Tantárgy neve Tantárgy kódja Meghirdetés féléve Kreditpont Összóraszám (elm+gyak) Számonkérés módja Előfeltétel (tantárgyi kód) Tantárgyfelelős neve Tantárgyfelelős beosztása
Biogeográfia BIB 1314 3 3 2+0 Kollokvium BIB 1213 Dr. Szabó Sándor főiskolai tanár
1. A tantárgy általános célja és specifikus célkitűzései A biogeográfia azaz életföldrajz több tudományterület határán helyezkedik el. A tantárgy széles keretein belül rávilágítunk, hogy hol alakult ki, hol él(t) és miért ott él(t) a földünket jelenleg elfoglaló biológiai környezet. A tárgy tartalma felosztható földrajzi régiók alapján, egyes organizmusok, élőlény csoportok, közösségek vagy éppen taxonok alapján, de akár egyedileg megválasztott szempontok szerint is. A tantárgy oktatása alkalmat ad arra, hogy a nem földrajz szakos hallgatók földrajzi ismeretit bővítse, illetve - egyes témakörök feldolgozásánál – a már elsajátított - fiziko-kémiai, biológiai ismereteiket szintetizálják Az életföldrajz témaköreinek bővülése a következő években várható.
2. A tantárgy tartalma A téma történeti előzményei: az újonnan leírt fajok száma az 1800-as években ugrásszerűen emelkedett (kb. 200 évvel ezelőtt a ma ismert fajoknak csak 0,5 %-a volt ismert és rendszerezett). A tudományfejlődés főbb képviselői és eredményeik: Alexander von Humbolt, A.P. de Candoll, J.F. Schow, A.P. de Candoll, J.F. Schow, W.J. Hooker, A. Grisebach , Adolphe Brongniart, Charles Lyell , Alfred Russel Wallace, C.Darwin, Joseph Dalton Hooker, A.K. Wegener, R.H. McArthur, E.O. Wilson.
A kontinensvándorlás elmélete és biológiai vonatkozásai – lemeztektonika, Wegener-féle elmélet. A kontinensvándorlás biológiai bizonyítékai – Pangea és Őskontinensek – diszperziós gátak megjelenése és ennek bizonyítékai (hidasgyík, tojásrakó emlősök, röpképtelen madarak, kloákás és erszényes emlősök). A növények az emlősöknél lassabban fejlődnek és alakulnak, de gyorsabban terjednek, ennek következménye, hogy több az egy-egy régióra jellemző endemikus emlős, mint zárvatermő. Felhasznált módszerek:
- szilárd résszel bíró élőlények fosszíliáinak vizsgálata - szubfosszilizáció, valódi fosszilizáció
Időmérési technikák: - relatív időmérés (klimatikus és pollenvizsgálatok) - abszolút időmérés (ritmikus folyamatok) - radioaktiv izotópok alapján kőzetképződés idejének meghatározása - geomagnetikus eljárások - evolúciós jelenségek A Föld biogeográfiai felosztása, határkérdések A felosztás történhet taxonómiai vagy ökológiai alapokon. A klasszikus felosztások valamely taxonómiai csoport alapján történtek (flóra, fauna). Határok helyett ún. átmeneti zónák alkalmazása A szárazföldi bioszféra felosztása az adott terület endemikus emlős családjai alapján. (Endemikus/"benszülött" = csak egy meghatározott, rel. kis területen élő populáció, vagy egy magasabb rendszertani egység pl. genus, classis; életföldrajzilag a fauna/flóra legértékesebb, un. színező elemei.) Az emlősök alkalmasak az állatföldrajzi felosztás alapjául, hiszen azokat biológusok zöme jól ismeri. A tengeri emlősöket nem számítva, a világ emlős faunájának 89 családja van. Ebből csupán 3 kozmopolita. Ezek a kozmopolita családok (az Antarktikumot
