TARTALOM ÖNKORMÁNYZAT 2 CIVIL FÓRUM 4 MEZŐGAZDASÁG, ÁLLATENYÉSZTÉS 7 EGYHÁZI ÉLET 8 FALUTÖRTÉNET 9 ÓVODA, ISKOLA 15 KERESZTREJTVÉNY 21

TARTALOM ÖNKORMÁNYZAT CIVIL FÓRUM MEZŐGAZDASÁG, ÁLLATENYÉSZTÉS EGYHÁZI ÉLET FALUTÖRTÉNET ÓVODA, ISKOLA KERESZTREJTVÉNY EGÉSZSÉGÜGY, ÉLETMÓD SZILVESZTER

2 4 7 8 9 15 21 22 24

2|

ÖNKORMÁNYZAT

Arccal a Nemzet Háza felé Csodálatos és felemelő élmény volt Farkaslaka községet képviselni Budapesten a Székely Nemzeti Tanács színeiben, egyike lenni annak a 270 küldöttnek, akik reménykedve lépték át a magyar parlament kapuját, ahol a bejárat fölött büszkén lengett a székely zászló. z Országház díszlépcsőin a Székely Székek küldöttei sorakoztak többnyire népviseletben, szemközt a székely ruhába öltözött Szentegyházi Gyermekfilharmónia énekesei vártak, majd felcsendült a Székely Himnusz és a Magyar Himnusz, úgy ahogy még nem hallottam soha. Szem szárazon nem maradt, mindenki könnyezett, fiatal és idős egyaránt. Ezt követte az eskütétel a Szent Korona előtt, mely így hangzott: „Becsületemre fogadom, hogy a reám

A

Kiadja: Farkaslaka község Polgármesteri Hivatala Felelős kiadó: Albert Mátyás polgármester Szerkesztőség címe: 537165, Farkaslaka, Fő út 566. szám., Telefon: 0266-248212 Nyomdai előkészítés, nyomtatás: Infomarket Kft.

ruházott képviseletet legjobb tudásom szerint ellátom, Székelyföld népének, minden magyar nemzetiségű polgárának érdekeit magaménak vallom, a Székelyföld autonómiája iránt kinyilvánított akaratot felvállalom, továbbítom, és megalkuvás nélkül képviselem. Isten engem úgy segéljen.” Az ünnepi ülésre a Felsőházi ülésteremben került sor, ahol Farkaslaka községet kilenc személy képviselte. Mindenkinek az volt az érzése, hogy otthon vagyunk, olyan

különleges érzés töltött el bennünket, amit talán megmagyarázni is nagyon nehezen lehet. Nem hittünk a szemünknek, hogy a Székely Zászló ott lobog az Ország Házán, amelyet Dr. Kövér László az országgyűlés elnöke a NEMZET HÁZÁNAK nyilvánított, mondván, hogy elődeink verejtékes munkájából és anyagi hozzájárulásávall épült. Könnyes szemekkel néztük, fényképeztük és kérdeztük egymástól, hogy LÉTEZIK EZ? Megélhettük ezt is? Jó volt hallani, hogy kiki a maga módján fogalmazva mint széki elnökök mondták el véleményüket, volt aki katonás szigorral, volt, aki érzelgősen és volt, aki viccesen fogalmazva. Mindeniknek meg volt a maga jelentősége, majd folytatódtak

ROVATSZERKESZTŐK: Önkormányzat: Albert Mátyás, Kovács Lehel | Mezőgazdaság, Állattenyésztés: Hilbel Ferenc, Székely Csaba Egyházi élet: Benedek Sándor, Balázs Károly | Falutörténet: Jakab Rózália, Balázsi Dénes Civil fórum: Jakab Ferenc | Óvoda, Iskola: Mihály Edit, Hadnagy Jolán Egészségügy, Életmód: Váradi István

ÖNKORMÁNYZAT |

az ünnepi beszédek. Jó volt hallani, hogy hit nélkül nincs autonómia és kezdődhet a nemzet békés újraegyesítése. Szívesen emlékszem vissza Kövér László elnök úr gondolataira: ,,Az erdélyi magyarság és székelység a maga számára sem többet, sem kevesebbet nem akar, mint ami európai társainak, a számbeli kisebbségben élő európai nemzeti közösségeknek jár. Ezt a célt a nemzetközi jog keretei között, a közvetlen demokrácia és a tisztes közképviselet eszközeivel élve, mindig békésen, politikai tárgyalások útján kívánják elérni. Ebben a törekvésükben mindig számíthatnak a Magyar Országgyűlés erkölcsi és politikai támogatására". Természetesen az itt született határozatok is történelmi fontossággal bírnak. Az egyhangú-

lag elfogadott egyes számú határozat kimondja a folytonosságot az 1918. november 19-én Budapesten és a 2003. október 26-án Sepsiszentgyörgyön létrehozott Székely Nemzeti Tanács között. A kettes számú határozatban felkértük a magyar kormányt és a magyar állam intézményeit, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel támogassák Székelyföld autonómiatörekvéseit a nemzetközi fórumokon, valamint a Magyarország és Románia közötti államközi kapcsolatokban. Emellett fordítsanak kiemelt figyelmet a kapcsolattartásra Székelyfölddel. A hármas számú határozatban a tanács fontosnak tartotta, hogy a 2011 első felében esedékes magyar EUelnökség idején és azt követően az unió támogassa, hogy a Székelyföld

3

történelmi európai régióként kapjon képviseletet a régiók bizottságában. Sok minden történt egy nap alatt a Nemzetházában. Hazafelé arra gondoltam, nekünk is van egy emlékművűnk, Erdély első Trianoni emlékműve, amely nemzeti összetartozásunkat szimbolizálja, nemcsak a múltra emlékeztet, hanem a felemelkedve is egyben. Mozgalmas évet zárunk, sok mindent sikerült közösen megvalósítani, előbbre vinni, de tennivaló még bőven akad, ehhez viszont összefogásra van szükség. A napi gondok mellett a székely önrendelkezés támogatását kiemelt feladatomnak tekintem. Adjon a Jó Isten erőt, egészséget, bort, búzát, békességet az újesztendőben.  Albert Mátyás, polgármester

Vadászat Amikor a témában járatlan személy a vadászatról olvas vagy hall, mindjárt a vadon élő állatok lelövésére gondol. Ezzel szemben a vadászat egy összetett tevékenység, aminek csak egyik része a vad levadászása, elejtése. Ezt megelőzi a vadgazdálkodás, ami által megteremtjük a lelőni valót. Nem helytálló az a felfogás, hogy csak lőjük a vadat, mert úgy is jön. a nem gazdálkodunk vele, nincs utánpótlás. Ha a gazda levágja az utolsó állatot a pajtából, nincs amiből szaporítson-tenyésszen. Így van ez a természetben élő állatokkal is. A vadnak a léte három tényezőtől függ. Ezek az élelem, a búvóhely és a csend, vagyis a zavarásmentes környezet. Ami az élelmet illeti az a szóbeszéd járja a Székelyföldön, hogy a vadállatoknak nem „tarisnyálnak”. Ott táplálkoznak-élődnek ahol ennivalót találnak és az emberek eközben nem zavarják őket. Általános felfogás a mezőgazdasági termelők körében, hogy a vadállatok kártékonyak. Bizonyos fokig így is van. Ennek a ténynek kapcsán mi emberek, bármenyire jó keresztények is vagyunk, gyakran elfeledjük, hogy a vadon élő állatok is

H

Isten teremtményei, akárcsak jómagunk és a hozzánk közelebb álló háziállatok. Nekik is olyan joguk van élni, szaporodni és táplálkozni, mint nekünk, még akkor is, ha nem származik direkt jövedelmünk a létezésükből. A vadállatok által okozott kár gyakori téma, és érthető, hogy aki földet művel és dolgozik vele, költ rá, szeretne minél nagyobb hasznot húzni belőle. Azt viszont hajlamosak vagyunk elfeledni, hogy a vadállatokat mi kényszerítjük rá, hogy nekünk kárt okozzanak. Amikor elérkezik a termőföldek beművelésének az ideje, akkor van a háziállatok legelőre való kihelyezése-kijárása is. Ennek az a következménye, hogy a vadállatokat „bekényszerítjük” a falvak, vagyis a termőföldek közelébe, mivel a háziállatokat

kísérő és őrző kutyák zavarják ezeket. A legelők nagy része az erdővel borított területek felett vannak, innen lezavarjuk. Őket az erdőben sem engedjük meghúzni magukat, mert az erdő valamelyik sarkában mindig szól a motorfűrész. Ezért csak a falu közeli patakok vagy bokros részek maradnak meg a vadállatok menedékeként. Innen csak egy rövid séta és máris a krumplit túrja vagy a zabot eszi a disznó, a szarvas és a medve. Ezután meg csak a panasz és a kár jön. A vadkár megtérítésére a vadászati törvény nyújt lehetőséget. Minden esetben egy napon, azaz 24 órán belül a kárvallottnak a feladata, hogy a polgármesteri hivatalban egy kárbejelentést tegyen le. Ezután a polgármesteri hivatal ezzel megbízott munkatársa összehívja a kárfelmérő bizottságot, megállapítják és jegyzőkönyvbe veszik a kár mértékét. Ezután lehet csak a kár megfizetésére számítani. Azon kárvallott tulajdonosok, akik elmulasztják a fent leirt módon a vadkárt bejelenteni, nem jogosultak semmiféle kártérítésre.  Fancsali István, Farkaslaka

4|

CIVIL FÓRUM

Minden csoda alapja a szeretet Hálát adok Istennek, hogy ebben az esztendőben is számtalanszor megtapasztalhattuk szeretetét, közelségét, jelenlétét az idősek, a fiatalok, a gyerekek szemében és életében. öbb olyan alkalom is kínálkozott, ahol közösségben ünnepelhettünk, ahol együtt adhattunk hálát egymásért, a nekünk szóló igéért, a hívó szóért. Három olyan eseményt emelnék ki, amelyek közösségformáló erővel bírtak, amelyek meghatározóak voltak egyes korosztályok életében. Október elején első alkalommal szerveztük meg a szép korúak emlékünnepét, amelyen nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalok szeme is könnyektől ragyogott. Elmondhatatlan, szavakba nem foglalható öröm és hála volt szí-

T

vemben, amikor láttam az egymás után érkező hatvan év fölötti embereket karon fogva, pálcával, vagy éppen segítséggel bevonulni a kultúrotthonba. Ott, akkor éreztem, hogy a szeretet csodákra képes és nem ismer lehetetlent, képes elmosni a határokat a különböző korosztályok között és békét tud teremteni. Már a meghívók kiosztásakor is kibeszélhetetlen örömben volt részem. Amikor meghívottaink örömkönnyes szemmel átvették a számukra nyomtatott kis papírokat, amikor megköszönték, hogy rájuk is gondoltunk, aztán az ünnepség

végén a kézszorítások, a hálaszavak mind arról tanúskodtak, hogy érdemes szeretetet adni és lehetőséget teremteni a találkozásra azoknak, akik élettapasztalataikkal előttünk járva követendő példát mutatnak számunkra. November végén kikerültek az adventi lelki morzsára hívó plakátok. A négy egymást követő adventi vasárnapon közösen imádkoztunk, énekeltünk, beszélgettünk, elmélkedtünk. Ez az időszak áldás, ajándék volt számunkra, amikor megtapasztalhattuk a Szentlélek jelenlétét és működését. A gyerekek bizonyságtétele bearanyozta estéinket a készülődés, a várakozás időszakában. A gyertyafény, az ének, az ima, az elmélkedés által sikerült lelkeinkben helyet készíteni a megszületendő Messiásnak.

