Tábori Hírlap Algyógy, 2013. aug. 1 – 4 Levélke a táborlakóknak XIII. IKE Találkozó… sok-sok tervezgetés, álmatlan éjszaka, megbeszélés, ötletelés, találkozás, telefonálgatás és várakozás sorozata. Nekem legalábbis decembertől kezdve mindig ott volt a tudatom mélyén, hogy valami készül, valami történni fog, valami nagy dolog közeledik. Amikor csak egy szabad percem volt, mindig eszembe jutott, hogy most éppen a találkozóval kellene foglalkozzak, hogy biztosan mindig van valami elintéznivaló, valami, amit meg kell beszélni, amit le kell szögezni, amit véglegesíteni kell. Mindig volt, akit felhívni, együttesek, áhítat- és fórumtartók, munkatársak, lelkészek és még sok ember. Mindig volt valami újdonság, ami változtatta a programot, ami gondolkodóba ejtett, ami várakozásokkal vagy éppen aggodalommal töltött el. De hála Istennek, mindig voltak emberek rajtam kívül, akik nem hagyták, hogy összecsapjanak a hullámok a szervezés fölött, mindig készek voltak segíteni, feláldozni a szabad- vagy éppen munkaidejüket azért, hogy valami jó, valami még jobb történjen ebben a táborban. A találkozó témája az Erdélyi IKE éves mottója alapján pattant ki a fejünkből, a fiatalság – erő kapcsán azt próbáltuk feldolgozni, hogy a fiatalság bolondság! Ezt senkinek nem kell keserű szájízzel fogadnia, mivel azt hiszem, mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a fiatalsággal jár egy nagy adag lazaság, nyitottság, rugalmasság, és persze egészséges mértékű bolondság. Ebben éppen az a szép, hogy vannak dolgok, amiket talán az ember idősebb korban már nem enged meg magának, éppen azért, mert bolondnak tekintenék érte, de ugyanez egy ifjabbnak még elnézhető. Szeretnénk, ha mi, fiatalok megértenénk, hogy éppen így vagyunk
értékesek Istennek, és hogy ez a fiatalság, tapasztalatlanság nem lehet akadálya a Vele való kapcsolatnak. Éppen ezt a kapcsolatot próbáltuk építeni azáltal, hogy az előző évekhez hasonlóan bibliai témát biztosítottunk alapul a tábornak. Dávid történetén keresztül igyekeztünk szemléltetni, hogy az emberek szemében jelentéktelen fiatalokból is lehet valaki, Isten segítségével túl lehet lépni a hibákon, tévedéseken, hiányosságokon, és lehet az Urat teljes értékű emberként szolgálni. A fiatalokat is bevontuk egy-egy téma megbeszélésébe, így a fórumok során nem csak kapnak, de adhatnak is egymásnak valamit a saját véleményükből, meglátásaikból. Emellett próbáltuk színessé, változatossá tenni a délutáni programokat, hogy a pihenés forró óráiban is tartalmasan lehessen elölteni az időt. Figyeltünk arra, hogy biztosítva legyen a mozgás (sportvetélkedők), a kreativitás (barkács), valamint az elcsendesedés és a lelki feltöltődés is (csendkör). Ehhez a lelki feltöltődéshez járultak hozzá az áhítatok és a reggeli dicsőítés valamint az esti koncertek is. Személy szerint az egyik kedvenc pillanatom az volt, amikor este eltöltött az együtt éneklés áldása, az, hogy együtt dicsérhetjük az Urat. Az esti programok az eddigi évekhez hasonlóan magukba foglalták a táncházat, az érdeklődésre való tekintettel idén is volt láthatatlan színház, és a filmklubban is elgondolkodtató képkockák kerültek kivetítésre. Összességében véve nagyon reméljük, hogy a sokszori vízhiány és technikai bakik ellenére is sikerült az igényeknek és elvárásoknak megfelelő, színes programot összeállítani, mely ugyanakkor tudott adni élményeket és tartalmas pillanatokat Isten közelségében. Ezért reménykedem, kedves táborlakók, hogy jövőre ugyanitt! Sok szeretettel, Gál Adél, főszervező
