TARTALOM. Punk csaj (Orbán Gábor fordítása) MAGyAR VILáG. A legszebb hangszer az emberi hang farkas ferenccel beszélget Albert zsuzsa

LIX. évfolyam, 2. szám

2014. február

TARTALOM

JOszIf BROdszkIJ Másfél macska ............................................................................................................107 Az unalom dicsérete (Túri katalin fordításai) ..................................................113 MesTeRházI MónIkA A mérleg két serpenyõje: seamus heaney költészete ....................................119 seAMus heAney versei (ferencz Gyõzõ, Gerevich András, Imreh András, Mesterházi Mónika fordításai) ..............................................................................150 ALICe MunRO Családtagnak megbocsátjuk (Tárnok Attila fordítása) ..................................157 ROdOLfO enRIQue fOGWILL Punk csaj (Orbán Gábor fordítása) ......................................................................166

MAGyAR VILáG A legszebb hangszer az emberi hang – farkas ferenccel beszélget Albert zsuzsa .................................................... 183

TáJÉkOzódás MesTeRházI MáRTOn Titus Livius – szilánkok .......................................................................................... 198 kIRILLA TeRÉz A Pif-hõsöktõl a magányos Playmobile-figurákig: egy francia író világvariánsa ................................................................................ 204

BORIsz AkunyIn Az elveszett Paradicsom: egy hitehagyott fordító vallomása (Lukács Laura fordítása) ........................................................................................ 212

könyVRÕL könyVRe BALkó áGnes Töredékek, pirkadatkor – Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban .................................................. 222 PeTRÕCzI ÉVA Több mint zseni: „fényecske” – kristine Barnett: A szikra. Egy anya története a zseninevelésrõl .......... 224 elhunyt zollman Péter mûfordító ............................................................................ 226 PeTRÕCzI ÉVA egy mûfordító halálára .......................................................................................... 227 kÜLföLdI szeRzÕInk ............................................................................................ 228

Látogasson el a honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu

A nagyvilág támogatója

nemzeti kulturális Alap

Joszif BrodszkiJ

Másfél macska* szüleim még a háború elõtt kötöttek házasságot, de azután is Leningrád két különbözõ körzetében éltek. A nagyapám zsidó ember volt, a cári hadseregben eltöltött huszonöt évnyi katonáskodással szolgálta meg a pétervári lakhatás jogát – egy ilyen törvény volt akkoriban a zsidók számára. Így költözött Pétervárra, ahol nyomdásznak állt, saját lapot nyomtatott. A lakás, amelyet apám tõle örökölt, nem a városközpontban, hanem a külsõ gyárnegyedben épült. ez a városrész1 fontos szerepet kapott az orosz forradalom mitológiájában. nyolc-tíz szobából állt a nagy lakás. A forradalom után azonban az ún. „tömörítés” politikájának jegyében a felsõ és a középosztályt igyekeztek kiszorítani. ez azt jelentette, hogy az eredetileg egy-egy család részére szolgáló lakásokba falvakból érkezõ embereket, munkásokat költöztettek be. Apámnak így csak két vagy három szobája maradt a harmincas évek végére, amikor anyámmal összeházasodtak. A háborúban bombatalálat érte a házat, a felsõ emeletek romba dõltek. szinte minden, ami a családunké volt, megsemmisült, apám értékes fotóarchívuma is. Újságíró apám, az Izvesztyija különtudósítója, nemcsak Moszkvában és Péterváron, hanem a kaukázusban is dolgozott. nekem mégis mindig azt mondta, örül annak, ami a házával történt, a háború után ugyanis veszélyes volt olyan emberek fotóinak a birtokában lenni, akiket posztjukról elmozdítottak vagy megöltek a véres terror évei alatt. A bomba elvégezte azt a munkát, amit neki magának is el kellett volna végeznie. Úgy emlékszem, hétéves lehettem, amikor apám a kínai frontról hazatért, részvétele a háborúban, mint valamennyi orosz alakulaté, szerintem becstelen volt. Akkor kapta vissza a két szobáját a leningrádi gyárnegyedben. Én a városközpontban laktam anyámmal, akinek egy szobája volt egy hatszobás közlakásban.2 Apám is jobbára velünk élt, de idõnként a saját két szobájában töltötte az éjszakát rögtönzött fotólaboratóriuma kedvéért, vagy mind az apám lakásába költöztünk át, ha a városba érkezõ rokonok számára átengedtük a másik lakást. számomra, a nyolcéves fiú számára, ezek a negyvenperces utazások a 19-es villamoson, át az egész városon, csodálatosak voltak. A villamosban a felnõttek mind ülnek, de a fiúcska folyton hátul lebzsel a peronon, bámulva a messze futó út csodás perspektíváját. Végül 1954-ben döntöttek úgy a szüleim, hogy lakóterületeiket egyesítik, egy rendkívül bonyolult csere útján sikerült anyám egy és apám két szobájának Brodszkij költõi elõadóestre készült, elõtte mondta magnetofonra ezt a szöveget. Нарвская Застава, azaz narvai kapu. 2 egy lakásban több család lakott együtt. *

1

107

össznégyzetméterével egyenértékû lakáshoz jutniuk. A háború után apámat leszerelték a flottától egy olyan – közzé nem tett – rendelet értelmében, amely a zsidók számára megtiltotta a magas katonai rangok viselését. ezután fotósnak szegõdött el az össz-szövetségi mezõgazdasági kiállításhoz, és kénytelen volt az országot járni. Az antiszemita hadjárat évei keservesen teltek, de végül egy örmény barátja segítségével fotóriporteri álláshoz jutott egy helyi lapnál. Apám háborús fotókkal, porcelánszobrocskákkal, kardokkal és egyéb kínai csecsebecsékkel telezsúfolt lakása az egzotikum vonzerejével hatott rám. Az ötödik emeleti lakás négy ablaka az Abvodnij-csatornára nézett: ez a táj különösen tetszett nekem. Mindig is büszke voltam rá, hogy nem vagyok „tiszta entellektüel”, jólesõ érzéssel gondoltam arra, hogy a város munkásnegyedében éltem, késõbb pedig fizikai munkával kerestem meg a kenyerem. Tetszett, hogy a házunkat a kohómûvek és az Oroszországban híres gumi- és mûanyag termékeket – az óvszertõl a gumiabroncsig – elõállító „Vörös háromszög” nevû gyár fogta közre. képzeletemben mindez valahogy összekapcsolódott a Brecht mûvészete, illetve a franz Masereel festészete iránti lelkesedésemmel. ha apámmal a lakásban csak kettesben maradtunk, barátias volt a hangulat, de miután tizedik évemet betöltöttem, tizenhárom éves koromig nagyon szigorúan bánt velem, nagy csatos tengerészövét is elõ-elõvette. feltétlenül tiszteltem, egy eset pedig mindörökre kivívta ragaszkodásomat. Amikor sztálin meghalt, éppen anyám lakásában idõztünk. hazaérkeztem az iskolából, az iskolában a tanárnõnk hisztériás rohamot kapott. Bementem a konyhába, ahol zokogva sírt valamennyi szomszédunk, különösen az asszonyok. Anyám is sírt. ebédet adott nekem, aztán én bementem a szobába, ahol apám az ágyon feküdt. Ahogy elmentem mellette, a konyhai általános sírás-rívásról mondtam neki valamit, õ válaszul csak rám kacsintott. Gyermekkoromban apámnak ez a bátorsága és önuralma gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Magas katonai rangjának köszönhetõen Leningrád külterületén, a finn-öböl déli partján parcellát kaptunk abból a földbõl, ahol híres családok nemesi birtokai terültek el valamikor. A háború után ínséges idõk jártak, az emberek saját fogyasztásra termesztettek krumplit, hagymát, káposztát stb. Mindig is az volt az érzésem, hogy apám, bár segített nekünk a föld megmûvelésében, nem földmûvesnek született, eléggé finom ember volt, aki nem szívesen veszõdött ilyesmivel. A legjobban sétálni szerettem vele. szinte mindig magával vitt, ha meglátogatni indult már nyugdíjba vonult katonabarátait, akik engem felnõttként kezeltek. Barátai régi tengeri kikötõkben vagy olyan iskolákban dolgoztak, ahol az ifjak a haditengerészetet kívánták kitanulni. Megtanítottak vitorlás csónakot irányítani, megismertem a néva deltájának valamennyi öblét és öblöcskéjét és a folyón túli ún. akvatóriumot is. Motorcsónakkal vagy torpedónaszáddal gyakran szeltem velük a vizet, e jármûvekkel azok a klubok rendelkeztek, amelyek feladata az volt, hogy a fiatal nemzedéket katonás szellemben neveljék. Ami az iskolát illeti, egy átlagos orosz gyereknél gyakrabban váltogattam õket. Oroszországban ugyanabban az iskolában szokás tanulni egészen a befe108

jezéséig, kivéve, ha másik városba vagy körzetbe költözik az illetõ. A dolog úgy esett, hogy hétévesen elõször a Petersule nevû iskolába iratkoztam be, anyám házához közel. három év múlva egy másik iskolába kerültem, mert az elsõ iskolám túlzsúfolt lett. hetedikben aztán osztályt kellett ismételnem – bizonyára a rossz matematika- és fizikaosztályzatok miatt –, amit annyira szégyelltem, hogy apámat arra kértem, írasson át egy másik iskolába. Mivel már betöltöttem tizenharmadik életévemet, és technikumba ennyi évesen lehet jelentkezni, közöltem vele azt is, hogy a tengeralattjáró-iskolába szeretnék menni; már elképzeltem magamat a nagyszerû tengerészuniformisban. Minden vizsgám sikerült, mégsem vettek fel zsidó származásom miatt. ezért visszamentem az iskolába, és még a nyolcadik osztály közepéig tanultam ott. A háború utáni idõkben az iskola fiúiskola volt, tizenöt is elmúltam, amikor bevezették a koedukált képzést. hirtelen csuda érdekesek lettek a testnevelésórák, mert senki sem tudta, hogyan öltözzön fel. Voltak olyan lányok (ó, milyen ártatlanok!), akik futballtrikóban, fekete szatén rövidnadrágban és harisnyakötõs harisnyában feszítettek. Tornaruha egyszerûen még nem létezett. A fekete szín pedig, azt hiszem, egész ifjúságomat meghatározta, mert körülöttem minden fekete volt, kezdve a lábbelikkel. Amikor tizenöt éves voltam, és már régóta pénzszûkében éltünk, otthagytam az iskolát, a közeli fegyvergyárba jelentkeztem, ahol ágyúkat, mezõgazdasági gépeket is gyártottak. Marós lettem, és ha valamire büszke vagyok az életben, az az, hogy tizenöt évesen már dolgoztam. ez egyszerre dickensi és proletáros. A proletariátus akkoriban még valóban az volt. Proletár körben külön lakásban vagy saját szobában lakni hallatlan dolognak számított. A családok három mûszakban aludtak: ki a délelõtti, ki a délutáni, ki az éjjeli mûszakban dolgozott. egy év után hagytam ott a gyárat, mert, mint minden zsidó fiú, én is nagy képzelõerõvel lettem megáldva. Úgy döntöttem, idegsebész leszek, különösen miután láttam egy filmet Gérard Philipe-pel, aki mindenható sebészt alakított. Az egyik nagybátyám felesége a leningrádi körzeti kórházban dolgozott, így kaptam ott munkát a hullaházban, valamikor 1956-ban. A kórház az egész körzetbõl fogadott betegeket, gyakran olyan parasztembereket és gyermekeiket, akiknek hosszú utat, akár háromszáz kilométert is meg kellett tenniük a városig. A boncolóorvos asszisztenseként az én feladatom a holttestek feldarabolása és törvényszéki orvostani vizsgálatra való elõkészítése volt. fel kellett vágni a testet a köldöktõl a garatig, egy háromszöget kimetszeni a mellkason, kiszedni minden belsõ szervet egy tálcára, a koponyával is hasonlóan kellett eljárni: megskalpolni, felsõ részét lefûrészelni. naponta hat hullával kellett végezni. A boncolás után a test újságpapírral való kitömése és akkurátus összevarrása következett. Mindennél jobban ragaszkodtak a kórházban a precíz összevarráshoz. Visszataszító volt ez a munka, kétszer nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem miatta. egy alkalommal egy nagyon öreg, törékeny nõ testét varrtam össze, de amikor végeztem, kiderült, hogy nincs hullaszállító, ezért a 109

karomban kellett vinnem. Vittem át a másik terembe, amikor egyszer csak az egyik ujjam átszakította a gyenge bõrt és beleakadt a bordájába. Mindössze három hónapot dolgoztam ott, mert apámnak azon a nyáron infarktusa volt. Õ nem tudta, hogy hol dolgozom, akkoriban ugyanis külön költöztem tõlük, kivettem egy szobát. két teljes hónapig nem találkoztunk, de amikor a kórházban meglátogattam, megkérdezte, hogy hol dolgozom. „A hullaházban”, mondtam. „hagyd azt a munkát”, válaszolta. ezután mondtam fel, egyrészt, mert rájöttem, hogy nincs elég türelmem ahhoz, hogy orvos legyek, másrészt, mert magam elé képzeltem a kórházban fekvõ apámat, éppen csak túl az infarktuson, amint hullákat daraboló fián mereng. A következõ eset után döntöttem végül is úgy, hogy pályafutásomat a hullaházban befejezem. nyár volt, sok csecsemõ halt meg különbözõ mérgezésekben, a holttesteket a hullaházba hozták boncolásra. egyéb feladataim mellett én adtam át a holttesteket a rokonoknak. egyszer egy ikerpárt hoztak. Már elvégeztem a munkámat, amikor megjelentek a szülõk. Az apa cigány ember volt, nagyon egyszerû, azt gondolta, hogy hullagyalázás történt. dühbe gurult, késsel a kezében kergetni kezdett az asztalokra fektetett hullák között – tudtam, hogy meg akar ölni. felkaptam a sebészkalapácsot, kiváló acélból készült, éppen akkor, amikor már megragadta a köpenyem szélét, és a csuklójára vágtam vele. elengedett, aztán sírva fakadt. száz kilométeres hajóút állt elõttük hazafelé, és nem tudták, hogyan vigyék haza a gyerekeket. kis gyerekpólyába csomagoltam, kölnivel beszórtam a testeket, hogy ne legyen szaguk, az emberek a hajón majd azt gondolják, hogy csak alszanak. Így végzõdött a munkám a hullaházban. késõbb úgy rémlett, hogy a sors iróniájából a hullaház egyik oldalán egy fal magasodott, amelyen túl korábbi munkahelyem, a gyár volt, míg a másik oldalán a börtön állt, nemsokára ott is volt szerencsém ülni. Amikor a hullaházban dolgoztam, a rabok gyakran dobtak át a falon a kórházudvarba leveleket a hozzátartozóik számára. sokszor szedtem össze, tettem borítékba és továbbítottam a rendeltetési helyükre ezeket a leveleket. A halottasház után kazánfûtõként dolgoztam egy közfürdõben. Akkoriban az emberek többsége ilyen fürdõkbe járt, mert a közlakásokban, amilyenben mi is laktunk, csak egy fürdõszoba volt. körülbelül tizenöt embernek kellett rajta valahogy megosztozni. Még ha össze is állítottak egy beosztást, további problémát jelentett a meleg víz, ami hol volt, hol meg nem. A mai napig népszerûek ezek a közfürdõk a hozzájuk kapcsolódó szokások miatt. fürdés után az emberek rendszerint lemennek a kis ivóba, ahol sör kapható. hozzá valami sósat – augusztusban sózott rákot vagy lazacot harapnak. de a legfontosabb, hogy legyen sör vagy vodka. Magam elõtt látom a korsó sörrel álldogáló embereket, a gõzfürdõ után pirosak õk is, mint a rák. Én sohasem fürödtem ott, inkább otthon. Az emberek nem szívesen élnek saját munkahelyük szolgáltatásaival. 110

négy-öt hónapot dolgoztam fûtõként, majd 1957 tavaszán elõször vettem részt geológiai expedícióban. Az elsõ évben mint egyszerû munkás, a második évben már némi tapasztalattal a hátam mögött mint geofizikus. uránt kerestünk, így sokfelé megfordultam, szinte az egész országot bejártam. 1957-ben a fehér-tengernél, az arhangelszki körzetben, a következõ évben a Távol-keleten, Jakutföldön jártam, az Oroszországot kínától elválasztó Amur folyó felsõ folyásánál. késõbb dolgoztam közép-ázsiában, a kaszpi-tengertõl mintegy 600800 kilométerre fekvõ vörös színû kizil-kum homoksivatagban. Az ilyen expedíciókon részt vevõ csoportokban nagy volt az összetartás, saját mítoszok születtek. A vasútállomásokon össze-összefutottunk olyanokkal, akikkel már dolgoztunk együtt valahol. Munkánk során sokat, napi 30 kilométert is gyalogoltunk a pusztában, nagy hõségben, egy-egy Geiger-mérõvel. A hátizsák, amit cipeltünk, a kõzetminták miatt egyre nehezebb lett. néha helikopterrõl raktak ki minket az õserdõ közepén, mint A szakasz címû filmben. de nekünk nem volt ellenségünk, természetes akadályokkal – elsõsorban a tereppel magával – kellett szembenéznünk. ha mégis találkoztunk idegen fehér emberrel, általában õ volt bajban. emlékszem arra a szezonra, amit a Távol-keleten töltöttünk késõ õszig, már leesett a hó, eljött a medvék téli álmának ideje. koncentrációs táborok voltak a környéken, mellettük sok-sok rab jelöletlen sírja. sokkoló látvány volt, amikor egyszer csak megpillantottuk a hullákat falatozó medvéket. kis kaliberû fegyverrel és nagy halom konzervvel voltunk mindig felszerelve: egy kopejkát sem költöttünk élelemre, így az egész fizetésünk megmaradt. Így tudtam megvásárolni életem elsõ biciklijét és az elsõ német felöltõmet is, ami igazán európai kinézetet kölcsönzött viselõjének. egy ideig közép-ázsiában dolgoztam, Przsevalszk mellett, az Iszik-köl tótól délkeletre a 7500 méter magasba is emelkedõ Tien-san hegyeire kapaszkodtam fel. A Tien-san a himalája északnyugati nyúlványa. Csodálatos hegyvonulat. Jártam az Alpokban, az Andokban is, de a Tien-sannál fenségesebb látványban, azt hiszem, sohasem volt részem. késõbb a kaukázusba utaztunk, a hegyimentõ alakulatban dolgoztunk, a jégbõl vágtuk ki a holttesteket. Megint hullákkal volt dolgom. de ehhez a munkához sem éreztem nagy tehetséget. utoljára 1961-ben vettem részt geológiai expedícióban, ezúttal Jakutszkban; 6000 kilométerre a szülõvárosomtól, a Csendes-óceán orosz területre esõ részétõl, az Ohotszki-tengertõl 800 kilométerre, 1000 kilométerre az Amurtól, illetve a legközelebbi településtõl. Éppen ebben a bizonyos legközelebbi városban, a könyvesboltban bukkantam rá Baratinszkij, a XIX. század elején élt orosz költõ versgyûjteményére. 1961-ben, huszonegy évesen döntöttem úgy, hogy felhagyok a kalandozással. Már írtam verseket, és tudtam, hogy a versírás az egyetlen dolog, amivel foglalkozni szeretnék. ekkortájt találkoztam elõször Ahmatovával, már újra Leningrádban éltem, és annál az újságnál dolgoztam fotósként, ahol apám is dolgozott. egy barátom megkérdezte, hogy volna-e kedvem megismerkedni vele, így történt, hogy a második szovjet ûrrepülés napján villamosra ültünk 111

és egy óra múlva ott is voltunk kelomjakiban (ma komarovónak hívják a települést) Ahmatova kis nyaralójában, amit õ „bódénak” nevezett. Ahmatova invitált minket, hogy jöjjünk máskor is, ezért kétszer-háromszor is kiutaztam hozzá, de még nem értettem, mi történik valójában. nekem inkább kirándulás volt ez, nem a nagy költõvel való találkozás. de egyszer, amikor magam vonatoztam tõle hazafelé, néhány verssora járt az eszemben, és akkor hirtelen lehullt a lepel. Megértettem, hogy kivel van dolgom. Mindjárt rokonszenveztünk egymással, beszélgetéseink ritkábban folytak a költészetrõl, inkább fecsegéseknek nevezném õket. hetvenéves múlt, túl két infarktuson, az orvosok sétát írtak elõ neki. Magas termetû volt, igazi királynõi tartással. Õt látva, könnyen megérthettem, miért cárnõk irányították Oroszországot a múltban. Volt egy Gljuk nevû nagy macskája, egyszer Gljuk elveszett, a nyaralóban vele együtt lakó család jelentette be az eltûnést. Megkérdezte tõlem: „nohát, hogy írná?” – „Megszökött másfél macska?” ez a „másfél macska” lett a gúnynevem, így nevezett engem baráti körben.3 Rendszeresen vittem neki lemezeket, klasszikusokat, ezenkívül meg akartam ismertetni vele az amerikai költészetet, például Robert frost verseit. késõbb néhány ismerõsömmel a közelben béreltünk egy nyaralót, ott töltöttem az õszt, akkor mindennap találkoztunk. sokszor áthívott minket ebédre – négyen voltunk –, és varázslatos kórusnak nevezett minket. Amikor meghalt, a varázslatos kórus elveszítette a feje fölé magasodó kupolát. TÚRI kATALIn fordítása

3

khrzhanovsky Másfél macska (Полтора кота) címû animációs filmjében ez a történet azzal a különbséggel szerepel, hogy Ahmatova szomszédjában volt egy nagy zajt csapó, vörös színû, nagy macska, ami Ahmatova szerint másfél macskával is felért. A költõnõ tréfásan megjegyezte, hogy Joszif szerinte hasonlít erre a macskára.

112

Joszif BrodszkiJ

Az unalom dicsérete Ha nem lennél képes megtartani a trónodat És megérkezel, apád után, oda, Hol a gondolat mar és kigúnyol az érzelem, Hidd el a kínod… (W. h. Auden: Alonzó – Ferdinándnak)

A legnagyobb részét annak, ami önök elõtt áll, az unalom fogja magának követelni. A mai ünnepélyes napon azért szeretnék errõl beszélni, mert úgy gondolom, hogy egyetlen fõiskola sem készíti fel önöket erre, a darthmouth sem kivétel ezalól. sem az egzakt, sem a humán tudományok nem kínálnak kurzusokat az unalomról. Legfeljebb megismertetnek vele, amennyiben unalmasak. de mennyire más valamit futólag megtapasztalni, mint ugyanattól gyógyíthatatlanul szenvedni? A legszörnyûbb monoton dörmögés, amely a katedráról árad, a szempillaragasztó ékesszóló tankönyv is semmiségek összehasonlítva azzal a pszichológiai szaharával, amely éppen a hálószobájukban kezdõdik és a horizontig feszül. A különbözõ álnevek alatt – lásd sóvárgás, vágyakozás, közöny, mélabú, spleen, nyomott kedélyállapot, apátia, levertség, csüggedés, aluszékonyság, lelki üresség, lehangoltság stb. – ismeretes unalom bonyolult jelenség, de végsõ soron az ismétlõdés eredménye. ez esetben feltehetõen a folyamatosan gyakorolt találékonyság és eredetiség lehet a legjobb ellenszere. önök még fiatalok és merészek, nyilván ezt gondolják. Az élet azonban nem teszi lehetõvé, mert mechanizmusa éppen az ismétlõdésre épül. A törekvés az eredetiségre, a találékonyságra a fejlõdés, egyszersmind a civilizáció mozgatórugója, merülhet fel az ellenvetés. hamar világossá válik azonban – a retrospektív nézõpont elõnye ez –, hogy ez a mozgatórugó nem is olyan értékes. ha fajunk történetét a tudományos felfedezések vagy még inkább az etika fogalmai mentén tagoljuk korszakokra, az eredmény semmi jót nem ígér. Gyakorlatilag az unalom évszázadait kapjuk eredményül. hiszen az eredetiség, az innováció fogalmai is a hétköznapi valóság, az élet monotonitásához képest nyernek csak jelentést, az élet alapvetõ közege tehát – vagy nyelve – a közöny. e tekintetben a mûvészet különbözik az élettõl, hiszen a mûvészet legnagyobb ellensége, mint bizonyára tudják, a klisé. nem csoda hát, ha a mûvészet nem tud segíteni az unalom kezelésében. néhány regény tárgyalja csak a témát; festmény még kevesebb; a zene pedig többnyire nem is hordoz jelentést. általában elmondható, hogy a mûvészet védekezõ, szatirikus pozíciót vesz fel az 113

unalommal szemben. hogy a mûvészet menedéket nyújtson az unalom, vagyis a klisé egzisztenciális megfelelõjével szemben, ahhoz az egyedüli mód, ha önök maguk is mûvészek lesznek. Tekintettel a létszámra azonban, ez nem valószínû és nem is nagyon kecsegtetõ perspektíva. de ha errõl az ünnepségrõl mégis egyenesen írógépekhez, festõállványokhoz, steinway zongorákhoz sietnének is, az unalmat egészen kivédeni nem lehet. ha az ismétlõdés az unalom anyja, akkor önök, bár most fiatalok és lelkesek, hamarosan az elismerés fullasztó hiányával és az alacsony jövedelem problémájával fognak majd szembesülni – mindkettõ krónikus jelensége a mûvészvilágnak. ebbõl a szempontból az írás, a festés, a zeneszerzés alábbvaló, mint a jogi, pénzügyi vagy akár laboratóriumi állás. Persze éppen ebben rejlik a mûvészet megmentõ ereje. Mivel nem jövedelmezõ, csak nagyon nehezen esik áldozatul a demográfiának. Mert mint említettük, ha az ismétlõdés az unalom anyja, a demográfia (amely sokkal fontosabb az életben, mint bármely itt elsajátított diszciplína) bizonyára a másik szülõ. embergyûlölõ kijelentésnek tûnhet megemlíteni, hogy megéltem a népesség megduplázódását a földön, lévén több mint kétszer annyi idõs, mint önök. de mire az én koromat elérik, már négyszeresére fog nõni ez a szám, és nem is olyan összetételû lesz, mint amilyennek szeretnék. 2000-re olyan mértékû kulturális és etnikai átrendezõdés várható, ami kihívást jelenthet magára az emberiség fogalmára nézve. ez a tény már önmagában is korlátozza az eredetiségnek és a találékonyságnak, az unalom ellenszereinek lehetõségeit. de még az egyszínû világban is további probléma az eredetiséggel és a találékonysággal kapcsolatban, hogy szó szerint kifizetõdõek. ha képesek valamelyikre is, hamarosan jómódúak lesznek. ez utóbbi bármily kívánatos, sokan személyesen is tudják, hogy a gazdagok unatkoznak a legjobban, hiszen a pénzzel idõt tudnak nyerni, az idõ viszont redundáns természetû. Minthogy, feltételezem, nem a szegénység a céljuk – másként nem is jelentkeztek volna fõiskolára –, sejthetõ, hogy az unalom le fog sújtani önökre, amint elérhetõvé válnak a megelégedettség elsõ eszközei. A modern technológiának hála, ezekbõl az eszközökbõl, hasonlóan az unalom szó szinonimáihoz, sok van. ha a funkciójukat is figyelembe vesszük, azt, hogy feledtetni kívánják velünk az idõ fölös természetét, nagy számuk fölöttébb sokatmondó. hasonlóan sokatmondó az a funkció, amelyet az önök vásárlóereje jelent, s ami mindinkább növekedni fog attól kezdve, hogy e terembõl kisétálnak a szüleik és a rokonaik által szorongatott efféle masinák zajában. hölgyek és urak, 1989-es évfolyam, profetikus jelentõségû ez a pillanat és helyszín, most lépnek be abba a világba, ahol egy esemény rögzítése fontosabb, mint maga az esemény – a videó, sztereó, távirányító, futófelszerelés és edzõgépek világa kellõképpen fitté teszi önöket, hogy újra átélhessék saját múltjukat vagy akár a másokét: a konzervált eksztázist, amely nyers húst kíván. Minden, ami mintát követ, unalommal terhes. Több szempontból vonatkozik ez a pénzre, a bankjegyekre magukra és a birtoklásukra is. de mégsem a sze114

génységnek mint az unalom ellenszerének szeretnék most reklámot csinálni, noha szent ferenc valami nagyon hasonlót tett. Bár körülvesz a szegénység, mégsem látszik jó ötletnek új szerzetesrendeket alapítani a videó-kereszténység korában. egyébként is, önök fiatalok és modernek, és inkább valahol délAfrikában vagy más országban tennének valami jót, mint a szomszédban, inkább lemondanának kedvenc üdítõjükrõl, mintsem hogy ellátogassanak egy szegénynegyedbe. Azaz nem tanácsolom a szegénységet önöknek, csak szeretném, ha óvatosabban viszonyulnának a pénzhez, hiszen bankszámláik nullái mentális megfelelõket eredményezhetnek. Ami a szegénységet illeti, legkegyetlenebb része éppen az unalom, a szabadulás még radikálisabb formái pedig az erõszakos lázadás vagy a drogfüggõség. Mindkettõ ideiglenes megoldást jelent csupán, míg a szegénység kálváriája soha véget nem érõ; és mindkettõ költséges a szegénység végtelenségébõl adódóan. Lényegében egy heroinfüggõ ugyanazt szeretné, mint az, aki videofilmet vesz: szabadulni a redundáns idõtõl. A különbség csak az, hogy õ többet költ, mint amit megengedhetne magának, és számára a menekülés eszköze is éppen úgy redundánssá válik, mint az, amitõl menekül, gyorsabban, mint az önök esetében. összegezve, a fecskendõ tûhegye és a sztereó lejátszógomb érintése közötti különbség lényegében megfelel annak az éles, illetõleg tompa hatásnak, amit az idõ a szegényekre, illetve a gazdagokra tesz. Akár gazdag, akár szegény valaki, a túltengõ idõ elõbb-utóbb lesújt rá. önök, potenciális gazdagok, munkájukat, barátaikat, házastársukat, szeretõjüket, az ablakból nyíló kilátást, a bútort vagy a tapétát a szobában, gondolataikat vagy önmagukat fogják megunni. következésképpen, megpróbálnak a helyzetbõl kiutat találni. A már emlegetett technikai eszközökön kívül lehet, hogy új állást, lakóhelyet, vállalatot, országot, éghajlatot választanak, vagy rászoknak a gyakori partnerváltásra, alkoholra, utazásra, fõzõleckékre, drogokra, pszichoanalízisre. esetleg egyszerre mindegyikre, ami átmenetileg még segíthet is. ám egy napon, amikor új családjukban, új országban és éghajlaton ébrednek fel egy halom számla közt – a pszichiátertõl, az utazási irodából – az új mintázatú hálószobában mégis ugyanolyan savanyú képpel nézik majd az ablakon beömlõ fényt. Papucsukon hiába keresnek felhúzó pántot, hogy a felismert helyzetbõl elrugaszkodhassanak. Temperamentumtól és életkortól függõen vagy pánikba esnek, vagy megadják magukat az ismerõs érzésnek, vagy újra a csalóka változáshoz folyamodnak. szótárukba bekerülnek a neurózis és a depresszió szavak; az orvosságos szekrénybe a különbözõ pirulák. önmagában még nem feltétlenül probléma az, ha életük az alternatívák állandó keresésébe, foglalkozások, házastársak, lakóhelyek közötti állandó békaugrálásba fordul át, feltéve, hogy meg tudnak birkózni a tartásdíjjal és az összekuszálódott emlékekkel. errõl a nehézségrõl a televízió és a romantikus költészet egyaránt dicshimnuszokat zeng. A fényes máz elpalástolja azt, hogy a keresés hamar teljes idejû elfoglaltsággá válhat és a drogosok napi adagjához hasonló kényszerítõ erõvel bír. 115

Van azonban egy másik kiút. nézõpont kérdése, hogy jobb-e, biztosabb-e, mindenesetre olcsó és egyszerû megoldás. Aki olvasta Robert frost „szolga a szolgákhoz” címû versét, talán emlékszik a következõ sorra: „nincs más kiút, mint keresztül”.1 Javaslatom a következõkben valami ehhez hasonló lesz. Amikor lesújt az unalom, nézzenek szembe vele. hagyják, hogy összetörje, a mélybe rántsa magukat. A kellemetlen dolgokra vonatkozóan általános érvényû szabály, hogy minél elõbb zuhansz alá, annál elõbb kelsz fel belõle. hogy egy másik nagy angol költõt is idézzek, a legrosszabbal szemtõl szembe kell nézni.2 Az unalom méltó az ilyen jellegû figyelemre, mert a tiszta, hígítatlan idõt fejezi ki monoton, felesleges és ismétlõdõ fenségében. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az unalom az idõ azon tulajdonságaira nyíló ablak, amiket hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, hogy lelki egyensúlyunk veszélybe ne sodorjuk. Az unalom ablak a végtelen idõre és benne az ember jelentéktelenségére. ezért félünk a magányos, tétlen estéktõl, ezért érzünk elragadtatást a napfényben keringõ porszemet figyelve, miközben valahol egy óra tiktakol a forró napon, és akaraterõnk nulla fokig süllyed. ha egyszer kinyílik ez az ablak, ne akarják becsukni; tárják inkább szélesre. Az unalom az idõ nyelvén beszél és az élet legfontosabb leckéjét tanítja meg – amit nem hallhattak itt, ezen a zöld gyepen – az ember teljes jelentéktelenségérõl. hasznos lecke ez mindenkinek: önöknek és barátaiknak egyaránt. „Te véges vagy”, szól az idõ az unalom hangján, „és bármit teszel is, az hiábavaló az én nézõpontomból”. nem kellemes ezt hallani, de a hiábavalóság, a korlátozott jelentõség érzése még a legkiválóbb, a leglelkesebb tettek idején is helyesebb, mint az ént túlbecsülve illúziót táplálni e tettek jelentõségére vonatkozóan. Az unalom nem más, mint az idõ betörése az értékrendjükbe. Az idõ megvilágításába helyezõdik általa az életük, ami pontosságot és alázatot eredményez. Megjegyzendõ, hogy az elõbbi szüli az utóbbit. Minél inkább megértik, hogy mi a pontos méretük, annál alázatosabbak, annál könyörületesebbek lesznek a magukhoz hasonlókhoz, a porszemhez, amely a napsugárban kering vagy már mozdulatlanul megült az asztallapon. ó, mennyi élet van egyetlen porszemben! nem az önök, hanem a por szempontjából nézve. önök és a porszemek, az idõ és önök egyformán aránylanak egymáshoz, ezért tûnik olyan aprónak egy porszem. Tudják, mit mond a porszem, amikor letörlik az asztalról? Sose felejts el suttog a por. de mi sem állhat önöktõl, modern fiataloktól, távolabb lelki életük feladatainak sorában, mint az az érzelem, amit ebben a kétsorosban Peter huchel német költõ fejez ki, aki már maga is halott. 1 2

Imreh András fordítása. utalás Thomas hardy versére, az In Tenebris II-re.

116

nem azért idéztem õt, hogy hajlandóságot ébresszek önökben az apró dolgok – apró, de számos, magvak, növények, homokszemek vagy szúnyogok – iránt. Azért idéztem ezeket a sorokat, mert tetszenek, mert önmagamra ismerek bennük és minden élõ szervezetre is, amelynek sorsa, hogy letöröljék valahonnan. „»sose felejts el«, suttog a por.” A vers sejteni engedi, hogy nemcsak mi tanulhatunk az idõtõl, hanem fordítva, az idõ is tanulhat tõlünk valamit. Mi lenne ez a valami? Jelentõség tekintetében alárendelve, érzékenység tekintetében azonban az idõ fölött állunk. Pontosan errõl van szó: a jelentéktelenségrõl. ha ezt az akaraterõ-bénító unalomnak köszönhetjük, hát légy üdvözölve, unalom. Jelentéktelenek vagyunk, mert végesek vagyunk. ellenben minél inkább véges egy dolog, annál inkább terhes élettel, érzelmekkel, örömmel, félelemmel, együttérzéssel. A végtelen nem kifejezetten élénk, nem kifejezetten érzelmi jellegû. ezt legalább megmutatja az unalom. Amikor unatkozunk, a végtelen unalmát tapasztaljuk meg. Tiszteljék hát az unalmat az eredete miatt – és saját eredetük miatt is. Az unalom elõszele az élettelen végtelennek, ez utóbbi pedig az emberi érzések gyakran új életet nemzõ intenzitásáért felelõs. ezzel nem azt akarom mondani, hogy az unalom okán fogantattak, vagy hogy a véges végest nemz (bár mindkettõ igaznak tûnhet). Inkább azt, hogy a szenvedély a jelentéktelen privilégiuma. egyszóval igyekezzenek hát szenvedélyesnek maradni, a hûvösséget hagyják meg a csillagképeknek. Az unalom elleni gyógyszer elsõsorban a szenvedély. egy másik ellenszere a fájdalom – fõleg fizikai vagy lelki, az utóbbi gyakran követi a szenvedélyt; de ezekben inkább ne legyen részük. Bár ha fáj valami, legalább tudhatják, hogy nem csapta be önöket sem testük, sem lelkük. További pozitívum, hogy sem az unalom, sem a gyötrõ fájdalom, sem a saját vagy mások értelmetlen létezésének tudata nem áltatás. Lehet, hogy egy detektívregény olvasásába fognak vagy megnéznek egy akciófilmet – verbálisan-vizuálisan-mentálisan új vizekre evezve –, valamit, ami legalább néhány órára lefoglalja önöket. A tévézéstõl óvakodjanak, különösen a csatornák váltogatásától, az maga a megtestesült redundancia. És ha e gyógymódok nem segítenek, hagyják inkább magukat, a „lelküket a növekvõ homályba vetni”.3 öleljék magukhoz vagy önöket hadd ölelje át az unalom és a fájdalom, amely úgyis nagyobb nálunk. kétség sem fér hozzá, hogy ez az ölelés fojtogató lesz, de tûrjék, amíg csak bírják, sõt még tovább. Mindenekelõtt soha ne higgyék azt, hogy valahol útközben becsapták önöket, ne forduljanak vissza, hogy a vélt hibát kijavítsák. nem, hanem ahogy a költõ mondta, „hidd el a kínod”.4 ez a szörnyû ölelés nem tévedés. semmi nem az, ami fáj. ne felejtsék el soha, hogy ezen a földön nincs olyan ölelés, amely végül el ne eresztene. ha mindezt túl sötét, túl borús gondolatnak vélik, még nem ismerik az igazi sötétséget. ha érvénytelennek, remélem, hogy az idõ önöket és nem engem 3 4

utalás Thomas hardy versére, a The Darkling Thrushra. utalás Wystan hugh Auden versére, a The Sea and the Mirrorra.

