Andor Tímea
a magyar koronaőrség története
„…Szent Koronát… állandóan az országban kell tartani… gondviselésére elsősorban az ország koronaőrei hivatottak.” (1928. XXV. tv.)
Andor Tímea
a magyar koronaőrség története
Kiadja a Magyar Koronaőrök Egyesülete • 2008 • Budapest
A MAGYAR KORONAŐRSÉG TÖRTÉNETE Második kiadás © Andor Tímea, 2007 • Lektorálták: Hennel Sándor és Woth Imre • Felhasznált irodalom – Hennel Sándor: A koronaőrzés története • A képek a Magyar Koronaőrök Egyesületének archívumából származnak • Minden jog fenntartva • Nyomdai előkészítés: Electrocat • Nyomtatta a Danár Nyomda • ISBN 978 963 88135 0 3 • Kiadja a Magyar Koronaőrök Egyesülete • Felelős kiadó a Magyar Koronaőrök Egyesületének elnöke
A SZENT KORONA ŐRZÉSE AZ ÁLLAMALAPÍTÁS IDEJÉN I. Szent István király szilárdította meg hazánkban a keresztény királyságot, törvényeivel az egyházat erősítette. István király 1018-ban alapította meg a fehérvári „Szűz Mária egyháza” néven ismert Bazilikát, melynek tornyában őrizték a koronázáshoz szükséges kellékeket. A Szent Korona őrzéséről egy 1165-ös bizánci írásos dokumentum számol be először mint régi szokásról. Az egyházpolitika ez idő tájt erősödött meg Magyarországon, a Szent Korona őrzését a székesfehérvári prépost által megbízott őrkanonokok végezték. Ezzel egy időben jelentek meg az országban az egyházi lovagrendek és az egyház nemeseiből szervezett csapatok, amelyek ezt követően részt vettek a Szent Korona őrzésében. A lovagok szerzetesi fogadalmat tettek, a pápai engedély pedig törvényessé tette működésüket.
AZ EGYHÁZI ŐRZÉS ALÁRENDELTSÉGÉBE KATONAI ERŐK TARTOZTAK III. Sándor pápa 1204-ben kodifikálta a Szent Koronával kapcsolatos szokásjogot, mely lehetővé tette az egyház számára a Szent Korona és a hozzá tartozó drágaságok hatékony őrzését. A johannita-lovagok személyében erős katonai állomás működött Fehérváron az egyház alárendeltségében, majd az 1309-es budai zsinat határozatai alapján megvalósult az egyházi koronaőrzés módszerének precíz és írásban kidolgozott tétele. 1312-ben felszámolták a templomos lovagrendet, helyüket az udvari lovagrendek vették át, miáltal a pápaság hatalma rohamosan kezdett gyengülni. Létrejött a Domonkos- és a Ferenc-rend, mely támadta az egyházi lovagokat is. Az eretnekmozgalmak és a pestisjárvány hatására a XIII. század végére bekövetkezett az egyházszakadás, majd a XIV. században az egyházi koronaőrzést felváltotta a világi, avagy a bizalmi őrzés.
5
A Szent Korona, a jogar, az országalma és a kard
A Szent Jobb
6
A VILÁGI, AVAGY A BIZALMI ŐRZÉS KORSZAKA Az Anjou-kor kezdetétől a királyok bárókból és főpapokból választották ki a koronaőröket. Erre a korszakra jellemző volt, hogy az uralkodó saját tulajdonának tekintette a Szent Koronát. Az 1434–39 közötti időszakban az egyház a bizalmi őrzés keretei között őrizhette a Szent Koronát Pálóczy György esztergomi érsek személyében. 1464-től pedig egészen a XX. századig működött a koronaőrzéssel kapcsolatos új rendszabályozás. Az őrzés székhelye Fehérvárról a Buda– Visegrád–Esztergom térségbe helyeződött át, és egyes források szerint Károly Róbert a Szent György-lovagrend gondjaira bízta a Szent Korona őrzését.
