VI. A konszolidáció időszaka, új társadalmi berendezkedés kialakítása: Az I. világháború kitörése után jelentkezett önkéntesnek, és tartalékos huszárhadnagyként az orosz fronton teljesített szolgálatot. A háború után Arad melletti birtokaira tért vissza, itthon azonban kaotikus állapotok fogadták. Unokatestvére, Károlyi Mihály 1918 őszén az őszirózsás forradalom élére állt. Az új vezetés békés szándékait jelzendő a hadsereg létszámát erősen lecsökkentették, amit a szomszédos államok, Románia és Csehszlovákia kihasználtak, hogy érvényt szerezzenek területi igényeiknek. 1919 tavaszára a románok megszerezték Erdélyt, és április közepére a Partiumot is elfoglalták. Közben 1919. március 21-én kikiáltották a Tanácsköztársaságot, és kezdetét vette a kommunisták 133 napig tartó uralma. A Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) egy szélsőjobboldali csoportosulásként Gömbös Gyula vezetésével alakult. Gömbös a MOVE 1919. január 19-ei gólyavári gyűlésén mintegy ezer katonatiszt előtt élesen támadta Károlyi Mihályt és kormányát, annak tehetetlenségét a haza megvédésében és erélytelenségét a belső társadalmi rend megteremtésében, és egyben ismertette saját programját is a kilábalásra a helyzetből. Szónoklata erejének hatására még aznap az egyesület elnökévé választották. Az egylet, mint potenciális kormányellenes fegyveres szervezet, azonnal a győztes őszirózsás forradalom után alakult Tanácsköztársaság látókörébe került. Gömbös a letartóztatás elől Bécsbe menekült, a szervezetet pedig az ezen erők visszaszorítására kiadott 1919. február 11-i, a Népköztársaság védelméről szóló rendelet nevében feloszlatták. A megszálló antant erőkkel vívott harcokat a MOVE, és a Székely Hadosztály feloszlása után kizárólag a Tanácsköztársaság vörös hadserege folytatta tovább, több-kevesebb sikerrel. A forradalom majd a proletárdiktatúra elől a vezető magyar politikusok egy része Bécsbe menekült, és gróf Bethlen István vezetésével megkezdődött a szervezkedés a bolsevik hatalom felszámolására. Ezzel párhuzamosan 1919 tavaszán Nagykárolyi gróf Károlyi Gyula (Nyírbakta, 1871. május 7. – Budapest, 1947. április 23.) előbb május 5-én, Aradon alakított ellenkormányt a proletárdiktatúra megdöntése érdekében. Május elején román csapatok megszállták Aradot, és Károlyit kormányának több tagjával együtt internálták. Kiszabadulása után a franciák által megszállt Szegedre ment, és itt alakította meg 1919. május 30-án az új kormányát. A két ellenforradalmi gócpont, Bécs és Szeged hamarosan összehangolta a munkát a közös célok elérése érdekében. A Tanácsköztársaság megdöntése után szinte azonnal újjászerveződött a Magyar Országos Véderő Egylet. A MOVE-tagok szolgáltatták alapját a Magyar Nemzeti Hadseregnek 1919-ben. Az első gárdaszázadot (Prónay-század) az a MOVE-tag Prónay Pál huszárszázados vezette, akihez - többek között - a fehér terror is köthető. 1919. július 5-én a MOVE Szegeden tartott díszgyűlésén Gömbös Gyula országos elnök javaslatára az ott jelenlévő akkori hadügyminisztert, Horthy Miklóst a MOVE díszelnökévé választották. Károlyi Szegeden kérte fel Horthy Miklóst, hogy vállalja el az új nemzeti hadsereg felállítását, az ellenforradalmi kormány hadügyminisztereként. Horthy tehát a Tanácsköztársaság idején csatlakozott a francia megszállás alatt álló Szegeden zajló ellenforradalmi szervezkedéshez, gróf Károlyi Gyula kormányában 1919. július 6.-tól hadügyminiszter lett,1 külügyminiszter pedig Teleki Pál lett. Gömbös Gyula (Murga, 1886. december 26. – München, 1936. október 6.) császári és királyi (k.u.k.) vezérkari tiszt miniszteri államtitkár, Shvoy Kálmán pedig vezérkari főnök lett. Shvoy Kálmán2 (1881-1971): 1881. február 12-én született Budapesten. A Ludovika Akadémia elvégzését követően az 1. honvéd gyalogezredhez kerül. 1902-től Budapesten, 1903 októberétől Bécsben képezte tovább magát. 1909-ben Szegedre kerül. 1911-12-ben rövid ideig Kolozsvárra kerül, majd ismét Szegeden szolgál. 1912. májusában századossá léptetik elő. Végigharcolja az első világháborút. 1918. január 1-én soron kívül őrnaggyá léptetik elő. Az összeomláskor a 39. honvéd gyaloghadosztály vezérkari főnöke. Ezt követően a szegedi II. kerületparancsnokság vezérkari főnöke lesz, 1919 márciusában a városi katonatanács egyik vezetője. Júniustól fontos szerepet tölt be a Nemzeti Hadsereg szervezése során. 1920 januárjában alezredes, május 1-től 1 2