117

fog igazolni. ha úgy vélik, hogy nem illik errõl beszélni ezen az ünnepélyes napon, azzal nem értek egyet. egyetértenék, ha a mai ünnepséget nem az önök távozásának, hanem az itt maradásának alkalmából rendeznék. de holnap már valahol másutt lesznek, hiszen a szüleik négy évet finanszíroztak és nem többet. Menniük kell, karrierre, pénzre, családra szert tenni, egyéni sorsukat beteljesíteni. A másuttal kapcsolatban megjegyzendõ, hogy sem a csillagok közt, sem a trópusokon, még a szomszédos Vermontban sem számíthat érdeklõdésre ez a mai ünnepség dartmouth zöld terén. Arra sem mernék fogadni, hogy az ünnepi zenekar hangja White River Junctiont eléri. önök, az 1989-es évfolyam hallgatói, elhagyják ezt a helyet. Belépnek a világba, amely sokkal sûrûbben lakott, mint ez az erdõs vidék, ahol sokkal kevesebb figyelmet kapnak majd, mint amihez itt hozzászokhattak az elmúlt négy év során. Magukra maradnak a nagy úton. Jelentõségüket gyorsan felbecsülhetik összevetve létszámukat, 1100-at a világ 4,9 milliárdos népességével. A körültekintõ óvatosság éppúgy helyénvaló a mai ünnepélyes napon, mint a fanfár. Én kizárólag csak boldogságot kívánok önöknek. de ami most következik, abban lesz sok sötét, és ami még rosszabb, unalmas óra is, amit a külvilág és saját gondolataik egyaránt elõidéznek. Bizonyos értelemben szükséges hát, hogy fel legyenek vértezve ellene; ebben szerettem volna most segíteni a magam szerény, de nyilván nem elégséges módján. Ami önök elõtt áll, az egy különleges, de fáradságos utazás; ma útnak indulnak, mintha egy elszabadult vonatra szállnának fel. senki sem tudja, mi következik, a legkevésbé azok tudják, akiket itt hagynak. egy dologról biztosíthatjuk önöket csupán, hogy nem körutazásról van szó. Így hát merítsenek vigaszt abból, hogy a vonat nem sokáig tartózkodik egy-egy állomáson, ha mégoly elviselhetetlennek bizonyulna is egyik-másik. soha nem ragadnak le egy helyen – akkor sem, ha úgy érzik; mert ez a hely ma múlttá változik. Mostantól kezdve csak egyre inkább távolodni fog önöktõl, hiszen a vonat állandóan mozog. Akkor is távolodni fog, ha úgy éreznék, hogy valahol vesztegelnek... Vessenek hát egy utolsó pillantást erre a helyre még normális méretében, mielõtt fénykép válna belõle. nézzék ezt a helyet annyi gyöngédséggel, amennyi csak erejüktõl telik, hiszen a múltjukat nézik most. fordítsák teljes figyelmüket rá, a legjobbra. nem kétlem ugyanis, hogy annál jobban, mint itt, sehol sem érzik majd magukat. TÚRI kATALIn fordítása

118

Mesterházi Mónika

A mérleg két serpenyõje: seamus heaney költészete seamus heaney azok közé a költõk közé tartozik, akik a mindennapok eseményeibõl asszociálnak vagy disszociálnak tovább, akik visszajárnak korábbi terepeikre. egyik versérõl írja: „ott kezdtem, ahol mindig is szeretem kezdeni, az emlékek és az érzékek talaján”.1 Talán minden olvasójának másért fontos heaney költészete, de ami a lezárult életmû alapján összeáll, az gazdag költõi nyelve, sugallatos tárgyai, elkapott vagy elevenen fölidézett pillanatai, tépõdései, közvetlen költõi hangja, verseiben megkonstruált személyisége. noha rendszeresen megújítja költészetét, már az elsõ kötete élén álló „ásás” címû versében számos késõbbi motívum megtalálható. Megjelenik az írás (párhuzamban az ásással), az apa alakja, az idõ távlata és az emlékezés, a láp és a tõzeg: mind visszatérõ motívum. heaney korai költészetének nagy részét a szenzuális természetközeli élmények adják, hangok, szagok, látványok, tapintásban õrzött (szó szerint) tapasztalatok, mint ebben a versben is: A krumpliföld hideg szaga, a cuppogó Nedves tõzeg, átvágott, élõ gyökerek Az emlékezetemben újra élnek. Az „ásás”-ban heaney a családi mesterséget hasonlítja össze az írással, a mélyben meglapuló érték felszínre hozásával, és kijelöli önmaga számára a folytonosságot: „de nincs ásóm, hogy õseim kövessem. // két ujjam közt a sima toll / Lapul. / Azzal ások” (fGy).2 Jellemzõ kettõssége a heaney-költészetnek, hogy a vers egyszerre szimbolikus-allegorikus parabola, ugyanakkor ennyire kézzelfoghatón és reálisan (sõt a hangszimbolikával megerõsítve) ábrázolja a földmûvesmunkát. (ez a kettõsség az életmûvében hol egyik, hol másik irányba el is billen, ahogy például egy kézzel font emléktárgyról írja késõbb: „Mint Braille-írást, értem, ha fogom, / A nem-mondott fénylik a tapinthatón”, „Búzakoszorú”, MM.) heaney költészetére és gondolkodásmódjára amúgy is jellemzõek a kettõsségek, talán mert erõsen megosztott világba született, az északír társadalomba, ahol az ember mindig a két közösség („katolikus” vagy „protestáns”, „republikánus” vagy „lojalista”, „nacionalista” vagy „revizionista”) valamelyikéhez tartozik. egyik esszéjében írja: dennis O’driscoll: Stepping Stones. Interviews with Seamus Heaney [Lépõkövek. Interjúk seamus heaneyvel] (2008). 88. 2 A versek fordítóit a szövegben monogrammal adom meg. ferencz Gyõzõ, Gerevich András, Géher István, Imreh András, Mesterházi Mónika és Tandori dezsõ fordításai szerepelnek. 1

119

„[…] az északír írók, akikrõl szólni kívánok, magukon viselik annak a terhét, hogy kénytelenek egyszerre két helyen lenni, és két ellentétes igazság feltételeit összebékíteni, ezért mozgásuk néha minden ízében olyan óvatos és síkos, mint elioté. Olyan helyhez tartoznak, amelyet nyilvánvalóan kettéhasítanak a más helyekhez való tartozás fogalmai. Minden ulsteri ember egyrészt a konkrét jelenkori ulsterben él, másrészt a tudat egyik vagy másik ulsterében.”3 elsõ esszékötete, az 1968 és 1978 között írt Preoccupations [súlyos gondok, tulajdonképpen: Gondterhek] (1980) tanúsítja, hogy heaney hajlamos dichotómiákban is gondolkodni (akárcsak Blake és yeats). Az esszékben, miközben költészetének hátteréhez, alakulásához fûz magyarázatokat, fogalmi tisztázást is végez. szembeállítja az angol és az ír nyelvet, a mássalhangzókat és a magánhangzókat, a két irodalmat, a bennük megjelenõ maszkulin és feminin vonásokat („Azt hiszem, a feminin elem számomra Írország kérdéskörét jelenti, a maszkulin vonást az angol irodalommal való foglalkozás adja”).4 költõelõdje, Patrick kavanagh megfogalmazása alapján szembeállítja a parókiát és a provinciát,5 a szakmát-mesterséget ('craft') és az érzéket-adottságot, a technét ('technique').6 A korai kötetek (Death of a Naturalist / A természetbúvár halála, 1966, Door into the Dark / Ajtó a sötétbe, 1969, Wintering Out / Áttelelés, 1972) tehát a vidéki élet érzéki tapasztalataiból építkeznek, a gyerekkori helyszínek szenzuális élményeket idéznek fel, valaminek a felismerését, erõs emlékeket (például a gyászt). Máskor félelmeket (hangos-büdös békákat, surranó patkányt), csalódást vagy épp a csodát. Például megérik a szeder (öröm és csoda): Elõbb csak egy: ragyogó lila rög A kemény pirosak s zöldek között. Megetted édes húsát: sûrû bor; A nyár vérébõl nyelveden a folt Maradt utána és a szüret testi Vágya. És aztán jön a csalódás: De a teli kádban szõrmetenyészet: Patkányszürke gombafaj hemzsegett. Poshadt a lé. Erjedt a leszedett Gyümölcs és az édes hús ecetes lett. „Place and displacement” [hely és kiszakítottság], 1984. Preoccupations, 34. 5 Id. mû, 29. 6 Id. mû, 47 („feeling into Words”), 116., magyarul Mûhely, 2012. 3 4

120

Kapart a torkom. Tisztességtelennek Éreztem, hogy elrohadt. Minden évben Reméltem, hogy eláll. Tudtam, hogy mégsem. (Szederszedés, Imreh András fordítása) heaney a kései versekben ehhez a gyerekkori anyaghoz fog visszatérni, másfajta tanulságokkal. A dolgok megidézése és leírása is érzéki öröm, heaney már ekkor kialakítja nagyon pontos és néha fordíthatatlanul ökonomikus, gyakran szóösszetételes jelzõhasználatát, gazdag szókincsét, hangpoétikai eszközeit. A természeti élmény tehát nem véletlenül kapcsolódik össze az írás (boldogító, érzéki) élményével. A második kötettõl kicsit szociografikusabban jelennek meg a mindennapok (a kovács, a zsúpkészítõ mestersége gyerekszemmel, az anya és az anyaság versei, a helységek nevét megéneklõ versek). És fogalmilag is foglalkoztatni kezdi heaneyt a talaj, az agyag, a láp. „Préri itt nincs, hogy este / nagy karéjt szeljünk a napból” – a naplemente a kenyérvágást idézi, és a tõzeglápban elsüllyedt, egészében elõkerülõ tárgyak, állattetemek: A tõzegbõl kiásták A Nagy Ír Jávorantilop Csontvázát: bámulatos Sípláda, csupa szellõ. Vajat találtak, több mint Száz éve ásták el itt, és Sós volt s fehér. Maga ez A föld is szelíd, sötét vaj, Olvad-nyílik a láb alatt, Évmilliókkal maradt el A végsõ definíciótól. […] A tõzeggödrök talán atlanti szivárgások. A nyirkos közép feneketlen.” (Lápföld, Tandori dezsõ fordítása) A harmadik kötetben és aztán különösen az új korszakot jelentõ negyedikben, az Észak címûben (1975) többször, részletesen foglalkozik a lápból elõkerült, a kora vaskorban rituálisan meggyilkolt emberi testek megdöbbentõ szépségével. A puszta leírás az Északban már egyértelmûen az erõszak fogalmához kapcsolódik. A kötet idejére ugyanis heaney élete is komoly fordulatot vesz. Az 1968-ban (a társadalom megosztottsága ellen felvonuló) polgárjogi tüntetésekkel 121

kezdõdõ, majd hamarosan véres polgárháborúvá eszkalálódó, három évtizedes északír „Troubles” („nagy bajok” vagy „zavaros idõk”) 1972-ben már bombázást is jelent, és heaneynek ekkor már gyerekei vannak. A család átköltözik az Ír köztársaságba. A részben mitizáló, részben nyíltan politizáló Észak kötetnek már a központi emblémája a lápból egészben kihantolt emberi test. heaney úgy érzi, nem kerülheti meg a korral való szembenézést: „a költészet feladata már nem csupán a megfelelõ verbális ikon keresése lett, hanem hogy olyan képeket és szimbólumokat találjon, melyek keserves helyzetünkhöz méltóak.7 ehhez az anyagot P. V. Glob The Bog People (Lápi emberek) címû munkájában találta meg. 1974ben, a frissen összeállított verseskötet idején írja: „elsõsorban a jütlandi lápban megõrzõdött férfi- és nõi testekrõl szólt, amelyek meztelenül, megfojtva vagy felvágott torokkal a kora vaskor óta ott feküdtek a tõzeg alatt. […] Glob meggyõzõ érvekkel bizonyítja, hogy többségük [...] annak a rituális áldozatnak a része volt, amelyet az isteni anyának, a talaj istennõjének mutattak be, aki minden télen új võlegényt várt az ágyába, a szent helyen, a lápban, hogy tavaszra biztosítsa a táj megújulását és termékenységét.”8 Aztán így folytatja: „ha mindezt összevetjük az ír politikai mártírium hagyományával, melynek kathleen ni houlihan az ikonikus alakja, látszik, hogy több ez, mint õsi barbár rítus: archetipikus minta.9 kathleen ni houlihan, Írországanya emlegetése a nacionalista diskurzus egyik alapeleme, és ezzel heaney egy pillanatra állást foglal, amit a kritika a szemére is vet (különösen az északír, nem nacionalista). noha egy átpolitizált korban egy-egy ilyen szerzõi vallomásnak sokkal nagyobb a súlya, mint maguknak a versszövegeknek, azért némelyik lápversben csakugyan ott van az erõszak megértése, például a „kis házasságtörõ” lány alakja felett töprengõ versben: Ravasz kukkolóként lesem agyad kitárt, sötét kaptárját, izmaid hálóját, számozott csontjaidat, én, ki némán néztem áruló húgaidat Id. mû, 56. Id. mû, 58. 9 Id. mû, 57. 7 8

122

kátrány-burokban sírni a rácsnál. Én, ki civilizált ésszel felháborodnék, mégis értem e pontos, meghitt, õsi bosszút. (Büntetés, Gerevich András fordítása) ugyanakkor a kimaradás igénye legalább annyira jelen van a kötetben, például a címadó vers viking-intelmében: Szólt: „Bújj meg a szókincsedben, rejtsd ott barázdált agyad fényeit, tekervényeit. Fogalmazz sötétben. Északi fényt várj lassú fosztogatás közt, fényzuhatagot ne. Szemed õrizd tisztán, jégcsap légbuborékát, bízz a kezedben, megkövesült kincseit érzi.” (Észak, Tandori dezsõ fordítása) És ez a kötet záróhangja is, az „Éneklõ iskola” ciklus utolsó darabjában: Se internált, se informátor: Belsõ emigráns vagyok, hosszú hajú Lettem s töprengõ; erdei paraszt, Aki a mészárlást megúszta, Védõ színt ölt, tuskók, Kérgek színét, érez Minden fújó szelet; Aki, míg e pár szikrát fújta Hitvány kis melegéhez, lemaradt Az egyszer-egy-életben csodajelrõl, A lüktetõ üstökös-rózsáról. (Közelkép, Tandori dezsõ fordítása) 123

A versek anyaga az Északban megváltozik, a korai szenzualitás helyett a lápversekben a vizuális elem, a költõi kép kerül elõtérbe, a hasonlatok, metaforák néha a látványból fakadnak („sarka gömbje // bazalttojás”, „A grauballe-i férfi”, Tandori dezsõ), néha a költõ logikai kapcsolatteremtõ készségébõl („Testem vakírás volt / araszoló erõknek”, „Lápkirálynõ”, Tandori dezsõ). néha van szimbolikus jelentõségük, néha csak ábrázolnak. A képi elem egyébként heaney prózájában még inkább jelen van – költészetében hol felszínre kerül, hol eltûnik. A kötet nyíltan politizáló versei épp ellenkezõleg elsõsorban intellektuálisak és világosak. A helyzetet elemzik. A füstjel hozzánk képest harcriadó: El-elbabrálgatunk egymás nevével, Cím, iskola – mind, mind árulkodó, A szabályt erõsíti a kivétel. Tehát protestáns: Norman, Sidney, Ken, Viszont Seamus pápista, semmi kétség. Hunyorítás, félmosoly, ujj az ajkakon – Fogékonyak vagyunk, mint a kelepcék (Bármit mondasz, semmit se mondj, Imreh András fordítása) Az Észak kötetben újabb ellentétpár jelenik meg: az ég és a föld, a szabadság és a kötõdés ellentéte, amelyet „héraklész és Anteusz”, a „menny-szülött és király-sarj”, illetve a „televény // csecsszopója” (Tandori dezsõ) alakjában testesít meg. ez már szimbolikus-morális kettõsség: felhívja a figyelmet, hogy az ír ügy iránti elkötelezettség (’commitment’) szembekerülhet a mûvészi szabadsággal. heaney számára nem egyszerû a döntés, a vívódás amúgy is alapállása: többször is magára ölti hamlet maszkját. „Az idõ, az kizökkent” – írja az Észak kötetben („Bármit mondasz, semmit se mondj”, Imreh Aandrás), aztán ugyanott a „Viking-dublin: Próbadarabok”-ban is: „hamlet vagyok, a dán, / koponyalatoló parabolõr, / államgépezetrothadás- // szaglintó” (Tandori dezsõ). sõt a késõbbi Kálváriasziget „homokkõ talizmán”-jában is: „ott álltam […] valami figura, nem kell vele törõdni, […] ez nem tolja helyre a kizökkent idõket” (Mesterházi Mónika). Végül túllép az ellentéteken, és szintézisre jut. A költõ politikai szerepérõl megváltozik a véleménye: politizáló költészet helyett a vers függetlenségét választja, bár csak késõbb, második esszékötete idejére. Az Északot a letisztult hangú Field Work / Mezei munkák (1979) és Station Island / Kálváriasziget (1984) követi, valamint egy párhuzamosan készülõ, és a két kötet között megjelenõ fordítás, a Sweeney Astray / Tévelygõ Sweeney (1983). ezek egységesebb kötetkompozíciók. 124

Ismét változik a vershang. heaney egy 1979-es interjúban a formai és tematikai törekvéseirõl beszél: „Az Áttelelésben és az Északban általában meglehetõsen kötött szabadvers-féleséget írtam, aztán az új könyvemben, a Mezei munkákban tudatosan elkezdtem újra hosszabbítani a sorokat, mert a kurta sor megszokássá vált. A sor rövidsége bizonyos szempontból korlátozza a mozgást. […] kifelé akartam fordulni, kifelé indulni, és a hangot is kifelé irányítani: formai dolog volt, de érzelmi is: visszatérés a nyitottabb hanghoz.”10 A kötet nyelve valóban „nyitottabb”: jóval kevésbé metaforikus, mint akár az elõtte, akár az utána következõké, Wordsworth hatását szokták emlegetni. ebben a három, egymáshoz tartozó könyvben még erõs a „Troubles” hatása. A költõ békére törekszik: Kinek fáj a mi bajunk? Ki álmodta, hogy békében élhetünk Az esõmosta, szélcsiszolta tájon? Bazalt, vér, víz, piócák, sírkövek. Az õsi, ártatlan magányban Brandon és Dunseverick között Apró szemû virágok járnak eszemben, Vágyott, bántatlan orchideák. (Triptichon 1., Gerevich András fordítása) ezekben a versekben gyakran látogatják a holtak, akik miatt lelkifurdalás gyötri. „Borzok” címû versében az asszociációt egy babona is segíti, amely szerint a borz hazajáró lélek. Pedig az állat valóságos: „A borz bundája csillogott, / a szomszéd kertbe iszkolt.” A legyilkoltak – gondoltad. Hátha egy vad, szétszaggatott fiú tért vissza, hogy kiszimatolja, mi romlott el a bölcsõ és a robbanás között, mikor a szellõs nyári estéken trágya gõzölgött az udvaron. (Gerevich András fordítása) 10

Az interjú eredeti forrása: James Randall-interjú, Ploughshares, 3, no. 3. (Winter 1979).

125

Az új környezetet, az írországi Glanmore-ba érkezést, a békevágyat egy elégikus szonettciklus rögzíti. Az alapmetafora a föld feltörése, heaney a verssorban a latin „versus” („sor”, „forduló”) etimológiáját eleveníti föl: a szántás metaforáját. A szonettekben együtt van jelen a tavasz, a természet, az írás, a békevágy, a sebezhetõség (egyfelõl apró állatok tûnnek fel, kakukk, haris, õz, kisnyúl, másfelõl egy patkány, amelynek véres kiirtása az emberi világban lévõ erõszakot idézi). És jönnek, rögtön az elején, a halottak is: Ekék falják a talajt. Az érzékek Elülnek bennem, illatával éleszt A leendõ rózsa, a sötét gubó. Várni kell… Jönnek, ködzáport kavarva Kísérteteim a tavaszi partra. Porzik az álom, mint húsvéti hó. (Glanmore: szonettek, 1., Géher István fordítása) Az elégikus versek halottai a Kálváriaszigetben tûnnek fel igazán, mint a holtak szellemei, akik az élõhöz próbálnak szólni. A két könyv között, illetve a Kálváriaszigettel párhuzamosan készítette heaney a XII. századi gael Buile Suibhne legenda fordítását, a Tévelygõ Sweeneyt. Az erõsen groteszk színezetû középkori történetben sweeney király (meztelenül hadonászva) konfliktusba kerül egy pappal, és a zsoltároskönyvét a tóba hajítja, ezért a pap megátkozza, és sweeney attól fogva madárrá változva, õrülten és üldöztetve bujkál az erdõben. A madárrá változtatott király legendájában heaney az értelmiségi kiûzetését is átéli: „mivel sweeney részben az otthontalan, bûnös, önmagát a megszólalással nyugtató mûvészt is képviseli, a mûvet úgy is olvashatjuk, mint a szabad teremtõ képzelet és a vallási, politikai és honi kényszerek vitájának változatát” – írja a fordításkötet bevezetésében. el lehet képzelni, heaney milyen élvezettel fordította az üldöztetést, viszályt, erõszakot groteszkül bemutató, a természetért rajongó, félig verses, félig prózában írt szöveget. „Isten meghallgatta Ronan imáját. Amikor sweeney kint járt a fews fennsíkon, megállt, mozdulatlanul, mint egy növény szára: éjfélkor különös látomás jelent meg elõtte. fejetlen, vérzõ torzók és levágott fejek – öt girhes, kecskeszakállú fej üvöltözött és pattogott összevissza az úton. Amikor odaért hozzájuk, egymással beszélgettek. – ez egy õrült – mondta az elsõ fej. – egy õrült ulsterból – mondta a második. – Maradjunk a nyomában – mondta a harmadik. 126

– Üldözzük sokáig – mondta a negyedik. – Amíg el nem éri a tengert – mondta az ötödik. falkában felemelkedtek és utána eredtek, de sweeney a magasba szökött, bozótból bozótba repült, és bármilyen tágak is voltak a völgyek, átszállt felettük egyik hegycsúcsról a másikra. Üldözték a fejek, vijjogtak és vonyítottak, csaholtak és szürcsögtek, nyüszítettek és nyifogtak. Szagolgatták a combját, a vállán szuszogtak, döfködték a nyakát, pattogtak fákon és sziklákon, alázuhantak, mint egy vízesés, míg le nem rázta õket az örvénylõ köd gyomrában. ([Sweeney és a pattogó fejek], Gerevich András fordítása) ugyanezt a Mezei munkák kötet idején még meg sem jelent fordításrészletet evidenciaként emeli a maga versébe, amikor unokatestvérét, Colum McCartneyt siratja, aki egy éjszakai fegyveres rajtaütés áldozata lett: Túl a benzinkutak izzó fehérén, Ahol már utcalámpák sincsenek, Newtownhamilton felé hegymenetben, Erdõk közt mentél, csillagok alatt – Sivár zarándokút ez, Sweeneyt is Arra üldözték a véres fejek, Míg kecskeszakállak, démonikus Kopószemek villantak fel a földbõl. de a valóság már nem olyan groteszkül eltávolított, mint a sweeney-monda: Rád mi villant? Ál-úttorlasz hamis Fénye? Hogy volt? Fékcsikorgás, lefulladt Motor, hangok, csuklyák, hûs puskaorr? Vagy tükrödben fényszóró követett, Hirtelen elõzött, félreterelt, Minden ismerõstõl egyszerre távol: Lough Beg agyagától, vizeitõl És a templomszigeti tiszafáktól? (A sziget alja Lough Begnél, Imreh András fordítása) 127

A Mezei munkák és különösen a Kálváriasziget másik irodalmi támpontja dante Isteni Színjátéka, fõként a Pokol és a Purgatórium leírásaiban evidens a párhuzam. (A fenti vers mottója is a Purgatóriumból való.) A Kálváriasziget elsõ része csupa lélektani bizonytalanság: mintha táj, kõszobor, ismerõs mind tanáccsal akarná ellátni a költõt. (ez a tanácsvárás, támpontkeresés heaney egész költészetén végigvonul, itt ér tetõpontjára és szakad meg végül.) A tárgyak emlékeket idéznek, egy papírsárkány az emberi lelket. A természet a dolgok megértését segíti. „Az ösvény” címû vers beszélõje „az eltûnt szavak tornácán” jár, a természet szépségében képi evidenciaként jelenik meg a „sombokrok szétfröccsent vére”. Ha elfáradtál, vagy megijedtél, a hangod visszacsúszik a régi helyére, olyan lesz, mint amott az árnyaidé… A vérzõ erdõn Dante letört egy ágat – sóhajtás hallatszott, vér bugyborékolt, ahogy zöld gallyak izzadnak a tûzben. Egy cella lakatja kattan most valahol, megkezdi a szertartást a vallató, vérzõ cigaretta parányai izzanak fel, az árnyak hörögnek és könyörögnek. (Az ösvény, Imreh András fordítása) A kötetcímadó, középsõ „kálváriasziget”-ciklusban még erõsebb a dante-párhuzam. A költõ alteregója zarándoklaton vesz részt szent Patrik Purgatóriumában, donegal megyében, és mint dante, holtak szellemével társalog, akik mindannyian „az ír nép ügyéhez” kapcsolódnak: van köztük író, aki foglalkozott a zarándokút témájával (Carleton, kavanagh), vannak gyerekkori ismerõsök, tanárok, barátok-rokonok, néhányan a -„Troubles” áldozatai (a VII. részben például egy gyerekkori barát számol be meggyilkolásáról, egy „szép, tiszta, hihetetlen áldozat”, Mesterházi Mónika). A maguk módján mind eltanácsolják a költõt a zarándoklattól, és attól, amit képvisel: az identitás külsõ meghatározottságától. egy misszionárius pap szelleme például rákérdez: „Na és” hebegte, „na és te mit keresel itt? Mi más járatban? Én legalább fiatal voltam, és fogalmam se volt, hogy a bevett szokás választ helyettünk, de te tudtad, mégsem kerülted el te sem.” (IV. rész, Imreh András fordítása) 128

A végsõ tanácsot Joyce felidézett szelleme mondja ki az utolsó részben: „A munkádat a közös rítus soha fel nem oldja. Amit csinálsz, egyedül kell csinálnod. Írni kell, ez az egész – és örömbõl.” (XII. rész, Mesterházi Mónika fordítása) A ciklus költõi újítása, hogy egy-egy szereplõt valamely tárgy, hangzás, metafora emblematikusan képvisel, szinte az álom evidenciájával, hiszen a böjtölõ zarándok nemcsak a halottakkal találkozik, akik hol feltûnnek, hol hõhullámként eloszlanak, hanem maga is gyakran épp csak a tudatosság küszöbén van. A misszionárius papot például, akinek a heine-alteregó azt mondja: „»külföldi misszión nem láthattam soha. / Mindig csak biciklizni láttam – // mint elhivatott papnövendék / szomszédolt, kényszerû illembõl, szünidõben. / Teázott és dicsérte a püspökkenyeret«” – ugyanez a bicikli jelképezi: Neve félhomályban, már-már egészben, mint árok-gazban biciklikerék, ha elõkerül is, kikezdte már az enyészet meg a rozsda. (Imreh András fordítása) A kötet harmadik részében visszatér sweeney is: a költõ az újjáéledõ, voltaképp a mai világba visszatérõ madárkirály maszkjából szólal meg: a helyét keresi, és nem találja. Az 1987-es Haw Lantern / Galagonyalámpás új hangon szól. heaney a két kötet közötti idõben elveszíti mindkét szülõjét, ennek a kötetnek a hiány, az üresség az anyaga. Az apa frissebb halálát, ahogy az ítélõszék elõtt áll, a „kõ ítélet” örökíti meg (és a késõbbi kötetekben számos más vers), az anya a „Tisztások” szonettciklus gyerekkori emlékképeiben elevenedik meg: Mikor elvonult misére a ház, Neki maradtam. Krumplihámozás. Úgy hullottak egymás után a csendben, Mint forrasztáskor a fém könnye csöppen: Hûvös vigaszunk, a közös dolog A vödör vizében tisztán csillogott.

129

S hullott megint. Jó volt, ahogy a munka Meg-megcsobbant, ráébresztett magunkra. Az éles, kisgyerekkori emlék viszonyítási pont marad, a halottas ágy mellett, a pap imáját hallgatva heaney ehhez tér vissza: Én emlékeztem: arcunk közt a lehellet Összevegyült, buktattuk a késeket – sosem kerültünk ennél közelebb. (Tisztások 3., Géher István fordítása) Maga a tisztás vagy irtás, a kivágott fák hûlt helye heaney költészetének visszatérõ emblémája. Már az Észak kötetben feltûnik egy fogalmi sor, amely elüt a kötet képekben gazdag nyelvétõl: „Valami hiányzott a napsütésben” („napfény”, Gerevich András fordítása). A napsütötte hiány nem emlékeztet a vers környezetének fogható és tárgyi metaforáira-hasonlataira. A sor tíz évvel késõbb, a Kálváriasziget címadó ciklusának harmadik darabjában tér vissza, már hangsúlyosan. A vers megidézett halottja egy rokon gyerek, „tárgyi” megfelelõje pedig a hiány (ezt idézi rögtön a felütés is: „Letérdeltem. Vákuum. szokás-maradvány…”), elõbb a halott hiánya, aztán egy elvesztett emléktárgyé, a szekrény feltúrásának emléke, és végül a régi kép: Arra gondoltam, milyen volna körbejárni a végképp-üres teret, a végképp-forrást, amilyen a hang fogalma vagy a hiány, mint ott a mocsár szagában, a körben letaposott füvön és sáson, ahol oszló tetemére, szõrcsomóira találtunk egyszer rég eltûnt kutyánknak. (Mesterházi Mónika fordítása) egy évvel késõbb, 1985-ben, egy kavanagh-ról, a költõelõdrõl írt esszében heaney helyhez köti a költészetében visszajáró hiányképet – hogy aztán elmondja, miért nem lokalizálható többé térben az élmény: „1939-ben, abban az évben, amikor kavanagh megérkezett dublinba, az egyik nagynéném elültetett egy gesztenyét egy lekváros bödönben. Mikor a gesztenye kihajtott, a nagynéném széttörte a bödönt, gödröt ásott, és elültette a csírát a házunk elõtti sövény alá. Ahogy múltak az évek, a kis hajtás fiatal fává sarjadt, és egyre magasabbra nõtt a puszpángsövény fölé. És ahogy múltak az évek, elkezdtem azonosítani az életemet a gesztenyefáéval. […] kiska130

masz koromban a család elköltözött a házból, és az új tulajdonosok apránként minden fát kivágtak az udvaron, az utcán és a kertben – a gesztenyefát is. […] de az élet ment tovább […] és évekig eszembe se jutott sem az elhagyott hely, sem a kivágott fa. Aztán néhány évvel ezelõtt hirtelen gondolni kezdtem arra a térre, ahol a fa állt, vagy állna. Lelki szemeimmel láttam is, mint fényes ürességet, a fény hajlását és lebegését, és valami nehezen meghatározható módon újra azonosulni kezdtem azzal az üres térrel, ahogy évekkel korábban a fiatal fával. […] Csakhogy ezúttal nem az anyaföldben gyökerezõ, élõ jelképhez kötöttem magam: inkább arról volt szó, hogy készülhettem a kiemelésre, hogy el kell tûnnöm valami átlátszó, mégis öröktõl való utóéletbe. Az új hely puszta fogalom volt […] nem topografikusan rögzíthetõ. Az elképzelt birodalom maradéka volt, és ha földi hollétét meg lehet is határozni, hely nélküli menny volt, nem mennyei hely.”11 heaney ebben az 1985-ös elõadásból írt esszében kavanagh-nak ajándékozza az üres teret (igaz, a „placeless heaven” metafora eredetileg is kavanagh „Auditors In” címû versében szerepel). A fában és a költõben is szimbolikus megerõsítést keres, így a saját élete emblémáját a kavanagh-életmû emblémájaként gondolja tovább. Az üres tér tehát a megfosztottság, a halál metaforája marad, ragyogását heaney késõbbi halottai „öröklik meg”. A „Tisztások”-ciklus utolsó két szonettjében elõször a kivágott fa képe jelenik meg (a hetedikben), de a metafora metaforájaként: a kiáltásokat vágják ki, a helyükön a változás (tisztása) marad: A tér, amit körülvettünk, üres lett, Belénk költözött át, hogy õrizzük meg – Hirtelen-nyílt tisztásaira rátalált. A jajszavak ledõltek, a változás beállt. (Tisztások, 7., Géher István fordítása) A nyolcadik szonettben pedig szóról szóra is megismétlõdik a „kálváriasziget” hiánymetaforája: Körbejárhatnám még idehaza Az üres teret. Üresen maradt A hely, a kivágott gesztenyefa Helye, kitárva sövényt, házfalat. (Tisztások, 8., Géher István fordítása) 11

„The Placeless heaven: Another Look at kavanagh”, The Government of the Tongue.

131

A kép még egy változatban szerepel ugyanebben a kötetben (a verset anyósa halálára írta heaney): A száraz kívánságfára emlékeztetett, Mit ággal-gyökérrel emeltek a mennybe […] Látomás volt: A felhõkbe egy gally-fej emelkedett, S követték útját tágra nyílt szemek (A kívánságfa, Gerevich András fordítása) A hiány a fametaforáról leválva az élmény és a belõle megfogalmazott vers emblémája lesz, szintén a Galagonyalámpásban. A jégesõre emlékszik a költõ, a marokra fogott hideg-forró érzésre: „ahogy ezt is gyúrom itt, / és az elolvadt igazi / hiányává ügyeskedem” („Jégverés”, Mesterházi Mónika fordítása) – a vers lehetne a fogható „homokkõ talizmán” ellentéte. de a kivágott fák képe még a legutolsó kötet, az Élõlánc „Album” címû versében is feltûnik: a szülõk fiatalkorában, mikor „álltak még a tölgyek” (MM). A Galagonyalámpás kötetnek van egy személytelen vonulata is. Életinterjúkötetében12 heaney elmondja, hogy a könyv legfontosabb kérdése a hit vagy mindenféle hitek elvesztése volt, kiábrándulás a vallás, a patriotizmus, sõt a nyelv megbízhatóságából is. e versek kulcsa az allegória. sajátos allegóriákról van szó, témájuk szerint az ír lét vallási, társadalmi és politikai kérdéseinek szatíráit-paraboláit olvassuk, szerkezetükben azonban elbizonytalanodunk, milyen irányban kell gondolkoznunk: a képnek melyik fele az ismert elem vagy evidencia, és melyik a megvilágítandó. elég a címeket sorolni: „Az írás határáról” az északi fenyegetettség élményére épül, evidenciája az Észak-Írország és az Ír köztársaság közötti határátlépés, és innen vezet lineáris asszociáció az írás élményéhez: „ha az írás határára jutottál, / ugyanez vár: puskák állványokon” (Imreh András fordítása). „A lelkiismeret köztársaságából” egy elképzelt országot jelenít meg a repülõtéri körülmények, demokratikus törvény, civil tapasztalatok evidenciájával: „A lelkiismeret köztársaságában, / a csendben, mikor a hajtómû leállt, […] A vámon a hölgynek be kellett vallanom, / milyen gyógyírunk és varázsigénk van / a némaságra, a szemmel-verésre.” ugyanakkor bizonyos képek magára a lelkiismeretre vonatkoznak: „A mértékletes köztársaságból jövet / kinyúlt karom a felére ugrott össze: / a vámon csak magamat vihettem át” (Mesterházi Mónika fordítása), és végül is kétféle fogalmi evidencia hivatott egymást megvilágítani. (Talán jellemzõ adalék, hogy Petri György elkezdte fordítani a részleteiben izgalmas szöveget, de az elsõ rész után abbahagyta.) hasonló a „from the Land of the unspoken” [A kimondatlan 12

Stepping Stones, 287.

132

földjérõl] is, amelyik talán inkább a holt gael nyelv hazájáról, mint a kimondhatatlan fogalmakról szól. kiválóan ábrázolja a parabolák légnemû anyagát és az általuk felvetett kérdéseket az utolsó vers rostametaforája: Mi jobb: ami fennakad, ami átmegy? Vagy a választás mondja meg, mit ér? Szétvetett lábbal mímeld ügyesen, Hogy értelmet szitálsz a képzeletbõl (Talány, Mesterházi Mónika fordítása) Érezhetõ, hogy a költõ újít, és hogy átmeneti korszakáról van szó. helen Vendler, a heaney-életmû egyik legértõbb kritikusa írja: „nehéz az olyan kõfalstabil költõnek, mint Lowell, vagy az olyan gyökeres-nehéz költõnek, mint heaney, egyszerre könnyûvé, légiessé és szárazzá válnia.”13 heaney 1988-as, második esszékötete körülbelül a versekkel egy idõben készült. A címben rejlõ metafora, The Government of the Tongue (a nyelv szabályozása vagy kormányzása) ugyanaz a szerkezet, nyelvészeti nevén szemantikai anomália, mint a parabolaverseké: kétféleképp is érthetõ szintagma. heaney ki is fejti, hogy egyszerre gondol a nyelv (mûvészet) szabályozó (irányító) hatalmára és a nyelv megrendszabályozására. Érdeklõdése az empatikus és lényeglátó esszékben egyre inkább a világirodalom felé fordul, és a mérleg egyértelmûen a mûvészi szabadság irányába billen. A bevezetõ esszében egy évekkel korábbi jelenet tanulságait értelmezi át: 1972-ben, a „Troubles” újabb hullámának hatására, szolidaritásból nem készítettek el egy versekbõl és dalokból álló felvételt, mivel szembekerült két érték: a Mûvészet és az Élet, avagy a hang és a szenvedés.14 utóbb úgy véli, nekik, értelmiségieknek éppen az lett volna a feladatuk, hogy a maguk dolgát végezzék. Irodalmi példája Csehov, aki egészen a szahalini fegyenctelepig elzarándokol, hogy rájöjjön: az irodalom fontosabb, mint az elkötelezettség. (ezt a témát a Kálváriasziget „Csehov szahalinon” címû versében meg is írta.) fontos döntés ez heaney életében, ez az a pont, amikor kiszabadul a „törzsbõl”: „Teremtõdik egy sík – ha csak futólag is –, ahol megerõsödik a költõ saját lénye, és kiszabadul keserves helyzetébõl. A nyelv, amelyet olyan sokáig szabályozott a társadalmi szféra: a tapintatból és hûségbõl fakadó megfontolások, az ember kisebbségi vagy többségi gyökereihez intézett szép hûségeskük, ez a nyelv hirtelen elveszti szabályozóit. Olyan létformához ér el így, amelyben 13 14

„second Thoughts”, 167. The Government of the Tongue, XXII.

