U. évfolyam. 2 szám 1904 február MEGJELENIK MINDEN HÓNAP ELSŐ NAPJAIBAN

U. évfolyam .

2 szám

1904 február

/

z

/

\M.

V

V.

H IT B U Z G A L M I H A V I F O L Y Ó IR A T assisi Sz.-Ferencz tiszteletének és Ili. rendjénelt terjesztése a katholikus vallás-erkölcsi élet ápolására.

A

MINDEN

M EGJELENIK

F ő s z e rk e s z tő :

T re já n S eonard,

T á r s s r e r k e s z tö k : X /J j

HÓNAP

s z . - f e r . - r e n d i á J d o z á r M . - V á s á r b e ly l.

J J ris z tid .

U n g h v á iy J^nta/.

ELSŐ N AP JA IB A N

s t - f e r - r e n d i é ld o z á r B u d a p e s t e n ,

s z . - f e r . - r e n d i i l d o z á r B a já n .

XÜI. Leó Pápa Ó SienUége 1903. janias 17-éD"Ztcby Gjul* gróí p. í kimaria ez. apái Úr Óméltósága állal apostoli áldásit küldötte folyólratunkpü. kA

A VÉG.

7

ödös, hideg hátborzongató őszi idő volt. S én mégsem tudtam szobámban maradni. Vagy csak testem lehetett ott. Lelkem ki­

K

szállt vándorútra, az emberek közé. Nagy városba, fényes paloták közé szállt. E lb á m u lt az em beri

m ü ve in .

ész és m unka

Elnézte a kirakatok

m ily csodás

fényes

csecsebecsék; m ily

csodás

p o m p á já t:

drága

fényes,

gazdag kelm ék, a divatnak m ily kiszamithatatlan e m b e re k? az övék lá ltik fel

m ind

az

6

Boldogok, jólétükre,

És úgy látszik

m ert

mindez

boldogságukra

megelegedettek vele.

V a ^ y 'a k in e k ö n k é n t kín á lko z ik m in d e z ^ az m egelégedett.

A

m á s ik

n yu g h a ta tla n

és

ad ,g

58

töri magát, mig ó is megszerzi. Tisztességes eszközzel ha lehet. Tiltott utón ha máskép nem megy. Mert nem számit a belső megelégedés, nem számit a becsületességnek édes érzése; csak a vágyak, a szemnek, a testnek kívánságai legyenek betöltve. Vagy valami belsőbb érzés, lélek nincs is talan ? Úgy látszik. Az öreg harang szól ugyan a toronyban. Az élőket hívo­ gatja, a holtakat elsiratja. De az ember boldog megelégedésében nagyot kurjant; .Sohse' halunk m e g !“ Tovább szállt a lelkem. A nagy városnak pinczeóduiban. félreeső zuglakásaiban találtam magamat. Sápadt, kiaszott alakokat láttam. Rongy ha fedte mezíte­ lenségüket, száraz kenyér, könnytől sós viz csillapította éhsé­ güket. Ezeknél úgy látszik hiába állnak a nagy paloták, hiába terem a mező szem-szájnak kellemest, hiába a kirakatok dús választél
59

ruk a siron és számtalan égő láng világítja nneg az egészei s a körülállókat. Valami előkelő gazdag lehetett egykor a békén pihenő ; a pompa e gyászban is arra mutat. Tovább egy beesett virágtalan sir áll kis lakereszt tövében. Csak egyetlen pislogó mécs rajta s előtte térdel az emlékezet egyedül; gazdáját szegénység vagy betegség nem engedte ki az eldugott nyomorúságból. Hátt itt is érvényesül az. ami élve megkülönbözteti az embereket? Fenn a íöldszinén igen. de hát alant':' Ott körülbelől egyformán poriad mind a ketió. egyformán vegyül Össze az agyaggal és lesz belőlük az, mi alkotójuk te­ remtő kezének érintése előtt volt: bizony por és hamu. Ez hát a vég! Még nem egészen. ,Sohse‘ halunk m e g !“ — ezt kiáltotta az egyik. „U ram vedd fel lelkemet" ezt sóhajtotta a másik. Hol van az. ami ezeket mondta. Nem lehet a sírban, mert nem tud elporladozni. meg nem halhatott, mert szellem. Ez a valami az ember tartósabb és őrökre halhatatlan része elszált alkotójához számot adni. Azt mondta a gyászolóknak: a lélek él, találkozunk. És a biró előtt van. hogy egyforma Ítéletben részesüljön. hogy eloszoljék a nagy egyenlőtlenség, Mer: lehetetlen, hogy a földi sok öröm búra ne fordulhasson ; lehetetlen, hogy sok nyomorúság meg ne édesuljon. Ez lehet az igazi vég. Orseh.

1*

.1

I 60

KÖZEL A Z ISTENHEZ. i

•1

P

HdKT^ok fő vrb a i. bug \'o g ö fo rra s n a k C lö k kőzdéhcn, néma csend közcpcti, — F ö lö fk m az égnek tiszta, kék a z ú rja , M c lv rö l a költ. p a ra egy cseppig Iceseít. A ¡ég s ü n ijé b ő l ezer illa t d ra ti. S zinte bódulttá fesz agva m . lelkem tôle. H innéd, hogy tű m jé /i/íis t g o n to ly o g kö rö tte d 5 a n iit szemed lá t : a tem plom ok szentélye. Templom ! ■ . ' Istenháza ! . . . M i m ds is lehetne? A z anyatermészet fénves S zentegyltaza ! A csend, fne/y körülvesz, az U r f e l m u t a t á s M agasztos, m isztiku s perczeit példázza . . . F ü , fa . v ir á g még a rengetegnek s z ila j, l ijjo g o sassa is csendes h a llg a tá sb a n . M ost vá lto zik testté az Iffe ^ az E s z m e . . . Métnává lón m inden a n a g y im ádásban. S érzem H ite m tanat, m ik é n t m e g ira to tt, H o g y : „ I s t e n J e le n v a u " ; i t t van közelemben. Xem kell, h o g \’ tapintsam , szem eim m el látom M ik é n t je le n tke zik dicső remekében. .1 : E fff a f ö l d f a n a j j , az o rn iö s szikla h e g y A sötét erdőnek néma bölintása — A völg^'nek v ir á g i, a m o ra jlo p a ta k : M in d U rá t dicséri, m in d csak Ó t im á d ja . jö jje te k el ide a fé n y lő havasok Tem plom i csendjébe, k ik h in n i a k a rto k I t t a n y ito tt könyvből, m it i r a természet. Istent m egism erni bizvást m egta nultok. Z a j között a lélek elveszti irá n y á t B ű n sarába téved, nincs m i j ó r a intse — Ám de it t a esönditek fönséges ölében A g o n d o la t m egtér, g y ő z n i f o g az E s x n i e ! Z o n ib o ry G y u lft.

\ \ Í

61

ÍL\ ÜJ

Z

•oi I1

“N <'U

% I

I I

SÖ

O < >o N

I ;

íi

■-

t**

A HARM ADRENDI T E S T V É R E K É L E T E t:t. M i t h 'ivá u a h f t u h á u ó r e n d ?

harmadrend szelleme tehát kizárja azt, hogy tagjai bálok, tánczok. sikamlós színjátékok és korcsmázásokban részt vegyenek. Tiltja mindezt azért, mert a testvérek rendbe­ lépésükkel a világ hiú és veszélyes gyönyörködéseirói le­ mondottak.

A

%

Már most e tilalom nyomán önkényt felmerül a kérdés; vájjon a harmadrend tagjainak minden gyönyörködés tiltva van? Tegyünk különbséget a gyönyörködés k ö z ö tt! Hiszen ha m in­ den gyönyörködés tiltva volna a világon, akkor isten adorrtányaít sem élvezhetnénk lelkiismeretfurdalás nélkül. Mind az egyház, mind a rend szelleme az érzéki gyönyörködést tiltja, mely nem más, mint visszaélés Isten adományaival. A gyönyörök érzéki élvezete van tiltva, melyben a test kívánsága nyer kielégítést a lélek rovására. Az ilyen gyönyörködésben a gyönyörködtető tárgyat czélnak tekinti a test és vér kívánsága, nem pedig eszköznek. Valaki csak azért eszik meg valamely ételt, mert

63

abban ízlése megtalálja a kívánni valót, hogy az csak a test táplálására szolgál

nem gondolván arra.

A harmadrendí testvéreknek meg van engedve a tisztes­ séges szórakozás. Úgy hiszem ezek sokféle nemében válogat­ hatnak is. Sajnos volna, ha az élet nem mutatna mást a szomjazó kedélynek, mint bűzös pocsolyavizet, mely lankadásában felüditené! Van igen is tiszta forrás, nem is kell a ke­ resésével sokat fáradni. HézkÖznapokon olt a munka. Hogyan, hát a munka gyönyörűség? Keresztény felfogás szerint igen. Az Isten egyszűllött fia Jézus Krisztus megszentelte, könnyűvé tette a munkát akkor, midón szent kezeibe vette a szerszámot és dolgozott vele a názárethi csendes hajlékban. A tudat, hogy a munkával Isten legszentebb akaratát teljesítjük, hogy bű­ neinket vele egyrészt levezekeljűk, hogy a munka érdeme és jutalma el nem marad sem itt, sem a túl világon, édessé, kí­ vánatossá teszi a munkát. A keresztény felfogás nem nézi a munkát tehernek, átoknak, vagy keserű végzetszerüségnek. mely alatt, habár fogcsikorgatva is, de meg kell hajolnunk, hanem az örök üdvösség eszközének. A csorbát, amit az ember ejtett földi és égi boldogságán, ki kell köszörülni. Ehhez egyik leghathatósabb eszköz a munka. A munkát édessé, szorakoztatóvá tehetjük, ha azt jó szándékkal végezzük. Mindent Isten dicsőségére: ez legyen a munka jelszava. Ne nézzük a helyet, az időt, a körülményt, melyben dolgoznunk kell, ne az egyént, akinek anyagi érdekeit munkánkkal előmozdítjuk, hanem egyedül a czélt. A czél Isten, akinek munkatársai vagyunk, s aki mun­ káinak folytatását reánk, emberekre bízta. Még van egy körül­ mény, mely a munkát könnyűvé teszí: Isten jelenléte. A vég­ telen jóság és szeretet jelenlétében dolgozunk. Isten atyai szeme csüng a mi munkánkon: a munka nehézségei között Ó szám­ lálja meg sóhajtásainkat verejtékcseppjeinket, s minden jól végzett dolog után Ö jegyzi fel az élet könyvébe a munka érdemét. Nincs egyetlen egy mozdulat elveszve, mindmeganny. szaporítja jó cselekedeteink kincshalmazát, mely egykor az orok

64

igazság mérlegére fog vettetni.

Ez

lesz

az

egyik vigaszteljes

gondolatunk utolsó óránkon, hogy dolgoztunk, fáradtunk Istenért, s míg egyrészt kezünk a munkán volt, s az ideigvalókat meg­ szereztük, szivünk Istennél volt. nem tévesztve soha szem elől az örökkévalókat! Munkaközben pihenni, szórakozni akarsz? Megtalálod a szó­ rakozást családodban, szüleid, vagy munkatársaid körében. A szórakozás legyen méltó a munka komolyságához. Ha egyedül vagy, annál jobb, nem zavarja meg legalább semmiféle szó­ beszéd azt a megnyugtató tudatot, amit a hit szelleme sugall munka közben. Ha az élet gondja furakoznék gondolataid közé űzd el és bizd azt az Isten atyai, jóságos gondviselésére. Hát a vasár- és ünnepnapon? Igazán némelyik azon lépelődik, hogyan és miképen üsse agyon az időt a m unka­ szünet napján. Nos hát a hat napi munka után jön a hetedik: az Isten napja. Ez az övé, ezt nem szabad eltulajdonítani, megszentségteleniteni. Ez az igazi nyugalom nap, amidőn kezünk, lelkünk megpihen, s a föld porában vergődő ember fölemelkedik, leveri magáról a köznapi élet porát és érzi, hogy többre született, mint amilyennek a világ szemében látszik. Teendőjét tudja. A nagy Istené, tehát neki szenteli a napot. A hitélet szebbnél-szebb mozzanataival gyönyörűségeket, lelki édes­ ségeket kínál lelkének. És a lélek, az a fáradt lélek úgy vágyik, ezek után! A nap többi óráit, melyek fönmaradnak az istenszolgálat után, szintén ki kell tölteni. Vigyáznia kell, hogy jól töltse ki, s ne az ördög gondoskodjék időtöltésről. A városi élet bőségesen az ördög malmára hajtja a v iz e t! Sziriház, korcsma estelyek, kiránduló helyek stb. Mennyi alkalom arra, hogy Isten megbántodjek, s az ördög örülhessen! Hát nem volna más hely a szórakozásra? Igen is van. Elsősorban ott vannak a reg nem látott szülők, testvérek, rokonok és ismerősök társaZ e z S ^ H Íé Í ü ? h 'T

V

Sivár s z iv ü s e m m ifé le k ö rü lm é n y e k k ö z ö tt sem

nélkülözheti a rokon lelkeket. Az élet annyi bajjal jár, ha má­

65

sokkal közöljük, megfelezzük azt, a rokon szív felfogja, átérti, s ha a terhet nem is veheti le. hát megkönnyíti. Ha nincs 1 módja anyagi bajaidon segíteni, van szive, és a sziv megadja azt. amit a kéz soha sem adhat, örülsz valaminek, boldog vagy? Csak akkor tudjuk örömünket, boldogságunkat elhinni, hogy az igaz. ha embertársunk is megerősíti. A kedélyes családi élet, a jó szülő, testvér, rokon, ismerős társasága mennyire fel tudja emelni az élet viharaiban elfáradt, elcsüggedt szivet!? Az örvendetes családi események; kereszlelés, lakodalom, mind oly dolog, mely megfér a keresztény szellemmel, szórakozásai nem sértik azt az életmódot, melyre a harmadrendi testvér kö­ telezte magát. A szórakozás legyen nemes. A társaság ne azért jöjjön össze, hogy a világ sorsa fölött döntsön, embertársának % becsületét az Ítélet piaczára vigye, hanem hogy az ott elhang­ zott beszéden mindenki felüdüljön s ne legyen oka se a jelen­ levőnek, se a távol levőnek oka megsiratni a szórakozást. P. i i i s s A r i j i s t i d .

«

t

\

■'i >C Mi ’M B R I A S Z E G E W E -

I

'1 -4 I

O h , ss i'p I t á l i n U n lh n tn Ü n u fé n y e ,

.■issisi s s ü l^ ilje , — M m b ría S s d a n tio k o n á t, k i a n n y i cso d á t tettel, E lté v e d t le lk e k b ö l ss e n /e k rf n e v e lté l;

■

(f '

V 4

y

Te. k i f ö h n n in t t n t i a r o m lo t t v iU ig n a k , T it k á t e in ’é s s th e tlfn , ő r ö k b o ld o g s á g n a k

;

S ce lle n ie d d e l d r a s ^ d e l is m é t a fő id e t, Ö n fe la ld o z d ffra . j e r . ta n its m e g m i n k e t £■>-

.

ne l i i i g y j elesni, ts tú n k h e n em elj f ö l . R a g a d j k i a vésses ő n ’é n yb ó l ö r ö k r e ;

/

"égsö küzd ele m n ek, m i t h a la n d ó k v iv n a k . T e d d , h o g y b ie a lo m in a l néchessnnk e lé je ;

S m a jd fia trn g é d ia n k e g y k o r véget éré. T e d d h o g v ö rö k élet legx-en />dlyabére : O h . K g e k s s e r a tj^ .

