TANTÁRGYI PROGRAM I. A TANTÁRGY ADATAI 1. A tantárgy kódja 7NK40NFV63M 2. A tantárgy megnevezése (magyarul): Hegemónia a 19. és a 20. században 3. A tantárgy neve (angolul): Hegemony in the 19th and 20th century
4. A tanóra száma: 2/0
5. Kreditérték: 3
6. A tantárgy meghirdetésének gyakorisága: tavaszi félév
7. Az oktatás nyelve: magyar
8. Előtanulmányi kötelezettségek: -
9. A tantárgy típusa: szakmai választható
10. A tantárgyfelelős tanszék/intézet neve: Nemzetközi Tanulmányok Intézet
11. A tantárgyfelelős neve: dr. Szűcs Anita
12. A tantárgy szakmai tartalma: Gyakran halljuk mostanában, hogy újabb nagy világválság küszöbén vagyunk. A 2008-as pénzügyi válság alatt sokat emlegették az 1929-es nagy gazdasági világválságot. A példák nagy része azzal foglakozott, hogy ugyanazokat a hibákat ne kövesse el a politikai és gazdasági elit még egyszer. 1929ben pedig hasonlóképpen sokat beszéltek az 1873-1896-os nagy válságról. A világgazdaság ciklikus természetű, és működésének természetes részét képzik a konjunktúrák és recessziók, valamint az ezeket elválasztó válságok. A kurzus alapfeltevése, hogy a világgazdaságnak ez a ciklikus rendszere nem működhet olyan állam létezése nélkül, amely politikai szabályozókeretet teremt, azaz a világgazdaságot és a világpolitikát egyetlen hegemón állam dinamikája működteti. A hegemónia világa ciklikus világ, azaz ugyanazok a jelenségek ismétlődnek újra meg újra. A kurzus célja, hogy a jelenlegi világméretű válság idején megismerjük a korábbi két hegemónia alapján a világpolitika és világgazdaság természetét, és következtetéseket vonjunk le a jelenlegi nemzetközi rendszerre vonatkozóan.
13. Évközi tanulmányi követelmények: -
14. Vizsgakövetelmény: Az előadások anyaga.
15. Az értékelés módszere: Szóbeli vizsga
16. Irodalomjegyzék: ld. 18. pont (ajánlott irodalom)
17. A tantárgy oktatója: dr. Szűcs Anita
II. A TANTÁRGY PROGRAMJA (A TARTALMAK ÉS A KÖVETELMÉNYEK RÉSZLETEZÉSE)
18. A tantárgy tananyagának leírása: I. A hegemónia gyökerei: a hatalom születése a világgazdaságban és a világpolitikában – elméleti bevezetés A globális hegemónia gyökerei az európai fejlődés sajátosságaiban keresendők. A hidegháború utáni nemzetközi rendszer meghatározó folyamata a globalizáció. A nyugati civilizációs kultúrkörben létrejött politikai és gazdasági jelenségek az egész világon elterjedtek. A vesztfáliai modern államrendszer politikai, és a kapitalizmus gazdasági logikája az egész világra érvényes politikai és gazdasági norma- és szabályrendszert teremtett. Úgy is mondhatnánk egyetlen valóban univerzális kultúra létezik: a globalizáció gazdasági és politikai kultúrája. A nemzetközi rendszer szereplői ebben a politikai és gazdasági környezetben vívják hatalomért folytatott harcukat, és ez a harc formálja a nemzetközi rendszert. A kurzus első része azokat a gyökereket vizsgálja, amelyek lehetővé tették a sajátságos hatalmi harc kialakulását, egyetlen norma- és szabályalkotó és fenntartó hatalom megszületését. 1.) Politikai gyökerek: Az európai modern állam sajátosságai – Korunk nemzetközi rendszerében nem létezik más legitim politikai intézmény, csak a modern állam (annak különböző fejlődési stádiumában). Minden globális hegemón, mint az egész nemzetközi rendszer szabályait meghatározó állam ebben a politikai környezetben mozog, ebből a politikai logikából táplálkozik. Hogyan jött létre ez az európai fejlődési viszonyokat tükröző sajátságos rendszer? Miért tudta a világ más, birodalmi logikában működő politikai intézményeit maga alá gyűrni? Az órán megismerjük azt a sajátságos politikai kompromisszumrendszert, amelyet az európai elit alakított ki, illetve ennek eredményeként a modern állam létrejöttét. Látni fogjuk, hogy a gazdasági és politikai folyamatok egymást erősítve egymásból táplálkozva hozták létre a két normarendszert: a demokráciát és a kapitalizmust. A természetüknél fogva expanzív államok kiléptek az európai színtérről, és az Indiai-óceán kereskedő világát maguk alá gyűrve szerezték meg azt a monetáris bázist, amelyre a modern állam kiépítéséhez szükség volt. Három hegemón közül azonban csak a brit tudott az egész világra kiterjedő, tartós hegemóniát létrehozni. Megszületett ezzel az a brit fejlődési sajátosságokat ükröző nemzetközi rendszer, amely lerakta a „világpolitizálás”, a hatalmi egyensúlyi rendszer alapjait. Ajánlott olvasmányok: • • • •
Braudel, F: Anyagi kultúra, gazdaság és a kapitalizmus kialakulása a 15-18. században, Gutta Kiadó, Budapest, 2004, I. fejezet, 23-102. o. Polányi Károly: A nagy átalakulás – Korunk gazdasági és politikai gyökerei, Napvilág Kiadó, Budapest, 2004, 3. fejezet, 61-71. o. Strange, Susan: A nyugati modern államrendszer bukása, kézirat Wallerstein, I.: A modern világgazdaság kialakulása. A tőkés mezőgazdaság és az európai világgazdaság eredete a 16. században, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1983, II. fejezet, 124-250.o.
