Tisztelt Olvasó! Nehéz id szakot élnek a kisiskolák! A nehéz anyagi helyzet minden területre kihat, így az iskolák m ködésére is! Bízunk abban, hogy azon szül k, akik iskolánkba íratták gyermeküket, tanulónk képességeihez mért megfelel fejl dését tapasztalták. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy a t lünk távozó gyerekek túlnyomó többsége megtartja az általános iskolai eredményét, több esetben javít azon, országos versenyeken kimagasló eredményt érnek el iskolánkban, vagy új intézményükben. Természetesen csodát mi sem tehetünk! A szül i ház, a pedagógusok és a tanulók együttm ködése nélkül munkánk során csak részsikereket érhetünk el! Szerencsére egyre több szül gondolkodik úgy, hogy iskolánkba íratja gyermekét (mára elenyész a más iskolákba íratott gyermekek száma). Nem kerülhetem meg azonban a szül k által többször feltett kérdést, mely szerint: Meddig lesz Somogyszobon 8 osztályos iskola? A kérdésre a válasz nem egyszer ! Én azt gondolom a lehet ség adott, csak azzal mindenkinek élni kell! Mi minden er nkkel azon tevékenykedünk, hogy Somogyszobon még sokáig legyen 8 osztály! Intézkedéseinket miden esetben ez alapozza meg, még akkor is, ha ez esetenként megszorításokkal párosul. Kívülállóként lehet, hogy én is kételkednék, azonban van egy vitathatatlan bizonyíték: Iskolánkat folyamatosan fejlesztjük, padokra, bemutató eszközökre pályázunk, 2007-ben megvalósítottuk a ma még nagyon ritka, a legmodernebb technikát felvonultató interaktív terem kivitelezését (flex-kamera, nyelvi labor, az Audióvizuális berendezések teljes skálája, Internetes e-tananyag használati lehet ség, stb.). Abban az esetben, ha „hátralév napjainkat számlálnánk”, minden bizonnyal nem kezdenénk bele ilyen nagy horderej , id t és energiát nem kímél projektbe. Természetesen Önökön is múlik, kedves szül k…
Vajon elhiszik nekünk, hogy azonos min séget, esetenként többet tudunk nyújtani? Remélem igen, mert a szívemhez oly közelálló Somogyszob és iskolájának jöv je Önökön is múlik!
Az eredmények tükrében megállapítható, hogy iskolánk országos (!) szinten is megállja helyét! Bízom a Somogyszobi emberekben, és bízom kollégáim tenni akarásában, jó munkájában, mely megalapozza bennem a hitet, mely szerint még sokáig lesz nyolcosztályos iskola településünkön! Újságunk kiadásával nem kétségek keltése volt a célunk, sokkal inkább a megnyugtatása, továbbá a közölt írások által mindannyiunk hitének meger sítése!
végül álljon itt az országos kompetenciamérés két eredménye, melyb l a fels nél a bal oldali oszlop mutatja helyünket az országos, a jobboldali a települési iskolákhoz viszonyítva (Els vonal felülr l). Az alsó ábrán a települési iskolákhoz viszonyított mutatók láthatók. Jól látható, hogy az alsó sáv (ez mutatja a mi iskolánkat) jóval el rébb áll, a felette lév országos települési átlaghoz viszonyítva. Hely hiánya miatt itt b vebb magyarázatra nem nyílik lehet ségünk! A grafikonok az országos kompetenciamérésb l származnak (központi, hiteles kiadvány).
Végül szeretném megköszönni a beküldött írásokat! Továbbra is várjuk volt diákjaink visszaemlékez írásait! UIjvári Tomor igazgató
A Táncsics Gimnázium Igazgatójának írása A kaposvári Táncsics Gimnázium nyolcadikos beiskolázási átlaga az elmúlt öt évben 4.6 volt. Ebb l természetesen következik, hogy a Somogyszobról hozzánk érkez diákok valamennyien kiváló képesség , jó el képzettség tanulók. Tapasztalataink szerint jól állnak helyt itt a gimnáziumban is. Meg rzik korábbi tanulmányi eredményeiket. Viselkedésükre sincs panasz, komoly, intelligens fiatalként töltik itt az éveiket. Céljaikat is elérik, hiszen szinte valamennyien sikeresen folytatják tanulmányaikat a fels oktatásban. Re thy Ferenc igazgató
Tartalom 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.
El szó / Re thy Ferenc, a Táncsics Gimnázium igazgatójának írása . Krénusz Ern , az Eötvös Loránd M szaki Középiskola pedagógusának írása / Magyar Ádám és Luketics Milán írásai. Diseri Dóra visszaemlékezése. Miksó Anett: „Az elt nt id nyomában” / Kiss Péter István emlékezése. / Borsfai Dóra: Az általános iskolámban eltöltött évekr l. Németh Attila emlékezése / Káldi Attila: Kedves iskolám, Tisztelt Olvasó. Háklár Attila visszaemlékezése. Bogdán Szabolcs és Dombi Boglárka emlékezése. Nagy Annamária emlékezése / Berta Antal Iskolánk honlapcíme: www.iskolank.vilaga.hu és www.somisk.sulinet.hu
A lapot kiadta: Somogyszob Községi Önkormányzat Általános Iskola és Napköziotthonos Óvodája
2 Krénusz Ern , az Eötvös Loránd M szaki Középiskola pedagógusának írása Osztályomba az Önök iskolájából öt tanuló jár, akik eddigi tanulmányi eredményükkel az osztály legjobb tanulói közé tartoznak (Luketics Milán, Péter Máté, Pintér Szabolcs) lll. évfolyam els félévében jeles eredményt értek el. A másik két diák (Veszner Péter, Nyerges Ferenc) is bizonyítványt mondhat jórend magáénak. A fiúk a tanulás mellett a közösségi munkából is kiveszik részüket, és magatartásukkal sincs probléma. Ha tartják tanulmányi eredményüket, mind az öten egyetemen, illetve f iskolán folytathatják a középiskola befejezése után tanulmányaikat. Az eddig általam iskolánkban tanított somogyszobi diákokról elmondhatom, hogy jól felkészülten érkeztek az általános iskolából és az ottani jegyeiket nálunk is meg tudták tartani. Krénusz Ern llI. A osztályf nöke Kaposvár 2007.02.12.
