VI. évf. 4. szám
2014. deceember 25.
HÍVÓ SZÓ Szigetszentmiklós-Kossuth utcai Református Egyházközség lapja
ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁNUNK!
-2-
ANGYALI ÜZENET „A kisfiú izgatottan lépett be az öreg Pali bácsi házába. Illendően és hangos szóval köszönt, ahogy az édesanyja tanította, de csak valami érthetetlen dörmögés volt a válasz. - Üzenetet hoztam – kiáltott be a sötét szobába. - A tekintetes úrtól – tette hozzá kicsit halkabban. - És mit üzen a tekintetes úr? - jött a metsző kérdés a szoba mélyéről. - Hogy holnap délben meglátogatja Pali bácsit, és méltóztassék fogadni. Ekkor megjelent az ajtóban az öreg, és döbbent szemekkel meredt a gyermekre: - Mit mondtál? Ismételd meg! - Hogy holnap délben meglátogatja Pali bácsit, és méltóztassék fogadni. Az öregember kinyújtotta a reszkető karját és magához ölelte a fiút. - Te egy angyal vagy - suttogta neki, majd két könnycsepp szánkázott alá barázdás arcán. A kisfiú nem értette, miért lenne ő angyal, hiszen azoknak szárnyuk van. Mert nem tudta, hogy az öreg Pali bácsi 30 év óta nem állt szóba a fiával, aki nem volt hajlandó az ősi földet művelni, hanem elment tanulni, hogy megismertethesse majd a kis mezítlábas falusi gyerekekkel Isten teremtett világának számtalan csodáját és titkát. Haszontalanság az, dörrent rá akkor az apja, ő pedig tekintetes rektor úr lett a falujában, csak hogy megmutassa apjának, vitte valamire, de szóba soha nem állt vele. 30 éven át, egészen eddig a napig. Karácsony napjáig.” A karácsonyi történetben többször is olvasunk angyalokról. A betlehemi mezőn nyájukat őrző pásztoroknak angyal hirdette az örömüzenetet: „Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában”. Milyenek lehetnek az angyalok? A fantáziánk könnyedén meglódul, de a Biblia tudósítását olvasva, semmit nem tudunk meg a kinézetükről. Miért? Mert nem az a fontos, hogy néz ki az angyal, hanem az, hogy kicsoda. A görög angelosz-ból lett a magyar angyal, ami lefordítva annyit tesz, hogy hírnök, követ, küldött. A Szentírásban az angyalok Isten követei, üzenetének hordozói. Ezért nem az a fontos, hogy hogyan néznek ki, hanem kitől jönnek, és milyen hírt hoznak. A Karácsony azért lehet örömünnep, mert az örökkévaló, mindenható és szent Isten azt az üzenetet küldte el a mennyei követével, hogy „Üdvözítő született ma nektek”. Az emberiség örök félelme, hogy elpusztul a világ, és a világgal együtt ő maga is. Ezért a világot meg kell menteni! Jön tehát a filmben Superman és a Pókember, jön James Bond és a Terminátor, és még
-3-
számtalan szuperhős, akik megmentik a világot – a virtuális világot. De a mi világunkat, amelyben mi élünk, ahol eluralkodott a bűn, ahol csak a pénz és a hatalom számít, ahol könyörtelenség és képmutatás van, ahol zátonyra futott életek, tönkrement kapcsolatok vannak, ahol mindent beborít a halál félelmetes sötétsége – ezt a világot ki menti meg? Ki tudja úgy legyőzni a szívünkben lakó bűnt, hogy közben a bűnös életünkön könyörül? Ki tudja az igazságtalanságot megszüntetni, és az egymással szembefordult embereket megbékéltetni egymással? Ki tudja az életünket boldogsággal, örömmel megtölteni? Ki tud a félelmeinktől és a haláltól megszabadítani? Egyedül az Isten Fia, Jézus Krisztus, aki értünk emberi testben megszületett. Akit az angyal hirdetett a pásztoroknak: „Üdvözítő született ma nektek”. Az Üdvözítő – Jézus Isten szeretetét hozta el a földre. Hozta a pásztoroknak, hozta a királyoknak, minden népnek. Nekünk is elhozta az Isten szeretetét, megbocsátását, melyet csak el kell fogadnunk, és a miénk lesz. Lehetünk mi is, Isten angyalai, ha meghalljuk ezt az örömhírt, és megosztjuk másokkal, olyanokkal, akik esetleg úgy gondolják, semmi okuk örülni. Pedig van, mert: Üdvözítő született nekik is! Szalkay László
-4DSIDA JENŐ - ITT VAN A SZÉP KARÁCSONY
Itt van a szép, víg karácsony, Élünk dión, friss kalácson: mennyi fínom csemege! Kicsi szíved remeg-e?