2.) Gazdasági gyökerek: A nemzetközi egyenlőtlenségek – Az európai politikai kultúra és intézményrendszer nem alakulhatott volna ki a kapitalizmus születése nélkül, és fordítva: azért születhetett meg a kapitalizmus, mert létrejött az európai elit sajátos kompromisszuma. Már a világgazdaság születésével, a kapitalizmus inherens részeként a termelés globális megosztásával világméretű egyenlőtlenségek jöttek létre, azaz a gazdasági logika felosztotta, strukturálta a világot. Az óra az egyenlőtlenségeket értelmezi. Alapkérdésünk, hogy az európai mezőgazdasági és ipari forradalmai által elszabadított piaci erők teremtette egyenlőtlenséget ki lehet-e, ki kell-e egyenlíteni. Alapfeltevésünk, hogy önmagában a piac sehol semmit nem határozott meg, az egyenlőtlenség mértéke és iránya mindenütt attól függ,
hogy az állam, vagy adott társadalmi csoportok hogyan reagáltak a piaci erőkre. A nemzetközi munkamegosztás és a területi egyenlőtlenségek elterjedését ebben az összefüggésben vizsgáljuk. Az óra végére kirajzolódik a globalizációnak nevezett jelenség világméretű strukturáló hatása, érteni fogjuk annak okait és logikáját. Ajánlott olvasmányok: • • • • • •
Alexander Gerschenkron: Gazdasági elmaradottság történelmi távlatból, Budapest, Gondolat Kiadó, 1984, 35-67.o. Berger: Peter, L.: A kapitalista foradalom, Budapest, Gondolat Kiadó, 1992, 24-48.o. Braudel, F: Anyagi kultúra, gazdaság és a kapitalizmus kialakulása a 15-18. században, Gutta Kiadó, Budapest, 2004, II. fejezet, 107-186. o. Braudel, Fernand: A kapitalizmus dinamikája, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008 Polányi Károly: Társadalmi és gazdasági rendszerek, in: A nagy átalakulás – Korunk gazdasági és politikai gyökerei, Budapest, Napvilág Kiadó, 2004, 72-111.o. Weber, Max: A kapitalizmus szelleme, in: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme, Budapest, Cserépfalvi Kiadó, 1995, 37-69.o.
3.) A hegemónia születése: Gazdasági és hegemónia ciklusok – Az egyenlőtlenségek feltárásával statikus képet kaptunk állam és piac kapcsolatáról. A világgazdaság strukturáló hatása mellett azonban, állandóan változó, dinamikus folyamat. A világgazdaság természetéből adódóan képtelen az egyenletes növekedésre, konjunktúrák és recessziók sorozatával bővül. A világ legerősebb, nemzetközi rendet alakító hatalmét a gazdaság ciklikussága a politika világában is ciklusokra osztja. A hegemónia működését két oldalról közelítjük. Először is létezik egy „alulról felfelé” ható erő. A hegemón húzóágazata olyan abszolút (vásárlóerőben mért) méretű és dinamizmusú gazdaságot teremt, amely hatással van a világra, a többi gazdaság az ő piacaira kezd termelni. A kínálati zóna országaiban olyan politikai és társadalmi csoportok jönnek létre, amelyek jóléte a hegemón gazdaság folyamatos keresletén múlik, azzal szorosan összefonódik. Ez a „mag” szükségszerűen érdekeltté válik a hegemónia „fentről lefelé” történő megerősítésében. A húzóágazat által megtermelt jövedelmet a hegemón viszonylag alacsony kamatlábon kölcsönként kihelyezheti partnereihez. A vezető gazdaság így politikai és gazdasági értelemben is fenn kell hogy tartsa a nemzetközi rendet, hogy a hatalma forrásául szolgáló hitelezés és cserefolyamat zavartalanul folyhasson. Az óra a hegemónia fenti dinamikáját vizsgálja. Ajánlott olvasmányok: • •
• • •
Goldfrank, W.L.: Beyond Cycles of Hegemony: Economic, Social, and Military Factors, in: Journal of World-Systems Research, Vol.1., No.8., 1995 Keohane, Robert O.: Hegemony in the World Political Economy, in: After Hegemony: Cooperation and Discord in the World Political Economy, Princeton University Press, 2005, 31-47.o. Modelski, George: Long term Trends in World Politics, in: Journal of World System Research, Vol.11. No.2. (1995 decembere), 195-206.o. Schumpeter, Joseph A.: A gazdasági fejlődés elmélete, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980, 41-100.o. Wallerstein: The Rise and Future Demise of the World Capitalist System: Concepts for Comparative Analysis, in: From Modernization to Globalization (szerk. Timmons Roberts és Amy Hite), Blackwell Publishing, Oxford, 2005, 190-209.o.