CIVIL FÓRUM |

Nagyon gyorsan teltek a hetek, a lelki morzsákon már figyelmeztetett a negyedik égő gyertya a nemsokára ránk köszöntő ünnepre, a karácsonyra. Szenteste a gyerekek szolgáló műsorára került sor a református templomban, amit a jelenlévők áhítatos csendben hallgattak végig, Minden vers, minden ének közelebb vitt a jászolhoz és ahhoz az egyszerűséghez, amit a pásztorok jelképeznek. A mosolygós gyermekarcok, az örömkönnytől ragyogó szülői szemek mind – mind bizonyítékok voltak arra, hogy a lelkekben valami történik, valami megmozdul. Min-

den embert megérintett valami, valaki és ez a valaki a mi megváltó Krisztusunk. Ő napról napra felénk tárja karját kinyújtja kezét és arra vár, hogy kézen fogva haladjunk azon az úton, amelyet az Atya készített számunkra. Így év végén mérlegel az ember és felteszi a kérdést, hogy mit tett és mit tehetett volna? Én hálával tartozom Istennek, az egészségért, a munkatársakért, a szeretetért, mely által lehetővé tette, hogy ezeket az alkalmakat ajándékként, csodaként élhessem meg. Köszönetet szeretnék mondani a tánccsoport, az asszonykórus, a vasár-

5

napi iskolás gyerekek, a színjátszó csoport egész évi munkájáért. Azért, hogy minden rendezvényen aktívan részt vettek és műsoraikkal, előadásaikkal színesebbé, változatosabbá és értékesebbé tették ünnepeinket, valamint fellépéseikkel öregbítették szülőfalum, Kecset hírnevét. Minden embertársamnak szeretettel nyújtom át a béke szalagjával átkötött szeretetcsomagot, és azt kívánom, hogy a következő esztendőben is Bízza Újra Életét Krisztusra!  Kisfaludi Viola, kántor-tanító, Kecset

Megszületett a Gyermek ! ... Szülessen meg a Gyermek! Igen, Karácsomykor megszületett a Gyermek, a kis Jézus, a fény….és ebben a bensőséges ünnepi hangulatban gondolkozzunk el, kissé, a születésről. A Jézuska istállóban, szalmában született, de öröm vette Őt körül. Még ma is örömünnep ez a születés éjszakája. ajdanán áldás, Isten áldása volt a gyermek. Áldott állapotban volt a nő, nem „terhes”, mint ahogyan ma sokan mondják. A kimondott szónak teremtő ereje van, és ha sokáig mondjuk, hogy valami teher, terhes, az egy idő után tényleg teherré kezd válni. Sajnos ma sokan tehernek élik meg a gyermeket, nagyon „megtervezik”. Megtervezik a házat, a berendezést, a karriert, … talán gyermeket is, ha ki nem futnak az időből, de csak egyet, esetleg kettőt, de olyan is van, aki nem csak azért nem vállal gyermeket , mert nem lesz, hanem, mert kényelmesebb életet tud élni gyermek nélkül. Igaz, felelőtlen is az a szülő, aki nem tud (és főleg nem akar) gyermekei számára betevőt biztosítani, de a legtöbb esetben jutna kenyér még egy- két kistestvérnek, a nagy lakásokban is férne még valaki, és mégis a gyermektelenséget

H

választják. Szerencsére, ezzel a nagyvilági „trenddel” ellentétben, Farkaslakán még marad a kétgyermekes családmodell (többnyire). Régen azt mondták „várandós” (aki vár valamit – valakit) vagy „viselős”(ez még mélyebbre mutat, az élet folytonosságára: visel+ ős) „A gyermekek születése, a keresztelők a legnagyobb ünnepek közé tartoznak. A legnagyobb veszélynek a magyar nemzetre nézve a gyermekek iránti szeretet megcsappanását tartom. Olyan szép az a történet, amikor a kis Jézus élete veszélyben van, az Isten szól Józsefnek, hogy fogd a gyermeket s az anyját, s menekülj Egyiptomba. Józsefnek döntenie kell a jólét, az ácsműhely, a megrendelések és a kis Jézus élete között. És a Szent Család az élet mellett dönt. Ez olyan szép, nem?” – hoz bibliai példát Csaba testvér. A születés kapcsán még van egy fontos kérdés,

ami ilyenkor eldöntésre vár, mégpedig az, hogy milyen nevet adjunk az új kis Emberkének. A névadás öröme és terhe főleg a szülőkre hárul, igaz, sokszor a már meglévő gyerek is be van vonva ebbe a döntésbe. Régen „tudó” ember ajánlott a gyermeknek nevet, aki vagy önmagyarázó nevet ajánlott (pl. Kincső, Győző, stb.) de volt, hogy szógyökök összevonásával alkottak nevet, ahol minden hangnak jelentősége volt. A nevet egy életen keresztül kell viselni, tehát legyünk minél körültekintőbbek a névválasztáskor. Régen és még ma is, ha névlistát vagy sírfeliratot olvasunk, a nevekből tudtunk, tudunk a nemzetiségre következtetni. Nagyon fontos, hogy lehetőleg gyermekeinknek magyar személynevet adjunk! Tartozunk ezzel őseinknek, a népnek, amelyből vétettünk. Tudatossá kellene váljon az igyekezet, hogy ne olvadjunk be a globalizált világ egyszínűségébe, őrizzük meg a mi világunk színeit, ha éppen a nevekről is van szó. Lehetőleg ne az éppen aktuális kalandfilmből válasszunk nevet, hagyjuk azokat az angoloknak, franciáknak vagy braziloknak. Folytatás a 6. oldalon

6|

CIVIL FÓRUM

Folytatás az 5. oldalról

Szerencsére a magyar személynevek kincsestára nagyon gazdag, így aki klasszikus vagy esetleg különleges nevet keres, talál benne. Ha megfigyeljük, ma már a szüleink idejében használt magyar személynevek közül keveset választanak gyermekeiknek. Például a mostani gyermekek között nem igen halljuk, hogy valakit Ilonának, Máriának, Mihálynak vagy Ferencnek hívnának és kár volna, hogy ezek a nevek a feledés homályába merüljenek. Böjte Csaba ezt is mondta: „Olyan szép az a szentírási rész, amelyben a Szűzanya a kis Jézussal bemegy a jeruzsálemi templomba, s a bejáratnál találkoznak az agg Simeonnal és a próféta asszonnyal. Ott mondják meg Máriának, milyen nehéz utat választott, s tőr fogja majd átjárni a szívét. Ennek ellenére Ő odamegy az oltárhoz, és megköszöni azt a feladatot, hogy Jézust felnevelheti. Felvállalja a szolgálatot.” Hát engedjük, hogy Isten ránk is bízzon néhány gyermeket! Közben ne feledjük, hogy a gyermek nem a miénk, csak megbíztak a feladattal, hogy felneveljük Őt. Ezt a feladatot próbáljuk legjobb tudásunk és jóakaratunk mellett, szeretettel teljesíteni. Van, aki arra hivatkozik a gyermekvállalással kapcsolatban, hogy ma nehéz megélni…, de gondoljunk csak arra, hogy régen a nagy családok milyen körülmények között élték életüket. Ínségben, háborúban, automata mosógép és egyszeri pelenka nélkül is fel tudtak nevelni akár 10-12 gyermeket és még népdaléneklés-

re, mesélésre is volt kedvük. A gyermekszülés és nevelés nem könnyű dolog, de a napi gondok, feladatok mellet az öröm, a fény is jelen van általuk az életünkben. A több gyermek vállalásával nemcsak a feladatok, de az öröm is megtöbbszöröződik. Gondolataimat szintén Csaba testvér szavaival zárom: „..kétezer év alatt nem került szebb

eszme, szebb kihívás élő ember elé, mint a család. Ezt az életformát maga Jézus Krisztus szentelte meg. Adja az Isten, hogy ezen az úton járva a Kárpátmedencei magyar családok önmagukra találjanak! Ne olyan helyen keressék a boldogságot, ahol nincs, a kút mellett ne haljanak szomjan! Merjenek meríteni ebből az ajándékból!”  Hadnagy Jolán, óvonő Farkaslaka

Évértékelő sszességében sikeres, tevékenységekben gazdag évnek mondhatjuk ezt az esztendőt, annak ellenére, hogy egyre nehezebb új dolgokat megvalósítani ebben a válságos időben. A Községi Tanács, valamint a Közbirtokosság támogatásával üzembe lépett a közpon-

Ö

ti fűtés az iskola épületében. Ugyancsak a Tanács támogatásával elkezdődött egy járhatatlan utca megjavítása, amit sajnos a nem megfelelő hozzáállás, hanyagság miatt nem sikerült befejezni. Közmunkával átereszeket csináltunk két utcában ,amivel remélhetőleg sike-

rül megakadályozni egy kicsit az utak rongálódását (ezt is a Községi Tanács támogatta). Sikerekben gazdag, békés, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!  Kerestély Tibor, Székelypálfalva

MEZŐGAZDASÁG, ÁLLATTENYÉSZTÉS |

7

A trichinellózis Okozója a „Trichinella Spiralis” nevű fonálféreg, melynek kifejlett alakja élősködhet az arra alkalmas gazdaállat – sertés, vaddisznó, kutya, macska, róka, borz, medve, patkány és egyéb olyan állatban – mely húst is fogyaszthat. nagy veszélyt ennek a fonálféregnek a lárvái jelentik, melyek a gazdaállat harántcsíkolt izomzatába betokozódva élnek és szabad szemmel nem láthatóak. A ló, a szarvasmarha és a madarak részleges fogékonysággal rendelkeznek, de ezen állatok izomzatában is mutattak már ki lárvákat. Élő sertésen a trichinellózis nem állapítható meg, mivel tüneteket ritkán vagy egyáltalán nem okoz. A sertés fertőzése úgy történik, hogy fertőzött húst fogyaszt (például egy patkányt). Az elfogyasztott izomtrichinella lárvák befurakodnak a sertés bélnyál-

A

kahártyájába, vedleni kezdenek, és kb.40 óra alatt elérik teljes fejlettségüket. Párosodnak, majd nőstényeik a fertőződés utáni 3-5 napban elkezdik lerakni petéiket a bélbolyhokban, igen nagy számban. A peték a nyirokáramlattal a vérbe, onnan pedig a harántcsíkolt izmokba kerülnek, itt 3-4 hét múlva betokozódnak, majd hónapok elteltével tokjuk elmeszesedik, de a bennük lévő lárvák évekig is fertőzőképesek maradnak. Az izomtrichinellák leggyakrabbani előfordulási helyei: rekeszizom, bordaközi izom, nyelv és garatizmok, nyelőcső izomzata, rágóizmok.

Az emberben a bél- és az izomtrichinella is súlyos tüneteket okoz, utóbbi még halálos is lehet. A béltrichinella tünetei: láz, hasmenés, hasi fájdalmak, hányás. Az izomtrichinellózis tünetei: magas láz, izomfájdalmak, nyelési és légzési nehézségek, vizenyős beszűrődések a szemhélyakon és az arcon, kötőhártyagyulladás, bőrkiütés. A veszélyforrást a be nem vizsgált magánvágások képezik, mert jó hazai szokás szerint a „kóstolók” széthordásával több családot is érinthetnek. Nálunk minden körzeti állatorvos rendelkezik mikroszkóppal, mellyel rövid idő alatt be lehet vizsgálni a húst, így pedig meg lehet előzni az emberi fertőződéseket.  Dr. Sólyom István, állatorvos-tanácsos, Malomfalva

8|

EGYHÁZI ÉLET

A karácsonyfa története Néhány nappal ezelőtt újra ünnepelhetett a keresztény világ, mert a gondviselő Isten jóvoltából ebben az esztendőben is beköszöntött életünkbe a várva várt karácsony. Szent estére külsőnket és belsőnket egyaránt ünneplőbe öltöztethettük, hisz szívünkre is ráterítette bűvös köntösét a magasztos fehérség nélkül is gyönyörűszép, titokzatos, csendes éj. arácsony estéjére nemcsak mi magunk „ragyogtunk”, hanem fenyőfáink is gyertyafényes-csillagszórós, vagy különböző színű „villogóvalpillogóval” díszített ruhát öltöttek magukra. „Angyalkodásuk” közepette bizonyára nem túl sokan gondolkodtak el azon, hogy milyen múltra tekint viszsza a karácsonyi fenyő melegséget, békességet és szeretetet sugárzó karácsonyfává varázsolása. Éppen ezért hadd szóljunk néhány szót a karácsonyfa történetéről! Sokan azt hiszik: a karácsonyfa-állítás legalább olyan régi, mint a kereszténység, mint Jézus születésének a megünneplése. Pedig ez nagy tévedés! Jelenlegi ismereteink alapján a karácsonyfa – mai formájában – német és protestáns eredetű. Egy német szakíró (Bieritz) szerint a karácsonyfa legrégibb ábrázolása – csillaggal és gyertyákkal díszített fenyő –, egy 1509-ben készült rézmetszeten látható. Följegyezték azt is, hogy ezidőtájt, tehát már a 16. század elején, Elzászban őrizni kellett az erdőket, és rendeleteket hoztak a fa megszerzésének módjára. Az ilyesmi már számunkra is ismerős, és részben a karácsonyfa töretlen népszerűségéről tanúskodik. Az sem érdektelen, hogy még a 17. század közepén élt egy tiszteletreméltó lelkitanító Strassburgban, aki mint ottani szokást említi meg, és jóindulatúan, szinte elnézően mosolyog ezen, az úgymond gyerekes játékon. A német költőóriás, Goethe, mint friss, édes hangulatról emlékezik a karácsonyfaállítás és gyertyagyújtás örömeiről, melyeket ez a gyermekszívekben

