TANTÁRGYI PROGRAM I. A TANTÁRGY ADATAI (AZ ÚJ BA, BSC SZAKOK ESETÉBEN MEGEGYEZIK A TANTÁRGYI ADATLAP ADATAIVAL) 1. A tantárgy kódja: 2. A tantárgy megnevezése (magyarul): Nacionalizmus tanulmányok 3. A tantárgy neve (angolul): Nationalism in Europe 4. A tanóra száma: 24/0 5. Kreditérték: 6. A tantárgy meghirdetésének gyakorisága: őszi félév, évente 7. Az oktatás nyelve: magyar 8. Előtanulmányi kötelezettségek: 9. A tantárgy típusa: 10. A tantárgyfelelős tanszék/intézet neve: Nemzetközi Tanulmányok Intézet 11. A tantárgyfelelős neve: dr. Szűcs Anita 12. A tantárgy szakmai tartalma: A hidegháború után a nacionalizmust, mint politikai ideológiát sokan idejétmúltnak tekintették. A 19. század egyik nagy politikai eszméje, „nemzetállam-építés” ideológiája a várakozások szerint kiüresedőben kellett volna legyen. Ennek ellenére megtapasztalhattuk a volt Jugoszlávia területén a nacionalizmus, mint politikai mozgósító erő pusztító erejét. A 21. század új nemzetközi rendszerének két meghatározó folyamata, a globalizáció és a regionalizáció egyaránt – alulról és fölülről is – kikezdte a nemzetállam hagyományos integritását. Sokan levonták a következtetést: a nemzetállam hanyatlóban van, új politikai struktúráknak adja át a helyét. Miért bír mégis számottevő politikai vonzerővel a nacionalizmus, ha a nemzetállam valóban „hanyatlófélben” van? Miért vonzanak egyre több embert szerte Európában a szélsőjobboldali nacionalista mozgalmak? Mit értünk nemzet, nacionalizmus, nemzeti identitás alatt? Van-e kapcsolat a rasszizmus és a nacionalizmus között? Szélsőséges kell-e legyen a nacionalizmus? Van-e „jó” és „rossz” nacionalizmus? A kurzus ezekre a kérdésekre keresi a választ a hidegháború utáni európai identitások vizsgálatán keresztül. Az előadások és a műhelymunka folyamán a referenciapontunk az, hogy a nacionalizmus újjászületése a nemzeti identitás átalakulásával, a politikai és kulturális közösségek identitáskeresésével áll összefüggésben. 13. Évközi tanulmányi követelmények: A kurzus feltételezi az angol nyelv olvasás szintű ismeretét. A szeminárium kollokvium jellegű. A tanári előadásokat az órán a hallgatók által vállalt esettanulmányok ismertetése követi. Az órák alatt a kiadott tanulmányok feldolgozására és átbeszélésére is sor kerül. 14. Vizsgakövetelmény:
A számonkérés alapját az órán elhangzott előadások (kiselőadások is) és az órán kiosztásra került tanulmányok alkotják. A vizsgán az elégséges megszerzéséhez a kérdések 50%-ra tudni kell felelni. 15. Az értékelés módszere: Az hallgatók gyakorlati, illetve kollokviumi jegyet is szerezhetnek. Az a hallgató, aki minden előadáson bent van, maga is vállal kiselőadást, illetve a félév végén lead egy előre meghatározott szempontok szerint megírt dolgozatot, megajánlott jegyet kap. Aki nem él ezzel a lehetőséggel, az szóbeli vizsgát tehet. A számonkérés alapját az órán elhangzott előadások (kiselőadások is) és az órán kiosztásra került tanulmányok alkotják. A vizsgán az elégséges megszerzéséhez a kérdések 50%-ra tudni kell felelni. 16. Irodalomjegyzék: Anderson, Benedict: Képzelt közösségek: megjegyzések a nacionalizmus eredetéről és terjedelméről, Janus, VI. évf. 1989/1. 3-12.o. Berlin, Isaiah: Az emberiség göcsörtös fája, Európa Kiadó, Budapest, 1996 Bretter Zoltán – Deák Ágnes (szerk.): Eszmék a politikában: a nacionalizmus, Pécs, Tanulmány Kiadó, 1995 Brubaker, Rogers: Csoportok nélküli etnicitás, Beszélő, 2001. 7-8., 60–66.o. Brubaker, Rogers: Nacionalizmus új keretek között, Budapest, L’Harmattan, 2007 Brubaker, Rogers: Nemzeti kisebbségek, nemzetiesítő államok és anyaországok az új Európában, Regio, 2006. 