KIADJA: A MAGYAR IRODALMI ÖIKÉPZÓ-TÁRSDLAT. Felelősszerkesztő: BIST ANDOR. Szerkesztőtársai : Debreczeni István, Fánczél József

XLIX. Évfolyam.

6. szám.

Debrecen, 1906 december 15.

»

KIADJA: A MAGYAR IRODALMI ÖIKÉPZÓ-TÁRSDLAT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: D ebrecen, colleginm .

F e le lő ssz e rk e sz tő :

BIST

ANDOR.

S z e rk e sz tő tá rsa i :

Debreczeni István, F ánczél József.

Megjelenik havonként kétszer.

Karácsony.

K iad ó h iv atali főnök : Papp József.

\

Az erkölcsi újjászületés hajnalhasadása ajma fényes csillag ragyogása, mely a napk eleti női­ eseket s am az angyali szózat, mely a mezei p á sz ­ to ro k a t a bethlehem i pásztorbölcsőhöz vezette, hol a szegénység és elh ag y o ttság képe b o n ta k o ­ zik ki a rid eg szemlélő elő tt, de a hol a le g d rá ­ gább k in cs: m egváltásunk s üdvösségünk ta liz ­ m ánja fürdik a szülei szeretet áradozó m elegében, »Dicsőség a m a g a s s á g o t m en yek b en az Isten n ek ! és e földö n békeség és az e m ­ berekhez jó a k a r a t .« Ez a hálaadó ének zendül ma fel m illióknak és m illióknak ajakáról a M egváltó születésének em lékünnepén — m ikor m inden világi gond a feledés ködfátyolába burkolódzik — ném elyek­ nél tisz ta szívből, m ásoknál szokásból, de a le g ­ több esetben csak foszladozó álom nak tű n ik fel a lélekem elő ünnep égisze a la tt tá p lá lt áh itato sságj felebaráti szeretet s a legnem esebb eszm ék­ nek m egnyilatkozása ak k o r, m időn visszaesünk — m ondhatjuk — felv irrad u n k a h étk öznapiság egyhangú életére. Nagy örvendezéssel vigadunk a M egváltó születésének, hallelu ják at zengünk a dicső nap em lékének, boldogságban árad o zu n k a családi­ körben a karácsonyfa alatt, de m inden csak külső m ár 8 nem erjesztő k o v á sz : a sziv, a lélek m arad a régi s ha itt- o tt föl-fölcsillan az em b erb aráti szeretet tényeinek m egnyilatkozása, an n ak a ru ­ gója is igen sokszor önzés. H atalm as szociális kérdések ta rtjá k lázas izgalom ban a közvélem ényt s m időn m indenki saját boldogulása s jó lléte u tá n futkos, ezen m u n ­ kájában egyszersm ind célt téveszt az em ber ak ­ kor, m időn ezt felebarátai boldogulásának a ro ­ vására igyekezik m egvalósítani. Egyfelől a rideg elzárkózottság, másfelől a túlzó követelések foly­ tonos hangoztatása g áto lják a békeség és az égy-

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

E L Ő F IZ E T É S I ÁRAK : E gész é v r e ...........................5 korona* F é l é v r e ................................ 2 k o r. 50 fül. Ifjú ság i eg y esü le te k n ek F ő isk o la i h a llg a tó k n a k

. . . . . . .

4

k orona.

3 k o ro n a .

E gyes szám á r a : 40 fillér.

m ásirán ti j ó a k a r a t hiánya m ellett a közjó és a közm egelégedés nagy céljának elévését. Ü nnepelni, dicshim nuszokat zeugedezni tu ­ dunk, azt el nem v itath atja tő lü n k senki, de m i­ dőn elm úlik az ünnep, m indazok csak üres szó­ lam ok g y an án t rö p p en ek el, m int k iáltó szó a pusztában. M it ér az ünneplés, m it érn ek a dics­ him nuszok, ha szivünket, lelk ü n k et, go n d o lkozá­ sunk s te tte in k irá n y á t nem szabják m eg az ü n ­ nepi m agasztos gondolatok !? Jövel, óh jövel édes Jézusunk, M egváltónk, készíts csendes h ajlékot m agadnak, am i sziveink­ ben : igédnek kétélű fegyverével hass a sziveknek és a veséknek m egoszlásáig, az elm ének és az a k a ra tn a k m egvilágositásáig, hogy m int sötétben világitó tiizoszlop vezessen m in d n y áju n k at a b é ­ keség, jó a k a ra t, igazság és szeretet szentjegyében. ü g y legyen. Miszti Mihály, főiskolai szénior.

Hajnali világítás. Irta : Vidovich Ernő.

Egy bál u tán tö rtén t. A rendezői szobában négyen ültek , négy frakkos fiatal em ber. A szobá­ n ak sajátságos világítása volt, az ablakokon b e­ szűrődő sáppadt, hajnali su g arak at elnyom ta a villanylám pa ragyogása és csodálatos b arn a suga­ ra k a t v e te tt a férfiakra. Azokon m eg látszott az átv iraszto tt éjszaka, M ind a n égyet m egviselte a fáradtság, apró poh arak b ó l p álin k át isznak s halk, tö r t m o ndatokban szólnak egym áshoz. Leginkább kezü k re h ajto ttá k a fejüket s érzéketlenül néz­ tek az asztalra. E g y szerre az egyik felkapja a fejét. Idege­ nül n ézett körül,, m intha nem tudná, hol van s szokatlan hangon s z ó lt: — O stobaság volt, am it m ost gondoltam , de valam i m égis azt súgja, igaz volt. Homályos k é ­

Jelzet: 63.713

58

D e b r e c z e n i , F őiskolai L a p o k .

pék vonultak el előttem , jóform án érth etetlen ek , de m egértettem . — ü g y érzem, m intha m ár h arm adszor él­ nék világon 8 valam i csodálatos erő m egsúgta előző óletim tö rté n e té t. Lehet, az egész csupán fantazm agória, de el sem tudnám képzelni m ás­ képpen az életet. — Az első élet jéghegyek k ö zö tt folyt le. H árom hatalm as óriás em elk ed ett a szürke é g ­ boltozatig, em elkedéseiken csupán hó és középen sim a hóm ezőt a lk o to tt. Távol a hegyek csúcsánál vörös, fényló tűzgolyó szó rta erő tlen sugarait, beborítva az o rm o k at sáp p ad t fényével, de lenn a hómezőn nem v ilá g íto tt más csak az apró jegecek vakító fehérsége. — S én o tt állo ttam a mező közepén, T ekin­ tetem ből az élet ny u g o d t boldogsága tü k rö ző d ö tt. V ágyakozva néztem k ö rü l a pusztaságon, a meszsze távolban egy fekete p o n t m o z g o ;ts jö tt egyre közelebb. V égre k ib o n tak o zo tt a hom ályból, magass, karcsú leány alak volt, nagy, d ió b arn a sze­ mével epedve n éze tt reám . M egindultam én is s egyszerre o tt p ih en tü n k egym ás karjában, m intha valam i titkos, m ag y arázh atatlan erő vont volna egym áshoz. Sokáig m arad tu n k így, k ö rü lö ttü n k nem m ozdult semmi s a m élységes csendet néha zavarta m eg egy forró, szenvedélyes csók.