VÁLASZTOTT KORONAŐRÖK ÁLTALI ŐRZÉS A XV. században a Szent Koronát Budán őrizték, a bizalmi őrzés módszereivel, melyről az 1434-es Zsigmond-féle oklevél számol be. Zsigmond Gara Miklós koronaőrt bízta meg a drágaságok őrzésével. Gara hirtelen halálával azonban ezen megbízatása feleségére és fiára szállt át. Ez időben Zsigmond Bázelben tartózkodott, de hazatéréséig utasította Kelemen győri püspököt, hogy a koronázási ékszereket és a Szent Koronát vegye át az özvegytől, s adja át Pálóczy Györgynek (esztergomi érsek) és Pálóczy Mátyásnak (országbíró), mindaddig, amíg ő haza nem tér. Levelének másik részében meghatározta a Szent Korona őrzésének helyét és módját is: a Szent Koronát a tárnoki háznál az István-toronyban őrizték, a koronát tartalmazó ládát és a helyiséget pedig a király pecsétjével zárták le. Gara halálát követően Pálóczy a Szent Koronát az esztergomi érseki palotába vitte, és haláláig (1439) ott is őrizte. A koronaőrző helyiség és láda többpecsételési rendje nagy jelentőséggel bírt. 1439-től nemcsak a király dolga volt a koronaőrzés, hanem e feladat a királyhű nemesek körére is kiterjedt. 1439-ben Albert király a Szent Koronát átvette a halott érsek rokonaitól és Visegrádra szállította.
7
1440-ben Erzsébet királyné ellopattja a Szent Koronát Visegrádról és ismertetlen helyre szállítatta. Ez év július 17-én kelt díszes okiratban írták le a Szent Korona ellopásának módját, melynek legfontosabb tanulsága az volt, hogy a Szent Korona pótolhatatlan. A pótolhatatlanság fogalma adja azóta is a koronaőrzés jelentőségét és a koronaőrzés intézményesítését. Ezen oklevél rendelkezett továbbá a Szent Korona őrzéséről a további válságok megelőzése érdekében. Ezzel véget ért a bizalmi őrzés korszaka.
AZ ŐRZÉSRE VONATKOZÓ TÖRVÉNYEK MEGALKOTÁSA 1458. január 24-én I. Hunyadi Mátyást megválasztották királynak, aki küldöttséget indított III. Frigyeshez a Szent Korona visszaadása ügyében. Az 1462-es grazi egyezmény alapján Mátyás 80000 arany ellenében visszakapta a Szent Koronát és Sopron városát. „1. § A mely idegen kézre kerüléssel ez az ország helyrepótolhatatlan károkat, kimondhatatlan pusztításokat és sok viszontagságot szenvedett, és e Korona csak nem régiben sok munka és fáradtság után nagy költséggel volt az ország pénzén visszaváltható: „2. § Mi tehát, tisztünknél fogva, a Szent Korona kellő megőrzése és megtartása céljából e helyen a főpap- és báró uraknak meg országunk nemeseinek közös megegyezésével és akaratából egy különben megszokott helyről és arra alkalmas személyekről kívánunk gondoskodni, nehogy (mitől Isten őrizzen) a korona ez országtól idegen kézre kerüljön.” Mátyás haláláig egy koronaőr látta el az őrzési feladatokat, ezt követően azonban két koronaőr vigyázta a koronát; a koronaőrök egyike egyházi, míg a másik világi személy volt, élükre külön várnagyot állítottak. II. Ulászló 1498. évi XXV. tv.-cikkelyében arról rendelkezett, hogy a Szent Koronát ne a főpapok, hanem a bárók és a világiak őrizzék. Kijelölték a Szent
8
Korona és a hozzá tartozó drágaságok állandó őrzési helyét, méltóságok megválasztási módját és felelősségüket, „valamint a Korona őrzéséért felelős őrcsapat irányításának, szolgálati tevékenységének törvényi és működési feltételeit. A koronázási jelvényeket a visegrádi vár őrsége, a várnagyok parancsnokolásával, két világi koronaőr irányítása alatt őrizte.”