133

nincsenek kötöttségek, és bár gyakorlati hatása nincs, nem is feltétlenül hatástalan.15 (Az élet és az irodalom kérdése máshogy vetül fel heaney másik példaképe, Mandelstam alakjában, aki a meg nem írt sztálin-ódákért, majd sztálin-ellenes költeményéért a szabadságát és végül az életét adja: mi az, amit egy író nem tehet meg.) Jellemzõ heaneyre, hogy egy harmadik szerzõ, a kortárs derek Walcott rokon életmûvén át az általa megtett utat is bemutatja (kiemelés tõlem): „Iskolai tanulmányainak humanista hangjai és az otthoni környezet hangjai egyaránt ki akarják sajátítani, két ellentétes irányba rángatni. [Walcott] mindig is képes lett volna a Larkinféle eleganciával írni, és az örökölt angol hagyomány hasbeszélõbábjává válni […], ahogy képes a neruda-féle sûrû érzékiséggel is írni, és gyökeresen és áradóan profetikus romantikus nyelvet alkotni magának. Egyiket sem tette, hanem témájává emelte a választást és a választás lehetetlenségét.”16 A Walcott-esszében, mintegy mellékesen általánosítva összefoglalja a költészet változásának állomásait is: „Walcott költészete túljutott az önmarcangolás, az önfeltárás, az öngyógyítás állomásain, hogy közös forrássá válhasson.”17 A Seeing Things / Dolgok látása (1990) az a kötet, ahol a heaney-életmû is elér ebbe a szakaszába. A kötet nagy érdeme, hogy visszatérnek benne a hajdani érzékemlékek, a logika okoskodása helyett a gondolat és a tapasztalat viszszatalál önmagára, mint élményre. A horgászorsó tekeredésén „Látszott, gyerekjáték lesz / semmi erõlködés” („három rajz”, „2. A lüktetés”, Gerevich András fordítása), szó szerint: „a hegyre kapaszkodás ellentéte”; szinte minden mozgásban ott van a szabadságnak valamilyen eleme, mint a mezõn rögtönzött focipályán sötétedésig játszó srácok élményében: nem hagyták abba, mivel akkor Már fejben játszottak, és a valódi Labda álomsúlyként zuhant eléjük, Becsúszásaik hangja a füvön, És zihálásuk a sötétben úgy szólt, Mint egy nem evilági ügyködésé… (Jelek I., Imreh András fordítása) Vagy a fejre állított bicikli kerekeinek pörgetésében: Id. mû, XXII. Id. mû, 24. (kiemelés tõlem.) 17 Id. mû, 27. 15

16

134

Szerettem, ahogy eltûnnek a küllõk, A kerékagy és az abroncs között Zümmögõ ûrt, melybe, ha burgonyát Dobtál, a megabroncsolt levegõ Nedves pépet csapott arcodba vissza (Ördöngös kerekek, Imreh András fordítása) Mindez egyszerre teljesen hétköznapi, ugyanakkor ott van benne a metafizika is, a „Jelek” például így ér véget a III. részben: Mindez, mint ajtón, úgy hatolt Beléd, az ajtót is hozta magával: Megjelölt helyszín, sarkig tárt idõ. Bronz búzatengert szétnyitó kasza. Csörlõ, mely a víz magját kiemelte. Lapfûrésszel kidöntött bükkfatörzs Fölött evezõ két férfi – akárha A szilárd föld csónakját hajtanák. (Imreh András fordítása) A „dolgok látása” címû versben a gyerek heaney a tetõrõl figyel, miközben „meg nem fulladt” apja megérkezik egy balesetbõl: „kövekkel / Madárra hajigáltam a tetõn, hogy / döngjön a pajta, fõleg azért, ám rég / A házban voltam már, hogy visszajött, / s néztem apám az ablakból” (Tandori dezsõ fordítása). A jelenet láttatása magában foglalja a látószöget. heaney nemcsak helyzeteket, tárgyakat mutat, hanem magát a látást, a nézést is. „Látómezõ” címû versében egy tolószékes asszony tekintetét jeleníti meg: Tanulságos volt vele szemben állni – Ahogy egy szépívû kapun átnéz az ember, Sudár, fényes, út menti vaskapun Két mészfehér oszlop között, ahonnan Messzebbre ellátsz, mint hitted volna, S mögötte a mezõ egyre különösebbnek Tûnik, ahogy ott állsz, egy pontra szegezõdve, Míg magába húz, ami elzárja az utat. (Gerevich András fordítása) A „Vándorbot”-ban az apját mutatja a halála elõtt: „kinéz a nagy ablakon, tûnõdve, / felhõs vagy derült az ég, nem érdekli már. // Az egész vidéket belátni az emeletrõl.” Érdemes megjegyezni ezt a képet, mert a következõ kötet egyik legfontosabb verse, „A mükénéi õr” elõzménye: 135

Övé minden, olyan, mint egy elfeledett õr, Aki képtelen felidézni, miért rakták ide Erre a magas posztra, mi volt a feladat, És bár leváltották, a helyén maradt, De mint megtörõ hullámnak, nincs ereje. (ferencz Gyõzõ fordítása) douglas dunn, a költõtárs írja: „A Dolgok látása meleg hangon és megerõsödött önbizalommal hagyja maga mögött a Galagonyalámpás átmeneti mogorvaságát. […] A lát(om)ás18 ezekben a versekben egyszerre jelent »minden láthatót« vagy megfigyelhetõt és mindazt, ami a képzeletbeli vagy misztikus tudatosságnak ezen a fokán »látszik«, ahol a távlat »élesebb / És tágabb, mint amennyivel beérnéd« („felmérések” XXXIX, Mesterházi Mónika).19 ez az idézet a kötet második felének negyvennyolc tizenkét soros (négyszer háromsoros) versébõl való, a négyrészes „squarings” (felmérések)-ciklusból. A versek általában a hétköznapi lét csodáit rögzítik, egymáshoz lazán kapcsolódnak, és nyelvileg is igen eltérõek. (heaney az életinterjú-kötetben elmondja, olyan szabadság volt írni õket, mint mikor egy gyerek kacsázik, és a versek sorozata is hasonlít a lapos kõ egymást követõ toccsanásaihoz.)20 Van köztük egyszerû, anekdotikus emlék, mint az ötödikben (ahol a gyerek Thomas hardy alakja a magyar olvasóban a gyerek kormos Istvánét idézi fel): Gyerekkorában egyszer Thomas Hardy Mint hogyha halott volna, lefeküdt Egy réten a birkák lába elé. A megszagolt és bebégetett térben Az örökléttel kísérletezett. (VI., Mesterházi Mónika fordítása) Másutt egészen absztrakt a nyelv: Furcsa, de ami még csak alakul, Amint megéreztük, máris elõérzet; És bármire jutunk, annak fényében Lesz valóság, amin keresztülmentünk. (XLVIII., Mesterházi Mónika fordítása)

A „vision” szó angolul magától is jelent látást és látomást. „Quotidian Miracles” [hétköznapi csodák], 208. 20 Stepping Stones, 319. 18 19

136

Az egyes részek címe is sugallatos (eleve: fogalmak többes számban). A „Lightenings” (a magyar kötetben „Megvilágosodások”) a szülés utáni megkönnyebbülést is jelenti, és a XII. rész még a szó egy másik értelmét is föltárja: Megvilágosodás? Egyik értelme, Túl a szokott megértésen vagy A fény terjedésén: az a rendkívüli Pillanat, amikor a lélek gyönyörrel Lobban fel a halál elõtt: a jó lator Várja bennünk az ígéretet! (Gerevich András fordítása) A „settings”: „színhelyek”, például gyerekkori helyszínek, kimerevített emlékképek, persze gyakran váratlanok: „A véreshurka színû patkányméreg / fluoreszkál, amikor szétkenik” – XVI (Gerevich András fordítása); „Angolnabõr. Mire volt jó? Mi volt / Az angolna maga? Vízbõl kihúzott / hosszúkás vízléc. homályspirálból // És palából teremtett vízarasz” – XVII (Imreh András fordítása). A „Crossings”: „átkelések”, határátlépések, de vonatkozhat emberi vagy akár állati találkozásra is, például egy rókával az országút közepén, vagy a Vietnamból érkezõ katonával a san franciscó-i reptéren, a „squarings” („felmérések”) egyben az egész ciklusnak is a címe, átvitt értelemben tapasztalatokat, elrendezéseket, mérlegeléseket is jelenthet. Még megvannak felidézett helyszíneim, De sokáig nem. Derékig turbolyában Gázolok újra, beleállok Az emléksodrásba vagy felülök rá, Úszom mindabban, ami felgyülemlett, Mióta mindent felmérek hidakról Vagy esténként énem partjairól. (XLI., Imreh András fordítása) A következõ kötet, amelynek megjelenése már a nobel-díj utánra esik, The Spirit Level / A vízszintezõ (1996). noha a címadó tárgy egy gyerekkori ugratásra utal („futás! szaladj, fiam, mint a csík, / Mondd meg anyádnak, kéne / A vízszintezõmhöz buborék / És új csomó a nyakkendõmre”, „A feladat”, Mesterházi Mónika fordítása), a vízszintezés, az egyensúlyozás, a mérlegelés központi témája a kötetnek. (noha a „spirit level” a vízszintezõt jelenti, a szóösszetételben szereplõ lélek/szellem és szint szavak tovább gazdagítják a kötet címének jelentését.) 137

de a mérleg heaney egész költészetének, költõi és gondolkodói alkatának egyik emblémája is, ott van a korai esszék ellentétpárjaiban, a lápversekben („mérlegre kerül, / mint szépség és iszony”, „A grauballe-i férfi”, Tandori dezsõ fordítása), a hamlet és sweeney alakjába bújt versekben, a döntéshelyzetekben (külsõ elvárás vagy költõi szabadság). A Kálváriasziget némileg didaktikus „Away from it all” [el az egészbõl] címû versében heaneynek „a mozdulatlan ponton való töprengés” és a történelemben való aktív részvétel parancsa közt kellene választania, helyette a tenger felett fogyó fényt mutatja meg: „valahol az egyensúly / és az elgyengülés között”. A Galagonyalámpás „Terminus” címû versében a római határistenhez méltóan határhelyzetekrõl olvasunk: „két vödröt könnyebb volt vinni, mint egyet. / A kettõ közt nõttem fel. // A bal kezem a normál vassúlyt, a jobb / az utolsó szemet dobta a serpenyõbe” (Mesterházi Mónika fordítása) – ennek párverse a „Talány” rostálásmetaforája. Az allegorikus versek képi és fogalmi része (vagy helyenként fogalmi és fogalmi része) között is hasonló „billegést” lehet érezni. A Dolgok látásában inkább az egyensúlyt: „állt az idõ, a levegõ. egyensúly. // semmi nem dõlt el, bármi váratott / Magára, már be is következett / A vákuum jóváhagyott idejében” („Megvilágosodások” XIV, Imreh András fordítása). A Walcott-esszé kijelentése heaneyre magára is érvényes: „témájává emelte a választást és a választás lehetetlenségét. ezek az elõzmények teljesednek ki A vízszintezõ „Megméretni” címû versében. A vers egy õsi negyedmázsás vassúly és a hídmérleg (heaneytõl megszokottan pontos) képével kezdõdik: A negyedmázsás súly. A tagadás tömör Vas egysége. Öntött betûk, Léc-széles, ötvözött, rövid keresztFogó. Tompított sarkaival: veszélytelen, Míg meg nem emeled. Akkor szemszakasztó, Életfitymáló erõ – A nehézkedés fekete doboza, a holt súly Tapadó, topogó-guggoló gyöke. De csak össze kellett mérni Társával a hídmérlegen – A betárált, megkent hídmérlegen – És minden éppen csak ringott, repült. Akárcsak a kötet több más verse („Pamlag a negyvenes években”, „nem adod fel”, „Légvonal”, „A kaszakõ”), a „Megméretni” is többrészes, és a konkrét tárgyról (vagy másutt: helyzetrõl) asszociál tovább. Logikus a második részben az absztrakció az emberi viselkedésre: „épp csak összemérni // A tûrhetetlent 138

másban / És magunkban, kiállni / Amellett, amibe fogtunk és szoktunk, // Jobb meggyõzõdésünk ellenére”. A harmadik rész a köznapiból a bibliai-morális szintre lép: Megtagadni a másik arcot. Követ vetni. Ha nem teszed meg egyszer, nem szakítasz A szófogadó lénnyel, akivé sértett a világ, Megbuksz a sértett, az én, a belsõ törvény elõtt. heaney a teljes vallásos neveltetés ellen lázad, és szelíd természete ellenére ez az egyik legélesebb verse, és épp az indulat íve miatt hiteles: Te közbevágtál, hogy szûk látóköröm Tart élesen, így meghátráltam, elõször. Tétováztam, bár inkább folyt volna vér, Az egésznek így (mea culpa) elveszett az éle. Mélységesen téves lovagiasság volt, öregem. Itt korrekt játék már nem mossa le a táblát. (Mesterházi Mónika fordítása) Jellemzõ ellenpontozó gesztus, hogy a rá következõ vers, a „szt. kevin és a rigó” heaney legszelídebb hangján szól: a szentnek „kifordított tenyere // Mestergerenda-merev karja végén / kilóg az ablakon”, és a rigó fészket rak rajta. S a szíve elszorul: most napban, esõben Ágként, hetekig kint kell, hogy tartsa kezét, míg Kikelnek, s kirepülnek a fiókák. (Imreh András fordítása) És a mérleg még egyszer megjelenik a kötet végén, egy négysorosban: A nyárfa Az óriás nyárfát szél cibálja meg, Varázsütésre beezüstözi. A mérleg nyelve vajon miért remeg? Miféle gyász hidege rázza ki? (Imreh András fordítása) A mérleg a gyásszal kapcsolódik össze, a megtalált egyensúly újabb kibillentésének elõérzetével. 139

A kötet talán legfontosabb verse „A mükénéi õr”, a mottó Aiszkhülosz Agamemnónjából való. Az irodalmi színtér a trójai háborút lezáró béke: az õr szemével látjuk Agamemnón hazatérését, és halljuk a passzív szemtanú szkeptikus beszámolóját és a vérengzés felidézését. Volt, aki sírt – de örömkönnyeket, Hogy Trója ellen a király hadra kelt, Ám bennem, gongban konduló ütés, Felsejlett s megmaradt az élet- és Világ-torzító ölõ-rítus képe. Álmomban élénk vér foszlott a vízbe, Testek zuhogtak rám, húscafatok. (Mesterházi Mónika fordítása) Már a Kálváriaszigetben is megjelenik az elfelejtett õr alakja: „Õr voltam, kint felejtettek a strázsán” („A bükkfán” – Imreh András fordítása), majd a Dolgok látásában, mint láttuk, kétszer is, tehát ez belsõ allúzió: Naponta éledtem ott, fekve, néma Napfürdõn, mint síkföldön a moréna, Félkönyéken vártam a dolgok végét A tetõn... heaney a kötet írásával párhuzamosan újra elmélyed a klasszikus irodalomban, szophoklészt, Ovidiust fordít, a kötet megjelenése elõtti nyáron Görögországba utazik. de a közvetlen elõzmény az 1994-es észak-írországi IRA-tûzszünet, és mint az életinterjú-kötetben írja: õt sem a jelen foglalkoztatta, hanem ami az elõtte levõ huszonöt évben történt. ez magyarázza a haragot a versben. A második rész, a „kasszandra” megdöbbentette heaney olvasóit. noha az erõszakról már írt korábban is, például a megalázott, megerõszakolt lány képe ott volt az Észak-beli „Büntetés”-ben, sõt mintha az ottani „ravasz kukkoló”-jára válaszolna: „nincs olyan, / hogy ártatlan / megbámulom”, hiszen „egybõl / megjött a bámész / nép sokkos / vágya: hogy õk is, // azonnal megtegyék / vele” – ebben a versében sokkal nyersebb szexuális kifejezéseket használ. Az õr szemtanú és kívülálló: Most is elszigetelt, hogy úgy utálom A sok elõtapsolót, aki mindenben,

140

Mindig szín-argoszi. Száj-atléták, A jóslatot, az idõpontot fújják, Tiltakoznak, vádolnak és szavaznak. A gyilkosságot is képes úgy nézni (már a harmadik részben), mintha valami homoerotikus jelenet lenne (az egyébként a következõ rész témája): nézték, ahogy egy férfi átugorja A döngölt falat, és a másik mintha Szerelmesen rohanna, hogy lesújtsa. (Mesterházi Mónika fordítása) Az ötödik rész a tiszta víz látomásával ér véget, heaney itt is a természetben találja meg a feloldást – mintha „Anahorish” címû korai versére utalna vissza. A kötetnek keretet ad a csoda (az esõbot zenéje, a gyerekkori pamlag önazonos biztonsága, a meszelõecsettel festõ rokon személyisége, az apa által hajtogatott hajó), és egy epifániával ér véget, a híresen szép nyugat-Írország tájával: Utóirat És valamikor autózz ki nyugatra, Végig a Flaggy parton, Clare megyében, Mikor a szél a fénnyel szembenyargal, Szeptemberben, vagy októberben éppen, Kint az óceán ragyog, tele habbal, Bent pedig, kövek közt egy palaszürke Tófelszínt szinte kigyújt egy hattyúcsapat Evilági villámlása – fehérre Fehér: rendezik durva tollukat, Nyakasnak tûnõ nyakukon fejük Borzas, ha épp nincs lenn a víz alatt. Kár is leparkolnod. Nincs semmi esélye, Hogy jobban átéld. Nem vagy itt, sem ott, Míg haladsz, ismerõs és furcsa dolgok Lepnek meg, mint puha széllökések az autót, Rajtad ütnek, és szíved tágra nyílik. (Imreh András fordítása) A vízszintezõ heaney legerõsebb kötetei közé tartozik (bár kevésbé egységes, mint a Dolgok látása). Megjelenése a nobel-díj utánra esik, de a versek zömét korábban kellett írnia, amikor az újabb rangból fakadó kötelezettségek még nem aprózták fel az idejét. A következõ két kötet, az Electric Light / Villanyfény (2001) és a District and Circle / Peronok (2006) nem ennyire egysé141

ges, törmelékesebb, egy-egy erõs darab emelkedik ki, sok a (szintén erõs) töredék (a címek közt is szerepelnek glosszák és egy „Töredék” címû vers), valamint feltûnõen nagy számban fordítások (Vergilius, az óangol Beowulf, Puskin a Villanyfényben; horatius, Rilke, ó súilleabháin, kavafisz a Peronokban). Mindkét kötetben sok a halott barátot, írót, festõt sirató (és alkalmibb) elégia, a korábbi kötetben hughes, Brodsky, zbiegnew herbert és más személyes ismerõsök, szeferisz és Miłosz a késõbbiben), és még ezeken túl is nagyon sok az irodalmi (de a versben talán nem elég szerves) utalás, illetve heaney valószínûleg kevesebb friss költõi élményhez jutott, bár a görögországi utazás meghatározó a Villanyfény „szonettek hellászból” ciklusában, és azonnal érezhetõek is a friss szenzuális élmények. A Ted hughes halálát gyászoló „Angol nyelven írott mûvérõl” kiemelkedik az elégiák közül. Poszt-ez, poszt-az, poszt-amaz, végül viszont Semmin sincs semmi túl. Megértésen, elmondáson, Se bocsánaton. Mégis gyakran túl magunkon, Ha a nyelv hömpölygõ bánathulláma ütlegel, Amely magát a nyelvet néha fellöki. (Mesterházi Mónika fordítása) A hughes-korpusz olvasását heaney ahhoz az élményhez hasonlítja, amikor az anahorishi „egyetlen ívû, / Bikaszem híd alatt” jön át; a vers középpontjában a néma szenvedés, a ki-nem-mondás áll (és heaney is inkább a Beowulf-fordítása egyik megrázó részét emeli a szövegbe). A Villanyfény az a típusú kötet, amelyben hirtelen nagyszerû részletekre lehet bukkanni (ilyen például a koszovói menekülteket leíró rész a kelet-európai írókongresszus emlékeit felidézõ, és kicsit bõbeszédû „known World”ben), vagy az apa betegágyánál tett utolsó látogatások emlékét idézõ „Beteglátogatóban”, amely egy hopkins-utalással kezdõdik: „Apám – felkenve, minden – olyan volt, / Mint felix Randal, hopkinsnál”, de a vers egy örökre emlékezetes képpel zárul: Kárbecslõ szem, rakományellenõr agy, Hogy hol volt, melyik évben, melyik állat… Aztán elmúlt ez is. Minden vigyázat. A mosolya, nyári lengõajtó, benyílt, Kinyílt. Haladék fény. Melyért fogadja hálánk a morfium. (Mesterházi Mónika fordítása)

142

A „Glosszák” némelyike heaney humorát (és korábbról ismert tömörségét) villantja fel: „Hammond szerint – úgy mondták neki is –, Az ügyeletes lelkész állítólag Azt mesélte, hogy akasztás elõtt, Amíg kezet fogtak, így szólt az ember: „Atyám, ez nagy tanulság lesz nekem.” (7. A tanulság, Imreh András fordítása) A költõtárs, Matthew sweeney felhívja a figyelmet a Villanyfényben a gyerekkori csoda szerepére, amelyben a korábbi csoda-versekhez képest újdonság, hogy megmarad a gyermeki látószög. Az orvos „táskájából” elõkerült újszülöttek családi mítosza a felnõtt elõadásában is valóságos marad („Out of the Bag” [A táskából; de a „kiengedni a macskát a táskából” idióma a titok kipattanását is jelenti]). ugyanígy a kötetcímadó „Villanyfény”-ben korai emlék a gyerek rettegése a nagyanyja rémületes, hasadt hüvelykujjkörmétõl: Kanóckorom-csíkos, alvadt gyertyazsír… Az öreg, herpeszes hüvelyk Körme, mint a felgyûrõdött kvarc, Ráncos gyöngy, tájkép csata után. de a vers zárlatában a jelenben is megmarad ugyanez a borzongó ámulat: Ült félig nyitott prémes filcmamuszban, Villanyfény vetült ránk, féltem a körme Repedt, por ette, pattintott kövétõl – Felcsillanó pengetõ, ott lehet még A földben, rózsafüzér-szemek és csigolyák közt. (Imreh András fordítása) A vers a világháború élményét idézi („Aztán a Big Ben elnémult, a hírek / sem szóltak többé. elzárták a rádiót, / Az elsötétítésben két kötõtû // kattogott, a kéményben fújt a szél”), és a Peronok kötet elején ugyanitt vagyunk: hol egy gyerek áll az anyjával a katonai reptéren, és félti egy vadászpilóta udvarlásától („A reptér”), hol egy meglehetõsen groteszk jelenetben találkozik egymással a civil lakosság (épp disznóvágás után) és a normandia felé készülõ, még napbarnított, vidám katonák – az ilyen helyzetre szokás mondani, hogy jellegzetesen ír: 143

Anahorish, 1944 Kedd reggel volt, éppen disznót vágtunk, Amikor megérkeztek az amerikaiak. A napfényt visszaverték a vértócsák A vágóhíd körül. Az útról hallhatták a sivítást, Majd a hirtelen csendet, és láthattak minket is, Ahogy kesztyûben, kötényben kilépünk. Két sorban meneteltek, fegyver a vállon, Páncélautók, tankok, dzsipek, Lebarnult karok és kézfejek, ismeretlen, Névtelen arcok vonultak Normandia felé. Nem mintha akkor tudtuk volna, Hova tartanak, csak álltunk, mint a gyerekek: Rágót és színes cukrot dobáltak nekünk. (Gerevich András fordítása) A kötet alaptémája az erõszak – de a feloldása is, amint heaney harmadik eszszékötetének címe: The Redress of Poetry [A költészet gyógyereje] (1995), valamint a nobel-díj átvételekor tartott beszéde is utal rá. A nyitó vers egy mezõgazdasági eszközt ír le, amely „közli” velünk, hogy Isten az életet a friss hajtástól a darálóig megtett ciklusnak látja („The Turnip-snedder” [A répadaráló]). „A csupasz kéz / és az öntöttvas korában” – ez a vers és az egész kötet felütése, és valóban, heaney szokásos, jelentéses tárgyai ebben a kötetben rendre vastárgyak, persze eltérõ sugallattal, a répadaráló, a pöröly, a vasúti sín, a sisak, Wordsworth korcsolyája, a boronaszög, az üllõ, az acélolló, egy öntöttvas csap, egy szeneskanna („dorothy Wordsworth-nek”), egy rezsólap („W. h. Audennek”). (némelyik verscím is, némelyik csak épp jellegzetes tárgya egyegy versnek.) Az elõzõ kötet óta a XXI. század két nagy terrorcselekménye rázta meg a világot, 2001-ben a World Trade Center megsemmisítése, 2005-ben a londoni metrón elkövetett öngyilkos bombamerényletek. heaney a globális biztonság megingására reagál, az amerikai terrortámadás emlékére „Anything Can happen” [Bármi megtörténhet] címen lefordítja horatius I. 43. ódáját (Parcus deorum cultor et infrequens), benne az evidens áthallással: „Bármi megtörténhet, a legmagasabb tornyok / Ledõlhetnek.” A londoni merényletek hatására írja meg a kötet legerõsebb ciklusát, a kötetcímadó „Peronok”-at. A cím eredetileg „district and Circle”, a londoni metróvonal neve, ahol a támadások zajlottak. A realista leírás szinte azonnal szimbolikus távlatot kap, már a bejáratnál (vagy lejáratnál?): A bádogsíp hangja a föld alól Fölkanyargott a folyosón, ahol 144

Lefelé jöttem: tudtam, ott találom Korhely õrszemem, kitéve sapkája, Az ujja fürge, nem-vádló szeme A szemembe néz, én meg õrá vissza, Ekkor még, hiszen az hozott ide, Mint õt, hogy lássak. egyre inkább úgy érezzük, hogy az alvilágba száll alá az, aki egyelõre õrszem, szemtanú, de már nem is csak a heaney-perszóna, hanem többes szám elsõben valamennyien: A mozgólépcsõk fölszálló-leszálló Álmos erõdjén, õrhelyünkön, tágra Nyitott szemmel, a gépezet csikorgó Gyomrába szálltunk alá, szilárdan állva. A metró a pokol (ezt jelzi az ellenpont is a föld felszínérõl, ahol „hevertek, szenvtelen, a napozók, / Mint feltámadáskor, pár perccel éppen / feltámadás elõtt: öröm-kertjükben, / A meghökkent nyárban öröklakók”). A föld alatt viszont valami végleges van a szerelvény indulásában is: „álltam ott, végre indult a remegés, / Majd elragadott a teljes szerelvény- / hosszú, kollektív most-vagysoha örvény”. A reális átadja a helyét a szürreálisnak, a kocsi belsejében, „a kocsi-fémben”, heaney „zömök tetõgumó”-nak nevezi a kapaszkodót. Mindenben ott a veszély: Szerettem volna, ha kicsit elnyúlik Ez a köztes idõ a rándulásig, Az üveges homályig, amikor minden Nyíltság sértõ, a testek elhúzódnak, Mások és önmaguk iránt vakon. És aztán már egyértelmû a halál elõérzete: Még mélyebben, sodrásban, szíjon lógva, Felemelt karom: mint cséphadaró, Arcomban az apám viaszos arca, Sápadt, ágaskodik… A zárásban a teljesen passzív, személytelen igenévi szerkezet fejezi ki a végérvényességet: És éjjel-nappal így utazni át a Kivájt földön, velük, aki maradtam 145

Az enyéimbõl, taszajtva tovább És tükrözõdve foncsoros ablakra, Robbantott, síró kõfalra. A homályban. (Mesterházi Mónika fordítása) A versben tehát nincs feloldás (hacsak nem a zenéjében, az oldott szonettformában). A londoni katasztrófára sem utal semmi, hacsak a cím nem, inkább a dantei utazás folytatódik itt is, mint annyi korábbi heaney-versben. A kötet azonban felfelé ível: hosszú, képzelt monológot olvashatunk a feltámadt vaskori embertõl („The Tollund Man in springtime” [A tollundi férfi tavasszal] – elsõ olvasásra nem lehet eldönteni, ki beszél, ki az, aki végre nincs mások szeme elõtt). A korábban idézett vastárgyak némelyike a kötet második felében már nem veszély- vagy erõszakforrás, hanem az életnek értelmet adó otthonosság része, az emberek közötti segítségnyújtásé („Mary hordszéke”), a napi rutiné („Indulás”). A kötet „A glanmore-i rigó”-val emelkedik a magasba: a költõ a halál gondolataival érkezik haza, amikor észreveszi a rigót: „s egy régi fordításom / Jut eszembe: »kívánkozom / A halál házába, apámhoz, // Alacsony tetõ alá.«” Aztán mire „Az autózár beklikken, / A rigó visszaretten”, megváltozik a nézõpont is, és ugyanabban a térbeli viszonyban már a madár szemével látja magát: „árnyék a sima murván, // Életem udvarán” (Imreh András fordítása). de pátoszra nem hagy idõt, a tekintete azonnal a rigóra száll vissza. Odáig vagyok érted, Imádom fecsegésed, Szolid szökdécselésed, Ahogy kitátod a csõröd – Míg fûre szökellve vársz, S menet a bokron állsz. (Imreh András fordítása) heaney utolsó, megrázó, erõs kötete, a Human Chain [Élõlánc] (2010) a dennis O’driscoll-lal hét éven át közösen írt életinterjú-kötet, a Stepping Stones (2008) után jelent meg, és a hosszú munkafolyamat szemmel láthatóan alkalmat adott heaneynek, hogy újra elmélyedjen a múlt kitüntetett pillanataiban. 2006-ban sztrókon esett át, ez a halálközeli élmény is lényeges elõzménye a verseknek – mégsem ez a kötet legfontosabb tapasztalata, illetve az élet emelkedik fölül, az összetartozás feleségével: Mindent elmondtunk, bár semmit se mondtunk, Csak szemünk fénypászmái közlekedtek, Ahogy soha még, a vasárnap reggeli 146

Mentõautó napsütött hidegében: Mint Donne írja, a szerelem kivár – Ugye, kedves?–, a test meg a lélek elkülönül. (Chanson d’aventure, Imreh András fordítása) A következõ versek (akár az elõzõ kötetben) folytatják a segítségnyújtás témáját: Nem az, aki felkelt, felvette ágyát és járt, Hanem õk, akik régrõl ismerik, És viszik befelé: Zsibbadt vállukba, görnyedõ hátukba Fészkeli magát a fájdalom, a hordágy fogói Csúsznak az izzadt szorítástól. (Csoda, Gerevich András fordítása) A kötetcímadó „Élõlánc”-ban heaney testben-lélekben azonosul a segítségnyújtókkal: „Ahogy a bejátszásban segélyszállítók / kézrõl kézre adták a csomagokat, miközben / katonák tüzeltek a tömeg feje fölött, // Izmaim újra megfeszültek” heaney testben-lélekben azonosul, a jelenben látott jelenet a zsákrakodás hajdani emlékét idézi, és a jövõre vetül: Megszabadulni a tehertõl, a fáradság jutalma, Könnyûség, mely nem tér vissza már. Vagy visszatér, még egyszer. Utoljára. (ferencz Gyõzõ fordítása) A kötet elsõ részében heaney a szüleit ábrázolja: a Galagonyalámpás „Tisztások” ciklusához, és az utána írt apaversekhez tér vissza, de most elõször egymáshoz tartozó fiatal felnõtteknek látja és láttatja a szüleit: Álltam az iskola elõcsarnokában, egy szürke szempár visszanéz És akkor láttam õket, most már látom, Elõször párnak, akiket összefûz, hogy Menni kell, indulni, az elhagyásom épp úgy, (Vagy szorosabban), mint a fogantatásom.” (Album, 2., Mesterházi Mónika fordítása) 147

Az ötrészes „Album”-ban együtt képzeli el õket (egy-egy fényképen a fogantatása, az esküvõi ebéd, a bentlakásos iskola elõtti, tizenkét éves kori búcsúzás, az elmaradt ölelések pillanatai), aztán az „uncoupled” (eleresztve) már különkülön mutatja meg szellemalakjukat. A kötet egyes darabjaiban újra a gyerekkori csoda elevenedik meg, ismét feltûnik az angolna, a vidra, egyes növények, tárgyak, vagy akár a szénpor anyaga, hangja. És visszatér a rímtelen tercina forma, azon belül is gyakran a Dolgok látása „felmérés” ciklusából ismerõs, heaney számára kedves négyszer háromsoros változat. ebben a formában íródott a „Route 110” is, amely egy észak-írországi buszutazásról kapta a címét, és egymáshoz lazán kapcsolódó emlékeket ír le, az Aeneis antikvár példányának megvásárlásától más emlékeken és afféle alvilági alászállásokon („the age of ghosts”) át a születésig („And now the age of births”). A kötetet átszövik a szent kolumbra tett utalások. A VI. századi hittérítõ és kolostoralapító szerzetes, aki késõbb Írország és skócia védõszentje lett, Írországban Colum Cille [a templom galambja] néven is ismert. A történet szerint fiatalkorában engedély nélkül lemásolt egy kódexet, és ezért számûzték Írországból. heaney több szálon is kapcsolódik hozzá: tizenkét évesen derryben a szent Columb’s College diákja lett („Album 2.”), már korábban megírta a többi másolóval konfliktusba keveredõ kódexmásoló alakját („A másolók”, Kálváriasziget), a Human Chain végén pedig újrafordítja a „Colum Cille Cecinit” [szent kolumb énekel] címû XII. századi anonim verset, amely Colum Cille írástól görcsölõ kezétõl derry dicséretén át Írországtól való búcsújáig ível. ezzel a legrégibb jelkép tér vissza, az írás. külön tanulmányt érdemelne, hogy a kép és a jelentés szempontjából hányféleképpen szerepelnek heaneynél az írás legkülönfélébb vonatkozásai, a szerepétõl a kézírás mintáján át az értelmiségi helyzetig. ezek sorában a Kálváriaszigetben szerepelnek a vers beszélõjével ellenséges másolók, akik „kiválóak, ám ingerlékenyek / és szúrósak voltak, mint a magyal, / amibõl a tintát fõzték”, és akiknek „nagybetûik el nem kunkorodó / páfrányaiban a sértettség szórta magját”. A Human Chain „The Conway stewart” címû verse egy értékes toll vásárlását idézi fel, amit a kiskamasz heaney a bentlakásos iskolába indulva kapott a szüleitõl, és amely elterelte a figyelmüket a búcsú fájdalmától. szent kolumbnak a róla szóló fordításban az írástól görcsöt kap a keze. egy harmadik versben („Lick the Pencil”, [nyald-a-cerkát]) egy régi ismerõs különös alakját és jellegzetes másolóceruzáját látjuk. A kötet végén sorakoznak az in memoriam elégiák, amelyek közül a legszebb, és a korábbi kötetek gyászverseibõl is kiemelkedik a zenész david hammond halálára írt „Az ajtó nyitva volt, a ház sötét”.

148

Az ajtó nyitva volt, a ház sötét, Ezért hát nevét szólítottam, noha tudtam, A válasz ezúttal a csend lesz, Csak álltam, hallgattam, ahogy egyre jobban Nõ, terjed, ki az utcára, visszafelé, le, Ahol (most emlékszem), mikor ráfordultam, Nem égett a lámpa ott se. (ferencz Gyõzõ fordítása) de a kötet az újszülött unokának ajánlott (Giovanni Pascoli olasz tercináiból szabadon fordított, és a Kálváriaszigetben a fiainak írt hasonló verset idézõ) sárkányeregetõs verssel, az „A kite for Aibhín” címûvel ér véget – a magasban.

seamus heaney.

149

seaMUs heaneY

„ne lettem volna ébren” ne lettem volna ébren, elmulasztom, Ahogy a szél feltámadt, s a platán Levelei úgy kopogtak a tetõn, hogy felvert, mintha testemen kopogna, Mint egy villanypásztor, úgy kattogott; ne lettem volna ébren, elmulasztom, Oly váratlanul jött és ment tovább, szinte fenyegetõ volt, ahogy, Mint valami állat, odajött a házhoz, hírnök szélvész, ami akkor és ott átlépte a megszokott határát. de soha azóta. És most sem. feRenCz GyÕzÕ fordítása

Album 1. Éled az olajfûtéses kazán, Riadtan, kábán, ahogy a kivágott fa dõl, pontosan, és úgy képzelem, Ott vannak, nyáron, nyár kellett legyen, A helyszín meg, ébredek rá, biztosan Grove hill, amikor álltak még a tölgyek, Ahol annyi levegõs vasárnap kémleltünk sípcsontig harangvirágban Magherafelt négy messzi tornya felé. Jaj, késõ idézni, nem az a szeretet, Mikor kitartón egymásra, hanem Amikor ketten egy irányba néznek. 150

2. Quercus: tölgy. És Quaerite: keressétek. A zöld mozaiklombok, makkok között (A gimnáziumi címeren columba: A szent liget galambja derryben) A talp koptatta, múlhatatlan írás: Keressétek… Istennek országát… álltam az iskola elõcsarnokában, Egy szürke szempár visszanéz És akkor láttam õket, most már látom, elõször párnak, akiket összefûz, hogy Menni kell, indulni, az elhagyásom épp úgy, (Vagy szorosabban), mint a fogantatásom.

3. Tél van a tengerparton, ahová esküvõi ebédre mentek. És én is az asztalnál, hívatlanul és óhatatlanul. sirálykavargás. fõtt hal illata. ódon, vaskos ezüst. súlyos csend. könnyek. A kötényes lánynál pengõ tál, fedéllel, Magukra hagyja õket a csillár alatt. És ennek az évfordulóiról nem emlékeznek meg, nem hozzák szóba Az eljövõ évek alatt soha. És most az, aki idehozta õket, Vissza is viszi, estére hazaérünk.

4. ha valahol átölelhettem volna, A folyóparton lett volna alkalom, Az iskola elõtti nyáron, fénykorában: 151

Akkor nem gondoltam, hogy azért Jár a sarkamban, mert elutazom. ez lett volna az elsõ, mégse lett. A második igen, new ferryben, egy este nagyon részeg volt, segíteni kellett A nadrággombokkal. A harmadik A lépcsõfordulón, az utolsó héten. fürdeni támogattam, jobb karom Alkarja pókháló-súlya alatt.

5. egy fiúunoka adta meg a módját, A karosszékben támadta le (hirtelen rajtaütve a nyakán), s hogy örömtõl sebezhetõ, kiderült, Ahogy minden nagy bizonyság szokott: Jön, egyszerre, és aztán a belátás, Bármi is erat demonstrandum. Ahogy igazán a karomba szállt A fiú fenti három kísérlete Az elyziumi ölelésre, és latinra, aztán visszafordítva, a fantom Verus Az „igazán”-ból mégis elõcsúszott. MesTeRházI MónIkA fordítása

152

Chanson d’aventure Lelkekbe ír a szerelem, De testeknek olvasható.

I kigurítottak, beemeltek, Rögzítettek, beszíjaztak az útra, A csontrázó száguldozáshoz, A nõvér az anyós-, te megürült sarokülésén, mint a sutban, én hanyatt, Végig mindketten moccanatlanul, Mindent elmondtunk, bár semmit se mondtunk, Csak szemünk fénypászmái közlekedtek, Ahogy soha még, a vasárnap reggeli Mentõautó napsütött hidegében: Mint donne írja, a szerelem kivár – ugye, kedves? –, a test meg a lélek elkülönül.

II külön: a szó is, akár a harang, Amit Bellaghyben in illo tempore A sekrestyés Malachy Boyle kigöngyölt, Vagy amit majd én kongattam derryben, Mint kollégista harangozó, a húzás Visszasajog még egykor fogni képes Meleg kezemben, amit ott, az úton nem éreztem, amikor kézbe vetted, Plöttyedt csak, mint a földre hevert kötélvég, Ahogy átrobogtunk dungloe-n, Glendoanon, kettészelte révült tekintetünket Az infúzió csepegõ csöve. 153

III A delphi fogathajtó elboldogul, A fogat, a hat ló rég odavan, A bal keze lecsapva, A csonka csukló, mint egy kifolyócsõ, Jobbjából bronzgyeplõ zubog, szeme, Miként a fogat hûlt helye, üres, A karót nyelt póz pont, mint az enyém, mikor Gyógytornánál támaszkodom, akárha Megint két ekeszarv közt lépegetnék, kezemen másik kéz, minden döccenõt, Minden zökkenve kifordított követ Úgy regisztrál a fanyél, mint a pulzust. IMReh AndRás fordítása

Csoda nem az, aki felkelt, felvette ágyát és járt, hanem õk, akik régrõl ismerik, És viszik befelé: zsibbadt vállukba, görnyedõ hátukba fészkeli magát a fájdalom, a hordágy fogói Csúsznak az izzadt szorítástól. És nincs Megkönnyebbülés, míg nincs bekötve, Le ne essen, amikor a cseréptetõre emelik, Majd leengedik a gyógyulásért. emlékezz Rájuk is: állnak és várják, hogy a feszes kötél ne égesse markukat, hogy múljon el szédülés És kétkedés, várnak, akik régrõl ismerték. GeReVICh AndRás fordítása

154

Élõlánc Terence Brownnak Ahogy a bejátszásban segélyszállítók kézrõl kézre adták a csomagokat, miközben katonák tüzeltek a tömeg feje fölött, Izmaim újra megfeszültek, a gabonával Megtöltött zsák két sarkából párnás fület formáltam, hogy fel tudjam lódítani – egy-két, egy-két, hó-rukk, lendületbõl A platóra, aztán lehajolni és nekifeszülni A következõnek. semmi nem fogható ahhoz: Gyors szabadulás a tehertõl, a fáradság jutalma, könnyûség, mely nem tér vissza már. Vagy visszatér, még egyszer. utoljára. feRenCz GyÕzÕ fordítása

egy festõ halála kék sátor helyett arany csillogásra Látott mûterme magas ablakából: Wicklow-i kukoricaföldekre nézett, Bámulta a dombokat – de nem Cézanne, Inkább Thomas hardy volt, aki haláláig nyakán egy örökölt, horgolt sállal dolgozott. És már nem is hardy, inkább lepke lett, A nyüzsgõ rajban, amit az égbe képzelt, Castlebridge-be a nyári forgatag fölé. És már nem lepke, hanem maga Jónás volt, A cethal szájában, aki, õsi szólás szerint, eltûnt, mint porszem a templom kapujában. GeReVICh AndRás fordítása 155

„Az ajtó nyitva volt, a ház sötét” David Hammond emlékére Az ajtó nyitva volt, a ház sötét, ezért hát nevét szólítottam, noha tudtam, A válasz ezúttal a csend lesz, Csak álltam, hallgattam, ahogy egyre jobban nõ, terjed, ki az utcára, visszafelé, le, Ahol (most emlékszem), mikor ráfordultam, nem égett a lámpa ott se. elõször éreztem, idegen vagyok itt már, Betolakodó, készen a menekülésre, Bár tudja, veszély nem leselkedik rá, Csak visszavonulás ez, nem ellenséges Üresség, mint valami éjféli hangár egy gazzal benõtt repülõtéren, nyár múltán. feRenCz GyÕzÕ fordítása

seamus heaney. 156

aLiCe MUnro

Családtagnak megbocsátjuk Gyakran azon gondolkodom, ha felkeresnék egy pszichiátert, és õ a családomról faggatna, természetesen kénytelen volnék az öcsémrõl is mesélni, és õ, a pszichiáter, anélkül, hogy bármi lényegeset mondanék, azonnal átlátna rajtam. ezt elmondtam anyámnak, de õ csak nevetett. – Túl szigorú vagy a fiúhoz, Val. – fiú? – válaszoltam. – Meglett férfi. Anyám elmosolyodott, de nem mondott ellent. – ám ne feledd – jegyezte meg –, az Úr kedveli a félnótásokat. – honnan tudod? – kérdeztem. – Ateista vagy. Van, amirõl valóban nem tehetett. Például, ahogy a világra jött. Azon a héten született, amikor elõször mentem iskolába. Jó kis idõzítés! Be voltam ijedve; akkoriban nem volt divat, mint manapság, hogy a gyerekek bölcsõdébe, óvodába járnak az iskolakezdés elõtti években. Azon az elsõ napon, amikor iskolába mentem, minden gyereket elkísért az anyukája, az enyém hol volt? kórházban, éppen szült. Roppant kellemetlen. Akkoriban elég szégyellnivaló volt mindez. Ahogy nem tehetett róla, mikor jött a világra, arról sem tehetett, hogy az esküvõmön elhányta magát. Gondolj bele: a földre, az asztalra, még a tortára is fröccsent. nem részegségében, ahogy néhány vendég gondolta; valami erõszakos influenza kapta el, ami késõbb harót és engem is ágynak döntött a nászutunkon. hallatlan, hogy valaki annyira megbetegszik, hogy a csipketerítõs asztalra okádjon, az ezüst gyertyatartó és az esküvõi torta mellé. Talán csak az idõzítés az oka. esetleg mások közelebb ültek a mosdóhoz, amikor rájuk tört az inger. És talán mások megpróbálták visszatartani egy kicsit, mert senki sem olyan, mint õ, senki sem a világ közepe, mint a kisöcsém. hívjuk a természet gyermekének. Legalábbis késõbb így neveztette magát. nem részletezem, mi hogy volt a csecsemõkora és az esküvõm közötti években, legyen elég annyi, hogy az asztmája miatt sokszor hetekig nem ment iskolába, és amikor otthon maradt, egész nap rádiójátékokat hallgatott. néha szent volt köztünk a béke, ilyenkor elmesélte, mi történt a Big Sister vagy a Road of Life egy-egy epizódjában, Gigivel vagy dávid papával. Ügyesen felismerte a szereplõket és megjegyezte a bonyodalom minden apró részletét, ezt el kell ismernem, és sokat forgatta a Könyvország kapui címû sorozatot, amit Anya vett nekünk, de amit késõbb elcsent otthonról, hogy eladja egy antikváriumnak, tíz dollárért. Anya azt mondta, kitûnõ tanuló lehetne, ha érdekelné a tanulás. Van esze az öcsédnek, mondogatta, meglátod, lesz még meglepetésben részünk. ebben igaza lett. 157