Soóky Tamás házassága. — E lbeszélés. —

Irta:

H. Nagy Jenő.

A Soóky Tamás házasságának történetét akkor hal­ lottam, mikor a tem etése után a Kaszinóban verődött össze a gyászszertartáson megjelentek nagy része. Egy nagy asztal körül ültünk s Horeczky Bandi vitte a szót. Soóky Tamásról beszélt s házasságát is csak annak bizonyítá­ sára mondotta el, hogy milyen lovagias, úri ember volt Soóky egész életében. Részletesen előadta a házasság történetét. Úgy Írom le, amint tőle hallottam. Huszonnégy éves korában nagykorusitották Soóky Tam ást s ugyanakkor vette át saját gondjaiba az ősi sóki uradalmat, apjának, a korán elhunyt Soóky Menyhért nek az örökét. Az ifjú földesei- pár év alatt rendbe hozta az ura­ dalom zilált viszonyait s szakszerű gazdálkodásával valódi m intagazdaságot terem tett. Huszonhat éves volt, mikor a házasságra gondolt. Az édes anyja ugyanis — egy lengyel grófnő — már nagyon sürgette, hogy hozzon asszonyt a házhoz. De Tamás vonakodott eleinte. A megyebeli előkelő leányok hidegen

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

6. szám.

Nem v ettü k észre, hogy a pusztaságon á t egy m edve közeleg felénk. A sivatag fehér fene­ vadja halkan, nesztelenül k ö z e lg e tt; egyszerre a leány sikolya ria s z to tt fel az édes álm odásból, a m edve m ellettünk állo tt s reám k észü lt rontani. A leány védőleg u g ro tt elém, én szelíden elhárí­ to tta m s du rv a kőbaltám m al a v ad állat felé ta r ­ to ttam , m ikor u g rásra készült, irtó zato s erővel sú jto ttam a fejére, hogy m eg tán to ro d o tt. A k k o r to rk o n rag ad tam s az óriás nem sokára o tt vergő­ d ö tt a hómezőn. A leány átö lelt s úgy te ts z e tt előttem , m intha az egész táj tem plom volna, a diadalm as hatalm as em ber tem plom a. E lh allgatott. E gy ideig ném án n ézett maga. elé, azután folytott hangon m ondta tovább. — A m ásodik élet ragyogó, áld o tt vidéken folyt le. Buja, harangos-zöld levelű fák forrás felé hajoltak, tö rzseik re felkuszott a fehér virágú isza­ lag, gályáikról százával csü n g ö tt le a g rán át, a füge és a banaán. A forrás m ellett kényelm es b a r­ lan g o t a lk o to tt a term észet, am ely fölé, m int a sátor, h ajlo tt k é t narancsfa koronája. S én o tt állo ttam a b arlan g előtt. Arcom izzad t v olt a m unkától, této v a te k in te tte l néztem körül. H átulról h irtelen egy álmos szemű asszony b o ru lt a vállam ra, hosszan, m osolyogva n ézett a szemembe. hagyták s régi diákköri szerelmének emléke, egykori ideálja, Meszlényi Annuska még élt szivében. Pedig régen nem találkozott vele. Mikor az apja hirtelen meghalt, hazajött gazdálkodni s azóta hirt sem hallott felőle. Tamás mindig elérzékenyedett, mikor Annuskára gondolt s azokra az időkre, mikor még együtt voltak s sziveiket a legideálisabb, legtisztább szerelem fűzte össze. Eszébe jutottak régen elmúlt, kedves kis epizódok. Az Annuska megismerésének története, az első kézszoritás, táncmulatságok mámoros emlékei, az első csók s aztán a szenvedélyes búcsú. Mindezek egy letűnt szép álom varázsával hatottak rá. Olykor az aggodalmak elemi erővel rohanták meg. Él-e még Annuska? Gondol-e még rá, szereti-e m ég? Szeptember eleje volt, mikor Tamás újra látta Mesz­ lényi Annuskát. A vonatban találkoztak s együtt utaztak a fővárosba. Annuska egy idősebb, deresedő, harcsabajuszu úriember kíséretében volt. Soóky Tamás szive majd megszakadt a váratlan viszontlátás örömétől. — Nini, Annuska, csókolom a k e z é t! De rég láttam , hogy van? S csak mikor átesett a viszontlátás első örömein, vette észre Annuska kísérőjét. Bem utatkozott neki.

Jelzet: 63.713

6. szám.

59

D e b r e c e n i F ő is k o l a i L a p o k .

i r , r --------------------------------------

Körül já rtu k az oázist. M egosztottuk a leg ­ szeb b grán átalm ák at, fele az övé, fele az enyém. Gyors szökéssel egy oroszlán u g ro tt elő a szom széd bozótból. T ám adásra készen m eresztette lábait. Az asszony felsik o lto tt m ellettem s vad futással a barlang felé ta rto tt. M agam této v án állo ttam p á r pillanatig, azután eszeveszett vad u g ráso k k al én is u tán a futottam . S lestük a b arlan g leg elrejtetteb b zugában, m ik o r jön u tá n u n k az oroszlán, lestük visszafoj­ to t t lélegzettel, szivdobogva Kezem ben o tt szo­ ro n g a tta m a hosszú, éles pen g ét, de éreztem , m ozdulni nem tudok , ha reán k tö r a fenevad. ism ét elh a llg a to tt hosszú ideig gondolkozott. A m ásik három egykedvűen n ézett reá, m intha nem is érdekelné ő k et a tö rtén et. V égre újra m egszólal: — Sajátságos lán co lata ez a tö k életességnek a a tökéletlenségnek. A m int fejlődik az anyag, úgy vész el a lélek. Milyen tö k életlen is a mi vi­ lágunk. v A villanylám pa h irtelen elaludt Az ab lak o ­ k on b ev ilág íto tt az erőtlen, sáp p ad t hajnali fény, m in th a ő is érezné a m atéria tö k életesség ét 8 a lélek tökéletlenségét.

--------------------------

Románc. N y ilv a - n y ilik m ú r a rózsa S ió p a rti kertben. R ózsalom b kö zt suttogó szél, E s ti szellő lebben. S ió p a rti szép kert a la tt B iró P á ln a k lá n y a A kedvesét, h ü g a la m b já t De régóta várja. K o m á ro m i vá rb a n Im m á r hetek óta M in d en éjjel h a n g zik E g y szom orú nóta. K érd i a k a p itá n y : „Ki va n o ly a n g yá szb a , K i v á g y ik oly vissza igen S ió p a rti, g a la m b d u co s házba?* „K a p itá n y u r kérem , Eresszen el engem, Piros p ü n k ö st v a sá rn a p já n H e j ! — otthon kell lennem ! V isszajövök aztán, Isten ú g y seg éljen ! F a rka s A n d rá st a sza vá ért N em érte m ég szégyen / “ Suttog a szellő a n á d d a l, Suttog a legény a lá n n y a l. . . N y ílik a, p a tta n a rózsa, F a rka s A n d r á s n a k csattan a csókja. '-V