- f ö l d i e k reménye

O h , á ld o tt .
-

„U m b n a

M/

Sitn n y

FARSANGON. ehogy is siralom völgye ez a fö ld ! Nincs itt fáj­ dalom. szenvedés, nélkülözés. Bőség, vigalom, gondtalanság ütött tanyát m indenütt; ez a föld gondtalan boldogságnak a h elye ! Ezt kell mondjam amint elnézem a embe­ reket, báltermekben, vidám zene mellett, han­ gos kaczaj között. A farsangi időt az (imin'gfelfiíl't'zés napjai­ nak nezezhetném. Valami elzsibbasztja az em­ bernek eszét, szivét, s ez a farsang légköre. Lázas inger szállja meg az idegeket, élvezelvágy tölti be a lel­ ket, s a szenvedélyek minden bilincstől szabadon uralkodnak. Ezek aztán vezetik a magasabb szárnyalásra teremtett em ljert a mulatozások sokszor sikamlós utján. Pedig hányan esnek el ezen az utón, hányszor hervad el az ártatlanság virága, törik össze a sziv békéje . . . Istenem, ki tudná azt m egm ondani?! Te azt mondod mindezekre nyájas olvasóm, hogy én a zárda falai között, szúk czellám kicsiny asztalkája mellől nem is irhatok máskép. Volnék csak én is a világban, engem is magával ragadna az á r; azt mondod, hogy küzdeni, élbe állani a kor szellemével nem lehet. %

_

i

Es igazad van, mert manapság az emberi tekintetek rabjai lettünk. Az emberek egymásnak a megrontói. A gonoszok pél­ dája vonz; a világ szelleme, melyet az ördög irányit, sohasem

67

nyugszik. Ez a szellem tölti be ott künn a levegőt, mely telve van mérges miazmákkal, valóságos gyötrő láz; mal ár i a. . . magába szívja az ember, s egész testén kóros, beteges állapot tünetei látszanak. Ne hidd nyájas olvasóm, hogy én túlságosan sötét színben látom a világot, hogy ítéletemben szigorú, kemény vagyok. Te­ kints csak magad körül, vizsgálódjál s hasonló tapasztalatra jutsz. Ej, ha látnád az ördög örömét!? Neki most vannak leg­ nagyobb diadalai, Most van aratása: a farsang az ördög nyara. Leszedi az érett, dús kalászokat és vigyorogva mondja : ez mind az enyém ! És az ördögé lesznek, az ő csűrébe gyűjtenek mind. kik a világ szellemében. Istenről megfeledkezve mulatoznak. K‘k piszkos örömökben lelik gyönyörűségüket. Nem mondom azt, hogy örülni vigadozni nem szabad. Isién sem tiltja ezt. csak azt kívánja tólünk, hogy róla soha meg ne feledkezzünk. Még a vigalom perczeíben sem. Nevetséges! mondja nekem a mai világ gyermeke, bálte­ rembe. tánczvigalomba senki sem megy imádkozni. Ott mulatni szoktak csak, mulatni fesztelenül, minden aggodalom és gond. minden félelem nélkül. Hogy is jutna ott eszébe valakinek az Isten . . . Úgy van s éppen ez a legnagyobb baj. Pedig Isten ott is jelen van, lát. hall tud mindent, elég sajnos, hogy az emberek számba sem veszik. Ha az emberek az Ó jelenlétéről meg nem feledkeznének, sohasem tennének olyant, mi az isteni törvé­ nyekbe ütközik, s ami később lelkifurdalást okoz. Minden farsang után böjt következik. - (ártja a közmon­ dás s valóban, annak a mulatozásnak is megvan a szomorú böjtje, melyből hiányzik az Isten. Keserű fájdalom metszi a szivet, szemrehányás, éles furdalás gyötri a lelket mert az Isten nélküli öröm : - bűn. Az ilyen öröm a fájdalom fórrásává válik. . , .. Kérdezzétek csak meg azokat kik éjszakákat tivornyáznak át,

68

megfeledkezve lelkűkről, az erényről — váljon mit éreznek a kiábrándulás pillanalaiban ? Nemcsak a zsebük üres, hanem üres lesz a szivük is, s kinzó öntudatuk a legelső büntetésük. iiyen örömet okos keresztény nem kereshet a farsangon. Általános a panasz napjainkban, hogy nehéz a megélhetés, a szegénység napról napra növekedik. A társadalom minden osztályára súlyos teherként nehezednek az anyagi gondok s mégis mily oktalanok az emberek, midőn jólétet, gazdagságot színlelnek, midőn fényes toilettekre, költséges estélyekre bőven jut. Ha bálról van szó. akkor nincs szegénység, akkor van pénz elég. Természetes, hogy ennek az anyagi }fic^^feledke:Si'Sih'k is keserűen adják meg az árát. Családok jutnak a tönk szélére, s a családfenntartók a sokasodó váltók elől elmenekül­ nek a bűnbe; tiltott, becstelen módon akarnak magukon se­ gíteni ; vagy végső esetben ott egy revolver, az öngyilkosság . . . A napi sajtó bünkrónikája szomorúan igazolja ezen állításomat. Bár ne volna így. Farsang , . . farsang . . . Hány ember lesz koldussá, sze­ rencsétlenné ezeken a napokon, testileg és lelkileg. Okos belá­ tás. tapintatos élet, mértékletes mulatozás, m ikor jön el a te országod? Akkor, midőn a hit és ennek malasztjai fogják áthatni, igazgatni az emberek külső és belső életét, midőn egész lényünkmozgató ereje az Isten szeretete lesz. Auveus.

HASZNOS IN TE LM E K AZ IMÁDSÁGRA VONATKOZÓLAG. 1. S z iv e d le lk e d készüljön reá, miként az Írás is m ondja; ,A z im ád­ ság előtt készítsd el a lelkedet és ne légy. m int az Istent kisértő ember.“ (S irák fia 18. r. 23.) Gondold

meg komolyan, aniit teendő vagy. Istennel

beszélsz, vele tárgyalsz: a te Teremtőddel, az ég Ú rával; dicséretet mon­ dasz n e k i;

feltárod

előtte

szükségedet

és gyengeségeidet;

kéred az 0

segedelmét és áldását De m ily figyelmesen s tisztességtudóan. mily ajtatosan és jám borul, m ily

alázatosan kell ennek megtörténnie egy ily nagy

Fenség szine e lő tt! ? 2. Bánd meg előbb bűneidet,

isten

ugyanis nem

hallgatja meg a

bűnösöket, sőt gyűlöli ő k e t; már t. i. mint ilyeneket, vagyis kik nem szánjá k-bánják. hogy vétkeztek

És hogyan is merészeljen a megátalkodott bű­

nös a m egbántott Biró szine elé járulni ? 3 Tűzz magad elé valami jó szándékot, nem is egyet, hanem többet. Ilyenek p, o. hogy imádságodat egyedül Istennek f = « “ 3 ére tenmagad & felebarátaid lelkének üdvösségére vegezed: mivel ezen ''^^y szeretnéd megnyerni, et.61 vagy aitöl a bűntől öhajtanil - ' 3 ^ b a d ^ ln ^

im ádkozhassál. Aközben pedig tégy e egyezel bele semmiféle bármennyire haszon szine alatt feltolakodó, de az im sag Éppen ezért szorgalmasan őrizd meg erze i Oh m ily könnyen

behatol e kapukon át, mi

Ájtatosságod helyéül olyant válassz.

,

.

h irm llv

ürűgy és

g o n d o la to k b a .

.

szemedet és füledet. „ 3 , 1- a szív békéjét! az elszófokozására szolgáljon,

rakozást elő nem segili. A testtartás pe ig elmédet Isten jelenlélé5 . im ádság közben gyakortább szedd ^ 3,,,e lU , fő­ nek em lékét újítsd föl tóbbszöranként. Az .madságci (értem

70 lég ha mások s2erkesztménye) mintegy fűszereznünk k e ll sajátlagos szívből jövő beszélgetéssel, hogy az m ár magában, mintegy

másnak

maga-magától kényszeritse

segedelme

nélkül

tárgyaljon az

Istent és ön­ Istennel.

Ez

pedig az olvasott szavaknak vagy gondolatoknak m egfelelő gerjedelm ek által történik ; m int p. o. a hit, remény,

szeretet, bánat,

hála.

alázatosság stb.

indulatának felkeltése által. 6.

Ne feledd végúi,

is. Ha úgyed-bajod elpanaszlása

hogy az imádságot végett kihallgatást

tisztességesen ke ll befejezni nyernél valam ely feje­

delemnél és te annak elmondása után azonnal hátat fordítanál és távoznál a helyett, hogy lerónád valam ely külső je le k vagy szivélyes szavakkal tisz­ teletedet : oh m ily műveletlenség

és

illedelm etlenség

lenne e z !

Vizsgáld

meg azért rövidesen imádságod

le fo ly á s á t: bánkódjál elkövetett hibáid fe­

lett ; kérj bocsánatot

esedezve,

ajánld föl

Istennek, hogy fogadja azt kedvesen

bár tökéletlen

a mi U runk

Jézus

szolgálatodat az K risztus, a bőid.

Szűz és minden szeniek érdemeiért - és pedig az Imádság ele;én szándékra. Mindez rövidesen és könnyedén megtehető. Meri H^rstius u tá n : /O-

Leó a

E m c t 'ir o , O. ( '

feltett

/>.

A MAGYAR KATHOLICISMUS ÜNNEPE RÓMÁBAN. X V II. század

elején a magyar kath.

egyház egén

három fényes csillagot vesz észre a figyelmes szem­ lélő. amelyeknek fénye a lefolyt három század alalt nemhogy nem aludt ki, sőt fényük napról-napra in­ tenzivebb,

napról napra

nagyobb

lett ;

mig végre

1904- jan. 6-án dicsőségesen uralkodó szent Atyánk, X. legfőbb apostoli szó által

Pius

pápa.

az e napon

ragyogásukat a kath.

elhangzóit ünnepélyes

Egyház, a magyar nemzet

számára örökössé tette. E három

fénylő

csilla g ; a három védték

vértanúi

és 1904 jin . 6-tól

magyar vértanú, halált.

kezdve

örökké ragyogó fényes

akik 1618. év

szeptember 8-án szén,

A forrás, a

lényét körülvevő, örökké tartó fény

melyből

a három

származik,

szent

csörgedez:

vértanúnak

a beatificatio,

azaz a boldoggá avatás ténye, a mely 1904. jan. 6-án ment végbe a Va­ tikán boldoggá avatási termében . . . Mi. szent Ferencz

egyszerű

gyermekei

azon kitüntető

szerencsében

részesültünk, hogy e magasztos ünnepségen részlvehettünk. E nap reggelén még álm odni

sem

m ertünk

volna

Jézuskának isteni Szivecskéje vo lt t. i. e napon

a meglepetésről, a melyben az cdís

bennünket

részesített;

e meglepetés kettős

láthattuk először szeretett szent A tyánkat;

másodszor:

jelen leheltünk a m inket annyira érdeklő fenséges ünnepségen . . . T íz óra előtt nehány perczczel szeretett Elüljáróm alakját látom meg­ jelenni szobácskám ban; föltűnt

a szokatlan

látogatás.

Nem

is volt időm

gondolni arra, vájjon m iféle ügy lehet az. a mely miatt szeretett Elüljárómat magamnál üdvözölhettem,

midőn ö átad négy jegyet, amelyekkel

m int m ondja — rögtön a Vatikánba keli

mennünk a három

magyar vér­

tanú boldoggá avatásának ünnepélyére. Én csak bámulok . , mintha nem énettem volna jól . . . De szeretett Elüljáróm azon kijelentése után, hogy

72 rögtön kell mennünk, m ert m ár tiz óra és az ünnepség három negyed tizeneoyVor elkezdődik, magamhoz térve futok társaim hoz, a kiket a kettős öröm híre a n n y ira föllelkesített,

hogy öröm üket

j e l n i ne.T. tudom, m int valósággal

Val-'Sággal

repülni

iehe?sGnk: tizenegy •neiv oiy gyönyörűen

alkalm asabban k ife ­

elragadtattak az örvendetes

szerettünk

órakor

másképen,

volna,

hogy m inél

előbb

czélunknál

avatási

terem be a

fö lá llito tt

pápai trón

m egérkeztünk a boldoggá

diszes.

hogy ha az előrészben

meglepetés

helyén oltár lett volna, a legszebb kápolnák egyikében érezte voln a magát a meghatott

szemlélő.

A

terem hatalm as

szokásos gazdag diszitésével

különösen

boltive

czimer.

szemet. világítja.

A

A jobboldali

baloldal

Előttünk

nagy van

fai

fe lá llítva

írancziák töltötték be. Ők

A boltozat

festményei

ablakain

áthaló

a

benyomást,

közepén

ragyog a

kellem esen gyönyörködtetik a napfény

pápai

is érdekelve

D ’Arc Jankának boldoggá avátása

tem plom oknál

kellemessé teszi azon

amelyet az egész terem a nézőre gyakorol, pápai

a róm ai

trón . . .

az egész A

term e t

voltak, m ert az

elég ok vo lt arra

te rm e t be­ m agyarok,

orleánsi

szűznek.

nézve, hogy a buzgó

francziákat. akiknek soraiban voltak Róm ában lakó és zarándok

francziák,

— a Vatikánba vonzza. A közönség számára padok vo lta k elhelyezve, de a m int vettem észre, a legtöbb jelenlévő nem vette igénybe, sőt arra töreke­ dett, hogy term etét am ennyire lehet

meghosszabbilsa.

nézhessen a jobb oldalon fekvő ajtó felé,

hogy annál inkább

ahol a szent A tya

mohó szemekkel várták. Végre

az izgalm as

dőn egy kis csöngettyücskének

hangja

várakozás

a szent

A tya

megjelenését

kielégítve lŐn, m i­ közeledésére

figyel­

meztetett. Minden jelenlevő visszatartva lélekzetét szögezte tekin te tét a jo b b ­ oldali ajtó felé, ahol nehány pillanat

után az udvari

nemes

testőrség, az

udvari szolgálattevő papság és két bibornok jelenlétében a gyalogjövő szent Atyának alakja föltűnt, aki a trónon helyet foglalva, oly sok szem kiváncsi fűrkészésének lett tárgya.

Mi, am ennyire

lehetséges vo lt,

törekedtünk egy

kissé kinyújtani nyakunkat, de szerencsétlenségünkre volta k olyanok, akiket nem tudtunk tulliczitálni,

mert a padra

térdeltek föl, hogy a

jobban láthassák. Sajnosan tapasztaltam, hogy nyakam nem

szent A tyát g um m i, hogy

nyújtható volna . . , Mindazonáltal a mennyire szemeink látképessége és az előttünk térdelök szivjósága engedte, láthattuk a szent A tyát és igy constatalni tudjuk, hogy a képek, a melyeken őt eddigelé láthattuk, hogy nagyon barnának tüntetik föl.

hűek, csak­

Az ünnepség lefolyása a következő ; Pania Diomédes. laodiczeai érsek a szent

szertartások Congregácziójának titkára fölolvassa a szent egyesület

határozatát, máj

amelylyel

az a magyar vértanuk hősi

erényeit, vértanuságát

a^ok életszentségéi bizonyító csodáknak valódiságát elism eri és egyszer­

73 sm ind a szent Atyát kéri, hogy legfőbb apostoli tekintélyével nyilvánosan erősitse meg a felolvasott határozatot. Midőn

a

szent

Szertartások

Congregácziójának titkára

határozatot, a szent Atya szemüveget

téve föl.

fölolvasta

és szavával elolvasta a

a határozatnak

pápai hatalm ával és tekintélyével való jóváhagyását. Szavaiból leirom itt a kö ve tke ző ke t: Valóban boldogok

Magyarország fiai. kik a három

boldog

vértanúban buzgó esedezőt nyertek : boldog a jezsuita-rend, amely az ég­ nek két boldogot adott

és valóban

szerencsések a .Germanicum* intézel

növendékei, akiknek boldog Kőrös! Márk, m int ezen intézet egykori növen­ déke példányképe. Ö szentsége szavai után Kohl Médárd íölszentelt püspök ur gyönyörű szavakban fejezte

ki

köszönetét a szent Atyának, aki a bol­

doggá avaiás ténye által nagy örömre hangolta és nagy hálára kötelezte a magyar kath. Egyház gyermekeit, Hódolatteljes köszönetét és örömét fejezte k i úgy a magyar nemzet nevében,

a mely a három

vértanul szent lelke-

sOltséggel magáénak vallja, — valam int az esztergomi

káptalan nevében,

am elynek a boldcgok egy ke, n é vleg : Körösi Márk. tag.a volt. A szent Atya áldásával

fejeződött be az ünnepség,

Ő, miként érke­

zett úgy távozott el t. i. a hordszék igénybevétele nélkül . És m i a kettős örömnek boldog tudatával, amelyet elfelednünk soha­ sem lehet, tértünk vissza, hogy itthon a képzelet u] meg uj anyagot kap­ jon a látottakból a táplálkozásra , . .

Róma. P- .T/o/íó-

CAM ALDOLI. (F o ly ta tá s )

sak a zsolozsma-ima közös. Három je lle l hívják im ára a rem etéket. meztető. hogy az Ú r lépcsőjéhez

lépnek, te há l

össze gondolatjaikat. A második je lre is ott is és szótlanul

vonulnak

mögötti elzárt chorusba. im át.

