TARTALOM. MÛHeLY. Metszetek nemes nagy Ágnessel beszélget Albert Zsuzsa TÁJÉKOZÓdÁS

LVII. évfolyam, 1–2. szám

2012. január–február TARTALOM

MARIO VARGAS LLOSA Igaz hazugságok (Szõnyi Ferenc fordítása)............................................................ 3 Ted HuGHeS versei (Acsai Roland fordításai) ...................................................... 53 RIcHARd BeRenGARTen verse (Gömöri György fordítása) .......................... 57 BeRnARdO ATXAGA Grönlandi üdvözlet (Pávai Patak Márta fordítása) ............................................ 59 LARS FROST versei (Kovács katáng Ferenc fordításai)..........................................74 BILL BRYSOn egy amerikai doverben (Tárnok Attila fordítása).............................................. 81 MÛHeLY Metszetek – nemes nagy Ágnessel beszélget Albert Zsuzsa .............................. 91 TÁJÉKOZÓdÁS ALBeRT GÁBOR Sejtéseimbõl – Illyés és Babits barátsága .......................................................... 105 HAnS MAGnuS enZenSBeRGeR Szörnyûséges férfiak (Kísérlet a radikális vesztesrõl) (Weiss János fordítása) ............................................................................................ 110 WeISS JÁnOS utószó............................................................................................................................ 120 LuKÁcS LAuRA Indiai görbe tükör (Harisankar Parszái: Négy fal között) ............................ 127 KÜLFÖLdI SZeRZÕInK .............................................................................................. 130

Látogasson el a honlapunkra: www.nagyvilag-folyoirat.hu

E számunkat Jung Zseni fotómûvész képei illusztrálják.

A nagyvilág támogatója

nemzeti Kulturális Alap

2

MARIO VARGAS LLOSA

Igaz hazugságok Blanca Varelának

Bár bizonyos értelemben elmondható, hogy A tacnai kisasszony alapvetõen olyan kérdésekkel foglalkozik, mint az öregség, a család, a büszkeség, az egyéni sors, mégis, van benne valami állandó, belsõ vonulat is, ami az összes többi témát magában foglalja, és ami, hitem szerint, ennek a darabnak a gerince: az, hogy hogyan és miért születnek a történetek. Szándékosan nem úgy mondom, hogy hogyan és miért íródnak – még akkor sem, ha Belisario író –, hiszen az irodalom csak egyik részterülete annak a sok mindenre kiterjedõ tevékenységnek, a történetek kitalálásának, ami minden kultúrában jelen van, még azokban is, amelyek nem ismerik az irodalmat. Ahogy a társadalmaknak, az egyes személyeknek is van egy mindennél fontosabb foglalatosságuk, ha tetszik, létszükségletük, ami mindannyiuk számára elviselhetõbbé teszi az életet. Miért kell az embernek történeteket mesélnie és meséltetnie? Talán mert, akárcsak Mamaé, így folytat harcot a halál és a kudarcok ellen, így teremti meg a tovább élés és a jóvátétel valamiféle illúzióját. ekképpen idézi vissza – egy olyan rendszeren belül, amelyet az emlékezet alakít ki a képzelet segítségével – azt a múltat, amely, amikor még megélt tapasztalat volt, a káosz jegyeit viselte magán. A történetben, a mesében rendszerint megvan az, ami a megélt életbõl – szédítõ bonyolultsága és kiszámíthatatlansága okán – mindig hiányzik: a rend, az összefüggés, a távlat és a lezárult idõ, ami által a dolgok és az események hierarchiáját, a személyek belsõ értékét, a hatásokat és okokat, a cselekedetek közötti kapcsolatokat utólag meg tudjuk határozni. Ahhoz, hogy magunkat mint személyeket és közösségeket megismerhessük, nincs más eszközünk, mint hogy kilépjünk önmagunkból, és az emlékezet és a képzelet segítségével kivetítsük magunkat ezekre a „kitalált” történetekre, amelyek paradox módon hozzánk hasonló, egyszersmind tõlünk különbözõ embereket formálnak belõlünk. A mese a „teljes” ember, a maga egybegyúrt igazságában és valótlanságában. A történetek ritkán hûek ahhoz az alapanyaghoz, amibõl meg akarjuk formálni õket, legalábbis mennyiségi értelemben: a kimondott vagy leírt szó önmagában is valóság, és ez a sajátos valóság a feje tetejére állítja azt a valamit, amit szándéka szerint közvetíteni szeretne, az emlékezet pedig csalóka, szelektív, részrehajló. Az üres helyeket általában a képzelet tölti ki, mégpedig tetszése szerint: nincs történet hozzáadott elemek nélkül. ezek persze sohasem indo3

kolatlanok vagy esetlegesek; az a különös erõ kormányozza õket, ami nem az ész, hanem a sötét esztelenség logikáját követi. Kitalálni egy történetet gyakran nem más, mint elégtételt venni az életen, amit kényszerûségbõl élünk, s ilyenkor tökéletesebbé vagy a valóságosnál gyarlóbbá alakítjuk ezt az életet, a kívánságaink vagy a bosszúságaink szerint; kitalálni egy történetet annyi, mint újrateremteni a tapasztalatot, olyan irányban igazítva ki a valós történetet, amelyet a meg nem valósult vágyaink, a meghiúsult álmaink, az örömünk vagy a haragunk jelöl ki számunkra. ebben az értelemben az a mûvészi szintre emelt hazugság, ami a mese, rejtett emberi igazságot is közvetít, mégpedig csodálatosan. A valódi és költött dolgok, a megélt és elképzelt tapasztalatok elválaszthatatlan elegyében a mese egyike azoknak a ritka formáknak – vagy talán a mese az egyetlen ilyen forma –, amely képes kifejezni az ember által megélt és megálmodott dolgok, a valóság és a vágyak egységét. „A valóság kritériuma az, hogy kitaláljuk”, írta Giambattista Vico, aki a mindent elárasztó tudományos naivság korában ki merte jelenteni, hogy az ember igazából csak azt képes megismerni, amit maga alkotott. Vagyis nem a Természetet, hanem a Történelmet (a másikat, a nagybetûset). Valóban így volna? nem tudom, de Vico meghatározása bámulatosan ragadja meg a kisbetûs történetek igazságát, az irodalom igazságát. ez az igazság nem a leírt vagy elmondott – kitalált – dolgoknak a másfajta, „objektív”, felsõbbrendû dolgokhoz való hasonlóságában vagy azok szolgai utánzásában van, hanem önmagában, abban, hogy maga is alkotás, amely a kétértelmû emberi teljességet kitevõ igazságokra és hazugságokra épül. Mindig lenyûgözött az az érdekfeszítõ folyamat, ahogy egy fiktív történet megszületik. Már elég sok éve írok, de ma is magával ragad, ma is meglep, milyen kiszámíthatatlan, sikamlós utat képes bejárni az emberi ész, valahányszor az emlékeiben kutatva a legtitkosabb vágyakra, benyomásokra, lüktetésekre apellálva „kitalál” egy történetet. Amikor ezt a színdarabot írtam, amiben (sok mindent megváltoztatva persze) családunk egyik tagjának az életét próbáltam újrateremteni, aki szorosan kapcsolódott a gyermekkoromhoz, nem gondoltam, hogy szándékommal inkább egy – megfoghatatlan, változékony, múlékony, örök – történetet fogok tetten érni azon a módon, ahogy a történetek általában születni szoktak. Washington, 1980 márciusa

4

SZeRePLÕK MAMAÉ,

százéves öregasszony

cARMen nAGYMAMA,

az unokahúga. Valamivel fiatalabb, és valamivel jobb karban van Mamaénál

PedRO nAGYPAPA,

a nagymama férje

AGuSTÍn,

az idõsebbik fiuk, ötvenes

cÉSAR,

a kisebbik fiuk, valamivel fiatalabb a bátyjánál

AMeLIA,

a legkisebbik gyermekük, negyvenes

BeLISARIO,

Amelia fia

JOAQuÍn,

fiatal, fess chilei katonatiszt

cARLOTA ASSZOnY,

szép, elegáns, harmincas nõ

dÍSZLeT ÉS RuHÁZAT A színpad két részre van osztva: az egyik a nagyszülõk háza az ötvenes évek Limájában, a másik Belisario dolgozószobája, a világ bármelyik pontján, 1980-ban. A cselekmény nagy része a nagyszülõk házában játszódik. Középosztálybeli szerény lakás étkezõs nappalija. Két ajtó, az egyik az utcára nyílik, a másik a ház belsejébe. A bútorzat a család nyomort súroló, szûkös gazdasági helyzetérõl árulkodik. nélkülözhetetlen bútordarab az öreg karosszék, ahol Mamaé az utolsó éveinek nagy részét töltötte, az egyszerû faszék, amit, mint valami botot, támaszkodásra használ, egy öreg rádiókészülék, az asztal, ahol a család majd a második felvonásban vacsorázni fog. egy ablak néz az utcára, azon keresztül hallani lehet az elhaladó villamos zaját. A színhelynek nem kell realistának lennie. Az egész berendezés Belisario emlékezetének a mûve, ahol a dolgok és a személyek kísértetszerûek, más szóval függetlenek tárgyi modelljeiktõl. Másfelõl, a cselekmény elõrehaladtával ez a díszlet átalakul, más helyszíneket idéz fel: egy nappali szobát a tacnai házban, ahol a nagymama és Mamaé fiatalkorukban éltek; az arequipai ház ebédlõjét, ahol a nagypapa camanái intézõ volt a húszas években; a bolíviai házat, ahol Mamaé a negyvenes években meséket mondott Belisariónak, és a camanái szállás, ahol a nagypapa megírja azt a levelet a feleségének, amit Mamaé majd ti5

tokban elolvas. ugyanez a szín teljes egészében képzeletbeli helyszínekké is átalakul, amilyen például Venancio atya gyóntatószéke. Szükséges tehát, hogy a díszlet megfelelõen körvonalazatlan legyen, hogy megkönnyítse (vagy legalábbis ne nehezítse meg) a fent jelzett színváltozásokat. Belisario dolgozószobája: egy papírokkal, jegyzetfüzetekkel és ceruzákkal teledobált rusztikus asztal és talán egy hordozható írógép. Fontos, hogy akármilyen egyszerû is, ez a díszlet egy olyan emberrõl árulkodjon, akinek az élete az írás, aki az ideje nagy részét itt tölti, aki, amikor nem ír, akkor is itt alszik és eszik, itt faggatja az emlékeit, itt tesz vallomásokat önmagának és itt beszélget a kísérteteivel. Belisario negyven-ötven év közötti, vagy talán valamivel idõsebb férfi. Mindenesetre nagy tapasztalata van az írás mesterségében, és mindaz, ami ennek a történetnek a folyamán megesik, bizonyára megfordult már a fejében, amikor a korábbi történeteit írta. Ruházata, külsõ megjelenése egy szerény körülmények közt élõ, gondozatlan, rendezetlen életû embert mutat. A két szín közötti határvonalak szándékosan hol kirajzolódnak, hol eltûnnek, az elõadás szükségletei szerint. Az öltözékek talán jobb, ha realisták, mert a szereplõk ruházata a jelenetek közötti idõkülönbségekre is utalhat. A chilei tiszt század eleji egyenruhát visel, aranygombokkal, derékszíjjal és rövid díszkarddal, s carlota asszony is korabeli ruhában jelenik meg. A nagyszülõk és Mamaé szerényen vannak öltözve, ruháik az ötvenes évekbe helyezik õket. Belisarióról viszont ruhája, hajviselete, s a többi világosan elárulja, hogy napjainkban él.

6

A tacnai kisasszony Színdarab két felvonásban eLSÕ FeLVOnÁS A szín sötét. Hallani Mamaé nyugtalan, szorongó, torlódó hangját. Fény világítja meg idõk homályába veszõ arcát: csupa ránc MAMAÉ A folyók, a folyók, a megáradt folyók... A víz, a tajték, a zápor, minden csupa víz, ömlik, hömpölyög, mindent elönt az ár, jön, jön a víz. Bugyborog, zubog, kavarog, az özönvíz, a zápor, a folyó... Jaaaaaaajjj! A szín teljesen megvilágosodik. Mamaé az öreg karosszékében kuporog, a lábánál egy kis tócsa van. Belisario a dolgozószobája asztalánál ül, dühödten ír. A szeme ragyog, s miközben ceruzájával végigszánt a papíron, az ajkai úgy mozognak, mintha diktálná magának, amit ír AMeLIA (belép) A kutyafáját, Mamaé, már megint bepisiltél, a szobában! Miért nem szóltál, hogy vigyünk ki a vécére? Hányszor kell még elmondani? Az embernek felfordul a gyomra. Torkig vagyok a malacságaiddal! (Szimatol) Remélem, mást nem csináltál. Bosszús mozdulatot tesz, amire Mamaé egy mosolygós meghajlással válaszol. Szinte ugyanabban a pillanatban elalszik. Amelia egy ronggyal feltörölgeti a pisit. Amelia szavai közben Belisario szórakozottan maga elé néz, mintha valami hirtelen támadt, tolakodó gondolat a már leírt szavak közé furakodott volna. Felemeli a ceruzát a papírról, kifejezése hirtelen kimerültségrõl árulkodik. Magának beszél, kezdetben csak a foga közt BeLISARIO Mit keresel te egy szerelmi történetben, Mamaé? Mit keres egy öregasszony, aki folyton bepisil meg bekakil, akit fektetni, öltöztetni és vetkõztetni kell, meg kimosni a mocsokból, mert a keze meg a lába már nem engedelmeskedik neki, mit keres egy ilyen öregasszony egy szerelmi történetben, Belisario? (Hirtelen dührohamban a földhöz vágja a ceruzát) Most egy szerelmi történetet írsz, vagy mi a fenét? Írok, vagy mi a francot csinálok? (Bágyadtan kineveti saját magát) Az eleje a legrosszabb, az a legnehezebb, akkor a legbénítóbb a bizonytalanság, a tehetetlenségérzés. (Mamaéra néz) Valahányszor elkezdem, olyan vénnek érzem magam, amilyen te vagy, Mamaé: nyolcvanéves, százéves aggastyánnak érzem magam, s a fejem egyetlen hangyaboly, amilyen a tiéd is volt, amikor még az a pici, bonyolult és haszontalan dolog voltál, ami derût és szánalmat keltett, meg egy csipetnyi félelmet is. (Feláll, odamegy Mamaéhoz, körbejárja, a földrõl föl7

emelt ceruzát a szájában tartva) Az emlékezeted viszont, az bezzeg maga volt a nyüzsgõ, eleven élet, még akkor is, igaz? Hogy akkorra már kihullottak a fogaid? Hát persze. A mûfogsorodat meg, amit Agustín meg césar bácsitól kaptál, nem tudtad használni, mert vágta az ínyedet. Mit keresel te itt? Ki hívott? nem látod, hogy útban vagy? (Elmosolyodik, és egy újabb gondolattól vezérelve visszamegy az íróasztalához) Mamaé... Mamaé... Szólította valaha is elvirának valaki? nem, se a nagymama, se a nagypapa, se a mamám, se a bácsikáim, soha. (Leül az íróasztalához, és mozgatni kezdi a ceruzáját a papíron, elõször akadozva, majd egyre folyamatosabban) Mindenki, aki nem tartozott a családhoz, a fejét csóválta erre a névre. Miért hívják így? Mit jelenthet, honnan eredhet ez a név? de a végén õk is csak Mamaénak hívták. Amelia befejezi a padló feltörlését, és kimegy. Belisario utolsó szavaira belép Joaquín, a chilei katonatiszt. Élénk színû, század eleji uniformis feszül rajta, a vállán aranybojtokkal. Belisario folytatja az írást, a következõ jelenet során végig ír; az idõ nagy részében a papírjaira összpontosít, de néha felemeli a ceruzáját, a szájához viszi és megrágja egy kicsit, miközben kitalálja, vagy felidézi a történteket. Olykor, mintegy szórakozásképpen, megfordul, és Mamaét meg Joaquínt nézi, egy-egy pillanatra érdeklõdve hallgatja õket. Azután visszafordul a papírjaihoz, és más-más arckifejezéssel hol ír, hol újraolvassa, amit írt JOAQuÍn (suttogva, mint aki egy ablakrácshoz vagy egy balkonajtóhoz hajol oda) elvira. elvira. elvira... Mamaé kinyitja a szemét. Fülel; kicsit kajánul elmosolyodik, majd ijedten körbenéz, minden irányban. Mozdulatai és hangja most egy fiatal lányéi MAMAÉ Joaquín! de hisz ez megõrült. Ilyen késõi órán! Ha a bácsiék meghallják... JOAQuÍn Tudom, hogy ott vagy, hogy minden szavamat hallod. Hajolj ki egy pillanatra, elvira. Valami fontosat akarok mondani. Tudod, hogy mit, ugye? Hogy szép vagy, hogy szeretlek, hogy vágyom utánad. Hogy számolom az órákat, mennyi van még hátra vasárnapig. Mamaé feláll, és – ujjongva, illendõen, óvatosan – odamegy az ablak vagy az erkély rácsához MAMAÉ Hogy jut eszedbe ilyenkor idejönni, Joaquín?! nem látott meg valaki? A végén még rossz hírbe hozol. Tacnában a falnak is füle van. JOAQuÍn (szenvedélyes csókokkal borítja el Mamaé kezét) Már ágyban voltam, szerelmem. de hirtelen mintha egy tábornok parancsszava harsant volna fel itt a mellemben: ha sietsz, még ébren találod, repülj oda hozzá. ez 8

az igazság, elvira. Látni akartalak. Meg akartalak érinteni. (Mamaé kitér Joaquín mohó karja elõl, mely megpróbálja átfogni a derekát) Ha nem láthattalak volna, egyetlen szemhunyást sem aludtam volna. MAMAÉ de hiszen egész délután együtt voltunk! de szép is volt sétálni a kertben, az unokahúgommal, nem igaz? Amikor meghallottalak, éppen a gránátalmákra, a körtékre, a birsekre, az õszibarackokra gondoltam. És a folyó is, ugye milyen szép volt? Szeretnék egyszer megint megfürdeni a caplinában, mint gyerekkoromban. JOAQuÍn nyáron, ha még Tacnában leszünk, elviszlek a caplinához, titokban, hogy senki se lásson bennünket. Éjjel. A holtvízhez, ahol ma délután uzsonnáztunk. És akkor ledobjuk a ruhánkat... MAMAÉ Hallgass, Joaquín, ne kezdd megint! JOAQuÍn ...és megfürdünk, meztelenül. Fogócskát játszunk a vízben. utánad iramodom, és ha megfoglak... MAMAÉ Az istenért, Joaquín! ne légy közönséges. JOAQuÍn de hiszen vasárnap megesküszünk. MAMAÉ Akkor sem fogom engedni, hogy tiszteletlenül bánj velem, ha már a feleséged leszek. JOAQuÍn Senkit és semmit sem tisztelek úgy ezen a világon, mint téged, elvira. Jobban tisztellek, mint az egyenruhámat. ugye tudod, mit jelent egy katonának az egyenruhája? Még ha akarnék, se tudnék tiszteletlen lenni veled. Szándékosan bosszantalak. Mert szeretem, amikor ilyen vagy. MAMAÉ Milyen? JOAQuÍn Mint egy kislány, mint egy nézhetsz, de nem nyúlhatsz hozzám kislány. Mindent rossznak gondolsz, mindentõl félsz, mindentõl elpirulsz. MAMAÉ nem ilyennek kell lennie egy úrilánynak? JOAQuÍn dehogynem. el sem tudod képzelni, milyen türelmetlenül várom a vasárnapot, elvira. Amikor mindenestül és kizárólag az enyém leszel, amikor mindenben csak tõlem fogsz függeni, a legkisebb dologban is. Hogy fogom élvezni, mikor majd kettesben leszünk: az ölembe ültetlek, és hagyom, hogy a sötétben megkarmolj, mint egy kiscica. Ja, és fogadni is fogok veled, és meg fogom nyerni a fogadást. Megszámolom a hajszálaidat, és meglátod, több lesz ötezernél. MAMAÉ Már a nászéjszakán megszámolod? JOAQuÍn nem, a nászéjszakán nem. Akarod tudni, a nászéjszakán mit fogok veled csinálni? MAMAÉ (befogja a fülét) nem! nem akarom tudni! (Nevetnek. Mamaé ellágyul) ugye nagyon kedves leszel hozzám az esküvõ után? Tudod, mit mondott carmencita, mikor visszajöttünk a sétából? „Megütötted a fõnyereményt ezzel a Joaquínnal. csinos, jó modorú, igazi úriember.” JOAQuÍn Te is így látod? Már nem baj, hogy chilei vagyok? Már megbarátkoztál a gondolattal, hogy chilei leszel? 9

MAMAÉ Az nem, az sohasem leszek. A halálom napjáig perui maradok. És gyûlölni fogom a területrablókat, akik legyõztek bennünket a háborúban. JOAQuÍn Milyen mulatságos lesz. Mármint Santiagóban vagy Antofagastában, ahol férj-feleségként fogunk élni, a garnizonban, ahova helyeznek. egész nap pörölni fogsz a bajtársaimmal a csendes-óceáni háború miatt? Ha így beszélsz a chileiekrõl, becsuknak miattad hazaárulásért. MAMAÉ Sose ártanék a karrierednek, Joaquín. Megtartom magamnak, amit a chileiekrõl gondolok. És mosolyogni meg kacsingatni fogok a bajtársaidra. JOAQuÍn nana, csak semmi mosoly meg kacsingatás. Jó, ha tudod, hogy féltékenyebb vagyok, mint egy török basa. Terád meg, ha lehet, még féltékenyebb leszek. MAMAÉ Most már menj, kérlek. Ha a bácsiék itt találnak, megharagszanak. JOAQuÍn A bácsiék, a bácsiék. A jegyességünk rémálmai. MAMAÉ ne mondd ezt, kérlek, még viccbõl se. Mi lett volna velem Menelao bácsi és Amelia néni nélkül! Beraktak volna a Tarapacá utcai denevéres házba. Az Árvaházba, igen. JOAQuÍn Tudom, hogy jók hozzád. És örülök, hogy aranykalitkában neveltek. de teljes egyévi jegyességünk alatt alig lehettem veled kettesben! Igen, tudom, ideges vagy. Megyek már. MAMAÉ Viszontlátásra, Joaquín. A nyolcas misén, a templomban, mint minden reggel? JOAQuÍn Igen, mint minden reggel. Ó, majdnem elfelejtettem. elhoztam a könyvet, amit kölcsönadtál. Megpróbáltam elolvasni Federico Barreto verseit, de elaludtam rajtuk. Olvasd el õket helyettem is, az ágyacskád sarkába behúzódva. MAMAÉ (kitép egy hajszálat a fejébõl, és odaadja Joaquínnak) egyszer felolvasom neked õket, biztosan tetszeni fognak. Boldog vagyok, hogy feleségül megyek hozzád, Joaquín. Joaquín, mielõtt elmegy, megpróbálja szájon csókolni, de Mamaé oldalra kapja a fejét, és csak az arcát kínálja oda a férfinak. Visszamegy a karosszékéhez, és újra a korábbi öregasszony lesz MAMAÉ (a verseskönyvet nézegeti) Mit szólna Joaquín, ha tudna a legyezõrõl? Kihívná párbajra, megölné. Törd össze azt a legyezõt, elvira, nem helyes, hogy õrizgeted. Összekuporodik a székén, és azonnal elalszik. Belisario felemeli a szemét a papírjairól, szemlátomást lendületet kapott BeLISARIO de hiszen ez is egy szerelmi történet! Az bizony, Belisario! Hogy lehettél ilyen ostoba, ilyen naiv? Szerelmi történetet írni egy olyan korban, amikor az elsõáldozó kislányok közt is már alig van egy-két szûz, a fiúkat 10

meg jobban érdekli a marihuána, mint a lányok? Az a kor és az a helyszín, az igen, az ideális egy romantikus történet számára: Tacna, a csendes-óceáni háború után, amikor a városban még ott állomásozik a megszálló chilei hadsereg. (Mamaéra néz) Percig sem tagadtad, hogy szívvel-lélekkel patrióta vagy, ugye? Melyik volt a tacnai kisasszony életének legboldogabb napja, Mamaé? MAMAÉ (kinyitja a szemét) Amikor Tacna visszatért Peruhoz, fiacskám! Keresztet vet, hálát adva Istennek ezért a mérhetetlen kegyért, majd újra álomba merül BeLISARIO (melankolikusan) egy romantikus történet, amilyen ma már elképzelhetetlen, amilyet ma már el sem hinne senki, de te épp az ilyen történeteket szeretted, barátom. de miért akarsz egy ilyen szerelmi történetet megírni? Azért a kis nyomorúságos jóvátételért, ami úgysem tehet jóvá semmit? Hogy valamit megint csak úgy összekaparj a papíron, Belisario? Hát persze, mi másért? eh, takarodj, átkozott ünneprontó! Le a kritikai lelkiismerettel! Szarok a kritikai lelkiismeretedre, Belisario! ettõl van szellemi székrekedésed, ettõl van kiherélve minden gondolatod, ettõl vagy csupa csõd. Ki innen, kritikai lelkiismeret! Ki innen, mocskos kurva, székrekedéses írók királynõje! (Feláll, odarohan Mamaéhoz, homlokon csókolja, de nem ébreszti fel) Isten hozott, Mamaé. Felejtsd el, amit az elõbb mondtam, bocsáss meg. nagyon is jó, hogy itt vagy, pontosan ilyen nõre van szükségem, amilyen te vagy. Te igen, te meg tudtál élni egy gyönyörû, megindító szerelmi történetet. A te életedben minden megvan, ami egy ilyen történethez kell, legalábbis ahhoz, hogy elkezdjem. (Visszaindul az íróasztalához) A születésekor meghalt az anyja, az apja pedig nem sokkal azután, hogy... (Mamaéra néz)... Hány éves is voltál, amikor a dédszüleim magukhoz vettek, Mamaé? Öt, hat? carmen nagymama élt már akkor? (Leül az asztal melletti székre, a ceruza a kezében van; lassan beszél, szavakat keres, hogy folytassa az írást) A család akkoriban meglehetõs jómódban élt, megtehette, hogy elhagyott gyermekeket vegyen magához. Földbirtokosok voltak, természetesen. MAMAÉ (kinyitja a szemét, és egy láthatatlan, a lábánál ülõ kisgyerekhez fordul) A dédapád, Menelao úriember volt, ezüstfogantyús sétapálcával járt, és láncos zsebórája volt. Ki nem állhatta a piszkot. Ha bement egy házba, elsõ dolga volt, hogy végighúzta az ujját a bútorokon, hogy megnézze, nincs-e rajtuk por. Vizet és bort csak hegyikristály pohárból ivott. „Az ital ízét felerészben a pohár adja”, mondogatta. egy este bálba készült Amelia nénivel, s már tetõtõl talpig ünneplõben volt, amikor meglátta, hogy carmen nagymamád meg én birsalmalekvárt eszünk. „Kínáljatok meg egy kanálkával, gyerekek.” Amikor megkóstolta, egy csepp lekvár a frakkjára csöppent. Kõvé dermedve nézte a foltot. Aztán se szó, se beszéd, 11

fogta a lekváros üveget, és magára borította, összevissza kente az ingmellét, a kabátját meg a nadrágját. A dédanyád azt mondta róla: „Menelao a betegségig tisztaságmániás.” Elmosolyodik, és újból elalszik. Mamaé monológja alatt Belisario idõnként tovább rótta a sorokat, olykor elgondolkodott, olykor pedig Mamaét hallgatta BeLISARIO (ír) Menelao dédapád elbûvölõ ember volt, Belisario. Igen, egy elbûvölõ hólyag. ez az, így jó lesz. (Az égre néz) Jó leszel, hallod? Te és Amelia dédanyám imádtátok Mamaét, úgy neveltétek, mintha az édeslányotok lenne, semmi különbséget sem tettetek carmen nagymamám meg õközte, és amikor férjhez készült menni ahhoz a chilei katonatiszthez, a menyasszonyi ruhát és a nászajándékot is európából hozattátok neki. Párizsból? Madridból? Londonból? Honnan hozatták a menyasszonyi ruhádat, Mamaé? Honnan volt divat akkoriban menyasszonyi ruhát rendelni? (Frenetikus lendülettel ír) ez igen, Belisario, szeretlek, Belisario, hadd nyomjak egy csókot a homlokodra, Belisario. (Elmerengve) Milyen gazdag volt akkor a család! S milyen gyors hanyatlásnak indult, milyen középszerû volt már, mikor te beleszülettél! Mennyi csapás, egyik a másik után! (Az ég felé néz) Ki mondta, hogy neked feltétlenül egy gyalogsági kapitányhoz kell férjhez menned, mama? A te balsorsodon viszont, papa, egyáltalán nem tudok keseregni. csak egy vadmarha játszik friss házasként orosz rulettet, papa. csak egy sült bolond lövi fõbe magát, ha veszít az orosz ruletten, papa! csak egy csökött idióta nem megy újból férjhez, ha fiatalon özvegyen maradt, mama! Miért fektettél annyi fölös reménységet belém? Miért vettétek a fejetekbe, te, a nagyszüleim meg a nagybátyáim, hogy Belisario majd pert per után nyerve újrateremti a család jólétét és fénykorát? A hangját elnyomják a rádiószínház hangjai, amit a nagymama próbál hallgatni, aki a kisszobában ül, fülét a készülékhez szorítva, amelyben a bemondó most Pedro Camacho egyik folytatásos rádiójátéka aznapi epizódjának a végét jelenti be. Egy elhaladó villamos csörömpölése hallatszik. Mamaé izgatottan kinyitja a szemét. Belisario az íróasztala mellõl figyeli õket MAMAÉ carmen! carmen! Itt jön! Gyere, gyorsan, az ablakhoz! Az aricai gyors! nAGYMAMA (abbahagyja a rádióhallgatást, és Mamaéra néz, félig szomorúan, félig örömmel) Az igazat megvallva, irigyellek, Mamaé. A legbiztosabb módját választottad, hogy semmit se kelljen meglátnod az életünket elborító romokból. Én is szívesen visszamennék a fiatalságomba, ha csak az álmaimban is. 12

MAMAÉ Jaaaaaaajjj! Legszívesebben kivájnám mind a két szemem. Már arra se jók, hogy kitaláljam a dolgokat. Te látod? ez az aricai vonat? Vagy a locumbai busz? nAGYMAMA egyik sem. A chorrillosi villamos. És nem Tacnában vagyunk, hanem Limában. És már nem tizenöt éves vagy, hanem kilencven, vagy valahogy akörül. Habókos vénasszony lettél, elvira. MAMAÉ emlékszel az álarcosbálra? nAGYMAMA Melyikre? Fiatalkoromban nagyon sok álarcosbálban voltam. MAMAÉ Arra, tudod, az Orfeumban. Amelyikre beszökött az a mandinka. Egy vidám mulatság hangjai kezdenek elõszüremleni, táncritmusok hangzanak fel. Lassanként kibontakozik egy régi keringõ zenéje nAGYMAMA Ja, igen. Persze hogy emlékszem. Azon a bálon ismertem meg Pedrót; Arequipából jött át néhány barátjával, hogy ott töltsék a karnevált Tacnában. Ki gondolta volna, hogy férjhez megyek hozzá? Hát persze. ez volt az a bál, amelyiken Federico Barreto egy verset írt rá a legyezõdre? nem, az egy másik volt, július 28-án, a Hazafias nõegyletben. A mandinka, persze... Éppen veled táncolt, amikor leleplezték, ugye? Belisario feláll. Odamegy Mamaéhoz, és egy századvégen divatos, udvarias meghajlással táncra kéri. Mamaé elfogadja a felkérést, fiatal, kedves, kacér. Táncolnak MAMAÉ Ön chilei, maskurácska? Perui? Idevalósi Tacnába, maskurácska? Lehet, hogy katona? Már tudom, kitaláltam! Maga orvos! Vagy talán ügyvéd? Mondjon már valamit, tegyen fel nekem egy találós kérdést, meglátja, kitalálom belõle, kicsoda maga, maskurácska. Belisario hallgat. Csak a fejével int nemet, és néha elneveti magát, ideges nevetéssel nAGYMAMA (Mamaéhoz, mintha még mindig a karosszékben ülne) nem érezted meg a szagát? Persze az a csirkefogó parfümöt is locsolhatott magára. A pár könnyedén, boldogan táncol tovább. De az egyik fordulóban a Belisarión lévõ láthatatlan dominó beleakad valamibe, és a karja meztelen marad. Mamaé rémülten kirántja magát a karjából. Belisario elégedett arccal az asztalához fut, és írni kezd MAMAÉ (a rémülettõl kõvé dermedve) egy néger! egy néger! A maskurácska egy néger! Jaaaaaaajjj! Jaaaaaaajjj! Jaaaaaaajjj! 13

nAGYMAMA ne óbégass már, elvira. Mintha most is azt az eszeveszett ordításodat hallanám, akkor este. A zenészek abbahagyták a muzsikálást, az emberek a táncot, a páholyok közönsége felugrált a helyérõl. Micsoda zûrzavar támadt az Orfeumban! Idegrohamot kaptál, azonnal haza kellett vinni. A miatt a nyamvadt néger miatt vége szakadt a mulatságnak. MAMAÉ (iszonyodva) carmen! carmencita! nézd, ott, a téren, a bronz szökõkút mellett. Mit csinálnak vele? Verik? nAGYMAMA Hát persze hogy verik. Az urak kidobták az utcára, és alaposan helybenhagyták a botjaikkal. Éppen a bronz szökõkút mellett, igen. Micsoda memóriád van, elvira! MAMAÉ elég már, ne üssék tovább! csupa vér az a szerencsétlen! egy ujjal se bántott, még csak nem is szólt hozzám! Amelia néni, terád hallgatni fognak! Menelao bácsi, hagyják már abba, ne verjék tovább! (Összeszedi magát) Gondolod, hogy megölték, carmencita? nAGYMAMA nem, csak jól ellátták a baját a pimaszságáért. Aztán meg bedugták a chileiek börtönébe. Micsoda vakmerõség, nem? Álarcot ölteni és bemenni az Orfeum báljára. Teljesen el voltunk képedve. Rémálmaink voltak, attól féltünk, hogy valamelyik éjjel bemászik az ablakunkon. Hetekig, hónapokig csak a La Mar-i négerrõl beszéltünk. BeLISARIO (rendkívül izgatottan az asztalra csap, s egy pillanatra abbahagyja az írást; megcsókolja a ceruzát és a kezét, amellyel ír) A La Mar-i néger! Testet ölt, mozog, jár! MAMAÉ nem La Mar-i volt. A moqueguai birtok egyik rabszolgája volt. nAGYMAMA ne beszélj butaságot, kedvesem. Akkor már nem voltak rabszolgák Peruban. MAMAÉ dehogynem voltak. A papámnak három rabszolgája is volt. BeLISARIO (egy pillanatra megszakítva a munkáját) A mandinkák! MAMAÉ Õk vittek át gyaloghintón a caplina túlsó partjára. BeLISARIO (miközben ír) Az istállóban aludtak, összekötözött bokával, hogy ne tudjanak megszökni. MAMAÉ Az arcát nem láttam, de volt valami a mozdulataiban, a szemében, amitõl ráismertem. Biztos vagyok benne, hogy közülük való volt. egy szökött mandinka rabszolga... Kinyílik az utcai ajtó, és belép a nagypapa. Lihegve jön, borzasan, rendezetlen ruhában. Szegényesen van öltözve. Amikor meglátja, Mamaé udvariasan meghajol elõtte, mintha egy illusztris ismeretlent üdvözölne, és visszahelyezkedik a maga képzelt világába. Bejön Amelia AMeLIA (látni rajta, hogy éppen fõzött) de papa... Mi történt veled? nAGYMAMA (feláll) És a kalapod, Pedro? Meg a sétapálcád? nAGYPAPA ellopták. nAGYMAMA Istenem, hogy történt? 14

Amelia és a nagymama a karosszékhez vezetik a nagypapát, leültetik nAGYPAPA Amikor leszálltam a villamosról. egy csirkefogó, amilyenbõl rengeteg szaladgál szabadon Limában. Lelökött a földre. elvette tõlem a... (keresi a szót) a ketyerét is. nAGYMAMA Az órádat? Jaj, Pedro, ellopták az órádat! AMeLIA Látod, hogy nekünk volt igazunk, papa? Hogy ne menj ki egyedül, ne utazz autóbuszon, ne szállj villamosra. Miért nem hallgatsz ránk? Rekedtre beszélem magam, hogy ne menj ki az utcára. nAGYMAMA Különben sem vagy jól. És ha megint emlékezetkiesésed lesz? nem értem, mért nem tanulsz belõle, a múltkori ijedség után. nem emlékszel? Órákig bolyongtál mindenfelé, nem találtál haza. nAGYPAPA nem vagyok hajlandó egész életemet bezárva tölteni, várva, hogy eltemessetek, kedvesem. nem hagyom, hogy ez az ország csak úgy kiiktasson... nAGYMAMA nem esett bajod? Hol ütötted meg magad? nAGYPAPA Sehol máshol nem bánnak így a munkát keresõ emberekkel, mint Peruban. Itt bûn, ha megöregszik az ember. A mûvelt országokban éppen fordítva van. németországban, Angliában. Ott az öregeket még sok mindenre tudják használni, számítanak a tapasztalataikra. Itt, a szemétre velük. Én ebbe nem nyugszom bele, mert tudom, hogy többet érek, mint egy fiatal, akármilyen munkakörben. BeLISARIO (abbahagyja az írást, egy emlék foglalja le a gondolatait) Mindig ugyanazt szajkózod, mindig ugyanaz a nóta. ezt bezzeg nem felejtetted el, nagypapa. Próbálja folytatni az írást, de néhány sor után ellankad a figyelme, és egyre inkább arra figyel, ami a nagyszülõk házában történik AMeLIA Azzal, hogy így kétségbeesel, semmit sem oldasz meg, csak az idegeidet teszed tönkre. nAGYMAMA Meggyöngült már a fejed, kedvesem, értsd meg végre. Az orvos is megmondta, ha nem fogod fel hidegvérrel a dolgokat, visszatérhet a rohamod. nAGYPAPA A fejem most tökéletesen mûködik. esküszöm, ez az igazság, nem jött vissza a legkisebb szédülés sem. (Sajnálkozó mozdulatot tesz) A kalapot meg a... a ketyerét nem sajnálom. Az órát, azt igen. Több mint tizenöt éve hordom, és még egyetlenegyszer sem állt meg. de beszéljünk másról. Hallottátok a nyolcas rádiójátékot? nAGYMAMA Én igen, de Amelia elmulasztotta meghallgatni, a reménybeli ügyvéd úr ruháját vasalta. Képzeld, Fátima nõvér szögre akasztotta az apácaruhát, férjhez megy ahhoz a komponistához... AMeLIA Ó, nézd csak, vérzik a csuklód. 15

nAGYMAMA Megtámadni egy öregembert, micsoda gyáva alak. nAGYPAPA Orvul tört rám, hátulról. Szemtõl szembe más lett volna a helyzet. Öreg vagyok, de van bennem méltóság és meg tudom védeni magam. (Elmosolyodik) Mindig jó verekedõ voltam. A jezsuitáknál, Arequipában, dinamitnak hívtak, mert akárkit azonnal kihívtam párbajra, ha belém kötöttek. Az én poncsómra senki se léphetett büntetlenül. MAMAÉ (riadtan feléjük fordul) Mit mondtál, Pedro? Kihívni párbajra Federico Barretót, csak mert azt a verset írta nekem? ne tedd, kérlek, ne légy már ilyen pukkancs. csak egy ártalmatlan, gáláns gesztus volt, minden rossz szándék nélkül. Minek tennéd ki magad fölösleges veszélynek? Azt mondják, elsõrangú vívó. nAGYPAPA Ó, valóban? Jó, akkor nem hívom ki. Különben is, igazán ihletett vers volt. Barreto költõnek jó ízlése volt, azt el kell ismerni. (Nagymamához) Terád is bókok özönét szórta az a vén kecske, kedvesem. nAGYMAMA Hogy ez az elvira mikre nem emlékszik!... Gyere, teszek rá krómhiganyt, nehogy elfertõzõdjön. AMeLIA Tanulj az esetbõl, papa. És jó, ha tudod, hogy mostantól megfogadom a fivéreim tanácsát, és soha többé nem engedlek ki egyedül. Legalábbis sötétedés után. Sétálj nappal, itt, a háztömb körül. Vagy amikor el tudunk kísérni, én vagy a fiam. nAGYPAPA (feláll) Rendben van, Amelia. (A nagymamához) Veszed észre, carmen, milyen rosszul mehet az országnak, ha már egy ilyen éhenkórászt is kirabolnak, amilyen én vagyok? Kockáztatni a börtönt egy sétapálcáért, egy göcsörtös botért, meg egy elsárgult, lyukas kalapért... nAGYMAMA (a ház belseje felé vezeti) Azt az órát a piurai törvényszék ülnökeitõl kaptad ajándékba, amikor még prefektus voltál. Kár érte, nagyon szép emlék volt. na mindegy, Belisario unokádtól majd kapsz egy másikat, ha megnyeri az elsõ perét... Kimennek, utánuk Amelia is távozik. A szín elsötétedik BeLISARIO Az elsõ peremet... Te is csak álmodoztál, nagymama. (Dühbe gurul) de mit keres itt a nagymama? Belekeverni Pedro nagypapát egy szerelmi történetbe, amiben még egy csók sem csattant el? nem fogod tudni megírni, Belisario. nem tudsz írni, hiába ez az életed, hogy írsz, egyre nehezebben megy. de hát miért, édes nagypapa? Hiszen egy orvosnak, aki már ötven vakbelet kioperált, kétszáz mandulát kivett és ezer koponyát meglékelt, az ilyesfajta mûtét csak gyerekjáték, nem igaz? Akkor miért van az, hogy ötven vagy száz történet után is ugyanolyan nehéz, ugyanolyan lehetetlen, mint legelõször? Rosszabb, mint legelõször! ezerszer nehezebb, mint legelõször! nagypapa, édes nagymama: tûnjetek már el, ne vonjátok el a figyelmemet, ne szakítsatok félbe, ne hátráltassatok! Menjetek a pokolba, nagypapi! Hagyjátok, hogy megírjam a szerelmi történetemet! (Elgondolkodik) A nagypa16

pából elsõrangú regényhõs lehetett volna. Évszázadunk szokványos életsorsa: lassú tönkremenetel, fokozatos hanyatlás. Prefektus Piurában Bustamante alkotmányos kormányzása idején. Korábban õ volt az elsõ, aki gyapotot ültetett Santa cruz de la Sierrában, Bolíviában. Még korábban intézõ volt camanában. Azelõtt pedig hivatalnok egy arequipai angol cégnél. de te ügyvéd és költõ szerettél volna lenni, nem igaz, nagyapó? És az is lettél volna, ha meg nem hal az apád, tizenöt éves korodban. Téged ezért szántak ügyvédnek, Belisario: hogy te éleszd újjá a család jogászi hagyományait. (Látszik az arcán, hogy valami új gondolat kezd megfogamzani benne, azzal kapcsolatosan, amit ír. Megfogja a ceruzát, megforgatja, elrendezi a papírjait) Igen, ez jó lesz. Gyere vissza, kedves nagypapa, sajnálom, hogy elküldtelek a pokolba. Hát persze hogy nagyon szeretlek, hát persze hogy mesés figura vagy. ezért tûnsz fel minduntalan a Mamaé meséiben. Te voltál a mintapéldánya annak az embertípusnak, amelyet imádott, te voltál a megtestesülése azoknak a távoli és mesebeli lényeknek, amelyek leginkább az egyszarvúakhoz és a kentaurokhoz voltak foghatók: a lovagoknak. (Most érdeklõdéssel ír) A nagypapa életében azonban semmi mitologikus nem volt. Úgy dolgozott, mint az ökör, hogy eltartsa a gyerekeit, meg azokat is, akiket carmen nagymami, a teremtés legjobb lelkû asszonya összeszedegetett a világban. Idióták gyerekeit, akik golyót röpítettek a fejükbe, mert fogadásból orosz rulettet játszottak, vagy apátlan-anyátlan eladólányokat, mint Mamaé. Amikor megvilágosodik a szín, ott áll Carlota. Mamaé a karosszékébõl tisztelettel nézegeti. Feláll, és – megfiatalodva – odamegy hozzá MAMAÉ Jó napot, carlota asszony, micsoda meglepetés. A bácsiék nincsenek itthon, és carmencita is házon kívül van. Foglaljon helyet, kérem. Hozhatok egy csésze teát? cARLOTA ASSZOnY „Mintha Modesto Molina mester egyik akvarelljérõl lépett volna elõ.” ezt beszélik rólad La Alamedában, a takarodó után. És tényleg olyan vagy. MAMAÉ Maga nagyon kedves, carlota asszony. cARLOTA ASSZOnY Sötét haj, porcelán bõr. Jól ápolt kéz, kicsi láb. Valóságos cukorfalat. MAMAÉ Az istenért, asszonyom, mindjárt elpirulok. nem akar leülni? A bácsiék mindjárt itthon lesznek. Kondoleálni mentek a... cARLOTA ASSZOnY Fiatal vagy, szép, és még egy csinos kis örökség is vár rád, nemde? Igaz, hogy a moqueguai birtokot, ami az édesapádé volt, és ami jelenleg gondnoki kezelésben van, te kapod meg, amikor nagykorú leszel? MAMAÉ Miért mondja nekem ezeket a dolgokat? És ezen a furcsa hangon? Úgy beszél velem, mintha haragudna rám. 17

cARLOTA ASSZOnY Haragudni nem a megfelelõ szó, nézhetsz-de-nem-nyúlhatsz-hozzám gyermek. Én téged gyûlöllek. egész lelkembõl, szenvedélyesen gyûlöllek. egész évben a földkerekség legborzasztóbb szerencsétlenségeit kívántam neked. Hogy gázoljon el a vonat, hogy a himlõ rágja szét az arcodat, hogy a tébécé marja ki a tüdõdet. Hogy dögölj meg! MAMAÉ de hát mit vétettem én magának, carlota asszony? Hiszen jószerivel nem is ismerem. Miért mond nekem ilyen borzalmas dolgokat? Én meg azt hittem, azért jött, mert nászajándékot hozott nekem. cARLOTA ASSZOnY Azért jöttem, hogy megmondjam neked, hogy Joaquín nem szeret téged. Hogy engem szeret. Még ha fiatalabb vagy is. Még ha egy szüzike vagy is, egy hajadon lányka! neki nem tetszenek az ilyen filigrán kisbabák, akiket kettétör a szél. neki én tetszem. Mert én olyat tudok, amit te és a hozzád hasonló kisasszonykák sosem fognak megtanulni. Én tudok szeretni. Tudom, mi a szenvedély. Tudom, hogyan kell adni és kapni a gyönyört. Igen, azt, ami számodra csak egy illetlen szó: gyönyört. MAMAÉ Maga megbolondult, carlota asszony. elfelejti, hogy... cARLOTA ASSZOnY Hogy férjem van meg három gyerekem? nem felejtem el. de szarok rá! A férjem, a fiaim, a tacnai társadalom, az emberek szája, a vallás: szarok rájuk! ez a szerelem, látod? Mindenre kész vagyok, csak egyre nem: hogy elveszítsem a férfit, akit szeretek. MAMAÉ de ha úgy van, ahogy mondja, és Joaquín magát szereti, akkor miért kérte meg a kezemet? cARLOTA ASSZOnY A nevedért, a birtokért, amit majd örökölni fogsz, mert egy katonatisztnek gondoskodnia kell a jövõjérõl. de mindenekelõtt azért, mert azt a nõt, akit szeret, nem veheti el. Téged vesz el, mert ez felel meg az érdekeinek. Belenyugszik, hogy téged vesz el feleségül. Jól hallottad: be-lenyug-szik. ezzel a szóval mondta nekem, százszor meg százszor. Ma is, két órával ezelõtt. Igen, Joaquíntól jövök. Még itt zsongnak a fülemben a szavai: „Te vagy az egyetlen, aki gyönyört tud fakasztani bennem, Bakamári.” Mert így szokott hívni, amikor odaadom magam neki: Bakamári, az én Bakamárim. MAMAÉ (megbûvölten hallgatja) carlota asszony, hallgasson már. Kérem, könyörgök, hall... cARLOTA ASSZOnY Megbotránkoztattalak, tudom. de nem érdekel. Azért jöttem, hogy tudd, hogy nem mondok le Joaquínról, még ha feleségül vesz is téged. És õ sem mond le rólam. Tovább találkozunk majd a hátad mögött. Azért jöttem, hogy elmondjam, milyen lesz a házaséleted. Minden reggel, minden délután azt találgatod majd, vajon a férjed, ahelyett, hogy a kaszárnyában lenne, nem velem szeretkezik-e. MAMAÉ Hívom a cselédeket, hogy kikísérjék a kapuhoz, carlota asszony. cARLOTA ASSZOnY És ha Joaquínt áthelyezik máshová, én elhagyom a férjemet meg a gyerekeimet és utána megyek. Téged meg tovább mardos a kétség meg a kín. Azért jöttem, hogy elmondjam, meddig képes elmenni egy szerelmes nõ. Látod? 18

