u SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. ASBOTH OSZKAK BUDAPEST. BEVEZETÉS ÉS A KüLÖMBÖZÖ RÉTEGEK KÉRDÉSE. KIADJA. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

M/u SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. I.

BEVEZETÉS ÉS A KüLÖMBÖZÖ RÉTEGEK KÉRDÉSE.

ASBOTH OSZKAK R. TAGTÓL.

(Felolvasta a M. Tud.

Akadémia

i907. április 8-iki ülésén.)

BUDAPEST. KIADJA.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA. 1907.

PH

f RANKLiN

TÁRSULAT NYOMDÁJA

Szláv jövevényszavaink.

L

ELOSZO. Csak nehezen Melich János nagy

és

jó

késn szántam

mvének

el

magamat,

eddig megjelent részeihez

hogy hozzá-

Jobban szerettem volna, ha végig zavartalanul kifejti ha legalább még a II. kötet megjelenését megvárhattam volna a ("Szláv jövevényszavaink hangtaná))-t (1. Melich programmját Szláv jövevényszavaink 1:1: 26), mert ámbár M. úgy tünteti föl a dolgot, mintha az elzetes kérdésekkel végezhetnénk a szláv nyelvek hangtanának behatóbb ismerete nélkül is, st munkájának eddig megjelent részeiben többször egyenesen annak tanújelét adja, hogy maga még nem is foglalkozott behatóbban a hangtani kérdésekkel, mégis a finomabb részletek megvitatásánál gyakran el nem kerülhet a hangtani mozzanatok miórlegelése. M. azonban még annyit igér programmjában, hogy beletelhetik 10 esztend is, míg igéretét teljesen beváltja, az én szóljak.

álláspontját és

hallgatásom pedig talán

már eddig

is

magamat, ha nehéz

félreértésekre adott okot,

is, határoznom, hogy a szerznek sok igen fontos kérdésrl táplált véleményének ismerete nélkül is hozzá fogjak munkájának bírálatába. Ebben az I. értekezésemben a különlenyomatban 1903-ban megjelent I. kötet 1. részével kívánok foglalkozni, a melynek alczíme «az óbolgár nyelvemlékek szókészlete és a magyar nyelv szláv jövevényszavai". Minthogy ennek tartalmáról részletes jelen-

el

kellett tehát

tést

ígértem az Archív für Slavische Philologie

számára,

nem tartom

szükségesnek,

hogy ezt

czím

folyóirat

is

lépésrl-

itt

elegend, azt hiszem, ha az els, bevezet felécsak egy pár, akár a szerz módszerére jellemz, akár aa

lépésre kisérjem

bl

szívvel

;

kKAO, KKT. A NTKI.V ÁB SZKPTUD. KÖRÉbAL. XX. KÖT.

3. 8Z.

1*

4

ASBOTH OSZKÁR.

emelek

egész kérdésre kiválóan fontos, részletet

második

felét (85

— 181.

csak

és

ki

a

követem híven.

1.)

Szövétnek.

Egyre azt reméltem, hogy errl a szóról nem kell magamnak írnom, rájön M. majd maga is nagy botlására és helyreigazítja; elegendnek véltem, ha csak ujjal rámutatok, de

—

csalódtam: az 1905-ben megjelent ható

«

I.

köt.

Sajtó és egyéb értelemzavaró hibák »

keressük a szövétnek szót.

Külömben

is

végén

talál-

lajstromában

hiába,

2.

rész

mintha egyenesen kerülné

a szerz az alkalmat, hogy újra a szó tárgyalásába bocsátkozzék,

mert az

köt. 2. rész vége felé a 404.

I.

1.

[= NyK. 35

(1905):

34] így kezdi mindössze két mondatból álló fejtegetését: szövétnek. Egyházi úton elterjedt kifejezésnek tartom, de mivel nem egy-

házi

eredete megírásától

technicus,

term.

elállók. Hogy M. nem

olvasta volna

helyen

e

figyelmeztetésemet,

azt

kizártnak tartom, hiszen egy egyenesen neki szánt czikk végén olvasható,

a Perelni czikkemet a Nyr. 31. kötetében

1.

[1902.J,

ugyanabban a kötetben ugyanaz alatt a czím alatt megjelent fejtegetéseibl indul ki; hogy a figyelmeztetés elég nyomatékos is volt, hogy gondolkodóba ejthette volna szera mely M.-nek

znket, annak

hiteléül ide iktatom azokat a szavakat, a inelyekkel

czikkemet befejeztem: «M. állításának tehát semmi alapja sincs, az csak olyan könnyedén odavetett ötlet, és a per-szapora abba a bokrétába való, a hol egyebek közt a rázott kaloda

(1.

magyarázott oláh

Nyr. 28 vijiesc

:

397. és 442.

/c/ad-gyökérbl 1.)

meg

Nyr. 29:147. és

(1.

magya-

a szerb vijati-hól

196.

1.)

díszlenek

hová majd annak idejében a szövétnek gyönyörséges magyarázatát (1. Ny. Közi. 32 48) is oda fogom illeszteni*) i. h. és a

:

312.

1.

De függést

nézzük, mit

nem érint

is

mond M.

a szövétnek szóról. Az

rövidítésekkel okoskodása így hangzik:

szövétnek egy szláv nyelvi svétnik (régibb -^svéthnik-b, v.

össze-

A m.

ö. Asbótli,

Ha azonban valaki azt hiszi, hogy való, nagyot csalódik. Az óbolgár nyelvbl ez a szó az óbolgár nyelvemlékekben nagyon gyakran kerül el ez a szó, de soha más alakja mint CK'kTHAKHHK'K (cK'krHAO
NyK. XXX.

219.) átvétele.

122

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK.

O

emlékekben mindig szövétnek áll. De svethnilcb « szövétnek)) jelentésben nem is bolgár alak, mert óbolgárul csak svésthniki^ lehetne, ez azonban a mi emlékeinkben mindig « gyertyatartó »-val

szóból) hisz

:

van forditva. Az óbolg. ckK'kTkHHK'k

decurio, consiliarius

meg nem

(cTvRivT'k

érthet

mondja: «De alak.»

kivánok

A

svethnik'b:

egy

kis

tanács

»>

lehet az átvett alak, mert

ennek jelentése «tanácsos». 10. s k. 1. Mindenek eltt egy els pillanatra talán meglep helyhez

b

fölvilágositást

<(szövétnek» jelentésben

és

nehezen

adni.

M. azt

nem

is

óbolgár

nemszakértöt talán zavarba hozza, hogy egy szó bizonyos

(•jelentésben))

nem

lehet óbolgár

—

ságos szerkesztésére egy kifejezésre

«alak)).

nem

M.-et e

mondat

saját-

jutott gondolat vezette,

az a gondolat, hogy igenis vannak újabbkori egyházi szláv for-

melyekben a ckK'kTkHHK'k tanácsos szó csakúgy mint a föltehet -^svéthnik'h ((szövétnek» sv-én kezddik; hogy ezt valaki fejére ne olvashassa, külön hangsúlyozza, hogy szövétrásaink, a

neket ség, ez

jelent *^svHhnik'h szó az óbolgárban hangtani lehetetlen« óbolgárul csak svésthnik'b lehetne ». M. véleménye tehát,

egészen röviden összefoglalva,

egy

'^svethnik'b

magyar

szó,

nem

szó

a

az,

hogy volt a szláv nyelvekben

melybl a magyar

szövétnek

lett,

de

a

kerülhetett a bolgár nyelvbl, mert ebben egy

*svétbniki,-n2ik csakis svésthnik'b felelhetne

meg. Bármilyen ször-

M. szavait ide is, oda is, szörnységes pedig ez az állítás ki nem olvasható azért, mert azt mutatja, hogy M. a legeslegfontosabb szláv hangtani törvényt sem ismeri annyira, hogy egyes esetre alkalmazni tudná. Igaz, hogy a 62. lapon maga is érinti, mikor azt mondja, hogy ((Az sszláv ti, di helyén a bolg. hit, jk^ álb), de észre nem veszi, hogy a svethnik'b szóban nincs dolgunk sszláv i-vel, hanem rövid h a n g z ó s i-n alapuló b-vel, a mely eltt az óbolgár t változatlan marad, a mit M. akár a szintén idézett ckifkrkuttK'K-si^vétbnik'b ((tanácsost) szóból is megtanulhatta, ha ugyan

nységes ez más azokból

addig

nem

az állítás, hiába forgatjuk ;

tudta: valamint

siyvéthnik'b lett, szakasztott

s'bvét'h

úgy

lett

«

tanács ))-ból

volna svéfb

azzal a képzéssel ^svéthnik% ((szövétnek».

az

óbolgárban

világ »-ból

«

Azon

ugyan-

lehet vitatkozni,

hogy a bolgár nyelvben megvolt-e valaha a svét'b szóból ez a képzés, de azt mondani, hogy a képzés igenis megvan, de sresíbwi/cb-nek hangzik, az

már

a szláv

123

nyelvészet

abc-jének

a

b

ASBOTH OSZKÁR.

Minthogy nemszlavisták eltt tárgyalom a bármennyire restelem is a dolgot, ebbl az abc-böl egy kis eladást tartani e helyen. Az óbolgár svésthnik'b ((gyertyatartó)) szóban a képz, illetleg képzöbokor nemismerésére

vall.

kérdést, kénytelen vagyok,

ugyanaz,

szakasztott s'hvethnik'h

t okozta

((

óbolgár

az

hiszen a svéstbniki, ((

világ, világosság))

hangzó svesta

Ha

akár

a

'^svétbnik'h

nem

tanácsos » szóban, de

«

«

annyira jellemz

alakot

élén

gyertya ))-ból, a mely

"^svetia,

ill.

bolgár

nyelvben más hang hallatszik, de nincs mit

nem

található

meg mindenütt,

svetiy

is sí- vei

tükrözd-

minden

szláv

sajnálnunk,

hogy

helyén

sí

a

^-avétja-hól lett.

az óbolgár svésthnik'b valamennyi szláv nyelvben

a

a

álló

keletkezését,

st

nem származik közvetetlenül szóból, hanem az abból képezett már szó

nék, azt tapasztalnék, hogy

ez á képzés

akár

szövétnek)),

képzbokor

a

teljesen ugyanazt a

nekünk a tszó összevetése is, hisz az sí amúgy sem az -hnikh képzbokor hozzájárulása következtében keletkezett, hanem megvolt már a svesta gyertya szóban, a melynek a többi szláv nyelvekben ime ezek a szavak felelnek meg: or. szolgálatöt teszi

svéca, szlov. sueca, horv. szb. svijeca,

cseh

svíce,

sveca, svica, tót svieca,

ill.

lengy. swieca, lauz. szb. swéca.

Mikor tehát M. azt

mondja, hogy '^svéthnik'h-hl csakis ^svésthnik'b lehetett volna az óbolgárban, nemcsak hogy

alább

nem

vette észre,

idézett óbolgár s'hvétbnék'b

módon nem

((tanácsos))

változott a ít sí-vé, de azt

sem

hogy a pár sorral szóban csodálatos vette számba,

hogy

egy ób. svésthnikii-nék egyetlenegy szláv nyelvben sem felelhetne

meg

Hvétnik,

a magyar szövétnek szó magyarázata tehát «eg3^ szláv

nyelvi svétnik^>

régibb svétynitb-höl

e

szerint

mer

képtelenség

volna és legföljebb annak bizonyítékául szolgálhatna,

hogy M. nemcsak a bolgár nyelv hangtani fejldését nem ismeri, hanem a többi szláv nyelvekét sem. M. elég óvatos volt, hogy meg nem nevezte azt a szláv nyelvet, a

rész

2.

III.

((eredete megírásától))

«

elállt »;

sorrendben)) lesz, rátér a kérdésre, szó

egyelre

én türelmesen megvárom, míg majd talán kötetben, a mely tartalma a « szláv jövevényszavaink abc

(«e helyen)))

a

melybl hát a szövétnek szavunk bolgár, késbb pedig, az I. kötet

ha nem lehet végén, a mint hallottuk,

kerülhetett volna,

igazán

csak

szövétnekül

nekem egyelre a

szolgált,

a

melylyel

szövétnek

kicsit

meg

akartam világítani azt a készültséget, a melylyel a szerz munlá4


/

kaja e részének a megírásához fogott, a melyen vörös fonálként

végig húzódik az a folyton ismételt

állítás,

hogy

ez

meg

ez

«nem

lehet bolgár ».

Hol érintkeztek a magyarok a bolgárokkal? Félreértések elkerülése végett elre kell bocsátanom, hogy

ha bolgárokról, a magyar nyelvre hatott bolgár nyelvrl beszélek, a bolgár szót mindig a mai értelemben veszem, azaz szláv népet, szláv nyelvet értek rajta. Nem tagadom, hogy abban van valami visszásság, hogy olyan népet, a mely magát aligha nevezhette bolgárnak, nyelvét bizonyosan nak, ezzel a

késbb

nem

nevezte

bolgár-

kialakult terminussal illetünk, de nyelvész

létemre és minthogy a nyelvbl merített bizonyítékokból indulok ki,

egyszerbb, félreértésekre kevésbbé okot adó

kifejezést

találok. Történeti forrásokban természetesen ezeket a

nem

((bolgáro-

hiába fogjuk keresni, ha körülbelül biztosnak vehetjük, hogy bolgároknak nem nevezték magukat, és ha sejtelmünk sincs, hogy mikép nevezték magukat. Az egyetlen biztos kiinduló pont tehát az a kétségtelen tény, hogy a magyaroknak igenis kellett ilyen bolgáros szlávokkal már jó korán érintkezniök, mert a magyar nyelvben olyan szláv alakokat találunk, a melyek kat))

nem nem magyarázható

mások, mint bolgárok

bl

ki

mesgye szavak,

1.

tehát bolgárokkal telen; a

mi

Asbóth

lehetnek: semmilyen a

A

magyar mostoha,

szláv szók a m.

érintkeztek

pest,

velük, a honfoglalás eltt vagy után, és

szláv nyelv-

rozsda

nyelvben 12.

a magyarok, az

vita tárgya lehet, csakis az,

más

egészen

1.

és

Hogy

kétség-

hogy mikor érintkeztek hol, valahol az shazá-

ban vagy útközben, vagy pedig a mai hazában. Ha Pest városának a neve bolgár, ha a német Ofen annak egyszer fordítása (Pestnek régente a Duna jobb partján lev telepet nevezték), ha tehát a Pest név és a pest szó azonosak, e város elnevezése is bolgáros szlávoktól

eredhet

beszél szlávoknak emléke

Ez

volt az én

és

az

itt

talált

bolgáros

nyelven

lehet.

okoskodásom. M.

nem

tagadhatja a bolgár

hatást, de e hatás helyére és korára nézve eltér

tlem. A magyar

nyelvbe került szláv szavak közt több réteget külömböztet meg, «e rétegek közt, folytatja, kétségtelen,

bolgár eredet szavak a Cyeill és 125

hogy van bolgár

is,

s

e

Method nyelvéhez hasonló

ASBOTH OSZKÁR.

ö

bolgár njêlvjárásból valók (Asbóth)*).

tartású egyház kifejezéseibl való ...

érintkeztünk

81.

hogy «a

azt a sajátságos kijelentést teszi,

késbb

Valamivel

1.

kereszt a görög

szer-

mi a keresztény bolgárokkal

honfoglalásunk eltt;

a Vita

Methodii-ban

hogy szent METHonot egy aldunai magyar úr rendkivül nyájasan fogadta s távozásakor kérte, hogy emlékezzék róla imáiban)). 85. 1. M. nem fejtegeti közelebbrl, hogy ez érintkezés alatt mit ért, a magyarok délfelé irányuló hadi kalandok közt történt futó, ellenséges összecsapásokat- e, vagy talán szó

a

van

Duna

arról,

torkolatánál

természetesen

való

szomszédos

békés

nem magyarázná meg

nyelvre gyakorolt hatását, ez

mer

amaz

forgalmat;

a bolgár nyelvnek a magyar föltevésen

alapulna

és

egy

nagy nehézségbe ütköznék, abba a kétségtelen ténybe, hogy a magyarok nyelvére a bolgár nyelvnek nem a keleti, hanem a

nyugati

nyelvjárása hatott.

nem

A

Vita Methodii-ra pedig jobb

lett

mert milyen kapcsolat lehet Melich hite közt, hogy «mi a keresztény bolgárokkal érintkeztünk honfoglalásunk eltt » és a legendában emiitett esemény közt, a hol volna

is

hivatkozni,

bolgárokról egyáltalában szó sincs, legföljebb

rl, ha ugyanis Method bolgár volt és

desen hiszik; mi köze van

egy

úr»>ral való

futó

gároknak

a honfoglalás eltt

nem

egy

bolgár embernek

találkozásának

a

bolgár ember-

görög, a hogy ren-

«egy magyar

magyaroknak

való

«

és

érintkezéséhez?))

bolEz is

M. könyvének sok csodás részletének egyike, a melyekkel az ember igazán nem tudja, hogy mit kezdjen. De ne veszítsük el türelmünket és haladjunk tovább nézzük, mikép magyarázza M. Pest nevének a keletkezését. Ha jól értem M.-et, mert bizony nem mindig könny dolog M.-et megérteni. Pest városának nevét bolgáros szlávnak tartja, csakúgy mint én, a mint ez müve I. kötetének ugyan nem els, itt tárgyalás alatt lev, de igenis második részébl kitnik, a hol ezt mondja: «Pest neve kétségtelenül bolgár szó, Anonymus világosan mondja, hogy lakói Taksony idejében jött bolgár telepesek. » 1:2:87. De a város neve az véleménye szerint nem bizonyít semmit sem itt talált bolgárok mellett, mert Anonymus azt meséli, hogy Taksony vezér idejében «]3nlar földrl jövének némely nagy nemes urak, az izmaeliták nagy sokaságával, kiknek ... a vezér Magyarország külörnbz helyein adott földeket, s azon kívül azon ;

12(i

V


várat,

Minthogy

átengedé.w

örökre

melyet Pisinek neveznek,

pedig «ez az adat hiteles lehet... Pest városának neve ezektl

a bolgár izmaelitáktól szármáz h a természetesen idejövetelükkor

t ik»), 1.

nem

1

:

1

:

4.

— a magyarok

találhattak bolgáros

nyelven

beszél szlávokat! «Hogy Bular földön, mondja M., tulajdonkép értenünk,

a Volga melletti Bulgáriát kell-e

az

dolgon

a

nem

semmit sem, mert még a X. században a szláv nyelv bolgárok közt is voltak mohamedánok.)) 1:2:87. és ezzel igazi kigyósimasággal csúszik át egy nagy nehézségen, de azt teljesen még csak meg is emliteni, hogy még Anonymus e elfelejti meséje sem állítja egy szóval sem, hogy e Bular földrl jött emberek, 'a kik Anonymus szemében bizonyosan nem voltak szlávok, nevezték el Pestet Pestnek, hisz Taksony kész várat enged át nekik, a melynek neve már is lehetett, st valószínleg volt is: (tvárat, melyet Pestnek neveznek)), vagyis Anonymus szavaival: castrum, quod dicitur Pest. Egyébiránt M, sem tagadja, hogy voltak bolgárok Magyar-

változtat

országon, de ezeket az ország keleti részében keresi, Erdélyben

tszomszédságában, és ottlétüket igen eredeti módon bizonyít(tNéhány helynévbl, mondja, a milyen a krassó-, bihar-, alsófehérmegyei Preszdka, biharmegyei Rogoz, beszterczenaszódmegyei Jdd, Kerlés (v. ö. Kisch Nösner Wörter und Wendun-

és

gatja:

:

gen 77,

Gyalui havasok, Vervu hegy, Bacsa, nekem az

83.),

meggyzdésem, hogy

bolgár

nyelv

a

lakosság a honfoglalás idejé-

ben csakis Erdélyben és a vele határos megyékben voltw, 1. 5. 1. Tehát a Preszdka, Rogoz, Jád, Kerlés, Bucsa helynevek meg a Gyalui havasok és a Vervu «hegy)) szó elegendk, hogy bebizonyítsák,

hogy bolgárok laktak az ország keleti részében, st azt is megtudjuk tlük, hogy

mikor a magyarok bejöttek,

«ez a bolgár lakosság keleti bolgár nyelvjárást beszélt, ezt bizonyítja a Preszdka-heli á, ezt a Gyalu-heli a,

Az ember

alig hisz a

eh

helyett /,

szemének, mikor ezeket a különös

dol-

még

csak

gokat így szépen sorjában elolvassa és csodálkozása növekszik, mikor a jegyzetbl megtudja, hogy M.

honnan

fenyegeti e

veszedelem. Mikép Gyalu, Vervu

könnyedén is

r,))

fölépült elméletét a

bizonyíthatnák

a

Preszdka,

sejti,

hogy

legnagyobb Rogoz,

Jdd,

hogy ilyen vagy olyan bolgárokat találtak a honfoglaló magyarok az új hazában, mikor azok egytl- egyig azt,

ni

)

10

ASBÓTH OSZKÁR.

—

közkelet oláh szavak. Hogy ezek a közkelet oláh szavak, az egy Gyalu (illetleg oláh dealul) szót kivéve igenis bolgár eredetek, egy cseppet sem fokozza bizonyitó erejüket, hisz tudva-

lev

hogy a bolgár nyelv igen ersen hatott az oláh ha pedig egy-egy bolgár szó átment az oláh nyelvbe,

dolog,

nyelvre,

az oláh maga is erre keresztelhetett egy helységet és a történeti kutatásnak igazán elemeihez tartozik, hogy az ember más bizo-

oláh

nyítékok híján ne keressen ott bolgárokat, a hol

neve közkelet oláh

község

ha ez a közkelet oláh szó utolsó sorban mindjárt bolgár eredet is. No de hátra van még Kerlés és Bucsa, a melyekre nem lehet ráfogni, hogy oláh szavak, hátha ezek megmenthetik M, elméletét. Nem lehet M.-nek szemére vetni, hogy az idézett helynevekrl e helyen nem szól

bvebben,

szó,

hisz a helynevekkel egy külön kötetben, a negyedik-

ben, kivan foglalkozni, a melynek czíme lesz

«

Szláv jövevény-

eredet helyneveink kapcsolata*, külön meg is «Eészletesen 1. majd a helyneveknél)); de mi kénytelenek vagyunk addig is, míg ez a meglepetésekben bizonyosan nagyon gazdag kötet majd évek múlva megjelenik, egyes helynevekkel foglalkozni és már most is találgatni, hogy mi is bírhatta rá M.-et arra, hogy egy-egy helynévbl olyan egészen különös következtetést vonjon le. A Kerlés névben bizonyára a legnagyobb szlavista sem ismerhet föl valami bolgáros vagy akár csak egyáltalában szláv vonást, nagyon helyén való volt tehát, hogy M. zárjelben egy kis útmutatást adott, hogy milyen nyomon haladt, mikor ebben a névben bolgár elemet vélt föltalálhatni: Kerlés (v. ö. Kisch Nösner Wörter und Wendungen 77, 83.))) Az els idézet, a «77.)) 1., a Kerlés eltt álló Jádra, vonatkozik és csak annjában érdekes, mert belle kitnik, hogy Kisch tudta, a mit M. nem tudott, hogy a iad közkelet oláh szó («rum. und slav. iad heisst «Hölle))), hogy a Júd helynévbl tehát nem lehet bolgár lakosságot kikövetkezszavaink

s

szláv

említi a jegyzetben

(^

:

tetni; a 83. i.-on pedig azt olvassuk Kiscnnél

Kyrieleis,

zu Gott 0.

N.

magy. Kerlés

um

Erbarmen,

gr.

kirieleis

Kyrie

!

:

(— ^

kirjdlés

eleeson

!

die

vgl.

—

Bittruf

altchristlicher

imperat.

munkájában IVörterhuch der Nösner (siebenbürg.) und mosel-

Mariahilf,

(Vergleiciiendes

(mhd.

Isten

Jrdnkisch-luxemburgischen

segíts).*

Kisch

Mundart,

1.

legújabb

Arch.

d.

Ver.

f.

siebb.

!


Landesk. 30 köt. szóban

lev

1 1

— 273. annak támogatására, hogy a neve — német, megfelel német vezeték-

1

5

f.

helység

1.)

den westmitteld. F. N. Kirieleis, (Weistümer 3, 419), zsgz. Cyrlis.n A Kiscnre való hivatkozás tehát nem volt valami szerencsés, annyi bizonyos, hogy sokkal könnyebb lesz M.-nek

neveket

is

vgl.

N.

P.

említ föl

«Vgl. auch

:

Bechthold

Kyrieleyson

német forrásban megtalálni, mint bolgárban ugyanmeggylik tehát majd a baja, ha a IV. kötetben komolyan

Kirieleison-t

csak

;

hozzálát annak

igazolásához, a mit

könnyedén oda-

olyan

itt

Hátra van még az egy Bucsa név. Valóságos szerencse, hogy M. egy folyóiratból idézi azt a bolgár szót, a mely a Bucsa név bolgár voltát hivatva volna bebizonyítani, no meg ráadásul

vetett.

—

bolgárok laktak, mikor seink bejöttek hogy Bucsán ebbe az országba, mert Duveenois nagy bolgár-orosz szótárában

azt

is,

—

alaposan félreértette a szót és

pulykakakast csinált az erds

hegycsúcsból. így tehát megtudjuk, hogy a bolgár huce járatlan

erdvel bontott csúcsot vagy völgyet jelent. Hogy azonban Bucsa helység nevében valóban bolgár buce rejlik- e, az azért természetesen még korántsem bizonyos, hisz a Csúcsa szomszédságában fekv biharmegyei oláh Bucsán kívül van Zalamegyében is Bucsa község vájjon ott is bolgárok laktak-e valaha? És azután miért épen bolgárok, miért nem inkább szerbek, hisz maga M.

—

csakis Bulgária északnyugati részébl, Vidin és Vraca vidékérl,

mutatja ki a buce egyáltalában

nem

szót,

nev

hasonló

helynevet pedig

bolgár

Bucje-yal

ismer, szerb területen pedig

kozó Buce helynév

is

válta-

akárhány van

Hogy tehát bolgár lakosság volt Erdélyben és a határos megyékben, azt az idézett helynevekbl és szavakból senki ki nem olvashatja, a ki olvasni tud. De M.-nek szerencsére mindezekre nincs

is

szüksége, neki elég a

legapróbb

jel

is,

hisz

gyönyörségesen összeházasul az oláh nev Jád faluval, a melynek «legrégibb elfordulása 1334)), és a Kyrie eleeson-ból lett német legendának, krónikának, «Kean

Kerlés-êl,

meg

az

(Kaján természetesen

bolgár

fejedelem »

«ugyanezen a vidéken »

= Kean)

és

-

—

«tény

az,

teken a X. század végén és a XI. elején bolgár

nép

hogy

nyelv

e

terüle-

keresztény

mely Bulgáriával összeköttetésben állt!» 1. 57. 1. következ lapon a szerz újra emlegeti a Preszáka hely-

lakott, a

A

fekv KajántÓYiú

129

ASBÓTH OSZKÁR.

12

nevet és most sem veszi észre, hogy ez közkelet oláh szó, söt a székely marázsa szóból

szeretné azt a vallomást kicsikarni,

is

hogy Erdélyben valamikor keleti nyelvjáráson beszél bolgárok laktak, ámbár mint igazságos bíró elre is figyelmezteti, hogy nem köteles vallani (dA marázsa lehet oláh közvetítés is*!!) és mindezeket a teljesen alaptalan okoskodásokat azzal fejezi be, hogy «ez a mi kutatásainkhoz végtelenül fontos ». A mi pedig

—

els sorban fontos ezekhez a kutatásokhoz, az óvatosság és egy jó oláh szótár, arról teljesen megfeledkezik. Hja az óvatosság!

Ha

az csak kis mértékben

meglett

nem

volna,

állíthatta

volna M., hogy nemcsak a bolgár nyelv hatott ersen a magyarra,

hanem

járásokban

.

is .

.»

magyar

is

a bolgárra: «Számtalan régi szavunk

nem csupán

a bolgár nyelvemlékekben és nyelv-

viszont a

van nekünk

81.

1.

talan régi szavunk ...

Az embert

ban?*)

kíváncsian

e

lesi

e

Micsoda? magyar szó a bolgárban, « száma bolgár nyelvemlékekben és nyelvjárások-

szavak

nyomban

tájáról való középbolgár

= magnas,

egészen

fölvillanyozza

nagy mondásnak az igazolását,

a csalódása, mikor

/('/•

olvasása

rá ezeket olvassa:

szerkesztés

dominus, rwsa^

zavaros forrásban találunk talan» az annyi mint

—

-

«

= ország)

az 1350

ö.

j^fica-i,

a

hol

Tehát csak ebben

a

számtalan* magyar szót és a «szám-

kettö?!"^) Hogy a

módon

Trojanska priéa

magában

áll,

hogy ebben

bolgárra átültetett

elbeszélés-

az összes bolgár források közt teljesen

a horvát forrásból szolgai

».

de rettenetes «(v.

Trojanska

és

ben olyan dolgok olvashatók, a melyek más tiszta bolgár forrásban egyenesen hallatlanok és lehetetlenek, azt valahogy M. is sejti. ((Igaz, mondja a 83. 1., hogy e nyelvemlék eredete homályos, az is igaz, hogy e kiejtés sohasem volt bolgárföldi az idegen nevekben, de tényleg kell)),

megvan

és e ténynyel is

számolni

a 93. lapon pedig egyenesen elutasítja a Trojanska prica

tanuságtételét

:

«Ezek

nyelvtörténetben

(a

hagynunk)...)), söt

után

kimondhatom

Troj. prica adatait

egy

megjegyzése

itt

azt,

hogy a bolgár

figyelmen

egyenesen

azt

kívül

a

A mi M.-nek « számtalan)), az JiRUCEKnek teinige wenige»: «Aucli wenige Worte wurden ans deni Magyarischcn übernommen rusag (ország), iirove lioljareii (úr)» Cüxst. Jireckk GcschwJite d. Buhj.

*)

eiiiige lieicli

kell

gyanút

1S7Ü, 3S1.

:

1.

130

13


mintha munka közben jónak

kelti,

a

gondolkodóba

ez

ejtette

a

volna a Trojanska prica

látta

közül

források

tüzetesebb jellemzését

mert méltán

törülni,

nyelvemlék,*)

furcsa

A

mióta

a

CoNEvnek 1892-ben a Sbornik Minist.-ban megjelent czikkét, azt remélhettük, hogy vége lesz a sok dreségnek, a mit a benne elforduló utTí szó kapcsán német, magyar és tudom is én még milyen nemzetiség Trojanska prica-i közelebbrl ismerjük,

tudósok írtak

na

(1.

1,

Sismanov Kriticen prégled na vhpros za proishoda 166.

prah'hlgarité 59, 61, 79. és

de legkevésbbé várhattuk

1),

volna a forrásnak ilyen visszás fölhasználását egy embertl, bolgár nyelvemlékeket mégis ismeri némileg

ki a

MiKLosicHnál az EtWb.-ban

Wort

is

hatott

a

bolgár

(«Da8

is

visszatarthatott volna elhamar-

spát aufgenommeu))**)

Hogy

kodott következtetésektl.

nem

figyelmeztetés

olvasható

a

már

és a kit

a

magyar nyelv közvetetlenül

mert

nyelvre,

nem

hatott,

azt

egészen

könnyen megértjük, ha fölteszszük, hogy az az ers hatás, a mely viszont a magyar nyelvet kétségtelenül a bolgár nyelv részérl érte, olyan a mai értelemben vett bolgár nyelven beszél szlávoktól

a

eredt,

kik

már akkor

is

különváltak

a Balkán-

úgyhogy ha az ö nyelvükre hatott is a magyar nyelv, ennek a mai bolgár nyelvben semmi nyoma sem észlelhet, mert ez a nyelv amazokétól teljesen elvonult

félszigetre

törzsrokonaiktól,

szigetelten fejldött tovább

késbb

a török hatás alatt.

más idegen, elbb a görög és Hogy ezek a bolgáros szlávok

oláh,

a

mi

hazánkban érintkeztek- e a magyarokkal, vagy a magyarok egy régibb lakó helyén, az e kérdés szempontjából teljesen közömbös, csak egy lehetség van kizárva a magyarok és bolgárok érintkezése nem mehetett végbe a bolgárok mai hazájában, mert külömben a magyar hatás nyoma alig mosódhatott volna el

sr

:

teljesen.

*)

A

83.1. ugyanis erre vonatkozólag azt olvassuk: «részletesebben

lásd a források közt)), de a források közt a

hogy megemlíti **)

Én

70.

1.

7.

sz.

egyébiránt MiKLOSicHnak

még

csak úgy tudnám aláírni, ha azt került egy aránylag késn, 1350 körül, írt zását

is

gába a bolgár nyelvbe bolgár forrásokban

1),

a

meren

Trojanska

frica-t

épen csak

a.

ezt a

úgy

megszorító meghatároértjük,

hogy a szó

bele-

bolgár forrásba (nem mamely külömben is csakúgy hemzseg a más

ismeretlen idegenszerségektl. 131

14

ASBÓTH OSZKÁR. Félreértések elkerülése végett ki kell jelentenem, hogy azzal,

hogy M. bizonyítását, különösen, a mennyiben a helynevekre és a magyar nyelvnek a bolgár nyelvre való hatására hivatkozik, teljesen elhibázottnak tartom, korántsem akarom azt mondani, hogy Erdélyben

nem

lehetett bolgár lakosság.

Én

M.-chel e tekintet-

ben úgy vagyok, mint MuNKÁcsival voltam, mikor azt vitatta, hogy a szláv jövevényszavaink nagyobb része már Oroszországban került a nyelvünkbe, azért idézem azokat a szavakat, a melyek MuNKÁcsinak voltak ugyan szánva, de mutatis mutandis oO egy nehéz probléma megoldásához MELicHre is ráillenek :

még azt sem sikerült neki, ha mindjárt akarata ellenére is, bebizonyítani, hogy az ö fölfogása nem lehet helyes », 1. NyK, 30 36. 1. Mondanom sem kell, hogy e szavakat nem akarom Melich egész mvére alkalmazni, hanem tisztán csak arra a könnyelmségre, a melylyel szláv eredet oláh helynevekbl azt következteti, hogy ott bolgárok laktak valaha. Erdélyben lakott szláv lakosságot egész biztossággal csak olyan helynévbl lehet kiolvasni, a mely nem egyolyan könnyedén fogott hozzá, hogy

:

úttal az oláh nyelv közismert

szava,

st még

itt

óvatosság, mert az oláh vándor nép, elhozhatott

sem

árt

régibb,

az

délibb

hazájából egy-egy szülföldjén megkedvelt tiszta szláv helynevet is

és

Erdélyben arra keresztelhette

lehetséget

nem

új

lakóhelyét.

meri kereken tagadni, az

még

A

ki

ezt

a

olyan esetekben

ha a nyilvánvaló szláv név az oláh nyelvben mint közszó ismeretlen szóval itt a legnehezebb problémák egyikével állunk szemben, a melyhez nem illik avatatlan kézzel hozzányúlni ez csaknem egész emberi életre való nagy nehéz is

roppant óvatos

lesz,

;

:

föladat.

Valaki talán csodálkozhatnék azon, hogy M., a ki tagadja, hogy a bolgár nyelv a honfoglalás után hatott volna a magyar nyelvre, azt vitatja, hogy Erdélyben és a szomszédos megyékben volt bolgár lakosság, én meg, a ki épen mostani hazánkban képzelem a bolgár hatás végbemenetelét, nem akarok M.-nek hitelt adni.

Elször

tett területen

is

én

nem tagadom, hogy

lehettek az emlí-

bolgárok, csak azt állítom, hogy M.

ezt

be

nem

mert bizonyítékai nem tudományosak. Másrészt nem szabad elhallgatnom, hogy Melich, igaz egészen hibás alapon, azt állítja, hogy a szóban lév bolgárok a keleti nyelvjáráson

bizonyította,

182

tZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK.

15

magyar nyelvre kétségtelenül a nyugati bolgár M. álláspontját azok a bolgárok nem gyengítenék: « Ilyen nyelvjárásból, mint Asbóth is mondja, nem kerülhettek a mi szavaink)), 1. 5. 1. Szívesen elismerem, hogy M.-nek annyiban is igaza lehet, hogy Erdélyben és szomszédságában a bolgár lakosság, ha ugyan volt ott bolgár lakosság, a mi épen nem lehetetlen, söt els pillanatra is nagyon valószínnek látszik, de a mit tudományosan még senki be nem bizonyított, keleti nyelvjáráson beszélt, de ezt nem lehet három, ha oláh szóval bebizonyítani, mert ezek mindjárt szláv eredet a szavak, a melyek megvannak a romániai oláhok nyelvében is, beszéltek, pedig a

nyelvjárás hatott. Tehát

—

alig kerültek

épen Erdélyben vagy épenséggel a vele szomszédos

megyékben az oláh nyelvbe, azokból mást következtetni nem szabad, minthogy az oláhok valamikor valahol a bolgárokkal srn érintkeztek, mikor és hol, az részben összefügg egy másik nehéz kérdéssel, azzal ugyanis, hogy az oláh nép hol alakult meg és honnan került mai lakóhelyeire.