— Soóky Tamás, földbirtokos. — Meszlényi Barna vagyok. S megindult a társalgás. Tam ás oly boldog volt, hogy viszontláthatta Annuskát s a múlt idők minden em­ léke újra éledt szivében. Az öreg ur nemsokára kiment szivarozni a folyosóra s a fiatalok egyedül m aradtak. Egy ideig csak nézték egymást, csak gyönyörködtek ■egymásban. Azután ösztönszerüleg összefonódott a kezük. Szeretsz-e még A nnuska?’— kérdezte lázasan Tamás. Emlékszel-e még a régi időkre, emlékszel-e ama feledhe­ tetlen báli éjre, mikor örök szerelm et esküdtünk egymás­ nak? Szeretsz-e m ég? S a boldog Annuska kipirult arccal, de nyugodtan felelte : — Emlékszem. Szeretlek Tamás még mindig. *

Mikor Tam ás hazaérkezett ősi birtokára, tisztában volt a h ely zettel: okvetlen elveszi Meszlényi Annuskát feleségül. Találkozott B udapesten egy régi, kedves diákpajtá­ sával, Bodnár Jancsival, akiről tudta, hogy ism eretségben van Meszlényiekkel. Ezt kérte meg, hogy menjen el Meszlényi Barnához s kérje meg lányának, Annuskának a kezét az ő számára.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

"

Bodnár Jancsi szívesen m egígérte közreműködését s mikor Meszlényiék hazamentek, leutazott hozzájok. Először az apával, Meszlényi Barnával beszélt. Elő­ adta neki jövetelének célját s feltárta előtte Soóky Tamás érzelmeit s más egyébb körülményeit. — Én a magam részéről szerencsésebb parthiet nem is ajánlhatnék bátyám, — mondta Bodnár — Soóky Tamásnál. Ismerem ezt a fiút tetőtől-talpig. Tudom, hogy becsületes, szolid, de amellett lovagias, igazi úri fiú, úgynevezett gentry s hosszas együttlétünk alatt csak tisztelni, becsülni s szeretni tanultam meg. Azonkívül anyagi helyzete is olyan, hogy a legnagyobb kényelemben tarth atja Annuskát. Önálló ember s nyolcezer hold legjobb minőségű föld tulajdonosa. Az öreg Meszlényi nem szólt rá semmit. Ő is ismerte hírből Soóky Tam ást. Ő is tudta mindezeket s a legnagyobb örömmel hallotta, hogy Soóky Tamás elakarja venni a leányát. — De ő m agában nem határozhatott ebben a do­ logban. B ehivatta a leányát, Annuskát. — Annuska, — szólt hozzá az apja -— B odnár Jancsi m egkérte a kezedet Soóky Tamás számára. Ismered Soóky Tam ást, felelj, akarsz-e felesége lenni? S zereted-e? A leány a Soóky Tam ás névre elhalványodott. Kezei reszkettek, ajka vonaglott. Lecsüngő szőke haját elsimí­ to tta forró homlokáról s borúsan tekintett m aga elé.

Jelzet:

D e b r ec zen i F őiskolai L a p o k .

60

S ió p a rti kis fa lu b a n N em beszélnek m ásról, Csak az öreg F arkas Péter K atona fiá ró l. „H a za jö tt a lelkem ; J a j de illik rá ja Paszom ántos, fé n y e s, Z sinóros r u h á ja ! H á ro m a c s illa g ja ! K i gondolta, h itte , H o g y Isten a do lg á t E n n y ire fö lvitte H e j ! — a B iró M arosa A m ik o r m eglátta, De elpirosodott H a lo vá n y orcája ! M it is erőlteti B üszke, gőgös, a p ja ? ! L á n y á t m ért nem neki, M ért Léc P á ln a k a d ja ? ! Szól, kél h á zró l h á zra A beszédnek á rja , M a jd ném a, csendes lesz A fa lu utcája. Csak B iró P á l szava H a llszik k i az é jb e : „Hogy n eki a d ja la k Kéne, ugy-e kéne ? Teli csűr, m eg p a jta , l e l i ka m ra , pince, E zen fá ra d sá g o m Ö sszegyűjtött kincse, — Szólj Annuska, szereted-é Soóky T am ást? A leány csak félve, alig hallhatóan felelt. — Szeretem. — Akarsz-e a felesége lenni ? Erre kigyuladt a leány sáppadt arca s büszke ön­ érzettel v álaszo lta: v — Igen. . . . Bodnár Jancsi még aznap m egvitte a hirt barátjának Soóky Tam ásnak a történtekről. Tamás örömében megölelte, megcsókolta Bodnár Jancsit s a világ minden áldását kérte a fejére. Másnap már tudta közel s távolban mindenki, hogy Meszlényi Barna leánya, Annuska, a Soóky Tam ás meny­ asszonya. A közellakóknak ő m aga adta hjrüi az örven­ detes eseményt s a távollevőket sürgönyileg értesítette _ szándékáról. Egy pár nap múlva pedig maga utazott le Meszlényiékhez, hogy az Annuska kezét személyesen megkérje. Jövetelét előre tudatta. Az ősi kúriában Meszlényi Barna fogadta. Soóky Tamás minden habozás nélkül majd agyoncsókolta örö­ mében jövendőbeli apósát. Bementek a dolgozószobába s o tt Tamás személyesen tárta fel szive érzelmeit.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

6. szám.

H o g y ölébe h u lljo n M in d elp a za ro ln á d ! Szegény a ko ld u s a N em illik a h o zzá d ! — A ztá n a vilá g is M it m o n d a n a rája, Zselléré, koldusé L ett B iró P á l lá n y a . “ „Mégse teszek soha, Mégse leszek m ásé, Ö rökké, holtom ig A F a rka s A n d rá sé ! M egvetem , u tá lo m Léc B a lá zsn a k házát, Velem soh’se ta rtja F ia la k o d a lm á t/ “ — „Beste cu d a r lélek, H á lá d a tla n kig yó , M á tká já h o z hűtlen, M ás k a rja közt ringó ! íg y beszélsz-e holnap A p a p , n á szn ép előtt, M egölöm , ha ig y lesz A sem m ire k e lő t! P iros p ü n k ö st va sá rn a p já n Szebben fa k a d a rózsa, R ó zsa á g ró l m in d k ih a jo l, M in d kin éz a S ió r a . . . A nerelejcs, ta rka virá g M in d fö ltá rja a keblét. Meszlényi Barna m eghatottan válaszolt s boldogan fogadta vejévé Soóky Tamást. Ketten tehát elintézték az ügyet, de hátra volt még Annuska. Szemérmesen lépett be apja szobájába s örömköny csillogott a szemében, mikor Tamást meglátta. Soóky Tamásnak azonban egy székbe kellett kapasz­ kodnia, hogy el ne bukjék. Mert az a leány, akit maga előtt látott, akinek a kezét m egkérte, — nem Meszlényi Annuska volt 1 Azaz mégis Meszlényi Annuska volt, csak nem az ő Meszlényi A nnuskája! Soóky Tamásnak egy pillanat alatt átvillant agyában kinos helyzete. Egy pillanat alatt átlátta, hogy iszonyú félreértés áldozata. Hogy a két Meszlényi Anuuskát összetévesztette. Ismerte mind a kettőt, mind a két Meszlényi Annuskát. Mindig együtt látta őket diákéveiben; egy intézetbe, egy osztályba jártak s unokatestvérek voltak. De az apjukat nem ismerte. Nem tudta a nevüket. S mikor a múltkor a vonaton éppen véletlenül Meszlényi Barna kisérte unokahugát s keresztleányát Budapestre, Soóky Tamás azt hitte, hogy az ő Annuskájának ez a Meszlényi Barna az apja.

