KIADJA: A MAGYAR IRODALMI ÖKKÉPZÖ-TÁRSULAT

6. szám.

XLVI. Évfolyam.

Debrecen, 190^ március 20.

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L a p o j l KIADJA: A MAGYAR IRODALMI ÖKKÉPZÖ-TÁRSULAT. —------ T------ --------- ----- ------------- ---- =-----------------■-------------—

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Debrecen, collegium . —

—

■

Megjelenik havonként kétszer.

----------- --------^------ ----------- =-------

-

ERDEI

.

-

ELŐ FIZETÉSI ÁRAK : E gész é v r e ..............i 4 b é l e v r e ............................................ 4 2

F őszerk esztő:

KAROLY.

<

^

|JLi_ „

E gyetem i és akadém iai polgárokniÉkcönképző­ köröknek : \ ’ .*. E gész é v r e ................................................... * E g y e s szám á r a : 20 flllé X j ’’ J '

S z e rk e s z tő tá rs a i :

E rdélyi András, Kun-Szabó Gyula. —

----------- í t ~

---------------------------------------------------------. •

£

Március 15. Március 15! Szabadság hajnala! M agyar szabadságnak bűvös fénycsillaga! Ism ét eljöttél, h ogy lángragyujtsad szivünk, lelkün ket m agasba, tiszta égbe ragadd ! H ozsán n a! H ozsan n a! Diadalmi ének s mind mi dicsőség van, legyen mind a tiéd, fényes nap sugara arany koronádra vesse r a g y o g á sá t! . .. m ert te m egérd em led ! Aludtunk, — felk eltettél ; szolgalelk ek v o l­ tunk — szabaddá te t e t t é l ; k étség m arta szivünk, lelkünk kishitű volt — rem ényt, bizodalm at te adtál mi n e k ü n k ! M árcius 15! Ü d vözöllek újra! K öszöntelek ism ét, ámbár látva fényed, am int dicső fényét s m ost a sivárságot — szom orú lesz szivem , a le l­ kem e lb o r u l! M árcius 15 ! Hát ism ét eljöttél! . .. Hányad­ szor jöttél e l ! De a régi álm ot, azt a bűvös, cso­ dás, legelső szép álm ot viszon t soh’se lá to d ! Nincs bennünk az a tűz, mi v olt őseinkben, hitvány, finnyás testben m egrom lott a lélek és az ifjúság, az arany ifjúság, kinek akarata a nem zet szava volt: márna balgán hajol hideg, önző fők­ nek s o tt van már szivében csirája a rossznak, am ely képesíti m egtagadni hazát, nyom orult k e ­ nyérért, rangért, m é ltó sá g é r t! Az arany ifjúság, kinek elődei, ős Budavárá­ nak fü stölgő ágyúit em elt fővel nézték, mai napság — gyáván hizeleg a nagynak és a hatalm asn ak ! M árcius 15! Te ism ét e ljö tté l! H allatszik a jelszó! H iába! H iába! H itvány lidércfó'ny az,

mire szükség van m ost, m ert a gyön ge lélek napba nem tek in th et ! E g y en lő ség ? N in c se n ! Legalább k özöttü n k ! M egrom lott a lélek s gőgjében nem látja, hogy m ig fejét toldja hatalm as föveggel s k ezét véd el­ m ezi, a nap sugarától — m indig távolodik arról a helyről, am elyben a lelke, szive g y ö k e r e z ik ! T estvériség ? N e v e tsé g ! Van ur és van szolga ! Az em ezt lenézi és m ig zsírján hizik, — szegény szolga addig akár éhen halhat! Szabadság ? K áp rázat! Csupán szem fényvesz­ tés! Nem csörög, az igaz, rabbilincs kezünkön, ám de m it ér, hogyha, ki őszintén, nyíltan elvét vallni m e r i: koldusbot jutalm a, m ig a sim a lelkek, — m ig a g y en g e lelk ek élnek nagy boldogan ! N incs itt egyen lőség, testvériség, sza b a d sá g ! És az ifjúság, az arany ifjúság m indezt látja, tudja, ám de m egjavitni, ám de érte küzdeni nincs többé ereje, vagy m ert hogy k özötte ham is cégér alatt álpróféták élnek — nincs kedve m utatni, nincsen bátorsága, h ogy m int zajgó tenger, a szen nyet kihányja, e hármas isten ség hitetlen ellenit, kizárja k e b lé b ő l! Március 15! Nem béke szivárvány, villám od kell i d e ; haragos v illá m o d 1 S ha majd égő tüzed m eg tisztíto tt m indent s m int tiszta áldozat lob og a szivekben: önzetlen szeretet, forró honszeretet s ism ét a m iénk lett, mi ek k or való v o l t : akkor jöjj el ism ét ünnepi pom pádban Március 15 ! Kitörő öröm m el, lán goló lélekkel. „ Akkor üdvö­ zöllek, akkor köszöntlek é n “.

Főszerkesztő.

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

70

D ebreceni

F

ő is k o l a i

Március 15. Isten az ő végtelen jóságu kegyelm éből ism ét m egengedte érnünk a szabadság, egyen lőség és testvériség nagy nem zeti ünnepének már ötvenhatodik évfordulati napját. A debreceni kollégium s ennek úgy a hazafiságban buzgó tanárikara, m int lelk es ifjúsága egyaránt k ivette részét a lélekem elő és a m aga egyszerűségében is fenséges ünnepélyekből A debreceni kollégium ifjúsága azonban csak hazafias k ötelességén ek tett eleget akkor, am időn a régi szokáshoz hiven, ünnepelt úgy a felsőbbekkel, a tanárokkal és a hivatalos testü letek k el, mint az alsóbbakkal, a néppel együtt. M eggyujtották több helyen és több m ódon az em lék ezet és hála oltárán m agyar szívből fakadó érzéseiknek és m agyar lélek b ől szárm azó gondolataiknak áldozati tüzét, hogy csapjon az fel a m agasba, m int egy égő csipkebokor és ezen égő csipkebokornak tü zes lángjai k ö zö tt adjon az Isten, adjon a m agyarok Istene ennek a sok századok szen ved éseitől ezerszer m egviselt sz e ­ gény árva m agyar nem zetnek k ét kő táblát, m int adott hajdan a Jehova, az Izrael népének nem zeti Istene, a zsidó népnek k ét kőtáblát, a

T Á R C A . J e lig e : „R esu rgim u s“ !

Március idusán !

L

apo k.

6. s z á m .

tiz parancsolatot. A m agyar nem zet tiz paran­ csolata ebben a k é t szóban foglalható ö s s z e : fü ggetlen ség! szabadság! .. E zt a két szót kell a k é t kőtáblára felírni külön-külön, de ezt a k é t szót kell bevésni a mi szivünk táblájára is úgy, h ogy annak betűi soha le ne kopjanak. Ez a mi ifjúságunk, m int m indenben, úgy ezen ünneplésében is m éltó volt önm agához, m éltó volt a debreceni diák névhez, m éltó volt m agyar­ ságához. M int ama egykori pesti márciusi ifjúság, ú gy ünnepelt ez a mi jóképű, tiszta, igaz m agyar ifjúságunk tüzes szívvel, forró lelkesedéssel, égő hon- és szabadságszeretettel. H isszük, sőt m eg vagyunk róla győződve, hogy ha m ind ig így ünnepelünk s így ünnepel­ nek a mi utódaink, hazánk rem énye, drága ifjú­ sága: altkor lesz fü ggetlen ség és szabadság!! Óh te, a hármas bérctől és négy folyam tól k örü l­ ö vezett szép h a z á n k ! „légy azért bátor és erős és kezdj hozzá, sem m it ne félj és ne rettegj, mert az Ur Isten az én Istenem , veled lészen, téged el nem hagy, tőled el nem távozik, m ig az Ur há­ zának, m inden m esterségének műve el nem v é ­ g eztetik “ * * * D élelőtt 9 órakor á k o lle ^ u n tanltrlfáfa''és ifjúsága nyitotta m eg az ünnepélyek sorozatát az V ilá g o m lá s, v a g y istenek c s a tá ja ? Óh n em ! — A j á m b o r nép só h a jt csupán ! De e s ó h a jb a n m ost m á r tűz s erő v an, Méhében o rkán m a g v a vesztegel — A z is te n a d ta n épből szörn yeteg lett, Jogot k é r ! — nem k é r : m ost m á r követel!

H o v á siettek szín le lt f á jd a l o m m a l S kön yes szem ekkel iste n g y ilk o s o k ? A s ir üres, a n a g y kő e l t a s z i t v a : N in cs ott az U r : a z Ur f e l t á m a d o t t ! H o v á siettek a k a p o tt p a r a n c s c s a l B érencz hóhérok, a lja s szolga h a d ? A börtön n y itv a , z á r ja te ls z a k itv a — N incs ott l a k ó j a : a ra b m á r s z a b a d .

S a m in t a szent igéktől itta s u lta n A z összezúzott trón ta lp á r a lép, Százezrek a jk á n százezer torokból H a rs o g a s z ó z a t : m it k iv á n a n é p ! „Egyenlőség, testvériség, s z a b a d s á g “ E három szó im á ja , m in d e n e : D e a m ik o r e három szót k ie jti : Ég, föld, p o k o l m e g im b o ly o g bele.

A m egfeszített, s ir b a z á r t ra beszm e Ú jult erővet, u j életre kel, R o m b o lva , z ú zv a , tör, s z á g u ld előre, Ú tjában m in d e n g á t a t elseper. B ilin cséb ő l feg yvert s k a r d o t kovácsol, L e sú jtja véle a g a z zsarn okot S a d ú lt rom ok, holt testek fölébe A z uj tan o k n a k ép it te m p lo m o t!

Jogot nekünk, e rég ó h a jto tt kincset, M ely m in d n y á j u n k k a l egy fo rm á n közös ! P u sztu ljon m in d e n g y ű lö lt, átkos e m lé k , M i m ég a r a b s á g j á r m á h o z kötöz. K i r á l y t nekünk, ki népét m egbecsüli, A nem zet kincsét nem p r é d á l j a fel S a m ú ltn a k in tő p é l d á j á n okulva, A jog s ig a z s á g ösvén yé re lel.

M i zúg ? m i böm böl ? — m in t a z ég v ih a r j a A végrehajtott Ítélet után,

ó h ! m in t örül a m egszerzett jo g o k n a k A z ujjongó, a m á m o r o s tömeg,

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

Jelzet: Z462

6. s z á m .

D ebbeceni F

ő is k o l a i

Oratóriumban, ahol a jelzettek en kívül m egjelen­ tek m ég az a g g honvédek is foszlányos, régi zászlójuk alatt, valam int a város és egyház s több hivatalos testü letek kiküldöttei. A főiskolai én ek ­ kar gyönyörű kidolgozásával és finom szín ezésé­ vel előad ott Hymnusza után dr. Szabó Márton, a főgym názium fiatal, szép teh etségű történelem tanára ta rtott m agas értékű s m ély tudom ányos alapokon járó, m indenkit lebilincselő ünnepi be­ szédet. B eszédének nagyon sok pontja m egragadó és m egh ató voltánál fogva sok tapsokat érdem elt ki. E zután Jakab Lajos 3. th lép ett az em el­ vényre és szavalta el Indaly Gyulának „Március 1 5 “ c. szép és fen költ eszm ékben gazdag k ö lte ­ m ényét, hosszas tanulm ányozás és alapos k id o l­ gozásról tanúskodó tetszető s alakban. Majd a főiskolai énekkar ének elte el a Szózatot a már tőle m egszok ott precizitással.

Délután \ 2 órak ora Petőfi szobornál kezdte m eg a M I. ö . T. s ennek kapcsán a kollégium ifjúsága az ünnepségeit. Itt a „Petőfi dalkör“ énekelt, m elynek v é g eztév el Oláh Béla gym n. 8. o. t., a „Főgym n. önképzőkör" eln öke tartotta m eg az itt k özölt gyújtó, lelk esítő beszéd et:

E g y m á s t ölelve, e g y m á s t lelkesítve Testvér testvérrel egy u ta t követ A k in csösön t, a m e ly n e k egy 'picinyke R észét is — e d d ig félve á lm o d d , — M in ek re m é n y é r ő l is m á r lem o n d o tt — M ost e gyszerre és egy n a p m egh ozd. Óh, j ö jje te k h á t e n a p o t m egü lni, H i s z ’ ez egy u j terem tés n a p ja volt, A m e ly e n v is s z a v iv tu k ős jo g u n k a t, A z sa rn o k sá g m it tőlünk elrabolt. A z eszm éknek i l y fényes g y ő z e d e lm e D icsőségéből nem vé szit soha, F á k l y á j a lesz a z messze s z á za d o k n a k , J ö v ő n k r e m é n y e s m ú ltú n k záloga,. E l m ú lt á t é l . . . K i z ö ld ü lt m á r a róna, L efoszlott ró la a fehér lepel, A z érkező ta v a s z t s ó v á r g ja m in d e n — A term észet is v é lü n k ünnepel. Ünneplő nép, ü n n ep i köntösében Fent n a p s u g á r s lent b im b ó fa k a d á s, — N e v e d susogja m in den , a m i érez — L é g y ü d v ö zö lv e : n a g y f e ltá m a d á s !

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

71

L apo k .