Jó gyermekek mind örülnek, kályha mellett körben ülnek, aranymese, áhitat minden szívet átitat.
Karácsonyfa minden ága csillog-villog: csupa drága, szép mennyei üzenet: Kis Jézuska született.
Pásztorjátszók be-bejönnek és kántálva ráköszönnek a családra. Fura nép, de énekük csudaszép.
Tiszta öröm tüze átég a szemeken, a harangjáték szól, éjféli üzenet: Kis Jézuska született!
KARÁCSONYRA VÁRVA Még november utolsó péntekén történt, hogy a két legkisebb gyermekemmel készülődtünk az óvodából hazafelé. Kora délután volt, míg öltözködtünk, gondolataim már a hétvégi teendőkön jártak. Sűrű hétvége állt előttünk; Kamilla versenyre készült szombaton, vasárnap, az adventi istentisztelet után pedig Katalin és András napot készültünk ünnepelni. Tennivaló akad ilyenkor bőven: szervezni, előkészíteni, bevásárolni és persze arra is figyelni, hogy a sok program között a három "nagy" iskolásnak legyen ideje tanulni, leckét írni. Miközben fejben próbáltam rendezni az előttünk álló feladatokat, Lóci is csatlakozott hozzánk: véget ért az utolsó óra az iskolában. Egy puszit nyomott az arcomra és rögtön megkérdezte: "Anya! Nem gondolod, hogy karácsony-illat van?” Körbenéztem: odakint az évszakhoz képest szokatlanul enyhe, esős idő volt, az égen felhők, az utcán víztócsák. Igen, valóban készült már a város is a karácsonyra, hatalmas fenyőfát állítottak, díszítettek és az autókon is ott voltak már a piros cédulák, melyek arra figyelmeztettek, hogy péntek estétől hétfő hajnalig nem lehet majd behajtani a Kossuth Lajos utcába. De karácsonyillat? Kerestem a levegőben a mézeskalács vagy a száradó narancshéj illatát: semmi. Belenéztem 10 éves kisfiam várakozó szemeibe és akkor siklott
-5-
tekintetem arra, hogy mi is van a kezében: egy igazi, feldíszített adventi koszorú! Igazi, fenyőágakkal bevont kis koszorút készítettek az iskolában és ettől volt karácsony-illat ott azon a november végi rohanós délutánon. És meg kellett állnom egy pillanatra, mert könny szökött a szemembe. Mert ott és akkor szólt az Isten. És abban a kis koszorúban benne volt az, hogy nem lehet semmi olyan fontos, mint az Urat várni, az Ő érkezésére készülni. Benne volt, hogy van valódi okunk kilépni abból a bizonyos "mókuskerékből" és feltekinteni az Égre. Igen, fontosak persze a karácsony külső jegyei: a hangulatos zenék, a szaloncukor, a mézeskalács. A vendégeket sem várhatjuk rendetlen otthonban és hozzátartozik ehhez az ünnephez a karácsonyfa és az ajándék is. De nagy kérdés, hogy ezek a dolgok nekünk fontosak vagy Istennek? Nekünk van ezekre szükségünk karácsonykor? Nekünk ezekre a dolgokra van szükségünk karácsonykor? Sokan helyezik előtérbe a gyermekeket ebben az időszakban. Szeretjük látni a várakozó arcukat, a boldog mosolyt, miközben letépik a csomagolópapírt a karácsonyi dobozokról. Jó nézni, ahogy őszintén rácsodálkoznak az ajándékra és tiszta szívvel hiszik, hogy az angyalkák, a kis Jézus a legtitkosabb gondolataikat is ismerik, hiszen itt a bizonyíték: a játék, a könyv, amire a leginkább vágytak, az övék lett. Titkon még irigyeljük is gyermekeinket, unokáinkat, mi, felnőttek, mert valódi a hitük, az örömük. Pedig nekünk, akik már megtapasztaltuk, hogy a legnagyobb kincs, ajándék