Jelzet: 63.713

6. szám.

D e b r e c ze n i F őikolai L a p o k .

E lsu tto g ja S ió n a k, Zugó-bugó kis h a b o kn a k szerelm ét. Piros p ü n k ö st v a sá rn a p já n E g y h a la v á n y, szép rózsa M egtört á g r ó l; gyászos ágról B eleh u llt a S ió b a ... Z izegő n á d m eg sa jn á lja , M élyen só h a jt k e b lé b ő l: H iá n y z ik c& legszebb rózsa BVró P á lék g yö n g yvirá g o s, G yöngy harm a to s kertjé b ő l-'.. ■ K o m á ro m i ka szá rn y á b a F arkas A n d rá s m egjött m á r. K a p itá n y u r szine előtt K a to n á sa n sza lu tá l. A n n y it m o n d csak egykedvűen, N em szól sem m i e g y e b e t: „G yilkos va g yo k k a p itá n y ur, Fogasson el, verjen vasba engem et /“ Fejes Gábor.

Diáktaktika. Irta: D. Datky Lajos. Lajos barátom a szünidő egy részét a szom ­ széd V izakna-fürdőn tö l t ö t t e ; m eglehetős u n a l­ masan. E gy napon a következő ta rta lm ú sü rg ö n y t k a p ta Szebenből: „Több b aráto d m a este a „Római császár” vendéglőben egy vig szünidei m ulatásra gyűl össze. J e r át. K ároly”. Fogalm a sem volt előzetesen erről a tévedésről. Most mar nem tehet semmit. Hiszen az egész világ tudja, hogy a Meszlényi Barna leányát jegyezte-el. S mos. csak nem fog előállani azzal, hogy bocsánat, tévedés van a dologban, én nem az urnák a leányát ké­ rem feleségül, én a másik Meszlényi Annuskát sze­ retem. Egy pillanat alatt átgondolta ezt. S másként nem tehetett, mint amiképpen tényleg c se le k e d e tt: tévedésből származott hibájának saját lovagiasságát v etette áldozatul. Feláldozta szerelmét, boldogságát, hogy megmentse a Soóky-név becsületét. Nyugodtan lépett a leány elé s minden felindulás nélkül k é rd e z te : — Annuska, akar-e a feleségem lenni ? A leány boldogan adta meg az igenlő választ, sőt később az eljegyzési lakoma után, négyszemközt azt is bevallotta Tamásnak, hogy diákkora óta szereti titkon, igazán — a másik Meszlényi Annuskával együtt.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

61

K ároly volt ugyanis legjobb b arátja. Lajos nagyon ö rü lt a m eghívásnak, m ert jó kis m uri íg é rk e zett a vig cim borák körében, csak az v o lt a dolog bibéje, hogy hősünknek nem v olt pénze. Anyja ugyanis nehány n ap ra elu tazo tt, atyjától nem m e rt kérni, kisebb testv érei pedig nem jö ­ h ettek szám ításba. A rra pedig, hogy más ism erő­ söket, vagy ro k o n o k a t pum poljon meg, nem igen volt ideje, ha csak nem a k a rt az utolsó vonatról lekésni, am ely még idejekorán Szebenbe vih ette volna. íg y h á t üres erszénnyel in d u lt az állom ás felé, rem élvén, hogy a szerencsés véletlen majd ú tk ö zb en hoz egy m egpum polható le lk e t útjába. A szerencse istenasszonya azonban ma Bemmikép sem a k a rt rám osolyogni. É szrev ette ugyan a p erro n o n sétáló u ra k és hölgyek töm egében nagynénjét, de am ikor a rra gondolt, hogy talán tőle csalhatná ki az u tazásra szükséges összeget, k e ­ serűen m osolygott. Nagynénje ugyanis az egész rokonság k ö zt fösvénységéről volt híres, ő v olt az egyedüli, ak it Lajos, — b ár nagy m űrész v olt e tek in tetb en , — még egy vörös fillérig sem tu d o tt m egpum polni. Istenem re, ettő l az ú tik ö ltség e t kicsalni! Ez volna csak v a la m i! — Lajos gondolkozott. — Hopp, meg v a n ! Hiszen nagynénje az egész városban, m int a legfólelm etesébb szapuló nénike v olt ism eretes, akinek abban te lt legna­ gyobb gyönyörűsége, hogy kedves em b ertársa gyöngéit kipu h ato lja és nyilvánosságra hozza. Ha ezen az Achilles sarkán tám ad n á m eg !? — Gyorsan, az idő rövidsége sü rg ette, köze­ le d e tt idős rokonához. — Jó n ap o t nagynéném ! / F eleletül oly h angot h allo tt, am elyet csak a legjobb a k a ra tta l és igen élénk képző teh etséggel ta rth a to tt köszöntése viszonzásának, m iközben a nagynéni gyanakvó, m ajdnem elu tasító p illan tás­ sal m érte végig a m osolygó diákot. — Talán Szebenbe akarsz utazni, nag y n éni? — Igen, egy p erc m úlva indul a vonat. Szervusz. — S ezzel a nagynéni h á ta t fo rd íto tt kedves öcscsének, hogy az éppen m ost berobogó v o n atra tel kapaszkodj ék. Na m ost, elérk ezet a döntő pillanat. — Pá, n a g y n é n i! Szerencsés u ta t és jó m u­ la tó st! Apropos, h allo ttad m ár a legújabb h irt M arosinéról ?

Jelzet:

62

6. szám.

D e b r e c en i F őiskolai L a p o k .

M intha g y ö k eret v ert volna 3, lába, oly hirtelenül á llt m eg és fordult vissza a nagynéni e név hallattára. Ráncos arcáról eltű n t az elutasító hidegség és mohó kíváncsiság ü lt vonásaira. A nagynéni ugyanis, am it öcscse nagyon jól tu d o tt, m ár évtizedek óta legnagyobb ellensége volt M arosinénak. — Nos, m it csinált m ár m egint az a ... aza z asszony ? H angjában oly nagy kíváncsiság volt észre­ vehető, hogy barátom m ár félig-m eddig biztosra vette győzelm ét. — Hja, kedves nagynéni, azt nem le h et ám oly rövid idő a la tt elmesélni. Még lekésel a v o n at­ ról. Nagyon sajnálom, de nem m arad más hátra, m inthogy türelem m el légy, am ig visszatérsz. Türelem m el lenni, am ikor M arosinéról van szó!? Ijíem, erre a nagynéni nem volt képes. — Tudod m it, kedves öcsém ? M ondok én neked valam it! ü g y sincs itt neked semmi dolgod Kísérj el h át Szebenig. Ú tközben aztán majd szép nyugodtan elm ondhatsz m indent tö v iről-hegyire. —- Nagyon szívesen, nagynéni, csak az a baj, hogy nincs se útiköltségem , se költő pénzem.