Hozzád jövén k nagy érc alak, hozzád jövénk azzal a szen telt érzelem m el, m elylyel ama hires napkeleti bölcsek m en tek az Idvezitő szülő váro­ sába, B etlehem be és elhoztuk a töm jént és a m irhát, elhoztuk a legszebb áld ozatot: hálánk áldozatát. Nagy Petőfi Sándor, téged ünnepelünk, neked száll az é n e k ! M ert hisz’ tőled tanuljuk ma is, m it tesz az : szeretni ezt az annyi rubininál drágább piros vérrel, annyi gyém ántnál csillogób b könynyel m egszen telt drága hont. Az a te bűvös lantod tan it m inket erre, mely — m int sebesen zúgó szélnek zendülése — har­ sogja a viharzó szenvedélyek csatára hivó h a ta l­ mas szózatát, az a te rövid, de annál d ic ső sé g e ­ sebb életed tan it erre, m ely a szabadság pirkadó hajnalán v ette k ezd etét és a szabadság sirjánál érte végét. V alóban — tisz te lt honfiak és honleányok — Petőfi élete és a m agyar szabadság oly elválhatatlan kapcsolatban van egym ással, hogy e g y ik ­ ről a m ásik nélkül beszélni nem is lehet. Most azért, midőn az egész ország lelkesedve ünnepeli ama nagy napot, m elyen csöröm pölve h u llott le

Gyermek szerelmek. E gy kis leány találkozik egy fiúval; szem eik összetalálkoznak. A fiú elhaladva m ellette vissza­ néz, a leány, bár nem tek in t hátra, érzi, tudja, h ogy a ki m ost ő m ellette elhaladt, visszatek in tve őt nézi, rajta leg e lte ti szem eit. Pár nap múlva, h ogy hogy nem ,m egism erkednek egym ással;a fiú, ha a bátrabb fajtából való, az isk olából is hazakisérgeti ideálját, otthon róla álm odozik, m egvan győződve, hogy fü lig szerelm es bele s ím e m eg­ születik a gyerm ekszerelem . Kinek ne lennének gyerm ekkori ideáljai, ki ne eleveníth etne fel emlé k ek et, m elyben egy szerelm es gyerek s egy kis leány játsza a főszerepet? — Nekem is vannak ilyen em lékeim , hadd mondjak el belőlük n é ­ hányat. Első ideálom egy barna kis leány volt. IV. gim názista voltam , m időn apám tánciskolába küld ött N agyon örültem ennek, m ert azt g o n ­ doltam , hogy ott majd sok csintalanságot k ö v e t­ h etek el K eszier bácsival, az öreg tánctanitóval, kit látásból már ezelő tt ism ertem . A tánctanulás egészen szépen ment, elég ügyesen és nagy k ed v ­ vel táncoltam . A tánciskolában egy pár szép leánv 6*

Jelzet:

Ü ebheceni F

72

ő is k o l a i

a „rozsdamart bilincs* a m agyar nép kezéről, em elkedjünk ki mi is a köznapi élet fásu ltságá­ ból, lengjen köztünk Petőfi szellem e s hassa át szivün ket az a m agasztos szabadság szeretet, m ely egy nem zet szivét dobbantotta m eg 1848 már cius Idusán. M árcius Idusa! Fel tudod-e m ég fogni e nap nagy történeti jelentőségét, te érdekhajhászó korszak közönséges g y e r m e k e ; m eg tudod-e m ég érteni a szabadság, eg y en lő ség , testv ériség nagy eszm éjét, m elyért e napon a nem zet színe-virága, az ifjúság k ü zd ött; avagy áthatja e m ég keb led et a hazafiui lelk ese­ dés szen t tüze, ha hallod ama fényes alakok közt is a legfényesebbnek halott ébresztő riad óját: „ T a lp ra m a g y ar, H í a h a za !“

Március I d u sa ! „Ezt a napot Szent-Petőfi napjának n evezte M agyarország, m ert ezt a napot ő állitá m eg az égen, igazabban, m int valaha Józsue*. E zt mondja koszorús k öltőn k Jókai. És m él­ t á n ! M ert Petőfi m árcius 15-iki szereplése örök bizonysága" egész lén yét, egész valóját átható szabadság szeretetén ek . Ott látjuk m indenütt, m int a m ozgalom vezetőjét. Buzdítja a népet,

is volt, de legtöb b en voltak a zsidó leányok. Azért em lítem ezek et külön, m e ít ezek m ind nagyon csúnyák voltak. K eszler bácsi, nem tudom miért, angyalkáknak hivta őket, habár ez a név nem nagyon illet rájuk. A n égyesnél K eszler bácsi felállította a lányokat s a fiuk nagyság szerint m entek elibök, hogy párosával a négyeshez felálljanak s ig y tehát, körülbelül kiszám ítottuk, hogy kinek m elyik leány jut. E gy alkalom m al, m iután vagy öten kiszám ítottuk, hogy mi is az angyalkák egy csoportjához kerülünk, kisom po­ lyogtun k szép csendesen az ajtón, hogy senki nem v ette észre. A m int azonban az udvarra m együnk, hogy o tt bevárjuk, m ig a n égyesnek vége lesz, egy szép kis leány jön velünk szem be a mamájával. Én a h elyzet m agaslatára em elkedve m egálltam s bem utatkozva, a kis leán yt a terem be vezettem . E kkor harsant m eg éppen a Keszler bácsi hangja: „egy pár kerestetik !* — felálltunk tehát s ón boldogan táncoltam a n égyest első edeálom m al, kihez első érzelm em fűződik. Másnap m eglátogattam ideálom at, e lb esz é l­ getünk ; sokszor jártunk ki azután a Cikerébe szederészni, persze a mamával egyetem ben. De semmi sem tart örökké a földön, nem v o lt örök

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

6. szám .

L apok.

lelk esü lt szavával lángra lobbant m indent. Beszél szép dolgokról, világ szabadságról, testv ériesség ­ ről, jogegyen lőségről. É s utána zúgja viharzó ten gerként ezereknek ajka azt a nagy esküvést, m elyért annyi derék férfi bátor keble öntözé v é ­ rével az im ádott haza m inden kis görön gyét s m elyért annyi hérosz halt dicstelen halált szégyen itő b itó n : „A m a g y a ro k is te n é re esk ü szü n k , E sk ü sz ü n k , h o g y rab o k to v áb b n em le s z ü n k !1'

És azután k övetk eztek szép napok. Lón

azok a borzasztó

„A K á rp á to k tó l le az A l-D u u áig E g y bősz ü v ö ltés, eg y v a d z iv a ta r."

M egkezdődött a tántorithatlan hazaszeretet élet-h alál küzdelm e a zsarnok önkény, a durva túlerő ellen E gy nem zet szállt a síkra, hogy „mit rá­ kentek a századok, lem ossa a gyalázatot*. Szüle, gyerm ek, ellenség, jó barát harcolt eg y sorban az im ádott haza féltv e őrzött szabadságáért. E gy „C so d álato s ifjú sereg, M ely n e m tu d n i, h o g y an tá m a d t, N apok szü lték , m égis m in th a S zü lte v o ln a h á ro m század ."

az én szerelm em sem. Lassan-lassan k ialu dt szi­ vem ből a szerelem tüze. K ét évig ezután id eál­ m entes szivvel éltem napjaim at Az érettségi bálunkon ism erkedtem m eg m ásodik ideálom m al, a szép G izikével. Hosszú szoknyája v olt s ez im ponált nekem . V életlen ül ráléptem szoknyájára, bocsánatot kértem s ő oly bocsánathirdető szem ekkel n ézett reám, hogy én abban a pillanatban beleszerettem . B em u tatk oz­ tam neki és sokat táncoltam vele s ő viszonozta érdeklődésem et L ehet, hogy tévedtem . A m ulat­ ság után nyugtalan éjszakám volt. Tervek k ava­ rogtak fejemben, m iképen tartsam fenn az ism e retséget. A k övetk ező három napon folytattam a tervezgetést. Városunkhoz k özeli faluban laktak ők birtokukon s bennem nem volt elég bátorság ő k et m eglátogatni. V égre elhatároztam , hogy egy szép képes levelezőlap ot küldök neki. De m it irjak reá? — ezen m egint pár napig go n d o lk o z­ tam. N agy nehezen m egszerkesztve levelem et, szép cim et Írtam reá s postára adtam. Vártam a választ . . . vártam -vártam , de hiában vártam . M egsebzett szivem k eserű ségét elnyom va elh atá­ roztam , hogy visszavonulok a világtól, hiszen az em berek olyan rosszak, hütelenek. És csakugyan

Jelzet:

6 szám

D ebreceni F

ő is k o l a i

ím e m ost rohannak, m int a p u sztító tűz, m int a szélvészes fe r g e te g ... előttük a zászló, k ezökben a kard, szivökben a lelk esed és, ajkukon ez eg y s z ó : előre ! É s tám adtak hadistenek, kiknek kardja elől csúfos futással m enekült az ellen. És köztük a k öltő, Petőfi Sándor is! Oda h agyott m indent: hírt, nevet, dicsőséget. Oda hagyta rajongásig szeretett hitvesét s m ent a harci tűzbe, csaták viharába. D ehogy is maradt volna ő honn, m ikor oly édes és oly szép halni a h a z á é r t! S p ergett a dob, harsogott a kürt, rnennyd örgött az ágyú, p u sztíto tt a halál. És a csa ta ­ zajban és a harci tűzben véres ujjaival belecsap a k öltő lantja húrjaiba. Túl dörgi szavával ágyuk böm bölésót, puskák ropogását, haldoklók n y ö g é ­ sét, habzó hadi m ének lába dobogását. H alljátok-e a d a lt : ,,E lő re ro n to k én, h a élek, h a h alok, U tán am k a to n á k , u tá n a m m ag y aro k . “

S rohant is előre, rohant m ind utána. M ego stro m o ltá k v oln ’ a poklok kapuját, viadalra hívták a halál angyalát. Ha kidőlt a sorb ól száz vitéz dalia, jö tt helyette k é ts z á z ; ha elhunyt az apa, elfoglalta h elyét a gyerm ek, a fia. Ám de a túlerő végre is diadalt aratott. A

m integy 2 h étig k ik öltöztem a szőlőukbe s o tt a term észetben elfelejtém bánatom at. E gy kiránduláson találkoztam ism ét hara­ gosom m al s m int azt a regén yek ben olvastam , m elléje kerülve, szem ére vetettem hűtlenségét. Ó nevetett, akkor nem tudtam m iért, m ost már tudom . . . E lérk ezett a szeptem ber s engem szüleim D ebrecenbe hoztak. Jogász le tt a régi kis gimnázistából s m int ilyen elhatároztam , hogy kom o­ lyan fogok viselkedni. De a kezdő napokban nagyon szivem re vettem a szép vidéktől, a kedves otth on tól való távollétem et s nem egyszer sirva fakadtam. De m egk ezdőd tek az előadások. E lfog­ laltam magam, délutánonként kijártam a N agy erdőre. Barátaim is akadtak, sőt egyik n ek révén az erdőn egy hölgy társasággal ösm erkedtem m eg. A lányok ten u iszeztek s kértek, hogy én is álljak be s én habár m indössze igen kevésszer v o ltra q u ett a kezem ben, engedelm eskedtem , m ert hogy is ne engedelm eskedném , mikor ilyen szép leányok hívnak A partnerem , egy szőke hajú, cica szem ű kis leány tan ított a játékra, kedves g yö n g éd ség g el m agyarázgatott s én oly szívesen

73

L apok.

m agyar fegyverek d icsőségének fényes napjára sötét felleg borult. Segesvárnál v a g y u n k ! E gy m aroknyi m agyar sereg küzd a tizszerte nagyobb orosz haderővel. Hiába a vitézség, hiába a lelkesedés, hiába Bem kitűnő vezérlete, félnapi küzdelem után honvédeink futva m enekülnek. E lveszett a csatatér s vele a m agyar nem zet le g ­ drágább kincse, a szabadság dicső apostola: Petőfi Sándor. Szivét, azt a m elegen érző szivet, egy vad kozák dárdája járta át. M it m egjósolt m agá­ nak, beteljesült. Ott esett el a harc mezején, ott folyt az ifjúi vér ki sz iv é b ő l... és holt testén át fújó paripák száguldtanak és haldokló nyögésébe b elevegyült a győztes ellen diadal harsonája ....... M ost o tt porlad bajnok társaival jeltelen sírb an ... De csak a teste halt m eg, a lelke m indaddig él, m ig csak m agyarul érez a sziv és m agyarul dobog a kebel. Hej, m ert azok az álm ok nem hazudtak és azok a jóslatok igazak valán ak ! Mi p edig csak váru n k ... Várjuk azt az időt, midőn újra támad egy Petőfi, ki felrázza álmából a nem zetet s fülébe harsogja : „ T a lp ra m ag y ar, H í a h a z a !“

E zután Dobra Jenő 2. th., a M. I. Ö. T. pénz­ tárosa szavalta el csengő, érces hangjával, teljes

vettem zsörtölődéseit, ha e g y -eg y ütést elh ib áz­ tam. Közben b esötétedett, a já ték o t abba h agy­ tuk s felszed előzk öd ött a társaság; elindultunk, h ogy a legk özeleb b i kis vonatot m ég beérhessük. Én ügyeskedtem , hogy Irmuska m ellé kerüljek, m ei’t igy hívják legújabb ideálom s karom at nyújtva neki boldognak éreztem magam, h ogy őt a vonatig kisérhetem A mama felszólításának szívesen engedtem , aki máskorra is m eghívott,- hogy velük együ tt tenniszezzem . Én ezentúl m inden délután, hacsak szép az idő, kint vagyok a N agyerdőn és szorgal-. masan ü tögetem a lapdát. Csodálják, hogy m ilyen szen ved élyes tenniszező lettem , p ed ig hát m ind­ ezt az Irmuska két ragyogó szem e csinálja. Vájjon tudja-e ezt Irmuska s eszébe jut-e, m időn piait kiáltásom ra félig m osolyogva, félig kom olyan k iá ltja : redv . . . •

Leopárd.

6a

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

Jelzet:

74

D e b h e c e n i F ő is k o l a i

tűzzel, lelkesedéssel a gyújtó hatású Talpra m a­ gyar t, m elyet a dalkör Talpra m agyar ja k ö­ vetett. D u. 2 órakor az ős k ollégium nagy időkre em lékeztető falai között g y ű lt össze a szép számú közönség, m ely előtt előbb a főiskolai énekkar énekelte el a Talpra m agyar-t Sz. Nagy Károly átiratában, lelkesen, tűzzel, hévvel, erővel; majd pedig Baróthy István 2. th , a M I. Ö. T. titkára, m ondotta el következő nagy hatású, szépen k i­ d olgozott ünnepi b eszéd ét:

L apok.

6. szám.