Szlovének Nyitra és Pozsony megyében. Bolgárokat, a mint láttuk, M. csak országunk keleti részében, leginkább Erdélyben, ismer keleti bolgár nyelvjárást

el,

beszélt,

azonban

ez a bolgár lakosság

szláv jövevényszavaink

pedig

nyugati bolgár nyelvjárás hatására vallanak; a bolgár hatás, a melyet külömben M. sem tagad, söt tetemesnek tart, meggyz-

más mondja

dése szerint a honfoglalás eltti korszakba esik. Az új hazában

ers

szláv hatás érte nyelvünket:

M., a bolgár, épp oly kétségtelen

horvát

is.»)

81.

«A milyen kétségtelen, régi

réteg

a

hazai

szlovén-

1.

A külömbözö szláv nyelvekben egyes szavak, st egész szócsoportok gyakran annyira egyeznek, hogy még most is vallom azt, a mit 14 évvel ezeltt hirdettem, hogy «soha sem fog nekünk sikerülni éles határt vonni a külömbözö szláv nyelveknek a magyar nyelvekre gyakorolt hatásai*) közt)), 1. A szláv szók a m. ny.-ben 18. 1., azaz mi mindig csak egyes szavakra, nagy ritkán egyes szócsoportokra fogjuk kimutathatni, hogy

abból a

*)

szláv

nyelvbl kellett kerülniök

«határai» sajtóhiba.

133

és

csak

ebbl vagy általános

ASEÓTH OSZFÍR.

16

valószínségek szerint fogjuk azután megállapíthatni, hogy ezekkel együtt kerülhettek át talán

még

közel álló szavak,

más

rokonságnál fogva

jelentésheli

ritkábban fog nekünk sikerülni

a szláv

szavak földrajzi elterjedése alapján egy-egy szláv eredet magyar

szónak forrását közelebbrl meghatározni. Épen ebben az utolsó

pontban külömbözik fölfogásom élesen M.-étól és épen ezért

nem érthetek egyet az els résznek az eredményével, mert meggyzdésem szerint a szláv szavak földrajzi elterjedése, ha csak nincs szó egy késbb idegen hatás alatt keletkezett terminológiáról, mint pl. a keresztény terminológiáról, nem elég biztos alap a külömböz rétegek kimutatására, a mely kimutatás pedig itt

M. fczélja: cEz els részben

nyítása a czélom.)) 81.

1.

e rétegek

meglételének a bizo-

Sokkal biztosabbnak,

természetesebb-

nek tartottam volna, ha a rétegek megkülömböztetését els sorban hangtani mozzanatokra fektette volna, és ha már ebben az els

bevezet részben a hangzók quantitásával is foglalkozott volna, a rövid és hosszú hangzóknak a különféle szláv nyelvekben észlelhet elosztásával; ezzel egyúttal egy nagy hézagot pótolt volna, a melyet a részletek megbeszélésénél folyton fájdalmasan érezünk.

Minthogy M.

ezt elmulasztotta,

körrel elégednünk, a

szónak gyakran 2

—

«

egyelre meg

szlovén-horvát D-tal,

kell

egy olyan tág

a melyben

3- féle kiejtése is lehetséges,

egy-egy

úgy hogy nem

tudjuk, hogy valóban

egy egységes nyelv,

hatásáról van-e

vagy valóságos mozaiknyelvröl, a melynek

itt szó,

illetleg nyelvjárás

amazt. M. e helyett bevezet részben inkább annak a kimutatására törekszik, hogy a szlovének Magyarországon régebben nagyobb területet foglaltak a 1., el, mint ma. « Néhány helynévi bizonyíték, mondja a 36. tényleg volt tanúskodik, hogy Nyitra-, Pozsonymegyében mellett szlovén, tehát délszláv lakosság Í8». Láttuk már, hogy M.-nek két szó (úr és ország) « számtalan régi szavunk)), ne akadjunk

hol ezt a darabocskáját jó elszedni, hol e

—

egy azon föl, hogy onehány helynévi bizonyíték)) helynévvé zsugorodik össze a következ lapon, mert talán M.-nek sincs az ellen kifogása, ha Tlavd-ról nem szólok, nem azért, mivel tehát

"trencsénraegyeii); tehát

nem

<'Nyitra-,

Pozsonymegyei*),

hanem

mert M. csak fültételesen tekinti bizonyítéknak vagy talán tételesen sem, mit

tudom

én, hisz olyan szerényen biggyeszti

a bekezdés végére: ((Ugyanilyen szempont alá esik a 1H4

föl-

oda

trencsén-

17


megyei Hava

is,

tetlennek látszik,

ha jelentése Agyagfalva)), hogy valaki még ebbl

és

olyannyira hiheszlovén

is

lakosokat

tudna kimagyarázni. Tehát mondjuk ki bátran, egy nyitramegyei falucska, Lancsdr, a melynek 1900-ban -248, csaknem kivétel nélkül tót lakosa volt, azt bizonyítja, «hogy Nyitra-,

Pozsonymegyében tényleg

volt szlovén,

délszláv

tehát

lakosság

Erre én csak azt mondhatom: legyen a hite szerint, mert az csak nyilvánvaló, hogy ott már nem lehet közönséges tudo-

is)).

mányos

bizonyításról szó, mikor valaki azt

hogy egyetlen^

állítja,

egy apró falucska nevébl mindjárt

két megyére

lakosságra meríthetünk

útmutatást olyan

kétségtelen

nem

a hol eddig ilyesmirl

nem tényleg tehát

vidéken,

álmodtunk. Azzal a kérdéssel

is

fogok foglalkozni, vájjon volt szlovén lakosság

tudományos

szlovén

szóló

«

Nyitra-,

Pozsonymegyében M. a maga

azt végezze el

is)),

lelkiismeretével, én sokkal kisebb, egészen kis, apró

kérdéssel akarok egy perczig foglalkozni, azzal a kérdéssel, hogy

egészen bizonyos- e, hogy

Lancsáron

lakosság. Nézzük, hogy bizonyítja ezt

egy

falu,

((tényleg* szlovén volt a

M.

«Nyitramegyében van

:

neve Lancsár {l'^Q'2-hen Kuerencher

—

Gerencsér Yolt

a>

neve, Tagányi, Nyitram. Közi. VIII. évf. 16. szám), a mely annyit

mint

jelent,

Fazekas-f&lva.

mármost a

Mivel

csakis

fazekast

hogy

szlovénül és szerb-horvátul hívják loncar-nak, következik, e

helynév

nem

lehet

tót.))

37.

1.

Ehhez csak egy kérdést

retnék fzni: Ismerjük-e a Lancsdr

név keletkezésének

sze-

korát,

körülményeit annyira, hogy rá olyan merész és els pillanatra

ugyancsak erltetettnek látszó föltevést építhetünk? Hátha egész szlovén telep volt ott vagy került oda,

Loncar

nev

szlovén

vagy

(!)

horvát-szerb

hanem ember,

nem

egyetlenegy

tegyük egy

minthogy épen M. hite szerint egy egész sereg helység személytl kapta nevét? Az tagadhatatlan, hogy ép a helynevek magyarázata egészen sajátságos nehézségekkel van összekapcsolva, a kutató nem lehet elég óvatos, ha helynévbl, még hozzá egészen elszigetelt helynévbl akar általános következtetést vonni; hogy M. szemmel tartotta-e ebben az esetben ezt a szükséges óvatosságot, annak «

fazekas », és ez adott a helynek

nevet,

a

megítélését a nyelvészekre és történészekre bízom, én talán

el-

fogult vagyok, talán túlságosan óvatos.

En elegendnek AKAD.

Kl.T.

találtam, hogy

A NYELV- KS 8ZEPTÜD.

KÖRÉBL.

M. okoskodásaiból egy ránk

XX. KÖT. 3.

8Z.

^

e ;

lö

ASBOTH OSZKÁE.

nézve különösen érdekes pontot kiragadjak, abba a kérdésbe, vájjon Cyrill és Method, illetleg tanítványainak irataiban találniolyan kifejezéseket, a melyeket a szlovén nyelvbl lehet legkönnyebben kimagyarázni, a melyek tehát talán arra vallhatnak, hogy mködésük területe részben szlovén volt, itt nem bocsátkozom, mert óvakodnom kell, hogy a részletkérdések el

ne térítsenek

attól a föladatomtól,

tztem magamnak;

az

Archív

a melyet slav.

f.

els sorban

itt

czím

Philol.

ki-

folyóirat

számára tervezett bírálatban azoknak is szoríthatok majd helyet, ott csupa szlavistához szólva, elég lesz egy-egy odavetett

mert

megjegyzés M. állításainak megdöntésére.

Komárom.

G-azofilanciom és

Mieltt a szóban lev els ragadok

még

két részletet a

ftartalmára áttérek,

rész

tarka-barka

bevezet

ki-

fejtegetések-

bl, a melyek alkalmasak

éles világítást vetni a szerz módKezdem a gazofilanciomva&l. Hát igaz, hogy ennek a gazofilanciomnak nincs semmi köze szláv jövevényszavainkhoz amúgy általában véve, de már

szerére.

a

MELicHnek

igenis van köze, mert ha sem találhatnánk egykönnyen alkalmasabb példát annak kimutatására, hogy M. milyen sajátságos utakon vezet bennünket. Halljuk csak: «A Münch.-k fordítója, mondja

szláv

jövevényszavaihoz

keresve-keresnénk,

a 15,

1.,

nem

tudja

mindig meghagyja a

helyeket szekrény -nyel dítja,

mi

e

a

visszaadni latin (és

fordítatlanul

lat.

Mivel

szót.

kamr(í-\B\),

a

Károlyi meg ládá-yoX

kifejezésekbl

hagyott

mert megfelel

gazophylaciiim-oi,

a fordítók

for-

következtetjük

hogy a fordító a szekrény, láda szavakat nem ismerte.* Szegény müncheni codex fordítója Mit is kellett volna neked

azt,

!

tenned, hogy ne keveredjél M. eltt abba a gyanúba, hogy

ismerted anyanyelved mindennapos kifejezéseit a gazopkylacium-oi

nem

mondjuk

ismered a láda

szót,

?

Ha

szekrény -nyel; M. rád

ha

Zí/Wa'-val

fordítod,

nem

lefordítod

fogja,

akkor

is

hogy baj,

mert akkor nem ismered a szekrény szót. meg a kamra szót mégis csak okosan tetted, hogy szépen meghagytad a latin gazophylacium-ot, így majd csak akad széles e hazában méltányos ember, a ki azt mondja A müncheni codex fordítója :

egy görög terminus technicust, a melyet a latin fordító 136

is

érin-

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. tétlenül hagyott, le

nem

19

mert úgy érezte, hogy ez nem vagy kamra. M. mindenfélére

fordított,

közönséges szekrény vagy láda,

mi pedig, azt hiszem, az els gonmely egészséges ember agyában támadhat; M. képes volna ráfogni a biblia latin fordítójára, hogy még a nuntiug szót sem ismerte, mert íme a görög a'^'^skoQ-t nem fordítja le, hanem meghagyja angelus-nsik Hát ilyen úton-módon, igaz, a legkülönösebb eredményekre lehet jutni, csak az a kérdés, van-e köszönet benne. De hogy M.-nek halvány sejtelme sincs, hogy gondol, csak erre nem, a

dolat, a

—

!

milyen veszedelmes utakon

melynek

foglaló ítélet, a

«Nem

olvasható:

jár,

eleje

hadd bizonyítsa egy

azt

még ugyanannak

össze-

a lapnak a végén

idézek több példát; czélom csak az volt, hogy

bebizonyítsam, hogy a fordítatlanul hagyott kifejezések az illet

nyelvemlék szókincsére ságúak)).

Nekem

s

a fordító nyelvjárására

dönt

fontos-

a nyelvtudomány és a józanész

gosan tiltakoznom

kell ez elmélet ellen,

zásától egy cseppet

pontomnak, ha M.

sem

félek,

nevében hanámbár annak alkalma-

mert mit árthat az én álláshogy Cyrill nyelvében, azaz

ki is mutatja,

els sorban Szalon iki nyelvében, ez vagy az a kifejezés nem élt, mikor én azt soha sem állítottam, hogy a magyarok Cyrill bibliafordításából fordították a szentírást, vagy Szaloniki vidékérl szedték a bolgár szavakat a milyen bizonyos, hogy a magyar nyelvben a szekrény, láda, kamra szavak megvoltak ugyanakkor, mikor az egyik vagy másik bibliafordító helyettük más kifejezést ;

használt,

olyannyira

nevetséges

Cyrill

Szaloniki bolgár nyelvjárására olyan

M.

azt

teszi,

mikor a napnál

is

bibliafordítására,

módon

hivatkozni, a

világosabb,

nyelvbe került bolgár szavak bizonyosftn

azaz

mint

hogy a magyar

nem ebbl

a forrásból

eredtek.

De nézzünk egy szláv példát, hogy M. eljárása még világosabb legyen elttünk. M. egy helyen azt mondja: « Nincs más hátra, mint e nyelvi tények eltt beismerni, hogy Pannoniában és

Moráviában a Cyeill

nyelvjárás

leteken

nem

más

és

METHontól magukkal hozott bolgár

volt e területeken beszélt nyelv,

szláv

nyelv népek

laktak. »

nem akad

elfogulatlan olvasó, a ki ezt

ezzel

akarja

nem

azt

34.

1.

hanem

En

e terü-

hiszem,

azt

nem úgy érti, hogy M. mondani, hogy Pannoniában és Moráviában

laktak bolgárok,

hanem más 137

szlávok

(=«más

szláv

nyelv

2*

20

ASBÓTH OSZKÁB.

hogy M. ezzel azt hogy itt csak más, de mégis bolgár beszéltek. Mérget is mernék rá venni, hogy M.

népek))), aligha jut valaki arra a gondolatra,

volna mondani,

akarta

nyelvjárást

maga sem gondolt

ilyesmire, de a mi nyomban erre következik, annak mégis csak így van értelme, tehát nincs értelme. «A hogy a nyelvemlékek szókincsébl, folytatja M., megjelöltük

—

a helyi kifejezéseket, ugyanígy kimutathatjuk ez állítás igazságát

helyneveibl is. így pl. ha igaz az állítás, hogy városa neve a szláv Komá7-no-ho\. való s annyit jelent,

e területek

Komárom mint

«

Szuny ogosi), akkor

óbolgár nyelv szava.

nyog»-nak

nem

A

ez

nem

KO/vup'K,

hanem

XXIII. 24. és Jagic Zur Entst. féle

lehet a Cyeill és METHOD-féle

Cyrill és METHon-féle nyelvben a «szúArkuiHii,a volt a II.

65.),

s

neve

(v. ö.

Máté

a Cyrill és Method-

evangeliumfordításokban csakis ez fordul el.

Igaz

ugyan,

hogy a KO/Mdp'K a bolgárban megvan, st Komarovo bolgár hely is van, de Cyrill és Method e szót nem ismerték, mert a legrégibb, tlünk származó fordításokban nem fordul el.* 34. s k. 1. Tehát a bolgár ember a szúnyogot még ma is rendesen /vowarnak nevezi, Komarovo helynév is található Bulgáriában, de a Szalonikiból származó szláv apostolok nem ismerték e szót, mert egy helyen m'Lsica-nak mintegy « legyecske »-nek (v. ö.

—

miicha «légy») fordítják a görög

—

xcüvwcJí

szót.

Ebbl

pedig követ-

no igazán nem tudom, hogy ebbl mi következik, ezt M. legyen oly szíves és mondja el még egyszer egészen világosan, mert úgy, a mint most elmondta, nincs ember fia, a ki megértené. Mert ha azt mondanám, hogy ebbl az következik, hogy Komároban olyan bolgárok laktak, a kik úgy mint ma is a bolgárok legnagyobb része a szúnyogot komarnak hittak, de mégis más nyelvjáráson beszéltek, mint Szalonikiban, M. talán megharagszik rám és azt találja mondani, hogy hogy

kezik,

—

zök

csúfot

okos

e

belle, pedig mit tehetek, mikor

nem vagyok

elég

lépten-nyomon ismétld titokzatos kijelentések meg-

értésére.

Mi pedig áttérhetünk immár ennek

az els résznek a melynek tárgyalását híven végig fogom kisérni egyetlenegy ott tárgyalt szó kihagyása nélkül. A bevezet rész igazán olyan tarka, a benne található botlások megmagyarázása nemszlavisták eltt gyakran olyan körülményes lett volna,

ftárgyára,

a

138


21

hogy kifárasztom az olvasót, mieltt ahhoz a tárgyhoz elérkezem, a melyet a szerz maga ebben a részben hogy

attól tartottam,

tulajdonképeni föladatának

A

jelölt ki.

rétegek kimutatása.

Ha valaki emlékszik arra, hogy a szerz azt mondta, hogy «Ez els részben a rétegek meglételének a bizonyítása a czélom>> 81. 1., és most már azt várja, hogy valóban az egyes rétegek, ha mindjárt csak nagy vonásokban való rajzát találja M. könyvében, hogy hangtani kritériumok, fogalomcsoportok és végre egyes szavak összefoglalásával a szerz kimutatja, hogy íme igenis van egy szlovén, van egy horvát-szerb, egy tót, talán egy rutén réteg, a melyeknek körvonalai a dolog természeténél fogva nem jelölhetk meg

melyek létezése mégis biztosan kimutat-

élesen, de a

ható, akkor nagyot csalódik.

M. még az

8zlovén-horvát» réteg jellemz

vonásait

állítólag igen

ers

«hazai

sem gyjti sehol sem

egybe, pedig errl azt kell hinnünk, hogy

egyenesen vetekedik

a bolgár réteggel: oA milyen kétségtelen a bolgár, épp oly kétségtelen régi réteg a hazai szlovén-horvát is», mondja a szerz

a 81.

1.,

egy pár lappal, mieltt a rétegek

tárgyalásába

letes

indul ki és e szerint kimutatásai),

mégis

fog,

ennél

nála a fölírás

nem

hanem: Közkelet magyar

lehetnek bolgár eredetek.

E

kérdésének

egy negatív az,

a

rész-

szempontból

hogy «a rétegek

szavak,

a melyek nem

negatív mozzanaton

kívül a most következ apró fejezetecskék még csak küls kiállításukban mutatnak valami közös vonást, csaknem mindegyik végén egy csinos térképecskét találunk, a mely nyilván a nemszakértk számára készült. M. tárgyalása, mi türés-tagadás, rendesen roppant unal-

mas, elmondja
p.

o.

els czikkecskében, hogy az XX. 9. és idézi a helyet a Jord.

mindjárt az

elfordul Apóst.

csel.

codexbl, a vulgatából, a görög bibliából és több szláv kéziratból, elfordul a szó II. Kor. XI. 33. és újra ránk zúdul a sok idézet,

elfordul az ablak

Sofon.

11.

Nem végig,

14.,

Jerem. IX.

még 21.,

Dániel

VI.

10.,

Jochel

Ezékiel XL.

16.,

Ezsai.

csoda, ha a nemszakértö e száraz fejtegetéseket

hanem

azt hiszi, hátha elég,

9.,

8.

olvassa

ha megnézi a szó tárgyaszerz bizonyosan

lása végén található térképecskét, a melyet a 139

nem

II.

LX.

ASBÓTH OSZKÁR.

22

nem

ha abban nem foglalhatta össze

mellékelt volna,

is

hatóan egész tárgyalásának az eredményét. Szegény

mennyi hamisítás

sejtené,

M.

rejlik

e

szemre

való

lát-

ember,

ha

képecskékben.

meggyz-

tanítása szerint a bolgár szavak, a melyek az

számmal vannak meg a magyar nyelvben, a honfoglalás eltt kerültek a nyelvünkbe, hogy hol, azt nem mondja meg, de azt talán szabad már az érdekében is föltennem, hogy a magyarok azokat nem vették föl a mai Bulgáriában. És mégis mit látunk a térképeken? Csaknem kivétel dése szerint

nélkül a

ma

szép

is

bolgár szó van bele rajzolva a térképbe, valamint

i

a többi szláv nyelveknek mindig csak

van föltüntetve,

ós a bolgár szó

mai

a

nyelvhasználata

mindig olyan helyre van

írva,

mai Bulgáriába, a hol természetesen nem hathatott sem ma, sem 1000 és több évvel ezeltt a mi nyelvünkre. így e térképek valóságos csúfot znek a jámbor olvasóval és egészen nyilvánhamisítványok. Ez kivétel nélkül minden egyes való térképre szól, errl tehát csak itt-ott teszek majd még említést, a hol különösen kirí ez eljárásnak visszássága. Magukat a tárgyalt szavakat, melyekrl M. azt állítja, hogy «a bolgár nyelvben soha sem voltak meg», 1. 85, 1., abban a sorrendben tárgyalom, a melyben M. fejtegeti, és könnyebb ellenrzés végett folyószámmal látom el. a

—

1.

Mindjárt

milyen értésrl

alig

lehet

meggyzésére, én

vánom

els

az

ki fog tnni, hogy úgyhogy kölcsönös megAzért kísérletet sem teszek Melich

szó

óriási a távolság szó.

tisztán

Ablak.

tárgyalásánál

kettnk csak

közt,

többi

nyelvésztársaim

fölfogásomat kifejteni és igazolni,

rülni fog

nekem, bármennyire bonyolult

a hol a haladó

mveldéssel alakban

és

pedig

ez is

a

talán

kérdés

névben

eltt

sike-

épen

olyan

kí-

itt,

ersen

néha olyan gyorsan és gyakran változó tárgyról van szó. M. abból indul ki, hogy az ablaknak volt egy közszláv neve: okno és hogy a mellett egy kis területen egy oblok kifejezés keletkezett. «Ha mi már most, fejezi be fejtegetéseit, az oblok geográfiai elterjedését nézzük, akkor sem lehet a szó más, mint horv., szlovén vagy pedig tót eredet. Bolgár eredet semmiesetre sem lehet, mert az ablak-ot csak néhány szláv nép és

140

e :


nevezte

obH «rotundu8»

az

ma

szó

23

származékával.

ohlok'b

Mivel

múltban a szláv ohlok a szerb-bolgár-oroszban sohasem volt meg, következik, hogy a magy. ablak csakis olyan nyelvbl való, a hol a szó ma is, a múltban is járatos volt.» 88. 1. Ez okoskodás végs akkordja borzasztóan sérti a fülemet tehát

és a

nyelvbl

«a magy. ablak csakis olyan

a múltban

járatos volt.

is

»

Hogy

való, a hol a szó

ma

beszélhet nyelvész igy?

beszélhet különösen olyan szó tárgyalásánál igy, a mely

is,

hogy szinte

annak fölismerésére és elismerésére, hogy a tárgyak nevei változhatnak, hogy egy régi név elveszhet. A szerz müvének több helyén, igaz, úgy beszél, mintha errl sejtelme sem volna, mintha ezt kereken tagadná, de ilyen merev álláspontot mindig csak akkor foglal el, ha be akarja bizonyítani, hogy egy szó nem lehet bolgár, mihelyt ez a merev álláspont csak egy kicsikét is zavarná, úgy elillan, mintha nem is ugyanaz az ember szólana hozzánk. Nem tudom, sikerültrákényszeríti az embert

M.-nek, a ki olyan bátran következteti az oláh

névbl, hogy Erdélyben beszél bolgár lakosság

Preszáka hely-

szomszédságában keleti nyelvjáráson volt, valahol egy bolgár préséka szót fölkutatni, a melybl az oláh szó eredhetett, de azt tudom, hogy M.-nek már volt bátorsága magyar szót olyan szláv szóból maés

mely valamennyi szláv nyelvbl eltnt volna, úgy hogy M.-nek azt nagy nehezen föl kellett a halottakból támasztania: a magyar szeg «angulus, vicuso szót egy föltett, gyarázni, a

még nyomaiban sem kimutatható szláv -^sthg'b szóból Nyr, 31 496 — 500. Hogy ez a magyarázat helyes-e^ nem-e, teljesen közömbös, tény az, hogy még M. hite szerint sem múmiák a szláv nyelvek, a melyekben szó ki nem vész, a de sehol

magyarázza,

1.

:

XX. század nyelvkincse híven

hol a

kincsét,

hogy

úgy

csak

be

kell

fedi

akár a X. század nyelva

állítani

(természetesen jobbat, mint a M.-ét, mert az az ember a

mai nyelvkincset föltüntet

kényelmesen

hatja

a

idk

régmúlt

sehogy sem tetszik M.-nek az az csakis olyan szláv

oblok

ha

((ma

wa

is

szláv

.

.

.

járatost),

a

térképrl

történetét

!

gépet

rossz)

és

leolvas-

Tehát nekem

hogy a magyar ablak megfelel szláv ellenben készségesen elismerem, hogy

nyelvbl való

oblok

fotografáló

nagyon

állítása,

lehet, a hol a

szerb-bolgár- oroszban

meg>), a magyar ablak igenis

nem 141

sohasem volt

lehet se szerb, se orosz,

se

»

24

ASBÓTH OSZKÁR.

bolgár.

A

de

érdekel,

engem

szerb és orosz nyelv azt

nem nekem, bizonyítani,

a nyelvészt

hanem

ezúttal közvetetlenül

mégis csak szeretném

akármilyen

szlavistának

be

hogy az ablak neve a bolgárban nem

nem a

látni,

tudná

ki

azt

lehetett soha

sem oblok'h. M.-nek, igaz, roppant kis véleménye van mindenrl, a mi a szemmel látható, füllel hallható adatokon túlmegy és azért

is

itt

hogy

kijelenti,

ovitatni e szó meglételét

óbolgár

az

nyelvben tisztán elméleteken alapuló játék, a melynek semmi

gyzni, azt igenis

nem öt kívánom meg-

87.

1.,

de elvégre

magam

is

lehetetlenségnek

pozitiv alapja nincs. »

mert az

tartom,

álláspontunk annyira külömböz, de egyébiránt a kérdés meg-

nem tartom sem ((játéknak)), sem valami nagyon nehézAz én ers meggyzdésem, hogy a szláv nyelvekben nem-

vitatását

nek.

csak az okno kifejezés volt valaha általános, féle

is.

M. megemlíti, hogy az

szó

oblok'h

nem

hanem

az

oblok'b-

((rotundus»-ból

obli,

hogy az ofeíi>> oblokii-iéle képzés olyan ritka a szláv nyelvekben, hogy több mint merészség kellene annak föltevésére, hogy nemcsak egy, hanem mindjárt liárom">') szláv nyelvben külön képzdött volna egy «rotundu8»-t jelent melléknévbl egy ilyen régies képzéssel származott, de elhallgatta, vagy észre

vette,

mely véletlenül mind a három nyelvben mindig jelentést öltött. Vagy a szerz talán el akarja velünk szó, a

hogy a

tót,

a hazai szlovén és a

horvát

«

ablak

hitetni,

valamikor oly

szoros

egységet alkotott, hogy közösen megalkották a többi szláv nyel-

vekben ismeretlen oblok szót? Eeménylem, hogy ezt nem akarja, mert ez mégis csak némi nehézségekbe ütköznék. M. hiába szabadkozik a

elméleteken alapuló

((tisztán

ámítás, ha azt hiszi, hogy

tényekre

épít.

egy szó soha

Hát nem meg nem

mindig

és

játék))

ellen,

elmélet az, ha valaki azt volt,

meg nem

mer

ön-

mindenütt szorosan a lehetett

lehet azt egyáltalában elméleti fejtegetés nélkül

állítja,

hogy

egy

nyelvben,

nem

bebizonyí-

tani, de okos ember létére még csak ki is mondani? Nem elmélet-e az, ha azt mondom, hogy az oblok szó szláv képzés,

*)

még

Én készakarva

a kisoroszból

is

ámbár M. a 87. 1. minthogy ezt a 88. 1. egya térképbe sem rajzolja bele, úgy teszek, mintha csak

említ

szeren elsikkasztja és észre sem vettem volna

három

oblok

nyelvet

alakot,

a kisorosz ohlok-ot.

142

de

említek,

25


de olyan

képzés,

a melyet

még

a

szlovéneknek

csak egy

is

egészen elenyész kis része ismer és ismert, a mely megvan

meg

horvát nyelvben, de

nincs

és

soha

meg sem

lehetett

a a

szomszéd szerbben, a melyet a tótoknak csak egy része ismer, de a másik része nem ismeri és nyilván M. szerint nem is ismerte soha, csakúgy a mint a vele olyan szoros rokonságban

nem

nem

lev

cseh

Hát ez bizony wtisztán elméleteken alapuló játék)), de olyan játék, a mely a tények logikájába ütközik és azért egészséges eredményre nem vezet. Mi csodálatos is volna abban, hogy két meglev kifejezés közül az eredetileg, úgy látszik, minden nyílást jelent okno (v. ö. a belle lett magyar ismeri és

akiia

szó

jelent

jelentését

ohlok'h^)

ismerte.

!)

és

az

eredetileg

közül csak az

egyik

épen az általánosabb jelentés? Hogy az ben megvolt valamikor, azt józan észszel a

kerek

csakis

ablakot

maradt meg, még pedig

ki azt tagadja, azzal egyáltalában bajos

désérl, régi és mai életérl vitatkozni.

ohlok'h a bolgár nyelv-

nem

is

lehet tagadni,

a szláv nyelvek fejl-

Hogy nem mutatható

ki

bolgár forrásból, az legföllebb azt mutathatná, hogy nagyon korán elveszett,

valamit,

de minthogy a bolgár szavak múltjáról alig ha csak véletlenül a szó bele nem került a

nyelvjárásra fordított

egyházi

irodalomba,

még

ezt

is

tudunk

szaloniki

sem

állít-

hatjuk. Annyi bizonyos, hogy fölötte meglep az a tagadhatatlan tény, hogy a régi speciális ohlok elnevezés sehol sem tudott az

okno vagy más általánosabb jelentés név mellett megállani, elveszett nyomtalanul, kivéve a magyarok közelében:

—

a hazai szlovéneknél, a tótok és horvátok egy részénél és a ruténeknél. Hát én ebben hajlandó vagyok azt látni, hogy az

mely kétségtelenül megvolt valamikor az összes szláv vagy mert a kerek ablakok eltntek, vagy mert egy kifejezés elegendnek látszott, vagy mert idegen befolyás

ohlok szó, a

nyelvekben,

érvényesült, lassanként eltünedezett és

hogy csakis a magyarok közelében maradt meg, mert a magyar nyelvben rég meghono-

egységes ablak kifejezés támogatta a szláv nyelvek egy régibb korszakának ezt az emlékét. Meglehet, hogy M. ebben «ti8ztán elméleteken alapuló játék)) -ot lát, de az kedveért a

sodott és

*)

jelenti,

1.

A

tót nyelvben, úgy látszik, még most Öembeea Dialektologie 64. 1.

143

is

helylyel-közzel

azt

2G

ASBÓTH OSZKÁE.

tudomány

nem mondhat

le

arról a kísérletrl,

föltn

bogy a

jelenségek mélyebb megértésére törekedjék.

Hogy

csak némi sejtelmet keltsek az olvasóban, mennyire

szoríthat ki idegen hatás

figyelembe

vételénél

MuRKÓnak egy

is

M.-nél

egy-egy regen megvolt alig

találjuk

a minek

szót,

halvány nyomát

is,

nagy értekezésébl idézek egy helyet, a mely épen ablakról szól: «Höchst Lehrreiches wírd von der Insel Yeglia ebenfalls über die Fenster berichtet. In Yrbnik habén die Háuser heute ponestri (sg. ponestra fölötte érdekes és tanulságos

aus it, finestra), ebenerdige nur eine oder gar keine ponestrica. Háuser mit Stockwerken habén natürlich mehr solche Fenster, aber auf der Stírnseite und ím Erdgeschosse noch okno : to je ponestrica na kolo. Solche rundé Fenster besassen früher die altén Háuser (stare kuce su imivali okno namesto ponestri). Die neuen, von den Italienern entlehnten Fenster verdrángten auch die Worte für einzelne Bestandteile der altén Fenster«, 1. Zur Geschichte d. voll.stümlichen Havse^^ hei dtn Südslaveri)) megjel. Mitteil.

Anthrop. Ges.

d.

in

Wien XXXV.

és

105.

1.

XXXVI.

k.

Most pedig, minthogy elször bukkanunk rá egy térképecskére, hadd igazoljam azt a fönt odavetett ítéletemet, hogy a szerz fotografáló gépe, a melylyel a mostani nyelvkíncset fölveszi,

nagyon

rossz.

A

rutén ohlok hiányzik a képen, a dalmát

tengerparton csak fuúestra-t látni, egy alakot, a melyet a szerz a szövegbl szerencsesén

kifelejtett,

szövegben

a

olvassuk: «a saját megfigyelésem az, hogy az le Záráig,

Eaguzáig punestra a népies

pedig a 88.

1.

használtakat)

«

ellenben

kifejezési),

1.

azt

Vinodolon

egész

87.

1.,

mikor

egyéb kifejezések »)-et (azaz okno és oblok-on kívül

állít

össze, horvát ponistra -t említ, a

hiába keresünk a térképen.

melyet szintén

A szerz Boszniába

és

Szerbiába

okno-t rajzol, a melynek ebben a jelentésben való használatáról

Vük szótára nem tud semmit sem, okno-t ír bele Bulgáriába is, még pedig egyedül és a szövegben sem említi egy árva szóval sem, hogy a bolgár az ablakot országszerte prozorecnak

mi a Belgrád *)

A

híjjá,

alatt látható prozor-hoz képest kicsinyít."*')

szerb prozor mintegy

«átlátói),

vö. pozor

odalátás:

a

Hogy

figyelem,

ahzur körültekintés: szemle; a szerb prozor, bolg. prozorec azért érdekes,

mert bizonyítja, hogy nemcsak idegen szavak i-égi

neveit,

hanem

új

felejtethetik

onnan keletkezettek 144

is!

el

a tárgyak


27

M. anyaga mennyire megbízhatatlan, azt legfényesebben épen ez a bolgár okno mutatja, a mely szövegben és térképen egyaránt az « ablak)) egyetlen bolgár nevéül szerepel, pedig a szerz az okno-i mindössze

Az

jelentésben.

helyen

egyetlenegy hely

idézett

hasonló

ehhez

találta

o/cwo-nak

szerint

nyugati

hijják

Bulgáriában, a Timok és Iszker folyó közt «az egyetlen njálást a gunyhóban, a mely ajtóul és ablakul gárul

oknó edinstvenoto

:

otverstie

is

vagyis

szolgál »,

koeto

v izbata,

bol-

sluzi

za

i

prozoreco. M. jgaz, csak utal erre a helyre, de természetesen nem idézi, mikor azt akarja velünk elhitetni, hogy a bolgár az ablakot o/iwo-nak híjjá, ebbl a helybl pedig az világlik ki, a mit külömben amúgy is mindenki tud, a ki

vrata

i

za

ismeri a bolgár nyelvet,

—

hogy az ablak neve a bolgárban

prozorec !

No de

mind semmi ahhoz

ez

A

szövegben

fönt

még

valahogy

«szlavón-horv. pengyer (Bjellost., az

ember még ámíthatja magát

vissza-

Száva közt olvasható.

és

a pengyer

igazolható

Kelkovich azzal,

hogy

mi,

képest, a

Duna

térjünk a horv.-szerb nyelvhez, a

írás:

mert

Gram.)»>,

ott

hogy M. tudja, hogy a

régibb források egy része olaszos helyesírással a dzs hangot illetleg gy-ve\

jelzi,

térképen a pengyer

de egy a szavak

—

nem

gi-,

elterjedését föltntetö

egyenesen botrány! Magának a törökbl

átvett pendzer szó elterjedésérl a

tehát

mai

szerznek fogalma

sincs, arról

szólok.

2.

Asztal.

Egész kis értekezést kellene írnom, ha a szláv

stoliy

eredeti

jelentésérl, jelentésfejlödésérl, elterjedésérl egészen tiszta képet

akarnék adni és a mellett tetbe

még mindazt

a furcsaságot

akarnám venni, a melyek M.-nél az

asztal

olvashatók, azért csak a legszükségesebbekre

czímszó

fogok

szláv stol geográfiai térképét, az fog

lehet orosz,

szerb-horv.,

csak éppen bolgár «íoZ- nak,

hanem

vissza és

czikkecs-

nem, mert

itt

145

asztal

hogy az

hazai-szlovén-tót-cseh-lengyel

sohasem hívták az míg a stol itt

trapéza n&k, masa-naik,

alatt

szorítkozni.

Kezdem a legvégén és csak a kép kikerekítésére térek térek ki más dolgokra is. M. így fejezi be sajátságos kéjét: «Ha e hosszú fejtegetés után megrajzolom az kiderülni,

tekin-

is

=

asztal

eredet, asztal-t .széket'

28

ASBÓTH OSZKÁK. 94.

jelentett.*)

A

Hát ebbl, megvallom, egy árva szót sem értek. elmélete szerint a magyarok a honfoglalás

1.

bolgárokkal M.

eltt érintkeztek, akkor egy rakás szót hívták az asztalt síoZ-nak, ,

széket* jelentett.))

sorjában:

vettek

azonban nem vehették át tlük, «mert

asztal szót

stol itt

is

tlük,

át

az

sohasem

itt

hanem trapeza-neik, masa-nak, míg a Honnan tudja ezt M.? Nézzük csak

a görög eredet trapéza a régi egyházi iratokban

1.

fordul el, tehát azt bizonyítja, hogy

Szaloniki ban

a IX. szá-

zadban talán úgy hívták az asztalt; 2. «a hazánkon kívüli bolgár nép nyelvében az asztal-nok ma mása a neve, a mi török eredet szó)), u.

M.

ma wasa-nak nyelvtudománya

Tehát

0.

saját külön

oláh

egészen szabályosan fejldött tehát legjobb esetben

nyelvbe;

«a stol

3.