Tizedikben már szinte egyfolytában otthon maradt, miután elkapták egy diákcsíny miatt: a matektanár asztaláról ellopták a teszteket. Az egyik takarítónak, aki visszaengedte az osztályba, azt hazudta, hogy szorgalmi feladatot végez. Tulajdonképpen, sajátos módon csakugyan így volt. Anya mindezt azzal magyarázta, hogy az öcsém így törekszik népszerûvé válni, mivel az asztmája miatt nem sportolhat a többiekkel. Aztán jöttek a munkahelyek. felmerül a kérdés, mihez kezd az életben egy ilyen ember, mint az öcsém, de adjak neki nevet legalább: Cameron, röviden Cam. Anya úgy képzelte, ez a megfelelõ név, ha egyetemi vezetõ vagy becsületes mágnás lesz, hisz ilyesmi karriert helyezett kilátásba az öcsém számára. egészen az utóbbi idõkig az államnak nem volt szokása, hogy fizessen valakit, aki azt hirdeti magáról, hogy kreatív életformát folytat, de közben csak ül a babérjain. elõször egy moziban dolgozott jegyszedõként. Anya szerezte neki az állást, ismerte a Blake street-i régi nemzetközi filmszínház igazgatóját. de ezt az állást nemsokára ott kellett hagynia, mert fóbiái támadtak a sötétben. A teremben ülõ közönség furcsa, hátborzongató érzéseket támasztott benne. ám ezek az érzések csak jegyszedõként lepték meg; ha látogatóként ment moziba, nem zavarták. nagyon megszerette a mozit. egész napokat töltött az elsötétített teremben, végigült több elõadást, aztán átment egy másik moziba. Valamit kellett kezdjen az idejével, mert Anya és mindenki azt hitte, hogy a Greyhound buszállomáson dolgozik. Rendes idõben elment minden reggel, és este jött haza; még mesélt is a rozoga öregrõl, aki az irodát vezeti és a gerincferdüléses aszszonyról, aki már 1919 óta ott dolgozik, és hogy mennyire bosszantja a nõt, ha fiatal lányok rágógumiznak. egész életteli történet, és idõvel bizonyára a rádiójátékok szintjére fejlõdik, csakhogy anyám egyszer odatelefonált, reklamálni akart, amiért visszatartják a fizetést – valami szimpla technikai hiba miatt, mondta az öcsém, elírták a nevét –, így tudtuk meg, hogy már a második napon felmondott. hát így. Még mindig jobb, ha moziban ül, mintha a sörözõket látogatná, mondta anyám. Legalább nem szûri össze a levet utcai bûnözõ bandákkal. Anyám megkérdezte, melyik a kedvenc filmje. Azt mondta, a Hét testvér, hét menyasszony. Látod, kommentálta anyám, a természet érdekli. A hivatali munka nem neki való. Így aztán anyám megszervezte, hogy valamelyik unokatestvére farmján, a fraser-völgyben kaphasson munkát. Azt hiszem, ideje megemlítenem, hogy apánk ekkor már rég meghalt, még akkoriban, amikor Cam az asztmája miatt otthon maradt az iskolából és rádiójátékokat hallgatott. halálát szinte alig érzékeltük, mert a squamishi vasútvonal megnyitása után kalauzként dolgozott és Lillooetban lakott. A halála után semmi sem változott körülöttünk; Anya továbbra is az eaton’s áruházban dolgozott, komppal járt át az öböl túloldalára, aztán buszra ült. Én készítettem a vacsorát, anyám télen nehezen vánszorgott fel a hegyre a korán leszállt sötétségben. Cam a farmot is otthagyta, panaszkodott, hogy hitbuzgó unokatestvérei állandóan az õ lelkét akarják megváltani. Anyánk megértette a problémát, végül 158

is õ nevelt belõlünk szabadgondolkodót. Aztán az öcsém stoppal keletre ment. Idõrõl idõre levél jött tõle, általában pénzt kért. Valaki állást ajánlott neki Québecben, északon. Bárcsak össze tudná szedni az útiköltség árát. Anyám megküldte neki. Aztán üzenet érkezett, hogy az állás terve kútba esett, de a pénzt nem küldte vissza. két barátjával pulykafarmot akartak létesíteni. elküldte a terveket, a becsült kiadások részleteit. A Purina állateledel-gyártó cégnek fognak bedolgozni, ez a siker biztosítéka. de miután anyám, sõt mi is – minden meggyõzõdésünk ellenére – megküldtük neki a kívánt összeget, kiderült, hogy a pulykák egy árvíz alkalmával elpusztultak. ez a fiú bármihez nyúl, balul üt ki, mondta anyám. ha egy regényben olvasnám, nem hinném el. Annyira borzasztó, hogy már mulatságos, tette hozzá. Õ tudja. szerda délutánonként, a szabadnapján látogattam meg mindig, babakocsiban feltoltam karent a meredek Lonsdale Avenue-n, aztán leereszkedtünk a king’s Roadon, késõbb Tommyval a babakocsiban, karen pedig mellettünk totyogva, és kirõl beszéltünk állandóan? Az a fiú meg én: elválnak útjaink, mondta anyám. Mi lesz így belõle, ha folyton csak rám támaszkodik? Most már végérvényesen leírom. Befogtam a szám, többé-kevésbé. Anyám úgyis tudta, mit gondolok. de a végén mindig ugyanúgy zárta le a témát: – Azért míg itthon volt, örültem a társaságának. Betyár fiú, mindig megnevettetett. Vagy: – Annyi mindennel meg kellett birkóznia. Az asztmája, aztán meg, hogy apa nélkül nõtt fel. soha egy lelket nem bántott volna meg szándékosan. – egyvalamit nem lehet tõle elvitatni – jegyezte meg anyám. – Azzal a lánnyal legalább lovagiasan bánt. Arra a lányra utalt, aki egy nap beállított hozzánk és kijelentette, hogy az öcsém eljegyezte hamiltonban, Ontarióban, de bevallotta neki, hogy soha nem házasodhatnak össze, mert most tudta meg, hogy egy bizonyos öröklött és halálos kimenetelû vesebetegségben szenved. Az öcsém ezt levélben tudatta a lánnyal, aki rögtön elutazott hozzánk, hogy megnyugtassa az öcsémet, a betegsége nem akadály. A lány ráadásul elég csinos volt. A Bell telefontársaságnál dolgozott. Anyám úgy tartotta, az öcsém pusztán figyelmességbõl hazudott, nem akarta megbántani a lányt azzal, hogy nem veszi feleségül. Az öcsém részérõl ez csupán annyiban figyelmesség, mondtam, hogy így megkímélte a lányt attól, hogy egész életében gondoskodnia kelljen róla. Jóllehet a házasság kissé megkönnyítette volna mindannyiunk életét. de a múltat nem lehet megváltoztatni, az idõk változnak. Camnek már könynyebb, mindenesetre. Másfél éve hellyel-közzel újra otthon él. A homloka fölött megritkult a haja, egy harmincnégy éves férfinál ebben nincs semmi meglepõ, de hátul a válláig ér, zilált és õszül. durva barna köpenyt visel, ami mintha zsákvászonból volna – ha ilyen a zsákruha, mondtam harónak, szívesen hintenék hamut a fejére –, a mellén meg mindenféle láncot, medált, keresztet, jávorszarvasfogat, miegymást. Lábbeliként egy barátja készítette fonott szandálban jár. szociális segélyen él, senki nem kéri tõle számon, miért nem dolgozik. ki lenne oly faragatlan? ha egy ûrlapra beírja a foglalkozását, azt írja: pap. 159

És csakugyan, egész népes tábor veszi körül, mindannyian papnak hívják magukat, a kitsilano-öbölben van egy házuk, néha Cam is ott alszik. A krisnásokkal konkurálnak, csak õk nem énekelnek: rendületlenül mosolyogva járnak-kelnek. A hanghordozása, amit felvett, az a vékony, édeskés, monoton alaphang, egyenesen idegesítõ. néha kedvem volna odaállni elé és azt mondani: – Chilében földrengés pusztított, kétszázezer ember meghalt, Vietnamban egymás falvait égeti fel a nép, Indiában éhínség dúl, mint mindig. Csak hogy halljam, ahogy azon az édeskedõ hangján reagál mindenre: – nagy-szerû. na-gyon ö-rülök. Természetesen nem fogyaszt húst, teljes kiõrlésû müzliket és leveles zöldséget eszik csupán. egyszer bejött a konyhába, épp céklát hámoztam, a cékla mint gumós növény, tiltott, és azt mondta: – Remélem, felfogod, hogy gyilkosságot követsz el. – nem hinném – feleltem –, hacsak egy pillanat alatt el nem takarodsz a szemem elõl. Tehát mint mondtam, az öcsém ideje egy részét otthon töltötte. Azon a hétfõ délutánon is otthon volt, amikor Anya rosszul lett. hányt. néhány nappal korábban állt õ is át a vegetáriánus étkezésre; örökké ígérgette az öcsémnek, hogy egyszer megpróbálja. A rosszullétre az öcsém csak annyit mondott, hogy a húsés cukorfogyasztás következtében a gyomorban felhalmozódott mérgeket öklendezi ki. Azt mondta, ez jó jel, és ha megszabadul az összes méregtõl, jobban fogja érezni magát. Anyám egyre csak okádott, nem lett jobban, de az öcsém kénytelen volt elmenni otthonról. hétfõ esténként rendszeres összejövetelt tartanak a papok házában, énekelnek, füstölõt égetnek, fekete misét mondanak, tudom is én. Az éjszaka nagy részét így nem otthon töltötte, és amikor hazaért, Anyát a fürdõszoba kövén kiterülve találta, öntudatlan állapotban. Odament a telefonhoz és engem hívott. – Val, azt hiszem, jobb, ha átjössz, és megnézed, mit lehet kezdeni Anyával. – Mi van vele? – nem érzi magát túl jól. – Mi a baja? Add a telefonhoz! – Az nem fog menni. – hogyhogy nem? esküszöm, úgy hallottam, mintha visszafojtottan kuncogna magában: – nos, azt hiszem, elájult. sürgõsen hívtam a mentõket, így került anyám kórházba, hajnali ötkor. Aztán telefonáltam a háziorvosának, õ értesítette Bell doktort, a város egyik legjobb szívspecialistáját, mert úgy döntöttek, anyámnak a szívével vannak problémái. felöltöztem, felkeltettem harót, elmondtam neki, mi történt, aztán kocsival én is a Lions Gate kórházba siettem. Tíz óra elõtt be se engedtek hozzá. Az intenzív osztályon feküdt, én a tipp-topp kis váróban ücsörögtem, a székrõl állandóan félrecsúszott az olcsó huzat, egy virágállványon zöld mûanyag levelek bújtak elõ a kavicsok közül. órákig ültem várakozva, a Reader’s Digest egyik 160

számát olvasgattam. fõleg a vicceket. Arra gondoltam, ez van, igazán nem tudok mit tenni, anyám haldoklik. Most, e pillanatban csak egy ajtó választ el tõle. semmi sem állíthatja meg vagy háríthatja el a bajt, ahogy az ember valahogy meggyõzõdése ellenére mindig reméli. eltöprengtem anyám életén, legalábbis a számomra ismert részleteken. Ahogy munkába jár. elõször komppal, aztán buszra ül. Ahogy a régi boltban, aztán az új safewayben vásárol. Új!? Tizenöt éve megvan. Ahogy heti rendszerességgel leereszkedik velem a hegyrõl a könyvtárba, busszal jövünk haza, könyvekkel felpakolva és egy zacskó szõlõvel, amit a kínainál vettünk, jutalomfalatnak. szerda délutánonként, amíg a gyerekek kicsik voltak, gyakran átmentem hozzá. kávéztunk, õ meg azzal a fura szerkentyûjével cigarettát sodort. Arra gondoltam, mindez nem nagybetûs ÉLeT. Amikor az ember épp a közepén tart, éli az életét, teszi a dolgát, kitölti a napokat, és abban reménykedik, hogy majd valami egyszer csak megnyílik elõtte, és minden a helyére kerül, az élete egyenesbe jut. Még csak nem is az, hogy vágyik rá, erre a megnyíló lehetõségre, minden kényelmes úgy, ahogy van, de számít rá. Aztán elközeleg a halál pillanata, Anya haldoklik, és mindenki ugyanazon a mûanyag széken ül, a mûanyag virágok ugyanazok, hétköznap van, az emberek vásárolni mennek, és csak ennyi jutott, mentek a könyvtárba, hazafelé buszon, könyvekkel, szõlõvel, és hirtelen az ilyen apróságok nagyon hiányoznak, te jóisten, mennyire hiányoznak, bármit megadnál érte, csak hogy minden újra a régi legyen. Amikor végre bemehettem hozzá, az arcát kékesszürkének láttam, a szeme félig nyitva, de a pupillája fennakadt, a szemhéj alatt csak a szeme fehérje látszott. És amúgy is, szörnyen nézett ki a mûfogsora nélkül. sosem engedte, hogy így lássuk. Cam ugratta, hogy hiú. Most, hogy a mûfogsora nélkül láttam, az jutott eszembe, ez mindvégig benne rejlett, már fiatal korában is benne rejlett, hogy egyszer így fog kinézni. Az orvosok nem sok jóval biztattak. haro is bejött, egy pillantást vetett anyámra, majd a vállamra tette a kezét és azt mondta: – Val, készülj el a legroszszabbra! Jót akart, de nem tudtam erre mit mondani. nem az õ anyjáról volt szó, õt nem terhelték az emlékek. nem róhatom ezt fel neki hibaként, de nem akartam vele beszélgetni. nem akartam újra hallani tõle, hogy el kell készülnöm a legrosszabbra. A kórházi büfében ettünk valamit. – fel kéne hívnod Camet – mondta haro. – Minek? – Lehet, hogy kíváncsi, mi történik. – honnan veszed, hogy kíváncsi? este magára hagyta anyánkat, és még annyi esze sem volt, hogy hívja a mentõket, amikor hazajött és rátalált hajnalban. – Akkor is. Joga van mindenrõl tudni. Talán szólhatsz neki, hogy jöjjön be meglátogatni. – Jelenleg feltehetõleg éppen a hippi temetést készíti elõ. 161

de harónak sikerült meggyõznie, ahogy mindig, és megkerestem a telefont. kicsöngött, nem vették fel. ettõl jobban éreztem magam, önigazolást nyújtott, hogy megpróbáltam telefonálni, de Cam nem volt otthon. Visszamentem az osztályra, és egymagamban várakoztam. este hét körül megjelent Cam. nem egyedül jött. néhány paptársa kísérte, gondolom, abból a törzsi házból. Mindannyian ugyanolyan ruházatot viseltek, mint Cam, barna zsákvászon köpenyt, láncokat, kereszteket, szent vas- és fémárut, mindnek hosszú haja volt, és egyetlen kivétellel mindegyikük jóval fiatalabb volt, mint Cam. Az egyetlen kivétel egy nagyon idõs, bozontos õsz szakállú, fogatlan öreg volt, mezítláb – márciusban. Lefogadom, az öregnek sejtelme sem volt, mi történik körülötte. Gondolom, az Üdvhadsereg hajléktalanjai között szedték fel, és ráadták a maguk viseletét, mert szükségük volt egy ilyen kabalafigurára a hatás vagy a szentség fokozása érdekében. Cam mindenkit bemutatott: – ez itt a nõvérem, Valerie. ez itt Mihály testvér, õ János testvér, Lajos testvér. s a többi, s a többi. – semmi jóval nem biztatnak, Cam. Anya haldoklik. – Reméljük, nem – mondta Cam titokzatos mosollyal. – egész nap rá koncentráltunk. – Úgy érted, imádkoztatok? – kérdeztem. – A koncentrálás jobban kifejezi a lényeget, mint ha azt mondanánk, imádkoztunk. ha valaki nem értené, mit csinálunk. Persze. Én soha nem értettem. – Az imádság valójában koncentráció, hidd el – mondta Cam, és a többiek mind úgy mosolyogtak rám, ahogy az öcsém szokott. Olyanok voltak, mint a gyerekek, akiknek vécére kell menni, nem tudnak megülni egy helyben, mocorognak, tekergõznek, sasszéznak. – no, akkor melyik a szobája? – kérdezte Cam gyakorlatias hangon. Arra gondoltam, anyám haldoklik, de ki tudja, résnyire nyitott szemével talán meglátja ezeket a derviseket az ágya körül, ahogy õt ünneplik. Tizenhárom éves korában kiábrándult a vallásból. Az unitárius templomba járt, de amikor két pártra szakadtak azon a kérdésen, hogy kihúzzák-e Isten nevét az énekekbõl, anyám ezt a nézetet képviselte, otthagyta õket. És talán utolsó tudatos perceiben azon fog tûnõdni, miképpen került vissza a múltba, és kik ezek a félnótásak, akik szertartásosan ugrándoznak körülötte. hogy utolsó racionális gondolataival ezt az õrületet próbálja megfejteni?! Az ápolónõ, hála istennek, nemet mondott. hívták az ügyeletes orvost, de õ sem engedélyezte. Cam nem erõltette a dolgot, mosolygott, és úgy tett, mintha õ tenne engedményeket, aztán összeszedte az embereit és a várószobában, a szemem láttára nekifogtak. Az öreg középre ült, és behunyt szemmel, amire gyöngéd vállveregetéssel kellett emlékeztetni, lehajtotta a fejét, a többiek pedig leguggoltak körülötte, felváltva, egyikük kifelé, minden második a kör közepe felé fordulva. Aztán lehunyt szemmel ringatózni kezdtek, elõre-hátra. halk, 162

puha szavakat mormoltak, de mindenki mást, és persze nem angol szavakat, hanem szanszkrit, szuahéli vagy valami ilyesmi nyelven. A kántálás fokozatosan erõsödött, és eközben mindenki felemelkedett, kivéve az öreget, aki ülve maradt, és úgy tûnt fel, elaludt. A többiek csoszogó táncba kezdtek és tapsoltak, ütemtelenül. ezt viszonylag sokáig tehették, mert nem voltak túl hangosak, de végül valaki meghallotta a nõvérpultnál, és ápolónõk, segédápolók és egyéb hozzám hasonló várakozók kezdtek összeseregleni, de senki nem tudta, mi a teendõ ilyen esetben, annyira hihetetlen és õrült volt az egész, abban a hétköznapi kis várószobában. Mindenki csak maga elé meredt, mintha elaludt volna, és várná, hogy valaki ébressze fel. Aztán az egyik intenzív osztályos ápolónõ kifakadt: – Mégis, mit gondolnak, hol vannak? ne csináljanak rendbontást. Az egyik fiatalt megragadta a vállánál, megrázta, hogy a táncolók figyelmét magára hívja. – Azon dolgozunk, hogy meggyógyítsunk egy nagyon beteg asszonyt – mondta az, akit megrázott. – nem tudom, mit hív ezen munkának, de ezzel senkin nem segít. Megkérem, hagyják el a helyiséget. Bocsánat, nem kérem. utasítom. – Téved, ha azt hiszi, hogy az énekünk zavarja a betegeket vagy fájdalmat okoz nekik. Az egész szertartás azon a hangmagasságon folyik, amely a tudatalattit szólítja meg, és kiûzi a démonikus erõket a testbõl. Ilyen szertartásokat már ötezer éve gyakorolnak. – Te jó ég, kik ezek az emberek? – nézett körül a nõvér megrökönyödve. fel kellett világosítanom. kénytelen voltam elmondani, hogy egyikük az öcsém, a többiek, úgymond, a barátai, és hogy nekem semmi közöm a szertartáshoz. Megkérdeztem, változott-e anyám állapota. – semmi hírem – válaszolt az ápolónõ –, de miképpen szabadulhatnánk meg ezektõl? – hideg zuhany, az kell nekik – mondta az egyik beteghordozó. Mindeközben a tánc folytatódott, még az a fiatalember is, aki a magyarázatot nyújtotta, és addig megállt, újra táncolni kezdett. – Majd telefonálok. egy kis idõre hazamegyek – mondtam az ápolónõnek. Amikor a kórházat elhagytam, meglepõdve láttam, hogy kint már besötétedett. Az egész napot az épületben töltöttem, reggel még sötétben érkeztem, és most sötétben megyek haza. A parkolóban elfogott a sírás. Cam az egészbõl cirkuszi jelenetet rendezett, gondoltam magamban, aztán késõbb hangosan is kimondtam, otthon. A saját hasznára. haro italt kevert. – Biztos bekerül az újságokba – mondtam. – Cam így akar hírnévre szert tenni. haro felhívta a kórházat, van-e valami hír. nem volt. – nem volt további probléma a fiatalokkal a váróban? Békésen távoztak? haro tíz évvel idõsebb nálam, megfontolt, türelmes ember. néha úgy képzeltem, a tudtom nélkül pénzeli Camet. 163

– Csendben elvonultak – mondta aztán. – ne aggódj az újságok miatt. Próbálj meg aludni. egyáltalán nem akartam, de a hosszú nap és az ital után ruhástul elaludtam a kanapén. Telefoncsöngés ébresztett, nappali világosság járta be a szobát. kibotorkáltam a konyhába, a takarót, amit haro rám terített, magam után húzva. A falióra háromnegyed hatot mutatott. Anyám elment, gondoltam. A családi orvos hívott. Azt mondta, biztató hírei vannak. Anyám határozottan jobban lett ma reggelre. Odahúztam egy széket, beleomoltam, a karjaim és a fejem a pultra hajtottam. Aztán újra a fülemhez emeltem a kagylót, és hallottam, hogy azért a helyzet még mindig válságos. A következõ negyvennyolc órában minden eldõl, nem akar túl hiú reményeket kelteni bennem, de tudnom kell, hogy anyám reagál a kezelésre. ez azért meglepõ, mert késõn vitték be a kórházba, és az elsõ próbálkozások nem jártak sikerrel, bár az a tény, hogy egyáltalán átvészelte az elsõ néhány órát, már jelent valamit. Tegnap nekem senki nem mondta, hogy az elsõ néhány óra fontos lehet, gondoltam. Legalább egy órán át ültem ott, miután letettem a telefont. Csináltam egy gyorskávét, de a kezem remegett, ahogy a forró vizet a bögrébe öntöttem, aztán meg alig tudtam a számhoz emelni. hagytam kihûlni. Végül haro jelent meg, pizsamában. Rám nézett és így szólt: – nyugalom, Val. elment? – Jobban van. Reagál a kezelésre. – Úgy néztél rám, hogy az ellenkezõjét gondoltam. – Annyira meglepett. – Tegnap délben egy garast sem tettem volna fel rá, hogy megmarad. – Igen. hihetetlen. – A feszültség munkál benned, tudom – mondta haro. – felkészülsz a legrosszabbra, és amikor jóra fordulnak a dolgok, furcsán érzed magad. nem tudsz azonnal felszabadulni. szinte csalódást érzel. Csalódás. ez a szó maradt meg bennem. Igazán nagyon örültem, hálás voltam a sorsnak, de legbelül arra gondoltam, Cam végül nem idézte elõ a halálát, a gondatlanságával, az õrültségével; valahol, a lelkem mélyén sajnálatot éreztem, igen, sajnáltam, hogy így történt. És éreztem, hogy haro is tudja ezt, de sohasoha nem fogja kimondani, hogy tudja. ez sokkolt, remegtem. nem azért, mert Anya él és nem halt meg. hanem mert magamat ilyen tisztán láttam. Anyám felgyógyult, gyönyörûen visszatért belé az élet. Legyûrte a betegséget, és a panaszok soha nem tértek vissza. három hétig maradt a kórházban, majd három hetet otthon töltött, de azután visszament dolgozni. Tíztõl négyig, az egész napos munka helyett, háziasszonyoknak való mûszak, így hívták. Mindenkinek mesélt Cam és a barátai kórházi látogatásáról. Ilyeneket mondott: – hát, igen, az a fiú semmiben nem ért el különösebb sikert, de azt tudja, hogy mentse meg mások életét. 164

Vagy: – Camnek lenne keresnivalója a kuruzslóiparban. Velem mindenesetre csodát mûvelt. de azóta Cam elbizonytalanodott a ’vallását’ illetõen. elege van a többi papból, és hogy nem lehet húst vagy gumós zöldséget enni. ez is csak egy állomás, azt mondja, az önfelfedezés útján. egy nap, amikor átmentem hozzájuk, éppen egy régi öltönyét próbálgatta, nyakkendõt is kötött. esti iskolán gondolkodik, azt mondja, könyvelõ szeretne lenni. Én is gyakran eltûnõdöm, hogy jó lenne megváltozni, más lenni, mint aki vagyok. sokat gondolkodom ezen. Olvastam egy könyvet, A szeretet mûvészete, ez a címe. sok minden megvilágosodott elõttem olvasás közben, de miután végeztem vele, visszatértem a régi kerékvágásba. Többé-kevésbé. haro egyszer megkérdezte, mit tett Cam, amibõl konkrétan károm származott. Igaza van. És mitõl volnék különb Camnél, ha képes voltam azokra a furcsa érzésekre, amiért anyám életben maradt, ahelyett, hogy meghalt volna. Megfogadtam, hogy igyekszem különb lenni. egy nap cukrászdai tortát vittem nekik, amit ma már Cam ugyanolyan étvággyal fogyaszt, mint bármi mást, és meghallottam, ahogy az udvaron beszélgetnek. nyár van, szeretnek a napsütésben ücsörögni. Anya azt mondja egy vendégnek: – ó, hogyne. készen álltam, hogy elrepüljek a túlvilági vad kékségbe, de ez a hülye Cam itt, néhány hippi barátjával bejött a kórházba és táncra perdültek értem a váróhelyiségben. – Az Istenre, asszony – dübörgött Cam, de hallatszott, hogy csak színészkedik –, õk egy õsi, szent magatartásforma képviselõi voltak. Olyan furcsa érzésem támadt, mint aki égõ briketten lépked, és valami varázslatban bízik, hogy nem fog megégni. Rejtély, hogy mibõl tör fel ez az érzés, de egy családtagnak mindent újra és újra megbocsátunk. TáRnOk ATTILA fordítása

165

rodoLfo enriQUe foGWiLL

Punk csaj

1978 decemberében szerelmeskedtem egy punk csajjal. A „szerelmeskedés” csak amolyan nyelvi fordulat, szerelemrõl ugyanis szó sem volt. Az, amit mi ketten mûveltünk, az a csomó minden, ami kettõnk között történt, nem szerelem volt – ezt bátorkodom itt bizonyítani –, csak az, ami, semmivel sem több. A történet szempontjából annyit érdemes megjegyezni, hogy a punk lány és én „lefeküdtünk egymással”. Ami újabb stiláris fordulat, hiszen mit sem változtatott volna, ha két lábon maradunk, és az álmok világába számûzzük mindezt – a szerelmet? – a vízszintest, a szoba homályát, testünk belsejének sötétjét. Az olvasó elsõ csalódása: ebben az elbeszélésben férfi vagyok. A lányt a Marble Arch egyik kirakata elõtt pillantottam meg. fél tizenegy volt, csontig hatoló hideg, a mozik bezártak, egy lélek sem járt az utcán. szõke volt, az arcát ekkor még nem láttam. két másik punk csajjal álldogált. Az én szõke punkom soványka volt, és punkos öltözéke és kimondottan punkos gesztusai ellenére kecsesen mozgott. A hideg csontig hatolt, de azt hiszem, ezt már említettem. Mínusz két-három fok körül járhatott, a jeges északi szél az ember arcába karmolt az Oxford és a Regent streeten. Mi négyen – én és a három punk – ugyanazt a selfridges kirakatot bámultuk. Az áruház ígéretes melegében egy számítógép sakkozott önmagával. egy táblácska hirdette a masina tulajdonságait és vételárát: ezernyolcszáz font. A jobb oldalon sorakozó fehérek álltak nyerésre. A feketék elvesztették a kezdeményezést, a védelmük felmorzsolódott, egyetlen parasztjuk árválkodott a tábla közepén. A fehérek ék alakban támadtak, a vezér a h4 mezõn terpeszkedett a gyalogjai fedezékében. Amikor a három csaj közelebb jött, épp a feketék következtek. Jó tizenöt másodpercig vagy talán még tovább töprengtek; ez volt a tizenhatodik vagy tizennyolcadik lépés, de a bámészkodók – akikbõl a kései óra és a hideg miatt egyetlenegy sem akadt – könnyen rekonstruálhatták volna a játszma lefolyását, ugyanis egy kis nyomtató folyamatosan a sakk kódnyelvére fordította a játékot, a készülék képernyõje pedig néhány másodpercnyi késéssel megjelenítette a játszma kulcsfontosságú pillanatait. A csajok egy számomra érthetetlen szlenget beszéltek, nevetgéltek, majd rám sem hederítve továbbindultak nyugat felé, a Regent street irányába. ezen a kései órán az ember hiába tekintett végig a hidegtõl csillogó városon, a három távozó csajon kívül szinte semmilyen emberi jelenlétre utaló jelet nem talált. A selfridges mellett valaki buszra várhatott, mert egy árnyék surrant be a buszmegálló színes bódéjába, és az üveget lehelet felhõzte. Az üveg mögött rejtõzõ emberi lény talán éppen a kezét dörzsölte, a nevét, egy szívet vagy éppen kedvenc futballcsapatának emblémáját skiccelte fel; de lehet, hogy nem. 166

A létezésérõl akkor szereztem bizonyosságot, amikor egy king’s Road felé tartó busz megállt és felvett valakit. Mire félig üresen elhaladt a kirakatunk elõtt, az, ami korábban a buszmegálló árnyékának tûnt, rongyos vénasszonnyá változott, aki éppen a jegyérõl alkudozott. Autókat alig lehetett látni. A legtöbbjük utasra vadászó, fûtött, lassú, dízelhajtású, szabad taxi volt. személyautó csak elvétve akadt közöttük; daimlerek, Jaguarok, Bentleyk. komoly, meglett férfiak vezették õket, gondosan ügyelve a fel-felvillanó közlekedési jelzésekre. A baljukon ülõ, partihoz vagy operához sminkelt, élemedett asszonyok mintha csak azt lesték volna, mikor hibáznak. egy Rolls állt meg a selfridges-kirakatom elõtt, a vezetõje a számítógépre pillantott (éppen a huszonnyolcadik lépésre készültek a fehérek), és mondott valamit a feleségének, egy keserû arcélû, gyémánt fülbevalós, õsz nõnek. nem hallottam, mit mond: a golyóálló ablakok az ilyen autókat hermetikus, már-már szabadkõmûves terekké változtatják: kifürkészhetetlenek. A Rolls, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is, majd a Gloucester street sarkán kissé megtorpant, mintha az éppen felvillanó zöld jelzéssel flörtölne. Az elbeszélõ elsõ csalódása: a számítógép a 47. lépésben döntetlent hirdetett. ha én lettem volna fehérrel, huszár helyett bástyával lépek, felfedett sakkal fenyegetek és kikényszerítem a vezércserét, ami gyalogfölényem és elõnyös pozícióm miatt nekem kedvezett volna. dühösen távoztam: azon a pénteki napon egész délután aludtam, és még túlságosan korán volt ahhoz, hogy visszamenjek a hotelbe. A hideg csontig hatolt. A farmerom alatt angol polar suit feszült: egy barátomnak vettem, aki Puerto Belgranóban szokott vitorlázni. Úgy döntöttem, aznap este kipróbálom a BBC által jósolt szörnyû hidegben. A testemet melegen tartotta, de a szám és az orrom valósággal fájt a hidegtõl. A tolldzseki mély zsebében rejtõzõ kezem annyira rettegett a fagyos levegõ érintésétõl, hogy kénytelen voltam megálljt parancsolni a nikotinéhség izgatott falkájának, amely a torkom mélyén vonított. A füleim lassan kezdtek eltûnni: félõ volt, hogy egykettõre fagyott csonkok lesznek, ha nem vigyázok; a dzsekim hajtókájával próbáltam védelmezni õket. kéz nélkül, a fogammal fogtam össze a hajtókákat, és így, harapósan, átfázva szálltam be a dízelolajtól és a sofõr izzadságától bûzlõ taxiba. Miután kényelmesen elhelyezkedtem a kellemesen langyos áporodottságban, bemondtam egy sohói címet és rágyújtottam. senki sem volt odakint. A hideg csontig hatolt. A vezetõülésen gubbasztó angol akár egy izzadságszagú és álmos szobor. Addig nem szálltam ki, amíg meg nem bizonyosodtam róla, hogy vannak taxik a környéken. fizettem, majd gondosan megvártam a visszajárót, és csak azután nyitottam ki az ajtót. A hideg az arcomba vágott, a tokám pedig azonnal jéggé fagyott, a dzsekim átnedvesedett hajtókája ugyanis vékony nyálréteget hagyott a bõrömön, amely most szúrós, zúzmaragömböcskékké változott. 167

A londoni kínai negyedben alig láttam valakit: szokás szerint néhány arab és afrikai szállingózott kifelé a pornóbarlangokból. Az egyik sarkon egy csapat férfi – munkások, biztonsági õrök és talán néhány fedél nélküli szerencsétlen – a meleg illúzióját kereste egy gyengécske tûz körül, amelyet egy fekete újságárus rögtönzött fa- és papírdarabokból. Végigjártam a kerületnek azt a háromnégy háztömbnyi szakaszát, amelyet ismerek, de egyetlen helyet sem találtam, ahová behúzódhattam volna, így a Charing Cross keresztezõdésénél kinyitottam egy zöld taxi hátsó ajtaját, beszálltam, és bemondtam a szállodám nevét. Úgy döntöttem, a szobámban fogok vacsorázni. egy jó fûszeres hamburgert és egy jó sós salátát, hogy méltóképpen megszomjazzak az ír sörhöz. kár, hogy a tévéadás olyan hamar véget ér Londonban! Az órámra néztem: tizenegyet mutatott; alig fél óra volt hátra a kitûnõ brit televízió-mûsorból. Már szóltam a hidegrõl, a polar suitról. Most magamról fogok beszélni: a hideg, amely csontig hatolt és elbátortalanította a nagy múltú város minden lakóját és látogatóját, az angol messzeségbõl érkezett, idõbõl és távolságból – vagy miért is ne? – hidegbõl és félelembõl tevõdött össze, sarkköri, masszív hideg volt, annak az Északi-sarkról érkezõ hideghullámnak a következménye, amelyet a rádió és a televízió híradásai napok óta fáradhatatlanul jeleztek és reklámoztak. A rádió, a televízió, a napilapok, a folyóiratok, az emberek, az alkalmazottak, az eladók, a hotelpincérek és a hölgyek, akikkel lemezvásárlás során ismerkedik meg az ember, nem beszéltek másról, mint a hideghullámról és arról, hogy milyen megdöbbentõ méreteket öltött a csontig hatoló hideg reklámja. Én fázós vagyok, alapvetõen fázós, de azért annyira nem, hogy ne vegyem észre: a hidegkampánytól legalább annyira vacogtunk – vagy talán még jobban –, mint magától a hideghullámtól, amely elárasztotta a félig avítt fõvárost. de én már az utcán voltam, és nem volt kedvem visszamenni a hotelbe, olyan helyre vágytam, amely nem a szobám, ahol védve vagyok a hidegtõl, illetve mindentõl, ami a hideggel kapcsolatos. két háztömbnyire a hoteltõl megpillantottam egy éttermet, amelyre néhány nappal korábban már felfigyeltem. The Lulu névre hallgató pizzéria volt, amely a legutóbbi látogatásomkor még nem létezett. Jól emlékeztem a helyre, román idegenforgalmi iroda mûködött benne, ahol olasz üzletfeleimnek kellett egyszer elintéznem valamit. A taxiból megbizonyosodtam, hogy a bisztró nyitva van, láttam, hogy a vendégek esznek, nyugtáztam az egyszerû, de tisztességes berendezést, a tisztaság érzetét keltõ fehér nádasztalokat és székeket. kopogtam a sofõrnek, fizettem hatvan pennyt, kiszálltam és bementem a pizzériába. spanyol pizzéria volt, spanyol pincérekkel, spanyol tulajdonosokkal és spanyol vendégekkel, akik ismerték egymást, következésképp spanyol véleményeket és spanyol közhelyeket kiáltoztak egymásnak – spanyolul –, egyik asztaltól a másikig. elhatároztam, hogy nem veszek részt ebben a játékban, és a legjobb angolságommal rendeltem magamnak egy spenótos pizzát és egy kis palack 168

Chiantit. Amennyiben a pincér már elég hosszú idõt húzott le a londoni számûzetésben, azt hihette, hogy európai utazó vagyok, esetleg a Commonwealth egyik távoli gyarmatáról, mondjuk, a falkland-szigetekrõl származom. A dzsekim zsebében lapult a La Nación, amelyet még a repülõn kaptam, de nem vettem elõ, nehogy leleplezzem hispanofon mivoltomat. Az Algírban palackozott Chianti pompásnak bizonyult: az étterem langyos levegõjével olyan remek összhangra talált, hogy három perc alatt teljesen elfeledkeztem a hidegrõl. A pizza ellenben vacak volt, ízetlen, kemény. de azért boldogan rágtam, miközben a Financial Timesból kiollózott újságcikkeket és a szállodában kapott turisztikai magazint olvasgattam. Még mindig éhes voltam, úgyhogy rendeltem egy újabb pizzát, azzal a kéréssel, hogy ezúttal legyen sósabb. ez a második pizza jobb volt, a pincér azonban rosszallóan nézett rám, talán mert észrevette, hogy a mozdulatait tanulmányozom. Meglepett ugyanis, hogy egy elbeszélésben mennyire hasonlíthat egy angol pizzéria spanyol pincére Párizs vagy Rosario pizzériáinak spanyol pincéreire. Azért választottam Rosariót, hogy ne emlegessem annyit Buenos Airest. A drágát. Rágtam a második számú pizzát, és közben a fémpiac elmúlt két hetének alakulását elemeztem; tiszta õrület. A szovjetunió és az újgazdag olajmágnások esztelen vásárláspolitikája miatt egyre feljebb kúszó árak semmi jót nem ígértek nyugat-európának. ekkor jelent meg a három punk. ugyanaz a három, akiket a selfridgesnél láttam. Az enyém a legrosszabb asztalt választotta, közvetlenül az ablak mellett; kis barátnõi követték. A kövér, a répaszínû hajával épp az én asztalommal szemben foglalt helyet. Mélynövésû, varangyképû társa zöld hajat viselt, a felöltõje hajtókáján pedig egy kitömött madarat, amelyet fülemülének néztem. undorító volt. szerencsére a madaras varangyképû az utcával szemben telepedett le, csak zsíros felöltõje sötét hátát fordította felém. Az enyém, a szõke, úgy helyezkedett fonott székecskéjén, hogy félig a dagadték, félig az utca felé nézett: csak a profilját láttam, miközben a pizzámat ettem, és azt próbáltam elképzelni, hogyan néz ki egy fülemüle. A fülemülérõl eszembe jutott Banchs szonettje. Az a pasas is azt állította, hogy Banchsnak hívják. hadnagyként szolgált egy korvetten vagy fregatton. decembert írtunk; jó párszor összefutottam vele abban az évben, amely éppen a vége felé járt. Aznap reggel is odajött hozzám kávézás közben, és valami kiállításmegnyitót emlegetett. szóba hoztam a költõt, erre õ, akit Banchsnak hívtak, kijelentette, hogy életében elõször hall enrique Banchsról. ekkor értettem meg, hogy a hadnagy miért nem tud a polar suit létezésérõl (a helly hansent tartalmazó csomag láttán teljesen elképedt), ahogy azt is, miért járja európát a dollárjait szórva, miközben minden argentinnak imponálni próbál, és minden bulira bepofátlankodik, ahol latin-amerikaiak is megfordulnak. Gitanes-t szívott; ebben is nono Pugliesére1 hasonlított. 1

Alberto „nono” Pugliese (1943–1993) híres argentin fotómodell, énekes, zeneszerzõ, vállalkozó.