Szivem igaz m agyar, őszinte szeretetével, lelkem teljes m elegével ü d vözöllek b en n etek et e nagy napon, a szabadság egykori ősvárosában, itt a szabadság őrtornyában, ezen ős kollégium falai között, hol Kossuth Lajosnak a szabadság és fü ggetlen ség nem es érzékétől áth atott tüzes szava, Sárosy Gyulának harsány hangú „Arany trom b itá“-ja szólalt m eg a hazaszeretet sugalta hősies önfeláldozásra. Az em lékezet és a hála m agasztos érzete v ezetett ide m indanyiónkat Isten szabad eg e alá, a term észetn ek em e fen séges tem plom ába, hogy ünnepeljünk. Ünnepeljük azt a napot, m ely fényt és ragyogást, fájdalm at és bánatot, szabadságot és életet, rem ényt és nem zeti d icsőséget sugároz

cákon. B écsnek zsarnoki kényura, a g y ű lö lt Met ternich kancellár m egbukik. Ez a hir m ásnap Pestre jut, ahova e g y P o ­ zsonyból érkező m agyar ifjú viszi m eg a hirt, m ely futó tű zként terjed el az egész városban, m indenütt a legnagyobb izgalm at okozva. — Rövid idő alatt elhatározza az ifjúság a március 15-iki nagy napnak m egünneplését. M egállap ít­ ják annak lefolyását s a további teendőket. Felderül a várva-várt nap reggele A Pilvax kávéházban gyü lek ezik a lelk es ifjúság, bent m ozgalm as élet támad, kivülről a kiváncsi k özön ­ ség egész áradata tódul be, h ogy hallhassa: „m it kiván a m agyar n e m z e t? -1 L egyen béke, szabadság és e g y e té r té s ! Kö v ételik jogaikat, am elyeket e lv e tte k ; kívánják, hogy legyen ek azok közösek m indenkivel. Elsza­ valja Petőfi Sándor a gyújtó hatású „Talpra ma g y a r “-t s a nép ujjong öröm ében a feltám adás em e nagyszerű ünnepén Diadalt diadal követ, sik ert siker k o r o n á z ! Felrázza a lelk es m árciusi ifjúság, am elynek élén Jókai, Petőfi, Irinyi, V a s­ vári állanak, P est városának félálombau szendergő lakosságát. K inyom atják a 12 pontot, a „Talpra m agyar é t , — örül az ifjúság, sir a nem zet örö­ mében : felszabadítják a sajtószabadságot. Budavár vén falai csodálatos d olgok at l á t ­ nak. A szociálisztikus hajlamú iró Táncsics M i­ hály, aki a „N ép k öu yve11 és a „Józan ész" c.

felénk. A XVIII. században k e letk ezett francia for­ radalom lázas izgatottságb a hozta a kedélyeket. A szabadság, egyen lőség és testvériség eszm éi uj irányt adtak a nem zeteknek, uj irányt, uj fejlő­ dést kölcsön öztek az em berek gondolkozásának. Az em ber k ezd ett kiem elkedni a földi alacsony érdekek nyűgéből s k ezd ett eszm ényiesen g o n ­ dolkozni az állam i, társadalm i és egyéni életről. — Majd, am időn ezek az eszm ék m indinkább ér­ lelődtek, a XIX. században, az időnek ama t e l­ jességében m egérett a mag, k ik elt belőle az ige, az eszm e. — Az 1848 év ugyanis terhes felhőket gyű jtött a szolgaság súlyos igája alatt n yögő vén Kurópa fölé. A nyom asztó vihar levegőjében cikázó villám ok rázkódtatták m eg az egész v i­ lágrészt. Február 22-én k itör újból a francia forradalom, a győzelem ittas nép k ét nap alatt kivívja a diadalt s m egterem ti a köztársaságot Március 13-án Bécs falait d öngetik a n ép tö m eg ­ nek ezrei, vadul száguldva keresztül-kasul az ut-

m űveiben m erész hangon fejtegeti a uép jo g a it az állam ban és társadalom ban, — am iért is aztán börtönnel sújtották, — a fogságb ól diadallal sza­ badul m eg s m iként a „békés forradalom legelső tavasz virága11 jelen m eg az em berek között. Este a színházban ünnepel a pesti lelkes közönség, hol „Bánk b á n 11 t játszák. Az előadás végeztével a közönség kívánságára E gressy Gábor elszavalja Petőfi S. „Talpra m agyar11 ! c. k ö lte m é ­ nyét s a uép tom bol, lelkesedik. L elkesedése izzó tűzzé válik, együ ttesen éneklik a szín észek k el a Hymnuszt, a Szózatot, a, m agyar nem zet két im ádságát. Majd a kávéházba m ennek, ahol az ünnep betetőzéséül m ég tovább tárgyalják a napi esem ényeket, a forradalm at s annak hazánkban leendő hatását. L ánglelkü próféták, lelkes ifjak, ih letett apostolai a szabadságnak tüzes szívvel, rendíthe­ tetlen bátorsággal élesztik a honfi tüzet a nem zet fiainak szivében. A zelőtt az ország rabigába görnyedve élt.

M élyen tisztelt ünneplő k özön ség! Debrecen nem es városának fiai és le á n y a i!

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

Jelzet:

6. szám .

D

ebreceni

F

ő is k o l a i

A nyúzó rendszer uralkodott felettünk. Előbb tatár, majd török, később a mind a kettőnél roszszabb ellenség, a huncut ném et élősk öd ött raj­ tunk. Sok századoknak ezerszer m egújuló k ü z­ delm e sem volt képes a nem zetet felszabadítani a szolgaság járma alól. Az osztrák kényuri zsar­ nokság hazánkat elválaszthatatlanul Ausztriához láncolva tartotta, sőt mi több, m eg akarta fosztani önállóságától, fü ggetlen ségétől, be akarta olvasz­ tani az osztrák örökös tartom ányok közé, Hogy ú gy bánhassák velünk, m int m ostoha gyerm e­ keivel. Koldussá, szegényn yé akart tenni bennün­ k et, h ogy elseperjen Európa népei közül s k itö ­ rüljön az élő n em zetek sorából. Ilyen volt a nem zet sorsa. Hát az e g y e se k é ! ? — Az m ég szom orúbb, m ég siralmasabb Az Isten képére terem tett em bereket két osztályra osztotta a rideg, fásult szivü társada­ lom : szabadok és szolgák — urak és parasztok o sztá ly á ra !

L apok.

75

Az isten i gondviselés végre m egelégelte e n ­ nek a m aroknyi, m indenkitől elh agyott, szegény, árva m agyar népnek sok százados szenvedését, tám asztott látnok okat, prófétákat és elküldte erre az oly sok vértől m egáztatott szent földre a m agyar nem zet M ózesét, hogy m iként egy fénylő tűzoszlop a nem 40. de 1000 esztendőn át bujdok olt m agyar haza fiait bevezesse az ígéret föl déré. A m agyar nem zet M ózese a százszor elsira­ tott, ezerszer m egáldott Kossuth Lajos volt, a halhatatlan, ki a legforróbb hazaszeretettől égő szivének m inden dobbanását, lángeszének m inden nagy gondolatát im ádott hazájának szentelve, a szó és a toll ellenállhatatlan, történelm ünkben példátlan hatalm ával ig y ek ez e tt m eg v a ló síta n i; de m ellette o tt voltak m ég a Józsuák, o tt volt a magyar nem zet Tyrteusza, a szabadság szerelem k ö ltő je : Petőfi Sándor, ki lanttal kezében zengte „harsány hym nuszodat százszor szent égi sza ­ badság!"

A haza egyik gyerm eke fent a hatalom p o l­ És lett szabadság, egyen lőség és testvériség ! cán fényben, m éltóságban, gazdagságban élt, — A porig alázott nép főikéi a szolgaság ván ­ a m ásik p ed ig lenn a porban, nyom orban és szo l­ kosáról, fölem eli járom alatt m eggörbü lt fejét; az gaságban ten g ette életét. arcokon az öröm pirja ragyog, szabadság- és hon­ A törvény előtt a haza egyik fia em ber volt, szeretet dicső fénye sugárzik le róluk, s a iélma— a másik szolgai formában ö ltö z ö tt igavonó g asztosu lt érzelem ben m indannyian együttesen állat. mondják az eskü szavait: „A m agyarok Istenére Az egyik a tétlen ség puha párnáján élvezte esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem a földi javakat, — a másik véres verejték árán le s z ü n k !“ huzva az igát, kereste m eg azt a fillért, am elyet Leom lik a válaszfal, m ely elválasztotta az m ég a m agáénak sem m ondhatott, m ert k én yte­ urat a szolgától, a hatalm ast a koldustól, a g a z ­ len -k elletlen adóba, dézm ába k e lle tt fizetnie. dagot a sz e g é n y tő l: kezet fognak egym ással, egy Avagy ott volt a sajtószabadság kivívása s testvérek k é lesznek a haza szeretetében, fü gget­ ezzel együ tt a m agyar nyelv diadala. M ert sajno­ lenségében, szabadságában és jövendő boldogu­ sán kell ugyan bevallanunk, de tén y leg úgy van, lásában. Ur és szolga egyező akarattal csü g g a hogy a m agyar nyelv sok á ig holt kincs v olt az jövőn, követeli kiváualm ainak teljesítését: a füg­ irodalom ra s az em berekre nézve. A ném et ura­ getlen felelős m agyar m inisztérium ot, évenkénti lom idejében a ném etesitő királyi udvar csábitó országgyűlés tartását, a cenzúra eltörlését, a sajtó Ígéretei által elvakitva, főuraink elném etesedtek, felszabaddását, a polgári és vallási egyenlőséget, a m agyar nyelvet nem beszélték, m űveletlen, bar­ a közteher viselését, a jobbágyság m egszűnését, a bár nyelvnek tartották, am elyet nem érdem es nem zeti bankot, a katonaságnak az országban m egtanulni s beszélni. Majd a ném et h elyét a való benntartását, a politikai foglyok szabadon latin váltotta fel s szép, m agyar nyelvünk pedig bocsátását, az E r d é lly e l való egyesü lést, — szó­ a m ellőzésnek és lenézésnek v o lt kitéve. H e j! val a nem zet fiai k özött a jogok n ak és k ötelessé­ pedig nyelvében él a n e m z e t!! Am ely nép, m int gek n ek egyen letes m egosztását. M indez nem nem zet elhagyta őseitől örök lött legdrágább egyéb, m int a szabadság, eg y en lő ség és testvéri­ kincsét, nyelvét, m ely reá nézve a legbecsesebb ség elvének d icsőséges kivívása. És im e a tavasz vagyona, m indene, — s azt más rut idegennel első virágával kizöldül a szabadság örökzöldfája! cserélte fel, az, m int ilyen, m egszűnt élő s a nem ­ Nehány nap alatt évtized ek et élt keresztül a zetek történetében virágzó nem zet lenni. nem zet a nélkül, hogy fegyvereihez nyúlt volna s 6a*

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

Jelzet:

76

D

ebreceni

F

ő is k o l a i

vér nélkül terem tik m eg azt, am it sok századokon keresztül gyakran nagy áldozatok árán hoz létre egy-egy ország. És m inő diadal-ünnep v olt ez, a dicsőségnek m inő piros bíborban úszó napja su­ gárzott le ekkor a magyarra. Hozzá hasonlithatót nem tud felm utatni a világtörténelem Az isteni gondv'selés áldó keze játszott itt közre. — Mily dicsőséges vívm ányok voltak ezek ! H ozzájok vér nem ta p a d t!............................ De fordult eg y et az idő kereke, s a m a­ gyar szabadság d icsőségesen ragyogó napja vér­ tóba szállt. A tegn ap m ég örömmámorban pirkadó hajnal haragos színben hasadt fel. Ü tött az óra, s m egk ezdőd ött a harc a m enny s pokol szülötti közt.; s m int nyughelyéről felriasztott him oroszlán szállt szem be a m agyar Gőg a M ágóg hadával, ü g y akai'ta ezt Bécsben az époly gőgös, esztelen, m int ijedős, eszét vesztő kam arilla boszorkánykonyhája, m ely m egakadályozta az esem ények békés tovafejlődésének m ég dicsőségesebb kib on ­ takozását A kiket testvérk én t szorítottunk e g y ­ kor keblünkh öz: rácot, horvátot, oláht, ném etet, — m ost fegyvert ragadtak ellenünk. Igen, m ert hazánknak százados Molochja, a háládatlan Becs 9 felől uszitá reánk a n em zetiségek et, akik aztán m int vérebek m arcangolták szörnyű karm aikkal a m agyarnak te sté t-le lk é t, szabadságvágyát és törekvéseit. Az északi m edve, az orosz, am ely L engyelországot a szolgaság béklyóiba b ilincselte szintén reánk zudult az Ítélet viharával s m eg ­ kezdődött A nteüs harca H erkulessel. A m agyar nem zet saját erejére tám aszkodva, a jogos önvédelem terére lépett, Olyan v olt a harc, m intha honszerző Árpád apáuk, honalapító 1 István királyunk, nagybárdu Botond, nagy had­ vezér H unyady, labancverő Rákóczi vezette volna azt a tüzes honvédsereget, am elynek egy nem zet történetében sem akadunk párjára. Elől, m int fényes csillag jár egy daliás ter­ metű vezér Chérub lángoló arcával, lelkében a honszerelem lángjával, ajkán a v elők ig ható szó éles fegyverével, a haza szen t nevével. Szava édes, m int a méz, balzsam ot ön t az égő sebre, szól lá ­ gyan ; majd viharosan em eli fel szavát az eltip ort igazságért, felkorbácsolja a lelán colt szen ved élye­ ket, dörög, m iként a m enny boltozata, „Kezébe adta Isten a tárogatót, m ely felkiáltja a halotta­ kat, hogy ha vétkesek, vagy gyen gék , örök ha­ lálba visszasülyedjenek, ha p ed ig van bennök

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

L apok .

6. s z á m .

életerő, örökre ébredjenek". Ez a hazánknak h a l­ hatatlan em lékű nagy fia: Kossuth Lajos. Utána m egy a dicső honvédsereg, m elyről Petőfi Sándor monda, hogy „Isten után a legszebb és legszenteb b név a honvéd nevezet". Szép és szent vala ez a honvéd sereg, m elyet a szabadság, egyen lőség és testvériség három nagy eszm éje varázserővel ragadott m eg és ellenállhatatlanul v itt m agával a. csaták zajába, hol ajkán a haza szent nevével, szivében a szabadság szerelm ével küzdött oroszlán bátorsággal a m egszám lálhatat­ lan vad csordák ezrei ellen az a „csodálatos ifjú sereg, m ely nem tudni hogyan támadt, — napok szülték, m égis m intha szülte volna három szá­ zad" ; és halt hősi halált a hazáért!! Kérdem, ki volt nagyobb azok közül a hal­ hatatlan em lékű vörössipkások közül, akik életü ­ k et és vérüket a hazáért áldozták fel. Amint m indannyian egyen lők voltak a haza szeretetében, épen ú gy egyenlők voltak a haza szabadsá­ gáért folytatott küzdelm ükben és hősi h alálu k­ ban. A hazáért halni nagy és dicső d o lo g ! Szép és szent vala akkor ez a dicső h on véd ­ sereg, de m ég szebb és m ég szentebb most, am i­ kor a m indennapi zivataros idők zűrzavaros k ö ­ déből nem tudunk kibontakozni a gaz áruló csor­ dák fondorkodásai m iatt és ti reátok függesztjük szem einket, ti reátok gondolunk és ti tőletek vá­ runk szabadulást mi, akik büszkék vagyunk arra, h ogy a mi törzsünk élőfája a ti véretekből fakadt A harc b evégződött, g y ő zö tt az árm ány, a cselszövő ném et. De ezen győzelm e a ném etnek csak szégyenteljes győzelem n ek m ondható, m íg a m agyar bukása dicsőséges bukásnak, am elyben g y ő z ő it az igazság. Itt állok előttetek ti hajlott korú ősz bajno­ kok, halhatatlan hősök, kiknek itt e földi életben már m egvannak szám lálva napjaitok, kik a ha­ lálnak egyetlen b old ogságáért feláldoztátok m in­ denetek et, életet, vért, vagyont, családot, földi b old ogságot, hogy m ennyei jusson szerezzétek m eg ennek a korcs, sok tekintetb en m agyar érzé­ séből k iv etk ő zö tt ivadéknak a jövendő b oldogsá­ gát, a független, önálló, szabad M agyarországot, — kérlek t it e k e t : tan ítsatok m inket, ennek a satnya, nyom orult kornak m ég nyom orultabb gyerm ekeit, tanitsatok m ég jobban szeretni a hazát! — Mert nekünk m eg kell vívnunk m ég egyszer azt a nem es harcot, m elyet ti e lk ezd ette­ tek, s nekünk végezni kell, m ég pedig a közel

Jelzet:

6. s z á m .

