Vetımag-csávázási kisérletek. III. Ami egyes bolti csávák készitıinek azon állitását illeti, hogy szerük a csirázást elısegiti, s hogy a növények elsı fejlıdéséhez tápanyagokat szolgáltatva, a termést fokozzák is, kisérleteinkbıl láttuk, hogy a csirázást valamennyi bolti csáva hátráltatja s ámbár a termelési kisérletek nem is sikerültek teljesen, a 86. évi kisérletekbıl azt is láttuk, hogy a csávázatlan mag nagyobb termést adott, mint a magtrágyául árult bolti csávával kezelt. A magtrágyák használata egyáltalában nagyon kétes értékü, még akkor is, ha a magvakat nagyobb mennyiségü, a növények által könnyen fölvehetı anyagokkal bıven ellátva vetjük el. A gabonafélék életük kezdetén elég tápanyagot találnak az endospermben; gyökereik közvetlen hozzá sem férhetnek ahhoz a trágyához, mely a magra a csávázás alkalmával rátapadt, vagy amelybe a mag a magtrágyázás egy másik módja, a candirozás, szerint beburkoltatott. Csak már késıbb veheti hasznát ezen anyagoknak a növény, akkor, midın gyökere már mélyebben jár a talajban, az esetben, ha a magról a trágyaszert az esıvíz a talaj mélyebb rétegeibe, a gyökerekhez mosta le. Csakhogy a növény fejlıdésének ezen stadiumában már a talaj tápanyagait úgyis képes fölvenni és feldolgozni, s a magtrágyából a gyökereihez lemosott anyagok nem sokat lendíthetnek fejlıdésén: Hanem a Schönbeck-féle csáva, mint magtrágya, még csak figyelembe sem jöhet. 450 g/-nyi1 anyag, – melynek majdnem fele rézgálicz, – van három kat. hold trágyázásra szánva, hogy ennek termését fokozza! Amilyen nevetséges a reclam, époly szomoru, hogy nagyon sokan akadnak, akik elhiszik. Két gazdasági egyesület s egy csomó tekintélyes gazda „hálás” szívvel ad nyilatkozatot az ügyes kereskedı kezébe, hogy az több gazdát boldogíthasson „a tudomány vívmányai szerint összeállitott” csávájával. Sıt az egyik gazdasági egyesület titkára kimondja, hogy vetése a Schönbeck-féle csáva használata mellett megkétszerezıdött! Ezek a nyilatkozatok inditottak minket arra, hogy a Schönbeck-féle csávával, mint magtrágyával, nevetséges volta mellett is, foglalkozzunk. Befejezve a bolti csávák tárgyalását, a csiráztatási kisérletekhez kell visszatérnünk. A csávázott magvak csirázásánál, szem elıtt tartva azon élettani jelenséget, hogy a gabonafélék fıgyökere csak muló szereppel bir, s hogy functióját a mellékgyökerek képesek pótolni: mindazon magvakat, melyek csirájának fıgyökere tönkre ment, sıt azokat is, melyeknél az öt ısgyökér közül csupán csak egyik tartotta meg életképességét, azok közé számitottuk, melyek sikeresen csiráztak. Hogy ezen eljárásunk helyes volt, azt a termelési kisérletek is bizonyítják; mert ellenkezı esetben azon a parcellán, melyet 86. év ıszén 2%-os rézgálicz-oldatban 14 órán át áztatott búzával vetettünk be, tízszerte kevesebb ép növénynek kellett volna állnia, mint a csávázatlan parcellán, mivel ezen csávázásmód mellett a magvaknak csak 10%-a csirázott fıgyökérrel. Pedig ez nem így volt, mert ha ritkább is volt a tábla (még a megbokrosodás elıtt szemlélve), korántsem volt annyira ritka, miként fel lehetett volna tenni, hogy csak azok a növények csiráztak sikeresen, melyeknél a gyökérzet meg nem támadtatott. Azonban, hogy lássuk: miféle fejlödést érnek el az egészen ép csirákkal szemben azok, melyek gyökérzete a csáva által megtámadtatott? ez évben csirázási kisérleteket tettünk ismét, de nemcsak itatóspapirban, hanem kerti földben is. Kisérletet tettünk a háromféle bolti csávával kezelt, továbbá ½, és 2 %-os rézgálicz-oldatban 14 órán át áztatott, valamint csávázatlan maggal.
