Barabás Tünde
Városi bűnözés: új esélyek a megelőzésre1 Magyarországon a bűncselekmények közel 80 százalékát a városokban, és azokon belül is elsősorban a sűrűn lakott városrészekben követik el. Érdemes ezért a megelőzés-védekezés kérdését az adott területekre, városrészekre koncentrálva vizsgálni és a bűnözést elősegítő helyzeteket feltárva kidolgozni. Erről számos nemzetközi dokumentum tartalmaz ajánlást, a hazai tudomány képviselői azonban eddig kevéssé érintették ezt a kérdést.2 Az első hazai empirikus vizsgálatot ebben a témában az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) végezte, 2004 és 2007 között, az Európai Unió AGIS programjának támogatásával. Az épített környezet lakótelepi bűncselekmények megelőzésében betölthető szerepét vizsgálta a Crime Prevention Carousel (CPC)3 nemzetközi kutatás, amely elsősorban a lakótelepek bűnözési helyzetének és az adott környezet átalakíthatóságának összefüggéseit tárta fel, a bűncselekményi szituációra és az arra adható válaszokra fókuszálva, elsősorban az áldozatok szemszögéből. 1. Elméleti és szabályozási háttér A szituációs bűnmegelőzés jelentősége egyre gyakrabban merül fel a prevenció kérdése kapcsán. Ebben szerepet játszhat a megoldás egyszerűsége, és az eredmény viszonylagosan gyors megmutatkozása (például a bűncselekmények számának erőteljes visszaesése a korábban sötét, zegzugos terület áttekinthetővé tételét követően). A nemzetközi szervezetek a 90-es évek óta foglalkoznak a szituációs megelőzéssel. Így például az ENSZ először az ECOSOC 1997/33. sz. ajánlásában a bűnmegelőzés koncepciója kapcsán dolgozott ki többszintű bűnmegelőzési modellt, amelyben megkülönböztette a társadalmi, a szituációs és az áldozatorientált megelőzést.4 Az ENSZ Szociális és Gazdasági Tanácsa Bűnmegelőzéssel és Büntető Igazságszolgáltatással foglalkozó Bizottsága 2002-ben bécsi munkaülésén5 tervezetet készített a bűnmegelőzésről, amelyben a 19-34. szakaszokban tárgyalta a felelősségteljes bűnmegelőzés (Responsible Crime Prevention) legfontosabb elemeit. Eszerint a megelőzés három, egymással egyenrangú célterülete: a (potenciális)
1
A tanulmány az Európai Unió támogatásával végzett kutatás eredményeit vázolja. A kutatásról részletesen: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. OKRI, Budapest, 2008. 2 A téma hazai úttörője Korinek László, aki az építészeti bűnmegelőzés kérdéseiről először a 90-es években jelentetett meg cikket a Belügyi szemlében: Korinek L.-Hima T.: Az építészeti bűnmegelőzés. „A bűn barrikádjai”. Belügyi Szemle 1995/1-2. szám, pp. 15-51. 3 A projekt angol címe: Sharing good practices in Crime Prevention based on the evaluation of rehabilitative schemes in the rehabilitation areas in Member and Accession State. Röviden: Crime Prevention Carousel (JAI/2004/AGIS/164), azaz Bűnmegelőzési körhinta) 4 Borbíró A.: Bűnmegelőzés, társadalmi bűnmegelőzési stratégia és az erre vonatkozó nemzetközi követelmények. http://bunmegelozes.easyhosting.hu/, p. 6. 5 Prevention of Crime Report of the meeting of the Group of Experts on Crime Prevention. Draft. Commission on Crime Prevention and Criminal Justice. Eleventh session Vienna, 16-25 April 2002 Item 4 on the provisional agenda United Nations Economic and Social Council E/CN 15/2002/4 31. January 2002. Idézi: Irk F.: Szituációs bűnmegelőzés lakóövezetekben. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. OKRI, Budapest, 2008., pp. 78-106.
bűnelkövető, a bűncselekményi szituáció és a közösség.6 Hasonló hangsúlyt kap a szituációs megelőzés például az Európa Tanács büntetőpolitikai koncepciójában, illetve az Európai Unió ajánlásaiban is, mely utóbbiak harmonizációs kötelezettséget is jelentenek Magyarország számára, és kiemelten foglalkoznak többek között a városi biztonság kérdéseivel is.7 Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy az ajánlásokban a különböző típusú cselekvési programok együttesen szerepelnek, mivel tényleges eredmény akkor várható, ha egységben alkalmazzák a bűnözés mélyebb okait csökkentő, a sértetté válást befolyásoló és a bűnalkalmak számát redukáló intézkedéseket. Az EU és az Európa Tanács dokumentumai az elmúlt években ennek ismeretében hangsúlyozták a komplex bűnmegelőzés jelentőségét.8 A megelőzés három szintje: az elsődleges (primer) prevenció, amely a bűnözést a gyökerénél ragadja meg azzal, hogy világossá teszi a normákat, s ezáltal stabilizálja a jogtudatot (pozitív generálprevenció), és – ideális esetben – kiküszöböli a bűnözés mélyen fekvő okait (mint pl. szocializációs deficit, vagy szocio-strukturális hiányosságok).9 A másodlagos (szekunder) prevenció a bűnözés ellen annak felületi szintjén küzd, elsődlegesen az elrettentés eszköztárával. Az aktuálisan veszélyeztetett, illetve támadó személyt a bűnalkalmak struktúrájának megváltoztatásával, vagy a normakövető magatartás vonzerejének megnövelésével tartja távol a bűncselekménytől. A harmadlagos (tercier) prevenció a tettesre összpontosít a büntetés, a kezelés és a reszocializáció eszközeinek alkalmazásával, a visszaesés elkerülése érdekében.10 A kutatásunk során vizsgált szituációs és ezen belül is a környezeti megelőzés alapvetően a prevenció másodlagos szintén helyezhető el. Ugyanis a potenciális elkövetőt kívánja elkedvetleníteni a cselekmény elkövetésétől adott területen, valamint a potenciális áldozatot, illetve a közösséget segíti a megfelelő helyzeti prevenciós formák megtalálásában és alkalmazásában. A szituációs bűnmegelőzés Gönczöl Katalin megfogalmazásában: „a bűnelkövetést elősegítő alkalmak számának csökkentését célzó törekvések összessége”11. Egyes megközelítések szerint a szituációs bűnmegelőzés a bűncselekmény közelebbi, míg a társadalmi bűnmegelőzés a távolabbi okaival kapcsolatos.12 Elsősorban az elkövető kockázati felmérését célozza, azt, hogy megéri-e a cselekményt elkövetni, mekkora a lebukás veszélye. Vagyis mindazon konkrét intézkedések összessége, amelyek rövidebb távon mutatnak eredményt, mivel a növekvő lebukási veszély csökkentheti a bűnözési kedvet az adott területen.13 6
Irk F.: Nagyvárosi félelem és szorongás. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. OKRI, Budapest, 2008. pp. 6-35.; Ez egyébként nagy hasonlóságot mutat a holland szakemberek, Jan J. M, van Dijk, Jaap de Waard és Hans M. Williemse féle megközelítéssel. 7 Borbíró A.: im. pp. 11-12. 8 A társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája. bunmegelozes.easyhosting.hu/dok/tars_bunmeg_nemz_strat.doc 9 Szabó András az elsődleges prevenciót mint társadalomtervezési feladatok összességét jellemzi. In: Szabó A.: Bűnmegelőzési stratégiák. In: Belügyi Szemle, 1985/6. sz. pp. 3-16. 10 Irk F.: im. 11 Gönczöl K.: A bűnözés társadalmi reprodukciója. In: Gönczöl K.-Kerezsi K.-Korinek L.-Lévay M.: Kriminológia – Szakkriminológia. Complex Kiadó, 2006. p. 313. 12 Görgényi I.: Az áldozattá válás megelőzése. In: Ügyészek Lapja 2008/6. szám, pp. 59-71. 13 Becker racionális döntés-elmélete éppen ezt a folyamatot ábrázolja: az ember – és így a bűnelkövető is – gazdaságosan és célracionálisan cselekszik, igyekszik kis kockázatot vállalni a haszonszerzés érdekében. Erről részletesen: Korinek L.: Bűnözési elméletek. Budapest, 2006., pp. 119-128.