A TÖRÖK IDŐKBEN Az 1526-os mohácsi vereség következtében Buda török hatalom alá került, Szapolyai János és Perényi Péter a koronázási jelvényeket a visegrádi várból Trencsén várába szállította, ahol Szapolyai János királlyá választatta magát. Innen a Szent Koronát a füzéri várba, majd Székesfehérvárra vitték, ahol Ferdinánd koronázására került sor. A koronázás végeztével az országgyűlés megválasztotta koronaőrnek Perényi Pétert és Báthory Istvánt.
Koronaláda,1608
9
Perényi esküje így hangzott: „..esküszöm az élő Istenre, hogy a rám ruházott tisztséget ellátom, a Szent Koronát és tartozékait társammal, István nádorral együtt Visegrád várában hűségesen megtartom és megőrzöm…” A Szent Korona őrzési helyét tehát a Visegrádi várba tették át. 1529. szeptember 19-én a törökök elfoglalták a várat, ekkor már a Szent Korona Perényi kíséretében a siklósi várba került. 1538. február 24-én Szapolyai János és I. Ferdinánd megkötötte a nagyváradi békét, mellyel megosztották az országot egymás között.
KORONÁZÓ ORSZÁGGYŰLÉSEK 1552 és 1608 között a Szent Korona Bécsben és Prágában volt, és csupán a koronázások idejére szállították át Pozsonyba. Az őrzés helyét a bécsi udvar a török fenyegetettséggel magyarázta. II. Mátyás az 1608. évi II. tv.-cikkben megnevezte Révay Péter, Erdődi Pállfy István ispánokat mint koronaőröket, valamint rendelkezett a pozsonyi várban való elhelyezésről, a koronaőrök jogairól és fizetéséről.
A pozsonyi vár
10
III. Ferdinánd 1622-ben történt királlyá koronázását követően az 1625-ben hozott XXV. tc.-ben írta elő a koronaőr-jelölés, választás, az eskütétel és a kulcsátadás menetét. Az 1665. évi XVL. tc. előírta, hogy legalább egy koronaőrnek mindig a korona mellett kell tartózkodnia. II. József halála előtt pár nappal engedélyt adott Zichy Károly országbírának a Szent Korona visszaadására és budai várbeli őrzésére.
1848 1848-ban Kossuth Lajos a vészesen közeledő Windischgrätz tábornagy támadásától tartva felkérte a néhai koronaőrt, Ürményi Ferencet Bónis Sámuel által, hogy a Koronát szállítsák el eddigi helyéről, Budáról. Ürményi nem vállalkozott az útra idős kora miatt, ezért Bónis vitte a Szent Koronát és a hozzá tartozó drágaságokat. A Szent Korona Debrecenbe került, majd 1849-ben visszaszállították a budai várba. 1849. július 8-án azonban újból menekíteni kellett a Szent Koronát; ezúttal a Korona Szegedre majd Orsovára került.
ISMÉT BUDÁN ŐRZIK A SZENT KORONÁT I. Ferenc József ő császári és apostoli királyi Fölsége 1872. január 1-jei hatállyal önálló Koronaőrség csapattestületet hozott létre, amely ezt követően új egyenruhában díszelgett. A századfordulón gyakorivá vált a koronázási jelvények bemutatása, s ezzel párhuzamban újra jelentős szerepet kapott a Szent Jobb; mindkét ereklyét egyaránt Szent István eszméjéhez kötötték. A XX. század elején nem történt jelentős változás a koronaőrök életében. 1909-ben a képviselőházi őrségével és az alabárdos testőrségével harmonizáló új egyenruhát kapott a koronaőrség. Ez az Európa által
11
A Magyar Királyi Koronaőrség az 1909-ig rendszeresített egyenruhában
