4. 3. fasc aug. 8.)

B Á R

4-

Társadalomtudományi és

művészeti folyóirat • Megjelenik évente négy­ szer - 1998/1-4. szám • Szerkesztik: BARTÁK BALÁZS, CZETTER IBOLYA, FŰZFA BALÁZS főszerkesztő, KASSAI FERENC, KATONA ATTI­ LA, SÜMEGI ISTVÁN, SZABÓ GÁBOR, TÓTH

PÉTER • A szerkesztőség címe: 9701 SZOM­

BATHELY, Berzsenyi tér 2. (Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola — Magyar Irodalom Tan­ szék) Tel.: 94/326-222 Fax: 94/329-527 E-mail: [email protected] • A BÁR előfizetési díja egy évre 600 Ft •

LÓ*

„ 1789. 7 Augusti éjszaka Debretzen Várossának uttsza tilalmassából ellopott lónak leírása. Fekete herélt, öt esztendős, a há­ tulsó jobb tzombján P. U., a bal hátulsó tzombján pedig M bélyogú, mind a két iülébe alól ki van véve, a homloka közepén igen kitsiny fejér jegy vagyon, szé­ les rövidnyakú, rövid fülű egyenes derekú, a tekénteti vidám. Signat. Debrecini 8 August/' 789. " (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár IV. A. 1011/4. 3. fasc. 1789. aug. 8.)

Fő támogatónk: SZOMBATHELY MEGYEI JOGÚ VÁROS KULTURÁLIS BIZOTTSÁGA Lapunk kiadását segítik: SOROS ALAPÍTVÁNY • NÉMETH LÁSZLÓ SZAKKOLLÉGIUM • NEM­ ZETI KULTURÁLIS ALAP • KÖZOKTATÁSI ÉS MODERNIZÁCIÓS KÖZALAPÍTVÁNY (KOMA) • BERZSENYI DÁNIEL TANÁRKÉPZŐ FŐISKOLA • VAS MEGYEI TUDOMÁNYOS ISMERETTER­ JESZTŐ EGYESÜLET •

K i a d ó : Savaria University Press • A r c u l a t , g r a f i k a : Yellow Design • N y o m d a i m u n k á k : Szignatúra Nyomda és Kiadó Kft., Szombathely, Dr. Szabolcs Zoltán u. 5. Fele­ lős vezető: Ballá Tibor • ISSN 1 4 1 6 - 6 4 9 6 •

*1789-ben valahonnan eltűnt egy ló. A városi tanács körözvényt bocsájtott ki az elkóborolt állat leírá­ sával; füle rövid, dereka egyenes, tekintete vidám. D. döbbenten ül a megyei levéltárban, kezében a sárgult, töredezett irat. Hirtelen vált a kép, mint egy filmvetítőben: ritkás erdő, magasra nőtt fűvel, a fény ferdén tűz be a lombok kö­ zött. Halk nyerítés hallatszik, és az egyik fa mellett egy legelésző ló emeli fel fejét. Szembenéz Dvel..., „a tekénteti vidám". A két­ száz évvel ezelőtti jószágnak már a csontja is elporladt. Meglett-e valaha? Simogathatta-e újra fé­ nyes szőrét a gazdája? Vagy ép­ pen jól elverte, mikor rátalált? A vastag, durva papiros megzörren D. kezében, de nem válaszol. A ló csak néz: sok-sok emberöltő messzeségű fénykép. Fejét kicsit oldalt fordítja, rövid füle alig észre­ vehetően megbillen, szája szélén zöld fűszálak, gömbölyű orrlyuka mellett egy harmatcsepp csillog, belenéz D. szemébe: „tekénteti vi­ dám".

Major Tamás

PRÁGAI TAMÁS

Apokrif Mika Waltari-szonettek „Immár

a végtelen

vágyára

vágyom..." (Babits)

A halhatatlan i.

Én, Turms, akit sorsom fogva tartott sokáig, jussomért orozva fölkerekedtem, kutakodva, nyomozva, és lettem tágasabb cella foglya önmagam gyűrűs öledbe vetettem önként — ébredve és feledve mindent, Önzésemben vihart teremtve magam körül - de eljött az este, s most itt állok e kopár hegyen. Alattam - Esztergom? etruszk népem? sürög elérhetetlen eszmélkedés tüzében, (no, egyébben is, ha elfogy a szemérem), most elrongyolt testem levetem. A Halhatatlan Istent keresem II. - én, akit halhatatlannak tart népem. Vizsgáltam: miért? és: miért nem? s megértettem: e világot nem értem meg soha, mert nincs minden értem, és vérszomjasak az ifjú istenek. Nézz körül, barátom, ezt lehet, emezt nem, s hogy ma itt köztetek lehettem, lélegzem, ürítek, szeretek, s a többi... így van ezredek óta. Feni már fogait az ifjú Róma, farkas-csecst szív minden idegen. Utolsó órát jelez minden óra. Keresztül kerten, részeg szőlőhegyen a Halhatatlan Istent keresem.

Az egyiptomi i.

T a p o g a t ó z v a , tétován a vak a k a n y a r g ó v i z ű patak medre felett - z ú g a fejvesztett, a nagy víz (Duna? Ö z ö n v í z ? ) alant, és keskeny, s i k a m l ó s a híd, ha van híd m é g . D ü l ö n g é l . N e m látja, kit kérjen, hogy: segíts! É s s z í v é b e n lakik m á r ö r d ö g e , hogy: hiába. Partjait el nem éri. N i n c s híd. Part. M á r víz sincs. V a k o n á t k e l t e m é n , hogy veletek legyek, és most, mint a díjúszó, csupaszon lihegek, k ö h é c s e l e k ; miféle vízi Marathon pástján — veletek? nem! csak előttetek! — ordítok végre: segítsetek!

II. — ha lehet m é g . S z í v e m b e n zajló titoknak j é g ? vagy k ő ? táblái tornyosodnak, s b ű n e i m csak annál nagyobbak, hogy nem láttam (vak ú s z i k vakoknak): a s z e n n y á r b a n A m o n üdvözölt, velem volt roncsok és h a l d ö g ö k között, s ha e r ő m volt: úszni! m é g ! ő költözött b e l é m , és ő r k ö d ö t t l é k e m fölött — s ha n é h a adtam, feledtem, aki m i n d i g ad. M o s t itt állok a p á s t o n meztelen. H a m e g é r t e d , mit mond e papiruszdarab, ne rejtsd el s z á n a k o z ó arcodat. Ember, aki K i r á l y n a k született — befürödtem magamban é s bennetek —

BECK ZOLTÁN

ábécé

D

a függőfolyosó életveszélyes, fa. nem bír el annyi embert, ide meg sok jár. hasal és néz a deszkák kö­ zött lefele, aztán kinn a szélen, olyankor nem egye­ dül. húzhatna strigulákat, ahogy az idő telik, de két nap neki semmi, nem nőtt szőre még. csupasz, nem ma­ jom, nem ember, gyerek az. semmi, és meghúzza vállát apa. ennyi a fiú. és ezt gondolja anyu is. így egyensúlyoz a család, nem billen semerre a mérleg, se nyelv, se serpenyő, jusztícia családja, az épületet mindenki dicséri, turisták is jönnek, fo­ tóznak, olyankor a fiú nincs a helyén, a vaku meg­ perzseli a fát, ő meg leesik, hiába mondja magának, hogy a valóságban ez nincs így. képzeld el, ha az, amit lefényképeznél, mindjárt el is égne. megörökíted, hát megszűnik, minek legyen tovább, ha úgyis megvan, csodálkozott a fiú, hogy a deszkák meg oszlo­ pok nem gondolták ugyanezt, szóval hogy nem égtek el. aztán arra gondolt, hogy ő is él. márpedig fénykép van róla elég. régi épület ez. az egész város ide járt. iskolába, apa nem. anyu nem. nem itt születtek, idegenek most is. a hiányzó emlék lyukakat vág az életútba. apa és anyu ementáli, dí­ szelegnek az üzletben, szülők találkoznak, a te fiad is, az enyém ugyanúgy, de hát gye­ rekek, mi is voltunk ilyenek, a fiú tömködi be a lyukakat, csöngetnek, a fiú bemászik a folyosóra, onnan az osztályba megy. ül. feláll, ha csöngetnek, kimegy, a napok múlnak, strigula nem jelzi őket.

BECK Z O L T Á N : Á B É C É

N megérkeztünk, a fiú, apa és anyu. és elindultak, a fiú meg anyu a lépcsőn fölfele, hozták a csomagokat: ruhát, cipőket nylonban, mosatlan edényt, evőeszközt nylonban, apának maradt a neheze: kanna óbor (kannában), a kanna nylonban, édes szőlő (korai) piros kosárban, leterítve nylonnal, mert anyád állandóan ezeket a zörgő vackokat, de legalább a gyerek ne zörgetné egész úton hátul - szóval a család mindig reklámszatyrokba pakolt (így hívta apa), ha elsza­ kad, legföljebb eldobjuk a nájlont (így hívta anyu), ameddig meg bírja, fölérünk, belőle kipakolni, kifordítani, mosogatóba elmosni (így hívta anyu a fiút. mosogatni), apa is fölért utánuk, hogy hol volt ilyen sokáig, azt tudakolja anyu, mert már vagy egy órája, hogy mi ketten fölértünk, ő meg hol. a fiú próbálja elcsípni a szavakat, de zörög az a szar, meg a víz is folyik, legalább a konyhaajtó nyitva van. a lakás bejáratáé is. így ez valami hangúrt képez, szétveri a hangot a lépcsőházban, megnagyobbítja, és így, újra összerakva csak eljut valahogy a konyhába, apa amit mond, volna mit mosni azon is. ilyenkor apa már mondaná (egy fordított esetben), mocskos a szád, fiam, kimosom szappannal, de a fiú ezt nem mondhatja az apjának, elvégre nem az apja a fia. nem apja fia. apa azt válaszolta - megtisztítva attól, amitói igen­ csak mocskosnak túnt az egész beszélgetés - lenn. apa autót tolt. mert megkérte egy szomszéd, és öszszeszaladt még néhány, és együtt gurították az autót a garázsba, azaz apa a kormánynál ült - a fiú büszke volt ezért apára, a hidegben meg gőzölgött a pára az erős karúak száján, orrán - de nyár vége volt most és kora délután, az emlékekben torzul ez hideg hajnallá - , ahogy taszítják, meg lökik, míg végre megvan, na, akinek segítettek, annak a felesége bort hozott - az emlékben forralt bort, mert ott hideg hajnal ez a ko­ raőszi délután - , azok két marokra fogják, szájukhoz emelik, aztán cigarettára gyújtanak, nevetnek, így adják vissza a kiürült poharakat, a cigarettát elnyomják, s lassan fölfele indulnak, a lépcsőházban eléjük szalad a fiú (kinek-kinek sajátja), combjukba csimpasz­ kodik a fiú (mindegyiknek fia van), az apa megsimogatja a fiú fejét, mosolyogva men­ nek be a lakásba (apa is mosolyog, a fiú is mosolyog), s elmeséli, mi is volt az eset, míg a figyelő szempár (ez a fiúé) és anyu elnéző mosolya követi a szavakat, hogy újra átél­ hessék, most már úgy, mintha ők együtt, a család ott lettek volna, hisz ott voltak, mert apa a szívében hordja őket. anyu azt kérdezte apától megint - azt hiszi a fiú, most már jóval hangosabban - micsináltál. és apa azt mondta, semmit, a fiú mosogatott, folyt a víz a csapból, hozzá mosoga­ tószert csöpögtetett, s várta anyut, aki mondja, hogy megint mennyit használtál el, hogy egy flakon cuzammen a nájlonokra. és apát, aki erre a szobából mondja, ennyi még a cigányokat is fehérre mosná.

BECK Z O L T Á N : Á B É C É

K anyu meghúzza magát, apa keze ökölben, asztalon, anyu az asztalnál ül, sarokba húzódva szépen, hogy megtakarítani pénzt hogy lehet, azt már nehogy meg kelljen mondani, de máshogy, úgy látszik sehogy se akar menni az, aminek gyeplőjét asszonykéznek kellene szorosan fogni, szóval a háztartás - konyhapénznek szokták hívni az ilyent, de apa nem nevezi néven a dolgot - erről beszéltek, mióta asztalhoz ültünk egyáltalán, és apa nem tel­ el a tárgytól, míg azt nem mondja, kész, befejeztük, de mondani nem mondta még ezt, anyu már nagyon várja pedig, vacsora sütőlapon marad addig, várok én is apa mondatára, ülünk hárman asztal körül tehát, ha fülemet bedugnám, jó megoldás volna, de vattáért a fürdőszobáig eljutni most lehetetlen, fölállni asztaltól, míg be nem végezte azt, amiért apa leültette, nem mer. nem fél apától és anyutól se túlságosan (anyutól most egyáltalán nem, bár szorult helyzetében a gyengébb ellenállás felé lehet kitörni csak, én meg úgy vagyok, mint a család leggyöngébb láncszeme, pattannék el néha, úgy kívánom, de vala­ hogy, mikor törnék, a feszítés az elmúlik nyomban.) a fiú kénytelen hát, ha nem is erős kapocsként, tovább tartani a vállán a családot, pedig marja rozsda (lélekrozsda lesz, ha értelmét kívülről belsőbe, vasból emberbe viszi át), húzza ág, gödröt mindenki neki, ő meg átugorja, megvarrja, kiszidolozza. apa tehát sehogy se érti, hogyan lehet takarékoskodni azon, ha az ember (anyura gondol, de apa taktikája beválik, görgeti az általánost, senkit és semmit nem néven nevezve), hogy az ember - ismétli magát valamit olcsóbban vásárol meg. anyu elmondja, ho­ gyan: ami mondjuk kétszáz, az teszem azt, százötven épp akkor, és készít papíron egyenleget, hogy ötve­ net fogott már csak azon, és hol van még a többi " anyu kosarából, és apa ugyanezt kérdezi, hogy hol van még a többi az ember kosarából. a hangsúlyon a különbség, hogy apa az olcsóbban vásárol szószerkezetnek csak a vásá­ rol szavát hagyja visszhangozni a fülében, azt meg - mire idegein el- és visszaszállítódik az orvostudomány által megrajzolt rendben - a költeni szóval rímelteti, addig anyu ugyanennek első szavát tűzi nyelve hegyére, hogy olcsóbban, ami a már leírt módon az agyában - bár a nőknél másképp kattognak a kerekek, ha vannak egyáltalán, szokta mondani apa - az ingyennel lesz egyenlővé. így küzdenek és harcolnak máig, rabigát akasztva egymás nyakába, vigyázva, hogy föl­ váltva legyen, hol egyiken, hol másikon, ha meg a nyakuk zsibbadni kezd, rám hajítják, hogy megtudjam, nem olyan könnyű ám felnőttnek lenni, mint ahogy te azt elképzeled, én meg, hogy gyereknek se épp nagyszerű, és itt már megvan a közös nevező, apáé és anyué, apa keze megint ökölben és asztalon, anyu elhúzódhat a faltól, és én szorulok sarokba, a vacsora árválkodik a sütőlapon, neki nincs apja, anyja, a fiúnak vacsorája gyo­ mor nélkül marad reggelig, akkor meg nem lesz idő megenni, marad a remény - ami ott visszhangzik a fiú fülében és oda-vissza masíroz idegein az orvostudomány által megálla­ pított módon - szóval a remény marad, ami a holnap estével kell, hogy valósággá váljék. ;

BECK Z O L T Á N : Á B É C É

M anyu sokat sírt ma is. a fiú nézi anyut. így, kisírt szemmel gyakran látja, apa is gyakran látja így anyut, odamegy mellé, azt mondja, nebőgjél, és anyu már kezdi is. a család egyensúlyoz, a fiú ilyenkor tudja, hogy ő következik, anyu rám néz, úgy minthogyha én volnék a hibás megint, megint, mindig, állandóan a fiú a hibás, a fiú szálka apa szemé­ ben, anyu meglátja ott a szálkát, fogja a sodrófát (a saját szemében volt addig), fölemeli, már amennyire egy ilyen szűk lakásban egy ekkora sodrófát - anyádéktól kaptuk ezt, azok meg falun laknak, megértem én, hogy ott jó az ilyen, de én hova rakjam ekkora lyukban, és széttárja anyu a kezét, ekkor vagy leteszi a fát, (ha már elővette), vagy ké­ sőbb veszi elő, így addig az a gyúródeszka mellett marad, szóval széttárja anyu a kezét - már amennyire odabenn széttárni lehet, mert ha igazán szét akarná tárni, a hangsúlyos mozdulat, hogy meglegyen, mint az előbb, ki kell jönnie a konyhából, és befelé muto­ gatnia, hogy arra a helyiségre értve mondta mindazt nemrég, és a kéztárás is arra vonat­ kozóan van. nem tilos a kéztárás a konyhában, hanemhogy sehogyan sem fér el ott egy igazi, csak egy olyan ímmel-ámmal, a kéztárás után mehet vissza a sodrófáért a konyhába, most tehát az a fiú fölé ért, ő meg összegörnyedt, mert egyszer már érte a fejét az ütés. hajat kellett utána mosnia, az a pár csepp vér, ami anyu kezéről a fejére csöppent - hiába mondom apádnak, hogy csi­ szolja le legalább, a szálkák széttépik a tenyeremet hagyján, de a liszt, ami lepereg olyankor, vagy félki­ ló liszt lejön róla olyankor esküszöm, ütésenként, zacskót kellene, vagy újságpapírt körbe leteríteni, pont mint amikor anyu a hajamat vágja (apa fodrász­ hoz jár: nőre hajat, ugyan menj már), elég lenne a jövő hétre, a liszt összekeveredik a vérrel, az megül a hajon, összeragasztja - anyu ilyenkor jön a fésűvel; egyszer akarta kifésülni eddig, csomókban maradt a haj a fésűfo­ gak között, már ha át tudta tépni a hajbogót egyáltalán. mert nem akart hajat mosni. inkább a hátára jöjjön a csapás, ha púposítja a hátát, akkor a gerincét, ha homorítja, akkor a vállcsúcsot, meg a tarkót is eléri, a lapocka kapja így is a legtöbbet, a fiú attól függően hajol, homorít, púposodik, ahogy a fájdalom követeli, apa szálkája így lesz anyu sodrófájává, a fiún így csapódik, majdnem azzal a hanggal, mint az ajtó apa után. anyu sír, bármelyik csapódik, a fiú közel megy hozzá, a lehető legközelebb, bármelyik csapódik, ha apa ajtaja, akkor anyut vigasztalni, ha hátán a fa, hogy minél nehezebb legyen kivezetni a következő ütést (így az általában elmarad, vagy simogatássá szelídül).

BECK Z O L T Á N : Á B É C É

a fafolyosón ül. várja a vakukat, hogy elégessék, az esőt, hogy eloltsa, a nyoma marad meg, vagy ő maga. a kettő együtt sehogy se megy.

L felhő nincs, ha tiszta az ég. és tiszta ég se, ha felhők vannak rajta. nincs emlék, amikor a kék égre fölnéz, az emlék olyan, mint a felhő', nem deszkaszál (az inkább a fiú apa szemében, és a fiú nem emlék, nem múlt. hanem jövő. apa azt mondja, majd ráérünk vele akkor foglalkozni), annál hamarabb eltűnik, nem darabja az életnek, mert nem valóságból lett. az égből sose lesz felhő, a felhő másból van, más színű, más alakú, mást jelent, esőt, vihart, bárányt, paplant, anyu meleg kezét, vagy úgy elverlek, mint jég a határt (ilyenkor apát); sártengert, a kocsi tengelyig merült, és az ágyúk csövé­ be folyt a sár, mintha bizony az ágyúcső valami szennyvízelvezető lett volna, de az egész harctér ott egy nagy büdös pöcegödör volt inkább (tatust ilyenkor); kifordul az eke a földből, ha nem jön (nagymamát ilyenkor); és tedd el az ernyőt, a fodrásztól jövet nehogy elázzunk, me­ hetek akkor újra csináltatni, de megmondom neki (a fodrászra gondol ilyenkor), nem fizetek kétszer ugyanazért, és elázunk ernyővel is, mert úgy zuhog, és fúj a szél, és kifordítja az ernyőt, lehúzzuk inkább, és hogy elcsendesedett az idő, visszamegyünk, újra kéri ugyanazt, de most már ingyen, az esőről nem ő tehet, és a fodrásznő mondja, ő se. ingyen ő nem fog dolgozni, és ő, hogy akkor ide se jövünk többet, és az meg megint, hogy hiába törzsvendég, még érte se ilyet, de más nem tudja úgy megcsinálni a fejemet, és úgy megszoktam ott. hát megint visszamegyünk, és fizet, és hazafelé újra elered, pedig felhő sincs az égen, miből esik? és otthon beszáríttatja a lányával a haját (aki az anyám), bár ó" nem fodrász, de ha már levágták, beszárítja neki (a nagyi az ilyenkor). lemegyek az udvarra, ha esik a nyári eső. a szalagházsor kiszögellésénél igazi tónak áll össze a víz, a felhőből idelenn tó lesz, és taposok benne térdig, az emberek meg vízálló kabátban és esernyővel mennek el mellettem, a felhő olyan, mint az emlék, kitisztul az ég. eltűnnek a felhők, nem valahová, a szem elől, hogy majd, alkalomadtán újra előhív­ hatók legyenek, egyszerűen megszűnnek lenni, nincsenek, ha majd újra felhők kerülnek az ég óceánjára, azok más felhők lesznek, és más eső hullik belőlük, és másik tócsává lesz a sarkon, kitisztul a valóság, felszívódik az emlék, marad a könny a fiú szemében, a felhő az ő szeme, arca az ég; köpköd most lefele - cseppfolyós történet ez is - a harmadikról, a negyedik emelet lép­ csőfordulójától indulnak, a lépcsőház alja úgy van kirakva műanyaglappal, hogy sok sár­ ga között egy-két bordó négyzet. Hol összenőve, hol csak magukban, egyes-kettes-hár-

BECK Z O L T Á N : Á B É C É

mas hajók lesznek a bombázáskor, úsznak a sárga tengeren, a fiúk harcirepülők, kezük a szárnyuk, szájuk az oldószerkezet, nyáluk a bomba, néha kifogy, visznek föl magukkal citromot tölteni, aki elsüllyeszt egy hajót, lejjebb jut egy fordulóval, a fiú egyszer már lejutott az elsőig, ott meg arra kell vigyázni, ne hajoljon ki túlságosan, mert a harmadik emeleti szőnyegbombázás őt is veszélyeztetheti, a falon (a földszinti fordulóban) ott van a takarítási rend kifügesztve, úgyis a gyerekeket küldik a felmosófával, vödörrel, hadd tudják meg, mit jelent megdolgozni a tisztaságért, hadd tudják meg, összepiszkolni egy pillanat műve, föltakarítani meg. a fiú és a lépcsőházban lakó többi fiú ettől nem szokik le a köpködésről. vizet spórol­ nak, szétkenik háború után a felrobbant bombákat, anyu azt mondja, a balkánon lenne a helyetek, apa azt, mégcsak az kéne, hogy az erkélyről is köpködjenek, anyu azt mondja, félreértettél, nem balkont mondtam, apa meg hogy ő nem szokott félreérteni semmit, nem hall félre, hogy ő nem süket, te nem tudsz beszélni, hogy hadilábon áll anyu a szavakkal, azt mondja, és hogy most megyek le a garázsba, de köpködni ne merjél ad­ dig, legyen tűzszünet, az utóbbit nekem mondta, azt hiszem. egyedül maradtunk anyuval, apa megsértődött, azt mondja, és kérdezi, hogy szerintem ki a hibás, mon­ dom nem is sértődött meg. szerintem, ennyit értesz a világból, köpködni tudsz, meg nem tudod mit-miért. süket vagy, vak vagy, mi bajod, a fejeddel van baj, vagy mi, hogy nem veszel észre semmit, hogy apád most miattad; takarodj a szemem elől, hogy ne lás. „ _ , son ma többet, azt mondja, vagy inkább kiabálja, és | kimegy és bezárja maga mögött a konyhaajtót. i a fiú arca ég. a nyála felhőből eső. anyu magára hagyta, kár, hogy otthon parkett van. meg műpadló. nem tud bombázni, azt gondolja, ő inkább valami bordó műanyag járólap, a lakás a sok sárga, és apa meg anyu röpülnek fölötte kitárt karokkal.

H valami nem hagyja, hogy megfeleljen, töri a fejét, nem jön rá, mi az. apa tudja, tudom én, mi a te bajod, két nagy pofon, az hiányzik, anyu tudja mi az. kell a pofon mellé az a simogatás, a fiú meg azt tudja, hogy ez is a pofonnál köt ki. csak nem annak indul, nézi a tablót, az első osztályosat, iskolába járok, az van ráíva. az osztálytársak répák, látszik rajtuk, hogy azok, aki a fényképen mellette áll, azt szíjjal, a csatos felével, azt mondja legalábbis, de nem nagyon bírja a verést, kipróbáltuk, hiába az edzés otthon, akiknek kutyájuk van, azokat pórázzal, ők meg a kutyát ugyanúgy, hogy legyen meg az egyensúly, apa nem hord szíjat, megáll rajta a nadrág úgyis, anyu hord. női öv. félti, kutyánk nincs, a tenyér marad, vonalzó néha. ha hirtelen, az meg épp ott van. esetleg sodrófa anyu szeméből, bár azzal sok a gond. előtte elővenni (tudod, kicsi a konyha, így az a gyúródeszkával együtt a konyhaszekrény mögé van betámasztva), utána porszívózni (tudod, hullik róla a liszt, havazik évszaktól függetlenül).

D

BECK Z O L T Á N : Á B É C É

vacsora jön. egyél igyál katona, attól nó'sz majd nagyobbra, és a tatus megsimogatja a fiú fejét, a legjobb unokám, mondja, ahogy viszi körbe a falun, ne ábrándozz, egyél, kenyér eszem, vaj eszem, parizer eszem, tudtad, hogy szójaérzékenyek nem ehetik a parizert, ezt anyu mondja apának, tudtam, szalonnát eszik, nem kér szóját hús helyett, nem madár, azt mondja, a pulykasonka nyolcvan százaléka víz. ezt is anyu mondja, azt se eszünk, ezzel lezártnak tekinti apa a témát, tej iszom, zacskóíze van, mondom apá­ nak, ne kezdd te is. anyu tesz bele kakaót.

I apa rádiót hallgat, azt mondja, rádiót hallgatok, így leszek kapcsolatban az egész világ­ gal, apa szereti a nagy szavakat, használja őket. a fiú arrébb áll olyankor, nehogy őt találják, kicsi még a nagyhoz. anyu rádiót hallgat, azt mondja, rádiót hallgatok, így zárom ki a világot, anyu nem sze­ reti a nagy szavakat, egyszerűen szeret a fürdőben lenni, oda meg beviszi a rádiót, a fiú vállat von. apa és anyu ha látná, biztos vitázna megint, hogy kitől örökölte, a fiú örül a rádiónak, vita nincs, azt gondolta, ha neki rossz a kedve, elrontja apa meg , anyu kedvét, úgyhogy nem szól nekik, inkább mo­ solygott, különben is milyen szép, mosolygós gyerek ez. mondta a szomszédasszony mindenkinek, nem cáfolhatta meg a hírét, lementem az udvarra, labdát vittem, mosolyogtam, szomszédnak köszöntem na­ gyot, hangosan, ahogy mondta nagy kedéllyel tatus, köszönj, hogy legyen mire feleletet várnod, és sétál­ tunk át a hídon, most is a hídon van, azt játssza, ott, a híd közepén kis négyzet volt hasítva a betonba, azon át a folyót nagyon jól, ha a szemét az ember odatapasztotta, meg ha nem jött épp autó. a fiú azt képzeli most, hogy néz lefele, egé­ szen összegörnyed a szalagházsor egyik kiszögellésénél, szemét a földre nyomja, mintha lyuk lenne ott is. és van, a csatornafödém nyílása, azon át a folyó, autó jön. lassít, nem áll meg. a fiú átbújik a kis négyzeten, a vízen hasal, halak köszönnek nagyot, föláll és mosolyog. a rádióban minden balesetet beolvasnak, vár, hátha sikoltást hall a fürdőszobából, vagy káromkodást és apa döngő lépteit, míg a harmadikról leér. a szomszédok meg összecsap­ ják a kezüket, hát mégis igaz, a te fiaddal történt, és futnak ők is apa után. mondják, milyen mosolygós fiú volt pedig, és apát nagyon zavarja ez a volt, mert mégiscsak sze­ rette a fiút. anyu az ablakon hajolt ki. sikított, nagyon hangosan, apa odaér, a fiú fek­ szik, a kórházi ágyon, már nem vérzik, a vér alvad ilyen gyorsan, meg a mentő' sebes, vagy a hír lassú, most már nem mondhatta a fiú, hogy csak kitalálta az egészet, apa megverné biztosan, hát jó. elütötték tényleg, kórházban volt tényleg, apa azt mondja, ne hallja többet ezt a voltot, szóval, köszörüli a torkát, nincs több volt. csak van van, meg lesz van (a jövő nemzedéke), odaül a rádióhoz, anyu visszamegy a fürdőszobába, a rádió 1

BECK Z O L T Á N : Á B É C É

igazolta apát, hogy kapcsolatba került az egész világgal, anyu úgy látja, őt is. a fiú ráér. iskolába nem megy. fotózhatják a faszerkezetet most. használják ki a napfényt, míg ősz van. eszébe jut a tél. a fiú a lábnyomra gondol, elolvad, eltűnik, nem olvad el. esik rá. eltű­ nik, minden változás eltűnés, a fiú gondolkodik, figyeli valaki, a nyári emlékeken láb­ nyomok, a homokba, jön a szél. fúj. a lábnyom röpül, mire földet ér megint, elfelejti az előző rendet, ott az ősz. az iskola körül lábnyomok, ugyanazok mindig, meg a fejében az a nagy üresség, mintha valaki kivett volna mindent, elolvassa, leírja, visszateszi, ezentúl aztán mindig forog, fejét soha nem hagyja nyugton ülni a nyakán, nyakát a tör­ zsén, törzsét a lábain, menet közben megfordul néha, és így megy. háttal a menetirány­ nak, apa azt mondja, a baleset miatt, tudniillik a gyermeki lélek sérülékeny, majd kinövi. - ezt a pszichológus mondja, apa megnyugszik, és sosem növi ki. nem tűnik el. megváltozik, nem minden változás eltűnés, és nem a baleset miatt. - ezt is a pszichológus mondja, később kicsit, mert a fiút vitték eleinte ide-oda, autóval, a fiú ahányszor dúdolni kezdett, apa bekapcsolta a rádiót, biztosan tudta legalább, hogy a fiúról nem lehet ben­ ne szó, mert a kocsiban ül. a fiú a forgás után, mivel senkit sem fedezett fel, legalábbis aki követné, olyat, lett új megnyilvánulás, ahogy azt várták, kény­ szermozgások ezek - pszichológus fogalma a bajra, rugdosta magát, ment közben, ült közben, feküdt közben, aztán a felső ajkát kezdte piszkálni hüvelyk­ jének és mutatóujjának csipeszével, olvasás közben, evés közben, ha aludt, anyu a kezét gézzel kötötte össze, ha ébren volt, a két ujja volt gézben, az isko­ lában írni nem kellett így, anyu meg azt mesélte mindenkinek, hogy elvágta a fiú az ujját, és nehezen alvad az a vér, a fiúé. a fiú újra kint ül a fafolyosón, és várja a következőt, hogy mi lesz. ez a kény­ szermozgások váltakozó sorozata, de mindnek oksága egy tőről fakad (pszichológus mondja apának, anyunak), aztán találgat, fogadna másokkal, de senki nem hiszi, hogy igazi baja van - inkább sejtenek az osztályban csalást a dolog mögött, asztalsarokdör­ zsölés lett a következő, nem jött rá. a fejvakarásra gondolt, a biztonság kedvéért, hogy legalább magának ne hazudjon, fölírta egy cetlire a jóslatot, a saját jóslatát a maga kü­ lönleges esetéről, ezeket a cetliket a fiókjába rakta, úgy számított, hogy minden hónap­ ban ír egyet, közülük, mikor változik az, ami nem tűnik el soha, kihúz hármat, s ha a cetli fölirata megfelel az új szokásnak (szokásnak ez nem nevezhető, kényszermozgás ez, melynek eredőjére csak hosszan tartó és alapos vizsgálat világíthat rá - pszicholó­ gus), tehát ha egyezik a cetli meg a cselekvés, akkor valami jutalmat kap. hogy mi le­ gyen a jutalom, nem gondolkodott rajta, nem bízott a találatban, apa és anyu nyugodtak továbbra is, elvégre mindent megtesznek, ami tőlük telik, és ez nem kevés, fiam, úgy­ hogy embereid meg magad, ez a cetliírás meg cetlihuzogatás lett a kényszermozgás, erre nem jött rá soha. a cselekvés nem leplezte le önmagát.

BECK Z O L T Á N : Á B É C É

B a fiú egész napját a vécén töltötte, nyár volt. vagy vasárnap, mindegy, iskola nem volt. jóformán az egészet, enni kijött, meg ha valami dolga akadt. nem. olyankor nem. azt odabent intézte el. most a ki kell mennem helyett a benn kell maradnom, ha valaki egész életében vécében dolgozik, nem megy ki. nem tudja mit jelent, hogy ki kell men­ ni, mert őhozzá épp az jön be, akinek ki kell menni, minden viszonylagos, szokta mon­ dani apa olykor, a fiú pedig tudta, ez a helyzet most pontosan példázza apa tételét, apa most nem volt otthon, anyu sem. különben nincs a példa, már régen szóltak volna neki. anyu aggódva kissé, hogy tán baja van a fiúnak, apa meg mondaná, hogy semmi bajom nincsen, és hallanám az ajtón át is, hogy ezen veszekednek, azaz hogy innen indulnak, a fiú a veszekedések kályhája, tőle indulnak, oda érkeznek. a fiú térdelt a vécécsésze előtt, feje így pontosan a háromemeletnyi lyuk fölé hajolt, ami félig volt telve vízzel, mindig félig, mindig ugyanennyi, mindig más vízzel, kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba, a fiú tudta, apa másik tételét is példázza e helyzet, anyu olajat öntött a lefolyóba, olajoshalat, annak maradé­ kát, apa ennyit evett, a konzervet meg eltenni ho­ gyan, ez maradt meg. vécébe lökte, a fiú szeme lebe­ gő haldarabokon pihen, figyeli az olajat, ami a vízen gyűrűzik, ilyen az ő lelke is, úgy gondolja, anyu meg apa maradékával teli.

F

aki kukáz az a kukás, álltak körbe és kiabáltak az iskola előtti konténernek, két cigánylány benn a tankba, bumm, bezárjuk, fedele le. gubbadnak, büdö­ södnek, az kell nekik, cigánynak jól áll a szag. ma­ gyar gyereknek jól áll a csúfoló, aki kukáz az a ku­ kás, fiúk dobolnak befele, lányok dobolnak kifele, micsináltok - tanár bácsi móka vége cigánygyerek a konténer közepébe vécékagyló a fejébe úgy támad az ellenségre, befutot­ tak, kiabálták közbe ezt. a fiú fölmegy a folyosóra, nem mászik ablakot, hogy az életveszélyes gangra lépjen, a kaland megvolt mára. a szemét szaga végképp elzavarta a nyarat, nagyit, tatust és mind a többi nyári szereplőket, kerekes boltjának kenyérszaga legalább maradna meg. és a fiú nehéz sóhaj után kinyitja a táskáját, kotorász, mitkotorász - tanár kérdez, óra van - tanár emelt hangon tovább - igaz jó hogy kotorász, ellenőrző kis könyvecske asztalomra. tanár végre leejti a hangot, a fiú feláll és ellenőrzőjét a tanári asztalra helyezi úgy, hogy jobb felső sarkuk pontosan fedje egymást, s így a két téglalap megfelelő szárai egymásra illeszkedjenek, tanár biccent folytat, a fiú végre előkotorja a tízóraiját, ellenőrzőt kétszer elvenni nem lehet, beleszagol, a fiad már ilyen - ez apa. ne szólj rá olyan durván - ez anyu, ahogy mondaná apának. szünetben itt marad - tanár mondja - jó hely az osztályterem beszélgetni, ezt is mondja, a fiú vállat von. tanár - menjünk a szertárba inkább, két pofon, nagyobb, mint anyué

BECK Z O L T Á N : Á B É C É

volna, állapítja meg a fiú, és még az is lesz. a szertár alján várja a becsöngetést. tanár visszajön - hadd nézzem, képed rendbe, könnyeket töröl, aztán szemetesbe a zsebken­ dőt, én meg arra gondolok, száraz zsebkendőt kellene kukába szórni, könnyes szemű cigánylányoknak.

E most jön levél, nagyitól, hosszú, sok puszival a végén, az egyetlen, aki adna is. ad is a papírra, most ősz van, írja. nem lakunk épp közel, de itt is. ostobaságot ír, másképp elkezdeni egy levelet nehéz. így kezdi: most ősz van. és én nem azt gondolom, persze hogy az van ősszel, hanem hogy igaza van. és nyárszag van a fiú orrában (olyankor mehet a nagyihoz két hétre, aztán apa eljön érte), nyárszag van a szobában és belázasodik. egyedül marad a szobában, pár napig beteg, nincs iskola, nyár van. nem nyit abla­ kot, nehogy kiszökjön a levegő, anyu hazajön, ha már itthon vagy, ennyit igazán megte­ hetnél, apa hazajön, na hogy van az én huszárom, az­ tán ledobja a zokniját, ennyit a nyárról, gondolja a fiú és egykettőre meggyógyul, apa és anyu csodál­ koznak, fogják a homlokát, nézik a lázmérőt és örül­ nek.

g a fiú érzi, nem jók azok a szavak ide, amiket hasz­ nál, de nem akad a nyelve hegyére jobb. pedig ő a ; j legokosabb, úgy hiszi, az egész viágon. csak magát ismeri, csak magához viszonyít, meg az osztályhoz, bár nem ismeri azokat, akik oda járnak, de biztos, hogy oda sok hülye jár. akiket ő azok közé sorol, azok sorolják őt is oda. a jegyek nem tesznek igazságot, mert aki most bukott, az a legjobb tornából, mondta is a fiú a padtársának, hogy ez a bunkó, az meg mutatott hátra­ fele, mivel mögöttük ült. egymásra néznek, aztán a homlokuk is egymásba simul, az összeér volna a pontosabb, vagy inkább az egymásba ér. mert aki a beszéd tágya volt éppen, cselekvőnek értette magát, s egymásnak koccantotta a két fejet, mint a poharak, úgy búgnak, csengnek, a vér láttán aztán megijed mindegyik, mint mikor a pohárból kiborul, és apa azt mondja anyunak, még az ünnepet is elcseszed, és anyu apának, hogy ezért terítettem, kijelent is, kérdez is; és vitatkoznak, kié borult oda, vagy hogy épp az a hibás, akinek nem borult, a fiú és a padtársa reménykedett, hogy a vér nem az övé, hanem a másikról kenődött oda. két indián jár az iskolába, a géztömegbe tollat tűztek hazafele, elkerülték a felelést, a fiú végre hasonlított valakire, ketten voltak ugyanolyanok, egyedül ugyanolyannak lenni ér­ telmetlen, kettőnek egyedi, többnek meg tömeg, ezt gondolja a fiú, csak a szavak, amik jók lennének, azok kerülik el. kérdezi a másikat, hogy ő hogy áll a szavakkal, az föl­ ajánlja a háziját, barátok vagyunk, segítsünk egymásnak, a fiú szerint a barátság inkább 4

BECK Z O L T Á N : Á B É C É

az, hogy érti, amit mond, de nem érti. tévedett. A m i úgy néz ki, az nem az. csak kamu ez a ketten ugyanolyanok.

C a fiú ült. vagy inkább feküdt, előbb háton, aztán hason, az ülésből tehát fekvés lett. úgy történt, hogy a gondolatok elindultak fölfele, levegővé lettek, nehéz levegővé, és nyom­ ták lejjebb a fiút fekvő helyzetig, hogy aztán az ábrándok, hason fekvésben megakadja­ nak a fűszálakon, lengő hegyű fűszálakba kapaszkodott meg a gondolat, ha híres ember lenne (ez az a kapaszkodó gondolat), beszélne a tévében, mert sokkal okosabban tudna ő, mint a híres emberek, azt kell kitalálnia, hogyan legyen azzá. hogy elmondhasson mindent, mondja így is. vacsora közben apának, egyél, szádon lakat, vagy anyunak, kihűl az étel. úgy mondanám, hogy mindenki megfogadja, ez igen, azt monda­ nák az emberek, beszélj csak, öcsi, mi meg vacsorázunk közben, és nem mondanák, hogy lakat, legfeljebb az ő gyereküknek, és lefeküd­ nének az emberek, és arról álmodnának az egész la: | kótelepen, hogy az ő fiuk is ilyen lesz egyszer, vagy ! inkább azt, a fiú az ő fiuk. és nem egy apa, hanem sok és nem egy anyu, hanem sok jutna neki. mind­ egyik azt mondaná, mindent szabad, elkerülné őt minden betegség, elkerülné őt az iskola, aznap iskola után kikönyörögte, hogy játsszon, a fi­ úkkal, azok engedték, úgyse volt kapus, bénákat állítottak oda meg dagadtakat, ő meg vézna fiúcska volt. ' ' ' » "rf \* , . J

£

j

L>

i!!

%

valahova eljutni valahonnan lehet, nem kell hozzá pontos helymeghatározás, csak el kell indulni, de mégis valahonnan, és a fiú nem tud fölmutatni innen indultam el világokat, legföljebb kitalálja, arra gondol, ha most éhezne, akkor szegény lenne bizonyosan, kénytelen lenne ázott papírra írni eldobott tollbetétekkel, mert azt találna a kukában, és nem ülne számítógépnél, pedig hogy élvezi, ahogy forog a szpke. anyunak mondom is ezt, ő semmit se mond. megsimogatja a fejemet, valahogy gyöngédebbek a fiúval a baleset óta. legalább nem fázol, mondja később anyu, és az ablak felé bök a fejével, arra gondol közben, mit tett a fóliazsákba, nekem is eszembe jut, hogy a szemétbe tegyek valamit, néhány tollat gyűjtök bele, anyu nem ve­ szi észre, apát írni meg sose láttam, rakok mellé papírlapot, hogy megmaradjon az előb­ bi gondolatnál, megúsztatja a füzetlapokat előbb a mosdóba, ott kint most úgysem esik, mitől lenne hát vizes, aztán leviszi a szemetet, konténerbe bele. eszébe jutott, honnan indult (iskolai konténertől meleg lakásig, meleg lakásból hideg konténerig), csak lefelé nem göröngyös az út, hallja apa nagy szavait, csak minden harmadik lépcsőre lépett és míg fölért, nem köszönt senkinek.

1

BECK Z O L T Á N : Á B É C É

A apa levitte a kutyát, sétálni, mutatott fényképet, ez volt a kutyám. anyu is vitte a kutyát, sétálni, mutatott fényképet, ez volt a kutyám. apa kutyája kicsi kutya volt. alig ért apa bokájáig, a fotós - apa barátja - a barátom volt, azt mondja apa, mondtam, csináljon képet amikor sétáltatok, egészen közel ment, hogy a kutyából látsszon valami. anyu kutyája hatalmas volt. a derekáig, a derekamig ért a kutya, mondta anyu. a fotós anyu barátja - messze állt, másképp a képben nem férnek el. anyu meg a kutyája, apá­ nak csak a lába szára látszott, anyunak csak a körvonalai, és így találkoztak, sétáltattak kutyát, közös volt a kutya? vagy a fényképész volt közös? a sétáitatás, és apa pontot rakott az emlékekre. apa hatalmas ember, kicsi kutyája volt hát. ó védte meg, ha bajba került, a kutyát apa. anyunak nagy kutyája volt, o maga kicsi, ő védte meg, ha bajba került, a kutya anyut, még mindig a kutyákon gondolkozol? mondja apa, úgy, hogy az azt jelenti, hagyjam abba a gondolkodást, és apa újra pontot rakott az emlékekre. most engem sétáltatnak, nem kerülnek bajba soha. megvédem őket a bajoktól, és séta előtt pisilek, nem közben, apa azt mondja, jobb, mintha a kutyát kelle­ ne levinni, anyu ugyanezt. szeretnek, a tárcájukban hordanak, a kutyák az al­ bumban vannak. jó lenne, ha kapnék egy kutyát, ne karácsonyra, ha­ nem a születésnapomra, hogy októberre már itt le­ gyen, mert karácsonykor hideg, úgy kellene sétál­ tatni. apa azt mondja, nem kell kutya a fiúnak, úgyse gon­ dozná, anyu azt mondja, apa azt mondta, majd ha na­ gyobb leszek, talán. halakat kaptam, karácsonyra, levinni se kell őket. simogatni se kell őket. jobb így. mondta apa. a fiúnak meg az jár a fejébe, levinni se lehet őket, simogatni se lehet őket. nézi az üveget, mögötte a halakat, reméli, hogy megdöglenek. nem bírják sokáig táp nélkül sze­ rinte. kihalásztuk a döglött halakat, vécébe lehúztuk, apa szerint a fiú bizonyította, hogy nem bizonyított, még halat se, nemhogy kutyát, nincs benne, ami bennünk megvolt, átkarolja anyut, tudták, hogy ez lesz. a fiú hadakozott, mit hadakozik, hány hallal tegyük ugyan­ ezt még. a fiú a hörcsöggel állt elő. hogy azon kellene, a bizonyítást újra. az egeret utálja anyu. anyádat akarod, hogy a szívbaj, anyu erősebben karolta át apát. a fiú lett a baj, apa hatalmas kutya, megvédi anyut a bajtól, bizonyítás megvolt, téma lezárva.

Be

JÓNÁS TAMÁS

Tél után

Szégyenlős költő szokványos tavaszban mit mondhatna újat, érdekeset? Bőrén belül nincs érdekes eset. Bőrén kívül - mint már mondtam - tavasz van. Sarat fröccsentő hideg autók mellett, locspocsban mire gondolna másra: szerelemre, váladékozásra. A suta tavasz kikezdte a rendet.

[majd vezetékeken...]

majd vezetékeken jut el hozzád lecsupaszított lényegem egy jellegzetes sorozat megléte és nem léte valami sercegésnek s ha szereteted és haragod koordinátarendszerében pontokat rendelsz kódolt kínjaimhoz megláthatod rémületben utánad kiáltó arcomat

emlékmű

egyszer ki kéne menni egy olyan helyre ahová nem érnek el a fények máshogy kezdem nem ez a lényeg egy olyan helyen kéne felébredni reggel egy tavaszon völgyben vagy dombon ahol nem lehet beszélni emberekkel de még most is rosszul mondom az kéne hogy a harmatos fűben ébredjek pokrócban esetleg egy kis állat futkoshatna vagy ébredezhetne épp akkor távolban füstölöghetnének a házak s érne a vadkörte más nevén a vackor no kezdem újra: talán a harmat maradhat s mintha teremtés után ébrednék az erdő szélén állva fordulnék a napnak reggel lenne és hideg még de csak úgy ahogy a korai nyarak hidegen kezdik hajnalaikat szóval hamar langyos lenne minden s megfürödhetnek a csergő vizekben na rendben most már tisztán emlékszem gyerekkoromban feküdtem így a tavaszi réten ott voltak velem a testvéreim is de ők éppen felderítették a lassanként melegedő mezőt és akkor rend volt bennem pedig fáztam bóklásztunk a ki tudja mit mitől elválasztó határban

[Ismerek egy boldogtalan várost]

Ismerek egy boldogtalan várost, ahol nincsenek távolságok, csak tér nélküli, drága idők. Kulcsra zárt szemek mögül nem fénylenek kis Napok, és nem Hold és nem csillagok, nyitvatartási idők és zárórák a szívritmus-szabályozók. A sóhajok ritkák. Ott úgy szaporodik a félelem, mint tüdőkben a füst és a korom, s úgy fogyatkozik a vágyakozás, mint méhekben a petesejtek. Nem keres ott már senki senkit, nem kiáltoznak a kétségbeesők, hajnalok és alkonyok szégyenlősen öltözködnek a házak felett. Nem fújnak szelek. Lemondtak már a városról a félős félistenek. Bomlott ésszel és konttyal fiatal, szomorú asszonyok bekeretezett tájképeket bámulnak titokban.

Kedves Mester!

Tény, hogy maga is olyan anyagokból van, mint én. Szellemekből, lelkekből szintén. Ezért bátorkodtam hát összehasonlítani magammal magát, azaz magával magam, s az eredményt most boldogan mondom el, ha megengedi. Miben vagyok egy? Mondhatni, egyedi? A választ, feltételezem, maga már ismeri. Nekem pár napig törnöm kellett a fejem, de ma már pironkodás nélkül beismerem, hogy meglehetősen kevés dologban: semmiben. Amit tudok, más is tudja, útjaimat más is futja. Épp magunkra hasonlítunk legkevésbé. Én még leginkább magára. Ám a Mester kire vajon? Mesterére, ma már tudom. Lexikonban, kötetekben kutakodtam, míg a Mester mesterére ráakadtam. S olvasgattam mesterét, és megleltem nála mindenét! Hát nincsen semmi új! Csalódtam, Mester Úr!

WESSELY ISTVÁN

John Wycliffe, a reformáció előfutára

Bevezetés Napjainkban megújult figyelem fordul a reformáció és annak ideológiai háttere felé. Ezért érezzük rend­ kívül fontosnak, hogy a szélesebb olvasóközönség is mélyebb betekintést nyerjen egy Magyarországon vi\ szonylag ismeretlen tudós, John Wycliffe életművé­ be. Mint az alábbi sorokból kitűnik majd, Wycliffe a késő skolasztika utolsó nagy filozófusa volt, akinek reformeszméi és egyházkritikája sok tekintetben azo\ nos volt Lutherével, Zwingliével és Kálvinéval. Megjegyzendő, hogy Wycliffe művei és theológiai tézisei főként cseh közvetítéssel jutottak el a kontinensre és a szigetországi reform ideológiája elő­ ször a huszita mozgalomban ért el nagyobb társadal­ mi támogatottságot. Mint tudjuk, a huszitizmust soha nem sikerül megsemmisíteni, és a X V I . századi európai reformáció lényegében adoptálja Husz tanait. Azt viszont már kevesen tudják, hogy Husz eszméi Wycliffe-től és a tudós angliai követőitől, a lollardoktól származnak, akik cseh diákokat oktatnak Oxfordban, és segítenek nekik hosszú évek során lemásolni Wycliffe műveit. Sokakat elgondolkodtatott már az a tény, hogy a közel egyidőben jelentkező re­ formmozgalom miért nem tudott azonos támogatottságot kivívni és azonos eredményeket elérni Angliában és Csehországban. Bár minden tekintetben kielégítő válasz valószínűleg nem adható e kérdésre, néhány aspektust hadd vázoljunk fel gondolatébresztőként. - A lollard reformideológia a huszitizmussal szemben kizárólag negatív (tagadó) jellegű volt, mint ahogy ez szinte minden középkori eretnekmozgalomnál meg­ figyelhető. A lollardok tagadták a pápa hatalmát, a szentségeket, az egyházi hierarchiát, a mise szükségességét, a tizedszedés jogosságát stb. A z viszont, hogy mit ajánlottak mindezek helyett, nem rekonstruálható egyértelműen. Bizo­ nyos, hogy Wycliffe, vagy Marsiglio univerzális egyházmodellje, mely tartal­ mazta a múlt, jelen és jövő kiválasztottjait, csak ritkán jelenik meg a lollard 2

El

W E S S E L Y I S T V Á N : JOHN WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó E L Ő F U T Á R A

vallomásokban. Ezzel szemben a husziták egy teljes körű alternatív egyházmodellt és egyházi szolgáltatási rendszert ajánlottak a fennálló helyett, és a cseh nemesség meg is adta templomaiban a lehetőséget ennek az alternatív modell­ nek a bizonyításra. - A lollardizmus mint mozgalom, nem rendelkezett azzal az erős nemzeti jelleg­ gel, ami a cseh huszitizmust végül győzelemre segítette a Német-római Biroda­ lom egyik tagállamában. A lollardok csak a Biblia angolra fordítását szorgal­ mazták, de ezt is csak azért, mert nézeteik bibliacentrizmuson alapultak. Külö­ nösen érdekes a lollardok nemzeti alapú passzivitása akkor, ha tudjuk, hogy Angliát még a X V . század elején is egy francia nyelvű arisztokrácia és klérus kormányozta, mely nem beszélte alattvalóinak nyelvét. - A két eretnekmozgalom kutatói közül többen a husziták sikerei mögött azt a tényt vélték felfedezni, hogy Husz, a maga mozgalmának kiteljesedésével egyetemi tanárból forradalmárrá lett, míg Wycliffe mindvégig megmaradt aka­ démikusnak. Ez a nézet Húsznál feltétlenül megállja a helyét, Wycliffe-el kap­ csolatban azonban megkérdőjelezhető, hogy szerepe Cameron, The Ewopmn Reformation, Oxcsakugyan mindvégig akadémikus maradt volna. 1

2

1 • ford 1995, pp. 49-50. 2M Közismert tény, hogy 1066 után v. Henrik volt az első angol mai-

3

"

X T

N

e

„

m

^,

,

„

.

elhanyagolható teny, a lollardizmus es a huszitaglalásakor, hogy a lollard 1T10Zj fejMte ki t e v é k e n y s é g é t ,

kodó, aki beszélte alattvalói nyelvét. A parlamenten és;a városi tanácsokban az államügyeket szinte kizárólag tranciaul intéztek az 1420-as evekig. A

tizmUS VÍSZOnyának

latint csak akkor használták, ha egyházi ügyeket

amikor a könyvnyomtatást még nem találták fel. így z eszmék terjesztése sokkal körülményesebb volt,

tárgyaltak. A z első angol nyelvű parlamenti dokumentum 1421-ben keletkezett, és az 1450-es évekre az angol kiszorította a franciát a parlamentből. Lásd Rotuli Parliamentarian vol. i v . 3 B Wilkx, 'Reformatio Regini': Wycliff and Hus as leaders of Religious Protest Movements' Studies in Church. History 9 0912), pp. 127-130. Wyciiffe szerepére lásd, Hudson, The Premature Reformation, Oxford 1987, p. 81 4 B Wycliffe életé-

.

. -

.

.....

, ,

,

,

rol tobb tanulmány is készült, melyek gyakran ellentmondanak egymásnak a tudós kor;

Ú

éveit iiie-

l

o

m

Q

k o r b a n

-

a

• .

, ,

m l n t

-~ ,

k & S O b h

,-,

, ,

•

^

-,

,

,

C

, \ egyetlen kézirat elpusztításával az egyház óriási kárt tudott okozni egy eretnekmozgalomnak E rövid bevezetőben érdemes megvizsgálni annak a tudósnak az életútját, aki joggal tekinthető .

,

w

•

t

*

í

'

az egyetemes európai egyházi reform atyianak es a O

J

r

D

J

J

J

protestáns egyházak szellemi megalapítójának.

Wycliffe életműve Wycliffe születésének helyével és idejével kapcsolatban mind a mai napig sok a bizony­ talanság. A legvalószínűbb változat szerint 1330 körül született Richmondban, Yorkshire grófságban. A z általánosan elfogadott nézet szerint 1356-ban a Merton College diákja Oxfordban, majd 1357-től az ugyancsak oxfordi Balliol College tagja. 1360-ra megszerzi a Master of Arts fokozatot filozófiából. 1361-ben életjáradékot kapott a Lincolnshire-i Fillinghamben és ezért le kellett mondania a Balliol-beli tagságáról. Wycliffe valószínűleg Fillinghamben élt az ezt követő két év során egészen 1363ig, amikor egy újabb életjáradékot kapott, ezúttal a Westbury-on-Trym-i társaskáptalan jövedelméből. Ezt a járadékot azonban arra használta, hogy visszatérjen Oxfordba és el­ kezdje hosszan elhúzódó teológiai tanulmányait. A korabeli feljegyzések azt bizo­ nyítják, hogy 1363 és 1365 között a Queen's college lakója volt. 1365 decemberében 4

5

6

7

8

W E S S E L Y I S T V Á N : JOHN WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó

ELŐFUTÁRA

jelentós változás történt Wycliffe életében, amikor Simon Islip, Canterbury-i érsek kine­ vezte az oxfordi Canterbury Hall igazgatójának. Amikor Islip érsek 1361-ben létrehozta a Canterbury Hallt, mely egyike volt a néhány college-nek a korabeli Oxfordban, bizonyára az a cél lebegett a szeme előtt, hogy a közös oktatás révén közelebb hozza egymáshoz a szerzeteseket és a világi papsá­ got. Islip szándékai szerint Wycliffe, aki a világi papság képviselője volt, kiegyensúlyoz­ hatta volna a szerzetesek túlzott befolyását az intézményen belül. Ez az állás mind­ azonáltal rövid életűnek bizonyult Wycliffe számára, hiszen Islip 1366 áprilisában bekö­ vetkezett hirtelen halála után Simon Langham lett az új Canterbury-i érsek, aki a szerze­ tesek pártfogója volt. 1367 márciusában Langham megfosztotta Wycliffe-et igazgatói cí­ métől, annak ellenére, hogy a tudós Avignonban fellebbezett V . Orbán pápához az érsek döntése ellen." William Woodfordnak, a ferences rendi kortárs szerzetesnek valószínű­ leg igaza volt abban, hogy Wycliffe ellenséges magatartása a szerzetesek iránt nagyrészt a Canterbury Hallban bekövetkezett bukásának volt köszönhető. Ugyanakkor ez a fiaskó nem gátolta Wycliffe további egyetemi karrierjét. 136869 fordulójára megszerzi a Bachelor of Theology cí­ tó'en. Lásd G. Leader, John Wycliffe and his Eng­ met, majd 1372-ben a teológia doktora lesz. Még lish Precursors, London 1884, pp. 79-84; H. B. 1368-ban felcserélte fillinghami lelkészi állását egy Workman, John Wyclif (11 vols.), Oxford 1926, 1., pp. 21-51; K. B. Mc Farlane, John Wycliffe and másikra, a Buckhinghamshire-i Ludgershallban, me­ the Beginnings of English Nonconformity, London lyet megtartott egészen 1374-ig, amikor a király Lut­ 1952, pp. 12-24; ed. J. Catto - G. Evans, The terworth parókiájára nevezi k i . History of the University of Oxford, Oxford 1992, II, p. 187. 5 B G. Leff, Heresy in the Later Az 1370-es évek mérdföldkövet jelentettek Middle Ages, Manchester 1967, II., pp. 494-495; Wycliffe életében. A teológia doktora cím elnyerésén ./. A. Robson, Wyclif and the Oxford schools, Cambridge 1961, pp. 10-13; ed. Catto - Evans, túl ez volt az az időszak, amikor először került kap­ The History of the University of Oxford, II, p. csolatba államügyekkel, amikor az első politikai írá­ 187. Figyelemre méltó, hogy Workman tagadta Wycliffe-nek a Mertonban töltött időszakát, mivel sai megszülettek és amikor az egyház először kezdte szerinte a Merton John Wycliffe nevű diákja nem vizsgálni nonkonformista nézeteit. azonos a későbbi reformátorral. Lásd Workman, A megfelelő források hiányában valószínűleg op. cit. I, pp. 66-70. 6 B Workman, op. cit. I , pp. 79-80; Mc Furlane, op. cit. p. 19; Robson, op. soha nem leszünk képesek megadni a pontos dátu­ mokat Wycliffe filozófiai és politikai művei kiadását illetően. Mindazonáltal a modern történetírás képviselői egyetértenek abban, hogy 1372 előtt Wycliffe csak filozófiai és logikai műveket írt, míg 1372 utáni művei főként a politikával, a pápai hatalommal, az egyházi hierarchiával és az egyház vitatott dogmái­ val kapcsolatosak. Robson kutatásai szerint 1372 előtt a teológus 22 vitairatot adott közre, melyből 13 képezi Wycliffe hatalmas Summa de Ente-jét. Ennek az összefoglaló műnek való­ színűleg a De Vniversalibus a leghíresebb darabja, mely nyíltan felfedi Wycliffe filozó­ fiai realizmusát. Szinte lehetetlen azt a dátumot pontosan meghatározni, amikor Wycliffe először került kapcsolatba a politikával, ugyanakkor a történész rendelkezésekre álló tényekből levonhatunk néhány következtetést. Több vezető kutató tartotta évtizedeken keresztül azt a nézetet, miszerint Wycliffe első politikai műve a Determinatio quaedam de Dominio volt, amely egy pápaellenes röpirat, és talán az 1366-os parlamenti ülésszakra íródott. Ez a parlament utasította ugyanis vissza annak a pápai különadónak a megfizetését, amelyet V . Orbán már évekkel korábban követelt. Ennek értelmében Wycliffe politikai szerep9

10

12

13

1 4

15

16

17

1S

W E S S E L Y I S T V Á N : J O H N WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó E L Ő F U T Á R A

lése 1366-ban kezdődött, ha elfogadjuk, hogy a Determinatio ugyanebben az évben író­ dott. Workman, habár 1374-re teszi a Determinatio megjelenését, még úgy gondolja, hogy ez az irat volt Wycliffe első politikai múve. Modern kritikusok mindazonáltal úgy vélik, hogy ez a rövid vitairat nem keletkezhetett előbb, mint 1376, ezért biztos, hogy nem az első eset volt Wycliffe életében a politikai életben való részvételre. Wycliffe az angol politikai életben valószínűleg 1371-ben jelent meg először, amikor jelen volt a parlament egyik ülésszakán. Ez a parlament kísérletet tett arra, hogy adót vessenek ki az egyházra és Wycliffe a király egyik szakértője volt, aki az egyház megadóztatása mellett érvelt. Ettől az időponttól kezdve Wycliffe különböző politikai megbízatásokat kapott az udvartól, és John of Gaunthoz fűződő kapcsolata is valószínűleg 1371-ben kezdődött. A z 1370-es évek elején Wycliffe bizonyára sokat foglalkozott az egyházi főhata­ lom (dominium) kérdésével, mivel első jelentősebb politikai műve, a De Dominio Divino, 1373 körül jelent meg. Elég nyilvánvaló, hogy Wycliffe sokat merített Fitzralph De Pauperie Salvatoris című művéből, amikor a De Dominio Divino-t írta. Wycliffe a főhatalomnak három fajtáját különböztette meg: 'ut cit. p. 14. 7M Robson, op. cit. p. 14; Work­ aliquod est dominium divinum, aliud evangelicum, et man, op. cit. 1, pp. 153-156; ed. Catto-Evans, op. aliud est humánum. ' A főhatalom elmélete a Szent­ cit. II., p. 187. 8 B J. R. Magrath, The Queen's College, Oxford 1921, I , pp. 112-113. 9 B íráson alapul és a hatalom, hogy annak gyakorlása Workman, op. cit. I , pp. 171-172; Robson, op. nem egyenlő az ehhez való joggal, bár a hatalomnak cit. p. 15. 1 0 • ed. Catto-Evans, op. cit. II, az ahhoz való jog általában előfeltétele. A haszná­ pp. 187-188; Mc Farlane, op. cit. pp. 27-29. 11 • Workman, op. cit. I , pp. 180-181. 1 2 • lat, vagy a használathoz való jog nem szükségképpen Lásd W . W . Shirley's jegyzetét a két John Wyclifvezethető vissza a főhatalomra. A hatalom mindig fe-rdl, Fasciculi Zizaniorum, London 1858, pp. 517-518. 1 3 B Workman, op. cit. I , p. 201. szolgálathoz kapcsolódik, mindenekelőtt Isten szolgá­ 14 • Workman, op. cit. I , pp. 195-209. 1 5 • latához. W. R. Thomson, The Latin Writings of John Wyclyf, Toronto 1983, pp. 4-39; ed. Catto-Evans, A Wycliffe és a FitzRalph nézeteiben meglé­ op. cit. I I , pp. 188-198; Robson, op. cit. p. 116; vő hasonlóságom ellenére sem érthetünk egyet Poole S. H. Thomson, 'The Order of Writing of Wyclif's megállapításával, mely szerint: 'Wycliffe has added Philosophical Works', in Ceskou Minulosti, Es­ says presented to V . Novotny. Prague 1929, pp. no essential element to the doctrine which he read in the work of his predecessor. ' Wycliffe ugyanis több kérdésben képviselt FitzRalph-fal ellentétes álláspontot, nevezetesen Isten főhatalomhoz való általános viszonyát illetően, Isten általános és konkrét hatalmának kérdésében, vala­ mint a szükségszerűség szabad akarattal való összeegyeztethetetlenségének doktrínájá­ ban. Ezen utóbbi pont rendkívül fontos volt Wycliffe számára, mivel a tudós Bradwardine elméletét vallotta, mely szerint Isten szabad akarattal ruházta fel az embert, követ­ kezésképpen ez a szabadság nem tűr semmiféle korlátozást. Wycliffe ezen túlmenően foglalkozott olyan filozófiai és teológiai kérdésekkel is, melyeknek nincs nyoma a De Pauperie Salvatoris-ban. Wycliffe ugyanis hosszú fejtege­ tésbe kezdett a létezés különböző állapotairól, mint az essentia, esse, posse esse, esse intelligible, esse actuale; mely probléma a skolasztikus filozófia nagy kérdései közé tar­ tozott. Nagy általánosságban azt a következtetést vonhatjuk le, hogy FitzRalph a főha­ talomnak inkább a teoretikus oldalával foglalkozott, míg Wycliffe (különösen a De Civi­ lt Dominio című művében) a gyakorlati oldalt tekintette a legfontosabbnak. A z 1370-es évek elejére a legtöbb kortárs Wycliffe-ben látta Oxford vezető tudó­ sát, köszönhetően korai filozófiai műveinek, 1372-ben szerzett doktorátusának és De 19

20

21

22

23

24

25

26

21

28

29

3()

31

32

33

W E S S E L Y I S T V Á N : JOHN WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó

ELŐFUTÁRA

Dominio Divino című művének. Ugyanakkor, amint láttuk, Wycliffe 1371-ben jelent meg az angol politikai élet színpadán, egy olyan időszakban, amikor bizonyos politikai feltételek éppen változóban voltak. Ebben az időszakban váltak éretté a körülmények ahhoz, hogy az igazi politikai hatalom a szenilis III. Edward és a haldokló Fekete Her­ ceg kezéből John of Gaunt birtokába kerüljön. Gaunt egyházellenes nézetei széles kör­ ben ismertek voltak és első kirohanásai a klérus ellen, melyek elvezettek Wykeham püs­ pök lemondásához a kancellári, és Brantingham püspök lemondásához a kincstárnoki címről, lelkesedéssel töltötték el Wycliffe-et az 137l-es parlamenti üléseken. A 'Százéves Háború' diplomáciai feltételei is egyre kényelmetlenebbé váltak Anglia számára, ugyanis V . Károly Franciaországa felrúgta az 1369-es Bretigny-i békét és a pápa is megújította követelését Anglia megadóztatására. Lancester kísérlete, hogy érvényesítse igényét a kasztíliai trónra, újabb költségekkel járt és elvezetett a spanyol flottától elszenvedett L a Rochelle-i vereségig, melynek következményeként Anglia el­ vesztette a Bretigny-i békében nyert francia területeket. Ebben a nehéz helyzetben John of Gauntnak el kellett fogadnia a pápa felhívását az 1374-es Bruges-i tárgyalásokra, me­ lyek célja részint az Anglia és Franciaország között 146-166. 1 6 • Robson, op. cit. pp. 118-122. megkötendő fegyverszünet kidolgozása, részint a pá­ A Summa de Énre a következő művekből áll: De pa Angliával szembeni adóköveteléseinek rendezése Ente in Communi, De Ente Primo, Purgans Errores circa Veritates, Purgans Errores circa Univervolt. Nem lehet véletlen, hogy Lancaster ragaszko­ salia, De Ente Praedicamentali, De Universalibus, dott ahhoz, hogy Wycliffe is tagja legyen a Bruges-i De Tempore, De Intellectione Dei, De Scientia tárgyalóküldöttségnek 1374 júliusában. Mielőtt Dei, De Volucione Dei, De Trinitate, De Ydeis, De Potentia Dei Productiva ad extra. 1 7 • megvizsgálnánk a konferencia következményeit, ves­ Lásd A. Kenny. The Realism of the De Universali­ sünk egy pillantást az állam és az egyház viszonyára bus, in Wyclif in his times, szerk. A . Kenny, Ox­ ford 1986, pp. 17-29. A De Universalibus nyom­ a X I V . századi Angliában. tatásban is megjelent 1. J. Mueller szerkesztésében; A X I V . századi angol egyház, miként a pápa­ Oxford 1985. 1 8 • Rotuli Parliamentarian, 1 ság is, visszaszorulóban volt korábbi politikai és ha­ kötet, London 1832, II., p. 289. 1 9 • Lásd R. L. Poole 's előszavát, Wycliffe, De Dominio Divi­ talmi pozícióiból. A z egyház többé már nem kívánt a no, III. szerk. R. L . Poole, London 1890, p. királyi hatalommal egyenrangú, rivális hatalmi ténye­ X X I V ; és Lechler, op. cit. p. 122. 2 0 • Work­ man, op cit. I , p. 231. 21 • J. Catto, 'William zőként funkcionálni, hanem inkább azokat a jogokat és kiváltságokat kívánta megőrizni, amelyeket a ko­ rábbi évszázadok alatt kivívott magának. Ezen kiváltságok közül a következők voltak a legfontosabbak: az egyház mentessége a királyi adók alól, az egyház, mint külön jog­ szolgáltató intézmény funkcionálása a kánonjog alapján, az egyház tagjainak mentessége a világi joghatóság törvényei alól (Benefit of Clergy) és az egyházba menekülők mene­ dékjoga (Law of Sanctuary).™ Ezek a a privilégiumok ugyanakkor állandó támadás alatt álltak a világi társadalom részéről és a királyi udvar is arra akarta kényszeríteni az egy­ házat, hogy adja fel korábbi pozícióinak egy részét. I. Edward uralkodásától kezdve az angol egyháznak el kellett fogadnia, hogy az egyház tagjai ugyanúgy a király alattvalói, mint az ország összes többi polgára. 1296-tól hiatalosan is elismerték, hogy az egyház adót köteles fizetni a koronának 'nemzeti szükséghelyzet' esetén. Mivel a király joga volt eldönteni, hogy ilyen szükség­ helyzetek mikor adódtak, az eredetileg kivételes esetekben fizetendő egyházi adó általá­ nossá vált a X I V . század közepére a kiterjedt háborúknak köszönhetően. 1334 és 1343 között az egyház 8 tizedet szavazott meg és 140 000 fontot szedett be a korona számára a háború támogatására. A következő évtizedben 7 tizedet mutattak fel, 124 000 font 34

35

3fi

37

3y

40

a

W E S S E L Y I S T V Á N : J O H N WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó E L Ő F U T Á R A

értékben. 1355 és 1360 között kétszer gyűjtöttek össze tizedet, összesen 35 000 font értékben. 1360 és 1370 között nem adóztatták az egyházat a Bretigny-i béke miatt, de 1370 és 1377 között újabb 100 000 fontnyi adót szedett be az egyház a kincstár számára. A X I V . század végére az átlagos királyi követelés évente 16 500 font volt a Can­ terbury-i és 1800 font a yorki egyházmegye esetében. Ezeket az összegeket az egyház­ nak kellett behajtania rendkívüli tizedként, illetve tizenötödként. A király szívesen adóz­ tatta az egyházat nemcsak a pénz kedvéért, hanem azért is, mert ezekben az esetekben maga az egyház volt felelős a pénz beszedéséért. A z 1370-es években fejadót vezettek be Angliában, mely nemcsak a világi, ha­ nem az egyházi szférát is érintette. 1406-ban például a két érseki egyházmegye 4150 fontot fizetett be a kincstárnak fejadó címén, nem beszélve az úgynevezett 'önkéntes adományokról' (voluntary grants), melyek kumulált összege 700 000 fontot ért el a X V . század végére, az 1486 és 1534 közötti időszakban pedig átlagosan 9000 fontot tett ki évente. A z angol-pápai kapcsolatok szintén döntő Woodford, O . F . M . (c. 1330-c. 1397)' kiadatlan D . szakaszukba érkeztek III. Edward alatt, aki két apró Phil értekezés, Oxford 1969, p. 132. Lásd még J. kivételtől eltekintve nem engedélyezte az angol egy­ Loserth, The Beginnings of Wyclif's Activity in Ecclesiastical Politics, EHR XXX] (1896), pp. háznak a pápai adók megfizetését. 1300 és 1336 kö­ 319-328. 2 2 • Gwynn, op. cit. p. 212; McFarzött az angol egyház még 450 000 fontot szedett be Itine. op. cit. p. 57. 2 3 • Rotuli Parliamentoa pápa számára Angliában, bár már ebből a pénzből rum,. I I , p. 303; T. Walsingham, História Anglicana, I , p. 312; lásd még Gwynn, op. cit. pp. 212— is 360 000 font a királyi kincstárba került. III. Ed­ 214; Workman, op. cit. I , pp. 210-213. 2 4 • ward ezen túlmenően soha nem fizette be az éves pá­ Leff, op. cit. I I , p. 495. 2 5 • Lásd CattoEvans, The History of the University of Oxford, pai különadót, melyet az angol királyoknak Földnél­ II, p. 200; Thomson, The Latin Writings of John küli János pápai hűségesküje óta fizetnie kellett, s Wyclif, p. 39. 2 6 • Lásd Leff jegyzeteit erről a ennek szokásos évi összege 1000 márka volt. Ehe­ kapcsolatról, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Fitzralph sokat köszönhetett Aegidius Romalyett a király 1366-ban megszerezte a parlament jó­ nusnak. (Lásd az 57. lábjegyzetet az I. fejezetben) váhagyását ezen eskü érvénytelenítéséhez Leff, op. cit. I I , pp. 546-548; lásd még Catto41

42

43

44

4 5

Evans, op. cit. I I , pp. 200-202.

27•

Wycliffe,

A fenti tényekből nyilvánvaló, hogy az angol klérus nem volt képes ellenállni a királyi udvar táma­ dásainak és ki kellett vennie részét az angol-francia háború költségeinek előteremtésé­ ből. Fontos következtetés továbbá, hogy az udvarnak meglehetősen jó rálátása volt az egyház bevételeire és ezen ismeretek birtokában ki tudták számolni egy még elviselhető egyházi adófizetés mértékét. A parlament szintén fontos szerepet játszott az egyház világi javainak ellenőr­ zésében. A z úgynevezett 'Jó Parlament' (Good Parliament) 1376-ban azt állította, hogy az egyház javadalmai Anglia királyától és nemességétől származnak és az egyház világi bűnben él, mivel javai méltatlan főpapok kezén vannak. Szilárdan ellenezték a pápa adóköveteléseit és azt állapították meg, hogy kizárólag a pápa által Angliába kinevezett bíborosok jövedelme meghaladta az évi 20 000 márkát. A z alsóház azt követelte, hogy töröljék el a fennálló gyakorlatot, miszerint külföldi bíborosok birtokolnak angliai jöve­ delmeket és nem akarták megengedni az angol klérusnak, hogy bármiféle pápai adót fizessen. A király és a parlament egyébként már korábban korlátozta a pápának azt a jogát, hogy külföldieket nevezzen angol javadalmakba az 1351-es Provisions törvénnyel. 46

47

BJ8

W E S S E L Y I S T V Á N : JOHN WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó

ELŐFUTÁRA

A pápai törvények angliai kihirdetését pedig királyi tetszvényjoghoz kötötte az 1353-as Praemunire törvény. 1370-ben új pápát választottak X I . Gergely személyében, aki egyrészt békét igye­ kezett teremteni Anglia és Franciaország között, másrészt helyre akarta állítani a pápák megcsorbított jogait Angliában, beleértve a pápai adók megfizetését is. Ezen célok eléré­ se érdekében szervezte meg X I . Gergely az 1374-es Bruges-i tárgyalássorozatot. Wy­ cliffe, ahogy már korábban láttuk, tagja volt annak az angol küldöttségnek, mely július végén érkezett Bruges-be. A konferencia első fordulója nem hozott eredményt a kül­ döttségek között meglevő nagy véleménykülönbségek miatt. Szeptember közepén Wycliffe már visszatért Angliába, és meglehetősen csalódott volt a pápai küldöttség ma­ kacsságát látva. Habár John of Gaunt 1375-ben egyezségre tudott jutni mind Franciaországgal, mind a pápával, ez már nem érintette Wycliffe karrierjét, mivel ennek a tárgyalóküldött­ ségnek már nem volt tagja. Lancester azért kötött békét Franciaországgal, mert háborúz­ nia kellett Kasztíliával. Ugyanakkor megegyezett a pápával is, hogy az egyházfő 9000 font értékű adót vethet ki Angliára, mivel támogatás­ De Dominio Divino, III. szerk. R. L . Poole, Lon­ ra volt szüksége a kasztíliai trón megszerzéséhez. Ezt don 1890, p. 15. 2 8 • 'patet quod dominium a pápai különadót soha nem gyűjtötték be, helyette, non est ius illud, sed ipsum presupponens ut fun­ mint azt láttuk, a 'Jó Parlament' kemény lépéseket damentum,' ibidem p. 8. 2 9 • 'Non ergo quilibet usus licencia est dominium' ibidem pp. 5-8. tett a pápai adóztatás ellen. 30 • ibidem. Előszó, p. XIVIII. 31 • Sor­ 1374-ben Wycliffe visszatért Oxfordba és ki­ rendben, ibidem. Capitulum V , pp. 30-43; Capitulum VIII, pp. 50-55; Capitulum X V , p. 125. 3 2 sebb londoni periódusoktól eltekintve ott is élt 1381-ig. • 'primo quod Deus sapientissime creavit homiValószínűleg ez az időszak volt a legtermékenyebb az nem iustum cum libertate arbitrii; secundo quod non prevenit cogendo voluntatem ad aliquid nec életében, hiszen politikai műveinek nagy részét ez alatt permittens quidquam cogere ipsam, nec earn sera hét év alatt írta. Ezek közül az első és az egyik leg­ vantem regulám unquam deserit,' ibidem, p. 122. fontosabb a 'De Civili Dominio', melynek első kötetét 33 • ibidem, pp. 55-65. 3 4 • A politikai eseményekről lásd Workman, op. cit. I , pp. 2101375-76 folyamán fejezhette be a szerző. Erre az idő­ 271; McFarlane, op. cit. pp. 37-57. 3 5 • P. szakra, összehasonlítva korábbi műveivel, Wycliffe Heath, Church and Realm 1272-1461, London sokkal nyíltabban beszélt az egyház meglévő bűneiről, 1988, p. 142. 3 6 • ibidem, pp. 105-107. 3 7 az egyházi vagyon kisajátításának kérdéséről, és szor­ galmazta az egyház elkerülhetetlen alávetését a világi hatalomnak. Mindenekelőtt Wycliffe magyarázatot adott a főhatalom és az üdvözülés közötti kapcsolatra. 48

49

50

51

52

A De Civili Dominio első kötetében két olyan elmélettel foglalkozik először, me­ lyek FitzRalphnál is fontosak voltak: 'civile dominium presupponat dominium naturale fundatum in grácia, ... nemo ut est in peccato mortali habét iusticiam simpliciter ad Donum DeiP Azok, akik halálos bűnben élnek, nem méltók Isten ajándékára (donum), csak adományban (donatio) részesülhetnek. A birtoklásnak három formája van: termé­ szeti, általános és isteni. A z elsó' forma azok számára létezik, akik halálos bűnben él­ nek, míg a harmadik azoknak, akik az üdvözülés állapotában vannak. A földi hatalom csak akkor jogos Isten előtt, ha evangéliumi hatalommal párosul, vagyis, ha Isten is jó­ váhagyta. A méltatlanok tulajdona következésképpen ellentétes az isteni alapelvekkel. A politika területén az mindenekelőtt a király feladata, hogy biztosítsa a világi jog össz­ hangját a Szentírással és, hogy megakadályozza a méltatlanok hatalomszerzését. A z állam és az egyház viszonyát taglalva Wycliffe azt állítja, hogy az egyház tagjai nem utasíthatják vissza, hogy adót fizessenek a világi hatalomnak, mivel az egy54

55

56

57

W E S S E L Y I S T V Á N : J O H N WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó E L Ő F U T Á R A

5S

ház vagyona az állam vagyonának részét képezi. Ha az egyház visszaélne a vagyoná­ val, a világi hatalom jogosan foszthatja meg tőle. Wycliffe egyébként is Isten akaratá­ val ellenkezőnek találja, hogy az egyház tagjai sokkal inkább érdekeltek a vagyonszer­ zésben, mint apostoli kötelességeik, a prédikálás és a szegények megsegítésének végre­ hajtásában. Ezen túlmenően Wycliffe kijelenti, hogy minden kereszténynek kötelessége, hogy segítse a világi hatalmat abban, hogy megfossza az egyházat vagyonától, ha az nem képes ellátni hagyományos feladatait. Ezután kifejezi abbéli meggyőződését, hogy a korabeli egyház nem képes a feladatai által szabott követelményeknek megfelelni ('occasione adiacencie temporalium clericis molestant'), ezért a királynak és a világi hata­ lom más képviselőinek ki kell sajátítania az egyház felesleges vagyonát. Mivel az egyházi vagyon esetleges kisajátítása felveti a kiátkozás kérdését, Wycliffe kijelenti, hogy csak Istennek van joga bárkit is kiátkozni halálos bún esetén, s a papok csak mintegy közvetíthetik Isten akaratát. Helyteleníti a korabeli egyháznak azt a gyakorlatát, hogy a főpapok a kiátkozást gyakran fegyverként használják a világi hata­ lommal szemben. A z ilyen kiátkozások érvénytele­ • A többi tagról lásd Workman, op. cit. I , p. nek, mert nélkülözik Isten jóváhagyását. Ennélfogva 240. 3 8 • Lásd R. N. Swanson, Church and a világi hatalomnak nem kell tartania attól, ha az Society in Late Medieval England, Oxford 1989, egyház vezetői kiátkozzák azokat, akik megpróbálják pp. 149-154. 3 9 • J. H. Denton, "The clergy and Parliament in the XHIth and X l V t h centuries,' elkobozni az egyház vagyonát. Ezzel összefüggés­ in The English Parliament in the Middle Ages, ben Wycliffe tagadja, hogy a tizedet olyan papoknak szerk. R. G . Davies and J. H . Denton, Manchester 1981, pp. 88-108. 4 0 • Swanson, op. cit. pp. is fizetni kellene, akik bűnben élnek. Következéskép­ 111-113. 41 • Heath, op. cit. pp. 114-H5. pen minden jogi alapot nélkülöz, ha az egyház kiát­ 42 • A számadatokra lásí/ Swanson, op. cit. pp. koz valakit a pénz, vagy akár a tized kedvéért. M i ­ 1I3-H6. 43 • Ibidem; lásd még A. Rogers, 'Clerical taxation under Henry IV, 1399-1413' in vel a tized csak adomány, természetesen visszatartha­ Bulletin of the Institute of Historical Research, 46 tó az arra érdemtelen papoktól és egyenesen a szegé­ (1973), pp. 123-144. 4 4 • Heath, op. cit. pp. 116-117. 4 5 • Ibidem, p. 134. 4 6 • Rotuti nyeknek adható. A lollardok által később oly sok­ Paliamentorum II. p. 339. 4 7 • See G. Hol­ szor hangoztatott nézet, mely szerint a tized 'önkén­ mes, The Good Parliament, Oxford 1975, pp. 144— tes adomány' Wycliffe ezen művében is visszanyo­ 149 . 4 8 • Heath, op. cit. pp. 129-133. 4 9 • mozható: 'quod in grata donacione continuata decimancium fundatur nobis ministerium spirituálé retribuentibus ius ad decimas vendicandum. ' 59

60

61

62

63

64

65

A mű végén Wycliffe közzéteszi nézeteit az ideális egyházról, mely szerinte a múlt, a jelen és a jövő kiválasztottjainak egyetemes közössége. Ervelésében éppen ez az ideális egyház az, amelynek meg kell fosztania a földi egyházat a vagyonától, hiszen a földi egyház bűnben élő tagjai mégcsak nem is tartoznak az apostoli egyházhoz. Wycliffe ellenzi a pápák tévedhetetlenségének dogmáját, és azt állítja, hogy a pápák, vagy a bíborosok tévedhetnek, vagy élhetnek bűnben ugyanúgy, mint bármely földi ha­ landó. Végül egy rendkívül veszélyes magyarázattal szolgál az igaz hit követőinek, amikor azt bizonygatja, hogy az apostoli (wycliffe-i) egyház iránti engedelmesség a ró­ mai egyházzal szemben ellenállást, sőt esetlegesen forradalmat kell, hogy jelentsen. Amint láthattuk, Wycliffe rendkívül markáns álláspontot képviselt a pápai hata­ lom, az egyházi hierarchia és az egyházi vagyon kérdésében, és forradalmi hangvétele nemcsak a királyi udvar, hanem a szélesebb világi társadalom szimpátiáját is elnyerte. 66

67

68

69

W E S S E L Y I S T V Á N : JOHN WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó

ELŐFUTÁRA

Mindezek után nem csoda, hogy 1377-ben a tudóst két különböző támadás is érte az egyház részéről. William Courtenay, London püspöke február 19-ére idézte őt meg a Szent Pál székesegyházban lefolytatandó vizsgálatra. A fenti időponban Wycliffe megje­ lent a templomban, de elkísérte John of Gaunt és Henry Percy, Anglia főkapitánya is. Alig kezdődött el a formális zsinat, amikor Lancaster és Courtenay éles vitába kevered­ tek egymással és a londoni tömeg, amely a templom előtt gyülekezett, egy Wycliffe melletti tüntetésbe kezdett. Ilyen körülmények között Courtenay jobbnak látta elhalaszta­ ni a tárgyalást. Wycliffe ez alkalommal tehát meg tudta őrizni életét és pozícióját, de Courtenay is készen állt arra, hogy ne mulassza el a következő lehetőséget. Valószínűleg 1376 és 1377 fordulóján történt, hogy egy angol Benedek-rendi szerzetes, Adam Easton a pápai udvarban felhívta X I . Gergely figyelmét a Wycliffe műveiben található eretnekségekre. A pápa rövid habozás után öt bullát bocsátott ki Wycliffe ellen 1377. május 22-én, és követelte, hogy Wycliffe ügyét haladéktalanul vizsgálják k i . Gergely megemlítette, hogy Wycliffe Páduai Marsilius és Jean Jandun eretnekségeit követi, és ragaszkodott ahhoz, hogy a vizsgálat idejére a tudóst őrizetbe ve­ Workman, op. cit. ]., p. 242. 5 0 • Ibidem, p. gyék, vagy küldjék egyenesen Rómába. 245. 51 • Heath, op. cit. pp. 143-144. 5 2 • A z eretneknek bélyegzett 9 pont többsége a Thomson, The Latin Writings of John Wyclyf, To­ ronto 1983, pp. 48-55; Catto-Evans, The History De Civili Dominio első kötetéből származott, és az of the University of Oxford, II, p. 202. 5 3 • idézetek pontossága azt mutatja, hogy a pápa való­ Wycliffe, De Civili Dominio, I , szerk. R. L . Poole, színűleg rendelkezett ennek a műnek egy példányá­ London 1885, p. 1. 5 4 • Ibidem, p. 11. 5 5 • Ibidem, p. 26. 56 • Ibidem, p. 33. 57 • Ibi­ val. A legfontosabb cikkelyek a következő nézete­ dem, pp. \89-\99. 58 • Ibidem, p. 200. 5 9 • ket tartalmazták: a világi hatalom kisajátíthatja az 'quacumque communitate vel persona ecclesiastica habitualiter abutente diviciis, reges, principes et egyház vagyonát, a főhatalom csak a kiválasztottakat domini temporales possunt legitime et valde meriilleti meg, a pápa, vagy a bíborosok senkit nem át­ torie ipsas auferre,' Ibidem, pp. 265-266. 6 0 • kozhatnak ki Isten akarata ellenére, a pénzért, vagy Ibidem, pp. 266-267. 61 • Ibidem, pp. 269270. 6 2 • Ibidem, pp. 275-277. 6 3 • 'nenyereségért történő kiátkozás érvénytelen, a pápának mini licere excommunicare principaliter propter nincs korlátlan hatalma (plenitudo potestatis), a ki­ divicias; sed nec excommunicare simpliciter prop­ ter decimas.' Ibidem, pp. 309-311. 6 4 • 'illam rály elkobozhatja az egyház vagyonát ha annak tagjai visszaélnek vele, a bűnben élő pápát egy egyszerű laikus is felülbírálhatja stb. Habár a pápa követelte, hogy kemény intézkedéseket foga­ natosítsanak Wycliffe-fel szemben, bullái 1377 végéig nem jutottak el Angliába. Ennek a késésnek részben az is lehetett az oka, hogy III. Edward meghalt 1377. június 21-én, és a trónt a fiatalkorú II. Richard örökölte. Mindenesetre az angol egyház csak 1377 decemberében hirdette ki a pápai bullákat, a királyi udvar pedig formálisan sohasem. A 10 éves Richard trónra kerülése azzal járt együtt, hogy nagybátyja, Lancaster herceg lett az ország régense. John of Gauntnak bizonyosan nem volt ínyére, hogy aszszisztáljon a tudós elítélésében. A z október 13-tól november 28-ig tartó parlamenti ülésszak támogatta Wycliffe-fet a pápai bullákkal szemben, és kinyilvánította, hogy a pápának nincs törvényhozó hatalma Anglia határain belül. Amikor a királyi tanács megkérdezte a reformert arról, hogy Anglia jogosan tarthatja-e vissza az ország pénzét a pápától, ő habozás nélkül igennel válaszolt. November 28-a után Wycliffe visszatért Oxfordba a parlament üléséről. A pápai bulláknak megfelelően az egyetemnek őrizetbe kellett volna vennie őt, azonban ehelyett az egyetem kancellárja megegyezett Wycliffe-fel, hogy a tudóst a Black Hallban szállá70

71

72

73

74

75

76

77

78

79

El

W E S S E L Y I S T V Á N : J O H N WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó E L Ő F U T Á R A

80

solják el ideiglenesen, amelyet kifelé majd házi őrizetnek fognak feltüntetni. Miután megvizsgálták Wycliffe téziseit, az egyetem képviselői kijelentették, hogy: 'a nézetek igazak, csak néha rosszul hangzanak a fül számára.'^ Wycliffe nyilvánosan védelmezte meg téziseit egy 1377 és 1378 fordulóján kiadott vitairatban, melyben válaszol a pápa támadásaira, és ezzel sok hívet szerez Oxfordban és a parlamentben. Engedelmeskedve a pápa parancsának, és eleget téve Courtenay kérésének, Sud­ bury érsek beidézte Wycliffe-et a londoni Lambeth palotába 1378 elején. Mielőtt a tárgyalás elkezdődhetett volna, Sir Lewis Clifford, a királyi udvar egyik későbbi 'lollard lovagja' egy levelet hozott Johannától (a király édesanyja) Courtenay számára, melyben az anyakirályné megtiltja a püspöknek, hogy Wycliffe ügyében végső döntést hozzon. A londoni tömeg ezalatt betört az érseki kápolnába és Wycliffe mellett tüntetett. Bár a zsinat megtiltotta Wycliffe-nek, hogy tanítsa a pápa által kifogásolt tételeit, végső ítélet most sem született. Miután másodszor is megszabadult Courtenay karmai közül, Wycliffe diadal­ ittasan publikálta pápaellenes vitairatát, mely a 'Protestatio' címet viselte. XI. Gergely 1378. március 27-én meghalt, így már nem volt al­ clecimam in nomine capitis ecclesie pauperibus erkalma arra, hogy elolvassa a vitairatot, amit Wycliffe rogare', Ibidem, p. 313, 340. 6 5 • Ibidem, p. neki szánt. Tudjuk a tudós későbbi műveiből, hogy 322, és p. 339. 6 6 • 'ecclesia catholica sive apostolica sit universitas predestinatorum, quorum habár általában ellenségesen viszonyult a pápai hata­ aliqui sunt mortui, aliqui vivi, et aliqui generandi.' lomhoz (lásd De Potestate Papae, De Apostasia, De Ibidem, p. 358. 6 7 • 'ecclesia Anglicana pos­ Blasphemia), 1378-ban bizalommal fordult az újon­ set legittime ac meritorie auferre a clericis bona pauperum a domibus religiosis.' Ibidem, p. 345. nan megválasztott olasz pápa, VI. Orbán felé. Ekkor 68 • Ibidem, p. 372. 6 9 • 'Obedire ergo sedi még úgy gondolta, hogy neki csak XI. Gergellyel apostolice est Romane ecclesie devianti de possibili rebellare.' Ibidem, p. 392. 7 0 • T. Walvolt személyes problémája, mivel Gergely maga volt singham, História Anglicana I , pp. 325-326; az antikrisztus. Wycliffe ekkor az új pápához fel­ Workman, op. cit. I , pp. 286-287; McFarlane, op. lebbezett a nézeteit elítélő pápai bullák ellen, és cit. pp. 74-76. 71 • ed. Catto-Evans, The His­ tory of the University of Oxford II, p. 204; 1378 nyarán kiadta 33 Hittétel Krisztus szegénységé­ McFarlane, op. cit. p. 79. 7 2 • Walsingham, ről című művét. Nem tudhatjuk, hogy VI. Orbán op. cit. I , pp. 345-364. A bullák a királyhoz, a valaha is megkapta-e Wycliffe fellebbező levelét, Canterbury-i érsekhez, a londoni püspökhöz és az annyi azonban bizonyos, hogy a tudós soha nem ka­ pott választ rá. 1378 nyarán egy másik fontos esemény is történt, mely újra belevonta Wycliffe-et a politika eseményeibe. 82

83

84

85

86

87

1378. augusztus 11.-én Sir Alan Buxhill a Tower őrparancsnoka behatolt katonái­ val a Westminster apátságba és őrizetbe vették John Shakylt, a nekik ellenszegülő Ro­ bert Hawleyt pedig megölték. A két kérdéses férfiút azzal vádolták, hogy elloptak 60 000 firenzei aranyforintot az államkincstárból. Buxhill és katonái viszont megsértet­ ték egy templom menedékének szentségét, mely következményekkel járt az egyház ré­ széről. Sudbury érsek kiátkozta Buxhillt és mindazokat, akik segítettek neki. Mivel az őrparancsnokot szoros szálak fűzték Lancasterhez, a kiátkozás közvetett módon a herceg jóhírét is érintette. II. Richard megparancsolta Sudburynek, hogy vonja vissza az interdiktumot, ennek ellenére Courtenay londoni püspök még több héten át hirdette az érsek rendeletét a szószékről. Wycliffe egy cikket írt Lancaster és Buxhill védelmében a parla­ ment számára, melyet Gloucestershire-ben tartottak 1378 októberében. Ebben azt állítja, hogy a menekülők az isteni törvényeket hívták ki maguk ellen, és, hogy először Hawley húzta ki a kardját. Wycliffe egyébként a kiátkozást nagyobb 88

89

Q 2

W E S S E L Y I S T V Á N : JOHN WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó

ELŐFUTÁRA

bűnnek tekintette, mint a gyilkosságot, mert az előbbivel valakinek a lelkét pusztítják el. A következő évben tartott parlament felfüggesztette az egyház menedékjogát arra az esetre, ha adócsalás gyanúja állt fenn. A z 1378 és 1381 közötti évek valószínűleg a legtermékenyebbek voltak Wycliffe teológiai munkássága során. Ahogy láttuk, 1378-ban írta De Veritate Sacrae Scripturae és De Ecclesia című műveit. 1379-ben publikálta a De Potestate Papae-t és a De Officio Regis-l; míg 1380-ban a De Apostasia, a De Symonia, és a De Eucharistia jelent meg. A De Blasphemia 1381 közepén került a nyilvánosság elé. Ezek azok az alapművek, amelyekben Wycliffe véglegesítette, illetve részben elő­ ször hozta nyilvánosságra nézeteit az ideális egyházról, a pápai hatalomról, a Bibliáról és az eukarisztiáról. A z egyházi főhatalomról, üdvözülésről, kiválasztottságról és az ál­ lam, valamint az egyház közötti viszonyról és az egyházi vagyon kisajátításáról továbbra is a De Civili Dominio a legteljesebb forrás. A z egyházról vallott nézeteiben Wycliffe követte a késő-középkor hagyományos háromosztatú egyházmodelljét, amikor azt taglalta, hogy az igazi katolikus egyház a kö­ vetkező részekkel kell, hogy rendelkezzen: 'partem oxfordi egyetemhez voltak címezve. 7 3 • Ibiin celo triumphantem, partem in purgatorio dormienelem, pp. 346-349. Megjegyzendő, hogy Gergely tem, et partem in terris militantem'. Ezen utóbbi 1377 elején Avignonból Rómába helyezte át a pá­ pai kúriát. 7 4 • A Gergely által használt pél­ kategória azonos az egyetemes egyházzal, mely a dányt valószínűleg Adam Easton vitte magával földön található és amelynek tagjai a 'kiválasztottak Rómába. 7 5 • szert D. Wilkins, Concilia összessége' ('universitaspredestinatorum'). Ily mó­ Magnae Britanniáé et Hiberniae, London 1737, III.Tpp. 116-118 and 353-355. 7 6 • McFarla­ don az ideális egyházat a kiválasztottak közössége­ ne, op. cit. p. 80. 7 7 • Ibidem, p. 80 7 8 • ként definiálhatjuk. Senki nem tudhatja magáról földi A z ügyet lásd Rolnii Parliamentarian, London 1832, III., pp. 19-29; Workman, op. cit. I., pp. élete során, hogy önmaga kiválasztott-e, vagy sem, 302-305. 7 9 • McFarlane, op. cit. p. 78; még akkor sem, ha bíboros, vagy pápa az illető. Workman, op. cit. I , p. 302; A Kenny, Wyclif, A pápa csak akkor lehet a földi egyház feje, ha Isten Oxford 1985, p. 54. 8 0 • Workman, op. cit. I., p. 306. 81 • Walsingham, op. cit. I., p. 363. törvényeivel összhangban él. Ha a pápa bűnben él, A z eredeti latin magyar fordítása. 8 2 • Ezen akkor nem lehet kiválasztott, következésképpen nem vitairat pontos dátuma ismeretlen, a címe; 'De Condemnatione XIX Conclusionum''. Nyomtatáslehet tagja sem Isten egyházának, és így termé­ szetesen nem lehet annak a feje sem. Wycliffe kije­ lenti, hogy minden kiválasztott laikus (nem papi személy) pap is egyben, míg a római egyház papjai nem lehetnek biztosak abban, hogy ők kiválasztottak-e, vagy sem. Wycliffe ragaszkodott ahhoz, hogy a pápa parancsait csak akkor kövessék, ha azok összhangban vannak a Bibliával. Ez az oka annak, amiért minden igazhitű ember­ nek meg kell ismernie a szentírást anyanyelvén. Wycliffe számára a Biblia az egyetlen megkérdőjelezhetetlen autoritás, mely alapja minden jognak, törvénynek és kinyilatkoz­ tatásnak. Következésképpen a reformer csak azokat a szenteket ismeri el, akiknek az élete nyomon követhető' a Bibliában. Elfogadja a Mária-kultuszt, az apostolokat és a mártírokat, de elutasítja az egyház új szentjeit, akiket pénzért vagy a haszonszerzés re­ ményében kanonizáltak. A szentségeket illetően Wycliffe véleménye már korántsem volt olyan egyértel­ mű, mint például a pápaság tekintetében. Élete vége felé hajlott arra a véleményre, hogy elítélje a bálványimádást és a zarándoklatokat, de sohasem annyira nyíltan, mint azt lol­ lard követői tették később. A z 1382 előtt írott műveiben pedig szinte semmit sem mond a szentségekről. 90

91

92

93

94

95

96

97

9X

99

100

101

102

103

3 Q

W E S S E L Y I S T V Á N : J O H N WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó

ELŐFUTÁRA

Wycliffe, mint a X I V . század más filozófusai, gyakran hivatkozott az ókori egy­ házban uralkodó viszonyokra mint követendő példára a középkori egyház számára. A z apostolok idejében Krisztus volt az egyház feje, annak minden tagja egyenlő volt, apos­ toli szegénységben éltek, és így eleget tudtak tenni a papok eredeti kötelességeinek, a prédikálásnak és jótékonykodásnak. Későbbi műveiben Wycliffe ehhez hozzátette, hogy a püspökök nem tarthatnak igényt hatalomra a papok felett, mert a korai egyház­ ban nem volt különbség pap és püspök között. A szegénység mindenképpen közelebb áll az ártatlanság állapotához és az ősi egyház körülményeihez is. Wycliffe többször is elítélte Konstantin adományát, melyben a legenda szerint birtokokkal ruházta fel az egyházat. Véleménye szerint ez volt az egyik oka a nyuga­ ti és a keleti egyház közötti végső szakadásnak. Megismétli a De Civili Dominioban kifejtett nézetét, mely szerint az egyháznak le kellene mondania vagyonának fe­ lesleges részéről. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy Wycliffe nem deklarálja, hogy az egyház szükségleteinek határát hol kellene meghúzni. A tudós határozottan el­ ítéli az egyházi hierarchiát, mely tisztán emberi találmány és nem szükséges az egy­ ház kormányzásához. ban is megjelent a Fasciculi Zizaniorum-ban, A z 1378-as egyházszakadás kitörése után szerk. W. W. Shirley, London 1858, pp. 481-492. Wycliffe ellentmondásos viszonyba került a pápai 83 • A Lambeth per dátuma nem ismert, de 1378 januárja és márciusa közé kellett esnie. Lásd kúriával. Egyrészt támogatta VI. Orbánt, az olasz pá­ Workman, op. cit. 1, p. 308. 8 4 • Walsingham, pát és elítélte az avignoni ellenpápát. Másrészt foko­ op. cit. I , p. 356. 8 5 • Walsingham a 'Declazatosan arra a meggyőződésre jutott, hogy a fő prob­ rationes' címet adja neki, lásd História Anglicana I, pp. 357-360; de maga Wycliffe 'Protestatio' né­ léma magával a pápaság intézményével van, és ez ven hivatkozik rá a 'De Vérit ate Sacrae Scriptunem oldható meg pusztán egy személycserével. V I . rue', című művében, szerk. R. Buddensieg, 3 kö­ tet, London 1905-1907, I., p. 349. 8 6 • Orbán egyébként néhány év alatt Wycliffe számára is Wycliffe, De Ecclesia, ed. J. Loserth, London bebizonyította, hogy nem különb elődeinél. A De 1886, p. 366; egy részleges angol fordítás található Kenny, Wyclif, című művében, p. 54. 8 7 • Potestate Papae című műben Wycliffe helyteleníti a Nyomtatásban megjelent Wycliffe, Opera Minora, kereszténység megosztottságát, melyet a szkizma ed. J. Loserth, London 1913, pp. 19-73; a dátum okozott. Véleménye szerint a két pápa közti rivalizá­ meghatározására lásd Thomson, The Latin Wri­ tings of John Wyclyf, p. 55. Megjegyzendő, hogy lás mindkét felet antikrisztussá változtatta. A pápaság intézményéről Wycliffe azt állítot­ ta, hogy nincs nyoma a Bibliában." Miként Marsiglio 50 évvel korábban, Wycliffe el­ utasította a pápák igényét arra, hogy őlcet ismerjék el Krisztus földi helytartóiként. Még ha el is fogadnánk Péter elsőségét az apostolok között, ez az elsőség csak őt illette meg és nem örökíthető Péter utódaira. Róma püspöke egyébként sem szükségszerűen örö­ köse Péternek, hiszen ez a meghatározás tisztán emberi eredetű és részben Konstantin adományának a mételyéből származik. A z ókori állapotoknak megfelelően Róma püspökei nem rendelkeztek több hata­ lommal, mint más püspökök, és a római patriarchátus azonos jogokat élvezett Alexand­ ria, Antiochia, Konstantinápoly és Jeruzsálem patriarchátusával." A pápák bíborosok általi választása érvénytelen, mivel ez ismeretlen a szentírás számára. Ehelyett a pápák­ nak a legszentebb életvitellel kellene kiérdemelniük a földi egyház vezetőjének tisztét." Mivel sok pápa élt bűnben, és mivel nem tudhatjuk, hogy a pápák kiválasztottak-e, vagy sem, csak feltételezhetjük, hogy azok, annak alapján, hogy példamutató életet élnek és cselekedeteiket a Biblia vezérli." Eletének ettől a szakaszától Wycliffe következetesen 104

105

106

107

108

109

110

111

2

113

114

5

6

7

W E S S E L Y I S T V Á N : J O H N WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó

ELŐFUTÁRA

hangoztatta, hogy egyik pápának sem szabad engedelmeskedni, és, hogy egy új pápát kell választani Isten közreműködésével." Azzal érvelt, hogy a pápaság intézménye méreggel telítődött, a pápa maga az antikrisztus, aki bűnben élt mindig, és ő az ördög hadseregének a vezére. Mivel a pápa elutasította Krisztust, minden kereszténynek el kell utasítania a pápát, a pápaság intézményével együtt és visszatérni Krisztus vezetése alá, visszaállítva az apostoli sze­ génységet. Wycliffe, mint egy igazi hazafi mindig is tagadta a pápáknak azt a jogát, hogy adót vethetnek ki Angliára. A z eddig leírtakból egyértelműen kiderül, hogy Wycliffe pápai hatalommal kap­ csolatos nézeteit csak egy folyamat részeiként lehet felfogni. Ez a folyamat végül elérte azt a teológiai pontot, amikor a tudós megtagadott minden pápai hatalmat és tekintélyt, és a fennálló egyház teljes reformjára szólított fel. Fő érve természetesen az volt, hogy a Biblia kell, hogy legyen az egyetlen alap, melyre az egyház papjai hivatkozhatnak. A z egyház törvényei, bullái, dekrétumai nem önmagukban érvényesek, hanem csak annyiban, amennyiben nem mondanak ellent a Szentírásnak. Amint a fentiekből is kiderül, Wycliffe az ez a mű gyakorlatilag egy kivonata a De Civili egyház világi bűnöktől való megtisztításának egyet­ Dominio megfelelő részének. Lásd Workman, op. len lehetőségét az egyházi vagyon elkobzásában lát­ cit. I., pp. 312-313. 8 8 • Walsingham, Histó­ ria Anglicana, I , p. 377; Rotitli Parliamentarian, ta. Nyilvánvaló, hogy a tudós a világi hatalom és III, p. 37; Walsingham, Chronicon Angliáé, pp. azon belül is a király feladatának tekintette az egy­ 207-208; Wilkins, Concilia, III. p. 132. 8 9 • ház vagyontól való megfosztását. A De Officio Regis Roluli Parliamentarian, III, p. 32. 9 0 • Lásd Workman, op. cit. I , pp. 321-324; McFarlane, op. című művében védelmezte azt az álláspontot, misze­ cit. pp. 86-87. 91 • Roluli Parliamentarian, rint a király Isten földi helytartója és mindenki felté­ III, pp. 55-58. 9 2 • Lásd Thomson. The Latin Writings of John Wyclyf, pp. 55-69; szerk. Cattotel nélküli engedelmességgel tartozik neki. Mind a Evans, The History of the University of Oxford, pápai, mind a királyi hatalom Istentől származik, de II, pp. 209-213. 9 3 • A De Civili Dominio tartalmáról lásd korábbi magyarázatunkat. 9 4 • az utóbbi időben előbb jött létre. Ezért mindenekelőtt Wycliffe, De Ecclesia, p. 8. 9 5 • Ibidem, p. a király feladata, hogy minden bűnnek kivizsgálja a 74. Wycliffe teljes magyarázatot ad e tárgyban: kiváltó okát, beleértve természetesen az egyházi sze­ 'Eo ipso quod est ecclesia universalis sive catholica, ipsa continet in se omnes predestinatos.' Ibimélyek bűneit is. A királynak döntőbírói joga van az egyház ügyeiben, és kötelessége jó útra terelni a té­ velygő klérust. Minden külföldit, aki az angol egyházban vezető pozíciót tölt be, arra kellene kényszeríteni, hogy hűségesküt tegyen az angol királyra. Miután a császárok többször mozdítottak el pápákat a helyükről, mint pápák császárokat, Anglia nem köte­ les engedelmeskedni a pápáknak, csak oly mértékben, mely a Szentírásból kikövetkeztet­ hető. A kánonjog és a polgári jog felesleges megkülönböztetés, hiszen mindkettő az isteni joghoz tartozik. Végül, de nem utolsósorban Wycliffe arra a következtetésre ju­ tott, hogy a király az elsőszámú hatalom forrása, mind az állam, mind az egyház ügyei­ ben, és mindkettőről csak Istennek tartozik számadással. Ezekkel az eszmékkel Wycliffe nemcsak az egyház hatalmát és jogi önállóságát kérdőjelezte meg, hanem képviselte a királyi hatalom dominanciáját az egyház felett is, mely elkerülhetetlen lépcsőfok volt a nemzetállam megteremtésének útján. A z eukarisztia volt az/a tétel, mellyel kapcsolatban Wycliffe a legtöbbször változ­ tatta a véleményét. Korai éveiben hajlott arra, hogy elfogadja Duns Scotus nominalista nézetét, mely azt vallotta, hogy a kenyér a megszentelés után szubsztanciájában meg8

