Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

A Farkasréti Általános Iskola diáklapja

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

2012. április-május-június

Hogy mit láttam? Elmondhatom. De legjobb, ha lerajzolom. Megláthatod te is velem, csak nézd, csak nézd a jobb kezem. Ez itt a ház, ez itt a tó, ez itt az út, felénk futó, ez itt akác, ez itt levél, ez itt a nap, ez itt a dél. Ez borjú itt, lógó fülű, hasát veri a nyári fű, ez itt virág, ezer, ezer, ez a sötét gyalogszeder, ez itt a szél, a repülés, az álmodás, az ébredés, ez itt gyümölcs, ez itt madár, ez itt az ég, ez itt a nyár. Majd télen ezt előveszem, ha hull a hó, nézegetem. Nézegetem, ha hull a hó, ez volt a ház, ez volt a tó.

Kismarton Zsuzsanna rajza

2

●

búcsú

Iskolaújság

Még néhány nap, és véget ér egy korszak. Eddig is tudtam persze, hogy vége lesz. Idén minden „utolsó” volt: az utolsó évnyitó…az utolsó félévi bizi…az utolsó osztálykirándulás…De mindig azt mondtam magamnak: nyugi, még mindig hátravan egy tanév…egy félév…egy hónap. De most már vége. Az első emlékem: az iskolakóstoló. Tátott szájjal lestük a palástos-koronás királyt, aki…nos, azt már nem tudom, miben is kért tőlünk segítséget. Talán a lányát kellett megkeresni? Vagy a jogarját? Nem emlékszem… De arra igen, hogy közben kipróbáltuk a tornatermet, rajzoltunk, futkostunk, izgultunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Meg arra is, mennyire meglepődtem később, mikor a Nagy Királyt felismerni véltem Nándi bácsiban… Aztán jött a „gólyatábor”. Mire véget ért, már ismertük egymást, és a kisépület meg az osztályterem is az otthonunk lett félig-meddig. És az is maradt négy évig: második otthonunk, ahol kisgyerekekből komoly iskolásokká cseperedtünk. Amikor az első négy év véget ért, majdnem olyan szomorúságot éreztem, mint most. Hiszen búcsúzni kellett akkor is: búcsúzni a kisépület védelmező biztonságától, búcsúzni az alsós évektől, és persze elsősorban búcsúzni Marika néninktől. Féltem is kicsit: jön a felső, sok szigorú tanár, nehéz tantárgyak… De a felső is gyönyörű volt. A sok félelmetesen hangzó új tárgyról kiderült, hogy csuda érdekes, a szigorú tanárok nagy része kedvesnek és „jófejnek” bizonyult. És elröppent ez a négy év is. A búcsú ízéből már tavaly megéreztem valamit, amikor az akkori nyolcadikosokat ballagtattuk. De aztán jött a felvételi, a készülés, az izgalom…és mire mindenen túlestünk, mire megjött a gimiből az értesítő, már majdnem vége volt az évnek. Az utolsó évnek! Pár nap, és ballagunk. Még egyszer körbejárjuk az örökre ismerős termeket, még egyszer leülünk a padunkba, még egyszer kilépünk a kapun, búcsút intve. Jövőre már nem ide jövök reggelente, de biztos, hogy még sokáig fogom önkéntelenül a Törcsvár utca árnyas fái felé venni az irányt. Hiszen itt én mindig itthon leszek. Akkor is, amikor már csak az 59-es vagy a 8-as ablakából fogom reggelente tekintetemmel végigsimítani az iskolát. Akkor is, amikor majd a gimnáziumból ballagok. Akkor is, amikor majd az én gyerekeim fognak ide járni. Itt mindig itthon leszek. Mást talán nem is kell, nem is szabad mondani. Kedves iskolám, tanáraim, társaim – a szívemben mindig velem lesztek! A nyolcadikosok nevében Kovács Kata Dorottya búcsúzott

A 8.c osztály 2004-ben kezdte meg a pályafutását. Szerencsére rengeteg barátot szereztem az évek alatt. Az első osztályt összesen 27-en kezdtük el, majd csökkenésekkel és növekedésekkel elértük a mostani húszas létszámot. A mi osztályunk mindig kilógott a sorból, gondolok itt az oly sokszor elhangzott mondatra: "Már megint a 8. c!" Az elmúlt nyolc évben több olyan dolog történt, ami elégedetlenséget váltott ki az osztályból. Például, amikor kicsik voltunk, nem ülhettünk a műsorokon, mindig állnunk kellett. Ráadásul a mi osztályunk krétával kijelölt helye mindig a napon volt. Egyszer régen az akkori igazgató úr kigondolta, hogy be kell osztani, ki és mikor használhatja a focipályát. Eddig ez rendben is lett volna, csakhogy a beosztásból éppen a mi osztályunk maradt ki, ebből persze bonyodalmak származtak. A vége az lett, hogy attól kezdve többet voltunk bent, mint kint. Az is mutatja, hogy mennyire kilógunk a sorból, hogy sem az a-val, sem a b-vel nem találtuk meg a közös hangot, bár ők jól kijöttek egymással. Szerencsére most, az utolsó évben egyre inkább közelebb kerül egymáshoz a három nyolcadik. Így visszatekintve, hamar eltelt ez a nyolc év, főleg a felsős évek, ahol nem volt semmi csoportosulás, és mindenki mindenkinek a barátja lett. Az biztos, hogy erre a jó kis osztályközösségre mindenki szívesen fog emlékezni. Barta Dániel 8. c


