Burucs Zoltán
Vizes fraktálok – fraktálos vizek Aqueous fractals - fractal waters
[email protected] PE Georgikon Kar, egyetemi docens
Bevezetés A fraktál szó műszó, amely a töredezettség, szabálytalanság értelmet hordozza. Megalkotója az a Benoit Mandelbrot (1924-2010), akit a fraktálok atyjának is tekintenek. Bár egyes elméleti matematikusok támadták és szerintük semmit sem tett hozzá a fraktálok matematikai alapjaihoz, Mandelbrot mégis elévülhetetlen érdemeket szerzett a fraktálok elfogadtatása és mindennapi használatban történő alkalmazásuk terén. Miről is van szó? Matematikusok már 18. században észrevették, hogy integrálási illetve deriválási feladatokban felbukkannak olyan „torzszülött” függvények, amelyek „szőrös” jellegükkel elütnek a normálisnak tartott függvényektől. Ezeket nem kívánatos kivételeknek tekintették és megpróbálták őket figyelmen kívül hagyni. Vannak azonban mindig olyan kutatók, akiket pontosan az ilyen anomáliák érdekelnek, ezért a problémát nem sikerült a szőnyeg alá söpörni. Egyre több szabálytalan viselkedésű függvényre derült már fény, (Julia halmazok, Koch görbék, Sierpinski alakzatok) amikor Mandelbrot a színre lépett. Eredetileg rádiójelek zavarainak vizsgálata volt a feladata, amelyekből rájött, hogy a zajok tökéletesen megfeleltethetők az addig még nem nevesített fraktálok viselkedésének. Innen kezdve figyelmét a rendhagyó halmazokra fordította, mint láttuk nevet adott ezeknek, és bevezette a fraktáldimenzió fogalmát. A nevéről elnevezett Mandelbrot-halmaz (1. ábra) elsősorban Gatson Julia francia matematikus munkájára épült, aki 1918-ban elsőként foglalkozott a komplex számokon értelmezett négyzetes iterációs elmélettel, melynek segítségével kisebb halmazokat hozott létre.
1. Ábra A Mandelbrot-halmaz és annak kinagyított részletei. Forrás: http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/perneczky-01.html Mandelbrot a Julia-halmazokat egyetlen nagyobb halmazba integrálta, miközben beemelte azokat a számítógépes programozás világába. Leginkább az algoritmus kifejezéssel lehet érzékeltetni, hogy miként válik a legegyszerűbb matematikai kifejezés lenyűgöző grafikai ábrává a számítógépben. A lényeg a lépések ismétlésén van, miáltal úgynevezett önhasonló alakzatok keletkeznek. Minden lépés újabb alakzathoz vezet, a sorozat pedig végtelen számú elemet tartalmazhat, ezért egész ábra nem létezik, csak részlet ábrákat tartalmazhat a sorozat. Erre utal a fraktál szó valójában. A keletkezett ábrákat ugyan tekinthetjük sematikusnak, formaviláguk azonban nagyon
79
jelentős különbségeket mutat a bevitt formulák különbözősége és a sorozatban elfoglalt helyük alapján. Elképzelhetjük a fraktálok atyjának meglepetését, amikor először szembesült azzal a ténnyel, hogy a számítógép által készített fraktálok természeti képződményekhez, úgymint domborzati elemekhez, kristály alakzatokhoz, s nem utolsósorban élő szervezetekhez hasonlítottak! Biztos, hogy nem erre számított, hiszen 1982-ben még Fractals form, chance, and dimensioni címen publikálta eredményeit, nyolc évvel később azonban már Fractals - a geometry of natureii címen. Mandelbrot rájött tehát, hogy a természet alakzatai a fraktálok geometriáját követik. Egyik fontos kijelentése, amelyet utóbbi könyvéből idézünk: "A leghasználhatóbb fraktálokban szerephez jut a véletlen, mind szabályosságaik, mind szabálytalanságaik statisztikus jellegűek."