K

ébreszt. Ezekhez képest, hozzánk, magyarokhoz, elég későn érkezett ez a német lelemény, mégpedig három előkelő hölgy révén. Néprajzkutatók (pl. Lukács László) szerint: elsőként József nádor harmadik felesége, Mária Dorottya vezette be 1819-ben, Budán. 1824-ben Brunszvik Teréz grófnő Bécsből hozatott karácsonyfát Martonvásárra. Podmaniczky Frigyes báró pedig arról ír Naplójában, hogy édesanyja, egy szász királyi miniszter leánya, a drezdai Elza grófnő honosította meg 1828-ban. Kétségtelen, de ugyanakkor természetes is, hogy előbb a tehetősebb, előkelőbb körökben állítottak karácsonyfát, de gyorsan növekvő népszerűsége arról tanúskodik: hamar meghódította a magyar lelkeket, mert rövid időn belül a legelterjedtebb karácsonyi jelképünk lett. Irodalmunkban elsőként Eötvös József báró említi, már 1835-ben,

midőn a XIV. Lajos korabeli francia irodalomról írt tanulmányában azt nem az erős tölgyhöz hasonlította, hanem „inkább ama fácskához, melyre karácsonykor a gyermekeknek ajándékot aggatnak.” Majdnem két évtizeddel később, 1854-ben találkozunk első szépirodalmi említésével, mégpedig Jókai Mór „A koldusgyermek” című elbeszélésében, amelyben a következőket írta: „Ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus.” Most pedig több mint másfél évszázaddal később megállapíthatjuk, hogy a karácsonyfa díszítés semmit sem veszített népszerűségéből, divatjából. Sőt! A „ragyogó boltablakokon” túl a karácsonyfa ma már nem hiányozhat a családi hajlékokból, a legnagyobb városok utcáiról, tereiről, de még a legkisebb, legeldugottabb falvacskák köztereiről sem. Sajnos ez a gyönyörű, lelket melengető látvány, ez a majdnem idillikus állapot nem tart túl soká, mert a napok múlásával a karácsonyfáról lefoszlik az ünnepi dísz, és egy idő után megszokottá, majd fölöslegessé válik. Az új évben mindig felsajdul a lelkem, amikor a szemétre vetett temérdek karácsonyfaroncsot látom, a díszeitől, az ékességétől megfosztott, nemrég még megcsodált, körülállt- és énekelt karácsonyfát. De hiszek abban, hogy az emberek a már leveleit hullató karácsonyfájukkal együtt nem dobják ki karácsonyi jóságukat és szeretetüket is. Így a Megváltó, a Megtartó születésének örömhíre, valamint az isteni és a felebaráti szeretet megtapasztalásának boldogsága egész évben széppé teszi életüket. Ebben a reményben kívánok mindenkinek áldott, békés, boldog újesztendőt!  Sipos László, firtosváraljai unitárius lelkész

FALUTÖRTÉNET |

9

1848–49 a Nyikó mentén A szájhagyománytól a történelmi valóságig (folytatás) Bizonyára, hogy a Felső-Nyikó mentieket is a nagy út (UdvarhelyParajd) mellett megsarcolták. Pálffy A. állítja, hogy „Különösen nagy rémület fogta el a szentmihályiakat, midőn felismerték az oláhok vezetőjét, aki nem volt más, mint vérünkből való vér, szentléleki születésű, de szentmihályi lakos, Pál Márton János.” [17] Hogy miként került a szentléleki származású ember Szentmihályra? Talán szolgált, vagy zsellér volt valamelyik Ugron (János vagy Zsiga) udvarában. Akkoriban sok szentléleki Kecsetben, Sükőben, Farcádban lenn az „Alföldön” (Alsó-Nyikó mentén) szolgált, mert a falu határa kevés szántófölddel rendelkezett. székelyszentmihályi tragédia nagyon megrázhatta a Firtos alatti Nyikó- és Gagy-menti falvak népének lelkiismeretét, mert a szájhagyományt, amelyet a Bach-korszakban csak félszájjal suttogva rebegtek a bosszúálló abszolutista rendszer megtorlásaitól való félelmükben, később az „írástudók” titkos jegyzeteikben rögzítették, és féltve őrizték. Csak a kiegyezés után (1867) merészkedtek előjönni emlékeikkel és közölni akkor, amikor már érdem és kitüntetés lett a '48-as eseményekben való részvétel. Mint ahogy az lenni szokott, a hősök neve mellé előkerültek az árulóké is. Így emlegetik Andrásy Samu földbirtokost vagy a kántortanító Kiss Mózest. Tarcsafalvi Pálffy A. lejegyezte a szóbeszédet (Székelyszentmihályi Vértanúk, 18-19), hogy „köböl búzákért fogták el azokat, melyet Heydte ígért minden fejért...” Különösen keresték a „háromszéki bujtogatókat,” valamint „Galffyt és Csegezyt.” A Martonosi Unitárius Egyházközség irattárából megtudjuk, hogy 1847. november 27-én esperesi vizsgálószék alkalmával T. pap a lelkész Csegezi László, „Oskola Igazgató Kiss Mózes, N. (nagyságos) Gálfi Mihály, N. Pálfi Sándor, Sebe András, K. Gálfi Mihály TKTS. (tekintetes) urak…”, a megyebíró és presbiterek voltak jelen. Aztán 1850-ben folytatódott (csak két év

A

megszakítás után, B. D. megj.) a következőképpen: „Ama gyászos 1848-49-es években, hazánk háborús körülményei közt egyházi vizsgálat Sehol Sem, tehát ezen Sz.: egyházba Sem tartatván – elölírt év kezdetére a forradalmi zavarok valamennyire csillapodtak folyó 1850. év januárius 21-én... Helybeli pap T Csegezi László, iskolaigazgató Kiss Mózes, számadógondnok Sebe János...” Itt már hiányoljuk Gálffy Mihály gondnok jelenlétét (sejtjük, miért? – B. D.), Sebe András helyett Jánost jegyzett le a szűkszavúan (más egyházközségekben még a gyászos jelzőt sem merik leírni – B. D. megj.), de bátran fogalmazott Árkosi Mihály esperes és Simén János rendes jegyző. Azonos év december 8-án bekövetkezett az előre sejtett változás: a gondnok Sebe János, de T. pap Vitális Mihály, iskolaigazgató Dimény Dániel, és még egy névre felfigyelünk: Gáspár Ferencére, mert szóba kerül még a fehéregyházi csatával kapcsolatban a sírkőfaragó neve. Mi történt Martonosban? Az Unitárius Egyházközségben a tisztújításról annyit tudunk, hogy Csegezi László unitárius lelkész szülőföldjére, egy Torda melletti faluba, Bágyonba került lelkésznek. Húsz év távlatából rögzítette a martonosi 1848. novemberi „élményeit,” kéziratát eljuttatta Benczédi Gergely kolozsvári gimnáziumi tanár-

hoz (külön dolgozat tárgya lesz a kötetünkben ennek az elemzése a Székelyszentmihályi Vértanúkról). Kiss Mózes és Andrássy Samu sorsát nem követtem tovább. Hasonló árulói gyanúba keveredett az énlaki Szász Ferenc, aki egy fejős tehénért árulta el Sebessy Istvánt. Sebessy Jankót emleget [20], de István és Samu az Udvarhelyszéken 1848. április 4-én megválasztott 30 küldött névsorában szerepeltek (S. J. Udv. sz. főjegyző t. honvéd őrnagy). „Sebessyt I. Martonoson alól a románok összevágdosták” – mondja Bíró Gábor, de mi tudjuk (T. Pálffy A. után), hogy Sebessyt megkötözve Szentmihályra vitték, és ott Molli nevű tiszt mentette meg a csúffátételtől, és börtönbe kísértette Udvarhelyre. Az összevagdalt nemes Gállfy sógora volt a keresztúri Bereczky Ferenc, aki ott belehalt sebeiben, és aztán Martonosban temették el a Gálffyak temetőjében. Szász Ferencről a falubeli öregek örökségül hagyták az utódoknak az árulókat illető megvetést és kiközösítést. Ma ebből a családból egy leszármazott se él a faluban. Valahol Magyarországon lehetnek a maradékai (így emlékezik Bíró Gábor a martonosi árulásra; ti. Sebessy Csegezi lelkésznél bujkált, és vele együtt fogták és vitték el – B. D. megj.). Egy kortárs tanú, Gálfy Mihály beszámol az eseményekről. „...az udvarhelyszéki népnek egy része a császári katonaság fedezete alatt rabolni behozott oláhok beütésével az értelmes embereket versenyezve árulta el, rabolt velük és előttük és utánuk, és úri lakosokat fogott meg, nadrágos embereket; megverte, sőt az oláhok kezébe adta. Úton-útfélén üldözte és fosztogatta.” Gálfy Mihály folytatja: (Honvéd, 620. lap, 1849. június 28)’ Folytatás a 10. oldalon

10 |

FALUTÖRTÉNET

Folytatás a 9. oldalról

„Én is futottam, de a végpercben midőn felbujtogatott véreim egy pár óra alatt vérpadra hurcoltak volna, azon szerencsétlen hat emberrel, kikkel 200 oláhot és dragonyost kik elfogásunkra hivattak voltak a falusiak által kivertük a faluból, és társaim a falusiak által elfogatván, midőn a negyedik faluban levő táborba érkeztek velök, már az oláhok ott is futófélben voltak. De a jelenet változott és az oláhok örömdühhel ölték le az áldozatokat. Uraim! E páratlan bűntény még kinyomozva sincs!” A félrevezető császáriak: „így prédikáltak nekik (zselléreknek, B. D.): ne féljetek tőlünk, mi titeket nem bántunk csak az urakat és azok javait!” Simén János, az elmenekült siménfalvi unitárius lelkész úgy találta megítélni a helyzetet, hogy a császáriak pillanatnyilag átvették a vidék feletti uralmat, s viszonylagos rend uralkodik. A rabló martalóc seregek eltűntek a Nyikómentéről, s megválasztották az új széki vezetőket. Így az unitárius lelkész megköszönte Tordátfalvi Nemes Ferenc székelygazda vendégszeretetét és hazavonult, hogy papi és gazdasági teendőit folytassa. Az újévnek kellett eljönnie, hogy a leigázott vidék felocsúdjon Bem tábornok és Gál Sándor ezredes seregeinek trombita-hangjára, ami csatasorba szólította ismét a nyikómentieket. Simén Domokos, a lelkész fia így emlékezett a történtekre: „később Urbán (a naszódi román határőrezred parancsnoka, B. D. megj.) nagy táborral jövén Udvarhelyszék ellen, miután Siménfalva országút mellett feküdt, Urbán a Fehér-Nyikó mellett készült felvonulni, apám jónak látta, hogy mi közönséges székelyruhába öltözzünk (hogy ne tűnjön szembe az ellenségnek értelmiségi, úri mivoltuk, mert ezeket keresik és kínozzák, B. D. megj.) és míg a vihar elmúlik, a szomszéd Tordátfalvára menjünk. El is mentünk. Itt az öreg Nemes Ferenc derék nemes székely gazda adott nekünk szállást. Amint Urbán átvonult haza mentünk, apám papi, s mi gazdasági teendőkhöz fogtunk újra.” S hogy a pap nem lett hűtlen az

1848-as eszmékhez, bizonyítja az is, hogy híveivel együtt felajánlotta a templom nagyharangját a szabadságharc céljaira. A falu egy Mátyás-huszár hadnagyot is adott honvédjai élére, Elekes József személyében. Jakab Elek szerint Udvarhelyszék 50 mázsa ércet szolgáltatott a szabadság oltárára. A gagyi és a szentábrahámi, tarcsafalvi stb. unitárius tornyok is némán gyászolták a szabadságharcot, mert harangjaik bevonultak Gál Sándor ezredes 1849. február 16.-i felszólítására menydörgésnek, Székelyudvarhelyen át talán Bodvajba (Erdővidék), hogy ott a tűzkeresztségen átesve, a csatatereken aztán pokolra küldjék ördögi ellenségeinket. „Udvarhelyszék számára a megalázó helyzetből való kiutat Bem tábornok hadjárata jelentette. A sikeres csaták egész sora után 1849 jan. 18-án érkezett Marosvásárhelyre, ahonnan megbízottakat küldött Udvarhelyszékre is, arra buzdította lakosságot, hogy űzze el az ellenséget. Keresztúrfiúszék lakói meg is támadták Újszékelynél a megszállókat, de az ellenséget elűzni nem tudták. A székelykeresztúriak megbüntetését hiába rendelte el Heydte, a Bem által kinevezett, székelyföldi katonai főparancsnok, Gál Sándor csíki és háromszéki csapatai megérkeztek, Udvarhelyszék felszabadult. Bem tábornok csapatainak előrenyomulása eredményeként 1849 februárjában a Székelyföldön kezdődött el a komolyabb hadszervező munka. A lelkesen csatlakozó székelyekből Gál Sándor ezredes március közepéig, hozzávetőlegesen 10 ezer embert állított fegyverbe. Ez 11 új honvéd zászlóaljat (melyek később 76.-86. sorszámot kapták) jelentett.” Az erdélyi hadjárat folyamán a szabadságharc végéig szakadatlanul folyó toborozással igyekeztek pótolni a csatatereken hősi halált halt vitézeket és megrokkantakat. „Bem erdélyi hadseregének valódi létszámát 1849. június 21-én, nem tehetjük többre 30 ezernél” – írta Szabó Sámuel. Gál Sándornak a Székelyföld védelmében, főképpen a hadsereg szervezésében, úttörő szerepe volt. Már Jel-