kivéve): az óvilági patkányok és egerek (Muridae), a nyulak (Leporidae), a kutyák és farkasok (Canidae). Az egyes régiók jobban jellemezhetjük határaik milyenségével, mint saját flóra-, vagy fajösszetételükel. Ezek a határok, átmeneti zónák különböző természetűek lehetnek. Pl.: sós víz, sivatag, magas hegység. Természetüket tekintve ezek a gátak vagy zonális klíma-, vagy topográfiai akadályokat jelentenek. A határ két oldalán lévő régiók különbözőségi foka nagyban függ a határ történeti korától is: határok tűnnek el és keletkeznek a kontinenstáblák mozgásával, a klímaváltozásokkal, ritkábban emberi beavatkozás hatására. A tengeri bioszféra: két birodalom: a kontinentális shelfek ill. a mély óceánok. A különbség a kettő között alapvető: a mélytengerek talaja sohasem volt szárazföld! A shelfek talaja lényegében a kontinenstáblák része, ami a jelenlegi epikontinentális tengerek alatt fekszenek. Elvi határukat 2000 m mélységben szokás meghúzni, de ennek az élőlényekre nincs különösebb hatása, mivel a látható fény kb. 200 m-ig hatol le, ez jelentheti praktikusan a határt. A régiók háromdimenziósak. Areológia Az élőlények elterjedési területeinek (area) analitikus és szintetikus módszerekkel történő tanulmányozása az "areológia". Az areológia alapja a fajok szaporodóképes egyedeinek elterjedése. Az állatok földrajzi elterjedésének tanulmányozása a faunisztikára, míg a növényeké a florisztikára illetve a vegetációra épül. Így a növények esetében két különböző megközelítésű felosztás létezhet. A növények helyhezkötöttsége könnyű area térképezést tesz lehetővé, míg az állatok mozgékonysága időszakosan elfoglalt elterjedési területek létét is feltételezi. Állatok esetében legfontosabbnak azt az areát tekintjük, ahol a fajnak rendszeres és sikeres szaporodása történik. A szaporodással nem kapcsolatos areák egyrészt az időszakosan, de rendszeresen látogatott területek (telelő, vonuló helyek), illetve az un. steril expatriációs helyek, ahol a faj előfordul, de annak hosszabb tartózkodására, létfenntartására és szaporodására a terület nem alkalmas.
Az areák jellemzésére felhasználjuk azok alakját, szerkezetét, földrajzát, szünökológiáját. Fajok keletkezése:speciáció, extinkció, radiáció, (dem-ek)mint ismétlődő epizódok. Szimpatrikus, allopatrikus, parapatrikus speciációk. A fajok elterjedésének módjai: diszperzió, a diffúzió és a szekuláris migráció. A fajok kihalása (extinkció) Szigetbiogeográfia A pleisztocén jégkorszak eseményei és hatásai
3. Évközi ellenőrzés módja : 4. A tárgy előírt külső szakmai gyakorlatai :
5. A kötelező ill. ajánlott irodalom : Futó J. (szerk.): Általános természeti földrajz. Tankönyvkiadó, Bp. 1988. Hortobágyi T. - Simon T. (szerk.): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. Tankönyvkiadó, Bp. 1991. Keveiné Bárány I.: Biogeográfia: földrajz szakos hallgatóknak. JATEPress, Szeged. 1999. Anghi Csaba: Állatvilág az egyenlítőtől a sarkokig. – Natura, Bp., 1971. Attenborough, David: Az élő bolygó: A Föld mai arculata. – Novotrade, 1989. Attenborough, David: Az élővilág atlasza. – Inkvizítor Könyvkiadó, Bp. Attenborough, David: Az első Édenkert: A Földközi-tenger világa és az ember. – Park, 1989. Attenborough, David: A növények magánélete: A növények viselkedésének természetrajza. – Aqua, Bp., 1995. Borhidi Attila: Gaia zöld ruhája. – MTA, Bp., 2002. Durrell, Gerald: Az amatőr természetbúvár: Útmutató az élő természet tanulmányozásához. – Gondolat, Bp., 1989.
Fothergill, Alastair: Élet a jégen: Az Antarktisz természetrajza. – Park, 1995. . Futó József: A Föld éghajlata és hatása az élővilágra. – Tankönyvkiadó, Bp., 1975. Heinrich, Dieter: Ökológia. Springer-Verlag, Bp., 1995. Kádár László: Biogeográfia: A Föld és a földi élet. Tankönyvkiadó, Bp., 1965. Kárász Imre: Környezetbiológia (Szünbiológiai alapismeretek). Nemzeti Tankönyvkiadó, 1995. Kárpáti Zoltán , Terpó András: Alkalmazott növényföldrajz. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. Wéber Mihály: Az állatföldrajz alapjai. – Tankönyvkiadó, Bp., 1987. 6. A tantárgy tárgyi szükségletei és ellátása : Multimédiás eszközökkel felszerelt előadóterem, tnaszéki demonstrációs anyagok (fosszíliák, állati és növényi praparátumok).
