KÖRNYZETGAZDÁLKODÁS Harc a bevásárlószatyrok ellen Tárgyszavak: kereskedelem; bevásárlás; műanyag; csomagolás; környezeti kár.
Velük vagy nélkülük Jelen összeállításunk ihletője nem tekinti magát rossz embernek. Örökbe fogadott egy delfint a Vadvédelmi Világalaptól (WWF) és egy majmot a helyi állatkertből. Falusi tejet és tojást vásárol és minden csütörtökön kiteszi az újrafeldolgozható hulladékot. De ha körülnézünk a konyhájában, megállapíthatjuk, hogy van egy szégyenletes környezeti titka: a mosogató alja tele van műanyag zacskókkal, nem számítva azokat az erős fogantyúval ellátott, díszes darabokat, amelyeket különleges alkalmakra tartogat. És ezzel nincs egyedül. A legtöbb háztartásban több tucat zacskót gyűrnek be fiókba vagy a konyhaszekrénybe. Sőt még tárolót is vesznek, hogy egy helyen tartsák a zacskókat addig a meghatározhatatlan napig, amíg ismételten felhasználják azokat. Talán nem ez a legnagyobb bűn az emberiség történelmében, de az egyre sokasodó környezetvédők számára ezek a szerény műanyag zacskók első számú közellenséggé váltak – felesleges rosszá, amelyet kordában kell tartani. A kidobott zacskók nemcsak szennyezik a városainkat és a vidéki tájat, hanem elpusztítják a vadvilágot, eltömik a csatornákat és évtizedekig a környezetben maradnak. A lerakóhelyeket üzemeltetők sem kedvelik a zacskókat, mert a szél szerteszét fújja azokat. A közvélemény szintén a zacskómentes életre szavaz, és a kormányok is kiveszik a részüket a bevásárlószatyrok elleni harcból. Egyedül a műanyag zacskókat gyártó ipar nyilatkozik pozitívan a termékeiről. Micsoda meglepetés! – mondhatnánk. De ha eltekintünk az egyéni érdekek gyanújától – az ipar indokai érthetőek. Tárgyilagosan szemlélve nem a műanyag zacskók jelentik a legsúlyosabb környezeti problémát. A gyártók szerint azért kerültek mégis előtérbe, mert látványosan bűnbakot szolgáltatnak az általános környezeti felelőtlenség kikiáltásához. Kevéssé bizonyítható ugyanakkor, hogy a műanyag zacskók használatának betiltása bármilyen előnnyel is jár. Kinek van tehát igaza?
Alkalmazásuk kezdete, az 1970-es évek óta a műanyag zacskók életünk részévé váltak, és a legtöbb ember napjainkban csak ezeket használja az általa vásárolt áruk csomagolására. Az Egyesült Királyságban évente 9–17 milliárd, világszerte 500 milliárd–trillió nagyságrendben alkalmaznak műanyag zacskót, évente tehát a Föld minden lakosa 150 zacskót használ fel, másképpen számolva 1 millió zacskó fogy percenként, és ez a szám folyamatosan nő. Az Egyesült Királyságban felhasznált zacskók életciklusát az 1. ábra mutatja be. Bár a statisztikák riasztóak, nem magyarázzák, miért váltak a műanyag zacskók közutálat tárgyává. Nézzük a környezetvédelmi mozgalmak követeléseit. Míg a brit műanyagipari szövetség szerint a zacskók higiénikus, szagtalan, vízálló, biztonságos és kényelmes lehetőséget nyújtanak a megvásárolt áruk szállítására, a zöldek érvekkel támasztják alá, hogy környezetvédelmi szempontból károsak, és valójában nincs is rájuk szükségünk. Pazarlás, hogy egyszer használjuk, majd eldobjuk azokat, nem indokolt ez az „egyszer használatos” megközelítés. 7 billió újrafelhasznált zacskó
150 000 tonna nagysűrűségű polietilén
9 billió műanyag zacskó
0,7 billió elégetésre
hulladéktartályok
csekély mennyiség újrahasznosítása műanyag termékekben 8 billió lerakóhelyre kerül
a hulladék csupán 1%-a műanyag zacskó
utcai szemét
a lerakóhelyre kerülő hulladéknak 0,3%-a műanyag zacskó
1. ábra Az Egyesült Királyságban évente felhasznált 9 billió zacskó életciklusa
A szerves energiahordozóknak sokkal több felhasználási lehetőségük van, mint a zacskók előállítása érdekében a nagysűrűségű polietilén gyártása. A vita a pazarlásnál többről – az esztétikáról is – szól. A zacskók a pénztártól a konyhába, majd a szemetesek kibélelése után a lerakóhelyre kerülnek, egy részük viszont valahol út közben elszabadul.