Talán szokatlan, hogy a véletlenszerűségek
statisztikus jellegűek is lehetnek, a fraktálok azonban igazolják fenti megállapítás helyességét. Ugyancsak Mandelbrottól származik a következő idézet, amely egy vele készült riportban (Mindenütt fraktálok vannak Index.hu) hangzott el: „A fraktálokat először definiáló matematikusok azt mondták, hogy ezek nem lehetnek a természet részei, én azonban megmutattam, hogy mindenütt fraktálok vannak, a test szerveitől kezdve egészen a fizikáig és a
művészetekig. Mindez egy gyűrűt alkot, amely a művészetből indul ki, és a különböző tudományágakon át ismét a művészethez tér vissza. Ezek mindegyike önmagában is nagyon szép, de számomra ennek az egysége az igazán fontos.” (Országos Neumann Kongresszus, Budapest 2003.) Mandelbrot munkássága alapján megérthettük, hogy fraktálok vesznek körül bennünket, melyekhez hasonlókat a számítástechnika is képes alkotni. Mindez csak úgy lehetséges, ha a természeti képződmények ugyanolyan kiszámíthatók, mint a matematikai függvényekből levezetett alakzatok, más szóval, ha ezek egy tőről fakadnak. Már az ókorban is felismertek úgynevezett tökéletes alakzatokat, melyeket ma platóni testeknek nevezünk, mivel Platón egyik írásában maradtak ránk. Az univerzum óramű pontossággal működik, ezért tekinthető tökéletesnek, benne azonban rendkívül összetett hatásmechanizmusok működnek, amelyek inkább a káosz irányába mutatnak. A Mandelbrot által vizsgált rádiós zajok éppen a káoszról üzennek, ezért a káosznak nevezett véletlenszerűség megkerülhetetlen része lett a fraktálok kutatásának. Rendet tenni a tökéletesség és a káosz között szinte lehetetlen, szerencsére színre lépett Daniel Winter, aki talán meghökkentő, de mindenre logikus magyarázatot adó elméletekkel állt előiii. Alapként használta a platóni testeket, melyeket egymásba másolva az úgynevezett platóni fészket kapta. Ezen keresztül jutott el a gravitáció levezetéséhez, a fraktálok és a véletlenszerűség kapcsolatához, a sugárzások és színek levezetéséhez, a táguló világegyetem magyarázatához, illetve ahhoz az igazán meglepő felismeréshez, hogy a makro- és mikrokozmosz ugyanolyan szabályok szerint működik, hogy az atomok de a vákuum is fraktál geometriát követnek, ezért a makrokozmosz fraktál természetű. Végső következtetése úgy szól, hogy a világegyetem dodekaédernek megfelelő platóni test, azaz tíz azonos méretű ötszög határolja. Az ötszög alakzat azért tekinthető tökéletesnek, mivel benne minden lehetséges metszéspont (ötágú csillag metszéspontjai) aranymetszési arányt (=1,618) képez. Winter ezt felismerve arra az újabb következtetésre jutott, hogy az egész univerzum aranymetszési csomópontokat tartalmaz, vagyis áthatja az úgynevezett arany-arány. A vízmolekulának az aranymetszéshez való geometriai kapcsolatát egy korábbi cikkemben magam is bizonyítottam (Burucs, 2006)iv.