XIV.

a

itt

híjják az asztalt, ez a szó pedig

szerint

században

Hisz maga M. azt kesztés óbolg. nyelvemlékekben is

csakis a Cod.

ez ,thronus' jelentési), 90

mit

« jelentett)),

böz

nem

azt

szláv nyelvekben,

nyelvben

is

majd

nem a hanem

nem

Tehát, hogy a

1.

Hogy a

st néha majd

«

egy

mensa-hól

oszmanli török,

« «

a legrégibb szer-

el, a

stoli^

a

fiata-

bolgárban

szónak a külöm-

ugyanabban a

és

de

szó,

stoli^-vól

stol%

bolgár

a

jelentett*, miért

kerül

van

Supr.-ben

tudjuk.

«szék)),

hogy

állítja,

stolh

latin

kerülhetett

széket jelentett. » Miért

nem jelent? labbak közül

szó,

asztal » jelentése

van,

szláv

az

szo-

rosan összefügg a régibb, primitívebb állapotokkal, a metyekben tényleg egy és ugyanaz

a tárgy

egyaránt

szolgálhatott

székül

Hírt legújabb nagy mvének nemrég megjelent n. kötetében azt mondja: <(Die kleinen niedrigen dreifüssigen Tische, die zugleich als Stuhl dienen, sind noch heute bei den Südslaven allgemein verbreitet, wenigstens habé ich nie anders

meg

asztalul

gegessen.))

is.

H

Die Indogermanen

:

697, behatóbban

errl a

szól

kérdésrl Murko a már említett, ránk nézve is fölötte érdekes nagy tanulmányában, a melyben külön fejezet foglalkozik az asztal alakjaival és elnevezéseivel, 1. VI. Der Tisch bei den Südslaven

i.

h.

XXXVI:

tegetéseiben egyebek

113

— 129.

közt

azt

Murko annyira tanulságos mondja:

fej-

«Es gehen alsó noch

heute bei den Kroaten und Serben die Bedeutungen Tisch und Stuhl durcheinanderw, u.

mely valamikor szék

zdik

a

horv.-szb.

o.

120.

1.

Az a szoros

és asztal közt fönnállt,

nyelvben,

a hol 146

a

stol,

még

kapcsolat,

a

szépen tükrö-

illetleg

a

belle

»

29


rendes hangtani fejldés következtében keletkezett használatos, rendesen asztalt jelent,

ámbár

még, a belle származott

meg rendesen

(egy

stolica

horvát területrl ismerjük

kis

übertragbarer kleiner Esstisch)),

1.

a hol

stö,

wszék)) jelentése is él

asztal

Mueko

széket jelent

jelentését

119.

1.).

«ein

is:

Idegen fogal-

mat viszünk be azokba a kezdetleges viszonyokba, a melyekben a stoH szó a közös szlávságban élt, de nem bánom, tegyük föl, hogy a

ebbl

jelentése

«szék»

fejldött.

eredeti

az

és

Még akkor sem volna

«a8ztal»

kizárva,

csak

jelentés

hogy egészen

mészetes fejldés útján kaphatta volna a bolgárban a

ter-

szó

stol-h

mint a lauziczi szorb nyelvet kivéve az északi szláv nyelvekben valamennyiben, az oroszban, lengyel-

az

«

asztal))

jelentést, a

ben, cseh-tótban, vagy a déli szláv nyelvek egy kis

Már

hisz a szorb stol széket «

részében.*)

sem mutatnak egységes fejldést, jelent, ha azonban az északi szláv nyelvek

az északi szláv nyelvek

jelentésével épenséggel a

asztal))

rosan meghatárolt területén

nem gondolhatunk a hol található,

arra,

szláv

déli

találkozunk

hogy az

«

újra,

asztal"

egy

nyelvek

szo-

már épenséggel

jelentés

mindenütt,

késbbi közös fejldésen alapulhatna, az

«

asztal

jelentés csakis azért jelentkezhetik a «szék)) jelentés mellett is,

ott

is,

mert a stolii

meg

sem most, sem hajdan

síoZt>

nem függ

össze

itt

területen,

mert « asztal)) fogalom csirája, mindenütt könnyen fejldhetett újra

szóban benne volt az

eredeti jelentésébl

újra az

wasztab) jelentés, tehát a

— bolgárban

is.

Igen

csak azt ám, de nem fejldött! Honnan tudja ezt M. ? Hisz tudja, hogy Szalonikiban, ebben a görög-bolgár városban a IX. században a görög trapéza kiszorította az eredeti bolgár kifejezést;

hogy a

sejtelme

sem

ban.

A

síoZt>

lehet,

akkor mit jelentett Szalonikiban,

mert

többi Bulgáriáról

a melyben a

*)

MuRKO

stolii

nem még

szót találta

fordul

ennyit

—

el

arról

a régi egyházi források-

sem

tud, legrégibb forrása,

1840-böl való, mert az 1350

a horvát-szerb szóról azt mondja: «StoZ, sío als

moderner

den nordwestlichen, dem abendlándischen Kultnrkreisen angehörigen Gebieten bekannt Sto aus stol ist heute in der serbokroatischen Literatursprache, in die es hauptsáchlich durch die Kroaten eingeführt wurde, allgemein üblich und war wohl auch früher in verschiedenen Gegenden mehr bekannt, als ich nachweisen kann, doch führt noch Vuk Karadzic als erste Bedeutung Stuhl an» i. h. 119. 1.

Tisch

ist

hauptsáchlich

in

,

147

.

.

30

ASBÓTH OSZKÁR.

körül

men

Trojanska prica tanúságát

írt

itt

okosan

egészen

figyel-

hagynunk », 93. 1.), azt csak akkor fogadja el, a mikor olyan régi magyar szavak átvételét kell bizonyítania, a melyekrl sem az élö nyelv, sem semmi néven nevezend más bolgár forrás nem tud semmit sem. De fogadjuk el, hogy a stolu szó, a mely Bulgáriában ma "Széket)) jelent, régebben sem jutott el ebben az országban az (I

kívül hagyja («itt figyelmen kívül kell

asztal » jelentéshez, mivel az eredeti fejletlenebb asztal-szék-féle

nyomban

tárgy mellett a fejlettebb kultúra területén

fzdött

szóhoz

speciális

bl

«

két idegen

egy nyilván idegenbl kapott tárgy kapcsán

asztal « jelentés, az oláhból átvett

masa-hoz

a

és a görög-

melyekhez még késbb hozzájárult a törökbl átkerült sofra is. De reménylem, M. nem keresi a magyarok és bolgárok érintkezését a mai Bulgáriában, én pedig átvett trapeza-hoz, a

meg

mondom, hogy

is

hol keresem, a mai Magyarországban, a

hol az oláh és görög hatás híján az asztal-szék-féle kezdetleges

bolgár

stoliy

csakúgy

ölthetett

inkább

«asztal»

akár a horvátoknál, vagy a legtöbb északi

hogy valaki olyan balga

bl meg

lehet,

hogy az

jelentést,

szláv

nyelvben.

mai

asztal

mint

De

szláv nevei-

akarja állapítani, hogy az asztal szavunk 1000 és több

nyelvbl kerülhetett és melyikbl nem ember el sem hinné, ha M. világosan meg nem mondaná: «Ha megrajzolom az asztal = stol geográfiai csak éppen bolgár nem lehet, térképét, az fog kiderülni, hogy mert itt sohasem hívták az asztal-t síoí-nak, hanem trapezanak, wttsa- nak, míg a stol itt eszeket" jelentett.)) Minthogy e térképrl egészen nyilvánvaló, hogy régi nevek elvesznek és

évvel ezeltt melyik szláv kerülhetett, azt az

.

.

.

hogy ebben az esetben föltn módon vesztek mása, trapéza, a szlovén rmza, a szb. M., hogy föltehessem, hogy a stol

egy részénél elveszett volna,

hogy a magyarból

Ha

astal),

asztal » szó

«

hanem

el

(v.

engedje

ö.

bolg.

meg nekem

nemcsak a szerbek

az egész szerb területen es

átvett astal szorította volna ki az egész terü-

nekem kegyesen megengedi, olyant olvasok ki a térképérl, a min maga is mulatni fog. M. Belgrád fölé astal-i ír, Szerbiába is, Belgrádtól délre, csak astal-i jegyzett be, ebbl leten.

ezt

és reménylem megkapott engedelemmel én most olvasom ki M. térképérl A magyar asztal nem lehet szerb, mert az asztalt szerbül asíaí-nak híjják, ez pedig a ma-

a fönt kért

már

azt

:

148


gyárból átvett szó

!

Hogy

31

késbb

lehet egy

kiveszett szóból

azt

hogy ez elbb, mikor még megvolt, nem hatolhatott-e egy másik nyelvbe, kinek és minek rajzolta tehát a szerz azokat a térképecskéket, a melyekbl semmit, de semmit sem lehet kiolvasni, mert nem tekintve' igen pontatlan voltukat, következtetni,

mai

rendesen csakis a szavak tüntetik

elterjedését

mai

és

sem indul

Áttérek a kirívóbb furcsaságokra. M. soha

pezsg is

jelentését

föl.

egészen

útja egészen más,

Ha

sajátságos.

a

nem

életbl, a nyelv életével, szerkezetével egyáltalában

tördik, az

ki

azt

melyik szláv nyelvbl származhatik a magyar asztal szó

fürkészi,

«Az óbolg. evangélium-, zsoltár-

és

egyéb fordításokban »,

89.

1.

1.,

«mensa» megfeleljét. «Ez idézetekbl az derül hogy a magy. asztal =^ 1. tisch, mensa, óbolg. trapéza, trepeza,

keresi a latin ki,

trbpeza; 2. pénzváltó-asztal, rechenbank, abacus, óbolg. diiSka^. 90.

1.

Ehhez azután

nyelv a a

U.

maga

stoH jelentése: 0.

azt a

meglep

«A magy. nyelvbl vehette, a hol

következtetést fzi:

asztal szavát csak olyan

mensa; rechen-bank, abacus volt.» meg is talál: «A latin-bets

<(tisch,

Ilyen nyelvet szerencsésen

horvát (dalmácziai) népi

közül

biblia-fordítások

Bernardin-féle lectionariumok

nélkül

kivétel

az asztal-t mindkét jelentésben*),

92.

hogy ez a találkozás mindössze abban

Zárai és

a

sío/-nak

nem

1.,

de

áll,

hogy a

veszi

latin

mikor pénzváltó-asztalról

is,

is

van szó

:

észre,

mensa

meg nummaliorum

szót akkor is asztal, illetleg stol szóval fordítja a

a magyar

a

fordítják

horvát

mensas / f

Még

különösebb, a mit a bolgár

nyelvben

a

stol

«

széket »

jelent,

1840-ben megjelent Eylec-féle erre adatot

idéz.

is

De

a

stol-röl kisüt.

biblia- fordításban

mást

egészen

stol

is

szerznél: «Eylec-nél a

stol

tés

tudja ezt M.? Kylecbl

is.))

93.

1.

Honnan

hisz ott a szó széket jelent, a

maga M.

idéz rá példát:

és zekéket

= Rylec-féle

helyen sem találta és tését,

mint külömben

Márk

nem

:

is

XI.

találhatta

akár bolgár szótárban nézte a

is,

is

melybl M. ennél

magából nem, k.:

M.

azt a

szót,

aztalocat

Sehol más

másik jelen-

akár a német-

bolgár vagy franczia-bolgár szótárban kereste, hogy mikép 149

a

a bolgár nyelvben,

stolovete.

i

stol

a

jelent

Münch.

15:

trapézyte

bolgár

candelabrum' jelen-

.gyertyatartó,

ford.

A mai

egyebek közt uz

jelenti

ezt

híja

32

ASBOTH OSZKÁR.

a bolgár a

De valahonnan mégis

gyertyatartót)).

«

—

Hát a hol

Müncheni codexben

a

tartora, ott Rylecnél az

hogy na

áll,

az

stólat-h! !

csak

hogy

áll,

tudta! gertd

a'

Ez csak elegend

bizonyiték. Csak egyet felejtett el M., elfelejtette a bolgároknak

hogy ha meg akarják a Eylec-féle szerezzék meg a m. tud. akadémia

azt a jó tanácsot adni,

igazán

dítást

érteni,

forki-

adásában megjelent Müncheni codexet, mert külömben okvetetlenül abba a végzetes hibába fognak esni, hogy a stol szót itt is <(szék»-nek fogják érteni, a mi ugyan nem volna nagy baj, mert tegyük egyszer paraszt házban a gyertyának a széken is még egészen jó helye volna, mindenesetre jobb, mintha «véka» vagy «ágy» alá tennék, de egy bizonyos, a Müncheni c. nélkül

a bolgárok soha tartó »-t

meg nem

tudják, hogy a stol szavuk

—

«

gyertya-

jelent!

is

Az oláh nyelvrl is egészen sajátságos fogalma van M.-nek. Miután szépen elsikkasztotta tle a tsgyökeres masá szót, a mely átment a bolgár nyelvbe is és dehogy is ((török eredet », így folytatja: « ugyancsak masá az oláhban is az asztal', a hol ,

pedig

meg

kellene lenni a stol

lett volna.))

tene,

meg

94.

Ha

1.

a stol szó a

az megírva, hogy az

kell átvennie és miért kellett

akkor átvennie, ha p. át,

0.

a

((szék»)-et

Már

<(asztal))-t

jelent

Ugyan miért?

is!

volna az oláhnak a

stol-t

jelen-

oláhnak milyen bolgár szót stol szót

asztal »-t jelentett volna, miért

átvennie? mert hisz

oláhban szintén

a «szék)) neve az

'iium).'^)

ha a bolgárban meg-

bolgárban

annak lennie az oláhban

kellene

Hát hol van

— tisch-nek,

régi

épen

nem kellett nem vette

ísc(Í7ui <:l(it.

scam-

látom, M. kénytelen lesz az eddig csak négy kötetre

nem tudom, hány

tervezett nagy munkáját megmelyben összefüggésben kifejti a nyelvek életérl, egymásra való hatásáról nézeteit, mert így megeshetik vele, hogy mi többiek botlást vagy bogarat keresünk abban, a és

alrészre

szerezni egy ötödikkel, a

mi

talán egy nagy, kiforrt, de elttünk, fájdalom, teljesen isme-

retlen rendszernek egy-egy lánczszeme.

*)

A

scdun mellett tájszólásokban scaimd és xcand alakokat is taláazonban már nem

lunk, a melyekhez közel áll az isztroromán scond, ez széket, Iianem

asztalt

jelent!

1.

Pujcariu Etym. Wb.

150

d.

rum. Spr. 1905.

33


Derék.

3.

hogy a magyar derék szó szláv eredet és «hogy az alapnyelvi szláv drékiy nem lehet magyar eredet », 95. 1., de megzavarja éles látását az a körülmény, hogy a szó csak egy pár szláv nyelvben maradt meg, úgyhogy nem tudja a tényállásból a helyes következtetést levonni. De lássuk elször

M. helyesen

látja,

magát a következtetést: «A

szlovén

cseh-tót,

kisor.,

és

horvát

elkerülne.

nyelven kivül nincsen szláv nyelv, a hol a drékiy Hasztalan keresnk a szót az orosz (nagy és fehéror.), bolgár, szerb, lengyel nyelvtörténeti múltjában vagy a mai nyelvjárásokban,

nem

találnék meg. Állítani azt, hogy a szó

óta veszett ki a

volna, mert a szó

mai

oroszból,

az

bolgárságból,

a

IX.

szerbbl,

század

helytelen

hogy

geográfiai elterjedése azt tanúsítja,

a mennyire pozitív alapon vizsgálódhatunk, a szó csak a szlávság egy részében voLt meg. Állítani tehát, hogy a bolgárban volt a történelmi korban dréh'h alak, elméleti játék, a melynek pozitív alapja nincs.))

kisorosz

adatot

sem

97. írja

s

k.

1.

Hogy

a

térképbe

semmi

mindjárt

bele, a melylyel pedig az adatok

mutatását kezdte, az semmi, hisz ezen legeslegfontosabb alak, az az alak, a

a

térképen

melybl M.

hiányzik

a ki-

a

a magyar szót

els sorban kimagyarázhatónak véli, a «kaj-horvát (recte szlovén) drek.'í) No de komoly olvasó e térképeket úgysem fogja nézni. Magában a tárgyalásban itt-ott olyan hang csendül meg, mintha a szerz a -^drékb szót közös szláv szónak tartaná, beszél «az alapnyelvi szláv

drék-h^^-riSl,

95.

1.,

hivatkozik

a litván

draikas

mely «azt bizonyítja, hogy a cseh drík, t. driek srokonságon alapuló szláv szó» u. o., tehát mintha nemcsak közös szláv, hanem épenséggel litván-szláv szót mutatna be, szóra, a

olyan

szót,

a mely megvolt,

még mieltt

a szlávok a balti népek-

tl különváltak. De e helyes fölfogás csak addig érvényesül, a míg vissza kell utasítania a szláv ^drekh szónak idegenbl való magyarázatát, mihelyt azonban valaki ebbl az egyetlen lehetséges következtetést le akarja vonni, hogy a szó megvolt valaha

az összes szláv nyelvekben, megvolt természetesen a is,

még

pedig

Guary Cod. elméje,

"^círé/ct

drecaba)

elutasít

bolgárban

alakban, a melynek a magyar drék derék

minden

kitnen

elméletet,

AKAD. ÉRT. A NYELV- K8 SZKPTUD. KÖRÉBL. XX. KÖT.

megfelelne,

még 3. BZ.

a

(v.

elborul

legjózanabb

ö.

M.

alapra 3

34

ASBOTH OSZKAE.

építt

mai

és a

is,

bethöz ragaszkodva

hogy «a szó hogy a mennyire pozitív

azt jelenti

geográfiai elterjedése azt tanúsítja,

ki,

alapon vizsgálódhatunk, a szó csak a szlávság egy részében volt

meg». És a szláv szó mai elterjedésére való e classicus hivatkozás után még külön is visszautasítja a bolgárt « állítani tehát, ;

hogy a bolgárban volt a történelmi korban drék-h játék, a melynek semmi pozitív alapja nincs ». 4.

Hogy

a dé£a

ámbár épen

alak, elméleti

Dézsa.

általánosan

ismert

szláv

szó

bebizonyította, hogy teljesen megelégedhetem az ö

világosan

val,

azt

volt,

M.,

ez a czikk a botlások egész sorozata, olyan fényesen

meg

is

hogy csakis a bolgár

bizonyításá-

mondja, hogy «ez összeállításból és

a

szerb

nyelvben

kitetszik,

meg

nincs

szów.

a

ha a szó eredeti, a mint hogy annak vallja M. is (
mert a többi szláv nyelvek csak a melyben egy szó keletkezett volna az összes többi szláv nyelvekben szemben, a a szerb és bolgár nyelvben

nem

alkottak soha

tlük

is,

sem olyan nyelvegységet,

elkülönített szerbbel és bolgárral;

hogy a

nyelvek

szláv

nyelvek egy része

déli szláv

a

csak

nem

képzeli

szlovén-horvát,

másik részétl, a szerb-bolgártól, elszakadva a

többi szláv nyelvekkel egy szoros egységet alkotott volna

mikor. el

De

veszi:

is

M.,

a déli

a mit M. egyik kezével ad, azt a másikkal

«Ha

vala-

nyomban

az összláv dezid, fejezi be különös fejtegetéseit,

lehetett valamikor, a nyelvemlékek korában azonban sem a bolgár, sem a szerb nyelv nem ismerte, az is lehet, hogy soha sem is ismerte. Medd dolog tehát a magy.

közszláv

szó

is

dézsát a bolgárból származtatni."

100. s k.

1.

Tehát hiába közös

szláv szó a deza, «a nyelvemlékek korában a bolgár

Hát

ezt

nem

ismerte ».

M. honnan tudja? Hisz ö maga mondja: «Az óbolgár

nyelvemlékekben, valamint az általam elolvasott egyházi emlé-

kekben nincsen szó sem ,seaphium'-ról, sem pedig ,mulctrum'Sok folyadékmertéknek és folyadéktartónak a neve van meg

ról.

az

általam

használt

sehol sincsen szó.»

végén

állít,

nyelvemlékekben,

99.

1.

de

dézsá-xó\,

sajtdr-ról

Ez egészen más, mint a mit M. czikke

dézsáról egyáltalában nincs 152

is

szó

a

bolgár

nyelv-

35


emlékekben, honnan tudja tehát M., hogy ban))

a bolgár

nem

ismerte a dé£a szót?

(la

nyelvemlékek korá-

De

azonkívül soha sem

szabad arról megfeledkeznünk, hogy olyan bolgár nyelvrl,

ille-

tleg nyelvjárásról vagy nyelvközösségrl van itt mindig szó, a M. elmélete melynek ((nyelvemlékei*) egyáltalában nincsenek is szerint a honfoglalás eltt valahol, de bizonyosan nem a mai Bulgáriában, a magyarokkal huzamos ideig érintkez bolgárok, az én véleményem szerint Magyarországon a honfoglalás idején talált bolgár lakosság nyelvérl. Azután, ha a bolgár nyelv a nyelvemlékek korában nem ismerte a dé£a szót és «az is lehet, akkor természetesen az is lehet, hogy soha sem is ismerte hogy ismerte, mikép szabad tehát a dézsa szót azok közé a szavak közé állítani, «a melyek egyszeren azért nem lehetnek bolgárok, mert a bolgár nyelvben soha sem voltak meg.* 85. 1. Ezzel el volna a dolog intézve, ha nem érdekelne bennünket M. munkája általános nyelvészeti szempontból is, ha nem tartanám kötelességemnek, hogy rámutassak arra, milyen készültséggel fogott M. egy rendkívül bonyolult kérdés meg-

—

)>,

oldásához; azért megvilágítom

még

egy kicsikét azokat a bot-

melyek ezt a czikket különösen eléktelenítik. M., a mint hallottuk, azt állítja, hogy «a szerb nyelvben nincs meg a szó», ez helyes, de ennek a bizonyítása fényesen mutatja, mennyire nem ismeri a szerb nyelvet; ugyanis így lásokat, a

«Yuk szótárában nincs meg a szó, Brancsics és Derraszótárban közölt de£a magyar eredet; a szerbben, ha a szó eredeti volna, díjcid-n&k kellene lennie.)) 99. 1. Dehogy kellene folytatja:

de£a is egészen tiszta srégi szerb alak lehetne abban a nyelvjárásban, a melyet a mi szerbjeink és Szerbia lakosságának nagyobb része beszél, a szerb irodalmi nyelvben lennie, a

és a Brancsics-Derra-féle szótárban akkor

is

csak de£a volna

e

ha a szót az egész szerbség ismerné és ha a déli nyelvjárásban megvolna is a várt dije£a alak és ha a szerbek soha a magyarokkal nem is érintkeztek volna; ezt M. akár a zágrábi akadémia nagy szótárából is megtanulhatta volna, ha szó alakja,

már olyan fogyatékosan gosan meg van mondva volt,

ismerte a szerb nyelvet, hisz a díia czikkben:

lennie;

de

csak

a

nyugati 153

vilá-

«A régibb alakja áeia

azért a déli tájszólásban dijeza-nak, a

kellene

ott

keletiben

tájszólásban

dé£a-nak

ismeretes.))

3*

36

A

ASBÓTH OSZKÁR. Brancsics-Derra-féle szótárban közölt deía tehát csakis

mondható

azért

magyar eredet ))-nek, mert a szó külömben ismeretlen, a szerzk tehát nyilván csak olyan helyrl ismerik, a hol a szerbek ersen érintkeznek magyarokkal, de alakjánál fogva a lehet legpontosabban megfelelhetne az sszláv *^déáa-nak. De igenis nem felelhet ennek meg az a szlovén d^ía, a melyet M. emlit és hogy ezt észre nem vette, arra vall, hogy a szlovén nyelvet is csak nagyon fölületesen ismeri egy közös szláv *dé£a «

;

a szlovénben olyan

e

szótárában e-vel

jelöl.

annak

is

jelentése

hanggal hangzanék,

A

((stájeri

szlov.

melyet Pletersnik

a

desha»-ról

nem

szólok,

nem

ismerem, no meg már ersen érezhogy azt merem állítani,

más, e-jének színezetét

a határos Stájerországban a magyar hatás

is

het. Valaki talán csodálkozik azon, hogy a «stajeri deshan mást jelent, mint a Pletersnik szótárából idézett d{ia, hisz ott találjuk mind a kett mellett a «Kübel» szót az ám, csak hogy a desJta mellett az áll, hogy «Kübel, situlaw, azaz a wKübeb) itt olyasminek értend, mint a latin veder w-nek, míg a d^^ía mellett álló «8Ítula)>, azaz « vízmér ;

«Kübel»-t Pletersnik egészen más értelemben használja,

mondja, hogy milyenben: «d{£a maslo) truhe,

;

—

C,

2.

—

der Bienenkorb, iz

mondta meg

nem.

C

1. ;

der Kübel

—

((Dösew, Mik.»

3.

die

Igaz,

(zlasti

meg

is

posoda za

Mulde, die Malter-

hogy M.-nek hiába milyen Kübel-re

Pletersnik olyan világosan, hogy

kell itt gondolni,

mert úgy

annyit, hogy egy

könny

látszik,

M. még szlovénül sem tud

mondatrészecskét

meg

tudjon biztosan

hogy « Kübel (különösen vajnak való így egy « vajedény))) v. ö. a német Butter(iöse-féle kifejezést köpül edény Milyen különösen hangzik, ha ez után a nem is szláv, hanem német eredet d{£a után, a melynek jelentése érteni,

lett

abból,

—

—

»)!

egészen más, mint a magyar szóé, elolvassuk a lap alján a követ-

kez most már szinte nevetséges jelentését és hangalakját véve horv.-szlovén eredet lehet." talán jelentése miatt sajtár, d'éíka

:

nem?

«A magy. dézsa alapul, a mi szavunk csakis

kijelentést:

Hát miért nem lehetne p. M. szerint «t. dé£a:

Hisz

o.

tót?

dézsa,

dézsácskao! Az alak azonosnak látszik, a jelentés

pedig nagyszeren

illik

a

magyar dézsa jelentéséhez, sokkal

külömben, mint a szlovén d{£a-é, a mely annyira mást jelent. Végül még egy egészen takaros kis darázsfészket akarok 154

37


bemutatni, a melybe M. egészen ok nélkül

nyúlt.

M. ugyanis

mondja: «A litv. deée alak i-ja miatt nem lehet ösrokonsági mert indogerm. gh, szláv i mellett a litvánban csakis z állhatna.)) 100. ]. Mindenki, a ki ismeri az indogermán nyelazt

szó,

veket és tudja, hogy ellenkezleg az idg. g és ^^-nek a litván-

ban mindig é felel meg, kellen fogja M.-nek ezt a nagykép és hozzá még teljesen fölösleges kijelentését méltányolhatni. 5.

Dorong.

«A magy. dorong eredetére, mondja M., fontos tudnunk, hogy nincsen régibb adatunk a XVI. századnál. » 101. 1. Reménylem, M. szives lesz nekünk ezt majd máskor megmagyarázni, hogy ez miért fontos, külömben is úgy tudom, hogy az Oki. szótárnak az a része, a melyben a továbbképzett Dorongos többször ki van mutatva a XV. századból, akkor már megjelent, mikor M. e czikke sajtó alá került, de ez mellékes, hisz maga a szónak az alakja, a melynek második tagjában egy a szláv nyelvekben rendesen korán elveszett nasalis utóhang még tükrözdik, a mellett szól, hogy legrégibb szláv jövevényszavaink közül való. De M. nemcsak a dorong szó régiségét becsüli le, hanem egyenesen azt állítja, hogy a megfelel szó

sem az újbolgárban el nem fordul. A drq^git melynek dorong szavunk kitnen megfelelne, megvan ugyan egy régi nyelvemlékben, az Euchologium Sinaiticumban, (laz Euch. sin.-ról azonban, mondja M., tudjuk, hogy egyes részét hazánkban a IX. században fordították, dr^gia szaváról meg Jagic bizonyította (Arch. VII. 128), hogy e kifejezés pannonismus.)) 103. 1. Én hajlandó volnék épen az ellenkezjét állítani, hogy Jagió, ha ugyan be akart valamit bizonyítani, inkább tiszta «bulgarismu&)>, abban azt bizonyította be, hogy a drq.g'b az értelemben, hogy csak Bulgáriában került a szó az egyházi iratokba. J. ugyanis az idézett helyen azt mondja wmerkwürdig

sem

az óbolgárban,

szó, a

—

:

sü

drq,gy

48^

statt

des

sonst

in

glagol.

wie

cyrill.

evangel.

Texten üblichen drhkolhmi (übrigens setzt Sav. kniga dafür auch ein anderes Wort, námlich iír'bdh)», az Euchologium ismertetése végén pedig a következ eredményhez jut: «Wir habén es somit mit einem sehr reichhaltigen Liturgiarium aus den ersten Jahr-

hunderten

der

slavischen

Kirchenliteratur 155

zu

thun,

welches

ASBÓTH OSZKÁR.

38

wahrscheinlich erst in Bulgarien (in Macedonien) in dieser

nach den griechischen Vorbildern abgefasst worden

ist.

FüUe Der

ersten (pannonischen) Periode der literarischen Thátigkeit inner-

halb der slavischen Kirche wage ich ein so ausführliches, vieles

Buch noch

entbehrliche entbaltende

nicht zuzumuthen, wohl aber

der náchstfolgenden bulgarisch-macedonischen (dem X. Jahrh.)», i.

h.

133.

Igen szerencsétlen gondolat volt tehát M.-töl, hogy

1.

Jagic épen ez ismertetésére hivatkozott, mikor

a

drq^g'b

bolgár

voltát akarta tagadni, neki inkább arra kellett volna hivatkoznia,

hogy VoNDKÁK kutatásai után Jagic letek

nyomát

találni:

«

hogy az Euch.

elismerte,

is

Method mködése helyére

sin.-ban régibb, Cyrill és

valló

rész-

Somit führt ein grosser Theil der bei

den liturgisehen Handlungen nach dem griechisch-orientalischen Ritus zur Anwendung kommenden Gebete auf ein Denkmal nls unsere nachweisbar álteste Quelle zurück, das mit glagolitischer geschrieben

Schrift

(macedonischen

und

ist

ungeachtet

südslavischen

seiner

Provenienz in seiner jetzigen

?)

Gestalt,

doch

auch sichere Beziehungen zu den áltesten Zeiten, da noch die slavische Liturgie in Máhren und Pannonién lebte, \vahrt.» Jagic

Zur Entstehungsgesch. alapvet

mvébl

fejezést igenis

is

nem

kirchslav. Spr.

d.

II

:

De még

53.

csak azt lehet kiolvasni, hogy a

Jagic

drq.g-h

ki-

pannonismusnak, hanem késbb fölmeg sem említi, itt is világosan a drhkolb szóban lev fogalom legrégibb, már Pannoniában tartja

vett elemnek, azért

szót említi a

az

egyházi

összeállítja

irodalomba fölvett kifejezéséül.

Az

54.

fejezetben

ugyanis az egy fogalomra használt kifejezéseket

a mit legrégibbnek

tart,

a csoport élére

állítja,

ekkép hangzik: drbholh: £riAh, éhzVh, posochi,,

itt i.

és

a 66. csoport h.

11:64.

1.

Ez a szócsoport hangosan szól a mellett, hogy ha Jagic valamely itt említett kifejezést pannonismusnak nézett, az csak a drhkolh lehetne, a melyet legrégibbnek világosan mondja:

tart,

hisz a fejezet

élén

dAusdrucksvoller sind die Varianten für den-

Wahl ganz verschiedener Wörter bestében. Auch hier müssen wir uns fürs erste auf die bezeichnendsten Ausdrücke beschránken. Der zuerst genannte gilt als der den áltesten Denkmálern zukommende.» A drq,g'b selben griechischen Ausdruck, die in der

szót J.

meg sem

nyítja,

hogy igenis

említi és

nem

már

ezzel

is,

tartja az egyházi

156

hallgatva bár, azt bizo-

nyelvbe

már Pannoniá-

»

:

39


ban az

nyelvbl került

ott beszélt szláv

De hagyjuk

kifejezésnek.

ezt és haladjunk tovább. Miután M. ilyen fényesen kimutatta, hogy Jagic mit nem bizonyított, így folytatja: « Bolgár szer-

kesztés nyelvemlékekben azonban semmi nyoma a szónak, s mint látni fogjuk, a mai bolgárban sincs meg.» 103. 1. és a következ lapon újra kezdi: « Hasztalan kerestük a bolgárban is. MiKLosicH Etym. Wb,-ja szerint ugyan volna bolg. dr^g szó, de ezt semmiféle bolgár szótár

Hogy M. nem lenül

azon legfeljebb csodálkozni

is,

kereste a szót és

nem

nem ismeri. nem bukkant rá vélet-

vagy tájszógyjtemény

ismerte a bolgár szót, hogy

találta

hogy egyenesen

de

lehet,

hogy

meg,

hasztalan »

«

kereste,

nem vagyok

az elttem olyan találós mese, a melyet megfejteni

képes. Hisz M., ha sok bibliafordításait félretéve valamely bolgár

els sorban a DuvEKNOis-féle nagyobb bolgár tehát bizonyosan most is a drqg'b, illetleg

szót szótárban keresett, bizonyosan

ugyan naayon

is

fogyatékos, de régebben egyetlen

szótárhoz fordult,*) Ap«íir'K

szót ott kereste, hiszen bolgár forrásai közt is a bibliák

után els sorban Duveknois szótárát említi:

rásaim a DuvEKNOis-féle szótár mellett... szótárban

«Más bolgár 77.

for-

Már pedig

1.

maga helyén

volna a

találhatta

ott

»

és

a

e

keresett

jelentésben a szót ;\,p<íírK

c.

M. iiajiKa, raecTi (cp.

drq,g)\

iioji.

M.-nek, úgy látszik, nagyon siets lehetett a dolga, hogy tudta a szót megtalálni.

Nem

tudom, ismeri-e M. Conev,

nem

szófiai

egyetemi tanár értekezéseit, mindenesetre jó volna, ha ismerné, hát

Conev összeállított a bolgár népies nyelv tanulmányozására egy programmot {Programa za izucvane hiAgarskité narodni govori 1900. kül. lény. a Sbornik minist. XVI. és XVH. kötetébl) és ott egyebek közt, a 12.

1.,

az

a

alatt

hogy a aP'^'"'^ szót mikép nek mindjárt két válfaját is említi feleletet,

:

egészen világosan, hogy ez a melléje a p-hrt

*)

(1.

Duvernois

aP'**'"'^

np;¥iTTv

gyjtktl

változatban található,

már

és

drag,

meg

2. alatt)

meg

én

kivan

kiejtésé-

is

«dorong))-ot jelent,

mondja mikor

magyarázatot

teszi.

volt teljes (utolsó kötete is

csak legújabban hasz-

mi szavunk

1895-ben jelent meg. 157

is

példakép

ejtik d^brg,

Gerov nagy szótára akkor még nem

csak 1904-ben jelent meg) és így Melich nálhattuk, ámbár I. kötete, a melyben a

arra

két

helyen

is

két

40

ASBÓTH OSZKÁK.

CoNEV egy másik értekezésében (Kiym istorijata na hidgarski ezik, 9. 1., kül. lény. a Sbornik min. XIX. k.-böl) a Szaloniki mellett lev Szucho faluból egy érdekes alakot említ, a melyben él még a régi nasalis hang, ha eldurvulva is (nasalis vocalis helyett vocalis

+ nasalis

consonans)

a hátul hozzánött articulus).

:

= ;\p«¥irkT'K (a -tk M. még akkor nem

drangb

No de

ezt

ismerhette, mert csak 1903-ban jelent meg, de ismerte, azt tudom, Oblak Macedonische Studien czím 1896-ban megjelent

könyvét, ott

még

megtalálhatta volna a szót,

is

Szaloniki környékérl:

(Cb,

q.

für ab.

íTí

.

.

Tehát igenis megvan a szó a bolgárban, arról

pedig ugyancsak

dvbg

.

.

.

nem

.»

24.

is

volt

tudomást szerezni, de van egy rakás más szó

1.

nehéz

nemcsak

is

a szövegben egyedül említett és a térképbe belerajzolt sopa tojaga,

hanem van

kifejezés,

úgy hogy

mindjárt

el is

ptrí, pr-bcka, krivak

nem

s

tudom

is

én

és

még hány

csodálkozhatnánk valami nagyon, ha

is

veszett volna a sok közül a drq.g'h mása.

6.

A magyar

garat

Garat.

a mely eredetileg a malomipar

szót,

terminusa, M. a kaj-horvát ^roí-ból

magyarázza.

vagyok ezt a magyarázatot elfogadni

és aláírni,

lengyel, orosz, bolgár és

mennyire erlködik

is

szerb

nyelvben

Én hogy

ismeretlen

egy

hajlandó szó

e volt,

a

bár-

a szerz, hogy kimutassa, hogy neki

—

nincs igaza. M. ugyanis inkább hajlik ahhoz a fölfogáshoz, hogy a szláv grot eredeti szláv szó és igaz,

nem németbl

átvett.

Ha

ez

egészen sajátságos, elttem teljesen érthetetlen, képzésénél

fogva és

elterjedése

módjánál fogva nem lehetne más, mint ell a föltevés

közös szláv szó és akkor alig térhetnénk ki az

ell, hogy a szó megvolt okvetetlenül a többi szláv nyelvekben is.

