását jelenti, mégsem esik bele azokba a kategóriákba, amelyet a Víz Keretirányelv a vízszolgáltatásokra vonatkozó meghatároz. Ugyanakkor a belvíz mezőgazdasági területekről történő elvezetése vízhasználatnak minősül mivel általa valósul meg a felszíni vizek tápanyag túlterhelése, így jelentős hatással van a felszíni víztestek állapotára. A diffúz mezőgazdasági terheléstől független tárgyalását az indokolja, hogy a vízelvezető rendszerek működésének konszolidálása egy, a diffúz terhelésen túlmutató, összetettebb kérdéskör, azonban az ezredforduló óta megnövekedett belvízkockázat kezelése a mezőgazdasági diffúz terhelés csökkentésének költséghatékony intézkedése is egyben.

4.4.1 A tevékenység főbb fizikai jellemzői és gazdasági szerepe A vízelvezető rendszerek funkciója a mezőgazdasági területeken alkalmazott gazdálkodási gyakorlat szempontjából felesleges, vagy káros vízmennyiségek elvezetése; a belterületeken a személy és vagyonbiztonság fenntartása a változó időjárási körülmények között, valamint a külterületen a mezőgazdasági termelésből kivett területek időszakos vízelöntésekkel szembeni védelme. A síkvidéki vízelvezető rendszer teljes hossza 46740 km. A 2014. évi szervezeti átalakítás előtt a csatornarendszer működtetői az alábbi megoszlást mutatták:

35. táblázat Kezelő

Vízelvezető művek kezelői jogának megoszlása Arány %

Állami tulajdonú, VIZIG kezelésű

18

Vízgazdálkodási társulatok kezelésében

43

Önkormányzati

11

Magán (üzemi)

27

Forrás: Kozák 2014

A társulatok kezelésében működtetett állami tulajdonú művek kerültek a vízügyi igazgatóságok kezelésébe. A síkvidéki vízrendszerek rendszerek kiépítettségének két legfontosabb jellemzője a csatornák teljes hossza, illetve a torkolati (főművi) szivattyútelepi kapacitás. Az alábbi két ábra a vízelvezető csatornahálózat teljes hosszának változását és a kiépített torkolati (főművi) szivattyútelepi kapacitások változását mutatja meg, valamint az adott években bekövetkezett belvízi elöntések nagyságát. Látható, hogy az elöntések nagysága nem mutat egyértelmű összefüggést az elvezető kapacitások nagyságával. Míg az 1980-90-es évek időszakában az infrastruktúra bővülésével 142

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések párhuzamosan trendjében csökkenő elöntéseket lehetett tapasztalni, az ezredforduló óta a jelentős elvezető kapacitások ellenére jelentős nagyságú elborítások tapasztalhatóak. 38. ábra

Belvízi elöntések és a csatornahosszak alakulása

700

50000 45000

600

40000

35000 30000

400

Csatornák hossza [km]

Belvízi elöntések [ezer ha]

500

25000

300

20000 15000

200

10000

100

5000

2012

2008

2004

2000

1996

1992

1988

1984

1980

1976

1972

1968

1964

1960

1956

1952

1948

1944

0

1940

0

Belvízi elöntések


39. ábra

Belvízi elöntések és a főművi szivattyúkapacitások alakulása

700

1200

600

1000

500

800 600

300 400

200

200

100

Belvízi elöntések

2012

2008

2004

2000

1996

1992

1988

1984

1980

1976

1972

1968

1964

1960

1956

1952

1948

1944

0

1940

0

Főművi sziv.kapacitás [m3/s]

Belvízi elöntések [ezer ha]

400


A vízrendszer fizikai teljesítőképessége nem független azoktól a társadalmi gazdasági körülményektől, amelyek között és amelyek érdekében az üzemeltetése történik. Az ezredforduló óta tapasztalható jelentős elöntéseknek nem csak időjárási okai vannak, meghatározó módon jelen van benne a megváltozott társadalmi környezet hatása is. A következő fejezetben azt mutatjuk be, 143

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések hogy szolgáltatás gazdasági környezete hogyan befolyásolja a szolgáltatás iránti igényt és a szolgáltatás nyújtásának feltételeit.

4.4.2 A vízhasználat biztosításának közgazdasági jellemzői A területhasználat jellemzői és a természeti adottságok együttesen formálják a vízrendszerekkel szembeni igényeket. A belvíz jelenség és súlyosbodásának természeti és társadalmi kiváltó okait az első OVGT 7.7-es háttéranyaga részletesen bemutatta. Egy adott természeti környezetben a vízrendszer fenntartásának költsége visszahat arra, hogy milyen gazdálkodást érdemes a területen folytatni. Ha a költségek információs szerepe torzul (ha az érintettek felé megjelenő árak nem tükrözik a működtetés tényleges költségeit), az tévútra vezetheti az összes szereplőt abbeli hosszú távú döntésében, hogy melyek azok a területek, amelyek kellően jó minőségűek ahhoz, hogy érdemes legyen többlet szolgáltatás (belvízelvezetés és öntözés) árán a szántóföldi termelés feltételeire áldozni. És melyek azok a területei, amelyeken más megoldásokat lenne célszerű alkalmaznia pl. a művelési ágak bővítését, területi elrendezésük jobb hozzáigazítását a terep adottságaihoz. A központi tervezés időszakában megvalósult gyakorlat sajnálatos módon pont ezt a torzítást valósította meg. Az így kialakult gyakorlatra erősít rá a jelenlegi támogatási rendszer, amely szintén a szántóföldi tömegtermékek felé tereli a gazdálkodókat, ami következésképp növeli a vízgazdálkodási-rendszerek szolgáltatásai iránt igényt. Mivel azonban ezen szolgáltatások konszolidálása nem valósult meg, a szolgáltatás iránti igényből nem fakad a szolgáltatást fenntartani képes keresletet. Az elvárások a vízgazdálkodási-rendszerek szolgáltatásai iránt tehát túlzottak. Éppen ebben, a visszacsatolások hiányában kifejlődött, a finanszírozási szinthez képest túlzott elvárásban keresendő a vízgazdálkodási-rendszerek működtetését veszélyeztető, ma tapasztalható leépülés gyökere. Ezért a vízgazdálkodási-rendszerek működtetésének finanszírozási kérdései nem választhatóak el attól a kérdéstől, hogy a maihoz képest mekkora területen, milyen szolgáltatásokat és kinek érdemes nyújtani. A jelenlegi finanszírozási helyzet pontosan ennek a kérdésnek a tisztázatlanságát tükrözi. Ami hiányzik, az annak ismerete, hogy a szolgáltatás lehetséges változatai közül melyik esetében állna rendelkezésre a tényleges, fizetőképes kereslet. A vízgazdálkodási-rendszerek alkalmazkodásához ugyanis az igények és a fizetési hajlandóság megjelenítésére van szükség. Ez tudja megadni a szükséges információt mind az üzemeltetőnek, mind az igénybevevőknek a megalapozott gazdasági döntéseik meghozatalához, amelyek kölcsönhatása szükséges a vízgazdálkodási-rendszerek konszolidációjához. Az egyéni érdekeltség megteremtése nélkül ez a megalapozottság nem biztosítható. A vízelvezető rendszerek működése tükrözi is a nem megfelelően szabályozott közös használatú erőforrások használata esetén előálló problémákat: a túlhasználatot, az elégtelen ráfordításokat, a leépülő szolgáltatási színvonalat. Szükség van tehát arra, hogy a vízelvezetésre vonatkozó szolgáltatásra ne, mint egy általános közjószágra tekintsünk. (Ungvári 2013) A szolgáltatás konszolidációját nem a műszaki/vízgazdálkodási ismeretek hiánya akadályozza, hanem az egyes infrastruktúra elemek fenntartásához kapcsolódó gazdasági érdekeltségek tisztázatlansága. E tisztázatlanság azonban megakadályozza, hogy olyan műszaki-ökológiai megoldásokat lehessen megtervezni, amelyek között már pénzügyileg is fenntartható módon lehetne a mezőgazdasági tevékenységeket folyatatni. Ezért van csapda helyzet és ezért szükségesek közgazdasági eszközök a helyzet meghaladására, amelyek a Víz Keretirányelv eszközrendszerében is kiemelt jelentőséggel bírnak.

144

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 4.4.3 A vízhasználat biztosításának pénzügyi jellemzői A vízügyi igazgatóságokon a belvíz kezelése kapcsán 2012-2013 években az alábbi költségek voltak azonosíthatóak. 36. táblázat

Vízügyi igazgatóságok belvíz kezeléshez kötődő kiadásai 2012 2013 millió Ft

millió Ft

Üzemeltetési költség

41

65

Fenntartási költség

213

139

Védekezési költség

358

2 369

Beruházási költség

608

1 300


264

470

Összesen

1.485

4.342


Az ezredforduló óta eltelt időszakban az igazgatóságoknál jelentkező védekezési költséges éves átlaga két milliárd forint volt. Az állami szervek vízgazdálkodásban betöltött szerepvállalásának újraértelmezése során idén állami kezelésbe kerültek az állami tulajdonú, de korábban társulati kezelésű állami tulajdont képező csatornák és vízfolyások. Ezzel állami kötelezettséggé lett kisebb gazdálkodói közösségek közvetlen érdekeit szolgáló feladatok ellátása is. Ezen infrastruktúra elemek működtetésének finanszírozása egyenlőre problémás. Az érintett, igen jelentős hosszúságú 28 ezer km csatorna, illetve vízfolyás fenntartására a vízitársulatok 2011-ben még 4,6 milliárd Ft hozzájárulást szedtek be az érdekelt gazdáktól, ez a forrás kiesett. A költségvetés a kiesést nem pótolta.

4.4.4 A szabályozási javaslatokat megalapozó gazdasági megállapítások A területi vízgazdálkodási-rendszerek megújítását nem a műszaki, vízgazdálkodási ismeretek hiánya, hanem a gazdasági érdekeltségek tisztázatlansága akadályozza. E tisztázatlanság akadályozza meg, hogy olyan műszaki-ökológiai megoldásokat lehessen megtervezni, amelyek között már pénzügyileg is fenntartható módon lehetne mezőgazdasági tevékenységet folyatatni az időszakos víztöbblettel rendelkező területeken. A használók a vízelvezető-rendszerre, mint korlátlan kapacitású szolgáltatásra tekintenek, amit a rendszerek üzemeltetőinek egy korlátos kapacitású infrastruktúra működtetésével kellene biztosítaniuk. A működés tükrözi is a nem megfelelően szabályozott közös használatú erőforrások esetében törvényszerűen előálló problémákat: a túlhasználatot (ami pl. a torkolati területen jelentkező elöntésekben nyilvánul meg), az elégtelen ráfordításokat, a leépülő szolgáltatási színvonalat. Mivel az infrastruktúra kapacitása korlátos és a fenntartás költsége magasabb a közérdek körén túl nyújtott többlet funkciók kiszolgálása miatt, ebből adódik, hogy a közcélok biztosításán túl szükséges többlet kapacitások fenntartását nem a köz erőforrásaiból indokolt fedezni.

