HAVI FOIYOIRAT. Természetesen vezető tekintélyre ezután is szűk- V. évfolyam. 6. szám junius. fii. SrO. Megjelenik minden hónap első napjaiban

V. évfolyam.

6. szám.

1907. junius.

t ■fii K-.

/

\r í%

•• c

SrO

Ö

K

>

ií .

OB

■V » ..

r

.0

HAVI F O IY O IR A T assisi szent Ferenc tiszte le té n e k és III. rendjének terjesz­ tése, a k a th o lik u s v a llá s e rk ö lc s i és tá rs a d a lm i élet ápolására. » *

•

Megjelenik minden hónap első napjaiban. Főszerkesztő: T ré fá n Leonárd, sz.-fer.*rendi áldozár Kolozsvárt. Társszerkesztők : Kiss A ris z tid , sz.-ferenc-rendi áld. Nagyatádon. U n g h v á ry A n ta l, sz.-ferenc-rendi áldozár Baján. X in. Lco Pápa Ó Szentsége 1903. junius 17-én Zichy Gyula gróf p. t. kamarás pécsi püspök Ú r Öméltósága által apostoli áldását kUldotte folyóiratunknak

\

s.

-

„Megáldom Szent Ferenc tiirnökét, szerkesztőit és munkatársait, s mindazokat kik e lapot olvassák.** (X . P lu s pápa szavai 1904. október 6-án a szerkesztőhöz )

Problémák. /

ilágszerte izzó forrongásban van a társa­ dalom. A vallástalan, nemzetközi eszmék áramlata mint romboló vizár törtet előre, hogy megszentségtelenitve végtére a családok szűzies küszöbét is, mindent mi szép és nemes eltiporva, mindent szennyes iszapjai alá temessen. A XIX. század a már uralomra jutott kétely szellemétől elvakitva újat akart teremteni. Újat, melyet nem az unalmas, elavult evangélium közvetít. Prohászka püspök szerint ez az uj irány tévesztette meg a közvéleményt, ez mérgezte meg a közérzületet, ez tette hitelvesztetté az embenseg vezető tekintélyét — a vallást. „A keresztenységnek, mondja t a l á l ó a n - ajtósarok lett a helye Természetesen vezető tekintélyre ezután is szűk-

322

scge volt az emberiségnek. M it állítottak tehát a vallás helyett? A modern tudományt és leányait: a tagadást s a sziv kielégíthetet­ len vágyait. Látszatra a modern tudomány az evolucio hipotézisére tá­ maszkodva nagyszerűen megfelelt a beléje helyezett bizalomnak. Szédítő magaslatra emelte az emberiséget. Boldogságot igért 5 az egyén tökéletes kifejlődését, melyet eddig a vallás szabályai zsamokilag pórázon tartottak. A tudomány valóban mindenfelé meglepő haladást mutat fel. Egymást érik a zseniális tanulmányok, a földteke egyre lakottabb. az élet egyre kényelmesebb lesz. A\indhiába. Az emberek nap-nap után boldogtalanabbak lesznek, ígéretét nem váltotta be. Hisz követőit a hirdetett nagyság, egyéni kifejlettség helyett szolgákká tette, az érzéki -szenvedélyek gyáva szolgáivá. Az Így elcsigázott képzeletük a kereszténységet természetellenesnek találja. Azt a képtelenséget akarják elhitetni magukkal, mintha Krisztus ellensége vohia az embernek, mintha tanaival, parancsaival ellenünk törne és az élvezetek jogaiban akarna meg­ károsítani. Igazuk volna k. olvasóim? Lehetséges-e, hogy Jézus Krisztus, ki az irántunk való szeretetből emberré lett, hogy minket Istenhez emeljen, ki — a nagy Bossuet szerint — megalázkodott, hogy bennünket felmagasztaljon, szegénynyé lett, hogy mennyei kincseivel halmozzon el bennünket’, jogainkat, boldogságunkat akarná összetörni? Mitünk. szivünk, értelmünk egyhangúlag „nem“ -mel felelnek. Nincs igazuk. Mentita est iniquitas sibi. Ön­ magukat akarják megcsalni, meghazudtolni. Van-e valakinek gyönyörteljesebb öröme, mint a hivő kereszténynek? Bár folyto­ nos harc az életük, de ez teszi őket nagygyá, e harc tanítja meg őket arra. hogy nincs semmi megvetendőbb annál, a miket az emberek becsülnek', e harc emeli őket a föld fölé, Isten közelébe. Jézus Krisztus erkölcstana nélkül sárba tiporjuk emberi méltósáBo&suet-Acsay. Beszédek. Krisztus Urunk születése titkáról. * U. o.

323

gtinkat, kegyelme, malasztja nélkül mint gyönge nádsrálak inga­ dozunk az elet pusztító szelében. Krisztus mutatja meg az élet igazi értékét. Naia nélkül az élet csak üres frázis Mert mit használ az embernek, ha az egész világot meg is nyeri, de lelkének kárát v a llja / A modern embert kételye, kételyének következménye, éret­ len hiúsága, szabadjára engedett szenvedélyei azon balhiedelembe sodorták, hogy éppen boldogsága érdekében szakítania kell val­ lásos meggyőződésével, űól van. Tegye meg. De vájjon ezen tettével kiirthatja-e leikéből az örök sóvárgást a Végtelen felé. „Magadért teremtettél óh Isten — kiált fel szent Ágoston — s nyugtalan a szivünk, mig Benned meg nem nyugszik.'" Megsemmisitheti-e szive éltetőjét, lelke titkos vágyát a halhatatlanság, az örökkévalóság után? Ma, midőn az örökkévalók helyébe a földi érdekek, az igazi jó helyébe a haszon és élvezet tolakodtak, midőn az ideálok helyett mindenütt az anyagiasság durvaságaira bukkanunk, midőn a tudományok és művészetek mind, mind az anyagi jólét érdekeit szolgálják, midőn az élvezet hajhászásában nem marad pillanatnyi idejük legdrágább kincsükkel, lelkűkkel foglalkozni, midőn a vallástalanság romboló áramlata mind mélyebb medret váj, midőn éretlen gyerekek hitetlenségükkel kérkednek, kérdem van-e napjainkban az elmékben világosság, összhang a lélekben, alázat az észben, a szivben béke, nyugalom, boldogság? A szemek téveteg tekintete, a szivek nyugtalan vergődése, a pártok ádáz gyűlölete, az élet üressége, mint az evangéliumnak pokol lángjaiban gyötrődő dusgazdaga, csak egy pillanatnyi boldogságért, egy csepp hűsitő vizért esedeznek. A sivár pesszimista ^^Ikek cinikus gunynyal kérdezik: mi a boldogság? hogy rejtett fájdalommal feleljenek: ismeretlen fogalom. Ily jelenségek után, nem affektált dolog, ha Adámmal sóhajtunk:

‘ 5. A u gu st, Confess, lit. I., n. 1.

324 .Mit 6r, ha nycrvágy. haszonlesés Ólálkodik közöttünk, s Önzetlen Emelkedettség nincs már sehol.

Mit ér. ha a vagyon, dicsőség, élvezet, a mit hajszolunk, a mi után futunl<, sárba ránt. bepiszkoi. állattá aljasit. A\it ér?! E kérdés foglalkoztatja az elméket már évtizedek óta Keresik, kutatják az eszközöket, melyekkel megoldhatnák e kényes problémát, melyekkel fényt vethetnének az emberek kopár leikébe. Fényt, mely éltet és megelevenít. Rájöttek a legnagyobb gondolkodók, nemcsak a férfiak, hanem a nők is; nemcsak a katholikusok, hanem a protestánsok is ho' eg>'edül a keresztény pozitiv tanok, tökéletes katholikus elvek menthetik meg a társadalmat; ezek biztosithatják a közbiz­ tonságot, ezek emelik fel a szabadságot, egyenlőséget, testvérisé­ get a maguk nivójára, ezek biztosítanak tartós jólétet. Ezek elfogadása után egy más. nem kevésbbé fontos kérdés várja a megoldást. Mi módon lehetne a keresztény elvektől elpár­ tolt modem emberiség között újra virágzásra jutattni a keresztény érzületet és gondolkodást. Rövidebben: M i módon lehetne a keresztény pozitiv tanokat általánosítani? E kérdés megvitatasára és megoldása végett gyűltek össze pár évvel ezelőtt Angolor­ szágban a Christián Society tudós tagjai, A gyűlésen hosszabb eszmecsere után igaz lelkesedéssel hozták szóba és tárgyalta nemcsak a katholikusok. hanem az anglikánusok is. hogy e cé r legalkalmasabb eszköz volna assziszi szent Ferencet állítani a huszadik század mintaképéül és vezéréül. Szintén ily értelem irt a társulathoz Sabatier a hires francia tudós, ki ezidőszernit a legalaposabb ismerője szent Ferenc élettörténetének, személye^ fűződő irodalomnak, nemkülönben a nagy szent hatásának, folyásának úgy korára, mint az utókorra. ^ Ez világos és természetes. Mert ki volna alkalniasa^^^^ kényes munkás ügy. a szociálizmus megoldására, mint ^ szent Ferenc, ki megtanít arra, hogy-a a menny örö ® a eazdanok csak annviban vesznek részt az örökélet öröme' s z e g é n y e k

325

-

amennyiben megosztják fölöslegüket a .... alkalmasabb a szabadságot, egyenlőséget és test°

:S

“

TSS'

becsuloje, a zsarnokság erős ostora Szent Ferenc s t i L r E .n ,é J .„ü „k , ,egeróazat„,abb e X r r ' bevalja, hogy csak a ferences „ é n t Antal c la t temegat Z ízen sze em szolgálatában állnni. Ezen szellem isme,reS s e rfa társadalom egetö szükségeit akarjuk mególdani: az emb riseg valódi celjat pedig diadalra juttatni.

I. K

im á d s á g . Hatalmas U r! a K it minden szeret: Minden, min alkotásod fénye gyuL A büszke fé rfi, a szelid gyerek, ^ Syönge nő, m ikor térdére h u ll. . . S a k i mindent, m int anya csecsemőjét Üdvöt sugárzó kebeledre zársz. . . Meghallod-éfeléd törő sóhajjom, Feljút~e hozzád e sóvár fohász!? E nagy világnak egy paránya — én, K i olyan árva, bús, meg elhagyott, fia g}^öngeségek árnya száll felém : Bocsásd meg azt, hisz — óh, ember vagyok. Szivem törékeny, lelkem gyönge, fáradt. Szemem se lá t jó l, ajkam is remeg,.. Erőtlenségem súlya f á j T e g y e d hát, Hogy hűbben, forróbban szeresselek:

326

U ram ! nem esdek kincseket, vagyont^ Nem lelkesít a gyöngy, ezüst, a ra n y, . . A szerzett kincsek terhe nyom nagyon, 5 a szivnek bennök szennyes vágya van . . . Nem ezt kívánom, mást kérek Tetőled: Erős, meleg szivet én Istenem I S k i mindeneknek vágyait megérted: Oh értsd meg ezt is, óh add ezt nekem! Erős szivet: harcolni képeset, Melyen fényes, kemény páncél a h i t . . . Leverni bűnt, a rútat, vétkeset, S letörni vágyak sátán k a rm a it! Meleg szivet! szenvedni és szeretni! E föláön úgyis más m i ju t nekünk?! Tövises úton, célokért hevülve, A sirig el — szeretve szenvedünk! 8 Uram ! még egyet!Lelket a d j nekem! Magasba szállót, mely téged fe lé r . . . 5 mig szárnyait hűen növesztgetem: Reménynyel küzdők édes mennyedér . . . Igazi lelket! hogy, ha szólítasz majd, 8 lehunyni készül éltető napom: Hozzád repüljön égi jó Teremtőm, Merész lengéssel, tisztán, szabadon!

P. Jánossy Béla

Tre Fontane.

r;T’

Via Ardeatina mentén, jó félórányira Róma városától, a Campagna egy szelid mélyedésében szerényen vonja meg magát Tre Fontane, a trappisták római apátsága. A körülötte dómborodo halmok féltve őrzik a kolostor megnyerő külsejű épületeit, melyek csúcsai ki-kicsillannak messzire a sürü erdő zöldjéből és barátságosan intenek felénk. Mosolyogva köszönt a kolostor üde, gondosan ápolt kertje; enyhe útain hüs lige­ tekben fürge kutacskák csevegnek: felszökik magasra vizsiigaruk és porzó vizük az átszövődő napsugarakban gloriolát von egy-egy szent szobra köré. Idegenszerü fák lepik ei a vidéket: hosszú, saru-alaku lialaványzöld levelei belerezegnek, ha enyeleg velük a gyenge szellő. Békéről szól itt minden. A szent csöndet csak néha töri meg a templomból erre tévedő zsolozsma karéneke. Szelíden, édesen szól reá a turbékoló g e rle ... A messze viruló réten selyemszörü nyáj legel: a pásztor vontatott dallamira vigan szökdécsel a bársonyos fűben a hófehér gödölye, álmosan nézi pajkos játékát a lompos kuvasz... Az Ur áldása van e helylyel! Pedig csak egynehány emberöltővel azelőtt nem igy volt. Mintha Isten sújtó keze nehezedett volna e tájra. Hűvös erdőnek nyoma sem v o lt; a kopár, puszta dombok oldalán csak elvétve kapaszlíodott meg egy pillanatra egy-egy törpe cserje; átkos tüskék lapultak gyér, porlepte fü között. Enyhe fuvallat sem járt akkor erre csak '^‘^gy ritkán tévedt a völgybe a kósza fergeteg, akkor is csak rut kórót söpörve végig a szomorú tájon. Odalenn pedig a kolostor a vesztett dicsőségét siratta, csak vijjogó vércsék, csúf denevérek gyászos ^kólielye volt. A falakon bus feledékenység ü lt; az épületek körül líinivas föld lapangott a gaz alatt; a posványos ut megingott a jövők alatt; a tűző nap izzó sugarai után pedig gyilkoló mérget lehelt ^gész tájék . . .

328

Irtózva kerülte a nép e helyet. Tómba, koporsó volt a neve. Azt a sürü, áttörhetetlen ködfátyolt pedig, mely a nap elnyugtával a tájra borult, a halál szemfödöjének nevezték. Mert ide fészkelte be magát századok óta Itália egyik legnagyobb T

H

ellensége, a malária (váltóláz); innen indult ki, kisértett éjnek idejen Campagna rónaságán és szedte áldozatait kegyetlenül. Reggelre ' eltűnt, csak az a foszlánvos felhő darab ott a hegyszakadékok na mélyében mutatta, hogy erre já r t Rettenetes ellensége a malária az embernek. Láthatatlanul megkap

32g odaveti az ágyra az életerős férfiút is; nem egyszer 48 óra alatt végez vele. Ha ped.g a beteg erős természete visszaverte e halált a m Z a következmenye.t csak ritkán rázza le teljesen. A láz mérge belefés k magat-az idegekbe, lassan rágódik azokon, öldös a leiken, homályh

u

c

ou C C

o w

Ijoritja az értelmet, s élete hátralevő napjaira az erőtől duzzadó férfiút szomorú vázzá teszi. Ott lézeng az tehetetlenül, bágyadtan, munkára képtelen. Bizony hány dolgozna köziilök szívesen, de a malana kiütötte 'jrükre a kapát a kezükből és helyébe koldusbotot nyomott a remegő

*■ .

•

' I

kézbe. Ez is oka egyebek mellett annak, hogy a Campagna jó módú gazdái csaknem teljesen eltűntek és hogy azokból a sudár pálmákból, zengő ligetekből, olajfák bóditó illatából, az örökzöld venyigék tüzes borából, melyekről pedig oly lelkesen énekei a költő — vajm i keveset látunk. A Campagna nagybirtokosai csak tengődnek addig, mig össze nem roskadnak a hihetetlen adó súlya a la tt. . . Azután parlagon marad, mindenkitől elhag\^atva a legtöbb föld és bizony sokan búcsút monda­ nak örökre hazájuknak, jobb hazát keresve Amerikában. így értjük iiattinger azon állításait, hog>- Oroszország és Skandinávia után Olaszor­ szág mutathatja föl a legnagyobb pusztán heverő, elkallódott, lakatlan-

T rc Fontane.

műveletlen földterületeket. Mert Itália 63 provinciája közül 57 a maiária átka alatt nyög. Pedig Itália a legtöbb helyen most is még örökzöld kertje a vén Európának. Dehát kert ez, melyben a dúsan megrakott gyümölcsfa alá odaláncolja azt embert az a malária e földhöz; feje fö lö tt az éltető gyümölcs, de keze nem érheti e l. . . A malária nyomában ott van azután az réme. a rettenetes pellagra és vele az általános Mert a kormányférfiak csak adót tudtak föl nem vették a harcot. Sőt lehetetlenné tettek

olasz szegény osztály ~ elégedetlenség. kiszabni: a maláriával minden ilyféle törekvést

♦

.V ^

^

331 —

„ásóknál .s. összea lot volt legalább a campagna megmentésére egy taraasag, de al,g mutatkozott véres munkájuk gyümölcse, meglepte őket a kormány adoszedoje, a terhet tovább viselni nem lehetett a kezdett nnmka elbeszakadt es vele koldusbotra jutott egy egész sereg jóindulatú es önzetlen vallalkozo . . . Igazán heroikus önzetlenség, önfeláldozó munka, természetfeletti erő kellett volna ide. És megjött a trappistákkal. Már IX. Pius átengedte nekik az elhagyott apátságot Tre Fontane völgyében. A\unkához láttak; nappal dolgoztak, estére visszatértek mindig Rómába, hogy meneküljenek a malária elöl — ha még lehetett meneliiilni. A ki nem térhetett vissza a városba, azt oda temették a kolostor mellé. A csendes helyen csakhamar megnőtt a fakeresztek száma, melyekre bátran oda lehetett volna vésni az első keresztény vértanuk szim bólum át, a p á lm á t Csendes v o lt a vértanuság, csak az ü r tudott róla . . .