D ebreceni F

ő is k o l a i

jövőb en a haza, s ebben a mi sorsunkkal. Már m intha érezne ennek a szele. Igen, „m ég jönni kell, m ég jönni fog egy jobb kor, m ely után buzgó im ádság epedez százezrek ajakán“. T őletek pedig, nem es tanuló ifjúság! m élyen tisz te lt ünneplő k ö z ö n sé g ! azt kérdem : „lesz-e gyüm ölcs a fán, m elynek nincs virága, ...a v a g y virág vagy te hazám ifjú sága!?“ Szabadok akartok-e lenni, vagy s z o lg á k ; élni akartok-e, vagy m eghalni? Mert tudjátok m eg, hogy a sza­ badságot, a jo g o t el leh et ugyan nyom ni, de kiir­ tani, elfojtani soha, sem m inem ű körülm ények k ö ­ zö tt sem. Ha egyetértés, összetartás van k ö zö tte­ tek. akkor a p ok lok kapui sem vehetnek rajtunk diadalm at, föl azért, föl, az u tolsó nagy küzde­ lem re f ö l !!! T egyetek fogadást itt e szen t helyen : „ A m a­ gyarok Istenére esküszünk, esküszünk, esküszünk, hogy rabok toyább nem leszünk!" s ha eskünk­ höz hivek maradunk, én hiszem : „ le s z m é g

e g y s z e r ü n n e p a v i l á g o n !“ Ti, a szabadságharcnak utolsó m ohikánjai, dicső apáink és n a g y a p á in k ! k ib on tott régi foszlányos zászlótok alatt ism ét m egjelentetek egyre kevesbedő számban, m agifjodott szívvel és m egacélosod ott erővel a szabadság őrvárosának, Debrc cennek őrtornyában, e nagy időkre em lék ez­ tető szent falak k özött, hogy ujult erőt nyerjetek életetek m ég hátralevő napjaiban egy közel jö ­ vendő fényes küzdelem re, hogy „ha m ég egyszer azt iz e n i“, mindnyájan elm enjetek ama kivívandó diadalra. Mi pedig, törpe unokák, a szabadságnak k icsiny epigonjai ti hozzátok jövünk, s leborulunk a ti, általunk annyira becsült tisztes hom lokotok, ősz fejetek előtt, hogy m egcsókoljuk m ég a lába­ tok nyom át is, m ert szent az a föld, am elyen s am elyért jártatok -k eltetek — harcoltatok széles e hazában. Ide jöttü n k össze veletek együ tt ün­ nepelni, hogy ihlessenek m eg bennünket a ti je ­ len létetek , a ti szem etek sugárzása, hulló k én y e­ tek villanása, arcotok m osolygása, hősies bátorsagtok, harcias m agatartástok, öreg testetekben hevesen lü k tető ifjú szivetek dobogása, hogy ta ­ nuljunk tőletek élni és ha kell, m eghalni a hazáért, — m ert

„ L e s z m é g e g y s z e r ü n n e p a v i l á g o n !“ M ost az „E gyetértés d a lk ö r 4 énekelt. Utána Reke Kálmán 3. jh. szavalta el V ályi Nagy Gusztáv -4. jh. pályadij-nyertes szép alkalm i költem ényét,

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

L apok .

77

m indenkit elragadva előadásával Y égül pedig a „Főiskolai énekkar" ének elte el Nádor Gyula „Kossuth Lajos ablakára" kezdetű dalát érzéssel sziv et-lelk et m eginditólag. Innen a sok ezerre m enő nagy közön ség a Szabadság-szoborhoz vonult, hol az ünnepély nyitánya a V árosi d alegylet éneke volt. Ezután B akcsy József 2. jh., aljegyző koszoruzta m eg a szobrot a M I. Ö. T. nevében rövid, lelkes beszéd k e r e té b e n : Nem es Polgárok! Kedves Barátaim! A m egh atottságtól elfogult kebellel állok elő t­ tetek, m időn edicső, nagy napon szivem legbensőbb érzelm eit akarom kifejezni, m ielőtt a m agyar sza­ badság ezen m egtestesítő oltárképére helyezném a Magyar Irodalm i Önképző Társulat koszorúját. De leh et-é k özöttetek is bár csak eg y et találni, kinek vére nem p ezseg, nem forrong ereiben, kinek szive nem dobban m eg hangosab­ ban, látva ezen határtalan lelk esedést, érezve azt a m ám oros öröm öt, m ely ezen fenséges napon — m árcius idusán — egyb e kapcsolja, e g y g y é for­ rasztja m indnyájunk le lk é t? — Hatalmas, em ber feletti ösztön sarkal bennünket arra, hogy e napon, kivetk ezve a hétköznapok szürke egyform asá­ gából, — ünnepelni gyűljünk össze m indannyian, — k ik et m int testv érek et fűz össze a dicső m últ em léke s egy jobb jövő rem énye, — ünnepelni a m agyar szabadság u jraszü letését! Ezer éves m últ áll m ögöttünk, oly dicső m últ, am inőt rajtunk kivül egy nem zet sem vallhat m agáéuak. Tiz hosszú évszázad alatt soha m eg nem hátrálva n ézett szem be a m agyar oly viha­ rokkal, m elyek pusztítva, rom bolva törtek előre, hogy eltöröljenek e föld szinéről m indent, mi utjokban áll. — És im e! e m aroknyi nép rendithetlenül m egálta helyét az egetrázó viharok között, m egtörte azoknak erejét, m int kőszirt a tenger felkorbácsolt hullám ait! — Ezer év alatt ezrével h u llott a magyar, hogy nincs már e hazában talán egy talpalattnyi rög sem, m elyet m eg nem öntözött volna a forró honfivér, — de a szabadságot elveszni nem hagyta so h a !... És a véres csatákban m indig ott látjuk a m agyar ifjúságot is, m ely villogó acéllal cserélte fel könyvét, ha felzúgott a v é sz k iá ltá s: veszélyben a h a z a ! — Debrecen, Pápa, Sárospatak ős k o llé ­ gium ai nem egyszer látták a harcba siető ifjakat, — s a tudom ányoknak szen telt falak k ö z ö tt nem 6b

Jelzet: Z462

78

D ebreceni

F ő is k o l a i L a p o k .

6 szám.

egyszer zendült m eg a diákok lelkes harci riadója. I m utatták nekünk az utat, m elyen haladnunk kell, — És o tt küzdött a m agyar ifjú három szinü szent ha e nem zet m éltó fiainak akarjuk m agunkat lobogónk alatt, kiöm lő piros vérével itatta a v a lla n i! szomjas földet, csak h ogy m egvédeni segítsen És 1848 március idusának 56-ik évfordulóján féltve őrzött k in csü n k et: szabadságunkat, fü g g et­ ism ét itt van a m agyar iijuság, e g y ü tt ünnepei, len sé g ü n k e t... együ tt lelkesedik a nem zettel a szent, az igaz M égis, m égis volt idő, m időn nem v o lt szabad eszm ékért. m ég a gondolat sem, m időn egy m eggondolatlanul N ézzétek ezt a koszorút, a honszerelem virág­ k iejtett szóért rabbilincs volt a m agyar osztály­ jaiból van az fűzve, a mi ifjú szivünk lelk es tüze része ; volt idő, m időn börtönnel sújtották azt, ki fakasztotta annak m inden egyes s z á lá t! jó hazafinak m erte m agát vallani. — Kufstein, Nem es p o lg á r o k ! E szobrot a ti igaz, m eg ­ Olmiitz, Bécsújhely — hej de sokat tudnának b e­ dönthetien honszerelm etek em elte a magyar szélni ném a falaitok a m agyar rabok kínos sóhaj­ szabadság oltárképe gyanánt, erre helyezem tásairól, ezernyi ezer szen v ed éseirő l! Szom orú koszorúm at m int a M agyar Irodalmi Önképző idők voltak azok. Sürü, átkos sö tétség borította Társulat ifjúságának szerény áldozatát, — s hiszem be a m agyar szabadság egét, — bilincscsörgés s és vallom , hogy kegyesen fogadja azt az Ur — és az elnyom ottaik jajjai verték fel olykor-olykor a m egadja nekünk az oly régóta — oly forrón óhaj halálos c sö n d e t........ to tt szabadságot, m elyet teljesen kivívni a mai De b etelt a pohár s m eg elég elte szen ved é­ seinket az egek hatalm as U ra ! Eljött végre a várvavárt kikelet, eljött végre 1848 tavasza. Az első enyhe fuvalom ra felébredt a term észet téli szunyadásából s m intha a bal­ zsam os levegő uj, friss vért ön tött volna az em ­ berekbe is, felébredt a nem zet letargikus álmából. 1848 m árcius 15 volt az a nap, m elyen egy ég i szikra újra lángra lobbantotta a m agyar s z a ­ badság kialudt szövétnekét. És m intha a S zent­ lélek ereje lett volna hatalmasan lobogó láng jaiban, csodás bátorság szállottá m eg a sziveket azoknak láttára s egy dörgő kiáltás zú gott v é g ig e hazán K árpátoktól az A driáig: Le a zsarnok­ sággal, szabad a m a g y a r!........

n apig sem bírtunk. De hogy bekövetkezhessen, m unkálkodjunk mi is m indnyájan és együttesen, álljunk oda m indannyian ama zászló alá, a fü gget­ len ség zászlója alá, m elyre a Szabadság E gyen lőség és T estvériség szen t eszm éi vannak felírva M unkánkat m eg fogja áldani Isten — s akkor ki bir velü n k ? — „Szabad népek valánk s azok lesz ü n k !i !!........ Majd Segesváry V iktor 1. jh. szavalta el Ábrányi Em il egyik legsikerültebb költem ényét, a leh ető legnagyobb sikerrel. Szávay Zoltán 1. jh p ed ig költői képekben és hasonlatokban színes beszédét tartotta meg. \ Itt az ünn ep séget a éneke zárta be.

„Munkás dalegylet,“

Óh, dicső nap volt ez, m ely lángoló betűkkel van felróva a m agyar történ et emléklapjaira. És ezen a nagy napon a m agyar ifjúság volt az, m ely feladatát a legfenségesebben valósitotta m eg Avagy nem hallottátok hirét a márciusi ifjaknak? - - Tudjátok-e, hogy ők voltak azok, kik 12 pontban m egszerkesztették a nem zet kívánalm ait, m elyre azután m egesk ü d ött m inden m agyar? Tudjátok-ó, hogy a cenzúra kinos jármából ők szabadították tel a sajtót, m elynek első szabad term éke a „Talpra m agyar“ ! s a 12 pont

Most a lelk es k özönség, élükön az arany ifjúsággal, a városháza előtti térre indult, hol az ünnepély legu tolsó s legfőbb része folyt le. Ú tk ö z­ ben az ifjúság K ossuth- és más hazafias nótákkal élesztette a honfi tüzet, a lángoló haza- és szabadságszeretetet. Itt Erdei Károly 3. t h , a M I. ö . T elnöke, lapunk szerkesztője tartotta m eg alkalmi beszédét, gyújtva, lelk esítv e hangzottak a szavak ajkáról, m elyeket csak az éljen és tapsviharok szakítottak félbe. A b eszéd et nagyobb terjedelm e s térszüke m iatt jövő szám unkban közöljük.

voltak ?

A beszédre először a „Kossuth d alk ör“ szé­ pen sikerült Kossuth indulója, majd Szilágyi Dezső 1. jh. szavalata, a „Talpra m a g y a r !“ követk ezett, m elyet érces hangon, lelkesítőén, tűzzel adott elő, mire az összes d alegyletek együ ttes éneke, a

A m árciusi ifjúság az, m elynek riadó szóza­ tára szétfoszlott az átkos sö tétség , felnyíltak a börtönajtók és m egtört a bilincs, m ely a nem ­ zetet oly sok időn át lenyűgözve tartá, Ők m eg-

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

Jelzet:

6. szám .

D ebreceni F

ő is k o l a i

Szózat zárta be az ünn ep élyt; s ugyancsak itt az összes dalegyletek éneke, a Hymnusz, nyitotta m eg a m űsort *

* * Az egész ünnepély teljes b evégeztével a kollégium ifjúsága a nagy k özön ségtől kisérve dr. F erenczy Gyula, a M. I. ö . T. felügyelő tanárá­ nak lakása elé vonult, hol Erdei Károly elnök in tézett a m indenkitől annyira szeretett, kedves s nagytudom ányu professzorhoz szózatot, kérve őt arra, hogy amidőn az ifjúság a szabadság és füg­ g etlen ség szeretetóben vezérlő tüzoszlopa iránt igazi m agyar szivének m inden szetetét, tiszteletét, ragaszkodását és nagyrabecsülését ez alkalom m al és ezúton is kifejezi, akkor ő is tü zlelkéből ju t­ tasson eg y szikrát ennek a m inden tekintetben m agyar ifjúságnak, az ő kedvés tanítványainak, az ő édes fiainak. Erre a szives kérésre az ifjúság ideálja, a szeretett, kedves, nagytudom ányu p ro­ fesszor a legőszintébb örömm el es a legnagyobb lelkesedéssel tett eleg et és ta rto tt olyan beszédet, m ely lázba hozta az ifjúságot, lángra gyujtá a kedélyeket. * * * Délután fél 5 órakor a tanitóképezdei ifjúság tartott egy igen szép és minden tek intetb en sikerült ünnepélyt, am ilyenben bizony ritkán van része a közönségnek. Ének, zene, beszéd, szavalat változa­ tos szám okkal nyújtottak élvezetet a nagy szám ban m egjelent k özönségnek derék tanitóképezdész barátaink. K iem elkedő pontjai a m ű sorn ak : az ifjúsági zenekar által Pap Sámuel 4. tk. vezetése m ellett e lő a d o tt„ Nyitány “, dr. Harcsa János tan.képezdei tanárnak, a debreceni kollégium ezen nagy nyereségének és m ég nagyobb b ü szk esé­ gének m agas színvonalon álló m egnyitója, a „Csokonai énekkar “ szép „Tárogató “ éneke, m elynek a betanítása és rem ek kidolgozása Tóth József 4 tk. érdeme. N agyon szép teh etséges szerzőre valló m unka volt az Erdei Lajos 4. tk. em lékbeszéde. Az ifjúsági zenekar p ed ig rem ekelt a m agyar népdalok előadásával, m elynek élv eze­ tév el talán jó darab id eig sem tudtak volna betelni, ha Böszörm ényi Imre, ez a csupa tűz és vérből való ifjú, Soós Jenő „ V isszap illan tás!< cimü költem ényének elszavalásával nem kárpótolta volna a zenekar és különösen az idő rövidsége által a közön ségtől m egfosztott élvezetet. Szép és erőteljes volt az énekkar „Talpra m a g y a r !“ ja, m elyet P. Nagy Zoltán átiratában énekeltek az

L apok .