145

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A vízelvezető-rendszer korlátos kapacitásaival való gazdálkodás megteremti a lokálisan megvalósítható vízmegőrzési beavatkozások iránti gazdaságilag értelmezhető keresletet is, ami a mezőgazdasági diffúz terhelés csökkentésének hatékony eszköze.

4.5

Települési csapadékvíz elvezetés-csapadékvíz gazdálkodás

4.5.1 A vízhasználat fizikai, szabályozási, intézményi jellemzése Vízhasználat jellemzése A helyi (belterületi) vízrendezés fogalma hagyományosan a települések felszíni vizeinek az elvezetését jelenti. A művek kiépítési foka jelenleg elmaradott. Az NKP-4 tervezet adatai szerint a csapadékvíz-gazdálkodás területén jelenleg 817 fokozottan veszélyeztetett település van és 37 ezer km csatornaszakaszon jelent gondot a csapadékvíz-elvezetés (NKP, 2013). Azokon a településeken, ahol nem épült ki külön csapadékelvezető rendszer, sok esetben gondot jelent, hogy a szennyvízgyűjtő hálózatba jelentős mennyiségű esővíz kerül. Ez a tisztító-telepek számára fokozott terhelést jelent. Zivatarok idején a csapadékvízzel kevert szennyvíz tisztítatlanul ömlik a befogadóba és ott pontszerű szennyezéseket okozhat. Fokozza a problémát a csapadékvíz illegálisan történő szennyvízcsatornába vezetése. A legveszélyeztetettebb területek ilyen szempontból a nagy lefolyású hegyvidéki települések (különösen karsztos területeken). A nagy gépjárműforgalmú és/vagy iparosodott városok, városrészek területéről lefolyó csapadékvíz nagymértékben szennyezett. A meghatározó szennyezőanyagok csoportok a nehézfémek és az ásványolajok, illetve származékaik. A nehézfémek közül meghatározó mértékben van jelen a cink amely részben a gépjárművek karosszériáiból, főként azonban az épületek bádogos munkáiból származik. Ezen felül jellemző még a gépjárművekhez, mint forráshoz köthető réz, króm és nikkel, továbbá a kadmium. Az ásványolajok közül az alifás, nyílt szénláncú motorolaj és a gyűrűs kötésű PAH vegyületek (policiklikus aromás szénhidrogének) egész sorozata, közöttük néhány rákkeltő hatású is. Jellemző továbbá a biológiai szennyezettség (baktériumok, vírusok, férgek), aminek forrásai a városlakó állatok (elsősorban a madarak), a kutyák és a köz WC-k hiánya miatt a lakosság is. A VKI szempontjából vízszennyező forrásként a városi csapadékvíz lefolyások jelentősek. Búzás (2014) értékelése szerint jelenleg hiányoznak a megváltozott körülmények, az elsősorban a klímaváltozás hatásainak figyelembe vételére alkalmas műszaki tervezési feltételek (pl. megváltozott csapadékfüggvények) A jelenlegi, a méretezések alapját képező csapadékfüggvények a 70-es évek közepén készültek a megelőző évtizedek csapadék észleléseinek statisztikai feldolgozásával. A klíma változásával azonban a múltbeli eseményekből nyerhető információk fokozatosan érvényüket vesztik. Mindez azt eredményezi, hogy ismeretlen, de a szándékoltnál mindenképpen kisebb biztonságú elvezető rendszerek, műtárgyak születnek. Szükségessé vált az elmúlt évtizedek csapadékeseményeinek kiértékelése, új csapadékfüggvények meghatározása. Az elválasztott rendszerű szennyvízelvezető rendszereknél 30%-ot meghaladó az infiltráció mértéke, amelynek egy része direkt csapadékvízből származik a nem megfelelő felszíni kivitelezés, vízelvezetés miatt. Az infiltráció másik része a közvetett csapadékvíz, azaz a talajvíz, amely nagyrészt elkerülhető lenne a megfelelő felszín alatti kivitelezés esetén. A VKI követelményeinek való megfelelés, az éghajlatváltozásból eredő csapadékintenzitás növekedése, az ésszerű költség-hatékony megoldások alkalmazása radikális váltást kíván a belterületi vízrendezés területén, a települési csapadék-gazdálkodás fogalmával lehet leírni (VGT-ben TE2 intézkedés belterületi csapadékvíz-gazdálkodás). De mindezen tényezők még további változást igényelnek az egész települési vízgazdálkodásban, az ún. integrált települési vízgazdálkodás kialakítását. Ekkor összehangoltan lehet tervezni és megvalósítani, az ivóvízellátást, a

146

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések szennyvízkezelést, a szolgáltatásokat stb.).

csapadékvíz-gazdálkodást,

a

vízkészlet-gazdálkodást,

az

ökológiai

A települési csapadékvíz-gazdálkodás a csapadékvíz szabályozatlan lefolyásának megszüntetése és az abból származó szennyezésnek a csökkentése. Egyaránt szolgálja a felszíni és a felszín alatti vizek minőségének és mennyiségének védelmét, a belterületi vízvisszatartás elősegítését. Cél elsősorban a belterületi csapadékvizek biztonságos összegyűjtése és megfelelő hasznosítása, az elvezetés helyett. A helyesen kialakított csapadékvíz gazdálkodási rendszerek lényegi jellemzője, hogy nem csak a víz, hanem a szennyezőanyagok visszatartása szempontjából is hatékonyak. Még ma is jellemző gyakorlat az, hogy a belterületi vízrendezés és a kapcsolódó projektek többségének célja a vizek minél gyorsabb levezetése. Az egyesített rendszerű szennyvízelvezetésű rendszereknél a csapadékvíz elvezetését a víziközmű szolgáltató végzi, annak költsége a csatornadíjakban szerepel, így jelentős többletköltség terheli a szennyvízelvezetés és tisztítás díját. A csapadékvíz miatt felmerült költségek elkülönítésére jelenleg nincs jogszabályi előírás. Szabályozás, intézményi rendszer A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény értelmében az ún. a helyi vízrendezés és vízkárelhárítás, az árvíz- és belvízelvezetés a települési önkormányzatok feladata, de nem kötelező feladata. Nem kötelező feladat, így nem teremt elegendő ösztönzést az önkormányzatoknak arra, hogy a vízrendezési feladataikat a kellő súllyal végezzék, főként akkor, ha a feladat ellátásához szükséges forrás, állami normatív támogatás nem áll rendelkezésükre. A településeken a csapadékvízzel való gazdálkodás kötelező önkormányzati feladattá minősítésének a hiánya, egyrészt súlyos belterületi elöntések és károk forrása, másrészt gátja olyan vízvédelmi, klímaváltozás hatásait mérséklő korszerű törekvéseknek, mint például a csapadékvizek és szürke vizek helyi hasznosítása. A belterületi vízrendezés, elvezetés feladatait az önkormányzatok maguk látják el, nincs erre szakosodott szolgáltató cég. A csapadékvíz-elvezetés nem tartozik a víziközmű szolgáltatásról szóló törvény hatálya alá. Nem tekinthető gazdasági szolgáltatásnak, kivéve az egyesített rendszerű csatornázást, ezért nem is szedhető szolgáltatási díj. Az önkormányzatok egyetlen lehetősége helyi adó (pl. kommunális adó) kivetése, emelése a finanszírozásra. A víziközmű szolgáltatónak nem előírt feladata a csapadékvíz elvezetés, de egyesített rendszer esetén a szolgáltatást mégis ők végzik. Az elválasztott rendszerek esetén is a csatorna infiltráció jelentős mértékben a hat a csatornaszolgáltatás költségeire. Ezen túlmenően 2007-2013-as időszakban a Regionális Operatív Programok (ROP) belterületi csapadék- és belvíz elvezetés c. intézkedése biztosított fejlesztési forrásokat a feladat végrehajtására. Érintettek Használók, szennyezők: Lakosság, intézmények, ipar, közlekedés Közvetett hatásokat (károkat, hasznokat, költségeket) elviselők, élvezők: Lakosság, intézmények, ipar, közlekedés (lényegében ugyanazok, akik maguk a használók) és vízfolyás alsó részein élők. Víziközmű-szolgáltatók és a szolgáltatást igénybevevők az infiltráció miatt.

4.5.2 A vízhasználat biztosításának gazdasági-pénzügyi jellemzői 4.5.2.1 Pénzügyi költségek meghatározása Az önkormányzati költségvetési beszámolási rendszerből a hatályos szakfeladatrend alapján (56/2011. (XII. 31.) NGM rendelet a szakfeladatrendről és az államháztartási szakágazati rendről) nem lehet megállapítani, hogy az önkormányzati felhalmozási és működési kiadásokból mennyit 147

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések költöttek csapadék-vízelvezetési feladatok finanszírozására. Ugyanis a víztermelés, -kezelés,-ellátás szakágazatba tartozik a - a csapadékvíz gyűjtése (pl. nyílt és zárt csatornahálózaton), a többi tevékenységgel együtt (pl. ivóvízellátás, tisztítás). A szennyvíz gyűjtése, kezelése szakágazatba tartozik a csapadékvíz gyűjtése és szállítása szenny-csatornahálózaton, valamint zárt csapadékvízcsatorna tisztítása, fenntartása, a szennyvíz és zárt csapadékvíz-csatornák dugulásának megszüntetése. A beruházások finanszírozására 2007-2013 évben a ROP-ok hirdettek meg pályázatokat. Helyi önkormányzatok és társulásaik pályázhattak támogatásra, a költségek 85-90%-áig a belterületet védő övárok-rendszer, szűrőmezők és egyéb műtárgyak, átemelők felújítására, árvízcsúcs csökkentő és zápor tározók, síkvidéki belvíztározók kiépítésére, csapadékvíz-elvezető hálózat, belvízcsatornák kiépítésére, felújítására.