a miénk lett azáltal, hogy Isten elküldte értünk Egyszülött Fiát és így fejezte ki irántunk való mérhetetlen szeretetét, éppúgy van okunk örvendezni és hittel az Úrra tekinteni, mint a kicsinyeinknek! Sokat vár a világ karácsony táján a felnőttektől. Fáradtan, kimerülten érkezünk sokszor a karácsonyfa alá gyertyagyújtáskor. Gondolatainkban sorra pipáljuk ki az elvégzett feladatokat, miközben a tv-reklámok azt sugallják, hogy mosolygósan, csinosan, kipihenten, derűsen kell ünnepelni. Igen, a világnak az a fontos, ami látszik. És mit vár tőlünk Istenünk? Neki az a fontos, ami a szívünkben van. Hogy van-e ott hely Jézusnak? Hogy mi beengedjük-e Őt a szívünkbe, életünkbe? Hisszük-e úgy, mint a gyermekeink, hogy Isten a legtitkosabb gondolatainkat is ismeri? Hisszük-e (és nem csak tudjuk), hogy Neki valóban fontosak vagyunk? Mert, ha igen, akkor minden külső teher ellenére is boldog karácsonyunk lesz és hálás szívvel, örömmel emlékezhetünk meg arról a napról, amikor Isten elküldte hozzánk Jézust. Ilyen Istentől megáldott, békés karácsonyt kívánok minden testvérnek! Borossné Becz Márta
-6Tiszta forrásból: Máté evangéliuma 1-2. 2014. karácsonyára BETLEHEMI JÁSZOL
Kis Jézuska születése, örök élet reménysége, hajnalcsillag ragyogása, angyalszárnyak suhogása. Lángba borult talán az égbolt, bevilágítva a jászolt. Ezüstfénnyel hajnalcsillag sugára, besütött a jászolban fekvő kisbabára. Angyali üzenet érkezett: jó pásztorok! Szabadító született! Betlehemnek városában, szaladjatok hamarjában!
Betlehemi csillag vezetése mellett, messzi földről bölcsek érkeztek, hozva aranyat, mirrhát és tömjént, a gyermeket anyjával leborulva köszönték. Király született, Dávid király sarja, Ki a népek szabadítását hozta. Fényes csillag Ő, mai ÉLŐ, szeretete mindenkié, reménységünk Ő! Kóboryné Kati
AZ ADVENTI VÁSÁRRÓL
Szorgos kezek, szerető szívek, segíteni akaró és szerető emberek… Ezekkel a szavakkal tudnánk jellemezni az immár hagyománnyá vált adventi vásárunk előkészületeit és kivitelezéstét. Hálás szívvel szeretnénk megköszönni minden kedves Testvérünknek, hogy adományaikkal és kézzel készített ajándéktárgyaikkal hozzájárultak, hogy sok idős és egyedülálló testvérünknek szerezhettünk örömet karácsonykor! A befolyt összeget szétosztottuk, ajándékokat vásároltunk, melyet körülbelül 70 családhoz juttattunk el a karácsonyt megelőző napokban. Ezúton köszönjük kántáló fiataljainknak, hogy segítségünkre voltak az adományok kihordásában és énekszóval, verssel is megörvendeztették idős
-7-
Testvéreinket! Olyan jó tudni és látni, hogy a hideg-rideg világban van idő megállni, elcsendesedni és felmelegedni Jézus Krisztus szeretetében! Örvendez a szívünk, - mert egy gyermek született üdvösségünkre azon az éjszakán - mert eljött, hogy megváltson bennünket bűneinkből - mert határtalan az Ő szeretete, - mert Ő a legnagyobb ajándék, melyet a világ megismerhet! Ezúton mi is hadd csatlakozzunk az ilyenkor mindenütt elhangzó jókívánságokhoz: Legyen minden Testvérünknek Istentől gazdagon megáldott, szeretetben és örömökben gazdag karácsonya! Diakóniai Bizottság (Simon Magdolna, Kincse Jánosné, Cseszkó Ferencné, Zelenka Józsefné, Acsai Imréné)
BIZONYSÁGTÉTEL CSAKUGYAN...?