— M i...i...it? Egyéb elm ondani valód nem volna ? Csak ez az ajándékozási história, am elyet m ár régen tu d o k és am elyről m ár az egész város beszél ? — Egyéb semmi. Én azt hittem , m ivel az eset ujabb keletű, h o g y ... — És ezért adtam én neked tiz k o r o n á t! Óh, te ... te ... te gazem ber!

Memento. M ikor esókolóztok lázas éjsza ká ko n, N em érzed-é, hogy szived m egrem eg ? H o g y elkerü li égő szép szem ed A n yu g o d a lm a s, csendes édes á lo m ? ... Sok szen ved élytő l izzó p illa n a tb a n M id ő n lelked kéjm á m o rb a fü l, E g y jé g h id e g kéz a szivedbe m a rkol É s m a rca n g o lja szilá já n , v a d u l.. A siró szelek rá zzá k a b la k o d : A z én szivem n ek ja jg a tó sirá sa S a m ú lt kisértő á r n y i já r n a k o t t . .. É s ott zo ko g n a k. . ott v á d o ln a k téged, H o g y csa lfa sá g o d összetörte letkem , H o g y tem ia tta d , én édes gyötrelm em E g y ifjú élet im m á r sem m ivé le t t ...

A nagynéni arcvonásai ú jra elkom orodtak és Marjay Géza. szemmel lá th a tó volt, m int küzd fösvénysége k í­ váncsiságával. De mégis, halálos ellenségéről valami újat m e g tu d n i! Nem, ennek nem á llh a to tt Bűnbocsánat. ellen. T ehát gyorsan erszényébe nyúlt. i. Nesze! I tt van egy arany. De siess ám, m ert különben elm egy az o rru n k elő tt a vonat. Vége felé já r t a farsang. Csúnya, aféle télvégi Hej, hogy ro h an t Lajos a p énztárhoz! Nehány idő volt, m ikor a n y irk o r, ködös levegő m élyen m ásodperc m ultva m ár szem ben ültnagynénjével. nehezedik a m ellre, a m ellett valami deres eső Ez m ár előre élvezvén a fülcsiklandó újdonságot, •perm etezik szakadatlanul, re tte n e te s k itartással, mely, b árm erre fordul is az em ber, m in d en ü tt az kényelm esen dő lt h á tra az ülés párnáira. arcába hull. — Nos, kedves öcsém, fogj m ár hozzá! — Igen nagynéni, ki is g o n d o lta volna ezt Olga az ablaknál alva nézte m ereven, moz­ M arosinéról ? A nagynéni élesen felkacagott, d u latlan u l a perm etező esőt, m ikor bátyja, Jenő — De, kérlek, úgy nagyon rosszul ism ered lé p ett be a szobába. — Jó n a p o t kicsikém ! k iá lto tt rá húgára. ezt a ... ezt a személyt. Ha róla van szó, az em ber — M it csinálsz? Biz' isten nem valami nagy él­ m indig a legrosszabbra leh et elkészülve. vezet leh et ebben a csúf, kom isz időben gyönyör­ — A legrosszab b ra? — H át persze, term észetesen, m ire is egyébre? ködni. Gyere, ülj le ide mellém, beszélgessünk — Hm, kedves nagynéni, ez egyszer m égis egy kicsit, ennél o k o sab b at nem is te h etü n k . Vagy „csak más valami. En t. i csak azt ak artam neked talán gondolataidban zavarlak ? Igazán, te Olga, elm ondani, hogy M arosiné tízezer k o ro n át aján ­ m ostanában nem látom arcodon azt a kedves, m eg szo k o tt vidám ságot, m int azelőtt. Komoly, d ék o zo tt a siketném ák intézetének. Szerencse, hogy a nagynéni ült, m e rt m ás­ m ajdnem bánatos vagy m indig, el-elgondolkozol, sőt a napokban egyszer m egleptelek, m ik o r h ir­ különben biztosan h an y att esett volna.

j

I i Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713

6. szám.

telen egy könyet m orzsoltál szét ujjaid közt. Talán csak nem vagy szerelm es ? Na, jó l néznénk k i ! Nos, g yere ide kicsikém , m ondd el őszintén b áty ád n ak , hogy mi bánt. — Tanácsot k érek tőled Jen ő ! — fo rd u lt h irtelen bátyjához Olga, m ire az m eghökkenve elh allgatott. — Adj ta n á c s o t: m it tegyek ? — Is­ m ételte, s hangos zokogásban tö r t ki. B átyja egészen m egijedt. — Mi tö rté n t ? Beszélj h á t ! Olga tom pa, puha hangon válaszolta: — Nem szeret tö b b é! Meg is m ondta sze­ m em be! M ost m ár nem tudom , m itévő legyek ! — A h! h á t csakugyan szerelm es vagy, és pedig csaló d o tt szerelm es? Ki az a vakm erő em ber, ak i neked ilyen nagy b án ato t m er okozni? — Tem esváry Z oltán. Nem hittem el neki, m ik o r a szemem közé vágta, sőt k acagtam rajta. Ő azonban b ev álto tta am it m ondott. A zóta kerül, ha találkozunk, rám se néz. A m ú ltk o r N ádudvaryéknál, m ikor m egszólítottam , nyersen, m ajd­ nem gorom bán k iá lto tt rá m : „M ondtam m ár, hogy semmi közünk eg y m ásh o z !8 s azzal sarkon fordult, s elk ezd ett ku rizáln i az egyik N ádudvary lánynak. Én pedig kiszaladtam a kis szalonba, ahol nem volt senki, és elkezdtem sirni. — Nem is gondoltam , hogy ennyire vagytok! Ue h á t mi m ia tt vesztetek össze, hogy a szerelm es szeladon egyszerre szakítani a k a r? — Csekélység volt az egész T öbbször m ondta nekem , hogy ő ép úgy, m in t m inden férfi, sokat ad a férfibüszkeségére, azt féltékenyen őrzi, s retten etesen b ü n teti, ki ő t abban m egsértené. Én pedig hiúságból, felette való hatalm am érze­ téből, vagy nem tudom én m iből a m últ hetekben éppen o tt sértettem meg, ahol legérzékenyebb, férfi büszkeségében. Hogy mi volt az, teljesen lényegtelen és m ellékes. S ő csakugyan m eg b ü n ­ te te tt. Még a k k o r nyom ban k ijelen tette, hogy m egszűntünk egym ásra nézve létezni, s ha férfi volnék, m ásképen bán t volna el velem. A m int m ár elm ondtam , csakugyan következetes ön­ m agához, s ez engem m egőrjít. Adj ta n ácso t Jenő, k érlek, m it tegyek ? Jenő eleintón kedélyesen fogta fel az esetet, de később m aga is m egijedt húga szavaitól. Is­ m erte Tem esváryt, s tu d ta, hogy az, am it kim on­ d o tt meg is ta rtja . Nem tu d ta , m it mondjon. V égre m egkérdezte :

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

63

ÜEBRECZENI FŐISKOLAI LAPOK.