37. táblázat

ROP projektek jellemzése Összes település db

VKI intézkedést megvalósító település db

Előkészítés

71

15

Befejezett

270

124

Folyamatban

89

49

Összesen

430

188

Forrás: OVF

A VGT kialakításakor az volt a feltételezés, hogy a ROP-okban rendelkezésre álló források a VGT elfogadása után (2010-től) jellemzően VKI konform csapadék-gazdálkodási projekteket fognak finanszírozni. A valóság sajnos nem ez volt. Az érintett 430 településnek 44%-a valósított meg a kifejezetten VKI intézkedési programjába illeszthető fejlesztést. A fejlesztések összértéke 92,6 Mrd forint volt, aminek 41%-a volt VKI intézkedés. Tehát a 2012-ig elinduló projektek kevesebb, mint a fele nem tekinthető VKI intézkedésnek, hanem hagyományos belterületi vízrendezéses, tározó építési projektnek. 4.5.2.2 Környezeti és erőforrás költségek meghatározása Ezen vízhasználathoz erőforrás költség nem kapcsolható. Környezeti költségnek az tekinthető, ami a jó állapot elérése érdekében még szükséges. Ide tartozik tehát minden olyan intézkedés, ami a települési csapadék-gazdálkodást valósítja meg. Ennek is két része van, a 2015-2021-ig már betervezett, VKI intézkedések költsége, ami tehát 2021-ig már internalizált környezeti költség lesz. És ezen túlmenően minden költség, ami 2021 után a jó állapot eléréséhez szükséges externális környezeti költségnek számít. 2015-2021 közötti időszak környezeti költségei A 2014-2021-es időszakban a TOP (2014. november 7.-i változat) tartalmazza a települési belterületi csapadékvíz- és belvíz-elvezetés támogatását. Azonban ezt a helyi igények alapján döntik el, az integrált településfejlesztésbe beilleszthető projektek részeiként fogják megvalósítani. Konkrétan a következő szerepel a TOP szövegében a gazdaságélénkítő és népességmegtartó településfejlesztés intézkedésen belül, a települési környezetvédelmi infrastruktúra-fejlesztések beavatkozásra: 148

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések „A beavatkozás keretében többnyire olyan – a fentiekben részletezett, a településszerkezet átalakításához, a településfejlesztési célú beavatkozásokhoz, valamint a gazdaságfejlesztési beruházásokhoz kapcsolódó – települési környezetvédelmi infrastruktúra-fejlesztések kapnak helyet, mint például a belterületi csapadékvíz elvezetése. Az intézkedés keretében elsődlegesen a városfejlesztési beavatkozásokkal érintett területen (akcióterületen) nyílik lehetőség belterületi csapadékvíz elvezetésre, kis mértékben más településeken. A teljes településekre kiterjedő komplex csapadékvíz-elvezetési rendszerek / hálózatok kiépítése nem lehetséges. Ezért a fejlesztéseket vagy akcióterületi fejlesztésekhez igazodva szükséges megtervezni, vagy azokra a településrészekre célszerű fókuszálni, ahol a csapadékvíz elvezetés hiánya jelentős természeti kockázatokat hordoz magában.” A vonatkozó pályázati kiírások, az ilyen forrásokra rendelkezésre álló összegek nem állnak rendelkezésre. Azonban a TOP szövegéből kiderül, hogy nem várható a település-szintű komplex csapadékvíz-gazdálkodási rendszerek kiépítése és felújítása. Mivel a felülvizsgált VGT még nem készült el, az intézkedési program költségei nem állnak rendelkezésre. A jó állapot elérésére szolgáló hosszú távú intézkedések A jó állapot elérésére szolgáló intézkedés változás lényege Búzás (2014) anyaga alapján úgy foglalható össze, hogy a hagyományos, a településen megjelenő víz azonnali, károkozás nélküli elvezetésének kizárólagossága helyett/mellett megjelentek a csapadékvízzel való gazdálkodást lehetővé tevő műszaki megoldások is. Az elvezetés prioritása a károkozással járó nagycsapadékok lefolyásaira korlátozódik. Ebben a felfogásban a csapadékvíz értéket képvisel, felhasználása részben kiválthatja az ivóvíz felhasználását minden olyan területen, ahol annak a minőségére nincs szükség. A gazdálkodás alapvetően kétféle módon valósítható meg: (i) a lehullott és felfogott csapadék hasznosítása az előzőek szerint, és (ii) a lehullott csapadék hasznosulási feltételeinek megteremtése a települések területén. A hasznosulás lényegében a csapadék talajvíz pótló lehetőségének biztosítása, a beszivárogtatás a városi vízgyűjtőn. Nagyon előnyös a csapadék-vízgazdálkodás a szennyvízelvezetésre, tisztításra, mert tehermentesíti a szennyvízcsatornákat és a szennyvíztisztítókat (legális és illegális rákötések visszaszorítása, a közcsatorna üzemeltetőkre történő költségáthárítás felszámolása). Ugyancsak tehermentesíti az ivóvízbázisokat és az ivóvíz ellátó rendszerek tehermentesítése (pl. helyi öntözés megoldása csapadékvízből). A csapadékvíz gazdálkodás létesítményeinek szisztematikus, egy-egy település vagy településrész egészére történő megvalósítása jelentős hatást gyakorol nem csak a települési vízgyűjtő vízháztartására, amelyben éves szinten akár 50-70%-os visszatartás valósítható meg, hanem az elvezető rendszer kiöntésmentes működésére, az egyesített rendszerű csatornahálózatokban a záporkiömlők okozta befogadó szennyezések, a szennyvíztisztító telepek hidraulikai terhelésének valamint a telepre a csapadékvízzel közvetített nehézfém terhelés csökkentésében is. Utóbbi a keletkező szennyvíziszapok nehézfém szennyezettségét is csökkenti, tehát javítja annak a mezőgazdasági hasznosíthatóságát. A következmény pozitív az elválasztott rendszerek szennyvízcsatornáinál is, mivel működő csapadékvíz gazdálkodási rendszer mellett az illegális csapadékvíz bekötések megszűnnek, a lakosság nem lesz érdekelt ezek fenntartásában. Ennek kedvező a költségvonzata az üzemeltetési költségekre és a szennyvíztisztításnál a csapadékvíz miatt keletkező hatásfokcsökkenésre. A csapadékvíz gazdálkodás létesítményeinek rendszerbe illesztése az egyetlen lehetőség a települések csapadékvízhez köthető klímaérzékenységének értékelésére és az alkalmazkodás megtervezésére.

149


150


5

Összefoglalás

Jelen gazdasági elemzés továbbfejlesztése, aktualizálása a 2014. decemberében elkészült elemzésnek.15 Jelen anyag elsődleges célja a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges helyzetfeltárás, helyzetértékelés elvégzése, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése. Ugyanakkor fontos célunk a VKI által előírt olyan komplex gazdasági elemzés elkészítése, amely megalapozza a második VGT részeként elkészülő gazdasági elemzést és az intézkedési programok közgazdasági szabályozási eszközökre vonatkozó javaslatait. Az elemzés alapján készült a gazdaságszabályozó eszközökre vonatkozó koncepció tervezete, amely vonatkozó Kormányhatározat c.) pontjának teljesítését, a gazdaságszabályozás felülvizsgálatát végzi és javaslatokat fogalmaz meg. Célunk tehát olyan gazdasági elemzés, gazdasági vizsgálat készítése volt összhangban a pályázati kiírással, amely megfelel a VKI 5. és 9. cikkelyében foglaltaknak, az ex ante kondícionalitás feltételének ugyanakkor szolgálja az Intézkedési Programok tervezését is.

5.1

A vízi szolgáltatások és vízhasználatok lehatárolásának főbb megállapításai

A „vízi szolgáltatás”, illetve „vízhasználat” fogalmának vonatkozásában alapvetően a Keretirányelv 2. cikkének (38) és (39) pontja irányadó. Ezen felül relevánsak még a Keretirányelv 5. és 9. cikkei, melyek a vízhasználatok gazdasági elemzésére, illetve a vízszolgáltatások költségeinek megtérülésére vonatkozó szabályokat tartalmazzák A vízszolgáltatás értelmezésével, a lehatárolással kapcsolatban a Keretirányelv megjelenése óta élénk szakmai vita folyt illetve folyik. Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított 9 tagország, köztük Magyarország ellen a vízi szolgáltatások és a költségmegtérülés témában. Az Európai Bizottság 2012. november 19-én keresetet nyújtott be az Európai Bírósághoz annak megállapítása céljából, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság megszegte a VKI, és különösen annak 2. cikke 38. bekezdéséből és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit Magyarország – valamint Dánia, Ausztria, Finnország, Svédország, az Egyesült Királyság, Észak-Írország - 2013. évben beavatkozott az eljárásba az alperes oldalán. .A Bíróság 2014. szeptember 11.-én előzetes, ún. „második tanács” ítélet született, amely a Bizottság keresetét elutasította. Ezután Magyarország ellen november 26.-án megszűnt a kötelezettségszegési eljárás. A vízi szolgáltatások körének lehatárolása, azaz annak megállapítása, hogy melyik vízhasználatokra kell a teljes költségmegtérülés elvét, közte a pénzügyi költségmegtérülés elvét alkalmazni gazdaságilag és politikailag rendkívül érzékeny kérdés. A bírósági dokumentumok elemzése alapján megállapítható, hogy az Európai Bíróság egyik félnek sem adott teljes mértékben igazat, tehát sem az Európai Bizottságnak, sem Németországnak. A vízszolgáltatás fogalmát - ellentétben a német állásponttal - nem lehet egyértelműen az ivóvíz- és a szennyvíztisztítási szolgáltatásokra korlátozni. Ugyanakkor a német megközelítés önmagában nem ellentétes a VKI követelményeivel, amennyiben a jó állapot elérését elősegítő hatékony intézkedések valósulnak meg. Önmagában az a körülmény, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság bizonyos tevékenységeit nem veti ezen elv alá, minden egyéb sérelem híján nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e tagállam megsértette a 2000/60 irányelv 2. cikke 38. pontjából és 9. cikkéből eredő kötelezettségeit. A Bizottság véleményével ellentétben a 2000/60 irányelv célkitűzései nem 15

Vállalkozási szerződés keretében a víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges, a 1121/2014. (III. 6.) Korm. határozat 1. a) és b) pontjai szerinti gazdasági elemzések elkészítése, ÖKO Zrt, 2014.

151

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések szükségszerűen foglalják magukban azt, hogy ezen irányelv 2. cikke 38. pontja a) alpontjának a rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy azok – amint azt lényegében a Bizottság állítja – a költségek megtérülésének elve alá vetnek minden ott felsorolt tevékenységet. A levonható következtetés az, hogy a tagországoknak, így Magyarországnak kell dönteni a vízi szolgáltatások lehatárolásáról és a költségmegtérülés elvének alkalmazásáról, valamint a vízgyűjtőgazdálkodási tervekben szükséges megindokolni, ha a 9. cikk nem kerül alkalmazásra. Vannak olyan jelentős vízhasználatok, amelyek nem tekinthetők vízi szolgáltatásnak a VKI 2. (38) cikk szerint, de a szennyező, felhasználó fizet elv alkalmazását vizsgálni érdemes (pl. mezőgazdasági diffúz szennyezés, csapadék-vízgazdálkodás). Vannak olyan nem árképzés jellegű gazdasági szabályozók, amelyek alkalmazása a VKI céljainak megfelelően befolyásolhatná a vízhasználókat (pl. támogatási rendszer, kártérítés, biztosítékadás). Ezek vizsgálata nem része a VKI III. melléklete szerinti gazdasági elemzésnek, de része az Intézkedési Programok tervezésének. A VKI preambulumban szerepel, hogy a „tagállamok által alkalmazott gazdasági eszközök az intézkedési programok hasznos részei lehetnek”. A VKI VI. melléklet B részében külön nevesítve szerepelnek az intézkedési program részeként alkalmazható „közgazdasági és pénzügyi eszközök”. A vízszolgáltatások lehatárolásának javasolt szempontjai a következők: 1. Mindenekelőtt le kell határolni a jelentős vízhasználatokat, azaz azokat, amelyek jelentősen befolyásolják a vizek állapotát. A jelentéktelen vízhasználatokkal nem érdemes foglalkozni. 2. Majd a jelentős vízhasználatokból kell kiválasztani a vízi szolgáltatásokat, ahol a költségmegtérülés alakulása elemezhető és a költségmegtérülés szintje a VKI 9. cikkelye szerint értékelhető. Itt két szempontot kell figyelembe venni:  A VKI 2. cikk 38. pont definícióját. Javasoljuk a tágabb értelmezés szerinti definíciót alkalmazni (a definícióban foglalt tevékenységek külön-külön is értelmezhetők pl. duzzasztás, tározás).  Van-e olyan vízhasználó (szervezet, háztartás), akinek vízhasználattal, a vízhasználat biztosítási költségével arányos díjfizetési kötelezettséget lehet előírni, azaz gazdasági szolgáltatásként tekinthető-e.