lasics délvidéki garázdálkodása és vérengzése idején megszületett a független magyar kormánynak a tízezer főből álló tíz nagyvárosában). Amikor a kamarilla fondorlatai nyilvánvalóvá váltak, az erdélyi nemzetiségek magyar forradalom elleni feluszítása által, akkor a magyar kormány a vitéz székelység mozgósításával próbálta megfékezni a lázadó románságot és a szakadár szászságot. Batthyány a hadsereg megszervezésének feladatával bízta meg Klapka Györgyöt, Gál Sándort és Hajnik Károlyt. Erről a toborzó útról már beszéltünk, hogy éppen miért Udvarhelyszéken – a jobbágy felszabadítási törvény hiányosságai és a nagyméretű ellenpropaganda miatt – nem járt a várt sikerrel. „Október folyamán több székely faluban plakátok és falragaszok jelentek meg, hódolásra szólítva fel a lakosságot: a törvényes hatalom egyedül a királyt illeti, a magyarok lázító felhívásai nem érvényesek,” stb. Az Ugron család reakciós elemei összefogtak a forradalom ellen és elküldték agitátorukat, Rácz Gergelyt, hogy az áprilisi székelyudvarhelyi határozatokat, s az azt követő követválasztást semmisnek hirdesse és új közgyűlés összehívását sürgesse. Eközben az osztrák zsoldosok és félrevezetett csatlósaik portyáztak a falvakban, raboltak, fosztogattak, helyenként embereket öltek. Kőrispatakon a papilakban ütöttek tanyát, a papot megkínozták, kirabolták, majd összekötözve elhurcolták. Etéden egy szekér élelmet szedtek össze erőszakkal, Küsmödön lovat, nyerget, hámot zsákmányoltak. Ráadásul olyan földbirtokos Küsmödön is akadt, mint Nagy Sándor, aki nyíltan ellenezte a forradalmat és a vívmányai megvédéséért a fegyverfogást. Az önkéntes nemzetőrség szerveződésről és annak honvédsereggé való átalakulásáról tájékoztat T. Pálffi Aladár [36]: „Etéd sem maradt el, ott volt ő is a nemzetőr századával, melyben állítólag 400-an lettek volna, hogy a véradót is megadja a haza oltárán. Nincs község a Székelyföldön, ahonnan annyi szabadsághős került volna ki, hisz csak

FALUTÖRTÉNET |

nekem 150-nek sikerült nevét feljegyeznem, s hányan lehettek, kiknek emlékét, ha már csak névtelen hősként idézhetjük.” „Az egész Székelyföldön végig futott a rémhír, hogy a bécsi kamarilla által felbujtogatott és császári katonaság által is támogatott oláhság gyilkolja a magyart. Nincs tere itt, hogy elbeszéljem a fellázított kannibálok kegyetlenségeit, csupán megemlítem, hogy Kisenyeden 1848. okt. 19-én, egy óra lefolyása alatt 140 férfit, gyermeket és nőt gyilkoltak le. Zalatnán 640 s majd néhány nap alatt ezrekre megy a legyilkolt magyarok száma, úgy, hogy Gracza György tízezerre teszi. Gyulafehérváron Mégai órást elevenen megsütik, egy dombai földbirtokosnak lefűrészelték kezét-lábát s derékig ásták a földbe. Naszódon karóhoz kötözik a magyarokat, s válogatott kínzásokkal végezik ki. Borbándon Baranyai Károlynak, neje és leánya szeme láttára fűrészelték le karjait és fejét, melyet póznára tűzve feleségének kellett a rabló horda kísérete mellett Balázsfalvára vinni. Borosbocsárdon Székács gazdatisztet és Péterffy Lászlót, a nagyenyedi ev. ref. tanoda tudós tanárát ekébe fogják, s addig hajszolják, míg halva rogynak össze. Ott van a legyilkolt Brády család, melynek 14 tagja közül egyet sem hagytak életben, sőt Brády Pálné szopós kis gyerekét azon elevenen temették el. Jára magyar falu népét is kiirtotta a mócok dühe.” Ily kegyetlenséggel zavarja meg a békét az a nép, amely pedig az 1848-as vívmányok által legtöbbet nyert, felszabadíttatván a szolgaság járma alól, s csodálható-e , hogy e borzasztó jajkiáltásra Berzenczey László által 1848. október 16-ra hirdetett agyagfalvi székely gyűlésre mintegy 50-60 ezer székely jelent meg, főnemes, katona, földművelő és asszonynép tarka egyvelege. „Nagyszámban jelent meg – írja Jakab E. – Etéd, Bözöd, stb. népe, szépen nyírt hajjal, pödrött bajusszal, házi szőttes mellény s talpig magyaros viselet tette őket feltűnővé.” Ott volt Etéd népe is, szép számmal képviselve, s midőn a gyűlés kimondta, hogy azonnal

indulnak az oláhok közé rekedt magyarok kiszabadítására. Ott volt az etédi nemzetőr század is Gagyi Elek parancsnoksága alatt, mint egy kiképzett katonaság; mert jókor észrevevé, hogy szüksége lehet a hazának jól képzett és bátor katonákra még a nyár folyamán kiképezik őket egy őrmester, egy tizedes és dobos vezetése alatt, akik Csíkből jöttek volt (Birtalan László tizedes elbeszélése). Az etédieknek az első útja az agyagfalvi rétről Bethlenfalvára vezetett, s innen indulnak, Erdőszentgyörgy, Gyalakuta, Besenyőn, Szentpálon át Radnótra, ahonnan már hírt vettek volt az oláhok kegyetlenségeiről. Itt hallották meg, hogy későn érkeztek, mert a körülfekvő falvakban legyilkolták már a magyarokat, s különösen a péterlaki gyilkosság bőszítette fel őket annyira, hogy nyomban útra indították az etédi századot, mely a legnépesebb a legkiképzettebb volt. Midőn a Czintus hegy alatt mennének, egy oláh figyelmeztette őket arra, hogy katonaság van az erdőben, de nem hallgattak rá azt hívén, hogy félre akarja vezetni, amint az erdő alatt menének el, egy sortűz fogadta, melynek áldozata lett vagy 25 etédi szé-

11

kely-nemzetőr és Br. Apor György zászlóalj-parancsnok. Aztán menekült, ki a merre tudott, s az etédi század szét volt szórva. „Azonban Etéd hazafias népe még nem adta meg a véradót, mert a mint e szerencsétlen helyről haza érkeztek, 3an, Ambrus József, a ki Borgónál elesett, Király András és Kiss László azonnal önként jelentkeztek honvédnek. S midőn 1849. febr. 16-án Gál Sándor ezredes Udvarhelyről elrendeli a harangok beadását és a sorozatot, nyomban 54-et soroztak be honvédnek s a többi csak azért nem volt besorozható, mert már öregek, rokkantak voltak. Hogy harangot adományoztak volna Gábor Áron ágyúöntő műhelyébe, erről nincs tudomásom, de hogy a véradóval adósok nem maradtak, az bizonyos. Ott látjuk Péterlakánál a Kelemen család 14 tagját, kik közül négy esett el. Ott volt Gagyi István fiával, ott van az öt Király testvér, a 3 Farkas testvér, apa fiával, itthon hagyva feleséget, gyermeket, midőn a közös édesanya, a haza volt veszélyben.” Az Etédről besorozott honvédek nem sokáig voltak együtt, hanem szétosztották őket, s legtöbben maradtak a II. székely és a 77-ik honvéd zászlóaljnál s a 11-ik veres sapkásoknál. Azonban a II. és 77-ik zászlóaljakból oly sokan estek el, hogy nem sokára e kettőt egyesítették, és úgy vitték el őket a délmagyarországi csatatérre. Bem alatt is sokan szolgáltak s bizonyára azok közé tartoztak, a kik megszerettették a székelyeket vele, s a kikről azt írta Petőfi: „bokrétát tűznek kalapjaik mellé s dalolnak a harcz mezején.” Sajnos, nem tudtam mind összegyűjteni azoknak nevét, kik ott voltak a csatasorban, s amit sikerült, azt is Bertalan László volt tizedesnek köszönhetem, ki hazaszeretetének nem egyszer mutatta igazi példáját, s az emberszeretetnek, bajtársiasságnak megható tanújelét, midőn a szintén etédi Szakál István honvédet, aki Abrudbányánál megsebesült, cipelte magával, míg félholtan egy boglya tövében hagyni kénytelen, hogy az oláhok üldözése elől is menekülhessen. Folytatás a 12. oldalon

12 |

FALUTÖRTÉNET

Folytatás az 11. oldalról

S hogy Etédnek teljes legyen dicsősége, ott küzdött a férje oldalán Deák Sámuelné Csiszér Katalin, ki nem egy ütközetben vett részt, a többi közt Szeben ostrománál is. Ma is itt él, itt tipeg közöttünk a vén anyóka, mint a letűnt nagy időknek élő emléke, mesélgetve a „magyar világban” átélt kalandjait. Már kihalóban van a dicső nemzedék, s e sorok írásakor már csak 10-en, illetve Deáknéval 11-en vannak életben, a kik részt vettek a héroszi küzdelemben. Nemsokára letűnnek az élők közül, hogy a szabadság egén egy-egy újabb csillag jelenjen meg, de az élők közt sem fog elveszni emlékük, míg egy magyar fog élni a földön. 1849. július 5.-én (1526 sz. a) Horvát János kormánybiztos Gálffy Mihály alszolgabíróhoz szigorú rendeletet küldött, hogy Etéd, Siklód, Szolokma, Küsmödről 200 szekeret állítson ki hadiszerek szállítására Parajdtól Udvarhelyig. A fegyverforgató nép akkor mind a táborban volt, csak az öregek, nők és gyermekek voltak otthon [38]. „S az elcsigázott falu, melyet az oláhok is felkerestek utjokban, honnan a férfiak a táborban voltak a szabadságért, Török Lajos főélelmezési biztos 1849. július 12-én kelt felhívásra a honvédség részére, egy p. búza 4, egy p. zab 9 és egy p. szénát 4 ezüst krba számítva.” „Szóval nyugodtan elmondhatjuk, hogy Etéd a szabadságharcban is elfoglalta méltó helyét, és első volt az elsők között, s ha kivette részét a küzdelemben. Nem volt lakóinak nyugta akkor sem, midőn a zsarnokság ülte ünnepét. Nem tudhatta senki, hogy ma nyugodtan lefeküdve másnap nem a börtön penészes falai közt ébred-e meg s különösen, akik honvédek voltak, azoknak az életük nem volt biztos.” 1850. május 28-án Bözödről Benedek György hadnagy alkerületi cs. kir. biztos adott ki rendeletet, hogy Simon Ferenc, Balázsi Mózes, Bödör András, Szőcs András, István József és Szőcs Ferenc honvédekkel a bíró június elsején a sorozó bizottság előtt jelenjen meg (adatok a község levéltárában).