Magyar Ádám visszaemlékezése
Magyar Ádám Nagyon örültem a felkérésnek és természetesen szívesen elmondom a véleményem! Nem vagyok híve a fennkölt , nagy szavaknak , ennek ellenére mégis egy idézettel indítanék : "Nem az számít honnan jöttél , hanem , hogy hová mész!" szintén szólva a társasági életet tekintve a gimnáziumban semmiféle hátrányom nem származott abból , hogy Somogyszobról mentem a "nagyvárosba"! Semmilyen megkülönböztetésben nem részesültem , hiszen egy nagyon komoly , jó gondolkodású közösségbe kerültem. Nem utolsó sorban az is igaz , hogy az osztályom java része vidéki... A tanulmányi része sokkal összetettebb
dolog , mint maga a beilleszkedés! Itt is leszögezném ,hogy semmiféle hátrányom nem adódott abból , hogy falusi iskolába jártam! Én úgy gondolom , hogy azzal a tanári karral amellyel a Somogyszobi Általános Iskola rendelkezik , lehet messzire jutni az életben! Az általános iskolában mindenki egyenl esélyekkel indul , mindenki a saját elvárásait viszi véghez a 8 év alatt , valaki tudatosan alakítja az életét valaki pedig hagyja , hogy sodorja magával ár... Mikor 8. osztályos tanuló voltam , még nem tudtam , hogy mit is várok az élett l , ennek ellenére belevágtam abba a feladatba , hogy elvégzem a Táncsics Mihály Gimnáziumot! Ma 18 éves vagyok és egy percig sem bántam meg , hogy annak idején a tanulást választottam a mulatozás helyett! Van egy dolog - a bizonyítási vágy - amivel az ember akarva akaratlanul szembesül ha faluból megy városba! Én is így indultam , aztán mivel a társaság úgy állt a vidékiekhez ,hogy egyenl rangú partnernek fogadta el ket! Onnantól kezdve magamnak és a volt tanáraimnak akartam bizonyítani , hogy megállom a helyem a választott intézményben. A tanári kar Somogyszobon az én véleményem szerint nagyon felkészült és segít kész volt mindig , ha bármiféle segítséget kértem azt megkaptam és úgy gondolom , hogy emberileg is közelebb álltak hozzám , mint pl a gimnáziumban... Sokszor az embernek eszébe jut , hogy miért kap 5-öst én meg miért csak 4-est... ugyanazokra a jegyekre... de ilyenkor mindig arra gondol az ember , hogy az életben is kapunk néha pofonokat az iskola miért lenne más? Mindennap elmegyek az Iskola el tt és sokszor eszembe jutnak a régi cimborák és az órák , meg minden apró csínytevés ami történt! Én büszke vagyok rá , hogy ebbe az Iskolába járhattam és úgy gondolom , hogy ma nem lennék az a valaki , aki vagyok , ha nem ide jártam volna... További terveim között a Budapesti M szaki egyetem - Vegyészmérnök , illetve Biomérnök Kara az ami szerepel! Életcélom , hogy Gógyszervegyészmérnök legyek! Somogyszob , 2007. Január 16. Magyar Ádám
Luketics Milán emlékezése Luketics Milánnak hívnak. 1997 és 2004 között a Somogyszobi Általános Iskola tanulójának mondhattam magam. Egyértelm volt, hogy ebbe az intézménybe iratnak be a szüleim, egyrészt bátyám okán aki ekkor már az ötödik évfolyamot taposta, másrészt a falu lakója vagyok, pár lépésre az iskola kapuja. Felmerült az évek során többször is (de legalább kétszer), hogy az ötödik osztályt már valamelyik nagyatádi iskolában kezdem. Mindannyiszor ellenkeztem, a sok negatív kritika ellenére – ami legtöbbször bosszúból jött egyesekt l – nagyon jól
Suliszáj
éreztem magam ott, ahol vagyok. Fontos volt számomra a sport, amihez minden feltétel adott volt és többek között foci, kézilabda, atlétika, majd asztalitenisz foglalkozások tarkították délutánjainkat. Igaz, akkoriban nem nagyon tudtam felmérni milyen színvonalú is ott az oktatás, de utólag megállapíthatom, kifogástalan. Nyugodt szívvel
Luketics Milán összehasonlítható bármelyik városi iskolával. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az évr l-évre megrendezésre kerül matematika-, német nyelvi-és sportversenyek ahol az iskola tanulói kit n eredménnyel szerepeltek. Felkészülésünket hatalmas mértékben segítették a fejlesztések, a légkör folyamatos jobbá tétele, ami szilárd alapot biztosított a sikeres munkának. Visszatérve rám. Tanulmányi éveimet rendre sikerült jó eredménnyel zárnom, ami természetesen elengedhetetlen a kés bbi érvényesüléshez. Hiába a remek légkör, a min ségi oktatás, ha azt nem lovagolják meg a diákok és elszalasztják a lehet séget, a szebb jöv t. Ahogy közeledett az utolsó elemi osztály, egyre éget bb kérdések kezdtek elhangzani, amivel minden általános iskolás el bbutóbb szembesül. Hova tovább? Mindig vonzottak a m szaki dolgok, az itthon példáján is közel állt ez hozzám. Mondhatnák, már-már szokásos módon bátyám okán – ami azért teljesen nem igaz -, de végül az Eötvös Loránd M szaki Középiskolát választottam, mint középfokú tanulmányaim leend színhelyét. A következ életkép a felvételi napja, délel tt 9 óra. Majd 2 órával kés bb, már a felvételi után. Bizakodó voltam, talán néhány gyengébb lelki pillanatomban magabiztosan kijelentettem, felvettek. Így volt, nem így volt, de tényleg felvettek. Várt rám a következ próbatétel. 2004. szeptember 1., az els tanítási nap. Minden nagyobb volt, mindenkib l több volt mint kis iskolánkban és az új értékrendszer eleinte barátságtalan volt. A beilleszkedés gyorsan sikerült, tényanyagbeli problémáink nem akadtak. Igen, joggal használom a többes számot, ugyanis ebben az évben még négy volt somogyszobi diák választotta azt, amit én. Oszták-magyar közös tanrendszer gépészet-számítástechnika, gépipari technikus kimenettel. Valóságban sem
3
sokkal könnyebb, mint mindezt felfogni. Azt pedig talán sosem akartuk felfogni, hogy eleget sikerült tennünk a velünk szemben támasztott követelményeknek. Eleinte mindenkiben benn van a félsz, „vajon elég vagyok én ide?”. Szerencsére ez a köd hamar felszállott szemem el l és koncentrálni tudtam a továbbiakra. Els évemet kielégít eredménnyel végeztem. Következett a második, ami kicsit nehezebb volt, ráadásul olyan gyorsan repült az id , nem is igazán emlékszem a történtekre. Ma 2007. január nyolcadikát írunk. Én már úgy írom, mint az ELMKI harmadik évfolyamos tanulója. Ahhoz képest, hogy még 1997-t l indultunk az írás elején, most már 10 évvel kés bb vagyunk. Sok minden változott. Sok mindenben változtam. Gyökeres rossz irányú változást viszont nem engedett sem a neveltetésem, sem a tanáraim által elém állított példa ami sokszor útmutatóként szolgált eddigi – rövidke – életem során. Szükségem is lesz ezekre, hiszem nemsokára itt a következ próbatétel. Útban az érettségi felé. Esetleges sikeres vizsgatétel után pedig ha még lesz bennem annyi – amit remélek – akkor irány az egyetem. Eltökélt szándékom a Budapesti M szaki-és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki karára bejutni. Hamarosan elválik mai világban mire elég egy szándék. Mindenesetre a lehet ségem adott. Általános iskolám úgy bocsátott ki az egyel nagyobb bet s életbe, hogy ne érhessen meglepetés és onnan már csak egy aprócska lépésnek t nhessen a valódi nagybet s. Külön büszkeséggel tölt el, hogy új járhatok a jelenlegi iskolában, ha szóba kerül egy somogyszobi diák, akkor szinte mindig pozitív visszajelzés jön a tanárok részér l. Örömmel beszélnek rólunk, egy-egy több éve végzett diákra is vidáman gondolnak vissza. A többi kaposvári iskolában is relatíve nagy létszámban vannak jelen somogyszobi öregdiákok, k is szépen boldogulnak. Kivétel persze mindig van, mint mondtam sok múlik (igazából a legtöbb) diákon is. Döntse hát el mindenki maga, lát-e még kell potenciált egy falusi iskolában, avagy nem nagy jöv t jósol a kistelepülések oktatásának. Luketics Milán 2007.01.17.
