ÚTON AZ ÚJ KÖZÖS AGRÁRPOLITIKA FELÉ Slow Food Policy Paper on CAP
HU
Úton az új közös agrárpolitika felé Kialakítása és eddigi története alapján a közös agrárpolitika (továbbiakban KAP) számos kritikus pontot tartalmaz, amely negatív következményekkel járhat mind a termelők, mind a fogyasztók szempontjából. Először is a KAP-ra erőteljes társadalmi egyenlőtlenség jellemző, hiszen az első pilléresnek nevezett pénzügyi források (amelyek a termelőknek történő közvetlen, területalapú kifizetések útján támogatják az agrárpiacot) a meglévő (területalapú) egyenlőtlenségeket újratermelve kerülnek szétosztásra a különböző (kis, közepes, nagy) birtokméretű termelők és az egyes tagállamok között. Másodszor a KAP egy alapjaiban fenntarthatatlan fogyasztói életvitel támogatására jött létre: az EU 500 millió lakosából 250 millió túlsúlyos, 42 millió nyomorban él, mialatt évente 90 millió tonna ehető élelem kerül kidobásra (Eurostat 2010). Tény, hogy mára élelmünk nagy része elveszítette valódi értékét, és a vásárlói döntések során kizárólag a fogyasztói ár vált meghatározóvá. Harmadszor a KAP hatására csökkent a mezőgazdasági szektorban a munka értéke: egy közelmúltban publikált felmérés szerint egész Európát tekintve a munkavállalók száma kevesebb, mint egy évtized alatt 25%-kal csökkent, és összességében 3,7 millió állás szűnt meg a mezőgazdasági szektorban (Eurostat 2010). A munkavállalók számának ilyen mértékű csökkenése ugyanakkor nem járt együtt a bérek olyan mértékű növekedésével, ahogy az más szektorokban jellemző; hanem épp ellenkezőleg a jövedelmek– és ezzel együtt a szektor szakmai színvonala – fokozatosan csökkentek. A gazdálkodók elégtelen bevétele az egyik fő oka a mezőgazdasági termékek eltűnésének. Az emberiséget sújtó környezeti és klímaválság jellemzően az elmúlt ötven évben dominánssá vált iparszerű agrárélelmiszer modellre vezethető vissza. Egyrészről mivel eddig kifogyhatatlanként kezeltük természeti erőforrásainkat, a vizeket, a földet; és az erdőket valamint a fákat megkülönböztetés nélkül kitermeltük vagy visszafordíthatatlanul károsítottuk. Másrészről az iparszerű mezőgazdaság egyre féktelenebbül használ fel olyan fosszilis eredetű anyagokat, mint a kémiai úton előállított műtrágyák, rovarirtók és műanyagok. 2
Az utóbbi években a KAP egy széleskörű reform folyamat létrehozását tűzte ki célul. Ez az időszak, amely az új KAP életbe lépésével 2014 elején véget ér, vízválasztó az EU jövője szempontjából. Az új KAP-nak számos kihívással kell szembenéznie: gondoskodnia kell az élelmiszerbiztonságról és az élelmiszer önrendelkezésről, választ kell nyújtania korunk környezeti és klíma válságára, életre kell keltenie mind gazdasági értelemben, mind a munkavállalók számára a mezőgazdálkodást. A Slow Food mozgalom úgy döntött, hogy kapcsolódva a KAP-ról szóló társadalmi vitához, eddigi mozgalmi tapasztalatai és megkülönböztetett látásmódja érvényesítésével szeretné elősegíteni egy igazságosabb, fenntarthatóbb KAP kialakítását.