Istennek nem a külső fontos, a szívekbe néz Modelleket kell keresnünk, a nagyokra kell tekinteni, de fontos, hogy olyan példaképünk legyen, akinek az élete teljes, nyitott könyv előttünk. – mondta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke augusztus 1én a XIII. IKE tábort megnyitó áhítatában. A táborban idén annak jártunk utána, hogy hogyan hívja el Isten az embert. A püspök Dávid történetén keresztül rámutatott, hogy sokszor az
ismeretlenből jövünk, Dávid sem sztár volt, csak egy egyszerű fiatal, aki a mezőn vigyázott a juhokra. Isten nem a testvéreit választotta királynak, akik erősek, magasak voltak, hanem a legfiatalabbat, Dávidot, aki ráadásul egy olyan családban nőtt fel, amelyiket Izraelben nem tartották különösebben számon. Sokan gondolkodnak azon, hogy Isten mit szán nekik, különösen nagy kérdés, hogy Isten hogyan szól bele az életünkre, hogyan vezet? Isten azonban arra kér, hogy bízzuk rá magunkat, még akkor is, ha a sok millió ember között kicsinek és értéktelennek érezzük magunkat, Dávid példájából tudjuk, hogy kis emberek is tudnak nagy dolgokat véghezvinni. Még ha nem is leszünk királyok, a saját területünkön tudunk maradandót alkotni. Kató Béla elmondta, hogy minden foglalkozás válhat hivatássá, minden szolgálatban lehet Istent dicsőíteni. A református egyháznak az igazi nagy hatása a keresztyén világra abban volt, hogy elindította azt a fajta munkát, amelyet az emberek Isten dicsőségére végeztek, de nem kellett ehhez kolostorba vonulniuk, mint a középkorban.
Isten arra biztat az igében, hogy tekintsünk bármit, amit tőle kapunk ajándéknak, és ha az ember így fogja fel a munkát, bármi is legyen az, akkor igazán megszenteli a munkát. Sámuel próféta, amikor Isai házába bement, akkor a kinézete nézte. Az emberek sokszor a szemnek akarnak tetszeni, azonban Isten a szívekbe néz, az alapján dönt és hív el. És ha mi erre a hívásra igennel válaszolunk, akkor boldog emberek lehetünk. – mondta áhítata végén Kató Béla.
Dániai önkénteskedés, papírtrükkök, keresztyén újságírás és szociális projektek – első nap Kilenc hónapos dániai önkénteskedés után Visky Janka, Fiatalok a nagyvilágban címmel tartott fórumbeszélgetést. Személyes tapasztalatokon alapuló élménybeszámolója választ adott, kérdéseket vetett fel a jelenlevőkben. Miért érdemes külföldön önkénteskedni? Hogyan győzhetjük le a félelmeinket? Mi kell ahhoz, hogy a külföldön töltött idő hasznos és gyümölcsöző lehessen személyiségünkre és életünkre nézve? Súlyos kérdésként mindvégig ott feszengett az is, hogy az erdélyi fiatal otthon érezheti-e magát a nagyvilágban? Szecsődi Árpád olyan szemléltetőeszközöket próbált bemutatni, amelyeket használni lehet gyerekmunkában, ifjúsági munkában. Ezek közé tartoznak a papírtrükkök: hogyan lehet egy A4-es papír segítségével egy vallásórát bevezetni, vagy egy kartonlap segítségével egy olyan eszközt készíteni, amivel le lehet vezetni egy tanítást. Ugyanakkor bemutatott néhány bűvésztrükköt, amit használni lehet gyerekmunkában, főleg figyelemfelkeltésre. Beszélt arról, hogy mit csinál valójában egy keresztyén tanító, és tisztázta az eszközök használatát.
Dávid életében, miután Sámuel próféta felkente, semmi sem változott. Ott maradt a mezőn, továbbra is a juhokat őrizte. Mi is így élünk, évekig, hogy semmi sem történik az életükben. Dávid türelmesen várta, hogy eljöjjön az ő ideje, nem szervezett puccsot Saul ellen. Keresztyén fiataloknak ez plusz, hogy tudják, hogy ha Isten el akarja vezetni őket, akkor megteszi, csak türelmesek kell lenni hozzá.