És rövid pár év múlva Róma lakói sorra jártak ki az apátsághoz hogy lássák a nagy csodát. A tómba paradicsommá lön . . . Hogyan sikerült ez? A szerzetesek elültették a posványos földbe az eucalyptus globulusfát E fa rohamosan nő, tehát igen sok vizet szi fel magába, követke­ zőleg kiszárítja a talajat. Leveleinek kilélegzése pedig eltünteti a légkör mérges tartalmát, tehát mindenképen halálos ellensége a maláriának. A kormány pedig egy szép napon kiűzte a trappistákat kolosto­ rukból és a kész paradicsomot nemzeti vagyonnak nyilvánítva, nyilt kikiáltással újra eladóvá tette. Buzgó katholikus főurak támogatásával a trappisták megvették újra drága pénzen azt a földet, melyen évek hosszú során át vívtak élet-halál-harcot a malariával és mentették meg — a meddig a szem ellát — a vidéket a csapástól. De már nem mint szerzetesek, hanem m int mezőgazdák egyesülete szerepelhetnek a kormány előtt. Addig, mig valaki újra fel nem fedezi bennük a — szerzetest. Azóta ismét ott dolgozik a trappista a munkások között a réten cs Isten áldása kíséri munkáját. Durva szőrcsuhát hord teste, széles szalmakalap védi a naptól. Ö forgatja a legügyesebben az ásót és *
332

kus akkordokban kisér az orgona . . . Valóban egy darab az égből és és az égben abból az énekből, melyet csak a Bárány kísérete tud zengeni... Egyszerű asztal után. húst és bort sohasem ízlelve, durva szalma­ zsák a'^nyughelye a trappistának. Rideg kamrácskájának van egy kincse, ott. az áe>' felett Kis üveg az az egyedüli, mely fö lö tt szabadon ren­ delkezhetik a trappista. Az üvegen e szó olvasható: aga arnara. Chinin van benne. Ha azután az éj csöndjében, m ikor alszik minden, kigyulladnak az é^en a csillagok és az apátság Scala coeli templomát elönti a hold ezüstje, mintha kikélne sírjából sz. Bernárdus szelleme és odalépne újra ahhoz az oltárhoz, melynél a legenda szerint századokkal azelőtt nyitva látta az eget. Akkor ragyogó angyalok szállottak le e helyre és emelkedtek égnek a szent rendalapitó szemeláttára egy-egy tiszta lélek kíséretében . . . A tiszta lelkek sz. Bernárdus fiai, a trappisták voltak... A legenda szerint Te Frontane lett volna sz. Pál apostol vértanuságának helye. A hagyomány szerint sz. Pál lehulló feje hármat ugrott és a hol érintette a fö ld e t nyomában három forrás (tre fontane) fakadt. 5z. Pál napján buzgó zarándokok borulnak itt le és kémek a nag\ Apostoltól nagy lelket. Cor Pauli, cor mundi . . . Dr. tiirs c h le r József.

Miért rótták meg Szent Ferenc Hirnökét? .Religio" 17-Ík (ápr. 28.) számában F. Á. ur egy gondolatot közölt. Egvrésze szószerint igy hangzik: „Olvasom a „Jézus Szive H irnökét“ és a „M ária k e rt“ -e t Tele van S. J.-vel. örökké a „társaság**, mindenütt a „társaságunk", betűben, képben a „társaság"; mintha a „társaság" volna az egyház." Olvasom a ^Szent Ferenc fiirnökét.*' Csupa 0. S. Fr. (Ordi^^^ Sancti Francisd.) fia az ember három-négy számot átolvas, azt nem is ikk^özülhet „Korda*^ nélkül. Olvasom a , Legszentebb Rózsafüzér K irálynéját". A lig van l>enn‘-’ más. mint 0. P. (Ordinis Praedicatorum). Közli pl. az áprilisi naptái^ 3(( nap közül 16-ra esik 0. P. szent vagy boldog.

a

— 333 —

Az eddig Pécsett Virág Ferenc szerliesztette “

b“

Szent Család" n,

Ca”rmelitarum) szine

A „R eligio“ 18-il< (máj. 5.) számában válaszolt F. A, ur Cilikére Tomcsanyi Lajos S. J. ily módon; ,,^Egy gondolatot" közölt a „Religio“ -ban F. A. ur, s e közleményé­ ben megrótta a jézustársaságiakat, megrótta Szent Ferenc és Szent Domonkos jeles fiait és a szent karmelita-rend atyáit. S e megrovás teljesen igaztalan.** Erre aztán a „Jézus Szive tilrnökére és Mária kertre“ vonatkozó­ lag kimutatta, hogy F. Á. ur minden betűje ráfogás. Én a „Szent Ferenc Hirnökérői** szeretném elmondani véleménye­ met, s Így kimutatni, vájjon jogosan rótta-e meg F. Á. ur a mi HirnökünkeL A föntebbieket csupán azért közöltem a „Religio“ megfelelő számaiból, hogy mindenki tudja, miről is van most szó.

Hogy röviden és mégis mindent elmondhassak, sorba fogok mennni. 1. „Csupa 0. S. Fr.** Tagadhatatlan, hogy Szent Ferenc Hirnökébe ferencrendi atyák is irnak. Ennek okát megmondta a „Religio“ nagy­ érdemű szerkesztője is F. A ur leveléhez fűzött jegyzetében. Nálunk a hitélet éppenséggel nem áll oly erős lábon, hogy minden katholikus módra megkeresztelt ember magát szóval, de főkép tettel katholikusnak merné vallani. Ebből kifolyólag aztán éppen nem gyakori, hogy valaki egy katholikus hitbuzgalmi lapot járat, vagy pláne abba ir is. Hisz jól tudjuk, hog^' katholikus népünk még csak katholikus napilapot sem olvas, hanem zsidó, vagy legalább is protestáns szellemű lapokból táp­ lálkozik, mert amaz „a papok ujság]a.“ Ily módon nem csodálhatjuk, hogy hitbuzgalmi folyóiratokat szerzetesek szerkesztenek, s hogy abba szerzetesek irnak. A mi H irnökiinkbe/í ir P. László Polikárp, P. Kiss Arisztid. P- Cngváry Antal, P. Loncsár Lukács stb.De nemcsak a ferencrendi atyák irnak bele, hanem — ha F. A. átlapozta a tiirnök ez idei számait, be kell vallania — abba mások is irnak. így dr. Mlrschler József, dr. Gyárfás Elemér, dr. Adelmann Géza, Babik József, Földes Zoltán stb. (Frater Emericus sem tartozik ám az 0. S. Fr. tagjai közé) kikről nincs^ tudo­ másom, hogy ferencrendi Páterek volnának. írnak a HirnÖkbe nők is. gfóf Ledochowszka. Dobay Mariska, Timár Mária, Kreszta Riza stb. Tehát „csupa 0. S. Fr.“ (Különben sem 0. S. Fr., hanem 0. F. M.. mert tudtommal a szentferencrend; Ordo Fratrum Minorum.)

334

2. .Nem is üdvözülhet „Korda^ néiküL^ Én nemcsak „háromnég>- számot" olvastam át, hanem három év óta minden számot, de mondhatom, sehol sem olvastam, sőt egyáltalán ncTíi „hiszem , hogy „Korda" nélkül nincs üdvösség. Vannak a Hírnökben cikkek, melyek egyenesen a harmadrendieknek szólnak (szabálymagyarázat, útbaigazítás, feVvilágositás, fig>'elmeztetés, intés stb.) Éhez pedig joga van a tiim öknek. hisz külsején fennen hirdeti, hogy célja Szent Ferenc tiszteletének és hannadrendjének terjesztése. Tehát elsősorban harmadrendieknek készül a tiirnök. s így joggal közölhetők benne a harmadrendieket ér­ deklő dolgok. Sőt nemcsak közölhetők, hanem közlendők is, mert küiönben nem felelne meg céljának. A harmadrendiek „fölvüágositása és buzdítása" sohasem mondja, hogy a korda biztosítja számunkra a menny­ országot hanem igenis azt: a korda sokat követel tőlünk, hogy meg’ szerezhesse számunkra az örök boldogságot, tia pedig tán itt-o tt szó esik a jutalomról, éppen nem feltűnő, mert .XIII. Leó pápa szerint: „A harmadrendnek tagja lenni (és a szerint é ln i!) annyit tesz, m int jó katholíkusnak lenni“ — s igy bizonyos az, ki a harmadrend szabályai szerint él, boldog kimúlást remélhet. A harmadrendbe való belépésre nem kényszerítenek, hanem csak ajánlják; ha pedig „a korda elkerül­ hetetlenül szükséges volna az üdvösségre, az egy^ház bizonnyal eiöirná; ig\’ azonban csak ajánlja, mert általa esetleg könnyebben üdvözülhetünk. 3. Hallottam azt is : „A Hírnökbe csak harmadrendiek irnak.“ Nag\'on jól van ez igy, mert a harmadrendiek — épp úgy, mint a szentferencrendi atyák — ismerik a harmadrend szabályait, ismerik szent Ferenc szellemét, mely mind a három rendjében azonos. Ok tuüiak legjobban, mi válik rendi testvéreik hasznára, mire szorulnak azok. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy más egyáltalán nem írhat a Hírnökbe, írjon F. Á. ur és sokan mások is a Hírnök számára, a Hírnök céljának és szellemének megfelelő cikkeket, a Hírnök szerkesztője bizonnyal közli azokat 4. F. Á. ur cikkének további részében azt is mondja, hogy a „ta*'" saságok“ és „társulatok" révén megszakad az egyház egysége. A szer­ zetesi intézmény első elmosódott nyomaira már az első századokban akadunk és mégis a két ezred év leforgása alatt nem a szerzetesi inie meny, hanem legföljebb annak, s igy az egyháznak is hűtlen fia szűnt meg az egyház egy>etemessége (szorosabb értelemben, mert ma is egyetemesnek mondjuk), de egysége még máig sem. Sőt tudjuk, inCíiV nyit köszön a világ a szerzeteseknek, s tudjuk, m it tesznek ma is aka^ .Jézus Társa&ágának“ , akár más szerzetek tagjai. Csak nézzünk kóru

335

akár UtMon, akár a müveletlerr Afrikában. - A társulatok pedig fökép nan jainkban terjednek, 5 nagy missiót fejtenek ki a hit éa frkolcs^ 1 ] tejleszteseben Ha akadunk is egyes visszaélésekre, abból még mindig ncn kovetkeztethe unk a tarsulat, vagy társaság veszélyes voltára Igaz hogy m.ndegy.knek más es más az alapja és célja, de azért nem áll' hogy mindegyik kulon egyház, mert mindannyi az egyház egv-eeJ eszméjének, vagy tanának megtestesítése. Világos most már, hogy F. Á. ur teljesen igaztalanul rótta mes 5z. Ferenc Hírnökét, miként tette azt az elsőrangú (szalonképes') s tán legrégibb katholikus hitbuzgalmi folyóiratunkkal, a Jézus Szive’ nirnökóvel. Elhiszem azt, mit másoktól hallottam: „ügylátszik, F. Á. ur nem éppen jó barátja a szerzeteseknek." E néhány sort akartam megjegyezni F. Á. urnák a „Religio“ szer­ kesztőjéhez intézett levelére. Hogy éppen Szent Ferenc Hírnökében tettem ezt, oka az, hogy F. A, ur is „olvassa^ azt, s Így legalább a Hírnök olvasói is tudomást szereznek róla.

Párbeszéd a tiirnök és Péter terciárius között. fiirn ö k : DIcsértessék a Jézus Krisztus Péteri / V / f r ; Mindörökké ámen főtísztelendö ur! Hogy tetszik lenni? ^ ily rég hogy nem láttam ! Ugylátszík hosszú útról jön, mert a verejtékcsüppek kiültek homlokára. fi-: Nem baj az Péter; a májusi meleg izzasztó hatását szíveseb­ bjén viselem, m int a tél hidegét. Hanem a m últkori párbeszédünk hatott. Most már egy harmad* rendű sem mondja magát a világban szerzetesnek vagy apácának. Még l^ataki Róza is felhagyott a véleményéhez való maiiacs ragaszkodással. azt mindnyájan örömmel vettük, hogy habár nem is egészen, de ''^zben, s bizonyos tekintetben egyházi személyek vagyunk. Ez szép P^'ivilegium ránk nézve. fi-: Helyesen mondtad Péter; ez a harmadrendüekre nézve csak^Syan egy kiváltság, a többek között

336

P.: Nem

oly jó a fötisztelendö iir jelen párbeszédünk táryyaul a harmadrend többi kiváltságait választani. fi. • örömest Péter, de a harmadrendnek oly sok joga es kivalliaga van, hogy egy ily párbeszéd keretébe ahgha bele lehetne foglalni azokat. Manem egyenkint majd előszedhetjük, ügy-e bár? R - Persze' Ha a jó Isten éltet, s egészséget ad, ráérünk. //.' Nézd Péter, vegyük először a harmadrendnek egyik jogát Igen szép jogai vannak neki. Ugyanis valam int az összes világi társu­ latok között egyedül csak a harmadrend valódi és tényleges rend, s valamint a pápák a világi társulatok között ezt tüntették ki a legjobban kedvezményekkel és búcsúkkal: úgy ezen rend az egyhazban minden más világi társulat fölött elsőséggel precedenciáva! bír. Es m it értünk ezen szó elsőség" alatt? Azt, hogy az egyházban a papok és szerzetes rendek után m indjárt a harmadrend foglalja el az első helyet. Es ezen első helyhez a harmadrendüeknek joguk van annyira, hogy a ki okét ezen jogos elsőségben nem részesítené, vagy megfosztana, jogtalansagot, l

e

n

n

e

igazságtalanságot követne el velük szemben. H-no • i oi Ezen elsőségről szól a tudós X lll. Benedek papa az 1728. jul. 21. kiadott egyik döntvényében midőn azt m ondja: „A harmadrenduek jól­ lehet a világban élnek, mégis szabályozott rendűek szamba mennek, mivel intézménvük sz. Ferenc által harmadrend cimen lett megalapítva a római sz. széktől jóváhagyva és igen sok kegyelemmel, s kivaltsaggal felruházva; a miből következik, hogy a harmadrend, m int ilyen, nunüen egyházi funkcióban elsőséggel bir, ha a nevezett harmadrenduek saja vagy pedig a szenfferencrendiek keresztje és harmadrendi ru la an nagy ruhában a hol szokás ezt viselni v a g y pedig a kissebben meg c szokás) jelennek meg a nyilvános könyörgéseken, teme ese és egyéb egyházi szertartásokon.“ . R : Szép! A Páter ur mindig valami olyat mond, a mi us séggel tölti el harmadrendi szivemet. Ezt még eddig nem tudtam. ti.: Azután a nagy pápa igy folytatja.' „Ezek után tehát me^ ^ pitjuk és elrendeljük, hogy a jövőben a harmadrendüek szent ferencrendiek keresztje alatt minden más világi társulatto ^ nitve szerzetes rendek módjára minden más laikus társulat fö lö t ^ nyel bírjanak, még akkor is, ha emlékezetet meghaladó ellenkező volnának divatban." Ebből tehát láthatod Péter a harmadren ne

jj.

legszebb és legfőbb jogát. _ ,. gikaP.: Látom Páter ur és már magamat is látom a legUoze^ lommal tartandó körmeneten a harmadrendnek élén, a harma

— 337 —

s :r '

^ in ,

f i. : Sőt látod, erre nézve még ujabb döntvényünk is van 18Q5 ben a inonopolUa, olasz egyházmegye püspöke a római kongregádóí, kcrdes mtezett a harmadrendüek elsőségi jogára nézve. A k o n g re ^Íó kovetkezoleg valaszolt: A harmadrendnek igen is joga van m e j lenn, es előnyben reszesulni a processziokon, valahányszor te stü le tig saja ruhajaban es keresztje alatt jelenik meg, kizárva azonban az alói minden olyan személyt, ki a harmadrendhez nem tartóznék/ ■Köszönöm szives felvilágositásáL Élni is fogunk ezután jogainkkal Az elsőség minden processzion a mienk lesz. f i. : ügy is legyen Péter! Csak még egyre figyelmeztetlek itt/V\iknr megjelentek az egyházi körmeneteken vagy szertartásokon, a rend legyen szemetek viiaga. A rend a lelke mindennek. És itt még azt jegyezzétek meg, hogy ezt a jogot a római pápák nem a személyeknek, vagy jobban mondva egyeseknek adták, hanem az erkölcsileg vett testületnek, a rendnek. Tehát valahányszor nem testületileg, nem saját harmadrendi ruhátokban és nem harmadrendi v^gy ferencrendi kereszt alatt jelentek meg, elvesz­ titek jogotokat; tehát semmi közötök sem lesz az elsőséghez, P .: Ezt is megjegyezzük Páter ur! f i. : De tartsátok is meg ám! Most pedig: Dicsértessék a Jézus Krisztus Péter! P.: Mindörökké ámen főtisztelendö ur! Szerencsés utazást. A mihamarabbi viszontlátásra! tlumílis.

Kicsi meséli

nagy dolgokról. X X IV .