II. A 19. századi brit hegemónia
A 19. századi Nagy-Britannia volt az első, aki a fenti dinamikát világszinten alkalmazni tudta. A kurzus második harmadában nem a Pax Britannica történetének megismerésére törekszik, és a gazdaságtörténetet sem vizsgáljuk. Ezek ismeretét adottnak vesszük. Célunk a fenti politikai és gazdasági dinamika restaurálása, a hegemónia működésének empirikus vizsgálata. A nemzetközi politikai és gazdadági rend brit bábáskodással született, a norma- és szabályrendszer a brit fejlődés, gondolkodásmód kivetítése volt. A nemzetközi politikai rend alapjául szolgáló hatalmi egyensúlyi rendszer és a nemzetközi gazdasági rend alapját adó szabadkereskedelem brit „találmányok” voltak. A következő négy előadás azt a folyamatot mutatja be, ahogy az ipari forradalommal húzóágazatot teremtő Nagy-Britannia egyrészt beindítota a kontinensen az iparosítást, másrészt a kihelyezett kölcsönök segítségével új, szakosodott, exportorientált mezőgazdasági termelési zónákat hozott létre a periférián. A brit hegemónia mindkét fejlődési irányból tálálkozott, és mindkettőre különböző politikával reagált. Az államok, hogy saját növekedésüket beindítsák kétféle stratégia mellett oszlottak meg. A sikeres mezőgazdaság- és ipar vezérelte növekedési modellek a 19. századra aláásták a brit hegemóniát. Célunk, hogy azokat a folyamatokat behatóan, az általánosítások mögé menve elemezzük, amelyek a hegemónia természetét adják, így a 20. századi amerikai hegemónia alatt – nyilván az eltérő politikai és gazdasági környezethe alkalmazkodva – de megismétlődnek. 4.) A hegemónia dinamikája a centrumban: az iparosítás és a megkésett ipari fejlődés – Az előadás nem foglalkozik az ipari forradalom sem politikai, sem gazdasági történetével. Arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan alakította az iparosodás a nemzetközi rendszert, milyen dinamikus erőket teremtett, amelyek alátámasztották a brit hegemóniát. Egyrészt más államok számára a brit iparosítás teremtette piaci nyomás a Schumpeter féle „teremtő rombolás” fenyegető rémét jelentette, hiszen viharos erővel fújhatta el iparukat. Másrészt az iparosítás generálta gazdasági növekedés alátámasztotta Nagy-Britannia 1814 óta fenálló hegemóniáját. A szabadkereskedelem révén a brit piac óriási vonzerőt jelentett az államok számára. Ennek a vonzerőnek csupán néhányan tudtak ellenállni, folytatva a napóleoni háborúk előtti merkantilista politikát. Az 1840-es évek után, mikor Nagy-Britannia az ipari forradalom második szakaszába lépett, a kontinens „nagyhatalmai” számára az elmaradottság stratégiai következményei egyre nyilvánvalóbbá váltak. Mindenki számára ugyanaz a piaci nyomás jelentette fenyegetés jelent meg, de minden állam eltérően reagált. Minél később, annál nagyobb volt az állami beavatkozás mértéke. A legtöbb állam nem iparosodott sikeresen. A sikeres európai iparosítók között pedig gyakran az első lépés nem az iparosítás, hanem a mezőgazdasági termelés szakosodásának szofisztikálása volt. Az előadás a verseny generálta nemzetközi nyomást, illetve a sikeres és a sikertelen iparosítást vizsgálja az Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Oroszország és Japán példáján keresztül. Ajánlott olvasmányok: • • •
•
Arrighi, G.: The Third (British) Systemic Cycle of Accumulation, in: The Long Twentieth Century – Money, Power and the Origins of Our Times, Verso, London, 2000 Hobsbawm: Az ipari világ felé, in: A forradalmak kora, Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1988, 166-179.o. Kennedy, Paul: in: Iparosítás és a hatalmi egyensúly elmozdulása, 1815-1885, in: A nagyhatalmak tündöklése és bukása – gazdasági változások és katonai konfliktusok 15002000, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992 Keynes, J.M.: A háború előtti Európa, in: A békeszerződés gazdasági következményei, Európa Kiadó, Budapest, 2000, 41-53.o.
5.) A hegemónia kiépítésének nehézségei a periférián: mezőgazdasági exportőrök és a munkaerőpiac kiépítése – Nagy-Britannia robbanásszerű nyersanyag kereslete és növekvő
ipari lakossága a mezőgazdasági tömegtermelést kinyomta Európából, mezőgazdasági növekedési stratégián alapuló termelési gyűrűk sorát hozva létre a világon. A késői iparosításhoz hasonlóan a mezőgazdasági export sem automatikusan, a piaci erők kizárólagos nyomására született meg. Az ipari centrumban emelkedő árak megteremtették a lehetőséget, hogy a periféria Európa mezőgazdasági beszállítójává váljon, ám ez a potenciál semmit nem ért, hiszen önmagában a kezdvező földrajzi adottságok még nem teremtették meg a termelés feltételeit. Az új övezeteknek ki kellett építeniük a munkaerőpiacot, és a tulajdonjogot biztosítani tudó politikai intézményrendszert. A piac favorizálta olcsóbb megoldást – a föld erőszakos elfoglalása és a kényszermunka valamelyik formája (rabszolgaság, börtönlakók, stb.) – az övezetek termékeiért folyó verseny hatására hamar felváltotta az önkéntes migráció, a migráció pedig megteremtette a piaci alapon végzett munkát. A mezőgazdasági export beindítása még egy problémába ütközött. A mezgazdasági nyerstermékek iránti folyamatos keresletnövekedés hatására minden övezet kb. 50 évenként magasabb hozzáadott értékű termék beszállítására kellett átváltson. A növekedés hatására egyre több termelő tudott adott terméket exportálni, ami lenyomta a termékek árát. A zuhanó árak minden esetben politikai és gazdasági válságot okoztak, a gazdaság átalakítása itt sem pusztán a piaci erők műve, hanem komoly állami beavatkozást igényelt. Az árzuhanás a periféria egy részét az ipari növekedési stratégia beindítására kényszerítette. Az előadás azt mutatja be, hogy hogyan építette ki a periféria az államot, és hogyan teremtette meg a munkaerőpiacot. Egyrészt megnézzük, hogy milyen földrajzi övezeteket (koncentrikus termelői gyűrűket) hozott létre a centrum iparosodása, utána a megnézzük, hogy egyetlen övezet (Írország) hogyan váltott a piac nyomására újabb és újabb termékekre gazdasága átalakításával. Végül megvizsgáljuk, hogyan épült ki a munkaerőpiac a periférián három eltérő adottságú modellben, hogyan váltotta fel a kényszermunkát a bérmunka a Karib-szigeteken, a déli féltekén és Ázsiában. Ajánlott olvasmányok: • •
•
Easterlin, R.: Influences in European Overseas Emigration Before World War One, in: Economic Development and Cultural Change, 1961, No.9., 331-351.o. Hatton, T. J. – J. G. Williamson: What Drove the Mass Migrations from Europe in the Late Nineteenth Century?, in: Population and Development Review, No.20. (1994 szeptembere), 533-559.o. Taylor, A. M. – J. G. Williamson: Convergence in the Age of Mass Migration, in: European Review of Economic History, No.1. (1997 áprilisa), 27-63.o.