No

de, a

mint már mondtam, M.-nek nem

errl meggyzni, hogy neki

hatom

magam

tehát, is

—

nincs igaza,

sikerült

örömmel

engem

konstatál-

hogy végre-valahára találtunk egy szót, a melyrl hogy aligha lehet bolgár eredet, tehát a

hiszem,

garat szó a kimutatandó

«

rétegeknek))

158

—

els nyoma!

41


7.

E

czikk

szakértöre

is,

Grerlicze.*)

megítélését nyugodtan rábízhatnám akár nemha mindjárt nem is nyelvész, de a kép teljessége

fznöm.

kedveért hozzá kell egy pár megjegyzést

Még M. eladásából szláv szóval

a 109.

meg

és

1.,

is

kétségtelenül

is

kitnik, hogy

itt

közös

van dolgunk, ö maga «ös8zláv *gn>lica»-ról beszél hogy a szó megvolt a bolgár nyelvben, talán még

van, de

M. addig csri- csavarj a a

míg

dolgot,

ki

nem

hogy a szó nemcsak hogy nincs meg a bolgárban, hanem abban soha sem is volt, úgyhogy a magyar gerlicze a tudomány nagyobb dicsségére belekerül azoknak a szavaknak a lajstromába, «a melyek egyszeren azért nem lehetnek bolgárok, mert a bolgár nyelvben sohasem voltak mego, 1. 85. 1. Az óbolgár kagridicikh és gvblicistb szavakkal nem fogunk sokat

mutatja,

bajlódni,

ámbár könny volna ezekbl

kihámozni, arról

is,

is

egy régibb gr-blica-t

hogy a Psalt. sin.-ra hivatkozzunk, a mely-

ben ez griAica egyenesen el is fordul, M. kedveért szívesen lemondunk, mikor ö arról olyan határozottan tudja vagy legalább állítja, hogy «a szó az óbolg. szövegbe hazánkban, a hazai szláv-

De arra talán szabad hivatkoznunk, hogy a* gerliczét a bolgárban még ma is í/írZíca-nak híjják ? !**) Halljuk M.-et: «3. Az újabb bolgár fordításokban a gerlice-nek

ság nyelvébl került)), 109.

1.

gíiirlicka (Eylec), gr'hgorica (bolg. nép.

ford.)

a neve

;

gvhlica-ról

mitsem tudnak. Miklosich sem idéz bolg. gr-hlica alakot (Denkschr. XXVII. 275, Slav. Elem.), Etym. Wb.-jában van ugyan gri^lica, de a jelentése nincs megazonban a szótárak

gerlice jelentésben

A mai bolgárban a gr'blica nem gé'rlicé-t, hanem torokbetegséget jelent (v. ö. Duvernois), míg a gérlicére a mai adva.

bolgárban griAovica, griigurica,

*)

ját

A

szóval foglalkoztam

átölel orosz nyelven

írt

gurgurica,

már egy

értekezésben

gri.g'hUca,

a hasonló szavak egész csoport1.

Rejieks

madhjarfikych zaimstvovanijach (különleny. 13. 1. slavjano-védénija II. kötetébl) 10

tVht-tlht V

**) is

gr'bl'bvica,

slov

a

vida

í/tí-írL

Sbornik

statej

i

po

—

A

gyakran

g'hrlica a gVhlica egészen szabályos megfelelje, írni r'h-t

írnak ilyen szavakban akkor

hanem eltte hagzik egy tompa hangzós 159

is,

még ma

mikor nem az r után,

elem.

42

ASBÓTH OSZKÁR.

gurguvica,

Hát

giftrlicka kifejezések a

tr'bt'hr'b,

már mégis egy

ez

zésében, a melyekben meglehetsen nyelvvel, a melylyel

külömben

nem

behatóbban,

kicsit

hogy a

bizonyítja,

mikor a késbb megjelent

közt

fölemlíti,

még mindig gvblica nem

foglalkozott csak egy

nem

szó, itt a í/r-biíca

alakot,

híják a bolgárok

ez

azt

gr-hlica-ridiV,

gerlice nevei

szófejtö szótárában a

szót

igenis

hanem

jelent,

—

Hát

hogy

egyszer,

idézett

torokbetegséget «a Psalt.

Sin.-beli

pedig újbolg.

lehet se bolg., se középbolg., se

= torokbetegségi).

gerlicze

Miklosichtól

hogy

ismétli,

a

fölveszi

nem mondja meg még

rákövetkez bekezdésben

gvhlica szó

jó

a gerlicze neveirl van szó, a gerliczét

1.

mostohán bánik a bolgár

késn

bolgár griXica

a

nem

hogy a bolgár gvblica

sicHra,

109.

1.

nagy meglepetésünkre ráfogja Miklo-

Melich

nevei közé, de minthogy

és a

is

idézi

gerliczét

járatosak)),

sok! Mikor Miklosich két érteke-

kicsit

ez a tényállásnak olyan

melynek megbélyegzésére nem találok hirtelenében mert Miklosich nyilván csak azért nem mondja, hogy

elferdítése, a kifejezést,

a bolgár gfhlica, a

melyet

egész összefüggésbl és

a

ismer,

mellette

licze- nevekbl a napnál szót igenis a

hely

ekkép

«

mert az

bolgár

ger-

világosabb, hogy a bolgár gfhlica

is

gerdla:

gridica

asl.

kagr'hlicisth. nsl. grlica. b. gr%lica [b

jelent,

egyéb

gerlicze » jelentésben találta, hangzik pedig az illet «2.

:

gerliczét

idézett

sajtóhiba v h.], gurgiivica.

garlica. klr. horhjca, orlyca.

turteltaube,

daneben

grlica.

s. r.

;

gorlik'h,

c.

gr-blicistb;

gnygiilica, gntliihica

hrdlice

gorlica,

p.

gorlja

gardlica,

tichonr.

—

niagy. gerlicze », 1. EtWb. 63. 1. els hasáb utolsó Végkép halomra dönti M. okoskodását, a mit a népnyelv nagy ismerje és buzgó gyjtje, a bolgár nyelvészek legkiválóbb képviselje, Miletic egyetemi tanár nekem Szófiából 1904 már1.,

42.

7 sor.

czius 4-ikén kelt levelében ír

znacenie na nálják a

«

«

:

G^brlica se

Turteltaube », azaz a G'brlica

Turteltaube)) jelentésben.

En

upotrébjava szót

cesto

gyakran

v

hasz-

azonkívül rámutattam a

fönt idézett orosz értekezésemben arra, hogy van G'brlica hely-

név is Dobrudzsában, a bolgár határ tszomszédságában, a mely bizonyosan nem torokbetegségtl kapta a nevét, hanem úgy,

mint a boszniai Grlica, valószínleg a gerlicze nevérl. Azóta sikerült nekem a Gerov nagy szótárát is megszereznem, a melybl azt tudjuk meg, hogy a gri^líca annyi, mint Ptica gvblavica, azaz 160

!

!

43


•

madár »

Gerlicze

helyen

viseli

hogy a torokbetegséget jeleniö

és

grTa'lica

más

hangsúlyát

No de maga M.

is

szinte kézzel

fogta

már

ezt

a bolgár

gerliczet, a Eylec-féle bibliafordításban ugyanis egy belle képezett kicsinyítöt talált, a yhrlicka-t: «A mai bolgár fordítások-

ban, mint fentebb láttuk, gNxrlicka (Eylec), gi^rgorica (bolg. népi 110. 1. A ki tudja, és Melich tudja, hogy mindennapos kicsinyitöképzés gi>rlica-ból,*) a ki tudja, és M. ezt is tudja, hogy a kisorosz a gerliczet gorlica- és gorlickanak híjjá, hogy a régi cseh nyelvben gyakori a ^'hrdlica-hól egészen szabályosan fejldött hrdlice tszó, míg ma a hrdlicka ford.) olvasható.))

g-brlicka

kicsinyít járja helyette

csehben

a

is

meg

a tótban

is,

látja

hogy eltnt a tszó és csakis belle képezett kicsinyít maradt meg, az egy bolgár giyrliéka-hól józan észszel mást nem következtethet, mint azt, hogy a bolgárban vagy megvan még ma is a gT>rlica flgerlicze)) szó vagy okvetetlenül megvolt valamikor; de M. irtózik a következtetéstl, az neki ((elméleti tehát

itt

játék)), ö

is,

inkább a legnagyobb képtelenségeket

tl egy tapodtat sem

távozik,

már

állítja,

de a tények-

a mennyire a tényeket ismeri

M. nagy bölcsen azt mondja: ((Nem az a kérdés, lehetséges-e egy bolg. gi^rlica, griÁica alak, mert hisz ilyet akár a Eylecféle gí{^rlicka^\)ó\ is ki lehet következtetni, de a tényt kell vennünk, hogy itt nem híják a gerUcé-i ptWica-nak.)) 110. 1. 8 ez az. De bizony híják, M. egész okoskodása tehát halomra dl. De M. ennyi botlással be nem éri, megszerzi még kettvel. «Ha tekintetbe veszszük, hogy a m. giirlicé-nek gerle (v. ö. MTsz. gille, géllé) mellékalakja is van, s hogy a ^rtZtca-nak csakis a szlovénben van grla mellékalakja, még inkább megbizonyosodunk, hogy a mi gerlé-nk, gérUcé-nk szlovén eredet sz.)> 110. 1. Tehát a palóczoknál gerlicze-höl elvont geiie (1. MTsz. és Nyr. 32 549), a melyrl Szily a Nyelvújítás Szótárában azt mondja, hogy egy 1835-ben megjelent szótárban már benne van, vagy :

talán a

gili,

a

melyet Yöesmarty már

Aurorában megjelent egy versében,

*) Ilyenek: ptica

vica

227.

fecske: 1.

lastovicka

madár: stb.

és vö. Nyeivtu(3oinány

1.

30.

Izvéstija 1.

161

1830-ban használ az

Nyr.

33

:

339,

halomra

kakuk: kukuvicka, na seminara v Sofija

pticka, kukuvica

stb. I.

1.

lasto-

1905,

!

44

ASBÓTH OSZKÁR.

dönti a sok-sok régi gerlice tanúbizonyságát, úgyhogy egy tudós,

a ki arra vállalkozott, hogy épen a

szlovén

nyelvre tett hatását teszi a legrészletesebb

ebbl

nyelvnek a magyar kutatások

tárgyává,

csak igazán a gerlice szlovén eredetének fényes igazo-

látja

De még

sem elég, következik nyomban erre még egy hangtani akadály, a mely miatt a szó nem lehet bolgár: ((Támogat e hitünkben a szó bangalakja is. A m. gerlice, gerle-he\i e ejtés könnyít hang, s arra mutat, hogy a szláv átadó nyelv-

lását

ben

?

!

sonans

r

ez

volt,

tehát grlica a

Készleteeen

szó.

részben fogok beszámolni az óbolg, consonans

hangtani megfeleléseirl és

emelem

ki,

hogy egy

grlica-\)Qi\

fejldésérl;

történeti

-^gridica-hó\ (alapalak

magyarban nem

gorlica, lengy. garlica) a

való lehet,))

+

rí"

hangtani

a

+

consonans csak

itt

^g-hrlica,

v.

azt or.

ö.

ez

csak

Ezzel az ellenvetéssel szerencsénkre

nem

válik gerlice,

mert a szerz két évvel késbb a sajtóhibák classicus rövidséggel halomra döntötte egész állítását: «Egy közt kell foglalkoznunk,

grlica-ioiak kell olvasni.)) 1:2: 444 = NyK. Minthogy maga a szerz épen azt állította, hogy a magy. gerlicze grlica-hó\ magyarázandó, ez az akadály is megsznik, és nincs más hátra, mint hogy vegyes érzelmekkel elolvassuk e czikk utolsó mondatát: «A jelentés, a hangtan és a szó geográfiai elterjedése tehát els sorban szlovén eredet mellett

óbolg.

35

'^gr'bUca-t

163.

:

bizonyít.))

meg M.

A

((jelentés )»?

—

gerlicét

a horvát-szerb grlica is!

szerint grlica-hl lett,

szó is!

A

szó

így

óbolgár

szavai szerint az

A

alak

is,

melybl

a magyar

bolgár gi>rlica

—a

helyreigazító

így hangzik a horvát-szerb

—

szó

a szó közös szláv szó

nehézség nélkül meg-

magyarázható, hallható a szlovénen kívül a horvát-szerbben

meg

most távol es bolgár pedig M. hite szerint valaha ersen hatott a magyar nyelvre, szomszédos volt vele

a bolgárban is

is

ma,gya,r gerlicze

volna M.

hangzott

((geográfiai elterjedése))?

és olyan alak, a

a

jelent

((hangtan))?

is

;

a

8.

Kakas

Ez voltakép két

nem ban

és a

népnyelvi kakát.

szó és valaki

fölvethetné

kellene a statisztika kedveért két

szám alá

azt

a kérdést,

fogni.

Ez azon-

hogy M. azokat, a. kik e czikkekben csupa olyan szavak tárgyalását várják, a melyek ((a bolgár nyelvben sohasem voltak meg)), vagyis a fölirat szerint ((közkelet fölösleges,

mert

kisül,

162

45

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK,

magyar szavak, 1.

85.

szó,

1.,

de voltakép

cseh-tót,

nem

lehetnek bolgár eredetek », mert a kakas igaz közkelet magyar errl szól, «a m. kakas, mondja, lehet

melyek

a

kicsit megti'éfáltatja,

nem

lehet esetleg bolgár átvétel is», 115.

1.,

kérése ezúttal

igazán nagyon szerény, arra kér, hogy az alig ismert kakát

eredet szavak

szót ne iktassuk a bolgár

pedig könnyen megtehetjük neki, hisz errl

sem

táj-

közé, ezt a szívességet

a

még

szóról

azt

tudjuk, hogy egyáltalában szláv eredet-e.

De minthogy bennünket mégis kelet kakas

szó,

az

hogy

állításra,

bolgár átvétel tót))

kokos

«

szabad legyen egy megjegyzést tennem

is».

kakas

csak inkább érdekel a köz-

>)

«a

m. kakas lehet

En úgy

meggyzdve, hogy

vagyok

gyér nyomai

lehet

cseh-tót,

oláh

arra

esetleg

a

«

cseh-

erednek,

pásztoroktól

a

kiknek nyelvébl a tót nyelvbe más állattenyésztésre és pásztori életre

vonatkozó kifejezések

is

származtak,

az

hogy az

pedig,

oláh coco§ kakast jelent, ismeretes tény, de nagyon

is

kérdéses,

hogy szabad-e ebbl azt következtetnünk, hogy a bolgár nyelvben a kokos szó valaha kakast jelentett, mikor az óbolg. kokosh, a horv.-szb.-szlov. kokos, a mai bolg. kokoska mindig csak tyúkot jelent és a déli szláv nyelvek ez összehangzó tanúságához csatlakozik a lengyel (kokosz) és lauziczi

másrészt az oláh coeós mellé az

is,

míg

kokós

lép,

(kokos)-é

szerb

egyjelentés albán

hogy a kérdést még bonyolultabbá tegye. Szóval én nem merek még ebben a kérdésben ítélni, de ha a magyar szó szláv eredet, akkor más, mint bolgár, alig lehet. Áttérek a kakat-ra, és fölpanaszlom mindenek eltt fölületességet, a melylyel

M. épen

ezt a szót tárgyalja,

voltaképen a fontosabbik, hisz a kakas bátran

volna

ebbl

mond, hogy

szeg

a sorozatból és a térképrl «

esetleg bolgár átvétel*!

szláv neveinek

De a az

összeállítása,

is,

ha

el is

azt

a

a mely

maradhatott

igaz,

a mit M.

kakát, azaz a kakas-

esetleg

igen

tanulságos

magyar kakát eredetére, meglehet egymaga meg is czáfolta volna M. egész magyarázatát. Mert mit tudunk voltakép a m. kakát szóról, azt sem M. fölületes tárgyalásából, hanem a MTsz.-ból, hát mindössze

lehetett volna és talán világot vetett volna a

annyit, hogy kakát szeg,

—

melyet az eke-gerendelyben

nak, hogy a talyiga

függ

hajtott

lev lyukak egyikébe

állíta-

kakas-szeg, ez pedig «lánczon

tengelyének 163

a

gerendelyre

húzott láncza

46

ASBÓTH 08ZKÁK.

ne csúszszékw és hogy a Hegyalján a kakát helyett kokotka-t mondanak, a Székelyföldön pedig kotakszeg-et. A közös jelentés jogot ad nekünk arra, hogy e szerteszórt szavakban egy régi országszerte használt kifejezésnek nyomait lássuk. Miért veszett el ez a kifejezés, miért maradt meg csak itt-ott egymástól annyira távol esö helyeken egy-egy hirmondója? Én azt hiszem, azért, a népetymologia. A kakat-hl, mert mert hatalmába kerítette vissza

—

bizonyos szegnek a neve, kakatszeg szeg-et és a

lett (vö.

a székelyföldi kotak-

Pápa vidékérl közölt kakacceg-et Nyr. 36

pedig a népetymologia hatása által

—

kakasszeg

87),

:

lett,

ebbl

a mely

ugyanabban a jelentésben jelenik meg, de jóval nagyobb területen (Rábaköz, Baranya m., Kis-Kún-Halas, kifejezés szakasztott

Hevesm., Csépa, Székelyföld). De szabad-e óvatos kutatónak ebbl

maga

azt következtetnie, hogy

a kakát valaha

annyit jelentett,

kakast? Különösen

mikor a kokot még csak távolról a magyar kakatéhoz hasonlító nyelvhasználatot sem tudunk állításunk támogatására fölhozni? Magáról a szláv kokot régi elterjedésérl sem tudunk semmi biztosat, de elterjedése mindenesetre nagyobb

mint a szlovén

kokot, azaz

szóra egyetlenegy szláv nyelvbl

volt valamikor, mint ma, mert a szlovén lauziczi szerb és lengyel

nyelven kívül nagyon azóta bolgár

kiveszett, átvétel)),

azt 1.

ismerte

jól

tehát,

115.

1.,

a

hogy a

cseh

nyelv

kakát

is,

a

melybl

((kétségtelenül

még akkor sem mondhatnók

nem olyan

bátran, mint M., ha az bizonyos volna, hogy a kakát eredetileg

nem szeget, hanem kakast jelentett, no de ezt meg épenséggel nem mondhatjuk csak nemi bizonyossággal is. Hogy a kakát helyneveinkben olyan régi

(v. ö.

1403-ból Kakát), az semmit sem

változtat ezen, mert a helynév Kakat-xól

mint az eddig

tárgyalt

kakat-i'6\,

eredetileg mit jelentett, hiába

lása közt, I.

1,

1:2:115, hogy

is

nem

állítja

«részletesen

még

annyit sem tudunk,

tudjuk ugyanis,

M. a helynevek

hogy

tárgj'a-

Szláv jövevényszavaink

115.», hisz e helyen épen csak

és bizonyítás nélkül állította, A;a/;aí-tal.

A

hogy említette a helynevet hogy azonos a kakasszeget jelent

kakát szó tárgyalása tehát legföljebb azt bizonyítja,

hogy a szerz nem

tudja,

mi minden szükséges egy

fejtéséhez.

164

szó

meg-

47


9.

Kapcza. 10. Kapta.

M. a szavakat abc-és sorrendben tárgyalja és igy a szavakat gyakran, ha még olyan szorosan összetartoznak is egymással,

kegyetlenül széttépi.

hogy az ember

átlássa,

Nem

ahhoz,

sok szakismeret kell

mennyire természetellenes

és alkalmatlan

a szavak ilyen elrendezése, mikor elvi kérdések eldöntésérl van szó, mikor a külömbözö szláv nyelvek hatását világosan észre-

vehet

megkülömböztetö « rétegek*) -ben kivánjuk bemutatni. No de a szerz önként lemondott egy észszerbb beosztástól, én pedig híven követem az ö néha egészen különös útjain. Ez alkalommal mégis bátor leszek annyiban eltérni az egymástól

és

ö vaskalapos sorrendjétl, hogy elbb tárgyalom a kopyto szót, a melybl a magyar kajjta lett, és csak azután a kopyto-hól lett kopythce kicsinyítt, a melj'bl a magyar kapcza származik erre ;

magának

a

szerznek az eljárása

bátorít,

is

a

ki

két

e

szót

ABC úgy kívánta volna, hogy közbe iktassa a kapotnyak czikket. A magyar kapta szó valaha lópatát is jelentett, de ebben a jelentésben ((elavultnak tekinthet ez a kapta kétségtelenül egy kopyto, illetleg késbb több szláv nyelvben belle fejldött /copúo-ból származott. Maga M. elismeri, hogy ((A szláv kopyto olyan szó, a mely minden szláv nyelvben elfordul*), 119. 1., egj^másután tárgyalja, ámbár a szent

»>

és alább így folytatja

:

,

«Ezek szerint tehát a magy.

lehetne származtatni egy óbolg. kopyto-hö\.» és megdönthetetlen kijelentéshez

nyomban

De

ló-kaptd-í

ez egészen helyes

hozzáteszi:

«

Azonban

tekintetbe kell vennünk, hogy a m. kapta csakis olyan nyelvbl

való lehet, a hol a kopyto == kaptafa, schusterleisten

semmivel sem igazolható olvastuk (((Az

állítást

a szláv nyelv,

a

is.»

Ezt a

már az eltte való lapon is melybl mi kapta szavunkat

hogy mindkét jelentésben bírja a szótw), de ez csak azt mutatja, hogy M. logikája nem valami éles, maga az állítás súlyban ez által semmit sem nyer. Ellene két igen nyomós ellen-

vettük, kell,

vetést lehet fölhozni.

Elször is el lehetne képzelni, hogy a magyarok a kapta szót (dópataw jelentéssel régebben a bolgároktól kapták, M. elmélete szerint még a honfoglalás eltt, és hogy

késbb más

szláv

kopyto szót a

«

nyelvbl átvették újra szakasztott ugyanazt a mszónak. Az átvevés módja

kaptafa » jelentéssel 165

ASBTH

^ö és az

átvevk köre

ezúttal egészen

azért mégis ugyanaz:

körébl a

mszó

OSZKÁR.

a

más

lehetett és az

z

czipészséget

eredmény

mesteremberek

lassanként tovább terjedt volna, míg ki

szk nem

másik jelentésben használt kaptá-i. Tehát M. állításának, hogy e szónak okvetetlenül mind a két jelentésben egy szorította a

idben és egy nyelvbl kellett származnia, ellentmond a józan ész. De sokkal súlyosabb az az ellenvetés, a mely magukból a szláv nyelvekbl olvasható ki. A szláv nyelvekben még ma is annyira

van terjedve a

el

mind a

Iwpyto-kopito

(horvát-szlovén, cseh tót, lengyel es a

két jelentése

M.-tl nem említett

lauziczi

hogy másra, mint közös szláv jelentésfejldésre gondolnunk sem lehet, egészen helyesen mondja tehát Budmani, a horvát akadémia nagy szótárának tudós szerkesztje, e szónak szerb

is),

kaptafa-jelentésérl: «Csak szótárakban mutatható ki

(a

mi idnk-

ben Raguzában használják), de ez a jelentés kétségtelenül sszláv, szót.

mert a cseh

elvével az az

nyelvben

és lengyel

Már magában véve

ellenkezik

a

hogy a magyar

állítás,

is

található*),

ka2)ta

csak

a két jelentésben,

de

a

«

a kopito

kaptafa »

olyan

ma

nyelvbl származhatik, a melyben a kopyto még

mind

1.

nyelvtudomány minden is

jelentésének

szláv

megvan a

szláv

nyelvekben észlelhet elterjedésének a módja ezt egyenesen kép-

magyar kapta szó története meg épenséggel Mert nem ugyanaz a M. követeli a szláv nyelvektl, hogy világért el ne veszítsék a kopyto-\i2i\ egyik kénytelen lesz ket a versenybl kizárni, jelentését, külömben a ki maga állítja, hogy a magyar kapta egyik jelentését bizony Mit szólana M. ahhoz, ha egy túlbuzgó tanítványa, elveszítette telenséggé avatja, a

nevetséges színt ad neki.

!

a

ki

az

A magyar

logikai

ö

kapta

ma

iskolájába

a

tételt

állítaná

jelent,

tehát

csakis

azt

járt,

csakis kaptafát

föl:

olyan

nyelvbl származhatik. a melyben a kopyto-kopito csakis kaptafát jelent, minthogy azonban ilyen szláv nyelv nincs a magyar szó nem lehet szláv! Hát ez M. tanításának egészen

szláv

—

méltó gyümölcse volna. De ha a kopyto a kaptafának közös szláv neve volt, miért nem híják a bolgárok is úgy, ha közös név volt, ha a horvátok is annak híják, miért nem híjják a legközelebbi

rokonai és

szomszédjai,

semmi sem könnyebb, mint séghez tartozó

mszó,

a

szerbek

erre megfelelni:

A

is

úgy? Hát

kaptafa mester-

a mesteremberek körében pedig a 16Ö

török

49


hatás a szerb és bolgár nyelvben roppant

nagy,

helyébe a török kalib (ejtsd

(bolgár

lépett

-/>-vel)

a

régi

kopito

kali^p

szerb

M. még olyan területen is találta, a hol külömben még a kaptafa régi szláv nevét is, a ca-nyelvjárásban (« magam Noviban kalup és kdpito-t hallottam », 120. 1.). kalup), hisz

ismerik

Ezek után legföljebb egy mosolygó

még

ama

a térképecskére, a mely

vethetnénk

pillantást

használt és legjobb esetben

a XIV. század óta a bolgár nyelvbe került oszmanli török szóval akarja azt bebizonyítani,

hogy a kopyto a bolgárban a hon-

foglalás eltt és olyan helyen, a hol oszmanli török

nem

jelenthetett kaptafát

mondom

is,

nem

is volt,

egy a térképecskére vetett

ha M. az utolsó pilnagy akadályt, a melytl sem a kapta ((lópata», sem a kaptafát jelent /."aj>ía nem lehetne semmikép sem bolgár. De ezen az akadályon én szlavista pillantással búcsút

lanatban

létemre

nem

még

is

vehetnénk

gördítene

elénk

egy

igazán

csak valahogy át fogok vergdni, de a kik szorosan

a magyar nyelv

történetével,

désével foglalkoznak, sutba újra kezdhetik a tanulást.

a

magyar nyelv hangtani fejlegész tudományukat és

dobhatják

A

bolgár kopito az i-n viseli a hang-

pedig mondja M. nagy

súlyt,

e szótól,

ámulásunkra,

csak úgy érthetjük meg, ha a szó

az

o-n

«az

i

kiesését

mi

van hangsúlyozva ».

illetleg kopito, mondjuk magyarban még a honfoglalást megelz idben, mert hiszen M. ebbe az idbe teszi a bolgár hatást, akkor abból legföljebb -^kapita lehetett, de semmikép sem kapta, mert a hangsúlyos els szótagra következ szótagban el nem veszhetett a magyarban az i, mivelhogy ez az i a bolgár ban hangsúlyos volt No ezen igazán nincs mit vitatkoznom, ezt nyugodtan rábízhatom a szorosan vett magyar nyelvészekre. De ha bennem csak egy csepp hajlandóság volna olyan 120.

1.

Tehát ha egy szláv kopyto,

*kopita alakot

öltött

volna

a

—

!

térképecskék rajzolására, a milyenekkel M. gazdagította a magyar

nyelvtudományt, nagyon egj'szeren elüthetném az egész dolgot, rajzolnék egy térképet, a melyen Budapest környékén a magyar kapta ékeskednék, a bolgár

nyelvterületre

hidegvérrel belerajzolnám a kopito alakot,

pedig a legnagyobb csak

arra

ügyelnék,

hogy a nyelvterület délnyugati részébe kerüljön, arra a vidékre, a melyen a bolgárok minden több mint kéttagú szót a végétl számított harmadik helyen hangsúlyoznak (v. ö. Conev Ktm AKAD. BRT. A NYELV- ÉS BZÉPTÜD. KÖRÉBL. XX. KÖT.

3. BE.

4

-

50

ASBÓTH OSZKÁR.

na hiAg.

istorijata

ezik,

35. k,

1.).

Hiába tiltakoznék M.

hiába hivatkoznék arra, hogy ez a hangsúlyozás deti,

ez ellen,

lehet ere-

hogy a kopíto az eredeti bolgár hangsúlyozás, hogy

bizonyítja akár az oláhba átment copítá

hogy

nem

Hát

is.

szó sincs

ez a hangsúlyozás a régibb, az eredeti, de hát a

kaj-nyelvjárásban, talán

nem

most

is

melybl M.

a

koplto a régi, eredeti,

a rendes és

talán

a

magyar

nem

egyetlenül

ez

a

ezt róla,

horvát

származtatja,

szót

még más a

hangsúlyozás

ismert? Egészen

abban igaz, az újabb kdpito hanghordozás az annak a megmondhatója, hogy még a stonyelvjárásban is ez a hangsúlyozás van-e olyan régi, mint a szláv szónak a magyar nyelvbe való kerülése, ki az a merész s t

o-nyelvjárás,

elterjedtebb, de ki

szlavista, a ki azt

merné

nyelvész, a ki ezt

nem hogy

állítani,

és ki az a

mélységes tudású

be tudná bizonyítani, de

még

csak

némileg valószínvé tudná tenni? M.-nek rendkívüli tájékozat-

hogy a «kaj -nyelvi kdpito»-r6\ úgy beszél, mintha ez egy mindnyájunk eltt jól ismert alak volna, úgy hogy annak szükségét sem látja, hogy ennek elfordulását iga-

lanságát

mutatja,

zolja is; azzal elégszik

kozzék,

1.

119.

1.,

meg, hogy a «szerb-horv. kdpito n-ra hivat-

pedig ez egészen

más

nyelvjáráshoz,

a sto-

sem

jön, ny elvjáráshoz, más területhez tartozik és tekintetbe mikor a kaj -nyelvjárásról beszélünk, legföljebb annyiban jöhet tekintetbe, hogy a sto-nyelvjárás hangsúlyozása is lassan-lassan

hat a kaj -nyelvjárásra, de ez a hatás olyannyira új

idbe

esik,

mikor a magyar kapta eredetérl beszélünk, arról a kaptd-ról, a mely a magyar n3'elvben talán régibb nem, mint a kaj-nj'elyjárásban, hanem mint magában a

hogy errl szó sem

sto-nyelvjárásban

is

lehet,

a

régibb,

eredetibb

kopito-hó\

lett

kdpito.

Nekünk magyaroknak közvetetlenül nincs közünk ehhez a bonyolult kérdéshez, a magyar kapta szláv kopyto-, illetleg kopito-hól származhatott, akármilyen volt annak hangsúlyozása. M. ezt az egész kérdést meglehetsen könnyelmen vetette föl és a hangtani részben kell majd annak elválnia, milyen mélyen hatolt be a

szláv

hangsúlylyal

annyi már most

is

összefügg kérdések tömkelegébe, de

nyilvánvaló, hogy a kérdések, a nyelvi jelen-

ségek mélyebb történeti oldala jóformán

nem

is

érdekli,

képei,

nemcsak térképei, kétségbeejten laposak, egy csepp történeti érzék sem domborítja azokat, pedig milyen hangosan követeli 168


maga

51

a történeti távlatot, hiszen szerencsétlen térképei beveze-

«A

téséül ezeket a szavakat írja:

részletes

bizonyítás

mellékelt rajzokon látni fogjuk, hogy csakis az áll positiv

vizsgálati

minden egyéb

alapon,

során,

itt kifejtett

a

nézet

elméleti

állítás

s

van a históriai ismeret alaposságának.* 85. 1. Nos két annyira egymásnak ellenmondó fogalmat, mint a milyenek «a mellékelt rajzok és «a históriai ismeret », hamarjában találni híjával

»>

is

nehéz.

A

De

térjünk át a kapcza szóra.

kapcza szó tökéletesen megfelel egy szláv kopytbce szónak,

a mely az épen tárgyalt kopt^to-uok

a koj^yto szó

mindenféle

szabályos

kicsinyítöje.

patáját jelentette,*)

állat

Ha

már

söt

a

közös szlávságban fából faragott emberlábutánzatot, «kaptafá»-t

nem csodálkozhatunk azon, hogy a belle képezett kopythce nemcsak patácskát, hanem emberi lábravalót, mintegy «lábacská»-t jelentett, tehát olyan jelentést öltött, a melybl a magyar kapcza jelentése könnyen fejldhetett, az a kapcza, a mely régente még nem jelentette azt, hogy lábra göngyölt rongy. M. is említi, hogy a régibb nyelvben a kapcza «a czipönek egy nemét is jelentette*, 116. 1., de nem árt, ha ideiktatom az OklSz. tanulságos adatait is, a melyekre M. még nem hivatkozhatott: is,

(•Kapca:

soccus,

fulmentum

calcei, pedale, tibiale; socke»

1539: Fel nadrág. Nemez kapcha. 1544: kapczanak való pozto nyrysetöl. Eg gapot kött kapcat uettem hozu zarot. 1581 Egy giapotbol keoteoth kapcza terdigh Avalo. 1591 Soccorum turcicorum vulgo capcza nuncupatorum.» filzschuh, tusssöckel NySz.

:

:

Az

a jelentés, a

melyben a magyar kapcza

adataiban elttünk megjelenik, téséhez, és

kitnen

illik

ha M. nem bánt volna olyan mostohán a

forrásokban található, annyira tanulságos adatokkal,

eladásából

is

egészen világosan kitnt volna, hogy

szláv szóval és jelentésfejldéssel

nem

hiszi el senki

mástól legtávolabb

*)

van

sem, hogy a

es

pontjain

L. M. adatait a 119,

dolgunk,

kopyto-hól

késbb

NySz.

régi orosz

már itt

is

az

ö

közös

mert azt csak

a szlávságnak egy-

a különválás után egy-

akadémia szótárában a kopito 1. Duvernois és Gkrov meg Miladinov német-bolgár szótárát Klaue alatt. 1.

és a horvát

meghatározását; a bolgárban csülköt szótárát,

és

itt

a szláv szó jelen-

is

169

jelenthet,

4*

52

ASBÓTH OSZKÁR.

képzdött volna és mindenütt azt tszó jelentésébl épenséggel nem okvekövetkez jelentést öltötte volna, a mely egyebek közt

aránt a kopythce kicsinyít az egészen speciális, a tetlenül

a kapcza szavunknak

is

jelentése,

régi

A

többi

nyelvekbl,

a

horvátból, szlovénbl, morvaországi csehbl, lengyelbl fölhozható

anyagra nézve egyszeren M. összeállítására utalok, csak a lengyelbl említek még egy érdekes adatot, a kopyfo-hó\ más módon képezett kicsinyítt, a kopytko-t, a melyet a szótár így

magyaráz: Hüfchen, kleiner Huf

;

Booch-Arkossy-féle

kleiner Schuhleisten,

de a mely durva gyapjúból készült kapczát

is

jelent («skarpetki

külömben pedig els sorban a régi orosz adaemlíti ket: «E szó az

z grubej welny))),

tokkal kívánok foglalkozni, M, ugyan orosz emlékekben kopythce =:

is

megvan, csakhogy több jelentésben, itt a 2. ni sapka; 3, a hímzésnek de mikor ezeknek dönt szavuk volna, mert

calceamenti genus;

l.

egy neme)), 116,

1.,

hisz egyenesen alkalmasak a déli szláv és egyéb adatokkal egye-

temben a

—

a

ma

orosz nyelvre hivatkozik:

i

megjegyeznem, hogy az

kell

tése miatt

(—

kis

pata

:

csak

<(ltt

azt

or. kopytce, kisor. kopitce szót jelen-

Dalj, Zelechowski) az átadók sorá-

stb.

ból ki kellett zárnom,))

zni

egyszeren agyon-

szó közös szláv voltát bebizonyítani,

hallgatja és

117,

Mintha csak

1.

megvan a

a régi orosz forrásokban

tréfát

akarna velünk

kopythce-kopytce

szó

abban a jelentésben, a melyet a régi magyar kapcza mutat, mégis M.-nek az orosz kopytce-t «jelentése miatt» ki kellett zárnia. No nézzük csak egyszer ennek a jelentését Elég, ha a M,-tl els helyen idézett, legújabb forrásból kiírom az szakasztott

!

adatokat, a szintén idézett Vostokov-féle

Lexicon palíieslovenicumára

(Srezneyskij

nyelv szótárában

russkago jazyka)

neme

(V.):

—

ezeket

Ült

Theodos. élete [XI.

Ma

nem

sz.]

18.

*j

/.

!).

dija

kopyttce

kapczák .

.

.,

Miklosich

és

A

slovarja

—

a

orosz

régi

drevne-

lábbeli

kötésére

kapczdkat kötve u.

meg czip. XIV.

egy

Nesztor o. 9.

sz.-beli Prológus.*)

lehet ezek után azt mondani, hogy «az orosz kopytce szót

Kopyti. ce

—

rod obuvi (V.): Sjadjase, prjadyi vblnu na

tenije kofn/thcenru. Nest. Zit. Theod. 18. t.

:

fonva

Dolgoztak

mezítláb és holnap kapcza

Hogy

Materialy

olvassuk

gyapjút

szótárra

szükségünk.

lesz

Dnesi. bosi,, a zantra kojxjtca

i

170

ST,ple-

Délachutb áélo... kopythca pletusci kaligy. Prol.

XIV.

v.

fevr. 17 (V.),

53

SZLÁV JÖVEVÉN-ÍSZAVAINK.

jelentése

miatt az átadók sorából ki kellett zárnom))?