Diseri Dóra visszaemlékezése 1993-2001-ig voltam a Somogyszobi Általános Iskola tanulója. Középiskolai tanulmányaimat a kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium német speciális tagozatán végeztem. Jelenleg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karának másodéves esztétika-kommunikáció szakos hallgatója vagyok.
Diseri Dóra Az, hogy egy falusi iskolában tanultam, soha nem jelentett számomra hátrányt. Persze, sokszor találkoztam az el ítélettel, hogy: „faluról jöttél”, de ez bel lem mindig is „csakazértis”-reakciót váltott ki, amely által el re tudtam lépni, meglepetést okozva a sztereotip embereknek. F leg itt, Budapesten érzem, hogy el nyt jelent az a „más” gondolkodásmód, amit otthonról hoztam magammal. Mert egy jó iskolában nemcsak a tananyagot sajátíthatod el, hanem emberséget is tanulsz. Nekünk az általános iskola nemcsak egy intézmény volt, ahová muszájból mentünk el minden egyes hétköznap, hanem valóban a „második otthonunk”. Osztálytársaimmal óvodás korunk óta ismertük egymást, együtt n ttünk fel, együtt voltunk els áldozók, együtt ballagtunk át az iskolába, és együtt is ballagtunk el onnan. Megtanultuk, mi az, hogy közösség, mi az, hogy számíthatunk a másikra. Tanáraink közvetlenek, segít készek voltak, k valóban kiérdemelték a nevel , s nemcsak a tanár terminust. Az, hogy kis létszámú osztály voltunk, egy városi iskola számára elérhetetlen el ny. Mindenki számára biztosítva volt az egyéni kibontakozás lehet sége, soha nem féltünk kérdezni, mert tudtuk, van id a válaszra. Mindenki számított, nem csak egy voltál a sok közül, hanem te, Te voltál: az iskolában mindenki ismert mindenkit. A mi osztályunk számára különösen a Talpraesett úttör és a Sulirádió jelentett nagyon sokat. Azzal, hogy kreativitást, gondolkodást igényl feladatok megoldásait bízták ránk, megtanultuk, mi az, hogy felel sség, határid , közösségi munka. Megtanultunk nem csak az orrunkig látni: a Sulirádióban híreket mondtunk, állandóan m sorokat készítettünk, volt Diákszáj (Friderikusz után szabadon), Desszert (Kepes után szabadon), ünnepi megemlékezések, összeállítások, játékok, slágerlista stb. A rádió stúdiójából szinte úgy kellett
Suliszáj
hazarángatni bennünket. A Talpraesett úttör n az ország legkülönböz bb pontjairól érkezett korunkbeliekkel ismerkedhettünk és barátkozhattunk össze, a Ki mit tud?-ok állandó résztvev i voltunk. A sok program bennünket is aktivitásra késztetett: nem unatkoztunk ebben az iskolában soha, ilyen aktív diákélettel azóta egyetlen iskolámban sem találkoztam. Mert bizony az is kell, a tanulás nem minden. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tanulni jártunk az iskolába. Nem csak tanulni jártunk. A különböz versenyeredmények igazolják az iskola oktatási teljesítményét. Amire én a legbüszkébb vagyok: az arany Kazinczyjelvényem. 8. osztályban bejutottam a Szép magyar beszéd-verseny országos dönt jébe, ahol a 10 aranyjelvényes egyike lettem. A Simonyi Zsigmond Helyesírási Versenyen megyei 5., a „Nyelvünkben élünk” anyanyelvi-kommunikációs versenyen megyei 7. helyezést értem el 2000-ben. 2001-ben a „Regösök húrján” vers- és prózamondó verseny országos dönt jébe jutottam, miután a régióban 3. lettem. A SCRIPTORes Kiadó országos irodalmi pályázatán kétszer is jutalomban részesültem: 1998-ban megyei 2., 1999ben országos különdíjas lettem. Emellett a nyelveket is nagyon szerettem. A Tudományos Ismeretterjeszt Társulat levelez s versenyén német nyelvb l minden évben jól szerepeltünk osztálytársaimmal, miközben a nyelvet is egyre jobban elsajátítottuk. Amikor a Táncsics Mihály Gimnázium német speciális tagozatára felvételiztem, a legjobb el felvételi dolgozatot írtam, így nem kellett felvételiznem. 2003-ban tettem le a német fels fokú „c” típusú, 2004-ben pedig az angol középfokú „c” típusú nyelvvizsgámat. A gimnáziumot kit n tanulmányi eredménnyel végeztem, kit n re érettségiztem, történelemb l emelt szinten. Kiemelked tanulmányi és közösségi munkámért aranykoszorús Táncsicsjelvényt, valamint a Gelléri Emil Alapítvány ösztöndíját is elnyertem. Jelenleg m vészet- és médiaelméletet tanulok az ELTE-n. Nem dicsekvésnek szántam a fenti bekezdéseket, csak tényekkel akartam igazolni, hogy bizony ezt egy kis falusi iskolából is el lehet érni, s ezzel nem vagyok egyedül. Több volt iskola- és osztálytársam is hasonló eredményekkel büszkélkedhet. Falusi iskolában tanulni nem jelent hátrányt. Minden ilyen kis intézmény sajátosságaival hozzájárul az uniformizálódás, a konvergencia folyamatai elleni harchoz. Ha ezek elt nnek a magyar oktatási rendszerb l, tömegintézmények tömeggondolkodást fognak termelni csak azért, mert az gazdaságosabb. Diseri Dóra 2007. január 22. - Iskola a gyermekekért, gyermekek az iskoláért! -
4
„Az elt nt id nyomában” Miksó Anett emlékezése
