Tatay Sándor
Vulkán
TATAY SÁNDOR
Vulkán Regény
2011
© Fapadoskonyv.hu Kft. © Tatay Sándor jogutódja
I
A hegy lakói A hegy, amelynek lakóiról ez a könyv szól, valamikor tűz hányó volt. Azt is mondják a tudósok, hogy néhány százezer vagy millió évvel öregebb az ország összefüggő hegyvonu latainál. Hogy rettenetesen vén, megkopott, megroskadt, az egészen szembetűnő. Tekintsük csak a tetején körbefu tó réteges bazaltoszlopokat. Ráncosak, gyűröttek, komo rak, mint egy nagyon vén ember homloka. Az is tudvalevő róla, hogy az őskori tengerből emelték ki a föld mélyének varázsos erői. És ha a lábánál elnyú ló, nagy tó felől tekintesz rá, valóban vízből felbukkant tengeri szörnynek vélheted… Persze csak borongós na pokon, gyorsan futó felhőkkel a válla körül. Mert ha verő fény éri az oldalát, akkor a lankás részein elnyúló szőlők szép rendje megnyugtat, és a szőlők közt elszórt, fehér házak tündöklése becsap… Ki ismeri a föld mélyében rejtőző, fel nem mért erők szándékait? Ez a vulkán egyszer újra kitörhet. Ki gondol erre manapság? Senki. Egy azonban bizonyos: e hegy ősi lakóinak az élete minden más halandó életénél jobban tanúskodik róla, hogy hitvány és ingatag réteggel borított tűzgolyón taposunk. Pedig abban az időben, melyben a következő események itt lejátszódtak, mindannyiunk előtt nyilvánvaló volt, hogy talpunk alatt a poklok tüze ég. 1945 Mikulás-estéjén az óriás sziklaoszlopok tövébe épült turistaházban, egy ernyős petróleumlámpa fényé nél, némán ültek egymással szemben Fü Gábor és fele 5
sége, az évek óta jóformán teljesen elhagyott turistaház kezelői. Ágnes, az asszony már a hetedik telet töltötte ebben a házban, de hogy Fü Gábor, az egykori könyvtá ros idekerült, az az utolsó háborús év értelmetlen fintora volt. Számára a közelgő tél tele volt titkokkal. Az ablak alatt megzörrent valami. Mind a ketten ijed ten felfigyeltek, mert az elmúlt évek rémei az idegekben s a magános erdei ház körül, a bokrokban még ott buj káltak. Gábor felkapta a súlyos fényképezőgép-állványt, mely bőrtokba húzva olyan volt, mint egy gumibot. El határozta ugyanis még a nyáron, hogy nem tart fegyvert a háznál, mert abból semmi jó nem származik. Ezzel a bőrhuzatos szerszámmal, ha fejbe is vág valakit, az nem hal meg, csak elszédül, és az orrára bukik. Fegyverével az ajtóhoz állt. Ott állt mozdulatlan vagy két percig, akkor ugatás hallatszott, de olyan volt ez, mintha a pokol ku tyái ugattak volna, mintha a hegy gyomrából hallatszott volna az ugatás. Ágnes hangosan felnevetett. – A róka ugat! Talán mérgében, hogy nem talál barom fit a ház körül. Vagy panaszkodik a korai hó miatt. Gábor visszaült helyére. Az asszony előtt kötés volt, a férfi előtt kitárt könyv, de mindketten előrekönyökölve egymás arcába néztek. Az elmúlt nyáron alig volt egy-két vendég a házban, s az ősz beállta óta állandóan egyedül voltak. Újság nem járt hozzájuk, rádiójuk nem volt, a világ hírei rettenetesen eltorzulva, elnyomorodva, félelmes ál lapotban jutottak el hozzájuk. Ezeknél jobb volt az üvöltő szelet hallgatni, jobb a róka vészes ugatását. Mióta az esték megnyúltak, órák hosszat nézték így a lámpa sápadt fényénél egymás arcát. December ötödi 6