1
Sıt ennyi sem, mert az oldat nagy része visszamarad; ugyanis Schönbeck utasitása szerint, a vetımagot a csomagjából készitett oldatba csak be kell mártani.
Itatóspapirba mindegyik kisérletbıl két 100–100 magból álló próbát tettünk, valamint kerti földbe is két 100–100 magból álló próba vettetett. Hogy a kerti földbe vetett magvakból eredı növények rendes fejlıdésnek indulhassanak, nagy (25 c/m átmérıvel biró) cserepeket használtunk, melyek elégséges területet nyujthattak a zsenge növények akadálytalan fejlıdéséhez. A Liebenberg-féle csiráztatóba itatóspapirban elrakott magvak csirázási eredményeit a mellékelt táblázat tünteti fel.
Ebbıl megint csak azt látjuk, amit a megelızı évek csiráztatási kisérletei tanusitottak; a számok változnak, mert mindig másmás termésü magot használtunk, de az eredmény lényege ugyanaz. A cserepeket, melyekbe a magvakat elvetettük, a növénytani laboratorium egyik nagy asztalán úgy helyeztük e1, hogy a fejlıdı növénykéket a világosság egyformán élje, nehogy növekedésükben e tényezı különbségeket szüljön. Három hét mulva, mikor a Liebenberg-féle csiráztatóban a megfigyelések befejeztettek, megolvastuk a cserepekben a növények számát és azt találtuk, hogy ez nagyjában meg felel azon számoknak, melyeket azáltal nyerünk, ha a papirosban csiráztatott azon magvakat adjuk össze, melyeken bárminemü gyökérzet lépett fel. Tehát ezen adatok világosan bebizonyítják, hogy ha a fıgyökér, sıt ezzel az mellékgyökerek is nagyobbrészt tönkre mennek, a csira sikeresen képes növekedni. Még azok a növények is, melyeknél valamennyi ısgyökér tönkre ment, tökéletes növényekké fejlıdnek, mert a rügy tövébıl, az elsı bütyökbıl, járulékos (adventiv) gyökerek nınek ki csakhamar, melyek a csirát lábra állítják; de mert ezek fejlıdésében már nagyobb késedelem állott be, ezeket nem számítjuk – míg kisérletek által fejlıdésük gyorsaságát meg nem figyeljük – a sikeresen csirázók közé. Ami az egyes cserepekben kikelt növények fejlıdöttségét, tehát a vetés állását illeti, a 12 cserép között az eredmények fölvétele idejében (tehát a vetésre három hét mulva) semmiféle különbséget nem lehetett észlelni. Mindegyik cserépben a növények legnagyobb része egyforma fejlıdöttségi fokot (nagyságot) ért el, s mindegyik cserépben volt 1–2 elmaradott növényke. Ez nagyon feltünı dolog volt, azért elhatároztuk, pontosabb megfigyelés alá venni az egyes cserepek növényzetét. Szorosabban szemügyre véve a növényeket, azt találtuk, hogy azok legtöbbjénél két lomblevél van kifejlıdve; akadt néhány közöttük olyan, amelyiknél már a harmadik lomblevelet is lehetett 1–2 c/m-nyire látni, s ismét volt mindegyik cserépben egykét oly növény, melynél a buroklevelet (az elsı színtelen levelet, mely csirázásnál az egész rügyet betakarja) az elsı zöld lomblevél csak nemrég törte át. Azonban semmifélekép sem mutatkoztak ezen adatok valaminı viszonyban az alkalmazottt csávákkal; a csávázatlanul elvetett magvakból épúgy, mint a 2 %-os rézgáliczoldattal kezelt magvakból kelt növények között egyaránt voltak 3-levelü és 1-levelü növények.
Az alábbiakban fel van tüntetve az egyes cserepekben kikelt növények száma, továbbá az is, hogy valamely cserépben hány 3-levelü, hány 2-levelü és hány 1-levelü növényke találtatott.