Magyarországon a Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiája „A városok biztonságának fokozása„ valamint „Az áldozattá válás megelőzése, áldozatsegítés, az áldozat kompenzációja” kérdéskörében foglalkozik a szituációs bűnmegelőzés egyes, főként a területpolitikához kapcsolódó kérdésével. A 2003-as Btk. módosítás Lévay Miklós értékelése szerint a defenzív büntető-igazságszolgáltatási modell dominanciáját eredményezte. Ennek fényében különleges szerepe van azoknak a megoldásoknak, amelyek a társadalmi problémákra, így a bűnözésre, gyorsan és adekvátan tudnak reagálni, és érzékelhető eredményeket hoznak egy-egy kérdés megoldása kapcsán.14 A szituációs bűnmegelőzésnek számos eleme van, hiszen gyakorlatilag az összes, a konkrét bűncselekményi helyzet kialakulását megakadályozó technika idetartozik.15 Ezek között kiemelt szerepe van az épített környezet átalakításának, és a környezeti tervezésnek – amelynek külföldön már saját mozgalma van (Crime Prevention Through Environmental Design – CPTED). Ez olyan megoldások és eljárások gyűjteményét tartalmazza, amely a közterületek (parkok, járókelők mozgásterei, tömegközlekedési megállóhelyek stb.) tervezésének vagy a meglévő struktúrák átalakításának a bűnelkövetés lehetőségét csökkentő módját foglalja össze. Lényegében tehát olyan multidiszciplináris tevékenység, aminek célja, hogy megfelelő építészeti környezet kialakításával sikerüljön elriasztani a bűnözőket valamely lakókörzetből. Magába foglalja mindazokat az építészeti, településfejlesztési, táj- és kertépítési, forgalomtechnikai, fénytechnikai, pszichológiai és kommunikációs módszereket és azok együttes alkalmazását, amelyek az épített környezet utólagos átalakításával, valamint az építendő tudatos tervezésével és megvalósításával a bűnelkövetés lehetőségeit csökkentik, illetve megszüntetik.16 Mindezen módszerek elősegíthetik a közterületek biztonságát és növelhetik az e területeket használók biztonságérzetét. Az elmúlt évtizedekben ugyanis felerősödött az a nézet, hogy nem elég a bűnt megelőzni, hanem ugyanilyen fontos a bűnözéstől való félelmet csökkenteni.17 Mind az elmélet, mind a tevékenység egészen a múlt század 60-as éveibe nyúlik vissza, szakirodalma csakúgy, mint a megvalósult projektek száma óriási. A kezdeményezések zöme részben az amerikai (USA és Kanada), részben az ausztrál kontinensről származik, ahol a rendőrség oroszlánrészt vállal nemcsak az elvek kidolgozásában, nem csupán a megfelelő szakember-képzésben, hanem az ún. forró pontok környezetében a minél gyorsabb és hatékonyabb megvalósításban is, ideértve a lakossági közreműködés kieszközlését. Hozzá kell tenni: a rendőrségi aktivitás Európa-szerte jellemző.18
14
Az igazságszolgáltatási modellekről lásd: Lévay M.: A büntetőjog társadalmi szerepének változása Magyarországon 1985-2005-ig. Magyar Jog 2006/12. szám, pp. 705-215. 15 Így például az ENSZ értelmezésében az áldozatok informálása és segítése is a szituációs prevenció része. Görgényi I.: im. 16 Dallos Endre Rendőrtiszti Főiskola számára készített jegyzete és előadássorozata alapján. 17 A nagyvárosi bűnözéshez kapcsolódó megelőzés, biztonság, félelem kérdéskörrel több kutatás is foglalkozott az elmúlt években, lásd például Kerezsi K.-Finszter, G.- Kó, J.- Gosztonyi G. (2003): Nagyvárosi bűnözés. Bűnmegelőzés Budapest V., IX. és XXII. kerületében. OKRI - Bíbor Kiadó, Budapest, pp. 385., valamint A bűnmegelőzés, a bűnözéstől való félelem (társszerző: Irk Ferenc, Kovács Róbert) In: Félelem, bűnözés és bűnmegelőzés Európa öt nagyvárosában (szerk. Irk Ferenc), OKRI, Budapest, 2005.pp. 9-145. 18 Irk F.: im.
Miként a nyugat-európai országok többségében, nálunk is a fővárosban a legmagasabb a bűnözés. Itt él a magyar lakosság 18 százaléka, de itt regisztrálják az összes ismertté vált bűncselekmény 27-30 százalékát. Nem sokkal jobb a helyzet a többi hazai nagyvárosban sem. 1. számú ábra: Nagyvárosok bűnözése Magyarországon (2007) 120 000
Bűncselekmények száma
100 000
80 000
60 000
40 000
20 000
Sz ol no k Ta ta bá ny Sa a lg ót ar já n Bu da pe st Ka po sv N ár yí re gy há za Sz ek sz ár Sz d om ba th el y Ve sz p ré Za m la eg er sz eg
Eg er
G yő r eb re ce n D
Pé cs Bé ké sc sa ba M isk ol c Sz Sz eg ék ed es fe hé rv ár
Ke cs ke m ét
0
Így tehát mindenképpen érdemes kiemelt figyelmet szentelni a városi biztonság fokozásának, amelyben kiemelt szerepet nyerhet az építészeti megelőzés, amely eddig meglehetősen mostoha szerepet foglalt el hazánkban. Az OKRI és a nemzetközi kutatócsoport Crime Prevention Carousel (CPC) programjának célja az épített környezet és a bűnözés, valamint a bűnözéstől való félelem kapcsolatának vizsgálata volt. A projekt kiemelt figyelmet szentelt az épített környezet megújítását célzó város-rehabilitációs programok bűnmegelőzési hatásainak. A nemzetközi teamben brit, holland, német, lengyel és magyar szakemberek vettek részt. A projekt minden országban egy kiválasztott problémákkal terhelt területen folyt. Ezáltal lehetővé vált, hogy az egyes országok képviselői, kutatói ne csak a saját városuk gyakorlatát elemezzék, hanem a külső szemlélő objektivitásával tegyenek fel kérdéseket a másik országgal kapcsolatban.19 A bűnözés visszaszorításában nagy jelentősége van annak, hogy adott területen a problémákat feltárva az embereket, különösen a bűnelkövetők támadásának kitett személyeket felkészítsük a helyes védekezésre. Ehhez azonban nem elégséges a sértettekről vezetett rendőrségi, illetve bírósági adatbázis, hanem részben már a jogi eljárás során sértettnek minősült, de a nyilvántartásban nem szereplő 19
Windt Sz.: Szituációs és környezeti prevenció a lakótelepeken. In: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. OKRI, Budapest, 2008. pp. 129-172.
