2009. november
9
www.uj-muveszet.hu
200 . november • XX. évf. 11. szám
ára
HU ISSN 08662185
635 Ft
uM-2009-11-november-borito-kival1 1
Turner megpillantja Itáliát Viva La Aviva! Capa hazatérése Való világ A testtudat szabásmintái A rendszerváltás 20 éve – körkérdés
2009. 10. 29. 22:13:47
Vojnich Erzsébet H U N G A R T
festőművész
ö s z t ön d í j a s
.LVUy]VDV]tQIHNHWHDMWyYDO
0HGHQFHNRFNiVFVHPSpYHO
5y]VDV]tQPHGHQFH
=|OGOpSFV{pVQHRQRN
$+81*$57(J\HVOHWpYL|V]W|QGtMiWDGyQQHSVpJH
+81*$57(*<(6h/(7%XGDSHVW)DON0LNVDXWHO WHOID[ HPDLOKXQJDUW#KXQJDUWRUJZHEZZZKXQJDUWRUJ
KXQJDUW KLUGHWHV [ 9RMQLFKLQGG uM-2009-11-november-borito-kival2 2
2009. 10. 29. 22:14:40
William Turner: A Nemi-tó, 1828
Kokesh Ádám: Cím nélkül, 2008
Tolnay Imre: Scrinium, 2009
tar talom Színomlás
4
34
GULYÁS BORBÁLA
Somorjai Kiss Tibor Transit című kiállítása
Turner és Itália
7
East Side Story
LÓSKA LAJOS
Képálmok
36
Pajzs Goebel-retrospektív a Budai Várban
Az indiai művészet új korszaka
39
BORDÁCS ANDREA
Isztambuli Biennále
A magyar Turner-díj
Kiállítások
BORDÁCS ANDREA
A Trabant mint a piacgazdaság nélküli világ brandje
42
Csikós Tibor és Åke Staffansson kiállítása
43
BÖRÖCZFY VIRÁG
Patkós László kiállítása
Robert Capa hazatérése és fogadtatása
44
MULADI BRIGITTA
A Hajó csoport kiállítása
A pénz és a kortárs képzőművészet
45 Koncok és trófeák
A borító Lőrincz Ágnes Ülő nő táskával (2009, olaj, akril, szövet, vászon, 150x100 cm) című festményének felhasználásával készült. A mű a Molnár Ani Galériában látható november 6-ig.
Tolnay Imre kiállítása
46
Az apokalipszis lovasai
48
Aknay János kiállítása
Markus Schinwald Zsebtörténet című kiállítása
27
10. Nemzetközi Rajz- és Grafikai Biennále
30
50
GELLÉR KATALIN
Belső és külső utazók
LÓSKA LAJOS
A hidegtűtől a hanginstallációig
KOPIN KATALIN
Égi seregszemle
A testtudat szabásmintái Karcolatok
SZOMBATHY BÁLINT
A letisztult tér-idő
Eszmetörténeti adalékok a konceptuális művészet szubverzivitásához GYŐR FFY LÁSZLÓ
MULADI BRIGITTA
Vénusz a gyárban
HORNYIK SÁNDOR
Koncepciók, intézmények és ideológiák 24
SZTOJKA KATA
Vitorlabontás
Való világ
20
HEMRIK LÁSZLÓ
Beköltözés
Fotóközpont vagy vándortárlat? 18
DÉKEI KRISZTINA
Rétegek
Politikai pornográfia kicsiben, magyarul
16
BAGYÓ ANNA
Isztam-buli
Viva La Aviva! 13
P. S Z A B Ó E R N Ő
Mit jelent az a szó, hogy chalo?
Üzlet a korzón
10
TO L N AY I M R E
Ittlétünkről, átutazóban
„Turner megpillantja Itáliát”
A Hungarian Multicultural Center kiállítása
52
GERMAN KINGA
Tükröm, tükröm…
GOPCSA KATALIN
Lőrincz Ágnes és Katharina Roters tárlata
Túllépve a téren Schöffer grafikái
32
A rendszerváltás 20 éve
SZIRÁNYI ISTVÁN
Szemléletváltás a kortárs grafikában? Beszámoló a ljubljanai 28. Nemzetközi Grafikai Biennáléról
Az ezen az oldalon látható képek az eredeti művek részletei.
uM-2009-11-november-04.indd 1
Robert Capa és John Steinbeck Szovjetunióbeli útjukon. Moszkva, 1947
55
Körkérdés A rendszerváltás 20 éve a művészeti életben: Kapitány András, Szabó Dezső, Szépfalvi Ágnes SZERK.: BORDÁCS ANDREA
Pushpamala: Bennszülött típusok: Lakshmi, 2001
Szirtes János: Osztályidegen, videó, 2009
2009. 10. 29. 15:39:48
k i á l l í t á s ajánló
Összeállította: R U D O L F A N I C A
München magyarul Magyar művészek Münchenben 1850–1914 Magyar Nemzeti Galéria, 2009. október 2–2010. január 10.
München bizonyos értelemben a magyar művészet fővárosa: jelentős mestereink Székely Bertalantól Benczúr Gyuláig, Szinyei Merse Páltól Munkácsy Mihályig, Hollósy Simontól Csontváryig, Ferenczy Károlytól Vaszary Jánosig mind München fiai. Münchenben születik meg a magyar festészet számos remekműve, ott fogalmazódik meg a nagybányai művésztelep gondolata, s München növendéke az a művészgeneráció is, aki Budapest 19. századi világvárosi arculatát megformálta az épületektől a szobrokig, a freskóktól az iparművészeti berendezési tárgyakig. München nevelte azokat a művészeket is, akik tanárként az újabb nemzedékeket irányították, s kiknek befolyása
még az 1930-as években is meghatározó volt a magyar művészképzésben. A kiállítás a 19. századi művészetünk legszebb és legismertebb alkotásait új összefüggésben láttatja 350 festmény és grafika mellett mintegy 30 szobor bemutatásával, amelyek egy részét neves franciaés németországi múzeumok kölcsönözték. Ezen kívül levelek, fotók, karikatúrák, valamint Somogyi Miklós 1912-es, a müncheni magyar művészekről összeállított felbecsülhetetlen jelentőségű kézirata teszik színesebbé a kiállított anyagot. Halmi Artúr: Vizsga után, 1890 olaj, vászon, 125x186,5 cm
Barcsay Jenő művészeti tanulmányrajzai Modern Képtár, Vass László Gyűjtemény, Veszprém, 2009. november 7–2010. január 24.
Barcsay Jenő és Vass László műgyűjtő barátsága meghatározó volt a gyűjtés stílusát és minőségét tekintve. Ez jól érzékelhették az érdeklődők a Schweiz Konkret című állandó tárlattal párhuzamosan megnyíló Barcsay-kiállításon, ahol a Vass Gyűjteményben található gyönyörű, sajátosan magyar, konstruktivista festmények szerepeltek az időszaki kiállítótérben. A mostani tárlat a kiváló festő szintén rendkívül jelentős, művészetpedagógiai munkásságának egy szűkebb keresztmetszetét mutatja be művészeti
anatómia és térábrázolás rajzain keresztül. A bemutatott alkotásokon aktok, drapériák és csendéletek jelennek meg a mester utánozhatatlan stílusában. A műveket a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Gyűjteménye adta kölcsön a kiállítás idejére.
Dialógus, párbeszéd a szobrászat nyelvén Szobrok és rajzok: Sibylle Burrer és Kopasz Tamás kiállítása Ráday Képesház, 2009. október. 28–november. 20.
2
a talapzat mellé, és így kerül Burrer Egyszerre ugyanakkor című művében a talapzatként ismert gránittömb, kőék a zilált drótgubanc fölé, mintegy lebegve abban. A kiállításon szerepel néhány reprodukció is, ezeken a közös jelenségeket további példákkal kívánják bemutatni a rendezők. Kopasz Tamás: Térgesztusok, 2004 Sibylle Burrer: Egyszerre ugyanakkor, 2004
2009. november
Mindig meglepő a hasonlóság két egymástól távol élő szobrász, így Kopasz Tamás és a német Sibylle Burrer munkáiban is. Különösen azért, mert mindketten szuverén módon alakították ki saját plasztikai nyelvüket, világukat. Jellemző munkáikra a vonalszerűség, a rajzzal, a firkával való rokonság, a hagyományos szobor több ismérvének a meghaladása, a szobor detronizálása. Így kerül Kopasz Tamás szobrának jelentékeny része
uM-2009-11-november-04.indd 2
2009. 10. 29. 15:41:03
k i á l l í t á s ajánló
Botticellitől Tizianóig Szépművészeti Múzeum, 2009. október 28–2010. február 14.
Az itáliai festészet két évszázadának remekművei című nagyszabású tárlaton több mint 50 múzeumból, többek között a firenzei Uffiziből, a párizsi Louvre-ból, a londoni és a washingtoni National Galleryből, a New York-i Metropolitan Museumból, a római Galleria Borgheséből és a madridi Pradóból kölcsönzött remekműveket állítanak ki. A csaknem 130 festményt felvonultató tárlaton a címben kiemelt alkotók mellett több mint 80 festő, köztük Leonardo, Giorgione, Raffaello, Veronese és Tintoretto alkotásaival találkozhatnak a látogatók. A kollekciót 35 festmény egészíti ki a Szépművészeti Múzeum európai rangú itáliai gyűjteményéből.
A kiállításon olyan művekkel találkozhat a közönség, amelyeknek budapesti szereplése önmagában is szenzációnak számít, például Tiziano Kesztyűs férfija, Bartolomeo Veneto Flórája, Botticelli Virginia története című alkotása. Emblematikus mű a világ egyik leghíresebb és legértékesebb festménye, Leonardo da Vinci Hölgy hermelinnel című alkotása, amelyet a képnek otthont adó krakkói Czartoryski Múzeum mellett Európában csupán olasz múzeumokban láthatott eddig a nagyközönség. Tiziano Vecellio: A kesztyűs férfi, 1520-1523
Csörgő Attila: Archimédeszi pont LUMÚ, 2009. október 30–2010. január 24.
Csörgő Attila a fiatal magyar művészgeneráció egyik legismertebb, rangos nemzetközi kiállításokon, vásárokon szereplő képzőművésze. Munkáiban a művészet és a tudomány határterületeit kutatja: saját maga által tervezett, mérnöki pontossággal kivitelezett szerkezetekkel, fényképezőgépekkel, optikai gépezetekkel kísérletezik, amelyek egyaránt árulkodnak játékos, humoros és filozófikus gondolkodásmódjáról. Gyakran meglepő és szórakoztató kísérleteiben azon mozgások és jelenségek láthatóvá tétele és megalkotása érdekli, amelyek az emberi szem számára felfoghatatlanok. Síkba kiterített térbeli tárgyai, vagy az emberi szemmel be nem fogható dimenziók bemutatása dinamikus és állóképszerű kettősségükkel rendkívül látványos művek. Az elmúlt több mint egy évtizedben Csörgő Attilának sikerült fölépítenie egy egyedi és minden elemében saját világot. A jelen kiállítás művészetének eddigi legátfogóbb, retrospektív jellegű bemutatása, amelyen a hazai és nemzetközi köz- és magángyűjteményekben található műveinek jelentős része együtt látható. Csörgő Attila: Hámozott csendélet (részlet), 2008 térbeli formává hajtogatott papírszalag, 30x20x30 cm
Budapest Art Fair 2009 Antik és kortárs kiállítás és vásár a Műcsarnokban 2009. november 19–22.
2009. november
A tavaly 15 éves születésnapját ünneplő, és az évek során nemzetközi szinten is egyre elismertebb, külföldi művészeti portálok és szakmai fórumok által is jegyzett kiállításon megtalálható minden, ami művészet egy időben és egy helyen: a klasszikus és modern festészet, valamint a kortárs képzőművészet kiemelkedő alkotásai mellett értékes bútorok, különleges műtárgyak várják a látogatókat. Munkácsy Mihály, Mednyánszky
László, Csók István, Aba-Novák Vilmos, Battyhány Lajos, Bortnyik Sándor, Czóbel Béla, Csontváry-Kosztka Tivadar, Gulácsy Lajos, Kádár Béla, Moholy-Nagy László, Rippl-Rónai József, Schreiber Hugó, Szőnyi István, Vaszary János, csak néhány név a legjelentősebb 19-20. századi magyar művészek közül, akiknek a képeit nem csak megcsodálhatják, de meg is vásárolhatják a Budapest Art Fair 2009 antik és kortárs kiállítás és vásáron. 2009-ben minden eddiginél több külföldi bemutatkozóval büszkélkedhet a kiállítás: a korábbi években sikeresen bemutatkozó két galéria mellett idén öt új külföldi kiállítóval színesedett a paletta.
uM-2009-11-november-04.indd 3
3
2009. 10. 29. 15:41:09
A Szépművészeti Múzeumban megrendezett, közel 80 Turner-alkotást bemutató tárlat elsőként a National Gallery of Scotlandben
GULYÁS BORBÁLA
(Edinburgh), majd a ferrarai Palazzo dei Diamantiban volt látható, és harmadik állomásként érkezett Budapestre. Az eredeti koncepciót
„Turner megpillantja Itáliát”
James Hamilton készítette, a hazai kiállítás kurátorai pedig Gonda Zsuzsa és Seres Eszter voltak, akik a Szépművészeti Múzeum néhány saját alkotásával és hazai könyvtárak darabjaival tették teljesebbé a vándorkiállítás anyagát. Az igényesen kivitelezett, angol, illetve
Tu r n e r é s I t á l i a
magyar nyelven hozzáférhető katalógusban ezek is helyet kaptak,
Szépművészeti Múzeum, 2009. VII. 15–X. 25.
a Budapesten nem látható Turner-alkotások reprodukcióját a kötet szintén közli. A látogató az életmű időrendjében kilenc, egymáshoz szorosan kapcsolódó egységbe rendezve követheti végig a festő Itáliához
„Turnernek Rómába kellene jönnie
fűződő viszonyának az alakulását. Az első rész az Itáliáról álmodozva
(…) zseniális tehetsége itt igazán neki
címet viseli és Turner pályakezdésének az éveibe kalauzol. A láto-
való táplálékot találna” – írta haza Sir Thomas
gatót elsőként Piranesi három, nagyméretű rézkarca fogadja a
Lawrence, az Itáliában élő neves angol port-
Vedute di Roma-sorozatból (1746–48, Szépművészeti Múzeum,
réfestő. Az idézett levél 1819-ből származik,
Budapest). Az olasz mester városlátképei ekkoriban nem csak
amikor Joseph Mallord William Turner (1775–
az építészek, de a festők körében is rendkívüli népszerűségnek
1851), a londoni Royal Academy elismert tagja
örvendtek. Turnerre is nagy hatással voltak, ahogyan az életét
már több évtizedes sikeres művészi karriert
Itáliában leélő francia Claude Lorrain is (Villa a római Campagnán,
mondhatott magáénak, Itáliában azonban – egy
1646-47, SzMM, Bp.), akinek kompozíciói Angliában grafikai máso-
pár napos észak-alpesi és aostai kirándulást
latok formájában terjedtek (Richard Earlom: Jákob és Lábán talál-
leszámítva – még nem járt. 1819-től kezdve
kozása, SzMM, Bp.). Szintén az ő modorában készített eszményített
viszont összesen hat alkalommal látogatott el
tájképeket a walesi Richard Wilson (Apollón és az évszakok, SzMM,
élete folyamán az olasz vidékre, és az itt szerzett
Bp., Woollett és Pouncy mezzotinto másolata), akinek itáliai motí-
tapasztalatok jelentősen befolyásolták pályá-
vumait másolva Turner már az 1790-es években egy egész vázlat-
jának alakulását. A Turner és Itália című kiállítás
könyvet töltött meg. Emellett hatottak rá – az atmoszférateremtés
nem csupán az utak során keletkezett műveket,
szempontjából egyik elődjének tartott – John Robert Cozens
vagy a több tucatnyi vázlatfüzetbe gyűjtött
monokróm jellegű, itáliai tárgyú akvarelljei is (Maecenas villája Tivoliban; A Colosseum északról, 1779–82 ill. 1780 k., National Gallery of Scotland, Edinburgh). Turner hasonló, visszafogott tónusú vízfestményeiből a kiállításon kettő látható (A Vezúv és a San Salvatore kolostor; Róma – a Tevere és balra az Aventinus domb, 1794–97, National Gallery of Scotland, Edinburgh). A második rész címe – A hegytetőről: Turner megpillantja Itáliát – arra utal, hogy a festő első, 1802-es „itáliai” útja során tulajdonképpen egy hosszabb franciaországi tartózkodás (és a Louvre tanulmányozása) után mindössze az Alpokig, pontosabban az annak lábánál fekvő Aostáig jutott el. Az átkelés során látott hatalmas, felhőbe burkolódzó hegycsúcsokról a sajátos fényviszonyokat kiválóan érzékeltető, virtuóz akvarelleket készített (Szent Gotthárd-hágó: az Ördög-híd, 1802, Tate, London), Aostában pedig főként a római kori romok keltették fel a figyelmét (Augustus diadalíve a Grenoblesajtófotó
vázlatkönyvből, 1802, Tate, London).
4
2009. november
William Turner: A vámház és a Santa Maria della Salute-templom Velencében, 1843 © National Gallery Art, Washington DC
uM-2009-11-november-04.indd 4
A kiállítás harmadik egysége a már idézett Turnernek Rómába kellene jönnie címet kapta, és az 1800-as évek első két évtizedét, Turner egyik legtermékenyebb időszakát mutatja be. Ekkor készültek
motívumok utóéletét követi végig, hanem a
például első szabadban, közvetlenül a természet után készült olaj-
mester Itália-élményét egész festői életművén
vázlatai a Temze környékén. Népszerűsége nőtt, és egyre többen
belül sokkal tágabban értelmezi. A konkrétan itt
utánozták, sokszor egy az egyben átvéve kompozícióit. Ezt megaka-
készült, vagy e vidéket megörökítő grafikákon
dályozandó született – címében Claude Lorrain hasonló szándékkal
és festményeken túl éppúgy fontos szerepet
készített Liber Veritatis című gyűjteményére rímelve – a rézkarc és
szán az Itáliával való találkozás szellemi és
mezzotinto technikával készült Liber Studiorum, amely kompozícióit
mesterségbeli előkészületeinek és a kései évek
csoportosítva („történeti”, „hegyes”, „pásztori”, „tengeri”, „építészeti”)
érett festői termésének.
közölte. Budapesten ezek közül kilenc lap látható a londoni Royal
2009. 10. 29. 15:41:16
Academy gyűjteményéből, köztük néhány itáliai ihletésű
Az első itáliai út festői eredményeit gyűjti össze a kiál-
is, például A Campagna látképe (1812). A tényleges itáliai
lítás ötödik egysége (Az itáliai napfény bűvöletében).
élmények átélésére barátja, James Hakewill építész is ösztö-
Angliába hazatérve Turner számos festmény és akvarell
nözte. Az általa készített, olasz városokat ábrázoló precíz ceru-
formájában dolgozta fel az úton látottakat. 1826-27-ben
zarajzokat Turner akvarellek formájában dolgozta fel (Firenze
Samuel Rogers Italy című versciklusához (London, 1830)
a Ponte alla Carraiáról, 1816-17, The Whitworth Art Gallery,
készített különös, olykor borongós hangulatú, apró
University of Manchester), majd a sorozat nyomán készült
látképeket (A paestumi templomok; A Villa Madama
metszetek John Murray Festői utazás Itáliában (A Picturesque
holdfényben stb., Tate, London). Az itáliai tapasztalatok
Tour of Italy, 1820) című könyvének illusztrációiként jelentek
nemcsak kivilágosodó palettájára, hanem ekkoriban
meg. Ugyanebben a részben találjuk az első útra való felké-
készült tájképeinek tárgyválasztására is hatottak: igye-
szülés tárgyi emlékeit (útikönyvek, térképek).
kezett egy-egy jellegzetes itáliai táj angliai megfele-
1819-ben sikerült végre Turnernek hosszabb időre eljutnia Itáliába. A több mint öthónapos úttal foglalkozik a tárlat negyedik része (Turner útja Rómába). A kiállított vázlatfüzetek
lőjére rátalálni, így vált például Richmond Hill a római Campagna, vagy Lancaster Nápoly szigetországi párjává (1820–25, Lady Lever Art Gallery, Liverpool).
tanúsága szerint szorgalmasan gyűjtötte az építészet és szob-
A hatodik rész – Római diadal – Turner újabb, 1828-as
rászat emlékeit, a tájat pedig kisméretű akvarellek formájában
itáliai útjával foglalkozik. Nagy tervekkel érkezett a
örökítette meg, ez utóbbiak közül talán a legérdekesebbek a
városba. Első itt készült képein (Orvieto látképe, 1828,
Nápolyi-öböl környékének ábrázolásai (Nápoly–Róma – Színes
Tate, London) jól érzékelhető Lorrain kompozícióinak
tanulmányok-vázlatkönyv, 1819, Tate, London). A már hazaté-
hatása, a szabadabb ecsetkezelés következtében
rése után, útja összegzéseként készült különleges perspektí-
viszont a formák feloldódnak, a plaszticitás helyett a
vájú festményének (Róma a Vatikánból) tárgyául viszont a város
fény és szín válik hangsúlyossá. Ugyanez figyelhető
építészetét – és persze képzőművészetét: az aprólékosan ábrá-
meg azon az eredetileg egyetlen hosszú vászonte-
zolt Loggia előterében Raffaello látható festmények és szobrok
kercsre készült, frízszerű, hét darabból álló vázlatso-
társaságában – választotta (a kiállításon ennek vázlata szerepel:
rozaton, amely valószínűleg római műtermét díszí-
Róma – Színes tanulmányok-vázlatkönyv, 1819, Tate, London).
tette. A kiállításon bemutatott Odüsszeusz kigúnyolja
uM-2009-11-november-04.indd 5
William Turner: Modern Róma – Campo Vaccino, 1839 © National Gallery of Scotland, Edinburgh
2009. november
sajtófotó
Színomlás
5
2009. 10. 29. 15:42:09
sajtófotó
William Turner: Látogatás a sírnál, 1850 © London, Tate
Polüphémoszt és a Nemi-tó, valamint egy másik
városa, Velence vette át, előre vetítve a kései évek látomásos
tekercsről származó Sziklás öböl (1828, Tate,
stílusát. 1840-ben Turner kizárólag ide látogatott el, benyo-
London) puha színfoltokból építkező kompozí-
másait száznál is több, kisméretű, légiesen finom akvarell
cióit gyors tempóban vitte fel a vászonra.
formájában rögzítette (ezek közül hét szerepel a kiállításon
Az Antik és modern Itália című rész a Turner hazatérése után Londonban készült művekre koncentrál. Ekkoriban témái szinte kizárólag a római mitológiához, történelemhez és a városhoz kötődtek. Kiemelkedő például a formákat laza ecsetvonásokkal érzékeltető Constantinus diadalíve Rómában (1835 k., Tate,
2009. november
kiemelkedő, a fénnyel teli atmoszféra ábrázolása szempontjából különleges alkotásokat, mint a Budapesten bemutatott A vámház és a Santa Maria della Salute-templom (1843, National Gallery of Art, Washington) és a Velence a Santa Maria della Salute-templommal (1840–45, Tate, London) címűt. A festő életének utolsó évtizedében újult erővel dolgozott.
Turner 1830-as években készült, itáliai ihletésű,
1844-ben állította ki az Akadémián Eső, gőz, sebesség című
nagyméretű festményei a kiállítótér egyéb
híres képét: a Liber Studiorum korábbi tájkompozícióinak
pontjain tűnnek fel. A belépőt rögtön a jelleg-
újrafogalmazása révén folyamatosan ez utóbbi művéhez
zetes itáliai tájban játszódó, vergiliusi témát
hasonló, merész tájábrázolásokkal kísérletezett (Táj folyóval
feldolgozó Az aranyág (1834, Tate, London)
és öböllel, 1840-es évek vége, Louvre, Párizs). A Vihar a Szent
fogadja. Az edinburghi National Gallery of
Gotthárd-hágón (1845, The Whitworth Art Gallery, University of
Scotland gyűjteményéből származó két nagy-
Manchester) 1842-es utolsó, észak-itáliai útjának emléke lehe-
szerű főmű, a Royal Academyn is bemutatott
tett. A Radikális öregember, ahogy a kiállítás utolsó részének
Róma az Aventinus dombról (1836), illetve a
címe nevezi, emellett főként mitológiai és bibliai tárgyú
Modern Róma – Campo Vaccino (1839) szintén
műveket alkotott, amelyeken az Itáliával való találkozás nyomai
itt, az első teremben csodálható meg.
gyakran fedezhetők fel (A kereszténység hajnala – Menekülés
viseli, ugyanis az itt kiállított munkák döntően
uM-2009-11-november-04.indd 6
egy tucatnyi olajképet szentelt a városnak, köztük olyan
London), amely a második teremben látható.
A következő egység a Velence fényei címet 6
a londoni Tate gyűjteményéből). Hazatérése után még
az 1840-es években készültek, amikor Turner itáliai témáin belül Róma helyét a fények
Egyiptomba, 1841, Ulster Museum, Belfast). A londoni Royal Academyn utoljára kiállított képei megint csak Rómához kötődtek, a négy darabból álló festményciklus Dido és Aeneas történetét dolgozta fel (Látogatás a sírnál, 1850, Tate, London).
2009. 10. 29. 15:42:34
A kiállítóterembe lépve korai
Színomlás
aktképei fogadták a nézőt.
LÓSKA LAJOS
Ezek, bár van bennük némi groteszkség, Szőnyi klasszi-
Képálmok
cizáló alkotásait juttatják az
Pajzs Goebel-retrospektív a B u d a i Vá r b a n Budapesti Történeti Múzeum, 2009. IX. 23-ig
eszünkbe. A Festő és modell (1923) című kompozíció lényegében egy harmóniát sugárzó Árkádia-kép: az előtérben szoborszerű aktot látunk és egy neki tálkában szőlőt nyújtó, kicsit groteszk figurát, a művészt. A nyugalmas
Pajzs Goebel Jenő műveit tekinthettünk meg az idei nyáron, illetve ősszel a Budapesti Történeti
tájban a hátterében feltűnik még egy álló akt is.
Múzeumban. A kiállítás kurátora, Lorányi Judit a Nemzeti
Nem számoltam pontosan utána, de valószí-
Galéria, valamint a Ferenczy Múzeum ismert, gyakran szere-
nűleg ő festett a legtöbb önarcképet a két
peltetett anyagán túllépve igyekezett munkásságából minél
háború között, sőt a munkák számát növelik
többet bemutatni egy új életmű-rekonstrukció keretében, s
festőbarátainak, Czimra Gyulának, Varga
kiállította a vidéki múzeumok kevésbé ismert Paizs Goebel-
Albertnek, Bánovszky Miklósnak és másoknak
anyagát is. E munkákat rajta s a témával foglalkozó művé-
a róla készített munkái. Az önarcképek közül
szettörténészen, Verba Andreán kívül valószínűleg kevesen
− helyesen − rengeteget összegyűjtött a
ismerik. Számomra is most derült ki például, hogy a bajai
kiállítás, így rajtuk keresztül jól le lehet mérni
Türr István Múzeumban milyen kvalitásos alkotás található,
a művészpálya stiláris és tartalmi változásait.
és ugyancsak jelentős festmények vannak a Szombathelyi
Megtekinthettük a már emblematikussá
Képtárban, Pécsett és Székesfehérváron, és akkor még
vált és a legerősebb alkotói periódusából
nem szóltam a számtalan magántulajdonban, magángyűj-
való önarcképét, az Aranykort (1931). Szép,
Paizs Goebel Jenő: Festő és modell, 1923 olaj, vászon, 94,5x145 cm magántulajdon
teményben rejtőző műről, melyeket a kiállítás bezárta után ismét hosszú ideig nem láthat majd a nagyközönség. Ezek után óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a bemutató változtatott-e az oeuvre megítélésén, súlypontjain. Azt kell válaszolnom, hogy nem. Noha nagyon sok kép szerepelt a 30-as évek végéről, sőt a 40-es évek elejéről, ezek a sötét vagy összemosódó színvilágú tájképek már hanyatló periódusának a termékei, vagyis még nyilvánvalóbbá vált − ami eddig is köztudott volt –, hogy Pajzs likus) képeit a 30-as évek elejénközepén festette. De ne fussunk talán ennyire előre, nézzük meg szép
fotó: Berényi Zsuzsa
Goebel Jenő legjobb (szimbo-
Goebel Réti István és Zemplényi Tivadar tanítványa volt
visszafogott korai munka a 20-as évek elején
a Képzőművészeti Főiskolán, majd évekig Párizsban és
készült barna-fehér színkontrasztos, kalapos,
Barbizonban dolgozott. 1925-ben gyűjteményes kiállítása
csokornyakkendős Önarckép (1923). Mintha
volt Párizsban, a Galerie Zodiaque-ban. Itthon a szentendrei
ellenfényben festette volna meg önmagát,
művésztelep egyik alapító tagja
uM-2009-11-november-04.indd 7
volt.1
olyan sejtelmes az Önarckép pofaszakállal
2009. november
sorjában az anyagot! Paizs
7
2009. 10. 29. 15:42:51
(1925). Szimbolikus, messianisztikus, de
később az Élet. Ez az időrend természetesnek is tűnik, hiszen
Szőnyi festészetének a hatása is érződik a Szt.