Miksó Anett Már több, mint húsz éve, hogy el ször ültem be els osztályos kisdiákként a somogyszobi Általános Iskola padjába. Bevallom, nem minden pillanatra emlékszem kristálytisztán, arra az örömre viszont határozottan emlékszem, amit akkor éreztem, mikor tudatosult bennem: tudok olvasni. Aztán jött az írás, a számolás, a rajzolás..., megannyi új felfedezés. Rengeteget köszönhetek, köszönhetünk, alsó tagozatos osztályf nökömnek, Németh Ferencné tanárn nek, akinek vitathatatlan szerepe volt készségeink kifejlesztésében, és aki mindig játékosan, szórakoztató módon, mindig kedvesen próbálta belénk plántálni a kötelez t, ugyanakkor gyakorlati tudásunkat is er sítve bevezetett bennünket egyéb „tudományokba”, minket, lányokat például a varrás rejtelmeibe. A fels tagozatba kerülve eléggé megillet dötten vettük tudomásul, hogy a maga körül tekintélyt parancsoló, a folyosókon mindig méterrúddal közleked , szigorú matematika tanár, Beke Pali tanárúr lesz az osztályf nökünk. Az évek során aztán bebizonyosodott, hogy a zord küls kedves, érz szívet takar, aki csak a javunkat akarja, így utólag még az osztákyf nöki óra keretén belül megtartott plusz matematika órák is megbocsáthatóak. Számomra különösen hasznosak voltak ezek az órák, talán ennek nagy szerepe volt abban, hogy a kés bbiekben, középiskolámban, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban matematika tagozatos osztályba kerültem, és ahol kételyeink ellenére is világossá vált, hogy mi falusi iskolából érkez k is fel tudjuk venni a versenyt a városi iskolából érkez társainkkal, s t, akár az osztály élvonalába is tudunk kerülni. A matematikával a kapcsolatom olyannyira szoros maradt, hogy érettségi után sikeres felvételi vizsgát tettem, és a
budapesti Pénzügyi Számviteli F iskolán (ma Budapesti Gazdasági F iskola) folytattam tanulmányaimat, ahol közgazdász diplomát szereztem. A nagybet s életbe kilépve 1 hónappal a diplomám átvétele után felvettek életem els munkahelyére. A következ években pénzügyi területen próbáltam kamatoztatni tudásomat. Az állandóan bennem munkálkodó tudásszomj azonban nem csillapodott, így beiratkoztam az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Jogi Továbbképz Intézetébe, ahol a munkámmal párhuzamosan folytatott tanulmányaim eredményeképpen két év után jogi szakokleveles közgazdászként másoddiplomát szereztem. Az élet két és fél évvel ezel tt Párizsba sodort, ahol ismét tanulásra adtam a fejem, ezúttal a francia nyelvvel ismerkedem a Sorbonne egyetemen. És hogy mit adott nekem az általános iskolám? Az alapokat, a tanulás szeretetét, színvonalas oktatást, nem utolsósorban „friss leveg t”. Ha erre gondolok, még az egykori testnevelés órák elején kötelez általam nem annyira kedvelt - 12 perces futás kínjai is felejthet k. Köszönet minden volt tanáromnak áldozatos munkájáért, végtelen türelméért. Miksó Anett 2007. január 22.
Kiss Péter István visszaemlékezése
Kiss Péter István Kiss Péter Istvánnak hívnak 1984-1992-ig voltam a somogyszobi általános iskola tanulója. A nyolcadik osztály elvégzése után a dombóvári Udvari Vince Szakmunkásképz tanulója lettem,amit jó eredményekkel végeztem.1998-ban pedig mestervizsgát tettem. Az érettségi vizsgát a nagyatádi TIT alapítványi iskolában szereztem. A kitartó tanulásnak és a jó tanáraimnak köszönhetem,hogy 2005 szeptembert l az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának Társadalombiztosítási szakos hallgatója lehetek. A tanulmányaim mellett 1996 óta dolgozom. A munkahelyeim közül említésre méltó /több id t töltöttem/ MÁV Vasútvill KFT, DÉVGÉP KFT, RinyaDombó menti Vízitársulás, MÁV Er sáramú Osztály Mérnökség. A MÁV-tól
Suliszáj
tevékenységkiszervezés útján kerültem ismét a Vasútvill KFT-hez ahol ma is dolgozom. Családot még nem alapítottam. A szabadid m nagy részét a tanulás foglalja le. Kedvenc id töltésem az internettel/informatikával kapcsolatos dolgok,foci, autó-motorsport. Mivel már aktívan nem focizok így a helyi csapat vezet ségében vállaltam szerepet. Nagy tervünk a csapat körüli élet fellendítése. A jöv re nézve csak az egyetem elvégzésére tudok gondolni egyenl re tovább nem látok. Kiss Péter István 2007. január 23.
Az általános iskolámban eltöltött évekr l Nem is tudom hol kezdjem a történetet. Az els és egyben a legfontosabb dolog, amit írhatnék, az az, hogy az életemet rengeteg élménnyel gazdagították az általános iskolámban eltöltött évek. A Somogyszobi Általános Iskolában eltöltött évek. Most már 20 éves vagyok és jelenleg Budapesten tanulok az Általános Vállalkozási F iskolán. Hogy jutottam el idáig?! Nagyon sok szorgalomra és kitartásra is szükségem volt, de emellett természetesen rengeteget köszönhetek az alapoknak, amit általános iskolában kaptam. Már alsó osztályban sem csak a tanulásra koncentráltunk, hisz egy színjátszó szakkör tagjaként megismerkedhettem a színpaddal, mely további életemben is rendkívül fontos szerepet töltött be. Az ország különböz pontjaiba eljutottunk a színjátszás segítségével, és több alkalommal is sikeresen szerepeltünk színdarabjainkkal. Szerencsésnek érzem magam, mert a mi osztályunk nagyon remek kis csapattá alakult, ezt azóta sem felejtettem el. Aztán a fels osztályokban jöttek az új tantárgyak, az új tanárok. Minden új volt, de hamar megszokhattuk a változást a tanáraink segít készsége miatt. Úgy érzem, hogy egyáltalán nem szenvedtem hátrányt amiatt, hogy egy falusi iskolába kellett járnom, mert itt is megkövetelték a tananyagot, szakszer órákat hallgathattunk. Azt mondhatnám, hogy a tanárok is közvetlenebbek a diákokkal, és több figyelmet is nyújtanak. Az iskolai felszerelésben sem volt sosem hiány. Nálunk is volt informatika terem, nyelvi labor, tornaterem, menza. Tanárainkhoz mindig bizalommal fordulhattunk, ha problémáink akadtak akár a tanulás, akár a magánéltünk terén. A tanítás is mindig színvonalas volt. Nem emlékszem olyanra, hogy valamelyik tanárunk is felkészületlenül érkezett volna az órákra. Akkoriban persze nem nagyon szerettük az olyat, ha túl nagy szigort követelt
5
valaki, de már tudom, hogy ez nagyon is fontos és így volt ez rendjén. Iskolánkban suli rádió is m ködött, melynek vezetésével a mi osztályunk foglalkozott 2 éven keresztül. Erre mindig szívesen emlékszem vissza. Sokat készültünk, hogy minél színesebb szórakoztassuk a rádióm sorokkal diákokat. Nagyon szerettem ezt csinálni, és lehetséges, hogy még valaha hasznom is válhat ebb l a kis megszerzett gyakorlatból.