Soha ilyen

Az első fig ye l­

a

nyíln ak az a jtó k itt tem plom ba, a főoltár

A harm adik je lre

im át nem

szedjék

m egkezdik az

h a llo tta m ! megnéztem

órá­

mat ; az első G loria-Patri

et Filio-hoz két perez kellett. M inden egyes szó

után

a csend . . . Istenéhez

elhal a hang. m ély

azután újra kezdjék

azok a mély,

túlvilágból, vagy a sir szózat,

lassan,

lendületesebben

mélyéből

ünnepélyesen, em elkedjék

remegő,

hallatszott

szálott a gondolat, hogy

sóhajszerü

volna fel hozzánk

hogy a zsolozsmánái Istenhez

és

hangok. M intha a

m in d

m egnyugodva

a kérő-intő

gyorsabban és benne

Glóriába

csendüljön . . . A zsolozsmaimánál betartják az ősrégi órakor éjjel mondják.

s z o k á s t; a

M ily fölséges kép lehet,

m a tu tin u m o t

két

m időn az éj csendjében a

csengő ezüst szava imára szólítja a remetéket és azok a libegő mécsessel kezükben

felszállnak a templom ba.

K örülöttük

alszik a természet — e l­

pihent a susogó szellő az erdők mélyén ; egyszerre csak megszólal a h a n g : Aderemus

Dominum . . . Im ádjátok

az

U rat.

visszafelelne halkan, édesen, az az erdő. az a qui fecit nos . . . aki teremtőnk.

aki

T erem tönk és

ragyogó

csillag

m intha

az é g e n :

A templomból a kryptába vezetett a házfőiiök. Helyes kis kápolna

az,

gondosan és jó karban

a s z ó . resurgemus — feltámadunk. vóra té rte k , sirjuk

csendes — m int

Benne

tartva,

nyugszanak

életük ; ékességük

hom lokzatán

azok, k ik csak az

nyugo­ a szám

mely Jelzi, meddig tartott a vándorút . . . 80, 85, 90. 92 é v : ez a rendes. Csak el/étve m utatja egy egy szám, hogy üde füvet is kaszált a halál.

75 A krypta az egyedüli pont. honnan zavartalanul nézhet végig szemed az előtted fekvő, végtelennek tetsző Campagnán. Mögötted fáradt vándorok sirja — alattad, körülötted népek és nemzetek sirja. Ott is. itt is földi nagyságok te m e tő je ! A cam aldoli sirja is az - a Campagna is az! Hogy viszhangzott itt egyszer minden a római élet tivornyáitól?! Szűk volt a róm ainak

Róm a

és építette a „Roma

extra m uros"-t. — Rómát

Róma falain k ív ü l bámulatos, mesés kincseivel, fényével. Ide, a Campagna legszélsőbb határáig, hat m értföldnyire Rómától, kergette a büszke római­ akat szeszélyük és szenvedélyük. fürdők,

színházak,

Bám ulva k iá ltja

melyek

Itt terültek

egytől egyig

fel a történetiró:

„Nem

el a nyaralók,

in voltak a

kis városnak is beillettek volna. egy nap. hanem

az év összes

napjai sem volnának elégségesek ahhoz, hogy megszámlálhassuk a kis vá­ rosokat a nagy Róma városa körül . . .“ Elhanyatlott. Pusztasággá

lőn égnek meredező csonka romokkal, te­

metővé a Campagna. Nemcsak saját

halottját kellett befogadnia:

Alarich

és A ttila nyomában a longobárdok zúdítják a campagna kincseire seregei­ ket és azután, m ikor apa fíu ellen

kapott fegyverhez, testvérgyilkosság te­

tézte a vérm ező borzalm ait. Cselszövés, irigység, vak szenvedély egymásu­ tán vezették a Campagnán át Róma ellen a németek francziák és spanyo­ lok fegyvereit. Szegények, babért kerestek és kórót kerget itt hamvaik felett a kósza szellő . . . És a cam aldoli szerzetes csendes sírjában ? V íziója volt Rom ualdusnak : megnyílott az ég előtte és a szent rendalapitó egy menetet látott, gyönyörűét: hófehér ruhás, megdicsőült alakokat, fia it — a cam aldoli szerzeteseket!

J)r

i f i r s r h l e r J ó z s e f.

••

V T ”

AMIKOR A CSILLAGOK MOSOLYOGNAK. sekéri Balázs nagyon furcsán érezte magát. Hol fázott egy kicsit, V

hol meg melege le tt

különösebb ok nélkül és sehogy sem tudta gát, hogy bemenjen a kaszinóba,

m inden

elszánni m a­

pedig m ár

bizony leg­

főbb ideje lett volna. „A z utolsó ú t . . . “ m ondotta csöndesen „az u t o ls ó . . . " Es m egint megborzongott. Pedig körülötte a tavasz viru lt, bűbájos, illatterhes

tavasz,

am inő

csak a mesében és — Monté Carloban lehet. Levél se mozdult, s a hanyatló

bíborosra v á lt

sugarakat

küldött bucsucsókot lehelni a karcsú pálm ák bujazöld leveleire,

az éji v i­

rágok

lassan bontogatni kezdték

emelte fel elfáradt, érintésére.

virágkoronás

Az est szinte észrevétlenül,

nap

m ár

kelyheiket s az fejét a

tengerről

aloé is uj jövő üde

gyorsan, tolvajm ód'ra

lopta

erőre kelve lehellet első rá magát a

tájra, itt-ott már egy kiváncsi csillag is kiütötte ragyogó fejét a m indinkább elsötétülő mennyboltozatról és Csekéry Balázs még m indig gondólkozott. Nem azon, hogy bemenjen.e a játékterem be, vagy sem ; azon nem volt m it töprengeni, hanem azon törte a fejét, hogy mi lessz m ajd - r a u fá n ? Azután, hogy az utolsó pénzét is elvesztette. Mén hogy megint veszteni fog, a felől nem volt kétségben. Játékos embereknek nagyon éles az ösztönük ebben a tekintetben és ritkán csalódnak. És Csekéri Balázs azért mégis re m é lt; bizott, — hiszen a vizbe fuló is utána kap a szalmaszálnak: hátha m egm enekül! Csekéry Balázsnak pedig m ár az ajkáig ért a viz Összezúzott szívvel jö tt ide. megcsalták, megcsalta az a leány akiben ^^yedu, a ,5,d5„, h a Idejatt, hogy az a ra n ya . Raza.. .eresseT’ C

77 És az arany is megcsalta. Vesztett, — m indent elvesztett Ma még összehalászott nagy nehezen hat darab ezrest. — épen egy t é t ; az utolsó. Avagy inkább nehány aranynyal próbálná meg csak? Gúnyos, megvető

mosoly

jelent meg szép

melszetü ajkai körül e

gondolatnál : százezreket vesztett nehány nap alatt és most öt-hat aranyén küzködjék ? Ostobaság erre még csak gondolni is. Aztán végre is egy

Csekéri

nem grájzler.

Nagyban

dolgozik. Vagy

— vagy. Ha most nyerni fog — j ó : ha nem — akkor is jó. Még talán jobb. Az ö életének úgy sincsen czélja már. Üres, sivár, kietlen a jövő. mely rája vár és nincsen az a töménte­ len arany, m ely egy csöppnyi derűt tudna hozni sbba a végtelen éjszakába, m ely az ő élete

lesz,

csak

talán

nehezebbé

válik a nyűg.

mert bármi

fényes az arany, — súlyos is . . . A pinczér nesztelenül lépett hozzá és újból megtöltötte az előtte álló üres poharat. Csekéry egynehány

pillanatig

némán

nézte

mint

buiog. habzik a

nemes nedű, aztán hirtelen felkapta poharat és egyszerre kihajtotta. Magához tért. P illa n a t alatt a régi le t t : a hideg, nyugodt ember, a korrekt gentleman. Nem gondolkozott többé. Felkelt és szépen, nyugodtan tá vozo tt: hideg, szoborszerü arczán

egy vonás sem rándult meg, mikor belépett oda, hol

nehány perez m úlva dönteni fog a vak véletlen sorsa, — élete felett. Egy Csekérynek nem szabad remegnie. A croupier még egyszer m egszólalt: „Messicurs, faites vos jeux! aztán eldobta a kicsiny elefántcsont golyót, a roulette korongjában. M ikor aztán meglassúdott a futása.

mely búgva repült köröskörul

Csekéry is belenyúlt a melleny-

zsebébe és könnyed, előkelő mozdulattal dobott egy csomó bankót a fekete mezőre. Ezresek voltak, m ind a hat. az utolsó hat . . • A golyó hirtelen zörögni kezdett, aztán leugrott a korong P illa n a tig tétován állott, m ajd nyílegyenesen gurult az egy.k rekesz felé impaire

t-

kiáltott

élénken

rouge Prem ier. aztán felem elte kaparóját és beseperte vele a veszti téteket.

a croupier,

Legelőször a Csekéry Balázs bankóit. mezőből A kicsiny fehér golyó pedig gúnyosan vigyorgott k, a vörös mezöbö .

78 Csekéry minden felindulás nélkül hagyta oda a játékterm et és haza­ felé indult. Am ikor az inas felsegítette

felöltőjét,

azon

gondolkozott,

hogy még

ma végezzen-e magával, vagy pedig holnapra halassza a végső leszámolást. De hát minek várna holnapig? Elintézni valói

nincsenek,

az

élethez

nem

ragaszkodik,

m inek hát

4

nehány órával megtoldani még a kínlódásokat. Nem vár, végezni fog rögtön. M indjárt, am int csak hazaér. Sietve, szinte

jókedvűen

lépett

ki az

ajtón. K ünn

azután

hirtelen

m e g á it: szokatlan, erős zúgás hallatszott a tenger felöl. Mi ez? V ihar? Csekéry bám ulva nézett körül. Csendes, m ozdulatlan volt minden. Az égen m yriárdjai ragyogtak a tündöklőnél tűndöklőbb a mennybolt

csillagoknak,

végtelen sötétkék mezején még csak egy feihőfolt

sem m u ­

tatkozott. lent a földön pedig nyugalom honolt, szellő sem lebbent. Es a tenger mégis zúgott. tyákhcz.

Csekéry

kíváncsian

sietett

le a partbás-

Csodálatos látvány tá ru lt szemei elé. A tenger, a szép, szelíd tenger m ost meg vo lt vadulva. Bájos smaragdzöld vize tíntafeketén mást kergették

a habtarajos

m mt egy őrült, eszeveszett falainak.

höm pölygött a partok

hullám óriások. dűhvel rohant

s az egész

neki

Monaco

felé. egy­

rettentő víztömeg évezredes szikla ­

Bőgött, üvöltött a nekivadult elem és Csekéry Balázsnak m egrendült a lelke, m ikor ^ezt a gigászi küzdelm et látta. H ullám h'ullám után

vágódott a fekete

szíriekhez,

s m ikor

godtan. szinte gúnyolódva fogadta a rettentő csapást, dühébön teregve kúszott fel rajta

az nyu­

forrva, sis­

toronymagasságig, ott aztán szétporladva

apró cseppben hullott alá. meg az iszonyú ostromot.

hogy a

többivel

egyesülve u ju lt

m illiá rd

erővel kezdje

Csekéry Balázsnak egyszerre nagyon furcsa gondolatai jöttek

Ha egy király volna most odalenn, vájjon felkent. koronás fejét a dúhöngö víztömeg ?

nem-e rázná

most széllel

Vagy meghunyászkodna tán a biborpalást e lő tti Ped.g ez az egész csak komédia, _ semmiség, Orakkal. tán napokkal ezelőtt vihar lehetett kin t a c , S a hullám ok az utöhangok most érkeztek el lde.

k

*

^^1

79 U tóhangok! Távol, a horizonton emberi alkotás, egy büszke yacht küzködött kétségbeesetten a létért, néha kivillant karcsú, hófehér tes»e am int hátára kapta egy-egy óriás hullám, aztán megint alábukott, hogy perczekig eltűnjék a mélyben. U tóhangok! Csak megmeneküljön legalább! Mi az em ber? A büszke lény. a teremtés gőgös ura, ni hofly vergődik most tehetet lenül az isteni harag utölumg^jai között! Az ember, az ö n e rzitcs em ber! A ki szabályokat állít fel. korrigálja és b ü n te t!

a természetet. ítélkezik, jutalmaz

A ki el akarja magátol dobni az életet, am it Isten adott, mert a ucvc nem tű r fo lto t! Egy Csekéry nem élhet máskép, csak a nevéhez méltóan ! 4

Es Csekéry Balázs, a korrekt gentleman elmosolyodott ennél a gon­ dolatnál. És ezzel a gondolattal kilépett a korrekt gentlemanok közül. Most m ár nem gondolt többé

arra, bogy eldobja

magától az életet.

É ln i akart most már. S m inthogy élni a levegőből nem le h e t: dolgozni fog. A ká rm it. V a la m i jóleső nyugalom szállta meg szivét, érezte, hogy most tért a helyes útra . . , Levette a kalapját és az égre tekintett. „Istenem , én jó Uram ! . . . “ suttogta halkan, megindultan. És mig szemeiben két nehéz könnycsepp gyülemlett meg. lassan térdére ereszkedett Csekéry Balázs, nem törődött ő azzal, hogy lát;a-e va­ laki. azt se‘ bánva, hogy összegyűrődik,

piszkos lesz a gondosan kivasalt

nadrág . . . Mögötte még m indig zugolt. tom bolt a tenger,

de ez most mar

K e l­

lemes zene volt az ő füleinek. - hiszen az életét köszönhette neki. Feje felett pedig ragyoglak tündököltek tovább is a csillagok és mi­ kor Csekéry Balázs újra feltekintett hozzájuk, egészen elámult. Határozottan látta, hogy m osolyogtak: szelíden biztatóan am int azt a csillagok tenni szokták . . .

már

V örös T ib o r.

AZ ELSŐ BAL. J .W i

• .

báróné

rósz

kedvében

van,

A

rendesnél

egy fél órával

előbb felkelt, értékes valencienne csipke betétes fésűlködö köpenyt vett magára és ezüstös csészéből itta a csokolá­ dét. A rövid félóra

alatt

m ár

összeszidta

a

francia ko-

momát, mert a szobában hideg van. az inast pedig, m ert a kályha nagyon meleg : négy kisebb angol

nevelőnővel jó

kikergette és még flytől

is - -

és

ez

gyerm ekét,

reggelt

jö tte k kívánni, egyszerűen

volt

legnagyobb

a

megtagadta a csokoládé maradékot. A kis kutyát sértette násmód, lefeküdt

bársony

párnájára

k ik az

és

igazat

adott

bizonyíték —

a

szokatlan bá­

Shakespaere azon

mondásának, hogy: .Állhatatlanság. asszony a te n e v e d !“ A menydörgés után

mindenesetre

zivatar

távolságra kitéve a viharnak esernyő nélkül, villám háritó nélkül, a mi az elektromos

a

következik. mi a

ütésektől

K ét

lépésnyi

felhőszakadástól és

védené, á llo tt

L u lu , a

báróné legidősebb leánya, aki ezelőtt tizennégy nappal még a .S a cré C o e u r“ növendéke volt. A szegény gyermek

nem

kezeit dugta be reggeli ruhája zsebébe szőnyeg m intáját tanulmányozná, m ert arcára tekinteni.

tudott

hová

és lesütötte nem

m ert

b újn i,

a

az

szemét, m in th a a édes

— Tudnom kell végre — kérdezte a báróné a kaszinó bálba jönni? Lulu nem felelt, s/ája sírásra á llt és

kezeit

Lulu sirni kezdett.

^

-

anyja

felhős

m iért

nem akarsz

mélyebben

sülyesztette

Is, de a

zsebek sze-

a ruhája zsebébe. Szívesen beledugta volna a fejét rencsétlenségére kicsinyek voltak hozzá. h iiK ~ bálba menni?

legalább a

té k e tü ré s b a i!

M iért

nem

akarsz a

81 Istenem légy v e le m !

kiáltott az i?gatott

amely ennyi könnybe és bosszúságba kerül, gyerm ek, felelj, anyád kérdez.

hölgy

ilyen bál.

még biztosan nem voil. Fe'elj

Végre felnyitotta L u lu jóságtól és ártatlanságtól tündöklő szép sremeit és akadozó hangon m o n d ta ; — M ert nem akarok kivágott ruhát felvenni . Félsz, hogy m eghűlsz! — szólt a báróné. gondolni, hogy más oka is lehetne.

a

ki

el

sem tudta

— Nem m am a, nem a z é rt. . . Katalin anya vélte . . . — O h ! K a ta lin anya v é lte ! És m it vélt Katalin anya? — Hogy az olyan ruha nem . . . nem illő . . . és. hogy a hölgyeknek m ellőzniök kellene. A m árkiné elsápadt a haragtól. Ha ebben került vo ln a K a ta lin anya, fejkötö

a pillanatban

és szem nélkül

mehetett

keze köze volna vissza

a zárdába. — Tehát, ezt m ondta Katalin anya? -— Igen m am a és páter Hyacinth azt mondta nekem, hogy soha ne öltözzem úgy . . . — M ert az talán vétek ? — Azt nem m ondta . . . csak tanácsolta, hogy óvakodjam ~

És m it mondoU még neked, páter Hyacinth?