Nagy 2001. http://www.bibl.u-szeged.hu/shvoy/shvoy/index.html
ezredes. 1922-ben Budapestre megy, egy ideig a vezérkari főnök szárnysegédjeként teljesít szolgálatot. Katonai feladatainak ellátása mellett a közéletben is aktívan tevékenykedik, 1924-ben a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökévé választják. Ugyanebben az évben a szegedi 9. gyalogezred parancsnoka lesz, később az 5. vegyesdandár gyalogságát irányítja. 1925-ben megszerzi az államtudományok doktora címet. 1927-ben tábornok, 1929-ben vitézzé avatják. 1930. május 1-től az 5. vegyesdandár parancsnokává nevezik ki, egy évvel később altábornaggyá lép elő. 1934-ben nyugállományba kerül, ezt követően politikusi pályára lép. 1935-től 1939-ig a Nemzeti Egység Pártja országgyűlési képviselője, a párt Véderőbizottságának elnöke. A párton belüli ellentétek miatt szakad félbe politikusi karrierje. A második világháború végén a nyilas hatóságok internálják. 1945-ben visszatér Szegedre, a bíróság "igazolt"-nak nyilvánítja, később mégis megfosztják rendfokozatától. Katonatiszti nyugdíjat nem kap, különböző alkalmi munkákból él. 1971. október 25-én Szegeden hal meg.
A franciák nem támogatták a Károlyi-kormányt, mert túlságosan jobboldalinak tartották, és bal felé való nyitást, a szociáldemokratákhoz való közeledést követeltek. Ami az adott helyzetben azt jelentette, hogy valójában nincs is kormány. Károlyi június 24-én le akart mondani, de minisztertársai maradásra bírták. Ennek viszont az lett a következménye, hogy Horthy és Teleki hiába utazott Belgrádba a győztes hatalmak balkáni főhadiszállására, semmilyen engedményt nem értek el, még azt sem, hogy a lassan szerveződő nemzeti hadsereg elhagyja Szegedet, és a meg nem szállt Dunántúlra vonuljon. A győztesek a nemzeti erőket tulajdonképpen bezárták Szegedre, és közben folytatták harcukat a kommün ellen. Károlyi július 4-én lemondott, a helyére 12-én a franciák által támogatott P. Ábrahám Dezső ügyvéd, volt képviselő, Károlyi Mihály kormányának 1919 januárjáig volt államtitkára került. Ábrahám annak ellenére, hogy nyílt külföldi beavatkozásnak köszönhette a megbízatását, tisztességgel megfelelt a feladatnak. Egyebek mellett hivatalba lépése másnapján Horthyt a Nemzeti Hadsereg fővezérré nevezte ki. (Az alakulat létrehozását még Horthy hadügyminisztersége előtt kezdte meg Gömbös Gyula honvédelmi államtitkár kommunistaellenes tiszti különítményekből.)3 A fővezéri tisztséggel a korlátlan hatalom is Horthy kezébe került s mellette a kormány csak teljesen alárendelt szerepet töltött be. A magyar történelmi tradícióban a fővezérség rendkívüli, kiemelt megbízatást jelentett, a kormány többé-kevésbé egy tábornok és hadserege kezébe tette le a sorsát. Augusztus elején megszervezett és megalakított két hadosztályt. Ekkor a helyzet gyökeresen megváltozott. A románok átkeltek a Tiszán, néhány nap múlva pedig bevonultak Budapestre. 1919. augusztus 3-án Horthy a szegedi magyar fegyveres erő egy részét, Prónay Pál* tiszti századát – az antant engedélyének birtokában – útnak indította a Dunántúlra, kisebb részét pedig Budapest felé. Dunaföldvárnál azonban a románok megállították Prónay századát, és ezért az átkelt a Dunán és Siófokra ment. Horthy főhadiszállását pedig Siófokon rendezte be. Tótprónai és blatniczai Prónay Pál (Romhány, 1874. november 2. – 1946 vagy később) magyar katonatiszt, lajtai bán. Fontos szerepe volt a fehérterrorban és a soproni népszavazás kikényszerítésében.