Borsfai Dóra A tanulás mellett, minden évben rengetek programmal szórakoztatott minket az iskola. Ezek közül kiemelném az évente megrendezett nagyszabású Ki Mit Tud? versenyt. Azért is volt ez jó vetélked , mert nem csak somogyszobiak versengtek a különböz kategóriákban, hanem más településekr l, városokról is érkeztek tehetséges fiatalok. Én nagyon szeretek táncolni, így minden évben indultam a Ki Mit Tud?- on, ebben a kategóriában. Ez kiváló alkalom a tanulóknak, hogy megmutathassák, hogy miben tehetségesek. Nekem is sokat számított a továbbiakban, hogy már rendelkeztem színpadi gyakorlattal és nem kellett rettegnem, ha táncolnom kellett sok ember el tt. Emellett rengeteg élményt jelentett számomra a szintén évente megrendezett Talpra esett Talpraesett. Ennek az országos vetélked nek a dönt je, mindig a mi kis falunkban volt. A verseny mellett, egész napos program várta az érdekl d ket. A diákok itt is megmutathatták a közönségnek, hogy miben jók, illetve a híres popsztárok fellépése mellett, este t zijáték szórakoztatta a vendégeket. Szerintem nem sok városi iskola büszkélkedhet az ilyen remek rendezvényekkel, pedig a mi iskolánk Somogyszobon van! Nem városban! Nyolcadik osztályban pedig választanunk kellett, hogy a továbbiakban ki hol szeretne tanulni. Én a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium és Szakközépiskola mellett döntöttem. Sikeres felvételi után ebben az iskolában folytattam tanulmányaimat. A többi osztálytársam is sikeresen
Suliszáj
megbirkózott a felvételivel, így mindenki folytathatta útját abban az irányban, amit szeretett volna. A szakközépiskolába megálltam a helyem és biztos vagyok abban, hogy ezt f két a Somogyszobi Általános Iskolában eltöltött évek alapozták meg. Már ott megtanították nekem, hogy igenis tanulni kell és meg kell felelni az elvárásoknak akkor is, ha ez nem mindig olyan egyszer . A középiskolát is sikeresen elvégeztem, most pedig az ÁVFen tanulok, és ezután is szeretnék még egy szakot levelez tagozaton elvégezni. Úgy érzem, hogy valóban nagyon sokat köszönhetek annak a nyolc évnek, rengeteget pozitív dolgot kaptam az iskolámtól! Azóta is, ha találkozom a régi osztálytársakkal, boldogan idézzük fel a múltat! Nekem nagyon sokat jelentettek azok az évek, az iskola, a tanárok, az az id szak! Életem egyik legszebb szakaszát életem át akkor és ezt biztosan nem fogom sosem el felejteni!
álljunk a többiek el tt, ami többé- kevésbé talán sikerült is. Igyekeztünk megfelelni az elvárásoknak. A továbbtanulásom során nem vettem észre, hogy hátrányt jelentett volna az, hogy Somogyszobon végeztem el az általános iskolát. Véleményem szerint az, hogy valaki hol végzi az általános iskolát, nem sokban befolyásolja a jöv jét. A jöv jét mindenki saját magának alakítja, persze ehhez célok kellenek. A cél elérésére pedig, türelem, kitartás és rengeteg energia és valamikor sok-sok lemondás. Igazából el nyét sem éreztem annak, hogy Somogyszobon végeztem. Talán el nyként tapasztaltam az életem során azt, hogy faluról származom és falun ( Somogyszobon ) n ttem fel, hogy sokkal nyitottabb és barátságosabb vagyok az emberekhez, mint aki nagyvárosban, ( Budapesten ) n tt fel. Sokan mondják, hogy ez nem feltétlenül el ny, de én feltétlenül annak tartom.
Borsfai Dóra Somogyszob, 2007. január 24.
Sok szép emlékem van az általános iskolai éveimr l, többek közt az els gyerekszerelem, a vándortáborok felejthetetlen gyaloglásai, az iskola legendás tanárai - Rátky Iván bácsi és s Pistikéje, Beke Pali bácsi és a méterrúdja, Spanics Ági néni „ Óhaj, sóhaj, kívánság, panasz? „ kérdése péntekenként az értékeléseken. Az úttör ünnepségek, az akadályversenyek, a sportversenyek. Órákat lehetne írni és beszélni a jó és a kevésbé jó élményekr l.
Németh Attila emlékezése
Remélem segítettem! Sajnos állandó id zavarban és késésben vagyok, így csak ennyi futotta t lem jelenleg. Jó érzés volt visszaemlékezni. Üdvözlettel: Németh Attila Budapest, 2007. január 10.
Németh Attila Németh Attila vagyok, 32 éves. Budapesten élek és a BRFK-n dolgozom, jelenleg mint ügyeletes tiszt. 11 éve vagyok rend r. Az általános iskolát követ en a nagyatádi Ady Endre Gimnáziumban végeztem 1993-ban. A Rend rtiszti F iskolát 1997-ben kezdtem és levelez n 2000-ben fejeztem be, végzettségem – b nügyi tiszt. Másodállásban zenével, zenéléssel, énekléssel, karaoke-val, discoval és rendezvények hangosításával foglalkozom. Mint az ismeretes, az öcsém és én egy eléggé speciális helyzetben voltunk annak idején a Somogyszobi Általános Iskola tanulói, ugyanis szüleink az iskolában tanítottak és jelenleg is ott dolgoznak. Ezen felül még speciálisabb volt az, hogy az öcsémnek és nekem is az édesapánk volt az osztályf nökünk. Ez a helyzet egyáltalán nem járt el nyökkel, s t. Persze ezt gyerek fejjel nehéz volt megérteni, de ma már ugyanúgy járnék el én is, mint annak idején apu. A helyzetünkb l adódóan mindenben sokkal magasabb mérce volt elém, elénk állítva, mint osztálytársaink elé. Példaként kellett, hogy
Kedves Iskolám,Tisztelt Olvasó! Káldi Attila vagyok, 1987. és 1995 között jártam a Somogyszobi Általános Iskolába. Az igazat megvallva nem tudok olyan földhözragadt gondolatot, konkrét tételt, bebiflázott szabályokat felsorakoztatni mely életem további szakaszaiban „jokert” jelentett volna. Még akkor sem ha úgy érzem mint közép-, mint f iskolán hellyel közzel megálltam a helyem, és eközben büszkén mondogattam ”Igen.. Én Somogyszobon végeztem az általánost”. Nem szeretem a “jó alapot kaptunk” kifejezést, mert félek közhellyé válik. Pedig nem az, inkább ez a legpontosabb helyzetértékelés. Nagyon jó tanáraim voltak, köztük Édesanyám is. Kinek köszönhet en egy nagy marék reálvérrel, és egypár három-iránypontos “térbeli” rajzzal a tarsolyomban az Eötvös Lóránd M szaki Középiskolában folytattam tanulmányaim. Majd a technikusi után a Budapesti M szaki F iskola Gépészmérnöki Karát végeztem el, ahonnan kikövezett út vezetett a
6
régészeti ásatás irányába. Másfél éves mérnöki kitér t (Szegedi Közlekedési ismét a Társaság) követ en “szakmában”, egy angliai hotel mosogató gépe mellett managerkedem, ahonnan ezt az emlékezést is írom. 1995 érdekes évjárat volt az iskola eletében. Ugyanis az els melyben a 4., 6., és 8-dik osztályos tanulóknak év-végi vizsgán kellett számot adni tudásukról. Ez akkoriban gyermekfejjel egy ócska szívatásnak t nt, de utólag belátom hatalmas tapasztalat volt. Így sokakkal ellentétben mi az els vizsgaélményt a tételkidolgozástól az eredmény miatti izgatott várakozásig mar jóval az érettségi el tt átéltük. És ami sokkal fontosabb ennél. Az addig (bocsánat Tanár néni) Antikrisztusként “szeretett” Spanics Tanár nénit olyan (csupa szív) oldaláról ismertük meg, ami gyökeresen megváltoztatta a róla kialakult képet. De ha már itt tartunk. Reál mivoltomból kifolyólag soha nem szerettem a magyart, de megcáfolnám a bevezet ben foglaltakat egy szabállyal, melyre azóta is harapok. Valahogy így hangzik: “az e-köt hangzó mindig az állítmány után van”. Az alföldet járva már-már kezdtem elhinni hogy ez a szabály nem is létezik. De a neten utánakeresve rájöttem hogy mégis. Csak nekik nem volt Spanics Tanár nénijük. A legnagyobb ajándék mégiscsak, amit azóta köszönök az intézménynek az OSZTÁLYOM. Nagybet vel. Irgalmatlanul szerencsésnek tartom magam amiatt, mert egy ilyen közösség tagja lehettem, és a barátságot mint fogalmat rajtuk keresztül definiálhatom. Igazából ha az a közhely jut eszembe, hogy az ember a barátait megválaszthatja, a családját nem, megint szembe kerülök önmagammal. Nem választottam, kaptam ket, és testvéremként szeretem mindegyik jüket. A kaposvári új környezetben eleinte csak azt tapasztaltam, hogy ezen ragaszkodás volt osztályomhoz középiskolás társaim körében nem teljesen általános. Ma már tudom, hogy egyedülálló. Fogalmam sincs miért alakult így. Talán egy hó-futta 79-es szilveszteren a kultúrházban 10 egy néhány pezsg után szüleink úgy gondolták “ebben az évben csinálunk egy jó osztályt”.(?) Nem tudom, de egy biztos. Rajtuk kívül még két ember mindent megtett ennek érdekében. Els osztályf nökünk Detti néni anyai-, és fels s osztályf nökünk Tomor tanár bácsi atyai gondoskodása hozzájárult ahhoz, hogy szinte mindegyikünk várja 2010-et, mert akkor újra találkozhatunk. Ezen emberek barátsága többet ér barmi szabálynál, mellyel bárhol is esetleg egy jeggyel jobbat kaptam volna. Ennek köszönhet en váltam vidám, társasági emberré, munkahelyeimen igazi csapatjátékossá.