Paizs Goebel értékrendjében a művészet előbbre való volt,
Sebestyén (1927) című képen.
mint az élet. De visszatérve a Művészethez, a kép Zeukszisz
Számomra mindig meghatározó élményt jelentettek metafizikus kompozíciói, a színes, mozgalmas állatábrázolásai, valamint különös, szuggesztív tájképei. Ezek előtt most is hosszan elidőztem. Megállapítottam, hogy az 1931-es esztendő az életpályán belül az egyik legjobb év volt. Ekkor készült Az Aranykor, a Rákos csendélet, a Művészet, majd egy évvel
görög festő történetét meséli el, akinek a szőlőt vivő fiút megörökítő festménye olyan élethű volt, hogy rárepültek a madarak, és csipegetni kezdték a gyümölcsöt. A Pajzs Goebel-kép viszont őszinte, naiv és szuggesztív. Felépítése szinte megegyezik az Aranykoréval. Az ablakkereten kívüli térben különböző antik és metafizikus motívumok sorakoznak: háromosztású ablak, hídrészek, fél ión oszlop, az ablakszéltől vágott akt torzó. A képtér másik oldalán, már az ablakon belül egy antik gipszfej (a festő?) tűnik elénk, s nézi, hogy az ablakpárkányon egyensúlyozó tálcán lévő piros szőlőfürtre (én inkább ribizkének nézem) hogyan repül rá a sárga madár. Metafizikus elemei és jellege ellenére a képet áthatja a játékosság, sőt a groteszkség és az irónia is. Az Élet is ugyanilyen színes és szürreális a szoptató anyával, az akácfát legelő, hatalmas fehér kecskével, a stégen horgászó férfival és az égből zuhanórepülésben lebukó ragadozó madarakkal. A 30-as évek az őstehetségek és a naivok felfedezésének az időszaka is. Elképzelhető, hogy ez a tény ösztönözte Paizs Goebel tudatosan naiv ábrázolásmódját, bár mindig szerette Henri Rousseau-t és Csontváryt. A szimbolikus munkák után vessünk egy pillantást a tájképekre! Ugyanebből a legkvalitásosabbnak
Paizs Goebel Jenő: Párduc és leopárd,1933 olajtempera, falemez 100x62,5 cm magántulajdon
fotó: Berényi Zsuzsa
Művészet, 1931 olajtempera, fémfesték, falemez, 127x89 cm magántulajdon
fotó: Berényi Zsuzsa
nevezhető korszakából való a naiv, újprimitív, Paizs Goebel Jenő:
szürreális mű, A virágzó fák (1931), amelyen végtelenül sárga tájat, tollseprűkre emlékeztető lombozatú fákat és két kutyával játszó staffázsfigurát látunk. A 30-as évek elején több kitűnő tájábrázolása is született, gondoljunk csak a jelen kiállításon nem szereplő Tél (1932) címűre. Szerepel viszont az 1933-as, tüzes színvilágú, mediterrán hangulatú Szamárhegy (Szentendrei táj tehenekkel), ahol az előtérbe egy piros-kék ruhás, háttal álló, kannát vivő alakot festett a művész, előtte a lila úton egy szürke szamár kaptat felfelé. A képteret középen kettészelő úton tehéncsorda ballag a lilás-piros ég alatt. A mediterrán tüzű kép szinte időtlen: témája egy nyári nap a sok közül, szereplői sem köthetők korhoz, ugyanazok amióta világ a világ. Ebben az évtizedben festette a dzsungelképeket is (Őserdőben, 1930; Párduc és leopárd, 1933 stb.), amelyeket nem konkrét élmények, hanem a Brehm-kötetek illusztrációi ihlettek. Bár nem közvetlen élményeken alapulnak, a legdinamikusabb, legdekoratívabb alkotásai. A prédára leső vagy egymással verekedő párducok és leopárdok, a petymegek, kígyók és szalamandrák, a tarka állatsereglet minden egyes tagja a dzsungel szabadságát, erejét, egzotikumát demonst-
2009. november
rálja. A Párduc és leopárdról a következőket írja a 8
uM-2009-11-november-04.indd 8
frissen megjelent monográfia szerzője: „A kompo-
2009. 10. 29. 15:43:11
fotó: Berényi Zsuzsa
Színomlás
Paizs Goebel Jenő:
zíció érzékeny vonalvezetése, a tobzódó színek, a burjánzó vegetáció, a támadó nagyvadak és a zsákmányul
Virágzó fák, 1931 olajtempera, falemez 100x125 cm Szombathelyi Képtár
ejtett antilop haláltusájának érzéki megjelenítése az egzotikus tematika mögött felsejlő zaklatott képzeletvilágról
tanúskodik.”2
A művész utolsó, a kiállításon talán legalaposabban dokumentált korszakát, amely a 30-as évek második felétől a 40-es évek elejéig tartott, leginkább a formák túlburjánzása, illetve a színek eltompulása jellemzi, bár ebben az etapban is születtek érzékeny munkák. „A kiteljesedő kolorit (…) mintha pusztító módon, elemi szinten számolná fel önmagát. A megállíthatatlanul burjánzó ecsetvonások lassan elfedik a korábban lazúrozott, telt fényű színmezőket”3 − jellemzi a művészpálya lezáró szakaszát a monográfia írója. A kiállítás utolsó termét járva számomra is kicsit fáradtnak és kuszának tűntek e kései művek, a korábbiak dinamizmusa megszűnt, a színek elhomályosultak, a formák összefolytak (Labdázók, 1943). Talán csak az olyan munkáknak kedvez a homály és a kuszaság, mint a Tengerfenék (1944), ahol a téma lényegét adja a sejtelmesség, az átláthatatlanság. Alapos, néha talán kicsit túl is dokumentált tárlatot tekinthettünk meg a Budapesti Történeti Múzeumban, amely hozzásegítette az érdeklődőt egy nagyon érdekes és talán nem eléggé ismert életpályára való jobb rálátáshoz. A megnyitóval egy időben jelent meg Verba Andreának a művész munkásságát méltató monográfiája. Jegyzetek: 1 A Régi Szentendrei Művésztelep (szerk. Tóth Antal) Bp. 2007, 115-116.
3 Verba, 2009, 91.
uM-2009-11-november-04.indd 9
2009. november
2 Verba Andrea: Paizs Goebel Jenő művészete, Bp. 2009, 79. 9
2009. 10. 29. 15:45:32
BORDÁCS ANDREA
Viva La Aviva! A m a g y a r Tu r n e r - d í j
Régóta várjuk, hogy a hazánkban működő cégek aktív szponzori, vagy netán mecénási szerepet töltsenek be képzőművészeti életünkben. Persze ezek értékét nemcsak az általuk adományozott összeg határozza meg, hanem Uglár Csaba: Inkognitó, 2009
szakmai legitimitásuk is, így például a
fotó: Toucan Design, Műcsarnok sajtófotó
Műcsarnok, 2009. IX. 2–28.
Prima Primissima-díj korábban köszönő viszonyban sem volt a képzőművészeti
végén a kuratórium eldönti, hogy közülük kinek adják az ötmillió
szakma aktuális értékrendjével.
forintos díjat. Mindenki csak a többiek jelöltje közül szavazhat valakire. A kiállításon egy közönségdíj is kiosztásra kerül, melyet
Az Aviva Életbiztosító fiatal biztosítótársaság,
akár a fődíjas is elnyerhet. Tulajdonképpen a díjak közé tartozik a
épp ezért a díj elnyerésének feltételeihez
díjról való döntést megelőző műcsarnoki kiállítás is.
tartozik, hogy a jelöltek 40 év alatti művészek legyenek, akik legalább három éve a
Magát az eseményt kiemelt figyelem kísérte, különösen az egyik jelölt, Mécs Miklós jelöltség-visszamondása folytán, aki nem akart részt venni ebben a „kínos pónilóversenyhelyzet”-ben. A kézzel írt, helyesírási hibáktól hemzsegő lemondó levelet egy rögtönzött, az Enyingi képzőművészek gyengeség-demonstrációja keretében adta át a kuratóriumnak. Az akció hitelességét némileg csökkenti, hogy a „szimpátiatüntetésen” részt vevő személyekhez tartozott többek közt az egyik kereskedelmi galéria legsikeresebb eladásokkal rendelkező művésznője, s egy közismert reklámstúdió egyik meghatározó alakja is. Mécs Miklósnak e tette is művészi
fotó: Toucan Design, Műcsarnok sajtófotó
akcióként fogható fel, mely művészi ouervre-jének a része.
2009. november
uM-2009-11-november-04.indd 10
selőjének definiálni egy olyan művészt, aki napjainkban a hazai művésztársadalom leggyakoribb kiállítója, s szinte nem telik el olyan hónap, hogy ne szerepelne valamelyik tárlaton. Egy ilyen díj által pedig épp a szabadságot nyerheti el a művész, hiszen a megélhetéséhez szükséges pénzt nem valami alantas munkával vagy művészi kompromisszummal kell előteremtenie. A jelenleg a hazai mainstreamet meghatározó „trend”, a művészeti intézményrendszert bíráló, többnyire antikapitalista művészet önellentmondását érdemes volna egyszer részletes elemzés alá
Kis Varsó: Márvány utca, 2000
10
Ugyanakkor eléggé túlzás az intézménykritika prominens képvi-
pályán vannak, s egyszer már volt figye-
venni, azaz azt, hogy intézmények, galériák szinte mazochisták
lemre méltó kiállításuk. (Bár ez utóbbi kitétel
módjára azokat a művészeket mutatják be előszeretettel, akik
– figyelemre méltó – nem igazán egzakt
annak a szisztémának a kritikáját adják, mely őket életben
kategória). Az Aviva–Műcsarnok-szerződés
tartja. A „társadalomkritikus”, illetve a 21. századi posztmarxista
értelemében a hat jelölő kurátor személye
divatról Rieder Gábortól igazán szellemes írást olvashattunk:
évente változik, akiknek mindegyike egy-egy
„(…) mert a gazdasági válság az ismét megelevenedő posztmar-
művészt jelöl a díjra. A hat jelölt egy műcsarnoki
xizmus vitorlájába fújja a szelet. A jól nevelt egyendiskurzusban
kiállítás keretében idézi fel munkásságát, mely
ezt nevezik társadalmilag elkötelezett, kritikai művészetnek,
2009. 10. 29. 15:45:59
fotó: Bordács Andrea
Üzlet a korzón
pedig valójában nem más, mint a jó öreg Marx bölcsessé-
illetve a műalkotást kísérő folyamatokat dolgozza
geinek rosszkedvű szkepszissel teli dekonstruálása, leöntve
fel. Az Emlékmű emlékműve című szobrának a
egy kis modernizmus nosztalgiával. Hit nélküli utópisták és
felállítása önmagában egy performansznak is
enervált forradalmárok morfondíroznak a workshopokban,
felfogható. A szlovákiai Zsolnán felállított emlékmű
utómunkálatokat végezve a nagy álmodozók életművén.”1
egy 20 méter magas lámpaoszlopon álló szobor
1984 óta ítélnek oda annak a művésznek, aki szerintük „a legtöbbel járult hozzá a megelőző évben a brit művészeti élethez.”2 Az Aviva-díj is hasonló rangra pályázik, arra, hogy a szakma legjelesebbjeit, a díjazottakat és a jelölteket megismertessék a szélesebb közönséggel is, s idővel a díját-
saját önarcképével s a kezében tartott napelemes energiagyűjtővel, mellyel éjjel a kihalt környéket világítja meg. A holnap munkása című szobra egy gazdájára váró beton tűzoltófelszerelés, a legizgalmasabb munkája pedig a lakáshoz tervezett terasz felépítése a Műcsarnokban.
adás éppoly közéleti eseménnyé váljon, mint a Turner-díjé,
Kaszás Tamás műveit három nagyobb szekcióban
mely nemcsak a szakma belügye marad.
szemléltette. A termében dominánsan jelent
A kuratórium végső döntését megelőző kiállításon a művészek jórészt áttekintést adtak eddigi munkásságukból. Ez alól alapvetően csak Benczúr Emese volt kivétel, akinek eddigi alkotói tevékenysége szerencsére határainkon túl is ismertté vált. A legtöbb munkája szokatlan hímzéssel a hagyományos női munkákra reflektál, ám hímzett mondatai lakonikus tömörséggel valamely közhelyet vagy életbölcsességet fogalmaznak meg. Az idő folyamán médiuma már nem feltétlen a kézimunka, de művei továbbra is szövegcentrikusak maradtak. Az Aviva-kiállításon csak egy munkát láthattunk
meg A Növények Tanácskozása című installációja, mely a Műcsarnok bútoraiból és irodai növényeiből épült fel, s egy orosz avantgárd építész, Iakov Chernikov „futurisztikus épületrajza alapján készült”. A kiállítása többi részét az iskolai faliújságra helyezett grafikák, illetve diasorozatok, fotók képezik. Kaszás műveit tudatos antiprofesszionalizmussal hozza létre, mintegy kapcsolódva a hazai barkácsművészeti hagyományokhoz.
tőle, a teremben három sávban kifeszített dróton – hason-
A Kis Varsó munkásságát a kulturális és kollektív
latosan a repülőgépek számára az elektromos vezetékekre
emlékezetre és a szobrászati hagyományokra való
helyezett jelzésekhez – vörös korongok sorakoznak. A mű
reflexió jellemzi. A Műcsarnokban műtárgyként a
tautológia, mivel a FIND YOUR PLACE csak akkor válik olvasha-
Márvány utca homlokzatának gumiöntvény mása
tóvá, ha a teremben található magas széken a néző tényleg
és a Tulajdonság című tornasora volt kiállítva, míg a
megtalálta a helyét. Sajnáltam, hogy csak ezt az egy művét
Nefertiti teste és az eredeti Nefertiti-fej találkozásának
állította ki, mivel hely lett volna, s számos más alkotásának
kivételes pillanatát, a hódmezővásárhelyi Szántó
nem is lett volna szüksége különösebb installációra.
Kovács János-szobor amszterdami kirándulását és az
Csákány István tevékenysége szinte az összes képzőművészeti műfajt átfogja, miközben azok hagyományait új nézőponttal bővíti – elsősorban az egyén és a közösség közös élményeit,
uM-2009-11-november-04.indd 11
1972-es Kizárás gyakorlat című Szentjóby-akció 2005ös újrajátszását fotókon dokumentálták. A Kis Varsó szinte minden hazai szakmai elismerést elnyert, s ezáltal szinte már akadémizálódott is. A műcsar-
2009. november
Az Aviva-díj mintának az angol Turner-díjat tekinti, melyet
Benczúr Emese: FIND YOUR PLACE, 2009
11
2009. 10. 29. 15:46:18
fotó: Toucan Design, Műcsarnok sajtófotó
Kaszás Tamás: A Növények Tanácskozása, 2009
noki szereplésük letisztult profizmust sugall,
adott tárgyaihoz. Művei mintegy kulturális parazitaként
bár – ugyan ez egy másik cikk témája lehetne
működnek, melyeknek szükségük van olyan terekre,
– munkáik provokatív hangvétele, illetve
tárgyakra, melyekhez igazodni tudnak. A Műcsarnoknak
„botrányaik” nem feltétlenül a kényes kérdések
ebben az első terében nem igazán érvényesültek ezek a
megpiszkálásának, mint inkább a téves
tárgyak, mivel az túl steril volt a számukra.
háttérinformációnak köszönhető, pedig a
Uglár Csaba a kortárs művészet furcsa alakja; ugyan ismerjük
pontos történelmi, kulturális háttér ismerete a
a munkáit, magángyűjteményben is számos műve található,
konceptuális művek elemi feltétele.
Csákány István: Ez egy terasz, 2009
de szakmailag valahogy mégis alulreprezentált maradt3,
Kokesch Ádám pszeudotudományos tárgyai
épp ezért eszembe se jutott, amikor a képzeletbeli hatosom
általában ötletesen simulnak a környeze-
összeállításán gondolkoztam. Talán épp emiatt, a megfe-
tükhöz, pontosabban szinte észrevétlenné
lelési kényszer hiányában tudta megőrizni frissességét és
válnak a kiállított térben. Az üveghátterű
szabadságát. A Műcsarnokban részben az Irokéz Gyűjtemény
technikával készült rejtőzködő objektjei
anyagát – a Szőrös lány, a Vesztesek és szépek –, az FKSE Social-
talált elemekkel egészülnek ki. Noha munkái
kiállításának módosított változatát – amikor is saját váltót
nem helyspecifikus installációk, mégis
és pénzt bocsátott ki, mely műalkotásra váltható be – s az
minden egyes objektjének speciális helyet
e kiállításra festett Bútorok bejövetele című pannóját – mely
kell(ene) találni, hogy igazán éljen, ami jelen
a Feszty-körkép magyarok bejövetelét ábrázoló művének
esetben azt jelenti, hogy illeszkedjen a tér
kortárs átértelmezése – mutatta be. A jelöltek közé kerülésére is reflektált egy mű erejéig: egy vallatószobát imitált, ahol az asztalon – és kívül a falon a nézők számára – Mécs Miklós lemondó nyilatkozata olvasható, azt sugallva, hogy Mécs Miklósnak e tettéért még „számolnia kell.” Ahogy a jelöltek névsora nyilvánossá vált, rögtön a Kis Varsó és Benczúr Emese neve merült fel bennem lehetséges díjazottként, tekintve az eddigi pályafutásukat s a hazai képzőművészeti életben betöltött szerepüket. A kiállítás megtekintése után viszont változott a véleményem. Attól függetlenül, hogy szinte mindenki korrekt módon képviselte a kortárs művészetet, a közönségben elég eltérő vélemények születtek a díjazandókról. A kuratórium végül a díjat a Kis Varsónak ítélte, amit teljesen rendjén lévőnek találok eddigi tevékenységüket tekintve, ahogy Benczúr Emese közönségdíját is, de bevallom, én a szavazatomat ötletessége, frissessége miatt
uM-2009-11-november-04.indd 12
fotó: Surányi Miklós
12
2009. november
most Uglár Csabára adtam. Jegyzetek: 1 Artportal, 2009. szeptember 7. 2 Aviva-sajtóanyag. 3 Legalábbis Benczúr Emeséhez, a Kis Varsóhoz és a saját generációjának más művészeihez képest.
2009. 10. 29. 15:46:28
a kurátor másik tárlatáé,
BORDÁCS ANDREA
lévő Messiásoké, mely kissé
A Trabant mint a piacgazdaság nélküli világ brandje
túlzsúfolt, s ahol a „nagy”, világhírű művek mellett számos gyenge munkával is találkozhattunk. A kis magyar pornográfia szellős, átgondolt tipográfiával és következetes színtagolással – sötét-
Po l i t i k a i p o r n o g r á f i a k i c s i b e n , magyarul
szürke-pisztácia-fehér – átte-
MODEM, 2009. X. 25-ig
mindenféle kísérőanyagot
csábítson.” Szinte hihetetlen, hogy valaha ez az önmaga paródiájának tűnő Trabant-használatiutasítás szállóigévé vált, mintegy groteszk jellemzéseként a Trabant-korszak tárgyi világának is. Mintegy oximoronként a piacgazdaság nélküli világ legnagyobb, sőt magát a rendszert megtestesítő brandjévé váló NDK autómárka még a rendszerváltás
kinthető, élvezetes, de sajnos nélkülöző kiállítás, s melynek
„A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre
Üzlet a korzón
az egy emelettel feljebb
a kommunikációja is elsikkad a nagy testvér, a Messiások mellett. Igazán kár érte, hogy az igazgató-kurátor nem bízott e kiállítása erejében, s korabeli kultuszfilmes, -zenés programokkal, konferenciával kísérve nem tervezte nagyobb léptékűre ezt a rendezvényét. „Huszonöt évvel ezelőtt megjelent egy
egyik első meghökkentő munkáját, amelyben négy lábra
irodalmi alkotás, amely rendkívül árnyalt és
helyezve antropomorfizálta a járművet, majd egy alternatív
élvezetes leírást adott a kádárizmus évtizede-
együttes is alakult nálunk ezzel a névvel Méhes Marietta
iről. Esterházy Péter Kis magyar pornográfia
melankolikus énekhangjával fémjelezve.
című műve sokunk számára revelatív módon
fotó: Koronczi Endre
évében, illetve rögtön utána ihlette a cseh David Černy
Wahorn András:
reflektáló mű és kiállítás született. A MODEM kis magyar pornográfia1 című tárlatát Esterházy Péter kultuszregénye ihlette, melynek során a kurátor, Gulyás Gábor arra volt kíváncsi, hogy a kortárs művészet, illetve művészek hogyan látják az elmúlt éveket, a múltat és napjainkat, s ezeket a
és örömeit. A Rendszerről szólt, amelynek javíthatóságáról akkor már évtizedek óta gondolkodott a magyar értelmiség egy része” – olvasható a kiállítás sajtóanyagában.
benyomásokat milyen módon lehet egyáltalán megjeleníteni
A négy évtizedes távlat már akkora időszak,
a művészet eszközeivel. A rendezés szempontjából a 2009-es
mely kellő rálátást enged a negyvenéves
évnek talán ez az egyik legjobb kiállítása, messze jobb, mint
múltra, benne az utóbbi húsz év illúziót
uM-2009-11-november-04.indd 13
Nők a tetőn, 2009 fa, papír, toll
abszurdnak ható mechanizmusait, keserveit
2009. november
20 évvel a rendszerváltás után számos Kádár-rendszerre
jelenítette meg a »létező szocializmus«
13
2009. 10. 29. 15:47:24
veszett időszakára. Ezt az időintervallumot
tében születő bűntudat miatt viszont mégis inkább az előző
– azaz némi történelmi távlatot erős szemé-
korszakhoz köthető. Ugyanis egyrészt művészi aktus kere-
lyes érintettséggel átélve, vagyis mindig az
tében reflektál a tettére, másrészt nemcsak pusztán a farakást
utolsó negyven évet – nevezi Jan Assmann2
állítja ki, hanem azért némi képzőművészeti dologgal, apró
generációs, szakszerűbben kommunikatív
rajzokkal is feldíszíti, ha már műtárgy létrehozásához kapott
emlékezetnek. Az elmúlt időszakokra és a
pénzt, s mindezt olyan bájjal teszi, hogy a legviccesebb és
jelenre adott válaszokat a személyes habitus,
emlékezetesebb munkává válik.
a művészi látásmód erőteljesen befolyásolja, de – úgy vélem – ebben a speciális esetben az életkor is befolyásolta. A szocializmus abszurd szellemét, a szabályok kijátszását, a túlélésre kifejlesztett módszereket előszeretettel jelenítik meg azok a művészek, akik több időt töltöttek abban a régi, kis magyar pornográfiában. Érdekes módon ezek a művek többnyire humorosak, mintsem drámaiak. Talán épp a humor, a švejki attitűd, ami ezekben az embertelen helyzetekben a legtöbbet képes tenni a túlélésért.
Ugyanez a humorral átszőtt attitűd jelenik meg Szirtes János videómunkáján, ahol a mai, kisebbségekre vonatkozó álszent, médianyilvánosság előtt kötelező, ám végül be nem tartott szlogeneket, pontosabban annak az álságos megjelenését figurázza ki. feLugossy László mintegy szó szerint veszi az Esterházy-regényt, mivel az autóülést imitáló – videóval és szerelmi aktus hangjaival kísért – székinstallációja az Egy Pobjeda hátsó ülésén című fejezetet demonstrálja. Szinte hallani hozzá a 90-es évek ugyancsak ironikus Exotic-slágerét: „Trabanton szállni élvezet, gyorsabban száll, mint a képzelet…” De nemcsak a szocializmus szövegei, zenéi, vizualitása idéződik meg, hanem épp Esterházy Péter fia, Esterházy Marcell révén az íze is: a Ganz Projekt II-n a szocialista gyárat reprezentáló fotói elé, raklapra helyezett ételhordókon olvasható menzamenü, a csontleves, a grízestészta és társaik révén. Szintén Esterházy-alcím, a Mester halála ihlette Kicsiny Balázs munkáját, aki az árnyalatokat nem
fotó: Bordács Andrea
ismerő, mindent fekete-fehérben látó, a kreativitást, azaz a mestert is megölő szemléletet ábrázolta a fekete-fehér négyzetekkel borított kis házában. Szabó Dezső a MODEM másik, a Baglyas Erika: Exit, 2009 fa, szőnyeg, műanyag, gipszkarton
Németh Hajnal: Szabadság, 2009 fotósorozat feliratokkal, c-print alukeretben, lakkmarker
A kiállított munkák jó része kifejezetten erre a kiállításra készült, de ebben a közegben is találkozhattunk Nemes Csaba nagy karriert befutó Re:make című munkájával és Lakner Antal egy régebbi, a Lánchíd változó címereiről készített objektjével.
Messiások című kiállításán látható Serrano Piss Christ-fotójának szellemében értelmezi a demokrácia szimbólumát, a parlamentet. Ahogy Serrano a vizeletbe mártott Krisztusban a szent jelkép évszázadok során történt bemocskolódását jeleníti meg, Szabó Dezső számára hasonlóan járatódott le a parlament intézménye, csak ebben az esetben elsősorban a benne
Az egyik legszellemesebb „alkotás” Wahorn
dolgozóknak köszönhetően.
András Nők a tetőn című installációja. A mű magára a műre szánt összegből vásárolt több köbméter, a művész majdani műterméhez szükséges faanyag – apró nőket ábrázoló ceruzarajzokkal. Ez a pimasz munka fejezi ki talán a Kádár-rendszer és a mai kor közös
14
2009. november
szellemiségét, ahogy a rosszul fizetettségből
uM-2009-11-november-04.indd 14
A kiszolgáltatottság a témája, bár elég elvont értelemben, Csurka Eszter és Németh Hajnal képeinek; náluk ugyan nem direkt politikai felhanggal jelenik ez meg, inkább a test, illetve a férfi-nő kapcsolat tekintetében. Az Esterházyregénytől eltérően Nagy Kriszta a kis magyar pornográfiát – talán tájékozatlanságból – szó szerint veszi a festményén.
adódó kényszer révén a dolgokat másképp
Szintén a kiszolgáltatottság, a bezártság és a tehetet-
próbáljuk elszámoltatni, s magunkévá tenni,
lenség érzése a témája Koronczi Endre filmjének. A valla-
amit csak lehet. A kényszerű tettünk következ-
tószobába bezárt, megfigyelés alanyául szolgáló művészt
2009. 10. 29. 15:47:54
a kafkai irreális helyzet irreális cselekvésre
Üzlet a korzón
készteti. Vélt megfigyelőit folyamatosan köpködni próbálja, ám mivel a megfigyelőszobában senki sem ül – egyedüli megfigyelője a kiállítótérben lévő néző, aki ezáltal kihallgató, vallató, megleső pozícióba kerül –, tette lázadás helyett szánalmas, klinikai esetté válik, különös tekintettel arra, hogy még magát is szembeköpi – talán – épp e viselkedéséért. S végül ez által, az önkontroll elvesztése miatt válik igazán kiszolgáltatottá. Néhány mű a múlt és a jelen beidegződéseit, távlatait interaktív módon elemzi, azt, hogy élnek-e még és mennyire a Kádár-rendszeri reflexek. A médiaeseménnyé is vált Gerhesteszt tökéletesen működött. Ha a debreceni polgármestert, Kósa Lajost ábrázoló mű minden politikai visszhang nélkül került volna a kiállításra, akkor azt mondhatnánk, hogy valóban megtörtént a rendszerváltás. De úgy tűnik, a beidegződések még a régiek. Maga a tény eleve kétféle hisztériát is kiválthatott volna. Az egyik, ha úgy vélik, méltatlanul mutatják be a szobrot, a másik, hogy mint megrendelt portrét értelmezik. Hát ez utóbbi következett be, a szocialista politikusok a büsztöt mint megrendelésre készült munkát értelmezték, az pedig inkább némi diktátori vonásokkal felruházott, jellegtelen személynek mutatja a polgármestert. Tulajdonképpen szerencse a politikusi tájékozatlanság a művészetben, mivel így gyakorlatilag kihúzták a mű méregfogát. A múlt és jövő tekintetében a legpesszimistább művet Baglyas Erika készítette, ahol az Exit felirattal ellátott lépcső nemhogy a mennyekbe nem visz, de még ki sem. A lépcső tetején, mikor már azt hinnénk, kint vagyunk, derül ki, hogy ismét falba ütközünk, ahol ráadásul „A várakozás inmorálissá tesz” felirat olvasható. Úgy tűnik, a régi Trabant-dalsor – „Vágyaink mind eltaposva, végtelenített remény” – talán mai korunkat, a felemás rendszerváltásét jobban kifejezi, mint a sajátját. Jegyzetek: 1 Szándékosan kis kezdőbetűvel az Esterházy-regénytől megkülönböztetendő. 2 Maurice Halbwash nyomán.
feLugossy László: Légürestér Rezervátum, 2009
fotó, raklap, ételhordó, vegyes technika
Eperjesi Ágnes: Esterházy-káposzta, 2009 káposzta, gombostű, műgyanta, műanyag
uM-2009-11-november-04.indd 15
2009. november
Esterházy Marcell: Ganz Projekt II. – Menza, 2009
fotó: Koronczi Endre
videó, asztal- és székváz, ruha
15
2009. 10. 29. 15:48:02
képegyüttest 835.000 dollár, majd 2009 februárjában 48 db vintage felvételt 165.000 dollár értékben a New York-i
BÖRÖCZFY VIRÁG
International Center of Photographytól.
Fotóközpont vagy vándortárlat?
Master Selection III. A Master Selection (amelyet a magyar nyelvű szerződésben Mesteri Választéknak, illetve Mestergyűjteménynek fordítottak) elnevezés azt a határozott számú, 937 darabos
Rober t Capa hazatérése és fogadtatása
kollekciót jelöli, amelyet Robert Capa öccse, a szintén fotós Cornell és monográfusa, Richard Whelan válogattak ki, és amely értékelésük szerint a legjobban reprezentálja a fotográfus életművének legjelentősebb,1932-től 1954-ig tartó időszakát. Az 1990 és 1992 között tartó munka nyomán a
Mire ez az írás megjelenik, bezár
kiválasztott negatívokról három, egyforma méretű, 40x50
a Ludwig Múzeumban megrende-
cm-es nagyításokat készíttettek megállapodva, hogy ebben
zett Robert Capa-kiállítás. A világhírű fotós
a méretben (!) a világon csupán ez a három széria készülhet
képei lekerülnek a fővárosi hirdetőtáblákról,
belőlük. Ennek nyomatékot adva a kópiákat ellátták egy
óriásplakátokról és a nagykörúti villamo-
Robert Capa aláírását utánzó szárazbélyegzővel.
sokról is. A kópiák egy része visszakerül
A kollekcióból egy sorozat a Cornell által alapított, a Capa-
tárolódobozába, nagy részük pedig tovább-
hagyatékot is őrző International Center of Photography
vándorol az országjáró kiállítássorozat
tulajdonában maradt, a másik két szériát pedig értékesítésre
további állomásaira.1 Lassan lecsillapodik a
kínálták Európa és Ázsia országaiban. A II. sorozatot a Tokyo
képek vásárlása nyomán kissé megbolydult
Fuji Art Museum vette meg, a III. példány pedig a nemré-
szakmai állóvíz is, nyugtázásra kerül, hogy a
giben lefolytatott állami vásárlás nyomán Magyarországra
világfi fotós – ha csak bizonyos értelemben is,
került. A kollekció minden egyes darabja úgynevezett új
de – „hazatért”. A Capa-képek Magyarországra
kópia, ami azt jelenti, hogy a szerző halála után készült
kerülésének története gyakorlatilag rekonst-
művek, amiket evidens módon nem ismerhetett el készí-
ruálhatatlan, és úgy
tőjük sajátjának, ami műtárgypiaci értéküket jelentősen
néz ki, még egy
csökkenti. Ráadásul néhány esetben az eredeti negatív nem
jó ideig az is lesz.
volt meg, illetve rossz minőségű volt, tehát a nagyítás kora-
Oknyomozó újságíró
beli pozitív képekről történt.
legyen a talpán, aki fel tudja göngyölíteni a
A vásárlással a szerződés szerint a képek felhasználási jogai
nemzetközi, a gazda-
csak bizonyos korlátozásokkal illetik meg a vevőt (vagyis
sági, a kultúrpolitikai, a
a magyar államot). A képeket például csak az idei kiállítás
személyes és ki tudja,
ideje alatt lehet és csak azzal összefüggésben reprodukálni,
még milyen szálakkal
minden egyes további ilyen igénynél a New York-i intézet
sűrűn átszőtt
históriát.2
engedélye szükséges, illetve szabadalmi díjakat kell fizetni.