Így soroztattak be a honvédek, hogy aztán Olaszországban a kétfejű sas szárnyai alatt küzdjenek a népszabadság ellen. Így soroztatott be Bertalan László tizedes is, ki az egész olasz és krími hadjáratot végigküzdötte. De nem volt elég a volt honvédek üldözése, még a különben békés polgároknak sem lehetett nyugta. 1850. május 17-én Benedek biztos egy rendeletet adott ki, hogy „Czifra István, Herczegh Sándor, Kelemen Márton, Gálffy István és Farkas István még mindig fegyvert rejtegetnek maguknál folyó hó 13-án a vidéki dragonyosok által, megtaláltattak,” s ezért rendeli, hogy „ezen öt egyént helyből elfogatva ide bekísértesse (t i. Bözödre), hogy őket az illető haditörvényszék kezébe szolgáltassa.” Ezenkívül személyenként 10-10 pengő forint bírságot rótt ki rájuk. Ugyanezen ügyben Ambrus biztossegéd október 15-én kelt rendeletében értesítette az elöljáróságot, hogy a fenti öt egyén 3-3 hónapi börtönre ítéltetett, és őket kísértesse be a büntetésük kitöltése végett (adatok a község levéltárában). Ilyen szomorú világot éltünk az ötvenes években hogy hontalan volt a magyar saját hazájában, és még gondolkozni sem volt szabad magyarul, míg végre 1867-ben megtörténvén a kiegyezés, vége lett a rémuralomnak, s Őfenségének 1867. június 8-án végbement koronázásán Etédről is ketten voltak jelen Udvarhely megye képviseletében, Simon Lajos és Kelemen András, kik közül az előbbi ott küzdött az olasz egységért Garibaldi zászlója alatt. [39] Berzenczey László kormánybiztosnak Gál Sándor katonai szakértő közreműködésével sikerült azonban felállítani a székely könnyű lovasságot Székelyudvarhely és Székelykeresztúr környékén. A felállított könnyű lovasság a Kossuth-huszárezred nevet kapta, a későbbiek során Hunyadi- és végül a Mátyás-huszárezred név alatt a tíz századból álló sereg hősiesen küzdött a szabadságharc végéig. [40] Az etédiektől eltérő útvonalon haladtak az alsó-nyikómentiek. Ifjabb Lukácsi Sándornak a családi

Biblia üres lapjára bejegyzett, 1850 tájáról való visszaemlékezése erre derít fényt. [41] „Az agyagfalvi rétről indulván az egész tábor, személyválogatás nélkül, valakik 18 és 40 esztendők között találtattak, a fellázadt oláhságnak lecsendesítésére, két részre szakadván Keresztúr felé, a más rész pediglen Udvarhely és onnan az parajdi rétre, alól Parajdon, az hol 3-ad napig múlattunk, mikor is a kolera az népet egymásra verte le. Sokan meg is holtak benne, némelyek pedig megfordultak: onnan indultak Marosvásárhely felé egy stációba Makfalvára, onnan Nyárádszeredába, onnan Marosvásárhelyre, hol 3 hétig állottunk őrt a Maroson lévő hidakon. De csak Tordátfalva és Medesériek. Az chorella pedig meg nem szűnvén, sőt mind egymásra hullott le a nép lábáról. Az többi nép pedig felhúzódván Szászrégenhez, hol a szászokkal és a polákokkal (lengyelekkel) ütközetet tartván. De hirtelen a szászok meg reterálván az boltokat az melyben az lőszerek állván maguk felgyújtván, hogy az magyarok kezekhez ne vehessék. Mely mián az egész város tűzbe borult, és minden faépítmény porrá égett. Mikor is a csíki, gyergyói és háromszékiek onnan számtalan vagyont kiraboltak és azon prédájokkal hazájokba tértek, és tovább a magyar szabadság kivívásáról nem gondolkoztak.” Itt kívánom megjegyezni, hogy a szászrégeni szabadprédálás a parancsnoknak, Dorschnernek, volt osztrák tisztnek hadsereget szétzüllesztő szándékából eredt. Dorschner Agyagfalván esküt tett a forradalomra, de megszegte, Bem leváltotta, haditörvényszék elé idézte, és helyette Gál Sándort nevezte ki ezredesnek. [42] A tordátfalviak önszerveződéséről így beszél Lukácsi Sándor: „Ezen idő alatt egy kis önkéntes Zászlóaly alakult a Magyarokból az kik azon oláh Táborukkal meg ütközések után majd funditust össze nem vágták és meg ölték a csatában. Ekkor a Magyarság újra erőt vevén ellenségén. Az önkéntesek sokasodván és magokat fegyverrel el látván és az 1849-ben Feb-

FALUTÖRTÉNET |

ruarius hónapban keményen besorozván a Honvédokkal valakik a 18 és 23 Esztendők között születtek ezeket és nagyobb részben a Csatán kapták tanulásokat, mégis győzelemmel naponként inkább inkább haladtak elő. Március holnapjába ismét Sorozat történt mikor is 30 Évekig minden Személynek fegyvert kelletett fogni a Magyar Táborból meg erősödvén fegyverrel és minden születtek a győzedelemben nagy részbe elő is haladván, de Szt. János nap tájékán a muszka 3 felől roppant táborokkal rohanván meg hazánkat mikor is nagyon véres csaták történtenek, mellynél fogva a Magyarság rövid idő alatt le tette fegyverit.” Annak ellenére, hogy a Bem József főparancsnok vezette erdélyi hadsereg olyan rátermett és vitéz tisztekkel rendelkezett, mint Gál Sándor, olyan ezermester tüzér zsenikkel büszkélkedhetett, mint Gábor Áron, olyan áldozatkész, vakmerő székelyekkel harcolt, mint amilyenekről Petőfi a csodálat és lelkesedés hangján szavalt, a szabadságharcnak tragikus vége kellett hogy legyen. Ez a kor „a koronás fők szentszövetségé-é, mely még elég erős volt, ahhoz hogy az újabb kor a Népuralom és a Világszabadság zsengéjét vérbe tiporja.” Milyen hitet és erőt tudott sugározni magából az a kicsi, sovány, többször sebesült ember, aki hős katonái nyelvét nem tudta nagyon, de szívüket, lelküket kitűnően ismerte és birtokolta, akit korán őszülő kobakjáért, harctéri viszontagságait őrző arcáért, és gondviselő atyai tekintetéért Bem apónak neveztek, és így holtuk után az utódaikkal is így vésették a síremlékükre a nagyapák vitézi rangját jelezve: „Bem apó fia” (Városfalvi Zoltán András sírfelirata), azt csak a honvédek végsőkig való kitartásának határozottságából következtethetjük. Amikor a kozákok már északon és délen betörtek Erdélybe, s közvetlenül a Székelyföld határfalvait fenyegették, akkor drámai hangú felszólítás érkezett a homoródszentpáli Intzefi József unitárius esperes úrhoz, Molnár György székelyközpontú kormánybiztos és K.

Horváth János kormánybiztos aláírásával. Felszólították, hogy körzetében a lelkészeket mozgósítsa a szabadságharc ügyéért. A lelkészek álljanak a nép élére, és arra biztassák a férfiakat, hogy esküdjenek fel: vagy meghalnak, vagy egy ellenséget megölnek, így „egy nap alatt elvész az ellenség hazánkból.” Ahol nincsenek otthon a férfiak, ott az asszonyok „az egri és szepesi nők” példájára „nyárssal, fejszével, oltott mészszel (homoródmenti sajátosság – B. D. megj.) öljék, égessék, pusztítsák az ellenséget.” A lelkészek bírják reá a népet, hogy az ellenség elől mindent rejtsenek el az erdőbe, a nép tömegekbe gyűljön össze, és éjjel-nappal háborgassa az ellenséget, annak lemaradott tagjait verje agyon, eleségét foglalja le (1849. július 6), ugyanakkor a harcoló honvédjeinket segítsék a siker érdekében élelemmel, fuvarral, és bárminemű szolgáltatással. Ugyanezt az ellenségtől megtagadják, hogy kibontakozását minden módon megakadályozzák. A homoródmenti csatározásokra Burján János homoródszentpéteri dédunokái emlékeznek (Béla és Gizella). Úgy tudják, hogy az oklándi tetőn volt egy ütközet, a futóárok védősánc-nyoma ma is látszik. [43] Burján János honvéd az égei tetőn halt hősi halált az osztrákokkal való összecsapás alkalmával. Feltehetően a háromszékiek önvédelmi rendszere elleni Heydte-próbálkozás mozzanatáról van szó, amikor Gál Sándor 1948. december 13-án a Rika alján győzelmes csatát vívott. Ezután, 1849. január elején érkezett meg Háromszékre a hír, hogy Bem tábornok közeledik és Gál Sándort az új székelyföldi katonai parancsnoknak [44]. nevezte ki. 1849 márciusában 11-én Nagyszeben mellett, majd Fogaras és Brassó mellett győztes ütközeteket vívtak a Bem tábornok vezette székelyek. Nem csak Petőfi dicsőíti hősiességüket, maga Kossuth is, az ország kormányzója elismerte áldozatkészségüket, amikor (április 27.) a székelyek sérelmeit, orvosló rendeletet intézett Csányi László országos biztoshoz: a határőri katonáskodás megszüntetését, s egyenlő

13

polgári jogokat ígér a székelyeknek. [45] Udvarhely 1849. augusztus elején látta utoljára a honvéd hadakat, midőn Gál Sándor Csíkból Udvarhelyen, Parajdon át kivonult Marosszékre, s onnan tovább Kolozsvárra. Udvarhelyre nemsokára bevonult báró Heydte őrnagy s a Hargita környéke csöndessé vált, „miként a sír.” A lovas kozákokat a gyermek Hajdó Küs Ferkó (bá’) látta Székelyszentléleken átvonulni. [46] Hová lett ifj. Szente Márton, aki a neve után ítélve szentléleki lehetett s 1848. április 4-én ott volt az udvarhelyi tüntetők közt, majd a kolozsvári küldöttség tagja volt. [47] Az etédi Birtalan Miklós (született 1923) családi szájhagyományt ápol. Birtalan József nagyapja ott volt a héjjasfalvi csatában (értsd Fehéregyházát – B. D. megj.). Az édesanyja sokat mesélt Deák Sámuelnéről, Csiszér Katalinról, aki férjével együtt részt vett Szeben ostromában. Az öreg Király Zsuzsi né’ sokszor elmesélte, hogy pendelyes leányka volt, amikor az oroszok (muszkák) vonultak át a falun. Ő fenn ült a kicsi kapu tetején és nagyon “megijedt" mert egy orosz a pikát feléje döfte, bizonyára a gyermek ijesztgetéseképpen. Pali Jancsi bá’ azt mondogatta, hogy ’48-ban a szénafűbe (ma sportpálya Etéd közepén) az oroszok mind pikát „szartak,” ott volt a táboruk. [48] A civil lakossággal kapcsolatos atrocitásokra nem emlékeznek az adatközlőim. A héjjasfalvi csata viszont nem volt gyermekjáték. Az énlaki Bíró Gábor üknagyapja, Kerestély Dániel feleségével Ambrus Rachellel, saját lovasszekerével vett részt az ütközetben. Az asszony hozta haza sebesült férjét, akit itthon sokáig gondozott. A firtosváraljai Deák Róza néni dédnagyapja, Deák Sámuel és testvérbátyja János saját lovukkal, mint Kossuthhuszárok harcoltak Héjjasfalvánál. Jancsi bácsi, aki agglegény maradt, roppant erős ember volt. Mindig azt a bánatát panaszolta, hogy egy fiatalasszonyt a kicsi gyermekével át akart menteni egy nagy vízen, de szinte ő is, lova is odaveszett, s az asszony is. [49] Folytatás a 14. oldalon

14 |

FALUTÖRTÉNET

Folytatás az 13. oldalról

Pap Mózes magnószalagra mondta visszaemlékezését: „Ez a bencédi Kossuth-huszár az én szülenagyapámnak, alsóbencédi Pap Mózesnek a testvére volt Pap József, megsebesült a fehéregyházi csatában, sebesülten hazakerült, idehaza halt meg, ide van eltemetve a bencédi temetőben. Aztán, hogy az emléke tovább fönnmaradjon, Gyallay P. Domokos (író – B. D. megj.) nagybátyám csináltatott Bencédi Béla tanítóval egy kopjafát a negyvenes években. P. J. nem élt sokáig, met hazajött nyárba sebesülten, s hogy hogy jött, azt nem tudom, s elég az hozzá, hogy ősszel, késő ősszel már ágyba heverészett. Azelőtt Kecsetbe szolgált, s kapott volt egy cifra bundát. Mondja a bátyja: te, Józsi, azt a bundát, le kéne vetni, ne feküggy úgy le! Azt mondja (ő) erre: Haggya el, bátyám, met ez ingöm kiszógál! Azon a telön mög is hót.” A székelyszentmihályi Pap Dénes bácsi dédnagyapja ugyancsak a testvérével együtt harcolt Héjjasfalvánál, fogságba kerültek, és gyalogosan kisérték őket rabláncon. A világosi fegyverletétkor engedték aztán vissza. „A muszka hadsereg segélyével a szabadságharc leveretett és az osztrák abszolút igazgatást állított fel. Ennek felállításával 1850-ben az ország csendesedni kezdett, az iskolák megnyíltak és a tanulók, bár elejinte gyéren, szállingózni kezdtek a gimnáziumokba. Én is visszamentem.” S. D. sikeresen végezte a keresztúri gimnáziumot (1854), majd 1857-ben a kolozsvári főgimnáziumot. Már ebben az évben alkalmazta az abszolutizmus az Entwurf-öt az erdélyi magyar felekezeti iskolák ellen, úgy bosszulva meg azt, hogy a nemzeti nevelésű kollégiumokban a hazafias érzelmű tanárok és diákjaik oly lelkesen kivették részüket a forradalomból és a szabadságharcból. Az Unitárius Egyház még egy lapát ráadást is kapott: az abszolutista rezsim nem ismerte el a Székely Sándor püspök helyébe lépőt, csak főjegyzőnek. Így Székely Mózes püspökünk az egyház ügyeinek intézésében rangban és támogatásban alulmaradt, még a protestáns