Kiss Gábor, miután tisztázta, hogy melyek egy újságírónak az alapvető etikai kötelezettségei, a keresztyén újságíró felelősségéről is szólt, elmondta, hogy a keresztyén újságíró elsődleges etikai kódexe maga a Biblia, és azt meg megvizsgálnia, hogy az, amit leír, az Isten dicsőségére van, vagy sem. A beszélgetés során az egyházi média jövőjéről is szó esett, a résztvevők is egyet értettek abban, hogy a fiatalokat a legkönnyebben a szociális hálón lehet elérni, tehát az internetes médiára kellene a hangsúlyt fektetni.
A HIFA - Románia Segítség Mindenkinek Egyesületet Kelemen Attila mutatta be. Beszámolójából kiderült, hogy Maroszentkirályon lakik a szüleivel, a HIFA-nál önkéntes. A HIFA-Parkról is szó esett, egy olyan hely lenne, ahol a fogyatékkal élő emberek, a minőségi ellátás, munkalehetőség, a teljes értékű lelki, szellemi, kulturális és szociális élet mellett lehetőséget teremt arra, hogy lakói felismerjék saját képességeiket, önálló életet élve, közösségben, együtt dolgozva másokkal és másokért, nyitottakká váljanak egymás felé, egymást segítve. A Park területén, önálló házegységekben, családi környezetben, külső segítséggel, de önállóan élhetnek majd a mozgássérültek. Olyan beépített természetes és egészséges környezetet szeretnének, amely biztosítaná lakóinak az akadálymentes közlekedést, a nyugalmat és a harmóniát. A délután folyamán szabadidős tevékenységek voltak, a fiatalok nagy élvezettel vettek részt a sporttevékenységekben, mind a kosárlabda meccsek, mind a röpladba meccsek órákon át tartottak. Este Komlósi-Rif Szilvia tartott áhítatot, és egyben koncertet is, amelyet táncház, filmnézés, illetve láthatatlan színház követett.
Győzelem, felülkerekedés, sikerélmény – második nap Mai társadalmunk egyénei félőlényekké alakulnak át, hangzott el Paizs József, segesvári gyakornok lelkipásztor második nap K.O. félelem! címmel tartott fórumbeszélgetésén. Előadásában szó esett a félelem típusairól, okairól, következményeiről, és arról, hogy hogyan lehetséges enyhíteni, elnyomni vagy legyőzni a félelmeket, melyek egyre inkább helyet kapnak a mindennapjainkban, életünkben, családjainkban, kapcsolatainkban.
No, milyen volt az óvodában? - Anya, ne viccelj, még wifi sincs. - Ehhez és hasonló, vicces, de a mai helyzetet reálisan tükröző karikatúrákat mutatott be a XIII. IKE Találkozó második napján Bustya János lelkipásztor. Bustya János arról beszélt, hogy a generációk közötti szakadék egyre nagyobb lesz, az x és y generáció, a digitális bevándorlók és digitális bennszülöttek közötti különbségek is tágulnak, és az oktatásban is tartani kellene a lépést. A háziolvasmányok jegyzetelése ma már nem vonzó egy diák számára, de ha arra kérjük, hogy írjon blogot, akkor már felcsillan a szeme. Bustya János személyes tapasztalatai alapján leszögezte: Digitáliában is lehet tanulásra ösztönözni a gyerekeket, csak meg kell találni a nekik is megfelelő módszereket és felületeket. Lőrincz Attila vállalkozó elmesélte egy sikeres, keresztyén körülmények között működő vállalkozás történetét. Társvállalkozóként olyan céget vezethet, ahol a munkatársak nemcsak robotok egy hatalmas gépezetben, hanem emberi tulajdonsággal felruháztatott emberek, akik a keresztyén lelkület és szeretet érzékelése folytán szinte ideális környezetet vontak maguk köré, munkájukat Isten áldásával végzik, így az eredmények sem maradnak el. Lőrincz Attila elmondta, a munkabírás, tenni akarás, többre vágyakozás mellett mindig szem ellőtt kell tartani a keresztyén normákat, a becsületességet, egyenességet. A második nap, a kicsi győzelme a nagy felett témakörök köré épített fórumok elindították azt a felismerési folyamatot, amelyen rájöhetünk, nem kell hatalmasnak, erősnek, csodaszépnek lennünk ahhoz, hogy Isten segítségével sikerüljenek terveink, legyőzhessük Góliátot.