búcsú

●

3

Nos, ahogy visszagondolok az elmúlt évekre, hihetetlen mennyiségű emlék kavarog bennem. Nem is tudom, hol kezdjem. Legjobb lesz rögtön az elején. 2004-ben, amikor elsős kisdiákként átléptem az iskola kapuját, még semmit sem sejtettem a jövőmmel kapcsolatban. Széles mosollyal az arcomon mentem be az iskola könyvtárába, és gondos odafigyeléssel hallgattam végig igazgató úr meséjét. Megkaptam a zöld kis tarisznyámat, és boldogan kezdtem ismerkedni új osztálytársaimmal. Mindezek után hazaballagtam, és másnap megismerkedtem osztályfőnökömmel, Marika nénivel , és a napközis tanító nénivel, Rita nénivel. Az első három osztályból nagyjából ennyi, és még egy kicsi maradt meg bennem, amiről azonban tudok mesélni, mert elég elevenen él még bennem; az a 4. és az 5. osztály. Mindkettő főképp a napközis kalandoknak köszönheti fennmaradását. Negyedikben még mindig napközis voltam, Bori néni vezetésével. Finoman szólva nem voltam a kedvence: már akkor is, persze most is, nagyon eleven, beszédes, és olykor -olykor, nagy-nagy ritkán, elvétve szemtelen voltam. Ezt Bori néni nehezen viselte, ahogy azt is, hogy Vladár Márióval és Ódor Marcival (meg a többiekkel) zacskószámra húztuk ki az iskola udvarán a földből a II. világháborús töltényeket, ami között bármikor lehetett volna éles lőszer is. Miután az egyik fő értelmi szerzője az ügynek én voltam, ezért Bori nénitől megkaptam a már-már szokásos intőmet. Bori néni felettébb ideges volt, és jó idegállapotához az sem járult hozzá, amikor Détár Borsa, volt osztálytársam talált egy öngyújtót az asztalon, és azt játszotta, hogy a nyílt lángot elhúzogatja a törölközők előtt, hátha fellobban az egyik. Ezt akkor nagyon viccesnek találtuk, visszagondolva azonban óriási szerencse, hogy Bori néni még időben belépett a terembe, és már rutinszerűen kapta elő a tollat, csattant a rovó az értetlenül álló Borsa ellenőrzőjébe. Így és még sok más hasonló, kalandos és intőszagú élményekkel telt a negyedik évem. Az ötödik évben sem pihentem, akkor Imola nénit boldogítottam egy évig, állandó harcban álltam az úszás ellen, ez ma is érzékeny pontom. Szinte sosem voltam ott, ahol lennem kellett volna, így aztán – talán érthető módon – ötödikben is szorgalmasan szedegettem az intelmeket. Tudnék még mesélni… de talán jobb, ha nem teszem. Az itt töltött nyolc évem alatt hihetetlen, minden képzeletet felülmúlóan sok élményben volt részem. Részint a tanárok részéről: például Erzsi néni "hallom, de nem figyelek" mondása, Gabi néni "a manóba" ízléses cifrálkodása, Sándor bácsi asztalra csapása, Csilla néni gyöngyöző kacaja, Balubá legendás keselyű -nézése. Részint az osztálytársakkal megélt pillanatok: Borsával az értelmetlen idétlenségek, Friedman Danival a sok beszélgetés filmekről, egyebekről, Bajári Balázzsal a közös járkálás ide-oda, Noémi – azt hiszem, mindenki tudja, nem kell részletezni, Deszpot Danival a nagy TF., amire én sokáig fogok emlékezni. Elnézést a többiektől, róluk is tudnék mesélni, de akkor betelne a füzetem. Egyszóval: végtelen boldogsággal tölt el, hogy a Farkasréti Általános Iskolában nyolc hosszú, csodálatos, vissza nem hozható évet tölthettem! Kurunczy János 8. a

8 év. Hosszú idő, mégis, mintha ma lett volna, mikor először léptem be az iskola kapuján, félve, tartva a jövőtől. S ma ugyanígy érzek. Kilépek a védelmet nyújtó falak közül, és ki tudja, mit hoz a jövő. Hiányozni fog minden pillanat, amit itt töltöttem. Bori néni és a rúzsa, Gabi néni szösszenetei, Sándor bácsi padcsapkodása, Csilla néni és a rézgálic, Ági néni túlzott aggodalmasságai… A legnehezebben persze a folyton hangos osztályomtól válok meg. Hogy korán reggel a Dóri vihogására lépek be, hogy Kevin mindig nekünk adja a szendvicsét, a Mirror girls összes dala, Jancsi lámpagyújtogatása, Bori és Noémi ijesztő könyvei, Gabó és a pálinkadal, hogy valaki Sárinak hívjon, Panni versei és az őrültségei és természetesen az 56-os körzet, ami fontos része az osztályközösségnek. Köszönöm Sándor bácsinak, hogy "annyit kísérletezünk", Márkónak, hogy mindig eleszi a ropim felét, Katusnak, hogy franciául tanít, Deszpotnak, hogy miatta a fehér cipőm mindig sáros, Magda néninek, aki a reggeli futárunk lett, Balunak, hogy mindig teledobálja a hajam papírral és az iskolának, hogy itt tölthettem eddigi életem nagy részét. Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Egy hihetetlen osztálytól búcsúzom, de remélem, még találkozunk. Imre Saci 8.a

4

●

osztálykirándulás

Iskolaújság

Tatai napok Idén a 8. b úticélja a kétnapos kirándulás keretében Tata volt. A megbeszélt időpontban mindenki ott volt a pályaudvaron, és szemünk se rebbent, amikor két legényünk, Ádám és Kornél az utolsó pillanatban futott be a vonathoz. Megszoktuk már. Az utazás hamar eltelt, ez nem mondható el a szállás megközelítéséről. Ezért derekasan megküzdöttünk, a tűző napon, csomagokkal megspékelve bandukoltunk egy órán át, ami persze számunkra legalább ötnek tűnt. A spontán városnézés után már minden simán ment: szállást meglátni, ajtón be, szobakulcsot el, lépcsőn fel, szobába be, bőröndből ki… és máris kész a rendetlenség. Félórás pihi után nekilódultunk az újabb távnak: megtekintettük Tata nevezetességeit. Meghódítottuk a 400 éves platánt, amely az Öreg-tó partján áll és csodaszép, megismerkedtünk a halszagú kutyával (ezt nem említik az útikönyvek), hajóra szálltunk, és körbepöfögtük az Öreg-tavat, elruccantunk a Cseke-tóhoz is, a gyönyörű Angolkerten keresztül értünk a vízhez. A kutyagolásban elfáradtunk, így felüdülés céljából megálltunk egy cukrászdánál, ahol finom fagyival üdítettük fel magunkat. Sárkánygyümölcs – ilyen fagyit még egyikünk sem evett, most sokan megkóstolták, és mondhatjuk, nagyon fincsi volt. Mint megtudtuk, a sárkánygyümölcs Dél-Amerikából származik, a kaktuszfélék családjába tartozik. A piros gyümölcsöt hegyes, zöld pikkelyek borítják. Csodaszép virágja éjszaka nyílik ki. Ha találtok ebből készült fagyit, kóstoljátok meg, érdemes. A desszert után megéheztünk, és megrohamoztuk a szállásunk alatti pizzériát. Teli pocakkal pihiztünk, miközben Csilla néni és Gabi néni keményen dolgozott az esti vetélkedő kvíz-kérdésein. Ugyanis később csapatokba rendeződve vetélkedtünk mindabból, amit napközben láttunk. Érdekességként megjegyezzük, hogy Tatát Tata néven először 1221-ben említik az iratok. Manapság pedig minden évben többnapos fesztivált rendeznek a vadludak tiszteletére. Nincs még egy ilyen hely Európában, ahol az őszi madárvonulás alkalmával ennyi vadlúd gyűlik össze egy helyen. Ebben a pár napban szigorú rendeletek őrzik az útra készülő madarak nyugalmát. Este hét után nem lehet hangoskodni, az Öreg-tó partján rengeteg ember figyel, csendben várja a pillanatot, amikor a tó vizéről a 10-15000 vadlúd egyszerre felszáll. Fenséges látvány lehet. Azt is megtudtuk, hogy minden évben egyszer leengedik a tó vizét, a visszamaradt halakat pedig nagy hálókkal lehalásszák, majd újra megtelik vízzel az Öreg-tó medre. És jött az éjszaka… és reggel senki sem érzett annyi erőt magában, hogy a szomszédos konditeremből átszűrődő lendületes parancsszavakra megmozduljon. Testedzésképpen inkább elvonszoltuk magunkat a sarki boltig, beszereztük a reggelit. Újult erővel lendültünk a napnak: nagy nehezen megtaláltuk az utat a Szabadtéri Geológiai Múzeumba…, bemenni azonban nem tudtunk, karbantartás miatt, de kívülről is láttuk a sziklákat, kőzeteket, melyek 200 millió év fejlődéséről mesélnek. Szép volt a Kálvária-domb is. Aztán végre megtaláltuk a HINTÁT is, a nap fénypontját, és lám, az érett nyolcadikosok önfeledten szálltak a magasban. Aztán felpattantunk a kisvasútra, mely körbepöfögött velünk a városon. Bizonyos okok miatt rövidített útvonalat járt be, ezért kárpótlásképpen délután értünk jött, és elvitt bennünket az állomásra. Örültünk neki, hogy a csomagokkal megrakodva, elcsigázva nem kellett végigvonszolni magunkat a tűző napon az állomásig. A visszaút is hamar eltelt, egy fáradt, de vidám társaság kecmergett le a vonatról a Kelenföldi pályaudvaron. 8.b osztály (Révész Panni vezetésével)