—

Ne táncoljak.

— Talán az is bűn ? —- Azt sem mondta, hogy

bűn

volna,

de

azt

..

tanácsolta,

hogy a

m ennyire lehet őrizkedjem . . . — És m ilyen okból tanácsolta ezt neked páter Hyacinth? — Azt nem mondta. —

És K a ta lin anya ?

— ó sem m ondta az okot. A m árkinéból most végre kitört a düh. úgy vágta

oda a csészét a

tányérra, hogy kettétört, a kristály pohárból kiöm lött a viz.

a kétszersut

pedig a földre repült és a reggeli végét hirdette. Lulu a szentek oltalmába ajánlotta magát, sőt a hidegvérű fly is felemelte a fejét. — Ide hallgass! Páter Hyacinth parancsol az ö csuhájában. Katahn anya apáca ruhájában és én

az én házamban

és az

en leányomnak.

é

L u lu nem értett sem m it, összekulcsolta kezeit és sékeld U ram haragodat és szigorúságodat, irgalom. folytatta, m ig hangja m indig ingerültebb l e t t .

U ra m .

82 — Ma este a páter posztókalapján és az

anya

fejkö tö jé n

keresztül

is el fogsz jönni a bálba. Fel fogod venni a kivágott ruhát, m elyet m in d já rt hoz

a divatárusnő. Táncolni fogsz

a fiatal

herceggel,

neki és mert végre meg kell tanulnod, hogy anyádnak

m ert

megígértem

engedelmeskedned

kell, amire téged páter H yacinthnak és K atalin anyának régen meg ke lle tt volna laniiani. — De m a m a !

-

kiá lto tt L u lu , m ig forró

könnyek

peregtek

végig

az arcán — páter Hyacínth m indig azt m ondta, hogy . . . — Ugyan m it m ondott még ? — Hogyha mama parancsolja

és

én

nem

az ellenkezőről

tudom

meggyőzni, mindenben engedelmeskedjem. A m árkiné haragja két fokkal lejjebb szállott. — Az Isten harm adik parancsa azt parancsolja,

hogy

a szülőket

tisztelni kell . .. Nem a harm adik, mama, hanem a negyedik. A harm adik az ün­ nepnapok megszentelését parancsolja. — A harm adik, vagy negyedik, vagy huszezerötszázadik! —

kiá lto tt

a márkiné. a k i a legújabb opera énekszám ait jobban tudta, m int az Isten tiz parancsát.

az a fő benne, hogy

azt

m indig

szemeld

előtt tartsad.

• - Igen mama, m indent megteszek, a m it kiván. — Még csak az hiányzott, hogy

páter

H yacinth

fe ld ú lja

a házam

békéjét! — Nem mama, nem . . . páter Hyacinth szent . . — A kkor oltárra kell őt á llitan i és két szál gyertyát gyújtani elébe . . de azt semmiesetre sem engedhetem meg. hogy te az ő rögeszméje m ia tt engedetlen légy. — De mama, ha én . . . — Halgass! — Es jegyezd meg magadnak, nehogy páter Hyacinthről. K atalin anyáról, a kilenc

napos

a

herceggel is

ájtatosságról és egyéb

intézeti ostobaságokról beszélj . . . Az az idő m ár e lm ú lt leányom , m ost arra kell gondolnod, hogy nagy lány vagy. aki most lép a világba, azért akarlak a kaszinó ma esH bálján bem utatni. A herceg a legszeretetreméltóbb v ilá g fi . . nagyon szeiet téged . . . és a legrövidebb idő alatt Lulu k e z é t. .

megfogja

kérni

a szép

— Az enyém et? hisz én csak egyszer láttam őt életem ben! — És hogy tetszett neked? — Nagyon ostobának tűnt fel előttem. Ostobának? A főváros hangadófiatalem bere,legjobb parthiejaostoba? M ind csupa haszontalanságról beszélt velem .

Hogy

az opera, az

előbbi estén tele volt és a színház üres . . . hogy az ő P ítt lova d ija t nyert

83 a versenyen . . . hogy legközelebb a piros frakkot hozza diva'.ba. Én azt feleltem neki. hogy olyan lenne benne, m int egy forrázott rák . . - M it m ondtál neki? — K im ondtam a

- kérdezte a márkiné újra magán kivül,

nélkül, hogy meggondoltam volna,

de azt hisz?m

nem esett neki jól, mert egyszerre nagyon elkomolyodott. — Term észetes! . . , hogy is m intha az én leányom a vadonból hogy rákhoz hasonlítana!

esett volna jól neki? . , . Rettenetes, jött volna! .

. A

szemébe

mondani,

Kinek jutna ilyesmi rajtad kivül az eszébe! . . .

Talán nem is tudod, m ilyen kom oly dolog volt a szines frakk kérdés? A legnagyobb újságok foglalkoztak vele, hogy bevezessék-e, vagy sem és épen a herczeg volt a legtüzesebb védelmezője. lenne, m in t egy rák ! . . . Nem, ilyesm i

És neki mondani,

még csak

páter

hogy olyan

Hyacinthnak és

K atalin anyának ju th a t eszébe. — De m am a, m it értek én hozzá? — A kko r tanuld

megérteni,

tanultad meg a zárdában? . . . nagym am ád kényszeritett, ezért

hegy hallgass legalább! Vagy azt sem

Ez a hires apáczanevelés gyümölcse, melyre hoztam

én a nagy áldozatot,

hogy téged

elválasztva tőlem , egész tizenhét éves korodig a nevelő-intézetben hagytalak . . . A m árkiné hihetetlen bátorsággal hazudott m ikor ezt mondta. A sze­ gény L u lu azért

maradt

17 éves koráig

anyját sem m ittevő, léha életrendjében,

a zárdában,

mert zavarta volna

mert a leány kora kimutatta volna

hogy a m árkiné m ár túllépte a fiatalság

határát és hiúsága megkövetelte,

hogy a m eddig lehet titko lja éveit, melyeket semmiféle csellel sem lehetett keresztleveléből kitö rü ln i, azokat az éveket, melyekben a nő léha élvezetei háttérbe szorították az anya szent és tiszta

örömét . . . Azokat az eveket,

m elyek egykor napról-napra, óráról-órára és pillanatról pillanatra meg lesz­ nek világítva a világ ítélet alkalm ával, m ikor Jézus Krisztus a lelkekre k i­ m ondja az ítéletet. 11 .

A m árkiné panaszait Nanette. a franczia komoma szakította félbe, ki a báliruha megérkezését jelentette. A márkiné örömmel sietett átvenn*, Lulu meg sem m ozdult a helyérSI.

Nanette levette a nagy

kosárról a fe­

delet és egy gase, krepp, virág és szalag összevisszaság jött felszmre. t z volt a báliruha. A m árkiné Nanette segitségevel megigazgatta a fehér. hány jázm inággal díszített ruhát. E lra g a d d ! Milyen egyszerű elegáns! , . . Madame

és a mellet,

Téte-vide a párisi

L u L " még m indig nem

izles

mozdult a helyéről

milyen

d^atos. m^yen

megtestesülése . . és szomorúan

nézte a

84 csinos ruhát.

Első tekintete a kivágásra

esett,

m ely igazat

szólva, olyan

magas volt. m ini azt a divat a fiatal leányoknak előirja. — De gyermek,

jö jj

hát

id e ! Epén

úgy

teszel,

m intha a halotti

ruhádat mutatnám. Szeretném

is. ha az

enyém ilyen le nn e! . . .

fehér, m in t ez, de

egész nyakig begombolva és jázm in helyett lilio m m a l diszitve. — Te

rettenetes va g y! — kiáltott a m árkiné most harm adszor m é­

regbe jőve — még csak az hiányzik, hogy most predikácziót tarts nekünk a halálról és az emberi

hiúságról . . . Nézd

Luiza,

ne

légy

gyermekes.

Menj öltözőszobámba, vedd magadra az uj toilettet, látni akarom , hogy áll neked és meg akarlak tanítani az uszályt fogni, Meg vagyok győződve róla, hogy egy lépést sem tudsz benne tenni . . . jF o ly la tju k .)

N é m e tb ő l; í . a u v a

A S ZE N T KERESZT. S s e iil J e ro m o s e g y h á s a ty a H n o lv a s o tt, im á d k o z o tt. E lm é ik ,d e tt s i r t könyveket, .4 kereszt a la t t d o lg o z o tt. B a r á t i egyszer k c rd e z é k : „ y f ié r t m in d ig k e re s z t a la tt? * ' — S t n ily g y ő tty ó r ü a fe le le t, M e ly e t a z e g y h á z a ty a a d ! „.-is é le tfá ja a kereszt. S h o l n k e rt, m e ly ily e t terem ? Á rn y é k o s lo m b ja euyhet a d , S m in d e n b a j ellen védelem.

H a éhezem, h a s z o m ja s o m , Gyüm ölcse tá p lá l engem et; A e édes m e n n yei z a m a t Ü d it i s ó v á r lelkem et.“ Tiszabábolna.

85

SZENT ERSZÉBET. (G róf M ontalem bert után írancziából.) (Folytatás.)

Miután Erzsébet egyedül ma­ radt Istenével, teljes önmegta­ gadásban akart élni. Vagyonát kizárólag a szegények javára for­ dította; és mivel gyóntatója meg­ tiltotta, hogy kolduljon, minden­ napi kenyerét kél keze munká­ jával

kereste

meg.

Font, mert

más munkát nem tudott és nem panaszolt,

ha

igazságosan. dolgozottt

nem

is fizették

Oly szorgalommal

hogy

még

betegen,

ágyban is font, bár nagyon gyak­ ran betegeskedett; társnői erő­ vel vették

ki kezeiből az orsót

s ekkor a gyapjút készítette el a jövő alkalomra. Élelme a lehető legizetlenebb, legegyszerűbb v o lt: rendesen sótalan főzelékből á llo tt; ő maga készítette ezt is és ha finomabb ételeket ajándékoztak neki, meg sem

Ízlelte,

hanem a szegény

betegeknek vitte. — Öltözete szegényes életmódjához ille tt: durva, szürke szövet ruhát viselt, olyant, m int a parasztok és a szegények ; kötél övezte derekát. Az utolsó rongyig elviselte ruháit, foltra foltot varrt,

jól-rosszul,

am int tudta, de sok ügyessége nem volt e munkában. E szegényes ruhá­ kat is gyakran a koldusoknak ajándékozta Erzsébet; és megtörténi az is. hogy a téli nagy hidegben,

ágyban kellett

maradjon,

mer^ nem volt ele

gendő meleg ruhája, így élt egy királynak leánya, ki nagy vagyonnal birl,^ de a szegény­ ségét Isten irá n ti szeretetből

önkéntesen

viselte.

Nélkülözött, dolgozott ö

ki gyerm ekkora óta fényes udvarhoz volt szokva és most is a legnagyobb kényelem m el szolgáltathatta volna ki magát.

Derült arczczal, könnyű sz.v-

vei teljesítette m in d e z t; önmegtagadásával együtt nőtt boldogs ga s K onrád atya nehány nőt rendelt Erzsébet mellé, de ő sehogy sem

86 engedte, hogy azok őt úrnőjüknek

te k in ts é k ; — tegeződott velük és rö vi­

den keresztnéven szóliiották őt mindig. Sokszor hosszasan beszélgetett v e lő k ; — vigan. komoly tárgyakról is. de nem lürte, hogy könnyelm ű előtte. „Ugyan hol van

most a

szent

öröm m el a

szavakat ejtsenek ki

mi U ru n k ? “ m ondotta ilyenkor, és szelíd

határozottsággal intette meg a beszélőt. Napi foglalkozásaihoz tartozott a betegeknek, ápolása is.

M arburgban

egy kórházai építtetett, melyet assisi szent Ferencz em lékének szentelt. — Hosszú órákat töltött itt és a legvisszataszitóbb szolgálatokat végezte. K ris z ­ tust látta a betegekben tabbak voltak,

annál

és m inél

szegényebbek, undorítóbbak,

szívesebben

ápolta

őket.

elhagyatot-

Em berem lékezet óta nem

láttak oly önmegtagadást és oly kitartást, m int az E rzsé b e té t; de kortársai nem értették meg őt és túlzónak mondották. A bélpoklosokat, kiket ragályos és undorító betegségük m iatt m indenki került, Erzsébet

felkereste,

ápolta.

»Oh

m ennyire

boldogok

vagyunk —

mondotta társnőinek — hogy U runkat ily módon s z o lg á lh a tju k !“ M ire egyik kisérőnöje következőleg vá laszo lt:

„M eglehet,

hogy úrnőnk jó l érzi m agát

e népséggel, de nem tudom , hogy másoknak ép annyira

m egfelel-e az ők

társasága?“ Erzsébet nem csak a testnek betegségeit ápolta, — betegeinek lelkét is gondozta. Szelíden, jósággal intette szegényeit a szentségeknek gyakori vé­ te lé re : gondoskodott arról is. hogy a gyerm ekeket m in é l-ko rá b b a n keresz­ teljék meg. Sokszor ellenállásba

ütközött;

a szenvedés

által

elkeseredett

lelkek nem m indig fogták fel a le lki javaknak értékét és hasznát. Egy alkalom m al Erzsébet midőn egy vak folyamodott azt kívánta tőle. hogy

Konrád

ellátásért.

atyával a kórház

Erzsebet öröm m el

előbb a szent gyónásban

ajtajánál állott, íelvevé őt. csak

gyógyítsa

meg le lk é t; a

vak türelm etlenül károm kodott és babonaságnak nevezte Erzsébetnek kívá n ­ ságát. mire Erzsébet oly szigorúan utasította rendre a zugolódót, azonnal bünbánólag Konrád elé térdelt és meggyónt. Nemcsak a kórházban levő betegeket ápolta Erzsébet,

hogy ez

hanem a vá-

rosban és a vidéken lakókról Is gondoskodott; m inden szükségessel elláta őket. legkisebb kívánságaikat is elleste. Mondják, hogy egy hideg téli napon, egyik zsébet nyorsan ekepen. L ,

, 2

Uram

a

közeli

kúthoz

futott

és Isteni

Jézus K risztus! ha akarod, ~

h » ; poiia. ; r ,iobbek « xközöttr regyí árva

adj

betege halra vágyott. E r­ Segítőjéhez nekem <■ ■

folyam odott

halat

a te sze•»

"■ »

fiacskát fogadott b e ; e béna,

87 {élszemű és undorító betegségben sínylődő gyermeket igazán anyai szere­ tettel gondozta; hosszú éjeken át virrasztóit mellette, szerelő szavakkal v i­ gasztalta : midőn a fiú meghalt. Erzsébet egy bélpoklos leánykái vett ma­ gához. de Konrád atya a ragálytól féltvén Erzsébetet, m egtillolla neki. hogy ily betegeket házába foga d jo n: és Erzsébet nehéz szívvel engedelmeskedett. Gv. L e d o e h o w s k a

H e tid e n É v a .

SZOMORÚAK l IGASZTALÓJA. Siniogtiló ssii’eiti

B iz ta tó h a n g s n g ja :

G vő}ig^ys::eniíí esöjr

Reméljet: TeUennui'. R ánatosnn K ik eli'tthe nn-m ifk.

J r c o in r n n fu in n f

S z e tn /e tíf/é f s jn í/e . . . S iv a r v iin y o s ku’p iu i

S s o n tju h o s v n vá ro m ,

Ssomonutk Auyjn A r 'ífi'

n

b n ltlo g s iig o in

H á lá d n tln n v o lto m . . . l 'erem is a m e lle m :

Derűsen, v ittá m a n Térnek oifa i/issca, H o l a vétek ssenn vét S s ii'iik m ohón s zívta . . . S s u m o iiia k A n y ja va g yo k én is . . .

LiisaJó as hieit

Ir g a lm a s S-eii'etlbeii

S s e u t h a ta lm a d l t n !

B iz a k o d o m m égis . . . K ő n \e 3 ó szemekkel

K eserű a sorsotn,

Késó a /¡öuy, bánat: 0 /y j ó l esik mégis Panasskotliii u á la ti. .

Ssii-eU ele' a lto k : Ü ltess a szivembe Béke o ta j-á g o t ! ■ . ■

J fo ito fh U fi/i J ó z s e f

ZARÁNDOKLAT A SZENT FÖ LDRE AZ UJ S ZÁ ZA D KEZDETÉN. Lélekben v e z e ti; P. K. 0 .

(Folytatás.) zeretett keresztény zarándoktársaim ! A szél gyorsaságá­ val hasítja hajónk a tenger hu llá m a it és m ind közelebb és közelebb úszó óriási

hoz

kitűzött

czélunkhoz,

Mi

adja

ezen

építménynek az erőt és a gyorsaságot?