A mai

jóformán kizárja már földrajzi helyzete, szót, a melynek olyan érdekes története

azt

oroszt igen, hisz

!

de azt az orosz kopytce

van, egyáltalában kizárni

mint a szerz tényleg megállapításánál

föltn

a szó

találkozása,*) a

Ha

föl.

nem

szláv,

lehetett más,

—

járja,

mint közös

hanem a pontosabb

mert épen a távol a jelentésben

szóval

legnyomósabb ok

szláv jelentésfejldést tegyünk

szétszórt szláv

sorából,

történetének

idben a horvát

esö orosz szónak a régi való

még

sehogy sem

az

is,

nemcsak az átadók

teszi

hogy közös

arra,

pedig a jelentésfejldés

ha a

ma

akkora területen

kapczák egészen világos nyomok gyanánt szol-

gálnak, a melyeket ha követünk, eljutunk a szlávok shazájába,

akkor lehetetlen a magyar kajjczd-ról azt ezt a czikket befejezi,

hogy

«

bolgár azért

állítani,

nem

a

mivel

M.

mert

ott

lehet,

más neve van és volt)). 117. 1. Hát az már meg a kopytce szónak a «kapcza)> jelentése,

a kapczá-nak egészen

oroszban sincs

mégis megvolt, honnan tudja tehát M., hogy a bolgárban

«

egészen

más neve van és volt))? mikor azt még a legkiválóbb bolgár nyelvész sem tudhatja. Hogy meri M., a ki úgy látszik, én rám czélozva emlegeti amúgy lóhátról «a históriai ismeret alapossága)*

-t,

egészen

1.

85.

1.,

azt

állítani,

más neve van

hogy bolgárban «a kapczá-nak mikor annak sem a mai, sem

és volt)),

nem ismeri. A régi nevét nem ismeri, «mert, maga mondja, az óbolg. emlékekben «kapczá)>-ról nincsen 116. 1. Hogy mikép hittak a bolgárok a kapczát a magyar-

a régi bolgár nevét a mint szó>).

bolgár érintkezés idejében kezést keresi, vagy akár

sem

hatja

,

ott,

ott,

a hol M. a magyar-bolgár érint-

a hol én keresem, azt

sem senki ember

fia

a világon, nincs

nem

is

más

tud-

hátra,

ahhoz a megvetett « elméleti játék » -hoz kell folyamodnunk, a mely segítségével a szláv nyelvek összességébl meglehets biztossággal következtethetjük, hogy ez vagy az a szó, ez vagy az az alak okvetetlenül megvolt a közös szláv nyelvben, valamikor

tehát

meg

kellett

annak lennie a bolgár nyelvben

ne mondja M., hogy a honfoglalás eltt egy tle

*)

volt

:

sbb

is.

Tehát azt

meg nem

jelölt

A köznem kopyto-Jwjdto kicsinyítje eredetileg szintén köznem ma kopytce, lengy. kopyce a horvát nnem koyica ké-

or. kopythce

egy régibb

;

^kopice-hiSl keletkezett alak.

171

ASBÓTH OSZKÁK.

54

a magyar- bolgár érintkezést fölteszi

helyen, a hol

(a

nélkül,

hogy észrevenné, hogy voltakép itt jó maga is elméleti játékot z!), a bolgárban «a kapczának egészen más neve volto, mert ha ezt mondja, kinevetik tudósok és laikusok egyaránt. Azt pedig, hogy egészen más neve van, azt szintén csak úgy mondhatja, ha tudja, milyen a mai bolgár neve, de nem tudja, mert világos, hogy nem szabad a kapczát egészen modern jelentésében vennünk, nem szabad azt lábra göngyölt vászondarabnak venni, csakis abban a régi jelentésében szabad a kapczá-i vennünk, a mely olyan remekül illik a régi orosz források kopythce szavához és több élö szláv nyelvnek a mai nyelv használatához a bolgár navoj, a melyet is, már pedig ennek nem felel meg M. jónak szó, a

a sor,

látott belerajzolni a térképbe,

amaz a német wFussfetzen D-nek, meg, 117.

1.

Ha

tehát

kopythce «kapcza)) el

hanem

legföljebb a corap

melyet szépen elsikkaszt, mire a térkép rajzolására kerül már pedig maga mondja a szövegben egy helyen, hogy az

a

ez pedig a

régi

viselet,

«Strumpf»-nak a

közös

régi

felel

szláv

megvan még Bulgáriában és a szó nem veszett kiveszett maga a tárgy, a melyet jelölt,

talán azért, mert

akkor

nem

a bolgár navoj foglalta

mánli török

el

a helyét,

corap, ez pedig természetesen

hanem

nem

az

o

s z-

lehet olyan

mint a bolgár nyelvnek a magyarra való mondani, hogy a kapcza szó nem

régi a bolgár nyelvben,

hatása, és képtelenség azt

lehet bolgár, mert a bolgárok

átvették

annak

valamikor a XIV.

11.

sem

után

Kapotnyak.

Ezzel a szóval a szerz csak térképet

század

jelzésére a török corah szót.

mellékel,

még

úgy mellékesen

a stylus pongyolassága

foglalkozik, is

elárulja,*)

hogy nem sokat tördik vele. Egyébiránt elfogadható az az állítása, hogy a szó az ország külömbözö vidékein külömbözö szláv

nyelvekbl származik, és nem lehetetlen, hogy a kapotnyak alak, szemben más alakokkal (régi kapatnok, régi és mai kopotnyik)

*)

Azt,

hogy

a

megfelel szláv szó ugyanabból a

kopi/tó-Jwpito

melybl a kopythce «kapcza» is, így szóból, a melybl a kapta és a kapcza

«kaj)ta» szóból származik, a

fejezi

«Ugyanabból a szláv

eredt,

ki:

való a kapotnyak

is.»

121.

1.

17Í2

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. a horvát-szerb köpitnak mása, legföljebb

55

mondhatta volna

azt

még, hogy a szó egészen biztos megítélését megnehezíti az a körülmény, hogy belejátszik a magyar szó alakulásába a népetymologia

vagy

is

kdpitnak-kal szemben a

(a

kopotnyak*^)

magyarban kapotnyák meg sem említ). hogy az illet növény-

mit M.

alakot várnánk, a

M. a többi szláv nyelvekbl következteti, nek a neve az egyházi szláv nyelvben valószínleg a mai bolgárból

nem

'^kopythnik'h

nagyon józanul ítél, mikor azt mondja: «lehet, hogy elfordul, lehet hogy nem», 122. 1.; úgy hogy örömmel konstatálhatom, hogy ebben az volt,

ismeri

a

egyetlen czikkben, a hol az eltér képzés

szemben a többi nyelvekben

könnyvé

tette

tükrözd

neki a nagylelkséget,

kedni egy magasabb álláspontra, irtózik,

csak egy apró kis baleset

de

szót,

—

horv.-szb. köpitnak

alakkal

'^kopythnik'h

szerz

a

föl

tud

a melytl külömben

még

éri

itt is

:

—

emel-

annyira

a bolgár nyelv-

ben megvan ugyanis az asarum europaeum egy ide tartozó neve, de az nem *kopitnik'h, a mint M. hajlandó föltenni, hanem

—

kopitnjak

(1.

Gekov

szótárát

kopytnjak

a.)!

M. tehát egészen

újra írhatja a kapotnyak czikket. 12. Kelepcze.

Minthogy M. itt jAoiónak egy az egyházi szláv nyelv keletkezésérl írt nagy értekezésében odavetett sejtésébl indul ki, Jagic e fontos, de sok tekintetben inkább csak kezd, tapogatózó, mintsem befejezett kutatások eredményeit közl munkájából idézni akarok egyet-mást, a mi a kapcsolatot is megvilágítja, a melyben J. errl szól; a mit benne különösen fontosnak tartok, azt a szedésben külön is ki fogom emelni. J. annak fölemlítése után, hogy az egyházi szláv nyelv nem tünteti föl érintetlenül Cyrill és

Method

nyelvét,

hanem hogy a mködésük

*) A NySz. egy ehhez hasonló alakot idéz, de kérdjellel: nkopottnyák? Com.: Jan. 25 », Mágócsy-Dietz barátom szíves volt nekem erre vonatkozólag a következ értesítést küldeni: «A régibb irodalomban nem akadtam kopotnyákra, de az újabbak sorában Peller József, Magyarországi orvosi növények 1843 használja a kapotnyak nevet, st még Hazslinszky

is

kopotnyákot

ír

Magyarhon edényes növényei

kapotnyakot használ.)) Hazslinszky idézett említett alak.

173

1872-ben.

mvében

A

a 316.

többi író 1.

mind

található az

ASBÓTH OSZKÁR.

56

területén beszélt szláv nyelvek bizonyos helyi színezetet adhatott neki, így folytatja

:

eZür Stütze dieser Ansicht wird es gut thun,

nicht blos in lautlicher Hinsicht, sondern anch im Lexikon

was mehr Gewicht auf

et-

dem böhmisch-slova-

die Parallelen aus

und südrussischen Sprachschatz zu legén, als es bisher gesehah, wo man hauptsáchlich nur ,Pannonismen' suchte. Ich fühle es allerdings lebhaft, dass wir uns bei solchen Zusammenkischen

auf recht unsicherem Boden bewegen. Nader Wortschatz des Bulgár ischen ist uns noch viel zu wenig bekannt. Immerhin möchte ich hier stellungen

mentlich auf

aufmerksam machen.» Zur ksL Spr. 11:60. Ez ((apróságok)) közt említi J.

solche

einige

Entstehungsg.

d.

Kleinigkeiten

egy a m. kelepczé-\e\

még

pedig emígy:

bizonyos kapcsolatban

is

álló

szláv

szót,

anderes Wort in

«Ein

den Paroemien für Tta^íi; lautet KJienLU,b: die Parallelé dazu lebt noch heute im slovakischen klepec (Falle))>, u. o. Végre pedig J. elejét veszi

annak az ellenvetésnek, hogy

nyomai veszélyez-

ilyen helyi hatás

tethetnék az egyházi szláv nyelv kétségtelenül déli szláv (bolgár)

eredetének föltevését: «Ich könnte aber zur Abwehr sagen, dass gerade dann,

wenn

einige Slovenismen

Eussismen áltesten Texten nicht nachweisbar cismen

(z.

B.

KAtiiuuk),

fernhaltende allerálteste Text

um

(z,

(z.

sind,

B. p'kcHOTa),

B.

der

Slovain

den

von ihnen

sich

ko\,'3hkii,i%)

so deutlicher seinen südslavi-

schen lexicalischen Ursprung aufrecht

hált)),

u.

o.

Ha

az utóbbi

kijelentésre szabad valami súlyt vetnünk, az legföljebb azt jelent-

hetné, hogy

minthogy a klephch szó a legrégibb forrásokban késbb, talán már nem is a szláv apostolok

ismeretlen, csak

mködése területén került az egyházi szláv forrásokba, de erre nem vetek súlyt, ellenben nem hallgathatom el azt, hogy M.-nek kötelessége lett volna

J.

állítását

gondosan megvizsgálni, meg-

vizsgálni, vájjon a tót klepec valóban annyira

elszigetelt

szó

a

hogy belle olyan fontos következtetést lehet levonni, a milyet Jagic is, Melich is levont. A helyett M. vakon hitt J.-nak és arra szorítkozott, hogy állítását egy igen gyenge okkal támogassa. J. mint láttuk, nem fejti ki bvebben, hogy szláv nyelvekben,

miért tekinti egy bolgár redactiós kéziratnak klephch szavát

tót

hatásnak, csak azt mondja: «Die Parallelé dazu lebt noch heute

im slovakischen

klcpcc

(Falle).))

174

Ámbár nem menthet

föl

J.

7

SZLÁV JÖVI^VÉNYSZAVAINK. attól a szemrehányástól,

hogy

kicsit

könnyedén vetette oda ezt vonnom, mikor ezt így

az állitást, mégis M.-et kell felelsségre írja

körül:

«

mármost

Mivel

tótban van klepec

= tendicula,

a

nyelvek

szláv

közül

a

csakis

kelepcze jelentés szó ...» 123.

1.

hiszi, hogy ilyenféle szó csak a tótban van meg hogy az egyházi szláv forrásokban föl-föltünö klephch és klephca csakis a tót nyelvbl hatolhattak a forrásokba. De ennél tovább is megy; ehhez mindjárt azt az állítást fzi: «E tanítás

Tehát M. azt és

helyessége mellett

lehet

fel

még

szláv igével függ össze,

klepq,ti*-)

hogy a klephch olyan a melynek jelentése claudere, hozni,

o. Az igének e jelentése M. kutatásai fleg olyan egyházi szláv kéziratokban található, «a melyeknek az eredet, a másolás szempontjából hazánkkal vala-

csukni, rekeszteni*, u. szerint

mp]y összefüggése van», u. o. Ha M. ezzel talán azt akarja olvasóival elhitetni, hogy az igének e jelentése nem lehet bolgár vagy hogy benne epenséggel valami speciális tót vonás rejlik, akkor ez igen, de igen nagy botlás volna, ha pedig nem ezt akarta, akkor — igazán nem tudom, hogy mit akart voltakép vele. «A szláv nyelvek közül csakis a tótban van klepec = tendicula, kelepcze jelentés 8zó»), mondja M. Ez egészen úgy hangzik, mintha a tót szó egészen elszigetelve állana, pedig epenséggel nem mondható elszigeteltnek, más szláv nyelvben is találunk hasonló kifejezést, nem is egyet. Kezdjük a szlovén klepec- czel,

úgyhogy

mivel

szinte

tökéletesen

ugyanazt az

alakot

tünteti

erszakkal kívánkozik tollúnk hegyére

sklepec das Schnappmesser. Melich

talán azt mondja, hogy

«

(Jagió

Schnappmesser))

az

egyik

is,

a

másik

«claudere, csukni » igéhez

klenqti

a másik. Érdekes az bibliában a kelepcze

is,

nem

is

illik

hogy egy

és

=

tudom, hogy nem!) és

nem

«Falle»

dolog, neki talán nem, de a szlávnak lehet, hogy igen, összecsukó*)

föl,

klepec

:

a

«

^klepnq,ti-hb\

az egyik olyan

jól,

egy

csukó, lett

mint

1581-ben nyomtatott orosz

klephch illetleg klephca,

hanem

sklepca

Nagyon különös, hogy M. e lapon kétszer is hibásan írja a mintha a szerz az egyszer kijegyzett KACHAíTH adatot késbb már meg nem értette volna és KAflliTiTH-nak olvasta volna; a Idenati külömben *klepnqti-hól keletkezett (aoristosa [za]klepe), a M.-tl *

I

hienqti igét kiepqti-nak,

egyedül használt klepqti a szlávságban egészen lehetetlen alak! 175

58

ASBÓTH OSZKÁK.

(M. idézetében ot sklepci/ a szó genitivusban fordul

a szlovénben

is

kh-pec

meg

kötönek ilyen kapcsolatokban a mi

A

megint más

lengyelben

«

össze

igekötös

képzést

külömben tökéletesen megfelel akár a

tót,

oklepiec állatok

1.

zelazne, zelaza do

fogására

zwierzat",

szótárát; az o- igekötö azt jelenti, «

már

Azt hiszem,

körülcsukó)).

hogy

a

szít

a

meg. mely

tót

szóhoz, wsidlo

akadémia oklepiec mintegy

krakkói

«körül)),

eddig

az

találunk,

a

1.

s- ige-

felel

vascsapót jelent:

szolgáló

lowienia

a

akár a szlovén kép-

zésnek, de a mely jelentésében szorosabban

a

—

igekötönk

»

a mint

elö),

sklepec ugyanazt jelenti

fölhozott

adatok

is

elegenden bizonyítják, hogy Jagic kicsit elhamarkodva állította, hogy az egyházi szláv kleptcb-nek tótnak kell lennie, MELicntöl meg épenséggel könnyelmség volt J.-ot vakon követni, mert öt a magyar szó is inthette, hogy ebbe a «kelei3czé»-be bele ne menjen. Vagy M. igazán nem vette volna észre, mikor azt állította, hogy «a m. kelepcze nem lehet bolgár, hanem csak tót eredet szó»), 124. L, hogy a tót szóból, annak mai alakjából a magyar szó aligha magyarázható ki, hogy a magyar szó .

.

nem

nnem

hanem egy

kleyec-\)6\,

.

klephca, illetleg klepca-hól

De van ám az egyházi mint M. maga kimutatja, st van

származik, ilyen pedig a tótban nincs. szláv

nyelvemlékekben,

ennek, a mint épen

Minthogy

a

láttuk,

egy igekötös

sklepca

szavakból szoktak kicsinyítök képzdni, a kleph

fnévbl

származhatott.

Ha

változata

valamely szláv

sikerülne

ezt

nyelvben megfelel jelentéssel fölfedeznünk, a kérdés világos lenne elttünk.

ben

:

klejJh

f.

A

meg

szó tényleg

különös világítást vetnek mindezek

egészen

más

nem

szóval élnek »,

egyszerre

van az orosz nyelvetc.)>)!

elvitázhatatlan

az

Milyen tények

hogy: «A szláv nyelvek

ki azt állítja,

a kelepczé-i, a tótot leszámítva,

hanem

is

«eine kleine Palle (für Hasén, Füchse

M.-nek szavahihetségére, a

is.

nnem i-tövü klepbca egy nnem

nyelvekben

-hca, illetleg -ca-val a szláv

híjják klepbcb, klephcja-níLk,

124.

1.,

és

milyen szegényes

az erre a téves állításra következ, a külömbözö szláv nyelvek-

bl

összeválogatott szójegyzék, és milyen nevetséges végre az a

térkép, a melyet a kelepcze szláv neveirl

Maga

nyomban utána

az orosz használ egy rakás kifejezést,

egyet említ

elnevezése

—

van,

az

elavult

M.

stupica-t

;

M.

a bolgárnak

egyetlenegyet sem 176

csak is

említ,

rajzol.

egyetlen-

különféle

hanem a

:;

!

59


((tÖD)

óbolgár

-

nevét

rajzolja

«kelepczé))-nek

a

bele

ma

használt szláv neveit föltüntetö térképbe

Hallottuk már, hogy M. az egyházi szláv emlékekben elklephca

forduló klephch,

tót

voltát

azzal

támogatni,

akarta

is

hogy a -^klepnqti-hól lett klenqti «claudere, C8ukni» igét, amelynek aoristos egy. 3. sz. klepe (v. ö. zaklenqAi: zaklepe) és a melyet M. csodálatos módon következetesen klepqti-nsik ír, gyanúba keverte, mintha talán nem volna tiszta bolgár, mintha talán abban is valami tót hatás volna keresend. Már pedig egészen kétségtelen, hogy

klep-

gyökér és

a vele

szabályosan

váltakozó klop alakulat*) az összes szláv nyelvekben a (rcsukás»

még most

fogalmát jelölte és hogy a bolgárban különösen eleven is

ennek a

héjat

nak

régi nyelvállapotnak az

még ma

egy srégi szóval klepka-nsLk

is

a

csukni))

is:

kapák

klepka-nak tökéletesen

«

fedél; ablaktábla; szemhéja.

megfelel

szlovén klepka (Pletersnik

eredetre

szótára

A

Cod. Mar.-ban

olvasható

a 123.

1.

egy

ób. zaklepTi

3.

;

zaklepe

redactiós evangéliumban zaklopi-t olvasunk,

M.

'(claustrum))

és

szerint)

das Schlagháusel, der Vogelschlag

*)

híjjá,'*'*)

«

szem-

csukó »-

1.

átment a szerbbe

2.

a

bolgár

német Augenlid

fogáson alapon, «

A

kifejezést, a mely hasonló fölKLUOE-nál a Lid czikket, vagy a kaparnak igébl való török kapák (gz kapayi) kifejezést, a mely

ö.

V.

emléke.

1.

bolgár

nézve

és 3.

jelentése

2.

die Schliesse

aoristos

Jagic

A

képzésre

(z.

a

am

B.

helyén Cod.

egy szerb Mar. 204 13 :

fnevet idéz Vondrák nyelv-

Vondrák ugyanabban a sorban zaklopia alakot is említ ugyanabban a jelentésben. **) Sok anyagot találni MníLosiCH szófejt szótárában a külömben nagyon is zavaros klepa czikkben. Én arra szorítkozom, hogy egy pár sajtóhibára hívjam föl szaktársaim figyelmét: 1. a b. klepka mellett • augenlid, nicht augenwimper» h. olvasandó: waugenlid mit augenwimpers; 2. a (régi) cseh klepce avicapa h. klepec; 3. a 1. oklepca h. oklepiec olvasandó [oklepca egy. gen.). Az utolsó két sajtóhiba megállapítása nagyon fontos, mert egy cseh *klepce e nyelv hangfejldése szerint tökéletesen megfelelhetne a klephca -nak, a mely a magyar kelepcze'hen is tükrözdik, és egy lengyel 'oklepca támogatná egy ilyen képzés általánosabb elterjedését, a melyet igaz kénytelenek vagyunk föltenni, de valóban máshonnan mint egyházi szláv nyelvemlékekbl ki nem mutathatunk. Már ebbl is látható, hogy Miklosich czikke csak a legnagyobb tanából,

nnem

nnem

óvatossággal használható a

mi kérdésünkben. 177

!

€0

ASBÓTH OSZKÁR.

Mantel), a mely megint közelebb vezet az

orosz

klepb

magyar kelepcze jelentéséhez és ékesen hogy mennyire könnyen és természetesen fejldhetett

szláv klephca

tés abból a

«

csukni » alapfogalomból.

A

egyházi

bizonyítja, ez a jelen-

mit a bolgár klepka-nak

annak a horvát-szerb nyelvben egyebek közt zaklopnica a (1. Miki. Lex. pal. zaklopiti claudere ige a.), míg a szlovénben a zaklopnica annyi, mint 1. die Klappe, Ventil; 2. die 3. eine Art Fangnetz (Klappnetz) für Schachtel, die Büchse hl,

neve

;

Schmetterlinge

A

bolgárban, igaz, a

nincs már, de annál

mi

srbben

klep-

gyökerünkbl származott

ige

találkozunk a vele folyton válta-

bolgár azt, hogy ((becsukta a szemét*, úgy mondja, hogy zaklopi ocité, azt, hogy « becsukom a szemezaklopvavi ocité és magát a kelepczét egyebek közt met

kozó klop- alakkal: a

—

»>,

klopka-n?ik

nem

valamint a szerb

híja,

is

tud semmit sem.

A

szerbben

is,

a

a

mirl

klopka

igaz,

mellett

Melich kloúa

is

használatos, a mely azért érdekes, mert -na képz eltt a _p ép úgy eltnt, mint az óbolgár (za)-klenqÁi (aor. zaklepé) igében; hogy a p-nék az n-hez való hasonulása és erre következ el-

tnése egészen közönséges

jelenség

bizonyítja az óbolgár zaklenati-nîk ((verschliessen))

is,

hogy

még most

is

nyelvekben,

ezt

zakléniti

meg

új

anyagot annak kimutatására

egy valaha nagyon elterjedt és sok képzésben

itt

él

szláv

a melynek gyakorító párja zaklépati.

Játszva lehetne új fölhozni,

a

megfelel szlovén

gyökérrel van dolgunk, a

melybl épen nem

nehéz a magyar kelepcze alapjául szolgáló klepbca fejldését megérteni. Hogy pedig ez a klephca lehet bolgár is és hogy épen nem kényszerít bennünket semmi sem annak föltevésére, hogy tót

egy

eredetnek kell másikkal,

azt

lennie, azt akár

hiszem

Melich módszerével, akár

helyesebbel,

könny

bebizonyítani.

Kezdjük a M. -félével. Hogy a magyar kelepcze, mondaná M., tót eredet, az ki van zárva, mert a tótban csak klepec alak van, ebbl pedig a magyarban nem lett volna kelepcze. Azt föltennünk, klepca (a mit én, hogy valaha a tótban is megvolt egy

nnem

AsBÓTH Oszkár, épen nem tartok lehetetlennek) « elméleti játék, a melynek semmi pozitív alajjja nincs, 1. 98. 1., vagy ((medd dolog)), 1. 101. 1., a mint tetszik, mert ((a tényt kell vennünk)), 1. 110. 1. A tény pedig az, hogy a tótban klephca, illetleg 17S

61


M. szellemében « sohase mert a mi egy nyelvben ma nincs meg, természetesen soha nem is lehetett benne klephca csakis az egyházi szláv nyelvemlékekben található, ezeknek a nyelve pedig klepca alak nincs meg, és hozzátehetjük,

volt meg)),

88.

1.

1.,

—

;

elvégre csakis

nagyobbrészt

mégis

—

magyar

a

bolgár,

bolgár lehet. Körülbelül így

kelepcze

be

bizonyítaná

tehát

M.

azt,

hogy a magyar szónak bolgárnak kell lennie, én pedig a következ okokból mondom, hogy lehet bolgár, mert én a tudomány semmi eszközével nem tartom azt kimutathatónak, hogy ezt a szót

épen ebbl vagy abból a szláv nyelvbl kellett átvennünk, jel, a melyet

annyira nincs a szóban semmi hangtani ismertet biztos

nyomként követhetnénk. De

okaim kifejtésére. Az tle olyan messze

áttérek

orosz nyelvben a kelepczét kleph-nek híjják, a

es

tótban klepec-nek.

nem

A magyar egy

klepec, illetleg

t.

nem

kelepcze szót

ób.

lehet a hím-

igenis az egyházi- szláv forrásokban szintén kimutatható

klephca-hl, a mely régisége mellett az

nnem

is

de

kimagyarázni,

A;Ze/)i>ci>-böl

szól,

nnem

hogy ez orosz

a melynek klephca egészen szabályosan képeAz egyházi szláv forrásokban található klephca lehet bolgár szó, mert a klep- gyökér, a mely benne rejlik, még ma is él a bolgár nyelvben (v. ö. a klepka szót) és mert az klej)b

szó,

zett kicsinyítje.

ugyancsak kelepczét jelent mai bolgár klopka szó

ugyanannak a gyökérnek csak egy klop

= gör.

tést foglalja

Xá7((ü):

—

XÓ'i{oq)

válfaját rejti

—

klep:

ugyanazt az alapjelen-

és egészen

magában, mint a klephca

szakasztott

magában

szó.

13. Király.

a nehéz kérdések egész sorozata eltt

Itt

désbe való bevezetül szolgálhat szláv nyelv,

mondja M., a melyben

szó ne élne

[v.

králh szlov.

alapalak

:

králj, :

szorb

králj,

kral,

király

-^korljh,

lengy. krl, cseh kral,

is,

ca-horv.

ö.

kral',

t.

králj,

szerb

egészre Denkschr. XXVIII. 23, Arch.

bolgár

s

k.

1.

De

—

«

kér-

hazai szlov. krdo, osztr.-

I.

horv.

kralja,

krdlj,

gram.

15,

kral,

140. és

az

XV. 488, Vondr. « a mi A;t>a% szavunk-

407,

mégis »

eredetB. Elször 179

A

^korlh, or. korolh, kisorosz

kralja, bolg. kral Cankof,

Altk. gr. 46] », 124.

állunk.

M. is kezdi: « Nincs szavunknak megfelel

a mivel

az,

«semmiféle

óbolg.

nyelv

62

ASBÓTH OSZKÁR.

emlékben kralb szó elö nem fordul», 125. 1., másodszor «a bolgár XIIL században nem hivatták magukat kralh-oknak», u. 0., harmadszor «a bolgárok, nem lévén náluk kralh, e fejedelmek a IX

—

szóval csak azokat az idegen uralkodókat illették és nevezték, a

magukat A;tra7í/-oknak, A;ra/i>-oknak neveztékw, 126, 1., negyedmai bolgár népdalokban sem fordul elö a « kralb », hanem pusztán cari:,», u. o. Az ötödik, hangtani okra késbb térek rá, a négy els pont után M. maga így foglalja össze addig fölkik

szer «a

hozott okait: ((Eddig a király szó bolgár eredetét azért tagadtam,

mert a bolgárság

k

neveztek

fejedelmeit,

királyait

is

Starine

A:rrtZb-oknak (v. ö.

állami intézményeik közt e név

de az

A

méltóságnév. is

saját

megvan a

viszony ugyanaz, a

korolh szó, de az

mi

orosz

sohasem nevezte

nevez

Idegen, magukat király-oknok

A-/'íiZi>-oknak.

fejedelmeket

III.

156.

s

nem

volt

meg, mint

az oroszban

köv.

van;

is

1.),

itt

vagy fejedelmi

méltóság-

czímek közt nincs », u. o. M. tárgyalásában annyi az ellenmondás, hogy a ki nem ismeri a tényeket, alig fog benne eligazodhatni. Maga Cankof nyelvtanából két helyet idéz, a melyben a bolgár kral király jelentésben fordul el, de ezzel szemben a 4. pontban azt állítja, hogy «a magyar bolgár népdalokban sem fordul

el

lására

egy

a kralh,

hanem pusztán

1865-ben

a

ctt'B))

horvát

megjelent

és ez állítás

igazo-

folyóiratban

közölt

dalra hivatkozik, arra pedig, a mit Duvernois bolgár szótárának

1887 és 1889 közt megjelent részében

A

talált,

sem

rá

hederít.

pontban azt mondja, hogy a bolgárok csak azokat az uralkodókat nevezték kralh- oknak, «a kik magukat király- oknok, 3.

Ha

kralh-oknak nevezték ».

hogy a bolgár kralb szó szláv

ezt helyesen

más

szláv

nép uralkodóját kralh-nok

királyt,

a ki

maga

is

nyelvbl

hítta,

kralh-nak

értem,

ez

azt jelenti,

átvett szó

;

némely

a bolgárok ezt az idegen

nevezte

magát,

megtartva az

Csak egyet

elfelejtett M. ehhez a magában véve talán egészen helyes okoskodáshoz hozzá-

idegen nevet, szintén kralh-nak

hítta.

hogy a bolgárok ezt az idegenbl kapott szót azután más, nem szláv vagy magyar király elnevezésére is alkalmazták, így azután M. eladása annyira zavaros lett, hogy a legfurcsább következtetéseket lehetne belle levonni. Ki lehetne belle azt is olvasni, hogy a porosz király is /iTaíi>-nak hítta magát valamikor, mert hisz Cankof errl is használja az egyik tenni, azt ugyanis,

180

63

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. idézett helyen,

140.

ezt a kifejezést,

1.,

—

hogy

söt

Priamus,

mert M. a Trojanska prica-r& I préjamush is hivatkozik, a hol egyebek közt azt olvassuk kralh, azaz «et Priamus rex», 1. Starine III: 158. A Trojanska Trója királya

ezt a czímet viselte,

is,

:

külömben kár

prica-r&

nak,

s

mert egy

volt hivatkoznia,

csak a Trojanska j5rü-a-ban fordul

nem

elö,

a bolgár Conev errl a kralh szóról olyan

beszél, a

melybl nem

a mely

szó,

tekinthet

bolgár-

kapcsolatban

lehet mást következtetni, mint azt, hogy

nem

a kralb szót egyáltalában

Mint-

tartja népies bolgár szónak.

hogy azonban nem azon fordul meg a kérdés, m a népies kifejezés-e a bolgár kralh, azon sem, hogy a szalonikibeli Cyrill és Method nyelvében megvolt-e a szó, hanem csakis az a kérdés érdekel bennünket, hogy a bolgárok valaha régebben, még mieltt a Balkán-félszigetre jöttek, talán épenséggel

olyan

nem

kiknek utódai soha a Balkán-félszigetre

bolgárok,

a

kerültek, ismer-

is

hették-e a szót, ettl nyugodtan folytathatjuk kutatásunkat. M. igaz, annyira meg van elégedve a fölhozott négy els okkal, hogy egy ötödik, els pillanatra igen ersnek látszó hangtani okot, a melyrl késbb szólok majd, semmibe sem vesz («5. Utolsó

pontul

hangtani

érvet

mellett)),

126.

1.)

hozhatnék

is

nyomna

ellen, de ez keveset

az

1.,

2.,

a

már annak

és hozzálát

eredete

bolgár

király

3., 4. alatt kifejtett

érvek

megállapításához, hogy

hát honnan került a magyar király szó. Azt a fejtegetést, a mely most következik, azt hiszem, nemcsak a nyelvész, hanem minden tiszta

pontja

esz ez:

történetíró

«Az

is

csak

bizonyos,

hozták magukkal

királyi

1000. év táján vették

föl.))

olvashatja.

fejcsóválva

Kiinduló

hogy a magyarok fejedelmei nem czímüket, hanem itt a hazában az 127.

hatom, hogy M. vagy valóban

1.

nem

Hát

erre

csak

azt

mond-

vagy erszakosan csüri-csavarja, mert semmi közünk ahhoz, hogy a « magyarok fejedelmei» mikor vették föl a királyi czímet, tisztán csak arról lehet szó, hogy a magyar néj) mikor vette föl a látja tisztán a tényeket,

király szót, ez pedig természetesen nincs Sz. -István koronázásá-

hoz kötve tól

:

csak

nem

kért Sz. -István a pápától koronát, a szlávok-

pedig «az 1000. év tájánw új méltóságához

—

nevet!?

Ha

a magyarok új hazájukban olyan szláv lakosokat találtak, a kik

a királyt, mondjuk átvehette a

p.

magyar a

o.

a

német

szót jóval 181

királyt,

elbb

is,

A;7a/jb-nak

nevezték,

mint

1000.

«az

év

64

ASBÓTH OSZKÁK.

táján)). Igaz,

ha

mi hazánkban

ez a

akkor «Ez a körül-

történt,

mény

újból a bolgár eredet ellen szób), a mint M. folytatja, de

csakis

ha a magyar-bolgár érintkezést a honfoglalás eltti idbe nem pedig, ha a magyarok bolgár lakosságot találtak

teszszük,

Magyarországon, a mit én kétségtelennek tartok.

«

Hazánk

terü-

azonban a honfoglalás idején nem voltak kralb-ok.)> Megengedem, de M. már megint összezavar két egymástól élesen

letén

különválasztandó dolgot: (•hazánk területén »,

st

akkor

királyok

kralh-o\í,

más

a mint M. vitatja,

sem, igen ám, de a szó talán csak megvolt, a szláv szó sajátságos

még

egészen

és

a hangsúlyozás és a

szabályos

És

szláv nyelvekben.

még

pedig épen

melyiyel

késbb

ezt a

mint

a

st

alakváltozása,

tökéletesen

használták

is,

vagy csaknem azzal a tartalommal,

azzal

a

mutatja, az összes

is

bizonyosan

szót

voltak

területen

megvolt,

thangzó quantitásának

többi hasonló szavaknak megfelel fejldése

nem

szláv

a

a nemzeti királyságot alapító szlávoknál találjuk,

mert külömben hogy jutottak volna késbb a horvátok és még késbb a csehek is arra a gondolatra, hogy épen kralh-

jóval

nak nevezzék koronázott fejedelmüket. M. minderrl, úgy tudni sem akar,

más, de

megközelíthetnek.

más úton véli írott följegyzéseit

egészen

a kralh szó

a

látszik,

kérdést

kutatja és

következ eredményhez jut: «A cseheknél a X. században králj, krdl-ok

vannak, a horvátoknál

a

században

XI.

/craib,

szintén

államfk czímei, s ugyanígy a szerbeknél.)) És nyomban e mondat után nagy meglepetésünkre azt írja: ((A szó tehát[?] a magyarba csak olyan területrl jöhetett, a hol az állam feje szintén kralh volt)) és újabb, nagyobb meglepetékrálj-ok az

sünkre

folytatja:

«S

ez

nézetem

szerint

szlovén-cseh lehetett a X. század végén)), zására végre: «A bizonyítás szempontjából

adatok késeiek, értékesek csak a ezen az utolsó állításon.

E

X — XI.

szerint

mégis

csak

horvát-

meglepetésünk foko-

— XV.

századi

elejiek.))

Kezdjük

XI

a

század

horvátokról,

szerbekrl

szó

sem lehetne, mert «az adatok késeiek)), a szlovének egyáltalában tekintetbe sem jöhetnének, csak a csehek maradnának meg, a kiknél M.-nek sikerült már a X. században krdlj-oka.t találni. Mikép mondhatja tehát M., hogy az a terület, a melyrl a király szavunk jöhetett, «csakis horvát-szlovén-cseh legföljebb cseh lehetne

'?

No

de mikep 18t>

lehetett)),

mikor ez

lehet egyáltalában a kralb

:

65


els

SZÓ

a

írott följegyzésétöl, illetleg

megrzött

legrégibb

írott följegyzésétl, tehát egy puszta véletlenségtl

horvátból

eldöntését,

szláv népek köröskörül, a csehek, horvátok,

elbb,

épen

utóbb

részben

királyaik elnevezésére, a kralj,

cs.

ez a név is,

függvé tenni

hogy a magyar szó a csehböl, vagy akármilyen más szláv nyelvbl eredt? Ha a

annak a kérdésnek az

krdlj,

król),

1.

már elbb

is,

azt

a

nevet

lengyelek,

mely a közös szláv névbl

nem

részben

nemzeti

használják

hajtott (horv.

fekszik-e közel az a föltevés,

ha talán idegen királyokról

is

hogy

használva

hasonló jelentéssel használatban volt a szláv nyelvekben, hogy át, ha csak magyarban belle

a magyarok tehát akármilyen szláv néptl vehették az illet nép szava olyan alakú volt, hogy a király lehetett,

üe M. épen

hogy a bolgár kralh-hól

azt tagadja,

a magyarban király lehetett volna. Hiába mutattam volna tehát arra rá, hogy a szó a Magyarországon lakó bolgárok nyelvében

kétségtelenül meglehetett, minthogy a szó végig vonul

még

nyelvekben,

a szláv

pedig a laaziczi szerb alakot kivéve olyan vál-

tozatokban, a melyek késbbi keletkezését vagy átvételét teljesen kizárják.