80
Kis kitérőként itt szeretném felhívni a figyelmet magyar nyelvünk rendkívüliségére, amely egyetlen nyelvként azonos alakú szavakat használ az arany-arány kifejezésére, ezzel megüzeni, hogy a legközelebb áll a teremtés művéhez, más szóval belőle tudhatunk meg legtöbbet az égi-igével való teremtésről. Mindez persze üres frázis lenne, ha az aranyban mint fémben a tökéletesség szimbólumában nem lenne jelen az aranymetszés állandója. Bizony ott van, még pedig a tömegszám és a neutronok arányában, melyek pontosan 5:3 arányban képviseltetik magukat, így a Fibonacci () sorozatba illenek (0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, stb), amely kezdeti szórás után 1,618-ban állandósul. Összefoglalva, bárki tudhatja, hogy az arany az aranymetszés (Golden-section) féme, a fenti összefüggést azonban nem ismerik, nyelvi összefüggést pedig csak magyarul találhatunk. Daniel Winternek Budapesten elhangzott előadásából vettük az alábbi idézetet1, amely összefoglalja a fraktáloknak az univerzumban betöltött szerepét. Winter tehát épített Mandelbrot felismerésére, miszerint a fraktáloknak a természetben kulcsszerep jut, sikerült azonban továbbfejlesztenie az elméletet, amely így már az atomi működéstől az univerzum egészéig terjed. Winter kutatásaiban nem tudta és bizonyára nem akarta megkerülni a vizet sem, mint az élet alapközegét jelentő folyadékot, ezért a fraktál geometriákat felhasználva kifejlesztett egy hatékonynak bizonyult vízkezelő berendezést, amelyet saját cége világszerte forgalmaz (www.fractalfield.com/implodermagneticresearch/). Mivel az elméleti tudásra alapozva egy biológiailag tesztelt vízkezelő berendezést sikerült alkotnia, tulajdonképpen eldőlt, hogy a víz tökéletesen illeszkedik a „fraktálos világ” szemléletébe, ezt a megállapítást azonban még több oldalról érdemes megtámasztani. Vizes fraktálok értelmezése Vizes fraktálokról eddig senki sem beszélt, vagyis új fogalom bevezetéséről van szó. A Mandelbrot riportban említett test szervei természetesen nem csak emberi testet jelenthetnek, hanem a rendkívül formagazdag élővilág bármely szereplőjének szerveit. Mivel minden élő szervezet vizes bázison működik a Földön, az élő szervezetek fraktáljait vizes fraktáloknak tekinthetjük, tovább lehetne bővíteni azonban a vizes fraktálok körét bizonyos ásványi kristályokkal is, ez azonban nem célunk jelen írásban. A fraktálokban rejlő statisztikus véletlenekre már felhívtuk a figyelmet. A vízzel kapcsolatosan szintén találhatunk statisztikus véletlent, ilyen pl. a vízmolekulák spontán
This paper explores the hypothesis that Fractality could be proven as the true electric symmetry and CAUSE of gravity itself. We look first at some evidence harmonic and geometric evidence that Golden Ratio optimizes the wave mechanics of fractality, non-destructive self re-entry, and scale invariance. Then particularly we extend the literature suggesting the Universe is fractal – by looking at geometric evidence that specifically the relationship between nuclear hadron symmetry and electron shell symmetry may also be precisely fractal and self similar. Visual and literary evidence of the self similar platonic nature of both is presented, and a mechanism to test by radii ratio is proposed. Fractal Synth software (from heartcoherence.com) is offered as a wave ratio heteodyning proof that Golden Ratio in these arrays – is a proveable mechanism of most CONSTRUCTIVE compression in wave interference. Finally- perfected Golden Ratio fractality is explored briefly as hypothesized mechanism of human perception (including Golden Ratio in brainwaves correlate to Peak Perception). We also then suggest how this forms a basis for a new pure geometric 3 dimensional model for the origin of color. (Dan Winter: Fractal fields: The Cause of gravity. Unified Theories Conference. Budapest, May 16-19. 2008.) 1