A

mélyében elrejtett t ű z ; a tűz által fejlesztett gőz. A m i a tűz ezen vünkben.

hajóban, az az Isten

Az Isten

által

szeretete a

terem tett

em beri

m i szi­

sziv

előre

törtet az üdv révpartja felé. de csak addig, rnig benne lángol az isteni szeretet tüze. Ha ez kialszik úgy meg­ áll utján, mely örök

czélja felé vezeti,

halál veszedelmében

forog.

apostolt is. midőn ajkaira ezen

sőt az

Ezen tűz

éltette

örökös szt. Pál

szavakat adja a korinthusiakhoz irt I. leve­

lében ; .M ost pedig marad a hit.

remény és szeretet,

ez a három,

de a

legnagyobb ezen háromból a szeretet“ . És a nagy apostol ezen a tengeren evezett valaha és itt ezen habokban háromszor szenvedett hajótörést, de a hideg hullámok isten iránti szeretetének tűzét eloltani nem volta k képesek. Ezen szeretet édes anyátok által

űltettetett

el ily .Tiesszire. a tengeren át. Nem

akarom

szivetekbe és ez hozott azért a szeretet

most

indító okait

előttetek feltárni, hanem inkább azt a kérdési vetem f e l ; m ilyen form ában nyilatkozzék meg a keresztény zarándok szeretete Isten irá n t? “ -Először a forró

vágyakodás szeretete

gyakorta látogattak a szaraczénok

,

—

A

középkorban

Olasz és Spanyolország partjaira.

juk nem volt más, mivel tengeri rabló -

m T n frat

legyen.

kalóz életet folytattak,

nt rabszolgakat eladni. Oh, mennyi keserű

Czél-

m in t az

keleten

könny vegyülhetett össze itt

e tenger vizeveU A honvágy könnyei valának ezek:

a lz a

hegyed v lrá

89 nyai, az apai, anyai sziv után. De a rablánczoknál erősebbek és lealacsonyitóbbak a keresztény

emberre a bűnnek

lánczai és annak következmé­

nyei. Úgy látszik ezen lánczok terhes voltát érezte a nemzetek apostola is. midőn igy k iá lto tt; „ K i szabadit

meg engem a

halálnak e testéből?* —

Itt -a nagy apostol minden földi zarándok nevében szólt, kik Ádám bűnének nehéz igája alatt nyögnek.” .N ö ve ke d ik e vágy. ha a czélra függesztjük tekintetünket. Szép a czélunk most is. t. i. meglátni a sz. helyeket, de m ily kicsinyek ezek azon végponthoz képest, m elyről szt. Pál m o n d ja ; „Szem nem látta, fül nem hallotta, sem em beri szívbe nem hatolt m it készített Isten azoknak, kik őt szeretik.” Ez az oka annak, bogy a szentek úgy vágyakoztak életűk ezen végczélja felé. Az Isten szereletéből duzzadó ifjú sziv, m int péld. szt. Alajosé haldokolva igy k iá it fe l: „ö rve n d e k a fölött, mi mondatott nekem:

az Úr

házába m e g y ü n k !“ Ezen szeretet tölté be szt. Ignácz egész valóját, midőn csendes, zajtalan éjszakákon fel-feltekintett az égre és így szól; .Mennyire undorodom a földtől, ha az égre te k in te k !“ E szeretet adta szeráfi Atyánk a jka ira oly gyakran e szókat; .Istenem és M indenem !“ „B á r m inket is ezen szeretet töltene be! N> feledjétek kedves Test­ véreim , hogy pihenés révpartja felé, hol

nélkül

haladunk az élet tengerén az örökkévalóság

azlán számunkra

lesz öröm.

gyönyör,

nyugalom

vég­

n é lkü l." ,H a valóban szeretet lakozik a lélekben, akkor az Istent barátság köte­ lékével is birja. lenség

Nagy kincs rád nézve egy olyan

óráiban is m elletted

m in d já rt földi

áll.

De

m it

barát,

ki a szerencsét­

ér egy bűnös embertársad,

ha

hatalmasság is volna az. mit ér annak barátsága az Isten

barátságával szemben, ki téged

már akkor szeretett, mielőtt a tenger árja

zúgott volna, m ielőtt felcsillant a hajnalcsillag. .Ö rök szeretettel szereltelek téged.“ Midőn

m int lélekben

czainkban, elküldé

üdvének

m utatá hol bugyognak

holtak hírnökét,

az élet

feküdtünk a halotlaink a nemzetek

mellett sán-

nagypásztorát, ki meg-

forrásai, hol a béke árnyas

husitŐ satora

m ellett pálm ák és rózsák susognak. A nemzetek nagy pásztora ma is foly­ tatja áldásthozó az eltikkadó

vándorlását az ő papjai

földi zarándokokat

á lta l;

kegyelmének árjával ud.t.

mindaddig, mig az utolsó is az elet ten­

gerén átevezve az örökkévalóság partján

kikötött.

Hát mi ezért barat. hű­

ségben ne ragaszkodnánk hozzá? A szeretet viszont " Midőn Dávid király az ő jó és hú bárátjától Jonalhástól búcsút vett. mélyen m egindult szívvel azt mondá neki; hogy m it akart mondani, t, i. haláhg hűen tartsuk meg^ g gesebb és nagyszerűbb Istennek hozzánk való szeretete, m.nt m.lyen volt

t.

90 ’ onathásá Dávidhoz. .D ile x ií me et tradidit ssmetipsum pro m e.“ „S zeretett engem és önmagát adta é rie m .“ (Gal. 2, 2 0 ) Hányszor fogadtad ezt kereszrény lélek. Oh, légy hűséges m in d h a lá lig .“ . Magyar nemzetünk király és hazaszeretete széles e világon

eléggé

ismeretes mely életet és vért áldozni tudott a múltban e két nagy kincsé­ ért. De minden koronánál több az örök Isten,

kinek koronája porba

nem

jíjiiria t. kinek trónja örökös, mig földi trónok meginganak és összetörnek.“ Hát vége a predikácziónak? — kérdi talán valaki.

H át

az ..Á m en ­

ből m aradt? Baj v a n ! Az az “ Á m e n “ nem m aradt el, m ert az elhangzott a Páter Antai

ajkairól

sok

szép és

együtt, de én erről most többet nem vallva az adatok kezemhez nelkú! ezt a fönséges

nem

magasztos itt

le nem

számolhatok,

m ivel az

jutottak.

Csak

nem hiszik,

eszméjü predikácziót egy hallásra

irt

tanítással

igazat

meg­

hogy leirás

Így m egtartottam

volna az eszemben. Meghagytam volt P. Márk és P. Bonaventurának hogy mmt szépirásí értő emberek, Írják le számomra hallom ás után szóról-szóra azt, de m int látják az egészből csak a közlött részt szolgáltatták be. M iért ? azt elmondom később. ^ A predikáczió és az utánna

elm ondott közös

im a után

következett

az unnepelyes nagy mise, melyet fényes segédlettel nagyságos

Imets Jákó

apátkanonok ur sub infula pontifikált. Nem gondolta a nagyságos kanonok

tartmt .

“ tón. "lid ő n

általános pihenőt

s z í y fő ld 7 « r ’ " ^^aédeit és m indazokat, kiket ism ert székelyföld, főtt pereczczel, melyet még hazulról küldtek volt az útra Töbk dn " ittt ' op eed rig^ 'n in c s v iz ! ! aKaani,

^

^ (F o lyta tju k.)

^

ta> I

91

A SZÁMÚZÖTTEK. (Éleikép.i

zt mondják sokan, hogy a magány élete haszno­ sabb. m int a nagy világ zaja. ig szetes is. Az Növekedni,

És ez termé­

ember czélja az örök fejlődés. gazdagodni

lélekben,

nemesedni

benső érzelm einkben: ez Istentől elénkbe sza­ bott életfeladatunk. Ennek pedig kárára van a nyilvánosság. Éppen m int a virágnak a napfény, vagy az erősen zuhogó zápor.

Egyik

másik leiszapolja a földre. virágból nem lesz többé

kiszárítja éltető gyökerét, a Mindkettő elveheti életét s a

virág.

Fonnyadó, hervatag va­

lam i, senyvedő élettelen szerv, s ki tudja, valljon vissza­ tér-e ismét a sejtekbe a fejlesztő, éltet adó nedvkeringés? Elnézem a társadalom vásárán az

embereket.

minden vehető.

Nézem

piaczán, az emberiség zsib-

Hol

minden

eladható, de nem

a kapkodást, hallom a féktelen

zajt. Majd m indenki ott akar lenni, hogy lásson és láttassék. Ez a külsőség élete: nyilvános élet. lem nélkül

elmaradni a társadalom

Ki merne,fé'e-

sokadalmából. mikor

az emberi tekintet zsarnoksága az elítélés kövét zárkózottakra?! Azokra, semmibe

kik

dobja a

nem a külsőnek élnek. Kik

veszik a megromlott közvéleményt, A világ szá­

jával nem törődnek. Mennek a maguk utján, törödneü a maguk bajával. Nem keresik a feltűnéseket. Nem láthatók mindenütt. Ezek a társadalom szá m ü zö ttjfi. Mert igy hivják őket. Bar levesen, m ert maguk

száműzik önmagukat. Életükben nincs folt, ami miatt pirulva

kellene elbujniok.

Nincs

semmi bajuk, csak

kerülik a nagy z a jt: az elel

piaczának vásári forgalma sérti lelkűk gyöngédségét. nyen családot ismertem é n : a Kovácsi Boldizsáré,. nevezték el, hogy szm n o zö lkk.

V olt is valami

_ . . . Ezeket .

titokzatos az

de am i mégis tiszteletet parancsolt, Kovácsi Boldizsár, m indenki megközelíthetetlen

úgy

eletukben,

embernek gondolta^

™veg5jében tanulta, minden mulatságon, bálon, ^ lehetett ott látni. Kovácsi Boldizsár félrevonult a ny.lvánosságtöl.

92 t

Az emberek különcnek,

majd eszelősnek tartották, olyasm it is rebes­

gettek róla. hogy törött cserepei v a n n a k ; majd életéi, hogy nem

meggyanúsították

él jó l a feleségével. Szóval beszéltek m in d e n t;

családi Kovácsi

Boldizsáról mindent tudtak, m indent föltételeztek. S a legérdekesebb az, hogy az egészből sem m i sem volt igaz. Csak annyi, hogy ő nem a mai emberek form ájából volt. A véletlen hozott össze véle. s én m ondhatom , nagyon a szerencsének. Gondoltam, most legalább benézek

m egörültem

ennek az em bernek a

titkaiba. Mit rejteget ez az élet. amely titokzatos az emberek előtt . — Kovácsi ur. ön

gyűlöli az embereket ta lán?

Vagy m iért

áll kér­

dőjel gyanánt az emberek előtt ? Bocsásson meg nekem, hogy ily bizalmas hangon szólok,

de látja én is ember vagyok,

bennem is van kíváncsiság.

Kérdéseim meglepték az öreg urat. Egyszerre m egvillant valam i fény jóságos szemeiben, s rámnézeti édesen lebilincselősn ; — Nagyon jó l tetle, hogy megszólított öcsém. Köszönöm a bizalm át, az emberek úgy is félnek tőlem; m intha megbántottam

volna őket. Pedig

dehogy. Nem ártottam én senkinek. Csak nem tartottam velük. Nem m intha haladni nem akarnék, vagy vissza akarnám

fejleszteni a kort. hígyje el. a

világén sem ! M int hivatalnok szerény fizetéssel alapítottam rényen kellett érnem,

m ert ha fiatalabb

korom ban í’^ v

nap

éitem volna át. ha tíz forintból h a jz a t költöttem volna el. velem ? Tartózkodó lettem, óvatos a kiadásaimban,

családot, sze­ alatt

k t'ttó í

m i lenne most

öcsém, én számítással

eltem. kerültem a zajos életet, mert az sokba kerül. Boldogságomat otthon a családom körében kerestem, s föl is találtam , nekem m indenem megvoU az eleiben mindig, soha sem hiányzott

semmi.

Gyerm ekeim

s általában

csaladom is igazán boldogok. Nem tudom , talán ezt irig y lik tőlem az em ­ berek, de tiiokzalos.

megmagyarázhatlan

az

én életemben

sem m i sincs

Hofflr a kü söségeke, m indig kerültem , feltűnést a világ piaczán restem, a kozvelemeny

jLT k

kétes értékű

elismerését nem

nem ke­

hajhásztam

-

ez

^

H o ^ y n e '^ H i s z r . az ember most egészen nagygyá lett képzeletemben. Hogyne? H.szen ő szembe m ert állani a kor felfogásával, ellene úszott

93 á lljá k meg a sarat. A bensőséges családi az élet vihara nem árthatott nekik soha.

élet megedzette őket úgy. hogy

Kovácsi ur meg a felesége? Hát belőlük mi lett?

Azt hinnők talán,

hogy életük ahtonyán bú epesztette őket. sajnálták az elröpült ifjúkor éveit az élét kínálkozó örömeit, melyeket ők elszalasztottak . . .

Ne higyjük. Ők

boldogok voltak, sokkal boldogabbak m int azok, kik kergették majd fenékig ürítették az élvezetek poharát. K ik napokat, talán évekst töltöttek el úgy, hogy sem m i hasznuk sem volt belőle, mert gondatlanul éltek, könnyelműen gordolko7tak. Kovácsi ur és felesége nem igy töltötték el idejűket, s éppen azért boldogabbak voltak m int kölcsönző

élet tiszta

öntudata

azok.

Az ő boldogságuk egy megnyugvást

volt. A takarékosság,

munka, erényesség,

szerénység meghozták gyümölcsüket. Az erények Jutalma nem is maradha­ to tt el. S

a világ piaczán töltött idő jutalm a mi lehet? Anyagi nyomor, sziv-

beli szegénység, le lki üresség : végül az aggkor vigasztalansága. Minél töb­ bet adunk a világnak, ő annál kevesebbet fizet vissza. Kisajtolja az embe­ rekből az életnedvet. Az erények virágai nem nyílhatnak. És a könyörtelen Ítélet mégis azokat nevezi száműzötteknek. kik ke­ rü lik a világ

zaját,

s a visszavonultságban

munkás

életet élnek.

Életet,

m elyből haszna van a családnak, az egyháznak, a társadalomnak. Én azt hiszem, nem ezek lehetnek a társadalom száműzöttjei. Talán inkább azok. kiknek nincsen otthonuk, s akik

megvetve a családi tűzhely

boldogságát, nyilvános helyeken lézengenek. A klubbok. kártyaasztalok, ka véházak, m ulatóhelyek hősei . . . Ezek az igazi t

F r á t e r .>/íhím í«>

SZHNT FHRi:XCZ VIRÁGOS KERTJE K a p is z trá n

s z . J á n o s é le te .

(F olytatás.)

A próbaévben ujoncim estere Sergi*

Ü l-

ani Onuphrius zetes. aki

az

volt. egy szigorú szer­ 6 engedelmességét ke ­

mény próbáknák vetette alá. K ét izben el

f

is

akarta

bocsátani

próba kedvééit csokat adott

igen

és

kem ény

n e k i: de

János

többször paran­ a

leg­

nagyobb készséggel te lt meg m indent, így pld. midőn

egy alkalom m al mos­

tak a zárdában és a forró vizzel telt bográcsba esett véletlenül egy posztó­ darab, am ely rögtön a fenekére szállt alá, O nuphrius megparancsolta János­ nak, hogy azt

húzza

ki.

János

egy

pillanatig sem habozott, hanem egész könyökéig

belenyúlva

kivette

posztódarabot.

a

a

forró vízbe, És

csodák

csodája az ott lévők nagy bám ulatára semmi baja sem lett a kezének. — M is alkalom m al, m időn egykor meg­ betegedett és orvosságul valam i forró lépő ujonczmester megkérdé, hogy

ita lt hoztak nekf, az épp akkor be­

m iért

nem issza meg az

orvosságot?