6.) A hegemónia működése a periférián: mezőgazdaság vezérelt növekedés és a periféria válsága – Az előadás a mezőgazdasági növekedési stratégiákat két oldalról vizsgálja. Először is megnézzük hogyan hozták ezeket létre az államok, hogy megértsük miért voltak egyes esetekben sikeresek, míg máshol sikertelenek. Elsősorban a mérsékelt égövre koncentrálunk: összehasonlítjuk Ausztráliát, Argentinát és az amerikai Középnyugatot, amelyek sikeres mezőgazdasági beszállítói stratégiájukról sikeresen tudtak ipari vezérelte növekedési stratégiára váltani. A trópusokkal érintőlegesen foglalkozunk, hiszen ha kedvező körülmények között is csak néhány állam tudott sikeresen váltani, nem meglepő, hogy kedvezőtlen körülmények között még annyi sem. Másodszor megnézzük, hogy a nemzetközi rendszer szintjén milyen gazdasági és politikai következményekkel járt mindez. Mivel a legtöbb mezőgazdaság vezérelte fejlődést hitelből finanszírozták, túltermelési válság globális pénzügyi vagy/és adósságválsághoz vezetett. A sikert itt is az állami beavatkozás, az állami beruházások hozták meg. Az 1890-es évek nagy pénzügyi világválságánál megnézzük a pénzügyi váláság a nemzetközi rendszerben gyökerező okait (miért, hogyan és kik kölcsönöztek), illetve a válság endogén oldalát (hogyan tér át a modern kapitalista termelési formáktól a családi gazdaságokra a periféria (kivéve Chilét és Uruguay-t), illetve magyarázzuk, hogy milyen gazdaságstratégiai fordulatot kényszerített ki a válság).
Ajánlott olvasmányok: •
•
•
•
Acemoglu, Daron, Simon Johnson, és James A. Robinson: The Colonial Origins of Comparative Development: An Empirical Investigation, Working Paper Series, National Bureau of Economic Research No.7771., 2000 júniusa Cardoso, F.H.: Dependency and Developpement in Latin-America, in: From Modernization to Globalization (szerk. Timmons Roberts és Amy Hite), Blackwell Publishing, Oxford, 2005, 169178.o. Janvry, A. - Garramón C.: The Dymanics of Rural Poverty in Latin America, in: From Modernization to Globalization (szerk. Timmons Roberts és Amy Hite), Blackwell Publishing, Oxford, 2005, 179-189.o. O’Brien, P.: European Economic Development: The Contribution of the Periphery, in: Economic History Review, No.35 (1982. februárja), 1-18.o.
7.) A vég: a 19. századi hegemónia összeomlása – Az előadás a brit hegemónia alulról, majd felülről történő erodálódását vizsgálja és a világgazdaság a két világháború közötti dezintegrálódásával zárul. A 19. század végére a brit hegemónia minden intézménye meggyengült. A britek elvesztették a kemény és a puha technológiában is vezető szerepüket. Az 1870-es és 1880-as években a kontinens nagyobb államai leválasztották magukat a brit piac periferizáló hatásairól, és elhagyták a szabadkereskedelem rendszerét. 1890 után NagyBritannia, mivel az európai, az amerikai protekcionizmus és a hanyatló ipari versenyképesség csökkentette világpiaci részesedését, lassan visszavonult gyarmati piacaira. A gyarmati piacok többlete ellensúlyozta a Németországgal és az Egyesült Államokkal szemben egyre növekvő brit deficitet. A gyarmatok egy része az előző órán tárgyalt válság hatására megkezdte az iparosítást, ami szintén protekcionizmussal járt, tovább szűkítve a brit világpiacot. A decentralizálódó brit kereskedelem a monetáris szférát is egyre sebezhetőbbé tette. A font sterling nem volt már kizárólagos világpénz, a versenytársak jegybankjainak, monetáris intézményeinek kialakulásával fellazult a britek pénzügyi életben betöltött szerepe. A dollár és a márkaövezetek kialakulásával a betétesek már nem csak Londonban tartották pénzüket. London így egyre kevesebb pénzt tudott kihelyezni, ami tovább korlátozta monetáris központ szerepét. Ajánlott olvasmányok: • • • • •
Arrighi, G.: Reprise and Preview, in: The Long Twentieth Century – Money, Power and the Origins of Our Times, Verso, London, 2000, 214-238.o. Carr, E.H.: The Twenty Years’ Crisis, 1919-1939, Palgrave, London, 97-155.o. Kindleberger, Charles: The World in Depression, 1929-1939, Berkeley: University of California Press, 1986, 2. és 14. fejezet Krugman, Paul: The Return Depression Economics, in: Foreign Affairs, Vol78. No1. (1999 január/február) Ritschl, A. - Woitek, U.: Did monetary forces cause the Great Depression? A Bayesian VAR Analysis for the U.S. Economy, Institute for Empirical Research in Economics, University of Zurich, Working Paper No.50.