Hogy még biztosabban megitélhessük a növénykék állását, mindegyik cserépben termett 10 legnagyobb növény hosszát lemértük. A lemérések a 449. oldalon láthatók. E mérésekbıl szintén az tünik ki, hogy a növényzet fejlettsége valamennyi csávázásmód mellett ugyanolyan fokon állott, olyanon, mint aminöt a csávázatlanul elvetett magvakból kikelt növények értek el. A növények hosszát a magtól a második zöldlevél végeig mértük le; a növények többnyire úgy is állottak, hogy azok csúcsát a második levél hegye képezte, s a második levél csak azon növényeknél hajlott már oldalra, melyeknél a harmadik levél is ki kezdett fejleni. A méréseknél azt is tapasztaltuk, hogy többnyire a 2-levelü növények voltak a legerıteljesebbek; azon növényeknél, melyeknél már a harmadik levél is mutatkozni kezdett, rendesen a második levél csekélyebb fejlettséget ért el. A fentebbi kimutatásban azért mindenütt fel van tüntetve, ha valamely lemért növény már három levéllel birt, s így láthatjuk, hogy a legnagyobb növények között csak néhány volt 3-levelü. A növények hosszából bátran megitélhettük azok fejlettségi fokát, mert ily zsenge korukra elegendı területtel birtak, s nem lehetett attól tartani, hogy egyes cserepekben a növények térhiányában, vastagságuk rovására, megnyúlnak. Ha a területhiány befolyásolta volna a növények növekedését, akkor a 2 %-os rézgálicz-oldatban csávázott magvak cserepében a legrövidebb, a csávázatlan magvak cserepében a leghosszabb növényeknek kellett volna lenniök, mert azok álltak a legritkábban, emezek pedig a legsőrőbben. E kisérletekbıl tehát nemcsak az tünik ki, hogy a fıgyökér vagy egyáltalában az ısgyökerek egy részének tönkremenésével a növények sikeresen fejlıdhetnek, hanem az is, hogy a csirázás hátráltatása s a csirázásnál jelentkezı rendellenességek daczára is azon magvakból fejlıdı növények túlnyomó része, amelyek csirázóképességét a csáva meg nem ölte, növekedésükben utólérik a rendesen csirázó magvakból kelt növényeket. Valamennyi csiráztatási kisérlet azt mutatta, hógy a csávázott magvak lassabban csiráztak, s hogy a csirán az ısgyökerek egy része elpusztult. Tartani lehetne tehát attól, hogy a csáva nemcsak azáltal okoz veszteséget, hogy a magvak egy részét elöli, hanem azáltal is, hogy a
növények egyenetlen fejlıdését idézi elı. De ez, mint a legutóbbi kisérletekbıl láttuk, nem áll. Ha a csáva el nem ölte a csirát, s csapán ennek kibujását késleltette, a növényke, amint magához tér, fokozott erélyességgel indul fejlıdésnek, s ott, ahol 2–3 ısgyökér elveszett, a megmaradt kettı (vagy esetleg egy) erıteljesebben fejlıdve, mőködik az elpusztultak helyett. A 86-ki termelési kisérleteknél tapasztaltuk már, hogy még a tél beállta elıtt az egyes növények nagysága kiegyenlitıdött. S mind a két évben parcelláink egyenletes érése is azt mutatta, hogy azon különbség, melyet eleinte a növények fejlettségében a csávázott magvak egyenetlen csirázása okoz, késıbb elenyészik. A csávázás hátrányai között nagyon gyakran halljuk említeni azt, hogy a csávázott gabona egyenetlenül érik; pedig mind a szabad természetben tett megfigyeléseink, mind pedig kisérleteink alapján bátran kimondhatjuk, hogy e félelemnek helye nincsen.
A laboratorium azon helyiségében, ahol cserepeink állottak, állandóan 22–23° C. hımérsék volt. E kedvezı hımérsék mellett a növények fejlıdése már kiegyenlitıdött három hét alatt; a szabad természetben ez nem mehet ily gyorsan végbe, de az idıjárás szerint elıbb-utóbb végbe megy. A csávázatlan magvakat minden elıleges áztatás nélkül raktuk cserépbe, míg a csávázott magvak, habár le is száríttattak, a berakásnál még mindig meg voltak dagadva. A csávázatlan magvakat azért nem áztattuk elıbb vízbe, hogy kisérleteink a praxisban követett eljárásnak feleljenek meg, ámbár a csirázás erélyességének összehasonlítása megkövetelte volna, hogy a csávázatlan magvak is megdagadva vettessenek el.