János erre a poharat megragadta és fenekig ürité k i a forró ita lt a nélkül, hogy szája vagy

belseje

tűz égett János szivében, zárda legalábbvaló

megégett

v o ln a ; —

m int a m ily

munkáinak

nagy

végzésében

ő

ugyanis

sokkal

volt az

ital

volt

első,

az

nagyobb

forrósága, az

A

im ában

soha sem fáradt e l ; a virrasztásban állhatatos, a betegápolásban készséges, a beszédben alázatos, járásban komoly, az ételben s italban rendkívül m ér­ tékletes volt. Meg is irigyelte az emberi

nem ellensége

a gonosz lélek

95 János e buzgalmát és hogy 6t a jő útról leterelje. Fölbiztatta János világ­ ban maradt menyasszonyát, hogy a zárdához menve megkérje az ujonczmestert. m iszerint

engedje

meg. hogy vőlegényének utolsó

„Islen-

hozzád“ -ot mondhasson. Az ujonczmes'.er. hogy kipróbálja János állhatatos­ ságát, megengedte. De midőn János a leánynyal beszélt, ez a hízelgésnek és a kedveskedésnek

minden módját felhasználta,

hogy Jánost a világba

visszaédesgetve a házasságra birja. János azonban oly meggyőzően beszélt a vilá g i javak hiúságáról, gasztosságát. hogy a

és oly meginditóan

leány a

m iszerint nem fog többé

könnyekig

emelte ki a szüzesség ma­

meghalva ígérte meg Jánosnak,

más vőlegényt keresni a mennyei

kívül. De nem volt állhatatos

ígéretében, mert csakhamar

jó szándékáról,

azonban

gyerm eke János

férjhez ment.

születése

ellenben

alkalm ával

megnyerte

letelte után a hármas

megfeledkezve

utólérte a büntetés:

rettenetes

vőlegényen ugyanis első

kínok közt végezte be életét.

állhatatosságának jutalm át, midőn

szerzetesi fogadalom

állal

a próbaév

magát végkép Istennek

szentelte. Kapísztrán legkevésbé sem tartozott azon szerzetesek közé, kik elég­ nek ta rtjá k jó l megkezdeni és miután letelték a fogadalmat, közönyös éle­ tet élnek, nem igen

szorgoskodva

lelkűk további

előmenetelén.

Jól tudta

János, hogy a lelki életben elő nem haladni annyi, mint visszafelé menni, azért ott, a hol mások abbanhagyják. ő ott kezdte és lelke első buzgóságát napTÓl-napra növelte, ¿rényről erényre haladván előre. Még jobban töre­ kedett tehát az alázatosságra

és engedelmességre, több

im ára, kevesebbet a nyugalomra

időt szentelt az

és legkevesebbel az álomra. A csupasz

padló volt az ő ágya. egy kődarab a vánkosa, a kinzó övei (cílicium) so­ hasem

vetette

szeretetben,

le testéről

ugyannyíra.

szeretet e müvében

és m indenkinél jobban

hogy inkább

betegápoló

kitűnt a betegek iránti m int szerzetes volt.

A

napokat és éjjeket töltött el, sohasem érezve a bűzt.

sohasem undorodva a legborzasztóbb sebektől sem. m int egy jó anya vett részt a betegek fájdalm aiban és fáradhatatlanul vigasztalta őket. mig csak meg nem gyógyultak, vagy e sira b m völgyéből el nem költöztek. ^ Kapísztránnak e kiváló erényei, melyek karöltve jártak az ő magas műveltségével,

arra

indították a rend

elüljáróit,

hogy őt fölszenteltessék.

Alig vette föl János a szerpapi rendet, elöljárói Őt szlenal sz. tanácsára Szienába küldték, hogy olt a népnek az Isten igéjét hir­ desse. ö ugyan alázatosságában tudatlanságát hozla föl mentségül, hogy kitérjen e megtiszteltetés elöl. de sziénai sz. Betnard.n a Szentiras sza v.va. ¡eleit neki .Vesd bizalmadat az ú rb a és ^ <áp«lni ,og te g ^ ^ ^ « nem enged lelkednek habozást mindörökre . ( 5 2 . zso t.) s J " tette magát alá. elfogadva a hitszónoki megbizast. Elsó szónoklata.

gy

i

«

_96_ hallgatóság előtt nem csekély eredménynyel tartotta, Ó ugyanis előbb maga tet’,e meg azt. amire másokat tanított és előljárt az erényekben, a m elyek k5ve!tsére másokat buzdítoít. Különösen példát vett m inden cselekedetében S2- Be.rnardín.ró!. akit szerencsés volt lanitóm esleréül tisztelni. János ugyanis m int fentebb em lítettük — a jog doktora volt. a theologiára tanította,

amelyet éles

oly hamar tanult meg

hogy maga

elm éjével

sz. B ernardin

oly könnyen

fogott föl és

Bernardin is csodálkozva

szokta m on­

d a n i; .A m it más éjjel nappal tanul, azt János álm ában a theologiát elvégezte áldozópap lett. így tehát János felékesitve minden denütt hirdette az Isten szolgájának beszédét.

igéjét, az Ú r S2ám talanok

íénynyei vették körül az apostoli

pedig őt

fö lfo g ja “ . M iután

erényekkel, ahol csak tudta, m in ­

pedig

csodákkal

a csodák,

hitszónokot.

erősítette meg hŰ

amelyek

m integy

A hallgatók

jóra rá tudta venni, kioltotta a gyűlölködéseket,

tu lvilá g j

lelkét

felbátorította a

m inden

kícsinyhi-

tüeket. a makacs eretnekeket, zsidókat és szakadárokat az Isten igaz egy­ hazába visszavezette.

Ugyanazért Európa

majd m inden fejedelm e

kérette

ot országába prédikálni ; és ő m indenhol hirdette az Isten igéjét, megszámlalhatallan volt a hallgatók verve fogadtak javulást.

tömege,

k ik az ő szavaira

sírva és

m ellüket

Nem hiányoztak más term észetfölötti jelek sem. Tiburban a ferencziek kertjeben prédikálva csendet parancsolt a m adaraknak a m elyek csicsergé­ sükkel a szónoklatot zavarták és azok rögtön elhallgattak. m.don a nép nem akarta ót m eghallgatni,

a sz. Írás ezen

Velenczében szavaival k iá l­

tott (o l: .Á s o k vizek nem olthatták ki az Isten szeretét.- A m ely szavakra oly hatalmas tömeg verődött össze egyscerre, hogy a tágas sz. P á l-té r nem volt kepes azt befogadni.

Ahol egy kezére

és lábára

lelevel meggyógyitott. Ugyanott kiűzte a gonosz

lelke,

béna

fiú t a kereszt

egy ördögtől m eg­

szállott asszonyból. ^ Agnilában m iko r a néphez szólott egy ragyogó c s il lag jelent meg a feje fölött. Több ily csoda történt Jánossal, dalmas legyek, nem is hozok föl. Valóban egy fényes

csillag volt

amelyeket nehogy

nagyon hossza-

János, ki a bölcseség,

a földiekről

való lemondás es más számtalan erények sugaraival ragyogta be az egész s o ^ t « n ittr " n tk I

fölvilágositott é s . kell em lite-

k . n c s é r k lp e z ? 1 n . b Pénzt asem h egészVé" nek fatalpu r r u k a 'v f s e T -

'« 3 "-9 y o b b r

^ '

‘

"'id ő n az

A ,? ' “ 3™ Az alázatosság evlálaszthataüan élettársa volt. Örült,

97 ha a zárda legalábbvaló dolgait végezhette, söpörte a folyosókat, mosogatta az edényeket,

ajtóról-ajtóra já rt alamizsnát kéregetni.

méltóságokat szorgosan kerülte, theatini püspökségeket

rávenni,

hogy az aquilai és

elfogadja. Mély tisztelettel viseltetett elöljárói iránt,

szavaikban az Isten szavát delmeskedett.

nem tudták

A kitüntetéseket és

hallotta és minden intésükre készséggel enge­

A szűzi tisztaságot rendkívül éber módon őrizte, szemér­

mesen lesütött szemeit sohasem vetette nőre. Sőt nem is ereszkedett nővel szóba, csak legnagyobb szükség esetében. Lelke csak uay lángolt az Isten iránti szeretettől, a K iért életét és vérét kiontani vágyódott. Innen eredt az 6 nagy felebaráti szeretete. innen a lelkek üdve utáni terjesztése körül kife jte tt fáradhatlan munkássága,

égő vágya és a hit

jézus legédesebb nevé­

nek tiszteletét, a m elyet mestere szienai sz. Bernardin kezdett terjeszteni és a m elyet Őtőle tanult, széles körben elterjesztette és azon volt. hogy e S2 .

Név előtt minden térd meghajoljon az égben, a földön és a föld alatt

Ezen győzhetetlen sz. Név erejével meggyógyította a betegeket, megfutami totta az ördögöket és összetörte a törökök vad hordáit. ^Folytatjuk.)

P. V i t y h v á r y A n i a k

í

i ' A A K i )H L A T 1 KILKESZ TÉNV. .1 h O v ' i i i r ó f . zent Lajos franczia király uralkodása alatt történt,

S

íöldesur három Ifjú embert azért,

hogy egy gazdag

m ivel ök a tilosában vadásztak.

íelakasztatott. A király törvényszék elé állitatá a kegyetlen bárót s szigorú

büntetést követelt. A halálra ítélt rokonai kegyelem ért könyörögtek s a ke­ gyes szivü király megbocsátott, lelkiüdveért három kápolnát

de kötelezte a bűnöst, hogy a

építtessen s azokat

m isealapitványokkal lássa

el. Kötelezte továbbá, hogy uradalmában a bíráskodás- és lemondván

az

erdőt egyik apátságnak

három évig a keresztes hadjáratban

három ifjú

adományozóra,

nyulvadászatról

csapatjaival

pedig

részt vegyen stb. stb. A bűnös

pénz­

beli kiadása m int a legenda elbeszéli tizenkétezer lírára rúgott, m it ájtatos czélokra fordított. Némely lovag ezen büntetést is keveselte. m ire a k irá ly így feielt : .Láthatja Ön ebből, hogy alattvalóim at nem örömest akasztatom fö l; de azokat, kik az állam és az emberiség törvényeit nem tisztelik, meg tudom büntetni.- Mindenesetre senki sem kételkedhetik abban, hogy az iJlető ha­ lálbüntetést erdemelt. gyessége. Ep ily kegyesen h is i

de egyszersmínt cselekszik

Isten

kétségbevonhatatlan irányunkban,

a kirá ly

bűnösök

ke ­

irányában,

mmden halálos bűneinkért megérdemeljük az örök büntetést. De nem

^9 igy tesz a vtgtelen jóság ; kim erithetetlen irgalmában, a bűnnel az örök büntetést (poklot) is elengedi tördelmes gyónásunkban, s megengedi, vagyis kis 2abja id e ig ta rtó büntetésekbcu, melyet itt tözben kell elszenvednünk.

a földön, vagy a tisztitó-

M ár a természet törvénye (lex naturalis) kívánja a bűn megbünteté­ s é t; Isten és az állam törvényei meg is szabják azokat. Fölöslegesnek tar­ tom e helyen azokat bizonyítani. Inkább az egyháznak isteni intézkedésből vett azon szeretetteljes figyelm ét,

gondoskodására akarom

hogy m i a lelkiatyától

által is szinte lebünhödhetjük

feladott,

felhívni a kedves olvasó

vagy önként vállalt penitencia

az ideiglenes büntetéseket.

Büntetni kellene

a bűnösnek önmagát, m ert sz. Ágoston is igy szól: .K érd (t. i. Isten) ir­ galm át. de ne feledd gazságát; irgalma hozza magával, hogy megengedjen a bűnösnek; igazsága pedig, hogy fenyitse a bűnt. Tehát irgalomért esdve, büntetlen fog-e a bűn

m aradni?

Nem,

Uram

nem ieend

az én vétkem

büntetlen. Ismerem igazságát, kinek irgalmát kerestem. Megbocsátasz Te a gyónónak, de csak ha magát bü nteti; igy mentetik meg mind az irgalom, m ind az igazság ; az irgalom,

mert az ember feloldoztatik s az igazság,

m ert a bűn m egfenyittetik." De ho! találunk komoly

penitenciázó embere­

ket. önsanyargató lelkeket, kik teljesen meg tudnak fizetni minden adóssá­ gaikért? Szegények az emberek m arkú állhatatlanok . . .

ma ezen a téren s. vagy legalább szűk­

A tökéletes ritka, m int a fehér h o lló ! Leggyak­

rabban pedig idő sincs az elégtételre !! Az anyaszentegyház nagylelkűségében még tovább megy : mint kezes lép föl m ellettünk s lefizeti büntetésünket a saját vagyonából, azon bünte­ tést, m etylyel

mi

az isteni

igazságszolgáltatásnak

tartozunk,

melyet sze­

génységünk. gyengeségünk m iatt nem tudunk letönesztení. Az anyaszentegyház - Krisztus jegyese kárpótlást nyújt helyettünk Isten igazságának

Krisztus,

a bold. Szűz és minden szentek elégtételének

kim erithetetlen kincstárából. E kincstár telen becsű elégtételét s az egyház ezen eljárása

magában foglalja a Megváltó vég­

Ó szentelnek minden

érdemeit.

Különben az

amennyiben kegy. annyiban igazságos is ;

egyességét hisszük és valljuk,

melynek

a szente

értelmében a megdicsőult

lelkek

mennyországban, szenvedő testvéreink a tisztitó tűzben és mi föld. haandók itt a küzdelem mezején egy testnek — Krisztusnak vagyun ja i s igy némelyeknek bőséges érdeme mások érdemtelensegét, érdemV a l a ^ r jézas földi életének ideje alatt mindenképen azon volt^ hogy a bűnösöket

mennyorszgába vezérelje,

úgy az á ta a

°

folyton csak azon iparkodik. Ezért siet tehét segítségére. És pedig a gyönásban megbocsétott vétkek ,de,g artö sét a búcsuk által majd egészen, majd egy részben enge i

^iveinek

100 Vagy az édes apa

nem így cselekszik-e.

m időn engedetlen gyerm e­

kének kiszabott büntetését az édesanya kérésére engedi el ? És a király nem búcsút enged-e. midőn a halálra itéltnek gyelmez?

Midőn

egy

tekintélyes

személy

lábai

dezik stb. . A b iifs ti gyónáson kívül elengedése az melyeket miután bűneink m ár megvannak

előtt

m egke­

bocsánatért

ese­

ideig való büntetéseknek,

bocsátva, még vagy e világon,

vagy a tisztító helyen kellene kíá lla n u n k.“ (K. Káté.) F o ly ta tju k .)

Ia í m hort.

MESE Szomorúan, pén.

elmélázva

melyet egykor

sűrű

á llt

egy

kiszáradt

lombsor koszoruzott.

társaira, m ivel azoknak ágain víg, dalos

f ő lg y s

az

őserdő

fá jd alo m m a l

m adárkák m ulatoztak.

köze­

te kintett A gyászos

tölgy megrázva száraz ágait, igy zúgott! .O h, hová lett boldogságom, m ié rt nem lehetek én is oly boldog m int ők, hogy ágaim on nyughelyei engedhet­ nék a tollas se regnek!?“ — H allotta

panaszos

hangját a közelben

lesel­

kedő róka. s igy vigasztalta a panaszos tö lg y e t: .M it busulsz jó öreg. hiszen szomszédaid is csak addig örülhetnek a vig zenének, mig a dér le nem a mulató vendégek.

szakgatja d íszru h á ju ka t; aztán eltávoznak

Ebből láthatod jó öregem,

hogy a vendég csak ott s

addig szeret maradni, ahol mindent inye szerint, kényelm ére talál, s ha ez nincs, akkor őrökre elm arad.“ K ö z li: i ' á b í H S .

/íT T li

. - I .

101

I

I

I

I

1

A KÁNA1 M8NNYEGZÓ. f

i( ; I

*

I

I

RENDI ÉLMT. S z e n t Ferencz a k ü lfö ld ö n T ir o l. A

szent-íerenc rendi szerzetesek

bozeni

gym nasium át

iskolai évben 307 tanuló látogatja. Ezen intézet igazgatója mészettudósa P. Gredler Vmcze, kirő l

fö ldije i

oly

sok

és k iv á ló

de azért a term észettudom ányokban

szemeíénye, kedvelt alak; jártas,

mély

ur is. ki másfél óráig egyetlen szót

m in t

sem látoga­ a

tudós világ

tudásával el tu d ja ragadni hallga­

tóit. Szerzetes testvéreinek büszkesége. Vele lommal utazott Bruneckből Brixenbe

ter­

szépet tu d n a k e l­

mondani. Szegény, szerény, alázatos, egyszerű barát, k i soha tott egyetemet,

ezen

történt

meg, hogy egy a lk a ­

Útközben beszállt sem szóllott.

hozzá egy idegen

Hosszas

megszólalt az idegen s beszédbs vegyültek. M egtudva

az

hallgatás után idegen

a Páter

születési helyét, nem győzte dicsérni a tartom ány kiválóbb tudósait, köztük magasztalva említvén P. Vinczét is. m in t kora legkitür.őbb katholikus mészeitudósát. Az öreg zavarba jö tt

volna

talán,

ter-

ha nem lesz öreg szer­

zetes. Azonban a nem várt meglepő dicséret nem

hozta

zavarba, hanem

kezdte P. Vinczét. m int közönséges em bert festeni, kicsinyíteni. Az idegen nem bírta az öreg szerzetes ellenvetéseit önmagáról szó, —

oly

pontos adatokkal

megczáfolní. szolgált

csak bámult fölötte. Végül is az idegen, látva, vonatkozólag meggyőzhetetlen, kíváncsian

ez — lévén

ellenfelének,

hogy

tu da kolta

m ert

hogy

az

a barát P. Vinczére P.