3., 3–30.o. Hobsbawm, Eric J.: Etnikai identitás és nacionalizmus, Világosság, 1993/4, 19–28.o. Hroch, Miroslav: A nemzeti mozgalomtól a nemzet teljes kifejlődéséig: a nemzetépítés folyamata Európában, Regio, 2000. 3., 3–24. Hutchinson, John: Etnicitás és modern nemzetek, Magyar Kisebbség, 2002. 1. sz. 161–176.o. Jenkins, Richard: Az etnicitás újragondolása: Identitás, kategorizáció és hatalom, Magyar Kisebbség, 2002. 4., 243–268.o. Kántor Zoltán (szerk.): Nacionalizmuselméletek, Rejtjel, Budapest, 2004 Smith, Anthony D.: A nacionalizmus és a történészek, Regio, 2000. 2., 5–33.o. Smith, Anthony D.: Nacionalizmus és a millennium, Café Bábel, 1993. 4., 15–25.o. 17. A tantárgy oktatói: dr. Szűcs Anita II. A TANTÁRGY PROGRAMJA (A TARTALMAK ÉS A KÖVETELMÉNYEK RÉSZLETEZÉSE) 18. A tantárgy tananyagának leírása: I. NEMZET ÉS IDENTITÁS: ELMÉLETI KÉRDÉSEK 1.) „Mi a nemzet?” – történeti válaszok – A modern nemzetállam a francia forradalom terméke Európában. A nacionalizmus a nemzetállam köré épül eszmerendszer. A pontos definíciók korról korra, teoretikusról teoretikusra változtak. A mai napig nincs olyan meghatározása a fenti fogalmaknak, amelyet mindenki kielégítően pontosnak találna és elfogadna. Mégis nincs olyan ember, aki ne tudná mi a nemzet. Miért olyan nehéz akkor a definíció? Hogyan és miért változik maga a nemzetállam, és a nemzet építése köré fűződő eszmerendszer? Áttekintjük a nemzetállam „korszakait”, kezdve a francia forradalomtól, egészen a hidegháború végéig. 2.) Nemzet és nacionalizmus kérdése a mai Európában: elméleti bevezető – Mi alakítja ma a nemzettudatot? A hidegháború utáni Európában a nemzetállam drasztikus átalakuláson megy át. A gazdasági globalizáció, a szupranacionális intézmények erősödése az állam politikai szuverenitását és legitimitását, valamint a társadalmi identitás elsődleges színterét is gyengíteni látszik. A társadalmi osztályokhoz, vagy a valláshoz kötődő hagyományos nagy ideológiák, amelyek sokszor a nemzeti identitás meghatározói és alakítói voltak hanyatlanak.
A bevándorlók pedig olyan multikulturális társadalmakat hoztak létre, amelyek kevésbé fogékonyak a nemzetállamiság mítoszainak történelmi „homogenizáló” hatására. A fenti folyamatok azonban nem vettek el semmit a nacionalizmus mozgósító erejéből, ahogy azt a legdrámaibb formában a volt Jugoszlávia területén láttuk – de Nyugat-Európa sem maradt immunis. Az órán röviden áttekintjük, hogy milyen típusai, vannak ma a „nemzeteknek”, egyáltalán hogyan lehet tipizálni, melyek azok a főbb töréspontok, amelyek mentén az egyes csoportok kialakulnak. 3.) Rasszizmus és nemzettudat: bevándorlás, állampolgárság és a nemzetállam az új Európában – Miért érdemes kiemelten foglalkozni a rasszizmussal, a nemzeti identitás témakörében? Egyrészt azért, mert a nemzeti identitás a hidegháború után alapvető változásokon megy keresztül. A változás, az átalakulás kitermeli a nemzettudattal kapcsolatos szélsőséges megnyilvánulásokat. A hidegháború utáni nemzeti identitás egyik legfőbb referenciapontja a nyugat-európai államokban a bevándorlás. Mit jelent franciának, britnek lenni? Az állampolgárság kiszélesítése, a bevándorlók állampolgárrá válása megváltoztatja-e a nemzet értelmezését? Másrészt sokan – épp a fentiek miatt – a rasszizmussal kötik össze a „rossz nacionalizmus” fogalmát. Milyen összefüggés van a mai nyugat-európai nemzettudat és az állampolgárság, idegengyűlölet, bevándorlás jelensége között?