2012 – Velencei—tó Lázasan vártuk a csütörtöki napot. Fejben már olyan sok mindent elterveztünk: fürdés, alvás, kaja és piapia… egyszóval alig bírtunk már magunkkal. Eljött a várva várt reggel! Szerencsésen megérkeztünk a találkahelyre. Előttem szülők "tengere" látszott, a vonaton pedig osztálytársaim izgatott arca. Mi is felszálltunk, majd kényelmesen befészkeltük magunkat a helyünkre. Pár perc múlva eljött az integetés ideje (sohasem maradhat el). Elindulás után falatoztunk, szinte észre sem vettük, hogy máris megérkeztünk Gárdonyba. Mindannyian éreztük a Velencei-tó kellemes, hűvös illatát. Megérkeztünk a szállásra, kemény versengés folyt, ki melyik házba kerüljön. Mi a 34-es szobát kaptuk. Hát, mit is mondhatnék… elsőre furcsa volt, de később megtetszett nekünk. Berendezkedés után azonnal indultunk VOLNA fürödni, de akkor felhangzott Zsuzsa néni hangja: Öt perc és indulunk a hajótúrára! Gyorsan összekapkodtunk mindent, ami ilyenkor kell: napkrém, étel és ital. Azt hittük, egyórás program lesz az egész, de tévedtünk. Röpke két óra alatt lesétáltunk a kikötőhöz, ezek után jött a hajózás, ami jó volt. Majd újabb séta, ezúttal az Ingókőhöz. Estefelé bementünk a tóba, nagyon jó volt, nemcsak a vízben, de a naplementében is fürödhettünk. Aztán nyugovóra tértünk, mi hajnali ötig nevetgéltünk a barátnőmmel. Másnap lesétáltunk a kikötőhöz, kenutúra, versenyzés. Kezdetben lemaradtunk, de a végén csapatmunkával harmadikok lettünk. A kenutúra után finom ennivalóval kényeztettük magunkat. Még lehetett fürdeni, de sajnos már fújt a szél. Később összepakoltunk, majd elindultunk hazafelé. A vonat újfajta volt és nagyon jó. Az egész kirándulás szuper volt! Eperjesy Zita 6.a



●

5

Csütörtökön reggel 7:36-kor indultunk HÉV-vel Szentendre irányába. De Pomáztól busszal mentünk tovább Kétbükfanyeregig Tibi bácsival, a túravezetőnkkel és a segédjével, Pálmával. Onnan leballagtunk a kocsihoz, beraktuk a hátizsákokat, és elindultunk Pálmával az erdőbe. A negyedik farakásnál megálltunk, és megvártuk Tibor bácsit. Ő csapatokra osztott minket. A bázis felé útközben feladatokat kellett a csapatoknak közösen megoldani, amiért pontokat kaptunk. A bázison lepakoltunk, és játszottunk a tornateremben. A bázis egy iskolában volt Pilisszentléleken. Utána megebédeltünk, és elindultunk kirándulni. Egy sziklaszirt tetején megálltunk, ahol ritkábbak voltak a fák. Itt a csapatok egyik fele faágakból kunyhót épített, a másik fele meg leereszkedett a sziklán, majd visszamászott. Ez úgy nézett ki, hogy egy hosszú kötelet ráerősítettünk egy fára, amit ledobtunk sziklán. Egy rövidebb kötélből „hámot” készítettünk, amire egy karabinert raktunk, amin átfűztük a hosszú kötelet, amit szorosan tartott Tibi bácsi, míg mi leereszkedtünk. Utána, amikor mindenki mászott, és készek voltak a „sátrak” - amiket gallyakból és spárgából készítettünk –, akkor elindultunk a Fekete sziklához. Amikor felértünk, akkor megpihentünk, majd elindultunk lefelé. Amikor visszaértünk a bázisra, kitelepedtünk a tisztásra, és tüzet raktunk. Szalonnát és kolbászt sütöttünk, majd rémtörténeteket meséltünk. 11 körül elindultunk éjszakai túrára, amiről csak fél 1-kor értünk haza. Akkor lefeküdtünk, majd reggel 6-ig aludtunk. Reggeli után lemásoltuk a versenytérképet, és elindultunk a rajthoz. A csapatunk 9:49-kor rajtolt, leereszkedtünk a patakmederbe, és elindultuk folyásiránnyal szemben. Gyorsan, de biztonságosan az élre törtünk, elsőként törtek az ágak a lábunk alatt. Amikor elértük a fahidat, balra fordultunk, rá egy erdei ösvényre. Amikor az ösvény beleütközött a betonútba, vettünk egy balost, és sietve folytattuk utunkat. Amikor megláttuk balra a nyitott sorompót, ott balra fordultunk, és nemsokára megérkeztünk a Pálos romokhoz. Ott Pálma várt érdekes feladatokkal és kérdésekkel, majd elindultunk a bázis felé. Oda mi érkeztünk elsőként és legfáradtabban. Miután mindenki beért – azok is, akik eltévedtek –, megebédeltünk és összepakoltunk. Utána játszottunk, és kimentünk a buszhoz. Busszal felmentünk Dobogókőre – volt, aki ott vett pizzát és majdnem lekéste a buszt –, de végül mindenki megérkezett Pomázra. Onnan hévvel visszajöttünk Budapestre, és épségben hazamentünk. SÁRVÁRI BENCE 7./B