A javasolt lehatárolási szempontok szerint elvégzett elemzés alapján vízi szolgáltatások körébe javasoljuk a következő vízhasználatokat: 1. 2. 3. 4. 5.

Közüzemi vízellátás Települési szennyvízszolgáltatás Mezőgazdasági vízszolgáltatás (öntözés, halastavi, egyéb) Saját vízkivételek (ipari, mezőgazdasági, lakossági) Termálvízkivételek gyógyászati, energetikai és mezőgazdasági célra (a 4. és 5. szolgáltatást együtt kezeljük) 6. Duzzasztás és tárolás vízienergia termelési célra Ezen túlmenően közgazdasági vizsgálat javasolható a VKI céljait elő közgazdasági szabályozási rendszer kialakítása érdekében (beleértve a szennyező fizet elv alkalmazását is) a következő vízhasználatokra: 7. 8. 9. 10. 11.

Termálvíz kibocsátások Közvetlen szennyvíz kibocsátások (a 7. és 8. vízhasználatot együttesen kezeljük). Mezőgazdasági diffúz szennyezés Belvízelvezetés Települési csapadékvíz-elvezetés 152

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 12. Egyedi szennyvíztisztítás, szikkasztás Fontos szerepe lehet a gazdasági szabályozó rendszernek az ökológiai szolgáltatások megfizettetése, vagy állami megvásárlása, kedvezmények nyújtása terén. Mindez kiegészítő pénzügyi hozzájárulást jelenthet azon emberek és szektorok részéről, akik élvezik az ökológiai szolgáltatások előnyeit és ösztönzést biztosít azok számára, akik ezeket a szolgáltatásokat előállítják.

5.2

A gazdasági elemzés módszertani keretei

VKI gazdasági elemzésének célja, hogy transzparens módon bemutassa a gazdasági elemzés a díjak, bevételek, a költségek, mind a támogatások, az esetleges keresztfinanszírozás alakulását. A VKI követelmény minimum a háztartások, mezőgazdaság, ipar, egyéb bontásban szükséges a vízhasználókat megkülönböztetni. A víz közgazdasági költségeinek fő tényezői : 

pénzügyi költségelemek (beruházás illetve pótlás, fenntartás, üzemelés), a támogatások hatása kiszűrendő)



környezeti költségek (extern költségek/környezeti károk, nem árazott jóléti értékelemek) nagy bizonytalansággal becsülhető illetve monetarizálható;



készlet / erőforrás költségek: erőforrás költség a felhasználható készletet meghaladó vízigény jelentkezése esetén merül fel. Ez akár a készlet nagyságának csökkenése, akár a megnövekedett igények esetén előfordulhat, ha a jelenben vagy a belátható jövőben azonosítható a jelenleginél jövedelmezőbb vízhasználati alternatíva, de az a jelenlegi használat miatt ez elmarad. Bizonytalanul becsülhető, főleg, mivel nem világos, mekkora lehet az ilyen alternatív használatok összessége.

 A költségek meghatározása, különösen a környezeti és erőforrás költség számszerűsítése, jellemzése elméleti, módszertani és gyakorlati nehézségeket okoz a tagországoknak és EU szinten is. Figyelembe véve a különböző EU útmutatókat, a környezeti és erőforrás útmutató tervezetet, az EU workshopok anyagait, a Jelentéstételi útmutató tervezetet és az előző VGT-ben követett módszertant az alább ismertetett módszertant alkalmaztuk: A pénzügyi költségek között szerepeltetjük az üzemelési és fenntartási költségeket, a tőkeköltséget és az adminisztratív költségeket (szabályozási, igazgatási költségek). Pénzügyi bevételek a díjbevételek (támogatások nélkül) Pénzügyi megtérülési ráta a díjbevételek és a pénzügyi költségek hányadosa Környezeti költség a jó állapot elérése érdekében még szükséges, hátralévő intézkedések költsége. Ennek is két része van, a 2015-2021-ig már betervezett, VKI intézkedések költsége, ami tehát 2021-ig már az internalizált környezeti költség lesz. És ezen túlmenően minden költség, ami 2021 után a jó állapot eléréséhez szükséges externális környezeti költségnek számít. A környezeti költségek számszerűsítése ebben a gazdasági elemzésben korlátozottan lehetséges, az a második VGT Intézkedési Programjának kidolgozásával valósul meg. Vannak olyan környezeti költségek, amit már valamilyen módszerrel internalizáltak (akár környezeti díjakkal, akár egyéb transzferekkel, más szabályozókkal), ezek a pénzügyi költségek között szerepelnek már. Magyarországon a vízterhelési díj, a talajterhelési díj, a vízszennyezési bírság és a csatornabírság tekinthető a VKI terminológiában környezeti díjnak. 153

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Az erőforrás költség a vízhiányhoz, illetve a víz iránti kereslet és kínálat egyensúlytalanságához kötődik. Abban az esetben nem merül fel, ha vízhasználatra alkalmas szabad vízkészletek vannak. A vízkészletek fenntartható használatának biztosítása érdekében elsődleges feladat azon víztestek, vízhasználatok lehatárolása, ahol a használat már meghaladja a kitermelhető készlet nagyságát. Becslést az ismert és meghiúsult tevékenység eredményessége alapján lehet becsülni. Ebben a helyzetben indokolt olyan közgazdasági szabályozó eszközök alkalmazása, amely a korlátos vízkészletek hatékony allokációját valósítja meg. A szabályozó eszköz működése a korlátos készlet iránti kereslet alakulása (mennyiségek és felhasználók tekintetében) az, ami alapján utólag (a gazdasági teljesítménnyé vált) készlet költséget meg lehet határozni. Fontos vizsgálni az ún. kompenzációs költségeket, azaz azt, hogy melyik vízhasználó pénzügyileg mennyivel járul hozzá az adott szolgáltatás externális erőforrás/környezeti költségeihez. Az állam biztosítja az igénybevétel jogi lehetőségét és a készlet megőrzését biztosító használat feltételeit, ami a vízkivételek és szennyvízkibocsátások lehetősége érdekében nyújtott közösségi vízi szolgáltatás. E szolgáltatások költségeinek fedezésére szolgál a vízkészletjárulék.

5.3

Összefoglaló megállapítások a vízi szolgáltatások költség-megtérüléséről

5.3.1 Víziközmű szolgáltatások A víziközmű szolgáltatásra vonatkozó elemzés a rendelkezésre álló adatok alapján készült. A MEKH, mint a víziközmű szolgáltatási piac felügyeleti szerve jogosult az adatbekérésre. Az indokolt költségek 2013-as adatokon alapulnak és nem teljesen egyeznek meg a Vksztv. alapján történő díjképzés indokolt költségeivel. Az egyedüli különbség az, hogy jelen elemzés alapjául szolgáló indokolt költségek összehasonlító elemzés előtti állapotot mutatnak. Az elmúlt húsz évben folyamatosan nőtt a víziközmű ágazat által kiszolgált lakosok száma. 2013-ban már a háztartások 94,4%-a rendelkezik vezetékes ivóvíz ellátással és 75%-a csatorna összeköttetéssel is. A közműolló az utóbbi 15 évben folyamatosan csökkent. A szolgáltatás általános színvonala eközben emelkedett, a beruházási támogatások fókuszában az ivóvízminőség javítása és a csatornahálózat bővítése, valamint a szennyvíztisztítók fejlesztése állt. A 2007-2013 tervezési időszakban a víziközmű-rendszerek fejlesztését célzó, KEOP támogatással megvalósuló fejlesztési beruházások szerződéssel lekötött értéke 627,6 mrd Ft, melyből az ivóvízminőség-javító projektek 146 mrd Ft, a szennyvízelvezetési és tisztítási beruházások 481,6 mrd Ft értékben részesedtek. A ROP támogatással megvalósuló szennyvízelvezetési projektek szerződéssel lekötött összköltsége 28,8 mrd Ft volt. A részben még ma is folyamatban lévő fejlesztések eredményeként 2013-ban a begyűjtött szennyvizek 75%-a harmadik fokozaton került tisztításra. Ugyanakkor ez még nem jelenti azt, hogy a tisztítótelepek megfelelnek a 91/271/EGK városi irányelv elvárásainak. 2012. december 31-i állapot szerint az összes agglomeráció mintegy 60 %-a rendelkezett megfelelő szennyvíztisztító teleppel. Az ivóvízminőség-javító projektek eredményeként pedig 2013 januárjára az ország összes településén biztosított volt az egészséges ivóvízhez történő hozzáférés vagy végleges, vagy átmeneti megoldással. A 2014-2020 közötti időszakban a KEHOP-ból továbbra is jelentős összegű forrás jut az ágazati fejlesztésekre, ivóvízminőség-javításra 56,7Mrd Ft, szennyvízelvezetéssel és –kezeléssel kapcsolatos fejlesztésekre 268,2 Mrd Ft, szennyvíziszap kezelésre 68,3 Mrd Ft. Ezekkel az intézkedésekkel az ivóvíz irányelv és a városi szennyvíz irányelv derogációs követelményei 100%-ban teljesülni fognak. 2010-ben több, mint 400 szolgáltató működött az országban különböző szolgáltatási színvonalon és jelentősen eltérő díjakkal. A szétaprózódottság a kisebb víziközmű-szolgáltatóknál a működési hatékonyság hanyatlásához is vezetett, jelentős forrásokat vontak ki a szektorból. A víziközmű154