II. NEMZETTUDAT ÉS NACIONALIZMUS A FEJLETT, IPAROSODOTT ÁLLAMOKBAN Hogyan néz ki ma, és mi formálja a jelenlegi, hidegháború utáni nemzettudatot? NagyBritanniát, Franciaországot, Németországot és Belgiumot a „nemzet” eltérő történeti fejlődése és értelmezése ellenére számos okból összehasonlíthatjuk. Mind a négy korai iparosító, sokban hasonló a gazdasági és a jóléti rendszerük, és mindannyian érett liberális demokráciák. A hidegháború előtt gyarmatbirodalmak, Belgium kivételével nagyhatalmak és a hidegháború visszaszorította hatalmi potenciáljukat. A hidegháború után mindegyikőjük át kellett értékelje alapvető stratégiai érdekeit. Mind a négy teljes egészében megtapasztalhatta a gazdasági globalizáció, és az Európai Unió keretében a szupranacionalizmus egyre erőteljesebb hatását. A fentiek egyikük hagyományos nemzeti identitását sem hagyták érintetlenül. Mindegyiküket érinti a bevándorlás, hagyományosan „nagy” fogadó-országok és a multikulturális társadalom kihívásai hatással vannak a nemzeti identitásra. Azonban mind a négy ország eltérő válaszokat adott a fenti problémákra, nem utolsósorban éppen történeti, nemzet felfogásbeli különbségeik miatt. 4.) Kik azok a „britek”? A nemzeti identitás jelentése és jelentősége a 20. századi NagyBritanniában – A „brit” fogalom jelentése meglehetősen képlékeny. Az időtálló, kipróbált, pragmatikus „brit út” mítosza köré épült, depolitizált szimbólumrendszerrel bíró fogalom. Megnézzük, hogy az 1930-as években milyen változáson ment át a brit identitás, és mennyiben tudunk párhuzamot vonni a mai folyamatokkal. A párhuzamból szépen látszódni fog, hogy a „brit-lét” mögött rejlenek/rejlettek politikai folyamatok, amelyek a társadalmi konfliktusok és az etnikai diverzitás köré épültek fel. 5.) Nemzet, nacionalizmus és nemzeti identitás Franciaországban – A francia nemzetkoncepció kialakulásától kezdve erősen átpolitizált fogalom, amely az állam legitimitása köré épül fel. Franciának lenni annyit tesz, hogy tagja valaki az francia politikai közösségnek. A fogalom már kezdetektől erősen megosztó jellegű. Bár a francia nemzet nem is olyan régi, mint gondolnánk. A fogalom az 1870-es évektől nyert politikai legitimitást, és még 1914-ben sem beszélhetünk nyelvileg és gazdaságilag egységes államról. Érdekes sajátosság, hogy egészen a hidegháború végéig a nacionalizmus mind a jobb- mind a baloldal egymással versengő sajátja. Az elmúlt években a szélsőjobboldal napirendjén éledt újjá, régiúj formájában.