III. A 20. századi amerikai hegemónia A II. világháború alatt a világpiac szinte teljesen megszűnt létezni. A világgazdaság dezintegrálódásával felbomlott a britek által alapított világrend is. Minden ország vámokat emelt, hogy azon a pár megmaradt nyitott piacon kedvező helyzetbe hozza exportját leértékelte valutáját, és/vagy fizetésképtelenséget jelentett tengeren túli tartozásaira, illetve beszüntette a hitelezést. Mivel az összeomlást nagyrészt kizárólag a nagy gazdasági világválsággal kötötték össze, a politikai döntéshozatal nem akart olyan intézkedéseket, amely
a világpiac hasonló visszaállítását eredményezte volna. Az újonnan hegemónná vált Egyesült Államok számos világrendet teremthetett volna. Az új nemzetközi rendszer alapjait azok a hazai politikai kompromisszumok adták, amelyet az amerikai elit az 1930-as, 1940-es években kötött. Az új globális „New Deal”, bár megtartotta a szabadkereskedelem intézményét, nem a puszta politikai és gazdasági mechanizmusokon keresztül, hanem nemzetközi szervezetek felállításával gyakorolta hatalmát. Az új nemzetközi rend és a hegemón hatalmas kereskedelmi és pénzügyi potenciálja ismét konjunktúrát teremtett, amely az 1873/96-os válsághoz hasonlóan 1968/73-ban felhalmozási válságba futott bele, a világgazdasági recesszió pedig meghozta az Egyesült Államok által teremtett nemzetközi rend átalakulását. Az 1997-es ázsiai válság, majd a 2008-as pénzügyi válágválság ugyanazokat a szimptómákat, alaplogikát mutatja, mint az 1929-es válság. Egyetlen nagy alapkérdés tartja bizonytalanságban a nemzetközi közösséget: vajon az Egyesült Államok tud-e új ciklust indítani, vagy Kína átveszi tőle a kezdeményezés jogát? 8.) Amerika válsága és a II. világháború utáni rend gyökerei – Az előadás azokat a politikai és gazdasági összefüggéseket vizsgálja, amelyek lehetővé tették, hogy az Egyesült Államok új nemzetközi rendet hozzon létre a II. világháború után. Az az innováció, amely az autógyártás, mint húzóágazat megszületésével jött létre, fenekestől forgatta fel a világot és Amerikát. Az Egyesült Államokban az 1890-es évek végén jött létre, és ennek köszönhetően az 1950-es évek végéig az USA termelékenységi előnye a világ többi részével szemben nem csökkent. Az új technológia egyenetlenül oszlott el az 1920-as és az 1930-as években Európában, majd az 1960-as években, mikor Japánba érkezett kissé átalakult új próba elé állítva az amerikai késztermékgyártást. Az új világrend a világgazdaság szereplői számára egy sor eltérő, esetenként szélsőséges kihívást jelentett. A kihívást az előadás két kérdés körül tárgyalja: létre tud-e a tömegtermelés stabil makrogazdasági szerkezetet hozni, és az legalább annyira konzisztens lesz-e az új struktúra a globális folyamatokkal, mint az elmúlt században volt? A másik kérdésünk: ha a világpiac helyreáll, milyen következménye lesz annak, hogy a tömegtermelés kibontakozásával a piacok az emberek mindennapi életének szinte minden oldalára hatást gyakorolnak, illetve mik lesznek a tömegtermelés makrogazdasági következményei? Mindeközben az új, alakuló gazdasági központ politikai érdekei nem mutattak egyértelműen a hegemón szerep felvállalása felé. Átnézzük, hogy a világgazdasági válság után hogyan kötnek kompromisszumot a politikai érdekek, mert az egyes csoportoknak a közös problémákra adott válaszai alapjaiban alakították a II. világháború után a világgazdaságot szabályozó intézményeket.
Ajánlott olvasmányok: • •
• •
Arrighi, G.: The Dialectic of Market and Plan, in: The Long Twentieth Century – Money, Power and the Origins of Our Times, Verso, London, 2000, 239-268.o. Hirst – Thompson: Economic Governance Issues in General, in: Globalization in Question – The International Economy and the Possibilities of Governance, Polity Press, Cambridge, 2008, 191-227.o. Keohane, R.O.: Cooperation and International Regimes, in: After Hegemony: Cooperation and Discord in the World Political Economy, Princeton University Press, 2005 Polányi Károly: A nagy átalakulás – Korunk gazdasági és politikai gyökerei, Budapest, Napvilág Kiadó, 2004, 281-320.o.