169

sosem láttam még fülemülét. Éppen a pizzát fejeztem be, amikor hátulról pézsmaillat csapott meg. hátranéztem. A legrondább gallego nõ éppen akkor ült le a terem végében lévõ asztalhoz. A vécébõl jöhetett; egész borzalmas testét telespriccelte parfümmel, Chanel, Patou vagy valami ehhez hasonló pacsulimárka lehetett, amelynek minden parfümjében pézsma van. Vajon milyen szaga lehet az én punkomnak? Ahhoz a bizonyos Banchshoz hasonlóan én is arra ítéltettem, hogy végére járjak a dolgoknak; már nem sok kellett hozzá, hogy befejezzem a pizzát és a fémárfolyamkérdést. de közben valami történt körülöttem. A tulajdonosok, a pincérek, meg a többi vendég – mindannyian vagy többségükben spanyolok – mind engem néztek. Én voltam az egyetlen tanúja annak, ami történt, és ettõl biztosan megnõtt a szemükben az értékem. három punk hatolt be az éterembe, és én voltam az egyetlen nem spanyol, aki tanúsítani tudta: nem õk hívták a punkokat, õk nem punkok, a három punkon kívül nincsenek más punkok az étteremben, és legalább negyedórája egyetlen punk sem tette be a lábát az ajtón. egyedül én tudtam megerõsíteni, hogy a rossz pizza és a kitûnõ bor semmilyen szempontból nem tekinthetõ punknak. ezért néztek engem, ezért volt rám szükségük. Mivel a madaras varangyképû egyre jobban eltakarta elõlem a punkomat, a pizzámra és az olvasmányomra koncentráltam, mit sem törõdve a sok spanyol cinkos várakozásával. A pizzaevés és az olvasás végeztével a számlát kértem, elmentem pisilni és kezet mosni, és a mosdóban meleg vízzel jól átdörzsöltem az arcomat. elégedetten figyeltem a tükörben, hogyan kezd visszatérni a szín az arcomba és a homlokomba. Újra élet költözött a fülembe; boldog voltam. Visszafelé menet, egy nehezen igazolható kitérõnek köszönhetõen, sikerült közelebb kerülnöm a punkok asztalához, és jobban szemügyre venni az enyémet: gyönyörû égszínkék, szinte átlátszó szeme volt, és rendkívül tetszetõs vonásai, amelyeket „arisztokratikusnak” szokás nevezni. Az arisztokraták ugyanis elõszeretettel hagyják az utódaikra, miután a plebstõl kölcsönvették õket, azzal a titkos szándékkal, hogy javítsanak vagy finomítsanak saját genetikai tõkéjükön. ó, ti mezei virágok! A tömegek hamupipõkéi, akiket behabzsolnak az uraság mohó kromoszómái! A petéitekben utazás kezdõdik az álmodott jövõbe, a gazda legintimebb genetikai programjába! köztudott, hogy változó idõkben a legjobb fiziognómiai állomány (a finom bõr, az áttetszõ szem, a selymes szemhéjak alatt megbúvó, finom rajzolatú, „cizellált” orr, a kárminvörös ajkak, ínyek és nyelvecskék, amelyek az arisztokrata test belsejének szépségét hirdetik a világban) könnyen megkapható egy marokkói mezõért, az Ilyen-Olyan Új Bank többségi részvényeiért, egy háborús hõstettért vagy az Országos Orvostudományi nagydíjért cserébe. Így jelennek meg a lapos orrok, az apró szemek, a lepcses szájak, a pörsenéses bõrök az arisztokrácia gyermekeinél, arra kényszerítve a fõnemesi családokat, hogy a plebs köreiben keressenek új vért a vonásaik feljavításához. Így állítják helyre 170

a generációk esztétikai egyensúlyát, az eljövendõ évszázadok bizonytalanságába katapultálva vezetéknevüket és kicsit önmagukat is. Tetszett a lány. A méreténél jó három számmal nagyobb férfizakót viselt. átlagos termetû volt, negyvenöt kilónál nem nyomhatott többet. finom bõre (volt benne valami, ami Grace kellyre, valami, ami Catherine deneuve-re emlékeztetett) több volt, mint vonzó. Remekbe szabott asztraháncsizmácskát viselt, amely élesen elütött durva szabású gyapjúzakójától. Oxfordgalléros inge mellmagasságban látni engedte azt, amit a bõrének véltem, de amirõl késõbb kiderült, hogy melegítõfelsõ. Õ nem nézett vissza rám. kövér, narancsszín hajú barátnõje viszont elég provokatív hullámokat küldött felém. nem szexuális jellegûeket: provokatívakat, mintha a balhét keresné, mintha bele akarna kötni valakibe, mintha csak egy angol rendõrtisztet méregetne. Ilyen tekintettel nézett rám a kövér répahajú. Az én punkom ellenben rám sem pillantott, ugyanakkor… …a barátnõire sem. Az üres utcát nézte, tekintete a szél játékába merült. „A tekintetével lefesti az Oxford street hidegét”, mondtam magamban. Éteri volt. ez a szó jellemezte a legjobban a csajomat, már amennyiben elvonatkoztatunk punk viselkedésétõl és a punk kiegészítõktõl, amelyeket szinte hanyagul viselt, mintha csak nemtörõdömségbõl lenne punk. Például: sodorta a cigarettáját; olyan mohósággal gyújtott rá, mint egy dél-európai, mélyen letüdõzte a füstöt, majd alattomos módon nekifújta a kirakatüvegnek. Amikor elmentem az asztala mellett, láttam, hogy a keze sáfrányszínû a nikotintól. sosem láttam még ilyen nikotinfoltos kezet, mint az én punkomé! A jobb keze mutató-, középsõ és gyûrûsujja a körömtõl az ujjpercekig át voltak itatva ezzel a rikító sárga színnel, amelyet a nagy dohányosok is csak a mutatóujj elsõ ujjpercén tudnak kifejleszteni, feltéve, hogy hosszú évekig cigarettáznak és kerülik a mosakodást. egészen elképedtem. ugyanakkor gyönyörû volt, volt benne valami Catherine deneuve-bõl, valami Isabelle Adjaniból, de hogy mi, azt abban a pillanatban nem tudtam volna megmondani; teljesen össze voltam zavarodva. kifizettem a számlát, kiöntöttem a maradék Chiantit a zöld éttermi pohárba, és pohárral a kezemben – so british –, akár egy pub törzsvendége, odalibbentem a punk csajok asztalához, vállalva a kockázatot. Mielõtt útra keltem, megsaccoltam az esélyeimet: öt az egyhez, a legrosszabb esetben tíz az egyhez; megérte kockáztatni. Az angol dialógust fordításban közlöm: – Tudok leülni? A három punk összenézett. A kövér punk már a gyõzelmét ízlelgette: biztosan azt hitte, hogy provokatív pillantásaira akarok magyarázatot követelni. A gyors elutasítást elkerülendõ, a választ meg sem várva, rögtön leültem. hörpintettem egyet a boromból, nehogy elszálljon a lendület. felszegtem a fejem, nehogy elbizonytalanítson a kitömött madár látványa. A kövér elnevette magát. A punkom elõször a zöld hajúra, majd a dagadékra nézett, a cigarettafüstöt belefújta a semmibe, és engem pillantásra sem méltatva belekortyolt abba a kólaChianti keverékbe, amelyet az elõzõ oldalon készített el, én azonban a nagy 171

sietségben, hogy leírjam õt, elfelejtettem megemlíteni. A varangyképû punk szólalt meg: – Mit akar? – semmit, leülni… csak itt lenni, mint egy tényszerû szubsztancia… – feleltem ügyetlen angolsággal. fura akcentusom valószínûleg felkorbácsolta a kövér tudásszomját: – hol van, ahonnan jön? – kérdezte. A kérdése hangos volt, erõszakos, megvetõ. – dél-Amerikából… Brazíliából és Argentínából – feleltem, hogy elkerüljem a hosszas magyarázkodást, amely közhelyekkel terhelné az elbeszélést. Azt kérdezte, hogy angol vagyok-e. Teljesen meg volt döbbenve. elképzeltem, hogy mi járhat a fejében: „hogy lehet, hogy valaki Brazíliából és Argentínából származik, mégsem brit?” Talán angol? – dél-amerikai vagyok – sajnálkoztam. – nagy dél-amerikai síkság – erõsködött a dagadék. – Igen: messze. Annyira, messze. Visszamegyek következõ hónap – feleltem. – ó, igen… Látom – mondta a dagadék, és közben a varangyképûre meredt, aki úgy ingatta a fejét, mintha az univerzum legbonyolultabb elméletét hagyná éppen jóvá. ekkor szólalt meg elõször az én punkom, és csak nekem. kellemes, csengõ hangja volt ebben a bekezdésben: – Mit csinál itt? – érdeklõdött dallamos modorában. – semmit, sétálok – feleltem, és errõl eszembe jutott egy panel, amely mindig remekül mûködött a beatnikekkel és a hippikkel. Gondoltam, a punkoknál is beválhat. Rögtön ki is próbáltam: – Élvezem megismerni új emberek, ezért hát utazok… Megismerni emberek, érti, mire gondolok?... utazni… Megismerni… emberek!... hm… Így… emberek… Mûködött: a punkom arcocskája felragyogott. – Én is imádok utazni. Ismerem Afrikát, Indiát és az államokat (az Amerikai egyesült államokra utalt) – sorolta, és közben rám sem nézett. – Azt hiszem, hogy ismerem szinte mind. Én sohasem jártam Portugáliában! Milyen Portugália? – kérdezte tõlem. kreáltam neki egy saját bejáratú Portugáliát: – Portugália csodákkal teli hely… Van ott egypár különösen érdekes, igen jó ember… Teljesen másképp élnek, mint mi... – folytattam, és õ egyre lelkesebben hallgatott. errõl árulkodott punk barátnõinek növekvõ zavara és arisztokratikusan punk arcocskájának egyre fényesebb ragyogása. – egyszer a repülõm leszállt Lisszabonban – suttogta. – ki akartam szállni, de nem engedték. A lisszaboni repülõtér emberei mocskos kurafiak. ez az, nem? Lisszabon, Portugália? – kétség csilingelt a hangjában. – Igen, minden repülõtéren egyformák: büdös, kurafi disznók – papoltam. – Mint a taxisok – vágott szavamba a dagadék, Playersének füstjét legyezve. – Mint a szállodaportás büdös kurafiak – jegyezte meg a madaras varangyképû békésen. 172

– Mint a könyvárusok. kurafiak! – mondta az enyém, és közben éterien lebegett. – Ofkorsz – feleltem, boldogan, amiért ilyen nagy közöttünk az egyetértés. ekkor váratlan dolog történt; a zöld hajú így szólt a dagadékhoz: – Menjünk, hagyjuk õket... – kigöngyölt egy ötfontost, letette a számlának fenntartott kis tálkába, felállt és távozott, nyomában a varangyképûvel. Tudtam, hogy legalább tíz-tizenöt font volt a fogyasztásuk, de hagytam, hadd menjenek, legalább leegyszerûsödik az elbeszélés. – Báj, Maradona – kiáltotta vissza a varangyképû a járdáról, és közben úgy tett, mintha egy nem létezõ kardot vagy tõrt húzna elõ az övébõl; örömmel láttam, hogy ez a mérhetetlen csúnyaság végre belevész a hidegbe, és az örömöm csak nõtt, amikor arra gondoltam: hazám sportsikereinek híre már a londoni társadalom legmarginálisabb rétegeihez is eljutott. Megkérdeztem a csajomat, hogy miért nem köszönt el tõlük: – Mert büdös ribancok. Látod? – kérdezte az ötfontosokra mutatva, amelyeket a zsebébõl vett elõ, hogy kipótolja a számlát. Bólintottam. Akár egy vércse, aki a sûrû viharfelhõkön át is kiszúrja apró zsákmányát a fûben, a fontok neszezésére egy nagyon spanyol pincér tûnt fel az oldalán, velem szemben. Rám kacsintott, elvette a bankjegyeket, meg azt a néhány penny borravalót, amelyet a csajom a tálkájába ejtett, én pedig egy újabb üveg Chiantit és két kólát rendeltem, amit õ egy bájos mozdulattal viszonzott: kinyitotta a száját, összehúzta az orrcimpáit, és felvonta a szemöldökét, mintha egy hátulról érkezõ labdát akarna visszafejelni. feltételeztem, hogy a mozdulat beleegyezést jelent. A mohóság, amellyel aztán a boros kóláját nyelte, végleg meggyõzött: csakis beleegyezés lehetett. elárulta, hogy Coreennak hívják. Éteri volt: beszéd közben elkalandozott a tekintete, a Graham Avenue spanyol pizzériájának kirakata elõtt játszó szelet figyelte. két palack Chiantit és három üveg kólát fogyasztottunk. A színeket õ keverte a poharamban. A bort az ízéért, a kólát szomjúságból ittam. ez utóbbit a két pizza, az étterem fülledt levegõje és a türelmetlenség magyarázta. ugyanis mielõbb tudni akartam, hogyan végzõdik a punk csajos elbeszélésem. Meginvitáltam a szállodámba. nem akart jönni. Így érvelt: – ha elmegyek a szállodádba, felárat kell fizetned miattam. ez értelmetlenség – jelentette ki, és meghívott magához. felesben fizettünk, majd elhagytuk az éttermet; de hadd beszéljek még róla. Azt már írtam, hogy arisztokratikusak voltak a vonásai. kapcsolatunknak ebben a szakaszában (fél egy volt, az utcán egy lélek sem járt, az elbeszélés angol hidege a narrátor argentin csontjaiig hatolt) már minden kezdeti sznobizmus nélkül vágytam arra, hogy az enyém legyen. Tûzbe hozott a csaj, hogy arisztokratikus vagy punk, már mit sem számított. elvakított a vágy, se láttam, se hallottam. ujjlenyomat nélküli vízbefúlt voltam, akit a galád áramlat besodor a fjordba, ahol minden semmivé lesz. korábban, amikor a selfridges kirakata elõtt figyeltem, finom arcocskáján feltûnt néhány furcsa, egyértelmûen punk vonás: az arca bal felét elcsúfította 173

valami, de akkor még nem tudtam, hogyan és miért, a jobb felének pedig volt egy különlegessége: a jobb orrcimpáját egy (általam aranyozottnak hitt) piercing díszítette, amely a fülkagylójában éktelenkedõ (általam aranyozottnak hitt) búzakalászig ívelt felfelé. A búzakalász száráról, amely úgy két centiméteres lehetett, egy másik, vastagabb lánc fityegett, a végén miniatûr kólásdobozzal. A piros mázzal bevont aranyozott fém ide-oda himbálózott, szõke hajához, vállához, melléhez ért, vagy a hangjára emlékeztetõ csilingeléssel verdeste a zöld poharat, néha pedig megpihent gyönyörû fehér kulcscsontján, meggörbülve, mint egy íj, harmonikusan, mint egy tai-chi mozdulat. Beszélgetésünk során megtudtam, hogy amit aranyozott fémnek hittem, tizennyolc karátos arany, az orrcimpájába illesztett, életnagyságú kukoricaszem pedig kukoricaszem alakú, életnagyságú arany ékszer, melynek finom zárszerkezete szemérmetlenül átlyukasztja szépséges orrának bal cimpáját. Õ maga mutatta meg a nyílást, sáfrányszínû mutatóujját ékelve a kukoricaszem és a bõr közé, hogy jobban lássam a körülbelül négy milliméter átmérõjû, csillagforma lyukat. egészen odavolt ezért a lyukért…! Amit korábban, az Oxford streeten, sebnek véltem az arca bal oldalán, valójában mély forradás volt, amelyet valami igen éles tárgy ejthetett. A vágást három elfuserált öltés keresztezte, egy amatõr munkája lehetett, vagy egy elsõéves, az angol átlagnál is bénább orvostanhallgatóé, aki az ügyeletes orvos távollétében fércelhette össze. Az elbeszélõ második csalódása: a bal oldali sebhely, a jobb oldali arany ékszerekkel ellentétben, hamis volt. egy sminkes készítette, és a csajom nagy sajnálatára kikezdte a nedvesség és a hideg. Retusra volt szüksége, hogy visszanyerje eredeti színét és állagát. kevéssel azelõtt, hogy elhagytuk volna az éttermet, vécére ment. Visszafelé jövet azon kapott, ahogy az asztalnál töprengek: – Mi a probléma veled? – kérdezte tõlem angolul. – Mit vagy gondolandó? – semmit – feleltem. – erre az átkozott hidegre gondoltam, amely tönkreteszi a forradásokat… – de igazából hazudtam: a hidegre csak egy pillanatra gondoltam. utána a semmibe tartó utcát néztem, és megpróbáltam elképzelni, hogy mit csinál az a néhány járókelõ, aki idõrõl idõrõl megzavarja e kietlen városi táj nyugalmát. Megérintettem a jeges üveget; megszagoltam zöld pohara szélét, hátha felismerem a szagát, majd ismét azokra az alakokra gondoltam, akik az emberi melegtõl párás üveg túloldalán jönnek-mennek. Azon töprengtem, miért látok minden járókelõben ír terroristát, aki éppen üzenetet, parancsot, plasztikbombát, miniatûr orvosi felszerelést, vagy más olyasmit visz, amit éjszakánként gyûjtenek össze és szállítanak házról házra, mûhelyrõl mûhelyre, egyik helyrõl a másikra. „Miért? – kérdeztem magamtól. – Tényleg, miért?” Így töprengtem, miközben szépséges barátnõm a közelben pisilt, vagy éppen langyos vízzel mosakodott. Alig derengett fel bennem langyos alakja, máris gránát robbant: meghitt víziók és képzettársítások repültek szerteszét, amelyek az enyémek voltak, argentinok és bevallhatatlanok, azaz nem túl lojálisak iránta. 174

Van Isten? nem hiszem, hogy lenne, de valami vagy valaki megbüntetett, mert amikor észrevettem, hogy hûtlen lettem az én kis punkomhoz, és elhatalmasodik a testemen – vagy a lelkemen – a bûn édes gondolata, egy biciklista sziluettje suhant el a kirakat elõtt. Ahogy megpillantottam hidegben pedálozó alakját, rögtön tudtam, hogy ez az a férfi, akinek hamis francia útlevele mögött egy exjezsuita IRA-tag rejtõzik, aki abban a pubban fogja felrobbantani a plasztikbombáját, ahol én valami BAT-os bürokratára várva fejezem be az életem. Behunytam a szemem, öklömet a halántékomnak szorítottam, majd az étterem elõtt elsietõ punkom láttán, hirtelen felpattantam és utána futottam, nagyot nyelve London illatos, áprilisi levegõjébõl. Amikor utolértem, mindketten éreztük a robbanást, megölelt, és én láttam a szemében – ebben a kék tükörben –, hogy a férfi, akit az én punk csajom ölel, már nem én vagyok, hanem a himlõhelyes arcú jezsuita. Láttam magam elõtt, ahogy az épület törmelékei és a meggörbült flipperek között a scotland yard azonosítja a szerzõ maradványait, aki sosem tudta rendesen megírni punk csajának történetét. de õ ott állt elõttem, a szövegbõl kilépve, és kezdte meghallani a válaszomat: – semmit… erre az átkozott hidegre gondoltam, amely tönkreteszi a forradásokat – hallotta õ. Aztán félrehajtotta a fejét (szevasztok, írek!), rám szegezte kék tükrét és azt mondta: „köszönöm”, ami angolul („köszönlek téged” mondta a nyelvén a nyelvével), és az angol éjszaka közepén úgy hangzott, mintha az együttérzésemért mondana köszönetet; nekem, aki szembeszálltam a hideggel, aki profin védelmeztem értékes forradását, és mintha azt is megköszönte volna, hogy én én vagyok, olyan, amilyen, és hogy épp olyannak alkotom meg õt, amilyen, amilyennek megalkottam, amilyennek én akartam. Biztosan észrevette a könnyeimet. kénytelen voltam megmagyarázni: – Ráadásul influenzás vagyok… A hideg elszomorít, elrontja a kedvem. „It downs me” – fordítottam. – Lehúz. Menjünk a hotelbe! – mondtam, most már könnyek nélkül. – hotel nem! – felelte, a történelem ismétli önmagát. nem erõltettem a dolgot. Akkor még nem tudtam – továbbra sem tudom –, hogy az ember hogyan kényszeríti rá az akaratát egy punk csajra. kimentünk a hidegbe. Mélyre hatolt. Csontig. egy lélek sem. Az utcán. Leintettem egy taxit. nem állt meg. hamarosan jött egy másik. Megállt és beszálltunk. A taxinak sofõrizzadság- és dízelolajszaga volt. A csajom bemondott egy utcanevet és több számot. Arra számítottam, hogy egy lepukkant kerületben lakik, valami alagsori disznóólban vagy jeges padlásszobában, ahol fél tucat büdös, kábítós punk szobatársa ilyenkor már a földön kúszva ételmaradékokért marakodik, vagy ami még rosszabb, egy sterilizálatlan tûért, amelyet ugyanazzal az arrogáns természetességgel adogatnak körbe, mint amellyel a mi gaucsóink szürcsölik a hideg, kiázott matét egymás után az ínysorvadásos fém szívószálakkal. Tévedtem: egy hihetetlenül puccos házban lakott, szemben a hyde Parkkal. Az épület ajtaján ez állt: „shadley house”. A lakás kétszárnyú, fényûzõ bronzajtaján pedig: „R. h. shadley”. 175

– A ház a családomé – jegyezte meg szerény punkom, és beléptünk egy hatalmas elõszobába. A jobbra nyíló fegyverszobában vadásztrófeák díszelegtek, a hosszú és rövid fegyvereket, a közepesekkel egyetemben, üvegtárlókban és vitrinekben lehetett megcsodálni. A balra található nappali bordó selyemmel volt kipárnázva, három Volkswagen méretû csillár fényétõl csillogott. Az elõszoba-folyosó végül egy zeneszobába torkollott, ahonnan beszédfoszlányok szûrõdtek ki. Punkom belépett az ajtón és azt kiáltotta „helló”, mire egy hang francia szitokáradattal felelt. Én mögötte mentem, felidéztem magamban szertartásos válaszunk, „a tiedét”, majd villámló tekintettel a mocskos, gall szájat kerestem. nem találtam. Találtam viszont a szobában két zongorát, egy kis színpadot, jó pár fotelt és két, egymással szemben felállított, öreg kanapét. közöttük ült párnákon fél tucat büdös punk, hasisoztak és közben franciául vitatkoztak valamin. hogy min, azt nem sikerült megállapítanom. A bíborszínû szõnyegen egy meztelen, csontvázszerû néger feküdt. soványsága és zöldes bõrszíne miatt azt hittem, halott, de aztán megpillantottam görcsösen rángatózó bordáit, és megnyugodtam: epilepszia. Arra gondoltam, hogy a fekete punk álmában biztosan halálra fagy, tõlem azonban hiába várta bárki, hogy egy ilyen kutya hideg éjszakán betakargassak egy punkot, aki punk drogoktól bódultan hever ostoba, punk barátai körében. egy meglepetésszerû támadással bevettük a konyhát. A csajom azt mondta, hogy a zeneszobában tanyázó kétéltûek az õ „emberei”, és miközben bezárta az ajtót, elmagyarázta, hogy be vannak rágva („angry”), mert megtiltotta nekik a konyhába való belépést. „fukar picsának” nevezték abban a hiszemben, hogy a hûtõktõl és az éléskamrától akarja távol tartani õket, pedig a tilalmat valójában a rémült személyzet panaszai indokolták. A ház alkalmazottai ugyanis több alkalommal is kézzel evõ, félmeztelen punkokba ütköztek a háznak abban a helyiségében, amelyet három generáció óta a magukénak éreztek, és ahol még mindig a Brit Birodalom törvényei voltak érvényben. Aznap megint panaszkodott neki a házvezetõnõ, ugyanis az egyik punk, a marokkói, a gyûjtemény automata fegyvereit fogdosta, és amikor az öreg komornyik rászólt, azt a beduin tõrt dugta az orra alá, amelyet mindig a combjához szigszalagozva hordott. Coreen két tûz közé került, hamarosan választania kellett a személyzet és a barátai között. Még tétovázott: – Büdös kurafiak – mondta a két franciára, a marokkóira és a szudánira utalva, meg az amerikaira, akinek ráadásul „undorító szokásai” voltak. hogy milyenek, nem sikerült megtudnom. Leültem egy padra, hogy elképzeljek egy fél tucat punk lehetõséget. Õ eközben ízletes fahéjas kávét készített. Amikor a kávéfõzõ kotyogni kezdett, elmesélte, hogy a lakás az anyai nagyszüleié volt, az anyja pedig new yorkban múzeumkritikus. húsz évvel idõsebb apja presztízsbõl házasodott, és felvette az anyja nevét, amikor az anyakirálynõ lovaggá ütötte Indiában végzett ügynöki vagy rendõri szolgálataiért. Az állami olajcéghez fûzõdõ kapcsolatainak köszönhetõen az öreg jelentõs vagyonra tett szert, és néhány éve afrikai birtokokat igazgatott. Punk csajom csodálta õt. 176

Ahogy az anyját is. A két öreg hozzá és a nõvéréhez fûzõdõ kapcsolatáról szólva mégis többször leszögezte, hogy „büdös kurafiak”. ha jól értettem, a szülõk egy bankot bíztak meg a rezsi, az adó, a cselédek és a sofõrök bérének, valamint az élelem és a takarítás költségeinek rendezésével. A két csaj – az enyém és a nõvére – ötven fontot kapott. „Büdös disznók”, jegyezte meg ismét, megérintve huszonöt fontba kerülõ forradását, amelyet nedves idõ esetén hetente kellett újra csináltatni. ennyi pénzbõl képtelen volt hát megélni. Azt kérdezte, mi errõl a véleményem. nem akartam a szülei pártját fogni, az õ álláspontját viszont morális okokból nem tudtam támogatni. Úgyhogy inkább megcsókoltam. Míg a kávémat ittam, a punkom kiment, hogy elrendezzen egy-két dolgot a barátaival. kihasználtam a lehetõséget és kicsit körbenéztem a konyhában: a negyedik emeleten voltunk, az egyik polc mégis egy száz vagy még több négyzetméteres alsó szintre nyílt, amely borospinceként és élelmiszerraktárként üzemelt. Volt ott sonka, felvágott és száznegyvennégy láda, tele alkoholmentes dobozos itallal és konzervekkel. egész rekeszeket láttam whiskybõl, borból és különféle márkájú pezsgõkbõl. A lépcsõvel szembeni falon több ezer borospalack pihent egy nagyon finom, fehér fából készült állványzaton. A levegõ fûszerektõl illatozott. számításaim szerint elég élelem volt ahhoz, hogy egy család és argentin barátai hat hónapon át dacoljanak a normann hódítókkal, míg meg nem érkezik károly király felmentõ serege. Az ostromlók rendületlenül törtek elõre, kénytelenek voltunk az utolsó gránitgolyóinkat is kilõni a nyugati fal nagy katapultjával, amikor a csata forgatagából megtért punk hercegnõm, és bocsánatkérõ arccal kétszer ráfordította a konyhaajtó kulcsát. hogy mondjak valamit, azt mondtam: megértem a cselédek aggodalmait. „sosem lehet tudni”, mondtam spanyolul, „nem könnyû tudni”, magyaráztam angolul. Õ vállat vont, majd megjegyezte, hogy a barátai mindenre képesek, „mint szegény Charlie”. szerettem volna tudni, ki az a „szegény Charlie”, erre elmesélte, hogy egy családtag, aki arról híres, hogy a Gilderdale Gardensben letépte egy csecsemõ fülét. Az öreg azóta egy dundall melletti intézetben penészedik, bolondnak tetteti magát, nehogy börtönbe zárják. ekkor újra megkérdezte, hogy hívnak engem és a szüleimet, és nevetett. Majd ismét szóba hozta a forradását: ötven fontjába került, azaz a heti zsebpénzébe, amely „akár egy tényszerû szubsztancia”. A bank ötven fontot fizetett a csajomnak és ugyanannyit a nõvérének, a smink azonban retust igényelt. (Biztos vagyok benne, hogy már írtam errõl, de õ újra elmesélte, én pedig tisztelem a fõszereplõimet. Úgy gondolom, a mûvészetnek a valóságot kell tükröznie, nehogy ügyetlen onanizálássá váljon, fõleg, hogy ez utóbbinak vannak kellemesebb formái is.) A forradás törõdést igényelt, így lehetetlenné tette többek között az úszás vagy a vízisí gyakorlását. Coreen imádott síelni és hosszú sétákat tenni esõs idõben. Marihuánás cigarettával – jointtal – kínált, de nem fogadtam el, mert sokat ittam, és nem akartam, hogy részegítõ terveimet tönkretegye egy hirtelen vérnyomáscsökkenés. 177

A csajom megnedvesítette kis jointját valami olajféleséggel, amelyet az arany fülbevalójáról lógó miniatûr kólásdobozban tartott. „heroinolaj”, magyarázta. Mióta felhagyott a heroinnal, ez a cigarettapapírt és füvet átitató folyadék segített csillapítani a hiányérzetét. egy éve leszokott, és félt, hogy visszatér a tûhöz, amely egy párizsi éjszakán elragadta a legjobb barátait – vérmérgezés –, ráadásul a zsebpénzébõl sem futotta az anyagra: így is elég baja volt a sminkjével. Aztán ismét magamra hagyott a konyhában, vécére ment. Én loptam a kamrából egy doboz camembert-t, azt eszegettem fakanállal, és közben a konyha helyiségeiben ténferegtem. Beszédes mûalkotásokat vettem szemügyre. A sütõkön és a kenyérsütéshez használt nagy agyagkemencén kívül, a szomszédos helyiségben találtam egy elektromos grillt is. A forgókar szélessége három, a kerülete egy méter lehetett. Úgy számoltam, hogy egy szabadságáért küzdõ nép fél tucat mormon misszionáriust süthet rajta ropogósra ezer felajzott, édes mormonhúsra áhítozó watusi elõtt. ezután egy raktárhelyiség következett, ahol a gázpalackokat, a tûzifát, a szenet és a fûszereket tartották. A levegõben fokhagymaszag terjengett, noha fokhagymát nem, csak babérkoszorúkat és fûszernövényekkel teli jutazsákokat láttam. Mi lehetett bennük? Rozmaring? Peter nollys? kelpsias? ki a fene tud kiigazodni a mániákus brit mágnások ízlésén…! Miután visszatért a vécérõl, Coreen – punk csajom, a ház úrnõje és asszonya – bezárta az ajtót, amely a konyhát az általa „otthonnak” nevezett étkezõtõl választotta el, ahol a barátai továbbra is szörnyûségeket kiabáltak. nem tudom, mit mondhattak, de mivel õ tetves kurafiaknak nevezte õket, semmi jó nem lehetett. Az 555-ösöm parazsánál meggyújtott egy újabb jointot, és – hurrá! – elindultunk befüstölni a nõvére szobáját, ahol az éjszakát kívántuk tölteni. Az övé ugyanis az elõzõ délután óta romokban hevert. A hálószobákhoz vezetõ folyosót nagyméretû, jó minõségûnek látszó festmények õrizték. feltûnt, hogy a padlót tizenöt-húsz méter hosszú tölgyfa deszkák borítják. semmi szõnyeg, semmi csillogás. A makulátlan fehér fa azoknak a klippereknek a fedélzetét idézte, amelyeket a disraelit körüldongó nemesek építtettek maguknak gibraltári vakációjukhoz. Micsoda pazarlás! A nõvér szobája tágas volt, alig néhány szõnyeg díszítette. Az egyik sarokban tigrisbõr, a másikban vieli,2 zebra és egyéb dús prémek hevertek. Valamilyen egzotikus gyapjúból lehettek, mert nagyobbak voltak minden általam látott bárány szõrénél, nagyobbak annál, amit emberi lény, bármiféle joint hatása alatt, el tud képzelni. Lefeküdtünk. Az elbeszélõ harmadik csalódása: a punk csaj olyan tiszta volt, mint akármelyik floresi vagy Belgrano R33-i liba. nem erre számítottam egy angol nõnél, egy punktól pedig éppen ennek ellenkezõjét vártam. utalás Viel Temperley argentin költõ egyik versére (Prefacio) („Poesía piel de cebra solitaria en un living!”). 3 kerületek Buenos Airesben. 2

178

És azok a lepedõk! Ilyen finom lepedõkkel még a legjobb hotelekben sem találkoztam! Pedig régen hivatásszerûen rejtõzködtem elsõ osztályú hotelekben, és a szállodavezetõség jóvoltából – amely a foglalással kapcsolatos tévedéseit próbálta így kompenzálni – esküvõi és VIP-lakosztályokban is megfordultam, mégsem éreztem soha olyan finom szövetet a bõrömön, mint az a selyemlepedõ, amelynek illata zöldcitromot vagy bimbódzó bergamottot idézett. Az olvasó harmadik csalódása: sosem feküdtem le punk csajjal. sõt: sosem láttam punk csajokat, Londonban sem voltam, és ilyen elõkelõ otthonok sem nyíltak meg elõttem. Bizonyítékom van rá: 1976 márciusa óta nem szeretkeztem senkivel. (elment. A vidéki házba költözött. soha többé nem tért vissza, soha többé nem telefonált. Más férfiak hatolnak belé. nem én. elfelejtett minket; azt hiszem, elfelejtett engem.) Az elbeszélõ negyedik csalódása: ha szûz nem is, de ügyetlenebb volt, mint a legrosszabb szûz lány a Belgrano vagy a Parque Centenario negyedbõl. A dolog (a szeretkezés?) közepén rákezdett a litániára, amelyet mindenki ismer, aki egyszer megfordult Londonban: „áj kámin áj kámin áj kámin áj kámin áj kámin”, kiabálta, a szülõhelyem lánykáitól megszokott „elmegyek, elmegyek, elmegyek, elmegyek” helyett, zavaros kétségeket ébresztve a férfiemberben azzal a szent hellyel kapcsolatban, ahová a déli földteke csajai menni, és ahonnan brit társnõik jönni vélnek. de ha az ember élni akar, alkalmazkodik. de még mennyire! egy példa: utána rögtön elaludt. A bor vagy a drog miatt, mindenesetre mosolygott álmában és a teste hihetetlenül ernyedt volt. Az órámra néztem: fél hatot mutatott, mégsem tudtam lehunyni a szemem. Talán a kávé volt az oka, vagy az, amit beletettünk. szemügyre vettem a könyveket, amelyek a punkom nõvérének éjjeliszekrényén hevertek. Jó könyvek voltak! Blake, Woolf, sollers: elsõrangú irodalom. Cortázar angolul! (egy ilyen fõúri ágyba kell eljutnia az embernek, hogy angolul olvassa a megboldogult Cortázart.) de voltak ott fizikakönyvek is, természettudományos és rendszerelméleti folyóiratok. kiválasztottam közülük néhányat, hogy megtudjam, mi ez a számomra ismeretlen elmélet, amely külön, ráadásul már a százharmincnegyedik számnál járó havilapot érdemel. Olvasni kezdtem. Érdekes, gondoltam, egy ideig lesz új beszédtémám. Éppen ezzel foglalatoskodtam, amikor megjelent punk csajom nõvére a barátjával. A lányt dianne-nek hívták, naturistának és marxistának vallotta magát, biológiát hallgatott, gyûlölte a drogokat, megvetette a punkokat és egyáltalán nem vette jó néven, hogy a szobájában alszunk, de ezt igyekezett leplezni. Amikor megszólaltam, az arca még szigorúbbá vált, mintha rossz néven vette volna, hogy egy meztelen férfi a saját ágyából ilyen szánalmas angolsággal beszél hozzá. nem tetszettem neki, és ezt nem tudta tovább titkolni. A barátja viszont szimpatikusnak talált. 179

Õ is biológiát tanult, marxista és naturista volt, szenvedélyesen gyûlölte a punkokat, és mélyen megvetette a drogokat és fogyasztóit. ha nem ilyen körülmények között találkozunk és a barátnõje nem olyan ingerült, biztosan termékeny barátság szövõdik közöttünk. Megkínáltak egy naspolyaszerû gyümölccsel, amely olyan finom és üde volt, hogy teljesen lemosta az ínyemrõl Coreen ízének emlékét. Õ egyébként rendületlenül aludt tovább, a hangos beszélgetés, angloargentin kiáltásaim, röhögésem és a biológusnõbõl kiprovokált nevetés-serclik ellenére. Mondtam a srácoknak, hogy felöltözöm, és már megyek is, mert várnak a szállodában. Azt felelték, maradjak nyugodtan, higiéniai okokból úgyis mindig a földön alszanak, olvassak csak tovább. „A fény nem zavar.” Így mondták. Levetkõztek, leheveredtek egy medvebõrre és az orruk hegyéig betakaróztak egy indiai takaróval. Azonnal mély álomba merültek. Láttam, ahogy hanyatt fekve, egymás kezét fogva, egy ritmusra lélegeznek. Én azonban nem tudtam elaludni; eloltottam a lámpát, és egy ideig a pár szabályos és Coreen hangosabb, szabálytalanabb lélegzése közötti különbséget figyeltem. felgyújtottam a villanyt, és az órámra néztem: hét körül járt, hajnalodott. Megsimogattam a punkom haját, finom arcocskáját, szépséges vállát és karját. hajszál híján nem szeretkeztem vele újra, de féltem, hogy egy óvatlan mozdulattal felébresztem. kihasználtam a lehetõséget, és megcsodáltam puha, finom bõrét. semmi punk nem volt a csajom arisztokratikus bõrében. Megvizsgáltam a lyukat az orrában: hat milliméter széles volt, és egy ötágú csillagot formázott. Vagy a csillag volt hatágú és a szélessége öt milliméter? sosem látom többet. elég annyit megjegyezni, hogy precíz munka volt, minden bizonnyal egy plasztikai sebészé, aki akár ötszáz fontot is elkérhetett érte. Micsoda pazarlás! Megnéztem a csajom bal felén húzódó forradást: még fakóbb, elmosódottabb lett kétnapos szakállam smirgliszerû érintésétõl. elszomorított a gondolat, hogy amikor kis punkom másnap délután felébred, haragudni fog rám emiatt. egy papírdarabra felírtam, hogy a kozmetikust én állom, és az üzenetet egy gemkapoccsal asztraháncsizmácskájához erõsítettem egy ötvenfontos kíséretében, amelyet igen jól váltottam Buenos Airesben. Így eleget tettem a kötelességemnek, neki pedig nem kellett még egy hetet várnia, hogy a sebhelye újra teljes fényében ragyogjon. férfiként, argentinként cselekedtem. Igaz, hogy az ember sohasem tudhatja, mit vár tõle egy punk, én mégsem engedhettem meg magamnak, hogy az én kis punkom keserûen ébredjen, és azt terjessze a londoni diszkókban, hogy kurafiak vagyunk, akik tönkreteszik a sebhelyeiket, és utána nem fizetik a retust, tovább rontva ezzel hazám katasztrofális imázsát az európai fiatalok elõtt. felöltöztem. Mielõtt elhagytam volna a szobát, lekapcsoltam a villanyt. hogy ki tudjak menni, ki kellett nyitnom a konyhaajtót, de rögtön be is zártam magam mögött, és a kulcsot visszacsúsztattam az ajtó alatti résen. A punkok még mindig veszekedtek: az afrikai azzal vádolta a többieket, hogy nem ébresztették fel a vacsorához. egy másik sírt, azt hiszem, a francia. Aztán egészen fura szótagok ütötték meg a fülem: valaki hollandul beszélt. hála istennek nem vettek észre, és rögtön találtam egy taxit, 180

ahogy kiléptem az utcára. hideg volt, akár egy orosz tõr, amelyet egy frissen diplomázott orosz geológus felejtett a szállodája jégszekrényében, valahol a paranái vízerõmû környékén. Másnap délután azt olvastam a The Guardianben, hogy az éjszaka folyamán tizennégy hajléktalan fagyott halálra, minden neheztelés nélkül dobták fel huszonvalahány angol hajléktalantalpukat London szívében. nem tudom, hány fok fahrenheit lehetett; körülbelül mínusz tíz Celsius. Talán egy hangyányival több vagy kevesebb. A szállodában beugrottam a kádba és az orrom hegyéig érõ forró vízben szülõhazám bájos híreit olvastam a Clarín nemzetközi kiadásában. hazavágytam. Másnap Bonnba utaztam, onnan pedig koppenhágába. A negyedik nap, mintha mi sem történt volna, újra Londonban voltam. Alighogy megérkeztem a szállodámba, rögtön látni akartam a punkomat. nem írtam fel a telefonszámát, és a neve nem szerepelt az öreg város telefonkönyvében. A lakásához rohantam. ferdinand, a nõvér barátja fogadott baráti szívélyességgel: a punkom new yorkba utazott az édesanyjához, onnan pedig átugrik zambiába, ahol az apját látogatja meg. április végéig nemigen fog viszszatérni. ferdidand nem hívott be, mert éppen az egyetemre igyekezett, hogy megtartsa sejttanóráit. kedves fickó volt ez a ferdinand: fekete-fehér Morrisával óvatosan manõverezett az alkonyi rough hourban. Gondterheltnek látszott, mert a kis autó egyik indexe egy éve nem mûködött. felvetettem, hogy az egyik olvadó biztosíték éghetett ki. egy kicsit rágódott a hipotézisen, majd elismerte: – Mit tudom én, talán igazad lehet… A Victoria stationnél tett ki, ahol néhány fegyverkatalógust és vadászfelszerelést kellett vennem Buenos Aires-i barátaimnak. Érzelmes búcsút vettünk. Az aldwicki fegyverkereskedõ angol zsidó volt feketén göndörödõ szakállkával és kékesen csillogó hajtincsekkel. neki és a Victoria embankment pakisztáni könyvkereskedõjének sikerült teljesen tönkretenniük a délutánomat akadékoskodásukkal és az akcentusom burkolt kritikájával. A zsidó az eredetem felõl érdeklõdött; a pakisztáni azt kérdezte, honnan jöttem. Mindkét esetben az igazat feleltem. Mi mást mondhattam volna? kerülgettem volna a forró kását? Mások mit tettek volna a helyemben? Megnéztem volna õket abban a végtelenül szomorú, londoni télben! Alkonyodott. egy újabb éjszaka készült menthetetlenül lecsapni rám. Az „Argentína” szó hallatán a zsidó fegyverkereskedõ tett egy fura mozdulatot: kinyújtott kezét ökölbe zárta, majd a hüvelykujját a többi ujjától eltartva a könyökével körözött egyet. nem nagyon értettem, de aztán arra gondoltam, biztos a zsidó keresztelõszertartással lehet összefüggésben. Amikor a paki meghallotta: „Buenos Aires, Argentína, dél-Amerika”, megigazította lila turbánját és zorba-szerû, görögös táncmozdulatba merevedett (vagy szülõföldje néptáncának egyik figurája lett volna?). Pördült egyet a levegõben, a tenyerét csapkodta, és fahangon azt énekelte: „cidade maravilhosa lhenha dincantos mil”. Mindezt az Evita operett dallamára. Aztán pördült még egyet, két kezével megérintette a fenekét, és elefántcsontszín fogait elõvillantva meg181

tapsolta önmagát. elöntött az irigység. Imádkoztam, bárcsak meghalna, de nem halt meg. Így argentinosan rámosolyogtam – amit õ a maga modorában viszonzott –, majd a kirakatüvegen átderengõ Londonra pillantottam: az ég éjfekete volt, mennem kellett. sürgetésképpen többször is az órámra mutattam. nem lett volna ellenszenves ez a mulatt kurafi, ha minden angol bolttulajdonoshoz hasonlóan nem lett volna õ is nagyképû és lusta: egy órába tellett, mire elõkerített egy közönséges Webley & scott katalógust. Ilyenek ezek! ORBán GáBOR fordítása

Rodolfo enrique fogwill.