A m OOeRN SZELLEM — TUDOmANYA. — Egy v ilá g h í r ű tu d ó s t lá tta m egyszer, k i t a felvilágosodás apostolának ta rto tta k az e m b e re k . Egy d in a m its z ó ró lángelm ét, ki a modern szellem küz‘‘ elineinek z á s z ló ta rtó ja v o l t És aztán dicsősége te tő p o n tjá n önmagával "'c g h a s o n lo tt. És n a g y tu d o m á n y á b ó l, le lke fényességéből csak annyi maradt, egy elm és g é p e t g o n d o lt k i m agának. Egy törékeny já rm ü v e t, amelyen

338

öreg szolgája k iv it t e n a p o n k é n t a sz a b a d b a . A te rm é s z e t k e b e lé re , ahol egy. egy sugár lo p ó z k o d o tt e lb o r u lt le ik é b e a -- s u g á rö z ö n b ó l. U tá n n a néztem a m in t e lh a la d o tt m e lle tte m . És m é rh e te tle n m esszeségbe lá t t a m , ahová el nem j u t csak a — s e jte le m . M e g lá ttíim s o rs á b a n ~ a v ilá g tö rté n e lm e t. szé th ulló em beriséget, k i t e lp u s z tit - az é le te re je , az é le tv á g y a . M intahogy a s z ik lá t a belőle k in ő t t n övén y, m e ly m e g re p e s z te tte . K é t u t a t lá t t a m az é letuton . H a rm a d ik nincsen. Az e g y ik a K á lv á r ia a ljá b a n , a S z a h a rá n át — az ég k a p u já h o z viszen. A h o vá be nem j u t h a t , k i — e lc s ü g g e d e tt az utón. M eg a k i szereti az é le te t. Ez a h it, a k e re s z té n y s z e lle m ú tja . A m á s ik virág, b o ríto tta ín g o v á n y o n át e g y tü n d é rs z íg e th e z v is z e n . A h o v á be nem ju th at csak az, a k i sz e re ti az — életet. Ez a h ite tle n tu d á s a m o d e rn szellem útja. És a tfln d é rs z ig e tb e e g y b á m u la to s ö s s z e té te lű , tö k é le te s lé g h a jó v is z i át a b o ld og sá gke reső ke t. É vszázadok is m e re te in e k , t a lá lé k o n y s á g á n a k bámulatos eredm énye. M in d e n század d o lg o z o tt, j a v i t o t t r a jt a . M in d e n lá n g e lm e adott hozzá egy-egy tö k é le te s a lk o tré s z t, a m e ly re é le té t p a z a r o lta . De a z é rt bizony­ ta la n a b b , veszedelm esebb, m in t é le tú tja — az in g o v á n y . A z e g y e tle n szilárd t a la j a la tta . És m é g is m i l l i ó k b iz z á k reá é le tü k e t e lé le k v e s z tő e m b e ri alko­ tásra. M e r t e lv e tte az é le t é rté k é t a — tű n d é r s z ig e t v á g y a . A f ö l d i boldog­ ság — meseországa. P e d ig a z t h e ly e z té k m in d e n e k fö lé — g ondolkozásukban. És aztán a tü n d é rs z ig e t — ö rö m e iv e l, é lv e z e te iv e l m e g ö li ő k e t. Gyötrelm et t á p lá lt a g yö n y ö re , kétségbeesést az öröm e. M e r t az e n y é s z e t s z ó rta rá jo k a v irá g o t. Az é le t f ű l t bele — ö rö m e ib e . A k i k p e d ig v is s z a jö t te k , érzéseikben, g o n d o la ta ik b a n e lh o ztá k a — tü n d é rs z ig e te t. És m e g m é rg e z té k a társadalm at. O lyan ta lá n y o k n a k v e te tté k el a c s ir á it, a m e ly e k k e l nem tu d m e g b irk ó z n i az ember. O lya n v á g y a k a t, re m é n y e k e t s z ó r ta k a s z iv e k b e , m e ly e k az ember ellen fo rd u ln a k . Az é l e t f e l t é t e l e i t a ro m b o lá s ke zé b e a d tá k , h o g y megdöntse a ré g i v ilá g o t. És a n n a k m in d e n a lk o tá s a , m in d e n g o n d o la t a a s a já t célját szo lg á lja . A ztá n a ta lá n y o k o n , a ro m o k o n m e g b o m lik az a s z e lle m is, mely a zo ka t lé tre h o z ta . V a g y p e d ig e g y k o r i a p o s to la p é ld á já r a tö r é k e n y jármüvet a lk o t tu d o m á n y á b ó l. V á n d o r b o to t t ö r k i a — lé g h a jó b ó l. — Es m e g in d u l a m á sik u tó n . . . XXV. M IK O R A M l V IL Á G U N K S ZÜ LE TE TT. — É lt va la egy L á z á r nevű e m b e r B e th a n iá b a n , k i t az U r feltám asztott h a lo tta ib ó l. M á riá n a k és M á r tá n a k v a la te s tv é r e ez az e m b e r. M iu t á n pedig az Ur fö ls e rk e n te tte á lm á b ó l — igen ö rv e n d e z e az é le tn e k . M e r t az örven­ detes v a la n e ki m in d e n k o ro n . A z tá n m in d e lf e le jt é azon lá to m á s o k a t, miket a h a lá l m u ta to tt v a la . És ö rven de ze az é le tn e k - m ik o r a p a p i fejedelme'' h a lá lra keresek fe ltá m a s z tá s a m ia tt. Ő p e d ig v is s z a té re jó s z á g á h o z , nie'y®* e lh a g y o tt v a la l És ú jra m u n k á lta a zt, m in t a n n a k e lő tte . És m in d e n megs»' kasodék az ö kezében. Az Ur m e g á ld o tta v e r e jt é k é t, m e ly e t m a g á é r t hulls**^* Vala pedig egy k o ld u s az ö v á ro s á b a n , k i nem lá t á J é z u s t soha. De azért hive Őbenne, k it az A ty a k ü ld ö t t v a la . K o ld u lá s á b ó l ü n n e p i k ö n tö s t szcric. hogy Jézushoz elm enjen. A z tá n ú tn a k in d u la . m ik o r e g y e m b e r jő v e J e r u z s á ­ le m b ő l. És az az em ber h ír ü l hozá, h o g y a N á z á re th i m e g fe s z itte te tt.

339

fLázár
jt . • • é le té é rt rem egve -

n io n d á : Nem h a g y h a to m el a — irtsrá a ^m a *• . m ik o r a m i v ilá g u n k s z ü le te tt . . ^ ^ ''^ b b orvendeze az életnek

A n k a János.

■ ® » = « ^g *= í*S g ® :

Szent Jakab. idon hatodik osztályos gimnazista voltam Pécsett máius elsejére kirándulást terveztem. Sikerült is három társat szereznem, a rövid tárgyalás után azt határoztuk, hogy reggel hat órakor indulunk a — Jakabhegyre. Ez volt akkor vágyaim netovábbja. Hisz oly sokat hallottam már a fehér barátokról, n ------Jali3bról, rendjök bölcsőjéről, főleg odahaza a szülői házban. Közelében, csupán két órányira laktam tőle, s mindeddig még nem laUam. Pécstől is csak ily távolságra van, s igy nem állhattam ellen vágyódásomnak. A szőlőhegyen keresztül Magyarürögbe értünk, innét pedig egy gyalogösvényen az erdőben haladtunk tova, nagy sietséggel; néha szaladtunk is. Utunk legnagyobb része egy erdei patakocska partján vezetett. Néha egészen a viz mellett, néha fönt a parton, néha 3 jobb, néha a baloldalon haladtunk. Egyszer csak balra át, egy hosszú hegyoldalnak fel és ^— a Jakabhegy csúcsán voltunk. Megláttuk az ^'"dész házát, s mögötte a fehér barátok kolostorát. Nem kolostor az hanem csak egy hajdani kolostornak romja.

^lig Ízlelték meg őseink az evangéliumi tan édességét, csakhamar I*jártak közöttük olyanok, kik az evangéliumi ifjúhoz intézett szavakon ^ ‘^jzdulván elhagyván mindenöket, az Ür követésére, a tökéletesség ^■■esésére vállalkoztak. Nemcsak kolostorokba, hanem erdők vadonjaiba ott kizárólag lelkűk nemesítésén fáradozva egyedül Isten. ! éljenek. Boldog András és társa b. Benedek, nyitrai remeték, számos ^'^etökre akadtak. Boldog Vácz, b. Günther (b. Gizellának rokona) s jó

— 340

ideig sz. Gellert püspök is az erdő sűrűjében cMvezték Isten boldogító társaságát. Főleg a Pilis erdejében, s a Mecsek rengetegeiben élt számos remete. A Mecsekben élő remetéket Bertalan (1219— 52) pécsi püspöi^ 12ö5-ben egybegyüjté. Patacs fölött a hegy csúcsán sz. Jakab tisztele­ tére kolostort épített számukra, s közös életszabályra kötelezte őket. A kolostornak jó ideig elöljárója maga a püspök volt, ki a klunyi I.encés apátságból mint burgundi Jolánta, II. Endre király második nejének g\HÍntiitója jö tt hazánkba. Bertalan gondoskodott róla, hogy a kolostor íakói anyagiakban hiányt ne szenvedjenek. Agg korában b. Antíilt ne­ vezték ki a kolostor priorjává; ö volt tehát annak első elöljárója. Midőn 1250-ben Boldog Özséb, az esztergomi kanonokból lett pilisi remete a Pilis hegység remetéit összegyiijtvén s barlangja mellé a szent kereszt tiszteletére kápolnát építvén az ürögi kolostornak hírét hallotta, annak priorjával megegyezett, elfogadta ennek szabályzatát s a két kolostort egyesítették. Ekkor vették fel a „remete sz, Pál fia i‘‘ nevet: „Fratres Ordinis Sancti Pauli.“ A két kolostor közös felügyelőjévé b. özsébet választák meg. — özséb 1263-ban Rómába ment, hol aquinói sz. Tamás közbenjárására IV. Sándor pápa megerősítette a rendet. Ugyanekkor Pál, veszprémi püspök ujabb szabályzatot írt számukra. Közben már is hét uj kolostoruk a la k u lt; a pápa megerősítése után pedig mintegy az ég áldásától kísérve gyors fejlődésnek indult. A rend terjedésével növekedett tagjainak buzgósága is ; enyhékneli találták eddigi szabályaikat, azért többször újakat kértek. 1 2 9 4 -ben Ladomér esztergomi érsek, 1297-en pedig Endre egri püspök adott a pálos remetéknek ujabb szabályokat. 13(X)-ban a szigorú Lőrinc atyát a buda-szent-lőríncí kolostor alapítóját választották meg provinciálissá, Midőn Gentilis bíboros 1308-ban m int pápai követ Magyarországba jött, ez év december tizenharmadikán megengedte nekik, hogy véglegesen sz. Ágoston szabályai szerint élhessenek, m it V. Kelemen (1305^1-^-) pápa 1309-ben meg is erősített, XII. János (1316— 33.) pápa 1317-ben. Ö adta nekik 1319-ben a generalis választás jogát. XII. Benede (1334—42,) pápa beleegyezésével 1340-ben a rend elfogadta a ruhát, amelynek kizárólagos viselése a szerzet tagjaira ezután is lezővé lett. Fehér ruhájuktól kapták a „fehér barát“ nevet Noha a sz. jakabi kolostor a pálosrend igazi bölcsője, mégis szerepre nem ju to tt Míg b. özséb é lt ő á llo tt rendje élén ( t Utóda b. Benedek atya, m int a rend főnöke, provincialísa a kolostorban lakott Később az oly nagy hírnévre vergődöt buda-szent- o kolostor lett a központ A XIV. század elejétől az általános generalis állt a

341

S p "

»■

o57lotiak, melyeknek főnöke. provinciaMsa a s^ -lotinei k o lo lt o r b r ia llo ir ^

Remete 5z Pal la.nak öltözetét fehér kámzsa és ugyaniiy szinü csuKlyas vállkendő alkotta; derekukat vörös kordával övezt/k Szerze esi haj^oronat viseltek bajuszukat és szakálukat minden tizenötödik napon nyiuak. tiogy szabalyaik m,ly szigorúak voltak, mutatja azon körülmény is, hogy a pálosok csupán a kamalduliak szerzetébe mehettek át Minden renutag kuion cellaval bírt, melynek ajtaja mindig zárva volt Másnak celi.ijaba csak a perjel engedélyével léphettek. Ki ez ellen vétett ebédre kenyeret és vizet kapott, m it a refektorium közepén a földön ülve kellett elfogyasztania. A közös étkezésnél, mely mindig egyszerű volt, csupán akkor nyúlhattak az ételhez, ha arra a perjel jelt adott. A refektoriumon kívül nem étkeztek. Böjti napjaik igen gyakran voltak. A zsolozsmát lözösen végezték; éjjel kétszer mentek a chorusba zsolozsmázni. Sokat foglalkoztak tudománynyal, azért minden kolostornak külön könyvtára volt. Szabad idejökben egy-egy könyvvel kimentek a szabadba, az udvaron vagy kertben egy fa árnyékába vagy a közeli erdőbe és tanultak. Ilyen volt az élet valamikor régesrégen e falak között is. Itt az erdő sűrűjében, távol a világ zajától, éltek hajdan ama szentek, kik csupán szívok nemesitésén, ismeretük gyarapításán fáradoztak.

A legenda szerint egy fiatal pálos atya mindennap, a kertnek az “^rdore nyiló kicsi ajtaján kilépve lement a kis csermelyhez, s annak partján leülvén, a tova siető habokat nézegetve az élet múlandóságáról niélkedett. Egy nyári reggelen az ifjú pálos, szokásához híven, lement 3 csermelyhez. Leült s nézte annak fodros hullámait, csörgedezésének pedig édes zene módjára hangzott fülébe. Csak nézte a viz hullámos ^iilirét, hallgatta a csermely csörgedezését, távolabbi csobogását s teljesen 'iiegfeledkezett magáról. Nem vette észre, hogy a nap nyugovóra készül; vette észre, hogy sürü sötétség borult a tájra. Ott ült másnap is, ''arinadnap i s . . . Nem zavarta őt sem a csicsergő madárkák dala, sem ^ levelek hullása, sem szél, sem eső. Nem vette észre a hideget, sem ^ nieleget, csak a csermely zenéjét hallgatta, csak a viz tükrét nézte...

M

2

Egyszer csak elfolyt az utolsó vizcseppecske is, s elnémult a csermely hegedűje. A szerzetes feleszmélt. A forrás kiapadt, a csermely kiszáradt, Feláll, s hazaindul. De m ily csodálatos! Nem ismer magára. Tagjai gyengék, szakálla hosszúra megnőtt, fürtjei h ó fe h é re k... Egy itieig némán néz körül s tovább megy. M ily csodálatos! Az útnak, melyen jö tt s melyet előzőleg már oly jó l megtaposott, sehol semmi nyoma. De azért tovább halad azon irányban, melyben a kolostort véli. El is ér a kis kertajtóhoz. De ez is m ily csodálatos! Kilincse, melyet keze fényesre csiszolt, most rozsdás s oly nehezen n yilik. A kert is egész más. De a kolostor ugyanaz, melyből elindult. Egyenesen a kápoh:ának ta rt A szerzetesek éppen a zsolozsmára gyűlnek. Oh, m ily csodál.itos! csupa ismeretlen arc. A szerzetesek is bámulják az agg vendéget, de minden zavar nélkül megkezdik a zsolozsmát. Csupa ismeretlen hang! De a zsolozsma még a régi, s szive melegével énekli végig a többit-kkel. Vecsernye után kérdezik a vendéget, kicsoda s honnét jö tt. „Testvéreim, nem ismerlek benneteket, ugylátszik ti sem engem, pedig én e kolos­ torhoz tartozom. Megmondja nevét s utána azt is, hogy ö a kis cser­ mely partján üit, s a múlandóságról elmélkedvén nézte a fodros habokat s hallgatta azok lassú csobogását. Felütik a rend évkönyvét s felkeresik nevét. Csodák csodája! Nevéhez oda van jegyezve születésének, s a rendbelépésének, valamint fogadalmának pontos ideje. Utána egy kereszt s ismét eg>' pontos időmeghatározás; ezután e néhány szó: „E nap reggelén elhagyta a kolostort Többé sosem láttuk. R. 1. P.“ Ez utóbbi három betű azt jelzé, hogy a halotti zsolozsmát is elmondták érte. És az évszám ? . . . Éppen e nap délelőttjén volt száz éve, hogy a kolostort elhagyta. A szerzetesek öröme szokatlan v o lt Éjfélkor részt vett test­ véreivel a zsolozsmán, utána azok karjai közt adta vissza lelkét Teremtöjének. (Dr. R. nyomán.)

A pálosok csendes magányát senki sem zavarta. De midőn a töröR 1543-ban Pécset elfoglalta, kétségessé vált az ő helyzetük is. Zárdáju­ kat magas töltéssel vették körül, hogy szükség esetén ellenállhassanak a dúló török csordának; néhány év múlva azonban mégis menek kellett A kolostor ekkor sem állott soká üresen. Egy pécsi főrangú törö lefoglalta, s a nyarat ez erdei magányban töltötte. — A török hóditási* megrendité a pálosok létét Kolostoraikból elmenekültek s 1 6 0 0 -ban esek hat kolostoruk v o lt De a csekély számú rendtagok kitartóan 1^^^

i43

döttek a k o r bajai ellen, m ié rt is Páznrm u P^f A török kiűzetése után a hajdan oiv n é n i » ■

érdekükben.

jedésnek indult. 1699-ben pedig a városból u '— lefoglalván, m elléje zárdát építettek. A szentjakabi

oraágon hagyott

k o lo s to r

^ arianusok templomát

rom okban

hevert

A

tömb

m

lakott, semmit sem épített vagy javított m in d e n t

O ly a n n y i. ,

t iS

ho^

f a

n .d ö f l. ! : r i; S

.n u la n d o sa g o t

jelezték,

^

de

tetlen, erzekies tö rö k helyett ism ét

r :u

‘" :

«

~

Remete Szent Pál tiszteletére. A ro m o k a halált, a T szctet, a

■

a

s

l ' U

' T

Z

f

rom okból ujabb élet támadt A

munkás, szent életű remeték la llta l

R H '’ "'■«'"jéí a l
A

sze n tja ka b i

szerzetesek

adm inisztrálták

lábánál fe kvó A baligetet, az én szülőföldemet, a magyarszéki plébániához ta rto z o tt.’

a Mecsek északi

mely azon időben még

A ko lo sto r, a hozzája é p ü lt tem plom , s a kicsiny udvar egy tető alatt volt, a c s u k o tt u d v a r közepén pedig a kút. A kolostor előtt szép nagy kert te rü lt ei kelet felé. m elyet kőfal ke ríte tt; a kőfal peeig őrtornyocskákkal v o lt ellátva. A

kert

egyik

ékessége

egy kis forrás volt s

tőle néhány lépésnyire a szép nagy halas-tó. De mindez csak v o lt! Ma ismét élettelen ro m o k. M ió ta II. József császár a felvilágosultság nevé­ ben a k o lo s to ro k a t e ltö r ö lt e ; azóta ism ét csak a a pusztulás és múlandóság képe tárul it t elénk. — 11. József 1786 febr. 7-én kiadta a pálosok rend­ jét eltörlő rendeletet, s aug. 2 0 -ig 'nire éppen akarta. A

pécsi

négyesi báró

zárdáikat kiürítette s arra használta,

k o lo s to rt Szepesy

színházi Ignác,

előadásokra használták,

pécsi

püspök megvette, s

J^gakadémiává a la k íto tta ; a Nagy i.ajos által épített márianosztraí óiási ^^rdájuk, m elyben négyszáz évvel ezelőtt három-négyszáz szerzetes lakott, niost a

női

fegyencek

fe g y h á z a ; a felsőelefánti

^ ' Abaliííet 1776-h;in szakadt el ^^'•^niává alakúit. A pécsi káptalan a A\agdolna tiszteletére.