MAMAÉ Igen, asszonyom, látom. Talán igaz is, amit mond. Én nem volnék képes így viselkedni. Számomra a szerelem nem lehet betegség. nem értem magát. Maga szép, elegáns, a férje kiváló férfiú, egész Tacna tiszteli. És a gyerekei is tüneményes teremtmények. Mi többet lehet még várni az élettõl? cARLOTA ASSZOnY na jó, így talán megérted. Mindezt, ami számodra olyan irigylésre méltó, kész vagyok odadobni Joaquín egyetlen szaváért. A pokolba is utána megyek, ha ez az ára, hogy vele maradhatok. MAMAÉ Isten hallja magát, carlota asszony. cARLOTA ASSZOnY Akkor tudja, hogy igazat beszélek. Amikor Joaquín a karjaiban tart, amikor forrón ölel, amikor a legrafináltabb élvezetekben részesít, semmi más nem létezik számomra a világon: se férj, se gyerek, se jó hír, se Isten. csak õ. És ezt te nem veheted el tõlem. MAMAÉ És mióta, hogy maga Joaquín szere... szerelmese? cARLOTA ASSZOnY Hogy mióta vagyok Joaquín szeretõje? Két éve. Még valamit elmondok neked, gyermekem. Minden héten egy La Mar-i kunyhóban találkozunk, alkonyatkor. A négerek abban az órában térnek meg az haciendákról, énekelve. Halljuk õket. Már fejbõl tudjuk a dalaikat, annyiszor hallottuk. Mi másra vagy még kíváncsi? MAMAÉ Semmire, asszonyom. És most megkérem, távozzon. cARLOTA ASSZOnY Te nem fogsz tudni Joaquínnal élni. Te túl tiszta vagy egy ilyen tomboló bikához. Õ maga is így gondolja. Keress inkább egy bágyadt fiatalembert. Te nem lehetsz senkinek sem a bakamárija. Benned nincs vér, romlottság, képzelet. MAMAÉ Most már tényleg menjen! A bácsiék bármelyik percben megjöhetnek! cARLOTA ASSZOnY Felõlem jöhetnek. Legalább végre kitör a botrány. MAMAÉ nem az én hibámból fog kitörni. Én nem hallottam semmit, nem tudok semmit, nem akarok tudni semmirõl. cARLOTA ASSZOnY És mégis hallottál mindent, és mégis tudsz mindent. A féreg pedig mostantól elkezdi rágni a szívedet. „Tényleg érdekbõl vesz feleségül?” „Valóban õt szereti?” „Tényleg Bakamárinak hívja, mikor a karjában tartja?” Carlota asszony kimegy. Belisario, aki kettejük párbeszéde alatt hol írt, hol jegyzetelt, hol papírokat dobált le a földre, a jelenet vége felé hirtelen elgondolkodott, érdeklõdve hallgatva a két nõ beszélgetését; végül leguggolt Mamaé karosszéke mellé, mint egy kisfiú MAMAÉ (visszamegy a karosszékéhez, és, újra öregen, magában beszél) Tényleg egy nézhetsz-de-nem-nyúlhatsz-hozzám kislány volnék? egy elkényeztetett kisbaba, aki sose tudná olyan boldoggá tenni, amilyenné ez a nõ teszi? Igaz volna, hogy tegnap vele volt, hogy most is vele van, hogy holnap is vele lesz? 19

Belekuporodik a székébe. Belisario a lábánál guggol, mint egy kisfiú, és hallgatja BeLISARIO egyszóval, az a romlott nõszemély mérhetetlenül féltékennyé tette a kisasszonyt, aki akkor éppen menyasszony volt. MAMAÉ Sokkal rosszabb történt. nyugtalanná tette, megzavarta, viperákkal és rémmadarakkal tömte meg az ártatlan fejecskéjét. BeLISARIO Mik azok a rémmadarak, Mamaé? Keselyûk? MAMAÉ (folytatja a mesét) És a szegény kisasszony könnybe lábadt szemmel azt gondolta magában: „egyszóval nem engem szeret, csupán a nevemet meg a családom társadalmi helyzetét Tacnában. egyszóval ez a fiatalember, akit annyira szeretek, egy gazember, egy közönséges hozományvadász.” BeLISARIO de hát ez nem igaz, Mamaé. Ki akarna megnõsülni egy név, egy társadalmi pozíció kedvéért? Hogy el akarta venni a kisasszonyt, mert egy gazdag birtok örököse volt, azt elhiszem, de ezt a másik dolgot... MAMAÉ Az a dolog a birtokkal nem volt igaz. A chilei katonatiszt tudta, hogy azt a birtokot elárverezték, hogy kifizessék a kisasszony papájának az adósságait. BeLISARIO Összezavarod a mesét, Mamaé. MAMAÉ Bizony, a chilei katonatiszt hazudott a rossz asszonynak. Hogy a kisasszony birtokot fog örökölni. Hogy a kifogás, hogy érdekbõl házasodik, és nem szerelembõl, még meggyõzõbb legyen. egyszóval nemcsak a kisaszszonyt csapta be, hanem carlota asszonyt is. BeLISARIO A rossz asszonyt carlotának hívták? MAMAÉ Annak. nagyon csúf beceneve volt. Úgy hívták: Bakamári. BeLISARIO Mi az, hogy bakamári, Mamaé? MAMAÉ uh, ez egy csúnya szó. (Szórakozottan, önmagának) de nem volt hülye, azért igazat is mondott. Mint például: „egy nõ csak akkor õrizheti meg a büszkeségét, ha lemond a szerelemrõl.” BeLISARIO Már megint elkalandoztál, engem meg fent hagytál a holdon, Mamaé. Feláll, és visszamegy az íróasztalához, a foga közt morogva, miközben Mamaé egy pillanatig az ajkait mozgatja, mintha a történetet folytatná. Azután elszunnyad BeLISARIO A rossz asszony... Minden történetben szerepel egy rossz asszony is. nagyon jól van ez így, a romantikus történetekben kell, hogy legyenek rossz asszonyok. ne félj, Belisario, tanulj Mamaétól. Különben is, a papír mindent elbír. A történelem csak legyen tele rossz asszonyokkal, azok mindig érdekesebbek. Kettõ is volt, igaz, Mamaé? Olykor carlotának hívták, és egy kikapós asszony volt Tacnában, a század elején. Máskor egy camanái indián nõ, akit a húszas években, valami titokzatos okból, megkorbácsolt egy 20

úr. (Írni kezd) Gyakran összekeveredtek, egymásba gabalyodtak, és ott volt még az a gyöngyház legyezõ is, ami úgy pottyant bele a történetbe, váratlanul, egy verssel együtt, amit egy romantikus költõ írt rá a lemezeire. nAGYMAMA (belép) elvira! elvira! Mit tettél? Megbolondultál? Hogy tehettél ilyet! A menyasszonyi ruhád! Milyen gyönyörû volt, csupa csipke, és az a habkönnyû fátyol! MAMAÉ Fél doboz gyufám elment rá, és még az ujjamat is megégettem. de aztán eszembe jutott, hogy egy kis paraffinolajat öntök rá. Így végre elégett. nAGYMAMA (vigasztalanul) de hát holnap lesz az esküvõ. Moqueguából, Iquiquébõl, Aricából is jönnek meghívottak. Összevesztetek Joaquínnal? Az esküvõd elõestéjén, elvirita? ezért aggattuk tele a házat mirtusz- és rózsacsokrokkal? ezért készítjük már egy hónapja a süteményeket meg a tésztákat? Épp most hozták meg a tortát. MAMAÉ Háromemeletes? Mint Gustavo Flaubert regényében? Marcipánoszlopokkal és kis mandulaámorkákkal? Ó, attól még, hogy nem lesz esküvõ, jóízûen meg fogjuk enni. Biztos vagyok benne, hogy Máspoli, az olasz cukrász megint kitett magáért, õ mindig olyan kedves velem… nAGYMAMA de hát miért nem mondod el, mi történt? egymás elõtt sohasem volt titkunk. Miért égetted el a menyasszonyi ruhádat? MAMAÉ Mert már nem akarok férjhez menni. nAGYMAMA de hát miért? Tegnap este még olyan szerelmes voltál. Mit követett el Joaquín? MAMAÉ Semmit. csak rájöttem, hogy nem érdekel a házasság. Jobban szeretnék vénlány maradni. nAGYMAMA nem érdekel a házasság? engem te ne akarj becsapni, elvirita. Minden lány arra vágyik, hogy férjhez menjen, te sem vagy kivétel. egész gyerekkorunkban arról a napról álmodtunk, amikor majd megteremtjük a saját otthonunkat, próbáltuk kitalálni, milyen lesz a férjünk arca, neveket választottunk a gyerekeinknek. Már elfelejtetted? MAMAÉ Igen, édesem. ezt már mind elfelejtettem. nAGYMAMA nem felejtetted el, nem igaz. Nagymama és Mamaé csendben folytatják a beszélgetést. Belisario felemeli a ceruzát a papírról, elgondolkodik, erõsen koncentrál, s közben úgy beszél, mintha látná és hallaná õket: BeLISARIO A házakban, ahol majd élni fognak, olyan takaros rend lesz és olyan tisztaság, mint az angol konzul házában. A cselédlányaik mindig makulátlanul lesznek öltözve, gondosan kikeményített kötényt és csinos fejkendõt viselnek, s a nagymami és Mamaé hittanra járatják õket, és õket is leültetik maguk közé, amikor a család rózsafüzért imádkozik. S mindketten gondosan vigyáznak a szépségükre, hogy a férjeik továbbra is szerelmesek legyenek beléjük, és eszükbe se jusson megcsalni õket. S a fiaikat férfias férfiakká ne21

velik, a lányaikat pedig nõies nõkké. A nagymamának négy gyereke lesz, Mamaénak hat, nyolc… Újra írni kezd MAMAÉ Még csak nem is sejti, hogy nem megyek férjhez hozzá. Ma felkereste Isaíast, a szabót, hogy elhozza tõle a díszegyenruháját az esküvõre. Hogy fog csodálkozni, amikor a cselédek közlik vele, hogy ebbe a házba be nem teheti a lábát többé. nAGYMAMA (szégyenkezve) Megijedtél, elvirita? csak nem félsz a… csak nem félsz a nászéjszakától? (Mamaé nemet int a fejével) Akkor miért? Valami szörnyûnek kellett történnie, hogy az esküvõd elõestéjén így kitedd a võlegényed szûrét… MAMAÉ Megmondtam már. Meggondoltam magam. nem megyek férjhez. Se Joaquínhoz, se máshoz. nAGYMAMA Meghallottad Isten hívását? Zárdába vonulsz? MAMAÉ nem, nem érzek hivatást az apácaéletre. nem megyek férjhez, és zárdába se vonulok. Úgy élek, ahogy eddig. Hajadonként és függetlenül. nAGYMAMA Valami súlyos titkot takargatsz elõttem, elvira. Pártában maradni! Hiszen ennél borzalmasabb nem történhet egy lánnyal. nem te magad mondtad, hogy Hilaria néni magányosságától a hideg futkos rajtad? Férj nélkül, család nélkül, gyerek nélkül, kicsit hibbant is már. Olyan akarsz lenni, mint õ, úgy akarsz megöregedni, besavanyodva? MAMAÉ Jobb egyedül, mint rossz társaságban, carmencita. egyedül azt sajnálom, hogy a bácsiéknak bosszúságot okozok. Amelia néni és Menelao bácsi látták már az elégetett ruhámat? (A nagymama bólint) Milyen finom emberek. Még csak meg se kérdezték, miért égettem el. Pedig mennyi áldozatot hoztak, hogy a lehetõ legszebb legyen az esküvõm. Kiérdemlik a mennyországot a jóságos szívükkel… nAGYMAMA (megcsókolja az arcát) Te sohasem fogsz egyedül maradni, mint Hilaria néni. Mert ha én egyszer férjhez megyek, ha egy úriember elvesz valamikor, te odajössz hozzánk, és velünk fogsz élni. MAMAÉ Te is nagyon jó vagy, kedvesem. Megindultan megölelik egymást. Belisario feláll, a színpad elõterébe megy, a kezében egy halom papírral, és aggodalmas hangon mondja: BeLISARIO Szerelmi történet nem lesz, de romantikus igen. ez legalább világos. Ahogy te visszaemlékszel, s ahogy anyám is visszaemlékszik rá, õk ketten testi-lelki jó barátnõk voltak. Az együttélés hosszú évei alatt sem volt köztük soha semmilyen súrlódás vagy irigység. És féltékenység sem, még azokban az idõkben sem, amikor az égvilágon mindenen megosztoztak. (Kicsit kajánul feléjük fordul) Jó, nagypapán talán nem. de a gyerekeken igen, nem 22

igaz? (Körbejárja a nagymamát és Mamaét, fürkészve nézi õket) Te megszülted õket, nagymama, te pedig, Mamaé, vigyáztál rájuk, aggódva virrasztottál felettük. Te adtad a szájukba a cumisüveget, te pelenkáztad õket, te álltál õrt a bölcsõjük mellett, és te maradtál velük otthon, amikor a nagypapáék színházba, moziba vagy valami mulatságba mentek, amikor még megengedhették maguknak ezt a luxust. (Az íróasztalhoz megy, leteszi a papírokat és a ceruzát. Feltûri a nadrágját, ahogy a gyerekek teszik, mielõtt átlábalnak egy patakon, és hirtelen ugrálni kezd, szökdécselve, mintha búgócsigát táncoltatna vagy sántaiskolát játszana) de a legtürelmesebb, a lehetetlenségig türelmes a jogászpalántával voltál, a család reménybeli megmentõjével, Mamaé, ott Bolíviában. Belisario monológja közben Agustín és César bejön az utcai ajtón. Megcsókolják a nagymamát meg a húgukat, és odamennek Mamaéhoz is, hogy üdvözöljék, aki, amikor meglátja õket, udvariasan elmosolyodik, és mélyen meghajlik elõttünk. Gyengéden megsimogatják. Mamaé hagyja, de hirtelen felkiált MAMAÉ Éljen Heródes! Éljen Heródes! Jaaaaaaajjj! Belisario közben tovább írt, de amikor Mamaé azt kiáltozza, hogy Éljen Heródes!, a taglejtéseibõl ítélve remekül szórakozik. Lelkesülten fészkelõdik a székén, valósággal repes, és olykor megszakítja a munkáját, hogy Mamaét nézze és utánozza a mozdulatait, például kezével a nyaka felé sújt, mintha le akarna nyakazni valakit nAGYMAMA Hallgass már, elvira, ne ordíts ilyen eszeveszetten. Micsoda butaság ez, azt visítozni: Éljen Heródes! – valahányszor a gyerekeim meglátogatnak. (A gyerekekhez) Jaj, gyermekeim, Mamaé mellett, aki a holdon él meg a férjem mellett, aki már semmire sem emlékszik, nem tudom, mi lesz velem. Megnézem, felkelt-e már Pedro. Épp csak ledõlt egy percre. Kimegy. A három gyermek körbeveszi Mamaét MAMAÉ Az egész történelemben õ a kedvencem. Mindet megölette, az utolsó szálig. Én is megöletném õket, mindet, írmagnak se hagynék belõlük egyet sem… cÉSAR (a fivéréhez) Te meg még be akartad hozni a kicsiket a kocsiból, hogy köszönjenek a papáéknak. MAMAÉ Mert gyûlölöm õket! És tudjátok, miért? Azért az ezer meg ezer összecsinált pelenkáért. AGuSTÍn (megsimítja a haját) egész életed azzal telt el, hogy mások gyerekeire vigyáztál, míg a végén megutáltad a kisgyerekeket. 23

MAMAÉ Azért a milliónyi összehányt partedliért, a könnyükért, a nyálukért, a taknyukért, amit nem tudnak letörölni, azokért a koszos, folyton sebes térdeikért. Mert nem hagyják a nagyokat enni, mert neveletlenek és rendetlenek az asztalnál. Mamaé harag nélkül beszél, közben meg-meghajol és mosolyog, azt a benyomást kelti, hogy nem hallja vagy nem akarja megérteni a szavakat, amiket mondanak neki AMeLIA Ha meggondolom, hogy amikor Belisariónak bárányhimlõje volt, kiparancsolt a szobából, mert õ akart aludni a fiammal. MAMAÉ Mert hangosak, rendetlenek, mindent összetörnek, összepiszkítanak, tönkretesznek. BeLISARIO (megszakítja a munkáját) egész nap azzal a fekete kulimásszal kenegettél, amit annyira utáltam, Mamaé. egy centimétert se hagytál szabadon rajtam. És végig fogtad a kezemet, és meséket mondtál, hogy lekösd a figyelmemet, hogy ne vakarózzak. de így is sikerült elcsúfítanom magam, Mamaé! MAMAÉ Önzõ kis hólyagok, senkit sem szeretnek. Basák, akiknek minden óhaját és szeszélyét ki kell elégíteni. ezért aztán, mint Heródes, mindet. Úgy, úgy! cÉSAR És amikor Arequipéban meghívtam az osztálytársaimat, Mamaé? Mind a harmincunknak teát készítettél! nekem aztán esküdözhetsz égre-földre, nem hiszem el, hogy gyûlölöd a gyerekeket. Amelia int Agustínnak, s egy kicsit odébb húzódik vele. Belisario az asztalnál ülve érdeklõdõ arccal nézi kettejüket, miközben beszélgetnek AMeLIA Beszélni akarok veled, Agustín. AGuSTÍn Mondjad, kishúgom. AMeLIA csak azt akarom mondani, hogy... nem bírom tovább. César meghallja, hogy mit mondott Amelia, és odamegy hozzájuk. Mamaé elszenderedik cÉSAR Mi a baj, Amelia? AMeLIA Teljesen kivagyok. Vegyetek fel egy cselédlányt. AGuSTÍn Ha megtehettük volna, már rég felvettünk volna. Abban maradtunk, hogy segítünk Belisariónak, hogy befejezhesse a tanulmányait, a házat pedig te tartod rendben. AMeLIA Tudom. de nem bírom tovább, Agustín. Túl sok ez egyetlen embernek. Ráadásul, meg fogok hibbanni ebben a kifordult világban. Papáék és Mamaé 24

nagyon megöregedtek. Papa már semmire sem emlékszik. ebédet kér, amikor éppen befejezte az ebédet. És ha nem járok a kedvében, mama sír. cÉSAR Beszélj halkabban, Amelia, meg ne hallja Mamaé. AMeLIA Ha meghallja is, egy szót sem ért belõle. neki egész máshol van a feje. (Mamaéra néz) Vele még rosszabb a dolog, césar. Én türelmes vagyok vele, én nagyon szeretem. de mindennek van határa. Olyan, mint egy pólyás baba, ti is látjátok. naphosszat az összecsinált bugyijait, pendelyeit mosom, egy rémálom. Amellett fõzök, söprök, vasalok, ágyat húzok, mosogatok. nem bírom tovább. cÉSAR (Agustínhoz) Talán tényleg elkelne egy cselédlány… AGuSTÍn Pompás, öcskös. Vegyünk fel egyet. Gondolom, te fizeted. cÉSAR Mi ez a gúnyos hang, Agustín? Tudod, milyen pocsék helyzetben vagyok. AGuSTÍn Akkor hagyd ezt a hülyeséget a cselédlánnyal. Tudod te egyáltalán, mibe kerül ennek a háznak a fenntartása? Vettél már ceruzát a kezedbe, kiszámoltad? Lakbér, piac, víz, villany, rendõri bejelentés, orvosok, orvosságok, a háromezer Ameliának s a többi. Mennyi ez eddig? Tizennégy- vagy tizenötezer sol havonta. Te mennyit adsz ebbe bele, siránkozó Jeremiás? Kétezer solt! Joaquín jön be, halkan, mint egy kísértet, ugyanabban az uniformisban van, mint a darab elején. Leül Mamaé mellé cÉSAR Azt a kétezer solt is csak a legnagyobb erõfeszítések árán tudom elõteremteni! A keresetem semmire se elég, te is tudod, hogy el vagyok adósodva. négy gyerekem van, Agustín! A két kicsit kénytelen voltam az idén állami iskolába adni, ahova együtt járnak a néger meg a mesztic gyerekekkel… MAMAÉ (kinyitja a szemét) Mesztic gyerekekkel… Ott, minden délután, abban az órában, amikor a napszámosok megjönnek az haciendákról. A meszticek és négerek negyedében. A La Mar telepen. AMeLIA Azt a háromezer solt, amit tõled kapok, Agustín, nem magamra költöm. Belisario tanulmányaira kell. Én még egy zsebkendõt sem veszek magamnak. Hogy ne verjelek nagyobb költségekbe, a dohányzásról is leszoktam. BeLISARIO (a nézõtér felé fordulva, eltúlzott gesztusokkal) Én, állásba? ezt felejtsd el, mama! Mi lenne a paragrafusokkal? A jogszabályokkal? Az alkotmányos elõírásokkal? A szerzõdésekkel? Az írott joggal meg a szokásjoggal? nem te akartad, hogy híres ügyvéd legyek, aki majd segít a nagypapáéknak meg neked meg a bácsiéknak is? na de ahhoz több pénz kell, könyvekre! Micsoda cinikus fráter tudtál te lenni, Belisario. AGuSTÍn dolgozhatna félállásban is, Amelia. Ahogy sok száz más egyetemista. Tudod, hogy mindig segítettelek benneteket, a fiadat is meg téged is, a férjed hülye halála óta. de most nagyon komolyra fordult a dolog, és Belisario már felnõtt férfi. engedd, hogy munkát keressek neki... 25

cÉSAR nem, Agustín, Ameliának igaza van. csak fejezze be az egyetemet. nehogy õ is úgy járjon, mint én. A munka miatt abbahagytam a tanulást, és nézd meg, mi lett belõlem. Belisario mindig osztályelsõ volt. Biztos, hogy sokra fogja vinni. Most az a legfontosabb, hogy diplomát szerezzen, hiszen a mai világban... A hangja suttogássá halkul, miközben Mamaé hangja felerõsödik MAMAÉ Sokszor átvágtunk azon a telepen, amikor Menelao bácsival és Amelia nénivel a tengerpartra mentünk. A négerek, a meszticek meg az indiánok körénk sereglettek, alamizsnát kéregettek. Benyújtogatták a kezüket a kocsiba, Menelao bácsi pedig azt mondta: Pfuj, micsoda mocskos körmök! Én féltem tõlük. La Mar messzirõl szépnek látszik, szalmakunyhóival és homokos utcáival. de közelrõl szegény, piszkos, büdös, és tele van kóbor kutyákkal. Szóval ott találkoztatok. JOAQuÍn Igen, ott. La Marban. Minden délután. Ott találkoztunk, onnan néztük a naplementét. A három testvér beszélgetése felerõsödik AGuSTÍn Természetesen mindenkinek igaza van. nekem is. Mi volna, ha azt mondanám: halálosan unom, hogy egy nyomorúságos panzióban lakom, hogy autóbuszon járok, hogy nem tudok megházasodni, mert amióta csak dolgozom, a fizetésem fele arra megy el, hogy a papáékat, Ameliát meg az unokaöcsémet segítem. Halálosan unom, hogy nem mehetek el egy jó étterembe, hogy nem tudok nyaralni menni, hogy nem tudom rendbe hozatni az öltönyeimet. S mivel ezt mind halálosan unom, nem adok haza többet, csak kétezer solt havonta. Mint te. Mi volna akkor a papáékkal, Mamaéval, meg a tárgyalótermek majdani géniuszával? AMeLIA ne gúnyolódj, Agustín! A fiamból igenis híres ügyvéd lesz, kiterjedt klientúrával, és vagyonokat fog keresni. Én addig nem engedem dolgozni, amíg be nem fejezi a tanulmányait! Õ nem lesz egy terepszínû senki, belõle nem lesz egy csõdtömeg. AGuSTÍn Mint belõlem, ugye? MAMAÉ Szóval te délutánonként, az õrségváltás után, miközben én úgy vártalak, rózsafüzért rózsafüzér után pergetve, hogy gyorsabban múljon az idõ, odasiettél hozzá, La Marba, és izzó szavakat súgtál a fülébe. JOAQuÍn Bakamári, szerelmem, milyen erõs és mégis milyen gyengéd a kezed. Tedd ide, a halántékomra. egész délelõtt lovagoltam, forr a vérem. Masszírozd meg egy kicsit a fejem, frissíts fel. Így. Ó, de jó, olyan, mintha egy virágcsokorba dugnám az arcomat. BeLISARIO Te aztán nem sokat gondolsz rólam, Agustín bácsi. 26

cÉSAR Hallgassatok már, ne kezdjétek megint. elég az örökös huzakodásból; minden áldott nap ugyanazon veszekszünk. Miért nem gondolkodtok el inkább a javaslatomon? AMeLIA Én gondolkodtam rajta, césar. És azt hiszem, elfogadom. eleinte nem akartam, de most már belátom, igazad van. cÉSAR Pompás, Amelia. ez lesz a legjobb megoldás. (Mamaéra néz) Õ már kívül van ezen a világon, észre se veszi, ha valami megváltozik körülötte. Ha többet pihensz, a papáékra is jobban oda tudsz figyelni. nyugodtabban fogtok élni ebben a házban. Még az is lehet, hogy Mamaé is jobban fogja érezni magát, mint itt. Joaquín megragadja Mamaé kezét, és szenvedélyesen megcsókolja JOAQuÍn Van valamid, amit még a kezednél is jobban szeretek rajtad, carlota. MAMAÉ (félénken) Mit, Joaquín? Mi az, amit a legjobban szerettél abban a nõben? AGuSTÍn Szóval, bedugjuk Mamaét egy öregotthonba, és egykettõre meg lesz oldva minden. nincs ennél egyszerûbb. Ti persze a San Isidro Öregotthonra gondoltok, ahol Augusta néni is volt, ami egy magánintézet. Ott biztosan jó dolga lenne. Tiszta, rendes hely, ott éjjel-nappal ápolónõk vigyáznak a kis öregekre, még a kertbe is kiviszik õket sétálni. Meg filmvetítés is van minden héten, ugye? (Maró gúnnyal) Tudjátok ti, mibe kerül egy ilyen hely? JOAQuÍn A nyakadat. engedd, hogy megcsókoljam, engedd, hogy érezzem az illatát. Így, így. Hadd csókoljam meg a füled is, hadd dugjam be a nyelvem ebbe a langyos kis fészekbe, hadd harapdáljam ezt a rózsaszínû kis cimpát. ezért szeretlek, Bakamári. Mert tudod, hogy kell nekem gyönyört szerezni. nem olyan vagy, mint elvira, az a sápkóros játék baba, az az ügyefogyott kis csitri, aki azt hiszi, az a szerelem, hogy egy Federico Barreto nevû holdkóros verseit olvassuk. AGuSTÍn Mamaé nem megy a San Isidróba. A Beneficencia Öregotthonba megy, az ingyenes. Ti nem ismeritek azt a helyet. Én viszont vettem a fáradságot, és megnéztem, milyen. Férfiak-nõk egymás hegyén-hátán, merõ mocsokban. Szinte meztelenül. Megeszik õket a tetvek, a földön alszanak, zsákokon. Ráadásul a Santo cristo negyedben van, a temetõ mellett, a kis öregek álló nap csak temetéseket néznek az ablakból. Oda akarjátok vinni Mamaét? MAMAÉ (vigasztalanul, a sírással küszködve) Még nem voltunk összeházasodva, Joaquín. nem engedhettem, hogy tiszteletlenül viselkedj velem! Te magad is kevesebbre becsültél volna. elsõsorban temiattad tettem. Hogy olyan feleséged legyen, aki miatt nem kell szégyenkezned. cÉSAR Miért, azt hiszed, itt jó Mamaénak? Te nem érzed ezt a szagot, Agustín? nem te magad mondtad, hogy valahányszor egy csésze tejet meg akarsz inni ebben a házban, felfordul a gyomrod? nem rosszakaratból javaslom az öreg27

otthont, hanem hogy tehermentesítselek anyagilag. Én ugyanúgy szeretem Mamaét, mint te. MAMAÉ de hát mi rossz volt azokban a versekben? Abban az idõben ez volt a szokás. Az ember szerelmes volt és verseket olvasott. ez volt a szokás az úrilányok és az úriemberek közt, Joaquín. nem igaz, hogy Federico Barreto holdkóros volt. nagy költõ volt. Minden tacnai lány megpukkadt az irigységtõl, amikor ráírta azt a verset a legyezõmre. AMeLIA (Agustínhoz) Azt hiszed, bennem nincs érzés? Én fürdetem, én fektetem, én öltöztetem, én etetem, ne felejtsd el. de… igazad van. Oda nem vihetjük Mamaét. A mama különben sem egyezne bele soha. JOAQuÍn Belõlünk ragyogó pár lehetett volna, Bakamári. Milyen kár, hogy már férjnél vagy! Az a frigid kisangyal viszont... Vajon ki tud-e majd elégíteni, ha, mint most is, elönt a forró láva idebent? (A fülébe súgja) Megmondjam, mit fogok csinálni elvirával, ha majd a feleségem lesz? MAMAÉ (befogja a fülét) nem akarom hallani. Hallgass, hallgass! cÉSAR Jól van. nem mondtam semmit. Felejtsük el az öregotthont. Én próbálok segíteni, ötleteket adok. Ti pedig mindent megtesztek, hogy a végén én érezzem rossznak magamat. JOAQuÍn Szép lassan levetkõztetem, ezzel a két kezemmel. Leveszem róla a fátylat, a ruhát, az alsószoknyáját, a melltartóját. A harisnyáját. A bugyiját. Lassan, nagyon lassan, és közben nézem, hogyan pirul el mindjobban és jobban, lesem, hogyan akad el a szava, hogyan jön olyan mélységes zavarba, hogy már azt se tudja, mit csináljon, hova nézzen. nincs izgatóbb, mint egy félelemtõl és szégyentõl reszketõ kislány. AGuSTÍn Térj vissza a földre, césar. Átgondolatlan ötletekkel nem fogod megoldani a kérdést. Ha ezek helyett az irreális elképzelések helyett ötven librával többel járulnál hozzá a ház költségeihez, azzal valóban segítenél. Belisario, aki az íróasztalánál ült és hol írt, hol a testvéreket és Mamaét meg Joaquínt hallgatta vagy figyelte, most ásítozni kezd. Látszik rajta, hogy álmos, hogy egyre kedvetlenebbül dolgozik JOAQuÍn És valahányszor a testének egy-egy újabb felülete bújik elõ a ruha alól, lúdbõrösen a félelemtõl, én odahajolok hozzá, megszagolgatom, megízlelgetem, felgyújtom a csókjaimmal. Féltékeny vagy, Bakamári? elképzeled, ahogy az ajkammal, a szememmel, a kezemmel végigpásztázom azt a gyönge kis testecskét? Látod magad elõtt, ahogy csukott szemmel reszket? Féltékeny vagy? Azt akarom, hogy féltékeny legyél, carlota. MAMAÉ egy szavadat se hallom. Befogom a fülem, és nem hallak. Behunyom a szemem, és nem látlak. Bármennyire szeretnél is, nem tudsz megbántani, nem tudsz lerántani a magad közönséges szintjére. Jaj, te bolond kis fejecske… 28

A fejét csapkodja, bünteti magát a látomásaiért AMeLIA Hagyjátok abba, jön a papa. Bejön nagypapa és nagymama. Agustín és César odamennek hozzájuk és megcsókolják az apjukat. Belisario leteszi a tollat, az egyik karjára hajtja a fejét, hogy pihenjen egy kicsit BeLISARIO (ásítozva) A föld attól még tovább forog, hogy nem tudsz befejezni egy történetet. Jobb lesz, ha alszol egy kicsit, Belisario. nAGYPAPA Fölösleges volt az ijedség, gyerekek. Tökéletesen jól vagyok, az a… az a rabló végül is semmit sem csinált. de arra legalább jó volt, hogy meglátogattatok. Hetek óta nem jártatok erre. cÉSAR de hiszen tegnap egész délután itt voltunk, papa… JOAQuÍn Aztán pedig, amikor már nem védekezik tovább, amikor már tetõtõl talpig iszamós a csókjaimtól, rákényszerítem, hogy õ is levetkõztessen engem. Ahogy te szoktál. Megtanítom engedelmeskedni. Beidomítom, mint a lovamat; hogy velem szelíd legyen, de másokkal rúgós, goromba. S miközben vetkõztet, rád fogok gondolni. Arra a sok mindenre, amit te szoktál velem csinálni. ettõl még vadabbul nyargal majd a vérem. nagyon sokáig fogom szeretni és közben rád gondolok, közben téged foglak szeretni, carlota. Megsimogatja Mamaé mellét MAMAÉ ne, ne, eredj, menj innen, távozz, nem engedem, álmomban sem, úgy sem, hogy a feleséged vagyok. Amelia néni! Menelao bácsi! carmencita! Jaaaaaaajjj! Jaaaaaaajjj! Joaquín, mosollyal az arcán, eltûnik. A három testvér és a nagyszülõk, meghallva a kiáltozást, Mamaéra néznek nAGYMAMA Mi bajod van, Mamaé? Miért ordítasz ilyen megszállottan? MAMAÉ (kifulladva, szégyenkezve) Azt álmodtam, hogy a võlegényem meg akarja fogni a mellemet. ezek a tolakodó chileiek! Még az ember álmában is tiszteletlenek! ezek a chileiek! Elborzadva keresztet vet. Belisario közben elaludt a papírjai fölött. A ceruza kihull a kezébõl és leesik a földre. Hallani, ahogy horkol

VÉGe AZ eLSÕ FeLVOnÁSnAK 29

MARIO VARGAS LLOSA

30

MÁSOdIK FeLVOnÁS

Amikor felmegy a függöny, nagypapa és nagymama a vasárnapi misét hallgatják a ház nappalijában levõ öreg rádiókészüléken. A pap elnyújtott hangon kántál a készülékben, s a megfelelõ pillanatokban nagymama és Mamaé térdet hajtanak, és keresztet vetnek. A nagypapa közönyösen hallgatja a misét. Néha hallani, ahogy a villamos elhalad odakint. Amelia az asztalt teríti az ebédhez: a rádiós misére ügyet sem vetve ki-be járkál. Íróasztalánál Belisario most ébred fel álmából. Ásít, megdörzsöli a szemét, újraolvas egy már megírt szövegrészt. Ebben a pillanatban visszaemlékezik valamire vagy eszébe jut valami, amitõl izgatottan fölugrik, megragadja a kisszéket, amin mostanáig ült, és a háttámlájára támaszkodva, mint egy járni nem tudó aggastyán, apró ugrásokkal vonszolni kezdi magát, át a színpadon (pontosan úgy, ahogy késõbb Mamaétól fogjuk látni) BeLISARIO Mikor a nagypapát kirabolták, te még tudtál járni? Tudtál járni, Mamaé? Igen, tudtál, a kis faszékeden, mint egy kisfiú, aki a széken hintalovazik. A szobádból a mosdóba, a mosdóból a karosszékbe, a karosszékbõl az ebédlõbe, az ebédlõbõl a szobádba: ez volt a te világod földrajza. (Elgondolkodik. Megismétli, kedvtelve ízlelgetve a mondatot) A világod földrajza, Mamaé. ez jó, Belisario! (Az íróasztalához szalad, és ír. Aztán harapdálni kezdi a ceruzát, ahogy az emlékeit felidézi) Hát persze hogy akkor még jártál. Azóta nem álltál többé lábra, amióta a nagypapa meghalt. „Észre sem vette”, mondta az anyám. „nem is érti”, mondta césar bácsi, Agustín bácsi. (Mamaéra néz) nem vetted volna észre, hogy egy fantommal több van ebben a kísértetházban? dehogynem vetted észre, Mamaé! (Gyorsan lejegyez néhány mondatot a papírjaira) nagyon szeretted a nagypapát, ugye, Mamaé? Mennyire és hogyan szeretted? És az a levél? És az a kegyetlen verés? És az a rosszéletû camanái indián lány? A tacnai kisasszony meséiben mindig volt valami kapcsolat az úr, a levél meg a között az indián lány között. Mi volt e mögött a nagyon titokzatos, nagyon botrányos, nagyon bûnös történet mögött, Mamaé? Titokzatos, botrányos, bûnös! ez jó! ez jó! (Dühödten írni kezd) AMeLIA (már kiszedte a levest) ebéd! A mise véget ért, a rádióban most reklám következik, a Sublime csokoládé hirdetései. Amelia elzárja a rádiót. Nagypapa és nagymama asztalhoz ülnek. A nagypapa nagyon levertnek látszik. Mamaé hatalmas erõfeszítéssel feláll a karosszékébõl, egy apró lépést tesz. Amelia odafut, hogy megfogja AMeLIA el akarod törni a lábad? Hová mégy a széked nélkül, Mamaé? 31

Karon fogva az asztalhoz vezeti MAMAÉ A templomba akarok menni. Imádkozni. A misére, gyónni. Torkig vagyok a rádión hallgatott misékkel. nem ugyanaz. Még ha a pap azt mondja is, hogy ugyanaz. nem ugyanaz. Az ember figyelme ellankad, nem veszi komolyan a misét. Mamaé és Amelia leülnek. Enni kezdenek nAGYMAMA Hacsak a férjem el nem visz a hátán, Mamaé. A kisszékeddel órákig is eltartana, mire odaérnél a Fátima-templomba. (Nagypapához) emlékszel, Pedro, hogy vittél át minket a hátadon, a gázlón, amikor meglátogattunk camanában? Mennyit visítoztunk! A nagypapa kedvetlenül bólint AMeLIA Mi van veled, papa? Ma ki se nyitottad a szádat. nAGYMAMA Beszélek hozzád, te meg csak bólogatsz, mint valami vásári bábu. Tisztára megbolondítasz. nem vagy jól? nAGYPAPA nem, kedvesem, semmi bajom sincs. Jól vagyok. csak meg akartam enni ezt a… ketyerét, mielõtt kihûl. AMeLIA A levest, papa. nAGYMAMA Micsoda szokás ez, mindent ketyerének hívni… Ha elfelejted a nevét, kérdezz rá. nem látod, hogy leves? MAMAÉ ez egy moslék. nAGYPAPA (nagy erõfeszítéssel beszél) dehogy, nagyon finom. Talán egy csipetnyi só még elkelne bele. BeLISARIO (felemeli a fejét a papírjairól) Mindent finomnak talált, mindent ketyerének hívott, mindent sótlannak gondolt. egy ember, aki soha életében semmire sem panaszkodott, kivéve, hogy nincs munkája, meg hogy megöregedett. A nagymama fél évszázados házasságuk alatt egyszer sem hallotta, hogy felemelte volna a hangját. Hogy azt a camanái indián nõt úgy összeverte, több mint felfoghatatlan, Mamaé. A só az egyik mániája volt az utolsó éveiben. A tejeskávéba, a süteménybe is sót tett. És mindenre azt mondta, hogy: nAGYPAPA csodálatos! csodálatos! Belisario újra íráshoz lát nAGYMAMA Már tudom, mi a te bajod, Pedro. Azelõtt kijártál sétálni, hogy megnézd, megvan-e még a világ. A gyerekeid meg eltiltottak az egyetlen szórakozástól, ami még megmaradt neked. AMeLIA Úgy mondod, mintha rosszindulatból tettük volna, mama. 32

nAGYPAPA Talán panaszkodom valamire? nAGYMAMA Jobb volna, ha panaszkodnál. nAGYPAPA na jó, hogy kedvedre tegyek, ma egész nap feleselni fogok veled. Minden szavadba belekötök, kedvesem. nAGYMAMA Én nem akarok veszekedni veled, fiacskám. Azt hiszed, jó ez nekem, hogy így látlak, négy fal közé bezárva? Tudod, mit? ebéd után járunk egyet a háztömb körül. Remélem, nem árt meg a visszereimnek. Amelia feláll és összeszedi a tányérokat AMeLIA nem etted meg a levest, Mamaé. MAMAÉ Levest? ez nem leves, ez veszett kutyáknak való kotyvalék. AMeLIA (kifelé menet) Abból a pénzbõl, amit a bátyáimtól kapok, kész csoda, hogy mindennap ebédet meg vacsorát tudok adni nektek. nAGYMAMA Templomba menni... Milyen szép is volt, Mamaé, emlékszel? egyszer a Fátimába, másszor a Karmelitákhoz. emlékszel, egyszer a mirafloresi templomba is elmentünk. Minden sarkon meg kellett állnunk, mert kiugrott a szívünk. MAMAÉ nem tudom megszokni, hogy a mandinkák egész mise alatt énekelnek és táncolnak, mintha bálban lennének. Micsoda eretnek népség! AMeLIA (bejön, az ebéd második fogásával. Kitálal a nagypapának, a nagymamának meg Mamaénak és leül) Mandinkák? A mirafloresi templomban? MAMAÉ A La Mar-i templomban. AMeLIA A mirafloresiben, Mamaé. nAGYMAMA Tacnáról beszél, gyermekem. Azokról az idõkrõl, amikor te még nem éltél. La Mar. egy bennszülöttek meg négerek lakta negyed, a külvárosban. Festettem egy-két akvarellt La Marról, amikor még Modesto Molina mesterhez jártam festészetet tanulni... AMeLIA És Mamaé egy bennszülöttek meg négerek lakta negyedbe járt misét hallgatni? nAGYMAMA nem is egyszer oda mentünk a vasárnapi misére. Volt ott egy deszkából meg gyékénybõl összetákolt kápolnácska. Miután kiadta az útját a võlegényének, Mamaé a fejébe vette, hogy vagy La Marba jár templomba, vagy soha többé nem hallgat misét. És makacs volt, mint az öszvér. MAMAÉ (továbbra is a gondolataiba merülve) Venancio atya azt mondja, nem bûn énekelni és táncolni a misén. Hogy Isten megbocsátja nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. ez is amolyan modern papocska… nAGYMAMA Érdekes volt, mozgalmas volt, nem igaz, Mamaé? A misék, a kilencedek, a húsvéti keresztút, a körmenetek. Hála a vallásnak, mindig volt mit csinálni. Az ember jobban életközelben volt. nem ugyanaz négy fal között imádkozni, nagyon igazad van. Más, amikor a többiekkel együtt szolgálunk Istennek. ezek a visszerek… (A nagypapára néz) Veled éppen a for33

dítottja történt, mint azokkal a féktelen ifjakkal, akik fiatal korukban az ateistát játsszák, öreg korukra viszont ájtatosak lesznek. AMeLIA Igaz is, papa. Te sosem hiányoztál a misérõl, pénteken sosem ettél húst s évente többször is áldoztál. Miért változtál meg? nAGYPAPA nem tudom, mirõl beszélsz, lányom. nAGYMAMA Bizony nagyon megváltoztál. egy idõ után elhagytad a templomba járást. A végén csak azért jöttél el, hogy elkísérj minket, Mamaét meg engem, Úrfelmutatáskor le sem térdeltél. Itthon pedig, amikor rádión hallgatjuk a misét, még csak keresztet sem vetsz. Már nem hiszel Istenben? nAGYPAPA nem is tudom. Olyan furcsa… nem gondolok rá, nem érdekel. nAGYMAMA nem érdekel, hogy van-e Isten? nem érdekel, hogy van-e túlvilág? nAGYPAPA (tréfálkozni próbál) Talán az évek során elvesztettem a kíváncsiságomat. nAGYMAMA Micsoda butaságokat beszélsz, Pedro. Mi vigaszunk volna, ha nem volna Isten, ha nem volna túlvilág? nAGYPAPA Jó, akkor van Isten, és van túlvilág. Ilyen semmiségeken nem fogunk összeveszni. MAMAÉ Viszont õ a legjobb gyóntató, akit ismerek. (Nagymamához, aki csodálkozva néz rá) Venancio atya! Olyan szépen beszél, az embert betakargatja, elvarázsolja a szavaival. Venancio atya, a miatt a camanái indián nõ miatt és a miatt az átkozott levél miatt halálos bûnt követtem el. A szájához kapja a kezét, megrémülve a saját szavaitól, s a nagyszülõkre és Ameliára néz. Õk azonban a tányérjaikkal vannak elfoglalva, mintha nem is hallották volna, mit mondott. Belisario viszont abbahagyja az írást, felkapja a fejét, és végtelenül kíváncsi arcot vág BeLISARIO Az biztos, hogy a kisasszony a legcsekélyebb kétséget sem táplálta Isten léte és az igaz vallás: az apostoli római katolikus vallás iránt. Biztos, hogy mindig teljesítette az egyházzal szembeni kötelességét, azon a láthatatlan és egyszerû módon, ahogy a csillagok mozognak a világmindenségben: misére járt, áldozott, imádkozott és gyónt. Mamaé hallatlan erõfeszítéssel odamegy Belisarióhoz és letérdel elõtte, mintha egy gyóntatószékben lenne MAMAÉ Bocsáss meg nekem, Venancio atya, vétkeztem. BeLISARIO (megáldja) Mikor gyóntál utoljára, leányom? MAMAÉ Két hete, atyám. BeLISARIO És mivel bántottad meg Istent ebben a két hétben? MAMAÉ Hagytam, hogy elragadjon az indulat, haragudtam, atyám. BeLISARIO Hányszor? 34