veszélyeztetettekről és a hatóság látókörébe nem kerülő áldozatokról is több információra volna szükség. A Crime Prevention Carousel projekt ezért egy kérdésblokk kialakításával igyekezett információkat szerezni a vizsgált területeken a megkérdezettek áldozattá válásáról, annak körülményeiről, sérelmeikről, az eljárásról, ill. annak hiányáról, valamint arról, hogy az eseteket hol (lakóhelyükön, vagy attól távol, milyen szituációban szenvedték el. A kutatás alapját korábbi hasonló hazai, valamint a nemzetközi vizsgálatokban alkalmazott kérdések és tapasztalatok alkották. 2. Az áldozattá válás vizsgálata a Crime Prevention Carousel (CPC) projekt négy helyszínén20 Vizsgálatunkban a résztvevő országok (Németország, Magyarország, Lengyelország és az Egyesült Királyság), illetve az adott városrészek bűnözési-áldozattá válási helyzetéről, valamint ennek kezeléséről kívántunk képet kapni.21 Ehhez különböző módszereket vettünk igénybe. Az első lépésben a hivatalosan nyilvántartott statisztikai adatokat gyűjtöttük össze.22 Ezek alapján röviden vázoltuk az áldozattá válás tendenciáit a négy országban (fő típusok, ráták, jellemzők). Ezután következett a négy vizsgálati terület empirikus adatainak feldolgozása. Az utolsó részben összeállítottunk egy kérdőívet, amely a résztvevő országok áldozatvédelmi intézményrendszerét, a nemzeti szabályozásokat és a sértett-segítésben közreműködő szerveket volt hivatott feltárni.23 Az alábbiakban az áldozattá válás sajátosságaival foglalkozunk az érintett országokban. 2.1. A hivatalos adatok A négy résztvevő ország bűnözési helyzete meglehetősen eltérőnek mutatkozott. Ehhez kapcsolódóan a sértettek száma is különböző képet mutatott. Mint a 2. számú ábrán jól látszik, a legmagasabb a bűnözési ráta az Egyesült Királyságban, ahol 18 500 bűncselekményt követnek el százezer lakosra számítva. A pozitív pólus ehhez képest Lengyelország, a százezer lakosra jutó 3617 bűncselekménnyel. Németország és Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el.24 2. számú ábra: A százezer lakosra jutó bűncselekmények száma
20
A fejezet teljes terjedelmében megtalálható: Barabás T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. OKRI, Budapest, 2008. pp. 38-74. 21 Sajnálatosan holland adatok nem voltak, mivel Amszterdamban nem került sor kérdőív lekérdezésére. 22 Kivéve a lengyel adatokat, lásd később. 23 Erről részletesen ír Barabás T.-Windt Sz.: Levels of victimisation. In: Lukas, T. (ed.): Crime Prevention in HighRise Housing. MPI–Duncker and Humblot, Berlin, 2007, pp. 63-85. 24 Ezek a résztvevők által küldött hivatalos statisztikai adatok. Természetesen az értékelés során figyelembe kell venni a különböző jogrendszerek eltéréseiből fakadó különbségeket, így a büntethetőségi korhatár, vagy a klasszikus szabálysértések hiánya például az Egyesült Királyságban.
20000 18000 18500
16000 14000 12000 10000 8000
7747
6000 4000
4323
2000
3617
0 Egyesült Királyság
Németország
Magyarország
Lengyelország
A mélyebb elemzés érdekében megpróbáltuk vázolni a viktimizáció alakulását a résztvevő országokban. Erre nézve csak tájékoztató jellegű adatokat sikerült gyűjtenünk, mivel a hivatalos források egyrészt nagyon különbözőek voltak, másrészt például Lengyelországban ilyen jellegű adatnyilvántartás nincs. A különbözőség elsősorban az adatgyűjtés eltérő módszereinek következménye (lásd alább: központi adatok Németországban és Magyarországon, victim survey az Egyesült Királyságban25). A lengyel riport az ismertetett ok miatt a hivatalos bűncselekményi adatokat tartalmazza. A sértetti adatok – mindezek mellett – hasonló tendenciákat tükröznek, mint a bűncselekményekre vonatkozók. Különböző aspektusból vizsgálva tehát ugyanazokkal a problémákkal találkozhatunk. A sértettek száma az Egyesült Királyságban a legnagyobb, a következő a sorban Németország, majd Magyarország a harmadik (3. számú ábra). 2. számú ábra: Az összes sértett száma 1 600 000 1 400 000 1 200 000 1 000 000
Németország
800 000
Magyarország
600 000
Egyesült Királyság
400 000 200 000 0 2001
25
http://www.victimsupport.org.uk
2002
2003
2004
2005
Az adatokból kitűnik, hogy a sértettek száma 2005-ben növekedett az Egyesült Királyságban és Németországban, megtörve ezzel a korábbi pozitív tendenciákat (Magyarországon ez csak 2006-ban következett be). A lengyelországi sértettek száma feltehetően alacsonyabb, tekintve a hivatalos statisztikák szerinti alacsonyabb bűncselekményszámot (2. számú ábra). 2002–2003-ban az UNICRI is végzett hasonló célú, az áldozattá válást az egyes európai országokban összehasonlító vizsgálatot a 2002-es év tekintetében. Ez egy korábbi UNICRI által végzett kutatás megismétlése volt.26 Az összegző tanulmány az 1. számú táblázatban látható rangsort állította fel a résztvevő európai országok vonatkozásában.27 1. számú táblázat 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
Egyesült Királyság Hollandia Svédország Olaszország Málta Dánia Lengyelország
26,4% 25,2% 24,7% 24,6% 23,1% 23,0% 22,7%
8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.