Elbukás, sikerek, zuhanás, misszió – harmadik nap A XIII. IKE Találkozó harmadik napjának témája a bukás volt. Ezt a témát körbejárva, Kató Kata, Sztárok bukása címmel tartott fórumbeszélgetést, melyen mai hírességek vonzerejét, befolyását mutatta be. A folytonos megfelelés, újítás, hajsza a magasból a legmélyebb pontokra tudja őket repíteni. Felhívta a figyelmet, hogy az illúziós sztárság felett Jézus Krisztus az igazi sztár, akinek hírneve nem pecsételődött meg, aki igazi példakép lehetne a mai fiataloknak, méltó arra, hogy kövessék, imádják és utánozzák. Lőrincz István a 12 éves börtönlelkészi szolgálata folyamán összegyűjtött tapasztalatait osztotta meg. Marosvásárhely alsóvárosi lelkipásztor a börtönmisszióról beszélt a fiataloknak. Elmondta, régen is voltak igazgyöngyhalászok, akik időt, energiát fektettek abba, hogy megkeressék az igazgyöngyöket. Ma sincs ez másképpen, és a börtönben is találhatunk igazgyöngyöket, ha türelmesek vagyunk.
A bukás témáját körbefogó napot személyes következtetések sora zárta: merjünk elbukni, ugyanakkor tanuljunk belőle, hiszen minden bukás egy lépcsőfok a fejlődésünkben. Isten pedig mindig ott lesz a jobbunkon, kinyújtva felénk segítő karját.
Az MKT valóságából Először ők kapják a mocskos munkát, mindenhol ott vannak, sürögnek-forognak, kapkodják a fejüket, mert nem mindig tiszta a feladatuk, sokan vannak és mindig kedvesen és készségesen válaszolnak bármilyen kérdésre. Ők az MKT-s önkéntes csapata, az IKE képzésén résztvevők, akik három alkalmon keresztül sajátítják el a szervezés képességeit, és a képzés végén ezt gyakorlatba ültethetik egy-egy IKE-s rendezvényen. Kíváncsiak voltunk, hogy mennyire különbözik az, amit tanítanak attól, amit igazán átélnek egy-egy ilyen szervezés alatt, és mennyire tudják felhasználni a tanultakat, amikor feladatokat kell megoldjanak és ezért majd felelősséget vállaljanak. Összefoglalt élményeiket, tapasztalataikat itt olvashatjátok. Az MKT-s képzés alatt elsajátítottunk olyan képességeket, amelyek idővel gyakorlatba ültethetünk, munkálkodva egy keresztyén szervezeten belül. Ez a képzés egy stabil alapot nyújt, azonban mindehhez szükségesek a saját tapasztalataink is, melyek segítségével élesben is megállhatjuk helyünket. Ez a két, közhelyesnek tűnő, elmélet és gyakorlat teszi lehetővé, hogy idővel saját rendezvényeinken, táborokban, gyülekezeti alkalmakon is munkálkodni tudjunk.
Az ózdi Terápiás Központ munkatársai Legjobb pia a terápia című fórumbeszélgetése interaktív tevékenységekkel, drogdealerek és fogyasztók közti éles vitával világított rá a függőség veszélyeiről, a központ munkásságáról és az alkalmazott terápiákról is megosztott pár információt.
Míg az MKT képzés rengeteg élményt és kikapcsolódást ad, addig a gyakorlat tudatosítja bennünk azt, hogy felelősek vagyunk azért, amit ránk bíztak és elvárják, hogy jól teljesítsünk. A munkálkodás más élményeket nyújt.
Felfele bukni – így hangzott Márton Előd lelkipásztor fórum-beszélgetésének címe, melyről megtudtuk, hogy a politikában használatos kifejezés. Bukás – mindenki retteg tőle, fél kudarcot vallani, csalódást okozni. A beszélgetés során fény derült arra, hogy ez a szükségtelen, hisz Isten mindenkit alkalmassá tesz a szolgálatra, valamire kinevezett, elhívott, megbízott egy feladattal, és segít véghezvinni azt. Megtudtuk, hogy a bukásokat pozitívum is követheti. Egy sikeres ember vállalja a kudarcot, megéli, elkönyveli, feldolgozza azokat, majd épül, fejlődik, tanul belőle. Istentől pedig mindenre választ kap az idő elteltével.