182

MAGyAR VILáG

A legszebb hangszer az emberi hang farkas ferenccel beszélget Albert zsuzsa ALBeRT zsuzsA Egy beszélgetés közepén vagyunk Farkas Ferenccel, aki magyar költõk nagyon sok versét megzenésítette. Most éppen Weöres Sándorról volt szó. fARkAs feRenC Weöres sándorral egy évig voltunk együtt székesfehérváron. Akkor többek között az azóta elég népszerûvé vált Rózsa madrigálon még meg se száradt a tinta. Mutatta nekem a verset, annyira inspirált, hogy rögtön följegyeztem a ritmust, és aztán meg is zenésítettem. de hát a Gyümölcskosár és még számos mû is az õ verseire készült. egy kicsit vissza is éltek Weöres sándor zenei ihletésû verseivel, hogy tulajdonképpen nem is kell sokat alátenni, már magában is muzsikál.

Weöres sándor déli felhõk Domb tövén, hol nyúl szalad s lyukat ás a róka: nyári fényben, napsütésben felhõt les Katóka Zöld fûszál az ajka közt, tenyerén az álla… A vándorló felhõ-népet álmosan csodálja: Elõl úszik Mog király, kétágú az orra, feje fölött koronája mint a habos torta. Fut mögötte a bolond szélesen nevetve – nagy púpjából szürke kígyó nyúlik az egekbe. Törött kordén utazik egy kopasztott kánya, 183

s haját tépve Bogyóvére, a király leánya. És utánuk cifra ház gördül sok keréken, benn a cirkusz hercegnõje öltözködik éppen. Száz ruháját, ékszerét odaadná szépen, csak egy hétig futkoshatna lenn a nyári réten. hadd mondjam el, hogy a versek iránti szeretetem kora gyermekkorom óta él bennem. Tizennégy éves koromban vásároltam spórolt zsebpénzembõl a Szegény kisgyermek panaszait, ma is megvan ez a kötet. Az elsõ próbálkozásaim is dalok voltak. késõbb ezt úgy sommáztam, hogy nagyon szeretem a verseket, a legszebb hangszer az emberi hang. ennek következtében mûveim nagy része vokális énekszóló, vagy kórus. – Instrumentális muzsikát is bõven szerzett, de mintha valóban jobban kedvelné, ha valamilyen módon az irodalomhoz kapcsolhatja a zenét. – nagyon szeretem a szép verseket, nemcsak a magyart, külföldieket is, eredeti nyelven zenésítettem, mert a fordítást nem szeretem. Mert a fordítást, ha visszafordítjuk, akkor azután nem tudom, mi lesz belõle, mert a vers kötõdik a nyelv zenéjéhez. hogy hány hosszú magánhangzó van egy versben, ez adja a megzenésíthetõségét. Mert a sok mássalhangzó és a hosszú szavak nem alkalmasak a megzenésítésre. Például a Szeptember végén gyönyörû vers, de nagyon nehéz lenne megzenésíteni. Próbálkoztak is vele, de nem sok sikerrel, mert ezek a daktilusok önkéntelenül élénkebb zenét kívánnak, és ezt a hangulatot élénkebb zenével nem lehet kifejezni. Vannak versek, amiket nem lehet megzenésíteni, akármilyen gyönyörûek. – Megzenésítette kortárs magyar költõk verseit, így került velük barátságba, vagy fordítva? Elõbb barátkoztak össze, például Weöres Sándorral, s aztán zenésítette meg a verseit? – Weöres sándorral véletlenül találkoztam, de a találkozás eredetileg levélben történt. kolozsváron, egy Termés címû folyóiratban jelentek meg versei, a Maláj ábrándok. ez volt az elsõ zenésítés, én ezt elküldtem neki Csöngére akkor még, és onnan kaptam egy csomó dedikált elsõ kiadású kötetet, amiket ma is gondosan õrzök. Azután Budapestre kerültünk, én is, õ is, és itt folytatódott a személyes barátság. Azután, mint említettem, székesfehérváron voltunk egy évet együtt. Például az én trubadúrdalaimnak a szövegét is õ fordította, méghozzá a zenére. 184

Weöres sándor Maláj ábrándok (Részlet) 1 Ha egyszer hazatérek, bilincsben visznek el, ha másik létbe térek, csengõkkel ûznek el, bambusz-tetõm leégett, fiam sohase lesz, hazám holland pogányé, holttestem ördögé. 2 A Hold kévéje zölden érinti ágyamat és Záki földre-guggol, kõkorsót nyújt felém – a Hold kévéje fordul elhagyja ágyamat és Záki sír a kuckón, mert csont és bõr vagyok. 3 Manahe istenasszony, te illatos kezû, jól bánj kicsiny hugommal, ki hajlékodba tért, ujjait csókold sorra, mint anyja szokta rég, meg ne rémítse álmát egyszarvú homlokod. 4 Nyugatról jött barátnõm, éles csõrû madár, oszd meg velem a párnám, ülj tál mellé velem, hallgasd a gamelang-dalt, éles csõrû madár, táncolj, nevess, míg engem megöl a fájdalom. 185

6 Az ég cseréli színét, amint eljõ az éj, a föld cseréli álmát, amint eljõ az éj, de én semmit se látok, elnyúlok ágyamon és hasrafekve sírok, amint eljõ az éj. 7 A koldustól irígylem a mangót, rozslepényt, a kígyótól irígylem vackát, a sziklarést, a hamutól irígylem, hogy szétviszi a szél, a holttesttõl irígylem, hogy elmúlt és nem él. szabó Lõrinccel úgy kerültem barátságba, hogy a nemzeti színházban elõadták a fordításait. Az Ahogy tetszik, amihez én írtam a kísérõzenét, és néhány, azóta is népszerûvé lett dalnak én írtam a zenéjét, azt hiszem elsõ volt Az athéni Timón, ez mind németh Antal kezdeményezése volt. – A makrancos hölgy, a Vízkereszt, a Rómeó és Júlia, ezekhez is írt kísérõzenét. – Alkalmi kísérõzenék voltak, de dal csak az Ahogy tetszik lett nagyon népszerû és a Vízkereszt-dalok. Az most eredeti angolul is megjelenik majd. sajnos a shakespeare-összesben a Vízkeresztnek nem a szabó Lõrinc-féle fordítása van. Megkerestem az ebben a shakespeare-kötetben megjelent Vízkereszt-dalokat – szinte megzenésíthetetlenek. szabó Lõrincé pedig annyira inspiráló, hogy nagyon szeretem ezeket a Vízkereszt-dalokat. sajnos szabó Lõrinc Vízkereszt-fordítása még meg sem jelent. – Ezek a dalok kapcsolatban vannak az eredeti angol Shakespeare-dalokkal? – sajnos az Ahogy tetszik nem. Most gondolkozom azon, hogy megpróbálom egy kicsit megangolosítani. A Vízkereszt-dalok énekelhetõk angolul is és magyarul is. Azok valahogy úgy sikerültek. Az Ahogy tetszik fordíthatatlan, az csak magyarul van. szabó Lõrinccel …hát én sokszor nyomon követtem itt a Volkmann utcai lakásán a fordításait, ahogy sorról sorra készültek. Éppen a Vízkeresztre emlékszem, onnan van a barátság is, a nemzeti színházban ismerkedtünk össze, a fordításait ellenõrizni jött be a próbákra. 186

William shakespeare dal az Ahogy tetszikbõl Egy kisleány meg egy legény – ihaj, halihó, no de hollari hó! – együtt sétált a zöld mezõn, tavasszal, mikor mindenki angyal s csízek, rigók meg a pirók zengik, hogy jó a csók. A rozs között, amerre ment, – ihaj, halihó, no de hollari hó! – a két szerelmes megpihent, tavasszal, mikor mindenki angyal s csízek, rigók meg a pirók zengik, hogy jó a csók. S akkor kezdték dalolni már: – ihaj, halihó, no de hollari hó! – hogy az élet csak egy rózsaszál tavasszal, mikor mindenki angyal s csízek, rigók meg a pirók zengik, hogy jó a csók. Éld hát világod, szép szerelem, – iha,j halihó, no de hollari hó! – mert koronád a szép jelen tavasszal, mikor mindenki angyal S csízek, rigók, meg a pirók zengik, hogy jó a csók! (szabó Lõrinc fordítása)

187

szabó Lõrinc (Versek a havasról VI.) Éjszaka

Kiléptem a fekete éjszakába. Se hold, se csillagok. Ijedt magány zsugorodott rám: egy pillanat és szinte megvakult és bõrömre szûkült a külsõ világ. Azután lassan és álomszerûen újjászületett a mindenség az üres semmiben: megzendült a tér: hangok láthatatlan testébõl, mint a szellemek világa, újjáépült a táj: most a patak zúgó visszhangja emelte a völgy kettõs falát, s az eltûnt réteket fátyolkönnyû és zengõ ingoványként elõringatta a tücsökzene. Figyeltem és velem figyelt a táj. Szél jött, ág reccsent… Apró neszek adták szájról szájra az eseményeket: a hegytetõrõl Õzike elindult a forrás felé… most megállt… Folyóka tölcsérébõl Katica kigurult… a föld alól kétezer Margaréta bújt elõ… Vén Bükk nyujtózott… Bivaly-Kõ lejjebb csusszanva megigazította rossz feje-alját, és Szarvasbogárék már megint veszekedtek… – Én csak álltam a csobogó hangok közt, mindenünnen hangok, új hangok tolongtak, zsibongtak, oldottak és kötöttek, millió hang font hálót körém, millió pici nesz szõtt a táj eleven szövetébe, millió kapocs… Egyre gazdagabban lüktetett körül a zengõ idõ: zengtem a tájban, a táj bennem: a zene szétszedte minden ízemet, szétszedett, elfújt, végiglengetett rétek és erdõk, hegy és völgy felett, beleitatott ég, föld s levegõ 188

minden testvéri elemébe, és én ott az ijesztõ, fekete magányban, mint aki ébred, egyszerre nyugodtan és boldogan néztem szét: nem vagyok s még a sírban sem leszek egyedül. – Milyen vers inspirálja a zeneszerzõt? Dallamosnak kell lennie már a szövegnek is, vagy valami más adja a zenei ihletet? – ez is különbözõ. Például füst Milán – akivel én, mondjuk, hogy atyai barátságban voltam koromnál fogva –, õ egyszer azt mondta: „Még mindig az én megzenésíthetetlen verseimen töröd a fejed?” füst Milánt is megzenésítettem. Pedig õ igazán nem olyan, mint, mondjuk, egy Weöres sándor. sõt krúdyt zenésítettem meg, krúdy-prózát, az is annyira muzikális. – Mit jelent az, hogy muzikális? – egy vers zenésíthetõsége mindig attól függ, hogy hány hosszú szótag van benne. Bartóknak Az elmúlt idõkbõl címû férfikari mûve így kezdõdik: „nincs boldogtalanabb a paraszt embernél”, két hat szótagú szókapcsolat, amelyik általában nem igazán jó – megfigyeltem, öt szótagú szavakat nemigen lehet jól megzenésíteni –, és rengeteg mássalhangzó van benne. Tehát kopog. ezt én például nem tudnám megzenésíteni. A magyar nyelvnek viszont olyan zenéje van, hogy néha már megzenésítés nélkül is muzsikál. Petõfi: „Oh lassan szállj és hosszan énekelj, / haldokló hattyúm, szép emlékezet!...” ez maga is muzsika. Viszont mondom, a próza is sokszor inspirál, és a prózához közel álló szabad vers, az elõbb említettem füst Milánt és krúdy Gyulát. füst Milánhoz Török erzsébet vezetett be – akit én nagyon sokszor kísértem az õ hangversenyein, ahol fõleg Bartók, kodály, de az én mûveimet is énekelte –, õ mutatott be: nagyon nagy tisztelettel látogattam meg füst Milánt. – Milyen volt akkoriban? – hallatlanul barátságos, kedves. Ott trónolt az íróasztala mellett, mert nagyon nehezen mozgott már abban az idõben, de emlékszem, volt neki néhány kedves muzsikus barátja, erdélyi Miklóst nagyon szerette. A füst Milán-dalokat elõször még az õ Párizsi utcai lakásában mutattam meg neki. Azt mondja: „jaj, fiam, itt nincs zongorám!” Akkor még nem volt neki zongorája. ennek egy kamarazenekari verziója van, úgyhogy ott volt Jeney zoltán, a fuvolás, Mihály ferenc csellista és Lukács Pál brácsás. Behozták a pultjukat és ott elõadták zongora nélkül. nagyon meg volt hatva. A hankóczy utcai lakásán már volt zongora, ott is sokszor meglátogattam.

189

füst Milán Tavaszi dal, vándordal Tavaszi szél fújja már a varga kötényét, Ki görbe utcában, kicsi boltja elé Kiült, kirakta mûhelyét is és alkonyi órán Lámpafénnyel a sötétet melegíti. Hej, szeszélyes még az idõ s a lánykáknak pajkos Szél hulláma mossa csiklándó nyakát!... Hej, elfeledem én is búskomorságomat… Föltettem életem egy lenge levélre És én is elmegyek, hová a szél sodor!... erdélyi Józseffel szintén személyes kapcsolatban voltam, õrzöm egy levelét, mert egyik versébõl kihagytam egy versszakot, és ehhez kértem tõle engedélyt, amikor ez megjelent. nagyon kedves levelet kaptam tõle, hogy a zeneszerzõnek joga van ehhez, mert õ tudja, hogy mit bír el a zene a szövegbõl, és mit kell elhagyni. Úgyhogy ezt azóta is õrzöm, és hivatkozom kodály zoltánra, aki Weöres sándornak az Öregek címû versébõl kihagyott versszakot, ha jól emlékszem, a végét. Az érdekes az, hogy a késõbbi kiadásokban már e nélkül jelent meg, tehát Weöres sándor, úgy látszik, elismerte kodálynak ezt a gesztusát, hogy kihagyott belõle strófát. egyszer például szemrehányást kaptam, hogy Petõfi sándor: Szeretlek kedvesem címû rengeteg strófából álló versébõl nem az egészet zenésítettem meg. A zene sûrûsége nem azonos a szöveg lazaságával. egy szövegnek esetleg több versszakra van szüksége, hogy kiélje a mondanivalóját, amit a zene sokkal sûrítettebben meg tud valósítani. – Egyébként a népdal is elhagy, például éppen Petõfibõl sorokat. Kijavítja. – erre van Lajtha Lászlónak egy nagyon érdekes kifejezése, mert nagyon sok mûdal népdallá vált, jellemzõ, hogy az Utca, utca, széles utca címû mûdalt Bartók Béla népdalnak hitte, és úgy zenésítette meg. szóval a mûdalok átmennek népdallá, de Lajtha azt mondta róla, hogy még nem járta át õket a népi gyomorsav. egyébként bámulatos a népdalnak egyrészt a zenei építkezése, hogy milyen kis remekmûvek ezek a népdalok, ezeket is nyilván valaki költötte, csak névtelenül. nem beszélve a költészetrõl, hogy micsoda kincsek vannak a népköltészetben, mind a szövegben, mind a zenében. – A népdal szövege maga mûvészet, külön versként is megél. – A régi népdalgyûjteményeket a múlt században még zene nélkül adták ki, ami teljesen helytelen, mert ezeket nem lehet szétválasztani, mint ahogy a régi görögöknél a muziké a szöveges zenét jelentette, tehát a drámákat énekelték. 190

Csak a középkorban vált aztán ketté a szöveg és a zene a misékben is. elválaszthatatlan egységben voltak a liturgikus miseszövegek és a misék zenéje.

erdélyi József Badacsonyi ábránd (Csónakos dal)

Csillog-villog a napon a világos Balaton, habvirágos tetején száll magános csónakom. Száll a naphoz oly közel, szinte himnuszt énekel, szinte ódát zeng a fényhez, tûznek-víznek istenéhez. Csillog-villog a napon a hullámzó Balaton, messze, ég és föld között, áll a kékes Badacsony. – Tûz-víz ott találkozik s egy oltáron áldozik, egyesülve a legszebben, borban-dalban-szerelemben. Csillog-villog a napon a veszélyes Balaton, Badacsonynál parthoz ér, s áll magános csónakom. S áll a parton várva rám, egy magános árva lány, szerelem van a szívében, örömkönny a szép szemében. Csillog-villog a napon a morajló Balaton, nászindulót énekel, míg megyünk a hegyre fel. 191

Nem magános árva már, hanem boldog gerlepár száll a szõlõs Badacsonyra, s visszanéz a Balatonra. Csillog-villog a napon násznagyunk a Balaton, lenn a révben valahol, leng magános csónakom. Fenn az erdõs hegytetõn, árvaságot feledõn, ketten ülünk kéz a kézbe, messze, messze, messzenézve…

szabédi Lászlóval kolozsváron nagyon összebarátkoztam, neki is megzenésítettem néhány versét, hozzám írt leveleit is õrzöm. – Õ volt az, aki, amikor a Babeş–Bolyai Egyetembõl Babeş Egyetem lett, vonat alá vetette magát, vagyis öngyilkos lett. Nagyon kitûnõ ember volt, ha jól emlékszem, mintha román csujogatókat is fordított volna. – Még hadd beszéljek idegen versekrõl, elég jól beszélek néhány európai nyelvet, és miután a fordításokat nem szívesen zenésítem meg, így inkább az eredeti verseket. hadd mondjak néhány költõt, Apollinaire-t, A Saint-Merry muzsikusát zenésítettem meg. ez egy hosszabb mû, nõi karra és kis kamaraegyüttesre, aztán Baudelaire-t, Mallarmét, a spanyolok közül Machadót, természetesen Lorcát, és még egy érdekes kapcsolat egy portugál költõvel, Pessoával, akinek a verseit somlyó György fordításában ismertem meg. sokszor a szememre hányják, hogy különbözõ stílusokban komponálok. erre én azt szoktam mondani – azt hiszem, Weöres sándornak van egy ilyen mondása –, az egyéniség átüt a különbözõ stílusokon is. Pessoa az, aki, ha jól emlékszem, négy különbözõ néven, négy különbözõ stílusban írta a verseit. ez engem annyira megragadott, hogy egy szótárral és egy barátom és természetesen a magyar fordítások segítségével, megzenésítettem néhány Pessoa-verset, portugálul. Azután a görög is nagyon inspirált, nagyon szép nyelv az újgörög, és egy athéni meghívás kapcsán vettem néhány görögórát, mert nem szeretek olyan országba menni, ahol én a villamoson, a vendéglõben, a szállodában nem tudok szót érteni. Úgyhogy vettem görögórákat és ennek az eredménye az lett, hogy néhány kavafisz-, és Ritszosz-verset is megzenésítettem. egyébként Janisz Ritszoszt Athénban meg is látogattam. nagyon sok József Attilát fordított görögre. Innen a kapcsolat. – Velük kapcsolatban volt Képes Géza is. képes Gézának kitûnõ fordításai vannak, Fordított világ címû kötete gyakran jár a kezemben, mert azért az embernek sokszor szüksége van egy-egy idegen 192

versre, nem árt, ha annak a magyar fordítását is kézbe kapjuk. de sajnos néhány ferdítésen is rajtakaptam néhány költõnket, nem akarok most neveket mondani.

Janisz ritszosz Papírszeletek

Ó, meddõ költemény! Meddõ, meddõ, haszontalan. A halottak nem támadnak fel, élnek. Vasárnap, semmi, árnyék. A hold alatt a nõ a katona, a költõ, s az öt denevér a hajunkba ragadva. A bohóc berizsporozta az orrát, felvette bõ ruháját csörgõsipkáját fejébe húzta. Indul. Ebédre várnak, mondja. A halottak. Csengettyûimet a legtisztább dallamra csengetem. Még ez a távoli dolog, amit nem tudsz elérni. Valami közeli, befejezetlen ügy pótlásaként. Elmegyünk. Belépünk otthonunkba zsebbe dugott kézzel. A lépcsõházban leomló falak. És csend. (képes Géza fordítása)

– A dalok szerzõjének milyen kapcsolata van Európa más zeneszerzõinek dalideáljával? – A vers annyira determinálja a dallamot, a magyar prozódia és a magyar népzene természetes, hogy befolyásolja a kompozíciót. kodály zoltán volt az, aki megteremtette a magyar mûdalt. Én egyszer meg is írtam, hogy hallatlan 193

rendszerezõ, szisztematikus módszerrel, õ elõször népi szövegeket zenésített meg. És aztán tért át a magyar verselésre, sõt a magyar idõmértékes verset õ zenésítette meg elõször, a Forr a világ, azután a Magányosság, a huszt Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlopi közt lebegõ rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedõ kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendõvel komolyan vess öszve jelenkort: Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derûl!

kodály óta, azt hiszem, sajátos magyar dalstílus fejlõdött, sõt egy idõben ezek a szinte recitatívan megzenésített versek voltak divatban, nem vették észre, hogy kodálynál a kitûnõ magyar prozódia mögött mindig hallatlan dallamalkotó tehetség húzódott meg. nem tudok ellenállni annak, hogy egy kicsit megkritizáljam a ma divatos úgynevezett megzenésített verseket, amikre semmi szükség nincs. Mert ha a versek csak megzenésített versek, akkor fölöslegesek, mert a versek magukban is élnek, viszont ha megzenésítem õket, akkor meg olyan dallamot igényelnek, amelyik önálló, amelyik érdemessé teszi a verset arra, hogy megzenésítsék. – Nézve a mûvei listáját, régi magyar dallamok, régi magyar táncok, a zongorázó gyerekek is ismerik ezeket. – Én egy film kapcsán ismerkedtem meg a XVII. század, a kuruc kor zenéjével, úgy hívták ezt a filmet, hogy Rákóczi nótája. Régi film volt, Tolnay klári szerepelt benne, nagyon sok kitûnõ színész, és ahhoz én írtam a zenét. Akkor még a Csínom Palkó vagy Tyukodi pajtás, a Balog ádám, ezeken a dallamokon kívül ennek a kornak a zenéje úgyszólván teljesen ismeretlen volt. s akkor szabolcsi Bence segített nekem és különbözõ folyóiratokban elásva, külföldiekben, magyarokban, összegyûjtöttem egy nagyon szép anyagot, amibõl ebben a filmben is sokat fölhasználtam. de még mindig maradt rengeteg, ezeket én azután különbözõ mûveimben éltem újra. Itt egy kicsit Respighi az én mesterem, aki ugyancsak régi olasz lantdallamokat és egyebeket tett korszerûvé. A magyar régi anyagnak nem volt kíséretük, vagy nagyon primitív, úgyhogy ezt egy kicsit némi stílusérzékkel fölelevenítettem, és több földolgozásomban szerepelnek. Ma se felejtem el Babits Mihályt, hallottam szavalni. kántáló hangján: „A véghetetlen portikusznak / egyhangu oldalívei / rejtett forrásu fényben úsznak.”/ kántáló hangon. Azután kosztolányit hallottam, azt a bizonyos elõadását, ami194

kor Goethe Über allen gipfelnnének a különbözõ fordítási lehetõségeirõl beszélt. nagyon érdekes elõadás, nem tudom, megjelent-e valahol, bizonyára. Az, hogy én õket még élõben hallottam, nagy élmény! Régen volt. – Nagyon különbözõ típusú költõket zenésített meg, például Kálnoky Lászlót. – Azt hiszem, egy refrénes verse volt az, ami elõször megragadott: a visszatérés mindig bizonyos zeneiséget von maga után. Például a krúdy-sorokban, amit a Napraforgó egy részletére írtam, ebben is bizonyos refrénszerû mondatok térnek vissza. Ami zenei építkezésre adhatott alapot. hadd mondjam el a kiinduló mondatot: és ez visszatér refrénszerûen : „Alkonyodott, mint a fáradt szív.” – Kit szeret a filozófusok közül? – hát, nem nagyon olvasok filozófiát. – Az elõbb Hamvas Béláról beszélt. – Õ kivétel. hamvas Béla filozófiája valahogy a földön jár. Amikor akár errõl a Pannon vidékrõl beszél, vagy a borról például. Márainak van egy nagyon szép írása a borról, azután Baudelaire-nek az antialkoholisták ellen. ez a bor, amit Jézus krisztus sem vetett meg, és nélkülözhetetlen volt. Az utolsó vacsorán nem szódavizet ittak. – Hamvas Béla Magyarország tájairól igen érdekesen ír Az öt géniusz címû munkájában. Ezt a géniuszt érezte, amikor akár a Dunántúlon, vagy Erdélyben élt? – Én, mondjuk, dunántúli vagyok, nagykanizsai, úgyhogy ez a Pannon vidék. A dunántúlt, úgy, ahogy a románok elnevezték Cluj-napocának kolozsvárt, mi nyugodtan elnevezhetnénk Budapest-Aquincumnak… nálunk is maradhattak légiósok, nem pusztultak azok ki, és beleolvadhattak az itteni lakosságba. Úgyhogy nekünk is vannak latin kapcsolataink, és amfiteátrumok, mindjárt itt óbudán és Aquincum. Olyan csodálatos most a múzeum rekonstruálása, az ember azt hiszi, hogy ott él. A fürdõ helye, az utcák, megvannak, és mintha fölelevenedne a város. Én meg is zenésítettem egy sírfeliratot. Mert egy sírfeliratban a versfõkben az van, hogy Lupus fecit, tehát farkas írta ezt a verset. egy római névrokonom, aki Aquincumban élt, és ott halt meg, õ írta ezt a verset. Meg is zenésítettem. – Miért vonzotta a színház? – Törököt fogtam, ahogy mondják. németh Antal igazgatása alatt nagyon sok kísérõzenét írtam a nemzeti színháznak, más színházaknak is, és sajnos ahelyett, hogy operát írtam volna, ez kimerítette az én színházi érdeklõdésemet. egyébként abban az idõben létezett egy dramaturgiai Tanács, amelyik beleszólt az operák szövegeibe, annyira, hogy a sok tanáccsal elvette az ember kedvét a komponálástól. Lehet, hogy ezért nem írtam operát, csak most nemrégiben a Márai-szövegre írt Egy úr Velencébõlt. – Hogy komponál? A szomszéd szobában látom a zongorát. – néha az ágyban, ha eszembe jut valami éjjel, vagy zongora mellett, szóval ez mindig változik. 195

– A fordításhoz hasonlít talán a megzenésítés, ha szabad ezt a kifejezést használnom, amikor Képes Géza valamit lefordított, mindig kitette a falára és nézegette, és közben mondogatta magában. Ha valaki egy versbõl csinál zenét, az hogy csinálja? – Valóban, a vers egyszerre elkezd az ember fülében zenélni. Azután van olyan, hogy például egy versnek a kísérete készül el elõbb, a hangulati aláfestés, és azután jön rá a dallam. esete válogatja mindig, hogy egy vers az embernek elkezd zenélni. Mint most is, öregkorom ellenére, nemrégiben egy nagyon szép szép ernõ-verset zenésítettem meg, Add a kezed a címe. Most meg egy Adyversen farigcsálok, a Jó Csönd-herceg elõtt címû versen. Aztán hogy ezek a késõi darabok hogy sikerülnek, az már nem rajtam múlik. A zeneszerzés nekem örömet szerez, és én is szeretnék több örömet szerezni a hallgatóimnak.

ady endre Jó Csönd-herceg elõtt

Holdfény alatt járom az erdõt. Vacog a fogam s fütyörészek. Hátam mögött jön tíz-öles Jó Csönd-herceg És jaj nekem, ha visszanézek. Óh, jaj nekem, ha elnémulnék, Vagy fölbámulnék, föl a Holdra: Egy jajgatás, egy roppanás, Jó Csönd-herceg nagyot lépne és eltiporna.

196

szép ernõ Add a kezed Add a kezed mert beborult, Add a kezed mert fú a szél, Add a kezed mert este lesz. Add a kezed mert reszketek, Add a kezed mert szédülök, Add a kezed összerogyok. Add a kezed mert álmodok, Add a kezed mert itt vagyok, Add a kezed mert meghalok. (elhangzott 1996. június 29-én a Bartók rádióban.)

197

TáJÉkOzódás

Mesterházi Márton

Titus Livius szilánkok Olykor kifejezetten unalmas könyv. komoly elszántság kellett hozzá, hogy végigolvassam. Vannak persze a gyöngyszemek. A szabin nõk elrablása („inkább meghalunk, semhogy elveszítsünk bármelyikõtöket, és özvegyen vagy árván éljünk tovább”1 I. 9–13.). A horatiusok és a Curiatiusok párviadala („Így járjon valahány római nõ, aki az ellenséget meggyászolja.” I. 24–26.). sex.Tarquinius merénylete Lucretia ellen („én ha fölmentem is magamat a bûntõl, a büntetéstõl nem akarok szabadulni”. I. 58– 59.). horatius Cocles hõstette („Tiberinus atyám, te szent… fogadd be kegyes áradatodba ezeket a fegyvereket s ezt a harcost.” II. 10.). C. Mucius (scaevola) bátorsága („nos hát lásd meg… mily silány dolog a test azok szemében, akik nagy dicsõségre tartanak igényt.” II. 12.). Menenius Agrippa beszéde („haragjukban éhséggel akarván megzabolázni a gyomrot, azzal együtt az egész testet teljes sorvadásra juttatták.” II. 32.). Cn. Marcius (Coriolanus) felesége és anyja kérésére visszafordul („képes voltál feldúlni azt a földet, mely szült és táplált téged?” II. 39–40.). Ismerjük e gyöngyszemeket, david, Rembrandt, Cranach, Rubens, Van dyck, Tiepolo (és oly sokan mások) nagyszabású festményeirõl, Corneille, shakespeare tragédiáiból, valamint a hajdani latin leckékbõl, amennyiben tanultunk latint, és olyan tanárunk volt, aki követelt is valamit. esetleg történelemtanárunktól, ha anekdotákkal akarta megkedveltetni a római históriát. Mellesleg ezek a gyöngyszemek – a római „virtus” ékes példáiként – a mindenkori súlmájszter és a mindenkori hadügyminiszter kedvenc szövegei. „dulc’ et dekór’ eszt pró pátriá morí...” ám vegyük tekintetbe, hogy ezek a gyöngyszemek egytõl egyig Livius két elsõ könyvébõl származnak. nemigen szokás – az utóbbi évszázadban – ennél sokkal tovább lapozni a mestert (franciául Tit Liv). Pedig összesen 142 könyvben (mai mértékkel hét-nyolcezer oldalon) írta meg a római nép történetét Augustus koráig.2. Igaz, a 45. utániak elvesztek, sõt a 11–20. könyv is; csak a skólák számára szerkesztett pár soros tartalmi összefoglalók maradtak meg belõlük. de a Bibliotheca Classica 1982-es kiadása3 így is négy testes kötet. Csakugyan unalmas sokszor. Persze már amikor. kiss ferencné fordítása. A drusus fölötti sírbeszédig. 3 Livius: A római nép története a város alapításától. európa, Budapest. 1 2

198

nem véletlen például, hogy a folio society önálló kötetben adta ki a hannibál elleni (második) pun háború történetét: a XXI–XXX. könyvet (kr. e. 218– 201). (Amikor a zseniális Thuküdidészt szerettem volna valamiképpen bemutatni az érdeklõdõ közönségnek, magam is a szürakuszai elleni athéni expedíciós hadjáratra korlátoztam a rádióváltozatot.) Izgalmas olvasmány, és a töredéken belül van eleje-közepe-vége. „hadd jelentsem ki munkám e részének bevezetésében – írja Livius –, amit a legtöbb történetíró az egész mû elején szokott hangoztatni, hogy a valaha is lezajlott háborúk közül a legemlékezetesebbet óhajtom megírni... Mert erõsebb államok és népek még soha nem mérték össze fegyvereiket, s õk maguk sem voltak soha ennyire hatalmuk és erejük teljében... s annyira forgandó volt a hadiszerencse, annyira ingadozott a küzdelem, hogy közelebb voltak a pusztuláshoz, akik gyõztek. És szinte nagyobb gyûlölettel küzdöttek, mint amekkora erõvel.”4 (XXI. 1.) A mûvelt ember tud a Trasimennus-tónál, majd a Cannae-nál elszenvedett római vereségrõl, és fabius dictator halogató (cunctatori) stratégiájáról. de arról már aligha, hogy fabius az elsõ nagy vereség után fárasztotta oly eredményesen a pun sereget, s a megbuktatására szõtt intrika vezetett a cannae-i katasztrófához. Az pedig végképp homályban marad, hogyan állt talpra Róma. („Bizonyos, hogy minden más nép összeomlott volna ilyen rettentõ csapás súlya alatt.” XXII. 54.) soroztak tizenhét évnél idõsebb ifjakat, fiatal, jó erõben lévõ rabszolgákat, bûnözõ, illetve adós rabokat, soroztak a Városban és vidéken, mert egy-egy vereség tízezernyi katona pusztulását jelentette. Megduplázták a hadiadót, majd mikor az államkincstár kiürült, a tehetõsekkel fizettették meg, vagy közadakozásból fedezték, máskor magánvállalkozókkal pályáztatták meg a hadsereg költségeit. hannibál manõverei, a váltakozó kimenetelû csaták, a szövetségesek el- és visszapártolása, a görög, a szicíliai, fõképp a hispán hadszíntér eseményei – a punok esélyeinek javulása kr. e. 212-ig, majd elkeseredett erõfeszítéseik kr. e. 206 után – száraz tárgyilagossággal leírva is izgalmasak; ráadásul Livius itt kitûnõ elbeszélõnek bizonyul. Róma korábbi – krónikusan ismétlõdõ – háborúi viszont ehhez képest szinte érdektelenek. A hannibál elõtti idõkbõl Livius ötvenhét (ha jól számoltam) hol egy-két, hol akár öt-hat nép ellen vívott háborút ír le a következõ séma szerint: a két consul; az ellenfél; a hadviselés módja (csata/várostrom/termõföldek feldúlása); eredmény.

4

Muraközy Gyula fordítása.

199

(Érdekesebb lenne – a nagyon kíváncsi olvasó számára –, ha bõ térképanyag kísérné a szöveget. Látnánk, hogy mondjuk a volscusok elleni háborúk mucsai csetepaték voltak az Itália fölötti uralomért a samnisokkal vívottakhoz képest.) ebbõl az információtömegbõl egyetlen történet emelkedik ki: a caudiumi csatáé. Példás történet, már-már tanmese. A két consul egyesített seregét a samnisok egy hegyszorosban kelepcébe csalták. Majd megkérdeztek egy bölcs öreget, mit kezdjenek velük. Bocsássák õket sértetlenül szabadon. („e jótétemény ellenében örök idõkre szóló békét és barátságot köthetnek a leghatalmasabb néppel.” IX. 3.) Vagy mészárolják le õket mind egy szálig. („sok nemzedéken át lehetetlenné teszik a háborút, mert a római állam nem egykönnyen tudja helyreállítani erejét.” uo.) A samnisok ehelyett elrendelték, hogy a rómaiak fegyvertelenül, egy szál ingben vonuljanak át az iga alatt.5 Így is történt: a consulok, a tisztek, a katonák a samnisok gúnykacaja és kardlapozása közepette vitték a puszta életüket; ráadásul egy hasonlóan megalázó kezességvállalást is el kellett fogadniuk. A kétségbeesés napjai múltán Róma természetesen kibújt a vállalt kötelességek alól, újra fölfegyverezte a légiókat, több csatában legyõzte a samnisokat, s a megmaradt hétezer katonájukat áthajtotta az iga alatt. de álljon itt ennek párjaként egy magas drámai minõségû, bár kissé furcsa történet. A kr. e. 216-os év egyik consuli tisztségét C. Terentius Varro elképesztõ fabius-ellenes demagógiával nyerte el. („A háborút óhajtó nemesek hívták Itáliába hannibált, s õk húzták el ravaszul a háborút, noha már régen be lehetett volna fejezni.” XXII. 34.) ellensúlyául („nem annyira tiszttársának, mint inkább ellenfelének” XXII. 35.) L. Aemilius Paulust választották meg. Varro kijelentette, hogy egyetlen csatában végleg legyõzi az ellenséget. fabius viszont négyszemközt állhatatosságra buzdította Paulust. („ne törõdj vele, ha óvatosságodat félénkségnek, megfontoltságodat lomhaságnak, haditudományban való jártasságodat gyávaságnak mondják.” XXII. 39.) egyetértés híján, pontosabban állandó vitájuk miatt a két consul naponta váltotta egymást a fõparancsnoki tisztségben.6 Varro a maga napján azonnal megindította a cannae-i ütközetet. Az eredményt ismerjük: a rómaiak katasztrofális vereséget szenvedtek. A nap végén a sebesült, „tetõtõl talpig vérborította” Aemilius Paulus „egy kövön ült” egyedül. egy katonai tribunus hasztalanul próbálta kimenekíteni. („Add át Q. fabiusnak személyes üzenetemet: L. Aemilius nemcsak életében, hanem halálában is jól emlékezik tanácsaira. hagyj itt, hadd leheljem ki lelkemet elesett katonáim között, ne legyek kénytelen a törvény elõtt felelni con5 6

általánosan elfogadott eljárás volt akkoriban. A másik lehetõség: megfelezik a sereget, s egyikük az egyik, másikuk a másik fél sereg parancsnoka. ezt választotta korábban fabius.