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?” (IMóz.3:1) Nemrégiben valaki nagyon a lelkembe taposott. Éreztem, hogy eltorzít a keserűség és a sértettség érzése, amint újra és újra visszaidéztem magamban: "hogy is mondta? Mit is mondott pontosan? Hogy tehette ezt? És milyen jogon?" ... És akkor, igen! Akkor jutott eszembe az Édenkerti történet. Minden baj azzal kezdődött, amikor Éva egyáltalán szóba állt az ősi kígyóval... Szívemben ekkor erős elhatározással mondtam ki: "Én nem Akarok szóba állni veled!" És amikor mégis állandóan jöttek a gondolatok és a harag
-8-
kezdett bennem megint előtörni: "nem, és nem' Nem akarok szóba állni veled! " Egészen addig folytatódott ez, amíg egyszerre a szívemben elült a lárma és Isten békéje lett úrrá bennem. Milyen nagy isteni kegyelem, hogy eljött a megígért Szabadító és a kígyó fejére taposott ... !!! „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.” (1Móz.3:15) Simon Magdolna
TETŐ ALÁ KERÜLT A GYÜLEKEZETI HÁZ
Óriási eredmény, szinte egy álom vált valóra, hogy ha egy kicsit megkésve is, de elkészült a gyülekezeti házunk szerkezete: az alagsor, a földszint, a karzat és az emeleti szint, és a tető is. Áprilisban még csak jó reménységgel voltunk az építkezés felől, még több mint 10 millió forint hiányzott, hogy az építkezést elkezdjük. Aztán sikerült két építési telket pénzzé tennünk, és meglett a fedezet a folytatásra. Ami azért nem ment simán. Trópusi esőzés, majd a Kossuth utca útburkolatának a felújítása hátráltatta az építkezést. A hatalmas mennyiségű csapadék többször is elárasztotta az alagsort, de mindig akadtak munkáskezek, a legfiatalabb talán 10 éves volt, amelyek a vizet összesöpörték, lapátolták és kiszivattyúzták. Köszönet érte mindenkinek! A sok csapadék miatt vált szükségessé, hogy a végső szakaszban megépítésre tervezett esővízgyűjtőt már most megépítsük, ill. a templom és a gyülekezeti ház falának találkozásánál olyan csatornát alakítsanak ki, mely képes a több köbméternyi csapadékot is elvezetni. Remélhetőleg ezzel
-9-
végleg sikerült a beázás-veszélyt végleg elhárítani. A plusz munkákkal együtt 40 millió forintra jött ki a második építési szakasz költsége, de a többletet is ki tudtuk fizetni. Itt szeretném mindenkinek megköszönni az adományát, ebben az évben 1.306.500.- forintot adakoztak a Testvérek erre a célra. Hálás szívvel köszönünk minden forintot, Isten áldása legyen a jókedvű adakozók életén! És Isten áldása van az építkezésünkön is, mivel már a következő év feladatait is tervezhetjük. Az Önkormányzattal kötött szerződés alapján a Képviselő-testület 35 millió forintot szavazott meg az építkezésre, valamint 9 millió forintot az áttervezési költségekre. Az alagsor 207 m2-én így kialakíthatóvá válik egy olyan terem, ahol az előző templomok alapfalait visszaépíthetik, és az ásatás során előkerült tárgyi emlékeket be tudják mutatni. Az utolsó építési telek eladásával és a remélt közegyházi támogatás megítélésével pedig kézzelfogható közelségbe kerül a gyülekezeti ház építésének befejezése is. Ezért továbbra is kérjük, hogy hordozzák szeretetükben a Testvérek az építkezés ügyét, imádkozzanak érte, és aki teheti, anyagilag is támogassa, hogy jövőre be tudjuk fejezni. Adományt a pénztárosunknál, vagy a következő számlaszámra lehet befizetni: Szigetszentmiklós Református Egyházközség Szigetszentmiklós, Kossuth utca 21. OTP 11742252-20071714 Isten segítsen továbbra is bennünket a munkánkban! Szalkay László
- 10 ARCOK A GYÜLEKEZETBŐL