Iiy

120

121

122

123

124

125

126

127

3

El

W E S S E L Y I S T V Á N : J O H N WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó E L Ő F U T Á R A

semmisül, csak akcidenciája marad meg, szubsztanciálisan viszont csak Krisztus teste van jelen. Miután teológiai tanulmányait megkezdte, Aquinói Tamás realista nézetét tette a magáévá, mely szerint a megszentelés után a kenyér már nincs jelen, de nem is sem­ misül meg, hanem átalakul Krisztus testévé. Wycliffe még az idő tájt is ezt a nézetet képviselte, amikor 1375-76-ban megjelent a De Civili Dominio. 1379 után írott műveiben Wycliffe elutasította a kenyér megsemmisülésének dog­ máját, és azt hirdette, hogy a megszentelés után a ke­ dem, p. 7. 9 6 • 'homo sine speciali revelacionyér is az oltáron marad szubsztanciájában, de Krisz­ ne non assereret sine formidine se esse predestinatus testének szubsztanciája is megjelenik. Ez a né­ tum, sic nec assereret se esse membrum, et per consequens, non caput illus ecclesiae.' Ibidem, p. zet nagyon hasonló ahhoz, ami consubstantiatio né­ 5. 9 7 • Ibidem, pp. 17-19. 9 8 • Ibidem, p. ven vált ismertté Zwingli és Luther révén 150 évvel 29. 9 9 • 'quod omnis predestinatus laycus est később, és azon a realista véleményen alapult, mely sacerdos,' Ibidem, p. 577 1 0 0 • Ibidem, pp. 3 4 , 3 8 - 3 9 , 4 1 . 101 • Wycliffe, De Veritate szerint a dolgok akcidenciája nem létezhet szubsztan­ Sacrae Scripturae, 1, pp. 42-44, also pp. 384cia nélkül. Mivel minden akcidenciának kell, hogy 385. 1 0 2 H De Ecclesia, pp. 44-45. 1 0 3 • Leff, Heresy in the Later Middle Ages, I I , p. 524; legyen szubsztanciája, ezért Isten nem semmisítheti Workman, op. cit. II, pp. 17-18. 1 0 4 • 'ideo meg a kenyeret, mert ez contradictio in terminis len­ supposuerunt leges ecclesia, sacerdotes Christi es­ ne. Wycliffe azt állítja, hogy az oltáriszentség se pauperes et humiles.' De Veritate Sacrae Scrip­ turae, III, pp. 14-15; lásd még De Ecclesia, pp. Krisztus teste és vére, kenyér és bor formájában. 188-189. 1 0 5 » Wycliffe, Trialogus, ed. G . V . Ez azt jelenti, hogy a szentség természetében kenyér Lechler, Oxford 1869, p. 296. 1 0 6 B De Eccle­ sia, pp. 167-169, 176-177, 180, 187. 1 0 7 • és bor, szentségében pedig Krisztus teste és vére. A kenyér és bor fizikai természete megmarad, de a hívőnek el kell felejtenie ezt, annak a fontosabb ténynek a tudatában, hogy Krisztus szakramentálisan el van rejtve bennük. Ezzel a doktrínával Wycliffe tagadta azt a saját korábbi nézetét, hogy az oltáriszentséget maga a pap hozza létre. Nagyjából 1380-tól nyíltan hirdette, hogy a pap megszenteléskor mondott szavai csak az alkalmat teremtik meg Krisztus szakramentális jelenlétére. Ugyanakkor életé­ nek legutolsó éveitől eltekintve Wycliffe azt vallotta, Ibidem, pp. 182-204, 371-372. 1 0 8 B Leff, op. hogy a transsubstantiatio nem érvényes a pap közre­ cit. II, 529. 1 0 9 • nullum papám cum cetu működése nélkül. 1382-tó1 viszont megváltoztatta cardinalem citra Christum sit absolute necessarium capitaliter regére ecclesiam sanctam dei.' De Civili ezt a véleményét is, és azt állította, hogy bizonyos Dominio, 1, p. 380. 1 1 0 • Lásd Workman, op. feltételek mellett az eukarisztiát világi személy is cit. II, pp. 46-74. 111 • Wycliffe, De Potesmegszentelheti. tate Papae, ed. J. Loserth, London 1907, pp. 186, 212. Wycliffe azt állítja, hogy az egyházat jobban Wycliffe ugyancsak ellentmondásos nézeteket kormányozná egy tanács, mint egy bűnben é l ő pá­ vallott a gyónásról is, egyrészt hitte, hogy a híveknek pa. Ibidem, pp. 111-116. 1 1 2 • 'Sed pro no­ mine papae, notandum quod in scriptura sacra, si olyan gyakran kell gyónniuk, amilyen gyakran csak bene habeo, non exprimituiy Ibidem, p. 165. lehetséges, ugyanakkor azt is írta nem sokkal később, 113 • Ibidem, pp. 97, 135-164. 1 1 4 • Ibi­ hogy a gyónás nem kötelező és nem is szükséges az dem, pp. 214-215, 232. 1 1 5 • Ibidem, pp. 165-179. 1 1 6 • Ibidem, pp. 194-197. 1 1 7 • üdvözüléshez. Ibidem, pp. 215-222, 360-365. 1 1 8 • Különö­ A fenti tényekből következik, hogy Wycliffe sen De Blasltemia - 1381; Polemical Works 1382-1384; Opus Evangelicum - 1384. A vonatnézetei az eukarisztiáról és a többi szentségről jelen­ tősen változtak az idők folyamán, a tendencia az volt, hogy a későbbi művekben lefektetett nézetek radikálisabbak voltak a korábbiaknál. Nagyjából 1380-ra tehető az az időpont, amikor ezek a doktrínák ismertté váltak, és ettől kezdve Wycliffe keményebb támadásoknak volt kitéve az egyház részéről, mint 128

129

130

131

132

133

134

135

136

137

138

139

W E S S E L Y I S T V Á N : JOHN WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó

ELŐFUTÁRA

azelőtt. Wycliffe legfőbb ellenfelei a szerzetesek voltak, és ez az ellenségeskedés a tu­ dós Canterbury Hallban eltöltött időszakától kezdődött. Az első fennmaradt írásos vitaanyag az 1370-es évek elejéről származik. A Fasci­ culi Zizaniorum szerint, melyet valószínűleg az 1430-as években állítottak össze, Wycliffe fő ellenfele ez idő tájt egy karmelita barát, John Cunningham volt. Ellenté­ tük inkább teológiai természetű volt és nem érintett olyan kérdéseket, mint a főhatalom, a predesztináció, vagy az eukarisztia. kozó rész a következő műből való: Opus Evange1373-1374-től a Benedek rendi Uhtred of licum, szerk. J. Loserth, 2 kötet, London 1895, I. Boldon és a Ferences rendi William Wodeford p. 100. 'neutrius istorum paparum vei alicuius pa­ (vagy Woodford) támadták Wycliffe egyházi főhapé debemus parere monitis, nisi de quanto sonant in Christi obedienciam et observanciam legis sue.' talomról alkotott nézeteit, melyek az akkor megje­ 119 • Ilyen és hasonló pápaellenes kitörésekre lenő De Dominio Divino-ban voltak olvashatók. lásd Polemical Works, szerk. R. Buddensieg, 2 kö­ tet. London 1883, II, pp. 396, 564, 608, 619-621, Mint már láttuk, valószínűleg egy másik Benedek 674—676. Megjegyzendő, hogy Wycliffe Opus rendi szerzetes, Adam Easton volt az, aki tájékoz­ Evangelicumának utolsó két könyvében a pápai tatta a pápát Wycliffe eretnek tanairól, így közvet­ hatalomról Antikrisztus címmel írt. 'Regulariter igitur omnis potestas in tide scripture non fundata ve ő volt felelős a Wycliffe ellenes pápai bullák est ab Antichristo sive diabolo false ficta,' Opus 1377-es megjelenéséért. Evangelicum, I, p. 97. 1 2 0 • Polemical 140

141

142

143

Works, II, pp. 509, 560-561, 592-593, 596, 603. A De Eucharistia és a De Apostasia 1380-as 121 • De Potestate Papae, pp. 125, 14]. 1 2 2 megjelenése jelentős hatással volt Wycliffe pályájára, • 'quelibet pars scripture sacre est infinitum maioris autoritatis quam aliquia epistola decratalis, nemcsak tartalmuk miatt, hanem azért is, mivel ek­ kor az oxfordi egyetem kancellárja William Barton volt. Barton szilárdan ellenezte Wycliffe eukarisztiával kapcsolatos tanait, és a tudós 1380-as őszi előadássorozata után egy 12 teológusból álló tanácsot hívott össze, hogy megvizsgálják a Wycliffe tanításában fellelhető eretnekségeket. Barton tanácsa 12 pontot idézett Wycliffe műveiből az eukarisztiára vonatkozóan. Végül a tanács téves tanként elítélte az idézett pontokat, bár csak minimális több­ séggel. A két legfontosabb - az elítélt pontok kö­ patet sic: quelibet epistola decretalis est condita zül - azt mondta ki, hogy a kenyér és a bor meg­ per aliquam papám quelibet pars sacre scripture szentelés után is jelen van az oltáron, és hogy a immediate et proxime autorizatur per deum, igitur szentségek nem azonosak Krisztus testével és véré­ conclusio.' De Veritate Sacrae Scripturae, szerk. R. Buddensieg, 3 kötet. London 1905-1907, I, p. vel, csak jelképezik azokat. 395. 123 • 'Rex enim est dei vicarius quem Ezután az ítélet után Wycliffe a királyi udvar­ proximo dictum est esse timendum, ideo necesse est sibi servari honorificentiam in eius vicario,' De hoz fellebbezett, abban a hitben, hogy Lancaster ez­ Officio Regis, szerk. A . W. Pollard és C. Sayle, úttal is megsegíti. Most azonban a herceg nem merte London 1887, p. 4. 1 2 4 B Ibidem, p. 119. nyíltan támogatni a tudóst, hiszen az a személy, aki 125 • 'regnum Angliáé specialiter non tenetur parere papae nisi secundum obedienciam elicibitéves tanokat vall az eukarisztiáról, nagyon közel áll lem ex scriptura.' Ibidem, p. 146. Lásd még pp. az eretnekséghez. Ezért John of Gaunt Oxfordba sie­ 71, 108, 126. 126 • Ibidem, pp. 189-191. 1 2 7 B Ibidem, pp. 185, 213. 1 2 8 • Lásd tett, és arra utasította Wycliffe-et, hogy egy darabig Workman, op. cit. 11, pp. 32-33; M. Keen, The ne szerepeljen a nyilvánosság előtt sem könyveivel, Influence of Wyclif, in Wyclif in his Times, szerk. sem előadásaival. Ehelyett Wycliffe Confessio né­ A . Kenny, Oxford 1986, pp. 127-145. 1 2 9 • ven nyilvánosságra hozta védekezését a tanács dönté­ sével szemben 1381. május 10-én. Ebben azt az álláspontot képviseli, mely szerint a megszentelés után a kenyér és a bor természetükben megmaradnak kenyérnek és bornak, viszont szakramentálisan Krisztus testévé és vérévé válnak. Újra visszautasította azt a nominalista nézetet, miszerint a szentségek esetiségükben létezhetnek lényegiségük nél144

145

146

147

148

149

150

a

W E S S E L Y I S T V Á N : JOHN WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó E L Ő F U T Á R A

151

kül (accidens sine subiecto). Valószínű, hogy Barton nem volt elégedett Wycliffe Confessio-ban kifejtett válaszaival, azonban mindez elvesztette jelentőségét az 1381 pün­ kösdjén bekövetkezett kancellárválasztás után, amikor Robert Rygge, Wycliffe híve győ­ zött Barton ellenében. Nem sokkal ezután tört ki az 138 l-es parasztfelkelés, mely szintén hatással volt Wycliffe karrierjére. A kutatók legújabb álláspontja szerint a felkelés közvetlen oka az 1381-ben kivetett harmadik fejadóban, az 1370-es 'Sacerdos enim conficit corpus Christi, id est, f'acit évek katonai vereségeiben és az 1381-et megelőző ministratorie, quod corpus Christi sit sub accidenrossz termésű években keresendő. tibus per verba sacra.' De Civili Domini/), I , p. 260. A kiadás dátumára lásd Thomson, The Latin Távol áll a céljainktól az, hogy az 138l-es pa­ Writings of Wyclyf, p. 48. 1 3 0 • De Eucharisrasztlázadást lollard felkelésnek minősítsük, de nem tia, ed. J. Loserth, London 1892, pp. 123, 144, kerülhető meg az a tény, hogy a korabeli krónikaírók 213. 131 • Ibidem, p. 134; De Apostasia, ed. M . H . Dziewicki, London 1889, p. 111. Lásd kü­ szinte mindegyike Wycliffe-fel hozta összefüggésbe lönösen Dziewicki bevezetőjét a De Apostasiaa lázadást. Knighton kétszer is megemlíti, hogy John hoz. 1 3 2 • 'sacramentum sit coipus Christi in forma panis,' Trialogus, ed. G. Lechler, Oxford Ball, a felkelés híres prédikátora Wycliffe előfutára 1869, p. 249. 1 3 3 • De Eucharistia, p. 123. volt. Walsingham szerint Ball Wycliffe téves néze­ 134 • 'panis consecratus est in natura sua inpeteit prédikálta. Ball azt is vallotta a lázadás után, rifeccior plánta, et tamen est infinitum perfeccius sacramentaliter quam plánta, cum sit corpus Chris­ hogy ő maga Wycliffe tanítványa volt. ti taliter. et sic Deus.' De Apostasia, p. 184, lásd Walsingham ugyanakkor azt is elmondja, még pp. 163, 243. 1 3 5 • 'Sacerdos enim con­ ficit corpus Christi', De Civili Dominio, I , p. 260. hogy Ball akkor már 20 éve prédikált eretnek tanokat Anglia-szerte, és ez legalábbis kétségessé teszi, hogy tényleg Wycliffe tanítványa lehetett. Néhány egyéb dolgot is érdemes számba venni a végső álláspont kialakítása előtt. Dr. Hudson kutatásai szerint két forrás - melyek rövid­ del a felkelés után születtek - is azt támasztja alá, hogy Wycliffe közvetlenebb szerepet játszott az eseményekben, mint azt korábban gondolták. William Rymington például Wycliffe tanításait vádolta, mint fő okot a lázadás kitöréséért. Maga Wycliffe az 1381 derekán írott De Blasphemia-ban nem ítélte el a pa­ 136 • De Apostasia, p. 184. 1 3 7 B De Eu­ rasztokat azért, amit tettek, kivéve talán a londoni charistia, p. 99. 1 3 8 • 'laicus potest conficevérontást. A legkeményebb ítélet, amit mondott ró­ re,' Trialogus, p. 280. 1 3 9 • A z első nézetre luk, hogy 'kicsit túlléptek a törvényes határokon.' lásd De Blasphemia, pp. 133-134; a másodikra Trialogus, p. 328. 1 4 0 B Fasciculi Zizaniorum, Anne Hudsontól eltérően a korábbi kutatások azt a szerk. W. W. Shirley, London 1858, pp. 4-104; hagyományos álláspontot támogatták, miszerint Wycliffe és a szerzetesek viszonyáról általában lásd szerk. Catto-Evans, The History of the Uni­ Wycliffe-nek semmiféle felelőssége sem volt az versity of Oxford, II., pp. 183-186. 141 • Cu 1381-es felkeléssel kapcsolatban. nningham alapvetően Wycliffe realizmusát támad­ ta, u. m. Krisztus Istenhez való viszonya; Isten és Ha megvizsgáljuk a felkelők Mile End-i (júni­ az eleve elrendelés, lásd Gwynn, The English Aus­ us 14-i) és Smithfield-i (június 15-i) követeléseit, ak­ tin Friars, p. 228. 1 4 2 B Ibidem, p. 231; Work­ kor láthatjuk, hogy az utóbbiban egy erőteljes igény man, op. cit. II, p. 122. 1 4 3 B McFarlane, op. cit. p. 79; Gwynn, op. cit. p. 233; W. A . Pantin, található az egyházi vagyon elkobzására, amelyet az­ 'The Defensorium of Adam Easton' English His­ tán szét kellene osztani a nép körében. A püspöksé­ torical Review X L I (1936), pp. 675-680. 1 4 4 B gek intézményét el kellene törölni, és az egész or­ Thomson, The Latin Writings of Wyclyf, pp. 64— szágnak csak egy püspöke lenne. Bár ezek a köve­ telések általánosak a középkori antifeudális mozgalmaknál, érdekes módon szinte szóról szóra megtalálhatók Wycliffe De Civili Dominio című művében. Ennek alapján Wycliffe legalábbis közvetlenül felelőssé tehető a felkelés eseményeiért, habár az erőszak és a vérontás meglehetősen távol álltak elveitől. 152

153

154

155

156

157

158

159

160

161

Wis

W E S S E L Y I S T V Á N : JOHN WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó E L Ő F U T Á R A

Ezen túlmenően a De Civili Dominio-ban található egy fejezet, amely az örökös jobbágysággal foglalkozik, és végső konklúzióként a szerző ezen intézmény eltörlésére hív fel. Ez a követelés szintén megtalálható a felkelők programjaiban, úgy Mile Enden, mint Smithfielden. Annak ellenére, hogy Wycliffe közvetetten mindenképpen felelős volt a felkelés követeléseinek néhány pontjáért, alapvetően az eukarisztiával kapcsolatos nézeteinek publikálása volt az a tény, mely Oxford elhagyására 67; Workman, op. cit. II, p. 141. 1 4 5 • kényszerítette 1381 őszén. A z oxfordi szerzetesek Gwynn, op. cit. p. 259; Mc Farlane, op. cit. p. 97; azonban nem elégedtek meg Wycliffe visszavonulá­ Workman, op, cit. I I , p. 142. 1 4 6 B Lásd Fas­ sával, mivel tanait továbbra is tanították az egyete­ ciculi Zizaniorum, pp. 105-106. 1 4 7 B McFar­ lane, op. cit. p. 98. 1 4 8 • 'in sacramento alta­ men egykori diákjai és későbbi követői. 1382 febru­ ris substantiam panis materialis et v i n i . . , post conárjában levelet írtak Lancasternek, amelyben a herce­ secrationem realiter remanere; in illo venerabili sacramento non esse corpus Christi et sanguinem, get arra kérték, hogy hallgattassa el Nicholas Here­ essentialiter nec substantialiter, nec etiam corpolafordot és Wycliffe más híveit az egyetemen. M i ­ riter, sed figurative seu tropice;' Fasciculi Zizanio­ után nem kaptak választ Lancastertől, rövid várako­ rum, p. 110. 1 4 9 B Fasciculi Zizaniorum, p. II4. 1 5 0 • 'sacramentum altaris esse naturalizás után Courtenay hoz fordultak, aki Sudbury érsek­ ter panem et vinum, sed sacramentaliter corpus nek a parasztlázadás alatt bekövetkező halála után Christi et sanguinem,' ibidem, p. 125. 151 • 'hoc sacramentum non ut est accidens sine subiecAnglia prímása lett. 162

163

164

165

to; sed ut est signum sacramentale corporis Christi

Alig fejezte be a karmelita Peter Stokes Here­ et sanguinis,' ibidem, p. 125. 1 5 2 • Workman, op. cit. II, p. 246. 1 5 3 • szerk. R. B . Dobson, ford vakmerő Aldozócsütörtöki szentbeszédéről írott jelentését, amikor az érsek már összehívta az egyházi tanácsot az oxfordi eretnekség kivizsgálására. Mielőtt az úgynevezett Blackfirars szinódus munkához látott volna, Wycliffe az 1382. május 7-re összehívott parlamenthez fellebbezett egy petícióval, melyben a felsőház tagjainak szimpátiáját próbálta a maga oldalára vonni. Ebben a petícióban a tudós azzal érvelt, hogy Anglia nem engedelmes­ kedhet a pápának, nem szabad adókat küldeni Rómába, külföldiek ne birtokolhassanak angol egyházi birtokokat, a bűnös egyházat meg kell fosztani vagyonától, a királynak nem szabad papokat The Peasants' Revolt of 1381, London 1970. pp. 20-22; a legújabb eredményeket lásd R. H . Hilton foglalkoztatni világi hivatalokban, és senkit sem sza­ és T. H . Aston, szerk. The English Rising of 13X1, bad bebörtönözni kiátkozásért, hacsak nem bizo­ Cambridge 1984. 1 5 4 • 'Hie (i. e. Wycliffe) habuit praecursorem Johannem Balle, veluti Chrisnyítható, hogy ítélete egyezik Isten akaratával. 166

167

168

tus Johannem Baptistám, qui vias suas in talibus

Habár ezek a pontok bizonyára elnyerték a opinionibus praeparavit, et plurimos quoque doctrina sua, ut dicitur, perturbavit.' Chronicon Henri­ parlament egyházellenes tagjainak tetszését, a petíci­ éi Knighton, szerk. J. R. Lumby 2 kötet, London ónak nincs nyoma a Rotuli Parliamentorum-ban. 1895, II, p. 151; szintén p. 170. 1 5 5 • Docuit et perversa dogmata perfidi Johannis Wiclyf, et A Blackfriars szinódus május 17-én ült össze, opiniones quas tenuit, et insanias falsas, et plura és négy nappal később elítélték Wycliffe 24 hittéte­ quae longum foret recitare;' Thomas Walsingham, lét. A dolog pikantériája, hogy a tudós neve egyet­ História Anglicana, szerk. H . T. Riley, 2 kötet. London 1864, I I , p. 32. 1 5 6 • 'et ibi confitelen egyszer sem szerepel az iratokban, és Wycliffe batur publice eis quod per biennium erat discipuneve még csak nem is hangzott el a tanács ülésén. lus Wycclyff, et ab eo didicerat haereses quas do­ A 24 cikkely közül 10 kapott eretnek minősítést, míg cuit;' Fasciculi Zizaniorum, p. 273. 1 5 7 • Hisa többi 14 tételt tévesként aposztrofálták. A z eretnek pontok a következő területekre vonatkoztak: eukarisztia, gyónás szükségtelensége, pápai hatalom korlátozása, nemzeti egyház favorizálása, egyházi vagyon elkobzása. 169

170

171

3

0|

W E S S E L Y I S T V Á N : J O H N WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó E L Ő F U T Á R A

A téves pontok a következő témákat tárgyalták: kiátkozás korlátozása, engedély nélküli prédikálás támogatása, tized mint önkéntes adomány, apostoli szegénységhez va­ ló visszatérés. A z elítélt cikkelyek az alapvető ellentéteket érintették az orthodox és a wycliffita nézetek között, és megmutatták Courtenay elszántságát, mellyel az oxfordi nonkonformizmust támadta. A tény, hogy Wycliffe nevét nem említették és a tudóst nem is idéz­ ték be, azt jelzi, hogy Courtenay nem merte szemé­ torta Anglicana, II, p. 32. 1 5 8 B A. Hudson, lyében támadni Wycliffe-et Lancaster támogatása mi­ The Premature Reformation, Oxford 1988, pp. 6 6 att. Másrészt az is megfontolandó, hogy az érsek szá­ 69. 1 5 9 • ibidem, p. 69. 1 6 0 • Lásd McFarlane, op. cit. pp. 99-100; M . Aston, 'Lolmára ekkor fontosabb volt, hogy elhallgattassa lardy and Sedition, 1381-1431', in Past and Pre­ Wycliffe követőit az egyetemen, mintsem a végsőkig sent 17 (I960) pp. 3-4; Workman, op. cit. II, pp. harcoljon a világi hatalommal azért, hogy a tudóst 236-239. 161 • 'et qe les biens de seint esglise ne deveroient estre en mayns des gentz de relinév szerint elítélhesse. gione, ne des parsones et vikeers, ne autres de se­ Ezért az érsek nem habozott, amikor arra ke­ int esglise, mes les avances averont lour sustenan­ ce esement et le remanent de les biens deveroient rült a sor, hogy be kellett idéznie Nicholas Herefor­ estre divides entre les parochiens.' Anonimalle dot, John Astont és Philip Repingdont, akik Wycliffe Chronicle, ed. V . H . Galbraith, Manchester 1927, p. 147; also in Dobson, op. cit. p. 165. 1 6 2 • leghíresebb tanítványai voltak. Courtenay Wycliffe 'sed ulteruis dubiatur si iura civilia de servitute tanítványaival együtt idézte be Robert Rygge-t, az hereditaria sint legi Christi conformia, et videtur oxfordi egyetem kancellárját is. quod non;' De Civili Dominio, I, p. 240. 1 6 3 • Dobson, op. cit. pp. I61, 165. 1 6 4 • A . HudCourtenay 1382-es eretnekellenes akciósoro­ zata nemcsak az oxfordi nonkonformizmus ellen irá­ nyult, hanem legalább ilyen mértékben célba vette a nép körében népszerű vándorprédi­ kátorokat is. Megjegyzendő, hogy ezen hadjárat során az érsek nem nélkülözte a király és a felsőház korlátozott támogatását sem. 1382. június 15-én Robert Rygge-t, az ox­ fordi egyetem kancellárját Courtenay arra kényszerítette, hogy kihirdesse Wycliffe téte­ lének egyház általi elítélését, és hogy felfüggessze Wycliffe-fet és követőit az egyetem tanári karából. Július 13-án Courtenay elrendelte son, 'Wycliffism in Oxford' in Wyclif in his times, Wycliffe követőinek Oxfordból való kiűzetését, és ed. A . Kenny, Oxford 1985, p. 67, note 3. 1 6 5 ragaszkodott ahhoz, hogy Wycliffe és Hereford • Fasciculi Zizaniorum, pp. 292-295. 1 6 6 • ibidem, pp. 296-297; 275-277; lásd még Wilkins, könyveit további vizsgálat céljából kobozzák el. Concilia, III, p. 157. 1 6 7 • Workman, op. cit. 1382 novemberére az érsek elérte, hogy Herefordon II, 250. 1 6 8 B Walsingham, História Anglica­ kívül Wycliffe minden korábbi híve megtagadta né­ na, II, pp. 51-52. Together with his petition Wycliffe issued a complaint to the secular rulers zeteit, és egyházi feloldozást nyert tévelygései alól. of the state in which he suggested that the rules of Ezektől a nehézségektől eltekintve Wycliffe the orders be changed, the property of the church be confiscated by the king, tithes should not be nyugodtan dolgozhatott Lutterworthben és mégcsak paid to unworthy curates and the wycliffite view nem is kísérelték meg eltiltani attól, hogy saját temp­ of the eucharist should be taught openly. Work­ lomában prédikáljon. Knighton az egyetlen krónikás, man, op. cit. II, pp. 251-252. 1 6 9 • Fasciculi Zizaniorum, pp. 272-282; Wilkins, Concilia, III, aki azt állítja, hogy a tudósnak meg kellett jelennie pp. 157-158; Walsingham, História Anglicana, II, az 1382 novemberi oxfordi zsinaton és beszámol pp. 58-59; Knighton, Chroniam, I I , pp. 158-159. 170 • Knighton is the only chronicler who staWycliffe ez alkalommal tett vallomásáról is. Való­ jában Knighton összekeveri a Blackfriars zsinatot az oxfordi zsinattal, és a vallomás, amit közzétesz, tulajdonképpen a tudós 1381 májusában önként tett vallomása. Mivel minden más krónikaíró ennek az ellenkezőjét állítja, biz­ tosra vehetjük, hogy Wycliffe nem jelent meg az oxfordi zsinaton és nem készített vallo­ mást erre az eseményre. 172

173

174

175

176

177

178

W E S S E L Y I S T V Á N : JOHN WYCLIFFE, A R E F O R M Á C I Ó

ELŐFUTÁRA

Élete végéig Lutterworthben maradt, és több könyvet írt, melyekben összegezni próbálta életművét. A Trialogus-ban, mely 1382 és 1383 fordulóján íródott, és amely a tudós Summa Summae-jének tekintendő, Wycliffe visszhangozta korábbi nézeteit az egyházi vagyon kisajátításáról, a hatalom és az üdvözülés közötti kapcsolatról és a pápai hatalom korlá­ tozottságáról. Külön ki kell emelnünk magyarázatát az egyházi dogmák és a Biblia kö­ zötti kapcsolatról: 'Ideo si essent centum papae, et omnes fratres essent versi in cardinales, non deberet tes that Wycliffe actually attended the synod but it lacks any justification. See, Knighton, op. cit. pp. eredi sententiae suae in materia fidei, nisi de quanto 156-157. 171 • Fasciculi Zizaniorum, pp. 277-279. 1 7 2 • Fasciculi Zizaniorum, pp. se fundaverit in seriptura. ' 279-282. 1 7 3 • Rotuli Parliamentarian, III., Eltekintve a prédikációktól és a kisebb vita­ pp. 124-125. 1 7 4 • Fasciculi Zizaniorum, pp. iratoktól, Wycliffe utolsó és egyben befejezetlen mű­ 309-311; Wilkins, Concilia, III., p. 167; Rymer, Foedera, I V , p. 150. 1 7 5 • Fasciculi Zizanio­ ve az Opus Evangelicum volt. Talán az egyik legér­ rum, pp. 313-314. 1 7 6 • Wilkins, Concilia, dekesebb tétel ebben a könyvben, amikor a reformer III, pp. 169-172. 1 7 7 • Knighton, Chronicon, az ideális állam és társadalom kérdéseivel foglalko­ II, pp. 160-162. 1 7 8 • ibidem, pp. 162-163. Ez a vallomás egyébként nyilván nem lehetett vol­ zik. Wycliffe szerint a társadalmat Isten törvényeinek na kielégítő Courtenay számára. Lásd Workman, kell kormányozniuk (vagyis a Bibliának), mellőzve op. cit. II, pp. 295-296. 1 7 9 • A z ezen perió­ dusban írt művek közül meg kell említenünk a mindenféle egyházat, vagy szentségeket. Újra meg­ Trialogust, a Sermones I-III-at, a Sermones Viginismételte korábbi nézetét, mely szerint az örökös job­ tit és az Opus Evangelicumot. 1 8 0 • Trialobágyságot el kell törölni, és, hogy mindenféle va­ gus, szerk. G . Lechler, Oxford 1869, p. 266. 181 gyont közösen kellene birtokolni. Megalkotott egy késóL>bi puritán tételt is, miszerint az államnak Isten államszövetségét kell alkotnia. Wycliffe egészsége gyorsan hanyatlott azután, hogy 1381 ószén elhagyta Oxfor­ dot. 1382-ben szélütést kapott, és 1384 december 31-én egy második agyvérzés végzett vele Lutterworthben. Földi maradványai azonban nem nyugodhattak békében, mert a konstanzi zsinat elítélte 260 tételét, elrendelte, hogy könyveit el kell égetni, és hogy csontjait ki kell ásni és elégetni. 1428 tavaszán Fle­ ming, Lincoln püspöke hajtotta Végre a pápai U t a S Í • Opus Evangelicum, szerk. J. Loserth, London tást, és Wycliffe hamvait elégetésük után a Swift fo-Ti JjR lyóba szóratta. 184« ibidem, . 319-320. 179

18()

181

182

183

184

P P

4

SÜMEGI ISTVÁN

Mese a monaszokról

'

1

~

•

"

I

.

\ . j

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy (és csak egy) mindenható Isten. Ez a mindenható Isten nem volt semmi más, csak anyagtalan lényeg és tiszta I cselekvés, a szenvedés (a hatások elszenvedésére va­ ló képesség) pedig tökéletesen idegen volt tőle. M i ­ vel maga volt a cselekvés, egy pillanatig sem tudott a fenekén maradni (ez persze csak amolyan metafo­ ra, aki anyagtalan, annak nincs feneke), s hozzálátott a teremtéshez. A Mindenható elméje posszibilis léte­ zőkkel volt tele, ezekből pedig végtelen sok soroza­ tot lehetett előállítani. (A Mindenható elsőrangú volt kombinatorikában is.) A végtelen sok sorozat egyrésze egymással inkonzisztens posszibilitásokat tartalmazott - ezekre épp csak egy pillan­ tást vetett a Teremtő - , de jócskán voltak köztük komposszibilis (az együttlétezés lehe­ tőségével bíró) sorozatok is. Ezeket a Mindenható gondosan megvizsgálta, majd rábö­ kött a legtökéletesebbre, arra, amelyben a legtöbb lényeg válhatott létezővé, s amelyben a legkevesebb volt a rossz. így született meg a lehetséges világok legjobbika, melyben van szerencsénk élni. Világunk, hiába sugall mást a tapasztalat, monaszokból épül fel. A monaszok mint ezt nevük is mutatja - oszthatatlan egységek, nincsenek részeik, ablaktalanok, azaz nem hathatnak rájuk más létezők, és ők sem hathatnak másokra, nincs alakjuk és kiterje­ désük, természetes úton nem születnek és pusztulnak, csak a teremtés által keletkezhet­ nek, és csak Isten semmisítheti meg őket, továbbá szükségképpen rendelkeznek minő­ ségekkel. Két belső tulajdonságuk vagy cselekvésük különböztethető meg. Minden monasznak van percepciója, azaz szükségképpen ábrázolja saját perspektívájából a rajta kí­ vül levőt, és appetíciója, azaz hajlama, törekvése, hogy egyik perspektíváról a másikra menjen át. 1

2

3

4

5

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

Mindez első pillantásra nem meggyőzőbb mint egy idegen teremtésmítosz vagy egy fantasztikus mese. S bár Leibniz többnyire ennek ellenkezőjét látszik bizonygatni (ti. hogy a monadológia az egyetlen igaz filozófia), néhol mégis úgy foglal állást, mintha ő is csupán mesének tartaná elméletét, legföljebb mások hasonló történeteinél sokkal konzisztensebb és ebből adódóan sokkal hihetőbb mesének: „...e föltevés talán több is puszta hipotézisnél, mi­ vel úgy látszik, hogy más értelmes módon nem is lehet megmagyarázni a dolgokat, több súlyos nehézség pedig, amely az elméket eddig próbára tette, magától eltűnik, mihelyt jól megértjük ezt a felfogást. [...] Ezek a megfontolások bármennyire metafizikusnak látszanak is, csodálatosan felhasználhatók a fizikában is a mozgás törvényeinek megállapítására, amint dinamikánk majd megmutatja." Talán meghökkentő kijelentés ez egy 17. századi filozófus­ tól. Ellentétben a korszak jeles gondolkodóinak tulajdonított nézetekkel, Leibniz nem igaz­ nak - a valóság egyetlen helyes leírásának - tekinti elméletét, hanem csupán hasznosnak, a többi elméletnél nagyobb (bár jóval nagyobb) magyarázóerejűnek. Sőt, mintha azt is megen­ gedné, hogy bármikor előállhat valaki egy egészen más mesével, melynek magyarázóereje hasonló vagy még nagyobb, mint a monaszokról alkotott hipotézisé. (Bár most úgy látszik, hogy nem tudjuk másképp magyarázni a dolgokat.) A mondottak legalább két kérdés föltevésére sarkallnak: (1) Melyek azok az elméket próbára tevő súlyos nehézségek, amelyek eltűnnek, ha elfogadjuk ezt a meghökkentő és első pillantásra képtelennek tetsző mesét? (2) Hogyan oldhat meg egy efféle fik­ ció bármilyen tudományos problémát, egyáltalán: mi köze van egymáshoz tudománynak és mesének Leib­ niz szerint? A következőkben ezekre a kérdésekre kí­ sérlek meg legalább vázlatos választ adni. Úgy gon­ dolom, hogy Leibniz ismertetett meséje és az a ké­ sőbb bemutatandó metafabula (a fabulák szükséges­ ségét indokló fabula) még mindig igen tanulságos, s a magyarázatot követelő „súlyos nehézségek" néme­ lyike azóta is megoldásra vár még. 6

II. Észre kell vennünk, hogy Leibniz rendszere legalább három kiindulópontból levezethető. A fentebb leírt mese a világ strukturális rendjéhez igazodott, a dolgok oksági kapcsola­ tainak vonalán haladt: Isten az, aki „mindenek előtt" van, ő teremti a világot, amely ilyen és ilyen létezőkből áll, ezekre ilyen és ilyen törvények érvényesek stb. Egészen más kép tárul fel előttünk, ha a megismerés rendjét követjük. Ekkor a közvetlen, evidens ismeretekből indulunk ki, és ezekből vezetünk le mindent. Ezt az utat választotta Leib­ niz a Monadológiában, ahol a monasz, mint megismerő individuum a kiindulópont. A harmadik lehetséges megközelítési mód a genealógiai, amely a válaszra váró tudo­ mányos problémák felől bontja ki a rendszert, azokból az anomáliákból indul ki, ame­ lyeket a szerző kortársai nem tudtak megoldani, esetleg föl sem ismertek, a monaszelmélet viszont orvosolni látszik. A z Új rendszer a szubsztanciák természetéről erre szolgál

49

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

példaként. A monadológia megértéséhez mindhárom megközelítést szem előtt kell tarta­ nunk, mivel Leibniz különböző perspektívájú világinterpretációi együtt mást jelentenek, mint külön-külön. A strukturális leírás például - amint azt láthattuk - önmagában csak egy képtelen mesének tetszik, teljes értelmét csak a két másik leírással együtt nyeri el. Először röviden tekintsük át a monadológia immanens genealógiáját (azokat a problémákat, amelyeket Leibniz orvosolni kívánt elméletével), majd, ennek eredményeit szem előtt tartva, megkísérlem az ismeretek rendje szerinti rekonstrukciót. Ez a leírás lényeges pontokon módosítani fogja a strukturális megközelítésből kirajzolódott képet is. Induljunk ki tehát azokból a kérdésekből, amelyek szerzőnket a monasz fogalmá­ nak megalkotásához vezették: (1) Descartes fizikája még nem használta az erő fogalmát, a mozgás mibenlétére és törvényeire kinematikai magyarázatot adott. A z „erő" ebben az időben gyanús, skolasztikus, teleologista maradványnak számított. Leibniz több írásában rámutatott Descartes fizikájának anomáliáira és - kortársai többségével ellentétben nem félt ezeket az erő fogalmának bevezetésével orvosolni, mert szerinte a teleologikus szemlélet éppúgy szükséges és jogosult, mint a kauzális. Fizikailag tekintve a monasz erőcentrum, biztosítja a testek ellenállását és mozgá­ sát, a descartes-i kinematika problémáit hivatott ki­ küszöbölni. (2) A kartéziánus szubsztancia-fölfogás nem­ csak azért volt problematikus, mert a testek kiterjedt dologként való meghatározása fizikai anomáliákat in­ 1 • Vö.: Leibniz: Levél Wagnerhoz a test cse­ volvált. Legalább ennyire súlyos nehézségek adódtak lekvő erejéről. In: Értekezések. (A továbbiakban: a test-lélek viszony descartes-féle magyarázatából is. Ért.) Ford.: Bauer Simon és Vida Sándor. Frank­ Mivel két önálló szubsztanciáról van szó, ezek elvi­ lin-Társulat, Budapest, 1907. 170-171. o. Leibniz azok közé a filozófusok közé tartozik, akik képte­ leg nem hathatnak egymásra, ám ez képtelenségnek lenek voltak jól szerkesztett, szisztematikus mo­ látszik mindennapi tapasztalataink fényében. A to­ nográfiában összefoglalni gondolataikat. Annak el­ lenére így van ez, hogy élete vége felé két vaskos bozmirigy descartes-i hipotézise nyilvánvalóan nem könyvet is írt, a Locke-kal vitázó Újabb vizsgáló­ lehet megoldás. Ha a lélek per definitionen nem hat­ dásokéi és a híres-hírhedt Teodiceát. Ezek a mun­ hat a testre és megfordítva, akkor hiábavaló minden­ kák valójában esszék sokaságából tevődnek össze, féle anatómiai magyarázat-kísérlet. Leibniz, különböző okok miatt, elfogadhatatlannak tartotta a többi kortárs szubsz­ tancia-fogalmat is. Malebranche okkazionalizmusa szerinte csak egy deus ex machina segítségével tudja megoldani a problémát, s ez természetesen elégtelen. A Pierre Gassendi által felújított atomizmus látszólag hasonlít Leibniz monadológiájára, hiszen mind­ kettő elpusztíthatatlan alapelemekből építi fel a fizikai valóságot. Gassendi elképzelése mégis inkább Descartes-éra emlékeztet, amennyiben ebben a „finomság és változatosság egyedül az atomok nagyságára korlátozódik". Ha az atomok csak kiterjedéssel bírnak érvel Leibniz - , akkor végtelenül oszthatók, ami képtelenség. Továbbá, az atomok meg­ határozása - tökéletesen kemény, tökéletesen változatlan vagy belső változásra képtelen, csak alakjukban és nagyságukban különböző testek - megengedi, hogy ezek némelyike egyforma legyen, ami sérti az egyediség elvét, ezt a Leibniz számára alapvető törvényt. Spinoza egyetlen szubsztanciája ugyancsak elfogadhatatlan, mivel Istent a dolgok termé­ szetével azonosítja. Ez az isten, a Deus sive natura, nyilvánvalóan nem lehet azonos a kereszténység jóságos, gondviselő Istenével. 7

8

9

10

11

12

13

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

A monadológia a végtelen sok monasz tételezésével és a később tárgyalandó har­ mónia praestabilita-elmélettel kínál megoldást az ismertetett problémákra. (3) Leibniz több helyen megemlékezik róla, hogy mekkora hatást tett rá a mikrosz­ kóp. Vélhetőleg ez az élmény is megerősítette abban, hogy nem állhatunk meg az érzéki tapasztalatnál, hiszen „mögötte", a mikroszkóp tanúsága szerint, számtalan apró létező nyü­ zsög. A z egyszerűnek látszó testekről kiderül, hogy összetettek. Minden, ami tapasztalható, összetett, de ha van összetett, akkor van egyszerű is - hangzik az érvelés. (4) A logikai vizsgálódásai szintén a monasz mese megalkotására ösztönözték szerzőnket. Szerinte ugyanis az igaz ítéletek azon alapulnak, hogy a szubjektum - onto­ lógiai és logikai értelemben egyaránt - magában foglalja a predikátumot. Ebből adódóan egy szubsztancia teljes és tökéletes fogalma minden lehetséges állítmányát magában fog­ lalja, s ezzel ablaktalan monasszá zárul, nem állítható relációba más szubsztanciákkal és nem adhatók róla külsődleges meghatározások. (5) Isteni omnipotencia, emberi szabadság és a világban található rosszért való felelősség kérdése (pontosabban: annak megmutatása, hogy nem Isten a Rossz szerzője) olyan összefüggő problémakomplexumot alkot, ame­ s ezek az esszék épp úgy rendszertöredékek - an­ lyet Ágoston óta próbáltak kibogozni teológusok és nak a rendszernek a töredékei, amelyet soha nem etikai gondolkodók. Egy keresztény filozófusnak ter­ írt meg Leibniz - , mint a korábban született rövi­ debb írások. (A könyvek vastagságából egyébként mészetesen mind a három állítást el kellene fogadnia sem következtethetünk semmire. Heller Ágnes (Isten mindenható. A z ember szabad. Isten nem a szerint Lukács György valamennyi vaskos könyve bűn oka.), de kétséges, hogy lehetséges-e ez egyálta­ esszé. L d . : Az ismeretlen remekmű. Gond. 1992/1. 53-55. o.) A mondottak következtében Leibniz ér­ lán. Leibniz monadológája segítségével vág neki en­ telmezése hasonló munkát kíván, mint mondjuk nek a kalandnak a Teodiceában. Wittgensteiné. A z utóbbihoz hasonlóan Leibniz is sokszor megismétli egy-egy gondolatát különféle (6) A monaszok hipotéziséhez vezetett a kül­ kontextusokban és különféle változatokban. Ebben világ létének és megismerhetőségének problémája is. a rövid írásban az egyszerűség kedvéért mindig Leibniz világosan látta, hogy a magábanvaló világ csak egy szövegre hivatkozom, s úgy tekintem a szerző munkáit, mint amelyek ugyanannak a rend­ föltevése - ami később az empirizmus és az európai szernek a töredékei, vagyis nem vizsgálom, hogy tudomány számára az „igazi valóság" egyetlen lehet­ mennyiben változott Leibniz álláspontja élete so­ rán. 2 • A Resume of Metaphysics. In: Philoséges értelmeként rögzül - teljeskörű szkepszist ered­ ményez, mivel nekünk, embereknek csak (számunk­ ravaló) ideáink lehetnek, „...az önmagamról, a gondolataimról, következésképpen a lét­ ről, a szubsztanciáról, a tevékenységről, az azonosságról és sok más egyébről való fogal­ mam valamilyen belső tapasztalatból származik." „...természetesen semmi sem kerül kí­ vülről elménkbe, és rossz szokásunk azt gondolni, hogy lelkünk hírnököket fogad, és hogy ajtói és ablakai vannak." A monadológia egy olyan kiút a magábanvaló hipotézi­ séből adódó antinómiából, amely úgy próbál meg számot adni világtapasztalatunkról, hogy lemond erről a hipotézisről. Mindezek a problémák - és bizonyára mások is - hozzájárultak a monaszmese megszületéséhez, a továbbiakban azonban csak azokkal foglalkozom alaposabban, ame­ lyek segíthetnek megérteni Leibniz ontológiáját, ami véleményem szerint az egész mo­ nadológia sine qua nonja. A z elemzésre kerülő problémák és megoldási javaslataik segít­ ségével azt is megkísérlem majd megmutatni, hogyan nő ki az anomáliából a mese, s tölti be feladatát azáltal, hogy magyarázatot ad az anomáliára. Vizsgálódásomat a fent utolsóként említett ismeretelméleti kérdéssel kezdem, mert ennek leibnizi megoldása a fabula új kiindulópontból való elmondásához vezet - az ismeretek rendje szerint - , s 14

15

10

17

4

El

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

ennek segítségével világosodnak meg leginkább a monadológia ontológiai előföltevései, amelyek a többi anomália megoldásának megértéséhez is szükségesek.

III. 18

Azok az európai gondolkodók, akik Leibnizhez hasonlóan, számot vetettek a magában­ valóság paradoxonával és a magábanvalóságot - tudatosan vagy tudattalanul - előfölté­ telező ontológiák szükségképpen önromboló mivoltával, én és világ (objektum és szub­ jektum, anyag és tudat stb.) valamilyen azonosságából igyekeztek kiindulni. S ha kiindu­ lópontjukat nem csupán előföltételezni kívánták, hanem - néha didaktikai megfontolás­ ból, néha azért, mert ezek az azonosságfilozófiai tradícióhoz kapcsolódó gondolkodók a dualistákkal való vitákban alakították ki álláspontjukat - valamilyen módon bevezetni és leírni is, akkor ezt vagy az én vagy a világ önálló létezésének tagadásával tették meg. (Az elsőre Spinozát, Schellinget vagy a fiatal Wittgensteint, a másodikra Berkeley-t, Fichtét vagy Husserlt említhetjük példaként.) Fontos sophical Writings. Ford.: Marry Morris és G. H . azonban látnunk, hogy ezek az ontológiai leírások R. Parkinson. Everyman, London-Vermont, 1995. majdnem mindig ideiglenesek csupán - hiszen sem Vö. még: Fehér Márta: Arról, ami nincs. In: Le­ hetséges-e egyáltalán? Márkus Györgynek - tanít­ az én, sem a világ létezése nem tagadható értelmesen ványai. Atlantisz, Bp. 1993. 3 B Monadológia, és plauzibilisen, legalábbis mi európaiak nem va­ 53. §. In: Leibniz válogatott filozófiai írásai. gyunk képesek erre - , feladatuk „mindössze" annyi, Ford.: Endreffy Zoltán és Nyíri Tamás. (A továb­ biakban: Vál.) Európa, B p , 1986. 4 B Mona­ hogy a helyes nézőpontba vezessék el az olvasót. dológia 1-8. §. 5 • A természet és a kegyelem Hashajtók, amelyek kihajtják belőlünk a káros anya­ ésszerűen megalapozott elvei. 2. $. In: Vál. 6 • Új rendszer a szubsztanciák természetéről és érint­ got (a helytelen ontológiai nézőpontot), s közben ma­ kezéséről, valamint a lélek és a test egyesüléséről. guk is távoznak, és létrák, amelyeket el kell hajíta­ In: V á l , 198. o. 7 B Vö.: Wolfgang Röd: Des­ cartes és a német felvilágosodás filozófiája. Ford.: nunk, ha fölmásztunk rajtuk. Fontos ezt szem előtt Csatár Péter. K L T E Filozófia Tanszéke, Debrecen, tartanunk, mert különben könnyen félreérthetjük a 1994. 101-102. o. és Fehér Márta: Utószó. In: szóbanforgó gondolkodókat. Berkeley például ilyen Fontenelle: Beszélgetések a világok sokaságáról. Magyar Helikon, Bp. 1979. 252-254. o. 8 • tévedés eredményeképpen vonult be a filozófia törté­ netébe szolipszistaként. A monadológia ismeretek rendje szerinti előadása a világ önálló létét látszik ta­ gadni, Leibniz ismeretelméletének kiindulópontja az ablaktalan monasz. Nem a monaszok sokasága, hanem az a monasz, amely mindenkor mi magunk vagyunk. Ebből adó­ dóan mindenekelőtt azt kell szemügyre vennünk, hogy mi van „bennünk", innen más továbblépés nem is nagyon lehetséges. Velünkszületett eszméket találunk magunkban: a következtetés képességét, a matematika axiómáit, az általános (logikai) igazságokat és intelligíbilis fogalmakat , továbbá esetleges igazságokat , amelyek percepciók eredmé­ nyei. Egy másik, de lényegesen nem különböző megfogalmazás szerint: A z appercepció képessége által nyilvánvaló, hogy vagyunk, van az, amit énnek nevezünk, s hogy vannak bennünk bizonyos őseredeti tényigazságok és észigazságok. Ezek ismeretelméleti érte­ lemben (ontológiailag nem) minden tudásunk alapjai, nem lehet, de nem is kell őket bebizonyítani. Hogyan tudunk kitörni ebből a szolipszisztikus börtönből, ki tudunk-e egyáltalán? Ahelyett, hogy elhamarkodottan nemmel válaszolnánk, kövessük inkább Leibniz utasítá­ sait: először is próbáljuk meg elgondolni, hogy valóban ablaktalan monaszok vagyunk. 19

20

22

21

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

„Véleményem szerint nincs meggyőző bizonyíték arra nézve, hogy van még vala­ mi más dolog is az észlelő alanyon és észleletein kívül (ha eltekintünk közös okuktól [ti. Istentől - S. I.]), továbbá azon kívül, ami adva van a fentiekkel, nevezetesen átmenet bizonyos percepcióról percepcióra az észlelő alanyban..." Ezt azonban nem szabad szolipszizmusnak tekinteni: „...Nem szüntetem meg az anyagi szubsztanciákat, hanem meg­ őrzöm [...] az észlelő alanyok aktív és passzív erejében, s nem azon kívül." Talán ke­ vésnek látszik ennyi, de az „odakintről" nem állíthatunk semmit, mert értelmünkön túlra nem juthatunk, csak a jelenségek kutathatók. A lehető legtökéletesebb érzékszervekkel sem tudnánk megragadni magát a dolgot, mivel az újra és újra elrejtőzne, s így mindig csak közvetett tapasztalataink lennének róla. - állítja Leibniz. Tehát a valóságot mint jelenségen túlit meghatározó filozófiák önellentmondásosak és dogmatikusak, ugyanis olyasmiről beszélnek, amiről nem tudhatunk semmit. Eb­ ből azonban egyszersmind a szkepticizmus kritikája is következik: A szkeptikusok - Le­ ibniz szerint - nem érveltek rosszul azokkal szemben, „akik azt képzelik, hogy rajtunk kívül, vagyis az egyszerű szubsztanciákon kívül is van még valami" (vagyis a dogmati­ kusokkal szemben - S. I.), de tévedtek, mikor „a raj­ Descartes kritikáját ld.: Leibniz levele Arnauldtuk kívül lévő érzéki dolgokban nagyobb valóságot hoz. II. (1686. nov. 28.) In: Vál. 80. skk. o. A te­ kerestek, mint a szabályozott tüneményekét" , hi­ leologikus szemlélet jelentőségéről: Újabb vizsgá­ lódások az emberi értelemről. Ford.: Rácz Lajos. szen ekkor maguk is azt követelték, hogy lépjünk túl M T A , Bp. 1930. Előszó, 47. o. (A továbbiakban: a jelenségeken, s egy olyan valóságot találtak ki és Újabb vizsgálódások) A z erő fogalmának szüksé­ posztuláltak létezőként, amely szükségképpen megis­ gességét így indokolja Leibniz: „...Egyedül a kiter­ jedés által nem lehetne megmagyarázni a testek merhetetlen, amely számunkravalóként nem létez­ tétlenségét, azaz azt, ami eszközli, hogy egy test, het. mely már mozog, nem képes magával vinni egy másik, nyugalomban lévő testet anélkül, hogy A dogmatizmus és a szkepticizmus ugyanab­ azáltal mozgása ne lassíttatnék. [...] ... a test ha a ból az okból következően tarthatatlan tehát. A kette­ kiterjedésben áll, okvetlenül közömbös a mozgás jük alkotta hamis dilemmán akkor tudunk túllépni, iránt, de tényleg nem lévén közömbös a mozgás iránt, miután ellenáll neki, a kiterjedés fogalmán ha megváltoztatjuk a létezésről alkotott fogalmunkat, kívül kell még alkalmazni az erő fogalmát." L d . : ha kigyógyítjuk magunkat a transzcendens létezőkbe Egy levél kivonata annak támogatására, amit a szerző a Journal des Savansban írt 1691. auguszvetett hitből, és megmaradunk a jelenségeken belül. Leibniz, ennek megfelelően, a jelenségek bizonyos csoportját tekinti reálisnak, azokat a jelenségeket, amelyek élénkek, változatosak, azaz kellően sok minőséget tartalmaznak, egybehangzóak, azaz olyan jelenségek sorozatából tevődnek össze, amelyek megmagyarázhatók egymásból és mindezeken túl, összhangban vannak a többi tapasztalatunkkal, például sikeres előrejelzések tehetők róluk. Ezek a kritériumok első pillantásra igen szegényesnek tűnhetnek, egy álom is lehet élénk, válto­ zatos stb. Ám ha jól meggondoljuk - nincs szükségünk ennél többre: „Sőt ha csak álom­ nak mondaná valaki az egész életet, és csalóka látszatnak az egész világot, a magam részéről mégis azt állítanám, hogy elegendő realitása van ennek az álomnak vagy lászatnak ahhoz, hogy ha helyesen használjuk eszünket, nem tévesztenek meg soha." Leibniz kritériumai csak a magában való világ teóriájával összevetve tűnnek gyengének, de ele­ gendőek ahhoz, hogy élni, dolgozni, közlekedni tudjunk a világban, egyszóval: kielégítik a praxis támasztotta követelményeket. A magábanvaló világgal úgysem kerülünk soha kapcsolatba, létezése számunkra tökéletesen indifferens. Nietzsche ezt így érzékelteti ve­ lünk: „Ilyen világ létezését akármilyen helytálló módon bizonyítanák is, e világ ismerete a lehető legközömbösebb ismeret volna: még közömbösebb, mint a vihar által fenyege23

24

25

26

27

28

2y

30

4

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

31

tett hajós számára a víz kémiai elemzésének ismerete." Leibniz álláspontja ugyanez: „...gyakran tévedés nélkül megítélhetjük a múlt alapján a jövőt; ez elég is lenne ahhoz, hogy kijelentsük: e jelenségek valóságosak, és nem kellene fogalkoznunk azzal, hogy rajtunk kívül vannak-e, és hogy mások is észlelik-e őket..." A külvilág létében egyébként is csak teoretikusan tudunk kételkedni. A teoretikus kételyre lehetőséget ad a külvilág létének igazolhatalansága, ám az erre alapozott szkepszis nem lehet őszinte. Igazi kétely itt elképzelhetetlen, mert bizonyossággal állunk szemben, a bizonyosság pedig „az igazságnak oly ismerete, amelyben a praxis tekintetében őrültség nél­ kül nem lehet kételkedni". Ezért mondja Leibniz, hogy bár a testek reánk gyakorolt hatásá­ ról tett kijelentések úgy értendők, mint Kopernikusz híveinek napfelkeltéről való beszéde vagyis a hagyományos beszédfordulathoz alkalmazkodó, de többé már nem szó szerinti kije­ lentésként - , ám ezek bizonyos értelemben mégis igaz ítéletek. Mégis igazak, mert kifeje­ zik a külvilág létének idézett definíció szerint értett bizonyosságát. 32

33

34

IV. tus lH-ún. In: Ért. 75. o. 9 • L d . : Descartes: A lélek szenvedélyei. X X X 1 - X X X V . cikkely. Ictus, 1994. Leibniz'vonatkozó kritikai megállapításait id.: újabb vizsgálódások.

II.

könyv/xxni. fejezet.

225. o.é,AyisőfiiozfajavitásáwiésaszMbsztunaa fogalmáról, i n : Ert, 77. o. Hadd jegyezzem meg, hogy véleményem szerint Descartes nem tekintette a szóbanforgó probléma megoldásának a tobozmirigyről alkotott elképzelését. L d . a Mit is gondolt tulajdonképpen ző" kifejezést

Descartes, anukor a „léte-

használta?

megjeienés alatt) 1 0 tanciák természetéről...

•

című írásomat. (Gond, új rendszer a szubszIn: Vál. 194-195. o.

Amint az ismeretes, az okkazionalizmus szerint Isten alkalomról alkalomra beavatkozik minden esetben, amikor test és lélek látszólag egymásra

u e u- •

r, i

natnak. Malebrancne teltogasat Id.: Dialogues on

. A

, ,-

. ,

, ,

^

in/*

-i •/

>\

z

eddigiek azt gondolom, kellően megvilágítottak Leibniz érvelési stratégiáját. A játék arra megy ki, dogmatikusok/szkeptikusok módjára értei-

h o g y

n e

meZZÜk

a „valóság" kifejezést. Ennek érdekében szerzőnk időről időre rámutat a bírált fölfogás belső n

-

,

, ,

•,

,

ellentmondására, s ezzel párhuzamosan uj jelentessél ruházza föl a „valóság"-ot és rokon kifejezéseit. Egyfelöl azt állítja, hogy értelmetlenség magábanvaló viJ

b

J

to

fc>

laglól beszelni, másfelől pedig azt, hogy a külvilág létezésében nem kételkedhetünk. Egy dogmatii

/

,

,-i

i

i •• -,

-i

•

*,

kus/szkeptikus szamara e ket kiielentes nyilvanvalor

.

an ellentétes, s ezért legalább az egyik szükségkép­ pen hamis. A föntieket megfontolva azonban azt kell inkább mondanunk, hogy az ellentét szándékolt antinomikus fogalmazás eredménye, s az antinómiának dialektikus ellentmondássá kell „átlényegülnie". Ilyen vagy ehhez hasonló eljárással többnyire akkor találkozunk, amikor egy gondolkodó olyasmit igyekszik el­ gondolni, aminek világra jöttét fogalmaink konnotációja akadályozza. Leibniz dialekti­ kus megfogalmazása olyan valóságot kíván elénk állítani - dogmatikusok/szkeptikusok számára ez persze képtelenség - , amely joggal tart igényt a „valóság" megnevezésre, de nem transzcendens, nem magábanvalószerű. Időzzünk még el egy kicsit a „valóság" e fogalmánál. Fentebb láthattuk: Leibniz szerint a reális jelenségek realitása magukból a jelenségekből látható (nem a dolgokkal való összevetés által állapítható meg), és nyilvánvaló, hogy van külvilág. Ez a külvilág nem valami közvetítő által ad hírt magáról, úgy mint például Locke filozófiájában. Ha jól értem, azt mondja Leibniz, hogy percepcióink egyrésze magát a külvilágot vagy a külvilág dolgait állítja elénk. A szkeptikus/dogmatikus gondolkodás ontológiai kategóriá­ ival közelítve leginkább talán valamiféle fenomenalizmusként értjük ezt az elgondolást, de itt nem rejtőzik a fölfogható mögött egy másik, egy igazi világ, itt nincs függöny a

Metaphysics

and on Religion. Seventh dialogue.

S Ü M E G I ISTVÁN: MESE A M O N A S Z O K R Ó L

dolgok előtt. Elvétjük Leibniz intencióját, ha szubjektivizmusként értjük a mondottakat. Nem a gondolkodásunk vagy az akaratunk konstituált valamit, nem mi döntünk a dolgok léte vagy nem-léte felől, a valóságosságot mint létmódot maguk a dolgok hordozzák. A világot az appercepcióval megáldott monasz ott találja a szeme előtt: „De ha azt mondjuk, hogy egy dolog létezik, vagyis annak valódi létezése van, akkor ez a létezés maga az állítmány, vagyis annak a szóbanforgó alanyfogalomnak kapcsolatos fogalma van, és e két fogalom közt összefüggés áll fenn." '' Ezzel a monadológia ismeretelméleti leírása - a dogmatikus/szkeptikus gondolko­ dás szavait használva - a teljes szubjektivizmustól eljutott a teljes objektivizmushoz. Hogyan lehetséges ez a bűvészmutatvány? Leibniz a szigorúan végigvitt szolipszizmus tiszta realizmussá válásának „törvé­ nyét" alkalmazta, amikor az ablaktalan monaszból vezette le elgondolását: Ha abból indulunk ki, hogy minden létező csakis számunkravaló percepció lehet, akkor eltűnik az egónk, a sajátos csak rá jellemző perspektívájával együtt, s az énről is csak úgy beszél­ hetünk, mint egy percepcióról. A szigorúan végigvitt szolipszizmust szigorú értelemben nem is nevezhetnénk tehát szolipszizmusnak, hiszen X I - X I I I . Ford.: David Scott. Cambridge Univer­ eszerint még én magam (solus ipse) sem létezem sity Press, Cambridge, 1997. 11 • Leibniz le­ másképp, csak úgy, mint egy percepció. (A szem a vele Huygenshez. (1693. márc. 10-20.) In: Vál. 144. o. Gassendi rendszere alapjában Descartes látótérben nem jelenik meg - mondja Wittgenstein a rendszere - állapítja meg Leibniz az Ujabb vizsgá­ hivatkozott helyen.) így pedig per definitionem lehe­ lódásokban. I/I. 46. o. 1 2 • A z atomok osztha­ tetlenné válik, hogy valamely tény vagy igazság tóságáról ld.: Alapvető igazságok. In: Vál. 166. o. A z atomok meghatározását és kritikáját: Ujabb pusztán szubjektívként lepleződjön le (ha önmagát vizsgálódások II/XXVII. 234. o. A z egyediség el­ igazságként vagy tényként mutatta meg), hiszen en­ ve a következő': „...nem lehetséges a természetben két egymástól pusztán numerikusan különböző nek föltétele lenne, hogy elgondoljuk önmagunkat egyedi létező. Mindenképpen kell, hogy meg tud­ szubjektívként, önálló perspektívával rendelkezőként. juk adni az okát annak, hogy miért mondhatjuk Egyszerűbben: Ha nincs szubjektum, akkor szubjek­ róluk, hogy különbözők, s bármilyen különböző­ ségnek ezt az alapját csak tőlük maguktól kérhet­ tív tények és igazságok sem lehetségesek. Ezért a jük számon." (Alapvető igazságok. In: Vál. 163. szigorú szolipszista világában nincsenek kimérák, o.) Azaz nem lehetséges két olyan létező, amelyek csak tér- és időbeli helyzetükben különböznek melyek pusztán egy sajátos perspektívában látszanak létezőnek, a valóság pedig nem a jelenségek mögött rejtőzködő, hanem minden létező önmagával azonos - ez a tiszta realizmus. Hasonló eredményre juthatunk a „valóság" jelentését illetően akkor is, ha egymás mellé állítjuk a monadológia két eddig ismertetett megfogalmazását: a létezők kauzális meghatározottságai mentén haladó strukturális és az emberi ismeretek rendje szerinti le­ írást. A z első mese tökéletesen „objektív": a mesélő isteni perspektívából adja elő a tör­ ténetet, úgy, mintha kétség nem férhetne ahhoz, hogy a dolgok így vannak és nem más­ képpen. A z itt megismert világ bármely elgondolható szubjektum percepcióitól teljes mértékig független, transzcendens. A második mese viszont tökéletesen „szubjektív" és értelmetlennek nyilvánít minden olyan leírást, amely nem az önmagunkként ismert mo­ nasz nézőpontjából próbál a világra tekinteni. Mivel Leibniz kétségkívül helyénvalónak tekintette mind a két történetet, az látszik a megfelelő interpretációs eljárásnak, ha eze­ ket egymás mellé helyezve és egyetlen egészként próbáljuk meg értelmezni. Azt gondo­ lom, hogy a lehető legobjektívebb és a lehető legszubjektívebb leírás egymásra olvasása olyan egyensúlyt teremt, amely talán - a fönt már ismertetett értelemben - túlemel ben­ nünk objektivizmuson és szubjektivizmuson és a „valóság" új értelméhez érkezik el. 3

36

37

4

0|

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

A „valóság" fönt leírt „gyönge" fogalma talán kielégítően tudja értelmezni a dol­ gok mibenlétét, de elégséges-e az Én, a másik-Én és Isten elgondolásához? A monadológiához hasonló elméleteknek általában ez a kérdés okozza a legsúlyosabb nehézséget. Alapos és kellően dokumentált választ itt nem tudok és nem kívánok adni, de röviden azért szükségesnek tartom megmutatni, hogy Leibniz milyen irányokba indulva igyeke­ zett megoldani ezeket a problémákat. E létezők létmódja nyilvánvalóan más, mint a fizikai világ létezőié - a szubsztan­ ciák értelmi világa úgyszólván egy másik világ mint az érzéki jelenségek világa - mond­ ja a szerzőnk *, de ebből még nem következik, hogy ezek magábanvalószerú létezők. A z Én közvetlen tapasztalata a gondolatok észrevevésének korrelációjaként adódik: „...ugyanolyan bizonyos, hogy létezik az elmémben egy kentaur vagy aranyhegy képe, amikor ilyesmiket álmodom, mint amilyen bizonyos, hogy én az álmodó létezem; mind­ kettő benne van ugyanis abban az egyben, hogy megjelent nekem a kentaurt (Kiemelés: S. I.) Nem érzékelhetem magát az Ént minden tapasztalat előtt, s ebből adódóan nem foghatom fel a gondolatokat megelőző, azoktól független egzisztenciával rendelkező gondolattartályként sem. A z Én identitását az adott egymástól. Vö. még: On the Principle ofIndiscermonasz sajátos, csak számára adott percepciói hatá­ nibles. In: Philosophical Writings. 133. o. 1 3 • rozzák meg. „...Ha valakinek az életében [...] más­ A természetről magáról vagy a teremtményekben rejlő erőről és működéséről. In: Ért. 124. o. 1 4 képp történne valami, mint ahogy történik, akkor • Vö.: Új rendszer a szubsztanciák termé­ semmi akadálya sem volna annak, hogy azt mond­ szetéről... In: Vál. 190. o. és Válasz. Bay le úr szó­ juk: ez egy másik ember." Ez az Én nem gondolat­ tárának második kiadásában megjelent és az. előre megállapított összhang rendszerére vonatkozó tartály, inkább az emlékezet által identitást nyerő él­ megjegyzésekre. In: Ért. 137. o. A mikroszkóp fel­ ményfolyam, s mivel a percepciók korrelátumaként fedezésének hatásáról Id.: Pierre Chanu: Klasszi­ kus Európa. Ford.: Benda Kálmán és Terényi Ist­ gondoljuk el, a létezés transzcendens fogalmát sem ván. Gondolat, Bp„ 1971. 245-249. o. 1 5 • követeli magának. Alapvető igazságok. Ín: Vál. 163-164. o. Vö.: W. Kneale-M. Kneale: A logika fejlődése. Ford.: Má­ Ennek következtében a többi Én sem tekinthe­ té András, Fehér Márta, Hársing László és Bánki tő magábanvalószerűnek, mert azokat a szó szoros Dezső. Gondolat, Bp., 1987. 319-321. o. 16 • értelmében másik inként és nem valami számunkra­ A probléma leibnizi megfogalmazását Id.: Essays on the Justice of God and the Freedom of the valóként gondolja el Leibniz: „...felfogom, hogy más lényeknek szintén jogukban áll ént mondani." A z alter ego ugyanabban a világban van, mint az ego, mivel a külvilág létezésének bizo­ nyossága magában foglalja azt is, hogy csak egyetlen világ van. De ez nyilvánvalóan nem egészen úgy tükröződik benne, mint bennem, gyakori véleménykülönbségeink könnyen meggyőzhetnek erről, ha némi hermeneutikai jóindulattal fordulunk a másikhoz és feltételezzük, hogy akkor is igaza lehet, ha mi nem vagyunk képesek belátni ezt. Innen nyeri egyik értelmét a már idézett kijelentés: Ki-ki a maga perspektívájából fejezi ki a világegyetemet. Isten létmódjának meghatározásához két megállapítást szükséges figyelembe ven­ nünk: (1) Isten az egyetlen külső ok és (2) kívül kell lennie az esetlegességek végtelen sorozatán, mivel ő az esetlegességek elégséges alapja. Ezekből a kijelentésekből nem következik szükségképpen Isten magábanvalószerúsége. Ha Leibniz a korábban ismerte­ tettek szerint gondolta el a világot, akkor semmi akadálya annak, hogy Isten realitását is a mondottaknak megfelelően fogja fel. Isten külső ok, mert ontológiailag megelőzi az Én létét (ő teremtette az Ént) és az esetleges dolgok világán kívül van, mivel ő nem esetle3

3y

40

41

42

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

ges, általa lett egzisztálóvá minden posszibilitás. Ez elégséges magyarázat, Isten magá­ banvalóságát nem szükséges föltételezni. Szerzőnk ismertetett ontológiája a phűzisz heideggeri interpretációjára emlékez­ tethet bennünket , annak ellenére, hogy egy helyütt Heidegger az újkori szubjektivizmus egyik előkészítőjének nevezi Leibnizet. (Az appetíciót tekintette központi fogalomnak, és Leibniz „világát" a schopenhaueri „világ mint akarat" előzményeként értelmezte állítja. ) Mind a leibnizi „valóság", mind Heidegger phűzisze értelmetlenné teszi a „Van-e egyáltalán külvilág?" kérdést s a filozófia alapkérdésévé a „Miért van inkább a létező, s miért nem inkább a semmi?"-t teszi. Föntebb tulajdonképpen amellett kívántam érvelni, hogy Leibniz másképp gondolta el a létet, mint a metafizikai tradíció. (Mindezt heideggeri értelemben értve.) A létről azon­ ban nem beszélhetünk úgy, mint a létezőkről. Ezért az értelmező szükségképpen ingoványos talajon mozog, azt kell rekonstruálnia, ami kimondhatatlan, ami csak megmutatkozik, és so­ ha nem lehet explicite adott. Másrészt abban sem lehetünk bizonyosak, hogy egyáltalán el tudunk-e gondolni nem-dualista ontológiát. Lehet, hogy minden erre irányuló kísérlet pusz­ tán a szavakkal való játék, s nincs mögötte igazi gon­ Man in the Origin of Evil. Első rész, 1. skk. {?. In: dolat. Saját ontológiai előföltevéseink felől épp úgy Theodicy. Ford.: E. M . Huggard. Open Court, L a nem lehetünk bizonyosak, mint másokéi felől, hiszen Salle (Illinois), 1996. 123. skk. o. 1 7 • Metafi­ ezek is mindig háttérben maradnak, és csak a létező­ zikai értekezés. X X V I I . és X X V I . 1 8 • A z itt következő gondolatmenet (a dolgozat III. és IV. kön keresztül adnak hírt magukról. 43

44

45

V.

fejezete) egy korábbi változatában, jóval rövideb­ ben és eredeti kontextusából kiemelve megjelent a A „Jó emberek léteznek - miképpen lehetsége­ sek?" kérdés létezik — miképpen lehetséges? című dolgozatom részeként. Világosság 1997/8. 1 9 • A hashajtó-hasonlat a szkeptikusoktól származik. Ld.: Diogenész Laertiosz: Híres filozófusok élete. IX. könyv. In: Bevezetés a filozófiába. Szerk.: Steiger Kornél. Holnap, B p , é. n. 95. o. A létra­ hasonlatot Id.: Ludwig Wittgenstein: Logikai-filo­ zófiai értekezés. 6.54. Ford.: Márkus György. Aka­ démiai, B p , 1989. 2 0 • Leibniz levele Sophie Charlotte porosz, királynőhöz, arról, ami független

A harmónia praestabilita elmélet elsősorban a szubsztanciák egymással való viszonyban állására kí­ ván magyarázatot adni, és a test-lélek dualitás karté­ ziánus elgondolásából származó képtelen követel­ ményt (ti., hogy ezek nem hathatnak egymásra) hiva­ tott érvényteleníteni. A z eleve elrendelt összhang teóriája úgy képzeli el a világot alkotó monaszokat, mint egymáshoz igazított órákat, vagy mint egy olyan zenekart, amelynek tagjai úgy játsszák a saját szólamukat, hogy nem hallják a többieket. (Ha a zenészek jól játszanak, ugyanúgy megszólal a darab, mintha hallanák egymást.) Percepcióink egymásból kö­ vetkeznek, ám a percepciók rendje mégis megfelel a dolgok rendjének. A z elképzelés az okkazionalizmus változatának tűnhet: Malebranche szerint a percepcióim nem az anyagi világ okozatai, hanem Istenéi. A kiterjedt dolgok nem hathatnak a gondolkodó dolgokra, de a gondviselő Isten alkalomról alkalomra történő beavatkozásának köszönhetően érze­ teim megfelelnek a dolgoknak. Például épp akkor érzem az édes ízt, amikor számba veszem az édes ételt. Látszólag ehhez hasonlót állít Leibniz is, fölhasználva a reformá­ ció által újra divatba hozott predesztináció-elméletet: Isten úgy húzta föl és állította be a monaszokat, hogy összhang legyen köztük. Nem akkor kapom Istentől az édes ízt, ami­ kor számba teszem a cukrot, hanem a teremtés pillanatában rendeltetett el: a cukor számba tételének és az édes érzet percepciójának ugyanakkor kell bekövetkeznie. Csak­ hogy ez épp olyan deus ex machina, mint Malebranche megoldása! 46

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

Próbálkozzunk meg más magyarázattal. A harmónia praestabilita elmélet szerint: (1) Semmi sem kerül az elménkbe kívülről. (2) A világ és a percepcióim között össz­ hang van. (3) Van világ, vagyis van valami, ami nem azonos a percepcióinkkal. (Ha e kettő azonos lenne, nem beszélhetnénk összhangról.) Ha az Isteni predesztináció feltevé­ se nem lehet (2) bizonyítéka - ez deus ex machina lenne - , akkor talán csak a magyará­ zata: Válasz a „Vannak ismereteink a világról, miképpen lehetségesek?" kérdésre. Ez tökéletesen összecseng a „Miért van a létező, miért nem inkább a semmi?"-vel. A „mi­ ért-kérdés" implicite azt állítja, hogy van létező, s egyszersmind azt is, hogy a kérdés föltevője tudja ezt, a „miképpen-kérdés" pedig e két faktum együttes fönnállásának ho­ gyanja iránt tudakolódzik. Alátámasztja ezt az értelmezést, hogy Leibniz az eleve elrendelt összhang meglé­ tét - s következőleg mindazt, amit ez az elgondolás előföltételez - az Istenről való isme­ reteinktől független bizonyosságnak tekinti és fölhasználja Isten létezésének bizo­ nyításához. Ontológiailag tekintve Istennek köszönhetjük ugyan a harmónia praestabilitát, de ismeretelméleti nézőpontból épp fordított a viszony: az eleve elrendelt összhang bizonyítja Isten létét! „Ebben a rendszerben megle­ az érzékektől és az. anyagtál. In: Vál. 21 • pően új, világos bizonyítékot találunk Isten létére. Ezekről csak ad homini beszélhetünk, Isten számá­ Mert ha ily tökéletes összhang van ennyi szubsztan­ ra nem létezik kontingencia, mivel mindent tökéle­ tesen ismer, minden alanyról tudja, hogy milyen cia között, amelyek nem érintkeznek egymással, ak­ állítmányokat tartalmaz. Vö.: Szükségszerű és eset­ kor ez nem eredhet máshonnan, csak közös okból." leges igazságok In: Vál. 172. skk. o. A percepci­ Tehát a harmónia praestabilita megáll a saját lábán: ók dolgokkal való megegyezése természetesen nem jelenthet problémát Leibniz számára, percep­ bizonyos, hogy vannak olyan ismereteim, amelyek ció és dolog a hagyományos értelemben nem lehet saját nézőpontomból igaz módon írják le a világot, s különböző egy ablaktalan monaszban, mivel az „odakint" nem létezik. A közvetlen percepciók tu­ ebből a bizonyosságból (is ) következtethetünk Isten datban való jelenlétét állító, jelen idejű ítéleteink­ létére és jóságára. ről pedig, Descartes-tal egyetértésben, azt tartja Leibniz, hogy nem lehetnek tévesek. Vö.: An Int­ Észrevehetjük, hogy az eleve elrendelt össz­ roduction to a Secret Encylopaedia. In: Philosop­ hang elméletének kifejtése során előföltételezett „va­ hical Writings. 9. o. 2 2 • L d . : Monadológia. lóság" értelme azonos azzal, amelyet a monadológia 30. § és Újabb vizsgálódások. IV/II. 398. o. Leib­ niz észigazságoknak a velünk született eszméket ismeretek rendje szerinti előadásának elemzésekor láthattunk. Leibniz ugyanazzal a dialektikus ellent­ mondással operál itt is: a számunkravalóként ragadja meg a létezőket (a világot közvet­ lenül, vitathatatlanul adottként kezeli), de egyszersmind transzcendenciájukat is elismeri (amennyiben úgy tekinti a létezőket mint objektíve adottakat). Érvényesíti a monaszok ablaktalanságának tételét, s ezzel elgondolhatatlanná teszi a magábanvalóságot, de ugyanakkor számol a külvilág létezésének bizonyosságával is, világ és ismeret megkü­ lönböztetésével elzárja az utat egy fenyegető „esse est percipi" elől. A z olvasó bizonyára emlékszik még: a monadológia ismeretelméleti interpretáció­ ját és az eleve elrendelt összhang elméletét két okból elemeztem alaposabban: (1) Azt az ontológiát próbltam meg explikálni, amely Leibniz filozófiájában - wittgensteini érte­ lemben - megmutatkozik. (2) A monaszmese genealógiáját és tudományos elméletté (vagy legalább hipotézissé) való fölemelkedését kívántam ezek segítségével kissé alapo­ sabban szemügyre venni. (2)-t az elmondottakkal lezártnak tekintem, úgy gondolom, hogy e két példa elég­ séges volt Leibniz eljárásmódjának szemléltetésére: genealógiája felől tekintve a mona­ dológia korának anomáliáira ad választ, verifikációját pedig magyarázóerejéből meríti. 47

48

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

Mint az a dolgozat elején idézettekből már látható volt, Leibniz úgy gondolta, hogy el­ mélete jobb magyarázatot ad a kulcskérdésekre, és több probléma releváns értelmezésére alkalmas, mint más elméletek. (l)-t egy rövid példával kívánom még kiegészíteni. írásom II. részében szót ejtettem Leibniz logikájának egyik sajátosságáról, amely vélhetően a „monasz" fogalmának megalko­ tásában is fontos szerepet játszott. Szerzőnk szerint valamennyi predikátum, amely egy szub­ jektumról igaz módon állítható, benne van ebben a szubjektumban. Pusztán logikailag értve nincs e kijelentésben semmi különös, Arisztotelésznél is olvashattunk már ehhez hasonlót. (Egy mai logikus legföljebb csak azért nem fogadja ezt el, mert nem elég jó eszköz a reláci­ ók megragadására.) Leibniz azonban ontológiailag is érvényesnek tartja tételét, szubjektum és predikátum viszonyának ezen fölfogásából következtet egyebek mellett arra is, hogy egyegy személy sorsa már a teremtés pillanatában meg volt írva a legapróbb részletekig. (Tehát az ön uralkodó monaszában, igen tisztelt olvasó, már évmilliókkal az ön megszületése előtt benne volt az, hogy ebben a pillanatban éppen ezt a dolgozatot fogja olvasni, és épp azt gondolja eközben, amit most gondol.) Dogmatikus/szkeptikus nézőpontból Leibniz egyszerűen csak összekeverte a logikát és az ontoló.i . őseredeti tényigazságra pedig a cogito, 49

t a r t

•^

i ,

,

,,

, 1 .. ..i •, . i

•<

• • r

i

'

i

giat, a „valóság font körüljárt leibnizi fogalmával azonban teljességgel összhangban van ez az eljárás. Ha nem objektum és szubjektum szembenállásából .

T

ti'i

I

a

Í-

J-V

L

1

-í

-

i 1'

•

1 ••

vényeitől. S megfordítva: ha logika es ontológia koJ

o

b

b

* „

c

* , ,

r

matikus/szkeptikus „valóság -ot eloföltetelezte.

VI.

z

n

50

23 •

Leibniz

^ £ , 288. o. 2 4 • 1. m. 289. o. 25 • 1. m. 288. °- • , j ™&Másak. n./xxm. 222. . d e D e

V o l d e r h e z

2 6

ú

v

( 1 7 0 6 j a n

l 9 )

n: V á ]

ahb

0

m

d

y

e

Fölvilagosítas k

e

t

B

a

y

k

ú r

a

nehany nehézségre t e s t

é s

M

e

k

össze

nézve,

füg ésére g

vonatkozó új rendszerben talált, i n : Én. 131. o. 28 • Introduction to a Secret Encyclopaedia. In: D

. , . ,. ,

Philosiphical

vetkezetes „összekeverésével" találkozunk, akkor ]Ó okunk van azt gondolni, hogy a szerző nem a dog^

a

27 •

indulunk ki - hanem valamifele azonosságukból - , akkor a logika törvényei nem különböznek a lét tör-Í-*I

a

ergo sumot hozza fel példaként.

.

Q

Writings. 9. o. es

. Of

,

Universal

Synthesis and Analysis; or, of the Art of Discovery

A

and of Judgement, in: i . . 15. o. 29 • reális es látszólagos jelenségek megkülönböztetésének m

módszere, i n : Vái. 209-211. . 3 0 B I. m. 211. 0. 31 • Nietzsche: Emberi - túlságosan embe­ ri. Első Főrész, 9. Ford.: Török Gábor. In: A ván­ dor és árnyéka. Göncöl, Bp., é. n. 3 2 • Metafizikai értekezés. X I V . In: Vál. 3 3 • Újabb vizs0

Visszautalva a dolgozat elején föltett kérdésekre: azt már tudjuk, hogy melyek azok az „elméket próbára tevő súlyos nehézségek", amelyeket a monaszmese meg kívánt oldani. A második kérdésre azonban nem válaszoltam még, a továbbiakban mese és tudomány viszonyát kísérlem meg tisztázni. Azt bizonyosan kijelenthetjük, hogy a dogmatikus/szkeptikus ontológia teljesség­ gel „komoly", ezt előföltételezve semmiféle mese nem tűrhető meg még a tudomány környékén sem. (Az újkori tudomány története megerősíti kijelentésemet.) Ez az ontoló­ gia úgy gondolja el a létezőket, mint rajtunk kívülieket és tőlünk függetleneket. A tudo­ mány pedig vagy képes megismerni ezeket úgy, ahogy az önmagukban vannak, ebben az esetben Igazságokra tesz szert, vagy nem képes erre. A z utóbbi esetben akkor jár el bölcsen, ha elhallgat - mint a legenda szerint Kratüllosz - , vagy ha tudomásul veszi, hogy nem Igazságokat birtokol, hanem olyan ismereteket, amelyek megfelelő eszközei bizonyos dolgok létrehozásának. Leibniz ontológiáját előföltételezve nem ez a helyzet? - kérdezhetnénk - , hiszen korábban azt hangsúlyoztam, hogy szó sincs ebben semmiféle szubjektivizmusról, nem 5

El

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

az ego dönt a dolgok létezése felől, a létezők egyszerűen csak előállnak. Valóban ezt állíthatjuk, de ki kell ezt egészíteni azzal, hogy csak az appercepcióval rendelkező monasznak - vagyis nekünk embereknek - mutatkozik meg a világ, csak mi tudjuk, hogy van a létező és nincs a semmi. Nézzük meg egy kicsit alaposabban e megállapítás értel­ mét. Korábban - a dolgozat III. részének elején - szó volt már arról, hogy Leibniz megkülönbözteti a tényigazságokat és az észigazságokat. A z emberi szellem ezen fakul­ tásai azonban nem függetlenek egymástól: az észigazságok csak a tapasztalat által vál­ hatnak explicitté - „érzékeink nélkül sohasem gondoltunk volna rájuk" - , az érzéki tapasztalat pedig soha nem „tiszta", mivel az érzetek nem egy kondíció nélküli üres lap­ ra íródnak föl, hanem az emberi elmében jelennek meg, elménknek pedig meghatározott tulajdonságai vannak. Nincs semmi az értelemben, ami ne lett volna előbb az érzékek­ ben, kivéve magát az értelmet - mondja Leibniz, Locke-ot bírálva. A szellem két fakultása kétféle ismerethez vezet: A matematikai és logikai isme­ reteket, melyeknek csírái velünk születettek, az értelem teszi explicitté. E tudományok nem a tapasztalatból származnak (szükségszerű igaz­ gálódások. I V / X I . 495. o. Alaposan tárgyalja a bi­ ságokat tartalmaznak, a tapasztalat pedig csak esetle­ zonyosság kérdését Leibniz a Teodiceához írt el­ ges ismereteket nyújthat) , virtuálisak, vagyis nem a őtanulmányában is. L d . : Preliminary Dissertation on the Conformity of Faith with Reason. In: Theo­ létezővel foglalkoznak , hanem a szemléletmódja­ dicy. 73-123. o. 3 4 • I. m. I/I. 51. o. 3 5 • inkkal (a geometria) és azzal, aminek lennie kell (a Újabb vizsgálódások. IV/I. 388. o. A kijelentés logika) . A második fakultás a posteriori tudást nem csupán a logika szférájában érvényes. Mint arról már korábban szóltam, Leibniz szerint a pre­ nyújt, amelyet a fizika tudománya dolgoz föl. A fizi­ dikátum nem csupán logikai értelemben van benne ka empirikus tudomány tehát, de ez a megfelelő a szubjektumban, hanem valóságosan is. (Néhány szóval még visszatérek majd erre.) Még egy meg­ megszorításokkal együtt értendő: a fizikai tények jegyzés az idézet értelmezéséhez: szerzőnk azért mindig az emberi értelem tényei, s természetesen e tekintheti predikátumnak a „létezést", mert szerin­ tudomány is fölhasználja a matematikai és logikai is­ te leírásaink csak a logikai szubjektum lehetséges­ ségét előfeltételezik. (I. m. 386. o.) 3 6 • Witt­ mereteket. A z érzéki jelenségek csak akkor válnak genstein: Logikai-filozófiai értekezés. 5.64. A kije­ értelmessé, ha megfelelően rendezzük őket és megál­ lentés tágabb kontextusát Id.: I. m. 5.6-6. 3 7 • lapítjuk törvényszerű összefüggéseiket. „Minden monasz a saját perspektívájából ábrázolja 51

52

53

54

55

56

57

A metafizika a logikával és a matematikával rokon tudomány, amennyiben az utóbbiakhoz hasonlóan a nem-tapasztalhatóval foglal­ kozik, de tárgyai valóságos létezők. Kiindulópontját az érzéki jelenségek adják, ezek okát keresve lendül túl a fizikai világon és jut el a szubsztanciákhoz, majd Istenhez. Mindezt el kellett mondanom ahhoz, hogy pontosan értsük, mire gondol Leibniz, amikor megkülönbözteti a fizikai és a metafizikai világot, más elnevezéssel: az érzéki jelenségek és a szubsztanciák világát. (Most már egyszerű definiálni ezeket: A fizikai világ fizika által föltárt, a metafizikai pedig a metafizika által föltárt világ.) A z érzéki jelenségek világát elképzeljük, a szubsztanciák értelmi világát pedig kizárólag az érte­ lem segítségével ismerjük meg. A z utóbbit „elképzelni akarni annyi, mintha látni akar­ nók a hangokat vagy hallani a színeket". A monaszok csak akkor ragadhatok meg, ha teljesen elvonatkoztatunk az érzéki tapasztalattól, és teljesen kikapcsoljuk képzeletünket. Ha az atomokat igyekszünk felfogni, segíthet a képzelet, gondolatban addig oszthatjuk az anyagot, amíg eljutunk az oszthatatlan, érzékelési küszöbünk fokából adódóan elérhe­ tetlen entitásokig. A monaszok ezzel szemben elvileg tapasztalhatatlanok, nincsenek ér­ zékileg megragadható tulajdonságaik, s így csak a gondolkodás jöhet segítségünkre. 58

59

(J4

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

A fizikai világ többé-kevésbé azonos a tudományok és a mindennapi tapasztalat által megismert „ismerős" világgal, a metafizikai világ megtapasztalásához viszont különleges erőfeszítés szükséges: a fizikai világról szerzett ismereteink implikációit kizárólag a kép­ zelettől tökéletesen izolált gondolkodás segítségével kell számba vennünk. A két világ különböző perspektívákból válik láthatóvá, de szükségképpen össze­ kapcsolódnak. A metafizikai világ csak a fizikaiból kiindulva konstruálható meg, a fizi­ kai pedig szükségképpen magában hordja a metafizikait. Nem tekinthetünk el a metafizi­ kai világtól, mert bizonyos problémák mintegy kivezetnek bennünk a fizikai szférájából. A II. részben tárgyalt anomáliák többsége szemlélteti ezt. A z erő fogalma például, nem érthető meg kizárólag az érzéki tapasztalatra hagyatkozva/ ". Sőt, a fizika egészéről is elmondhatjuk, hogy csak a metafizikával együtt nyeri el értelmét. A természet egyes jelenségeit a mechanika és a matematika módszereivel kell magyaráznunk, de a mecha­ nika elveit csak metafizikai megfontolások segítségével tudjuk meghatározni - mondja Leibniz/ A posteriori tapasztalataink logikai elemzései szintén a metafizikai világba ve­ zetnek bennünket: Ha van egyszerű, akkor van összetett is. A posteriori ismereteink összetett dolgokat mutatnak nekünk, de az egyszerű az egész világegyetemet." Itt lenne a helye, hogy és összetett szükségszerű korrelációjának törvénye értelmezzem szerzőnk ezen kijelentését, de ez kényszerít az egyszerű tételezésére is. Hasonlóan most túlságosan messzire vezetne. Később majd visszatérek ehhez a megállapításhoz. 3 8 • érvelhetünk az elégséges alap törvényére hivatkozva. Újabb vizsgálódások. IV/IV. 412. o. 3 9 • Le­ Minden ténynek, létezőnek vagy kijelentésnek van ibniz, levele Arnauld-hoz. I. (1686. jún.) In: Vál. elégséges alapja, de ez nem található meg az esetle­ 66. o. 4 0 • A z emlékezet szerepéről ld.: Újabb vizsgálódások. II/XXVII. A z élményfolyamról: ges dolgok fizikai világában, s ezért túl kell lépnünk Tengelyi László: Husserl kopernikuszi fordulatá­ ezen/' Azért is szükségünk van a metafizikára, mert nak kétértelműsége. Athenaeum, 1993/1. 268. o. 41 • Leibniz levele Sophie Charlotte porosz ki­ a természet magyarázata során alkalmazott elvek rálynőhöz.. In: Vál. 236. o. 42 • Metafizikai nem terjeszthetők ki az etikai és teológiai kérdések Értekezés X X V I I . és Monadológia 37. íj. 4 3 • vizsgálatára. A testek világában a hatóokok törvényei Ld.: Martin Heidegger: Bevezetés a metafizikába. 3. és 37. §. Ford. Vajda Mihály. Ikon, Bp., 1995. érvényesek, a lelkek viszont a célokok törvényei sze­ 44 • Heidegger: Metaphysische Anfangsgründe rint cselekednek. Mindezek miatt nem vethetjük el der Logik im Ausgang von Leibniz.. In: Gesamtausgabe, 26. kötet. Klostermann, Frankfurt am Main, a régiek szubsztancionális formákról szóló tanítását, ezt is alkalmaznunk kell, a modernek mechanikai magyarázatainak kiegészítéseként. (Leibniz érvei ismerősek a jelenkori olvasónak. A tu­ dományok metafizikába torkollásáról írtakkal egybehangzóan érvel a posztempirista tu­ dományfilozófia, a teleologikus és a kauzális világ megkülönböztetése pedig a Windelband, Rickert és Dilthey által kialakított módszertani dualizmusra, a magyarázó és meg­ értő tudományok megkülönböztetésére emlékeztethet.) Fizikai és metafizikai megkülönböztetésével és a metafizikai világ korábban is­ mertetett interpretációinak egymás mellé helyezésével egy meglehetősen bonyolult konstrukció vált láthatóvá. (A strukturális és az ismeretelméleti leírást tekinthetjük a me­ tafizikai világ különböző interpretációiként, a genealógiai megközelítés pedig inkább azt mutatja meg, hogyan kapcsolódik össze a szubsztanciák értelmi világa és az érzéki je­ lenségek világa.) A z értelmező dolga tovább nehezedik még azáltal, hogy egy-egy jelen­ ség különböző világban való értelmezései néha korrelálnak (ha fizikai és metafizikai le­ írásokat vetünk össze, akkor általában ezt látjuk), néha azonban inkább ellentmondanak egymásnak, és talán ugyanannak a jelenségnek mutatják meg különböző oldalait. (Külö­ nösen gyakran találkozunk ilyen ellentmondásokkal, a metafizikai világ strukturális és 1

11

62

3

64

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

ismeretelméleti interpretációit összevetve.) Néhány példa segítségével szeretném most megmutatni, hogyan fonódnak össze a különböző világok. Föntebb láthattuk, hogy a monasz fogalma a fizikai világ jelenségeinek tisztán értelmi földolgozása során született meg. A tapasztalati világ létezőit viszont metafizikai elvekre támaszkodva tipizálja Leibniz. Megkülönböztet aggregátumokat, amelyek mona­ szok sokaságának koegzisztenciái, de nem található bennük uralkodó monasz (entelecheia), ami biztosíthatná a részek „közös mozgását és közös célért való együttműködését". Ezért ezek nem is reális egységek, csak jól megalapozott jelenségek. A z élőlények már valódi egységek, mert van entelecheiájuk. A z állatok differentia specifikája az emléke­ zet, amivel a növények még nem rendelkeznek. A z embernek pedig az appercepció, azaz a gondolkodás képessége is megadatott. E tipológia az én vagy a lélek mintájára gondol el minden létezőt. (Hiszen vég­ sősoron magát a „monasz"-t is a lélek analógiája segítségével konstruálta Leibniz.) Vala­ mennyi monasz rendelkezik appetícióval, ami a szervetlen testeket alkotóknál mint erő, a növények és állatok esetében mint valamiféle törekvés, az embernél pedig mint a tele­ ologikus gondolkodás képessége nyilvánul meg. 1978. 1 13. o. Bizonyára érvényes ez az értelmezés Ugyanígy, minden létezőben megtalálható a percep­ is, de számomra inkább a két gondolkodó közti ció. Ez első hallásra meghökkentőnek tűnhet, de hasonlóság tűnik fontosnak. A z „appetíció" szere­ pe ugyanis, megítélésem szerint, meglehetősen Leibniz egy mára már evidenssé vált segédpremisszát korlátozott Leibniz filozófiájában. A percepciók fölhasználva igen meggyőzően tudja előadni elgon­ változásainak magyarázatára, továbbá az erő és a dolását. Ez a segédpremissza a tudat maradéktalan mozgás fizikai fogalmainak megalapozására hiva­ tott (Vö.: Monadológia. 15. § és Leibniz levele De átláthatóságának elutasítása. Erre hivatkozva nem Volderhez. III. (1704. jan. 21.) In: Vál. 265. o. okoz számára gondot a testek épp-így-létének és a 45 • Heidegger: Bevezetés a metafizikába. 1. (?. Leibniz: A természet és a kegyelem ésszerűen hatás elszenvedésének percepcióként való leírása megalapozott elvei. 7. §. In: Vál. A híres kérdés sem. A z érzékeléssel párhuzamot vonva azt mond­ Leibniz gondolkodásában elfoglalt szerepének és értelmének megértéséhez érdemes szemügyre ven­ hatjuk, hogy a kő percipiálja a napsütést és ennek ni azt a részben püthagoreus, részben neoplatonieredményeként melegszik föl. Ám ez a kő esetében kus eredetű leibnizi föltevést, mely szerint minden, mivel csupán uralkodó monasz nélküli aggregátum ami létezik, az Egység privációval elegyedett emanációja, s ez a kulcsa annak, hogy a világ kifejezöntudatlan marad. A létezők ezen - metafizikai elvek szerinti osztályozása és általános leírása után véget ér a metafizika illetékessége. Innentől a ta­ pasztalati tudományok birodalma kezdődik, ők hivatottak az empirikus világ további ma­ gyarázatára, s ennek során válik majd láthatóvá, hogy a monadológia és a belőle táplál­ kozó tipológia megfelelő keretet kínált-e a kutatáshoz, és nem rejt-e magában olyan ano­ máliákat, amelyeket az empirikus tudományok nem tudnak kiküszöbölni. Még egy példa a világok összefonódására: A „Minden monasz ábrázolja az egész univerzumot a saját perspektívájából" kijelentéshez Leibniz háromféle értelmezést fűz. A fizikai magyarázat a világ telítettségéből indul ki. Ennek következtében nyilvánvalóan minden összefügg mindennel, és bármely változás előbb-utóbb eljut, az általa elindított oksági láncon keresztül, minden létezőhöz, még a legtávolabbihoz is. (Vö.: József Atti­ la: Eszmélet: Akár egy halom hasított fa, / hever egymáson a világ, / szorítja, nyomja, összefogja / egyik dolog a másikát / s így mindenik determinált.) Joggal állíthatjuk tehát, hogy bármi, ami a világban történik, hatást gyakorol ránk - még akkor is, ha e hatások többsége ingerküszöbünk alatt marad - , s ebben az értelemben valóban percipiáljuk az egész világegyetemet. 65

66

67

6X

69

70

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

A metafizikai világ ismeretelméleti interpretációjában hozzávetőleg úgy értendő a kijelentés, mint ahogy szó volt erről a szolipszizmus realizmussá alakulásának elemzése során: azt jelenti, hogy minden ismeretünk intern ugyan, mégis kifejezik ezek a világot, amely bizonyos értelemben külső. Ennyiben a világ tükrei vagyunk, ha azonban a meta­ fizikai világ strukturális rendje szerint tekintünk önmagunkra, akkor már úgy tűnünk föl, mint Isten gondolatai. A teremtő ugyanis minden lehetséges módon szemügyre vette a világot, s ezek a perspektívák egy-egy monaszban hető számok segítségével. Bármely szám leírható fosszilizálódtak. Ezt elfogadva föltételezi Leibniz, ugyanis (a kettes számrendszerben) az egy és a hogy annyi monasz létezik, ahány nézőpontja van a nulla kombinációjaként, ezek pedig az egységet és világnak. a semmit fejezik ki. L d . : Of an Orgánum or Ars Magna of Thinking. In: Philosophical Writings. 2 A különböző világleírások ellentétes, de mégis 3. o. és Metafizikai értekezés. X I V . 4 6 • L d . : egymást kiegészítő voltára láttunk már példát akkor, Második felvilágosítás a szubsztanciák közleke­ déséről szóló rendszerhez. In: Ért. és Leibniz leve­ amikor a „valóság" leibnizi jelentését vizsgáltuk. Ha­ le Amuuld-hoz. III. (1687. ápr.) In: Vál. 91-92. o. sonló eljárással találkozunk az emberi szabadság és a 47 • Új rendszer a szubsztanciák termé­ szetéről... In: Vál. 198. o. 4 8 • Leibniz istenérfizikai világ teljes kauzális determinációjának össze­ veiról ld.: Bertrand Russel: A nyugati filozófia tör­ egyeztetése során is. A z érzéki jelenségeket számba ténete. Ford.: Kovács Mihály. Göncöl, Bp., 1994. vevő tennészettudomány mint okságilag meghatáro­ 488-492. o. 4 9 • Ld.: a II. rész (4) alatt írtakat és az ott hivatkozott írásokat. 5 0 • Arisztote­ zottat írja le tárgyát, a szubsztanciák világának isme­ lész-interpretációjában Heidegger rámutat ana, retelméleti leírása viszont - Kantot és Fichtét meg­ hogy a logika kategóriái Arisztotelésznél nem a logoszból származnak, de nem is a dolgokról olelőlegezve - kiemeli az embert a fizikai világból és minden külső meghatározottságtól függetlenként mu­ tatja be. Metafizikai és fizikai világ összefonódásának fönti bemutatásából és az ismerte­ tett példákból láthatóvá vált talán, hogy miért nem lehetünk meg mese nélkül. A z érzéki jelenségek világa - akár akarjuk ezt, akár nem - túlhalad önmagán. Éppen ebben külön­ bözünk az állatoktól: az állatok Leibniz szerint „világtalanok", pusztán elemi tényeket tapasztalnak és őriznek meg emlékezetükben. Ezzel vashatók le. Logika és ontológia itt még egymást szemben az embernek „világa" van. A z Istentől ka­ föltételezik - mivel eredetük tekintetében egyek - , pott örök igazságok segítségével tapasztalatainkat s csak később válnak ellentétes pólusokká - állítja Heidegger. L d . : Fenomenológiai Aristotelés-inreflexiós aktusokkal földolgozzuk (összehasonlítjuk, terpretációk. Ford.: Fehér M . István és Endreffy elrendezzük stb.) és olyan általános fogalmak segít­ Zoltán. Existentia 1996-97. ( V I - V I I . évf.) Mellék­ ségével értelmezzük, mint én, lét, szubsztancia, egy­ let. 49-51. o. Ontológia és logika viszonyát Leib­ niz filozófiájában Heidegger is elemezte, és a fönszerű, összetett és isten. A tapasztalatok csak a „vi­ tiekhez hasonló következtetéshez jutott. L d . : Mel á g i o n belülre helyezve töltődnek meg értelemmel, taphysische Anfangsgründe... I. rész, különösen a 7. §. 51 • I. m. Előszó. 22. o. 5 2 • I. m. II/I. még az is előzetes kategorizálás eredménye, hogy bi­ 95. o. 5 3 • Újabb vizsgálódások. Előszó. 22. zonyos tudattartalmakat tapasztalatként értelmezünk. o. 5 4 • Szükségszerű és esetleges igazságok. Korábban azonban idéztem azt a leibnizi meg­ In: Vál. 173. o. 5 5 • Alapvető igazságok. In: Vál. 167. o. 5 6 • Leibniz, levele Sophie Char­ állapítást is, mely szerint a jelenségeken túl nem ku­ lotte porosz királynőhöz. In: Vál. 239. o. 5 7 • tatható semmi. Vajon nem szegte-e meg szerzőnk az Ld.: Újabb vizsgálódások. II/IX. 121. o. (Leibniz itt példákkal szemlélteti, hogy miképpen alakítja át általa fölállított maximát? Lehet, hogy a fizikai világ valóban túlmutat önmagán, de ez még nem jogosít föl bennünket arra, hogy elengedjük fantáziánkat és egy sohasem látott világot kreál­ junk. Leibniz a tudás kiterjesztésének szenvedélyétől föllelkesülve elhagyta az érzéki vi­ lágot, és az ideák szárnyain a tiszta értelem üres terébe repült, ahol már bármit állítha­ tunk - hangozhatna az ellenvetés. 71

72

73

74

75

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

Leibniz monadológiája valóban kritikátlan filozófiának látszik a kanti kritikai fi­ lozófia mellett, de talán mégsem csupán a megzabolázatlan metafizikai hajlandóság eredményez efféle meséket. Kant álláspontja szerint az igazi világról semmit sem tud­ hatunk, hiszen minden, amit tapasztalunk, az a priori szemléleti formák és fogalmak ál­ tal „humanizálva" jelenik meg. Magáról a dologról csak azt mondhatjuk, hogy van. (Ezt viszont muszáj elismernünk, mert különben azt kell állítanunk, hogy van jelenség, de nincs az, ami megjelent. ) az értelem spontánul az érzéki tapasztalatot.) és Valóban szigorúan tudományosnak és kritikai­ 1V/XII. 506. o. 5 8 • L d . : An Introduction to a nak tűnik Kant kijelentése, de csak akkor, ha a Secret Encyclopaedia. In: Philosophical Writings. 8. o. (A metafizikai bizonyosság első alapelve a szkeptikus/dogmatikus ontológiát tudományosnak és „Semmi sincs ok nélkül'' - mondja itt Leibniz.) megkérdójelezhetetlennek tekintjük, vagy ha észre Újabb vizsgálódások. IV/II. 407. o. A reális és lát­ sem vesszük, hogy már előföltételeztünk egy erős szólagos jelenségek megkülönböztetésének módsze­ re. In: Vál. 212-213. o. Nem kívántam itt Leibniz ontológiai alapelvet. A rajtunk kívüli, magábanvaló teljes tudományelméletét ismertetni (pl. az erkölcs­ világ hipotézise éppen úgy mese, mint a monadoló­ tanról nem ejtettem szót), csak a tárgyalt kérdés szempontjából szükségesekre koncentráltam. 5 9 gia. Semmi nem bizonyítja és a kijelentés termé­ • I. m. 1V/III. 415. o. 6 0 • Vö.: A termé­ szetéből következően nem is bizonyíthatja, hogy a szetről magáról és a teremtményekben rejlő erőről közvetlenül adott tudattartalmaink bizonyos csoport­ és működésről. In: Ért. 117. o. 61 • Leibniz, le­ vele Arnauld-hoz. II. (1686. nov. 28.) In: Vál. 7 9 ját egy másik világból küldik nekünk. 80. o. 6 2 • Válasz. Bay le úr szótárának máso­ Nem egészen arra gondolok itt, mint Quine, dik kiadásában megjelent... In: Ért. 137. o. 6 3 • Monadológia 37. §. 6 4 • I. m. 79. § 6 5 • amikor azt állítja, hogy a fizikai objektumokban hin­ ni éppúgy csak hit, mint Homérosz isteneiben hin­ ni. Ez a megállapítás bármennyire megalapozott is, mégiscsak üres dió, mert sem el­ gondolni, sem elképzelni nem tudjuk azt a világot, amelyben Homérosz istenei léteznek, a fizikai objektumok pedig nem. Azt viszont végsősoron megkérdójelezhetetlennek tart­ juk, hogy van külvilág, legföljebb csak addig látszunk kételkedni ebben, amíg az íróasz­ talunknál szöszmötölünk. Quine-ra minden bizonnyal érvényes Leibniz szkepticizmus kritikája: az idézett kijelentés olyasmiben kételkedik, A természet és a kegyelem ésszerűen megalapozott amiben igazából nem tudunk kételkedni, ami nem bi­ elvei. 3-5. § 6 6 • Vö.: Új rendszer a szubsz­ zonyítható, de nem is igényel semmiféle bizonyítást. tanciák természetéről... In: Vál, 189. o. 6 7 • A kis percepciók (nem tudatos percepciók) feltevése Homérosz világa és a mi világunk más síkon nyilvánvalóan ezt jelenti. L d . : Újabb vizsgálódá­ konfrontálódik egymással, mint a monadológia és a sok. Előszó. 26-30. o. A tudat maradéktalan átlát­ magábanvalóság hipotézise. A z utóbbi esetben mind­ hatósága kifejezés Tengelyi Lászlótól származik. Vö.: A Bűn mint sorsesemény. Atlantisz, Bp., két mese a mi evidenciáinkat igyekszik értelmezni és 1992. 153. o. 6 8 • Ld.: Leibniz levele Arracionális keretbe foglalni. Mind a magábanvaló vi­ nauldhoz. III. (1687. ápr.) In: Vál. 93-94. o., Leib­ niz levele De Volderhez. III. (1704. jan. 21.) In: lág föltevése, mind a monadológia elismeri, hogy a Vál. 263. o., A természet és a kegyelem ésszerűen számunkra föltáruló világ transzcendens, de más-más megalapozott elvei. 3., 4. § és Monadológia. 64magyarázatot fűznek ehhez a bizonyossághoz. 69. §• 6 9 • „Rendesen elegendő, ha valamely föltevés a posteriori igazolja magát úgy, hogy Gondolatmenetem lezárásaképpen hadd csatol­ elégséges a tünemények magyarázatára; de ha jam az elmondottakat a filozófia értelméről és felada­ ezenkívül még vannak máshonnan vett és különö­ sen a priori okaink, akkor annál jobb" - válaszoltáról folyó jelenkori vitákhoz. Leibniz filozófiájának egyik fontos tanulsága talán az, hogy nem segíthet rajtunk semmiféle észkritika, akár tetszik, akár nem, mesemondásra ítélt lények, homo fabulatorok vagyunk. Ha a monadológia nem elégít ki bennünket, akkor dünnyöghetünk más meséket, olyanokat, mint az ősrobbanásról, az evolúcióról, vagy a tudatalattiról szó76

77

78

S Ü M E G I I S T V Á N : MESE A M O N A S Z O K R Ó L

ló történetek. Esetleg azt is mesélhetjük, hogy mi nem is mesélünk semmiről, pusztán csak tényeket sorakoztatunk föl. Fabuláink mindig a megkérdőjelezhetetlen tényigazságok és észigazságok, egy­ szóval a mérvadó tudás - számunkra a tudomány nyújtja ezt - metafizikai előfeltevései­ nek és implikációinak szublimációi, melyek azzal az igénnyel lépnek föl, hogy a mérv­ adó tudás alapjai legyenek. Sikerre akkor számíthatnak - ám ez csak a minimális föltétel - , ha kongruensek maradnak azzal, amiből felszínre hozták őket. Ekkor a mérvadó tudás megdönthetetlen i Leibniz a harmónia praestabilita bizoa

^ ,

•

.

j.