Kirándulás Pilisszentlászlón és Visegrádon Reggel: bementünk az iskolába, és 8 órakor indultunk BKV busszal. Viszonylag sokan voltak a buszon. A metróállomásig mentünk. Ott metrón folytattuk az utat. A metróállomásnál adtak ingyenes napilapot. A HÉV megállójánál szálltunk le, ahonnan egészen Pilisszentlászlóig mentünk. Nem pontosan, mert még helyi járattal kellett menni néhány percet. Délben: elfoglaltuk a szállásunkat. Kimondottan jól nézett ki. Aztán indultunk egy gyalogtúrára. A Pap-rétre mentünk. A Pap-rét 4 km-re volt a szállástól. Láttunk növényeket, rovarokat, sőt Máté még békát is fogott. A táv felénél pihenőt tartottunk. Ezek után továbbmentünk. A Pap-rét közelében a fák – nem most találom ki – alagutat formáltak. Megérkeztünk a Pap-rétre. Rendeztünk birkózóbajnokságot (eredmény:1: Fábió,2: Balázs,3: Én,4: Ákos) és futóversenyt is. Remekül szórakoztunk. Visszafelé már nem volt olyan kellemes az út. Eltévedtünk, de hála Ildikó néni navigációs érzékének, hazataláltunk. A szálláson: Miki bácsi bejelentette, hogy lemegyünk focizni az ottani pályára. Rendes méretű pályára játszottunk, és nagyon el is fáradtunk. Miki bácsi azt ígérte, hogy tíz perccel többet játszhatunk, ha visszafelé kocogva jövünk. Fábió és én mindenkinél sokkal előbb értünk vissza. Elindultunk vacsorázni. A Kisrigó étteremben ettünk, a menü májgombóc leves volt, utána rántott hús sült burgonyával. A szálláson játékos vetélkedő volt. Utána még kicsit fennmaradtunk, aztán alvás. Másnap reggel: Visegrádra mentünk. Az út odafelé 9 kilométer. Szép erdős úton ballagtunk. Sokféle állatot láttunk. A hegyi patakon többször is át kellett kelni, köveken. Miután az erdőből kiértünk, egy békás tóhoz jutottunk. Szép tó volt és benne rengeteg béka. Már nagyon elfáradtunk. Egy kisbusz felvitt minket a bob pályához. A bobozás nagyon jó volt. Száguldva mentünk le a pályán. Vettünk jégkását is. Bobozás után lementünk a Salamon toronyig, és onnan tömegközlekedéssel (és Máté édesapjának közreműködésével) jöttünk haza. Juhász Péter 5. a

6

●


Iskolaújság

A 7. a osztálykirándulása Minden osztály csütörtök reggel 8 óra körül találkozott. Senki meg ne lepődjön: a mienk is. Csakhogy a mi programunk merőben különbözött a többiekétől. Ezt az is bizonyítja, hogy mi 8 órakor még sehova sem indultunk, hanem az osztály nagy felháborodásra matekórával kezdhettük a napot. Na ugye! Miután szellemileg felfrissültünk, elindultunk a budapesti Aquaworld – be, hogy ezt fizikailag is megtegyük. Hosszú, egyhangú utazás vette kezdetét, de szinte kötelességemnek érzem megemlíteni, hogy busztúránkat egy ilyen felirat tette viccessé: Figyelem! Megkérjük tisztelt utasainkat, hogy a szeméttel a kukát etessék, mert a padló diétázik. Köszönjük! (a busz falán olvashattuk ezt a feliratot) Tehát szerencsésen megérkeztünk a vízi vidámparkba, és kezdetét vehette a szórakozás. Számtalan csúszda, trambulin, szörf, búvárkodás (tízezer forintért), hullámmedence, körforgás a vízben, pezsgőfürdő/ jacuzzi, szaunavilág és sok egyéb. Szerény véleményem szerint a legjobb csúszdák ezek voltak: Ufó ( óriás úszógumin kell lecsúszni, amivel egyszer csak egy kék-fehér csíkozású terembe érsz, ami teljesen úgy néz ki, mintha egy ufó űrhajójának belseje lenne), Hagyma (csúszol, majd hirtelen egy hagyma alakú tölcsérbe érsz, ahol forogsz, majd a lenti nyíláson a vízbe esel), Kamikaze ( sima csúszda, aminek a végén golyóba száguldasz lefelé). Az „uszodához” tartozó étteremben ebédeltünk, majd folytattuk a mókát. Este fáradtan érkeztünk az iskolába, ahol kezdetét vette a vacsorakészítés. A lányok terítettek, a fiúk a tatamikat hordták a kistornaterembe és a biológia terembe. Mert, ha valaki eddig nem jött volna rá, az iskolában aludtunk. Vacsora után mosogatás következett (vajon kiknek kellett ezt elvégezni?) és egy film az informatikában. A „mozi” után takarodó volt. Aha. Ákos bácsi tanyát ütött a háztartástanban, és a biológia és a nagytornaterem közötti átjárót bezárta. Ekkor kezdődött a „hogyan játsszuk ki osztályfőnökünket” hadművelet. Mert hogyan lehetne egy kiránduláson egy osztályt kettészakítani? Mivel a fiúk nem tudtak kijönni (Ákos bácsi őrizte őket a fenti tornateremben), a lányoknak kellett átszökni beszélgetni. Végül az uszoda felé tettünk kerülőt és bent voltunk. Igen ám, csakhogy osztályfőnökünk megsejthetett valamit, mert bekente lekvárral a kilincset. Okos barátnőm pedig belenyúlt. (Mindegy, mi erre fogkrémet tettünk a kilincsre, kár, hogy Ákos bácsi észrevette) Egyszer csak az előbb említett belépett a terembe, és lefeküdt a földre. Mindenki hanyatt vágta magát, én meg lekváros barátnőm a bordásfalakhoz futottunk. Így elvoltunk vagy félórán át, mígnem a ránk felügyelő megijesztett minket. Kispuriztunk, és a saját helyünkre menekültük. Még sokáig égett a villany nálunk… Másnap (reggeli, pakolás után) – senki ne lepődjön meg – matekórával kezdtünk. Innen egy Lasergame nevű helyre mentünk, ahol egymást lőttük lézerrel, sötét sikátorokban, amik tele voltak világító falfirkákkal, hordókkal és hasonlókkal. A mi csapatunk igyekezte elfoglalni a bázist, ahonnan az összes belépőt lepuffantottuk. Háromszor játszott minden csoport, a mienk mindet meg is nyerte. Miután az összes normális agysejtünket elpusztítottuk, az iskola közelében lévő Jardinette-ben ebédeltünk. Ezután visszatértünk „táborhelyünkre”, és most, már aki akart, hazamehetett, aki nem, az elbiciklizhetett Ákos bácsival horgászni. Mivel én szeretek biciklizni, de nem pártolom a halászatot, és kifejezetten unalmasnak tartom a több óra hosszan tartó, néma csendben történő botbámulását, hazaindultam. Mindegy, én kifejezetten jól szórakoztam, tehát köszönök mindent az osztály nevében is. Czifrik Eszter Lilla 7. a