Vincze

lakhelyét,

hivatását foglalkozását, mig hosszas faggatás után kisü lt, hogy tüiajdonkép P. Gredler maga az. kiről már csaknem egy óráig

disputáltak.

tán volt öröme az idegennek, ki maga is professzor v o lt ; den nemével elhalmozta

az öreg barátot. Az

E kkor az­

a tisztelet m in ­

öreg pedig még

csak nevét

sem tudta elllenfelének megtudni, pedig szerette volna, m ert a beszéd folia m á n igen crdeke: kérdéseket érintett.

103

H a ll. A hallj Ferencz József-gymasiumban két ferenczrendi szerze­ te s ; P. Troger Adjutus és P. Gremblich Gyula már 30 éve tanítanak. Most ülték 30 éves szolgálati jubileum ukat s ez alkalomból a városi tanács egy­ hangú határozattal kitüntette őket egy-egy ezüst éremmel é- elismerő ok­ irattal. Az intézetet 240 tanuló

látogatja.

A ferencziek

inlernátusában 50

ifjú részesül gondozásban.

T e lis (Oberinntal) A n iu lt év október havában ünnepelték a telfsi ferenczrendi zárda 200 éves fennállásának a

jószivü

adakozók

egy remekszép

évfordulóját.

kivitelű

Ezen alkalomból

emléket állítottak,

mely a

Szeplőtelen fogantatást állítja a szemlélő elé. Ezen mindenesetre szép ün­ nepen részt vett a fenn em lített ju b ilált P. Gredler Vincze is, m int Telfs szülöttje s mostan fénye, büszkesége. A u s z t r ia « Míchaelbachban P. Piánk Firm in. egy lelkes ferenczrendi szerzetes, a harmadrend érdekében igen sokat fárad. A testvérekbe uj lel­ ket ö n tö tt: reorganizálta

őket.

kéz figyelm es ápolása. Ugyanazon örvendetes

Meg

hirt

is látszik

mondhatjuk

minden

egyesen a gondos

a herzogsdorfiakról is. kik

követésre méltó buzgósággal teljesítik mindenben kötelességeiket. N e u s s . (Rheinland.) Még az 1850. évben alakult meg a harmadrend Neussban. Egy üdesheimi polgárember ugyanis Neussban meglátogatott egy jám bor családot, s ott a többek közt azt is

elbeszélte,

2-án Nevigesbe megyen, hogy a harmadrendi deklődés felébredt

hogy ő augusztus

fogadalmat

letegye. Az ér­

m indannyiukban s kíváncsian kérdezősködtek; mi az a

harm adrend? stb. Ő mindenre bő felvilágosítást adott, minek aztán az lett az eredménye, hogy a család tagjai is vele mentek Nevigesbe s beléptek a harmadrendbe. Ma m ár

mintegy 580-an vannak. Van rendes

m egtartják pontosan havi gyűléseiket. lyes fölvétel

és fogadalomtétel.

igazgatójuk,

Minden évben kétszer van ünnepé­

Filléreiket is összeteszik s úgy segítenek

szegény, beteg testvéreiken B c l f f i u m . Már az őszszel emlitettük, hogy a belga harmadrendi testvérek nagy tevékenysége, fejtenek ki a h.télet tágas m ezíin. Am int a har­ madrend kitün6 lapja .D e Bcde van den H. Franziskus van Ass.s.e lőweni harmadrendi congressus gyönyörűen sikerült. hallgattak a jelenlevők s azután P. Placzid elnökle,e a la „

.r a

-^gkezdö tek

az ülések. sL e tm e g ra g a d ö a n szönok.ltak : Mnylderman élet n,egszentesúléséríl a harmadrend á lta l: Albrecht egyeterm hallgató a m ai i,ju ,á g veszélyeiről, melyek ellen kitűnő védszer a harmadrend berah ügyvéd pedig a harmadrend korszerüsegerol beszélt. Van is Be h a r tía d r ld n e k a nép minden csztályáböl azt, hanem még szerényen büszkék arra, hogy a nagy Pa.r.archának gyér m ekei lehetnek.

104 A Wa)lonie-i

harmadrendi

congressűs is szépen sikerűit.

Nam urban

tartották meg s a tudós N iclot kanonok gyönyörű beszédet tartott azon. Lokerben is (Flandria) a genti püspök Msgr. S tillem an einöktete alatt szintén volt egy congressűs, melyen m integy 1200 harm adrendí tag ve tt részt.

S z e n t Ferencz h a z á n k b a n . L e v é l a s z e r k e s z tő h ö z . I ^ n i tis z trlt S zerkesztőség! K érem , szí­ veskedjék az alábbi közleményt kedves lapjában közölni. Szószerinti máso­ lata ez az eredetinek, melyet a kegyelet záloga gyanánt a budapest-országuti szt. íerenczrendi zárda őriz. -1901. gyomorbajba

év nyarán estem,

egy

lesoványitó gyógymód következtében

melyen a főváros legelőkelőbb

tudtak s az összes alkalmazott gyógymódok nyultak

Majdnem

egy évig

orvosai

súlyos

segiteni nem

puszta kísérletezéseknek bizo­

húzódott el betegségem, míg 1902. év m ájus

havában gyomorbajom gyógykezelése végett egy európai hírnévnek örvendő orvostanárhoz Würzburgba. Bajorországba mentem. Nőm — vallási érzületétől

áthatva — páduai

szt. Antalhoz

fordult

segélyért; íogadalmat lett. miséket olvastatott s igen gyakran látogatta szt. Antal oltárát a Margit-köruton levő II. kerületi plébániatem plom ban. Ez időben történt, levő „K apelle- nevű

hogy W ürzburgba érkeztem

búcsujáró

vezet s mely egyszersmind művészi kivitelű szul ereztem

helyet

kálvária

után a város

kerestem fel,

melyhez 300 lépcső

tem plom is lévén,

a lépcső

kőcsoportozatokban az állom ásokat tünteti

magamat,

hegyre felérve birtam

folytonos

magamon

hányási

ingerek

m ellett

fel. Igen rosz-

gyötörtek,

könnyíteni. Megtörten.

m ellett

de csak a

lehorgasztott fővel

érkeztem a templom m ellett levő

forráshoz, m ely egy sziklából önti üdítő

vizet. Az első kortytyal torkom at

kíöblinlendő.

fejem et m időn

P 'l'antottam

ÉsLi

is'T'erösömhaz

A ,

teliesesen" »

t

bér ha” á b a ''n "e a r

fe lk iá lto tta m : "^ ^ y

é re te m

Uiolag w t h u r / b a ' ' r " ' H ! hogy a belgyógyászat 'tto h é

meg,

fölem elem . melyhez ön-

.S ze n t A n ta l ! '

heti d ie tític u s kúra után

magamat, de 1902. év novem -

^ '• elején ° ) ' ™ “ '-bajom azonban oly fokúvá lett,

egy veszélyes 3yom o rm flté tn e ra "íá vItn l'’ s ' l k L r t ' ' ‘ t ' "

- -

—

! t t t : . T r b é : ^ r it r

105 vonalú technikai fejlettsége m ellett Isten

után páduai sz. Antal közbenjá­

rásának köszönhetem, hogy e veszélyes műtét teljesen sikerült és ma egé­ szen ú jjá alakult ember vagyok. K ülföldön te lt utazásaim közben különösen a szigorúan katholikus és vallásos Bajorországban tapasztaltam, hogy a boldogságos Szűzön kivűi páduai szt. Antal — ha szabad e profán

kifejezést használni — a legdi­

vatosabb szent. Nincsen templom, melyben oltára, szobra ne lenne s alig van katholikus ház. hol szobrát vagy képét ne tatálnók. S oltárai mindenütt díszesek, az ájtatoskodók sokasága által állandóan áldozat-gyertya által állandóan világítva vannak. Ez

utón

is

meleg

hálámat

fejezem

látogatva s számtalan

ki páduai szt. Antalnak azon

hatásos közbenjárásáért, melylyel Isten segélyéi nehéz betegségemben k i­ eszközölte s nagy családomnak gyógyultan visszaadott. — Budapest. 1903. deczem ber 27, P a u a jo it ezredes. A fentiekhez a következőket bátorkodom adni : az ezredes ur neje a leírt gyógyulás után hálája jeléül két szép kivitelű ezüst szivet ajánlott fel tem plom unkban : egyet a

lurdesi szeplőtelen Szűznek, a másikai szt. An­

talnak. Ez utóbbi szivén ezen

fölirat

.H á la feji'bcn cg\' sze­

olvasható;

r t ucsést'u végzrft niűiétért. á p r il 20. Szabadjon remélnem, hogy a fenti történet ezen kiegészítését 6 méltóságáik nem veszik zokon. P. A n ih ró J . J . sz. ferenczrendi áldoiár, h. plébános. K é r e le m

Igen kérem

szent Ferencz atyánk és páduai szent Antal

tisztelőit, hogy im á ikka l támogassanak, miszerint az ő közbenjárásukra egy fontos ügyemben minél előbb segítséget nyerjek. Meghallgatás esetén nyil­ vánosan fogok köszönetét mondani sz. A ntaln ak! A iito itia HŐvtfB u d a p e s t A rendi tagok buzgó im áit kérem, hogy isten segítségé­ vel vizsgáim at sikeresen letehessem és az igaz egyházba, elszakadtak visszatérhessek, a tékozló

melytől őseim

fiúval fe lk iá ltv a . „Atyám vétkeztem

ellened és az ég ellen“ . N u o f c r Lajos. T e m e s v á r . Föltételemhez hiven nyilvánosan mondok köszönetét sz. Antalnak, az árvák

atyjának, ki engem fontos

ü

g

y

e

i m

b

e

n

hathatósan párt­

fogolt, s nem várt eredményhez juttatott. Köszönet és hála sz.

nta

B . F. kispnh.

,, K o lo z s v á r . Mióta sz Ferencz atyánk harmadrendjebe léptem, azóta

nem tudok eléggé hálát adni az Ú r Jézusnak azért a lelki mely napról-napra eltölt. Már-már a kétségbeesés örvényeben álltam^ midőn sz. Ferencz atyánknak

könyvecskéje kezem

közé akadt es ebből kezdtem

m e rite n : Isten irá n t v a ló szeretete, és m e g n y u g vá st a

tanultam lassankint azt, hogy szenvedni boldogság, mert ezáltal hasonl.tun

106 leginkább az éretiünk nagyon sokat szenvedett Jézushoz. M indezekért hálás höizcneíet

-Midok az Ú r Jézusnak, Szűz Anyánknak és sz. Ferencz atyánk-

fesh'cr. B iiJ a p c s í . Hála Jézus szentséges .ir r iia d i.

Szivének és fájdalm as A nyjának,

testvér lehettem, mert azóta igen sok le lki öröm ben ré-

'^ 'n s á r u t. (Pozsony-m.) „Dicsőség, az Istennek

a

magasságban

és

bcKesséq a jóakaratu embereknek a fö ld ön “ , ezt m ondta az angyal a pász■.ű'^-knak. Én sem

adhatok

elég

hálát és dicséretet

a jó

Istennek azért,

hogy rásegített arra, m iszerint a legszentebb Sziv kegyelm éből sz. Ferencz atyánk harmadrendjében a szent fogadalm at tetehettem a m ú lt év deczember 13-án Pozsonyban, mely alkalom m al 10-en beléptek, 6-an pedig foga­ dalomra bocsáttattunk. Há!a atyánknak

legszentebb Szívnek

és sz. Ferencz

K u h ik Jó zse f h a rm a d re n d i testvér.

K o lo z s v á r r ó l ke.

érette a

egy valaki a S zent Ferencz H írn ö k e utján nagyon

a harmadrendi és más testvéreket, hogy testvérüknek

szándékát fo g ­

lalják imáikba, mert nagy szüksége van arra, hogy kérése a jó isten tró n ­ jához ne egyedül, ne árván jusson el. iM á r ia - B e s s n y ö r c a m últ év ju iiu s havában III. rendi testvérekből és ájtatos hívekből álló zarándoklat in d u lt k i /^. K is s

A r is z tid budapesti házfőnök vezetése mellett. A bucsujárásban én a lulírott is résztvettem. A lelkes és szép ájtatosság egészen m eghatott, úgy, hogy inkább képzeltem magamat az égben, m int ezen a gyarlóságokkal telt földön. M ikor csalá­ domra gondoltam, azon kezdtem töprengni, hogy váljon m ilyen emléket vigyek e szent helyről három leánygyerm ekem nek. V illá m k é n t dolat, hogy legjobb lesz a boId. Szűz és sz. A ntal

jö tt a gon­

érmecskéje.

Megvásá­

roltam. s rögtön meg is áldattam, hogy hazavigyem. De mi tö rté n t?

M in-

denik örömmel fogadta, de egy, a legkissebbik, am elyik még hajadon volt. alig hordta nyolc napig,

letelte.

kénem őt, hogy ismét hordja

a

M ily

szomorú

m egáldott

használt. Az én leányom hajthatatlan

lettem

erre.

em lékérm ecskét.

maradt.

Pedig

legkissebbik leányom hidegsége. M indazonáltal Jézus

nekem

meglagyuljon. Es mi tö rté n t? ! Egy este, m iko r leányom nekem,

hogy

de

mitsem

nagyon fájt

legszentebb Szivéhez

folyamodtam, s tiszteletére sz. kilencedet tartottam , hogy a jából. megijedve jelentette

s m ennyire

gyerm ek szive

hazatért m u n ká ­

elvesztette a jegygyűrűjét

mely

nagyon becses ajándék volt. m ert jövendőbeli vőlegényének atyja adta volt neki. Hiába volt mmden keresés, m ár-m ár lem ondtunk m inden rem ényről. am,kor én bizalommal fordultam sz. en segítsen.

S íme

fényien a gyurü, holott

másnap

Antalhoz, hogy

szobatakaritás

után

ebben a kínos helya legszebb

leányom bevallása szerint a gyűrűt

helyen

m unkája után

107 lehúzta volt kezéről és ott hagyta. S meg volt győződve róla. hogy valaki elvitte. M ikor hazajött m ár m egtaláltuk veszítetted

ismét

leányom a munkából, s mi a gyűrűt otthon

volt, igy szóltam

el a jegygyűrűdet, mert

hozzá:

„No lásd édes leányom, azért

nem akartad

hordani a Mária és sz,

A ntal érm ecskéjét“ . E szavakra rögtön ment, hogy ismét föltegye és viselje, és soha többé le ne tegye. Erre én azt m ondtam : „Miután ezt megtetted, sz. Antal is visszahozta

a gyűrűdet“ . Elképzelhetni, milyen

nagy völt a

gyermek öröme, de még a szülőké is, kik könnyes szemekkel adtak hálát Istennek, hogy kérésük beteljesedett. L a jo s testvrr, H l . r m d i ta g B u d a ­ pesten. K é z d i - V á s á r h e l y . A m últ évben történt a következő eset Háromszék-megye \ . . . l község lakójával. Az illető földmives ember augusztus hónapban kim ent a mezőre gabonáját behordani a bold. Szűz egyik legnagyabb

ünnepe volt.

feleségével együtt. Éppen

Mikor a szekeret

megrakták

a kévékkel, a földm ives ember pipára akart gyújtani. Meg is gyújtotta, de am ikor visszanézett, indulásközben azt vette észre, hozy megrakott szekere lángokban áll . . , El is égett mindenestől, a barmokat is alig tudták meg­ m enteni. ím e az Isten ujja, fenyitő

ostora, ha az ünnepeket nem szentel­

jü k meg, s M áriának hűséges gyermekei nem vagyunk! Tompos János

K é t n e in e s s z iv ű

ú r n ő B . F. és K . J. előfizettek Kolozsváron

oly szegény családok részére a Szent Ferencz

t f V

Hirnókt're,'fi\^ megrendel­ nék de nincs m iből íizetniök. Hát biz' ez nagyon szép és napjainkban ritka példa, bár követnék sokan a gazdagok és segítenék igy a szegényt. K o lo z s v á r . Az óvári sz. Ferencz-rendiek templomában elhelyezett sz. A ntal perselyében az elm últ 1903-ik esztendőben összesen begyült 9090 korona és 99 fillér. Mely összegből hetenkint minden kedden 150 darab 80 filléres kenyér osztatik ki a szegények között. Igen sokan pedig gyors­ segély címén készpénz adományban is részesülnek. P o z s o n y Ezer hála és köszönet S ze n t í'frenez H írn ö ke szerkesz­ tőinek, hogy ezen kedves füzetből megismertem a harmadrendű testvérek életét, s most én magam is megkedvelve azt, már négy hónapja, hogy sz. Ferencz atyánk zászlója alá álltam . Kérem Isten segítségét és kedves testvéreim buzgó Imáját, hogy kötelességemnek mindenkor megfelelhessek B cnkoi'ícs A lá ria , E lco n o ra nővér. H L re n d i tag. M é l y tis z te le tte l k é r j ü k a harm adrend gratólt és a r e n d i ta g o k a t, s z ív e s k e d je n e k e s a lk k a l fö lk e r e s n i. M in d e n tudósítás, ® t e s t v é r e k k o ré b ó l szól, vonz, s aitalflnos é rd e k . ^ k érő -, v a g y h ö la n y lla tk o z a to t szívesen kQiÖn p a p ír r a le ír v a a hónap lö-ig: k e zü n k h ö z ^ s ze rű e n c s a k ez; .S z e n t F e re n c z H ír n ö k e - szerkesztősége. Ma

ro 8 v á s á r h e ly .