79

iljak, de szép és erőteljes volt a Reke József 2. tk. szavalata is, aki Ábrányi Em il „Erős h it “ cimü k öltem én yét szavalta el ilyen fiatal kezdőtől m ég nem várt gyak orlottsággal, bizton sággal és m ély felfogáson alapuló kidolgozással. V égre az ifjúsági zenekar Guyon indulója fejezte be az oly sokak elő tt feledhetetlen em lékű kellem es ünnepélyt, őszin tén gratulálunk tan itóképezdész barátaink nak itt e helyen és ez utón is. Csak tovább a m egk ezd ett utón, sok telik onnan, ahonnan ennyi szép, jó és nem es élvezetben r é s z e lte tte k ben­ nünket. * íg y ünnepeltünk m árcius idusán. De hogy fogunk ünnepelni a jövő március id u sá n ? !... Hisszük, rem éljük, hogy m ég jobban, m ég szebben, m ég b old o g a b b a n ! M egvirrad m ég valaha, nem lesz m indig éjszaka a magyarra ! Kezd már hasadni a hsjnal a szabadság egének perem én, a nap aranv-pirban kelt fel!! „Álom-e, vagy v a ló ! ? ? ...“ Nem á lo m !? ... veló ez! valónak k ell le n n i! hiszen ti is látjátok, látnotok kell ! lm , itt a jelen, ism eritek a m últat, nézzetek a jö v ő b e! Csak rajta! rajta! rajta!

-y -n .

Fehéregy házi síkon. I r ta : M iskolczy

Sándor.

T ű zb e n ég a n a p fent, H a r c i tű z a fö ld ö n , R ia d ó harsan á t E r d ő n , hegyen , v ö l g y ö n . F e l h a n g z ik a tűzbeV észbe h iv ó ének, T o m b o lva ro h a n n a k H a b z ó h a d i mének. K i b o m l i k a s zé lb e n A lo b o g ó s z á r n y a , B ö m b ö ln ek a z ágyuk, Z ú g a h a r c i lá r m a . Á m d e h a lg a t a la n t; N a g y P e tő f i l a n t j a C sa ta za jb a fu lla d t Végső, bu c su h a n g ja . E lh a llg a to tt a d a l; A g y ö n g é d , a z édes, A lá g y , a s z e r e lm e s É s a s z e n v e d é ly e s H a l d o k o l ó a jk á n . 6 b*

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

Jelzet:

80

D

ebreceni

F

ő is k o l a i

D e k i ö m l ő vére A z t h a r s o g j a fennen A c s a t a tüzébe, S a z t z ú g t a a szellő, M e ly s z á r n y á r a k a p t a : E l ő r e v ité z e k ! „R a j t a m a g y a r “ / r a j t a ! *

E lh a llg a to tt m á r az Á g y u k b ö m b ö lé s e , V é r tta jté k z ó m é n e k F ú jó iü sszö g é se. R ia d ó se’ h a llik , A n a p sem o ly égő, D e vih a rzó orkán L e t t a fú jó szellő . S ez ü v ö l t b ö m b ö lv e : H o g y h a m a j d ú j r a jő , H o g y h a lesz, h o g y h a k e ll M ég egyszer o ly i d ő : K iá ltsá k egy s z iv v e l: „T a l p r a m a g y a r “ ! ta lp r a , E l ő r e a fé n y e s D ic ső d ia d a lr a .

Petőfi és „Apostolba. Tudjuk, hogy a márciusi nagy napok alatt állott Petőfi csillaga a delelés fokán, mikor nem­ zeti dalával varázsütésre m eghódította a nemzetet s száz és százezerek ajakáról zengett a m egtör­ hetetlen e sk ü : „A m a g y a r o k Is te n é re E sk üszün k, E skü szün k, h o g y r a b o k t o v á b b N em l e s z ü n k !“

És ha beletekintünk a költőnek a dicsőség mámor­ tól felzaklatott lelkivilágába, úgy tűnik fel előttünk m égis, mintha látnánk a haza jövőjén aggód ó lel­ két, mintha látnánk a honfi gondok sö tét felhőjét ülni homlokán, mintha látnánk őt mérlegelni az eseményeket, amint v ég ig pillant a világtörténe­ lem lapjain, melyeken nem lát mást, mint a nagyok­ nak, hatalmasoknak véres betűkkel felirt neveit; nem lát mást, mint árulást s az alattvalóknak átkos m egvetését; nem lát mást, csak láncnak, rabbilincsnek csörgő, jajthozó szavát. S midőn a testestől, lelkestől republikánus költőnek vágya szempillanat alatt nem teljesül, midőn látja, hogy a márciusi mozgalmakban kivívott 3-as jog — azaz

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

L apok .

6 sz á m

örök törvénye a világnak — csak névleg vivatott ki, nem bizik többé a királyban, nem bizik annak minisztériumában; a nemzet ellenségének tartja Bécset, az taz ősi ragadozó sasfészket, s alig hang­ zik el a »Talpra magyar !« a határszélekig, nyo­ mon követi »A királyokhoz« cimű hatalmas, m eg­ rázó költeménye, — hogy úgy mondjuk, harcra tüzelője — amely a Kárpátoktól s Adriától mint vészharangzúgás hallik vissza: »Nincsen többé szeretett király!« Mint vihar zúg át és át az országon, egvhelyütt félelmet, máshelyt gyűlöletet keltve a költő iránt. Félelmet azok keblében, kik attól tartottak, hogy a fenyegető vihar kiforgatja sarkából az országot, rettegtek azok, akik ellenségei voltak a vérontásnak, pusztításnak s gyűlöletet azok keblé­ ben, a költő ellen, kik nem tudva mérlegelni az esem ények gyors rohanását, csak vártak, vártak, mindent a királytól, mindent a király kegyelméből. S amily hirtelen szárnyára kapta a hir a márciusi nagy napok alatt Petőfi nevét: oly hirtelen fordult egyszerre ellene a közvélemény. És csoda-e ? Hiszen ahol legnagyobb a fény, az árnyék nem-e ott a legnagyobb? Ain tudjuk, hogy ő előre m egfon­ tolta az esem ényeket; előre látta, hogy két ut között kell választania: vagy megmaradni a nép­ szerűség legm agasabb fokán és várni, várni lom­ hán, tétlenül a bekövetkezőket, vagy eldobni ezt a népszerűséget s nem tartóztatni föl többé az általa — a cél felé — megindított rohanó idő kerekét. S választhatott-e mást a dacos, m egalkuvást nem ismerő lélek, mint ez utóbbit? Választhatott-e mást akkor, amikor hazájának, nemzetének legszentebb jogai forognak kérdésben ? 0 feláldozta a nép­ szerűséget, mit bánta a világ ítéletét, csak a cél, a cél, az létesüljön! Máskülönben is nem azok közé az emberek közé tartozott, kit ha egyszer sárba tipornak, többé fel nem áll, sőt ellenkezőleg, akit ha százszor eltapodnak, százegyedikszer újra talpra á ll; bátran szembe száll a sorssal, hite nem dől, nem rendül m eg soha. Nem rendül m eg annyival is inkább, mert meg van győződve teljesen felőle, hogy ő a szent ügynek, a nemzet szabadságának hivatott katonája ; bizik fátumában, akárcsak egy nagy Napóleon, hogy neki, az ő csillagának letűnni nem szabad, amig fátuma be nem teljesül, részt nem vészén a nemzet szabadságának kivívásában, m e g ­ mentésében. H ogy fájt lelkének a pillanatnyi m egaláztatás, az ellene irányuló közvélemény, az kétségtelen. D e

Jelzet:

6. szám .

D ebreceni F

ő is k o l a i

az is való, hogy nem esett kétségbe. Tudta, hogy neki van igaza, jós lelke érezte a kérlelhetetlen, elfordithatlan jövő bekövetkezését s az annál nagyobb elismerést. Haladt a megindult utón továb b ; medréből őt nem hozta ki többé semmi sem, egym ás után jönnek létre hatalmasabbnál hatalmasabb forradalmi költeményei s a márciust követő hónapok alatt (junius és julius) a leghatal­ masabb az »Apostol«. H ogy mi ösztönözte őt hal­ hatatlan költeményének a megírására, az m egm a­ gyarázható fenékig felzavart, felizgatott lelki­ világából. — Nem volt elég a nemzet százados küzdelme, amely küzdelemben e g y nagy csatatérré, hősök sirlialmává vált az egész ország, minden kis göröngye vért szívott m agáb a; — nem : a hosszú küzdés, a nyomor, a jajszók. Százezrek sirása, elnyomottak könye, fojtott zokogása nem hatott föl m ég sem a király szivéhez, mintha szive, lelke kővé dermedt volna. Nem volt e lé g a vér, falvak pusztulása, váro­ sok égése oly hosszú, oly sok, sok, tenger időn által, hanem m ég akkor is, mikor a szabadság százszor fényes napja tiizbe, lángba hozza a széles világot, örömöt, vig sá g o t szór le milliókra, m ég minálunk mindig, m ég minálunk egyre ott ül a sötétség, hogy ne virradjon m eg, hogy ne virradjon fel soha a m agyarra! Kiizdött-e pedig —- hajh ! — valaha eg y nép is oly sokat, oly hosszú véres háborúban századokon által, mint itt ez a nemzet és jutalma mégis rút, rút megalázás, szolgaság és já ro m : attól pedig, attól, akinek a trónját százszor m egm entette, akinek szem élyét ősi szeretettel, hü ragaszkodással vette körül mindig! Az volt, igen, a sok szenvedést, m egalázást, zaklatást felmutató múlt s a jelen zavaros állapota, ami ösztönözte őt arra, hogy m egalkossa hatalmas müvét, amely — egyik életirójának m egjegyzése szerint — egym agában is m egörökítené nevét iro­ dalmunk történetében. Ha m ég hozzá vesszük a közvélemény hangulatát, továbbá azt, hogy te r v e : az országgyűlési követek között foglalni helyet, épen ez időtájt nem sikerült, ami mintegy m egtörte lelke szárnyait, előttünk áll tisztán a körülmény, mely arra ösztönözte, hogy lelkének minden bána­ tát, tehetségének minden erejét, a legszélsőbb for­ radalmárnak minden gondolatját, lelkének minden látományát, sz ó v a l: egész lényét, egész valóját kiöntse elibünk. És valóban »Az A postol« nem hiába ilyen körülmények között k eletk ezett: feltaláljuk benne

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

L apok.

81

a sokat küzdő, sokat szenvedő, az annyit hánya­ tott, az annyiszor félreértett, a boldogságában is boldogtalan költőt, a szabadság bajnokát, aki esz­ méiért életét is képes feláldozni. 0 az a Sylveszter éjjelén született »Apostol«, kinek életében nincs más barátja, nincs más kísé­ rője, csak »az erény s nyomor«. Ő az, kinek lelke — mint tűzben az arany — úgy tisztul m eg az élet tüzében, a szenvedések között, de e szenvedé­ sek nem csüggesztik el, sőt m ég dacosabbá, erő­ sebbé teszik, hogy elviselhesse az élet terheit, annak az életnek, amelynek iskolájában »oly göröngyös az ut«. Övé az a féktelen dac, övé az a törhetetlen munkakedv, ami kisérte »A p o s t o l ­ nak hősét egész életén keresztül. — Ki volna más az a gyermek, »ki átélte hat század nyomorát s csak nehány percnek árva öröm ét«, ki volna más, mint ő, a term észet szerető gyermek, aki a világ zajától, mint börtöntől igyek ­ szik megszabadulni, hogy >szivja mohón a tiszta léget, az Isten legdrágább ajándokát«, aki ott tudja csak imádni Istenét, a természetnek végtelen ölén, a term észet örök templomában. Ki volna más a tanulni vágyó ifjú, aki az emberiség javáért, boldo­ gulásáért küzdeni, ha kell, m eg is halni eltökélt, az a töprengő, mélyen gondolkozó lélek, aki mig keresi a világ célját: a boldogságban s a szabad­ ságban találja m eg s elragadtatva kiált f e l: „ S z a b a d s á g é r t kell k ü zden em , Mint k ü z d te k é r t e oly sokan. É s h o g y h a kell elvérzenem , Mint e l v é r z e t t e k oly s o k a n . . . F o g a d j a t o k ti s z a b a d s á g v it é z e k , F o g a d j a t o k s z e n t s o r o to k közé. Z á sz ló to k h o z h ű s é g e t esküszöm S h a h o g y v é re m b e n lesz e g y p á r t ü t ő c s e p p , K io n to m azt, k ifec sc sen tem belőlem, H a b á r szivem n ek k ö z e p é n lesz is“ . (V ég e k ö v . )

Kocsis János.

Este. L e s z á llt a z est, clfekiidt m á r a ju h n y á j, M indenütt csend, c sa k a ju h á sz fu ru lyát. A bús n ó ta beh u llik a fa lu b a , Falu végén egy m u s k á tlis a b la k b a . A z a b la k n á l b a rn a kis lá n y üldögél, S h o g y a n ó tá t feléje v isz i a szél, F elköti a b a b o s k e n d ö l fejére, A h a n g után elindu l a mezőre.

Jelzet:

82

D

ebreceni

F ő is k o l a i L a p o k .

M egk on d n l a vezériirii k o lo m p ja , A fa lu b a n n em h a llik m á r a nó ta , Mert a j u h á s z leteszi a fu ru lyát, Megöleli, m eg csó k o lja b a b á já t.

Muzsika szól . . . M uzsika s zó l a z u tszéli c sá r d á b a n , S zegén y legén y m u la to z o ll m a g á b a n , Fejét busán két tenyerére h a jija , F orró k ö n y é t a z a s z ta lr a hu llatja. ,,H uzd rá c ig á n y a n ó tá m H úzd, h o g y repedjen m eg De n e ! H a g y a z t a busát, . . . Ne lá s sd hűtlen, h o g y

. . . keservesen, bele a sziv e m . . . huzz v ig a b b a t búsulok m ia tta d .

S vig a nóta, hej de bús, k i h u za tja, S zegény legény a r ó z s á já t s ir a tja : „Csalfa b a b á m m ié rt h a g y tá l el engem, N á la d nélkül m it sem é r az é le te m “ . Oláh Béla.