íi

zárda, mely a XVIII.

két és fél órányír.'t fekvő Magyarszéktől s kápolna helyébe hatalmas templomot épített

344

szazadban oly kiváló hírnek örvendett, jelenleg gróf Edelsheim— Gyi ay gv^önyörü kastélya; a budai kolostor és templom az egyetem, a fehér­ vári pedig nehány évvel később a cisztercita-rend birtokába került. A szentjakabi kolostor üres maradt és idővel romba dőlt.

Ezek cellaajtók, ezek ablakok, ez templom, ez az udvar v o lt ___ Bejártam az egészet s utána még nem egyszer, de nem volt nyug; .rti. Éreztem, hogy keresek valamit, amit nem tudok megtalálni. E bozóU)an semmi élő lény. A tető nélküli falak némán tekintenek az égre. Igen az égre! Mintha irgalomért esedeznének; de hiába. Az idő vasfoga egyre rágódik rajtok s ki tudja, még m e d d ig !? ... Az udvaron még a mély kerekeskút jéghideg vízzel; innét hordja az erdész családja az ivóvizet... Bejártuk a kertet is, azaz, azt a térséget, mely hajdan kert volt. A kofa is már csak ro m ; néhol még látszik egy-egy ledőlt tornyocska. A kis forrás most is bugyog még, de már csak alig. Annyi a vize, a mennyit a vadászcsalád felhasznál. A hajdani halastó medencéje gyepes, miként az egész kert — A kert végében egy vadgesztenyefa látható, melyet még a pálosatyák ültettek. S a fa él, m in t egy jobb kornak emléke! Vagy tán mint egy jobb jövendőnek rem énye!? . . . Ki tu d ja !? . . . Tán lesz még idő, midőn Remete Szent Pál fiai ismét visszatérhetnek szülő­ földjükre ; arra a szent helyre, melyet mi a pálosrend bölcsőjének mon­ dunk . . . Ki távozhatna a fa alól anélkül, hogy legalább egy levelet ne szakítana, s szive fölé rejtve emlékül ne v in n é ! ? . . . így cselekedtünk mi is. AVás emléket innét nem vihet senki! Elpusztult, elporladt itt már minden. Csupán a templom főoltára, melynek képe Remete Szent Pált ábrázolja pálos szerzetesektől környezve, látható még a rácvárosi tem­ plomban, melynek egyik mellékoltárát képezi. Haas M ihály, szatmári püspök, pécsi plébános korában irt „Baranyamegye története" ciniu müvében ugyan azt mondja, hogy e szentjakabi oltárkép a vaszari tem­ plom főoltárán látható; de a vaszari oltárkép szent György vértanul ábrázolja s hihetőleg csak mellékoltárt díszített. A romok mögött oláh cigányok laknak alacsony kunyhókban. Az erdészen kívül ők a Jakabhegy egyedüli lakói. — Husz-harminc lép^' nyíre a kunyhók mögött húzódik a töltés, melyet 1543-ban hánytak ^ a pálosatyák. A töltésen át vezet a gyalogösvény az erdőn keresztül ^ a faluba. A töltésen kivül „római temető** látható. Néhány dombocs ^ egymás közelében, miről azt vélik, hogy ez erdőségben hajdan, a róma'^

— 345 —

idejében itt falu állott. De nem valószínű, hogy a rómaiak e magas hegyre, sum erdő kozepebe telepedtek volna. Lehetséges, hogy eev idő ben a palosatyak, vagy az utánuk itt lakó törökök használták temetkezési helyül, fc dombocskák a romok mögött észak felé terülnek el _ Közvetlen romok előtt egy kis házikó látható, melyben a segédor lakik. Ez előtt delfele faiskola van. melyen át az erdész házához értünk Ezt láttuk először, mikor a hegyre értünk, s mégis utóljára emlitem* Egyedüli oka az, hogy kirándulásunk célja a jakabhegyi romok megtekivíése volt. Csak most, miután már mindent (!) láttunk; miután szi­ vünket már megnyugtattuk (dehogy nyugtattuk!) most jövünk ide. — voltam nyugodt, hisz oly szomorúság, oly keserűség fogta el szi­ vemet. Azon szerzetes intézmény, mely magyar földön eredt: mely hazíiükban volt oly népszerű; mely akkor virágzott, mikor a haza; mely akkor hevert romokban, midőn a haza másfél százados rabságban sinlüdött s mely akkor halt meg, „midőn Bécsben a magyar nemzet szá­ mára koporsót faragtak", (Nitsch) — mondom, azon szerzetnek bölcsője most, midőn már magyar uralja a magyart; midőn szabad, független a magyar, most is romokban hever. Vagy tán ilyen lesz a haza sorsa is? Nem! Ezt tagadom! A magyar haza nagy lesz! dicső lesz!? Igen, csak lesz! Mig hazafias kegyeletből a pálosrendet nem karolja fel, addig nem igazi magyar a magyar. Már csak azért sem, mert a magyar ember sajátsága a háladatosság. A pálosrend iránt pedig a legnagyobb hálá­ val keli adóznia, mit hazánk múltja oly fényesen igazol . .. Betértünk az erdész szobájába; ott elfogyasztottuk magunkkal hozott uzsonnán­ kat s ittunk egy-két pohár sort, amennyiben az erdész rendes áron bort és sört mér a kirándulók számára.

Az erdész lakásától egy kocsiúton indultunk nyugatnak. Csakhalíiar elértük a kilátó tornyot. A kilátót, mely a töltésen áll. mintegy harminc évvel ezelőtt építette Szeifruz István káptalani nagyprépost. 'Tiinthogy az erdő tulajdonosa a pécsi káptalan. Falépcso vezet fel a toronyba. A fák koronája fölött északi irányban megláttam szulofolde‘Tiet, azaz csak templomát, mert a falu a fák magassága miatt ma mar nem látható. Kéklő hegyek zárják le a láthatárt. A töltésen délfeie haladva a hegység végére értünk. Itt látható a „remetelak“ , egy kicsiny bar anga sziklák között. A monda szerint Pécs ostroma alkalmava egy ^m terni hallgató a török kezére játszotta a várost. Lelkusmeretenck

M

( )

zaklató szavára az erdőségbe vonult. Remete sz. Pál fiai mcgkönyöriiltek rajta s megengedték, hogy közelükben megvonulhat s éleienimel látták el. Zsongon ig>^ nevezték a pálosok a remetét, e barlangszerü üregben élt eg\’ ideig, mig Rómába zarándokolt, hogy bűneiért ott tegyen eleget. Utiából egy Mária-képet hozott magával. A kép a kis Jézust szoptató Szűz Anyát ábrázolta, feje körül e fe lira tta l; „Refugium Peccatorum." A képet barlangjába helyezte, s az előtt öntötte ki szive bánatát. Alidon a pálosatvák elmenekültek, ő továbbra is itt maradt, hisz nem kellett télnie a töröktől. Ott is halt meg barlangjában, s a liolostorban lakó török földet hordatott a barlang bejárata elé, hogy senki még helyét sem látta. Midőn százötven év után Remete sz. Pál fiai ismét letelepedtek a Jakabhegyen. véletlen fol>4án ráakadtak a barlangra. Zsongor teste már rég elporladt akkor, de a „Bűnösök menedékének‘‘ képe még épségben volt. Templomukban őrizték m int drága kincset. M időn a rend feloszlott, e kép az abaligeti templomba k e rü lt innét pedig ennek egyik filialis községének. Tekeres imaházába, hol ma is látható. (M. G. után.) A remetelaktói négy-öt lépcsőn leszállva egy vasráccsal körülvett sziklán álltunk, a „Zsongorkő“ -vön. E szikla, a szabad ég alatt képezte Zsongor imatermét, itt térdelt, sirt és imádkozott órák hosszat. A Zsongorkőröl gyönyörű kilátás tárult elénk. Közvetlen lábunk alatt, a mély­ ségben, terült el Kővágószőlős; távolabb láttuk még Málom, Pellérd, Szentiőrinc stb. községeket. Szép tiszta időben tizenhat falu látható innét sőt a Dráva is. A látóhatárt a horvátországi hegyek zárják le. Mi nem láthattunk oly messze, mert ködös vo lt a lég. Előttünk nyugati irányban a hegység oldalában egy sziklacsoport ötlött szemünkbe. Ez az ^Elátkozott násznép.“ A monda szerint egy főnemes leánya megszeretett egy jobbágy legényt A büszke apa a legényt elfogatta s elcsukatta. leányát pedig egy nemes urfinak jegyzé el. Az esküvő a pálosok közeli templomában ment véghez. Rózsi állandóan sirt s midőn az „igent“ mondta, akkor is „n e m “ -re g o n d o lt Az elzárt jobbág>' legény kétségbe vonta a leány hűségét s azért megátkozta s vele együtt mindazokat kik az esküvőn résztvettek s végre önniagatFölötte kigyult a tető s ő ott égett; a hazatérő menyegzős nép rekedt s kősziklává változtak. (M. G. ayomán.)

Ismét visszatértünk az erdész lakására s összeszedvén a kocsiuton mentünk le .'VVagyarürögbe, innen pedig ugyanazon merre jöttünk, tértünk vissza a városba. F rater Emericus.

Fehér dalok. 1. üied Uram e mindenség, R Dilógofí Idncsora;

— Szersíelböí — a semmiből, Ce hoztad azí Dalóra. fllindcn atom, minden porszem, mindenség mindene: — De te Uram az enyém Dogy — Ce, a uilóg Dsíene . . . II.

fiz eletharcban — Csali a hit uédett; flz tdpídí most is, ÍDlg küzdők Déled, Gondterhes élet.

5 mégis az arcom Olyan felhőtlen. fHinlha csak sugdr Szdlína előttem — fi — Dészfeíhökben .

tavaszi napsugárra — Éfet kelt a föld alatt; Száraz galyon, kopár (aríón Bimbó bomlott, rügy fakadt. Kopár DoIt az én sziuem is 5 egy hitsugár járta d t; 5 rám ontotta a íauasznak ■ fllinden fényét, illatát. .. fi, Dobay (Dariska.

^-^.Wgí

Belül a pokol kapuja mögött. A Sátán odújában volt, egy tüzes székecskén ülve, lángoló szemét ^í^rgatva, s azon törte fejét, liogy miféle úton-módon tudna ujabb és ^‘rősebb gyötrő eszközöket kitalálni az elkárkozottak gyötrésére, midőn kopogás hallatszik a pokol ajtaján. Előre! T e s s é k ! szóllott a Sátán, ^ire egy kisebbszerü ördögfióka belépvén, mondja a Sátánnak:

348

Eg>- fiatal omher cs egy leányzó kihallgatást kérnek! KVreesd őket vissza gyötrelnii helyökre! — szólott a Sátán. Többször elűztem már őket, mégsem akarnak távozni. Foly <»nosan azi hangoztatják, hogy fölségeddel okvetlen heszélniök kell! — Ereszd be, hadd lássam őket — feleié a Sátán. Belépett tehát mindakenö. Az ifjú lehetett úgy tiz nnyolc, a leányzó húsz év,s. A Sátán kíváncsian nézegi ae őket és csodálkozva mo; dá nekik: — hogy poklomnak, birodal­ mamnak foglyai vagytok é& már beszélni valótok volna velem ? No, mondhatom i:;azán jó alattvalók vagytok! Halljam m it akartok? Csak talán nem azért jöttetek, hogy büntetéseteket kisebbittessem ? V^agy talán egy csepp vízre, vagy kenyerrc volna szükségetek? Kedveseim! tudnotok kell, hogy e helyen nincs töbt»é helve semmi kérelemnek sem, hasztalan minden könyörgés, hasztalan minden közbenjárás. Kik vagytok tehát, s mi a nevetek? A kél elkárhozott hallgatott. — Különben jó l ismerlek én titeket. Testvérek vagytok nemde? le fiam falkondia Dávid vag>’ és te leányom Falkondia Klára, nenidt' úgy van ? E két elkárhozott némán bólintott. — Jól van. Mondjátok csak mit akartok ? Az ifjú feleié: — Sátán! egy szívességre kérünk tégedet. — tiadd halljam ! — Szíveskedj nekünk megengedni, hogy ne azon helyen szcnve jünk, hová l»ennünket nehány nappal ezelőtt küldöttéi, hanem hátul 3 pokol kapuja mögött jelöl] nekünk barlangot, s ott szenvedjük rettenetes kínjainkat örökre. Meucrtettelek fiam ! monda a Sátán. Azt akarjátok tehát, hogy *

349 —

itt hirodaliiiam kapuja mellett legyeti a ti gyiitrelmi helyetek, még pedig

— Igenis! felelék a testvérek. — Legyen a mint akarjátok! De feleljetek előbb, kiket is vártok ti? Mindkettő melyen hallgatott. De az ördög ismételten imszolá őket. Dtszéljetck niar. tidlljalak téged leányom ^ A leányzó elfordult, arcát kezébe rejtve keservesen sirt de alig ■gy pillanat múlva kétségbeesett jajkiáltások közepet! felelt zsarnok urának. A Satan ugyanis az elfordult leányzó hátára egy nagy marék tüzet dol)ott. Felelt a leány: — Várni fogjuk ott apánkat és anyánkat! A Sátán a kért kegyet újólag megengedve, elbocsátá a két testvért. Dávid és Klára a következő napon már a pokol kapuja mögött szenvedték a pokoli gyötrelmeket. Azok pedig, a kik onnan kiszabadul­ tak örvendtek, mert a pokol kapuja mögötti gyötrelmek a legborzasztóhbak. Egyik reggelen — ami földi számításunk szerint, mert a pokolban nincs sem reggel, sem este, csak végtelen, időtlen gyötrelem — a pokol kapujánál, mintha borzasztó orkán tört volna ki, megmozdult majdnem az egész pokol és leirhatatlan átkozódásokba törtek ki az átkozott lelkek. Dávid reszketett a dühtől, boszuszomj lángolt szemeiben. Miért? íme egy reszkető férfiú lép át a pokol kapuin. Az egész egy röpke perc müve. Dávid ordítva, káromkodva rávetette magát. 5 kegyetlenül fújta rá az égető lángot, mint valami tűzhányó dühöngött. Ez az ember az ő édes atyja. — Te szerencsétlen, te cudar, te gonosz orditá Dávid — meg­ érkeztél végre te gonosztevő, hóhér, orgyilkos, bakó! Tudd meg, hogy itt az ördög birodalmában megszűnt rám nézve minden törvény, mely kötelezett arra, hogy téged tiszteljelek. Nem . . . nem foglak többé sze­ retni, sőt az lesz legfőbb kötelességem, hogy téged — oh szerencsétlen — gyűlöljelek, átkozzalak örökkön örökké és a mennyire csak lehet boszut álljak rajtad te alávaló! És a mig ezeket mondotta, az elkárhozott lelkek irtózatos i[unykacagása között ütötte, verte, köpdöste, lábával tapodta elkárhozott édes atyját. , , A szerencsétlen ember felemelkedvén, fiára tekintett es keserű könnyekre fakadva zokogá: . ■i 15 — Dávid! én fiam, én egyetlen gyermekem, mit cselekszel. — Igen — mondá Dávid — a te fiad vagyok, de mostantol fogva

350

a te poklod leszek. Nem az égető tűz, nem az ördögök lesznek a te kínzóid, hanem én, a te elkárhozott fiad, én, vér a te véredből! — De mit beszélsz, édes Dávidom? — Azt mondom, te átkozott apa, hogy miattad jutottam e bor­ zasztó helyre, miattad szenvedem az örök kinokat. Értsd meg jól te nyomorult; te vag>^ az oka annak, hogy elkárhoztam. Jobb lett volna, ha nem születtél volna, mert akkor nem adtál volna életet nekem és nem kellene örökkön örökké itt szenvednem. Oh te háládatlan, szerencsétlen gyermek! — Mond csak apám! miért engedtél engem a bűnök utján járni? Miért adtál mindenben annyi példát — a rosszra. Én szerencsétlen! — tőled tanultam káromkodni. A te káromlásod belepódzott az én zsenge lelkembe, s beszennyezett mindent mi szép, tiszta vo lt ott, szivemet a rossz szokások, s a bűnök tanyájává tette. Tőled tanultam kerülni a templomot. Mondd csak jártál te valaha a szent m isére? M ikor imád­ koztál? imádkoztál-e legalább egyszer, hogy nekünk jó példát a d j? ... soha . . . soha . . . A te vallástalanságod engem is vallástalanná tett. Emlékszel-e, hogy' otthon házunknál m indig gúnyolódva beszéltél az Istenről és a szent dolgokról, nevetség tárgyává tetted az egyházat, pápát, papokat, kik minket csak szépre, jóra tanítottak, de szavaid után mi maradt belőle? Nem te járattál-e házunkhoz vallástalan, istentelen folyóiratokat és e lapokat nem te magasztaltad-e előttünk, mert jól tudták ütni az egyházat, gúnyolni a vallást és s z o lg á it! Így - • - *gy tőled szivtam magamba a vallástalanságot és hitellenséget és ime most itt vagyok az örök g>’ötrelmekben. Tőled tanultam meg a folytonos csatangotást tőled szállott reám a korcsniározás rossz szokása. Ott vol­ tál vasárnap, ott találtalak fel hétköznap, m ikor más becsületes ember dolga után járt. Oh te becstelen a p a ! látod, rossz példáddal miként taszítottad szerencsétlen fiadat az űrök tűzre. Tönkre tettél mindörökre, meggyilkoltál te orgyilkos, te h ó h é r. . . Az apa kétségbeesetten ja jg a to tt; — Es én Is itt vagyok — örökre elkárhoztam. — Az isteni igazságosság sújtó keze utóiért téged is. De tudd meg. hogy büntetésed sokkal nagyobb, kiálhatatlanabb lesz, mint az enyém. Szenvedéseim közepette, gyötrelmeim között vigasztalni íog engem, ha a te gyötrelmedet szemlélhetem és azon fogok gondol­ kodni és dolgozni, hogy minél inkább fokozhassam kínjaidat te átko zott apa Ip a ! Ezek után mellére térdepelvén édes atyjának, ütötte, verte, letiport^.

351

de a Sátán egy erős fogással mindkettőjüket talnra lánccal összekötötte őket, mondván:

.