Annak ellenére, hogy
Ezen kívül a gyűjtemény külföldi kiállításához szintén az ICP
szinte minden nagyobb
engedélyét kell kérni.
napi- és hetilap
HCP
kapcsán a műtárgyvá-
Ezek után nagyjából érthetetlenné válhat, miért vágtak bele
sárlással is, rengeteg
a döntéshozók a nem túlzottan rentábilisnak tűnő műtárgy-
megválaszolatlan
vásárlásba. Az adásvételi szerződés a képek elhelyezésével
kérdés maradt mind a
kapcsolatban valamit éppen hogy csak meglebegtet akkor,
nagyközönség, mind
amikor úgy rendelkezik, hogy a vevő „…elhelyezheti egy,
pedig – és főleg – a
a felügyeleti szerve által jóváhagyott non-profit múze-
szakma számára. A nyil-
umban, könyvtárban vagy hasonló intézményben, amely
vánosságra került kevés
a Mestergyűjtemény fogadására, kutatására és kiállítására
Robert Capa: Köztársasági
dokumentum közül a
valósul meg (Fotóközpont).” A többi tájékoztatást a tervezett
milicistanő. Barcelona 1936. augusztus (Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteménye)
legfontosabb a Fotóriporter folyóirat Robert
intézményről a vásárlást előkészítő egyik szakértő, Kincses
Capa-különszámában3 megjelent adásvételi
Károly adta a különböző orgánumoknak nyilatkozva.4 Ezek
szerződés volt. Ebből megtudhatjuk, hogy
szerint a tárgyalások a kezdetektől a magyar fotóközpontról
sajtófotó
foglalkozott a kiállítás
16
2009. november
a Magyar Nemzeti Múzeum 2008 decembe-
uM-2009-11-november-04.indd 16
rében megvásárolt egy 937 fényképből álló Robert Capa Master Selection III. elnevezésű
2009. 10. 29. 15:48:53
sajtófotó
Üzlet a korzón
folytak, amelynek már a neve is megvolt: Hungarian Center of Photography (máshol: Robert Capa Fotográfiai Intézet és Oktatási Centrum). Ennek törzsgyűjteménye lett volna a Kincses és E. Csorba Csilla által szakmailag elfogadott mesterkollekció és a kiválasztott vintage-képek. Kincses többször publikált5 Reciprok című írásában érthetetlennek tartja, miért nem esik szó a hivatalos sajtóközlemé-
Robert Capa: Úton Nam Dinh-ból Thai Binh-ba. 1954. május 25. (Magyar Nemzeti Múzeum Gyűjteménye)
nyekben a jövőbeli fotóintézetről, hiszen éppen ez lett volna a beruházás értelme. Ugyanis, értelmezése szerint, nem csupán a képeket vettük meg mintegy egymillió dollárért, hanem a New York-i intézet mintájára alapítandó intézet alapítási jogát. „Ha az lett volna a feladatom, hogy az MNM-nek vásároljak képeket, biztosan nem így válogatok. Akkor nem kérek Trockijból négyet, az izraeli háborúból negyvenhetet. Nem kértük volna a korábban Cornell Capa által már Magyarországnak ajándékozott képeket sem még egyszer. Az egy más helyzet lett volna. Így az egyetlen európai, ráadásul Magyarországnak szánt Capa Intézet alapjául szolgáló képek megérkeztek hiánytalanul. A szakma talpra állása azonban ismét elszalasztott lehetőség maradt” – nyilatkozott a Népszabadság online interjújában. Egyes vélekedések szerint azonban a meccs még korántsem lefutott, a fotóközpont terve kedvező fordulatra várva hever a döntéshozók asztalán. Csak reménykedni tudunk, hogy a magyar fotográfia problémái megoldásának szánt intézmény tényleges szakmai konszenzusok talaján fog állni és nem bizonyos érdekcsoportok kiszolgálója lesz – nem mellesleg a gondokat tovább mélyítve. Jegyzetek: 1 Robert Capa kiállítása, Ludwig Múzeum, Budapest, 2009. július 3 – október 11., a kiállítás értesüléseink szerint látható lesz még Dunaújvárosban és Pécsett is. Robert Capa-portrékiállítás, Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján, 2009. szeptember 10–november 15., a további állomások: Paks, Békéscsaba, Szolnok, Eger, Szombathely. 2 A műtárgyvásárlásról született oknyomozó jellegű írások közül kiemelkedő Stenczer Sára: If your pictures aren’t good enough, you’re not close enough című írása, Fotopost.hu 2009. április 3. http://www.fotopost. hu/fokuszban/if-your-pictures-aren-t-good-enough-you-re-not-close-enough 3 Fotóriporter, Robert Capa-különszám, 2008/4–2009/1.
5 Kincses Károly: Reciprok. 2009. május 11. http://www.fotoklikk.hu/cikk/kincses-karoly-reciprok, újraközölve a Fotóriporter idézett Capa-különszámában.
uM-2009-11-november-04.indd 17
2009. november
4 Többek között ld. Láng Zsuzsa: Capák és fiúk. Interjú Kincses Károllyal, 2009. március 22., Népszabadság online http://www.nol.hu/kult/ capak_es_fiuk; Böröczfy Virág: Kis magyar abszurd 300 millióért. Interjú a gigantikus Capa-vásárlás hátteréről, 2009. március 14., Fotopost. hu, http://www.fotopost.hu/fokuszban/kis-magyar-abszurd-300-millioert 17
2009. 10. 29. 15:49:57
és most az acb Galéria rendezett a pénz tematikára csoportos
MULADI BRIGITTA
kiállítást. A szokatlan benne az, hogy a részt vevő művészeknek csak kis hányada dolgozik az acb-vel, és a kiállítás Lénárd Anna és Pados Gábor kurátori elgondolása alapján valósult meg,
Való világ
mint egy nonprofit intézménynél. Mindannyian, akik a kortárs
A pénz és a kor társ képzőművészet acb Galéria 2009. IX. 10–X. 22.
művészetben munkálkodunk, érezzük a feszültséget, amiről az acb honlapján található koncepcióban olvashatunk. A pénz irányít itt is, de nem úgy, mint a gazdasági szférában. A szellemi munka értéke nem mérhető és nem egységesíthető, nincsenek normák, közmegegyezés, csak küzdelmes csatákban kiharcolt pályázati pénzek, előre ritkán körvonalazott fizetségek. A képzőművészetben, ami egyébként „király” dolog, hatalmas a szabadság, de hiányzik a szabályozás, művész,
A műalkotás értéke a szerint alakul, hogy milyen híven és hatásosan tudja
alig hozható egyensúlyba egymással, a belefektetett idővel-
sajátos eszközeivel az emberiség fejlődését,
energiával, vagy éppen a valóságos tárggyal, a „hordo-
mennyiben járul hozzá a filozófiai értelemben
zóval”, ami lehet akár gyémántberakás (Damian Hirst), de
vett emberi szabadság kibontakozásához.1
anyagtalan fény, hang, „értéktelen” kidobott kacat, nehezen
A mű értéke a referenciák (az alkotó, a korszak, a topográfiai hely,
válság. Az Edge Communication a magyar
a kiállítótér presztízse /!/ stb.) és a piac résztvevőinek közmegegye-
művészeti produktumok értékének nyomába
zése alapján alakul ki, éppen úgy, mint a gazdaság egyéb terméke-
eredő konferenciát szervezett, a Stúdió
inek, cikkeinek az ára. A „jó” alkotás drága, kevesek birtokolhatják,
Galériában Uglár Csaba egész raklapnyi
igazi luxuscikk. Hogy ez valóban így van-e, arra galériák, aukciós
saját nyomású pénzköteget mutatott be,
házak próbálnak válaszolni, a műalkotásoknak valódi értéket adni,
a Viennafairen a magyar nonprofit kortárs
kiállni mellettük, sokféle irányt mutatni, piacot teremteni. Most,
képzőművészeti galériák, múzeumok és a
amikor az elektronikus pénz megjelenésével és a lehetővé váló
Műcsarnok standján a pénz köré csopor-
láthatatlan hitelfolyamatokkal a gazdaságban lavinaszerű érték-
tosított alkotásokat állítottak ki. A (néhány
válság indult el (sajnos defláció, általános árcsökkenés nem), a
hónapja a tevékenységét szüneteltetni kény-
műtárgypiac is meglehetősen érzékenyen reagál.
hitel-adósságát megjelenítő festményváltóját évben alapított, kortárs képzőművészeknek odaítélendő magas pénzdíja hatalmas hullámokat vetett a művészeti közélet állóvízében,
És a pénz, az a darab papír vagy fém mi által töltődik meg értékkel? Mi történik az értékével, ha a művész felhasználja magát a pénzt mint tárgyat? És ez a két értékhordozó, a művészeti alkotás és a pénz, ez a két hasonló tulajdonságokkal bíró, nehezen meghatározható dolog milyen konnotációkat hordoz?
2009. november
fotó: Berényi Zsuzsa
állította ki, az Aviva biztosítótársaságnak az ez
18
rekonstruálható egyszeri performansz stb.
az évben kétségtelenül „begyűrűzött” a
szerülő) Oktogon Art Borsos-Lőrinc Lilla diák-
rozsdamentes acél, tölgyfa, 60x61x200 cm
Azt tapasztaljuk, hogy a képzőművészeti alkotások értéke
tükrözni a valóságot, miként tudja elősegíteni
Feltűnően sokat beszélünk a pénzről. Ebben
Baglyas Erika: RELAX, 2009,
kurátor, galériás úgy boldogul, ahogy tud.
uM-2009-11-november-04.indd 18
2009. 10. 29. 15:50:18
fotó: Berényi Zsuzsa
Üzlet a korzón
Miként gondol a pénzre egy művész? A művész honorárium
A 179,- című videóloop Szabó Eszter bumfordian
híján „itt a piros, hol a pirost játszik”2, pályázik és pályázik,
kedves, sorban álló kuncsaftjaival az egyik legjobb
nyer vagy nem, olykor el is ad, a gyűjtőkre várakozik, mikor
mű, ahol az első lépcsőben akvarellfigurák apró
a gyűjtők jobb időkre bazíroznak vagy nagypályára lépnek,
mozdulatokkal a zizegő szatyraikban kutatnak.
és inkább külföldi művészeket vásárolnak.
Várnai Gyula: Valahonnan valahová, 2009 installáció, papírpénz, papírragasztás, 16x22 cm
A pénzzel való nem éppen kiegyenlített helyze-
A találékony művész ilyenkor saját bankkártyát gyárt, mint
tünkről mindannyian remek történetekkel szolgálha-
St.Auby Tamás az Egyetemes Létminimum Járadék-kártya kita-
tunk, s ha mindezeket és a kezdeti felvetést végig-
lálója. Csontó Lajos „pénzkovácsolása” az értelmével éppen
gondolva (hogy a műalkotás értéke valóban attól
ellenkező hatást váltja ki, az üllőn kalapált pénz szétmállik,
függ-e, hogy mennyire hűen tükrözi a valóságot)
elfogy, megsemmisül, majd a videómunkán (de nem a való-
elfáradnánk, akkor bátran leheverhetünk Baglyas
ságban) visszafordul a folyamat, és az ezres újra összeáll.
Erika extrém hegyesre esztergált szögekkel teli fakír-
Szintén a pénz szél szárnyán elillanó természetét fogalmazta
ágyára, ami éppen olyan lehetetlenül nem pihen-
meg szellemes, falra applikált apró installációjában Várnai
tető, mint a nem csökkenő pénzzavarban eltöltött
Gyula, s ezúttal nem a saját maga nyomtatta pénzét, hanem
álmatlan éjszakáink.
banki átutalását foglalta műtárgyba Uglár Csaba.
Pacsika Rudolf: Cím nélkül (Nincs egyedül az, ki eladósodott), 2009, objektek
A meglehetősen értelmetlen pénzdarab, az egykori egyforintosunk felhasználásának újabb kreatív ötletét valósította meg Komlovszky-Szvet Tamás. Egyébként az ő műve nyerné el a „piaci igényeket leginkább kielégítő tárgy” címet, leutánozva az afrikai, a távol-keleti gyöngyökből, csecse-becsékből fűzött térelválasztó függönyt. A tőle megszokott rezignált iróniával hétköznapi tárgyakból állít elő efemer műtárgyakat Pacsika Rudolf. A napirenden álló témát, a tartozások szorításában vergődők nem talált egyensúlyi helyzetét üres ételhordóval,
vágó, több mint tízéves mű sem, mint Koronczi Endre állapotfelmérése az 1995. október 1-jei anyagi helyzetéről, vagy Nemes Csaba és Veress Zsolt műve. A művészpáros az NKAtámogatásból származó állami pénzeket befektette, és annak útját követte le hosszú éveken keresztül. A videókat, tárgyakat magában foglaló installáció címe A pénz diszkrét bája I-III., Buñuel után szabadon.
uM-2009-11-november-04.indd 19
Jegyzetek: 1 Forrás: http://www.kislexikon.hu/muveszi_ertek.html 2 Mécs Miklósnak az acb Galériában, a VIP-megnyitón videóra rögzített, kiállított akciója.
2009. november
A kurátorok figyelmét nem kerülte el néhány, a tematikába
fotó: Berényi Zsuzsa
szerszámos dobozzal modellezi le.
19
2009. 10. 29. 15:50:33
Médiumtörténeti szempontból a szubverzív művészet a 60as, 70-es években a konceptuális művészet köntösét öltötte
HORNYIK SÁNDOR
magára, vagyis annak médiumait és intézményrendszerét (networkjét, kapcsolati hálóját) hasznosította a saját, eseten-
Koncepciók, intézmények és ideológiák
ként kifejezetten politikai, de egyáltalán nem pártpolitikai céljaira. Maga a Szubverzív praktikák kiállítás is egy nagyon komoly hálózat alapjain (többek között: Universitat de Barcelona, Württembergischer Kunstverein, C3) jött létre, amely 2006-ban a Vivid (Radical) Memory nevet öltötte magára. A kutatási projekt deklarált célja – a program címe
Eszmetör téneti adalékok a konceptuális művészet szubverzivitásához
szerint – a „radikális” konceptuális művészet újraértéke-
Würtembergischer Kunstverein, Stuttgart, 2009. VIII. 2-ig
perspective from the East and the South.2 Hirtelenjében
A globális és enciklopédikus elvárásokkal gyorsan elszámolandó ki kell jelentenem, hogy a szükségképpen hangzatos cím és a szánni a valóan akadémikus modorosság ellenére csupán egyetlen kiállítás koncepciójáról lesz szó: Subversive Practices. Art under Conditions of Political Repression. 60s – 80s / South America / Europe. A 2009-es stuttgarti kiállítás Iris Dressler és Hans D. Christ koncepciója alapján jött létre keleteurópai (magyar, német, orosz és román) és dél-amerikai (Argentína, Brazília, Chile, Peru és kakukktojásként Katalónia képviseletében)
20
2009. november
Kiállítási enteriőr az Indigo csoport installációjával, Würtembergischer Kunstverein, Stuttgart
uM-2009-11-november-04.indd 20
lése: Radical conceptual art revisited: A social and political persze meglepőnek tűnhet Dél-Amerika és Kelet-Európa konceptuális művészetének összeolvasása, még akkor is, ha egy korábbi, kapitalista eszmetörténeti modell értelmében mindkét régió távol esett a „nyugati” kultúra centrumaitól és az ott írott kulturális történetektől. Hiszen, még ha perifériákról van is szó, akkor se mindegy a mikrotörténetírás vagy éppen az újabb kultúrhistóriák fényében, hogy az a bizonyos politikai elnyomás miként is épült fel és valósult meg konkrétan. A projektet azonban nemcsak a globalizáció divatja és a tudományos networking esetlegességének realitása igazolhatja, hanem maguk a történeti „tények” is, vagy ha tetszik, azok konstrukciói: azaz a művészeti kapcsolatok és a kapcsolatművészet létező mikrotörténetei.
kurátorok közreműködésével, akik többnyire a
Példának okáért a kiállítás megnyitója is pontot tett
saját országaik anyagát válogatták, sőt konci-
egy effajta mikrotörténet végére: 42 év után realizálta
piálták. Magyarán szólva a műtárgyak egy
Marta Minujin és Altorjay Gábor virtuális és jobbára
bizonyos körét hozzáillesztették a társada-
egyoldalú kapcsolatát a Württembergischer Kunstverein
lomba és a politikába beágyaz(ód)ott művé-
épületében. A realizáció története igazából két évvel
szet egy bizonyos elméleti hálózatához, mely
korábban kezdődött, amikor a Vivid (Radical) Memory
hálózat a hagyományos politika- és társada-
projekt keretein belül Altorjay Gábor Budapesten az
lomtörténet alapjaihoz linkelte hozzá a test,
intermédia szakos hallgatók közreműködésével megva-
a territorialitás és a vizualitás napjainkban is
lósította egy 1967-es koncepcióját, amely a 15 Akció
divatos
diskurzusait.1
A kurátorok egészen
Marta Minujinnak címet kapta. A stuttgarti kiállításon
pontosan olyan
így az „eredeti” mű gépirata mellett látható volt az
műveket igyekeztek
akciók videódokumentációja is, sőt a megnyitón Altorjay
beválogatni a kiállítás
nem csak hogy életében először találkozott azzal az
anyagába, amelyek a
argentin nővel, akinek egy forradalmi fotója 42 évvel
politikai elnyomással
korábban elbűvölte őt, de még egy közös akciót is bemu-
szemben definiálták
tattak. A másik kapocs Dél-Amerikához Erdély Miklós
magukat, és arra töre-
műve, amely megjelent már az Élő (radikális) emlékezet
kedtek, hogy aláássák
projekt részeként is egy budapesti kiállításon a Laborban,
és egyúttal felfor-
amely Peternák Miklós rendezésében A mű ideje / a mű
gassák az uralkodó
az időben címet kapta. Erdély Szolidaritás-akciójának
diktatórikus rendszer
szövege szerepelt ugyanis a Buenos Aires-i Centro de
ideológiáját és intéz-
Arte y Comunicación (CAYC) Húngria 74 című kiadvá-
ményrendszerét.
nyában, amely egy 1974-es argentin kiállításhoz kapcso-
Ezt jelenti ugyanis a
lódóan jött létre, amely Jorge Glusberg kiterjedt kapcso-
szubverzivitás, amely
lati hálójának köszönhetően valósulhatott meg. A szöveg
Dél-Amerikában kife-
amúgy részét képezte Erdély Morálalgebra néven is
jezetten forradalmi,
ismert akció-forgatókönyvének, amely a varsói Foksal
míg Kelet-Európában
Galériában öltött testet 1972-ben, fotómontázstablók
inkább ellenzéki
formájában, melyek később rejtélyes módon eltűntek,
hangon szólalt meg.
és Szőke Annamáriának köszönhetően, rekonstrukció
2009. 10. 29. 15:51:11
Koncok és trófeák
formájában bukkantak fel ismét a valós térben a 2004-es
hogy az észak-amerikai konceptuális művé-
Elhallgatott Holocaust kiállításon, ahová Sugár János
szet a vietnámi háború művészete volt. Ilyen,
A szolidaritási akció gerince egy abszurd gondolatkísérlet kifordítása: Erdély kiszámolta, hogy „ha mindenki átlagban két embert öl meg, 32 lépésben az egész emberiség kipusztítható, tekintve, hogy egy ember kétszer nem ölhető meg”.4 Az öldöklés rettenetes logikája azonban Erdély szerint békés célokra is felhasználható: mindenkinek értesítenie kell két másik embert a potenciális népirtás veszélyeiről, akiket Hermann Göring (!) Erdély által kisajátított „logikája” szerint meg is kell jelölni mint pacifistákat. Erdély tablói ráadásul igen provokatív módon, többek között a vietnámi háború hírhedt „kambodzsai fejvadászának” fotójával illusztrálták a pacifista akciót, amelynek intellektuális és vizuális holdudvarában nemcsak a fejvadász és a helyi buddhista szerzetesek kaptak helyet,
„kulturális” irányba indult el a 90-es évek nagy vállalkozása, a „globális konceptualizmus” kiállítás is, amely azonban inkább vitatott globalitása miatt került reflektorfénybe, nem pedig vállalt ideológiai radikalizmusáért a konceptuális művészet politikai töltetének élesítésével.8 Ennek oka az, hogy a kurátorok azt is bizonyítani igyekeztek, hogy a konceptuális művészet szinte mindenhol a világban, Japántól és Dél-Koreától Afrikán és KeletEurópán át egészen Dél-Amerikáig, egyszerre alakult ki, még akkor is, ha ezeken a helyeken a 60-as években éppenséggel nem a művészeti világ észak-amerikai, pontosabban New York-i történéseire reflektáltak az alkotók.
de egy gyermek születése, vagy éppen a híres 1972-es
A „globális konceptualizmus”-sal nagyjából
„Pioneer-tábla” is az ember üzenetével és önmeghatá-
egy időben jött létre a „floridai” (University
rozásával „idegenek” számára. Az efféle mikrotörténetek
of Florida) művészettörténész, Alexander
kibontásához azonban kell az a harminc oldal, amelyben
Alberro „forradalmi” antológiája, amely már
Szőke Annmária elemzi a művet, és a kiállítótérbe is kell
kiterjesztette hatósugarát a dél-amerikai
a kommentár, amely Erdély művének rekonstrukciójánál
fejleményekre is. Alberro ráadásul ugyan-
ott is volt élvezetes és követhető formában. Ha nincs
ebben az időszakban dolgozta át könyvvé
kommentár, akkor csak fotók és szövegek tömegével szem-
a legendás New York-i kurátorról, a koncep-
besül a néző, és Lippard klasszikus terminusa, az 1968-as
tuális művészet első számú menedzseréről,
dematerializáció egy kísérteties, kulturális többletjelen-
Seth Siegelaubról szóló disszertációját, amely
téssel bővül. A műtárgyak nemcsak matériájukat dobják
nem a formai dematerializációra, hanem a
le magukról, de elvesztik azt a kulturális, politikai és társa-
„publicitás politikájára” helyezte a hangsúlyt,
dalmi kontextust is, amely egy koncepció vagy akció doku-
és a konceptualizmust olyan médiaművé-
mentációjaként értelmet adhat nekik.5
szetként értelmezte, amely mindenekelőtt a
Pedig a Szubverzív praktikák célja éppen az lett volna, hogy a kulturális és politikai kontextusra helyezze a hangsúlyt, és végre új irányba vigye a konceptuális művészet alapvetően „formalista” értékelését, amely a dematerializációtól az adminisztráció esztétikájáig vagy éppen a vizualitás kritikájáig ível.6 Olyan új, politikai irányba, amelynek hiányára már Seth Siegelaub is felhívta a figyelmet az 1989-es párizsi konceptuális művészet kiállítás kapcsán, amely formai és mediális alapokon eltávolította a műveket a 60-as évek forradalmi és pacifista kulturális klímájától.7 Még a filozófusnak elkönyvelt Joseph Kossuth is kijelentette akkoriban,
uM-2009-11-november-04.indd 21
erdő, installáció, 2009, Würtembergischer Kunstverein, Stuttgart
(már a 60-as években globalizálódó!) kapitalizmus erőforrásaira és technológiáira reflektált.9 Az antológia a konceptuális művészet bevett eredettörténeteihez képest meglehetősen provokatívan egy argentin (!) manifesztummal indít, amelynek írói a „tömegkommunikációs médiumok művészeinek” nevezik magukat. És fontos szerepet kap a kronologikus válogatásban egy brazil művész is, Hélio Oiticica, aki egy évvel később, 1967-ben szövegezte meg az „új objektivitás” kiáltvá-
2009. november
hívta meg Erdély
művét.3
Pauer Gyula: Tüntetőtábla-
21
2009. 10. 29. 15:52:27
nyát, amely a művészet egyetlen feladatát
rolják őket a konceptuális művészet rubrikája alá.12 Így a
abban látja, hogy minden lehetséges
„szubverzív praktikák” koncepciója lényegében a „radikális
eszközzel reagáljon a művész társadalmi és
konceptuális művészet” ellentmondásainak és összegaba-
politikai valóságára.10 Arra is érdemes odafi-
lyodó mikrotörténeteinek gordiuszi csomóját próbálja meg
gyelni, hogy mindkét manifesztumban sokkal
átvágni. (Miközben egy jóval nagyobb ideológiai problé-
határozottabban érezni a szituácionisták
macsomagot nyit meg azáltal, hogy rávilágít a különféle
„politikáját”, mint a New York-i, vagy éppen a
konceptualista-, szituácionista-, akcionista-, aktivista- és
németországi konceptualisták „művészetét”.
fluxus-elképzelések és -gyakorlatok párhuzamosságára
Ez a bizonyos „dél-amerikai” perspektíva már
és összefonódására, melyek mibenlétét csak jól adatolt
1972-ben bekerült a tudományos közéletbe
és rekonstruált mikrotörténetek és „makroértelmezések”
Marchan Fíz „ideológiai konceptualizmus”
tárhatják fel.)
fogalmával. A spanyol történész nézőpontját azonban csak a University of Texas (Austin) művészeti gyűjteményének kurátora, Mari Carmen Ramírez tette igazán ismertté a művészet és a politika latin-amerikai kapcsolatáról szóló (angol nyelvű!) tanulmányával.11
22
tuális” művészet alaposabb ismeretének híján ki kell jelentenem, hogy a mértéktartóan és átgondoltan válogatott magyar anyag a kiállítás legjobb része. Az Indigo csoport és Pauer Gyula munkája materiálisan, míg Erdély műve konceptuálisan magaslik ki a bemutatott, hatalmas
A kelet-európai perspektíva azonban még
mennyiségű műalkotás közül, amelyek befogadását
mindig hiányzik Alberro 2000-es, nagy,
megnehezíti az olyan alapos kommentár hiánya, mint
amerikai antológiájából! Talán ezt a hiányt
amilyennel Szőke Annamária ellátta a Morálalgebra
pótolhatja a „dél-amerikai” palotaforra-
rekonstrukcióját. A magyar rész annyiban is izgalmas, hogy
dalom kiterjesztése Kelet-Európára, azaz
nem a kihagyásokról és a kánonról szól, mint mondjuk az
a Vivid (Radical) Memory kezdeményezése,
argentin vagy a brazil a Global Conceptualism anyagához
amelyben az NDK, Románia és Magyarország
képest, hanem inkább okosan magáról az emlékezésről, a
konceptuális művészete jelenhet meg új
kulturális emlékezetről, a múlt megőrzéséről és rekonst-
kontextusban. (Azt persze senki se kérdezze,
ruálhatóságáról. Ami talán nem is véletlen, hiszen a két
hogy miért pont ez a három régió, illetve
magyar kurátort, Peternák Miklóst és Szőke Annamáriát
egy moszkvai művészcsoport reprezentálja
legalább az 1999-es műcsarnoki Erdély Miklós-kiállítás óta
Kelet-Európát!) A kontextus tehát annyiban
foglalkoztatja a rekonstrukció kérdésköre, materiálisan és
új a „globális konceptualizmus”-hoz képest,
konceptuálisan egyaránt. Egy másik fontos pont ebben az
hogy a koncepció még nagyobb hangsúlyt
eszmetörténeti szálban éppen Pauer Gyula Tüntetőtábla-
helyez a konceptuális művészet politikai
erdőjének rekonstrukciója lehetne a Műcsarnok gyűjtemé-
töltetére. Tehát a radikalizmus itt elsősorban
nyes kiállításán, már csak azért is, mert ez a mű a stuttgarti
politikai értelemmel telítődik, amint azt
kiállításon is markáns szerepet játszott, még akkor is, ha
a Szubverzív praktikák kiállítás alcíme is
az ottani „high tech” rekonstrukció meglehetősen távol állt
sugallja: művészet a politikai elnyomás alatt,
az „eredeti” táblák materialitásától.13 A tudatos kurátori
illetve annak feltételei, avagy körülményei
döntés folyományaként így a néző inkább az eredeti mű
között. Van itt azonban némi termékeny
egy újabb verzióját láthatta, amely ironikusan eljátszott
feszültség, amit azzal érzékeltetnék, hogy
a kiállítás előcsarnokának terével és az infotainment
egyes argentin művészek már a 70-es évek
világában szocializálódott néző elvárásaival. Hasonló szel-
elején tiltakoztak az ellen – és gondoljunk
lemben járt el az Indigo csoport is egy 1981-es művével, a
ismét a szituácionistákra –, hogy beso-
vattából készült atombombafelhővel, amely szerény véle-
2009. november
Kiállítási enteriőr, Würtembergischer Kunstverein, Stuttgart
Némi nemzeti büszkeséggel és a dél-amerikai „koncep-
uM-2009-11-november-04.indd 22
2009. 10. 29. 15:52:47
ményem szerint eredeti verziójában sokkolóbb hatást kelthetett, mint jelenlegi minimalista formájában, mely persze újabb értelmezési irányokat nyithat meg, ha valaki veszi a fáradtságot és végigolvassa a provizórikus, styropor szobor keletkezésének e-mailes dokumentációját. Egyáltalán nem meglepő módon a TNPU szuperintendánsa, St.Auby Tamás is egy direkten „művészetpolitikus”, „svájci” művel (A Létminimum Standard Projekt II. fázisával, a Mutáns osztály-lyal) képviseltette magát, amelynek legérdekesebb része a „videódokumentáció”, amely egyfajta rekonstrukcióként bevezet a „grafika” (az ábra és a számtani művelet) keletkezésének történetébe. A további értelmezéshez azonban – sajnos vagy nem sajnos – elengedhetetlen úgy Erdély, mint Szentjóby esetében az életmű egészének ismerete, illetve a mikrotörténetek gubancosítása, amely viszont azzal a hátulütővel jár, amellyel a konceptuális művészet – legyen bármily szubverzív – folyamatosan küzdeni kénytelen: a nem különösebben látványos művek befogadása rengeteg időt és energiát igényel. (Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy ma már a képek és a szövegek publikálásának – és értelmezésének! – nem feltétlenül a fénymásoló a legimponálóbb eszköze.) Lehet, hogy Thomas Crow rossz helyre tette a hangsúlyt 1996-ban, amikor a konceptuális művészetben a kapitalista látványtársadalom kritikáját látta, de az tény, hogy a konceptuális művészet jelenlegi, stuttgarti koncentrációjában – tisztelet a kivételnek! – nagyon nehezen fogyasztható. Jegyzetek: 1 Lásd bővebben: http://www.wkv-stuttgart. de/en/programme/2009/exhibitions/subversive/introduction-sp/ 2 A VRM-projekt website-ján további információk a projektről és a projekt keretén belül rendezett workshopokról, az elhangzott előadások szövegeivel: www.vividradicalmamory.org 3 Annamária Szőke: Miklós Erdély: Moral Algebra – Solidarity Action (1972). A Case Study. (2007) http://www.vividradicalmemory.org/htm/ workshop/stu_essays/szoke.pdf 4 Erdély Miklós: Szolidaritás-akció. Egy fotómontázsban és statisztikai tabellákban megvalósított koncepció forgatókönyve, 1972 http://labor. c3.hu/vivid/Labor_A_mu_ideje.pdf
Koncok és trófeák
6 A két legbefolyásosabb szöveg: Benjamin H. Buchloch: Conceptual Art 1962–1969. From the Aesthetic of Administration to Institutional Critique. In: Claude Gintz (ed.): L’art conceptuel: une perspective. Musée d’art moderne de la Ville de Paris, Paris, 1989, 25–39. Thomas Crow: The Unwritten Histories of Conceptual Art. A Critique of Visual Culture. In: Modern Art in the Common Culture. Yale University Press, New Haven, 1996, 212–242. 7 Idézi: Rachel Weiss: Re-writing Conceptual Art. (Seminar Presentation) (2007) http://www.vividradicalmemory.org/htm/ workshop/bcn_Essays/Re-writing_Weiss_eng.pdf 8 Luis Camnitzer–Jane Ferver–Rachel Weiss (eds.): Global Conceptualism. Points of Origin 1950s-1980s. Quenns Museum of Art, New York, 1999 9 Alexander Alberro: Conceptual Art and the Politics of Publicity. MIT Press, Cambridge, 2003 10 Eduardo Costa, Raúl Escari, Roberto Jacobi: A Media Art. (1966) és Hélio Oiticica: General Scheme of New Objectivity. (1967). In: Alexander Alberro–Blake Stimson (eds.): Conceptual Art. A Critical Anthology. MIT Press, Cambridge, 2000, 2–6. és 40–45. 11 Simon Marchán Fíz: Del arte objetual al arte de concepto. Las artes plásticas desde 1960. Madrid, 1972, Mari Carmen Ramírez: Blue Print Circuits: Conceptual Art and Politics in Latin America. In: Aldo Rasmussem (ed.): Latin american artists of the twentieth century. MOMA, New York, 1993. Ramírez e tanulmány szellemében írt a Global Conceptualism kiállítás katalógusába is, ahol elsősorban a korai (60-as évek második fele), argentin és brazil művészeti törekvésekre fókuszált: Mari Carmen Ramírez: Tactics for Thriving on Adversity. Conceptualism in Latin America, 1960-1980. In: Global Conceptualism 1999, 53–71. Ugyanebben a katalógusban a kelet-európai konceptualizmus összefoglaló jellemzésének feladata Beke Lászlóra hárult, aki egy nagyívű tablót rajzolt a „régió”-ról örömtelien sok magyar művész szerepeltetésével: László Beke: Conceptual Tendencies in Eastern European Art. Global Conceptualism 1999, 41–51. 12 Juan Pablo Renzi: La nueva moda, 1971, idézi: Ana Longoni: Other beginnings of the conceptualism (Argentine and LatinAmerican), 2007http://www.vividradicalmemory.org/htm/ workshop/bcn_Essays/Inicios_Longoni_eng.pdf 13 Nemcsak a szinte teljesen elpusztult Tüntetőtábla-erdő, de annak rekonstrukciója is komoly recepciótörténettel bír. Lásd ehhez: Beke László: Kommentárok Pauer Gyula Tüntetőtáblaerdőjéhez és Szőke Annamária: Tüntető/táblaerdő – Pauer Gyula művének részleges rekonstrukciós kísérlete. Alternatív levelek, 8. sz., 1984, 34–44. és 45–54. Továbbá: Dékei Kriszta: Egy tárgy megtisztítása. Beszélő, 2001/6. 106–113.