Osztálykirándulás Egerbe 2012. május 10-én korán reggel álmos, de lelkes csoport gyülekezett a Keleti pályaudvaron. Az 5. b és c osztály indult Egerbe, kétnapos kirándulásra. Sok diáknak élményt jelentett a vonatozás, mert eddig inkább autóval utazunk többet. Kétórás út után megérkeztünk Egerbe. A vasútállomáshoz közel volt a szállásunk, ahol elfoglaltuk a szobáinkat. Nem sokat pihentünk, indultunk a várba. Először a Hősök termét nézhettük meg és Dobó jelképes síremlékét. Utána következett az izgalmas felfedezés: az idegenvezető lekísért bennünket a kazamatákba, ahol megnézhettük Bornemissza Gergely furfangos találmányait. Tisztelegtünk a nagy író, Gárdonyi síremléke előtt, aki nagyon szerette ezt a várost. Halhatatlan regényében emléket állított a nagyszerű hősöknek, magyar vitézeknek. A várbeli séta után megcsodáltuk az egyik török emléket, a minaretet. Igazából nem volt bátorságunk felmászni a toronyba a keskeny csigalépcsőn. A Dobó téren a hős várkapitány szobra mellett pihengettünk és fagyiztunk. Este a szálláson finom vacsorát kaptunk, majd közös játékkal telt az idő. Másnap reggeli után ismét besétáltunk a városközpontba, az Érsekkerten át. A Líceum tornyából gyönyörű kilátás tárult elénk. A város minden jellegzetes épületét láthattuk, távolról pedig a Bükk hegység csúcsai körvonalazódtak. A finom ebéd után visszamentünk – a rekkenő hőségben – a szállodába, összeszedtük a csomagokat, és elindultunk az állomásra. Mindenki egészségesen, szép élményekkel tért haza szüleihez. Alig várjuk, hogy kézbe vehessük az Egri csillagok című regényt.

5. b és c osztály



●

7

Növények, túrák, kalandok Utolsó osztálykirándulás! Szent Péter is tudhatta ezt, mert kegyesen pártfogásába vett minket – három szikrázóan verőfényes, gyönyörű napot töltöttünk Balatonakarattyán. A több órás vonatút csupán néhány percnek tűnt – persze, hiszen végigkártyáztuk. Gyorsan elfoglaltuk a szállást, elhelyezkedtünk (saját ágyneműt húztunk – merthogy azt vinni kellett). Mindenki a nap fénypontjának ígérkező éjszakai túrára várt. Elképzelni is izgalmas és borzongató volt: vaksötétben a félelmetes erdőben, hallgatva a neszeket, zajokat, tájékozódni a zseblámpák fényénél… Amikor elindultunk, csak a csillagok szikráztak a fejünk felett. A zseblámpákat is csak néhányan gyújtották fel. A menet elejét Ági néni, végét Balázs bácsi biztosította (aki, ki tudja, miért, meglehetősen morcos hangulatban érkezett a túrára. Tudjátok, milyen Balázs bácsi, amikor rossz kedvében van? Nem véletlenül kérdezem, ennek még fontos szerepe lesz a történetben). Talán az izgalmas kaland ígéretétől, talán mástól, nem tudom – de voltunk páran, akik nem fértünk a bőrünkbe. Előre akartunk rohanni a viszonylag sima úton, amihez Ági néni beleegyezését egész könnyen meg is szereztük. Arra, hogy Balázs bácsi mit szólna az ötlethez, nem is akartunk gondolni. Abban bíztunk, úgysem veszi észre. Persze nem mehettünk messze a csoporttól, ez feltétel volt. De, gondoltuk, majd a zseblámpák fénye segít abban, nehogy elveszítsük a többieket. Soha nagyobb tévedést! Eleinte minden rendben volt. Rohantunk egyet, majd megvártuk, amíg az imbolygó fénypontok feltűntek a hátunk mögött. Megint előrefutottunk, megint megvártuk a lámpásokat. Igen ám, de egyszer csak feltűnt, hogy mintha mindig ugyanazt az egyetlen fényt látnánk. Rosszat sejtve vártuk be a zseblámpa tulajdonosát, és legrosszabb félelmünk látszott beigazolódni: egy szem emberkére hittük, hogy ő a csoport. Ott álltunk, az éjszaka kellős közepén, és fogalmunk sem volt, merre lehetnek a többiek. Nem is attól féltünk, hogy eltévedünk, mert ez szinte lehetetlen volt. Inkább attól tartottunk (de attól nagyon), hogy Balázs bácsi valahogy megneszeli: engedélye nélkül leszakadtunk a csoporttól. Várakozás közben (a többiekre vártunk, hogy érjenek be végre) meghánytuk-vetettük, mire számíthatunk, ha valahogy netán mégis Balázs bácsi fülébe jutna a dolog. A leteremtés és szidás csak a kezdet lenne: amilyen hangulatban találjuk a tanár urat, fejenként ötven fekvőtámasznál olcsóbban nem úsznánk meg a dolgot. Épp itt tartottunk az elmélkedésben, mikor végre újabb zseblámpa tűnt fel. Felujjongtunk: megjött a csoport! Hamarosan azonban szörnyű balsejtelem vett erőt rajtunk. A lámpa ugyanis igen magasan imbolygott – márpedig egyetlen ember hozott fejlámpát. Igen, ott a pont, aki Balázs bácsira tippelt, jól okoskodott. Hamarosan fel is tűnt a tanár úr. Morcos-mérges arcát látva legszívesebben láthatatlanná váltunk volna. - Hol vannak a TÖBBIEK?! – kiáltott ránk Balázs bácsi. Szólni sem tudtunk, annyira be voltunk rezelve, csak mutogattunk, hogy valahol arra…hátul… Balázs bácsit nem nagyon érdekelte a makogásunk. Zordan így szólt: - Keressünk gyorsan egy helyet, ahonnan megijeszthetjük őket! Magunkhoz se tértünk, határozott mozdulatokkal már rendezte is a megszeppent társaságot. A kanyar előtt az út jobb oldalán ő bújt el egy bokorban, nekünk baloldalt, a kanyar mögött kellett elhelyezkednünk, szintén rejtve. A megbeszélés szerint Balázs bácsi szörnyű, sátáni kacajjal fogja nekünk jelezni, ha felbukkan a csoport – és akkor jövünk mi. Az eredményt elképzelhetitek. Az úton hamarosan feltűnt a fáradt, álmos, elcsigázott társaság. Éjfél, erdei ösvény, felhők rohannak az égen…és egyszerre csak földöntúli, borzalmas röhögés harsan fel a bokorból. Sikoltás, rémület, mindenki előrefut – mire balról zseblámpát lóbáló, üvöltő szörnyek ugranak elő. Azt hiszem, senki sem ellenőrizte volna szívesen aznap este a fehérneműket…mi mindenesetre remekül szórakoztunk. (Balázs bácsi, innen is köszönjük az ötletet! Meg a kivitelezést…meg mindent…) Jó későn kerültünk ágyba. Ami nem lett volna baj, ha másnap nem kellett volna igen korán kelni. Ami szintén nem okozott volna gondot, ha a programban nem kiadós túra szerepelt volna. De az szerepelt. Ha valamihez, ehhez igazán nem volt kedvünk. Fájt a lábunk, álmosak voltunk, meleg volt – minden amellett szólt, hogy a környék növényvilágának tanulmányozása helyett a Balaton hűs habjaiban merüljünk el. De ezzel várnunk kellett délutánig. Mert megérkezett a másik, a biológus Balázs bácsi, aki égett a vágytól, hogy nekünk a tátorjánt megmutassa. Nem tudjátok, mi a tátorján? Egy, csak a környéken honos növény, amelynek különleges virágát megszemlélni (a biológus) Balázs bácsi szerint olyan élmény, ami megér 1-2 óra túrázást. Mi ugyan erősen kételkedtünk ebben, de mit volt mit tenni, elindultunk. Ne kérdezzétek, miért kellett hegynek felfelé félórás kitérőt tennünk, hogy megtekintsünk egy olyan akácfát, amilyenhez hasonló körülbelül száz állt az út mellett. Ezt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni. Folyt rólunk a víz, és a pokolba kívántuk a Balaton-part teljes növényvilágát tátorjánostul. De végül megérkeztünk! Ott álltunk kitikkadva, éhesen, szomjasan a nevezetes tátorján felett. Csend volt, amit végül (biológus) Balázs bácsi tört meg: - Hoppácska…sajnos, lekéstük…már elvirágzott… No, de a délután mindenért kárpótolt! Napoztunk, fürödtünk, strandoltunk, bepótoltuk az összes esős-borús osztálykirándulást. Harmadik nap, a vonaton hazafelé a Kent coupé partik mellett elméláztunk kicsit. Utolsó osztálykirándulás, utoljára így együtt…Jó, hogy szép volt az idő, jó, hogy voltak kalandok, jó, hogy sokat nevettünk, jó volt veletek! Szép volt, gyönyörű volt – méltó a búcsúzáshoz… Kovács Kata 8. a