A csávázott búzák valamennyijénél – mint már közleményünk elején emlitettük – torz csirázások is elıfordultak. Ezek között leggyakoribb azon eset, hogy a maghéj alól kibujik egy-két gyökér, s ezekkel, vagy ezek után, a rügy is; de a rügybıl a lomblevelek nem tudnak kibontakozni egyideig. Az egész rügyet betakarja a buroklevél, mely ilyenkor erısen megvastagodik. A gyökerek nınek, s megnyúlik a beburkolt rügyecske is, anélkül hogy e lomblevelek kifeslenének. Néhány nap mulva azután a buroklevél oldalt kiszalad, s e szakadáson az elsı és néha már a második lomblevél is, torzultan, elcsavarodottan lép ki. Azt hittük, hogy az ily módon csirázó növények elveszetteknek tekintendık; elıször azért, mert fejlıdésük nagyon elmaradott, másodszor azért, mert egész kinézésük egészségtelen, alakjuk eltorzult. Azonban a cserépben tett megfigyelések azt bizonyítják, hogy az ily módon csirázó növények nagy része is kiheveri a bajt, s késıbb normális alakot véve fel, a rendesen csirázókat eléri. A buroklevelet áttörı sárga, szakadozott lomblevelek ugyanis csakhamar megzöldülnek, s habár nem nınek oly hosszura, mint a rendesen csirázott növények elsı lomblevelei, de annál szélesebbekké lesznek, s a késıbb megjelenı lomblevelek azután már egész rendes állapotban jelennek meg. A cserepekben tett kisérleteknél azt is tapasztalhatjuk ismét (amit már mások kisérletei, valamint az általunk 85-ben közzétett kisérletek is bizonyitanak), hogy az erısebb csáva a talajban nem hat oly mérgezıleg, mint akkor, ha a magvak itatóspapirban tétetnek a csiráztatóba, – azért, mert a maghoz tapadt rézgáliczot a talaj absorbeálja, s így a csirázás megindultakor már a rézgálicz nem hathat annyira a csirára, mint itatóspapirban, ahol a magvak úgyszólván benne fekszenek azon rézgálicz-oldatban, melyet az öntözéshez alkalmazott víz róluk lemos. Összehasonlítva a Liebenberg-féle szekrényben és a kerti földben végbe ment csirázást, láthatjuk, hogy a 2 %-os rézgálicz-oldatban 14 órán át csávázott magvaknak a Liebenberg-féle csiráztatóban átlag csak 51.5 %-a, holott kerti földben, ugyanoly módon kezelt magvaknak átlag 64 %-a csirázott.
A porüszög. Ha kétévi termelési kisérleteinket már most azon szempontból vizsgáljuk, hogy a gabonaporüszög tekintetében minı eredményeket értünk el? feltünik mindjárt, hogy 86-ki kisérleteinknél, azaz 87. év nyarán aratott búzánk mindegyik parcelláján volt porüszög, még pedig tetemes mennyiségben; 87-ki kisérleteinknél, tehát 88-ban aratott búzánkban pedig egyetlenegy porüszkös kalász sem találtatott. Midın 86-ki termelési kisérleteink eredményét fejtegettük, kimondtak, hogy a porüszög a talajból került a termésbe, amely már vetésünket megelızıleg inficiálva volt, habár magával a vetımaggal is kerültek sporák a talajba. 87-ki kisérleteink ismét azt mutatták, hogy porüszög sem vetımagunkon (errıl mi gondoskodtunk) nem volt, sem a talajban nem lehetett. E tényeket constatálva, lehetetlen volt megállnunk, hogy e tények okait ne kutassuk, mert bizonyos, hogy magának a tényeknek egyszerő constatálása nagyon sajátságos színben tüntetné fel közleményünket. Ugyanis elsı évi termelési kisérleteinknél, midın mindenféle, az általunk legokszerübbnek mondott csávázási kisérleteink után is, termésünk meglehetısen pörüszkös volt, azt mondtuk: ez ellen tenni nem lehetett, mert az üszög a talajban volt; második évben tett kisérleteinknél pedig, midın egyetlenegy porüszkös kalászt sem aratunk, – tehát csávázatlan mag után sem, – megint csak egyszerően azt mondjuk: termésünk porüszkös azért nem lett, mert a talajban porüszög nem volt. Fel kell tehát okvetlenül a kérdésnek merülnie, hogy miért volt képes talajunk egyik évben a termést inficiálni s a másikban nem?