9.) A hegemónia pénzügyi pillére és az amerikai politikai elit kihívásai – Az előadás az amerikai gazdasági hegemónia mechanizmusával foglalkozik. Az új nemzetközi gazdasági rend (Bretton Woods) két feszültséget testesített meg. Az első a nemzetgazdasági makrostabilitás és növekedés imperatívusza, valamint a korlátozott, de alapvetően liberális kereskedelmi rend között, azaz a nagy gazdasági világválság hazai és nemzetközi tanulságai között feszült. Az államok kényesen egyensúlyoztak, hogy a rögzített árfolyamrendszerben valutájuk értékét a dollárhoz/aranyhoz képest megőrízzék, ugyanakkor betartsák a hazai vállalatoknak és munkavállalóknak tett ígéretüket, miszerint annyi pénzt nyomnak, hogy a teljes foglakoztatottság tartható legyen. A két politikai ígéret csak abban az esetben volt tartható, ha a világ legnagyobb gazdaságainak méretéhez képest a nemzetközi beruházások és kereskedelem mérete alacsony. Amennyiben a nemzetközi kereskedelem és tőkeáramlás visszatér I. világháború előtti arányaihoz, vagy az autonóm monetáris politikának vagy a rögzített árfolyam nemzetközi monetáris rendjének el kell tűnnie. Mundell és Fleming óta tudjuk, hogy a rözített árfolyam, a nemzetközi tőkemobilitás és az autonóm monetáris politika politikai célkitűzéseiből a kormányok egyidőben csak kettőt érhetnek el. A döntés politikai döntés, hiszen mindegyik kombináció más társadalmi csoportnak kedvez. A második feszültség az Egyesült Államok és a világ többi része között a de jure együttműködő struktúra és a de facto aszimmetria között húzódott. Mivel az Egyesült Államok nemzeti valutája volt a világpénz, a legtöbb ország számára ő volt az exportnövekedés legfőbb forrása. A nemzetközi gazdasági rend jövőjéről hozott bármilyen politikai döntés az amerikai nemzeti érdekfelfogástól függött. A hegemónia csúcsán semmibe nem került nagylelkűnek lenni, megengedhette magának, hogy nemzetközi tranzakciói belgazdasági következményeit ignorálja. Márpedig a monetáris és a fiskális politika belgazdasági kérdés, az export és az import csak kis részét tette ki az amerikai gazdaságnak. Az Egyesült Államoknak tehát egy ideig a leértékelés kényszere nélkül lehetett deficites a kereskedelmi mérlege. Ahogy az 1960as évektől egyre több áru lépett be az amerikai piacra, a nemzetközi gazdasági rend és a belgazdasági növekedés inkonzisztensé vált. A következő évtizedre az USA a tőkeáramlás deregulálásával és a rögzített árfolyamrendszer felbontásával felrúgta a nemzetközi gazdasági rendet. Az új nemzetközi környezetben az államok számára a makrogazdasági stabilizáció is egyre nehezebbé vált, jórészt a nagyobb gazdaságok közötti ad hoc és alkalmi együttműködésen múlott. Az együttműködés ugyan kiigazította az árfolyamok nagyobb kilengéseit, ennélfogva kezelte a pénzügyi válságokat, de a globális együttműködést, vagy a makrostablitást má nem tudta helyreállítani. Ebben az értelemben a nemzetközi monetáris rendszer visszatért a 19. századba, ahol a válságok a rendszer természetes részét képezték, a tőkeáramláson múlott az országok deficitjének mértéke, és a Bank of England csak ritkán lépett közbe. Ajánlott olvasmányok: •
Arrighi, G.: The Fourth (US) Systemic Cycle of Accumulation of Capital, in: The Long Twentieth Century – Money, Power and the Origins of Our Times, Verso, London, 2000, 269-299.o.
•
•
Cohen, B.J.: Monetary Governance in a Globalized World, in: IPE – State-Market Relations in a Changing Global Order (szerk. Gooddard, Cronin és Kishore) Palgrave, London, 2003, 215240.o. Stiglitz, J.E.: Azok a viharos kilencvenes évek – A világ eddigi legprosperálóbb tíz évének története, Napvilág Kiadó, Budapest, 2005, 1-10. fejezet
10.) Az amerikai hegemónia kereskedelmi pillére – „mindenki háborúja mindenki ellen”: a multinacionális vállalatok – A kereskedelmi pillér – akárcsak a 19. században – más logikával működött a fejlett, iparosodott és a periféria országaiban. A teljes foglalkoztatottságnak adott prioritás azt jelentette, hogy az államok csak lassan nyitották meg piacaikat a II. világháború után a világkereskedelemnek. A futószalag technológiának és a kontinentális méretű piacszervezésnek köszönhető amerikai vállalati versenyképesség számára ez a helyzet nem volt kedvező. Így új vállalatszervezési forma jött létre, a késztermék termelő vállalatok áthelyezték termelésüket a tengeren túlra, azaz megszületett a transznacionális vállalat. Az exportot azzal váltották ki, hogy hogy a korábbi exportpiacokon folytattak termelő tevékenységet. A TNC-k megelenése harmadik országok piacán erősítette egyes helyi vállalatok versenyképességét, amelyek maguk is transznacionalizálódni kezdtek, hogy a megszerzett technológiai vagy vállalatszervezési előnyt kihasználva maximalizálják megtérülési rátáikat. A folyamat hatására megindult a kereskedelmi regionalizáció, az 1980-as évek végére az Egyesült Államok, Japán és Európa körül három nagy blokkot hozva létre. Mindez változást hozott a nemzetközi kereskedelem természetében. Az 1990-es évek végére a fejlett országok kereskedelmének durván fele vállalatokon belül zajlott, az Európába települt amerikai vállalatok több terméket exportáltak az európai piacra, mint az egész amerikai gazdaság együttvéve. Az államok iparpolitikájukat a TNC-k felé irányuló várakozások jegyében alakították. Ezek a jelenségek együttesen a beszállítói övezetek a 19. század nyerstermék termelői gyűrűinek analógiáját hozták létre. Ajánlott olvasmányok: •
•
•
•
Gooddard, R.: Defining the Transnational Corporation in the Era of Globalization, in: IPE – State-Market Relations in a Changing Global Order (szerk. Gooddard, Cronin és Kishore) Palgrave, London, 2003, 435-457.o. Hirst – Thompson: Multinational Companies and the Internationalization of Business Activity: The Consequences of Globalization for National Systems, in: Globalization in Question – The International Economy and the Possibilities of Governance, Polity Press, Cambridge, 2008, 66-96.o. Hymer, Stephen: The Multinational Corporation and the Law of Uneven Development – Economics and World Order: From the 1970s to the 1990s (szerk. Jagdish N. Bhagwati), New York, Free Press, 2002. 113-139.o. Ruggie, John: Taking Embedded Liberalism Global: The Corporate Connection, Paper presented at the annual meeting of the American Political Science Association, Boston Marriott Copley Place, Sheraton Boston & Hynes Convention Center, Boston, Massachusetts, 2002. augusztus 28.