— így gyötörjétek egymást ez örőktiizben örökkön örökre. Távozzatok'

„íi>™ £ . r . í “

'»'y-

Klára még körülbeliii három esztendőig várakozott éde. anyjára a pokol kapuja inogott. De az anya késett megjelenni a Mindenható ,tdo5zeke előtt, hogy az Isten igazságos Ítélete szerint ö is elveiíve az örök büntetést. Klára ezen idő alatt sokat látott; látott sokat barátnői liiiziii. kik szintén a pokol martalékai lettek. Ezek elbeszélték Kláránalí. hugy anyja még él, a még mindig a ré g i: könnyelmű, gondtalan hlu egyszóval még mindig a régi rossz asszony, tiáza a veszedelmes talál­ kák, bálok, bűnös összejövetelek helye. De végre ütött a végóra, s Klára édes anyja megjelent az itélőszék előtt s — elitéltetett. Egyik napon a szokottnál nagyobb rendetlenség, lárma, zaj kelet­ kezett a pokolban. Különösen dühöngött a pokoli vihar az alvilág kapuja mellett, a hol Klára a haragtól, dühtől remegve fojtogatott egy szeren­ csétlen elkárhozott asszonyt. Ez volt az ő édes anyja! M int egy megtestesült pokoli furia bánt édes anyjával. Haját tépte, körmeit anyja testébe vágta, szemeit kivájta, harapdosta, tnardosta a mellét. — Klárám ! kedves Klárám ! — nyögte fájdalmasan az anya — mit cselekszel, mi történt veled, miért fojtogatsz engem, miért akarsz megölni ? — Nem fogok megszűnni téged gyötörni soha, soha. Ctni, verni, kinozni foglak örökön örökre te gyilkos, te undok anya. Egy gonosz élek éppen arra menve elválasztotta a két veszekedő nőt egymástól, jól megbotozván először őket, de Klára egy fürge ugrással ismét tor­ kon ragadta édes anyját, leköpdöste, harapdálta, pofozta öt. Azután Ördögi megelégedéssel kacagva édes anyja kínjai felett, megragadta és rakás tüzes szénre téve következőleg kiáltozott elkárhozott társaihoz: — Barátaim és barátnőim jöjjetek, siessetek dobáljuk meg tüzes golyókkal ezt a rettenetes asszonyt, dobáljuk, üssük, égessük őt anyámat. Tűz eső h u llo tt tehát az elkárhozott szerencsétlen anyára. Mialatt Klára a legborzasztóbb kegyetlenséggel lelkesítette társait az isszonyu

játék tovább folytatására, kiabálván: Megboszulom magamat, örök boszut fogok állani rajtad atkoasszony — anyám! Az ördögök tömegestől, villogó szemekkel

352

futottak a barlangok nyílásaihoz, hogy tanúi lehessenek e pokoli tragé­ diának. — Klára tovább beszélt; — Elkárhozott lelkek! mutassátok meg a pokol leggyötröbb helyét, odataszitom anyámat. Kínozzátok ezt az asszonyt válogatott kinzó esz­ közeitekkel. Fogjátok meg, üssétek, verjétek! Az én anyám ez!Öh<7,ott a világra, hogy a pokolba kergessen. Oh miért is nem fojtottál mog a pólyák között! Oh miért nem halhattam meg 5 vagy 7 éves koromban, a m ikor még boldog, ártatlan vo lta m !? Oh anyám légy átkozott, ütkö­ zött örökre! Tizenkét éves koromban, m ikor a mi jó tisztelendő urunk az erényekre oktatott, te anyám akkor kezdetted hajamat fényesiíeni. divatos ruhákban kezdettél járatni, hogy leány társaimat szépségben túlszárnyaljam. így tettél hiúvá, kacérrá. Tizenötéves koromban érzék­ izgató bálokba vittél, szerelmeskedéseimet elnézted, sőt tápláltad. Oh nyomorult anya! Hány ifjúnak nyitottad ki házunk ajtaját? Dicsekcdté szépségemmel, takargattad, sót dicsérted bűneimet, rossz szokásaimat, szabadon hag>'tál haladnom a bűn utjain. Oh mi másképpen történt volna, ha te engem néhányszor megdorgáltál volna, rendre utasitottá volna, otthon marasztottál volna. Nem, te nem tettél semmit, dicsősé­ gedet lelted abban, ha az egész város fiatalsága utánam jár. 5 mi lett a vége ?! Elvesztettem ártatlanságomat, elhagytam a templomba való járást, a bűn karjaiba dobtam magam, s ma itt vagyok örökre, örökre a pokol lángjai között . . . Te tigris, te hiéna, te vadállat vagy s nem eg\'éb. Káromkodtál, soha a templom félé sem néztél, folyton a mulat­ ságokat kerested, rutabb és rútabb regényeket olvastál, s Így, ezek után lehettem-e jó a te házadnál. Jegyezd meg jól, hogy te vagy az oka elkárhozásomnak! Ezért gyűlölni foglak örökre, s üldözni foglak mind­ örökre! Oh anyám! én a te örök gyötrelmed leszek . . . így szidta, gúnyolta édes anyját, mig végre a sátán őket is ös8zeláncolta, m ondván: — Menjetek, hogy öröké kínozhassátok egymást, s örökre gyötör­ jenek elkárhozott társaitok. így történt ez belül a pokol kapui mögött. . . . Olaszból szabadon: S cin tilla -

A modern nő és családja. A méltóságos asszony kellemesen himbálódzó hintaszékében ül s olvas. Zolatol ep azokat a könyveket, melyek legkevésbé valók nők kezebe. Untatja nagyon. Felkel és másikat vesz fel. /V\odern bölcselőt Olvassa és lelkében rettenetes tusa lép fel. Tegnap egy katholikus bölcselőtől olvasott, s ma modern hitetlentől Ezek a modern bölcselők elveket áilitanak fel. Élvezeteket, melyek­ ben minden reális, és semmi sem ideális. Elveket állítanak fel, melyek­ nek célja a föld és nem az ég. Kitárja a világ előtt elveit, s mit törő­ dik azzal, hogy számos lelket dönt a kétkedés örvényébe. Mert a két­ kedés bizonyos fokig helyes és hasznos. Általa lesz felfogásunk szilárdabb alapú. De midőn nincs, ami eloszlassa, rettenetes kin. A méltóságos asszony leteszi a könyvet tollat fog és ir. Kedvelt napilapja szerkesztőségének. Megkérdezi a szerkesztő urat, hogy vallásos szellemben nevelje-e gyermekeit, vagy a modern bölcselők tanítása sze­ rint Mert ő gyermekeit ezek szerint nevelte. A szerkesztői üzenetben pedig másnap megjelenik a válasz. „Méltóságos asszony! Nagyon helyesen a kor szellemének meg­ felelően já rt el. Látszik, hogy nem a bigoítizmus kedvelője." A méltóságos asszony jólesően olvassa a sorokat, s ismét kezébe veszi modern bölcselkedőit, hogy tanulmányozza, kinek az elve jobb. a Krisztusé-e, akit IQ W év óta követnek, vagy azé a bölcselkedőé. skinek azt mondja Rousseau; „Bölcsész! Szépek elveid! De mondd, ki ruházta fel azokat kötelező erővel! ? . . . “ Este van. A méltóságos asszony leteszi a könyvet. Bejön a fiú. Egész délután maga kószált Hol ? Ki tudja! . . . Idejön. Leül, s hetykén anyja felé vág: Anya 1 még most sincs vacsora? De rendetlenek vagytok . . . Jön a leány!

354

Egész délután fiatalemberek társaságában korzózott. A nagyságom asszoy kérdezi tőle: — Hol voltál ? — Egy barátnémnál! — a kurta válasz. Jön az apa. Félig mámorosán, rossz kedvüen, úgy kelt fel a kávéház asztala mellől. Sokat kártyázott, s veszített is, am int gyanítani lehet. Leülnek a vacsorához. A férfinak a hús kemény, a fiúnak a főzelék kozmás. a leánynak a tészta száraz. A nő mentegeti m agát Lehurrogják. Fölkel az asztaltól, másik szobába megy és sir. Ezalatt a férfiú elm ent A fiú elszökött A leány is menni akar. A méltóságos asszony kérdi, hová? — Színházba. — V á rj! En is megyek. — Nem lehet anyukám. Csak hármunknak van hely. — L^gy-e megenged, hogy elmenjek? — Csak m e n j! S elmegy. A méltóságos asszony maga maradt otthon. Kezébe veszi Zolát és a tö b b it Nem ízlik. Félre csapja. M it csináljon itthon egyedül? Felöltözik, — s elmegy korzózni. Ervin.

G O }<m LATO K. Az élet poézise nagyszerű! . . . m úzsája a n ő ! fia ő is p rózaivá lesz. m i poézissel ? Élünk, hogy m eghaljunk és meghalunk, hogy éljünk. fia az ember létének felszínén úszkálva nézegeti magát, hacsak külsejében n\,’Örködik, szerelmes lesz önmagába. De ha leszáll létének és valójának mélyscg^^ megijeá önmagátóL

a

355

A legnagyobb bűntények közé kellene sorolni azt hn anélkül, hogy cserébe adná a magáét. ’ *

t

elrabolja

A fö ld i boldogság m úló pillanat, fia valamely „dgm nh M iesül /.„m , zlik magunkat, de csak a d d ig míg e benyomás ta rt • m L a mdJ k J T jutnak többi kielégítetlen vágyaink. * P^^cben eszünkbe Az ember kedélyvilágának két hatalmas kormányzója: az ész és s z ív k .; tétes vUlamos hasonlítanak, m g egyenló e rő se i 'f e s z ü ^ g b í

.4 zenében a félhangok szoktak diszharmóniát okozni; cseprő kellemetlenségek bontják meg a tartós nyugalmat-

n

az eleiben is apró-

H

A gyuru. — Beszély a régi lovagkorból. — (Folytatás.)

gy ju to tt el Vilma az ígéret földére, hová atyja Frigyes csá­ szárral ment. 0 a keresztény sereget akarta ottan felkeresni, hol atyja volt, azért útját Jeruzsálem felé vette. Útközben találkozott egy német lovaggal; megszólitá öt és monda; — Lovag! nem ismered Rüdesheím urát, ki a császár­ ral jö tt ki a szentsír elfoglalására ; é! még (vagy) vagy nem ? A lovag megállitá lovát, csodálkozott a fiatal zarándokon és gyön­ géd hangján — s így s z ó lt; — Rüdesheim urát igen jó l ismerem; de hogy él-e még, azt meg­ mondani nem tu d o m ; ah, nem rég sokan estek el a mieink közül a spracénok kardja által, vagy pedig gyalázatos fogságba kerültek! Már jó ideje nem láttam a kérdezett lovagot, mint híre járt, a szaracénok átfogták. Menj a keresztények táborába, mely Jeruzsálem előtt áll, ott ^körülményesen megtudsz mindent. Nekem tovább kell mennem, s tovább nem időzhetek. A leányka igen szomorúan folytatta útját, sírt és így szólt: ^ Ah, tehát mégis igaz, hogy édes atyámat szerencsétlenség érte, ^ '^^gy meghalt, vagy fogva van. Oh csak feltalálhatnám! Segéijen engem az Isten és a boldogságos szűz Mária!

354

Egész délután fiatalemberek társaságában

korzózott. A nagyságos

asszoy kérdezi tÖIe: — Hol voltál ? — Egy barátnémnál! — a kurta válasz. Jön az apa. Félig mámorosán, rossz kedvüen, úgy kelt fel a kávéház asztala mellől. Sokat kártyázott, s veszített is, am int gyanítani lehet. Leülnek a vacsorához. A férfinak a hús kemény, a fiúnak a főzelék kozmás, a leánynak a tészta száraz. A nő mentegeti magát. Lehurrogják. Fölkel az asztaltól, másik szobába megy és sir. Ezalatt a férfiú elment. A fiú elszökött A leány is menni akar. A méltóságos asszony kérdi, hová? — Színházba. — V á rj! Én is megyek. — Nem lehet anyukám. Csak hármunknak van hely. — Ugy-e megenged, hogy elmenjek? — Csak m e n j! 5 elmegy. A méltóságos asszony maga maradt otthon. Kezébe veszi Zolát és a többit. Nem ízlik. Félre csapja. M it csináljon itthon egyedül? Felöltözik, — s elmegy korzózni. Ervin.

GOXDOLATOK. Az élet poézise n a g y s z e rű !. . . m úzsája a n ő ! H a ö is p ró za ivá lesz, poézissel ?

i les: a

Élűnk, hogy meghaljunk és meghalunk, hogy é ljü n k. fia az ember létének felszínén úszkálva nézegeti m agát, hacsak nyvrködOt, szerelmes lesz önmagába. De ha leszáll létének és valójának mélység megijed Önmagától.

355 A legnagyobb bűntények közé kellene nnmini n-.* u anélkül, hogy cserébe adná a magáét.

'

elrabolja

A fö ld i boldogság m úló pillanat. Ha valamely vágyunk telíe.ül hnU , . zük magunkat, de csak addig, m is e benvnmríx tn n . . boldognak érezjutnak többi kielégítetlen vágyaink. ' ^ eszünkbe

* Az ember kedélyvildgdnak két hatalmas kormányzója ■ az ész és szív k^, tétes .iUarnos e ^ ö z Hason,itanak. m , e ^ e n ,, erősei fe s T a i^ lZ

A zenében a félhangok szoktak diszharmóniát okozni; ~ cseprő kellemetlensegek bontják meg a tartós nyugalmat-

„

az életben is apró-

ÍS^.'S? m

A

99 ••

gyuru.

— Beszély a régi tovagkorból. — (Folytatás.)

gy ju to tt el Vilma az ígéret földére, hová atyja Frigyes csá­ szárral ment. Ö a keresztény sereget akarta ottan felkeresni, hol atyja volt, azért útját Jeruzsálem felé vette. Útközben találkozott egy német lovaggal; megszólitá őt és monda: — Lovag! nem ismered Rüdesheim urát, ki a csás ral jö tt ki a szentsir elfoglalására; él még (vagy) vagy nem? A lovag megállitá lovát, csodálkozott a fiatal zarándokon és gyön­ géd hangján — s igy szó lt: — Rüdesheim urát igen jó l ismerem; de hogy él-e még, azt meg•nondani nem tudom ; ah, nem rég sokan estek el a mieink közül a szaracénok kardja által, vagy pedig gyalázatos fogságba kerültek! Már jó ideje nem láttam a kérdezett lovagot, mint hire járt, a szaracénok •elfogták. Menj a keresztények táborába, mely Jeruzsálem előtt áll, ott körülményesen megtudsz mindent. Nekem tovább kell mennem, s tovább időzhetek. A leányka igen szomorúan folytatta útját, sirt és igy szólt: —■ Ah, tehát mégis igaz, hogy édes atyámat szerencsétlenség érte, ® vagy meghalt, vagy fogva van. Oh csak feltalálhatnám! Segéljen engem az Isten és a boldogságos szűz Mária!

356

Dé! felé Vilma egy páltnaerdöbe ért. Leült az árnyékban, hogy kinyusjodja magát és elaludt. Azt álmodta, mintha a Rajna partján állna és svürütét a fövényes meder fenekén látná; a gyürü ékköve tisztán fényien és rag\'0 g0 tt feléje a mélységből. Rendkívül örült ezen és kezével a gyű, rüért akart nyúlni a mélységbe, de egyszerre fölébredt. M ost Vilma szo­ morú lett, eg>'szersmind azonban v id u lt; szomorú, mert az, m it látott, csak álom v o lt; vidám, mert hosszú idő múlva újra látta a gyürü ékkövét tisztán és csodálatos szépen ragyogni. Ezt jó előjelnek tartotta. Aztán fölkelt, vette kalapját és botját, s tovább zarándokolt a pálmaerdöben. Egyszerre balról nagy zörejt hallott, m iből emberek és lovak közeledését gyanította. A zaj mindegyre közelebb és közelebb ért, s e kiáltással: „A lla h ! A lla h !“ — egy egész lovassereg bukkant elő az erdő sűrűjéből. Ijedve állt meg Vilma és nézte a lovasokat, melyek ugyancsak különös külsejüek voltak. Viseletűk bő bugyogó, vörös felöltő — és turbánból állt, kezükben görbe kard, mely a naptól ragyogott. Azonkivü nagy szakáink és kegyetlen vad kinézésük volt. A szegény zarándoknő kezeit égfelé emelte és im ádkozott; „Boldogságos Szűz! segíts rajtam, én a kereszténység elleneinek hatalmában vagyok — ezek szaracenok.*' Midőn a lovasok az ifjú zarándokot észrevették s körülkerítették, cso­ dálkoztak g\’öngédségén, ifjúságán és szépségén, a százados Így kiáltott fö l; .A prófétára mondom, ez különös ritka zarándok! ezt vig>'ük magunkkal és Szolimán szultánunknak ajándékozzuk. “ Hiába csengett Vilma, hog\' engedjék őt a keresztény táborba m e n n i; minden hasztalan volt, követnie kellett őket A szegény leány most minden reményé elvesztette, hogy atyját még valam ikor láthassa; búcsút vett a világtó és mindentől, mert azt gondolta, hogy a kereszténység ellenei csak­ hamar szomorú véget vetnek életének. A lovasok Vilm ával eközben elérték a tábort A százados ott igy szólt hozzá; Jö jj és kövess engenimost Szolimán szultán elé akarlak vezetni, az majd határoz sorsodroReszketve és imádkozva követte Vilm a a századost Egy nagy sátor ee értek, mely fehér és vörös selyemből v o lt s a tábor közepén eme e dett halmon á llo tt A százados belépett utána a leány zarándok öto^ nyében. Itt ült Szolimán szultán bársony és arany szőnyegen, V örös korállal hímzett finom fehér tu rb á n n a l; kaftánya, melyet aranynyal gazdagon hímzett vörös selyemből v o lt oldalán dömöcki függött melynek markolata aranytól és ékes kövektől csillo g o tt os fekete szakáll árnyalta arcát, szemei tüzlángként villogtak. A mellén keresztbe tette k a rja it földre borult és szólt; Leghatalnia^

357 -

uralkodója keletnek ! e zarándokot egy pálmaerdőben fogtam, s most ide hoztam, hogy lássad ot és sorsa felöl határozz, ö frank és k e ^ f tény - k u ty a ! A szultán intett a századosnak, hogy hagyja el a sátort, 5 mmtan jo l bírta a frank nyelvet, ezen nyelven szólította me? a vélt zarándokot és kérte, hogy szabadon és nyíltan vallja be ki ö honnét jön és hova akar menni? Vilma, ki a hatalmas szultán fogságában látta magat, s a remenyról, hogy életét megtarthassa, tökéletesen lemon­ dott, állapotát most már többé nem titk o lta ; elmondta, hogy a Rüdesheimi lovag leánya, hogy édes atyja Frigyes császárral jött ide a Szent­ föld meghódítása végett, s hogy elválásuk alkalmával egy gyűrűt adott neki azon szavakkal: jól vigyázzak reá, mert mig rajta az ékkő fénye­ sen tündöklik, addig jól folynak dolgaim. Nemsokára azonban elvesz­ tettem a gyűrűt egy csolnakázás alkalmával a Rajnán s ez által a gyűrű megszűnt fénylen i; ekkor mindjárt gondoltam, most szeretett atyámat szerencsétlenség érte; vagy meghalt, vagy fogva van. Ez időtől fogva többé nem volt nyugalman, végre zarándok ruhát öltöttem, s egész eddig eljutottam őt fölkeresni akarván. Mert ott, hol atyám él, akarok én is élni, és a hol ő meghal, ott akarok én is meghalni és eltemetve lenni. Végül azt mondá; Kelet leghatalmasabb uralkodója! az én hitem arra tanit, hogy atyámat, anyámat tiszteljem, és atyám iránti szeretetem vezetett engem ide át a tengeren és pusztákon; de minden arra mutat, hogy meghalt, 5 igy Isten nem akarja, hogy én őt még egyszer lássam és megtaláljam ezen a világo n; én kezetekben vagyok, tegyetek velem, a mit akartok, nem félek a haláltól; örömem és életem úgy is oda van, koronám ékköve elveszett — Én szívesen meghalok. Szolimán szultán igen figyelmes volt Vilma elbeszélésére: a más­ kor keményszivű ember megindulást erezett; szelíden nézett a zarán­ doknak öltözött leányra és mondá: — Gyermekem! a te atyád iránti szereteted nagy és hited tetszik nekem, mely azt mondja: „Tiszteld atyádat és anyádat;" a próféta is parancsolja ezt nekünk. Ha él még atyád és fogva van, nyerd vissza Erre jelt adott a Szultán, s a százados belépett. — Állítsd sorban sátorom elé a keresztény lovagokat — mondá a szultán kiket mi elfogtunk. A százados meghajtotta magát és elment. Szolimán pedig leültette Vilmát a sátorban s egy fekete rabszolga gyümölcsöt és cukor­ süteményt hozott neki. (Folytatjuk.)