6.) A II. világháború utáni nemzeti identitás Németországban – A német nemzet a franciával ellentétben nem politikai, hanem, kulturálisan, nyelvileg és történetileg definiált közösség, kultúrnemzet. Nemzet és állam soha nem fedte le egyetlen állam határai mögött egymást, kivéve a Harmadik Birodalom esetében. A hidegháború hajnalán a német újraegyesítés komoly kihívást jelentett a nemzeti identitás számára. Felszínre kerültek a nemzettudat „etnikai” és „politikai” modellje között feszülő ellentétek, amelyek megjelentek az újradefiniált német identitásban. A bevándorlás, a szélsőjobboldal megjelenése mind hatott a fenti folyamatra. 7.) Vannak-e belgák Belgiumban? A nemzeti identitás és az állam – A három fenti eltérő nemzetmodell mellett azért érdemes a belgákról beszélni, mert talán Nyugat-Európában a leginkább mediatizált „nemzetproblémát” jelentik. A sajtó időről időre megjövendöli a belga állam „halálát”, szétesését. Belgium azonban létrejöttétől – fiatal, modern állam: 1830-ban kiáltották ki – etnikai törésvonalra épült, és ezzel mind a mai napig sikeresen együtt él. A vallonok és a flamandok még az állam nevét is úgy választották ki, hogy abban az egyik félhez sem kötődő, a római korban a területen élt kelta törzs, a belgák szerepeljenek. A nemzettudatot meghatározó történelmi feszültség, a birodalomtudat mellé mára már a nemzeti identitás fő meghatározójává és formálójává a bevándorlás vált. III. ÉRETLEN DEMOKRÁCIÁK, ERŐS REGIONLIZMUS DÉL-EURÓPÁBAN Az alábbi három állam külön csoportot alkotva, eltérő sajátosságokkal rendelkezik a nemzet és nacionalizmus kérdését illetően, mint a nyugat-európai államok. Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban – de nyugodtan idevehetnénk Görögországot is – a demokrácia csak hosszú, autoriter rezsimek után született meg. Az országokra jellemző egyenetlen gazdasági fejlődés erőteljes regionális különbségeket hozott létre, illetve társadalmi struktúrájukban is erős szélsőségek vannak, létezik egy foglalkozásukat tekintve „modern” és egy „tradicionális” csoport. Spanyolország és Olaszország esetében pl. a gyenge központi hatalom okán a nemzeti identitás formálásában inkább a regionális, és a társadalmi kötöttség játszik szerepet. A számos szubkultúra együttélése elengedhetetlen a társadalmi kohézió és a politikai stabilitás fenntartásához. Ezekben az államokban a nacionalizmus nem állami szinten az európai integráció felé jelenik meg, hanem regionális szinten a központi állam irányába intéz kihívást. Egészen az elmúlt pár évig azt láttuk, hogy – részben a bevándorlók alacsonyabb száma miatt is – az etnikai feszültségeket nagyrészt a tartományok közötti rivalizálás adta. Az elmúlt 5-10 évben egyre inkább – hasonlóan a nyugat-európai országokhoz – a bevándorlás tematizálja a nemzeti identitás napirendjét. 8.) Többszörös nemzeti identitás, bevándorlás és rasszizmus Spanyolországban és Portugáliában – Spanyolország és Portugália is régóta létező territoriális hatalom. Portugáliában az erős nemzeti öntudat békésen megfér a regionális identitással és – érdekes módon – erős európai identitással. A fentieket nem utolsósorban a geopolitikai határozza meg. Spanyolország a regionális autonómia kifogta a baszk, katalán és a galíciai történelmi nacionalizmus vitorlájából a legtöbb szelet, sőt a várakozások szerint a spanyol állami legitimitás alapját fogja hosszú távon alkotni. 9.) Az olasz nemzeti identitás és a regionalizmus bukása – Olaszország esetében a központi állam kohézióját az osztály, és vallásos kötődéssel bíró hagyományos pártszövetségek jelentette. A rendszer összeomlásával felszínre került az olasz identitás gyengesége. Ebbe a politikai vákuumba léptek bele olyan regionális alapokkal rendelkező pártok, mint pl. az Északi Liga, vagy délen a neofasiszta MSI, amelyet az autonómia törekvéseknél jobban érdekel a helyi érdekek populista alapon történő mobilizálása. Berlusconi Forza Italia-jának villámgyors sikere jól mutatja, hogy milyen szerepet játszik a média, annál is inkább, mert az
egyike azoknak a megmaradt intézményeknek, amely mozgósító ereje az egész országot lefedi.