Belgium Franciaország Szlovénia Finnország Ausztria Svájc Portugália
21,4% 21,4% 21,2% 19,1% 18,8% 18,2% 15,5%
Ezek az eredmények részben alátámasztották az általunk tapasztaltakat. Az első helyen az összes bűncselekmény által sértettek számát tekintve itt is az Egyesült Királyság áll. Ez azt jelenti, hogy itt a legnagyobb a viktimizációs ráta Európában, azaz az ott élők válnak a legnagyobb valószínűséggel áldozattá a felsorolt 14 ország közül. Az is látható, hogy Lengyelország itt a középmezőnyben helyezkedik el a maga 22,7%-os sértetti arányával. 2.2. Az empirikus kutatás adatai A magyarországi kvantitatív vizsgálatban 1500 lakost kérdeztünk meg körzetenként Budapest III. kerületében Békásmegyeren, illetve a Római-lakótelepen arról, hogy az interjút megelőző három évben a kérdezett volt-e áldozat, és ha igen, hányszor. A lengyel kvalitatív vizsgálatban hasonló módszert alkalmazva készültek az interjúk Krakkó Pradnik Czerwony körzetében. Németországban a résztvevők más módszerrel dolgoztak. A kutatás előtt hirdetéseket helyeztek el a helyi újságokban és egyes lakossági fórumokon, illetve az érintett lakóközösségeknél. Négy egyetemi hallgató dolgozott asszisztensként a körzetekben, akik a kérdőíveket a kérdezendőknek eljuttatták, majd azokat a kitöltés után össze is gyűjtötték. Az Egyesült Királyságban 497 önkitöltős kérdőívet terítettek szét nyolc hartcliffe-i lakótömbben, és ezeket a bristoli South Community Watch önkéntesei gyűjtötték be. Az eltérő módszertani megoldások miatt az adatokat országonként, nemzeti szinten és nem kérdéscsoportonkénti összehasonlító módszerrel vizsgáltuk. 2.2.1. Viktimizáció a lengyel vizsgálatban28 26
UNICRI (United Nations Interregional Crime and Justice Research Institute) 2002. Correspondence on data on crime victims. March, Turin. In: http://www.nationmaster.com/index.php 27 A bűncselekmények által sértettek a teljes népesség százalékában. Ezek az adatok arra vonatkoznak, hogy a lakosok közül hányan jelölték egyszer vagy többször a következő 11 bűncselekmény elszenvedését: rablás, betörés, betörési kísérlet, kocsilopás, kocsirongálás, biciklilopás, szexuális zaklatás, kocsiból való lopás, személyes tulajdon ellopása, zaklatás és fenyegetés. Uo. 28 Czapska, J.-Krajewski, K.-Motak, M.: Polish National Report, CrimePrevention Carousel, 2006. Manuscript, pp. 25-26.
Lengyelországban a magyarországi kérdezési móddal megegyezően, de öt év távlatában vizsgálták a kérdezettek áldozattá válását. A válaszok alapján kiderült, hogy a kérdezettek 42%-ával egyetlen, a listán felsorolt eset sem történt a kérdezés előtti öt éven belül. Minden negyedik válaszoló (24,7%) jelölte meg, hogy a felsoroltak közül egy, és minden ötödik (18,3%), hogy két cselekményt szenvedett el. Emellett 15%-ban válaszolták a kérdezettek, hogy három vagy ennél több eset történt velük. A legmagasabb százalékban (23) a szándékos autórongálás sérelmét jelölték meg a válaszolók. Bár ezek általában nem nagyon magas kárértékű ügyek voltak, mégis gyakran jártak pszichés következményekkel. A sértettek közül azóta is többen érzik úgy, hogy ok nélkül bántották őket, és ráadásul a sérülés, amellyel járt, nem is jelentett hasznot az elkövetőnek. Ez az értelmetlen rongálás hasonló megdöbbenést váltott ki az érintettekben egyébként Budapesten és Berlinben is. A válaszolóknak csak 18,5%-a jelölte, hogy az autórádióját vagy más dolgát ellopták az autóból. A vizsgáltak 17%-a az elmúlt öt évben kisebb lopás áldozatává vált, 12,6%-át pedig becsapták, illetve csalás sértettje volt. Vagyis az elszenvedett bűncselekmények elsősorban anyagi jellegűek voltak, és nem irányultak közvetlenül a sértettek személye, élete, testi épsége ellen. Az esetek csupán 5,5%-ában említettek testi sértést, támadást vagy más hasonló élet- és testi épség elleni cselekményt. A kérdezettek 5%-a szenvedett el közúti balesetet, és csak 4%-uk említette, hogy erőszakkal kényszerítették valamire. A leggyakrabban előforduló válasz, vagyis a szándékos autórongálás hasonló mértékben fordult elő a válaszolók különböző anyagi helyzetű csoportjainál, tekintetbe véve természetesen azt, hogy ez csak az autótulajdonosokra vonatkozhatott. Mind a három jövedelmi kategóriában e cselekmény volt a leggyakrabb az autósok között (41,7; 43,9 és 42,3% a legalacsonyabb kereseti kategóriától indulva). A nők egyébként némileg többen számoltak be ilyen cselekmény elszenvedéséről, mint a férfiak. A nők a férfiakhoz képest gyakrabban válnak zseblopások áldozatává, nincs azonban szignifikánsan kimutatható kapcsolat a nem és e cselekménytípus között. Érdekes ezzel szemben a kor és a kisebb zseblopások közötti kapcsolat. Itt ugyanis az figyelhető meg, hogy több áldozat kerül ki az idősebbek csoportjából (24,8%) és kevesebb a fiatalabbak közül (14,4%). Az esetek többsége, mint a biciklilopás, autólopás, szándékos autórongálás, más vagyon elleni cselekmény és a betörés a lakókörnyezetben fordult elő (90%-ban). Eltekintve a csekélyebb lopásoktól, csak a közúti balesetek történtek inkább Krakkó más részein, mint a közvetlen lakókörnyezetben. Más szavakkal, az esetek többsége, amelyekről a sértettek beszámoltak, a kérdezés előtti öt évben a közvetlen környezetükben történtek. 2.2.2. Viktimizáció a magyar vizsgálatban29
A magyarországi helyszín Budapest III. kerületében a békásmegyeri lakótelep volt, kontrollmintának a lakossági megkérdezés során a Római- (Pók utcai) lakótelepet választottuk.