8

●

búcsú

Iskolaújság


búcsú

●

9

●

búcsú

Iskolaújság

8. c

10

alsósok oldala


Gondolatok az édesanyákról 4.b osztályos tanulók versei Megszültél és felneveltél, közben melengettél és féltettél. Amikor nagyobb lettem, utazgattunk, várost néztünk, csak mi ketten. Amikor Téged meglátlak, valami szépre gondolok, és ettől egy csodálatos dolgot álmodok. Ezért minden nap örülök, ha jössz értem, Veled akarom tölteni az életem. Anyu, olyan vagy, mint a nap sugara, mindig megvéded kicsi fiadat. Azt kívánom, maradj velem örökre, s legyen Tiéd a Föld összes öröme! Kedves Édesanyám, szeretlek, mint ahogyan egy gyerek szerethet! Hogyha Téged megölellek, felém jön a szereteted!

Kedves Mami! Nagyon szeretlek, annyit foglalkoztál velem! Mindig Rád gondolok és vidámat dúdolok! Olyan szép az én mamám, mint egy csokor gyöngyvirág. Okos, kedves, aranyos, szép és néha furfangos. Hát ilyen az én mamám, ezért jó, és ezért más! Anyu, Te gyönyörű vagy! Mindig kedves és erős, ha kell, segítesz nekem, s elvonul minden felhő. De jó, hogy vagy, Anya! Olyan, mint a nap sugara! Nagyon sokat segítesz nekem, éjjel - nappal Magaddal viszel engem. Anya! Te vagy a világ legjobb anyukája! Kedves vagy, gyengéd, mint egy szál rózsa. Szerettél mindig és én is szerettelek, Öcsémmel vagyunk a te kedvenced.

Szépen író elsősök

Nagy Kamilla 1 c

●

11

12

●

alsósok oldala

Ilyenek vagyunk

Iskolaújság

3.a osztály

Túró macerálja a srácokat, begyűjti a legjobb osztályzatokat.

Mumus a sportban jó, kacagásban kiváló.

Bot nem a szavak embere, sokat legózunk vele.

Jázó naponta büfét nyit, ugrál, bolondozik vagy megcsíp.

Szonja mosolya ragyog, mint a nap, Petrától mindig szeretet kap.

Domi viccmester és mélázva faló, bezzeg gyorsaságban nagyon jó.

Ábel judózik nagy hevesen, mellette tanul elég rendesen!

Csenge jókedvben élen jár, nem ritka nála a visítás.

Márkó fürgén osztja a rúgásokat, Lego kulacsából nagyokat kortyolgat.

Bogi csendes, okos lány, rajzórára és iphone-ra vár.

Sárkány Úr néha csigalassú, szerencsére arca sosem szomorú.

Bali reggel Lego boltot nyit, a vicceken hangosan nyerít.

A kis Szabó alapos és okos, belőle lesz majd egy igazi tudós.

Marci teljesítménye kimagasló, fociban, partizánban nagyon jó.

Csani a nagy hajszobrász, a jégen ő az egyik ász.

Réka remek rajziskolás, nem jellemző rá a hangoskodás. Csaba szereti a jókedvet és a viccet, szívesen elolvas minden könyvet. Petra halk szavú és okos, egyáltalán nem panaszkodós.

Marika néni táncos lábú, mindig énekel, bennünket legtöbbször felmérőkkel értékel. Márta néni vicces, az osztály nevet, a tanuláshoz így teremt kedvet. 2012. január-február, folyamatosan fogalmazás órákon

Zoli úr izeg-mozog, kurjongat, tesiórán fürgén parancsolgat.

Szentendrei élmények A május 10-i osztálykirándulásunk célja a szentendrei Skanzen volt. A Baranya megyei tájházban Enikő néni és Józsi bácsi mesélt nekünk a régi falusi életről. Néhány ház körüli tennivalót ki is próbálhattunk. Mi lányok felráztuk a tollas ágyneműt és kitettük a kerítésre szellőzni. Cserépedényből fellocsoltuk a tornácot „vizes nyolcas” és „csiga” alakzatban. A fiúk ezalatt kézzel kukoricát morzsoltak, ledarálták és elvitték az állatoknak a tanyára. Mikor visszaértek, puha kenyérrel kínáltuk őket. A legérdekesebb az volt, hogy mi köpültük a vajat tejszínből, rákentük a kenyérre, és frissen szedett petrezselymet meg hagymát aprítottunk rá. Most is érzem a számban az ízét, ha rágondolok. Apukám mondta, hogy nekünk is van otthon régi vajköpülőnk, a dédnagymamánál meg rokka is van a padláson. Jó lenne máskor is elmenni Szentendrére! Juhász Anna és Mayer Kata 3. b