200

sulságomért, vagy pedig ne kelljen törvény elé állíttatnom tiszttársamat, hogy más bevádolása árán bizonyítsam ártatlanságomat.” XXII. 49.) A tiszttárs Varro ötven lovassal még idejében elmenekült. utóbb, „mikor a consul (ugyanõ) a súlyos vereség után, amelyért elsõsorban õ volt felelõs, hazaérkezett, az emberek minden rendbõl nagy számban vonultak ki eléje, kifejezve hálájukat, hogy nem adta fel az állam megmaradásába vetett hitét; holott, ha karthágói hadvezérnek születik, minden lehetséges kínzást el kellett volna szenvednie”.7 (XXII. 61.) Varro késõbb proconsuli (kr. e. 215– 13), propraetori (kr. e. 208–7) és követi (kr. e. 200) funkciót töltött be. Livius kommentárja: „...a polgárság még e nehéz idõkben is lelki nagyságról tett tanúságot.” (uo.) ezt a lelki nagyságot mai olvasóként túlzottnak, netán erkölcstelennek érezhetjük. Pedig a maga módján (hogy ostoba közhelyet használjak) Róma, a köztársaság logikusan, ha nem is a mai olvasó logikája szerint mûködött. Példáimat a hannibál elleni háború idejébõl válogattam: ismereteink szerint efféle krízis esetén a hatalom sommásan – mondhatni statáriálisan – szokott intézkedni. Lássuk. A fiatal, jó erõben lévõ rabszolgákat „elõbb egyenként megkérdezték, akarnak-e hadi szolgálatot vállalni”. (XXII. 57.) Mikor az államkincstár kiürült, a hadsereg – ez esetben a hajóslegénység – költségeit8 a vagyoni cenzus alapján a polgárokkal fizettették meg: a tehetõsek egy-három, a gazdagok öt-hét hajóst voltak kötelesek kiállítani, a szenátorok nyolcat. három évvel késõbb ugyane célból közadakozást kezdeményeztek. („A fõtisztviselõk kötelessége a senatus, s a senatusnak a nép iránt, hogy amiképpen magasabb tisztséget viselnek, ugyanúgy járjanak elöl minden nehezebb és nyomasztóbb áldozat vállalásában is.” XXVI. 36.) A senatorok a családi gyûrûk és egy-egy uncia arany fölött minden értéküket beszolgáltatták,9 nem csoda, hogy a példát lelkesen követte a lovagrend és a nép. A hispániai hadsereg teljes költségére a népgyûlés elõtt hirdettek pályázatot a gazdag állami haszonbérlõk számára. („Mivel az állam üzleti tevékenységgel nem foglalkozott, a bérlõk részesedés vagy fizetség ellenében vállalták pl. a közmunkákat, az adószedést, az építkezéseket...”10 ) A hitel és a visszafizetés föltételeit nyilvánosan szabályozták, úgy kötöttek szerzõdést három haszonbérlõ társasággal. (Amikor némelyik vállalkozó hamis hajótöréseket jelentett be – a kockázatot az állam vállalta –, az ügyet a népgyûlés, majd a senatus elé vitték; a vétkesek börtönbe kerültek, vagy megúszták számûzetéssel.) Azaz keresztre feszítették volna. hat hónapi–egyévi zsoldot, harmincnapi élelmet stb. 9 hasonlóan szigorú arányban az ezüstnemût és a rézpénzt. 10 Muraközy Gyula jegyzete. 7 8

201

szaporíthatnánk a példákat, ám ennyibõl is nyilvánvaló: a köztársaság – a senatus Populus Que Romanus – alapvetõen korrekt módon, magyarán: tisztességesen, becsületesen mûködött. Az igazi római Virtus jegyében. e Virtust évszázadok politikai küzdelmei hozták létre, a történet hosszú elbeszélés inkább. A Lucretiát meggyalázó sex.Tarquinius elûzése után az egyszemélyi uralom gyûlölete mélyen beleivódott Róma népébe. de majdnem ugyanolyan mély volt a hatalmukhoz ragaszkodó patríciusok és a jogot követelõ plebejusok közötti ellentét. Menenius Agrippa azért tartotta híres beszédét a gyomor hasznosságáról, mert a római nép a sanyargatás elleni tiltakozásul egy emberként kivonult a szent hegyre; és nem a szép szavak békítették meg õket, hanem a néptribunusi tisztség11 és a népgyûléshez való föllebbezés jogának törvénybe foglalása. (ez ellen lázadva állt át az ellenséghez Coriolanus.) A hosszú elbeszélés külön tárgyalást igénylõ betéttörténete a Tizenkét táblás törvényeké (kr. e. 451–450). Patríciusok és a plebejusok által közösen elhatározott törvénykezési reform; tíz consuli jogú decemvir; tíz törvénytábla példásan demokratikus elfogadása. Majd az új decemvirek alkotmányos puccsa, nyílt zsarnokság, kivégzések, vagyonelkobzások; a plebejusok ellenállása: katonasztrájk, újabb kivonulás a szent hegyre; s a puccsisták bukása. Az új törvények azután halálbüntetés terhe mellett tiltották a néptribunusi tisztség csorbítását, valamint „olyan tisztviselõ megválasztását, akinek ítélete ellen nincs föllebbezés”. (III. 55.) A senatus néhány éven belül engedélyezte a plebejusok és patríciusok közötti házasságot, és létrehozta a mindkét rendbõl választható, konzuli jogkörû katonai tribunusi tisztséget. kr. e. 367-tõl törvény mondta ki, hogy az egyik consul plebejus legyen, kr. e. 356-ban kinevezték az elsõ plebejus dictatort. A hannibál elleni háború idejére teljes volt a plebejusok és patríciusok közötti jogegyenlõség. s az ország irányítása okos rend szerint, izgalommentesen – unalmasan – mûködött. A tisztségviselõkre a senatus tett elõzetes javaslatot, a népgyûlés elõválasztás után szavazott a jelöltekrõl. A választási gyûlést a leköszönõ consulok egyike hívta össze; akadályoztatása (többnyire hadvezéri mûködése) esetén a választás lebonyolítására dictatort neveztek ki, aki a választás után azonnal lemondott. elõfordult erõszakos agitáció, éles vita, a javasolt jelölt visszautasíthatta a jelölést, a frissen választott consul kedvezõtlen jósjel (pl. mennydörgés) miatt azonnal lemondhatott, olyan is volt, hogy egymást követõ zivatarok miatt a gyûlést több nappal elhalasztották – de nagyjából kr. e. 200-tól a consulok és

11

A két tribunus a senatusban képviselte a népet. számuk késõbb 12-re növekedett.

202

praetorok megválasztásáról Livius egy-egy rövid mondatban ad hírt: a megválasztottak felsorolása jóval nagyobb terjedelmet igényel. A megmaradt könyvekben mindvégig. Évszázadnyira van még (majd a tartalmi összefoglalókból megtudjuk) a Virtus megcsúfoltatása. Tiberius sempronius Gracchus néptribunust törvényjavaslatai miatt kr. e. 133-ban gyilkolták meg az optimaták12 a Capitoliumon. C. Marius kr. e. 87-ben dúlta végig csapataival gyilkolva és rabolva a Várost. Római légiók ugyanezen évtõl vívtak polgárháborút római légiók ellen. L. sulla kr. e. 82-ben állította össze a kivégzendõk névjegyzékét, mészároltatott le nyolcezer politikai foglyot, harácsolta össze a proskribáltaktól hatalmas vagyonát. A köztársaság nem bírt a hatalmas birodalommal, irányítására a Caesarok újfajta, gyökeresen más rendszere vált szükségessé. sajnos.

12

A nemesek és vagyonos polgárok konzervatív pártja az ókori Rómában.

203

kiriLLa terÉz

A Pif-hõsöktõl a magányos Playmobile-figurákig: egy francia író világvariánsa Michel houellebecq – egyesek szemében provokatív, hideg szörnyeteg, a kétségbeesés prófétája, míg mások a tökéletes zsenit látják benne. Bárhogy közelítünk is hozzá, egyet kell értenünk Calixto Bieito spanyol színházi rendezõvel, aki egy, az íróval folytatott személyes beszélgetés1 során megjegyezte: „Te (ti. houellebecq) voltál az elsõ, aki kimondta: »A XXI. század eljött«.” Az 1998-ban megjelent Elemi részecskék címû regény2 prológusa szerint a könyv Michel djerzinski molekuláris biológus története, aki egy új „metafizikai mutáció” elõkészítõje lett. houellebecq a világkép globális átalakulását érti ezalatt, mely folyamat fölszámolja a korábbi gazdasági, politikai, társadalmi rendszereket. Ilyen mutációnak tekinti a kereszténységet és késõbb a modern tudomány megjelenését is. Michel Janine Ceccaldi és a lengyel felmenõkkel rendelkezõ Marc djerzinski fiaként született. Janine orvosi egyetemen tanult, orvostanhallgatóként alkalma volt egyszer egy bebopot táncolni Jean-Paul sartre-ral is. Janine-nak egy plasztikai sebésszel kötött elõzõ házasságából már volt egy fia, Bruno Clément, aki azonban Algírba került a nagymamájához. Marc 1957 elején, a megismerkedésük idején a saint-tropez-i nagyvilági társaságról forgatott filmet, figyelmét fõként Brigitte Bardot-ra fordítva. dokumentumfilmjei sikert arattak, mégis visszautasította, hogy Godard-ral forgasson. Janine késõbb francesco di Meola szeretõje lett, aki ismerte Ginsberget és Aldous huxley-t, és esalenben megalapított egy szexuálisan szabados, a tudat kitágítására pszichedelikus kábítószereket használó közösséget. Janine-nal is alapítanak egy hasonló közösséget. Marc egyik kínai útjáról hazatérve egyedül találja kisfiát egy hányás- és ürülékkupacokkal teli szobában, a házban mindenütt alvó, öntudatlan idegenekbe botlott. Még aznap elviszi onnan a kisfiút a nagymamához, azután nyomtalanul eltûnik Tibetben. Michel és Bruno egy gimnáziumba jártak, eleinte anélkül, hogy tudtak volna egymásról. Bruno, nagymamája halála után kollégiumba kerül, ahol az idõsebb fiúk céltalan kegyetlenséggel rendszeresen kínozzák és megalázzák. nyarait anyja hippikkel benépesült villájában tölti, elidegenedetten, és közben kafkát olvas. Olyan világban érzi magát, ahol a szégyen az úr, „ahol a lények ûrhideg ürességben keresztezik egymás útját”. ebben a közegben alakul ki kielégíthehttp://www.youtube.com/watch?v=1ed7aQzBOsQ - durch die nacht mit Michel houellebecq und Calixto Bieito 2 Az idézeteket az alábbi kiadásból vettem: Michel houellebecq: Elemi részecskék. Magvetõ kiadó, 2011, Budapest, Tótfalusi ágnes fordítása. 1

204

tetlennek tûnõ szexuális éhsége,3 ami egész életére meghatározóvá válik, és amit csak súlyosbít az elõnytelen külseje által okozott beilleszkedési nehézség. Michel vele szemben jóképû, de zárkózott, aszexuális típus. Jellemzõ, hogyan fut zátonyra diákkori szerelmével, a gyönyörû, „fájdalmasan sokkoló” szépségû Annabelle-lel való kapcsolata. Az érettségi után együtt nyaralnak hármasban Janine és di Meola nyaralójában. A halálos betegséggel küszködõ Meola mellett ott van fia is, david, az egyszerre állati és ördögi szépségû fiatal férfi, akinek már több mint ötszáz nõvel volt dolga. Az Annabelle-t még csak megérinteni sem képes Michel szeme láttára csábítja el david a lányt, akit teherbe is ejt. Az abortusz után Annabelle szakít Michellel is. A történteket Michel elkerülhetetlennek érzi,4 ahogy általában a világot is bizonyos feltételektõl elõre meghatározottnak, ahol a megszabott interakciók kiábrándító, kérlelhetetlen és üres teret szõnek az események köré: „Éjszakánként absztrakt, hóborította terekrõl álmodott, gézbe bugyolált teste alacsony ég alatt, kihalt gyárépületek között sodródott.” Életük társadalmi, kulturális hátterét az ötvenes–hatvanas évek fordulóján bekövetkezõ változások határozzák meg. franciaországban fokozatosan kiépül egy, a szexre és az erõszakra épülõ kultúra – gyakori az abortusz, az eutanázia, és ez nagymértékben hozzájárult a depresszív és mazochista közhangulat kialakulásához a társadalomban.5 Bruno egyik nyaralásának színhelye, a Változások helye jól szimbolizálja a fennálló állapotokat. A ’75-ben, Cholet-tõl délre alapított nyaralóhely jelmondata: „A többi ember szabadsága a végtelenbe tágítja a mi szabadságunkat” (Mihail Bakunyin). A ’68 környékén húszas éveiket élõ nõk negyvenéves korukra megtapasztalták, hogyan fordult ellenük az általuk hirdetett test- és fiatalságkultusz: az õket felváltó fiatal generáció undorodott tõlük, és saját öregedõ testüktõl õk maguk is undorodtak. Az érett kor a többségük számára a maszturbáció és a szégyen idõszakát jelentette. ezért a Változás helye, melyet eredetileg a szexuális szabadság és a vágy szabad kifejezésének elõsegítésére alapítottak, a depresszió színhelyévé változott. Michel és a bölcsész végzettségû Bruno egyik beszélgetésük során hosszan elvitatkoznak Aldous huxley: Szép új világ (1932) c. könyvérõl. kiindulópontjuk, hogy ez a könyv tartalmazza a nyugati társadalmak modelljét: teljes szexuális szabadság, ahol nincsenek szélsõséges vagy tragikus érzelmek, a reprodukció genetikai laborban zajlik, a gyógyszeripar fejlõdésével az életkori különbségek minimálisra csökkennek, és az ember végül szabad akaratából tûnik el, diszkréten, az eutanázia révén. Bár késõbb huxley megpróbálta sza„Élete legfõbb célja a szexuális gyönyör megszerzése volt (…) ennyiben Bruno kora reprezentánsa volt.” 4 „Az este Annabelle tánc közben többször is õt kereste a tekintetével. Õ meg akart mozdulni, de nem tudott, úgy érezte, jeges vízben áll. ugyanakkor minden különlegesen nyugodt volt. Az volt az érzése, hogy kétujjnyi ûr választja el a világtól, és úgy veszi körül, mint teknõsbékát a páncélja, vagy a középkori lovagot a vértje.” (Id. mû, 87.) 5 „A francia köztársaság alapeszméjének agnoszticizmusa a képmutató, progresszív, némileg alattomos materialista antropológia gyõzelmét segítette elõ.” (Id. mû, 73.) 3

205

tírának feltüntetni a mûvét, annak alaptételei mégis beépültek a hippi mozgalmakba. Michel szerint huxley hibája, hogy nem számolt az individualizmussal – pl. a szex, miután elvált a szaporodástól, nem az öröm, hanem a narcisztikus különbségtétel princípiuma lesz, ugyanez a helyzet a gazdagság iránti vággyal. A vágy pedig, ellentétben az örömmel, a szenvedés, a gyûlölet és a boldogtalanság forrása.6 Bruno viszont élete legboldogabb párkapcsolatát köszönheti a Változás helyének: itt ismerkedik meg Christianne-nal, az oszteoporózisban szenvedõ, elvált, fiát egyedül nevelõ negyvenes nõvel. kapcsolatuk nemcsak a szexualitásban bontakozik ki, szerelmüket annak vágya alapozza meg, hogy ne okozzanak egymásnak semmilyen szenvedést. kiderül, hogy Christianne is töltött egypár hetet Janine és di Meola nyaralójában, egy évvel azután, hogy Bruno ott járt. Tanúja volt di Meola halálának, majd holtteste rituális szétszaggatásának, melyet épp a fia, david által vezetett õrjöngõ csoport vitt végbe. késõbb napfényre kerültek a fiú állati kegyetlenséggel véghezvitt gyilkosságai is. Az ügyész, daniel Macmillan részletesen dokumentált könyvet írt az esetrõl. david kanadában ismerkedett meg John di Giorno sebésszel, aki a sátánista mozgalom egyik vezetõjeként abortuszpartikat szervezett. Macmillan szerint a tagok, miután kimerítették a szexuális élvezetek forrását, a kegyetlenség szélsõségesebb élvezetei felé fordultak. Az ügyész a kilencvenes évek sorozatgyilkosainak elõdeit a hatvanas évek hippijeiben látja, közös õseiket pedig a bécsi akcionalista csoportokban. ez utóbbiak a század második felében a vadállati kegyetlenség dionüszoszi felszabadító erejét hirdették, és ez az eszme még évtizedekig hatott. A társadalom bevett gondolkodásával szemben, és az alapjául szolgáló, magukat liberálisnak feltüntetõ doktrínákkal szemben nyíltan megfogalmazott tézisek mellett a mûben jelen van egyfajta rejtett, poétikus ellentételezés is, mely fõleg egy sajátos érzelmi regiszter felállításában jut kifejezésre. nem lehet véletlen az a mély különbség, amelyet houellebecq a sartre-i szeretetfogalom és a regényhõsök szeretetélménye között szabadon enged kibontakozni a regény lapjain. sartre számára a szeretet birtoklást jelentett, nem egy tárgy, hanem egy személyes szabadság szabadságként való birtoklását, amely ideált elérhetetlennek találta, épp ezért a szerelemben is csak a konfliktus forrását vélte felfedezni. houellebecq számára viszont a szexualitás a szeretet egyetlen olyan kibontakozási terét jelenti (a vallási terek elvesztése utáni korban), amely a nyugati kulturális közegben még lehetõséget ad, nem a másik birtoklására, hanem hogy egy emberi lény közel kerülhessen egy másik lény lelkéhez.7 „…az az erotikus reklámtársadalom, amelyben élünk, arra törekszik, hogy feltámassza a vágyat, hallatlan mértékûre növelje a vágyat, de a kielégülést csak a privát szféra területén belül tegye lehetõvé. A társadalom csak akkor mûködhet tovább, a versengés csak akkor folytatódhat, ha a vágy egyre nõ, terjeszkedik, míg végül felfalja az emberek életét.” (Id. mû, 162–163. o.) 7 »sex ist die beste Möglichkeit, einem anderen Menschen nahe zu kommen. und ich denke, sex ist das einzige, das in unserer Gesellschaft noch halbwegs funktioniert.« („A szex a legjobb lehetõség, hogy közel kerüljünk egy másik emberhez. És azt gondolom, a szex az egyetlen, mely a mi társadalmunkban még úgy-ahogy mûködik.”) (»Überall Bilder von perfektem sex«. die Autoren Bret easton ellis und Michel houellebecq über Moral, Gewalt und schönheitsterror. ein sPIeGeL-Gespräch mit Marianne Wellershoff und Rainer Traub. In: Thomas steinfeld [szerk.]: das Phänomen houellebecq. köln 2001, 91–102., idézet 96.) 6

houellebecq, úgy tûnik, nem kedveli sartre filozófiáját, egyik bukaresti interjújában a francia egzisztencialista eszméit a Pif-rajzfilm felnõtteknek szánt változatának nevezte.8 A közömbösség, a vágy, a gyûlölet és a szadizmus jelenségeit viszont épp a sartre-i leírásnak9 megfelelõen mutatja be. Paradox módon, mintha elismerné, hogy a filozófus nem sokat tudott ugyan szeretetrõl, ám a kegyetlenség kultúrájáról annál többet. Talán épp ez utóbbinak ellentételezésére alkotja meg az író, a „jóakarat esztétikájának nevében” azt a képzetet, melyet a Cap d’Agde strandjának naturalista részlegére helyez. A hely célja, ahol Brunón és Christianne-on kívül sok száz ember tölti a nyaralását, a tiszta örömszerzés: simogatás- és élvezethullám árasztja el a teret, az erõszaknak semmilyen formája nem tapasztalható, fegyelem és tisztelet ural mindent. Az itt átélt élményeket keresi késõbb a pár a párizsi swingerklubokban is, ám Christianne-t épp egy ilyen helyen éri az a baleset, amelybe végül belehal. Bruno élete hátralévõ részét egy pszichiátriai intézetbe önként visszavonulva tölti. Michel pedig egy véletlen találkozás során újra rátalál Annabelle-re. Mindketten elmúltak negyvenévesek, az utolsó, igazi emberi kapcsolatként élik meg szerelmüket, határtalan tiszteletet és szeretetet érezve egymás iránt. Annabelle teherbe is esik, de gyermekét méhdaganata miatt nem tudja megtartani. szervezete képtelen megbirkózni a betegséggel. A nõ halála után Michel egy írországi kutatóintézetbe utazik, ahol a Book of kells ihletésére kidolgozza azt a genetikai tervet, amely halhatatlansággal ajándékozza meg az emberiséget. kutatási eredményei lehetõvé tették egy új, nem szexuális úton szaporodó, halhatatlan faj létrehozását, mely képes volt a szerelemre, túllépett „az individualitáson, az elkülönülésen és a fejlõdés fogalmán”. Michel 2009. május 27-én belesétált a tengerbe, és nyoma veszett. Ahhoz, hogy a regény címét helyesen értelmezzük, a két testvér karakterének viszonyából kell kiindulnunk. A keretet pedig épp a regényben kifejtett niels Bohr-féle kvantummechanikai észrevétel adhatja: ha a jelenségek nem függetlenek a mérési folyamattól, akkor lehetséges két, egymásnak látszólag ellentmondó, valójában egymást kiegészítõ, tekintettel vizsgálni a valóságot. A két szemlélet mindegyike önmagában részleges, vagy akár hamis képet nyújt a világról, de együtt olyan összképet eredményezhetnek, melyek igaz(olható) leírását adják a világnak. Az elemi részecskék tehát nem egy zárt egész egymástól elkülönülõ, alávetett részecskéit jelentik, hanem kétféle impulzust, mely az egész felé törekszik. Michel és Bruno testesítik meg a regényben a valóságnak ezt a kétféle impulzusát, reflexív téren pedig a kétféle tekintetet, melyeknek együttes szemléletébõl tisztán körvonalazódik számunkra a világ.

http://www.realitatea.net/michel-houellebecq-oamenii-sunt-cu-adevarat-interesanti-cand-renunta-la-orice-demnitate_948529.html 9 Vö. Jean-Paul sartre: A lét és a semmi. L’harmattan kiadó, Budapest, 2006. 8

207

A Goncourt-díjjal kitüntetett, és a legjobb regényeként számon tartott, A térkép és a táj c. mûvén,10 hét éven át dolgozott houellebecq. Témaválasztásában, gondolatvilágában határozott megújulás figyelhetõ meg: ahogy az egyik német irodalmi portál kritikusa megjegyzi, e regénynek már semmi köze a sci-fihez, sem a szexuális harczónákhoz, ez „egy önreferenciális tükörszoba”, ahol a valóság és a mûvészet legfontosabb kérdései kölcsönösen megvilágítják egymást.11 egy másik neves portálon szintén azt hangsúlyozzák, hogy az író itt félreteszi provokációinak korábbi arzenálját, és engedi magából kibontakozni a melankolikus elbeszélõt, a korszellem éles szemû elemzõjét. „Lenyûgözõ lakonikus nyelvezetével”, szokatlan történeteivel a mûvészet mibenlétének kérdését, a mûvészeti piac és az európai jövõ problémáit vetíti egymásra.12 A bécsi Garage X színházban13 pedig Ali M. Abdullah rendezésében színpadi elõadás is született a regény átdolgozása nyomán. A regény fõhõse Jed Martin mûvész, aki a képzõmûvészeti fõiskola egykori hallgatójaként fotóival és festményeivel vált híressé és gazdaggá. egész életét a mûvészetnek szentelte, és mûveiben olyan lenyomatokat hozott létre, melyek egy élhetetlen világ létérõl tanúskodnak – ez a valóság maga, amiben mégis mindannyian élünk. nem válik cinikussá, tudatában van annak, hogy a világ, a társadalom e valóság elfogadása, kissé ironikus, ám paradox módon, lelkes elfogadása felé tart. fõiskolás korában nagyapja régi, de profi gépével kb. ezer felvételt készített, egy katalógust is összeállítva, az ipari korszak emberi kéz alkotta tárgyairól. szintén a fõiskolán ismerkedik meg egy Geneviève nevû lánnyal, aki escortgirlként fedezi tanulmányi költségeit. A lány vidám, ösztönös alkotásai Jedet esztétikai meditációkra ösztönzik.14 Az ideális mûvészetet, mint hittel teli, a halálon fölülemelkedõ örömállapotot hangsúlyozó fölfogás teljesen ellentmond Thomas steinfeld német kritikus meglátásának, aki szerint houellebecq a mûvészi ábrázolást azokhoz a nyers, sekélyes, durva és piszkos graffitikhez akarta hasonlóvá tenni, melyek aluljárók és autópályák falain díszelegnek.15 Jed, nagymamája temetésére utazva, megvette Creuse térképét a Michelinsorozatból, melynek szépsége és pontossága által lenyûgözve érte élete egyik legnagyobb revelációja. 150 darab Michelin-térképet vásárol meg, majd lefotózza õket. különféle photoshop technikák ötvözése után a képek „tündéri és A regénybõl vett idézetek az alábbi kiadásból valók: Michel houellebecq: A térkép és a táj. Magvetõ kiadó, Budapest, 2011, Tótfalusi ágnes fordítása. 11 http://www.dradio.de/dkultur/sendungen/kritik/1412581/ 12 www.vogue.de/people-kultur/kultur-tipps/buch-tipp-michel-houellebecq-karte-und-gebiet 13 www.garage-x.at 14 „A mûvészetnek talán valami ilyesminek kellene lennie, gondolta néha, ártatlan és boldog, tulajdonképpen állati tevékenységnek […] talán a mûvészet ilyesmivé is fog válni egyszer, amikor az ember már végleg túltette magát a halál kérdésén, és talán volt is már ilyesmi egyes idõszakokban, pl. fra Angelico esetében: Õ olyan közel állt a Paradicsomhoz, olyan mély hit hatotta át, hogy földi jelenléte csak átmeneti, ködös felkészülés volt a Jézus oldalán való örök megbékélésre.” (Id. mû, 47.) 15 Thomas steinfeld: einleitung. In: Thomas steinfeld (szerk.): Das Phänomen Houellebecq. köln, 2001, 7–26., idézett gondolat: 14. 10

208

sérthetetlen” álombeli tájakat jelenítettek meg, ahol a tudományos modernség a lüktetõ élettel olvadt össze. Az egyik ilyen képpel vesz részt az évfolyamtársai által szervezett képzõmûvészeti kiállításon. Itt ismerkedik meg késõbbi szerelmével, a gyönyörû, fiatal orosz nõvel, Olga sheremoyovával, a Michelin franciaországi kommunikációs igazgatójával. Olga vezeti be a mûvészi, irodalmi élet kiválóságai közé, és ugyancsak neki köszönheti Jed a Michelin céggel való sikeres együttmûködését. szerelmük boldog korszaka akkor ér véget, amikor Olgának a cég megbízásából vissza kell költöznie Oroszországba. Jednek soha többé nem lesz más nõ az életében, jóllehet csak a húszas évei vége felé jár – e tekintetben építész édesapjához hasonlít, akinek szintén sohasem volt más nõvel dolga a feleségén kívül, aki negyvenévesen öngyilkos lett. Jed ezután kezdi festeni különös témájú festményeit, a legfontosabbak címei: Jean-Pierre Martin építész lemond vállalata vezetésérõl; Damien Hirst és Jeff Koons felosztja a képzõmûvészeti piacot; Bill Gates és Steve Jobs az informatika jövõjérõl beszélget; Aimée, escort-girl; Maya Dubois, ûrjámûtávvezérlõ asszisztens. egy franz Teller nevû galériás fölajánlja, hogy a képeinek kiállítást szervez. Az õ ötlete volt, hogy a kiállításmegnyitó szövegét az ismert, híres íróval, Michel houellebecqkel kellene megíratni. Így kerül sor több izgalmas beszélgetésre Jed és a regénybeli houellebecq között. Jed arra a kérdésre, miért tért át a fotózásról a festészetre, azt válaszolja, amíg a tárgyak ábrázolásában gondolkodott, a fotó tûnt megfelelõ kifejezési eszköznek, amint embereket jelenített meg, áttért a festészetre. Jed felajánlja az írónak, hogy a honoráriumon kívül szívesen megfestené, ajándékként, a portréját is. A kép mûvészileg rendkívüli erejû alkotássá sikeredik, ám épp ezért késõbb végzetesnek is bizonyul az író számára. houellebecq esszéje is hasonló revelatív erõvel bírt. kiemelte, hogy Jed kora társadalmát nem politikai szemszögbõl, hanem az etnológus szemével figyeli, majd részletesen elemezte a Bill Gates és Steve Jobs az informatika jövõjérõl beszélget c. képet. Bill Gates szemére sokszor vetnek cinizmust, houellebecq szerint Jed mégis olyan emberként ábrázolja, aki hisz a kapitalizmusban, a piac igazában. Jobs beteges soványságával, fájdalmas arcával fáradt vándorevangélistának tûnik. A kép paradoxona az író szerint, hogy mégis a gyenge Jobs a helyzet ura. Intuitív tekintetével képesnek látszik arra, hogy új termékeket és normákat vezessen be. nem sokkal a kiállítás megnyitása után értesül Jed arról, hogy Olga visszatér franciaországba. együtt töltik a szilveszteréjszakát, ám újév reggelén Jed az alvó Olga mellõl örökre eltûnik. képtelen újra átélni korábbi érzéseinek intenzitását, ezért teljes egészében lemond a folytatás lehetõségérõl. Autójába ül, hogy elvigye houellebecqnek az ígért festményt, és soha többé nem keresi a nõt. e beszélgetés során vetõdik fel az a gondolat, amit vélhetõen az igazi houellebecq is magáénak vallana: „…azt hiszem, én körülbelül végeztem a világgal mint narrációval – a regények és a filmek és valamiképpen a zene világával. 209

engem a világ már csak mint mellérendelõdés érdekel – a költészet és a festészet mellérendelõdése.”16 Jed képeinek ára elképesztõen magas. A kapzsiság késztette arra Adolphe Petissaud cannes-i plasztikai sebészt, hogy a festmény megszerzéséért egy bérgyilkossal bestiális kegyetlenséggel ölesse meg az írót. A regényben tehát leírást találunk az író holttestének látványáról és a temetésérõl. Jed a történtek után teljesen kivonul a világból, élete hátralévõ évtizedeit egy falusi birtokon tölti el. Ideogramokat és fotogramokat készít. Autójával naponta kiment a birtokán lévõ sûrû aljnövényzetû erdõig, videokamerával felszerelkezve, ahol a pillanatnyi impulzusnak engedve kiválasztotta a képmezõt (bükkfa, fûcsomó, csalánbokor, átázott földdarab stb.), majd a beállított kamera naphosszat filmezett. Az így nyert óriási képanyagot egy montázshoz hasonló módszerrel földolgozva „egyszerre békés és könyörtelen növényi szövedékeket” sikerült ábrázolnia. Tíz év után visszatért az ipari tárgyakhoz: mobiltelefonok, billentyûzetek, íróasztallámpák fényképezése után elektronikus alkatrészekbõl álló tárgyakat kezdett fotózni, pl. kidobott alaplapokat, amelyekre gyakran sósavat öntött, hogy felgyorsítsa a pusztulásukat. A képek „futurista citadellákra” hasonlítottak. egy ráfilmezõs program segítségével a két anyagot montírozta, így „hipnotikus erejû, hosszú plánokat” hozott létre, amelyekben az ipari tárgyakat fokozatosan elborítják a növényi rétegek. Végül elõvette az életében fontosabb szerepet betöltõ emberek fényképeit: Geneviève, Olga, franz, Michel houellebecq fotóit. egy szürke vászonra erõsítve õket filmre vette, ahogy az esõ verte, a nap szárította a szakadozott lapokat. emellé még beszerzett pár playmobile-os, embereket ábrázoló játékfigurát, lemaratta õket sósavval, és filmre vette a pusztulásukat. A philadelphiai MOMA-ban megtekinthetõ ideogramjai és fotogramjai esetében semmi sem magyarázza meg azt a szánalommal telt szomorúságot, amit a hatalmas növénymezõbe fúló futurista városok celláiban elveszetten álldogáló Playmobile-figurák szétmállása kelt. A szétesett emberi arcok mintha „az emberi faj általános megsemmisülését jelképeznék”. Az alakokat, arcokat elnyelik az egymásra halmozódó növényi rétegek, a növényvilág teljes gyõzelmet arat az emberi fölött. egyfajta fordított teremtésnek vagyunk tehát a tanúi – és vélhetõen ez az apokalipszis logikus menete –, ahol a világ fokozatosan veszíti el a teremtés hét napján nyert állapotait, elõbb az ember tûnik el, aztán a keze alkotta tárgyak, hogy a világ megpihenjen egy lélek nélküli, de még szerves, növényi állapotban, mielõtt még visszasüllyedne a teremtés elõtti sötétségbe. houellebecqet tévesen botrányos írónak tartják, holott – és ez ebben a regényében evidencia – a tekintet, amivel a valóságot szemléli, elmélyülten melankolikus. egyik interjújában fel is hívta a figyelmet: „senki sem vette észre a gyengéd, együtt érzõ passzusokat a könyveimben. Az emberek valamiféle iró-

16

Id. mû, 215.

210

niának tartják, holott mindez teljesen komoly. Cinikusnak gondolnak, pedig ez egyáltalán nem jellemzõ rám.”17 Regényeinek helyes értelmezéséhez vissza kell nyúlnunk a romantika, fõleg novalis esztétikájához,18 hiszen egyetlen szövegrészlet sem hordozza magában a helyes értelmezéshez elégséges jelentést, ez csak a regény egész szövegtestének összefüggéseiben tárul föl. A szöveg jelentésrétegei hierarchikusan rakódnak egymásra, és a legprózaibb aspektusok is csak az emelkedett jelentéshorizontokban bontakoztatják ki referenciális funkciójukat. ebbõl fakad egyébként írásainak „igazságigénye”, mely a posztmodern esztétikák után szokatlanul, mégis vonzóan hatott az olvasók tömegére.19

„niemand hat die zarten, mitfühlenden Passagen in meinen Büchern bemerkt. die Leute halten so etwas für Ironie, obwohl es ernst ist. Man betrachtet mich als einen zyniker, obwohl das überhaupt nicht zu mir gehört” (der Blues ist ein schönes Genre. Jd Beauvallat im Gespräch mit Michelhouellebecq. In: Thomas steinfeld [szerk.]: Das Phänomen Houellebecq. köln 2001, 235–254 o., idézet 251.). 18 novalis schriften címû írásában olvasható: „A világot romantizálni kell. Így találjuk meg ismét az eredeti értelmét. ha a közönségesnek magasabb értelmet, a megszokottnak titokzatos külsõt, az ismertnek az ismeretlen méltóságát, a végesnek a végtelen látszatát kölcsönzöm, romantizálom.” 19 Andreas Isenschmid: „das Buch trifft seine Leser mit einem Wahrheitsanspruch, der in den zeiten postmoderner Verspieltheit selten geworden ist. nachdem wir gerade gelernt haben, noch die ernsteste Mitteilung in dieser Welt als ›Text‹, ›récit‹ oder ›narrative‹ zu lesen [...], kommt hier einer und scheint uns wirklich zu sagen, wie es ist” (Andreas Isenschmid: Roman und antiliberales Manifest. In: Thomas steinfeld [szerk.]: Das Phänomen Houellebecq. köln 2001, 54–60., idézet 58f). 17

211

Borisz akUnYin

Az elveszett Paradicsom: egy hitehagyott fordító vallomása (sebald-elõadás, London, 2013. február) A MásOdIk LeGTIszTáBB fOGLALkOzás A szOVJeTunIóBAn Anyám azt akarta, hogy legyek orvos. de ha nem orvos, akkor mûfordító. Valahányszor szóba került a jövõm, meggyõzõdéssel állította, hogy minálunk csak két „tiszta” foglalkozás létezik: az elsõ a gyógyítás, a második az irodalmi fordítás mestersége. nem bocsátkozott részletekbe, így tételét alapigazságnak fogtam fel. Amikor kiderült, hogy semmi tehetségem a kémiához és a fizikához, a biológia pedig a legkevésbé sem érdekel, elkezdett a második lehetõség felé terelni. Tanár volt, pontosan tudta, hogyan kell manipulálni a gyerekeket. hogy milyen fondorlatosan csalt kelepcébe, arra álljon itt egy példa. A felnõtteknek való könyvek – anyám hívta így – könyvespolcunk legtetején foglaltak helyet. ezekhez majd csak akkor szabad nyúlnom, amikor elég érett leszek, hogy megértsem õket. Természetesen azonnal rájuk vetettem magam, valahányszor felügyelet nélkül maradtam a lakásban; el is olvastam õket mind egy szálig. Gyaníthatóan én voltam a földkerekség legfiatalabb olvasója, aki végigrágta magát az Anna Karenina két kötetén, és megbirkózott a Háború és béke négy kötetével. egyikbõl sem értettem túl sokat, de egy életre megfertõzõdtem: imádok nehéz könyveket olvasni. hogy angolul is rákapjak az olvasásra (az iskolában angolt tanultam, de nem lelkesedtem érte), anyám elvitt a Moszkvai Idegen nyelvû könyvtárba, amely éppen akkor nyílt meg újra, miután átalakították. A felújított, csillogó-villogó csupa üveg, csupa acél épület 1969-ben, a szocialista Moszkvában a modernitás csodája, a fény temploma volt. Még az elmaradhatatlan Lenin-szobor is felülmúlta szépségben a mi háromméteres, aranyozott iskolai Leninünket: kicsi volt, kubista beütéssel, határozottan elegáns. És sehol egy gyerek – tizenhat évesnél fiatalabbak ugyanis be sem iratkozhattak. Mindjárt éreztem, hogy ott a helyem. Még a sorban állók is máshogy viselkedtek, mint más szovjet sorban állók: mindenki rém udvarias, türelmes és halk szavú volt. ezek mind fordítók, gondoltam. Most már érteni véltem azt is, miért csak második a sorban a fordítás – a steril orvostudomány után. Anyám beiratkozott, hogy aztán az õ nevén kivehessek magamnak egy könyvet. fogalmam sem volt, mit válasszak, így leemeltem a polcról a legvastagabb kötetet, és megfogadtam, hogy ha törik, ha szakad, végigolvasom. kifoghat-e rajtam, aki a Háború és békével is becsülettel megküzdöttem? 212

sajnos John steinbeck Érik a gyümölcsét találtam választani. eleinte oldalanként ötven új szót kellett kiírnom… átrágtam magam rajta, elvégre nem szeghettem meg az önmagamnak tett ígéretemet, de – ilyenek a serdülõkori traumák – soha többé nem vettem a kezembe steinbecket. A második angol nyelvû könyv, Rafael sabatini Scaramouche címû romantikus kalandregénye óriási megkönnyebbülés, igazi élvezet volt. Mindjárt neki is láttam, hogy lefordítsam egy barátomnak, aki szerencsétlenségére németet tanult az iskolában. néhány oldal után azonban könnyebbnek találtam a magam szavaival elbeszélni a cselekményt, menet közben kidíszítve, szépítgetve a történetet – ez volt az elsõ elõjele annak, hogy mivé fajulok majd. de tizenhárom évesen még nem akartam író lenni, fordítani akartam. hogy mire gondolt anyám, amikor „tiszta foglalkozás”-nak nevezte a mûfordítást, és hogy miért volt kevésbé „tiszta”, mint az orvosi pálya, késõbb értettem meg – miközben felnõttem, és megtanultam alkalmazkodni a való világhoz. Itt kitérõt kell tennem, hogy megmagyarázzam, miért voltak egészen különleges helyzetben a szovjet írók és filológusok. Adolf hitler festõ szeretett volna lenni. Joszif sztálin pedig költõ. sztálin nagyszabású hõskölteménynek tekinthette saját diktatúráját, és elvárta, hogy csodálják. Csodálták is – õszintén, hamisan, önként vagy kényszer hatására. Bírálni azonban senkinek sem volt szabad az eposzi remekmûvet. Az orosz kultúra balszerencséje, hogy sztálin olyan magas polcra helyezte az irodalmat. ez azt jelentette, hogy politikailag fontosnak tartotta, mi történik az irodalmi életben. A diktátor olyan korban nõtt föl, amikor dosztojevszkij, Tolsztoj és Csehov bûvöletében élt az ország, vagyis amikor ezek a szerzõk nemcsak az irodalomra, hanem az egész orosz társadalomra hatottak. nyilvánvaló, hogy sztálin mindhárom írót megvetette – haszontalannak tartotta õket, még ártalmatlanságuk is szúrta a szemét. neki kommunista Tolsztojok kellettek. És a maga számszerû gyakorlatiasságában, melyhez az emberi faj iránti mélységes undor társult, biztosan tudni vélte, hogyan érje el, amit akar. Rendet kellett teremteni az irodalmi alkotás kaotikus, áttekinthetetlen világában. sztálin maga szervezte és irányította a „folyamatot”, ahogyan akkor nevezték. Azzal, hogy 1934-ben életre hívta a szovjet Írók szövetségét, aranykalitkába zárta a fülemülét: az írók, cserébe feltétlen hûségükért, mind anyagilag, mind társadalmi státus szempontjából elõjogokat élveztek. Azokat, akik nem hagyták magukat kalitkába zárni, vagy nem az elvárt módon viselkedtek, eltávolították, vagy eltiltották a közléstõl. A többség azonban hajlandó volt megalkudni a szabályokkal. A szovjet korszak vége felé mintegy tízezer tagot számlált az Írószövetség. A tagjelöltek pedig összeesküvõket megszégyenítõ kitartással mozgattak meg minden követ azért, hogy a szövetség fölvegye õket soraiba. 213

diákkoromban, a hetvenes években az irigyelt pályák közé tartozott az írói pálya, mégis tapadt hozzá valami szégyellnivaló. Moszkvában és Leningrádban szép számmal mûködtek kötetlen irodalmi klubok, csoportok olyan tagokkal, akik kifejezetten büszkék voltak rá, hogy õket nem adják ki. ha új név merült föl köreikben, az elsõ kérdés valahogy így hangzott: „költõnõ? Vagy meg is jelenteti a verseit?” vagy: „Ír, vagy tagja az Írószövetségnek?” hát ezért nem akarta anyám, hogy író legyek. Mert azokban a körökben, ahol õ mozgott, az írói hivatás nem fért össze a tisztasággal. A mûfordítás azonban igen. A sztálini diktatúra rengeteget ártott az írói alkotómunkának – az orosz irodalom gyorsan meg is szûnt nagy irodalom lenni –, de a mûfordításra áldásos hatással volt. Tehetséges, sõt zseniális szerzõk tucatjai hallgattak azért, mert féltek úgy írni, ahogyan szívük szerint tették volna, vagy mert kifejezetten el voltak tiltva a közléstõl. e mellõzött írók közül sokan találtak menedéket a mûfordításban. Borisz Paszternak titokban írta a Zsivago doktort, s közben abból élt, hogy shakespeare-t, keatset vagy schillert fordított; Anna Ahmatova nem közölhette a verseit, ezért kínai és koreai klasszikusok fordításával kereste a kenyerét; Mihail zoscsenko finn prózát fordított a megélhetésért, mellesleg ragyogóan. ezt tette szinte az összes nagyágyú – más szerzõk munkáit fordították. ennek eredményeképpen a szovjet mûfordítói iskola hihetetlen magasságokat ért el. saját csillagai, sõt kultikus alakjai voltak. Bármely földalatti irodalmi klub, még a legfinnyásabb is szívesen látta az irodalmi fordítókat – még az sem volt feltétlenül akadály, ha egyik-másik fordító véletlenül a megvetett Írószövetségnek is tagja. A mûfordítói pálya mégsem lehetett olyan tiszta, mint az orvosi. Anyámnak ebben is igaza volt. Az irodalmi fordítás rózsája sem létezhetett tüskék nélkül. elgondolni is képtelenség volt ugyanis, hogy az ember csak úgy lefordít egy neki tetszõ szerzõt, majd fölajánlja a kész munkát egy kiadónak – ez szóba sem jöhetett. Mindannyian tudtuk, kik szerepelnek a tiltott vagy félig-meddig tiltott írók hallgatólagos jegyzékében; az utóbbi kategóriába tartozott például a fentebb említett steinbeck. összes mûve közül, azt hiszem, egyedül az Érik a gyümölcs érdemelte ki a megjelenést azzal, hogy a földmûvesek világválság idején elszenvedett nehézségeit ecseteli. És persze mindig biztonságosabb volt olyan írót fordítani, aki már nem él. Élõ szerzõknél sosem lehetett tudni. Megeshetett, hogy egy „haladó szellemû író, a szovjetunió nagy barátja” (ez afféle tiszteletbeli cím volt) valami butát talál mondani például Csehszlovákiáról, disszidens kortársakról, vagy – ne adj’ isten – szolzsenyicinrõl, és meg volt pecsételve a sorsa: többé nem adták ki oroszul. Bármi megtörténhetett. Volt például egy Abe kóbó nevû japán író, aki kétségkívül „haladónak” minõsült, mert, ha nem tévedek, a japán kommunista párt tagja volt. A hatvanas és hetvenes években nagy népszerûségnek örvendett a szovjetunióban. Abe 214