29
Barabás T.-Irk F.-Kovács R.-Windt Sz.: Hungarian National Report, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript
A lekérdezéskor az 1500 megkérdezett közül 342-en említették, hogy a kérdezést megelőző három évben bűncselekmény áldozatai voltak. A válaszolók 12%-a jelölte meg az egyszeri, míg több mint 25%-a a két alkalommal történő áldozattá válást.30 Kiderült az is, hogy a lakótelepek közül az áldozattá válásban a vezető az ingatlanok tekintetében drágább és magasabb státusú lakossággal bíró Római-lakótelep (Pók utca) volt. A legkevesebb bűncselekmény elszenvedéséről a rosszabb anyagi körülmények között élők által lakott területen számoltak be (Békásmegyer Duna felőli oldal). Ez nyilvánvalóan összefügg az ott lakók anyagi helyzetével, hiszen az említett sérelmek túlnyomó része vagyon elleni (lopás, betörés, kerékpár- és autó-, illetve autóból való lopás és rongálás) volt, vagyis a lengyel tapasztalatokhoz hasonlóan a közvetlen, illetve a közeli lakókörnyezetben történt esetek fordultak elő leginkább. A vizsgálat egyik legjelentősebb, de a korábbi tapasztalatok alapján nem meglepő eredménye az a tény volt, hogy a sértettek 42%-a az ügyben nem tett feljelentést. Ennek okául a leggyakrabban a „nem bízott abban, hogy elfogják az elkövetőt” választ adták (a válaszoknak több mint felében). Emellett többen említették meg a korábbi eljárás folyamán maguk vagy családtagjuk által szerzett rossz tapasztalatokat, azt, hogy nem volt idejük az üggyel foglalkozni, valamint hogy egyáltalán nem, illetve kicsi volt a kár. A nem jelentők 4%-a említette, hogy az ügyet egymás között elrendezték (vagyis valamilyen „házi” konfliktusmegoldást alkalmaztak). A feljelentést tevőknek (197) csak 10%-a tudott arról, hogy az elkövetőt később elfogták, és 12-en nyilatkoztak arról, hogy tudnak az eljárás további menetéről (öten említették, hogy az elkövetőt elítélték). Ez a tapasztalat nyilván nem erősíti a sértettek feljelentési kedvét. A sértettek 89%-a nyilatkozott úgy, hogy kárt szenvedett el, és ebből 80%-uknak a kára egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben térült meg. A kár nagyságát illetően a kisebb, százezer forint alatti összegek voltak a jellemzők (67%), míg kimondottan jelentős kárt (egymillió forint felett) 1,2%-ban jelöltek meg. Ez alátámaszthatja azt a megállapítást, hogy viszonylag kisebbnek tekinthető kár elszenvedése esetén a sértettek inkább nem tettek feljelentést, részben a hatóságok eljárásának eredménytelenségét feltételezve. Érdekes összefüggések mutatkoztak a kérdezettek kora és neme, valamint az áldozattá válás között. A korábbi vizsgálathoz hasonlóan kiderült, hogy a sértettségről beszámoló 342 kérdezettből a nők nagyobb mértékben váltak bűncselekmény áldozatává.31 Közülük jellemzően többen számoltak be nagyobb értékű vagyon elleni sérelemről, így például autólopásról, betörésről, míg a férfiak közül többen szóltak például kerékpárlopásról, autófeltörésről (szemben a lengyel eredményekkel). Rendőrségi feljelentést a férfiak körülbelül 50%-a tett, míg a nők 71%-a számolt be ennek megtörténtéről. Ez persze összefügghet azzal, hogy ők nagyobb és esetleg a biztosító által visszatéríthető jellegű károk elszenvedését említették. Szomorú azonban, hogy tettes elfogásáról egyaránt kevesen, kb. 10%-ban szereztek tudomást. A 30 A lakosság a lakótelepen elsősorban az elhagyatott, sötét helyektől tartott (például az aluljáró, a kocsmák és a piac környéke kelt félelmet a lakosságban). Összességében a mintaterület (Római) és vizsgálati terület (Békásmegyer) esetében a félelem mértékében nem volt észlelhető jelentős különbség. A lényegesen magasabb státusú lakosú Római-lakótelepen azonban kritikusabb volt a lakosság az intézményrendszerrel. Erről részletesen lásd: Kovács R.: Összefoglaló jelentés az empirikus vizsgálat eredményeiről 2006. Kézirat; Barabás, T.-Irk F.Kovács R.-Windt Sz.: im. 31 Hasonló eredményeket mutatott, a statisztikáktól egyébként eltérő módon, a nemi arányokról az Áldozatok és vélemények c. vizsgálat is.
bizalom, a rossz tapasztalatok és más okok tekintetében nem mutatkoztak különbségek a nem és kor összefüggésében, és a kár elszenvedéséről is hasonló arányban számoltak be a válaszadók. Ehhez képest a kár megtérülése a nők körében rosszabb eredményt hozott, mert közöttük csak 8% körüli volt a „nagyobb részben vagy teljesen megtérült” válasz, míg ennek megtörténtéről a férfiak több mint 10%-a számolt be. A válaszokból az is kiderült, hogy a nők biztonságérzete a tett után jóval inkább romlik: több mint 50%-uk érezte veszélyben magát később, míg a férfiaknak csak kb. 30%-a. Mint az a szakértői interjúkból kiderült, a rendőrség és az önkormányzat között jó az együttműködés Békásmegyeren. Külön-külön számos kezdeményezést találtunk a bűnmegelőzési kezdeményezésekre (pl. körzeti megbízotti iroda helyben, kamerarendszer a középtávú fejlesztési tervben stb.). Szükség volna azonban egy átfogó szemléletű koncepcióra, amely a lakótelepi rehabilitáció kapcsán a bűnmegelőzési szempontok érvényesítésére is javaslatot tenne. 2.2.3. Viktimizáció a német vizsgálatban32
Németországban 5065 kérdőívet osztottak szét Berlin két kiválasztott lakónegyedében. Ezek közül 1021 jutott vissza a kutatókhoz. A vizsgálat eredményei a magyar és lengyel tapasztalatokhoz hasonlóan azt mutatták, hogy a válaszadók között felülreprezentáltak voltak azok a 36 és 45 év közötti nők, akik valamilyen bűncselekmény elszenvedéséről számoltak be. 2. számú táblázat
Berlin más kerületében
Berlinen kívüli területeken
Összesen
a környéken
Berlin más kerületében
Berlinen kívüli területeken
Összesen
gépjárműlopás (autó, motorbicikli, kismotor) biciklilopás autórádió vagy más lopás az autóból gépkocsirongálás gépkocsin kívüli rongálás betöréses lopás, illetve kísérlete rablás, illetve kísérlete lopás (például zseblopás) szexuális zaklatás fenyegetés vagy támadás csalás közlekedési baleset
Marzahn Nord
a környéken
Gropiusstadt
28
1
2
31
27
1
1
29
99
9
2
110
102
6
0
108
125
7
2
134
58
15
1
74
166 92
6 5
1 1
173 98
131 80
13 4
0 3
144 87
79
3
0
82
62
5
3
70
48 82 42 82 57 20
6 33 7 8 10 9
1 0 0 1 1 3
55 115 49 91 68 32
41 57 30 70 77 19
2 21 7 7 12 15
0 4 0 0 0 2
43 82 37 77 89 36
Berlin két kerületében (Gropiusstadt és Marzahn Nord) a vizsgálat szerint a legjellemzőbb sérelem a motorbicikli rongálása és tönkretétele volt.