MAMAÉ Kétszer. elõször múlt kedden. Amelia a vécét pucolta. Sokáig vacakolt vele, nekem pedig sürgõsen ki kellett volna mennem. Szégyelltem megkérni, hogy jöjjön ki. Ott volt carmen és Pedro is, nem akartam, hogy megtudják, hogy vécére akarok menni. Úgyhogy megpróbáltam úgy tenni, mintha semmi bajom sem volna: „Siess már azzal a vécével, Amelia.” Õ meg ráérõsen takarított tovább. Már rosszul voltam, görcseim voltak, kivert a hideg veríték. Akkor gondolatban sértegetni kezdtem: „Hülye!” „Tetû!” „Átkozott!” „Savanyúsári!” BeLISARIO És a második alkalommal, leányom? MAMAÉ Az a Júdás-lelkû kiborította a kölnivizes üvegemet. Ajándékba kaptam. A család nincs jó anyagi helyzetben, atyám, az a kölni komoly ajándéknak számított. nekem semmim sincs, csak amit az unokaöccseimtõl kapok, karácsonyra meg a születésnapomra. Úgy örültem annak a kölninek! Finom illata volt. A Júdás-lelkû kinyitotta az üveget és beleöntötte a mosdóba. Mert nem akartam elmesélni neki egy mesét, Venancio atya. BeLISARIO A Júdás-lelkû én voltam, Mamaé? MAMAÉ Igenis, atyám. BeLISARIO Meghúztad a fülemet? Megvertél? MAMAÉ Én sohasem verem meg. nem az én unokám. Én csak egy nagynéni vagyok, a kocsi ötödik kereke... Amikor megláttam az üres üveget, olyan düh fogott el, hogy bezárkóztam a vécébe és ott, a tükör elõtt, csúnya szavakat mondtam ki, atyám. BeLISARIO Milyen csúnya szavakat, lányom? MAMAÉ Szégyellem elismételni õket, Venancio atya. BeLISARIO Még ha szégyelled is. ne légy gõgös. MAMAÉ Megpróbálom, atyám. (Emberfeletti erõfeszítéssel) Átkozott legyen az a gyerek, hogy a rosseb ott egye meg! A kis szaros! A kis szaros! Taknyos, szaros kölyök! BeLISARIO Mi más bûnt követtél el, leányom? MAMAÉ Háromszor hazudtam, atyám. BeLISARIO Súlyos hazugságok voltak? MAMAÉ Többé-kevésbé, atyám. nAGYMAMA (az asztaltól) Mit mondasz, elvira? MAMAÉ Hogy elfogyott a cukor. (Belisarióhoz) egy egész csomaggal volt, de én eldugtam. Hogy pénzt szedjek ki carmenbõl. Akkor mondtam a második hazugságot. nAGYMAMA Miért te mennél cukrot venni? Hagyd, majd Amelia megveszi. MAMAÉ Én megyek, és kész. Szeretnék mozogni kicsit. (Belisarióhoz) nem volt igaz, nagyon nehezen járok. Fáj a térdem, az egyensúlyom is elég labilis. BeLISARIO de miért hazudtál, leányom? MAMAÉ Mert csokoládét akartam venni magamnak. Már napok óta nagyon kívántam. Összefutott a nyál a szájamban, ahogy azt a Sublime-reklámot hallottam a rádióban. 35

BeLISARIO nem lett volna könnyebb, ha nagypapától kértél volna öt solt? MAMAÉ Õ nagyon szegény, atyám. A fiai tartják el, és õk is nagyon rossz anyagi helyzetben vannak. Szegény hetekig használja egy-egy borotvapengéjét, minden áldott reggel tudom is én, mivel feni ki õket. Ruhát évszázadok óta senki sem vásárol a házban. Amiket megörököltünk, azokat ma már nem veszik fel az unokaöccseink. Hogy kérhettem volna pénzt csokoládéra? Úgyhogy elmentem a boltba, vettem egy Sublimét, és még az utcán megettem. Amikor hazaértem, visszatettem a polcra a cukros dobozt, amit eldugtam. ez volt a harmadik hazugság, atyám. BeLISARIO Túlságosan büszke vagy, leányom. MAMAÉ Abban nincs semmi rossz. Büszkének lenni nem bûn. A beszélgetés közben helyet cserélnek, felveszik azt a szokásos formát, amikor Mamaé mesét mond a kisfiúnak BeLISARIO Én azt hiszem, hogy bûn, Mamaé. Leoncio testvér azt mondta a hittanórán, hogy a büszkeség volt az elsõ bûn, Lucifer bûne. MAMAÉ Jó, talán bûn. de a tacnai kisasszonyt a büszkeség tartotta életben, érted? elviselni a csalódásokat, a magányt, hogy annyi minden nincs meg az életében. Büszkeség nélkül nagyon sokat szenvedett volna. És különben is, ez volt mindene. BeLISARIO nem értem, miért tartod olyan nagyra a büszkeséget. Ha szerette a võlegényét, õ pedig bocsánatot kért tõle, amiért megcsalta azzal a rossz nõvel, nem lett volna jobb megbocsátani és hozzámenni feleségül? Mire volt jó az a nagy büszkeség? Hiszen vénlány maradt, nem? MAMAÉ nagyon kicsi vagy még, te ezt még nem érted. A büszkeség az ember legfontosabb kincse. Az minden ellen megvédi az embert. Ha egy férfi vagy egy nõ elveszíti a büszkeségét, rongy lesz belõle, akire bárki rátaposhat. BeLISARIO de hisz ez nem mese, ez prédikáció, Mamaé. A mesékben dolgoknak kell történniük. Sose mondasz érdekes részleteket. Például: nyúlkált-e néha illetlen helyekre a tacnai kisasszony? MAMAÉ (rémülten felugrik) nem, dehogyis nyúlkált. (Még rémültebben) Illetlen… mit mondtál? (Elborzadva) Illetlen mikhez, micsodákhoz? BeLISARIO (röstelkedve) Illetlen gondolatokat akartam mondani, Mamaé. nem voltak néha illetlen gondolatai a tacnai kisasszonynak? MAMAÉ (sajnálkozva, miközben odavonszolja magát a karosszékéhez) neked van tele a fejed illetlen gondolatokkal, fiacskám. Leül a karosszékébe, összekuporodik. Nagypapa, nagymama és Amelia tovább esznek, odébb tõlük BeLISARIO (visszaül az asztalához, ír. Beszéd közben ákombákomokat ró a papírjaira) Igen, Mamaé, igazad van. Állandóan arra gondolok, hogy a mö36

gött a látszólagos átszellemültség, a mögött a derûs tekintet mögött kellett hogy legyen forró, eleven vér is a kisasszonyban, kellett, hogy legyenek egészséges ösztönei, amelyek megkövetelik a magukét. Vagy tényleg az lett volna az élete, az a szigorú rutin, amire a külsõ élete épült, semmi több? (Abbahagyja az írást. Megint Mamaét nézi. Neki mondja, bizonyos pátoszszal) Kiskoromban azt gondoltam, hogy világéletedben egy ráncos, töpörödött kis öregasszony voltál. Most pedig, hogy megpróbállak elképzelni fiatalon, egyszerûen képtelen vagyok rá: a töpörödött öregasszony mindig elhessenti azt a fiatal lányt, aki szintén te voltál. Hiába az a sok mese, semmit sem tudok a kisasszonyról. Mi történt vele az után, hogy elégette a menyaszszonyi ruháját és kiadta az útját a chilei katonatisztnek? Belisario utolsó mondatai közben a nagymama feláll az asztaltól és odamegy Mamaéhoz. A nagypapa és Amelia folytatják az ebédelést, semmit sem érzékelnek abból, ami következik. A nagypapa idõnként dühödt lendülettel sót szór a tányérjába nAGYMAMA Miért nincs még kész a csomagod, elvirita? Pedro már hajnalban indulni akar, szeretné, ha ott lennénk az aricai mólón, mielõtt még erõsebben tûzne a nap. nehogy napszúrást kapjunk, fõleg te, ezzel a fehér bõröddel. (Szünet) Tudod, hogy a lelkem mélyén örülök, hogy elmegyünk innen? Amikor anyám meghalt, az után a hosszú, borzalmas haláltusa után, úgy éreztem, mintha egész Tacna haldokolni kezdett volna. Most meg, hogy az apám is meghalt, egyszerûen nem bírom elviselni ezt a várost. Gyere, szedjük össze a holmidat, segítek. MAMAÉ Én nem megyek veletek Arequipába, carmencita. nAGYMAMA de hát hol maradnál? Kinél laknál itt Tacnában? MAMAÉ nem akarok a terhedre lenni az új életedben. nAGYMAMA ne beszélj butaságokat, elvira. Tudod, hogy a férjem mennyire örül, hogy velünk jössz. Talán nem vagyunk olyanok, mint a testvérek? Pedrónak is az édeshúga leszel. Gyere, csomagoljunk össze. MAMAÉ A férjhezmeneteled óta minden áldott éjjel erre a pillanatra vártam. erre gondoltam, miközben virrasztottam, amíg csak meg nem hallottam a reggeli trombitahangot a chilei kaszárnyában. Én nem élhetek veletek, carmen. Pedro téged vett feleségül, nem téged meg az unokahúgodat, elvirát. nAGYMAMA Velünk fogsz élni, és kész. ez nem vitatéma. MAMAÉ Hosszú távon csak nyûg leszek nektek. Kiapadhatatlan konfliktusforrás. Veszekedni fogtok miattam. egy napon majd Pedro a szemedbe vágja, hogy egész életére egy betolakodót hoztál a nyakára. nAGYMAMA Az egyáltalán nem biztos, hogy egész életére; holnap elfelejted Joaquínt, beleszeretsz valakibe és férjhez mész. Kérlek, elvira, nagyon korán kell kelnünk. nagyon hosszú út vár ránk. 37

BeLISARIO (a felfedezéstõl felvillanyozva ugrik egyet a székén) Hosszú, nagyon nehéz, rendkívül viszontagságos út. Tacnától Aricáig vonaton. Aricában hajóra szálltok, és két teljes napon át hajókáztok, Mollendóig. A partraszállás valóságos cirkuszi mutatvány lesz, ugye, nagymama? A hölgyeket kosárban eresztik le a fedélzetrõl a csónakba, mint a teheneket, nem igaz, Mamaé? utána három napig lóháton mentek tovább Arequipáig, magas hegyeken át, az egész úton rablótámadások veszélyének kitéve. (Lelkesen írni kezd) Hohó, Belisario, de hiszen éppen ezeket kifogásoltad a regionalista írókban: a couleur locale-t meg a kegyetlenkedéseket. nAGYMAMA Félsz a rablóktól, elvira? Én félek is tõlük, meg csodálom is õket, egyszerre. ezekre a dolgokra kell gondolnod, nem butaságokra. MAMAÉ nem butaságok, kedvesem. nAGYMAMA Tudod jól, hogy itt nem maradhatsz, Tacnában. Itt nekünk már semmink sincs. ez a ház sem a miénk már, holnap költöznek be az új tulajdonosok. MAMAÉ Itt maradok María Murgánál. nAGYMAMA Az egykori dadádnál? Megõrültél? MAMAÉ nagyon jószívû asszony. Felajánlott egy szobát a házában, La Marban. Ott fogok lakni a kisebbik fiacskájával, a keresztfiammal. Besegítek majd a költségeibe. Tudok hímezni. Abroszokat készítek, fátylakat, csipkemantillákat. Meg süteményeket sütök. elviszem õket a Máspoli cukrászdába; az olasz eladja õket, a pénzbõl pedig százalékot kapok. nAGYMAMA Mintha egy Xavier de Montépin-regényt olvasnék… elképzellek, ahogy egy tacnai külvárosban élsz, indiánok és négerek között. Te, aki mindentõl undorodsz; te, az elkényeztetett kislány, ahogy a papád nevezett. MAMAÉ Lehet, hogy elkényeztetett vagyok, de gazdagnak sohasem éreztem magam. Meg fogok tanulni úgy élni, ahogy a szegények élnek, elvégre én is szegény vagyok. María Murga kunyhója tiszta, rendes kis ház. nAGYMAMA Megbuggyantál? La Marban élni! Mi ütött beléd azzal a La Marral? elõször ott hallgatsz misét; aztán onnan nézed a naplementét. Most meg ott akarsz élni, María Murgával. csak nem mûvelt veled valami bûbájosságot valamelyik La Mar-i mandinka varázsló? na jó, már nagyon késõ van, belefáradtam a vitatkozásba. Majd összecsomagolok helyetted, és ha kell, Pedro erõszakkal fog feltenni az aricai vonatra. A nagymama visszamegy az ebédlõbe. Leül, és újra nekilát az ebédjének MAMAÉ nem mindegy, hogy veletek élek vagy María Murgával? ez talán nem éppen olyan nyomorúságos kalyiba, mint akármelyik La Mar-i kunyhó? (Szünet) Jó, ott az emberek mezítláb járnak, itt meg cipõben. Ott mindenkinek tetves a haja, ahogy Menelao bácsi mondja, nekünk viszont (felnyúl a feje búbjára)... Habár, ki tudja, lehet, hogy azért viszket... 38

A nagypapa feláll és odamegy Mamaéhoz. A nagymama és Amelia tovább esznek nAGYPAPA Jó napot, elvira. Magát keresem. Szeretnék pár szót váltani kegyeddel. MAMAÉ (egy pillanatig erõsen nézi. Aztán az ég felé fordul) nehéz megérteni téged, Istenem. Mintha jobban kedvelnéd a tökkelütötteket meg a szélhámosokat, mint a jókat. Ha Pedro olyan jó és becsületes volt, miért verted meg olyan nehéz élettel? Belisario feláll az íróasztalától, és Mamaé felé indul BeLISARIO És az nem volt bûn, hogy a kisasszony zúgolódott Isten ellen, Mamaé? Az Isten tudja, mit miért csinál, és ha annyi megpróbáltatást bocsátott arra az úrra, biztos volt oka rá. Talán, hogy annál bõkezûbben megjutalmazza az égben. nAGYPAPA Maga olyan, mintha az édestestvére volna carmennek, és én is a testvéremnek tekintem. Sohasem lesz idegen az én házamban. Vegye tudomásul, hogy maga nélkül nem megyünk el Tacnából. MAMAÉ Talán, kicsikém. de a kisasszony nem értette meg a szándékait. És folyvást csak arra gondolt: A levélbeli indián nõ miatt volt, édes jó Istenem, hogy annyira megbüntetted azt az urat? A bûne miatt intézted úgy, hogy camanában elfagyjon a gyapot abban az évben, amikor meggazdagodhatott volna? BeLISARIO (Mamaé lába elé telepszik, abba a testhelyzetbe, amelyikben a meséket hallgatja) Valami bûnt követett el az az úr? errõl sosem meséltél, Mamaé. nAGYPAPA Végtelenül hálás vagyok kegyednek, mert tudom, sokat segített carmennek, mint barátnõje és tanácsadója. Mindig velünk fog élni. Tudja, hogy otthagytam az állásomat a Gibson-házban? Tizenöt éves koromban léptem be hozzájuk, apám halála után. Ügyvéd szerettem volna lenni, mint õ, de sajnos, nem tanulhattam tovább. Most a Saíd család birtokán leszek intézõ, camanában. Gyapotot fogunk termelni. néhány éven belül talán függetleníthetem magam és vásárolhatok egy kis földecskét. carmen hosszú hónapokat fog tölteni Arequipában, egyedül. de maga mellette lesz. Érti már, hogy nem nyûg lesz nálunk, hanem segítség? MAMAÉ egyetlenegy vétke volt egész életében, abban a tiszta, szép, nemes életében. egyetlenegy, vagyis… semmi. Az sem az õ hibája volt, az a romlott nõszemély vitte bûnbe. A kisasszony sehogy sem értette, hogy eshetett meg ekkora igazságtalanság. (Az ég felé beszél) A levélbeli indián nõ miatt tetted tönkre a gyapotültetvényeket Santa cruzban? Miatta intézted úgy, hogy elfogadja azt a prefektusi állást, amitõl szegényebben vált meg, mint amikor a hivatalába lépett?

39

BeLISARIO de Mamaé, ezt már betéve tudom: a kisasszonynak szerfölött fájtak az úr örökös kudarcai. de most nem a kisasszony érdekel. Mesélj inkább az úr bûnérõl. nAGYPAPA A ház, amit Arequipában béreltem, tetszeni fog magának. egy új városrészben, Vallecitóban van, a chilina folyó mellett. Odahallani a kövek közt tovairamló víz csobogását. A szobája ablaka pedig a három vulkánra néz. MAMAÉ (még mindig az ég felé beszél) Az indián nõ miatt intézted úgy, hogy miután a Prefektúrától kilépett, soha többé nem tudott munkát szerezni? BeLISARIO Most már komolyan megharagszom, Mamaé. Kihányom az egész ebédet, de még a vacsorát meg a holnapi reggelit is. dögöljön meg a tacnai kisasszony! Az úrról mesélj! ellopott valamit? Megölte azt az indián nõt? nAGYPAPA Szép nagy ház, öt hálószoba van benne, és kert is van hozzá, oda majd fákat ültetünk. A mi szobánk meg a kegyedé már be is van rendezve. A többi szobát, ahol a gyerekek fognak lakni, ha Isten megáld velük, apránként rendezzük majd be a Gondviselés és a camanái gyapot segítségével. Ami az új munkámat illeti, én derûlátó vagyok, elvira. A próbatermesztés pompásan sikerült: a gyapot alkalmazkodik a klímához. Kitartással és egy kis szerencsével megtalálhatom a számításomat. MAMAÉ nem ölt meg és nem lopott meg senkit. Hagyta behálózni magát egy szoknyás ördögtõl. nem volt olyan nagy vétek, hogy Isten azzal büntesse érte, hogy évszámra állást kolduljon, mindhiába. Hogy mások könyörületébõl éljen, amikor még szellemileg és testileg is ép volt. (Eleinte Belisarióhoz beszél, de közben szórakozottá válik, és most már önmagának mondja) Hogy fölöslegesnek érezze magát, hogy egyre jobban úrrá legyen rajta a szorongás, míg aztán egy napon felrobbant a feje, és azt is elfelejtette, hol lakik... Belisario feláll és visszamegy az íróasztalához, a színpad elõtere mellett BeLISARIO (nagyon gyorsan ír) Mondok én neked valamit, Mamaé. A tacnai kisasszony szerelmes volt abba az úrba. ez napnál világosabb, még ha õ maga nem tudott is róla, és te sem beszélsz róla a meséidben. de én az én történetemben meg fogom írni. nAGYPAPA nagyon szépen kérem, elvira. Jöjjön, éljen velünk. Örökre. Jobban mondva, ameddig csak akar. Én tudom, hogy nem lesz örökre. Kegyed fiatal, vonzó, az arequipai ifjak meg fognak veszni magáért, az egyikük meg fog tetszeni magának, és akkor férjhez megy. MAMAÉ (feláll) ebben téved, Pedro. Én sohasem fogok férjhez menni. de amit mondott, az nagyon meghatott. Teljes szívembõl köszönöm. A nagymama feláll az asztaltól és odamegy hozzájuk

40

nAGYMAMA Rendben, elvirita, kész vannak a csomagjaid. Már csak az útitáska hiányzik. Azt magadnak kell összekészítened, azokból a dolgokból, amiket a kezedben akarsz elvinni. A bõrönd a többi csomaggal megy. Ó, és kérlek, mostantól fogva tegezõdjetek. Micsoda dolog ez a „maga” meg ez a „kegyed”. Hol hallani ilyet testvérek közt? Egymáshoz tereli õket, hogy megöleljék egymást. A nagypapa és nagymama az asztalhoz viszik Mamaét, ahol mindenki visszaül a helyére. Újra enni kezdenek Belisario, aki a Mamaé és a nagyszülõk beszélgetése közben nagyon lelkesen írt, hirtelen megszakítja a munkáját, láthatóan kedvét veszítette BeLISARIO ez egy szerelmi történet? nem egy szerelmi történetet akartál írni? (A fejét üti) Mindig mindent elrontasz, minden kisiklik a fejedben, Belisario. A végén úgy fogsz meghalni, hogy nem azt írod meg, amit igazából meg akartál írni. Mit szólnál egy ilyen meghatározáshoz (ír): író az az ember, aki nem azt írja meg, amit meg akar írni – ez a hétköznapi ember –, hanem azt, amit a démonai meg akarnak íratni vele. (Az öregeket nézi, akik tovább esznek) Ti volnátok az én démonaim? Akiknek annyi mindennel tartozom, és akik még most is, hogy megöregedtem, ti pedig már meghaltatok, egyfolytában a segítségemre vagytok, miközben én tovább és egyre többel tartozom nektek. (Fogja a papírjait, türelmetlenül, izgatottan feláll, és az ebédlõbe megy, ahol a család közönyösen eszik tovább) Akkor most segítsetek a valóságban is: nyissátok ki a szememet, gyújtsatok fényt a fejemben, világosítsátok meg a dolgokat. Ki volt az a romlott indián lány, aki olyan hirtelen betolakodott az úr és a tacnai kisasszony történeteibe? Itt valaki egy különösen érzékeny ponton nyúlt bele a családi históriába, nem igaz, Mamaé? És valósággal rögeszméddé vált, ugye? Alapos verést kapott, egy levélben írtak is róla, te pedig összekeverted carlota asszonnyal, mert ugyanazt a gyûlöletet érezted mindkettõjük iránt. (Körbejárja az asztalt, kiabál) Mi történt? Mi történt? Tudnom kell, mi történt! Igen, ti hárman csodálatosan megvoltatok együtt. Hány évig is éltetek egy fedél alatt? negyven? Ötven? És ez alatt a hosszú idõ alatt egyszer sem fogta meg az úr a kisasszony kezét, titokban? Sohasem szeretett belé, sohasem csókolta meg? Sohasem történtek meg köztük azok a dolgok, amik meg szoktak történni? Lehetséges volna, hogy erkölcsi megfontolásból féken tartottátok az ösztöneiteket, hogy a puszta akaraterõtökkel legyõztétek a kísértéseket? (Kedvetlenül visszamegy az íróasztalához) Ilyen dolgok csak a mesében vannak, Mamaé. Belisario monológja közben kopognak az ajtón. Belép César és Agustín, megcsókolják a nagyszülõket és Mamaét 41

AGuSTÍn Hogy vagy, papa? nAGYPAPA Jól, fiam, kitûnõen. nAGYMAMA nem igaz, Agustín. nem tudom, mi van apáddal, de napról napra levertebb. Úgy járkál a házban, mint egy kísértet. AGuSTÍn Jó hírem van számodra, papa, ettõl talán jobb kedved lesz. Felhívtak a rendõrségtõl. Képzeld, elkapták a tolvajt. nAGYPAPA (fogalma sincs, mirõl van szó) Ah, igazán? Remek, remek. AMeLIA Aki megtámadott, amikor leszálltál a villamosról, papa. AGuSTÍn S ami a legnagyobb öröm: megtalálták az órádat, a lopott holmik közt, a fickó Surquillóban õrizte õket, egy barlangban. nAGYPAPA nahát, ez aztán a jó hír. (Bizonytalanul, a nagymamához) elloptak egy órát? cÉSAR A hátlapjára vésett dátum alapján azonosították: Piura, 1946. október. A hangjuk elhalkul, bár tovább szól, mint valami távoli mormogás. Belisario abbahagyja az írást, az ujjai közt játszadozni kezd a ceruzával, elgondolkozva: BeLISARIO Piura, 1946. október... A Legfelsõbb Bíróság ülnökei, ahogy átadják az órát; a nagypapa, ahogy megköszöni az ajándékot, a Grau Klub bankettjének a végén. És a kis Belisario, ahogy felfuvalkodottan járkál fel-alá, mint a páva, hiszen õ a prefektus úr unokája. (Megint a családot nézi) ez volt az utolsó elfogadható idõszak, nem igaz, nagypapa, nagymama, mama, bácsik, néni, Mamaé? Mindjárt utána csapások sorozata következett: munkanélküliség, pénztelenség, betegségek, szellemi hanyatlás. de Piurában még nosztalgiával gondoltatok Bolíviára: ott sokkal jobban ment a sorunk… Bolíviában pedig Arequipára emlékeztetek vissza jó szívvel: bezzeg ott sokkal jobban éltünk… (Az asztalnál a nagyszülõk tovább beszélgetnek a gyermekeikkel) Az volt az aranykor, Arequipában, amikor a nagypapa lejárt camanába? nAGYPAPA (fiatal, nevetõs, optimista) Most, most igen. Most végre learathatjuk tíz év türelmes munkájának a gyümölcsét. csodásan megfogamzott a gyapot. Olyan dúsak a cserjék, hogy álmunkban sem gondoltuk volna. Saídék a múlt héten lent jártak camanában. Hoztak egy sok okleveles szakembert Limából. elámult, amikor meglátta az ültetvényt. nem hitt a szemének, kedvesem. nAGYMAMA Az igazat megvallva meg is érdemled, Pedro. Amennyi áldozatot te hoztál, eltemetkezve a távoli magányban. nAGYPAPA A szakember szerint, ha a víz nem tréfál meg bennünket – és miért tréfálna meg, hiszen a folyóban több a víz, mint valaha –, az idén jobb termésünk lesz, mint a legjobb icai ültetvényeken.

42

AGuSTÍn És akkor megveszed nekem a kötényt meg az orvosi mûszereket, papa? Mert meggondoltam magam. Már nem híres ügyvéd akarok lenni, mint a nagypapa volt. Híres orvos leszek. A nagypapa bólint cÉSAR És nekem megveszed a cserkészruhát, papa? A nagypapa bólint AMeLIA (ráül a nagypapa térdére) És nekem azt a csokoládébabát az Ibérica kirakatából, papácska? nAGYPAPA Szüretig biztosan elviszik, te csacsi. de csináltatok neked egy gyönyörû babát, az lesz a legnagyobb baba Arequipában. (A nagymamára mutat) És ennek az édes, szép asszonynak mit vegyünk ajándékba, ha a szüret a reményeink szerint alakul? MAMAÉ nem találod ki? Kalapokat! Sok kalapot! nagy, színes, szalagos, pántos, madaras, virágos kalapokat. Mind nevetnek. Belisario, aki közben nekifogott az írásnak, szintén nevet, közben tovább ír AMeLIA Mit szeretsz annyira a kalapokon, mama? nAGYMAMA ez a divat Argentínában, csillagom. Mit gondolsz, miért iratkoztam be a csak nekedbe meg a Leoplánba? A kalapjaimmal a civilizációt hozom el Arequipába. Te is kalapot fogsz hordani, hogy még szebb legyél. MAMAÉ Kíváncsi vagyok, meg tudsz-e hódítani vele egy ügyvédet. (A nagypapához) Kénytelen leszel beérni egy zugügyvéd võvel, a fiaid nemigen lelkesednek a jogi pályáért. AGuSTÍn És Mamaénak mit hozol ajándékba, ha jó lesz a szüret, papa? nAGYPAPA Mi ez a mamaézás? Mamaénak hívjátok elvirát? Miért? AMeLIA Megmondom neked, papácska. ez a Mama-elvira rövidítése, és úgy lesz Mama-é, hogy é-t mondunk elvira helyett, érted már? Én találtam ki. cÉSAR nem is igaz, mert én. AGuSTÍn Én voltam, hazudósak. ugye hogy én voltam, Mamaé? nAGYMAMA Hívjátok mamának vagy elvirának, ez a Mamaé nagyon csúnya. AMeLIA de a mama te vagy, két mamánk meg mégse lehet egyszerre! AGuSTÍn Õ mama, anélkül, hogy az lenne. (Mamaéhoz fordul) Te mit kérsz ajándékba a papától, Mamaé? MAMAÉ egy elégetett bikaszarvat. cÉSAR ne bolondozz, Mamaé, most komolyan, mit kérsz? MAMAÉ (megint öregasszony) egypár szem locumbai barackot meg egy pohárka mustot, abból, amit a mandinkák szûrtek le. 43

A testvérek, akik megint felnõttek, nyugtalanul összenéznek AGuSTÍn Locumbai barackot? Mandinkák leszûrte mustot? Mirõl beszélsz, Mamaé? cÉSAR Biztos valamelyik Pedro camacho-rádiójátékból vette. nAGYMAMA A gyerekkori emlékei, mint mindig. Volt néhány gyümölcsöskert Locumbában, onnan hozták kosarakban a barackot Tacnába, amikor gyerekek voltunk. nagy szemû, mézédes, lédús barackok voltak. Meg muskotályborunk is volt, apa megengedte, hogy egy kiskanállal mi is kóstoljunk belõle. A mandinkák az haciendákon dolgozó négerek voltak. Mamaé állítja, hogy amikor õ megszületett, még voltak rabszolgák. de ugye hogy már nem voltak? cÉSAR Mindig fantáziálsz, Mamaé. Mint amikor még meséltél nekünk. Most a fejedben éled meg a meséket, nem igaz, öreglány? AMeLIA (keserûen) Hát ez csakugyan így van. Lehet, hogy te tehetsz róla, hogy az történt a fiammal, ami. Mert versekkel tömted tele a fejét, Mamaé. BeLISARIO (leteszi a ceruzát, felemeli a fejét) nem, ez nem így van, mama. A nagypapától sokkal több verset tanultam. Mamaétól csak egyet. emlékszel, mikor együtt elszavaltuk, egymás szájába adva a sorokat, Mamaé? Azt a szonettet, amit egy lobogó hajú költõ írt rá a kisasszony legyezõjére… (Agustínhoz fordul) el kell mondjak neked valamit, Agustín bácsi. de ígérd meg, hogy megtartod a titkot, hogy nem mondod el senkinek. egyetlen szóval sem. Legkevésbé a mamának, bácsi. AGuSTÍn Hát persze, öcsém, ne aggódj. Ha akarod, egy mukkot sem szólok róla. Mirõl van szó? BeLISARIO nem akarok ügyvéd lenni, bácsi. Gyûlölöm a törvénykönyveket, a jogszabályokat, a paragrafusokat, mindent, amit a jogi karon tanítanak. Vizsgák elõtt még úgy-ahogy beleerõltetem õket az agyamba, de aztán egyetlen szempillantás alatt kiszállnak belõle. esküszöm. És diplomata sem akarok lenni, bácsi. Sajnálom, tudom, hogy csalódást okozok a mamának, meg neked, meg a nagypapáéknak is. de mit csináljak, bácsi, nem erre születtem. Én másra érzek elhivatottságot. Még soha senkinek sem beszéltem róla. AGuSTÍn Szerinted mire születtél, Belisario? BeLISARIO Hogy költõ legyek, bácsi. AGuSTÍn (nevet) nem rajtad nevetek, öcsém, ne haragudj. Magamon nevetek. Azt hittem, azt akarod ilyen bizalmasan bevallani, hogy buzi vagy. Vagy hogy papnak készülsz. Költõ, az nem olyan nagy baj, végül is. (Visszamegy az ebédlõbe, és Ameliához fordul) Szóval ne álmodozz tovább, Belisario nem fog kihúzni minket a nyomorúságból. Jobb lesz, ha megfogadod, amit tanácsoltam: küldd el dolgozni a fiút, még ma. Belisario visszamegy az íróasztalához, onnan hallgatja õket 44

AMeLIA Más körülmények között nem érdekelne, legyen, ami lenni akar. de éhen fog halni, Agustín, velünk együtt. Rosszabb, mint mi vagyunk. Költõ! ez is foglalkozás? És hogy bíztam benne! Az apja újra fõbe lõné magát, ha tudná, hogy az egyetlen fiából költõ lett. Belisariót mulattatja a dolog, nevet, és a kezével úgy tesz, mintha fõbe lõné magát MAMAÉ Federico Barretóról beszélsz? Meg ne hallja Menelao bácsi. Amióta azt a verset írta nekem, a nevét sem ejthetjük ki elõtte ebben a házban. Mamaé mindenkire rámosolyog, mintha idegenek közt volna, és udvariasan meghajol elõttük. Belisario elhagyja az íróasztalát, a kezét a homlokához illeszti, két szarvat mutat az ujjaival, s ugrándozva öklelgetni kezdi a szoba tárgyait, meg a nagyszüleit, az anyját és a nagybátyjait is nAGYMAMA Miért csodálkozol rajta, hogy költõ akar lenni? A dédapjára ütött. Pedro édesapja verseket írt. Belisariónak kicsi kora óta rendkívül élénk a fantáziája. nem emlékeztek Bolíviában, amikor meglátta azt a kecskét? BeLISARIO Az az ördög volt, nagymami! esküszöm, az ördög! Ott van a képe a katekizmusban, és Leoncio testvér is mondta, hogy fekete kecskebak alakjában szokott megjelenni! (Esküre emeli a kezét és megcsókolja keresztet formázó ujjait) Az Istenre esküszöm, nagymami! AMeLIA de hát ez egy nõstény kecske, fiacskám, nem bak. nAGYMAMA A nagypapád ajándéka a nemzeti ünnepre. csak nem gondolod, hogy a nagypapád egy ördögöt küld nekünk ajándékba? BeLISARIO (szipogva) ez maga Belzebub, nagymami! Hidd el, hogy az! Az Isten a tanúm! Megcsináltam vele a szenteltvízpróbát. Meghintettem vele, és megijedt tõle, becsszóra. AGuSTÍn Talán nem volt eléggé megszentelve az a víz, öcsém. Belisario szipogva Mamaé karosszékéhez megy MAMAÉ ne csúfoljátok szegénykét. Én hiszek neked, bogaram, gyere ide. (Egy láthatatlan kisgyereket kezd simogatni, vigasztalni) BeLISARIO (egy láthatatlan Mamaét simogatva) Ha tudnád, hogy rémálmaimban azóta is hányszor megjelenik az a bolíviai kiskecske, Mamaé. Milyen hatalmasnak láttam akkor. Mennyire féltél tõle, Belisario. egy kecskebak, a megtestesült ördög. És ezt te szerelmi történetnek nevezed? AMeLIA Miért vagy olyan szótlan, papa? Rosszul vagy? Papa! Papa! nAGYPAPA (megfogja a fejét) csak megszédültem, kislányom. A ketyere, megint a ketyere... 45

A nagymama és a három testvér ijedten körbeveszik a félájult nagypapát cÉSAR Hívjatok orvost! Gyorsan! AGuSTÍn Várj. elõbb vigyük be a hálószobába. Aggodalmas kiáltozások közben négyen beviszik a nagypapát a belsõ szobába. Mamaé nem mozdul, figyel MAMAÉ (az égre nézve) Az indián nõ miatt? Azért az ifjúkori botlásért? Nagy nehezen feláll. Rátámaszkodik a kis faszékre, amelyet botként használ, és a támlájánál fogva – lassan, nehézkesen – elindul a karosszéke felé. Belisario nagyon komolyan és határozottan várja a karosszék lábánál, abban a testhelyzetben, amelyben a meséket szokta hallgatni BeLISARIO Most már tudnom kell, Mamaé. Mi volt az a botlás? MAMAÉ (miközben keservesen a karosszéke felé vonszolja magát) Valami szörnyû történt a kisasszonnyal, kicsikém. csak egyszer, egyetlenegyszer történt vele ilyesmi, egész életében. A miatt a levél miatt. A miatt a rossz nõ miatt. (Megáll, hogy erõt gyûjtsön) Szegény kisasszony! Bûnbe vitték, gondolattal elkövetett bûnbe! BeLISARIO Miféle levélrõl beszélsz, Mamaé? Mesélj el mindent, a legelejétõl. MAMAÉ Arról a levélrõl, amit az az úr írt a feleségének. A feleségének, a tacnai kisasszony meghitt barátnõjének. Tudod, együtt éltek, mert nagyon szerették egymást. Olyanok voltak, mint a testvérek, és amikor a barátnõ férjhez ment, a kisasszonyt is magával vitte, hogy továbbra is együtt legyenek. BeLISARIO Arequipába? MAMAÉ (végre odaér a karosszékéhez, belehuppan. Belisario a térdére hajtja a fejét) Akkor jó idõk jártak rájuk. Bõséges gyapottermés ígérkezett, minden jel arra mutatott, hogy az úr sok pénzt fog keresni s végre vehet egy saját birtokot magának. Mert az úr akkor mások földjein volt intézõ. BeLISARIO A camanái haciendán, a Saíd család birtokán. ezt már mind betéve tudom. A levélrõl, Mamaé, az indián nõrõl. A színpad mélyén megjelenik a nagypapa. Leül. Bejön Carlota asszony egy seprûvel meg egy tollseprûvel. Ugyanúgy van öltözve, mint az elsõ felvonásban, de világosan látszik, hogy ezúttal egy cselédlány szerepét játssza. Seprés és porolgatás közben kihívó pillantásokkal, magakelletõ mozdulatokkal járkel a nagypapa elõtt. A nagypapa akaratlanul is követni kezdi a tekintetével MAMAÉ camaná maga volt a világ vége. Apró kis falucska, utak nem voltak, még csak temploma sem volt. Az úr nem akarta, hogy a felesége eltemetkezzen abban a sivatagban. Arequipában hagyta a kisasszonnyal, hogy élje 46

a megszokott életét, hogy társaságba járjon. Õ közben hónapokig kénytelen volt az övéitõl távol lenni. nagyon jó ember volt, mindig emberségesen bánt a birtok napszámosaival meg a cselédeivel. Míg aztán egy napon... nAGYPAPA (mint aki szaval) Imádott hitvesem, szerelmem! Bûntudattól szétmarcangolt szívvel írok neked. Az esküvõnk napján örök hûséget és szerelmet fogadtunk egymásnak. És teljes õszinteséget. Az elmúlt öt évben lelkiismeretesen meg is tartottam az eskümet, ahogy te is, ebben biztos vagyok, aki a legszentebb vagy minden szentek között. Carlota asszony, a nagypapa pillantásaitól felbátorodva, leveti a blúzát, mintha nagyon melege lenne. A melle kibuggyan a melltartójából BeLISARIO (elfojtott szorongással) ezt a levelet a kisasszonynak írta az úr? MAMAÉ nem, a feleségének. A levél megérkezett Arequipába, és az úr felesége, amikor elolvasta, olyan fehér lett, mint a fal. A kisasszony kénytelen volt valeriánát adni neki, meg vizes borogatást tenni a homlokára. Aztán az úr felesége bezárkózott a szobájába, és a kisasszony hallotta, hogy sír, és olyan fájdalmasan sóhajtozik, hogy majd megszakadt a szíve érte. nagyon kíváncsi volt. Olyan kíváncsi volt, hogy még aznap délután átkutatta a lakást. Tudod, hol volt a levél? egy kalapban elrejtve. Mert az úr felesége odavolt a kalapokért. És a kisasszony egy sötét és baljós órában elolvasta a levelet. A nagypapa keze kinyúlik és megragadja a közelében szorgoskodó Carlota asszonyt. A nõ úgy tesz, mintha meglepõdne, mintha fel volna háborodva, de rövid és néma birkózás után hagyja, hogy a nagypapa magához ölelje. A nagypapa az ölébe ülteti és simogatja, közben tovább szavalja a levelet: nAGYPAPA Inkább okozok fájdalmat, mintsem hogy hazudjak neked, szerelmem. nem tudnék békében élni azzal a tudattal, hogy megcsaltalak. Tegnap, elõször ebben az öt évben, hûtlen voltam hozzád. Térden állva kérlek, bocsáss meg. nem tudtam ellenállni neki. A hirtelen támadt vágy, ez a fákat kiszaggató szélvihar elsöpörte az elveimet, az eskümet. Úgy döntöttem, hogy bevallom neked, még ha megátkozol is érte. csak azért történhetett meg, mert olyan távol vagyunk egymástól. A camanái éjszakákon folyton terólad álmodom, és szünet nélkül szenvedek. Ha csak rád gondolok, felforr a vérem. néha azon a ponton vagyok, hogy itt hagyok mindent, hazarohanok Arequipába, hozzád, a karomba veszem imádott testedet, beviszem a hálószobába és... A hangja fokozatosan elhalkul MAMAÉ A világ forogni kezdett a kisasszony körül. A fürdõszoba, ahová bezárkózott, hogy elolvassa a levelet, mintha búgócsigává változott volna, egyre 47

csak pörgött, pörgött, s a ház, Arequipa, a világ, mint valami tölcséres légörvény, elkapta, magába nyelte a kisasszonyt, aki csak zuhant, zuhant lefelé az ismeretlen szakadékba. Szinte szétrobbant a szíve meg a feje. Az arca pedig lángolt a szégyentõl. BeLISARIO (komoran) Szégyellte, hogy olyat kellett olvasnia, hogy az az úr megkorbácsolt egy cselédlányt? A nagypapa és Carlota asszony lecsúsznak a földre MAMAÉ (reszketve) Igen, nagyon szégyellte. nem gondolta volna, hogy az úr képes kezet emelni egy nõre. Még ha az a nõ egy romlott indián lány is. BeLISARIO (nagyon megindultan) Sosem olvasott olyat, valami regényben, hogy egy férfi megver egy nõt? MAMAÉ Tisztességes lány volt, ilyen könyveket õ nem olvasott, kicsikém. Ráadásul ez sokkal rosszabb volt, mintha könyvben olvasta volna. Mert ismerte a levél íróját. Újra meg újra elolvasta, és nem tudta elhinni, hogy az az úr ilyesmire képes. nAGYPAPA A neve nem számít. egy nyomorult pára, egy indián lány, aki a házat takarítja, egy állatka, egy dolog. nem kápráztattak el a bájai, carmen. A tieid igen, a tested emléke miatt gondolok olyan sóvárogva haza. Terád gondoltam, téged kívántalak akkor is, amikor engedtem az õrületnek és szerettem azt az indián lányt. A földön, mint az állatok. Igen, azt akarom, hogy mindent tudj… BeLISARIO (most õ is reszket, és úgy ejti ki a szavakat, mintha égetnék a száját) Amiatt, mert megkorbácsolták azt a lányt, amiatt sápadt falfehérre az úrnak a felesége? Amiatt érezte úgy a kisasszony, hogy vége a világnak? nem titkolsz te elõlem valamit? nem lehet, hogy az úrnak elszaladt a keze, és megölte azt az indián lányt, Mamaé? MAMAÉ Akkor valami furcsát kezdett érezni a kisasszony. Rosszabbat, mint a szédülés. egész testében reszketett, le kellett ülnie a fürdõkád szélére. A levél olyan, de olyan érzékletes volt, hogy szinte a tulajdon testén érezte az ütlegeket, amiket az a rossz nõ az úrtól kapott. nAGYPAPA Az a bennszülött szuka nyögött a gyönyörûségtõl a karomban. Pedig én nem õt szerettem akkor. Hanem téged, imádott hitvesem. Behunytam a szemem és téged láttalak, a te tested szagát éreztem, nem az övét, a te bõröd rózsaillatától részegültem meg annyira… BeLISARIO de hogyan vétkezett gondolattal a kisasszony, miközben azt a levelet olvasta? MAMAÉ (sápadtan) Úgy, hogy közben arra gondolt, hogy az úrnak õt kellett volna megkorbácsolnia, nem carlota asszonyt. nAGYPAPA Amikor mindennek vége lett és kinyitottam a szememet, az volt a legnagyobb büntetésem, hogy a kék gödrök helyett, amiket a szemed alatt szokott hagyni a szerelem, azt az idegen, otromba arcot láttam magam elõtt... 48

Bocsáss meg, bocsáss meg. Gyenge voltam, de miattad történt, terád gondoltam közben, téged kívántalak, te hiányoztál. BeLISARIO de hát miért bûn az, hogy a kisasszony arra gondolt, hogy az úrnak õt kellett volna megkorbácsolnia? ez nem bûn, ez butaság, Mamaé. Azonkívül, miféle carlota asszonyról beszélsz? Az nem a tacnai rossz nõ volt? MAMAÉ de még mennyire, hogy bûn. Talán nem bûn rosszat tenni a felebarátunknak? Azzal, hogy az úr ütlegeire vágyott, a kisasszony azt kívánta, hogy az úr megbántsa Istent. nem érted? A nagypapa feláll. Undorodva ellöki magától Carlota asszonyt, aki kimegy, menet közben gúnyos pillantást vet Mamaéra. A nagypapa végighúzza a kezét az arcán, megigazítja a ruháját nAGYPAPA Ha legközelebb Arequipába megyek, a lábad elé vetem magam és addig föl nem kelek, amíg meg nem bocsátasz nekem. És nagyobb büntetést kérek magamra, mint amekkora a vétkem volt. Légy nagylelkû, légy megértõ, drága szerelmem. csókol, szeret, jobban imád, mint valaha: szeretõ férjed, Pedro. Kimegy MAMAÉ Az a rossz gondolat volt a büntetése, amiért elolvasta más levelét. Úgyhogy tanuld meg a leckét. Sose kutakodj ott, ahol semmi keresnivalód. BeLISARIO Vannak dolgok, amiket nem értek. Miért korbácsolta meg az úr azt az indián lányt? Azt mondtad, az a nõ romlott volt, õ pedig jóságos, a mesében mégis õ veri meg a nõt. Mit követhetett el? MAMAÉ Biztosan valami szörnyût, ha az a szegény úr így kijött a sodrából. Bizonyára õ is csak egy olyan nõ volt, aki szenvedélyrõl, gyönyörrõl meg hasonló ocsmányságokról beszél. BeLISARIO Meggyónta a tacnai kisasszony ezeket a rossz gondolatokat? MAMAÉ Az a legszörnyûbb, Venancio atya, hogy miközben azt a levelet olvastam, valami furcsát éreztem, nem tudom megmagyarázni, hogy mit. Izgalmat, kíváncsiságot, az egész testem csiklandósan égett. És egyszer csak irigyelni kezdtem az áldozatot, mindenért, amit abban a levélben olvastam. Rossz gondolataim voltak, atyám. BeLISARIO A sátán lesben áll s minden alkalmat megragad, hogy megkísértse Évát, miként a történelem kezdetén. MAMAÉ Még sohasem esett meg velem ilyesmi, atyám. Voltak esendõ gondolataim, bosszúvágy, irigység, harag. de ilyen gondolataim, mint ezek, még soha! Ráadásul olyasvalakivel kapcsolatosan, akit annyira tisztelek. A ház urával, akinél lakom, az unokahúgom férjével, aki otthont adott nekem. Jaaaaaaajjj! Jaaaaaaajjj! 49

BeLISARIO (feláll, az íróasztalához megy, írni kezd) Kedves tacnai kisasszony, van szerencsém átnyújtani Leoncio testvér receptjét a rossz gondolatok ellen. Ha ilyen gondolatok törnek rád, akárhol vagy is, borulj le, és térden állva hívd a Szûzanyát segítségül. Ha kell, kiabálj hangosan. (Leoncio testvért utánozva) „Mária elûzi a kísértést, mint vödör víz a macskát.” MAMAÉ (egy láthatatlan Belisarióhoz, aki továbbra is ott kuporog a lábánál. Belisario tovább ír) Amikor carmen nagymamád meg én még kislányok voltunk Tacnában, egy idõben igen buzgó, ájtatos életet éltünk. Szigorúbb penitenciákat róttunk ki magunkra, mint a gyóntatópapunk. És amikor a nagymamád édesanyja – az én Amelia nénim – megbetegedett, felajánlást tettünk Istennek a gyógyulásáért. Tudod, mit ajánlottunk fel? Hogy minden áldott nap megfürdünk, méghozzá jéghideg vízben. (Nevet) Azokban az idõkben bolondnak nézték azt, aki naponta fürdött. ez a divat csak késõbb jött be, a gringókkal. A fürdés esemény volt. A cselédlányok vödrökben megmelegítették a vizet, az ajtókat és az ablakokat bezárták, elõkészítették a sós fürdõt, az ember pedig, amikor kiszállt a kádból, azonnal ágyba bújt, nehogy tüdõgyulladást kapjon. Mi, csak hogy megmentsük Amelia nénit, megelõztük a korunkat. egy teljes hónapon át minden áldott reggel egyetlen hang nélkül megmerítkeztünk a jéghideg vízben. Libabõrösen, lila szájjal másztunk ki belõle. Amelia néni jobban lett, mi pedig azt hittük, hogy a mi felajánlásunknak köszönhette a gyógyulását. de néhány év múlva megint megbetegedett és hónapokon át haldoklott, irtózatos volt. eszét vesztette a pokoli szenvedéstõl. néha nehéz megérteni Istent, fiacskám. Pedro nagypapádnak például, aki olyan becsületes és jóságos volt, miért ütött ki minden rosszul az életében? BeLISARIO (felemeli a tekintetét, abbahagyja az írást) És neked, Mamaé? neked miért nem sikerült tökéletesre az életed? Te milyen ifjúkori botlásodért bûnhõdtél? Mert elolvastad azt a levelet? elolvasta egyáltalán a tacnai kisasszony azt a levelet? Létezett valaha is az a levél? Mamaé öreg göncei közül elõhúz egy század eleji, díszes legyezõt. Legyezgeti magát egy kicsit, aztán a szeméhez emeli a legyezõt, valami írást próbál kisilabizálni róla. Jobbra-balra sandít, nem szeretné, ha meghallanák, amit olvas. Megindult hangon már éppen szavalná a legyezõre írott verset, amikor Belisario megelõzi és kimondja az elsõ verssort BeLISARIO Oly szép vagy, elvira! parányi csillag... MAMAÉ (folytatja, szavalva) ...Szemem, ha meglát, megrendülve kérdi... BeLISARIO ...Ki vagy te? Angyal? Istennõ? nem érti... MAMAÉ …Szemérmes vagy, s szelíd, akár az illat… BeLISARIO ...ezernyi üdvöt méltó vagy megélni... MAMAÉ ...Boldog, ezerszer boldog lesz a férfi... BeLISARIO …Ki egy napon majd hitvesének hívhat… 50

MAMAÉ …Én, Tacna szürke, kisvárosi bárdja... BeLISARIO ...Kit nyûg s bajok naponta felkeresnek... MAMAÉ ...Érdemtelen vagyok ily glóriára... BeLISARIO ...ne félj hát hódolatomtól, s ne vess meg:... MAMAÉ ...Ha már urad nem lehetek, leányka... BeLISARIO ...engedd, legalább rabszolgád lehessek... Újra írni kezd. Az utolsó verssor közben bejön Amelia a belsõ szobából, zokog. Egy széknek támaszkodik, megtörli a szemét. Mamaé mintha aludna a karosszékében, de a szeme nyitva van. Egy szomorú mosoly maradt az arcán. César jön be a belsõ szobából, megilletõdött arccal AMeLIA Meghalt? César bólint, s Amelia a vállára támaszkodik, zokog. A férfiból is feltör a zokogás. Szintén a belsõ szobából bejön Agustín AGuSTÍn Jól van, na, jól van, elég, nyugodjatok már meg. Már csak a mama miatt is. neki a legborzalmasabb. cÉSAR nyugtatót kéne beadni neki, amíg megszokja a gondolatot. AMeLIA Olyan borzasztó ez, césar. cÉSAR Mintha maga a család esett volna darabjaira... BeLISARIO (még mindig szavalva) Meghalt a Mamaé? AGuSTÍn Szép lassan kialudt, mint a pislogó gyertyaláng. elõbb a füle halt meg, aztán a lába, aztán a keze, a csontjai. Ma a szíve volt soron. BeLISARIO (ugyanazon a hangon) Mama, tényleg meghalt a Mamaé? AMeLIA Meg, kisfiam. Szegényke felment az égbe. cÉSAR ugye te nem fogsz sírni, Belisario? BeLISARIO (sírva) Persze hogy nem. Miért sírnék? Tudom, hogy egyszer mindnyájunknak meg kell halnunk, césar bácsi. A férfiak nem sírnak, Agustín bácsi. cÉSAR nyeld le a könnyeket, öcsém, viselkedj, mint egy tudod, ki. BeLISARIO (továbbra is az íróasztala mellett, a közönségre nézve) Mint az a sztárügyvéd, aki lesz belõlem, ugye? Hatalmas erõfeszítéssel, hogy legyõzze a megindultságát, Belisario újra írni kezd AMeLIA Úgy, pontosan úgy, ahogy az a sztárügyvéd, aki leszel. AGuSTÍn eredj, vigyázz a mamára, Amelia. nekünk a temetést kell intéznünk. (Amelia bólint és kimegy a belsõ szobába. Agustín Césarhoz fordul) A temetést, ami, te is tudod, pénzbe kerül. A legegyszerûbbet fogjuk kérni. de akkor is: pénzbe kerül. 51

cÉSAR Rendben van, Agustín. Mindent elkövetek, bár én sanyarúbb helyzetben vagyok, mint te. de segítek neked. AGuSTÍn nem nekem, Mamaénak; neked éppolyan Mamaéd volt, mint nekem. Az ügyintézésben is számítok a segítségedre; bejelentés a városházán, temetõ... César és Agustín kimegy az utcai ajtón. Mamaé mozdulatlanul ül, összekuporodva a karosszékében. Belisario abbahagyja az írást, arcán ellentmondó érzések tükrözõdnek: nyilvánvaló elégedettség, hogy sikerült befejeznie, amit el akart mesélni, egyszersmind üresség és nosztalgia valami miatt, ami véget ért, ami végérvényesen elveszett BeLISARIO nem lett szerelmi történet, és... romantikus történet sem lett. Akkor mi lett? (Vállat von) Mindig lenyûgöz az a különös csoda, ahogy a történetek születnek. Ahogy kockáról kockára összeállnak, sok-sok parányi résztörténetbõl, amikrõl azt gondolná az ember, már réges-rég feledésbe merültek, az emlékezet azonban a legváratlanabb pillanatokban kiemeli a múlt homályából és odaveti õket a képzelet kényének-kedvének. (Mamaéra néz) Az én emlékezetemben te úgy maradtál meg, ahogy az utolsó idõben láttalak: törékeny, pinduri kis nõ, aki naphosszat a karosszékében kuporog, és idõnként bepisil. (Feláll, odamegy Mamaéhoz) Áldott jó lélek voltál, Mamaé, bizony az. nem is volt más választásod, ugye? Miért jutott eszembe, hogy elmeséljem a történetedet? Mert szeretném, ha tudnád, hogy se ügyvéd, se diplomata, se költõ nem lettem, csupán olyasmivel foglalkozom, amit alighanem tõled tanultam: meséket mondok. Látod, talán ezért: hogy lerójam vele egy régi adósságomat. És mert az igazi történetet nem ismertem, az eseményeket, amikre emlékeztem, más, kitalált, innen-onnan lopott töredékekkel egészítettem ki. Ahogy te is tetted, amikor a tacnai kisasszonyról meséltél, igaz, Mamaé? Lezárja a szemét és megcsókolja a homlokát. A színpad egyik oldalán kimegy, közben lehull a FÜGGÖnY

SZÕnYI FeRenc fordítása

52

TEd HuGHES

A medve A hegy nagy, tágra nyílt, alvó szemének Pupillájában a medve a fény Készen arra, hogy felébredjen, És egy pillanat alatt fókuszáljon. Álmában A medve ragasztja össze A kezdetet a véggel emberi csontenyvvel. Álmában egy férfi combcsontjával Ássa magát keresztül az univerzum falán. A medve kút csillámlani mély Kiáltásod elemészti. A medve folyó emberek hajolnak fölé Holt önmaguk látni. A medve falak királyságában Folyók hálójában Alszik. Õ a révész A holt vidékre. Bére az egész világ.