K özli: M. R.

A tékozló fiú. Bibliai szomorujálék 8 felvonásban. Irta ; N e u m a ye r Ferenc S*

fo rd íto tta : P. K is s A r is z t id .

(Folytatás.)

Ötödik felvonás. (Szintéi: Vadregényes, zord vidék, keskeny, göröngyös utakkal.) HATODIK JELENET. Sátán. Tékozló. Creon.

Sátán. (Szökevény alakjában odaérkezik és fölveszi a társalgás fonalát.) ügy van. úgy! üranius csakugyan kegyetlen, ki kételkedik még erről? Engemet csúfosan kidobatott udvarából és bármerre nieg\'ek, mindenütt és mindenkinek csak ezt hirdetem. Uránius zsarnok. Ezt az egyetlen bosszút állhatom rajta, más nem áll hatalmamban a Hatalmas ellen. M it csinálsz te bolond remete, mire való rajtad ez a szőr csulia? Mire való ez a cella, mely lónak, vagy szamárnak is inkább való, mint embernek? És ha nem csalódom, ezt a fiatal embert is hasonló sza­ márságra csalogatod; fiatalságának virágát böjtre, búskomorságra aka­ rod kárhoztatni! Ostobák ti, kiket annyira bánt a viszketegség, csak hogy üránius gráciájába jussatok. Piha, m ily butaság! Hiszen, ha eg>^ szer vétkeztetek, akkor már nektek beharangoztak!! El vagytok veszve Örökre!! Aki józanul gondolkodik, az rajta lesz, hogy ne Wgytn kétszer nyomorult: itt és o tt; vigan éli itt napjait, hogy vígan szálljon a pokol a. Isten veled szent fö ld ! — én Jerikóba, Szodomába, Egyptomba es Babilonba utazom !! Tartsa meg magának üránius a menyországottőidet adta az embereknek, igaz, csak egy időre, de hát m ig időnk van, éljünk jól a földön! Creon. Rémületes. amit ez az idegen beszél!

— 359 —

r a o z /d A hideg veritek vert l
Creon. Legalább nemes származásodat figyelemre méltatta volna! Sátán. Uránius előtt nem számit a nemesség. Ö elégséges önmagának. Creon. Hát érdemeid m it sem nyomtak a mérlegben? Sátán. Semmit! Tékozló. Hát az ő fia nem vetette magát közbe? Sátán. Pliilanthropost érted? Megtette, de nem értem, hanem egy hitvány sáranyagért, egy tékozlóért, ki ezer és ezer bűnnel szennyezte be magát! Tékozló. És a tékozló bocsánatot nyert ? Sátán. Igen is, de bizonyos feltételek alatt. Oh, ha ilyen föltéte­ lekkel kínáltak volna meg, de elfogadtam volna! A tékozló azonban nem tudja majd teljesíteni, annyira kemények. Creon. Ez csak tettetése az irgalmasságnak, de nem Irgalmasság! Tékozló, mire vársz még? Aki ily hatalmas szolgájának nem kegyelme­ zett, se nekem, se neked nem fog kegyelmezni. Hiába tartok bünbánatot. Isten veled szomorú remeteség! Tékozló jer velünk! Sátán. Hát te vagy az ? Oh, te szegény gyerek! AMly iszonyú hegyeket kell megmásznod, mig Urániushoz érsz, a reád rovandó pcnitencia se lesz könnyebb, azt elhiheted. Creon. Ilyen nagy áron nem kell nekem Uránius kegyelme. Isten remeteség! (Sátánhoz) Velem tertasz ? Sátán. Igen, menjünk, s ha ez a Tékozló nem akar velünk tartani, 'vesszen e l! (Dühösen eltávoznak.) Tékozló. Oh ég segits ! ne hagyj elvesznem ; Philanthropos hol vagy. (Függöny legördül.)

360

fíatodik felvonás. (Sziniér: eg}’ magas heg}’, melynek tetején Philanthropos áll, tövében pedig Tékozló.) ELSŐ JELENET. Philanthropos. Tékozló.

Tékozló. (A hegy tövében, lecsurgó verejtékét törülgeti.) Oh, mily küzdelem ! . . . Hát még meddig maradok itt a hegy tövében? Anthropos, előre!! Vagy föl, vagy visszafelé! Hiszen ebben a borzasztó vadonban nem lehet maradásom !! Philanthropos. (A hegy tetejéről fig y e li Tékozlót) Ah, ugylátszik kezd észretémi az én Tékozlóm. Elébe megyek, hogy segíthessek neki a hegymászásban. Tékozló. Philanthropos, jö jj és segíts! Philanthropos. Jöij fel te hozzám, Anthropos! Tékozló. (Kitörő örömmel) Oh egek, ez Philanthropos hangja! Oh mily édes hang! Oh lelkem lelke merre vagy? Philanthropos. Erre csak, erre gyere! Tékozló. Oh ég, már téged a hegy tetején látlak! Ah, ki ad nekem szárnyakat, hogy hozzád repüljek? Philanthropos. Csalódol! repülni csak ártatlannak szabad, a bűn­ bánónak gyalog kell járnia, még pedig nem is egyenes, hanem tekergő utón. Nézz körül. (Kálvária stáció tizennégy oszlopát m utatja) Ezek az oszlopok jelzik az utat, melyen én előttetek mentem. Tékozló. Jaj, hisz’ ez vérrel van behintve, szomorú emléke ez szenvedésednek, melyet értem elviselté l! Philanthropos. Ebből fogsz te erőt meríteni és nekem tetszik a te hősies elhatározásod! Előre! A bünbánat kezdete nehéz szokott lenni, de folytatása tele van vigasztalással. Tékozló. íme, megteszem, am it tehetek; te pedig tedd meg azt’ amit én nem tehetek! Philanthropos. Minden egyes oszlopnál állj meg, mindegyik állo­ más megacélozza erődet Ha már elhagytuk az idegen tartományt, neni tiltom meg neked a pihenést sőt parancsolom, hogy a szünetelés al^tt az üdvösség vizét meritsd az Üdvözítő forrásából. Tékozló. Most ott állok, ahol te porba borulva vérrel veritékez*Oh, szomorú lá tvá n y! A te lelked szomorú volt mindhalálig 3^ ^ bűneimért és én amidőn egy kissé megérintem m ellem et azt gondolom.

361 —

hogy eléggé fájlalom azokat. Töri ki fáiHainm i a

,

a megbántott Isten, akit hogy megengeszteljen az U r e g » í t ' verkonnyeket akart sírni érted' De hol ' u' Ezt add nekem oh Philanthropos, hogy sirhassak I H iá b r lit ö m í '" é n szikla-szivemet, lelkem olyan, mint a viznélküh föld - . 7i r „ repedezett szemeimnek a könnyek forrása^ a M C " J ' S

Philanthropos. A te kívánságod szent! Kóstold meg hát véres veeritekemet es reszese leszesz szenvedéseimnek! (Tenyerén néhány véres cseppet nyújt neki.) ^ (Folytatjuk.)

lÜÁ'S!.

€

P. Delbrouck Viktorin egy ferencrendi vértanú napjainkból. Irta: M sgre. Georg M onchamp. (Folytatás.)

NEGYEDIK RÉSZ. Munkái. /. §. Salzinnes — lez — Namiir. (1894.)

lőadásalt különösen jellemezte a világos átte­ kinthetőség és tanítványait is megszoktatta arra, hogy a fodolgot leírják. Hogy figyelmü­ ket ébren tartsa, néha elbeszélt nekik néhányat „kis szeminárium"-! hőstetteiből. 0 „régi csatáinak** nevezte ezeket. Csak nem volt szabad igen hangosan és igen sokáig kacagníok: „Egyszer alaposan kinevetni ma­ gukat s azután újra figyelni.** M ikor valamit megmagyarázott, nem csupán az ízlést akarta fejleszteni, hanem •mindenekelőtt keresztény érzelmeket akart az ifjú lelkekben felébreszteni, '•'egvan nekem egy praeparaló füzete egy kis költemény magyarázaté-

362

val; La mere du missionaire partant. Az elutazó missionarius anyja. Többen mondták nekem, hogy egészen meghatotta őket, m ikor a követ­ kező szakaszt értelmezte: „Ha gyűlöletük hideg tömlöcbe vet, Ha nieggyiijtották a máglyát neked: Ó, akkor ne gondolj reám, anyád könnyeire. Ha meg kell halnod, fiam. m in t hitbajnok. Nem keresek vigaszt a hazug világban: Nem, boldog leszek akkor, hogy általam Egy szent vértanú nyert életet.*

P. V’iktorin tevékenysége eközben nem csupán a tanításra szorít­ kozott. A kápolnában volt a gyóntatószéke; a vezető atya betegsége alatt P. Georggai neki kellett vezetni a harmadrendű gyűléseket és a Máriag^-ermekek kongregációját. Ezenkivüi rendesen ő vigyázott fel a sétáknál. Egy régi térképpel vezette kis seregét minden irányban. Két óra járás­ nyira a környéken nem volt olyan ismeretlen zug, sem olyan félreeső út. melyei fel ne keresett volna a sereg. Ezenfelül még otthon is voltak felügyelő órái és kötelességét igen pontosan teljesítette; miután éles szeme volt, semmi sem kerülte el a figyelmét. Néha egyik-másiknak úgy tetszett mintha egy kissé gyanakodó lenne. Mindazonáltal nem volt tulszigoru felügyelő; mert akkor meg kellett volna tagadnia élénk temperamentumát. Pedig, hogy élénk kedélyű volt, azt bizonyítják ártatlan csinytettei, melyekkel az egész házat felvidította. Egy alkalommal gyermekesen együgyü szolgálattevő testvér érkezett Lokerenbe, ki tartózkodási helyének gyakori változása m iatt a „kozmopolÍta“ melléknevet kapta. Ez nagyon bánkodott rajta, hogy még nem látta a nagy Lüttich városát. Hogy kerüljön oda? Ott nincs zárda!* Egy napon titokteljes arccal hoz egy sürgönyt a kapus testvér: „Lütticlií alapítvány, — A . . . testvér (a mi kozmopolitánk) kapus. — Gyorsan jÖnni.“ A jó testvér magánkívül volt örömében. Azt persze nem gondolta meg, hogy egy zárda nem létesülhetett egy éjszaka alatt. Nagy sietséggel összekötötte a csomagját és készült az utazásra. Azonban az elutazás pillanatában visszatartották. Hogy történt ez? — A sürgöny P. Viktorin telegraph-irodájából került ki. Más alkalommal — épen tél közepe volt — az udvaron levő jég' pályán mulattak a tanulók. A pihenés véget ért. Ekkor komoly tekm' Most már nincs ú g y: most a lü ttich le k öröm m el részükben a barátok templomát és zárdáját.

látják

legnépesebb

város­

~ 363 —

tettel monda valak, a felvigyázó atyának: „Egy tanuló még künn van” A páter kiment es kuruljartata szemeit az udvaron. Valóban úgy repül ott egyik m int a vinam. A haszontalan! Szegény ifjú, ha t u d i L mi fenyeget teged! - Az ajto megnyílik. „K i kószál még itt, beszélj ? !“ Csengő kacagas. „Az en vagyok barátom", monüá P. Viktorin a ki iev tréfálta meg a tulbuzgó pátert. ’ Így P. V iktorin leikiismeretes és kötelességtudó volt minden affektálás és túlzás nélkül, szelid és engedékeny azok iránt, kiket szeretette! nevezett „kis testvérei“ -nek. A szórakozásokban nem törődött saját magával és mindig vidám szeretetreméltó volt. Gyakran észre lehetett venni az osztályban, mint győzte le türelmetlen indulatait, mikor a fiuk figyelmetlenek vagy hely­ telenek voltak. Különösen vonzotta szivét Jézus isteni Szive a legfölségesebb Oltáriszentségben, a boldogságos Szűz, sz. József, sz. Ferenc és sz. János. Kimutatta ezt néha az iskolában is, de mindig egészen természetesen és a kellő időben. Magatartása a sz. miseáldozat bemu­ tatásánál minden jelenlevő lelkére felemelöleg hatott. Világi emberek, kik őt az utcán olyan egyszerűnek az oltárnál pedig olyan magasztosnak látták a „szent paterké“ -nek nevezték. Hogy milyen gondosan készült elő a szent misére, az kitűnik a következő tényből; Mikor nyári estéken vacsora után a játéktérségen keresztül a kertbe ment, gyakran meg akarták áilitanl a gyermekek. „Nem “ , mondá ö, „nincs időm, a szent misére akarok elökészülni“ néha hozzátette: „Imádkozzatok sokat érettem, mert liolnap nagy kegyelemre van szükségem.“ izzó szeretettel viseltetett a Ferencrend iránt; s ezért folyton azon igyekezett, hogy ezt a szeretetet tanítványaiba is beleoltsa. Mindjárt kezdettől fogva el is érte azt példája által. Egész külsején tündökölt a szegénység, egyszerűség, tisztaság, — erények, melyek egy ferencrendi szivének olyan értékesek. Az o szívből jövő szava szivhez Is szólott. «Egész életemben emlékezni fogok“ , irta nekem egy régi tanítványa, narra a beszélgetésre, melyet utolsó szünidőm alatt egy nappal a noviciatusba való belépésem előtt veie folytattam. 1895. szeptemberben volt. P- Viktorin háromnapi istentiszteletet tartott U'ihogneban sz, Antal tisz­ teletére. Egy délután felkerestem őt. Igen kellemesen mulattunk együtt ^^gfnutatta nekem az egész házat tetötől-talpig, nem feledkezve meg természetesen a madárházról, melyet a noviciatusba való utazása előtt liészitett. M ikor estefelé hazatértem, egy darabig elkísért. Az elválás pillanatában még egyszer megcsodálhattam tanárom magasztos lelket. arról, hogy milyen boldogság Krisztusért szegénynek ienm,

364

napról-napra úgy élni. m int az égi madarak, beszélt a papi méltóságról, annak kimondhatatlan örömeiről, sz. Ferencről, M áriáról, a jó anyáról^ a noviciusok különös patronájáról és olyan meggyözőleg, annyi szere-^ tettel, hog>- szavai mélyen bevésődtek szivembe. M ikor végre visszatért, hogy esti sz. beszédjét megtartsa, egész leikéből adta reám áldását.“ Ugyanezen szellemmel találkozunk egy levélben, melyet ebben az időben anyjának ir t: „A jó Isten m indig olyan kegyes volt hozzám. Mindig féltem a tanítói h iv a ta ltó l; de bátran és erős lélekkel láttam hozzá a munkához, mert bizonyos voltam benne, hogy a m it Isten akar, az az ő dicsőségére, de egyszersmind az én üdvömre válik. És lásd! itt most olyan boldogságot és megelégedést érzek, melyről eddig fogalmam sem v o lt Igazán szép és megható a tanítványokat a templomban és a tanteremben lá tn i; ábitatosak. m int az angyalok, szelídek, m in t a báránykák és a szünet alatt úgy ugrálnak m int a mókusok. Még egyszer köszönöm Istennek, hogy engem ide hozott. Valóban elmondhatom egyik társam­ mal együtt: „Kiváltságos gyermeke vagyok a gondviselésnek.“ (Folytatjuk.)

K reszta Ríza.

Mimnuszok sz. Antal ünnepére a ferencrendiek zsolozsma könyvéből.

/. Vecsernyére, Köszöntni jö jj vidám sereg Krisztust a szentjei között, Szent Antal is ott diszeleg fiovd ma lelke költözött.

S a merre já rt, amerre kelt, A bünhalálban tespedő Szavától u j életre kelt, M in t harm attól üdült mező.

Egy célja volt: követni csak Ferenc atyának életét, fiogy mint a dús erű patak Az üdv vizét terjessze szét.

A sebhelyes Ferenc Atyát Követve, egyre vándorol, Valóját tüzláng já r ja át A m int a népnek szónokai

— 365

K i harcol ily vezér alatt Le tudja győzni önmagát, És mindenütt győztes marad Viv/on bármily kemény csatát. A fö ld i élet harcterén Mi is bűnökkel harcolunk

Buzdítson az a sok erény, Melyekben oly dús Antalunk. Ezt add meg édes Istenünk Szülő s szülött örök Valói Légy gyámolónk Te is nekünk Malasztadő Vigasztaló.