__________

-

- * S'

! • '

.^' ’

T

?>

*1

í

*

«

I

*

#•

^

P.

.

•

•

1

‘

.

r

. •i‘' -• ' "«.■.y'*' T*

>

c.

9

I ;

r>'.>

í'

KÜLÖ NFÉLÉK. (1825— 1901.) A

m agyar

katholikus

egy­

házat érzékeny csapás érte R im ely K ároly besztercebányai püspök halálával. Január 14-én szivszélütésben, hirtelen halállal hunyt el Garamszentkereszten. Nemcsak a katholikusok körében, de az egész magyar hazában m ély rész­ vétet keltett az agg főpásztor elhunyta. M int Rudolf trónörökös nevelője és magyar nyelvtanára az uralkodó családnál is köztiszteletben állott. Munkásság, emberszeretet és könyörületes jő sziv jellem ezték m inden állásában, püspöki méltóságában is. Midőn szerény

folyóiratunk

a

Szent

megindult, elsők között volt a magas főpapi kar

Fcrencs H ír n ö k e

tagjai közül, ki jóakaratu

támogatásáról biztositott. Imádkozzunk érette. Nyugodjék békében ! X P iu s P á p a Ő s z e n ts é g e , m in t arról kedves olvasóink, a folyóira­ tunk más helyén megjelent római tudósításból értesülhetnek, napokkal előbb avatta boldogokká a három életrajzi adataikat kedves

magyar

olvasóink

vértanút. épülésére

Nem a

lesz

érdektelen, ha

következőkben közöljük.

1. K o rö s y kanonok Horvátországban, Kőrös városában született 1580-ban, előkelő szülőktől. Szorgalmasan ta n u lt itthon és a külföldön, majd pappá szenteltetvén Magyarországon ritka buzgó apostoli munkásságba fogott. Áldásos tevékenysége Pázmány Péter esztergomi

érsek figyelm ét is

felköltotte s öt fŐmegyéjébe

tanár volt. később

felvette.

Előbb

theologiai

kanonok lett s e minőségében a káptalan tulajdonát képező széplaki apát­ sági javadalmak gondozását vette át. Szépiák es annak vidéke abban az időben nagyon el volt m erülve a

109 h ilu jitó k tévelyeibe, s a kath. hithez

ragaszkodók az efetnekek hatalmas­

kodása alatt nyögtek. E nyomoron készült Körösy lehetőleg segíteni. Vala­ hányszor tehát Széplakra jStt. hivatalos

teendői

le lki üdvének előmozdításán

E ljárt

fáradozott.

mellett, az ottani népek házról házra,

felkereste a

híveket, őket oktatva, vigasztalva és a kath. hitben és jámborságban való rendületlen kitartásra buzdítva. Szépiákról hivatalos teendői gyakrabban Kassára is vezették őt, ahol Pongrác István és Grodecky Menyhárt Jézus-társasági

atyákkal megismer­

kedett. Ezekkel legbensőbb barátságra lépett, és valahányszor Kassára jött, náluk szállt meg. 1619. ju liu s

havában

Pongrác

atyával

Jézus-Társasága

homonnai

kollégium ába rándult, részint hogy ott szent Ignácnak ünnepét ülje, részint pedig, hogy a le lki gyakorlatok végzése által buzgalmát ÍÖlélessze. A szentéletü Dobokay atyának vezénylete alatt

végzett lelki gyakor­

latok befejeztével visszatért Széplakra, d e nemsokára,

értesülvén Rákóczy

hadának Kassa felé közeledtéröl, maga is Kassára sietett, hogy ott. Pongrác és Grodecky atyákkal együtt, oltalm ára lehessen

a

kath.

híveknek, — s

ez alkalom m al érte őt a vértanúi halál. 2. J * o iig n k Is tv á n , az ősnemes Pongrác családnak 1582-ben Erdélynek A lvinc

nevű

városkájában.

Hajlam ait

sarja. Született

követve Jézus

társaságába lépett. Előbb Brünnben, Prágában és Grácban működött, majd társasága

hom onnai

kollégium ába

minőségben. De tevékeny buzgalmat

helyeztetett

fejtett k i

a

át

hivek

tanulmányi lelki

felügyelő

gondozásában is.

Valahányszor csak iskolai teendői megengedték, szorgosan fölkereste Homonnán és ennek vidékén a h iv e k e t: oktatta, erősítette, őket az igaz hitben és m indent megtett, ami üdvök biztosítására czélszerü volt. Különös gondot fordított a tévelygők megmentésére is. E

szent törekvése

és fáradozásai

m ajdnem felemésztették. M ily hatásosan akadályozta meg a káros hitújítás terjeszkedését, leg­ jobban kitű n t Alvínczy Péternek, a tévelygők hírhedt nagy emberének azon panaszkodásából, hogy ameddig ez az egy jezsuita él. sem ő, sem felekezete nyugtot nem remélhet. Pongrácz e sikerdús apostoli tevékenységének jó hire Kassara is elterjedt s alkalm at adott arra. hogy Dóczy András, az egyaránt buzgó katholikus és hősies királyi hadparancsnok, a lelkileg elárvult kassai katonák és polgárok udveről gondoskodván. Kassán

missíoi állomást alapított, s ennek fejéu epen

P o n g rá c z o t k é rte k i Jézus tá rsa sá g á n a k e lö ljá ró itó l.

ségesen teljesítetlek, s így Pongrácz

e lö ljá ró in a k

utasítása folytán 1618 -ban

110 társa.nak í a tanuló H o m c r n á í ó ! megvált.

ifjúságnak,

valam int a magyar hívek

Kassára jö t t és missiói

he!y;;e‘ f b e n egészen a lelkészi

hivatalát

teendőkre adván magát,

nagy bánatára

elfoglalta.

Eí

új

Kassán és ennek

k o rn y é k e n ''o k o ro ít buzgalommal és erőmegíeszitéssel folytatta a Hom onnán

leikeket mentve

k : 's j; e ’ t te ve kp n ysé g e t.

és szent életre

vezérelve,

mígien

f á r a d a lm a in a k a vértanúi halál véget nem vetett.

a íjs íi

^

Grodeczky Menyhért, a lengyel

C-rode^rkye-

eredetű, de Sziléziába

átköltözött

riemes családjának ivadéka. Született Sziléziának Teschen nevű

városában I5 i4 *b e n . Jézus társaságának kitűnő m unkatársa lévén a tévely­ géstől való megvédésben tapasztalt apostoli m unkást. 1618. évi deczem ber havában Kassára küldték. Pongrácz atya mellé, hogy ott a szláv és német ajku hivek üdvének szentelje kitűnő papi tulajdonokkal ékeskedő életét. Áldásos

tevekenysíge azonban csak rövid ideig tartott, m ert m ár két

hónapnak letelte után Pongráczczal és Kőrösyvel együtt szenvedett vértanúi halála véget vetett apostoli működésének.

E g y O la s z o r s z á g b a u fa z ó m a g y a r f i u c s k á r ó l és e g y m a ­ g y a r p a p ró l, A Turinban magyar nyelven megjelenő Szálézi értesítő 4-ik számában a fenti czimen ezen érdekes apróságot olvassuk ; .Erzsébetfalváról

egy nagyobb

fíu társaságában

utazott

Olaszország

fele a 13 éves Kiss Géza nevű magyar fucska. M indketten a cavagliai m a­ gyar intézetbe vétettek fel. hát odasiettek. A kis fiucska Velencze felé siető gőzhajóra szállott fel társával. Ugyanezen hajóval m ent egy m agyar pap is. Am int m e n tik, a hajó himbálózásától a fiucskát m ély elaludt.

álom nyom ta el és

A pap, megértvén a fiú beszédéből, hogy magyarok, odam ent az alvó fiucskához. felköltölte őt és társalogni kezdett vele. T udakolta kilétét, e nagy útnak czélját. Az

élénk

eszű

gyermek az ő kedves

m odorával

m indent

szépén elmondott. A pap e percztől kezdve különös pártfogásába vette őket. Enni adatott nekik a hajón. Aztán Velenczében a Jézustársaságiak házában megvacsoráltatta. Este 11 óra evő vasúti állo.máshoz

felé pedig

elkísérte őket

Itt a maga zsebéből

ekik és megígérte, hogy ha ideje így útnak eresztette.

gyalog a

másodosztályú

lesz Cavagliában

messze

jegyet váltott

meglátogatja őket és

Kedves olvasó, találd ki, hogy ki lehetett ez a m agyar p a p ? ! Az eddigiekből látod, hogy ez a pap

szerencsétlen

magyar

hazánk-

p ra ta n reménye, a szomorú magyar népnek páratlan vigasztalója, az d T Í u i r a d a fh ak, fáradtan elhagyva a gyóntatószéket,

gyóntatöszéket foglalja - « 'á = ^ 9Ín a k magaslatáról, csodás uj erővel a szós ékre lép

111 ahol Őt a tömeg rajongva környezi, hogy ellessen minden szót. ami ajká­ ról ellebben. Aki minden templomban, ahol megfordul, maga akarja bemu­ tatni a legfönségesebb áldozatot, hogy maga vigye az Urat az áldozó tö meg ajkához. K i lehet más ez a pap, m int g r ó f M a jln lh i r d ( ' l y i p ü s p ö k ! (Közművelődés.)

Gusztáv K a ro ly, n :

O r s z á / jo s E u c h a r i s z t i k u s k o n g r e s s z u s . A boldogult Erzsébet királyné em lékét hirdető

Örökimádás-templom

udvar jelenlétében m ájus hó 15 központi

alapköletételi ünnepélye az

l9 körül lesz. Ez alkalomból a budapesti

oltáregyesület kiállítással

egybekapcsolt

országos

eucharisztikus

kongresszust szándékozik tartani. Ez ügyben hétfőn január 25-én két helyen is volt előérlekezlet. D. u. 3 órakor az Örökimádás zárdában P a lla v u in i Edéné Őrgrófné elnöklete alatt gyűltek össze az oltáregylet hölgytagjai, mig d. u. 6 órakor a katholikus egyesületek szövetségének irodáában K á n ttr K ároly apát elnöklete alaU a

kongresszust

eiőkészitő

M indkét értekezlet abban állapodott meg. hogy

bizottság

legelső sorban a líbornok

hercegprímásnak ertgedélyét kérik ki s aztán a püspöki alatt m egindul az akció, hogy

ülésezett.

az Oltáriszentség tisztelői

kar védnöksége minél

nagyobb

számban jelenjenek meg e kongresszuson. A \;ig v a r h a r in a d r c m lie k

z a r á n d o k la t a R ó m á b a , című múlt

számunkban közölt hírünkre visszatérve megjegyezzük, hogy a zarándoklatot előkészítő m unkálatok javában folynak, s folyóiratunk olvasói közül örömmel üdvözölték sokan

a szép

eszmét,

s többen

már jelentkeztek is, hogy a

zarándoklatban részt>/enni óhajtanak. Van még elég idő szeptember hónapig a megfontolásra, ajánljuk tehát ez ügyet olvasóink, különösen a harmadrendi testvérek figyelmébe.

X III

L c o pápa s ír e m lé k e .

Ősi szép szokás szermt a pápák állandó sírja fölé emelendő síremlék fölállításáról azok a bibornokok gon­ doskodnak, akiket az elhunyt pápa emelt a bibornok. kalap á lta l az e g y h á z szenátusába. V a n n u te lli S zeráf,n b.bornok, m m t X I I I . L e ó D ápa k r e á ltja in a k ra n g b a n le g id ő s e b b ik e m ostan áb a n azzal a kétessel fo d u ft a n a n y n e v ü p á p a m ég é ló b ib o rn o k a ih o z , hogy gondoskodjanak sirernlé k é n e k fö lá llítá s á ró l m e ly n e k k ö lts é g e it előzetesen 1 6 5 .0 0 0 lírara b e c s ü l* .

A ^ t

S Í.

á n r bazU iklkanon^okjaiböl Satolli

^^^ornoknak

m int a

a z . ^

_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ i.J

112 fölö;í kitárja, lábainál két angyal m árványlapot tart. melybe a íöhrat ^-avait íoa'ák bevésni. A síremlék oldalnyilásaiban két szobor a l l : aquinói r 't n ^ Tamásé, kinek bölcseleti rendszerét törekedett a pápa újra íö lvirá és assisi ízent Ferenczé. annak jeléül, hogy X III. Leó a harm advolr Érdekes itt megernliteni. hogy annak idején a terv első •-•.'T u ri-l^ 'k c r valaki szent Ferencz helyére szent B onaventura szobrát ' • a i =i(;unói bölcs szobra m ellé. X lll. Leó rövid gondolkodás után Whc y/'entjének szobra m elleit döntött, jeléül azon őszinte szerete- : . Í^iszieletének, m elylyel a szeráfi szent s annak rendje irá n t m in. :seiKecelt. Lucchetti ugyan m ár hozzáfogott az em lékm ű elkészitésé. de még jó időre lesz szüksége, m ig azzal teljesen elkészül s igy X lll. Leó tetemei előreláthatólag három évig nyugszanak m ajd a pápának a Pétertemplomban lévő ideiglenes sirhelyén, m ig a lateráni bazilikában fö l­ állítandó állandó sirjába helyezhetik át.

IRO DALO M . A z é lő k e r e s z tijt t á r s u la tá n a k s z a b á ly k ö n y v e c s k é je . K ia d ja az egyházmegyei és rendi elöljáróság engedélyével a pécsi szentíerenczrendi zárda. Ára a hozzá szükséges titko kka l együtt 100 darabonkint 6 korona 40 fillér, vidékre portót is számítva. Megrendelhető Pécset a Ferencz-rendieknél. Ismerteti a füzet rendünk egyik igen szép kiváltságos és a lelki éleire fölötte fontos társulatát az ,É lő k e re s z tü f ájtatosságál. V ajha mindenütt éleibe léptetnék, mely fölötte hasznos arra. hogy a Jézus szen­ vedésére való emlékezés és elmélkedés által fejlessze m inden irányban a vallásos buzgóságot. F e lh ív á s m e g re n d e lé s r e . Mí érdekelhetné jobban az em bert, m int az ő jövendő sorsát megtudni, m int előre m egism erni a tú lvilá g azon h á ­ rom nagy országát, melyek felé minden lépéssel közeledik az em ber s m ely három ország valamelyikének egykor lakója lesz. És m i lehetne érdekesebb, m int előre megtudni földtekénknek jövendő sorsát, hogy m i lesz egykor ez­ zel a földdel, mostani lakásunkkal? A tú lvilá g azon három országát s föl dünk jövendő sorsát ism ertetik meg az alább je lze tt m unkák, m elyeket a német, franczia és olasz irodalomból válogattam össze s m elyeket szerzőik engedélyével magyarra fordítván, a nagyváradi lat. szert. főt. egyházmegyei hatóság jóváhagyásával kiadtam s a melyekre szives m egrendelést kérek. A munkák, a megrendelés kézbevétele után. forduló postával bérm entve megküldetnek. A megrendelések .h'uö plébánoshoz Rézbánya (Bihar m.) íntézenóők. A z u to ls ó Í t é le t é s a v ilá g v é g e . Irta : Reffo Jenő, — olasz eredeti után fordította Cörgényi Jenő. Ára fűzve 4 kor., kötve 5 kor. A p o k o l. Irta; Bautz József, m ünsteri akadém iai tanár. — A né­ met eredeti után fordította Görgényí Jenő. — T a rta lm a : A pokol létének, helyének és tartamának általános meghatározása. Az ész tanítása a pokol létéről. A munka terjedelme 378 lap. Ára fűzve 4 korona, kötve 5 kor. A m e n y o rs z á g . Irta: Reffo Jenő. — Az olasz eredeti után fordí­ totta Görgényí Jenő. A munka terjedelme 310 lap. — Ára fűzve 3 korona, kötve 4 korona 40 fillér.