Budapesti élet. Budapesti diák élet! ? Szánakozó mosoly jelenik m eg ajkamon, mikor azt a pár szót leirom. És mél­ tán. Mintha az ország nyomasztó politikai viszo­ nyai elzsibbasztották volna az ifjúság érdeklődését saját ügye iránt. Megint nagy politikát űzünk. Azaz hogy nem nagy politikát, hanem napi politikát. Há­ rom, négy év előtt is politizáltunk. D e az a politizá­ lás micsoda más volt, mint a m ostani! Akkor m eg­ szállottá lelkünket valami csodálatos tűz, valami rajongó hit, valami tettrekésztő hatalmas erő. Ak­ kor álmodozó lelkünk előtt megjelent e g y káprá­ zatos ideál, az igazi m a g y a r , N a g y m a g y a r o r s z á g k é p e ; lepke könnyűséggel felülemelkedtünk a nagy politika szennyes mocsarán s azúrkék ég alatt napsugárban fürödtünk, ragyogó csillagok közt bolyongottunk. Naiv, ragaszkodó bámulattal csüggöttünk azokon a nagy alakokon, akik szavuk, vagy tollúk varázsvesszejével ujabb fenséges pa­ norámát nyitottak szemünk elé édes hazánk jö ­ vendőjében. Ideálisták voltunk. Elért hát bennün­ ket az ideálisták közös sorsa: a csalódás. Mikor már azt hittük, hogy felráztuk közönyös álmából az egész magyar ifjúságot s általa az eg ész M agyarorszá­ g o t: lecsapott közénk a magyar istennyila: a pár­ toskodás, az irigység, az önérdek. A gúny, a rá-

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

6 . sz á m

galom sarával rondították be szen tséges álomké­ pünket, elvakult dühvei címeres gazemberek sorába állítottak bennünket! . . . Es mikor sikerült édes m a ­ g y a r , de leginkább u j m a g y a r véreinknek ezt a törekvést nem megölniük, csak kis időre elhallgattatn iok : beállott a tehetetlen álom, a lethargia, sőt a romlás korszaka mindenütt. Budapesten pangott, csaknem elpusztult a diákság ütőere, az Egyetem i­ kor, Kolozsváron haldokolt; a diáksajtó megszűnt, egyedül számba vehető csak Debrecenben é l . . . Kis akadémiákról m eg semmi hir ; azt sem tudjuk, élnek-e m ég a világon . . . Ez volt a forradalmi idők következm énye. .. Forradalmi idők nincsenek forradalmi lelkek nélkül. Azok az idők felszinre hoztak eg y pár nagy diákot. Ezeknek a nyomdokain akarnának botor­ kálni a mostaniak. Csak botorkálnak és menni nem tudnak, hát m ég rohanni hogy tudnának. Ezeknek halvány sejtelmük sincs olyan m agasztos álm okról; a legszemérmetlenebb módon kacérkodhatnak le g ­ nagyobb részükkel a politikai pártok. Ok mennek utánuk bekötött szemekkel. Ezek az urak pártkér­ dést csinálnak m ég abból is, hogy ki ünnepelheti m eg Március 15-ét és ki Március 2 0 - á t? ! . . . Jelen­ leg az a m agas és igen tiszteletreméltó véleményük, hogy akik Március 15-ét ünnepelik, azok lakájok, hazaárulók; az igazi nagy hazafiak csakis Március 20-át ünnepelik meg. Oh Sanctissiinus Jupiter 1Szállj be fejőkbe — de ökör alakjában ! Micsoda bar­ bárizmus, micsoda d egeneráció! A m agyar sza­ badság félisteneinek és ugyané m agyar szabadság atyaistene eltűnésének emléknapját külön választani hogy lehet? Fáj a lelkem, mikor ezt kell látnom. Én távol vagyok most tőlük és a szemlélő szerepét töltöm be. Még ki se vénültem, m égis úgy érzem, hogy én, aki bármily szerényen, de részt vettem a nagyok­ nak nagyért való harcában és fejlődő fiatal lelkem m agába szívta annak a szent ideálnak varázsos ere­ jét: nem illek ez uj emberek közé . . . H aragos o s ­ torommal szeretnék közéjük csapni néha, de nincs orgánum, ahol hallassam szavamat. Mit tehetek hát ? Bebúvok barlangomba és türöin kálvinista fatáliz­ mussal, hogy vágódnak szemem köré a tapaszta­ lat ráncai, hogy szaporodnak ajkamon a gunymosolyok . .. E leget gondoskodik erről az é le t . . . Ne csodálkozzék hát debreceni vén medve­ társam, ha ugyan van ott ilyen, hogy Debrecen­ ben is kicsi kérdések, személyi kérdések osztják tá ­ ' borokra az ifjúságot. Így van ez Pesten is, igy van

Jelzet:

6

sz á m .

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L a p o k .

ez, azt hiszem, m ind en ütt... „A kor méhe meddő“ . Minden ellentétet elenyésztető nagy eszmék ritkán születnek. Ha születnek is, átkos ellenek hamar m eg­ ássák a sírját. Nyugodjanak belé. Kár miatta m eg­ keseríteni lelkünket, életünket. D e a hitet azért ne veszítsük él. Ennek a fel­ fordult világnak idestova m eg kell szűnnie ! Jönni fog eg y Herkules, aki e százfejü hydrának: a kicsi lelkek uralmának levágja fejét; eljön a nagy ideálok korszaka újra ; tisztitó viharával v ég ig száguld e szennyes föld felett ; újra nyiladozó ligetekben szép virágok mosolyognak s elandalitó dalt zengenek a csalogányok, a szebb jövő c sa lo g á n y a i. . . (B u d a p e st.)

Gulyás József. IZuruc-nóták.* 1.

83

Messze bu jdo sá sa, Messze bujdosása. II.

A. tiszabecsi harcról való ének. T isza b ecsi T isza á rja M a rd o ssa a p a r to t, Hej, so k beste-lelke n ém et S zö rn y ű h a lá lt h a ll ott. T isza becsi n á d a s n á d já t Vér festi p irosra, E g y-k ettő re tis ztá ra , hej A Tisza se m o ssa . T isza vize de so k em bert Visz le i m m á r h o lt a n . .. — Tiszabecsi n a g y c s a tá b a n Hej, én is olt v o lta m . %

Bucsu-éneK kedveséhez. H e rv a d m á r , h e rv a d m á r A v irá g a száron , L á tta d -é , lá lia d - é v irá g o s kis k e rte d K ökényszem ü párom , K ö k é n y s z e m ii p á r o m . H a lá tta d , ha lá tta d , N ézz k i a zért mégis, B úcsú zik a hulló levendula, já z m in , B u c su zk o d o m én is, fíu c s u z k o d o m én is. H ó d o s p a r ip á m o n V ia d a lr a szállók , V irá g o k k a l ékes a b la k o d n á l, éd es, H ajh , u tó lszo r állok, H ajh , u tó lsz o r á llo k . Alszol-e, nyugszol-e. Én szerelm es tá r s o m ? É bren légy bár, m it ér, a b la k o d , n y itá s cit M in d h iá b a v á ro m , M in d h iá b a vá rom . A k it sen k i sem kér I tth o n m a r a d á s r a , Én uram , terem löm , de k ö n n y ű is annak * A B u lv o v szk y d íjjal ju ta lm a z ta to tt.

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

A iló n a p ig k ű z k ö d ö tt ott K uruc m e g a német. »N a g y R ákóczi, n em b írju k m a M eg ven n i a rév e t«. »P e d ig nincsen tá b o r u n k b a n , Tétlenül k i nézné, De so k ifjú nem tesz i m m á r A rév m i a t t vénné!* E lm e rü lt m á r a T iszába A n a p vörös lá n g ja , B o rb é ly B a lá zs, jó Ó c sk a y A k k o r k a p lovára. Ö ts zá z k e m é n y kuruc m a r o k M a rk o lja a k a rd o t, Vizsga s z e m m e l ú gy k u ta tjá k Végig len a p a r to t. »G ázlót néznck«, b iz a k o d ik M a g á b a n a ném et, — R ejtett á g y a ta r t m e g s z á llv a V a la m e n n y i révet. O c sk a y meg, hol a v ízn ek L e g m é ly eb b a m e d ic , — Élet, h a lá l — o lt csa p á t az E lh ízo tt ném etre. Ö tszá z k e m é n y kuruc m a r o k A ném etet rontja.

Jelzet: Z462

D

84

ebreceni

P iros a d o lm á n u n k , P iro s vért k ív á n u n k , P iro s a m e ző is, Merre já r u n k .

S zá r n y a sz e g v e hull a lá a Sasos, tépett rongya. M a go sá n leng, o tt is m a r a d A lib ertás z á s z l ó . . . — í g y tett b izo n y B o rbély B a lá zs, S j ó O c sk a y L ászló. III.

Tjgvós nóta. Sárga, sá rg a , j ó lo v a m sá rg a, Itt van, itt a B etekin ts csárda. Jó kuruc legények Itt ta n y á z n a k , Az la b o n c to rá ra L akom ároznak, Ihajja, jó lo v a m J u t n eked is széna. C suhaj j a , g a z d á d m eg T án cb a m eg yen m é g m a. Sárga recefice, S á rg a réz a z itce, ^ S árga fő d ig iszo m Ma m a g a m a t. K ék a, k ék a b ú za v irá g a , K é k a r ó zs á m szép sze m e p á rja . H allod-e, m it d a lo l A fiirj m a d á r P ity p a la ty , ez a lá n y De c sa p o d á r. P ity p a la t y , ha a z is F alu legszebb lá n y a , P ity p a la ty , h a az is, M eg h alo k u tán a. K é k búza virá g a , K é k a sze m e p á r ja , K é k a m e n n y o r s z á g is B izo n y á r a . P iros, p iro s a z la b on c vére, Kuruc v á g á s a n n a k a bére. L a b o n c o l, h a látod, Üsd, n em a p á d , C sú f n ém et s a s n a k úgy Ü ljük torát. N o sz a hát, k a to n á k , M in den ü tt az h á tá n , Ú gy nevez fiá n a k B éri B a lo g h Á d á m .

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

6 . sz á m

F ő is k o l a i L a p o k .

N agy Zoitán.

Az „Egyetemi Lapok"-ról. H alottaiból ism ét életre k elt a budapesti egyetem i ifjúság hivatalos k özlönyeként az E g y e ­ tem i Lapok. H elyesen m ondják a B eköszöntőben, hogy hézagot pótol. Szégyenletes dolog is volt, h ogy a főváros egyetem én ek tengernyi ifjúsága egy zilált m últ roncsai k özt jó időn át, ifjúsági lap nélkül bukdácsolt. De am ikor vég ig forgat­ juk e program m ként m egjelent első szám ot, a gondolatnak egész raja lep m eg bennünket, am e­ lyeknek m ind egyike erősen tiltak ozik egy ifjusági lap ilyen szerencsétlen iránya ellen. U niversitas kebelében, az egyetem es ifjúsági élet irányát igy képviselni s annak általános, talán egészséges m űködését igy tüntetni fel : legalább is m erészség. De hát legyünk tá r g y ila g o sa k ! V essük fel a kérdést, hogy vájjon az E gyetem i Lapok újból való létezése, iránya, élő lapjaink szám ottevő s o ­ rába fog-e tartozni ? Mit igér és m it ad az E g y e ­ tem i Lapok szerk esztősége ? A zt hittük, hogy az újjászülető E g y etem i Lapok nem vetk ezi le m agáról az ifjúságnak m ost, m eg örökké is m agán hordott ruháját, a m agyar r u h á t: az istenigazában tisztességes m a­ gyar politikát. Azt hittük, határozott politikai program m al indul m eg és ott lesz majd hasábjaiu legalább e g y -k ét boldogulásunk útjához vezető, az ifjúság tek in télyes réteg ét lelkesitni tudó eszm e, az ifjú szivet dobbantani képes idea. Azt hittük, hogy a főváros ifjúságának vezetői szivük, lelkűk, gyök eréig érzelem ben és testb en a n em ­ zeti és faji jellegn ek , a liberális m agyar g on d ol­ kozásnak bátor hirdetői s a főváros ifjúságával egyetem ben az egész ország ifjúságának határo­ zottan nem zeti irányitói. A zt hittük. . . . m indent hittünk, csak azt nem , hogy egy száraz bogáncskóró, egy összeaszott, m egöregedett boncoló á ll­ jon elénk, egy a lánglelkü, tüzes ifjúságból (?) aki m egm etéli az ifjúság m agyaros lelkének hazafias érzelm eit, soviniszta gondolatait, abban a balga rem ényben, hogy majd az á szikár, vékony — reális igazságnak vélt — eszm e, az ifjúságnak ' egészséges, m unkás élethez vezető ösvénye lesz.

Jelzet:

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L a p o k .

6. s z á m .

85

Hogy vannak főszerkesztők, van felelő s­ szerk esztő, az m ég nem baj. Antul jobb, m ennél több kenyér van a h á z n á l: legalább leh et m ihez nyúlni. H einrich rector m agnificus arcképe is okos dolog. Jól is s ik e r ü lt: olyan derék, becsületes képű em bernek véste az az ügyes cinkografus, am ilyennek m indnyájan ismerjük.

v á lto z a to s a b b

De már a B eköszöntőhöz van nehány sz a ­ vunk. Bár nem sok, de annyi m indenesetre, hogy íjusági lapunk ilyen száraz, cikornyás, fakó program m ját nem ism erünk. N incs szánalm asabb, m int m ikor a csikót kipányvázzák, m int m ikor eg y ifjúsági lap m ankón jár. Sajnos, mikor az eszm ényekért hevülő, ragadó ifjúi szívnek -»resp e c tiv e « k ell irni, am ikor az elm ét ketrecbe zárva latolgatn i k e l l : vájjon szája ize szerint lesz-e a rektornak vagy az őszfejü tanácsn ak?

szebb nél-szebb k ö lte m é n y e k e t. A t a g o k az élv ezettel, g y ö ­

Csak m ég egyet. E gy lapnak m inden cik k ét eg y ség es, programra szerinti felfogással szokás irni. Gondoljuk, itt is úgy volt. Nem is m ulaszt­ hatjuk el, hogy m egbotránkozásunkat ne fejez­ zük ki a színházi kritika ten dentiosus hangja felett. A m ikor a pesti színházak március első napjainak újdonságait bírálja, e három, a kor szellem ével term észetszerű leg haladni s azt k ife­ jezni törekvő, szociális kérdéssel foglalkozó darab e lő ttü k csak „cirkuszi angol o p e r e tte “, „kiro­ hanás az évszádokon erőt adó v é d b á s t y á k (?) - ellen" m eg afféle „nem zetközi iránydráma". Csak egy jezsuita páter Ítélheti igy, ilyen egyoldalú felfogással, eme, a társadalom életéb en m élyen gyök erező színm üvek értékét, m elyek közül k ü lö ­ nösen k e ttő t elism erő hanggal fogadott a hivatottab b , objektív kritika. Mert nagy igazságuk : hogy szám olni k ell e m inden téren rést ütő eszm ével. Az E gyetem i Lapok nem részesü lt jó fogad ­ tatásban, de nem is érdem li m eg. Iránya sötét hátterű, m unkatársai nyöszörgő óriások. É rtékkel biró cik k nincsen az első számban. (Budapest.)