II. Virradatra. Vigan köszöntünk szent király K i adsz küzdőknek égi bért Antalnak is magad valál Legédesb d ij küzdelmiért. Szent A ntal áldott hü cseléd Midőn Jézust ölelted ál, E földi honban elnyeréd Örök jutalm ad zálogát. 41

Gyermek ajakról zeng a dal Midőn a lelked égbe száll;

Nem gyász, de fényes diadal Ravatalodnál a halál. Dicső volt a végtisztelet Miként előre jósolád, Szép Pádua tanú lehet, fia l müveléd a sok csodát. A bünragálytól rettegünk K iirtn i ezt segítsetek, Szülő, Szülött egy Istenünk S a Lélek is Ti veletek.

III. Dicséretre. Ki Antal á lta l e sötét Világba annyi fényt adál, Derítsd fe l lelkünk éjjelét Jézus, k i minket alkotál. Viharban a hajótörött Szent A ntal á lta l nyer segélyt, Keresztet vet a víz fö lö tt S e je llel oszlat el veszélyt. Csodával Antalunk a vad Eretneket téríti meg.

Szavára ép egész marad Magasból földre hullt üveg. Egy pap gúnyolva kér csodát, Mert hinni néki nem tudott: Betölti'e látva óhaját. Antal hívője lett legott. Örök fény atyja! Jézusunk Világ világa a k i vagy! Világosító szent Urunk! Malasztot Antal által adj. Latinból :P. Krámer Bonifác.

Szentföldi utam — A fájdalm as út. — nnét feljövet a fehér atyák templomába mentünk, mely ked­ ves román stylben, itt-o tt byzanti styllel keverve épült. Remek épület, de még a szépészet dolgában sok kívánni valót hagy hátra, lévén a fehér atyák szegény missionáriusok. Dicséretükre válik, hogy a latin szertartásu áldozárok részére külön oltár van föntartva. A templomból egy katakumba szerű mélységbe megyünk, ahol valam ikor szent Joákitn és szent Anna háza állott. Egy kőből faragott bölcső, s benne a kisded szűz Mária szobra jelzi a helyet, hol az Isten Anyja megszületett. Ez a szobor a legapróbb részletekig egyike a szobrász művészet remekeinek, s helyenkint a legizlésesebben szinezve van. A lakás három szobábó állott, s most mindegyike kápolnává van alakítva. Nem akarok itt a biblikusok versengéséről megemlékezni, csak röviden említem, hogy a Szent Szűz születése helyét a nyugati hagyományok Názárethbe, a kele­ tiek pedig Jeruzsálembe teszik. A valószínűség a keleti hagyományok mellett szól, hisz’ ő nemcsak királyi, de papi nemzetségből is szárma­ zott, már pedig a papi nemzetségeknek hivatalos elfoglaltságuk idején Jeruzsálemben kellett tartózkodni, s így mintegy állandó lakással birni. Másodszor, Dávid törzsének ivadékai csak a legvégső

elszegényedéskor

hagyták el az elfoglalás alkalmával nekik ju tta to tt földrészt. Ez pedig csak akkor történhetett meg, midőn a szent Szűz szülői elbaláloztak, s ő egyedül maradván, okaimul szent Józsefet kapta, ki már Bethleheniet odahagyta, s Názárethbe költözött. Most pedig induljunk el oda, ahonnét tulajdonképen kezdeneiti kellett volna: a Gethsemane kertbe és az Olajfák hegyére!

Gethsemane kert és az Olaj'fák hegye. sztül A szent város keleti részén fekvő sz. István kapun kere kiérünk a Gethsemane kert felé vezető útra. Balfelől húzódik

367

völgye, mely a próféta jövendölése szerint az utolsó Ítélet színhelye icsz. tiogy m.kent fogunk elférni abban a keskeny és nem valami hosszú földszorulatban, az az isteni mindenhatóság dolga lesz, én kételkedés nélkül hrszek, s így megilletödve néztem Jozafát völgyére A kaou mellett balról török temető van, balról pedig kaktuszcserjék díszítik az egyébként kopár területet. Jobbfelől egy kis emelkedett helyett mutat nak, melyen a hagyományok szerint sz. István vértanú agyonköveztetett néhány kovecskét hoztam is haza emlékül a nevezetes helyről. Ez a hely közel van a Cédron patakához, melynek medre szolgáltatta az anyagot a megkövezéshez. Az egyház is, a jeruzsáiemi „schola bíblica“ val szemben ezen az állásponton van, mert az ünnep antifonáí között énekli; „Lapides torrentis illi dulces fuerunt." Már pedig a domonkosok zárdája meÜett nincs Cedron-patak, s oly messze nem hurcolták őt a synedrlum elöl, hanem a zsidók dühökben hamar végre akarván haj­ tani az ítéletet, a templomtól nem messze kövezték meg. Ezen helytől egyenest Cedron patakának hídjához érünk. A patak medre teli van kavicsokkal, de egy csepp vizet nem láthatni benne, csak télviz idején. De most már ott vagyunk a szent helyeknél. Balról, mely Jozafát völgyének mintegy kezdetét képezi van a szent Szűz sírja, nagy pinceszerü bejárattal. Közel nyolcvan lépcsőt olvastam meg, mire a mélységbe jutottam . E szent hely a szakadár örmények tulajdonában van, de dicséretökre legyen mondva, a legnagyobb előzékenységet tapasz­ taltam az ott őrködő kalugyerek részéről. A lemenőt jobb és baloldalán ^gy-€gy hosszú ládaszerü koporsót mutatnak, melyekről állítják, hogy itt lett volna sz. Joákim és sz. Anna sírja, s ezektől távolabb szent József sirja. Mielőtt a szent Szűz anya sírjának leírásához fognék, nem lesz érdektelen halálának körülményeiről szóló hagyományokat felemlítenem. De beszéljen helyettem Temesvári Pelbárt szent ferencrendi atya, s a 15. század hírneves írója, aki a görög és latin szent atyákból, s egyéb írókból a boldogságos Szűz életrajzára vonatkozó adatokat nagy szor­ galommal gyűjtötte egybe. Szerinte a bold. Szűz, miután az apostolok 3z evangélium hirdetése végett a világba elszéledtek. Jeruzsálemben maradt és Sión hegyén épült házak egyikében lakott. Egy másik hagyo­ mány szerint a bold. Szűz Efezusban sz. János apostolnál lakott. De ez nem képez ellentmondást a két hagyomány között, mivel fólvaltva is, ott is lakhatott. Sionhegyi lakásából a bold. Szűz naponkint meglátogatta szent tia szenvedésének helyeit, elmélkedvén ama titkos dolgokról, melyek ezen

368

helyeken történtek. Lltóljára mindig az Olajfák hegyén egy kis háziltó szegény, de becsületes lakóinál köszönte be rövid pihenés végett, mely­ nek helyén a középkorban durva szikla viselte „M ária nyugalmá“ -nak szép nevét. Egy napon azonban, niikor a szent Szűznek szive Jézushoz való kivánságtói gyúladoznék s könnyhullatások közt igy sóhajtozott: „Oh legédesebb Fiam, Jézus! Íme az élettől kivánok megválni és veled iennl. Vajha. szerelmes szülöttem, itt volna az az óra, melyben téged odafenn az örök hazában láthatnálak. “ Erre egy angyal nagy fényben jelent meg, s alázattal köszöntvén öt, monda: „Üdvözlégy áldott Szűz! íme szent Fiad, az ü r Jézus téged tisztelendő anyját vár, harmadnapra a halandó testből fel fogsz vitetni, hogy a mennyei hajlékokat Örvendez­ tessed és a szentek lelkeit vigasztaljad. íme, a paradicsomból pálma­ ágat hoztam neked, mely temetésedkor koporsód előtt fog vitetni.“ Ugyanekkor a mennyei követ a bold. Szűznek a halotti köntöst is átadta volna, melyet egyszülött Fia küldött. Erre a megvigasztalt Szűz térdet hajtván, istennek hálát adott, s azon kegyelmet kérte, hogy halála órá­ ján az apostolok egytöl-egyig megjelenjenek. Midőn ezt a szomorkodó rokonságnak kijelentette, sz. János — ki éppen akkor Efezusban Isten igéjét hirdette — legottan fényes fellegben oda hozatott; utána a többi apostol is, a világ minden tájékáró csodaszerü módon a helyszínén megjelent. Ennek bebizonyítására Pelbárt damaskusi sz. Jánosra és sz. Dénesre hivatkozik. Ez utóbbi sz. Pá apostol tanítványa volt. ki az „Isteni nevekről" irt könyvében állitja, hogy ő akkor az apostolokkal személyesen jelen volt, s hogy mind­ egyik apostol köszöntő beszéddel tisztelte meg a bold. Szüzet, ki e köz­ ben fölvevén a halotti köntöst, megparancsolta, hogy ezentúl a lámpák szüntelenül égjenek, azután pedig megáldván a jelenlevőket, monda: „A te kezeidbe ajánlom szent Fiam lelkemet; neked és nem a földnek adom testemet!" stb.

Egyről-másról. Páduai Szent Antal születésnapja. Egy régi szén leeendát fris silettek fel Portiigaliaban Páduai Szent Antal születéséneli hétszáz éves jubileuma alkalmaval, mely igy szól: Isteni Üdvözítőnk az ö szeplőtelen minden evben augusztus lió 15-én, tehát dicsőséges menybetolvetelenek ünnepen, egy kiváló ajándékkal szokta meglepni Az 1195-ik évben Üdvözítőnk igy szólt Anyjához: „Anyám ! tehetek-e valami kedveset ma neked? Óhajtanék a te koronádba egy ui dráf^akövet beilleszteni; mondjad mit kívánsz/ ^ Mária igy felelt: „Kívánok magamnak egy olyan fiút, a ki — már a mennyire ez embertől lehetséges — Hozzád, az ő Istenéhez hasonló legyen. Sokan fellázadtak ellened és ellenem, s ezért egy hőst akarok, ki ellenségeinkeit bátran legyőzze." És 1195 évi augusztus hó 15-én Lissabonban megszületett ez a hős; szent Antal, ki bizonyára a menyország Királynéiának koronájában a legszebb drágakő. A franciskánus kordája. Egy vihar által rongált hajó jutott Guinea partján zátonyra. Az egész hajó népségéből csak négy férfi menekült meg a hullámsirból, s ezek egyike egy franciskánus volt. De a szeren­ csétlen hajótöröttekre egy másik szomorú sors várt, mert alig léptek szilárd talajra, már is egy csapat fekete embertől látták magukat körül­ véve, kik őket királyuk elé hurcolták. Már örült a fekete felség a lakomának, melyet a ritka fehér ven­ dégek húsából készíttetni akart, de midőn látta, hogy mennyire lesová­ nyodott állapotban vannak a fehér foglyok, helyesebbnek vélte az ünnepi lakomát addig elhalasztani, rnig a csemege kívánatosabbá fejlődik. A mi a királynak különösen megtetszett, az a franciskánus habitusa volt, a melyet el is tulajdonított magának abból a célból, hogy nagy parádés napokon abban büszkélkedve, vazallusainak audenclát adhasson. ^ kötél kordára azonban nem fektetett súlyt, s azt a franciskánus tovább >5 hűségesen testén viselte. A franciskánus nyájas modorával, s különösen azzal a türelemmel, ^elylyel a fekete uraságok rossz bánásmódját elviselte, rövid időn belül [Mindenkinek, de különösen a királynak tetszését a n n y i r a megnyerte, a király őt azon nehéz munkától, a melyet a másik harorn teher ''abtársának végeznie kellett, felmentette. Ilyen hatást gyakorol az ereny a legelvadultabb kedélyre is. , , . .-j'* A franciskanus igyekezett a feketék nyelvet, beszedet

368

helyeken történtek. Utoljára mindig az Olajfák hegyén egy kis házikó szegény, de becsületes lakóinál köszönte he rövid pihenés végett, mely­ nek helyén a középkorban durva szikla viselte „M ária nyugalmáénak szép nevét. Egy napon azonban, m ikor a szent Szűznek szive Jézushoz való kívánságtól gyúladoznék 5 könnyhullatások közt igy sóhajtozott: „Oh legédesebb Fiam, Jézus! íme az élettől kívánok megválni és veled lenni. Vajha, szerelmes szülöttem, itt volna az az óra, melyben téyed odafenn az örök hazában láthatnálak. “ Erre egy angyal nagy fényben jelent meg, s alázattal köszöntvén őt, mondá; „Üdvözlégy áldott Szűz! Íme szent Fiad. az ü r Jézus téged tisztelendő anyját vár, harmadnapra a halandó testből fel fogsz vitetni, hogy a mennyei hajlékokat örvendez­ tessed és a szentek lelkeit vigasztaljad. íme, a paradicsomból páhnaágat hoztam neked, mely temetésedkor koporsód előtt fog vitetni." Ugyanekkor a mennyei követ a bold. Szűznek a halotti köntöst is átadta volna, melyet egyszülött Fia küldött. Erre a megvigasztalt Szűz térdet hajtván. Istennek hálát adott, s azon kegyelmet kérte, hogy halála órá­ ján az apostolok egytől-egyig megjelenjenek. Midőn ezt a szomorkodó rokonságnak kijelentette, sz. János — ki éppen akkor Efezusban Isten igéjét hirdette — legottan fényes fellegben oda hozatott; utána a többi apostol is, a világ minden tájékáról csodaszerü módon a helyszinén megjelent. Ennek bebizonyítására Pelbárt damaskusi sz. Jánosra és sz. Dénesre hivatkozik. Ez utóbbi sz. Pá apostol tanítványa volt, ki az „Isteni n e ve krő r írt könyvében állitja. hogy ő akkor az apostolokkal személyesen jelen volt, s hogy mind­ egyik apostol köszöntő beszéddel tisztelte meg a bold. Szüzet, ki e köz­ ben fölvevén a halotti köntöst, megparancsolta, hogy ezentúl a lámpák szüntelenül égjenek, azután pedig megáldván a jelenlevőket, mondá: „A te kezeidbe ajánlom szent Fiam lelkemet; néked és nem a földnek adom testemet!“ stb.

Egyről-másról. Páduai Szent Antal születésnapja. Eey rétri szén legendát fris­ sítettek fel Portugáliában Páduai Szent Antal születésének hétszáz éves jubjieuma alkalniaval, mely Így szól: Isteni Üdvözítőnk az ö szeplőtelen ^ u z anyjat minden evben augusztus hó 15-én, tehát dicsőséges menybefolvetelenek ünnepen, egy kiváló ajándékkal szokta meglepni. Az 1195-ik évben Üdvözítőnk igy szólt Anyjához; „Anyám ' tehetek-e valami kedveset ma neked? Óhajtanék a te koronádba egy uj drága­ követ beilleszteni; mondjad m it kívánsz." Mária igy felelt: „Kívánok magamnak egy olyan fiút, a ki ~ már a mennyire ez embertől lehetséges — Hozzád, az ő istenéhez hasonló egyen. Sokan fellázadtak ellened és ellenem, s ezért egy hőst akarok, ki ellenségeinkeit bátran legyőzze.*' És 1195 évi augusztus hó 15-én Lissabonban megszületett ez a hős: szent Antal, ki bizonyára a menyország Királynéjának koronájában a legszebb drágakő. A franciskánus kordája. Egy vihar által rongált hajó jutott Guinea partján zátonyra. Az egész hajó népségéből csak négy férfi menekült meg a hullámsirból, s ezek egyike egy franciskánus volt. De a szeren­ csétlen hajótöröttekre egy másik szomorú sors várt, mert alig léptek szilárd talajra, már is egy csapat fekete embertől látták magukat körül­ véve, kik őket királyuk elé hurcolták. Már örült a fekete felség a lakomának, melyet a ritka fehér ven­ dégek húsából készíttetni akart, de midőn látta, hogy mennyire lesová­ nyodott állapotban vannak a fehér foglyok, helyesebbnek vélte az ünnepi lakomát elhalasztani, míg a ^csemege kívánatosabbá fejlődik. ^9é addig v41 Will áU Ilii ^ »é% ^ ^ A % • »^ ^ A ml a királynak különösen megtetszett, az a franciskánus habitusa volt — , a melyet el is tulajdonított magának abból a célból, hogy nagy parádés napokon abban büszkélkedve, vazallusainak audenciát adhasson. ^ kötél kordára azonban nem fektetett súlyt, s azt a franciskanus tovább is hűségesen testén viselte. , , i A franciskánus nyájas modorával, s különösen azzal a turejennnel, ^elylyel a fekete uraságok rossz bánásmódját elviselte, rövid idon beleül niindenkinek, de különösen a királynak tetszését annyira megnyerte, a király őt azon nehéz munkától, a melyet a másik három teher '■ahtársának végeznie kellett, felmentette. Ilyen hatást gyakorol az ere > a legelvadultabb kedélyre is. , u ' au *an..im-i A franciskanus igyekezett a feketék nyelvet, beszedet tanúim. A

^

^

^

^

A

^

^

A

^

^

é

á

a

__

■ -

^

^

^

A

370

nvozni s már annyira vitte, hogy képes volt okét megerteni, s fogya­ tékosán velük beszélni. Egy napon a király különös derült hangulatban lévén megszólitja a franciskánust, reá mutatva annak kordájára: Mire való az a kötél, mely m indig rajtad lóg, 5 melyet soha nem oldasz le? , . , p — Ez emlékeztet engem arra a kotelre, melylyel sz. Ferenc atyánk inasát körülövezte, összes gyermekei tartoznak ezt viselni, még haláluk után is. — Akkor nag\Ta becsülöd azt a kötelet? ^ Bizonyára, sőt annyira, hogy ha megkínálnál a szabadon bocsá­ tásommal azon föltétellel, hogy kötelemet visszatartod, én innen nem távoznék. A királynak, habár fekete bőre volt, nem volt annyira fekete a szive és értelmességgel b irt; tetszett az a meggyőződés, mely a franciskánus szavaiból kisugárzott, s ezért a titokzatos fehér ember iránü lisztelete emelkedett. Nemsokára az történt, hogy a király parancsot adott, hogy az egyik fehér rabszolgát, ki hozzá még beteg is volt, egy állítólag elkö­ vetett hibájáért megbüntessék. A franciskánus a király elé lépve igy szólt: — Engedd meg, hogy szegény társam és testvérem büntetését rajtam hajtsák végre. A király csodálkozott az ajánlaton, valam int azon is, hogy ez a fehér ember a saját társát „te5tvér“ -nek nevezi. — Ne csodálkozz azon, hogy én a szegényt testvéremnek nevezem, hiszen mi emberek mindnyájan a menyei Atyának az egyetlen és egye­ düli Istennek a gv^ermekei vagyunk, s ezért rang- és bőrszín különbség nélkül testvérek vag\’unk. — Dehát mi feketék is a te testvéreid volnánk ? — Természetesen és ép oly szívesen feláldoznám magamat bár­ mely fekete alattvalódért is. — És ha én téged szabadon bocsátanálak, s nálad hagynám a kötelet is. bánkódnál-e fogságban hagyott társaid m ia tt? — Nem hogy itt hagynám őket, de nélkülök el sem indulnék. Vagy mind a négyünknek szabadságot adsz, vagy maradunk mind négyen rabszolgáid. Megint emelkedett a szegény franciskánus tekintélyben a király előtt, kire a nemesszivüség ellenállhatlan benyomást gyakorolt, s ezért kiadta parancsban, hogy a franciskánussal tisztességesen bánjanak. Egy napon, midőn Ó Felsége az egész udvartartással együtt volt, megjelenik előtte a franciskánus, s igy s z ó l: — K irály! Az a kiváló jóakarat, melyet eddig i r á n y o m b a n tanúsí­ tó tó l, biztosit engem, hogy te a következő kérésemet, melyet hozza intézek, nem fogod visszautasítani. Engedd meg nekem, hogy Europao^ visszatérhessek a szükséges pénz összegyűjtése végett, melylyel mat és társaimat kiválthassam. Becsületszavamat adom neked, hogy ' nem sikerülne nekem a váltságdíjat összehozni, akkor én vissza fog® jönni, s megint rabszolgád leszek.