A képzés megtanított arra, hogyan dolgozzunk együtt hatékonyan, egy ideális környezetben. A gyakorlat, amikor a dolgok élesben mentek, soha sem mentek olyan simán, mint azt eredetileg elképzeltük. Akkor, amikor egymás kreativitására, képességeire hagyatkozunk, mindig akadnak problémák, be nem számított tényezők, csúszások, meglepetések. Ezek a helyzetek mutatják meg igazán azt, hogy kiben mi rejlik, akkor amikor munkáját végzi, ki milyen személyiség és milyen tehetséget kapott. Azonban, mindezek felett itt mutatkozik meg az igazi segítőkészség, csapatszellem, munka közben mélyülnek el a kezdetleges barátságok, alakulnak ki újak.
Még akkor is, ha nap végén fáradtan hajtjuk le fejünket, sikeres napokat tudhatunk magunk mögött, imánkban ott van a hálaadás a fáradságos munkáért, a barátokért, elejtett mosolyokért, hálás ölelésekért. Így megéri!
Találkozó a ti szemetekkel Meleg nyári napsütés, harmatos reggeli kávék, sportszellem, jókedv, hitbeli megerősödés, életbeli felismerések, imára kulcsolt kezek, vidáman éneklő tömeg, új barátságok, göngyölt papírdarabkák, sztárvendéges rádió, nevetéses vetélkedők, okos fórumbeszélgetések, meghitt áhítatok, korán kelés és felháborodás, álmos reggeli torna, utolsó perces célbaérések, szolidan álló sátrak, vízkorlátozás, fiatalság bolondság, Dávid története, XIII. IKE Találkozó, Algyógy.
Annak ellenére, hogy sokan először vettetek részt a Találkozón, könnyedséggel feltatáltátok magatokat, élveztétek a programokat, szívesen beszélgettetek egymással és nyitottsággal vettétek az előadásokat. Válaszaitokból kiderült, hogy kedvetekre voltak a fórumok, és ti is jónak láttátok azt, hogy megszólalhattok, hogy együtt juthattok a felismerésekhez és hogy a humorral fűszerezett beszélgetések ébren tudnak tartani. Az éneklés jóleső pihenés volt, sokan kifejezetten a koncerteket választották kedvenc tevékenységüknek, ezt bizonyította a színpad előtt összegyűlt, Istennek örjöngő, a zene dallamaira tomboló fiatalság. Azt, hogy az este már éjfélkor lejárt, nem mindenkinek volt ínyére, főleg a fiúknak nem, akik azért panaszkodtak, hogy nem flörtölhettek kora hajnalig a lányok sátora előtt. Viszont abban mindenki megeggyezett, hogy a kelés igenis korán volt. Abban sem egyeztek meg a résztvevők, hogy mennyi a megfelelő szabadidő, mennyi a programbírói képessége a mai fiatalnak, mennyi az, amit kötelezhetünk. Így nyitott maradt a kérdés a szervezők számára, hogy milyen is a tökéletes program. A tábor sokszínűségéből mindenki szippanthatott magába valamit, a csomagokon kívül rengeteg emléket, barátságok biztonságát, vetélkedők mozgékonyságát, áhítatok csendességét, a kávéház gyertás hűvösségét és a zene dicsőségét viszik haza, mélyen a szívükbe raktározva. Összevetve, egy nagyon színes társaság gyűlt össze az idei táboron, megeggyező vagy eltérő véleményeket is összevetve, bizonyosan jövőre is találkozunk a Találkozón, hisz ebben az egyben teljes egyetértés volt, igenis, még egyszer eljönnétek, sőt többet is maradnátok. Akkor tehát a viszontlátás reményében!
Ez maradt meg nekem az idei táborból, azonban kíváncsiak voltunk, hogy mi az, ami nektek, résztvevőknek megmarad, megtetszik, lefoglal, kifordít a normálisból. Több kérdőívet osztogattunk a táborlakóknak, amit nagy lelkesedéssel és névtelen őszinteséggel ki is töltöttek.