2009. november
5 Lippard korabeli kifejezése és intenzív kurátori munkássága a 60-as70-es években mindmáig meghatározza a konceptuális művészet és a konceptualizmus értékelését külföldön és Magyarországon egyaránt. V.ö.: Lucy Lippard and John Chandler: The Dematerialization of Art. Art International, 1968/2. 31-36. Tony Godfrey: Conceptual Art. Phaidon, London, 1998. Tatai Erzsébet: Neokonceptuális művészet
Magyarországon a kilencvenes években. Praesens, Budapest, 2005. Lényegében még a baloldali kritikai elméletek iránt elkötelezett Peter Osborne is megmarad ennél az alapvetően „formalista” perspektívánál, még akkor is, ha a konceptuális művészet gyökereit a minimalizmuson és a Duchamp-recepción túl a filozófia, a fluxus és a médiaművészet irányaiban is visszaköveti: Peter Osborne (ed.): Conceptual Art. Thames & Hudson, London, 2002
uM-2009-11-november-04.indd 23
23
2009. 10. 29. 15:53:16
lenül elidegenített, steril térbe kényszerül. Az installációba foglalt eszközök gyakran Schinwald filmjeinek kellékei,
GYŐRFFY LÁSZLÓ
egyúttal motívumok az álommunka fázisai során: behelyettesítés, eltolás és sűrítés mindenütt. Az ismeretlen
A testtudat szabásmintái
funkciójú protézisekkel kiegészített történelmi festmények és metszetek névtelen alanyainak arcát gyakran valamilyen ruha fedi (Carola, 2009), mintha a kollektív tudat eltakarná a személyiség obszcenitását, felcserélve az arcot az intim test-
Markus Schinwald Zsebtörténet című kiállítása
részek képzetével. Ebben az összefüggésben a BDSM-szex2
Műcsarnok, 2009. IX. 30–XI. 8.
diplomata”3 az elfojtott visszatérésében nem az elsöprő
fetisiszta játékai is felsejlenek, de Schinwald, a „szkopofíl szexualitást ünnepli, hanem a társadalmilag-történelmileg megkonstruált test foglalkoztatja. Vizsgálatának tárgya a
Markus Schinwaldnak sikerült elérnie, amit keveseknek, nevezetesen, hogy a Műcsarnok több legyen, mint kiállítótér: tudatállapot, amelyben a helyre jellemző agorafóbiát helyettesíti a művész nehezen
szüksége szervekre.”4
meg a képzőművészet panoptikumát sem, amelyet a bábu-
szerteágazó, privát univerzumban az egyetlen
ember kapcsolat és a testdekonstrukció vonatkozásában
megbízható vezetőnk a legnyilvánvalóbb és
Hans Bellmer óta jelentős művek gazdagítanak: Ed Kienholz
legősibb testpótlék: a bábu, amely szorongá-
rossz közérzetet sugárzó, lerobbant enviromentjei, Rober
saink eredője és a freudi Unheimlich megtes-
Gober fóbiás testrész- és otthon-szimulakrumai, Pawel
tesítője. Freud tanulmányában úgy írja le
Althamer totemisztikus önpótlékai vagy éppen Floria
az Unheimlich fogalmát, mint „olyasvalami,
Sigismondi művégtag- és protézisarzenált felvonultató
aminek rejtve kellet volna maradnia, de mégis
videórémálmai. Schinwald gondosan átfestett biedermeier
előtérbe nyomult”, vagy mikor az élettelen
portréi a kisajátítás technikájában unokatestvérei Jake
tárgyak élőnek látszanak. A szó pontos
and Dinos Chapman azonos módszerrel átalakított fest-
jelentésére az etimológia adja meg a választ:
ménysorozatának (Egy napon nem fognak szeretni többé,
„a német unheimlich (kietlen, kísérteties,
2008), azonban Chapmanék a piacon vásárolt huszadrangú
borzongató) szó nyilvánvalóan a heimlich
viktoriánus portrékat pszichedelikus horrorrá maszkírozták,
és a heimisch (bennfentes, otthonos, kies,
csapást mérve a festészet/művészet arisztokratizmusára
ismerős, bizalmas) szónak az ellentéte, és az
is. Schinwald eszközkészlete többet köszönhet a bécsi
unheimlich éppen azért ijesztő, mert nem
szorongáskultúra idősebb heroizáló mesterének, Gottfried
taktilis minőségeket hordozó szobrok, mutáns tárgyak és ruhadarabok, valamint preparált festmények kínálatát nyújtja, amelyben az otthonosság melengető emléke egy végte-
Helnweinnek, akinek még teátrálisabb esztétikájával sikerült befognia a bécsi akcionizmus utószelét a posztmodern hajójának vitorlájába. Ugyan az első mosolyprotézist is Helnwein készítette egy korai fényképéhez (Önarckép mosolyprotézissel, 1972), ám az ilyen intervizuális jelek észrevétlenül simulnak bele Schinwald tudatmanufaktúrájának szövedékébe, így produkciója nem válik leltározható idézetgyűjteménnyé, mert az intellektuális bizonytalanságkeltésnek nemcsak a teret veti alá, hanem az időt is: az installációjának
fotó: Győrffy László
ismerős.”1
mény maga is tárlat a tárlatban: míves és
2009. november
Egótól és az ödipális terhektől is: „A test az test. (…) Nincs
a főhajó termeit összekötő térbe. Ebben a
Wunderkammer hagyományaira utaló épít-
uM-2009-11-november-04.indd 24
nemcsak a szervezettől szabadítja meg önmagát, hanem az
Schinwald kultúrpszichológiai kutatásaiban nem kerülheti
A kiállítás gerinceként végigfutó, a
24
a szervek nélküli test fogalmának (Deleuze–Guattari), amely
megfejthető axiális képlete, befurakodva
otthonos és nem
Kiállítási enteriőr (részlet a központi installációból)
textuális test fizikai kitüremkedése, amely megfeleltethető
2009. 10. 29. 15:53:47
végén kifüggesztett, 11 órára
Koncok és trófeák
osztott számlap végképp összezavarja tájékozódási pontjainkat. Schinwald komplexitása leginkább csak a Quay fivérekéhez mérhető, akik animációs munkáikban egyesítik a színház, a tánc, a film és a képzőművészet műfajait. A furcsaságok magángyűjteményei (A fantom múzeum, 2003) és a kukucskáló dobozok világa, valamint életre kelő tárgyaik és bábszerű, élő szereplőik (Benjamenta Intézet, 1995) ugyan rokoníthatóak Schinwald kuliszszájának lakóival, de a Quay ikrek bizarrságában is rokokós mesélőkedve és nosztalgiája távol áll Schinwald hűvösen elegáns konceptuális modelljétől. Schinwald műveinek „megfejtésében” a pszichoanalízis sem segít, mert munkái nem személyes álomképek reprezentációi, a művész produkciós folyamata éppen az ellentétes irányba halad: a tudatalatti társadalmi szerepét és mechanizmusát felhasználva olyan pszeudonarratívákat konstruál, amelyben a tudatalatti a manipuláció részévé válik, a különös pedig a kiállítási szituáció eredményeként jön létre. A kényel-
a kvázi-épületbe beemelt, kitárt ajtajú ruhásszekrénnyel (Bejárat, 2005), amely már címében is gyanús, hiszen valójában átjáró, és még úgy sem megnyugtató,
ha tudom, hogy Freud szótára szerint a női testre kellene asszociálnom. Schinwald vonzás-taszítás labirintusa éppen azért vált ki szorongást, mert nem ábrázolja a traumát – hanem, mint Robert Walser naplóregényének főszereplője5 – udvariasan behelyettesíti valami mással; féltónusokkal felfestett, valóságok közt lebegő monológgal mutatva be a létezés sérülékenységét. Schinwald konstrukcióit ily módon a hiány (és annak a néző általi pótlása) működteti, melynek eredményeként fantomfájások és pótcselekvések jelennek meg a felszínen. A deformált női cipőkre (Kinövés, 2007) például önkéntelen metonímiával gondolunk – kultúrtörténeti mintáink alapján egy cipőhöz hozzá kell társítanunk viselőjét és annak lábát –, miközben a divat tudatalattijából feltörnek a régmúlt és mai idők testnyomorító-deformáló kellékei, elvégre a szépségért szenvedni kell.
uM-2009-11-november-04.indd 25
Hasonló logikát követ a Gumiemberek című
Markus Schinwald: Lavinia, 2007 olaj, vászon, 29x37 cm
fotósorozat is, melyen az extrém ízületű fellépők decensen berendezett szobákban lehetetlen pózokba csavarodnak a hisztéria legsúlyosabb testi tüneteit szimulálva (Lisa, 2003). Habár a szürrealizmus doktrinája szerint „a hisztéria nem beteges jelenség, hanem minden szempontból a legmagasabb rendű kifejezési eszköz”6, Freud értelmezésében konverziós neurózis, ami által az érzelmileg terhelt (és elfojtott) tartalom valamilyen testi tünet formájában szimbolikus kifejeződést nyer, így a kicsavarodott emberek képe belevetít a nézők fejébe egy olyan konfliktust, amely nem is létezik. A kényszeres pótcselekvések leginkább Schinwald rövidfilmjeiben lépnek a kommunikáció helyére. Ezek mintha nem is filmek lennének – nincs se elejük, se
2009. november
együtt kíséri a néző útját, kezdve
fotó: Pilar Alcald
metlenség és a bizsergő vágy
25
2009. 10. 29. 15:54:34
fotó: Győrffy László
Markus Schinwald: Gumiemberek (Tait), 2006 c-print, 100x250 cm
végük (ennek megfelelően szünet nélkül végtelenre vannak állítva) – hanem perverz geometriával szerkesztett kórképek, amelyben a szereplők olyan abszurd testbeszédet használnak, ahol a „gesztusok elfedik a szándékot”, miként az egyik film kísérőszövegében el is hangzik – ám ezek a hipertextszerű kommentárok csak tovább mélyítik a befogadás zavarát. A dictio pii (2001) vagy a Tízen szerelemben (2006) jeleneteiben a banális szituációk elidegenítővé és nyugtalanítóvá torzulnak, miközben rendre valami váratlan üti fel a fejét, akárcsak David Lynch legjobb pillanataiban. De míg Lynchnél a kényelmetlen és a szokatlan érzete hosszú suspensbe ágyazva vezet az egyik borzalomtól a másikig, Schinwald mellérendelt szereplőinek – akik élettelen helyszíneken az eseménytelenség és az ismétlés poklába vannak zárva – nincsen immanenciája, csak külső burka. E kapcsolatteremtésre alkalmatlan üres testek érzelmeit az azokat meghosszabbító protézisek vagy öltözékek hordozzák, sőt, maguk a ruhák szabják meg viselőjük viselkedésmintáit és titokzatos koreográfiáját. Foucault elemzése nyomán Deleuze és Guattari úgy véli, hogy a pszichoanalízis nem rombolta le a klasszikus pszichiátria hatalmi felépítményét, vagyis szerintük Freud a pszichiátria Lutherja, aki „mozgósítja a mítosz, a tragédia és az álmok összes erőforrását, hogy újra rabigába hajtsa a vágyat, ezúttal belülről”7 – intim színházat hozva létre az orvos szobájában. Ennek nyomán a vágy és a tudatalatti valódi felszabadításának eszközéül a pszichoanalízis helyett a skizoanalízis módszerét ajánlják fel, szembeállítva a pszichotikus cselekvését a neurotikus passzivitásával: „egy sétára induló skizofréniás jobb minta, mint egy neurotikus az analitikus díványán.”8 Schinwald neurotikus testszínházában ugyan megjelenik a kétarcú lény skizoid figurája (Gyermekek keresztes hadjárata, 2004), az öntörvényűségét destruktív módon megvalósító Patkányfogó – aki tragédiába torkolló sétára invitálja a gyerekeket –, azonban kiderül, hogy ő is csak báb, akit felülről irányítanak. Így nem is az a kérdés,
fotó: Győrffy László
hogy mi is szereplői vagyunk-e a művész vágygépezetének, hanem, hogy
Markus Schinwald: Hans, 2009 fa, szövet, motor, 180x70x35 cm
lesz-e mindig valaki, aki Schinwald figuráját mozgatja? Mert ugyan bármenynyire is vonzó művészi kihívás rejlik az Anti-Ödipusz forradalmi programjában, a marionettek hálózatában nem az a félelmetes, amikor helyettünk lépnek, hanem az a lépés, amikor mi magunk vágjuk el a kötelet.
A szerző az Oktatási és Kulturális Minisztérium Kállai Ernő-ösztöndíjasa. Jegyzetek: 1 Sigmund Freud: A kísérteties. In: Sigmund Freud művei, IX. Bp., Filum, 2001, 249. 2 BDSM: angol gyűjtőszó, olyan szexuális viselkedésformák gyűjtőneve, ahol a kielégülést szolgáló szerepjátékokban szélsőségesen elválik az irányító és az alárendelt személy, pl.: szado-mazo (SM) vagy kötözés-fegyelmezés/bondage-discipline (BD). 3 Részlet Schinwald dictio pii című filmjének kísérőszövegéből. 4 Antonin Artaud: The Body is The Body, 1948. In: Gilles Deleuze and Félix Guattari: A Thousand Plateaus. London, Continuum, 2009, 175-176. 5 Robert Walser: Jakob von Gunten. Scolar Kiadó, Bp., 2006. E regényt dolgozták fel a Quay fivérek a Benjamenta Intézet c. filmjükben.
26
2009. november
6 Louis Aragon, André Breton: La Révolution surréaliste, No 11., 1928
uM-2009-11-november-04.indd 26
7 Gilles Deleuze and Félix Guattari: Anti-Oedipus. London, Continuum, 2008, 293. 8 u.o. 2.
2009. 10. 29. 15:54:58
szereplő ausztrál, dél-
LÓSKA LAJOS
szek lapjaival is találkozhatunk. Ennek ellenére az
A hidegtűtől a hanginstallációig
öreg kontinensről való, szűkebben közép-európai művészek alkotásai teszik ki a kollekció zömét, ami
10. Nemzetközi Rajz- és Grafikai Biennále
természetes is. Külön ki kell emelnünk − már
Napóleon-ház, Városi Művészeti Múzeum, Váczy Péter Gyűjtemény, Boros Miklós Állandó Kiállítás, Győr, 2009. XI. 15-ig.
Kerek évfordulóhoz – a tizedikhez – érkezett el a győri Rajz- és Grafikai Biennále. Húsz esztendő hosszú, tiszteletet parancsoló idő. Ha visszatekintünk az egyes kiállításokon felvonultatott színvonalas munkákra, megállapíthatjuk, hogy a rendezvény bebizonyította életképességét. Az idén ősszel sincsen ez másképpen a Rábaparti városban, ahol hat kiállítás nyújt betekintést napjaink grafikájába. A főrendezvény, a nemzetközi és magyar művészek alkotásait felsorakoztató tárlat a Napóleon-házban
Karcolatok
koreai és kanadai művé-
csak a földrajzi közelség miatt is – az osztrák, a cseh és a szlovák résztvevőket. Bár a nyitrai Igor Benca fejei kétségtelenül
sokkolóak, számomra a Csehországban, Brünnben élő Katerina Václavková privát (lakás-) mitológiáját (fürdőszobarészletet káddal) bemutató lapja tetszett legjobban, nem is elsősorban nőművészeti felhangjai miatt, hanem szemet tévesztő, eredeti technikája végett. A nagyméretű (250x215 cm-es) ceruzával rajzolt kompozíció ugyanis olyan, mint egy kinagyított, óriásraszteres nyomat. Csak ha közelebbről megnézzük, akkor jövünk rá, hogy bizony itt minden motívum ceruzával van aprólékosan és precízen megrajzolva (Anyasági szabadságot, 2009). Ha már a klasszikus technikáknál tartunk, igen meggyőző az olasz Sandro Bracchitta rézkarc és hidegtű kombinációjával készült grafikája, az Eső (2008). A sárga alapon fekete, kék, piros lap tetején egy ház lebeg, amelyből eső csorog a kék hegyek közé helyezett piros tálkába.
Sandro Bracchitta: Eső, 2009 rézkarc, hidegtű, 100x100 cm (130x104 cm)
Mintha napjainkban
jainak, két-két külföldi művésznek, Lennox Dunbarnak, Emil Siemeisternek, valamint Eugenia Gortshakovának és Chang-Soo Kimnek az önálló kiállítása látható a Városi Művészeti Múzeumban, valamint a Váczy Péter Gyűjtemény épületében, a magyar Gallusz Gyöngyinek pedig a Borsos Múzeumban helyezték el a kamaratárlatát.
a printeufória csökkenőben lenne, de ez nem jelenti azt, hogy nem születnek jó számítógéppel készült művek. A kanadai Derek Michael Besant tintasugaras nyomtatóval fátyolvászonra printelt, sejtelmes, elmosódott fejeket elénk táró munkájának születéstörténete is sajátos. A katalógusban a művész leírja, hogy
A Napóleon-házban tizennyolc ország ötven alkotójának
Győrben a találkozásuk első perceiben lefotó-
rajzai és grafikái fogadják a látogatót. Az olyan, szinte
zott 12 grafikust, majd a fényképekhez hang-
minden nemzetközi grafikai kiállításon jelen lévő ország,
installációt készített, és ebből az együttesből
mint Japán művészei mellett az Európában ritkábban
született a munka. A digitális nyomatok közül
uM-2009-11-november-04.indd 27
2009. november
található. E törzsanyagon kívül az előző biennále díjazott-
27
2009. 10. 29. 15:55:14
Saeko Hanji: A 40-es és 42-es északi metróvonal, 2009 digitális nyomat könyvlapon, 67,7x174 cm
nekem legjobban a japán Saeko Hanji A 40-es
(2007) című műanyag metszete, amely a hasonló műfajú,
és 42-es északi metróvonala (2009) tetszett,
sejtelmes japán munkákat idézi. Az ausztrál Wayne
melyen egy metrókocsiban utazó, kutyát
Andrew Crothers fejei pedig olyanok, mintha ősi geomet-
ölében tartó figura látható. A fénykép, illetve
rikus motívumok függönye mögül tekintenének ránk
az arról készült nyomat azért érdekes, mert
(Ember manöken ikon?, 2009).
úgy van fotózva, hogy a kutyát tartó figura, illetve a metróbelső visszatükröződik a metróablakban, ezáltal egyszerre látható a valóságos szituáció és annak tükörképe.
Külön bemutatást érdemel a magyar kollekció. Mivel a kiállítás meghívásos, gyakran találkozunk ugyanazokkal a nevekkel, de mindig feltűnnek újak is. Az újminimal formavilágához köthetőek Szíj Kamilla és Gallusz Gyöngyi
Hosszan lehetne még sorolni a spanyol,
a Boros-házban látható lapjai. A korábban szintén
az észt, az amerikai stb. művészek neveit.
újminimálos Kótai Tamás most a történelmet idézi: furcsa
Kitűnik viszont az anyagból a finn Eeva-
jelei mellett antik freskótöredékek jelennek meg kompu-
Liisa Isomaá líraian szép Átlátszó tájkép II.
ternyomatain (Ostia remix, 2007). Somorjai Kiss Tibor
28
2009. november
Lennox Dunbar: Feltérképezett terület, 2009 komputerrajz, litográfia 44,2x42 cm
uM-2009-11-november-04.indd 28
2009. 10. 29. 15:55:18
kozmikus robbanást imitál, Daradics Árpád az amatőr
fejezetcím????
fotókat írja át többnyire piros motívumokkal számítógépes nyomatain. Nagy Gábor György c-printjein fekete villanykörték körkörösen tekeredő füzére látható. Ezek értelmezése szerint az antifények: „Erdély Miklósnak volt egy különös performansza, amikor egy villanykörtét befestett feketére. Sorozatom erre a munkára reflektál.” – írja a katalógusban. Pál Csaba hidegtűs karcai a vonalak és a foltok kontrasztjára épülnek. Kovács Péter vonalgubanccá szublimálja a figurát a rajzain, Kelemen Károly pedig a montázsfotót nagyítja nonfiguratív képpé. Befejezésül szólnom kell a külföldi művészek kamara kiállításairól is. A skót Lennox Dunbar tárgytöredékes litográfiáinak van valamilyen, a 60-as évek formavilágát idéző retró jellege. (Felosztott terület, 2009). Az osztrák Emil Siemester golyóstoll firkarajzai a képmező alsó felében Braille-írással is megjelennek (sok évvel ezelőtt Lévay Jenő készített figyelemreméltó Braille-írásos lapokat). Siemeister munkái – Daloló rajzok az Itthon című sorozatból (1993-94) – nagyon konceptuálisak, csak éppen antivizuálisak. A közel két tucatból a fele is elmondta volna azt, amit a művész ki akart fejezni velük. Számomra meggyőzőbbek voltak a nagyméretű, domborított műanyag fóliára készült tollrajzai, közülük is egy, a kékzöld színű, állatokat, leveleket ábrázoló Pokol leple (2008). A dél-koreai Chang-Soo Kimnek a Váczy-gyűjteményben felsorakoztatott művei, miképpen a katalógusban olvashatjuk, olyan ismeretlen emberek nyomtatott fotói/ videóképei „akikkel az utcán találkozik, s akiknek az arcát kockáról kockára összegyűjti és feldolgozza, arra törekedve, hogy minél tudatosabban jelenítse meg a fényképezőgéppel a környezetét.” (Félárnyék, 2009).
vetíti elénk. Az embertömeget megjelenítő snittjei rokonok a dél koreai
Kótai Tamás: Ostia Remix, 2007 komputernyomat, 90x120 cm
művész nyomataival. A Repülőn (2006–2009) című printkollázsán látható fotók különböző embertípusok portrédokumentációi. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a győri biennále amellett, hogy nézők elé tárja a magyar grafika egy szeletét, mindig kitekint az egyetemes művészetre is. Különös erénye, hogy igyekszik kitágítani a hagyományos grafika határait, például úgy, hogy a nyomatokat installációvá formálja,
ratárlatán egyaránt szerepeltetett videókat és printeket.
esetleg hangeffektusokkal vagy
Videófilmjén New York-i pillanatképek végtelen sorát
videófilmekkel gazdagítja.
Chang-Soo Kim: FL Szétfoszló, Névtelen 01, 2009 inkjet nyomás, digitális kép 100x225,82 cm
2009. november
A német színeket képviselő Eugenia Gortshakova kama-
uM-2009-11-november-04.indd 29
29
2009. 10. 29. 15:56:31
kibernetikus kompozícióját, a Térdinamikai elektromos órát, amelyet méltán lehet korszakalkotónak tartani. Ekkor már
GOPCSA KATALIN
– 1936 óta –, Párizsban él.
Túllépve a téren Schöffer grafikái
Az 1912-ben Kalocsán született művész, ügyvéd édesapja és hegedűművész édesanyja tanácsára, dacára a korai éveitől folytatott zenei tanulmányoknak, jogi diplomát szerzett Budapesten. „A jogi tanulmányok kifejlesztették bennem azt a komplex és konstruktív észjárást, mely nélkül a legkomplexebb és legkonstruáltabb munka, a művészet sem művelhető” – vallja. Schöffer 1931-ben kezdte el a budapesti Képzőművészeti Főiskolát, majd 1932-ben festette a Prófétát, amely nemrég a Kieselbach Galéria aukcióján is szerepelt, s amely hosszú ideig
Nicolas Schöffert Alexander Calder
lappangott – a mű Fritz Lang 1927-es Metropolisz című
mellett a 20. század legjelentősebb
filmutópiájára emlékeztet –, és érdekesen rímel a művész
kinetikus művészének tartják. A magyar
munkásságában a későbbi, tudományt és fantasztikumot
származású művészt szerte a világon ismerik,
összekapcsoló, urbanista tevékenységre.
művei számos gyűjteményt gazdagítanak.
Nicolas Schöffer: ORDIGRAPHIC N°20, 1989 37,0/29,5 cm, színes számítógépes grafika fehér CANSON papíron
Visszatérve életútjára: Párizsban az École des Beaux Arts-ban
Umberto Eco szerint a „kinetikus mű olyan
Sabatté műhelyébe került, és rövidesen rendszeresen vett
plasztikai műfaj, amely a formák, a színek és
részt kiállításokon. A német megszállás alatt Auvergne-ben
a síkok mozgása révén egy mozgó egészet
rejtőzködött, majd ezt követte a sokféle tendenciával
hoz létre”, vagyis mozog, vagy a mozgás
kísérletező útkereső időszaka: születtek szürrealisztikus,
látszatát kelti. Nicolas Schöffer életében
miszticizmustól áthatott figuratív, lírai absztrakt festmények,
1949-ben ment végbe a nagy változás, a
tasiszta művek (melyekről az ismert kritikus-barát, Michel
fordulat, amikor megismerkedett Norbert
Ragon azt mondta: még mielőtt a fogalom létezett volna, ő
Wiener elméletével, a Kibernetika és
már kísérletezett a tasizmussal). Mindezeket a műveit aztán
társadalom elolvasásakor (Norbert Wiener
akkori lakhelyének, a Villa des Arts-nak a hatodik emeleti
matematikus, a kibernetika elméletének
padlására ládákba zárta és elveszettnek nyilvánította,
kidolgozója), s ezt követően alkotta meg első
miután az említett kibernetikáról szóló alapkönyvvel, illetve az elméletével megismerkedett. Tér-, fény- és idődinamikai kísérletei, a legújabb tudományos eredményeket, így már a napenergiát is felhasználó konstrukciói (Nap), az ezekről tartott egyetemi előadások, filmek, könyvek méltán tették világszerte ismertté a nevét. Konok Tamás a reneszánsz polihisztorok szellemi rokonának nevezte Schöffert, mert egyszerre volt humanista, festő, szobrász, építész, várostervező, videós, számítógépes grafikus, professzor, művészetteoretikus, olyan intermediális művész, akire a sokoldalúság mellett az is jellemző volt, hogy állandóan kutatott, kísérletezet. Schöffer a geometrikus absztrakció talaján állva összművészetet teremtett, amelybe például még a balettet is bekapcsolta több ízben is: az Első kibernetikus önálló szobor bemutatása Marseille-ben és Amsterdamban Maurice Béjart koreográfiájával előadott balettal együtt történt, de óriási sikere volt a hamburgi operában is a Kyldex című kinetikus kísérleti előadásnak is 1973-ban. Kibernetikus tornyai, melyekkel a környezetet is bekapcsolja a látványba, szerte a világon, több városban épültek, így Liège-ben, és sorszámokkal megkülönböztetetten a Chronos-tornyok (érdemes figyelnünk Schöffer címadására: az európai kultúra bölcsőjét, a görögöket idézi Chronos-szal, az örökkévaló, soha nem öregedő időnek megszemélyesí-
november
tőjével) Párizsban, Metzben, Bonnban, Münchenben, Los 30
uM-2009-11-november-04.indd 30
Angelesben. Köztük ki kell emelnem a kalocsai tornyot,
2009. 10. 29. 15:57:15
Karcolatok
amely az egyedülálló – a szülővárosnak adományozott
konstruktív észjárást, amely Schöffer tevé-
– kollekciót bemutató múzeuma mellett valóban jelentős
kenységét jellemezte, amely plasztikáinak,
lenne, főleg ha magukénak éreznék a kalocsaiak, és törőd-
konstrukcióinak létrehozásánál vezette. Egy-
nének azzal, hogy működjön is.
egy rajz mintegy szobrainak kétdimenziós
kompozícióit: ezek hosszú ideig ismeretlenek voltak a nagy-
más eszközökkel rögzítve.
közönség számára, csupán a halála utáni gyűjteményes
Az itt bemutatott művek ebből a Felszín és
kiállításon kerültek 1998-ban bemutatásra Az ismeretlen
Tér címmel megjelent grafikai sorozatból
Nicolas Schöffer címmel, nagy meglepetést keltve. 2000-ben
valók, bár nagy részük még nem szerepelt
a Surface et Espace címmel megjelent albuma és kiállítása
kiállításon, csupán 2008 nyarán, Lovason,
utolsó korszakának grafikai lapjait tartalmazza, ami szintén
a Balaton-felvidéki kistelepülésen, a Nagy
meglepetést okozott.