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (Vksztv.) integrációra késztette a szolgáltatókat, ennek eredményeként ma már csak 47 víziközmű-szolgáltató működik. A szolgáltatási díjak országos szinten jelentősen szórnak, víznél 5 szennyvíznél 8-szoros különbségek léteznek. A lakossági díjakban meglévő különbséget ugyanakkor segít kiegyenlíteni az e célból az önkormányzatoknak juttatott központi támogatás, melynek összege 2009-2014-ig minden évben 4,5 milliárd Ft volt. A díjra csak a legmagasabb költségszinttel rendelkező települések jogosultak. A megfizethetőség a támogatás ellenére is probléma. Nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a lakosság mintegy harmada a jövedelmi korlát felett fizeti a víziközmű szolgáltatások díját. A megfizethetőség trendszerű alakulása idősor adatok híján azonban nem vizsgálható. Az ellátottság kiteljesedésével párhuzamosan visszaesett a fogyasztás, elsősorban az emelkedő díjaknak köszönhetően. A csökkenő fogyasztáson belül nőtt a lakossági fogyasztás aránya, kezdetben a gazdasági szerkezetváltás, később a közületi fogyasztók víztakarékossági lépései, technológiai fejlesztései miatt. Az irányelvnek megfelelő hosszútávú költségmegtérülés a legtöbb szolgáltatónál hiányzik. A 2013-as díjbevételek az indokolt költségek csupán mintegy 86,3%-ra voltak elegendőek, a hiány 38,3 milliárd forintot ér el. Az egyes szolgáltatásoknál a pénzügyi megtérülés arány eltérő szintű, az ivóvíz szolgáltatásnál 93%, a szennyvízszolgáltatásnál 80%. Az indokolt költségek nem tartalmazzák teljeskörűen a szolgáltatók kiadásait (pl. közműadó, vízszennyezési bírság), ami jövedelmezőségi problémákat vetít előre. A közműadó, amellett, hogy nehéz kigazdálkodni, aránytalanul sújtja a kiterjedt hálózattal rendelkező, jellemzően alacsony jövedelmi szintű felhasználói kört kiszolgáló vidéki szolgáltatókat. A szolgáltatási díjak 2012-ben egy 4,2%-os emelkedést követően befagyasztásra kerültek, majd 2013 közepén a rezsicsökkentés részeként a lakossági díjak 10%-kal csökkentek. A díjszámítás szabályait rögzítő és a Vksztv. költségmegtérülési követelményeit kielégítő díjrendelet egyelőre várat magára. Megfizethetőség tekintetében Magyarország sereghajtó az OECD országok között. Országos szinten egy átlagos háztartás átlagjövedelmének 2,5%-át költötte 2013-ban a víziközmű-szolgáltatásokra. Az alsó jövedelmi decilisben a jövedelem 8,4%-át érte el a víziközmű-szolgáltatásokra kifizetett összeg. Megállapítható, hogy a lakosság fele a nemzetközileg és hazai dokumentumokban is elfogadott jövedelmi korlát (3%) felett fizeti a víziközmű-szolgáltatások díját. Az ivóvíz minőségű vizet felhasználó ágazatok, mint például az élelmiszer, ital, dohány-termék gyártása, vegyi anyag, termék gyártása, gyógyszergyártás, szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás nagyságrendileg magasabb mértékű vízkészletjárulékot fizetnek a saját vízellátás után, mint a közüzemi vízellátás igénybevétele következtében, ami magasabb saját célú igénybevételt jelent részben a szabályozás következményeként. A jelenlegi ivóvíz törzsvagyon bruttó könyv szerinti értéke 474 milliárd Ft, melynek pótlási értéke ennek többszöröse. Pontos értéket a vagyonértékelések elkészítését követően 2016. évben lehet meghatározni. A szennyvíz törzsvagyon bruttó könyv szerinti értéke 1042 milliárd Ft, amely vagyon azonban átlagban fiatalabb, mint az ivóvíz törzsvagyon. A vagyonértékelés számszerűsíteni fogja azt, ami az ágazati szereplők számára ma is nyilvánvaló: az eszközök állagmegőrzéséhez jelentős pótlólagos forrásokra van szükség, akár a szolgáltatás igénybevevőitől, akár külső forrásból.

5.3.2 Mezőgazdasági vízszolgáltatás Mezőgazdasági vízszolgáltatás alatt a felszíni vizekből növénytermesztési és halgazdálkodási tevékenységeket lehetővé tevő vízhasználatokat értjük. Az évi 300-400 millió m3 felhasznált vízmennyiség átlagosan kétharmad része halastavi és harmada öntözési célú, de ezek az arányok az

155

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések időjárás függvényében és régiónként jelentős szóródást mutatnak. A KSH adatai alapján mintegy 400 halastó működik ma Magyarországon, kb. 25 ezer hektár területen. A vízigények egy összetett, sokcélú vízgazdálkodási rendszereken kerülnek kiszolgálásra. Ez a komplex infrastruktúra egyszerre nyújt szolgáltatást köz és magán tevékenységek számára, miközben tulajdonosi szempontból is több részre tagolódik. A mezőgazdasági vízszolgáltatás közelmúltig tartó leépülése már a rendszerváltás előtt megindult és csak az elmúlt néhány évben lassult stagnálássá. A hanyatlás lemérhető a megmozgatott víz csökkenő mennyiségében és az infrastruktúra állagromlásában egyaránt. A felhasználás nagymértékű csökkenése a magas fix költségek miatt jelentősen növeli a szolgáltatás fajlagos költségét a megmaradt felhasználásra vetítve, az emelkedő költségszint viszont visszaveti a szolgáltatás iránti igényt, ami végső soron egy lefelé tartó öngerjesztő folyamatba torkollik. Jelenleg időjárástól függően a mezőgazdasági területek 1-2%-a kerül öntözésre, miközben az öntözésre berendezett területek aránya 3,3%, ami európai összehasonlításban - figyelembe véve az éghajlati viszonyokat is kifejezetten alacsonynak mondható. A szolgáltatás visszaesésében szerepet játszott az is, hogy rendszerváltás előtt kiépített infrastruktúra túlméretezett, már tervezése során sem mindenben illeszkedett a valós igényekhez és a mezőgazdasági gazdálkodás közgazdasági racionalitásához. A gazdálkodás peremfeltételeinek változása, mint pl. energiaárak emelkedése, földterületek kárpótlás utáni szabdaltsága vagy az állami szerepvállalás csökkenése sok helyen ellehetetlenítette a szolgáltatást. Egyértelműen látszik, hogy ebben a helyzetben a víz iránti keresletnek nem az öntöző víz ára, vagy a rendelkezésre álló készletek nagysága, korlátossága a fő mozgató rugója. A jelentős kiterjedtségű vízgazdálkodási infrastruktúra összetett funkciókat lát el, ugyanakkor a közösségi szolgáltatások értéke nem számszerűsíthető egyértelműen, ezért az érdekükben szükséges közösségi ráfordítások mértéke sem egyértelmű. Nincs egy világos, átlátható és hosszútávon stabil rendszer a költség és a hasznok felmérésére, és az érintettek közötti megosztására. Az alacsony kihasználtság és stagnáló mezőgazdasági öntözés ellenére az előrejelzések és a tervek a felhasználás bővülését prognosztizálják, tudni kell azonban, hogy noha a jó minőségű agrár területeken a gazdálkodó szempontjából az öntözés kiépítése egy gazdaságilag megtérülő beruházás lenne, a legnagyobb akadályt az öntözés infrastruktúrájának gazdaságos kiépítéséhez szükséges egybefüggő és megfelelő méretű terület megszervezése jelenti. A vázolt problémákat részben és átmenetileg orvosolta a 115/2014. (IV. 3.) Korm. rendelet, rögzítve az árszabás kereteit és vízmennyiség-arányossá téve a költségek elosztását a térségi vízpótló és vízelosztó művek esetében. A mezőgazdasági vízszolgáltatás költségmegtérülési mutatója 2012-ben 78%, 2013-ban 115% volt. A közvetlenül felmerülő költségeket a szolgáltatásból származó díjbevétel mindkét évben fedezte. A változást a szolgáltatás költségei között szereplő általános vízügyi igazgatási költségeknek az időjárás függvényében hullámzó nagysága okozza. A strukturális problémák indokolhatják, hogy a szolgáltatás esetében ideiglenesen ne érvényesüljön a költség fedező árszabás követelménye. Ez részletesen kifejtésre kerül a vonatkozó alfejezetben található összefoglalóban. A környezeti költségeket az infrastruktúra (a csatornák karbantartásának) jó üzemeltetési gyakorlatával lehet alacsonyan tartani, a költségek szintjére becsléssel nem rendelkezünk. A tógazdaságok nagy része ökoszisztéma szolgáltatója a környezetnek és nem fogyasztója. Mennyiségi korlátokból fakadó erőforrás költségekről általánosságban nem beszélhetünk. A szolgáltatás megfizethetőségéről nehéz univerzális megállapításokat tenni. Azon gazdálkodó szerveztek számára, amelyek jó minőségű területeken gazdálkodnak és a korábbi beruházásaiknak 156

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések köszönhetően magas ráfordítással, az öntözés által magas többlethozamokat biztosító növényeket termesztenek, intenzív körülmények között önmagában nem okoz jelentős költséget az öntözővíz. Ez azonban csak az öntözést végző gazdálkodások kis részére igaz. A többség esetében, közepes minőségű területen, vagy nem kellően intenzív gazdálkodási módszerekkel egy öntözési beruházás jó eséllyel már nem térül meg. Az öntözés hazai lehetőségeit a jelenleginél csak jóval intenzívebb és hatékonyság orientáltabb gazdálkodás mellett lehet gazdaságosan kihasználni. A gazdálkodás termelékenységének javítása nélkül a halgazdaságok fizetőképessége az alapvető erőforrásáért minimális. Kisebb piaci zavarok, energia ár növekedés vagy a támogatási feltételek változása esetén kialakulhat egy olyan folyamat, amelyben épp a magasabb hozamok eléréséhez szükséges változó költségek fedezete tűnik el. Szabályozási javaslatok megalapozásához az elemzés alapján az alábbi fő megállapítások tehetők: 

Az öntözési szolgáltatás kibontakozását az szolgálhatná, ha növelni lehet a vízrendszer használatát a jelenleginél magasabb hozzáadott értékű közösségi és magán célú tevékenységek kiszolgálásán keresztül. A vízpótlással elérhető területeken előállítható ökoszisztéma-szolgáltatások a közösség szintjén jelentkező (és kimutatható) hasznokat hoznak, ami egyértelművé teheti a vízrendszer fenntartásának közérdekét és vele az állami finanszírozás stabilizálását. Másrészt a bővülő közösségi célú vízhasznosítások csökkentik a mezőgazdasági vízhasználatokra eső költségek arányát is.

5.3.3 Saját vízkivételek A szolgáltatás olyan felszín alatti vizekből történő vízkivétel, melynek célja a saját felhasználás. Megkülönböztetjük a termál víztesteket és az egyéb felszín alatti víz forrásokat. A termál víz legfontosabb felhasználása a gyógyászati, rekreációs cél (gyógyfürdők, fürdők, kórházak 58%), a fűtés (épületek, üvegházak fűtése - 17%) és a közműves vízellátás (ivóvíz szolgáltatás - 21%). 2012-ben kb. 1070 aktív termál kút volt regisztrálva, a mezőgazdasági és vízellátás célú kutak többsége az Alföldön, a fürdőkutak egyenletesebb eloszlásban az ország nagy részén. Az energetikai célú termálvíz hasznosítás után 2004 óta visszasajtolási kötelezettség állt fenn, a mezőgazdasági felhasználók (üvegházak) azonban 2012-ben felmentést kaptak ezen kötelezettség alól. Az üvegházi zöldségtermesztők tetemes visszasajtolási költségtől szabadultak meg, ami megnövelheti a termálvíz iránti keresletet. Tekintve, hogy az összes termálvíz kivététel 1,6%-áról van szó, készlet szempontból egyelőre marginális hatásról beszélhetünk, de a mezőgazdaság fűtési célú termálvíz használatának tendenciáit fontos figyelemmel kísérni, különösen a gyenge állapotú víztestek esetében. A nem termál vízkivétel kb. két-harmada a vízellátás, egy-harmada pedig a többi ágazat vízfelhasználása - az utóbbi tekinthető saját ellátásnak. A vízkivétel kb. 80%-a rétegvízből származik, a többi talajvíz és karsztvíz. Minőségi problémák rétegvizeknél és karszt víz esetén jellemzően nem állnak fent. Mennyiség probléma - az újrapótlódó vízmennyiséget meghaladó vízkivétel - a víztestek egy hányadánál jelentkezik, részletesen a VGT 6. fejezetben kerül ismertetésre. A saját vízkivétel után vízkészlet járulékot kell fizetni, termál készletek kitermelése után pedig bányajáradékot is. Az államnak a saját vízkivételek esetén jelenleg csak felügyeleti és igazgatási költségei merülnek fel a járulék bevételekkel szemben.

