Novák Andor A zenebolt
© 2014 Novák Andor
Online Szabadon terjeszthető!
További elérhetőség: Penna Magazin
S
űrű pelyhekben esik a hó. A fényt prizmaként törik meg a kirakatra fagyott jégkristályok, amit a férfi hosszú percekig nézeget. Majd átfagyva összébb húzza magán a kabátját, leveszi kalapját, a boltocska előtt dobol pár ütemet a kültéri, egykor zöld, manapság megbarnult, sáros és szakadt szőnyegen, hogy a talpára tapadt havat ne hordja szét a boltban, és behajtja az ajtót. A félfa megbillenti a fölébe szerelt csilingelőt, melynek hangvillahangja kiválóan illik a zongorajátékhoz, amely odabent szól. – Újra itt… – mondja a pult mögül az eladó. Jól ismeri a férfit, minden karácsonykor betér az üzletbe, és megveszi a számára legértékesebb tárgyat. – Milyen rendkívüli időnk van. Gyönyörű, ahogy békésen hullnak a hópelyhek – feleli az idős férfi. – Én a nyarat jobban szeretem – mondja az eladó, és vár. A kopaszodó kis férfi, aki alig lehet százhatvan centiméter magas, és ballonkabátjának alja azért sáros, mert méretéből adódóan a földön húzza, biccent, lesüti tekintetét, mintha valami illetlenségen kapták volna, majd megindul a bakelitlemezek felé. – Tudom. Szereti a hangszereket, és mindent, ami a zenével kapcsolatos. Nézi a felakasztott 3
cintányérokat, a dobfelszereléseket egymás után, a jókora lábdobokat és a tamokat felettük, a pedálokat, a lábcineket. Másutt gitárokat mutat a látkép, elektromos és akusztikus darabokat, nemes márkájúakat és kezdőknek valót, ébenszínűt vagy egészen világosat, mint a juharfa. A húrok úgy feszülnek a kecses testeken, mint a pattanásig húzott idegek; a hangolókulcsokat, ha továbbcsavarná bárki, pendülve elszakadnának. Megannyi fúvós hangszer: furulya, fuvola, klarinét… de rézfúvósok is akadnak bőven. Mindezek mellett oly némán halad el, mintha egy oltárhoz érkezne végül, s minden fölösleges szó bemocskolná a hangulatot, az érzelmeket, saját magát. A hanglemezekhez érkezik. A fémpolcokon úgy csillognak a CD-k, mint a különleges ékszerek. A legkülönfélébb előadók, ismeretlen nevek meg címek, átlátszó fóliába csomagolva – értéktelenek. A pöttöm apóka izzad, pedig egy perccel ezelőtt még csontjáig átfagyott. Új kabátot kéne vennie, a lyukacsos sál sem melegíti, de nincs mit tenni, komfortérzetéhez hozzátartoznak ezek az évek alatt elnyűtt ruhák. A bakelitlemezek végre izgalomba hozzák. Ezen a részlegen a hideg fémet fából készült állványok váltják fel. Úgy járatja a tekintetét, mintha az életének egy-egy darabkája lenne 4
kiállítva a döntött polcrendszerre. Mohón figyel, éhes, falja az előadók nevét – a modern sztárocskák hanganyagait nem adják ki ebben a formában, mert a tinédzserek nem bakelitmániások; általában azt sem tudják, mi fán teremnek ezek a misztikus, koromsötét lemezek, és milyen tiszta, fantasztikus hangokat lehet elővarázsolni a barázdáikból. A férfi végre megtalálja, amit keres. Kiemeli a többi közül, mintha egyedi, kínai váza lenne. Könnyek szöknek a szemébe. Megfordul, és az elégikus zongoradal taktusaira visszaballag a pulthoz. Az eladó már várja. Rajtuk kívül nincs senki a boltban. Az eladónak rá sem kell pillantania a férfi kezében szorongatott lemezre, hogy tudja, mit választott. Mindig ugyanazt. Egy könnycsepp hullák a papírfedélre, melyet gépies, hirtelen és ijedt mozdulattal letöröl a sáljával. Az eladó szomorúan indítja kezét a pénztárgép felé. Hallja, milyen nagyokat nyel az öreg; zihál, nehezen lélegzik, mint egy ros�szul tömített cső, serceg a garatjában a hetvenéves enzim, s hiába igyekszik összezárni, ajkait újra és újra szétfeszíti a szomorúság. Karácsony van. Az eladó arra gondol, hogy át kellenek már mennie az apjához. Négy évvel ezelőtt hunyt el az anyja, apja azóta kegyetlenül megváltozott, rituáléiból nem enged. Anyja zenész volt, haláláig műkedvelő, 5
és imádta a klasszikusokat. Haladéktalanul itt kell hagynia a boltot, mert az apjának szüksége van rá. Ekkor felkerül a pultra a választott lemez. Mozart válogatás. – Mindjárt végzek, apa… Bezárom a boltot, és mehetünk. Szeretlek – mondja az eladó, és hátat fordít egy percre. Az öregember sír. De lelke mintha megbékélne. Ilyenkor mindig úgy érzi, ellentétben az év szinte összes napjával, hogy talán mégsem teljesen reményvesztett, s hinni akar abban, hogy fia szeretetét viszonozni tudja. Feleségének Mozart volt a kedvence.
Vége
6