Csak az gyanús elttem, hogy M. olyan gyenge okok

fölsorolása után azt mondja, hogy az az

végkép eldöntené a kérdést, lensége,

szóra

még

«5. Utolsó

pontul hangtani érvet

Leskien

=

a

mely egymaga

is

is

gyengébb. M. szórólezt

az

21.

v.

ö.

alább),

de

nyomna

az

Hát

szintén megvallom, sehogy sem értem,

én,

1.,

2.,

3.,

ellenvetést

hozhatnék a király bolgár

cseh-tót-szerb-horv. hosszú a, Arch.

Quantitát

:

ok,

a hangtani megfelelés lehetet-

módon fogalmazza

eredete ellen (bolg. rövid a

IV. 577,

i.

az addig fölsorolt okoknál sajátságos

ilyen

t.

4. alatt

kifejtett

érvek

ez

mellett. »

keveset

126

1.

hogy miért

könny súlyú ez az ellenvetés, ha ugyan igazi ellenmert ha a bolgár a-nak nem felelhet meg a magyarban á én na,gy apparátussal épen azt igyekeztem bebizonyítani, hogy neki mindig is az felel meg, 1. Neskoljko zamécanij 31 67 = Izvéstija "Vn 4 276. kk. akkor a király semmikép sem lehet

volna olyan vetés,

—

:

—

—

:

bolgár eredet és e mellett a négy els vetés

még

említést

annyira szerénykedni

pehelykönnység ellensem érdemel. De M.-nek nagy oka volt ezzel

az

ellenvetéssel,

hogy magyar á csakis hosszú szláv a-nak

sem bizonyítható

be,

egészen

kétségtelen,

AKAD. BRT. A HYEIiV- ÉS SZÉPTÜD. KÖRKBÖI,. XX. KÖT.

mert az a

felelhet

3. BZ.

tétel,

meg, semmikép

hogy a szláv O

nyílt

66

ASBÓTH OSZKÁR.

a-nak, ha

nem

magyarban a

volt is hosszú'*') a

ben egészen rendesen á

nem

meg,

régi

átvételek-

hangzó mely annyira eltér tle hangszín ezetben. M. maga kétségtelennek tartja, hogy a magyar felel

ajakgömbölyítéssel ejtett magyar

a

1.

azt szlovén-horvát

de alig

talált szlovén- horvát tájszólást

késbb

vagy más

No de

a melyben a brat a-ja hosszú volna. jóval

felé

Jövevénysz. 1:2: 230. és erlködik, eredetnek mutassa ki, u. o. 233. 1.,

brdt-barát szláv eredet,

hogy

a,

pedig az o

szláv

a barát

nyelvet,

tárgyalása

meg, hát ha addig M. talán megváltoztatta

jelent

véleményét, azért sokkal

tanulságosabb,

ha arra hivatkozunk,

a mi a Nyelvtudományi Közlemények ugyanabban a füzetében

értem az oláh szó tárgyalását. Valóságos irónia, hogy ugyanannak a közleménynek a csattanója, utolsó bekezdése tökéletesen halomra dönti azt, a mit M. a király szó tárgyalása közben a 421. 1. a bolgár a és magyar á viszonyáról mondott: «Az oláh szóban lev hosszúságot azonban nem tudom meglátott napvilágot,

magyarázni.

eredet

A

szó

ámde

lehet,

jelentése

a

alapján

meg

külömbségeket, a szerb-horvátban ból

nem

hosszú

azt következtetem,

hanem

De

ez

a

ismer

rövid az a.

hogy a bolgár a az

quantitásbeli

A megnyújtásátadáskor még

nyújtásnak a magyarban

kellett megNyK, 32:448. még semmi, mire ez a nyilatkozat a különlenyomatba az utolsó mondat ((Útját-módját azonban nem tudom volt,

a

történnie. Útját-módját

került,

szerb-horv.- bolgár

csakis

nem

nyelv

bolgár

azonban nem tudom.

»>

*) Azt, hogy a bolgárban magyar nyelvre hatott, még

homályos még

»>

ez

a

kérdés

(v.

talán

ö.

voltak hosszú hangzók, mikor

még

sejtéskép

sem tnerném

Oblak, Arch.

f.

annyira

állítani,

slav. Phil.

17

:

164. és

hogy eredetileg minden szláv a hosszú volt, de hosszú volt sok más hangzó is, a melyeknek a magyarban való tükrözése épen nem ersítene meg egy olyan föltevést, hogy az eredetileg hosszú hangzók a bolgárban még hosszúak lehettek volna a bolgár-magyar érintkezés korszakában. Az a-n kívül még csak az é helyén találunk következetesen hosszú hangzót a magyarban a régi átvételekben, de annak még a mai bolgárban is egészen sajátságos természete van, gyakran ketts hangzót találni helyében. Egészben véve ezek a kérdések, bármennyire közel érintik a szláv nyelveknek a magyar nyelvre gyakorolt legrégibb hatását, még nem tárgyalhatók úgy, hogy biztos eredményre juthatnánk, marad itt még munka, sok munka, a mely az összes MiLETic, Ostbulg.

37.).

Az közismert

dolog,

Bzláv nyelvek hangsúlyozásával foglalkozó tudósokra vár. lcS4

67


eredet szavunkban

és helyébe ez került «s több bolgár

eltnt

megnyúlt Jöv. 1:1: 154. Az eddigiekbl nyilvánvaló, hogy én egészen máskép képzelem a király szó fölvételét, mint Melioh. Elször nem vétetem föl «az 1000. év táján* Sz. -Istvánnal, hanem elbb a magyar néppel. Maga a magyar nép édeskeveset tördött azzal, hogy is

az a

»>!

«a cseheknél a X.

!

században

kralh,

kral- ok

králj,

vannak,

a

horvátoknál a XI. században szintén králj-ok az államfk czímei»,

már

t.

i.

a régi okiratokban, föliratokban,

hanem

átvette a szót

az új hazában talált szlávoktól, a kik kétségtelenül valamennyien

oknak hittak a királyokat még mieltt maguknak koronázott fejedelmük lett volna, hiszen M. idézeteibl is kitnik, hogy a szláv kralh szó jóval régibb maguknál a horvát, cseh, szerb királyoknál, mert ha jól látom, M. osztozkodik a még mindig nagyon elterjedt balvéleményben, hogy a szláv szó Nagy Károly nevébl Karl-hól lett. M. ezt, igaz, nem mondja meg világosan, de a fhelyen, a 125. 1. els és második sorában, az Archiv f. A:raZi>-

olyan helyeket idéz

slav. Phil.-ból csakis

(I.

407. és

XV.

488.),

a melyeken ez a fölfogás érvényesül, és ezek után pedig Vondbák nyelvtanára hivatkozik. Minthogy ez

a

sok

kitn

tekintetben

ebbl irom hogy M.-nek mi lehet

nyelvtan legkésbb, 1900-ban, jelent meg, csakis

ki

az illet helyet annak föltntetésére,

az

álláspontja és egyúttal

annak kimutatására

érthet balvélemény milyen szivósan

mányos mvekben

is.

kral, poln. król, russ.

Vondrák korolb,

Grossen, wie schon Dobrovsky

A magyar

azt

is,

hogy az a nehezen

magát még tudomondja: «kraVh, böhm.

tartja

aus Kari, dem Namen Kari des angenommen hat» Altksl. Gram. 46.

szó bolgár eredete természetesen a szláv szónak ilyen

keletkezése mellett

sem volna

lehetetlenség, mihelyt a

mi hazánk-

ban bolgárok is laktak; de minthogy a *^korVh alapra visszamutató szláv szavak, a szorb nyelvet kivéve, az összes szláv nyelvekben szakasztott ugyanazt az alakot mutatják, a melyet a szláv hangtörvények szerint

hogy akkor

várnunk

kell,

lehetetlen föltennünk,

e szó csak a VIII. század vége felé jutott

már

szétszórt szlávok nyelvébe,

volna bele

az

korVh-íéle

szó

mert egy

csak egy jóval korábbi korszakban, közös fejldés következtében, ölthet a délszláv nyelvekben é s a cseh-tótban kralh alakot, csak

egy régibb korszakban érthet

a 185

lengyel

król

és

orosz 5*

korólh

A8BÓTH OSZKÁE.

68

gen. koroljá keletkezése, a mely a legszebb összhangban áll

hártyára vagy köre*)

irt

enalékekben

ha M.

Nevetséges^

fejldésével.

összes régi ilyen alakú szavak

a szláv kralh keresztlevelét épenséggel a

X,

században

XI.

és

az

mikor maga azt

keresi,

hogy Nagy Károly nevébl keletkezett s mikor mások igen nyomós okokkal kimutatták, hogy még ennél is régibb a név. hiszi,

M. könyve után Lorentz röviden

és határozottan így formulázta

«Bei

ezt az egyetlenül lehetséges álláspontot:

dieser

Gelegen-

noch auf einen recht altén Irrthum hinweisen, der immer noch ohne Widerspruch zu finden von neuem vorgetragen wird ich meine die Herleitung des Wortes ^korljh «König)) aus dem Namen Karl's des Grossen. Ist es schon an

möchte

heit

ich

:

unwahrscheinlich,

recht

sich

dass

über

dies

man

Sprachen verbreitete Wort, das

getrost

slavischen

allé

Musterbeispiel

als

Behandlung des urslav. or hinstellen kann, ein so spátes Lehnwort ist, so wird diese Annahme ganz unmöglich, wenn für die

zur Zeit Karl's des Grossen die Metathetis schon vollzogen war.

Und

dass dies der Fali war, zeigen die oben angeführten wen-

dischen Personennamen.)) Arch.

f.

sl.

Ph.

M. könyvének megjelenése eltt

jóval

helyes

a szó

szükséges

megítéléséhez

belle a következményeket: dZieht

Wort

korólh,

verháltnisse

böhm.

kral u.

ein

als

korlb aufzufassen

ist,

s.

man

sich

[1905]: 475.

anyagot

man

in

és

De már

Foetunatov le

Betracht,

Grund

w. auf

gemeinslavischer

wird

Í27

összeállította

is

vonta das

dass

seiner Betonungs-

Ausdruck

in

der

Form

wenig geneigt fühlen,

die

Entlehnung des Wortes von dem Namen Karls des Grossen abzuleiten, obschon die Entlehnung aus dem Germanischen zugegeben werden muss. Die ols. [olv. oberlausitz. serb.] Form kral sebe auch ich als Entlehung aus dem Böhmischen an.» Arch. [18801: 577.**) Ezek szerint tehát bolgár lehetne a 1-

*)

A

horvát

kríilj

de hogy a horvátoknak

szót egy

1100-ból

már 925

óta voltak

való

kföliratból mutatja

királyai

és

hogy els

be,

kirá-

lyukat bizonyosan azért nevezték épen /era/y'-nak. mert a szó már azeltt hasonló jelentésben megvolt a nyelvben, azt említésre méltónak is

sem

tartja.

**)

hogy áll,

1.

a

M. ismerte Fortunatov czikkét, de csak annak igazolására idézi, a-val szemben a cseh-tót-szerb-horv.-ban hosszú a

bolgár rövid

ur,.

1.

186

69


magyar

szó

még akkor

is,

ha a bolgár-magyar érintkezés tényleg,

a mint M. fölteszi, a honfoglalás eltt való idbe teend, mert hogy a bolgárban is megvolt, vagy nem bánom, meglehetett a kralh szó a legrégibb idben, az kétségtelen, hogy késbb egészen

más

környezetben,

más

elveszhetett, abból azt következtetni,

benne az a

szó,

nyomása alatt hogy soha sem volt meg

politikai államalakulatok

a mely az összes szláv nyelvekben kimutatható,

mintha valaki azért, mert a késem elhogy soha sem volt. Azt állítani, hogy a szónak bolgár eredetnek kell lennie, ép olyan badarság volna, mint azt állítani, hogy nem lehet bolgár hangtanilag a olyan önkényes

eljárás,

veszett, azt állítaná,

;

magyar

király

szó

olyan

ép

lehetne

jól

horvát-szlovén-szerb-

mint bolgár. M. egészen önkényesen

cseh-tót,

jár

el,

mikor hol

meg sem

a szerbet, hol a szlovént kihagyja és a mikor a tótot említi, a bolgárt pedig teljesen kizárja.

Es a térkép? Térképet M.

nem

ezúttal

is

mer

rajzolni,

mert a bolgár kralh szót elvégre még sem hagyhatta volna el a térképrl és úgy látszik, attól félt, hogy a laikus, mert hisz ezek a térképek egytl- egyig csakis arra vannak hivatva hatni, fönn találna azon akadni, azon meg a szónak az összes szláv nyelvekben való elterjedésén. De meg nem állhatta, hogy a tér-

mely tudvalev dolog szintén csak a szavak mai, ránk nagyobbára teljesen közömbös elterjedését tüntetik föl, egy kis megjegyzéssel ne helyettesítse, a melynek egészen olyan dilettáns

képet, a

íze van,

végén

:

mint összes

«Ha

térképeinek.

Azt mondja ugyanis czikke

a szó eredeténél tisztán csak a mai nyelvek tanúság-

tételére hivatkozunk,

az átadók sorából.

akkor a bolgárt szintén

A

ki

szláv kralb szónál ugyanis

zárnunk

kell

hosszú a van

a szerb-horvát-szlovén- cseh-tótban, ellenben rövid a van a bolgárban.w

No

hát így zárja ki a bolgárt nem vettük át a

zadban bizonyára mástól, küíömben bolgár nevetve

is

vissza

az

ezen

fog

az

az

—

nem bánom,

187

XX.

szá-

sem

se

a

alapon

az

ablakon kidobott

bolgártól,

ajtón keresztül jönni,

az oláh czikk végén.

a

szót

1.

154.

1.

A8BÓTH 08ZKÁK.

70

Konkoly.

14.

A magyar

konkoly egy szláv K;r;KOAK-nak

felel

meg, ennek

pedig a bolgárban irodalmi helyesírás szerint ugyancsak

K<¥iKC>/\k

meg, de minthogy az ír mai kiejtése semmiben sem külömbözik a régi úgynevezett «erös», a mai nyelvben el nem tnt !> másának, a K
jelenti

az irodalmi nyelv alapjául szolgáló északkeleti tájszólások

:

szerint

kiejtése

táj szólásokban

a

kekol-nak

CoNEV-töl

centralisoknak

nevezett

kakol-nak hangzik. Kimutatható a bolgárban mind

a kett és az is világos, hogy a szó széltiben el van terjedve, M. mégis mindenféle fogással azt süti ki, hogy a szó nem lehet bolgár és külön czímszónak választva egész czikket szentel neki

abban a fejezetben, a melyrl azt mondja: « Ebben a fejezetben néhány közkelet s régi szavunkat akarom bemutatni, a melyek egyszeren azért nem lehetnek bolgárok, mert a bolgár nyelvben sohasem voltak meg. d 85. 1. Mégis a konkoly szó tárgyalását azzal kezdi: ((Kétségtelen dolog, hogy a bolg. nyelvjárások egy részében a konkoly-nsík k-hkólh a neve.»

ennek

127.

1.

De

mikor a bolgár nyelvben való annyira fogyatékos jártassága mellett azt meri állítani, hogy ez ((a bolgár nyelv egy kis részében járatos szó)) u. o. és hogy onem fordul el a szó ma sem a maczedóniai bizonyító erejét gyengíteni igyekszik,

is

bolgár nyelvjárásokban*).

Én

tudja?

K<¥iKAHii,a

telen,

szívesen

(kT>klica)

hogy ha a

128.

Hát M. mindezeket honnan

1.

lemondok az egész

nyelvekben

ki,

helyet foglalhatta

el,

kqkolb

h

még M.

élnek

sem véve

nyelvet

az a

de

mása vagy

él

nélkül

e

még ma

dóniai bolgár nyelvjárásokban

elst már bizonyítani sem Bulgáriában ismerik a is.

Matov

a

is

élt

csakis is

ki

szerint

egy lehet

a bolgár

is

járatos

kétségleolvas-

is

az

összes

a

bolgár

is,

régibb

K
mutatni,

nyelvterület

régebben,

él

még

hogy igen

a macze-

Kezdjük az utóbbin, mert az ha kitnik, hogy nemcsak a mai

is.

kell,

szót.

meg ma

állítása

K.f\i;AHii,a

nagy részében, vagy okvetetlenül

járásokban

ámbár

mint M. térképérl

kq,kolb szó, a

ható, közös szláv szó volt és megfeleli szláv

bolgárságban

kicsinyítre való hivatkozásról,

hanem

a maczedóniai bolgár nyelv-

Sbornik Minist. IX. kötetében megjelent

gör()g-bolgár tanulmányaiban

(Grhcko-h'hlgarski 188

studiij

ismétli

;


;

71

MiKLOSicH nyomán, hogy a bolgár szó az újgörög nyelvbe hatolt Miklosich a bolgárból csak a kicsinyít ki^klica-i ismerte akkor,

Matov azonban említi, hogy Velesz (— Köprülü, Szkoplje-Üszkübtöl délre) környékén a tszót is ismerik kakol alakban, ámbár a kicsinyít, kaklica, ott

gyakoribb.*)

is

Melich megtalálta «a EYLEC-féle bolgár evangéliumfordításMiklosich Diction.-jában» a K'KKOAk alakot, a Veleszben született Matov szülföldjérl, Maczedóniából, említ egy tökéletesen megfelel kakolh-t (ób. fl^-nak Veleszben a felel meg,

ban

1.

és

CoNEv

jegyez

Kim

föl,

59. s

istor.

Gerov szótárában

k.)

k.¥íkoa'k

Miladinov német-bolgár szótárában Ünkraut

ezzel azonos bbki^lb-t találunk (kifxkolh-k'bkolh-höl a két

alakot

alatt egy

egymásra

— K'KiVKAk

következ hangzó kiegyenlítése következtében KiííK'KA'k lett V. ö. ób. roAiftKk « galamb » mai bolg. gt^Hb, ób. iic»TOH;fi/\iv mai b. pot'hn'hl). Kell-e még ennél több bizonyíték, « elmerült") hogy a szó még most is a gyakrabban használt, továbbképzett kbklica mellett több helyen

még pedig

él,

épenséggel

nem

kis

területen, a mint ezt nemcsak a különféle helyeken való említése, hanem a szónak különféle, de azért közös eredetre vissza-

vezethet alakváltozatai is mutatják. Ezek után bátran szemükbe nézhetünk most már M. végs következtetéseinek, a melyek ezúttal technikai okok miatt a térkép után állanak, a térkép után, a melyen

nagyobb

a

kedveért

hitelesség

bolgár

alakok

közül épen a legfontosabb, a K'kkoak hiányzik! «Az egész

fejte-

már most azt vonom le, hogy a magy. Cyrill és Method nyelvéhez semmi köze.)) 130. 1.

getésbl, mondja M., konkoly-nsík

Hát ezt készségesen aláírom, csak a rákövetkez okhatározó mondatot («mert itt a konkoly-nak 'pUvel'b, zizanije a neve))) «mert a magyar nyelvnek egyáltaláegy másikkal helyettesítem :

ban közvetetlenül nincs semmi köze

Cyrill és

Method, illetleg

Szaloniki nyelvéhezi). ((Valószín, folytatja M., hogy a m. konkoly-

nak más bolgár nyelvjáráshoz

*) [xóxxaXiv Tou oítou

nóqecTO KáK.iHiía. Kül.

1.

sich értekezésébl való

49.

— 1.

(v. ö.

semmi

köze, mert

KT>KJHita, ctpíí. KyKOJi].

A

Bt

itt

33.

1.).

A

a szó

Be.!iemKO KáKOJi, ho

szögletes zárjelek közt álló rész

Matov

való elterjedésérl és alakjairól

érdekes az Epiruszból idézett

sincs

Miklo-

szláv szónak az újgörögben

nézd G. Meyer Neugr. Stud. 11:31. «Art ünkraut im Getreide*.

xóyxoXr)

189

1.

72

ASBÓTH OSZKÁR.

kiMica, kiikul Itt

is,

nagyon szórványos elterjedésü a

s

valamint

a

térképen

nem tagadom

alakot, a melyet pedig,

egy szótárban

talált,

nélkül

szó

hanem egy

^ZereZ'b helyett.*

a

elsikkasztja

bibliafordításban

is

kiykolb

nemcsak

ebbeli érdemét,

fölfedezett, a

szerencsésen eltntetett /cL/coíb-nak tökéletesen megfelel maczedóniai kakol-t, valamint keletkezett kLkiil

a

assimilatio

ki^kol-hól

nem ismeri, nem érti'^') és a

alakot

alakot idéz ugyan, de

nyítékot látna benne egy k^^koaii

egy

következtében

azonos kiikál hogy újabb bizo-

ezzel

helyett,

ennek tagadására

létezésére,

De a mi

használja, így hát természetesen halomra döl minden.

most következik, az még ebben a különös könyvben a párját: « Végül az is nyom valamit a bolgár eredet a konkoly szó nincs

Tehát mert az

meg

lehetne az általában

nem oláh

nem

ellen,

neghíná, Cih.

(ol.

hogy

177).))

I.

oláhnak bátorsága volt megtartani egy srégi

latinból származó szavát

a bolgárnak

az oláhban

ritkítja

is

(1.

Plscariu Etym. Wtb.

lehetett K.v>KOAk szava

szóból

következtetni,

volt szava a konkolyra,

Spr.),

hogy a bolgárnak egymert külömben okvetet-

még

lenül átvette volna az oláh. És ha

rum.

d.

Hisz akkor akár azt

!

ilyen

dolog

is

«nyom

valamit a bolgár eredet ellen », hogy meri M. a magyar kereszt szót bolgárnak tartani, hisz az oláh crwce- nak nevezi a keresztet!

Ilyen göröngyös utakon jut végre a

szerz a végs mondatig,

a melj^ben kijelenti, hogy «A m. konkoly eredetére az a legvaló-

színbb magyarázat,

mely dunántúli eredetnek tartja a szót». e semmivel sem bizonyított kijelentéshez nincs közöm, én elvégeztem a föladatomat azzal, hogy bebizonyítottam, hogy a szó megvan a bolgár nyelvben és hogy M. annyira nem ismeri a bolgár nyelvet, hogy a K.Y>KOAk szó n^m létezését egyebek kuzt egy épen belle lett kbkal alakkal akarja bebizonyítani. a

Nekem egyelre

*)

hogy tében

DuvKRNOis

a Kif^KaA'k, alak mellé helyes sejtéssel

(k,¥iK'K<\'K helyett?). K(¥iK
ill.

Ha

ugyanis

K'kK'KA keletkezik,

hol csak a hangsúlyos

,Ti

=

Tv,

e

lielyett

a hangsúlytalan

l"KKa<\ jelentkezik v. ö. Miletic Ostb. Kii.

190

oda

teszi azt,

KiftKOAk-ból assimilatio következ-

1.

megint egyes helyeken, a fí\

ellenben

a.

K<¥iKtUI iH.

73


15.

Ez a szó

is

16. Láncz-retesz.

két szó, mint rokonértelmü szó került össze

A

lánczot jelentett valamikor.

retesz

az északi szláv nyelvekben találjuk, ott

megmagyarázhatjuk a magyar

A

szót.

gömör nélkül

.

láncz szó, igaz, csak a déli

(a rutén lánc nyilván

csak a tót nyelv

melybl nehézség

is

nyelvjárásában olyan alakban (retaz), a

a retesz

;

mását csak

szónak

nyelvekben

szláv

vagy

vagy magyar,

oláh^,

de

található

a

kérdés

végleges megoldását megnehezíti az a körülmény, hogy az északi

nyelvekben egy bvebb, továbbképezett (?) alakot találunk. Addig, míg e két tökéletesen egyjelentés szócsoport kiinduló pontja és egymáshoz való viszonya nincs tisztázva, a magyar szó származásáról, legalább a szláv nyelvekben található adatok alapján,

nem mondhatunk semmi

Hogy mennyire bonyolult a hogy Budmani, a horvát akadémia nagy szótárának tudós szerkesztje, nem tud magán máskép segíteni, minthogy azt a szláv szót, a melybl M. a magyar szót magyarázza magyar eredetnek mondja! Budmani így okosbiztosat.

kérdés, az kiviláglik abból,

—

kodik: ((Van egy sszláv lanhcug'b

v.

lanhcukb alak,

v.

ö.

ószl.

lanhcugi,, lancbcuh'b, or. lancug, kisor. lancug, lancuch, cs. lancuch, 1.

st

lancuch,

magyar

litv.

lencugas; de a

/anc^;-ból való,

mi szavunk

aligha

nem

a

valamint a bolg. lawhcll], újszlov. lanec,

kisor. lánc ós oláh lan^,r> Nagyon föltn, hogy a horvát szerbben csak a XVII. század óta ismeretes a lánac szó, föltn az is, hogy Bellosztenecz és Jambressich nem írják a szót Hanec-

nak,

hanem

lancz-

Jambressich szokták írni

znánecz

is :

stb.

lancz-wsi^,

ill.

azt írja p. stb.,

puszta

o.,

hogy

6'2;-vel

*)

találtam, 162

ecz-etí,

csak szó) és az idegenbl

**)

A

és

-ecz-czel

és lancz-iéle írást csak

Nagyon különös,

számban ritkán fordul el, mert a rendesen nkvorczi-ról van

megjelenni, tehát

nem

—

ép úgy Bellosztenecztartoznak ide, mert a ez itt

került norcz stultus

nél is; harcz «harczi» és s^dncz ((sáncz»

nem képzs

Bellosztenecz

nominativus nála csak elvétve

néztem

írás mellett.'*'*)

Skvurcz sturniis (a szó egyes

«seregély» seregben szokott

hát

lonécz, mlinecz, piánecz, venecz,

írt

található. J. horvát indexét végig

még kétszer*)

pedig

képzs szavak nominativusát

a régi -kUk

elem, a két szó mindenestl idegen.

következetes -^c^-es írás mellett 191

föltnik a magában

álló

ma-

; ;

74

ASBÓTH OSZKÁR.

hogy M., miután helyesen elmondta, hogy kis része ismeri a szót,

ban

élö

:

még

a szerbség csak

egy

pedig csakis a mi szomszédságunk-

(Vuk megjegyzi, hogy csak

«s7o-terület (szerb): lánac

vojvodstvu)) járatos))), 135. 1., nyomban rá azt mondja: «A bolgárban a szerbséggel érintkez területen egy adatban lanec is elfordul (Duvernois), de ez szerb eredet szó*. Hisz

«u

Vuk tanúsága

szerint a bolgárral határos szerbség

nem

is

ismeri

Conev egyenesen tagadja, hogy a bolgárban volna egy ilyen szó, «das Wort ist nicht bulgarisch», írja nekem, Gekov nagy szótárában nem is találjuk, Duvernois is csak egy Bécsben kiadott kalendáriomban találta egyszer, de ennek a kalendáriomnak a nyelve nem ment idegen befolyástól: «Im Létostruj a lánac szót

!

gibt es viele Ausdrücke, die

mondja

sindw,

dem

róla Conev. C.

Serb. oder

dem Böhm.

külömben szintén szerbnek

entl. tartja,

de mesterséges úton átvett, a népnyelv eltt ismeretlen kifejezésnek. M. egészen önkényesen bélyegzi ezt a tisztán az irodalomban egyszer elforduló bolgár lanec- et «a szerbséggel érintkez területen)) élö kifejezéssé, de ha már annak mondta és a szerb nyelvbl átvettnek jelentette ki, ezt a térképbe rajzolt, nagyon kétes érték adatokkal is kísérletté igazolni: így került Boszniába és Belgrád alá egy hangsúlyában is hibás és mindenképen gyanús lánac és Bolgária észak-nyugati részébe

egy

Bécsben,

riomba

írt

Ha

valószínleg idegen

hatás

alatt,

egy kalendá-

lanec'?

magyar

még

sem tudjuk, egyáltalában nemcsak M. állítása, hogy <(a magyar szó szlov. -horvát eredetnek bizonyul)), hanem medd annak mérlegelése is, hogy nem lehet-e esetleg bolgár eredet ezért, de nem azért, mivel a magyar á bolgár a-nak meg nem felelhetne, a mint M. itt újra állítja,'*') v. ö. a király czikket, hogy annál több visszavonnia valója legyen az oláh szó tárgyalása közben, a hol, a mint már hallottuk, azt fogjuk olvasni, hogy ((több bolgár eredet szavunkban is az a megnyult», 154. 1. a

szóról

azt

szláv eredet- e, elesik természetesen

jelzi, hogy a szíj a sío-nyelvjárásból val(5 Bellosztknkcz is így írja. *) «A m. hosszú á külömben sem magyarázható meg egy nyelvbl^ a mely a (juantitásbeli külömbségeket nem isnaeri.)» 135. 1.

garacz asinus a-jával, a mely

192

!

,


Kutya.

17.

Ez a szegény

szó eltévedt,

mert a

a konkoly és láncz között volna helye, nál pedig szótól

nem

lett

elszakítani,

szerint

csoportosítás-

parittya,

ragya

szerznek ajtót betörnie, mikor ö egyszeren hogy én bebizonyítottam már, hogy

egyáltalában

hivatkozhatott volna arra, gatya,

betüsorrend

észszer

volna szabad ezt a szót a megye és de

annyi garral annyi nyitott kutya,

75

miért

ragya

megye,

kellett

nem

a

lehetnek

bolgárok,

mert a bolgárban ty helyén ií-t, gy helyén M-i találunk (v. ö. megye és mesgye, ragya és rozsda!) 1. A szláv szók a m. ny.-hen

Ennek még egy más jótékony hatása is lett volna, M. az olvasóban nem keltette volna azt a mindenképen téves hitet, hogy én minden szláv jövevényszavunkat a bolgárból magya^ rázom, és azt a még tévesebb hitet, mintha talán M. mutatta 16.

1.

volna

ki

elször, hogy a jövevényszavak közt

külömböztethetök meg,

amúgy

is

még

v.

ö.

179.

1.

«

az utolsó mondatot. M.-nek

kétszer lesz alkalma e szavakról szólani, a hang-

tani részben és az összes szláv jövevényszavak

sorolásánál, ott

más nyelvbl

átvételi rétegekw

megmondhatja nekünk majd

való-e,

azt

betrendes fölhogy a kutya

is,

mint a nyelvemlékekben szintén

a szerb küca-nok sokkal jobban megfelel kuttya, és

nekünk nyilván azt magyarban valóban ezt talán

—

is,

hogy a megfelel bolgár kqsta szónak a ^kasta felelne- é meg, vagy hogy

-^kansta,

sajtóhibának 18.

Az egyetlen nyomós szót

nem

található,

megmondja

szabad tekintenünk

?

Medencze.

ok, a

mely miatt a magyar medencze

lehetne egészen simán egy bolgár szóból kimagyarázni,

hogy a bolgár szó els tagjában valamikor olyan e hang magyarban rendesen hosszú á felel meg, a többi mind üres szószaporítás. Mert ha M. azt mondja, hogy flA m. medenczé-Tíek megfelel jelentés és hangtest szót hiába keresünk a bolgárban; a fordítások is, a mai elterjedése is a szónak azt vallották, hogy a medencze nem bolgár eredet* 1. 139. 1., akkor ehhez sok szó fér. Igaz, hogy a magyar medencze valamikor nálunk mosdó-edényt is jelentett és hogy ezt a bolgár az,

hangzott, a melynek a

ma nem

így nevezi,

hanem

egy törökbl vett legen-i 193

használ

ASBÓTH OSZKÁR.

76

annak nevéül csakúgy, mint a szerb

(legén,

lejen)^)

legjen,

de

hogy a bolgárban még ma, tehát több mint 1000 évvel késbb, mint mikor M. a magyar-bolgár érintkezést fölteszi, van olyan szó, a mely még bámulatosan közel áll a magyar szóhoz mind ((jelentés))

-ben,

nem

rással

mkina, médno

ma

mely

«hangtest))-beü, azt

«

A med

semmilyen csrés-csavaszóból képzett méden,

«réz»

rézbl való» melléknévbl egy fnév

rézedényt, rézüstöt jelent

;

hajtott,

a

ugyan

alakja egy kicsit eltér

medhnicaiól, a melynek a magyar medencza megfelelhetne,

attól a

nnem,

nem

mert

mind

lehet eltagadni.

de minthogy a

hanem hímnem a

hímnem

-nik és

bolgár

szó

-nica

vég

nnem

(mednik),

szavak

a

többesben egyaránt -nici-he végzdnek és minthogy a többi szláv nyelvek arra vallanak, hogy az illet

fnév

régente

nnem volt,

épen nem lehetetlen, hogy a mednik csak egy újabb, a régi medhnica-médnica helyét kiszorító elvonás egy kétféle módon érthet mednici többesbl. Hisz a bolgár nyelvben a többes alak máskor is átalakította az egyes számú alakot, a régi zajec helyét így foglalta

el

az egészen különös zajek, mert a zajci, illetleg a

régibb zajeci a bolgár hangtörvények szerint ép olyan jól lehetett

volna egy zajek, mint egy zajec többese. Egy ilyen

bolgár

összhangzó

^mednica föltevésére jogosít a szláv nyelvek

tanu-

Waschbecken 1. miednica Waschbecken, Becken Barbierbecken ó-cs. médaúce [a régibb -ca a csehben mindig cg-vé vált] ((das Giessbecken, Haud-Fussbecken dBrandl Gloss. V. ö. Gebauer Slovník starocesky; tót medenica ((mosdósága

:

kisor.

niidnicia

;

;

tál)),

;

horv. medenica pelvis, pollubrum, de

niedelniiia

«

Becken »

is,

jogosít

a

régi

oláh

a mely egészen szabályosan megfelel egy

meggyzdhetik Tiktin vagy még jobban annak Studien

bolgár '^médénica-níik, a mint mindenki

Kom. Elementarb-jából, z.

rom. Phil.

58.

czím kitn

1.,

értekezésébl, 16. és 18.

szó jelentésére és régi használatára egészen

1.

Az az oláh

sajátságos

világos-

ságot vet a belle képezett medelnicer tisztségnév «dapifer; qui

aquam ad lavandas manus,

Engel Geschichte d. Moldau u. Wal. 109., 112. (ezt Miklosich die slav. El. im Eom. ez. értekezésébl idézem). Minthogy az óbolgárban medb principi infundit

*) (tejisija)

Csak félreértésen alapul, ha M. azt mosakodik, 1. 139. 1. 5, sz. 194

hiszi,

1.

hogy a szerb tepsiben

»

77


<(réz»)-böl,

médhn'b és méden-b melléknév képzdik,

sur l'étym. et

névbl

nem

le

képezett

talán él

még

vocabulaire du vieux

fnév

lehetett -^médhnica

a médnici többesben, a

1.

is,

a mellék-

1.,

^medenica

mely nagyon

a most használt mednik'h-hö] keletkezett,

nnem

Meillet Etudes

slave 437.

is

amaz

is,

hogy

lehet,

hanem egy ettl

megrizték a régi oláh emabban a jelentésben, a melylékek medelnita alakban szakasztott ben a medhnica-médénica szó csaknem az összes szláv nyelvekben most vagy régebben kimutatható és a mely egyúttal a régi kitúrt

"^médnica-hó], emezt

magyar emlékekbl

A

is

ismeretes.

bolgár nyelvet a magyar szó magyarázatánál olyan czimen

melyen M. azt teszi, az egyenesen vaskalaposság erre az egyetlen komoly ok csakis az els szótagban a bolgárban hangzott r lehet, dönt oknak én ezt sem tartom, mivel én úgy vagyok meggyzdve, hogy a kétségtelenül bolgár eredet mostoha szónak régibb ^mdstoha-hl kellett lennie, 1. Nyr. 32 264 268 kizárni, a

;

—

:

módon

és Néskoljko Zaméc. 65, és hogy hasonló

nem akarom nem fogta meg

lehetett volna medencze, de ezt

is

ismétlem, hogy

vitatni, csak

*médencze-hö\

M.-chel szemben a dolgot az igazi

és sokat beszél egészen fölösleges dolgokról

végén

és

jóformán

semmit sem arról, a mi egyedül döntheti el a kérdést. Hogy mennyire fölületesen bánik a hangtani kérdésekkel, a melyek fejtegetése nélkül

itt

nincs boldogulás, mutatja az a pár szó, a

melylyel a tót nyelvet kizárja a versenybl: «a tótból

a

mert

szó,

azt

is,

igen

nem

való

d a hang e eltt », 139. 1. Igaz, hozzáteszi még másrészt a szónak nagyobb a jelentésköre », de ez

itt

hogy

«

könny

volna,

ellenvetés

mert a

csakis egy bibliaforditásból veszi,

nem

«

rézfazék))

jelentést

az életbl, a hangtani ok

megdöbbent attól az embertl, a ki a retesz szót 7 lappal elbb a gömörmegyei reíá^-bl magyarázta (a köztótban a szó re(az), mert ugyanabban a gömörmegyei tótságban, mely akkor jó volt neki egy magyar szó magyarázatára, ilyen esetekben tiszta és nem jesült hang hallatszik, tehát d említése pedig egyenesen

és

nem

d\

!

19.

Megye

és

mesgye.