Amikor riportot készíteni megyek valakihez, már előre „borítékolhatnám” is, hogy fogadnak…. Az első mondatok általában ezek: „De miért én? Nem olyan érdekes az én életem…”. Aztán beszélgetünk általában két órát, hazajövök, ülök itt a gép előtt, és azon gondolkodom, mi az ebből a sok „nem is olyan érdekesből”, amit kihagyhatnék, hogy az újság terjedelme is elbírja. Most különösen nehéz feladatom van, többször nekifutottam már, és képtelen vagyok párbeszédes formában megírni, de ami még nehezebb, hogy úgy tegyek, mintha csak elfogulatlan kérdező lennék. Nem ismertem eddig Patkós Éva nénit, de most nagyon örülök, hogy találkozhattam vele, hogy rám is sugárzott valami mérhetetlen életszeretetéből és vidámságából. Szerintem az ő élete nem csak roppant érdekes, de nagyon tanulságos is. Azt mondta, ne az életéről írjak, „az csak egy nyomorék átlagos élete”. Pedig bizony nem az! Az egész egy tanmese arról, hogy élhet valaki teljes, boldog életet, ha azt az Úr kezében tudja! Éva néni maga is ezt vallja, hogy nem kell a fejét törnie, hiszen Isten mindent úgy rendez el, ahogyan azt kell! Éva néni Budapesten született nyolcvan évvel ezelőtt (aki ismeri, csodálkozhat, mosolygós arcán ez a kor egyáltalán nem látszik!) polgári családban. Kisbabakorát gipszben töltötte, hiszen súlyos betegséggel született, iskolás éveiben pedig csak járógéppel volt képes mozogni. Természetes, hogy az ezekkel kapcsolatos emlékeiről nem szívesen mesél, amiket megosztott velem, attól nekem is elszorult a szívem. Annál szívesebben mesélt boldogan és büszkén a családjáról, különösen édesapjáról, aki a Nyugati pályaudvar állomásfőnöke volt. Később, amikor a kommunizmus szele Magyarországot is elérte, édesapját Szegedre küldték, ahol az állomásfőnök egy suszter lett (minő logika!), és őt helyezték mellé helyettesnek, hogy valaki azért a szakmához is értsen. Majd egy pillanat alatt internáltak lettek, ezzel kerékbe törve a három gyerek jövőjét is. Éva néni, aki addig könyvrestaurátornak tanult, hirtelen egy autószerelő iskolában találta magát. Végigküszködte ezeket a nehéz éveket, képzelhető hogyan, hiszen jószerével járni sem tudott, nem hogy férfiaknak való fizikai munkát végezni! Ahogy teltek az évek, több, mint húsz műtéten esett át, de a bajok mellé jutott örömhír is, időközben férjhez ment, és két gyermeke született. Néha sírva a fájdalomtól, de a fogát összeszorítva, Istenben bizakodva vészelte át a nehéz időszakokat. Ahogyan pedig most erről beszél, az egész hihetetlen, és felfoghatatlan. Mosolyog, derűs, elégedett, és sugárzik belőle a szeretet és a hit. Elmesélte, hogy amikor Budán laktak, és több háztömb házfelügyelője volt (szintén mozgássérült munka!), rengeteg
- 11 -
gyereket kísért az iskolába oda-vissza, hiszen forgalmas helyen kellett átkelni az úttesten. Ezek a „gyerekek” eljöttek ide Miklósra, hogy felköszöntsék az 50. születésnapjára. Sok ember veszi körül a mai napig, hiszen a szomszéd lakásban él a fia és Éva néni unokái, Amerikában élő lánya is néha meglátogatja, de gyakran beszélnek telefonon. Rugalmasan igyekszik minden dolgot megoldani, minél kevesebb problémát okozva ezzel másoknak, nem szereti kiszolgáltatni magát, és szüksége is van az önellátásra, azt vallja, ha elhagyná magát, akkor végleg leépülne testileglelkileg. Az állandó panaszkodással nem lehet barátokat szerezni, és ahogy én észrevettem, ő egyébként sem a panaszkodós fajta. Azt hiszem, aki ismeri, azt a vidám, szeretetre méltó, elégedett embert ismeri, akivel én is találkozhattam. Beszélgettünk kicsit a bizonyságtételekről is, ennek kapcsán mesélte el nekem Éva néni, hogy valamikor a ’70-es években az Orffyban volt kezelésen, és hét végére egyedül maradt a szobában. Hallgatta a rádiót, ahol egy pomázi lelkész, Papp László beszélt, és ez nagyon megérintette. Vasárnap este visszamentek a szobatársai, és ő lelkesen mesélte nekik, az egyikük pedig csodálkozva mondta, hogy hiszen ő ismeri ezt a lelkészt, ha