Gyula Galériában. A Veszprém megyében
A művész 1985-ben beteg lett (fél oldala lebénult). Felesége, Eléonore inspirációjára és segítségével olyan egyedi grafikákat készített, amely a modern vizuális nyelvre emlékeztető keleti kalligráfiákkal is rokoníthatók. Készített kollázsokat is, A Schöffer-grafikák közlése oktatási célokat szolgált.
képeként is felfogható, természetesen „átírva”,
amelyek a 20. századi konstruktivista előfutárok munkáira alliterálnak, sőt Macintosh számítógéppel készített grafikákat, amelyekkel ennek az akkor még gyerekcipőben járó műfajnak a lehetőségeit kereste (színes nyomatok híján egyedileg színezett lapokat is találunk ezek között a munkák
élt festőművészről elnevezett alapítvány célkitűzése a névadó művész műveinek bemutatása mellett, hogy európai, illetve nemzetközi és minden tekintetben kortárs legyen, szellemileg is folytatva Schöffer életművét. Az alapítványt létrehozó két építész – Nagy Gyula lányai – egy virtuális galériát is megvalósítottak, bemutatva benne a Schöffer-grafikákat.
között). Ezek a művek összességükben tökéletes egységben
„Mienk a feladat, hogy a megalkotott
illeszkednek a művész munkásságának fő vonulatához.
természetet túllépjük, nekünk elektronikus
Meglepő és érdekfeszítő nyomon követni a gondolkodó
»vésőink« vannak” – mondta Schöffer. Ezek az
elme, a konstruktív alkotás létrejöttének állomásait, egy-
„elektronikus vésők” – a számítógépek – mára
egy idea továbbgondolását, s ugyanakkor azt a komplex és
tért hódítottak.
uM-2009-11-november-04.indd 31
Nicolas Schöffer: ORDIGRAPHIC N°2, 1989 42,0/29,7 cm, színes számítógépes grafika fehér CANSON papíron
2009. november
Említettem az 1949 előtt készített figurális, szürreális
Nicolas Schöffer: ORDIGRAPHIC N°21, 1988 29,7/21,0 cm, színes számítógépes grafika fehér CANSON papíron
31
2009. 10. 29. 15:57:21
grafikai-technikai látókörön és reflektálni a társadalmi-szociális kérdésekre. A biennále alapítója, Dr. Zoran Kržišnik igaz-
SZIRÁNYI ISTVÁN
gató vezetésével ez a koncepció vált meghatározóvá, melyet halála után is tiszteletben tart és követ a mostani kurató-
Szemléletváltás a kortárs grafikában?
rium. A kiterjesztett nézőpontot az az okos ötlet gazdagította, hogy négy progresszív ljubljanai galéria (az Alcatraz Gallery, a Ganes Pratt Gallery, a Kapsula Gallery és a Škuc Gallery) is meghívott és bemutatott művészeket a biennále szerves
Beszámoló a ljubljanai 28. Nemzetközi Grafikai Biennáléról
részeként. A Modern Művészeti Múzeumot épp tatarozzák, így a helyhiány is igazolta a több helyszínt. Így került a képbe az Alcatraz Galéria meghívásának köszönhetően az egyetlen magyar résztvevő, a Magyar Kétarkú Kutya Párt.
International Centre of Graphic Arts, 2009. IX. 4–X. 25.
A központi kiállítást a gyönyörű Tivoli parkban álló kis
A ljubljanai grafikai biennálék megala-
kastélyban, a Nemzetközi Grafikai Központban rendezték meg.
kulásuk óta (1955!) mindig friss, dina-
Címe Mátrix: egy bizonytalan valóság volt, amelynek ötletét a
mikus és flexibilis szellemről és szemléletről
Mátrix című kultuszfilm-trilógia adta. Vajon hűen szolgálják-e az
tanúskodtak. Tíz évvel a második világháború
új technológiák a művészetben a valóság és annak képi mása
után elsőként mutattak be Európában egy
közti feszültség oldását? Elégségesek-e ezek a leképezések a
olyan, a grafikára koncentráló biennálét a
társadalom befolyásolására, megváltoztatására? Növekedhet-e a művek befogadóinak száma az új technológiák bevetésével? A mátrix hatalma pótolhatja-e a valóságot vagy építhetünk-e egy „gyönyörű” virtuális világot, ahol minden megtörténhet? Ezekre a kérdésfelvetésekre reagált több mint nyolcvan művész a kiállított műveivel. A fődíjat egy két éve kiállító (?), huszonkét tagú (!) amerikai grafikus-csoport nyerte, a Just Seeds. Műveik főként politikai, pacifista beállítású, harsány színű szerigráfiák és plakátok,
fotó: Szirányi István
néhol a maoista grafikák vizuális nyelvezetét idézve. Ez a hangulat köszön vissza egy másik amerikai művész, Swoon nagyméretű, falra tapétázott fametszetein, szerigráfiáin és installációin is, melyek egy teljes szobát beborítanak. Láthatóan és érezhetően a grafikai kimunkáltságot szorítja háttérbe a spontán, nyers kifejezőerő, az akár barkácsszerű installációk képében is (lásd: Maria Alicia Zamora Noguera /Nicaragua/ beló-
Huiqin Wang: A történelem áttdolgozása a történelmen keresztül, szerigráfia egy Han-kori téglán, 2008–2009
világnak, amely megpróbált független lenni
gatott zsinórokra rögzített fametszeteit). A képet színesítette
a politikától. Láthattuk itt Picasso műveit
a kínai művész, Huiqin Wang kalligráfiai képjelekből összeállí-
ugyanúgy, mint a fiatal Rauschenberg nagy-
tott műve, melyet egy kétezer éves tégladarabbal nyomtatott
méretű, vászonra nyomott szitáit.
negatív és pozitív formába. Számára ez a Han-dinasztia kori
A szitanyomat a 60-as évektől vált „szalon-
tégla jelenti az esélyt, hogy folytatni lehet a kultúrát.
képessé” a biennálén, megelőzve az
Láthattunk a kiállításon videó- és multimédia installációkat (pl.
1966-ban indult krakkói grafikai biennálét
BridA-csoport), besötétített sötétkamra ablakaiba vágott fény-
is (pl. Andy Warhol művei). A 70-es években
betűket anarchista hangulatú felhívásokkal (Carlos Motta), egy
bukkantak fel, szintén elsőként, a koncept
orosz művész szintén lázító szándékú szobainstallációját (Dmitrij
és fotóalapú grafikák. (E sorok írója is ezen
Vilenszkij: Mi a teendő?) Pravdát utánzó tipográfiákkal a falakon;
a biennálén mutathatta be első koncept
a 70-es évek pornográf képeiből merítkező dán művész, Jesper
jellegű ofszetnyomatait 1979-ben a nemzeti
Fabricius művészkönyveit vagy az iráni művésznő, Avsoon gyufa-
anyag részeként.) A 70-es évektől fogadta
címkeszerű, gyermekien naiv metszeteit.
el a biennále a számítógépes nyomatokat is (pl. Edvard Zajec, Sol Lewitt stb.).
A kiállítás előcsarnokában rendezték meg most első ízben a
32
2009. november
megnyitót követő hétvégén a nemzetközi művészkönyvszalont,
uM-2009-11-november-04.indd 32
A 90-es években már csak a nemzetközi kurá-
melyre a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságát is meghívták,
torok által meghívott művészek állíthattak ki
s melyet én képviseltem. Tizenhárom magyar művész
itt, meghatározott téma és koncepció köré
könyvmunkáit volt alkalmam bemutatni élénk érdeklődés
szervezetten. Ezekben a kritikus években
mellett. A Szalonon szerepelt még az említett dán művész, de
már megpróbáltak változtatni a szokványos
holland, török, argentin, szlovén és horvát művészkönyvesek is bemutatkoztak velünk együtt.
2009. 10. 29. 15:57:30
A galériákba kihelyezett kiállítások
Karcolatok
egyikén szerepelt a fiatal magyar művészcsoport a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, mely főleg „köztéri”, meghökkentően civil, humoros, ideologikus és sokműfajú munkásságával bújik anonimitásba. A 2007-es biennále fődíjasának köszönhetően rendezték meg a biennále társkiállítását A gogo után: a koreai művészet új korszaka címmel, amely kitekintést nyújt arra a világra, amit a mai fiatal koreai művészek látnak. A cím a „gogo” zenére utal, amit az amerikai katonák Hogyan reagál egy mai, háborút nem látott és át nem élt generáció elődei világára, ahol az ősi kultúrát már kezdi átitatni az amerikai civili-
fotó: Szirányi István
terjesztettek el a koreai háború után.
záció? A kiállított videóinstallációk, digitális óriásnyomatok, szobrok egy multikulturális, nyers, de mégis misztikus keresztmetszetet mutatnak be kitűnő technikával elbeszélve. Az új szemléletre való törekvés a szlovén szervezők részéről a Nagydíj-zsűri tagjainak meghívásában is megnyilvánult: koreai, kirgiz, egyiptomi, görög, brazil, észt és német fiatal, de máris jelentős nemzetközi karrierrel rendelkező kurátorok véleményére voltak kíváncsiak. A nagyvonalú rendezést és szervezést több komoly szponzor támogatta, lehetőséget nyújtva szinte az összes nemzetközi résztvevő meghívására. Igyekeztek a közönség széles rétegeit bevonni előadásokkal, koncertekkel, gyerekfoglalkozásokkal és az említett művészkönyves hétvégével is. A Tivoli park sétányán szlovén gyerekek grafikáinak felnagyított részleteit mutatták be óriásparavánokon, melyek meglepően erős párhuzamokat mutattak a felnőttvilág képi
szerigráfia, installáció, 2008-2009
Maria Alicia Zamora Nagora: Térképészeti utalások, 2006, linó- és fametszet, kollázs, textil (részlet)
uM-2009-11-november-04.indd 33
2009. november
Swoon: Úszó városok (részlet), fametszet,
fotó: Szirányi István
gondolkodásával.
33
2009. 10. 29. 15:58:38
tulajdonképp több millió éves fosszíliákra, az üledékes tengeri kő- és állatvilág hozományából kialakult speciális keménységű
TOLNAY IMRE
solnhofeni mészkőre. E zárványvilág akarva-akaratlanul is minden kőnyomatán megjelenik. Grafikai tanúként és tettes-
Ittlétünkről, átutazóban
ként állíthatom, aki hosszabb ideig művel egy technikát, az messzire juthat térben és időben, behatol az anyagba, észreveszi a kő szemcséinek kimeríthetetlenül gazdag világát, a maratással, csiszolással elmozduló mészkőszemcséket, a kövön
S o m o r j a i K i s s T i b o r Tr a n s i t című kiállítása At Home Gallery – Zsinagóga, Somorja, Szlovákia, 2009. X. 18-ig
keletkező és évezredek alatt létrejött mikrokrátereket, véletlen vagy szándékos karcolásokat, alattomos hajszálrepedéseket – mindez, akárcsak a kozmosz, ittlétünk-tranzitunk csillagos ege. [ég-oszlop] Somorjai egy csillagoség-szerűen átlyuggatott oszlopobjektet állított a zsinagóga közepébe padlót és mennye-
[hely] A Duna szlovákiai túlpartján, a
zetet összekötve, mely a földi élet és égi szféra közötti kapcsolat
csallóközi Somorja volt kereskedő-
jelképe, egyfajta tranzitállapotot, köztességet hordoz, tapasz-
negyedében áll a 20. század elején épült kis
talást, vágyakozást, elvágyódást. Fekete cső, vékony hengerré
zsinagóga, mely közel másfél évtizede immár
préselt égbolt – keskeny hengerpalást, a végtelen égbolt palástja
kiállításoknak, installációknak, koncerteknek
szeleteként. Sötétben az oszlop parázsló szenes fahasábnak is
ad helyet At Home Gallery néven. Belső
tűnik. Somorjai Kiss Tibor egész munkássága összefoglalható
terét szerencsére
valami köztes lét megragadásában, bizonyosságok keresése
meghagyták a maga
sejtések, kételyek felől. Fizikai és metafizikai értelemben is új
finoman pusztuló,
szféra felé fordult, amikor új grafikai technikához, a számító-
historikus-orientális
géphez nyúlt: azt, ami korábban a lentet jelentette, Földünk kőbe
díszeivel, így nem
dermedt történetét litóköveken, most a fent, a csillagos égbolt
egy steril kiállítótér,
varázsa adja a munkáin. A kőszemcsék a szó minden értelmében
hanem egy időréte-
átkerültek a művész égboltjaira – a kőlap, a monitor és az égbolt
geivel halkan recitáló,
végső soron ugyanaz, ablak a létre, ittlétünkre. Mint Tibor
spirituális hely. Az itt
állítja, a csillagos ég látványa akaratlanul is vonzza az emberi
kiállító Somorjai Kiss
tekintetet. Az alkotót is, nézőt is rabul ejti a felfoghatatlan, mély-
Tibor örök tranzit-
ségeivel-magasságával vonzó, végtelen-véges tér, miközben
utas: Pozsonyban
mindnyájunkat a honnan jöttünk és hová megyünk gondolatok
született, Somorján
foglalkoztatják: az eredendő fény keresése. Somorjai a pozsonyi
nőtt fel, Lipcsében
Új Szóban megjelent interjúban említi, hogy a festő Veszelszky
járt művészeti főis-
Béla egy maga ásta nagy gödörből szemlélte tiszta estéken az
kolára, Budapesten
eget, s képei ezekből az élményekből táplálkoznak.1
él. Somorjai Kiss Tibor egész eddigi grafikai ténykedése szoros kapcsolatban Somorjai-Kiss Tibor: Égi stáció IV., 2009 gicleé, vászon, 150x150 cm
van a fénnyel és az árnyékkal, ezek minden egzisztenciális-filozofikus tartalmával együtt. Festményein és litográfiáin kis árnyként testet öltő alakok rohannak el, állnak tétován, mindannyiunk magányát, kiszolgáltatottságunkat, létünket firtatják, szemcsés, bársonyos fényű, de csupasz és rideg terek, lépcsők, átjárók valójában szalad vagy álldogál egy-egy (mindig egy) alakja. [előzmény] A Transit című kiállításhoz most több személyes kerek évfordulója is kapcsolódik: az életkorát jelző fél évszázad, a harminc évi távollét a szülővárostól, valamint a középiskola befejezése óta eltelt harminc év. Ez a tárlat abban különbözik az itteni
34
2009. november
előzőektől (1996, 1998), hogy a művész most
uM-2009-11-november-04.indd 34
célzottan ebbe a térbe tervezte a munkákat. Éveken, évtizedeken át litográfiákat készített,
[tér-idő-rétegek] Somorjai kiállította a teret, megragadta, megszólította az időt, kozmosz-stációkat merevített ki. Nem mondja ki a kimondhatatlant, amint az ide járt zsidók sem ejtették ki Jahve nevét: a helyet szinte üresen, némán hagyta, a négyszögletes tér négy szegletéhez közeli falra mindössze négy darab, négyzetes grafikát függesztett. A négyzet formátum a kör tökéletességéhez, a kozmosz végtelenségéhez fogható síkgeometriai forma, ez is és a mennyiségileg kevés kép tudatosan és ösztönösen is beavatja a szakrális, finom időrétegeket és jeleket hordozó teret. A fal salétromos foltjai, a vakolat zöldes-szürkés hibái kapcsolatba lépnek a lebegő, bemozdult babákkal, azaz velünk. Finom zenei lüktetést, ugyanakkor a centrifugális vonzás erőterével dacoló ritmust ad a képeknek a finom, hajszálvékony nyomdai illesztőkeresztek négyzethálós megjelenése. [mandala] A somorjai zsinagógában 1999-ben és 2000-ben hatalmas mandalát raktak ki tibeti szerzetesek apró színes homokszemeket szitálva tradicionális, geometrikus-körkörös rendbe. A hosszú napokon át készült művet, hagyományaikkal összhangban végül a közeli Duna vizébe szórták, egy másik szférába hintették, egy elem gondjaira bízták, visszaadták az ihlető forrásnak. Szemléletüket sem kellene azonban ismernünk, a Tao Te Kinget se volna ajánlott olvasnunk ahhoz, hogy lássuk és érezzük:
2009. 10. 29. 15:59:10
Karcolatok
Somorjai-Kiss Tibor: TRANSIT-installáció, 2009
a kozmosz anyagaival babrálunk, miközben magunk is a világ pora, ha úgy tetszik virágpora vagyunk, por és homu vogymuk. Minden tekintetben sok rokonság érezhető a tibetiek vallási-vizuális és Tibor grafikai-kozmikus gesztusai, klikkelései között, ezek a grafikái is mandalák, európai típusú, derékszögek közé zárt személyes térképek ittlétünkről. Örvénylik a világpor, Bulgakov álmához hasonlóan lebegnek benne a kis utasok, be- és el-elmozdulnak a kozmosz vákuumában utazók, átutazók, babák, bábuk, bemozdulunk, elmozdulunk. Ismétlődő, de nem mechanikusan repetitív figurák, ismétlődő, de nem klónozott történések. A tér szegletei és végpontjai ugyan kijelölve az égi stációkat rögzítő képekkel, mégse biztos semmi, csak az illesztőkeresztek vékony vonalai recitálnak halkan, lüktetőn, mint Steve Reich vagy Arvo Pärt zenéje. Itthon vagyunk, csak átutazóban.
2009. november
1 Tallósi Béla: A földi életünk állomása, Új Szó, 2009. szeptember 11.
uM-2009-11-november-04.indd 35
35
2009. 10. 29. 15:59:19
képzőművészet is a figyelem középpontjába került. Mondhatni éppen olyan villámgyorsan, ahogyan az ország gazdasága,
P. S Z A B Ó E R N Ő
hiszen a villámgyors változások a 90-es évek elején indultak
Mit jelent az a szó, hogy chalo?
meg itt is, ott is. Peter Nagy, a New Delhi-i Gallery Nature Morte tulajdonosa úgy fogalmaz a katalógusban, hogy amikor a 90-es évek elején Amerikából Indiába érkezett, a képet giccsgyanús kubista istenábrázolások, pszeudo impresszionista rajastani falusi lánykák, Rembrandtból merítő kuldusábrázolások és
Az indiai művészet új korszaka
képregény Krishnák határozták meg – és az, hogy hirtelen igen
Klosterneuburg, Essl Múzeum, 2009. XI. 1-ig
sok ambíciózus fiatal jelent meg akkoriban a színen. Mára a művészeti vásárokon a kortárs orosz és kínai művészek munkáihoz hasonló érdeklődést keltenek az indiaiakéi, s 1997-et, az ország függetlenné válása alkalmából rendezett
Chalo! – a hindi nyelvben a kifejezés
nagyszabású kiállítássorozatot követően (ennek alkalmából
azt jelenti, hogy menjünk, megyünk
a budapesti Ludwig Múzeumban is rendeztek egy kisebb
valahová, de üdvözlési forma is, futó talál-
kiállítást) sorra rendezik a nagy tárlatokat a világ jelentős
kozások során. Mindenképpen mozgásra,
múzeumaiban. 2001-ben például a londoni Tate Modern
előrehaladásra, találkozásra utal, ahogyan
rendezett nagyszabású tárlatot kortárs indiaiak műveiből,
annak a másik nagy kiállításnak a címe is,
2002-ben a bécsi Kunsthalle Kapital und Karma, 2003-ban a berlini Haus der Kulturen der Welt body.city címmel rendezett kiállítást, 2005-ben a velencei biennálén két indiai bemutatatóra is sor került, a 2007-es kasseli documentán pedig öt indiai művész alkotásait szerepeltette a Roger M. Buergel–Barbara Noac-kurátorpár. A kortárs indiai alkotók nemcsak műveikkel vannak jelen Európában vagy éppen az Egyesült Államokban, hiszen például a mostani tárlaton is szereplő Raqs Media Collective három alkotója kurátorként is jelentős szerepet kapott például a tavalyi Manifesta létrehozásában. A klosterneuburgi Essl Múzeumban huszonhét alkotó száznál több alkotása került közönség elé, mégpedig japán kurátor, Akiko Miki gondozásában,
sajtófotó
lévén, hogy az összeállítást korábban a tokiói Mori Art Museumban mutatták be. Abban a rendkívül sokszínű világban, amit az indiai kortárs művészeti színtér jelent, elsősorban éppen azokra a geneJitish Kallat: A művész helyi
rációkra koncentrált a válogató, akik a 90-es évek
hívást bonyolít, 2005 (részlet) digitális nyomat vinilhálón, 240x1040 cm
változásait hozták, hiszen a kiállítók döntő többsége a 60-as-
amelyet a berni Kunstmuseumban rendeztek két évvel ezelőtt. Horn Please! – így szólt a berni tárlat címe – Kérlek, dudálj! –, a két szó szinte mindegyik kamion, autóbusz hátulján ott olvasható, a hátul jövőknek szól, mert hiába a visszapillantó tükör, az óriási forgatagban, abban a káoszban, ami az indiai utakat jellemzi, dudaszó nélkül nehéz eléggé figyelni. És persze a gyalogosan érkezőre is
Universityn végeztek, és többen Londonban vagy az Egyesült Államokban folytatták tanulmányaikat. Van közöttük azonban olyan is, aki vidéki kisvárosban él, közel azokhoz a rétegekhez, akiknek mindennapi életét a tradíciók határozzák meg, s akiket semmi nem köt a kortárs művészet világához. Így születhetett meg az a rendkívül színes összkép, amely a tárlatot jellemzi, amelynek hitelességét azonban a művek
folyamatosan mozgásban van a múlt és a jelen, a tradíció és az új, egyéni lelemények között, s miközben a hagyományok sokszí2009. november
ennek a városnak a művészeti egyetemén, a Maharaja Sayajirao
hangos üdvözlés: Chalo!
művészetről igazán elmondható, hogy
uM-2009-11-november-04.indd 36
Bangaloréban él, vagy éppen Vadodarában, és számosan éppen
könnyebben odafigyelünk, ha felhangzik a
Nos, ha valamiről, akkor a kortárs indiai
36
70-es években született. Többségük Delhiben, Mumbaiban,
nűsége mágnesként vonzza az országba az érdeklődőket, az utóbbi évtizedre a kortárs
kvalitásán túl az is jelzi, hogy a bemutatott művészek majd egyharmada szerepelt a két évvel ezelőtti berni kiállításon is, noha a több tucat műtermet felkereső tokiói kurátor aligha a svájci példa alapján tájékozódott. De nehezen is lehetne kikerülni például az 1937-ben született, Vadodorában élő Gulammohammed Sheik művészetét, amelyet a tárlaton egy nagyszabású, a berni tárlat után készült, mobil falakból épített
2009. 10. 29. 15:59:33
sajtófotó
East Side Story
térkompozíció reprezentál. A műegyüttes, amelyet egy 18.
amelyek különböző társadalmi rétegeket,
századi világtérkép, az Ebstorfer Weltkarte inspirált, amelynek
vallásokat vagy éppen művészi felfogá-
eredetije a második világháborúban elpusztult, szabályos
sokat kötnek össze. Igaz, bármi is változik
körbe helyezve ábrázolja a világot, amelyet a művész digitális
Indiában, bizonyos dolgok jelképes vagy
kollázs, gouache és videóanimáció ötvözésével értelmez
épp emblematikus jelentőségűek maradnak.
újra. Az európai középkor emblematikus figurája, Assisi
Ilyen például a páva alakja, amely Jagannath
Szent Ferenc mellett például az indiai misztikust, Kabirt is
Panda műegyüttesében jelenik meg, vagy az
megjeleníti amint a világot szemlélik, illetve térben-időben
elefánt, amelynek nagyméretű szobrával indul
szabadon mozogva bejárják annak helyeit. Megjelenik a
a tárlat. Alkotója, Bharti Kher aki Londonban
feltámadt Krisztus, mellette Bűnbánó Magdolna, feltűnik a
született, felnőttként tért vissza Indiába, a
Maricha démont üldöző Rama. A történet, amelyet az álló
nők homlokára festett bindis, színes festék-
és változó képek elbeszélnek, az idők titokzatos ködében
pötty ondócseppekké átformált motívu-
indul, és az ezredfordulón, a Bamiyan völgyében elpusztított
mával borítja az állat testfelületét, a nőiség
Buddhaszobrok közelében, vagy éppen Abu Ghraib börtönfo-
princípiuma mellé a termékenység jelképét
Subodh Gupta: Bullet, 2007 életnagyságú Royal Enfield Bullet típusú motorkerékpár, réz, króm, 110x225x75 cm
Bharti Kher: A bőr nem a saját nyelvén beszél, 2006 festett üveggyapot, 167,6x152,4x457,2 cm
lyosóin ér véget, ha egyáltalán véget ér valaha. Mintha csak a hindu mitológia hősei között járnánk, akik bámulatos képességgel cserélik alakjukat, születnek ujjá a legkülönbözőbb lényekként. Ennek a mitológiának élő voltát, további gazdagodását mutatja a többi között Pushpamala N. Született típusok című installációja, amely a művész alakját ábrázoló fotókra épül, de felhasználja az indiai festészeti sémákat, a kortárs votívképeket, hogy a női szerepekre, azok változásaira kérdezzen rá. A művésznő hol Lakshmi istennő alakjában jelenik meg lótuszlevélen, hol a bollywoody filmsztárok jelmezében, hol pedig falusi asszonyként, amint éppen antropológiai vizsgálatnak veti magát alá. A kiállítás harmadik nagy fejezetében szerepelnek az ő munkái, noha istennőként a vízből kiemelkedő alakja, amely megjelenik a katalóis az összeállítást, amelyben az időben megtett utak éppen olyan nagy távolságokat fognak át, mint azok,
uM-2009-11-november-04.indd 37
2009. november
guson, meghívókon, plakátokon, akár indíthatná 37
2009. 10. 29. 16:00:32
sajtófotó
Gulammohammed Sheikh: Mappamundi: Laylából Kavad felé nézve: Útitérkép: Otthon, mobil falakból épített térkompozíció, digitális kollázs, gouche, videóanimáció, 2008 (részlet)
társítva. Innen vezet az út, amelynek egyes állomásait, pihenőit N. S. Harsha különböző motívumokkal társított székei jeleznek, s amelyet a kurátor öt fő szakaszra osztott föl. Az első az Utazás címet viseli, de elsősorban az időbeli vagy épp képzeletbeli utazásokról szól, míg az utak és utcák kaotikus világa a második, Kreáció és destrukció – várostájak című fejezetben jelenik meg Jitish Kallat panorámafotóival, Subodh Gupta ételszállító edényeivel, Vivan Sundaram és Hema Upadhyay konzervesdobozokból épített-rekonstruált városaival. Reflexiók: extremitások között – ez a címe annak a fejezetnek, amelyben a kiállítás két legfiatalabb résztvevőjéből álló művészpáros, Thukral & Tagra egy kifejezetten „melegre” hangolt lakosztály-installációval mutatja meg, miről álmodnak az indiai fiatalok, s amelyben Jitish Kallat egyrúpiása viszont azokra a drámákra utal, amelyek a még oly csekély összegek hiánya miatt is bekövetkeznek Indiában a lányos családokban. A fiúsakban talán csak azért nem, mert korán megtanulják, hogy saját lábukra kell állniuk – Gigi Scaria videója két olyan alig tinédzsert követ éjszakai kóborlásaikon, akik a szeméttelepeken talált filléres „értékekből” tartják fenn magukat. Epiológus: individualizmus és kollektivizmus, emlékezés és jövő – foglalná össze a tanulságokat az utolsó fejezet, amelynek középpontjában Shilpa Gupta hanginstallációja Nehru beszédét idézi az ország függetlenségéről, miközben villámgyorsan változó vázlatrajzok mutatják meg az ország alakjának, s ezen keresztül nyilván szellemi, kulturális arculatának változásait. Hasonló módon folyamatosan változik a kép Ranbir Kaleka négycsatornás videóján, amelyek képsorait az alkotó nagyméretű festményekre vetíti. Két történetet mesél el, amelynek szereplői folytonosan közlekednek a különböző képek s az azokon megjelenő csoportok között, és természetes módon válnak tagjaivá az új csoportnak, mintegy az indiai muzulmán és hindu népesség közötti megértés lehetőségét ígérve.
38
2009. november
Tényleg, Indiában, ahol több mint százhúsz nyelvet beszélnek, s ahol huszonkét nyelv hivatalos állam-
uM-2009-11-november-04.indd 38
nyelvnek számít, megérti-e mindenki, s hogyan reagál rá, ha azt a szót hallja, hogy „Chalo”?
2009. 10. 29. 16:00:59
emeletén 49 projekt szere-
BAGYÓ ANNA
Isztam-buli Isztambuli Biennále 2009. IX. 12–XI. 8.
East Side Story
pelt. Közelében, a hajdani Dohányraktárházban az épület három emeletén és a szomszédos épületben 13 projekt kapott helyet, a Sisli kerületben a Feriköy Görög Iskolában pedig 24 projektet mutattak be – így más helyszínekkel együttvéve 70 nemzetközi művész és művészkollektíva (40 országból) 141 projektje került kiállításra. A katalógusban szereplő statisz-
„Mi tartja az emberiséget életben?” – tették fel a kérdést
tikákból kiderül, hogy a kiállító
az Isztambuli Biennále zágrábi kurátornői. A koncepciót
művészek nagyobb része Közel-Keletről érkezett
meghatározó kérdés Bertolt Brecht 1928-ban írott Koldusopera
(39%), nyomukban a kelet-európaiak (26%), őket
című művéből származik. A mű ugyan a nyolcvan évvel
követik a nyugat-európaiak (14%), majd a közép-
korábbi nagy gazdasági világválság küszöbén íródott, a téma
ázsiaiak (5%), amíg az USA ugyancsak hátrányba
napjainkban is aktuális. A mai modern kapitalizmus légkör-
szorult (4%). A költségek támogatására 26 nemzet-
ében a politika és a gazdaság látványos összemosódása zajlik.
közi alapítvány sietett segítségül, majdnem ennyi
Napjaink rendezetlen társadalmának hangulata a művészetre
a város és az állam hozzájárulása (15%), ahogy
is áttevődik, a társadalmi problémák rájuk is kivetülnek. A bien-
az Európa Kulturális Főváros fóruma is ennyit
nále kiemelt törekvése, hogy a művészet társadalmi szerepvál-
folyósít. A biennále témáira Isztambul határhely-
lalásának lehetőségeit vizsgálja.
zete mellett a kurátorok származása és női mivolta
Törökország fővárosában, Európa és Ázsia kereszttüzében az idén 11. alkalommal szerveztek biennálét. A rendezvény az IKSV (Isztambul Kulturális és Művészeti Alapítvány) részeként működik, és nemcsak hogy kimagasló presztízst harcolt ki magának a nemzetközi művészeti szcénában, de Isztambul kulturális és a kortárs művészeti életére is igen jelentős hatást gyakorol.
nyomta rá bélyegét. Foglalkoznak a világméretű és a helyi gazdasági, illetve társadalmi problémákkal, a nők helyzetével, az iszlám társadalom kérdéseivel és térséget érintő háborús konfliktusokkal, utalva a 90-es évek Balkánon történt összecsapásaira is. Az isztambuli Aydan Murtezaoglu & Bülent Sangar Munkanélküli munkavállalók – Találtam neked új munkát! (2009) című egész szobát betöltő installá-
Az idei biennále külön érdekessége, hogy a kurátorok régió-
cióján a biennále idejére munkanélküli diplomások
közelből, a földrajzi mellett a közös történelmi gyökereket is
jutottak munkához. Persze csak trikókat hajtogatnak
magán viselő Balkánról kerültek a fórum élére. A négy hölgy
össze, parfümmintát kínálnak a látogatóknak stb.