•,

tapasztalati „igazolásukat adja, mese es pozitív tudás kölcsönösen „jótállnak" egymásért.

nyithatóságát

J

firtató

kérdésre.

Felvilágosítás

a

szóló ÚJ rendszerhez. In: Ért. 93. o. 7 0 • A természet és a kegyelem ésszerűen megalapozott elvei. 3. §. 71 • Met­ aphysical Consequences of the Principle of Rea­ son. In: Philosophical Writing. 177. o. 7 2 • Metafizikai értekezés. X I V . 7 3 • I. m , i . h. és Új rendsz.er a természetről, a szubsztanciák közle­ kedéséről, valamint a test és lélek kapcsolatáról. In: Ért. 85. o. Ezzel azonban még nincs megment­ ve a szabadság, hiszen azt nem csak az általános oksági törvény fenyegeti, hanem az isteni előrelá­ tás és eleve elrendelés is. Véleményem szerint ezek, szerzőnk minden erőfeszítése ellenére, végsősoron illuzórikussá teszik az emberi szabad­ ságot. Annak ellenére állítom ezt, hogy Leibniz a Teodicea végén kijelenti: Imáink nem hiábavalók,

SMHSNA

IÁK

tíiM

sérői

Isten meghallgatja ezeket, mielőtt sorsunkról dönt. Ld.: Summary of the Controversy, Reduced to Formal Arguments. Objection III. In. Theodicy. 382. o. Vö. még: On Freedom és Letter on Free­ dom. In: Philosophical Writings. 7 4 • Mona­ dológia. 29-30. §. 7 5 • Kant mondta ezeket Platónról. A tiszta ész kritikája. Ford.: Kis János. Ictus, 1995. 57. o. 7 6 • Tudom, hogy sok Kant van, s hogy korántsem volt ő annyira egy­ szerű lélek, mint amennyire ez a következőkből látható lesz. Nem annyira Kanttal, mint inkább a szkeptikus/dogmatikus Kant értelmezéssel, és ezen keresztül az értelmezők ontológiai elképzeléseivel kívánom itt konfrontálni Leibniz elgondolását. 77 • Kant: I. m. 3 9 ^ 0 . o. 7 8 • Vö.: Willard V . O. Quine: Az empirizmus két dogmája. Ford.: Faragó Szabó István. Magyar Filozófiai Szemle, 1973/1-2. 238. o.

TAGAI IMRE

Fessler Ignác, a filozófus Gondolkodásának fő jellemzői, különös tekintettel a német felvilágosodáshoz és romantikához való viszonyára

1. Fessler életútja Fessler Ignác (1756-1839) a magyarországi németség jelentős felvilágosodás és reformkori képviselője. Sokoldalú munkásságából mindenekelőtt történetírói és irodalmi tevékenységét szokták kiemelni. Emellett azonban igen fontos gondolkodói, filozófiai teljesít­ ménye is. Jelen tanulmányunkban ez utóbbival fog­ lalkozunk, melyre a kor német filozófiai gondolkodá­ sa nagyon jelentős hatást gyakorolt. Fessler Magyarországon, Zurányban (ma: Zurndorf; Ausztria) született. Mélyen vallásos édes­ anyja szigorú katolikus szellemben nevelte. A jezsui­ táknál tanul, majd 17 éves korában felveszik a kapu­ cinus rendbe. Hamarosan (1776-ban) Ausztriába, a Bécs melletti Schwechatba rendelik. Hazáját csak egyszer látja újra, különben hosszú élete hátralévő részét külföldön tölti. Bécsújhely és Mödling után immár papként, II. József egy évtizedes uralkodásá­ nak küszöbén, 1779-ben Bécsbe kerül. Részt vesz a város élénk szellemi és társadalmi életében, főként művelt janzenista körökben mozog. A janzenisták a szív vallását, a köz­ vetlen istenélmény fontosságát hirdetik a ridegen szervezett, merev egyházi közvetítéssel szemben. Mindez összhangban áll Fessler törekvéseivel, aki csalódik a katolikus egyház rigorózus középponti irányítottságában, s ennek hitbéli következményeiben. (Később ki is lép a rendből.) Reformkatolicista felfogásának megfelelően Fessler szimpatizál II. József felvilá­ gosult, Róma hatalmát csökkenteni akaró egyházpolitikájával, ugyanakkor idegenek tőle annak németesítő, uniformizáló, a magyarság szerves fejlődését korlátozó intézkedései, jóllehet a felvilágosodás alapeszméinek híve. „Sydney" (Breslau, 1788) című tragédiájában (első szépirodalmi kísérlete), töb­ ben II. Józsefre mint „felvilágosult" zsarnokra való célzást véltek felfedezni, ezért Fess-

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

ler, félve a megtorlástól, Németországba menekül (1788). Ezzel megkezdődnek sziléziai évei, breslaui kiadója, majd Schönaich-Carolath Henrik herceg támogatásával, akinél hét nyugodt évet töltött (1788-1795). Ebben az időszakban keletkezett egyik legfontosabb, legsikeresebb műve, a „Marc-Aurél" (1791) című regénye, mely a felvilágosult uralkodó konfliktusait ábrázolja a filozófus-császár példáján. Miután Henrik herceg feloszlatja udvartartását, Fessler 1796 májusában Berlinbe megy. Filozófiai fejlődése szempontjából talán berlini évei a legfontosabbak. Bekapcso­ lódik a szellemi életbe, belép a Royal York szabadkőműves páholyba, melyben kiemel­ kedő szervezői és reform tevékenységet végez, de jelentős elméleti vitákat is folytat. Legnevesebb vitapartnere Fichte, akivel elsősorban a történelmi megismerés lehetőségei­ ről vitatkozik. A szabadkőműves mozgalomba, melyhez már korábban csatlakozott, Fesslert minden bizonnyal a szabadság, testvériség, egyenlőség és egyfajta szívbéli val­ lásosság egységének eszméje vonzotta. Berlinben keletkeznek - korábbi, a nagy egyéniség felvilágosítói tevékenységének és konkrét környezete ellenállásának főkonfliktusát ábrázolókkal szemben - a romantika hatását mutató irodalmi művei (pl. „Abálard und Heloisa" [Berlin, 1806], „Bonaventura's mystische Náchte" [Berlin, 1807]), melyek középpontjában többnyire a vallási rezignáció problémája áll. Berlini évei alatt írja Fessler jelentős vallásel­ méleti művét, az „Ansichten von Religion und Kirchenthum"-ot (Berlin, 1805) is. Fesslert 1809-ben meghívják Oroszországba. 1810-től egészen élete végéig itt tartózkodik, először a Volga menti németség lelkipásztoraként (Fessler ..' 'V". még Németországban, 1791-ben áttért a lutheránus hitre), majd Szentpétervárra hívják, ahol magas egyházi méltóságot tölt be, egészen haláláig. Oroszor­ szágban írja történetírói főművét, a „Die Geschichten der Ungern und ihrer Landsassent"-t (Lipcse, 1815). Annak ellenére, hogy Fessler hosszú életének nagy részét külföldön töltötte, né­ met származású volt s műveit németül írta, érzelmeiben és gondolkodásában mindvégig magyar patrióta maradt (gondoljunk magyar tárgyú műveire, pl. „Mathias Corvinus" [Breslau, 1793-94], „Attila, König der Hunnen" [Breslau, 1794]), s ilyenként azon írók sorába tartozott, akik írásaik német nyelve ellenére magyarnak (hungarus) számítottak, mint arról Moritz Csáky ír „Von der Aufklárung zum Liberalismus" című könyvében . Ez a kettősség - európai perspektívákban gondolkodás és a hazájához, Magyaror­ szághoz való kötődés, hazája sajátos helyzetének és szerepének felismerése - Fessler gondolkodásában sokszor termékeny ellentmondásokat, sőt paradoxonokat rejt magában, ahogy a filozófia (elsősorban vallás- és történetfilozófia) is, melybe gondolatvilága ágya­ zódik. 1

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

2. Fessler filozófiai irányultságának jellemzése, különös tekintettel a német felvilágosodáshoz és romantikához való kapcsolatára Fessler filozófiai, gondolati érdeklődése két gondolkodói típus körül polarizálódott. A z egyiket a szigorú, racionális, mondhatni „matematikai" következetesség jellemzi, a mási­ kat egyfajta miszticizmus, az érzelmi élet elragadtatott gondolatokba foglalása (mintha csak a felvilágosodás és romantika Fesslert jellemző kettőssége kristályosodna előttünk). A z első típusba tartozik a sztoicizmus Fessler egész életét meghatározó, erkölcsi rendíthetetlenséget valló álláspontja, az emberiségnek egy közös világtörvény értelmében való jobbítását hirdető felfogása. Ebbe az első típusba tartozik Spinoza panteizmusa is, mely egyfajta „matematikai"-geometriai „miszticizmusával" (a szükségszerűség mint őselv az egyetlen szubsztancia mint ömaga oka, isten értelmi szeretete [amor Dei intellectualis]) talán minden más gondolkodó filozófiájánál mélyebben hatott Fesslerre. Ez összefügghetett azzal, hogy „racionalizmus" és „miszticizmus" egyidejű jelenléte Spino­ zánál (az előbbi következetesen túlsúlyos mozzanatával) közel állt Fessler ellentmondá­ soktól feszülő, de ezek egységbe hozására törekvő egyéniségével, gondolkodásával. A másik, „misztikus", érzelem- és intuíció­ centrikus típust, mely a másik póluson hatott Fessler­ re, mindenekelőtt a felvilágosodás nagy gondolkodó­ jával, Rousseau-val jellemezhetjük. Rousseau „társadalmi szerződését", illetve a „természetes állapotot", a „vissza a természethez" problémáját azonban Fessler romantizálja, így pl. „Attilá"-jában. Míg Rousseau egy kialakult, vissza­ fordíthatatlan, jelentős polgárságot feltételező politi­ kai, kulturális és gazdasági állapotot rögzít (ez vezet nála pl. az „általános akarat" tételezéséhez és a nép! felség elvének követeléséhez), addig Fessler a felvi­ lágosult uralkodó (pl. Attila) központi mozgatóként kezelésével egy korábbi, jóllehet felvilágosodott szemlélet foglya marad. így tekintheti a hunok „természeti állapotát" olyanként, mely - Attila, a felvilágosodott és bölcs uralko­ dó egyszemélyi irányítása által összefogva - magasabb rendű és történelmileg perspekti­ vikusabb, mint a kulturált rómaiaké. Ezáltal Fessler Kant kategorikus imperatívuszát is „romantizálja", formális jelle­ gétől megfosztva eltorzítja, s végső soron egy nagy egyéniség példamutató erkölcsi ma­ gatartásának minőségi jegyévé teszi. Ennek értelmében - ha következetesen végiggon­ doljuk a fessleri értelmezést - a többieknek, a tömegnek csak követnie és megtanulnia kell ezt az ideális erkölcsi beállítottságot és a társadalom mind jobbá és tökéletesebbé válik, egyre inkább megvalósul a társadalmi egyenlőség a polgárok erkölcsi tökéletese­ dése révén. Ami mármost a kor német gondolkodóit illeti, velük kapcsolatban is megfigyelhe­ tő Fessler kettős, mondhatni polarizált érdeklődése, egyfelől a racionalizmus, a diszkurzív gondolkodás, másfelől az intuitív szemlélet, sőt miszticizmus iránt, mint azt látni fogjuk.

1SJ2

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

A felvilágosodás korának gondolkodói közül a legnagyobb hatást kétségtelenül Kant tette Fesslerre. Ugyanakkor a hozzá fűződő szellemi viszonyában ragadhatok meg leginkább az ól jellemző gondolkodói, filozófiai sajátságok, filozófiai egyénisége. Kant híres felvilágosodás-meghatározását, miszerint a felvilágosodás az ember tö­ rekvése, hogy a függőségből, az önálló gondolkodásra való képtelenségből, melybe önhi­ bájából került, kijusson, s merjen gondolkodni, nos ezt a meghatározást Fessler minden további nélkül elfogadhatta, hiszen saját törekvéseivel is harmonizált. Találóan nevezi a felvilágosodásnak ezt a felfogását, s általában a németországi tendenciákat Barton „ak­ ciónak" . Hozzátehetjük, szellemi akcióról, a felvilágosodásról mint (végtelen) folyamat­ ról van szó, mely nem realizálódik társadalmi „akcióban", mint Franciaországban. Főleg a „merj gondolkodni" (még ókori) elve áll közel Fesslerhez, ebben azonban a vallás kérdései előtt megáll. 1802-ben írt felvilágosodás-cikkében - egyfajta korszel­ lemnek megfelelően - kijelenti, hogy „vallási felvilágosodás" nem lehetséges, legfeljebb „okoskodó (vernünftelndes) kereszténység", vagy „könnyelmű hitetlenség" . Vagyis ép­ pen azon a ponton áll meg, ahol Kant kriticizmusának, felvilágosodás-koncepciójának a következményei a legélesebbek, legradikálisabbak; a „vallás a puszta ész határain belül", a Vernunftsreli­ gion (észvallás) kanti felfogását nem fogadja el, jól­ lehet vívódik a problémával. Ez a gyökere, hogy Fessler Kant kriticizmusát, ennek lényegét nem teszi magáévá, s felfogása mindvégig dogmatikus marad (a kanti értelemben vé­ ve a szót). (Ez persze nem értékítélet részünkről, . pusztán ténymegállapítás.) A fentieknek megfelelően a tiszta ész kritiká­ jából szükségképpen előálló, következő kanti antinó­ miák Fessler számára nem lehetnek filozófiailag legi­ timek. Ugyanígy nem lehetséges és elfogadható szá­ mára a világ kettéhasadása a szükségszerűség és sza­ badság birodalmára, melyekben az individuum mint­ egy két világ polgára. Fessler nem tételezheti az intelligibilis és érzéki világ feloldhatat­ lan különbségét, a halhatatlanság, szabadság és Isten posztulálásának szükségességét. A gyakorlati ész ebből fakadó erkölcsi és morális kérdései a fenti hasadtság filozófiai k i élezettségében nem jelennek meg számára, jóllehet az erkölcs és a politikai, társadalmi valóság szembenállásával, kibékíthetetlen konfliktusaival maga is küzd. („Konkrétan" ez többek között a sztoikusan színezett kategorikus imperatívuszt képviselő, erkölcsileg szi­ lárd egyén és a kavargó politikai, társadalmi valóság szembenállásában nyilvánul meg nála.) Ugyanígy nincs szüksége Fesslernek, hogy közvetítő fogalmat találjon az ítélőerő formájában a két világ között. Nála - mint azt különösen késői gondolkodásában látjuk - az egymáshoz rendelt fogalmak (Isten - Természet, szellemi és érzéki világ, Esz - Értelem stb.) mintegy egy­ másra vonatkoztatódnak, némileg hasonlóképpen mint Hegel dialektikájában (mellyel a késői Fessler foglalkozott) a szemben álló fogalmak (mennyiség - minőség, tartalom forma stb.). 2

3

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

Míg azonban Hegelnél a közvetítő a fogalom, az egység kifejezője, a „szintézis" mindig egy fogalom, addig Fesslernél az Isten, mint mindennek az ősoka, s így nem is „közvetítő", hanem teremtőként mindenben megjelenő, mindent egységbe foglaló. Fess­ ler azt írja Istenről, hogy „az egyetlen igazi Lét és Lényeg, szükségszerű szabadságban és szabad szükségszerűségben" . Ez az istenfogalom Spinoza egyetlen, végtelen szubsztanciájára emlékeztet, de teológiai színezettel. Ugyanakkor nem harmonizál teljesen a katolikus teológiai istenfogalommal sem, hiszen ennek értelmében istent semmi nem korlátozhatja, főképpen a szükségszerűség nem. A fentiekben rejlő problematika mintegy koncentrálódik a kanti filozófia egyik köz­ ponti, ha nem a központi fogalmában, a Ding an sich-ben. Kantnál a tudattal szemben min­ den Ding an sich-ként (magánvaló dologként) jelenik meg, melyet a tudat „rendez" saját struktúrája révén, ami által lehetővé válik a jelenségvilágban való tájékozódás, az értelmi, tudományos megismerés. Anélkül azonban, hogy ezt a jelenségvilágot magánvalóságában, mint „Ding an sich"-et is megismerhetnénk. E sajátos tudati struktúra, a tér és idő mint szemléleti formák és a kategóriák mint tiszta értelmi fo­ galmak végső adottságként jelennek meg számunkra, amit nem lehet tovább elemezni. Fesslernél az egyetlen magánvaló, ha némileg metaforikusán is értve, Isten, aki mindennek forrása és mindent átfog, mindennek értelmet és jelentést ad, miközben ő maga az értelem számára fölfoghatatlan, „magánvaló" marad, csak a vallásban, a vallási él­ ményben nyilatkozik meg az ember számára. Ez a kanti értelemben vett - dogmatizmus tehát el sem juthat a magánvaló igazi filozófiai problémájáig, szemben pl. Fichte álláspontjával, aki magának a tu­ datnak egy másfajta értelmezése, az Én mint tiszta aktivitás révén véli meghaladni, „megszüntetni" a magánvalót, a magánvaló kanti filozófiai problémá­ ját. Fichténél tehát az Isten tiszta aktivitásának helyét, szerepét az emberi tudat, az Éntudat, s az önmagáról való tudat, az öntudat veszi át végső soron. 4

Ami a megismerésnek, a tudat (s a tudat struktúrája középpontba állításának) Kantnál, s általában a klasszikus német filozófiában betöltött szerepét illeti, érdemes Fesslernél valamire felfigyelni. Ami egy Kantnál, a kategóriák (a tiszta értelmi fogal­ mak) és a tér, idő mint szemléleti formák komplementer tudati viszonya, az Fesslernél mutatis mutandis, s nagyon óvatosan kezelve a párhuzamba állítást, bizonyos értelemben a férfi és női elv (mondhatni pszichológiai) rögzítése. A férfi fogalmakkal, értelmileg-logikailag, diszkurzíve próbálja megismerni, meghódítani a természetet, s végső soron az istenség közelébe jutni, míg a nő a szemlélet benne lévő titokzatos adottsága révén egé­ szében, intuitíve képes azt megragadni. Mindebben már a romantika befolyását, nőtiszteletét, az intuitív-vallásos élmény előtérbe, sőt középpontba kerülését látjuk. Amennyiben tehát az emberi tudat mint probléma, mint adottság és ennek elemzése Fesslernél egyál­ talán szóba kerül, az ismét vallási irányultságú, a vallás kérdéskörét öleli át. Szépen jelenik meg filozófiailag is a férfi és női elv e különbségének apóriája „Abálard und

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

Heloisa" (1806) című, a romantika szellemében született regényében. Érdemes itt felfi­ gyelni, hogy a női megismerés, ennek a természettel való eredendő egysége, intuitív vol­ ta a diszkurzívval szemben bizonyos rokonságot mutat Kant zseni- és Schelling művész­ fogalmával. Mindez a fessleri istenségben, Istenben tökéletességként, teremtő ősforrás­ ként jelenik meg, ahol a megismerés, mint emberi probléma érthetően kikapcsolódik. Ezzel együtt a női lélek a fessleri felfogás szerint eredendőbben részesül ebből az isteni lényegből, mint az elsősorban diszkurzíve gondolkodó férfié, van benne valami isteni. Térjünk most Fichtére, aki, mondhatjuk, mintegy átmenetet jelent Fesslernek a felvilágosodás és a romantika közötti hányódása során. Utaltunk már Fichte aktív Énjére, mely számára a kategóriák és összefüggéseik nem adottságok, mint Kantnál, hanem az Én (eredendő) aktivitása révén mintegy önma­ gából teremti őket. Fesslerre nagy hatással volt az Én-nek ez az aktivitásként való felfo­ gása, s mintegy összekötő kapcsot jelentett számára a felvilágosodás pozíciója és a ro­ mantika Én-kultusza között. Ezen kívül gondolhatunk Fessler nagy történelmi alakjaira is, akik egy-egy ilyen konkrét aktív Én egyfajta megtestesülései. A z elvont filozófiai kérdéseken túlmenően ta­ lán még fontosabb szempontunkból Fichte filozófiai j rendszerének társadalom- és történetfilozófiai része, ; ennek Fesslerre tett hatása, a fessleri koncepcióval való összefüggése és ettől való különbsége, elsősor­ ban a nemzetfogalom és a történelem menetének ér­ telmezése kapcsán. Minderről részletesebben a ké­ sőbbiekben lesz szó. Herder, akivel Fessler Fichtéhez hasonlóan személyes kapcsolatban is volt, más szempontból „összekötő" gondolkodónk számára felvilágosodás és romantika között. Miközben Herder grandiózus történelemszem­ léletével felvilágosító módjára, az észre apellálva az • emberiség egészének képzését, nevelését tűzi ki célul - szembeszállva a felvilágosodás általános álláspontjával - a 18. századot, az ész száza­ dát nem tekinti végső beteljesedésnek, nincsenek számára kitüntetett korok és sötét idő­ szakok. A később élt Rankéval szólva, számára minden kor egyformán közel van isten­ hez. Ennek megfelelően, szemben a felvilágosodás elterjedt szemléletével, a középkort sem tekinti sötétnek, amikor a fejlődés megállt, vagy legalábbis stagnált volna. Éz a felfogása táptalajul szolgál a romantika későbbi középkor-kultuszához, s a romantika vonzáskörébe került Fessler középkor-érdeklődéséhez is. Fessler abban is közel áll Herderhez, hogy az emberiség történelmi dinamikája és az isteni kinyilatkoztatás között mind nagyobb mértékű azonosulást lát. A z 1800-as évek elején Fessler gondolkodásában fordulat következik be. Látva a felvilágosodás és a felvilágosodott abszolutizmus eszméinek ellehetetlenülését, Napóleon hódításainak révén egyfajta, a népek különösségeinek eltörlését célzó imperializmusba fordulását, mindinkább énjének „misztikus" fele kerekedik felül, erősödik benne a vallá­ si kérdések és a (német) romantika eszmeköre iránti érdeklődés. Míg a felvilágosodás racionalizmusát illetően elsősorban Kant, Herder és Fichte hatott rá, mint láttuk, addig a 3

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

romantika vonatkozásában mindenekelőtt Novalis és Schleiermacher, de talán legfontosabbként Schelling rá tett hatását említhetjük. Ami a romantikát mint szellemi mozgalmat illeti, a gyakori felfogással szemben helyesen jegyzi meg róla Barton, hogy a romantika sem időbelileg, sem tartalmában nem jelentette a klasszika feloldódását, ellenpólusát. A német klasszika és romantika po­ láris feszültségét illetően nagyjaik gyümölcsöző egymásra hatása éppúgy könnyen kimu­ tatható, mint ellentétük. A romantikában minden robban, s a szilánkok mozaikká próbálnak összeállni, hogy még ennek kockái is valami kétségbeesett egységbe simuljanak. A világkép esett szét, s a közösség, mely összefogná. A klasszika egyensúlyozó egysége narkotikumként, illanó álomképként, vízióként, csodaként jelenik meg. A romantikusok kétségbeesett hit­ tel rajonganak a természettudományokért, hittel, mely a tradíciók rögein darabjaira hul­ lott, s ugyanezen hittel vágynak a másik póluson egy egységesen keresztény Európa után (fóleg Novalis). Ez a hit valami bensőséges, tiszta, szubjektív vallásosságon nyugszik, mely már a múlté, s mely csak a középkor keresztény aranykorában létezett. Ami ugyanakkor az említett természetf tudományokat illeti, ott is a „csodás" jelenségek \ \ vonzzák a romantikusokat (pl. a galvanizmus), és j ezek összefüggése az emberi idegélettel, izommoz­ gással, amellyel egy helyen Novalis egyenesen azo­ nosítja a gondolkodást . Vagyis a természet­ tudományok révén is az ember és a természet elve­ szett egységét, mondhatni azonosságát keresik. Érdemes itt megjegyezni, hogy Goethe is „Vonzások és választások"-jában emberi kapcsolato­ kat a kémiai folyamatok „mintájára" fog fel és ábrá­ zol. (A mű címe, „Wahlverwandschaften" is kémiai műszó, és cserebomlást jelent.) A romantika nemzedéke számára már az Én sem stabil kiindulópont, a „Ding an sich" teremtő forrása és magába olvasztója, mint Fichténél. A fichtei Én kiapadhatatlan aktivitása fá­ radhatatlanul szenvedélyes Én-kereséssé változik náluk, az Én lidércfénye álomképeken, csodás jelenségeken át vonzza őket. Lukács klasszikus Novalis- (és egyben romantika)tanulmányában így ír: „Egoisták voltak, fanatikusai saját fejlődésüknek, és mindent csak azért és annyira szerettek, amennyire nőni lehetett általa. 'Egyáltalán nem vagyunk Én­ ek', írja Novalis, 'de tudunk és kell, hogy Énné váljunk, az Énné-válás csírái va­ gyunk'." Novalis „Heinrich von Ofterdingen"-je is az énkeresésről szól. Amikor a főhős elindul, hogy megkeresse a boldogság, tisztaság és ifjúság kék virágát, valójában saját tiszta Énjét keresi. A középkor mint közeg meglehetősen szubjektivizált a regényben, álomszerű, mintegy kulissza. (Jellemző, hogy Heinrich v. O. apja nem lovag, hanem kézműves.) A hangsúly a pszichológiai motívumon van, azon, hogy hogyan találja meg a főhős saját Énjét, ennek magvát, lényegét zarándokútja során, s hogyan tárja föl ezt számára a természet csodás szemlélete, hogyan jut el a szellem forrásáig, mely a fogal­ makon túl van. 6

7

8

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

A z érzékeny lélek számára a természet mindig csodákra kész - lehetne Novalis és a német romantika mottója. Novalis világlátása talán Fessler két romantikus szellemben írt regényén, az „Abálard"-on és a „Bonaventurán" érződik leginkább. A vallási hangsúlyok és motívu­ mok azonban sokkal erőteljesebbek nála. Mindkét művében nem annyira Én-, hanem inkább istenkeresésről van szó, a fő kérdés, hogyan lehet eljutni Istenhez. Ezzel együtt a korok szellemi-társadalmi légkörének ábrázolása is jóval részlete­ zőbb nála, a hősök valós társadalmi környezetbe, szituációba ágyazódnak. Ami Abálardot és az istenkeresést illeti, a filozófus, mint korának egyik nagy gondolkodója diszkurzív, logikai úton próbálja megtalálni Istent, hogy a tudományt az egyház szolgálatába állíthassa, mondhatni a középkor „felvilágosítójaként". Élete végén azonban megbékülvén nagy riválisával (a miszticizmusra hajló) C l . Szent Bernáttal, a világtól elvonultan, a belső szemlélődés misztikus élményében leli meg a Mindenhatót. Ha a „Heinrich von Ofterdingen" anti-Wilhelm Meister, akkor Fessler „Abálard"ja egyfajta Wilhelm Meister-parafrázis mint „nevelési regény", de ellentétes előjellel. Heinrich von Ofterdingen nem egy adott, bon­ takozó (polgári) társadalomba nevelődik bele, miköz­ ben egy toronyból, ennek „nagy világa" a hős (W. Meister) „kis világát" irányítja, hanem egy illúzióvá foszlott közösségben, egyfajta belső utazás, önkere­ sés révén próbálja megtalálni önmaga legbensőbb, romlatlan lényét-lényegét, egy tiszta emberi közösség lehetséges tagjaként valósítva így meg önmagát. Fessler Abálardja ezzel, s a „Wilhelm Meister"-rel szemben, megtapasztalva saját társadalmi környezetét, ennek szellemiségét, mintegy transzcendálva, kilépve belőle jut el ezen (keresztény) szel­ lemiség igazi gyökereihez, s találja meg saját hiteles, igazi kapcsolatát Istenhez. Ezért is neveztük mintegy ellenkező előjelű, fordított „nevelési regénynek" az „Abálardot". A „Bonaventurában" valami hasonlóról van szó. Ebben is a személyes, pszicholó­ giai sors, fejlődés a lényeg, mint a romantikában általában, de itt is konkrét, valós társa­ dalmi-történelmi háttérrel, mely a hős útját mintegy determinálja. Felismerve a korzikaiak szabadságharcának hiábavalóságát, Bonaventura a rezignációt választja. De fölsejlik benne egy jövőbeli nagy ember alakja (utalás Napóleonra), aki hivatott lesz, hogy nagy tetteket vigyen véghez. (Mintha csak Fessler korábbi, nagy történelemformáló alakjainak reminiszcenciája volna előttünk.) A m i Schleiermachert illeti, ennek főként a vallással kapcsolatos elmélkedései, s mindenekelőtt vallási liberalizmusa, a szektaszellemmel kapcsolatos ellenszenve hatottak Fesslerre, ugyanakkor a történelmi érzéket hiányolva fenntartásai is voltak tanaival szemben. Mély hatást tett Schleiermachernek a vallásos kedély (Gemüt) fontosságáról val­ lott felfogása is Fesslerre, mely közeli rokonságban állt az ő „igazi vallásosság"-fogalmával, a szív vallási érzéke koncepciójával. Egyszóval mindketten a vallás szubjektív

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

alapját, tényezőit keresték és hangsúlyozták a tételes regulák merev, személytelen vallá­ sosságával szemben. A romantikusok közül talán Schelling gyakorolta a legnagyobb hatást Fesslerre. Schelling tana, hogy az Én eredendő ellentmondás, Fichte Én-filozófiájának továbbgon­ dolása, s közel állt Fessler egyéniségéhez. Fontos Schelling művészetfilozófiája is Fessler megértése szempontjából. Schel­ ling szerint a műalkotásban szubjektum és objektum tökéletes egységbe jut, azonos lesz, kifejezvén az örök Ideált. Fessler a történetírásra mint műalkotásra alkalmazza azután ezt a tanítást. A legfontosabb azonban írónk szempontjából Schelling történetfilozófiája és a történetírás lényegéről, típusairól vallott felfogása. Minderről részletesebben a későbbi­ ekben lesz szó.

3. Fessler saját filozófiai világképének főbb vonásai Fessler saját filozófiai világképének megrajzolása szinte lehetetlennek tűnik. Annyira heterogén filozó­ fiai hatások érték, melyekre látszólag annyira hetero­ gén módon reagált, hogy ezért filozófiáját legtöbb ; kritikusa eklektikusnak tartja. Ez azonban meglátá­ som szerint felszínes, vagy legjobb esetben is csak a felszínt figyelembe vévő, ennek alapján ítélő megál­ lapítás. A mélyebb réteget tekintve azonban Fessler filozófiai gondolkodásában és világképében szerves összefüggésekre és fejlődésre bukkanunk. Ennek kulcsa - az elvontabb filozófiai szintet nézve - gondolkodónk „racionalizmusának" és úgy­ nevezett „miszticizmusának" állandó, noha sokszor ellentmondásos egysége. (A két terminust itt nem kortendenciákra értjük, hanem sajátos fessleri értelmezésükre és megjelenésükre utalunk, ezért is mindkét esetben az idézőjel.) Konkrétabb szinten Fessler filozófiai világképének kulcsa és centruma a nemzet­ fogalom, ennek sajátos felfogása és történetfilozófiai értelmezése, már említett hungarustudatának értelmében. Egészen bizonyos, hogy Fesslerre filozófiai gondolkodását, világnézetének alaku­ lását tekintve a legnagyobb hatást a katolicizmus, illetve az ezzel folytatott, de valahol a hitbéli alapokat, a kereszténység alapeszméjét soha meg nem kérdójelező - sokszor el­ keseredett - küzdelem tette. Ahogy a német mondaná, egyfajta HaBliebe (gyűlölve sze­ retni-, vagy: egyszerre szeretni és gyűlölni-viszony) fűzte a katolicizmushoz. Ez megdöbbentő kijelentésnek tűnik, hiszen, mint életútját láttuk, túl azon, hogy kilépett a szerzetesrendből, később áttért a lutheránus hitre. Gondolkodásának katoliciz­ musából azonban Fessler soha „nem tért át", mindig ennek keretein belül reformált és kereste az igazi gyökereket, nyesegette a mellékhajtásokat (ahogy ezt szabadkőművesi tevékenységében is tette). „Katolicizmusa", gondolatiságának „katolikus", egyetemesen

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

keresztény beállítottsága valami olyasmit jelentett számára, mint a „világpolgári" fogal­ ma a német felvilágosodásnak. Fessler is az egyetemest, a mindenhol és mindenben érvényest kereste az ember­ ben, melynek határait látva a transzcendenciában (Istenben, a Gondviselésben) talál vég­ ső menedéket, a transzcendenciára apellál. Nála is megvan a törés, és egyúttal a dialekti­ ka az emberiség által megvalósítandó és az egyén, illetve egy konkrét társadalom, nép, nemzet által megvalósítható között, akárcsak a felvilágosodásban, elsősorban Kantnál. A „világpolgári" fogalma végső soron éppúgy valami transzcendens, a konkrét társadalmon, nemzeten kívüli, afölött „lebegő", mint Fessler transzcendens Istene, akit Gondviselésnek, vagy a romantika terminológiáját követve Világléleknek, Világszellem­ nek is nevezett. Míg azonban a felvilágosodás szekularizálja, elvilágiasítja a transzcendenciát a „világpolgári" fogalmában, mondhatni evilági transzcendenciaként tételezve egy konkrét közösséggel, néppel, nemzettel szemben, addig Fessler sajátos felvilágosodása abban áll, hogy filozófiailag éppen egy ellenkező utat jár be, egy racionális, szükségképpeni, de a jelenhez képest jövőbeli és transzcendens nemzetesz­ méhez jut el. Mintegy Széchenyit parafrazálhatjuk \ ') j " " Fessler esetében: Magyarország, a magyar nemzet i \j nem volt, hanem lesz. Történetíróként ugyanakkor Fessler legtöbbször jóval pragmatikusabb, igyekszik M tényéknél maradni, s ezeket nem valami szükségképpen a jelenhez vezető logikai láncolattá fűzni. ; Ellenpéldaként említsük itt meg Fichtét, aki mintegy a múltból vezeti le logikai vaskövetkezetes­ séggel és racionalitással a jelen (és jövő) német nem­ zetének, államiságának követelményeit, filozófiailag szükségképpeni sajátságát és „Sein"-jét illetve „Sollen"-jét (amilyen s amilyennek - ideálisan - lennie kell). Ez a felfogásbeli különbség képezte az alapját Fichte és Fessler vitájának is, melyet a berlini szabadkőműves páholy keretei között a történelem menetéről és a történelmi megismerés lehetőségeiről folytatott. Fessler „katolicizmusának", hozzátehetjük, „eretnek" katolicizmusának és egyben filozófiai gondolkodásának középpontjában mindvégig az Univerzum, az „All-Ein, a Mindenség, Isten és az embernek ehhez való viszonya áll, élete során persze változó hangsúlyokkal. A z embernek az Istenhez, az Univerzumhoz/Istenséghez való viszonya mintegy két oldalon polarizálódik nála. A z egyik pólus talán Spinoza „amor Dei intellectualis"-ához (Isten értelmi szere­ tetéhez) és Kant „intellectus archetipus"-ához áll legközelebb, a másik pólust Schelling „intellektuális szemléletével" jellemezhetjük. Ha Spinozára és Kantra gondolunk, akkor Fessler sajátos „racionalizmusa", Schellinget illetően pedig „miszticizmusa", „irraciona­ lizmusa" áll az előtérben, jóllehet egyik „pólus" sem „tiszta". Fessler azonban nem spinozista, kantiánus vagy Schelling követője - mint azt a továbbiakban látni fogjuk - , hanem önálló gondolati utat jár végig. :

I s

6^1

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

Ez az önálló gondolati út folytonos, mind tudatosabb egyensúlykeresés mechani­ kus racionalitás és érzelmi elragadtatottság, fogalmi obskurusság, homályos miszticizmus között. Fessler mindig az Egészet, az Univerzum egységét igyekszik szem előtt tartani, kisebb tehetséggel, de egy goethei egyetemesség-vággyal. Jó érzékkel veszi észre, hogy az újkori filozófiai-gondolati kísérleteknek, rend­ szereknek, melyek friss vérrel töltik fel, megújítják, sőt némely esetben forradalmasítják a gondolkodást, van egy Achilles-sarkuk. Nevezetesen, hogy szembenálló fogalmaiknak (test-lélek, természet-szellem stb.) egy összekötő' kapocsra vagy axiomatikus erejű kiin­ dulópontra, végső adottságra van szükségük, különben struktúrájuk dualisztikus, az em­ beri szellem számára elégtelen, nyugtalanító marad. Fessler filozófiai megoldása azon­ ban szükségképpen felemás. Nem a fogalmi közvetítés kidolgozása irányában tör előre, mint az újkori gondolkodás főáramai, egyáltalán: nem a közvetítés fogalmában keresi a megoldást, mely az újkori filozófiában, gondolkodásban mind központibbá válik, hanem egy felsőbb erőt, ősforrást tételez (Gondviselés stb. fogalmakkal), mely azonban nem egészen a kereszténység teológiai „Istene", mint Fesslernél tartalmilag érzékelni lehet, ugyanakkor filozófiailag sem kellőképpen artikulált. Fesslernél értelmezése nem a fogalmiság, hanem egyfajta bizonytalan, a rendszerben inadekvát miszti­ kum irányába halad. Ezáltal Fessler a korábban fel­ merülő filozófiai-gondolati problémákat nem kiélezi, fogalmilag mintegy tűhegyre állítja (mint pl. egy Kant), hanem végső soron inkább elködösíti, filozó­ fiailag méltatlan válaszokba burkolja vagy pragmatij kus módon oldja fel. j így egy pszeudo-teológiai, de filozófiailag j dogmatikus világképpel állunk szemben. [ Kétségtelen azonban, hogy eközben és ennek ellenére korának színvonalán, a legmerészebb kérdés­ feltevésekkel vívódva gondolkodott, ahogy ezt egyik legjelentősebb elméleti műve, az „Ansichten von Re­ ligion und Kirchenthum" (1805) (Nézetek vallásról és egyházról) is mutatja, mely mint­ egy vallásfilozófiájának magvát alkotja. Azt is mondhatjuk, ahogy Kant az észben, Fichte az Énben, Schelling a művé­ szetben, úgy Fessler, a filozófus a vallásban találta meg a maga igazi filozófiai témáját. Fesslernél a vallási érzék az ember legigazibb adottsága, mely révén a végtelenhez való viszonyát, s magát a végtelent a legmélyebb értelemben képes átélni. A vallási átélés képességét, érzékét, a valódi vallást ugyanakkor Fessler szerint nem lehet tanulni vagy tanítani. Minden emberben megvan a hajlam rá, mint ember voltának legigazibb mérté­ ke, de megvalósítani az emberek csak különböző fokozatokban tudják, ahogy - mond­ hatni - a művészi zsenialitás is valami kegyelmi állapot, rejtélyes adottság. Egy fessleri értelmezésben azonban a vallás több ennél, mert a vallásilag „zseniális" egyénnél a vég­ telen, Isten és önmaga szemléletén keresztül a világon és saját énjén való túllépést, a transzcendenciával való közvetlen egyesülést jelenti. A z igazi vallási élmény az én meg­ szabadulása minden érzékitől és fogalmitól a tiszta szemlélet révén. A tiszta vallási kontempláció fölötte van minden gondolkodásnak, diszkurzív megértésnek. Még a tiszta és

Do

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

világos belátás, intuíció Descartes-i fogalmain is túl van, tehetjük hozzá, ehhez képest transzcendens, ennek fölötte áll. Fessler „Ansichten"-jének vallásfogalma tehát egyértelműen antropológiai, és sa­ játos, feloldhatatlan paradoxonok sorát rejti magában. Egyszerre ismeri el a vallást kinyi­ latkoztatásként és tulajdonítja igazi átélését egy vallási „elitnek", mely különleges antro­ pológiai adottságokkal rendelkezik. Egyszerre „demokratikus" Fessler antropológiai val­ lásfogalma, hiszen a tiszta valláshoz vezető" út minden ember számára nyitva van, em­ berlétének gyökere, legigazibb lehetősége, de csak kevesek számára járható be, vagyis szintén antropológiai okokból kifolyólag egyben „arisztokratikus" is ez a vallásfogalom. A tiszta, valódi vallás léte, valósága egyfajta közös érzék alapján, mely minden ember tulajdona belátható, mégsem érhető el mindenkinek. Ezek alapján nem mondható, hogy Fessler misztikus beállítottságú, ahogy erre sokan hajlanak, pusztán ugyanúgy érvel a misztikus vallási elragadtatottság, a tiszta val­ lási szemlélet emberi képessége mint végső adottság mellett, melynek „miértjére" nem lehet rákérdezni, ahogy egy Kant az ítélőerő, vagy egy Schelling az intellektuális szem­ lélet képességét tételezi. A fessleri tiszta vallásosság fogalma ugyanúgy emeli ki a közöst, az egyenlőt a ; különböző felekezetek hívőiben, ahogy ezt a felvilá­ gosodás tette az ész fogalmával, mint az emberek egyenlőségének zálogával. Egyúttal azonban Fessler a romantikával is közös platformon van, amennyiben az individualizáció, az Enné válás, Én-építés, sőt az Énen való túllépés kulcsát látja a valódi vallásban, ahogy a romantika is az Én lényegének - mondhatni - önző, a világot, a többi „Én"-t kizáró misztikus megélésében. Felvilágosodás és romantika, Fessler „raciona­ lizmusa" és „miszticizmusa" kibogozhatatlanul fonó­ dik egybe ebben a vallásfogalomban. Ugyanakkor a különböző egyházak, feleke­ zetek mintegy külső burkát jelentik a fessleri valódi vallásnak, különböző formában mindnek mélyén ez rejlik, s egyikük sem állítható elébe a másiknak. A katolicizmust mégis úgy mutatja be mint napot, mely körül a többi egyház, felekezet bolygóként kering, anélkül, hogy a közöttük lévő összhang, egyensúly meg­ bomlana. Mindez persze egy vallásilag ideális állapot, mondhatnánk, melyet a valódi vallás közös vágya és valósága biztosít, ahogy Platón „Állama" is egy elképzelt, ideális politikai állapotot tükröz, melyet a filozófusok irányítása biztosít. Egyúttal azonban Fessler különbséget tételez vallás és egyház között, ami „Ansichten"-jének mintegy főtézise. A vallás élő, változó, mozgó valóság, egyfajta búvópatak az egyház megmereve­ dett testében. A z új vallási mozgalmak révén mintegy ez a búvópatak tör felszínre, hogy megöntözze az elmerevedett törzset. Ennek szellemében értékeli Fessler a reformációt is, mely kívülről egyúttal a dogmákba merevedett, az elintézményesült katolicizmust is megújította. A reformáció egyik legpozitívabb vonását ebben látja, miközben bomlasztó, a vallást relativizáló, egységét megbontó jellegét kárhoztatja. 1

7

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

Fessler vallásfelfogásával függ össze az is, hogy a vallástörténet legpozitívabb korszakainak a szektaképződések időszakait tekinti. Hiszen a szekták, kis vallási közös­ ségek rugalmasabb lehetőségeket, nagyobb impulzusokat adnak a szubjektív, tiszta vallá­ sosság kibontakozásának, mint a megmerevült egyházi intézmények. Ezzel együtt a katolikus egyház nagy történelmi érdemének tekinti következetes­ ségét, szervezőerejét, azt, hogy a keresztény szellemiséget egységbe, hívők egyetemes közösségébe foglalta. A szektaképződés jelentőségének kiemelése az egyik, a katolikus egyház szerve­ zőerejének dicsőítése a másik póluson. Ugyanaz a kettősség és egyúttal az ellenpólusok közötti egységesítésre, kiegyensúlyozásra törekvés nyilvánul itt meg, ami a szabadkőmű­ ves Fessler tiszta, egyszerű elvekre épülő szervezőmunkáját, reform törekvéseit is jelle­ mezte. Hasonló a helyzet Fessler azon „Ansichten"-beli tételével kapcsolatban is, hogy miközben az egyházak, felekezetek, vallási közösségek közötti legnagyobb türelmet hir­ deti, kijelenti, hogy minden hívőnek kell valamilyen felekezethez tartoznia, s azon belül törekednie kell a valódi vallásosságra, mely a vallási neutralizmus, a felekezeten kívüliség platformján nem valósítható meg. Azt a szerepet, melyet Fessler vallásfelfogásá­ ban a valódi vallás betölt, történelemszemléletében, történetfilozófiájában a nemzet fogalmával körvona­ lazhatjuk. A z emberi közösséghez tartozás valóságát mindenki egy nemzet tagjaként élheti csak át. Azt, amit Fesslernél az igazi vallásosság élménye, a való­ di vallás a hívőnek nyújt, a történelmi valóságban az egyén számára a nemzeti gyökerek éltető ereje adja. I A nemzet mint képződmény ugyanakkor törté­ nelmi létrejöttét és felépítését tekintve igen különbö­ ző formákat ölthet. Ernest Renan írja „Mi egy nemzet?" című ta­ nulmányában: „A modern nemzet tehát történelmi eredmény, melyet azonos irányba ha­ tó tények sorozata hoz létre. Néha egy dinasztia valósítja meg az egységet, mint Francia­ országban; olykor a provinciák direkt törekvései, mint Hollandiában, Svájcban és Belgi­ umban; és - mint Itáliában és Németországban - létrejöhet egy általános szellemi fejlő­ dés révén is, mely, ha későn is, a hűbériség fonákságain felülkerekedik." A fenti példákhoz képest is különbözik Fessler esete, a magyar - mondhatni „ar­ chaikus" - nemzeti fejlődés, melyet fejlett polgárság híján a nemesség visz véghez, egy konfuzus, a múlt ködébe és „dicsőségébe" vesző népfogalom nevében. Nem véletlen, hogy egy ilyen fejlődés díszletezésében fő szerepet kapnak az erős kezű nagy királyok, uralkodók, ahogy Fesslernél is látjuk, néha elsősorban a felvilágoso­ dott abszolutizmus felhangjával. Ez a kép azonban Fesslernél változik, s élete végén, fő történetírói művében, a „Die Geschichten der Ungern und ihrer Landsassen"-ben (1815) (A magyarok és honfi­ társaik története) a népet teszi a történelmi és nemzeti fejlődés fő hordozójává. 9

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

10

Művének feladatáról és szelleméről így ír barátjához, Böttigerhez: „Gebhardi egy száraz, gyakran téves történetét adta a magyar birodalomnak, van továbbá több la­ tin, polemizáló történeti művünk a magyar királyokról, de nincs még történelmünk a magyar népről; (nemzetté még lennie kell, hogy miért nem az még és hogy miképp kell azzá lennie: éppen az az én munkám tárgya, amely így egyszersmind tükre lesz más népeknek, amelyek még nem nemzetek a szó magasabb értelmében). A z az időpont, amelyben a magyar nép egész Európának a figyelmét foglalkoztatni fogja, már nincs messze, és nagy erővel fog el a sejtés, hogy művemet vagy az osztrák dinasztia sírfelira­ tával, vagy a magyar erő és vitézség diadalmi énekével kell befejeznem."" Ez az utóbbi mondat mutatja, hogy Fessler a távolból, Oroszországból is mennyi­ re figyelemmel kísérte a magyar reformtörekvéseket, s mintegy az 1848-as események profetikus jóslatát nyújtja. Ami mármost Fessler nagy művének, „A magyarok történetének" módszerét és gondolati keretét illeti, egész életművében talán ebben érhető leginkább tetten a filozó­ fiai tudatosság, elsősorban Fichte és Schelling inspiráló ereje. Már „Bonaventura" című regényében is fog­ lalkoztatta a hazaszeretet, hazafiasság és világpolgár­ ság, az emberiséghez kapcsolódás dialektikája. Me­ lyik az előbbrevaló? A világpolgárság-e, ahogy a fel­ világosodás, és a regényben Bonaventura nagybátyja hirdeti, miszerint a hazaszeretet (ez esetben a korzikaiaké) csak kis eleme a világpolgárságnak, s lénye­ géhez ez utóbbiban jut. Vagy a hazaszeretet előbbre­ való, mint Bonaventura szülei vallották? A z ő néze­ tük, eszméik szerint világpolgárság csak a haza sze­ retete révén lehetséges, lényege ennek valóságából táplálkozik. Mintha Fichte korábbi és későbbi énje feszülne itt egymásnak. Fichte korábban azt hirdette, hogy a művelt keresztény ember hazája elsősorban Európa, ezen belül pedig az az ország, melyben a kultúra éppen a legmagasabb fokon áll. Napóleon hódításait látva azonban megfordította a sorrendet, s féltve német hazáját a pusztulástól, a hazaszeretetet, a haza sajátos, külö­ nös érdekeit helyezte előtérbe, mintegy a romantika szellemében. A késői Fessler is hazafiként írja meg hazája történetét, de a világtörténelem­ be ágyazva, s így a többi néphez is szólva, vagyis a felvilágosodás világpolgári és a romantika nemzeti szemlélete mintegy szintézisbe, egyensúlyba kerül nála. Ugyanak­ kor felhívja rá az olvasó figyelmét (bizonyára a külföldi olvasóra célozva elsősor­ ban), hogy olyan nép történetét olvassa, „mely mind a mai napig nem süllyedt könnyelműség és istentelenség előidézte hideg, egoista kozmopolitizmusba", hanem „hazáját gyermekien szereti." Fesslernél tehát hazaszeretet és (tiszta) vallásosság mélyen összefonódik, mond­ hatni az utóbbi feltétele az előbbinek. Fichténél ezzel szemben, mintegy egyfajta törvényszabta, polgári, köztársasági nemzetfelfogás tükreként maga a hazaszeretet válik vallásilag végső soron gyökértelen 12

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

vallássá, melyben a nemzeti összetartozás az isteni különös (konkrét), örök és egyben időbeli törvényeként nyilvánul meg. A fessleri (itt most a nemzettel összefüggésbe hozott) vallásosság alapja az isteni Gondviselés, mely egy nemzet sorsán - történelmi hullámvölgyeken és sikereken át őrködik, s mindig a döntő pillanatokban „avatkozik be". Érződik, mennyivel elmosódottabb, a hagyományos szemlélethez kötődő ez a val­ lásosság Fichte racionalitás (törvény) és érzelem konkrét, természetadta egységét hirdető nemzetvallásához képest. Fessler Gondviselés-fogalma Schelling hatását mutatja, de nem teljesen azonos ennek „világszellemével", melynek a történelem, „az isteni értelem ezen örök költemé­ nye" a „hatalmas tükre" . Fesslernél a történelem inkább homályos tükör, melyet a történésznek kell vilá­ gossá tennie, műalkotássá változtatnia, „az emberiségben örökké élő és ható Univerzum tükrévé" tennie. Fessler transzcendens Gondviselése talán nagyobb rokonságban van Hegel Világ­ szellemével, de nem osztozik ennek az észre korláto­ zódó vaskövetkezetességében, szükségképpeni, mind magasabb fokokon való megnyilvánulásában. Mond­ hatni „rapszodikusabb", ésszel (olykor) felfoghatatlan módon hat, hasonlóan az ember számára rejtett, szá­ mára transzcendens teológiai, keresztény Istenhez. Mindenesetre - visszatérve a történetírás problematikájához - Fessler egyetért Schellinggel ab­ ban, hogy a történetírás magasabb rendű fajtája, a pusztán a tényeket empirikusan rögzítővel szemben 13

14

15

1 •

Moritz Csaky: Von der Aurklárung zum L i -

beralismus Verlag der Österreichischen Akademie der wissenschaften, Wien i 9 8 i , 187. o. 2 • Peter F. Barton: Erzieher, Erzáhler, Evergeten (Ein

rj ,

,

n

,

n

.

t

.

Beitrag zur politischen Geschichte, Geistes- und

művészet, melyben Szabadság és Szükségszerűség azonossága nyilvánul meg. Ennek megfelelően, mint r>

>-7 1 * '

' •

'i

-<

> 11

^ . i J

-i'-'

Papp Zoltán íria, „nála mar az elbeszelt , de valoiar

r

J

"

J

'

ban meg nem történt dolgok is a történetbe tartoz­ nak; a krónikák, a mondák színes, de a kritikai törté­ netírás által a fantázia ködös birodalmába utalt meséi Fessler számára az emberi szellem legfontosabb kinyilatkoztatásait jelentik. A romantikus Fessler ebben inkább megérzi a néplélek alakító, teremtő erőit, mint a gondos kritikával lemérlegelt történeti események­ ben, noha a pragmatikus eljárás szempontjait sem hanyagolja el."' Ami mármost a magyar népleiket illeti, Fessler bizonyos - mondhatni - feudális vonásokkal ruházza fel, mint derékség, vitézség, törvénytisztelet. Érdekes ezzel szemben, hogy Fichte a német nép esetében bizonyos polgári eré­ nyeket emel ki, mint jámborság, tisztesség, szerénység, s összefoglalóan ezt írja: „A né­ met nemzet az egyetlen az európai nemzetek között, mely polgári rendjén keresztül már évszázadok óta megmutatta, hogy képes a republikánus alkotmány eltűrésére." A fentiekből is láthatjuk, hogy a néplélek mint „érv" vagy közvetlen belátás mennyire különböző formákat ölt a korban az adott náció társadalmi törekvéseitől és hagyományaitól függően. Ahogy a felvilágosodás is ezerarcú, a romantika is különböző hangsúlyokkal és funkciókkal jelenik meg más-más nemzetek esetében.

Kirchengeschiciite

Secbiesiens

und

Preussens

6

17

4

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A F I L O Z Ó F U S

Összegezzük Fessler történetírói ars poeticáját saját szavaival: „Akaratom nem irányult egy szigorúan kritikai történetírói mű megírására, hanem csak egy szabad, törté­ nelmi műalkotás teremtésére, aminél azonban sem a történeti, sem a lélektani kritika sohasem távozott oldalam mellől." A nemzet-problematika kapcsán a „Magyarok története" konkrét történeti anyagá­ ból tanulságos, ha röviden utalunk a Habsburgok uralkodásának időszakára. A Habsburg uralom idején a magyarság szenvedések és küzdelmek árán egy ma­ gasabb állami létbe illeszkedett, fiai egy európai tényezőnek számító birodalom állam­ polgárai lettek, egyfajta birodalmi egyenlőség-tudatnak örvendhettek. Ebben azonban erősödő nemzettudatuk csak mint torz tükörben jelenhetett meg, s mint nemzet a ma­ gyarság egyre inkább szigetként jelent meg Európában. Itt azonban nem a renani, maga­ sabb értelemben vett modern nemzetről van még szó, s a nemzeti ellenállási, felszabadí­ tó törekvések sem mutathattak ilyen irányban. Mint Fessler elemzi, kétségtelen, hogy a magyarság mint nemzet a Habsburgok alatt erősödött meg, de igazi nemzetté akkor válhat, „ha - mint Koszó Fessler nyomán összefoglalja - a nemzet minden fia, legyen bár né­ 1786/88-1796; Fessler in Schlesien), Institut für met, szláv, oláh; katholikus, protestáns avagy akár­ protestantische Kirchengeschichte, Wien, 1980, milyen más vallású, jogokban, kötelességekben telje­ 215. o. 3 B Lásd: Barton: I. m., 216. o. 4 H Vö.: Barton: I. m., 205-206. o. 5 1 Vö.: Bar­ sen egyenlő lesz."' ton: I. m., 223. o. 6 • Lásd: Barton: 1. m., 230. Ez valóban modern, a korszellemhez képest is o. 7 • Vö.: Lukács György: Ifjúkori művek előre, mondhatni a jövőbe mutató, máig korszerű (1902-1918) Magvető Kiadó Budapest, 1977. 134. o. 8 B Lukács: I. m. 137. o. (in: Novalis [Jegy­ nemzetfelfogás. zetek a romantikus életfilozófiáról] 130-143. o.) Befejezésül térjünk vissza Fessler tulajdon­ 9 1 Der europáische Liberalismus i . m. 19. Jahrhundert (Texte zu seiner Entwicklung, Dritter képpeni filozófiai gondolkodásához. Band), Ullstein Materialien Frankfurt/M; Berlin; Hogy nem volt eklektikus, hanem önálló, kö­ Wien 1981; Lothar Gall, Rainer Koch (Nrsg.), vetkezetes filozófiai világképpel rendelkezett, mi sem 137. o. (in. Ernest Renan: Was ist eine Nation? 132-152.0.) 1 0 • Albrecht Ludwig Gebhardi: bizonyítja jobban, mint késői munkája a „Resultate" Die Geschichte des Reichs Hungarn und der damit (Eredmények) , melyben talán a legérettebben fog­ verbundenen Staaten, Leibzig, 1780. 11 • Idézi Koszó János: Fessler Aurél Ignác (A regény- és lalja össze filozófiai gondolatait. A témakörökre (pl. vallás, filozófia, történe­ lem, művészet), s ezeken belül római számokkal jelölt aforizmákra, gondolatmenetekre osztott „Resultate" műfaját tekintve Goethe „Maximén und Reflexionen"-jére emlékez­ tet, s gondolati mélységét tekintve sem méltatlan ehhez. Gondoljunk pl. arra az aforiz­ májára, mely szerint az ember nem más, mint az egyetlen megfejthetetlen rejtvény, melynek megoldása mindig csak a jelen pillanat számára igaz (Philosophie; CXLI). Ez a szép és mély gondolat akár Fessler pályafutásának mottója is lehetne. Ami pedig saját, kikristályosodott filozófiai álláspontját illeti, ezt talán azzal a gondolatmenetével jellemezhetnénk leginkább, mely szerint a látható világ minden dol­ gával csak saját képeink után érthetővé tesszük a magunk számára a világot, mérőbotot (MaBstab) találunk, de emögött az örök isteni lét végtelensége terül el, amit nem va­ gyunk képesek felmérni, csak belső szemlélet révén, ideák formájában érzékeljük, a dol­ gokat magukat fogalmak nem képesek megragadni (Philosophie; C X X I ) . Jól megfigyelhető ebben a gondolatmenetben Platón filozófiájának sajátos inter­ pretációja, Platoné, akit Fessler minden filozófiai gondolkodás (talán) legfontosabb ősé­ nek, túl szárny alhatatl an ősatyjának tekintett, aki létrehozott mindent, ami mélyen a szép 1X

y

20

7

TAGAI IMRE: F E S S L E R I G N Á C , A

FILOZÓFUS

és igaz birodalmában rejlik, s szellemét olyannyira áthatották a fenséges és mérhetetlen eszméi, hogy alig tudta fogalmakban kifejezni őket (Philosophie; C X V I - C X V H ) . De jelen van strukturálisan Fessler fent idézett filozófiai gondolatmenetében a ke­ reszténység mint átfogó motívum is, különösen „az örök isteni lét végtelensége" kifeje­ zésben, mely egyértelművé teszi, hogy Isten átfogó ontológiai háttérként jelenik meg, s egyfajta végső valóság státuszával bír gondolkodónk filozófiai világképében. Végül jelen van Fessler idézett gondolatmenetében Kant felvilágosítói kriticizmusa is, különösen ami az értelmi, tudományos megismerés lehetőségeit és hogyanját illeti. Ezen túlmenően azonban már nem követi Kant kriticizmusát, s Isten létét illetően egy­ fajta - ideák (Platón) általi - belső szemléletre hagyatkozik, ami viszont Schelling intel­ lektuális szemléletére emlékeztet, ennek sajátos kontextusban való interpretációja. Látjuk tehát, a három fő tényező, gondolati hatás (Platón, kereszténység, Kant - s részben Schelling - Fesslernél következetesen átgondolt, csak rá jellemző egységbe fo­ nódik, olyan egységbe, mely jól érzékelteti filozófiai gondolkodásának koherens és ere­ deti voltát. Fessler Ignác, a filozófus termékeny vívódásai történetíró; A föiviiágosodástói a romantikáig) B u mindmáig, számunkra is tanulságosak és üzenethor­ dapest, Kiadja a Budavári Tudományos Társaság, i9?3 312 0 1 2 • VÖ - KOSZÓ i m 289 o (Ford. tőlem - T. I.) 1 3 • Vö.: Fichte: Werke V . kötet, Felix Meiner Verlag Hamburg, 492-493. o. 1 4 • Vö.: Koszó: 1. m. 294. o. (Ford. tőlem - T. 1.) 1 5 * Vö.: Koszó: 1. m. 295. 0. (Ford. tőlem - T. I.) 1 6 • Papp Zoltán: Fessler Ignác Aurél és a magyar romantikusok (Eötvös-Füzetek X.) Kiadja az Eötvös-Kollégium volt tagjainak szövetsége, 25. o. 1 7 • Johann Gottlieb Fichte. Reden an die deutsche Nation, Felix Meiner Ver­ lag Leipzig 1944, 104. o. 1 8 • Koszó: I. m., 313. o. 1 9 • Koszó: I. m., 289. o. 20 • A mű részletes adatai: Dr. Fessler's Resultate seines Denkens und Erfahrens als Anhang seinen Rúckblicken auf seine 70jáhrige Pilgerschaft, Breslau bey Wilhelm Gottlieb Korn 1826.

1

^

1

1

1

,

1

1

,

w

1

1

n

dozok lehetnek, sokat elárulva a kor ellentmondasai1Ó1, melyben élt.

SIMON GÁBOR

Egy esztétikai tévedés-elmélet lehetőségéről John Leslie Mackie és az esztétikai értékek objektivitásának kérdése

I.

; ; "•

A z ausztrál filozófus, John Leslie Mackie (1917-81) \\ szinte minden iránt érdeklődött, ami tudható és vilá\\ gos gondolkodással feltérképezhető. Nemcsak a filo­ zófia számos terén alkotott jelentőset, hanem a ter;j mészettudomány némely kérdéséhez is érdemben __ „... szólt hozzá. Vagy éppen klasszika-filológiai, irodal­ mi, esetleg esztétikai problémákhoz, ha úgy adódott. De mégsem ez, hanem hozzájárulása a logika, az on­ tológia, az episztemológia, a filozófiatörténet (Locke és Hume szakértőjeként), a vallásfilozófia és legfőként a morálfilozófia tárgyköreihez tette élete utolsó nyolc évétől közismertté a nevét. 1977-ben megje­ lent „Etiká"-ja azóta a műfaj megkerülhetetlen alapműve, igazi klasszikusa. Morál-filo­ zófiai kezdők számára kiváló bevezetés, haladóknak világos és megbízható referencia, a sokat megélt ínyencek számára adott esetben méltó kivezetés az etikából - a szellemi ellenfeleknek pedig örök kihívás. „Etiká"-t írt, „Esztétiká"-t azonban nem. Esztétikai tárgyú publikációinak száma jóindulattal fölfelé kerekítve - kettő. Tanulmányomban ezért Mackie meta-esztétikai né­ zeteit nem is elsősorban ezekből kiindulva, hanem főként morálfilozófiai írásai alapján kívánom ismertetni. Eljárásom első pillantásra talán meglepő, de nem indokolatlan. Nem az, mert - egyrészt - az etika nincs túlságosan messze az esztétikától, a két tárgyterület sok tekintetben hasonló képet mutat. A z előbbi kérdései és válaszai az utóbbi számára gyakran nem kevés tanulsággal szolgálhatnak. Bizonyos problémafelvetések, meglátások és megoldások „egy az egyben", mások némi körültekintő változtatással lefordíthatok a morálfilozófiából az esztétikába és viszont. Másrészt, mert maga Mackie hangoztatja, hogy - annak ellenére, hogy ő maga csak az etika esetében dolgozta ki részletekbe me­ nően - tévedés-elmélete az esztétikára is érvényes. 1

2

3

4

79

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

A jelen tanulmányban célom az, hogy ennek a morálfilozófiában megfogalmazott és ott rendkívüli visszhangot keltő és heves vitát kiváltó teóriának az esztétikai változa­ tát ismertessem, majd ennek tarthatóságát, elméleti teherbíróságát és jelentőségét lehetsé­ ges érvek és ellenérvek végiggondolásával mérlegeljem. Minthogy a vonatkozó etikai szakirodalom szemléletileg más, mint az esztétikai, ráadásul terjedelmileg több is annál, a következő vizsgálódás biztosan nem lesz érdektelen, és végső soron az esztétikai elmé­ letírásra is gondolatébresztőén hathat. A következő fejezetben olvasható ismertetés annak a teóriának a vázlatos bemu­ tatásaként kezelendő, amelyet - véleményem szerint - Mackie írhatott volna, ha törté­ netesen az értékobjektivitás problematikáját az esztétikára, illetve a meta-esztétikára is részletesen ki akarta volna dolgozni. „...Nagyjából ugyanazok a megfontolások vonat­ koznak az esztétikai és a morális értékekre..." - írja Mackie mindjárt az „Ethics" első fejezetének első oldalán. Ezért egyrészt viszonylag könnyű dolgom volt: sokszor elégnek mutatkozott, ha az eredetiben szereplő „etika" vagy „morál" szavakat „esztétiká"-ra cse­ réltem fel. Másrészt mégsem volt a feladat olyan könnyű, mert ez az egyszerű szócsere azért nem mindenhol hozott volna értelmes ered1 ményt. így az elmélet eredetijéből volt, amit el kel­ lett hagynom, volt, amit át kellett dolgoznom, és ! volt, amit ki kellett egészítenem. Ahol nem ment ; I Mackie betűje, ott megpróbáltam az ő szelleme sze; ' rint. Ám az ilyen helyeken - s ezeket majd a lábi \ i jegyzetben külön jelzem - igyekeztem rövidre fogni . Z1ZZ a dolgot. Egyrészt a helyes arányok végett, másrészt, mert egy elmélet át- és továbbgondolásának időnként >??. | szükségképpen kalandos spekulációi helyett ezúttal ! az eredetihez kívántam minél közelebb maradni. H i ­ szen a célom a következő fejezetben elsősorban az I ismertetés: hű bemutatása egy elméletnek, amely eb­ ben a formában soha nem létezett, bár létezhetett volna. Ezért Mackie esztétikai tévedés-elméletének alábbi fölvázolása éppen fordítás (átültetés) - és alkalmazás - volta miatt nem pótolja, hanem előfeltételezi az eredeti, etikai verzió ismeretét. 5

II. A z értékek nem részei „a világ szerkezetének": objektív esztétikai értékek nem léteznek. Ez Mackie fő tézise - egy egyszerűen és közérthetően megfogalmazott állítás, amely mégis sokszorosan értelmezésre szorul; sokaknak evidensnek tűnhet, mégis részletekbe menő bizonyítást igényel. Először is tisztázandó, mit kíván Mackie ezzel a tétellel mondani. A z első félreér­ tést elkerülendő: a tézis nem esztétikai, hanem meta-esztétikai. Nem értékel valamit an­ nak szépsége vagy rútsága (általánosabban: esztétikai értéke vagy értéktelensége) szem­ pontjából, mint az esztétikai értékítéletek, hanem arra próbál mintegy „kívülről" rávilá­ gítani, hogy mi történik akkor, ha esztétikai értékállításokat fogalmazunk meg. A meta-

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

esztétika tipikus kérdései közé tartozik például, hogy felfedezés vagy döntés fejeződik-e ki esztétikai értékállításainkban; hogy van-e jelentésük értékítéleteinknek, s ha igen, mit jelentenek; hogy hogyan használjuk esztétikai fogalmainkat; hogy milyen szabályok sze­ rint gondolkodunk és érvelünk az esztétikában stb. A z esztétika - praxis; a meta-esztétika - ennek reflexiója. Mármost Mackie szerint nagyon fontos szem előtt tartanunk azt, hogy esztétika és meta-esztétika síkjai egymástól nemcsak elkülönültek, hanem logikai­ lag függetlenek is. így a Mackie tézisében kifejeződő meta-esztétikai szubjektivizmus, illetve szkepticizmus szerinte nem implikál hasonló szubjektivizmust avagy szkepszist az esztétika gyakorlatában; és megfordítva: az esztétikai szkepticizmus nem vonja maga után a meta-esztétikai kételyt. Maga Mackie például az esztétikai értékelés gyakorlatá­ nak egészét egy nagy, bonyolult és valamennyire talán hasznos (?) tévedésnek tartja, ugyanakkor a gyakorlatban nyilvánvalóan nem szűnik meg továbbra is erős esztétikai preferenciákkal rendelkezni. Mindamellett tagadhatatlan, hogy az objektív esztétikai ér­ tékek elvitatása szélsőséges esetben kiválthatja azt az érzést, hogy az esztétikában min­ den mindegy, hogy semmi sem számít. Ám ez az érzés egy logikailag hibás következte­ tésből adódik, hiszen a Mackie-féle tézisből nem kö­ vetkezik, hogy ne tarthatnánk továbbra is szépnek és kultiválhatnánk bizonyos fajta dolgokat, illetve, hogy ne ítélhetnénk esztétikailag értéktelennek vagy egye­ nesen csúnyának másokat, amelyeket ez okból kerül­ ni próbálnánk. Mégis, maga a tény, hogy a meta-esz­ tétikai szubjektivizmus adott esetben képes - még ha csak átmenetileg is - esztétikai szkepszist kiváltani, híven tanúskodik arról, milyen mélyen beépült gon­ dolkodásunkba az értékobjektivitás téves gondolata, amelynek megkérdőjelezése így sokak számára a sa­ ját ízlésítéletek és esztétikai distinkciók értelmetlen­ ségének képzetét sugallja. Egy másik lehetséges félreértést elkerülendő: Mackie tétele nem lingvisztikai, illetve konceptuális, hanem ontológiai tézis. Nem arra kíván választ adni, hogy esztétikai értékítéleteink és az ezekben előforduló értékelő kifejezések mit jelentenek, hanem az értékek ontológiai stá­ tuszáról formál véleményt. A kettő ugyanis nem ugyanaz. Hiszen például arra a kérdés­ re, hogy mi a szép(ség), nem kaphatunk teljes és konkluzív választ annak leírásával, hogy a „szép(ség)" szó a nyelvhasználatban mi mindent jelent, mint ahogy a látás fizio­ lógiai folyamata sem írható le adekvát módon pusztán a „szem", a „látni" szavak és társaik jelentésmezejének feltárásával. Állítások jelentésének analízise soha nem adhat teljes és hű képet arról, ami van. Ráadásul, ha a meta-esztétika vizsgálódásai csakis a nyelvi-konceptuális analízisre korlátozódnának, akkor szükségképpen arra a következte­ tésre kellene jutnunk, hogy - Mackie tézisével ellentétben - az esztétikai értékek objek­ tíve léteznek, hiszen mind az esztétikai tradíció egy jelentős vonulata, mind a mindenna­ pi esztétikai gyakorlat az objektív esztétikai értékek explicit tételezésével, illetve azok hallgatólagos előfeltételezésével az esztétikai értékobjektivizmust avagy értékrealizmust látszik alátámasztani. Ám Mackie szerint éppen ez mutatja meg egyrészt a lingvisztikáikonceptuális elemzés önmagában elégtelen voltát, másrészt a deskriptivizmus (nyelvi6

n

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

konceptuális elmélet) és az objektivizmus, illetve realizmus (ontológiai tanítás) logikai függetlenségét. A deskriptív izmus szerint ugyanis az esztétikai értékállítások jelentésük szerint tisztán leíró jellegűek, a tényállításokhoz hasonlóan lehetnek igazak vagy hami­ sak és még csak részlegesen sem emotív vagy preskriptív jelentéstartalmúak. A z objektivista vagy realista szerint pedig az esztétikai értékek a világ szerkezetének részei. A z objektivizmus nem implikál deskriptivizmust és viszont. Mackie például, ami az esztéti­ kai értékállítások jelentését illeti, deskriptivista, ami ellenben az értékek ontológiai státu­ szát illeti, szubjektivista, illetve szkepticista. És éppen ez a kettősség teóriájának egyik legjellegzetesebb és filozófiailag talán legelőnyösebb vonása. Ugyanis, ha valamit szép­ nek mondunk, akkor az egyszerre leírás (jellemzés) és ajánlás (felhívás), mintegy a „Nézd, milyen csodálatos, gyönyörködj benne te is!" módjára. A z anti-deskriptivizmus az előbbi, a deskriptivizmus az utóbbi mozzanattal nem tud elszámolni, Mackie tévedés­ elmélete viszont mindkettő meglétére kielégítő magyarázatot ad. A leíró mozzanatra, mert az esztétikai ítélkezés mindennapi, reflektálatlan gyakorlatában gyakran úgy járunk el, mintha csupán le kellene írnunk az objektív esztétikai értékek és azok hierarchiájának egyetlen, örök, változatlan és pusztán csak felfede­ zésre váró valóságát. Azaz: értékítéleteink - leg­ alábbis vélt vagy szándékolt jelentésük szerint - leíróak. Ugyanakkor a tévedés-elmélet megmagyarázza az ajánló mozzanatot is, mert a valóságban nincse­ nek objektív esztétikai értékek, hanem csak bizonyos objektív minőségekhez való szubjektív viszonyulá­ sok, amelyeknek szubjektív diszpozíciók szolgálnak alapul, s ez alkalmat ad nekünk egyrészt arra, hogy a feltételezésünk szerint a mienkéihez hasonló szubjek­ tív diszpozíciókkal rendelkező embertársainknak ba­ rátilag ajánljuk a gyönyörködést a számunkra esztéti­ kai élvezetet adó tárgyban, másrészt arra, hogy egyfajta „esztétikai önvédelemtől" vezérelve - a tő­ lünk eltérő szubjektív diszpozíciókkal rendelkező tár­ sainktól elvárjuk és megköveteljük ezeknek az adott esetben számunkra (saját esztétikai diszpozícióink kiélése szempontjából) hátrányossá válható diszpozícióiknak sajátjainkéi­ hoz hasonlóvá tételét. Mackie természetesen nem azt kívánja mondani, hogy a szépnek és a rútnak tar­ tott dolgok közt ne volnának természetes, a tények nyelvén leírható különbségek. És azt sem, hogy ezek alapján ne tudnánk őket a gyakorlatban meglehetősen nagy biztonsággal megkülönböztetni. Csak azt, hogy a szép és a rút eltérő értékelésének az alapja semmi­ képp sem objektív. Ám ezzel megint csak nem azt akarja állítani, hogy ne volnának lehetségesek igaz vagy hamis esztétikai értékítéletek abban az esetben, amikor egy eszté­ tikailag vizsgált objektum valamely feltételezett és interszubjektíve elfogadott mércének vagy kritériumnak való megfeleléséről, illetve meg nem feleléséről formálunk akár raci­ onális érvekkel is alátámasztható véleményt. És még csak azt sem mondja, hogy adott esetben ne tehetnénk az említett mércét vagy kritériumot vita tárgyává és ne változtat­ hatnánk azon. A meta-esztétikai szubjektivizmus pusztán csak annyit jelent, hogy nin­ csenek objektíve, hanem legföljebb csak inters zubjektíve érvényes vagy érvényesebb esz7

8

9

10

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

tétikai kritériumaink. A z esztétikai kritériumok és normák megválasztása mindig tartal­ mazza az önkényesség egy bizonyos elemét. Mackie természetesen tudja, hogy nem k i ­ zárólag mi magunk, és azt is, hogy túlnyomórészt nem tudatosan „választjuk meg" esz­ tétikai kritériumainkat. Éppen ellenkezőleg: ezeket többnyire történetileg és társadal­ milag örökül kapjuk, mintegy készen találjuk. Ám ez nem jelenti azt, hogy a fennálló kritériumok ne tartalmaznák minden esetben az esetlegesség kisebb-nagyobb mozzanatát. „A világegyetem nézőpontjából" - hogy Sidgwick szép kép-zavarával éljünk - az eszté­ tikai kritériumok és mércék egyik rendszere sem jobb a többinél. Valami lehet szép vagy kevésbé szép egy - közvetve vagy közvetlenül - általunk választott mércéhez ké­ pest, de nem lehet szép, pont. Ugyanígy az említett esztétikai mérce is lehet megfelelő vagy kevésbé megfelelő attól függően, hogy milyen szempontból vizsgáljuk, de nem le­ het megfelelő vagy megfelelőbb az általunk választott perspektívától függetlenül." K i kell emelni azt is, hogy az esztétikai értékek objektivitásának kérdése Mackie szerint valós és fontos probléma. Ha ugyanis az értékrealizmus hamisnak bizonyulna, bizonyos esztétikai beállítottságaink, viselkedésformáink és preferenciáink racionális le­ gitimáció nélkül maradnának. Ha nincsenek objektív értékek, akkor például nem olvashatjuk le a világ adott állapotáról, hogy mit is tartsunk szépnek, ha­ nem ezt mi magunknak kell „be/eolvasnunk" a világba. Ha ennek ellenére értékítéleteink egymással nagy mértékben megegyeznének, az megint csak az érté­ kek interszubjektivitásáról, nem pedig objektivitásá­ ról tanúskodnék. Úgy véli továbbá, hogy tézise, amelynek ér­ telmében objektív esztétikai értékek nem léteznek, nem triviális. Nem az, mert az érték-objektivizmus nemcsak az esztétikai tradíció, hanem a köznapi gon­ dolkodás lényeges eleme, olyannyira, hogy még esz­ tétikai fogalmaink jelentésébe is beépült. Mackie me­ ta-esztétikai szubjektivizmusa ezért egyrészt bizo­ nyításra szorul, másrészt rá van utalva egy olyan narratívára, amely érthetővé teszi, hogy miért hisznek sokan az esztétikai értékek objektív létében. A z értékek objektivitása tételének hamisságát kimutatni és e téves tézis ugyanakkori közkedveltségét megmagya­ rázni az úgynevezett tévedéselmélet hivatott. Mackie szkepticizmusát látszik igazolni, hogy az esztétikai kritériumok rendszere földrajzilag, történelmileg és társadalmi rétegenként, de valamennyire még egyénenként is eltérő képet mutat. Ez, ha nem bizonyítja is, de bizonyos mértékben valószínűsíti Mackie elméletének igazát. A z esztétikai értékítéletek közt mutatkozó gyökeres különb­ ségek ugyanis jobban magyarázhatók meta-esztétikai szubjektivizmussal, mint objektíve létező és csak felfedezésre váró esztétikai értékek feltételezésével. Hiszen elég valószí­ nűtlennek tűnik egy olyan elmélet, amely szerint a sajátunkon kívül az összes eddigi kultúra tévedett „az ízlés mércéjének" megállapításakor, sőt, saját kultúránk mindazon tagjai is, akik a mienkétől eltérő ízléssel rendelkeznek. Persze a relativista nem tudja teljesen annak lehetőségét kizárni, hogy az első pillantásra jelentősen eltérő esztétikai kii téri umrendszerek mögött esetleg az alapvető esztétikai értékek és elvek tekintetében

:

8 lel

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

lényegi megegyezés mutatkozhat. Ez esetben az ízlés változatosságának szembeszökő té­ nye kizárólag csak azoknak az eltérő környezeti-társadalmi körülményeknek és adottsá­ goknak volna tulajdonítható, amelyek közt ezek az egyetemes elvek és kritériumok mindig más és más konkrét formában - testet öltenek. Ám Mackie szerint ez esetben a bizonyítás terhe a realativizmus ellenzőire hárul, akiknek lépésről lépésre kellene plauzi­ bilissé tenniük prima facie a relativistáénál kevésbé hihető tézisüket. A z anti-objektivista tézist erősíti - és ez Mackie legfőbb érve - az objektivizmus ontológiai valószínűtlensége és episztemológiailag hihetetlen volta is. Ugyanis Mackie szerint végső soron minden következetes objektivizmusnak el kell fogadnia a moore-i intuicionizmus fantasztikus doktrínáját a „nem-természetes minőségek" létéről és azok „intuíció" általi megismeréséről. Ám ekkor az esztétikai minőségek (értékek) objektivitá­ sát hirdetőknek számot kellene adniuk arról, hogy, először is, miképpen lehetséges az, hogy az objektív esztétikai értékek, ezek a felettébb különös létezők (hol és milyen mó­ don léteznek?) hogyan képesek - minden más létezőtől eltérően - azonnal és feltétlenül esztétikai igenlést vagy elutasítást kiváltani az őket észlelőkben. Másodszor arról, hogy ezek a feltételezett nem-természetes esztétikai tulaj­ donságok, illetve minőségek miként viszonyulnak a természetes minőségekhez. Ha ugyanis elképzelhetet­ len az, hogy két, minden releváns természetes karakterisztikumát - s ebben benne foglaltatnak a szituáció lényeges elemei is - tekintve azonos tárgy egyikét szépnek, a másikat rútnak ítéljük, akkor az objektivista által feltételezett objektív esztétikai minősé­ geknek valamiképp a „függés" avagy a „rákövetkezés", esetleg az „együtt előfordulás" nehezen értel­ mezhető relációjában kellene állniuk a természetes minőségekkel. Harmadszor pedig arról, az előbbi problémához kapcsolódó episztemológiai nehézségről tartozik számadással a meta-esztétikai objektivista, hogy megismerőképességünk mely fakultása és mi módon képes észlelni mind a természetes minőségeket, mind a tőlük teljesen különböző nem-természetes esztétikai minőségeket, mind a két típus közt vitathatatlanul fönnálló kauzális kapcsolatot. Mennyivel egyszerűbb és érthetőbb lenne, ha - és ez Mackie javas­ lata - az objektív esztétikai minőségek helyett szubjektív esztétikai válaszokról beszél­ nénk, amelyeket természetes minőségek bizonyos kombinációi váltanának ki bennünk! Ha ennyi minden szól ellene, akkor mégis mivel magyarázható az objektivizmus viszonylag erős pozíciója az esztétikai gondolkodásban? Nos, az esztétikai minőségek objektivitásának érzete tudatunknak abból a hajlamából származik, hogy saját szubjektív preferenciáinkat és beállítottságainkat rávetítsük a világra (projekció), ezáltal mintegy el­ tárgyiasítván (objektifikáció) azokat. Olyasmi ez, mint ami az úgynevezett „másodlagos minőségek" esetében történik. Csípősnek találjuk a paprika ízét (szubjektív érzés), és magát a paprikát (akkor is, ha aktuálisan soha senki sem kóstolja meg) mondjuk csípős­ nek. Ráadásul ez a kivetítő-eltárgyiasító szemlélet még nyelvhsználatunkban is megjele­ nik, amennyiben például a növényt - egyfajta „fogalmi gyorsírással" mintegy - csípős paprikának nevezzük. A rövidítés kézenfekvő és hasznos, hiszen furcsa is lenne, ha „csí12

4

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

pős paprika" helyett minduntalan olyasféle körülírásokkal kellene élnünk, mint például „az a fajta paprika, amelynek sajátos molekuláris struktúrája ízlelőbimbóimmal kölcsön­ hatásba kerülve normális körülmények között a csípősség szubjektív érzetét kelti elmém­ ben". A z ilyen és ehhez hasonló gazdaságos rövidítésekkel tehát önmagunkban véve nincs is semmi baj, csak azzal, hogy hajlamosak vagyunk e gyorsírás gyorsírás-voltát elfelejteni és egyértelműen objektifikáló nyelvhasználatunkból hallgatólagosan az objektivista világkép ontológiai igazságára következtetni. Valahogy úgy van ez, mintha azt hinnénk, hogy a farok csóválja a kutyát: a függés tényleges rendjét megfordítva nem azt mondjuk, hogy azért szép, mert tetszik, hanem, hogy azért tetszik, mert szép. Valójában ugyan tényleg vannak „ott kinn" olyan természetes tulajdonságok, amelyek „itt benn" esztétikai igenlésünket kiváltják, de olyasmi nincs „ott kinn", mint „szépség" - legföl­ jebb csak a projektiváló nyelvhasználat szerint. Persze az esztétikai értékek objektifikációja esetében nem pusztán erről (a haj­ lamról) van szó. A z esztétikai értékek legalább részben társadalmi eredetűek. A z egyén a szocializáció folyamatában - kisebb-nagyobb társadalmi nyomás hatására - internali­ zálja őket, hogy aztán majd másoktól is az övéhez hasonló esztétikai beállítódást várjon el - szelíd vagy kevésbé szelíd agresszióval, az individuumtól és a körülményektől függően. Hiszen egyrészről azt sze­ retnénk, ha másnak is tetszene az, ami nekünk örö­ met okoz. (Jót akarunk a barátainknak vagy akár az emberek széles tömegének.) Másrészről nem szeret­ nénk, ha lépten-nyomon nekünk nem tetsző haszná­ lati tárgyak, sikerületlen műalkotások stb. vennének ! körül minket pusztán csak azért, mert a többi emberj' nek történetesen éppen ezek tetszenek, és esztétikai ' j preferenciáikat környezetünk megformálásakor ér­ vényre is juttatják. Tetszésünk tárgyának baráti aján"' lása és főként a miénkéhez hasonló ízlés „jogos ön­ védelemből" való elvárása az esztétikai értékek ob­ jektivitásába vetett hit két tartópillére, amelyekhez harmadikként esztétikum és etikum szférájának összefonódása társul, tovább erősítvén az objektiváló tendenciát. Ráadásul az esztétikai értékek érvényének interszubjektív személytelensége és előzetesen adott voltuk még tovább erősíti az értékek objektivitásának érzetét. A projekció és objektifikáció társadalmi funkciót betöltő jelenség, hiszen az állítólagos objektív érvényességre va­ ló hivatkozás hasznos instrumentumként kölcsönzi esztétikai ítéleteinknek az immáron sajátunkévá tett esztétikai beállítódás keresztülerőltetéséhez szükséges autoritást, még ha a szociális kényszer és ebből következően az objektifikáció lendülete nem is olyan nagy, mint a társadalmi kooperációt fenntartani hivatott morál esetében. Mackie-t követve te­ hát azt mondhatnánk, hogy aktuálisan létező esztétikai gondolkodásunkat és annak projektiváló-objektifikáló hajlamát egy kicsit a biológiai és kulturális evolúció, főként és alapvetően azonban az esztétikailag (is) egoisztikus egyének érdekérvényesítő harcában létrejövő esztétikai konvenciók hozták létre és határozzák meg, s így ezek felelősek az esztétikai gyakorlatban lépten-nyomon elkövetett „tévedésért" is. :

13

14

8|J

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

A z értékobjektivizmus valószerűtlen tételei, valamint az imént vázolt tévedés-el­ mélet oknyomozó elbeszélése együtt elég erősen amellett látszanak szólni, hogy Mackie szubjektivizmusa jobb magyarázatot ad az esztétikai gondolkodás egészéről, mint értékobjektivista riválisa. E szubjektivizmus szerint a szépség mindenkori mibenlétét egyértel­ műen a befogadó szubjektum diszpozícióitól kell függővé tennünk. A z „objektív szép­ ség" gondolata pedig abszurd, hiszen ez azt jelentené, hogy valaminek az összes lehetsé­ ges szemlélő összes lehetséges nézőpontjából, „a világegyetem nézőpontjából" mintegy, szépnek kellene mutatkoznia. És mivel a minden nézőpontot tartalmazó nézőpont eszmé­ je logikai képtelenség, felfoghatatlan az objektív esztétikai értékeké is. Másként fogal­ mazva: sem a szépség, sem más esztétikai minőségek és értékek nem részei „a világ szerkezetének", ahogy az tőlünk függetlenül van. Inkább olyanok ezek az értékek, mint az úgynevezett másodlagos minőségek. Ez utóbbiak ideái ugyanis, ellentétben az elsőd­ leges minőségek ideáival, nem hasonlítanak az őket kiváltó erők okaira. Például a szá­ mosság vagy a kiterjedés pontosan úgy van (mindkét szó hangsúlyos!) az objektív való­ ságban, mint ahogy észleljük őket. De - teszem azt - színesség vagy esztétikai érték nincs (nem létezik), az őket létrehozó objektív erők ez esetben nem hasonlítanak a szubjektumban meg­ születő ideákra. Megint másként: vannak ugyan olyan minőségek az esztétikailag szemlélt tárgyban, amelyek kiváltanak, de olyanok nincsenek, amelyek ' kiérdemelnek esztétikai igenlést vagy elutasítást. Kérdés persze, hogy, ha Mackie elmélete igaz, nem kell-e mégis - esztétika és meta-esztétika általa hangoztatott függetlensége dacára - átértékelnünk az . esztétika lehetőségeit és feladatait. Ha tudniillik nincsenek objektív esztétikai értékek, akkor nem kelle­ ne-e az esztétikának megelégednie az esztétikai gon­ dolkodás történetének és jelenlegi állapotának szisz­ tematikus leírásával? Ám Mackie szerint lehetősége­ ink nem merülnek ki ebben a szerényebb feladatban. Ha ugyanis az esztétikát nem lehet többé „felfedezni", akkor „ki kell találni". Azaz: esztétikai gondolkodásunk (részleges) reformra szorul. Egy ésszerű reform lehetőségét volt hivatva Mackie tisztázó szándékú és leleplező hatású tévedés-elmélete megteremte­ ni. De e reform gyakorlati kivitelezhetőségétől függetlenül: az esztétikai gondolkodás kevésbé lesz hajlamos sajnálatos mellékhatások előidézésére, ha megértjük és egy bizo­ nyos értelemben átlátunk rajta}* Mert mindig fontos, hogy átlássunk a szitán, adott eset­ ben a saját szitánkon. 15

16

;

11

Iy

III. Immár adott tehát egy színvonalasan kimunkált és jelentős filozófiai érdeklődést keltő tézis esztétikai változata, egy meta-esztétikai tévedés-elmélet. Mackie teóriája sokak szá­ mára vonzónak tűnhet, hiszen vitathatatlanul a kortárs filozófia egyik legjobb teljesítmé­ nyéről van szó, a Hobbes-, Locke- és Hume-féle hagyomány méltó továbbviteléről. Q 6

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

Mégis el kell gondolkodnunk legalább három kérdésen: 1. Értjük (érthetjük)-e egyálta­ lán, mit kíván Mackie állítani? 2. Ha értjük is elméletét, igaznak tekinthetjük-e? 3. Ha értjük és igaznak tartjuk is Mackie felfogását, mekkora jelentőséget tulajdonítsunk neki? Mackie az ontológiai realizmus (objektivizmus) és anti-realizmus (szubjektiviz­ mus) vitájában egyértelműen ez utóbbi mellett foglal állást. Ám felfogható-e egyáltalán, mi is ennek a vitának a tétje? A z egymással szöges ellentétben álló nézetek és maga a vita nem téves önértés és hibás kérdésfeltevés eredménye-e? Richard Hare szerint pél­ dául a vita ebben a formában értelmetlen, az álláspontok különbsége látszólagos. így, amikor Mackie azt állítja, hogy esztétikai értékek objektíve nem léteznek, nem részei „a világ szerkezetének", nem feltétlenül mond olyasmit, amivel egy józan objektivistának vitatkoznia kellene. Hiszen sokféle dolog van, ami létezik. Léteznek például bokrok és léteznek tehenek. A bokrok nem ugyanazok, mint a tehenek - ez nyilvánvaló. Mégis, mind ezek, mind amazok léteznek: a bokrok bokrokként, a tehenek tehenekként. Már­ most miért ne létezhetnének épp így (esztétikai) értékek is? Nyilvánvaló, hogy az eszté­ tikai értékek nem úgy léteznek, mint - mondjuk - a bokrok, azaz nem térbeli, látható és tapintható valóságként. De ez nem bizonyítja, hogy nem, vagy kevésbé léteznének, hanem csak azt mu­ tatja, hogy az esztétikai értékek esztétikai értékek és nem pedig bokrok. Ezért, ha Mackie „Az esztéti­ kai értékek nem részei a világ szerkezetének" tézisén csupán azt érti, hogy az esztétikai értékek nem úgy (helyesebben mondva: ugyanúgy csak éppen esztéti­ kai értékként és nem pedig bokorként vagy tehén­ ként) léteznek, mint a bokrok, illetve a tehenek nos, ezzel egy épelméjű realista (objektivista) sem kívánna vitába szállni. Hiszen, ha egy bokornak at­ tól, hogy létezik, még nem kell a mezőn mélán lege1 • Lásd: s. Blackburn és G . L . Cawkweii meglészni tudnia, akkor az esztétikai értéktől sem várhat^ ^•" " \ °^ ^ l ~ 20

é k e z ő

o m

t

a n d

ectivi

2 5

t

222. pp. 2 • V o . : Woltgang Stegmuller: /Za­ uptstramungen der Gegenwartsphilosophie. 161.

ja és várja el senki, hogy háromdimenziós térbeli valóságként létezzék - de ettől még nem létezik kevés­ bé! A realista pedig nem attól realista, mert esztétikai értékek térbeli, fizikai létezésében, hanem attól, hogy a létezésükben (akármilyen legyen is az) hisz. Ez esetben nem beszél­ hetnénk tehát vitáról, hanem csak a vita puszta látszatáról: sok hűhó semmiért. Talán elkerülhető' lett volna ez a meddő szócséplés, ha a vitázó felek kölcsönösen pontosabban definiálták volna, mit is értenek a létezés, illetve a valóság fogalmán - a definícióhoz pedig, ha nem is lingvisztikai, de logikai megfontolások szolgálhattak volna alapul. Összegzésképpen azt mondhatjuk tehát, hogy ha Mackie csak azt kívánta volna mondani, hogy az esztétikai értékek máshogy (pontosabban: másként) léteznek, mint a fizikai valóság tárgyai, akkor tényleg nem beszélhetnénk valós vitáról. Csakhogy ez a dilemmának csak az egyik ága. Mert a másik ága az lenne, ha Mackie az antiobjektivista tézisével azt akarná állítani, hogy esztétikai értékek a szó semmilyen ételmében sem léteznek, hogy tudniillik egyáltalán nincsenek. És ténylegesen erről van szó. Ez esetben pedig az antirealista Mackie és az értékek valós létének hívei közti vita első pillantásra legalábbis értelmesnek és valósnak, Mackie tézise nagyon is érthetőnek tűnik. De va­ jon igaz-e? 21

22

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

A válasz kézenfekvő: nem. Méghozzá azért nem, mert Mackie a létezés és a va­ lóság egy megengedhetetlenül szűk fogalmából indul ki, amely szerint pusztán az léte­ zik, amit a természettudományos valóságkoncepció létezőnek ismer el. Ez a világ pedig az úgynevezett „elsődleges minőségek" összességére korlátozódik, a matematizált fizika által mérhetőre és kalkulusba foglalhatóra, kizárólag az oksági magyarázatokban szere­ peltethető tényezőkre. Mackie a locke-i filozófia igazi örököseként és a termé­ szettudomány bűvöletében elköveti azt a hibát, hogy a természettudományos világmodell valóságát összetéveszti „a Valósággal", egy bizonyos problémák tárgyalására alkalmas és saját körén belül sikeres elméletet felcserél „az Egyetlen Igaz Elmélettel". Mackie nem veszi észre, hogy a fizika valóságképe nem „az abszolút világkoncepció", hanem csak egy lehetséges modell a sok közül. És ebből a szcientista modellből természetesen kimarad a köznapi világunk nagyon sok lényeges eleme, így nem meglepő, ha többek közt az esztétikai értékek is. (Érdemes megfigyelni, miként jár együtt Mackie-nél a fizi­ kával kapcsolatos realizmus az esztétikai szubjektivizmussal. Ha ugyanis kevésbé lett volna meggyőződve a természettudományos valóságkép helyességéről, nem hajlott volna annyira az esztétikai szubjektivizmusra sem. ) Macp. 3 • Mackie: „Aesthetic Judgements - A Lo­ kie-nek így persze könnyű „bizonyítania", hogy ez gical Study" és „Bootstraps Enterprises" - Per­ utóbbiak nem léteznek, csak hát ezt a fajta érvelést sons and Values. 60-76. pp. és 145-151. pp. 4 • Vö.: Mackie: Ethics. 15. és 43. pp. 5 B E l ­ petitio principiinek, a bizonyítandónak a premisszá­ sősorban - de nem kizárólag - az Ethics első feje­ ban való előfeltételezésének hívják. Mackie egy el­ zete alapján. Amennyiben nem, vagy nem csak in­ őzetes és önkényes - bár a természettudományos nen való a tartalmi idézet, azt külön jelzem. 6 • Vö. még Mackie: „Bootstraps Enterprises" - Per­ gondolkodás által mélyen áthatott korunkban kézen­ sons and Values. Különösen a 145-148. pp. 7M fekvőnek tűnő - definícióval dönti el a saját állás­ A z itt említett két híres non-deskriptivista elmélet egyike szerint sincs esztétikai értékítéleteinknek pontja javára a vitát. igazságértékük, hiszen nem leírnak valamit, hanem Ráadásul nem egyedül ez a probléma. - ha egyszerűsítve akarom megfogalmazni - a be­ szélő érzéseit juttatják kifejezésre (emotivizmus), A Mackie által előfeltételezett világkép szerint illetve a beszélő beállítódásának átvételére szólíta­ ugyanis maga ez a világkép sem számíthatna létező­ nak fel (preskriptivizmus). 8 • Ettől a mondat­ nek. Sőt, nem beszélhetnénk többé tényekről sem, tól kezdve a jelen bekezdés végéig nem Mackie elmélete, hanem annak egy általam szükségesnek csak dolgokról. Hiszen a tények - ellentétben a vi­ lágban lévő dolgokkal - a világra/ szólnak, ám ép­ pen az ehhez a rátekintéshez szükséges, a dolgok világához képest külső nézőpont válik a fizikalista valóságfogalom által nemlétezővé, megmagyarázhatatlanná. Persze a dolgok világáról sem tudnánk beszélni, mert egyrészt a szcientizmus korlátolt valóságdefiníció­ jából kiindulva többek közt olyan alapvető jelenségekről sem volnánk képesek beszá­ molni, mint jelölő és jelölt viszonya : azaz nem tudnánk beszélni sem. Másrészt a dol­ gok sem jelenhetnének meg számunkra világként anélkül, hogy ne lennének a világot (azaz azt a módot, ahogy látjuk és megéljük a dolgok összességét) meghatározó és for­ máló értékeink. Ez utóbbiak pedig a fizikaiizmus szerint nem léteznek. Hiszen gondol­ junk csak bele, hogy akár maga a természettudomány lehetséges volna-e az olyan, érté­ kektől átitatott fogalmak nélkül, mint például „koherencia", „hatékonyság", „teljesség", „funkcionális egyszerűség", „relevancia", „igazság" stb.? Nyilvánvalóan nem, hiszen ép­ pen ezek és a hozzájuk hasonló fogalmak a tudományos elméletek megítélésének fő kri­ tériumai. S e kritériumok mögött és alatt valahol ott van minden világ- és ténylátásunk orientációs pontja, gondolkodásunk végső sorvezetője: az ember számára való jó, ami láthatatlanul ott munkál annak meghatározásában, hogy mit látunk ténynek, mit neve23

24

25

26

27

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

28

zünk világnak, és melyek az elfogadható tudományos elméletek. (Természetesen ténytudásunk és teóriáink is visszahatnak az ember számára való jóról vallott felfogásunkra, de ez már egy következő', logikailag későbbi történet. ) Mackie tehát ugyanazzal a lé­ péssel, amellyel kizárja a valóságból az értékeket, kizárja a világ megismerésének lehe­ tőségét is. Hiszen, ha már az „igazság" és a „relevancia" is meró' projekció (márpedig Mackie téziséből, ha konzekvensen végigvinné, ez következnék), akkor csak a parttalan relativizmus marad, egy önmaga létjogosultságát is megkérdőjelező teória. És nem árt megintcsak hangsúlyozni, hogy e súlyos hibák mindegyike végső soron egyetlen ártal­ matlannak tűnő tévedésből adódik, abból tudniillik, hogy Mackie reflektálatlanul átveszi a világ „abszolút koncepciójának" inkonzisztens gondolatát, amely szerint tudhatjuk, hogy hogyan vannak a dolgok magánvalóan; hogy van olyasmi, mint „a világegyetem nézőpontja", ahonnan minden lehetséges szubjektum minden lehetséges helyzetéből egy­ szerre szemlélhető a világ; hogy lehetséges egy abszolút objektív kép, amely minden szemlélő korlátaitól és sajátosságaitól mentesen, „sehonnan nézve" tárul fel valamiféle istenség (avagy az ideális természettudós?) iránytalan és hűvös pillantása előtt. Termé­ szetesen nem arról van szó, hogy Mackie ne tudná a reflexió pillanataiban, hogy mindez milyen képtelenértelmező-magyarázó kiegészítése olvasható. 29

30

ítélt

y-,,

' í i

-í

-

n

i

^

seg. Csak arról, hogy amikor éppen nem reflektál ra, akkor automatikusan Olybá V e s z i , mintha igaz lenne - és anti-realista pozíciójának kidolgozásához végső .

.

soron ez a tarthatatlan, am igen elterjedt teona szolgáltatja a VÜágképi hátteret. Mackie nem V e s z i észre, i

^i i

i ^ - i • -

i

i

i

9 1

Mackie jelentésen

n á l ó k

J

b

'

J

a mindenkori nyelvhaszérti

ígYí n a

t<sl

/

eltórőfen

l e n t é s

között

>

a k k o r

ú

je-

i s

& megfogalmazhatnánk elméletét, hogy az esztétikai értékítéletek vélt jei „tésük szerint deskriptívek, valós jelentésük sze­ lint azonban jelentesteiének, értelem nélküliek, Egyébként Mackie ezen a ponton nem konzisze

*

V t l

.

nc

. ,.