Suliszáj
Káldi Attila Visszatérve iskolánk érdemeihez had zárjam soraim egy elég friss történettel. Kaposváron járva mindig próbálok beköszönni középiskolámba csak úgy nosztalgiából. Egy ilyen alkalommal az egyik kedves tanárom szívélyesen üdvözölt, majd feltette az ilyenkor szokásos “mi van veled” protokoll kérdéseket. Majd tovább kíváncsiskodott célirányosan a többi somogyszobi exgépészesekr l. Mindezt anélkül hogy emlékeztettem volna mely faluból származok, és származnak Bánkutiék, Filákék és a többiek, akik a saját évfolyamukon szintén a jók között voltak számontartva. Végül rátért az osztályában tanuló 3 vagy 4 szintén falubeli diákjára, akik (nem nagy meglepetésemre) szintén osztályuk húzóemberei. Ez nem jelent mást csak azt, hogy t lünk nem fogják megkérdezni Tanáraink egy 5, 10,vagy épp egy 15 éves érettségi találkozón, hogy hol is tanultunk annak el tte. Érdekes erre mindegyikük emlékszik. Ez nagy öröm számomra, és hatalmas elismerése annak a munkának, amit egykori tanáraink végeztek és végeznek a mai napig is. Káldi Attila Southend-on sea UK, 2007.02.06.
Háklár Attila visszaemlékezése Háklár Attila vagyok 32 éves egy gyermekem van, Kecskeméten élek. Az ORFK állományában dolgozom, 2001 óta vagyok rend r tiszthelyettes. A Somogyszobi iskoláról nincs rossz emlékem a legels talán Rátky Kati tanár néni aki tyúkanyóként rködött felettünk. Ma is kellemesen élem meg amikor a kis konyhájukban zsíroskenyeret ettünk és teát ittunk, vagy ott vártuk a buszt ha sötét volt mert mindig odafigyelt rám, ránk. Kellemes emlékek törnek fel most bennem: A karácsonyi ünnepélyek visszahozhatatlan hangulata, a játszva tanított olvasás számolás a kis osztálytermünkben, földszinten a folyosó végén.(Remélem megvan még?) Természetesen kellemesen gondolok
vissza Rátky vagy Beke tanár bácsira is aki a nagy méterrúdjával rködött a rend felett. A fels tagozat volt a következ állomás ami nyomot hagyott bennem. Megérkezett Németh Ferenc tanár bácsi aki az osztályf nökünk lett és kés bbi életem meghatározó személyisége. Szigorú de következetes nevelése akkori szemmel nagyon kellemetlen volt, de mai szemmel már tudom mi volt a célja-ha akkor nem is értettem meg. Megpróbált egyenes valamirevaló embert nevelni bel lünk. Véleményem szerint ennek maximálisan eleget is tett. Sorolhatnám a tanárokat kik voltak a kedvencek vagy kik nem de ennek már nincs jelent sége mert ha mai szemmel ket akkor teljesen más nézem aspektusból más a kép mindenkir l. Spanics tanár néni oroszóráitól a hideg rázott ki tudom ez is hozzátartozott az ismeretanyaghoz (Mondjuk ma úgy gondolom inkább a rendszerhez.). Beke tanárbácsi matekórái… Ujvári tanár bácsi rajz és technika órái. Ezeket úgy vártam mint a messiást. Összességében csak kellemesen tudok visszagondolni a Somogyszobi általános iskolára.
Háklár Attila gyermekével Az általános iskola utáni tanulmányaim során nem tapasztaltam negatív megkülönböztetést amiatt ,hogy vidéki kis iskolából jöttem. Ha voltak hiányosságaim azt nagymértékben magamnak és kisebb mértékben az iskolámnak köszönhettem. De ezt a mai napig orvoslom azzal, hogy a lehet ségeimhez képest fejlesztem magam minden olyan területen ami fontos az életemben. Minden kis diáknak azt tanácsolom,hogy tanuljanak mert ha most nem is kés bb hasznát látják. Háklár Attila Kecskemét, 2007. február 25.