— / —

m unkásságot

fejtenek ki a t a g o k a c s e n d e s

n y u g a lo m b a n , mely a tá r s u la t k e b e lé b e n h ely re állt.

A le g ­

k ö z e le b b t a r t o t t g y ű lé s e k e g y e s szám ai közül k ülönösen ki kell em elnünk G u ly á s Jó zsefnek , a b u d a p e s t i E g y e te m i K ö r vo lt e ln ök éne k, v a la m in t M adai G y u la b u d a p e s t i bö lcsészett a n h a l lg a t ó n a k , mint v e n d é g e k n e k

felo lva sá sát. M ind ketten

a le g k ö z e le b b m e g j e le n e n d ő „Uj B o k r é t á d b ó l o lv a s ta k fel

n y ö rű s é g g e l v é g i g h a l l g a t o t t m in d k é t

f e lo lv a sá sé rt je g y z ő -

k ön yv i k ö s z ö n e t é t m o n d o tt. i F e lo l v a s á s t t a r t o t t a k m é g O lá h B éla, a gym n. ö n k é p z ő k ö r elnöke,

ki sik e rü lt k u ru c

v e rs e k e t,

K o csis J á n o s ,

ki

P ető firő l s „ A p o s t o l “ -áról irt szép stylu, mély ta n u lm á n y o ­ z á s r a valló é r t e k e z é s t o l v a s o tt fel. V a r g a C s o n g o r p á r csin os kis v erssel m u t a tk o z o t t be a g y ű lé s ta g ja i előtt. F e lo lv a sá so k m elle tt s z a v a l a t o k b a n se m volt hiány s e téren

is

szeb bn él-szeb b

d o lg o z a t o k k a l

lép te k fel a lelkes,

m unkálni v á g y ó ta g o k . O lá h B é l a A ra n y J á n o s „W elszi b á r d o k " c. b a lla d á já t sz av alta. S z a v a la tá n a k é r t é k e a b so lu t, e lő a d á s a minden t e ­ k in t e tb e n k ifo g ástala n ,

D o b r a Je n ő S z a b ó J e n ő „M ég e g y ­

sz e r" c. g y ö n y ö rű k ö lte m é n y é t s z a v a l t a igaz, mély érzéssel, teljes tu d á s s a l. K ifo g ás tala n s z a v a l a tá t a k ö r ép ú g y , mint az O lá h B é l a s z a v a l a tá t k itü n te tte . B e k e K álm án P ető fi S á n d o r

„Saljfó“-jából a d o t t elő

e g y r é s z le t e t d rám ai h a tá s s a l, te ljes sik errel. E rd e i K á ro ly a „P etőfi cy k lu s " k e re t é b e n , a lánglelkű k ö ltő t, mint a szerelem

h a lh a t a tl a n

dalnokát

m u t a t t a be,

tö b b g y ö n y ö rű k ö lte m é n y m űvészi elő a d á sá v a l. A k ö r e lő ­ a d á s á t k it ü n te t é s s e l s je g y z ő k ö n y v i k ö s z ö n e tte l ju t a lm a z ta . A

tá r s u la t

v á la s z tm á n y á t a m á r c iu s 15-iki hazafias

ü n n e p é ly re n d e z é s e fo g la lta el. H o g y az ü n n e p é ly

mennél

fé n y e s e b b

leg y e n ,

másfél

h ó n a p p a l e z e lő tt p á l y á z a t o t h i r d e t e t t e g y alkalmi, s z a v a lá sra alkalm as k ö lt e m é n y r e k é t a r a n y pályadijjal. A b e é r k e z e t t h á ro m p á ly a m ű közül a „ R e s u rg im u s " jeligéjű n y e r t e el a k itű z ö tt dijat.

S zerző je ifjú Vályi N a g y

G u sztáv . Elnök és je g y z ő u tjá n á t i r a t o t in t é z e tt az összes városi d a le g y le te k h e z , te s tü le te k h e z , hazafias ü d v ö z le tte l k é rv e ő k e t a m á rc iu s 15-iki ü n ne pély e n való m eg je le n é s re . A k é relem n ek valam en ny i e g y le t hazafias ö rö m m el te tt e le g e t, miről viszont á t i r a t b a n é r t e s í t e t t e az e ln ö k s é g e t.

Társulatunk élete.

A m árciu s 1 5-iki ü n n e p é ly elők észíté se k ö z b e n nem fe­

T á r s u l a tu n k ú g y a s z ü k e b b é rt e le m b e n v e tt ö n k ép zés, mint az ifjúsági é le tb e n n a g y m é r v ű , e re d m é n y e s m u n k á s s á ­

évfo rdulójáról is s e lh a t á ro z t a ,

h o g y m árciu s 20-án d élután

5 ó ra k o r , a főiskola d íszterm é b e n , k e g y e le te s ü n n e p é ly t tart,

g o t fejt ki. M u n k á ja

le d k e z e tt m e g h a z á n k n a g y fiának, K o s s u t h L ajo sn ak , halála

m in d k é t

té r e n

ö n k é p z é s eszközei a re n d e s

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

foly ton os, k özg yű lések ,

c é lt u d a to s .

Az

m ely eken a le g ­

amely

ü nn epély

m űsorának

ö sszeállításáv al

e ln ö k s é g e t

bizza m eg.

Jelzet:

86

D

ebreceni

F ő is k o l a i L a p o k .

Az eln ö k s é g teljes le lk iism e rete s ség g el s fá r a d s á g o t nem is m erő bu zga lom m al m á r ez ü nn ep ély t is e lő k és z ítette . Szintén a K ossu th -ü n n ep ély ly el k a p c s o l a tb a n , a b u d a ­

6 szám

6. P e tő f i: „ T ü n d é rá lo m " . S z a v a l j a : K á d á r István gym n. 8. o. t. 7. „C ip ru slo m b o k E t e l k a sirjáról". É rte k e z é s .

I r ta és

f e l o l v a s s a : E ő ry K álm á n gym n. 8. o. t. 8. H u b ay : M azurka.

pesti e g y e te m i ifjúság á ti r a t á r a , m o z g a l m a t in dított a főiskolai

A-moll.

ifjúság k ö r é b e n a „ K o s s u t h - s e r l e g “ -re v a ló

a d a k o z á s és a

Z o n g o rá n k i s é r i : T a t a y Z o ltán gym n. 7. o. t. 9. Mily szép

s első so rb a n is

az élet. K ö ltem ény Petőfitől. S z a v a l j a : N a g y Imre g y m n. 8.

K o ssu th sírjá ra

te e n d ő

k oszo rú

ügyében,

m a g a c s a t la k o z o t t az o r s z á g o s m o z g a 'o m h o z . ról ré s zletesen

kü lönben

E m ozgalom ­

o. t.

lap un k m á s helyén szám o lun k be.

íme rö vid p á r h é t a la t t ilyen te v é k e n y s é g e t fejte tt ki

H egedűn

e lő a d j a :

Schenk

István gym n. 8. o. t.

10. Rákóczi-induló. E l ő a d j a : a főgym nasium i Z en ekö r.

A „Kossuth-serleg"

k ö ltsé g e ih e z való ho zzájáru lást

illetőleg, a m árciu s 7 -é n t a r t o t t ifjúsági n a g y g y ű lés h a t á r o ­

a „ M a g y a r Irodalm i Ö n k é p z ő T á r s u l a t " , fényesen ig azo lv án

z a ta a lapján , a főiskolai

ezáltal is, h o g y az ifjúsági éle tn ek szive b en ne d o b o g s h o g y

főiskolai e g y le t e k h e z s ezek, am int é rte s ü ltü n k , m indannyian

sen io r

á ti r a t o t

in tézett az ö sszes

nem h iá b a fut össze b en n e a k é t szak h a ll g a tó s á g a , de l e g ­

m agukévá

erő s e b b , le g e g é s z s é g e s e b b is.

j á r u l t a k a k ö lt s é g fed ezéséhez. A „ M a g y a r Irodalmi Ö n k é p z ő

tették a m ozgalm at s anyagi

e rejü k h ö z m érten

T á r s u l a t " m é g az ifjúsági g y ű lés h a t á r o z a t a e lő tt m e g h o z t a a m a g a áld o z a tá t.

Különfélék.

A „Casinó" Kazinczi pályázatán

A debreceni ev. ref. főiskolai énekkar

a „M agyar

Irodalm i O n k é p z ő T á r s u l a t " kö zre m ű k ö d é sé v e l, néhai b o l d o g e m lék ezetű N a g y József, V e c se y -B ru c k n e r, M a g y a r - K e g y e s , K á d á r Istv án, F r á t e r Id a és S ip o s M a r g it a la p ító k e m lék e­

k ö lte m é n y re k itű z ö tt első dijat (7 ara n y ) N a g y Z oltán, m á ­ so dik d ijat (5 aran y ) V. N a g y G u s z tá v ; a p ró z á r a kitű z ö tt első d ijat (1 5 a rany ) E rd e i K ároly (lapunk szerkesztője), m á ­ so dik d ijat (7 a rany ) B ihari K álm án n y e rte m eg.

Közgazdaság.

z e té r e , m á rc iu s 5-én a főiskolai é n e k te r e m b e n fényesen sik e ­ rült évfordulati ü nn ep ély t ren d e z e tt. A te r e m ez ú tta l is kicsi­

m eg jele n ő

A G rü n w a ld Jó z s e f s z e r k e sz té s é b e n

„K özgazdaság"

n ek bizonyult a n a g y sz á m ú előkelő k ö z ö n s é g b e f o g a d á s á r a ,

ta rta lo m m a l nyú jt h aszn o s

d a c á r a an nak , h o g y c sa k m e g h ív ó v a l l e h e t e tt belépni.

zö n sé g n e k ,

énekkar

számai

e g y tő l -e g y i g

a

leh ető

Az

le g s z a b a to s a b b a k ,

l e g p o m p á s a b b a k v oltak . Igazi g y ö n y ö r ű s é g g e l s élvezettel

a szabad tárgyú

fo nto s

ha nem

d o lo g é r t

leg köze lebbi

szám a is g a z d a g

d o lg o k a t n e m c s a k a g a z d a k ö ­

m indenkinek,

tu d lelkesedni,

aki o lv a s sa s az an ny ira elő bb vitelén m unkálkodni.

Keresztény Magyar Ifjúság.

A zifj. M ajláth G y ö r g y

h a l l g a t t a v é g i g a k ö z ö n s é g a szép b ú s m e l ó d iá k a t s való­

és S ch a n d l K á ro ly sz e r k e s z té s é b e n m e g jelen ő „ K e re sz té n y

s á g g a l fe llán go lt a lelke, midőn e g y - e g y tü zesebb , p a t t o g ó s

M a g y a r Ifjú ság " g a z d a g

d a lr a g y ú j t o t t a k ifjaink.

rész letesen foglalkozni vele,

fe lü g y e lő -ta n á r

A s zo k ás o s m e g n y itó t C siky L ajos

ta rto tta ,

m in d v é g ig

le k ö tv e

ta r ta lo m m a l je le n t m eg.

L e h e tn e

d e — - e lé g le g y e n rá ja vonat-

a k ö z ö n s é g 1 k o z ó la g azt m e g j e g y e z n ü n k : „A h a z a m inden e l ő t t ! Minden­

figyelm ét ta r ta lm a s , m élyen já r ó , lelkes b eszéd ével.

kit b a r á t u n k n a k kell te k in te n ü n k , aki m a g y a r s h a z á j á t a k a rja

M akai K álm án 2. th. szép en sik erült komoly, B a r ó t h y

szolgálni, a k á r m e ly uto n-m ód on . Á tk o z o tt az, ki a felekeze-

István p e d i g v ig sz a v a la tta l n y ú jt o tt a k é lv e z e te t a k ö z ö n s é g ­

tie sk e d é ss e l válaszfalat a k a r huzni a t e s tv é r e k közé, el a k a r j a

nek, m ig E rd ei K á ro ly londoni u tjá b ó l m o n d o tt el p á r h u m o ­

szigetelni az e r ő k e t !“

ros ré s z le te t

álta láno s d e r ü l t s é g

k ö z e p e tte .

V olt e g y p á r

én ek is, K o loz sv áry Mihály +. th. és B a r ó t h y István 2. th.-tól, akik R u b in stein tó l é n e k e lte k szép d alo k a t.

szabású

is külö n bö zzün k

e g y m á s tó l,

a

haza­

s z e r e te t b e n e g y kell h o g y l e g y ü n k ! Az e d d ig m e g j e le n t sz ám o k tú ls á g o s a n so k vallásos

A „Főgymnasmmi Önképző Kör", év b e n , ú g y m o s ta n is n a g y o b b

A k á rm e n n y ire

mint

minden

irodalm i ün n ep ély

d o lg o t fo glalna k m a g u k b a n ! In k á b b tö b b „N em zeti e r ő “-t.

Kossuth-ünnepély.

A M. I. Ö. T. a k ö v e tk e z ő fel-

k e re t é b e n ülte m e g a n em zet h a lh a t a tl a n d a ln o k á n a k , m á r ­

h iv á s t b o c s á t o t t a ki, mint a főiskolai ifjúság v e z é r e g y l e t e :

cius T y rtá u s z á n a k , P ető fi S á n d o r n a k em lékét. A m inden t e ­

Meghívó. A „ M a g y a r Irodalm i Ö n k é p z ő T á r s u l a t " , a z e v . ref.

k in tetb en fényesen sikerült ün n e p é ly m ű s o r a a k ö v e tk e z ő volt:

felsőbb leányiskola s a főiskolai ifjúsági e g y le t e k k ö z re m ű k ö ­

1. M egn yitó beszéd. T a r t j a : C sű rö s F e r e n c dr., az O n k ép ző

d ésév el

k ö r felügyelő ta n á r a .

te r m é b e n , m ajd a „ s z a b a d s á g - s z o b o r “-nál, h a z á n k n a g y fia,

Z e n e k o r.

2. Petőfi n ó ták .

E l ő a d j a : a főgymn.

3. O d a . I r t a : JulovvV ictor g ym n . 8. o. t. S z a v a lja :

P eleskey S á n d o r gym n. 7. o. t.

4. Alkalmi beszéd.

T artja:

folyó h ó

2 0-án

délu tá n 5 ó ra k o r a főiskola dísz­

K o ssu th L ajo s h a lá lá n a k Ü n nep élyt rendez,

tizedik

évfordulóján

K e g y e le te s

m ely re t. c ím e d e t és c s a l á d já t hazafias

Oláh B é la gym n. 8. o. t., az O n k é p z ő k ö r elnöke. 5. Petőfi :

ü d v ö z le tte l hivja m e g a re n d e z ő s é g . — Belépő-dij nincs. -

„ T e v ag y , te v a g y b a r n a kis lá n y “ . M a g y a r á b rá n d . Székely

Adományokat

J.-tól.

fe dezésére, k öszö ne ttel f o g a d u n k és hirlapilag n y u g tá zu n k . —

Z o n g o rá n

e lő a d j a :

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

T ata y

Z o ltá n

gym n.