Ezzel egyidőben a régi társadalmi- és gazdasági elit Bécsben tartózkodó képviselői Bethlen Istvánnal az élen megalakították a Magyar Nemzeti Bizottságot, mely Antibolsevista Comité néven vált ismertté. A bécsi Antibolsevista Comité maga is megpróbálkozott azzal, hogy fegyveres erőt toborozzon. A konkrét munkára a katonai körökben nagy tiszteletnek örvendő báró báró Lehár Antal (Sopron, 1876. február 21. – Bécs, 1962. november 12.) ezredes, a katonai Mária-Terézia rend birtokosa (a zeneszerző öccse) kapott megbízást, aki Grazban kezdte meg a toborzást és ekkor körülbelül 2000 fős csoportjával nem sokkal a Nemzeti hadsereg előtt, augusztus 2-án ő is megindult, ellenőrzése alá vonta Moson, Sopron, Vas és Zala megyét. Gömbös Gyula Szegedről Grazba sietett, és a szegedi kormány nevében megpróbálta Lehártól átvenni a parancsnokságot. Lehár azonban visszaverte a kísérletet. Gömbös ezután Bécsbe ment, onnan pedig Budapestre. Alighanem inkább a maga helyét kereste, mint a nemzeti hadseregét.
3
Vonyó 2003.
Augusztus 13.-án Horthy Miklós fővezér repülőgépen Siófokra szállt s a volt vörös II. hadtest parancsnokságát átvette. A Nemzeti Hadsereg Siófokra tette át a főhadiszállását, amely stratégiai szempontból előnyhöz jutotta Horthy Miklóst a vele riválizáló Lehárral szemben. A válságos helyzetben égető szükségű teendők vártak megoldásra, ilyenek voltak: a rend és közbiztonság helyreállítása, a hadsereg kereteinek állandó kibővítése, harcképességének biztosítása s mindezek alapján a románok előrenyomulásának megállítása. Horthy Miklós szinte emberfeletti erővel birkózott meg a tornyosuló nehézségekkel s oldotta meg a létbevágó problémákat. Fővezéri hatáskörét az összes meg nem szállott területekre kiterjesztette s a legnagyobb eréllyel megindította a csapatszervezéseket. A polgári rendet rövidesen helyreállította, ezzel pedig a román megszállás létjogosultsága megszűnt. Nemsokára megalakulása után hadseregünk tekintélyt teremtett magának s rövidesen időszerű lett a román megszálló csapatok kivonulása is. Október elején a románok az ú. n. budai hídfőre vonultak vissza; a Nemzeti Hadsereg a legnagyobb körültekintéssel végrehajtott mozdulatokkal oldotta meg feladatát s szállotta meg a felszabadult dunántúli területeket. Horthy deklarálta, hogy nem tartozik felelősséggel a budapesti Friedrich-kormánynak, ennek ellenére rendszeresen részt vett a kormányüléseken. Friedrich István (Malacka, 1883. július 1. – Vác, 1951. november 25.) mérnök, politikus. A proletárdiktatúra alatt ellenforradalmi szervezkedést vezetett; 1919. augusztus 6-án a Fehér Ház elnevezésű ellenforradalmi csoport vezetőjeként, a megszálló román csapatok beleegyezésével, letartóztatta Peidl Gyula szakszervezeti kormányának tagjait, és megalakította saját, ideiglenes kormányát. Rövid miniszterelnöksége alatt folytatta a Tanácsköztársaság rendelkezéseinek érvénytelenítését, és megalkotta az új választójogi rendeletet (1919. évi 5895/1919 ME), amely 1922-ig maradt hatályban. Az antant és a budapesti román megszálló csapatok nyomására november 24-én lemondott. Az új, Huszár Károly által vezetett ún. koncentrációs kormányban (Huszár-kormány) megkapta a hadügyi tárcát. Az 1919 végén alakult Keresztény Nemzeti Párt elnöke lett, amely a nemzetgyűlési választásokra egyesült a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjával (KNEP).