Talpra esett Talpraesett országos verseny
7 Bogdán Szabolcs emlékezése
Bogdán Szabolcs A nevem Bogdán Szabolcs! Én 1995ben hagytam el a számomra és számos barátom számára oly sokat jelent Somogyszobi Általános Iskolát. Hogy mit is jelentett nekem az általános iskola, pontosabban a Somogyszobi Általános Iskola? Igazán eddig is tudtam, hogy milyen fontos az alapismeretek elsajátítása, a beilleszkedés egy közegbe, megszokni a rendet, megtanulni, hogy hogyan kell tanulni de, igazán csak most szembesülök ezekkel az egész életünket meghatározó dolgokkal. Ugyanis jelenleg a f iskolás éveim végén tartok ahol 2 hónapos tanítási gyakorlatomat töltöm. Tanítok! Eddig is tanítottam de úgy igazán most kerültem szembe, azzal hogy milyen nagy felel sség a tanári asztal azon másik végén ülni. Minden szó, minden megnyilvánulásunkkal nagyban tudjuk befolyásolni a velünk szemben ül gyermeket. De most nem is magamról beszélnék, hanem az általános iskolámról! Az iskoláról, amire mindig nagy szeretettel gondolok vissza, ahol nagyon szép és számomra sikeres gyerekkoromat töltöttem. Miközben írom ezt a kis levelet is felidéz dnek bennem azok a szép emlékek melyek miatt a mai napig, szívesen térek vissza Tomor tanár bácsi irodájába, az iskola falai közé. Amit nem fogok elfelejteni? Semmit nem fogok! Szívesen gondolok vissza a hétf reggeli matek órákra Erzsi nénivel, ahol a „Bundesliga„ történéseit beszéltük meg Petivel, vagy Marika néni fizika óráira, amiket élveztem és közép, illetve f iskolás éveimben is kitartott a tárgy iránt való érdekl désem. S persze amit nem hagyhatok ki az Feri bácsi testnevelés órái, edzései. Mai napig hallom a tornaterem dübörgését mikor megmérk ztünk a nyolcadik osztállyal, Feri bácsi humorára, ami mindig színt vitt napjainkba. A mai napig, ha az utcán látom Feri bácsit, legszívesebben megállnék és órákig beszélgetnék vele. S nem hagynám ki az els osztályf nökömet sem Detti nénit akire
mint a világ legszebb tanítón jére tekintettünk els sként - persze most is- s figyeltük minden szavát kinek segítségével átestem a tanítóképz ének alkalmassági sz r jén -. Rám még Rátky Kati néni és Rátky Gabi néni –akinél a legjobb eredményemet értem el alsóban nagy hatással voltak. Tündi nénire a napközib l, aki szintén különös figyelmet fordított rám, s azt a kis skót juhász kiskutyát sem feledem soha . Ile néni, Csiszár tanár bácsi, Spanics tanárn , a konyhásnénik a menzáról - azt az ízvilágot mai napig rzöm magamban - …senkit nem szeretnék kihagyni igazából. A táborozásokat Fonyódligeten, az osztálykirándulásokat Zalakaroson… stb. S külön fejezet járna a fels s osztályf nökünk Ujvári Tomor tanár úrnak. Az osztályf nöknek, a pedagógusnak, a barátnak, az igazgatónak, a falú kultúra felel sének. Akihez mai napig hazajárunk, akár pár perc erejéig is de szívesen tesszük. Annyit írnék még hogy köszönet minden tanár úrnak, napközis tanárn nek, tanárn nek akik mind az iskolapadban s azon kívül segítettek, útnak indítottak minket hogy megálljuk a helyünket bárhol ahova az élet sodor minket, oda ahonnan írom ezt a kis levelet. Hol is vagyok? Általános iskola után egy kis kitér vel a Nagyatádi Ady Endre Gimnázium hallgatója lettem, ahonnan hasonló jó érzéssel távoztam Székesfehérvárra ahol Idegenforgalmi technikusként végeztem s megszereztem egy angol középfokú nyelvvizsgát. Jelenleg Gy rben a Nyugat-Magyararországi Egyetem Apáczai Csere János Karon tanító-m vel désszervez ként hamarosan végzek. Mellette az iskola Hallgatói Önkormányzatában, mint programszervez tevékenykedem. Ennyi lenne röviden, de azok az évek, amiket régi iskolánkban töltöttünk, mindig beszélni fogunk. Bogdán Szabolcs Gy r, 2007. február 26.
Dombi Boglárka visszaemlékezése A diákéveim legjobb 7évét a Somogyszobi Általános Iskolában töltöttem. Kikerülve az iskolából már másképp látom az elmúlt éveket. Úgy gondolom egy gyerek életében sokat számítanak az iskolában eltöltött els évek, ezek határozzák meg a kés bbi hozzáállását a tantárgyakhoz, tanuláshoz. Az alsóban eltöltött éveimb l a legtöbbet a színjátszó-kört l kaptam. Akaratunkon kívül rengeteg helyzetgyakorlatba kerültünk, ami pozitívan hatott az akkor szertelen tinédzser korunkra. Meg tanultunk szerepelni, emberek elé kiállni így a kés bbiekben magabiztosabb lett a kiállásunk. Az ezután k vetkez 4 évt l rengeteg mindent kaptam, f ként osztályf nökömet, Marika nénit, akinek hatására már szívesebben jártam be matek órára.
Suliszáj
Dombi Boglárka Osztályunk közössége a mai napig legendásan összetartó, talpraesett volt. Nem titkolom, hogy tanulmányaim nem voltak épp kiemelked k de közösségünkben mindenkinek alkalma nyílt saját tehetségének kibontakoztatására. Nálunk nem volt „ciki” tanulni, s t a jobb tanulók segítettek minket. Nagy élmények voltak az osztálykirándulások, ahol sok mindent láttunk és tanultunk. Kijuthattam Belgrádba az Európai Gyermektalálkozóra, amire Magyarországról Debrecenb l és Somogyszobról mentek diákok. A német nyelvi táborban nem csak szigorú tanulás folyt volt id nk ismerkedni, felfedezni a környéket és az ott kötött barátságok azóta is tartanak. A talpraesett játék versenyfeladatait nagy lelkesedéssel oldottuk meg, igazi csapatmunka volt, aminek az eredménye meg is lett: többször értünk el els helyezést. A Sulirádiót is örömmel formáltuk, a stúdióban eltöltött délutánokra, beszélgetésekre, a sok nevetésre máig szívesen gondolok vissza. A könyvtárban könyvkölcsönzés mellett biztatást, támogatást kaptam Ile nénit l. A 8. évben választani kellett, tanulmányaimat a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnáziumban folytattam tovább, lehet, hogy nem mindenki bízott benne, hogy megállom majd a helyem, de szorgalommal és kitartással sikerült jó eredménnyel leérettségiznem. A gimnáziumi évek alatt bármikor fordultam segítségért régi tanáraimhoz mindig segítettek, amit ezúton is köszönök. Jelenleg a Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai F iskolai kar Ifjúságsegít szakán tanulok kit n eredményekkel. Tanulmányaim során soha nem éreztem azt, hogy bármilyen hátrányom származna abból, hogy „falusi” iskolában tettem le az alapokat, s t a már els félévben f iskolán csoportfelel snek választottak. Azt üzenem minden mostani somogyszobi diáknak, hogy bátran vegyen részt az iskola közösségi életében, mert lehet, hogy ott tudja magát igazán elfogadtatni, értékeit megmutatni. Bízzatok magatokban fogadjátok el tanáraitok tanácsát, segítségét Dombi Boglárka 2007. március 1.