81
disszociációja, melynek disszociáció foka (α) azonban rendkívül alacsony (25 °C-on α = 1,8·10-9). A disszociáció során hidroxónium és hidroxid ionok keletkeznek (H2O + H2O <—> H3O+ + OH-). A vízmolekula egyébként számos egyéb viselkedési rendellenességet, úgynevezett anomáliát mutat (52 különféle anomáliát írt le eddig a fizika tudománya). Szentgyörgyi Albert szerint: ”Water is the most extraordinary substance! Practically all its properties are anomalous…” Forrás: (http://www1.lsbu.ac.uk/water/water_anomalies.html). Legyen elég itt pl. egy sűrűségi anomáliát említeni, nevezetesen, hogy a folyékony víz 4°C-nál jelzi a legnagyobb sűrűséget, felette és alatta is csökken a sűrűsége, ráadásul 0 °C-nál ugrásszerű sűrűségcsökkenés következik be a jég halmazállapotba való átlépéskor, melynek oka a térhálós, hexaéderes (kocka) szerkezet kialakulása. Anomáliának tekinthetjük amúgy a H-híd kötések kialakulását is a szomszédos vízmolekulák H és O atomjai között. Ez a kötés képes pl. a DNS térszerkezetének stabilizálására, vagyis nélküle szó szerint összekuszálódna a DNS és elveszítené átörökítő képességét. A DNS fraktálos jellegét szintén hangsúlyozta Winter. A gének sorrendjében a véletlenszerűség játssza a kulcsszerepet, térszerkezetük azonban tökéletes geometriát feltételez, ezzel kimerítik a fraktál fogalmát. Egyébként mindkét kritériumról a vizes közeg gondoskodik, hiszen vizes oldatban mozogva kapcsolódnak egymáshoz a géneket alkotó bázis párok, majd az elkészült spirált is vízmolekulák stabilizálják. A fenti kevés példából is kiderült, hogy a víz anomáliái rendkívül fontosak a környezet és az életműködés szempontjából, ugyanakkor alapot adnak arra a feltevésre, hogy bizonyos függvények rendhagyó viselkedése és a vízmolekulák rendhagyó mégis statisztikus viselkedése egyaránt fraktálok keletkezéséhez vezet. A vízmolekula aszimmetrikus szerkezete kulcs lehet rendkívüli működésének megértéséhez. A molekula három atomja tompaszöget zár be, emiatt az polarizálódik. A molekulák polarizáltsága nem engedi, hogy a vízmolekulák közönséges halmazt alkossanak és közömbösek maradjanak a rájuk ható különféle erőkkel és hatásokkal szemben. A szabálytalan erőtérrel rendelkező molekulák állandó kölcsönhatásban állnak az őket minden irányból körülvevő szomszédos vízmolekulákkal és oldatba vitt ionokkal. Ehhez járul még a vízmolekulák saját vibrációja (Brown-féle mozgás), valamint fürtösödő hajlama (Cluster mintázat), amely molekulacsoportok kialakulását jelenti a víztesten belül, de a légkörben is. Utóbbiaknak az élő szervezetben 24 Hz a rezgésük, amely azt is jelenti, hogy közel azonos méretű fürtökről lehet szó. A vízmolekulák az említett kölcsönhatásokon kívül további külső erőknek is képesek engedelmeskedni, melyek között a Föld polarizáltságát, a Hold vonzását, a Napnak és a naprendszer bolygóinak hatásait, vagy a gravitáció szerepét nem kell bizonygatni. Fenti hatások és saját különös tulajdonságai miatt a víz állandó körforgásban van a Föld hidroszférájában, vagyis a vízmolekulák változtatják helyüket, miközben a bemutatott hatásokon kívül az aktuális pozíciójukban lévő helyi hatásokra ugyancsak reagálnak. Speciális erők hatnak rájuk a különféle halmazállapotokban és terekben, mint a légkörben, az áramló rendszerekben, a viszonylag zárt felszín alatti terekben, valamint az élő szervezetekben. Mivel a felsorolt terek (fentiek alapján) valamely fraktálos struktúrához tartoznak, a velük kapcsolatban álló vizek ugyancsak fraktálos jelleget kapnak. A fraktálos szerkezetű táj kialakításában a víznek különösen kiemelkedő szerep jut, aprózó képességével és eróziójával hasonló érhálózatot