— H át an n y ira szereted ? — Im ád o m ! — A kkor nincs m it tenni egyebet, m in t hogy b ékitsd ki. — De hogyan? — Az a te dolgod — szólt, s h irtelen v ette a k a la p já t és eltávozott. Olga egyedül m aradt. Szép szőke fejét rá h a j­ to tta az ablak fájára, s keservesen zo k ogott. — K ik ék itsem ! Ez volna a le g o k o sab b ! De hogyan ? Csak találn ék rá m ódot, csak egy al­ kalom kínálkoznék, a tö b b i jön majd m agától. De m ikor lesz ez, ón édes Istenem ? / Az eső p ed ig p e rm e te z e tt lassan, szakadatlan egyform asággal tovább. II. A v árv av árt alkalom csakugyan elérk ezett N ádudvaryók estély t ren d eztek egy előkelő r o ­ konuk tiszteletére, s ez estélyre m eghívót k ap tak O lgáék is Olga ugyan először a z t határo zta, hogy nem megy, de m ikor értésére ju tó t, hogy Z oltán neve is o tt szerepel a m eghívottak névsorán, m eg­ v á lto z ta tta szándékát. E ljö tt h á t a nagy nap. Olga érezte, hogy h arcb a megy, te h á t készülni a k a rt hozzá. Neki ma este oly szépnek kell lennie, m in t senki m ásnak. E zé rt nagy gonddal vógzé to a lettjét, s elég ed ettten p illa n to tt tü k ré b e az elindulás előtt.. Igazán szép volt. Kecses alakjához lágyan sim ult a világoskék ruha, mely m ég jo b b an kiem elte aran y sző k e haj által k ö ríte tt arcán ak ró zsap irját Nagy, hosszú p illák tó l árn y alt kék szemei az izgalom tól m ég a szokottnál is jobban fénylettek. M ikor b elép ett a terem be, szem ei azonnal a Z oltán m agas alakján a k ad tak m eg, aki mosolygó arccal, közönyös hangon m o n d o tt b an alitáso k at az egyik házikisasszonynak. Szemei egy p illa­ n a tra ta lá lk o z ta k az Olgáéival, de azonnal vissza­ fo rd u lt ism ét, még csak nem is üdvözölte. Olga egy kissé m egdöbbent, de h am ar össze­ szedte m agát. M ikor Z oltán m agára m arad t, úgy in te tte m agához, hogy m ások is lássák. Z oltán nem té rh e te tt ki a hivas elől, bosszús arccal lé p e tt O lgához: — M it a k a r tőlem ? Mi m ár nem ism erjük egym ást! — szólt ridegen, s távozni ak art. Olga azonban v is s z a ta rto tta : — Z oltán, m aga lovagias em ber, 8 ha egy hölgy úgy kivánja, m ég ha nem ismeri, m ég ha

64

D e b r e c e n i F őiskolai L a po k .

gyűlöli is, m aradnia kell. A lovagiasságára h iv a t­ kozva kérem , jöjjön oda a pálm ák alá, beszélni valóm van m agával. M egindult, Z oltán pedig kénytelen-kelletlen követte. Mind a k e tte n érezték, hogy ez a k ü zd e­ lem pillanata, ahol egy egész b ologságára m egyen a játék. M ikor od aértek . Z oltán kezdte a tá m a ­ d á st: — V égezzünk gyorsan. M ondja el am it a k a r röviden. Különben nem is értem , hogy mi beszélni valónk lehet m ég n ek ü n k egym ással? Olga nem válaszolt azonnal, iz g a to ttsá g á t igyekezett lecsillapítani s átg o n d o lta a c s a ta te r­ vet. A zután kérő hangon fo rd u lt Z o ltá n h o z : — Z oltán, én tudom , hogy n ag y o t v étettem m aga ellen, érzékenyen m eg sértettem , de lássa, m egalázom m agam at, bocsánatot k érek. Nem tu ­ dom , m icsoda gonosz dém on ö sztö k élt ak k o r en­ gem, hogy m ag át m e g b á n to tta m ! M egbántam m ár, óh ezerszer m egbántam . Tudom, hogy m aga szeret engem s é n ... én kérem , bocsásson meg. Z oltán in g erü lten v á g o tt közbe:

6. szám.

m ost is szereted a te kis O lgádat, aki annyira im ád téged. Szólj, ugy-e m egbocsátasz? — m ondá szép szőke fejét a Z oltán ölébe hajtva, kérőn, k ö n n y tő l csillogó szem ekkel nézve rá. Z oltán először n e m |tu d ta , m it tegyen. F élt, hogy valaki a rra talál jö n n i a terem félreeső zugába elhelyezett lugas felé, m eglátja ezt a jele­ n etet. O lgára nézett, lá tta an n ak könybe láb ad t gyönyörű szem eit, h allo tta lágy su tto g ását, érezte testén ek m elegét, fellángolt benne ism ét az erőkosan elfojtani a k a rt szerelem , felem elte O lgát, m agához ölelte, s úgy s u tto g ta : — M eg b o csáto k ! M egbocsátok. A lugas lom bsátora p ed ig ném án b o ru lt az egym ást ism ét feltalá lt szerelm es p árra, s elrej­ te tte ő k et az irig y szem ek elől. Szemes Miklós.

Irodalom. — Köznapi imádságok. —

Irta: Csilcy Lajos. V árosunk, de eg y ú ttal hazai p ro testán s egy­ — Ne beszéljen szerelem ről Az m eghalt. házunk irodalm ában is, az u tó b b i évekclasszikus Tanulja meg, hogy a szerelm et csak egy hatalom term ék ei k ö zö tt (Debreceni Lelkészi Tár, E rő ss: ölheti meg a szívben, a m e g sértett férfibüszkeség A p o lo g étik a) m éltó helyet foglal el Csiky L ajos­ ha az nem b o csáth at meg többé. Még is szerelem ­ nak m ost m egjelent im ádságos könyve. Az apró ről beszél ? Nem elég tudni, hogy szerelm ünk bűn, tanulm ányok essayk idejében, m elyek mind csu • nem elég tudni, íiogy szerelm ünk káros, m orál, pán ennek a lázas k o rn ak kielégítésére készülnek, filozófia, esztétik a csak nevetséges szoíizm ák a szinte jól esik látnuuk, a gondolkozó főknek, szenvedély zsarnoki kénye elő tt. De ha a szere­ érző sziveknek ezeket a hatalm as m unkáit, lem m aga válik öngyalázatunk forrásává s nem m elyek nem a nap hiú dicsőségére és ujság-szoraellensége, hanem szövetségese lesz a m ozálnak já ra vadásznak, hanem a sok ki sértés és kétely és filozófiának, ha kénytelenek vagyunk gyűlölni ellen erőt, a töredező léleknek istenhez vezető azt, a k it s z e re ttü n k : ak k o r a szerelem nek vége. szárnyat, — Írójuknak pedig „m onum entum É n nem szeretek többé. aere p e re n n ist“ adnak. Z oltán a beszéd hevében nem v ette észre, Révész B álint u tán a „nagy im ádkozó" név hogy Olga lassan lecsúszott a kis ta b u re ttrő l, m éltán illeti m eg Csiky Lajost. Ez a fáradhatatlan am elyen ült, odacsu szo tt Z oltán lábaihoz, úgy n é ­ valóban angol m unkabírású em ber, egym ásután z e tt fel rá h a tá rta la n szerelem m el, Z o ltán m eg­ jelen ik m eg e lő ttü n k ujabb-ujabb m unkáival, ijedt, m időn O lgát lábainál látta. Ijedten k iá lto tt fel: szinte csodálkozik az em ber, ugyan m it ir m ost ; — M it cselekszik ? Keljen fel. M eg látják ! m e rt m ár rég en dolgozik (ez a 67-ik n y o m tato tt Olga azonban nem m ozdult könyve.) És ő m indig tu d adni valam i újat, ő n e m — Igaza van. De azt is m o n d ta az im ént, öregszik. ha nem bocsáthat m eg többé. És m aga m eg b o ­ E nnek a tan ú ság a m ost m egjelent tkönyve csáth at, m eg fog bocsátani M eg kell bocsátanod is, mely „Köznapi im ádságok" cim en köznapi — szólt a m élyen érzet szenvedélytől fátyolozott isten itiszteletek re, n y ú jt im ád ság o k at nagy g a z ­ hangon. M ert te oly nemes, oly jó vagy. M ert el dagságban. tud o d nézni egy gyönge nőnek, ha néha a józan K önyvének beosztása a k ö v e tk e z ő : Á ltalá­ ész ellenére cselekszik. M ert te szeretted, nem, nos tartalom m al, a hót m inden egyes n apjára