kén, mint sok minden ezen a télen, ez a játék is félelmessé vált. A mozdulatlanságban elfáradt szemek többet láttak, mint amit szemnek látni szabad, és másképpen láttak, és így történt, hogy megijedtek egymás arcától. Most mind a ketten úgy érezték, menekülniük kel lene ebből a szobából. Menekülni, de hova? Ki a havas erdőbe? Ágnes felállt, a homlokához nyúlt, s amit mondott, úgy mondta, mintha valami veszedelmessé vált helyzetből ki utat talált volna. – Tudod, mit? Öltözz fel Mikulásnak. – Mikulásnak? – Igen, ma Mikulás-este van. Elmegyünk, valakit meg lepünk. Valahol a hegyben, ahol gyerekek vannak, majd örülnek. Viszünk süteményt meg aszalt szilvát. Akasz tott szőlőnk is van még, diónk is. Mivel más kiút nem volt abból a kátyúból, melybe ju tottak, Fü Gábor valóban felöltözött Szent Miklósnak. Először egy hálóinget adott rá Ágnes, olyan hosszút, hogy a csizmája szárát majdnem bokáig takarta. A ruhája fölé vette ezt a hálóinget, hogy ne fázzék, s ezáltal széles lett, tekintélyes az alakja. Derekát átkötötte egy vastag, fényes selyemszálakból font ejtőernyőkötéllel. Ezt a kö telet a rommá lőtt Budáról hozták, mert a sors különös kegyetlenségéből ott töltötték az ostrom idejét, s nekik is jutott azokról a vérvörös ernyőkről, melyekkel ágyúgo lyókat küldtek a németek a körülzárt városba, s melyektől olyan volt ostrom után a meggyalázott táj, mintha meg annyi sebből vérzett volna. A nyakába karácsonyfára való, aranyszínű láncot akasz tottak. Egy ötkilós tasakra ezüstpapírból széles keresztet 7
ragasztottak. Ez lett a szent püspök süvege. A szakálla annak a birkának a gyapjújából készült, melyet szüretre vágtak le. A jelmez olyan jól sikerült, hogy maguk is mindketten elcsodálkoztak rajta. Nem volt benne sem ijesztő, sem nevetnivaló, inkább tiszteletet és áhítatot kelthetett ab ban, aki látta. Bundát vett magára Ágnes is, és talán először, mióta az ostrom után visszaérkeztek, magára hagyták a házat sötét este. Nagy hó volt ebben az évben már Mikuláskor, a fe nyőfák ágai ropogtak a súlya alatt. Gábor esetlenül lép kedett hatalmas csizmáiban. Könnyű félcipőhöz és par ketthoz szokott a lába, legfeljebb a nyurga létra fokaihoz a könyvespolcok között. Mert Gábor könyvtáros volt az ostrom előtt egy híres pesti gyűjteményben. De az a gyűj temény elhamvadt, utolsó darabjáig. Annak a szörnyű esztendőnek ilyen ostoba tréfái voltak, hogy Fü Gábor, a könyvtáros, idekerült férjnek és favágónak ebbe az eldu gott, erdei házba. A fogyó hold keskeny kiflije lenyugodott, még a nappal együtt. A hó azért világított volna valamit, ha nem szállt volna le rájuk éppen egy alacsony járású, vastag felhő. Amint mentek a sziklák alatt, a keskeny erdei úton, alig láttak mást, csak vastag szürkeséget. A hó is olyan volt, mintha hamuval hintették volna be. – Patkós Ilonához megyünk először – mondta Ágnes. – Nemrég hozták Oroszországból holt hírét az urának. Két árva kislánnyal maradt itt egymaga, az erdő szélén. – Maga a jó Isten sem küldhetne jobb helyre bennün ket. 8