A Slow Food filozófiája A Slow Food egy nemzetközi szövetség, amelynek célja, hogy megváltoztassa élelemhez való viszonyunkat, széles körben megismertesse az élelmiszer önrendelkezés elvét, vagyis azt az emberi jogot, hogy mindenki eldönthesse, mit termel és fogyaszt. A Slow Food mozgalom a mezőgazdaság esetében egy teljességre, eddig egymástól függetlenként kezelt alapszempontok összehangolására törekvő látásmód elterjedését sürgeti, amely a társadalmi (például a termelő és a fogyasztó közötti társas kapcsolat), környezeti (a biodiverzitás, a vízkészletek, az egészséges, termékeny talaj megőrzése, az élelmiszerellátás biztonsága, a környezetkímélő csomagolás és a felhasznált anyagok újrahasznosítása) valamint kulturális (a tradicionális tudás megőrzése) tényezők egyidejű érvényesülését tartja szem előtt. Szoros kölcsönhatás érvényesül az egyes közösségek között, befolyásolják egymás termelői és fogyasztói viselkedését, kultúráját és környezetét. A Slow Food kívánatosnak tartja a termelést a fogyasztástól szétválasztó szemlélet megváltoztatását, az élelmiszerekhez és a környezethez kapcsolódó tanulás és más figyelemfelkeltő tevékenységek révén. Ezen túl tenni kíván a helyi gazdaságok támogatása, a termelők helyhez kötött tudásának terjesztése és a kulturális örökségvédelem területén is. A Slow Food kiemelt törekvése a fogyasztók és termelők közötti kapcsolat megerősítése, amely méltósággal ruházhatja fel az előbbit, és felkeltheti az utóbbi figyelmét a tekintetben, hogy felismerje, milyen eszközökre van szüksége ahhoz, hogy tudatos döntést hozzon.
A jövő KAP-ja a Slow Food szerint Új minta és a fenntarthatósághoz valamint a vidéki élethez szükséges feltételek
3
A KAP a jövőben nem kötelezheti el magát kizárólagosan a termelékenység mellett. Egy pusztán agrárgazdasági irányelveket tartalmazó intézkedés létrehozásánál többet kell tennie, egyesítve a mezőgazdasági tevékenységet a táplálkozással. Annak érdekében, hogy hatékonyabban és eredményesebben közelíthessék meg az olyan összefüggő problémákat, mint a környezet-, a táj és a természeti erőforrások védelme, valamint a klímaváltozás elleni küzdelem, szükségessé vált az egyes közösségi irányelvek összehangolása. A két makro összefüggés, amely mentén a KAP-ot a jövőben szociális, gazdasági és környezeti szempontok alapján ki kellene alakítani: a fenntarthatóság és az új vidéki élet, hogy ennek megfelelően a jövő társadalma a vidéki helyszínekre koncentrálódhasson.
Négy alapvető változás
Ennek elérése érdekében négy alapvető szempontból kell megváltoztatni a KAP struktúráját. 1. A kis- és közepes méretű gazdaságok támogatása Az, hogy az európai mezőgazdaság irányítását ugyanazon szempontok szerint alakították ki, mint az ipari szektort, mára drámai helyzetet eredményezett. E helyett támogatni kellene, hogy a mezőgazdaság harmóniába kerüljön az ökoszisztémával összehangolva az innovációt és a hagyományos tudással annak érdekében, hogy fenntartható módon, jó minőségű élelmiszereket állítsunk elő. A KAP kiemelten kell, hogy kezelje a fenntartható, kis- és közepes méretű termelők minőségi, emberi vagy állati fogyasztásra szánt termékeit. A jövőben a kihívást már nem a nagymennyiségű mezőgazdasági termék előállítása jelenti, hanem a hatékonyabb és fenntarthatóbb termelés, amely a kis- és közepes léptékű minőségi termelés keretében, erősen kötődve a földhöz, alacsony környezeti hatással jár együtt. A kisléptékű, nagyobb munkaigényű élelmiszer előállítás, a kis- és közepes méretű cégekben munkahelyeket generál. Energiafelhasználás tekintetében hatékonyabb, a helyi gazdaságot fejleszti a kevésbé frekventált területeken, és csökkenti a demográfiai feszültséget a városokban. 