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713

6. szám.

D eb r ec zen i F őiskolai L a p o k .

65

délelőtt-dólutáni alkalom ra, négy héten keresztül, Színház. ad összesen 48 im át. É vszaki im ádságot, m inden — A tökéletes feleség. — évszakra 10 - 10-et, összesen 40-et. A dventi im ádság van a könyvben 12. B űn­ Kissé elkésve em lékezem m eg erről a d a ra b ­ bánó heti 12. Káros időjárás idején m ondandó 6 . ról. De az érdeklődés, am elyet érdem el, azt E m léknapi im ádság (márc. 15. okt. 6 . 31. ó év hiszem, m a sem lesz időszerűtlen, m ég ha b írálat estélye, K irály születés napja 5.) B eteg ek ért m on­ alakjában jelentkezik is az. dandó im ádság: 7 Összesen te h á t 130 im ádság A m ikor ilyen szinm üvek jelennek meg a található a vaskos kö tetb en . m agyar színpadokon; a k a ra tlan u l is az az é rz é ­ Ismervén ez im ádságok leg tö b b jét attó l az sünk tám ad, am ely a rosszalkodó g y erek m am á­ időtől kezdve, am in t Írójuk leikéből k ifakadtak, já n ak o kozhat g y ö trelm ek et, am ikor más, sze­ a legtalálóbb k ritik á t szerzőjök m ondja ró lu k rencsésebb m am ának kedves és jó csem etéinek előszavában: „Nem kerestem ezen im ádságok rendes viselkedését látja. — Ez a tém a itt k isé rt Írásánál b abérokat, — egyszerűek, k eresetlenek m ár régen: m iért k e lle tt azt messze idegenben azok. De kell-e ennél nagyobb dicséret im ádsá­ m eg írn i? A társad alo m élénk, színes, elmés ra j­ g o k ra?! Salán m ég egy szót o d aírh a to k : „rem e­ zához m aiunk is kínálkoznak tárgyak, alakok. k ek a z o k !“ És könnyen n eg találn ák a siker kulcsát, — ak ik Az évszaki im ádságoknak a term észeti erők nem k eresik a m agyar színpadi szerzők. Vagy h atásaira való v o n atk o ztatatása, egy érző lélek­ legalább is nem itt, nem a legjobb helyen keresik. nek a legszebb kaiéidoskopszerü m egnyilvánu­ Hiszen ennek a mi társad alm u n k n ak , am elyre a lása az isteni kegyelem nap su g aráb an ! száz, meg száz idegen nyelvből k ib ö n g észett le ­ Az em léknapokra k észített im ákban egy s a jn á ló , jelző k et özönével szo k tu k rázu d itani, — szabadságszerető lélek öröme, fájdalma ad hála- ' sokkal tö b b furcsasága van, hogysem idegen dást, k é r vigasztalást, szivünket m egindító m ó­ népek specialitásaiban kellene k eresn ü nk a don, a „népeknek K irályától!" hum ort. A b e teg ek ért m ondandó im ákban az a részt­ M indezekkel nem azt akarom m ondani, vevő lélek, mely Írójuknak oly nemes, szinte m in th a a tö kéletes feleség nem érdem elte volna p áratlan tulajdona, sebzett sask én t száll a K e­ m eg a z t a kedvező fo g ad tatást, am elyekben gyelem égi trónusához s z a b a d itá s é rt! nálunk részesült. Sőt nagyon jó, követendő p él­ Csiky Lajos hézagpótló m u n k át is v égzett d án ak tarto m , amely hiszem — fog is k ö v ető k et im ádságos könyve kiadásával, m ert am úgy is találni. elég szegény im ádság irodalm unk terén, ily gazdag könyv a közel m últ évtizedekbe nem jelent m e g ; a ma h asználatban levők egy m ár le tű n t kor gondolk o d ását, érzését, kifejezését hordják m agukon.

A darab főalakja a nem tö k életes — m ásodik feleség, aki az első és tö k életes érdem einek m ár­ tírja. E gy kissé ugyan k étes érté k ű szenvedése­ k e t ju tta t n ek i a szerző de ő azért „ szenved “ — és igy kész a drám a.

Ez ujabb nem zedéknek m aga irá n t való k ö ­ telessége e könyvnek m egszerzése, m in t eszköz­ nek jövő pályáján ; m int k iállításával fogva, m éltó dísznek könyvtárában.

Ami te h á t gyönge a d arab b an , az nem fon­ tos. Ami fontos, az m ár nem gyönge.

A „K öznapi Im ádságok" m egirásával nagy és érdem es m u n k át v ég zett Csiky Lajos. M ost m ár várjuk a „V asárnapi im ád ság o k at" is. Bizunk az isteni kegyelem ben, az ő m u n k a­ erejében, hogy azt is nem sokára m egkapjuk. A csinos, a legm odernebb k iállítású im ád­ ságos könyv H egedűs és Sándor kiadásában j e ­ lent meg. Ára : 8 korona. Tarnóczi Lajos.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

A szegény elg y ö tö rt m eg alázo tt asszony véletlenül m egtalálja elődje bűnének b izonyíté­ kait. Kezébe adja a sors a visszatorlás fegyverét. És ő nem b ü n te t — hanem m egalázkodik. Az a kis trag é d ia, amely ennek a szegény asszonykának a lelkében végbem egy egy filozó­ fus és egy költő tollával van m egirva. Küzd az eszével és a szivével. M űvészet ezt szavakba önteni. Hogy annyi küzdelem és áld o zat ju ta lm a t érdem el, az term észetes. A férj, aki eddig nem

Jelzet: 63.713

66

D ebr ec zen i F ő iskolai L a p o k .