testvéreinkhez viszonyítva is. de mint valahányszor történelme folyamán az E. K. T hívek áldozatkészségére számított és nem is csalódott, átmentette és fenntartotta iskoláit és intézményeit a kiegyezés utáni enyhébb korszakokig. A rugonfalvi református mester (kántortanító) Makkai András nemcsak a szabadságharcot vívta végig, de annak leverése után is hitt abban, hogy a zsarnokságot meg lehet és meg kell dönteni. Ezért vállalta a Habsburg-ellenes összeesküvés kockázatát, amikor Makk ezredes beszervezte. A nyikómenti földijeivel, Elekes Józseffel (Siménfalva), Marosi Jánossal és Gálffy Mihállyal titokban találkozgattak a kiskadácsi Marosi-féle nagy kőházban, amelynek a széles ajtótokjába vészkijárat volt beépítve, hogy rajtaütés esetén menekülni tudjanak a besúgók és kémek elől.Martonosban ritka élményben volt részünk. Az ifjú Dimény József lelkészszel felkerestük Jakabfiné Gáspár Anna nénit, aki elmondta, hogy Gáspár Gergely Petőfi Sándornak volt a tiszti szolgája. Ott volt a költő közelében a fehéregyházi (héjjasfalvit mond Anna néni is, B.D. megj.) ütközetben. Petőfi írt a hídon, amikor jöttek a muszkák lóháton. G. Gergely úgy megijedt, hogy a közeli odvas fűzfába húzódott meg. Látta amint egy muszka leszúrta Petőfit és belelökte a vízbe. A történetet sokszor hallotta Anna néni Gáspár Sámuel nagybátyjától, aki G. Gergely bátyjának a szomszédja is volt. A legenda itt nem fejeződik be. Tény az, hogy Gáspárok voltak Martonosban, a honvéd névtárunkban is szerepelnek, de a siklódi Gáspárok közül is valaki a saját ősét tartja Petőfi tisztiszolgájának. Talán még Szendrei Júlia is levelet írt, hogy megtudjon valamit férje rejtélyes eltűnéséről. De hová lett az a Gáspár, hol van már az a levél? Talán valaki azzal is előrukkol, ha majd ez az írás megjelenik. Anna nénit nagyon felháborítja az, hogy Petőfit Barguzinban keresik – „hát itt halt meg Héjjasfalvánál, Gergé’ bátyám ott volt mellette, nem messze, két szemével látta.” Legendáktól legendákig végigbarangoltam a Nyikó- és Homoród-mentét,

és kérdeztem, vallattam a bozótos temetőket, a bemohosodott sírköveket: miért is volt ez a sok véráldozat a nemzet oltárán? A történész bölcs nyugalommal elvonatkoztat a székely honi tájtól, és azt mondja nekem, hogy a földesúri rendszerből, a székely rendi társadalomból átléptünk 1848-cal a polgári társadalomba. Megszűnt a székely határőr katonaság a jobbágyság, és a zsellérek a szabadszékelységgel egyenlő jogokhoz jutnak, közös lesz a teherviselés, eltűnnek a rangok és a címek. A nemesség vesztes ugyan, de megőrizte vezető szerepét az erdélyi polgári átalakulásban. A magyar szabadságharcot leverte a reakciós erők összefogása, de nem győzte le, mert sokáig él még a hit és újabb összeesküvések szálai fonódnak, hogy folytatni kell a nemzetté lett népnek a szabadságért a függetlenségéért a harcot. A magyarság európai és nemzetközi tekintélye óriásira növekedett. „1848-49 forradalmi mozgalmai közül csak a magyar volt képes társadalmi, illetve nemzeti céljai védelmére a kor színvonalán álló reguláris fegyveres erőt létrehozni. Ez magyarázza a magyar szabadságharc katonai sikereit, ezért tartott ki legtovább 1848-49 mozgalmai közül a kontinensen. A magyar honvédsereg a forradalom terméke volt, ám olyan haderő, amelyet nem jellemzett a sebtében szervezett forradalmi hadseregekre általában érvényes profizmus hiánya, éppen ellenkezőleg.” Tény az, hogy az idegen sanyargatás az ellentétektől feszülő udvarhelyszékieket 1849. február közepéig úgy meggyötörte, hogy a felszabadító Bem tábornok seregébe már közel 20 Kecset-Kisfaludból, 17 Farkaslakáról, 5 Bogárfalváról, 4 Nyikómalomfalváról és 6 szentléleki jelentkezett az idegen fosztogatók kiűzésére és a szabadság védelmére. Itt már a megismert önkény és zsarnokság elfeledtette a társadalmi, vagy az esetleges vallási különbségeket és ellentéteket.  Balázsi Dénes, nyugdíjas tanár Szentlélek

ÓVODA, ISKOLA |

15

Szeptembertől decemberig Nem hosszú időszak ez, de minden napja új kihívás minden iskolás gyermeknek. Értem, nem értem? Tudom, nem tudom? 4-es, 10-es a jegyem? Az én gondom, meg a szüleimé, a tanáraimé. Ők is, én is, azt szeretném, ha olyan felnőtté válnék, akire nem lesz panasz: jó ember lesz, szereti a munkát, azt a közösséget, melyhez tartozik. Nemcsak jegyekről nemcsak, becsengetéstől kicsengetésig tart az iskolai élet... ok-sok másfajta élményt is jelentett. Ilyen volt sokunknak az őszi kirándulás a Mária-szoborhoz, aztán a kórustagoknak Kolozsvárra, Szászrégenbe, a turisztikai versenyzőknek: a Hargitára. A színházlátogatás is örömforrás min-

S

den gyereknek, aki mehet. Választásokat tartottunk az iskolai Diáktanácsba. Mondhatom, hogy olyan izgalmas volt, mint a felnőtteké. Hallowen-partyt is szerveztek a VI. osztályosok az osztályfőnökük segítségével. Vendégeket hív-

A mi iskolánk A farkaslaki Tamási Áron Általános Iskolában tanulok. Rendkívül jó iskola. Igaz, sokat kell, néha kellene tanulni. A felújított „nagy” iskola bárhol megállná a helyét az országban. A tavaly az iskola elé pázsitot varázsoltak, rózsákkal, törpefenyőkkel, dísznövényekkel. Tamási Áron szobrát is virágok veszik körül, bizonyára jelzik az iskola diákjainak, tanárainak állandó

A

tiszteletét, szeretetét a nagy író iránt. Aztán van nekünk két remek székelykapunk is. S a kaputól térkővel lerakott

Gyümölcsbál Az idei tanév aránylag jól kezdődött. Jó volt az idő és az iskolai fogadtatás is. A mi osztályunk a VII. osztály összetartó. Nem is csoda, hisz 15 emberrel majdnem 11 éve együtt vagyunk. A pálfalvi, váraljai és a később Farkaslakára költöző gyerekeket is jó szívvel befogadtuk és már ők is az osztály szerves részei. iveszik a részüket mindenből. A gyümölcsbállal kicsit az egész iskola összekovácsolódott. Mindenki lázasan készült és még a legkisebbek is nagy odaadással rajzolták, festették, vágták a gyümölcs és őszilevél figurákat. Bizony, még a legkisebbek is. Ezekből lett a színpaddíszítés. A nyolcadikosok díszítettek: diófüzérrel, almával, szőlőkoronával. A

K

hetedikesek plakátokat készítettek. A legkisebbek és legnagyobbak közti korosztályoknak is valós élmény volt a színpadi szereplés, no, meg az eszem-iszom megtervezése, megszervezése. A szülők, főként az édesanyák, nagymamák hozzáértését, jó ízlését dicsérte mindenki, olyan finomra sikerültek a gyümölcsös sütik, kompótok, s jólesett utána a helyi

tak. Föl kellett öltözni valaminek. Volt ott boszorkány, cica, vámpír, szellem, cowboy, cowboylány, Harisnyás-Pippi, jósnő és varázsló. Az érdekes fotóanyag-gyűjtést is most fejeztük be, melyből kalendárium készült 2011-re. Mennyi minden, aminek örülni lehet! És jött már a Mikulás, s jött az Angyal is. Jó diáknak lenni, én tudom.  Bakos Noémi, VII. osztály Tamási Áron Általános Iskola, Farkaslaka

járdán lehet járni a bejáratig. Sorolhatnám a dicsekednivalót az informatika, biológia-fizika laborokkal, de ennyi is indokolja, hogy miért vagyok büszke Kedves iskolámra. Biztosan van még tennivaló az épület, a környezet körül, de azt a felnőttek jobban tudják. Én csak azt tudom, hogy szeretek iskolába menni, s jó, hogy itthon lehetek, míg elvégzem a VIII. osztályt.  Fancsali Krisztina, VII. osztály Tamási Áron Általános Iskola

gyümölcsfeldolgozóban készített természetes gyümölcslé! Az osztályok árultak, a gyermekek és felnőttek vásároltak. Volt, aki sok pénzt szerzett, volt, aki kevesebbet árult, de mindenki nyert: jó hangulatot. Szólt a zene, a háziszőttes abroszokkal megterített asztalokon szemet gyönyörködtető és annál is finomabb volt a felhozatal. Ez a bál attól lett szép, hogy a kisgyerekek székelyruhában voltak (a nagyok is szépek voltak), és minden házias, otthonos, egyszerű volt. A szigorúan iskolai tevékenységek szürke hétköznapjait feldobta ez a délután. Éreztük, hogy jó együtt lenni iskolánk nagy családjában.  Fodor Boglárka, VII. osztály Tamási Áron Általános Iskola, Farkaslaka

16 |

ÓVODA, ISKOLA

Ünnepre hangolva… Mottó: „Atyánk, tedd adventünket készületté, várakozássá, lehetőséggé… hogy fogyasztásunk kevesebb, egymás iránti figyelmünk több, szívbéli növekedésünk érezhetőbb legyen. Megszentelt várakozásunk hozza meg igazi gyümölcsét: szülessen meg bennünk, körülöttünk, általunk az Isten Fia!” (Brunner Róbert) eghittség, melegség, áhítat, megállás- ilyen és ehhez hasonló fogalmakat idézhet fel bennünk az ünnep szó. Ám valóban át tudjuk-e, meg tudjuk-e élni az ünnepeinket? A választ már betéve tudjuk: a rohanó világban nehéz megállni, várakozni, megélni vagyis – mivel éppen ez az ünnep lényege – nehéz ünnepelni. Nem véletlen, hogy a Biblia legelején, a Teremtés könyvében ezt találjuk:” Akkor megint szólt Isten: Legyenek világító testek az égbolton, s válaszszák el a nappalt az éjszakától. Ezek határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet”. Tehát az ünnepek a teremtés lényegéhez tartoznak, és akinek az életéből hiányzik az ünnepek bensőséges, mély megélése, könnyen elveszítheti kapcsolatát, a lelkét-szellemét tápláló isteni kegyelemmel. Vagyis, egy ünnepek nélküli élet hosszú távon nem lehet termékeny, mert az ember belefárad az élet gondjaiba. Mitől ünnep az ünnep? Ha valaki komolyan elgondolkozik ezen a kérdésen, a válaszban valamiképpen ott van az, hogy nem az ajándékok mértéke és mennyisége, nem a tennivalók, melyeket az ünnepekért előkészületül teszünk, adják az ünnepek savát-borsát, hanem az őszinte egymásra és lényegre figyelés, a figyelmes megnyílás szeretteink felé, a megállás, hogy helye legyen csendnek, imának, pihenésnek. Ünnepeinket ezek teszik bensőségessé. Az ünnepeinkben benne van nemcsak jelenünk, hanem múltunk és jövőnk is. Decemberben – annak, aki a lényeg-