méltán elismert, a kor szellemének megfelelő öltözet mind a mai napig fennmaradt. A két országos koronaőrt az országgyűlés választotta, a hozzájuk tartozó koronaőrök pedig a jutasi bázison kaptak megfelelő alapkiképzést a katonai szolgálat ellátásához. A koronaőrségben felvételt nyert katonák további képzést kaptak; ismerniük kellett a Szent Koronával és a Koronázási ékszerekkel kapcsolatos adatokat, történelmet, szolgálati szabályzatokat, fegyver- és lőutasítást és a Gyakorlati Szabályzatot. A koronaőröknek kezdetben a Várban, a Dísz téren, majd a Váralja út 14 sz. alatt volt a laktanyájuk. A koronaőrség politikamentes szervezet volt, nem függött sem a pártoktól, sem a rendőrségtől, önálló katonai szervezetként a két országos koronaőr ellenőrzése alatt működött. 1916-ban, IV. Károly király és Zita királynő megkoronázásának évében a koronázás hagyományos módon, de szerényebb körülmények között zajlott,
12
Nyíri József
Pajtás Ernő ezredes
mint azelőtt, azonban természetesen a koronaőrök nem hiányozhattak a ceremóniáról. Az őszirózsás forradalom idején gróf Ambrózy Gyula koronaőr – felelősségének teljes tudatában – az események miatt szorosabbra vette a Szent Korona körüli ellenőrzéseket, Károlyi Mihály viszont nem igényelt erősebb ellenőrzést Ambrózy kérése ellenére sem. 1919. január 22-én Ambrózy hivatalos értesítést kapott a koronaőrség feloszlatásáról. A Tanácsköztársaság 1919. XXXI sz. néptörvénye megszüntette a koronaőrzési tisztségeket, és kimondta, hogy a korona őrzése a belügyminiszterre és a miniszterelnökre tartozik a jövőben. 1920. március 14-én Horthy Miklós fogadta Ambrózyt, aki a Szent Korona állapotát ellenőrző bizottság létrehozását javasolta. Az ellenőrzés megtörtént, a bizottság mindent rendben talált, a Korona őrzése tovább folytatódott a budai várban.
13
1928. június 26-án hirdették ki a XXV. törvényt, mely a „Szent Korona és a hozzá tartozó drágaságok gondviseléséről” szól. Benne foglaltatnak a koronaőrök és a miniszterelnök feladataival, felelősségével, tennivalóival, az őrzés helyét rögzítő, valamint a kulcsok és a koronaőrző helyiséggel kapcsolatos szabályok. 1928. szeptember 18-án 80 tudós vizsgálta meg a koronázási ékszereket a királyi palota Fehér termében, az asztal mögött pedig koronaőrök helyezkedtek el. 1933. június 12-i országgyűlésen Gömbös Gyula miniszterelnök, József kir. herceg, Serédi Jusztinián hercegprímás, az alsó- és felsőház képviselői, valamint báró Perényi Zsigmond, Csanády Frigyes tábornok, gróf Ráday Gedeon, gróf Teleki Tibor, Putnoky Móric, Széchenyi Domonkos, Jekkelfalussy Zoltán közül választották meg koronaőrnek Perényit és Telekit. Horthy Miklós előtt letették az esküt, a beavatásra pedig a királyi palota Márványtermében került sor.
Az Aranyvonat, 1938
14
A koronaőrzés következő fontos és ünnepélyes időszaka volt a Szent István-év 1938-ban. A koronázás kellékeit több napra kitették a közszemlére a budai vár Márványtermében. Akkor még senki sem gondolta, hogy ez lesz az utolsó alkalom az ilyen jellegű kiállításra. Augusztus 16-án reggel magas állami hivatalnokok, a koronaőrség parancsnoka, helyettese és a felsorakoztt koronaőrök jelenlétében két koronaőr felnyitotta a páncéltermet és a koronaőrség tiszthelyettesei koronadísz öltözetű társaik kíséretében átszállították a koronaládát a bemutató helyszínére. Összesen 8800 látogatója volt. 19-én délután 6 órakor a visszahelyezést az elővételkor leírt szertartás szerint végezték. Ebben az évben a Szent Jobbot országos körútra vitték az Aranyvonaton a koronaőrség kíséretében, mely útvonal Eger, Győr, Szombathely, Sopron, Kaposvár, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Pécs és Szekszárd állomásait foglalta magába.