371

hogy g ,.™ j ~

‘ örtek Ui, „ ir a

r ;s 5 ' í r „ . a

=

M it hagysz itt Ígéreted zálogául? A franciskánus erre leoldotta derekáról kordáiáf c.* o i - -i a következő szavakkal nyújtotta át: kiralynak — Ez a hűsegem záloga. Már mondtam neked, hogy eev fran askanus nem va ,k meg övétől soha. Ha nem kapok Euróbábatf pénzt' hogy kiválthassuk magunkat, akkor vissza fogok jönni hozzád hőfv kötelemet derekamra köthessem, s Felséged parancsainak engedelmefüjabb röhögés vett erött erőt az udvaroncokon, de a király átvette a kötelet a franciskanus kezéből, s igy szólt; — Ha igazat szóltál akkor menj és keresd az eszközt, melylyel magadat es tarsaidat kiválthatod; megtartom övedet. r franciskanus az óhajtott engedélyt megkapta, rögtön hozzálátott, hogy szerencséjét megpróbálja. Az udvaroncok pedig, kik a franciskánus Ígéretének nem akartak hitelt adni, kérdezték a királytól: Azt hiszed, hogy ez a fehérbőrű vissza fog térni ? Nagyon együgyü vagy, hogy elhiszed. — Nem, — mondá a király lehetséges, hogy nem fog vissza­ térni és igaza is volna, hiszen mindnyájan hasonlóképpen cselekednénk. De mégis kételyeim vannak, s ezeket nem hagyom elvitatni. Hat hónap múlt el, s még' árnyéka sem volt látható a franciskánusnak, mindenki azt hitte, kogy ő többé nem jön. De egy este végre megjelent a király sátrában, mely neki palotául szolgált s igy szólt 0 Felségéhez: — Sajnálom, oh király, hogy a remélt váltságdíjat magamért, s társaimért nem bírtam előteremteni. Itt vagyok ígéretemkez képest; add ide Őyemet és én tovább is rabszolgád vagyok; történjék Isten akarata. Ámulattal hallgatta a király a franciskánus szavait, melyek őt gondolkozásba ejtették. Néhány percnyi csend után leoldotta az övét, s azt a franclskánusnak nyújtva elérzékenyedve mondá: — Szívesen visszaadom neked és társaidnak a szabadságot ígére­ ted hu betartásának jutalmául. Menjetek a hová nektek tetszik, s védjen >neg titeket a ti Istenetek. A fekete uralkodó méltányolni tudta a franciskánus nemes csele­ kedetének magasztosságát, s nem akart nagylelkűség dolgában kisebb lenni. Az öreg.

SZENT FERENC VIRÁGOS KERTJE. BOLDOG

KINGA (Kunigunda)

LENGYEL KIRÁLYNÉ.

(i-^AGYAR KIRÁLYLEÁNY.)

A modem tudomány hatalmas magaslatra emelte az emberiséget, íeilesztette a nézeteket, nagy dolgokat hozott létre, de ennek fejéhen azt követelte az emberiségtől, hogy tiporja meg a keresztet, tagadja meg az Istent minden jónak, nemesnek ősforrását Üres, cifra szofizmái meg­ tévesztették az értelmet, hatalmukba kerítették a szivet, meghódították az akaratot. Ily talajon szinte feltarthatatlan erővel törtetett előre a pantheizmus, atheizmus. racionalizmus, szocializmus, liberalizmus. Egy céllal. eg>' akarattal, bár különböző eszközökkel fegyverkezve léptek az élet küzdő terére; kiszorítani a szívből, lélekből a vallást, az Istent, megdönteni a keresztény erkölcsi felfogást, megsemmisíteni a keresztény elveket Krisztus tanait , Jelenleg mindenütt szellemi és erkölcsi szabad­ ságén küzd a kor. s e harcban a vallásellenes túlzás és szabadosságba menő tördelés lépett előtérbe, sőt nem csalódunk, ha azt mondjuk, hogy többségre jutott**' Szerintök az ember csak anyag, minden lelki szük­ séglet nélkül. Alapelvül főleg az anvagelvüek az érzéki gyönyört állitották. Csoda-e. ha igy a halhatatlan lélek kiesett a számítás alól. s min­ denben a test kielégíthetetlen vágyai ju tottak uralomra. ^ Természetes következtetés szerint hová kell vezessen az ilyen élet. Ha végig tekintünk a mai társadalmi rétegeken a feleletet nyilván 1^1' hatjuk. Olt ül a szemek fénytelen színében, a fakó arcon, az erőtlen Katholikus Szcmk 19ÍJ3. *A\od^rn sz^IUmi verjjTMléscU.* Kt>tt N.

— 373

mosolygásban, a beteges és nyomorék gyermekekben, a hülyék száma nakaranytalan nagyságában. Mi szüli mindezt? - A fajtalan, erkölcstelen élet! Meg ellensegeink is észrevették azt a megdöbbentő pusztítást melyet a tisztátalanság okozott. Írnak, munkálkodnak ellene. Sőt az érzé­ kiségben kéjelgő Zola Is tollat ragad. De mindhiába. Akaratlanul is el keli ismerniök, hogy csak a kereszténység mentheti meg a társadalmat Mert csak a kereszténység szülhet oly jellemeket, oly egyéneket, kik sikerrel harcolhatnak a kor romboló áramlatai ellen. Csak a keresztényseg tud oly példákat előmutatni, melyek megcáfolják a hitetlenek min­ den ellenvetését, elnémítják a kételkedők erőlködéseit, megerősítik a gvengéket, a kisielküeket. Csak a kereszténységnek vannak szüzei; szent Á-nesei, Ceciliái, csak Krisztus szelleme szülhetett szent Imréket és s/cnt Alajosokat. Látjuk őket és szivünk feldobog. Látjuk őket e szeplőielen jellemeket, az eredményt, melyet elértek s lelkűnkbe vágy fogamz’k meg: követni őket! Agyunkon egy eszme csillan át; a társadalmat csak ily jellemek menthetik meg. Egy ily példát állitok elétek kedves olvasóim, bár gyengeségeim miatt halvány vonásokkal, de máskülönben ki is tudná a keresztény lélek tökéletes harm óniáját szépségeit kifejezni, melyek mind természetfölötti forrásból f áradnak kifelé? Egy képet, mely nekünk annál kedvet sebb, mert az Árpádok vére, ős magyar vér foly ereiben. E kép Arpádházi boldog Kunigunda, vagy magyarosabban Kinga élete. Míg mi, kik­ hez a legközelebb van, alig ismerjük, addig más nemzetek a legnagyobb buzgalommal ülik évenként ünnepét. Kinga IV. Béla királyunk és Laskáris Mária legidősebb gyermeke, történetiróink tanúsága szerint 1224 március 5-én született. Az isteni Gondviselés kezét látjuk már közvetlen születése után, mert bölcsőjében előre tanujelét adta későbbi csodálatos életszentségének, ügyanis a kis baba születése után nem sirt, nem könyezett, hanem a legtisztább Szűz­ nek az Isten anyjának jelenlétét érezve értetlen ajaka üdvözlő szavakra nyilt: ÜdvÖzlégy Mária menny és föld úrnője, angyalok királynéja!! % a magyar, m int főleg a lengyel krónikások szerint a kis Kinga üdvözletét magyar nyelven rebegte el a Magyarország Nagyasszonyanak. E csodálatos tünemény tanúi; Béla király, több főpap és főnemes meg­ hatva borultak le a házi kápolna zsámolyára hálát rebegve a Mmdenliatónak. Megvoltak győződve, hogy az újszülöttel az Isteni gondviselés­ nek különös szándékai vannak. Béla király e csodálatos esemenyt gyors­ futárral közölte a kereszténység fejével — a római papaval. Boldog Kinga a szentek egyik legsajátosabb erenyet az onsanyar-

374

tatást már bölcsőjében megkezdette. Szerdán és szombaton csak egy, szer fojiadia el az anyai emlőket. E meglepő böjtöléshez a vallásosság nem kevésbbé csodálatos megnyilatkozása csatlakozik. Ugyanis az árp^dházi királyok szép és tiszteletreméltó szokása szerint a beteg-szokiba naponként szent mise áldozatot mutattak be. A kis Kinga a szent n.ise alatt mindig ébren volt. szelid szemeit az égre emelve és valahányszor a pap az Lt Jézus és a boldogságos Szűz nevét mondotta, a kis b.iba ajko mosolyra nyilt, s majd kevéssel rá könyezni kezdett, mintha ismerte voln.i ezen nagy nevek jelentőségét s tudta volna mindazt, amit Jé.nis szent anvja .Mária az emberiségért tettek, mintha ismerte volna a meiiváltás nag\szerüségét s az Úr szenvedéseinek titok-teljét. Miután Kinga felserdült királyi atyja neveltetését egy M iklós nevű iiimbor es tudós főnemes úrra bízta, ki több feddhetetlen jelletnü höl;ry, oyel az Isten félelmében, az erények g\akorlásában nevelte, sőt rövid idő alatt a latin nyelvre is megtanította a gyors felfogású leánykát, a mi az akkori fejedelmi udvarokban elkerülhetetlen szükséges volt. De a jámbor szűz nem elégedett meg nevelői oktatásával. Buzgó lelke ujabb és ujabb erények gxakorlására vágv^akozott. Megelőzve a szolgálatára rendelt nőket, minden reggel korán kelt, s buzgó imával fordult az idők mindenható Irához, hogy adja áldását minden lépésére, hogy igy min­ den cselekedete Hozzá méltó legyen. Hálát adott a lefolyt éjjel tapasz­ talt atyai gondosHodásáért. majd a legnagyobb áhítattal hallgatta meg a szent misét Kingát királyi atyja, fejedelmi rokonai bőven elhalmozták ajándé­ kokkal, de ó nagynénje, árpádházi szent Erzsébet példájára mindent a mit igy kapott a szegényeknek osztotta ki. A királyleány nagy szeretete a szegények iránt ezzel még nem elégedett meg. önmagától tagadta meg a legjobb falatokat hogy azokkal Krisztus dézus szegényeinek, az egvház legelső polgárainak kedveskedhessen. Ö maga nemcsak hog>' megtartotta az anyaszenteg\’ház által előírt b ö jtö ke t hanem ezenfelül a szeplőtelen szűz Anya. szent István, szent Erzsébet szent Imre s más kedvelt szentjeink tiszteletére gyakorta b ő jtö lt És pedig rendesen nagyon szigorúan. Napny-ugtáig egész napon semmit sem vett magához, akkor is vajmi keveset Szigorúan b ő jtö lt mert tudta, mert éreznie kellett a legszebb erény a tisztaság elkényeztetett elpuhult testben nem lakozhalik. {Folytatjuk.)

^

,

C a ro lu s .

J 1 s

375 —

RENDI ÉLET. Szent Ferenc a külföldön. Róma.Őszentsége március 21-én fogadta Mene* lik abyssiniai csáázár követét; M. Bemard kapucinus missziónárius atyát. A szent atya tudomására jutott, hogy Abyssiniában a katholikusokat üldözik és javaikat elkoboz­ zák ; miért is ószentsége Menelikhez fordult orvos­ lásért. Menelik követség által küldte el válaszát a pápának Aethiopia csillag rendjének jelvényével együtt. A követet a trónterembcn fogadták Gotti a Propaganda prefektusa jelenlétében. A rendjel zavart keltett a Kúriában, mert a pápa semmiféle rendjelt nem fogadhat el, sőt biborosok és püspökök sem viselhetnek rendjelt, legalább mig a római Kúriánál mcji^ielennek, kivétel a maltai lovagrend biboros protektora és a jeruzsálemi patriárka, mint a szent sir nagy mestere, mert ezeket a pápa nevezi ki. — Italía született ellenségének — ilyetén közeledése a pápához feltűnést keltett Őszentsége Cefalu (Siczilia) uj pásztorát Cansonl Anselni franciskánus páter személyében nevezte ki. Született 1859. Arezzo egyházmegyében. 1874-ben a rendbe lépett, hol előbb theologia lector, később Tartományfőnök lett. 1904. elején X. Pius Dclülaszország apostoli vizitátorává, most meg Cefalu püspökévé nevezte ki. Á p rilis 15-én nyilvános konzisztoriumot tartott a pápa, melyen számtalan magas méltóság adományozása mellett, AAsgr. Maria Aguirre y Garda Gergely Burgosi (Spanyolország) fcrencrendi érseket bíborossá nevezte kt. Így a Ferencrendnek 2 bíborosa van jelenleg. Á z s ia , A franciskánus missziók 1906-ban Khinában. Khinában jelenleg 41 apos­ toli vikáriatus van. Kilencet ezek közül a franciskánusok látnak el missziókkal. Mind 9 élén franciskánus pükpök van. 74.500,000 pogány közt van 140,955 katholikus és 6;1,466 hitujonc (catechumen) 2346 keresztény faluban. Templom és kápolna készen van 1129. Működik 190 európai hittérítő az 1. rendből, 78 benszülött a III. rendből. 24 laikus testvér az I. rendből. 150 franciskánus nővér. Van 13 szeminárium 229 növendékkel és 15 kollégium 463 ifjúval. 646 alsóbb iskolában 16,150 tanulót oktat­ nak. A keresztséget kiszolgáltatták 8502 felnötnek, 26,106 keresztény és pogány gyer­ meknek, a bérmálás Szentségét 6163 és a házasság szentségét 1268-nak.

Szent Ferenc hazánkban. A b a ja i o ltá r e g y e s ü le t m á ju s h ó 20-án fén yes sike rű szinielöadást Előadták a M agyarvrszdgi szent Erzsébet c im ü 5 fe lv o n á s o s s z ín m ü v e t. A mi kedves 5«ntünk élettörténetében olyan sok a vonzó és f Ndi meírelcvenitfa „cm .á ra d h a t lelki eredmények nélkül. N " " ^ é ‘ ‘ ^ “ icsérni azoknak fáradozását, kik vallásos színmüvek előadásával másokat t.szta, ^’vezctbcn részesítenek.

376 —

K é re le m . Szivemből kérem szent Ferenc tisztelőit, buzgó olvasóit ca a rendi testvéreket, foglaljanak imáikba egy beteg leányt, hogy a mindenható jó Isten .,dja vissza egészségét. ^ a ria . Pécs. Köszönetét mondok a boldogságos Szűznek és pádnai szent Antalnak, hogy buzgó lelki atyám fáradozása folytán ismét hűséges fia lehettem anyaseentc^yházamnak. Kérem a harmadrend tagjait, imádkozzanak egy szegény beteg gyó-yu,

lásáérx

*52.

S z a jk . Imádás Jézus szentséges Szivének, hogy engem már annyi esetben, de l-uiönősen ezen alkalommal meghallgatni kegyes volt. Köszönet a szepl. szent Szűznek páduai szent Antalnak, kiknek közbenjárásuk által Jézus szent Szivénél visszanyericm teljesen lelkemnek nyugalmát. etőfizciő. M e d g y e s . Szivem mélyéből kérem c kö n yv olvasóit, sziveskedjenek buzgó iüiáikban megemlékezni, hogy a jóságos Isten egy fo rró kérésemet teliesitse. /.

Különfélék. Jézus szent Szive havának legékesebb azavu dicsőitésénél is többet mondanak a X. Pius pápa által 1906 aiig. 8. engedélyezett kiváló búcsuk. Ö Szentsége, ki már e özöleg megáldotta Jézus szive apostolságát, mind jobban és jobban megismertetvén annak' célja, óhajai és sikerei­ vel, feltűnő módon tudtára adta a püspöki karnak és az összes katholikusoknak, hogy legbensöbben óhajtja, miszerint Jézus szent Szive havának gyakorlása napról-napra általánosabbá váljék, mélyebb és egészségesebb gyökeret vervén a hi vek lelkében, hogy váljanak általa erőteljesebbekké és termékenyebbekké. Ezen örök időkre engedélyezett búcsuk a következők: 1. Teljes búcsú (a tiszitóhelyen szenvedők javára forditható) juníus 30-án azon templomokban, melyekben Jézus szent Szive hava ünnepé­ lyesen megtartatott 2. A grigorian oltár privilégium junius 30.-i miséjükre Jézus szent Szive hava szónokai és azon templomok plébánosai számára, melyekben Jézus szent Szive hava ünnepélyesen megtartatott. 3. Azon személyek számára, kik e szent ügy terjesztésében fáradoz­ nak, 500 napi búcsú minden jó cselekedetüknél, mely e szent gyakorlat tejesitésére, v a ^ tökéletesebb megtartására irányul. Teljes búcsú minuen áldozásuknál junius havában. (Ezen búcsuk mind a tisztító helyen s z e n v e d ő lelkek javára fordithatók.) BÚCSU5 napok junius hónapban. 7-cn Jézus legszentebb Szive ünnepén általános feloldozás. 13-án páduai sz. A utal ünnepén, ki az első rend nagy szentje vo lt, teljes búcsú-