53

A heptonstalli régi templom egy nagy madár szállt le itt. dala embereket csalt elõ a sziklából, Élõ embereket a lápból, hangából. dala világosságot gyújtott a völgyekben És megzabolázta a hosszú mocsarakat. Éneke kristályt hozott le az ûrbõl, És az emberek fejébe ültette. Aztán a madár meghalt. Óriási csontjai Rejtéllyé sötétedtek. Az emberi fõkben megfeketedtek A kristályok, és szilánkokra hulltak. A völgyek kihunytak, A mocsár elszabadult.

Widdop A semmi kellõs közepébe Valaki egy rémült tavat rakott. A semmi kellõs közepén Sziklavállak szélesültek, Hogy megtartsák. Szél úszott le a csillagokból A remegést szimatolni. Fák, kéz a kézben, hunyt szemmel, Világot mímeltek. 54

Rettegve kúszott közelebb a háromfogfû. Semmi más csak egy sirály, ahogy átsuhan A függöny egyik repedésén Semmibõl a semmibe.

Ibolya Lough Aughresbergnél dagályhullámok õrölnek kristályokat sziklák alatt. nyugat tátott szájú kohójával szemközt – Virágzó almafaág. egy kormos bronzbika Hûsöl a smaragdon, A gránitot parázzsá õrli. A tenger borzongató szelében Tej és vér egyaránt esendõ. csak egy bíborlila virág – amulett (Mely Prosperóé volt) – tart össze mindent, egyetlen pillanatra, egy kiöblögetett fénygömbben.

55

Páfrány A páfránylevél kibomlik, mintha egy Karmester szünetet intene Az egyetlen dallam a csendé Melyre a föld komoran keringõzik. egérfül pördül ki bizakodón, Visszaszerzi jussát a pók, És a recehártya A víz kantárjával fékezi a Teremtményt. e lények közt, a páfrány Komor táncát járja, mint egy harcos Tollforgója, ki hazatér a dombok alá, Saját királyságába.

AcSAI ROLAnd fordításai

56

RIcHARd BEREnGARTEn

Volta (esti séta) …most hogy leszáll az alkony… (Seferis) Királyi nap, rózsaszín arcú, a nap fenséges érme, megérintesz és bõröm szemgolyóvá változik, gerincem optikus ideggé és testem remeg félig kábultan az aranyözöntõl, amit vakítón erre a városra és tengerre öntesz. Régen házak és utcák álltak itt – és tudom hogy most is állnak– egy más városnak részei, nem ezé, amit teljesen átformáltál erõddel. Sétálunk hát a parton. Az éjjeli halászok már készítik csónakjaikat, motoruk berreg, hátul olajlámpások égnek, s az egész város kijött a sétatérre, szeretõk kart karba öltve és mind a hetyke ifjak, anyák-apák, sok fagylaltozó gyerek, öregek nézik mindezt kirakott asztaloknál, s mint kezes állatok közelednek az alkonyi dombok. esti ég édes fénye hull a dombokra és az öbölre, karomhoz ér karod most, szinte véletlenül, mintha ez a mellettem járó fiatalasszony érintene, aki ringatva nehéz csípõjét, tipegve lép, fekete haja kontyba fogva, kényes nyaka és vállai sötétbarnák a naptól, mosolyog olajszín szemével. Reszketõ fény, mint bort vagy zenét, úgy iszlak, ahogy e nõnek õsei ittak téged évszázadokkal ezelõtt.

57

Áttetszõ város, a nõ neve Elefthería, és bár sebhelyeid csak szürke pontok az õ szemében, mégis, ilyenkor, mikor a fény, s a fényhajlatok versként vagy dalként gyöngéden játszanak arcán, övé az õsi jog, hogy sétáljon itt a parton, fényeid eszközeként, s egyszersmind õreként, mély szembogarának kútjába gyûjtve õket, s övé – a drága szabadságé – a jog, hogy rajtad táncosként taposson. estém-kedvesem, s te, több ezer éves fényem, tiszta hangon dalolsz, s elbûvölsz, mint e nõ itt, hogyan bírnám ki, hogy ne imádjam bájadat, amit e városra s lakóira vetsz, ezt a formát, ami megmintáz mindent, amit érint, az egész világot? Rabszolgád lettem, ha már polgárod nem lehetek. És roppant szomjúsággal irántad, örömest tölteném be minden pórusom sugaraddal, a szabadság drága ízével. GÖMÖRI GYÖRGY fordítása

58

BERnARdO ATxAGA

Grönlandi üdvözlet Bizonyos alkalmakkor nem árt, ha az ember szerény, és az enciklopédiához fordul, hogy megtudjon valamit a távoli helyrõl, amelyre véletlenül rápillantottunk, vagy ahol nincsen senkink, még egy nagynénink vagy nagybácsink, régi iskolatársunk, kerületünk- vagy falunkbéli ismerõs se; pontosan így tettünk mi is, a Benjamín Pott címû irodalmi folyóirat szerkesztõi aznap, amikor felmentünk a világhálóra. Rákattintottunk a Solomon Geography Words felirat kéken világító betûire, és nézegetni kezdtük az elektronikus oldalakat. – Hát ez fantasztikus! – kiáltotta lenyûgözve J. a képernyõn felvillanó információmennyiség láttán. – Acahay, Acajete, Acajutla, Acámbaro, Acaponeta, Acapulco, Acaray, Acari, Acarigua, Acatengango… J. minden egyes kattintására a képernyõn néhány másodpercig repkedtek a szavak. Aztán visszaültek a helyükre, és rögtön értelmet nyertek: Baffin, Bages, Bagdad… – negyven K-nyi információ Bagdadról – jegyezte meg M. A lányt is lenyûgözte a találmány. – Kanadáról meg háromszáztizenkettõ – tódította J., aki már a c-nél járt a Solomon Geography Wordsben. – csádról viszont csak ötvenhat – szólaltam meg én is, kihasználván az újabb kattintást. Ahogy mondani szokás, én azért nem éreztem úgy, hogy minden papsajt. – detroitról pedig száztizenöt – csattant föl élesen J. Kattintgattunk tovább. A képernyõ terében csak úgy repkedtek a szavak. – Fontenay-aux-Roses városka pedig egymaga huszonnégyet kapott – olvasta M. az újabb kattintást követõen. – Gondolom, azért, mert atomkutató központ – vágtam vissza némi bosszankodással, ahogy olvastam a képernyõn. – Azt szeretném tudni, Grönland sziget-e vagy sem – szólalt meg hirtelen Z., pedig egészen addig néma csöndben ült. Újabb kattintás, újabb repkedés következett. egy pillanattal késõbb már ott is volt ismeretlen Solomon barátunk válasza: Grönland: sziget Amerika északi részén, legnagyobb részét jég borítja. Területe 2 180 000 négyzetkilométer. Lakossága 42 000, eszkimók és dánok. Fõvárosa: nuuk, korábban Godthaab. urán-, ólom- és cinkbányászat. Politikailag dániához tartozik, jóllehet bizonyos fokú politikai autonómiát élvez. – egyszóval sziget – mondta Z., s közben ellépett a képernyõ elõl. Én viszont számolni kezdtem: 59

– Ha Grönland területe 2 180 000 négyzetkilométerre rúg, lakosainak száma eléri a 42 000-ret, akkor ez azt jelenti, hogy minden eszkimóra 51 négyzetkilométer jut – mondtam. A gondolatra több okból is kirázott a hideg. – Lemegyek a büfébe, iszom egy kávét – mondta Z. Miután kielégítette kíváncsiságát, tovább már nem érdekelte, amit J. és M. még fölfedezhet a képernyõn. – Én is megyek veled – mondtam neki. Én is kielégítettem a kíváncsiságomat. Kicsit untam már ezt a kattintgatósdit. Különben meg, hogy az információ világító képernyõn, és nem fehér vagy sárgás papíron jelent meg, az engem teljesen hidegen hagyott. de tévedtem. Mint oly sokszor, most is elhamarkodottan ítéltem. Annak a bizonyos Solomonnak az enciklopédiája olyan titkokat rejtegetett, amiket én még elképzelni se tudtam. Az író Leik Ikili hangját például, akit J. és M. fedezett föl a róla meg az egyesült államokbeli Thule katonai támaszpontról szóló cikkben. Jobban mondva miután elolvasták a Thule katonai támaszpontról szóló cikket, melyben úgy mellékesen õt is idézték. Minden akkor kezdõdött, amikor Z.-vel visszamentünk a büfébõl. – Közlöm veletek a hírt, amelyet éppen most olvastunk a képernyõn – fogadott bennünket J., ahogy megjelentünk az ajtóban. – Thule katonai támaszpont lett. ekkora csapást! nem minden ember egyforma. nem mindegy, hogy azt mondjuk „Bravo folyó” vagy „ebro folyó”, mint ahogy az sem, hogy „Guernica”, „Amorebieta” vagy „navalmoral”. ezért fájt annyira a hír J.-nak. Mert Thulét Sigriddel, Mennydörgés kapitány menyasszonyával kapcsolta össze, meg azzal az iskolában tanult verssel is, amely az északi vidékekrõl, s „az országok közül a legtávolabbiról” szólt. J. úgy érezte magát, mint akinek a tulajdon gyermekkorába költöztettek katonai támaszpontot. – Olvassátok el a cikket, ha akarjátok. nagyon jó – fordította felénk a képernyõt J. Tényleg jó volt a cikk. Arról szólt, hogy milyen nehézségek keletkeztek a támaszpont építését és átadását követõen, mert a rozmárok nem bírták elviselni a le- meg felszálló repülõgépek zaját, és elvándoroltak csendesebb vidékre, így a thulei eszkimók némiképp eufemisztikusan fogalmazva modus vivendi nélkül maradtak. „Akkor a város lakosságának nagy részét átköltöztették Gronedalba, ahol kaptak házat, jármûvet, meg egy szerzõdést is, amelyben a család valamennyi felnõtt tagja számára fix havi fizetést állapítottak meg” – írta a cikk. Majd így folytatta: „Azonban az anyagi elõnyök ellenére a thulei lakosság körében is hamar jelentkeztek a bevándorlással, a gyökértelenséggel együtt járó tipikus nehézségek. Számos depressziós esetrõl, sõt néhány öngyilkosságról is tudunk. Gronedal város önkormányzata és a sziget kormánya kénytelen volt levélváltásba kezdeni az ügy kapcsán.” Az egyik ilyen levél minden bizonnyal a pszichológusok levele volt; a másik meg az olvasást népszerûsítõ propaganda. Hogy a súlyosabb eseteket kórház60

ban kezelik, a többieknél meg, fõleg a fiataloknál, az irodalmat használják fel. A könyvolvasás jó ellenszer lehet a rossz éghajlati viszonyokkal terhelt élet számára. Hiszen mindig is az volt. A történelem folyamán számûzöttek, fogva tartottak, betegek, reményvesztett vagy legyengült magányos emberek egész regimentje talált támaszra az olvasásban. Akkor miért ne mûködhetne a dolog a thulei bevándorlóknál is? A kampány szervezõi ehhez hasonló gondolatoktól vezérelve tervezték meg a plakátjukat, melyen egy égszínkék szemû husky kutya látható, mellette pedig egy könyv: „Az ember két legjobb barátja” – hirdette a felirat a plakát felsõ részén. Grönland irodalmi közege szemlátomást nem sokban tér el a sûrûbben lakott vidékekétõl, és az olvasást népszerûsítõ kampány által kiváltott polémia oly vérmessé fajulhatott, hogy – amint a cikk írója humorosan mondja – „már éppen az a thulei eset ismétlõdött volna meg, amikor a rozmárok ezrével menekülni kezdtek. Megbízható forrásból tudom, hogy a városban zajló hangos irodalmi csatározás láttán a gronedali rozmárok is fontolóra vették a kérdést. Szerencsére a rozmárok úgy döntöttek, mégis elviselik, maradnak, úgyhogy nem került sor újabb emigrációra, újabb kampányra, újabb polémiára, újabb menekülésre, újabb emigrációra, újabb kampányra, újabb polémiára… egyszóval az állati elõvigyázatosságnak köszönhetõen nem indult be a gépezet, mert akkor menthetetlenül kiürült volna az egész sziget.” ennyire összekuszálódtak a dolgok, amikor az író Leik Ikili elhatározta, õ is beszáll a vitába, és népes közönség elõtt tartott elõadásában ki is fejtette a véleményét, erõsen bírálva a kampány szervezõit. – Vajon ki lehet ez a Leik Ikili? – kérdeztem J.-t, miután elolvastam a cikket. – Hát én nem tudom. de megvan a hangja – tette hozzá némi büszkeséggel J. – Hogyhogy megvan a hangja? J. nem is válaszolt, hanem rákattintott egy pontra a képernyõn. Két másodperc múltán a számítógép megszólalt. elképedtem. nem is tudtam, hogy a készülékünk hangot is képes adni. – Tessék, õ Leik Ikili – mondta boldogan J. – ezt hogy csináltad? – kérdeztem. Alig tudtam felocsúdni a döbbenettõl. – na mégis, hogyan! Hát úgy, hogy az audióra kattintott – világosított fel M. – Mirõl beszél ez az ember? – kérdezte Z. – Szerintem a kampánnyal kapcsolatos elõadása lehet, de angolul. A felvételt a Kongresszusi Könyvtár készítette – mondta J. – A washingtoni Kongresszusi Könyvtár? – kérdeztem. Kicsit megszédültem. ez már tényleg hasonlított a térszörföléshez. – Hát persze – vágta rá egyszerre J. és M. elcsodálkoztam, hogy ilyen gyorsan sikerült otthonosan mozogniuk a 21. század világában. – Szeretném meghallgatni az elõadást – mondta Z., ezzel odatelepedett J. és M. mellé. Tüstént követtem én is a példáját. A folyamatos csodálkozás hihetetlenül kifárasztja az embert. 61

Leik Ikili hangja rekedtesen szólt, mint aki sokat iszik, dohányzik, éjszakázik. Tagoltan beszélt, olyan angolsággal, hogy néha németnek hangzott, és nem fogta vissza magát, ha köhögnie vagy krákognia kellett. Szemlátomást nem tett rá különösebb benyomást a hangfelvétel, mintha csak úgy magában beszélt volna, szünetekkel, ritmusváltásokkal, ami egy televíziós vagy rádiós mûsorban elfogadhatatlan lett volna. Idõnként hangnemet váltott, szavaiba felháborodás, indulat vegyült; máskor meg elvékonyodott, szinte törékenynek tûnt a hangja, mint aki nagyon elérzékenyül. Hatvanesztendõsnek saccoltuk. Az elõadást illetõen igaza volt J.-nak. Válaszul szánta az olvasást népszerûsítõ kampány gronedali szervezõinek. Leik Ikili vitatta az irodalmi elveket, melyek állítólag az illetõ program alapját képezték, és versekkel, rövid prózai szövegekkel támasztotta alá álláspontját. elõadását bizonyos szempontból ars poeticának is lehetett tekinteni. – Szeretném meghallgatni az elejétõl. Lehet? – kérdezte Z. – Hát persze hogy lehet! – vágta rá J., miközben folyamatosan kattintgatott. – na nézzük! Mit mesél nekünk Thule jégmezõinek írója! Harcra fel a fullasztó kulturális belterjesség ellen! Irodalmi folyóiratunk szerkesztõségében még sohasem tombolt ekkora lelkesedés. Örültünk, hogy a minap széles sávon is csatlakozhattunk a világhálóhoz, s most azt a luxust is megengedhetjük magunknak, hogy egy grönlandi írót hallgassunk. J. megint kattintott, mire mindnyájan elcsendesedtünk. Én papírt, ceruzát vettem elõ, és jegyzetelni kezdtem. Hátha közölhetünk valamit belõle a következõ számban. – Válasz az olvasást népszerûsítõ kampány szervezõinek. Elsõ pont – szólalt meg Leik Ikili rekedtes hangja. J. felerõsítette a számítógép hangját, most már teljes hangerõvel szólt: – Nem „irodalomról”, hanem „könyvekrõl” kell beszélni. Nem azt kell mondani, „én szeretem az irodalmat”, hanem azt, hogy „én szeretem a könyveket”, „én szeretek könyvet olvasni”. Idõnként még pontosabban sem árt kifejezni magunkat, és ahelyett, hogy „én szeretem a könyveket”, inkább azt mondanunk, hogy „én szeretem Dickens könyveit”. Végtére is senki sem mondja azt, hogy õ szeret „enni”; mindenki azt mondja, „én szeretem a thulei lazacot”, vagy a medvezsírban sült tõkehalat. Nem! Nem szabad irodalomról beszélni! Konkrétan kell beszélni, nem elvonatkoztatva. Könyvekrõl kell beszélni! Leik Ikili megköszörülte a torkát, és vett egy mély lélegzetet. – Második pont: a könyvek nehézségi fokáról – folytatta Leik Ikili. – Vannak könnyebben és nehezebben olvasható könyvek. Nos, én magam is ismerek olyan embereket, akik lebecsülik a könnyen olvasható könyveket, mondván hogy azok – a nagy Joubert szavaival élve – középszerû könyvek középszerû emberek számára; az ilyen könyvek tele vannak klisével, sztereotípiával, elég 62

annyi intelligencia hozzájuk, mint amennyi a szánkózáshoz kell. Sietek leszögezni: ez nem igaz, ilyet csak a sértõdött írók mondanak, akik jobban tennék, ha vennének magukhoz valami lazítószert. Hogyhogy nem igaz az, hogy a könnyen olvasható könyvek között is akadnak jók? Miért ne lehetetnének? Ismerek egy verset, amely végtelenül egyszerû, mégis mindig megnevettet. Talán ezért én lennék a legbutább ember egész Grönlandon? Ugyan ki állíthatná, hogy rossz a „Pingpong” címû költemény, egy német költõ verse, a neve most hirtelen nem jut eszembe? Ki az az eszehagyott, aki ilyesmit állíthatna? De most nem az eszehagyottakról akarok beszélni. Inkább elmondom a verset.

Pingpong Pingpong pingpongping pongpingpong pingpong.

Olyanok is akadnak szép számmal, akik nem szeretik, ha egy könyv nehéz, ha bárminemû erõfeszítést kíván az olvasása. „Ne fárassz, légy szíves” – méltatlankodnak, hogyha az ember egy bonyolultabb mondatot vagy bekezdést mutat nekik. „Ezt a förmedvényt!” – kiáltanak föl, amikor arra biztatjuk õket, hogy olvassanak el egy olyan regényt vagy novellát, amelyikben nincsen párbeszéd. Nos tehát: ezek is hülyék. Természetesen akad olyan író, aki gondolatszegénységét azzal igyekszik palástolni, hogy összezagyválja a szöveget, ám a kivételektõl eltekintve sietve el kell ismernünk, ami igaz: a nehéz szövegek igen kiválóak lehetnek. Ilyen kiváló például Sylvia Plathnak ez a verse, a Tükör címû is:

Tükör Pontos ezüst vagyok. elõítélet-mentes. Amit látok, ahogy van, elnyelem, nem ködösíti szeretet, viszolygás. nem vagyok kegyetlen, csak hiteles – Kis isten négyszeglet-szeme. Többnyire a szemközti falon töprengek. Pettyes-rózsaszín. Már olyan régóta nézem, Hogy mintha a szívembõl volna. de vibrál. Arcok, esték választanak el újra meg újra. 63

Most tó vagyok. egy nõ hajol fölém. Mélyemen keresi, ki is valóban. Majd a hazug holdhoz-gyertyákhoz fordul. Látom és híven tükrözöm a hátát. Könnyekkel jutalmaz, gesztikulálva. Fontos vagyok neki. elmegy és megjön. Reggel az arca váltja fel az éjt. Belém fojtott egy fiatal lányt, s egy öregasszony Száll föl felé belõlem, mint egy szörnyû hal.1

Az olvasási kampány szervezõi egyetlen verseskönyvet sem vettek föl a listájukra. Nem mondják ki, hogy mind rossz volna, odáig már nem jutnak, mindössze arra szorítkoznak, hogy nehezek, és úgysem értenék meg õket a Thuléból idekerült emberek. Pedig a nehéz szövegek pusztán csak figyelmet igényelnek, másodszori, harmadszori vagy negyedszeri elolvasást. Talán nem olvassuk el kétszer vagy akár többször is a gyógyszerek leírását? Ugyanezt kell tenni az olyan szövegekkel is, mint Sylvia Plathéval. Itt Grönlandon sok mindennek híján vagyunk, nincsenek például narancsfák, pálmafák, de az idõvel nem állunk rosszul. Mi gátol meg bennünket abban, hogy másodszor is elolvassuk a tükrös verset? Csak ha kiszáradt a torkunk, akkor nem tudnánk megtenni, márpedig ez a veszély bennünket most nem fenyeget.

Tükör Pontos ezüst vagyok. elõítélet-mentes. Amit látok, ahogy van, elnyelem, nem ködösíti szeretet, viszolygás. nem vagyok kegyetlen, csak hiteles – Kis isten négyszeglet-szeme. Többnyire a szemközti falon töprengek. Pettyes-rózsaszín. Már olyan régóta nézem, Hogy mintha a szívembõl volna. de vibrál. Arcok, esték választanak el újra meg újra. Most tó vagyok. egy nõ hajol fölém. Mélyemen keresi, ki is valóban. Majd a hazug holdhoz-gyertyákhoz fordul. Látom és híven tükrözöm a hátát. Könnyekkel jutalmaz, gesztikulálva. 1

Tandori dezsõ fordítása.

64

Fontos vagyok neki. elmegy és megjön. Reggel az arca váltja fel az éjt. Belém fojtott egy fiatal lányt, s egy öregasszony Száll föl felé belõlem, mint egy szörnyû hal. A nehéz és a könnyû szövegek egyformán arra szolgálhatnának, hogy fölébresszék a thulei emberekben az olvasáskedvet, csak tudni kell választani, tudni kell, milyen alkalomra milyen könyv felel meg, és semmire se jó a kampány szervezõbizottsága által összeállított lista. A listán szereplõ legtöbb könyv az egyik fõvárosi étterem által nemrégiben ajánlott menüre emlékeztet, melyben fejes salátát, kalóriaszegény turmixitalt, íztelen fõtt halat, import pulykahúst és alkoholmentes sört kínáltak; biztos vagyok benne, hogy a thulei olvasók is úgy érzik majd magukat, mint amikor én bementem abba az étterembe, és megláttam magam elõtt azt az ételt: egyszóval belebetegszenek, és úgy nekiszomorodnak, hogy legszívesebben fejest ugranának egy fjordba. Nemrégiben hirtelen felindulásból fölkaptam a telefont, és felhívtam a kampány felelõsét. Meg akartam tudni, milyen szempontok alapján állították össze a listát. Nem sikerült elmagyaráztatnom vele. Valójában nem tudta elmagyarázni, mert fogalma sincs róla, hogyan mûködik a könyv. Olyan õ is, mint az a turista, aki néhány évvel ezelõtt ellátogatott északra, és amikor meglátott egy jégkunyhót, megkérdezte: „Hol van a ház többi része?” És mégis, a tudatlansága ellenére is õt bízták meg a válogatással. „Nyílt listáról van szó – mondta a telefonban –, nyugodtan hozzáírhat bármit, amit akar.” „Én nem veszek részt ebben a kontármunkában” – válaszoltam neki. „Miért nem tetszik magának a lista? Mi a baja a Hamlettel?” Jó néhányszor levegõt kellett vennem, mielõtt válaszoltam neki. „Ne baszogasson engem itt a Hamlettel!” – kiabáltam. „Ez a mû nem tud visszhangra lelni a thulei emberek lelkében, nem tudnak rezonálni rá. Õk nem tudják viszonyítani semmihez, amit átéltek, és úgy hangzik majd nekik a lenni, vagy nem lenni monológja, mintha spanyolul beszélnének hozzájuk. A jövõben, tíz év múlva talán, ha már elég sok könyvet elolvastak, akkor talán igen, akkor talán mond majd nekik valamit. De most, most képtelenség.” Leik Ikili a könyvek listájára vonatkozó fejtegetéseit egy példával fûzte össze, azzal illusztrálta álláspontját: eszkimókról és protestáns lelkipásztorokról szólt a történet, de mi figyelmen kívül hagytuk. Úgy döntöttünk – egy héttel késõbb, amikor elkezdtük összerakni a folyóirat következõ számát –, hogy mégsem fordítjuk le, annál is inkább, mert mi is követni akartuk a visszhang és rezonálás teóriáját, úgyhogy kerestünk helyette egy másikat, amely közelebb áll a mi élményvilágunkhoz. ezúttal a Solomon Dictionary of Literature lett a forrásunk, és így találtunk rá – a Vig-Vill oldalon, valamint a Mart, illetve Tru címszóval kezdõdõ oldalon barátainkra, enrique Vila-Matasra, Ignacio Martínez de Pisónra és david Truebára; írásaik azonban túl hosszúak voltak, magától értetõdõ 65

módon nem lehetett õket beleilleszteni a grönlandi tanmesébe. „Itt van a mi emberünk” – ragyogott föl végül Z. kollégánk arca a Mol-Mon oldalra mutatva. elolvastuk azt a részt, ahová mutatott, és tényleg ott is volt a szerzõ, akinek a történetei a legjobban megközelítették azt, amelyet Ikili mesélt: Augusto Monterroso volt. A hit és a hegy címû írását választottuk, és azonnal kicseréltük vele az eredeti történetet.

A hit és a hegy Kezdetben a Hit csak akkor mozgatott hegyeket, amikor igazán szükség volt rá, úgyhogy a táj évezredeken keresztül hasonló maradt önmagához. Ám amikor a Hit terjedni kezdett, és az emberek mulatságosnak találták, hogy hegyeket mozgatnak, akkor a hegyek egyvégtében változtatták helyüket, egyre nehezebb volt ott találni õket, ahol az ember elõzõ este hagyta õket; és ez természetesen sokkal több gondot okozott, mint amennyit megoldott. A jóemberek ekkor inkább felhagytak Hitükkel, és most szemlátomást általában a helyükön is állnak a hegyek. Amikor az országúton hegyomlás történik, melyben számos arra utazó halálát leli, akkor az azért van, mert valakiben, nagyon távol vagy épp a közvetlen közelben, motoszkálni kezdett egy pillanatra a Hit. A visszhang, a rezonálás, a szöveg, mely akár a vízbe dobott kõ, hullámokat kelt, fölébreszti a vizet, a szunnyadó gondolatokat… A legszívesebben itt megállnánk, újra és újra végiggondolnánk Monterroso történetét, de haladnunk kell a felvétellel, vissza kell kanyarodnunk Grönlandhoz. „Minek olvassunk?” – ezt a kérdést tette föl magában Leik Ikili az eszkimókról és a lelkészekrõl szóló történet után. Hangszíne ezúttal sokkal kiegyensúlyozottabb volt. – Minek olvassunk? Itt Gronedalban akad olyan, aki hallani sem akar az olvasást népszerûsítõ kampányról, olyan emberek, akik semmi hasznosat nem találnak a könyvekben. Mit mondhatnánk az ilyeneknek. Elõször is azt, hogy nagyon hasonlítanak a trogloditákhoz. Másodszor pedig, gondoljanak csak vissza, mit mondott Johnson doktor, hogy a jó könyv „enyhíti a bánatát annak, aki szomorú, és fokozza az örömét annak, aki vidáman él”; harmadszor pedig a könyv, számos könyv segít felfedezni a valóságot. „Már csak ez hiányzott – mondhatják egyesek, ha ezt meghallják – még hogy filozófiai könyveket olvassunk!” Márpedig bárhogy hangoztatják is a rozmárfejûek, filozófiai könyveket olvasni lehet nagyon hasznos, mindenesetre nem ez az egyetlen módja, hogy 66

az ember fokozatosan fölfedezze a valóságot. Jó lehet erre sok másik könyv is, mi több, a gyermekeknek szóló könyvek is, mint ez itt, amelyet a kezemben tartok, s amelynek eredeti címe Lo speriamo che me lo cavo. Az olvasást népszerûsítõ kampány szervezõi ezt sohasem fogják megérteni, pedig ez az igazság. Egy évtizede jelent meg Olaszországban az Én reméljük megúszom címû könyv, melyben a Nápoly külvárosában, arzanói iskolában tanuló kisdiákok dolgozatait teszi közzé a szerzõ. A megadott témákban remek dolgokat írtak a gyerekek. Példaképpen felolvasom most az egyik fogalmazást, amelyet arra a kérdésre írt egy kisfiú, hogy ki a kedvenc történelmi személyiséged. Hallgassák figyelmesen, ismeretlen barátaim, akik a véletlen folytán valamilyen gépen rábukkantatok a hangomra. Ne szégyelljétek végighallgatni egy gyerek történetét!

KI A KedVenc TÖRTÉneLMI SZeMÉLYISÉGed? ÍRTA LuIGI. 12 ÉVeS Kedvenc történelmi személyiségem caligula, mert õrült volt. caligula nagyon szimpatikus nekem az õrültségeivel! A lovát tette meg szenátornak, megette a fiát, hogy Saturnust utánozza, fölsorakoztatta a hadsereget a tengerparton, aztán azt mondta, hogy csak viccelt, nem ér, az ellenséget csak úgy kitalálta. Azt akarta, hogy istenként imádják õt. egy másik kedvenc történelmi személyiségem Keresztelõ Szent János feje. Keresztelõ Szent János nem volt olyan õrült mint caligula, csak egy kicsit ütõdött volt, mert a sivatagban kiabált, ahol senki se hallotta. Mindig böjtölt, vasárnap meg bogyókat, gyökereket és bogarakat evett. Amikor levágták a fejét, rátették egy lapostányérra. Most akarok valamit mondani, ami nem vág a témába. Van még egy nagyon szimpatikus személyiség, de nem történelmi személyiség, mégis el akarom mondani, mert mégiscsak személyiség…! Benino vagy Benito az, a pásztor, amelyik a betlehemben van. Énnekem nagyon bírom ezt a Benitót, mert folyton csak alszik, és fütyül rá, mi történik körülötte. Szerintem az összes történelmi személyiség közül õneki a legjobb!2

2

Magyarósi Gizella fordítása.

67

Mennyire megindít engem ennek a nápolyi kisfiúnak a vallomása! Megnevettet, ugyanakkor sajnálatot is ébreszt bennem, fõleg a végén, amikor azt mondja, hogy a kedvenc személyisége Benito, a pásztorfiú, aki mindig alszik. Biztos, hogy készült felmérés a nápolyi szegénységrõl, vannak televíziós dokumentumfilmek, újságcikkek errõl a témáról, de az is biztos, hogy egyik sem adja vissza a lényeget olyan érzékletesen, mint ez a fogalmazás. „Jobb aludni, mint barátok nélkül élni” – írta Hölderlin, és ugyanezt állítja, ugyanolyan költõiséggel ez a nápolyi kisfiú: „jobb aludni, mint állandóan gondokkal küszködni”. Isten éltessen sokáig, kedves Luigi! Azon tûnõdöm, vajon mit mesélnének a Thuléból jött gyerekek, ha valaki fogalmazást íratna velük. Amondó vagyok, a nápolyi gyerekekhez hasonlóan õk is belevinnének egy cseppnyi poézist a dolgozatukba. „Egy cseppnyi poézist? Pár csepp poézist?” – kérdezheti, aki most hallgat. „Úgy, szóval Ikili úr ezt az egész munkát egy cseppnyi poézisnak tekinti csupán. Nem volna praktikusabb mindjárt a verseskönyvekhez folyamodni?” „Hadd nevessek egy kicsit” – válaszolnám a lehetséges kétkedõknek. „Fogalmatok sincs semmirõl, sem a költészetrõl, sem az életrõl, jobban tennétek, ha a fjordokban élnétek, a rozmárok meg a lazacok mellett. A költészet szinte mindig cseppekben mutatkozik meg, apránként, csipetenként. Ha mennyiséget akartok belõle, ha ti a tonnaszám mérhetõ dolgokat kedvelitek, akkor vigyetek haza egy teherautónyi hallisztet, és hagyjátok békén a költészetet. Különben is, mit képzeltek ti? Hogy a költészetnek vannak kedvenc helyei, és elég odamenni, akkor meg is kaphatjuk? Hát nem így van, nincsenek útjelzõk, melyek elvezetnének a költészethez. A költészet mindenhol ott lehet, meg sehol sem. Benne lehet egy gyerek fogalmazásában, felbukkanhat egy televíziós beszélgetõs mûsor közben, kiszaladhat a hentes száján, aki kiszolgál bennünket a szupermarketban. És az ellenkezõje is igaz, elolvashat az ember akár száz verseskönyvet is, és nyomát sem találja bennük a költészetnek. Ez a paradox benne, mégis ettõl olyan szép, olyan szórakoztató ez a játék.” Aznap, amikor az elõadás szövegét fordítottuk, itt abbahagytuk, és nekiálltunk keresgélni egy friss interjút az újságban, amelyik M. szerint annak rendjemódja szerint majd alátámasztja Leik Ikili álláspontját. Magunk mögött hagytuk hát a grönlandi felhõket, és átlapoztuk a heti sajtót. „Luis Villasantéval, a Baszk nyelvtudományi Akadémia volt elnökével készült az interjú” – mondta M., és mindnyájan egyetértettünk vele, hogy tényleg, álmunkban sem gondoltuk volna. Költészet, egy filológus szájából? Ám amikor elolvastuk az interjút, melyet az újságíró, Félix Ibargutxi készített vele, rögtön arra jutottunk, hogy a kollégánknak igaza van. Meg hogy ebbõl következõen Leik Ikilinek is igaza van. Habozás nélkül bele is illesztettük az elõadás szövegébe.

68

– Mondja, Villasante úr, az ön családja kedvezõ közeg volt a baszk nyelv számára? – Apám nem tudott baszkul. Õ Valle de Menából származott. – Az Burgostól északra van. – Igen, de hatvan kilométerre Bilbaótól. Kiskoromban vasúton jártunk La Roblába, ahol nyaranta a nõvérénél töltöttünk egy hónapot falun. Most az a környék tele van nyaralókkal, bilbaóiakkal. – És az édesanyja tudott baszkul? – Persze hogy tudott. Aulestiában született. De sajnos, hatéves koromban elvesztettem, szülési komplikációk miatt halt meg. Emlékszem, amikor édesanyám rosszul lett, engem kiküldtek játszani az utcára, és egy férfitól kaptam egy élõ madárfiókát. És én nagy boldogan járkáltam, kezemben a madárfiókával, vittem be a házba, hogy megmutatom, amikor láttam, hogy tele van emberekkel. Meghalt az édesanyám. Taxonómia és taxidermia, ezzel a két szóval kezdte Leik Ikili újabb bírálatát az olvasást népszerûsítõ kampány ellen. Hanghordozása megint gorombább lett. – Az élet mozgás, a szöveg is az. Ugyanúgy, mint a nonek halak, melyek folyton ide-oda úszkálnak, egy pillanatra sem állnak meg egészen, még aludni sem tudnak, a szövegek is idegesek: szavak alkotta nonek halak, csak nem vízben élnek, hanem a lelkünkben élnek és mozognak, egymást keresik, összetalálkoznak, nekimennek egymásnak, szaporodnak, sokasodnak. Sajnos ennek az életnek sok az ellensége. Akadnak gyûjtõk, akik nagy elõszeretettel preparálják a szavak alkotta nonek halakat; mások meg osztályozzák, igyekeznek gátolni õket a mozgásban; végül olyanok is akadnak, akik olvasást népszerûsítõ kampányt szerveznek, akik megerõsítik a boncolók meg az osztályozók által végzett munkát. Így történt ez Gronedalban is. Elég csupán egy pillantást vetni a könyvek listájára, melyeket állítólag majd olvasni fognak a thulei emberek, abból rögtön rájövünk. Terjedelmes könyvek fönt, vékonyka könyvek megint fönt, gyerekkönyvek lent, krimik megint lent, csak baloldalt, nagyon aktuális könyvek középen; húsz évnél régebbi könyvek, klasszikusok az utolsó lapon. Na és az ideológiailag problémás könyvek? Ezra Pound könyvei például? Semmi, az ilyen könyvek egyszerûen lemaradtak a listáról. Pedig Ezra Poundnak nagyon szép versei vannak. És ugyanezt mondhatom más szerzõkrõl is, mint Catullus, Petronius vagy Szapphó, akik szintén hiányoznak a listáról, bár esetükben az az oka nyilván, hogy ókoriak, mert most már nem lehet velük interjút olvasni, nem lehet megnézni õket a norvég, a kanadai vagy dán televízió beszélgetõs mûsorában. Mindenesetre nem tudom, mire megyek vele, ha a preparátorok meg az osztályozók ellen ágálok. Bizton állíthatom, õk sohasem tûnnek el a föld 69

színérõl. Fõleg az osztályozók nem, mert aki osztályoz, abból újfajta Noé lesz, hatalommal bíró ember, aki bárkit kihagyhat a bárkából, az antológiából, az ösztöndíjból, a kerekasztalból, aki nem tetszik neki. Úgyhogy ezzel számomra vége is a témának. Ez az utolsó alkalom, hogy a preparátorokról és az osztályozókról szót ejtettek. Hogy a rozmárok harapnák le a fütykösüket! Hogy a rozmárok harapnák le a fütykösüket! – szó szerint ezt mondta Leik Ikili, és szerkesztõségünk valamennyi tagja egyet is értett abban – nemcsak a remek kifejezés miatt, hanem a beszélõ szavainak éle miatt is –, hogy az elõadás az alkoholos befolyásoltság szakaszába ért. Azonban Ikili még így is tudta, mit beszél. ugyan nem tudta fékezni magát, erõs kifejezést használt, ám ez még nem jelenti azt, hogy középszerû lett volna az érvelése. nekünk nem tûnt annak. Az igazat megvallva mi sem szeretjük a preparátorokat meg az osztályozókat, még kevésbé a szektásokat. Éppen ezért kinyitottuk a fiókot, ahol a rendszerint mellõzött írásokat tároljuk, és hozzátettünk még két verset az elõadáshoz, jobban mondva a versek fordítását, az egyik ezra Poundé, akit már Ikili is említett, a másik az író Joseba Sarrionandiáé, aki a múltban csoportunkhoz, a Benjamin Pott címû irodalmi folyóirathoz tartozott.

eZRA POund VeRSe A napokban meg nincs elég teljesség A napokban meg nincs elég teljesség Az éjszakákban meg nincs elég teljesség Az élet meg iszkol, mint a mezei egér A fû se rezzen utána.

JOSeBA SARRIOnAndIA VeRSe Beköszöntött a cseresznyeszezon. csak sehol se látni cseresznyét. Itt a szezonja, merthogy június, július a szezonja, márciusban, áprilisban virágzik a fája, csak még nincsen rajta cseresznye. Most, hogy itt a cseresznyeszezon, jó lenne néhol cseresznyét is látni, édes, de legalább kesernyés cseresznyét. Az édes cseresznye piros, 70

a kesernyés sárga; a kesernyést termõ fa késõn, az édeset termõ korábban virágzik. de ma reggel se cseresznyét, se fát nem látni. A cseresznyefának jó talaj kell, hogy rendesen fejlõdjön; nem él meg akárhol, fõleg az édes fajta. A keserû cseresznye igénytelenebb, mint az édes, még ahol nem olyan jó a talaj, általában ott is megterem. Ma nem látni se édes, se keserû cseresznyét. Legjobb északi széltõl védett helyre ültetni. Száraz országokban nem fejlõdik rendesen. Száraz országokban általában apró a cseresznye. nem látni se nagy szemû, se apró cseresznyét. cseresznyefákat kell majd ültetni. Ha síkságon vagy völgyes részeken éri a fagy, az többnyire kárt tesz benne. A tél végi vagy tavaszi fagy a legrosszabb. A termés attól függ, hogy év közben milyen volt az idõjárás, ám az utolsó pillanatig nehéz megjósolni, milyen cseresznye várható. Ki tudja, vajon fejlõdnek-e, virágoznak-e a cseresznyefák! Beköszönt majd a szezonjuk, már be is köszöntött, de az is megeshet, hogy nem lesz cseresznye.