2. Helyi termékek támogatása A kisléptékű élelmiszer előállítás nem old meg minden problémát. A termelés fenntarthatóságának döntő tényezője a termelés és az adott táj közötti megerősödő kapcsolat (amelyet legegyszerűbben a környezet iránti elhivatottságként azonosíthatunk). A tájjellegű és hagyományos termékek (zöldség- és állatfajták, feldolgozott élelmiszerek) illenek a leginkább a helyi klimatikus és talaj adottságokhoz, és helyi munkaerő segítségével hozzák ki a legjobbat az adott térségből. Ennak az oka az, hogy ellenállóbbak és kevésbé igénylik a külső inputokat. Így mind környezeti, mind gazdasági szempontból fenntarthatóbbak. Ezzel komoly szerepet játszanak a biodiverzitás megőrzésében, támogatva a helyi gasztronómiai kultúrát és hagyományokat. 3. A helyi élelmiszer rendszerek támogatása
4
A globalizált élelmiszergazdaság mára megmutatta korlátait, látszik, hogy a feleslegtermelés milyen mértékben terheli a környezetet. A helyi termékek beszerzését, terjesztését és fogyasztását támogató rendszerek csökkenthetik a környezeti terhelést azáltal, hogy csökkenti az élelmiszerek szállításának (élelmiszerkilométer) hosszát, és gondoskodik a fogyasztók friss, szezonális, helyi termékekkel való ellátásáról. Csak azáltal, hogy kivágnak néhány közvetítőt a fogyasztókat a termelőkkel összekötő láncból új kapcsolat alakulhat ki a mezőgazdasággal foglalkozók és a városi fogyasztók között. Az oktatásnak döntő szerepe van a helyi élelmiszer rendszerek felépítésében, de ezeknek nem kizárólag az iskolákban kell megvalósulniuk, hanem a gazdaságokban és az értékesítési pontokon is. Ennek értelmében alapvetően fontos lesz egy információcserén és szolidaritáson alapuló rendszer kialakítása a termelők és a városlakók között. 4. Környezetkímélő mezőgazdálkodási rendszerek támogatása Könnyebb a kis- és közepes méretű termelési rendszereken keresztül megvalósítani az agroökológia alapelveit, mint más méreteknél. Ezek az alapelvek a következőket foglalják magukban: a természeti erőforrások (biodiverzitás, talaj, víz, táj) helyes felhasználását, a helyi mezőgazdasági ismereteket, a hagyományos
és modern agrotechnikák ötvözését. Tapasztalataink szerint leginkább ezek illeszkednek a helyi klimatikus és talajadottságokhoz, feleslegessé teszik a génmódosított termékeket, a monokultúrát és az intenzív állattenyésztést, erőteljesen csökkentik vagy teljesen elkerülik az ember által készített kemikáliákat, megvédik a mezőgazdasági tájat és a társadalmi méltányosságot. A jövő KAP-jának nem egyszerűen az a feladata, hogy csökkentse a mezőgazdasági vállalkozások méretét, hanem ezzel párhuzamosan el kell ismernie azokat, akik megvalósítják az argoökológiai alapelveket úgy, hogy a helyi közösségeket környezeti szolgáltatások nyújtásával támogatják (a KAP „zöldítése”). Ezen túl azokat is támogatnia kell, akik marginális területeken, például hegyvidékeken élnek és dolgoznak. A hegyekről való elköltözés ugyanis komoly hidrogeológiai nehézségeket jelent, hátráltatja a helyi gazdaság fejlődését, társadalmi és környezeti terheket róva az adott helyi közösségekre. Azok az emberek, akik vállalják, hogy az ilyen hátrányos területeken maradnak, komoly szerepet vállalnak az adott táj fenntartásában.
A jövő KAP-jának eszközei
Annak érdekében, hogy megvalósuljanak a kijelölt célok és végbemenjenek a szükséges változások, a KAPnak a következő gazdasági intézkedésekre van szüksége.