Hogy e kérdésre megfelelhessünk, elıször is azon kérdésre kell feleletet kapnunk, hogy talajunkra, melyen 86-ki kisérleteinkot végeztük, honnét kerülhetett porüszög? Porüszög a talajba – eltekintve egészen az üszkös magtól – fıleg három módon kerülhet: 1. azáltal, hogy a talajon megelızıleg porüszkös gabona termett s az üszkös kalászokról a sporák közvetlen a talajra szóródtak, – 2. azáltal, hogy valamely más tábla üszkös termésébıl a sporákat a szél hordta a talajra, és 3. trágya által, melynek szalmája porüszkös volt. Már most, hogy eldönthessük: vajjon talajunk melyik mód, esetleg moly módok által inficiáltathatott? a culturkert naplójában megnéztük, hogy kisérleteink elıtt mi termeltetett annak területén, valamint szomszédságában, – továbbá, hogy táblánk mikor trágyáztatott? A naplóból kitünt, hogy kisérleti területünkön a megelızı évben czirok és czikória állott, mely alá trágyáztatott; e növényekkel egyidıben a szomszéd területeken a rajzban elıtüntetett növények állottak.
E vázlatból láthatjuk, hogy kisérleti területünk mellett közvetlen s attól nem messze szintén volt gabona. Ami a megelızı évek növényeit illeti, a culturkert naplója szerint táblánkon gabonafélék 84-ben, arattattak, tehát két évvel a mi vetésünket megelızıleg. Ezen adatokból tehát az tünik ki, hogy a fentebb elıadott inficiálási módok egyike sem tekinthetı kizártnak. Kisérletünk területére porüszögsporákat hordhatott a szél 86. év nyarán a könyezö gabonatáblákról, melyek a mi ıszi vetésünket inficiálhatták; porüszög-sporák kerülhettek a trágya által is talajunkba, végre az is lehetséges, hogy a két év elıtti gabonatermés inficiálta a területet, hogy tehát az ekkor közvetlen a talajba hullott, s késıbb, a mívelés – alkalmával a talajban elkeverıdött üszögsporák tartották még meg csirázóképességüket, s képesek voltak a termést inficiálni. Hogy a módok közül melyik hatott közre leginkább termésünk inficiálásánál, azt bajos határozottan eldönteni. A szél nagyon könnyen hordhatott 86. év nyarán a közeli búza- és árpaparcellákról üszögsporákat; azonban ezek csak keskeny, alig 1 m/-nyi szélességü parcellák voltak, melyeken nagyon kevés termett; e táblácskák csak arra szolgáltak, hogy az akadémia hallgatói azokon a különféle gabonafajtákat szemlélhessék. Ezen parcellákról ily nagymérvü infectió nem igen volt lehetséges; a távolabbi gabonatáblát ismét kender és mák választotta el parcelláinktól, melyek eléggé védhették kisérleteink területét a nagyobb mérvő infectiótól. Így valószinőbbnek kellett tartanunk, hogy a talaj vagy az elıbbi években rajta állott üszkös termés, vagy a trágya által inficiáltatott. E föltevésünk mellett szól azon körülmény is, hogy kisérletünk egész területe egyenletesen volt inficiálva. Az egyes parcellákon termett porüszkös kalászok száma között igen nagy különbség egyáltalában nem volt; ha pedig az egyformán kezelt magvakkal bevetett két-két parcella termését vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a porüszkös kalászok száma majdnem megegyez.
Az üszögsporák ily egyenletesen leginkább azáltal osztódhattak el a talajban, hogy ez, a többszöri mívelés alkalmával, át meg át forgattatott; tehát föltehetı, hogy a sporák nem 86. év nyarán, hanem ezt megelızıleg 85-ben a trágyával, vagy 84-ben a rajta állott üszkös gabona sporáinak leszóródása által kerültek talajunkra, s ennek gyakori bolygatása alatt benne egyenletesen elosztódtak. Azon a területen, melyet 87-ben vetettünk be, megelızıleg dohány állott, mely alá szintén trágyáztatott. A dohánynyal egyidejüleg a szomszédos parcellákon gabonaféle (mint azt túloldali rajzunk mutatja) nem állott, s így a szél által a terület nem inficiáltathatott. A culturkert naplójában négy évre visszamenıleg azt találtuk, hogy ezen idı alatt a területen gabonaféle nem állott. Tehát míg a 86-ki vetésnél a talaj infectióját illetıleg három tényezıt is fölvehettünk, addig itt két tényezı elesett, s mint alábbiakban elıadjuk, a harmadik tényezı is: a trágya. Azt az ellenvetést tehetné valaki, hogy talán a lefolyt évben az idıjárás nem volt a porüszög fejlıdésére kedvezı, – mert tény, hogy az idıjárás befolyással bir az üszög fellépésére, – s ez magyarázza meg az egész dolgot. Ezek ellenében megjegyezzük, hogy épp a lefolyt évben egész vidékünk termésében nagyon sok porüszkös kalász volt látható, s akadémiánk gazdaságában, mely a vetımagot évek óta ½ %-os rézgálicz-oldatban 12–14 órán át áztatja, szintén sok porüszkös kalász termett. E körülmény ismét valószinüvé teszi, hogy 86-ki kisérleteinknél nem a trágya inficiálta területünket, hanem a talaj volt már az elıbbi termések által inficiálva, mert hisz’ a culturkertbe a gazdaság hordat trágyát, innét került a trágya 86/87-ki kisérleteink területére is. Az akadémia földjeire, mert a magot okszerüen csávázva vetik el, porüszög a vetımaggal nem kerülhetett, nem kerülhetett a trágyával sem, mert a mi kisérleti parcelláink ugyanebbıl a trágyából kaptak, s így ezek termésében is kellett volna porüszkös kalászoknak letnniök. Tehát az akadémia gazdaságában is legvalószinőbben azáltal magyarázhatjuk meg a porüszkös kalászok megjelenését, ha fölteszszük, hogy azon területek, melyeken búza termeltetett, már megelızıleg voltak inficiálva.