Leik Ikili fejtegetése kissé váratlanul, hirtelen ér véget. Az emberben olyan benyomást kelt, mint aki nem akarja folytatni az olvasást népszerûsítõ kam71

pány témáját, vagy egyszerûen csak megragadta az alkalmat, és a felvétel végére odabiggyesztette a saját írását. Bárhogy volt is, a helyzet az, hogy Ikili se szó, se beszéd, Ádámra, Ádám elsõ betegségére terelte a szót, mely akkor érte el, amikor elhagyta a paradicsomot. – Ha leközöljük, akkor hogyan közöljük? ezzel a befejezéssel, vagy inkább hagyjuk ki? – kérdezte M. – Hallgassuk meg még egyszer – javasolta Z. – Rendben – mondtuk rá mi, a többiek. Rákattintottunk a képernyõre, és Leik Ikili immár nagyon fáradt hangon megint megszólalt folyóiratunk szerkesztõségében. – Most pedig, miért is ne tenném, az elsõ betegségre, jobban mondva az elsõ ember, Ádám betegségére gondolok. Nem valami súlyos betegségre: amire gondolni akarok, ahhoz egy egyszerû nátha is elég. Természetesen én nem voltam ott, de az a sejtésem, hogy Ádám nemigen érezhette a paradicsom elvesztését. Valószínûleg õ is úgy élte meg, mint amikor valaki kipattan az ágyból a hideg szobában, és addig fel sem tûnik neki az alacsony hõmérséklet, amíg egész testébõl ki nem száll az ágy melege; Ádám ugyanazt a kék eget láthatta, mint elõtte, ugyanazokat a kristálytiszta folyókat, ugyanazokat a madarakat, s az álomszerûen rátörõ képeken kívül egyéb kellemetlenség valószínûleg nem érte: a pallost tartó angyal vagy a kígyó képe, vagy az almától roskadozó fáé, amely miatt vitájuk támadt a paradicsomban – amint azt a távoli emlékkép eszébe idézte. Vajon mennyi ideig élhetett Ádám abban az ártatlanságban? Már az elõbb is mondtam, én nem voltam ott, nem is tudom. Azt viszont tudom, mert nem nehéz elképzelnem, hogy mit érzett akkor, amikor egy szép napon fölébredt: fájt a torka, makacs köhögés kínozta, kicsit szédült, émelygett a gyomra. Minden relatív, és ha valaki a paradicsomban élt, akkor annak borzasztó lehetett ez a fájdalom. Ádám megrettent, és rátört az az érzés, amit késõbb valaki mélabúnak nevezett el, úgyhogy Ádám odafordult a mellette álló asszonyhoz, és így kiáltott: „Éva! Én meghalok!” Ez a felkiáltás úgymond forradalminak bizonyult abban a helyzetben: elsõ ízben használta valaki a „meghalni” igét, és szintén elsõ ízben figyelt föl az a férfi a másik emberre, aki társa volt a paradicsomból való kijövetel után. És tényleg ott állt Éva. Meg ott volt õ, Ádám, aki épp meg akart halni. Megszámlálhatatlan változás következett vagy következhetett be azokban a napokban, mialatt Ádám náthás volt, ám ebben a sommás leírásban mindössze arról adok számot, amely Ádámmal a világon elsõ ízben mondatta ki a némiképp haszontalan mondatot, amely úgy hangzik, mint: milyen szép színûek ezek az õszibarackok! Mi történt? Nos, annyira megijedt, annyira legyengült, egyszóval beteg volt, hogy képes volt ráébredni a dolgok szépségének véges természetére. 72

Elképzelem most, hogy mi történhetett egy héttel késõbb. Elképzelem, amint kilábalva a náthából, átölelte a feleségét, és azt mondta neki: „Éva, még sohasem éreztem ennyire jól magam!”… – s minthogy a kifejezés onnan származott, ahonnan, igencsak mély közlendõt rejtett magában. S feltételezem – folytatván képzelgéseimet –, hogy Ádám mindaddig fenn is tartotta e meggyõzõdését, amíg – hogy egy több mint lehetséges példát hozzak fel – egyszer azt nem vette észre, hogy a kis Káinnak tüzel a homloka, és az egész teste tele van piros pöttyökkel. S gyanítom, hogy akkor is rosszul érezte magát, aztán megint jobban lett, s hogy így élt egészen addig, amíg rá nem döbbent, hogy a gyengesége immár a végsõ gyengeség. S hogy mit gondolhatott akkor Ádám? Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem voltam ott, és nem tudhatom biztosan, de megkockáztatnám, és kijelenteném, hogy ennek ellenére, meg annak ellenére, hogy számára immár nem volt kiút, annak ellenére, hogy a múltban számos csapás érte a családját, megértette, és elfogadta, hogy az élete pontosan az volt, ami azután történt, hogy kijött a paradicsomból. Arra gondoltam, hogy miután meghallgattuk Leik Ikili felvételét, majd kikapcsoljuk a számítógépet, és elmegyünk valahová, megiszunk valamit. Ámde J., M. és Z. úgymond vérszemet kapott, nem akartak elmozdulni a számítógéptõl. Mielõtt még észbe kaptam volna, máris a Solomon Dictionary of Literature oldalain nézelõdtek. – Gorkij, tizenöt K-nyi információ – jelentette be J., miközben rákattintott. – Hoffmann is tizenöt – tódította Z. – nekem kevésnek tûnik – mondtam. de már újabb kattintás hallatszott. – Icaza öt K – mondta M. – Ben Jonson, negyven – mondta Z. – Krause, tizenkettõ – mondta J. – Leibniz, ötvennégy. – Llorens, három. – Machado, huszonhét. – nodier, kettõ. – elég! – kiáltottam. egy kattanással többet se bírtam már elviselni. de hiába. Szerkesztõtársaim meg sem hallották. – O’neil, tizenegy – mondta még valaki, de én már nem ismertem föl a hangját. Majdnem elszédültem. Kezem a kilincsen, menekültem ki az utcára. PÁVAI PATAK MÁRTA fordítása

73

LARS FROST

Anna és Michael Ancher Múzeum, Skagen Az ember szinte sosem kételkedik, ha Kro/yer festményeit látja. Ritkán téved, amikor elõrehajolva leolvassa a kis cédulán a címet és a szerzõ nevét. A múzeumban túl sok az értéktelen kép. A skageni iskola összes követõje, hát nem túlzás ez egy kicsit? Mit keresnek itt Anna Ancher zavaros képei? csak a múzeum emlékboltjában akadok egy érdekes munkájára, a képeslapok között. Dafné útja, 1910 körül készült. Aranyló színû út. A festményen kocsinyom fut kékesszürke felhõk kíséretében. Az utat kertszéli fák övezik, mögöttük rózsaszínû házak, a távolban ezüstösen fénylõ égbolt szippantja magába az összes színt. A polc alján egy halom képeslap porosodik, a teljesen értéktelen Kikötõi út címû festmény nyomata. Katasztrófa sújtja európát. S itt van Anna férje, Michael Ancher. Hasonlítsuk össze például Tengerparti sétány címû 1896-os festményét – amin öt hölgy közelít felénk a parton, négyen egymással beszélgetnek, míg a hozzánk legközelebbi s a legfiatalabb – legalábbis úgy gondolom, hiszen rajta nincs kalap – a homokra szegezi tekintetét Kro/yer Nyáreste a skageni strandon címû 1893-as festményével – ezen két légies, tengerparton távolodó hölgy látható; Marie Kro/yer és Anna Ancher. Könnyed s megfejthetetlenül elegáns festmény. elõrebocsátom, nem vagyok jártas a festészetben. egy albumban fiatal lány portréjára találok – Maren Sofie Olsent ábrázolja – beleszeretek. Mértékkel persze. Bájos kép, Michael Ancher munkája. de ez egészen más élményt nyújt, mint Kro/yer biztos kezû, könnyed ecsetvonású alakjai. Számomra, akinek képességeit meghaladja a festészet, Vermeer nõalakjait idézi. ez másmilyen hidegség. Kék ruha keskeny, vörös csíkokkal. Vajon hol lehet ez a kép? Olvastam, hogy ez is a skageni múzeum tulajdona. Kikölcsönözték? Az nem lehet, a norvég kiállításról már visszaérkezett az anyag. A boltban segédkezõ lányok szerint talán a raktárban porosodik.

74

ez a kép Marie és P. S. Kro/yer közös festménye. egymás portréját vitték fel egyazon vászonra. Peter Severin démoni. A sápadt homlok alatt, a kalap árnyékában vöröslõ arc. Pirospozsgás, vörös hajú, rõt szakállú. Türkizkék háttérbõl emelkedik ki. Meghökkentõ arckifejezés – a festõnõ szemszögébõl. Rabiátus férj? S a nõi portré? Tágra nyílt szemek. Fiatal, gyönyörû, kiismerhetetlen asszonyarc, de a bõr lágy színe szinte beleolvad a háttér zöldjébe. Hideg? P. S. ismerte egyáltalán a feleségét? – nem igazán, az egyszer biztos. – Hogy festhette egyszerre keménynek és gyengédnek? Szerette egyáltalán? S a felesége õt?

Koppenhága, Thorvaldsen Múzeum Valamikor garázs volt, vagy ahogy akkoriban hívták, kocsiszín. Végigsétáltam a kiállításon, miközben fejemet ügyesen, a medencecsonttól a gerincoszlopon át, a nyak utolsó csigolyája tetején egyensúlyoztam. Itt látható az emberiség története szépen megmunkált kövekbõl, gipszbõl, agyagból s ki tudja még, mibõl. A feltámasztott, megformált, kiplakátolt történelem. Mindaz, amit az emberiség teremtett, s amilyennek látszott, s ahogyan mi is kinézhettünk annak idején, kezek és lábak és öltözetek, emitt a vigasságok, amott a temetkezési rituálék. Mindez érdektelennek tûnne, ha nem volna valami csak nekünk mutatkozó, hogy figyelmünket az egészrõl magára vonja; hirtelen kilendül egy arc a mozdulatlanságból, s a terem azonnal megszûnik az emberi faj általános kialakulásáról mesélni; meglátni a nyüzsgésben egy alakot felismerni egy mozdulatot, egy érzést; észrevenni azt az egyvalamit az egészben; mûvészetet látni pedagógia helyett, a mûvet magát, nem múzeumot nem gyûjteményt, hanem forgatagot, s a forgatagban éppen azt, nem mást. egy pillanatra úgy tetszik, ismerõs. Megmutatkozott. Látni kell! Iaszón – egy szép nap – meglát valamit Thorvaldsen gondolatban elfordítja Iaszón fejét aki megpillantja hogy valaki közelít. Szerencsére Thorvaldsen idõben papírra rögzíti majd késõbb agyagba kõbe. A mûhely mellett egy roskadozó villa áll. Tuja- és ciprusfa nõ elõtte. Gyalogösvény fut a mûhelyen túlra. 75

A mezõrõl asszonyok jönnek fonott kosárral mosolyogva. egy kislány szaladgál körülöttük azt játssza hogy már asszony mosollyal fonott kosárral. A kidolgozás könnyedsége a téma súlyosságával fonódik egybe. egy gonosz fekete ördögi világ. A fõalak lángoszlopként áll a sötétben. (Bertel Thorvaldsen [1770–1844]: Iaszón és az aranygyapjú, 1802–3)

Stockholm, Modern Múzeum Felújítás után újra kitárja kapuit a Modern Múzeum. Botrányos, hogy pár év mûködés után kénytelenek voltak bezárni. Átázott a födém. Természetes, hiszen a víz útjában volt. A mûvek újra a falakon. A ló csodás állat. Kocsik elé fogva. ezek az összetéveszthetetlen, reszketõ lágyékok! Stockholm földrajzilag sokban különbözik Koppenhágától. A stockholmiak mentalitása provinciális. de igencsak õrült az, aki zászlófelvonás alatt nem áll vigyázzba itt, a tizenötödik homokzátonyon Szent Iván éjjelén. Fél tízkor mindenki éber a várakozástól. egy közel sem kellemes vacsora a macskaköves zsibongó vásártérre nézõ kávézóban. Az épület akkora, hogy a lépcsõk, a folyosók, a termek, az üzletek az összekötõ átjárók mind-mind látogatókkal zsúfolt közösségi terek; zavarosak. Ajtókkal egybenyitva. nem hasonlíthatók a személyes tárgyakkal benépesített terekhez. Ide is érvényes a belépõjegy! 76

Párizs Itt felém fordítja arcát elmosolyodik? Amint pirosra vált a lámpa, aprót rezzen a feje s megtorpanunk a gyalogátkelõnél. A nyaka bársonyos. Vékony kardigán alatt kivillan halványkék, enyhén áttetszõ ruhája. ez az együttes nagyon jól áll neki. egy majdnem mosoly. Az arcán. Ha csak közelednék, máris minden harang félreverne. Az utca túloldalán lakásügynökség. Ilyenbõl akad bõven errefelé. Itt, a járdán, a ruhában amit tavaly nyáron vettem, közel a járdaszegélyhez, elmosolyodik.

Itt a maga vásárolta kalapban csupasz lábait térd alatt átkarolva. Árnyék takarja. Fa alatt ül, a levelek hiábavalóan próbálják beárnyékolni a lelkét. Mosolyog. Mögötte, cserépben légballon formájúra nyírt bokor. Amott a Montparnasse, felhõbe futó toronyház s fölötte a magasságos ég. Fekete, kerek kalap. S ugyanaz a világoskék kardigán és ruha, amit tavaly vettem neki.

Itt könyvvel a hasán fekszik nyitott könyv, gerincével az ég felé. Az eiffel-torony árnya könnyen elárulhatná a pontos idõt, ha ismernénk a torony magasságát s még ezt-azt, mit tudom én, mit. A hasának fordított oldalak az olvasás gyönyörérõl s a valahol európában, közös múltunkban lezajlott etnikai tisztogatásokról szólnak. 77

Világos blúzt visel. Biztonságban érzi magát. napszemüveg. Teljesen fölösleges. csukott szemmel mosolyog. elégedett.

Itt egy étteremben Kicsit riadtnak látszik. Valami történhetett. A vörös blúz van rajta. Sötét szemét rám mereszti. Mögötte a szinte néptelen étterem, az asztalokon ételek és italok nevét rejtõ étlapok sorakoznak. Hagymalevest eszik. Olyan, amilyennek a hagymalevesnek lennie kell, tele pirított kenyérdarabkákkal és sajttal. nem könnyû ilyesmit enni. Azt mondja, hogy lökött vagyok, de szerintem a hagymaleves igen jól áll neki. Megesküdnék rá. Kicsit késõbb. Kén- és tengerszag a Montmartre-on, képzelõdöm? Máshol, máskor jégen tálalt kagylót evett.

Itt támasztékot remél Keze óriásinak látszik. Kora délután a sötét, hûvös étteremben bort iszik. Mosolyog. Újra a vörös blúzban. Kulcscsontja egy nagy mélyedés alatt, a poharak óriás-fehér üvegcseppek tele borral. Kitéve a kísértésnek, hogy felboruljanak. Óvatosan áll fel az asztaltól. Mosolyog. Rendben van, lökött vagyok, de akkor is jól áll neki az étterem. Az egész város. 78

Úgy bizony! Azt kérdezi (míg belém kapaszkodik), hogy mehetünk-e?

Itt bort ivott órákon át. Itt mezítelen. A házigazda ártalmatlan fehérborát ittuk, s olyasvalakirõl beszélgettünk, akire aztán egyikõnk sem emlékezett. Késõbb felemlegette ezt az éjszakát, mint valami soha meg nem ismételhetõt. Megtörténik néha. Az éjszakák szenvedélyesek. Hangok: zár kattanása, vízcsöpp, ágy nyögései, takaró sóhajtása. Hang, amint a kilõtt perzsgõsdugó teliholdas éjszakán a park kavicsos útján landol. Ó, a platánok csillogó-ezüst pikkelyei a telihold fényében. A szobalány tiszta lepedõt húzott, törülközõt cserélt távollétünkben.

Itt úgy tesz mintha újságot olvasna. nem ismeri a nyelvet, de jól áll a kezében az újság, suttog valamit a nagy dolgokat rejtõ oldalak mögül. Kacarászik, miközben mondja, mondja. Határozottan jól áll nekem az újság, jelenti ki. A kávézóban, kávé és tej mögött. Talán a legízesebb italok. A tangóharmonikás a megállapodásra hivatkozik. nõmnek kardigán fedi a vállát. Vízparti nyaralásról beszélgetünk. A túl meleg takarókról. Különben, vigasztalódhatnánk, mondja, egy velencei úttal (jövõre).

79

Itt sírni látszik (mindent hátrahagyva távozna, jövõre Velence) Mindent elnyel a bõrönd, hozott s itt vásárolt dolgokat. KOVÁcS KATÁnG FeRenc fordításai

80

BILL BRYSOn

egy amerikai doverben 1973 márciusában egy ködös estén pillantottam meg elõször Angliát; az éjféli komppal érkeztem calais-bõl. A kikötõ húsz percig gépkocsiktól, teherautóktól nyüzsgött, a vámosok tették a dolgukat, és minden utazó London felé vette az irányt. Aztán hirtelen minden elcsendesült, és én úgy róttam az álmos, ködbe burkolózó, rosszul megvilágított utcákat, mintha egy Bulldog drummond-filmben szerepelnék. Kellemes érzéssel töltött el, hogy felfedezhetek egy angol kisvárost. Az egyetlen elkedvetlenítõ körülmény az volt csupán, hogy a hotelek és a panziók már bezártak éjszakára. egészen a vasútállomásig gyalogoltam, hátha találok még egy Londonba induló vonatot, de az állomás redõnyeit is lehúzták már. Miközben azon tûnõdtem, mitévõ legyek, az utca túloldalán, egy panzió emeleti ablakában televízió szürkéskék fényét pillantottam meg. Éljen, gondoltam, valaki ébren van. Jókedvemben lejátszottam magamban, milyen kifejezésekkel mentegetõzöm majd a késõi zavarásért, és elképzeltem a kedves háziúr szívélyes fogadtatását. „Igazán sajnálom, de nem várhatom el öntõl, hogy étellel szolgáljon ilyen késõi órán” – véltem mondani. „nos, ha csakugyan nem gond, akkor esetleg egy darab hideg marhasült kenyérrel, uborkával vagy krumplisalátával, legfeljebb egy üveg sör bõven megteszi.” A bejárat elõtt koromsötét volt. Igyekezetemben és mert nem ismertem még a brit bejáratok kialakítását, megbotlottam egy lépcsõfokban, arccal az ajtónak estem és felborítottam néhány üres tejesüveget. A zajra azonnal kinyílt az emeleti ablak. – Van ott valaki? – kérdezte egy éles hang. Megdörzsöltem az orromat, hátraléptem és felkiáltottam a hajcsavarók keretezte sziluett felé: – Jó estét. Szobát szeretnék kivenni. – Zárva vagyunk. – Értem – feleltem –, de mi lesz a vacsorámmal? – Próbálja meg a churchill fogadót. Az elején. – Minek az elején? – kérdeztem, de az ablakot nagy robajjal becsapták. A churchill jól megvilágított, pazar szállodának tûnt fel, és látszólag fogadott még vendégeket. Az ablakon bepillantva elegáns, öltönyös úriembereket láttam egy bárban, úgy néztek ki, mintha egy noel coward-darabból léptek volna elõ. Megálltam a félhomályban és úgy éreztem magam, mint egy utcagyerek. Társadalmilag és szabászatilag alulmaradtam egy ilyen intézménnyel szemben, s a szállásdíj nyilvánvalóan meghaladta volna szûkös kereteimet. Éppen elõzõ nap nyújtottam át egy tekintélyes összeget kiguvadt szemû, picardiai szállásadómnak hepehupás ágyam és egy tál titokzatos, beazonosíthatatlan apró állatok csontjaiban bõvelkedõ chasseur fejében, amely étel jó részét szalvétám81

ban kimentettem, nehogy udvariatlannak tûnjek, és elhatároztam, hogy mostantól óvatosabb leszek a költekezéssel. Így vonakodva ugyan, de lemondtam a churchill fogadó hívogató melegségérõl, és odébb vánszorogtam a sötétben. nem messze, a tengerparti sétányon találtam egy minden oldalról nyitott, de fedett pihenõhelyet. Úgy éreztem, ennél jobbra ma nem számíthatok. A fejem alá tettem a hátizsákomat és kabátomba burkolózva végignyúltam a padon. A pad kemény léceit összefogó, óriási kiálló csavarok miatt lehetetlen volt kényelmesen pihenni, a csavarfejek talán épp az elrettentést szolgálták. Sokáig feküdtem így, hallgattam, ahogy a tenger lent a parton a kavicsokat mossa, és végül hûvös, lidérces látomásoktól szabdalt álomba zuhantam, amelyben guvadt szemû franciák üldöznek parittyával és csavarfejekkel a kezükben az Északi-sark jégtáblái közt; hátborzongató pontossággal találnak fenékbe vagy lábon, büntetésül, amiért a szobámban, a fiók hátuljában egy lopott asztalkendõben szivárgó ételmaradékot hagytam magam után. Három körül zihálva, a hidegtõl elgémberedve és dideregve ébredtem. A köd felszállt. A levegõ tiszta volt és mozdulatlan, az ég csillagoktól fényes. A világítótorony a hullámtörõ gáton túlról jeleket küldött a végtelenbe. Mindez magával ragadó volt, de túlságosan átfagytam ahhoz, hogy értékelni tudjam. Reszketve kutattam át a hátizsákom és minden lehetséges, meleget nyújtó ruhanemût magamra vettem: egy flanelinget, két pulóvert, még egy farmert. A gyapjúzoknimat kesztyûnek használtam, a flanel alsónadrágot pedig a fejemre húztam kétségbeesésemben, és nehézkesen visszaereszkedtem a padra. Türelmesen vártam a halál édes csókját, de ehelyett újra elaludtam. A ködkürt éles üvöltése ébresztett, majdnem lefordultam az ágnyi keskeny padról, és nyomorultságom tudatában, bár némileg kevésbé fagyoskodva felültem. A világ látszólag a semmibõl érkezõ, tejszerû, pirkadat elõtti halvány fényben fürdött. Sirályok vitorláztak és kiáltoztak a víz fölött. Mögöttük és a hullámtörõ sziklákon túl egy óriási, jól megvilágított komp araszolt ki a tengerre. Jó ideig ültem így: kavargó gondolataim kusza sodrában. A sirályokat felizgató hajókürt moraja újra végiggördült a vízen. Lehúztam kezemrõl a gyapjúzoknit és az órámra néztem. 5 óra 55 perc. A távolodó kompot bámultam és azon tûnõdtem, mi dolga lehet bárkinek a vízen ilyen korán. Hova mehetnék én ilyen korán? Felvettem a hátizsákomat és lecsoszogtam a sétányra, hogy megmozgassam a tagjaimat. A churchilltõl – most ott is mindenki aludt – nem messze egy idõs férfival találkoztam, apró kutyáját sétáltatta. A kutya fáradhatatlanul igyekezett minden függõleges felületet lepisilni, ennek következtében nem annyira sétáltatták, mint inkább három lábon rángatták. A férfi üdvözlésként felém bólintott, amikor egymás mellé értünk. – Talán szép idõ lesz ma – mondta és reménytelten az égre tekintett. A felhõk úgy csüngtek alá, mint egy rakás vizes törülközõ. Megkérdeztem, vane valahol étterem, ahol már kinyitottak. Ismert a közelben egy helyet, útbaigazított. 82

– A legjobb transzport kaff Kentben – jelentette ki. – Transzport kauf? – ismételtem utána bizonytalanul és odébb húzódtam, mert láttam, hogy a kutya kétségbeesve igyekszik benedvesíteni a lábam. – nagyon népszerû a kamionsofõrök körében. ezek mindig rátalálnak a legjobb helyekre, nemde? – Barátságosan rám mosolygott, aztán némileg lehalkítva a hangját és közelebb hajolva, mintha valami titkot szeretne megosztani velem, annyit mondott: – esetleg levehetné az alsónadrágot a fejérõl, mielõtt benyit. A fejemhez kaptam és elvörösödve tettem el a flanelalsót. Próbáltam valami racionális magyarázatot nyújtani, de a férfi már újra az eget kémlelte. – egyértelmûen tisztul – jegyezte meg és odébb ráncigálta a kutyáját, további függõleges felületek reményében. Miután magamra maradtam, a tengerparti sétány felé vettem az irányt. csapkodó esõ kezdett esni. Az élénk hangulatú kávézóban kellemes, párás meleg fogadott. Szalonnás tojást, sült kolbászt, babot, bundás kenyeret és két csésze teát fogyasztottam, mindösszesen 22 pennyért. Új embernek éreztem magam. Fogpiszkálóval a számban, aprókat böffentve kószáltam az ébredõ dover utcáin. el kell mondanom, hogy dover reggel sem mutatott jelentõs elõrelépést az elõzõ éjszakai bemutatkozáshoz képest, mégis tetszett. Tetszett családias jellege, ahogy az emberek üdvözölték egymást, és ahogy mindenki megállapította, hogy pocsék idõ van, de talán tisztul, és éreztem, hogy ez a nap csupán egy a hosszú, eseménytelen, de alapjában véve kedélyes és rendezett napok sorában. Senkinek nincs oka ma már, hogy emlékezzen az 1973. március 21-i doverre; rajtam kívül talán csak azoknak, akik aznap születtek és esetleg egy kutyát sétáltató öregúrnak, aki találkozott egy alsónadrágját a fején viselõ fiatalemberrel. nem tudtam, nem udvariatlan-e túl korán reggel kiadó szobát keresni Angliában, ezért úgy döntöttem, késõbbre halasztom a keresgélést. A következõ néhány órában alaposan körülnéztem: megnyerõ, csendes, barátságos, de olcsó szállást kerestem, és pontban tízkor kopogtattam a gondosan megválasztott ajtón, vigyázva rá, fel ne borítsam a tejesüvegeket. A Hotel felirat, úgy tûnt, panziót takar, de a valóságban állandó lakókkal bírt. A ’hotel’ nevére nem, csak a tekintélyes termetû, középkorú szállásadónõ nevére emlékszem: Mrs. Smegma megmutatta a szobámat és a mellékhelyiségeket, majd elsorolta az összes komplikált szabályt, amelyet szem elõtt kell tartanom. Mikor van reggeli; hogy kell meleg vizet nyerni a fürdéshez; mikor kell elhagyni az épületet – rejtélyes módon ez az idõszak egybeesett a fürdési idõvel –; az eseményt mennyi idõvel megelõzõen kell bejelentenem, ha telefonhívást várok vagy ha este tíz után szándékozom hazaérkezni; miképpen kell vécét öblíteni és hogy használjam a vécékefét; milyen típusú szemét engedélyezett a szobai szemetesben és mely típusúakat kell óvatosan a külsõ tárolóban elhelyeznem; hol és hogyan kell érkezéskor lábat törölni; hogy kell bekapcsolni a szobai radiátort és mikor üzemeltethetõ – lényegében kizárólag a jégkorszak 83

idején. Mindez számomra õrjítõen új volt. Ahonnan én származom, az ember kivesz egy motelszobát, tíz órát arra szán, hogy pazar és lehetõleg helyreállíthatatlan rendetlenséget teremtsen benne, majd másnap kijelentkezik. ez itt olyan volt számomra, mintha a hadseregbe léptem volna be. – Öt éjszaka a minimum tartózkodási idõ – folytatta Mrs. Smegma. – egy font egy éjszaka, és ez tartalmazza a bõséges angol reggelit. – Öt éjszaka? – kapkodtam a levegõt. egyetlen éjszakára akartam maradni. Mi a fenét fogok kezdeni magammal doverben öt napig? Mrs. Smegma felhúzta a szemöldökét: – Hosszabban szeretne maradni? – nem – mondtam. – Ami azt illeti… – Akkor jó, mert a hétvégére skót nyugdíjasokat várunk, és nehézkes lenne õket elhelyezni, ha ön is marad. Sõt nagyjából lehetetlen. Úgy vizsgálgatott, mint egy foltot a szõnyegen, és mintha azon tanakodna, akad-e még valami, amivel ellehetetleníthet. Akadt. – elmegyek itthonról, így, ha kérhetem, negyedórán belül hagyja el a szobát. Zavarban voltam. – elnézést, azt szeretné, hogy távozzam? Hiszen csak most érkeztem. – A házszabály értelmében négykor visszatérhet. Indulni készült, aztán még visszafordult. – Ó, és ha lenne olyan kedves, hajtsa össze a mokettet esténként. Sajnálatos módon, néha akadnak, akik összepiszkítják. Gondolom, megérti, ha a mokett beszennyezõdik, ki kell fizetnie. Bambán bólogattam. ezzel távozott. elveszetten és fáradtan ácsorogtam egy ideig, távol éreztem magam az otthonomtól. Az elõzõ éjszakát tûrõképességemmel határos kényelmetlenségben töltöttem. Fájtak az izmaim, a csavarfejek nyomai kitapinthatóak voltak a testemen, és a bõröm két nemzet porától és ételeitõl volt zsíros. eddig a pillanatig kitartottam, abban a reményben, hogy hamarosan elmerülök egy fürdõkád forró vizében, aztán tizennégy órát hentergek békésen, pihe párnán, paplan alatt. Ahogy ott álltam és próbáltam felfogni a valóságot, hogy a lidércsorozat nemhogy a végéhez közeledne, épp ellenkezõleg: csak most kezdõdik, kinyílt az ajtó és Mrs. Smegma csattogott át a szobán a mosdó feletti fénycsõ felé. Korábban megmutatta, hogy kell bekapcsolni (nem kell rángatni, egy óvatos húzás éppen elég). nyilvánvalóan eszébe jutott, hogy égve maradt. egy határozott – a szememben legalábbis így tûnt – rántással kikapcsolta, gyanakodva még egyszer végigmért, majd elhagyta a szobát. Mikor meggyõzõdtem róla, hogy végleg távozott, halkan bezártam az ajtót, behúztam a függönyt és belepisiltem a csapba. elõbányásztam egy könyvet a hátizsákomból, aztán hosszú percekig álldogáltam az ajtónál, rendezett, ismeretlen, magányos szobámat szemlélve. – na és mi a franc az a mokett? – dörmögtem magam elé boldogtalanul és csendben elhagytam a szobát.

84

Mennyire más volt Anglia 1973 tavaszán! egy font 2 dollár 46 centet ért, az átlagos heti kereset 30 font 11 penny volt, egy csomag chips 5 penny, egy üdítõ 8 penny, rúzs 45 penny, csokis keksz 12 penny, egy vasaló 4 font 50, egy vízforraló 7 font, egy fekete-fehér tévé 60 font, a színes tévé 300, egy rádió 16 és egy átlagos éttermi vacsora 1 font. A repülõjegy new Yorkból Londonba télen 87,45-be, nyáron 124,95 került. Az ember nyolc napot tölthetett Tenerifében 65 fontért vagy tizenöt napot 93-ért. Mindezt onnan tudom, mert fellapoztam a Times 1973. március 20-i számát: azon a napon érkeztem doverbe. Az újság egész oldalas fizetett hirdetést tartalmazott, amelyben a kormány vázolta, mennyibe fognak kerülni a fentiek az egy hét múlva bevezetendõ csinos, új forgalmi adóval. A hirdetés lényegében azt igyekezett bemutatni, hogy míg egyes dolgok ára emelkedni fog az új adóval, más dolgoké viszont csökken. Jó vicc! Zsugorodó memóriámban még az is él, hogy 4 pennyért küldhettem képeslapot Amerikába, 13 penny volt egy pint sör és 30 pennyt fizettem elsõ Penguin könyvemért, a Hazug Billyért. Két éve vezették be a tizedes rendszert, de sokan fejben még mindig átszámolták (te jó ég, az majdnem 6 shilling!), és érdemes volt megtanulnom, hogy 6 penny igazából kettõ és felet ér és hogy egy guniea 1 font 5 pennyt. nagyon sok szalagcím akár ma is szerepelhetne az újságok címoldalán. „Sztrájkolnak a francia légiirányítók”, „Ügyészségi nyomozást rendeltek el ulsterben”, „nukleáris kutatóközpont felfüggesztése”, „Viharok korlátozzák a vasúti közlekedést” és állandó téma a krikett-tudósítás: „Anglia összeomlott”, ezúttal Pakisztán ellen. de a legjobban elgondolkoztató mozzanat 1973 halványan derengõ hetének szalagcímei közt az, mennyi munkásmegmozdulás történt az ipar területén. „Sztrájkfenyegetés a British Gas vállalatnál”, „2000 köztisztviselõ sztrájkja”, „Londonban nem jelenik meg a Daily Mirror”, „10 ezren vesztették el az állásukat a chrysler-dolgozók megmozdulása után”, „A szakszervezetek május 1-jére tervezett akciói”, „12 ezer diák szabadnapos a tanárok sztrájkja miatt”. ez mind egyetlen hét alatt. ez az év lesz majd az olajválság kirobbanásának és a Heath-kormány bukásának éve, bár a választás a következõ év februárjára tolódik. Az év vége elõtt bevezetik a benzinjegyet és mérföld hosszú sorok állnak majd a benzinkutaknál. Az infláció 28 százalékra rúg, és hiány lesz többek között vécépapírból, cukorból, elektromos áramból és szénbõl. Az ország fele sztrájkol, a másik fele heti három napot dolgozik. Az emberek gyertyafényes áruházakban szerzik be a karácsonyi ajándékokat, és hitetlenkedve fogadják, hogy az esti tíz órai hírek után kormányrendeletre véget ér a tévéadás. ez az év lesz a sunningdale-i egyezmény, az Isle of Manen bekövetkezett baleset, a szikh forrongások, a motorkerékpárosok számára kötelezõvé tett bukósisak bevezetésének és Martina navratilová wimbledoni bemutatkozásának az éve. nagy-Britannia ebben az évben csatlakozott a Közös Piac államaihoz, és – ma már ez elképzelhetetlennek hangzik – háborúba lépett Izlanddal a tõkehalhalászat ügyében, jóllehet amolyan ’ereszd vissza azt a halat, különben belelövünk a hajó orrába’ szintû, méltányos háborúba. 85

Röviden, 1973 a modern brit történelem egyik legkülönösebb évének ígérkezett. Természetesen fogalmam sem volt errõl azon az esõs márciusi reggelen doverben. Gyakorlatilag semmirõl sem volt fogalmam, ami különös módon kellemes állapot. Minden elõttem álló esemény új, rejtélyes és izgalmas fényben játszott. Anglia tele volt olyan kifejezésekkel, amelyeket soha nem hallottam azelõtt: csíkozott bacon, bakafrizura, Belisha világítótorony, szerviett, fõtea, fagylaltkehely. néhány szót rosszul ejtettem: scone, pastry, Towcester, Slough. némely kifejezéssel soha nem találkoztam korábban: Tesco, Pertshire vagy denbigshire, tanácsi lakás, Morecambe és Wise, vasúti csomópontok, csillagszóró, hivatalos ünnepek, parti sziklák, stráfkocsi, R beszélgetés, Puskinszelet, Morris Minor és a fegyverletétel napja. Halvány sejtésem se volt a lépten-nyomon használt rövidítések jelentésérõl: GPO, LBW, GLc, OAP. Sütött rólam a tudatlanság. A legegyszerûbb tranzakció is rejtélyszámba ment számomra. egy ember elõttem az újságosnál húsz hatost kért, és cigarettát kapott. ezután sokáig abban a hitben éltem, hogy az újságosnál mindent számokkal kódolnak, mint nálunk, ha pizzát rendelünk. Fél óráig ültem egy pubban, mire rájöttem, hogy a pultnál kell rendelni, azután ugyanígy jártam el a teázóban, de az asztalomhoz küldtek. A teázóban a felszolgáló édesemnek hívott, az összes bolti eladó drágámnak és minden férfi havernak. Még tizenkét órája sem voltam itt, és máris mindenki szeretett. És mindenki úgy evett, ahogy én. ez csodálattal töltött el. Éveken át reménytelen küzdelmet folytattam anyámmal, mert balkezesként udvariasan visszautasítottam, hogy – amerikai módra – bal kézben tartsam a villát, amíg felvágom az ételt, aztán a jobb kezembe vegyem át, míg belapátolom. Ésszerûtlennek és kényelmetlennek tartottam az amerikai hagyományt, és most hirtelen egy egész ország étkezett úgy, ahogyan én. A bal oldalon vezetnek! ez maga volt a csoda. Még el se jött a délután, már éreztem, hogy itt akarok élni. Az egész napot azzal töltöttem, hogy céltalanul róttam az utcákat, belestem a lakások, üzletek ablakain, belehallgattam az emberek beszélgetéseibe a buszmegállókban és az utcasarkon, érdeklõdve mustrálgattam a zöldségesek, hentesek és halárusok portékáit, elolvastam a szórólapokat, a kifüggesztett hirdetményeket. Mindent csendben magamba szívtam. A várból megcsodáltam a kilátást, néztem a közlekedõ kompokat és tisztelettel pillantottam a híres doveri fehér sziklákra és a régi börtön épületére. délután hirtelen ötlettõl vezérelve moziba mentem. Vonzott a szobameleg és a plakátról rám tekintõ ledéren öltözött hölgyek csalogató mosolya. – Zsöllye vagy szeparé? – kérdezte a jegyárus nõ. – nem. A Külvárosi szeretõkre – válaszoltam zavarodottan, bizalmas hangon. A moziban újabb meglepetések értek. elõször hallottam reklámot és elõzetest brit angol kiejtésû színészek szájából. A brit filmcenzúra-bizottság hagyta jóvá a vetítést: „A következõ film felnõtteknek ajánlott, Lord Harlech engedélyével, aki maga is rendkívüli módon élvezte.” Meghökkenve tapasztaltam, hogy az angol mozikban szabad dohányozni, és senki sem esik pánikba 86

a tûzveszélytõl. Maga a film – mindamellett, hogy pihentethettem fáradt tagjaimat – gazdag társadalmi és lexikális ismereteket közölt. Számos fiatal, csinos hölgy egymást szórakoztatta egy közös jelenetben. Ismét új kifejezésekkel találkoztam: huncut hétvége, slózi, az egyik szereplõ ’tisztára zokni’ volt, au pair, sorház, könnyû falat és egy gyors menet a kályhánál, s e sok ismeret azóta mind kivétel nélkül hasznomra vált. A szünetben – ez is új volt számomra – ittam egy Kia-Orát, amit egy hihetetlenül flegma hölgy úgy vett elõ a megvilágított hûtõbõl, majd úgy nyújtott át a visszajáróval együtt, hogy közben egy pillanatra sem vette le a szemét egy képzeletbeli pontról a távolban. A vetítés után egy ismerõseim által ajánlott olasz étteremben vacsoráztam és elégedetten tértem vissza a szállásomra, miközben az éjszaka lassan magáévá tette dovert. Kielégítõ és tartalmas napot hagytam magam mögött. Úgy terveztem, hogy korán lefekszem, de útban a szobám felé bekukkantottam a ’Kizárólag szállóvendégek részére’ feliratú ajtón. egy társalgóban találtam magam, kilúgozott huzatú fotelekkel, kanapéval, színes tévével, sõt könyvespolccal, amin egy csomó rejtvényújság és puha kötésû könyv sorakozott. egy egyszerû asztalon gyûrött magazinok hevertek. Bekapcsoltam a tévét és beletúrtam a magazinkupacba, amíg bemelegedett a készülék. Kizárólag nõi magazinok voltak ezek, de nem olyanok, amilyeneket anyám és a nõvérem olvasott. Az õ magazinjaikban az összes cikk a szexualitásról és a személy kiteljesedésérõl szólt, olyan címek alatt, mint „Éld át többször az orgazmust” vagy „Szex az irodában: miként reagáljunk?” vagy „Tahiti, a forró vágyak szigete” sõt: „Hatással van-e a szexuális életre az esõerdõk csökkenése?” A brit magazinok szerényebb témákat feszegettek: „Hogyan kössünk pulóvert ikrek számára?”, „Olcsó gombkészlet”, „Horgolt szappantartó” és „Itt a nyár: készítsünk majonézt!” A tévében a Jason King címû sorozat ment. Aki a hetvenes évek elején nélkülözte a társasági életet péntekenként, nyilván emlékszik rá, hogy ennek a filmnek a fõszereplõje egy erkölcstelen és homokos kinézetû fakabát volt, akibe minden nõ, látszólag ok nélkül, beleszeret. nem sikerült eldöntenem, hogy reményt merítsek-e a filmbõl vagy depressziós legyek. Mégis, elgondolkodtató, hogy ugyan egyetlenegyszer volt hozzá szerencsém több mint húsz éve, még mindig munkál bennem a vágy, hogy megdolgozzam a fickót egy szöges baseballütõvel. A mûsor vége felé egy lavór forró vízzel és törülközõvel felfegyverkezett lakó jött be a társalgóba. Amikor meglátott, felsóhajtott meglepetésében és az ablak mellett foglalt helyet. Ösztövér volt, vörös arcú és orvosi kenõcs szagával töltötte be a helyiséget. nagyjából az a típusú ember, akinek a rémével – egészségtelen szexuális ambíciói miatt – egykor a tornatanárunk riogatott bennünket: ilyenek lesztek, ha önkielégítést végeztek. Tehát nagyon hasonlított a tanár úrra. nem voltam egészen biztos benne, de fogadni mertem volna, hogy láttam délután a Külvárosi szeretõk vetítésén. Gyümölcsös rágógumit vett a szünetben. Most lopva nézett rám, valószínûleg hasonló gondolatokat dédelgetve, majd a fejére borította a törülközõt és a gõzölgõ mosdótál fölé hajolt. ebben a helyzetben maradt gyakorlatilag egész este. 87

néhány perccel késõbb egy kopasz, középkorú férfi lépett be – cipõbolti eladónak véltem –, bólintott felém, a törülközõbe burkolózott fej irányába röviden köszönt: „Kívánok, Richard”, majd a mellettem lévõ fotelba telepedett. nem sokkal késõbb egy idõs, bottal járó, ingatag lábakon álló, érdes modorú férfi csatlakozott hozzánk. Sötéten végigmért bennünket, a lehetõ legapróbb mozdulattal biccentett és belezuhant egy fotelbe, ahol a következõ húsz percben nehézkesen ide-oda manõverezte a lábait, mint aki súlyos bútorokat rendez át. Az volt az érzésem, hogy a társaim régóta itt laknak. A következõ mûsor egy sorozat volt: Színes bõrû szomszédok. Talán nem ez volt a pontos cím, de valami ilyesmi, és a lényege, hogy néger szomszédokkal csupa mulatság az élet. Ilyen mondatok hangzottak el, mint: „Jézus Mária, Gran, egy fekete muki van a szekrényedben!” és „Hogy láttam volna az arcát a sötétben?” Az egész reménytelenül ostobán hatott, mégis, a kopasz férfi mellettem a könnyeit törölgette, annyira élvezte, a törülközõ alól is kacagás hallatszott olykor, csak az idõs férfi nem nevetett. Õ egész egyszerûen engem bámult, mint aki azt kutatja, milyen borús, múltbeli eseménnyel hozhat összefüggésbe. Ahányszor csak felé pillantottam, a szeme mindig rám szegezõdött. elég idegesítõ volt. Rövid csillagszórós snitt jelezte, hogy reklám következik. A kopasz férfi a szünetet arra igyekezett felhasználni, hogy engem barátságos, de összefüggéstelen kérdések özönével árasszon el. Ki vagyok, hogy kerültem ide? Azon, hogy amerikai vagyok, felélénkült: – Mindig szerettem volna eljutni a tengerentúlra – mondta. – Mondja csak, van ott Woolworth Áruház? – A Woolworth éppenséggel amerikai vállalat. – na ne mondja! – kiáltott fel. – Hallotta ezt, ezredes? Még hogy a Woolworth amerikai! Az ezredest, úgy tûnt, nem rázza meg ez a hír. – na és gabonapehely? – ne haragudjon, nem értem. – esznek gabonapelyhet Amerikában? – Ami azt illeti, az is amerikai. – Soha! Érti? Soha. Bárgyún mosolyogtam és azt kívántam, bárcsak felállhatnék és eltûnhetnék innen, de az alsó végtagjaim furcsán mozgásképtelennek mutatkoztak. – És mondja, mi hozta önt Angliába, ha maguknál is van gabonapehely? Kérdõn néztem rá. nem sikerült eldöntenem, komolyan kérdezi-e, aztán vonakodva és tétován addigi életem rövid ismertetésébe fogtam, de néhány pillanat múlva észleltem, hogy folytatódik a film, és beszélgetõtársam meg se kísérli elhitetni velem, hogy figyel rám, így hamar rövidre vágtam a mondandómat, és a mûsor második részét azzal töltöttem, hogy az ezredes felém irányuló tekintetének forró hullámait igyekeztem semlegesíteni. 88

Amikor az epizód véget ért, és én épp azon voltam, hogy feltápászkodom és búcsút intek ennek a három boldog embernek, kinyílt az ajtó és belépett Mrs. Smegma, tálcával a kezében, teáscsészékkel és egy tál keksszel, amit, úgy hiszem, errefelé teakeksznek hívnak. erre három társam hirtelen életre kelt, a kezüket dörzsölték, sóváran szuszogtak: „Ó, hisz ez nagyszerû!” Mind a mai napig elcsodálkozom azon, hogy a britek – koruktól és társadalmi hovatartozásuktól függetlenül – valódi izgalmat élnek át egy forró ital lehetõségétõl. – Milyen volt ma A madarak élete, ezredes? – kérdezte Mrs. Smegma, ahogy a teát és a kekszet átnyújtotta az ezredesnek. – nem tudom – mondta az ezredes bosszúsan, és felém lövellt egy jelentõségteljes pillantást. – Másik csatornát néztek. Mrs. Smegma, együttérzésérõl biztosítva az ezredest, élesen rám villantotta szemét. Az a benyomásom támadt, hogy titokban talán szeretõk. – A madarak élete az ezredes kedvenc mûsora – szólt Mrs. Smegma felém fordulva, gyûlölettel a hangjában, de engem is megkínált a teából és a fehér, kõkemény kekszbõl. Motyogva kértem elnézést. – Az északi lundáról szólt a mai rész – mondta a vörös fejû fickó, és látszott, hogy nagyon elégedett magával. Mrs. Smegma egy pillanatig úgy nézett rá, mint akit meglep, hogy amaz egyáltalán meg mert szólalni. – Az északi lundáról? – mondta, és még megsemmisítõbb tekintetet vetett rám, amely azt sugallta, hogy a legalapvetõbb emberi figyelmességnek sem vagyok a birtokában. – Az ezredes imádja az északi lundát. nem igaz, Arthur? Most már biztos voltam benne, hogy szeretõk. – csakugyan az egyik kedvencem – mondta az ezredes, és boldogtalanul harapott egyet a töltött csokoládéból. Szégyenkezve kortyolgattam a teámat és rágcsáltam a kekszet. Soha nem kóstoltam tejjel a teát, és soha nem találkoztam még ilyen kõkemény, örömet nem szerzõ keksszel. Olyan állaga volt, mint amit a kanárinak adnánk, hogy élesítse a csõrét. egy kicsit késõbb a kopasz férfi közel hajolt hozzám. – ne foglalkozzon az ezredessel! Amióta elvesztette a lábát, nem a régi – suttogta bizalmasan. – Remélem, hamarosan rátalál – válaszoltam szarkazmussal. A kopasz férfi felröhögött, egy kínos pillanatig azt hittem, ostoba szójátékomat megosztja a többiekkel, de ehelyett kövér kezét felém nyújtva bemutatkozott. nem emlékszem már a nevére, de olyan név volt, amilyet kizárólag angolok viselnek: colin crapspray, Bertram Pantyshield vagy valami hasonló módon valószerûtlen. Megrökönyödve néztem rá, azt hittem, a bolondját járatja velem. – Viccel? – kérdeztem. – egyáltalán nem – válaszolt hûvösen. – Miért? Mulatságosnak találja? – nem, dehogyis. csak olyan... szokatlan név. 89

– csupán az ön számára – mondta, és a többiek felé fordult. Éreztem, hogy dover a szememben egyszer s mindenkorra barátságtalan marad. Az elkövetkezõ két napban Mrs. Smegma állandóan szimatolt utánam, és úgy vélem, a többiek bizonyítékokat szállítottak neki. Leteremtett, amiért nem kapcsoltam le a villanyt a szobámban, amikor elmentem otthonról, amiért nem hajtottam le a vécé fedelét, amiért az ezredes meleg vizét használtam – sejtelmem sem volt róla, hogy saját meleg vize van, de egyszer valóban a kilincset rángatta és elégedetlen hangokat hallatott a folyosón –, amiért angol reggelit rendeltem két egymást követõ reggelen, majd mindkétszer a tányéromon hagytam a sült paradicsomot. – Látom, megint meghagyta a sült paradicsomot – mondta házvezetõnõm a második alkalommal. nem tudtam, mit válaszolhatnék erre, hisz kétségtelenül igaz megállapítást tett, ezért egyszerûen felvontam a szemöldököm, és ugyanúgy fenyegetõen szemléltem a maradékot a tányéromon, ahogy Mrs. Smegma. Az igazat megvallva, mindkét reggelen fürkészve igyekeztem rájönni, mi lehet a kérdéses ételdarab. – Bocsásson meg, hogy erre kérem – mondta fájdalomtól és évek bosszúságaitól terhes hangon –, de a továbbiakban, amennyiben nem óhajt sült paradicsomot, lenne szíves ezt elõzetesen közölni velem. Szégyenkezve pillantottam utána. – Azt hittem, vérrög – szerettem volna utána kiáltani, de természetesen egy szót sem szóltam, csak felkullogtam a szobámba, a többi lakó diadalittas tekintetétõl kísérve. ezután, amikor csak lehetett, házon kívül tartózkodtam. A könyvtárban megnéztem egy szótárban a mokett jelentését, hogy legalább e tekintetben feddhetetlen maradjak. (Megdöbbentett a felismerés, hogy három napon át tévedésbõl vigyáztam annyira a terítõre.) Házon belül igyekeztem csöndes és kiismerhetetlen maradni. Még arra is vigyáztam, hogy éjjel, ha a másik oldalamra fordulok, ne recsegjen az ágyam. de bármennyire szerettem volna, nem tudtam elkerülni, hogy bosszantsak másokat. A harmadik nap délutánján, ahogy észrevétlenül beosontam, Mrs. Smegma, kezében egy üres cigarettásdobozzal elébem állt a folyosón, és magyarázatot várt rá, vajon miképpen került a sövény tövébe. e pillanatban megértettem, ártatlan emberek miért írnak alá alaptalan vallomásokat a rendõrségen. Azon az estén elfelejtettem letekerni a bojlert a szabályellenesen beiktatott fürdés után, sõt – tetézve bûnömet – hajszálakat hagytam a lefolyóban. A végsõ megaláztatás másnap reggel ért. Mrs. Smegma szó nélkül a vécéhez vezényelt, és a lefolyóban egy apró szardarabra mutatott. egyetértettünk abban, hogy reggeli után ki kéne költöznöm. expresszvonattal indultam Londonba, és soha nem jártam azóta doverben. TÁRnOK ATTILA fordítása 90