Az Egyesült Királyságban a tenger védelmére alakult társaság szerint a műanyag zacskók felülmúlják azt, amit a szennyező hatásukról gondolunk, mert sokkal mozgékonyabbak, mint más típusú hulladék. Ha egyszer elszabadulnak, észrevehető problémát okoznak az utcákon szállva vagy idegesítően csapkodva a faágakon. Ezen bosszantó tulajdonságuk miatt gúnyneveket kaptak. Írországban például „boszorkányok bugyogójának”, Kínában „fehér szennyezésnek”, Dél-Afrikában „nemzeti virágnak” nevezik őket. A műanyag zacskók pusztító hatással vannak a vadvilágra is. Nemrég több eset fordult elő, amikor teknőcök és bálnák azért pusztultak el, mert belső szerveiket műanyag zacskók zárták el. A legutolsó áldozat egy 2002-ben Normandiában partra vetett bálna volt, amelynek a gyomrában 800 kg műanyag zacskót és más csomagolóanyagot találtak. Miután a legtöbb tengeri állat messze kint él a tengerben, valójában az elpusztult élőlények száma sokkal nagyobb. A Sydneyben működő Planet Ark környezetvédelmi alapítvány becslése szerint évente több tízezer bálna, madár, fóka és teknőc esik áldozatul a műanyag zacskó hulladékoknak. A tengerben úszó zacskót például egy teknősbéka könnyen ízletes medúzának véli és elfogyasztja. A legkisebb élőlények is veszélyeztetettek. Egy 2004 májusában megjelent tanulmány szerint az elmúlt 40 évben jelentős mértékben megnövekedett a műanyag darabok mennyisége a tengeri üledékben, amit a kis gerinctelen állatok (például a kagylók) meg tudnak enni. Ezen műanyagok 6%-a polietilén, többek között műanyag zacskó. A dánok 1994-ben az elsők között voltak, akik megkísérelték megállítani ezt a folyamatot, amikor adót vetettek ki az összes csomagolóanyagra, így többek között a műanyag zacskókra is. Ez 66%-os csökkenést eredményezett a pénztáraknál a tasakok felhasználásában, annak ellenére, hogy az élelmiszer-áruházaknak és nem a vásárlóknak kellett az adót megfizetni. A dánokat 2001-ben Tajvan követte, ahol 2 penny-t számoltak fel egy műanyag zacskóért. Az adó bevezetését és a díjmentesség megszüntetését az ipar és a közvélemény zavarónak és méltánytalannak ítélte, de mégis sikerült a műanyag zacskók felhasználását 69%-kal csökkenteni. 2002-ben Banglades drasztikusabb intézkedést foganatosított: teljes tilalmat vezetett be a polietilén tasakok előállítására és forgalmazására, és 5 font helyszíni bírságot rótt ki műanyag zacskó használatáért. Ha ilyen teljes körű tiltás szélsőségesnek is tűnik, többre figyelmeztet, mint a zöldek mozgalma. Olyan országban, ahol korlátozott a hulladékok lerakása, és gyakorlatilag nincsenek hulladéktárolók, a naponta felhasznált
mintegy 10 millió műanyag zacskó nagy része az utcára kerül, bemosódik a folyókba és a szennyvízcsatorna hálózatba, és eltömi az ország vízelvezető rendszerét. A Dakkán átfolyó Buriganga folyót csaknem eltorlaszolták a műanyag zacskók és az eltömődött csatornák nagymértékben felelősek voltak az 1988. és 1998. évi monszun árvizek pusztításáért. A műanyag zacskók alkalmazására vonatkozó tilalmat követő két évben a jutazsákgyártás fejlődésnek indult, és a gyerekek az utcán újságpapírból és iskolai füzetből kézzel készített zacskókban árultak. A műanyag zacskókat gyártóknak ebben az évben 10 évig terjedő börtönés 9000 font pénzbüntetéssel kellett szembenézniük. Himácsal Prades észak-indiai állam kormánya szintén határozottan lép fel. Ha valakinél polietilén zacskót találnak, 7 évre rács mögé kerülhet, és 1000 font pénzbüntetést kaphat. A gazdag és szegény kormányok egyaránt megpróbálnak megszabadulni a zacskóktól. Egy átlagos, élelmiszer-áruházakban használt szatyor 18 µm vastag. Kínában az élelmiszer-áruházak szintén pénzt kérnének a szatyrokért, de a kormány hatékonyabb eljárást ígért. Ausztráliában a Planet Ark környezetvédő szervezet kampányában híres színészeket szerepeltet és néhány város úgy döntött, hogy „műanyagmentessé” válik, amíg várják, mit tesz a kormány az évi 6 milliárd zacskó ellen. 