,

f

,. ,

tens. A z Ethics 25. oldalán pl. azt írja, hogy az

nek őket észlelni képes lények nélkül, még nem léteznek kevésbé, legfeljebb csak kevésbé objektíven, .

i,

,

,

,

..

mint mondjuk a fizikai valóság tárgyai. Hiszen az Objektivitás - fokozatok kérdése. A z O b j e k t i v i t á s egyre magasabb fokozatait mi magunk hozzuk létre, &

j e l e n t é s t

különbséget kívánnánk tenni vélt és tényleges

hogy attól, hogy az esztétikai értekek nem létezhetb

^

által

c

értékállítások nem lehetnek sem igazak, sem hámis a k

E z z e l

szemben viszont a 40. oldalon explicite elhatárolja magát ugyanettől a nézettől, mondván,

n o g y

a

z

é r t é k í t é l e

teknek

van leíró jelentésük és

igazságértékük, ám - amennyiben eló'feltételezik

í

Jelctí

,y

é l t é k e k

könyvében

'f

ét

-™*

h a m i s a k

-

H

»™r

mindehhez meg hozzáfűzi, hogy az er-

amennyiben rétegről rétegre megpróbáljuk a világról tékítéietek köznapi deskriptivista értelmezése ezért alkotott felfogásunkról lehántani azt, amiről így vagy úgy azt gondoljuk, hogy mi magunk mint megismerő szubjektumok adtuk hozzá. A tö­ kéletes objektivitás soha el nem érhető, mert minden világkép - a mi világképünk; bár­ mennyire el próbál is vonatkoztatni szubjektív nézőpontunk esetlegességeitől, a mi te­ remtményünk és a mi céljainkat szolgálja. Mármost van az objektivitásnak olyan fokoza­ ta, amely szerint még léteznek esztétikai értékek - és van olyan, amely valóságfogalmá­ ba ez utóbbiak már nem férnek bele. Itt csak arra kell ügyelnünk, hogy vizsgálódásaink során mindig azzal az objektivitásszinttel dolgozzunk, amelyet a tematizálandó terület megkíván. Eredendően és visszavonhatatlanul szubjektív, ám ugyanakkor mindig egyre nagyobb objektivitásra törő megismerésünkről pedig fenomenológiailag nem annyira az mondható el, hogy a csupasz materiális valóságot szubjektív értékeivel „díszíti" és „gazdagítja"', hanem sokkal inkább az, hogy az eredendően értékekkel zsúfolt színes valóságunkat objektiváló hajlamának megfelelően a már csak puszta fizikai tárgyak sivár összességévé szürkíti és szegényíti. Nem kivetít (ahogy Mackie gondolja), hanem elvo­ natkoztat: projekció helyett igazából absztrakció - ez tudatuk tényleges hajlama és állan­ dó tevékenysége. 31

32

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

Érdemes megjegyezni, hogy már maguk az esztétikai értékek is - amelyek pedig kevés­ bé objektívek, mint az anyagi valóság objektumai - absztrakciós produktumok, amennyi­ ben nem függetlenek ugyan az őket érzékelni képes emberi tudattól áltatában (hiszen, ha nem volna őket észlelni képes értelmi fakultás, ők maguk sem léteznének), ám létezé­ süket tekintve függetlenek bármely partikuláris tudati választól. Ha nem léteznék em­ ber, a Dunakanyar sem szép, sem csúnya nem lehetne. Viszont a jelen körülmények között a Dunakanyar akkor is szép, ha éppen nem vagyok ott és nem látom, sőt esetleg még akkor is, ha látom ugyan, de nem tartom szépnek. És ebben a példában megmutat­ kozik az is, hogy az objektivistának nem kell feltétlenül az egyszerű, definiálhatatlan, nem-természetes minőségek moore-i koncepciója mellett elköteleznie magát. Hiszen elég azt mondania, hogy, ha adott a Dunakanyar, ami ilyen és ilyen és adott ugyanakkor az emberi természet, ami amolyan és amolyan, akkor a Dunakanyar objektíve szép. A z „objektíve" itt annyit tesz: nem pusztán azért szép, mert nekem esetleg tetszik, és nem is kizárólag csak azért, mert általában esztétikai tetszést vált ki, hanem (elsősorban) azért, mert a Dunakanyar olyan (természetes) tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek ténylege­ sen kiérdemlik és nem csak kiváltják esztétikai igen­ talán konceptuális reformra is szorul, azaz valami­ lésünket. Ez természetesen az objektivizmusnak egy féle non-deskriptivizmus bevezetésére. (Hume's mérsékelt változata. Ám egyedül csak ez tartható, hi­ Moral Theory. 71. p.) A m arról, hogy ez az esetle­ ges reform hogyan is nézhetne ki, sejtelmünk szen, amint már láttuk, az objektivizmus szélsőséges sincs. Annál is kevésbé, mert - hogy az átállás változatai - például az, mely szerint az esztétikai ér­ gyakorlati nehézségeit ne is említsük - Mackie sa­ tékek materiális valóságként léteznének, vagy éppen ját álláspontja viszont leginkább a diszpozicionális deskripiivizmits irányába látszik hajlani, és csak az, amely szerint az esztétikai értékek akkor is létez­ jóval kevésbé mutat emotivista vagy preskriptivisnének, ha nem volnának az esztétikai értékekre fogé­ ta jegyeket. Mackie ebből a szempontból nagy szellemi elődjére, Hume-ra hasonlít: teóriája zakony lények - inkonzisztensnek bizonyultak. Ez eset­ varbaejtően sokféleképpen értelmezhető, és tényle­ ben persze el kell ismerni, hogy, habár szubjektiviz­ ges álláspontja alig azonosítható. 1 0 • Egy olyan elmélet, amely szerint csakis szubjektív vá­ mus és objektivizmus vitája olyannyira nem üres és laszok léteznének, őket kiváltó objektív tulajdon­ értelmetlen, mint azt Hare gondolta, ám a vitapartne­ ságok pedig nem, Mackie számára is elfogadhatat­ rek pozíciói nem tűzként és vízként, hanem mintegy lan. Lásd Hume's Moral Theory. 133. p. 11 • Lásd ehhez a témához még: Mackie: „Aesthetic „inkább-kevésbé" módjára állnak szemben egymás­ sal, ahol is az elméleti álláspontok különbsége mind­ össze árnyalatnyi eltérésekben, máshová helyezett hangsúlyokban mutatkozik meg. A vi­ ta tétje pedig azért tűnik mégis a valóságosnál lényegesen nagyobbnak, mert bár a filo­ zófiailag felkészült szubjektivista és objektivista tartalmilag csaknem ugyanazt mondják, de más-más, egymásétól eltérő terminológiát használnak, s ez a konceptuális differencia a ténylegesen alig említésre méltó tartalmi különbségeket - megtévesztő módon - óriási­ vá nagyítja. A jelen esetben például arról van szó, hogy Mackie a létezést szigorúbban, a mérsékelt objektivista lazábban definiálja. Ebből adódóan az, ami Mackie számára az esztétikai értékek szubjektivitása mellett tanúskodik, ugyanaz fogja az objektivistának az értékek objektivitását bizonyítani: ami Mackie szemszögéből projekció, az a realisták számára absztrakció, ami Mackie-nek pusztán kiváltott, ugyanaz elméleti ellenfelei szá­ mára ki is érdemelt esztétikai reakció. Mármost, ha mindenképpen el akarnánk dönteni, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb, azaz, hogy a mérsékelt objektivizmust, avagy a Mackie-féle mérsékelt szubjektivizmust részesítsük-e előnyben, akkor az eddig mondot­ tak alapján az előbbit, a mérsékelt (azaz, ha úgy tetszik, szubjektivista) objektivizmust kellene választanunk. Egyrészt, mert Mackie természettudományos ihletettségű való33

34

35

36

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

ságkoncepciója inkonzisztens; másrészt, mert az absztrakció igazabb fenomenológiai le­ írása az esztétikai értékek létrejövésének, mint a projekció. Mindenesetre nem árt le­ szögeznünk, hogy a szubjektivista objektivizmus és az objektivista szubjektivizmus har­ ca csak e konkrét esetben és nem pedig stratégiailag dőlt el az előbbi javára, méghozzá Mackie-nek a kritikátlanul átvett fizikalista-realista valóságfelfogásából, illetve az ezen inkonzisztens koncepció és a projektivista értékszubjektivizmus közti feloldhatatlan fe­ szültségből (miért realista a világot, és akkor miért nem az értékeket illetően?) adódóan. Persze bőven vannak még más olyan, a tévedés-elmélettel kapcsolatos kérdések is, amelyeket Mackie nem vagy csak igen nehezen tudna megválaszolni. Ezek egyike azzal kapcsolatos, hogy Mackie időnként az esztétikai értékeket a másodlagos minősé­ gekhez hasonlítja, mondván, hogy sem az előbbiek, sem az utóbbiak ideái nem hasonlí­ tanak az őket kiváltó objektív erőkre: ahogy a valóságban nincs olyasmi, mint piros szín, nincs olyasmi sem, mint „szépség". A m i itt eleve problematikus, az az elsődleges és másodlagos minőségek tana maga, amelynek értelmében e két minőségtípus közti kü­ lönbségtétel alapja az, hogy az előbbi ideái hasonlítanak, az utóbbié nem, az őket létre­ hozó okokra. Ez a megkülönböztetés azonban értel­ Judgements - A Logical Study" - Persons and metlen. Hiszen - alapul véve az e tanítás hátteréül Values. 64-65. pp. 1 2 • A következőben Mac­ szolgáló szubjektum-objektum modellt (amely termé­ kie elméletének általam enyhén kiegészített és kis­ szetesen maga sem kikezdhetetlen ) - kivétel nélkül sé átdolgozott változata olvasható. 1 3 • Gon­ doljunk pl. a nagy műalkotások nevelő, civilizáló mindent érzékeink és elménk működése által, egy hatására. Vagy éppen ellenkezőleg: a művészet bi­ bonyolult fiziológiai és mentális folyamat során is­ zonyos fajtáinak sokak (többek közt Platón és Ro­ usseau) által hangoztatott erkölcsi veszélyességére. merünk meg, többek közt a dolgok kiterjedtségét 14 • Vö.: Ethics. II l - l 2 0 . pp.; Hume's Moral éppúgy, mint azok színét. Mivel minden ismeret a mi Theory. 148-150. pp.; és „Cooperation, Competiti­ ismeretünk, avagy, Locke-kal fogalmazva, minden on and Moral Philosophy" - Persons and Values. 152-169. pp. 1 5 • Mackie ismerteti és védel­ idea a mi elménkben lévő idea és ugyanakkor a való­ mébe veszi Locke híres elméletét. Vö.: Problems sághoz csak és kizárólag a mi szubjektív megismerő- from Locke, l-ll. pp. 1 6 • McDowell-től származó megkülönböztetés, lásd pl. „Values and képességünk segítségével tudunk hozzáférni, akkor Secondary Qualities" - Morality and Objectivity. honnan tudhatjuk, hogy az egyik típusba tartozó ide­ 118. p. 1 7 • Ethics. 106. p. 1 8 • Hume's ánk ténylegesen hasonlít az „ott kinn" lévő realitás­ Moral Theory. 154-156. pp. 1 9 • A „saját szihoz, a másik típusba tartozó pedig nem? Ahhoz, hogy ezt tudhassuk, szükségünk lenne egy minden szubjektivitástól mentes megismeró'képességre, amely képes lenne megmutatni, milyen is a valóság magánvalóan, hogy az­ tán az így nyert belátást a dolgok valódi természetébe összevethessük elménk ideáival és azt mondhassuk, hogy igen, a valóságban tényleg van kiterjedés, de piros szín - na, ez már nincs. Mivel azt, gondolom, nem kell hangsúlyoznom, hogy a minden megismerés­ től függetlenül létező valóság megismerésének gondolata logikailag mennyire képtelen, így talán azt sem, hogy az erre az agyrémre építő és még ma is nagy filozófiai népszerű­ ségnek örvendő elmélet az elsődleges és másodlagos minőségek természetéről totálisan értelmetlen. És még ha egy isteni csoda (azaz, jelen esetben nem kevesebb, mint a logi­ ka törvényeinek időleges hatályon kívül helyezése) folytán betekintést nyerhetnénk is a dolgok valódi természetébe, akkor is szükségünk lenne még egy minden szubjektív eset­ legességtől mentes objektív összehasonlító fakultásra, amely tévedhetetlenül megállapít­ hatná, hogy az igazi (magánvaló) realitásnak mely ideáink felelnek meg és melyek nem - nos, ehhez persze még egy, az előbbihez hasonló mértékű isteni csodára lenne szüksé­ günk... 37

38

39

40

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

Hosszan lehetne még érvelni az elsődleges és másodlagos minőségekről való be­ szédmód ellen, amely tulajdonképpen csak történeti véletlen miatt került a filozófiába. (Ami tudniillik belefért a Galilei és Newton nevével fémjelezhető újkori termé­ szettudomány elméleti modelljébe, amelyet persze összetévesztettek magával a Valóság­ gal, az lett elsődleges; ami abból kimaradt, az lett másodlagos minőség - pusztán ennyi és nem több a különbségtétel valódi alapja. ) Ám - feltéve, de meg nem engedve - még ha e tanítás értelmes lenne is, nos, az esztétikai értékek akkor sem csak hasonlítanának a másodlagos minőségekre, hanem sok tekintetben különböznének is tőlük. Hiszen figyel­ jük meg: Ha valaki nem tudja a színeket egymástól megkülönböztetni, azt színvakságnak nevezzük, és az illetőt a színek megítélésével kapcsolatos vitákból végérvényesen kizár­ juk. Itt további észérveknek helye nincs. Ugyanakkor az esztétikai ízlésítéletek különbö­ zőségekor (például, ha valaki rajong Wagner operáiért, másvalaki pedig nem) a kérdést nem tudjuk ilyen könnyen eldönteni, és nagy szerep jut az észérveknek is. (Bár, aki rendszeresen számunkra felfoghatatlan és elfogadhatatlan esztétikai értékítéleteivel hívja fel magára a figyelmet, azt előbb-utóbb „esztétikai színvakként" fogjuk kezelni és érveit 41

figyelmen kívül hagyjuk.) A színek - és általában az úgynevezett másodlagos minőségek - megkülönböz­ tetése csaknem teljes konszenzuson nyugszik, míg mondjuk a „techno-zene" akkor is hallgathatatlanul pocsék, ha milliók és milliók imádják. Azaz az eszté­ tikai értékek esetében nem beszélhetünk csaknem tö­ kéletes konszenzusról. Bár azt el kell ismerni, hogy az ellenkező véglet is éppolyan furcsa volna, ha tud­ niillik például azt akarnánk állítani, hogy Monteverdi „Orfeo"-ja akkor is gyönyörű, ha eleddig még soha senkinek sem tetszett és nem is fog tetszeni soha. Ugyanakkor azt már joggal mondhatom, hogy az „Orfeo" akkor is csodálatos, ha rajtam kívül törté­ netesen senkinek sem tetszik. Megint másik megkö­ zelítésben: míg egy rutinos színtévesztő nyugodtan mondhatja, hogy a közlekedési lámpa legfelső színe piros, még ha csak megtanulta és nem úgy látja is, ugyanakkor talán egy kicsit különös lenne, ha azt mondanám Joseph Roth „Jób"-járól, hogy szép, de nekem nem tetszik. Összefoglalva tehát az eddigieket: mégha lenne is értelme (mint ahogy nincs, mert hiszen bizonyos értelemben minden mi­ nőség „másodlagos") „másodlagos minőségekről" beszélni, ezek akkor sem hasonlítaná­ nak az esztétikai értékekre, mert az előbbiek az utóbbiakkal ellentétben csaknem teljes konszenzusra alapozódnak, és kizárják a további racionális argumentáció lehetőségét.

tankon" kifejezést Balassa Pétertől kölcsönzőm. 20 • Lásd Hare: „Ontology in Ethics" - Mora­ lity and Objectivity. 39-53. pp. 21 • A kettőt Mackie sajnálatosan egybemossa. Vö.: Williams: „Ethics and the Fabric of the World" - Morality and Objectivity. 203. p. 2 2 • A dolgozat to­ vábbi menetében derül majd ki, miért hangsúlyo­ zom ki az „első pilantásra legalábbis" kifejezést. 23 • Vö.: McDowell: „Values and Secondary Qualities" - Morality and Objectivity. 121. p. és „Aesthetic Value, Objectivity, and the Fabric of the World" - Pleasure, Preference and Value. 116. pp.; Nagel: The View from Nowhere. 141. p.; Putnam: Reason, Truth and History. 134-147. pp. és 210-211. pp.; Williams: „Ethics and the Fabric of the World" - Morality and Objectivity. 208209. pp. 2 4 • Lásd: Putnam: Reason, Truth and History. 143. p. 2 5 • Hare: „Ontology in

42

Még ha lenne is racionális alapja elsődleges és másodlagos minőségekről beszél­ ni, és még ha nem különböznének is ez utóbbiak némely lényeges jellemzőjükben az esztétikai értékektől, akkor Mackie-nek, ha konzekvens kívánna lenni, azt kellene állíta­ nia, hogy - mivel a másodlagos minőségek szerinte olyanok, mint az esztétikai értékek mindahányszor valamely másodlagos minőséget érzékelünk - tévedünk. Valójában ugyanis, mondaná Mackie, minden esztétikai értékítélethez hasonlóan minden olyan állí­ tás, amely másodlagos minőségekről szól - hamis. Ha azt mondom tehát, hogy a fű zöld - tévedek; ha azt állítom, hogy az ibolya illatos - csalatkozom.^ Hiszen szerinte nincse-

EJ2

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

nek másodlagos minőségek, az esztétikai értékekhez hasonlóan ők sem részei „a világ szerkezetének". Ez pedig már, ahogy az a fenti példából is látható, igen „meredek" állí­ tás. Ha ugyanis az érett narancsot narancssárgának látván tévedünk, akkor miben külön­ bözik ez attól a fajta illúziótól, amikor a színtévesztő ugyanezt a narancsot - teszem azt - kéknek látja? E különbségtevés hosszadalmas - és valószínűleg nem túl meggyőző magyarázkodást igényelne. Ráadásul, ha már egyáltalán muszáj a másodlagos minőségek érzékelésekor minden esetben illúzióról beszélni, azt feltétlenül hozzá kellene fűzni, hogy nagyon szisztematikus, igen hasznos és jól bevált, rendkívül elterjedt és az emberi evolúció szempontjából hihetetlenül előnyös „csalódásról" van szó. Továbbá: mivel ahogy már láttuk - alaptalan elsődleges és másodlagos minőségek különbségéről beszél­ ni, Mackie-nek a másodlagos minőségekre vonatkozó tévedés-elméletéből az következ­ nék, hogy megismerésünk egésze csalóka látszat, egy összefüggő és szisztematikus téve­ désegyüttes csupán. Ez a fajta szélsőséges szkepticizmus pedig - bár önfelszámoló, de ha rendkívüli és eleddig talán példa nélkül álló filozófiai hozzáértéssel dolgozzák ki, nem eleve elgondolhatatlan - a funkcionális egyszerűség, az elméleti gazdaságosság te­ kintetében messze-messze elmarad realista ellenlába­ sától. Mert gondoljuk csak el, milyen hosszadalmas Ethics" - Morality and Objectivity. 45. p. 2 6 • Putnam: Reason, Truth and History. 144. p. 2 7 és körmönfont módon kellene a totális szkepszis hí­ • Uo.: 201. p. 2 8 • Uo.: 134-147. pp. 2 9 vének még akár a legegyszerűbb állításainkat is értel­ • Uo.: 201-216. pp. 3 0 • Nagel kifejezése („view from nowhere"). 31 • Nagel elmélete meznie! Például a „Milyen szépen süt a Nap!" felki­ alapján. 3 2 • E z tudniillik a hume-i felfogás. áltást elemezve el kellene mondania, hogy valójában 33 • McDowell: „Values and Secondary Quali­ persze nincsen Nap és természetesen napfény se, ties" - Morality and Objectivity. 120. p. 3 4 • Ez nagyjából megfelel Wiggins „antropocentrikus" hogy a szépségről már ne is beszéljünk, de igazából felfogásának. Vö.: „A Sensible Subjectivism" az örömében felkiáltó ember sem létezik, valamint az Needs, Values, Truth. 206-207. pp. 3 5 • erről elmélkedő szkeptikus filozófus sem, mint ahogy McDowell: „Values and Secondary Qualities" Morality and Objectivity. 118. p. 3 6 • PI. természetesen az ezt a fejtegetést olvasó személy Wiggins szándékosan paradox megfogalmazású ál­ sem létezik stb. ... és ezután rá kellene térnie arra, láspontját, amely szerint habár igaz az, hogy azért tetszik nekünk valami, mert szép, de az is, hogy hogy a rendkívül erős ellenkező látszat abból adódik, azért szép, mert tetszik nekünk - a kettó' nem fel­ hogy ... Mármost, kérdem én, vajon hány ezer oldal tétlenül zárja ki egymást, hanem csak mintegy az bonyolult fejtegetést kellene szkeptikusunknak a há­ rom pont helyére írnia ahhoz, hogy álláspontját, legyen bár szó az elképzelhető legegy­ szerűbb és legköznapibb mondat értelmezéséről, hihetővé tegye?! A realista pedig ugyanekkor - feltéve, hogy hallgatósága hároméveseknél idősebbekből áll - megúszhatja egyetlen magyarázó szó nélkül. A bekezdésben mondottakat összegezve: ha nem akar­ juk elfogadni, hogy majd' mindenki téved a világ legegyszerűbb dolgaiban is, és ha vég­ ső soron nem akarjuk magunkat a parttalan szkepszisnek átadni, akkor két újabb jó okunk van arra, hogy Mackie vonatkozó elméletét ne fogadjuk el. 44

45

46

47

Ha elvetjük Mackie anti-objektivista tézisét és tévedés-elméletét, akkor megspó­ roltunk magunknak egy további nehézséget, amellyel viszont Mackie-nak szembe kell néznie. Tudniillik, ha az esztétikai értékítélkezés egész gyakorlata tévedés, akkor miért folytatja azt tovább - mintha mi sem történt volna - maga is? Nem az volna-e az éssze­ rű és kézenfekvő, hogy, ha valami hibás, akkor azt ki kell javítani? Ám ha az elmélet alapján ismerjük fel a gyakorlat tévedéseit és korrigáljuk azokat, akkor nem mutatja-e ez a tény azt, hogy meta-esztétika és esztétika, teória és praxis - Mackie sokat hangoztatott nézetével ellentétben - nem független egymástól? Ha ezeken a kérdéseken elgondolko48

9

El

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

dunk, akkor rá kell jönnünk, hogy Mackie vonatkozó álláspontja nem véletlenül ingatag és változékony. Hol azt mondja ugyanis, hogy az elmélet nem érinti a gyakorlatot, hol pedig azt, hogy elmélete értelmében az esztétikai praxis (korlátozott mértékű) revízióra szorul; ugyanakkor ennek az állítólag szükséges revíziónak saját esztétikai fejtegetései­ ben nyomát sem látni. Mindezek alapján két következtetést látok jogosultnak levonni. Egyrészt, hogy az esztétikai értékítélkezés gyakorlata úgy jó, ahogy van, de legalábbis semmi komoly korrekcióra nem szorul - erre utal ugyanis Mackie tévedés-elméletet meghazudtoló gyakorlata. Másrészt, hogy esztétika és meta-esztétika teljes függetlensé­ gének tézise tarthatatlan. Hiszen gondoljuk el, mit jelentene e függetlenségi tézis Mackie pozíciójára alkalmazva! Ez esetben mackie-nek valahogy így kellene beszélnie: „Az a véleményem, hogy Beethoven IX. szimfóniája lenyűgöző alkotás. (Ez volt az esztétikai állítás.) Természetesen azonban ez az állításom téves, illetve értelmetlen, hiszen min­ den esztétikai értékítélet az. (Ez volt a meta-esztétikai kijelentés.)" Ha pedig egy barátja vitába szállna vele és azt mondaná: „Beethoven »Kilencedik«-je, ez a bombasztikus szimfónia azzal az elcsépelt zárókórussal - méghogy ez volna lenyűgöző?!" - Nos, ak­ kor Mackie valami ilyesfélét válaszolhatna: „Termé­ szetesen kitartok előző értékítéletem igaza mellett, érem két oldala. Általánosabban: egy objektív mi­ nőség tudati választ vált ki, ám maga az objektív amely persze továbbra is hamis, illetve ételmetlen, minőség mint olyan csak annyiban és azért azono­ mint ahogy a Te véleményed is az. Ragaszkodom ha­ sítható, mert létezik (rá) tudati válasz. Lásd „Truth, Invention and the Meaning of Life" és „A mis, illetve értelmetlen álláspontomhoz, és elvitatom Sensible Subjectivism?" - Needs, Valves, Truth. a Te hamis, illetve értelmetlen értékítéleted igazsá­ 106-107. és 197-199. pp. 3 7 • Ez persze nem gát, ugyanakkor persze megjegyzem, hogy végső so­ jelenti azt, hogy az esztétikai értékek már mindig is fennálló világát ne gazdagíthatnánk projekció ron esztétikai értékítéletekről értelmetlen vitatkozni." segítségével! 3 8 • Ezt a felfogást Mackie is át­ Azt hiszem, a példa nem szorul kommentárra. És veszi. Lásd Locke - könyvének első fejezetét. 3 9 • Lásd pl. Heidegger idevágó megfontolásait. ugyanakkor azt is hiszem, hogy abban az esetben 40 • Hasonlóan argumentál Mackie ellenében nem járnánk sokkal jobban, ha nem Mackie függet­ McDowell is. 41 • Lásd pl. Husserl „Krízis­ lenségi tételét és konzervatív esztétikai gyakorlatát, könyvének" vonatkozó fejtegetéseit. 4 2 • Vö. még: Blackburn: „Errors and the Phenomenology hanem a másik alternatívát, Mackie időnkénti refor­ of Value" - Morality and Objectivity. 13-15. pp. mista megnyilvánulásait követnénk. Hiszen egy enyés McGinn: The Subjective View. 145-155. pp. nyire összetett, kiterjedt és nagy hagyományokkal rendelkező praxist nem lenne éppen gyerekjáték megváltoztatni. Hát még előnyére vál­ toztatni! És még ha pontosan, részletekbe menően tudnánk is, mit és hol változtassunk, akkor is itt marad a kérdés: „Ki az a mi? K i a reform szubjektuma?" Mégis, az előző­ höz képest ez az alternatíva a kevésbé rossz. Pontosabban szólva az lenne, ha Mackie anti-realista tévedés-elmélete tartható volna. De - mint láttuk - nem az ... Összegzéskép­ pen tehát elmondhatjuk, hogy Mackie idevágó nézeteinek a már említett változékony és időnként egymásnak ellentmondó volta valóban nem véletlen, hanem elméletének kifor­ ratlanságát tükrözi. Álláspontjainak - valószínűleg saját maga számára (is) észrevétlen maradó - inkonzisztens váltogatása, a gyakori következetlenség volt az az egyedüli ár, amellyel a teóriája katasztrofális elméleti következményeivel való szembenézést elkerül­ hette. 49

50

51

A fejezet elején feltett három kérdésből két és félre már választ is kaptunk. Megállapíthattuk, hogy Mackie tézise érthető és egy értelmes, de - feltéve, hogy szub­ jektivista és objektivista egyaránt ésszerűen gondolkodik, azaz kerüli az eleve hihetetlen, szélsőséges elméleti variánsokat - nem túl nagy téttel rendelkező vitában foglal állást.

[04

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

(Hiszen a valamennyire is védhető változatok, a „szubjektivista objektivizmus" és az „objektivista szubjektivizmus" közt nincs olyan borzasztóan nagy különbség.) Majd azt is láttuk, hogy az anti-realista tévedés-elmélet - legalábbis a Mackie által kidolgozott formában - tarthatatlan. És az érthetőség problematikája kapcsán már félig-meddig a jelentőség kérdésére is választ kaptunk, amennyiben az a benyomás erősödhetett meg bennünk, hogy objektivizmus és szubjektivizmus párharcának kimenetele - ha tudniillik a platóni, illetve a szolipszista extremitásokat eleve diszkvalifikáljuk - nem világrengető fontosságú. A jelentőség kérdésének másik felére pedig akkor kaphatunk választ, ha el­ gondolkodunk azon, hogy valójában mekkora súlya van az esztétikai tradícióban és a köznapok esztétikai gyakorlatában a meta-esztétikai objektivizmusnak. Ha ugyanis nem túl nagy, akkor a tévedés-elmélet korántsem „szól akkorát" az esztétikában, mint annak idején az etikai változat. Márpedig erre látszik utalni egyrészt az, hogy ha (szerencsére) nem is mindig, de elég gyakran hajlamosak vagyunk ízlésvitáinkat mintegy vállrándítás­ sal elintézni, mondván: „ízlések és pofonok különbözők." Másrészt ezt valószínűsíti az a tény is, hogy az esztétikatörténeti hagyomány vonatkozó két messze leghíresebb textusa, Hume „Az ízlés mércéjéről" c. esszéje és Kant „Az ítélőerő kritikája" c. művének idevágó passzusai in­ 43 • Még ha elfogadnánk is, hogy az esztétikai értékek és a másodlagos minőségek mind csak kább szubjektivista, mint objektivista színezetűek. „projekciók", nem lenne-e ez esetben is túlzás té­ Mivel tehát mind az elméletben, mind a gyakorlatban vedésről beszélni? 4 4 • Vö.: McGinn: The Subjective View. 76-77. pp. 4 5 • Lásd: Black­ amúgy is nagy hajlandóságot mutatunk a meta-eszté­ burn: „Reply: Rule-Following and Moral Realism" tikai anti-realizmusra, a meta-esztétikai realizmus cá­ - Wittgenstein: To Follow a Rule. 185. p. és „Erfolata, még ha Mackie-nek ez sikerült volna is, nem rors and the Phenomenology of Value" - Morality and Objectivity. 211. p. 4 6 • Miért volnának lett volna olyan nagy horderejű és fontos következ­ „a Valóságban" formák és térbeli relációk inkább, ményekkel járó tett, mint mondjuk az etikai realiz­ mint pl. színek és szagok? 4 7 • Vö. még: Put­ nam: Reason, Truth and History 137-141. pp. mus (esetleges) sikeres bírálatáé. 52

48 • Blackburn: „Errors and the Phenomeno­ logy of Value" - Morality and Objectivity. 1-3. pp. 4 9 • A z , hogy valami téves-e, avagy értel­ metlen - az logikailag nagy különbség. Hogy me­ lyikről van szó Mackie elmélete esetében, az saj­ nos nem dönthető el, mert Mackie álláspontja e te-

IV.

Ha összegzésképpen mérlegelni kívánnánk Mackie esztétikai tévedés-elméletének érdemeit és hibáit, akkor azt kellene mondanunk, hogy minden (j°g° ) kritika dacára sokat tanulhattunk belőle. Egyrészt, mert egy minden ed­ diginél nívósabban kidolgozott szubjektivista pozícióról van szó, amely lehetővé tette, hogy az ellenkező (azaz objektivista) felfogás képviselői is minden korábbinál színvona­ lasabban fogalmazzák meg teóriáikat. Ebben az értelemben a triviális logikai igazság, miszerint, ha nem lett volna Mackie elmélete, nem lenne lehetséges annak bírálata sem, a közhelyesnél mélyebb értelmet nyer. A tévedés-elmélet persze nem csak ezzel a „ne­ gatív" érdemmel dicsekedhet. Mert, habár Mackie nem bizonyít annyit, mint amennyit saját konceptuális sémájától megcsalatván és az ebből következő retorikai lendülettől el­ ragadtatván bizonyítani vél, mégis eleget ahhoz, hogy, ha nem is az objektivizmust mint olyat, de annak túlzó változatait egyszer és mindenkorra diszkvalifikálja. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az értékek nem lehetnek a materiális valóság tárgyai. És nem is egy felté­ telezett örök és változatlan ideavilág lakói. Világos, hogy esztétikai értékek léte a rájuk fogékony ember nélkül elképzelhetetlen. Vitathatatlan az esztétikai értékelés kritériumai­ nak történelmi kortól, kultúrától és társadalmi rétegződéstől függő relativitása is, hiszen s

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

ez az előző belátás korrelátuma. (Mert nem zárható ki, hogy az egyik ember - fizioló­ giai és mentális alkatából adódóan - másra és másként fogékony, mint a másik. Ezért elképzelhetőek olyan esetek, ahol végső soron nincs lehetőség értelmes és konkluzív esz­ tétikai vitára. Szerencsére ez azért korántsem minden esetben van így.) Tagadhatatlan, hogy működik a projekció is, hiszen, míg egyes esztétikai értékek megszűnnek, mások születnek helyettük - szubjektív diszpozícióink változásának köszönhetően. Vitathatatlan objektiváló esztétikai beszédmódunk esztétikailag egoisztikus és (!) altruisztikus-morális motiváltsága is. Lényeges meglátás továbbá, hogy az esztétikai értékelés törvényei nem olvashatók (és főként nem olvasandók) le a mindenkori nyelvhasználatról. Mind­ eme belátások megmutatása és argumentatív körülbástyázása Mackie kétségtelen érde­ me. A m i persze nem változtat az előző fejezetben gyakorolt kritika jogosságán és a me­ ta-esztétikai objektivizmus kontra szubjektivizmus vita mérsékelt jelentőségén. Ám mindezekről már részletesebben szóltam. Ezért az eddigiek ismétlése helyett dolgo­ zatomat két javaslattal szeretném zárni: 1. Üdvösnek tartanám, ha a továbbiakban nem nagyon kultiválnánk „(objektív) esztétikai értékekről" való beszédmódot, mert, bár ha kintetben is ingadozó: hol az egyik, hol a másik mindig kellő magyarázatot fűznénk hozzá, teljesen leifogást képviseli. Hivatalos doktrínája szerint ártalmatlan lenne, ám ilyen állandó értelmezés nélkül (amelyről persze néha elfeledkezik) minden eszté­ tikai állítás értelmes, de hamis. 5 0 • Williams: ez a kifejezés hajlamos egy, a még elméletileg tart­ „Ethics and the Fabric of the World" - Morality hatónál erősebb objektivista álláspontot sugallni. and Objectivity. 212. p. 51 • Érthető-e; igaz-e; Mert valahogy nincs benne (eléggé) az „(objektív) és milyen jelentőségű Mackie elmélete? 5 2 • Bár kétségtelenül - és nem teljesen megalapozatla­ esztétikai értékek" kifejezésnek az esztétika hétköz­ nul - lehet mindkét szerzőt objektivistának is ér­ napjai során tulajdonított jelentésében, hogy ezek az telmezni, és léteznek is ilyen interpretációk, ám platóni, illetve moore-i típusú realistának már (objektív) esztétikai értékek kizárólag a fizikai való­ semmiképp. Márpedig Mackie argumentációja ság és a megismerő szubjektum viszonyában létez­ csak az ilyenfajta szélsőséges objektivizmus ellen nek, hogy sem az előbbi, sem az utóbbi egymagában hatásos. 5 3 • Ha tudniillik valamiről nem pusztán azt mondjuk, hogy „nekem tetszik", ha­ nem képes esztétikai értékeket produkálni. Márpedig nem, hogy „szép". 5 4 • Lásd a II. fejezet vo­ az „(objektív) esztétikai értékek" terminust túlságo­ natkozó fejtegetéseit. 5 5 • „Az ízlés mércéjé­ san könnyen asszociáljuk e rossz alternatíva első tag­ ről" jának vélt igazával. 53

54

2. Vissza Hume-hoz! Egyrészt azért, mert a meta-esztétikai szubjektivizmus konra objektivizmus kérdést példamutatóan „oldotta meg". Híres esszéjében azt az állás­ pontot képviselte ugyanis, hogy lehetséges helyes és helytelen ízlésítélet közt különbsé­ get tenni, hogy ennek alapja a magukban a műalkotásokban rejló' objektív tulajdonságok, amelyek dicsérő vagy elmarasztaló ítéletet érdemelnek ki (objektivizmus!) és, hogy egy kifinomult és képzett esztétikai elit ízlése határozza meg, mi számít helyes és mi helyte­ len értékítéletnek (szubjektivizmus!). E hume-i teória természetesen logikailag ellent­ mondásos, de - gondoljunk pl. az előző fejezetben írottakra - nem lehetséges, hogy igaz? Másrészt azért, mert Hume saját életműve példáján mutatta meg, hogy az elvont elméletnél, az általános filozófiai kérdések megoldásánál fontosabb az, hogy konkrét, gyakorlati problémáinkra választ találjunk. A mi esetünkre alkalmazva az üzenet így szólna: a meta-esztétika teóriájánál fontosabb az esztétika praxisa. Ha ugyanis egyszer már többé-kevésbé tudunk tájékozódni a meta-esztétikai problémák útvesztőiben, azaz, ha már valamennyire értjük, hogy az esztétikai értékelés gyakorlatában mit és miért te­ szünk, és főként, ha már azt is tudjuk, hogy mit és miért - többszöri alapos átgondolás 55

SIMON G Á B O R : EGY E S Z T É T I K A I T É V E D É S - E L M É L E T

LEHETŐSÉGÉRŐL

ellenére - nem értünk (továbbra sem), akkor már valahol ott vagyunk annak határán, ami erről a kérdéskörről egyáltalán tudható, hiszen lehetőségeink korlátozottak. Ám an­ nak, hogy az így megszerzett szerény tudásunkat konkrét esztétikai kérdések, viták kap­ csán kamatoztassuk, és ezáltal esztétikai valóságunkat az eddiginél még mélyebben és gazdagabban éljük meg, valamint, hogy ezt a mélységet és gazdagságot mások számára is megélhetővé tegyük - nos, ennek lehetőségei szinte korlátlanok.

IRODALOM David E. Cooper (szerk.): A Companion to Aesthetics. Blackwell Reference, 1992. Gilbert Hárman: Das Wesen der Moral. Eine Einfiihrung in die Ethik. Suhrkamp, 1981. Steven M. Holtzmann - Christopher M. Leich (szerk.): Wittgenstein: To Follow a Rule. Routledge and Kegan Paul, 1981. Ted Honderich (szerk.): Morality and Objectivity. A Tribute to J. L. Mackie. Routledge and

Kegan Paul, 1985. Franz Koppe (szerk.): Pespektiven der Kunstphilosophie. 1991. Franz von Kutschera: Asthetik. Walter de Gruyter, 1988. John Leslie Mackie: Problems from Locke. Clarendon Press, 1976. John Leslie Mackie: Ethics. Inventing Right and Wrong. Penguin Books, 1977. John Leslie Mackie: Hume's Moral Theory. Routledge and Kegan Paul, 1980. John Leslie Mackie: Persons and Values. Selected Pa­

Texte und Diskussionen.

Suhrkamp,

M

pers Volume II. Clarendon Press, 1985.

Colin McGinn: The Subjective View. Secondary Quali­ ties and Indexicai Thoughts. Clarendon Press, 1983. Thomas Nagel: Mortal Questions. Cambridge Univer­ sity Press, 1979. Thomas Nagel: Die Grenzen der Objektivitat. Philosophische Vorlesungen. Reclam, 1991. Thomas Nagel: The View from Nowhere. Oxford Uni­ versity Press, 1986. Hilary Putnam: Reason, Truth and History. Cambridge University Press, 1981. Eva Schaper (szerk.): Pleasure, Preference and Value. Studies in Philosophical Aesthetics. Cambridge University Press, 1983. Peter Singer (szerk.): A Companion to Ethics. Blackwell Reference, 1991. Wolfgang Stegmüller: Hauptströmungen der Gegenwartsphilosophie. Eine Kritische Einfiihrung. Band IV. Alfred Kroner Verlag, 1989. David Wiggins: Needs, Values, Truth. Essays in the Philosophy of Value. Basil Blackwel, 1987.

HOFFMANN BÉLA

A hagyomány beszéde Schiller, Manzoni, Puskin

j !

Mindannyiunk közös tapasztalata, hogy a kényszerű elszakadásnak, a búcsúnak a mélységes fájdalmát a szótlanság, az elnémulás, az élménnyel adekvát szó ! hiánya kiáltja világgá. A z irodalom nyelvi világában ez a tapasztalat - legyen szó bár műnemileg és műi fajilag egymástól különböző alkotásokról - többnyire a belső" monológ különféle fajtáiban érhető tetten, amint erről majd az általunk vizsgált három mű kap­ csán - Schiller Az orleans-i szűz (1801) c. verses drámája, Manzoni A jegyesek (1825-27) c. történelmi regénye és Puskin Anyegin (1824-1831) c. verses re­ génye - , pontosabban a belőlük kiemelt három belső monológ értelmezése során meggyőződhetünk. A szemérmes szótlanság ugyanis a belsó beszéd fo­ gásában artikulálódik, s az első esetben a szerzőnek, míg a két utóbbiban a narrátornak a hős vonatkozásában elfoglalt belső" pozícióját is szemléletessé teszi: ez a belső pozíció pedig egybeesésről árulkodik úgy az értékelésnek, mint a frazeológiának és a pszicholó­ giának a síkján is. Amíg Az orleans-i szűz c. dráma monológjában a szerzői szó vetül rá az alaki szóra, s formálja át Johanna beszédét harmadik személyűvé, addig Lucia búcsú­ jában ez a harmadik, illetve első személy az általános alany használata révén, azaz a szabad függő beszéd nyelvi-narrációs eljárásának köszönhetően, mindenkire kiterjeszti érvényességét, s a hőshöz hasonló sorsú valamennyi megszomorítottat hatósugarába von­ ja, míg az Anyeginb&n Tatjána búcsúja vegyes megoldással épül ki, melynek során az első személyű beszédet megelőzi, illetve kíséri a hős belső pozíciójával azonosuló har­ madik személyű elbeszélői szó. Jelen tanulmány közelebbi tárgyát tehát a jelzett passzusok értelmezése, egy filo­ lógiai probléma és a mögötte megbújó hatástörténeti intertextualitás kérdései képezik. Filológiai kutatásainak eredményeképpen Lotman rámutat arra a rokonságra, amely Tat­ jána monológját Johanna búcsújához fűzi , míg a másik két esetleges kölcsönkapcsolatot 1

8

HOFFMANN B É L A : A H A G Y O M Á N Y

BESZÉDE

az összehasonlító irodalomtörténeti vizsgálódások - amennyire pillanatnyilag számomra ismeretes - még csak nem is említik, holott ezek esetében is számos olyan szövegegybe­ eséssel találkozhatunk, amelyek a filológiai kapcsolatot valószínűsíteni látszanak, tehát igencsak méltónak mutatkoznak az érdemleges kutatásra. Idézzük fel először Puskin művéből Tatjána búcsúmonológját, melyből kiemeljük azokat a szavakat, amelyek a másik két monológ egyikében vagy másikában, avagy mindkettőjükben - azonos vagy némileg eltérő formában - „visszhangra lelnek", s szim­ bolikájukban jelentésazonosságra utalnak. (Minthogy a műfordítás szükségképpen „vét" a szószintű átírás lehetősége ellen, a függelékben megadjuk az eredeti szövegeket is.) „Hajnalban, első napsugárra, Felkel s a domb felé siet, Meghatva néz a zöld határra, Es fájó szívvel integet: 'Isten veled, te völgy, te boldog, Ti ismerős, kedves hegyormok, Ti ismerős emberek, Szépségek, Isten veletek! Víg természet, meghitt magányom. A drága csendet, mely ölel, Hívságos fény s zaj váltja fel. Isten veled, szabad világom! Jaj, merre fordul életem? Vájjon mit szán a sors nekem?" „S mind hosszabb lesz kirándulása. Most egy kedves kis dombja int, Most egy bájos patak futása Marasztaná, s megáll megint. Beszél rétekkel, berki fákkal, Mint sok-sok régi jóbaráttal, Mindenfelé búcsúzva jár.'"

„'Isten veled, békés tanyám! Isten veled, védő magányom! Látlak még? Sorsom visszahoz?' S Tatjána könnye záporoz" (Hetedik fejezet, 28., 29., 32. strófa; Áprily Lajos ford.) Eme belső beszéd első sorainak hallatán az olasz olvasó, több mint valószínű, hogy azon nyomban Manzoni Luciájának nevezetes búcsújára asszociál, míg a német olvasó úgy véli, Johanna monológja frissül fel emlékezetében. S ez a legtermészetesebb, minthogy - amint majd látni fogjuk - a három passzust a szövegszervezettség formája 9

El

HOFFMANN B É L A : A H A G Y O M Á N Y

BESZÉDE

(belső monológ), strukturáltságuk, az „Isten veletek" vissza-visszatérése, az analóg te­ matikai szintek, a líraiság uralkodó hangulata, a szószintek szemantikai azonossága és a jelentéskonnotációk, valamint a látás irányultsága - amely többnyire a külsőtől indulva a belsőhöz érkezik el, s a látottból érzettet formál - mind-mind azonnal egymásra vetíti. S ezen a ponton - egyebek mellett - egy filológiai kérdéssel, illetve az intertextualitás problémájával találjuk magunkat szembe. Bizonyos, hogy Schiller 1801-ben ki­ adott drámáját Puskin 1824-ben, sőt már azt megelőzően, Zsukovszkij kéziratos fordítá­ sában olvasta, s mint Lotman megjegyzi , Tatjána búcsúzásának megfogalmazásában a költő a schilleri modellt követte. Idézzük most fel ezt a passzust is: 2

j

,Jsten veletek, hegyek, drága rétek, hűs csöndű völgyek, Isten véletek\ Johanna többé nem jár erre immár, Johanna most búcsúzik tőletek. En-öntöztem-kertecskék, két kezem­ ültette fák, vígan zöldelljetek. Isten veled, barlangok, kutak hűse, S veled is visszhang, völgyünk szép szava, Ki annyiszor feleltél dal-szavamra, Elmegy és soha meg nem tér Johanna. Színterei a csendes gyönyöröknek, Titeket most örökre hagylak el. Most, birkanyáj, szabad a tér körötted, Pásztortalan nyáj, nincs ki rád ügyel. Elére kell állnom egy más seregnek, Hol a vérző mező veszélyt növel, Egy szellem-hang irányít erre engem, Hívságos földi vágy nem él szívemben." (Első felv., negyedik jelenet; Molnár Imre ford.)

Johanna monológját olvasva aligha vonható kétségbe Lotman megállapítása. Ne­ künk sem áll szándékunkban, ám mindenképpen meglepőnek tartjuk azt a nem kevésbé látványos analógiát, amellyel a puskini szöveg Manzoniéhoz kötődik; s amint majd látni fogjuk, a monológok relatív azonossága zeneileg a dallam és hangnem feszültségével, a zenei téma alapmotívumainak minduntalan felbukkanásával írható le, melynek révén mindegyikükben visszhangra lel a másik kettő: „Isten veletek, vízből felszökkenő, égbe nyúló hegyek, változatos csúcsok, jó is­ merősei annak, aki közöttetek nőtt fel; ti megmaradtok a lelkében éppen úgy, mint ked­ veseinek arca; hegyi patakok, amelyeknek úgy ismeri a zúgását, mint családtagjai hang­ ját; legelő birkanyájak módjára szétszórt fehérlő nyári lakok a lejtőkön, Isten veletek! Milyen szomorú az útja annak, aki közöttetek nőtt fel, és most eltávozik innen [...] és fásultan jár-kel a zajos városokban, az egymás melé sorakozó házak, az egymásba tor­ kolló utcák, úgy érzi, fullasztják [...] Isten veled, szülői ház, ahol annyit üldögélt, és

Qoo

HOFFMANN B É L A : A H A G Y O M Á N Y

BESZÉDE

közben valami titkos sugallatra megtanulta megkülönböztetni a többi lépés zajától ama rejtelmes félelemmel várt lépés zaját. Isten veled, te másik, egyelőre még idegen ház, amelyet elmenőben annyiszor megnézett pirulva [...] Isten veled, templom, ahol annyi­ szor földerült a lelke, midőn az Úr dicséretét énekelte, ahol kihirdették [...] Isten veled! Aki ennyi gyönyörűséggel áldott meg benneteket, mindenütt jelen van, és sohasem za­ varja meg gyermekeinek örömét, legfeljebb azért, hogy állandóbb és nagyobb örömet készítsen nékik. " (Nyolcadik fejezet; Révay József ford.) 3

Ezen a ponton újabb két, szintúgy filológiai kérdéssel találjuk magunkat szem­ ben, vagyis hogy nem viselheti-e magán Tánja monológja Luciáét, illetve nem a Schil­ ler-passzus volt-e Lucia belső beszédének is a forrása? Ami az első kérdést illeti, köztudott, hogy Puskin élénk érdeklődést tanúsított Manzoni dramaturgiája, publicisztikája és regénye iránt, mely utóbbiról Oroszországban éppen ő írt kritikát Tomasevszkij szerint . Könyvtárában megvoltak az olasz író művei, s cikkeit eredetiben is olvasta . Bizonyos, hogy Puskin ismerte A jegyesek három kötetes, 1825-27-es kiadá\ \ " sát, ámde francia fordításban, amely 1828 februárjajj ban Les Fiancés címmel jelent meg . A z orosz író az M Anyegint 1831-ben zárja le, de - amint arra Lotman \I jegyzeteiből következtethetünk - Tánja monológjanak megírására 1828 áprilisa és októbere között ke­ rülhetett sor. Mindenesetre a jelenleg rendelkezé­ sünkre álló filológiai adatok alapján a kérdés nem válaszolható meg tudományos lelkiismerettel, még ha i K a szűkös időbeli korlátok miatt valószínűbbnek is tet| szik, hogy Puskin már azután olvashatta Lucia mo­ nológját, hogy Tanjáét befejezte. < Ami a második kérdést illeti, a kritikai iroda­ lom - legjobb ismereteim szerint - nem szentel sem­ miféle figyelmet a Johanna és Lucia monológjai között fennálló lehetséges kapcsolatnak, s nem végez közöttük összehasonlító szövegelemzést sem. Ám aki ismeri Manzoni hal­ latlan érdeklődését a drámaelmélet iránt, elképzelhetetlennek tartja, hogy az olasz szerző ne olvasta volna Schiller művét. E feltevésünket még inkább valószínűsíti az a tény, hogy Manzoni rendszeresen forgatta a Conciliatorét, s nemegyszer hivatkozott is rá írá­ saiban. Ebben a lapban jelentek meg Pellico tanulmányai, s a többi között E. Viscontié is (1819) Az Orleans-i szűzről. Mindazonáltal végleges és hiteles választ nem adhatunk erre a kérdésre sem. Mindezek ellenére a három monológ között fennálló szövegkapcsolódások elvitat­ hatatlanok. A z elszakadás pillanatában mindhárom hősnő önmagával folytat párbeszédet, ami az idő megállítását, felfüggesztését jelenti: az idő horgonyt vet a jelenben, amint erre a jelen idejű igealakok is utalnak. A z életük megszokott színterét elhagyni készülő hősök fajdalma a „kizökkent időből", a belső, intim, familiáris térnek a kényszerű elha­ gyásából, és a külső, idegen térnek a fenyegetéséből, vagyis az ideális táj és az ideális ember kapcsolatának a földúlásából ered. Tánja és Lucia monológjában azonban jóval 4

5

6

7

8

10||

1 j '

j

HOFFMANN B É L A : A H A G Y O M Á N Y

BESZÉDE

erőteljesebb az intim térnek, a természetben, a falun, illetve a városban élő ember létfor­ mája közötti ellentét, mintsem Johanna monológjában, amelyben ez a feszültség csak rejtetten lappang. A szerzők hőseiket az emberi ideálok felől rajzolják meg, akiknek sze­ mében az erkölcsiség nem az emberi gondolkodás terméke, ami, mint olyan, a megosz­ tott létezés eredménye, hanem a világgal együtt teremtett és született szépséges termé­ szet . A z erkölcsi értékek hordozója a jellem maga, s mindhárom mű részben éppen azt méri le, hogyan érvényesülhet a világban. Mindhárom monológra - mutatis mutandis érvényes az, amit Marchese mond Manzoni térfelfogásáról ; „A jegyesekben Manzoni térfelfogásán átszüremkednek - maguk mögött hagyván a tér tisztán szociológiai és naturalista leírását - a keresztény elbeszélés értékhordozó jegyei. Gondoljunk csak az Isten veletek... égbe nyúló hegyek fenséges soraira... Nem kétséges, hogy itt, a falucska behatárolt és védelmező terében, az idillikus romance kí­ nálta tipikus figurákban jóval több áll előttünk, mint egyszerűen a táj egy valóságdarab­ ja: egy olyan jámbor és nyugalmas életideál képe bontakozik ki, amelytől teljességgel idegen egy tőle eltérő másik térnek, vagyis a városénak az áttekinthetetlen, „egzotikus", kavargó életformája. A z ellentét élesebb már nem is lehetne, olyannyira hangsúlyozottan negatív még a íj ! városi világ materiális oldalának rajza is..." j Igencsak valószínűsíthető, hogy a Manzoni- és . \ íi Puskin-féle passzus forrása Johanna monológja, ám ugyanakkor mindhármójuk mögött annak a poétikai trópusnak az emléke bújik meg, amelynek jellegze­ tessége a természet szépségének dicsőítése, a tipi­ kus mozzanatokból kiépülő ideális táj, valamint - a ; ;^ . ' ' ! többi között - az epideiktikósi retorika sémáin átha. , . j gyományozódott ideális emberkép. Egyszóval az a kedves-szeretett, mondhatni, őseredeti táj, amelyben ,. * | | az emberi létezés a fa, a forrás és a völgy stb. világáL_ val harmóniát alkot. 9

10

11

r

A monológok képisége, avagy az ideális táj megformálása és jellemzői Tekintetével - még ha az irányváltások különböznek is - mindhárom hősnő horizontáli­ san és vertikálisan is befutja a teret, ám valójában a melankóliával átitatott lélek az, amely „letapogatja" a szeretett táj minden egyes alkotóelemét. Dimenzióját tekintve a látás túllép a topográfiai külsődlegességeken, az evilágiság immanens szemléletén, s már-már Szent Ferenc módján „ünnepli" a teremtett és teremtő természet diadalát. Igaz, könnyek között, minthogy Isten kertjét fenyegeti és megzavarja az emberi történelem. A szavak nem egyszerűen a természet tárgyait, hanem a lélek tájait jelölik abban a be­ szédben, amelyet a morál és a hit artikulál, s ami a horizontális szemléletet mindig verti­ kálissá, s a referenciális beszédet pedig szimbolikussá formálja át. így tetszik át a he­ gyen mint szimbólumon az ég és a föld találkozási pontja, az istenközelség, mint a hő­ sök alapélménye; mint az életet teremtő fény szülője borul föléjük az ég, s hordozza a víz (patak, forrás, kút) az erkölcsi tisztaságnak, a lélek megújulásának és az ártatlan-

Q02

HOFFMANN B É L A : A H A G Y O M Á N Y

BESZÉDE

ságnak az egyidejű jelentéskonnotációit. így lélegzik az erdőben az ember örömére te­ remtett kies természet, s bukkan fel előttünk a fában a múltban gyökerező, előttünk lévő és jövőbe mutató életszimbólum, a fenn és lenn összekötője, az axis mundi szemléletes megtestesítője, középponti metaforája; a barlangban a lélek és a létezés titkainak meg­ osztott színtere; a házban a világ központi helye és a védő-óvó anyaméh; a rétben (me­ zőben, ligetben) a bűntelen emberi létezés színhelye; a kertben az ember által óvott és arcára formált meghitt természet mint az aranykori boldog létállapot jelképe; a vissz­ hangban az ember és a természet erkölcsileg azonos beszéde, s a templomban Isten jelenléte. Amíg Johanna esetében a külső, a látott és a belső, az érzett tájegységek kö­ zött egyensúly áll fönn, addig a szövegrendet tartó olvasás Lucia esetében a képek­ nek ahhoz a szintaxisához érkezik el, melyben a tájtól csónakkal távolodó lány, fejét lehajtva önmagán belül futja be életének színtereit: egy-egy könnycseppjéből épül föl gondolatában a szeretett tér minden egyes eleme, hogy aztán összefolyva alkos­ sák meg a kép egészét: Lucia sírása ömlik szavakká az elbeszélő tolla alatt. Tánja mozgó nézőpontja ezzel némiképp ellentétes: itt a külsőből válik belső. A látvány az, amely megnyitja "\ \ 12

a könnyek csatornáit, s a pára egyre inkább rátelepszik az elillanó jelenlévőre. Ez a háborítatlan ideális táj, melyet a szabadság érzete leng be, a már jelzett szimbolikus jelentésfeltöltődések mellett tovább gazdagszik a színek világa révén. A zöld a benne örökkön megújuló ter­ mészet képével, a rajta elidőző szemlélettel s a re­ ménykedéssel, a kék a maga anyagtalanságával, transzcendens karakterével, valamint az áttetszően tiszta a maga friss üdeségével ezt az ideális tájat idilli világgá lépteti elő.

'

jj jj jj I \ |;

A z ideális ember alakja Az ideális-idillikus táj azonban nem értelmezhető az ideális ember figurája nélkül. Ve­ gyük hát szemügyre hőseinket. Mindhárom hős neve egyúttal természetüket is hordozza, s szent mártírokéra te­ kint vissza. Manzoni regényében Lucia Isten tárgya, a mozdulatlan mozgató, aki felé mindenki törekszik: neve a lux, lucis szóból ered , vagyis ő maga a fény, aki életével bevilágítja a mindenki számára követendő utat. Tatjána neve a Tatius latin férfinév női változata : az ő imájára omlottak össze a bálványok a pogány templomban, ahogy azt a megsemmisülést majd Anyegin is elszenvedni kényszerül. A z orosz etimológia az 'alapítónő' jelentéssel „ruházza fel" nevét, amely így társul a vértanúéval, aki új erkölcsisé­ get és hitet erősített meg. Johanna neve a Johannis latinizált női változata , jelentése: 'Isten könyörületes volt'. Ezt a nevet a nagyon várt gyermeknek adták: ez tökéletesen magyarázza Schiller névválasztását hőse tekintetében. 13

14

15

16

103

HOFFMANN B É L A : A H A G Y O M Á N Y

BESZÉDE

A három szűz élete magától értetődő szolgálat is: Johanna Isten általi elhívottsága révén a franciák nyerik vissza önbecsülésüket, Luciának köszönhetően újjászületik egy ember (Névtelen), míg Tatjána a néptől elszakadt arisztokrata világba a lélek nemességét és a népi gyökerű kultúra tiszta légkörét viszi be. Mindhármójukban megvan a lemondás képessége: Johannában az Istennel és a hazával szemben érzett kötelesség kerekedik a szerelemnek és a házasságnak a kívánsága fölé; Luciában az Istennél maradás parancsa lesz mindig elsődleges, míg Tatjánában a sorsvállaló tiszta erkölcs. Mindaz, ami Johan­ nánál és Luciánál a szüzességi fogadalomban összpontosul, Tatjánánál a kizárólagos és köteles hűségben artikulálódik. Mindhármójuk világlátása az egyszerű emberekével ro­ kon (Tanjára ez annyiban áll, hogy dadusától a népi élet ismeretét és látásmódját, vala­ mint egyszerű, természetes nevelést és istenfélelmet kapott örökül). Mindegyikükben a gyermek vonásai rejtőznek: az ártatlanságé, a tisztaságé, a romlatlanságé. Ez méretik majd meg a „felnőtté válás" folyamatában, életük sorsfordító szakaszában. Ebben a sorsfordító szakaszban mindegyiküket eléri az utazás toposzának kény­ szere, a navigare necesse est. Ám ők nem a szirének intellektuális csábítására indulnak útnak, hanem a sors kényszerítő (Johanna esetében a i sorsban rejlő el hívottság) ereje folytán. Mert ők, ha néznek is, mindig befelé utaznak, s ha utaznak is, mindig ugyanott maradnak: állnak. A vertikális út mellett maradnának a horizontális helyett, s akár i ; Orpheust is választanák Ulysses helyett, s a konj templációt az antropológiai út helyett. A z utazás toI 1 posza nem mint a világ- és énmegértés feltétele je­ lentkezik számukra, hiszen hitük szerint a minden­ nek vannak birtokában. A z út az önelvesztés kocká­ zatával terhes. Johanna utazása némileg más termé„ -\ í szetű: ha elfogadja is, csak azért teszi, hogy minden úgy maradhasson, ahogy van. ' A z „ideális ember" belső beszédét nyelvi szinten sem véletlenül a szép - a vers ritmikája mint az örök visszatérés várakozását beteljesítő költői forma - uralja. Ez még Lucia monológ­ jára nézve is igaz, melyben a hasonlatok, az ellentét, a metaforikus jelleg, a ritmus a vers felé lendíti ki a prózát. Elég a monológ utolsó sorainak sajátos endecasillabóira utalni.

A hagyomány beszédének megszólaltatása Ha a legszorosabb értelemben a monológok határterületén belül mozgunk, akkor bennük elsődlegesen a Természetnek mint Isten második könyvének korakeresztény felfogása látszik dominálni, ami, mint olyan, persze átível az egész keresztény középkoron Rousseau-ig, s onnan, mondhatni, napjainkig. Ám átütnek rajta a pogány értelemben felfogott Természetnek a költészeti toposzai is: a természet dicsérete, amely abban többnyire az invokáció formáját ölti. Megtaláljuk azt a toposzt Homérosz Iliászának, Aiszkhülosz Prométheuszának, Teokrítosz és Vergilius, valamint Statius műveinek megfelelő passzuWÍ04

HOFFMANN B É L A : A H A G Y O M Á N Y

BESZÉDE

17

saiban, s a reneszánsz pásztorköltészetben stb. úgyszintén. Ami viszont vizsgálódásunk tekintetében a legjellegzetesebb, az Szophoklész Aiasza, melyben a természet dicsérete a halálba induló hós búcsúmonológjában hangzik föl: „Téged köszöntlek hát, ina fénylő napvilág sugara, és a Hintót hajtó Hélioszt, utolszor most, és többé már soha! 0 napfény, ó, Szalamisz szent földje, otthonom, szülőföldem s atyámnak ősi tűzhelye, dicső Athénai, ifjúkortól társaim, források és folyók, s te is, te trójai síkság, köszöntlek, táplálóim, búcsúzoml Ez volt hozzátok most Aiasz végső szava: a többit majd a lentieknek mondom el." (856-865. sor; Kerényi Grácia ford.) Ez az ideális táj mint toposz jelenik meg a há­ rom monológban is, ám nem egyszerű imitációként, hanem a keresztényi világképbe vontán és átértelme1• Ju. L o t m a n : Roman A. Sz. Puskina (Komzetten, vagyis másképpen szólal meg benne az, ami­ mentárij). Leningrád: Proszvescsenyie 1983. 321. ről mégis tudjuk, hogy ő beszél. p. 2 • Ju. Lotman i . h. 3 • A jegyesek ma­ gyar fordítása a későbbi változat alapján készült. A monológokban mint történelmi toposz lá­ 4• B. V . Tomasevszkij: Puskin i Francija. Le­ tens módon tűnik föl a falu és a város, illetve az in­ ningrád, 1960. 401-402. p. 5 B Ju. L o t m a n : i . m. 364. p. 6 • B . V . Tomasevszkij: i . h. 7 B tim és idegen tér ellentéte. Forrása a távoli múltba Ju. L o t m a n : i . m. 321. p. 8 1 B E L L I N I , E.: vezet, Longosz regényéhez, Daphnisz és Chloé pász­ Manzoni e Pellico. In: Manzoni tra due secoli. tortörténetéhez, amelynek témája a város bűnének, Milano: Universitá Cattolica del Sacro Cuore 1986, pp. 114-123. 9 B Vö. T Ö R Ö K Endre: erkölcstelenségének és a falusi élet tisztaságának Szemfényvesztések kora. Bp.: Liget, 1993. 9. p. szembeállítása. Lucia és Tatjána monológján erőtel­ 10 • M A R C H E S E , A . : L Officina del racconto. jesen átüt ez az ítélőpont. Nem véletlen, hiszen „a Milano: Mondadon 1990. pp. 109-110. (ford, tőromantika Isten teremtményeként ünnepelte a termé­ szetet, s emberi alkotásként bírálta a várost. Rousseau pedig az elidegenedéssel és az egyformasággal azonosította a nagyvárosi életformát, miközben a vidékben látta az em­ beriség sokszínűségét adó helyi értékek [...] zálogát". Nem kétséges, hogy századokon átívelő gondolatok újrakimondása történik meg az említett monológokban. Sőt, ha sza­ bad így kifejezni, sokféle, tág értelemben vett korabeli eszmét tematizálnak, sőt későbbi­ eket is megjósolnak. A monológok ugyanis azon a senkiföldjén hangzanak el, amely elválasztja egymástól az ifjúkort és a felnőttkort a privát élet szférájában; a falut a várostól az emberi élet szerveződésének szociális és társadalmi szintjén; a költészetet a filozófiától, a lélek korszakát a szellem korszakától azon a síkon, mely az emberi ké­ pességek kibontakozásának korszakolását az egyedi élet analógiájával írja le. De elválik egymástól a kultúra és a civilizáció a világszemléleti változás eredményeképpen, ahogy a naiv és a modern szentimentális is a költői és intellektuális világértelmezés síkján. Nem nehéz fölvillanni látni bennük több elmélet lényegi mozzanatát: Vicóét, Rousseauét, Leopardiét, Schillerét, sőt Spengler eljövendő gondolatait is. 18

10Q

HOFFMANN B É L A : A H A G Y O M Á N Y

BESZÉDE

A monológ újraelmondhatóságának kérdése (a hagyomány nyelvének megőrzése) Ám azt, hogy valójában az írói világlátás miként értékeli a hósök beszédét és benne a hagyomány szavát, csak a mű-egész vonatkozásában válaszolhatjuk meg. Jelesül azt a kérdést, hogy az adott monológok újraelmondhatók, illetve újraelmondandók volnának-e a hősök által kalandjaik lezárultával. Előzetesen megállapíthatjuk, hogy bár a hősök beszédét nagyfokú azonosság jel­ lemzi, a művek zárlatában önmagukhoz való viszonyuk, önértelmezésük, i l l . a szerzői reflexiók áthangolják beszédeik érvényességét. A z idill védelmében induló Johanna még egyszer ugyanúgy nem fogalmazhatná meg búcsúszavait, mivel a történelem hozta ön­ megismerésben, azaz a szerelem erejének megismerésében és egyúttal fogadalmának sérthetetlenségében rejlő föloldhatatlan ellentét folytán a lélek eladdig nem ismert gyöt­ relméhez, szinte kettősségéhez érkezik el. Ezáltal Johanna szükségképpen kilép a szépsé­ ges első és az emberi természet harmonikus-idillikus köréből. Lucia viszont, minthogy az intim tér visszavétele megtörtént, újra ugyanúgy bú­ csúzna, ha rákényszerülne, az idilli világtól, hiszen a l e m - H . B.) 11 • C U R T I U S , E. C : Letteratuléttapasztalat a gondviseléshit szilárdságát igazolta ni europea e Medio Evo latino. Firenze: L a Nuoszámára. Ám ennél a pontnál Manzoni keserédes iró­ va Italia Editrice, Scandicci p. 207. 1 2 • Vö. niával kérdőjelezi meg e tapasztalatot, minthogy ő a B E D E R M A N , Hans: Szimbólumlexikon. Bp.: Cor­ vina 1996., i l l . H O P P A L M . - J A N K O V 1 C S M szerencsés végkifejletet tartja esetlegesnek: a „miglor N A G Y A . - S Z E M A D Á M Gy.: Jelképtár. Bp.: He­ vita" kitételről ugyanis eldönthetetlen, hogy egy „va­ likon, 1995. (a megfelelő szócikkek alatt) 1 3 • S P A D A , Dado: II Nuovo Dizionario dei Nomi. lóságos" jövőre, avagy a túlvilági létre vonatkozik-e. Milano: Gruppo Editoriale Armenia Pan Geo S. p. Az Anyeginban Tatjána a puskini ideálhoz ér­ A . 1992. p. 102. 1 4 • Katolikus névszótár. 15 • Ruszkie imená. Narodnij kalendar. Arhankezik, melyben a népi lelkiség és az intellektus szer­ gelszk: Szevero-zapadnoe izdatyelsztvo 1993. 36. ves egységet alkot. Tatjána, léttapasztalata folytán, 1. 1 6 • S P A D A , Dario i . m. p. 62. 1 7 • Vö azaz Anyegin figurájának fokozatos megértése révén C U R T I U S , E. R. i . m. pp. 107-108. 1 8 • SZEGEDY-MASZÁK Mihály: Minta a szőnye­ - melyben a hős bűne úgy egyéni csak, hogy egyút­ gen. Budapest: Balassi, 1995. I 2 l . p. 1 9 • tal a korszellem terméke is - már nem mondaná el P R Z Y B Y L S K I , Riszard: Osz.ip Mandelstam Ró­ mája. Pannonhalmi Szemle, 1996. IV/2. 33. I. ugyanúgy korábbi szavait, ha azokat meg nem is ta­ gadná ugyan, ha vágyódik is még az idill világa után. Ahhoz, hogy minden úgy maradhasson, ahogy volt, mindennek meg is kellett vál­ toznia. Meg kellett értenie önnön tisztaságának mibenlétét a világ vonatkozásában, el kellett veszítenie a világot, hogy másmilyenként lelje meg ismét a maga számára, hogy a megváltozottban is képes legyen viszontlátni az egykor voltat - , hogy a környezettel való harmonikus összeolvadásból megértett világ váljék, s hogy a naiv lélekállapot a modern szentimentálishoz érkezhessen el. A kultúrát (új városi létformát) teremtő ember csaknem kieresztette már kezéből azt a szálat, mely a természethez mindig is fűzte. „A modern civilizáció ellentmondásai­ tól fáradtan, mégis erről a megszűnt kapcsolatról álmodozik. Örül, hogy kiszabadult az ősi naivság állapotából, ugyanakkor tudja, hogy visszatérnie ebbe a nem spekulatív jelle­ gű paradicsomba immár lehetetlen. Schiller bizonyította, hogy a kultúra minden bűnét csak a kultúra oldhatja föl. Ilyen mintának Schiller a kultúra és a természet egységét tartotta: ez pedig az ember és a sacrum kapcsolatát, az észnek és az érzékelésnek, az akaratnak és az érzéseknek, a pontosságnak és a fantáziának a harmonikus egyensúlyát jelenti." Iy

• t i 06

HOFFMANN B É L A : A H A G Y O M Á N Y

BESZÉDE

Alighanem ezen az állásponton lehetett Manzoni és Puskin is. S ha a modern kor e választ irreálisnak és hibásnak tekinti is, azzal még nem válaszolt. A kérdés ma is ugyanígy hangzik.

FÜGGELÉK Tatjána búcsúja:

10

HOFFMANN B É L A : A H A G Y O M Á N Y

BESZÉDE

Johanna búcsúja:

Lucia búcsúja:

Q08

GRÜLL TIBOR

„Kelet és Nyugat között" Eszmetörténeti háttér és kommentár Kosztolányi Dezső Marcus Aurelius című verséhez

1. „Semmi, ami barbár, nem kell soha nékem" Hipotézisünk szerint Kosztolányi e sokat idézett létösszegző verse a „barbárság" és „pogányság" oppozíciójára épül, sőt e két fókusz mögött harmadikként ott sejlik a háttérben a „kereszténység" is, amelyet a szerző a barbársággal azonosít. Ez az explicit dichotómia (látens trichotómia) alkotja a vers fő motívu­ mát. Megszemélyesítői közismertek, az eddigi elem­ zések is javarészt ezek azonosításával foglalkoztak. A barbárság zászlóvivője Ady, míg a pogányságé a Marcus Aurelius álarcába bújt Kosztolányi. Ahhoz azonban, hogy lehetőleg teljes képet kapjunk e nevek és az általuk megszemélyesített fogalmak hátteréről, meg kell vizsgálnunk e szavak hermeneutikai jelentéskörének változásait, amelynek vég­ céljaként talán megérthetjük azt a különös felhangot, amit e kifejezések az 1920/30-as évek „paradigmaváltó" magyar irodalmában kaptak. 1

1.1. Barbárság, pogányság,

kereszténység

A görög barbarosz/barbarophonosz szó eredetileg annyit jelentett: 'dadogó', 'aki érthe­ tetlen (idegen) nyelven beszél'. A z Augustus-kori Rómában élő, görögül író föld­ rajztudós, Sztrabón, a kis-ázsiai kár néppel kapcsolatban elmélkedik a szó jelentésén. Ez a népcsoport ugyanis a göröghöz igen hasonló nyelvet beszélt, mégis barbarophonoinak nevezték őket. „Azokat [ti. a károkat] nevezték tehát tulajdonképpen barbároknak - von­ ja le Sztrabón a végkövetkeztetést - , kezdetben persze csak gúnyolódásból, mint darabos vagy durva beszédűeket, később azonban ezt mint közös népnyelvet alkalmaztuk mind­ azokra, akiket a hellénekkel szembeállítottunk". Később a görögök „kultúrfölényük" tu2

n

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S NYUGAT K Ö Z Ö T T "

datában minden sajátjukétól eltérő szokást, társadalmi és vallási berendezkedést „bar­ bárának neveztek, még akkor is, ha azzal olyan magas szintű civilizációkat minősítettek másodrangúnak, mint a perzsáké. A görögöktől átvett „barbár" (barbarus) jelzővel rómaiak sem fukarkodtak, ha idegen népeket kellett jellemezniük, de a szónak ők is legalább három fokozatát külön­ böztették meg. A legenyhébbnek a nyelvi barbárság számított, pl. mikor valaki hibásan beszélt vagy írt latinul. Ennél súlyosabb esetnek minősült a „kultúrbarbárság", amit azokra értettek, akik a birodalmon belül megtartották saját kultúrájukat, vagyis nem romanizálódtak, műveletlenek (inculii) maradtak. Szomorú tény, hogy éppen Pannónia provincia lakossága híresült el birodalomszerte lakóinak tudatlanságáról. A legsúlyosabb esetnek a „vadbarbárság" minősült - ezek a népek a Birodalom határain kívül, a római­ ak szemében animális létszinten élő törzsek voltak - , akik ellen kizárólag a fegyverek erejével lehetett fellépni. (Ebben a germánok vitték el a pálmát, akiket egyszerűen csak barbari barbarorum [barbárok barbárai] névvel illettek.) A z újszövetségi könyvek írói - mindenekelőtt Pál apostol - tudomásul veszik ezt a „pogány" szemléletmódot, s ők maguk is megkü­ lönböztetik a görögöket a barbároktól. A z evangéli­ um hirdetéséről szólva Pál azt mondja: „Mind a gö­ rögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok" (Róm 1,14, Károlyi Gáspár rev. ford.); az Egyházról pedig: „Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetéletíenség, idegen (barbár), szkíta, szol­ ga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus" (Kol, 3,11). Pál a nyelvi barbárság fogalmát is isme­ ri: „Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen (barbár) leszek" (lKor 14,11); sőt egy ízben ő maga is belecsöppen egy valódi barbár társadalomba: a Málta szigetén történt hajótöréskor, mikor „a barbárok nem közönséges emberséget csele­ kedtek velük" - tüzet gyújtottak és befogadták a holtfáradt, csuromvizes idegeneket (Apcs 28,2-4). Ez a cselekedet a görög kultúrkörben magától érthetődő lett volna, a barbárok között viszont feltűnő jelenségnek számított! 3

A Károlyi-féle bibliafordítás és a köznapi szóhasználat is a görög-római civilizá­ ció örököseit ,,pogányok"-nak nevezi. A z Újszövetség eredeti szövegében az ennek he­ lyén álló ethnosz/ethnikosz azonban ' nemzet'-et jelent. Honnan alakult ki akkor ez a pe­ joratív megkülönböztető elnevezés? A z első és legfeltűnőbb a ta ethné (az ethnosz töb­ bes száma) szó előfordulásaival kapcsolatban az a megkülönböztetés, amely a „zsidók" és a „nemzetek" között található a Szentírásban. E két kifejezés ellentétes értelemben, egymás mellett összesen tízszer fordul elő! (Pl. Apcs 4,27; 13,46; Róm 1,13; l K o r 1,23 stb.). A z evangéliumok és az apostoli levelek egyébiránt meglehetősen sommás pejoratív megállapításokat tesznek a nemzetekről: törvény nélkül valók (Róm 2,14) és körülmeté­ letlenek (Ef 2,11); paráznák (lKor 5,1); bálványok elé vitetnek (lKor 12,2), ahol démo­ noknak áldoznak (lKor 10,20); elméjük hiábavalóságai után járnak (Ef 4,17); kívánsága­ ik gerjedelmei szerint élnek (1 Thessz 4,5); feslettségekben, kívánságokban, részegsé-

B1 2

Marcus Aurelius lovas szobra

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

gekben, dorbézolásokban, undok bálványimádásban élnek (lPét 4,3); minden felől aggo­ dalmaskodnak (Mt 6,31-32); fejedelmeik uralkodnak felettük, s ezért még ráadásul „jóitevőknek" is kell őket szólítani (Mt 20,25) stb. A „konstantini fordulat" után a Római Birodalom történeti-politikai-kulturális va­ lóságába maradéktalanul betagozódó katholiké ekklészia azt a „birodalmi szemléletet" is átvette, amely a „mi" és a „barbárok" disztinktív fogalmára épült. A hanyatló Róma és a „barbár világ" folyamatosan jelentkező feszültsége egyebek között a közösségi cso­ porttudat ellentétében is kifejezésre jutott - írja Szűcs Jenő. A populus Romanus a ró­ mai felfogás szerint nem valami „organikus" (szerves fejlődésű) történeti képződmény vagyis nem a mai fogalmaink szerinti etnikum vagy nemzetiség - , hanem egy „politikai társadalom", amelynek meghatározó tényezői egyedül jogi, társadalmi, politikai és kultu­ rális ismérvek voltak. Szűcs Jenő helyesen ismerte fel, hogy a korai egyház nyelvi, tradi­ cionális, népi kötelékeket ignoráló univerzalizmusa, a populus Christianus fogalma lé­ nyegében e szemlélet „keresztényiesített" változata. A római szemlélet a barbár nép­ alakulatokat a gentes fogalma alá csoportosította. E felfogás értelmében az ilyen társa­ dalmak egysége nem jogi, kulturális - állami érté: kékben - , hanem az eredet (origó) közösségében és egyéb „természetesnek" vélt sajátságokban, pl. a nyelvben és a szokásokban (lingua et mores) állt. Jellemző, ahogy az eszméiben hol pogány, hol ke­ resztény költő, Averna későbbi püspöke, Sidonius Apollinaris barbár-gyűlöletének kifejezésére szinte a klasszikus poétika teljes kelléktárát felvonultatja. A barbárok „zilált, vad tömegét" önfeledt közvetlen­ séggel „kócos tökfejek"-ként emlegeti, akik „ocs­ mány, hagymaszagú bűzt okádnak", s mint „a gigá­ szok, annyit zabálnak". Természetesen a „túloldalról nézve" mindez nem volt igaz. A Rómát megdöntő és örökébe lépő népcsoportok (gentes) a valóságban éppen nem vér­ közösségek vagy organikus képződmények, hanem tudatosan szervezett államalakulatok voltak. Igaz ugyan, hogy a római műveltséget nem tették magukévá, szokásaik, erkölcse­ ik és társadalmi rendszerük is sokszor különbnek bizonyult a rómaiakénál. Salvianus (395/400-480) írja: „Sokan a barbárok között keresték a római műveltséget, mivel a ró­ maiak között a barbár embertelenséget nem bírták elviselni. S bár mindazoknak, akik között menedéket találtak, más volt az anyanyelvük, mások voltak a szokásaik, máshogy öltözködtek, mégis inkább elviselték a barbárok hiányos műveltségét (és hiányos öltöze­ tüket), mint a sajátjaik borzalmas jogtalankodásait. így lettek előbb-utóbb gótok, bagaudák vagy mások, s döntésüket egyáltalán nem bánták meg a későbbiekben sem." A sajátosan birodalmi szemszögű római látásmód: a „gentilizmus" már a 4. szá­ zadban áthatotta a katolikus egyház gondolkodásmódját, s ily módon annak kanonizált bibliafordításába, a Hieronymus-féle latin Vulgata-ba is mélyen beleivódott. (Elég meg­ nézni a ta ethné latin fordításait: sohasem a nationes [nemzetek], hanem csakis a gentes [törzsek] szerepel e helyeken!) Ez lett azután az alapja minden későbbi magyar biblia­ fordításban is a „pogányok" kifejezéssel történő fordításnak. A pogány szó egyébként a 4

5

6

7

B14

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

latin paganus 'vidéki, falusi' melléknévből származik, legelső előfordulásai magyar nyelvterületen a Történeti Etimológiai Szótár szerint a XI/XII. századból valók. A szó értelme: 'durva, műveletlen, istentelen, bálványimádó, nem keresztény (értsd: katolikus), idegen, nem hasznos, kegyetlen'.

1.2. Barbár keresztények - keresztény

barbárok?

A Marcus Aurelius c. vers megírásának közvetlen előzménye, sőt kiváltó oka az 1929-es Ady-vita, ahogy ezt a tényt valamennyi eddigi elemzés is megerősítette. Ugyancsak töb­ ben megállapították, hogy Kosztolányi Adyt és epigonjait elítélő cikke szelet vetett és vihart aratott: tanulmányok, hozzászólások tucatjai jelentek meg mérvadó és kevésbé rangos lapokban, amelyek többségükben Ady megtépázott nimbuszát igyekeztek védel­ mükbe venni. A kolozsvári Korunk hasábjain Komlós Aladár írt cikket az „Ady-revízióról". Hat pontban összegzi szempontjait, amelyek alapján egyet-nem-értését fejezi ki Kosztolányi Ady-írásával szemben. Elsőnek a követ­ kezőt emeli ki: „Kosztolányi azt mondja, hogy latin műveltsége képtelenné teszi őt Ady messianizmusá­ nak méltánylására. Hagyjuk ki a dologból a »latin műveltség«-et, erről Kosztolányinak valami titokza­ tos felfogása lehet. (...) Ép' egy oly ízig-vérig esztéta 1 • „Paradigmaváltás az 1920/30-as évek lírájá­ szellem, amilyen Kosztolányi, nem tudná, hogy mű­ ban „címmel 1991 áprilisában rendeztek konferen­ alkotások világnézeti alapjairól vitatkozni nem egyéb ciát Pécsett. A z itt elhangzott előadások kiadott meddő hitvitánál?" Anélkül, hogy pontról pontra vé­ anyagában azonban nem találtam nyomát e kérdés­ körnek. L d . De nem felelnek, úgy felelnek" - A gighaladnánk Komlós érvein, lássuk Kosztolányi vá­ magyar líra a húszas-harmincas évek fordulóján. laszlevelét, amelyben „komoly és becsületes állásfog­ Szerk. Kabdebó Lóránt és Kulcsár Szabó Ernő, Pécs: Janus Pannonius Egyetemi Kiadó, 1992. 2 lalásának nevezi költőtársa cikkét. Ebben szerepel • Geógraphika X I V , 2, 28 C 662. - Földy Jó­ egy mondat (az eredetiben is kurziválva), amelynek zsef ford. 3 B „Pannoniorum inscitiae"-vő\ be­ szél Fronto, Marcus Aurelius tanára és levelezőtárnagy jelentősége van a barbárság/pogányság/keresz­ ténység Kosztolányi-féle felfogásával kapcsolatban: „a latin műveltségen oly világnézetet értek, mely távol áll a zsidó-keresztény mithikától [misztikától?], a bibliától, mely számomra mindig idegen volt." Több mint érdekes, hogy a Komlós hat pontja közül erre az egyre tartotta fontosnak reflektálni! Kosztolányi vallomásával teljes mértékben egybecseng a kortárs Babits vélemé­ nye is, amelynek „Az európai irodalom történeté"-ben (1934) adott hangot: „Bizonyos, hogy az Evangélium szerzői többé-kevésbé telítve voltak egy másik irodalommal, amely kívül áll a görög-római »világirodalom« áramkörén. Egy zsidó nemzeti szellemű iroda­ lommal, melynek főművei az O Testamentumban maradtak ránk. Mégis ha az O és Új Szövetséget olvasom, egészen különböző érzésem van: a kettőt nem tudom közös neve­ zőre hozni. A z Ó Szövetség idegen számomra. A Mózes barbár regéiben, a család és üzlet patriarkális kapcsolataiban, a szerelmi könyvek sűrű érzékiségében, a Jób emberte­ len türelmében, a próféták dühkitöréseiben, az Istennel való nemzeti viszonyban, a Pré­ dikátor cinikus szkepticizmusában egy magába vonult fajnak zárt és fülledt levegőjét érzem..."" 8

y

10

1 1 9

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

A fentiekben láttuk, hogy az Újszövetség íróinak értékrendjében a barbárság a görögök nevével fémjelzett „pogányság" alatt elhelyezkedő fogalom volt. Hogy létezik akkor, hogy a X X . század elejére e két egymással homlokegyenest ellenkező tartalmat hordozó kifejezés: a kereszténység és a barbárság egymással behelyettesíthető fogalom­ má vált? Király István szerint a „roppantpogányság" (III, 14) hangoztatása Kosztolányi versében „nemcsak a nietzschei keresztény-hellén ellentétpár visszacsengése volt, de sokkalta inkább felvilágosodás kori filozófiai örökség. Annak vallásellenessége élt benne tovább. A z autonóm ember semmiféle idegen akaratnak nem vethette alá magát - még istenének sem. Ilyen értelemben volt jellemző reá a roppant pogányság, az isten éltét is kétségbe vonni, tagadni merő öntörvényűség." Azt hiszem alapvetően másról, többről van itt szó. Kosztolányi „vallásellenesség"-ét még csak-csak igazolni lehetne, akár a Komlós Aladárnak írott fentebbi mondata alapján is - de a vele e ponton szó szerint azonos elképzelést valló Babitscsal kapcsolatban már aligha. „Isten létét is kétségbe von­ ni, tagadni" azonban Kosztolányi sem merte/akarta. Ebből következően azt sem gondol­ nám, hogy itt valamiféle aufklérista hagyományról beszélhetünk. E probléma sokkalta 12

inkább az európai örökség megítélésében gyökerezik, amelyet Kosztolányi - csakúgy mint Babits - egyér­ telműen a „pogány" antik műveltségben határoz meg. A pogány-keresztény szembenállás gyökerei nála a kereszténység „barbár" korszakába, a közép­ korba nyúlnak vissza, amely - legalábbis dogmatikai szinten - erőteljesen „pogányellenes" kultúrafelfogást vallott. (Ezért is transzponálja versét Kosztolányi a „középkori Rómába", mégpedig hangsúlyozottan mindjárt a költemény első sorában.) A pogány érté­ kek hangsúlyozása a keleties barbársággal (inkluzíve a zsidó-kereszténységgel) szemben, erősen emlékez­ tet a 15. századi itáliai humanisták történelemszemlé­ letére, amelyben a görög-római ókort - a „nap" és a „fény" korszakát - az V . századtól kezdve a „gótikus barbárság", az „éjszaka" ideje követte, amely „eltemette" vagy „rabságba vetette" a költészetet, „száműzte" a múzsákat. Ezt a korszakot nevezték „középső időnek" (media tempestas) vagy „középső kornak" (medium aevum). Végül eljöttek az „új idők", újra „felsütött a nap és a fény", az irodalom és a művészet „felszabadult", visszatért a szám­ űzetésből", vagy „feltámadt". Ez a „helyreállítás", a „megújulás", az „újjászületés" (renascentia) időszaka, a humanisták saját korszaka volt.

sa, in: Principia históriáé 13, L. Verus; de ugyan­ ezen a véleményen volt Cassius Dio is, Id. X L I X , 36. 2. 4 • A kérdés egyháztörténeti vonatkozá­ sait részletesen tárgyalja Gábor György: „A kívül­ állók fölött majd Isten ítélkezik" - A barbár-kér­ dés keresztény filozófiájáról, in: A bárka és utasai. Zsidóság és kereszténység, történelem és emléke­ zet. Orpheusz Könyvkiadó, Bp., 1996, 38-71. 5 • Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. Tanul­ mányok. Gondolat, Bp. 1984. 341-342. 6 B Carmen XII, Migne P L LVIII, 723. col. 7U De gubernatione Dei V , 5, 21-22. - Gábor György ford. 8 • Kivéve Hegedűs Gézáét, aki­ nek tanulmányában amúgy is számos félreértés, i l l . szándékolt - tendenciózusan marxista - félrema­ gyarázás található, ld. Hegedűs 1970, 896. 9 B „Bocsánat, Ady-revízió", Korunk IV. évf. 1929. október, 706-711. Komlós pontjai a következők:

13

Nietzsche említése viszont e kontextusban valóban jogosultnak tűnik. A po­ gány-keresztény viszony alakulását a középkortól a X I X . század végéig legmélyeb­ ben és leghatásosabban valóban ő fogalmazta meg, úgy, hogy egyben hitet tett a pogányság mellett: 14

„Nagy Károly hatásosan elültette a humanizmust, a pogánysággal szemben vi­ szont a lehető legkeményebb kényszerítő eszközöket alkalmazta. A z antik mi­ tológiát terjesztették, a németet úgy kezelték, mint valami bűntettet. Azt hi­ szem, ennek az volt az oka, hogy úgy érezték, a kereszténység már leszámolt ||16

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

az antik vallással: nem féltek tőle, de használták, a rajta nyugvó ókori kultú­ rát. A német istenek világától viszont féltek. A z antikvitás felfogásában bizo­ nyára a nagyfokú külsólegesség, majdhogynem csak a formális készségek és ismeretek megbecsülése volt az, amit itt elplántáltak. Nevén kell neveznünk azokat a hatalmakat, amelyek útját állták, hogy mélyebben tekintsenek az ókorba. A z antik kultúrát először vonzerőnek használják a kereszténység elfo­ gadásához: mintegy ráadásként a megtérésért. Édesítés, hogy felhörpintsék a mérget. Majd segédeszközként kellett az antik kultúra, fegyver volt a keresz­ ténység szellemi védelméhez. Ebben az értelemben még a reformáció sem nélkülözhette a klasszikus stúdiumokat. A reneszánsz viszont tisztább értelem­ ben lát neki a klasszikus tanulmányoknak, de kétségtelenül keresz­ tényellenesen is; a tisztesség ébredését mutatja délen, ahogy a reformáció északon. Persze nem bírták egymást elviselni, hisz az antikvitás iránti komo­ lyabb vonzalom pogánnyá tesz. A z egyháznak teljes egészében sikerült a klasszikus stúdiumoknak ártalmatlan fordulatot adni: kitalálták a filológust mint tudóst, aki egyéként pap vagy valami (1) műalkotások világnézeti alapjairól vitatkozni olyasmi..." (pp. 177-178) nem egyéb meddő hitvitánál; (2) Ady számára a „Az ókor végén még teljesen pogány alakok politika ugyanolyan érzelmi kérdés volt, mint a szerelem vagy a halál, ezért „hitelesek" az ilyen állnak, akik szebbek, tisztábbak és harmonikusabbak, tárgyú versei; (3) A d y nem érvényesülni óhajtó mint az összes keresztény: például Proklosz. Miszti­ irodalmárnak látta önmagát, hanem egy nagy kül­ kája, szinkretizmusa olyan dolgok, melyeket épp a detés tragikus hordozójának, ezért megbocsátható „önhittsége"; (4) nem lehet Adyt „egyhangú" köl­ kereszténység nem vethet a szemére. Én mindeneset­ tőnek minősíteni, pusztán a Petőfivel való össze­ re ezekkel kívánnék együtt élni. Velük szemben a ke­ hasonlítás alapján; (5) Kosztolányi azért tartja mo­ dorosnak Adyt, mert nem hisz őszinteségében, sőt reszténység a lehető legnyersebb eldurvítás, amit a lelke mélyén talán irigyli is; (6) igaz, hogy A d y tömeg és az elvetemültek számára hoztak létre." (p. kitermelte plagizátorait, akikért Komlós sem lelke­ 222. - kiemelések az eredeti szövegben) sedik, de legnagyobb érdeme, hogy új perspektívát nyitott a magyar költészetben, kitágította a költők látását: „meghatározta helyünket a világban, úgyis mint magyarokét, úgyis mint férfiakét, úgyis mint emberekét." 1 0 • Kosztolányi 1996, nr. 1015,

Nietzsche durván keresztényellenes kirohaná­ sai („a kereszténység története a földön egyike a tör­ ténelem legszörnyűbb részeinek", p. 226; „az emberi­ ség legiszonyatosabb büntette", p. 227; „ravasz álnokság", p. 228; „komisz fagy egy hosszú éjszakán", p. 229) csak úgy nyernek értelmet, ha a kereszténység szó helyébe a középkori, „barbár" katolicizmust helyettesítjük be. Ez a lépés azért is indokolt, mert maga Nietzsche is megkülönbözteti a reformált kereszténységet a katolicizmustól: „A német reformáció távol vitt minket az ókortól: szükséges volt ez? Újra felfedezte a „pogányság-kereszténység" régi ellentmondását; ugyanakkor tiltakozás volt a reneszánsz de­ koratív kultúrája ellen; ugyanazon kultúra fölött aratott győzelmet, amit a kereszténység kezdetekor legyőztek" (pp. 229-230). Kezdeti hipotézisünket, mely szerint Kosztolányi ókorszemlélete és keresztényellenessége reneszánsz alapokon nyugszik, s hogy ezt az elképzelést Nietzsche is közvetít/zerte, vagy legalábbis megerősíthette, az alábbi idézet is alátámasztja: „Ha a görögökre a katolikus középkor érzülete és műveltsége felől nézünk, akkor persze a magasabb humanitás fényében ragyognak: hisz mindazért, amit szemükre vetnek, jóval nagyobb mértékben magának a középkornak kell szemrehányást tenni. A z ókoriak tisztelete a reneszánsz idején így teljesen őszinte és igaz" (p. 231 - kiemelések az eredeti szövegben).

a

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

A német filozófus azonban - Kosztolányival szemben - az ókori műveltséget sem abszolutizálja: „A mi műveltségünk az ókornak csak egy egészen kasztrált és hazug ta­ nulmányozásán alapul." (p. 183) - „Klasszikus műveltség!" Ugyan mit látunk! Olyan dolog ez, ami semmi mást nem eredményez, csak mentesítést a katonaságtól és doktori címet!" (p. 191) Ez a szkepticizmus érthető, hiszen Nietzsche „szakmabeliként" jobban látta az ókorral kapcsolatos általános felfogás - így az idealizáló reneszánsz felfogás sekélyességét, sőt hazugságait, mint a „reneszánsz őszinteségével" az ókor felé forduló Kosztolányi. 15

1.3. „Zagyva Keletnek elmebetegje" Kosztolányi „1929. október l-jén megjelenteti a Nyugat-ban Marcus Aurelius című ódá­ ját, még egyszer hitet tesz, és ezzel a szárnyaló ütemű versével lélekben végleg lezárja az Ady-kérdést" - írja Kosztolányi Dezsőné. „Kosztolányinak nem sokkal előbb meg­ jelent nagy vihart kavaró Ady-ellenes cikke, Az írás­ p. 585. (Osiris klasszikusok) Itt jegyzem meg, tudatlanok árulása, s az attól kiváltott heves polé­ hogy a kiadásban a levél dátuma: 1929. szeptem­ mia, az úgynevezett Ady-revíziós vita állott mögötte ber 16., ami a Komlós-cikk megjelenését tekintve mint lényegi ihlető. A költő zárszavát jelentette ez lehetetlen, hacsak a szerző el nem küldte neki cik­ kének kézírásos változatát, még a kinyomtatás mintegy ebben a vitában" - vallja Király István. előtt. 11 • Az európai irodalom története, Ezt az irodalomtöténeti tényt szem előtt tartva máris Szépirodalmi, Bp., 1957, 87. (Babits Mihály mű­ vei) - Jellemző, hogy az Ószövetségről csak így, ellenőrizhetjük hipotézisünket: ha ugyanis a vers mellékesen tesz említést. Még a „világirodalom"alapképlete valóban a barbárság/kereszténység kontra ban sem tartja számon helyét: „Aki a világ­ pogányság antitézisre vezethető vissza, akkor ennek irodalom történetét írja ... az egységes és egyetlen Irodalmat idézi, mint egy nagy élő szellemet, a gondolatnak Az írástudatlanok árulásában is meg amely megszületett valaha Görögországban, s to­ kell jelennie. vábbélve és gazdagodva a kereszténység világlei­ kében, nem halt meg akkor sem, amikor ez a lélek Az első vád Adyval, vagyis inkább követőivel nemzetek szerint széthasadozni kezdett" (7. m. <S'j. szemben Kosztolányi részéről az, hogy vallást csinál­ 12 • Király, 1986, 396. 1 3 • Eugenio Garin: Reneszánsz és műveltség. Helikon, Bp., 1988, 9tak rajongott váteszükből. Jellemző, hogy Ady kriti­ kátlan kritikusait „bibliamagyarázóknak" aposztrofál­ ja (p. 222), akik „hozsannás beszámolókat" írtak róla (p. 225), nem véletlenül, hiszen „Gondolatvilágának fő tengelye: a messianizmus... Ezt a keleti miszticizmust átveszi minden prófétáló kenetességével" (p. 227); „Krisztuskodása, messiási elhívottsága, poli­ tikája csak az egyik küldetése" (p. 232). A z idézett mondatokban közös a biblikus utalá­ sok jelenléte, ami egyfelől érthető is, hiszen Ady valóban gazdagon alkalmazta őket köl­ tészetében. (Valamennyi itt felhozott példára könnyedén találhatnánk tőle idézeteket.) Ezeket a biblikus példákat azonban Kosztolányi a „keleti miszticizmus" pejoratív gyűjtő­ fogalma alá rendeli - és teheti is, hiszen Adynál számos esetben láthatjuk, hogy a bibli­ kus frazeológia keveredik misztikus, keleti elemekkel. De Az írástudatlanok árulásában ugyanúgy megjelenik e „barbár", keleties misz­ ticizmus ellenpontja, mint a Komlós Aladárhoz írott levél fentebb idézett mondatában. Ez pedig a Latinitas, az európai és a magyar irodalom klasszikus öröksége. Kosztolányi mindjárt a pamflet elején így támadja meg Ady istenítőit: „Nem szeretik ők a betűt annyira, hogy önmagáért szeretnék, hogy elfelejtenék azt, mit jelentenek a szavak, ha­ nem mindenáron valami nekik hasznost óhajtanának belőlük kihámozni. Megrémülné16

17

18

Q l 8

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

nek, ha közölném velük, hogy a latin népek az irodalmat a betűről keresztelték el literatúrának" (p. 223 - kiemelés tőlem). Ady messianizmusához pedig ezt a mondatot fűzi hozzá: „Lehet, latin műveltségem és hajlandóságom tesz képtelenné arra, hogy bármely ilyen mítoszt, bármely ilyen bölcseletet elfogadjak" (p. 227 - kiemelés tőlem). A költő számára tehát egyértelműen a klasszikus humanista (latin/görög) értékek jelentik a mű­ veltség és a költészet alapját, az „örökbecsű" dolgokat, az Európához tartozás érzését. Egy évvel később publikált Lenni, vagy nem lenni c. esszéjében ezt így fogalmazta meg: „El mindennel, ami vidékiesség, lomposság, középszerűség. A z a gondolat és érzés, amely nem jelent a világnak is ugyanannyit, amennyit nekünk, senyvedjen el csírájában. Európa nem idegen tőlünk. Néha visszafáj szívünk ázsiai emlékeink után, melyeket csak sejtünk, de nem ismerünk, s elképzeljük, hogyha rovásírással, a boncok bűvölő igéivel, a hársfaháncsba öltözött regősök énekeivel annyi kincsünk nem megy veszendőbe, s hogy­ ha ott, a műveltség bölcsőjében fejlődhetünk, a természetes, régi keretek között, esetleg oly különváló irodalmunk sarjadhat, mint a japán vagy a kínai. Csakhogy ez ábránd. Nagy költőink, íróink azóta végzetesen eljegyeztek bennünket az európai szellemmel. Európaiak vagyunk, Európa és a világ írói."' Nem­ csak az árulkodó „bonc" kifejezés köti össze ezt az 10. 1 4 • Friedrich Nietzsche: Ifjúkori görög írást a Marcus Aureliusszíű, illetve az azt megelőző tárgyú írások, szerk. Tatár György, ford. Molnár Anna. Európa, Bp., 1988. 1 5 • L d . Babits k i ­ Ady-vitával. Letisztult hangvételű összegzése ez a tűnő elemzését az ókortudós Nietzschéről: Nietzs­ che mint filológus (1911), in: Esszék, tanul­ vers fő gondolati problémájának: a kelet-nyugat/barmányok. Bp.: Szépirodalmi, 1978, I. 256-263. bárság-pogányság ellentétnek is. (Babits Mihály művei) Ebben megemlíti 187l-es y

egyetemi előadását („Bevezetés a klasszika-filoló­ Ugyancsak lényeges utalást tartalmaz Koszto­ gia tanulmányába"), melynek a „Pogány vagy ke­ lányi Ady-ellenes paszkvillusának címe, amely Julién resztény?" kérdése köré épült. Nietzsche hatására ld. Lengyel Ernő: Nietzsche magyar utókora, Mi­ Benda korszakos jelentőségű esszéjének, az írástu­ nerva 17 (1938), 49-95, kül. 80. skk. (a Nyugato­ dók árulása"-nak (Trahison des Clercs) „kifordítá­ sokról). - Zolnai Béla: Kosztolányi-Nietzsche-Jusa". Benda írása éppen egy évvel az Ady-vita előtt, hász, // 46 (1958), 389-405. A Nietzsche-kultusz a 20. század elején kulminál Magyarországon, 1928-ban robbant be a magyar intellektuális közélet­ 1907 és 1910 között fő műveit lefordítják, sőt már be. A két szöveg között igen szoros gondolati pár­ az egyetemeken is tanítják. Babits, Juhász és Kosztolányi Nietzsche-képéről ld. összefoglalóan: huzamok, megfelelések találhatók. Benda egyik alap­ tétele: az immanens európai szellemi értékek örökö­ sei és átörökítői, „az írástudók", a X X . században feladták autonóm szellemi pozícióju­ kat, és a mindenkori hatalmi politika kiszolgálóivá alacsonyodtak. Ezek a „modern írás­ tudók" elveikkel a politika kezére játszanak, szítják a nacionalista szenvedélyeket, ame­ lyek ily módon „misztikus jelleget öltenek, vallásos imádat jellegét". A z újmódi aposto­ lok „tanításuknak a prédikáció, a morális tan jellegét adták", ezáltal „divinizálták a poli­ tikát". Ez merőben más, mint a „latin írástudó" hozzáállása, „akinek ősei az embereket az eredménytől független érdem méltánylására tanították: arra, hogy Hektort legalább annyira becsüljék, mint Akhilleuszt, s Curiatiust többre, mint szerencsés vetélytársát". Bendánál is feltűnik a középkor/reneszánsz = barbárság/civilizáció ellentét: „Egy új kö­ zépkor eljövetele felé haladunk-e, amely barbárabb lenne az elsőnél...?" - teszi fel az akkor még költőinek számító, ma már azonban egyértelműen megválaszolható kérdést. „A civilizáció, amely az antik világ bukásával egyszer már elveszett, a reneszánszban mégis reneszánszot ért meg". Kosztolányi „vádirata" hasonló érveket sorakoztat fel Ady költészetével szemben: hogy költészetéből vallást csináltak („Jóslatokat olvasnak ki ver­ seiből"); hogy versei „tanokká" lettek, amiket politikusok igyekeznek a gyakorlatba átül20

1 1

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

tetni („Politikusok hasznos irányelveket vontak le költeményeiből. Szemünkre lobbantot­ ták, miért nem követjük »Ady Endre tanait« s »mért nem váltjuk azonnal valósággá.«); s hogy mindez veszélyezteti irodalmunk európai értékeit („kötelességem tiltakozni egy olyan divat ellen, mely már balkanizmusba fullad, és irodalmunk európai szintjét veszé­ lyezteti")

2. Antik örökség Ez a közös európai örökség Benda, Babits és Kosztolányi számára egyaránt a klasszikus antikvitás kulturális hagyatékában rejlett. De mit is jelent nálunk ez a kulturális örökség? Mihez is tudunk „visszanyúlni" akkor, amikor Pannónia antik örökségéről beszélünk? „Az ókor határos volt Magyarországgal, jobban, mint bármely szomszédja. A leg­ szenvedélyesebb és legkedvesebb utazások oda indultak, ismertebbé is vált mindegyik­ nél. Familiáris hagyomány a kincs, mely onnan került haza, és ha egy hagyomány fami­ liáris, máris és csak akkor klasszikus" - írta Halász Kiss Endre: A világnézet kora. Nietzsche ahsz.olúGábor Horatius hazai recepciójának kérdését vizsgál­ tumokat relativizáló hatása a századelőn. Akadé­ va. Nem véletlen, hogy a humanizmus és a rene­ miai, Bp., 1982, 209-231. Ebben a szerző hangsú­ szánsz kiváló szakértője, Kardos Tibor 1942-ben lyozza, hogy Kosztolányi - kortársaihoz hasonlóan - viszonylag hamar kikerült a filozófus közvetlen megjelent könyvének témájául is a magyarság antik hatása alól. 16 • Kosztolányi Dezsőné: Koszto­ hagyományainak feltérképezését választja, és ezzel lányi Dezső. Életrajzi regény. Holnap, Bp., 1990, 233. 1 7 • Király 1986, 381. - A z „Ady-revíkapcsolatban szuperlatívuszokban beszél: „A »makkzió" hatásáról ld. legújabban: Szitár Katalin: Nor­ termő Pannonia« civilizáltsága olyan fokot ért el, matíva a lírában, líraiság a prózában. Poétikai hogy csak másfél évezred múlva, a X I X . század má­ szempontok az „Ady-revízió" értelmezéséhez, in: Tanulmányok Kosztolányi Dezsőről, szerk. Kulcsár sodik felében tudott felújulni ismét ez a régi kép." Szabó Ernő, Szegedy-Maszák Mihály, Anonymus, Kosztolányival kapcsolatban megállapítja: „Az újabb Bp., 1998, 272-290. (Újraolvasó) 18 • Koszto­ lányi 1976, 220-239. [A Toll, 1929. július 14.] magyar irodalom klasszikus élménye egyenes folyta­ 19 • Kosztolányi 1976, 17-18. [A cikk megjele­ tása ennek a réginek [ti. a X I X . századiénak]. Arany nése: Nyugat, 1930. február 16.] 2 0 • Benda János belső" klasszicizmusát Kosztolányi örökölte. De művének (töredékes) kiadása és a hozzá fűzött ő már a római ezüstkor sztoikus bölcsességét választ­ ja." Müvének végén idézi Mátyásról szóló monográfiájának megállapítását: „A latin lé­ lek a magyarnak testvére, hogy a természet akaratából a római műveltség soha nem foj­ totta el, hanem inkább kibontotta benne rejlő egyéniségét és értékeit. Nem idegenítette el, hanem önmagára ébresztette." 21

22

23

E lelkesült értékelések ellenpontjaként hadd idézzük most a X X . század végi tör­ ténettudománynak a magyar föld antik hagyományaival kapcsolatos kijózanító értékelé­ sét. Eszerint Pannónia római öröksége - összehasonlítva a volt európai római provinciák többségével - nem túl jelentős. A meghódított terület bennszülöttjeinek és betelepült ha­ dinépének „sápkóros rómaisága" (Tóth István kifejezése ) nem hozott, nem hozhatott létre olyan maradandó kulturális értékeket, amelyekre valóban büszkék lehetnénk. „A műveltség korlátai miatt nem fogantak maradandó értékű alkotások a szelíd pannon tája­ kon. A z ókor szellemi életéhez, irodalmához,, gondolkodásához a fellendülés legszebb éveiben sem járult hozzá Pannónia semmivel, ahogy a Múzsákat sem örvendeztette igazi művészi teljesítményekkel, tánccal, fuvolával, színházi játékokkal." 24

25

BJ20

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

2.1.1. Pannónia szellemi öröksége: Marcus Aurelius Ha tehát a római-kori Pannónia nem rendelkezett európai mércével mérten is jelentős szellemi-kulturális örökséggel, ki kellett találni, kit s milyen alapon vonhatunk be a „pannon örökség" körébe! Kosztolányi választása ebből a szempontból zseniálisnak bi­ zonyult: Marcus Aurelius, akinek neve nemcsak a történelemkönyvek császárlistáin, ha­ nem a filozófiatörténet legnagyobbjai között is szerepel, életrajzi adatai alapján könnye­ dén beilleszthető volt ebbe az amúgy igencsak vérszegény pannonföldi antik tradícióba. Lássuk, hogyan. Marcus Aurelius (161-180) 121-ben Marcus Annius Verus néven látta meg a napvilágot Rómában. Még kisfiúként vonta magára hadrianus császár figyelmét, aki Verissimusnak [legigazabb] becézte, és mindössze nyolc éves korában Salius-pappá nevezte ki. Nevelésével a kor leghíresebb tanárait, köztük a híres Frontot bízta meg, aki latin irodalmat oktatott neki. Hadrianus 138-ban adoptálta, ekkor vette fel a Marcus Aurelius Caesar nevet. Antoninus Pius trónralépése után annak leányával jegyezték el, akit hat év múlva feleségül is vett. 146-ban hivatalosan is trón­ kortársi (Babits M . , Osvár E., Halász G., Fenyő örökössé lépett elő, és kb. ebben az időben Fronto M . stb.) és mai (Balassa P., Jeleníts I., Horgas B. nagy csalódására, áttért a sztoikus filozófia müvelé­ stb.) reflexiók megtalálhatók egy kötetben: A kor sére, amely ettől kezdve döntő befolyást gyakorolt lelke. Szerk. Levendel Júlia, Horgas Béla, Bohus Magda, Bp.: Liget könyvek, é. n. Újabb - teljes életére. Halálos ágyán Antoninus Pius rá ruházta a kiadása: Az írástudók árulása, ford. Rónay Mihály császári hatalmat. A z új uralkodó felvette az Antoni­ András, Fekete Sas Kiadó, Bp., 1997. 21 • Halász Gábor: Horatius noster, in: Tiltakozó nem­ nus nevet is, és teljes jogú társává nevezte ki Lucius zedék, Magvető, Bp., 1981, 500. 22 • Kardos Verust, ily módon elsőként vezette be Rómában a Tibor: A magyarság antik hagyományai, Parthe­ „társcsászár" intézményét. A Római Birodalom szá­ non, Bp., 1942. (Parthenon-tanulmányok 5.) 2 3 • Kardos Tibor: Mátyás király, h. n., 1940, 46. mos határvidékén ebben az időszakban nehézségek (Magyarok könyvtára) 2 4 • A rómaiak Ma­ támadtak: a parthusok elfoglalták Armeniát (Ör­ gyarországon. Gondolat, Bp., I975, 191. 2 5 • Fitz Jenő: Pannonok évszázada. Corvina, Bp., ményország), az északi vidéken pedig a germánok 1982, 42. (Hereditas) - A z egyetlen ellentmondó törték át a Duna vonalát. 167-ben mindkét császár az adat Velleius Paterculus i . sz. I. századi katona­ északi hadszíntérre vonult. Két évvel később meghalt történetíró megjegyzése, aki „a római nyelv széles Lucius Verus, miután Marcus Aurelius köteles­ ségének érezte, hogy visszatérjen a Dunához. Elete hátralevő tizennégy évének legna­ gyobb részében váltakozó sikerrel folytatódtak itt az összecsapások. 170 körül a markomannok és a kvádok áttörték a pannóniai limest és Aquileiát is ostrom alá vették. Egy másik dáciai törzs pedig az alsó Duna-vidéket rohanta le és egészen Athén falaiig jutott. Aurelius hadseregét eközben egy keletről behurcolt járvány is gyengítette, de végül las­ san és nagy erőfeszítések árán visszaszerezték az ellenőrzést az északi területek fölött. A z elhúzódó északi hadjáratok alatt többször költötték Marcus Aurelius halálhírét. Emi­ att keleten felkelést robbantottak ki, amelyben - egyes gyanúk szerint - maga a királyné, Faustina is tevékeny szerepet játszott. A császár azonban hallani sem akart erről a felté­ telezésről, s szeretett felesége halála után a szokás szerint istenné avattatta Faustinát. 176-ban tért vissza Rómába, ahol diadalmenetet tartott. A következő évben már másod­ szor indult északra, de a sikereket nem tudta hosszú ideig élvezni: súlyosan megbetege­ dett és 180. március 17-én valószínűleg Vindobonában (a mai Bécs helyén épült légiós­ táborban) meghalt. Marcus Aurelius már az ókorban a jó császár eszményképe lett, had­ serege csodatevőnek tartotta, halála után egy-két évszázaddal képeit még házi oltárokon

1 2 | |

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

tisztelték, álombeli jóslatokat vártak és kaptak tóle, az újkorban pedig uralkodását egy örök utópia - a legkiválóbb ember uralma - rövid megvalósulásának tekintették. Kosztolányi versében „ írótárs "-nak (IV, 21) nevezi a császárt, és joggal, hiszen Marcus Aurelius egyike volt azon kevés római uralkodónak, akinek tetteit felülmúlta és túlélte az, amit írt. Legmélyebb gondolatainak bizalmas kinyilvánítása, amelyet „magá­ hoz" írt, majd később „Elmélkedések" címen jelentetett meg, az egyik leghíresebb könyv, akit valaha uralkodó létrehozott. Görögül írta, irodalmi igénnyel, pedig eredetileg személyes feljegyzéseknek szánta őket. A z I. és II. könyv felirata azt is elárulja, hogy a két könyv a Garam partján, illetve Carnuntumban (ma Deutsch-Altenburg), a Duna men­ tén készült, így mintegy „hazai" alkotásnak számít. 26

27

2.7.2. Marcus Aurelius és a kereszténység Bár a sztoikus hagyományt az apostoli korszak utáni, institucionalizálódott keresz­ ténység mindig is közel állónak érezte magához (er­ köríí ismertségéről" (linguae notitia Romanae), ről ld. bővebben a 2.4. fejezetet), nem szabad megfe­ „magas műveltségi szintről" (litterarum usus) és a ledkeznünk arról, hogy Marcus Aurelius - ahogyan „lélek gyakorlásáról''' (animorum exercitatio) be­ Epiktétosz vagy Seneca is - „pogány" filozófusok szél. (História romána II, 110,5) Szavainak kevés hitelt adnak a történészek, mivel Velleius maga is volt. A z Elmélkedések szerzője egy helyütt explicite Pannoniában teljesített szolgálatot, így dicsérete említi is a keresztényeket, sztoikus szempontból azt a célt szolgálja, hogy a provincia „fontosságát" hangsúlyozza, lakóit a valósnál kedvezőbb színben meglehetősen elítélőleg nyilatkozva róluk: „Micsoda tüntetve fel. 2 6 • Michael Grant, Róma csá­ pompás lélek az, mely kész, ha kell, a testtől elválni: szárai, ford. Borhy László. Corvina, Bp., 1996, akár megsemmisülni, akár szétporlódni, akár vele 88-93. 2 7 • Abban minden történész és filoló­ gus egyetért, hogy Marcus Aurelius élete utolsó együtt maradni. De ez a készség belső meggyőződés­ negyedében írta az Elmélkedések tizenkét könyvét. ből fakadjon; nem pedig, mint a keresztényeknél, A két explicit utalás a megírásra: „a kvádok között a Garam mentén" az első és második könyv kö­ puszta dacból. Legyen magatartásunk megfontolt, zött; a „Carnuntumban" megjegyzés pedig a máso­ méltóságteljes, tragikus póztól mentes, hogy másokra dik és harmadik könyv között található. Tudjuk, is ilyenként hasson." (XI, 3 - Huszti József ford.) hogy a császár 171—173-ban járt Carnuntumban, a A z idézett mondat sorsa - a kereszténység egyik ko­ rai testimoniumáról lévén szó - érdekesen alakult a későbbi korszakokban. Marcus Aure­ lius egyik modern kiadója, C. R. Haines például azt gondolja, hogy a császár keresztény befolyás alatt állt, ám a fenti mondatot, grammatikai okokra hivatkozva, kirekeszti a szövegből. Brunt szerint a mondat késői betoldás, vélhetőleg egy keresztény scriptor glosszája. Egyetért ezzel E. Asmis is, aki szerint Marcus Aurelius ebben a kontextus­ ban Szókratészt idézi Platón védőbeszéde alapján (Apol. 28e), így „nincs értelme beleol­ vasni a keresztényeket ebbe a szövegkörnyezetbe". Bár nem egészen világos, hogy egy keresztény interpolator miért írt volna bele a császár szövegébe egy ilyen nyilvánvalóan negatív kicsengésű félmondatot, végső soron egyetérthetünk Brunt megállapításával: „Csak egyetlen dolog világos Marcus Aurelius keresztényekkel kapcsolatos álláspontjá­ ról: az, hogy az üldözések uralkodása alatt is folytatódtak." A császárnak a kései ke­ reszténység képzeletvilágában elfoglalt előkelő helyét nagyrészt Tertullianus két utalása, és egy annak nyomán keletkezett apokrif irat „biztosította". A z afrikai egyházatya két ízben is utal arra, hogy Marcus germániai hadjárata (i. sz. 172) során keresztény katonái imáira válaszul „esőcsoda" történt, ami a császár egy szenátushoz írt levelében is elis28

29

30

31

32

33

D

2 2

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

34

mert. Mindezt azonban Kosztolányi aligha tudhatta, hiszen tudomásunk szerint nem folytatott az Elmélkedések szövegével kapcsolatban beható filológiai tanulmányokat. Huszti József fordításában azonban a fent idézett részletet olvasva (XI, 3) ráérezhetett a császár eredendően rómaiságából fakadó keresztényellenességére. 35

2.2. Kosztolányi és az ezüstkori Róma A z „ezüstkori" Róma különleges szerepet foglalt el Kosztolányi művészi képzeletvilágá­ ban. A Nero a véres költőben Claudiust tekintette az aranykori Róma utolsó mementójának. A Suetonius által is kissé bogarasnak - ha nem is felhülyének - ábrázolt Claudiust Nero mérgeztette meg. A z ő uralkodása, amely a regény központi témája, Kosztolányi ábrázolásában kísértetiesen hasonlít a fin de siécle Monarchiára: „a századelő Monar­ chiájának, Bécsének és Budapestjének szellemi miliője rejtőzik benne, a birodalom szét­ hullásának és felbomlásának élménye". Ugyanakkor már a regényben is feltűnő Kosz­ tolányi provinciális kultúrák iránt tanúsított rendkívü­ kvádok ellen pedig 174-ben viselt hadjáratot. [H. li szenzibilitása: Seneca és Lucanus, e két hangsúlyo­ Stiglitz, M . Kandler, W. Jobst: Carnuntum, in: zottan hispániai arisztokrata-értelmiségi képviseli azt Aufstieg und Niedergang der Römische Welt II, 6. a szellemet, amely képes lenne/lett volna friss vért (Berlin-New York, 1977), 590]. így valószínűleg igaza van Hainesnek, aki szerint eló'ször a máso­ pumpálni a Birodalom hivatalosan preferált, gyakor­ dik könyvet írta meg, majd az összes többit, míg latilag azonban dohos és kiüresedett „aranykori" kul­ legvégül az elsőt. L d . The Composition and Chro­ nology of the Thoughts of Marcus Aurelius, Jour­ túrájába. Ezen belül is Seneca, a sztoikus Seneca, a nal of Philology 33 (1914), \7\-\72. 28 • Pál bendai írástudó mintaképe. Közvetlenül halála előtt apostolt Athénban éppen a fórumon őgyelgő epi­ azt mondja, hogy „A bölcsnek nem szabad megszó­ kureus és sztoikus filozófusok vonták kérdőre val­ lását illetően (Csel 17,18), majd a nevezetes arelalni és cselekedni." - „Költő voltam és bölcs. Közö­ oszpagoszi beszéd után rendesen ki is gúnyolták nyös, mint a természet. Csak az örökkévaló dolgok­ (17,32). Ld. Rugási Gyula: A z areopagoszi be­ széd, in: Örök romok, Latin betűk, Debrecen, ról volt véleményem, de erre nem voltak kíván­ 1997, 143-161. A szerző szerint a sztoa „a filozó­ csiak. " Mellesleg, a Nero a véres költőben a Mar­ fiatörténet első igazi koinéja", amely már az i . e. cus Aurelius-vers két további lényeges motívuma II. századtól a görög filozófiát jelenti a kívülállók bukkan fel: a szobrok, illetve a keresztények. A z előbbiekkel akkor találkozunk először motívumszerűen, amikor Nero költői és színészi balsikerei után a cirkuszban próbál szerencsét. Amikor itt is kudarcok érik, akkor a ko­ rábbi győztesek szobrain áll bosszút: „...kétségbeesésében összetörette azoknak a győzte­ seknek a szobrait, melyek a cirkuszt díszítették." Rugási Gyula így értelmezi a szimboli­ kus cselekedetet: „Nero szoborrombolása egy meghatározott tradíció és értékrend elpusz­ tításaként értelmezhető. A z aranykornak mint múltnak szerepét most már az önkényesen alakított, jelen veszi át: a jövő képzete után a múlt is elpusztul. A z összetört szobrok az „örök Róma" képeit szimbolizálják, pontosabban az örökkévalónak szétrombolását." A keresztényeket már Petroniusról szóló rövid megemlékező írásában is forradalmárokként aposztrofálta, s ez a megnevezés a regényben is előbukkan, mikor Nero így beszél Senecához: „Te most a feketelábúakra gondolsz ... azokra, akik sohase fürödnek, a csipásokra, akik nem mosdanak, a tetves hajúakra, akik nem fésülködnek, a büdösökre, akik föld alatt laknak s tébolyultan verik a mellüket. A forradalmárokra gondolsz, a római állam ellenségeire..." Kell-e ennél világosabb bizonyíték arról, hogy a kereszténység és a barbárság komplemeter fogalmakként szerepeltek Kosztolányi művészi szótárában? 36

37

38

3y

12

0|

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

Kosztolányi a hanyatló Róma uralkodói iránti érdeklődésének másik bizonyítéka 1904-es bécsi diákéveinek korából származik. Ekkortájt írt leveleiben több helyütt is em­ líti, hogy a fiatalon elhunyt császárról, Julianusról, akit „hitehagyott"-ként ismer a törté­ nelem, készül drámát írni. A feltartóztathatatlanul terjedő kereszténység mellett a pogány hagyományt újra államvallássá emelő, megszállott és fanatikus császár városról városra vándorol a Birodalom keleti felében, hogy megtalálja a pogány görög múlt emlékeit, de sehol nem találja őket, legalábbis érintetlenül nem. Kosztolányi Julianus alakjában N i ­ etzsche „prachtvolle blonde Bestie"-jének megtestesítőjét látta, a lázadót, a keresztény alázatosság ellenképét. 40

2.3. A szobor A szobor mint az „aranykori" múlt megőrzésének és átörökítésének szimbóluma - mint láttuk - már a /Vero-regényben is felbukkant. A vers II. szakaszában megszólított „ arany szakállú", „bronzfejű cézár" nem más, mint számára". 2 9 • Marcus Aurelius császár elmél­ Marcus Aurelius bronz lovasszobra. A z ókori Róma kedései, ford. Huszti József, Budapest, 1923. (Fi­ fórumíxú. valósággal ellepték a császároknak és ma­ lozófiai kiskönyvtár IV.) 3 0 • The Commu­ nings with Himself of Marcus Aurelius, trans), by gisztrátusoknak emelt különféle szobrok, köztük C. R. Haines, Harvard University Press, Cam­ mint azt az idősebb Pilinius is kiemeli enciklopédiá­ bridge-London, 1961, 385. (Loeb Classical Lib­ jában (Naturális história X X X I V , 19) - a közkedvelt rary) 31 • P. A . Brunt: Marcus Aurelius and the Christians, in: Studies in Latin Literature and lovasszobrok. A Marcus Aureliust ábrázoló szobor Roman History, ed. C. Deroux, Bruxelles, 1980, különlegességét az adja, hogy ez az egyetlen ókorból vol. I, 483-520. (Collection Latomus 164-168.) 32 • „There is no reason to read the Cristians teljes épségben fennmaradt lovasszobor! A műalkotás into this context." L d . E. Asmis: The Stoicism of annak köszönhette a túlélést, hogy a középkorban azt Marcus Aurelius, in: Aufslieg und Niedergang der hitték, Nagy Konstantint, az első keresztény császárt Römische Welt II, 36, 3 (Berlin-New York, 1989), 2228-2252. kiil. 2229, note 2. 3 3 • Brunt ábrázolja. A lateráni pápai rezidencián elhelyezett al­ 1980, 498. 3 4 • Apologia V , 6; Ad Scapulam kotásról először a X . században értesülhetünk. A cinIV. 6. - A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy quecentoban határozottan megnőtt iránta az érdeklő­ a történész Cassius Dio az esó'csodát egy Arnudés: azonosításával többen is foglalkoztak, ennek so­ rán felmerült Theodorik, Septimius Severus és Commodus császárok neve is. Végül A l bertini határozta meg egyértelműen korabeli éremábrázolások alapján, hogy a szobor Marcus Aureliust ábrázolja. II. Pál pápa idején restaurálták (1467-69), majd IV. Sixtus alatt (1473-74) ismét felújították és egy új, négyszögletű alapra helyezték, amit felirattal láttak el. A Campidogliora már IV. Sixtus át akarta vitetni, de csak III. Pál hajtotta végre a tervet 1538-ban. Ekkor a szobor egy Michelangelo tervezte ovális talapzatra ke­ rült, amelyen ma is látható. 41

2.4. A sztoicizmus öröksége és Marcus Aurelius utóélete Ha egyszer végre elkészítenénk az antik filozófia magyarországi Nachlebenforschungját, abban bizonyára a leghosszabb fejezet a sztoicizmusról szólna. Ez a viszonylagos nép­ szerűség elsősorban annak köszönhető, hogy a sztoa bölcselői - különösképpen a római­ ak - éppen akkor jönnek divatba Európában, mikor nálunk a protestantizmus hatása alatt ||24

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

egyszerre zajlik a keresztény erkölcsiség megújulása és a nemzeti (értsd: népnyelvű) iro­ dalom megteremtése. A sztoikus etika - így érzékelték ezt már a pogány filozófusok kortársai is - rendkívül közel áll a kereszténység morális tanításaihoz, s így auctorcá remekül beilleszthetők a keresztény humanizmus kánonjába. A sztoikus filozófia európai és magyarországi utóéletét Turóczi-Trostler József tárta fel nagy erudícióval egy 1937-ben megjelent tanulmányában. Ebben az irodalmi­ filozófiai kölcsönhatások négy nagy korszakát különbözteti meg: az első a protestáns színezetű keresztény humanizmus sztoa-recepciója, amelynek legismertebb műve Epiktétos latin fordításának 1585-ös kolozsvári kiadása. A második korszakot a rekatolizált Justus Lipsius (1547-1606) műveinek hatása jellemzi, aki szerint a sztoicizmus az antik filozófia csúcspontját jelenti (Manuductio ad stoicam philosophiam, Antverpiae 1604). A XVII. századi magyar jogi, politikai és társadalomtudományi irodalomnak kétségkívül Lipsius a legtekintélyesebb forrása. Könyvei szinte valamennyi polgári magánkönyvtárba (a protestánsokéba is) utat találtak. Követői közül Caspar Schoppe (Scioppius), Claude Sauimaise (Salmasius), Julius Caesar Scaliger, Dániel Heinsius és Gerhard Johann Voss voltak a legnépszerűbbek Magyarországon is. Ugyan­ phisz nevű egyiptomi mágusnak tulajdonítja, aki csak ide tartozik Antonio Guevara (14807-1544) szintén a császár kíséretének tagja volt, és mint azt „Libro aureo del emperador Marco Aureo" (Vallaegy aquileiai felirat is bizonyítja, valóságos sze­ dolid, 1529) című munkájának - amely Relox de mély [Bulletin Epigraphique 202a = Revue des Études Grecs 57 (1944), 239]. A z apokrif levél Principes néven híresült el Európában - kissé meg­ szövegkiadása: A . Harnack: Die Quelle der Bekésett magyarországi utóélete. Cádiz, majd Mondorichte üher das Regenwunder Marc-Aurels, Sitnedo püspöke, V . Károly udvari történetírója előbb zungsbericht Berlin, 1894, Nr. 2., S. 835-882. Ld. R. Freudenberger: Ein angeblicher Christenirányította e hallatlanul népszerű fejedelmi tükrével brief Mark Aurels, História 17 (1968), 251-256. Marcus Aureliusra a figyelmet, mint hogy a császár 35 • A z csak természetes, hogy a kérdéses mon­ datra a klasszika-filológus Nietzsche is felfigyelt, emlékiratai nyomtatásban napvilágot láttak volna mégpedig F. Overbeck Studien z.ur Geschiclite der ieditio princeps: Xylander, Zürich, 1558). Prágay altén Kirche (Chemnitz, 1875) c. könyvét olvasva, András „Fejedelmeknek serkentő órája" címen fordí­ ahol azt a szerző úgy magyarázta, hogy a keresz­ tény vallás Marcus Aurelius alatt praktikusan be totta le 1628-ban ( R M K I, 566). A sztoicizmus eu­ volt tiltva. L d . R. Ferber-M. R. Zentner: »Und rópai recepciója harmadik korszakának főként pro­ werden wieder hell«: Nietzsches M a i c Aurél, Artestáns szerzőit felesleges bemutatnunk, hiszen hoszszabb-rövidebb ideig Magyarországon is tevékenykedtek: Jan Amos Komensky (Comenius) és Friedrich Alsted, a panszofikus eszme első hazai propagátorai. Végül a negyedik korszak - Turóczi szavával a „sztoikus nyárutó" - a XVIII. századi barokk jezsuita szer­ zőkhöz köthető: Rajcsányi György (1669-1734) szerint a „keresztény sztoicizmus" két pillére Ágoston és Seneca; Berzeviczi Gergely (1657-1708) pedig egyenesen „új sztoa"ként emlegeti a katolikus vallást {Stoa vetus et nova, Tyrnaviae 1710). 42

43

44

Érdekes, hogy a nálunk is mindig népszerű Seneca mellett nem Marcus Aurelius, hanem a szintén görögül író, de rabszolga származású Epiktétos volt a legtöbbet idézett és fordított sztoikus filozófus. A filozófus-császár felfedezése Nyugaton is jó darabig váratott magára. Bár Augustinus igen magas polcra helyezte (véleménye szerint Marcus Aurelius élete megérdemli a keresztények utánzását), igazán csak a X I X . században vált népszerűvé: Taine szerint ő volt a valaha élt legnemesebb lélek. A császár alakja azon­ ban elsősorban - Ernest Renannak köszönhetően - átalakult a kereszténységgel „gyanú­ ba hozható" sztoikus filozófusból a klasszikus ókor (a Kosztolányi-versben szereplő „roppant pogányság", i l l . a Komlóshoz írott levélben idézett Latinitas) utolsó szellemi

12|1

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S NYUGAT K Ö Z Ö T T "

45

nagyságának alakjává. Bár Kosztolányi levelezésében csak egy helyen hivatkozik Renan olvasására (az „Ima az Akropoliszon" c. művére), az allúziók alapján száz százalé­ kig biztosak lehetünk a francia író ihlető szerepében. Renan, aki e híres-hírhedt művé­ ben alaposan leszedi a keresztvizet a kereszténységről - ebben Nietzsche közvetlen el­ őfutárának mutatkozik - , úgy beszél az Elmélkedésekről, mint amely „a legtisztább em­ beri könyv a világon" (...) „Igazi örök Evangélium, az Elmélkedések könyve sohasem fog elavulni, mert nem állít semmiféle dogmát ... nem tartozik se fajhoz, se országhoz. Semmiféle forradalom, semmiféle haladás, semmiféle felfedezés meg nem másíthatja." A császár alakját - ugyanúgy, mint ahogy a Kosztolányi-versben is kimondva-kimondat­ lanul tetten értük - szembeállítja a kereszténységgel. „Marcus Aurelius halálának napja, mely oly gyászos volt a philosophiára és a civilizációra, a kereszténységnek szép nap volt." Majd nem sokkal később hozzáfűzi: a filozófus-császár halála után maga a „po­ kol" következett, „a latin irodalom teljesen megszűnt ... minden jobbat felszívott a val­ lás." Szemernyi kétség sem marad hát, hogy Renan nem tekintette az ókeresztény iro­ dalmat latin irodalomnak, azért, mert az kívül került a „pogány" Latinitas Kosztolányi 46

47

48

által is oly magasra értékelt bűvkörén. chiv für Geschichte der Philosophie 75 (1993), 219-224. 3 6 • Rugási 1983, 611. 3 7 • Kosztolányi Dezső: Nero a véres költő, Szépiro­ dalmi, Bp., 1974, 214-215. 3 8 • Rugási 1983, 605 3 9 • A Petronius-írást ld. Kosztolányi De­ zső: Petronius Arbiter, in: Ércnél maradóhh, Szép­ irodalmi, Bp., 1975, 13. - A regényrészletet ld. i. m. 25. 4 0 • L d . Kosztolányi Juhász Gyulához írt levelét, Szabadka, 1904. december 29. „drámát írok nagy ambícióval és szeretettel Julianus apostatáról, melyben a héber és görög, a keresztény és pogány világ közt küzdő eszmeharcot... mely oly régi, mint maga az ember, az erős és a gyöngék harcának problémáját kívánom festeni; ha úgy tet­ szik, megmagyarázom a Nietzsche gondolatának keletkezését, hogy jöhetett létre a „prachwolle blonde Bestie"-nek ideája éppen a keresztény alá­ zatosság ellenképéül." (Kosztolányi 1996, 68-69.)