A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN A II. világháború kezdetekor a Vár alatti óvóhelyen helyezték el a koronázási ékszereket, majd a háború alatt a Szent Korona és a hozzá tartozó drágaságok nem vettek részt semmilyen rendezvényen. 1944. október 10-én – a nyilas hatalomátvétel veszélyét mérlegelve – a miniszterelnök és a két országos koronaőr felnyitották a koronaládát, és a koronaőrök szállásán lévő szenespincében rejtették el a Szent Koronát és a hozzá tartozó drágaságokat. Október 16-án Szálasi Ferenc kijelentette, hogy a Szent Korona jelenlétében kíván felesküdni, ezért a koronaőrök kénytelenek voltak visszavinni a Szent Koronát a páncélterembe. Ezt követően Szőllősi Jenő miniszterelnök-helyettes a koronázási ékszereket Veszprémbe kívánta szállítani Szálasi utasítására. Veszprémbe érkezvén a Nemzeti Bank aranykamrájában helyezték el, majd ugyanezen év decemberében a drágaságokat Kőszegre szállították. Hamarosan rá kellett jönniük, hogy a frontvonal közeledtével nincs biztonságban az ország területén a Szent
15
Korona, ezért elhatározták, hogy nyugat felé fogják menekíteni. Pajtás Ernő ezredes, mint a koronaőrök parancsnoka, kiválasztotta Borbély János alhadnagyot, Paizs János főtörzsőrmestert, Horváth Kálmán főtörzsőrmestert, Csontos István főtörzsőrmestert, Kocsis József törzsőrmestert és Bunda József törzsőrmestert a feladat végrehajtására. 1945. április 7-én éjjel 11 órakor érkeztek Mattsee-ba. Szálasi úgy döntött, hogy egyre nagyobb veszélynek van kitéve a Szent Korona, ezért a föld alá rejtették; kettévágtak egy benzines hordót, az ereklyéket vászonba csomagolták és a hordóba tették. A kiszemelt hely egy kis domb tetején volt, ahol egy lövészgödröt mélyítettek tovább, és itt rejtették el végül a drágaságokat. A Szent Jobbot és a palástot Mattsee katolikus papjának segítségével a parókián, míg a koronaládát és a kardot pedig a Zellhoffban működő Jézus Szíve Misszió vezetőjénél rejtették el. Pár nappal később Pajtás Ernő ezredes és csapata jelentkeztek a Mattsee-ban állomásozó amerikai hatóságnál, amely lefegyverezte és kihallgatta őket. 1945. május 7-én az amerikai katonák átvették a Koronaládát, de a kulcsokat – a vallomások alapján – Szőllősi Jenő továbbadta Gömbös Ernő századosnak. Miután felnyitották a ládát, és nem találtak benne semmit, felvetődött a kérdés, hogy hol is vannak a drágaságok. Pajtás Ernő vallomást tett, majd 1945. július 24-ről 25-re virradó éjjel, az éj leple alatt Andrews B. Worth hadnaggyal kiásta rejtekhelyéről a Szent Koronát. A koronázási ékszerek nyugatra kerültek és amerikai felügyelet alatt 1953-ig Németország területén maradtak. 1953-ban először New Yorkba szállították a Szent Koronát és a hozzá tartozó drágaságokat, majd onnan Fort Knoxba, ahol 25 évig őrizték a legnagyobb biztonsági előírások mellett. A ’70-es években többször tárgyalt a két ország a Szent Korona és a hozzá tartozó drágaságok visszahozataláról, majd 1978. január 6-án végül ünnepélyes keretek között az Amerikai Egyesült Államok visszaadta az ereklyéket a magyar népnek. Az ünnepély befejeztével a drágaságok a Nemzeti Múzeum Gobelin-termébe kerültek.