Az akadémiában búza három forgóban termeltetik. A lefolyt évben learatott búzatáblákon a megelızı években következı növények állottak:
2
I. forgó
II. forgó
III. forgó
88-ban búza
88-ban búza
88-ban búza
87-ben csalamádé,
87-ben tengeri,
88-ban csalamádé,2
86-ban búza
86-ban mohar
88-ban búza
Termelési kisérleteink évét mindig a vetés évével jelöltük meg.
85-ben répa
85-ben búza
88-ban zöld takarmány
Látjuk tehát, hogy akadémiánk gazdaságában közvetlen talaj-infectió minden forgóban lehetséges volt, mert két forgóban csak egyévi s az egyikben kétévi idıköz választja el a búzát egymástól. A most elıadottakból is az tünik ki, hogy csávázás által porüszögtıl vetésünket meg nem óvhatjuk. Most még az a kérdés merülhet fel: vajjon ha valamely talajba porüszögsporák kerültek, meddig képesek ezek a talajba vetett gabonát veszélyeztetni? Erre nézve biztos feleletet adni nem lehet. Kühn szerint az üszögsporák a második évben már nagyobbrészt elvesztik csirázóképességüket, miért is Kühn ajánlatosnak mondotta kétéves vetımag használatát. Dr Liebenberg3 kisérletei ellenben kimutatták, hogy a gabonaporüszögsporák s egyéb üszögsporák is 7–8 éven át megtarthatják csirázóképességüket. Liebenberg sok anyaggal kisérletezett, s kisérleteibıl kitünt az is, hogy az üszögsporák csirázóképessége egyes évek termése szerint különbözik; némely évben nem érnek inog tökéletesen, s ilyenkor csekély esirázóképességgel birnak vagy általában nem csiráznak. Ezen észleletekbıl megmagyarázható Kühn tévedése. Azonban Liebenberg kisérletei nem birnak practikus jelentıséggel. Ó herbariumban ırzött üszögsporákkal kisérletezett, melyek az idıjárásnak nem voltak kitéve. Az nagy kérdés, hogy a sporák a talajban, ahol a hımérséki és nedvességi viszonyok változásának vannak kitéve, ahol tehát majd a csirázásukhoz kivántató kedvezı föltételeket találják meg, majd pedig oly viszonyok közé kerülhetnek, melyek életképességüket veszélyeztetik: oly hosszu ideig, minıre Liebenberg adatai szólnak, megtarthatják-e esirázóképességüket? Hogy megvan bennök a képesség hosszabb idı mulva is csirázni, azt Liebenberg vizsgálatai kimutatják; de hogy mennyi ideig marad meg bennök e képesség akkor, ha a talajban rájuk nézve a legkedvezıbb s a legkedvezıtlenebb életviszonyok egymásutánjának vannak folyton kitéve: az csak a szabad természetben, talaj-inficiálási kisérletekkel dönthetı el, s mi, ha idınk engedi, e kisérletekhez hozzáfogunk. Linhart György és Mezey Gyula.
3
„Oesterreichisches landwirthschaftliches Wochenblatt.” 1879, 451. l.