11.) Hegemónia a periférián: a régi mezőgazdasági beszállítók iparosodása – A fejlődő országok a Harmadik Világ elnevezés ellenére sem kezelhetők egységként. Ahogy a 19. században, a II. világháború után is az állam reagált a fejlődési stratégia megváltoztatásával a világgazdaság kihívásaira. Az új nemzetközi gazdasági rendben a fejlett ipari államok erőteljesen beavatkoztak a mezőgazdaságba – a KAP pl. számos terméket illetően önellátóvá tette az európai államokat, kiszorítva a hagyományos agrárexportőröket a piacról. Ugyanakkor az Engel-törvény értelmében Európában és és Amerikában a növekvő bérek
ellenére az élelmiszerre és az élelemimportra költött jövedelem arányaiban folyamatosan csökkent. Mivel az iparosodott országok népessége folyamatosan nőtt, a periféria exportja is, ámbár lassuló ütemben. A késztermékekhez viszonyítva az agrárkereslet lassú növekedése miatt csökkent a cserearány, romlott a kereskedelmi mérleg és a periféria gazdasága saját növekvő népessége és csökkenő exportbevételei miatt stagnált. Éppen ezért erős piaci kényszer hatott az iparosítás megkezdése mellett. Ahogy a 19. században, ekkor is változó sikerrel oldották meg a problémát. A siker szükséges, de nem elégséges feltétele itt is a viszonylag erős, független állam. Meg tudje-e fizetni annak társadalmi árát, hogy tőként von el az amúgy is stagnáló gazdaságból, és azt adott fejlesztési stratégia alapján fekteti be? Tud-e az iparosítás kezdetekor mezőgazdasági bevételeire támaszkodni, vagy hitel kell felvennie (és ki kell termelni a kamatot is)? Van-e saját vállakozói rétege, vagy a TNC-kre kell támaszkodnia? El tudja-e nyomni a szakszervezetet, hogy maximalizálja az új ágazatok nyereségességét, és azt a termelésbe fektesse be? Ahogy a 19. században is, a legtöbb állam a munkaintenzív, alacsony hozzáadott értékű késztermékekkel kezdett és később próbált az értékesebb exportra áttérni. Az államok gazdasági stratégiáit számos történelmi és földrajzi feltétel, illetve azok kombinációja határozta meg. A 19. században Nagy-Britannia volt az áruk természetes piaca, a 20. században az Egyesült Államok, Japán és az Európai Közösség más-más termékek számára jelentett piacot. Ahogy a 19. században is, az állam saját társadalmi csoportjaival is szembekerült, akik jóval erősebb ellenállást fejtettek ki. Az előadás a fenti folyamat három hullámát nézi meg Latin-Amerikán, Kelet-Európán és Kelet-Ázsián. Az eltérő opciók négy különböző iparosítási pályát jelöltek ki: a Japánhoz és az Egyesült Államokhoz kapcsolódó export-orientált kelet-ázsiai modell, a hitelek és a TNC-k által finanszírozott, importhelyettesítéses latin-amerikai modell, a Nyugat-Európához kötődő, export-orientált, a TNC-k finanszírozta dél-európai modell és végül az importhelyettesítéses, hitelből finanszírozott kelet-európai modell. Ajánlott olvasmányok: • •
•
Campa, J. M.: Exchange Rates and Economic Recovery in the 1930s: An Extension to Latin America, in: Journal of Economic History, Vol.50. (1990 szeptembere), 677-82.o. Fröbel – Heinrichs – Kreye: The New International Division of Labor in the World Economy, in: From Modernization to Globalization (szerk. Timmons Roberts és Amy Hite), Blackwell Publishing, Oxford, 2005, 257-273.o. Hirst – Thompson: The Developing Economies and Globalization, in: Globalization in Question – The International Economy and the Possibilities of Governance, Polity Press, Cambridge, 2008, 134-160.o.