32
Lukas, T.-Enters, M.: Final National Report, Germany, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript
Gropiusstadtban leginkább az 56 év feletti férfiak jelölték be a motorrongálást. Az autóból való lopás jelölése inkább 36 és 55 év közötti nőket jellemezte. Figyelemre méltó, hogy azok között, akiknek a biciklijét lopták el, kétszer annyi volt a nő, mint a férfi. Ebből valószínűleg az a következtetés vonható le leginkább, hogy a gropiusstadti lakónegyedben élők, vagy legalábbis a megkérdezettek valószínűleg viszonylag rosszabb anyagi helyzetűek voltak, ahol a férfiakra jellemző, hogy motorral, míg a nőkre, hogy biciklivel közlekednek. A Marzahn Nord területen az említett bűncselekmények száma kevesebb volt, mint Gropiusstadtban. A leggyakrabban jelölt cselekmények: a motorkerékpárok szándékos rongálása; biciklilopás, valamint a vagyontárgyak rongálása, illetve tönkretétele. Azon válaszolók között, akik a motorrongálást jelölték meg sérelemként, egyformán fordultak elő nők és férfiak, vagyis nem volt nemek szerinti eltérés, miközben érdekesen alakult a válaszolók kora. Legtöbbjük 36 és 55 év közötti volt, de több volt közöttük a fiatalabb nő, mint a férfi (akik jellemzően 56 év felettiek voltak). A Marzahn Nord-i válaszadók közül a vagyon elleni sérelmet vagy rongálást jelölők között kétszer annyi volt a nő, mint a férfi, és fiatalabbak voltak, mint a többi esetben (26 és 35 év között). Összességében a két vizsgált területen ismét a szűkebb környezetben elszenvedett cselekmények túlsúlyáról számolhatunk be. Jellemző még, hogy a többségében előforduló vagyon elleni cselekmények viszonylag kisebb súlyúnak tekinthetők. 2.2.4. Viktimizáció a bristoli körzetekben33
Bristolban 497 önkitöltős kérdőívet küldtek szét a hartcliffe-i lakótelep nyolc házában, és ezeket a Bristol South Community Watch önkéntesei gyűjtötték be. Összesen 65 kérdőív került vissza így. Az önkéntesek arról számoltak be, hogy a lakosok nagyfokú apátiával fogadták, sőt számos esetben erőszakos viselkedéssel és szóhasználattal küldték el őket. Ezzel nemcsak az vált nyilvánvalóvá, hogy a vizsgálatban nem vesznek részt, hanem az is, hogy a változásnak és a lakók közösségbe bevonásának viszonylag kicsi az esélye. A válaszolókat arról kérdezték, hogy követtek-e el ellenük bűncselekményt a kérdezés előtti hat évben (2000-től). A 3. számú táblázat mutatja azokat a cselekményeket, amelyeket a kérdezettek a listából bejelöltek. 3. számú táblázat
33
Shaftoe, H.: National Report, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript
Igen, máshol Bristolban
Igen, máshol az országban
22 (34%) 17 (26%)
5 (8%) 10 (15%)
2 (3%) 3 (5%)
1 (2%) 0
13 (20%)
15 (23%)
2 (3%)
0
35 (53%)
47 (72%)
11 (17%)
0
0
7 (11%)
54 (83%)
5 (8%)
2 (3%)
0
4 (6%)
48 (74%) 55 (85%) 42 (65%) 55 (85%)
8 (12%) 4 (6%) 16 (25%) 5 (8%)
4 (6%) 2 (3%) 3 (5%) 1 (2%)
1 (2%) 0 0 0
4 (6%) 4 (6%) 4 (6%) 4 (6%)
Igen kocsilopás járműből való lopás szándékos járműrongálás betörés, illetve kísérlete rablás, illetve kísérlete lopás szexuális zaklatás támadás/fenyegetés csalás/becsapás
Nem értékelhető, nem volt válasz 35 (53%) 35 (53%)
Igen, Hartcliffeban
A válaszok azt mutatják, hogy a sértettek a legtöbb esetben Hartcliffe-ben szenvedtek el bűncselekményt. A kérdezettek nagyobb arányban (25%) számoltak be támadásról vagy fenyegetésről. Ez jelentősen eltér a többi ország eredményétől, és érthetővé teszi, hogy ebben a körzetben miért ütközött ilyen nagy nehézségbe a vizsgálat. Sok válaszadónak nem volt saját gépjárműve, így nem is választhatta az erre vonatkozó cselekményeket, miközben akiknek volt autója, azok viszonylag gyakrabban jelölték az ebből való lopást és a szándékos járműrongálást is. Tizenegyen szenvedtek el betörést, illetve annak kísérletét a kérdezett hat évben.34 A lakosok 47 százaléka jelölte, hogy a kérdezés előtti évben bűncselekmény áldozatává vált. A legtöbb ezek közül vagyon elleni cselekmény volt: − 18%-nak a kocsiját törték fel, − 16%-nak valamilyen vagyontárgyában okoztak kárt, − 15% volt a betörés, − 13% számolt be antiszociális viselkedés elszenvedéséről. Bár ezek az adatok messzemenő következtetéseket nem eredményezhetnek, az nyilvánvaló, hogy egy bűnügyi szempontból fertőzött, és slumosodó köznyékről van szó. A helyi információk szerint a korábbi években is a súlyos és erőszakos bűncselekmények (például lövöldözések) voltak a jellemzőbbek. Noha a közösség sokat tett annak érdekében, hogy változtasson a helyzeten, így például a helyi közlekedés megoldása érdekében saját buszjáratot indított más városrészekbe, és természetesen az Egyesült Királyságban szívesen alkalmazott kamerarendszert is széles körben építette ki, a helyi gondokat alapvetően nem sikerült megoldani. Ennek a területnek a problémái tehát nagyban különböztek a többi résztvevő országétól. 3. Összegzés A vizsgálat során képet kaptunk a résztvevő országok (Németország, Magyarország, Lengyelország és az Egyesült Királyság) adott városrészeinek bűnözési helyzetéről. Kiderült, hogy a vizsgált lakótelepek mindegyikében túlnyomórészt helyben történtek a megemlített bűncselekmények. Ez rámutat a szituációs bűnmegelőzés fontosságára 34
Hartcliffe, Bristol, UK, pp. 7-8.