– Ivet Curlin, Ana Devic, Natasa Ilic és Sabina Sabolovic – az
Erkan Özgen az etnikai feszültségekre, szociális
1999-ben alapított zágrábi kurátorkollektíva – a WHW (What?
problémákra utaló videófilmjével (Lélegzet, 2008)
How? For Whom?) –, nonprofit szervezet alapító tagja.
egy siető, fekete kendővel leplezett arcú férfit követ végig egy dél-török óváros üres utcáin. A fiatal-
A biennálét három helyszínen, a város európai részén rendezték meg. A Boszporusz közvetlen közelében elte-
bülten veszi le maszkját, és mélyet lélegzik a sivár táj „szabad” levegőjéből.
Canan Senol: Példázatok, 2009 részletek az animációs filmből
2009. november
rülő Topane városrészen, az Antrepo egy raktárépületének
ember a városból kiérve, mintegy megkönnyeb-
uM-2009-11-november-04.indd 39
39
2009. 10. 29. 16:01:11
sajtófotó
Nam June Paik: Life, 1974–1983 (Neues Museum, Nürnberg)
A gazdasági változásokat, a kapitalizmus megje-
Az Üzbegisztánból származó Vjacseszláv Akhunov
lenésének a társadalomra gyakorolt hatását vizs-
az orosz konceptuális művészet nyelvezetén belül a
gálja több Kelet-Európához és Közép-Ázsiához
kommunizmus szimbólumainak ikonográfiáját hasz-
kötődő mű is. Például a Mit kellene tenni? elne-
nálja. A Lenini propaganda-emlékművek (1976–1983),
vezésű kollektíva (Moszkva, Nyizsnij Novgorod,
a Leninizmus (1977–1982) és a Kételyek (1976) című
Szentpétervár) a Peresztrojka Songspiel (2008-
munkák Lenint dicsőítő, monumentális, nagy falfelüle-
2009) és a Posztjugoszláv Songspiel (2009) című
teket beborító rajzok, propagandaplakátok, újságkivá-
videóinstallációin az ókori drámák felállásában
gások darabjaiból összeállított kollázsok.
a kórust és a „drámai” hősöket állítja egymással szembe (a feministát, az üzletembert, a forradalmárt, a nacionalistát, az értelmiségit), s teremt közöttük párbeszédet. A lengyel Artur Zmijewski Két emlékmű (2008) című videófilmjén az Írországban dolgozó lengyel vendégmunkások Equality címen emlékművet kreálnak egy helyi park részére. Az idegenbe szakadt emberek a művészeten keresztül kommunikálnak a környezetükkel, fejezik ki érzelmeiket.
A biennálén sok, a nők helyzetét tárgyaló, számottevő mű akad. Például a feminizmus mellett elkötelezett zágrábi Sanja Ivekovicnak több műve is szerepel a kiállításon, de a Török riport 09 (2009) című installáció keretében a padlón szanaszét heverő összegyűrt papírgombócokkal mindhárom kiállítótérben akaratlanul is találkozik a látogató. A piros színű papírlapra nyomtatott szöveg a mai Törökországban élő nők sorsára történő utalás, a művésznő egy korábbi műve,
Ehhez a témakörhöz kapcsolódik St. Auby Tamás
a Papírnők (1976-1977) című pedig újságokból, magazi-
Kentaur című, 1975-ben készült munkája is. A mű
nokból kivágott bájos, tökéletes szépségű női arcokon
a fekete-fehér film és a hang (poétikus, elidege-
ejtett karcolásokkal utal a női szerepvállalás problé-
nedett párbeszédek) kombinációja, a társadalmi
máira. A török Isil Egrikavuk videófilmjén egy lány meséli
elidegenedés keserű kritikája.
életét, sorsát, kikényszerített házasságában ért bántal-
Artur Zmijewski:
40
2009. november
Demokráciák, 2009 videóinstalláció
uM-2009-11-november-04.indd 40
2009. 10. 29. 16:01:25
videói. A szíriai Mohammed Ossama Lépésről
East Side Story
lépésre (1979) című videófilmje egy fiatal parasztfiú vidéki környezetből, az idilli tájból, a naiv, vidám gyerekkorból lehetőségek hiányában a városi katonaéletbe csöppenő sorsának dokumentuma. A film a fiú személyiségének átalakulásán keresztül az erőszak törvényszerűvé válását boncolgatja. Szintén közel-keleti, de az izraeli-palesztin problémával foglalkozik Avi Mograb Z32 (2008) című filmje, amelyben egy izraeli hadsereg elitalakulatának katonája egy korábban több izraeli katona meggyilkolásáért felelős palesztin rendőr megölésének manőveréről számol be barátnőjének. A Decolonizing.ps elnevezésű projekt három művész (egy izraeli, egy olasz és egy török) munkája, amely Palesztina jövőjéről, az izraeli ellenőrzés alól felszaba-
Sanja Ivekovic:
dított területek katonai objektumainak civil építmé-
Papírnők, 1976-77
mazásait, majd menekülését, önálló egzisztenci-
nyekké történő átalakításának terveiről készült.
ájának megteremtését cirkuszi bohócként vállalt
A palesztin Wafa Hourani Qalandia 2087 (2009) című
munkájáig. Canan Senol az átformálódó török társa-
munkája egy menekülttábor modellált sorozatának
dalom női szerepváltozásait tárgyalja. A Példázatok
harmadik darabja. A papírból szabálytalan formában,
(2009) című animációs film egy dél-kelet törökor-
gyermeteg módon összetákolt lakóépületek,
szági szegény családból származó fiatal lány sorsát
toronyházmakettek ugyan rendezetlen városi képet
vetíti elénk a társadalmi változásokon, az elvárásokhoz történő alkalmazkodásokon keresztül. Az anya bölcs tanácsait követő lány falusi életének városivá transzformálása a klasszikus ottomán illuminációk, kalligráfiák összevágásából és rajzokból épül fel. A balkáni háborút érintő témában a szarajevói Danica Dakic Isola Bella (2007-2008) című videója a társadalom perifériáján élő, lelkileg játszódik. A háború traumájától szenvedő szereplők
sajtófotó
sérült emberek intézetében
színdarabot adnak elő,
Darinka Pop-Mitic:
alkotnak, de itt már nem a káosz, hanem a béke, a
összekeverednek a valóságos és a fiktív események.
perspektíva, a fejlődés reménye sugárzik.
A belgrádi Darinka Pop-Mitic Tájképek (2004)
A francia-magyar (Gróf Ferenc és Jean-Baptiste
címet viselő installációja egy kispolgár nappa-
Naudy) művészpáros alkotta Société Réaliste egész
lija, amelynek falait giccses, aranyozott keretbe
osztálytermet betöltő projektje, Az Építészeti
helyezett festmények díszítenek. Az idilli
Minisztérium: Kultúrállamok (2008-2009) című,
tájképek a boszniai Srebrenica élénk zöld domb-
Európa politikai és kulturális térképének félreértel-
jait, Ovcara és Vukovár szikrázó kék egét ábrá-
mezésével foglalkozik. Az „eltűnt államok” kritikai
zolják, amíg a lakók kilétéről az asztalon heverő,
vizsgálatán keresztül azt feszegeti, melyek azok a
ultrajobbos nacionalista újság árulkodik. A közel-
feltételek, melyek alapján egy adott földrajzi zóna
keleti háborús tűzfészek témájához kötődnek
autonómnak tekinthető. Továbbmenve, egyáltalán
többek között a bejruti Rabin Mroué a doku-
léteznek-e olyan egységes feltételek, melyek elég-
mentumfilmet és a fikciót keverő videómunkái.
séges alapot nyújtanak a szuverenitásra?
uM-2009-11-november-04.indd 41
Jenny kalóz, 2009 freskó
2009. november
amelyben az álarcot viselő emberek képzeletében
41
2009. 10. 29. 16:02:36
DÉKEI KRISZTINA
Rétegek Csikós Tibor és Åke Staffansson kiállítása Art 9 Galéria, 2009. VIII. 31-ig
A svéd szobrászművész és a 2002 óta Göteborgban élő festőművész közös kiállítása talányos címet visel: A természethez. A cím nem a reflektálatlan leképzésre vagy az ájult tisztelgésre utal, hanem arra, hogy a két alkotó – ugyan különféle módon, de – innen, a skandináv táj felől közelít a kép/szobor készítése Åke Staffansson: Megfigyelés a hiúz szemén keresztül, fúvott üveg, 50x50 cm
felé. Nemcsak a tradicionális kiindulópontban (témában) rejlő kifogyhatatlan lehetőségek két pólusa villan fel, hanem két ellentétes világ is: az egyikben tél van, a másikban nyár. Åke Staffansson korábban monumentális és különös aurájú üvegmunkákat és installációkat készített. A melankolikus és fájdalmasan
Az Art 9 Galériában kiállított Staffansson-munkák olyan sajátos fali üvegképek, melyek hártyaként egymásra rakodó, egymásba folyó rétegekből állnak. A karcolások, nyomok, apró üvegszilánkok a befogadóban előhívják a csikorgóan hideg tél képét: az ablaküvegen kikristályosodó jégpászmákat, az eliszkolt farkas nyomában lassan felgyűlő porhavat. Az üvegből kidomborodó „állatarcképek” (farkas-, sas- és rénszarvasportrék) letisztultan egyszerűek, akár a gyerekeknek szánt plüssállatkák, miközben igencsak rémisztőek is. Mintha a falon egy sajátos trófeagyűjtemény sorakozna, csak a kör alapra applikált valódi szarvasagancsok, vicsorgó vaddisznópofák helyébe jéggel konzervált sarkvidéki lények utánzatai lépnek. A két művészt a rétegek, a rétegzettség kiemelt szerepe és a kör mint motívum jelenléte kapcsolja össze. Bár Csikós Tibor festőművész, még festményei is letagadhatatlanul kötődnek a grafikához s leginkább azokhoz a tanulmányokhoz, amiket 1988-ban Párizsban, az Atelier 63-ban, majd az Atelier 17-ben folytatott, ahol új színezési lehetőségeket és a viszkozitás technikáját sajátította el. Az olaj-vászon festmények előképe egy-egy saját maga által készített fotó. Erre a kiindulópontra vetülnek a különböző rétegek, a néhol a posztimpresszionizmust megidéző fénylő festékfoltok, a vonalhálók, majd az ezekre rakódó körmotívumok, amelyek a korábbi hangsúlyos jelhagyáson túllépve mintegy finom hálót szőnek a kép felületére. A köröcskék egyszerre tűnnek az örökké-
Csikós Tibor: Öckerö szigete felé, 2009 olaj, vászon, 140x200cm
szomorú installációk nem a testi, hanem az
valóság szimbólumaként értelmezett tökéletes forma reinkarnáci-
emocionális emberi létezés lenyomatai; ilyen
óinak, de olyan természeti létezők imitációinak is, mint a szőlőfürt
az összekulcsolt bronz kézfejek között „pihegő”
vagy az apró méhkaptársejtek. Ez a különös, mindig változó sejt-
apró üvegszív vagy az a munka, melyben
membrán le- vagy elfedi a természeti elemeket (a nyári napfényben
két ketrecből kinyúló üvegkéz hiábavalóan
fürdő fákat, leveleket, tavat, hegyormot), miközben alkalmas
nyújtózik az oldalán fekvő bronz játékmackó
arra is, hogy a tér mintegy a néző felé, a végtelenbe táguljon.
felé. Négy méter magas, toronyszerű és karcsú
Ezek a képek lélegeznek és pulzálnak, hasonlóan ahhoz, ahogy
üvegkalitkája egyértelműen egy domesztikált
1988-ban Csikós Tibor lejegyezte: „A festészet nem ábrázol, hanem természetre utal. Ez a mű egyszerre idézi meg az történik”. A formák faktúrává válnak, s a kétféle képi nyelv és réteg, állatkertek madárketreceit és azokat az elegáns az „előtér” absztrahált jelei és a mögöttük felbukkanó „valóságos” télikerteket, mini pálmaházakat, melyekben a burjánzó trópusi növények között egzotikus madárkák csivitelnek. Ebben a tornyocs-
42
2009. november
kában azonban királysasok „üldögélnek” vagy
uM-2009-11-november-04.indd 42
„röpködnek”: testük mintegy beledermedt,
tájkép ütközése egyfajta folyamatos lüktetésbe sodorja a műveket. Az élettől vibráló festményeket jól ellenpontozzák a levadászott, mozdulatlanságba merevedett sarki állatok üvegzárványai. A természet örök: a télre nyár jön, s a nyárra tél.
belefagyott a teret határoló hűvös üveglapokba.
2009. 10. 29. 16:03:10
Kiállítások
HEMRIK LÁSZLÓ
Beköltözés Pa t k ó s L á s z l ó k i á l l í t á s a Kecskemét, Szigma kiállítótér, 2009. IX. 12–26.
A kortárs művészet egyik fontos célja, hogy ki- és átfordítsa, leporolja, felrázza a városi helyeit, tereit. Ezt a funkciót, mint látni fogjuk, nemcsak a nagyon tág értelemben vett public art láthatja el, de úgy is fogalmazhatunk, hatásos publicart-teljesítménnyé válhat egy nem tipikus köztéri projekt is. Az ilyen gesztusok, illetve esztétikai jelenségek a legszerencsésebb esetekben úgy fedik el az egykori teret – az elfedés jelenthet nyitást, toldást és más tárgyiasított reflexiót, – hogy építenek a hely egykori, közösségi (urbánus) funkciójára. Ez a kapcsolati tőke aztán a befogadói szituációban egy új (közösségi) emlékezet konstituálásának az eszköze lehet. Az új emlékezeti formák pedig egy progresszív, élő tradícióvállaláshoz vezethetnek el, amely éppen a jelen és a jövő tartalmasabb, élhetőbb kereteit teremthetik meg. Ez év szeptemberében, Kecskeméten Patkós László kiállítása az egykori Szigma műszaki áruházat – később kínai bolt – vette birtokba. Ha a város, a város művészei is úgy akarják, s lesz elég ambíciójuk, akkor a kiváló adottságú tér nem csupán egyetlen esemény erejéig fogja a művészeti szcénát szolgálni a hírös városban. Patkós, aki majd két évtizede meghatározó alakja Kecskemét művészeti életnek, egy új kiállítási színhely után keresve talált rá a klasszicista térre, amely épp elég tágas ahhoz, hogy akár egy (fél)retrospektív kiállításnak is otthont adjon. (A tér kvalitásait jelzi: egy filmes stáb már lecsapott rá a kiállítás előtt.) Patkós a kollektív emlékezet kondicionálását grafikai világának fundamentumával, a hagyománnyal folytatott dialógussal is támogatta, mert a múltidézés, a kulturális utalások, a vizuális „ereklyék” standardjai művészetének: Patkós a tárgyi és a szellemi kultúra tiszteletére alapozza művészi teremtő munkáját. (Azt persze nem tudhatta előre, honnan is tudhatta volna, hogy a képeken megjelenő műszaki lenyomatok – motorfűrészlánc, láncvezetőlap, a különféle nyomdai és egyéb vasalkatrészek – jól illeszkednek majd a Szigmatörténethez.) Ezt szolgálja a megjelenített tematika, a képi jelrendszer, az alkalmazott technika (egyedi, többszínű grafikai nyomatok) kifinomult használata, és sokszor a képet hordozó anyagtest is (ágytámla, egykori szekrénypolc stb.). Patkós most látható munkái a rézkarctechnikából eredeztethetők, de
Patkós László: Síktorzulás-7, 2007 anyagnyomat, fa, 60x40 cm
ma már egyre több anyag lenyomatából építkeznek. Különféle textíliák, faanyagok, tárgyak, fémlapok faktúrája rendezi és szervezi a képi struktúrát. Afféle grafikai kollázsok ezek, amelyek hol a c-printek, hol pedig a festészeti produktumok felé mozdulnak el. Ugyanakkor a képalakítási metódus a modern, a posztmodern – beköltöző – szellemiségében, az absztrakció és az ábrázoló rendszerek határán fogantak. A merész, improvizatív módon megszerkesztett kompozíciók jelzik a keletkezési időt. A talált anyagok, a képi világ, a jelek-jelentések, a betűkre, algebrai jelekre emlékeztető optikai egységek, a szövegkezdemények is képalkotó testté válnak. A beépített „tárgyak” messzire nyúló holdudvara nem kap patetikus fennhangot, nem veszi körül lilaköd, sőt nem egy esetben jótékony, megbocsátó humor jellemzi a műveket. Az egykori írógépalkatrészek által hagyott nyomok, ákombákom emberi figurák, mint megannyi derűs polgár gyalogol át városokon, hangulaton és a történelmen. És az is izzó pirosokkal telíti kompozícióit, bátran, valahogy úgy, ahogy a Szigma terével tette.
uM-2009-11-november-04.indd 43
2009. november
kifejezetten tetszik nekünk, amikor Patkós még bátrabban hozzányúl rőt, őszi színvilágához és erős sárgákkal, 43
2009. 10. 29. 16:03:34
SZTOJKA KATA
Vitorlabontás A Hajó csoport kiállítása Vajda Lajos Stúdió Galéria, Szentendre, 2009. IX. 27-ig
A Vajda Lajos Stúdió Galéria szeptem-
Konferencia festészeti első díját. Név szerint Vágó Szabolcs
beri tárlatán a Hajó csoport fiatal alko-
a Rakéta csoportból, valamint Simon Tímea a Hajó
tóinak munkásságával ismerkedhetett meg a közönség. A csoport az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszékének legtehetségesebb hallgatóiból alakult 2008 nyarán. Megalakulásuk nem egyedülálló kezdeményezés a tanszék égisze alatt, hiszen Eger e tekintetben jelentős hagyományokkal és pezsgő művészeti élettel rendelkezik. Az intézmény olyan jeles alkotókat tudhat vagy tudhatott magáénak, mint például Seres János,
csoportból.) Eddig négy kiállításuk volt. Az egri Kis Zsinagóga kiállítási anyagát a közönség a MaMű Galériában láthatta viszont, a százhalombattai Benta Art Galériában pedig a Summerfest Nemzetközi Néptáncfesztivál meghívott képzőművész vendégeiként állítottak ki. Kiállításaik vagy tematikailag, vagy az adott anyagok használatában, vagy az együtt megbeszélt és megadott méretekben nyernek formát. A csoporttagok egytől egyig olyan fiatal alkotók, akik szuverén
Blaskó János, Nagy B. István, Földi Péter, Bukta
egyéniséggel bírnak, mégis sikerül igen egységes képi mondaImre, Szurcsik József, Erőss István, Csontó Lajos, nivalót közvetíteniük. Erényük még az is, hogy a nekik nem Kopasz Tamás, Molnár László József, Kótai tetszővel való ellenszegülésük szakmai alázattal párosul.
Kárpáthegyi István, Simon Tímea és Balla Zsuzsanna munkái (az alkotások vegyes technikával készültek, méretük 100x160 cm)
fotó: Sály Zoltán
Tamás, F. Balogh Erzsébet, valamint Borgó.
A Rakéta nevű csoport volt az első jelentősebb, hallgatókból álló képzőművészeti társulás, amely inkább az installáció és az animáció terén tevékenykedett. A következő, csoportosan fellépő formáció a Hajó csoport Balla Zsuzsanna, Barna Regina, Bartók Zoltán, Csiszár Dorina, Csordás Dávid, Durbák Lili, Fazekas Levente, Kárpáthegyi István, Kovács Éva, valamint Simon Tímea részvételével. (Bár a Rakéta csoport megalakulása 5 évvel korábbra tehető, talán nem véletlen, hogy amíg diákok voltak, e két csoport tagjai
44
gatói. A kelet-európai iskoláknak pedig van egy fontos faktora, mégpedig az, hogy sokat adnak a szakmai tradíciókra. Talán ez is egy szempont, amely csoporttá formálja őket. Első kiállításaik tematikus karakterével szemben a Vajda Lajos Stúdió Galériában kiállított anyag a témaválasztást illetően sokkal szabadabb, bár egy-egy alkotáson még fel-, vagy éppenséggel elmerül a hajó mint motívum. Művészetükre az erőteljes festői gesztusokon túlmenően a szakmai igényesség és az átgondolt kiállítási arculat jellemző. Alkotásaikban spontán módon tör felszínre az olykor szélsőségekig elmenő lelki gazdagság, és tehetségük mellett kifejeződik bennük a termékeny egymásra hatás is.
2009. november
nyerték az Országos Tudományos Diákköri
Mindannyian egy kelet-európai iskola volt, vagy jelenlegi hall-
uM-2009-11-november-04.indd 44
2009. 10. 29. 16:03:45
Kiállítások
MULADI BRIGITTA
Vénusz a gyárban To l n a y I m r e k i á l l í t á s a Bartók 32 Galéria, 2009. IX. 22–X. 9.
Tolnay Imre évek óta készíti a meghatározhatatlan
Az alább idézett mondatot Tolnay Imre
műfajú és technikájú képeit, amelyek a festmények és
2009. február 7-én jegyezte fel naplójába,
az objektek, a heves gesztus és a megszerkesztett geometria
Rómában: „Gyönyörű antik szobrok egy
között félúton járnak. Használ talált tárgyakat, segédanya-
gyárban, szintén szép régi gépek között.
gokat, amelyeknek legfőbb ismérvük az organikusság, amit
Létrejön valami a fehér kő és a fekete acél
az egykor élő, lélekteli mivoltában a fa, a gyapjú, a szén, a
között, mi nem könnyen leírható.” Egy
homok, a föld használata hangsúlyoz.
másik bejegyzés alatt egy – az első római
A művek az évek alatt egyre egyszerűbbé váltak, itt
látogatáskor számomra is misztikus tapasz-
szinte csak két szín, a fekete és a fehér szerepel, derengő vörössel, rózsaszínnel. A formákat keletkezés közben láthatjuk, az érzésünk az, hogy ez nem a végső állapotuk, éppen születnek… vagy éppen elenyésznek a semmibe… Artikulálatlan szépségükben úgy jelennek meg, mint az idő távlatában eltemetett romok, az eső és fagy formálta kő, a szél koptatta homokbucka, a földben rejtőző építmény, vagy mint itt a kiállításon az ember hagyta eltűnő jelek, a hóban keletkezett nyomok. A munkák spiritualitása átható és elsődleges. Ehhez fontos tudnunk, hogy Tolnay az év elején a római akadémia ösztöndíjával egy hónapig az örök városban tartózkodott. Ez a jelenlét meghatározó volt számára. Nekem óriási élmény volt Tolnay honlapján a naplóbejegyzések és a képek között „szörfölgetni” – én is éppen idén áprilisban voltam ott, és elromlott a fényképezőgépem, de Tolnay hihetetlen mennyiségű fotója kárpótolt. És a napi bejegyzések mellett a húsz-harminc, egy témában szortírozott fotó arról győzött meg, hogy az itt kiállított munkákat valóban a napi rendszerességgel megélt és feldolgozott római tapasztalatok alakították. A város időbeli rétegezettsége, a leomlott, de teljességet sugárzó amorf falak, a szépségüket megőrző lemállott vakolatokkal borított, egykori pompájukat most is sugározni tudó, hatalmas épületek tompa fényű színeikkel, a ciprusok alatt a földben Tolnay Imre: Benedictus, 2009,
rejlő katakombák szentsége, titokzatossága, az egykori római élet elképzelt-vágyott teljessége…
talatként megőrzött – szoborra akadtam, Santa Cecilia síremlékének fotójára, amely
Az örök város elbűvöli az odalátogatót, ahogy Georg Simmelt is, akinek művészetfilozófiai esszékötetében olvashatók az idézett sorok: Rómában „a legtisztább véletlen döntött arról, hogy milyen összforma jöjjön létre a korábbiból és a későbbiből, a hanyatlóból és a fennmaradóból, az egymáshoz illőből és össze nem illőből. S mivel az egész megfoghatatlan módon mégis olyannyira egységessé vált, mintha valamely tudatos akarat a szépség kedvéért rakta volna össze… és a világ minden értelmetlensége és diszharmóniája sem akadályozza meg, hogy egésszé olvadásában a
Tolnay művészi attitűdjének legkifejezőbb párhuzama. A nagy tiszteletnek örvendő szent egy lazán féloldalra dőlt alak, semmi heroizmus, semmi beállítottság, mesterkéletlen szépség az elmúlás pillanatában, a test még emberi, súlyos, gömbölyded, arca láthatatlan, feje lepelbe rejtve… Maga a szobor és annak félig árnyékban fotózott képe tökéletesen leképezi azt az ideát, életszemléletet, művészeti modellt, műelképzelést, amelyet Tolnay Imre megvalósít. 2009. november
szépség formáját ne öltse.”
gyapjú, akril, vakolat, vászon, 100x100 cm
uM-2009-11-november-04.indd 45
45
2009. 10. 29. 16:05:38
SZOMBATHY BÁLINT
A letisztult tér-idő Az apokalipszis lovasai Duna Galéria, 2009. X. 13-ig
A halott Jean Cocteau-ról mondta valaki: arca olyan volt, olyannyira szenvtelen, mint aki az idő óceánján úszik, levetkezve személyiségének fő jegyeit. A
Vagyis az idő eltörlése, amit isten küldöttei, az apokalipszis
kép pont a francia alkotó egyik kulcsfontos-
lovasai teljesítenek be. Isten időtlenségben gondolkodott, az
ságú filmjére, az Orpheuszra utal, amelyben
örök életet kívánta nekünk adni, ám az emberi bűn megjele-
az e világot és a túlvilágot tükör választja el. A
nése arra ösztönözte, hogy felülírja elsődleges szándékát.
tükrön átlépve, a túlvilágban megváltozik az emberek léte, mivel ott már nincs meg teljes
Örkényi Antal Bergsonra való nyomatékos hivatkozása nem új
személyiségük. Cocteau szürreális képi meta-
keletű, hiszen már 2007-ben megfogalmazott Keresztül az Éden
forája a költészeti szempontokon túl a tér és
kapuján című képsorozatához csatolt jegyzetében a francia
az idő problematikáját is feszegeti, amelyben
gondolkodó bölcseletéből kiindulva adja meg a közelítés
a tükör a valóság új kiterjedésének illúzióját
kulcsát tulajdon művészetéhez. Bergson filozófiai eszmefutta-
adja. Egy konstans választóvonal, amelyben a
tásában és mitológiai kitekintésében keresve ihletet, Örkényi
mulandóság, vagyis a tetten ért idő megpil-
mintegy mellérendeli hozzájuk a legkorszerűbb képgeneráló
lanthatja magát.
tudást. Az általános tudást és saját tudását, a legfrissebb nyelvtechnológiai standardokat tartva szem előtt, melyeknek
Az, ami Cocteau-nál a tükör választóvonala,
sorából messzire kicseng a videómetszet műfaja, amely elneve-
az Henri Bergsonnál az Éden kapuja, amely
zésében némi nosztalgiával kanyarodik vissza a fa- és rézmet-
az idő kezdetét jelöli. A filozófus úgy véli, az
szet világa felé. Amelyhez amúgy nem sok köze van.
idő akkor vette kezdetét, amikor az ember
Örkényi Antal:
46
Örkényi művei azonban a leképzés múltból vett formáit
a teljességet adó Édenből. Az óra tehát akkor
nemcsak verbálisan idézik, hiszen hullámos, lüktető képsík-
kezdett ketyegni, amikor a vétkes Éva és Ádám
jaikat szemlélve akaratlanul s egyszersmind szükségszerűen
kényszeredetten kitette lábát a Paradicsom
visszavetítik bennünk a korai elektrográfia elementáris eszkö-
küszöbén. De ugyancsak az álló idő meta-
zökkel létrehozott csúsztatásos, illetve késleltetett eljárását,
forájának tekinthetjük a történeti Aranykor-
amely ikonográfiai és érzéki tekintetben ugyancsak a lebegés
mítoszt, amelynek egyik legismertebb példája
állapotát próbálja tetten érni. A digitális réskameraképeket
a bibliai Teremtés, amelyben a Paradicsom az
áthatja egy sajátos költői attitűd, amely egyáltalán nincs ellent-
időtlen Aranykort képviseli. A halandóság a
mondásban azzal az egzakt tudományos eljárással, mely által
bűn megjelenésével veszi kezdetét, és attól
megszülettek. S ha már a költői szenzibilitás egyszerűbb, átlát-
fogva tekinthető az emberi küzdelem központi
hatóbb leíró módszereire hagyatkozunk, úgy nem tévedünk,
ideájának az örökkévalóságra való törekvés,
ha a képeket a kimerevített mozgás, illetve a nyújtott forma
vagyis az Aranykor visszaállításának óhaja.
zárványaiként aposztrofáljuk. Örkényi ebben a vonatkozásban
2009. november
Hephaisztosz megpatkolja az apokalipszis lovát, digitális réskamera szimuláció/print, digitális méret: 1165x240 pixel, nyomtatott méret: 242x50 cm
kiűzetett az állandóságot, az időtlenséget és
uM-2009-11-november-04.indd 46
2009. 10. 29. 16:05:59
Kiállítások
a térlenyomatok kifejezést használja, hangsúlyozva, hogy
Nem a tudathasadás ösvényére visz, hanem a letisz-
művei kizárólag a mozgás szegmenseit rögzítik. A mozdulat-
tultság állapota felé, amelyben elvesznek a felesleges
lanság minőségi elemei e helyütt nem jutnak kifejezésre, mert
részletek, s az ismert formák fellazulásában az ismeret-
a térmetszetek időmetszetekbe mennek át.
lenség isteni varázsa bomlik ki.
Örkényi Antal: Az apokalipszis lovasa 1, digitális réskamera szimuláció/print, digitális méret: 678x131 pixel nyomtatott méret: 155x30 cm
Tegyük fel, hogy a nézőt nem érdeklik különösebben a nyelvi
Örkényi Antal ismételten nyomatékossá és
Örkényi Antal: Az apokalipszis
erjedés belső folyamatai, az úgynevezett műhelytitkok, hanem
bizonyossá teszi sokágú képi kultúrájának
kizárólag a látványra, a látványban megfogant elemen-
egyediségét. Művészetének gondolatisága
táris mágiára érzi magát nyitottnak. Mit mutatnak Örkényi
általános és alapvető nyelvi-esztétikai, vala-
lovasai elhagyják az időt, digitális réskamera szimuláció/print, digitális méret: 922x240 pixel nyomtatott méret: 192x50 cm
Antal képei annak az embernek, aki elsősorban impulzust,
mint filozófiai csomópontokba hatol be.
erőfelszabadító emóciót keres a műtárgyban, s a mű létrejöt-
Elméleti alapjai azért jelentősek, mert ellensú-
tének folyamata hidegen hagyja? Nem különben az a filozófiai
lyozzák a technikai kizárólagosságot és a mai
háttér, amely Bergson meglátásaihoz vezet bennünket. A
kor technológiaimádatában megbúvó egysíkú
nyújtott forma lebegésében mindenképpen ott találja saját
gondolkodást. Nagyívű emberi-mitológiai
belső elvágyódásainak, szépség iránti igényének nem csekély
sorskérdéseket taglalva Örkényi izgalmas
kielégülését. A torz, szétfolyó, esetleg destruktívnak nevezhető
esztétikai felfedezéseket tesz, jól felismerhető
forma ezúttal nem kellemetlen feszengést vagy bizonytalan-
ikonográfiába ágyazva digitális műveit.