A Dunántúlon saját katonai igazgatást vezetett be, körzetparancsnokai teljhatalommal bírtak. Kemény cenzúrát vezettek be, ellehetetlenítették a polgári igazgatás kiépítésére irányuló törekvéseket és az igazságszolgáltatásba is beavatkoztak. E körülmények között zajlott a többek között Prónay Pál, Ostenburg-Moravek Gyula és Héjjas Iván nevével fémjelzett fehérterror, amelynek kegyetlenségeit az antant képviselői is szóvá tették (igaz, ezzel ellentétes vélemények és jelentések is születtek). Ostenburg-Moravek Gyula (Marosvásárhely, 1886 – Bp., 1944. jan. 12.) a Tanácsköztársaság bukása után az egyik hírhedt tiszti különítmény parancsnoka. Őrnagyi rangot ért el. Különítménye gyilkolta meg – többek között – Somogyi Bélát és Bacsó Bélát. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20 – 23.) különítményével Sopronban állomásozott és Károly királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. Csapatai kísérték Budapest felé a királyt, s vettek részt oldalán a budaörsi ütközetben. A puccs leverése után rövid ideig fogságban volt, de anmesztiában részesült.
A fővezérség az akciókat népítéletnek vagy egyéni kilengésnek titulálta (való igaz, hogy parancsot sosem adott ki a megtorlásokra). Horthy emlékirataiban elismeri, hogy bűntettek történtek, de utólag is a körülményeket, a háborús világ kifordult törvényeit tartja igazi felelősnek: „A földre szabadult poklot még senki sem csendesítette le azzal, hogy angyalszárnyakkal legyezgette” – írja portugáliai emigrációjában.4 Horthy helyesen ismerte fel, hogy a zűrzavaros helyzetben kizárólag egy összefogott fegyveres erő képviselhet reális hatalmat: George Russel Clerk brit diplomata végül vele állapodott meg arról, hogy a román kivonulás után a Nemzeti Hadsereg vegye át az ellenőrzést Budapesten. A katonai diktatúra felállításának tilalmát Horthyval elfogadtató Clerk-misszió eredményeként 1919. november 16-án, miután a román hadsereg gondos ellenőrzés mellett távozott a kifosztott Budapestről, Horthy a viseletéről „darutollasnak” nevezett haderő élén a Dunántúlról bevonult a fővárosba. 4
Ágoston Balázs: Chile megmentője című cikke. A Horthy idézet a lap közepén
Főhadiszállását ideiglenesen a Gellért Szállóban rendezte be, a különítményesek pedig több saját központot alakítottak ki saját maguknak.5
1. ábra A bevonuló Fővezér fogadása a budapesti Gellért Szálló előtt Meglátogatta az idegen megszállás alól felszabadult Tisza-melléki tájak magyarságát s a nép a legőszintébb megnyilatkozással köszöntötte és zárta szívébe a fővezért. Hatvan, Gyöngyös, Eger, Mezőkövesd és Miskolc, majd Cegléd, Szolnok és Kecskemét voltak az alföldi út főbb állomásai.
A fővezér felelősségének kérdése Sokak szerint a Nemzeti Hadsereg főparancsnokaként Horthy Miklóst felelősség terheli a különítményesek kegyetlenkedéseiért6 – az úgynevezett fehérterror egyesek szerint több száz, mások szerint több mint 1000 főre (Böhm Vilmos, a Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosának erős túlzása szerint mintegy 5000-re7) becsült áldozatáért, akik főként nem a kommunista rémtettek (a vörösterror) elkövetői, hanem a Tanácsköztársasággal rokonszenvező közemberek voltak. Emellett gyakran a Tanácsköztársasághoz nem köthető zsidó származású személyek is áldozatául estek a megtorlásoknak.8 Ennek fő oka az volt, hogy a Tanácsköztársaság vezetőinek döntő többsége és sok kommunista is zsidó származású volt, és a különítményesek előszeretettel azonosították a zsidóságot a Tanácsköztársasággal. A fehérterror bűncselekményei folytatódtak a budapesti bevonulás után is. A Nemzeti Hadsereg tagjai kereskedőket fosztogattak, a nyílt utcáról hurcoltak el embereket, akiket a különítmények szállásain kínoztak, sokukat meg is gyilkolták. Számos nemi erőszakot is elkövettek.9 Újabb vélemények szerint a helyzet ennél bonyolultabb. A Magyarországon lévő brit katonai és civil megfigyelők támogatták Horthy tevékenységét