alsósok oldala


●

13

Marci és a hangszóró Velinsky Marcival a tanév elején ismerkedtem meg, amikor arról beszélgettem vele, hogy milyen érzés elsősnek lenni. Sokszor találkozunk az udvaron, és a kisfiú mindig elvarázsol egy okos gondolattal, vagy csak egy jó ötlettel. A minap az egyik udvari lámpaoszlop tövében szöszmötölt. Oda is mentem gyorsan, ki tudja, néha veszélyesek ezek a csendes kis motoszkálások… Kiderült, hogy Marci a hétvégén egy ismeretterjesztő műsorban látta a híres Öveges József professzor úr kísérletét. (Ez egy több részből álló sorozat az m2 csatornán, tehát nem késő bekapcsolódni!) Nosza, gyorsan összeszedték édesapjával a hozzávalókat, és a kisfiú neki is látott a bemutatott hangszóró összebütyköléséhez. A barkácsolás kitűnően sikerült, ujjamat a kis szerkezetre téve érezhettem, hogy rezeg, tökéletesen működik, amikor Marci a megfelelő kis drótvégeket egymáshoz érintette. No és a szakszerű magyarázat!! Szó szerint tollba mondta nekem a hangszóró készítésének minden egyes lépését. Soha nem gondoltam, hogy ilyen szép és érthető tud lenni a fizika! (És persze egy icipicit mulatságos, amint a csöpp gyerek hatalmas nagy gonddal magyaráz nekem, mert a felnőttekkel néha nehéz…) Pontosan igyekeztem lejegyzetelni mindent, a következőkben Marci szavait idézem: „Hozzávalók: - kb. 50cm vékony drót - 1 db. vastag kartonlapocska - 1 db. vékonyabb kartonlap - 2 db. ceruzaelem tartóval, ehhez két, kb.10 cm-es vékony drót - 1 db. mágnes Kivágunk egy vékony és egy vastag kartonlapot, a vastag kartonlap alá egy mágnest ragasztunk, a tetejére ráerősítjük a vékonyabb kartont. Erre a kartonra rögzítjük az összetekert vékony drótot. A két végéből kivezetünk egy-egy darabkát, és az egyiket csatlakoztatjuk az elemtartóból kivezető egyik dróthoz. Mikor fog működni a hangszóró? Akkor, amikor az elemtartóból kivezető másik drótot összeérintjük a vékonyka drót még szabadon lévő kis darabkájával. Nagyon fontos, hogy soha ne fogjuk meg a vékonyka drótot, mert akkor nem fog hangot kiadni a hangszóró, vagyis nem rezeg!.” Hát mindössze ennyi. Alaposan szemügyre vettem a kis szerkezetet. Tényleg egyszerűnek tűnik. A biztonság kedvéért fotót is készítettem róla. Van, aki esetleg még nem ért valamit? Forduljon bátran Marcihoz, ő bárkinek szívesen segít. (Amit az m2 csatorna június 3-i műsoráról tudni érdemes: Öveges József kísérletein generációk nőttek fel. Diákok százai döntöttek úgy, hogy természettudományos pályát választanak. Halálának 33. évfordulójából most olyan fiatalok mutatnak be kísérleteket, akik már valamennyien bizonyították rátermettségüket tudományos területen, több elismerést és innovációs díjat nyerve újításaikkal. Előadó: Szvoboda Péter.) Sáringer Márta

A nagymamám

Attila a nagypapám

Mami nagyon finomakat főz, főleg ha van a hűtőben őz. Ötpercenként fürgén sepreget, közben néha kicsit eszeget.

Ki a legnagyobb vadász? Ebben Attila papa az ász! Nehéz puskájával elindul az erdőbe, később rálő egy hatalmas őzre.

Reggel hatkor nekikezd az ebédnek, hogy eleget tegyen Attila papa kedvének. Mire felébredünk, vajas kaláccsal vár, soha nem fogy ki a mazsolás tál.

Hazaviszi nagymamának, főzze meg ezt vacsorának. Hajnalban már izeg-mozog, kerül-e ma a pontyra horog?

Öcsémnek folyton gügyörészik, míg a macska heverészik. Este sokat mesél nekünk, hogy végre már csendben legyünk.

A nagy horgászatból hazajőve, dicséri az ebédet nyakra-főre. Nagypapám betartja szokásait, nem hagyja ki délutáni alvásait. Túri Csenge 3. a

Túri Csenge 3. a

14

●

alsósok oldala

Azért szeretem a meséket, mert…..

Iskolaújság

Az én kertem

Harmadikos gyerekek gondolatai a meséről „ Mindig a jó győz, mert van benne furfangosság és észjárás.” „ Sosem tudhatom, mivel lep meg a történet. Azokat a főszereplőket szeretem, akik máshogy gondolkodnak mint a többiek. Nekem nincs kedvenc mesém, mert sosem tudhatom, milyen új történetek várnak rám.” „Olyanok történnek meg benne, ami a valóságban nem történik meg…. ” „ A főhős nem az erejével, hanem az eszével győzi le a gonoszt. A kedvenc meséim épp erről szólnak: a Magyar népmesék.” „Tanulságosak és a jó az okosságával győz és uralkodik a rossz felett. A mesék legtöbbször rámutatnak az emberi butaságra.” „Bármi megtörténhet… minden szereplő furfanggal győzi le a másikat (pl. Csillagszemű juhász) „Sokat lehet a jó meséből tanulni. Szeretem azokat a meséket, amikben van varázslás.” „ Beleélem magam ….megnevettet, szórakoztat és van benne furfang.” „Én azért szeretem a meséket, mert amikor hallgatom őket, akkor beleképzelem magam a szereplők helyébe. Így nagyon sok kalandot élhetek át.” „A mesében minden csoda megtörténhet. A mese elvisz csodálatos helyekre.” „Én a tündérmeséket szeretem a legjobban, azokban mindenféle varázslatos lények vannak, mint például a sárkányok… manók, tündérek, óriások vagy ördögök.” „Elképzelem, hogy egyik mese szereplője vagyok, és átélem a történetet. Amikor az anyukám vagy az apukám befejezte a mesét, becsukom a szememet és akkor tovább élem a történetet, egy képzelt álomvilágban leszek.” „Én azért szeretem a meséket, mert bármilyen színes figurákat el tudok képzelni, és ebben az én elképzelt mesevilágomban jobban tudok aludni és szebbeket álmodom.” „Minden mese varázslatos. Jó érzés elképzelni, megnyugtat és egyszeriben minden bajom elmúlik.” „Azért szeretem a meséket mert elvarázsol egy más világba. Átélhetek olyan dolgokat, amiket a saját életemben nem. Legtöbbször jó a vége, és mindenki elnyeri, amit érdemel.” „Jól el tudom képzelni és a gondolataimban szép képekben látom a mesét.” „Tudom, hogy nem történhet meg, de amikor kicsi voltam, akkor azt hittem, hogy az ember tud repülni, csak tündérpor kell hozzá. De mikor hétéves lettem, rájöttem hogy ez nem igaz, ez csak fantázia.” „Nekem a kedvenc mesefajtám a népmese. Különösen a Mátyás király meséket szeretem, mert az okos jutalmat kap, és a gonosz elnyeri méltó jutalmát.” „Azért is kedvelem a meséket, mert megláthatja bennük az ember önmagát.” „A mesék szomorú kedvemben felvidítanak és este megnyugtatnak. A mesék megértetik velem, hogy mi a szép, a jó és a rossz.” 3. a, 3. b, 3. c

Van nekem egy kertem, benne minden lelkem. Néha meg is kapálom, a veteményest gyomlálom.

Éppen most érik az eper, amit Meli a sütibe kever. A paradicsomon sok a virág, körülötte az egész világ!

Van benne még saláta és mindenféle palánta. Szeretem a retket, vetek is belőle eleget.