A költségvetés
A tagállamoknak és a közösségi intézményeknek nem szabad a már most elérhető költségvetést csökkenteniük, és a jövő KAP-ját el kell látniuk a megfelelő pénzügyi forrásokkal. Ezeket olyan módon kell újraosztani, hogy az erősítse a második pilléres kifizetéseket, amely a vidéki élet és a környezet védelmét támogatja különböző intézkedéseken keresztül.
Támogatás a „zöld” mezőgazdaságnak: közpénz a közjavakra
5
A KAP első pillére, tehát a közvetlen kifizetések jelentik a legfontosabb gazdasági ösztönzést. Legfőbb funkcióját azon gazdálkodók támogatása kell, hogy jelentse, akik a környezeti szempontok érvényesítésével munkájukkal a helyi közösséget szolgálják. A szükséges megközelítés lényege: „közpénz a közjavakra”. Ennek értelmében a legtöbb támogatást azoknak kellene folyósítani, akik a környezet szempontjából helyes gyakorlatokat alkalmaznak, védve ezáltal környezetüket és az olyan közjavakat, mint a talaj és a víz, valamint azoknak, akik a marginális területeket védik. A közvetlen kifizetések mellett szükséges az egyedi termelők helyi akciókon és összefogások támogatásán keresztül történő segítése. Annak érdekében, hogy elterjedjenek a fenntarthatóságra törekvő termelői és fogyasztói magatartásformák, alapvetővé válik túllépni az elszigeteltségen és előmozdítani a fogyasztókat a termelőkkel összekötő hálózatok kiépítését.
Támogatni a mezőgazdaságból élő termelők jövedelemszerzési lehetőségeit
A jövő KAP-jának keresnie kell a megfelelő formát arra, hogy növelhetné azon kis- és közepes méretű termelők jövedelmét, akik fenntartható módon dolgoznak. Közpénzekből kizárólag aktív termelőket kellene támogatni, kiemelten kellene kezelni a marginális területeken dolgozókat. E cél elérése lehetővé válhatna úgy is, ha konkrét lépéseket tennének a mezőgazdasági termékek árváltozásának keretek közé szorításáért.
A Slow Food tapasztalata a holnap KAP-jának szolgálatában A mezőgazdasági szektorban összegyűjtött tapasztalatai alapján a Slow Food javaslatot tesz néhány konkrét lépésre, amelyek a jövő Európa mezőgazdaságának alapjait érintik: a fiatalságot és a kis- és közepes méretű gazdálkodókat.
FIATALSÁG A KAP középpontjába a fiatalokat kell állítani; Ha nem tesznek határozott lépéseket a legfiatalabb életkori csoportok felé, az európai mezőgazdaságnak nem lesz jövője. A vidék jelenleg fokozatosan elnéptelenedik, a lakosság átlagéletkora folyamatosan emelkedik. A mezőgazdasági munka egyre kevésbé keresett, és az e területen dolgozó fiatalok száma folyamatosan csökken. A jelenlegi becslések szerint a gazdálkodóknak mindössze 7%-a fiatalabb 35 évesnél, minden ötödik – összesen 4,5 millió – 65 évesnél is idősebb. (Eurostat 2009)
Konkrét javaslatok 1. Vissza kell állítani a gazdálkodó munka tiszteletét, hogy az újra vonzó életcéllá váljon. 2. Gondoskodni kell arról, hogy a fiatal generáció megfelelő bevételekre tegyen szert (például közvetlen kiegészítő kifizetéseken vagy adócsökkentésen keresztül) ezáltal biztosítva jövőjüket. 3. Támogatni kell a fiatalokból álló hálózatok fejlesztését – és ez a gazdálkodókon túl vonatkozik az élelmiszerlánc többi tagjára is úgy, mint kézműves élelmiszertermelők, éttermesek, oktatók, fogyasztók, stb. – oly módon hogy helyet, lehetőséget és eszközöket kell biztosítani számukra a kapcsolattartáshoz (rendezvények, internet, szociális hálózatok), egyúttal megszűntetni azokat az okokat, amelyek gyakran elszigeteltséghez vezetnek a mezőgazdasági szektorban. 6
4. Segíteni kell a fiatalokat a tovább tanulásban továbbképzések vagy tanfolyamok formájában, arra bátorítva őket, hogy egymás között cseréljék ki tudásukat és tapasztalataikat. 5. Erősíteni kell a generációk közötti tapasztalatcserét. 6. Meg kell könnyíteni az olyan új vállalkozások indulását, amelyet fiatalok vezetnek, leegyszerűsítve és felgyorsítva a bürokratikus folyamatokat, és olyan juttatások biztosításával, mint a közvetlen finanszírozás, a költségvetési könnyítések, az alacsony kamatozású hitelek vagy a kedvező biztosítási lehetőségek. 7. Államilag támogatott technikai segítségnyújtás például olyan területeken, mint agrotechnikák, üzletvezetés.