82
alakít ki a felszínen és a felszín alatt, mint a fa leveleinek erezete, amely ugyancsak fraktál geometriát követ. Egyszerűbben megfogalmazva, a Föld vízkészlete illeszkedik az univerzum fraktálos struktúrájához, amely véletlenszerűséget, vagy rendezettséget is jelenthet, attól függően, hogy éppen hol tartózkodik egy adott vízmolekula a Föld hidroszféráján belül. Fraktálos vizek felismerése Ha megértettük, hogy a földi vízkészlet számos erőnek engedelmeskedve ezer arcát mutathatja, akkor szinte törvényszerű, hogy a víz fraktálosságát a jelenlegi technikai szinten vizualizálni lehet. Szabad szemmel is felismerhetők azonban azok a hatágú jégkristályok, amelyek a hópelyheket alkotják. Mikroszkóp alatt figyelve finom szerkezetüket kiderült róluk, hogy a kristályok közt nem létezik két tökéletesen azonos formájú csillag. Eleve nagyon különös, hogy a 108°-os jégkristályok 60°-os csillag ágakat képeznek, ennél is különösebb, hogy a hat ág egymástól látszólag függetlenül fejlődik, mégis azonos mintázatot követ. Erre a tudomány mindeddig nem talált magyarázatot, pedig tálcán kínálja magát a fraktál elmélet. Minden kristály más és más, ezek tehát a káoszról üzennek, vagyis a véletlen indítja el a kristályok magvainak szerkezetét, amely azután törvényszerűen engedi felépülni a kristályok ágait. A második fázisban már szó sincs véletlenszerűségről, itt valódi tervszerűség a jellemző, amely a hibátlan platóni testek geometriáját idézi. A jégkristály kulcsát tehát a belső mag szerkezete jelenti, amely végtelen számú variációt tartalmazhat. A hatosságra adható valamiféle magyarázat a kocka, vagy hexaéder, mint platóni test alapján, azonban sántít ez a magyarázat, mivel logikusan inkább buzogány alakzat képződhetne a hexaéder körül, sem mint hatágú csillag. A jég hexaéderes szerkezetét a fizika bizonyította, ezért arra nyugodtan alapozhatunk. Ha modellezni szeretnénk a jégkristály magvát, pl. dobókockákból építhetnénk fel azt, miközben nem lennénk tekintettel a kockák számértékére. Eredményül kaotikus számelrendezést kapnánk, s nem sikerülne kétszer ugyanolyan magot előállítanunk. Amikor a közel gömb alakú mag elért egy kritikus tömeget, valamiért megváltozik a további építkezése. Az újabb kockák már az ágakat kezdik növeszteni, mégpedig síkba rendeződve, végül felépül az adott magra jellemző hat darab önhasonló csillagág. A növekvő jégmag feltehetően a Föld gömbjét, mint a hozzá legközelebbi nagy hatású tökéletes test alakját utánozza, ahogy a lefotózott ködszemcsék és az esőcseppek is gömböt formáznak (folyadék halmazállapotnál a felületi feszültség is szerepet kap). A csillagágak hatossága eszerint ugyancsak a Föld energiamezejével függhet össze. Talán nem véletlen, hogy a Földet a 60-as vagy szexagezimális szögrendszerrel szelvényezték (a teljes kör 6x60°=360°, a fokokat 60’, a perceket 60” alkotja), ezzel talán éppen a jégkristályok hatosságát vitték be a Földnek, mint vizes bolygónak a szelvényrendszerébe. A hexaéder mint láttuk első megközelítésben nem adott magyarázatot a hatágú csillag felépítéséhez. Van azonban olyan csúcsközpontú nézete az átlátszó kockának, amikor a kiválasztott csúcstól azonos távolságra átlók mentén látszik 6 db sarok. Ha a csúcsi nézetből kiindulva kezdenénk el építeni egy-egy ágat, akkor cikk-cakk lapolással haladva mégis létrehozható a szabályos hatágú csillag. Arra persze nehéz lenne magyarázatot adni, hogy miként sikerülhet a „dobókockákat” minden ágban ugyanolyan logika szerint rendezni. A mérhetetlen univerzum mérhetetlen energiái és tökéletessége adja az egyetlen logikus magyarázatot erre a jelenségre, vagyis az univerzumot átható, s a Földet is magában foglaló fraktálos rendszer szolgálhat közvetett bizonyítékul (2. Ábra).