MÛHeLY Metszetek nemes nagy Ágnessel beszélget Albert Zsuzsa „Antigoné lassan-lassan észrevétette velem az idõ egymásra épülõ emeleteit. Megtanított az idõemeletek összefüggéseire. A kõkorszaktól ma délután négy óráig és tovább. Azonkívül felvilágosított arról is, õ, aki egyáltalán nem gyûlöletre született, hogy az emeletépítés, akárhogy vesszük is, nem könnyû munka.” ALBeRT ZSuZSA – Ezeket a mondatokat Nemes Nagy Ágnes 64 hattyú címû tanulmánykötetébõl idéztem. Antigoné alakja Nemes Nagy Ágnes gondolataiban elõ-elõbukkan. Talán Áprily Lajostól tanult róla, aki az elsõ költõ volt, akit megismert, a Baár–Madas leánynevelõ intézetben. Ennek az intézetnek Áprily Lajos, a költõ, igazgatója volt. neMeS nAGY ÁGneS – Szóval beszéljek összefüggésében Áprilyról is, meg Antigonéról is. Teljesen igazad van, való igaz, hogy még a Baár–Madasban találkoztam Antigoné figurájával, és mindjárt nagyon megszerettem azt a világirodalmi nagy mondatát, „nem gyûlöletre, szeretetre születék”. ez hatott rám, ahogy az egész Antigoné alak is hatott, annál is inkább, mert egy olyan nagyszerû közvetítõn át jutott el hozzám, mint Áprily Lajos. Áprily volt valóban az elsõ költõ, akit ismertem, véletlenszerû volt ez. Hiszen egyszerûen azért ismertem, mert a Baár– Madas református leánygimnáziumba jártam, amelynek õ volt az igazgatója. nekem azonban ez az ismeretség a továbbiakra nézve is rendkívül fontos volt. Hiszen Áprily volt az, akinek elõször mutattam meg a gyerekkori verseimet. Például egyszer behívatott az irodájába, mert õ foglalkozott a tanítványaival, így velem is, mondott egy-két szót az éppen aktuális gyerekversemrõl, majd rámutatott az egyik verssoromra, és azt mondta, hogy „itt rossz a jambus!”. Aztán rám nézett, és láthatott valamit az arcomon, mert megkérdezte, hogy „Tudja maga, hogy mi az a jambus?”. Mivel tizenkét éves voltam, pirulva kellett válaszolnom, hogy sajnos nem tudom. Azonban a továbbiakban sikerült megtanulnom. Tõle, általa, meg az iskolában is, ahol még tanítottak verstant, hogy mi is az a jambus. Tehát a jambusokig lemenõleg, és a vers képzetéig felmenõleg, rengeteg sok mindent tanultam én Áprilytól. – Azt írod is valahol, hogy a természetszeretetet, a növények ismeretét, a madarak jellemzõ sajátosságait, hogy meg tudod különböztetni a varjút a hollótól. – Hát hogyne, hiszen Áprily igazán a természetben élõ költõ volt, ez nyilván hatott is rám, de tudod, a hatásokat az ember akkor tudja befogadni, ha benne magában van valami alap arra, hogy befogadja õket. nekem rendkívüli mértékig tetszett Áprilynak az a bensõséges, intim kapcsolódása a természet apróságaihoz. Õ bezzeg pontosan tudta, hogy mi az a gyurgyalag, meg mi az a lappantyú. egyszer éppen vele sétálva a szentgyörgypusztai háza környékén, 91

figyelmeztetett arra, hogy ami most átrepült a patak fölött, lappantyú volt. Az a különös éjszakai madár, amelyiknek olyan a hangja, mintha golyókat görgetnének. Soha életemben nem láttam ilyet, csak akkor egyszer, és akkor is csak félig, a szürkületben. nos hát, Áprily, a költõ, azon kívül, hogy kiváló igazgató volt és kiváló tanár, mint tudjuk, halász-vadász-horgász, és nagyszerû kirándulásvezetõ is volt. Milyen gyönyörû kirándulásokra is vitt minket, Baár– Madas-i lányokat! Akik persze mindannyian rajongtunk érte, és könyv nélkül fújtuk a verseit, ami természetes is, s azt gondolom, hogy a gyereklányoknak ez a rajongása nem a legrosszabb tulajdonságuk. nekem azonban közelebbrõl is nagyon fontos volt az Áprily példája, valahogy rávett engem arra, hogy ne hagyjam abba a versírást. Tudod jól, hogy majdnem minden gyerek ír, illetõleg csinál verset. A ritmusnak, a mozgásos energiának, a beszédkészségnek gyakorlása ez, és, talán azt lehetne mondani, hogy költõ az, aki nem hagyja abba. Aki továbbra is csak írja azokat a verseket. ebben az abba-nem-hagyásban, ebben a folytatásban volt nekem nagyon fontos Áprily személye. – Én már öregkorában ismertem, akkor is lehetett érezni a külsõ nyugalom mögött azt a feszültséget, ami rá jellemzõ volt, gondolom, fiatalkorában még inkább. – Hát tudod, én nem nevezném feszültségnek. Inkább talán mély belsõ életnek, amely egy természetes, illetõleg, mondjuk civilizációs nyugalommal volt eltakarva. Romantikus költõalkat volt õ. de a romantikát nem a szenvedély oldaláról kell most érteni, inkább a másikfajta romantikus típusra kell gondolnunk, mit tudom én, Alfred de Vignyre, aki írta azt, hogy a hallgatás a nagy, a többi gyöngeség! Áprily versei tele vannak hallgatással. ezzel a romantikus hallgatással, ezzel a mély belsõ élettel, nagyon sokat mond azokkal a beletitkolt tartalmakkal, amelyek nem jelennek meg ténylegesen, szóbelileg a verseiben. – A Bölcsészkaron tanultál tovább, akkor már közöltél is – diáklapokban közöltél verseket? Vagy már igazi folyóiratban? Tudom, hogy a nyugat volt nagy élményed, azután a Magyar csillag. – Hát, kérlek szépen, publikációkra valóban csak diáklapokra hivatkozhatom, fõleg A mi utunk címû református diáklapra, ahol gimnazista koromban, vagy líceumista koromban mindvégig meg-megjelenhettem. Azután az egyetemi éveim alatt mondhatnám, egyáltalában nem közöltem verseket, nem közölhettem verseket, ennek megvolt a maga oka. Akkor már valóban a Nyugat és a Magyar Csillag olvasója voltam, és úgy ítéltem meg, hogy az én verseim bizony oda nem valók. nem elég jók azok ahhoz. A Nyugathoz nem is küldtem soha verset, a Magyar Csillaghoz is csak úgy féloldalasan és félve, nem is igazán. ezzel szemben mégis mondhatom, hogy nem szakadtam el az irodalmi élettõl az egyetemen sem, akkor következett egy nagyon érdekes találkozásom, egy teljesen más egyéniséggel, az Áprily egyéniségétõl nagyon eltérõ személylyel, Szerb Antallal. Szerb Antal volt az egyetlen író a magyar irodalomban, akinek én levél kíséretében verseket küldtem, és így ismerkedtünk meg. Tizennyolc éves voltam akkor, és megkezdõdött az én nagy irodalmi barátsá92

gom Szerb Antallal, ami legfõképpen sétákból állott. Szerb Antal nagyon szeretett sétálni, gyalogolni, én sokkal kevésbé. nem mintha a sport nem lett volna kedvencem az egyetemen is. Talajtornász voltam, de véletlenül éppen a sétálás nem tartozott a legfõbb szórakozásaim közé. Pláne! Mert ugye akkoriban – hát én gyönyörûen akartam fölöltözni, és fölhúztam ezeket a magas sarkú cipõket, amikben aztán majdnem letört a lábam. Szerb Antal a maga irodalmi tanulságai között azt is tartalmazta számomra, hogy a hiúságot, a földi hiúságot meg kell vetni. És nem lehet magas sarkú cipõben irodalmi sétákat folytatni. nos tehát, sétáltunk Szerb Antallal, néha be-beültünk egy-egy kávéházba, egy-egy kiskocsmába. Például ott volt a Balaton kávéház valahol a Rákóczi útnak valamelyik sarkán. nem volt valami elõkelõ hely! Színig volt zsugásokkal, gibicekkel, de mit számított! Mi ültünk az egyik asztalnál, és irodalomról, irodalomról, irodalomról beszéltünk. Miért mertem én Szerb Antalnak verset küldeni!? Azért, mert azzal a csacsi fejemmel azt képzeltem, hogy az írók olyanok, mint az írásaik. És mivel õ olyan kedves, olyan elragadó volt az írásaiban, azt hittem, hogy olyan lesz a személye is. És megtörtént a csoda, olyan volt! Mindenki, aki csak ismerte Szerb Antalt, vagy aki csak hallott róla, röviden és egyszerûen elmondhatja, hogy elbûvölõ egyéniség volt, a humora, az iróniája, a szellemessége! – Valahol írod, hogy a róla fennmaradt arcképekbõl nem lehet õt megismerni. – Hát, egyrészt gondolok itt a fényképeire. Amelyek valóban semmit se mondanak róla. Olyan volt, mint egy szemüveges, mindentudó kisfiú, jó, de ezenkívül csak úgy áradt belõle a szellemesség, a báj. Az a fajta tehetség, mely képes arra, hogy az európai kultúrát mulatságossá tegye. Õ volt az, aki bestsellerré tette az irodalomtörténetet! ezt nemcsak én mondhatom el, hanem minden akkori irodalmi érdeklõdésû fiatal: mi faltuk a könyveit. – Ezek egyébként most is ugyanolyan jól olvashatók, és szintén nagyon sokat jelentenek azoknak, akik elõször kézbe veszik õket. – Hát remélem, tekintettel arra, hogy volt közben vagy húsz-harminc esztendõs kihagyás, amikor Szerb Antalt nem adtuk ki, de most látom, szerencsére, megint csak nagymértékben kiadjuk, és irodalomtörténetei valóban semmit sem vesztettek a frissességükbõl. A megközelítésnek abból az intim mulatságosságából, amely humor és mulatság azonban észrevétlenül vezetett bennünket azokba a legmagasabb csarnokokba, ahol a legmagasabb szellemek lakoznak. – Nemes Nagy Ágnes verseit újraolvasva lépten-nyomon találkozunk a háború emlékeivel, nemcsak témájuk szerint, de költõi képekben is. Nagyon érdekli a természettudomány. És ezek a természettudományos képek a háborús élményekkel összekovácsolódva valami egészen különös, fényes és nagyon megragadó kifejezésig jutnak el. Ilyeneket ír, hogy „ásványok félhomálya”, „ez az arc régen összetört, akár kihûlõben a Föld”, „a ló és a lovas feje szinuszgörbéket ír a tájba, zuhanj le víz, mint a bocsánat”. Mindenkinek borzasztó volt a háború de ez a nemzedék virágzó ifjúságában kapta a maga megrázó tragédiáit. Teljesen testközelbe érve, és elpusztítva a testet. 93

– ezt nagyon helyesen mondod. Való igaz, hogy az én évjáratom, a kilencszázhuszonkettes évjárat a statisztikák szerint a legtöbb háborús halottat adó évjárat volt. na de hát a valamivel elõttünk vagy valamivel mögöttünk járók is valóban a fiatalságuk teljében, a fiatal optimizmusnak a tetõpontján kapták a háborút, az illúzióink, a fiatal, megkoptathatatlan illúzióink váltak akkor semmivé. ez az, ami a mi háborús élményeinket, mint leendõ írók élményeit is elválasztja például az elõttünk járókétól, vagy a mögöttünk következõkétõl. Mert mi éppen az írói szándék pillanatában, de még meg nem valósult pillanatában kaptuk ezt a hatalmas dezillúziót a világtól, olyan élményeket, amelyeket, nyugodtan mondhatjuk, nem is antropomorf élményeknek lehet nevezni. egyébként Szerb Antallal is kapcsolatosak ezek az élmények. nemcsak mi tiszteltük Szerb Antalt, mondjuk én meg Lengyel Balázs, a férjem, és nemcsak mi próbáltunk akkor, amikor munkaszolgálatos korában már nagyon fenyegetett állapotba került, valamit megtenni érte, nagyon sokan próbálták ezt. Borzasztó, hogy nem sikerült. Szerb Antal is a halottaim közé tartozik, akiknek a száma légió. A háború után, amikor ezekbõl az élményekbõl kezdtünk, vagy kezdtünk volna, kilábalni, egyszerre csak rájöttünk, hogy nem is vagyunk olyan egyedül. ez természetesnek hat, hiszen az egész világ a háborús élmény nyûge alatt élt, de mi, fiatalok, a hasonló élményeket találtuk meg egymásban. Az akkori fiatalok. A legkülönbözõbb helyekrõl jöttünk össze, de minden hely rossz hely volt. A pincébõl, a haláltáborokból, az élet legveszélyeztetettebb pillanataiból, a frontról, az összeomló házak alól. ezekbõl a fiatalokból, akkori legfiatalabbakból állt össze egy bizonyos folyóirat, amit Lengyel Balázs szerkesztett, ez volt az Újhold. És ha eddig két különálló személyrõl beszéltem neked irodalmi találkozásaim sorában, most egy csoportképet vázolnék föl. Az Újholdnak a csoportképét. Az Újhold ifjúi folyóirat volt, ’46-ban kezdõdött, meg is ért valami tíz számot. – Negyedévenként jelent meg, ugye? És két évig, ha jól emlékszem. – Optimistán túlzol. nem jelent meg az negyedévenként, akkor jelent meg, amikor egyáltalán létre tudtuk hozni, anyagi és egyéb nagyon nehéz körülmények miatt. Hát megjelent belõle tíz szám. Az mindenesetre biztos. nem tudtuk mi azt, hogy az Újholdból majd ilyen extra címszó lesz a magyar irodalomban, nem tudtuk, hogy emiatt is fognak majd minket kigolyózni az úgynevezett ’5o-es években a magyar irodalomból. Azt se tudtuk, hogy majd késõbb, húszhuszonöt év múlva, lassacskán majd kiássák, mint egy elporladt relikviát. Mi semmi mást nem akartunk, mint egy folyóiratot a fiataloknak. Hogy kifejezhessük ebben is azt a speciális háborús élményt, ami ezt a nemzedéket sújtotta. Hogy ki mindenki volt az Újholdban, ez tulajdonképpen csak névsorolvasás, tudod te jól. Hát Lengyel Balázs volt a szerkesztõje, ott volt Pilinszky, szomorú, hogy most meg kell említenem a nevét, szomorú, hogy úgy kell megemlítenem, mint elsõ halottunkét. ennek a nemzedéknek, ennek a szorosan vett nemzedéknek az elsõ halottja Pilinszky János. Ott volt Mándy Iván, Rába György, Vidor Miklós, Lakatos István, Jánosy István, Rákos Sándor, Szabó Magda, aki egy kicsit késõbb vált ismerõsünkké. de, Szabó Magdáról e percben 94

mint költõrõl emlékezem meg, mert hiszen õ versekkel indult. Végh György. És sokan mások, akiket mainapság komikus volna újholdasnak nevezni, akik nem folytatták mondjuk, azokat az irodalmi eszményeket, vagy stíluseszményeket, amiket az Újhold képviselt. ebbõl a felsorolásból is látszik, hogy költõvel persze, bõven el voltunk látva, költõ volt dögivel, mint Magyarországon mindig, bezzeg kevés volt a prózaíró. ennek ellenére, mindent összevéve, úgy gondolom, hogy az Újhold megtette a magáét, és sem mûvészileg, sem morálisan nem kell szégyenkeznünk miatta. – Az Újhold szerzõit a nyugat negyedik nemzedékének szokták nevezni, költõi eszményképük pedig Babits volt. – ebben sok igazság van, bár nem a teljes igazság. Örömmel hallom, hogy negyedik nemzedéknek nevezel. Tekintettel arra, hogy (nem én találtam ki) tudom, reménykedve hallom, hogy lassacskán irodalomtörténeti címszóvá lesz. Mi adtunk arra, hogy a Nyugat negyedik nemzedéke legyünk, miközben nagyon jól tudtuk, hogy tökéletesen mások a történelmi és irodalmi körülmények, és nagyon sok minden másról is szó van. egyébként nagyon jóba voltunk a többi nemzedékkel is. 1945-ben, amikor már a centrál kávéház megnyílt, körös-körül romokban volt az ország, Budapest házainak nyolcvan százaléka nem volt ép, és romokban volt az egész világ, a mi számunkra elkezdõdött az irodalmi élet, a centrál kávé nevezetû iszonyatos lötty mellett. Akkor megismerkedtünk az egész élõ magyar irodalommal. Az úgynevezett harmadik nemzedék amúgy sem volt távol tõlünk, nagyon hamar jóba lettünk Jékely Zoltánnal, már csak azért is, mert Áprily fia volt. – Régebben nem ismerted? – dehogynem ismertem! Hát jártam a Baár–Madasba! ugye, amint ki-be járt, meg eljött ünnepélyekre, és akkor mi lázas szemmel mutogattunk rá titokban, mert hiszen nem volt illõ mutogatni úrilánykáknak, hogy no lám, Áprily fia! Tehát Jékely nekem bizonyos értelemben gyermekkori családomhoz tartozik. Rónay Györggyel jóba lettünk, ott volt Kálnoky László, Ottlik Géza, Weöres Sándor, Vas István, de megismerkedtünk az egész irodalmi élettel, föl, föl a nagy, idõs népies írókig – idõs, nevetséges ezt mondani, nekünk akkor. – Akkor még nem voltak idõsek. – Hát persze hogy nem voltak idõsek, csak a fiatalság hülye perspektívája ez! cs. Szabóhoz följártunk a Belgrád rakparton, mert közel lakott hozzánk, ez fontos volt, mert kijárási tilalom volt. Tehát gyorsan kellett átmenni valahova, és gyorsan hazajutni. Keresztury dezsõt ismertem már az egyetemrõl. És így tovább, fölsorolhatnám az egész magyar irodalmat. Fölsorolhatnám, egészen a legidõsebbekig. – Talán válassz ki néhányat, akikrõl tudnál beszélni hosszabban. Említed valahol Tamási Áront, aztán érdekelne, a népiesek közül pl. kit szerettél. – Tamási Áront is aránylag elég rég ismertem, sõt, kérlek szépen, még Móricz Zsigmondot is láttam. Az utcán láttam meg egy könyvnap alkalmával, Karinthyt is láttam, velük a kapcsolatom mindössze annyiból állt, hogy megbámultam õket, néztem rájuk, mint borjú az új kapura. de most, valóban valakit akartam említeni a legidõsebbek közül, azért kanyarítottam arrafelé a szót. Schöpflin Aladárra gon95

dolok. A Nyugat nagy nemzedéke, elsõ nemzedéke akkoriban már nemigen volt életben, tudod. Meghalt Babits, Kosztolányi, Karinthy, Tóth Árpád, Schöpflin Aladár élt. És nemcsak élt, hetvenéves korán túl, hanem mérhetetlenül élénk érdeklõdést tanúsított az akkori irodalom iránt. A legfiatalabbak iránt is. Üzent, nekünk is üzent, hogy menjünk fel hozzá, keressük fel. nagyon jól emlékszem, mikor fölmentünk hozzá elõször, akkoriban már a fél oldala megbénult. Karosszékhez volt kötve, de amikor mi beléptünk, fölállt a karosszékébõl, állva fogadott minket, és amikor velem kezet fogott, kezet csókolt nekem. ezt nem tudom elfelejteni. Megdöbbentõ volt. Természetesen tudtam, hogy az a kézcsók nem az ifjú költõnek szól, hanem a fiatal nõnek, az õ kedves régi galantériájából folyik. de azért tudod, még utána is sokszor megnézegettem a kezemet, hogy Istenem, rajta van Schöpflin Aladár kézcsókja! de nemcsak errõl volt szó, nemcsak efféle bájos galantériáról, hanem élénk szellemi érdeklõdésrõl. Schöpflin szinte-szinte a maga hetvenvalahány évével jobban ismerte az én kortársaimat, mint én magam. Úgyhogy a legjobb, legérdekesebb emlékeim fûzõdnek Schöpflin Aladárhoz. de hogyha róla szólok, akkor engedd meg, hogy megemlítsek vele kapcsolatban egy általálkozást. Megemlítsek valakit, akit sohasem láttam életemben, csak éppen majdnem láttam. És nekem nagyon fontos volt. Babits Mihályt. Babits Mihály számomra nagyon érdekessé vált már gimnazista koromban is. emlékszem, az elsõ, igazán önálló választású dolgozatomat róla írtam. Magyardolgozatot. nagy-nagy fölfedezések izgalmával. Késõbb a disszertációmat is róla írtam. Babits jelentette számomra a beavattatást valamiféle olyan költõiségbe, amivel azelõtt nem találkoztam. Találkoztam már azelõtt is írókkal átvitt értelemben, szellemileg, de hogyha Áprilytól tanultam az elsõ vázlatot arról, hogy hát mi az a mód, mi az a kézmozdulat, ahogy egy verset meg kell rajzolni, akkor Babitstól kaptam azt a mélyebb megrendülést, amit általában a költészet, de különösképpen a gondolati költészet jelent. Továbbá tõle kaptam elõször a világirodalmat. emlékezz vissza az Európai irodalom történetére, az is a mi nemzedékünk egy alapvetõ könyve volt. Ma inkább úgy látom az Európai irodalom történetét, mint egy óriási verset. Amely a világirodalom közegében nyilvánul meg. Jut jelentéséhez. elsöprõ hatással volt ránk. elsöprõ hatással volt ránk persze hatalmas erudíciója, mindaz, amit belõle megtudtunk, de legfõképpen az irodalmi szenvedély, ami belõle kisütött. Tehát nekem Babits költõként is meg gondolkodóként is, esszéistaként is, nagyon fontos volt. na most, hogyha már idáig eljutottam, és belekevertem olyan szellemi találkozásokat is a témába, amelyek voltaképpen nem zajlottak le, hát hadd említsek meg még valakit. Rilkét. Rainer Maria Rilkét. ezzel kapcsolatban kérlek, én egy álmomat kívánom neked elmondani. Ki nem állhatom, hogyha valaki álmokat mesél. Én ezt unfair dolognak tartom. Legyen az bár költõ, legyen az bár nem költõ, az álmairól az ember azt mond, amit akar. – Megírni azért lehet. – egy pillanatig se vonom kétségbe, hogy az álomnak óriási szerepe van a világirodalomban, és van is, nem egy költõ, számtalan költõ, akinek nagyon is jól áll, hogyha az álmaival foglalkozik. 96

– Például az említett Jánosy István. – Például Jánosy István. de hányan vannak ilyenek! Tehát akkor, mikor az álom ellen nyilatkozom, csak legszigorúbban a saját nevemben szólok. És ez is tulajdonképpen mentegetõzés, hogy félreértés ne essék, mert hiszen oda akarok kilyukadni, hogy mégiscsak elmondom egy álmomat. ennek az álomnak azt a címet adhatnám, hogy Rilke csongrádon. Úgy kezdõdött az álom, hogy csongrádon, ebben a Tisza melletti szép, parkos, füves városban, kedves rokonaimnál nyaraltam. ez a szituáció nagyon gyakran elõfordult az életemben, tehát teljesen reális volt. Bent vagyok a nagyszobában, a kedves, ampelopszisszal befuttatott tornácon át kilátok az aranyos kertre, és egyszerre csak megszólal a telefon. de milyen telefon! egy olyan nagyon régimódi telefont képzelj el, egy olyan õsállat telefont. Amelyik olyan a telefonok között, mint az állatok között az ichtioszaurusz. na, szól a telefon, fölveszem a kagylót, és beleszól egy hang, s azt mondja: Itt vagyok az állomáson. Azonnal tudtam, hogy ki beszél, letettem a telefonkagylót, s akkor következett egy ilyen álombeli vágta a csongrádi vasútállomás felé. Végül elérkeztem oda, s az akkor még nagyon csendes, kisvárosias állomáson, az épület elõtt, a sárga kaviccsal fölhintett porondon egy sínpár között, megpillantok egy sétáló alakot. Éppen háttal volt felém, és rajta volt egy sárga porköpenyeg. Hadd jegyezzem meg, hogy ez a színes álmok közé tartozott, amely a pszichológusok szerint elég ritka. Tehát sárga porköpenyeg volt rajta, és némi csodálkozással vettem tudomásul, hogy ez a porköpenyeg az én apám régi porköpenye. utána mentem az alaknak. Aki megfordult, és akkor megláttam az arcát, egy kedves, csúnya kicsi arc volt, szõke szakállal, és ebbõl az arcból rám nézett egy nagyon szép, nagy, kék szempár. Rilke volt. Meg voltam döbbenve, mert egészen eddig a pillanatig nem hittem egészen biztosan, hogy Rainer Maria Rilkérõl volt szó. És, végül is úgy vélem, hogy ha ez álom csupán, azért mégis bizonyos síkon realitásnak tekinthetjük, hogy Rilke engem igenis meglátogatott csongrádon. – Németül nem tudok, tehát olvastam Rilke verseit Nemes Nagy Ágnes fordításában, mellette más fordításokat, jókat is meg kevésbé jókat, de – ezt nem azért mondom, mert szemtõl szembe vagyunk – valóban, én talán ezekben éreztem leginkább Rilke lelkét. Már, ahogy ezt így meg lehet ismerni. – Hát, ez nagy bók, nagy szeretettel zsebre vágom, mert életem nagy ambíciója volt a Rilke-fordítás, nem vagyok veled teljesen egy véleményen. Hát, Istenem, mondjuk, objektíve tekintve, nem rosszak azok a Rilke-fordítások, de biztosíthatlak, hogy nem érik el az eredeti színvonalát. ez nem magától értetõdõ. Vannak költõk, akiknél igenis el lehet érni az eredeti színvonalát. nekem is sikerült olykor. de Rilkénél soha! ennek aztán annyi mindenféle hátulütõje van, annyi oka, oka-foka, hogy ebbe nem érdemes belemenni, nem az a költõ, akit más nyelven ekvivalensen újra lehet teremteni.

97

– Ezt lehetett is tapasztalni, mert az igazi költõi élményt az jelenti, hogyha bármilyen keveset is, de az eredeti nyelven olvas az ember attól a költõtõl. Még ha szótár segítségével is. És a fordító állandó új és szinte leküzdhetetlen feladata, ami nyilván nagyon vonzó, hogy újrateremtsen és lehetõleg megközelítse azt a csodát, ami az eredetiben valahogy megformálódott. – Tökéletesen igazad van, és jellegzetes magyar véleményt nyilvánítasz. Az egész világon, már bocsánatot kérek ezért a túl nagy általánosításért, a kutya se törõdik annyira a mûfordítással, mint mi, magyarok. na persze természetesen a kisebb népességû, a kisebb irodalmú nemzetek körében, mint nálunk is, sokkal nagyobb a szerepe a mûfordításnak, mint a nagy világnyelvek körében. de nyugodtan mondhatom neked, ez talán nem túlzott nacionalista elfogultság, a magyar mûfordítás rendkívül magas színvonalú. És minket egyáltalában mélyen érint, legalább négyszáz év óta, az Újtestamentum elsõ fordításától kezdve, no, de lehet, hogy már ezer év óta, a latin himnuszok fordításától kezdve, a mûfordítás. egyik írótársam mondta, azt hiszem, éppen Mészöly Miklós, hogy a magyar írónak ki kell használnia helyzete hátrányait. Hát a magyar mûfordítás bõven kihasználta helyzete hátrányait, és igyekezett mindig rendkívül magas színvonalon, legjobb költõin át realizálni a világirodalmi találkozásait. Hogy erre a találkozás szóra ismét visszaüssek. Tehát nekem a mûfordítás mindig is ambícióm volt, már diákkoromtól kezdve, nagy szerencsémre, mert ugye hiszen volt egy jó nagy idõszak az életemben, amikor nem jelenhettem meg, csak fordíthattam – nem tartoztam a kizárólag kényszerbõl fordítók közé. – Igen, a magyar mûfordítás sokszázados múltra tekinthet vissza, az Ómagyar Mária-siralomtól kezdõdõen, ahogy ezt Nemes Nagy Ágnes meg is írta, de azt is megírta, és ez így igaz, hogy az azért lehetett olyan kitûnõ magyar vers, mert körülötte már volt olyan magyar költészet, amely megteremthette ezt a fordítást is. És ez nyilván most is így van. – ezt honnan tudod, tény, igaz, ez a véleményem, de teljesen meglep, hogy te ezt így idézed, – Most olvastam. – Valóban így van, én az Ómagyar Mária-siralmat olyannak tekintem, mint a jéghegy csúcsa. Amely véletlenül kiáll a tengerbõl, ami a mi rémes évszázadaink alatt csudálatosképpen megmaradt, de ennek a versnek a hallatlan magas szintje számomra eleve bizonyíték arra, hogy egy óriási költõi kultúrával született. – Ebben az idõben Kassák Lajos is Budapesten élt, lapja is volt egy ideig, vele is ismeretségbe kerültél. – Igen. Már kezdettõl fogva tiszteltem én és tiszteltük mi, újholdasok Kassákot, de amikor közelebb kerültem hozzá, az tulajdonképpen az ötvenes évek periódusa volt. – Õ volt szinte a magyar avantgárd nagy emlékmûve. – Így van. Tudtuk mi azt, hogy volt avantgárd a világon, de tudod, a két háború között az avantgárd meglehetõsen margón volt, és azután teljesen más okokból ismét, úgyhogy bizonyos fokig felfedezést jelentett nekünk az, hogy 98

igenis van magyar avantgárd a világon. S különben is, az, hogy az ember tudja, hogy létezik valahol a világon egy ilyen irányzat, az teljesen más, mint szembetalálkozni a két lábon járó avantgárddal az utcán. Így találkoztam én szembe Kassák Lajossal. Az ötvenes években jutottam el oda, ez volt ugye, az asztalfiókirodalom kora, hogy rájöttem, nem írhatok többé úgy, mint eddig, kerestem új kifejezési eszközök között, irányulni kezdtem valami más felé, és ebben az irányulásban, ebben a keresgélésben bukkantam rá a világirodalmi avantgárdra is, na meg a magyarra, Kassák Lajos személyében. Sokan megrajzolták Kassák arcképét a magyar irodalomban, én is írtam róla. Rendkívül kemény fiú volt ám õ! nyakas, makacs, rendíthetetlen, röviden szólva, nekem imponált. Imponált a keménysége. Imponált, hogy el tudja, el tudta mindig utasítani magától a legkülönbözõbb irodalmi és nem irodalmi kísértéseket. Igazán kevésbe került volna neki, hogy õ legyen például az ötvenes éveknek az egyik vezetõ írójaköltõje, õ ezt azonban nem tette, mert õ a maga módján akart üdvözülni. – Nagyon szépen írtad, hogy az öregkor kísértései legalább akkorák, mint a fiatalkoréi, és ezt látni napjainkban is. Teljesen érthetõ, nyilván õ is ki volt ilyen kísértéseknek téve. – Ki volt, de még mennyire ki volt téve, de szembeszállt velük. egyszerûen azért tudott velük szembeszállni, mert megvolt benne a lemondás képessége. ebben a makacs, öntörvényû és, hogy úgy mondjam, vezérszerepre született és törekedõ emberben volt a rezignációnak majdnem azt mondom, hogy a hõsi rezignációnak egy olyan erõs indíttatása, amely lehetõvé tette, hogy csakis a saját szándékait, stílszándékait, belsõ, tartalmi és egyéb és társadalmi szándékait kövesse. ez annyit jelentett, hogy le kellett mondania egy nagy szereprõl a magyar irodalomban. de lemondott róla. ez nagy tanulság volt nekem. – Pedig akkor már változott az õ költõi stílusa. – Változott, tudod, de azért nem volt az jó akkor. Változhatott õ, amennyit akart. Azért õ mégis Kassák Lajos maradt. na de egy másik tanulságot is leszûrtem ám Kassákból! Amikor késõ öregkorában már az elismerés elérte, hogy tudott örülni neki! ez az ember, aki igazán sok mindenen keresztülment az életben, ez a nyakas, kemény ember olyan természetesen, olyan vitalitással tudott örvendeni ennek az elismerésnek, annak, hogy újra megtalálja a helyét a magyar irodalomban, ami nekem igazán nem volt tanulság nélküli. – Kassák helytállásáról, költészetérõl beszéltünk, de milyen volt a hétköznapi életben, milyen volt a személye, megjelenése, modora? – Kassák nem volt magas ember, de magasnak látszott. – A kalapja miatt? – nem csak a kalapja miatt. Talán a kalapja miatt is. A koponyája miatt. Rendkívül jellegzetes magas koponya, élesen metszett arccal. nagyon mélyen kifejezte az arca a személyiségét, ami általában nem így van. Ismertem én disznóarcú költõket, akik a világ legfinomabb és legkiválóbb költõi voltak! Szóval, egy véletlen egybeesése a külsõnek és a belsõnek. ezenkívül pedig volt néhány vonása, ami engem valóban meglepett. Tudod te például, hogy szerette az állatokat? Galam99

bokat tenyésztett Békásmegyeren. Amikor ki kellett költözniük. Tele volt szebbnél szebb fajgalambokkal, volt ott egy gyönyörû rézszínû galambja, ami minduntalan be is szállt a szobába és úgy odaállt az asztalra, a maga lekerekítettségében, simaságában olyan volt, mint azok az absztrakt vagy félabsztrakt mûtárgyak, amelyek a Kassák-lakásban mindig is találhatók voltak. Amelyeket Klári, Kassákné, olyan szépen és jól tudott elrendezni. nagyon tetszett nekem ez a galamb, közeledtem hozzá, kinyújtottam felé a kezemet – tudtam én azt, hogy tollas állatot nem lehet megérinteni – Kassák mindjárt közbeszólt; hozzá ne nyúljon! – Házigalamb azt eltûri – mondtam erre én. – nono, mondta Kassák, és neki volt igaza, mert az a rézszínû galamb egy akkorát csípett a jobb karomba, hogy kiserkedt utána a vér. Hát ez is egy ilyen „múzeumi tárgy” volt, amelyben jelen volt az élet leghevesebb haragja és elevensége. Aztán, hogy egy ellenállatot említsek, ott volt neki egy pulija. Úgy hívták, hogy Angyalbandi, hát ez viszont a világ legjobb indulatú kutyája volt. ez, kérlek, még a gázdíj- meg a villanydíjbeszedõt is úgy üdvözölte, mint a világ legközelebbi barátját, mint a házhoz tartozót. Figyelmeztetett is mindig Klári, vigyázzatok, mert jön Angyalbandi! Jött is Angyalbandi, kirohant az elõszobába, hogyha mentünk Kassákékhoz, és a nyakunkba vetette magát. Imádta az embereket, és Kassák is nagyon szerette Angyalbandit. Miután szegény Angyalbandi meghalt, nem is került új kutya a Kassák-házba. Azt lehet mondani, hogy Kassák után Rónayról beszélni? – ellentétes személyekrõl beszélünk. Rónay maga volt a tartózkodás, a visszahúzódás, a csöndesség. Szemben Kassák harcosságával, de bizony az emberi bátorság benne is ugyanúgy jelen volt, mint Kassákban. csak más formák között. nagyon szerettem Rónayt, vagy huszonöt éven át jártunk vele együvé egy bizonyos asztaltársaságba, amit úgy hívtunk, hogy Rónay Asztal. A legkülönbözõbb helyeken jöttünk össze, Váci utcai kis eszpresszókban, akkora volt egy-egy ilyen eszpresszó, mint egy lavór, és mi úgy éreztük, hogy a lavór peremén ülünk; azután kocsmákban, a Budai Vigadóban, Rónayéknál maguknál, meg a szárszói kiskertben, ahol az õ kis háza állt, és az unokáival játszott. nagyon fontos volt az én életemben a Rónayval való kapcsolat, nagyon sok okból. Például azért, mert, hogyha atyákról beszéltem eddig, mert hiszen többé-kevésbé irodalmi atyákról beszéltem, Rónayt is bizonyos fokig ezek között kell megemlíteni. nem koránál fogva. Igazán nem olyan sok választotta el tõlünk. Mondom, mi az úgynevezett harmadik nemzedékkel igazán közeli és baráti kapcsolatban voltunk, de jelleménél fogva létre tudott hozni egy olyan atyai házi légkört. Amire mi, számkivetettségünkben, nagyon is rászorultunk. Ami pedig nagyon szorosan hozzákötött, az õ mesterségbeli érdeklõdése. ez nem minden költõben van meg. Rónay rendkívül mûvelt volt, kulturált volt, ezt fölösleges is említenem, mindent tudott az ég-egy-világon. Vele aztán meg lehetett beszélni, hogy mi köze van az ionicus-a-maiórénak a magyar hangsúlyhoz, meg mi a különbség a klasszikus meg a romantikus verselméletek között: az élénk szellemi eszmecsere, amiben vele éltünk, bizony, nagyon fontos volt. És nagyon fontos volt az õ személye, hadd mondjam meg, hogy vigasztaló személyiség volt, a maga 100

csöndességében. Mi állandóan panaszkodtunk. Istenem, ahogy Mándy Iván szokta mondani: a mi panaszdalaink! Ami érthetõ is, mert hiszen tele voltunk mindenféle nyavalyával. – Tudod, hogy én is jártam hozzá? Ugyanezért. Egyszerûen nyugtató és vigasztaló egyéniség volt. – Vigasztaló egyéniség volt, aki a saját problémáiról szinte sohasem beszélt, de mindig õ mondta azt, hogy ne törõdj vele, nem számít. Látod, jellemzõ Rónayra, hogy te is jártál hozzá. Rónay a maga nem pajtáskodó, hátbavágó alkatával, mert ezt igazán nem lehet róla mondani, igen nagyfokú szociabilitással rendelkezett. Képes volt összehozni a legkülönbözõbb nemzedékeket a saját személyén át, márpedig ez bizony külön tehetség az irodalmi adottságokon belül. ez valami, amit bizony leckeként megtanulhatnánk tõle. – Ahogy most átnéztem mûfordításaid kötetét, nagyon sok mindenkit fordítottál az antik klasszikusoktól kezdve egészen máig. Mégis kirõl beszélnél még szívesen? Azok közül, akiket fordítottál, és akiket ismertél. – ezekrõl az utóbbiakról beszélnék, hiszen a témánk mégiscsak a személyes találkozás. A szellemi találkozásoknak a sora a világirodalmon belül hát amúgy is a végtelenbe nyúlhatna. nagyon meg kellene rostálnom, hogy ki fér bele ebbe a beszélgetésbe. Hát inkább szorítkozzunk most arra, hogy kiket ismertem külföldi költõket, vagy ismerek külföldi költõket, kikkel volt alkalmam találkozni. Mindenekelõtt a franciákkal. nekem a francia ugyanis a legerõsebb nyelvem, azt az irodalmat ismerem talán a legjobban, legközelebbrõl, abból is fordítottam a legtöbbet. És, miután sikerült abba a korba is átjutnom, amikor már kirohanhattunk külföldre, legtöbbször Párizsba mentem. Itt Párizsban megismerkedtem különféle francia költõkkel, megemlítem Guillevicet. Guillevicet nagyon sok magyar költõ ismeri, már csak azért is, mert õ maga is sokszor járt Budapesten, és van egy kötete, aminek az a címe, hogy Mes poètes hongrois, vagyis: Az én magyar költõim. Sokat köszönhetünk ám annak a kötetnek! Hogy egy francia költõ elvállalta, hogy bemutassa a magyar költészetbõl azokat a költõket, akiket ismer, vagy akikhez valami fûzi. na milyen Guillevic? Hát Guillevic körülbelül olyan, mint egy breton matróz. Az állandó pipájával, egyébként azt hiszem, örülne, hogy bretonnak nevezem, mert van benne egy bizonyos lokálpatriotizmus, ami Bretagne-hoz fûzi. Van is neki egy verseskötete, amely közelebbi szülõföldjérõl szól. Azonkívül nevezetes Guillevic arról is, hogy rendkívüli módon szeret énekelni. Ha õvele vagyunk együtt, akkor zeng a ház a régi francia balladáktól, meg a legújabb csintalan francia chansonoktól. ebben az éneklési örömben egyébként osztozik vele egy másik nagynevû francia költõ is, akit ugyancsak módomban volt megismerni, André Frénaud. Õk ketten aztán átadják neked a francia életnek, a francia dalnak, amely egyszerre népdal és városi népdal, a szellemét! egyébként André Frénaud-val, akit tisztelek és fordítottam tõle – egyébként Guillevictõl is természetesen – borzalmas esetem volt. elmondom neked. elõször jött hozzánk föl André Frénaud. Ott ült, ahol most te. Fölajánlottam neki természetesen a dí101

vány díszhelyét. André Frénaud, ez a nagydarab testes ember, leült, és beszakadt alatta a rekamié! Beesett az ágynemûtartóba. Hát, mi mindannyian fölpattantunk, rémülten kihúztuk õt az ágynemûtartóból, és én ott álltam talpig szégyenben. Hát, tudtam én azt, kérlek, hogy a mi bútoraink háborús roncsok, hogy ezt a díványt egy sorozat Zola-kötet tartja fenn, ugye, azért Zola-kötet, mert az keménybe volt kötve és örököltük, de hát azt nem gondoltam volna, hogy az a Zola-kötet épp stílszerûen egy francia költõ alatt, egy európai hírû francia költõ alatt fog beszakadni! Szóval ezt mind a mai napig is úgy tartom számon, mint egy rémálmot. És csak annak köszönhetem André Frénaud-val való nagyszerû viszonyomat, hogy õ bizony ezt nem vette föl. csak nevetett rajta, és a beszakadás után mindjárt szépen elmerültünk a világirodalom, de különösképpen persze a francia és magyar irodalom, költészet rejtelmeibe. Mondom, André Frénaud is énekes ember, gyönyörû hanggal, és az õ természetes kedvességük nagyon sokat jelentett nekünk, magyaroknak, akik úgy már a hatvanas évek elején, közepe táján, kijuthattunk külföldre. Hogy tulajdonképpen kinek a révén ismerkedtünk meg vele, azt is megemlítem, Gara László volt, aki készített egy igen jelentékeny antológiát, a magyar költészet kezdeteitõl kezdve, a legmodernebbekig. És az ehhez való együttmûködéshez meg tudta nyerni a francia irodalom, a francia költészet kiválóságait. Így kerültünk mi összeköttetésbe többek között Guillevickel is, Frénaud-val is. de természetesen mások is voltak itt-ott, megemlítem a nekem igen kedves Paul chaulot-t, aki csöndes, zárkózott, rendkívül vonzó ember volt. Õvele Visegrádra szoktunk volt kimenni, mert furcsa módon vonzódott a magyar középkorhoz. Szokatlan dolog ez egy franciától, hát õ épségben láthatja az egész gótikát! A világ legszebb dómjait, akárhol, Franciaország területén, de õt vonzotta ez a szétvert, barbárul kövekké omlott magyar gótika és középkor, amit maga körül látott, akár Visegrádon, akár másutt. Annyira érintette õt a magyar történelem, még van is egy verse például Rákócziról. Igazán szokatlan dolog, egy világnyelv képviselõjétõl. Aztán megemlítem Pierre emmanuel-t, világnév, tudjuk. Többek között a Pen Klubnak is nemzetközi fõtitkára volt hosszan. Õ megint teljesen más egyéniség. Úgy képzeld el, mint egy francia arisztokratát, a de Gaulle fajtájából. Magas, elegáns, diplomatamodorú. ceremóniás. ugyanakkor mérhetetlen mély érdeklõdés fûzi õt, azt kell mondanom, a világ egész kultúrájához, de hozzánk magyarokhoz is, elég erõs kapcsolat fûzte. Igazán sokat köszönhetünk neki, nemcsak azért, mert fordított egy csomó magyar költõt, hanem azért is, mert komolyan támogatta ezt a Gara-féle antológiát. – Tudsz-e valamit arról, hogy a francia közönség hogyan fogadta ezt az antológiát? Magyarországról, a magyar költészetrõl van némi fogalma? – Hát, dupla kérdés ez. Hogy mit értünk azon, hogy francia közönség egyáltalán, a közönség, az nagyon összetett dolog. nagyon erõsen rétegzõdik. erre mi Magyarországon is rájöttünk, ezért vannak rétegmûsorok a tévében, meg rétegkiadványok a kiadókban. nem képzelhetjük azt, hogy a magyar költészet átütõ bestseller sikert aratott Franciaországban. de azt elmondhatjuk, hogy az 102

intellektuelek között, az irodalom iránt érdeklõdõk között, a legnyitottabbak között, bizonyosfajta tisztességet talált. egyáltalában, jelen lehetünk ezeknek a mûvészet iránt érzékeny értelmiségieknek a tudatában, amirõl az elõbb beszélgettünk. – Valamit ez is jelent. A francia irodalom a magyar irodalomnak nagyon sokat jelentett. Mások az arányok. – Igen, nagyon eltérõek az arányok, annál is inkább, mert hogy az én imádott franciáimról rosszat is mondjak, bizony-bizony ezek a nagy nyelvterületek, ezek a nagy kultúrák nemegyszer bizony soviniszták. Kitûnõ francia értelmiségi mondta nekem azt, amikor eliotra került a szó, hogy õ sohasem olvasott eliotot. T. S. eliotot, hát mégis a XX. század egy törvényszabó, nagy, hogy ne mondjam, nobel-díjas költõjét. Zárójelben mondom ezt a „nobel-díjasat”, mert hiszen nem errõl van szó. És milyen csodálkozva mondtuk mi, jelen lévõ magyarok, hogyhogy nem olvasott eliotot, hát le van fordítva franciára is! Büszkén körülhordozta tekintetét rajtunk, és azt mondta: elég nekem a francia irodalom! Hát tudod, ha õk még egymás között is, na nem mindenki, hogyha még õk egymás között is ilyen gõggel képesek elzárkózni, bezárkózni a saját kultúrájukba, akkor mit szóljunk mi, magyarok, hottentották, dánok vagy filippínók! egészen más személyiség Heinrich Böll megint, mint az eddig emlegetettek. Arról nevezetes, hogy nem szeret nyakkendõt hordani, sõt mi több, a világhírét sem szereti hordani. Rendkívül természetes, magától értetõdõ, egyszerû a viselkedése, minden szava, az ember meg is feledkezik róla, hogy egy világhírû íróval beszél. Azonkívül tõle tudtam meg valamit, ami engem, mint magyart, rendkívüli módon meglepett. Azt mondta: „Tudjátok-e ti, magyarok, hogy a legszebb város Magyarországon Szentes?!” elbámultunk. Szentes... Hát, kedves kis hely Szentes, én is ismerem, sok parkkal, szép házakkal, na de hát hogy éppen az volna a legszebb város Magyarországon? – „Márpedig úgy van – erõsítette Böll. – Mégpedig azért van úgy, mert amikor a német hadsereg kezdett visszaözönleni ukrajnából, ott én mint közbaka – mert hiszen közkatona volt õ a Wehrmachtban –, Szentesnél tudtam, anynyira-amennyire elszakadni a hadtestemtõl, és tudtam megkezdeni azt a nagyon nehéz utamat, ami végül is visszavezetett, hazavezetett németországba. Tehát ne vitatkozzanak velem, én állítom maguknak, hogy Szentes a legszebb város.” Megemlíthetek egyébként angolokat is, amerikaikat is. Angol, amerikai költõket. Mindenekelõtt talán Bruce Berlindrõl kellene megemlékeznem, amerikai költõrõl, akinek én személy szerint nagyon sokat köszönhetek, többször volt Magyarországon is, a Pen Klubnak a meghívására, magyar költõket fordított, engem azonban különösképpen fordított, minthogy egy egész kötetnyi verset lefordított tõlem, és ez az angol nyelvû kötet meg is jelent Amerikában. ez olyan nagy dolog, amiért kellõ hálát magyar költõ nem is tanúsíthat. Bruce Berlind egyébként a collgate egyetemnek az irodalomtanára, amellett, hogy költõ, öt gyermek atyja, és azonkívül hatalmas világirodalmi érdeklõdéssel rendelkezik. Rendkívül mûvelt költõ, a világirodalmi érdeklõdést úgy kell érteni, hogy a világköltészet múltja és jelene mindenképpen érinti, különösen érinti, 103

ki tudja, miért, vagy talán véletlenszerû okokból, a magyar költészet. Megismerkedett a magyar költészettel, és érdekesnek találta. Tudod te, hogy milyen ez a Bruce Berlind? ez, kérlek szépen, még magyar nyelvészettel is elkezdett foglalkozni. Azért, mert úgy gondolta, hogy ezáltal közelebb kerül a magyar költõkhöz. Érdekelte õt ez a furcsa, idegen, hát minden egyébtõl különbözõ finnugor nyelv, a mienk. Kérlek szépen, hát hol fordul ez elõ? Azonkívül például Babits Mihálynak a Jónás könyvét is lefordította, és számtalan élõ, fiatal, vagy kevésbé fiatal költõ versét. Tehát jelen van benne a nagy költõi érdeklõdésen kívül egyfajta tudományos érdeklõdés is. Amit semmi más nem táplálhat, mint egy õszinte rokonszenv. egyébként amikor Amerikában voltam, megismerkedtem több más amerikai költõvel is, ezek közül házigazdáinkat említem meg. Lengyel Balázzsal meg voltam híva az Iowai íróprogramra. ez annyit jelent, hogy egy kiváló házaspár, Paul engle, egyetemi tanár, költõ, és felesége, Hualing nieh engle, aki kínai írónõ, évrõl évre összehívnak az Iowai egyetemre egy csomó írót a világ minden tájáról. Amikor mi voltunk ott négy hónapig, akkor mintegy negyven író volt jelen, úgy képzeld el, hogy hollandok, ibériaiak, lengyelek, bolgárok, hinduk, törökök, a legkülönfélébb nemzetekbõl valók. egyébként hadd jegyezzem meg, hogy az engle házaspárt nobel-békedíjra is fölterjesztették. Olyan mértékben munkálkodnak azon, rendkívüli szívélyességükkel és munkabírásukkal, hogy a világ költõit a világ kulturális érintkezését elõmozdítsák. ez hatalmas tapasztalat volt. ezek a találkozások külföldi írókkal, olykor-olykor nem személyes jellegükért fontosak. Olykor-olykor nem marad más belõlük, mint egy elmondható anekdota. Olyasféle ez, mintha az ember egy pályaudvaron, ami a világ, összefutna úti ismerõseivel, váltana néhány szót, aztán mindenki elutazik más-más világ felé. de az egész, a világ íróinak, költõinek, szellemi embereinek a megismerése mégis végtelenül fontos. ezáltal válik reálissá, lehetõvé egy komolyabb, mélyebb bepillantás a világ egészébe. És nem utolsósorban, és ez a másik oldala a dolognak, az ember egyszerre rálát önmagára. A saját helyzetére is, rálát a magyar irodalomra, Magyarországra, márpedig én úgy gondolom, egy ilyen panoráma, egy ilyen rálátás nélkül egészséges önértékelés nincs, sem személy, sem irodalom, sem ország számára. Úgyhogy én a magam részérõl nagyon is jónak, nagyon helyesnek tartom a legújabb kornak ezt a vonását, hogy kirohanhatunk külföldre, és megehetjük a világot. A szellemi találkozásokhoz alapként, szerintem, nem kell semmi más, mint érdeklõdés. Kíváncsiság, nyitottság, na meg egy kis szerencse. Kívánom ezt a szerencsét mindenkinek.