és arra, hogy milyen jelentős szerepet játszhat az épített-ültetett környezet a sértetté válás megelőzésében, azaz milyen, viszonylag egyszerű és tervezhető eleme is van a bűnmegelőzés összetett folyamatának. A kutatás, amely eredményeinek értékelésében a kriminológusok mellett szociológus és mérnök szakember is részt vett, rámutatott arra, hogy bár idehaza országszerte nagy erővel folyik a paneldzsungelek rekonstrukciója, ez azonban többnyire a falak szigetelésére és a fűtési rendszer felújítására korlátozódik. Eközben Nyugat-Európában, éppen az ilyen felújítások során széles körben alkalmaznak új és korszerű biztonság- és biztonságérzet-növelő megoldásokat, mert igazolt tény, hogy a bűncselekmények egy része építészeti tervezéssel és átalakítással elkerülhető. A közösségi kontroll a környezeti bűnmegelőzés nélkülözhetetlen kiegészítője, hiszen az átláthatóvá tétel éppen a közösség ellenőrző szerepét kívánja erősíteni. A lakóövezet természetes felügyeletét nem lehet városi szinten kezelni, mert itt a „tömeg” miatt az egyén szerepe nem érvényesülhet, inkább kisebb, lakónegyed, lakóközösség, építmény szinten lehet eredményesen megvalósítani azt. Az alapfeladat tehát az, hogy a lakókörnyezetet olyan kisebb részekre bontsuk fel, amely lehetővé teszi, hogy az ott lakók eredményesen meg tudják különböztetni egymást az idegenektől. Ehhez az ilyen egységekben élőknek ismerniük kell egymást, amiben a kontroll alatt tartható terület helyesen megválasztott mérete is segítséget nyújthat.35 A Crime Prevention Carousel kutatás számos olyan eredménnyel szolgált számunkra, amelyek egyrészt megerősítették korábbi tapasztalatainkat, másrészt új szempontokra hívták fel figyelmünket az áldozattá válás megelőzésében és kezelésében. Nyilvánvalóvá vált, hogy a lakosság felvilágosítása, támogatása és a közvetlen érintettek esetleges kezelése mellett sok olyan kérdést kell megoldani, ami már nem a viktimológia tárgykörébe tartozik. E területen tehát széles körű szakmai összefogásra lenne szükség.36 A várostervezés, noha nem értékelhető jelentőségén felül, vagyis nem okolható a bűnözésért, számos bűncselekményt segíthet megelőzni. Nyilvánvaló, hogy a szituációs, és így a környezeti bűnmegelőzés, a rendőrség és a helyi civilszervezetek, önkormányzatok munkájának összhangja mellett olyan – más megelőzési formák során eddig nem igényelt – szakmák bevonását teszi szükségessé, mint a kriminológusok, pszichológusok, városépítészek, kertészmérnökök, tájtervezők. Egy ilyen projekt megvalósítása a vizsgált területeken nagyban hozzájárulhatna a lakótelepekhez társuló negatív elképzelések csökkentéséhez, miközben javíthatná az ott lakók közérzetét és erősíthetné a helyi közösségi aktivitásokat, visszahatva ezáltal is a lakók életminőségének alakulására. 4. Gyakorlat: Javaslatok – a külföldiek szemével37 Végezetül összefoglaljuk azokat az elképzeléseket és javaslatokat, amelyeket az AGIS-kutatás résztvevői (egy magyar tanulmányúton) a projekt végén Békásmegyer 35
Dallos E.: Építészeti bűnmegelőzés a mérnök szemével. In: : Barabás, T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. OKRI, Budapest, 2008. pp. 107-128. 36 Javaslatokról lásd még: Németh Zs.: A városi biztonság fokozása. In: Fenyvesi Cs.-Herke Cs.-Mészáros B. (szerk.): Bizonyítékok. Tiszteletkötet Tremmel Flórián egyetemi tanár 65. születésnapjára. Pécs, 2006, pp. 449461.; Jármy T.: Városi bűnözés, építészeti bűnmegelőzés. Rendészeti Szemle, 2006/11. szám, pp. 75-85. 37 A fejezet teljes terjedelmében megtalálható: Barabás T.-Irk F.-Kovács R.-Windt Sz.: Az épített környezet szerepe a lakótelepi szituációs bűnmegelőzésben – CPTED-elvek a lakótelepek rekonstrukciójában (külföld és Magyarország a CPC-projekt tükrében). Összegzések és javaslatok. In: Barabás, T. (szerk.): Épített környezet – bűnözés – szituációs bűnmegelőzés. OKRI, Budapest, 2008. pp. 172-189.
vonatkozásában megfogalmaztak.38 Ilyen javaslatok egyébként minden résztvevő országnak készültek, tekintetbe véve a helyi sajátosságokat és problémákat. A következő pontok többsége az épített környezet olyan sajátosságain kíván javítani, amelyek jelenleg a szituációs bűnözés melegágyai, indikátorai lehetnek. Emellett olyan közösségépítő, kapcsolaterősítő szempontokat is figyelembe vesznek, amelyek már rövid távon is a bűnalkalmak csökkenését okozhatják. Ez a paletta nem helyettesítheti az önkormányzat által megfogalmazott, illetve az önkormányzat és a rendőrség kompetenciájába tartozó kérdéseknek a felelős hatóságok általi megoldását, de megfelelő helyi program esetén jól kiegészíthetik, és hozzásegíthetnek a bűnmegelőzés eredményesebbé tételéhez. Közösségi terek – külső terek – – –
– – – – – – – – – – – – –
38
Ösztönözni kell a lakókat, hogy társasági életet éljenek, és vegyék birtokba a közösségi tereket. A közösségi terek fenntartásának nagyobb fontosságot kell tulajdonítani. Ha a lakosok érzik és látják a törekvést, a közösségi tereket nagyobb óvatossággal fogják kezelni (kis befektetés, nagy mellékes haszonnal). Újabb közösségi terek kialakítása, különösen az északi oldalon. A padok létesítésének fontos szerepe lenne. Jelenleg az egyszemélyes ülőhelyek nem jelentenek családias környezetet. Jó megoldás, ha több padot különböző módon helyeznének egymás mellé, így a padokra többen ülhetnek le, de a hajléktalanok nem alhatnak rajta. Érdemes társadalmi akciókat, programokat kezdeményezni, amelyek nem is igényelnek nagy anyagi ráfordítást, és aktivizálják a lakosságot. A Máltai Szeretetszolgálat játszótereihez hasonló, éjjel zárt, nappal felügyelt játszóterek létrehozása. Az épületek közé konyhakertet és virágágyást lehetne telepíteni. Egy pilotprojekt keretében ki kellene jelölni olyan területeket, ahol minden családnak saját kertje lenne, akár szerszámkamrával. A közterületet könnyen olyan közösségi térré lehetne alakítani, amelyet az emberek szívesen használnak. Olcsó megoldással fel lehetne élénkíteni a zöldterületeket növények ültetésével. A bejáratok, lakások és a raktárhelyiségek átalakítása, színesítése. A bokrok ne nőhessenek szemmagasságig. Szélesebb járdák kialakítása, ahol a gyerekek játszhatnak anélkül, hogy veszélyeztetnék őket az autók. Sövénykerítéssel kell körülvenni a parkolókat, hogy elkerített terület legyen. Meg kell bizonyosodni, hogy az autók nem parkolnak a kijelölt területen kívül. A megrongálódott köztéri padokat azonnal, a bejelentéstől számított egy héten belül meg kell javítani. Az autóroncsokat a bejelentéstől számított két héten belül el kell szállítani. Meg kell újítani a bevásárlóközpont környezetét. Kevesebb tűlevelű növény legyen, több virág, fa és bokor. Az erkélyek alatti részeket be kell zárni, hogy ittas emberek és hajléktalanok ne használhassák lakó-/alvóhelynek. Ne legyen több lehetőség újabb pavilonok nyitására közterületen. Az üzlettulajdonosoknak a jövőben az emeletes ház bejáratánál legyen üzletük. Nicole Smits és Tobias Woldendorp összefoglalója alapján a békásmegyeri látogatás után. 2006. március.