IV. NEMZETÁLLAM A KOMMUNISTA ÉRA UTÁN Lengyelországot, a volt Jugoszláviát és az Orosz Föderációt azért hoztuk egy csoportba, mert mindhárman hosszú ideig az államszocialista kísérlet részesei voltak, így a modernitás eltérő gazdasági, társadalmi és politikai útját járták. A rezsim – a három országban elég eltérő – összeomlásával mély átalakuláson mentek át, alkalmazkodniuk kellett az egyre globálisabb piacgazdaság és a demokrácia normáihoz. Mindezen átalakulás a nemzeti identitást sem hagyta érintetlenül. Az új politikai, gazdasági és társadalmi szerkezet instabil környezetben történő felépítése termékeny talajt jelentett a populista mozgalmak számára. Mindez számos esetben az etnikai nacionalizmus formáját öltötte fel, a felismerhetetlenségig megváltoztatva a régi kommunista érát, de nem térve vissza a hagyományos, „polgári” identitáshoz sem. 10.) Miért nem volt sikeres a nacionalizmus a posztkommunista Lengyelországban (1989-1995)? Történelmi áttekintés – Lengyelországban az átmenetet a katolicizmushoz való erős kötődés, az erős szakszervezeti mozgalom a Szolidaritás 10 éves államhatalom elleni harcában kulminálva megkönnyítette. Az, hogy a civil társadalomban korán megjelent az országos vezetés potenciális magja, a rendszerváltás elején kifogta a populizmus vitorlájából a szelet. Mivel az ország etnikailag meglehetősen homogén képet mutat, a lengyel nacionalizmus magja a szovjet ellenesség. A hidegháború utáni érában, a szovjethatalom visszavonulásával pedig nem sok táptalaja maradt. Izgalmas azonban, hogy a 2000-es évek elején egy 180 fokos váltásnak lehetünk tanúi, ami a nacionalizmus erejét és tartalmát illeti. Mi táplálja ezt a mozgalmat? Milyen hatással van a lengyel nemzeti identitásra? 11.) A szovjet identitástól az orosz identitásig: a mai orosz nacionalizmus és nemzeti identitás gyökerei – Hogyan alakult át a birodalmi identitás nemzeti identitássá? A volt Szovjetunió legerősebb tagköztársasága, az Orosz Föderáció kezdeményezte a Szovjetunió feloszlatását. A szovjet és az orosz identitás ellentmondásos kapcsolatán, állam és nemzet inkongruenciáján (egybe nem esése) és az utódállamok etnikai összetételén keresztül vizsgáljuk a mai orosz identitás alapjait. További kérdéseink: milyen szerepet játszik még ma is a birodalmiság, illetve a populizmus, mint mozgósító erő? Megjelennek-e a nemzeti öntudat formálásában azok az erők, amelyek Nyugat-Európában szerepet kaptak? 12.) Kultúra, politika és identitás a volt Jugoszlávia területén – A kommunista Jugoszlávia föderális struktúrája kedvelte a tagköztársaságok etnicizálását a központi állam identitásának, a „jugoszláv identitásnak” a rovására. Az etnicitás így a kommunista rendszer széthullásával viszonylag könnyedén vált a társadalmi kötődés referencia pontjává. A hidegháború alatt lefagyasztott történelmi sérelmek újjáéledése a hidegháború utáni Európa eddigi történetének legpusztítóbb háborúját hozta el. A mai nemzeti identitást a történelmi gyökerek mellett a populizmus, a nemzetközi közösség és a globalizáció megnyilvánuló folyamatai is alakítják. 19. Kompetenciák leírása: A kurzus elvégzése után a hallgató megismeri az európai kisebbségek helyzetét, a nacionalizmus által felvetett problémákat. Képes lesz a mai Európa népeinek, identitásainak komparatív szemléletére. 20. A hallgató egyéni munkával megoldandó feladatai: A hallgató vállalhat kiselőadásokat. A kiadott tanulmányok feldolgozása. 21. A foglalkozásokon való részvétel követelményei: 22. Félévközi ellenőrzések:
-