2002-ben Írországban a fogyasztók által fizetendő 15 cent adót vezettek be a műanyag zacskókra. A felhasznált zacskók száma néhány hónap alatt 90%-kal csökkent, és a befolyt adóból a következő két évben 23 millió euró értékben támogattak környezetvédelmi projekteket. A skót parlament egyik tagja hasonló adó bevezetéséért lobbizik, amivel az Egyesült Királyság kormánya nem ért egyet, mondván „az adó nem szükségszerűen előnyös a környezetnek” és a „politika az olyan változásra összpontosít, amelyben a hulladékáramot a maga egészében kezelik.” Mielőtt azonban bárki bírálná az Egyesült Királyság kormányát a fenti álláspontjáért, gondoljon bele: van benne valami igazság. A zacskók veszélyeztetik a környezetet, de csak egy sokkal nagyobb probléma kis részei. Az Egyesült Királyság kormányának számítása szerint a műanyag zacskók a lerakóhelyre kerülő hulladék 1%-nál kisebb mennyiségét teszik ki, és csak kis részét a teljes hulladékáramnak, illetve a háztartásokban keletkező hulladék mennyiségének. A tenger védelmére alakult társaság 2003-ban a tengerparton végzett vizsgálatai során megállapította, hogy az Egyesült Királyság tenger-
partjain talált összes hulladék 56%-a műanyag, 2%-a műanyag zacskó, a műanyag palackok mennyisége ennél nagyobb. A műanyag zacskók elleni harc bírálói állítják, hogy a zacskóknak tulajdonított káros környezeti hatás túlzott, a műanyag zacskók használatának betiltása vagy megadóztatása nem jár környezeti előnyökkel, csak a problémákat növeli. Véleményük szerint az embereknek inkább „megfelelő” szemetes zacskót kellene vásárolniuk, ahelyett, hogy az élelmiszer áruházakban kapott szatyrokat ismételten felhasználnák. Több hulladék keletkezik, ha az üzletek áttérnek a papírzacskók és a kartonpapír dobozok használatára – hangoztatják. Az Egyesült Királyságban a műanyag zacskót gyártók egyik csoportja harcot indított a zacskókat támadó kampányok ellen. Véleményük szerint a zacskókra Írországban kivetett adó semmit nem ért a felhasznált, illetve a lerakóhelyen elhelyezett zacskómennyiség csökkentése terén. Rámutattak arra is, hogy a műanyag zacskó egyike azon, lerakóhelyen elhelyezhető terméknek, amelyet a legnagyobb mértékben (80%-ban) használnak fel újra legalább egyszer szemetes vödör béléseként, pelenka gyűjtésére vagy a kutyatulajdonosok kedvencük ürülékének összeszedésére. Ezen túlmenően gyártásuk és szállításuk során kevesebb energiát használnak fel, mint a nehezebb papír, kartonpapír alapú csomagolóanyagok. Ha végleg szemétbe dobják azokat, az előállításukhoz felhasznált energia egy része visszanyerhető hulladékégető berendezésben való elégetésükkel. Ha tehát a műanyag zacskók mégsem annyira veszélyesek, mint ahogy azt sokan feltüntetik, a kormányok és a zöldek rosszul politizálnak? Nos, igen is, meg nem is. A műanyag bevásárlószatyrot kikiálthatják bűnbaknak, de az is cél, hogy az emberek gondolkodjanak a használatukról. A műanyag zacskók jelképei annak a társadalomnak, amelyben a dolgokat meggondolás nélkül használják, majd kidobják. A műanyag zacskók gyártói – nem meglepő módon – vitába szállnak azzal, hogy a környezet iránti felelőtlenséggel vádolják őket. A gyártók konzorciumának szóvivője szerint a zöldek marketingpolitikája mindig diadalmaskodik. Míg a két fél azon veszekszik, hogy a műanyag jobb vagy rosszabb csomagolóanyag-e, mint a papír, egy dologban egyetértenek: a biológiailag lebontható zacskók nem jelentenek megoldást. Ezek a csomagolóanyagok azt az érzést keltik az emberekben, hogy tesznek valamit a környezet védelme érdekében, ugyanakkor ez keveset ér. Egy teknőc a lebontható zacskót éppen úgy medúzának nézheti, mint a nem lebonthatót, ezért éppen úgy elfogyasztja.