akarja, bemutatja neki. Örömmel kapott a lehetőségen, és nem sokkal később találkozhatott vele. - Már beteg volt akkoriban, amikor találkoztunk – meséli Éva néni. – Az állomáson várt, és egy Ézsaiás idézettel fogadott. „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézs. 41:10) Csodálatos beszélgetést folytattunk egymással, életem meghatározó emléke ez. Azóta biztos vagyok benne, hogy én az Úré vagyok! Éva néni azt meséli, hogy ahányszor kórházba kell mennie, mindig visz magával néhány állandó könyvet és verset. Ezek segítik, erősítik lélekben. Azt mondja, jellemző történet, hogy a betegtársai tőle kérnek tanácsot, segítséget, hogyan állhatnának pozitívabban a betegséghez, nevetve meséli, hogy írásbeli „útmutatót” kérnek. De ezt mindenkinek önmagának kell eldöntenie, és megtennie! Tenni kell magunkért, ha jobb, teljesebb, boldogabb életet akarunk élni. Elfogadni amit az Úr rendelt, de nem sajnálni, elhagyni és kiszolgáltatni magunkat! Mesélt nekem Éva néni még a béri missziós gyülekezetről. Testvérei, Sára és László Amerikában egy missziónál szolgáltak, így jöttek vissza később Magyarországra, ahol részt vettek hosszú évek előkészítő munkájával a Cigánymisszió létrehozásában. Kiadtak egy angol-magyar nyelvű bibliai oktatókönyvet is, amivel az elmaradottabb régiókban végeznek hittérítő
- -11 12- -
munkát. Ide, a béri missziós házba, amikor az egészségi állapota engedte, Éva néni is gyakran járt. Most, hogy már nem tud elmenni, ők jönnek hozzá látogatóba. A 80. születésnapját úgy jöttek megünnepelni, hogy Urvacsorát is hoztak neki. Kérdeztem, hogy került ide, a mi gyülekezetünkbe. Azt mesélte, amikor ide költöztek, kezdett eljárni a templomba, de nem igen ismert senkit. Néha elment bibliaórára is, nagyon szerette ezeket az alkalmakat. Később, amikor már nem volt képes elmenni a templomba, Anetta diakónusként látogatta rendszeresen, aztán egyre többen. Hogy időnként eljuthatott a templomba, azt néhány gyülekezeti tagnak köszönheti, akik vasárnaponként elmentek érte kocsival, majd utána hazavitték. Mostanában sajnos már így sem jut el, hiszen nem tud lemenni a lépcsőn, de szerencsére a látogatók azért nem maradtak el. A Biblia és egyéb hitoktató, megerősítő olvasmányok most is a napirendjébe tartoznak. Különösen szívesen olvassa Gyökössy Endre református lelkész írásait. Amit napközben olvas, rendszeresen átbeszélik esténként a fiával. Hogy miért is érzem én tanmesének ezt az élettörténetet, arra egy kérdés a válasz. Miközben Éva néni az életét mesélte nekem, eljutottunk a gyermekei születéséhez. Általában nem tettem fel sorban a kérdéseket, csak hallgattam a történetet, és akkor kibuggyant belőlem a meglehetősen bugyuta kérdés, hogy volt fizikailag képes kihordani a két terhességet? És akkor, ahogy mosolyogva nézett rám és válaszolt, azóta is zavarban vagyok ettől. - Hogyan? Hát ha az Úr megajándékozott vele, hogy teherbe eshettem, ha megadta nekem ezt a csodát, akkor nekem nem kellett ezen gondolkodnom! Ez az ő dolga, az ő gondoskodása! Ez a pár mondat egy bizonyságtétel arról, hogy van Valaki felettünk való, aki a tenyerén hord minket, aki megteszi, ami lehetetlen, aki dönt helyettünk, és nekünk csak el kell fogadni a döntéseit, és ez így jó! Végig ezt éreztem a beszélgetés alatt. És az a bizonyosság, amit láthatok a szemében, hogy ő tudja azt, amit én csak keresgélek! Nagyon boldog további éveket kívánok még Éva néninek sok-sok baráttal, rokonnal, akikkel megoszthatja ezt a hitet és életszeretetet! Végezetül Éva néni üzeneteként megosztjuk a gyülekezettel is az egyik verset, ami neki is sok erőt, bizodalmat ad, és talán a testvéreknek is örömet szerezhetünk vele! Piskor Gyöngyi
- 13 TÚRMEZEI ERZSÉBET: IGEN, ATYÁM!