83
Sokat tett a víz jobb megértéséért Masaru Emoto japán professzor is, aki a folyadék fázisból kiindulva hűtötte le vízmintáit, hogy a jégképződés folyamatát fotózza. Talán ösztönösen, de mindenképpen nagyon szerencsésen nyúlt olyan vízmintákhoz, amelyek szentnek tekintett források vízéből származtak. Mikor a jégkristályok elérték azt a mikroszkopikus méretet, amelyet már fotózni lehetett, minden vízmintából legalább 20 db önálló kristályt fotózott le és archivált. A módszer számos meglepetéssel szolgált, melyeket Emoto könyveiben publikált. Ezek sorában „A víz üzenetei”v, megrázta kissé a tudományos világot. A lefotózott jégkristályok ugyanúgy hatágú alakzatokat képeztek, mint a hópelyhek kristályai, a lényeges eltérést az jelentette, hogy az azonos vízmintából származó kristályok közel azonosak voltak, míg az eltérő vízmintákból származó kristályok minden esetben eltérő mintázatot követtek.
2. Ábra Mikroszkóp alatt fotózott hókristályok. Forrás: http://tudnodkell.info/5-erdekesseg-a-hopelyhekbirodalmabol/ A jó szemű Masaru Emoto hamarosan rájött, hogy a különféle vízminták eltérő hatásoknak voltak kitéve, ezért kristályaik mintázata eltért egymástól. Ebből arra a meglepő következtetésre jutott, hogy a „víz emlékszik”, s ha ez így van, akkor különféle behatásokkal akár programozni is lehet. Tudományosnak attól a pillanattól tekinthető Emoto kísérletsorozata, amikor desztillált vízzel kezdett dolgozni. A desztillált víz az edény falán kívül nem érintkezhetett semmilyen anyaggal, pusztán különféle energiákkal való kezelések idézhettek elő benne maradandó változásokat, amelyeket a születő jégkristályok visszatükröztek. A kísérletekből kiderült, hogy a víz reagált az őt érő fényekre, hangokra, de még érzésekre is, azaz a legkülönfélébb energiákra, miáltal a legtökéletesebb fraktál alakzatoktól az amorf formákig jöttek létre jégszemcsék. A kristályok minőségében tapasztalt jelentős különbségeket pozitív és negatív ráhatások eredményezték, ezzel tudományos bizonyítást nyert, hogy a víz programozható, az általa képzett fraktálok pedig leírható minőségi kategóriákat tükröznek (szabályos-szabálytalan, szép-csúnya, egyszerű-összetett, stb. (3. Ábra)). Utólag könnyű okoskodni, de miután Emoto leírta, hogy a víz képes emlékezni, és kísérleteivel ezt bizonyítani is tudta, adódik a magyarázat saját rövid távú emlékezetünk működésére vonatkozóan is. Egyszerű a kísérlet, előbb megnézek egy tárgyat, majd behunyom a szemem. Az eredmény nem lep meg, hiszen már gyakran történt velem
84
hasonló élmény: hosszabb rövidebb ideig behunyt szemmel is látom magam előtt a megfigyelt tárgyat, míg az lassan el nem oszlik. Nem csak látásunk alapját képezi a víz, valamennyi érzékünk vizes alapon működik (hallás, ízlelés, tapintás, szaglás), s ráadásul tanulhatók a különféle ingerek, amelyek már egy tartós emlékezet adatbankjában tárolódnak. Úgy tudjuk, hogy fehérjékbe íródnak a tartós emlékek. Mi képes vajon a sejtnedvekben aminosavakat összeállítani, azokból pedig fehérjéket szintetizálni, és mi képes később ezeknek az információit letapogatni? A kérdésben a válasz is benne van, hiszen a sejtnedv alapjában véve víz, amely általános szállítóközegként, elektromos közegként, fényszállító közegként, a nyomás továbbadójaként, a hangrezgések fogadójaként és terjesztőjeként gondoskodik arról, hogy minden bennünket érő hatásra hatékonyan tudjunk válaszolni, miközben a bennünket érő nem közvetlen kontaktusból származó ingerek a fájdalomtól az örömérzetig terjedő érzéseket válthatnak ki belőlünk. Saját szervezetünk ingerekre adott válaszai Emoto jégkristályainak válaszait idézik. Ne csodálkozzunk, hiszen a víz szervezetünk legmagasabb arányú összetevője, amely kapcsot jelent számunkra a fraktálos világegyetem felé.