16
A Szent Korona hazatérése, 1978
Átadás-átvételi jegyzőkönyv, 1978
17
A MAGYAR KORONAŐRÖK EGYESÜLETE A rendszerváltást követően Vitéz József koronaőr, aki részt vett a Szent Korona 1944-es menekítésében, elhatározta, hogy a még élő koronaőrökkel együtt újraszervezi a Koronaőrség intézményét. Az akkori kormány élén álló személyek nem segítették őt tervének megvalósításában, nem kívánták visszaállítani a Koronaőrség intézményét. A cél elérése érdekében egyesület formájában viszont lehetőség adódott a Koronaőrség működtetésére. 1991-ben tíz alapító tag részvételével, Vitéz József kitartásának köszönhetően megalakult a Magyar Koronaőrök Egyesülete. Vitéz József, Göndör Sándor, Komáromi Tivadar, Kolláth Ferenc, Vaszary József – a Szent Korona menekítésében részt vett koronaőrökkel – biztosították az erkölcsi jogfolytonosságot az Egyesület számára a Magyar Királyi Koronaőrséggel.
Vitéz József 1945-ben...
és 1991-ben
18
Az Egyesület célja megalakulása óta a Koronázási jelvények, a Szent Korona és a Szent Jobb megóvása fizikai és szellemi értelemben, őrizve az évezredes múlttal rendelkező Koronaőrség örökségét. Az Egyesület céljai közé tartozik továbbá a Szent Korona melletti díszőrség valamint a Koronával és őrzésével kapcsolatos tudományos kutatás is. Levéltári kutatások és Vitéz József emlékei alapján a közelmúltban öt koronaőr díszegyenruhát varratott az Egyesület. A Szent Korona melletti díszőrség állás és a Szent Jobb-körmeneteken való kiállásokon kívül az Egyesület részt vesz Tiszthelyettes- és Tisztavatásokon, Rendőrtiszti avatáson, Vitézi avatásokon, valamint Hősök napi, trianoni megemlékezéseken. Budapesten és az ország különböző pontjain. 2000-ben törvény született a Szent Korona Országházban való elhelyezéséről, védésére és az ezzel kapcsolatos intézkedések megtételére pedig a kormány létrehozta a Szent Korona Testületet. A Szent Korona és a Szent Jobb a Magyar Államiság jelképe, ezért őrzése szükség- és törvényszerű. A történelem bebizonyította számunkra, hogy őrzésük kiemelkedően fontos a magyar nép számára. Hitvallásunk, hogy a Szent Korona országát, a történelmünk tiszteletét széles körben közkinccsé tegyük. Kiálló koronaőrök 1991 és 2008 között: Andor László Ágoston János Bercsi Zsolt Bíró Zsolt Csordás Imre Forintos Attila Gergely Szilárd Csaba Göndör Sándor Haranghy Miklós
Hennel Sándor Kappéter József Kaszás Attila Kerecsen László Kerekes József Kolláth Ferenc Komáromi Tivadar Kuti Viktor Okolicsányi Péter
19
Pacor András Simon András Szántó Attila Szamek Zoltán Szamek Zsolt Vaszari József Vitéz József Woth Imre
Idézet a Magyar Királyi Koronaőrség eskütételének szövegéből „Magyarország Szent Koronájának az ország részéről ő legszentségesebb felsége előleges kijelölése mellett annak rende szerint megválasztott s ő legszentségesebb felségétől, legkegyelmesebb urunktól, jóságosan megerősített őre, esküszöm az élő Istenre és Isten anyjára, boldogságos Szűz Máriára, s Isten minden szentjeire és választottjaira, hogy én Magyarország Szent Koronáját s a többi királyi és országos ékszereket, melyek a mellett az őrzőhelyen együtt léteznek, tehetségemhez képest, különösen ha sor reám kerül, gondosan és híven megőrzöm és megtartom, az annak őrzésére rendelt katonákat hű és gondos őrzésre intem s annak megőrzésére nézve kellő fegyelemben tartom, s a Szent Koronát és az a mellett levő királyi és országos ékszereket semmiféle mesterkedéssel, semminemű csalással vagy ravaszsággal és semminemű úton s módon az országtól és attól el nem idegenítem, Isten engem úgy segéljen, a boldogságos Szűz Mária s minden szentek.”
Koronaőrök egyesületének tagjai, 1998
20
Koronaőrök a Szent István-bazilikában
A testőrség és koronaőrség kivonulása
Koronaőrök 1932 körül
Komáromi Tivadar koronaőr törzsőrmester
James Carter és Vitéz József 1983-ban
II. Erzsébet királynő látogatása Magyarországon