7.

o.

t.

az

ifjúsági

„ K o s s u th -s e rle g "

k ö ltsé g e in e k

Jelzet:

6 . sz á m .

D

ebreceni

F

L

ő is k o l a i

apo k .

87

A z o n g o r á t S z e n d rő S á n d o r u r sz ív e ssé g b ő l e n g e d t e á t. —

h e te tle n , f. hó 10-én

A z ü n n e p é ly m ű s o ra : D é lu tá n 5 ó r a k o r a tőisko la d ís z te rm é ­

ala k u lá st fényes ü n n e p é ly előzte m e g , m ely en k ö z r e m ű k ö d te k

b e n : 1. A „F őisk olai é n e k k a r 11 énekel. 2. M egnyitó. T a r t j a :

az o r s z á g e ls ő ra n g ú irói közül szám osán. A d ja a m a g y a r o k

■dr. F e re n c z y G y u la a k a d . tan ár. 3. O d a s z a v a la t Szilágyi

istene,

D ezső jo g h a l lg a t ó tó l . 4. K o ssu th

s ik e rt tu d jo n elérni e sz ö v e ts é g , mely a társa d a lo m m a l a k a r j a

nó ták . E l ő a d j a : a

„Fő-

D e b r e c e n b e n is m e g a la k u lt. A

hogy a legm agyarabb városban

m éltó

gy m nasium i z e n e k ö r 11. 5. E m lé kb eszéd . T a r t j a : E r d e i Károly,

kivinni azt, mi az áld atla n

a M. I. Ö . T . elnöke. 6. K o s s u t h n ó tá k . É n e k l i k : N a g y Malvin

L e g y ü n k ig az á n s m in d n y á jan m a g y a r o k .

ev. ref. felsőbb leányiskolái

ta n itó n ő k é p e z d e i

n ö v e n d é k és

H a jd ú L ászló j o g h a l l g a t ó : z o n g o r á n k i s é r i : T ó t h Á r p á d ev. ref. felsőbb

leányiskolái

z e n e ta n á r. 7.

F elo lv asás. T a r t j a :

B o d o r A la d á r kollégium i s. k ö n y v tá r n o k . 8. S z a v a la t. T a r t j a : D o b r a Jenő , a „H ittan sz aki Ö n k é p z ő T á r s u l a t 11 k iküldöttje. 9. A „Főiskolai é n e k k a r " én ekel. 6 ' / 2 ó r a k o r a ; S z a b a d s á g ­ s z o b o r 11-nál : 1. A H im nuszt énekli a k ö zö n sé g . m ond : O láh B éla, a főg ym nasium i

2. B e s z é d e t

„ Ö n k ép ző k ö r 4 elnöke.

3. S z a v a la t. T a r t j a : V a jó Sá n d o r, a ta n itó k é p e z d e i „Ö n k ép ző k ö r " kik ü ld ö tte. 4. A S z ó z a to t énekli a k ö z ö n sé g .

Szanatórium este. az Alföldon

fén yesen sikerült

estét

F . hó 13-án a B ika -szállod a dísz­

készü lő

n é p s z a n a to riu m o k ja v á r a ,

rendezett

a

leh ető

le g n a g y o b b

élv e z e te t

n y ú j t o tt á k

e g y tő l-e g y ig . Az ü n n e p é ly fé n y p o n tja Jásza i Mari sz a v a la ta v o lt k é ts é g te le n ü l.

E nn yi erő , tu d á s ,

m ű v é s z e t — érzelem

nem hiszem, h o g y v o ln a jelenleg_más m ű v é s z n ő b e n ! C s o d á ­ latos, n a g y s z e r ű volt a h a tá s , - fc ti vt iltp r

a

k ö z ö n s é g e t - valósággal..el-

A Magyar Kön yvtár n yú jt

T ó th

nem s i k e r ü l t :

D ifiért ne ius inter

g e n t e s iure comm uni ? P o t e r i t ne nun eo, e t q u o m o d ó , sine p e rd itio n e c h a r a c t e r i s mi a e q u i p e r a r i ?

J u t a lm a 140 ko ro n a.

A Keresztesi-Deák I. alapitvány

első k é rd é s é ü l a

d o g m a t i k á b ó l : A s á k r a m e n tu m o k ró l való k ülö n b ö ző h itn é z e ­ te k á ltalán o s is m e rte té s e u tá n ré s z le te se n fe jte ss é k ki ezek re v o n a tk o z ó l a g a

r e f o rm á t o ro k

á llá s p o n tja

s ig a z o lta s s é k a

Kálvin n ézete ú g y a k e r e s z ts é g r e , mint az ú r v a c s o r á r a nézve.

A Keresztesi-Deák I. alapitvány lé n y e g e ,

m á s o d ik k é r d é ­

k ö r é b ő l : „A m o d e r n k é p v is e le ti r e n d s z e r

ala p e sz m é je

és

tö r té n e ti

k if e jlő d é s e 11.

J u t a lm a

2 6 8 k oro n a.

A Várady-Szabó alapítványra ből : „Minő s z e r e p e t j á t s z a n a k t o v á b b á a te rm é sz e ti

e hav i s o r o z a t a n a g y é r d e k ü

R ezső tő l,

ak inek

„ É sz a k a m e rik a i

k i k ö t ő k 11 cim ű kis m u n k á j á t h aszo nn al és g y ö n y ö r ű s é g g e l

és

az

em beri

a n e v e lé s ta n k ö r é ­

átöröklött

k ö rn y e z e t

képességek,

a

n e v elé sre ?“

J u t a l m a 2 0 0 ko ro n a.

A Péczeli IV. alapítványra

az e g y h á z s z ó n o k l a tt a n

k ö r é b ő l : „A tem p lo m i k á t é m a g y a r á z á s e g y h á z é p i tő je l e n tő ­ ségének,

-

ú ti ra j z o k a t

ere d m é n y t,

D e b r e c e n v á r o s előkelő

p o lg á r n é p e D o m a h id y E le m é r főisp. v e z e té s e alatt. Az e g y e s m űso rszám o k

e d d ig

Hatvani István-féle pályadijra

séül a tu d o m á n y te r m é b e n ,

p olitik ával

m eg­

m ajd

m ó d s z e ré n e k

f e jte g e té s e u tá n is m e rt e s s e a

pá ly á z ó a m a g y a r ev. ref. e g y h á z b a n m e g j e le n t összes k á t é ­ m a g y a r á z a ti m ű v e k e t " . J u t a l m a 8 0 k o ro n a .

A Szikszay Dániel alapítványra

fo gja olvasni mindenki. —• A ré g i m a g y a r irod alom k ö ré b ő l

víg elbeszélés a ré g i

m o s t G y ö n g y ö s i Is tv á n v a n soron , ak in e k e p ik u s m űvei közül

k o ro n a . Az ide v o n a tk o z ó p á ly a m u n k á k 1 9 0 4 n o v e m b e r 1.

dr. K oltai Virgil a „ P o r á b ó l m e g é l e d e t t P h ö n i x ll-et re n d e z te

déli 1 2 ó r á i g a d a n d ó k be.

s a jtó

alá

és l á t t a el jó b e v e z e té s s e l

és je g y z e te k k e l. —

A külföldi sz é p iro d a lo m k iv áló b b m u n k á in a k s o r o z a t a is foly­ t a t ó d i k a „ M a g y a r K ö n y v t á r i b a n , B r a c c o „H űtelen !“ -jével, m e ly e g y ik e a m o d e r n d r á m a le g s zellem e seb b és leg m u lattatóbb

te r m ék ein e k .

A

„M agyar K ö n y v tár1

e füzetekkel

A Bulyovszky jutalomra: A debreceni „Casinó"

levéllel

u d v ari

k ö n y v k e re s k e d é s ,

A vakokkal

„ M a g y a r k a t o n a d a l 11.

által, a C so k o n a i K ö r k ö z v e ­

tésze te, j u t a l m a 25 a r a n y . 2. Költői t á r g y r a : C so k o n a i dala,

T e l j e s je g y z é k e t

B u d a p e s t, A n d rá s s y - u t 21 .

200

títés é v e l k itű z ö tt p á ly a k é r d é s e k : I . P r ó z á r a : C so k o n a i k ö l­

j u t a lm a

( W o d i a n e r F. és fiai) cs. és kir.

diák életb ő l. J u t a l m a

J u t a lm a 100 korona.

m á r a 3 7 2 -d ik sz ám ig n ő t t : e g y - e g y szám á r a c s a k 3 0 fillér. szívesen küld a k ia d ó h iv a ta l L am p el R.

d e b re c e n i

k ív á n ta tik k ö ltő i

10 aran y . ellátva,

A

p á ly a m u n k á k

19 04 d e c e m b e r 1-ig

tisztán

leírva, je lig é s

a d a n d ó k b e a seniori

hivatalnál.

A „Zenélő Magyarország"

zongora

és

hegedű

te s z ü n k jó t , h a n a g y szo rg a lo m m a l, ízlés­

zenem ű folyóirat m o s t m e g j e le n t Xl-dik évfolyam 5-dik füzete

sel, jó a n y a g b ó l készü lt m u n k á ik a t v esszü k m e g . A h u m a ­

a k ö v e tk e z ő szép z enem ű ú j d o n s á g o k a t k ö z l i : I. S ipo s A ntal

nizmus

ez e g y ik

„ F e lte k in te k a csillag os é g r e " ,

Képes

á rj e g y z é k e t

eszközét kü ld

ajánlju k a főtelep,

o lv asóin k B u d a p e s t,

figyelm ébe. H ungária-

k ö r u t 16. sz.

Az „Országos Magyar Szövetség11,

szép,

h a n g u la to s

m a g y a r d alá t. II. H etén yi A lb e rt „A ham is ta n ú " m e lo d rá m á t A ra n y J á n o s k ö lte m é n y é r e . III. T s c h a ik o w s k y P é t e r op. 40,

m elynek p á ly a ­

fu tása a m a g y a r ne m ze tiség i p o litik á b a n szinte m e g b e c s ü l ­

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

nagyon

„ C h a n s o n triste"

s a lo n d a r a b o t .

„ A ró z s a és liliom" — ,.Die

Jelzet: Z462

IV.

Schumann

R óbert

R o se und die Lilié",

b)

a)

„H a

88

F ő is k o la i L a p o k .

D ebreceni

6 . szá m .

szép sz e m e d b e n é z h e t e k " — „ W e n n ich in deine A u g e s e h “ m ű d a lo k a t. Ily g a z d a g

ta r ta l o m m a l jelenik m e g a m inden

z e n e k e d v e lő n e k kiváló fo n to s s á g ú zenem ű folyóirat minden

jtfegjelent

e g y e s füzete, ú g y h o g y előfizetői az é r d e m e s e b b z e n e m ű v e ­ k et, m e ly e k az év le f o rg á s a

a la t t

m e g jelen n ek , a h a v o n ta

k é ts z e r m e g je le n ő fü zetek b e n k a p já k . é v re (24 füzetre) 12 k o ro n a , e g y n e g y e d é v r e (6 fü zetre) folyó I. é v n e g y e d r e ,

Előfizetési á r a e g é sz

3 k o ro n a .

va lam in t

az

Előfizethetni a m o st

előző

évnegyedekre

a

a

félévre (12 füzetre) 6 k o ro n a,

is

B u d a p e s te n a „Z en élő M a g y a r o r s z á g " (K lö k n e r E d e ) zenem ű k ia d ó h iv a ta lá b a n ,

VIII.

J ó z s e f-k ö ru t

Útirajz.

2 2 — 2 4 . sz., hol e g y ­

ú ttal m inden n y o m t a tá s b a n m e g j e le n t zenem ű a le g o l c s ó b b a n

=

m e g s z e re z h e tő .

fin fűzve 2 korona. =

Diszkotésben 3 korona 60 fillér. H I R D E T É S E K .

M egrendelések:

ERDEI KÁROLY Debrecen, G o llep m eszközlendők.

iM isom i P istin él D e b r e e z e n , P ia c -u tc a 1

rvill U■lld

iífirn n Q

5

s z á m a la tt m in d e n

víis£ir^ sra ajándékul egy fényképező gépet kapni i n g y e n "Szolid szabott árak!

tanítással. — — — —

Az ifjúság részére legújabb divatú kalapok, czilinderek, chikkes nyak­ kendők, fehérnemű ek, legjobb gyártmányú budapesti czipők,

Alapittatott 1805 1

C sáthy Ferencz

keztyűk, harisnyák, sétabotok és esernyők,

bel- és k ü liro d alm i

leg n ag y o b b v á la s z té k b a n k a p h a tó k

pénz-, szivar és czigarett-tárczák

könyv- zenemű- és papirkereskedése II.

DEBRECZENBEN, kerület, Egyháztér, 2-ik szám alatt

Fekete Jakab

.

úri divat és kalap gyári raktárában

(a n a g y te m p lo m n ál). A ján lja dús r a k tá r á t a tu d o m á n y m in d en m in d en n y elv en

=

I

KÖNYVKERESKEDÉSÉT

Lombfürészeti minták és deszkák dús raktára. V ég re 1 0 ,0 0 0 k ö te tb ő l álló m a g y a r és n é m e t kölcsönkönyvtárát legillö b b á ra k m e lle tt. E te k in te tb e n kellő

mellett.

- Az ifjúságnak 5"/,, engedmény.

-

az iro d alm i té r e n előforduló je le n sé g e k g y o rs m eg szerzésére. M eg ren d elések á rfelem elés n é lk ü l a le g g y o rsa b b a n s p o n to san eszközöltetn ek . A leg ú jab b és le g k e d v e lte b b zeneművek nagy raktára, zen em ü v ek k ív á n a tra m e g te k in té sü l is k ü ld e tn e k .

felv ilá g o sítá st n y ú jt a k ö lo sö n -k ö n y v tá r jeg y zék .

DEBREGZEN, Főtér, 304872

ágáb ó l,

I

, ...

Szolid szabott árak!

Rózsavölgyi és Társa udvari zenemű kereskedésében M n r v i n l n n t I Rózsatövisek. 25 eredeti magyar m u S l u l u l l I l dal. I r t a : GyÖkÖSSy Endre. Z enéjét ■ — ' ■ é n e k h a n g ra és z o n g o rá ra s z e rz é : Len­ gyel DeZSŐ. — Á ra 4 k o ro n a. — A k ik szerk esztő ség ü n k b en re n d e lik m eg, 3 k o ro n a k ed v ezm én y es áro n k ap ják .

Debreezen Nyom a város könyvnyom dájában. 1904. -

Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára

II

617.