Igen, Atyám. Most már csak arra vágyom, hogy amíg fekszem itt a betegágyon, Te nagyon meg tudj növekedni bennem, s taníts meg újra kisgyermekké lennem. Könnyű keresztem hogyne hordanám, Örömmel, békén. Igen, Atyám. Igen, Atyám. Most már csak arra kérlek, ne haragudj, hogy amiért fel nem érlek, hogy amiért utaid homály borítja és nem találom, hol a próbák nyitja, nem tudja rögtön mondani a szám örömmel, békén: Igen, Atyám. Keresztülhúztad, amit én akartam. Felfedted benne, amit eltakartam. Minden erőmet szélbe szórtad széjjel. Kerestem, – nincs már… betakart az éjjel. Csak a hit égett fényt ragyogva rám: Köszönöm néked… igen, Atyám. Olyan jó gyenge, erőtlennek lenni. Olyan jó magam egészen letenni. Olyan jó tudni, hogy semmit se érek, Semmit se bírok, gyarló földi féreg, – kegyelem minden! Hogyne mondanám hittel az áment: Igen, Atyám. Igen, Atyám. Gyönge, erőtlen bárány, pihenek most már jó pásztorom vállán, s Ő szelíden visz az úton előre, híves forrásra, kies legelőre. S hála dalával telik meg a szám. Köszönöm néked. Igen, Atyám.
- 15 -
PROGRAMOK december 31., 16 óra Óévi hálaadó istentisztelet 2015 január 1. 10 óra: újévi istentisztelet január 18. 10 óra családi istentisztelet január 19-25 ökumenikus imahét ANYAKÖNYVI HÍREK (december) Keresztelés sákramentumában részesült:
Tripolszky István és dr. Gacs Mónika fia: Levente, Szőke István és Székely Zsófia leánya: Zsófia, Tóth Béla és Nyisztor Andrea leány: Bianka Ilona, Helgert Sándor és Bíró Enikő fia: Ádám Házasságot közöttek:
Varga Tamás és Balázs Krisztina Halottaink: Fájó szívvel, de Istenbe vetett reménységgel búcsúztunk:
Becz Józsefné Pápai Terézia 88 éves, Csordás Géza 72 éves, Török Piroska 59 éves, Vincze Gyula 77 éves, Nádasdi Irén 88 éves korában elhuny testvéreinktől. Isten Igéje nyújtson vigasztalást a gyászolóknak: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre.”
(90. Zsoltár 1. vers)
- 16 HETI ALKALMAINK Hétfő:
7.30 Áhitat 18.00 felnőtt konfirmandus óra Csütörtök: 18.00 Bibliaóra Péntek: 19.00 Ifjúsági bibliaóra 17.30 énekkar Vasárnap: 10.00 Istentisztelet és gyermekistentisztelet HIVATALI ÓRÁK Hétfő: 13.00-16.00 Kedd: 9.00-12.00 15.00-17.00 Szerda: Szabadnap Csütörtök: 9.00-12.00 Péntek: 9.00-12.00 Az alábbi telefonszámon más időpont is egyeztethető: +36/24-465-753, +36/20-404-8336 Weblapunk a következő címen tekinthető meg: www.szszm-reformatus.hu Következő számunk 2015. január 25-én jelenik meg
Kérjük, aki teheti, adója 1 %-át ajánlja fel az Alapítványunknak, illetve énekkarunknak! Köszönjük! Hajnalcsillag Alapítvány 19185679-1-13 Szigetszentmiklósi Máté János Református Énekkar Közhasznú Egyesület 18714746-1-13