2009. november
ságot szül, hanem a felszabadultság, a játékosság érzetét kelti.
uM-2009-11-november-04.indd 47
47
2009. 10. 29. 16:06:20
KOPIN KATALIN
Égi seregszemle
„Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom.” Pilinszky János
Természetesen a fenti Pilinszky-sorok csupán a művész emberi
Aknay János kiállítása
magatartására, következetességére, a jelenségekhez és a környe-
MűvészetMalom, Szentendre, 2009. IX. 6–X. 18. 1
érvényesek. Aknay, a vállaltan autodidakta művész, Szentendrére
zetéhez való viszonyára, nem pedig művészi teljesítményére érkezésétől, tehát az 1970-es évek elejétől, egy eleven, izzó „művé-
Aknay János művészetét sokan
szeti kohóba” került be. Itt formálódott művészetszemlélete, és a
ismerik, de még a pályáját folya-
kezdeti tapogatózás után itt teremtette meg transzcendens indít-
matosan követők számára is megle-
tatású, konstruktív szemléletű művészetét. Részese volt a betiltott
petésekkel szolgálhat a szentendrei
szentendrei szabadtéri tárlatoknak, majd 1972-ben egyik alapító
MűvészetMalomban megrendezett
tagja a Vajda Lajos Stúdiónak. Barcsay Jenőt, Korniss Dezsőt és Pirk
jubileumi tárlat. Életművének olyan
Jánost mondhatja szellemi mentorának, Deim Pált, Balogh Lászlót
rétegeivel, árnyalataival és mélységeivel
és még sok más szentendrei művészt barátjaként tarthatja számon.
szembesülünk, melyek átírják a róla alkotott képet. Művészetét a „lírai absztrakt”,
Aknay elsődleges művészeti élménye és inspirációja a szentendrei
a „konstruktív szürrealista” vagy a „hard-
architektúrából fakad. Az 1970-es évekből származó korai képeinek és
edge” zászlaja alá kényszeríteni vagy
visszafogott színvilágú kollázs-sorozatának forrásvidéke a szentendrei
beszorítani nem lenne könnyű. Egy ilyen
konstruktivista hagyományokban keresendő. A konstruktivizmus
szerteágazó életmű számára a címkék
számára ekkor nem geometrikus fegyelmet, rendezettséget, megál-
szűknek bizonyulnak.
lapodottságot jelent, hanem inkább dinamikus szín-mező játékot és kísérletező egyensúly- s aránykeresést. Bizonyos képein az élénk koloritfoltok egymás mellé helyezésével színvibrálást hoz létre, mely mozgásba hozza a képfelületet (Szentendre, 1973; A meseváros, 1972). A város architekturális jellegzetességeit ötvöző, dekoratív szemléletű képciklusát egy letisztult, elvont, monumentális léptékű képsorozat követi. Az 1976-ban útjára induló, Novotny Tihamér által „légifelvételszerű murális terveknek” elnevezett képszéria elszakad a valós látványelemektől, itt-ott jelzésszerűen felbukkan ugyan egy-egy ablakszem, vagy hangsúlyos építészeti ív, de az alapvetően színsávokra absztrahált felülnézeti képek formakincse öntörvényűvé válik. Ezeken a
fotó: Bán Miklós
képeken az egymást keresztező, átfedő, sávszerű bizonyulna számukra a képfelület behatárolt tere (Háztetők-sorozat II, 1977; Viszonyok, 1977). Ezekhez az alkotásokhoz egy művészettörténeti előzményt és egy párhuzamot idéznék: az első Moholy-Nagy
Aknay János: Emlék, 2008 akril, olaj, vászon, 200x300 cm
formák túlnyúlnak a vászon szélein, mintha szűknek
Sajátos időszerkezetű életművében kettős
László 1920 körül festett Földek című madártávlati
irányú mozgás tapasztalható, előreha-
absztrakt képe, a másik az Archipenko és Paul Klee irányítása alatt
ladva a jelenben, beemeli, továbbgörgeti,
művésszé ért Csató György (1910–1983) 1970-es évekből származó
újra és újra feldolgozza a múlt elemeit,
elvont tájképsorozata, mely szemléletében és komponálásmódjában
motívumait. A képciklusok, a műcso-
rokonítható Aknay „légifelvétel-szerű” képeivel.
portok és a korszakok közötti eligazodást és azok megértését segíti a szinte teljes életművet felölelő oeuvre-katalógus is,
48
2009. november
melynek műtárgyjegyzékében 1176 (!) mű
uM-2009-11-november-04.indd 48
„Még ki lehet nyitni. És be lehet zárni.” Pilinszky János
szerepel. A monografikus igénnyel megírt
Aknay az 1970-es évek végén továbbmegy a művészeti redukció
feltáró, kibontó, rámutató és elemző
útján, s létrehoz egy előképnek, motívumtárnak is felfogható, fekete-
tanulmány szerzője és a kiállítás kurátora
fehér grafikai rajzsorozatot. A precíz, szinte mérnöki tervrajzokra
ugyanaz a személy, Novotny Tihamér.
emlékeztető művek lecsupaszítják, ízekre szedik a látványt, és képze-
(A kötetet Bán Miklós grafikus tervezte.)
letbeli vázszerkezeti rajzok által építik újjá.
2009. 10. 29. 16:07:17
Az előző korszak kiüresített vázrajzait tölti meg élettel és kolorittal
Kiállítások
a művész az 1981-es évtől kezdődően. A színekkel egyre határozottabban bánó alkotó egymásra vetített, elforgatott, rézsútos tagolású ablakokat fest ebben az időszakban (Elmozdult ablak, 1981; Ablakikon, 1982). A művész a sík felületet hangsúlyozva bontja ki és tárja fel a szín térképző lehetőségeit. Az eleinte csupán konstruktív, kubista formákból építkező kompozíciók 1983-tól új elemmel gazdagodnak. Képein megjelennek a tamgák (nemzetség vagy birtokjel) és a székely rovásírás jelei. Életművéből a rovásírás alkalmazásának előzményeként két képet idézhetünk fel, az 1964-es Szent Iván (Önarckép) című festményt, valamint a Rovásírásos önarcképet, 1973-ból. Mindkettőn függőleges sávban helyezte el a megfejthető írásjeleket, a Szent Iván-felirat, illetve a művész neve olvasható a képeken. 1983-tól azonban már nem ilyen konkrét üzenethordozó szerepet töltenek be ezek a jelek, alakulnak (Tamga, 1983; Zsennyei ablakrovás, 1985). Művészete az idő múlásával egyre inkább teret enged a szubjektív létérzés, a személyes életélmények beszüremkedésének.
fotó: Bán Miklós
hanem önálló szimbólumokká, formákká, jelkombinációkká
Következő, tragikus indíttatású képciklusában a rovásjelek egyfajta Aknay János: Kitörés, 1987
öntisztító „automatikus írás” eszközeivé válnak. A rovásmotívumok egy kompozíción belüli sűrítése, ritkítása pulzálást, lüktetést idéz elő képein. A több
akril, vászon, 130x125 cm
rétegben és sűrű sorokban felvitt írásjelek az élet sűrű és kusza szövetének megjelenítői lesznek. Kislánya és édesapja halálának nyomán létrejött képei a művészt az 1970-es évek sajátos művészeti tendenciájához, az „individuális mitológiát” teremtő alkotók köréhez kapcsolják. Az In memoriam képsorozata és a Kislányom emlékére című triptichonja egyéni „emlékművekként” hirdetik a személyes művészet létjogosultságát. A művész kulcsmotívumai közül a legismertebbek és talán a legfontosabbak az angyalfigurák. Szárnyas hírvivői már a kezdetektől jelen vannak vásznain, ám az évtizedek során számos
Aknay János: Festőangyal (Hommage á Korniss Dezső), 2007, akril, fa, 40x30 cm
átlényegülésen és formai átalakuláson mentek keresztül. Az 1970-es évek hullámos testű „bábu angyalai”, az 1980-as években a rovásírás „S” betűjéből teremtett „jelangyalok”, később a 90-es évek „absztrakt angyalai” s végül a mai napig is jelen lévő festő-, őr- és védőangyal ikonok hirdetik a művész vonzalmát a transzcendens felé. A kiállítás központi, reprezentatív termében két gesztusértékű, tiszteletadásként is értelmezhető kép is helyet kapott, melyek a nagy elődöknek, Kornissnak és Vajdának állítanak emléket. A tárlaton Aknayt egy másik, könnyedebb, játékos oldaláról is megismerhetjük. Egy külön falszakaszon kaptak helyet a művész által alkotott tondók, képtárgyak és órák. Külön teremben láthatóak a művész szitanyomatai, melyek az 1980as évektől a Szentendrei Grafikai Műhelyben, valamint Gubis Mihály (1948–2006) békéscsabai műhelyében készültek. Legutóbbi művein lelki struktúrákká nemesülnek architekturális terei, a „közterek” „magánterekké” alakulnak. Ezeket a képeket a szűkülő és táguló terek ritmusa szervezi egységgé. Hatalmas, homogén falfelületek között bújnak meg az apró „lélek kapuk”, s mintha kicsit visszavonulna, bezárkózna a művész a maga által teremtett szakrális terekbe (Emlék, 2008). Egy másik tendencia is tetten érhető a legfrissebb műveinek egy csoportján: a fehér szín és árnyalatainak fokozott használata (Emlék,
Jegyzet 1 MODEM, 2010. I. 16-III. 21.
uM-2009-11-november-04.indd 49
2009. november
műben nincs kitöltetlen űr, minden láncszem a helyén van.
fotó: Bán Miklós
2009). A kiállítást végignézve az az érzésünk támad, ebben az élet-
49
2009. 10. 29. 16:08:18
GELLÉR KATALIN
Belső és külső utazók A Hungarian Multicultural Center kiállítása Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, 2009. IX. 13-ig
Kultúrák közelítése, személyes
képek. Sötét, bizonytalan kontúrjaikkal, váratlan torzí-
kapcsolatteremtés és tapasztalat-
tásaikkal számomra a látvány belső képpé válását, a
csere a célja a Széchy Beáta festőnő által alapított Hungarian Multicultural Center működésének. Az 1990-ben alapított társulás művésztelepén kezdetben főként az Egyesült Államokból, néhány éve pedig a világ minden részéből érkező művészek dolgoznak. A néhány hétre Magyarországra utazó művészek eltérő egyéniségének, tradícióinak megfelelően kiállításaik általában heterogén összképet mutatnak. A mostani bemutató kivételesnek tekinthető, a művészek különböző felfogásban, de hasonló gondolatokat, törekvéseket fogalmaztak meg.
tudattalan tartalmak előhívását jelzik. Dolie Thompson a Városligetben fotózott. A művésznő ellentétekre építette fekete-fehér fotóit, egy-egy részletet szinte bántó élességgel emelt ki, s lágy, festői részletekkel állította szembe. Hsu Chiung Wen tajvani művésznő ezzel szemben a természet visszájára fordításával dolgozott, színes, csipketerítőre helyezett művirágokat állított ki. A virágok belsejét eleven húsra emlékeztető, plasztikból varrt kelyhek alkotják. Munkái Huysmans A különc című regényének egyik enteriőrjét idézik emlékezetbe, melyet művirágok vagy művirágokra emlékeztető élő virágok, különös hibridek díszítenek. Az utazás sokak számára elsődlegesen kapcsolatkeresés, ismerkedés. A chicagói Amanda Meeks például egy az utcán álló, régi, sárgára festett Fiatot rajzolt le, s szeretett volna tulajdonosával is megismerkedni. Cédulát tűzött rá, melyre ráírta, ha az autó tulajdonosa eljön a kiállításra (eljött), övé lesz a rajz. Hangfelvételt is készített az utcai zajokból, mely a kiállítóterem semleges közegében emlékké minősül, akár az Eltűnt hangok nyomában címet is viselhetné. Az utazás megszokottól elérő időélménye inspirálta a torontói Emily DiCarlo installációját: budapesti sétáin lefényképezett, a város közös ritmusára, idejére utaló köztéri órák fotóiból egy saját idejét jelképező naptárórát rakott ki, melynek személyességét fokozza az elszívott cigaretták és a cigarettahamu beépítése a kompozícióba. A Tizenegy perccel kevesebb címet viselő installáció a hamuval a vanitas-csendéletek homokóra-allegóriáinak tartalmára is utal.
Jeanne Dunn: Liszt Ferenc tér, 2009 digitális nyomat, vászon 85x140 cm
Szinte mindegyikük az utazással, többen Budapesttel szorosan összefüggő élményeket dolgoztak fel. A különböző megismerési stratégiákban akarva-akaratlan kifejeződik az utazó művész átmeneti helyzete, a szubjektív élményt áthatja az átmenetiség, a véletlen-
apró téglához hasonló kerámiadarabokból emelt, szétesőben lévő építmények láthatók, melyeket budapesti szecessziós épületek inspiráltak. A mulandó anyagokkal a kőépületek, díszes paloták elporlására, civilizációnk törékeny voltára kívánt utalni.
szerűség tudata is. Ugyanakkor az ismeretlen
Douglas Gast saját meghatározása szerint térképész-
környezetre való figyelés a személyiség rejtett
művész. A Budapest 30 napja című munkáján a térkép-
jegyeit is előhívhatja.
készítők pontos felmérését és a térkép egy-egy pontját
A múlékonyságra, a csupán töredékekben megmaradó élményekre utalnak John Shadeck lencse nélküli kamerával készült, a kisföldalatti állomásait megörökítő fotói, melyek fényérzékeny
meghatározó személyek szubjektivitását egyesíti. Ahogy korábban Berlinben, most Budapesten helyi lakosok elmondása, tanácsai alapján jelölte ki a térképen azokat a pontokat, amelyek történeti vagy kulturális fontosságú helyeket jeleznek. A kiemelt pontokat piros madzagokkal egy vödörben álló oszlophoz kötötte.
2009. november
papírra exponált negatív, fordított 50
Jessica L. Smith befőttes üvegeiben papír, ki nem égetett
uM-2009-11-november-04.indd 50
2009. 10. 29. 16:09:02
Vele szemben Jeanne Dunn
Kiállítások
egyetlen helyszínt, a Liszt Ferenc teret „térképezte fel”. A vászonra nyomott kép felületét, a tér szabálytalan macskakövei, a fatörzsek függőlegese és a fák lábainál kialakított körformák ritmizálják. A burkolattal és a természeti elemekkel szemben a középre helyezett kútszobor légiessége új minőséget emel a képbe. Otthoni emlékeit, alkotásait és az új élmények hatása alatt született műveket egyesíti Eveline Kotai változatos, szinte villódzó textúrájú Délibáb-sorozata, melyeket Ausztráliában és Magyarországon készült munkáinak szétvágásával és összevarrásával készített. A hellyel, a népművészeti viselettel való azonosulás gesztusából született Sarah Pedlow Mi a különbség a képek között? című önarcképe, mely az újságok népszerű rejtvényjátékára utal. A dekoratív háttér előtt csak hátrafordított fejét látjuk, haját és vállait magyar népművészeti szalagokkal díszíti. A megkettőzés tovább fokozza a kép
Douglas Gast: 30 nap Budapesten, 2009 vegyes technika, installáció, 130x130x80 cm
dekoratív hatását. A Ráday utcai házakról készült fotójára applikált, a kalotaszegi varrottasokhoz használt piros hímzőcérnával készített finom háló a galériáiról, rendezvényeiről ismert utca élményét, a kultúrák találkozását szimbolizálja eredeti módon. Amy Sacksteder michigani művésznő légifelvételével történeti utazást rekonstruált, pontosabban feltérképezte azt a helyet, azt a szigetet, ahol az Atlanti óceánon először átrepülő pilótanő, Amelia Earhart eltűnt. A múlékonyság tudata és a jelhagyás vágyának kettőssége által meghatározott művek sorától egyedül Michael Hilsman festménye válik el. A New York-i festő inkább belső időutazónak nevez-
Eveline Kotai: Délibáb II., 2009 vegyes technika (akril, olaj, vászon, cérna) 30x40 cm
november
hető, a paradicsomi boldogság és a földi nyomorúság ellentétét fogalmazta meg festményén.
uM-2009-11-november-04.indd 51
51
2009. 10. 29. 16:09:08
tükördarab közvetítésével közelebb hozhatja magához minden jelenlevő, értelmet adott e közvetítő médiumok használatának.
GERMAN KINGA
Ezt az egész jelenséget mai szemmel hapenningnek is nevezhet-
Tükröm, tükröm… Lőrincz Ágnes és Katharina Roters tárlata
nénk, és felmerül a gyanú, hogy a sok ember végül is mindezt a látás tapasztalataként élte meg. Egy mai kiállítás látogatói is érzékelik, hogy testük az átélt érzékek hordozója, és testük mozgásával egy kivágatot, egy mezőt is mozgatnak. Lőrincz Ágnes a női identitás kérdéseiből kiindulva évek óta
Molnár Ani Galéria, 2009. IX. 17–XI. 6.
installációkkal és kollázsokkal boncolgatja és tükrözteti a divattrendek által meghatározott „szép” és a „menő” jelenségeit, a felület-felületesség, a megfelelési kényszerek és az individualitás határvonalai mentén kibontakozó részvilágokat. A tökéletesre style-olt modellek, beöltöztetve a nagy darabszámban legyártott
Réges régen Aachenben a zarándokok
tucat termékekbe, megtestesítik eredetiségre vágyó álmainkat és
térden csúszva, kezükben tükröket
önmeghatározásunkat a színes magazinok vagy divatlapok olda-
tartva közelítettek a nagy szentségeknek
lain. Lőrincz Ágnes portréin, egészalakosan, háromnegyedpro-
nevezett szövetdarabokhoz: Krisztus ágyék-
filban, arcképként jelennek meg olyan szép női és ritkábban férfi
kötője, Mária ruhájának egyik darabkája vagy
modellek, akik részei ennek a játéknak a divattal, amibe ma már
Keresztelő Szent János lefejezésekor vért
ki-ki saját döntése alapján kóstol bele vagy veszik el benne. A kiállításon látható alkotások nagy része kollázs, kivágott, talált, hazavitt képrészletekből áll, amelyeket a művész saját eszközeivel komponál. Gyakran jelennek meg nyomtatott vagy szobafestő mintahengerekkel ritmizált felületek, és az alkotói redukciós folyamat eredményeképpen, a kiválasztott anyagdarabok virágos vagy geometrikus mintázata természetesen épül be a képszerkezetbe. Lőrincz Ágnes úgy jár el, mint egy divattervező: ide-oda teszi az anyagokat, snitteket készít, keresi a legjobb megoldásokat, és közben üzeneteket rejt el a felszín mögé. Így a munkák nemcsak tartalmilag affírmatívak és megkérdőjelezőek egyszerre, hanem maguk a képfelületek is összetettek, mondjuk azt, illuzórikusak, hiszen távolról egységesnek, de közelről összetettnek látszanak. A közelnézet további, újabb részleteket fed fel, és visszafordítja az érzékelési folyamatot, így ne lepődjünk meg, ha Lőrincz Ágnes munkái előtt hol előre, hol hátra lépegetünk, és alig tudjuk visszafogni magunkat, hogy ne tapintsuk meg a képfelületeket. A Hátulról című alkotásnál például elsőre egy háromnegyedprofilból ábrázolt kivágatot, egy csinos csípőt látunk, amelyen azonban egy férfifej sejlik fel. Talán úgy, ahogy Almodóvar filmjében, a férfi végigkúszik a hatalmasra nőtt nő testén és testében. Valami hasonló mutatkozik a Jó érzés című kollázson is. A kádban pihenő nőalak anyagdarabok által meghatározott, általunk kádnak képzelt geometrikus térben ázik, míg egy alsónadrágos férfialak a kasírozott textil- és papírdarabok mögött, között a nő öléhez közelít. A kivágatoknak és sablonoknak köszönhetően a képtér függőleges sávgeometriájába kúszik be
Katharina Roters: Beérkezett, 2009 olaj, molinó, 165x150 cm
vízszintes elemként az inkarnátus, a hús felülete, természetesen felszívó szövetcafat vonzotta a hétévente
az élvezet könnyedségével. Közelnézetből megint megfor-
megrendezett – mondhatni – időszakos kiál-
dulnak a viszonyok, és a mintás anyagok szőtt és printelt felüle-
lításra a tömegeket.1 A jó látogatottság okait
tükkel színmezőkké válnak, per se a divat hordozóivá, miközben
és a korabeli pr-munka részletezését kikerülve
az emberi testrészletek mintává, sablonná fordulnak át.
szemem a képzeletbeli képen pont a tükrökön akadt meg. Megtükrözött anyagdarabok, a
52
2009. november
tükrök kivágata által „megfogott” kis arc- és
uM-2009-11-november-04.indd 52
testrészek, a lehetőség, hogy az ereklyéket a
Tükrözött képkivágat a Fehér blúz is. A lány arca szép, testtartása lezser, közvetlen, de mint azt a cím is elárulja, ez „csak” egy fehér blúz. Itt is egy részlet töri meg a „szépet”, az elrévedezést, mégpedig a képfelület felső részén becsúszó haptikus anyag-
2009. 10. 29. 16:09:34
darab, és a nem is fehér blúz
Kiállítások
finom mintázata. Minden felület. Az arcok Lőrincz Ágnes munkáin tipikus reklámarcok, akik azonban mégiscsak tekintettel rendelkeznek, és kinézve a képből megszólítanak. Minden felület? Látjuk a tükrök által megmutatott arcokat, testeket és mégsem látjuk az egészet? A játékon túl Lőrincz Ágnes kritikus tükörképeket mutat fel: képein a szép mellett megmutatkozik az a világrészlet is, ahol egész korosztályok keresik önmagukat – castingon, hátulról, arcpakolással, csíkos pólóban, virágos anyagmintákban vagy csipkés melltartóban. Katharina Roters festményein is
Az egyéni vonások, az arc tudatos kerülése kizárja
gyakran ütközhetünk bele a fel- és kinagyított testrészekbe.
a munkák önarcképkénti értelmezését, és a saját
Őt jelenleg a szubjektíven átélt test és a fizikai, tárgytest
test mint modell pedig beépíti ezen alkotásokat a
elemzése mozgatja. Nagyméretű vásznaira szó szerint rátér-
művészettörténeti diskurzusba, amely a festő és
delve, testének egy-egy darabját, főleg a törzset és a végta-
modell témájával indított, majd elidőzik az intimitás
gokat valóságos tükörben tükröztetve festi meg. Mégsem
pornográf jelenségeinél. A saját test kibontott volta
pusztán aktokat és torzókat látunk magunk előtt, hiszen
által azonban modell- és környezetfüggetlen lesz,
Katharinát szintén egyszerre érdekli a felület és a mögötte
egy színes, tükrözött emberi hússzövevény, ami
létező, de nem a rejtett jelenségeiben, hanem a konkrétan,
befogadja a fájdalom és a gyönyör lehetőségét. De
egyénileg megtapasztalt testműködésben. Kutatja ezt
még találóbb Merleau-Ponty fejtegetése, aki szerint
a folyamatosan érzékelhető mikrovilágot idegszálaival,
a „húshasadás”, az ősszövet „állandóan felhasadó
izmaival, nedveivel együtt. Ezen testrészletek festői megfe-
elem, amely legalább annyira szétválaszt minket,
leltetései a rövid, színes ecsetvonások, amelyek már-már
mint amennyire összeköt”.2 „A hús tükörjelenség, és
önállósulni látszanak, és az absztrakt geometriába lépnek
a tükör a testemhez való kapcsolatom kiterjesztése.
át. Fontos talán még megjegyezni, hogy itt nem kipixele-
Tükör: a dolog lényegének, a lét burkának vagy
zett képrészletekről vagy digitális fotótechnikáról van szó,
»látszatának« kivonata. Önmagunkat megérinteni,
hanem kifejezetten absztrahálási folyamatról.
önmagunkat látni annyi, mint önmagunkról egy ilyen tükörszerű kivonatot nyerni.”3
képmotívumokat: a den Fluss säubern bár azt jelenti, folyót
Bár teljesen más képiség által, mind a két
tisztítani, e fogalmazás mégis másra utal. Ha valami jól
művésznő „tükörszerű kivonatokon” dolgozik a
folyik, akkor folyamatosan halad, „mint az erek alagútjain
modellek modelljének vagy a saját test modell-
a vér”, de ha mindezt még meg is akarja tisztítani valaki,
jének segítségével. Tükreik nem azt mondják meg,
akkor elvont értelemben ez az aktus a belső kifordítása a
hogy ki a legszebb e világon, és nem is az erek-
kép festett rétegeinek pasztózus megjelenítésével. Egy-egy
lyékhez visznek közelebb.
szivárványosan „szép”, szinte giccses, tónusos átmenteket mutató háttér előtt a kiválasztott testrészlet geometrikus kivetülésbe kezd: a törzs és a vállrész közé, zöld színében és formájában, elválasztó homogén elem épült be. A lélegző középpont tömbbé szilárdult. A testérzékelés Katharina szerint a köztes lét felé mutat, őt a köztes lét egyenes, de szaggatott utakból álló topográfiája érdekli minden egyes képmező kitöltésénél. A kisebb méreteket aztán hatalmasra növeszti –
olaj, textil, vászon, 100x145 cm
Jegyzetek 1 A négy nagy szentségnek nevezett relikviákhoz és a zarándokok viselkedésének leírásához v.ö. Kühne, Hartmut: Ostensio Reliquiarum. Untersuchungen über Entstehung, Ausbreitung, Gestalt und Funktion der Heiltumsweisungen im römisch-deutschen Regnum. (Arbeiten zur Kirchengeschichte 75.), Berlin–New York 2000, 194. 2 Vermes Katalin: A test éthosza. A test és a másik tapasztalatainak összefüggése Merlau-Ponty és Lévinas filozófiájában. Budapest 2006, 97. o.
festői eszközökkel, s nem a fénymásolóval, mint Kracklite
3 Merleau-Ponty, Maurice: Munkajegyzetek. In: Athenaeum 1993/4, 38-39. és Vermes, 2006, 91.
építész Peter Greenaway jól ismert filmjében.
Jelen szöveg a kiállításon elhangzott bevezető szerkesztett változata.
uM-2009-11-november-04.indd 53
2009. november
Katharina Roters műcímei tovább csavarják, szövik a látható
Lőrincz Ágnes: Piros blúz, 2009
53
2009. 10. 29. 16:10:43
uM-2009-11-november-04.indd 54
2009. 10. 29. 16:11:04
A rendszerváltás 20 éve
Körkérdés A rendszer váltás 20 éve a művészeti életben SZERK.: BORDÁCS ANDREA
Az idén 20 éve ment végbe a rendszerváltás/változás.
kirúgnak a
A lapunk körkérdést intézett azon művészekhez, akik
DLA-ról, ha nem
már legalább 20 éve a pályán vannak, hogyan látják a hazai és a
hagyom békén a
saját művészetükre vonatkozóan az elmúlt 20 évet, a „szabadság”
„rendszert” (ami
lehetőségeit, és milyen események, jelenségek váltak dominánssá
szerintük úgy
az elmúlt időszakban, amelyek befolyásolják magát az alkotást s
jó, ahogy van),
a kész művek megjelenési esélyeit? Hogyan értékelnék a művészet
vagy költözzek
helyzetét az elmúlt 20 évben, és milyennek látják ma?
el külföldre (ha
volt, hogy körkérdésünk árnyalt képet adjon az elmúlt időszakról, mely egy nagyobb tanulmánynak is kiváló alapja lehet.
K a p i t á n y A n d r á s , képzőművész, DLA-hallgató (MKE) Tizenkét por tré és tizenkét szó
nem értek egyet a rendszerrel). Ez nagyon erős volt egy „jó baráttól”, aki a rendszer részeként adta át a rendszer
1990-ben kezdtem el a Képzőművészeti Egyetemen a
üzenetét. Megértettem, mert deja vue érzésem
tanulmányaimat, az úgynevezett „rendszerváltás” kezdetén.
támadt, ezért nem beszélhetek, helyette festek.
Számos beszélgetés, vita zajlott arról, hogy hogyan kéne
Dühképeket, amiben ezeket a csalódásaimat
megújítani a képzőművészeti oktatást. Izgalmas időszak
próbálom kifesteni magamból.
volt, tele reménnyel. Értelmetlennek találtam a külföldi tanulmányutakat, hiszen számtalan lehetőség helyben kínálkozott. Sajnos csak három évig tartott, addig, amíg az „új erő” rá nem tette a kezét az egyetem irányítására. A bizonyítási kényszer csökkenésével a változtatás iránti igény teljesen elhalványult, és végül csak a csalódás maradt.
erről a húsz évről.
S z a b ó D e z s ő , képzőművész „Rövidesen minden jó lesz…”1 2009, nyári délelőtt, Budapest. A Föld forog, a
repülése, hiszen nekem megadatott az a bizonyos három
Nap felkelt, mint mindig. Szikrázó napsütés. Szép
év. Az elmúlt 17 év mélyrepülése pedig egyértelműen bizo-
ez a város! Itt-ott építkezés, útlezárások, feltúrt
nyítja azt, hogy valakiknek/valakinek nem állt érdekükben
utcákon kell átbukdácsolni a járókelőknek. Így van
a magyar képzőművészet „pályára állítása”, pedig a tudás
ez minden nagyvárosban. Az Andrássy úton luxus-
megvolt (az új tanárok részéről), a lehetőség is (az egyetem
üzletek, a kávéházak teraszán turisták, zsongás,
részéről) és az igény is (a diákok részéről), csak az akarat
kávéillat. Úgy látszik, minden rendben van…
a kultúra ellen el nem tudok elképzelni. Nem tudom, hogy büntethető e egyáltalán, csak remélni tudom.
2007 novembere, Budapest Art Fair. Zártkörű megnyitóparti. A Műcsarnok oldalában hosszú sátorban a kortárs vásár. Átmegyünk az épületbe.