8 Nagy Annamária emlékezése
Nagy Annamária Nagy Annamária vagyok az 1989-1990es tanév végén ballagtam el a somogyszobi ált. isk-ból, a következ tanévben szeptemberben már Kaposváron az akkori 512-es iparm vészti iskola padjában ültem. Az ottani osztály összetétele diákok lakhelye szempontjából nagyon összetett volt. Voltak hozzám hasonlóak akik szintén falusi iskolából jöttek és voltak szép számmal (f leg Kaposvár és Marcali) akik városi ált. iskolába jártak el tte. Jó magam nem éreztem semmiféle nehézséget az ottani tanulmányaim során ami arra engedett volna következtetni, hogy az a falusi iskola hiányos oktatása miatt lenne. Nem egyszer miközben Kapsváron ültem számtan órán eszembe jutott korábbi matematika tanárom (Káldi Zoltánné) által sokat halott mondat miszerint: „Vért fogunk izzadni!” és igen, milyen jó volt odafigyelni (még ha nehéz is volt) azokon a fránya matek órákon. Kés bb Tatabányán a Modern Üzleti Tudományok F iskolájára (közgazdasági szak) jártam és ott is volt el adás amikor vissza emlékeztem erre a pár szóra. Amikor erre gondoltam soha nem rosszallóan jutott eszembe a múlt. Nekem a f iskolán sem volt semmi hátrányom mert falusi iskolában tanultam. Persze tudnám sorolni még a tantárgyakat, hogy mib l milyen plusszokat kaptunk, mert volt ilyen is. Magyar órákon az éppen aktuális ünnepi játékokat, szokásokat (mint pl.: a betlehemezés) mindig betanította nekünk Erzsi néni (Hosszú Lászlóné). Amit aztán így gyakorlatban látva és játszva könnyen elsajátítottuk és megértettük annak mondanivalóját, értelmét, célját. S emellett még a csapatot is jól összekovácsolta. Nagyon jó volt, hogy technika órán ki tudtunk menni a szabadba és a gyakorlati kertben megismerkedve a kerti szerszámokkal elsajátítottuk a konyhakerti növények termesztését. Ez ma egy városi iskolában már teljesen kizárt és a gyerekek egész nap az osztálytermekbe vannak bezárva. Semmiféle szabadban (azaz a friss, nincs szmogtól mentes leveg n) lehet ségük bármilyen tantárgyhoz
gyakorlati tapasztalatot gy jteni. Mókás, és a mi osztályunk nem is büszke rá, volt olyan is, hogy a névjegyünk (8/A A SZTÁR) formában vetettünk virágmagot (hogy az akkori 7-ket 1 év múlva is kisértsük) persze ez a virág soha nem kelt és n tt ki. Én nagyon szívesen emlékszem vissza a csalakúti kirándulásokra is. Amit minden évben a fegyvereser k napján megszerveztek nekünk. Ott mindig, változatlanul paprikáskrumplit f ztünk bográcsban – amit ott úgy faltunk mintha manna lenne - . Ezek igazán falusi iskola adta emlékek… Én szívesen emlékszem vissza ált. iskolai diákéveimre. Azt hiszem a felsorolást az akkor átélt emlékekr l még sokáig folytathatnám de ezen írománynak ugyebár nem ez volna a lényege és az 5 évente rendszeresen megszervezett oszt. találkozókon azt mindannyian ecseteljük, ki-ki a maga módján. A mi régi osztályunk is nemrég tartott egy ilyen összejövetelt és nagyon jó volt hallani arról, hogy volt tanáraink többsége még mindig (jó er ben és egészségben- amit még ezúton is hosszú ideig kívánok nekik) az iskolában dolgozik. Én arra a kérdésre, hogy a falusi iskola tanulói mennyire vannak hátrányban a városi iskolákkal szemben a választ 2 oldalról tudom megközelíteni, hiszen mint már írtam mint egy volt diáknak tapasztalataim vannak err l. De ugyanakkor nekem mint szül nek is van véleményem err l a dologról. Összehasonlítási alapom is van, mert az én két fiam (Valter 11, Gellért 10) Nagyatádra, tehát egy városi iskolába járnak. Elmondhatom nem tanulnak mást mint a somogyszobi barátaik, szomszédgyerekek. A tanulás mássága nem iskolától függ. A nagyatádi iskolában is vannak kevésbé szimpatikus tanárok mint a gyermekeim, mint pedig az én számomra. Az egyik fiam alsó tagozatban különösen jó oktatásban részesült míg a másik fiam tanító nénijének a módszerereivel voltak kétségeim, amik most fels osztályban beigazolódtak. Nekem a somogyszobi iskolában alsótagozatban Rátky Ivánné – Kati néni volt az oszt. fönököm. Úgy gondolom remek nevel volt és sok pluszt kaptunk t le. nem csak tanító volt, hanem egy igazi pedagógus. Az egyik fiamnak dislexia-s problémái voltak, nagyon nehezen tanult meg olvasni. Nem igazán tudott haladni a többiekkel és legf képp az ottani tanítási módszerrel. Én itthon úgy tudtam neki segíteni, ahogy korábban engem is tanított Kati néni. Nekünk ez a módszer sokkal jobb volt… Tehát nem az a lényeg, hogy hol tanul az ember hanem, hogy mit de leginkább, hogy kit l. Úgy gondolom nem lehet általánosítani sem a falusi, sem pedig a városi iskolákat, és nem lehet földrajzi elhelyezkedésük alapján besorolni azokat egy táblázatba. Hogy mennyire így gondolom azt az is bizonyítja, hogy nemrég (egyéb okok miatt) felmerült, hogy fiaim iskolát váltsanak. Ekkor az els ami szóba jött az a somogyszobi iskola volt. Tehát ha csak a venném tanulmányi el rehaladásukat
Suliszáj
figyelembe a gyerekeimnél, nyugodt lelkiismerettel íratnám ket Somogyszobra. k Nagyatádra járnak Annak, hogy iskolába nem más oka van mint a sport. Mindketten versenyszer en sportolnak és jelenleg igazolt játékosok. Edzéseik korai kezdete miatt nehéz lenne az itteni tanulás iskolai mellett a bejárás. Különböz sportversenyeken (ahol mi is érdekeltek vagyunk) találkozom a somogyszobi gyerekekkel. Ilyenkor látom, hogy a sport lehet sége is meg van az idejáró gyerekeknek, ami hiányzik az a kis létszám miatt van. Hiszen ha nem egyéni hanem csapatos sportról van szó nem mindegy az adott testnevel tanárnak hány gyerek közül kell kiválogatnia és összeállítania egy csapatot. Jelenleg egy fittnes terem üzletvezet je vagyok és bátran ki merem jelenteni, nekem semmilyen hátrányom nem származik abból, hogy ált. iskolai tanulmányaimat somogyszobon végeztem. Nagy Annamária Somogyszob, 2007.03.02.
Berta Antal Nagyatádon születtem 1984. november 7én. Általános iskolámat lakóhelyemen Somogyszobon végeztem (1991-1999), majd a Kaposvári Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskolában érettségiztem 2003-ban. Itt végeztem el a Pénzügyi-számviteli ügyintéz technikumot.
Berta Antal A szakközépiskolai évek alatt a somogyszobi ifjúsági focicsapatban játszottam, de az egyetemi tanulmányaim elkezdése miatt abbahagytam. 2004-ben az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen a „Vállalkozás és min ség” szakmacsoportban 5. helyezést értem el. Ezzel automatikus felvételt nyertem a Kaposvári Egyetem Gazdaságtudományi Kar Közgazdasági szakára 2005-ben. Jelenleg a méhészkedés iránt érdekl döm. Az egyetem befejezése után a számviteli szakon szeretnék elhelyezkedni. Berta Antal Kaposvár, 2007. március 3 - Várjuk régi diákjaink további írásait!. -