12.) A gazdasági hegemónia szűkülése: a kereskedelmi protekcionizmus és a megújult globalizáció – 1945 és 2000 között a világkereskedelem is hasonlít a 19. századi kereskedelemhez. Az előadás a hegemónia gazdasági pillérének beszűkülésével foglalkozik: hogyan ösztönözte a kereskedelem liberalizálása és a protekcionizmus a világgazdaság növekedését, majd hogyan fordult a protekcionizmus a visszájára és hogyan tette még nehezebbé azokra a termelőkre nehezedő piaci nyomást, akiket védeni akart? A 19. századi logikától két alapvető eltérést találunk: az első, hogy mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelésben új központok jöttek létre. A 19. században az ipari lakosság számának növekedése miatt a von Thünen modell logikája szerint az agrártermelés egyre távolibb övezetekbe szorult, térbeli koncentrikus köröket hozva ezzel létre. A 20. század végi ipari tevékenység inkább bér/termelékenységi lépcső mentén oszlott meg, amely hasonlított a von Thünen féle koncentrikus körökre, de nem térbeli gyűrűket hozott létre. A bővülő kereskedelem erősítette a versenyt a TNC-k anyaországi piacain, így a bérszínvonalat a szaktudáshoz képest állapították meg. Az olcsó, szorgalmas munkaerőt az újonnan iparosodott országokban találtak. Míg a 19. századi mezőgazdaság olcsó földet, a 20. századi ipar olcsó,
szakszervezetek és meghonosodott termelési gyakorlat nélküli munkaerőt keresett. A másik eltérés az, hogy a piac egyedül nem lett volna képes az ipari tevékenység ilyen mértékű szétterjesztésére, kellett hozzá az a nemzetközi intézményrendszer, amely a nemzetközi gazdasági rend felett őrködött. Az államok, hogy a világválság alatti kereskedelmi korlátozásokat eltöröljék, multilaterális tárgyalásokat folytattak. Az ezekből kinövő intézmények kompromisszumot testesítenek meg a nemzetközi szabadkereskedelembe vetett hit (és a kompetitív termelők részéről a szabadkereskedelemre irányuló nyomás), illetve a jóléti államok társadalmának elvárása (azaz, hogy az állam a nemzetközi gazdasági válságoktól védje meg a hazai munkaerőt és termelést) között. Az intézmények szabályozta „kreatív protekcionizmus” (a kivételek formájában) gyakran nem hogy nem akadályozta a piaci erőket, de gyorsította az iparosodás egyre több helyen való beindítását. Ajánlott olvasmányok: • • •
•
Arrighi, G.: The Dynamics of Global Crisis, in: The Long Twentieth Century – Money, Power and the Origins of Our Times, Verso, London, 2000, 300-324.o. Bergsten, Fred: Fifty Years of the GATT/WTO: Lessons from the Past for Strategies for the Future, Peterson Institute for International Economics, Working Paper 98-3 Hirst – Thompson: North-South Trade and International Competitiveness, in: Globalization in Question – The International Economy and the Possibilities of Governance, Polity Press, Cambridge, 2008, 97-133.o. Hufbauer, Gary Clyde: World Trade After Seattle: Implications for the United States, Policy Brief 99-10, Peterson Institute, 1999 decembere
13.) A hegemónia (ciklus) vége – a gazdasági és pénzügyi válságok – Ahogy az 1890-es években a német és az amerikai innováció a brit hegemóniát gyengítette, úgy ásta alá az 1970es évektől a német, de főként a japán innováció a késztermékek területén az amerikai hegemónia gazdasági pillérét. Az amerikai hegemónia alapját azonban ekkor már a szolgáltatások (telekommunikáció, szállítmányozás, energetika, mikroelektronika és a viszonteladás) adták. Ezekben az ágazatokban az amerikaiak nem engedték ki az elsőséget a kezükből. Míg eddig a 19. és a 20. század hegemóniáinak hasonlóságait elemeztük, ez az előadás a elsősorban a különbségekre helyezi a hangsúlyt. Alapkérdésünk ugyanis az, az erodálódás ellenére hogyan indíthatna az Egyesült Államok új hegemónia ciklust, miközben a briteknek a 19. században erre nem lett volna lehetősége. Nem csak a kereskedelem területén, de a monetáris szférában is találunk hasonló jelenségeket. Bár a tőkepiacok feletti kontroll növekvő hiánya, az ipari és a mezőgazdasági tevékenység területi eloszlása és az amerikai eladósodás Japán, majd Kína irányába előrevetíti, amit Braudel a Les temps du monde (1979) c. írásában csak az „ősz jelének” nevezett, azaz a tőkefelhalmozás egyfajta buborékjelenséget produkálva jóval meghaladja a normál nyereségesség mértékét. A ciklikusság jelenségére alapozva Roubini azzal lepte meg a világot, hogy lépésről lépésre „megjövendölte” a 2008-as hitelválság lefolyását. Ajánlott olvasmányok: • • • • •
Eichengreen, Barry és Bordo, Michael D.: Crises Now and Then: What Lessons from the Last Era of Financial Globalization, NBER Working Paper No. 8716 (2002 januárja) Ikenberry, John G.: Getting Hegemony Right, in: The National Interest, No. 63 (2001 tavasza) Roubini, Nouriel: The New New Deal, Forbes, 2008. október 27. www.forbes.com Soros György: A 2008-as összeomlás és következményei – a pénzügyi piacok új paradigmája, Scolar Kiadó, Budapest, 2010 Stiglitz, J.E.: Azok a viharos kilencvenes évek – A világ eddigi legprosperálóbb tíz évének története, Napvilág Kiadó, Budapest, 2005, 11-12. fejezet
14.) A hegemónia jövője – kötetlen beszélgetés a gazdasági és a politikai hatalom működéséről, annak jövőjéről. 19. Kompetenciák leírása: ld. 12. pont
20. A hallgató egyéni munkával megoldandó feladatai: (-
21. A foglalkozásokon való részvétel követelményei: -
22. Félévközi ellenőrzések: nincs