157

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések 5.3.4 Duzzasztás energetikai célból A VKI meghatározása alapján vízi szolgáltatásnak minősül a vízienergia termelés, árvízvédelem és hajózás céljából megvalósított duzzasztás. Közülük az energetikai célú használat az, amelynek önmagában is célszerű a vizsgálata. Magyarországon nincs árvízvédelmi célból épített duzzasztó mű. Kizárólagosan hajózási célból létesített duzzasztásra sincsen példa ugyanis azokon a folyószakaszokon (a Tisza és mellékfolyóin, a Rába és melléfolyóin valamint a Sión), ahol duzzasztó művek vannak nincs a kereskedelmi célú hajózás, vagy jelentéktelen méretű. Az erőművek által termelt villamosenergia a hazai termelés átlagosan 0,6%-a, aminek átlagosan 80%át a két tiszai többcélú duzzasztáson termelt energia adja. A maradékot sok kis erőmű szolgáltatja elsősorban a Hernád és a Rába vízrendszerében. Az 1995. évi LVII. törvény kimondja, hogy a közérdek mértékét meghaladó, illetve a 7. §-ban nem említett tevékenység - vízimunka, vízilétesítmény építése - többletköltségeit az igénylők kötelesek megtéríteni. Ez a lehetőség vonatkozik a duzzasztásra, vízienergia-termelésre, a hajózási út fenntartására, általában a mederfenntartásra, egyéb vízgazdálkodási tevékenységre. Az energiatermelési célú duzzasztások közvetlen közösségi ráfordításait meghaladják a termelőktől származó bevétele. A pénzügyi költségmegtérülés aránya 2012-ben 132%, 2013 110% volt. Közös Megvalósítási Stratégia (Common Implementation Strategy – CIS) keretében a duzzasztások kapcsán megfogalmazott álláspont alapján (CIS 2007) az energiatermelés elegendően indokolhatja egy víztest esetében az erősen módosítottság fenntartását, ugyanakkor a működés feltételének kell tekinteni a Víz Keretirányelv előírásaival való összhangot a kiegészítő létesítmények és működtetési gyakorlat kialakítása során. Ezek közül a legfontosabb szempontok a hosszirányú átjárhatóság biztosítása, és az alvízi vízjárás módosítása elsősorban a túl gyors változást okozó csúcsra járatás kérdése. Az OVGT elkészítése óta számos duzzasztáson készült hallépcső a jelenlegi állapotot az alábbi ábra mutatja be. Hallépcső státusza és működése

%

Hallépcső van, működik

63%

Hallépcső van, nem működik

10%

Hallépcső van, nem megfelelően működik

23%

Nincs hallépcső

4%


A két tiszai többcélú duzzasztás esetében a vízfelhasználás, vízmegosztás során az energiatermelés előtt prioritása van a Tisza-tó, elsősorban ökológiai szempontú vízszint tartásának, a regionális vízátvezetéseknek és a felszíni ivóvízbázisokhoz szükséges vízszintek biztosításának. A rendelkezésre álló információk alapján jelentős intézkedésekre a jó ökológiai potenciál elérése érdekében nincs szükség. A kisebb erőművek esetében hasonló, összegzett információk nem állnak rendelkezésre.

158


5.4

Összefoglaló megállapítások a jelentős vízhasználatok gazdasági feltételeiről

5.4.1 Mezőgazdasági diffúz terhelés Speciális és jelentős kérdés a VKI és a mezőgazdaság viszonya. Nincs kétség afelől, hogy a mezőgazdaság nagy hatással van a környezetre, amiből a vízre gyakorolt hatás is jelentős. A diffúz terhelés szempontjából a mezőgazdasági területek a legelterjedtebb tápanyagforrások, mivel az ország döntő többsége termőterület. Az OVGT 2010-es értékelése szerint a dombvidéki kisvízfolyásaink legfőbb diffúz szennyező forrása a szántóterületekről bemosódó talaj, mely főként növényi tápanyagokat, de növény-védőszer maradványokat is szállít a vizekbe. A síkvidéki területeken található kisvízfolyások mezőgazdasági eredetű diffúz szennyezése elsősorban a bevezetett belvizekkel érkezik. A becslések alapján, síkvidéken a terhelések 50-50% arányban oszlanak meg a szennyvíz (pontszerű) és a diffúz eredet között, itt tehát jóval nagyobb szerepe van a vízminőség romlásban a szennyvízbevezetéseknek, mint a dombvidéki területeken. Kisvízfolyásaink medrének közvetlen közelében – a teljes hossz mintegy felében – szántóföldek találhatók, ahonnan a természetes védőzónák hiányában a tápanyagok gyakorlatilag visszatartás nélkül közvetlenül a mederbe jutnak. A vízfolyások gyakran túl szűk hullámterei sem teszik lehetővé a mederbe bejutó tápanyagok visszatartását, asszimilálását. Mivel a mezőgazdasági eredetű diffúz szennyezést okozók nem ügyfelei a VKI kategóriái szerinti vízszolgáltatásnak a mezőgazdasági tevékenység nem vízjogi engedélyköteles, a költségeket nem lehet megtéríttetni a vízszolgáltatásért fizetendő árban, vagy a kibocsátási engedély díjában. Emellett Magyarországon nincs környezeti díj jellegű gazdasági szabályozó eszköz (pl. műtrágya adó, peszticid adó) a mezőgazdasági diffúz szennyezés visszaszorítására. A terhelést okozó gazdálkodási magatartások megváltoztatásának eszköze jelenleg az agrár támogatások rendszere (ÚMVP, Vidékfejlesztési Program), amelyek vagy direkt ösztönzést jelentenek a diffúz terhelés csökkenésével is járó tevékenységekre, vagy a támogatások általános, jó gyakorlatot megkövetelő feltételei terelik a kívánt irányba a gazdálkodókat. Az első OVGT-ben feltárt, a felszíni vizek jelentős diffúz terheltségét mutató kedvezőtlen helyzet annak ellenére áll fent, hogy a hazai műtrágya, növényvédőszer felhasználás (a rendszerváltás óta) lényegesen alatta marad a terhelést okozó szerek nyugat-európára jellemző fajlagos területi átlag értékénél. Az ÚMVP támogatások hatását vizsgáló, a felszíni vizeket érő terhelési folyamatot nyomon követő modellszámítási eredmények rámutattak, hogy a vizeket érő terhelések változása követi a talaj tápanyagkészletének változását: a tendencia csökkenő és a csökkenés nagyobb az ország nyugati régióiban, mint a keleti területeken. A változás mértéke azonban mindenhol csekély, a modellezett dombvidéki vízgyűjtőkön a legnagyobb csökkenés 6,1% volt. Síkvidéki területeken a változás átlagosan 1 % körüli, ami a számítás pontosságát is figyelembe véve elhanyagolható. Országos szinten tehát elmondható, hogy a tápanyagbevitel csökkenésével a felszíni vizek terhelését tekintve érdemi (a vízminőség számszerűsíthető javulását eredményező) hatás nem volt elérhető. Ugyanakkor a friss adatok alapján, mind a műtrágya felhasználás, értékesítés, mind a növényvédőszer értékesítés szignifikánsan nőtt az elmúlt években Ez előrevetíti a mezőgazdasági diffúz terhelés növekedésének lehetőségét. A terhelés csekély mértékű változása arra mutat rá, hogy a probléma fő forrása nem a talaj tápanyagkészletének módosulása (a kiszórt mennyiség), hanem azok a folyamatok, amelyek hatására ezek az anyagok a felszíni vizekbe jutnak. Ebből következően a diffúz terhelés csökkentése érdekében nagyobb hangsúlyt kell kapnia a transzport folyamatok (erózió, belvízzel bemosódás) korlátozásának, megakadályozásának. Az ÚMVP értékeléséből az következik, hogy nem a tápanyagmérlegre, hanem a transzport folyamatra kell hatást gyakorolni.