3. Verskommentár 3.1. A vers intertextualitása

Kosztolányi Marcus Aurelius-versében - most már összefoglalva az előzőekben kifejtett gondolatokat alapvetően kétféle anyagból szövődik össze a textus, a vers szövedéke. A z egyik a Marcus Aurelius ne­ vével fémjelzett sztoikus filozófiai hagyomány (tá­ gabban: a klasszikus antikvitás kulturális öröksége), a másik Ady költészete (tágabban: a „zagyva Kelet" alapvetően vallási jellegű hagyománya). E két kontextuális összetevő mellett harmadikként - mintegy kötőanyagként - természetesen ott van maga Kosztolányi, illetve a Kosztolányi-oeuvre, amelyben az előbbi fogalomkörök­ ből (Latinitas-Barbaricum) kiragadott szavak sajátos jelentéssel is felruházódnak. Ezért indokolt, hogy a vers kulcsszavait a Kosztolányi-életművön belüli kontextusukban is ér­ telmezzük. Nézzük, hogyan szövődik össze e háromféle alapanyagból a vers.

3.1.1. Marcus

49

Aurelius-allúziók

Mint fentebb már utaltunk rá, a költő az Emlékezések szövegét minden bizonnyal Huszti József fordításában olvasta, így az egyes szöveghelyeket mi is az ő fordításában idézzük. (A [ ] zárójelbe tett római és arab számok a vers szakaszaira és soraira; a ( ) zárójelbe tett számok az Elmélkedések könyv- és fejezetszámaira utalnak.) Kosztolányi „koldus imperátor''-nak nevezi Marcus Aureliust [III, 18], ami egyetlen oximóronba sűrített, erő­ teljesen kiélezett megfogalmazása az Elmélkedések azon gondolatainak, mely szerint „a KI 26

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

császári udvarban is lehet lándzsás testőrök, ragyogó ruhák, fáklyák, szobrok és más ilyen hiúság nélkül élnem, hogy lehetséges majdnem magánember életét élnem, anélkül, hogy azért az államügyek legfőbb intézésében a kelleténél kevesebb méltóságot vagy tett­ erőt tanúsítanék" (I, 17). Továbbá: „Vigyázz, el ne császárosodj, fel ne vedd szokásaikat - mert. ez könnyen megesik. Légy csak egyszerű, jó, tiszta, komoly, kendőzetlen, igazság­ szerető, istenfélő, jóindulatú, szeretetteljes, tántoríthatatlanul kötelességtudó. Arra töre­ kedj, hogy az maradj, amivé a filozófia igyekezett tenni" (VI, 30). Láthatjuk, hogy a koldus (ptókhosz) kifejezés egyszer sem szerepel az idézett Marcus Aurelius-szövegekben, azok mégis lehetővé teszik ezt az értelmezést. Egy dicsfényről, pompáról és ragyo­ gásról, mint értelmetlen világi hívságokról lemondó imperátor szellemi értelemben való­ ban szinte koldusnak tekinthető, oly nagy az ellentét az általa megtestesített hatalom (impérium) és sztoikus felfogása által megkövetelt életmód között. Kiss Ferenc nem véletlenül utal rá, hogy Kosztolányi és Marcus Aurelius „legin­ kább a halál tudatának állandóságában egyeznek". A kettejük halál-felfogása közötti kapcsolat számos helyen tetten érhető: „higgadt lépttel megy a sírhoz" [IV, 26-27] írja Kosztolányi. „Ne zúgolódva nézz szembe a halál­ 41 • Összefoglalóan a szobor történetéről ld. lal, hanem inkább lelki békességben, őszinte, szívbéli Phyllis Pray Bober and Ruth Rubinstein: Renais­ hálával az istenek iránt..." (II, 3). „Ne kicsinyeld le sance Artists and Antique Sculpture, Oxford Uni­ a halált, inkább fogadd derűs lélekkel, hiszen a ter­ versity Press, Harvey Miller Publishers, New York, 1986. nr. 176, pp. 206-208. - További rész­ mészet akarata szerint való, mint sok más... Az értel­ leteket ld. J. S. Ackermann: Marcus Aurelius on mes ember tehát ügyeljen rá, hogy a halállal szem­ the Capitoline Hill, Renaissance News 10 (1957), 69-75. - E. Knauer: Das Reiterstandbild des Kai­ ben se fölényesnek, se elutasítónak, se gőgösnek ne sers Marc Aurel. (Reclams Universal-Bibliothek, mutatkozzék, hanem úgy várja, mint valami termé­ no. 128) Stuttgart, 1968. - P. Fehl: The Placement szetes jelenséget" (VII, 3) - és folytathatnánk a of the Equestrian Statue of Marcus Aurelius in the Middle Ages, Journal of the Warburg and Coursort. A halál jelenségének ez a fajta demitologizálátauld Institute 37 (1974), 362-367. - E. La Rocca: sa ráadásul - mint arra fentebb is utaltunk - Marcus Sulle vicende del Marco Aurelio dal 1912 al 1980, Studi Romani 29 (1981), 56-60. 4 2 • A po­ Aureliusnál keresztényellenes színezetet is nyer. (A gány filozófusok olvasásával kapcsolatban Órigekeresztények által önként vállalt mártírságot a csá­ nész még teljesen elutasító álláspontot képviselt, szár a fennálló hatalom elleni lázadásból eredő gőgmajd a IV. századtól kezdve az egyházatyák egyre nek tartotta - amennyiben az idézett rész hitelesnek tekinthető. Amennyire a A/ero-regényből tudható, Kosztolányi is valami hasonló vélemé­ nyen lehetett.) 50

51

A versben feltűnik néhány kifejezetten a sztoikus filozófiából kölcsönzött szakki­ fejezés is, mint pl. „az értelem égő lámpája" [IV, 27-28]. Filozófiai értelemben itt a „vezérlő lélekről" (hégemónikon) van szó, amely a sztoikusok szerint az ember egyedüli értelmes, önálló gondolatokat alkotni képes része. [Vö. VIII, 64-65] A z értelem az El­ mélkedések szerzője szerint azt jelenti: „Gondold meg, hogy »értelmes« annyit jelent, mint mindent gondosan megvizsgálni, és alaposan megfontolni..." (X, 8). Ugyanebbe a képzetkörbe vonható a vers »ez. van«, »ez nincsen« [VI, 44] utalása is. Ennél a sornál általában a „klasszikus egyszerűséget", vagy „latin világosságot" szokták emlegetni az elemzők, holott ez a tényszerű, vagy tárgyszerű gondolkodásmód is kifejezetten a sztoi­ kus etika előírása: „Szoktasd magadat hozzá, hogy csak olyant forgass eszedben, amire, ha valaki hirtelen kérdezne: „Mire gondolsz most?", tüstént, kertelés nélkül rávághat­ nád: erre és erre. Ebből a vak is azonnal látná, hogy benned minden egyszerű, jó szán­ dékú, közösségi életre született lényhez méltó, olyanhoz, aki nem legelteti képzeletét érzé-

12

0|

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S NYUGAT K Ö Z Ö T T "

ki vagy általában élvezetes gondolatokon, akiben nincs versengés, irigység, gyanakvás vagy más olyasmi, amiről csak pirulva vallanád be, hogy eszedben forgattad... " (III, 4) A z „emberi pára-lé lek''-re [VIII, 64-65] történő utalás szintén a sztoikus antro­ pológia-felfogásból eredeztethető, amely szerint az ember három alkotórésze közül kettő: a test (szórna) és a pára-lélek (pszükhé / pneumation) csak gondozásra van bízva, nem állandó, elhanyagolható; a harmadik, az értelem, vagy vezérlő-értelem (hégemonikon, nusz) az istentől, vagyis a világot vezérlő értelemtől ered; ez az emberben lakozó isten­ ség, az ember daimónja. A testre és a pára-lélekre vonatkozó dolgok - mint élet és halál, gazdagság és szegénység, fájdalom és gyönyör - se jók, se rosszak, hanem közömbösek. Ennek a tudata adja az ember szabadságát. „Bármi legyek is, nem vagyok más, mint test, pára, és vezérlő értelem... Vedd szemügyre az éltető leheletet! Ugyan mi az? Pára! Még csak nem is mindig állandó, hanem pillanatonként kilökött, újra beszívott pára..." (II, 2) - „Az érzékek vakok, könnyen csalódók; maga a pára-lélek csak gőze a vérnek." (V, 33) - „Pára-lelked és az egész, testeddel összevegyült tűzszerű rész, bár természeténél fogva fölfelé tör, mégis engedelmeskedik a világrendnek, és kitart a test összetételében" (XI, 20). - „Egy közös anyag van, bár ezer meg ezer küengedékenyebbek velük szemben, különösen Hie\Q testre OSZÜk Szét. Egy a pára-lélek, bár Sok-sok n

ronymus és Aueustinus. Ám a sztoikus irodalom -

„

lásnak örvendett a keresztény írók körében: még a máskülönben szigorú Tertull.anus is ilyen jelzőkkel tiszteli meg: venerabilis, optimus excultor mo-

ii.

..

res"

[mindenekelőtt a sztoikusokat igyekezzünk

követni, akik a legközelebb állnak az evangéliumhoz]. 4 3 • »Keresztény Seneca.« Fejezetek a

., .,

, .,

keséi humanizmus európai es magyarországi törtenetéből (1937), in: Magyar irodalom-világ-

i-

;

1-

/

i'

-

i'

2

,

u

,

.

S z é p e t . „A SZ.injatek Ugyanaz, csak a szereplők mások!" - írja Marcus Aurelius (X, 7). Erre utal a versben előforduló „álarcomat" §

Pius pedig egye-

nesen követésére szólít fel: „stoicos per caeteris imitari studebimus, qui sunt evangelio propinquio-

i..?..

n a

körében található, mert életében nem követett el bűnt; a humanista műveltségű

, ,

sen következik az a gondolat, hogy a világ egyetlen g y színpad, ahol mindenki valamilyen álarcot ma-

mm, pnnceps ethwontm. theobgua [tiszteletremélló, az erkölcsök kiváló művelője, az etika fejedéime, teológus]. Dante szerint Seneca a pokol első

^

teremtett leny kulon lete széttagolja. Egy a belato lelek, bár Szétdaraboltnak látszik" (XII, 30). A SZtOÍkuS filozófia életfelfogásából egyéne-

különösképpen Seneca - mindig is enyhébb elbíró-

a

r

a

°

l

t

V

e

J

a

t

S

S

Z

a

.

[VII, 55] kifejezés. Kosztolányi egyébkent - mint az köztudott - szeretett álarcok, alteregók mögé bújni: '

í "

í

í

i'i

/

-

/

„o hos, kit a halal-arc / remetol elföd egy víg / J

O

J

Ó

álarc" (Esti Kornél éneke).

3.1.2. Ady-allúziók Természetes, hogy az Ady-ellenes kritika összegző-lezárásaként fogant Marcus Aurelius versben lépten-nyomon felbukkannak Ady-allúziók, s nemcsak szintaktikai és frazeoló­ gia szinten, hanem a versmetrikában is! Itt van pl. a vers III. szakaszának utolsó szava: az „igazzá" [III, 15]. A betűkettőzés itt nemcsak a ritmus megkívánta poetica licentia, hanem Adyra irányuló „oldalvágás", akinek verseiben viszonylag gyakoriak a hasonló ritmikai megoldások. Kosztolányi az „írástudók árulásá"-ban (1929) is közölte a „Roha­ nunk a forradalomba" c. Ady-vers „nagyhangú, döcögős" sorait, külön kiemelve ezt a sort: Ez a világnak nem közössé", ahol az utolsó szótag ritmikai okokból ugyancsak megnyúlik. Kosztolányi nemcsak Ady verstani, ritmikai megoldásait, de általa kárhoztatott költői nyelvi megoldásait sem hagyja szó nélkül a versben. Erre utal az olcsó, híg duda­ szó" felemlegetésével [VII, 52]. Ugyancsak az „írástudók árulásá"-ban írja: „Egy kriti52

28

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

kus ezt írta róla [ti. Adyról]: »a magyar nyelv sose hallott zenéjét szólaltatta meg«. Föl­ háborodva kérdezem, hogy ezt a megállapítást, melyet Vörösmarty wagneri zenekara, Petőfi harsonája, Arany andalító mélyhegedűje után tett, vajon erre is vonatkoztatta-e, erre a süket citerára, erre a nyafogó csimpolyára?" A z „írástudatlanok árulása" (1929) c. pamfletjében így ír Kosztolányi: „[Ady] gondolatvilágának főtengelye: a messianizmus. A z a tudat, hogy a világ boldogtalan, s az a hit, hogy valakinek, egy új megváltónak kell jönnie, s az majd mindent egy csapás­ ra jóvátesz és rendbe hoz. Ezt a keleti miszticizmust átveszi minden prófétáló kenetességével, s megfejelve újabb szózatokkal, valami ellentmondó bölcseletté gyúrja." A vers erre vonatkozó explicit utalása a „kancsal apostol, / ... zagyva keletnek elmebetegje" [IV, 19] ennek a gondolatnak tükröződése: az apostolság az (Ady-féle hamis) küldetés­ tudaté (aposztolosz = küldött), a zagyva jelző pedig a (Kosztolányi számára) összefüg­ géstelen, zavaros gondolatrendszeré („ellentmondó bölcselet"). Végül a Marcus Aurelius vers zárlata [VIII], azon belül is a középső három sor [66-68], teljes egészében - mind metrikailag, mint frazeológiájában - egyetlen Adyvers, a Tisza-parton negatív élű parafrázisának te­ irodalom. Akadémiai, Budapest, 1961, II. 156kinthető. 53

54

55

„...ki jöttem a pannon,, halmok alól, s élek a barna Dunának, a szőke Tiszának partjai közt..." Jöttem a Gangesz partjairól, A Tisza-parton mit keresek?"

218. - Ezt a képet egészíti ki hasznosan Lukácsy Sándor: Magyar Seneca, ItK 96 (1992), 261-274. c. cikkében a X V I - X V I I . századi prédikációs iro­ dalom idevágó adataival. 4 4 • Guevara Marcus Aurelius-recepciójának kritikáját ld. E. Norden: Die Antiké Kunstprosa, Berlin, 1909, II. 788. - A magyar fordításról: Bán Imre: Fejedelmeknek ser­ kentő órája, It 46 (1958), 360-373. 4 5 • Re­ nan é. n. 4 6 • Kosztolányi 1996, 376. - Kiss Ferenc írja Kosztolányi-monográfiájában, hogy Kosztolányi az Ady-pör jegyzeteiben utal Renan nevére (Kiss 1979, 500). 4 7 • Renan é. n., 187-188; 194-194. 4 8 • Renan é. n., 2 5 1 252; 357. 4 9 • A z intertextualitás kifejezést itt a barthes-i értelemben használom: minden tex­ tus intertextus; változó szinteken, többé vagy ke­ vésbé felismerhető formában más szövegek is je-

A „jöttem" kifejezés azonossága csak még jobban kiemeli a két földrajzi név: Pannónia és a Gangesz közötti „világnyi" távolságot, nemcsak tér­ ben, hanem szellemi értelemben is. Emellett feltűnő, hogy míg Ady kifejezetten ellentétbe állítja a két világot: Keletet és Nyugatot jelképező folyókat, úgy, hogy a gazdasági, szociális, kulturális értelemben elmaradott Magyaror­ szág jelképének tekinthető Tiszát megtagadja; addig Kosztolányi hangsúlyozottan vállal­ ja nemcsak a dunántúli Pannon örökséget, hanem az egész Magyarország (mindkét fo­ lyó) szellemi-kulturális hagyatékát.

3.1.3. Kosztolányi-allúziók

(a vers modernsége)

A versben előforduló egyes kifejezéseknek a „Kosztolányi-szótárban" történő visszakere­ sése nemcsak a primer megértést segítheti elő, hanem többletjelentésekkel gazdagíthatja azok értelmezését. Ilyen mindjárt a korábbiakban is említett „barbár" [IV, 29] kifejezés, amely az „írástudatlanok árulásá"-ban a korai Adyval szemben álló politikai erőket és azok „kapcáskodásait" jelenti. A Számadás-kötetben még három helyen találjuk meg a szót: „s fia holttestén az anya, ki barbár jaját okádja" (Számadás 5.) - „minthogyha 1 2 ^

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

csillárt, tükröt törne barbár / dühébe sokszáz őrült forradalmár" (Negyven pillanatkép / Jégzajlás a Dunán) - „Nekünk a sorsunk ködből, gondolatból / szőtt bírhatatlan, barbár szenvedést" (A mi házunk). Ebből kettő a már-már elviselhetetlen szenvedéssel asszociá­ lódik, egy pedig politikai töltetű, ugyanúgy, mint az idézett Ady-ellenes írásban is. A z utóbbi érdekessége még az is, hogy a barbárság a forradalmárokkal kapcsolatosan kerül megemlítésre, akikkel Kosztolányi (Renan és Nietzsche nyomán) a keresztényeket azo­ nosítani vélte. A „csürhe-silányok" [V, 36] emlegetése is tulajdonképpen még az előbbi kategó­ riába: a hamis apostolok, barbár forradalmárok és a mélyen lenézett, arctalan rabszolga­ tömegnek vélt keresztények világához tartozik. A hamis próféták és az általuk félreveze­ tett alacsonyrendű tömeg Kosztolányinál negatív esztétikai értékkel is telítődik: „Mit a csaló próféták csácsogása, / nem alkuszom én semmiféle rúttal, / se a labdákért ordító tömeggel..." - írja a Költő a huszadik században c. versében. A labdákért ordító tömeg (a futballstadion közönsége) Kosztolányinál a római cirkuszi plebsnek, Horatius profanum vulgusáxvak modern megfelelője. Kosztolányi Marcus Aureliusa tehát minden len vannak benne; a megelőző vagy környezetét ízében modern vers is. A mű egyik fő üzenete: a alkotó kultúra szövegei; minden szöveg hajdani sztoikus életideál a technicizálódott társadalom em­ idézetekből álló új szövedék. Kóddarabkák, for­ mulák, ritmikai minták, a társadalmi nyelvhaszná­ bere számára is aktuális. így jutunk el a vers három latok töredékei stb. új felosztásban lépnek be a idősíkjából: az ókorból (Marcus Aurelius kora) a kö­ szövegbe, mert mindig van nyelvezet a szöveget zépkoron át (Marcus Aurelius szobrának környezete megelőzően és körülötte. A z intertextualitás, mely minden szöveg létfeltétele, természetesen nem kor­ Rómában) a modern korba (a szorot szemlélő költő látozódik a források és hatások problémájára; az kora), Kosztolányi kortárs világába. Ehhez az idősík­ intertextus anonim formulák, tudattalan vagy auto­ matikus, idézőjelek nélkül alkalmazott idézetek ál­ hoz tartozik még a „titkon az éggel rádión beszél­ talános mezeje...", Roland Barthes: Texte (fhéorie nek" [V, 33-34] sor is, amelyben - Kosztolányira du), in: Oeuvres completes, Seuil, Paris, 1994, II. oly jellemző módon - keveredik a vallásos miszticiz­ 1683. - Idézi: Angyalosi Gergely: A z intertextua­ litás kalandja, Helikon 42 (1996): 1-2, 6. 5 0 • mus számára idegen világa és a hipermodern techni­ Kiss 1979, 500. 51 • Csak néhány példa: „Mi ka éppoly riasztó - homályos célú és eredetű - fra­ a halál? Ha önmagában véve nézzük, s a fogalom zeológiája. „Az én koromban: / beszéltek a falban a elemzésével lehántjuk róla mindazt, amit a képz.edrótok, a lelkek" - írja a Litánia c. versében, ahol ugyanezt a kontaminációt figyelhetjük meg.

3.2. A vers kép- és színvilágának néhány vonása A Marcus Aurelius-vers trópusai, csakúgy mint gondolatvilága, az előbb említett három szférában: az antikvitásban, a Kosztolányi esztétikai elvárásainak szűrőjén átszűrt Adyversekben, illetve a Kosztolányi-corpws kép- és színvilágában gyökerezik. A vers gondolati és hangulati ívének tetőpontja a V I . szakasz. Itt fogalmazódik meg a Marcus Aurelius álarcába bújt Kosztolányi sztoikus emberideálja: a „Medúza va­ lóság kő-iszonyatját" (VI, 43) tapintani merő hős, aki „déli verőben nézi a rémet". A rendkívül „sűrű" Medúza-metafora jelentésének kibontásához tudnunk kell, kiről is van szó. A görög mitológiában létezik három agg testvérnő, akik túl az Ókeanoszon, az Éjszaka honában laknak. Egyikük neve Szthennó, a másiké Eurüalé, a harmadiké Medusza, aminek jelentése 'uralkodónő'. A három testvérnő közül egyedül Medusza volt a

Q30

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

halandó. Mindegyiküknek arany szárnya és bronz keze volt, hatalmas vadkan agya, s fejük és testük körül övként kígyók tekergőztek. A k i a rettenetes Gorgó-arcot megpillan­ totta, nyomban elakadt a lélegzete, és ott helyben kővé dermedt. A z Alvilágban ők őr­ ködtek afelett, hogy halandók ne hatolhassanak be oda. Egyetlen emberrel nem bírtak elbánni: Perszeusszal, aki Paliasz Athéné segítségével megölte a Meduszát. Ő oktatta ki arra, hogy a Gorgóhoz közeledve ne nézzen az arcába, csupán a tükörképét figyelje fé­ nyes pajzsán. így sikerült levágnia fejét egy éles sarlóval. Ettől kezdve viselte Athéné mellvértjén a maszkszerű gorgófőt. A történethez hozzátartozik, hogy a Medusza levá­ gott nyakából a szárnyas paripa, a Pégaszosz szökkent elő, amely később a költészet egyik jeképévé vált. A vers másik, érzésem szerint központi jelentőségű trópusai azok az égtáj-jelölő metonímiák, amelyek az Adyval való polémiát idézik fel. A Marcus Aureliusbíxn három iránymegjelölés fordul elő: a „Kelet" [IV, 20] egyértelműen negatív beállításban, mint a ködös és zagyva eszmék, az olcsó és híg dudaszó (= költészet is!) szülőföldje; valamint a „dél és nyugat" [VII, 53], ahol a költő és az írótársnak kinevezett császár lelke egyre szabadabban csapong. A dél magyarázatát a vers fik­ lődés rákent, végül is kiderül, hogy semmi más, tív keltezése is megadja: Róma, az oly nagyra tar­ mint a természet műve. Aki pedig a természet mű­ tott Latinitas szülőföldje, és a Nyugat, amit aligha ér­ vétől fél, olyan, mint a gyermek." (II, 12) vár­ telmezhetünk másként, mint ennek a kultúrának leg­ ja lelki békességgel a lialált, hiszen az nem egyéb, mint az. őseiéinek bomlása, melyekből minden élő­ főbb örökösét és hordozóját. lény összeállt. Ha pedig az. őselemeknek éppen A versben csak kétféle szín, a sárgás (arany, nem rettenetes, hogy mindegyikük folyton mássá és mássá változik, miért néznénk mi szorongó szívvel bronz, barna) és a vöröses fordul elő. A z előbbire mindenek változását és bomlását? Hiszen ez a ter­ példa: a sárga [középkor] [I, 1]; bronzfejű [szobor] mészet szerint van. Márpedig semmi sem rossz, ami a természet szerint való." (II, 17) „Általában [II, 7]; arany szakállú [szobor] [II, 8]; szőke Tisza az emberi életet mindig egy napig tartó, esendő [VIII, 68]; barna Duna [VIII, 67] - az utóbbira a dolognak tekintsd: tegnap még embercsíra, holnap lángoló alkony [I, 2]; véres oroszlán [I, 3]. Kosztolá­ már bebalzsamozott tetem vagy hamu. Az. időnek ezt a kis részét éld le tehát a természet szava sze­ nyi „Számadás" című kötetében szereplő versek rint, és távozz békében, mint ahogyan az érett színstatisztikája (ld. a függeléket) azt mutatja, hogy a olajbogyó leesik, áldva életre fakasztóját, hálatel­ ten termőfája iránt. " (IV, 48) „Mi a halál? Az. érMarcus Aurelius-versben kiemelt szerepet kapó sár­ gás és vöröses színek az egész kötetben dominánsak. Ráadásul mindkét szín gyakran asszociálódik az ősszel, az elmúlással. Ez a tendencia nemcsak Kosztolányi Számadás c. kötetére, hanem a századforduló egész prózájára jel­ lemző. „A századforduló írói különös előszeretettel fordulnak a sárga színhez... A sárga a természetben is az őszi hervadásnak, az elmúlásnak a színe. A századforduló stílusá­ ban pedig már egyenesen a halált jelképező érték. (...) A századforduló stílusának legsa­ játosabb színszimbóluma a halál toposzaként visszatérő sárga." 56

57

58

3.3 Metrika A Marcus Aurelius elemzői közül már Hegedűs Géza is felhívta a figyelmet arra, hogy a költemény tulajdonképpen szabadvers, de az olyan szabadvers, amely klasszikus verstani elemek továbbvariálásából jött létre. A legalaposabb metrikai elemzés Ferencz Győző tollából született eddig, aki alapjában véve egyetértett Hegedűs Géza megállapításával, de jelentősen finomította a képet: a vers „kötött versnek túlságosan szabad, szabadvers59

13||

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S NYUGAT K Ö Z Ö T T "

60

nek túlságosan kötött". Felismeri azt is, hogy a sorok vissza-visszatérő ritmusegysége a - u u - képletű adóniszi kólón, amely a hetvenegy soros költeményben százhat esetben mutatható ki. „A Marcus Aurelius - összegzi tanulmányában Ferencz Győző - adóniszi kólonokból építkező költemény, ritmusát a sorok és strófák látszólagos rendezetlensége, szabálytalansága ellenére az adóniszi ritmusképlet visszatérése teremti meg. A tizenöt százalékos hibaarányon túl a kólón többalakú variánsainak használata oldotta teszi a for­ mai elv szigorát. A költemény tehát fellazított, kötött vers." A fenti véleményekkel teljes mértékben egyetérthetünk, legfeljebb egy-két ada­ lékkal finomíthatjuk tovább a képet. A vers alapvetően adóniszi lüktetését hangsúlyozza az is, hogy a hetvenegy sorból ötvenkilenc tiszta formájú adóniszi kólonban végződik (ez az összes sorok 83%-a). Hogy honnan jött az ötlet, csak találgathatjuk. Ferencz Győ­ ző felhívja a figyelmet Goethe Prometheusának Kosztolányi által készített fordítására, amely mind tartalmilag, mind szerkezetileg a Marcus Aurelius-vers körébe vonható. Ugyancsak gyümölcsözőnek ígérkezhet a pindaroszi ódákkal történő egybevetés. Egy nagyon fontos tényezőre azonban mindeddig nem hívták fel a figyelmet: ez pedig maga a Marcus Aurelius név, illetve annak prozódiai vo­ z.ések közvetítette benyomásoknak, az ösztönök iz­ natkozása. (A név kiemelt helyen: a cím mellett az I. galmainak, az. értelem tévelygéseinek, és hozzá és a VIII. szakasz végén található a versben.) Véle­ még a hitvány test kiszolgálásának megszűnte." (VI, 28) 5 2 • Hegedűs Géza véleménye szerint ményem szerint a nevet Kosztolányi metrikailag adó­ az „örök igazzá" utolsó szótagja rövid: „A nyelv­ niszi kolonnák értelmezte, úgy, hogy az Aurelius tani szabállyal mit sem törődő kettőzött „z" hang szókezdő diphtongusát krasisszal egybevonta, az mutatja, hogy a negyedik szótagnak hosszúnak kell lennie a sor rövid szótagjai között; a skandáutolsó szótagban pedig az u-t az i előtt elisioval kiej­ lás módja: u u u / - u . " (Hegedűs 1970, 898) tette, így a következő kiejtés jött létre: márkusz a"réEz igaz, de nem magyarázza meg, miért került a szövegbe, hiszen az így létrejött versképlet sem lisz, amely szabályos adóniszi kólón. Hangsúlyozzuk, szabályos. 5 3 • Kosztolányi 1976, 236. 5 4 • hogy ez a módszer nem önkényes eljárás a költő ré­ Kosztolányi 1976, 227. - „Három szatíra" (Forra­ széről, hanem megfelel a latin költői nyelv kiejtési dalmár) c. versében is a magacsinálta, „Krisztusszakállú", emberiségmegváltókat emlegeti. 5 5 • szabályainak. Tényszerűen nem igazolható, de elkép­ Szinte észrevétlenül, de a V I . szakasz 48. sorában zelhető, hogy a császár nevének prozódiai elemzése szereplő „déli verőben" kifejezés már anticipálja a adta az ötletet a költőnek ahhoz, hogy a vers ritmusát VIII. szakasz Ady-allúzióját. („Álmodoztam déli alapvetően adóniszi sorokra építse. 61

62

4. Újabb hitvallás a „latin szépség mellett": az Aurelius-novella Kosztolányit annyira izgatták a Marcus Aurelius és életműve által felvetett filozófiai, poétikai, sőt politikai kérdések, hogy ezzel kapcsolatos gondolatait egy 193l-es keltezé­ sű novellában is megörökítette. A z előző fejezetben már röviden utaltunk Ernest Renan Marcus Aureliusról és az antik világ végéről szóló művének Kosztolányira gyakorolt hatására. Valószínű, hogy az Aurelius-noveUa genezisénél is felfedezhetjük a francia szerző befolyását. „Az egész barbárság e kolosszális rohamával szemben - írja Renan Marcus Aurelius igazán csodálatraméltóan viselkedett. Nem szerette a háborút és csak akarata ellenére bocsátkozott beléje; de ha már háborút kellett viselni, jól viselt, hábo­ rút; a kötelesség nagy vezérré tette. " A francia szerző külön is kiemeli Marcus Aurelius barbárokkal szembeni emberséges bánásmódját: „Atyailag és philosophus módjára néz­ vén e félvad hordákat, önmaga iránt való tiszteletből nem engedte el magának, hogy ||32

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

betartson velük szemben oly tekinteteket, melyeket meg sem értettek, akárcsak ahogy egy nemes úr tenné, aki személyes méltóságának megbecsüléséből úgy bánna az. amerikai ősvadonok vörösbőrújeivel, mint jó nevelésű emberekkel. Naivan az észről és az igazsá­ gosságról beszélt nekik és végül is tiszteletet keltett bennük maga iránt." Renan e gondolatai az „imperátor aut philosophus?" valószínűleg egyértelműen soha-meg-nem-válaszolható kérdése köré épülnek. Modernkori történészek elemezték már Marcus Aurelius törvényeit, megállapítva, hogy azokban a császár szinte maradék­ talanul érvényesítette sztoikus felfogásának alapelveit. Mások ezzel ellentétben azt hang­ súlyozták, hogy Marcus soha életében nem tudta összeegyeztetni a császár és a filozófus hivatását: „Sztoikus filozófiája, mint napi ópiumadagja, arra szolgált, hogy elszigetelje őt a római határvidék kényelmetlenségeitől, és a római poitika realitásaitól. (...) A z igazi Marcus Aurelius úgy tűnik, alapjában véve inkább római volt, mint sztoikus." A kérdés azért megválaszolhatatlan, mivel maga Marcus Aurelius is bevallotta, hogy munkája és filozófusi céljai között konfliktus áll fenn (VIII, 1; IX, 29), hogy miközben kozmopolita, egyben római polgár is: „Mint Antoninusnak, városom és hazám Róma, de mint ember­ nek, a világ". Nem kétséges, hogy mint császár, verőn..." - A Tisza-parton) 5 6 • Kerényi Ká­ jogalkotásában Róma érdekeit vette mindenekelőtt fi­ roly: Görög mitológia, Gondolat, Bp., 1977, 3 9 gyelembe, de mint magánember, megpróbált filozó­ 40. 5 7 • Tudjuk, hogy Kosztolányi nemcsak fiai elvei szerint élni. ebben az évben, de ez idő tájt sem járt Rómában. 63

64

65

66

67

Kétségtelen, hogy Marcus Aureliust már ko­ rában is filozófusként ismerték el, s erre „rájátszot­ tak" keresztény alattvalói is. (Jusztinosz mártír Apológiájában és Athénagorász Legatiojában is mint filozófust szólítják meg.) A História Augusta életrajzírója (IV. század) philosophans ví'r-ként [bölcselkedő férfiú] beszél róla (I, 1), aki 20 éves kora óta foglalkozik filozófiával (II, 1; II, 6—III, 5). Feljegyzik, hogy - az egyébként szintén vadul keresztényellenes - Diocletianus istenként tisztelte, és azt állította, hogy még Platónnál is jelentősebb filozófus veszett el benne.

58 • P. Dombi Erzsébet: Színhatások a század­ forduló prózájában, in: Tanulmányok a magyar impresszionista stílusról, szerk. Szabó Zoltán, K r i terion, Bukarest, 1976, 11-12, 38. Ehhez csak annyit fűzhetünk hozzá, hogy a sárga a Bibliában is a halál, a pokol és a dögvész szimbóluma: „Es látám, íme egy sárgaszínű ló; és aki rajta üle, an­ nak a neve halál, és a pokol követi vala azt: és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal a földnek fenevadai által" (Jelenések VI,8). 5 9 • Hegedűs 1970, 897-898. 6 0 • Ferencz 1988, 38. 61 • Ferencz Győző a következő adóniszi kólonvariánsokat különítette el: ( l ) - u u - - (sza-

68

Kosztolányi novellájában egy fiktív, de valóságosan is megtörténhetett esetet dol­ goz fel, hogy azon keresztül mutassa be a „filozófus és uralkodó" Marcus Aureliusban zajló, kibékíthetetlen, örök küzdelmét, s még egyszer hitet tegyen a „zagyva Kelet"-tel szemben a „latin szépség" mellett. A rövid írásban hat szereplő tűnik fel: az uralkodó mellett fia, Commodus; a megölt ifjú, Avidus (ő nem jelenik meg a színen), valamint apja, Marcellus szenátor; a gyilkosságot elkövető őr, Sextus, és az őt felvezető százados. A drámai feszültség a százados és Marcus Aurelius párbeszédéből bontakozik ki: a tény­ leges koránál idősebbnek látszó római ifjú, egy szenátori család gyermeke, éjjel barátai­ val egy gyanús környéken (Mars Ultor temploma mellett, „ahol gyanús bűbájosok és bálványozok is laknak") játszadozott, amelynek során a kelleténél nagyobb tumultus tá­ madt. A katonák erre durván közbeavatkoztak: Sextus, a buta óriás (nincs utalás barbár származására!) lándzsájával megsebezte az ifjú Avidust, aki hamarosan belehalt sérülé­ sébe. Ennyi a történet. A folytatás egyértelmű lett volna mindenki számára: az őr nyu­ godt lélekkel várta az agyonveretést, a százados magában már bizonyára a kivégzőosz-

130j

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

tag összetételén gondolkodott, s a mindaddig háttérből figyelő Commodus is csak egyet­ len kérdést tesz fel apjának: „Hát meg sem bünteted?" - A filozófus császár azonban ártatlannak nyilvánítja az őrt („Ez a buta állat ártatlan, mert olyan, amilyen. Az áldozat is ártatlan, szegény.") Ebben az action gratuite-ként ható lépésben összegződik mindaz, amit Marcus Aurelius filozófus lényéről tudhatunk, s amiről Renan is beszélt fentebbi idézeteiben. A császár első perctől fogva uralkodóként és filozófusként értelmezte a történte­ ket. Mikor meghallotta a századostól, hogy a kis Avidus meghalt: „Ezt érezte: a világ füst és köd". A z őrnek már egyszerűbb, jogi nyelven fogalmaz: „Tudod, hogy emberte­ lenül és igaztalanul cselekedtél?" Avidus megölése inhumana et iniusta cselekedet volt, de a drabális katona számára ezek a fogalmak sem jelentettek semmit: ő csak a várható kivégzés tényét fogta fel, de nem a sztoikusok, hanem az öntudatlan állatok nyugalmá­ val és egykedvűségével: „Azért a szeme se rebbent, mikor elvezették." A bűn és bűnhő­ dés természetes láncolatát megszakító Aurelius így magyarázza tettét értetlenkedő fiá­ nak: bályos); (2) u - u u - -; (3) u - u u -; (4) - - u u -; (5) - - u u - u (a hatodik vsz. nyomdahiba miatt megegyezik az elsővel, így nem tudni, a cikk szer­ zője mire gondolt). A verstan örök - és megvála­ szolhatatlan - kérdése marad: mennyiben tekinthe­ tők ezek a képletek egyetlen kólón variációinak? (Ferencz 1988, 39) 6 2 • Ferencz 1988, 38. 63 • Renan é. n., 181-183. Érdemes talán meg­ jegyezni, hogy Renan itt utal egy lábjegyzetben a capitoliumi szoborra. Valószínűleg azért, mert úgy gondolta, hogy a barbárok Marcus iránti tisztelet­ ből nem rombolták le azt, miután elfoglalták Ró­ mát. M a már tudjuk azonban, hogy nem így tör­ tént: a Város új urai már nem a renani értelemben vett „barbárok", hanem keresztények voltak, akik azt hitték, hogy a Capitoliumon álló lovasszobor Nagy Konstantint ábrázolja. 6 4 • P. Noyen: Marcus Aurelius the Greatest Practician of Stoi-

„Ha elvenném az életét ennek a szerencsétlen fickó­ nak, aki végre csak a kötelességét teljesítette, olyan hibát követnék el, mely nagyobb lenne az övénél is, mert ezzel alapjában tagadnám az Állam elvét, meg­ ingatnám a hitét a többi zsoldosnak, aki engedelmes­ kedik a parancsnak, szövetségesévé, cinkosává vál­ nék azoknak a fölforgatóknak, kik Keletről hozott jel­ szavakkal, Egyiptomból átplántált hülye mesékkel tá­ madnak a rend, az értelem, a latin szépség ellen, és arra törekszenek, hogy itt a világosság helyett a sö­ tétség és zűrzavar uralkodjék, a bölcsek helyett a műveletlenek és piszkosak ítélkezzenek. Rettenetes napokat élünk, fiam. Egy világ recseg eresztékeiben. Meg kell mentenünk ezt a világot. Sajnálom a kis Avidust. De még jobban sajnálom ezt a világot, ezt a nagy és szép világot, mely annyi évszázadig fényeskedett bölcseivel, szónokaival, költőivel, s most a sötétség felé gurul. Erő kell nekünk, erő. Az erőt onnan vesszük, ahonnan le­ het: a természettől. Ez az őr is a természet vak ereje. Ösztönösen kegyetlen mindenkivel, aki ellenszegül neki: harctéren a kvádokkal, itt az országban a rendbontókkal, akik szét akarják rombolni, amit mi építettünk. Most durván és botorul cselekedett. De mennyi jót tett eddig ezzel a vadságával, és mennyi jót fog még tenni a jövőben, mikor ugyanezzel a vadsággal ront a gonosztevőkre, a tolvajokra, a gyilkosokra, az indiai gymnosophistákra, akik mindnyájunk el­ lenségei. (...) A babiloniak, a perzsák, a görögök - a finom görögök is - föl­ használták az ilyen elmebetegeket a maguk céljára, egy vélt nagyon jó érdeké­ ben, s ezt művelte minden nép, minden korszak, minden császárság, minden köztársaság, kivétel nélkül. Mit fintorgatod az orrod? Undorodsz ettől? Én még jobban undorodom, fiam. Mi, akik gondolkozunk és érzünk, elfordulunk ilyesmitől. De, sajnos, szükségünk van rá. A belőle származó nyugalmat és

||34

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

biztonságot mindnyájan elfogadjuk és érezzük. Hát nincs jogunk megvetni. Ez álszentség, hitvány keleti álszentség..." Ebben az egy lélegzetvétellel elmondott eszmefuttatásban összegződik - és igazo­ lódik - mindaz, amit fentebb a Marcus Aurelius-vers kapcsán kifejtettünk. A császár az Állam (a mindenkori fennálló rendszer, lett légyen az köztársaság vagy császárság) elvét tartja szem eldtt, mikor megkegyelmez a gyilkosnak: ha Sextust kivégeznék, a többi ka­ tona elbizonytalanodna a parancsok végrehajtásában. Márpedig e zűrzavaros korban úgy tűnik - legfőbb parancs a felforgatók elleni határozott fellépés volt! Most derül ki, kicsodák is a novella elején említett, Mars Ultor (= Bosszúálló Mars!) temploma körül őgyelgő „gyanús bűbájosok és bálványozok": ők a Rend legfőbb ellenségei. Kelet fiai ezek: egyiptomi babonák hívei, gyanús jelszavak hirdetői (keresztények?), mezítelen in­ diai bölcsek (gümnoszofisták), akik a császár ellenségképében egy szinten állnak a gyil­ kosokkal, tolvajokkal és más köztörvényes gonosztevőkkel. (A Marcus Aurelius-v&rsben: „kancsal apostol" [IV, 19]; „zagyva kelet" [IV, 20]; „a jósok, a boncok, / a ferde vajá­ kos, ki cifra regéknek / gőzébe botorkál, csürhe silányok..." [V, 34-36]) Velük szemben kell megvédeni cism, L'Antiquité Classique 24 (1955), 372-383. (A gyermekekről, különösen az árvákról, a nőkről, nemcsak az Államot, hanem mindazt, amit az Állam, az elmebetegekről és a rabszolgákról szóló 324 jo­ vagyis a Rend biztosítani tud: hogy érző és gondol­ gi szöveget elemezte.) 6 5 • G. R. Stanton: Marcus Aurelius, Emperor and Philosopher, Histó­ kodó emberek biztonságban és nyugalomban lakhas­ ria 18 (1969), 570-587. - A z említett ópium nem sanak benne. Ok azok, akik a sötétség és zűrzavar (a költői túlzás: a római-kor leghíresebb orvosa, GaKelet) ellenében egy világos, rendezett, tiszta kultú­ lénosz említi De antidotis c. művében ( X I V , 3-4), hogy Marcus rendszeresen szedett ópiumfőzetet ál­ rát képviselnek, egy „nagy és szép világot, mely matlanság ellen. [E. Ch. Witke: Marc Aurél and annyi évszázadig fényeskedett bölcseivel, szónokai­ Mandragóra, CPh 60 (1965), 23-24.] 6 6 • „Polisz kai patrisz hósz men Antóninó moi hé Ro­ val, költőivel". Ez a Komlós Aladárhoz címzett le­ mé, nász de anthrópó ho koszmosz." (VI, 44) 6 7 vélben és az Ady-pamfletben egyaránt szereplő „la­ • B. Hendrickx: Once Again: Marcus Aurelius, tin műveltség", a versben említett Nyugat és Dél. Ezt Emperor and Philosopher, História 23 (1974), 254-256. 68 • S. A . Stertz: Marcus Aurelius képviseli - Renan és Kosztolányi szerint utolsóként as Ideal Emperor in Late-Antique Greek Thought, a filozófus/író/uralkodó Marcus Aurelius, ez az „ön­ Classical World 70 (1977), 433-439. sanyargató, bronzszakállú sztoikus" (ahogy a novel­ lában fia látja őt), akinek szobra a középkoron át máig fennmaradva hirdeti e két kultú­ ra: Kelet és Nyugat, a kereszténység és a klasszikus antikvitás végleg soha ki nem békü­ lő harcát.

FÜGGELÉK Színek előfordulása Kosztolányi Számadás c. kötetének verseiben arany (12) „éjt aranyozva" (Fényes koszorú) „a bánat aranyszín, fáradt ragyogása" (Európa) „ősz aranyköpenybe" (Szeptember elején) „a bölcsesség nehéz aranymezébe öltözöm" (Szeptember elején) „szavam ... tömör aranyból érem" (Költő a huszadik században) „álmatlanul ült arany-ágyon az Isten" (Litánia)

130|

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

„a fák már aranykezükkel intenek" (Ószi reggeli) „a morfium arany villámai" (Negyven pillanatkép/36. „aranykehely aranyborából" (Útirajzok/Róma) „aranykanál" (Útirajzok/Stockholm) „arany-ősz" (Útirajzok/Stockholm) „arany konfetti-záporába" (Hajnali részegség)

Csöndélet a kórházban)

sárga (12) „sárgán hull éji villany" (Költő a huszadik században) „sötét-smaragd szőlő" (Ószi reggeli) „jáspisfényű körte" (Ószi reggeli) [nyári délben a puszta] „sárgállik nyugalma / sárga minden / sárga szalma" (Negyven pillanatkép/4. Nyár) „kajszin-barack" (Negyven pillanatkép/7. Asszony-arckép) „sárga csöndbe lázas vallomások" (Negyven pillanatkép/15. Októberi táj) [a tengeri] „sárga árnya" (Negyven pillanatkép/ 19. Késő ősz a ludasi pusztán) [halál] „a sárga" (Negyven pillanatkép/19. Késő ősz a ludasi pusztán) „csak sárga volt" [ezüst volt és piros volt] (Osvát Ernő a halottaságyon) „arca nagy sárgasága" (O svát Ernő a halottas ágy on) „vízszőke, lenge hajjal" (Útirajzok/Malmö) „vajszín köpeny" (Útirajzok/Malmö) piros (12) „rúzsával piros pilléket ír ajkai fölé" (Három szatíra) „vörös hervadás" (Vörös hervadás) „piros levéltől vérző venyigék" (Negyven pillanatkép/15. Októberi táj) „a tengeri nevet a nap piros tüzére" (Negyven pillanatkép/19. Késő ősz a ludasi pusztán) „a paprikák piros füzére" (Negyven pillanatkép/19. Késő ősz a ludasi pusztán) [az élet] „piros" (Negyven pillanatkép/19. Késő ősz a ludasi pusztán) „piros volt" (Osvát Ernő a halottas ágy on) „a szív piros" (Osvát Ernő a halottas ágy on) „a nap vöröslik" (Ének a fiatalokról) [fehér], „piros" [lila] „papocskák" (Útirajzok/Róma) „kárminarcú" (Útirajzok/Malmö) „piros gyümölcslevet" (Útirajzok/Malmö) kék (8) „kék szeme" (Fényes koszorú) „lilás-kék eretek" (Életre-halálra) „kék nefelejcs" (Harsány kiáltások tavaszi reggel) Q 3 6

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

„kék-lila, anilin, ibolya" (Ilona) „meggyszínű, ibolya talárok" (Útirajzok/Róma) [fehér, piros] „lila papocskák" (Útirajzok/Róma) „kéken tekintő" (Útirajzok/Malmö) „a halovány ég túlvilági kékét" (Hajnali részegség) ezüst (6) „ezüstlő habon át" (Eletre-halálra) „lordok hajának ezüstjét" (Európa) „halvány ezüstfüst futja be a fákat" (Negyven pillanatkép/35. Február) „ezüst volt" [és piros volt] (Osvát Ernő a halottas ágy on) „szép ezüstfeje, régi kincseinknek ezüstbányája" (Osvát Ernő a halottaságyon) „ezüsttel hímzi a vízimezőt" (Útirajzok/Sassnitz és Tralleborg között) zöld (4) „zöld szín fán" (Esti Kornél éneke) „zöld lepelben állsz" (Negyven pillanatkép/27. Érzelmes leány-arckép) „a hold tányérja zöldéi" (Ének a fiatalokról) „zöld kölyök" (Már megtanultam) fehér (3) „hideg-fehéren villant ezüst szikrát" [a sárga szalma] (Negyven pillanatkép/4. Nyár) „fehér váz-ujjaikkal meg-megfenyítenek a holtak" (Útirajzok/Róma) „fehér", [piros lila] „papocskák" (Útirajzok/Róma) barna (3) „barna göröngyön" (Harsány kiáltások tavaszi reggel) „barna fejemben" (Harsány kiáltások tavaszi reggel) „barna és langyos homályban" (Útirajzok/Stockholm) bíbor (2) [az ősz] „bíbor gyümölcse" (Szeptember elején) „bíborra festett, görbe körmeit" (Három szatíra) fekete (1) „fönn az ég, lenn a föld fekete" (Negyven pillanatkép/10.

Toll)

13M

G R Ü L L TIBOR: „ K E L E T É S N Y U G A T K Ö Z Ö T T "

RÖVIDÍTÉSEK Ferencz 1988 Ferencz Győző, Kettős tanulmány Kosztolányiról, Jelenkor 1988, 32-40. Hegedűs 1970 Hegedűs Géza, különvélemény egy vers értelméről, It 52 (1970), 895-901. Király 1986 Király István, Kosztolányi: vita és vallomás, Szépirodalmi, Bp. 1986, 386^402. It Irodalomtörténet ltK Irodalomtörténeti Közlemények Kiss 1979 Kiss Ferenc, A z öntanúsítás kezdete: Marcus Aurelius, in: Az érett Kosztolányi, Akadémiai, Bp., 1979, 499-505. (Irodalomtörténeti könyvtár 34.) Kosztolányi 1976 Kosztolányi Dezső, Látjátok, feleim, Szépirodalmi, Bp. 1976. Kosztolányi 1996 Kosztolányi Dezső: Levelek - naplók, Osiris, Bp., 1996. PL ' Patrologia Latina ; Renan é. n. i Renan Ernő: Marc us-Aurelius és az antik világ vége, ford. Salgó Ernő, Dick Manó kiad., Bp., é. n. : Rugási 1983 Rugási Gyula: A z „örök Róma". Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő című regényéről, It 65 (1983), 603-611.

I

38

SCHWEITZER GÁBOR-TÖRÖK PETRA

„Mit állna ellentétben a zsidóságod a magyarságoddal?" Válogatás Bodor Aladár és Komlós Aladár levelezéséből

I. „Róla ... öreg fővel is az a véleményem, hogy csoda volt" 1

K i volt ez a csoda, és mitől az Komlós Aladár szá­ mára a mára már ismeretlenül hangzó nevü Bodor Aladár? A z alább közölt levelek bizton választ adnak majd erre a kérdésre is. A történet a századelő felvidéki kisvárosában, Losoncon kezdődik. Gimnáziumában tanított ekkor­ tájt Bodor Aladár (1880-1952), aki - miként egykori diákja, Komlós Aladár (1892-1980) jellemezte „magasabb volt két méternél, hazafi volt és költő" . A tanár és a diák között, a hétköznapi „munkakap­ csolaton" túl évtizedekig elhúzódó - szerencsére gyakori levélváltásokkal tarkított és dokumentált - barátság szövődött, amelyet csak Bo­ dor halála tört félbe. A z alábbi levelek - azontúl, hogy bizonyítják két irodalmár kapcso­ latát, illetve barátságát - azokról az évtizedekről is pontos látleletet adnak, mikor nap nem múlhatott el úgy, hogy közvetlenül ne érezték volna a bőrükön a történelem, illetve a politika változásait. Két teljesen eltérő személyiség, családi háttér és vallási örökség. Hogyan érzékelték jelenidejüket ők maguk, és mi mondanivalójuk volt erről egymásnak? Kettejük közül Bodor az elfeledettebb, így méltányos vele foglalkozni részletesebben. Bodor Aladárról, „az ország egyik legtöbbet áthelyezett tanáráról" Bohuniczky Szefi fest igen plasztikus képet visszaemlékezéseiben: „Aki egyszer látta Bodort, nem felejtette el. Mint egy óriásira nőtt moszkitó, groteszk volt, és frissítően nyers, akár egy idomítás nélkül nyargaló ló. Lófőszékely, de ha ledobta derékon alul érő bő gallérját és lecsapta széles karimás kalapját, kék szemű szőkeségével erdélyi szásznak látszott. Né­ metes volt benne a hangos hazafias gyász is és a tragikus pátosz, mellyel az elveszett Erdélyt siratta. Mert Bodor igazában optimista lélek volt kacagásra, játékra termett. Ha nevetett, azonnal beleolvadtunk. De ha a gyász hangját pengette, magában maradt, mert 1

130|

SCHWEITZER G Á B O R - T Ö R Ö K PETRA: „MIT Á L L N A E L L E N T É T B E N A Z S I D Ó S Á G O D A M A G Y A R S Á G O D D A L ? "

már külsejével is vígjátékká alakította át a tragédiáját. " Schöpílin Aladárt idézve Bodor személyisége „egy vidéki református internátus rusztikus, egészséges atmoszféráját" su­ gározta. Bodor Aladár vezette be Komlóst - és a levelekben fel-felbukkanó Darvas Jánost - az irodalom berkeibe, lévén ő volt az 1910-ben Losoncon Bontakozó szárnyak címmel megjelent közös verseskötetük mentora (a kötet harmadik társszerzője Begyáts László volt). Bodor Aladár neve ekkor már eléggé ismert volt irodalmi körökben, hiszen 1901 óta, azaz 21 éves korától publikált különböző prózai és lírai műveket, s 1908-ban versei jelentek meg a Nyugat induló évfolyamában is. Később nem sok elismerést váltott ki költészete, mint azt Várkonyi Nándor vagy Schöpflin Aladár értékelése is láttatja. A „Múzsával lovagi komolysággal" társalgó Bo­ dor Aladárról írja Várkonyi Nándor napjainkban kevéssé méltányolt irodalomtörténe­ tében, hogy verseinél nem sok ügyet vet a csinosságra, a formával nem törődik, minden ökonómia nélkül szerkeszti verseit (...) Költészetében alig van zene, pátosza súlyosan görgeti a szavakat, s megrepeszti a formák fonadékát" . A keserű kritikusi pirulát Schöpflin Aladár közelmúltban újra felfedezett iroda­ lomtörténeti monográfiájában sokkal kíméletesebben adagolja: Bodor „halkabb hangú lírájában több az önmagába mélyedés, egyszerűbb a gesztus, magva­ sabb a mondanivaló, viszont nehezebben formálódik ki a lélekből a kifejezés, a szó, mintha elfáradna azoI kon a kemény rétegeken, amelyeken keresztül kell törnie, hogy vers lehessen belőle. " Talán érthető, hogy a kortárs iroda­ lomkritikusok közül a legtöbb megértést és átérzést Komlós Aladár tanúsította Bodor lírája iránt. Bodor írja Komlós 1928-ban - „nem a finomságot, hanem az erőt becsüli elsősorban. Az élet súlypontját nem a szép hangulatokban, hanem az akaratban látja. Lírá­ jában is a nagy akarás földi sorsának fájdalmas filo­ zófiája fejlik ki". A Bodor Aladár hagyatékában fennmaradt leveleket a Magyar Tudományos Aka­ démia Könyvtára Kézirattárából, míg Komlós Aladár leveleit a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárából válogattuk. Ezúton is köszönjük a kézirattárak munkatársainak segítőkész­ ségét és a publikálás lehetőségét. Komlós Bodor Aladárnak írott leveleit Vargha Kálmán irodalomtörténész a nyolcvanas években már publikálta. A mostani szövegközlés során az eredeti kéziratokat vettük figyelembe. A válogatásba ezúttal csak azok a levelek ke­ rültek be, amelyek a levelezés egyik központi tematikájához, az ún. zsidókérdéshez kap­ csolódnak. A közlés során tiszteletben tartottuk a személy- és helységnevek, illetve az egyéni nyelvhasználat sajátosságait tükröző kifejezéseket. A z általunk feloldott rövidíté­ seket [ ]-ben írjuk. A közölt levelek előtt csak a megírás helyét, idejét (ennek megállapí­ tását nem egy esetben a postabélyegző kelte valószínűsítette) és lelőhelyét adjuk meg. 3

4

5

6

Q40

SCHWEITZER G Á B O R - T Ö R Ö K PETRA: „MIT Á L L N A E L L E N T É T B E N A Z S I D Ó S Á G O D A M A G Y A R S Á G O D D A L ? "

II. „Nagyon döngetted ... a nyitott kaput" Komlós Aladár - Korai Álmos álnév alatt - 1921-ben egy 23 oldalas röpiratot tett közzé Presovon, Csehszlovákiában, melyet Lackó Miklós joggal az „önkritikus zsidó karakter­ képek" egyikeként tart számon. A vesztes világháború és az elbukott forradalmak trau­ mája után - megoldást és kiutat keresve - e munkában fogalmazta meg kételyeit a ma­ gyar zsidóság asszimilációjáról. Egyfajta „harmadik utas" stratégiát sugall, melyben egyaránt elveti az asszimiláció, azaz a teljes beolvadás, illetve a cionizmus, vagyis a kivonulás lehetőségét, mindamellett nem híve a „rosszul értelmezett nemzetköziségé­ nek sem. Ideáltípusként jelöli meg azt a zsidót, aki „magábanevelte a nyugati keresz­ ténység krémjének gerincességét és finom erkölcsiségét s épp ezért nem alacsonyítja le magát silány kulszinek hazug majmolásával, hanem nyugodtan és bátran vallja zsidónak magát"y A z alábbiakban közölt két levélben (1-2. sz.) ugyanezekkel a dilemmákkal talál­ kozunk. 7

1. számú levél Komlós Aladár - Bodor Aladárnak Berlin, 1923. május 27. M T A Kézirattára, Ms. 997. autográf, levél

j j

Kedves Aladár, egyszer, még Losonczról, elküldtem már neked ezt a (krbl. [körülbelül] kétésfél éve írt) kis munkámat , de utólag úgy értesültem, hogy az akkor Pestre kül­ dött példányok nem jutottak a címzettekhez. Most elküldöm újra: hadd lásd tisztán, hol vagyok. Egyébként anyagi nehézségek miatt abbauenoltak s most vagy három hónapja végkielégítésemből és friss keresményeimből idekünn élek Berlinben. Szeretnék soká, soká ittmaradni, s remélem, karácsonyig fogom is bírni anyagilag. Addig meg majd csak adódik valami. Örülnék, ha megírnád te is, hogy vélekedsz a mellékelten fü­ zetben mondottakról. 10

11

Szeretettel hű Aladárod 2. számú levél Bodor Aladár - Komlós Aladárnak Budapest, 1925. január 7. PIM Kézirattára, V . 4733/16/14. gépelt, autográf aláírású levél 12

Kedves Aladár! Azt hinnéd-e, hogy MÉGIS és MINDAZÁLTAL üdvözölsz? Dehogyis, közöt­ tünk nincsen mégis és mindazáltal, hanem a régi szeretettel üdvözöltél, közvetlenül. És ugyan-ugy üdvözöllek én is téged. 13

14(|

;

SCHWEITZER G Á B O R - T Ö R Ö K PETRA: „MIT Á L L N A E L L E N T É T B E N A Z S I D Ó S Á G O D A M A G Y A R S Á G O D D A L ? "

Ugy látom, amint előbbis gondoltam, hogy nem kaptad volt a Berlinből tavaly vagy tavalyelőtt küldött röpiratodra írott válaszomat. Nagyon döngetted benne a nyitott kaput. K i tagadta ott melletted a zsidó fajiság fönntartásának akaratát? Hiszen a háború­ előtti liberális kor legközepén is eléggé tartotta a zsidóság a fajiságát, - ki bántotta ak­ kor őket érte? Fejleszd a fajiságodat, a zsidót, bár esetleg éppen turáni kazár fajú vagy, amint én is csinálok teljes és jogos jóhiszeműséggel magyar fajiságot magamban, s eb­ ben szintén mitse zavar az, hogy egyik nagyanyám germán volt, tehát a magyartól faji­ lag távolibb nemcsak a kazárnál, hanem tán a palesztinai fajoknál is. Ellenben a nemzetem kérdése a legfontosabb ma, főleg Trianon óta nekem, s ha nagyon vizsgálod, tán neked is. Fajiságotok neked is, meg Darvasnak is, szüle­ tésetek óta mitse változott, én nevetekkel is a magyar N E M Z E T számára óhajtottalak eljegyezni, e százfaju, mégis E G Y nemzet számára. Azt hiszem, számodra is, mint számomra is és pl. Darvas számára is a kultúránk a legfontosabb szüntézisbe foglaló, nemzetiséget-eldöntő tényező. És látom, nemtalálkozásunk óta is, sőt fokozottabban, tevékenységed csupa magyar kultura-csinálás, csupa magyar nemzetépítés. Csak hogy a frontunk balszárnyán. A hódítók békéje ép­ pen nem a magyar fajiságunkat támadta meg, hanem éppen csakis a nemzetiségünket. Te is szenvedtél emiatt, éppen nem a zsidó fajiságod, hanem a ma­ gyar nemzetiséged miatt. Mondhatom inkább vagy mártírja a magyar nemzetnek, mint én. Nem tudod? A zsidó voltodért viszont legföljebb pár bosszantó megjegyzést kellett hallanod. Mit állna ellentétben a zsidóságod a magyar­ ságoddal? E két különböző kerületű, de nálunk elég koncentrikus körnek hogyne lehetnének közös suga­ rai? Amért éppen a magyaroktól kellett némely kelle­ metlenségeket szenvednetek? M i , reformátusok ugyancsak éppen a magyaroktól szenvedtünk na­ gyobb bajokat s a magyarságból való kitaszíttatást. Bár tudom, a reformátusság inkább felekezet, mint a zsidóság, és a zsidóság inkább faj, mint a ref.[ormátus]-ság. De bizony a katolicizmus Magyarországon semmiesetre se faji­ ság, sőt mi reformátusok inkább vagyunk egységes turáni faj, mint ti palesztinai faj, lévén véretek kétharmada kazár. Hogy most háború után nálunk és máshol is e tekintetben zavarok vannak, azt értem, de a gazdasági zavarok miatt sokkal többen pusztulunk és nemszületünk, ez kétségtelen. Hallottál-e Darvas terveiről? Bízol-e bennük? Én erre való tekintet nélkül szíve­ sen küldök neki munkát, bár boldogulnának vele. M i van veled? írj adatokat magadról. A kommentálásaidat, lám, úgyse hiszem mind el. 14

15

Nekem - 24. III. 27. született egy nagy erős kisfiam, Elemér. Ez a legel vitathatat­ lanabb fajvédelmi ténykedésem, te mért nem tettél legalább ennyit a fajtádért? Tudom, ha neked is lesz, magyar kultúrára, magyar nemzetiségűvé fogod őt nevelni, bármily buzgó zsidó lesz is. Teljes zsidó nemzetet pedig csak Palesztinában lehet csinálni, ha lehet s ha természetes és igy értelmes és érdemes, de itt területiség, nyelv, s kulturá­

lt

SCHWEITZER G Á B O R - T Ö R Ö K PETRA: „MIT Á L L N A E L L E N T É T B E N A Z S I D Ó S Á G O D A M A G Y A R S Á G O D D A L ? "

teljesség nélkül nem lehet, a jiddis nem az és nem is elég. Márpedig itt mindenütt kultú­ rátcsinálni és nemzetetcsinálni kell, még Amerika is kezdi már. Üdvözlöm szüléidet, kiktől egykor kissé - azt hitték ők - némileg elvettelek. H i ­ szed-e te is? Ölel Aladár

III. „...a vaggon előtt..." A z alább közölt levelek a 40-es évek első felét idézik. Bennük szó esik „Az asszimiláció kora", a magyar irodalom és a zsidóság című vitairatról, melyet Komlós 1940-ben vá­ laszként írt a berlini egyetem professzora, Farkas Gyula nagy port kavart, Az asszimilá­ ció kora a magyar irodalomban 1867-1914. című kötetére (3. levél). Farkas Gyula könyvének fő tézise a magyar irodalom elzsidósodása (és kisebb mértékben elnémetesedése) megállapítása, illetve bírálata és kritikai szemlélete volt. Irodalomszemlélete és gyakran megalapozatlan nézetei sok vitát váltottak ki a kortársak között. Ki-ki ízlése és érzékenysége szerint ítélje meg ! (vagy éppen el) Bodor Aladár vigasztalónak szánt 194l-es (4. levél) sorait, amennyiben ez bármiképp is vigasztaló lehet egy, akkor csak képletesen, három év múltával már ténylegesen is a „vaggon előtt", azaz deportálás előtt álló embernek (5. levél). Bodor Aladár emberi tartásáról a közölt leveleken túl Kom­ lós 1963-as szép sorai is tanúskodnak: „...1940-ben ,' . . keserű, haragos szókimondással, a régi protestáns prédikátorok módján mutat rá az országvesztő urak . . garázdálkodására, s bűneik következményeként új I Mohácsot jósol." I ;

x

16

3. számú levél Bodor Aladár - Komlós Aladárnak Budapest, 1940. [feltehetően] október 28. PIM Kézirattára, V . 4733/16/18. gépelt, autográf aláírású levél Kedves Aladár! Köszönöm megküldött füzetedet , amelyet csak most olvastam végig, viszont most teljes figyelemmel tehettem. Okos, meggyőző írás, csak egy két kis árnyalatban túloz. Helyzeti hátránya, hogy intra-muros ember mondja el. Igaz ugyan, ha „őskeresz­ tény" mondaná el, akármilyen tiszta ember, nyomban ráterítenék a vizeslcpedőt, hogy Zs[idó]-bérenc; mint ahogy én is hordozom ezt a címet, egyébként sohase is gondoltam volna ilyen levélpapiros csináltatására. Hiányossága még ez írásodnak, ami általában is hiányossága szokott lenni az ilyen anti-antiszemita védőírásoknak, kivált ha zsidók írják, hogy nem fegyverezi le 17

14Q

SCHWEITZER G Á B O R - T Ö R Ö K PETRA: „MIT Á L L N A E L L E N T É T B E N A Z S I D Ó S Á G O D A M A G Y A R S Á G O D D A L ? "

nyomban az olvasáskor feltoluló kérdést: mi alapozza meg a tényszerűn fennálló antisze­ mitizmust világszerte (persze elsősorban huligán rétegekben), mert hiszen minden alap nélküli propaganda egymagában nem volna hozzá elegendő. Ezért minden zs[idó]-védőiratnak rá kellene mutatnia az antiszemitizmus ama fenálló alapjára, hogy a zsidóság fejezi ki magában, vagy inkább életformájában a pénzkapitalizmus kárait és bűneit. Ezt annálinkább meg kellene tenni ma lépten-nyomon mindenkinek, mert evvel hozzá lehet­ ne járulni a pénz- (és egyéb) kapitalizmus átformálásához. A z irodalom életében ami zsidópártolásnak stb. látszik: alapja a zsidó kiadócégek kapitalizmusa. Ez hozta a reklá­ mot, alkalmazkodott a pénzesebb zsidó olvasóközönséghez, stb., stb. - Ez lehet állás­ pontod neked is, mert te is vagy olyan távoli a kapitálistól és izmusától, mint akár én. Aztán másik tennivaló volna e kérdésben: nyilvántartani, hogy a zsidóság EgészMagyarországon a magyar ügy erősítője volt és az ezutánra is, inkább mint más nemze­ teknél, akik rá se szorulnak, mig mi ugyancsak rászorulunk. Most mingyárt a 3 hó múl­ va tartandó népszámláláson még a lélekszám szerinti nemzetiségi kimutatásainkban is. No nem folytatom, csak rövid levelet szándékoztam írni. Majd legközelebbről el­ magyarázom neked az én antiszemitizmusomat. Rop­ pant régóta készülök hozzátok és veletek Czeke V i l ­ ma nevü nővel, aki elveszett a közügyek mezején, jelenleg a regáti székely cselédlányokkal van sőt ebé­ del mindennap, a naponta jövő szállítmányokkal, szétosztásukkal, tanfolyamaikkal, stb. De remélem, ennek is lesz nyugvópontja s én addig is felszaladok hozzátok, kezetcsókolni kedves feleségednek , s megfenekelni téged. 18

Iy

Csókoltat s a kicsiket csókolja: í

Aladár

4. számú levél Bodor Aladár - Komlós Aladárnak Budapest, 1941. április 7. [postabélyegző dátuma] PIM Kézirattára, V . 4733/16/19. gépelt, autográf aláírású levél

Kedves Kisfiam, Barátom! 20

Azon egy ültőhelyemben végigolvastam új könyvedet . Meglepett és megindított sok szépségével. A m i fő, tanultam is belőle: további-türelmet, vigasztalódást, szépség­ áhítatot, amik el-ellankadnak az emberben. Cserében: tanulj te is tőlem. Ha nem is éppen versben. Például hidd el: a zsidó­ volt egyik fő fenntartója, hogy szenvedni kell és lehet érette. Hidd el, Isten ugyanilyen törvénnyel rendelte el, hogy az anyák vérrel és fájdalommal szüljenek. Mikor a francia anyák felfedezték, hogy lehet altatva, fájdalom nélkül szülni: abba is hagyták a szülést. Ne felejtsd el a román közmondást: az a szenvedés, ami az életet el nem veszi: erősít. Én, mivel nem vagyok hive annak, hogy a zsidók a magyar életben bármiben is különálljanak: megszüntetném az antiszemitizmust. És akkor ti szétoldódnátok a többi ma­ gyarságban. Hiszen úgy látom, nem vagy kevésbé keresztény lény, mint például én. WÍ44

SCHWEITZER G Á B O R - T Ö R Ö K PETRA: „MIT Á L L N A E L L E N T É T B E N A Z S I D Ó S Á G O D A M A G Y A R S Á G O D D A L ? "

Ha különben viszed az 5000 évet, gondolj rá, hogy könnyen kivárhatod a háború végéig való 1-2 évet is. Akkor rosszul jártok: megszűnik az antiszemitizmus s alig ma­ rad, ami külön tartson titeket. Fülig gürcben élve nagyon várom mindig, hogy végre már összejöhessünk, lás­ sam a gyerekeket is, meg a feleséged megtanítson arra a dallamra. Csókoltatom a kicsiket , kézcsókomat küldöm feleségednek, téged ölellek. 21

Aladár 22

U . I. A könyvedről írni fogok, másodlatát neked is megküldöm. Hegedűs tán ki is adja ezer restanciája közül. Vilma két hétben egyszer ha ebédel itthon, uzsonna után. A gye­ rekek bevonultak légoltalomba, ott is hálnak. Sebaj, a történelem jól megy. 5. számú levél Komlós Aladár - Bodor Aladárnak 1944. július, [postabélyegző dátuma] M T A Kézirattára, Ms. 1224/49. autográf levlap Kedves Aladár, a vaggon előtt, kissé bizonytalan külföldi út előtt még egyszer a régi hálával és szeretettel gondolok rád és köszönöm, ami nekem voltál. Neked és tieidnek minden jót kíván örökké fi­ ad és diákod: K. Aladár

23

IV. Az infernótól a purgatóriumig A második világháború utáni két, két és fél esztendő' alatt váltott levelek (6-13. szám alatt) alaphangulatát és hangvételét még mindig az átélt - bár nem egyenlő súlyú - borzalmak adják Harminc év távlatából furcsának hat, amikor Bodor vissza-visszatér az atyáskodó szerepébe, jóllehet segíteni akarása és bátorítása nem kérdéses. A levelek egyúttal rázó dokumentumai annak az alkotói és lelki válságnak, melyet Komlós a háborút tő időszakban átélt.

meg. tanár meg­ köve­

6. számú levél Komlós Aladár - Bodor Aladárnak Budapest, 1945. augusztus 23. M T A Kézirattára, Ms. 1224/50. autográf, levelezőlap Kedves Aladár, értesítünk, hogy két hete itthon vagyunk Pesten. 44. dec.-ig Bergen-Belsenben voltunk, koncentrációs táborban, akkor átjutottunk Svájcba, most onnan kerültünk haza. 1 4 ^

SCHWEITZER G Á B O R - T Ö R Ö K P E T R A : „MIT Á L L N A E L L E N T É T B E N A Z S I D Ó S Á G O D A M A G Y A R S Á G O D D A L ? "

A M[agyar] Nemzetnél boldogan tudtam meg, hogy te is életben vagy - remélem, egész családoddal együtt. Ha fellátogatsz Pestre, ugye nem kerülsz el? Úgy szeretnék egyszer újból beszélni Veled! Feleségednek kezét csókolja, Téged és a tieidet hűséges szeretettel öleli: Aladár 7. számú levél Bodor Aladár - Komlós Aladárnak Szigliget, 1945. november 1. PIM Kézirattár, V . 4139/22/2. autográf, levelezőlap Kedves, Szeretett Fiam, Barátom! Tegnap visszajött kezemhez majdnem egy hónappal ezelőtt küldött ugyanilyen képű képeslapom más nem kezelt leveleimmel együtt, postaszemélyzeti válság miatt nem kézbesítették. Újraírom hát, hogy boldog öröm­ mel tudlak, Titeket is biztonságban s nagyon várom, 1 • Komlós Aladár: Bodor Aladár. In: Táguló hogy ölelhesselek s történeteiteket elbeszéltessem. irodalom. (Budapest, 1967, 253. old.) 2U In­ Lapomon beszámoltam szegény Darvas Jankó halálá­ terjú Komlós Aladárral. In: A század nagy tanúi ról; most felesége és mindkét fia tolmács. Családunk­ (Budapest, 1978, 155. old.) 3 1 Bohuniczky Szefi: Régi napok, régi emberek. In: Otthonok és ban újság, hogy A d i fiam váratlan örömömre megke­ vendégek. (Budapest, 1989, 227. old.) 4 1 Vár­ rült, hazaengedték hadifogságból a Krímből, Sebastokonyi Nándor: A z újabb magyar irodalom 1880— 1940 (Budapest, 1942, 224-5. old.) 5 • polból. Elemér fiam még 44. végén átszökött a Vö­ Schöpflin Aladár: A magyar irodalom története a rös Hadseregbe s orosz segítséggel került haza, A l ­ X X . században. (Budapest [1937], 1990, 344-5. old.) 6 • Vargha Kálmán: Egy barátság margó­ mos is olyanfélén, könnyű saroklövéssel úszta meg a jára, Komlós Aladár levelei Bodor Aladárnak. M I háborút. Én súlyos bélhuruttal ide kerültem (jún. 8. O K (Magyar Izraeliták Országos Képviselete) Év­ óta), hol tej és gyümölcs van. A közhelyzetet rondá­ könyv (szerk.: Scheiber Sándor) 1983-1984. 424464. old. 7 • Lackó Miklós: Bujdosó vagy sza­ nak találom, de remélem, hogy ez Infernoból pár nap badságszerető' realista? írások és viták a nemzeti alatt fölfelé indulunk s pár évi Purgatorio után tűrhe­ tőbb sorsig jutunk. Mindnégyeteket ölel, csókol, csókolunk, Aladár 8. számú levél Komlós Aladár - Bodor Aladárnak Budapest, 1945. december 30. M T A Kézirattára, Ms. 1224/51. autográf, levél Édes Aladár, restelem, hogy kissé késve válaszolok levlapodra. Tudom, hogy nem értetted, nem érted félre késlekedésemet, mi már túlvagyunk ezen. Ugy történt, hogy egyrészt a lapod megnyugtatott, másrészt hazaérkezésünk óta roppant hajszát kellett folytatnom úgyszólván a legszükségesebb életfeltételeink megszerzéséért s nem maradt időm, ide-

Ü 4 6

SCHWEITZER G Á B O R - T Ö R Ö K PETRA: „MIT Á L L N A E L L E N T É T B E N A Z S I D Ó S Á G O D A M A G Y A R S Á G O D D A L ? "

gem az Íráshoz. Most végre már sikerült visszaszereznünk, visszaverekednünk volt laká­ sunk egyik szobáját, tegnap óta már egy üvegünk is van az ablakon s reményünk van arra, hogy nyolc-kilenc nap múlva fát is kapunk. Egyelőre ugy élek, hogy a Fővárosi Könyvtárból (ahova átmentem az iskola szolgálatából), annak fűtetlen helyiségeiből a hasonlókép fűtetlen lakásomba járok haza. De erről s az ezt kiegészítő élelmezési bajok­ ról nem érdemes bővebben írni, csupa közhely ez, mindig ismered. Azt azért talán meg­ említhetem, hogy egész családom Losonczon élt, valamennyi tagját Auschwitzba vitték és kiirtották. Es hogy minden kéziratom elpusztult: egy majdnem kész regényem, egy kész drámám, vagy 40 versem, 3 regényvázlatom, 30 éve irt naplóm, stb., stb., stb. írói­ lag végem. Mai közállapotainkat utálom. Formulád, hogy a poklon túlvagyunk, ez már a purgatórium, kitűnő, de félek hogy kissé optimista. Vagy ha purgatórium ez, hát olyan, amelyből nincs remény a paradicsomba jutásra. A mostani társadalom ugy érzem, nem különb, mint a régi, a tegnapi, s nem látom jeleit a javulás lehetőségének [olvashatatlan szövegrészlet ] demokratikus pártjainkban sikkasztok és kis közepesek vannak az élen, a minőség versenye helyett pártok osztozkodnak az országon. Egyetlen kívánságom, hogy lehetőleg kényelmesen tengődjem majd át a ta­ jellemről. In: Korszellem és tudomány I9I0—1945. lán még hátralévő tíz-tizenöt esztendőt. Ambícióm (Budapest, 1988. 164 skk.) 8 B Korai Álmos: semmi több, sem magammal, sem a világgal. Min­ Zsidók a válaszúton. Presov, é. n. [1921] 17. old. 91 Uo. 23. oldal 1 0 • Komlós Aladár 1921den közösségből kiábrándultam, csak a könyvet sze­ ben Korai Almos álnéven írt - A zsidók a válasz­ retem még. Sajnos, a mai helyzetben nem érek rá ol­ úton - röpiratára utalt, mely Presovon (azaz Eper­ vasni sem. jesen) jelent meg. 11 • abbauen = elbocsátani 12 • Bodor Aladár a levelet Komlós szülőváro­ Te mivel töltöd szigligeti vakációdat? írsz va­ sába és akkori lakhelyére, Losoncra, a „Bég és Jó­ lamit? Pestre nem készülsz látogatóba? kai utca sarkán Kredens üzlet"-be, szülei házába küldte. 1 3 • A Bodor által hivatkozott Komlós Feleségednek kezétcsókolja s mindnyájotokat levél nem került elő. 1 4 • Darvas János sok-sok szeretettel ölel: C1891 — 1945): író, újságíró. A losonci gimnázium­ 24

25

26

Aladár Komlós Aladár VIII. Bezerédi u. 19. III. 2.

ban Bodor tanítványa és Komlós iskolatársa volt. Ebben az időben csehszlovákiai magyar lapok szerkesztője és munkatársa. 1 5 • Darvas ez időben lapalapítási tervekkel foglalkozott és mun­ katársának kérte fel Bodor Aladárt is. 16 •

9. számú levél Bodor Aladár - Komlós Aladárnak Szigliget, 1946. január 26. PIM Kézirattár, V . 4139/22/1. autográf, levél Kedves Kisfiam, Barátom! Egy hónapba telt, míg megkaptam XII. 30-i leveledet. Belőle most két legbor­ zasztóbb értesítésed foglalja el a napomat s bizonyára az éjszakámat is. Családodat, írod, Losoncról Auschwitzba hurcolták és ott kiirtották. Hogyan értsem ezt? Tehetetlen, öreg szüléidet kivégezték? - akik teelőtted szemérmességből szinte rejtegették, mennyire csüggenek rajtad. Mivel lehettek ártalmasok és veszedelmesek? De mi van bájos kis fe­ leségeddel és a két csupa szeretnivaló gyerekkel? Igen kérlek, írj róluk értesítést mielőbb levelem olvasása után.

14EB

SCHWEITZER G Á B O R - T Ö R Ö K PETRA: „MIT Á L L N A E L L E N T É T B E N A Z S I D Ó S Á G O D A M A G Y A R S Á G O D D A L ? "

Másik megütő értesítésed: az írásaidról, sőt írói pályád katasztrófának vélt csapá­ sáról. Itt nem hiszem, hogy ne lehetne szó jóvátételről: bármennyire beforrtak s hűltek is írásra ihlető élményeid sebhelyei, e l nem múlhattak, hiszen még az igazán befogadott olvasmányaink s e múlhatnak el bennünk. Kezdd meg: próbálgasd újraírni őket, hiszen kegyeletből még a formájuk, még a leheletük is rendre újjászülethet, tán még tökélete­ sebben is. 10-15 é v ? . . . Nem szabad, nem lehet az élettel, ami előttünk van, évekkel mér­ n i , csak a múltat lehet így. Szeretném, ha most mingyárt fölkereshetnélek, vagy mihozzánk hazavihetnélek. Ha Bpestre megyek, mingyárt el is megyek érted, érettetek, addig bizonyosan gyógyultál i s . Én most i t t az ostrom testi leromlottságaiból gyógyulgatok tejen stbin. Rendszerint a családomból is vannak i t t , most p l . valamennyien. Élete egynek se veszett el, csak az anyagi leromlásaink nagyok, ámde ezt nem szabad súlyosnak venni. írni é n i s szándékozom, d e még nincs i t t az írógépem, é s 1917 gránátütése óta roppant lassú és testet-kimerítő betűket tollal rajzolnom, kétkézzel. Lapba nem tudnék most írni, mindeniktől iszonyodom. Aljasodottabbak a politi­ kusaink, mint a Mohács utániak. Mégis remélek: Komlós im. 1967, 252. oldal 1 7 • Komlós UN[R]RA-segítségeket, külföldi élelmi- stb. -anyagoAladár az IMIT 1940-es Évkönyvében - Az asszimiiúció kora, a magyar irodalom és a zsidók - bírálatot tett közzé Farkas Gyula: Az asszimiláció kora a magyar irodalomban JH67-J9J4 című, az elozo évben megjelent kötetéről es Németh LászIÓ: Kisebbségben

című „vitairatáról", E tanulmány

különlenyomat formájában is napvilágot látott, amelyet Komlós - levelezéséből tudjuk - megküldött többek között szekfff Gyulának, Föidessy Gyulának, Hóman Bálintnak, Keresztúry Dezsőnek és Angyal Dávidnak is. 1 8 • Bodor Aladár második felesége. 1 9 • Komlós Aladár felesé­ ge Palotai Erzsi volt. 2 0 • Valószínűleg Komlós Aladár 1941-ben megjelent Himnusz a mosoly­ hoz című verseskötetéről van szó. 21 • Palotai

.

c

, .~

n

..

,

Erzsi gyermekeiről, Györgyről es .luliarol van szo. 22

•

Valószínűleg

Hegedűs

Gyuláról

(1887-

,

. i •.

k a t

. •

•

i • i

.^

i

.

t_ j

i i

h l t e l b e

' tnanoninal nagyobb határokat, szabadabb érintkezést, igazibb tisztogatást, majd tisztulást, fiata^ d s á g levegőjét, emberibb rendet, s z a D a

majd tehetség-arisztokrácia uralmát. Ezt 10-15 éven belül is már. S azutánra remélem a többit. * « - _i

i

"i •'

i

i

•

± •

, Mindezekről jo lesz szóval is megegyezgetni próbálni. Addig ÍS a Tieiddel együtt C S Ó k o l f

Ölel'

Aladár -m

'

' í

' i

10. szamu level Visegrád, 1946. -július 25.Aladárnak Komlós Aladár Bodor M T A Kézirattára, Ms. 1224/53. autográf, levlap

Kedves Aladár, borzasztóan restelem, hogy ily sokáig nem válaszoltam felejthetetlenül kedves le­ veledre. De bizonyos vagyok, nem értetted félre. A z életem Pesten csupa ideges hajsza, sivár talpalás, soha ki nem fogyó elintéznivalók, kenyér, főkép segélyek ügyében: nem írni, még olvasni sem érek rá. A Joint jóvoltából most itt tudom tölteni kis szabad­ ságomat s három hétig gondok nélkül élek részben erdőn és vízen, mint egy vadember, részben a papiros mellett. Kár, hogy a három hét olyan gyorsan elröpül; állandóan fájla­ lom, hogy otthagytam a tanárságot. Almos fiad otthon van már? Örömmel hallottam fe­ leségedtől, hogy regénybe fogtál; hogy haladsz vele? Feleségednek kezétcsókolja s mindannyiotokat szeretettel ölel: 27

Aladár 48

SCHWEITZER G Á B O R - T Ö R Ö K PETRA: „MIT Á L L N A E L L E N T É T B E N A Z S I D Ó S Á G O D A M A G Y A R S Á G O D D A L ? "

11. számú levél Komlós Aladár - Bodor Aladárnak Budapest, 1946. december 19. M T A Kézirattára, Ms. 1224/52. autográf, levlap, Palotai Erzsi kézírásos betoldásával Drága Aladárom, Szeretném, ha karácsonyra befutna még hozzátok ez a lap a sok öleléssel, amellyel rátok gondolok. Azt ugye nem kell mondanom, hányszor jutsz eszembe, ha a hajsza miatt, amelyben élek nem is érek rá papírhoz ülni. Pedig nagyon szeretném tudni, egészségesek vagytok-e, együtt vagytok-e mindnyájan, elkészültél-e tervezett regényed­ del s mit csinálnak a fiaid. M i feleségemmel elég keményen dolgozunk a megélhetésért: Erzsi sokat javul, én azonban nem vagyok a régi, a kedvemet is, de úgy érzem többnyire a kellő frisseségemet és energiámat is elvesztettem az íráshoz. Csak úgy megszokásból piszmogok néhány tanulmányon, verset két és fél éve 1953), a Magyar Nemzet szerkesztőjéről lehet szó. nem írtam vagy több ideje már. Bodor ez időben a Magyar Nemzet munkatársa Sosem jössz Pestre? volt. 2 3 • Komlós Aladárékat 1944 nyarán az tin. Kasztner csoport tagjaiként előbb Bergen-BelFeleségednek kezétcsókolom, Téged a régi senbe deportálták, majd onnan Svájcba kerültek. szeretettel ölel: 24 • Vargha Kálmán olvasatában a magyar szó Aladár szerepel. 2 5 • Vargha Kálmán olvasatában az Boldog karácsonyt és új esztendőt mindnyájuknak sok seretettel, Erzsi 12. számú levél Bodor Aladár - Komlós Aladárnak Budapest, 1947. január 23. [postabélyegző dátuma] PIM Kézirattára, V . 4139/22/3. gépelt, autográf aláírású levél

ún. szó szerepel. 2 6 • Komlós mérhetetlen el­ keseredésére utal az az 1945-ös felszabadulás után íródott levélrészlet is, amelyet Fejtő Ferenc közöl visszaemlékezéseiben: „Most, amikor a magyar zsidók túlnyomó többsége elpusztult, úgy érzem, amire fölkészültem, immár értelmetlen." (Fejtő Fe­ renc: Budapesttől Párizsig. Emlékeim. Bp., 1990. 294. old.) 2 7 • Bodor tervezett regényének sorsa eddig ismeretlen. 2 8 • A Bóka László szerkesztésében megjelenő Új Könyvtár sorozat 16. köteteként látott napvilágot Komlós Aladár:

Kedves diákom, fiacskám, barátom! Levlapodat a vidéki szigligeti posta hosszas tévelygései után éppen akkor kaptam meg, mikor Szigl[iget]-ről 19 havi önkéntes internáltságom után ide haza indultam. Azt reméltem, hogy mihelyt Bp.-re érkezem, nyomban fölkereslek régtől ismert pesti lakáso­ don, hogy egy szemtülszembe is láthassalak s láthassam kis feleségedet s nagy gyerekei­ det is s hallhassak a többi tieidről is. Itthon azonban többrendbeli váratlanságok is fogadtak, sőt egy jókora meghűlés is, meg jósok és rossz-sok eljárnivaló. (Meglep, hogy Bpest még milyen lassan-kevéssé épült ki 19 hó alatt romjaiból.) De így is sietni fogok Hozzátok, hogy Titeket is mielőbb elhozhassalak mihozzánk. A rossz-állapotokon túltesszük magunkat. Majd beszámolok én is róla, hogy milyen keveset írtam, s hogy az is olyan, ami egyelőre aligha jelenhet meg. De szándékom írni még, olyasmit, ami, egyelőre egyáltalán nem jelenhet meg, er­ délyi regényt.

1 4 Q

SCHWEITZER G Á B O R - T Ö R Ö K PETRA: „MIT Á L L N A E L L E N T É T B E N A Z S I D Ó S Á G O D A M A G Y A R S Á G O D D A L ? "

Vilmával már találkoztál, Aladár (Adi) fiam Székesfehérvárott (Krím, Szebasztopol-i hadifogság - félszemű létére!) hadifogságból hazatérte után folytatólagos rajztanár az áll. gimn.-ban, Elemér fiam végzett mérnök s utána most beiratkozott a Közgazd. Egyetemre, Almos kisfiam (még nálamnál is alacsonyabb, míg A d i magasabb) 8-9 havi internáltság után folytatja építészmérn.-műegyetemi tanulmányait, még csak II. éves, 2 évet vesztett. Ennyit előzetes nyersmérlegünkből, a többiekről s többijeidről élőszóban, amit nagyon várok. Addig bár így levélice küldöm kézcsókomat, a gyerekeknek fejbucon-termő barackjaimat s téged ölellek. Aladár 13. számú levél Bodor Aladár - Komlós Aladárnak Budapest, 1947. december 30. PIM Kézirattár, V . 4139/22/5. autográf, a * után gépelt levél Irodalmunk társadalmi háttere című kötete (Buda­ pest, é. n. [1947]). 2 9 • Komlós könyvében a századforduló nyugati szellemi áramlataival és az azokra reagáló konzervatív álláspontokkal is foglaikozik. E r e s z kapcsán említ, és idézi Bodor Aiadárt és A magyar szfinksz című versét. „Valahányszor kissé nagyobbat húztunk nyugat borából, utána mindig csömör fogott el és absztinenciára fogtuk magunkat, E fordulat néha ugyanabban a köitőben is végbement. Bodor Aladár például 1908ban, Ady fellépése idején még azt álmodja, hogy leikébe, a magyar Tiszába beieömiik az egész Szajna; 1920-ban maga is megtagadja a nyugatot és sértődött daccal fordul a barbárság pusztájába: Beveszi magát homokpusztájába, / lefekszik orosz-

Kedves Fiacskám, Testvérkém! Ujabb félévi SZÍgl[Íget].-Í remeteségem , ,

,

.

..

,

,

Után ,

e

napokban hazaterve igen megörvendeztetett kedves ajándék-köny ved olvasása. Szeretnék róla veled jdődhöz s idomhoz képest némi megbeszéléseket. 28

N

e

m

ellenzéseket, inkább kiegészítő hozzáfűzéseket. Csak pl. kedvéért: mindnyájan mellőzitek az arra va, ^

,

,

^

^

\ r

-i

± i

- •- i

l o

megmagyarázó rámutatást, h[ogy]. arisztokráciánk Mária Terézia óta (egymaga 160 br.[bárói] és g. [grófi] satöbbi családot nevezett ki az addigi rákóczi_

.

anus-magyar nagybirtokokra) célzatosan csupaidegen ti, / s néz ős bölcsője iránt, néz keletre. (A magyar volt, a telepítések bevezetőjéül. Városok: pl. Budára szfinksz) (83-84. oldal) 1686 után magyart egyáltalán nem engedtek letele­ pedni, Pestre is csak pár elszórtan kijelölt utcába (lásd akár: Révai-lexikon IV. kötet térképe). Mindössze: könyved: egészséges kívánt jövőnket-építő, jó könyv, másoknak s nekünk is beszélnünk kell majd róla.* Családunkról s magunkról is híreinket váltjuk majd mielőbbinek remélt találkozá­ sunkkor. A mi családunk mostanában bábszínházi bábfejek készítésével szerzi a szűkös kenyerét. Magam mint tanár is meg mint újságíró is nyugdíjban vagyok, a család köz­ igazgatásán kívül én is bábfejházi kisiparos vagyok. Mihelyt kissé rendbe jöttem indulok hozzátok. Addigis boldog, (remélhetőleg az eddiginél jobb lesz), boldogabb újesztendőt kívánok - kívánunk - kedves Mindnyájatok­ nak, szeretettel ölellek Aladár íámitmusú teste, / nagy homlokát az ég felé feszi-

29

Nomégegy utóirat is: a „Magyar Szfinksz" egyáltalán nem társadalmi-életformabeli, hanem pont politikai fordulást mond a Nyugatiakkal szemben. Tréfásan hozzáfűzöm, hogy nem gondoltam akkor, holmi jós-lélekkel az oroszhoz való átorientálódásra.

50

LŐRINCZY HUBA*

Búcsú egy kultúrától

1

Márai Sándor: A Garrenek műve Bevezetés „Aki ma ír, mintha csak tanúságot akarna tenni egy későbbi kor számúra... tanúságot arról, hogy a század, amelyben születtünk, valamikor az. értelem diadalát hirdette. S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanús­ kodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, amely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a sz.ellem ellenálló erejé­ ben, amely fékezni tudja a csorda halálvágyát. Életprogramnak nem sok ez, de nem tudok másként." Márai Sándor

I. Szerzőjének munkásságában kivételes hely, befoga­ dóinak részéről kivételes figyelem illeti meg ezt a hat kötetből összerótt regényciklust, noha mint egész semmiképp sem, inkább csak egynémely darabjaival, illetőleg bizonyos részleteivel tartozik az oeuvre leg­ javához. A Garrenek müve - holott tudatos fölépíté­ se, belső folytonossága, szövegkohéziója kétségtelen - nem egységes írói elképzelés szülötte, nem egyet­ len tömbből faragott, nem minden ízében szerves és gáncstalanul tökéletes alkotás, s ha keletkezéstörténe­ tére tekintünk, nincsen ebben semmi meglepő. E re­ gényfüzér nem egy lendülettel készült, miként A Buddenbrook ház, s a legkevésbé sem oly szigorúan pontos előzetes terv alapján, mi­ ként A Thibault család. A ciklusépítés gondolata csak lassanként érlelődött meg Marái­ ban. Jelzi ezt, hogy az 1930-ban kiadott első könyvhöz, az eredetileg önelvű, önmagá­ ban teljesedő kompozíciónak szánt Zendülőkhöz csupán hét esztendő múltán csatlakozott a folytatás, a Féltékenyek és Az idegenek. Ez utóbbi kötet zárlata is az immáron trilógiá­ vá bővült sorozat bevégződését sugalmazta, s újabb négy évnek kellett eltelnie, hogy a vállalkozás ismét folytatódjék, sarjasztván 1946-ig további három regényt a meglévők­ höz. Ilyeténképp kétszer is felnyílt s háromszor is becsukódott ez a másfél évtizeden át formálódó ciklus, s mert az újrakezdések közé igen hosszú intervallumok ékelődtek, ma­ gától értetődik, hogy A Garrenek műve fokozatosan átalakult, elváltozott. Koncepciója, problematikája, műfaja, epikai arculata, előadásmódja, számos értékhangsúlya, stílusvilá­ ga (etc.) óhatatlan módosult a múló időben, hogy a szerzői ihlet és invenció könyvről

* Lőrinczy Hubának A Garrenek művét értelmező-elemző kötete ugyanezzel a címmel lapunk könyvsorozatában látott napvilá­ got 1998 novemberében. (A szerk.)