A belső tér – –
Induljon projekt a lakótelepi lakások ajtajának és zárjainak kicserélésére (külső részen, a folyosókon, talán az egyes ajtókon is). A liftek, folyosók rendbehozatala és kifestése.
A szociális problémák – – – – –
Több közösségi épületre van szükség, gyakrabban kell költeni karbantartásra, fejlesztésre és állagmegóvásra. A kátyúkkal ne a rendőrség foglalkozzon, így több ideje maradhat a bűnmegelőzésre. Vegyenek részt a lakók a fejlesztési projektekben: ezáltal jobban bevonódnak a közterület és a környék életében. Kérjék meg a rendőrséget, ne csak a statisztikát nézzék meg arról, hogy hol fordulnak elő problémák, hanem azok okait is vizsgálják. Ennek a területnek a jövője olyan lehet, mint az amszterdami Bijlmermeer története. Ha a gazdaság fejlődik, az embereknek magasabb lesz a fizetésük, és elköltöznek az emeletes házakból a külvárosba. Annak érdekében, hogy megóvjuk a környéket a pusztulástól, az önkormányzatnak, a rendőrségnek és a szociális szervezeteknek jobban meg kell vizsgálniuk a lakóövezet struktúrájának változását. Ezzel megelőzhető a további leromlás, és javítható az ott élők közérzete is, elősegítve, hogy a magukénak érezzék a környezetüket, és közösségi szinten is tegyenek a károkozások és bűnesetek csökkentése érdekében.
Magyarország lakóháztervezőinek – figyelembe véve a nemzetközi team részben írásban, részben fényképeken, részben szóban rögzített és közreadott élményeit, továbbá a CPTED általános érvényű megállapításait – számos információ hasznos lehet. Ha elsősorban a folyamatosan zajló lakótelepi rehabilitációkra fókuszálunk: a következő megszívlelendő tanulságok adhatók közre. Közös jellemzőjük, hogy az épített környezet – mind negatív, mind pozitív megközelítésben – egyaránt befolyásolja a biztonságot és a lakossági biztonságérzetet.
Irodalom Barabás Tünde: A mediáció esélyei Magyarországon egy empirikus vizsgálat tükrében. In: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanulmányok, 33. OKRI, Budapest, 1996, 142–155. o. Barabás Tünde – Irk Ferenc – Kovács Róbert – Windt Szandra: Hungarian National Report, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript Barabás Tünde – Windt Szandra: Levels of victimisation. In: Tim Lukas (ed.): Crime Prevention in High-Rise Housing. Duncker and Humblot, Berlin, 2007, S. 63–85. Buda Béla: Az áldozattá válás és a pszichológia. Előadás 2008. február 13. Czapska, Janina – Krajewski, Krzysztof – Motak, Maciej: Polish National Report, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript Fattah, Ezzat A.: Understanding Criminal Victimisation. Prentice-Hall, Canada Inc., 1991 Fehér Lenke: Az Európai Áldozatvédő Fórum tevékenységének hatása. In: Áldozatsegítés Európában. Igazságügyi Minisztérium, Budapest, 2005, 97–133. o. Gönczöl Katalin: A helyreállító igazságszolgáltatás filozófiája. Büntetőjogi Kodifikáció, 2007/2. szám, 1–7. o. Görgényi Ilona: A viktimológia alapkérdései. Osiris Kiadó, Budapest, 2001 Irk Ferenc (szerk.): Áldozatok és vélemények I. kötet OKRI, Budapest, 2004 Irk Ferenc: Városi biztonság, nagyvárosi bűnmegelőzés. In: Félelem, bűnözés és bűnmegelőzés Európa öt nagyvárosában. Budapest, 2005, 147–175. o. Irk Ferenc – Barabás Tünde – Kovács Róbert: National Report. In: Final Report. http://www2.jura.uni-hamburg.de/instkrim/kriminologie/ Irk Ferenc: Introduction. In: Irk Ferenc (ed.): Victims and opinions. OKRI, Budapest, 2004, pp. 7– 27. Jármy Tibor: Városi bűnözés, építészeti bűnmegelőzés. Rendészeti Szemle, 2006/11. Kerezsi Klára: A média a büntetőpolitika szolgálatában. In: Kerezsi Klára: Kontroll vagy támogatás: az alternatív szankciók dilemmája. KJK-Kerszöv Kiadói Kft., Budapest, 2006, 57. o. Kiss Anna: A sértett eljárásjogi helyzetének erősítése, különös tekintettel a pótmagánvád intézményére. In: Irk Ferenc (szerk.): Kriminológiai Tanulmányok, 39. OKRI, Budapest, 2002, 162–178. o. Kó József: WP2, 2003. Kézirat Korinek László: Rejtett bűnözés. KJK, Budapest, 1988 Korinek László – Hima Tamás: Az építészeti bűnmegelőzés. "A bűn barrikádjai" (II. rész). Falu, város, régió, 1995. 4-5. sz. 47-52. old Kovács Róbert: Összefoglaló jelentés az empirikus vizsgálat eredményeiről 2006. Kézirat Kovács Róbert: WP5, 2004. Kézirat Lukas, Tim – Enters, Mark: Final National Report, Germany, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript Miers, David – Williemsens, Jolien: Mapping Restorative Justice. Leuven, 2004 Németh Zsolt: A városi biztonság fokozása. In: Fenyvesi Csaba – Herke Csongor – Mészáros Bence (szerk.): Bizonyítékok. Tiszteletkötet Tremmel Flórián egyetemi tanár 65. születésnapjára, Pécs, 2006, 449–461. o. Roberts, Julian V. – Hough, Mike (eds.): Changing Attitudes to Punishment, Public opinion, crime and justice. Willan Publishing, 2002 Sajó András: Társadalmi-jogi változás: a társadalmi változás jogszociológiája. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1988 Sessar, Klaus – Herrmann, Heike – Keller, Wolfgang – Weinrich, Martin – Breckner, Ingrid: Selected results in a summarised comparison. In: Inscurities in European Cities, vol 2. Budapest, 2005, pp. 13–56. (first published as the las chapter of the „Final report” of the InSec project) Sessar, Klaus: Public attitudes towards offender restitution in Germany. Paper presented at the annual meeting of the American Society of Criminology, Cincinatti. Idézi: Thomas Feltes: The police and the victims of everyday conflicts. In: Emilio Viano (ed.): Crime and its victims. Taylor & Francis, Philadelphia, 1989, pp. 79–93. http://www.thomasfeltes.de/htm/Lucca.htm Shaftoe, Henry: National report, Crime Prevention Carousel, 2006. Manuscript Ugljesa Zvekic – Kertész Imre: Bűncselekmények áldozatai a rendszerváltás országaiban. UNICRI– BM Kiadó, Róma–Budapest, 2000