159

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Az elhárítás fókuszának átterelése a területhasználat át- és a tájelemek okszerű kialakítására, azért is célszerű, mert önmagában az agrár-gazdaság oldaláról tekintve az arra alkalmas területek intenzívebb használata egy előnyös változás, ugyanis a szántóföldi és zöldségtermelő területeket egyre célszerűbben használva nő a mezőgazdasági termelés hatékonysága. Akkor probléma a több műtrágya és növényvédőszer felhasználás, ha a művelési mód, a tájszerkezet nem képes a tábla környékén tartani a kijuttatott terhelő anyagokat. Sajnálatos módon az ÚMVP területhasználat és művelési ág váltást ösztönző elemeinek vízvédelmi hatása szintén csekély. Részük az összes terhelés változásában csupán 1-6 %-ot jelent, de az alacsony hatékonyság a támogatásba bevitt területek rendkívül alacsony arányának tudható be (2-13 % a vizsgált vízgyűjtőkön). A célprogramok hatásosságát tovább gyengíti, hogy a megvalósult támogatások többnyire nem olyan területekre koncentrálódnak, ahol azok hatékonyak lennének. A területi megoszlást tekintve a célprogramokba bevont területek 23%-ának nem volt számszerűsíthető hatása a terhelés csökkentére. Mérsékelt hatást nagyjából a támogatást kapott területek 55%-a ér el, míg jelentős hatást az összes területek 19%-a ér el. A most záruló EU-s költségvetési ciklus időszakában (ÚMVP) a diffúz szennyezés csökkentését is célzó támogatások meghaladják a 390 Mrd forintot, ami kifejezetten jelentős összeg. (Az állattartó telepek korszerűsítésére jutó támogatások 310 Mrd forintot tesznek ki, amiből kb. 10%-át lehet VKI intézkedésnek, azaz a Nitrát irányelv teljesítésének tekinteni). Vidékfejlesztési Programban a következő költségvetési ciklusra a diffúz szennyezés csökkentéséhez kapcsolódó (agrárkörnyezetgazdálkodási, művelési ág- és módváltást célzó) intézkedésekre összességében 431 Mrd forint keretösszeget lett előirányozva. Elsőrendű fontosságú tehát, hogy a Közös Agrár Politika keretében nyújtott támogatások vízvédelmi hatékonysága nagyságrendekkel javuljon. A gazdasági szabályozóeszközök hatékony alkalmazásának előfeltétele a szabályozni kívánt magatartásokkal kapcsolatos jogok és kötelezettségek rögzítése. A VKI alapelvei között kinyilvánított szennyező/használó/terhelő fizet elv értelmében a mezőgazdasági eredetű diffúz terhelésből fakadó vízminőség romlásért felelőssége van a terhelés okozóinak. A VKI másik alapelvéből következik ebben az esetben az az elvárás, hogy terhelést okozók jelen esetben a mezőgazdasági diffúz terhelést okozók olyan szabályozási környezettel szembesüljenek, amely magatartásukat a vízi környezetre gyakorolt hatás csökkentésének irányába befolyásolja. A Víz Keretirányelv a vizekre túlzott terhelést okozó magatartások befolyásolásának fontos eszközéül a gazdasági szabályozóeszközöket tekinti. A mezőgazdaság speciális helyzetéből fakad, hogy a fenti terhelésért felelősséggel tartozó tevékenységek az EU mezőgazdasági politikájának keretében pénzügyi támogatásban részesülnek. Az agrárpolitika vidékfejlesztési támogatásai ugyanis azt a nem szándékolt üzenetet is hordozzák, hogy a mezőgazdasági diffúz tápanyagterhelés csökkentése nem a gazdálkodó, hanem az állam felelőssége, amit ha el akar érni, fizesse meg az egyébként nyújtott támogatásokból elérhető jövedelmek kompenzálása mellett. Az agrár-környezetvédelmi kifizetések alacsony vízi környezet javítási (VKI) hatékonysága annak a korábbi hitnek a cáfolata, hogy a támogatások léte elkerülhetővé teszi azokat a politikai konfliktusokat, amelyek a szántóföldi termelést, mint potenciális szennyezőforrást azonosítják. Hasonló konfliktusokkal terhelt folyamat évtizedekkel ezelőtt lezajlott a légszennyezés és az ipari szennyvízkibocsátások kapcsán is és látható, hogy a felismert hatások beépítése a jogalkotásba nem számolta fel ezeket az iparágakat. A vízpolitika területén megfogalmazott környezeti cél hatékony elérése érdekében célszerű lenne olyan szabályozói magatartást követni, amely egyértelműen a gazdálkodók felelősségévé teszi, hogy biztosítsák a mezőgazdasági területeikről nem éri a megengedettnél nagyobb terhelés a befogadót, de a cél eléréséhez szükséges alkalmazkodás költségeinek minimalizálásához rendelkezésre áll számukra a Közös Agrárpolitika támogatási eszköztárának széles skálája. Mindez valós keresletet teremtene a terheléscsökkentés költséghatékony megoldásai, elsősorban a területhasználat ésszerűsítése számára. 160


5.4.2 Belvíz elvezetés, belvíz-gazdálkodás A belvíz elvezetés annak ellenére, hogy jól megfoghatóan egy szolgáltató által több igénybevevő számára szerződéses viszonyban vízgazdálkodási szolgáltatás nyújtását jelenti, mégsem esik bele azokba a kategóriákba, amelyet a Víz Keretirányelv a vízszolgáltatásokra vonatkozó meghatároz. Ugyanakkor a belvíz mezőgazdasági területekről történő elvezetése vízhasználatnak minősül mivel általa valósul meg a felszíni vizek tápanyag túlterhelése, így jelentős hatással van a felszíni víztestek állapotára. E jelentős hatás okán pedig vízhasználatnak minősül. A diffúz mezőgazdasági terheléstől független tárgyalását az indokolja, hogy a vízelvezető rendszerek működésének konszolidálása egy, a diffúz terhelésen túlmutató, összetettebb kérdéskör, azonban az ezredforduló óta megnövekedett belvízkockázat kezelése a mezőgazdasági diffúz terhelés csökkentésének költséghatékony intézkedése is egyben. Egy adott természeti környezetben a vízrendszer fenntartásának költsége visszahat arra, hogy milyen gazdálkodást érdemes a területen folytatni. Ha a költségek információs szerepe torzul, (ha az érintettek felé megjelenő árak nem tükrözik a működtetés tényleges költségeit) az tévútra vezetheti az összes szereplőt abbeli hosszú távú döntésében, hogy melyek azok a területek, amelyek kellően jó minőségűek ahhoz, hogy érdemes legyen többlet szolgáltatás (belvízelvezetés és öntözés) árán a szántóföldi termelés feltételeire áldozni. És melyek azok a területei, amelyeken más megoldásokat lenne célszerű alkalmaznia pl. a művelési ágak bővítését, területi elrendezésük jobb hozzáigazítását a terep adottságaihoz. A központi tervezés időszakában megvalósult gyakorlat sajnálatos módon pont ezt a torzítást valósította meg. Az így kialakult gyakorlatra erősít rá a jelenlegi támogatási rendszer, amely szintén a szántóföldi tömegtermékek felé tereli a gazdálkodókat, ami következésképp növeli a vízgazdálkodási-rendszerek szolgáltatásai iránt igényt. Mivel azonban ezen szolgáltatások konszolidálása nem valósult meg, a szolgáltatás iránti igényből nem fakad a szolgáltatást fenntartani képes kereslet. Az elvárások a vízgazdálkodási-rendszerek szolgáltatásai iránt tehát túlzottak. Éppen ebben, a visszacsatolások hiányában kifejlődött, a finanszírozási szinthez képest túlzott elvárásban keresendő a vízgazdálkodási-rendszerek működtetését veszélyeztető, máig tapasztalható leépülés gyökere. Ezért a vízgazdálkodási-rendszerek működtetésének finanszírozási kérdései nem választhatóak el attól a kérdéstől, hogy a maihoz képest mekkora területen, milyen szolgáltatásokat és kinek érdemes nyújtani. A jelenlegi finanszírozási helyzet pontosan ennek a kérdésnek a tisztázatlanságát tükrözi. Az állami szervek vízgazdálkodásban betöltött szerepvállalásának újraértelmezése során idén állami kezelésbe kerültek az állami tulajdonú, de korábban társulati kezelésű állami tulajdont képező csatornák és vízfolyások. Ezzel állami kötelezettséggé lett kisebb gazdálkodói közösségek közvetlen érdekeit szolgáló feladatok ellátása is. Az állami szerepvállalás kiterjesztése lehetőséget ad régóta szükséges szerkezeti átalakítások elindítására, ugyanakkor a területi vízgazdálkodási-rendszerek megújítását nem a műszaki, vízgazdálkodási ismeretek hiánya, hanem a gazdasági érdekeltségek tisztázatlansága akadályozza. E tisztázatlanság akadályozza meg, hogy olyan műszaki-ökológiai megoldásokat lehessen megtervezni, amelyek között már pénzügyileg is fenntartható módon lehetne mezőgazdasági tevékenységet folyatatni az időszakos víztöbblettel rendelkező területeken. Mivel az infrastruktúra kapacitása korlátos és a fenntartás költsége magasabb a közérdek körén túl nyújtott többlet funkciók kiszolgálása miatt, ebből adódik, hogy a közcélok biztosításán túl szükséges többlet kapacitások fenntartását nem a köz erőforrásaiból indokolt fedezni. A teher megosztás mellett azonban a kapacitások korlátossága miatt a zsúfoltság (túlhasználat) feloldása is feladat. A kialakítandó árpolitikának nem a teljes rendszer költség fedezésre kell elsősorban irányulnia, mivel a vízrendszer közcélokat is szolgál, hanem a vízelvezetés iránti igényeknek és az infrastruktúra lehetőségeinek összehangolása a fő cél. Ebben a folyamatban az érintettek a vízrendszer nyújtotta szolgáltatásról az árinformáció alapján tudnak döntéseket hozni. 161

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések A vízelvezető-rendszer korlátos kapacitásaival való gazdálkodás teremti meg a lokálisan megvalósítható vízmegőrzési beavatkozások iránti gazdaságilag értelmezhető keresletet is, ami a mezőgazdasági diffúz terhelés csökkentésének hatékony eszköze.

5.4.3 Települési vízgazdálkodás (csapadék, szikkasztás, egyedi szennyvízkezelés) Települési vízgazdálkodás , mint egységes szemléletű koherens tevékenység csoport sem intézményi, sem szabályozási, sem finanszírozási, sem összehangolt intézkedések szintjén nem létezik. Amíg a vízellátás, szennyvízelvezetés szabályozása a víziközmű szolgáltatásról szóló törvény keretében megtörtént, az egyedi szennyvízkezelés, és a települési csapadékvíz elvezetés, gazdálkodás szabályozása, finanszírozása, szolgáltatási rendszere nem megoldott. Nem megoldott továbbá a kapcsolódás a települési vízgazdálkodás egyes feladatai között és a területi vízgazdálkodási feladatokkal sem (belterületi, külterületi vízgazdálkodás összhangja). Ezért szükséges az ún. integrált települési vízgazdálkodás kialakítása, ehhez a szabályozási, finanszírozási feltételek megteremtése. A helyi vízrendezés, belvízelvezetés a települési önkormányzatok feladata, de nem kötelező feladata. Nem kötelező feladat, így nem teremt elegendő ösztönzést az önkormányzatoknak arra, hogy a vízrendezési feladataikat a kellő súllyal végezzék, főként mivel a feladat ellátásához szükséges forrás, állami normatív támogatás nem áll rendelkezésükre. Az önkormányzati költségvetési beszámolási rendszerből nem lehet megállapítani, hogy az önkormányzati felhalmozási és működési kiadásokból mennyit költöttek csapadék-vízelvezetési feladatok finanszírozására. A belterületi vízrendezés, elvezetés feladatait az önkormányzatok maguk látják el, nincs erre szakosodott szolgáltató cég. Valószínűsíthető, hogy a csatornahálózattal való ellátottsági szint távlatban sem fogja országosan meghaladni a lakosságra vetített 80%-ot. Várhatóan mintegy 2 millió fő lesz érintett a kistelepülési szennyvízkezeléshez hasonló vagy azokkal megegyező megoldásokban. Azokon a területeken, ahol nem kötelező a szennyvízszolgáltatás (2000 LE feletti agglomerációk, 2000 LE alatti, de érzékeny, illetve sérülékeny területen lévő kistelepülések közel félmillió ember), egyáltalán nem is feladata az önkormányzatoknak az ellátás. Hangsúlyozni kell, hogy ezen kistelepülések szennyvízkezelése nem csak, sőt nem elsősorban vízvédelmi szempontból fontos, hanem a közegészségügyi és az életminőségi (komfort) szempontok a meghatározók. Az egyedi, nem közműves megoldások alkalmazását elvileg már nagyon régen tervezik, a lehetősége mind a KEOP-ban, mind a ROP-okban adott volt. A gyakorlatban a KEOP és a ROP projektjeinél az intézményi, tulajdoni, érdekeltségi, szervizelési, garanciális kérdések tisztázatlansága miatt mégis szinte kivétel nélkül csatornázási beruházások valósultak meg a kistelepüléseknél is. Az egyedi szennyvízkezelés elterjedésének egyik akadálya az, hogy az önkormányzatok nem vállalják fel azt, hogy egyik utcát csatornázzák, másik utcát nem. A lakosság ezt nem támogatja, társadalmilag nehéz végigvinni. Döntő szerepe lehet itt a döntéshozók és a lakosság felvilágosításának. Az egyetlen program, ami kifejezetten a kistelepülések szennyvízkezelésével foglalkozik a Balatontörvény előírásain alapuló Balatoni Kistelepülések Szennyvízkezelési Programja, melynek finanszírozása hazai forrásból történt. Ennek keretében 381 millió forintból, 294 kisberendezés valósul meg, az egy berendezésre eső fajlagos költség 1,3 millió forint. A decentralizált szennyvízkezelés lényege, hogy a szennyvizeket a keletkezés helyén, vagy annak közelében tisztítják meg és helyezik el a környezetben. A decentralizált szennyvízkezelés egyik lehetséges megvalósítása az ingatlanonként elhelyezett szennyvíztisztító kisberendezés, aminél 162

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések közcsatorna egyáltalán nem létesül. Ez a kiépítés valósult meg a Balaton vízgyűjtőjén. Az ingatlancsoportokat kiszolgáló kisberendezések alkalmazása a nemzetközi tapasztalatok szerint is reális lehetőség.