M

re figyel –, torlódnak az ünnepek, és egy olyan intézményben, amelyben gyerekekkel foglalkoznak, ott ez hatványozottan igaz. A gyerekek a jelenben mutatják az elmúlt évek szülői és pedagógusi nevelői munkáját, és elővetítik a jövő lehetőségeit. Most csak a 2010–es esztendő ünnepeit, eredményeit összegezzük hálaadásképpen elsősorban Istennek, aki megadta a lehetőséget, másodsorban a gyerekeknek, akik vállalták a munka dandárját, a pedagógusoknak, akik a felkészítést végezték, és a szülőknek, mert hát a háttérmunka mindig az övék. A visszatekintést az iskolánk nevelési céljával kezdem: úgy adni tudást gyermekeinknek, hogy értékrendjükben megmaradjanak öntudatos, istenfélő, egészséges nemzettudattal rendelkező gyerekeknek-kamaszoknak, akik majd felnőttként két lábbal állnak a realitás talaján, de két kézzel fogják az Úr kezét. Ebben a szemléletben fontos helye van a hagyományőrzésnek. A székely falvakat a hagyományok tartották össze nemzedékről nemzedékre, évszázadról évszázadra. Ezeket az értékeket nem átadni a következő generációknak megbocsáthatatlan vétek lenne. Így hát iskolánkban is minden esztendő a farsanggal kezdődik, ez idén sem volt másképp. Megszerveztük az álarcosbált,amelyet minden évben az V-VI. osztály szervez meg az osztályfőnökök és az igazgatónő rendezői utasításai szerint, természetesen a tanári kar és a szülők hatékony közreműködésével. Egy ilyen rendezvény nemcsak a tanár

diák kapcsolatnak tesz jót, hanem a szülő-szülő kapcsolatnak is. Ezután következik a farsang, a húshagyókedd az év báli rendezvényei közt a csúcs. Évek óta figyelem a gyerekeket: nagyon szeretik a népdalainkat énekelni. Az idén június 17-19 közt részt vettünk a Horti Népművészeti Fesztiválon, községünket képviselve. Húshagyókeddi és pünkösdi népszokásokat adtunk elő, nagy-nagy sikerrel. A gyerekeink szó szerint mindenestől meghódították a közönséget, én pedig ott fejtettem meg a siker titkát: ezek a mi szokásaink, amelyek évszázadok alatt tisztultak le, és amelyeket zsigerileg éreznek a magukénak. Másként nem lehet megmagyarázni azt, hogy akkor is tele torokból énekeltek és táncoltak, amikor már rég mögöttünk volt a színpad. Ennek a műsornak egy részét adtuk elő a Farkaslaki Szenesnapokon is, augusztus végén. Ezekben a dalokban élet van, csak a kedvet kell hozzátenni, de az már tőlünk függ. Megünnepeltük illő módon nemzeti ünnepünket, Március 15-ét. Tisztelegtünk hőseink kopjafája előtt. Májusban köszöntöttük az édesanyákat. Pünkösdkor ünneplőbe öltöztettük a lelkünk, részt vettünk falunk búcsúünnepén. Június közepén szeretettel elbúcsúztattuk, jövőbe vetett reménnyel útnak engedtük végzős VIII. osztályunkat Az új iskolai évvel új gondok is jöttek, de a munka ugyanaz maradt: nevelés-oktatás, értékadás, értékmentés. Ennek jegyében a VII.-VIII. osztály megszervezte iskolánk „almabál” néven ismert szüreti bálját. Most Karácsonyra készülünk: Betlehemessel és lelkesen, sok gyermek részvételével. Az iskolánk pedagógusközösségéből, a sikerek mögötti sok munka ellenére, név szerint senkit nem emelek ki. Azért nem, mert az egész közösség egy

ÓVODA, ISKOLA |

emberként dolgozik a sikerekért, a gyerekek fejlődése mindenkinek szívügye és közösségünkben igazi csapatmunka folyik. Az év végi megmérettetésen reméljük, nem fogunk könnyűnek találtatni.

A szentléleki „Benedek Fidél” Általános Iskola egész közössége nevében minden olvasónak kívánok áldott, békés Karácsonyt, kívánom, hogy az ünnepeken üljön asztalhoz több generáció, hogy a lakomázás melletti beszél-

17

getések tápláló ereje a fiatalokat is éltesse. Igy legyen Isten áldásával szebb és boldogabb az Új Esztendő!  Geréb Ibolya, hitoktató, a szentléleki iskola nevelési felelőse

Szülők az óvodában Immár hagyománnyá vált a farkaslaki óvodában, hogy egy délután a szülők „mennek óvodába”, leülnek a kis székekre …és várják, hogy mit mond az óvó néni, hogy „mit is csinálunk ma?”

sebbé tette az együtt töltött időt. Az asztalokon lévő fenyőágak, díszek, termések, szalagok, gyöngyök is hozzáadtak valamit ehhez a képhez, tényleg éreztük,

dén is az adventi várakozás időszakában került sor erre a munkadélutánra, amikor az óvodás gyermekek szülei, többnyire az édesanyák, összegyűltek egy csoportszobába és alkottak: vágtak, ragasztottak, illesztettek, díszítettek, karácsonyi díszeket készítettekkészítettünk. Évről –évre nagyobb a szülők körében az érdeklődés eme délutáni közös tevékenység iránt. Mindannyian jól érezzük magunkat, mindig van az adott foglalatosságon kívül is mondanivalónk, közös témánk. Egymás mellett ülve jobban lehet egymásra figyelni, lehet egymást segíteni, alkotásokat dicsérni, gyermekeinkről (is) beszélni. Munka közben néha karácsonyi dallamokat hallgattunk, ami még ünnepélye-

I

hogy a karácsonyvárás időszakában vagyunk. De nemcsak készen megvásárolt termékek voltak a kezünkben, hanem szárított narancskarikától elkezdve friss bogyós ágig sok mindennel dolgozhattunk. Munka közben nagy fazékban főtt a finom tea, amely beillett ebbe a téli képbe, és amiből mindenki szívesen kortyolgatott. Tehát szinte minden érzékszervünk be volt vonva a nagy „munkába”: füleinkkel zenét hallgattunk, szemeinkkel sok szépet láttunk, ujjainkkal tapintottunk (sőt néha még szúrást is éreztünk), orrunkkal a gőzölgő teaillatot, narancsillatot éreztük. A szorgos kezekben karácsonyi ajtódíszek, mobilok és más dísztárgyak készültek. Folytatás a 18. oldalon

18 |

ÓVODA, ISKOLA

Folytatás a 17. oldalról

Bebizonyosodott, hogy az óvodában nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is jól tudják érezni magukat és, hogy ott „csodaszékek” vannak, amelyekre ha valaki ráül, máris sok szép megalkotására képes. Amit mi alkotunk az mindig nagyobb érték, mind a készen megvásárolt ! A gyerekek ezt többnyire tudják, a szülőknek is ezt próbáltuk átadni, sikeresen. Erről tanúskodtak az ízlésesen elkészült szebbnél- szebb alkotások, a kipirult arcok és a csillogó, mosolygó szemek. Jó volt együtt lenni, érezni, hogy a gyerekek által láthatatlan szál köt össze minket és hogy a közösségépítés ilyen délutánokat is jelent.  Hadnagy Jolán, óvónő, Farkaslaka

Idén is járt nálunk Mikulás, angyal! Ahogy telnek az évek, néha olyan kételyek is megfogannak bennem, mint például az, hogy létezik-e valóban GONDVISELÉS? któberben kezdtem el gondolkodni azon, hogy vajon idén honnan lesz Mikulásunk az iskolában. Csak egyet tudtam biztosra: a kassza üres. Abból sem a Mikulás, sem pedig az Angyal nem fogja a zsákját feltölteni. A szülőktől kérni, majd pedig úgy tenni, mintha az iskolától kapnák az ajándékot-ez bizony hamis dolog lett volna. Ezért ennek sose voltam híve. Aztán jött egy vasárnap egy telefon, hogy „a németek csomagokat hoztak a gyermekeknek, le kellene rakni”. Ne utasítsuk el, mert segítő szándékkal hozták. Hát leraktuk, habár még azt sem tudtuk, minek, kinek. A csomagosztástól egy pár évvel ezelőtt megundorodtam, így mikor az átadó teljesen rám bízta, hogy mit tegyek vele, áthárítottam a megbízást: rábíztam az utóbbi időben tevékenykedő nőbizottságra, hogy tegyenek vele belátásuk szerint. És ők kitalálták, ami nekem nem jutott volna eszembe: az adományt, ami végül nem, vagy nem

O

csak gyerekeknek való dolgokból álltértékesítették, és az árából meglett minden óvodás-iskolás gyerek számára a Mikulás-csomag. Aztán november közepén, egy Sófalván tartott pedagógiai-tanácskozáson az egyik parajdi kolleganő meghívót nyújtott át: szervezzük meg a helyi plébánossal az utazást és vigyük el a gyerekeket a sóbányába, jön majd Böjte atya angyala. Na, gondoltam, meg van az angyal is. Aztán a Caritas-tól kértek egy gyereknévsort. Talán onnan is kapunk valamit. És csak egy-egy gyerekrajzot kérnek cserébe. Hát jó, legyen. És rajzoltak a gyerekek jó szívvel, jókedvvel. És így december 6-án igazi Mikulás kopogott be az óvodába és az iskolába, igazi ajándékcsomaggal. December 18-án ötvennél is többen ültünk buszra, hogy még mintegy kétezer gyermek társaságában leereszkedjünk a parajdi sóbánya tárnáiba. Az ott eltöltött kb. 4 órányi idő után, ami alatt

játszani, sétálni lehetett, aztán pásztorjátékot nézhettünk, karácsonyi koncertet hallgathattunk, a kijáratnál ajándékcsomag várt minden gyereket. Csaba atya apró angyalai: magyarországi gyerekek küldték el szeretetük jelét egy-egy cipősdobozba csomagolva. December 24-én este, amikor a templomunk, az utóbbi időkhöz képest ugyancsak szokatlanul, plébánosunk csodálkozására is, színültig megtelt, a templomba is eljött az angyal: zacskóba vagy dobozba csomagolva egy–egy kis szeretet-jele minden gyereknek. És amíg sorakoztak a csomagokért, arra gondoltam ismét, hogy ezt most vajon hová sorolhatnám? …. Talán ez a gondviselés, aki a németországi pilóta és orvos barátja által nyújtja kezét felénk, és aki adott nekünk Székely Dénest, Sinka Arnoldot, Böjte Csabát és másokat. Vagy pedig az a bizonyos egyetlen dolog a világon, amelyből minél többet adunk másnak, annál több lesz nekünk is? És amit úgy hívunk, hogy emberi SZERETET?  Pap Jenő, tanító, Nyikómalomfalva

ÓVODA, ISKOLA |

19

Szeptembertől-decemberig Kecsetben Kecsetben az iskolai élet szeptember elsejétől már megkezdődött. A szülők aktívan részt vettek a takarítónéni mellett a meszelés utáni nagytakarításban, amit ez alkalommal is köszönünk. A tanév kezdés előkészületeihez hozzátartozott az is , hogy az apukák favágással , az anyukák, nagymamák pedig a fa behordásával gondoskodtak arról ,hogy gyerekeiket a tél közeledtével meleg termekben várhassuk. tanévkezdés utáni héten, a jó időnek köszönhetően sikerült kirándulást szerveznünk az óvodásokkal és az iskolásokkal közösen egy közeli dombra, a Rez patak határába. Közös játékokat szerveztünk a gyerekekkel, majd elfogyasztottuk az otthonról hozott finomságokat.

A

Munka közben

Az iskolai élet hétköznapjait színesítette a helyi kultúrotthonban megszervezett bábszínház. Ezen az előadáson részt vettek a székelypálfalvi és firtosváraljai iskolások, óvodások is. Október végén a III. es IV. osztályos tanulók részt vettek a Farkaslakán megszervezett I. Színjátszó Fesztiválon, ahonnan élményekkel gazdagodva érkeztek haza. Ezenkívül az iskolások számára különös élményt nyújt, hogy a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházba bérletet váltottunk, amely három előadást foglal magába. A titok című előadás volt az első, amelyen részt vettünk. Lassan

keszülődni kezdtünk a téli ünnepkörre. A szülők lelkesen fogadták azt a kezdeményezést, hogy az ünnepekre való ráhangolódásként közösen munkadélutánt szervezzünk. A tevékenység célja a közös munka, az együttlét volt. Karácsonyi dalok hallgatása közben, minden résztvevő elkészíthette a saját ízlése és választá-

Ízelítõ az elkészült díszekbõl

sa szerinti díszt,amely lehetett adventi koszorú, asztali dísz vagy kopogtató. A jelenlévők elmondásuk szerint nagyon jól érezték magukat és pozitív élményekkel gazdagodtak, ezért máskor is szívesen részt vennének hasonló tevékenységeken. A sok szép munkát látva, a lelkes hozzáállást tapasztalva, mi is nagyon örültünk és máskor is szívesen szervezünk közös délutánokat. Hagyománnyá vált Kecsetben is a Mikulásváró műsor, aminek az újonnan felújított kultúrotthon ad helyet évrőlévre. Az óvodások és kisiskolások izgatottan szerepeltek, remélve, hogy az idén is

eljön a Mikulás. Ez a kívánságuk, ha kissé nehézkesen is, de is teljesült. A „valódi” Mikulásnak nagyon szépen köszönjük, hogy jelenlétével örömet szerzett, mosolyt varázsolt a kecseti gyerekek arcára. Örömmel fogadtuk a hírt, hogy az idén a farkaslaki Polgármesteri Hivatal Kecsetben is állít egy nagy fenyőfát, amelyet a gyerekek által készített ajándékok fognak díszíteni. A gyerekek lelkes odaadással csomagolták színes papírokba a dobozokat, és nagyon örültek, hogy az általuk készített díszek fogják ékesíteni a falu karácsonyfáját. Mielőtt megkezdőd jött volna a téli vakáció, az iskolásokkal ellátogattunk a parajdi sóbányába, ahol részt vettünk a

Az igazi Mikulás

Gyerekek Karácsonya rendezvényen. Az év utolsó eseménye a templomban sorra kerülő karácsonyi előadás volt, amelyet a helyi Tiszteletes úr szervezett meg. A közös ünneplésen részt vett a falu apraja, nagyja. Reméljük, hogy jövőben is, az idénihez hasonló élményekben gazdag esztendő vár ránk. Végül, de nem utolsó sorban, köszönetünket szeretnénk kifejezni az Igazgatónőnek, aki végig lelkileg is támogatott és úgy gondoljuk, hogy ez a jövőben is így lesz. Áldott, békés boldog új évet kívánunk mindenkinek!  a kecseti pedagógusok

20 |

ÓVODA, ISKOLA

Lukátsi Vilma

A fenyves erdők elindultak A fenyves erdők elindultak, S hozzák a havas illatát, Hallgassuk meg elcsendesedve Mit mond egy kis fenyőág? Amíg csak ember él a földön, akinek szíve-lelke lesz, Amíg csillogva néznek égre Kitáguló gyermekszemek. Amíg a kérges szívek mélyén Lesz egy parányi szeretet, Addig mindig lesz karácsony a télbe burkolt föld felett. Ne keresd a fa ajándékát Isten az ajándékozó, Ne várj mindent a hangulattól, hogy szépen esik-e a hó… Az igazi, a szép karácsony a testet öltött szeretet. Az, hogyha a te számodra Jézus Krisztus megszületett. A fenyves erdők megérkeztek, Hozták a havas illatát, A megszületett Megváltóról beszél minden fenyőág.