KIS- ÉS KÖZEPES MÉRETŰ GAZDÁLKODÓK Fontos célkitűzés az erkölcsös elvek szerint működő gazdák támogatása és a termékeik széles körben történő bemutatása (eredetvédelem, védett feldolgozó technológiák, stb.), a fogyasztói tudatosság növelése és a termelőkkel való kapcsolattartás erősítése.
Konkrét javaslatok 1. Újragondolni a földrajzi elnevezések rendszerét, úgy hogy abban erőteljes szerepet kapjon a fenntarthatóság, a tájjal, a történelemmel és a biodiverzitással való kapcsolat. Ezen lépések ugyancsak lehetővé tennék azon kistermelők védelmét, akik kiemelt jelentőséggel és egyediséggel bírnak az európai kultúrában. 2. A bürokratikus – adminisztratív feltételek egyszerűsítése a kis- és közepes méretű gazdálkodók számára. 3. Megjutalmazni azon termelőket, akik védik a helyi, hagyományos biodiverzitást (helyi növény- és állatfajták megőrzésén keresztül), fenntartják a hagyományos mezőgazdasági tájképet (például öreg szőlő- és olívaültetvények által) és a hagyományos építményeket (vízi malmok, kunyhók, öreg, fatüzelésű kemencék, stb.), akik marginális területeken dolgoznak és így különös jelentőségre tesznek szert az adott földterület megőrzésében, és azokat, akik a hagyományos termelési rendszereket tiszteletben tartó különböző együttműködési formákat indítanak . 4. Információ és tapasztalatcsere támogatása a kistermelők és a különböző generációk között. 5. Képzések szervezése, amelyek optimalizálhatják a termelői és feldolgozói technológiákat, erősíthetik a termelők szervezettségét, valamint javíthatják a piacon való megjelenési képességüket (helyes címkézés, egyszerű és fenntartható csomagolás stb.).
7
6. Az étkezést és a környezetet érintő programok szervezése az iskolákban, elősegítve például az iskolakertek terjedését. Figyelemfelkeltő és információs programok szervezése, amelyek a mezőgazdaság rendszerét, a fenntarthatóságot vagy az étkezést érintik. A termelők és fogyasztók közötti folyamatos információcsere támogatása. 7. Piaci csatornák létesítése kis- és közepes méretű termelők áruinak; a termelői piacok, helyi vásárlói csoportok, a helyi alapanyagok közösségi étkeztetésben történő használata, vagy egyéb értékesítési módok támogatásával. Azon csoportok segítése, akik ilyen munkát végeznek. 8. Megjutalmazni azokat, akik megkülönböztetik kínálatukat azzal, hogy a termelő funkción túl szerepet töltenek be az oktatás, turizmus, kultúra területén vagy részt vesznek a környezettel, földdel, mezőgazdasági kultúrával kapcsolatos ismeretek terjesztésében.
Financed by the European Union The contents of this publication are the sole responsibility of the author and the European Commission is not responsible for any use that may be made of the information contained therein.
w w w . s l o w f o o d . c o m