5.4.4 Közvetlen kibocsátások A közvetlen ipari, de a csatornára kötött ipari terhelések csökkenését is alapvetően a szigorú, fokozatosságot lehetővé tevő, a határértékek betartását megkövetelő, ösztönző bírságrendszert alkalmazó felszíni vízvédelmi jogszabályok segítségével sikerült elérni. A vízterhelési díj nagysága országos szinten csökkent, elsősorban a fővárosi és más települési fejlesztések miatt. Az ipar és ezen belül a feldolgozóipar komoly összegeket fordított vízvédelmi beruházásokra (évi 8-16 Mrd forintot) és fordít minden évben vízvédelmi külső szolgáltatásokra és saját üzemeltetésére és fenntartásra. A rendelkezésre álló KSH adatokban nem különülnek el a közcsatornára bocsátók és a közvetlen szennyvízkibocsátók adatai. A vízvédelmi beruházások nagyságrendje 8-16 Mrd forint között mozgott az utóbbi években. A vízvédelmi folyó ráfordítások az utóbbi 4 évben növekedtek, 2012-re elérték a 34 Mrd forintot, de a növekedést alapvetően a közcsatornára bocsátók által a közüzemi szolgáltatóknak fizetett csatornahasználati díjak volumenének emelkedése okozta. A feldolgozóipar szennyvízkezelési beruházásaiból a legnagyobb arányt az élelmiszeripar képviseli, 2012-ben a bruttó hozzáadott értékének 1,4 %-át tette ki. A szennyvízkezelési beruházások másik jelentős végrehajtója a tágan értelmezett vegyipar, amely 2012-ben a bruttó hozzáadott értékük 0,2 %-át költötte ilyen célra.

163


6

Irodalomjegyzék

2012. november 19.--én benyújtott kereset - Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság (C-525/12. sz. ügy) A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács) 2014. szeptember 11. C-525/12. sz. ügyben, A költségmegtérülés értelmezése, jelenlegi helyzete és érvényesülését szolgáló megvalósult intézkedések VGT 2010 7-4 háttéranyag A Magyar Geotermális Egyesület honlapja. www.mgte.hu A területi vízgazdálkodási rendszerek működésének közgazdasági szempontú átgondolása az EPIWATER kutatási program eredményeinek felhasználásával Ungvári Gábor, Kis András BCE-REKK 2013. http://www.rekk.eu/images/stories/terleti_vzgazdlkodsi_rendszerek__kzgazdasgi_tgondolsa.pdf A vízszolgáltatásokkal kapcsolatosan fennálló költségviszonyok és a ráfordítások értékelése, a költségek megtérülési szintjének vizsgálata, a helyzet kritikai elemzése és a fejlesztésre vonatkozó javaslatok kidolgozása VGT 2010 7-5 háttéranyag Addressing affordability concerns in WFD implementation Resource document for the WG Economics. Draft document October 2014 Analysis of Case C-525/13 – German water services Commission preliminary reaction The ruling of 11 September 2014 Assessment of environmental and resource costs for supporting the implementation of the Water Framework Directive Building on experiences from the Netherlands, France and Spain. Draft document. Drafting Group ECO2 Common Implementation Strategy, Working Group 2B July 2014 Assessment of Environmental and Resource Costs in the Water Framework Directive Information sheet prepared by Drafting Group ECO2 Common Implementation Strategy, Working Group 2B. June 2004 Az öntözésfejlesztés ökonómiai hatásának vizsgálata a tesztüzemi rendszer alapján Kemény Gábor, AKI Gazdaságelemzési Igazgatóság, 2014 Bartholy Judit et. al. Megújuló energiaforrások. ELTE. 2013 Bereczné Eszterhai Valéria, Csuport László, Szabó Istvánné: Szolgáltatási díj megállapítása, teljes költség megtérülés érvényesítése című tanulmánya (Készült: a Víziközművek Ágazati Párbeszéd Bizottság felkérésére, 2006) Buzás K. és Somlyódy L. Települési vízgazdálkodás In: Somlyódy L. (szerk.) Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok, MTA. 2011. Búzás Kálmán: Szennyvízkezelés a kistelepüléseken. Kézirat, 2014 CIS 2007, Workshop held under the Water Framework Directive Common Implementation Strategy in Berlin, 4-5 June 2007 Key Conclusions – http://circa.europa.eu/Members/irc/env/wfd/library?l=/working_groups/hydromorphology_workshop/hydropower_key_conclusionspdf/_EN_1.pdf CIS Working Group F Thematic Workshop Floods and Economics, Ghent, 25 - 26 October 2010, előadások Clement Adrienne: Vízminőség-szabályozás Kézirat, 2014 Common Implementation Strategy Working Group 2B: Drafting Group ECO1 Information Sheet on Assessment of the Recovery of Costs for Water Services for the 2004 River Basin Characterisation Report (Art 9). May 2004. 164

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések dr. Horváthné Labát Márta előadás: Települési szintű egyedi szennyvízkezelési projektek beruházási és üzemeltetési tapasztalatai a Balaton régióban /2009-2013/ ÖKOINDUSTRIA Szakkiállítás, 2013. szeptember 26. EPI WATER WP3 EX-P EX-POST Case studies Water resource fee 15. November 2011 EPI WATER WP3 EX-POST Case studies Water load fee, Hungary 15. November 2011 Guidance Document No 1Economics and the Environment – The Implementation Challenge of the Watern Framework Directive Produced by Working Group 2.6 – WATECO, 2003.. Hlatki Miklós előadása: A vízvisszasajtolás és a mély víztárolók energetikai hasznosításának jogszabályi környezete a kkv-k szemszögéből – Gondolatok a 147/2010. (IV.29.) Kormányrendeletről és a Bányatörvényről. Magyar Geotermális Egyesület, 6. Geotermális szakmai nap. 2011. május 3. Jelentős vízgazdálkodási kerdeseink)

kérdéseink

2014

(http://www.ovf.hu/hu/jelentos-vizgazdalkodasi-

KEHOP. Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program 2014-2020 2014. november 7.-i változat Kerepeczky É; Gyalog G; Halasi-Kovács B; Gál D; Pekár F 2010: Extenzív halastavak ökológiai értékei és funkciói, Halászati Tudományos Tanácskozás Szarvas 2010 május 12-13, kivonatok p 28. Kozák Péter. A belvízjárás összefüggéseinek vizsgálata az Alföld délkeleti részén, a vízgazdálkodás európai elvárásainak tükrében. Doktori értekezés. Szegedi Tudomány Egyetem, 2013. Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program EU-nak benyújtott változata 2014. november KÖTIVIG évkönyv 2013 Magyar Halgazdálkodási Operatív Program 3.0 2014-2020, Tervezet 2013. november 11. Mozsgai, K., J. Deák, A. Clement, M. Honti, S. Szanyi, Z. Simonffy (2013): Magyarország mezőgazdasági tápanyagterhelését csökkentő programjainak vízminőségre gyakorolt hatása. In: Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program (ÚMVP) környezeti eredmény- és 4 hatásindikátora értékeinek a meghatározása. Zárójelentés. Megbízó: Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet. KÖRTÁJ Kft, Pilisszentlászló. Nagygál János előadása: A termálvíz hasznosítás jelentősége az üvegházi kertészetben. Magyar Geotermális Egyesület, 6. Geotermális szakmai nap. 2011. május 3. Németh Szilvia (szerk.): A magyarországi paradicsomhajtatás helyzetének elemzése. AKI, 2014. NIILO JÄÄSKINEN FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA Az ismertetés napja: 2014. 22.(1)C-525/12. sz. ügy, Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság

május

NKP. Negyedik Nemzeti Környezetvédelmi Program Szakpolitika Stratégia tervezet 2014-2019 Vidékfejlesztési Minisztérium. 2013. Országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv 2009-2014 OVGT 2010 7.7-es háttéranyag az országos VGT 7. fejezetéhez - A területi vízgazdálkodás és a VKI célok kapcsolata. Ungvári G 2009, Pricing water resources to finance their sustainable management: A think-piece for the EUWI Finance Working Group May2012 REKK 2013: A területi vízgazdálkodási rendszerek működésének közgazdasági szempontú átgondolása az EPI-WATER kutatási program eredményeinek felhasználásával Somlyódy László szerk. Köztestületi Stratégiai Programok Magyarország vízgazdálkodása: helyzetkép és stratégiai feladatok, MTA, 2011 165

A víz-szektorra vonatkozó ex-ante feltételek teljesítéséhez szükséges gazdasági elemzések Szilágyi Ferenc. Használt hévizek felszíni befogadóba történő bevezetésének hatása a vizek kémiai és ökológiai állapotára. ÖkoTech Környezetgazdálkodási Tanácsadó Kft., 2009. Szlavkovits Rita: Rezsicsökkentés termáléknál – Ezt Sólyom László még lefocizta. HVG, 2014.02.18. Tájékoztató a Balatoni Kistelepülések Szennyvízkezelési Programjáró, 2010. NFGM, VÁTI Nonprofit Kft. Vidékfejlesztési Program EU-nak benyújtott változata 2014. szeptember Vízhasználat és öntözésfejlesztés a magyar mezőgazdaságban AKI 2011 VKKI (2010): Magyarország vízgyűjtő-gazdálkodási terve. VKKI, Budapest WATECO. Common Implementation Strategy for the Water Framework Directive. Guidance doc. n.1 Economics and the Environment. The implementation challenge of the Water Framework Directive. 2003. WFD Reporting Guidance 2016, 4.7 verzió 2014. november Working Group Flood (WGF) : Resource document on flood risk management, economics and decision making support 2012. október Working Group Economics – Second Meeting Synthesis of the WG Economics Meeting - Brussels, 20th October 2014

166

Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv A Duna-vízgyűjtő magyarországi része

Recommend Documents