A napraforgó rám nevet, a dália meg integet. Locsolgatom kiskertemet, kedvelem a növényeket. Lovas Boglárka 3.a

alsósok oldala


●

15

Az év gyermekkönyve: Nyulász Péter Helka c. regénye A regényben a Balaton legendája éled újjá, kalandos meseregény. Helka hercegkisaszszony a régi hősök gyermeke, aki a hercegnővé avatás szélén áll, de kiskamasz révén nincs ehhez kedve, inkább kiszökik a tihanyi soktornyú kastélyból szamócázni. A gonosz persze ekkor támadja meg a kastélyt, így neki és apródjának meg kell keresnie a Bakony varázslóját, aki útravalóval látja el őket. Végigkalandozzák a Balaton környéki csodálatos tájakat. Van sok segítőjük, de van sok buktató is… Olvassátok el a regényt! sm.

A mi gólyánk Márta néni mesélte, hogy valamelyik rádióműsorban hallott egy webkameráról, melyen keresztül éjjel nappal bele lehet lesni egy gólyacsalád életébe. Meg is kerestük ezt a helyet, kiderült, hogy Darányban van. Ez a település Pécstől nem messze található. Azóta az osztályból sokan követjük figyelemmel a kamera képeit. A darányi általános iskola zsibongójában mindig látható. Amikor tavasszal először néztem meg a képeket, még csak az apa és anya gólyát láttam, és két tojást a fészekben. Hamarosan egymás után kikeltek a fiókák, és nagyon kis parányiak voltak. Láttam, hogy az apuka mindig elmegy élelemért, az anya gólya gondozza a fiókákat. Egy időben több napon át nem láttuk az apukát, a Márta néni érdeklődött is telefonon, de szerencsére nem történt semmi baj. Az apróságok nagyon gyorsan fejlődtek, ma már olyan nagyok, hogy fel tudnak állni, és már azt is láttam, hogy próbálgatják a szárnyaikat. Éjjel is mindent látni, olyan jó a kamera. Az volt a legjobb, amikor a szüleimmel elutaztunk Darányba, és megnézhettem élőben a gólya családot. Ott álltunk 3 méterre a fészektől és mindent láttunk. Nagyon szépek voltak. Utána megebédeltünk egy ottani étteremben. Nagyon várom már, hogy mikor kezdik tanulni a repülést a fiókák. Ha valaki szeretné megnézni a kis családot, csak ennyit kell beírnia a számítógépbe: www.kki-darany.hu Sándor Zoltán 3.a

Egy izgalmas csütörtök Ez a csütörtök korán kezdődött. Reggel 7:00-kor kellett kelni ahhoz , hogy időben odaérjek a gyülekezőhelyre. Amikor beszálltunk a buszba, beszélgettünk. Gyorsan odaértünk Pusztazámorra, ahol reggelizhettünk. Aztán egy kis filmet néztünk meg arról, hogyan működik a szelektív hulladék elszállítok élete. A film után kimentünk az udvarra, ahol kamionok hada dolgozott. -Huh, huh! - hangzott, miközben másztuk a szemétdombot, ami 40 méter magas volt. A tetején mindenféle kacatot találtunk. Martonvásár volt a következő megállónk. Először bementünk a Természetvédelmi parkba, ahol pihentünk és futkároztunk. A végére nagyon megéheztünk és elmentünk ebédelni a Macska Panzióba, ahol finom ebéddel vártak minket. Ebéd után visszamentünk a parkba, ahol megtekinthettük a Brunszvik kastélyt. A Brunszvik kastély után még sétáltunk egyet, hogy elérjük az Óvoda múzeumot, amit Gróf Brunszvik Teréz alapított.Az óvoda abban az időben az elsők közé tartozott. Teljesen máshogy nézett ki, mint ma. Úgy nézett ki, mint egy mai iskola. Egy jó nagyot sétáltunk, amikor végre elértünk a park szívébe, ahol egy szobrot láttunk Beethovenról. Beethoven szigorú arcú volt. Én teljesen máshogy képzeltem el. Séta végén megpihentünk körülbelül egy órára. Fogócskáztunk, beszélgettünk, ettünk. -Nagyon sajnálom, hogy vége ennek a napnak! - mondtam lefekvés előtt. Ez a csütörtök igazán izgalmas nap volt. Pozsonyi Anna 4. a

16

●

észcsavargatók, elmepörgetők

Iskolaújság

Nyelvi munkálkodó Kazinczy Ferencnek és a nyelvújítási mozgalmat felkaroló társainak köszönhetően több ezer új szóval gazdagodott nyelvünk. Sok új kifejezés meghonosodott, nyelvünk, beszédünk ma már elképzelhetetlen ezen szavak nélkül. A nagy igyekezetben születtek olyan kifejezések, szóalkotások is, amelyek nem váltak nyelvünk szerves részévé. Logikus gondolkodással azonban rájöhetünk, mely szavak helyett akarták elfogadhatóvá tenni ezeket a mesterséges szószüleményeket. Rajtad a sor, tanulmányozd a szavakat, párosítsd őket, hangzásuk, tartalmuk segít megtalálni a párokat! A nyelvújítás szavai 1. pénzkupec 2. szurdancs 3. merészlet 4. hirdész 5. nőtövény 6. lovanc 7. véglakás 8. moccatlan 9. szomorjáték 10. kövértelen 11. hangbetűzet 12. csorogcsepp 13. templombilincs 14. hátahupás 15. táncadalom Eredeti szavak a. bál b. tragédia c. egyenetlen d. mellékjövedelem e. béna f. bátorság g. tőr h. temető, sír i. pap j. bankár k. kotta l. sovány m. házasság n. palánk o. huszár

Szótagra bontás Egy-egy adott szó szótagjainak felcserélésével más, értelmes szót hozhatunk létre. Például: ha a fegyver és a hálóőr kifejezések rokon értelmű megfelelőit megtalálod: PUSKA – KAPUS, láthatod, hogy a két szó ugyanazokból a betűkből áll, csak éppen szótagcsere történt. Most rajtad a sor! csípős – olasz főváros: lassú mozgású – domb: kövér – kicsi kecske: folyadéka – nem nélküle: állóvízi – nézeteltérés: tudatlan – tiltott dolog: felső testrészek – fonóeszköz: pillangó – gólyahang:

Logikai feladat Az anyák napi műsorban három vázában vitték be a gyerekek a virágokat: egy pirosban, egy zöldben és egy kékben. Az egyikben orgona, a másikban gyöngyvirág, a harmadikban tulipán volt. Öt igaz állítást írtunk. Ezek alapján színezd ki a vázákat a megfelelő színűre, és írd alájuk, hogy melyikben milyen virág illatozik! - Nem a piros váza a legkisebb. - Az orgona a kék vázában van. - A középső vázában nincs gyöngyvirág. - A tulipán a piros vázában van. - A zöld váza a legmagasabb.

Alsós oldalakat szerkeszti: Sáringer Márta Tördelőszerkesztő: Rozmán Sándor Főszerkesztő: Schődl Gabriella Iskolánk honlapja:

www.farkasret-isi.hu

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Recommend Documents