lá to tt sem m it, végül belátja, hogy m ásodik neje, a tök életes feleség. His house in o rd er! Különös érdekességet n y ú jto tt a d arab elő­ adásának az a verseny, am ely alk alm at ad o tt szintársulatunk k é t kiváló tag ján ak , hogy te h e t' ségüket ragyogtassák. A női főszerepet k é t estén egym ásután Szabó Irm a és H ahnel A ranka já t­ szották. M indketten elism erést érdem elnek. Kü­ lönböző utakon in d u ltak el — de ugyanazon eredm ényre ju to tta k . A Szabó Irm a játék áb an sokkal tö b b a m e­ legség, egyszerűség. H ahnel A ranka egyes jele­ netekben kiválóan nagy — és ezzel éri el a h atást — de nem gondolja á t egészen szerepét és nem tu d m indvégig következetes m aradni. A H ahnel sikere zajosabb, de a Szabó Irm áé m élyebb és m elegebb. H ahnel já té k á t tapssal jutalm azza a közönség, a Szabó Irm a jelen etei u tán itt- o tt m egjelenik néhány könycsepp a női szem ekben. Ez talán tö b b e t jelent. A többi szereplők közöl Békés em elk ed ett ki. L ukács Juliska, A rdai Ida, Bérczy, Deési szin­ tén igen jók voltak. A közönség nagy érd ek lő d ést ta n ú síto tt a d arab irá n t Ilyen szinm üvek m indenkor vonza­ nak közönséget. És sokkal inkább előnyére vál­ nak a m űsornak, m in t a C serelán y o k !

Ifjúsági hírek. Emlékünnepély. A főiskolai énekkar egy nagy alapitványtevő néh. Jám bor Ferenc emlékét ünnepelte folyó ho 3-án délután. Az ünnepelt rokonain kivül diszes kö­ zönség töltötte meg a főiskolai énekterm et s oszlatlan tetszés nyilvánítással jutalm azta a kántus szép előadásait s annak vezetőjét-: Mácsai S án d o rt Mint kántus-ünnepélyen term észetesen az énekkar szolgáltatta a legtöbb számot. Haendel Vilmos akadémiai igazgató nyitotta meg rövid beszéd kíséretében az ünne­ pélyt. Azután volt egy komoly szavalat, melyet Szabó István hittanhallgató tarto tt, dicsérendő sikerrel. Nagy tetszés jutalm azta Hajdú Á rpád hittanhallgató vig szava­ latát „Az obsitos“-t. A kántus jegyzője felolvasta azon tagok neveit, kiket a választmány a Jámbor-féle alapít­ vány kamataiból jutajpmban részesített ez alkalommal. A kántus éneke zárta be a sikerült ünnepélyt. Csokonai ünnepély. A tanitóképezde ifjúsága Csokonai születése évfordulója alkalmából november 18-án, szokáshoz hiven, igen sikerült emlékünnepélyt rendezett a következő m ü to rral: 1. Csokonai induló. Előadja a zene­ kar K arakas István 4 tk. vezetése mellett. 2. Emlékbeszéd. Irta és felolvassa: Madár Dezső 4 tk. 3. Esküvés. Elő­ adja a Csokonai énekkar Dávid Mihály 4 tk. vezetése

6. szám .

mellett. 4. Szavalat. E lő a d ja: Kacsó Ignác 3 tk. 5. Hegedű szóló. E lőadja: Karakas István, zongorán k isé ri: Saja Antal 3 tk. 6. A tihanyi ekhóhoz. Énekli . a Csokonai énekkar. 7. Török induló Előadja a zenekar.

A „M. I. Ö. T.“ folyó hó 9-én szombaton d. u. 5 órakor fényes C sokonai ü n n e p é ly t tarto tt a főis­ kolai díszteremben. Az érdeklődő közönséget alig tudta befogadni a diszterem, mely pedig egyedül áll rendelke­ zésére a főiskolában ily nemű ünnepélyek tartására az ifjúságnak. A főiskolai énekkar nyitotta meg az ünnepélyt a „Tihanyi ekhóhoz" cimü Csokonai dallal. Azután Gönczy Béla hittanhallgató szavalta el közvetlen melegséggel Oláh Gábornak „Csokonai szól“ cimü alkalmi költeményét. Majd Kádár Ilona urhölgy játszott remek m agyar nótákat cimbalmon. Az ünnepi emlékbeszédet Biky Andor, a „Főiskolai Lapok“ szerkesztője tartotta. Kedves pontja volt a műsornak Murai Károly „R evorver“ cimu dialógja, melyet Szakács Iluska, a debreceni színház művésznője és Oláh Barna joghallgató adtak elő nagy sikerrel. Azután Balla Bertalan joghallgató szavalta el lyrai m elegséggel Csokonai „M agánossághoz“ cimü költeményét. A Főiskolai énekkar zárta be a szépen sikerült ünnepélyt „A Csikó­ bőrös kulacshoz" cimü dallal. Egy szép ünnepély emléké­ vel emelkedett hangulatban oszlott el a közönsé. A „M. I. 0 , T .“ délutáni ünnepélyét megelőzőleg délelőtt is tartott ünnepélyt az Emlékkertben levő Csokonaiszobornál. Venetianer Sándor hittanhallgató koszoruzta meg a szobrot szép beszéd kíséretében. Majd a szózatot énekelte el a közönség.

A Magyar I. Ö. Társulat december 1-én tartott gyűlésének első száma Lippe Árpád szavalata v.olt, ki nagy fáradtsággal véghezvitt alapos tanulmánynyal adott elő öt különböző drámai jellemet középsikerült eredmény­ nyel. Utána Fejes G ábor 1 jh. olvasott fel három igen csinos magyaros dalt, melyek közül egyet a Társulat emlékkönyvbe íratott. Földessy József 2 th. hazafias köl­ teményének felolvasása után Hajdú Árpád szavalt középes sikerrel. E gyűlésen hirdettettek ki a T ársulat ez évi pályakérdéseit, melyek a következők: 1. Irassék egy Csokonai életéből vett vig tárgyu,elbeszélés. Jutalm a 40 kor., mely a viszonylag elsőnek mindenesetre kiadatik. 2. Elbe­ szélő irodalmunk a 80-as évektől napjainkig. 3. Irassék ballada. 4. Tompa, Petőfi, Kerényi egyéniségn az „Erdei lak“-ban. A három utóbbi jutalm a: az első dii 15 kor., a második 5 kor. Beadási határidő: az elsőé 1907 febr. 1., a többié 1907 márc. 1. Meghívások. Scherflek Konrád rakamazi nábob, a debreceni akadémia kassai zarándok ifjúságát nov. 26-ra névnapjára meghívta. E m eghívásra nehányan ki is men­ tek, hogy személyesen adják át a zarándokcsapat köszö­ netét és üdvözletét a nagy diákmecenásnak. — Ujfehértó hölgy közönsége által f. hó 8-án rendezett jótékony táncm ulatságra szintén meghívást kaptak a Kassán volt ak a­ démiai hallgatók, melyen egy páran részt vettek. — Mindkét helyen a legszívesebb fogadtatásban részesültek.

D ebreezen szab. k ir. v á ro s k ö n y v n y o m d a v állalata. 1906—2548.

Debreceni Egyetem Egyetemi é s Nemzeti Könyvtár

Jelzet: 63.713