KERESZTREJTVÉNY |

21

Keresztrejtvény Készítette: Korodi Zoltán, Tusnádfürdő A Nobel – díjas magyar professzor így nyilatkozott a C- vitaminról: „ A C- vitamint az élelmiszerboltokban kellene árusítani, kilós kiszerelésben, a só, liszt és a cukor mellett, mert egy nagy mennyiségben ….” ( folytatás a vízszintes 1. és függőleges 28. számú sorokban. VÍZSZINTES: 12. Minden valóságot nélkülöző. 13. Ománi, svéd és luxemburgi gkj. 14. Rénium és berillium vegyjele. 15. Zokog. 16. Fiatalos köszönés. 17. Tolna megyei város. 19. Angol alvás! 20. Becézett női név. 22. Előtag-

ként azonosságot jelöl. 23. Üres a rév! 24. Tennessee (amerikai tagállam) röviden. 25. … robot, háztartási gép. 28. Bécs kijárata! 30. Kényszerrel végzett, nehéz munka. 31. Reg és …, Arany János verscím. 33. Kiábrándulás. 36.

Szőnyeg egy darabja! 37. Edidit (kiadta), röviden. 39. Getto kijárata! 40. Földalatti építmény. 43. Peru fővárosából való. 46. Nagyszülő becézve. 47. Angolul találkozik! 48. Fül, angolul. 50. Ököl, románul. 51. Liszt tartalmazza! 52. Illatot árasztó gally. FÜGGŐLEGES: 1. Egyfajta növény szilárdító sejtjeinek tömege. 2. Egyre megy, mindegy – német eredetű szóval. 3. Magyar származású amerikai színésznő (Zsa-Zsa). 4. Mustárgáz. 5. Autonom Terület. 6. Ragadozó madár. 7. Cseh város. 8. Kopasz. 9. Antonov repülőgépe. 10. Adagok, románul. 11. Angol fűzfavessző! 16. Nyílás, angolul. 18. Szándékkal kapcsolatos. 19. Szemcsés anyagot tisztító. 21. Hordó űrtartalmát megállapító. 22. Intézményi munkahely. 26. Turku svéd neve. 27. Az antibiotikumok nemzetközi mértékegysége (Oxford-egység). 29. Pascal tartalmazza! 32. Összegez, összefoglal. 34. Valamely állapotot jelölő főnevek képzője. 35. Hajmosáshoz használt oldat. 38. Latin határnap, fonetikusan. 41. Nagy német matematikus, Bolyai Farkas barátja (Karl Friedrich). 42. Patrice Leconte filmje (1992). 44. Sporttrikója. 45. Ókori kelta nyelvű nép. 48. Előbbre. 49. Félig ravasz! 52. Jegyzetel. 53. Kettőzve: A vizek városa.

22 |

E G É S Z S É G Ü G Y, É L E T M Ó D

Légzőszervi allergiás betegségek Az allergia napjaink rohamosan szaporodó betegsége. Egyre több közöttünk az allergiás beteg. Sajnos az allergiás betegségek nem gyógyíthatóak. Örvendetes viszont, hogy néhány éve olyan kezelési lehetőségekkel bírunk, melyek révén ezen betegségek eredményesen kezelhetők, teljes tünetmentesség érhető el. Ehhez a betegnek el kell sajátítania egy elkerülő, megelőző magatartást. Néhány alapvető ismeretre van szüksége, a betegsége természetét illetően, és el kell sajátítania a megelőzés és kezelés alapszabályait. nnek a mostani írásunknak a célja egy ilyen természetű segítségnyújtás lenne, vagyis összefoglalni mindazt az ismeretanyagot, amelyet az egyre szaporodó allergiás betegségekről tudni kell.

E

Mi az allergia? A szervezet védekezőrendszerének, az immunrendszernek kóros túlműködése, amikor a szervezet a mindannyiunkat körülvevő ,úgymond békés anyagok ellen védekezésbe kezd, támadásba lendül, gyulladást váltva ki, s ezáltal szenvedést ,panaszt okozva saját magának. Kimutatott, tudományosan igazolt, hogy a túlérzékennyé váláshoz idő kell. Ismételten kell találkozni az allergiát kiváltó anyaggal. Hasonló a helyzet a fertőző betegségekkel kapcsolatban kialakuló védekezési mechanizmussal. Csakhogy a fertőző betegségek esetén, a kórokozóval való első találkozás kapcsán termelődött ellenanyagok segítségével, a következő találkozáskor szervezetünk támadásba lendül, megsemmi-

sítvén a kórokozókat. Allergia alkalmával a védekező-mechanizmusok túlméretezettek, hiányoznak a védekezést ellenőrző féken tartó mechanizmusok, ily módon a szervezet védekezése önpusztító, önkárosító hatásba lendül. A hajlam a betegségre igazoltan öröklődik, a betegség megnyilvánulása mindig valamilyen külső inger hatására következik be. Tehát a kialakulás ideje előre meghatározatlan. ELŐFORDULHAT, HOGY VALAKI BÉKÉSEN SZIVJA BE 45 TAVASZON ÁT A POLLENNEL TELÍTETT LEVEGŐT, A 46.-ON FULLADÁSSAL VAGY TÜSSZENTÉSSEL REAGÁL ERRE.

Milyen szervünk betegszik meg? Az allergiás betegségek természetszerűleg azokon a szerveinken jelentkeznek, amelyek közvetlenül kapcsolatban vannak a külvilággal. Ilyen szerveink a bőr, a légzőrendszer és az emésztőrendszer. A légutak allergiás betegségei az élvonalban állnak az allergiás betegségek csoportjában, növekvő tendenciát mutatnak nemcsak gyakoriság szempontjából, de egyre gyakoribbak a súlyos kórformák. A légzőszervi allergiás betegségek okai azok a légutak felületére jutó anyagok, amelyekre a szervezet érzékennyé vált, szenszibilizáló-

E G É S Z S É G Ü G Y, É L E T M Ó D |

dott. Inhalativ allergéneknek nevezzük ezeket az anyagokat, ugyanis inhalálva, azaz belélegezve jutnak a légutak felületére. Kis molekulajú antigének, ugyanis a nagyobb molekulajúak nem tudnak bejutni a légutakba. Osztályozhatók aszerint, hogy a lakáson belül vagy kint a szabad természetben találhatók: lakáson belüli és lakáson kívüli allergénekre. A lakáson belüli allergének közül legjelentősebb a házipor, de lehet lakáson belüli allergén a penészgombák egyes fajtái, az ágyneműben levő tollú vagy egyes állati szőrök. Ha a panaszokat lakáson belüli tényezők okozzák ,jellemző hogy a panaszok ősztől tavaszig fennállnak, lakásváltoztatással a panaszok vagy enyhülnek vagy éppen súlyosbodnak, a lakás portalanitása sokat javít a panaszokon, az ablak kinyitása enyhíti a panaszokat. A lakáson kívüli: a pollenek és különböző gombaspórák; ilyen esetekben az allergiás tünetek főleg nyáron és tavasszal jelentkeznek, tartós hideg téli időben a betegek jól vannak. Panaszok esetén az ablakot nem kinyitni, hanem becsukni kell. TERMÉSZETESEN ÉLES ELKÜLÖNÍTÉS NEM MINDIG LEHETSÉGES. Gyermekkorban előfordulhat házipor és pollenallergia együttesen ugyanannál a betegnél. Allergiás asztmában szenvedő gyermekek nagy százaléka háziporallergiás. EZÉRT A MEGELŐZÉS SZEMPONTJÁBÓL IGEN FONTOS A LAKÁS PORTALANÍTÁSA. A háziporban tulajdonképpen a háziporban élősködő háziporatka felelős az allergiás tünetekért. Nem is maga az élőlény, amely mikroszkopikus méretű ,hanem annak elporladó testanyagai, széklete allergizálnak. A LEVEGŐVEL BESZIPPANTVA AZ ERRE SZENZIBILIZÁLÓDOTT EGYÉNEKEN AKÁR NÁTHÁT VAGY A TÜDŐBE JUTVA ASZTMÁT OKOZHAT. Néhány gramm háziporban több ezer darab található. Az emberrel való együttélését életfeltételei magyarázzák. Optimálisan fejlődni szaporodni 25 CELSIUS FOKON tud, 80 %-os páratartalom mellett. Ezért van az, hogy száraz alapokra épült lakásban csak átmenetileg, igen kis számban található

meg, viszont nedves padlózatú vagy nedves falú lakásban tartósan életképes. A LAKÁSON KÍVÜLI ALLERGÉNEK KÖZÜL legjelentősebbek a növényi eredetű allergének, a pollenek. A POLLEN a növény megtermékenyítő sejtje, amely a szél vagy a rovarok segítségével kerül a bibére. Allergológiai szempontból jelentősebbek a széllel porzódó növények, mert nagy számban kerülnek a levegőbe, a szél segítségével igen nagy távolságokra eljutnak, több száz kilométerre is. Esős időjárás kedvez a növények fejlődésének és a pollen termelődésnek. A POLLENEK LEVEGŐBEJUTÁSA viszont főképpen száraz napos időben történik, különösen szeles időben. Leggyakrabban légzőszervi allergiát okozó pollenek a fűfélék. Ide tartoznak a gabonafélék pollenjei is, de ezek közül a rozs pollenje idézhet elő légúti allergiát. A FŰFÉLÉK VIRÁGZÁSA, POLLINÁCIÓJA MÁJUS, JÚNIUS, JÚLIUS KÖZEPÉIG TART. Kivételt képez a pázsitfű, amely korábban is virágozhat és nedves időjárás esetén szeptemberig is eltarthat a pollensze-

23

zon. A PARLAGFŰ NEM FŰ, KÉTSZÍKŰ, A FÉSZKESVIRÁGÚAK KÖZÉ TARTOZIK. Nem kender ,nem is vadkender, nincs köze a narkotikum kivonására alkalmas indiai kenderhez. Észak-Amerikában őshonos, a második világháború idején került Európába a gabonaszállítmányokkal. Gondozatlan, parlagon heverő földeken gyakoribb. Homokos talajon jól nő, nálunk nem annyira elterjedt, mint Magyarországon. Pollenszezonja augusztusban kezdődik, áthúzódik szeptemberbe, el októberig. Jó méteresre megnőhet, puhaszőrös egyéves növény, fácskaszerűen szerteágazó hajtásai nyúlánk virágfüzérben végződnek. Ha lekaszálják, oldalhajtásai tovább virágzanak. SZÉLMEGPORZÁSÚ! Előfordulnak kora tavaszi pollenallergiák a koránvirágzó barkákra, mint a mogyoró, éger vagy szilfa barka, természetesen ritkábban, mint a fűfélékre ugyanis a fűfélék a parlagfű és egyéb fészkesvirágú növények, mint az üröm, jóval erősebb, agresszívebb allergének.  Dr. Ferencz Zoltán, Székelyszentlélek

24 |

S Z I LV E S Z T E R

Dér Ildikó

Szilveszter Elszállt egy év, oly gyorsan járt. szememben öröm és bánat, de engedem ússzon csak csendesen. Szilveszteri láz rohan át, mint egy múló pillanat szívemen át. Lelkemben hamvadó árnyak vissza hívnak, de én kapaszkodom beléd s köszöntelek újév. Poharak csendülnek, kezek ölelnek s halk zenével simogat az éj. Csillogó szemekben

égnek s gomolygó füsttel táncoló remények élnek. Mit van mit kivánni még Ily áldott időben? – Adjon Isten, ami nincs, Ez uj esztendőben. (Arany János)

Tiktakolva jár az óra – pergeti a perceket, mutatója nesztelenül éjfél felé lépeget. Útra készen áll az óév: vállra vette batyuját, szolgálatát hamarosan új esztendő veszi át. (Szalai Borbála)