annak érdekében, hogy végre konszolidálja az ország helyzetét. Thomas Sakmyster történész szerint Horthy ideiglenes kormányzóvá tételét a szövetségesek katonai missziójának vezetője, Yates ezredes már 1919-ben javasolta a NH siófoki főhadiszállásán. Sir George Clerk, a brit külügyminisztérium 1919. október végén – november elején Kelet-Európába küldött megbízottja azt kérte Horthytól: ha hatalomra kerül, számoljon le mind a szélsőjobboldallal, mind a szélsőballal.10 Nem mellékes szempont, hogy a Nemzeti Hadsereg egy frissen alakult, meglehetősen szervezetlen testület volt, amelynek tagjai az amúgy is zűrzavaros időszakban akadály nélkül cselekedhettek, parancs nélkül, saját belátásuk szerint11 (amint ezt a későbbiekben a Rongyos Gárda Sopron környéki tevékenysége is igazolt12). Horthy parancsa így szólt a budapesti bevonulás előtt: „ha Budapestre megyünk, mindenki jól tartson össze, tartson fegyelmet, hogy parancsom és 5
Romsics Gergely 2003. Rubicon Történelmi Magazin:Horthy Miklós, kultusz és ellenkultusz/A Horthy-kép változásai/Az ellenkultusz kialakítása-1951 12.oldal. 7 Karsai László tanulmánya a holokausztról;fenti adat említése az Első világháború, forradalmak, ellenforradalmak fejezetben 8 Rubicon Történelmi Magazin:Horthy Miklós, kultusz és ellenkultusz/A Horthy-kép változásai/A véreskezű gyilkos 6. oldal. 9 Ablonczy 2004. 10 Sakmyster 2001. 11 Encyclopaedia Humana Hungarica. A keresztény nemzeti kurzus időszaka 12 Rongyosok szobra. Cikk a Rongyos Gárda tevékenységéről Sopron város honlapján 6
reményem ellenére olyan ne történhessék, amit ránk fognak…”, ám ez a kilengéseket nem akadályozta meg.13 Megemlíthető, hogy Horthy hatalma a kormányzóvá választásáig az antanttól és a Nemzeti Hadseregtől függött. A forradalmak után bekövetkező, Magyarország kisantant általi katonai megszállása hatalmas károkat okozott. A román megszállás alatt megindult az ország módszeres kifosztása, amely során a becsült kár 1,5 milliárd aranykorona volt. Megemlítendő még, hogy a magyar vöröshadsereg és a Tanácsköztársaság felszámolásában, valamint a fehérterrorban döntő szerep jutott a román hadseregnek. Emellett az is tény, hogy Horthy több esetben vizsgálatot rendelt el a gyilkosságok kivizsgálásának érdekében.14 1919. november 24-én Huszár Károly lett az ún. koncentrációs kormány miniszterelnöke. Huszár Károly (eredeti neve: Schorn Károly; Nussdorf, 1882. szeptember 10. – Budapest, 1941. október 29.) 1910-től 1918-ig Katolikus Néppárti parlamenti képviselő. A második és harmadik Friedrich-kormányban 1919. augusztus 15-től november 24-ig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. 1919. november 24-én megválasztották az ún. koncentrációs kormány miniszterelnökévé, ezt a posztot 1920. március 15-éig töltötte be. Egyben ő volt a munkaügyi és népjóléti miniszter is. A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után alakult, kormánytámogató Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (Huszár-Ernszt-párt) elnöke; a második nemzetgyűlés alelnöke.
Név
párt
poszt
Huszár Károly
miniszterelnök, ideiglenes munkaügyi és népjóléti min.
KNEP
Bárczy István
igazságügyminiszter
Demokrata Párt
Benitzky Ödön
belügyminiszter
KNEP
Bleyer Jakab
a nemzetiségi kisebbségek tárca nélküli minisztere
KNEP
Friedrich István
hadügyminiszter
KNEP
Haller István
vallás- és közoktatásügyi miniszter
KNEP
Heinrich Ferenc
kereskedelemügyi miniszter
Nemzeti Liberális Párt
Korányi Frigyes
pénzügyminiszter
Kisgazdapárt
Peyer Károly
népjóléti és munkaügyi miniszter
Nemzetközi Szociáldemokrata Párt
Rubinek Gyula
földművelésügyi miniszter
Agrárpárt
Somssich József
külügyminiszter
pártonkívüli
Nagyatádi Szabó István
közélelmezésügyi tárca nélküli miniszter
Kisgazdapárt
Sokorópátkai Szabó István
tárca nélküli kisgazda miniszter
Agrárpárt
13 14
Az idézet a nyugat.hu honlapján Encyclopaedia Humana Hungarica. A román megszállás és a fehérterror