3. Ábra Szeretet, igazság, bölcsesség, Nap, köszönöm és ördög feliratok hatása az alapvízre. Forrás: http://www.masaru-emoto.net/english/water-crystal.html
Következtetések Egyes matematikailag levezetett rendhagyó függvények alkalmasak fraktálok felrajzolására, s ezek rendszerint hasonlóságot mutatnak a természetben felismert valamely fraktál alakzattal. Ez csak úgy lehetséges, hogy ha azonos tőről fakadnak a mesterséges és a természetes fraktálok. Az egész univerzumról bebizonyosodott, hogy fraktálos jellegű, ezért a víz maga is fraktálos, amit természetes hókristályok és kifagyasztott vízben születő jégkristályok segítségével tudunk egyszerűen bizonyítani. A hókristályok kezdetben véletlenszerűen növekednek, majd az így keletkezett spontán (kaotikus) mag köré törvényszerűen épülnek rá az önazonos csillagágak, amelyek már szabályos alakzatot képeznek. A folyadékmintákban kifagyó jégkristályok azonban születésük pillanatától szabályt követve építkeznek, ezért adott fejlettségnél azonos kezelésen belül nem különböznek lényegesen egymástól.
85
A fraktálos jégkristályok alakzatukban megőrzik különféle kezelések emlékét, ezzel ugyanúgy viselkednek, mint az élő szervezetek, amelyek pozitív és negatív emlékeket rögzítenek életük során. Ebből levonható a következtetés, hogy szervezetünk tudatállapota testünk víztartalmának fraktáljaira hat, melyek meghatározzák közérzetünket, emlékezésünket, teljesítőképességünket, s bizonyosan kihatnak szervezetünk egészségi állapotára. Az egészség fentiek alapján nem más, mint az univerzumot átható fraktálok rendszerébe való illeszkedés. Ha víztartalmunk illeszkedik a nagyobb rendszerekbe jó az egészségünk, ha diszharmonikussá válik az illeszkedése, megbetegszünk.
Felhasznált irodalom
i
Benoit B. Mandelbrot: Fractals: Form, Chance and Dimension. W.H. Freeman and Company. New York, 1977.
ii
Benoit B. Mandelbrot: Fractals - a geometry of nature. W.H. Freeman and Company. New York, 1982.
Daniel Winter: Fractal Conjugate Space & Time: Cause of Negentropy, Gravity and Perception: Conjuring Life: "The Fractal Shape of TIME" Geometric Origins of Biologic Negentropy. Impolsion Group, 2014. iii
iv
Burucs Zoltán: Isteni víz. Napjaink környezeti problémái – globálistól lokálisig. Keszthely, 2006 november 30-
december 1. CD teljes előadás anyaggal. v
86
Masaru Emoto: A víz üzenetei. Víztérítő Kiadó, 2005.