A csalódottságom itt még nem ér véget, hiszen 2007-től
Nyüzsgés, pincérek sürögnek a tömegben, a
a DLA-képzés lehetőséget teremtett arra, hogy belülről
falakon halott művészek képei aranyozott kere-
figyeljem a mélyrepülést. Kötelességemnek tartottam
tekben. Kisebb csoportban állok néhány művész-
felhívni a „barátaim” figyelmét a rendszer (az egyetemi
szel, pezsgőzünk, beszélgetünk, néha leemelünk
rendszer) rossz működésére. A „barátaim” közvetítésével
egy-egy lazacos vagy pástétomos szendvicset a
a rendszer két fenyegető/figyelmeztető üzenetet küldött
felkínált tálcákról. Az egyik, egyébként nemzet-
számomra. Tartalma világos és határozott követelést fogal-
közi színtéren is sikeresnek mondható művész
mazott meg, de a választás lehetőségét rám bízta: vagy
megjegyzi: ”Olyan ez az egész, mintha a süketek
uM-2009-11-november-04.indd 55
ELKURTAM, 2009
Tizenkét portré és tizenkét szó, mindössze ennyit
Számomra hihetetlen a képzőművészetnek ez a fajta mély-
hiányzott (az új vezetés részéről). Én ennél nagyobb bűnt
Kapitány András:
2009. november
Elsősorban személyes benyomásokra voltunk kíváncsiak. Célunk az
55
2009. 10. 29. 16:11:30
Szabó Dezső: Piss Parliament, 2009 c-print, ed5, 30x45 cm
országában rendeznének CD-vásárt. Persze
működnek olyan szakemberek, akik közvetítőként lehetnének
ez máshol (jobb helyeken) is így van, de ott
jelen. Az egész fölé tornyosulva pedig ott van az az állami
még néha bele is hallgatnak.” Ezen aztán
bürokratikus rendszer, amely képtelen a struktúra megvál-
röhécselünk egy ideig. De tényleg! Mire
toztatására, az egész szcénát érintő kérdések átlátására és
jó, mire való a művészet?! És kinek szól,
szakmai alapon való döntések meghozatalára. Sőt úgy látom,
vagy kinek kell egyáltalán?! Nem értetődik
hogy a politikai szempontok, a döntések és a bürokrácia
magától. Úgy látszik.
annyira ránehezednek az egész társadalomra és a kultúrára,
Talán ott kellene kezdeni – már megint –, hogy Magyarországon a képzőművészet történeti okok miatt periferikus helyzetben volt. (A nyelvben kifejeződő nemzeti öntudat miatt
56
2009. november
irodalom- és színházcentrikussá lett. Megkésett
uM-2009-11-november-04.indd 56
hogy egyre nehezebbé teszik a dolgok normális működését. Jó lenne azt látni, hogy a kulturális vagy művészeti kérdések nem a 19. századi elképzeléseket valló politikusok önmegvalósítási terepének számítanak. Ebből a szempontból alig jobb a helyzet a rendszerváltást megelőző időknél.
a polgárosodás, meg aztán ott vannak a
Nem élünk az államszocializmusban, nem fentről
sorscsapások: vesztes háborúk, forradalmak,
várnánk a megoldást, de önmagában a piac nem
diktatúrák, a pusztítás, a rombolás ésatöbbi.)
old meg mindent. Már ha van. Magyarországon az
Mindezek következtében hiányzik egy jól
antik műtárgypiacban láthatunk csak komolyabb
megalapozott vizuális kultúra, művészet
pénzmozgásokat, tőkebefektetés céljából. A kortárs
oktatása, vagyis hiányzik a műveltség vagy
művészet részvétele a műkereskedelemben
ismeretanyag, amely a maga helyén tudná
elenyésző. Nagyon kevés olyan gyűjtő létezik még,
értelmezni, használni azt. Ennek további követ-
aki önmaga kulturális identitásának meghatározása
kezménye, hogy a média ingerküszöbén csak
miatt vásárol műalkotásokat. Ilyen gyenge háttér
a művészettel kapcsolatos politikai botrányok
miatt túlzás elvárni komoly teljesítmények létre-
vagy bulvárhírek jutnak át, érdemtelenül
jöttét. Ha már a háttérről van szó, pontosabban az
nemlétezőként kezelve a kortárs művészetben
infrastruktúráról, úgy látom, hogy a rendszer elemei
létrejött teljesítményeket, eseményeket. Ez
– a kereskedelmi galériák, a non-profit kiállítóhe-
is annak tudható be, hogy a médiában nem
lyek, az állami és magán mecenatúra, a kritikai élet,
2009. 10. 29. 16:11:35
az elméleti háttér stb. – a súlytalanság állapotában lebegve nem kapcso-
A rendszerváltás 20 éve
lódtak még össze egyetlen működőképes egységgé, így a nemzetközi művészet rendszerébe sem képesek bekapcsolódni. Természetesen szabadság van, lehet utazni, ösztöndíjakat pályázni, megpróbálni inkább külföldön érvényesülni, azonban egy művész, a művészet, megfelelő háttér nélkül nem tud eredményeket elérni. Léteznek szervezetek, kezdeményezések, ahol kevés ember megszállottságból, elhivatottságból és nagyon kevés pénzből működtet fontos eseményeket, programokat stb. De nem látom a jövőképet, csak azt, hogy az egész magyar politikai osztály az elmúlt húsz évben olyan súlyos hibákat követett el, amihez újabb ötven év kell, hogy valahogy helyre legyen hozva. Addig, míg minden szép és jó, vagy legalábbis rendben lesz, már csak kb. tizennyolcezer napfelkelte. Már aki ezt látni fogja.
S z é p f a l v i Á g n e s , képzőművész Kissé tágnak érzem a körkérdést. Azt gondolom, hogy konkrét kérdések segítettek volna a megfogalmazásban. Azért is lenne megfelelőbb a konkrét kérdés, mert 20 év a magánéletben is nagy időszak. 20 évesen még főiskolás voltam, 40 évesen túlkoros vagyok a legtöbb ösztöndíjhoz. Sok pozitív hatása volt a rendszerváltásnak: kinyíltak a határok, a magántőke megjelent a gyűjtésben, lehet külföldre menni egyetemekre. Persze ennek árnyéka is van: kevesebb a figyelem, szétszórt lesz a sok lehetőségtől, zártabb a „nyugati” világ. A magángalériák megjelenése frissíti a palettát. Jó volna, ha az európai piacon egyenlő félként jelenhetnének meg. Ez persze tőke kérdése is, de az energiákkal is sokat lehet elérni. Hiányolom, hogy a kortárs képzőművészetnek nincs olyan erős lobbija, mint például a filmeseknek. Sokszor az az érzésem, hogy a kurátoraink a „külföld” művészetét „színesebbnek” látják, mint az itthoni „termést”, pedig ez nem igaz. Sokban növelhetnék a magyar képzőművészet kitö-
Szépfalvi Ágnes: Viktor, 2008
rési esélyeit, ha egyenrangúnak tekintenék és kiállnának mellette. Az ország helyzete miatt hátrányokkal
olaj, vászon, 70x100 cm
indul egy magyar képzőművész, de semmi sem lehetetlen. Jót tesz az is, hogy különösebb nehézség nélkül lehet követni a világ eseményeit. Röviden ezek ötlöttek fel bennem. Jegyzet 1 Idézet az Egy kis hely a Nap alatt című filmből. Rendezte Szász Péter, 1973
standját!
Keresse a Budapest Art Fairen az
2009. november
Kedvezményes előfizetés, könyvek nagy árengedménnyel a vásár ideje alatt.
uM-2009-11-november-04.indd 57
57
2009. 10. 29. 16:13:35
B UDAPEST acb Kortárs Műv. Galéria (VI. Király u. 76.) Szarka Péter és Halász Péter: Partíció X. 30–XII. 4.
Lengyel Intézet (VI. Nagymező u. 15.) Moho Design X. 9–XI. 20.
Viltin Galéria (V. Széchenyi u. 3.) Baditz Gyula–Bölcskey Miklós: Fényérzékeny terület X. 28–XI. 28.
Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Virág Judit Galéria és Aukciósház Művészeti Múzeum (IX. Komor Marcell u. 1) (V. Falk Miksa utca 30.) Amerigo Tot kiállítása X. 9–2010. I. 3. Csörgő Attila: Arkhimédészi pont X. 30–2010. I. 24. 121 legszebb magyar festmény X. 27–XI. 29. Budapest Galéria Kiállítóterem Magyar Fotográfusok Háza (Mai Manó Ház) Vízivárosi Galéria (II. Kapás u. 55.) (V. Szabad sajtó út 5.) Bullás József, Somody Péter: Távolságaink (VI. Nagymező u. 20.) Magdalena Frey és Heinz Cibulka kiáll. X. 6–XII. 6. X. 29–XI. 20. Kálvin Éva XI. 5–XII. 6. 2B Galéria (IX. Ráday u. 47.) Volksbank Rt. Galériái Mineko Orisaku (J) kiállítása X. 29–XII. 6. Oszcillogramok X. 17–XI. 28. Tengölics László kiállítása XI. 5–XII. 6. –Istenhegyi úti Galéria (XII. Istenhegyi út 40/a) Centrális Galéria (V. Arany János u. 32.) Ecce homo – 10 klasszikus, 17 kortárs figurális Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Hegedűs 2 László: A nagy fehérvári árvíz 2 XI. 5–XII. 4. Múzeum (V. Szent István tér 15.) értelmezései XI. 24–2010. II. 20. nyitunk… Plakátok a szocializmusban X. 9–2010. II. 28. –Ráday utcai Galéria (IX. Ráday u. 42–44.) Csepel Galéria Művészetek Háza (XXI. Csete Balázs u. 15.) A citrom leve (citromfacsarók) X. 6–XI. 23. Bodor Lilla kiállítása X. 1–2010. I. 30. Magyar Festészet Napja – országos kiáll. X. 15–XI. 27. Magyar Nemzeti Galéria (I. Budavári Palota, Dísz tér 17.) –Törökvészi úti Galéria (II. Törökvész út 30/b.) Dorottya Galéria (V. Dorottya u. 8.) München magyarul X. 1–2010. I. 10. Kónya Éva kiállítása IX. 8–XI. 16. Köztes idő: TYPOPASS X. 14–XI. 15. Schaller István kiállítása XI. 17–2010. I. 30. Magyar Nemzeti Múz. (VIII. Múzeum krt. 14-16) Köztes idő: Erőforrások XI. 25–XII. 20. Királylányok messziföldről IX. 5–XI. 29. –Villányi úti Galéria (XI. Villányi út 62.) Dovin Galéria (V. Galamb u. 6.) Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta Dr. Boda László egyházművész kiáll. X. 6–2010. I. 30. Péli Barna kiállítása (társalkotó Galbovy Attila) X. 2–XII. 1. vért… X. 1–XI. 15. –Zuglói Galéria (XIV. Hungária krt. 140-144.) MissionArt Galéria (V. Falk Miksa u. 30.) Erlin Klub Galéria (IX. Ráday u. 49.) Szabóné Varga Anita intarziaművész kiáll. IX. 15–XI. 30. Verebics Ágnes: „Szőröstül-Bőröstül” X. 14–XI. 15. Ivan Ladislav Galeta: Iskolatáblák X. 29–XI. 15. Bartók 32 Galéria (XI. Bartók Béla út 32.) Román György: A bérház történetei X. 16–XI. 20.
B ALASSAGYARMAT
Ernst Múzeum (VI. Nagymező u. 8.) KissPál Szabolcs: Legkisebb közös többszörös IX. 19–XII. 13.
Molnár Ani Galéria (VIII. Bródy S. u. 22. 1 em.) Ernszt András és Nyári Zsolt: Képzelt liget XI. 12–2010. I. 15.
Szerb Templom Galéria (Szerb u. 5.) Siket Mariann kerámiaművész kiáll. X. 2–XI. 26.
Fészek Galéria (VII. Kertész u. 36.) Kiss Zoltán: Képek 2009 XI. 3–XI. 26.
Molnár C. Pál Műterem – Múzeum (XI. Ménesi út 65.) Triznya Mátyás: „Triznya kocsma Budán” X. 16–XII. 12.
Kisfaludy Galéria (Kisfaludy u. 1.) Andrzej Polec lengyel fotóm. kiáll. X. 22–XII. 13.
Fővárosi Képtár – Kiscelli Múz. (III. Kiscelli u. 108.) Forradalmi dekadencia X. 15–XI. 22. Galéria Neon (Nagymező u. 47. 2. emelet) Nyitó kiállítás XI. 9.–XII. 4. Godot Galéria (VII. Madách út 8.) Ujházi Péter – a Studio 1900 Galériával közös kiállítás X. 11–XI. 14. Erdei Krisztina kiállítása XI. 18–XII. 19. Haas Galéria és Kiállítót. (V. Falk Miksa u. 13.) Frank Frigyes (1890–1976) festőművész emlékkiállítása X. 15–XI. 21.
Műcsarnok (XIV. Dózsa György út 37.) Art Fair XI. 19–XI. 22. Nessim Galéria (VI. Paulay Ede u. 10.) Telek Balázs: Kettős portrék X. 30–XII. 1.
CSI: Legyél te is helyszínelő! XI. 7–2010. I. 31.
–Piros-Fekete Galéria Csoportos kiállítás a Dessin Stúdió szervezésében XI. 5–XII. 6. –Pixel Galéria Intermédia retrospektív X. 16–XI. 29. Klub Galéria (XIII. Béke tér 1.) Csala Ildikó: Táj és ember X. 7–XI. 27.
58
2009. november
KogArt (VI. Andrássy út 112.) Csernus Tibor – képek a Sulkowski-gyűjteményből IX. 26–XII. 31.
uM-2009-11-november-04.indd 58
B ÉKÉSCSABA Volksbank Rt. Galéria (Anrássy út 18-20.) Megyeri-Horváth Gábor kiállítása X. 22–2010. I. 15.
D EBRECEN
NextArt Galéria (V. Aulich u. 4–6.) Annette Streyl: High and low X. 29–XII. 1.
MODEM (Baltazár Dezső tér 1.) Messiások VIII. 13–XII. 31.
Néprajzi Múzeum (V. Kossuth Lajos tér 12.) Finnország magyar szemmel VI. 27–2010. XI. 28. Egy falu az országban XI. 18–2010. VIII. 31.
Kortárs Művészeti Intézet (Vasmű út 12.) Agents & Provocateurs X. 16–XI. 20.
Park Galéria (XII. Alkotás u. 53. – MOM Park) HUBA Galéria (NÉZHELY) (I. Attila út 133. utcai bejárat) Körösényi Tamás: Hősköltemény IX. 22–XII. 7. Madarassy András: Rajzok XI. 4–XI. 27. Ráday Galéria (IX. Ráday u. 8.) Inda Galéria (VI. Király u. 34. II/4.) Kováts Albert: Hálózatok X. 15–XI. 22. Szabó Ábel 2000–2009 X. 14–XI. 20. Ráday Képesház Galéria (IX. Ráday u. 25.) Iparművészeti Múzeum (IX. Üllői út 33-37.) Sibylle Burrer és Kopasz Tamás kiáll. X. 29–XI. 20. Kaukázusi szövött szőnyegek V. 15–XII. 31. Raiffeisen Galéria (V. Akadémia utca 6.) A magyar szecesszió bútortervezői IX. 26–2010. III. Csontó Lajos kiállítása XI. 2–2010. I. József Attila Klub Galéria (VI. Eötvös u. 27-29.) Szépművészeti Múz. (XIV. Dózsa György út 41.) Mátrai Miklós fotográfus kiállítása X. 30–XI. 21. Botticellitől Tizianóig X. 28–2010. II. 14. Jövő Háza (II. Fény u. 20-22.) Monokróm képek – a Vass László Gyűjtemény vendégkiállitása X. 16–2010. I. 17. –B Csarnok ZöldPont – élhető város a Millenárison V. 15–XII. 30. Szinyei Szalon (VI. Szinyei u. 2.) Varga Patrícia Minerva kiállítása XI. 4–26. –Fogadó –Park A FotóFalu Alapítvány kiállítása X. 6–XI. 23.
B ALATONFÜRED
Trafó Galéria (IX. Liliom u. 41.) Macskabölcső X. 30–XII. 6. Újlipótvárosi Klub-Galéria (XIII. Tátra u. 20/b) Önkormányzat testvérváros XI. 4–XI. 20. Kelemen Benő Benjamin grafikusművész kiállítása XI. 12–XI. 27. Szilágyi János grafikusm. kiáll. XI. 25–XII. 18. „Az elmúlt 15 év” XI. 4–XI. 20. VAM Design Center (VI. Király u. 26.) Szemétvilág: Öko – Design Feszt. IX. 3–2010. III. 3. Várfok Galéria
D UNAÚJVÁROS
G YŐR Városi Művészeti Múzeum Képtára – Esterházy palota (Király u. 17.) X. Nemz. Rajz-és Grafikai Bienn. IX. 19–XI. 15. Emil Siemeister és Lennox Dunbar kiáll. IX. 19–XI. 15. –Napóleon-ház (Király u. 4.) A biennále nemzetközi csoportos tárlata IX. 19–XI. 15. – Cziráki Terem (Nefelejcs köz 3.) Eugenia Gortschakova tárlata IX. 19–XI. 15. – Boros Miklós Állandó Kiállítás időszaki kiállítótér (Apor Vilmos püspök tere 2.) Gallusz Gyöngyi tárlata IX. 19–XI. 15.
K APOSVÁR Vaszary Képtár–Pincegaléria (Fő u. 12.) Művészet a felsőoktatásban XI. 12–XII. 1.
KECSKEMÉT Kecskeméti Képtár – Cifrapalota (Rákóczi út 1.) V. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Bienn. X. 22–2010. III. 7.
M ISKOLC Miskolci Galéria – Rákóczi-ház (Rákóczi u. 2.) Kollektív Ház, Miskolc ’79-’09 X. 3–XI. 21. Ján Zelinka kassai szobrászm. kiáll. X. 15–XI. 21. Az Antal–Lusztig Gyűjtemény legszebb rajzai – Csontvárytól Kondorig X. 22–2010. III. Iparvágány III. X. 29–XI. 28.
P AKS –XO Terem (I. Várfok u.11.) Nádler István: Képek 2009 Feketebács X. 15–XI. 21. Paksi Képtár (Tolnai út 2.) Re–connaitre XI. 19–2010. I. 24. –Várfok Terem (I. Várfok u.14.) Françoise Gilot egyéni kiállítása X. 15–XI. 21.
2009. 10. 29. 16:14:07
PÉCS Pécsi Galéria (Széchenyi tér) Kavecsánszky Gyula kiállítása X. 30–XII. 6. Pécsi Kisgaléria (Szent István tér 4.) Szentgróti Dávid kiállítása X. 24–XI. 15. Miklya Gábor kiállítása XI. 20–XII. 30.
Ki ölte meg a festészetet? Neues Museum B RÜSSZEL Kortárs kínai fotó BOZAR – Palais des Beaux-Arts, I. 24-ig Weserburg, I. 3-ig C SEHORSZÁG
P RÁGA Baselitz Rudolfinum, XII. 6-ig D ÁNIA
KOPPENHÁGA A természet visszavág Statens Museum for Kunst, III. 7-ig F RANCIAORSZÁG
P ÁRIZS Volksbank Rt. Galéria (Király u. 66.) Művészeti Egyetem növendékeinek kiáll. XI. 12–2010. I. 30. Az utcán született: a graffiti Fondation Cartier, XI. 29-ig A szürrealista film és fotó Centre Pompidou, I. 11-ig S ZEGED Serge Poliakoff Musée Maillol, I. 30-ig Regionális Összművészeti Közp. (Tisza Lajos krt. 56.) James Ensor Musée d’Orsay, II. 4-ig Aranyi Sándor és Sinkó János jubil. kiáll. X. 1–XI. 11. Matisse és Rodin Musée Rodin, II. 28-ig Zoltánffy István emlékkiállítás XI. 12–2010. I. 30. Jean-Jacques Lebel La Maison Rouge, I. 17-ig XXVIII. Sajtófotó kiállítás XI. 16–2010. I. 20. Velencei riválisok: Tiziano, Tintoretto, Veronese Louvre, I. 4-ig Volksbank Rt. Galéria (Klauzál tér 1-3.) A kozmosz Grand Palais, I. 22-ig Rovó Edina kiállítása IX. 17–XII. 31. Renoir a 20. században Grand Palais, I. 4-ig S ZENTENDRE Tiffany: szín és fény Musée du Luxembourg, I. 17-ig MűvészetMalom (Bogdányi u. 32.) A holland aranykor Rembrandttól Vermeerig Kassai Modernek X. 27–2010. I. 17. Pinacothéque de Paris, II. 7-ig Régi Művésztelep Kiáll. (Bogdányi út 51.) TOULOUSE Stratégiák a Makói Grafikai Művésztelepen Miquel Barcelo Les Abbatoirs, XI. 20–II.16. (1978-1990) XI. 13–XII. 6. H OLLANDIA S ZÉKESFEHÉRVÁR
Városi Képtár – Deák-Gyűjtemény (Oskola u. 10.) Szinyei és a hazai táj IX. 18–2010. I. 4. Csók István Képtár (Bartók Béla tér 1.) COMICS – Kortárs magyar képzőműv. képregényei X. 19–2010. I. 31.
A MSZTERDAM Hendrick Avercamp Rijksmuseum, XI 20–II. 15. Alfred Stevens Van Gogh Museum, I. 24-ig Omán művészete Nieuwe Kerk, II. 18-ig
H ÁGA Cézanne-Picasso-Mondrian Gemeentemuseum, I. 24-ig
Volksbank Rt. Galéria (Táncsics Mihály u. 7.) R OTTERDAM Lencsés Andrea és Kirják Miklós kiáll. IX. 10–XII. 8. A divat művészete Museum Boijmans van Beuningen, I. 10-ig S ZOMBATHELY Morál és művészet Witte de With, I. 17-ig Szombathelyi Képtár (Rákóczi Ferenc u. 12.) L ENGYELORSZÁG Kodolányi László kiállítása X. 16–XI. 15. K RAKKÓ Európai és japán divat X. 22–XI. 15. Kantor és a színészi gyakorlatok Cricoteka, XI. 30-ig Király Ferenc kiállítása XI. 5–XII. 13. POZNAN Ábrahám Rafael kiállítása XI. 19–XII. 13. Nemzetközi Szobrász Trienn. Centrum Kultury Zámek, XI. 15-ig Tóth István kiállítása XI. 19–XII. 13.
Warhol, Wool, Newman – reális festészet Kunsthaus, I. 10-ig
S ALZBURG Arnulf Rainer Museum der Moderne Mönchsberg, II. 7-ig E.L. Kirchner Museum der Moderne Mönchsberg, II. 14-ig A létezés törékenysége Museum der Moderne Rupertinum, I. 10-ig B ELGIUM
A NTWERPEN
L IPCSE A lipcsei iskola 1949-től máig Museum der Bildenden Künste, I. 10-ig
M ÜNCHEN Erwin Wurm Kunstbau, I. 31-ig O LASZORSZÁG
B OLOGNA Gilberto Zorio MAMBo, II. 7-ig
B RESCIA Courbet és Manet kora. Realizmus és impresszionizmus Közép-Európában Linea d’ombra, III. 7-ig Rembrandttól Picassoig. Remekművek Bostonból Linea d’ombra, III. 14-ig
F IRENZE Manipulált realitás Centro di Contemporanea Strozzina, I. 17-ig
R ÓMA Caravaggio és Bacon Galleria Borghese, I. 24-ig Enrico Prampolini MACRO, I. 10-ig
VELENCE Braco Dimitrijevic Ca’ Pesaro, XI. 22-ig Palladio és Velence Museo Correr, I. 10-ig R OMÁNIA
B UKAREST KissPál Szabolcs MNAC, XI. 26–I. 31. S PANYOLORSZÁG
B ARCELONA Modernológiák MACBA, I. 17-ig A csend anarchiája. John Cage MACBA, I. 10-ig Ray Johnson MACBA, XI. 6–I. 10.
M ADRID
L ONDON
B ERLIN Képálmok Neue Nationalgalerie, XI. 22-ig Művészet és hidegháború. A két Németország művészete Deutsches Historisches Museum, I. 10-ig Berlin 1989-2009: Nyomkövetés vagy utópia? Berlinische Galerie, I. 31-ig C.G. Carus Alte Nationalgalerie, I. 10-ig Juhe Mahretu Deutsche Guggenheim, I. 10-ig
B ONN Közeli távolság. A természet és a kortárs művészet Kunstmuseum, XI. 15-ig
B RÉMA
Vajda Lajos Koninklijk Museum voor Schone Kunsten, I. 17-ig Emmett Williams Neues Museum Weserburg, XI. 22-ig
uM-2009-11-november-04.indd 59
KÖLN Van Gogh: Parasztcipők Wallraf-Richartz-Museum, I. 10-ig Kutlug Ataman Museum Ludwig, I. 17-ig
Robert Mapplethorpe CAC, XI. 15-ig
Turner és mesterei Tate Britain, I. 31-ig Turner-díjasok Tate Bratain, I. 3-ig B ÉCS Pop Life. Művészet és biznisz Tate Modern, I. 17-ig Impresszionizmus – fény és vászon Albertina, I. 10-ig John Baldessari Tate Modern, I. 10-ig Brus és Rainer Albertina, I. 31-ig Spanyol művészet 1600-1700 National Gallery, I. 24-ig Merész Károly Kunsthistorisches Museum, I. 10-ig Kortárs képregények V&A, XI. 22-ig Nők Rubens korában Kunsthistorisches Museum, XII. 13-ig Maharadzsák. Az indiai udvarok fénye V&A, I. 17-ig Az Unicredit Bank gyűjteménye Kunstforum, I. 10-ig Damien Hirst: Kék képek Wallace Collection, I. 24-ig 1989: a történet vége vagy kezdete? Kunsthalle, II. 7-ig Tiepolotól Picassóig. Rajzok Torontóból Videorama Kunsthalle, XI. 4–II. 10. Dulwich Picture Gallery, I., 17-ig Thomas Demand MUMOK, XI. 29-ig Az új dizájn Serpentine Gallery, XI. 26-II. 7. Gender Check. Női szerepek Közép-Európában Sophie Calle Whitechapel Art Gallery, I. 3-ig MUMOK, XI. 13–II. 14. N ÉMETORSZÁG Munch – egy kellemetlen művész Leopold Museum, I. 18-ig
G RAZ
H AMBURG Sigmar Polke: mi, kispolgárok Kunsthalle, I. 31-ig Robert Wilson Sammlung Falckenberg, I. 10-ig Katharina Fritzsch Deichtorhallen, XI. 6–II. 7.
Rodcsenko és Popova Reina Sofia, I. 11-ig Fantin-Latour Museo Thyssen-Bornemisza, I. 10-ig Erosz könnyei. Szerelem és halál. Telefonica Foundation, I. 31-ig
A USZTRIA
Anne Leibovitz KunstHaus, I. 31-ig
D ÜSSELDOR F
VARSÓ
VESZPRÉM Beavatkozások Muzeum Narodowe, XII. 30-ig Modern Képtár – Vass Gyűjtemény (Vár u. 3-7.) Skizma. Lengyel művészet a 90-es években Barcsay Jenő műv. tanulmányrajzai XI. 7–2010. I. 24. CAC, XI. 15-ig N AGY -B RITANNIA Dubniczay Palota – Várgaléria (Vár u. 29.) Áfrány Gábor intermédia-művész kiáll. IX. 4–XI. 29.
Kiállítások
Evés és művészet Kunsthalle, XI. 28–II. 28.
M ALAGA S EVILLA Az Alba-hercegek gyűjt. Museo des Bellas Artes, I. 10-ig S VÁJC
B ÁZEL 101 rajz Dürertől a jelenkorig Kunstmuseum, I. 24-ig
G ENF A Béta-verzió Centre pour l’Image Contemporain, XII. 8-ig 18. századi holland grafika Musée d’art et d’histoire, I. 3-ig
Z ÜRICH Buddha Paradicsoma: Gandhara Museum Rietberg, I. 3-ig Georges Seurat Kunsthaus, I. 17-ig S ZLOVÁKIA
L IPTÓSZENTMIKLÓS Textiltriennále Galeria P.M. Bohuna, XI. 29-ig
POZSONY Juraj Bartoš SNG, XI. 22-ig Milan Paštéka, Rudolf Uher Dunacsúny, Danubiana, XI. 22-ig TÖRÖKORSZÁG
I SZTAMBUL Új művek új helyen Elgiz Museum of Contemporary Art, XII. 25-ig 2009. november
P ÁSZTÓ Pásztói Múzeum (Múzeum tér 5.) Péreli Zsuzsa kiállítása X. 16–XII. 10.
59
2009. 10. 29. 16:14:07
Impresszum
S INKOVITS PÉTER B ORDÁCS A NDREA L ÓSKA L AJOS M ULADI B RIGITTA PATAKI G ÁBOR P. S ZABÓ E RNŐ A szövegeket gondozza: R UDOLF A NICA Főszerkesztő: Szerkesztők:
e-mail:
[email protected] [email protected]
Fotó: Lapmenedzser: e-mail: Szerk. titkár: e-mail: Tudósító:
B ERÉNYI Z SUZSA L ADÁNYI I LDIKÓ
[email protected]
O LLÁRI B ARBARA
[email protected]
Következő számunk tartalmából:
H ORNYIK S ÁNDOR Helyszínelők a Golgota környékén M OJZER A NNA Boticellitől Tizianóig B ORDÁCS A NDREA Szimultán jelenségek a kortárs képzőművészetben
M ÉRAI K ITTI Dinnyeföld lakói
U HL G ABRIELLA (Baltikum) FENYVESI Á RON KisPál Szabolcs FORGÁCS É VA (Los Angeles) L ÓSKA L AJOS Amerigo Tot
Review of the Foundation of Art Today Editor in Chief:
PÉTER S INKOVITS
Foundation of Art Today / Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest,
Nagymező u. 49. II/2.
Szerkesztőség:
H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. II/2.
Telefon/fax:
+36 1 341 5598, +36 1 479 0232 +36 1 479
Felelős kiadó:
S INKOVITS PÉTER , az alapítvány elnöke
Terjeszti
a Hírker Rt., az NHE és alternatív terjesztők.
Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalban és a Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központjában, Budapest, VII., Vörösmarty utca 16–18., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a Postabank Rt. 11991102-02102799 pénzforgalmi jelzőszámra.
nka
Nemzeti Kulturális Alap
Előfizetési díj egy évre: Előfizetési díj fél évre:
635 Ft. 7400 Ft. 3700 Ft.
Batthyány KulturPress Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. +36 1 201 8891, +36 1 212 4303 telefon/fax: e-mail:
[email protected] Lapterv és tördelés:
K ORONCZI E NDRE www.koronczi.hu
Nyomdai munka: Felelős vezető:
Art Forum Berlin, Frieze Art Fair, FIAC
Számunk szerzői:
0233
Kiadja az Új Művészet Alapítvány H-1065 Budapest, Nagymező u. 49. telefon/fax: 341 5598, 479 0232, 479 0233
Egy példány ára:
Nemzetközi művészeti vásárok:
BLACKPRINT Nyomdaipari Kft. Fekete Attila
A meg nem rendelt kéziratokat és fotókat
B AGYÓ A NNA művészeti konzultáns. B ÖRÖCZFY V IRÁG művészettörténész. D ÉKEI K RISZTINA művészettörténész, a Magyar Narancs külsős munkatársa.
G ELLÉR K ATALIN művészettörténész, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézet munkatársa.
G ERMAN K INGA művészettörténész, a MOME adjunktusa. G OPCSA K ATALIN művészettörténész, a Bakony Múzeum (Veszprém) munkatársa.
G ULYÁS B ORBÁLA művészettörténész, a MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének munkatársa.
G YŐRFFY L ÁSZLÓ képzőművész, Kállai-ösztöndíjas. H EMRIK L ÁSZLÓ műkritikus, a LUMÚ munkatársa. H ORNYIK S ÁNDOR PhD, művészettörténész, esztéta, a MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének munkatársa.
S ZIRÁNYI I STVÁN képzőművész, művészeti oktató. S ZOMBATHY B ÁLINT képzőművész, művészeti író. S ZTOJKA K ATA művészettörténész. TOLNAY I MRE DLA, képzőművész, művészeti író.
gondosan kezeljük, de értük felelősséget nem vállalunk. A lapban közzétett fotókat nem küldjük vissza. A megjelent szövegek másodközlése csak az Új Művészet és a szerzők jóváhagyásával lehetséges. © Új Művészet © Szerzők Honlap: www.uj-muveszet.hu
HU ISSN 08662185
uM-2009-11-november-04.indd 60
2009. 10. 29. 16:14:08