Titkos napló Végezetül nézzünk bele egy műanyag zacskót használó vásárló titkos naplójába: Hétfő: vettem egy pár cipőt, kaptam egy vastag, fényes zacskót, amit betettem az „újrafelhasználható” rejtekhelyre a szekrény aljába. Kedd: vettem nyomtatópatront, kaptam egy zacskót hozzá, amit betettem a konyhai mosogató alá a többi zacskó közé. Szerda: kaptam egy zacskót a sarki üzletben és két „életre szóló” zacskót az élelmiszer-áruházban. Az előbbit kidobtam. Csütörtök: visszautasítottam két bevásárló szatyrot a sarki üzletben, a vásárolt árut kézben vittem haza. Péntek: ebédet vettem az autópálya melletti pihenőhelyen. Egy zacskót kaptam, amelyet ebéd után a papírkosárba dobtam. Szombat: bevásároltam a heti élelmiszert, hat zacskót kaptam az élelmiszer-áruházban, amelyeket betettem a mosogató alatti tárolóba. Vasárnap: – Hétfő: egy-egy zacskót kaptam az élelmiszer-áruházban és a kisállat-kereskedőnél. Használtam a szerdán kapott „életre szóló” szatyrokat, majd mind a négyet betettem a mosogató alá. Kedd: – Szerda: egy zacskót kaptam az élelmiszer-áruházban, amit betettem a mosogató alá. Csütörtök: egy zacskóban újrafeldolgozható hulladékot vittem a gyűjtőhelyre, egy másikat pedig a szemetes edény kibélelésére használtak fel a fürdőszobában. Péntek: Két zacskót ismételten felhasználtam élelmiszer-vásárlásra a kerti összejövetelhez, és kaptam egyet, amikor sört vettem az úton. Mind a hármat betettem a barátomék házában levő gyűjtőbe. Szombat: bevásároltam a heti élelmiszert: kaptam hét szatyrot az élelmiszer-áruházban és egyet a csemegeüzletben. Mind a nyolc zacskót betettem a mosogató alatt levő gyűjtőbe. Vasárnap: – Összeállította: Regősné Knoska Judit Williams, C.: Battle of the bag. = New Scientist, 183. k. 2464. sz. 2004. szept. 11. p. 30–33. Secret diary of a plastic bag user. = New Scientist, 183. k. 2464. sz. 2004. szept. 11. p. 33.
Röviden… Hulladékból biológiailag bomló műanyag Az Egyesült Államok vegyipara évi 25 000 t szennyezett sztirolt bocsát ki, amit el kell temetni vagy el kell égetni. O’Connor és munkatársai (Dublini Egyetem, Írország) kimutatták, hogy Pseudomonas putida CA3 módosulata a sztirolt biológiailag bomló műanyaggá, poli-hidroxialkanoáttá (PHA) alakítja át. Ezt az anyagot használják poharak, evőeszközök és gyógyászati implantátumok készítésére. (New Scientist, 183. k. 2465. sz. 2004. szept. p.13.)