fordítója – tanárom az egyetemen – maga is ismert személyiséggé vált azáltal, hogy Abét fordított. Aztán az író valahogy kiesett a japán kommunisták kegyeibõl, akik bepanaszolták Moszkvának, és Abét azon nyomban nemkívánatos szerzõvé nyilvánították szovjet kiadói körökben – ami fordítója számára szakmai tragédia volt. A rózsa másik tüskéje a cenzúra volt. És itt nem a politikai cenzúrára gondolok, hiszen minden politikailag kétes szerzõt és mûvet már a fordítást megelõzõ szakaszban kirostáltak. nem, ez a cenzúra az „erkölcsi-etikai szerkesztés” sajátos cenzúrája volt. nem maradhatott például nyíltan szexuális tartalom a megjelenõ szövegben. A szerkesztõ kihúzhatott minden „erkölcstelen” jelenetet, és ha ezt nem tehette meg a cselekmény logikájának csorbítása nélkül, akkor fölszólította a fordítót, hogy – korabeli szóhasználattal – „kerekítse le az éles sarkokat”. Amikor a nyolcvanas években elkezdtem dolgozni a Világirodalom címû folyóiratnak, még érvényben voltak ezek a korlátozások, így hát, magam is szerkesztõ lévén, alaposan megfigyelhettem mûködésüket. kifejezetten viktoriánus szellemben gyomláltuk ki a szövegekbõl az erkölcstelenséget. Bizonyos dolgokat soha nem említettünk, bizonyos szavak egyszerûen nem is léteztek. emlékszem, korrektornõnk egyszer a legcsekélyebb habozás nélkül „organizmus”-ra javította az „orgazmus” szót egy kéziratban. Azt hitte, félregépelték. (errõl eszembe jut folyóiratunk legzseniálisabb sajtóhibája. A nyomdai szedõ, aki vagy másnapos volt, vagy még ki sem józanodott egészen, sade márkiné neve, a Marquise de Sade helyett megalkotta a Marxisme de Sade összetételt.) Így hát ifjúkoromban nem lehetett makulátlanul tiszta foglalkozásnak tekinteni a mûfordítást. Tisztaság szempontjából valóban inkább a második hely illette meg. fordítani akartam, és szerettem volna megélni belõle, de nem úgy, hogy „a szovjetunió haladó szellemû barátai” közül legyek kénytelen válogatni a szerzõimet, és utána még „az éles sarkokat is lekerekítsem”. Végül megtaláltam a kompromisszumot. A fORdÍTás MInT áLdás Az egyetemrõl kikerülve fordító lettem, és fordításból tartottam fenn magam, de pénzkeresõ munkám és az élvezettel végzett valódi fordítói munka két külön világot képviselt. A megélhetésért szakszöveget – tudományos cikket, szabadalmat, engedélyt – fordítottam. Jól megfizették, és ugyanolyan tiszta volt, mint az orvosi munka. saját örömömre pedig szépirodalmat fordítottam, olyan könyveket, amelyek nagy hatással voltak rám, és próbára tették mûfordítói képességeimet. Meg sem próbáltam kiadót találni nekik, reménytelen, sõt kockázatos lett volna. 215

közönségnek ott voltak a barátaim: írók, költõk, akik nem publikálhattak. öszszeillettünk; én mint mûfordító ugyancsak a fióknak dolgoztam, és ez akkoriban teljesen normálisnak számított. emellett meg kell említenem a feleségemet is. házastársi kötelességei közé tartozott, hogy elolvassa és letisztázza a fordításaimat, és természetesen elmondja napjában többször is, hogy milyen kiváló fordító vagyok. közönségem tehát szûk volt, de mindig számíthattam rá. Bevallom, ez volt fordítói pályafutásom legfelhõtlenebb szakasza. A szerzés vágyától, szennyes anyagiaktól mentes, tiszta mûvészet korszaka. számos elõnnyel jár, ha valaki csak magának fordít. nincsen határidõ, az ember olyan tempóban halad, ahogy jólesik neki, és csak akkor dolgozik, ha kedve tartja. késõbb megtanultam gyorsan, néha túlságosan is gyorsan fordítani. Olyan érzés volt, mintha legurítanék a torkomon egy flaska kiváló bort, még ki is löttyinteném az értékes nedût a nagy sietségben, mert a kiadó már türelmetlenül kopogtat. A boldog szamizdat-idõkben persze az sem volt kérdés, fogy-e az ember fordítása, hiszen a „nyomdai” kapacitás azon múlt, hány példányt tud elõállítani az írógép. Az enyém egyszerre négyet tudott. És amikor leültem fordítani, élvezetbõl tettem, nem pedig dolgoztam. szerettem minden percét, minden szakaszát. A mûfordításnak számos metaforáját ismerjük. elõszeretettel hasonlítják a fordítói munkát a kertészéhez, aki úgy igyekszik meghonosítani egy idegen fát vagy növényt, hogy az átültetéssel a lehetõ legkevesebb kárt tegye benne. Alekszandr Puskin pedig azt mondta (eléggé leereszkedõen, azt hiszem), hogy a fordítók a felvilágosodás postalovai. ám én fordítás közben sem lónak, sem kertésznek nem éreztem magam. Munkám inkább a restaurátoréhoz állt közel: kellemetlen idegen nyelvû lerakódásokat távolítottam el remekmûvekrõl annak érdekében, hogy az oroszok is megcsodálhassák õket. A remekmû mindig mozaik volt. Az volt a dolgom, hogy megtisztítsak minden egyes apró mozaiknégyzetet. Törékenyek voltak, nagyon vigyázva kellett bánnom a kefével, ecsettel. Vigyázva, de nem félénken. ha túl óvatosan nyúltam hozzá, restauráltam ugyan a mozaik minden darabkáját, de oda volt a varázslat. Tudtam, hogy a matematikailag helyes, de a fordító személyiségétõl mentes fordítás megöli a szöveg varázsát. Japán prózát fordítottam, de ez a nyelv olyan távol áll az anyanyelvemtõl, hogy hamar kiderült, versfordítói invenció kell a prózához is. Alkotói szabadság és ihlet nélkül semmire sem mentem volna. A japán nyelvtan számos csapdát rejteget. Japán szövegek orosz fordítói gyakran elkövetik azt a hibát, hogy rendre áttolják a mondathangsúlyt a közlendõ utolsó ívére, a japánban ugyanis meghatározó szerepe van a mondatvégnek. Igen ám, de az orosz mondat hajlékony és laza, vagyis ha a végére kerül a hangsúly, elnehezül, dagályos lesz a közlés. Oroszul más eszközökkel fejezzük ki a humort és az iróniát is. A különcködés vagy a nyerseség szintén másként mûködik. utalásaink, szóképeink merõben más kulturális univerzumban gyö216

kereznek. Annak, aki japánból fordít, nagyon – néha a szemtelenségig – találékonynak kell lennie. szinte azonnal ráleltem kedvenc írómra. két ellenállhatatlan tulajdonsággal bírt. elõször is, tökéletes tabunak számított a szovjetunióban. Másodszor, képtelenül nehéz volt lefordítani. Misima Jukio volt ez a különleges író, akit nemcsak a stílusa, hanem – a harakirit végül kikényszerítõ – szélsõséges ideológiája is híressé-hírhedtté tett. A szovjetunióban Misimát a dekadencia, az erkölcsi fertõ és a politikai bomlasztás megtestesítõjének tartották, egyszóval maga volt a két lábon járó ördög. Mi, eljövendõ japanológusok persze nem olvashattuk Misima mûveit, de az irodalmi elõadásokon jól megjegyeztem a mételyezõ könyvcímeket. Mintha egytõl egyig valami rettenetest dicsõítettek volna. Az Egy maszk vallomásai címû regénye a perverzió „himnusza” volt, Az Aranytemplom a pusztulásé, a Hazaszeretet címû kisregény az öngyilkosságé, színmûve pedig, a Barátom, Hitler mi más, mint himnusz a fasizmushoz. Olyan hallatlanul izgalmasnak tetszett az egész, hogy Misima rajongója lettem jóval azelõtt, hogy bármit olvastam volna tõle. Idõvel aztán lefordítottam ezeket a regényeket, és még sok mást. Rengeteget tanultam szakmailag Misimától. Csak egyet, mind közül a legfontosabbat említem meg. Amikor a Kinkakudzsit fordítottam (nyugaton Az Aranytemplom vagy Az arany pavilon temploma címen ismerik), kezem ügyében volt a rendkívül gondos angol fordítás, amelyre maga Misima is áldását adta. Minden kifogástalanul a helyén volt benne – mégis hiányzott belõle valami… Misimánál az árnyaltság sokkal fontosabb, mint az átadni kívánt eszmék, az árnyék sokkal többet jelent, mint a fény. …Misima sokszor úgy tud lapos lenni, hogy mégis furcsamód csak eredetibbnek és szebbnek érezzük tõle a szövegét. nála még a tökéletlenség is dallammá áll össze, melyet mindig hallok, amikor a könyveit olvasom. Az angol fordításban nem lehetett hallani ezt a dallamot. A természeti leírások ábrándítottak ki leginkább. Misima ugyanis híres a „tájképeirõl”. ki ne tudná, hogy nincs nehezebb, mint egeket, réteket, hegyeket ábrázolni a modern irodalomban? Többnyire fölöslegesnek, mesterkéltnek, unalmasnak tartjuk a leírásokat. Ami engem illet, bevallom, olvasóként gyakran átugrom õket. ha írok, tartom magam az aranyszabályhoz: minél rövidebb, annál jobb. „esett, felhõs volt az ég” – és kész. nem úgy Misimánál. Az olvasó szabályosan látja, amit Misima leír, tájképei szervesen az elbeszéléshez tartoznak. szeret hosszan elidõzni a természetnél, de az olvasó egy pillanatra sem unatkozik. hogy csinálja?, töprengtem. És hogyan érjem el én ugyanezt a hatást a fordításommal? emlékszem, mennyit birkóztam egy résszel, amely a kinkakudzsiról nyíló tengeri kilátást írja le. Többször is nekifutottam, mindig máshogy, de egyikkel sem voltam megelégedve. (ne feledjük, nem volt határidõm.) Aztán hirtelen 217

megértettem, hogy a hangzás a titok nyitja. hangosan kell olvasni a bekezdést. És mantra lesz belõle, hangok és szavak kombinációja – akkor oldom meg jól, ha nem a pontos jelentésre törekszem, hanem eltalálom ezt a kombinációt. És amikor újra lefordítottam a bekezdést úgy, hogy oroszul is mantrának hangozzék, akkor már tetszett a végeredmény. Aztán rájöttem, hogy Misimánál minden mondat mantra. A mondat mantrává válik, ha minden szava éppen ott van, ahová való, és nem helyettesíthetõ más szóval. Minden szótag egy mozaik nem elmozdítható része. A szöveg olyan, mint egy vers, csak több oxigén, több levegõ van benne – egyedül ez teszi prózává. Annak érdekében, hogy jól fordítsam Misimát, belül orosz Misimává kellett válnom. Persze könnyû azt mondani…! Õ maga így jellemezte az írás születésének folyamatát: Írni olyan érzés, mondta, mintha az ember felnyergelné a földet, és a föld hátán száguldva röpülne a világegyetem tájain, miközben arcát súrolva csillagok süvítenek el mellette. ezt a képet próbáltam hát magam elé idézni, amikor leültem a Kinkakudzsit fordítani. néha valóban segített. Aztán kitaláltam egy nagyon hasznos trükköt. Minthogy minden jó könyvnek van belsõ dallama, megkeresem azt a zenét, amely a legközelebb áll hozzá. Mindegy volt, hogy a klasszikus zenében vagy a popzenében találom meg, amit keresek – az volt a lényeg, hogy hangzás tekintetében ugyanarra a hullámhosszra kerüljek, mint a szövegem. Mielõtt nekiültem a fordításnak, néhány percig ezt a zenét hallgattam, hogy ráhangolódjak, és onnantól fogva többnyire majdnem olyan lelkiállapotban fordítottam, amilyenben Misima írt. Most, íróként is ezt a módszert használom, de kifinomultabb formában. Ma már egész kis hangzó könyvtáram van dallamokból, amelyek ilyen vagy olyan hangulatra hangolnak. ugyanazon a könyvön belül is más-más ritmusa, színe, érzésárnyalata lehet az egyes fejezeteknek, epizódoknak. Rájuk hangolódom, mindegyikre külön. dallamgyûjteményemmel változatos érzelmeket tudok zenei árnyalatokkal kifejezni – ilyen például a „homályos szorongás”, „rettenthetetlenség”, „viszonzatlan szerelem”, „madarat lehet vele fogatni”, „mosolyog a könnyein át” és sok más. ha olyan zenét hallok, amely megindít vagy megmozgat, megjegyzem, és elteszem késõbbi használatra. Igaz, ez megrontja a zenehallgatás örömét, de az írók már csak ilyenek – akármit csinálnak, gyûjtik a nyalánkságokat, éberen lesik, mit lehet majd késõbb fölhasználni egy szövegben. Mint Csehov Sirályában mondja Trigorin, az író: „Látom például azt a felhõt. Olyan, akár a zongora. Azt gondolom: meg kell említenem valahol egy elbeszélésben, hogy elúszott fölöttem egy zongorához hasonló felhõ.”1 Gyakran visszasírom azt a kort, amikor fordítóként még képes voltam nem a ragadozó szemével nézni a felhõkre. de részmunkaidõben nem lehet írni. Az író akkor is ír, amikor alszik. Amíg fordítottam, sokkal szabadabbnak éreztem magam. 1

Makai Imre fordítása.

218

ez a szabadság a peresztrojka éveiben teljesedett ki igazán, amikor eltöröltek minden ideológiai tabut. Végre kiadhattam az összes fordításomat, amelyet merõ szerelembõl készítettem. harmincéves voltam, amikor megjelent az elsõ fordításom. Tudtam, hogy anyám is örülni fog, ezért nem árultam el neki – a már kész, kinyomtatott könyvvel akartam meglepni. fölkerekedtünk, a feleségem meg én, és meglátogattuk. Anyám alaposan szemügyre vette a könyvet, aztán felpillantott – nem rám, hanem a feleségemre –, és valami egészen borzasztót mondott: „ugye tudod, leánykám, milyen jó partit csináltál?” nem tudom, mi ütött belé, mert egyébként mindig rendkívül udvarias anyós volt. ha voltak is sikereim késõbb, egyik sem tett rá olyan hatást, mint elsõ fordításom megjelenése. húsz éven át voltam fordító. Oroszországban ez papi vagy szerzetesi létformához hasonlított leginkább. A filológusok egyfajta közösséget alkottak, sajátos, íratlan szabályokkal, amelyek számos tiltást tartalmaztak. kritikusok, fordítók vagy irodalomtörténészek maguk is kísérletezhettek írással, de íróként vagy költõként komolyan kellett venniük magukat – vagyis kifinomultan borúlátó, tiszteletreméltón unalmas mûveket vártak el tõlük. Oroszországban az irodalmi díjak többségét a mai napig ilyenfajta mûvek kapják. Gyakran kérdezik, miért választottam álnevet, amikor írni kezdtem. egyszerû a válasz. Gyávaságból. egy rangos irodalmi folyóiratnak dolgoztam, és fordítóként már nevem volt. ha kiderül, hogy – még kimondani is szörnyû! – krimiket írok, odalett volna a tekintélyem. Így hát, ameddig csak lehetett, eltitkoltam, hogy a tömegirodalom új csillaga, Borisz Akunyin nem más, mint én. elõfordult, hogy kollégáim a jelenlétemben szidták ezt a mocskos alakot, akit kizárólag az anyagi siker érdekel. Amióta kiszivárgott az igazság, e közösség nem elhanyagolható része úgy tekint rám, mint egy kiugrott papra. És ez nem kifejezetten orosz jelenség. sok barátom és ismerõsöm van a japán bundanban, azaz irodalmi világban. A japánok udvariasabbak az oroszoknál – amikor józanok. nem sejtettem, hogy japán barátaimat is megdöbbentette átalakulásom, míg egyikük – egyetemi tanár és dosztojevszkij nagyra becsült japán fordítója – egy kiürült szakés üveg mellett azt nem találta mondani, hogy „elárultam a dzsunbungakut”. Dzsunbungaku japánul „tiszta irodalmat” jelent – tiszta a taisubungakuhoz, vagyis a tömegfogyasztásra szánt irodalomhoz képest. Vagyis megint a tisztaság kérdésével szembesültem. A LázAdó áRnyÉk Megpróbálom megmagyarázni, miért árultam el a dzsunbungakut, miért cseréltem tiszta foglalkozásomat tisztátalanra. Voltak enyhítõ körülmények. 219

negyven felé – ez a kor másoknál is mérföldkõ szokott lenni – hirtelen rájöttem, hogy már nem érzek ellenállhatatlan vágyat a fordításra. Rutin lett, megszokás, márpedig ettõl – a megszokásból élt élet értelmetlenségétõl – féltem mindig. egy helyben toporogtam. fordítóként elértem a csúcsra, többet már nem hozhattam ki magamból. fordíthatok még negyven évig, akkor sem leszek jobb – ennyi telik tõlem. elég ijesztõnek éreztem ezt a kilátást. Aztán észrevettem még valami újat magamon. egyre gyakrabban bosszantott a szerzõ, akit éppen fordítottam. „Gyerünk már, túl hosszú ez a felvezetés, térjünk már a lényegre!”, gondoltam. Vagy: „ezt az epizódot máshogyan kellett volna megoldani.” Magam sem tartottam normálisnak vagy indokoltnak ezt. Inkább aggasztott. kedvenc orosz drámaíróm, Jevgenyij svarc egyik darabjában a fõszereplõ árnyéka föllázad a gazdája ellen, mert elege van abból, hogy mindenhová kénytelen követni õt, miközben hûségesen utánozza idétlen mozdulatait. A darabbéli árnyék elválik az embertõl, és önálló életet kezd. Valami ilyesmi történt velem is. Amikor írni kezdtem elsõ regényemet (nem vacakoltam rövidebb mûfajokkal, novellával vagy kisregénnyel), nagyon biztos voltam magamban. Valahogy így: „na most megmutatom nektek, hogy kell ezt csinálni!” – és itt nem az olvasókra, hanem a szerzõkre gondoltam. Még amikor elkészültem vele, akkor is nagyon meg voltam elégedve magammal és a végeredménnyel, ezért sehogy sem fért a fejembe, miért nem kapkodnak utána a kiadók. Aztán – miután mégis megjelent a regény –, hogy miért csak olyan kevesen kíváncsiak rá. Makacs voltam; kitartóan írtam, míg az olvasóközönség bele nem fáradt. És szerencsém is volt. Akkor tört föl belõlem a bõvizû forrás, amikor Oroszországban megjelent egy új társadalmi osztály – a középosztály –, amelynek középutas irodalomra volt igénye: ne legyen túl könnyû, de túl nehéz sem. Az én mûfajom éppen ilyen volt. Immár ötven kötettel a hátam mögött, messze nincs annyi önbizalmam, mint volt az elején. sõt hogy õszinte legyek, nem maradt semmi az önbizalmamból. Gyanítom (és gyanúmat utálatos kritikusok is megerõsítik), hogy fordítónak jobb voltam, mint írónak. Másfelõl, ez az elégedetlenség valószínûleg mégis segít, hogy tovább írjak. Tudok jobbat is, mondogatom magamnak, itt nincs szó megszokásról. Csak mindig magasabbra kell tenni a lécet. Akkor egyszer talán röpülni fogok, és majd érzem, ahogy a csillagok súrolják az arcomat. hozzá kell tennem, hogy átalakulásom anyai jóváhagyás nélkül ment végbe. kezében ceruzával olvasta a regényeimet, kérdéseket tett fel a cselekménnyel kapcsolatban, megnézte a belõlük készült tévéjátékot vagy színdarabot, még elismerõ cikkeket is gyûjtött Borisz Akunyinról, de sosem lett a rajongóm. Úgy 220

tekintett írói pályámra, mint múló szeszélyre, átmeneti kitérõre. És várt türelmesen. Élete végéig, szinte minden vasárnap, amikor meglátogattam, megkérdezte: „Min dolgozol most? Megint egy fandorin-regényt írsz? Jó lenne, ha abbahagynád egy idõre, és írnál valami komolyat…” Majd, hangjában egy csipetnyi reménykedéssel: – „…vagy esetleg fordítanál valamit…?” LukáCs LAuRA fordítása

221

könyVRÕL könyVRe

BaLkó áGnes

Töredékek, pirkadatkor Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban. helikon kiadó, 2013. Gács Éva fordítása Baricco már a Mr. Gwyn címû, korábbi regényében is körmönfont utalásokat tett egy angol-indiai szerzõ, Akash narayan tollából származó mûre. ez a bizonyos, azonos címet viselõ mû ihlette az olasz író magyarul legutóbb megjelent könyvét is. de nem ez az egyetlen utalás, amely a két regényt finom és rafinált asszociációkkal összekapcsolja: a csalhatatlanul bariccói játék már a mottóval elkezdõdik. A kisregény három, látszólag önálló történetet vagy inkább eseménysort foglal magában, amelynek kapcsolódási pontjai egymásnak szinte felelgetnek, ám csak tökéletes olvasói elfogadással és ráhangolódással tetten érhetõk. A kétségtelen alázatot és érzékenységet követelõ olvasói attitûd utóbb elnyerheti jutalmát: a felületes szövegértés által nem sejthetõ mélységek is megnyílnak a szövegben. Ami a történetek közös pontjait illeti: a cselekmény mindig hajnalban játszódik, kiinduló tere minden alkalommal egy szálloda néptelen hallja, a szereplõk valamennyien múltjuk egy fontos darabjától búcsúznak éppen, és az újrakezdést latolgatják egy olyan pillanatban, amikor „az érzékelés kristálytisztasága már nem térhet vissza”. egy nõ és egy férfi életük különbözõ szakaszaiban és eltérõ érettségében: egymásnak (majdnem) ismeretlenek, mégis váratlanul megnyílnak, s fájdalmas kitárulkozásaikkal keserû kérdéseket tesznek fel, döntõ, katartikus változásokat indítanak beszélgetõtársuk adott élethelyzetében. egy nõ és egy gyerek, akikre talán vár egy férfi a tengerparton, hogy befogadja õket… Meglehet, több közük van az elõzõ epizódok szereplõihez, mint korábban azoknak egymáshoz, meglehet az író szintetizál, de az is lehet, csak tovább tükrözteti történeteit. A vereség, a kudarc, a romlás lehetõsége, az elveszettség tudata mindannyiukban ott munkál, de a bizonyosság késik, az esély még nem vétetik el tõlük. A feszültség és a lemondás párban jár, a választás utólagos megkérdõjelezhetetlensége – ezt sugallja az író – a vibrálást a lélek legmélyén tompán sajgó fájdalommá oldja. „három alkalommal találkoznak, mégis minden találkozásuk az egyetlen: az elsõ és az utolsó is egyben. ez azért lehetséges, mert egy olyan rendhagyó Idõben élnek, amelyet mi, hétköznapi világunkban hiába is keresnénk. ezt az Idõt, újra és újra maguk az elbeszélések hozzák létre, és éppen ez kiváltságaik egyike.” Itt és most nem a test põre, mint Mr. Gwyn alkotómûhelyében, hanem a lélek mezítelen. A fény sem apránként hagyja el a teret, hanem a hajnal különös, idõn kívüli ideje, sejtelmes szûrt világa ott marad más napszakokban is – a fény, mely haza222

vezet, a fény mely esélyt teremt az újrakezdésre, olykor pedig értelmezni látszik a maga sajátos szimbolikájával a szereplõk cselekedeteit. Az út (igen, a Történet óta Bariccónál kanyargó út), és a „nagy fontossággal bíró titkok”, akár a cselekmény, csak fokozatosan tárulnak fel. A töredékes, néha narratív párbeszéd, a közvetlen és közvetett dialógusformák virtuóz stiláris eszközként mûködnek az író kezében. Bariccónál megszokhattuk már, hogy a regény személyiségképletei a párbeszédekben rejtõznek, s ezúttal sincs ez másként, csak a szokásosnál is éberebb figyelmet követelnek. „A dolgok (a szerelem) rejtélyes állandóságára gondolt, az élet soha meg nem álló folyamában.” sokan feltették a kérdést: mennyire akar eltávolítani Baricco a valóságtól, és ebben a tudatosnak tûnõ kiszakításban mennyi a szellemi kaland vágya, vagy a spiritualitás kísértése. A válasz most is sokféle lehet (erre mindig gondosan ügyel az író), az egyértelmû megfogalmazás sosem volt célja. A stiláris bravúrok egyszerre rejtenek és stimulálnak. el lehet játszani a gondolattal is, vajon menynyire akart fricskát adni Baricco a ma divatos sequeleknek? Vagy valóban csak egy újabb szempontból akarta megvizsgálni Jasper Gwyn páratlan talentumát és páratlan élet- és alkotástörténetét? Akármi legyen is az írói szándék, játék és poézis ismét harmonikus egységben találkozott, a választékos, patikamérlegen mért stílus (a recenziókban újra meg újra felbukkan az óhatatlan és szubjektív jelzõ: modoros) magával ragadóan sodor az emlékek, álmok, sóvárgott lehetõségek sejtelmes fényekkel világított birodalmába. Meglehet, kurta, bár jólesõ pillanatokra ámít csak el, de utóbb rádöbbenünk: egyhamar nem szabadulhatunk meg hõseitõl, és a felõlük való töprengéssel az olvasással töltött idõ többszörösét követeli magának író és mûve. egy olasz méltatója szerint ez a kisregény olyan, „akár egy híres ötvösmûvész formálta csodálatos bizsu, mely nem ábrándítja ki a nemesfém ékszerek rajongóit sem”. .

223

PetrÕCzi ÉVa

Több mint zseni: „fényecske” kristine Barnett: A szikra. Egy anya története a zseninevelésrõl európa könyvkiadó, Budapest, 2013. komáromy Rudolf fordítása kristine Barnett kiváló, autista és egyben matekzseni fia fejlõdésének történetét nyomon követõ regényében csak egyetlen mozzanat nem tetszik: a hivalkodó alcím. Töredelmesen bevallom, elõször honi fordítói-kiadói „reklámfogást” sejtettem benne, de nem az. Meglehet, az eredeti szöveget közreadó, rangos amerikai Random house kiadó sugallta a mûvének eredetileg igazán puritán, ugyanakkor érzékletes címet – A szikra – adó szerzõnek ezt a nem igazán elegáns, s életfelfogásához, újamish hitéhez nem is igazán illõ toldalékot: A Mother’s Story of Nurturing Genius. Mert, legalábbis az én Barnettéhez sok vonásában hasonló világszemléletem szerint, Jake megmentésének, az emberi társadalomba való türelmes, szeretetteljes visszacsatolásának lényege nem az, hogy õ zseni, hogy olyan természettudományos lángész, aki tizenkét évesen nobel-díjasokra szabott kvantumfizikai kutatásokért kap fizetést. ennél sokkal fontosabb, hogy három fiút – köztük két beteg gyermeket – nehéz körülmények között nevelõ, már harmincéves korában agyvérzésen átesett anyja mindent elkövetett azért, hogy gyermeke ne sorstársaihoz hasonló némaságban, magányban, üvegfal mögött élje le az életét. s hogy felnövekedvén esõemberkébõl ne váljék esõemberré! Mi több, az asszony erejébõl még arra is futotta, hogy mások beteg gyermekeit segítse, a garázsukban kialakított, találó gyöngédséggel Fényecské-nek nevezett, nonprofit, azaz a szülõktõl honoráriumot nem kérõ és nem váró, a legnagyobb egészségianyagi válsághelyzetben is makacs következetességgel fenntartott intézményben. kristine szülõi hitvallása nem csupán azok számára lehet fontos, akik autista gyermeket nevelnek, hanem mindazoknak, akiknek gyermekei bármiben eltérnek az óvodák, iskolák, fejlesztõ szakemberek elvárásaitól és terápiáitól. ezek a pedagógusok, orvosok, pszichológusok, logopédusok természetesen Amerikától Magyarországig a lehetõ legjobbat akarják a rájuk bízott fiataloknak. Valószínûleg – egyfajta, nem mindig egészséges, mert abszolutizált tekintélyképnek megfelelõen – ezért is mondhatjuk azt, hogy a szülõk többsége sokszor vakon, kritika nélkül fogadja el módszereiket. kristine példája, aki részben vallásos hitébõl, részben összetartó, melegszívû családjának, különösen templomépítõ nagyapjának életmodelljébõl merített erõt, megmutatja, hogy lehet ezt másként is. nem „függelemsértõ”, nem kötözködõ módon, hanem az Isten-adta anyai intuíciótól vezérelve: „szülõként félelmetes a szakemberek tanácsával szembemenni, de a szívem mélyén tudtam, hogyha Jake a gyógypedagógián marad, el fog sorvadni. elhatároztam tehát, hogy az ösztöneimre hallgatok, és nem fölhagyok a reménynyel, hanem belékapaszkodom. nem fecsérlek idõt, fáradságot arra, hogy pedagógusokkal és terapeutákkal viaskodjam, rávegyem õket elvárásaik vagy 224

módszereik megváltoztatására. nem akartam hadakozni a rendszer ellen, nem akartam ráerõltetni másokra, amit Jake számára helyesnek tartottam. Ahelyett, hogy ügyvédeket, szakértõket és szószólókat fogadtam volna föl, akik megszerzik az igényeinek megfelelõ szolgáltatásokat, inkább közvetlenül Jake-re fordítottam figyelmemet, és elkövettem mindent, amit szükségesnek véltem, hogy segítsem képességei teljes kibontakoztatásában – bármik legyenek is azok.” félreértés ne essék: kristine Barnett nyilvánvalóan nem a fõhivatású fejlesztõknek üzen hadat könyvében, erényeiket és eredményeiket elismeri. de receptúrájuk szükségszerû korlátait és kockázatait is. Tény és való azonban, hogy nincs minden szülõ a birtokában azoknak a képességeknek és lehetõségeknek, amelyekkel a kezelésre szoruló gyermekek ezekbõl a minden nemes szándékuk ellenére sok vonásukban merev rendszerekbõl kimenekíthetõk. A memoár cselekménye természetesen nem csupán a matematika- és fizikazseni Jake körül forog. Lapjain a kapcsolatteremtési nehézségeik ellenére sok talentummal megáldott autista gyerekkel találkozunk: többek között olyannal, aki a sütésben, vagy – történetesen épp az írónõ testvére – festésben jeleskedik. A módszer lényege: a végletes magányra ítélt gyermekeket azzal lehet csigaházukból kicsalogatni, amiben a legjobbak. errõl sem érdemes másodlagos elméleteket-összefoglalásokat gyártanunk, hiszen Barnett megteszi helyettünk is, könyve utolsó lapján. Tömören, okosan, s egyszersmind szenvedélyesen: „nehéz abban bíznunk, hogy a gyermekünk megtalálja a saját útját, kivált akkor, ha a szakemberek naponta azt mondják nekünk, hogy a gyerekeknek merev skatulyákba kell beilleszkedniük. Mindannyian a tõlünk telhetõ legjobb lehetõségeket szeretnénk nyújtani csemetéinknek, ezért ártalmasnak érezzük, ha nem lökdössük õket a »helyes« irányba. ha ünnepeljük gyermekeink szenvedélyeit ahelyett, hogy másfelé terelnénk azokat, különösen abban az esetben, ha ezek a szenvedélyek nem igazodnak szépen a jövõbeni siker receptjéhez, akkor úgy érezhetjük, mintha sziklaszirtrõl rugaszkodnánk el. Én biztosan így éreztem magamat. de ez a vakhit szükséges ahhoz, hogy a gyerekeink szárnyra keljenek.” Jake és családja felejthetetlen történetét sok-sok, beszédes és megható családi fénykép illusztrálja, a Fényecskében készült, dokumentumértékû fotókkal gazdagítva. egy bizonyos: ez a kötet 2013 telén nagyon sokakat megszólított, a hazai és világsikert követõen Magyarországon is.

225

elhunyt zollman Péter mûfordító december 3-án angliai otthonában, Bristolban elhunyt a magyar származású tudós, kutató fizikus, mérnök, feltaláló és kiváló mûfordító, zollman Péter. Az õ tollából ismerte meg az angolul olvasó világ többek között József Attila, kosztolányi dezsõ, nemes nagy ágnes, Orbán Ottó, kányádi sándor, Baka István verseit, és õ fordította le a Csongor és Tündét, Babits Laodameiáját és Balázs Béla mûvét, A kékszakállú herceg várát. halálát George szirtes jelentette be. egyik legjelentõsebb munkája Arany János A walesi bárdok címû versének angolra átültetése, ez szolgált alapul karl Jenkins brit zeneszerzõ Bards of Wales címû kantátájának megkomponálásához, amelyet nagy sikerrel mutattak be nagy-Britanniában és Budapesten is. A régi és magyar költészet számos verse zollman Péter fordításában jelent meg az In Quest of the Miracle Stag I–II. (2000–2003) címû, Makkai ádám szerkesztésében, Chicagóban megjelent antológiákban. 2001-ben a londoni Magyar kultúrközpont estjén Janet suzman zollman Péter és George szirtes fordításában adta elõ Mesterházi Mónika és Petrõczi Éva verseit. zollman valóságos „háziszerzõje” volt a budapesti Merlin színháznak és a Maecenas kiadónak, a Magyar Rádió és a duna Tv számos interjút készített vele, 2005-ben egyik elõadója volt a mûfordítás témájának szentelt Tokaji Írótábornak. Mint tudós, Gábor dénes közeli munkatársa, barátja volt. Több, mint húsz jelentõs szabadalmát ismeri a világ, például õ készítette az elsõ bankjegy-automatát, és az õ vállalata tervezte a La Manche alatti alagút fúrópajzsainak lézerirányítását is. számos díja, kitüntetése közül néhány: füst Milán-díj, a Times stephen spender-díja (melyet Baka István Aeneas és Dido c. versének fordításáért kapott). Magyarország Pro Cultura hungariae éremmel és 2013. május 29-én a köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével ismerte el munkásságát. nagy-Britanniában háromszor kapta meg a Queen's Award kitüntetést.

PetrÕCzi ÉVa egy mûfordító halálára

In memoriam dr. Zollman Péter

emlékszel, Péter? Majdnem sírtunk, tizennyolc éve, ott, a Temze partján, mert nincs, angol, német, francia, spanyol, talján, aki le tudná írni ezt:

226

„s kelevéze ragyog vala balján.” Te elvesztettél egy hazát, de megmaradt a fénylõ fegyver: sokszor megcsúfolt nyelvünk rozsdát-nem-ismerõ kelevéz-ragyogása. Vár Téged odaát aranyosszájú Arany János Úr, kosztolányi, József Attila. Végsõ éjed hálás mécsei lesznek õk, s évrõl évre fehérebb arcod szent közelükben feléled újra, halálról mit se tudva.

227

kÜLföLdI szeRzÕInk BORIsz AkunyIn (1956) Grigorij Cshartisvili grúz-orosz író álneve. Akunyin elsõsorban bûnügyi történetek és cselekményes történelmi regények szerzõjeként vált ismertté, de pályafutását mûfordítóként és irodalmi esszéistaként kezdte. Magyarul is számos mûve olvasható, többek között: A cár könyvtára, A gyémántszekér I–II., A halál szerelmese, Akhilleusz halála, Színház az egész világ, Temetõi történetek. Itt olvasható elõadása 2013 februárjában, a londoni British Centre for Literary Translation úgynevezett „sebald-elõadása” volt. Az angol intézményt, amelynek célja a mûfordítás és a fordított mûvek népszerûsítése, a fordítók támogatása, szakmai rendezvények, konferenciák szervezése, 1989-ben alapította a német származású W. G. sebald, az európai irodalom professzora, maga is író, esszéista. A BCLT minden évben meghív egy jeles fordítót, hogy az alapító emlékére tartsa meg az ún. „sebald-lecture”-t. JOszIf ALekszAndROVICs BROdszkIJ (1940–1996) orosz költõ, mûfordító. 1958 táján kezdett verseket írni, az 1960-as években gyakran szerepelt lakásokban rendezett felolvasóesteken. Politikával nem foglalkozott. A kGB figyelte, többször letartóztatta. 1963-ban közveszélyes munkakerülés vádjával elõször elmegyógyintézeti megfigyelés alá helyezték, majd miután épelméjûnek találták, 1964-ben öt év számûzetésre és kényszermunkára ítélték. 1972-ben a kGB „felajánlotta” neki, hogy hagyja el az országot, azaz távozásra kényszerítették. A költõ az usA-ban telepedett le, egyetemeken tanított. 1987-ben irodalmi nobel-díjat kapott.

1986-ban a Less than One (kevesebb az egynél) c. esszékötete lett az Év legjobb könyve. 1992ben elnyerte az amerikai költészeti díjat. Lapunk többször közölte. ROdOLfO enRIQue fOGWILL argentin szociológus, novella- és regényíró 1941-ben született Buenos Airesben. Pályafutása során több mint húsz könyvet írt. A Borges és Cortázar utáni generáció kiemelkedõ alakja. 2003-ban Guggenheim-ösztöndíjat kapott, 2004-ben pedig a Premio nacional de Literaturát. 2010-ben hunyt el. Lapunk legutóbb 2010/10. számában közölte egy elbeszélését, Orbán Gábor fordításában. seAMus heAney nobel-díjas ír költõ. 1939ben született, szülei gazdálkodók voltak. Lapunk legutóbb 2012/8. számában közölte verseit. ALICe MunRO 1931-ben született kanadában, Ontario tartományban. Winghamben nõtt fel. A kanadai Csehovként emlegetett írónõ elsõ novelláskötete 1968-ban jelent meg, azóta mûvei tizenhárom nyelven láttak napvilágot, és világszerte nagy megbecsülésnek örvendenek. számos díj mellett elnyerte többek között az egyesült államok Országos könyvkritikusi körének díját és a rangos Giller Prize-t is. Magyarul több kötete jelent meg a Park könyvkiadó gondozásában: a Szeret, nem szeret..., a Csend, Vétkek, Szenvedély, az Egy jóravaló nõ szerelme és az Asszonyok, lányok élete. 2013-ban irodalmi nobel-díjat kapott. Lapunk legutóbb 2013. decemberi számában írt róla és közölte két novelláját, szilágyi Mihály és Tárnok Attila fordításában.

228

kedVes OLVAsóInk! TIszTeLT eLÕfIzeTÕInk!

nagyon szépen kérjük, fizessenek elõ a nagyvilágra, minél hamarabb újítsák meg elõfizetésüket. önök nélkül nem tudna létezni a lap. Támogatásukat szívbõl köszönjük.

egy példány ára 690 ft. elõfizetés egy évre 8280 ft.

A nagyvilág Baráti Társaság tagdíja egy évre 7500 ft, nyugdíjasoknak és diákoknak 7000 ft.

kérjük, támogassák a nagyvilágot! Minden támogatást hálásan elfogadunk és köszönünk.

Új Világ Alapítvány OTP Bank 11740023-20055318

fõszerkesztõ: fázsy Anikó Munkatársak: Imreh András, Ircsik Vilmos, Lackfi János, Lukács Laura, Pálfalvi Lajos Olvasószerkesztõ: hernád Imre Cím: h-2517 kesztölc, Malom utca 76. Telefon: 06 33 484 293 e-mail: [email protected] számlaszámunk: Új Világ Alapítvány 11740023-20055318 A nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen kiadja az Új Világ Alapítvány felelõs kiadó: fázsy Anikó Tördelte: Puskás ferenc nyomta a Borsodi nyomda kft. Issn 0547-1613 Terjeszti a hIRkeR Rt., az nh Rt. és az alternatív terjesztõk. elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. hírlap Üzletág. elõfizethetõ a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a központi hírlap Centrumnál (Bp., VIII. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: Bp., 1900). További információ: 06 80 444 444; [email protected] elõfizetési díj egy évre 8280 ft, fél évre 4140 ft. külföldön terjeszti a Batthyány kultur-Press kft. h-1014 Budapest, szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új Világ Alapítvány 18186062-1-42