Csak az egész könyv pongyola szerkesztésén múlik, «

közkelet (í

hogy magyar szavak, a melyek nem lehetnek bolgárok 195

»

78

ASBÓTH OSZKÁR.

fölírás alatt

szókat lehet.

is

85.

(1.

egyebek közt a

1.)

Nekünk tehát a mesgyé-hez

meg épen

«

Megye

olvassuk, hisz a mesgye M. szerint itt

es

is

«

mesgye» czímbolgár

csakis

semmi közünk, a czímben

nincs mit keresnie, a megyé-\el pedig gyorsan végez-

már

hetünk, hisz azt

rég tudjuk, hogy

nem

lehet bolgár, én

is

nem

egyszer rámutattam arra a történeti háttérre, a mely mögött sejthet, hogy az olyan fontos intézmény, mint a megye horvátszerb nevet visel,

p.

1.

o.

A

szláv szók a m. ny.-hen, 16. k.

M. a

míg én inkább a

szer-

történeti hátteret, igaz, eltolja egy kicsit

;

bekhez közeled horvátokra gondoltam, inkább a szlovénekhez szító területre gondol, ((hazai szlovén-horvát eredetnek)) tartja a szót,

141.

1.

1.,

a mi összefügg egy

egészen

elméletévél, a melyet reménylem, valamikor teni, Itt

a mire azután én

is

behatóan

ki

sajátságos

külön ki fog

fogom

fej-

fejteni nézetemet.

kár volna ilyen finomabb részletekkel foglalkoznunk,

hiszen

maga M. könyvének e részében rendesen megelégszik azzal, hogy a maga módja szerint kimutatja, hogy ez vagy az a szó nem bolgár. A megyé-vel tehát végeztünk volna, a es^rí/e-hez pedig amúgy sincs közünk. Igen ám, de M. gondoskodik róla, hogy 771

könyvének még olyan részeit se olvassuk fönnakadás nélkül, a melyek voltakép nem is tartoznak bele. Ilyen meglepetést szerez nekünk itt a mesgye szó tárgyalásánál, a mely nélkül pompásan ellehetnénk, de a melyet szó nélkül

nem

hagyhatunk,

ha már hogy

egyszer megvan. M. fölhasználja ugyanis ezt az alkalmat,

kifejtse. M. csakis félig megértett tényekbl kiindulva, így kezdi: «Az óbolg. me£da: confinium -ja-tövü fnév, hangzani tehát mezd'a-nak hangzik, s a magyar

egy teljesen téves elméletét

kiejtés ezt

hen

visszaliükrözi.))

140.

1.

Ebbl

csak annyi

igaz,

hogy a bolgár meida régi ^media-n alapul, hogy a meída ennélfogva eredetileg meída-nok hangzott, de hogy az el nem vitatható meéda kiejtés mikor keletkezett és már a legrégibb idben vidékek szerint mennyire elterjedt, azt a szónak az eredete nem döntheti el, az azonban világos, mint a nap, hogy a magyar csakis meMa alakot és nem meMa-i hallott és vett át. M. ezt tagadja és roppant gyenge okkal támogatja azt a nézetét, hogy a bolgár

szó,

((Kitnik

ez

a

melyet

ejtés

hogy az óbolg.

abból,

átvettünk, folytatja

még meMa-nak a fönt

/MÉMv\,a genitivusa /wéhíâ.)) 19(5

hangzott:

idézett

okoskodást,

Ez csak

azt mutatja,

SZLÁV JÖVKVÉNYSZAVAINK.

79

.

hogy M.-nek fogalma sincs a szláv nyelvek életérl me£d§nek csak azért hangzik a genitivus, mert valaha nieMa-nsik hangzott a nominativus, ha a nominativusban soha sem hangzott :

volna jés d', akkor a genitivus úgy képzdött volna, mint p. o. pravhda igazságból, a melynek gen.-a pravhdy. A míg a meMa d'-xel

hangzott, bizonyosan genitivusa

is

mezd'q^-nek hangzott,

a

mikor késbb meid'a-hól me£da lett, a genitivusban is a régi nieM^-hö\ meíd^ lett, me£d^ és nem, a mint M. talán várta volna *inezdy, mert a beszél nem a nyelvtan szerint ragozott

hanem a régi, ha mindjárt hangtani alapon keletkezett alaszámtalanszor megtartotta, a mint erre

tiszta és jés

már

kokat

töv

szavakat,

tnt

el is

a szláv nyelvek történetébl ezerszámra

Me£d^ tehát

sem

világért

hozhatunk föl példát. hogy a rneMa szót egy

bizonyítja,

bizonyos korszakban így vagy úgy ejtették, az tisztán bizonyítja,

hogy nem

mindig

ejtették

tiszta

helytelen tehát az a következtetés, a melyet M. a

meM^

geniszó

a m. ^nesgye-heli gy nem a magyarban hatása alatt elbb á-ból gy-vé.» Dehogy is nem, ezt már

meida-nak hangzott, vált az e

azt

Egészen

«Az átadó bolgár nyelvjárásban tehát a

levon:

tivusból

csak

d-\e\.

s

mi mégis csak jobban tudhatjuk, mint a világ összes szlavistái, ha mindjárt nem is sejtenök, hogy az óbolgár meída media-hó\ keletkezett és hogy genitivusa mezd^. Tudhatta volna ezt M. is, mert maga idézett ugyanazon a lapon egy 1430-ban kelt följegyzést, a mely így szól: «mesde, alio nomine mege.))*) Ha a bolgár szó, a mely a mai mesgye szavunkban él, valóban meM'anak hangzott és ha a magyar szó kezdettl fogva gy-vel hangzott, úgy mint a megye szavunk, miért írják amazt d-vel, a mi nem volt a gy hang jelzje, emezt pedig ^-vel? és miért írják az kezdettl fogva gy-ve\

állítólag

ejtett

mesgye szót a régi

következetesen d-vel (az OklSz.-ban 21 1596-ból

való!

—

Tinódi

hogy mesdecke NySz.)?

*)

Én egy

a

és miért

nem

els gy-és

az

-szer,

mesgyécske

helyén

írják

a

idben

még

azt

írás írja,

megye szót soha

orosz nyelven sz 1902. év vége felé megjelent értekezé-

11. 1. = Izvéstija 1. Néskoljko Zamécanij 9 M.-nek módja lett volna tévedését legalább az 1905ben megjelent második részben a hibák lajstromában kiigazítani.

semben VII 4 :

—

ezt apróra kifejtettem,

:

254. kk., és

197

:

80

ASBÓTH OSZKÁE.

•

sem

hanem mindig

c?-vel,

g-\e\, illetleg

gy-Ye\

OklSz.-ban

(az

egy rakás mege-megye irás található, közbe csak kétszer találunk

Megeag helyett egy és ugyanazon a helyen Medyag azonban nem bizonyít semmit, mert itt sem tiszta

írást, d,

a mely

hanem dy

a gy hangot)? Miért nem írják a két szóban az állítólag azonos hangot még akkor sem egyaránt, ha egymás mellett

jelzi

emlegetik, mint a M.-töl is említett és fönt idézett helyen, vagy mint az OklSz.-ban a megye czikkben 1426/1486 alatt olvasható mondatban Per vnum terminum wlgo Mezde alio nomine Megye :

vocatum

Ha

?

a NySz.

Sok gyermekek az

pontos,

idézete

XVII. században sem veszett

is

él

1.

még

a

nyelvbl életre

(Mad BHal. 65), és mint tájszó Háromszék vármegyében Hol marad, kérdi cso:

!

dálkozva az olvasó, az annyira possága*),

alak

irodalmi

mesde kövén, ottan mindgyárt az

élet

való bé-jüvetelekkor meg-halnak

még ma

mezsde

a

egészen az

ki

85.

1.,

föl dicsért

ha a szerz olyan

«

históriai ismeret ala-

elméleteket

állít

föl,

a

melyek a magyar nyelvtörténet közismert tényeibe ütköznek?

Az olvasó nyugodt

lehet, ezt az elméletet

nem

olyan ersen

kell

támadni, összeesik az magától, mint a kártyavár. Hisz ugyanaz meida,

mert

'^media-hól keletkezett és mert genitivusa régebben meéd^

volt,

a M., a ki a

140.

lapon

máskép mint d nem tényrl lett

és elméletrl,

b,

mind errl,

ri>Ma zd-je csakúgy keletkezett di-hö\,

csakúgy hangzik r'h£d^nek, minden körülmény

hajszálnyira ugyanaz és is

hogy a

mélységesen hallgat, mikor a ^^vhdia-hóX szemben a magyarban rozsdá-t és nem

'^rozsgyat talál, pedig a

bizonyítaná

állítja,

hangozhatott, az a 145. lapon

bolgár ri,fc?a-val

e szó genitivusa

azt

olyan

még ha

a

magyar nyelvtörténet nem

hogy a bolgár

ékesen,

/Mt>KAA-t

bizony

mezsdá-nok hallották a magyarok és eleinte a mesgye helyett niezsdd-t késbb, jó sokáig pedig mezsde'-t mondtak, akkor is vállalkoznám arra, hogy fényesen bebizonyítom, hogy de bizony olyan bolgár ejtés hatott a magyar nyelvre, a melyben a di-höl lett

M

mint azt,

elvesztette

már a

jés

hangzását (r'bMa

elvesztette a ti-höl lett st

hogy '^mostyoha,

hasonló

módon

is

jésítését,

^ rozsda I),

mert

vslIsí-

nem mondjuk

hanem mostoha {<masteha), a mit a

keletkezett bolgár pesth mása, a pest

bizonyít.

198

(Pest)

is


20. 21.

öl

Moly, ragya, rozsda.

Ennek a csaknem nevetséges csoportosításnak már

is

annyi

hasznát vettük (hisz így czáfolta le a rozsda szó a mesgye szó fejtegetését, mikor az olvasónak még élénk emlékezetében volt),

hogy nem akarjuk megbolygatni. M. azért házasította össze a molyt meg a rozsdát, mert a bibliában egy helyen együtt találta, ö pedig kutatásainál mindig a bibliából indul ki; meg is örült ennek a leletnek, így legalább sikerült neki a ragya-rozsda-i a vele rokon megy e- mesgye szópár tszomszédságába hozni, a mi az ö czélszertlen betrendes csoportosításánál nem ment volna olyan simán.

Fogjuk meg elbb a moly-i

hogy ez gyorsabban menjen,

és

kezdjük mindjárt a térképen: «Az ide mellékelt térkép, mondja

hogy a moly-i a bolgárban ma nem híják s ebbl a magyar moly képzése

a szerz, mutatja,

hanem

mo/fc-nak,

nem

miatt

ben

való.

molec-i\ek,

régen sem hittak mo/b-nak, mert régi szövegek-

thlja áll. így tehát

bár a molh közszláv szó, mivel a bolgár-

ban sem ma, sem a múltban nem hittak wo/b -nak a «tinea»t, hanem ihlja- vagy mo/ec-nek, a m. moly nem is lehet bolgár eredet.)) 144. 1. Bizonyosan a nemszlavista is fejcsóválva fogja olvasni ezt az okoskodást és csodálkozva fogja nézni azt a térképet, a

nem

melyrl neki kötelessége

lehet

bolgár:

állatocska röpköd szb. molj

molec

:

a or.

bizonyosan

;

nem

lehet más,

merre csak néz, molb,

1.

mol,

moly-féle

szlov.-horv.-

paraszteszével is föléri, hogy a bolgár mint umolh közszláv szó»-ból való továbbis,

Szerbiába, olyasvalamivé vedlik

át,

azt sejti a nemszlavista

hogy molb

csupa olyan

cseh-tót

mol,

képzés, mert hisz a szerb molj

mása a

moly szó

azt leolvasni, bog}' a

is,

a

mert

azonos

volt a bolgárban

szerb moljac-nak] csak

is,

mire

átrepül

szb. moljac és

képzés.

1.

molec,

Tehát nyilvánvaló,

a molec [kicsinyít, a

késbb

Boszniából

mely hü

szoríthatta ki, újabb képzés.

Bámulatos, hogy ez a nemszlavista mennyire helyesebben

ítél,

M. azt mint M., a ki pedig szereti magát mondja, a bolgárban a molyt «régen sem hittak moZb nak, mert a régi szövegekben thlja áll. » Ezen igazán már csak kaczagni szlavistának vallani.

lehet:

ma

A

molh M.

állítása szerint is

((közszláv szó)), a bolgárban

kicsinyítt használnak helyette, molec-nek híjják,

AKAD. ÉRT. A NYELV- KS 8ZKPTÜD. KÖRKBÖL. XX. KÖT.

3. SZ.

st annak

!

82

ASBÓTH OSZKÁR.

—

hittak

késbb

már 1840-ben

lehet talán csak

a bolgár nyelv fejldésén belül molh-hól képezett

—

nyit, mert a moly neve régebben ilyen alapon egyáltalában

kozni, azért állítását,

nem

a

lehet

akár elméleti játéknak tartja

meg

kellett

nyelvek

kicsi-

hiszem,

életérl

állításával a

vitat-

magam

akár nem, hogy a

azt,

valamikor annak a «közszláv» molh-

magyar

lennie, ezért tehát bátran tarthatnék a

Hogy valóban

Azt

volt!

thlja

egyszeren szembehelyezem M.

bolgárban igenis

nak

nem

de ez a molec

is,

szót bolgár-

már egészen más kérdés, a melyre én még a legszerényebb véleményt sem merem koczkáztatni, st szintén megvallom, hogy föltnik nekem a magyar nak.

bolgár- e,

szóban a várt a helyett

padmaly

stb.,

stb.i

nem

hoh'h>hah, golh>- galy, podmoli,:

ö.

benne hangzó

hangtani viszonyokból a moly szó

(v.

az

nem

ki

o,

mely,

a

ha talán magyar

magyarázható, arra vallana, hogy

tartozott a szláv jövevényszavak legrégibb, bolgár

eredet rétegéhez. De ha a magyar nyelvész talán ezt a nehézséget el is tudná hárítani, megmaradna még mindig az a tény, hogy a merre csak nézünk, minden szláv nyelvben olyan neve van a moZ^-nak, hogy belle a magyarban akár késbb is moly

nem

lehetett volna, a moly tehát az épen tozik,

a melyek határt vetnek a múlt

mély behatolásunknak, hiába f mikép

—

ritka szavak közé tar-

való

titkaiba

sem

a nyelvész

nagyon is hogy a

hallja,

n

Áttérek a ragya-rozsda

nem

a melylyel,

szópárra,

ha minden

els hogy a viszony itt ugyanolyan, mint a megyeviesgye párnál a rozsda bolgár eredet és nem is lehet más, a ragya pedig az én véleményem szerint horvát-szerb, M. véle-

rendben volna,

kellene

is

foglalkoznom,

olyannyira

pillanatra világos, :

ménye szerint kerülhetett egy olyan hol minden j helyén gy hallatszik, a ~erja

helyett gy-éB alak járja. Igen

gyalása két lapot foglal ságot

el

el,

szlovén

tájszólásból

hol tehát a

ám, csakhog}'

szlovén

e két

szó

is,

a

rjatár-

két lapon pedig nagyon sok furcsa-

lehet mondani, és a

szerz

itt

is

élt

az

alkalommal.

szó, a mi épen nem tartozik a dologra, szerz eszejárására annyira jellemz az egész fejtegetés, hogy nem térhetek ki elle. M. a ragya-rozsda szó tárgyalása közben szükségét látja annak, hogy az óbolgár

Hogy

olyanról

arról én

nem

is

esik

itt

tehetek, a

crhvh jelentésérl

is

elmélkedjék. 200

A

szláv crhvh kétségtelenül

a

83


legérdekesebb szláv szavak egyike, a szó eredetileg valami gecske-félét jelentett, de e mellett az általános jelentés

korán jelentkezik egy speciális

is

a szó

:

már a közös

fér-

mellett

szlávság-

ban egy tet-fajtát is jelent, a coccus polonicus-t, a melybl már akkor vörös festéket készitettek ennek emlékéül az összes szláv nyelvekben egy belle képezett melléknév vöröset, pirosat jelent, ;

mi ennél

és a

még ma

érdekesebb, egy pár nyelvben

is

a

is

június vagy július (vagy mind a kett) nemzeti elnevezése arra emlékeztet bennünket, hogy valamikor e hónapokban gyjtötték

E

a festék készítésére használt tetket.

sem

azonban soha épen a spe-

mellett

veszett el a szó eredeti jelentése, ellenkezleg

halt ki a

ciális jelentés

érbvh szót

de a szó

viszonyok

változott

vermis, illetleg

oxítíXírj^

avj?

alatt.

tnik

igazi jelentése csakis a kapcsolatból

p. o. egy bolgár .forrásból folyt

Az óbolgár

tinea-val szokás fordítani,

1073-ban

írt

mintha

ki,

orosz szerkesztés

egyházi szláv nyelvemlékben azt olvassuk: aky crhvh vb drevé, tako ze muéja pogubith zena zlodéicja, «a mint a

úgy

teszi

tönkre a gonosz asszony a

férfit»).

szú

A mai

a fában,

bolgár cerrB

és származékait (Gerov cervjak alatt sorolja föl a használt ala-

Gerov

kokat)

DuvEENois

és

is

(1.

cervej

pedig a

«Wurm)>-mal

példából

fordítják,

de

a

sok

orosz

az

alatt)

cirvjak szavakkal magyarázzák, ezt

szótárak

cervh,

német

a

megint különféle

árnyéklatot lehet kiolvasni, ezek közül csak egyet említek

:

Vseko

ima cerveja da go jade Duv. (v. ö. GEROV-nál a csaknem azonos mondatot cervjak a.) « minden fának megvan a maga

drhvo

si

szúja (bogara, férge),

hogy

Wurm.

magyarázza: «1.

eg}'e».

A

szerb

crv

szót

Vuk

így

Holzwurm», de jelenthet a szó mindenféle kukaczot, férgecskét, a mint ez a horvát akadémia nagy 2.

szótárából kitnik; körülbelül ugyanaz

a szlovén crv-xe

áll

«in

der Erde, im Holz, im Fleisch, im Obst usw. sich vofindender Insectenlarve*; a cseh cerv

a tót cerv

«

féreg,

«Wurm, Made, junge Bienenbrut», Wurm»,

pondró, moly>); a lengyel czerw «Made,

czerw drzewny <(Holzwurm», czerw zytny

«

Kom wurm »;

a szorb

Ha most már akár a régi egyházi szláv él szláv nyelvek összehangzó vallomását nem szabad egy elttünk homályos hely

cerw «Wurm, Made.» források,

tartjuk

akár

az

szem eltt,

magyarázatánál másból, mint az említett alapjelentésbl kiindulni és csak ha a hely így semmilyen értelmet 201

nem

ad.

kereshetünk 6*

:

84

ASBÓTH OSZKÁR,

más, kielégít magyarázatot, a mely azonban,

sem ersíthet,

szláv nyelv használatával

ha egyetlenegy marad.

mer

föltevés

M. a legrégibb bibliafordításban a Máté ev.-ban (VI. 19. és kétszer találja a crhvb i ihlja kapcsolatot és ámbár ennek

st egyetlen lehetséges fordítása tökéletesen meg is felel a görög »oTr]?

közelebb fekv, és ez

erszakot

molyot

tesz a világos

tényeken és azt

a crbvb pedig

jelent,

—

latinban

azt olvassuk, hogy aerugo

is

dönt, hogy mit jól

otj?

jelent az

féreg és rozsda*)

Ppwoiíw-nak,

xat

hogy tblja itt hogy a görögben

állítja,

rozsdát,

bizonyosan valamikor ppwat? %al

«

és

volt a sorrend, valamint a et

tinea.

nem

Neki

nz

a

elttünk az összes szláv nyelvekbl

ismert c7-bvb régi és új forrásokban egyaránt száz

meg

száz

erszakos magyarázatát arra

kapcsolatban,

egészen

világos

alapítja,

hogy az él szláv nyelvekben

egy

20.) leg-

alig

—

tükrözd tblja nem veszi

helyen (Luk. XII. 33.) valóban molyt jelent és

észre,

hogy a «moly» és

bl könnyen

(irozsdaw jelentés e szó

kimagyarázható,

alapjelentésé-

míg a crhvb szónál más

'>')

jelentés-

nek még nyoma sem fedezhet föl, mint a fönt említett. De M. ezért nem jön zavarba, «Az óbolg.-ban, azt mondja, a c/Lft = vermis, de a crtfL = « rozsda » jelentés is kimagyarázható (v. ö. óbolg. cr'bvlen'b

a mely

«

egy crbVb

«

rubigo

=

rozsda és az óbolg. riyída,

a crbVb

Tehát

-bi

(a

coccus polonicus-ból) valaha vörös

fes-

— a crbvlen'b melléknév azért jelent vörös — — rozsdát jelent Quod erat demonstrandum. »-et

«

!

ilyen teljesen fölösleges és a szóban

Az

1.

«rozsda» eredete szerint valami vörösséget jelent,

féregé

téket csináltak :

lat.

vörös » színt jelent szóval függ össze »), 145.

a szláv riyzsda

ergo

= veres.

viv

lev

kérdést

egy

M. okosabban tette volna, ha egy kicsit világosabban fejti ki, hogy a magyar ragya voltakép mikép ölthetett olyan alakot, a mely mégsem igen érthet, ha ergya alakból indulunk ki, a melybl, ha jól értem, a szerz valamikor évek múlva meg fogja nekünk a ragyá-t magyarázni. E helyett azonban egy találós mesével végzi czikkót

tapodtat sem elbbre

*)

A

hozzávetések

helyett

thlja eredeti jelentése
belle származó

hogy

oí)?

oiaoSeípEtv

azt

jelenti

lat.

tinea et erosio [sic

I

corrumpere és a görög

xat

[3ptoats

thliti

áyavtCei,

a britt bibliatársaság szövegében] corrumpii helyén

a Zographos-ev. ezt olvassuk: c/trB

i t^lja tUitfbl

Í202


85

m. orszdg-höl a délszláv nyelvek = Rusava Lipszky, Kepert., lásd rusag-ot csinálnak (v. A szerz még azt sem árulja részletesen a hangtanban) stb. «Ide való jelenség, mikor a

Orsava

ö.

»>

el,

a szláv nyelvekben keletkezett talán egy

*regya

a hangátvetés talán a magyarban ment végbe??

alak,

vagy annyi

Szóval

fölösleges szószaporítás után az egyetlen valóban fontos, érdekes és új kérdésre

tegésben

tart,

nem ad feleletet, hanem éveken át abban hátha ebbl megint valami egészen különös

a ret-

dolog

sül ki. 22. Olasz, oláh.

Ha M. nem

rakott volna

össze

összefoglaló képet adott volna arról,

már

tisztába

hette volna

el,

is

hanem

hogy mi mindent hoztak volna

eltte, és csak kiegészítette

az olasz-oláh szópárt

mozaikot,

tarka

a

ezt

képet,

abban az elzetes áttekintésben

intéz-

már

ismert

vagy legalább

is

érinthette volna a

dolgok közt, elmondhatta volna, hogy szemben a bolgár egyes-

számú szót a

48.

1.

vlahii-höl lett oláh

Asbóth

szóval

horvát többesszámú vlasi-hól Izvést. VII. (1902):

hogy M.

e

czikkben,

elzmények

4: 293.

az

olasz

magyarázta,

Nem tagadom

ámbár a betrendes

(régi

olaszi)

Njésk-zaméc.

mindazonáltal,

elhelyezésénél

fogva

benne a kell perspeetiva, sok hasznos anyagot hordott össze, de épen az els, fontosabb része, a mely az olasz-xól szól, olyan zrzavaros, hogy és

az

elhallgatása

abból ugyan senki ki is

tisztában

a

nem

kérdéssel.

miatt

hiányzik

okosodik, a ki

A magyar

volt

már elbb

ugyanis

egy olaszt

nem

olasz

jelent vlah szónak egészen rendesen képezett

vlasi többes

említi

nomi-

meg sem

nativusából keletkezett, de ezt az alakot M. eleinte

a több mint három nyomtatott lapot megtölt tárgya-

mi jogon ha nincs meg sehol. És ha ez a vlasi úgy van ide belerajzolva, hogy vl Varazsd megyébe, a a Muraközbe, si pedig Zala megye keleti sarkába kerül, hogy az Isten szerelmeért lehet erre azt mondani, hogy «Az ide mellékelt térkép világosan bizonyítja, hogy a m. olasz szó nyugatról, a szlovén-

lásában, úgyhogy a figyelmes olvasó méltán kérdezheti, rajzolja bele a térképbe,

ból került bele nyelvünkbe »?

150.

1.

Miért

nem

a

horvátból,

szerz határozottan mondja, hogy a horvátoknál is vlah. nak hittak valamikor az olaszokat és hogy Zágrábban még ma hisz a

203

86 is

ASEOTH OSZKÁR. vlaska ulica-nak hínak egy utczát, a hová a tatárdúlás

olaszok telepedtek

149. k.

le,

1.

után

Igen ám, csakhogy a szerz

itt

máshol a be nem avatottak ámítására játszik a « szlovén* szóval, mert a zágrábi vlaska ulica tárgyalását úgy kezdi E pontnál jegyzem meg, hogy a mai kaj-horv. nyelvjárásban, a melyés

:

nek neve egykor szlovén wolasz)), 149.

1,

Hát

igen,

szó neki kaj-horvátot

az ellen, hogy a az,

volt, szintén vlah volt az ha tudományos terminusként a «szlovén» olasz szó

akkor, és erre vall a térkép

lése,

a mit én

is

semmi kifogásom

jelenthet, akkor nincs

is

magyar

wa

szlovénból*)

hisz

került,

csupán csak annak az ismét-

is,

mondtam, hogy a magyar szó a horvátoktól tudományos fejtegetésekben nem valami kívá-

került hozzánk, de

natos a terminusoknak olyan idöböl választani, mikor a horvát kaj-nyelvjárást szlovénnek

hittak,

a

szlovént

pedig

még nem

M. letárgyalja ezután az oláh szót is, térképet ad errl is, a mely fényesen mutatja, hogy ilyen térképrl semmit sem lehet megtudni, mert a magyar oláh e szerint hittak szlovénnek

!

akár a horvát-szerbbl

is

ha vlah-nak

volna,

Mikor ezen

is

volna

írta

volna,

kerülhetett

hangtani okoknál fogva igenis

a

nem kerülhetett, és nem vlah-nak

melybl pedig mi ki is tnt

a

ezt

az

alakot.

megtudjuk végre, hogy a vlah rendes hogy ebbl való a magyar olasz. Csakhogy

túlestünk,

többese vlasi volt és

sem tudta megérteni, hogy mikép lehet olasz-i csinálni, itt

az olvasó, a ki eddig sehogy

vlah-

nak

is,

a

értesül arról

a

vlahi*-)

tárgyalás

többesébl

hatodik

lapján, csakúgy mellékesen

fontos körülményrl, hogy a vlah szó régi többese vlasi volt, és külömben is, ha véletlenül nem szlavista, a kétkedés martalékává lesz, mert mit is mond a szerz e helyen ? «A m. szóban

lev

sz a

többesszámi

vlasi,

vagy Vlaska,

vlaskí-hö\

magyaráz-

nem a nom. alakban vettük át.» 153. 1. Tehát a magyar olasz sz-e nem minden kétséget kizáró módon a « többesszámi vlasi-hól való, a melyrl azt sem mondja meg ható

e szerint a szót

»>

M., hogy

*)

riasi

A

hányadán

is

vagyunk

vele,

hazai szlovénben az analógia

st

a

melynek

igazi

hatása következtében az a régi

alak elveszett, vlah-n&k a többese tehát vlahi és M. az olasz szó

tegetésében csakis ezt az új alakot említi, a kulását lehetetlen megérteni. ii04

ter-

melybl

a

magyar

fej-

szó kiala-

;!


mészetét egy ügyetlen kifejezése alkalmas

87

homályba

teljes

borí-

mondat végén az a titokzatos kijelentés, a nom. alakban vettük át.» Hát a vla8i talán nem nominativus ? Az bizony, a vlah-nak egészen szabályos régi többes nominativusa, a mely a szerbeknél, a kiknél a vlah igaz oláht és nem olaszt jelent, tehát más román nép mert

tani,

hogy «e

ott kullog a

szerint a szót

nem

!

jelzésére szolgál,

De

még ma

nélkül

kivétel

is

M. azt mondja, hogy a magyar

hisz

hangzik.

vlasi-nak

sz «a

többesszámi vlasi

vagy

Vlasko, vlaskí-höl magyarázható)). Hogyhogy? A magyar mikép halászhatta ki a Vlasko « Olaszország)) és vlaskí « olasz, italienisch»-ból épen csak az sz-et, a nélkül, hogy az illet szavakat magukat átvette volna, hisz ilyen hanghalászatról még M. sem beszélt eddig, pedig sok-sok furcsaságot találtunk már könyvében. No meg, ha akár a nemszlavista is utána néz és csak egy kicsit éles a szeme, azt sütheti ki, hogy az a Vlasko és vlaskí, a melyekioöl M. ki akarja vele az olasz szavunkban hangzó sz-t halásztatni, erre teljesen alkalmatlanok, mert a vlaskí, a mint M. adataiból is, de külömben is könnyen megállapítható tót,

az olasz pedig

M.

«

szlovénból))

a papiroson, mert szlavista

hazai

a

Vlasko

szlovén

észrevehette már,

is

hazai szlovén Vlasko tehát

E

A

való.

«

Olaszország)), igaz,

idézetei szerint lehetne elvégre hazai szlovén

nem

is

szerint a szlovén Vlasko-ríí gondolni

a cseh sz-szel

ejtett

elég furcsa állítása szerint a

nem

«

most tnik

ki

sem szabad,

M.-nek már magában véve

is

furcsaságában,

e

csak

igazi

szlovénból került)) olasz

vlasi-hél való,

a

hanem s-sel hanem csakis

s^-szel,

tudni milyen nyelv, mert egyáltalában

számi))

cseh

magyar

Vlasko-ra,, és

használnak,

helyesírást

hangzik

—

a mint a nem-

források,

magyar

de csak

is,

vagy

szó

sz e

nem

igazolt

vagy a magyarok azt a

egy,

«

többes-

tót vlaskí,

vagy a

Vlasko-hó\ halászták ki!

Nem

tartom

sokkal

sikerültebbnek

azt

a

részt

sem,

a

melyben M. az olasz-oláh szó kezdetérl szól. M. ugyanis, miután egy pár tapasztalati, meglehetsen tarka tényre támaszkodva és a kérdés hangphysiologiai részét egészen mellzve azt állapította meg, hogy «a v r + vocalis eltt o-nak hangzik néhány szerb-horvát tatja:

szóban)),

154.

1.,

egy

pár sorral alább

így

foly-

«Azt hiszem, ide tartozik az í/lászló: Fladiszlav esete

a m. olasz-hoii o tehát szláv nyelvjárási sajátság ^205

.

.

.

;

is

a bolgár-

öö

ASBOTH OSZKÁR.

ban ez a sajátság nincs meg.)) Ebben mindenféle össze-vissza van hányva. Elször a szerz emlit egyetlenegy adatot, a melyben «a fiumei horvátban » vr- helyén orkat emht, mint a milyen a

magyar

azután

áll,

horvátországi

olyan adato-

Vrbovec

helyén

álló

Orbóc, végre a horvát-szerb rövid a-val ejtett Vládislav-

sem magyarázható Ulászló névre hivatkozik mintha most már ezzel az olasz szó ol- kezdete

ból egyáltalában ki és

úgy

tesz,

olyan kétségtelenül

hogy nemcsak a

horvát-szerb

— szlovén

sajátságnak volna

kimutatva,

eredet olasz szó kezdetének magyarázatára alkalmas, hanem hogy ezen az ingatag alapon nagyobbat is merhetünk: «Az oláh szó eredetibb alakja valáh volt, amint a moldvai csángók ma is mondják; ebbl a valáh-hól lett az olasz hatása alatt oldJi»l 154. 1. Hát én azt hiszem, hogy az oláh szó, a melyet M. is velem egyetemben bolgár eredetnek tart, magából a bolgárból is megmagyarázható kevésbbé erszakos módon. Igaz, M. azt mondja, hogy a bolgár kiejtésbl a szó elején álló vl- csoportnak ol-lá, való válását ki nem lehet magyarázni («a bolgárban ez a sajátság nincs meg*), de ennek bebizonyítására mindössze arra hivatkozik, hogy Cankof a szistovi

nem

nyelvjáráson fölépült gyakorlati nyelvtana errl tést,

mi bizonyításnak ugyancsak

a

siralmas

emlí-

tesz

hisz

bizonyítás,

horvát-szerb nyelvtant, Cankof bolgár nyelvtanánál jóval

tudo-

mányosabbat, ismer-e, a melyben a horvát-szerb nyelv a M.-töl is csak mindössze egy adattal bizonyított hangtani sajátság meg volna említve

?

Én

azt hiszem, megértjük a vlah^: oldli viszonyát

ha csak fölteszszük, hogy a bolgár szóban bilabiális u hallatszott, a bilabiális n nyomát pedig ki lehet, különösen r, egészen

de

l

jól,

eltt

is,

még ma

is

MiLETic Das Ostbulgarische

mutatni a bolgár nyelvjárásokban.

czim

nagy müvében egy nyelv-

járásban így mutatja be ezt a jelenséget: «2. u

habén

sich

ders in der

aus

u

v

im Anlaut Entwickelt. Diese Erscheinung ist besonümgebung von Sumen un Razgrad verbreitet: uratá,

Uráca (Vraca), uracanskö (Sad.); ta uremé (G.); urémeni sa (ib.); nauréli sa utörnik;

und

Ullko

=

Yeliko (B'al).»

bizonyosan másutt

is

89.

urástq

se

(H'Lrs.);

(Yres.); ticera 1.

Elvétve

található, v. ö. Miletic

i.

und

énnö

ufcera,

jelenség

ez

a

m.

174.

1.,

a

hol a Kotel, Elena és Dr'anovo-ban beszélt tájszólás leírásában a 10. p.

a.

ezt említi:

«Consonantisches n 206

statt v

notierte

ich

SZLÁV- JÖVEVÉNYSZAVAINK.

mir in der Form vulövii),

uol,

uidve

pl.

(Kot.);

89

in

Dr'anovo dagegén:

de a kutatók figyelmét Miletic eltt,

kerülte a V kiejtésében észlelhet e finom

úgy

látszik,

külömbség,

CoNEv a bolgár népnyelv tanulmányozására

ki-

legalább

évvel elbb kiprogrammban (Programa za izucvane bolgarskité narodni govori. 1900) még nem híja föl a gyjtök figyelmét rá. 3

adott

Még

csak ezután következik, ugyancsak a 154.

1.,

az

oláJt

melyrl már a király alatt és a láncz alatt annak kijelentése, hogy a bolgár a-nak a magyar-

czikk csattanója, a

újra szó volt,

ban

M. még a 126.

igenis megfelelhet á, a mit

és

lapon

135.

kereken tagadott.

23. Otromba.

Az otromba Beszéltek

otromba de

is,

szó eredetérl

ugjân

felel

is

arról,

meg, Melich maga

a mint a

tetszik, csakis

eddig

itt

Nyelvr XI.

tudtommal elször esik szó. hogy az óbolgár rîa-nak czélzott

is

kötetére

való

már

egyszer

MiKLOsicH téves összeállítását ismételte, a

meg nem

az ilyen dolgokban épenséggel

erre,

hivatkozásból

ki-

ki egy,

Dankovszky-

bízható,

magyar otromba (tElephantenrüsselB-t magyaráz trq,bais nem az igazi húsból és vérbl való otromba melléknévrl sz'ólt akkor, 1. NyK. 26:374 és 27: 124. De most errl szól és határozottan érdemül róható neki föl, hogy megjelölte azt az utat, a melyen ez a melléknév igenis egy trqba fnévbl fejldhetett, fnévbl valamint p. o. a magyar bolond, gonosz, garázda melléknevek is szláv fnevekbl lettek. M. ugyanis rámutat arra, hogy az él szláv nyelvekben az ób. trqba « tromból idézett ból, tehát

bita,

Melich

cs») másaiban, illetleg ezek

mi otromba jelentésnek

származékaiban megtaláljuk

A

megfelel Rohr; a trouba, azt jelenti, hogy 1. Trompete; 2. 3. t. pldtna eine Webe Leinwand 4. T ö 1 p e 1. A tótból Skultéty József értesítésébl ismeri M. a «Tölpel»-nek megfelel ty trúba a

csiráit.

cseh nyelvben

a

Köhre,

szó,

;

sprostd kifejezést, de megtalálhatta volna a szót a tót-orosz

glwpeo).

szótárában

A

is

ebben

az

értelemben:

MicÁTEK-féle

trúba

atruba;

horvát ca-nyelyjárásból a szerz a trúbe gen. trübeta

kicsinyítöt említi

«homo

ingenii hebetis,

abból képezett melléknevet:

trübast 207

tompa elméj))

imbecillus,

trubllast

és két

sub-

:

90

ASBÓTH OSZKÁR.

stultus.

ehhez

:

A

szlovén nyelvbl

trobelják

Ezenkívül

még

der

csak az

«

(•bolondság, esztelenség)) is

idéz egyetmást,

is

thor,

trobílo:

orosz szót,

ein

a

thörichter

tolvajnyelv »)-böl

de

mi közel

a becsületes

idéz

jár

schwátzer.

egy

orosz

trubá

nyelvben

találunk egy ide vonható használatot: «einer, der alles

aus-

nem tagadom, érthetvé tette ezzel a magyar melléknévnek a trq,ba fnévbl való keletkezését a

posaunt"). M.,

otromba

jelentésfejldés szempontjából,

— a hangtani megfelelés tekintetékifogást tenni — de

ben eddig sem lehetett ez összeállítás ellen kicsit merész az a következtetése, a melyet a fölhozottakból levon «A m. otromba kétségtelenül az óbolg. nyelvemlékek :

«

trombita)) jelentés trqba szavával függ össze; a jelentés alapján

azonban azt kell mondanunk, hogy a szó nem lehet bolgár eredet, hanem csak horvát-szlovén-tót. » 155. 1. Mi a bolgár nyelvet olyan kevéssé ismerjük, hogy azt bajos megmondani, hogy a trióba szó olyan jelentésben nem használatos akár ma is, mint mondjuk p. o. a tót trúba, azt meg, hogy a régi idben

nem

használták-e így, épenséggel nincs

módunk

megállapítani,

mert a hagyomány roppant hiányos. Nem jellemz-e, hogy M., a ki állítólag gyermekkora óta beszél tótul, maga nem ismeri a tót szónak azt a használatát sem az életbl, sem szótárból, ámbár MicÁTEKnál megvan, csak Skultéty szíves értesítésébl, és mégis azt meri állítani, hogy a bolgár nyelvben nem lehet a szónak ilyen használata, de lehet

azt

nem

— az

«

orosz tolvajnyelv)) -ben.