15

Hj

L Ő R I N C Z Y HUBA: B Ú C S Ú EGY

KULTÚRÁTÓL

könyvre (olykor fejezetről fejezetre) eltérő minőségét, szükségszerűen hullámzó mivoltát immár ne is említsük. Egyszóval: a sorozat mássá fejlett, mint aminek a nyitány ígérte, más irányba kanyarodott, mint amerre elindulni látszott, mások lettek a főhősei, mint kik voltak a kezdetkor - így a ciklus az eddigiek okán nem lehet egyöntésű, teljességgel organikus alkotás. S ráadásként - nekünk úgy tűnik föl - maga a kompozíció, az össze­ függő, nagy terjedelmű regénysorozat mint epikai modell is idegen volt némileg Márai tehetségétől, alkatától. Inkább volt ő a kisebb formátumú, karcsúbb, egyetlen téma, egy középpont körül örvénylő, az anyagban rejlő lehetőségeket az adott művön belül kimerí­ tő regények mestere, semmint a több kötetből egybeszövődő, a problematika új s új ve­ tületeit szisztematikusan és töretlen vonalvezetéssel föltáró, vagyis a bonyolultabb terve­ zést igénylő, nehezebben átfogható és ellenőrizhető szépprózai alakzatoké. Ezért is te­ kintette a munkát 1930-ban, majd 1937-ben egyaránt bevégzettnek, ezért is oly szélesek az időhasadékok s oly lazák az eresztékek az első és második, nemkülönben a harmadik s a negyedik könyv között, ezért is jellegadóbb sajátossága a ciklusnak a folytonosságnál a megszakítottság, s ezért is állnak meg, élnek, lélegeznek külön-külön is a sorozat da­ rabjai. Alkati adottságait, talentumának természetét A Garrenek müvében sem tagadta - nem is tagadhat­ ta - meg a szerző. S mégis. Ezt a hullámzó színvonalú, hetero­ gén, számos pontján s vonatkozásában következetlen­ nek, illetőleg szervetlennek tetsző vállalkozást, amely többet nyújt részleteiben, mint egészével, megilleti a kivételes hely, megilleti a kivételes figyelem. Műfaí jáért csakúgy, mint - Maráinál - különleges terjedel! méért, komplexitásáért csakúgy, mint kísérleti jelle­ géért, szerzőjének a regény megújítását célzó erőfe­ szítéseiért csakúgy, mint immanens művészi értékei­ ért. Mindenekelőtt pedig azért, mert A Garrenek mű­ ve - már csak hosszúsága s összetettsége okán is - a leghívebb tükre, egyszersmind foglalata írója világél­ ményének, ember- és történelemlátomásának. Mindaz, mit Márai a polgár s vele együtt Európa küldetéséről, múltjáról, jelenéről s jövőjéről, értékteremtésről, értékőrzésről, ér­ tékvesztésről, a modernség első és második hullámának (spengleri terminológiával szól­ va máris: a kultúrának és a civilizációnak) a különbségéről, a nihil elúrhodásáról (etc.) vallott, összesűrűsül, illetve kibomlik a ciklus ívein.

II. Ha egyenként vesszük szemügyre a sorozat darabjait, úgy találjuk: túl az eltérések soka­ ságán, a séma, az alapképlet hasonló bennük, s valamennyi az úgynevezett krízisregény - példának okáért Kosztolányi és a francia egzisztencialista prózaírók, Malraux, Sartre, Camus kedvelte és művelte - típusába tartozik . A harmincas-negyvenes években (sőt, még utóbb is) felötlően vonzódott Márai e sajátságos alakzathoz; jelzi ezt - egyebek között - A sziget, a Válás Budán, a Vendégjáték Bolzanóban, valamint A gyertyák cson3

||52

L Ő R I N C Z Y HUBA: B Ú C S Ú EGY

KULTÚRÁTÓL

kig égnek. Ilyképp a legkevésbé sem meglepő, hogy A Garrenek művének mindenik kö­ tete is ugyané modellt testesíti meg. A hős (avagy a hősök) rendre egzisztenciális határ­ helyzetbe, válság- és döntésszituációba kerül(nek) bennük, s a beszűkített, alig néhány helyszínre zsugorodó térben játszódó, jószerével eseménytelen külső cselekmény igen kurta idő, olykor egyetlen nap, másszor egypár hét alatt lepereg. Külön-külön krízisregényként léteznek hát a ciklus kötetei, együttesükből viszont érdekes hibrid, a nemzedék- és a családregény vegyüléke keletkezik, s e sajátos képződ­ mény kétszer is változtatja arculatát, s majd az egyik, majd meg a másik típus jellemzői dominálnak, mi több: a családtörténeti regény lehetősége lappang a sorozatban. A Má­ rai létrehozta alakzat épp a jellegcsere okán tetszik egyedi vállalkozásnak. A Garrenek műve nem arra példa, „...hogy az uralkodó és meghatározó fajta jegyei mellett a legtöbb családregényben a másik két fajta jegyei is szinte mindig megtalálhatók - ha másként nem, közvetve - (...) \ hanem arra, hogy a kezdetben domináns típus utóbb alárendeltté, az elébb alárendelt pedig később dominánssá válhat. Az első könyv, a Zendülők több, eltérő társadalmi helyzetű család két generációjának konfliktusára épül, mégpedig úgy, hogy az apák sokkal inkább közvetve, a fiuk megta­ gadta értékrendjükkel, mintsem közvetlenül, szerep­ lőként vannak jelen a szövegben. A nemzedékregény eme képletét számottevően átalakítja a folytatás, a Féltékenyek és Az idegenek. E szorosan összefüggő kötetek egy nagy múltú (s a Zendülőkben eredetileg meg sem említett) polgárfamília két generációjának különbségére vetik a hangsúlyt. A haldokló s a mű­ vek jelenében csupán pillanatokra föltűnő, ám meg ' akkor sem szólaló apa szellemi örökségének, az álta­ la képviselt különleges értékeknek a folytatására, i l ­ letőleg maradéktalan megőrzésére - itt nem részlete­ zendő okokból - képtelenek s alkalmatlanok is im­ már az utódok. Eleddig - függetlenül a koncepció je­ lentékeny módosulásától - elsősorban nemzedékre­ gény volt A Garrenek műve, a további három kötetben viszont családregényként folyta­ tódik, vagyis a vertikális szemléletet a horizontális váltja föl. Két generáció szembesítése helyett az utolsó három könyv az elárvult testvérek históriájára, mind nyilvánvalóbb megosztottságára összpontosít, olyannyira főhőssé téve egyiküket, hogy hozzá képest a többi négy csupán mint epizódszereplő létezhet. - S e családregénybe forduló nemze­ dékregény anyagában a harmadik típus, a családtörténeti regény is benne rejtezik. Meg­ annyiszor - mindig kurtán, de mindig nyomatékkal - említtetnek a Garren-família távoli és közvetlen elődei, s nemegyszer kerül szóba az a - már megfogant - gyermek, ki az újabb generációt, a folytatást jelképezi. A Garrenek műve azonban csak így, látensen hordozza a családtörténeti regény típusjegyeit; nem nyílik ki igazán sem a távolabbi múlt, sem a jövő felé, nem tágul három (avagy több) nemzedék históriájának látomásá­ vá. Olyannyira nem, hogy a Féltékenyek és Az. idegenek lapjain még gyakorta említett születendő - gyermekről az utolsó kötetekben mit sem olvashatni. 4

5

r

Nemzedék-, illetőleg családregény írásának ideája - olvasmányaitól, származásá­ tól, famíliája múltjától aligha függetlenül - nyugtalan ifjúságának idején kezdte foglal15 K I

L Ő R I N C Z Y HUBA: B Ú C S Ú EGY

KULTÚRÁTÓL

7

koztatni Márait. Tudjuk, 1925-ben dédelgette már ezt a tervet , a megvalósítás azonban sokáig váratott még magára. A nagy műhöz vezető út első állomása a Zendülők, a máso­ dik - ha meglepően hangzik is - az önéletrajzi regény, az Egy polgár vallomásai, 1934ben, illetőleg 1935-ben. E kivételes remeklés egyik terjedelmes részlete ugyanis már af­ féle kicsinyített családtörténeti regénynek tekinthető . Jelzi ez, hogy a téma lassanként beérett, s inspiráló példák is nagy bőséggel állottak Márai rendelkezésére. Fő mintája a műfaj tán legkiválóbb produktuma, A Buddenbrook ház volt, ámde ösztönözhette akár A Thibault család is, hiszen - leszámítva az Epilógust - 1936-ban már ez utóbbi is elké­ szült. (Bár a hasonlóság gyaníthatóan csak tipológiai, hozzuk szóba: mind Martin du Gard ciklusában, mind A Garrenek művében igen fontos szerep jut az apa személyének, betegségének, majd halálának.) Noha a francia családtörténeti regényt és szerzőjét Márai utóbb is nagy megbecsüléssel emlegette - „Roger Martin du Gard még úgy fogta fel a regényírást, mint »alkotást« - amikor könyvet írt, nemcsak a regényt írta, hanem egy életmű teljességén dolgozott", illetőleg: „A »Thibault« ciklus a század egyik legtudato­ sabban komponált műve" - mégsem vitatható: Thomas Mann vállalkozása volt a becse­ sebb számára, s csodálata nem szűnt az évtizedek fo­ lyamán. Ifjan le akarta fordítani , 1945-ben könny szökik a szemébe A Buddenbrook ház egyik jeleneté­ nek újraolvastán („Thomas Mann művészete e né­ hány oldalon a megelevenítés remekét alkotja meg" ), hogy ekként valljon 1974-ben is: „...tökéle­ tes realista regény, a századvég búcsúzó életér­ zésének mesteri hattyúdala" (a kiemelés a miénk!) . Ismervén Márai bámulatos olvasottságát, alighanem föltehetjük, hogy számon tartotta a műfaj egyéb ki­ emelkedő teljesítményeit is, így például John Gals­ worthy, Joseph Roth, Georges Duhamel és Makszim Gorkij vállalkozását, az egyik magyar variáns, Tormay Cecilé 1914-ben közreadott munkája, A régi ház pedig akár gyermekkori élménye is lehetett. Holott A Garrenek műve - kompozíciója, fikció világa, sajátlagos megoldásai okán - korántsem „szabályszerű" nemzedék - , illetve családregény, többé-kevésbé érvé­ nyesek reá ez alakzat(ok) normái. Márai ciklusa - minden dekonkretizáló fogás, minden parabolikus törekvés ellenére - úgyszintén egy kis emberközösség (a família) és a vele szükségképp kapcsolatban álló szűkebb-tágabb környezet (a város és a „világ") viszo­ nyának elkerülhetetlen változását ragadja meg, ekként e sorozat is részint a történelmi és a társadalmi regény kombinációja, részint pedig átmenet a policentrikus és a monocentrikus nagyepikai modell közt, hiszen hősei (a második kötettől legalábbis) „...egyazon »lény« folytatásai, illetve több személy alakjába történő kivetítései" . A Garrenek műve - megfelelőn a műfaj egyik legfőbb kritériumának - vertikális avagy diakronikus szemléletű, s tagadhatatlan, hogy (hasonlatosan például A Buddenbrook házhoz) őrzi megfinomítva bár - a naturalizmus örökségét, kivált a biológiai determinizmusról, az átöröklésről, az ivadékok óhatatlan satnyulásáról, degenerálódásáról szóló tanokat. (Márai még 1984-ben is - reagálván diáriumában a „biológiai determinizmus" és a „kul­ túra" hívei közt újra fellángoló polémiára - így nyilatkozott: „A deterministáknak igazuk 8

9

10

11

12

13

14

15

P S 4

L Ő R I N C Z Y HUBA: B Ú C S Ú EGY

KULTÚRÁTÓL

lehet, hiszen az ember nemcsak képességeire való ösztönzést örököl és visz tovább gén­ jeiben, hanem testi hasonlóságot, organikus azonosságokat is. De az is igaz, hogy az ember nemcsak jelenség, hanem cselekmény, nemcsak örökli, hanem csinálja is ma­ gát". A Garrenek műve - majd félszáz esztendővel korábban - már ezt a felfogást, e kettős meghatározottságot érvényesíti. ) A z elfajulás, az élettani okokra (is) visszaveze­ tett megfáradás bemutatásából következik, hogy Márai ciklusa - akár a nemzedék - és a családtörténeti regények zöme - hanyatlásról, a válságtudat elúrhodásáról ad számot * (a kevés számú ellenpélda közül Duhamel tízkötetes - nem minden vonatkozásában sikeres és meggyőző vállalkozását említhetjük ), s a romlás folyamata egyszersmind jelképes és példázatos : személy fölötti, irracionális erők működése, a világ riasztó és jóvátehetetlen átalakulása tükröződik benne. „A 20. századi irodalmi gyakorlatban a legáltalánosabb családtörténeti regényfajta az, amely a családfogalom három rétegének - egyedi konkrét jelentés, biológiai és társa­ dalmi jelképréteg - elegyítésén alapul" - summáz a műfaj monográfusa, H . Szász Anna Mária . E megállapítás - bizonyos módosításokkal, megszorításokkal - érvényes A Gar­ renek művére is. A Márai regényfüzérében szereplő família - túl azon, hogy önmagát reprezentálja - bio­ lógiai meghatározottságot és (viszonylagos) egységet, vérközösséget, az alkatból, a génekből következő küldetésazonosságot szimbolizál, viszont nem egy szociológiai szempontból meghatározható - társada­ lmi osztály avagy réteg megtestesítője, illetőleg jel­ képe. A Garrenek - derül ki a ciklus utalásaiból - a városépítő és -megtartó polgárság képviselői, egy műveltség, a „fausti" kultúra kelet-közép-európai lét­ rehozói és hordozói. Őseik legendás-mesei útja nem véletlenül vezetett „...mindig Észak és Kelet között, mintha két vonzás között haladnának" , s a haldokló atyához repülőn hazasiető Péter is tudja, lepillantván a magasból: „Ebben a földben már itt-ott halottai fe­ küdtek. Apró, hegyes városok felett repültek; e városok némelyikében már laktak Garre­ nek is, házat építettek, és különösen kitűntek a kézművességben. Temetők felett repültek, s a temetőkben ismerős alakú csontvázak sorvadtak, magas homlokok és széles pofa­ csontok, s a Garrenek hosszú kezei" (a magunk kiemelése!) . Korántsem átlagos, hanem különleges család, kivételes „fajta" a Garreneké - hangsúlyozza megannyiszor a soro­ zat -'': egy - nélkülük soha létre nem jövő - kultúra megteremtői, terjesztői, őrizői ők, rendkívüli lények, ab ovo „művészek" , a nyugat-európai, nagyobb formátumú, nagyobb sorsú műveltségalkotók szerényebb, közép-európai másai, megfelelői (miként Ábel meg az ő szegényebb „rokonuk" ). A Berten-villában várakozó Péter rá is döbben e kapcso­ latra: „A szoba a Garren-ház társalgójának emlékét idézte, csak nagyszerűbben, gazda­ gabban, amint ez természetes is volt, mert a Bertenek hajókat építettek a világ számára, egy nagy nép lehetőségeiből csináltak életet és gyakorlatot, (...) nem úgy, mint a Garre­ nek, akik mégiscsak egy kis félreeső tengerparti ország egyik városában építették művü­ ket (...). A Garrenek is »nagy család« voltak (...), de mindenestói mégis vidéki rokonság voltunk, Európában" (a saját kiemelésünk!) . Térjenek el bármennyire is létkörülménye16

17

1

19

20

21

22

23

24

2

26

27

28

159

L Ó R I N C Z Y HUBA: B Ú C S Ú EGY

KULTÚRÁTÓL

ik s eshetőségeik, a Bertenek és a Garrenek „fajtája" s missziója végső soron azonos, amiként sorsuk, végzetük is egymásra mutat: mindkét tevékeny, műveltséget alkotó pol­ gárfamília utolsó sarjadéka művésszé, íróvá finomul, hogy az eleik teremtette „fausti" kultúra alkonyát s önnön fölöslegességük, tehetetlenségük keserű tudatát kelljen megél­ niük. (A „deviancia", a művésszé fajzás s vele egyetemben a kiszakadás, az eredeti kül­ detés elvesztésének fátuma eleve benne él a Garrenekben. Mondhatnók: egy-egy „áru­ lás" fogja keretbe históriájukat, ez számukra a kezdet és a vég, hiszen a késő ivadék, Péter útja, sorsa - mutatis mutandis - a családi „mondakörben" szereplő „eszelős", az éneklő-verselő, örökkön Nyugatra vágyó s végtére egymagában oda is szökő Beszédes Róbertét ismétli meg. ) Kitetszhetett már az eddigiekből is: függetlenül Márai műfajújító - s az egyes regényinterpretációkban részletezendő - törekvéseitől, A Garrenek műve többé-kevésbé tiszteletben tartja a választott alakzat klasszikus képletét és normáit. Ugyanezt regisztrál­ hatjuk a továbbiakban is. Amiként például Thomas Mann-nál „...a család a családi tudat­ ban fétissé emelt céggel azonosul", akként szövődik össze a Garrenek léte, sorsa a vá­ roslakókban is áhítatot ébresztő székház, a mit sem gyártó és árusító hangjegynyomda és az „Aiolos"cég, az üzlet kirakatában porosodó hárfa létével és sorsával, vagyis a família „társadalmi jelképszerepe" e ciklusban úgyszintén „...egybekapcsolódik az illető 1 • E fejtegetés az előszava annak az elemzés­ családban megtestesített emberközösség konkrét tár­ sorozatnak, amelynek első, második és hatodik ré­ sze a győri Műhely, harmadik és negyedik fejezete sadalmi funkciójának jelképével, s ezen keresztül a nagykanizsai Pannon Tükör, az ötödik pedig a (sic!) nyer nyomatékot". Mivel Márai vállalkozása kecskeméti Forrás 1997-es, illetőleg 1998-as évfo­ két generáció szembesítésére épül, a sorozat az apa lyamában látott napvilágot. 2M Vö.: Egy pol­ gár vallomásai. Bp„ 1990. 392. 3 B E modell alakjában egybevonja a családtörténeti regény rövid jellemzését lásd: Király István: Kosztolányi. „konstruktív" és „problematikus" nemzedékét, a ha­ Vita és vallomás. Bp., 1986. 90., 118-119. 4 B Ilyféle, erősen koncentrált művek írására minden nyatlás jóvátehetetlen processzusát pedig az utolsó bizonnyal Ortega y Gasset regényelmélete (is) ösz­ sarjak (legkivált Péter) pozíciójából, nézőpontjából tönözte Márait. Lásd erről könyvünket: Ambrustól láttatja, illetve ábrázolja. Egyezik e ciklus a műfaj Maráihoz. Szombathely, 1997. 294-297. 5 • reprezentánsainak zömével abban is, hogy főhősei egytől egyig férfiak, s a nők csak „mintegy segédszerepet töltenek be" a históriában. A z atya egymást követő asszonyai közül a második és a harmadik a família lassú romlá­ sának hírnöke is, az egyetlen lányivadék tiszteletreméltó - és jelentéktelen, a fivérek házastársai pedig férjük függvényei. Péter szeretője, Edit az egyetlen nagyobb formátu­ mú jelenség, ámde ő is a történet peremére szorul. 2y

30

31

32

A Garrenek műve - noha a parabolisztikusság érdekében mellőzi az évszámokat, tudatosan dekonkretizálja, „lebegteti", hellyel-közzel össze is kuszálja a cselekmény idő­ vonatkozásait - nyilvánvalóan az 1918 és az 1938 közé ékelődő periódusban játszódik. Éppen ezért úgynevezett „»történelmi« háttérrajz"-ra nincsen is szüksége, a ciklus beér­ heti - újfent csak erőteljes absztrakcióhoz folyamodván - „egy ismert közeg", „...a törté­ net idején meglévő »közállapotok« megjelenítésé"-vel. A z első világháború, a trianoni diktátum, a „Führer" (etc., etc.) sehol néven nem neveztetik, a megannyi célzás burkolt valóságreferenciája mégis kétségtelen, kivált, hogy az efféle gyászos események és félel­ metes személyek bekövetkeztének, illetőleg fölléptének riasztó konzekvenciáiról nagy bőséggel - ámbár virágnyelven, allegorikus elvonatkoztatással - szólanak a regényfüzér 33

L Ó R I N C Z Y HUBA: B Ú C S Ú EGY

KULTÚRÁTÓL

darabjai. A „közállapotok", a háttérrajz ilyetén felvázolása közben számos eszközzel és fogással él Márai. Tudósít elbeszélői „...kommentár, összefoglaló áttekintés formájában", másszor családtagok, netán egyéb szereplők dialógusaiba, illetve belső monológokba építi be az utalásokat, színre léptet ismert közéleti személyeket, „...és összehozza őket térben és időben..." a família egyes képviselőivel (példákat erre a negyedik és az ötödik, A hang, valamint a Jelvény és jelentés című kötetben találhatni), s korképet fest oly módon is, hogy bizonyos Garreneket (példának okáért Tamást) részesévé tesz a történel­ mi eseményeknek. E ciklusra is - akár Martin du Gard vállalkozására - érvényes a megjegyzés: „A közélet eseményei a család történetét oly mértékben befolyásolhatják, hogy tulajdonképpen már nem is a háttér funkcióját töltik be, hanem egybefonódnak a történettel, sőt magának a történetnek fő szálát alkotják..." A „közállapotok" rajzába illeszkedő „szűkebb társadalmi háttér" megteremtésekor három kötetben a klasszikus mintát követi a szerző: részint mellékesebb családtagok, részint „idegenek" (a város egyes lakói s más figurák) hozzák létre azt a közeget, amelyben a família élete folyik, s a miliőábrázolás arányosan és harmonikusan belesi­ mul a művek egészébe (a Féltékenyek, Az idegenek Gorilovics Tivadar A modern polgári családre­ és - bizonyos megszorításokkal - az Utóhang. Se­ gény című könyve (Bp., 1974. 10-11., 16-17.) reghajtók tartozik ebbe a csoportba). Korántsem állít­ egybemossa még e három típust, annál meggyő­ ható ugyanez a másik három könyvről, lévén min­ zőbben különíti el őket H . Szász Anna Mária munkája, A 20. századi családtörténeti regény. denik „egységbontó", „szabályszegő". A Zendülők Bp., 1982. 11-14. 6 B Vö.: H . Szász Anna elsősorban azért, mert hősei nem a Garrenek, s ek­ Mária: i . m. 14. 7 • Vö.: Rónay László: Márai Sándor. Bp., 1990. 208., 409. 8 B Ezzel kap­ ként közegével, alakjaival stb. csak lazán csatlakozik csolatban lásd könyvünket: „...személyiségnek len­ a folytatáshoz, a Sértődöttek. A hang s csökkentetni a legtöbb... " Márai-tanulmányok. Szombathely, tebb mértékben a Jelvény és jelentés meg azért, mert 1993. 120-121. 9 B Vö.: Napló 1958-1967. Bp., 1992. 17. - Ne hallgassuk el: életének alko­ jószerével csak „idegenek" tűnnek föl a bennük sze­ nyán már fanyarabbul vélekedett A Thibault csa­ replő Garren, Péter körül, ilyképp e művek családre­ ládról. In: Napló 1984-1989. Toronto, 1997. 5 5 57., 60. 1 0 • V ö : Rónay László: i . m. 19. 11 gény-jellege formálissá, sőt, kétségessé válik. (Ha­ • Ami a Naplóból kimaradt 1945-1946. Bp., sonló okok miatt tetszik az 1914 nyara című kötet 1992. 30-31. 1 2 • Vö.: Napló 1968-1975. egy kissé A Thibault család „külső függelék­ Bp., 1993. 203. 1 3 • H . Szász Anna Mária: i . ének. ) - A m i pedig a ciklus gondolati alapvetését, szellemi bázisát illeti, A Garrenek műve e vonatkozásban sem maradéktalanul egységes vállalkozás. Ám ha módosul is koncepciója, ha változnak is hangsúlyai, ama jellemzőjé­ ben viszonylag következetesnek s homogénnak tekinthető, hogy eszmei anyagát, „légkö­ rét" együtt, egyaránt hordozzák és közvetítik fő- és mellékszereplői, s ez a megoldás eltér a műfaj kiemelkedő alkotásainak gyakorlatától. 34

35

36

37

3fi

Elbeszéléstechnikai szempontból felemás, heterogén munka Márai regény füzére, hagyományőrzés és újító szándék érdekes, de anorganikus benyomást keltő keveréke. A z első három kötet narrációja inkább a tradíciókhoz igazodik: az író harmadik személyben megszólaló, általában mindentudónak föltűnő szerzői elbeszélőre bízza a törté­ netmondást, oly fiktív személyre, ki fölényes biztonsággal tolmácsolja a hősök gondola­ tait, ám bármikor képes a nézőpont- és szólamcserére is, átadván a szót belső monológ, énformájú megnyilatkozás, szeszélyesen áramló asszociációk formájában egy-egy sze­ replőnek. Nagyot változik a helyzet a negyedik s az ötödik könyvben. Első személyű narrátor lép hirtelenül a korábbi örökébe, a válságkorszak tanúja és átélője, ki szükségét érzi, hogy lejegyezze s értelmezze egykori élményeit és tapasztalásait. Ez átalakulás ta-

isEI

L Ő R I N C Z Y HUBA: B Ú C S Ú EGY

KULTÚRÁTÓL

gadhatatlan előnye és hozadéka a személyesség, a vallomáshitel beépülése a ciklusba, hátránya viszont az egység megbomlása, a műfaj, a családregény kérdésessé válása s a perspektíva óhatatlan beszűkülése. Csak azt látjuk és csak úgy, amit és ahogy Garren Péter lát és láttat. Gyanítható, hogy utóbb Márai is fölmérte a veszélyeket s a vesztesé­ geket, a Jelvény és jelentés zárófejezetében mindenesetre - úgyszintén hirtelenül visszatért a harmadik személyű elbeszéléshez, s az utolsó kötetben csupán a két naplóbe­ tét, valamint a némelykor énformába átcsapó belső monológok kedvéért függesztette fel a hagyományos, auktorális narrációt. Bármint volt is, e korrekció nem teremthette meg a sorozat egységességét, műfajának tisztaságát. A föltétlenül üdvözlendő kísérletezés során hasonló történt Maráinál is (épp csak fordított sorrendben), mint Duhamelnél. A francia kortárs énformában indította a saját ciklusát, „...ám már a negyedik kötetnél kiderült, hogy az első személyű elbeszélés túlságosan korlátozott lehetőségeket nyújt a családtör­ téneti koncepció megvalósításához"; ezt követően a szerző „kényszerűen" váltogatta a harmadik személyű narrációt levelekkel, naplókkal, feljegyzésekkel, megbontván így műve „logikai és szerkezeti egység"-ét. 3y

A Garrenek műve - említettük volt - nagyjá­ ból két évtized (a Zendülők „előtörténetével" s a ne­ gyedik, valamint az ötödik könyv utalásaiban antici­ pált idővel együtt körülbelül huszonhét-huszonnyolc esztendő) világ- és sorsfordító változásairól ad szá­ mot, egy család hanyatlásának, majd szertehullásának képeiben (is) tárgyiasítván egy kultúra, egy eszmekör alkonyát. A modellteremtő szándék nyilvánvaló: szá­ 1995. 296. (lásd még uo.: 294-295.) 2 3 • Zen­ zadunk históriájának mozgását, e mozgás irányát s dülők - Féltékenyek: 29b. 2 4 • Vö.: H . Szász: 27-29. 2 5 • Lásd például: Zendülők - Féltéke­ törvényszerűségeit akarta megragadni s a nyelvi mű­ nyek: 297-308. stb., stb. 2 6 • Uo. 27 • vészet kínálta eszközökkel ábrázolni Márai. A ciklus Vö.: Az. idegenek - Sértődöttek. A hang. Bp., parabolisztikus mivoltából következik, hogy - szint­ 1996. 92-93., illetve: Jelvény és jelentés - Utó­ hang. Sereghajtók: 208. 2 8 • Jelvény és jelen­ úgy szóba hoztuk már - a regényfolyam dekonkretités - Utóhang. Sereghajtók: 112. 2 9 • Vö.: zálja a történelem tényeit és eseményeit, tartózkodik Zendülők — Féltékenyek: 295. Jelvény és jelentés a dátumok használatától, a negyedik kötettől kezdő­ dően pedig tudatosan és többször is összekuszálja a korábban világosnak s egyértelmű­ nek tetsző időviszonyokat. A „zendülők" s a Garrenek elvben folytonosnak s a kronoló­ giához igazodónak föltételezett históriája azonban nem csupán emiatt lesz szaggatottá és az időben jószerével megfoghatatlanná, hanem azért is, mert a sorozat a megszakítottság koncepciójára épül. Mondhatnók: valamennyi epikai alkotásnak jellemzője ez, hiszen szükségszerű, hogy „Az elbeszélésbe (...) nem kerül át a történet teljes egésze (...)", vagyis a kontinuus történet az elbeszélésben mindig diszkontinuussá válik. Túl viszont e magától értetődő magyarázaton, megkockáztatható: A Garrenek művének valósággal létmódja, lényeghordozó komponense a megszakítottság; a ciklus e nagyon feltűnő sajá­ tosságával is kifejezi egy, a folytonosságban létező világ megszűntét, a hajdani rend, szervesség, áttekinthetőség erőszakos széttörését. (Hasonló szerepet tölt be az Egy pol­ gár vallomásainak két tömbje, az első és a második kötet közt tátongó idő- és elbeszé­ lés-hasadék: az űr, a hiány jelentéshordozó elem amott is.) „...a történetbeli kontinuumnak az elbeszélésbeli diszkontinuummá való átalakítására" háromféle eljárás kínálkozik a szakirodalom szerint: vagy a Galsworthy és Martin de Gard, vagy a Thomas Mann, vagy m. 14. 1 4 • Uo.: 20., illetőleg: Gorilovics T i ­ vadar: i . m. 21., 23. 1 5 • Gorilovics: i . m. 2021., H . Szász: i . m. 18-19. 16 • Vö.: Napló 19H4-19R9: 47. 1 7 • Lásd például: Jelvény és jelentés - Utóhang. Sereghajtók. Bp., 1996. 189191. stb. 18 • Gorilovics: i . m. 15., H . Szász: i. m. 21. 1 9 • H . Szász: 104-108. 2 0 • Gorilovics: 22., 25., H . Szász: 21. 21 • I. m. 26. 2 2 • Vö.: Zendülífk - Féltékenyek. Bp.,

40

HJ58

L Ő R I N C Z Y HUBA: B Ú C S Ú EGY

KULTÚRÁTÓL

41

a Joseph Roth és Makszim Gorkij alkalmazta módszer. Ciklusa elsó felében Márai egyik megoldást sem követi, hanem egy negyedikkel él, a sajátjával, hogy az utolsó három könyv írásakor már A Forsyte-Saga, illetve A Thibault család használta metódus­ hoz folyamodjék. A Zendülők egyetlen napnyi cselekményidejébe rövidebb-hosszabb emlékező részletek és futamok, valamint egy terjedelmes retrospektív betét formájában építi be a banda egy-két év tartamú előtörténetének lényegét. Hasonlóképp jár el a foly­ tatásban is. A kamaszkori zendülés kényszerű lezárultát és a Féltékenyek kezdetét elvá­ lasztó húsz esztendő egynémely - erősen megrostált - eseményeit szűkszavú utalások s aránylag kurta visszapillantások idézik meg a második regényben (itt szerepel a Garrennemzetség históriája s az apa életének, ténykedésének, házasságainak summázata is), ám a város és Garren Gábor közös sorsát, a megszállás óta eltelt két évtizedet bemutató nagy összefoglalást már a következő könyv, Az idegenek lapjain olvashatni. Eleddig te­ hát az épp adott kötet fiktív jelenének „foglya", zárványa volt a múlt (másként mondva: az elbeszélés idejéhez képest közelebbi múltba zárult be a távolabbi múlt), egy nap avagy egy-két hét úgyszintén nem folyamatos, hanem többszörösen megszakított, hirte­ len váltásokkal, filmszerű áttűnésekkel tarkított kró­ nikájába ékelődtek be az évek, évtizedek történései­ Utóhang. Sereghajtók: 281. etc. 3 0 • H . Szász: 26-27. 31 • Uo.: 29-31. 3 2 • Uo.: 32. ről tudósító áttekintések kisebb-nagyobb darabjai. Ha 33 • Uo.: 35-36. 3 4 • Uo. 3 5 • Uo. 3 6 fordított kronológiát alkalmazott is, ha rendre a kö­ • Uo.: 37. 3 7 • Uo. 3 8 • Uo.: 38. 3 9 • Uo.: 40. - A z epika elméleti kérdéseire mindenkor vetkezményekbe falazta is be az előzményeket, fogékony Márai utóbb maga is úgy találta: „A re­ gondja volt Maráinak arra, hogy a diszkontinuitásban gény csak harmadik személyben igazán »regény«. megőrizze a kontinuitás látszatát. A ciklus második Másképpen monológ vagy értekezés", holott: „Egyes szám első személyben minden elhihető. felében viszont már a Galsworthyéhez, a Martin du Harmadik személyen minden mesterkélt. Mégis, a Gard-éhoz hasonló módszert választ, vagyis „...vi­ regény, ha csakugyan az, harmadik személyben tö­ szonylag rövidebb időszakaszok történetét beszéli el kéletes" (Napló 1976-1983. Bp., 1994. 184.). 4 0 • Vö.: H . Szász: 46. 41 • Uo.: 46-48. 4 2 folyamatosan, s a közéjük eső időt egyszerűen és • Uo.: 47. 4 3 • Uo.: 43. 4 4 • Uo.: 44. kommentár nélkül kihagyja az elbeszélésből." 45 • Vö.: Wellek-Warren: Az. irodalom elméle­ te. Bp., 1972. 327. 4 6 • Uo.: 335. (Szili József A Sértődöttek. A hang például még sietős utalásokat sem tartalmaz az apa halála (Az idegenek zárlata) óta fordítása.) 4 7 • H . Szász: 50. 4 8 • Gorilo­ vics: i . m. 24., H . Szász: 48-49. 4 9 • H . elpergett esztendők(?) fontos eseményeiről, amiképp „néma" hónapok és évek terpeszkednek a negyedik és az ötödik, az ötödik és a hatodik könyv között is. Olybá tetszik: a műfajváltás (a nemzedékregény családregénybe fordu­ lása) magával vonta az időszemlélet és -kezelés átalakulását szintúgy. A kontinuitásnak még az illúziója is megszűnt, egyeduralkodóvá lett a diszkontinuitás. A Garrenek műve ily vonatkozásban is felemás, heterogén alkotás. 42

A z áttekintés (a szó szoros értelmében elbeszélő', összefoglaló) és a leíró részek, valamint a jelenetek aránya - magától értetődőn - kötetről kötetre változik Márai ciklu­ sában. Akad regény - a Jelvény és jelentés - , amely jószerével öt, mind nagyobb terje­ delemben s mind elmélyültebben, részletezőbben kidolgozott (csakugyan párbeszédes avagy áldialogikus) jelenetből áll. A z elsó' három könyvben - főként a visszatekintő, az előidőket summázó betétek okán - jóval több az áttekintő szakasz, mint a sorozat másik felében. A hangsúly azonban mindvégig a család (így a kultúra, a világ) szempontjából múlhatatlanul fontos jelenetekre, illetve Garren Péter belső beszédére, meditációira esik. A leírások - akár a műfaj klasszikusainál - azt a teret, környezetet ábrázolják, amely egybeforrt a família sorsával, históriájával, illetve indirekt módon determinálja 43

44

153

L Ó R I N C Z Y HUBA: B Ú C S Ú EGY

KULTÚRÁTÓL

jelenét s jövendőjét. A regényfolyam így mindössze négy helyszínen, a városban, „Karnakban", Párizsban és Berlinben játszódik, s valamennyi színtér szimbolikus funkciót is betölt. A legközvetlenebb környezet, a szülőház, a különféle lakásbelsők, szállodaszo­ bák rajza, légkörének megérzékítése különlegesen fontos Márai számára. Érvényes itt is a megállapítás: „...az otthon enteriőrjeit a jellem metonimikus vagy metaforikus kiter­ jesztésének lehet tekinteni. A z ember otthona önmaga kiterjesztése. Ha leírjuk, magát az embert írjuk le." A Garren-ház, udvarán a szökőkúttal, a kirakatban a hárfával - újfent hangsú­ lyozzuk - tárgyszimbólum. Megléte, majd eladatása és lebontatása jelképes, miként a családtörténeti regények zömében. Márai ciklusa is nagy szerepet juttat a família össze­ jöveteleinek, egy-egy, mellékesebb, de korántsem mellékes alak otthonában tett látogatás jelenetszerű bemutatásának. A második és a harmadik kötetben az apa haldoklása, a hatodikban a város visszatérte gyűjti egybe a család tagjait, ám a „garrenség" lényegé­ hez tartozó rituális ceremóniát, a „szertartást és gyakorlatot" csupán az előbbi szituáció­ ban űzhetik; utóbb, az otthon elvesztével, bizonyságaként a széthullásnak, lehetetlenné válik ez is. „...a legtöbb családtörténeti regényben a Szász: 50., 51. - Lásd még: Goriiovics: 24. - A halálesetek szerepelnek a legnagyobb súllyal s a leg45

4ri

47

48

Budilenbrook házról írott kritikájában már Rilke is kiemelte a család, összejövetelek és a „halálos

. , ^, ,

soil

gan>u prózai művet Bp 1990.425. Garren Gábor elmúlásának bemutatásáról később ma-

de valóság, ú g y kellene írni, hogy mindig ezt a pillanatot várjuk meg, író és téma: mikor a könyv szívdoboeni és lélegzeni, élni kezd, mint egy szu-

,

r

véren élőlény.

, .

In: Ami

1945-1946: 213.

51

»,-,',,• a Naplohol •

;

^, ^

^ ,

,

,,

,

,

c s e n

r

4J

lyének és életének summáját." Nincs ez másként \ Garrenek müvébm Sem. A z atya betegsége, hal­ , ,

,

d o k l a s a

,

, ^,

,

,

,

•

,

,.

e s

halála egy korszak elmultat i s szimbohzálja, s tükrözteti létének, személyiségének lénye­ „ £ | - 50

A z eddigiek láttán nincs, nem is lehet kétség: Úgy formálja át, Úgy Ú j í t j a meg - ha tetszik:

CÍkluS i

e

~

A'\

'

Í ' J

- •

ugy korszerűsíti - a nemzedék- es családregény regi D

kimaradt

Azesszéregényrői

. ,

t e l l t e t t

jelentestartalommal... , s az elmúlás mindenkor olyan esemény, „...amely jelképes végkig é s b e n foglalja össze az illető szereplő szemé-

órák" fontosságát, VÖ.: Rainer Maria Rilke: váio-

ga Márai is elégedetten nyilatkozott: „ A »Féitékenyek« halál-jelenetét olvasom. Ez a fejezet csakugyan felemeli a történetet a térfogatba, ahol élet és irodalom, álom és valóság új érteimet kapnak. Ezek az oldalak, mikor észlelhetően már nem én írtam a könyvet, hanem a könyv élt, önmagában, tovább, önálló érveléssel és lélegzéssel. Nem »jó«,

. , _

i n k a b b

J

o

J

o

modelljét, hogy ezenközben hű is marad a műfaj tra­ dícióihoz. Azonosság rejtezik a színeváltozásban, s a „megszüntetés" egyszersmind megtartás.

lásd:

III. A Garrenek műve krízisregények laza láncolatából fölépülő generáció-, illetőleg család­ regény. A cselekmény rétege oly haj s z á l vékony, a gondolati, reflexív, meditációs kom­ ponens oly jelentékeny benne, hogy a ciklust esszéregény-füzémek is nevezhetjük. Eszmehodozó j e l l e g e , elvonatkoztató, dekonkretizáló, „lebegtető" megoldásainak sokasága miatt jóval anyagszerűtlenebb, sokkal kevésbé dokumentáris, mint például A Buddenbrook ház, avagy A Thibault család, viszont sokkalta parabolisztikusabb amazoknál. A családtörténeti regény általában példázat is , ezért a parabola egyik megjelenési formájaként vizsgálható. Példázat ilyképp A Garrenek műve, s absztrakciós, modellal­ kotó törekvéseinek következtében fokozottabb mértékben az, mint Thomas Mann és Martin du Gard vállalkozása. Ha a parabolának csakugyan kritériuma, hogy létezzék egyértelmű megfejtése, tiszta példázatnak nemigen, legföljebb - hasonlatosan az Iskola 51

52

53

54

60

L Ő R I N C Z Y HUBA: B Ú C S Ú EGY

KULTÚRÁTÓL

55

a határon című remekléshez - „példázatszerűriek" tekinthetjük Márai ciklusát, ez eset­ ben viszont jószerével csupán a tanmese felel meg maradéktalanul a műfaj követelmé­ nyeinek. Akárhogy van is, A Garrenek műve igen szoros kapcsolatban áll a példázattal, s ezt azért kell külön nyomatékkal hangoztatnunk, mert az újabb időkben mind többen minősítették mítosznak e regényfüzért. A Féltékenyek és Az idegenek első, közös kiadá­ sáról írván, már Szerb Antal kijelentette: „Ez a regény a legnagyobb kísérlet irodal­ munkban a mai élet mítoszának megteremtésére", s tőle függetlenül avagy épp hozzá csatlakozván, mítoszról beszél Rónay László és Poszler György csakúgy, mint legfris­ sebben Tar Patrícia. Támogatni látszik e felfogást maga a ciklus is, hiszen például a Jelvény és jelentés nyitányában a Berlinbe tartó Garren Péter ekként gondolkodik: „Most lassan utaztam; nem úgy, mint legutóbb, mikor apám halálos ágyához siettem, repülőgé­ pen, mint a szárnyas hősök az északi mítoszokban, a hír vijjogó parancsára, mert a k i ­ rály vagy a fő sámán beteg. Akkoro még mítoszban utaztam. A gép magasan a hegyek és városok fölött repült, s én magam s mindenki, aki hozzám tartozott, fél méterrel a föld felett éltünk, mintegy lebegtünk, elvarázsolt állapotban (...). Ez volt a mítosz, mert apa haldoklott, és a Mű, a Garrenek műve veszély­ Szerdahelyi István: Műfajelmélet mindenkinek. ben volt. De most már meghalt a sámán, s a Művet Bp., 1997. 194-195. 5 2 • Lásd a 20-as számú elvitte az ördög, az uzsorások és az idegenek, mint jegyzetet! 5 3 • A paraboláról lásd: Szerdahelyi István: i . m. 196-197. 5 4 • Vö.: Szegedy-MaKalb a hárfát. Most a földön utazom (...)". Csak­ szák Mihály: Ottlik Géza. Pozsony, 1994. 55. stb. ugyan mítosz volna hát a regénysorozat? Hitünk sze­ 55 • Uo.: 94., 135. 5 6 • Vö.: Szerdahelyi: i . rint semmiképp, amiként meggyó'zőciésünk az is, m. 136., 185., 196. 5 7 • Szerb Antal: A félté­ kenyek. Márai Sándor regénye. In: Nyugat, 1937. hogy az e minősítéssel élők közül kizárólag Tar Pat­ I. 441. 5 8 • Vö.: Rónay László: i . m. 394.; rícia téved, amidőn ebbe a kategóriába véli besorol­ Poszler György: Magyar város - európai kultúra. Márai Sándor és Kassa mítosza. In: Poszler: Von­ hatni A Garrenek művét A többiek ugyanis a „mí­ zások és taszítások. Bp., 1994. 173-192. (Témánk tosz" megnevezést nem a szó eredeti, művelő­ vonatkozásában a legfontosabb rész: 180-183.); déstörténeti, egy bizonyos műfajt jelentő, hanem má­ Tar Patrícia: Mítosz és regénytechnika. Márai Sán­ dor: A Garrenek műve. In: Szép Literatúrai Aján­ sodlagos, átvitt értelmében, valaminek a szionimájadék. Pécs, 1997/3-4. 64-76. 5 9 • I. m. 9. 6 0 ként használják. Szerb Antalnál nyilvánvalóan a • Vö.: Szegedy-Maszák Mihály: Mítosz, és történetmondás. In: Szegedy-Maszák: „A regény, amint „csoda" ekvivalense, ekként a „hétköznapok" ellenté­ te ez a kifejezés (vagyis a Hétköznapok és csodák koncepciójába illeszkedik), Rónay Lászlónál és Poszler Györgynél minden bizonnyal a „mese", a „legenda", a „hiperbola", az „emberfölöttivé emelt", „emberfölötti méretű" megfelelőjeként szerepel, s a fentebb citált regényrészletből is kitetszik, hogy a szöveg a múlt, az apa, a mű (a kultúra) meséssé, legendássá válásáról beszél. Ha viszont a „mí­ tosz" fogalma valóban önmagát, „... a legrégibbnek vehető történetmondásos műfajt..." jelenti, Márai ciklusára aligha alkalmazható. Tény, hogy mindkettő az epika műneméhez tartozik, így léteznek közös lehetőségeik, megannyi jellegadó sajátosságuk azonban kizárja egymást. Csupán néhányat említvén: „A mítoszban az események időrendje má­ sodlagos szerepű"; „...a regényben az egymásután, (...) a mítoszban a felcserélhetőség (...)" dominál; „A regény fölépítését az egyszeri célelvűség jellemzi, a mítoszét viszont többnyire a körkörösség (...)" etc. A Garrenek műve legfeljebb annyira mítosz, mint minden „történetmondásos" alkotás: kimutatható benne a mítosz hatása, „...nem közvet­ lenül, hanem közvetve és módosítva (,..)". A z indirekt összefüggések és a transzformá­ ciók vizsgálatát nem tartjuk feladatunknak, azt azonban megjegyezzük még: a mítosz 56

57

58

5y

60

61

62

63

64

16Q

L Ő R I N C Z Y HUBA: B Ú C S Ú EGY

KULTÚRÁTÓL

példázatszerű történet, illetőleg föltehető valaminő „leszármazási rokonság" mítosz és példázat között - Márai vállalkozása pedig a parabola műfajába tartozik. Nem kétséges, hogy a regény sorozat belső megfelelések, maguktól értetődő s rej­ tett párhuzamok sokaságát tartalmazza. így van ez Thomas Mann-nál és Martin du Gard-nál is - mondhatnók: alighanem valamennyi magasrendű nagyepikai alkotásban. Nevezhetjük ezt akár „tükörtechnikának" is, arra azonban ügyelnünk kell, hogy a paral­ lelizmusokra vonatkozó állításaink kellő fedezettel rendelkezzenek, mégpedig a vizsgált szövegben. Máskülönben minden kijelentésünk - épüljön bárminő elméleti bázisra óhatatlanul önkényessé válik, illetőleg létrejön ama jelenség, mit így nevezett a hajdani nyelvtudós, Hugo Schuchardt: „Was nicht in die Theorie passt, wird einfach unterdrückt." Bízvást tekinthetjük Márai ciklusát „egy központi téma", „egy invariáns mag" köré szerveződő szöveghálózatnak - de nem tekinthetjük „Mítosznak". Bízvást tekint­ hetjük A Garrenek müvét „izo- és homeomorf jelenségek", „szinkron és diakron" megfe­ lelések bonyolult rendszerének - de nem tekinthetjük e jelenségeket és megfeleléseket „mítoszvariánsok"-nak. Bízvást azonosíthatjuk a város sorsát és az apáét - semmiképp 65

66

67

68

sem azonosíthatjuk a város „makro"- és a zendülők „mikrokozmoszát" (e két azonosítás ugyanis kizárja egymást: a „banda" a város, ilyképp az ellen lázad, amit az apa képvisel, aminek létével léte egybeforrt). Bízvást tekinthetjük Bertent a Garrenek „párfigurájá­ nak" - semmiképp sem tekinthetjük Berlint a város tükörképének (hiszen Berlinben épp annak meg­ semmisítésére készülődnek, amit a város - töredé­ kekben, mind erőtlenebbül - őriz még; s mi volna ilyképp Párizs funkciója?). Bízvást tekinthetjük A l ­ bertet (s félig-meddig Tamást is) a germán tömegem­ ber „garreni" megtestesülésének , vonhatunk - töb­ bé-kevésbé jogos - párhuzamot Volpay Amadé, a színész és a Hang birtokosa közt - ámde nem állít­ hatjuk, hogy a kamaszkori zendülés „a nemzetiszo­ cialista »zendülés«" előképe, „ekvivalense", hogy a lázadó fiúk „azonosítódnak" „a né­ met tömeggel". Oly képtelenség ez, amit csak egy teória, egy prekoncepció erőszakos igazolásának vágya szülhet, s hangoztatásakor meg kell feledkeznünk arról, hogy a két „rebellió" épp ellenkező irányba mutat: az egyik - ha torzán is - valódi rendre, valódi értékekre áhítozik, a másik az önfeladást, a nihilt sóvárogja; az egyik egy kultúra tiszte­ letére, őrzésére tanít meg, a másik a műveltség eltörlését követeli; az egyik azért búvik jelmezekbe, mert tagadja a rossz és félelmetes világot, a másik azért búvik jelmezekbe, mert féli, de tudomásul veszi a rossz világot. 69

írja önmagát". Elbeszélő művek vizsgálata. Bp., 1980. 34-57. - Szerdahelyi: i . m. 182-183. 61 • Szegedy-Maszák: Mítosz és történetmondás: i . m. 35. 6 2 • Uo. 6 3 • Uo.: 42-43 . 6 4 • Uo. 46-47 . 6 5 • Uo.: 43., 52. 6 6 • Vö.: Bo­ goly József Ágoston: Ars philologiae. Tolnai Vil­ mos és az irodalomtudományi pozitivizmus öröksé­ ge. Pécs, 1994. 78. 6 7 • Vö.: Tar Patrícia: i . m. 64., 66. stb. 6 8 • Uo.: 66., 67. 6 9 • Uo.: 67-70. 7 0 • Uo.: 70-71. 71 • Uo.: 71. 7 2 • Uo.: 71-72. - Márai - Nietzsche nyo­ mán - gyakorta hangoztatta utóbb is, hogy száza­ dunkban a színész lép a történelmi hős helyébe. Vö.: Napló 1968-1975: 216., 238., 285-286.; Napló 19X4-1989: 170. etc. 7 3 • Tar Patrícia: i. m. 67., 71-74. 7 4 • Vö.: Jelvény és jelentés - Utóhang. Sereghajtók: 247.

70

71

72

73

74

Komplex, ám nem igazán koherens alkotás A Garrenek műve. Újító és hagyo­ mányfolytató, homogén és heterogén, egységes és töredékes, szerves és szervetlen, úgy egészelvű, hogy valójában részletelvű. Sokszínű, sokarcú, sokalakú tünemény, amely mindig ugyanarról beszél, de mindig másként - másként: valaminek a végéről, valami­ nek a lezárultáról. A z elválás fájdalmával teli alkotás, noha iparkodik leplezni megin­ dultságát. Gyászjelentés A Garrenek műve, nosztalgikus, elégikus-ironikus búcsú egy kultúrától.

||62

CZETTER IBOLYA

Ékesszólás az

„Eszpresszóban"*

Márai Sándor Eszpresszó című publicisztikai írásának szövegstilisztikai elemzése „ Igen, láss jelképet mindenben, ami hozzásegíthet, hogy emberi sorsodat tisztábban és pontosabban érz.ékeld..." (Idézi Fried, 1998: 81)

A z Eszpresszó a Pesti Hírlap hétről hétre megjelenő rovatában, Vasárnapi krónika fej cím alatt látott napvilágot először 1940. február 17-én, majd három év­ vel később már a cikksorozatot egybegyújtő kötetben foglalt helyet, amelyben a „sietős munkaütemmel pa­ pírra vetett írásművek" kronologikus rendben követ­ ték egymást. „E cikkek írója a megjelenés pillanatá­ ban nem tudta, hogy - a maga módján, a közíró sze­ rény és közvetlen eszközeivel - történelmet is ír. Most már tudja, hogy ezek a sorok a ma élő nemze­ dék egyik legtragikusabb életszakának pillanatait örökítik meg" - állapítja meg Márai közreadott írá­ sairól a kötet élére helyezett Jegyzetben. A krónika tehát ezúttal sem a történetírói hitelességre törés, a

:

..

.. j |

tényközlés szándékával számol be a korabeli élet valamely területéről, jelenségéről (1. még többek közt a Naplók reflexív, meditatív karakterét, ill. a kötet számos esszéisztikus darabját), hanem a publicista személyes érintettségével, az olvasókat megszólítva, így a közvetlen beszélgetés fikcióját fenntartva a meggyőzés, ráhatás célzatával regisztrálja az eseményeket. A z Eszpresszó c. tárca arról ad hírt, hogy egy korszak végérvényesen lezá­ rult, egy életstílus az ellenkezőjére változott; egy embertípus (amelyhez a cikkíró is hoz­ zá tartozott), egy mentalitás (melyet a tárca szerzője is képviselt) anakronisztikussá vált; a krónikás tehát ellentmondásos lelkiállapotban: iróniával elegyülő nosztalgiával vet szá­ mot a két világ határán: elősorolja a múlt veszteségeit s latolgatja a jelenben a jövő esélyeit. A két világ két választott helyszíne: a kávéház és az eszpresszó nem csupán a társas élet két színterét jelöli; átlényegül, túlmutat önmagán - a régi és az új nemzedék képviselte értékek hordozója, megjelenítője lesz a „szembesítés" során.

* A dolgozat elhangzott az egri anyanyelv-oktatási napokon, 1998. július 9-én.

16

C Z E T T E R IBOLYA: É K E S S Z Ó L Á S AZ „ E S Z P R E S S Z Ó B A N "

A sok műfajban egyaránt értékeset alkotó, elsősorban mégis a szépíróság mellett lándzsát törő Márai egységes életművet hagyott maga után. Publicisztikáján gyakorta „átütött" a napló-, illetve a regényíró stílusa, gondolatvilága; rendre ugyanazok a témák foglalkoztatták egyiket, mint a másikat, a zsurnaliszta nem tagadhatta meg a szépírót, a szépíró viszont nem titkolhatta a publicistát. A z Eszpresszó című írásra is érvényesek az intertextualitásnak az előbbiekben említett jellemzői, hiszen ez a darab is finom áthallás­ sal, szervesen kapcsolódik az ugyancsak 1940-es keletkezésű Szindbád hazamegy című remekléshez. A vasárnapi tárca észrevétlenül beilleszthető volna a regény egyik kávéhá­ zi jelenetébe. Számtalan más példa is igazolja, hogy egymásra mutat, elválhatatlanul összefonódik az újságírás és a művészi próza: Márai a London Szálloda lebontása alkal­ mából írt tárcát minden változtatás nélkül belopta a Szindbád-regénybeli London leírásá­ ba (az eredeti lelőhely az Újság című lap 1936. július 10-i száma, amelyben ez a cikk Műsoron kívül címmel jelent meg. A z adatot Fried 1998 közli), a Vasárnapi krónika Verseny az idővel című esszéjében pedig A gyertyák csonkig égnek regény műhelytitkai­ ba avatja be az olvasót; nem is szólva a Naplók megannyi fontos, az egyes művek értel­ mezéséhez nélkülözhetetlen adalékáról. A z Eszpresszó c. publicisztikai munka s a Krúdy-pastiche tehát egy ihlet szülötte, olyannyira, hogy a beszélgetést indítványozó narrátor akár az ilyformán többszörösen alakmás - Szindbád is lehetne. Szorosra fűzi a két alkotás kapcsolatát a szö­ vegszerű egyezéseken s a tematikai rokonságon túl a hós emlékidéző, reflexív nézőpontja, az (ál)dialogikus forma, a szövegépítés megannyi jellemzője, de lalálkoznak a retorizáltság, a stílusrétegzettség karak­ terében is, bár kétségkívül - elsősorban a műfajból következően - az eltérések is szembetűnőek. A továbbiakban ezeknek (az összehasonlítás lehetőségét is bizonyító) vizsgálati szempontoknak vetjük alá a Márai-„krónikát". A dolgozat elméleti háttere a nyelvészeti pragmatika, a nyelv használata felőli megközelítés, a szöveg dialogikus jellegét hangsúlyozó nyelvfelfogás (Bahtyin 1986, Gadamer 1994 stb.), melynek keretében a nyelvi eszközöket a célrairányultságuknak és a használatuknak megfelelően értelmezzük - a dolgozat szerzője ugyanis osztja azok nézeteit, akik a szöveg mélyebb értelméhez akarván férkőzni (annak természetétől füg­ gően) a szintaktikai, a szemantikai és a pragmatikai szinten egyaránt megkísérelik a ma­ gyarázatot, akik egy szöveg stilisztikailag releváns szerkezetét az alkalmazás helyzetéhez való viszonyában szeretnék feltárni.

1. Intertextuális kapcsolat „...kávéház nélkül nincs irodalom" (58.) - összegez panaszosan a „Csikágó" kávéház Ede nevű főpincére a Szindbád-regényben, s ugyanígy a tűnt időkön merengő címszeWÍ66

CZETTER IBOLYA: É K E S S Z Ó L Á S A Z „ E S Z P R E S S Z Ó B A N "

replő is keserűen állapítja meg, hogy „a magánynak, a szemlélődésnek, az emlékezés­ nek, a csendes időtöltésnek e békés szigetét már ostromolja az idő vad árvize, s nem kell sok hozzá, hogy elsöpörje e menedékhelyeket" (96). Hogy a kávéház világképet sűrítő szimbólum volt Szindbád-Márai számára, azt jelzi a regény mintegy ötven(!) oldalán átívelő érzelmes vallomás (44-95), s ezt támaszt­ ja alá az Eszpresszó című írás okfejtése, végső summázata nemkülönben. A „múlt Atlan­ tiszával elmerült" kávéház volt a hőskor, a polgári magyar kultúra, a magyar műveltség, a minőség és igényesség szinonimája, az otthon meghosszabbítása, az irodalmi és szín­ házi élet központja stb., s ennek, az emlékezet és a lélek dimenziójába költöző „Szent Magyarországnak" akart emléket állítani Márai a szépirodalom és a publicisztika segítsé­ gével. A meghitt, bensőséges kisvárosiasság helyébe a technicizálódó nagyvilág nyomult be ideges, sietős, nyugtalan leikéivel. A regényben ennek a „...tülkölő, tolakodó, ügynö­ kölő, kenyérért és örömért tülekedő..." (46) fővárosnak fordít hátat Szindbád, a vasárna­ pi tárca írója pedig ennek az új világnak a talmi jelképét látja meg az eszpresszó feltűntében. A z önidézetek, sajátos fordulatok, témasza­ vak, reminiszcenciák sokaságát lehetne itt még felvo­ nultatni - bizonyságul e két mű egymásba való átjátszatására, e helyt azonban csupán egy összefüggésre szeretnénk még rámutatni. Márai „írói szótárában" igen előkelő helyet foglal el az író, írás, irodalom té­ maköre, az írás mint létforma rengetegszer szerepel a különböző időkben, helyzetekben keletkezett külön­ féle műfajú művekben. Szindbád is „úrnak és írónak született egy világban, amelynek nem volt többé szüksége igazi urakra, sem igazi írókra (26) ... A ha­ jós ... reménytelenül és egész sorsával volt író." Azért akart jelet hagyni, hogy megörökítse „...az iro­ dalmat, amikor még igazi volt, tehát nem kiagyalt »program«, nem is meztelen kenyérharc, hanem szép és bátor szélmalomharc, igazi Donkizsottokkal, őrültekkel és színes, nagyszívű jellemek­ kel" (48). A kávéház mint az alkotó emberek gyűlhelye, mint a teremtő munka meleghá­ za a tárcában is szóba kerül, s mi másra, ha nem a világnak az irodalommal való egylényegűségére volna bizonyíték az, hogy az imbisz 'irodalmi' minősítő jelzőt kap, vagy hogy a két helyszínt két műfajjal azonosítja: „Az eszpresszó rövid lélegzetű műfaj, nem epika, csak afféle kisplasztika" - „A kávéház még tempós volt; az ember eposzt írt a kávéházban ..." - olvashatjuk.

2. A szövegtípusról és a műfajról A gondolati próza legszélesebb körben érvényesülő, legközvetlenebb műfaja a publicisz­ tika, amely a transzponálással élő szépprózától elsősorban aktualitásával, direktebb for­ májával, helyenként didaxisával különül el (vö. VilLex.). A művészi színvonalú publi­ cisztika általában a műfaji határok szigorú fegyelme helyett azok feloldására törekszik,

169

C Z E T T E R IBOLYA: É K E S S Z Ó L Á S A Z „ E S Z P R E S S Z Ó B A N "

intenciója a frappáns hatás, a meggyőzés, a befolyásolás és az olvasó artisztikus élmény­ ben részeltetése. A felsorolt típusjegyek kivétel nélkül ráillenek az elemzésre választott tárcára: a téma időszerűségét indokolja a kordivat, hiszen a 30-as, 40-es években szaporodtak meg a kávéházakkal versengve az eszpresszók, a mulatók, a bárok, majd a gyorsbüfék; az írás direkt jellegét pedig egyfelől a dialogikus-áldialogikus forma, másfelől az abból kö­ vetkező hangvétel adja. Meghökkentő, ezért rendkívül hatásos az írás nyitó mondata: „Hát Isten neki, jere, üljünk be egy feketére az eszpresszóba." A váratlan kezdés pragmatikai bennefoglalással és következtetéssel úgy értelmezhető, hogy egy kommunikatív, interaktív szituáci­ óban, azaz egy társalgás keretében, beszédhelyzetben hangzik el a mondanivaló. A szer­ zői fikció szerint két (?) fél közt jön létre a dialogikus viszony, a beszédmód feltételezi a hallgatót, az értő közönséget, közvetve pedig a mindenkori olvasót is bevonja a konszituációba. Következtetni lehet arra is, hogy a kommunikációs aktusban részt vevő fel­ ek közt már korábban megkezdődhetett a diskurzus (a hát hsz. ti. itt a belenyugvás, megengedés kifejezésére szolgál), a befogadó csak akkor kapcsolódik be a csevejbe, amikor az egyik beszédpartner átmenetileg feladja korábbi álláspontját (erre utal a „Hát Isten neki": 'nem bánom', 'jól van', 'essünk túl rajta' jelentésű fordulat), s beleegyezik a másik fél akaratába. A nyelv számos lehetőséget biz­ tosít a szövegalkotó és a szövegbefogadó viszonyá­ nak szövegbeli kódolására. A z Eszpresszó c. tárca közlő alanya valószínűleg olyan befogadói pozícióval számol, amellyel előismeretei egybeesnek, továbbá a kettejük közt fennálló társadalmi kapcsolatot a barát­ ság, a bizalom, a bensőségesség jellemzi. A közelség kifejezésének egyértelmű formája a tegező viszony, valamint a szöveg további részében a megszólítások familiáris változatai (pl. öcsém, fiam stb.) is a köz­ vetlenségre vallanak. A z első mondathoz visszatérve találunk még egy figyelemfelkeltő igealakot G )> amely választékosságával, archaikus irodalmi hangzásával válik különle­ ges stíluselemmé. Szerepe azért jelentős, mert felhasználójának világszemléletével, ér­ tékrendjével hozható összefüggésbe, ti. a régies alak ugyanúgy kirí a környezetéből, ahogy a régimódi ember is idegenként létezik az újfajta életformák között. A nyelv tehát adekvát leképezése a magatartásformának, a világról való gondolkodásnak. ere

A társalgás a grice-i értelemben együttműködést feltételező cselekvés, amelyben a beszélőnek és a hallgatónak azonos előfeltevésekkel kell rendelkeznie. A z Eszpresszó szövege is a hagyományos, köznapi társalgás látszatát igyekszik felkelteni, s alkalmaz is bizonyos formális eljárásokat, amelyek általában szokványos társalgásokban fordulnak elő: ilyen pl. a „mint látod; el tudod képzelni?; te érted ezt?; gondolod...; tudod mit..." stb. - a kommunikáció fenntartására szolgáló, ún. fatikus elemek szerepeltetése, amelyek funkciója csak a kapcsolat hangoztatására korlátozódik, a kérdések ugyanis nem kérdé­ sek, nincs bennük válaszváró mozzanat, magától értetődő tényekre vonatkoznak. Lehet­ nének ugyan a szóátadás pontjai is, ahogy a három ponttal jelzett apró szünetet értel-

Ü 6 8

CZETTER IBOLYA: É K E S S Z Ó L Á S AZ „ E S Z P R E S S Z Ó B A N "

mezhetnénk a partnerhez fordulás, a tűnődés jeleként, a szó tényleges átvételére azonban a szövegben nem találni példát. A beszélgetés életszerűségét, konkrétságát igazolják továbbá a sűrűn alkalmazott, deiktikus, modális elemek: pl. ez, itt, nézd... itt, ezek, most stb., valamint a jelen idejű közlésmód. A forikus, szintaktikai eszközök élmény szerűvé teszik a szituációt, hiszen nyelvi elemekkel nem a szövegen belül mutatnak rá valamire, hanem a szövegen kívüli szituációra utalnak. A z Eszpresszó a szervezetlen dialógus, a közvetlen társalgás látszatát akarja kelte­ ni, pedig két okból sem tekinthetjük annak. Egyrészt: mert a szövegbe komponált hallga­ tónak nincs lehetősége a verbális visszajelzésre, mindvégig passzív marad. A dialógus tulajdonképpen áídialógus, hiszen a „megszólaló fél" sajátos önkommunikációs viszonyt folytat, az olvasó az ő belső vívódásának, töprengésének folyamatát követheti végig, azt az önmeggyőzési processzust, amelynek végeredménye az elhatározás, hogy tudniillik visszatér a kávéházba. A narrátor tehát kisajátítja a társalgást, s észrevétlenül monológgá változtatja. Másrészt: az előbbiekben részletesen kifejtett sajátosságok alapján a szöveg minden zsurnalisztikus vonása ellenére a szónoki be­ széd, illetve az irodalmi esszé jellegzetességeit mu­ tatja.

3. A szövegszerkezetről és a retorizáltságról A z Eszpresszó tudatosan szerkesztett, világos tagolá­ sú, igényesen megformált, nagy erudícióval alkotott szöveg - társalgásba (diszkrét, intim formába) rejtett nyilvános beszéd, ékesszólás. A szónoki beszédnek szövegtanilag a retorizáltságban ragadható meg a lé­ nyege, amely nagyon sok tényező összjátékának eredményeként jön létre. A Pázmányon, Kölcseyn, Vörösmartyn, Aranyon (és folytathatnánk még a fel­ sorolást) iskolázott Márai igen jól ismerte a megszerkesztéssel kapcsolatos fogásokat, kiválóan elsajátította az érvelés módszertanát, és számolt a lélektani hatásmechanizmu­ sokkal is. A szónoki beszéd kompozíciója - a klasszikus retorika terminológiája szerint - a gondolatelrendezés formai megoldásainak összessége a szövegben. Pontosabban: „...a formailag is jellemezhető tartalomhordozó egységek viszonyainak összessége, amelybe beletartozik a legkisebb egységeknek tekinthető motívumok ismétlődése, összeszövődése és magasabb szintekre tömörülése is. ...Mindebből kitűnik, hogy a kompozíció egészé­ nek bizonyos elvont, strukturális jelentést kell tulajdonítanunk" (Gáspári 1996: 74). A z antik retorika a szerkezet kérdéseit a dispositio, a lineáris elrendezés oldaláról tárgyalta, s bár a beszéd részeinek felosztása igen nagy változatosságot mutat a különböző retori­ kai munkákban (vö. Gáspári 1996, Szabó G.-Szörényi L . : 1989, Vígh: 1981), a három részre tagolás vált általánossá: eszerint világosan elkülönül egymástól az 1. előkészítő, 2. az érvelést tartalmazó és a 3. összefoglaló egység.

16

0|

C Z E T T E R IBOLYA: É K E S S Z Ó L Á S AZ „ E S Z P R E S S Z Ó B A N "

A vasárnapi jegyzet megfelel a klasszikusok óta számon tartott szerkezeti sé­ mának: a rövid bevezető rész (exordium), az első bekezdés a figyelem felkeltését a szokatlan (in medias res, az ún. nyitott kezdés) felütéssel éri el, valamint azzal, hogy a jelenség mögött közös, általános, emberi érvényű mozzanatokat sejtet „az élet is így múlik el, ilyen villanásszerűen, mint minden, amit megszoktunk és szerettünk?" - kérdő formában hívja fel tehát a figyelmet arra, hogy a hallgatóság (s mindenki, aki él) érdekelt a témában. A második, terjedelmesebb egység (amely további két részre osztható: a narratióra és a confirmatióra) azzal fokozza az érdeklődést, hogy rögtön a témára tereli a szót: M i ez az eszpresszó?" - kérdi, s meg is válaszolja. Ebben a szerkezeti részben az elren­ dezés egyik mozgatóereje a feszültség, hiszen okfejtésében az ellentétező (antitetikus) szembeállítás - amely érték- és időszembesítés egyszerre - játssza a főszerepet. A pola­ ritás nem csupán a nagyobb szövegrészek (bekezdések) jellemzője, hanem a bekezdésen belül, a kisebb szinteken (a mondategységek, mondatok között) is szembetűnő rendező elv. Megfigyelhető, hogy Márai az ellentétet gyakran az ismétléssel együtt alkalmazza, ugyanabból a kiindulópontból ugyanarra a témára hoz létre más-más változatot. A gondolatritmusos, rekurrenciás szakaszokon belül a már említett oppozíciókkal, azaz kettős osztással teremt rendet, harmóni­ át és ritmikusságot (pl. A kávés ad sok fényt... —> <— A z eszpresszó nem ad semmit...; Régebben törzská­ véházuk volt az embereknek. A törzseszpresszó nem ugyanaz; A kávéházban még alkottak. A z eszpreszszóban már csak beszélgetnek; A z eszpresszóban ez a sietés gőzölög... —> <— A kávéház még tempós volt... stb.). A szövegdinamika következetes váltako­ zását: megtorpanását és újraindulását a szövegbe éke­ lődő szónoki kérdések, (ön)megszólítások, illetve (ön)felszólítások biztosítják. Márai szövegszervezésé­ re az erős szemantikai koherencia, a logikai, oksági konstrukciók túlsúlya, az izotopikus folytonosság, a fegyelmezett, világos vonalvezetés jellemző. Mondatai többnyire könnyen áttekinthető, egyértelmű kapcsolással szerveződő, rövid terjedelmű egységek. Szövegépítésének jellegzetességeivel találkozhatunk ebben az esszében is. Egyik elve: a szövegtágítás, amelyet egyfelől úgy ér el, hogy kisebb-na­ gyobb szakaszok újraindításával (a rekurrenciával), azokon belül az ismétléses alakzatok egymásba szövésével (pl. halmozás, fokozás, felsorolás, parallelizmus stb.) az adott je­ lenséget más-más összefüggésbe helyezi, árnyalja, „kibontakozását" szolgálja - szemlél­ teti a dolgok sokszínűségét, bonyolultságát, egyszersmind viszonylagosságát, s ezáltal a nyelvben rejlő tartalmasságot is. Másfelől azzal is növeli a „szövegteret", hogy a konkrét látványelemekről a gondolati, szentenciózus irányba távolodik el (itt pl. a konklúzió így hangzik: „Ilyen az élet, így alakít, így mos el műfajokat... A z élet harc..., i l l . ... a világ változik"). A másik szövegalkotó princípium a sűrítés, az erőteljes stilizálás, amelyben az elhagyásos és a felcseréléses alakzatok, valamint a metaforikus, metonimikus eszkö­ zök vállalnak szerepet. Hosszú kifejtést, részletezést helyettesítenek pl. a következő citá­ tumban a kurziválással jelölt, tömörítő szókapcsolatok: „...e szomorú, izgatott, kevéssé

||70

CZETTER IBOLYA: É K E S S Z Ó L Á S AZ „ E S Z P R E S S Z Ó B A N "

alápincézett, amerikásan felépített, nyugtalan és rétegezetlen, ügynökölő régi Budapesten a kávéház telefonszám is volt, családi kör is volt, üzlethelyiség is volt, sőt Parnasszus és Olümposz." Ezeket az elveket Márai egyidejűleg, illetve váltakozva alkalmazza, így hozza lét­ re a rendkívül kiegyensúlyozott, harmonikus formákat. A z Eszpresszó közlő alanya álláspontjának helyességét érvekkel bizonyítja. Érve­ lésmódja - a műfaj lehetőségeihez igazodva - nem logikai-fogalmi természetű, hanem inkább érzelmi-indulati okfejtésnek mondható, amint a tétel igazolását követő konklúzió is - minden különösebb racionális indoklást mellőző - tipikus érzelmi döntés: „Mindent megértek, mindenbe szívesen belenyugszom. Csak éppen, erre a kis időre... csendesen visszamegyek az eszpresszóból a kávéházba." A szépirodalmi meggyőzés az elemi érzetekre, képzetekre ható eszközöket alkal­ mazza elsősorban, így van ez esetünkben is: Márai előszeretettel sorjáztatja az elemi érzékekkel felfogható argumentumokat. A fikció szerinti beszédpartnerrel azonos szituá­ cióban lévén, a közös tapasztalatokra hivatkozik: „Nézzünk körül" - ajánlja, majd így folytatja: „Az eszpresszó, mint látod, rövid tartózko­ dásra berendezett helyiség, az asztalok kicsinyek, s én, mint kávéházi méretekhez szokott, békebeli kö­ vér ember, félszegen tudok csak elhelyezkedni itt, e liliputi székeken, melyekről mindig lelógok kissé...". IRODALOM A nyilvánvaló tények önmagukért beszélnek, nem Anderegg, Johanes 1995: Irodalomtudományi stí­ luselmélet. (Ford.: Schreiner Orsolya) Helikon, szorulnak igazolásra. Ahogy azok az argumentumok 1995/3: 232-252. sem, amelyekkel a közfelfogás megegyezik (1. pl. a Arisztotelész 1963: Poétika. (Ford.: Sarkady Já­ Kosztolányiról, Karinthyról szóló részleteket), illetve nos) Budapest Bahtyin, Mihail 1986: A beszéd és a valóság. amelyek mindenki által elfogadott igazságok, azaz Gondolat, Budapest közhelyek. Márai rengeteg sztereotípiát vonultatott Balázs Géza 1993: Kapcsolatra utaló (fatikus) ele­ fel az írásban, a látszat kedvéért vagy az ironizálás mek a magyar nyelvben. Nyelvtud. Ért. 137. Aka­ démiai, Budapest szándékával (?) inkább pro mint contra: pl. mindent Balázs János 1985: A szöveg. Gondolat, Budapest meg lehet szokni; az élet elmúlik; ilyen az élet; az Enkvist, Nils Erik 1995: Bevezetés: Stilisztika, élet harc, s minden harc kényelmetlen; a világ válto­ zik stb. Ezek a kiüresedett klisék azonban a kontextusba ágyazódva konnotálódnak, ér­ zelmi töltést kapnak, továbbgondolásra késztetnek. Ismétlődésük döntésszituációba szo­ rítja a befogadót, akinek fontolóra kell vennie a régi igazságok érvényét. A szónoki beszéd befejező része a peroratio, amely az Eszpresszóban az utolsó bekezdésnek felel meg. A kialakult gyakorlat alapján ebben az egységben a rétor össze­ foglalja, megismétli a beszéd főbb pontjait, érveit még egyszer a hallgatóság figyelmébe ajánlja, s azok helybenhagyására buzdít. Nincs ez másként a Márai-esszében sem, sőt a kompozíció megformálásában még annak a kívánalomnak is eleget tesz, hogy a befejező szakasznak a bevezetéssel kell összerímelnie „jere, üljünk be egy feketére az eszpresszó­ ba... A z egész életet meg kell szokni..." —> <— „Szokjál hozzá, hogy a világ változik. Döntsél, mi akarsz lenni... Tudod mit: döntöttem... visszamegyek az eszpresszóból a ká­ véházba". A binaritás, azaz a körkörös szerkesztési elv érvényesül, a kezdet és a vég mint két ellentétes pólus fogja össze a megnyilatkozást. A nyitány a zárlatban teljesedik ki igazán, s a kompozíció egy önmagába záródó kört ír le, reddíciót alkot.

C Z E T T E R IBOLYA: É K E S S Z Ó L Á S AZ „ E S Z P R E S S Z Ó B A N "

4. A stílusrétegzettségról és az ékesszólásról Arisztotelész szerint a meggyőzésre törekvő beszéd legfontosabb stiláris követelménye a világosság, melynek feltétele a szabatosság, a harmónia és a ritmus. Ezekkel a kérdések­ kel a szónoki beszéd elocutio részében foglalkozik, s ugyancsak itt tárgyalja a retorizáltság egyik legfontosabb összetevőjét képező alakzatokat és trópusokat. A z Eszpresszó c. tárcában mindkét eljárás szerepet vállal az alkalmazott érveléstechnika hatékonyságának fokozásában. Említettük már, hogy az átalakítás módozatai közül az ismétléses alakza­ tok, az adjekció típusai fordulnak elő a legnagyobb arányban. Márai fölöttébb kedveli az anaforikus felütésű szerkezeteket, amelyek már önmagukban is metrikus lüktetést adnak a prózaszövegnek: pl. „Figyeljünk, mert mi még... Figyeljünk, mert ez az egész... F i ­ gyeljünk, maradjunk éberek..." vagy „Az eszpresszóban nem lehet a csodára várni... Ez a nemzedék nem hisz abban, hogy... Ez a nemzedék nem hisz abban, hogy... itt már nincs főpincér... itt nincs színházi karrier... Itt csak sietség van..." stb. A zenei jelleget, az erőteljes melodikusságot azonban egyéb effektusokkal is erősíti: egy globális szeman­ tikai vagy pragmatikai kereten belül egymásra rétegezi, komplex módon, funkcionálisan ötvözi a külön­ szövegnyelvészet és kompozíció. (Ford.: Palkó Gábor) Helikon 1995/3: 252-266. féle ismétlési formákat. Kiragadott példánkban anti­ Fónagy Iván 1990: Gondolatalakzatok, szöveg­ tézist, felsorolást, climaxot, anticlimaxot, enallagét szerkezet, gondolkodási formák. M T A Nyelvtudo­ mányi Intézete, Budapest sző egybe Márai: „A kávés ad sok fényt, nagy helyi­ Fried István 1998: „...egyszer mindenkinek el kell séget, kényelmes páholyüléseket, az összes külföldi menni Canudosba". (Tanulmányok az ismeretlen és belföldi lapokat, meleg- és hidegkonyhát, minden­ Márai Sándorról) Enciklopédia, Budapest Gadamer, Hans-Georg 1994: A szép aktualitása. fajta szeszes italt, billiárdot, kártyaszobát. (—> <—) A z (Ford.: Tallár Ferenc) T-Twins, Budapest eszpresszó nem ad semmit e földi javakból, de ad Gáspári László 1996: Retorika. Nemzeti Tan­ könyvkiadó, Budapest egy korty feketét, egy kevés kényelmetlen bizalmas­ Gáspári László 1997: A z ismétlés alakzatairól. ságot, fedelet hajléktalan fiataloknak, A paralle­ (Kézirat) lizmus, s általában a parallelikus, párhuzamos, szim­ Grice, Paul H . 1995: A társalgás logikája. In: Szö­ vegtani szemelvénygyűjtemény. Szerk.: Antalné metrikus mondatkonstrukciók előnyben részesítése Szabó Ágnes, Madarászná Marossy Ágnes talán Maráinak a dualitás iránti misztikus vonzalmá­ val (is) magyarázható. Bőséggel találkozunk az Eszp­ resszó szövegében is azonos vagy hasonló mondattípusokkal, amelyek tagmondatai közt csak egészen minimális a szemantikai különbség, s a mondatrészek is általában azonos sorrendben követik egymást: „Az eszpresszóban nem lehet lexikont kérni az újságostól, mert nincs lexikon. A z eszpresszóban nem lehet a csodára várni, mert a nemzedék, mely ezt a műfajt megteremtette, megköveteli és használja, nem hisz többé a csodában. Ez a nemzedék nem hisz abban, hogy az élet hosszú lejáratú. Ez a nemzedék nem hisz abban, hogy a kis »irodalmi imbiszt« fel is lehet íratni..." Figyelemfelkeltő még az enallagék (az alkotóelemek cseréjén alapuló figurák) rendszeres visszatérése a szövegben. Ezeken a jelzőeltolásos alakokon is múlik, hogy a szépirodalom magasságába emelkedik az írás, tudniillik rendkívül tömör kifejezések létrejöttét és értelmezését teszik lehetővé. Jelen­ tésfeltárásukhoz a tágabb kontextus ismerete szükséges, mentálisan így rekonstruálhatók anélkül, hogy a csereviszonyokat fogalmilag tisztáznánk. Ilyen enallagék pl. „kényelmet­ len bizalmasság; finom, boldogtalan otthontalanság; rebbent szemű melegedés, csivogó bámészkodás".

BJ72

CZETTER IBOLYA: É K E S S Z Ó L Á S A Z „ E S Z P R E S S Z Ó B A N "

A felsorolt eszközök a mondanivaló hatásos közvetítését szolgálják, a művészi színvonalú publicisztika, a publicisztikai esszé kelléktárába tartoznak. A stílushatás azonban összetettebb, a zsurnalisztikus fogások kiegészülnek más stílusrétegbeli elemek funkciójával. A z eredeti szövegből származó kurzív alakokat: bar-man, sandwich, Dielé, coffein, nikotin szóalakokat a szedésforma eleve kiemeli a szövegkörnyezetből, s feltűnő stílusjeggyé válnak idegen hangzásukkal is. Stílusértéküket a szöveg viszonyszerkezeté­ től nyerik el, hiszen önmagukban nem rendelkezhetnek vele, a befogadó/olvasó számára csak mint alkalmazott, kontextuális stílusértékek nyilvánvalóak. A z olvasás során folya­ matosan alakulnak, bővülnek az értelmező konnotációk, meghatározódnak az elvárások, s nyilvánvaló, hogy itt a narrátor az új világgal, az új életrenddel szemben táplált ellen­ szenvét, idegenkedését akarta megérzékíteni az idegen szavak, hatásos neologizmusok felléptetésével. Ezzel a réteggel ütközteti a szándékos régiesítés, a patriarchális kedélyes­ ség formáit: 'öcsém, fiam', illetve a 'jere' és a 'legtöbb helyt állong' archaikus, békebeli hangulatot árasztó kifejezéseit, s ezzel önkéntelen összehasonlítást vált ki, ismertet föl a befogadóban. A z Eszpresszó c. esszé erőteljes stílusréteg­ Ló'rinczy Huba 1997: Ambrustól Maráihoz. S U P , zettségét tehát a beszélt nyelvre jellemző sajátossá­ Szombathely gok, az irodalmi nyelvi és a publicisztikai megoldá­ Szabó G.-Szörényi László 1989: Kis magyar reto­ rika. Tankönyvkiadó, Budapest sok ötvöződése együttesen alkotja.

Összegezés

Szathmári István (szerk.) 1996: H o l tart ma a sti­ lisztika? Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Tolcsvai Nagy Gábor 1994: A szövegek világa. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Tolcsvai Nagy Gábor 1996: A magyar nyelv sti­ lisztikája. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest Vígh Árpád 1981: Retorika és történelem. Gondo­ lat, Budapest.

A z Eszpresszó c. írásban a műfaj - szerkezet - stílus - gondolkodás kapcsolatát mint egymást kölcsönösen VilLex: Világirodalmi Lexikon 11. kötet meghatározó, egymást átható kategóriákat közelítet­ FORRÁSOK Márai Sándor: Szindbád hazamegy. Akadémiaitük meg. Helikon, 1992. Az elemzésre választott esszé az argumentatív Márai Sándor: Vasárnapi krónika. Akadémiai-He­ (érvelő) és a reflexív (értékelő, állást foglaló) szö­ likon, 1994. vegtípushoz tartozik. Szövegszerkezetét a harmoni­ kus kompozíció megteremtésének igénye határozza meg, megformáltsága a szónoki be­ széddel és a szépirodalommal rokonítja. Bár az életműbe szervesen illeszkedő tárca méltó helyet foglalhatna el a Szindbád-regényben, önállóan is megállja a helyét.

AMBRUS ATTILA

Pilinszky Apo/cr/f'\ének képi felépítéséről

Dolgozatunk elsődleges célja megmutatni, hogyan le­ hetséges egy versben ekkora távlatokat átfogni, és mégis konkrétnak maradni. Milyen fokozatokon ke­ resztül jut el a vers a premier plántól a nagy totálig, hogyan fordulnak egymásba az elvont szellemi lé­ nyegek a valóság formáival, majd végül de nem utol­ só sorban, hogyan tartja szoros feszült egységbe mindezt egy komplex és szenvedélyesen izzó világ­ nézet. Ezt a vállalkozást azonban meg kell, hogy előz­ ze a makrostruktúra átlátása, hiszen ebbe a pontos kompozícióba fogjuk beágyazni az egyes szakaszoknak megfelelő, velük kompatibilis képi rendszert. A versív az én ezer levelű faként megjelenő alakja és az ezer rovátka rajzáig redukálódás között feszül, míg az egyes részeket külön tételként kezelve Koncsol László és Németh G. Béla nyomán a meghatározó személyes névmások, illetve a cselekvésre és annak hiányára utaló szófajok szerint, a személyes­ től és az aktivitástól való távolodást láthatunk. Ilyen módon az első tételt az igenevek által érzékeltetett öntörvényű folyamatok jellemzik, ahol a ti és az én viszonya lesz hangsúlyos. A második igei egységben az én cselekedni próbál (keres), így a te és az én viszonyát mutatja be, míg a harmadik névszói szakaszban a teljes passzivitásban és moz­ dulatlanságában az ő és az én elidegenülése kerül előtérbe. Ezen szempontok alapján tehát valóban elkülönül a három rész, de a mű „kietlensége" mégis egységes, mert mindhárom tétel lineárisan halad, és készíti elő a mozdulat­ lanságot. A szöveg legalapvetőbb motívumai (föld, levegő, víz) biztos kiindulópontot ad­ nak, hogy mind a kisebb egységeken belül, mind az egész művet átható asszociációk között átlátható rendszert alakítsunk ki. 1

74

2

AMBRUS ATTILA: PILINSZKY A P O K R I F J É N E K K É P I F E L É P Í T É S É R Ő L

A z első" képsorban még csak a földnek az egektol való elkülönülését jelzi a szö­ veg. Egyfajta magárahagyottságot sugall, hogy látva lássuk, milyen az égi rendtől meg­ fosztva létezni. Ez a bevezetés ugyanakkor azt is előrevetíti, hogy a dolgok nem Isten büntetésében, csak hiányában, közömbösségében szenvednek majd. Ahogyan arra Teller Gyula rámutat: itt nem lesznek nagy intenzitású igék, nagy dinamikájú jelenetek, sokkal inkább egyfajta statikus, öndeterminált pusztulás tárul elénk, amely minden egyes részle­ tében átitatódik emberi fájdalommal. Mindezek ismeretében a szöveg talán éppen azért lesz apokrif, mert már nem feltételezi Istent. Maga a föld azonban itt még ennél is mé­ lyebb jelentést kap (nem csak a földi—égi ellentét egyik pólusa). Azáltal ugyanis, hogy az égi távlatok megszűntek, csak a „porból lettél, porrá leszel" törvénye érvényes. A föld ugyan életet adhatna, mint egykor a paradicsom fáinak, de az utolsó pillanatok­ ban sivárrá válik, s az ég beavatkozása nélkül, még életadó szerepe sem érvényesül. Megfosztatik az összhangtól, elékülönülnek elemei, és végül kiszárad, akár az ember. Ezen a ponton azután már látható a párhuzam az Isten képére formált lény, és a neki adott élőhely között. Ott, ahol a földből sarjadó fa mint mozdulatlan ketrec kiég, mene­ külni fognak a madarak, széttöredeznek az ásványok, megmerevednek a vizek, s minden életet adó elem halált hoz. Isten azonban semleges, a dolgok pusztu­ lását nem felsőbb hatalom, hanem a megállíthatatlan idő hajtja előre. Ezt az ember számára elrejtett és mégis benne munkáló dimenziót kell anyagi tulaj­ donságokkal felruházni, hogy érzékelhesse, és tudo­ másul vegye jelenlétét. Semleges, részvétlen vonulá­ suk egybemossa a később külön megjelenő ösztönös állati, ösztönös emberi vonulást, egy részvétlen, sem­ leges folyamattal, az élő kategóriáját az elvonttal. ? Azután újra a föld látható, amelyen ez az idő nyomot hagyott, a legtágabb és legáltalánosabb természeti je­ lenség gyűrött lesz, akár a megfáradt emberi arc, majd szintén az évek munkájának köszönhetően, a 3

gyűrődés ránccá válik, s egy méginkább megfoghatatlan (de az idővel következményi kapcsolatban álló) fogalom birtoka lesz. Ismét egy szókapcsolat, melynek jelentésére nem érdemes rákérdezni, de érzékelni lehet, hogyan fordul át a világrend valami kézzel­ foghatóba. A gyűrődés és a ránc a hasadt anyag asszociációs tengelye mentén végül a „törődött kézfejben" válik emberivé és igazán kegyetlenné. A kép itt már elérte a fájda­ lom felső határát s nem folytatódik, de visszatér a második, s harmadik szakaszban, újabb hiányokat idézve elő a kapcsolatokban. „Törődött csönd." Továbbvíve az előző gondolatkört a hasadt, széthulló anyag képzete felé, egy újabb, ezúttal nem fizikai, ha­ nem intellektuális hiány, eltompulás áll a megváltás útjában. A z önmagukba zuhanó szü­ lők egyre inkább eltávolodnak az élőktói és visszajutnak abba az állapotba, ahol már az emberi test csak hangok nélkül, mint a föld gyűrődése érzékelhető egy megrendítő lát­ ványban, ahol a beszéd értelmét vesztette a szenvedés során. Vajon mi ez, ha nem a porrá levés állapotának utolsó előtti stációja, amely az utolsó felé mutat, az utolsó kép törmelékeire, ahol már csak véglegesen megkeményedett és szétzúzott anyag marad be­ lőlük. A z ember a földhöz hasonlóan elveszti szerves kapcsolatait hozzátartozóival, a

17

El

A M B R U S ATTILA: PILINSZKY A P O K R I F J É N E K K É P I F E L É P Í T É S É R Ő L

lélegzése fuldoklássá válik, és szomját nem enyhíti senki. Itt azonban az objektív képek után visszazökkenünk a számunkra felfogható kis világba, ahol az iménti átfogó elvonat­ koztatott szerkezetet (akár csak az előző egységben) konkretizálja valami egészen egy­ szerű látványban, a közvetlen esendőségben. Ez az egyszerűség a „botladozva" szóig tart, ahol újra kozmikussá tágul a nézőpont, hogy saját megtérését felülről és kívülről láthassa az egyén, mint egy „csalás nélkül szétnézni könnyedén" szituációban: „Kikönyöklök a szeles csillagokra." A kikönyöklés sugallja a könnyed kívülállást a csillagköziség kozmikus hidegében, ahol a csillagok nem forró égitestek, hanem, akárcsak József Attilánál, hideg, szeles fénypontok, melyekre már fel lehet könyökölni, talán azért, mert ilyen távol érzi magát az én saját otthonától, és ilyen csillagközi űrnek magát a létet. Ez a vers egyetlen szituációja, ahol a központi én olyan könnyűvé válik, hogy felül tud emelkedni a földi gyötrelmeken. Maga a versegész azonban szorosan befogja és össze­ szorítja ezt a kis rést az ember anyagi mivoltával, s a központi hiányok, a másik két archetípus, a levegő és a víz, mind testi, mind lelki szükségletek hiányát jelzi. Ezek az elemek ugyanis nagy szerepet kapnak majd részint abban, hogy az embert átvezessék az állati, a növényi és ásványi létformán, másrészről pe­ dig a hit irracionális fogalmának és természetének megvilágításában lesznek nélkülözhetetlenek. E két szerep természetesen egylényegű, hiszen a hit fogyat­ kozásával fog az ember menekülni, eltárgyiasulni és végül megtörni. Már a kezdeti képekben látható a nap mint életet adó, de perzselő, kegyetlen mivoltának kettős­ sége. Akár a többi természeti elem, teszi a dolgát, j mégis, mintha az általa megvilágított szenvedést lát­ ná, egy tébolyult pupilla nyugalmát veszi fel. Egy ' kozmikus égitest, maga a végtelen forróság és a sérü­ lékeny, naturalisztikusan részletes pupilla kettőssége ötvöződik a folyamat indulásakor. Ez a későbbi lát­ ványok abszurd, kegyetlen mivoltára ugyanúgy utal­ hat, mint a megszemélyesített nap tudatára, ami már belátja, övé a hóhér feladat. A z ő tevékenységének következménye lesz a „hasadt pata", amely áttétellel az emberi szenve­ désre mutat, ő perzseli szét a fákat, hogy égő ketrecekké váljanak. A másik véglet pedig a hideg, a dermedt vályú, a nap hiánya. Akár egy sivatagi tájban a perzselő nappal és a dermesztő éjszaka. A továbbiak megvilágításához azonban még egy fontos, talán köz­ ponti szimbólumra lesz szükségünk. A fa Pilinszky költészetének visszatérő, és az értel­ mezés szempontjából lényeges eleme, korábbi verseiben a tiszta égi rend felé törekvést sugallja, másrészről pedig ebben a versben kiegészül a paradicsom fáinak képzetkörével, ahol a fák még tökéletes egységben, bő terméssel voltak jelen. Ezen dolgozatban termé­ szetesen nem térünk ki e motívum jelentésének árnyalataira, mindössze azt vizsgáljuk, víz hiányában és infravörös napban milyen látványokká torzul majd. A struktúra indítása tehát a nap hiányával indul. Éjszaka van, dermedt vályúkat látunk, és megjelenik egy másik fontos motívum, a fény ellentétpárja, az árnyék. Később pedig... „S majd este lesz s rám kövül sarával / az éjszaka, s én hunyt pillák alatt / őrzöm tovább-e vonulást, e lázas / fácskákat, s ágacskáikat."

Q76

A M B R U S ATTILA: PILINSZKY A P O K R I F J É N E K K É P I F E L É P Í T É S É R Ő L

Itt az este és a sár együttes erővel fogja gátolni az egyént a cselekvésben. A fénytelenség még csak korlátoz a tájékozódásban, de a véglegesen rákövült sár már teljes passzivitásba kényszerít. Ezen bevezető után jön a hunyt pillák gyönyörű képe. Itt már a hunyt szó hosszú ú-ja is olyan nehéz (ha lehunyt lenne, az e betű kicsit könnyíte­ né), hogy egy halálosan fáradt ember magától lecsukódó szemeinek hangulatát sugároz­ za. A lehunyt szem olyan mint az éjszaka, másrészről mivel az éjszaka olyan nehéz, mint a sár, így a sötétség harmadszori felbukkanása összekapcsolja a természet törvénye szerinti estét az egyén fáradságával, s a hunyt pillák mint megkövült sár őrzik majd a lázas fácskákat. Ismét a Nap, külvilági és benső perzselődés. A „láz" azonban behoz egy emberi betegség képzetet. Ha most visszagondolunk a fa biblikus jelentésére, akkor a fa kicsisége jelentheti a hit kicsiny mivoltát. A fácska azonban lázas, s ebben a képben már benne rejtőzik a lázas hit, és a hitetlenség lázának lehetősége egyaránt, így el is pusztul­ hat, meg is erősödhet. Idáig tartana a kép metaforikus és logikai levezetése, amely tehát gondolatilag kapcsolódik a korábbi és a későbbi fa képzetekhez, s ily módon a vers szerves részét képezve biztosítva lenne a kép funkciója. Itt azonban többről van szó. A lázhoz egy nap-vörös-ember kép­ zete társul. A vers korábbi szakaszában az éjszakát megelőzve, vesszőnyi fák álltak a nap infravörösé­ ben, ahol az infravörös képileg egy nagyon átható, átütő vörös, így azután a kép a belevetített gondolat nélkül is megáll, hiszen az ilyen fényben álló fácská­ kat úgy látjuk, mintha lázasak lennének. Ez volt te­ hát a második képi koherencia. Ha most visszatérünk az „infravörös" szó hangulatának gondolati köréhez, akkor száraz tudományos világképet fogunk érzékel­ ni. Ezt a kemény pontosságot végül újra összekap­ csolhatjuk a lázas fácska metaforikus értelmezésével, s ekkor már a hit mint olyan perzselődik a tudomány által keltett lázban. Láthatjuk tehát, hogy a hitet mint fácskát valamilyen benső' nedv kell hogy táplálja, ha már az ég nem ad neki támaszt, és levegőre van szüksége, hogy oxigéndús környezetben megerősödhessen. Ez a két lényegi feltétel ötvöződik egy egyszerű, de mégis szétfejthetetlenül komplex egységben, a vers talán legszebb képében: „Mit kisgyerek sír deszkarésbe". A mondat első olvasata egy falnak forduló kisgyereket idéz elénk, aki magára zárult, mert nagy fájdalma a világgal közölhetetlen, csakhogy itt nem fal áll, hanem deszkarés. Tudjuk, hogy Pilinszky szerette a deszka motívumot, így teljesen természetes módon is bekerülhetett a szövegbe, de ez a deszkarés mégis nyugtalanítólag hat az olva­ sóra. M i van a rés mögött? Talán a paradicsom, amelyből kirekesztetett? Vagy éppen fordítva: a gyermek áll belül, mintegy körülhatárolt létet, a fogságot jelképezve, és kívül van a szabadság? Egy újabb feloldhatatlan, önmaga titokzatosságát meg nem szüntető feszültséget keltő kép, amely mégis hétköznapi. Tovább olvasva pedig: „Mit kisgyerek sír deszkarésbe, / a már-már elfúló reményt." A lineáris olvasatot követve a gyermek először a falnak fordulva gáttalanul zokog, majd saját világából kifelé tekintve csitul a zokogás, kitágul a tér a maga rendjével és határaival. Már túl erős a külvilág, s ahogy ez

A M B R U S ATTILA: PILINSZKY A P O K R I F J É N E K K É P I F E L É P Í T É S É R Ő L

a tér kitágul, úgy fojtja le, szűkíti be azt a kimondhatatlan bánatot a rákényszerített való­ ság törvénye. Ahogy szűkülnek az egyén lehetőségei, úgy válik egyre kozmikusabbá a tér. Talán még felcsuklik hangja, de sírását egyre jobban visszafojtja („már-már elfúló"), s ahogy visszafojtódik a bánat, úgy kapkod levegő után. A nap a könnyek szabad áradá­ sát is felperzseli, a levegő folyamatos áramlását is meggátolja, nem csak benső biológiai szükségletként, de lélektani szükségletként is, hiszen a mondat vége: elfúló remény. A m i tehát az elindított képből determinálódna, az magasabb gondolati körbe megy át. A sírás visszafojtódása és elfúlása a remény elfúlása is. A gáttalan sírás vagy a tiszta egyenletes légzés a Te belégzése lenne a feloldódás, de mint az egész vers, ez is egy utolsó előtti pillanat. A gyermeknek úgy kell levegő után kapkodnia, mint a felnőtt­ nek a hit után, hiszen ahogy a levegő az élet feltétele, a hit az emberhez méltó élet feltétele. Ezek a motívumok az utolsó szakaszban fogalmazódnak konkréttá és megfelleb­ bezhetetlenné. Itt már nem csak utalni fognak a képek az archetípusok hiányára, hanem egyértelműen kimondják azt: „levegőtlen présben", „üres árok". A föld már levegő és víz hiányában, illetve a vizet ellentételező nap birto­ • 1 Németh G . Béla: 77 + 7 vers, Tan­ kában van. A z átfogó gondolatkörök így szűkülnek könyvkiadó, Budapest, 1984. • 2 Koncsol véglegessé, egyetlen bonthatatlan ponttá, amely akár László: 3 változat az apokalipszisre, Irodalmi szemle, 1973/9. B 3 Teller Gyula: Apokrif egy csillag összeomlásakor keletkező fekete lyuk, a (elemzés) Miért szép? Gondolat Kiadó, Budapest, téridő egy másik részén majd fényes óriássá tágulhat. 1981.

SÖVEGJÁRTÓ ANDREA

Az el időzés öröme A hosszú-elbeszélés műfajának megjelenése Gottfried Kellernél

Gogol nevetgél, Maupassant a markába röhög, Tolsz­ toj fölényesen mosolyog, Csehov unottan ajkat bigygyeszt... Gottfried Keller bánatosan elmosolyodik, és andalító mesemondásba kezd, napsütötte hegyekről, lankákról mesél, tölgyerdőkkel és szőlőskertekkel gazdag lejtőkről, egy tornyos falvacskáról, várfalak­ kal, ódon városházával: Seldwyláról, egy kis svájci faluról, amit ő teremtett gyönyörködésre szomjazó, törpékkel, tündérekkel, boszorkányokkal benépesített fantáziájában és színeket varázsló lelkében - ott él a festő, akivé lenni szeretett volna - , a seldwylai em­ berekről, kópéságaikról, pletykálkodásaikról. „Svájc minden városában és minden völgyében van egy seldwylai tornyocska..." — árulja el. Hol volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, azaz dehogy nem, volt egyszer..., azon is túl, ott, ahol... - kezdődik az igaz mese, s ez a mesei formula rárímel a Falusi Rómeó és Júlia című elbeszélés kezdősoraira. A mesék a valószerű életből fakadnak, s ez a megtörtént esemény - hitelét a történet vége megtámasztja egy újsághírrel - a mese labirintusában kezdi el hosszú bolyongását, ezek a girbegurba mesebeli útvesztők stili­ zálják a történetet, s végül a mindennapokba visszaereszkedve erősítik meg tragikumát. Elkezdődik az igaz mese, s bizony hosszú oldalakon alakul, bogozgatja cselek­ ményszálait. Ha bemerészkedünk ebbe a sötét erdőbe - ez a fikció erdeje, az elbeszélő szöveg metaforája - , nos, szívesen sétálunk egyet, és hacsak nem félünk a farkastól vagy az emberevő óriástól, elidőzünk kicsinykét, magunkba szíva a friss levegőt, meg­ csodálva a fákat, bokrokat, elmélázgatunk a lombok susogásában. Vannak olyan erdők, ahol Piroskával találkozik az ember, Keller elbeszélés-rengetegében a svájci Péter-Pállal, Martival és Manczal, a falusi Rómeó és Júliával, Sálival és a kis Veronnal. 1

17

El

S Ö V E G J Á R T Ó A N D R E A : AZ E L I D Ő Z É S Ö R Ö M E

A z erdő mindenkié, nem járkálhatunk benne úgy, mintha a saját kertünk volna: kóborolhatunk kedvünkre, de az olyan elidőzéseknek, amire a szerző stratégiája indít bennünket, minden bizonnyal van valami oka... A szöveg néha lassít, néha gyorsít, sebességváltásra szólítja az olvasót, néha épp akkor gyorsít, amikor a számunkra leglényegesebb dolgok történnek, a lényegtelennek tűnőkkel pedig elbíbelődik hosszú oldalakon keresztül. Akár a filmben: a cselekmény izgalmas jeleneteinél megnő a vágások száma, kép képet ér. Szent Ágoston eltöprengett azon, hogy miért áldoz a Biblia sok szót fölösleges dolgok leírására: öltözékek, ékszerek, épületek stb. felsorolására. Valójában ez a lassítás, részletezés figyelemfelkeltés, a leírások allegorikussá, szimbolikussá válnak, a történet megbúvó magját érlelik. Ezt nevezi Umberto Eco sejtetési időnek? A z egyik legszebben megfestett részlet - Keller gyönyörködik „teremtményeiben" - a két gazda mélylélektani rajza: „Szóval messzebbről nézve tökéletesen egyformák voltak, s ennek a vidéknek az ősi fajtáját képviselték mind a ketten, és az első pillantásra csak abban különböztek egy­ mástól, hogy az egyikük előrecsapva hordta a fehér sapkája bojtját, a másikuk pedig hátrafelé, a nyakába lógatta. De ez is váltakozott, cserélgetődött köztük, mert ellenkező irányban szán­ tottak, s ha találkoztak fent a dombon, és elhaladtak egymás mellett, akkor az egyiknek, aki szembe kapta a dombtetőn megélénkült keleti szelet, hátracsapta a sapkája bojtját, a másiknak pedig, akinek a hátába fújt a szél, előrelibbentette. Volt mindig egy átmene­ ti, középső pillanat is, amikor mind a két fehér, csil­ logó sapka fölfelé ágaskodott az égnek, mint két lo­ bogó lángnyelv." A z elidőzés térbeli távolságot is érzékeltethet. Az úgynevezett hipotipózis retorikai alakzat az egyik eszköze ennek: az előadási idő és az olvasási idő el­ nyújtózik a történési időhöz képest. A z elbeszélő megjeleníti, demiurgoszként életre kelti a tájat, láthatóvá-érzékelhetővé teszi. Mint egy alászálló nagy madár, térképet rajzol: „Seldwylától félóra járásnyira folyik egy szép folyó; ennek a folyónak a mentén húzódik egy széles, szelíd lejtésű dombhát...", s ahogy a földre ereszkedik, varázsütésre átváltozik, ember­ léptékűvé teszi a természetet, tájképet fest, s elhelyezi rajta figuráit: „a két paraszt, aki az ekéje mögött lépegetett a két szélső táblán, magas csontos ember volt...". A történet végén újra a magasba emelkedik, a folyó ívét követi lassú reptével: „a folyó egyszer magas, sötét erdők között hömpölygött (...) másszor szántóföldek széles rónái közt." A narrátor nézőpontváltása keretbe is foglalja az elbeszélést, a folyó motívumán kívül még egy keretet rajzol köré. 2

4

Feltérképezi a tájat, kiismeri magát a legkisebb részletében is, míg a szereplők bemutatásában, az ember kiismerhetetlenségében a tétovaság, az elkalandozások jellem­ zőek, akár a pletyka, ahogy rebben ide-oda, ahogy épp egy kis morzsát lel. Térbe zárja kis statisztáit. A tér a falu, s ami meghatározza a falu életét, a folyó, valamint a szántó­ föld. Megteremti a díszletet.