104

TÁJÉKOZÓdÁS

ALBERT GÁBOR

Sejtéseimbõl Illyés és Babits barátsága1 A barátságokat ezer szál köti, tartja és hálózza be. Az évek múlása, az új élmények zuhataga, a társadalmi helyzet változása ezeket a láthatatlan szálakat hol lazítja, hol szorosabbra fonja, olykor esetleg végleg el is szakíthatja. Az ilyesféle, kisebb közösségek baráti kapcsolatrendszerének kutatásával foglalkozik a szociometria. Mindezt azért említem, hogy egyértelmûvé tegyem: „sejtésemnek” semmi köze sincs ehhez a tudományhoz. Sõt a barátság létrejöttének körülményeit, összetevõit sem kívánom elemezni, mindössze két szálat szeretnék – nem kibogozni – inkább csak kitapintani. Kiindulásként elfogadom a tényt: Babits Mihály és Illyés Gyula barátságát. ezt erõsíti meg cs. Szabó László is a Babits emlékkönyvben közzétett írásában. „Azt akarta [Babits], hogy barátunknak érezzük. de egyedül Illyés volt az, s ez a barátság nemzedékem közös büszkesége.”2 „…a mi nemzedékünknek, úgy hiszem, Illyés Gyula lesz a talányos írója.” németh László írta le ezt az ugyancsak talányos mondatot az Illyés szerkesztette Magyar Csillag 1943-as elsõ számában.3 Akik a megbecsülés, az elfogulatlan szeretet erejében bízva olvassák, közelednek az illyési életmûhöz, érzik, hogy valójában két Illyés Gyula van. ez korántsem annak a régi vádnak a felújítása, amely parlagi módon kétkulacsosságot4 emleget. Inkább arról van szó, hogy a mûvészet, az irodalom fórumán csak az egyik Illyés Gyula idézhetõ meg tanúként, mégpedig a nehezebben olvasható, a titokkal teli költõ Illyés Gyula. Õ maga írta, hogy „prózát csak jobb híján lehet írni, állandó bocsánatkéréssel, tartózkodással.”5 A költõi életmû hatalmas monumentumát körülölelõ egyéb Illyés-írás, ezt nevezi õ „prózának” – kiemelve néhány remekmûvet – csak kommentár, esetleg jegyzet, vázlat. Amit lehet, sõt meg is kell rostálni, de a perdöntõ minden esetben a költõi életmû.

elhangzott 2011. november 2-án az Országos Széchényi Könyvtárban, a Melczer Tibor (1945–2001) halálának tizedik évfordulója alkalmából rendezett emlékülésen. 2 cs. Szabó László: A tanítványok. Babits emlékkönyv. Szerk. Illyés Gyula. nyugat Kiadó. Bp. 1941. 86. 3 németh László: Két nemzedék. Magvetõ és Szépirodalmi Kiadó. Bp. 1970. 698. (németh László munkái.) 4 A „kétkulacsosságot, melynek vádja eleddig sajnos érdemtelenül ért” Illyés Gyula is szóvá teszi már a Magyarokban. – Illyés Gyula: Magyarok, naplójegyzetek. II. köt. 3. kiad. nyugat Kiadó. Bp. é. n. 303. 5 Illyés Gyula: Magyarok, naplójegyzetek. II. köt. 3. kiad. nyugat Kiadó. Bp. é. n. 391. 1

105

Az olykor fájdalmas igazság tisztelete volt a legerõsebb láncszeme annak a kapcsolatnak, amely a fiatal költõt a meghurcolt Babitshoz kötötte. Illyés vallomásaiból tudjuk, hogy két zárkózott emberrõl lévén szó, ezek a közös (vagy közösnek hitt) élmények és sérelmek nem fogalmazódtak meg nagy lírai vallomásokban. „Mindabból, amit rámondtak – írja Illyés –, egy bizonyos: magányos volt. nem volt barátja. Én sem voltam az. Sosem tudtam megmondani neki, mit gondolok róla, mennyire szeretem.”6 Kettejük igazi – mondhatnám azt is, hogy egyetlen – metakommunikációjának „eszköze” és közege maga az igazság izzásában született költészet volt. Babits és Illyés ezen a nyelven beszélt, ennek grammatikáját ismerték, ezen a nyelven társalogtak. És igen jól megértették egymást. A közös nyelv mellett (ami a hazát is jelentette) a közös szülõföld csak mellékes ráadás volt. Az alacsony sorból való származás megvallása – vélik egyesek – „szokatlan” volt a két háború közötti neobarokk Magyarországon. Bizonyára szokatlan lett volna banktisztviselõk között. ebben a másik dimenzióban azonban, a népi írók mozgalmának kibontakozása idején, ha valaki népi, paraszti õsökre hivatkozhatott, az felért egy „fordított” kutyabõrrel. A kérdés másik oldala, hogy kell értelmeznünk Illyés következõ, emlékezetes verskezdetét: „Mi oly szegények voltunk cecén, hogy az már szinte tréfa volt!”7 Holott tudjuk, a cecei bognár nagyapa házánál – ahol a kisgyerek Illyés oly büszke örömmel és bámulattal figyelte, ahogy a teremtõ munka nyomán a szálkás husángból pillanatok alatt elkészült a kislánykart formádzó, hibátlanul sima és tiszta küllõ8 – nem lehetett örökös az éhség. A vers „igazságát” azonban ez egy szikrányit sem csorbítja. A szegénység megvallása ugyanis az igazságot meghazudtoló esetlegesség ellenében sorsvállalás, az elõbb említett költõ Illyés bizonyságtétele. Igazsága nem az életrajz prózai adatain nyugszik, hanem a hitvallás költõi hitelességén. A sorsvállalás következménye, mondhatnám, hozama, hogy Illyés, bár „ha jobban megkaparjuk, már nem is olyan egészen hiteles népi származék”,9 írja németh László, mégis – cs. Szabó lapidáris jellemzése szerint – Illyés Gyula mindenkor „parasztsorsokon át látta a világot”.10 Két embert, két barátot nemcsak a „kibeszélt” közös élmények, a közös múlt szálai köthetnek össze egy életre, hanem az is, amit kimondani nem lehet, nem szabad: a tabuk. Amelyekrõl csak az elhallgatások, a csend metakommunikációs nyelvén lehet és szabad „beszélni”. Hogy ez a „beszélgetés” Illyés és Babits között megtörtént, s hogy ez költészetük (azaz: közös nyelvük) pórusaiba is beivódott, nem kétséges. A két tabu két névvel jelölhetõ: József Attila és Ady endre nevével. Illyés Gyula: Az ismeretlen. Naplójegyzet versben és prózában. – Babits emlékkönyv. Szerk. Illyés Gyula. nyugat Kiadó. Bp. 1941. 193. 7 A Szegénység, örökös éhség címû vers elsõ sora a Rend a romokban (1937) címû kötetbõl. 8 Illyés Gyula: Mint a darvak. nyugat Kiadó. Bp. [1942] 28. 9 németh László: Két nemzedék. Magvetõ és Szépirodalmi Kiadó. Bp. 1970. 698. (németh László munkái.) 10 cs. Szabó László: Hunok Nyugaton. München. 1969. 51. (Auróra kiskönyvek 2.) 6

106

Mind a kettõjüknek, kinek-kinek a maga módján, szembe kellett nézniük ezzel a két jelenséggel. Ösztönzõ, olykor bénító jelenlétük, majd árnyuk állandóan ott kísért, bár a nemzedéknyi különbség más és más szerepet, magatartást ró ki, kényszerít rájuk. Valószínûleg csak személytelen szavakat válthattak József Attiláról, ha egyáltalán szóba került köztük. Ám beszédes tény, hogy míg Illyés Gyula annak idején magától értetõdõ természetességgel mutatta be atyai barátjának elsõ feleségét, Juvancz Irmát, ahogy egymás közt nevezték, Mucát, s idõnként eleget téve a meghívásnak közösen látogatták meg a Babits családot; Flórával ezt nem tehette meg. Kozmutza Flórával titokban kötött házasságot, és második feleségét sohasem mutatta be Babitsnak. A metakommunikációs megegyezés ezt nem engedte. Babitsnak is lehetett volna József Attila-komplexusa. A köztudatban sokáig, talán a mai napig is az a hiedelem él, hogy József Attila, A Toll 1930 januárjában megjelent durva támadásának az lett a következménye, hogy a személyében sértett kurátor nem részesítette a fiatal költõt a Baumgarten-alapítvány pénzébõl. Babits azonban ezen hamar felülemelkedett, s József Attila – tudjuk – többször kapott jutalmat, egyszer segélyt is, sõt az 1938-as díja is eldöntött tény volt.11 A József Attila-kérdés bolygatása – hogy evvel a kopár kifejezéssel illessük ezt a vád és önvád ezer érzékeny szálából szõtt és egy életen át bogozott érzéki-érzelmi-erkölcsi gordiuszi csomót – Illyés, vagy inkább Illyésék, azaz Illyés és Kozmutza Flóra számára volt vagy lett volna nehezen elviselhetõ. Babits ezt tapintatosan tudomásul vette, és a külsõ szemlélõ azt is hihette – mivel nem beszélt róla –, észre sem vette, a tudatáig sem jutott el. A tabu feltörésére Illyés hatalmas terjedelmû életmûvében több kísérlet is történt. Hadd idézzem ezek közül az egyiket, a kiengesztelõdés és az utólagos igazságtétel dokumentumát, a József Attila és Babits halálát követõen, az 1942ben megjelent Mint a darvak utolsó oldaláról. elsõ, már magáénak érzett versének születését meséli el Illyés, ahogy 1918 nyarán a polyvát okádó cséplõgép mellett ül, kezében az újszülött verssel. „néztem a verset, a szegényt, az árvát. Mennyi ideig dideregtél, befogadás nélkül. Lassan megmelegszik iránta a szívem. Azért, mert egyik sora – magam sem tudnám megmondani, miért – József Attilának egy ugyancsak kamaszkori versét juttatja eszembe? Érzem, hogy nõ elfogultságom a vers iránt, mindenki iránt, aki ezen a délutánon köröttem aludt.”12 Kedvem szegi, hogy a Mint a darvak késõbbi kiadásaiból13 éppen ezek az engesztelõ sorok maradtak ki. Mint ahogyan nem szívesen említem meg azt a Szép Szó és Nyugat közti félreértésekkel mentegetett, egymást sebzõ szó- és

11 12

13

Rába György: Babits Mihály. Gondolat Kiadó. Bp. 1983. 252–253. (nagy magyar írók.) Illyés Gyula: Mint a darvak. nyugat Kiadó. Bp. [1942] 94. – A szóban forgó vers címe Az idegen. Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp. 1962. 119–193. – Illyés Gyula: Kora tavasz. Regény Mint a darvak. Visszaemlékezések, rajzok. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp. 1972. 407–489. (Illyés Gyula munkái VI.)

107

költõpárbajt sem, mely József Attila Ars poetica címû versének Szép Szó-beli megjelenését követte.14 Hogy valóban létezett „József Attila-kérdés”, bizonyság rá Illyés Gyuláné szinte végsõ adósságtörlesztésként közzétett, vádakat és rágalmakat oszlató, fájdalmas lélektani dokumentumkönyve József Attila utolsó napjairól.15 A másik kísértõ árny – Ady endre – esetében fordított volt a helyzet. Tudjuk, mindketten „tartózkodón” ítélték meg Ady munkásságát, s különösen késõbbi hatását. de hogy errõl a mindennapi élet, a pletykát közelítõ „fecsegõ próza” nyelvén (Illyés kifejezése) valaha is beszéltek volna egymással, kötve hiszem. Adyhoz fûzõdõ kapcsolatuk történetének két ismert, sok mindent magyarázó és elfedõ – végsõ – dokumentuma, sõt jelképe egyrészt a könyv fölé hajló, híres Ady–Babits-portré, másrészt az idõs Illyés nemzetközi botrányt kavaró, emlékezetes tanulmánya, az erdélyi magyarokért hadakozó Válasz Herdernek és Adynak.16 Az utóbbit az az Illyés írta, akinek a látóterébõl hosszú ideig kiesett erdély, aki félt „átmenni a Tiszán, mert ott mindenki õrült egy kicsit”, s akit 1943-ban németh László arra emlékeztetett, hogy „az embernek nem kell anynyira félnie sem a maga, sem a fajtája õrültségétõl. Illyésnek, s ügyének is, jót tenne – írja –, ha kevésbé szégyenkezne Párizs elõtt a Tiszántúlért, s a maga belsõ Tiszántúljából is belenövesztene dunántúli délibábjaiba és mûgondjába egy adag erélyt, õrültséget és igazságot”.17 A Tiszántúl, a Szilágyság és erdély, ez Ady világa. Költészetében ez olyan intenzitással és szabályszerûséggel tér vissza, mint az életet jelentõ szívdobbanás, ahogy a népi írók munkásságában a föld, a föld, a föld követelése. Babits – a kor-, sõt nemzedéktárs – sokkal messzebbrõl indult, míg eljutott a közös fénykép bizalmas közelségéig. elsõ érzése a Nyugat és Ady iránt legalábbis „tétova”. „A két költõ – Ady és Babits – kapcsolatának kibontakozását, barátsággá válását, majd Ady halála után Babits szilárd hûségét történeti hitelességgel vázolta fel Melczer Tibor.”18 de bármilyen közel került is hozzá, a sorsközösség vállalása sem tudta feledtetni azokat az éveket, amikor Babits, az induló költõ vallomásos, olykor ömlengõ leveleket váltott költõtársával, Kosz-

14

15 16

17

18

Nemzet. 1937. június 8. 6. sz. – Nyugat. 1937. június. – Illyés Gyula: Szolga. – József Attila összes versei. Jegyzetek. Kritikai kiadás. Közzéteszi Stoll Béla. Balassi Kiadó. Bp. 2005. 248– 249. [610. Szolgának állítod magad… jegyzetében kísérli meg tisztázni a kölcsönös (?) félreértések sorozatából származó sebeket. Az a mindent magyarázó kérdés azonban, hogy Illyés Gyula a Szolga címû vers késõbb törölt, megtagadott versszakában valójában kire gondolt, ki volt annak címzettje, továbbra is homályban maradt. Úgy látszik, ez is azok közé a tabuk közé tartozott, amelyek szinte tõlük függetlenül szõtték, kötötték és oldották a „barátság” eltéphetetlen hálóját.], és a 253–254. lapon a 634. egy költõre jegyzete. Illyés Gyuláné: József Attila utolsó hónapjairól. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp. 1987. 163. Illyés Gyula: Válasz Herdernek és Adynak I–II. Magyar Nemzet. 1977. december 25. és 1978. január 1. németh László: Két nemzedék. Magvetõ és Szépirodalmi Kiadó. Bp. 1970. 701. (németh László munkái.) Rába György: Babits Mihály költészete 1903–1920. Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp. 1981. 268. Az idézetben említett tanulmány: Melczer Tibor: Ledorongolás. Élet és Irodalom. 1976. 14. 2.

108

tolányival a „kiállhatatlan és üres poseur” Adyról, „az émelyítõ poétáról”, aki „nem nagy tehetség: azt bizonyítja modorossága és bamba, impotens önismétlése”.19 Az elsõ jelzõvel Kosztolányi, a másodikkal Babits illette az Új versek akkor feltûnt és körülrajongott szerzõjét. A Nyugat porondján vívott közös küzdelem ugyan – Adyra és Babitsra gondolok – tisztára mosta kapcsolatukat, és úgy-ahogy megszabadultak az alkati összenemillés romboló salakjától. Az akkori – 1906-os keltezésû – levelek emléke azonban nem halványult. A Kosztolányi indította, sok igazságot magával görgetõ 1929-es Ady-revízió idején, amikor szinte mindenki Kosztolányi ellen fordult, az egykori jó barát felszólítja Babitsot, hogy álljon mellé. Mikor erre nem volt hajlandó, Kosztolányi azzal fenyegetõzött, hogy közzéteszi Babits Ady-gyalázó ifjúkori levelét. Babits elsõ riadalmában öngyilkosságra gondolt, és csak barátai tartották vissza.20 egyébként a Babits–Juhász–Kosztolányi levelezését közzétevõ 1959-es akadémiai kiadvány a szóban forgó levelet a Babits-hagyaték egyik kurátorának, Basch Lórántnak „késztetésére” csonkán adta közre. A levél teljes szövege csak Babits halála után 57 évvel került nyilvánosságra, a kritikai kiadás levelezés kötetében.21 Az Ady-kérdés ilyesféle irodalmon kívüli, személyes rétegei minden bizonynyal a tabutémák közé tartoztak. A Nyugat segédszerkesztõje persze Adyt nem kerülhette meg. Állandó jelenléte, szellemalakjának megidézése a közös titkok egyike volt, és ez is csak erõsítette kettejük szeretetbõl táplálkozó, titkokkal átszõtt és behálózott barátságát. ennek a barátságnak, ha meggondoljuk, lényegében négy aktív, barátságformáló résztvevõje volt: két élõ költõ és két holt árnyalak. Sejtésem szerint a láthatatlan védelmi hálót a titok és a szeretet szõtte köréjük.

19

20

21

Babits–Juhász–Kosztolányi levelezése. Török Sophie gyûjtése alapján sajtó alá rendezte Belia György. Akadémiai Kiadó. Bp. 1959. 348. (Új magyar múzeum 3.) Rába György: Az ünneptõl a hétköznapi ünnepek felé. Babits és a százéves Nyugat költõi. Argumentum Kiadó. Bp. 2008. 178. (Babits kiskönyvtár 3.) Babits Mihály levelezése 1890–1906. Sajtó alá rendezte Zsoldos Sándor. Historia Litteraria Alapítvány – Korona Kiadó. Bp. 1998. 644.

109

HAnS MAGnuS EnZEnSBERGER

Szörnyûséges férfiak

(Kísérlet a radikális vesztesrõl) Nem kell mindent megérteni, de az erõfeszítés nem árthat. R. K.

I Beszélni a vesztesrõl nehéz, de butaság lenne hallgatni róla. Butaság, mert a gyõzelem sohasem lehet végleges, és mert minden emberre – az õrült Bonapartétól az utolsó kalkuttai koldusig – ugyanaz a sors vár. nehéz, mert túlzottan megkönnyíti a maga dolgát, aki megelégszik ezzel a metafizikai banalitással. ezzel elvéthetjük a probléma tulajdonképpeni bizarr, politikai dimenzióját. A szociológusok ahelyett, hogy a vesztes arcát figyelnék, a statisztikákat tartják szem elõtt: középértékek, szórások, normális eloszlások. Ritkán jut eszükbe, hogy õk maguk is lehetnének vesztesek. A definícióik egy seb vakarásához hasonlítanak: utólag jobban viszket és fáj, mint elõzõleg, ahogy Samuel Butler mondja. Biztos csak az, hogy az emberiség mostani berendezkedése mellett – „kapitalizmus”, „konkurencia”, „impérium”, „globalizáció” – a vesztesek száma napról napra nõ, és mint minden nagy tömegben, hamarosan megkezdõdik a frakciózás. A kaotikus, átláthatatlan folyamatokban elválnak egymástól az alávetettek, a legyõzöttek és az áldozatok. A kudarcot valló megelégelheti a sorsát és beletörõdhet, az áldozat jóvátételt követelhet, a legyõzött a következõ fordulóra készülhet. A radikális vesztes azonban visszahúzódik, láthatatlanná válik, õrzi a maga rögeszméit, összegyûjti az energiáit és várja, hogy üssön az õ órája. Talán megéri egy oldalpillantást vetni az ellentétére, a radikális gyõztesre. Õ is az úgynevezett globalizáció terméke, és habár a két alak között nincs szimmetria, van néhány közös vonásuk. A gazdasági „master of the universe” hatalmasabb és gazdagabb, mint az összes elõdje, de társadalmilag izolált és rögeszmék kínozzák; szenved a realitásvesztés miatt, és úgy érzi, félreértik, és fenyegetéseknek van kitéve. Az osztályelemzés kategóriáival az itt szóba hozott problémát már nem lehet leírni. Aki megelégszik az objektív, materiális kritériumokkal, a közgazdászok bizonyítékaival és empirikusan lehengerlõ tényeivel, az semmit sem fog megérteni a radikális vesztes drámájából. Tulajdonképpen szinte mindig férfiakról van szó. ennek okairól beszélni triviálisnak tûnhet, de semmiképpen sem fölösleges. Aki magát magasabb rendûnek tartja, ami a múltban még magától értetõdõ volt, és nem akarja tudomásul venni, hogy e primátus napjai lejártak, annak végtelenül nehezére fog esni, hogy elfogadja a maga hatalomvesztését. (Még nem is olyan 110

régen a német családokban volt egy úgynevezett „háztartásvezetõ”.) egy férfi, aki magát radikális vesztesnek érzi – mindezen okokból kifolyólag –, egy képzeletbeli szakadékot lát maga elõtt, ami egy nõtõl mindig idegen. Mindenesetre az, amit a többiek róla tartanak – legyenek azok az ellenfelei vagy a bajtársai, a szomszédai, az iskolatársai, a fõnökei, az ellenségei vagy a barátai, és mindenekelõtt persze a felesége – nem elegendõ a radikalizálódásához. ez rajta múlik, így kell ugyanis szólnia magához: vesztes vagyok, semmi más. Ameddig errõl nincs meggyõzõdve, addig lehet, hogy rosszul megy a sora, lehet, hogy szegény és tehetetlen, lehet, hogy megismerte a nyomort és a vereséget, de radikális vesztessé csak akkor válik, ha a többiek ítéletét (akiket nyertesnek tart) a magáévá teszi. csak akkor fog „kiborulni”.

II Jószántából senki sem érdeklõdik a radikális vesztes iránt. És ez kölcsönös. A radikális vesztes, amíg egyedül van, sõt nagyon egyedül, nem kezd el maga körül csapkodni, nem kelt feltûnést, olyan csendben van, mintha aludna. de ha mégis felhívja magára a figyelmet, és elõtérbe lép, akkor olyan irritációt vált ki, ami a riadalom határát súrolja. A puszta léte ugyanis másokat is arra emlékeztet, hogy milyen kevésen múlik, hogy nem õk vannak a helyében. Lehet, hogy sok ember a vesztes mellé állna, ha kilépne a maga szerepébõl. de ez eszébe sem jut, nem fogad el könnyen segítséget. Számos tudományterület számára a vesztes vizsgálandó tárgy és egzisztenciális alap. A szociálpszichológusoknak, a szociális munkásoknak, a szociálpolitikusoknak, a kriminológusoknak, a terapeutáknak és másoknak, akik maguk nem vesztesek, de nélküle kenyér nélkül maradnának. A kliens, a legjobb akaratuk ellenére is, számukra homályban marad; az empátiájuk jól meghatározott határokba ütközik. Azt mindenesetre tudják, hogy a radikális vesztes nehezen megközelíthetõ, és végsõ soron kiszámíthatatlan. Abból a több százból, akivel a hivatali szobájukban és a praxisukban találkoznak, felismerni azt az egyet, aki kész arra, hogy elmenjen a végsõkig – ez meghaladja az erejüket. Idõnként talán érzik, hogy nem egy olyan szociális esettel állnak szemben, amelyet igazgatási eszközökkel meg lehetne reparálni. A vesztes közben gondolja a magáét. És ebben hallatlan veszélyek rejlenek. Hallgat és vár. Semmit sem árul el, és éppen ezért félnek tõle. ez a félelem történelmileg nagyon régi, de ma mégis megalapozottabb, mint bármikor korábban. Mindenki, aki rendelkezik némi szociális hatalommal, sejti, hogy a radikális vesztesben olyan hatalmas destruktív energiák rejlenek, amelyeket semmilyen intézkedéssel – bármilyen jóindulat vezérelje is, és bármilyen komolyan gondolják is – nem lehet lecsillapítani. Minden pillanatban robbanhat. A problémáinak egyetlen, számára elképzelhetõ megoldása az, hogy fokozni kell azt a rosszat, amelytõl szenved. Minden héten olvashatjuk az újságban, hogy egy családapa elõször a feleségével, majd a két kisgye111

rekével és végül magával is végzett. Hihetetlen! Az újságok ezt írják: családi tragédia. Vagy egy másik hirtelen elbarikádozza magát a lakásában, a pénzét követelõ fõbérlõt túszul ejti. És amikor végre megérkezik a rendõrség, lövöldözni kezd. Ámokfutás, olvashatjuk az újságokban – egy maláji idegen szó. Gyorsan még lelõ egy rendõrt, mielõtt a golyózáporban maga is összerogyna. A robbanást kiváltó ok általában teljesen bagatell. Az erõszakot elkövetõ motivációinak héja nagyon vékony. A megsértéséhez elég egy pillantás vagy egy vicc. Miközben mások érzelmeit nem tiszteli, a sajátjai szentek a számára. A felesége megszidta, túl hangos volt a zene, belekeveredett egy kocsmai veszekedésbe, a bank felmondta a hitelt stb. Vagy egy elöljáró elejtett egy megjegyzést, és ez már elég ahhoz, hogy az illetõ fölmásszon a tetõre, és mindenre lõjön, ami csak él és mozog, nem annak ellenére, hanem éppen azért, mert a mészárlás felgyorsítja a saját végét. Hogy honnan szerezte a gépfegyvert? A radikális vesztes – lehet egy hatvanéves családapa vagy egy tizenöt éves suhanc, aki a pattanásaitól szenved – végre élet és halál ura. Aztán – így fogalmaznak a hírszerkesztõk – „önmagával is végzett”, a nyomozók pedig elkezdik a munkát. Lefoglalnak egypár videót, találnak néhány zavaros naplófeljegyzést. A szülõk, a szomszédok és a tanárok semmit sem vettek észre. Igen, nem volt túl jó tanuló, egy kicsit visszahúzódó volt, nem sokat beszélt. de ez még nem ok arra, hogy tucatnyi diáktársát lelõje. A szakértõk leadják a véleményt. A kultúrkritika elõhozakodik a régi érvekkel. ebbõl az „értékkonfliktus” szó semmiképpen sem hiányozhat. Az okok keresése zátonyra fut. A politikusok kifejezik megdöbbenésüket. Aztán végül arra a következtetésre jutnak, hogy egyedi esettel állunk szemben. És ez még igaz is; mert mindezek az elkövetõk izolált személyek, akik nem kapcsolódnak semmilyen közösséghez. ugyanakkor hamis is, mert az esetek száma döbbenetesen szaporodik. e halmozódás miatt arra kell következtetnünk, hogy egyre több radikális vesztes él közöttünk. ez pedig az úgynevezett viszonyokban gyökerezik. Ami éppúgy jelentheti a világpiacot, mint a vizsgaszabályzatot, vagy egy biztosítási intézményt, amely valamiért nem akar fizetni.

III Aki meg akarja érteni a radikális vesztest, annak egy kicsit távolabbról kell kezdenie. A haladás nem szüntette meg az emberi nyomort, de megváltoztatta a karakterét. Az utóbbi kétszáz évben a legsikeresebb társadalmak új jogokat, várakozásokat és igényeket alakítottak ki; föladták a megváltoztathatatlan sors képzetét; napirendre tûzték az emberi jogok és az emberi méltóság kérdését; demokratizálták az elismerésért vívott harcot, és fölkeltették az egyenlõségre vonatkozó várakozásokat, amelyeket nem tudtak teljesíteni. ugyanakkor arról is gondoskodtak, hogy a bolygó összes lakosának egyenlõtlenségét a nap huszonnégy órájában minden tévécsatornán láthassuk. Az emberek potenciális csalódása a haladás minden egyes lépésével nõttön-nõtt. 112

„Meglehet, hogy a kulturális haladás valóban sikeres, és kikapcsolja a rosszat, de mégis ritkán vált ki lelkesedést”, jegyzi meg a filozófus. „Talán magától értetõdõvé válik, és a figyelem a visszamaradó rosszra irányul. uralomra jut a maradvány növekvõ átható erejének törvénye. Minél több negatívum tûnik el a valóságból, annál többet bosszankodunk – éppen a csökkenés miatt – a viszszamaradó negativitáson.“1 Odo Marquard bagatellizálja a problémát: itt ugyanis nem egyszerû bosszúságról van szó, hanem gyilkos gyûlöletrõl. A vesztest megszállottan foglalkoztatja egy olyan összehasonlítás, amely minden pillanatban az õ hátrányára dõlhet el. Mivel az elismerésre vonatkozó vágynak nincsenek elvi határai, ezért észrevétlenül sülylyed a fájdalom elviselésének határa, és az elvárások egyre elviselhetetlenebbek lesznek. A vesztes annál ingerültebb lesz, minél inkább mások helyzetének javulását tapasztalja. A mércét soha nem azok szolgáltatják, akik alatta állnak. nem látja, hogy õk azok, akiket állandóan megsértenek, megaláznak és lealacsonyítanak, hanem minden csak õellene irányul, a radikális vesztes ellen. Az a kérdés, hogy ez miért van így, hozzájárul a szenvedéséhez. Mert ez semmiképpen sem múlhat rajta magán. ezért kell bûnösnek tartania azokat, akik felelõsök az õ sorsáért.

IV de kik ezek a túlerõben lévõ, névtelen támadók? e kínzó kérdésre adandó válasz túl nagy terhet ró a teljesen magára hagyott emberre. Ha nem jön a segítségére valamilyen ideológiai program, akkor a projekciója nem fogja megtalálni a maga társadalmi célját. ebben az esetben a projekció célját a legközelebbi környezetében fogja megkeresni és megtalálni: az igazságtalan fõnökben, a makrancos feleségben, a zajongó gyerekekben, a gonosz szomszédban, az intrikáló kollégákban, a merev hivatalokban, az orvosban, aki megtagadja tõle az igazolást, a tanárban, aki rossz jegyeket ad stb. Lehet, hogy mindezek egy láthatatlan, anonim ellenség üzelmei? Ha ez így lenne, akkor a vesztesnek nem kellene a saját tapasztalataira támaszkodnia, visszanyúlhatna arra is, amit másoktól hall. Mert az a lehetõség legalábbis nyitva áll elõtte, hogy a céljai számára kitaláljon egy használható fantazmát. ezért a vesztes általában a társadalomban szabadon keringõ anyagra támaszkodik. A fenyegetõ hatalmak, amelyek õt célba vették, könnyen lokalizálhatók. Általában a külföldiek, a titkosszolgálatok, a kommunisták, az amerikaiak, a nagyvállalatok, a politikusok, a hitetlenek jönnek szóba. És ezek hátterében általában mindig ott látja a zsidókat.

1

Odo Marquard: Philosophie des Stattdessen. Reclam, Stuttgart, 2001. 37.

113

ez a projekció a vesztesnek egy idõre megkönnyebbülést nyújt, de igazán megnyugtatni nem tudja. Hosszabb idõt tekintve nehezére esik fennmaradni egy idegen hatalommal szemben, és sohasem tûnik el az a gyanú, hogy a helyzetének magyarázata egyszerû: a megaláztatásának oka õ maga. És így a megalázott egyáltalán nem érdemli meg azt a tiszteletet, amelyet megkövetel magának, az élete semmit sem ér. A pszichológusok ezt az agresszorral való azonosulásnak nevezik. de ki érti ezeket az idegen szavakat? A vesztesnek mindenesetre semmit sem mondanak. Ha az õ élete értéktelen, miért törõdne a mások életével? „Mindennek én vagyok az oka.” – „A többiek a hibásak.” ez a két kijelentés nem zárja ki egymást. ellenkezõleg, fokozzák egymást a circulus vitiosus modellje szerint. ebbõl az ördögi körbõl a radikális vesztes nem tud kitörni, de belõle meríti a maga hatalmas erejét. A dilemmából az egyetlen kiút a pusztítás és az önpusztítás, az agresszió és az autoagresszió fúziója. A vesztes a maga robbanásának pillanatában átéli a hatalom egyszeri teljességét. A tette lehetõvé teszi számára, hogy mások fölött – a megsemmisítésük révén – diadalmaskodjék. ugyanakkor igazolja a hatalomérzés fonákját is, azt a gyanút, hogy egész létezése talán értelmetlen, mégpedig azzal, hogy véget vet neki. Újabb nyereség, hogy a külvilág, amely nem akart róla tudomást venni, attól a pillanattól kezdve, hogy fegyvert ragadott, kénytelen tudomást venni róla. A médiumok gondoskodnak róla, hogy – még ha csak huszonnégy órára is – hallatlan publicitást kapjon. A televízió a tettének propagandistájaként bátorítja a potenciális követõket. Ahogy azt különösen az egyesült Államokban láthatjuk; ez a kiskorúak számára olyan kísértést jelent, aminek nehezen tudnak ellenállni.

V A common sense nem érti a radikális vesztes logikáját. Õ az önfenntartási ösztönre hivatkozik, mintha ez magától értetõdõ, megkérdõjelezhetetlen természeti tény lenne. de inkább egy törékeny, történelmileg változó elképzelésrõl van szó. Már a görögök is beszéltek az önfenntartásról. Minden állatra és minden emberre jellemzõ, hogy mindent, amit csak lehet, megtesz azért, hogy fennmaradjon: ezt tanították már a sztoikusok is. ez a koncepció Spinozánál is központi szerepet kap. Õ conatusról beszél, és ezen azt az erõt érti, amely állítólag minden élõlényben jelen van. de Kantnál ez másképp néz ki: szerinte nem annyira természeti ösztönrõl, mint inkább etikai posztulátumról van szó. „Az ember önmaga iránti elsõ – ha nem is legkiválóbb – kötelessége, állati minõségében, animális természetében való önfenntartása.”2

2

Immanuel Kant: Az erkölcsök metafizikája. Gondolat, Budapest, 1991. 535.

114

És Lichtenberg ebbõl az alábbi következtetést vonja le: „Milyen nyomorúságos az ember, ha mindent maga akar megcsinálni; vagyis csodát követelünk tõle, ha az önfenntartását követeljük.”3 – „És azt találtam magamban, hogy egy ember, akinek önfenntartási ösztöne annyira legyengült, hogy nagyon könynyen legyõzhetõ, minden bûn nélkül megölhetné magát.”4 csak a XIX. században vált ez a kötelesség kétségbevonhatatlan természettudományos ténnyé. ezt csak nagyon kevesen látták másképp: „A fiziológusoknak óvakodniuk kell attól, hogy az önfenntartási ösztönt az organikus lények kardinális ösztönévé tegyék.”5 de azoknál, akik a leginkább túlélni akartak, nietzsche tiltakozása süket fülekre talált. A fogalomtörténeten túl mintha az emberiség sohasem gondolt volna arra, hogy a saját életét a legmagasabb rendû jónak tekintse. Minden régi vallás nagyra becsüli az emberáldozatot; késõbb a mártíroknak volt nagy becsületük. (Blaise Pascal fatális maximája szerint „csak olyan tanúknak szabad hinni, akik készek arra, hogy meghaljanak”.) A legtöbb kultúrában a hõsök a halál megvetése által tesznek szert dicsõségre és tiszteletre. egészen az elsõ világháború végéig a gimnazistáknak kívülrõl kellett tudniuk azt a híres horatiusi sort, mely szerint édes és tiszteletre méltó dolog meghalni a hazáért. Mások azt állították, hogy hajózni szükségszerû, de élni nem, és még a hidegháború idején is voltak emberek, akik így kiáltottak: „Inkább meghalni, mint kommunistának lenni.” És mit gondoljunk – civil körülmények között – a magaskötél-artistákról, az extrém sportok ûzõirõl, az autóversenyzõkrõl, a sarkkutatókról és más öngyilkosjelöltekrõl? nyilvánvalóan nem sokra megyünk az önfenntartási ösztönnel. emellett szól a kultúrákon és korszakokon átnyúló különös vonzalom az öngyilkossághoz. Semmiféle tabu és semmiféle büntetési fenyegetés sem tudja elriasztani az embereket attól, hogy eldobják maguktól az életet. ennek a hajlamnak nincs kvantitatív mértéke; minden kísérlet ennek statisztikai megragadására, kudarcba fullad. Sigmund Freud kísérletet tett a probléma elméleti megközelítésére, amikor ingatag elméleti alapokon, kidolgozta a halálvágy koncepcióját. Freud hipotézise világosabban kifejezhetõ abban a jól ismert régi felfedezésben, hogy lehetséges olyan szituáció, amelyben az ember a vég szörnyûségét elõnyben részesíti a vég nélküli szörnyûséggel szemben (legyen az valós vagy képzeletbeli).

VI de mi történik akkor, ha a radikális vesztes legyõzi a maga izolációját, ha megtalálja a maga vesztes hazáját, amelytõl nemcsak megértést, hanem elismerést is

3 Lichtenberg: Schriften und Briefe, I. kötet. Hanser, München, 1968. J 338. 4 I. m. A 126. 5 nietzsche: Jenseits von Gut und Böse, 13.

115

vár, egy hozzá hasonlókból álló közösséget, amely üdvözli õt, és amelynek szüksége van rá? ebben az esetben a benne rejlõ destruktív energia meghatványozódik és a végsõ gátlástalanságig fokozódik; létrejön a halálvágy és az õrület valamiféle amalgámja, és a tehetetlenségébõl kiemeli egy katasztrofális mindenhatóság-érzés. de ehhez szükség van egy olyan ideológiai gyúanyagra, amely a radikális vesztest elvezeti a robbanáshoz. Ahogy a történelem mutatja, az erre vonatkozó kínálatban nem volt hiány. És ebben a vonatkozásban a tartalom teljesen érdektelen. Mindegy, hogy vallási vagy politikai doktrínákról, vagy nacionalista, kommunista vagy rasszista dogmákról van-e szó – mindennemû szektásság képes arra, hogy mobilizálja a radikális vesztes rejtett energiáit. ez nemcsak a köznépre igaz, hanem a mindenkori irányítóra is, akinek a vonzereje abból táplálkozik, hogy önmagát mint megszállott vesztest definiálja. Éppen ezek az õrült vonások azok, amelyekben a követõk felismerik magukat. Joggal feltételezhetjük róla a cinikus kalkulációt, mert természetesen lenézi a követõit; túlzottan is jól megérti õket, tudja, hogy vesztesek, és ezért végsõ soron értéktelennek tekinti õket. ezért élvezi – ahogy azt elias canetti már egy fél évszázaddal korábban megmutatta –, hogy õelõtte mindenki gyilkosság áldozata lesz, mielõtt õt is felakasztják, vagy elégetik a bunkerben. ezen a ponton felmerül, sok más történelmi példa mellett, a nemzetiszocializmus emlékezete. A Weimari Köztársaság után széles néprétegek vesztesnek érezték magukat. Az objektív adatok világos nyelvet beszélnek; de a gazdasági válság és a munkanélküliség valószínûleg nem lett volna elegendõ ahhoz, hogy Hitler hatalomra jusson. ehhez szükség volt egy olyan propagandára, amely a szubjektív faktorra irányult: az 1918-as vereségre és a versailles-i békeszerzõdésre. A németek általában másokban keresték a hibát. A projekció célpontját az akkori gyõztesek, a „kapitalista-bolsevik világ összeesküvése”, és természetesen az örök bûnbak, a zsidók, képezték. A vesztes létre vonatkozó kínzó érzést csak az õrületbe való meneküléssel lehetett kompenzálni. A nemzetiszocialisták fejében kezdettõl fogva ott motoszkált a világuralom fantazmája. ennyiben a céljaik határtalanok voltak, és nem lehetett róluk alkudozni; ezek a célok nemcsak irreálisak, hanem apolitikusak is voltak. Hiába mutatott volna rá valaki a világtérképre, Hitlert semmi sem tudta volna meggyõzni arról, hogy egy kis közép-európai ország harcának a maradék világ ellen, nincs esélye. Éppen ellenkezõleg. A radikális vesztes nem ismer konfliktusmegoldásokat, nem ismer kompromisszumokat, nem képes beleilleszkedni a normális érdekkonfliktusokba, és nem tudja élét venni a destruktív energiáknak. Minél kilátástalanabbak a tervei, annál fanatikusabban ragaszkodik hozzájuk. Kézenfekvõ a sejtés, hogy Hitler és követõi nem is gyõzni akartak, hanem inkább a saját vesztes státusukat akarták radikalizálni, és örökkévalóvá tenni. A felhalmozott düh egy példátlan, az összes többiek ellen folytatott háborúban csapódott le. elõször a zsidókat és az 1919-es ellenfeleiket akarták megsemmisíteni, de aztán már a németeket sem kímélték. A tulajdonképpeni céljuk nem a gyõzelem volt, hanem a kiirtás, a bukás és a kollektív öngyilkosság. Más 116

magyarázat nincs arra, hogy miért harcoltak a németek az utolsó berlini romhalmazig. Hitler megerõsítette ezt a diagnózist, amikor azt mondta, hogy a német nép nem érdemli meg a túlélést. Hallatlan áldozatok árán elérte, amit akart: vesztett. de a zsidók, a lengyelek, az oroszok, a németek és az összes többiek még mindig léteznek.

VII de a radikális vesztes ezután sem tûnt el. Továbbra is köztünk van. elkerülhetetlenül. Minden kontinensen készenlétben állnak olyan vezetõ erõk, amelyek üdvözölnék; csakhogy ma általában nem állami szereplõkrõl van szó. A privatizáció ezen a téren is messzemenõen elõrehaladt. Habár még mindig a kormányzatok rendelkeznek a legnagyobb pusztító potenciállal, az állami bûnözés minden kontinensen visszaszorulóban van. Világméretekben talán most mûködik a legkevesebb vesztescsoport, annak ellenére, hogy a nemzetközi pénzáramlásra és fegyverszállításokra támaszkodhatnának. ezzel szemben csak úgy nyüzsögnek a háború privatizálói, akiket warlordnak vagy gerillavezérnek nevezhetünk. A vezetésükkel létrejövõ önkéntes milíciák és paramilitáris bandák szívesen díszítik magukat a „felszabadítási szervezet” elnevezéssel, vagy más forradalmi attribútumokkal. Vannak olyan médiumok, amelyek lázadóknak hívják õket, de ez is olyan eufemizmus, amely még hízelgõ is lehet rájuk nézve. „Világító ösvény”, MLc, Rcd, SPLA, eLA, LTTe, LRA, FnL, IRA, LIT, KAcH, dHKP, FSLn, uVF, JKLF, eLn, Auc, FARc, PLF, GSPc, MILF, nPA, PKK, MOdeL, JI, nPA, cPnML, udA, GIA, RuF, LVF, SnM, eTA, nLA, PLPF, SPM, LeT, OnLF, SSdF, PLJ, JeM, SLA, AnO, APLMA, RAF, AuM, PGA, AdF, IBdA, uLFA, PLMF, uLFBV, ISYF, LuRd, KLO, uPdS, nLFT, ATTF … – „bal” vagy „jobb”, nincs különbség kabát és nadrág között. A fölfegyverkezett csõcselék általában rablással, zsarolással, drogkereskedelemmel tartja fenn magát. Hadseregnek nevezik magukat, brigádokkal és kommandókkal büszkélkednek, bürokratikus kommünikéket adnak ki és nagy ívû vallomásokkal próbálják felhívni magukra a figyelmet; úgy tesznek, mintha valamiféle tömeget képviselnének. Mint radikális vesztesek meg vannak gyõzõdve a saját életük értéktelenségérõl, és ezért minden más is közömbös a számukra. A túlélés, az életben maradás tisztelete teljesen idegen tõlük. Számukra mindegy, hogy ellenfelekrõl, követõkrõl vagy kívülállókról van-e szó. elõszeretettel hurcolnak el és ölnek meg olyan embereket, akik egyegy terrorizált régió nyomorát próbálják enyhíteni: lelövik a segítségnyújtókat és az orvosokat, fölégetik az utolsó klinikát is, amelynek még volt egy ágya vagy mûtõasztala. Mert nem nagyon tudnak különbséget tenni a csonkítás és az öncsonkítás között. e bandák egyike sem tudott lépést tartani a globalizációval. ez a nemzeti vagy az etnikai konfliktusok ideológiai kizsákmányolása esetében teljesen 117

egyértelmû. de azt mégiscsak ki kell mondanunk, hogy a Szovjetunió összeomlása óta az internacionalizmus tradíciójára hivatkozó csoportok elvesztették egy szuperhatalom propagandisztikus és logisztikai támogatását. A világkapitalizmus nyomása alatt feladták a világ meghódítására vonatkozó terveiket, és már csak a helyi kliensek érdekeinek megvédésére törekszenek.