A

trqba,

tagadja M. sem, jól ismert szó az óbolgárban, valamint

a mai bolgárban, jelentése a bolgárban egészben véve tökéletesen megfelel a többi szláv nyelvekben is mutatkozó jelentésnek trombita, csö, henger.

A magyar

otromba jelentése abból magya-

hogy több szláv nyelvben a trombita jelentés szót fecseg, ostoba emberre is használják meglehets bátorság kell most már ahhoz, hogy egy ember egy szláv nyelvrl, a melyet maga olyan kevéssé ismer, mint M. a bolgárt, melynek múltja, igaz, egyrészt fényesen meg van világítva, de másrészt annál rázható,

;

mélyebb homálylyal van borítva, azt állítsa, hogy lehetetlen, hogy abban is egy otromba emberre azt mondhatták volna valaha, hogy: oh te trombita! Hogy ma mondják-e, nem tudom, a szerb nyelvrl sem tudom, de azt tudom, hogy e fogalomra a szerb is, a bolgár is nagy elszeretettel használja a török 208

SZLÁV -JÖVEVÉNYSZAVAINK, biidala szót,

91

úgyhogy nem volna épen csoda, ha egy régibb

ment

kifejezés e mellett feledésbe

volna.

Térkép e czikk mellett nincs,

értem

a térkép

miért:

is

csak azt bizonyítaná, hogy az összes szláv nyelveken végigvonul a szó, a kérdés tehát csak az, hogy a «trombita» átvitt értelem-

már régi-e, közös-e, lehetetlennek. Hogy a magyar

ben való használata

nem

látszik

közül

jövevényszavaink

való,

mi nekem épen

a

is

legrégibb

szó

hangalakja

azt

is

otromba szó csak akkor kerülhetett a mi nyelvünkbe, az átadó nyelvben a nasalis hangzók

még

szláv

mutatja,

az

mikor nem tntek!

el

a

24. Palócz.

Eég ismert

és

többször

ismételt

hogy a magyar

állítás,

palócz szó keletkezhetett egy szláv *plavhch-h6l

maga pedig

ez

*plavhch

a

melléknévbl képezett fnév, jelentene. Az óbolgár plavh-mik

lehet egy plaviy dfakÓD

a mely «fakó,

szke ember w-t felel meg

az oroszban polovb

ö.

(v.

grad'h:

-^plavhci-nak az oroszban polovci, újabb ez pedig a

;

régi

forrásokban

a kánok

neve.

polovcy

többes

a

gorod'b),

idben

felel

Miklosich

meg, ellen-

hogy a kunok nem voltak szkék, M. azt jegyzi meg, hogy a polovcy lehetett egy a fekete (kara) kúnok-kal szemben a törökben « fehér » (ak), vagy még inkább ísárgaw (sary) ie\z6vei illetett törzs nevének a fordítása. «Hogy e törzs kún volt-e,

vetésére,

s

a

késbb jöv fekete kún))-ra a régibb sary (esetleg ak) kún nem kún törzs orosz polovcy neve egyszeren áttoló«

vagy más

dolt-e, eldönteni

nem

lehet.

»

160.

1.

a szerz késbb, elterjedt a többi

«Az orosz

északi

E

kifejezés,

szláv

mondja

nyelvben meg-

ha «a cseh Dalimil 1. 156. 1., ebben orosz hatást kell keresnünk, ép úgy, mint abban, hogy egy lengyel kútfben plavci-t olvasunk contigit autem non longe post hoc Plaucos qui Alemanice Balwen: Blaiven dicuntur infelel szláv nyelvi alakban. » 161.

krónika a

mi kunjainkat

1.

szerint,

plavci-\\2i]L nevezi)),

:

numerabiles convenire u. 0.

A

;

«a helyes

lengyel

alak plowci

volna»,

kunoknak a XIV. századbeli Dalimil-féle krónikában

orosz szónak tartja, a mely csak alkalmazkodott a cseh hangtörvényekhez, fejtegetéseiben mégis ez az igazi archimedesi pont, a mint a következ elforduló plavci elnevezését szerznk

szóról- szóra idézett

helybl kitnik: 209

«A csehben plavci

csak-

92

ASBÓTH OSZKÁE.

Ugyan elfordul. Megvolt azonban

még ma

meglev

is

tót

a

szó

a

tótban

vezetéknevek bizonyítják.

ezt

s

is,

A

a

közt

tótok

laknak olyan magyar családok, a melyeknek Plavec a vezetéknevük, így Szarvason van egy magyar család, a mely magát Plavecz-Y\ek

írja.

Zámek neve

is

szabályosan

a cseh-tót plavec, plavci-h6\ 160. k. a szerz

1.

hogy Detrekövár = kim várat

Lehetséges,

ide tartozik, s eredetileg

Plawecky-

t.

jelent.

keletkezett

a

Ebbl

palócz.n

És most nézzük mindenek eltt a térképet, a melyet itt

változatosság kedveért táblának nevez.

szó tót eredet, a

mint az

e

táblából

is

(wNálunk a

Dél

látható. »)

hol a szlovének, horvátok, szerbek, bolgárok laknak

felé,

a

— egy nagy

pusztaságot találunk, északkeletre az orosz emlékek kunjai vonják

magukra figyelmünket, a kiknek nevét nem tudni mikép ejtették, de mivel egy orosz tudós M. eltt ezt a rég kihalt nevet mindig az els szótagon hangsúlyozta, a név itt is így van hangsúlyozva: pólovcy; a

lengyelek

területén

ott

díszlik

a piowci

mely még csillagot sem tzött a mellére ("^plown) annak jelzésére, hogy <'a helyes lengyel alak piowci volna)),l. 156.1.; Prága alatt plavci-t olvasunk, a mit az összefüggésbl következtetve nem szabad másnak vennünk, mint a Dalimil-krónikában orosz hatás alatt a kunok nevéül használt kifejezésnek; de mindennek a koronája ott tündöklik a magyar palócz fölött a tótok földjén a ylavczi, az a plavczi, a melybl, ha igaz, a alak, a

nem olvasta a szöveget és csak a térképet nézi, soha életében ki nem találja, hogy ez a plavczi mi az isten csodája lehet, tót szó nem lehet, az nyilvánvaló, mert c2;-vel van írva, ez pedig sajtóhiba nem lehet, mert a szó nincs szedve, hanem beleírva a térképbe. Igen ám, de magyar palócz

is

való

!

Ha

valaki el

magyar család, a mely magát Plavecz-nék egy írja»), és e szarvasi magyar család nevébl képezett M. tót többesszámot és minthogy térképecskéinek a tudományhoz amúgy sincs semmi közük, beleírta a térképbe De még ha ki is vetkztetjük a plavczi-t ebbl a farsangi ruhából, ha meg is engedjük, hogy egy Szarvason él magyar családnak Plavecz ((Szarvason van egy

—

!

nevébl valamelyes valószínséggel következtetni, akkor

is

még

lehet

egy

nagy, igen nagy

a plavec kapcsolatba hozható- e a kunok

—

tót

plavec

kérdés,

orosz

szóra

vájjon

hisz a lengyel és cseh forrásokban elvétve használt kifejezés "210

ez

nevével, mert

M.

:

SZI.ÁV.

meggyzdése is

szerint az oroszból elterjedt név.

olyan éget

szükségünk

hanem

az

már más

kedni

nem

—

él

Szarvason

a

mert a plavec szót megtaláljuk a jelent kunt,

93

JÖVEVÉNYSZAVAINK.

tót

De

szótárakban

hajóst!! Hogy él

nem

igaz,

is,

kérdés, de hogy az a cseh nyelvben, abban

lehet; de a cseh plavec, igaz, fakó,

vargabett

rettenetes

is

melléknévbl

nem

kellett

az

orosz-

kezdve

csinálni,

kétel-

lovat

kesely

képezett fnév, csakhogy ennek a megállapításához

olyan

családra,

szó-e a tót nyelvben,

jelent és ebben a jelentésben valóban a jjlavb fakó

volna

nincs

talán

Plavecz

országi kara, sary, illetleg ak kunoktól és végezve egy Szarvason

magyar családon. Hisz hogy melléknévbl akár színt, akármilyen más tulajdonságot jelent melléknévbl minden szláv nyelvben képzdnek eredetileg tct-en végzd fnevek rakásszámra, az tudvalev dolog, hogy a plavb melléknévbl is könnyen képzdhetett bármilyen szláv nyelvben egy -^plavhch fnév, a mely szke embert, fakó állatot jelenthetett, azt olyan

lakó

embernek, a kinek csak egy csepp fogalma van a szláv nyelvekrl, be sem kell bizonyítani, amúgy is elhiszi. Ha az oroszok a kunt azért nevezték polovecz-nek,

jelzje

annál jobb, ha

volt,

a jelenség így

is,

úgy

is

nem

mivel

azért

török

nevezték,

nevében sary az

sem

baj,

elég világos, hiszen a cseh plavec «ein

van a szlovén plavec «weiszer Ochso, a melyet bemutat maga M. is, ott a ezerb plavac, a melyet M. csak hangsúlya kedveért említ, de a melynek jelentése még Falber))

mellett

ott

sokkal inkább érdekelte volna az olvasót:

Pferdename, Bimsstein,

1.

a térképbe? talán

Mannsname.

2. ein

kevésbbé biztos, hogy a pZarii-ból képezett

szavak, mint a Szarvason

És miért nem

él

Píazjec-?

ilyen

nev

lehetett volna a bolgárban

'^plavhch plavec képzés ? hisz a

nevekbl

l.

nomen equo indi solitum. 3. (U. Srijemu) der Vük szótárát. Hát ezek miért nincsenek belerajzolva

fnevek

:

slép

bolgárban

vak

:

slépec

magyar család neve?

is is

valamikor egy ilyen

képzdnek

a mellék-

vak ember, star öreg

mr'btvec homo mortuus, mortuus béli, fehér: bélec (Gerov) világi ember (szemben a feketébe öltözött papsággal) stb. M. tiltakozása, hogy a palócz «a bolgárból való nem lehet, mert itt sem plavec, sem pedig plavh melléknév nincs », 160. 1., nem sokat nyomna a latban, még ha igaz is volna, hogy a plavh szó nincs meg a bolgárban, mert hisz

starec öreg

ember,

mr'bt'hv

:

211

:

94

ASBÓTH OSZKÁR.

maga mondja, hogy megvan

az óbolgárban,

csak az ö nála idézett adatokból

is

külömben is akár hogy közös szláv

kétségtelen,

van dolgunk, de meg is van a mai bolgárban, a mirl engem nemcsak Miletic barátom biztosit, de a mint mindenki maga is meggyzdhetik a bolgár szótárakból (1. Geeov szótárát, MiLADiNOVFét falb a., MARCOFFét fauve a.), csak a belle képezett fnév nem mutatható ki. Az én meggyzdésem szerint azonban ezt is bátran föltehetjük, valamint föltehetjük, hogy ez a képzés a tót nyelvben is, mert hiszen, hogy ott megvolt valamikor nincs meg plav}/-hól képezett *plavec, azt maga M. mondja, pedig ö azt még nálamnál is jobban tudhatja. Föltevések nélkül, ((elméleti játék" nélkül, a mint M. mondaná, még a palócz szó szóval

—

eredetét

((tót»

nekem

sem

lehet bebizonyítani, miért

megtiltva valamit föltenni, a

volna

épen

mi annyira közel

csak

fekszik,

Szó sincs róla, a palóczok neve lehet valószín és ha bolgárok laktak Magyarországon, mikor seink ide beköltöztek, ez a föltevés tárgyi nehézségekbe sem ütközik. Hangtani nehézségekrl meg szó sem lehet, hisz a kiinduló

annyira bolgár

!

is.

pont akkor egészen azonos volna a M.-tl választottal. Igaz, hogy külömben a hangtani kérdések dolgában itt sem érthetek egyet a szerzvel, sem el nem hiszem neki, hogy az orosz polovcy-h6\ tisztán a hangfejldés miatt nem lehetett volna a magyarban palócz, ha mindjárt az orosz szónak a hangsúlya az els szótagra esett is, a mi épen nem bizonyos és a mit a szerz egészen különös

módon

bizonyítgat, 160.

színnek, hogy a palócz

hanem

'*^plócz-on

1.,

sem nem tartom

való-

keresztül lett volna ^plavhch-

hogy egyszerbb, ha fölteszszük, hogy a fejldéssor nagy vonásokban ábrázolva körülbelül ez volt ból,

azt hiszem,

*pI(ívcz>*])lávcz>-^pl*pal(í"'cz>2i
désekre majd amúgj'

is

rákerül a sor, ha M. tüzetesebben kifejti

a hangtani fejldésrl nézetét. 25. Poroszló.

M.

helyesen, hogy a poroszlónak mint ma: «A poroszló, mondja, a bíró segédjének, els sorban a tényt tanúsító hiteles személynek

megállapítja

egészen

régebben más jelentése a neve volt."

162.

1.

volt,

Ez a régibb

jelentés

(la

XIV. század elején

a magyar jogéletbl végkép eltnik », és «a mi emlékeinkben a ál 2

95

SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK,

XIV., XV. században a poroszló

az

Az ember azt hinné, hogy M. most

ítélet

már

végrehajtója)),

u.

o.

az átadó szláv nyelvben

szavunknak csak régibb, valószínleg eredetibb jelentését fogja engem szintén megvallva meglejjett, mikor nála azt olvastam: «Az átadó szláv nyelvben a pristav-nok jogi mkifejezésnek kell lennie, s meg kell lennie a magyarban lev mindkeresni, és

Olyan logika nincs, a melylyel ezt a tételt igazolni lehetne, de szerencsére a tények erösebbek, mint a szerz logikája, és így nagyjában hozzájárulhatunk ahhoz az két jelentésének)), u.

o.

eredményhez, a melyhez

jut,

hozzá legalább

odáig,

a

hol

így

«A bosnyák- horvát- dalm. pristav tehát szórólszóra egyezik a m. poroszló jelentéseivel is, a mi poroszló-nk itt több, mint a is ugyanolyan jogi mükifejezés és semmivel sem magyar, s ezért a mi poroszló nk e nyelvek valamelyikébl való.)) 167. 1. Az az állítás, hogy a magyar poroszló talán nem egy közönséges pristav alakból való, st hogy maga «a pristav is foglalja

össze:

egy horv.-szlov. prstav-h6\ való leszw, igazán csak akkor ítélhet

majd meg kellen, ha a szerz egész nagy összefüggésükben fejti ki elttünk a hangtani kérdéseket. 26. Szamár.

M. elször összehányja mind a szláv bibliát, hogy nem benne szamár szavunkhoz hasonló kifejezést, e medd munka után, a melyrl nekünk részletes jelentést tesz, szórólszóra*) így folytatja: «A bibliafordításokban nem találunk ami szamár szavunkhoz hasonló szót; megvan azonban más népi szövegekben. A hazai szlovén nyelv népies iratokban somár = talál-e

szamár.

A

magyarországi szlovének és az osztrák szlovének egy

részénél az «asinu8» tényleg somár; a tótban és a hazai kisor.-

ban szintén somár = szamár, megvan a somár a morva-cseh dialectusokban is, míg a csehben a soumar általában ((teherhordó o-t, els sorban persze «szamarat» jelent.**) Térképen fel*) Csak az i(Jézett források megjelölését mellzöm, az az idézet, a mely legjobban érdekelne, a Nyelvrbl vett, hibás. **) Ez egy kis ferdítés, olyan ferdítés, mintha valaki azt állítaná, hogy Németországban a teherhordó állat többnyire szamár. A cseh soumar közvetetlenül a németbl való, v. ö. ófn. coumári, az pedig annyit jelent, mint a mai német Saumtier.

—

213

96

ASBÓTH OSZKÁB.

magyar nyelvet körül-

tüntetve a szó elterjedését látjuk, hogy a

vev

nyelvek mind használják a somár

nyelvek valamelyikébl való,

A magyar

nem

s

szót,

a nagy meglepetés: szláv

átvételnek

nyelv

nem

lehet bolgár.

tvé

mindössze 20 sorból

k.

1.

Erre jön azután

Eddigi fejtegetésemben én a szamár

«

bizonyítottam,

elismerem, de ha

»

álló

is

vitattam,

azt

s

Hogy nem

teszem

legkisebb kísérletének a

szlávok

e

eredet.

«a8Ínus>)-t jelent szó eredete eléggé jegyzem meg, hogy a szamár nevével

azt

Európát Olaszország ismertette meg.» 169.

vezetend

olasz

és szláv nyelvi

ismeretes. Itt csak

A szamár

így az átvétel

s

közvetetlen

hogy

e

szót

szláv

lehet bolgár, azt készségesen

ezt az

idézetekkel

fejtegetést, sehol a

együttvéve

bizonyítás még

nyomát sem bírom benne

fölfedezni.

név utolsó sorban kétségtelenül az olasz somáro-ra vissza, de a közvetetlenül az olaszokkal érintkez

nem

ismerik a somar elnevezést,

délnyugati része,

nem

nem

ismeri a szlovének

De nem

ismeri a horvát-szerb.

ismerik az

északon él szlávok sem, mihelyt a magyarokkal közvetetlenül nem érintkeznek, már a csehek sem ismerik, mert a cseh soumor

nem

az olasz somáro-hó]

ismerik

a

került tót

lett,

nem

is

jelent szamarat, de igenis

Magyarországon és az onnan Morvaországba telepek; az oroszok eltt meren ismeretlen a szó, tótok

csak épen a hazai kisoroszok ismerik. Vájjon

ebbl, akár él szóval elmondják, rajzolják?

szlovén

Hát ebbl

szamár,

tollal

mi következik mind

leírják,

vagy térképre

más, minthogy a hazai valamint a mi ruténjeink magyar, maga a magyar szó pedig

alig következhetik

meg

a

somár szava egytöl-egyig kétségtelenül olasz.

tót

—

somár,

27. Túr.

A

hír szó

nem

került hozzánk, ezt

bolgár, aláírom is

;

a íúr a hazai szlovénektl

magyar

aláírom, ha a

szó

szláv. Hogy

igen régi egyházi szláv nyelv forrásban találunk egy tvor'h szót hogy a ide ill értelemben, az, nem tagadom, a mellett szól, akár mi a szó a szlovénben régi és nem a magyarból átvett,

hangtani okoknál, akár «a szónak nagyon, de nagyon

is

.

,

.

földrajzi elterjedése)) miatt

lehetséges volna.

214

:

97


28. Varsa.

Nincs az a nyelvész, ha

nem

konyít

a szláv nyelvekhez,

is

a ki M. térképérl els pillantásra le ne olvasná, hogy a szláv nyelvekben egy a magyar varsá-nak szorosan megfelel szónak

meg

már

kellett lennie

a

korszakban,

közös

mindenfelé, a merre csak járunk, úgy híják

hisz

még ma

is

orosz versa, lengy.

:

wiersza, cseh vrsé, tót vrska, szlov. versa, horvát-szerb vrsa

(és

kicsinyítvel) vrska, mindenütt, de mindenütt úgy híják a vörsét-

magyar. Igen ám,

varsát, akár a

mondja M.,

meg

a szerb

176.

1.

egy részében

nyelv

Hogy a

ennél

«Az

lennie,

is

kézzelfoghatóbb

oláhban

«

ebbl

az

összeállításból,

nincs

s

meg

a

bolgárban*).

hogy meg kellett az eltte semmi, hisz még

szó kétségtelenül közös szláv,

valamikor a bolgárban is

de

hogy a varsd-nak megfelel szó nincs

azt látjuk,

bizonyítékot

mondja,

ngyan,

épen

semmibe sem vesz

is

a

érintkez

bolgársággal

helyen elfordul egy oláh vúrsg (reuse mit fünf holzreifen

m.

durchmesser von

1

folyómente,

még

v.

ö.

így ebbl azt ban is megvan s

bis

Sain. vársíe,

a szó», u. :

De M. bedugja a

o.

(v.

sem pedig Cankof nem tam meg a szót." 176.

ö.

Etym. Wb.

Dict.),

im

mica

IX.

talán

Vrsa, *v'brsa, ^vri^sa szót

«

gárban sem MiKLosicH

is

Weigand Jahrb.

lehetne következtetni, hogy

is

kezével és folytatja

tények alapján

70 cm. sich verjüngend, Jal o

230),

bolgár-

a

fülét mindkét azonban a bol-

sem Duveknois, sem talál-

ismer, népnyelvi gyjtésekben k.

szentül

1. Én ellenben már az eddig meg voltam gyzdve, hogy a

érintett

bolgár-

ban meg kellett egy teljesen megfelel szónak lennie,*) szerencsére azonban semmi szükség sincs már szent meggyzdésemre, mert a bolgárban ma is él még a vhrsa szó (1. Gekov szó-

—

tárát vrhsja

a.).

Magában a

semmi, a mi miatt

ne

szó alakjában nincs semmi, de épen

ép olyan jól bolgár, mint hogy mikép bizonyíthatja a « földrajzi elterjedés azt, hogy épen hazai szlovén, arra bizonyosan nemcsak én, hanem mindenki méltán kíváncsi, a ki a térképrl csak azt olvasta le, hogy a szó mindenfelé, a merre szlávok laknak, olyan lehetne

('hazai szlovénw,

*) L.

statej

AsBÓTH Refleks

po slavjanovédéniju

II.

slov

vida

trht-tvht

13

—

15., k.

1.

a Sbornik

k.-bl.

AKAD. ÉRT. A NYELV- ÉS 87.KPTÜD. KÖRÉBÖI.. XX. KÖT.

3. BZ.

7

98

A8BÓTH OSZKÁR.

hogy a magyar szó belle könnyen kimagyarázható, mert bizonyosan még azon sem akad fönn, hogy a tót

alakú,

igazi nyelvész

területen a vrsa töalak helyett járja,

vrsa

az a vrska,

mellett

a mely

ma már szerbben

a

csak a vrska

kicsinyitö

gj'akrabban

a

használt

mutatkozik.

Visszapillantás. Tehát ezek volnának «a közkelet magyar szavak, a melyek

nem le

lehetnek bolgár eredetek*)! Bizonyos

a könyvet:

mást,

többet

vártunk,

teszszük

csalódással

rétegeknek világosabb

a

mindenekeltt sokkal több anyagot. Hogy is « Ebben a fejezetben néhány közkelet s régi szavunkat akarom bemutatni, a melyek egyszeren azért nem lehetnek bolgárok, mert a bolgár nyelvben sohasem voltak meg. Hogy a bolgárból ilyen rendszeresen kiföltüntetését

és

kezdte M. a fönt kiírt czím alatt:

sem lehet, mert ugyan eltnik a nyelvbl, de a szavak ilyen tömege s épen azok tnjenek el, a melyek a magyarban megvannak, az teljes lehetetlenség.)) 85. 1. «A szavak ilyen tömege 28 szó, mondjuk kerek 1000 esztend alatt egy nyelvben, a mely vesztek volna a IX. század óta, arra gondolni hisz egy-egy szó

»>

annyi idegen hatásnak volt kitéve

:

görög, oláh

azután

és

—

egy

És még ebbl a 28 szóból is vagy egy tuczatot le kell vonni. Hisz azt M. sem állítja, hogy a bolgárban a kq.sta elveszett, csak azt mondja, a kúti/a, szerb-horvát eredet a meída, rbzda és vlahh hogy szavak nem hogy el nem vesztek, hanem épenséggel át is jöttek a mi nyelvünkbe, M. hite szerint is, bolgárós alakjukban (meggye, évszázadokon tartó rettenetes török hatásnak

—

rozsda,

!

;

csakhogy mellettük a horvát-szerb medja, rdja

oláh),

{vlah többese

:

vlasi

i

is

belekerültek nyelvünkbe

(megye,

olasz); a dorong, gerlicze, konkoly, varsa

h

még ma

maga M.

is

a bolgárban, a konkoly mását

nem

a dorong-ét csak

kezében

tartott,

látta

meg abban

ragya,

másai megvannak is

megtalálta,

a szótárban,

melyet

a

a gerlicze és varsa másait épen abban a külöm-

ben teljesen szavahihet szótárban nem kereste, a melyben megtalálhatta volna. A sza»i(ír szavunk nem szláv, hanem olasz, a jobb

hínez szóról

is

szláv volta.

Hogy

lett

volna

nem

az otromba szó

beszélnie, alnyira

«jelentése alapján

kétséges

nem

bolgár

99


nem

eredet)), az épen

magyarázza a magyar

maga a szó, a melybl M. megvan még most is a bolgár nyelv-

bizonyos, szót,

ben. Elveszett, igaz, sok szó a bolgár nyelvben, annyi szó, hogy

igazán nevetséges ahhoz képest azt a

még hátralev

17 szót «a

szavak ilyen tömegé »-nek nevezni, de a legtöbb szó, itt

csak azt bizonyítja,

tudhatott, hogy szavak szoktak veszni.

Vagy olyan nagy

ám

«

a

nyelvekben

szláv

neve

kerek » ablak

elveszett

kiszorult az ablak eredeti szláv elnevezése és helyét vagy

keletkezett szó, vagy idegen, olasz, török

driek

t.

srokonságon alapuló

ugyanis megvan a a ^drékio

«

szó,

foglalta

draikas az alakja*, 95.

s

a mag3'ar szó szláv

is.

olyan gyér

voltában

déía szó elveszett nemcsak a bolgárban, a szlovénben

A

id-

is,

mert az

itt

újonnan «A cseh

«a litvánban

1.,

de elveszett

hanem a

szerbben,

nyoma maradt, hogy még

kételkedni

is

el.

szláv szó)),

derék » szó nemcsak a bolgárban,

lengyelben, oroszban

st

közül

nyelvben, mikor akárhány vidéken teljesen

vel a legtöbb szláv

dfík. tót

el-

is

ha az ablak két neve

csoda,

(okno és ohlokh) az egyik, a

A

melyek

a

más szláv nyelvekben is, a mi a mit amúgy is minden józan nyelvész elre

tekintetbe jönnek, elveszett

lehetett

hanem

meglev hozzá

egy

ideig.

a szerbben

hasonló szót

is,

M.

megvan

az eredeti jelentésben, de a kaptafa

jelentésben a mesterségekben

ersen érvényesül török nyelvbl

félreértette

került szó

A

!

kopito

szorította

ki

a

bolgárból

épúgy,

mint a szerbbl.

kapczá-n{ik megfelel *kopythce eltnt csak úgy, mint az orosz-

ból,

a mely hajdanában jól ismerte, eltnt a szerbbl

is,

eltnt,

— hisz

vagy már nagyon ritka lett vagy mást jelent a kapcza, mint hajdanában mert kiszorította a törökbl átvett corap. Hogy a *^kopythniki> megvolt a bolgárban is, azt M. is jogos föltevésnek tartja, csak épen azt állítja, hogy a kopitnjak képzés, a melybl a magyar kapotnyak alak lett, nem lehet bolgár, és íme kitnik, hogy a bolgár épen kopitnjak-T\ak híjjá ezt a növényt! A kelepcze szó egy *kléphca-hó\ magyarázandó, a mely csak egyházi szláv nyel-

mert a vele

jelölt tárgy is eltnt,

a magyarban

ven

írt

—

is

forrásból ismeretes, de egyetlenegy szláv

maradt meg

melybl

;

a tót klepec

sem rizte meg

nyelvben

sem

tisztán azt az alakot,

magyar szó magyarázatánál ki kell indulnunk. A kralh « király » szó megvan ugyan a bolgárban, de meglehet, hogy csak késbb újra átvett szó, az azonban kétségtelen, hogy a

a

217

7*

100

ASBÓTH OSZKÁR.

a közös szláv hazából magukkal hozták a bolgárok a Lralh szót.

A

medencze eredetileg rézedényt jelent, a bolgárban

él

egy

hímnem

mednik

«

rézüst », a

még ma

is

mely más szláv nyelvek

és

a szomszéd oláh nyelv tanúsága szerint valószínleg egy régibb

nnem

médhnica helyét foglalta

el.

A

moly szónak az

összes

szláv nyelvekben végigvonuló és mindenesetre közös szláv inolb felel

meg, bolgár a magyar szó

ma

mert a bolgár

molec-et ismeri!

!

az

is,

A

!

a mely a képzés

bolgárban

csakis

itt

egyszer tévedés

;

képezett

nem

lehet,

kicsinyít

t,

a

palócz szót M. egy ^plavhCb-hóX magyarázza,

sr

hogy

állítólag csak azért

belle

a

voltánál fogva meglehetett nagyon jól

még

a tszó, a ylavh «fakó»)

sincs

a

meg,

ha elveszett a bolgárban a ^plavhcb-plavec ki, a mikor a magyar

képzés, ne csodálkozzék rajta a szerz, a szót a tótból magyarázza,

hanem

—

magyar

egy Szarvason

nem egy meglev tót szóból indul ki, él magyar család nevébl Hogy a !

asztal szláv stolb-hól való, az kétségtelen, az

is

kétség-

telennek látszik, hogy a mveltség egy régibb fokán a szláv szó se tisztán asztalt,

hanem valami való

se

széket

a

asztal-székfélét

érintkezésnél

egyes

mai értelemben nem jelentett, és hogy új mveltségi körökkel nyelvekben elveszett az asztal

szláv

jelentés, a stolii pedig tisztán csak a szék nevéül

míg

maradt meg,

az asztal valószínleg az asztal fejlettebb formájával együtt

nemcsak a bolgároknál a hol az oláh mása az asztalnak legrégibb idegenbl

idegen nevet kapott. Ezt észleljük,

átvett neve,

csakis a

hanem

a jelenséget

a szlovéneknél

is,

a hol azt miza-nak híjják

—

magyarországi szlovénben maradt meg az asztal A kakas szót nem számítottam külön, mert M.

régi szláv neve.

szerint lehet bolgár, a kakát szóra pedig azért

ügyet, mivel

nem

sikerült

nem

vetek

nagy

M.-nek a szóknak az eredetét eléggé

tisztába hoznia.

Ezek szerint én épenséggel nem látok abban valami nagy az a pár épen említett szó,

nehézséget, ha fölteszszük, hogy

mindösvsze 13, illetleg 12*) a bolgárban elveszett; valaminagy «tömegtt-et én

itt

egyáltalában

nem

látok

magam

eltt,

amely-

nek eltnését talán tisztán nyelvfejlödési szempontból kizártnak vagy

akár csak

A

valószíntlennek

kopitnjak ugyanis

megvan 218

lehetne

mondani.

a bolgárban.

Ha

végig


még

nézek

sem

101

egyszer azon a 28 szón, a melyet M. tárgyal, sehogy

bellük

akarnak

megkülömböztethetö

egymástól

tisztán

rétegek kidomborodni, a melyek kimutatása ennek az egész

résznek voltakép fföladata

lett

meglételének a bizonyítása a

már

volt

magam

is

volna: «Ez els részben

czélom.w

81.

Mennyivel több

1.

ö eltte kimutatva, mennyivel több szót

nembolgárnak, mint a mennyi

itt

els

e rétegek

ismertem

el

annak

ki

igazán

van mutatva és komoly okokkal be is bizonyítva A kutya, megye, ragya mellett már rég említettem a gatya és parittya szavakat olyanokul, a melyek hangtani okoknál fogva nem lehetnek bolgár eredetek. Ha M. mvébl az elfogadható eseteket, a most emlí!

tett,

nem

következ pár

eset

össze a

a

nem

megye,

ragya

új olasz-on kívül összeállítjuk,

mind-

ebben a világításban épen

szavakon és a szintén

új

kutya,

marad meg: a âraí

a kaj -horvátból,

poroszló a horvátból, a retesz a tótból, a túr a hazai szlovén-

bl

M. mégis úgy

mintha azokat a rétegeket «A szláv nyelveknek e IX. századi állapota, valamint a magyarság vándorlása és letelepedése eleve is valószínvé teszi azt a nézetet, a melyet a fentebb tárgyalt szavakon bizonyítottam, hogy nyelvünk kerültek volna.

egyenesen ö fedezte volna

föl

és

tesz,

mutatta volna ki:

szláv jövevényei közt átvételi rétegek vannak», 179.

és úgy 1., hogy a távolállóban könnyen az a teljesen téves hit keletkezhetik, mintha én meg mindent, de mindent a bolgárból magyaráznék. Hogy én erre mennyire nem szolgáltam

tünteti föl a dolgot,

rá,

azt

hadd bizonyítsa egy orosz nyelven megjelent értekezésen három lapon

mindössze három lapjáról vett pár adat. Ezen a

horvát-szerbnek, illetleg egyenesen vagy horvátnak, vagy szerb-

nek

mondom

a

következ szavakat: gatya, paprika,

paszuly, macska, nadragulya, kamat, haramija, jegenye/

zaméc. 46

— 48 = Izvéstija

Yn:4:291

— 293.

Hogy

a

csatorna, 1.

Nésk.

szláv

jö-

vevényszavainkban vannak rétegek, azt már régesrég tudjuk, azt ne bizonyítsa nekünk M., azzal a bizonyítással elkésett; tle e helyett azt vártuk,

hogy

tisztán egymástól elválasztható, közös

nem

lett

abe-és sorrendben tárgyalni és

így

vonásokat föltntet rétegeket volna szabad a szavakat

—

jelöl ki,

de akkor, igaz,

egészen a véletlenre bízni, hogy milyen sorrendben következze-

nek egymásra a szavak. Ezért és sok másért én e nagy mvének I. kötet els részét elhibázottnak tartom. Ezt annál nyugodtabban 219

102 jelenthetem

ASBÓTH OSZKÁR. ki,

mert az

I.

kötet

második

meit én sem tagadom. Hiba van ebben

is

részének nagy érde-

elég,

de azt elismerem,

hogy két nagy kérdést végleges megoldásához elég közel vitt: a magyar helyesírás eredetének és a magyar keresztény terminológiának kérdését, olyan két kérdést, a melyek nemzetünk történetének egy nagy jelents fordulójával, a keresztény hitre való térésével, a legszorosabb kapcsolatban állnak.

220

I

TAETALOM. Lap

Elszó

.,-.

__„ — —

__

— —

._

3

„_._.,__ „,.___

4

magyarok a bolgárokkal ? _ Szlovének Nyitra- és Pozsonymegyében

15

Szövétnek..^

Hol

Komárom

Gazojilanciom, és

A

rétegek kimutatása

Ablak Asztal

3.

Berek _. Dézsa „_ Dorong Garat

. 6.

7.

Gerlicze

8.

Kakas

9.

Kapcza.

11.

~

„.__„_

-

._.

__

-..

_ —

-..

--

— ~

_„

.,..

_~

....

..,-

__

27

_ - -~ __ _ _ —

34 37

-

40

~

.~

™

Kapotnijak

13.

Király

14.

Konkoly

Kapta .^ „.

....

15. 16. Láncz-retesz

.„„.__ _ .„.

...

....

-_.

....

_„

....

17.

Kutya Medencze

19.

Megye

20

21. Moly, ragya, rozsda

22,

Olasz, oláh

Otromba Palócz.,..

25

Poroszló

26.

Szamár

27.

Túr^. Varsa

54 55 61

70

._

....

™

73

_

....

....

75

._

75 77

....

....

._

81

..„

_ ™ .___._._„ ™ __ .„.

._

47 -_,

_._.___ ™

és mesgye

23,

_

._ .„.

24.

44

..„

_~

18.

„.

„.

....

_„

....

„

41

—

_

__

_..

..„

33

;

_

__

22

_

~ 10.

21

-.

.-

és a népnyelvi kakát

12. Kelepcze

28.

~

™ „.,.-_ ™

__

....

18

__

....

_

„

„

1.

2.

4.

7

érintkeztek a

.

85 89 91

.

94

...

95 96

..„

97

98

Visszapillantás

221

/

M

â-/ £Gn

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY OF

PH 2582 S5A7

FROM

THIS

TORONTO

POCKET

LIBRARY

Asboth, Oszkár Szláv jövevényszavaink

u SZLÁV JÖVEVÉNYSZAVAINK. ASBOTH OSZKAK BUDAPEST. BEVEZETÉS ÉS A KüLÖMBÖZÖ RÉTEGEK KÉRDÉSE. KIADJA. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA

Recommend Documents