Ü80

S Ö V E G J Á R T Ó A N D R E A : AZ E L I D Ő Z É S Ö R Ö M E

A szöveg egyszerűen táncba csábítja olvasóját, sajátos ritmust diktál. A leírások, az apró részletek, az olvasási idő lelassítása, mind-mind azért történik, hogy az olvasó átengedje magát ennek a lüktetésnek. A párbeszéd is a lassítás eszköze, ekkor a történési és az előadási idő egybeesik. A befogadó felveszi a ritmust. A z előtörténet nélkül a tragédiának nem lenne meg a megfelelő' lélektani háttere (gondoljunk Shakespeare Rómeó és Júliájára). Ahogy az idő halad az olvasóban (a történési idő, előadási idő, olvasási idő a maguk sajátos viszo­ nyában), úgy érzi az olvasó a történetet mind inkább a magáénak; a szenvedésekkel, akadályokkal vívódó szerelem, s a hosszú készülődés (régi bölcsesség: a szerelemnek időt kell hagyni) gyors égést is követ: a szöveg ritmusa az igazi romantikus szerelem ritmusa is egyben. Mire a szerelem eléri legmagasabb hőfokát, halhatatlanná válik a ha­ lálban, arra a befogadóban is óriási katarzist okoz. Maga a történet novellányi. De nem kezdődhetett ott, az utolsó napon. A z idő a két szerelmes idejével mért. Ott kezdődik az elbeszélés, ahol még gyerekek, és megismerik egymást, a halálukkal pedig végződik. A fabula az ő életük. A történet egyre nagyobb léptekben, néha meg-megtorpanva, éveket átszökdellve, siet az utolsó nap felé: a történet mag­ jához. Regény és novella. A z egyik túl nagy, és el­ veszik benne a történet, a másik túl kicsi és elpattan a varrás mentén, ha rákényszerítjük. A megfelelő méretet a kettő között csíphetjük el, azaz vegyünk be innen-onnan, illetve engedjük ki itt és ott. A regény az extenzív totalitás ábrázolására tö­ rekszik, a novella műfaja a pillanaté, s ez a pillanat Gottfried Keller történetében túl rövidnek bizonyul. Fókuszáljuk szűkebbre a valóság totalitását, és tágít­ suk a pillanatot... A hosszú elbeszélés fészkelődni kezd... E két alapvető műfaj legszembetűnőbb kü­ lönbsége a kiterjedése. Edgar Allan Poe két óra han­ gos felolvasásban szabja meg az elbeszélés felső határát. A terjedelem valóban fontos, meghatározó, hiszen a rövidség vagy hosszúság közvetlenül változásokat idéz elő a kompozícióban, ez befolyásolja a témaválasztást, a motivációt, a szereplők megválasztá­ sát, jellemzésüket. A X I X . század vége felé közeledve nem a történet lesz a legfontosabb, hanem az ahhoz kapcsolódó érzések, hangulatok - ezek a belső pillérek megrepesztik a műfaji kereteket is. A z elbeszélő szöveg nyelve, retorikája, szemantikája átalakul, a lírai meg­ nyilatkozáshoz közelít. Hogyha a szöveg lelke megszelídül, akkor módosul a műalkotás műfaji alkata is. Keller a fabulát hangulatokkal, festői képekkel kelti életre. Keller elbeszélő titkainak fürkészésében a figyelem középpontjában a Falusi Ró­ meó és Júlia áll, így a narratív szerkezet vizsgálata is tulajdonképpen teljes erejével e művet helyezi nagyító alá. Mit figyelhetünk meg nála? A z író egy eseményre koncentrál, egy szálon, folya­ matosan halad előre, tehát a novella műfajához közelít, ugyanakkor a novella műfajának 4

18||

S Ö V E G J Á R T Ó A N D R E A : AZ E L I D Ő Z É S Ö R Ö M E

szemszögéből nem eléggé sűrített, viszont nem teljesíti ki a regény totalitását sem. Hosszú elbeszéléssé válik. A tisztáson nézelődve, messziről áhítozva az erdőről, bemerészkedünk a fák közé. Talán vannak bizonyos elvárásaink, sejtjük, hogy milyen lehet ez a kerekerdő, de most gyönyörködhetünk közelről is. Azt már láttuk, hogy nagy erdő, hiszen körbejártuk. A z induló mese „napsütéses reggelen, aranysárga verőfényben" mutatja be sze­ replőit. Idillbe cseppenünk, paradicsomi állapotba, amikor még elgyönyörködhetünk a seldwylai szelíd lankákban, amikor még Marti és Manz gazda békésen szántogatnak; lassan haladunk a történetben, eljátszadozunk a sapkabojtok látványával, a két gyer­ mekkel együtt kergetőzünk. Három-négy oldalon keresztül ennek az önfeledt lebegésnek a hangulata fogadja a látogatót. A z idő lassan halad. A z előre utaló jelek ekkor még nem világosak, ekkor még nem tudjuk, hogy a sapkabojtok, a telket elválasztó parlag, a gyerekek játéka, a törött baba mind-mind szimbolikus értelmet nyernek a ké­ sőbbiekben. Ezek a történet kicsinyített elemei, amelyek, mivel részei az egésznek, bir­ tokolnak belőle. A kilencedik oldalon ugrás következik az idő­ ben: „Teltek-múltak az évek..." - íme egy példa arra, amikor a történési idő hosszú, több év, míg az olva­ sási és előadási idő rövid. A narrátor kocogásra hívja az olvasót, elsuhan néhány fa mellett. A gyerekek tíz évesek immár. A történet indításakor még csak hét évesek. A z időszalagon ez a megtorpanás azért törté­ nik, mert fontos esemény, azaz fordulat következik be: a parlagon heverő föld eladásra kerül. Ez a moz­ zanat fordulat. A feszültséget eleddig legfeljebb a két szántóföld között egyre inkább magasodó kőhalom jelentette: gátat építettek egymás közé, ami aztán kommunikációs gáttá válik. A z apró motívumok a történet előre haladásában fokozatosan bontogatják ki magukat, egyre inkább megterhelődnek jelentéssel, és magán a történeten is túlmutatnak, ugyanakkor a fordulatok során bekövetkezett változások észrevétlenül megkívánják a szereplők jellemének „gazdagítását". Bár helyesebb volna az előbb említett bontogatásnál maradni, hiszen a szereplők jellemfejlődése csupán illúzió, inkább a bennük máimeglévő tulajdonság mutatkozik meg cselekedeteik által. Ebből is érzékelhető a mese erős jelenléte: a boszorkányok, tündérek jellemükben hordozzák szerepüket. A párbeszédrészek a műben szintén időtlenszerűnek tűnnek, épp azért, mert ezek is stilizáltak, a mű szimbolikus rendszerét segítik megfejteni. Nagyon sokszor jellemrajz segíti az idő múlását érzékeltetni. Keller szeret elnéze­ lődni, ujja közé csippenteni és megforgatni, megfigyelni a tájat, és a tájon keresztül be­ mutatni szereplőinek jellemét. A z időjárás is nagyon erős díszlete a történetnek. A dísz­ let maga a metaforikus keret, ami Kellernél erősen természeti elemekből építkezik. Énei­ kül a történet meglehetősen sivár, enélkül nem interpretálható a „darab". A történet drá­ maivá csakis a díszlettel együtt válhat.

||82

S Ö V E G J Á R T Ó A N D R E A : AZ E L I D Ő Z É S Ö R Ö M E

Mit is jelent pontosan ez a díszlet? A hosszú elbeszélés műfajának technikája Kellernél ezekben a leírásokban, elidőzésekben kereshető. Feszültségkeltő, mert megtöri a lendületet, de ugyanakkor épp, hogy ezekkel a részletekkel lendíti előre, hiszen egyre jobban erősíti a szimbólumok jelentését. A konkréttól az általános felé halad. Gondol­ junk csak a címre! Ha igazán ott hordozzuk magunkban végig az olvasás során, akkor Sali és Veron történetének vége, bármennyire is reménykedhetünk, előzetes ismereteink­ re támaszkodva nyilvánvalóan tragikus. A jel és jelölő között megnövelve a távolságot nemcsak a történési idővel, hanem az olvasási idővel is - olyan motívumkereteket hoz létre, amelyekben, akár egy szűk kabátban, pattanásig feszül az elbeszélés, az egymásba kapcsolódó motívumok egymásra rétegződnek, ez a kabát egyre nehezebbé is válik. A keretek összetartják a széteső világot, látszólag, de ugyanakkor kitörésre ingerlik a mű belső világát. A z idő múlását olyan szószerkezetekkel, figura etimologykákkal is eléri, mint „napról napra, évről évre". Ezeket úgy csempészi a szövegbe, hogy észre sem vesszük, s már bennünk is haladt az idő. Keller elidőzésének technikája az, hogy min­ dig ott gyorsít, ahol számára nem történik semmi fontos. Nem is tudjuk igazából, hogy mi az, ami nem fontos, irányítja az elbeszélést, nem hagy időt a kó­ borlásra: „így aztán rohamosan süllyedtek lefelé, és tíz év sem telt bele, máris mind a ketten nyakig ültek az adósságban (...) De akárhogyan fordult is a sor­ suk, csak egyre jobban gyűlölték egymást napról napra (...)" Vagy: „Sálinak látszólag nem volt olyan nehéz a sorsa, mert közben erőteljes és jóképű le­ génykévé serdült..." Nagy ecsetvonásokkal viszi fel a történet nagy részét. A gazdák feleségeit jellemzi, egy-egy általa fontosnak tartott részlet kiemelésével, „mindig éppen az ellenkezőjét mondta, mint amit gondolt, mindenkit uszított a másik ellen, még a saját urát is bolondnak tartotta..." - írja Manz feleségéről. Ezek a jellemzések ugyanakkor találóak, lényegretörőek, spontán odavetett színfoltokkal, a falusi pletykák hangulatát idézik. Kicsit feketék-fehérek is ezek az alakok. Marti és Manz figurájába belegyúrja azokat a tulajdonságokat, ami a seldwylaiakat jellemzi. Eh­ hez is idő kell, elidőzés: „...Manz és fia halászatra adta a fejét, azaz horgászni kezdtek, mert horgászni mindenkinek szabad volt a folyóban. Ez volt egyébként a seldwylaiak egyik fő foglalkozása, ha tönkrementek." És féloldalon keresztül értesülhetünk arról, ho­ gyan is horgásztak. És Keller nem unalmasan, ízesen mesél. Erős a társadalomkritikája: van egy elképzelt falu, Seldwyla, és ebbe a falucskába becsomagolja egész Svájcot (egy svájci Bábel), mint egy börtönbe, hogy szem előtt tartsa és megnevelje őket, azaz pró­ bálja eljuttatni hozzájuk dörgedelmeit. A z elbeszélés utolsó mondatában mennydörög a legjobban: „ami (ti. a fiatal pár tragédiája) ismét újabb jele a közerkölcsök egyre jobban elharapózó megromlásának és a szenvedélyek egyre jobban fokozódó elfajulásának." A szülők életének árnyékában alakul a két gyermek sorsa is: „A szegény gyere­ keknek így hát rosszul állt a szénájuk, mert sem a jövőjüktől nem remélhettek sok jót, 18

0|

S Ö V E G J Á R T Ó A N D R E A : AZ E L I D Ő Z É S Ö R Ö M E

sem derűs, vidám fiatalságban nem volt részük, csak a gyűlölködés, veszekedés és gond vette körül őket mindenfelől", a szülők és gyerekek tragédiáján keresztül vet feddő pil­ lantásokat a falura. A szülőkről a hangsúly fokozatosan tevődik át a gyerekekre. Megte­ remti a hátteret, hogy élesebb kontúrokkal rajzolhassa meg az előtérben álló alakokat. A két gazda birtoka közötti földterület eladásával, a térbeli szakadék időbeli tá­ volsággá változik, hirtelen tíz évet ugrunk előre. Állandó párhuzamokat találunk a két család életében. A mondatok szemantikailag nagyon megterheltek. A szimmetria is fi­ gyelemre méltó. A z elbeszélés közepén találkozik a két gazda, valamivel később egy nap történetét meséli el az író, az utolsó napét. A szöveg ritmusa a következőképpen alakul: „Martinak, aki odahaza maradt a falun, közben szintén egyre rosszabbul ment a sora, ráadásul nagyon is unta magát, s így ahelyett, hogy elhanyagolt földjén dolgozott volna, ő is halászatra adta a fejét, és naphosszat a vízben tocsogott." - gyorsít az író, hogy aztán lassan gördítse le az utolsó napok szomorú felvonásait. Ennek az utolsó nap­ nak, a beteljesült szerelemnek prológusa a két gazda találkozása. Lassul az ütem: „így történt hát, hogy egy délután egy meglehetősen mély és erős sodrású patak mentén, melyben szaporán ugráltak a pisztrángok, minthogy viharfelhők gyülekeztek az égen, Marti váratlanul összetalálkozott az ellenségével, a túlsó parton köze­ ledő Manzcal." Ez a végzetesen boldog nap már végképp sti­ lizált, szimbólumokkal túlzsúfolt, ahogy egy nap duzzadni tud az eseményektől: egy egész életet bele­ szorítani egyetlen napba - majd szétfeszíti az idő és tér korlátait. A mesebeli bőségtől telített nap a valódi tragédiát készíti elő, mint ahogy a dereglye indul meg a víz sodrásában, visszafordíthatatlanul. 1 • Eco, U . : Hat séta a fikció erdejében. Európa „A lehanyatló vörösarany hold fényes baráz­ Könyvkiadó, Bp., 1995. 12 p. 2 B Uo. 97 p. dát vont végig a folyón, és ezen a csillogó szalagon 3 B Uo. 100 p. 4 B Thomka Beáta: A pilla­ úszott lefelé lassan a hajó. Amikor odaért a város nat formái, Forum, 16 p. alá, az őszi virradat nyirkos ködében két halvány alak csúszott le a sötét szénarakásról, egymást szorosan átölelve a hideg habok közé."

RUZSICZKY ÉVA

Berzsenyi és Kazinczy vitája az irodalmi nyelvről

A z irodalmi nyelv terminus értelmezését illetően mint ismeretes - eltér a szakemberek véleménye. A z irodalomtudomány képviselői és az irodalom műve­ lői, az írók, a költők, a műfordítók régebben az iro­ dalom, az irodalmi művek nyelvét értették vagy értik még ma is rajta. A nyelvészek közül Mészöly Gede­ on képviselt hasonló álláspontot, aki az irodalmi nyelv terminust a szépirodalom nyelvére vonatkoztat­ ta, a szájhagyományban élő költészetet is ide értve. Ugyanakkor századunk derekától a nyelvészek köré­ ben tért hódított az irodalmi nyelvnek egy másfajta értelmezése is. Eszerint „a nyelvközösség nyelvválto­ zatait kiegyenlítő, az illető közösségben normaként érvényesülő, viszonylag egységes nyelvtípust" tekint­ jük irodalmi nyelvnek, amelynek kialakulásában a legfontosabb tényező a nyelv irodalmi alkalmazása. A z irodalmi nyelv ilyen módon való értelmezésének kialakulásában és tér­ hódításában határkőnek számít Pais Dezsőnek a magyar nyelvészek második országos kongresszusán (Szeged, 1952) A magyar irodalmi nyelv címen elhangzott előadása. Eb­ ben a kiváló nyelvtudós mintegy három évtizedes kutatásainak eredményeit foglalta össze, és a terminológia kérdésében is kifejtette álláspontját: „Az irodalom szélesebb körű nyilvánosságnak és távolabbi jövőnek is szánt írásos tevékenység. A z irodalmi nyelv az ilyen természetű tevékenységben alkalmazott és alkalmazható nyelvi formák összessége, rendszere. Vagy más megfogalmazásban: az irodalmi nyelv egy nyelvközös­ ség nyelvi változatait lényeges elemeikben kiegyenlítő nyelvtípus, amelyen az illető nyelvközösség számára szóló vagy szólni hivatott irodalmi művek létrejönnek vagy létrejövendők." A továbbiakban magam is ilyen értelemben véve élek az irodalmi nyelv terminussal, annál inkább, mivel a niklai remete és a széphalmi mester véleménye is az ilyen módon értelmezett irodalmi nyelv kialakulásának, létrehozásának módját illetően tért el egymástól. 1

2

18

El

RUZSICZKY É V A : BERZSENYI É S KAZINCZY V I T Á J A A Z IRODALMI N Y E L V R Ő L

1808-ban történt: Berzsenyi megküldte a verseit Kis Jánosnak. Kis János - erről Berzsenyit is értesítve - nyomban továbbküldte a kiadásra szánt költeményeket Szépha­ lomra (vö. Kis János Berzsenyinek. Kazinczy Levelezése [Lev.] 7, 107). Kazinczy bele­ lapozott a kéziratba, és már írta is üdvözlő levelét Berzsenyinek, a teljes elismerés, sőt elragadtatás hangján köszöntve a felbukkant tehetséget (vö. 1808. Kazinczy Berzsenyi­ nek. Lev. 7, 107-8). Berzsenyit meghatották Kazinczy elismerő szavai (vö. Berzsenyi Kazinczynak. Lev. 7, 147-8). Azt is készségesen elismerte, hogy bizonyos (mindenek­ előtt nyelvtani, helyesírási) kérdésekben Kazinczy tudása fölötte áll az övének. És fel­ ajánlotta neki barátságát, sőt vezetésére, irányítására is rábízta magát. így válaszolt Ka­ zinczy soraira: „egy igen szép innepet jegyzett az Úrnak Levele az én életemnek Nap­ könyvében, s nem szégyenlem meg vallani, hogy egy pár férfiúi tseppet nyomott ki sze­ meimből...; Egy olly Férjfiúnak serkentése, kinek ítéletét úgy nézem, mint egy egész Nemzetnek szavát, le kötelez engem..." (1808. Berzsenyi Kazinczynak. Lev. 7, 148; 1. még: 1809. Berzsenyi Kazinczynak. Lev. 7, 356). Kis Jánosnak pedig ezt írta: „Ka­ zinczy karjain el nem tévedünk" (vö. 1808. Kis János Kazinczynak. Lev. 7, 166). Kazinczy azonmód közölte, Berzsenyivel is, mint más kortársaival, ami nem nyerte meg a tetszé­ sét, amit kiigazításra, megváltoztatásra ítélt. így kér­ te, hogy Osz című versének adja inkább a Közelítő tél címet (vö. 1808. Kazinczy Berzsenyinek. Lev. 6, 162). Máskor arra hívta fel a költő figyelmét, hogy szerinte - „Barcsi nem illik ódába. Alig illik a' kö­ kényszem is" (1808. Kazinczy Berzsenyinek. Lev. 6, 162). Ezzel szemben Berzsenyi Chloe c. versében a gyöngy 'könny' szó használatát kifogásolta, föltehe­ tően azért, mert a béklyó-vaX kapcsolatban („vasbékódra szemed gyöngyei hullanak") túlságosan is szí­ nesnek, „költői"-nek érezte (vö. 1808. Kazinczy Ber­ zsenyi Dánielnek. Lev. 6, 162). Berzsenyinek A z el­ válás reménye c. versében - a szóismétlés kiküszö­ bölésére - szórendi változtatást javasolt a „mester". A „Tiéd, lelkem, nem lehetek, Lel­ kemnek édes fele!" helyett ezt ajánlotta: Soha tiéd nem lehetek, Lelkemnek kedves fele" (1808. Kazinczy Berzsenyi Dánielnek. Lev. 6, 162). Egyszersmind a nevek ismétlődésé­ ből fakadó egyhangúság kiküszöbölését is kérte): „Mondjuk itt [= Berzsenyinek Emmihez c. versében] a' Philomelát Dauliának, minthogy a' Philomela név sokszor fordul elő" (1808. Kazinczy Berzsenyi Dánielnek. Lev. 6, 162). Kazinczynak ezek és a hozzájuk hasonló észrevételei, vagy ha úgy tetszik, kifo­ gásai általában nem váltottak ki Berzsenyiből különösebb ellenkezést. Legföljebb figyel­ men kívül hagyta őket: nem változtatta meg költeményének eredeti szövegét, ragaszko­ dott a maga szó- és névhasználatához. Vagy csak összességükben sokallta meg a mester változtatásait. Amikor Szemere Pál beszámolt Berzsenyi pesti látogatásáról, ott az iroda­ lom művelőivel való találkozásáról, egyebek közt arról is tájékoztatta Kazinczyt, amit Berzsenyi vele kapcsolatban mondott. Nevezetesen: versei nyomtatását Kis Istvánra kí­ vánja bízni, de - úgymond - előbb újra le kell írnia, mert „Kazinczy sok olly változta­ tást is tett benne, mellyet nem fogadhatok el. ímhol van: lássák az Urak! - Miért legyen 3

Ü86

RUZS1CZKY É V A : BERZSENYI É S KAZINCZY V I T Á J A AZ IRODALMI N Y E L V R Ő L

a' nyögdécselből nyögdeli? Somogyban élnek a szökdécsel, lökdécsel, bukdácsol szavak­ kal 's miért nem volna a' nyögdécsel jó." (1810. Szemere Kazinczynak. Lev. 7, 401). De ha az irodalmi nyelv kérdései kerültek szóba, akkor Berzsenyi vitába szállt mesterével. Kazinczy alig vetett néhány pillantást Berzsenyi verseinek Kis Jánostól hoz­ zá eljuttatott kéziratába, máris jelezte: „Kivált arra van nagy szükséged, hogy magadat szabad a' Schriftsprachehoz és a' Túl a Dunai provincializmusokat felejtsd" (1808. Ka­ zinczy Berzsenyinek. Lev. 6. 158). Egy másik levelében így fogalmazott, általános érvé­ nyű elvet hangoztatva: „Provincializmussal nem szabad élni in der Schriftsprache" (1808. Kazinczy Berzsenyinek. Lev. 6, 161). Vagy: „Az én törvényem az, hogy a' ki magyarul ír, annak a' magyar Schriftsprache-ben és nem valamellyik provinciáéban kell írni" (1811. Kazinczy Szentgyörgyi Józsefnek. Lev. 8, 456). Álláspontját a széphalmi vezér kéziratos följegyzéseiben, a Pandektákban (Pand.) is rögzítette: „Ha valaki a' ma­ ga munkájiban születése' helyét 's táját kitaláltatja az Olvasóval, az által még nem vét. De ha valaki azt épen hirdeti 's eggy szóval, ha munkájit nem a' könyvírás' nyelvén, hanem a' Provinciáján írja, már akkor merném állítani, hogy vét" (Pand. 6, 217-8). A z én Pandektáim egy másik részletéből egy­ szersmind az is kiderül, hogy amikor az irodalom mívelőitól azt kívánta, hogy a Schriftsprache-ban ír­ janak, akkor Kazinczy a mívelteknek kirívó nyelvjárásiasságoktól már mentes, többé-kevésbé már egysé­ ges, kiegyenlítődött nyelvhasználatát tartotta szem előtt. Más kérdés, hogy a német példa is közreját­ szott abban, hogy síkra szállt a Schriftsprache kizáró­ lagos használatáért, az irodalom mívelőinek körében, így rögzítette álláspontját: „az író' nyelve nem a' Nép nyelve [= a nyelvjárások, ezek egyike vagy má­ sika], hanem a' Könyvírók nyelve (die Schriftspra­ che). Saxonia kicsiny, Austria, Tyrolis, a' Sváb föld, Helvetia, Alsatia nagyok, és még is a ' Saxoniai nyelv a' könyvírás' nyelve, 's nem is a' Saxoniai nyelv, hanem a' Tudósok Nyelve az' (Pand. 6. 217/A). E nézetét a széphalmi vezér leve­ leiben is igyekezett ismertetni, „népszerűsíteni". Rumy Károly Györgynek pl. ezt írta: „Recensent [= Kazinczy]... behauptet, wer ungarisch schreiben will, muss sich nicht an die Mundart der Székler (...), nicht an die der Siebenbürger, der Debrecziner, derer die um Tokaj oder die über der Donau wohnen haltén, sondern der einzigen dialect der Gelehrten, das ist die Schriftsprache..." (1811. Kazinczy Rumy Károly Györgynek. Lev. 8, 411). Szembeötlő nyelvjárásiasságoktól már mentes, hozzávetőleg egységes irodalmi nyelv többféleképpen keletkezhet. Lehet az alapja valamelyik nyelvjárás. így a francia irodalmi nyelv a Párizs környéki nyelvhasználatból, az lie de France-i nyelvjárásból nőtt ki. Ugyanígy az olasz irodalmi nyelv is a toscanai nyelvjáráson alapszik. De - elvben létrejöhet az a nyelvjárások fölötti nyelvi egység, amelyet az irodalmi nyelv képvisel, a nyelvjárásoknak az évszázadok során végbemenő keveredése, ötvöződése révén is. Ka­ zinczy kortársai közül Dessewffy József azt tanácsolta, hogy Homérosz szerint „vegyük a' Schriftsprachebe a Magy. Nyelvnek minden dialektjét" (vö. 1816. Kazinczy Kölcsey 4

5

18

Hl

RUZSICZKY É V A : BERZSENYI É S KAZINCZY V I T Á J A A Z IRODALMI N Y E L V R Ő L

nek Lev. 14, 132; 1816. Kazinczy Dessewffynek. Lev. 14, 134). Ezt a gondolatot a széphalmi vezér „rettenetes"-nek minősítette (vö. uo.). - Amikor Berzsenyi a „Tiszaiság, Dunaiság, Provincializmus" kapcsán jelezte: a magyar nyelv „felemelése körül" neki is van néhány megszívlelendő gondolata („egy kis elmélkedésem"), lényegében hasonló húrt pendített meg, mint Dessewffy: „Én úgy gondolnám, hogy a' ki a' magyar nyelvet ismerni akarja, az eggyik szemét a' Dunára, a' másikat pedig a' Tiszára függessze, és nem a' nagy Dunát, de még a' kis Gyöngyöst se rekessze ki, mindeniktől tanuljon és mindeniket úgy nézze, mint az egésznek elszórtt[!] tagjait, egyéb eránt igen egyoldali lészen ismerete. A ' ki pedig nem csak ismerni, hanem mívelni is akarja, az ezen elszórt tagokat még inkább fel keresse, öszve szedje és el rendelje" (1811. Berzsenyi Kazinczy­ nak. Lev. 8, 325). Kazinczy azonban hajthatatlan maradt: „A' maga Dialectusát az or­ szágnak eggyik része szint úgy jónak nézheti - írta válaszul - , mint a' másik a magáét, ha e' rész nem felette kicsiny, 's ha öszve nem keveredett ,,a' soloecizmusokkal. De az író nyelve nem a' Dunai, nem a Tiszai, hanem a' magyar Schriftsprache. Nem szabad máson írni Austria, Tirolis, Bavaria, Svevia, Helvetia 's Alsatia nem perorálhat"; a' né­ met a' Sax beszédet követi, noha az kis táj, mert az a' Schriftsprache" (1811. Kazinczy Berzsenyi Dáni­ elnek. Lev. 8, 361). Kazinczy ellenében Berzsenyi minden tőle tel­ hető érvet felsorakoztatott. így egyebek közt hivatko­ zott arra, hogy „a' dunai nyelv bővebb", hogy itt voltak és vannak a városok, következésképpen maga­ sabb fokú a kultúra, a civilizáció: „Itt voltak 's vágy­ nak leg főbb városaink - írta - , itt laktak minden ki­ rályaink, itt volt és itt vagyon a' kereskedés, itt volt mindenkor a' magyar nagy világ, itt volt és itt van a' népnek színe, itt a' földnek és életmódjának' különbfélesége, mellyek mind annyi forrásai a' nép ismere­ teinek - 's szavainak." (1811. Berzsenyi Kazinczy­ nak. Lev. 8, 326). Aztán érvelt a jóhangzással, tudni­ illik hogy a tiszántúli sok E monotonná, egyhangúvá teszi a nyelvet, majd - mintegy legfőbb érvül - kiemelte a homonimák megkülönböztetésének a lehetőségét is: „Nem lett volna-e jobb az én princípiumom szerint a' nyelvmívelésben a' dunait is használni, és az által sok kétértelmű tiszai szavakat megkülönböztetni illyformán: méhe apis, méh uter, legel a' marha, legeltet a' pásztor'; felettem devoravi, fölöttem supra me; feles fölös. Szén - szín color. Szél - szil latus. Vélem mecum, vílem opinor. Ég coelum, ég ardet; fél, medius, fű timet; vétek jacio, vítek vitium. A ' tiszai sok E ' nem kevés kétértel­ mű szavakat okozott, és egyéb eránt nyelvünk hibáját nagyobbította, mert a' sok E'-ket szaporította" (1811. Berzsenyi Dániel Kazinczynak. Lev. 8, 326). De Kazinczyt ezúttal a jóhangzásra hivatkozás nem indította nézeteinek feladására, módosítására. Ami pedig a homonimák megkülönböztetésének érvét illeti, ezt könnyűszerrel elutasíthatta és el is utasította: „lg, fű, szil legyen e' azért hogy az ég, fél, szél két dolgot ne jegyezzen? Nincs e ez minden nyelvben? A z áll ex steht és das Kinn; ál nem lehet pedig, mert ez pseudo-, os csont, száj, és arcz!" (1811. Kazinczy Berzsenyinek. Lev. 8, 361).

•7188

RUZSICZKY É V A : BERZSENYI É S KAZINCZY V I T Á J A AZ IRODALMI N Y E L V R Ő L

Egy-egy esetben Berzsenyinek a megfogalmazása sem volt maradéktalanul meg­ győző, kellőképpen pontos. A már említett pesti találkozón - Szemere szerint - föltette a kérdést: „Miért ellensége Kazinczy a' Duna melléki szavaknak? Én némellyeket meg hagyok belőlök munkámban, mint p. o. ezt: pirholagos. - 'S mit teszen ez? - piros holagos-t jelent" (1810. Szemere Pál Kazinczynak. Lev. 7, 400). Ilyen megfogalmazás­ ban valójában nyitott kapukat döngetett: Kazinczy ha egyébként megnyerte tetszését, bármely vidék szavát szívesen fogadta. így az Orthológus és Neológus-ban megrótta az orthológust: „Neki a' környéki szó nem jó szó; mert magyar szó ugyan, de már most csak némelly Megyéinké... De vmivel jobb vagy rosszabb az a' szó, mellyet a' Három­ szék tarta-fel, mint kelme (materia, Stoff) annál, a' mellyet Abaúj, mint máglya (boglyá­ ba rakott tuzi-fa vagy donga) és ború (az az, borúlat), 's annál, a' mellyet Veszprém, mint hanyag (lágy meleg)?" (Tudományos Gyűjtemény, 1819. X I , 17-18). Ezen túlme­ nően Kazinczynak a példája, szóhasználata is rácáfolt Berzsenyi állítására: az Ossianfordításban, amelyet különösen is nagy műgonddal készített, maga is élt „dunai" szavak­ kal, mint moraj, ravatal, és e szavakat mint kevéssé ismerteket a fordításhoz csatolt szójegyzékbe (Glosszárium) épp Berzsenyire való hi­ vatkozással iktatta be. - Más kérdés, hogy ha vala­ melyik tájszó nem felelt meg az ízlésének, akkor va­ lóban kiiktatta Berzsenyi szövegéből (így pl. A z ulmai ütközetre c. verséből), mondván: „ismeretlen szó a' hazában 's nem méltó, hogy ismeretes legyen" (1808. Kazinczy Berzsenyinek. Lev. 6, 163). Ha valamely irodalmi nyelv a nyelvjárások in­ 1 • Vö. Hexendorf Edit: A magyar irodalmi tegrálódása révén alakul is ki, az, hogy a különféle nyelv vizsgálata. Magyar Nyelv (MNy) 56 (1960) dialektusok egyenlő mértékben legyenek jelen, illető­ 409 2 • Pais Dezső: A magyar irodalmi nyelv. leg járuljanak hozzá a nyelvi egységet megtestesítő A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai ( M N y T K ) 83. 1954. 125 3 B Vö. Ruzsiczky irodalmi nyelv létrejöttéhez, egyáltalán nem szükség­ Éva: Irodalmi nyelvi szókincsünk a nyelvújítás ko­ szerű; ellenkezőleg: míg némelyek hatása erőtel­ rában. Kazinczy táj szóhasználata alapján. 302, jesebben érvényesülhet, másoké kevésbé számottevő jegyzet 4 B Vö. Deme László: A nemzeti nyelv is lehet/ Amikor Berzsenyi a magyar nyelv „fel emelése" tárgyában papírra vetette gondolatait, felrótta a keleti országrészek nagyobb szerephez jutását, előnyben részesítését: ,,A' magyar nyelv - úgymond - olly szűk, hogy csaknem minden iparkodásunkat annak bővítésére kell fordítanuk. Azt az ő legkisebb provinciájára, a' Tiszahátra, szorítani annyi, mint az ő legtermészetesebb élelmének le­ gegyenesebb segédforrásait bé vágni. A ' tiszaiságot ki rekesztőleg emelni tehát igen ve­ szedelmes részre hajlás..." (1811. Berzsenyi Kazinczynak. Lev. 8, 326). Erre Kazinczy nem reagált. De ha a táj szóhasználatát megvizsgáljuk, kiderül: szűkebb hazája sajátos szavaival a széphalmi mester mindenféle stílusú műben mert élni, a csak egészen szűk körben ismertekkel is (börvény, cakó, pulya stb.). Ezt magyarázhatjuk azzal, hogy talán szándéka ellenére is hatott rá - esetleg nem is kis mértékben - szűkebb pátriájának szó­ használata, vagy hogy nem is volt világos tudatában annak, hogy nem közkeletű, hanem csak nagyon is kis területen használatos szót vett tollára. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy ha például különböző ejtés változatok kerültek szóba, akkor a széphalmi mester leg­ többször azt a változatot ismerte el irodalmi használatban helyesnek, amelyik az ő vidé­ kén, az ő nyelvjárásában, vagyis az északkeleti nyelvjárásban élt. A könnyű 'könny' vé1

7

18

El

RUZSICZKY É V A : BERZSENYI É S KAZINCZY V I T Á J A AZ IRODALMI N Y E L V R Ő L

delmére például azt hozta fel, hogy „így mondja ezt Biharban a' paraszt nép is" (1810. Kazinczy Berzsenyinek. Lev. 8, 123). - Amikor a Wollüsting megfelelőjéül Bajza József a búja [!] szót ajánlotta (vö. 1830. Bajza Kazinczynak. Lev. 21, 216), akkor elfogadta a szót, de rövid w-val írta mondván: „az én tájam bwjának mondja, nem bújának" (1830. Kazinczy Bajzának. Lev. 21, 243). Ám ez nem jelenti minden kétséget kizáróan azt, hogy ő a maga nyelvjárását (Berzsenyi szavával: a tiszaiságot!) előnyben akarta részesí­ teni az irodalomban; azzal is lehet a dolgot magyarázni, hogy a kortársai közül akkor már többen a tiszántúli - északkeleti országrész nyelvjárását tartották az irodalomban a leginkább használatosnak. Pálóczi Horváth Ádám például ezt írta: „Rég az ideje, hogy Tudósinknak nagyobb része Tijzántúli dialektussal ír..." (A Széchényi Könyvtár kézirat­ tárában 20. Quart. Hung. 10. 22). Sőt olyan nézettel is találkozunk, miszerint: ,,a' Duna vidékebeli Magyarfág már régen ki-Jzorúlt a' könyvekből; 's hanemha valaki magát tsúffá akarja tenni azonn többé közönjeges helyenn nem bejzélhet, annyival-is inkább köny­ veket nem írhat, nevezetesen pedig verseket tűrhetőképpen nem Jzerezhet" (Magyar Hír­ mondó 1781, 541). Lehetséges, hogy maga Kazinczy is épp azért mondta „szerencsés"8

rétegei a helyesség szemszögéből. In: Nyelvműve­ lésünk főbb kérdései. (Szerk. Ló'rincze Lajos) 31. 5 • Vö. Pais Dezső: A magyar irodalmi nyelv. M N y T K 83. 156; Benkő Loránd: A táji nyelvtípu­ sok szemlélete a XVIII. század második felében. In: Dolgozatok a magyar irodalmi nyelv és stílus történetéből (szerk. Pais Dezső) 55; uő. A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korának első szakaszában 107; 228 kk.) 6 B Vö. Hexendorf Edit: A magyar irodalmi nyelv vizsgálata. M N y 56 (I960), 409 7U Vö. Ruzsiczky Éva: Irodalmi nyelvi szókincsünk a nyelvújítás korában. Kazinczy tájszóhasználata alapján 408-9) 8 • Vö. Benkő Loránd: A magyar irodalmi írásbeliség a felvilágosodás korában 289-91 9 B Vö. Ru­ zsiczky Éva: Irodalmi nyelvi szókincsünk a nyelv­ újítás korában. Kazinczy tájszóhasználata alapján 72

90

nek születését, „mellyet - úgy mond - a' kedvező Végezés a" leg-tijztább Magyar Ég alatt ejtett" (1788. Gessner Idilliumi Előszó 3). Másszóval: ami­ kor saját nyelvjárására hivatkozott, akkor Kazinczy voltaképpen egy már meglehetősen nagy tekintélyre emelkedett nyelvi változat alapján foglalt állást. En­ nek ellenére: Berzsenyit is megilleti az elismerés az irodalmi nyelv ügyében nyilvánított véleményéért, mert bár Kazinczytól eltérően nem rendelkezett el­ méleti ismeretekkel, tehetsége révén ráérzett az iro­ dalmi nyelv keletkezése módját illetően egy alapvető kérdésre. Nevezetesen: az a nyelvi egység, amelyet az irodalmi nyelv képvisel, a nyelvjárások kiegyenlí­ tődése, integrálódása révén is létrejöhet. 9

FEDERMAYER ISTVÁN

Révai Miklós latin nyelvű költészete Részlet egy készülő tanulmányból

1. Révai, a költő A sokoldalú Révai Miklós munkásságának egy részét alkotják költeményei, köztük a latin nyelvűek. Ezek keletkezése szoros összefüggésben állt a korabeli gimnázium tanítási gyakorlatával. Ugyanis a 18. szá­ zadban a hatosztályos gimnáziumnak még az volt a legfőbb feladata, hogy a tanulókat a latin nyelvre ta­ nítsa. A z alapok elsajátítása után, a poétikai osztály­ ban már nemcsak a római költészet nagyjainak mű­ veit tanulmányozták, hanem azok utánzása is feladat volt. Ezt az utánzás (imitatio) elnevezésű feladatot Révai versei között is megtaláljuk (Csanád romjai­ hoz, 1768.). A tehetségesebb tanulók később, miként Révai is, tanáruk biztatására többé-kevésbé eredeti (mert hiszen még aligha tudtak kiszabadulni egy-egy költőóriás, mint Horatius, Ovidius, Tibullus vagy Propertius hatása alól) latin vers írásával is megpróbálkoztak. Erről maga a költő írt latintanárának, Karába Ágostonnak címzett elégiájában (1776). Végül nem kis bátorság után jutott el a korabeli tanuló arra az elhatározásra, hogy a klasszikus nyelv kitaposott és kényelmes útjáról letérve a még faragatlan, de édes anyanyelven is meg­ szólaltassa múzsáját. Erre költőnk - nem kis meglepetésünkre! - Cicero példájától ka­ pott bátorságot. Erről így írt latin verseinek első előszavában : „Különösen akkor, amikor Marcus Tullius Cicero műveivel kezdtem foglalkozni, az a hazaszeretet, amely ezt a halhatatlan polgárt egykor oly bámulatosan hevítette, en­ gem is magával ragadott. Leginkább filozófiai műveiből merítettem azt a hazám számára is jámbor szándékot, hogy azt a sok gyönyörűséget, mely a szelídebb tudományokból rám ragadt, a tőlem telhetően megjavított hazai nyelven átadjam nemzetemnek." ( K i ­ emelés tőlem) 1

19(|

F E D E R M A Y E R I S T V Á N : R É V A I M I K L Ó S LATIN N Y E L V Ű K Ö L T É S Z E T E

Tehát a kor vezető írójának, Bessenyei Györgynek felfogásától eltérően nem for­ dítással, hanem versírással igyekezett Révai megnemesíteni, azaz a német, olasz és fran­ cia nyelvek színvonalára emelni elhanyagolt nyelvünket. Már 1782-ben a pozsonyi Ma­ gyar Hírmondóban közzétett felhívásában megfogalmazta ezt a hitvallását: „ Valaki tsak, bár múló félben is, megtekénti virágzó állapotjokat a kimívelt külső nyelveknek, azonnal tapasztalni fogja, hogy arra, első és leghathatósabb eszköz volt a versírogatás. S minden nyelvnek ott tenyészik, mintegy melegágyban, ott nevelkedik, ott épül minden szépsége, minden kellemetessége, és minden ereje. Vallyon, aki tsak valamit lát, nem veszi-é észre, mitsoda kintsek vágynak elrejtve avagy tsak azokban az énekek­ ben is, mellyeket víg asztalaiknál mondanak anyanyelvekben gyönyörködő édes mieink". így vált Révai kétnyelvű költővé! A versírás egész pályáján elkísérte, s hol latin, hol magyar nyelven szólalt meg múzsája. Két magyar nyelvű verskötet megjelentetése után (1778: Magyar Alagyák I. Könyvek; 1787: Elegyes versek...) latin verseit Révai először Győrött adta ki „barátai unszolására és költségén" 1792-ben (Latina). A kötetben különválasztotta ifjúkori verseit a későbbiektől. Valóban fontos különbség van közöt­ tük. A „fiatalkoriakban" azt a Révait látjuk, aki - ta­ lán kortársai, rendtársai hatására - kiváló latin költő szeretett volna lenni. Ne feledjük, hogy a magyar irodalomban soha annyi latin vers nem született, mint • a 18. században! Később csak akkor írt latin verset, ha távolabbi célja volt ezzel: ha például azt akarta, hogy Bécs végre felfigyeljen rá, s felkészültségéhez, tudásához illő állást adjon neki. Ekkor születtek meg a győri püspökhöz és a Habsburg-ház tagjaihoz, a magyar arisztokratákhoz írt versei. A két költészet között tehát az a leglényegesebb különbség, hogy az ifjúkoriakkal önmagát, egyéni érzéseit akarta minél nagyobb klasszikus felkészültséggel kifejezni, az utóbbiakban pedig a közélet kérdéseivel foglalkozott, s a forma, a kifejezés csak másodlagos szerepet játszott törekvésében. Amazok alanyi, emezek alkalmi költemények. Ezért találó pályatársának, a vele egykorú és élete folya­ mán vele mindig őszinte barátsággal viselkedő Mártonfi József jezsuitának (1746. január 15-1815. március 3.), a későbbi erdélyi püspöknek tréfás epigrammája, melyet maga Révai fordított latinra 1801-ben megjelent verseskötete (Carmina Quaedam) számára: Mártonfi József méltóságos püspök úrnak KÖLTŐI JÁTÉKA Révai János Miklósra Egyszer a római és a magyar Múzsák civakodtak, S arról folyt a vita, Révai melyiküké. Egyre vadabbá vált ez a per, s oly indulatot szült, Hogy harcos seregük összecsapott hevesen. 92

F E D E R M A Y E R I S T V Á N : R É V A I M I K L Ó S LATIN N Y E L V Ű

KÖLTÉSZETE

Máris a földre zuhantak tépett hajjal a Szépek, Itt a kicsiny Choreusz, Pyrrichiusz meg amott. Daktilusz erre, a gyors Anapésztusz amarra igyekszik, Szpondéusz. lassan ballag a Lábak után... Látván ezt a csatát, Phoebusz vet véget a harcnak: „Mindkét Múzsa-had úgy kapja meg Révait, hogy Ha a betegség bántja, ha sebzett szíve miatt bús, Szóljon a vers latinul, így gyászoljon a szív. Am, ha egészséges, ha nevet, mert sorsa derűsebb, Akkor már magyarul írja a ritmusokat". A következőkben Révai fiatalkori latin költészetének néhány darabját mutatom be fordításomban.

2. Első ismert latin verse A Latina kötetében második helyen szereplő, 1768ban, tehát még szegedi diák korában írt elégiája, amint már említettem, utánzás. Ezt Sannazario olasz költő Cumae romjaihoz című latin elégiájának mintá­ jára írta. A z eredeti versben, melyet 1780-ban ma­ gyarra is lefordított, az egykori híres jósda romjait szemlélve elmélkedik a szerző az idő mindent eltörlő hatalmáról. Révai Csanád romjaihoz című elégiájá­ ban a szülőfalujához, Nagyszentmiklóshoz közel eső egykori virágzó városhoz fűzi gondolatait. 2

A romokban álló Csanád, melyet egykor Morisenának neveztek Sannazario Cumae romjaihoz című elégiájának utánzása

3

1768. Itt, ahol egykor, övezve falakkal, erős Morisena Nézte a völgyben a dús, bővizű földeket, és Benne a szép paloták meg a házak százai álltak, Es az Elizium újra virult ehelyütt, Mert hiszen itt vigadoztak sokszor a régi királyok, S lanton a hősi csatát újra idézte a dal: Volt-e apáink közt, ki - amíg a hazánknak a sorsa Jó volt - hitte, hogy ily rom lehet majd ez a vár?

19^1

F E D E R M A Y E R I S T V Á N : R É V A I M I K L Ó S LATIN N Y E L V Ű K Ö L T É S Z E T E

Mert düledékeit ocsmány bojtorján fedi immár, S omladozó kalyibák állnak a bús romokon. Bárhova nézek, hej! csak az ősi lakok maradékát, Sírni való temetőt látok e szörnyű helyen. Hasztalanul buzgólkodik bárki ma megmagyarázni, S tudni: mi történt itt, bár lobog érte a vágy. O! Hova tűnt a királyok tágas, szép palotája, És az a kúria, hol főnemesek szava szólt? 0, hol a bencések, kik a klastromjuknak örültek, S égi atyánknak szánt templomuk, ó, hova lett? Szent György tömjén illatú oltárát se találom, Tiszteletére pedig szent falak álltak ehelyt. Itt rejtőzik az épület is, hol a Szüzet először Pátrónájuknak mondtak a hős eleink. Gellért úgy rendelte, hogy tömjén és ima szálljon Folyvást, éjt-napon át Szűzanya trónja felé. Égiek! Látni remélhetjük még, hogy Moisena Mostani sírjából újra feléled-e még? Büszkélkedhet-e majd sok templommal meg a várral? Láthat-e vendégül újra királyokat is? Eljön-e majd ez a nap? Nem hasztalanul hiszek ebben? Vagy Morisena helyén mindig e romhalom áll? Lám, az a sok kincs mind elsüllyedt mára e romban, S régtől fogva silány földbe temetve lapul. És mi? Magunkban, árván gyászba merülve jajongunk, Mert rövid éltünkből elragad majd a halál. Mért nyafogunk, ha a városainknak is írva a sorsuk, És ha ledőlnek mind még a magas falak is? Bár ne legyen igaz az, mit e versben mondtam a sorsról S higgye csak azt unokánk, hogy hazudott ez a vers. Ós Budavár palotája, te sem fogsz állni örökké, Most ugyan ébredező drága hazám disze vagy. És hol Pest sok templomtornya az égre mered fel, S szorgos munka folyik műhelyek boltja alatt, Ott később, tanulatlan pór szántván az ugarban, Lomha ekéje alatt sírva csikordul a kő. Még a paraszt is felsóhajt, hisz tudja: e földön Városunk állt azelőtt, s mind, ami szép, odalett. Tán Pozsony is leomol majd egyszer büszke hegyéről, Vén fala romjaiból vadnak a rejteke lesz. És a hajós, a Dunáról, a mélyből a hegyre mutat fel: Régi királyoknak gyöngyszeme volt odafenn. S így szól: semmi sem állandó, hisz bánni van itt most, Lassanként az idő vasfoga őrli meg azt.

||94

F E D E R M A Y E R I S T V Á N : R É V A I M I K L Ó S LATIN N Y E L V Ű

KÖLTÉSZETE

íme, Révai első" ránk maradt verse! Mégis szinte egész életének érdeklődési körét magába foglalja. Alaphangja a nemzet fennmaradásáért érzett aggódás, a hazaszeretet. A dicső múlt és a silány jelen szembeállításáért méltán tartotta Szerb Antal Révait a preromantika egyik képviselőjének. Bár ez a szemlélet nem volt ismeretlen az előző ko­ rok irodalmában sem, itt valóban erős érzelmi töltést kapott az a pusztulás, Európától való lemaradás, melynek felszámolásáért Révai egész életében fáradozott. A múlt iránti nagyfokú érdeklődés a majdani nyelvi régiségeink felkutatóját, magyarázóját sejteti. A z eredeti vers mindössze 32 soros, Révai mondanivalója 20 sorral több. Noha Sannazario gondolatmenetét követi, de a régi dicsőség és a lesújtó jelen gondolatával részletesebben foglalkozik. Végső megállapítása is példaképétől való. Csanád egykori fényes múltjának leírásában a költő erre vonatkozó részletes ismereteiről bizonyosodhatunk meg. Tudjuk, hogy összeírta Csanád püspökeinek névsorát, s engedélyt kért (de nem kapott) Veszp­ rémben arra, hogy a püspökség történetét kutassa és megírja.

3. A személyes élmény első megszólalása i 772-ben a már piarista novicius Révai a rend tatai iskolájában tanított, ám a nemes úrfiak számára léte­ sített kollégiumban is nevelő" volt, sőt: a papi-tanári stúdiumait is folytatta. Emellett a latin klasszikusok olvasását, tanulmányozását, sőt az önképzést is foly­ tatta, így nem csoda, hogy megbetegedett. A már lá­ badozó költő remek alkotása ez a költemény:

A tatai patakhoz 1772.

I:

Kis patakom, mely átlátszó vizű forrástól kapod élted, Majd Tata házai közt görbe uton kanyarogsz, S innen a zöldellő, tág réteken át szaporázva Halk csobogással fut, csillan a tiszta habod, Kis patakom, friss bánatom vigasza, írja: búcsúzzunk, Minthogy utaznom kell, Isten ügyelje utad! Mint a bagolyhuhogás, úgy sérti fülem, ha a társam Szidja az itt töltött hosszú időt, de marad. El kell mennem most! Úgy érzem, ekkora bajba Még sosem estem; lásd, mily nehezen megyek el! Eddig nem tudtam, hogy az istennők meg a nimfák Hűs patakok partját annyira mért szeretik. Jól tudom én, hogy e megbecsülés nem is indokolatlan, Ámor rejtezik itt, s vonzza az isteneket. Azt, mit semmi baráti, szivélyes szó, sem a könyvek Bölcsessége se bírt eddig elérni sosem:

199

F E D E R M A Y E R I S T V Á N : R É V A I M I K L Ó S LATIN N Y E L V Ű K Ö L T É S Z E T E

Kis patakom, kebelemből végleg elűzted a bús kórt, S visszavarázsoltad lelki nyugalmamat is. Tévednék, hogy e sápadt arc már kezd pirosodni? Vagy csak a sóvár szem vágya rezeg vizeden? Jól láttam bizony önmagamat patakom tükörében: Sokkal üdébben néz vissza reám ez az arc. Könnyűnek érzem már magamat, mert mélyen aludtam, Ezt javasoltad te, szép szavú csörgedező. Jaj nekem! Ennyi ajándékot neked hogy viszonozzak? Mert, ha igaz, mi vagyok? Zöldfülű versfaragó! ígérem, de nem oktalanul, hogy az élted örök lesz: Énekeimmel együtt nagy hirü lesz neved is. Görgesd még, te ezüstszínű, kicsi fodraidat csak: Most már mennem kell, menj te is! Óvjon az ég! Ez a költemény arról árulkodik, hogy irodal­ munkban ez idegben a klasszikus és a romantikus íz­ lés volt jellemző: a mitologikus elemek (istennők, nimfák), valamint az időmértékes versforma az előb­ bire utal. Ám az a nagy szeretet, mellyel a tatai park szépségéről s a forrásról szól, mely csacsogásával el­ feledteti testi gyengeségét, ez a hang már a romanti­ ka érzelmességét mutatja. E szép elégiája már nem olvasmányainak hatására, hanem igaz érzésből szüle­ tett. Tömörsége, arányos szerkezete, a természet újjá­ születése és a költő gyógyulása közötti párhuzam, i l l . a lábadozó öröme s a közeli elválás bánata közötti ellentét, az egész költeményen áthúzódó életöröm és édesbús melankólia teszi ambivalenssé, finoman bo­ nyolulttá a költeményt. Érzelmi telítettségét felkiáltá­ sok, megszólítások, halmozott kérdések fejezik ki. Gyengéd, szentimentális hangulatát a kicsinyítő képzős és hangulatfestő névszók halmozása fokozza. A klasszikusoktól elle­ sett fordulattal és ébredező költői öntudattal búcsúzik a pataktól: a kapott gyönyöröket azzal viszonozza, hogy verse révén a patak is halhatatlan lesz.

4. Nagykárolyi elégiák Négy évvel később Révai a szerzetesi élet korlátait már elviselhetetlennek érezte. Nagy­ károlyban a rendház főnöke, Szénássy Jenő nem nézte jó szemmel azt, hogy növendéke nem a papi hivatásra, hanem költői babérokra készül. Ekkor született meg a Szüle­ tésnapomon című elégiája.

Q 9 6

F E D E R M A Y E R I S T V Á N : R É V A I M I K L Ó S LATIN N Y E L V Ű K Ö L T É S Z E T E

Születésnapomon Nagykároly, 1776. február 24-én. 4

Lám, a Natáliszom eljött: tömjénillatu oltárt S óbor áldozatot érdemel tűzhelyemen. Most, fejemen koszorúval, lantom a kézbe szorítva Hozzá lágy dalokat zengjen a húr meg a száj. Én ezeket szívesen megtenném, ám ez az úrnő Játszadozik velem, és vad dühe tárgya vagyok. Istennő, neked annyi időn át még nem elég nagy Kínjaim tengere? Mondd, gyötreni meddig akarsz? Elfogy az irgalmad, szigorod pedig egyre vadabb lesz, Vad dühöd mindig az én káromon csillapodik? Én, urasághoz láncolt rab, két éve a tűznél Énekelek, míg kinn zúg a decemberi szél. Kétszer zöldültek ki a fák, s kikerics-koszorúsán Flóra, az istennő kétszer is rám nevetett. Szőke Ceres! A parasztok is immár kétszer arattak, S búzakalász-koszorú kétszer övezte fejed. Osz idején, amikor hordókban gyűlik az új bor, Bacchus is két ízben nyert venyigés koronát. Én pedig itt sírok, de a búmnak a vége se látszik, Mert velem együtt itt gyászol a harmadik év. Újra, Natáliszom, elhanyagolsz, s itt hagysz eme árnyak Közt, ahol döbbenetes rémeket lát a szemem. Mind a pokol közepén ücsörögnek az éji homályban: El sohasem hagyják Sors-kijelölt helyüket. Ott acsarognak a dühtől zajgó vad fúriák, és Ott az Irigység hűs, zord zuga sápadozik. Ott a Gyanakvás is, keresett kínját panaszolva, Jajgat az Önvád ott, és nyalogatja sebét. Itt van a csont és bőr ínség, gonosz indulatokkal, S nyíltan gyászol a vad, lélekölő Nyomor is. Itt van az Életöröm tagadása, s minden alakban Sírhelyi fáklyák közt sunnyog a szörnyű Halál. Jaj nekem! Ezt mért kell itt, rendházunkban is látnom, S tűrni a megtorlást annyi viszályok után? Itt is e szörnyek elé vetnek! De ne bántsatok engem! Mindent megvallok! Úgy hiszem: itt van a Styx! Mindeddig honorált Natáliszom, rám ne neheztelj, Bár most áldozat nincs, el ne rohanj dühösen! Nem kedvez ez az átkos hely a te tiszteletednek, Szörnyű látványa, gondolom, visszataszít.

1 9 Q

F E D E R M A Y E R I S T V Á N : R É V A I M I K L Ó S LATIN N Y E L V Ű K Ö L T É S Z E T E

Lábad alig tetted be, s máris elmenekültél Erről a földről, így lett rövidebb ez a nap. Ám, ha szabad levegőnek az első hírnöke voltál, Istennőm, teneked hálaimát rebegek. Vedd le nyakamról végre a béklyót, és amig élek, Áldom majd a napot, mely nevedet viseli. Erről a gyűlölt helyről, légy szives és szabadíts ki, S majd az új helyemen látogass meg mielőbb. Ott szebb dallal ünnepelem születésnapomat majd, S most üres oltárod kapni fog áldozatot. A kétségbeesés és a magárahagyatottság hang­ jai szólnak e versből, melynek kifejezésére a költő klasszikus olvasmányainak eszközeit használta fel. A homéroszi, vergiliusi alvilág válogatott kínjait lát­ hatjuk szenvedésében. Révai most döbbent rá pálya­ választásának tévedésére: nem papnak, főként nem szerzetesnek kellett volna lennie! Amikor e bajaihoz még betegség is társult, nem csoda, hogy már a halálfélelem is gyötörte. Ez ismét nagyszerű alkalom volt egy kezdő poéta szá­ mára, hogy versben fejezze ki gyötrelmeit. Miként majd a fiatal Petőfi, úgy Révai is kapott az alkalmon, hogy ezt a szerepet eljátssza, megénekelje.

Könyörgés a halálhoz, betegségben Nagykároly, 1776 Már tovaszáll a tavasz, legvígabb része az évnek, Ismét kincseivel díszlik a sokszínű táj. Tarka madársereg ösztönös éneke száll a ligetben, Termékeny legelőn ballag a tétova nyáj. Fürge hajót villámsebesen visz a gyors folyam árja, Nap sugarától langy földeken szánt a paraszt. Tágas réten a zablát nem tűrő fiatalság Versenyt fut, s megörül, hogyha eléri a célt. Kisfiúk állnak a pálya körül, s versengve kiállnak. Szókkal a versenyzők lábait ösztönözik. Apró lépteivel most egyik az élre iramlik, Lába alatt szelíden huppan a föld picikét. Győzni szeretne, hisz itt kurjong körülötte az osztály S boldoggá teszi most kis kebelét ez a zaj. Bármi van is: amit eddig a tél takarója borított, Jókedvűn mosolyog, s újra kidugja fejét. Q 9 8

F E D E R M A Y E R I S T V Á N : R É V A I M I K L Ó S LATIN N Y E L V Ű K Ö L T É S Z E T E

Én pedig ágyhoz kötve a kór iszonyú erejétől Itt heverek betegen, elveszik minden erőm. 0, ti kegyetlen árnyak, s Styxnek lassú folyója, Irgalmazzatok, ó! E l ne sodorjon az ár! Szörnyű Halál! Igazán aratásra fened te kaszádat? Kíméld ezt a mezőt! Még virul itt a vetés! Senki se annyira bátor, hogy sunyi csellel előled Elkaparintsa a te jogszerű birtokodat! Azt hiszed, nem vagyok édemes tagja hazámnak? Még ha ma elviszel is, érdemeim ne tagadd! Én vagyonért sose hajszoltam magam ostoba módon, És törvénytelenül földeket sem akarok. Oszlopaikkal nem vonzottak az úri lakok sem, Engem a rangok után vágy sohasem vezetett. A z csábít, hogy az ifjakat jóra, igazra tanítsam, Szánj meg értük ezért: ők a jövőnk, a hazánk! Akkor nem fogok félni az Éliziumba leszállni, Sőt, a koszos Kháron csónaka sem riogat, Hogyha a hozzám nőtt s szavaim követő fiatalság Akkor is várja, amit ősz nevelője mesél. Hát ti, fiuk! akikért úgy reszketek, mért vonakodtok Ájtatosan s igazán kérni az Istenanyát? Mert ha a létünknek már vége szakadt a halállal, Sírgödrünket a föld zárja be véglegesen. Engem még a kaszás fenyeget, fejemet követelve: Ám az imátokkal ezt megelőzhetitek. A tavasz éltető és újjászülető elevensége áll itt szemben a betegséggel viaskodó, a halál közelségétől rettegő költővel. Bájos életképet fest a felszabadultan rajzó ifjúságról, akikhez meleg érzelem köti. A Halállal vitatkozva bontakozik ki előt­ tünk hitvallása: a magyar ifjúságért, a jövő magyarságáért tevékenykedett már eddig is, ezt szeretné folytatni. A hírnév és gazdagság sztoikus megvetésének gondolatát Horatiusnál olvasta, de szerzetesi fogadalma is ezt erősítette meg. Valószínűleg az Ég küldöttének tarthatta költőnk Károlyi Antalt, a szatmári békét szerző Károlyi Sándor unokáját, aki éppen ez időben keresett használható fiatalembert, aki templomépítő, tankerületi főfelügyelői munkájában segítene neki. így szabadult ki a főúr segítségével „az alvilág hatalmából". A gróf megbízásából ugyanis 1777 őszén né­ hány hónapra Bécsbe utazott, hogy rajztanári képesítést szerezzen. A Theresianum tudós tanárai között sok barátra, a császári könyvtár kincseinek megismerése után pedig új feladatokra talált.

19 H l

F E D E R M A Y E R I S T V Á N : R É V A I M I K L Ó S LATIN N Y E L V Ű K Ö L T É S Z E T E

Függelék

Q o o

F E D E R M A Y E R I S T V Á N : R É V A I M I K L Ó S LATIN N Y E L V Ű

KÖLTÉSZETE

20 W

F E D E R M A Y E R I S T V Á N : R É V A I M I K L Ó S LATIN N Y E L V Ű K Ö L T É S Z E T E

F E D E R M A Y E R I S T V Á N : R É V A I M I K L Ó S LATIN N Y E L V Ű

KÖLTÉSZETE

20

F E D E R M A Y E R I S T V Á N : R É V A I M I K L Ó S LATIN N Y E L V Ű K Ö L T É S Z E T E

KI

04

EGRI ZSOLT

„A szép aktualitása" Peter Szondi: Bevezetés az irodalmi hermeneutikába

Régóta várt, és anyagi gondok miatt évekig húzódó kiadású könyv jelent meg Peter Szonditól, a magyar származású filozófus-esztétától. A Bevezetés az iro­ dalmi hermeneutikába című munkája így is jó két évtizedes késésben van a német változathoz képest, s - szintén pénzhiány okán - ráadásul csonkított is az alapkiadáshoz viszonyítva: nem tartalmaz két Hölderlin-elemzést a magyar verzió, jóllehet a konkrét elemzéseket az elméleti útvesztőkben bolyongó olva­ só joggal szerette volna okulásul kézbevenni. A vers­ elemzések autentikus magyarra fordíthatóságának problémáin túl az is indokolhatta a sorozatszerkesztő. Bacsó Béla által eme fejezetek mellőzését, hogy a könyvben vázolt elméleti alapvetés nincs szinkron­ ban az elemzésekkel, vagyis nem illusztrálja Szondi koncepcióját maradéktalanul a kiha­ gyott két fejezet. Mindazonáltal veszteségünk veszteség marad, egyedüli reményünk, hogy talán valamelyik folyóiratban napvilágot láthatnak a hiányzó írások, és a könyv sajnálatos elírásainak (47., 78. és 116. o.) korrekciói. Ezek a hiányok pótolhatók, nem úgy, mint a fordító, Bonyhai Gábor halálával bennünket ért veszteség, neki ugyanis rop­ pant sokat köszönhet a magyar filozófiatörténet. Bacsó Béla már korábban {Helikon, 1981, 2-3) elvégezte a könyv ismertetését, s itt tulajdonképpen nem kritikai szempontú értékelést kaptunk, hanem azoknak a tenden­ ciáknak a vázlatát, melyek a szerző gondolatmenetében a legjellemzőbbek. A magyar professzor rövid méltatásában valójában Szondi hermeneutika-történeti jelentőségéről esett szó. Peter Szondi műve - mint azt Hans Robert Jauss Az irodalmi hermeneutika elha­ tárolásához címmel megjelent írása kiemeli (Helikon, 1981, 2-3) - , tehát a Bevezetés... a hermeneutikában hagyományosnak tekinthető triász, a megértés-értelmezés-alkalmazás középső tagjának, az értelmezésnek a kérdéskörével foglalkozik. Teszi mindezt azért,

20

El

EGRI Z S O L T : „A S Z É P A K T U A L I T Á S A "

mert az értelmezést Szondi nem látja izolált kategóriának, hanem olyan általános megér­ tésfolyamatban gondolkodik, melybe a megértés és az alkalmazás mozzanatai is belefér­ nek. Fontosabb számára ennél a Gadamer és Jauss által alaposan taglalt dilemmánál az, hogy kiszabadítsa a hermeneutikus gondolkodást a filológiai csapdájából: „Amikor mi itt nem filológiai, hanem irodalmi hermeneutikáról beszélünk, akkor ezt nem utolsósorban azért tesszük, mert az általunk megcélzott értelmezéstannak abban kell különböznie a klasszika-filológia hagyományos hermeneutikajától, hogy az értelmezendő szövegek esz­ tétikai jellegét nem csupán az értelmezést követő méltatásban veszi figyelembe, hanem magának az értelmezésnek a kiindulásává teszi." (9-10. o.) E cél érdekében Szondi fe­ lülvizsgálja a hermeneutikai hagyomány néhány elfeledett vagy kevésbé jelentősnek tar­ tott tézisét, mintegy onnan merítve erőt a mai értelmezéselmélet igényeinek és problé­ máinak artikulálásához. E törekvés jelentősége csak annak a harcnak a fényében mutatkozik meg, mely régóta (főként Schleiermacher óta) folyik a „hermeneutika univerzalitás-igényének" elis­ meréséért, vagyis azért, hogy a megértés ne pusztán írások interpretációját jelentse, ha­ nem általános érvényű kijelentései legyenek. Ez a fo­ lyamat tetőzött Heidegger hermeneutikájának egzisz­ tenciális megalapozásában, hol is a megértés már ál­ talános jellemzője és akciója az embernek. Gadamer ugyan folytatta az általános hermeneutika kifejtését, de nála már jelentős problémaként jelentkezett az esztétikum, amitől hiába igyekezett elhatárolódni, gondolkodása inkább reprezentálta ehhez való kötő­ dését, az esztétikai probléma súlyát, mint megoldá­ sát. Úgy látszik, hogy az univerzális hermeneutikába vissza-visszacsúszik a speciális hermeneutika, és megkívánja a hagyomány felülvizsgálatát, a speciális hermeneutikák újbóli legitimálását az eddig elért eredmények figyelembevételével. Szondi valójában arra tesz kísérletet, hogy lerakja az alapjait egy ilyen megújított értelmezéselméletnek. A tét tehát nagy, és sokkal többről van szó, mint az irodalmi művek értelmezését elősegítő kézikönyvről, mélyebb igény hívta életre, mint az, „hogy nem létezik olyan irodalmi hermeneutika, mely az irodalmi szövegek értelme­ zésének materiális (azaz a gyakorlatra irányuló) tana volna". (20. o.) Elméleti konstrukciója segítségül hívja Chladenius 1742-ben megjelent könyvét, a Bevezetés az értelmes beszédek és írások helyes értelmezésébe című munkáját. A X I X X X . századi hermeneutikában alig-alig méltatott tanulmány olyan módszertant kívánt k i ­ dolgozni, amely bármely szövegre alkalmazható, és célja nem annak vizsgálata, hogy a megértés miként zajlik le, hanem hogy ez mikor korrekt. Szondi az analízisben rámutat Chladenius téziseinek jelentőségére, ámde ezzel a gesztussal állításainak kérdésességét sem kívánja elfedni: ezért amikor Chladenius a szerző gondolatainak háttérbe szorításá­ val megnyitja a lehetőséget egy újfajta gondolkodás továbbvitelére a modern értelmezés­ elmélet irányába, Szondi jelzi eme sikerületlen, következetlen próbálkozásnak a követ­ kezményeit, megvilágítja a szövegben megjelenítettekhez fűződő viszony műfajspecifi­ kus ontológiai különbségét. Nagy előnye továbbá Szondi szinkretikus látásmódjának,

B°6

EGRI ZSOLT: „ A S Z É P A K T U A L I T Á S A "

hogy reflektál a jelenkori hermeneutika feladataira, s a megválaszolandó kérdéseket han­ goztatja; például elhangzik hogy „ő (Chladenius) a dolognak elsőbbséget tulajdonít a nyelvvel szemben - ez a korabeli gondolkodás jellemzője, s egyike azoknak a fő pon­ toknak, ahol a mai hermeneutikának különböznie kell Chladenius értelmezéstanától." (70. o.) A Chladenius-fejezetekben (2-5) a magyar származású filozófus megfogalmazza mindazon észrevételeit, melyek a tervezett esztétikai alapú hermeneutika számára rele­ vánsak lehetnek: ide kell sorolnunk a műfaj, szövegtípus jelentőségének felismerését (er­ ről gondolkodik tovább E. D. Hirsch), hiszen ezek eltérő tartalmi vonatkozásai (pl. filo­ zófiai, jogi vagy művészi szöveg esetén) más-más értelmező technikát is igényelnek. Lé­ nyegesnek tartja az értelmezésben szükségszerűen meghatározó kompetenciát, s a köz­ vetlen és közvetett értelem rendkívül fontos megkülönböztetését szintúgy, mert azon túl, hogy az előbbiben lehet garancia az egyetértés - még ha redukált - minimumára, a köz­ vetett értelem aspektusához kötődhet az esztétikai tapasztalat. Noha Szondi kritikával illeti ezeket az elvárásokat, gondolatmenetének irányát a továbbiakban mégis meghatá­ rozzák. A könyv két fejezetet szentel Georg Friedrich Meier, és egy fejezetet Friedrich Ast bekapcsolásá­ nak a hermeneutikai diskurzusba. Meier jelelméleté­ nek segítségével a chladeniusi tételekben megőrzött értelmiségi bizonyosság válik kérdésessé, ugyanis az interpretációnak Meier logikája alapján paradox mó­ don gyanúperrel kell élnie egyrészt akkor, ha a szö­ veg egyjelentésűnek látszik, strukturálisan átlátható, másrészt akkor is, ha esetleg többjelentésű, strukturá­ latlan értelemkomplexumnak tűnik fel. Chladenius és Meier egymás elleni és a filozófiatörténettel szembe­ ni kijátszása a hetedik fejezetben viszont már azért történik meg, hogy lelepleződjék, miként irányítják kellően nem megalapozott előfeltevéseink értelmezői munkahipotéziseinket (lásd erről P. Müller Péter vizsgálódását A szövegértés zavarai című tanulmányában), s hogy az értelmezett szöveg szerzőből kiinduló vagy arra építő interpretációja milyen problémákat von magával. Friedrich Ast hermeneutikájának bemutatása a hermeneutika-történet éles cezúráját je­ lenti: miközben Ast a minden emberben és produktumában feltételezett közös szellemre építi fel hermeneutikaját, egyúttal a Dilthey-féle beleérző-intuitív értelmezéstannak ké­ szíti elő az utat, továbbá keresztülhúzza a problémáktól terhelt, de mégis termékeny her­ meneutikai kör értelmezési struktúráját. Asttal az eddig univerzális igénnyel fellépő her­ meneutika tagadása is fellép újfent, hiszen elmélete csak ókori szövegek értelmezését vállalja fel: ezzel majd Schleiermacher szembefordul, jóllehet mindketten megértésre épített hermeneutikát műveltek az értelmezést hangsúlyozó tannal szemben. A Szondi-könyv részleges összefoglalásának tekinthető két utolsó (Schleierma­ cher-) fejezet kifejti azokat a válaszokat, melyeket Schleiermacher adott a korábban fel­ vetődött problémákra, és igyekszik valamilyen konklúziót megállapítani a hermeneutika „megalapítójára" támaszkodva. Felismeri, hogy a mai irodalmi hermeneutika „nem lehet szabályhermeneutika, mely szükségképp elvonatkoztat a megértendők specifikusságától.

20Q

EGRI Z S O L T : „ A S Z É P A K T U A L I T Á S A "

Anyaghozkötöttségének épp azoknak a kritériumoknak a tisztázásában kell kifejeződnie, melyeket a szöveg tulajdonságai szolgáltatnak a megértésnek. E kritériumok között talán a történetiség és a műfaji hovatartozás a legfontosabb". (177. o.) Persze ezen megállapí­ tások érvénye és hatóterülete differenciáltabban érvényesül a könyvben annál, mint amit e rövid idézet megmutatni képes, s a könyv zárófejezetei is többet mondanak a könyv kontextusában, mint Szondi korábban publikált Scleiermacher-interpretációja (Helikon, 1981, 2-3, ford.: Vigh Árpád). A z az intenció, ami a Bevezetés az irodalmi hermeneutikába elemzéseit jellemez­ te, a tárgyhoz méltó felkészültségű tudóst mutat, nyelvileg-filozófiailag képzett, világos elemzőt. A posztumusz könyv azonban nyilvánvalóan befejezetlen: már nem jutott a szerzőnek ideje arra, hogy a problématörténetet korunkig végigvigye, s a Schleiermacher utáni hermeneutikára is kiterjessze az analízist. Ennélfogva a könyv bevezetőjében tett ígéret sem lett beváltva, vagyis az, hogy a szövegek esztétikai jellege az értelmezés kiin­ dulópontjává váljon. A z irodalmi hermeneutika értelme a könyv alapján nem esztétikai­ lag körvonalazódott, s az „irodalmi" olyan jelentésben tűnt fel, ami nem „szépirodalmi", művészi szöveg értelmet takart, hanem bármilyen írott textusra értendő. Ezzel Szondi kikerülte azt a nehézséget, ami az esztétikai szöveg, az „esztétikum" meghatározásából adódott volna. Egyértelmű az is, hogy ezzel maga előtt görgette az igazi problémát, így mutatva meg szerkesztési oldalról a hiányosságo­ kat: ha Szondi csak ezután kezdte volna meg az esz­ tétikai nézőpont érvényesítését, nyilvánvalóan vissza kellett volna térnie a már tárgyalt szerzőkre és elve­ ikre, hogy megállapítsa viszonyukat az esztétikai in­ terpretációhoz; viszont ha ezt a visszalépést meg akarta volna takarítani, akkor az esztétikai interpretá=S ció aspektusából kellett volna eleve vizsgálódnia. Természetes Peter Szondi óvatossága: egy esztétikai megalapozású hermeneutikának szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az esztétikum kategóriája, nézőpontjának érvényesítése nem spontán, természetes adottság, hanem történetileg jól körülhatárolható időponthoz és régióhoz kötött a kialakulása, maga pedig ezek és a tárgy függvényében változó entitás. Ennyire sokarcú kategóriára hermeneutikai alapvetést szinte lehetetlen építeni, ezáltal irodalmi és nem irodalmi, esztétikailag releváns és irreleváns közti pontos határt még szinkron metszetben sem lehet húzni, hiszen számolnunk kell azzal, hogy jelenbeli érté­ kelésünk vagy a jövőben válik érvénytelenné, vagy pedig a szunnyadó múlt írja fölül. De a történetiség dilemmáin túl, a provizórikusság idézőjelébe téve talán meg lehet konstruálni egy esztétikai modellt: a hagyományos esztétikára reflektálva az esztétiká­ nak ismeretelméleti - ha tetszik, fenomenológiai - megalapozást esetleg lehetne adni, tisztázva azt is, hogy az értelmezés mennyiben feltétele az esztétikum kialakulásának. Ekkor már nem esztétikára épülő hermeneutika, hanem hermeneutikus megalapozású esztétika létrejötte a tét. A kérdés megoldása a hermeneutika fejlődésének, továbblépésé­ nek kritériuma: a „szép" fogalmát ki kellene terjeszteni egy dinamikus esztétika irányá-

Q08

EGRI Z S O L T : „ A S Z É P A K T U A L I T Á S A "

ba, mert enélkül a hermeneutika nemcsak az esztétikai interpretációban vall kudarcot, hanem minden egyéb tárgyát is elveszítheti mint tudomány. Szondi könyve a fenti kifogások ellenére jelentós munka: amellett, hogy a herme­ neutika gyakorlattal való szembenézésének halaszthatatlan kihívására figyelmeztet, lé­ nyeges pontokon iránymutatást tartalmaz arra nézve, hogy merre érdemes, és merre nem érdemes továbbgondolkodni egy tényleg esztétikai hemeneutika irányába. Hibái alól fel­ menti a szerzőt könyvének befejezetlensége, az elvégzett analízis mélyreható gondossá­ ga, hermeneutika-történeti megfigyeléseinek értéke és problémacentrikus gondolatmene­ te. Hibái soha nem tévedések, többek közt ezért is mondhatjuk azt, hogy a Bevezetés...-e a téma iránt érdeklődőknek és a megoldáson dolgozó kutatóknak egyaránt hiteles és fon­ tos segítség lehet. (T-Twins, 1996)

20

El

SZECSŐDI KRISZTIÁN

Férfiszem őzbokák tövében Mintha éjszaka lenne a Hold alatt. Mintha szelíd állatok csapása haladna a széjjelvált fűszálak között; mindig így hordod a hajad. Lopva húzott választék, melyet hosszú, vékonyka ujjak, finom őzbokák, ahogy vonultak, szabtak ki a koponya fövenyén. Özek ösvényén, hajad medrében, a Nap alatt is fehér ér a Hold, s férfiszemmel tisztábban nem mosakszom sehol úgy, mint fűk, s bokák tövében. '98. február 24.

Sodrás Most néma vagy és nem viszel. Bokáim makacsul viszketnek, mint régen, ha nem voltál az otthonhoz közel, hogy vezess. Hiábavaló mozdulatok csosszanásai laknak itt ma éjjel: nem marod el a kezem, csak tárgyakba burkolózva nézel széjjel. Kezeim ívébe beleveszlek, két ujj sor-bordából átfogom vékonyfalú derekad: s vizet iszom üvegpohárból. '98. április 25. 10

Otthon Magamban a menny boltot elérem, de az utcán csak a fű vagyok, a fa, a kéményig érő otthonok, az okok, a mutatók ujjhegyében. És szeretni is csak így tudok: hogy nem tudom mi van a fák fölött, hogy mitől oly' súlyosak és meddők az egek, a madarak mellén elfutok, melyek kényszeredetten döngetik a téglákat, ahol kijön a meleg a nehezen rakott házakból. '98. június 1.

Féltés Már nem simogatnak a levelek. Kibontva magad: a hátad csupa karc, nem lehet, vesd le a nyári ruhádat! Élesek a fák, a terek, így ne menj ki az utcára, rozsdás pléhedények ezek, s nem kínálgató üvegtálak: hogy alma-vállad húsát kitakarjad, körte nők és a hiúság közt a szemekbe szökj. Hideg jön és fázni kell. Hogy rajtad a nagy kabát dideregni kell, miközben blúzod alatt a nyár. '98. október 19.

VARGA ANIKÓ

Calvino kis nagyenciklopédiája Valóságrétegek a

Kozm/koméd/ában

Az. irodalom nem ismeri a valóságot, csak valóságrétege­ ket ismer. Hogy létezik-e egyáltalán a valóság, s különféle rétegei ez. esetben sajátos nézőpontok, avagy maguk a ré­ tegek léteznek csupán, azt az. irodalom nem döntheti el. 1

1. A teljesség igényével A Kozmikomédia - nem titkoltan - az enciklopédi­ kus, mindent átfogni vágyó mű jegyében fogant. B i ­ zonyság erre a címben felbukkanó, kozmoszra utaló előtag, s az elbeszélések kozmológiai (az Univerzum lehetséges modelljeit kutató) és kozmogóniai (az Univerzumot változásaiban vizsgáló, eredetét, fejlő­ dését és történetét feltáró) jellege is. E két modern tudomány mellé aztán Calvino felsorakoztatja a kul­ túra történetének meglehetősen széles skáláját is: A Kozmikomédia hátterében főként Leopardi, a Popeye-képregények, Samuel Beckett, Giordano Bruno, Lewis Carroll, Mattá fes­ tészete és néhol Landolfi, Immánuel Kant, Borges, és Grandville metszetei állnak."

Már maga a felsorolás is imponáló. Nem elsődlegesen a nagy nevek, hanem a szerteágazó kultúra sokszínűsége miatt: líra és képiség, groteszk és mese, termé­ szettudomány és szürrealizmus, filozófia és fantasztikum, no meg a labirintus szövevé­ nye mind-mind fontos alkotórészét alkotja Calvino művészetének. A sor azonban nem ér itt véget: Leopardi a Zibaldoneban elragadtatással beszél Galilei prózájáról annak pontossága és eleganciája miatt. Elég azokra a Galilei-idézetekre figyelni, amelyeket Leopardi Crestomazia della prosa italiana (Az olasz próza és szöveggyűjteménye) c. művében olvashatunk, hogy megértsük, mennyire hatott Galilei nyelve a költő Leopardira is. [...] Galilei a nyelvet nem neutrális eszköznek tekinti csupán, hanem irodalmi tudományossággal, folya­ matos expresszív, imaginatív, sőt lírai beleéléssel használja. Galileit olvasva szívesen felidézem azokat a része­ ket, ahol a Holdról beszél: ez az első alkalom, hogy a Hold az emberek számára valóságos tárggyá válik, ez az első alkalom, hogy részletes leírást kap, mint egy megérinthető tárgy, mégis, amikor Galilei a Holdról beszél, nyelvezete emelkedetté válik: elbűvölő könnyedség hatja át. Nem véletlen, hogy Galilei éppen Ariosto, a koz­ mikus és holdbéli költő verseit csodálta és kommentálta. [...] Irodalmunk egyik legfontosabb erővonala éppen ez az Ariosto-Galilei-Leopardi vonal. 3

Q12

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS

NAGYENCIKLOPÉDIÁJA

Három név, három hozzájuk köthető fogalom: Irónia-Tudomány-Irodalom. S ami mindezt összefogja: a Hold. Ez a három fogalom adja az alapját a calvinoi szemléletnek, s ezek adhatják tehát kezünkbe a kulcsot is művészetének megértéséhez. (A Hold-szim­ bólummal a későbbiek folyamán részletesebben foglalkozom.)

1.1. A megismerés

építőkockái

A z irodalom és a tudomány általában élesen körülhatárolt, egymással szembenálló fogal­ makként jelennek meg tudatunkban. Akárcsak a könyvtárban vagy a könyvesboltban, ahol a természet- és társadalomtudományok, valamint a szépirodalom - alosztályokra is lebontva - külön polcsorokon kap helyet. A tudományt rendszerint szigorú szabályok által vezérelt, tőlünk függetlenül létező dolognak tekintjük, míg az irodalmat olyan tipi­ kusan emberi terméknek, mely a képzelet játéka által teremtett történetek sokaságának tűnik. Calvino épp ezzel a szemlélettel száll szembe számos tanulmányában, de állásfog­ lalása műveiben is tetten érhető. Számára a tudomány és az irodalom összefüg­ gő fogalmak, minthogy saját eszközeivel mindkettő a világ minél teljesebb megismerésére törekszik; mo­ delleket építenek, melyek segítségével interpretálhat­ ják a valóságot. Ennek a modellépítésnek a „ho­ g y a n j á b a n a tudomány látszólag szemben áll az irodalommal; figyelmen kívül hagyja az irodalom (művészet) által a világról alkotott mítoszokat, művé­ szi interpretációkat. Módszereiben mégis rokon vele, hiszen a tudományos tételek is olyan hipotézisekre épülnek, melyeket aztán a valósággal szembesítve új­ rafogalmaznak, majd újra és újra próbák alá vetik. Vagyis „a tudományos és a költői alkotási módszerek alig különböznek egymástól, ugyanis mind a kettő a kutatásra és a tervezésre, a felfedezésre és az invencióra épül". Mind a tudomány, mind az irodalom a képzelet, az emberi elme játéka csupán, olyan, amilyennek a tudományt „a valódi tudósok szellemisége egyébként mindig is láttatta". Ez a játékos jelleg ugyanakkor megkérdőjelezi a valóság megismerhetőségét is. S valóban: mind a tudomány, mind az irodalom csak saját belső törvényeinek engedel­ meskedik. Albert Einstein is megerősíti ezt a feltevést, amikor a matematikáról szólva kijelenti, hogy minél inkább a valóságra vonatkoznak feltevései, annál kevésbé bizonyo­ sak. S persze minél magabiztosabbak, annál kevésbé vonatkoznak a valóságra. Másrész­ ről az irodalomhoz talán legközelebb álló tudományon, a szemiológián belül fogalmazó­ dik meg az a nézet, hogy a közvetítő eszköz, a nyelv „bűnösségé"-nek okán sem az irodalom, sem a tudomány nem vezethet el bennünket az úgynevezett valósághoz, „mi­ vel az csak eredeti állapotában, a fizikai anyag formájában lelhető fel". A valóság tük­ rözése tehát lehetetlen, legfeljebb csak szinonimáját lehet létrehozni a mimézis eszközé­ vel. Mivel azonban a világ véletlenszerű képződmény, szinonimája sem adhatja értelme­ zését. 4

5

6

7

8

y

10

21

Q

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS

NAGYENCIKLOPÉDIÁJA

A valóság feltárásának lehetetlenségét azonban nem szabad belenyugvással fo­ gadnunk; a világ labirintusába való beleveszéssel Calvino a labirintus kihívásának elfo­ gadását állítja szembe. Mind a tudomány, mind az irodalom feladata az, hogy térképet nyújtson ehhez a labirintushoz, még akkor is, ha a segítségével meglelt kiút csak újabb labirintusba vezet. A „tudat pesszimizmusá"-val tehát az „akarat optimizmusá"-t állítja szembe. Megfordítja a német művészetfilozófusnak, Adornonak a kijelentését, mely szerint „a művészetnek ma káoszt kell bevinnie a rendbe" ; Calvino számára a tudo­ mány és az irodalom célja éppen az, hogy valamiféle rendet teremtsen a káoszban, mely körülvesz minket. Mindebből azonban az is következik, hogy a valóság megismerésére irányuló kí­ sérletek, a különböző interpretációs modellek csak akkor működhetnek, ha mindvégig tisztában vagyunk vele, hogy azok képzeletünk termékei, olyan, az emberi elme által felépített modellek, melyeket a tapasztalat folyamatosan igazol vagy módosít. Ez a mó­ dosítás rendszerint be is következik, hiszen a valóság mindig jóval sokrétűbb, mint az általunk alkotott teoretikus modellek. Ezért van szükség mind újabb és újabb modellek megalkotására. Mégsem hiábavaló ez a tevékenység, ha annak látszik is. Segítségével valamilyen módon \ mégis sikerülhet megértenünk a jelent, s kijelölni a ; jövőt. í Calvino e kötődése a tudományokhoz gyakran ragasztotta rá a „racionalista" jelzőt. Ez azonban így túlzott leegyszerűsítés, amit maga az író is elutasít. — A leegyszerűsített képzetek ugyanis csak „a világ be­ mutatására használt beidegződéseinket erősítik". Már az eddigiekből is látszik, hogy itt nem annyira a tudományban, a tiszta észben való hit a domináló, | mint inkább az emberi képzelőerőbe, az akaratba ve­ tett bizalom. Calvino éppenséggel megpróbálja demisztifikálni a tudománynak mint objektív valóság­ nak szinte áhítatos tiszteletét, mely a jelen labirintu­ sában már nem képes átfogó képet nyújtani a világról. 0 maga így vall erről: „Mindig is csodáltam a filozófia és a tudomány szigorát, de mindig csak némi távolságból." Nála a tudomány és az irodalom egymással szoros kölcsönhatásban álló két terület. A tudo­ mány segít az irodalomnak kilépni a képzelet megszokásaiból. Rámutat, hogy egyetlen felismerés sem lehet abszolút, hanem csakis része annak a talán soha véget nem érő útnak, melyen a valóságot próbáljuk megközelíteni. A z irodalom viszont a „képzelet bá­ torságát" nyújtja a tudománynak, mellyel képes feloldani a tudomány elméleti abszt­ rakcióit. Ennek a kölcsönhatásnak az illusztrációjaként született meg a Kozmikomédia. 11

12

13

14

15

16

17

18

19

A kötet tizenkét elbeszélést tartalmaz, melyek mindegyike egy-egy tudományos tétel irodalmi átfordításának is tekinthető. E tételek helytállóságának, érvényességének kérdése az elbeszélés szempontjából teljesen lényegtelen; az elbeszélő valamennyit igaz­ ként fogadja el, bár a tételek közt számos egymásnak ellentmondó hipotézist is találha­ tunk. Már ez a jelenség is felhívja a figyelmet a tudomány játékos természetére. A z író azonban tovább is viszi ezt a játékot. A z elbeszélés nyelvére fordítja le a téziseket, s 20

Q l 4

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS N A G Y E N C I K L O P É D I Á J A

immár „humán környezetben" vizsgálja azok kölcsönhatásait a világgal, az ember meg­ ismerő tevékenységével. A kortárs tudomány nem nyújt számunkra többé ábrázolható képzeteket; a világ, melyet megnyit előttünk, minden lehetséges képzet világa. Mégis, a tudományos könyveket lapozgató avatatlan olvasóban [...] minden egyes mondat képeket hív eló'. Megpróbáltam megjeleníteni ezekből néhányat és elbeszéléssé kerekíteni: még­ hozzá különleges, „komikozmikus" (vagy „kozmikomikus") elbeszéléssé. 21

1.2. A humor görbe tükre A calvinoi szemlélet harmadik sarokköve az irodalom és a tudomány valóságot kutató játékai mellett a komikum. Elsőre talán különösnek tűnhet ez a besorolás. Ám ha a meg­ ismerő tevékenység játékos jellegét tartjuk szem előtt, annak szinte nélkülözhetetlen ve­ lejárója a nevetés. Calvino azonban megfordítja a sorrendet: a nevetésnek nem a játék következményeként kell megjelennie, hanem egyenesen kiindulóponttá kell válnia. A z irodalom ugyanis nem feledkezhet meg elsődleges feladatáról, a tanítva szórakoztatás horatiusi követel­ ményéről. Nevettetnie kell, hogy szórakoztasson, s í ennek a nevetésnek el kell juttatnia az olvasót a megismerés játékaihoz is. Calvino ehhez az iróniát választotta eszközül, élesen szembeállítva azt a szatí­ rával. A szatirikus ugyanis moralizáló csúfolódásával olyan színben tünteti föl magát, mint aki kiválóbb másoknál, s a világot is jobban, tisztábban látja öszi széfüggéseiben. A szatíra tehát kizárja azt a kérdező­ kereső magatartásformát, mely mindenfele megisme­ rés elsődleges feltétele. ' A z irónia ezzel szemben fel tudja mutatni azt az erényt - mely minden valódi „humorista" sajátja - , hogy képes belekeverni iróniájába saját magát is. A z irónia képes kiutat mutatni mindenfajta ábrázolás és értékelés korlátaiból és egyhan­ gúságából; bemutat valamit, s rögtön ellent is mond állításának, nem feledve, hogy a világ jóval összetettebb és teljesebb, mint ahogy azt felfogni képesek vagyunk. A z irónia tehát módszer, a világhoz kapcsolódás egyik formája, melynek segítségével „el lehet ér­ ni, hogy elszakadjunk a részletektől, s elérjük a teljesség érzetét." A címben felbukka­ nó szóösszetétel, mely a kozmikust a komikussal kapcsolja össze, így kétszeresen is ma­ gába foglalja a mindenséget. Maga az író ekképpen, magyarázza a címválasztást: 22

23

24

A „kozmikus" szó manapság a „tér"-re utalva használatos, az én szándékom azonban az volt, hogy valami sokkal ősibb kapcsolathoz térjek vissza. Az ősembernél és a klasszikusoknál a kozmikus szemléletmód a lehető legtermészetesebb magatartás volt, nekünk azonban, hogy szembenézhessünk a túlságosan nagy léptékű dol­ gokkal, védőernyőre, szűrőre van szükségünk, s ezt a szerepet tölti be a komikum. A „komikus" a klasszikus irodalom régi műfajbesorolásaiban előkelő helyet foglal el. De nem hiszem, hogy erre gondoltam volna, ami­ kor „komikus"-nak neveztem történeteimet. Inkább egyszerűen a némafilm komikus jeleneteire, de legfőképp a tYwnicw-rajzokra, újságok, magazinok képregényeire, melyekben egy jelzésszerű kis figura újabb és újabb hely­ zetekbe bonyolódik, persze egy adott séma szerint; egyszóval a stilizálás és jelzés talán utolérhetetlen példái járhattak eszemben. 25

21

9

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS

NAGYENCIKLOPÉDIÁJA

Ez a börleszkbe, s néha már abszurdba hajló irónia tehát egyúttal a képi megfor­ málás eszköze is. Ennek a képiségnek talán legszembetűnőbb példáit az elbeszélésekben felbukkanó szereplók névválasztásában láthatjuk: a kishúg G'd(w)" a „Világosság születik"-ből, Ph(i)NK asszony vagy Pber Pber úr a „Minden egy pontban"-ból, hogy csak néhány példát említsünk. Láthatóan jelzésszerű nevekről van szó, melyek mintegy mate­ matikai formulákat alkotnak, s mint ilyenek, az emberi nyelv számára kiejthetetlenek. Ennek abszurditása még szembetűnőbb, ha figyelembe vesszük, hogy számos név olyan hangzókat is tartalmaz, melyek az olasz nyelvben egyáltalában nem léteznek (w, y), vagy csak nagyon szigorú fonológiai helyzetben (például q csak u előtt állhat). A z em­ beri szem számára azonban e jelsorok mégis felismerhetők, s jól különválaszthatók; „képszerűsítik az elképzelhetetlent". 1

d

0

26

A komikum e képformáló ereje az elbeszélés más szintjein is nyomon követhető. A börleszk felgyosított képsorait juttatja eszünkbe például az az írói eljárás, mely a nagy kozmikus változásokat - melyek több évezred alatt zajlottak le (az anyag összesűrűsödése és bolygókká tömörülése, a légkör kialakulása, a Hold eltávolodása a Földtől stb.) - , néhány pillanatba sűríti össze, drámai köntösbe búj­ tatva ezzel a nevetést. Ugyancsak a börleszk hoppon­ maradt figurájára ismerhetünk rá a főszereplő Qfwfqban, aki a drámai változásokból mindig vesztesként kerül ki; a hopponmaradtság „komikai könnyedsé­ gét" azonban a veszteség „tragikai súlyossága" színe­ zi át. Calvino azonban, saját bevallása szerint, a koi mikum segítségével nemcsak az ábrázolás, hanem az értékelés korlátaiból is kiutat keres. Egymás mellé helyezi hát a makro- és mikrokozmoszt; a nagy hord­ erejű történelmi-természeti változásokat az azokat megélő ember mindennapjain keresztül láttatja, a tu­ dományos jelentőségű történéseket a hétköznapok nyelvén kommentáltatja: 27

A Föld, amelyen álltunk, még valami áttetsző, kocsonyás tömeg volt, amely egyre keményebb és átlátszatla­ nabb lett, a középpontból kiindulva, ahol egy tojássárga-szerű sűrűsödés volt kialakulóban; pillantásunk azon­ ban még át tudta járni keresztül-kasul, úgy átvilágította ez a most született Nap. („Világosság születik", p. 35)

A tematika és az előadásmód között feszülő stíluskontraszt több, mint egyszerű humorforrás; a jelen fogalmait minduntalan a múltba vetítve az emberi nyelv és gondol­ kodás korlátait tárja elénk. 28

2. Vissza a valósághoz. A fantázia szárnyain 2.7. Kulturális

kirakósjáték

A z irodalom megismerő-megjelenítő cselekvésformája mégiscsak az írás. A z írás pedig „minden alkalommal választást feltételez: egy pszichológiai magatartásmód kiválasztásá­ ét, a világgal való kapcsolat formáját, egyfajta hang felvételét, nyelvészeti eszközök és a

Ql6

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS

NAGYENCIKLOPÉDIÁJA

tapasztalás, valamint a képzelet álomképeinek homogén teljességét, egyszóval: stílus vá­ lasztást." A világ bonyolultsága és összetettsége azonban determinálja a hozzá fűződő kapcsolat komplexitását is egyben. A valóságot a maga sokrétűségében megközelíteni csakis az irodalom szerteágazó fogásaival lehet. Ennek megfelelően Calvino kozmikomikus történeteiben az irodalmi eszközök teljes tárházát sorakoztatja fel elénk; látszólag egyszerű stílusa mögött a formák elképesztő gazdagsága rejtőzik. A z előzőekben láthattuk, hogyan használja fel a humor elemeit - elsősorban a börleszkfilmek és a képregény mintáit alapul véve - a képi megformálás jegyében, s azt, hogy ez a komikum miként ötvöződik a tragikum súlyosságával. Ugyanez a kettősség jellemzi a főhős előadásmódját is, melyben a könnyed társalgási fordulatokkal megtűz­ delt, szinte anekdota jellegű elbeszélések során a történetek emberi gyarlóságokat bemu­ tató humora át-átcsap az elégia emelkedettségébe. A komikummal, groteszkkel rokonít­ ható abszurd színház kellékei sem idegenek az írótól; legjobb példái ennek a távoli boly­ gókon felbukkanó táblák feliratai „A fényévek"-ben („TRA-LA-LA-LA", „LÁTTAM A LÁTTALAKOT", „FENÉT SE LÁTNI" pp. 144-147). A művészetek írói kelléktárában az irodalom, a film és a színház mellett természetesen a képzőmű­ vészetek is helyet kaptak; a történetek alapvetően szürrealista képiségét ezúttal az absztrakt geometriai alakzatai tartják egyensúlyban, mint például „A tér formája" című elbeszélésben. Ez a geometrikusság azonban egyúttal a tudományos gondolkodás elvon­ tabb szintjei felé is mutat. Éppen ez az elvontság és érzékletesség közti egyensúlyozás teszi olyannyira egyedivé, utánozhatatlanul calvinoivá az írásművet. A z az új utakat kereső vágy, mely a világot más és más módon akarja láttatni, formailag az avantgárdhoz közelíti, szellemiségében azonban azzal homlokegyenest ellentétes. „Ellentéte abban áll, hogy a mitológia, az eposz és a nagyregény szerepét vál­ lalva a kaotikus időkben is létértelmezést keres." A Kozmikomédia sűrített nagyregény jellegére talán fölösleges lenne külön is kitérni, hiszen az világosan következik a világ teljességében való bemutatásának írói vágyából. Annál érdekesebb lehet azonban köze­ lebbről is szemügyre venni, hogyan szövik át a novellákat a mitológiai elemek. Elsőre talán furcsának tűnhet, hogy a formákban mindig újat kereső író ilyen ősi műfajhoz nyúlik vissza. Ennek kettős oka van, melyek közül az elsőt Calvinonak a me­ séhez való különös vonzódásában találhatjuk meg. Számára ugyanis a mesék „az élet általános magyarázatát" adják. A meséket mindenki átélheti; míg másfelől fordulatos, kalandos cselekményszövésükkel az olvasói érdeklődés fenntartásának is kiváló eszkö­ zei. Ugyanakkor az ókoriak példája is szeme előtt lebeghetett, hiszen náluk a világ tudo­ mányos módon való láttatása, a mechanikai törvények megalkotása és a gazdag képze­ letvilág - egyszóval a tudományos és az irodalmi megismerés - még jól megfért egymás mellett. A mitológia maga is az ókori embernek abból a vágyából született, hogy a ren­ delkezésére álló eszközök segítségével a világot a maga összetettségében képezze le. 29

30

31

32

33

34

21

9

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS N A G Y E N C I K L O P É D I Á J A

A világ bonyolult jelenségeinek magyarázatát, eredetét kutatva egyúttal a megismerő megértést is kereste, hogy azon keresztül saját helyét is kijelölhesse, s hogy okot és célt adhasson létezésének. A létértelmező képzeletnek ez az intellektuális játéka mindenütt jelenlévő: „Minden történet mögött megbújik a mítosz, a még kimondatlan, felfedezetlen terület, melynek artikulálásához még hiányoznak a megfelelő szavak. A mítosz elbeszéléséhez nem elegendő a mindennapos törzsi gyűléseken részt vevő mesélő hangja. Különleges helyet és időt, a beavatatlant kizáró összejöveteleket kíván. És nem elegendő hozzá a szó: több vegyértékű jelek együtthatását igényli, azaz a rítust." 35

A rítus, vagyis az elbeszélő funkció állandó játéka tehát maga is mintegy mítosz­ teremtő erő. A rítus a kimondhatatlan megfogalmazásával, az egyéni és kollektív tudat­ ban rejtőző képzetek felszínre hozatalával az előzetes tudás rétegeit tárja elénk, s a „léte­ ző rend megerősítését", annak „szentesítését" a kritikai szellem mérlegére helyezi. Amíg formát nem nyer, a ki nem mondottal nem szállhatunk szembe. Megjelenítésével azonban elveszíti mindenütt jelenvalóságának erejét, s az emberi szellem próbájának vet­ hető alá. A z irodalmi rítus így már megszólaltatásának pillanatában demitizálja a mí­ toszt, utat nyitva ezzel új értékek megalkotásának le­ hetőségei felé. Ugyanez a folyamat tükröződik a különféle hasonlatok, metaforák, megszemélyesítések költői használatában is (a Hold mint „szélkergette esernyő" p. 5, Qfwfq és társa galaktikákat röpködtető papírsárkány-eregetése p. 74, a tér „zsákféle" görbületei, me­ lyekben halk csilingeléssel keletkeznek a hidrogén­ atomok p. 72, vagy a hal-nagybácsi p. 77), melyek az antropocentrikus világkép jellegzetes részei: 36

A z elemzés alapjául szolgáló mii: Italo Calvino. Kozmikomédia, Budapest, Kozmosz

Könyvek 1972, ford. Székely Sándor 1 • Italo Calvino, „I livelli della realta in: Una piCrasopnL Disc<>rsi dilctteraturae soucta, Torino, Emaudi 1980, p. 323, rorcl. Szenasi Ferenc

Én ezt az antropomorfizmust maradéktalanul elfogadtam, és alap-

t ő irodalmi eljárásnak, s még inkább: mítoszteremtő eljárásnak tartottam, amely szorosan összefügg az ősember első világmagya-

v e

r

á

z

a

t

a

i

n

a

k

e

g

y

i

k

é

v

e

)

>

a

z

an

im,zmussal.

37

Akárcsak a jelen fogalmainak állandó múltba vetítése, ez a játékos antropomorfizmus is az emberi gondolkodás korlátainak önironikus beismerése, annak láttatása, hogy „csakis emberi figurákon keresztül, még pontosabban emberi fintorokon, emberi mukkanásokon keresztül vagyunk képesek elgondolni a vilá­ got." Calvino azonban nem mond le arról, hogy bármilyen határon túllépve, az Univer­ zum titkainak kifürkészésén keresztül mégiscsak megpróbálja felkutatni az emberi léte­ zés értelmét. Ehhez olyan eszközt használ, mely magába foglalja, átszövi és összekap­ csolja a már eddig említetteket, s mégis, valamilyen módon túllép rajtuk. S ez pedig a fantasztikum. Ez azonban korántsem egyenértékű a tudományos-fantasztikus irodalom ismert kellékével, mely rendszerint az emberi racionalitásba, tudományba és technikai fejlődésbe vetett hit hirdetése mellett a jelenben létező világból kiindulva a jövőbe vetíti ki képeit. Calvino épp ellenkezőleg, a múltat kutatva próbálja értelmezni a jelent, s azon keresztül kijelölni a jövő lehetőségeit, utánozhatatlan bravúrral egyensúlyozva a Words­ worth által szétválasztott Fantázia és Képzelet művészete között; míg az előbbi a soha­ sem létezettet találja föl, az utóbbi a létező legbensőbb jelentését igyekszik feltárni. Ez 38

3y

18

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS N A G Y E N C I K L O P É D I Á J A

a kettős vágy hajtja az írót; számára a fantasztikum egyrészt egy másfajta logika elfoga­ dását jelenti, mely a domináns irodalmi konvenciókon túlhaladva a mindennapok élmé­ nyeitói, tapasztalataitól eltérő tárgyakat és összefüggéseket célozza meg, másrészt pe­ dig, a fogalom X X . századi intellektuális használatában, mint „játék, irónia, összekacsintás, valamint a mai ember szorongásai és rejtett vágyai fölötti meditáció" jelenik meg. A fantasztikum nem más, mint a lehetséges láttatása, melynek visszhangra kell lelnie az olvasóban, reakciókat és kontrasztokat kell teremtenie. A fantázia magában azonban olyan, mint a lekvár, mely csak szilárd kenyérsze­ letre kenve fogyasztható; s e kenyér szerepét tölti be a valóság megismerésének min­ den eddigi metódusa. Mindezeknek az elemeknek az alkalmazása pedig túllép azok egy­ szerű átvételén és felhasználásán. Egy nagyobb egységnek alárendelve őket, rajtuk ke­ resztül Calvino a saját diskurzusát folytatja: 40

41

42

43

„Sohasem voltam képes elfogadni valamely nyelvezet szabályok közé szorítottságát, rögtön szükségét éreztem, hogy leromboljam ezeket a korlátokat, hogy máshogy mondjak ki dolgokat, azaz hogy más dolgokat mondjak ki."

44

2• Germana Pescio Bottino, Italo Calvino, F i ­ renze, L a Nuova Italia 1967, p. 93 3 1 Italo Calvino, „Due interviste tra scienza e letteratura", in: Una pietru sopra. Discorsi di letteratura e societá, Torino, Einaudi 1980, p. 186, ford. Ordasi Zsuzsa 4 B ltalo Calvino, „Due interviste tra scienza e letteratura", in: Una pietru sopra. Dis­ corsi di letteratura e societa, Torino, Einaudi 1980, p. 185-187 5 B Albert Howard Carter, Italo Calvino. Metamorphoses of Fantasy, A n n Arbor, UM1 Research Press 1987, p. 73 6U Italo Calvino, „La sfida al labirinto", in: Una pietra sopra. Discorsi di letteratura e societd, Torino, Einaudi 1980, p. 84, ford. Ordasi Zsuzsa 7 B Ferdinando Camon, // mestiere del scrittore. Con­ versazioni critiche, Milano, Garzanti 1973, p. 195 8 • Cristina Benussi, lntroduz.ione a Calvino, Roma-Bari, Laterza 1989, p. 110 9 B Szénási

2.2. Töredékes mozaik

Az írói eszközöknek ez a színes halmaza elbeszélé­ sek laza füzérévé áll össze, melyeket a stílusrétegek széles körű használatán és a tartalmi hasonlóságokon felül a főszereplő-narrátor alakja, valamint a szerke­ zeti azonosságok fognak össze. Először ez utóbbiak­ nak szenteljünk némi figyelmet. Valamennyi novella indítójaként - a tulajdon­ képpeni történettől írásképileg is jól elkülönítve - az olvasó rögtön egy-egy csillagászati tétellel találja szembe magát. Nem hibáztatható, ha azok tudo­ mányosan száraz nyelvezetétől megrettenve rögtön le is teszi kezéből a kötetet, azt gondolván, hogy az elkövetkezendők rövid foglalatát pil­ lantotta meg. Annál nagyobb lehet azonban meglepetése azoknak, akik mégis vállalkoz­ nak a továbbolvasásra; a főszereplő-narrátor ugyanis rögtön első mondatával, valamilyen könnyed, társalgási fordulattal azonnal túl is lép a tudományos tézisen: „Koromsötét volt - erősítette meg az öreg Qfwfq" (p. 24), „így van, ennyi idő kell ehhez, nem keve­ sebb - mondta Ofwfq" (p. 37). Ezután pedig egy történetet mesél el, melynek a tétel állítása csak mintegy hátteret, kiindulópontot ad: nem azt tárja fel, miért történt az adott változás, hiszen arra a csillagászati tétel már magyarázattal próbál szolgálni; azt mutatja meg, hogyan játszódott le, s milyen hatással volt az emberi lét mindennapjaira. A tételt tehát csak indítóképként használja, egy feltételredszer kiindulópontjaként, melynek ily módon igazsága is közömbös. Jól tükröződik ez abban az írói fogásban is, hogy a kötet folyamán több egymásnak ellentmondó tudományos tételt is felhasznál. A téziseknek ez a feltétel nélküli elfogadása, hogy azokon keresztül aztán a mindennapok valóságát, megfigyeléseit láttassa, egyúttal annak a megfogalmazása, hogy bizonyosság nem léte­ zik, a valóság változtatható. S ezt a valóságot az ember maga teremti gondolataival, 45

46

47

21 [ [ ]

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS N A G Y E N C I K L O P É D I Á J A

állandóan visszatekintő értelmezéseivel, átértékeléseivel, reflexióival, ahogyan Rwzfs te­ szi a „Világosság születik"-ben: Ezzel kapcsolatban az öcsém soha nem volt pontos, sőt mindenféléket mesélt, ahogy jött, és amikor eljött a nikkel kialakulásának a kora, és másról se lehetett hallani, csak nikkelről, azt mondta: - Megvan: nikkel volt, nikkellel játszottam! (p. 27)

A tudományos tétel mintegy héjat, keretet ad az emberi gondolat alkotó játékai­ nak. Ez a keret azonban nem egyszerű dísz csupán; teljes jelentőségének megértésében maga Calvino segít Boccaccio Dekameronjának elemzése kapcsán. Mindkét műben nyilvánvaló a stilisztikai különbség a történet ürügyéül szolgáló keret és az abból kibontakozó elbeszélések között. Előbbi a kontrasztokat és meghatáro­ zott jellemvonásokat nélkülöző stilizált valóság szintjén mozog, amit Boccaccio a felhőt­ lenül vidám társaság szórakozásainak, időtöltéseinek leírásával, Calvino pedig a csillagá­ szat tudományos nyelvezetének felhasználásával ér el. A novellák azonban mindkét eset­ ben az elbeszélés lehetőségeinek széles tárházát nyújtják megjelenítő erejükkel, formai gazdagságukkal. A z ellentétet akkor érthetjük meg, Ferenc, Italo Calvino, Budapest, Osiris-Századvég ha a történeteket egy újabb keretbe helyezzük: a De­ 1994, p. 103 10 • L . 9. jegyz. 11 • Italo kameron esetében ez az 1348-as pestisjárvány Firen­ Calvino, „La sí'ida al labirinto", in: Una pietra sopva. Discorsi cli letteratura e societa, Torino, zében. A lovagi udvar földi paradicsomának, az idilli Einaudi 1980, p. 96 12 • Sandto Briosi, „La társadalom utópiájának ez a komor valóság, a bioló­ differenza, l'identitá, l'inizio. Saggio suH'ultimo giai-társadalmi katasztrófa ad értelmet. A KozmikoCalvino", in: // lettore cli provincia, Ravenna, Longo 1976, 25-26, p. 20 13 • L . 9. jegyz. médiánál, a tudományos elmélet felhasználását alapul 14 • Ferdinando Camon, / / mestiere del scrittovéve ez a katasztrófa a felgyorsult tudományos-tech­ re. Conversazioni critiche, Milano, Garzanti 1973, p. 200 15 • L . I I . jegyz. 16 • (a cura di nikai fejlődés lehet, mely termék- és információára­ Maria Corti), „Italo Calvino. Intervista", in: Au­ datával szinte elsöpri a humánumot, széttördeli a lé­ tograft), Milano, Intapresa 1985 október, p. 53 tet. A csillagászati tétel ebben a X X . századi labirin­ 17 • Giorgio Montefoschi, „Quattro domande a Italo Calvino", in: Corriere Mercantile, Genova, tusban a valóság átláthatóságának, rendszerbe foglal1966. június 13 18 • Italo Calvino, „Due interhatóságának utópiáját vetíti elénk. „Ennek az utópi­ viste tra scienza e letteratura", in: Una pietra sopra. Discorsi di letteratura e societa, Torino, E i kus társadalomnak a legfőbb terméke az elbeszélés, az az elbeszélés, mely reprodukálja az elvesztett vi­ lág szabálytalan változatosságát és erőteljességét." A Kozmikomédia novellái azonban, szerkezeti hasonlóságaiktól függetlenül, ön­ magukban is egészet alkotnak, annak ellenére, hogy befejezésük sohasem jelent lezárást, valamiféle megoldás vagy tételszerű igazság megfogalmazását. A z elbeszélések egyen­ ként is nyitottak, s ugyanúgy igaz ez összefűzött láncolatukra is. A kozmikomikus törté­ netek sora bármely irányban folytatódhatna (ahogyan ez később meg is történik A világ emlékezete, majd a Té-nulla című kötet megjelenésével). Annak a gondolatnak a megfo­ galmazása ez, mely Calvino Amerikai leckéib&n is feltűnik: hogy a regény mint megis­ merés befejezhetetlen. A z elbeszélésekben az író olyan sűrített pillanatokat villantat fel, melyekben a valóság lehető legteljesebb képét mutathatja meg. Ezek a pillanatfelvételek azonban mégiscsak töredékes részletét alkotják (alkothatják) annak a hatalmas mozaik­ nak, melyet úgy nevezünk: világ. A teljesség töredékes marad, az enciklopédia nyitott. 48

49

50

Q20

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS N A G Y E N C I K L O P É D I Á J A

3. Az emberi tényező 3.1. Minden vagy semmi? A valóság útvesztőin, a dantei Pokol Virgiliusához hasonlóan egyetlen személy szegődik útitárs-vezetőnkül, a főszereplő-narrátor Qfwfq, aki a világ változásait megélő, annak hatásait saját létére közvetlenül megtapasztaló szemtanúként meséli el anekdotaszerű tör­ téneteit. Számos réteget magába foglaló alakja ismételten az értelmezések széles körére nyújt lehetőséget. Ez a mindenütt jelenlévő, mindenben részt vevő, s olykor magába forduló, a va­ lóságot hosszú filozófiai gondolatmenetek útján megismerni vágyó figura akár a calvinoi létforma megtestesítőjének is tekinthető: Vannak olyan pillanatok, amikor mindenbe belefognék, mindenfélét írnék [...]. És csinálnék is mindent: egy­ szerre mindenütt ott volnék, ahol történik valami [...]. Máskor meg elfog a vágy, hogy befelé forduló életmó­ 51

dot folytassak, szüntelenül tanulmányozzam a klasszikusokat, átrendezzem könyvtáramat, gondolkodjam...