VIII napjainkban már csak egyetlen olyan erõszakra hajlamos mozgalom létezik, amely globális akciókat is végre tud hajtani. ez az iszlamizmus. Az iszlamizmus arra a nagyszabású kísérletre vállalkozik, hogy lefölözze egy olyan világvallás vallási energiáit, amely a maga kb. 1,3 milliárd hívõjével nemcsak rendkívül eleven, hanem – már demográfiai okok miatt is – minden kontinensen elõrenyomulóban van. ez az ummah rendkívül rétegzett, és nemzeti és társadalmi konfliktusok által fölszabdalt. Az iszlamizmus ideológiája ideális eszköz a radikális vesztesek mobilizálására, mivel ötvözni tudja a vallási, a politikai és a szociális mozgatórugókat. e mozgalom szervezeti formái már magukban is sikerrel kecsegtetnek. Vége a korábbi szigorú centralizmusnak; a mindentudó és mindenen uralkodó központi bizottságot egy rugalmas hálózat váltotta föl. ez olyan magas szintû és eredeti innováció, amely kétségtelenül a kor szintjén áll. egyébként az elõdök arzenáljára támaszkodnak. Az elemzõk gyakran elsiklanak afölött, hogy a modern terrorizmus XIX. századi európai találmány. A legfontosabb õsei a cári Oroszországból származnak, de nyugat-európában is szép hosszú tradícióra tekinthet vissza. Inspirálóan hatott továbbá a múlt századbeli hatvanas és hetvenes évek baloldali radikális terrorizmusa. Az iszlamisták számos szimbólumot és technikát köszönhetnek neki. A megnyilvánulások stílusa, a videófelvételek használata, a Kalasnyikovok, a mimika, a testbeszéd és az öltözék emblematikus jelentõsége – mindez azt mutatja, hogy az iszlamisták sokat tanultak a nyugati példaképektõl. egyébként a terror összes technikai eszköze, a robbanóanyagtól a szatellittelefonig, a repülõgéptõl a tévékameráig a nyugati világ terméke. Az európai elõdökhöz hasonlóan, az iszlamista harcosok is csak kevés kanonikus autoritást ismernek el. A Korán lép Marx, engels és Mao helyébe, és Gramsci helyett Sayed Outbra hivatkoznak.6 A forradalmi szubjektum most már nem a világproletariátus, hanem az ummah, a tömeg önmaga által kinevezett képviselõje már nem a párt, hanem az iszlamista harcosok széles elágazású konspirációs hálózata. A mozgalom olyan régebbi retorikai formákhoz kapcsolódik, amelyek a kívülállók számára fennhéjázónak vagy nagyszájúnak tûnhetnek. de a mozgalom a rögeszméinek nagy részét mégis a kommunistaellenségének köszönheti: a tör-

6

Oliver Roy: Globalized Islam: The Search for a new Ummah. Hurst, London, 2004.

118

ténelem vastörvényeket követ, a gyõzelem elkerülhetetlen, és mindenkor az elhajlók és az árulók leleplezésére kell törekedni, és ezeket (mint a jó leninista tradícióban) rituális szitkokkal kell elhalmozni. A kitüntetett ellenfelek listája nem meglepõ: Amerika, a dekadens nyugat, a nemzetközi tõke, a cionizmus. ehhez jönnek még a hitetlenek, vagyis a maradék 5,2 milliárd ember. Továbbá az elhajló muzulmánok, a síiták, az ibaditák, az aleviták, a jezidák, a zaiditák, az ahmadiják, a hanafiták, a drúzok a szúfik, a karidzsiták, az iszmaliták és más vallási irányzatok képviselõi. Az iszlamisták – bármennyire is a tradíció õrzõiként próbálják feltüntetni magukat – teljes egészében a globalizált világ termékei, amely ellen pedig harcolnak. nemcsak a technikájukban, hanem a médiaértelmezésükben is messze túltesznek elõdeiken. Már a XIX. századi terroristák is a „tett propagandájára” támaszkodtak; de az a világot átfogó figyelem, amelyet az al-Káida nevû zavaros csoportosulás elért, számukra még teljesen elképzelhetetlen lett volna. A televíziónak, a komputertechnikának, az internetnek és a reklámoknak köszönhetõen az iszlamista terror több embert érdekel, mint a futball-világbajnokságok. A mészárlást, amely számukra a legfontosabb, Hollywood szorgalmas diákjaiként rendezik meg, a katasztrófafilmek, a splatter-movie-k és a science-fictionok mintájára. Már csak ebben is megmutatkozik e mozgalomnak a gyûlölt nyugattól való függése. A société du spectacle, ahogy azt egykor a szituacionisták leírták, az õ mediális produkcióikban éri el a maga csúcspontját.7 WeISS JÁnOS fordítása

7

Faisal Acuji: Landscapes of the Jibad: Militancy, Morality and Modernity. cornell university Press, Ithaca, n. Y.: 2005.

119

WEISS JÁnOS

utószó A fenti tanulmány elõször 2005-ben jelent meg a Spiegelben, majd némileg kibõvített változata 2006-ban a Suhrkamp Verlag Sonderdruck címû sorozatában. Mielõtt valaki legyintve azt mondaná, hogy ez egy író-költõ zsurnalisztikai esszéje, szeretnék óvatosságra inteni. Hans Magnus enzensberger a Kursbuch fõszerkesztõjeként a hatvanas évekbeli német diákmozgalmak egyik emblematikus figurája volt. ebben a folyóiratban, idõnként magától a fõszerkesztõtõl is, éles szemû kordiagnosztikai írások jelentek meg. Az alábbiakban elõször a fenti esszé kontextusát vázolom föl, majd az alapfogalom tekintetében javaslok néhány kisebb-nagyobb pontosítást, végül pedig a koncepció társadalomelméleti magyarázó erejét próbálom mérlegre tenni.

I A Kursbuch 1968 júniusában megjelent számában enzensberger ezt írja: „Mit mondhatunk németország nyugati részérõl: fasiszta, prefasiszta, neofasiszta vagy fasisztoid? ezek az ingatag szavak elárulják, hogy ebben a tekintetben nincs egyetértés.”1 A korabeli diskurzus döntõ kérdése az volt, hogy az nSZK társadalmi berendezkedése mennyiben haladja meg, mennyiben lépi át az egykori fasiszta diktatúrát. A kontinuitás állítása erõs kritikai potenciállal rendelkezett (miközben a korabeli ndK nyugatellenes propagandájának középpontjában is ez a vád állt). Mindenesetre a diákmozgalmak önértelmezésének egyik legfontosabb eleme is az volt, hogy végre át kellene lépni a fasiszta berendezkedés minden utódformáján. A „fasizmus” ekkoriban a társadalmi autoritások uralmát jelentette. A diákok mindenekelõtt az egyetemek autoriter viszonyai ellen lázadtak, majd ez átterjedt a társadalmi autoritásokra. A diákmozgalmak ideológiája így egy kétosztatú feketefehér képre épült. ez a kép azonban 1967-ben és 1968-ban váratlanul problematikussá vált. Pontosabban, 1967. június 9-én, a Benno Ohnesorg temetéséhez kapcsolódó konferencián Jürgen Habermas egy Rudi dutschkével vívott szócsatában a diákmozgalmak kapcsán a „baloldali fasizmus” kifejezést használta. ez a gesztus alapjaiban kérdõjelezte meg a fentiekben bemutatott dualitást: nem lehet szembeállítani az autoriter viszonyok örökösének tekintett társadalmi helyzetet és a diákmozgalom célkitûzéseit. de nézzük pontosan Habermas megfogalmazását: „dutschke úr mint konkrét javaslatot csak azt adta elõ, hogy kerüljön sor egy ülõsztrájkra. ez egy erõszak nélküli demonstráció lenne. Azt kérdezem, hogy ezt miért nem nevezi így, és miért veszteget háromnegyed órát arra, hogy egy volun1

Hans Magnus enzensberger: Berliner Gemeinplätze II, in: Kursbuch 13. szám, 1968. 191

120

tarista ideológiát fejtsen ki, amelyet 1848-ban még utópikus szocializmusnak neveztek volna, amelyet azonban a mai körülmények között – mindenesetre azt hiszem, jó okom van ezt a terminológiát használni – »baloldali fasizmusnak« kell nevezni. de az is lehet, hogy dutschke úr abból, amit a »felépítmény« kapcsán kifejtett, nem akart levonni gyakorlati következtetéseket. ezt szeretném világosan látni.”2 A mai olvasó nagy valószínûséggel már nem érti ezt a megfogalmazást: talán érzi a „baloldali fasizmus” kifejezésben rejlõ provokációt, de fogalma sincs arról, hogy egyáltalán mirõl is van szó. Azt gondolom, hogy Habermas tulajdonképpen egyvalamire volt kíváncsi, arra, hogy milyen irányba fognak továbbhaladni – az elsõ halott után – a diákmozgalmak. Sikerül-e megtartani az erõszakmentességet, vagy radikalizálódás elé nézhetünk. erre lett volna kíváncsi Habermas. Ha erre sor kerül, akkor a diákmozgalmak sem lesznek különbek, mint a status quo, amelyet a diákok maguk a fasizmus meghosszabbításának tekintettek. Ha még közelebbrõl megnézzük az idézetet, akkor azt láthatjuk, hogy Habermast a leginkább az bosszantotta, hogy dutschke nem beszélt elég világosan. Habermas nagy valószínûséggel úgy érezte, hogy a masszív retorikai-ideológiai alátámasztás már nincs összhangban egy egyszerû, erõszak nélküli akcióval. Attól tartott, hogy ez az ideológiai alátámasztás máris túllendült egy békés akció tervezetén. Habermas – ebben az odavetett megjegyzésben – a „fasizmust” mint vonatkoztatási rendszert univerzálissá tette. nemcsak a korabeli társadalmi állapotokat, hanem az ezt opponáló diákmozgalmakat is a fasizmus fényébe állította. Az elsõ esetben a történelmi kontinuitás, a másodikban a potenciális összefüggés értelmében.3 Habermas felszólalása után a diákmozgalmak résztvevõi körében hatalmas volt a felháborodás; egyik korábbi tanítványa, és akkori tanársegédje, Oskar negt, a Kursbuch fentiekben már említett számában így próbálta értelmezni tanára szavait: „Amikor Jürgen Habermas a »baloldali fasiz2

3

Jürgen Habermas: Protestbewegung und Hochschulreform. Suhrkamp, Frankfurt am Main, 2008. 147–148. Furcsa módon Habermas szavaiban mintha azok a sorok visszhangoznának, amelyeket Horkheimer írt Adornónak 1958. szeptember 27-én, éppen Habermas egy korai, a marxizmusról szóló átfogó recenziója kapcsán: „Habermas tulajdonképpen a marxi elméletrõl és gyakorlatról beszél. Mi még azokban az években is, amikor a nemzetiszocializmus kibontakozott, a Harmadik Birodalom idején, tudtuk, hogy hiábavaló a forradalom általi megmenekítés gondolata. Aki ezt ma minden reflexió nélkül hirdeti [...], csak a keleti urak malmára hajtja a vizet [...].” (Max Horkheimer: Gesammelte Schriften, 18. kötet, S. Fischer, Frankfurt am Main, 1996. 443.) Szûk tíz évvel Habermas beszéde elõtt tehát Horkheimer a forradalom és a forradalmak hiábavalóságáról értekezik, ami a reálisan létezett szocializmus és a nemzetiszocializmus rokonításához vezet: „A »szocializmus egy országban« és a nemzetiszocializmus – e század elsõ felének két meghatározó történelmi találmánya – amúgy is mély rokonságot mutat egymással.” (uo.) És aztán következik egy mondat, amely mintha A felvilágosodás dialektikájának alapkoncepcióját visszhangozná: „A világ tele van forradalmakkal, miközben a borzalom bontakozik ki.” (I. m. 444.) Habermas beszéde mintha ez elõtt a háttér elõtt fogalmazódna meg; miközben megpróbálja feladni a fatális társadalmi-történelmi integrációra vonatkozó elképzeléseket. Mintha azt feltételezné, hogy a diákmozgalmak eredetileg nem ebben a kontextusban álltak, de most megjelent az a veszély, hogy õk maguk is becsatornázódnak ebbe az összefüggésbe. Szerinte nem az általában vett forradalom vezet a borzalomhoz, hanem csak az erõszak útjára lépõ forradalom. (Habermas azon a ponton lesz indulatos, amikor az fenyeget, hogy Horkheimernek igazat kellene adnia.)

121

mus« hipotetikus formuláját használta, akkor az önpusztító, provokatív erõszak-alkalmazásnak a rendszerbe könnyen integrálható formalizálásától akart óvni. de ahogy azt ma már látni lehet, a diákok akcióinak túlnyomó többségét az igazolja, ami felõl az említett beszédben Habermas sem hagyott kétséget: a »demonstratív erõszak«, amely a politikai felvilágosodás érdeke által meghatározott nyilvánosság kikényszerítésére irányul, szükségképpen magába foglalja a represszív jellegû szabályok megsértését is.”4 negt hallatlan empátiával értelmezi Habermas megfogalmazását: a fasizmus most nem az autoriter viszonyokat, hanem a totális társadalmi integrációt jelenti.5 És fasiszta tendenciáknak nevezhetjük mindazokat a társadalmi jelenségeket és törekvéseket, amelyek hozzájárulnak ehhez az integrációhoz. Habermas szerint az erõszak alkalmazása mindenképpen ilyen „fasiszta tendenciának” nevezhetõ. de negt az idézet végén – némileg váratlanul – bevezet egy újabb megkülönböztetést: csak az öncélú erõszak tekinthetõ fasiszta tendenciának (így adódik, hogy a „demonstratív erõszak” megsértheti a represszív szabályokat).6 negt azt hangsúlyozza, amire már Habermas is gondolt: a „baloldali fasizmus” a diákmozgalmakra leselkedõ veszély, de nem inherens tulajdonságuk. enzensberger – elõször úgy tûnik fel – szeretne megszabadulni a fasizmustól mint vonatkoztatási rendszertõl: „Aki az 1933-as évre mered, annak számára a jelenkor vakfolttá válik.”7 Közelebbrõl tekintve azonban ez az olvasat nem igazolható: az 1933-as év csak azt jelzi, hogy nem szabad megállnunk a kezdeteknél, nem szabad azt hinnünk, hogy a fasizmusnak van egy egyszer s mindenkorra rögzített fogalma. enzensberger szerint a „fasizmus” elsõdlegesen egy (igaz, változékony) társadalmi berendezkedés átfogó megnevezésére szolgál. (1) „A régi fasizmus a forradalom paródiája volt. A rablásból élt, abból, amit a megtámadott szocializmustól ellesett, a taktikát, a stratégiát és pszichés hajtóerõket tekintve. Mozgalomként próbálta értelmezni magát. A tömegek mobilizálására törekedett.”8 ebben az esetben a fasiszta társadalomnak ellenálló mozgalmak maguk is fasiszták volnának.9 (2) „Az új fasizmus az ellenforradalom paródiája. A gazdasági csoda éveinek készletébõl táplálkozik. [...] nem kockáztathatja meg a tömegek mobilizálását, inkább sakkban tartja õket. A társadalmi középosztályokra támaszkodik, azokra, akik jól integrálódtak. ez az új fasizmus nem fenyegetés, hanem már régen valóság; egy mindennapi, az otthonokban rejtõzködõ, belsõvé tett, intézményesen alátámasztott és maszk mögé rejtõzõ fasizmus.”10 4

5

6

7 8 9

10

Oskar negt: Studentischer Protest – Liberalismus – „Linksfaschismus”, in: Kursbuch 13. szám, 1968. 189. – negt ebben az idõben Habermas négy asszisztensének egyike volt a frankfurti egyetemen. Horkheimer és Adorno majd A felvilágosodás dialektikája 1969-es újrakiadásának elõszavában fognak beszélni a „totális integrációról”; a negyvenes években ez a kifejezés még ismeretlen volt számukra. Abban a korban sokan beszéltek aktív és reaktív erõszakról; Oskar negt ehelyett az öncélú és a nem öncélú erõszak megkülönböztetését javasolja. Hans Magnus enzensberger: Berliner Gemeinplätze, II, i. k. 191. Hans Magnus enzensberger: Berliner Gemeinplätze, II, i. k. 191. ez még a habermasi koncepciónál is szigorúbb megállapítás; tulajdonképpen Horkheimernek ad igazat. Lásd a fenti 10. jegyzetet. uo.

122

ebben az esetben az ellenállási mozgalmak nem tekinthetõk fasizmusnak. enzensberger így a „baloldali fasizmusról” szóló diskurzust megpróbálta kiemelni az erõszak kontextusából. 2005-ben a társadalomtudományi diskurzus már nem használta ezeket a fogalmakat; azt a kérdést, hogy az újraegyesítés utáni német jóléti társadalom fasiszta-e, pontosabban, bármilyen értelemben rendelkezik-e fasiszta vonásokkal, már senki sem tette volna fel. Pusztán formálisan azonban enzensberger a fenti második pont megfordításával operál: a késõ kapitalista társadalmakat nem lehet „új fasizmusnak” nevezni, de a radikális vesztesek akciói „fasisztának” minõsíthetõk. nem az autoritást és nem a társadalmi integrációt, hanem a reális és az értékbeli pusztítást tekintve.

II enzensberger tanulmánya egy társadalmi karaktert állít a középpontba, amelyet õ „radikális vesztesnek” nevez. A frankfurti iskola történetében a legnagyobb sikerû karakterológiát Adorno és néhány munkatársa dolgozta ki az amerikai emigrációban. „Azok a vizsgálatok, amelyekrõl itt be fogunk számolni, azt a hipotézist tartják szem elõtt, hogy egy individuum politikai, gazdasági és társadalmi meggyõzõdései gyakran átfogó és koherens […] gondolati mintát alkotnak; és ez a minta az individuális karakterstruktúra rejtett vonásainak kifejezõdése.”11 A fasizmus az „autoriter karakterre” épül, amelyet ugyanakkor állandóan újra is termel. A késõ kapitalista társadalom nem fasiszta társadalom, de benne rejlik a fasizálódás veszélye. enzensberger az autoriter karakter helyébe teszi a „radikális vesztest”. A radikális vesztes fogalma azonban több vonatkozásban is pontosításra szorul. (enzensberger esszéisztikus megközelítése valóban némi nagyvonalúsággal bánik a fogalmakkal. Az alábbiakban e fogalmi pontosításnak természetesen csak az elsõ lépéseit tehetem meg.) elõször is feltûnik, hogy enzensberger „radikális” és nem „abszolút” vesztesrõl beszél. Vagyis nem azokról a végleges lecsúszókról van szó, akiknek már nincs esélyük arra, hogy megszólaljanak egy diskurzív társadalmi térben. Az abszolút vesztes az élet különbözõ színterein sok-sok vereséget szenvedett; enzensberger úgy gondolja, hogy a globalizált világban a konkurencia sokkal erõteljesebb lett, egyre többen raktározzák el egyik vereséget a másik után. de radikális vesztesnek lenni nem egyszerûen azt jelenti, hogy valaki az élet számos területén kudarcot vallott és vereséget szenvedett. A radikális vesztes a vereséget beépíti a maga énképébe, sõt annak középponti elemévé teszi. A legeslegmélyebb meggyõzõdésévé válik, hogy õ notórius vesztõ, hogy neki semmi sem sikerülhet, hogy az átmeneti sikerei után mindig és szükségképpen következik a bukás. William és claire J. McGuire az énképet vizsgálva abból indultak ki, hogy „az emberek 11

Theodor W. Adorno: Studium zum autoritären Charakter. Suhrkamp, Frankfurt am Main, 1973. 1.

123

krónikus perceptuális korlátozottsággal [...] gazdálkodnak, olyan módon, hogy az ember több információt kap érzékszervein keresztül, mint amennyit hatásosan kódolhatna a maga számára: az érzékszervei által kapott információnak csak egy részhalmaza éri el a tudatosság szintjét.”12 Arra persze nem kapunk választ, hogy miért nagyítódnak föl és válnak az én magjává a vereségre vonatkozó tapasztalatok. de a „radikális” és a „radikalitás” még õriz egy jelentésaspektust a hatvanas évekbeli kritikai diskurzusból; igaz, akkor és ott „radikális szükségletekrõl” volt szó. A radikális szükségletek a világ forradalmi átalakítására irányulnak, és a radikális vesztes akciói is valami ilyesmit tartanak szem elõtt. (Miközben persze ma már senki sem beszélne forradalomról.) Már csak ezért sem lehet a lecsúszókkal azonosítani; a radikális vesztesnek még van esélye arra, hogy hosszabb vagy rövidebb idõ után viszszakapaszkodjon a társadalom valamely színpadára. És akkor jaj lesz mindenkinek! enzensberger abból indul ki, hogy a visszatérések privatizálódtak, vagyis a radikális vesztes ma már a legritkább esetben bukkan fel a hivatalos politika színpadán,13 de ezt sem lehet teljesen kizárni. A radikális vesztes karaktervonásait is érdemes némileg pontosítani. (1) A radikális vesztes a világ történéseit harcként vagy háborúként értelmezi. Az egyik és a kézenfekvõ lehetõség az, hogy valóságos háborút kezd, de lehetnek olyan körülmények és korlátozó feltételek, amelyek ezt evidensen lehetetlenné teszik (a katonai erõ csekélysége, az ország kicsinysége stb.). Ilyenkor egy verbális-retorikai háború indul, kijelöltetnek az ellenségek. Az egész ország pillanatok alatt bûnüldözési csatatérré alakul át, szigorodnak a büntetõtörvények, a börtönök tágulnak és létrejönnek a kvázibörtönök (a lágerek, az elzáró intézmények stb.). A jognak a felfokozott bûnüldözés szolgálatába állítása jogbizonytalanságot eredményez. Az abszolút vesztes nem tetszõleges háborút indít, hanem a végsõ háborút: most kell gyõzni, vagy minden elvész. Késõbb már késõ lesz. (2) A radikális vesztes vezetõ szerepre, sõt egyeduralomra tör. A maga vesztes voltát úgy akarja megfogalmazni, hogy azt még nagyon sok másik ember is vonatkoztatni tudja magára. A radikális vesztes a vesztesek vezére.14 (Így tehát különbséget kell tennünk a radikális vesztes és a vesztesek között.) A fellépésének így mindig van egy populista vonása, amely azonban más célokkal hamar összeütközésbe kerülhet. Mindenesetre a radikális vesztes hirtelen (és szinte egy csapásra) óriási népszerûségre tesz szert, mivel a vesztesek legmélyebben fekvõ énképét szólítja 12

13

14

William J. McGuire–claire McGuire: A spontán énkép alakulása az egyén különbözõsége alapján. In: Hunyady György (szerk.): Szociálpszichológia. Gondolat, Budapest, 1984. 151. „Minden kontinensen készenlétben állnak olyan vezetõ erõk, amelyek üdvözölnék; csakhogy ma általában nem állami szereplõkrõl van szó.” A III. fejezet elején található leírás így véleményem szerint nem annyira a radikális vesztesre, mint inkább a vesztesekre vonatkozik: „Aki meg akarja érteni a radikális vesztest, annak egy kicsit távolabbról kell kezdenie. A haladás nem szüntette meg az emberi nyomort, de megváltoztatta a karakterét. Az utóbbi kétszáz évben a legsikeresebb társadalmak új jogokat, várakozásokat és igényeket alakítottak ki; föladták a megváltoztathatatlan sors képzetét; napirendre tûzték az emberi jogok és az emberi méltóság kérdését; demokratizálták az elismerésért vívott harcot, és fölkeltették az egyenlõségre vonatkozó várakozásokat, amelyeket nem tudtak teljesíteni.”

124

meg. Az alakja démonizálódik; „vezérnek” vagy kedélyesen „fõnöknek” szólítják. A vesztesek tömege a radikális vesztest szinte ember fölötti emberré emeli; minél több a vesztes, és minél mélyebbek a vesztesek sérülései, annál magasabbra emelik a radikális vesztest. A radikális vesztes így végül már senkit sem akar látni maga vagy a világ fölött. nem is nagyon szereti a vallásokat; általában taktikai okokból kihasználja az egyházakat, de lesi a leszámolás pillanatát. A kérdés persze az, miképpen jöhet létre annyi vesztes, hogy ezek a vezérelvre épülõ társadalmi berendezkedés legitimációs alapját képezzék? A vesztesek nagy száma és a veszteslét érzésének mélysége általában nagy társadalmi válságok eredménye, nagy csalódások következménye. nemcsak egyszerûen a személyes társadalmi helyzet rosszra fordulásáról van szó, hanem arról is, hogy az emberek ezért magukat teszik felelõssé. Ahogy enzensberger írja: az „én vagyok a hibás” és a „mások a hibásak” nem zárja ki egymást. Mert – tehetjük hozzá – a háttérben egy perszonalizáló gondolkodás áll.15 (3) A radikális vesztes akciójának végpontján egy nagy, sõt gyakran totális összeomlás áll. A vesztes radikalitása nemcsak azt jelenti, hogy kész a gyakorlati föllépésre, hanem azt is, hogy a maga vesztes voltára vonatkozó meggyõzõdése a lehetõ legmélyebben helyezkedik el. A radikális vesztes föllépése egy többé-kevésbé hosszú szünet az elõtte és az utána húzódó kudarcszéria között. Igazából nem is a gyõzelemre, hanem végsõ soron a világ magával rántására törekszik; ahogy enzensberger mondja: arra, hogy a bukásban egy kicsit túlélje a világot. A radikális vesztes számára az életnek nincs értéke; hiszen a saját veszteslétét egy sorsszerû elrendelés eredményének tekinti. de végül föllép a konfliktus: a radikális vesztes szembekerül a vesztesekkel, és kész lesz föláldozni a maga támogatóit. A vesztesek nem akarnak hinni a szemüknek: hogy õket újra becsaphatják, hogy most, ha nem is radikális, de igazi vesztesek lesznek, azt szinte hihetetlennek tartják. A radikális vesztestõl eltérõen, õk nem akartak újabb vereséget, abban bíztak, hogy a radikális vesztes kiragadja õket a vereségszériájukból. Szóval, nem hisznek a szemüknek, és a démonikus kötõdés miatt észre sem veszik, hogy a harc mikor fordul õellenük. Pedig elõbb-utóbb õk válnak a végsõ és egyedüli ellenséggé. utána lassú és megalázó ébredés következik, az önszembesülés kényszerével. de azzal az esélylyel is, hogy új életet lehet és kell kezdeni. A romok hátán.

15

e gondolkodás elõmozdításában általában a médiumoknak döntõ szerepük van. Az alapvetõ társadalmi funkciójuk nem a lojalitás kialakításában és nem is bizonyos ideológiai tételek sulykolásában áll. Hanem inkább abban, hogy meghonosítják a perszonalizáló gondolkodást. ez viszont egy formai szempont, teljesen közömbös a mûsorok tartalmával szemben. ebbõl a nézõpontból teljesen mindegy, hogy mi van a televízióban, a lényeg, hogy állandóan be legyen kapcsolva.

125

III enzensberger nagyon plasztikusan és sok vonatkozásban találóan írja le a napjainkban a magasan fejlett országokra leselkedõ legnagyobb társadalmi veszélyt (amit a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben még fasiszta tendenciának neveztek volna). Ha legalább a közepesen fejlett országokat is figyelembe vette volna, akkor – a demokratikus intézményrendszer ingatagsága miatt – nem állíthatta volna olyan egyértelmûen e tendenciák privatizálódását; ezekben az országokban megvolt és megvan az esély arra, hogy egy radikális vesztes akciója állami programmá emelkedjék és a társadalomátalakítás nagyszabású tervezetévé váljék. Viszont ebben és csak ebben az esetben válik enzensberger koncepciója átfogó társadalomelméletté. de mint ilyen, maga is a perszonalizálásra, vagyis a médiumok által indukált világképre támaszkodna. ezt a világképet azonban – metodológiai értelemben – egyfajta belsõ affinitás fûzi a radikális vesztes akcióihoz. Az elmélet így hatékony korlátokba ütközik. A társadalmi karakter vizsgálata elõtt az „objektív” társadalmi mechanizmusokat kellene megragadni. Hogy legalábbis a kívülállók, és ne egy radikális vesztes nyelvét beszéljük.

126

LuKÁcS LAuRA

Indiai görbe tükör Harisankar Parszáí: Négy fal között. L’Harmattan, Budapest, 2011. Borbély Judit Bernadett fordítása

„Modern indiai szatirikus novellák”, igazít el a címlap, és ennek tökéletesen megfelel a tartalom. Harisankar Parszáít (1924–1995) nem véletlenül tartják a modern indiai szatíra megteremtõjének, és Borbély Judit Bernadett fordításában itt közreadott mintegy hatvan novellája és karcolata valóban rendelkezik a mûfaj minden követelményével. Írásai túloznak, karikíroznak, arányokat torzítanak el, sarkítanak, igazságnak állítanak be kiáltó igazságtalanságot, abszurdba, sõt szürreálisba hajlanak. egyfelõl tehát ismerõs – néha Örkény egyperceseit juttatja eszünkbe, máskor mintha Swift feje tetejére állított világát idézné –, másfelõl azonban merõben új közegbe kalauzol Parszáí, amelynek „alapnyelvét” sem értjük úgy, mint a magunkét. Parszáí nemcsak hindiül ír (nálunk zömmel angolból fordított indiai irodalmat olvashatunk, ezért az eredeti, hindiül írt novellák átültetése fordítót próbáló, még mindig viszonylag újszerû feladat), hanem minden egyes írása mélyen bele is van ágyazva az indiai közegbe. Így annak ellenére, hogy lábjegyzetek és a könyv végén alapos név- és fogalomjegyzék segít eligazodni, néha tanácstalanul állunk, mert nem ismerünk egy szokást, valami olyasmit, ami az indiaiaknak evidencia – nekünk annál kevésbé –, vagy nem értünk el egy-egy utalást, amely a helybéli olvasónál bizonyára célba ér. ez azonban nem feltétlenül hátrány: egyrészt egzotikus, vagyis ismételten felhívja a figyelmünket arra, hogy milyen nagy különbségek lehetnek különféle kultúrák látásmódjában, másrészt megajándékoznak azzal a jólesõ felismeréssel, hogy ha egyik-másik írás számunkra meglepõ fordulattal ér is véget, azért a fordulat ugyanolyan képtelen, mint nálunk, és a tükör ugyanolyan görbe, amilyet nálunk is tartanak. A „szatíra” szóról senkinek sem az jut az eszébe, hogy majd a hasát fogja nevettében, mégis meglepõ, milyen sötét Parszáí világa. derûre elég kevés okunk van. Kivétel például a lapunk indiai különszámában (2010/10) már megjelent Bárányok és farkasok címû írás, amelyikben a ravasz, képmutató farkasoknak sikerül elnyerniük a bárányok politikai kegyeit, s így hatalomra jutva szabadon, immár törvényesen lakmározhatnak az õket megválasztó bárányokból (ki ne értené a parabolát?). Vagy az indiai válogatásunkban ugyancsak szereplõ Családtervezés címû, amelyben egy újjászületésre ítélt lélek tiltakozik az Úrnál, mert nem szeretne a neki kijelölt családba hetedik gyereknek megszületni – már csak azért sem, mert míg élt, a legfeljebb kétgyermekes, okos családtervezés élharcosa volt… A legtöbb írás azonban legfeljebb megmosolyogtat, és ez a mosoly is fanyar. 127

Mirõl van hát szó Parszáí novelláiban? elképesztõ korrupcióról, sokszor cinizmussal kombinálva; ilyen például a Dhapólsankhból tanító lett! címû írás, amelyben azért jut egy ostoba ember tanítói álláshoz, mert valakinek a rokona, és mert az ostobaság nem hátrány, hanem inkább elõny: „Feltétlenül el kell helyeznünk dhapólsankhot. elsõrangú hülyérõl van szó. Ha nem juttatjuk álláshoz, sehol a világon nem fogják alkalmazni. Ha a tagok fiai, sógorai és egyéb hozzátartozói nem kapnak nálunk állást, mi elõnyük származik akkor a rokonságból? ezzel az erõvel lehetnének bármely hivatalnok, tanító, író vagy újságíró rokonai. nem engedhetek efféle jogtalanságot. Haladéktalanul gondoskodjanak üresedésrõl!” – szólal meg levélben az egyik pártfogó. A korrupcióval pedig természetesen kézen fogva jár a nyugati mércével szintén felfoghatatlan mértékû bürokrácia. ezt Parszáí számos írásában kifigurázza. A Bhólárám lelkében azért nem érkezik meg az égbe a szegény lélek, miután elhagyja a megfáradt, éhezõ, nyomorgó testet, mert megszámlálhatatlan – és mindig válasz nélkül maradt – nyugdíjkérelmeihez van láncolva. A Gazdálkodásban pedig bejelenti a kormány, hogy India önellátó lesz gabonából, ám a nagy elhatározás annyit vándorol akták formájában egyik minisztériumból és hivatalból a másikba, míg végül magukat az aktákat mûtrágyázzák, öntözik, mûvelik addig, míg papíron betakaríthatóvá nem érik a termés. Az írások egy másik csoportja politikai és társadalmi visszásságokra mutat rá, nem hagyva kétséget afelõl, hogy a társadalmilag legelesettebbekkel szemben bármiféle gaztett büntetlenül elkövethetõ. A kiképzés hõse egy rendõrfelügyelõ, aki emberséges hangnemben próbál beszélni egy betörés áldozatával, õ azonban anynyira nincs ehhez hozzászokva, hogy kételkedni kezd a felügyelõ valódiságában… A jól sikerült Mátádín felügyelõ a holdon pedig nemcsak pamfletnek remek – India exportálja rendõrfelügyelõjét a Holdra, s õ a maga indiai módján rendet is teremt az ottani egészséges világban –, hanem mintegy mellékesen az is kiderül, hogy nem számít, ki követett el bûnt, s ki akart csak segíteni az áldozatnak, az a lényeg, hogy legyen gyanúsított – akár az utóbbi is lehet az, feltéve, hogy akad elég hamis tanú… Számos novella foglalkozik a kasztkérdéssel, vagy legalábbis érinti. A nyugati ember szemében talán a kasztok léte és továbbélése (jóllehet hivatalosan eltörölték õket) a legnagyobb bökkenõ (mintha elfelejtenénk, hogy nálunk is van valami hasonló, csak nem így hívják…). Az értelmiségi egyúttal a portrétípusú novellák egyik nagyszerû darabja, amelyben Parszáí – vélhetõen a ’60-as és ’70-es évek haladó közhelyeit pufogtató – „értelmiségirõl” rántja le a leplet. Az írás végén az „értelmiségi” levelet kap, amelybõl kiderül, hogy lánya megszökött, és férjhez ment egy alacsonyabb kasztbeli fiúhoz; a hír lesújtja, majd bosszúra ingerli az értelmiségit. (Idekívánkozik Sjám Bénégal 1973-as Palánta címû filmjének említése; ebben egy földesúr tanult fia fennen hangoztatja, mennyire fütyül a kasztokra, egészen addig, míg meg nem érkezik kasztbéli felesége, és kínossá nem válik számára, hogy alacsonyabb kaszthoz tartozó szeretõje gyereket vár tõle.) És ezzel meg is érkeztünk Parszáí novelláinak talán leghangsúlyosabb kulcsszavához, ami nem más, mint a képmutatás. Hõsei irigy, önzõ, korrupt, pénzsóvár, álszent, gerinctelen emberek, de abban mindegyik egyezik, hogy mást mutat vagy 128

mást mond ki, mint ami vázlatos jellemének alapvonása. Az öngyilkos csak addig akar meghalni, amíg üres a gyomra. A vágy és vágytalanság remetéje csak addig irtózik a nõk közelségétõl, míg egyszer a buszon mellé nem ül egy nõ. A Kaszt bráhmana és thákur kasztbeli személye egyetért abban, hogy ha egymásba szerelmes gyerekeik nem kelnek egybe, csak jövendõ házastársukat csalják majd egymással, akkor minden rendben van, ellenben házasságkötésük elveszejtené mindkettejük kasztját. A gyászkendõ hõse addig jár buzgón temetésekre, míg el nem éri a száz temetést; onnantól fogva még közeli barátja temetésére sem megy el, mert egy bölcstõl egyszer azt hallotta, hogy aki száz temetésen részt vesz, az mindenképpen a mennybe jut… Az Egy Visnu-hívõ botlásának hõse nem éppen tisztességes úton (de hite szerint Visnu akaratából) meggazdagszik, majd ugyancsak istene sugallatára szállodát nyit. Visnuval tanácskozva vezeti be szállodájába elõször a húst, majd az alkoholt, s végül a prostituáltakat – aminek következtében szállodája hihetetlenül keresetté válik. A szenvedés koronája nyomorban tengõdõ két jó barátja azért gyûlöli meg egymást, mert egyik sem akarja elismerni, hogy a másik nála sokkal, de sokkal többet szenvedett. És még sorolhatnánk… de a tükörben látott torzkép akkor a legmegdöbbentõbb, amikor olyasmit figuráz ki, amit eddig szívesebben láttunk jellegzetesen és talán „pozitívan” indiainak. Ilyen például az erõszakmentes nyomásgyakorlás egyik eszköze, az éhségsztrájk, amit Parszáí legalább két írásban (Böjt mindhalálig, Éhségsztrájk tíz napig) tesz nevetségessé. Az egyikben azért böjtöl egymással versengve két kereskedõ, mert mindkettõ azt akarja, hogy az õ neve kerüljön szembeötlõbb helyre egy szobor talapzatán. A másikban azért éhségsztrájkol valaki, mert el akarja szeretni egy alacsonyabb kasztbeli férfi feleségét. Sztrájkja tömegeket mozgósít a kitartás bûvös fegyverével, kasztok esnek egymásnak, „ügyével” a legmagasabb szinten foglalkoznak, s a novella végén nem marad kétség, hogy a jó ügy gyõz. Sok írás pedig nem más, mint ironikus portré (A gyanakvó, A giliszta, Micsoda világ!, Egy elégedett ember, Az albérlõ stb.), amelyek között még a legrokonszenvesebb is csak szerencsétlen, esélytelen félnótást (Rámdász) ábrázolhat. Felmerül a kérdés, ma is így írna-e Parszáí, amikor országa egyre jelentõsebb szerepet tölt be a világon, egyre határozottabb gazdasági szerepet vállal, miközben azon országok közé sorolt be, ahol a legnagyobb a felsõfokon képzett fiatalok aránya. de aki olvasta például Aravind Adiga – Parszáí írásainál jóval késõbbi (2008) – A fehér tigrisét (magyarul a cartaphilus kiadásában, 2011), ezt a kalandos, ironikus, zabolátlan modern regényt, az biztos egyetért azzal, hogy a szatirikus látásmód, a nyers valóság felfedése, a görbe tükörben leleplezõdõ képmutatás mûvészete – az indiai is – örök.

129

KÜLFÖLdI SZeRZÕInK BeRnARdO ATXAGA baszk nyelven író spanyol író Asteasuban, Baszkföldön született, 1951-ben. A Bilbaói egyetemen közgazdaságtant tanult, majd a Barcelonai egyetemen filozófiából szerzett diplomát. elsõ szövege 1972-ben jelent meg, egy baszk nyelvû antológiában. elsõ elbeszélésével (Ziutateaz, A városról) 1976-ban jelentkezett. elsõ verseskötete 1978-ban jelent meg, Ethiopia címen. Színdarabokat, dalokat, elbeszéléseket ír. Az 1988ban megjelentetett novelláskötete, az Obabakoak (Obabai emberek és dolgok) több irodalmi díjat nyert el, többek között a Spanyol nemzet Irodalmi nagydíját. Mûveit több mint húsz nyelvre fordították le. Baszk nyelven ír, mûveit saját maga fordítja le spanyolra. RIcHARd BeRenGARTen brit költõ 1943-ban született, zenészcsaládban. Görögországban, Olaszországban, az egyesült Államokban élt. elsõ verseskönyvével (The Easter Rising) 1967-ben jelentkezett. Verseit húsz nyelvre fordították le. cambridge-ben él. BILL (WILLIAM McGuIRe) BRYSOn 1951-ben született Iowában. egyetemi tanulmányait félbehagyva nagy-Britanniába költözött, családot alapított és 1995-ig Yorkshire-ben élt. ebben az évben visszatelepedett az egyesült Államokba, de 2003ban ismét hazát cserélt, azóta újra Angliában él, ahol a durhami egyetem rektora. Írásainak leggyakoribb témája a brit kultúra és életforma amerikai szemszögbõl történõ bemutatása. Választott társadalma elé görbe tükröt tart. Prózáját átjárja a humor, még ha nyelvtörténetrõl vagy tudománytörténetrõl ír is. Magyarul épp ez utóbbi területrõl készült munkája látott napvilágot, Majdnem minden rövid története címen (A Short History of Nearly Everything). Az itt közölt fordítás egyik legnépszerûbb könyvének (Notes from a Small Island) elsõ fejezete. Számos irodalmi kitüntetés mellett elnyerte a Brit Birodalom Érdemrendjét. HAnS MAGnuS enZenSBeRGeR (1929–) német költõ, esszéíró. Számos mûve megjelent magyarul, a Nagyvilág többször közölte. A fordítás a Schreckens Männer. Versuch über den radikalen Verlierer (Suhrkamp, Frankfurt am Main, 2006) alapján készült. LARS FROST 1973-ban született Koppenhágában. Az 1990-es évekban az Íróiskola hallgatója volt. Az Odensei egyetemen irodalom szakon végzett.

2000-ben jelent meg elsõ novelláskötete Og så afsted til Wien (S aztán irány Bécs) címmel. nagy sikert aratott a Smukke biler efter krigen (csodás autók a háború után, 2004) címû regénye. Az összeállításunkban szereplõ verseket az Et par dage (néhány nap, Gyldendal, 2006) címû kötetbõl válogattuk. Ted HuGHeS (1930–1998) angol költõ, Sylvia Plath férje, Pilinszky János fordítója. A cambridge-i Pembroke college-ban régészetet és antropológiát tanult 1951-tõl. A tanulás mellett sorra jelentek meg írásai kisebb újságokban, egyetemi lapokban. Miután lediplomázott, Londonban vállalt munkát: dolgozott statisztaként, állatkerti alkalmazottként, kertészként. Barátaival megalapította a St. Botolph’s Review címû irodalmi folyóiratot. Felesége biztatására beküldte elsõ verseskötetét egy pályázatra, ahol elsõ díjat nyert; 1957-ben jelent meg, The Hawk in the Rain (Sólyom az esõben) címmel, nagy sikert aratva a kritikusok körében. 1960-ban jelent meg Hughes második kötete Lupercal címmel, amivel elnyerte a Somerset Maugham- és Hawthorn-díjat. elhagyja feleségét, aki öngyilkosságot követ el, melyért a közönség Hughest vádolja. Késõbb második felesége is öngyilkos lesz, ugyanúgy magára nyitja a gázcsapot. Hughes devonban él haláláig, válogatott verseinek kötete 1982-ben lát napvilágot. 1984-ben Anglia koszorús költõjévé választják. 1998-ban – 35 évnyi hallgatást követõen – publikálta halott feleségéhez, Sylviához írt vallomásos levélszerû verseinek gyûjteményét, a Születésnapi leveleket, mely magyarul is megjelent.

MARIO VARGAS LLOSA (1936) perui író. Katonai akadémián töltött évei élményébõl született egyik híres regénye, La ciudad y los perros (A város és a kutyák). 1958-ban az El desafio c. novellájával elnyerte a Nouvelle Revue Française pályázatát, egy franciaországi utazást. A madridi egyetemtõl ösztöndíjat kapott. Ösztöndíja lejártával Párizsban telepedett le. A La casa verde (1966, A Zöld Palota) megjelenése utáni évben három irodalmi díjat is nyert. Vargas Llosa az 1960-as évek nagy latin-amerikai robbanásának kiemelkedõ képviselõje. Minden regénye erõs szálakkal kötõdik a valósághoz, cselekményüket hol saját élményei, hol valós történelmi események ihletik. 2010-ben munkásságáért nobel-díjat kapott. Lapunk legutóbb 2010. novemberi és decemberi számában közölte.

130

KedVeS OLVASÓInK! TISZTeLT eLÕFIZeTÕInK!

nagyon szépen kérjük, fizessenek elõ a nagyvilágra, minél hamarabb újítsák meg elõfizetésüket, hogy biztosítani tudjuk a lap folyamatos megjelenését.

Az 56 éve megjelenõ lap, érthetetlenül, nem került be az úgynevezett „kiemelt” irodalmi lapok közé.

2012-ben egy példány ára 690 Ft. elõfizetés egy évre 8280 Ft.

A nagyvilág Baráti Társaság tagdíja 2012-ben egy évre 7500 Ft, nyugdíjasoknak és diákoknak 7000 Ft.

Kérjük, támogassák a nagyvilágot! Minden támogatást hálásan elfogadunk és köszönünk.

Új Világ Alapítvány Magyarországi Volksbank 14100103-42578549-01000003

131

Fõszerkesztõ: Fázsy Anikó Munkatársak: Imreh András, Körtvélyessy Klára, Lackfi János, Lukács Laura, Pálfalvi Lajos Olvasószerkesztõ: Hernád Imre Szerkesztõség: H-1146 Budapest, Hermina út 57–59. Levelezési cím: H-2517 Kesztölc, Malom utca 76. Telefon: 06 33 484 293 e-mail: [email protected] Számlaszámunk: Új Világ Alapítvány 14100103-42578549-01000003 A nagyvilág olvasható a www.nagyvilag-folyoirat.hu internetcímen Kiadja az Új Világ Alapítvány Felelõs kiadó: Fázsy Anikó Tördelte: Puskás Ferenc nyomta a Borsodi nyomda Kft. Terjeszti a HIRKeR Rt., az nH Rt. és az alternatív terjesztõk. elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. elõfizethetõ a postai kézbesítõknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a Központi Hírlap centrumnál (Bp., VIII. ker. Orczy tér 1. tel.: 06 1 477 6300; postacím: Bp., 1900). További információ: 06 80 444 444; [email protected] elõfizetési díj egy évre 8280 Ft, fél évre 4140 Ft. Külföldön terjeszti a Batthyány Kultur-Press Kft. H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Minden jog fenntartva. Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben való tárolás a kiadó elõzetes írásbeli hozzájárulásához van kötve. Mindazoknak, akik adójuk 1%-ával támogatták lapunkat, ezúton mondunk köszönetet. Adószámunk: Új Világ Alapítvány 18186062-1-42