Idol és teret felülmúló, örökévaló személyisé­ ge ugyanakkor a mitológia isteneit idézi fel. S ezt naudi 1980, p. 190-191 1 9 • Italo Calvino, „Filosofia e letteratura" in: Una pietra sopra. Discsak erősítik állandó alakváltozásai: hol hüllőként, corsi di letteratura e societá, Torino, Einaudi hol dinoszauruszként, hol pedig haslábúként jelenik 1980, p. 155 2 0 • Giorgio Baroni, Italo Calvi­ no. Introduzione e guida alio studio dell'opera meg, míg más esetekben külső formája meghatá­ calviniana: storia e antológia della eritica, Firen­ rozhatatlan marad. Ennek az isteni jellegnek vi­ ze, L e Monnier 1988, p. 80 21 • L . 2. jegyz. szont ellentmond az a börleszkszerűen csetlő-botló 22 • Italo Calvino, „Definizioni de tenitorio: i l comico", in: Una pietra sopra. Discorsi di lettera­ vonása, mellyel átevickél a történeteken; az elbeszé­ tura e societá, Torino, Einaudi 1980, p. 157 2 3 lő-én uralni látszik az időt, míg a főszereplő-én a tér, • Italo Calvino, „Definizioni de tenitorio: i l co­ mico", in: Una pietra sopra. Discorsi di letteratu­ forma és idő gúzsába kötve a világ játékainak aláve­ ra e societá, Torino, Einaudi 1980, p. 158 2 4 • tettje. Állandó alakváltozásai másrészről a törzsi L. 22. jegyz. 2 5 • L . 17. jegyz. 26 • Szénási Ferenc, Italo Calvino, Budapest, Osiris-Számesélőt vagy a sámánt juttatják eszünkbe, akik a kü­ zadvég 1994, p. 112 2 7 • L. 26. jegyz. 28 • lönböző formák felvételével, valamint ismétlődő Szénási Ferenc, Italo Calvino, Budapest, Osirisgesztusokkal és magatartásformákkal a nyelvi lehető­ Századvég 1994, p. 118 2 9 • Italo Calvino, „I ségek felderítésére és a világ jelenségeinek valamifé­ le befolyásolására törekszenek. A z írói jellemzés sincs segítségünkre e tekintetben; amennyit megtudhatunk a szereplőről, azt csak tettei nyomán tehetjük, s ezek a tettek kifejezetten emberiek. Úgy tűnik tehát, mégiscsak emberi személyiséggel állunk szemben, mely azonban egyszerre kitágított és redukált. Jól tükröződik ez a kettősség a névben is: Qfwfq - a személyiséget jellé, jelzéssé egyszerűsítő palindrom, mely tökéletes szimmetriájával a teljességet is szimbolizálja. Ez a redukálás pedig jól körülhatárolható szereppel bír; képileg is lenul­ lázza, semmissé teszi a jobb- és baloldal közti különbséget, mely egyúttal a klasszikus tér-idő kategóriák megszüntetését is jelenti, vagyis ismét csak kilépni próbál a megszo­ kottság korlátaiból. Calvino így ír erről: 52

53

54

A személyiség funkciója a matematikai operátoréhoz hasonlítható. Ha szerepe jól behatárolható, egy névre, vázlatra, hieroglifára, jelre lehet egyszerűsíteni.

55

Ez a zéró tényező tehát korántsem azonos a semmivel. Kiindulópontot jelez, mely a matematikai origóhoz hasonlítható; kívül téren, időn és formán az a kezdeti jel, mely minden lehetséges megvalósulást magában hordoz. Egyetlen személyiségen keresztül a

22

H

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS

NAGYENCIKLOPÉDIÁJA

valóságnak csak jóval kisebb szeletét tudná láttatni, egyetlen szemszögből. A világ öszszetettségének bemutatásához azonban a személyiség megsokszorozására van szükség, melyet legteljesebben ezen a mindent magába foglaló redukción keresztül lehet elérni. Calvino, kívül helyezkedve az embert behálózó korlátokon, így megteremti azt a kezdő­ pontot, mely összekapcsolja a személyest az általánossal. 56

3.2. Örök

létkérdések

Az, hogy főszereplőjéül Calvino egy kitágított emberi alakot választ, kijelöli azt a prob­ lémakört is, mellyel elbeszéléseiben foglalkozik; a világ forgatagában elvesző, a káosz­ ban mégis valamiféle rendet keresni vágyó főhős a megismerés játékain keresztül az emberi létnek próbál értelmet adni. A kétségbeesett kutatás során egymás után felvillan­ nak az emberi létezés örök nagy kérdései: az emberi kapcsolatok, a megismerés, a kom­ munikáció és az önazonosítás problémái. A világgal való kapcsolat legteljesebb metafo­ livelli delhi realtá" in: Una pietra sopra. Discorsi ráját a női-férfi kapcsolat problémájában láthatjuk di letteratura e societa, Torino, Einaudi 1980, p. meg, s nem véletlenül. A z ifjú ember számára a nő a 317 3 0 • Szénási Ferenc, Italo Calvino, Buda­ pest, Osiris-Századvég 1994, p. 111 31 • Gerlét legfőbb bizonysága, a vágy örökös tárgya, mely mana Pescio Bottino, Italo Calvino, Firenze, L a - akárcsak a valóság teljes feltérképezése - mindig Nuova Italia 1967, p. 95 3 2 • L . 17. jegyz. beteljesületlen marad. A szerelem az az egyszerre 33 • Szénási Ferenc, Italo Calvino, Budapest, Osiris-Századvég 1994, p. 118-119 3 4 • Fran­ szellemi és érzelmi viszony, mely a létezés feszültsé­ ca Mariani-Francesco Guerre-Raul Mordenti, Le gét leghívebben képes ábrázolni. A szerelem mintegy forme letterarie nella storia. La letteratura italiaa lét esszenciáját adja; a társkereső vágy hajt tovább na nei sistemi culturali. Secondo ottocento e novecento, Torino, Societa Editrice Internazionale az önkifejezés lehetőségeinek megleléséhez (ahogy 1990, p. 373 3 5 • Italo Calvino, „Cibernetica e például A spirál című elbeszélésben), hogy aztán fantasmi" in: Una pietra sopra. Discorsi di lette­ ratura e societa, Torino, Einaudi 1980, p. 174egyenesen világformáló erővé váljon (A spirál vagy 175 3 6 • Italo Calvino, „Cibernetica e fantas­ a Minden egy pontban című novellákban). Nem cso­ m i " in: Una pietra sopra. Discorsi di letteratura e dálkozhatunk tehát, hogy kötetének indító darabjául societa, Torino, Einaudi 1980, p. 179 3 7 • Itaaz író „A Hold távolságá"-t választotta, azt az elbe­ szélést, mely talán legszebb megjelenítője ennek a kapcsolatnak. 57

A vágy tárgyának valós alakja mellett (Vhd Vhd asszony) a nő itt szimbolikusan is feltűnik a Hold megformálásában, a nőiség megjelenítőjeként. A két fogalomnak ez az összekapcsolódása nem újkeletű: „a hold, ha megjelenik a költők verseiben, mindig ké­ pes arra, hogy a könnyedség, a bizonytalanság, a csöndes és nyugodt varázslat érzetét keltse." A z éjszaka titkait hordozó égitest az erotika, s ezáltal a nő szimbólumává vá­ lik; rejtett vágyaink fölött uralkodva, tekintetünket vonzó kacérkodásával mindkettő épp­ oly elérhetetlen, változásaiban éppoly kiismerhetetlen. A párhuzamot Calvino számos eszközzel erősíti. A hold vonzása, mellyel kitépi a hozzá közeledőt a földi gravitációból, éppoly erős, mint a szerelem őrült hevülete, mely megszünteti a rajta kívül rekedt való­ ságot, a szellem másfelé irányultságát: 58

...vidámak voltunk, de egy kissé tétovák, mintha a koponyánkban, az agyunk helyett egy halat éreznénk, amely ott úszkál a Hold vonzásában, (p. 11)

A nőiség e vonzásába bekerülve a gyermeklány Xlthlx kivirul és maga is vonzó­ erővé válik. „A holdhús csupasz, lágy redői" (p. 11) a női test finoman telt idomait

Q22

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS

NAGYENCIKLOPÉDIÁJA

idézik, s a különös összetételű holdtejben is az anyatej jellemzőire ismerhetünk. A női­ ség - meglepően, ámde természetes módon - épp a süket unokaöccs számára nyílik meg, aki a Holdban elsősorban nem a táplálékadó anyát keresi; aki a Holddal való kap­ csolat gyönyörűségét éli át, mely a szexualitás és erotika titokzatos intimitásával rokon: Nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy mindez a sok bukfenc és ugrándozás, amellyel a szemünk előtt bolondozott, nem más, mint valami készülődés, előjáték valami titokzatoshoz, amely a rejtett területeken fog lezajlani, (p. 10)

Ez a vonzerő a főhős Qfwfq számára egyetlen lényben, Vhd Vhd asszonyba teste­ sül meg, ám amikor lehetősége nyílna arra, hogy a Holdra kerülve vágyai tárgyát magáé­ vá tegye, mégsem képes megtenni. Egyidejűleg elveszíti ugyanis azt a kezdőpontot, vi­ szonyrendszert, melyben a szerelem vagy más emberi megnyilvánulások értelmet, helyet nyernek, s ehhez a viszonyrendszerhez viszatérve ismeri csak föl veszteségének súlyát. A felismeréshez azonban elengedhetetlen is ez a visszatérés, s ezzel a kör bezárul. A világ kaotikus útvesztőiben a „Vég nélküli játékok" szereplőihez hasonlóan egyszerre vagyunk saját tudatunk üldözői és üldözöttjei. Emberi fogalmaink kereteibe zárva a megismerés és a kapcsolatteremtés lehetetlen; azokból kilépve vi­ lo Calvino, „Due interviste tra scienza e letteratu­ szont elveszítjük azt a viszonyrendszert, mely értel­ ra", in: Una pietra sopra. Discorsi di letteratura e met képes adni a valóság összetettségének. societá, Torino, Einaudi 1980, p. 188, ford. SzénáEz a rendszer azonban, viszonylagos állandó­ si Ferenc 3 8 • L . 37. jegyz. 3 9 • Enzo Golino, „Le Cosmicomiche", in: Tempo presente, Ro­ ságának látszata ellenére egyúttal egyéni is, s mint ma, 1° Grafico Tiberino 1966 március-április, p. ilyen, relatív. Ez a gondolat számos novellán végig­ 101 4 0 • Italo Calvino, „Definizioni de tenito­ rio: i l fantastico", in: Una pietra sopra. Discorsi vonul („A Dinosaurusok", „Jel az űrben", „Minden di letteratura e societá, Torino, Einaudi 1980, p. egy pontban" stb.), s legteljesebben talán „A fény­ 215 41 • Italo Calvino, „Definizioni de territoévekében jut kifejezésre. A z elbeszélés Qfwfq két­ rio: i l fantastico", in: Una pietra sopra. Discorsi di letteratura e societá, Torino, Einaudi 1980, p. ségbeesett harcát jeleníti meg, melyet azért folytat, 216 4 2 • Italo Calvino, „Due interviste tra sci­ hogy önmaga legteljesebb, legvalóságosabb oldalát enza e letteratura", in: Una pietra sopra. Discorsi di letteratura e societá, Torino, Einaudi 1980, p. mutassa meg, próbálkozásai azonban sorra kudarcot 190 4 3 • Umberto Eco-Italo Calvino-Norberto vallanak. Ez a megértésért-megértetésért folytatott Bobbio, „Verso i l Duemila", in: Salvatore Guglielküzdelem ismét több réteget fog össze. Egyrészt a mino-Hermann Grosser, // sistema letterario. Guikommunikáció lehetetlenségét mutatja, mivel a fogal­ mak, jelek, jelenségek értelmezése mindenki számára eltérő: Abban a pillanatban, amikor én a személyiségem lényegét mutattam meg, teljesen egyértelműen, félreértések kockázata nélkül, abban a pillanatban, amikor megadtam a kulcsot, hogy helyesen értelmezzék elmúlt és jö­ vendő életem minden megnyilvánulását, és egyöntetű, mindent átfogó ítéletet alkothassanak rólam, akkor az, akinek nemcsak lehetősége, de erkölcsi kötelessége is lett volna, hogy megfigyelje és megjegyezze, mit teszek, akkor az mit látott? Egy nagy semmit, semmit nem vett észre, nem jegyzett meg semmi különöset, (p. 147)

Másrészt azonban tovább is mutat az egyéniség, s azon keresztül a világ össze­ tettségének megismerhetetlenségére. Hiszen mi minden alkotja a személyiséget: vajon csak annyi, amennyit mi magunk is láttatni akarunk belőle? A z elbeszélésből is kiderül, hogy ez koránt sincs így; Qfwfqhoz hasonlóan mi sem láthatjuk előre cselekedeteink következményeit, nem számíthatjuk ki, vajon saját tevékenységünkre, vagy épp ellenke­ ző irányba mutató táblát mutassunk-e fel. Saját szándékunktól függetlenül személyisé­ günk valamennyi oldalát közszemlére tesszük valamennyi cselekedetünk során. Fellázad­ hatunk persze az ellen, hogy egy-egy tettünkkel egész valónkat azonosítsák, hogy oda­ szögezzenek hozzá. Tenni azonban nem tudunk ellene semmit; az értelmezés kulcsa nem

22 El

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS N A G Y E N C I K L O P É D I Á J A

(csak) a mi kezünkben van. Személyiségünk összetettsége saját magunk számára is meg­ ismerhetetlen. Metaforája ez egyúttal a valóság komplexitásának is. A világ egy-egy mozzanatát megragadva, saját fogalmaink béklyójába zárva sohasem lehetünk képesek a teljes megismerésre és értelmezésre. Calvino ezzel a beismeréssel azonban kikerüli a dekadencia csapdáját is; meg le­ het találni a kiutat az útvesztőből, és éppen az egyén képes azt meglelni. Hiszen csakis az ő tudata képes valamennyi értéket tartalmazni, gondolataival csakis ő képes a valósá­ got formálni. A z akarat optimizmusa ily módon szegülhet szembe a tudat pesszimizmu­ sával. A világ megismeréséért folytatott harc során tehát nem az a fontos, vesztesként vagy győztesként kerülünk-e ki belőle, hiszen veszteségünket determinálja a valóság összetettsége; az emberi méltóság abban áll, miként nézünk szembe a kihívással. 59

4. A metairodalom dimenziói A novellafüzéren az örök nagy létkérdések mellett még egy problémakör végigvonul, mely azonban szorosan kapcsolódik az előzőekhez: a megismerő ér­ telmezés alapjául szolgáló, s ezáltal annak lehetősé­ geit behatároló jel és jelentés közti viszony, mely egyúttal az alkotás problémáit is kijelöli. A kérdés gyökereihez való viszonyulásban az írót segíti az ál­ tala választott, ideálisnak mondható tér-idő kontinuum, mely a történelem és forma nélküli érába nyúlik vissza, s ezáltal lehántja a fogalmakról a történelem során rájuk rakódott rétegeket. Ez történik például a Jel az űrben című novellában is, ahol a főhős által megalkotott első jel még önazonosító funkcióval bír, s a szó és fogalom szinonimájaként az emberi gon­ dolkodás megteremtőjévé is válik. Ugyanakkor azonban más jelek kialakulásához is kiindulópontul szolgál; másolatok, változatok, ha­ misítványok egész sora előtt nyitja meg az utat, hogy aztán azok közt teljesen elveszve a világot átfogó, mindenre kiterjedő jelszövevény egyetlen apró részecskéjévé váljon. Me­ taforája ez X X . századi valóságunknak: az információk halmazába veszve hiába áhíto­ zunk az elveszített egyetlen bizonyosság után, mely valójában önmagunkkal azonos:

da alia storia letteraria e all'analisi testuale, M i ­ lano, Principato 1989, p. 389 4 4 • Ferdinando Camon, 11 mestiere del scrittore. Conversazioni critiche, Milano, Garzanti 1973, p. 193 4 5 • Szénási Ferenc, Italo Calvino, Budapest, Osirisszázadvég 1994, p. 107-108 4 6 • L. 45. jegyz. 4 7 • L . 20. jegyz. 4 8 • Italo Calvino, „I l i velli della realta" in: Una pietra sopra. Discorsi di letteratura e societa, Torino, Einaudi 1980, p. 321 4 9 • Italo Calvino, „I livelli della realta" in: Una pietra sopra. Discorsi di letteratura e socie­ ta, Torino, Einaudi 1980, p. 322 5 0 • Szénási Ferenc, Italo Calvino, Budapest, Osiris-Századvég 1994, p. 149 51 • Alberto Arbasino, Sessanta posizioni, Milano, Feltrinelli 1971, p. 94, ford. Szénási Ferenc 5 2 • Giorgio Baroni, Italo Cal­ vino. lntroduz.ione e guida alio studio dell'opera calviniana: storia e antológia della eritica, Firen-

60

Ez a jel az én jelem volt, engem jelölt, mivel az egyetlen jel volt, amit valaha is csináltam, és én voltam az egyetlen, aki valaha is jelet csinált, (p. 39)

Lényünknek ez a keresése, az önkifejezés vágya juttat el az alkotás folyamatához, s ennek legszebb megjelenítését „A spirál" című novellában találhatjuk. A z önkifejező alkotás kettős természetű; egyetlen jelbe sűrítve az összetett személyiség (valóság) mint­ egy redukálódik, elveszíti a lehetséges formák (értelmezések) széles skáláját, amely az­ előtt benne rejlett: Tekintve azonban, hogy formám nem volt, az összes lehetséges formát magamban éreztem, az összes mozdula­ tot és fintort, az összes hangadási lehetőséget, még a fülsértőeket is. Szóval a gondolataimat nem korlátozta semmi... (p. 157)

Q 2 4

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS

NAGYENCIKLOPÉDIÁJA

Úgy tűnik tehát, alkotó tevékenységével az egyén önmagát zárja meghatározott keretek közé, melyek ellen pedig minduntalan lázad, ahogy azt például „A fényéved­ ben láthattuk. A z alkotás terméke, a jel azonban kiindulópontot is kínál, nemcsak önki­ fejező, hanem önazonosító is, mely tőlünk függetlenül kialakulva a létező világ lenyo­ matát is tartalmazza: ... a csigaház elkészítésében benne volt már a méz készítése is a viaszlép sejtjeiben, és a szén kibányászása és a távcsövek készítése, és Kleopátra birodalma és a Kleopátráról szóló filmek és a piramisok és a khaldeus asztrológusok rajza a zodiákus jegyeiről és a Hérodotosz által elmesélt háborúk és birodalmak és Hérodotosz szavai és a világ minden nyelvén írt minden mű, beleértve Spinoza műveit is hollandul, és a tizennégy soros ismertetés Spinoza életéről és műveiről a Rh-Stijl enciklopédia füzeteiben a teherautón, amelyet most megelő­ zött a motoros fagyialtoskocsi, és ily módon a csigaház készítésével, úgy érzem, minden egyebet is elkészítet­ tem, (p. 166)

A fejtegetés egyidejűleg annak a gondolatnak a kifejezője, hogy a világon alko­ tott valamennyi mű magába foglalja az összes többi művet is, az összes lehetséges értel­ mezést, s mi magunk sem vagyunk egyebek, mint az emberi kapcsolatok nyomán nyert tapasztalatok, olvasmányok, értesülések kombinációi, •'ii

í

*

• „ ' * i u <-~*i

-I

A - +~ ~ ' U

ze, Le Monnier 1988, p. 14

ollehet megismetelhetetlenul egyedi formában: J

D

...

C , J

c

, •, ,

u

,

,

-

,

. j .

, , ...

.

,

,,

.. „

iát fabrikált magának, es en tudatomon kivul azt másoltam, amit o . , , , „ , , , , ,

,

,

.

,

. ,,

,

.

csinált, es o tudtán kivul azt másolta, amit en csináltam, es min'

'

53 •

Claudio M i -

,

^

lanini, L utópia discontinua, Milano, Garzanti 1990, p. 115 5 4 • Italo Calvino, „I livelli della

Ez a héj valami tőlem teljesen elütő dolog volt, de a legigazibb részem is egyúttal, magyarázata volt annak, ki vagyok én, formák és csíkok és színek és a kemény anyag nyelvére fordított arcképem volt, ugyanakkor az ő arcképe is volt, erre a nyelve fordítva, sőt az ő igazi, hű arcképe volt, olyan, amilyen ő a valóságban, mert hiszen velem egyidejűleg ő is az enyémmel azonos kagylóhé• .

,,

'

denki másolt mindenkit, és teljesen egyforma héjakat építettek maguknak, úgyhogy megint ott lettünk volna, ahol elindultunk, ha ezeket a csigaházakat elhamarkodottan egyformáknak mondjuk; de aztán ha közelebb lépsz, és jól megnézed, számtalan apró kis kiilönbséget lehet felfedezni, amelyek a későbbiek során igen nagy különbségekké válhatnak, (p. 164)

l t á " in: Una pietra sopra. Discorsi di letteratu,a e societá, Torino, Einaudi 1980, p. 319 5 5 • Cristina Benussi, Introduzione a Calvino, RomaBari, Laterza 1989, p. 102 5 6 • Szénási Fe° Calvino, Budapest, Osiris-századvég 1994, p. 140 5 7 • Szénási Ferenc, Italo Calvi-

I e a

r e n c

l t a l

no, Budapest, Osiris-Századvég 1994, p. 76

_

•

T

,

r

Italo

n

„ . .

Calvino,

, ,„„„

.

. .

°

Lezwni c

o

_

umericane, c

- -•

58

»..,

Milano,

c

Garzanti 1988, p. 26 5 9 • Szenasi Ferenc, ItaBudapest, Osiris-Századvég 1994, p. l() C a l v i m

59 6 0 • L. 45. jegyz. 61 • Szénási Ferenc, Italo Calvino, Budapest, Osiris-Századvég 1994, p. 124 6 2 • L. 9. jegyz. 6 3 • Italo Calvino, Ti con zero, Torino, Einaudi 1967, p. 148, ford, 0 r c l a s i

Z s u z s a

A z alkotás eredménye tehát független az alkotó személyétói, öntudatlanul, saját törvényei szerint épül fel az önkifejező akarat nyomán. A hasonlat alapján jelöli ki Calvino az irodalmi alkotás feladatait is; mivel a mű (elbeszélés) önnön belső törvényeinek engedelmeskedve önmagát építi fel, az író szerepe háttérbe szorul, s helyét az elbeszélés veszi át. A z író csak annyiban lehet érdekes, amennyiben regisztrálja és egybefogja az elbeszélés véges számű elemeit. Ezzel egy­ idejűleg az olvasó szerepe is felértékeíó'dik; a világ valamennyi jelenségét magába fogla­ ló írásmű az ő kritikai szelleme, tudati szűrője nyomán kap értelmet. Hogy az értelmezé­ si lehetőségek lehető legtágabb terét nyújthassa, az írónak ezért is kell minél teljesebben kivonulnia a műből; hogy saját nézőpontját eltávolítva, saját énjét maga mögött hagyva képes legyen behatolni mások énjeibe, hogy megsokszorozza a lehetségest, hogy meg­ szólaltassa a kimondhatatlant. Ennek tükrében kaphat teljesebb értelmet Calvinonak az a trükkje, hogy kozmikomikus történeteit egyes szám első személyben hősével mesélteti el; kivonva magát a játékból teljességgel az olvasóra hagyja a végső értékelést, az egyénre, aki tudatával képes átfogni a végtelent, aki önmaga is a valóság komplexitásá61

62

22E1

V A R G A A N I K Ó : CALVINO KIS

NAGYENCIKLOPÉDIÁJA

nak tükre, aki magába zártan, megismerhetetlenül is a soha meg nem szerezhető tudásra vágyakozik. „Magas árat kell fizetnünk, de nem tehetünk semmit ellene: ugyanis nem külön­ bözünk az úton haladó többi jeltől. Mindegyiknek megvan a maga jelentése, ami rejtély marad és meghatározhatatlan, mert ezen a világon kívül senki sincs, aki láthatna és meg­ érthetne bennünket." 63

Q26

BARTÁK HENRIETT

Emlékezet és jelenlét* Én és feltárultság William Wordsworth Pre/üd\ébex\ Ein Zeichen sind wir, deutungslos (Friedrich Hölderlin) ... az. önazonosság (ipséité) nem kívánja meg azt, hogy lényünknek legyen valamiféle magva, amely minden változás közepette megőr­ ződik... (Tengelyi László)

A költői szó és a filozófiai erőfeszítés többnyire ugyanarra irányul: kimondani az embert. Legyen bár szó háborgó tengerről vagy hűvös csillagvilágról, lo­ gikai kalkulusokról vagy elvont metafizikáról, kije­ lentéseink végeredményben mindvégig egyazon kér­ désre válaszolnak - mi az ember? Ez persze koránt sem mai (kor-szerű) gondolat. Költészet és filozófia eredeti egységére Martin Heidegger is a múltra hivat­ kozva hívja fel figyelmünket Bevezetés a metafiziká­ ba című munkájának 52. §-ában: Parmenidész és Hérakleitosz gondolkodása még költői, ami azt jelenti: filozófiai, nem pedig tudományos. William Wordsworth Prelüdjének (1850) két részletét, a IV. könyv (Nyári vakáció) első 26 sorát, valamint a X I V . könyv (Zárszó) 62. soráig tartó sza­ kaszát vizsgálva arra a kérdésre keresem a választ, amit Hans-Georg Gadamer egy rövid tanulmányának címe ragad meg lényegretörően: Über den Beitrag der Dichtkunst bei der Suche nach der Wahrheit (Miként járul hozzá a költészet az igazság kereséséhez). A kérdés ebben a formában történő megfogalmazása mögött természetesen jól körülhatá­ rolható előfeltevések húzódnak meg. Mindenek előtt az, hogy a költészet hozzájárul az igazság kereséséhez. Hogyan függenek össze a mi az ember, a költészet és filozófia összetartozása, valamint a költészetnek az igazság kereséséhez való hozzájárulása kérdésbokrai? A téma összetettségére való tekintettel célszerűnek tűnik néhány szót ejteni az alább következő vizsgálódásokat meghatározó beállítódásról és módszerről. Nem áll szándékomban a filozófiához a költészet felől hozzászólni, mint ahogy az sem, hogy a költészetet szemléljem a filozófia felől. A kettő egységét tehát a szó * A z 1998-as veszprémi Romantika-konferencián elhangzott előadás magyar nyelvű szövege.

22

B A R T Á K HENRIETT: E M L É K E Z E T É S J E L E N L É T

szoros értelmében képzelem el. Ennek tudható be, hogy filozófiai jellegű eszmefuttatá­ sok folyamatosan keverednek majd költői szövegek értelmezéseivel. A gondolatmenet kifejtése során alkalmazott, alapvetően Edmund Husserltől és Martin Heideggertől származó terminusok - Dasein, aletheia, emlékezet stb. - pontosan kirajzolják vizsgálódásaim fenomenológiai mezejét. E fogalmak közül e helyütt csupán egyet emelek ki, a gondolatmenetem szempontjából különösen hangsúlyos heideggeri Dasein fogalmát. A továbbiakban az Én, illetve az ember kifejezéseket - eltekintve azoktól a helyektől, ahol az eltérést külön jelölöm - a Dasein, azaz az önmegértésre képes létező értelmében fogom használni, tehát abban az értelemben, ahogy azt Heideg­ ger a Lét és időben leírta. Teszem ezt annak ellenére, hogy e fogalmak az említett mű szövegében nem tekinthetők szinonimáknak. A mottóul választott idézetek értelmezésén keresztül mindenek előtt arra törek­ szem, hogy megvilágítsam igazság és költészet eredendő összetartozását. Ennek során mint látni fogjuk - fontos szerephez jut majd az idő. Ezáltal válik lehetővé, hogy az Én és önazonossága mint történet táruljon föl előttünk, ami döntő fontosságúvá teszi szá­ munkra az emlékezet fogalmának meghatározását és alkalmazását. Végül a két nézőpont - igazság- és önazonosság-értelmezés - tisztázását követően, azok erőterében teszek kísérletet a Prelűd említett részle­ teinek interpretációjára.

Idó' és Igazság A költői szó különleges módon tartozik hozzá a nyelvhez. A z irodalmat illető alaptapasztalatunk az a tény, hogy fel sem merül a kérdés: igaz-e vagy sem, amit a költő állít? A z Igazságot a költészethez ere­ dendően hozzátartozónak véljük. A z Igazságot, de nem az igaz-hamis dichotómiára építő logikai érte­ lemben. Gadamer fent említett írásában a költészetet mint kijelentő mondást (Aussage) határozza meg. A német kifejezés igekötője arra utal, hogy a mondásnak e változata a maga teljességében mondja ki a szóban forgó tényállást. Csakis egy ilyen kimondás ke­ retei között jelenhet meg valami akként, ami, elrejtétlenül, a maga teljességében. A köl­ tészet az Aussagenak ebben az értelmében szükségszerűen Igaz, függetlenül attól, hogy a költők „sokat hazudnak" (Platón). A költészet és az Igazság eredendő összetartozása különösen jól szemlélhető azokban az esetekben, amikor egy vers magát az Igazságot tematizálja. A romantika költészete mintha fokozott érdeklődéssel és érzékenységgel fordulna az Igazság filozófiai értelmű megragadása felé. Elég utalnunk John Keats Oda egy görög vázához című költe­ ményének definitív jellegű zárósoraira: 'Beauty is truth, truth beauty' - that is all / Ye know on earth, and all ye need to know. Jelen tanulmány gondolatmenete szempontjából talán még relevánsabb azonban Hölderlin Mnemosy'nejének második változata. E vers első szakaszának utolsó mondata, az Igazság lényegi meghatározottságára - tudniillik az

B 2 8

B A R T Á K HENRIETT: E M L É K E Z E T É S J E L E N L É T

idővel való összefüggésére - hívja fel figyelmünket: ... Lang ist / Die Zeit, es ereignet sich aber / Das Wahre. A fenti sorok látszólag szembeállítják egymással az időt és az Igazságot, mintha az előbbi akadályozni, késleltetni, visszatartani próbálná az Igazság megtörténését. A z idő a változékonyság, a sokféleség eredőforrása (ahogy sokféleség ősforrása maga Mne­ mosyne, az Emlékezet is, aki Hésiodos szerint a Múzsák anyja). Minden változékony­ sággal szemben azonban az Igazság csakis egyként, állandóként gondolható el. Minden­ nek ellenére idő és Igazság elválaszthatatlanul kapcsolódnak össze, méghozzá abban az értelemben, ahogy azt Heidegger az Idő és lét című előadásában kifejti.

Én és önazonosság A lét Heidegger végső gondolkodói periódusában adomány, amely megadatik (es gibt) s amely egyszersmind megadja azt, ami a sajátunk, ami által azok vagyunk, amik. A z adásnak ez a formája esemény (Ereignis), méghozzá - Tengelyi László fordításában - sajáttá tevő ese­ mény. Ebben az eseményben - hiszen benne teszünk szert mindenre, ami hozzánk tartozik, ami bennünket alkot - feltárul feltárultságunk lehetősége is. így eb­ ben az eseményben, Hölderlin szavaival, valóban megtörténik az. Igazság, a preszókratikus filozófia aletheia-fogalmának heideggeri interpretációja sze­ rint, azaz el-nem-rejtettségként, vagyis feltárultságként. De mi az, ami legsajátabb módon tartozik az emberhez? Talán nem félrevezető, ha egy jóval ko­ rábbi gondolatra utalok, nevezetesen a Lét és idő 64. §-ára. Heidegger ott a Dasein egész-voltáról beszél. Ez az egész-volt mint véghez viszonyuló lét leplező­ dik le. A Dasein alapmeghatározottsága tehát e véghez való viszonyulás. Csak ha ezt belátjuk, akkor tudjuk hozzá a Daseinhez azt, ami a leginkább sajátja s csak így tárul fel a maga egész-voltában. E feltárulás pedig nem más, mint az Igazság megtörténése a sajáttá tevő eseményben. Ebben az értelemben az ember felülmúlja még az isteneket is. A z isteneket, akik­ nek a végtelen időben egyáltalán nem lehet viszonyuk semmiféle véghez, következés­ képp velük kapcsolatban nem beszélhetünk feltárultságról s ebből adódóan - mint ké­ sőbb látni fogjuk - önazonosságról sem. Mintha erre a gondolatmenetre látszanának rí­ melni a Mnémosyné következő sorai: ... Denn nicht vermögen Die Himmlischen alles. Námlich es reichen Die Sterblichen alles. ...

... Mert nem tehetnek mindent az égiek: a halandók előbb pusztulnak el. ... (ford. Bernáth István)

2 2 ^

B A R T Á K HENRIETT: E M L É K E Z E T É S J E L E N L É T

A halandók - tegyenek bármit az istenek - elérnek a szakadékig. A z istenek ez­ zel egyidejűleg korlátozottak egy másik értelemben is: túl azon, hogy nem tudják meg­ akadályozni a halandók véghez való viszonyulását, maguknak sincs viszonyuk a véghez, így semmilyen körülmények között nem beszélhetünk egész-voltuktól. Az igazság csak az emberrel történhet meg. Ezen a ponton elérkeztünk a második mottó magyarázatához. Ha a Daseint mint véghez viszonyuló létet határoztuk meg, úgy az egyes ember a saját végéhez, azaz a saját halálához viszonyuló létező. Egy ilyen vég a szubjektum legsajátabb birodalma és nem valami külsőleges, tőle független, vagy az ő létezését követő tényező. Egy ilyen vég persze ugyanakkor semmi, azt értve ezen, hogy nem képzelhető el létezőként. Ön­ azonosságunkat mégis e soha-meg-nem-jelenő biztosítja. Létezésünk tehát nem utal semmire. A z Én legkülönfélébb megnyilvánulásai mö­ gött semmiféle magszerű, egységes képződmény, végső jelölt vagy jelentés nem áll, amire megnyilvánulásaink utalnának. Mégis „önmagunk maradhatunk anélkül is, hogy ugyanazok maradnánk." Megint Hölderlin: Ein Zeichen sind wir, deutungslos. A német költő olyan jelként határozza meg az embert, ami nem utal semmiféle jelentésre. Bernáth István interpretatív fordítása radikálisan fogalmaz: Csak jel va­ gyunk, mögötte semmi. Az én tehát nélkülöz mindenféle középpontot, pontosabban az én-megnyilvánulások centruma mint vég, mint semmi tárult föl előttünk. Ezen az úton azonban kérdésessé válik az önazonosság megragadhatósága. Kínálkozik ugyanakkor egy látszólag má­ sik lehetőség. A z önazonosság kérdése megközelíthe­ tő az élettörténet egysége felől. Azért más csupán j látszólag ez a mód, mivel látni fogjuk, az élettörténet egységéhez éppúgy hozzátartozik a vég integrálódá­ sa, mint ahhoz az úthoz, amelyet a sajáttá tevő ese­ mény gondolkodásunkba történő bevonása nyitott meg. Már Edmund Husserl utal arra a Cartesianische Meditationenban (Kartéziánus Me­ ditációk), hogy az én úgy konstituálódik, akár egy történet egysége. Husserl e megjegy­ zése csak akkor segít gondolatmenetem előremozdításában, ha szem előtt tartjuk az em­ lékezet fenomenológiai fogalmát. Ennek tisztázására azonban majd csak a Prelűd elem­ zése során térek ki. A z eddigiekben beláttuk, hogy az embert kimondó költői szó szükségképpen igaz, benne az ember egész-voltában lepleződik le, amennyiben feltárul viszonya önnön végé­ hez, amely vég semmi. Mégis e semmi az, ami biztosítja változékony énünk önazonos­ ságát. A z önazonosság - mint szükségszerű másság - egy egységes élettörténet felől tűnik megragadhatónak. A z előfeltevések tisztázását követően térjünk rá annak vizsgála­ tára, hogy miként történik meg Wordworth Prelüdjében az ember egész-voltának feltárulása, azaz az Igazság mint élettörténet. 1

Q30

B A R T Á K HENRIETT: E M L É K E Z E T É S J E L E N L É T

A Prelűd és amit végiggondolnak általa William Wordsworth Prelüdje, e csak szerzője halálát követően megjelent mű, az angol romantika leggyakrabban értelmezett alkotásai közé tartozik. Függetlenül attól, hogy au­ to biográfikus, avagy ezt a szempontot ignoráló megközelítések születnek - a szakiro­ dalom ebben a kérdésben, ahogy erre Paul de Man felhívja figyelmünket, rendkívül megosztott - , a legtöbb általam megismert interpretáció középpontjában az emlékezet és az En (Self) áll, méghozzá freudiánus megközelítésben. így van ez többek között Harold Bloomnál, aki szerint Wordsworth számára az emlékezet védelem az idő és a romlás, végső soron a halál ellen . Geoffrey Hartman szerint az emlékezés a romantika költői számára kitüntetett je­ lentőséggel bír: a mélyre temetett élmények felelevenítésével a költő célja az, hogy be­ teljesüljön vágya: visszatérni a 'lét egységébe'. A z emlékezők mint mesélők alávetik magukat a temporalitásnak, s a szavak purgatóriumában kénytelenek megismételni élmé­ nyeiket, így tulajdonképpen egy anti-Én konstituálódik, amelynek léte azt bizonyítja, hogy az emlékező nem ugyanaz, mint aki egykor volt. A z Én tehát az emlékezésben Bloom szerint kettéhasad . Bizonyos értelemben e kettéhasadtság természetére is választ kapunk egy másik játékba hozni kívánt tanulmány alapján. Paul Jay Being in the Text című művében az írás és az emlékezet kapcsolatát vizsgálva Words­ worth szövegét ön-analitikus retrospekciós narratívaként fogja fel s párhuzamba állítja a freudi terápiás beszélgetéssel. Véleménye szerint mindkét esetben ugyanaz történik: az Én (Self) erőfeszítéseket tesz ar­ ra, hogy összetört személyisége maradványaiból, e rendezetlen halmazból, újrakomponálja önmagát. E puzzle-játék elemei minden esetben emlé­ kek, ám nem szükségszerűen valódi, egykor lejátszó­ dott történések. Lehetnek a puszta képzelet produktumai is. Ez az „engedmény" megle­ hetősen problematikussá teszi előttem Jay álláspontját. Nem szeretném persze korlátozni a fikció szerepét, csupán arra hívnám fel a figyelmet, hogy egy pszichoanalitikus kon­ textusban nem lehet szó tiszta fikcióról, olyan elmeproduktumról, amelynek hátterében ne húzódnának meg - ha rejtve is és legtöbbször elfojtottan - reális történések. A retrospekció terminológiai értelemben a múltban valóban átélt élményre törté­ nő visszapillantást jelent, méghozzá az introspekció, a lelki önvizsgálat segítségével. A fikció ebből adódóan legfeljebb mint retrospektív meghamisítás (retrospective falsifi­ cation) jöhet szóba, vagyis mint az élmény - különböző okokra visszavezethető - eltorzítása. Ebből azonban az Én (Self) nem komponálhatja újra önmagát. Márpedig Jay újrakomponálásvól beszél, vagyis egy korábbi állapot visszaállításáról, helyreállításáról. A használható terminus itt a retrospektív vonatkoztatás (retrospective reference). Arról a képességünkről van szó, amelynek segítségével múltbeli élményeinket képesek vagyunk időbeli helyükre és megfelelő összefüggésükbe helyezni. 2

3

4

5

B A R T Á K HENRIETT: E M L É K E Z E T É S J E L E N L É T

A z igazi gondom Jay interpretációjával azonban nem is az, hogy pontosan hasz­ nálja-e a pszichoanalitikus terminológiát, vagy hogy milyen szerepet szán az emlékezés­ ben a fikciónak. Kételyeim az újrakomponálás kifejezés körül sűrűsödnek. Addig egyet­ érthetünk Jay álláspontjával, hogy Wordsworth Prelüdje mint visszaemlékezés a jövóre irányuló erőfeszítés. Sorén Aabye Kierkegaard Az ismétlés című művének következő passzusát idézi: Az ismétlés és emlékezés ugyanaz a mozgás, csak az irányuk ellentétes, mert amire az ember emlékezik, az volt, s ezt visszafelé csak megismétli; ezzel szemben a tulajdonképpeni ismétlés előre emlékezik^ (ford.: Gyenge Zoltán). Kierkegaard nagyon fontos mozzanatra, az emlékezés jövóre irányuló aspektusára hívja fel a figyelmet - erre a későbbiekben még visszatérek. A z ismétlés és az emlékezés azonban itt is - akárcsak Jaynél - puszta reprodukció, újrakomponálás. Ideje tisztáznom, mi a gondom az emlékezet reprodukcióra történő korlátozásá­ val. A probléma tulajdonképpen röviden összefoglalható. Ha az Én (Self), esetünkben Wordsworth, egykori élményeinek emlékéből reprodukálja önmagát, nem tehet szert je­ lenlétre (Anwesen, presencing [it presencing = itt tartja a jelenét]). Márpedig a tradíció szerint létezni annyi, mint jelenlétre szert tenni. A z emberi létezés egy eredeti időben mozog, amelynek korántsem a jelen a meghatározó mozzanata, hanem sokkal inkább a jövő. E jövő felől értelmeződik a múlt s csak ezen keresztül a jelen. A z embert azon­ ban mindig is mint jelenlétet értelmezzük. Jay Wordsworth-értelmezése, amennyiben az újrakomponálást állítja középpontjába, elkerüli az alapvető kér­ dést, azt tudniillik, hogy az Én miképp konstituálódik. O egy már eleve adott egész, ámde darabjaira hullott konstitutumot akar helyreállítani. Wordsworth Prelüdje azonban - megítélésem szerint - nem kerüli meg az eredendő kérdést. Az emlékezés tehát menekülés az idő elől (Bloom), az Én kettéhasadtságának forrása (Hartman), s az Én (Self) újrakomponálásának lehetősége. A Prelüddel kapcsolatos itt meg­ idézett, filozófiai problémafelvetésekbe bonyolódó okfejtések egyike sem képes választ adni az Én önazonosságának kérdésére. Holott Wordsworth műve lehetőséget kínál erre. Lehetséges-e az önazonosságot jelenlétként megragadni a jövő irányába nyitott múlt értelmezésén keresztül? Létezik-e (s nem helyreállítható-e) az Én egysége? A kért részlet kiválasztását és egymás mellé helyezését mindenek előtt az indo­ kolja, hogy a IV. könyv sorait a X I V . könyv sorainak prefigurációjaként fogom fel, így kézenfekvőnek tűnik a tipologikus értelmezés alkalmazása. A tipologikus értelmezés fo­ galma jól ismert az egzegetika történetéből. A z Ószövetségben elmondott korábbi ese­ mények vagy személyek olyan, később újra és újra felbukkanó típusok, amelyek csak tulajdonképpeni megismétlődésük során teljesednek be . A Nyári vakáció egy emléket idéz fel. Wordsworth valódi gyermekkori otthoná­ nak Hawkshead-et tekintette, ahol a zaklatott első éveket követően valóban paradicsomi állapotokra talált . A z élménnyel kapcsolatban elmesélt történet a következő: egy kietlen mocsáron átkelve feljut egy csupasz orom tetejére, ahonnan körülnézvén hosszasan gyö7

8

13 3 2

B A R T Á K HENRIETT: E M L É K E Z E T É S J E L E N L É T

nyörködik a természeti táj szépségében, majd egy révész átviszi a Windermere tavon, így eljut abba a völgybe, ahol nevelkedett, s útja egy házikónál zárul. Mivel a szövegben különböző idősíkok keverednek, tulajdonképpen nem tudjuk eldönteni, hogy maga az élmény mikori. Retrospektív vonatkozásról, s ilyen értelemben Újrakomponálásról tehát szó sem lehet. A z élmény reális időpontja teljességgel érdekte­ lennek mutatkozik. Miféle idősíkok tárulnak föl előttünk? A történetbeli Én gyermekkori helyszíneket keres fel. A z emlékezés jelenéből (első idősík) tehát visszatérünk egy kirándulás esemé­ nyéhez (második idősík), ami még korábbi élményeket idéz fel (harmadik idősík). Idéze­ tünk utolsó sorában az út lezárulásáról esik szó egy házikó küszöbénél: ... / advance and reach / The cottage threshold where my journey closed. A z út, az utazás mint archetípus önmagában is lehetőséget kínál arra, hogy e sort az életút lezárulására történő utalásként értelmezzük. Ezt megerősíti a küszöb kifejezés által megjelenített határvonal-képzet. A halálra irányuló asszociációinkat persze az öreg révész, Kharón figurája támasztja alá a legerőteljesebben. A z ő alakjával külön is foglalkozni fogok. A halál képzete egy újabb idősíkot jelöl ki, méghozzá a jövőjét (negyedik idősík). Tudva, hogy valódi otthonra Wordsworth eb­ ben a házikóban lelt, az épület további értelmezési lehetőségeket is kínál a számunkra. E küszöböt átlép­ ve talál igazán önmagára (és nem vissza önmagához) az utazó, míg a küszöbön innen maradva mindig is önmagán kívül van, amit hiányként él meg. E hiány megélése ösztönzi a kiránduló emlékezőt egyre gyor­ sabb haladásra. E gyorsulást jól jelzi az első sorban a léptek kifejezés jelzője, & gyorsuló (quickening), ami önmagában is az izgatottság hatására fokozottan gyorsuló tempóról ad számot, majd hősünk ugrán­ dozva jön le a dombról (...), végül a házikót már buzgó léptekkel (With eager footsteps) éri el. A házikó - ahogy jeleztük - a kezdet (harmadik idősík) és a jövőbeni vég (ne­ gyedik idősík) egybeesésének helye is. A múlt történései - az én konstituálódása - csak e jövő felől válnak értelmezhetővé, ahogy azt Heideggernél is láthattuk. De mi tartja egybe ezeket az idősíkokat? A kérdés már-már tolakodón áll elénk. A válasz előtt azon­ ban lássuk a második kiválasztott részletet. A z emlék itt is egy kóborlás története. Míg az előbb értelmezett kirándulás egy nyári dél (summer's noon) idején indul, addig itt kora estéről (at couching-time) tesz említést Wordsworth. Ez az időbeli eltérés - főleg akkor, ha figyelembe vesszük a Pre­ lűd alcímét (Growth of a Poet's Mind) - azon túl, hogy különbözőnek mutatja a két történetet, viszonyukra is felhívja a figyelmet: arra tudniillik, hogy e bolyongás főhőse érettebb, mint a IV. könyv szereplője. Maga a szöveg jóval enigmatikusabb. A IV. könyv sokkal több konkrét utalást tartalmaz - gondoljunk akár az otthonnak tekintett házikóra, vagy a nevén nevezett Kharónra - , míg itt ilyen támpontok nem adódnak. E metaforizáltság ugyancsak az érettség jele, függetlenül attól, hogy miképp foglalunk

23

El

B A R T Á K HENRIETT: E M L É K E Z E T É S J E L E N L É T

állást a könyvekben rögzített események időrendjének filológiai és biográfiai kérdését illetően. A két részlet párhuzama elég nyilvánvalónak tűnik. Maga a kóborlás is az ismét­ lődő motívumok közé tartozik, s akárcsak az előbb, úgy itt is az életút, illetve a szellemi fejlődés egy újabb állomására kell gondolnunk. Olyan állomásra persze, ahol minden eddigi élményt összegez a költő. Olyan állomásra, ahol az ember eljut a legmélyebb belátásokig - Wordsworth utal is erre az alcímben: Conclusion. Ismétlődik ugyanakkor a hegy megmászásának motívuma is. A magaslat bizo­ nyos értelemben archetípusa a földitől, az anyagitól, a partikuláristól való elszakadásnak. A magaslat az a hely, ahonnan minden belátható s természetesen nem csupán térbeli, de intellektuális értelemben is. Hogy csak két nevezetes példát említsek, elég utalnom Friedrich Nietzsche Zarathustrájáxa vagy Babits Mihály Mint különös hírmondójára. Ez a magaslat ráadásul a Snowdon névre hallgat, s miközben igyekszem elkerül­ ni, hogy etimológiai kérdések vizsgálatába bonyolódjam, mégis csak meg kell jegyez­ nem, hogy itt a szóösszetétel előtagja (snow) bírhat némi jelentőséggel, amennyiben a tisztaságot, a világosságot idézi . Olyan hely ez, aho\ f vá az ember törekszik. Ha tetszik, egyfajta végpontja i az Én által elérhetőnek. Pontosan kijelölt helyünk ez a lenti káosz és a fenti abszolút rend között. A Snowdon sok tekintetben ugyanaz a hely, amelyen a IV. könyvben - akár egy hósapka - hófehér temp­ lom ül (/ saw the snow-white church upon her hill). Külön figyelmet érdemel a X I V . könyv ötö­ dik-hatodik sora: ...westward took my way, the see the sun / Rise ... A paradoxon - nyugatnak indulni kelő napot látni - persze csak látszólagos, hiszen a pillanatnyi tartózkodási helytől nyilván nyugatra található a Snowdon, a magaslat, ahonnan leghamarabb pillanthatok meg az első sugarak. Nem nehéz azon­ ban észrevenni, hogy kezdet és vég találkozásának, illetve egybeesésének tipologikus ismétlésével van dolgunk. Azzal az egybeeséssel, ame­ lyet a IV. könyvben a küszöb képe idézett meg. A z eredetet (kelet) itt nyugatnak tartva mutatkozik elérhetőnek, tehát a vég felé irányulva. A nap sugarainak várható felcsillanása mint kezdőpont egyben az égitest egy tel­ jes ciklusának - a földről nézve egy általa bejárt teljes körnek a - végét jelzi. Antropomorfizálva a képet: a születés és a vele egyidejűleg feltáruló, a hozzá való viszonyulást elkerülhetetlenül ránk kényszerítő halál egybeeséséről van szó. A nyugatnak tartás főleg akkor vonja be gondolkodásunkba a véget, ha tekintettel vagyunk bizonyos mitológiai vonatkozásokra. A halottak birodalma sötét, akár a naple­ mentét követő időszak. Számos mitológiai hagyomány szerint Hádész birodalma messze nyugatra, a nagy vizeken túl található. Bejáratát leggyakrabban mocsarak környékéhez, sötét tavakhoz, hegyfokokhoz, illetve szakadékokhoz kötik. A IV. könyv elején ezt ol­ vashatjuk: ...quickening steps / Followed each other till a dreary moor / Was crossed..., majd néhány sorral odébb: ...With exultation, at my feet I saw / Lake, islands, promonto9

Q 3 4

B A R T Á K HENRIETT: E M L É K E Z E T É S J E L E N L É T

ries, gleaming bays... A X I V . könyvben visszatérnek e vizek: ...at my feet / Rested a silent sea of hoary mist. Később still oceanvől és main Atlantiéról esik szó. Ugyanez a helyzet a magaslatokkal. A IV. könyvben: an a bare ridge clomb, upon whose top / Standing alone, as from a rampart's edge, majd a XIV-ben: Not dis­ tant from the shore whereon we stood, / A fixed, abysmal, gloomy, breathingplace Mounted the roar of waters... A felidézett két emlék mellékfigurái is sok tekintetben közel állnak egymáshoz. Khárónt - az alvilág határfolyóján, az Akherónon átvivő mitológiai figurát - az utazó szivélyesen (cordial greeting) üdvözli. A kifejezés az öreg révész és az emlékező közötti bensőséges viszonyról árulkodik. A X I V . könyvben megjelenő pásztor megbízható veze­ tő (a trusty quide), aki - tekintettel az alvilági tájakat idéző úticélra - erősen emlékeztet Hermészre, a lélekvezető figurájára, akinek pontosan az a feladata, hogy a halott lelke­ ket elvezesse a fent említett határfolyóig s átadja őket Kharónnak. Ezen a ponton a két tárgyalt rész maga is szinte összeér, csak épp a Prelüdben való elhelyezkedéshez képest fordított sorrendben. A z idősíkok száma a X I V . könyvben csökken ugyan azáltal, hogy nem kell külön számolnunk az emléken belül megjelenő emlékezővel, ám a helyzet 1 • Tengelyi László: Élettörténet és önazonos­ egyszersmind bonyolultabb is, hiszen az élmény köz­ ság = Holmi, 1998/4. 527. 2M vö. Paul de vetlenebb. A kísérő barátról ugyan (ranging with a Man: The Rhetoric of Romanticism. New York: youthful friend) tudható, hogy valóságos figura, ám a Columbia University Press, 1984. 68. 3M vö.: Harold Bloom: Poetry and Repression. Revisio­ történetben nem játszik semmiféle szerepet. így a nism from Blake to Stevens. New Haven and Lon­ számomra inkább egy olyan helynek tűnik, ahová don: Yale University Press, 1976. 52-82. 4 B Geoffrey Hartman: Romanticism and Anti-Self bárki beléphet, aki igényt tart az En Wordsworth Consciousness. In: Romanticism (ed. Cynthia Cha­ Prelüdjében feltáruló egész-voltának megpillantására. se). London and New York: Longman, 1993. 4 3 A z alvilág kapuját jelképező szakadék pere­ 55. 5 B Paul Jay: Being in the Text. Self-Repre­ sentation from Wordsworth to Roland Barthes. It­ mén föltárul előttünk a jövő felől értelmezett múlt. haca and London: Cornell University Press, 1984. A kérdés ismét tolakodóan lép elénk. M i az, ami a 6 1 Soren Aabye Kierkegaard: Az ismétlés. Bp.: Ictus K., 1993. 7. 7 B Ld. ezzel kapcsolatban különböző idősíkokat összefogja? M i teszi lehetővé, hogy a reprodukált emlékképek, kerüljenek az életút bármely szakaszából érdeklődésünk centrumába, egyazon Én élményeiként jelennek meg előttünk. M i teszi lehetővé, hogy a múltat értelmező jövő, a vég, mindig is a sajátunk­ ként áll előttünk. Hogyan vagyunk képesek az Ént egészként elgondolni? Nem darabok­ ból való össze- vagy helyreállításról van szó - mint mondjuk a Gestalt-pszichológiában, hanem egy eredeti konstitúcióról. Hogyan konstituálódik az önazonosság? Emlékképeket láttunk egymás után. A z önazonosság kérdése szempontjából ér­ dektelennek tűnik, hogy valós vagy fiktív emlékekről van-e szó? A narratív szituációból egyértelmű, hogy reproduktív emlékképek sorával állunk szemben. Valaki emlékezik. A z emlékképsort azonban mindvégig egyetlen emlékező idézi fel, méghozzá mint saját­ ját. Senki nem vonja kétségbe, hogy mindvégig ugyanarról a személyről van szó, jelen­ jen meg akár gyermekként, akár felnőttként. A reproduktív emlékezet az egykori élményt a múlt egy darabjaként állítja elénk, megőrizve ezáltal az időbeli szakadékot, amely az élmény egykori, közvetlen átélése és a mindenkori jelen, illetve jövő között tátong. Egy ilyen emlékezet-fogalommal az ön­ azonosság nem írható le. Leginkább azért nem, mert az önazonosság már szükségszerű-

23

El

B A R T Á K HENRIETT: E M L É K E Z E T É S J E L E N L É T

en megelőzi az ilyen emlékezést. Elkerülhetetlennek tűnik egy másik emlékezés-fogalom keresése. Egy ilyen fogalommal kapcsolatos elsődleges elvárásunk az, hogy tartalmai mindenféle szándékoltságtól független, folyamatos és közvetlen fennállások legyenek. Úgy tűnik, Edmund Husserl retenció-protenció fogalompárjában megtaláljuk, amit keresünk. Husserl az emberi tudatot állandó alakulások szintéziseként fogja föl. A jelen nem más, mint egy metszéspont múlt és jövő erőterében. Megtartja a múltat, miközben előrefut a jövő felé, hogy a múltat elvigye hozzá. Egy ilyen szintézis egyik eleme a retenció, amely megőrzi azt, ami már van, folyamatosan magánál tartva, így tartalmai föl nem idézhetők. A protenció a még nem létező jövő „észlelése". A protenció retencióvá alakul, s új protenciónak adja át a helyét. Ez az emlékezetkoncepció messze túlmutat az emlékezet hétköznapi fogalmán. Husserl példája megvilágító erejű: egy dallam hangjait mindig egy a protencióban „észlelt" dallamegészbe illeszkedőnek halljuk. Korábban azt írtuk, senki nem vonja kétségbe, hogy a Prelűd soraiban mindvégig ugyanarról a személyről van szó, jelenjen meg akár gyermekként, akár ifjúként, akár felnőttként, akár saját, jövőbeni halálával szembesülő figuraként. Ez a szituáció kísérteti­ esen emlékeztet a dallam husserli példájára. A z em­ Bókay Antal: Irodalomtudomány a modern és a lékező reproduktív emlékképeinek hátterében meghú­ posztmodern korban. Bp.: Osiris K . , 1997. 39-40., zódik egy eredendőbb emlékezet, amely „soha nem továbbá Peter Szondi: Bevezetés az. irodalmi her­ felejt", amelynek tartalmai mindvégig jelen vannak, meneutikába. Bp.: T-Twins K . , 1996. 11-12. 8 • Erről részletesebben lásd Stephen G i l l : Willi­ bennünket alkotnak, jelen valóságunkat adják. Olyan am Wordsworth. A Life. Oxford and New York: ez, akár egy velünk elválaszthatatlanul összeforrt há­ Oxford University Press, 1990. 20-21. 9 1 Egy rövid kitérőt engedve magamnak szeretném meg­ tizsák, amelynek bizonyos részei a mellünkön, tehát jegyezni, hogy a vertikálisan elrendeződő színterek előttünk foglalnak helyet. Ezért talán szerencsésebb, - ugyancsak visszatérő motívumként - egy nem ha a hátizsák helyett egy egyszerű zsákról beszélünk. az emlékezet reproduktivitását középpontba helye­ ző pszichoanalitikus nézőpont számára a freudi A z én maga ez a zsák, amely a halálához való viszo­ személyiség-struktúrát idézhetnék: a lenti kaotikus nyában mintegy meg is előzi önmagát, önnön jelen­ világ mint az ösztönén, a fenti csillagvilág (és fe­ jem fölött hold / és csillagok fénye - I. könyv, ... valóságát. Ebből az Ént konstituáló zsákból persze az. égbolt: rend honolt terén - X I V . könyv) mint a nem emelhetők ki emlékképek, mivel épp ez az az felettes én kínálnának termékeny értelmezési lehe­ emlékezet, amely egy reprodukálódó emlékképnek az tőséget. adott Énhez való tartozását biztosítja. A z Én mint önazonosság, mint mindenkori jelenlevőség leginkább retenció és protenció metszéspontjaként adódik a számunkra, tehát - ahogy a bevezetőben utaltunk rá - nem valami megragadható, magszerű képződmény. Mintha ismét Hölderlin Mnemosynéjének kezdő sorai csengenének vissza: Ein Zeichen sind wir, deutungslos. Wordsworth Prelüdjének elemzéséhez kiindulópontul a költészettel kapcsolatos legáltalánosabb kérdést, a Mi az ember? kérdését választottuk. A könyvek soraként meg­ jelenő emlékképsorozattal kapcsolatban megállapítottuk, hogy - a reproduktív emlékezet sajátosságaiból adódóan - annak elemeiből nem rakható össze az Én, az ember. A költői mű azonban feltárta előttünk az emlékképek mögött szükségszerűen meghúzódó önazo­ nosság jelenlétét. Ez a retenció-protenció metszéspontjaként adódó jelenlét az egyetlen forrása annak, hogy a különböző emlékképeket - s az értelmezésükben kibontakozó elő­ refutásban megjelenő véget - egyetlen Én-hez tartozónak tudhassuk. Csak ezen a módon tárulhat fel előttünk az ember egész-volta s miközben részesedünk e feltárultságból, megtörténik az aletheia értelmében vett Igazság.

Q 3 6

B A R T Á K HENRIETT: E M L É K E Z E T É S J E L E N L É T

BOOK FOURTH. SUMMER VACATION. BRIGHT was the summer's noon when quickening steps Followed each other till a dreary moor Was crossed, a bare ridge clomb, upon whose top Standing alone, as from a rampart's edge, I loverlooked the bed of Windermere, 5 Like a vast river, stretching in the sun. With exultation, at my feet I saw Lake, islands, promontories, gleaming bays, A universe of Nature's fairest forms Proudly revealed with instantaneous burst, 10 Magnificent, and beautiful, and gay. I bounded down the hill shouting amain For the old Ferryman; to the shout the rocks Replied, and when the Charon of the flood Had staid his oars, and touched the jutting pier, 15 I did not step into the well-known boat Without a cordial greeting. Thence with speed Up the familiar hill I took my way Towards that sweet Valley where I had been reared: 'Twas but a short hour's walk, ere veering round 20 I saw the snow-white church upon her hill Sit like a throned Lady, sending out A gracious look all over her domain. Yon azure smoke betrays the lurking town; With eager footsteps I advance and reach The cottage threshold where my journey closed. 26

23

EM

B A R T Á K HENRIETT: E M L É K E Z E T É S J E L E N L É T

BOOK FOURTEENTH. CONCLUSION. In one of those excursions (may they ne'er Fade from remembrance!) through the Northern tracts Of Cambria ranging with a youthful' friend, I left Bethgelert's huts at couching-time, And westward took my way, to see the sun Rise, from the top of Snowdon. To the door Of a rude cottage at the mountain's base We came, and roused the shepherd who attends The adventurous stranger's steps, a trusty guide; Then, cheered by short refreshment, sallied forth. It was a close, warm, breezeless summer night, Wan, dull, and glaring, with a dripping fog Low-hung and thick that covered all the sky; But, undiscouraged, we began to climb The mountain-side. The mist soon girt us round, And, after ordinary travellers' talk With our'conductor, pensively we sank Each into commerce with his private thoughts: Thus did we breast the ascent, and by myself Was nothing either seen or heard that checked Those musings or diverted, save that once The shepherd's lurcher, who, among the crags, Had to his joy unearthed a hedgehog, teased His coiled-up prey with barkings turbulent. This small adventure, for even such it seemed In that wild place and at the dead of night, Being over and forgotten, on we wound In silence as before. With forehead bent Earthward, as if in opposition set Against an enemy, I panted up With eager pace, and no less eager thoughts. Thus might we wear a midnight hour away, Ascending at loose distance each from each, And I, as chanced, the foremost of the band; When at my feet the ground appeared to brighten, And with a step or two seemed brighter still; Nor was time given to ask or learn the cause, For instantly a light upon the turf Fell like a flash, and lo! as I looked up, The Moon hung naked in a firmament

Q38

5

10

15

20

25

30 32

35

40

B A R T Á K HENRIETT: E M L É K E Z E T É S J E L E N L É T

Of azure without clud, and at my feet Rested a silent sea of hoary mist. A hundred hills their dusky backs upheaved A l l over this still ocean; and beyond, Far, far beyond, the solid vapours stretched, In headlands, tongues, and promontory shapes, Into the main Atlantic, that appeared To dwindle, and give up his majesty, Usurped upon far as the sight could reach. Not so the ethereal vault; encroachment none Was there, nor loss; only the inferior stars Had disappeared, or shed a fainter light In the clear presence of the full-orbed Moon, Who, from her sovereign elevation, gazed Upon the billowy ocean, as it lay A l l meek and silent, save that through a riftNot distant from the shore whereon we stood, A fixed, abysmal, gloomy, breathingplaceMounted the roar of waters, torrents, streams Innumerable, roaring with one voice! Heard over earth and sea and, in that hour, For so it seemed, felt by the starry heavens.

46

50

55

60

23E1

SZABÓ ÁKOS

Csillagnézők avagy pedagógiai baklövések tára Dokumentum-kisregény

Ajánlás: Juditnak szeretettel! E történetek hősei a szó legközhelyesebb értelmében hétköznapi emberek. Nagyságukat, ha ugyan van nagyságuk, két dolog teszi: egyrészt kicsiségük, hi­ szen gyerekek, másrészt valóságosságuk, mivel most is élnek, tanulnak, dolgoznak, mint ahogy én. Ilyen és hozzájuk hasonló gyerekek sok százezren élnek eb­ ben az országban. Ajánlom most neked őket, Kedves, mert ilyeneké az Isten országa.

I. A dolog úgy áll, hogy semmi kedvem megjelölni se a helyszínt, se az iddt. Azért nem, mert akkor nem használhatom az eredeti neveket, és így nagyon személytelen lenne mindez. Annyit azonban el kell árulnom, hogy valahol a Dunántúlon egy bányavárosban dolgoztam akkoriban. A város amolyan igazi ipari város, melynek semmilyen sajátos arculata nincs. Vagyis éppen ezért sajátos. Nincsenek régi középületei szépen felújított homlokzatokkal, kedves kis kapualjakkal. Nincsenek vénséges vén templomai a barokk korból. Még egy épkézláb főtere sincs, melyet szépen kiköveztek, vagy igazi szökőkúttal ékesítettek. Ez a város tulajdonképpen csak egymás mellett felejtett falvak, s közéjük válaszfalként húzott lakótelepek laza szövedéke. Amikor építették, egyetlen egy cél lebe­ gett az építők szeme előtt: lakásokat, minél többet. Ezekből a lakásokból aztán elég ne­ hezen lehetett otthont teremteni. Én is egy ilyen lakótelepen dolgoztam, a lakótelepi is­ kolában tanítottam. A tanári szobából jól lehetett látni a szomszéd óriást: egy hőerőmű szürke gépeit s hatalmas, égig meredő kéményét. A másik szomszédunk a brikettgyár volt, mely néha ontotta magából a szénport. S a kettő között ott állt az alma mater... vagyis csak a fele. Ez az épület Matuzsálemnek számított a lakótelepi panelházak kö-

JBJ40

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

zött. Régen is iskolaépületként működött, csak azóta a lakótelep köréje nőtt. Akkor hiá­ ba épült dombtetőre, mert ma már csak a szemben lévő négyemeletest lehet látni belőle. Ebben az épületben így csak a felső tagozatosok tanulhattak. Óráim nagy részét itt töl­ töttem, nekem ez a hely lett az „iskola". De mára már átköltözött a másik épületbe, amely jó kétszáz méterrel arrébb, a szomszéd domb tetején fekszik. Ott, a két hatalmas tízemeletes paneltömb tövében, ahogy a bokrok körbenőtték, olyan volt, mint egy elha­ gyott raktárépület. Pedig itt aztán igazán „nagyvilági" élet folyt. A z egész alsó tagozat egy csibész ötödik osztály vezetésével - leginkább egy csirkefarmra emlékeztetett, mely­ nek minden egyede sajátságos ritmusban tipeg-topog, csivitel, és csíp a hozzá legköze­ lebb álló szárnyába. Tiszta entrópia. A z én iskolám, a felsó' tagozat ilyen szempontból istenes volt. Udvarán kevés cserje zöldellt, s így viszonylag rövid idő elég volt az átte­ kintéséhez. Bár az igazat megvallva így is volt épp elég dohányzásra kijelöletlen hely. A másik épület entrópiájával szemben a mi iskolánkban nagyobb kreativitásra valló bot­ rányok fordultak elő, körülbelül heti rendszerességgel. A berúgott ablakok és a hógolyóval dobált járművek a káromkodó sofőrrel nem jelentettek színfoltot a napok, hetek hosszú, füstös hangulatú egymásutánjában. Botrány szó alatt mást értek. Amilyen például egy betörésből származó fegyverlopás, bombariadó, vagy betört ko­ ponya, vagy más efféle kávépótló esemény. Persze, amint bevezetőmben említettem, rengeteg ilyen isko­ la van Magyarországon. Talán ezért nincsenek brit mintára college-ok nálunk. El tudod képzelni, hogy az igazgatónőnek nem kellett attól félnie, hogy az irodájába egy reggel nem tud majd belépni az ajtó előtt tolongó friss dip­ lomás tanerőtől. Még vetésforgót sem kellett alkal­ maznia, mert a belefáradtak maguktól mentek el, s jöttek helyettük újak, frissek, élettel telt idealisták, akik aztán ugyanolyan földbedöngölten távoztak év végén, mint a többiek. Volt persze egy-két állandóan foglalt asztal a tanáriban, de a hozzájuk tartozó pedagógusokat nem mindig a hivatástu­ dat marasztalta azon a helyen. De erről inkább nem írnék. Egy szó, mint száz, voltak tantárgyak és osztályok, akiknek szinte állandóan képesítés nélküli tanerő jutott. így ismertem meg fiatal barátomat is, aki éppen csak egy volt a képesítés nélküli énektanárok sorában. A z éneket természetesen senki nem vette komolyan, csak Margit néni, az idős énektanárnő. De ő csak három osztályt tanított. Ja, és az énekkart is ő vezette. Szóval, az én fiatal kollégám oly hirtelen lett énektanár, hogy még el sem felej­ tette az érettségire megtanult verseket. Volt már némi zenei előképzettsége, túl volt egy sikertelen zenei felvételin, még meg sem emésztette igazán azt a kudarcot, amikor hírt kapott, hogy van egy szabad állás nálunk. „Ha van kedve, csinálja..." Ez augusztus 28án történt, amint arra később visszaemlékezett. Rendben van - derült fel ifjú kollégám arca - , úgyis szeretem a gyerekeket, s valami zenével kapcsolatos munka jól jönne. E l ­ jött hát az iskolába, s bemutatta papírjait a főnökasszonynak. A z elbeszélgetett vele, az­ tán közölte, hogy munkába állhat. Holnaputántól. Ifjú kollégám büszkén vette tudomá­ sul, hogy dolgozni fog. A nálánál alig fiatalabb nyolcadikosok között ment ki a kapun. 2 4

n i

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

Kihúzta magát: „én tanár vagyok". Aztán a hátralévő másfél napban épp annyi ideje volt, hogy elgondolkodhatott. Akkor engem most magázni fognak? És osztályoznom kell? És a tanáriban fogok ülni? És engem is úgy fognak „cikizni", mint mi a tanárain­ kat? Aztán eljött az első nap, és a kérdésekből válaszok lettek: igen, igen, igen, igen!

II. Ifjú kollégám a város másik oldalán túl elterülő kis faluban lakott. Néha vonattal jött, mert a vasútállomás közel volt az iskolához. Máskor szülei hozták autóval. A z első nap természetesen autóval jött. Még be sem ért a kapun, rögtön egy kellemes meglepetésben volt része. A melléje begördülő sárga Zsiguliból egy ismerős arc üdvözölte. A z illető, akinek akkor még a nevét sem tudta pontosan, az ő falujában, a szomszéd utcában la­ kott. Látásból ismerték egymást. Kiderült, hogy ő a technika tanár bácsi, szintén képesí­ tés nélkül. Már az előző évben tanított itt. Igen, ő volt Zsoltiba. A mi Zsoltink. A követ­ kező egy évben rendszeresen együtt jöttek munkába, cs barátságuk a mai napig tart. Szüksége is volt az én ifjú kollégámnak Zsolt barátságára, mert társaság­ ban nehezen oldódó típus, ő pedig vele körülbelül egyidős volt. Zsolt már mindent és mindenkit ismert. Igyekezett hát bevezetni új kollégáját a tanári élet rejtelmeibe, a felnőttek társaságába, ahol az ötvenes urakat is tegezni kellett. Mindentől persze ő sem tudta megvédeni. Ilyen eset volt például a második főnöki vizitáció. Felment az irodába, ahol bejelentkezett az igazgató­ nőnél. Nos, nem tudom mit várt ettől a találkozástól, mindenesetre meglepődhetett. Főnökasszonyunk k i ­ csit váratta magára. Miközben kollégám elnézte ezt az energikus, határozott hölgyet, figyelte a szőkére festett vadonatúj frizuráját, a kissé eltúlzott sminket, azon morfondírozott, milyen jól tartja magát. Úgy negyvennek, ha kinéz, pedig harmincnak sem akar látszani. Aztán, amikor az végre szóba állt vele, az előbbi gondolattól arcán maradt kaján vigyorral hall­ gatta végig mondanivalóját. Örülök, hogy itt van. Biztosan jól fogja magát érezni, de egy-két dologra figyelmeztetem. Ne hagyja magát letegezni semmikéképpen sem! Tart­ son fegyelmet, rendet! Vigyázzon, mert ezek a nagy nyolcadikos lovak túljárnak az eszén! A z én ifjú kollégám csak mosolygott, s tekintetét továbbra is az új és első főnöke szemébe szúrta. Amaz pedig - talán, mert úgy érezte, hogy nem veszik elég komolyan intelmeit - alkalmasint nyomatékosította azokat. Itt van például ez a F. Robi a 8. b-ből. Tudja mit csinált tavaly a nyári táborban? Tíz forintért mutatta a kicsiknek, hogy kell önkielégítést végezni. A z én ifjú kollégám marasztalni próbálta mosolyát, ami kissé fa­ gyossá változott, majd gyermeki érdeklődéssel visszakérdezett: „És?" Eközben ilyen gondolatok keringtek az agyában: „Ad egy: utálom, ha sokkolni próbálnak. A d kettő: most már csak azért sem lesznek előítéleteim. Miért nem hagyják, hogy én ismerjem meg azt a gyereket olyannak, amilyen valójában."

1342

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

De a felkelő nap magassága még a kémény felét sem érte el, így aztán kecsegte­ tett még néhány kalanddal az új munkahely. Ifjú énektanárunk - mint már említettem nehezen oldódott fel társaságban. Pláne, ha lányokról volt szó. Mindenesetre azt látta, hogy neki az udvaron a helye a gyerekek között. Ha kell, ha nem, mert ezért küldte Isten őt erre a helyre. Igen, küldetésének mindvégig tudatában volt. Attól a pillanattól, mikor megtudta, hogy tanítani fog, világos volt számára: nem a zene megszerettetése a feladata, hanem ezek között a gyerekek között lesz valami küldetése. Valami olyasmi, hogy Istenhez vezetni őket, vagy hogy Isten szeretetével próbálja meg szeretni őket. Ha csak egyetlen egyet is boldogabbnak lát közülük, már megérte. Ilyen gondolatok foglalkoztatták akkor is, mikor szünetben az udvaron tízóraizott. Egy nagy padon ült egy szál magában, mert senki sem mert vagy akart mellé ülni. Egy­ szer arra lett figyelmes, hogy nagylányok vihogó csapata szalad ki az épületből. Körül­ vették idősebb kollégáját és susmusoltak valamit. Egyszer csak Sanyiba elkiáltotta ma­ gát: „Te! Küldök neked egy pár jó nőt. Mehetnek?" A z én ifjú kollégám megállt egy pillanatra a rágással, aztán bólintott. A lányok lerohanták, mellé ültek a padra, és egy­ szerre öt szólamban bombázták különböző kérdések­ kel, mint egy sajtótájékoztatón. (Velük később sze­ mélyesen is megismerkedhetsz.) Faggatták családi ál­ lapotáról, elő- és magánéletéről, az iskoláiról, meg a tanítással kapcsolatos terveiről. O meg jobb híján az evésbe menekült. Kihúzódott a pad szélére és nagyot harapott a szendvicséből. Akkor még nem is gondol­ ta, hogy életének ebben a szakaszában minden má­ sodperc meghatározóvá válik.

III. Igen, valóban igaz, hogy nem tartozott azok közé az emberek közé, akik könnyen teremtenek kapcsolatot. Nem volt kimondottan extrovertált, kapcsolati szorongások gyötörték, de ilyen nagy „protekcióval" a háta mögött még ő is felbátorodott. Eszébe jutott, hogy mennyire szá­ mítanak az első élmények. Elhatározta, hogy biztos kiállású, kezdeményező embernek fog mutatkozni. Csak akkor és addig engedi szóhoz jutni a gyerekeket, amikor és ahogy neki szüksége van rá. így lett másnap is, amikor élete első óráját megtartotta. Gondold el! Első órát tartani... Először kiállni teljes negyvenöt percre oda, ahol eddig szinte csak kellemetlen élményei voltak. O azonban készült: „Bemutatkozó órát fogok tartani!" A z első óra, az első osztály, az első arcok - egész életére emlékezetesek maradtak. Mielőtt elindult a 7. b-be, annak osztályfőnöke kezébe nyomott egy gépelt papírt. Olvassa fel, írja oda az osztály nevét, aztán lássa el kézjegyével! Nem is lett volna sem­ mi baj. Amint azonban belépett az osztályba, furcsa zajra lett figyelmes. Mintha valaki egy celofánnal zörögne. „Ócska poén" - gondolta. Ahogy megállt a táblánál és ránézett a felolvasandó papírra, meghökkenve látta, hogy a papír zörög a kezében. A reszkető kezében. Nagyon gyorsan letette az asztalra. Végignézett az osztályon, és találkozott a tekintetükkel. Izgalommal teli kíváncsiság tükröződött az arcukon. Olyan volt ez, mint

24

0|

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

amikor egy bokszmeccsen a vesztésre álló fél kitekint a közönségre, mielőtt kiütik. Ez a fajta nézőtéri kíváncsiság tükröződött a gyerekek arcán. „Vajon mikor számolnak már rá?" Ez azonban egyelőre elmaradt. Felolvasta a körlevelet és továbbküldte. Ezután ő lendült akcióba. Felült a tanári asztalra és mondani kezdte: „így hívnak, itt és itt tanultam, itt és itt végeztem. Tízéves korom óta gitározok, játszottam rock-zene­ karban, tanultam jazzt, hegedültem és brácsáztam klasszikus zenét." - Most mindenki vegye elő az énekkönyvét! - Tetszési indexe enyhe morgás kí­ séretében időlegesen a padló alá süllyedt, hogy aztán a plafont is átszakítsa. - Mindenki jól nézze meg! Év végéig nem találkoztok majd vele! Üdvrivalgás. - Mivel mi a zenéről tanulunk, és a zenét hallgatni szokták, kezdjük mindjárt egy kis zenehallgatással! Odalépett a magnóhoz és bekapcsolta. A hangulat ismét megder­ medt. A gyerekek várták Beethoven „X. szimfóniájának" főtémáját, amint hegedűk és oboák hangján megszólal, vagy „palestrina operáját" egy fergeteges áriával. Mindenre el voltak készülve, de erre még ők sem gondoltak. Hosszú percnek kellett eltelnie, mire felocsúdtak Mike Oldfield dalának kemény hangzá­ sától, és nevetni kezdtek, mert azt hitték, hogy ez itt a bolondját járatja velük, vagy hogy elcserélték a ka­ zettáját. Amikor a harmadik hasonló zenemű követ­ kezett, akkor kezdték érzékelni, hogy „ez itt" nem tréfál, hogy komolyan gondolja. A döbbent csendet K. Robi törte meg: - Ez kurva jó! Fiatal barátom megállt a magyarázattal, és hogy elejét vegye a fegyelemsértésnek, visszakérde­ zett: - Tudod, mit jelent ez a szó? Robi tágra nyitotta kék szemét, tolla végét szájába dugta, hátradőlt a széken, majd elvigyoro­ dott: - Nem. - Latin szó, és azt jelenti, hogy ferde. Mai jelentése onnan ered, hogy valaki nem egyenes úton jár. A z osztály meghökkent. Kollégám, mintha csak magának mondta volna, de azért jól hallhatóan hozzáfűzte: - Nem értem, miért használnak olyan szavakat, aminek nincsenek tisztában a je­ lentésével. - Halk kuncogás hallatszott. Úgy tűnik, hogy Róbert barátom érzékelte, hogy a humor forrása jelen esetben ő. Aztán visszaszólt: - A ferde életbe, a ferde életbe! Mindenesetre a taktika bevált. A z első élmények tényleg meghatározóak lettek. Úgy a negyedik óráig.

Q 4 4

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

IV. Bocsáss meg, kedves olvasóm, ha előbbi két történetem mozgatórugója az illetlen be­ széd volt. A valóság iránti hűség és a többi történet érthetősége miatt elkerülhetetlen volt leírni e szavakat, bár tudom, hogy senki sem látja őket szívesen papíron. Éppen ez okozta ifjú kollégámnak a legnagyobb gondot. Nem mintha neki ismeretlenek lettek vol­ na ezek a szavak, de családjában ritka és nem szívesen látott vendégek voltak. Maga is igyekezett kerülni a használatukat. Most aztán nem tudta, hogy hogyan viszonyuljon k i mondójukhoz. Ha afféle vallásos prüdériával viseltetik irántuk, akkor nem teljesíti külde­ tését. Ha ezt még hangoztatja is, legfeljebb kinevetik, s ráadásul nem tud kapcsolatot kiépíteni a gyerekekkel. Hiszen ez itt velejárója a gyermeki tisztaságnak. Igen, a gyer­ meki tisztaság okozta legnagyobb szívfájdalmát, mely abban a formában, ahogy ő elkép­ zelte, errefelé ismeretlen volt. Ha szelektív hallást fejleszt ki, és fülével ügyesen szlalomozik a levegőben repkedő trágárságok között, nevelőként nem teljesíti feladatát. Kü­ lönben is, néha a szúrós szavakat pont az ő fülének célozták, és olykor-olykor nagy lélekjelenlétre volt szüksége. Ilyen volt első órája az 5. b-ben. Megtartotta székfoglalóját az imént vázolt módon, de még az énekkönyv poénig sem jutott el, amikor egy kisfiú az utolsó sorban jelentkezésre len­ dítette jobb karját, és mielőtt felszólították volna, fel­ állt és hangosan, felháborodást tettetve így kiáltott: - Tanár bácsi! A z Anikó azt mondta, hogy „jól szívassuk meg!" Ifjú kollégámnak mái" mozdultak volna ajkai, hogy feloldja előbb említett finnyásságát, amúgy mu­ szájból jó nagyot dörrentsen az illetőre. „Valaki" azonban szájára tette saját jobb kezét, másikkal pedig lesimította égnek álló haját, amitől megnyugodott és gondolkodni kezdett. - Először is: K i az az Anikó? Másodszor: le­ het, hogy csak ez a fiú találta ki. Harmadszor... - hátradőlt székében, elmosolyodott, és a legnagyobb, legőszintébb szelídséggel így szólt: - Nyugodtan próbáljátok meg, de úgysem fog sikerülni! Nos, ez utóbbit a gyerekek nem hitték el, és „hadd döntsük el mi" alapon megfo­ gadták a jó tanácsot. Kollégám azonban úgy érezte, hogy ha akkor elüvölti magát, már sikerül is a tervük. Ezt az egy pont hátrányt talán egy életen át nem tudja ledolgozni. Ezek után hosszú és keserves szeptember következett az 5. b-ben. Hosszú volt és keserves, mert a gyerekek még nem felejtették el az alsó tagozatot, és kitűnően értettek ahhoz, hogy a már említett „csirkefarm" módszerrel hogyan lehet lassan, de biztosan megtörni az énektanár szelídséget. És-lám, a tanáriban is majdnem mindenki egyetértett azzal, hogy ez az osztály még nem ilyen volt májusban. Kollégám meg egyenesen bün­ tetésnek érezte, ha oda kellett mennie óra helyett csendet tartani. Egyszer a folyosón baktatott nagy malaclopó táskájával, amikor megállította őt P. az igazgatóhelyettes. - Üdvözlöm! Beszélhetnék magával egy kicsit?

24

El

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

- Tessék csak! - mondta udvariasan a fiatal énektanár. - A z a helyzet - kezdte el a kertelést a kisfőnök - , hogy van itt egy osztály, melynek év elején három napig tanított az osztályfőnöke, aztán eltűnt. Valami komoly betegsége lett, és kórházban van. És... - Csak nem az 5. b? - vágott közbe fiatal barátom, bár a mondat végén maga is érezte, hogy ez költői kérdésnek sikerült. - De igen! Honnan tudja, hogy rájuk gondoltam? - csillant fel P. szeme. - Megérzés - mondta ifjú kollégám, mert pontosan tudta, hogy hova akar kilyu­ kadni a főnöke. - Szóval ezeknek a szegényeknek már annyi osztályfőnökük volt, hogy most már egy hónapja apátlanok-anyátlanok. Nem menne be hozzájuk osztályfőnöki órára, amíg valakit nem találunk? Kollégám elértette az osztályfőnöki órát osztályfőnökre, a határidőt pedig vég­ képp nem hallotta. - De igen! - hangzott melegebb tónusban a válasz. - Tudtam, hogy számíthatok magára! - lel­ kendezett az igazgatóhelyettes, és elment. Ifjú kollé­ gám úgy érezte, az Úr akarata az, hogy pont annak az osztálynak legyen az „apja", akit a legkevésbé szeretett. Ettől a gondolattól valahogy hirtelen jobb kedvvel gondolt rájuk.

V. Fiatal kollégám első napjaiban különös sportteljesít­ ményekre volt képes. Magyarázat közben állandóan körbejárt a padok között. Néha olyan részidőket futott, hogy diákjai álmodni sem mertek arról, hogy a hátsó padban kártyázzanak, sakkozzanak, vagy más efféle énekórai hagyományt ápoljanak. Ez azonban nem tartott soká, mert az ilyen „sok­ kilométeres" napok végén már nem jutott idő készülésre: a katedrától egyenesen a kana­ péra vezetett az útja. Később megpróbált takarékoskodni erejével, és tudatosabban be­ osztotta idejét. Most már nem egész osztályokkal kellett napról napra, óráról órára, mon­ datról mondatra megküzdenie, hanem csak a főkolomposokkal, akiket mellesleg egyre jobban megszeretett. Valami nagyon fontosat értett meg ezeknek a gyerekeknek az életé­ ből. Ahogy telt-múlt az idő, mind többet kerültek kezébe az osztálynaplók, és rájött, hogy a jegyeken kívül tartalmaznak értékes adatokat is. Na nem mintha ezek az adatok többet árulnának el az embergyerekről, mint az ötfokozatú skála, vagy a különböző fe­ leslegesen és unalmas stílusban megfogalmazott szülőknek szóló üzenetek. Mégis, ahogy a személyi adatoknál lapozgatott, szemébe ötlött, hogy az úgynevezett problémás gyere­ kek családjai körül valami nem természetes. Felkutatta hát a többi páciens adatait is, és teljesen magába zuhant, mert látta, hogy az összefüggés egyértelmű. Tanítványainak a fele csonka családban élt, másoknál jutott egy-egy alkalmi apa, vagy szerencsésebb eset­ ben egészen édes gondviselő. A többinek „létszám- és életleépített" bányászember volt 1

BJ46

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

az apja, aki napról napra nehezebben nézett a tükörbe a munkanélküliség miatt. Mások­ nak vállalkozók voltak a szülei. Ezeknek még arra sem jutott idejük, hogy ha a gyerek lógni akart, az igazolást maguk írják alá. Ott a szomszéd néni, majd ő aláírja. Ezt az összefüggést korábban is sejtette, de csak most döbbent rá valóságosságára. - De vajon mit szólnak ehhez az idősebb kollégák? Ezeket a neveket többször mondják ki a tanáriban, mint az „A" névelőt. Úgy tűnt, hogy az olyan szókapcsolatok, mint „ez már megint az a...", aztán a „képzeljétek el, hogy az a...", és az „Isten bizony megtépem" lassan kezdett eposzi állandó jelzővé válni e nevek mellett. Bocsánat! Tisz­ telet a kivételnek. Voltak, akik mélységesen értették ezt az összefüggést, és e neveknek szájukban jó íze volt, még ha mégoly mérgesek is voltak. Ezt persze kor, nem és etnikai hovatartozás nem befolyásolta. Bár igaz, hogy a dohányzó helyiségben tartózkodók kö­ zül többen voltak ilyenek. Itt ült az én fiatal munkatársam is, pár másik nem dohányzó társával együtt, és a szünetekben igyekeztek egymást vigasztalni, illetve a legfrissebb információkkal ellátni. A z én fiatal barátom mindenre elszánta magát a gyerekek érdekében. Csak még azt nem tudta, hogy mi legyen az a minden. A z ötle­ tet egy 8. b-vel eltöltött óra után kapta. A z osztály zöme alig figyelt a magyarázatra, vagy a bemutatott zeneművekre. Minden próbálkozása kudarcot vallott. Jöttek a hagyományos módszerek, melyekről amúgy sem volt túl jó véleménye. Tényleg nem értek sem­ mit, így aztán beletörődött, hogy csak úgy csinál, : mintha tanítana. Azokhoz beszélt, akik arcukkal felé­ je fordultak, szemükkel őt nézték és nem beszéltek oh an sokat. Tudta jól, hogy ők sem rá figyelnek. Vagy ha rá figyelnek, hát akkor nem arra, amit mond, hanem rá személyesen. Mindezen azonban már túltette magát. Volt valami, ami viszont pokolian idegesítette. Egy valaki nagyon figyelt rá. O volt a már jó előre bemutatott F. Robi, aki egy vakond kitartásával és hatékonyságával igyekezett aláásni munkáját. Mun­ káját? Még az illúzióját sem hagyta meg. Állandó belebeszéléseivel, szabad asszociációi­ val minden alkalmas mondatból poént fabrikált, amin még a csendesebbeknek is nevet­ niük kellett. Néha kollégámnak is. Egyszer aztán megelégelte és elüvöltötte magát. Erre hirtelen csend lett, és miután a csevegők egy pillanatra szavukat felejtették, nyugodtab­ ban így folytatta mondanivalóját: - Szerintem Robi azért viselkedik így, mert nagyon szeretné, ha valaki odafigyel­ ne rá. Erre minden szem az érintettre szegeződött. A z pedig a váratlan tartalmú megálla­ pítástól kellőképpen zavarba jött. - Nem gondoljátok? - folytatta a tűnődést a tanár. A gyerekek is elgondolkodtak. - Lehet - szólalt meg együttérzően az egyik leány, aki nagyon utálta hírhedt osz­ tálytársát. - Amíg ő ide nem jött, ez egy jó osztály volt. Mindenkit érdekelt a továbbta­ nulása, és összetartottunk. Amióta itt van, képtelenség órán odafigyelni. Én haragszom rá, de lehet, hogy tényleg az a baja.

24Q|

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

- Nem lehetséges, Robi - vette vissza a szót a tanár - , hogy otthon sem figyel rád senki? S ha jósággal nem tudsz egy kis figyelmet kiérdemelni, hát kiérdemelsz a rosszasággal? A fiú csak nézett maga elé. - M i figyelünk rád, akkor is, ha hallgatsz, akkor is ha dumálsz, ha jót vagy rosszat mondasz. Nem kell magad törni ezért a figyelemért. De tégy, ahogy jobbnak látod. Nemcsak az osztálytársak gondolkodtak el ezen, hanem a címzett is megértette. Ettől kezdve nem volt gondja az én fiatal kollégámnak Robival. Persze másoknak volt, de neki nem. A fiú szünetekben sokszor megkereste tanárát, és beszédbe elegyedtek. Hanem már ez után az óra után is megkereste őt, és megkérdezte, hogy nincs-e kedve őt gitározni tanítani. Mert úgy hallotta, hogy ahhoz jól ért. A z én ifjú kollégámat nem kel­ lett kérlelni. Rögtön igent mondott, mert egy pillanat alatt átlátta, hogy a gitáróra a leg­ jobb alkalom a kapcsolatteremtésre. Itt aztán nem kell az anyaggal bíbelődni, senki nem kéri számon tőle, hogy miről beszélgetnek. - Akkor pénteken két órakor jó lenne? - kér­ dezte a fiú. - Pénteken két órakor - nyújtotta a kezét az énektanár.

VI. Október elején esős, ködös idő volt. A szénmosó gőzzel árasztotta el a tájat, így még szürkébb, füstö­ se bb lett az iskola udvara. A z én fiatal kollégám azonban soha még ilyen napfényes hangulatban nem volt. Büszkeség töltötte el, mint amikor az ember apai örömök elé néz. Ahogy a mit sem sejtő osztálya felé haladt - meghallotta a zajongást, kiabálást, ká­ romkodást - még örült is egy kicsit. Belépett a terembe, behúzta maga után az ajtót és megállt az asztalnál. - Sziasztok! Először csend lett, aztán visszaköszöntek és értetlenkedve bámultak, majd a talp­ raesett K . Laurának jutott eszébe, hogy mentse a helyzetet: - E l tetszett téveszteni! Most nem énekóránk van! A tanár csak állt az asztalnál. Egyre többen figyelmeztették, hogy nem jó helyen jár, hogy nekik most osztályfőnöki órájuk van, és biztosan eltévesztette. De a próbálko­ zások nem jártak sikerrel. Kezdtek lecsendesedni, mert érezték, hogy baj van. Majd, mi­ kor teljes csend lett, és mindenki értetlenkedve bámult a szótlanul álló fiatalemberre, az halkan megszólalt. - Tudom, azért jöttem. P. néni szólt, hogy nincs-e kedvem elvállalni az osztályt, és én igent mondtam. E szavakat értetlenül, csendben fogadta az osztály. Aztán az a kisfiú szólalt meg először, aki múltkor azt a csúnya poént sütötte el.

EJ48

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

- Akkor, ha jól értem - kezdte tágra nyílt szemekkel K . Bandi - ez azt jelenti, hogy a tanár bácsi lesz az osztályfőnökünk? - Azt - válaszolta tömören az (önjelölt) osztályfőnök. Ezentúl bármi bajotok van akár egymással, akár más osztályokkal, akár más tanárokkal, forduljatok hozzám! Keres­ setek meg bátran, én is kereslek majd titeket. A jobb hátsó sarokban halk morajlás hallatszott. Onnan, ahol Margó és B . Melin­ da ültek. (De velük még lesz alkalmad találkozni.) A z osztályfőnök folytatta: - Tudjátok, hogy fiatal vagyok, még húsz évet sem éltem. Nemrégen még én is ott ültem, ahol ti. Ne feledjétek, hogy tudom, milyen diáknak lenni. Most, hogy ide kerültem, kezdem már érteni a tanárokat is. Épp ezért van nehéz helyzetem - magyaráz­ kodott tapasztalatlan kollégám. - Ha egy tanártársamat szidják a gyerekek, akkor igyekszem megvédeni. Ilyenkor azt hiszitek, hogy nem értelek meg benneteket. Pedig megértem a helyzeteteket. Amikor belépek a tanáriba, akkor meg a tanárok szidnak benneteket. Ott meg titeket próbállak megvédeni. így aztán mindenki haragszik rám. De szeretném, ha veletek nem így lenne. Szeretném, ha be tudnánk bizonyítani, így együtt... hogy mi, fiatalok, igenis képesek vagyunk normáli­ san viselkedni, egymásért kiállni, összetartani. Ha le­ het, és rajtunk múlik, rendesen tanulni, dolgozni. Úgy hangzott ez, mint egy győztes választás utáni szónoklat. A baj csak az volt, hogy az „istenad­ ta nép" körében nem okozott osztatlan sikert. Leg­ alábbis először nem. Igaz viszont, hogy az egyik főkolompost, K . Bandit sikerült maga mellé állítania. Hogy az új osztályfőnök miket váltott be ígé­ reteiből és milyen gondokkal kellett szembenéznie? A számára legkevésbé kézhez álló feladatot az osz­ tálynapló állandó ellenőrzése és kitöltése jelentette. El is nevezte a hasonlóság mentén naplopónak. M i ­ vel barátom a föld felett átlagosan mintegy ötven centivel járt-kelt, magától soha nem jutott volna eszébe, hogy az égi dolgok helyett (pél­ dául a gyerekek sorsa, lelkivilága, vagy a muzsika) lelki szemeit lefelé, az osztálynapló rubrikák által korlátolt világára szegezze. Ezért aztán kisfőnöke időről időre visszarán­ gatta őt a realitásba. Voltak persze más kötelezettségei is. Ezeket örömest teljesítette. így került sor az első szülői értekezletre. Nálánál tíz-húsz évvel érettebb emberekkel kellett elfogadtatnia magát. P., az igazgatóhelyettes bemutatta őt, aztán magára hagyta a szülőkkel. Barátom alázattal, nyugodt, csendes hangon beszélt magáról. Igyekezett minden teatralitást kerül­ ni. Elmondta terveit: családlátogatások, kirándulás, osztálybuli ekkor és ekkor. Elbeszél­ te első tapasztalatait, és hogy tapasztalatlansága és fiatalsága miatt számít a szülők segít­ ségére, támogatására. Valahogy sikerült megnyernie a szülőket. Ezt legfőképp a szájak körül bujkáló kedves mosolyból és a huncut szemekből értette meg. Azt azonban még ő sem értette igazán, hogy hogyan. Talán fiatalsága tette, talán az, hogy igyekezett burkol­ tan elhatárolódni bizonyos „pedagógiai" módszerektől, mint például a gyerekek szemér­ mességén alapuló „tornaóra, tornanadrág híján alsónadrágban". Talán azért, mert igyeke-

24

El

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

zett megértetni, hogy o is ezek közé a lakótelepi emberek közé tartozik. A titok megfej­ tése aztán őt is meglepte. Meglepte? Megdöbbentette! Amikor a szülők jutottak szóhoz, egyikük, B . Attila apukája azzal kezdte, hogy kíváncsi volt arra a fiatal tanár bácsira, akit a fia annyit emleget. A fia nagyon örül, hogy ő lett az osztályfőnökük. A többi szülő is helyeselt, és hasonló tapasztalatokról számolt be. A z én fiatal kollégám csak bámult rájuk, és lázasan keresett valami magyarázatot. Bármit, egy eseményt a közel­ múltból, ami talán így utólag arra utalhat, hogy valóban megkedvelték őt a gyerekek. De hasztalan keresgélt, nem talált semmit, ami fennakadt volna emlékezete amúgy sem sűrű szövésű rostáján. - Vagy összetévesztenek valakivel - gondolta - , vagy csoda történt. A gyerekek viselkedésén tényleg semmit nem lehetett észrevenni. Sem énekórán, sem más órákon. Ha így lett volna, biztosan nem mondták volna, hogy az 5. b most már az eddigieknél is szemtelenebb. Ennek hátterében az én kollégám törekvései álltak. Osz­ tályfőnöki órákon bevezette a demokráciát. A z eddig tomboló anarchiát igyekezett vala­ milyen játékszabályok közé terelni. Igyekezett mindenkit meghallgatni, függetlenül attól, hogy milyen népcsoporthoz tartozik, és hogy mennyi volt az átlaga a bizonyítványban. De ehhez az kellett, hogy egyszerre csak egy nebuló beszéljen. Nos, ez főleg az elején kivitelezhetetlen vállalkozásnak tűnt. Egy idő után azonban kezdték megtanulni a szabá­ lyokat. A z az érzés kerítette őket hatalmába, hogy emberszámba veszik őket. Nem jártak messze az igazságtól. Elmondhatták véleményüket, kérdezhet­ tek, javasolhattak. Kollégám igyekezett elsimítani a belső ellentéteket is. A z ebekként acsarkodó fiúkat sokszor magához hívta, meghallgatta őket, igyekezett begyógyítani a sebeket, aztán fejükre tette a kezét, megsimogatta őket, kezüket kézfogásba fonta egybe. Igaz, akkor ennek még nem érezték jelentőségét, csak évekkel később. Akkor, amikor már se iskola, se osztályfőnök, se acsarkodás nem volt.

VII. Kollégám sok osztályban elhíresztelte, hogy pénteken kettőkor gitárórát tart. Rájött, hogy nem csak F. Robit, hanem másokat is megközelíthet ez által. Sok rockzenét kedve­ lő fiatal srác próbálkozik azzal, hogy kedvencei nyomdokába lépjen. Ilyenkor gitárt vesznek kezükbe. A k i már próbálta, az tudja, hogy emiatt kicsit nagyobbnak érzik ma­ gukat az emberek. Ráadásul: amíg gyakorolnak, addig se az utcán vannak - gondolta kollégám - , hacsak nem az utcán gyakorolnak. Barátom várta őket a megbeszélt idő­ pontban, mert hat fiú is ígéretet tett. De először hiába várt rájuk. Pénteken 2 órakor, amikor a tanári már teljesen elhagyatott lett, csak ő ücsörgött benne. Ott ült és várt, de oly kitartóan, hogy a második, a harmadik, és negyedik pénteken is ott ült - potyára. A legidegesítőbb az volt, hogy minden héten megígérték, és minden héten emiatt késte

EJ50

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

le a vonatot. Elege lett és belátta, hogy teljesen felesleges újabb és újabb péntek délutá­ nokat a tanári szoba lassan leülepedő füstjében eltölteni. - Átvágtak - vallotta be magának bosszúsan. - Isten valamiért nem akarja. De hogy miért nem, ez az ő emberi fantáziáját felülmúlta. Történt ugyanis, hogy azon a héten, amikor már nem szándékozott a takarítónők péntek délutáni munkáját aka­ dályozni, hirtelen érdekes fordulat állt be az események menetében. Egy óraközi szünet­ ben odajött fiatal kolléganője, és közölte, hogy odakint a tanári előtt vár rá egy kislány, aki gitározni szeretne. A kislány szóra barátom szeme előtt megjelent egy arc. Sötétbar­ na, majdnem fekete haj, kreol bőr, és kedves barna szemek. Furcsa, de az a valaki, aki­ hez tartozott ez az arc, annyira azért nem volt kicsi. Nyolcadikos volt. És még furcsább, hogy amikor az ajtót kinyitotta, már nem csak lelki szemeivel látta őt. - R. Laura vagyok - mutatkozott be a lány - a 8. a-ba járok. Arról lenne szó... - Tudom! - vágott közbe az énektanár. De ezen kívül semmit sem tudott. Nem tudta, hogy miért éppen ő jelentkezik, mert semmit sem tudott róla. Aztán, mikor Laura bejelentette, hogy négy másik osztálytársa is szeretne járni, akkor végképp nem értette, hogy Isten miért játszik vele ilyen játékot. - Én Uram - gondolta imádságban - , olyan fiúknak akartam órát tartani, akiknek szükségük van, különösen is szükségük van a Te szeretetedre, figyel­ medre. Terád. S most ide küldesz a nyakamra egy fél tucat okos, jól nevelt lányt, akiknek semmi szüksé­ gük a megkülönböztetett bánásmódra. Ráadásul he­ lyesek is. Tudod milyen nehéz elkerülni a személy­ válogatást ilyenkor! M i lesz ebből, mi lesz ebből? De ha így akarod, legyen! - Legyen - mondta hangosan is. Aztán mikor Laura megköszönte és elment, belépve a tanáriba még ennyit mondott: - És ne vígy minket a kísértésbe! A péntek hamar eljött. Először zavarban volt, aztán ahogy egyre jobban elmélyült a gitározás rejtelmeiben, ahogy egyre jobban felol­ dódtak, már-már várta a péntek délutánt. Bár a magázódás még sokáig korlátot emelt közéjük, ez a korlát lassan kezdett záróvonallá alacsonyodni. Kollégám - aki semmit nem tudott filozófia nélkül tenni - úgy gondolta, hogy a formális magázódással szemben ők lelkük mélyén tegezik. És bizony van úgy, hogy valakivel az ember tegeződik, lélek­ ben azonban várfal választja el őket. A négy lány egyelőre egy híján az a négy lány volt, akik első nap mellé ültek a padon, és faggatták. A z ő osztályuk rajztagozatos osz­ tály volt. Ramóna, Laura, Mandy és Judit így különösen fogékonyak voltak a művé­ szetre és mindenre, ami a humanitással kapcsolatos. A z órák egyre hosszabbak lettek, kettőtől fél négyig is eltartottak. Legjobban Judit haladt a gitártanulással. Elég volt neki valamit bemutatni egyszer, következő órán már hiba nélkül eljátszotta. Munkatársam azonban Laurával beszélgetett legszívesebben. A z igazsághoz hozzátartozik, hogy félelmei nem voltak alaptalanok. Jó néhány­ szor előfordult, hogy azon kapta magát, hogy magyarázat közben hol az egyik, hol a másik szempárra szegezte tekintetét - már vagy tíz perce. És ilyenkor a kívülállók mo25

W

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

solyogtak, aztán diszkréten köszörülni kezdték a torkukat, jelezvén, hogy ok is a világon vannak. De becsületükre legyen mondva, hogy nem haragudtak rá, mert e kitüntetett figyelemben felváltva osztoztak. Ezt persze kollégám nem úgy fogta fel, mint ami be­ csületére válik. Kérte is égi megbízóját, hogy küldjön erősítést, vagy legalább valami magyarázatot. De ez egyelőre váratott magára.

VIII. Sokat gondolkodtam azon, hogy mi az, amit kollégám a zászlajára tűzött. Rájöttem, hogy semmit sem tűzött oda. Ha zászlót vitt volna, az leginkább egy fehér zászló lett volna. Nem mintha megadta volna magát a erőszaknak... éppen ellenkezőleg! Minden lehetséges alkalmat megragadott arra, hogy tegyen ellene. Eszközül leginkább a felvilá­ gosító beszédet használta. Felemelte a szavát a legkisebb szóbeli hántástól a legbrutáli­ sabb fizikai agresszióig minden durvaság ellen, s természetesen ő maga sem alkalmazott ilyen módszereket. Ha szitkozódó, verekedő, rugdo­ sódó fiúkat látott, rögtön megragadta őket. Kezét vál­ lukra téve végighallgatta panaszukat, majd egy nagy szónoklatot tartott. Egy, két, három, négy kör séta az iskola körül ebből a lelki fröccsből néha fájdalma­ sabb volt, mint egy nyakleves. Úgy tűnt, mintha eb­ ben a harcban Don Quijote lett volna a példaképe. Emlékszem, hogy egyszer azon kapott egy fi­ út, hogy a másik hátát rugdossa, amire az felborult, mint egy nagybőgő. Persze az agresszort máris el­ csípte. Jöttek a körök. Kollégámat amúgy is zavarta valami e körül a fiú körül. Mindig az volt az érzése, hogy színészkedik. - Te mindenen, még a legkomolyabb dolgon is csak vigyorogsz. Olyan ez rajtad, mint egy páncél - fejtette ki kollégám - , ami mögé soha nem engedsz belátni. Legalábbis nekem nem. Mintha semmi nem hatna meg, de én tudom, hogy nem vagy ilyen. Csak azt nem tu­ dom, hogy milyen vagy igazából - motyogta már inkább magának. A fiúcska már ötödikes volt, de úgy mosolygott, mint egy karon ülő, aki még beszélni nem tud, csak mosollyal jelzi az örömét, ha valaki szól hozzá. - Tudod kik csináltak ilyeneket? - folytatta az ostromot az énektanár. - A háború alatt az SS-ek vetemedtek arra, hogy rugdosták a földön fekvő elítélteket. Na, ettől kapitulált a fiú. Tovább mosolygott, aztán egyszer csak könnyek jöttek szemébe, s szinte hisztérikusan bőgni kezdett. Rázkódott, csuklott. Kollégám bénultan bámult rá, aztán magához szorította. Maga is megijedt önmagától, de legalább látta, hogy nem egy fogpaszta-reklámnak prédikált idáig. „Talán ez elgondolkodtatja." Egyszer aztán őt is elgondolkoztatta Gazdája. A házirend szerint az osztályok az udvaron sorakoztak. Épp saját osztályánál volt énekórája. Kiment értük, megvárta, míg katonás rendbe állnak, aztán intett, hogy mehetnek. A sor elején állt P. Robi. Ez ritkán fordult elő. Egyáltalán az, hogy itt a sorban találkozott vele, és nem a folyosói kabátsze-

Q52

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

lényekben bujkált. Ez meglepte ifjú kollégámat. Aztán megnyugodott, mert a fiú kedve­ sen mosolygott rá. Kék szemében gyerekes huncutság játszott, meg valami ős-bizalom. Ezt a gyerekesen izzó, játékos tekintetet még igazibbá tette affektáló hanghordozása: - Jó napot, tanár bácsi! - „énekelte" lelkesen. - Milyen zenét hallgatunk ma? - Majd meghallod mindárt - mondta a kollégám. A sor elindult lefelé a lépcsőn, az énektanár meg hátra maradt. A dombtetőről mindent és mindenkit jól lehetett látni. Legfőképp a sor elején haladó szelíd P. Robit, amint éppen Bruce Lee-től idézett egy mozdulatsort, midőn könyökével gyomorszájba vágta a mellette állót, majd az egyenes testtartás érdekében két öklével jól hátba vágta. Kollégámat nem is ez bosszantotta fel igazán. Amint az elkövető hátában érezte a tanár szigorú tekintetét, rögtön megfordult, és egy barokk freskóról szalasztott angyalka ártat­ lanságával elindult visszafelé, hogy az óra anyagáról érdeklődjön. Mire felért a lépcsőn, addigra kollégám a mellette álló kezébe nyomta a naplót és szabad kezével úgy vágta szájon a kíváncsi P. Robit, hogy nem is tudom, ki lepődött meg jobban. Mindenesetre kollégám meglepődött önmagán. Próbálta megmagyarázni, hogy igaza volt, de minden érvet, amit a maga védelmére felhozott, lelkiismerete úgy döntötte romba, mint szellő a kártyavárat. A szél j most innen akart fújni. Mikor megértette, hogy súj lyos hibát követett el, hogy talán soha nem fogja megbocsátani ez a fiú - letargiába zuhant. Három napig nem volt étvágya. Még kedvence, a szórt má­ kos sem csúszott le a torkán. 1-0 az ördög javára. Erezte, hogy csak úgy egyenlíthet, ha bocsánatot kér. Igen, így kell tennie. Erősítgette, eltökélte magában, hogy egy szünetben megkeresi és - ha még szóba áll vele - megköveti tanítványát. 0 volt az egyetlen problémás fia. Túlkoros volt. Már hetedikesnek kel­ lett volna lennie, de annyira „szerette" az ötödikes matematikát, hogy már harmadszor járta miatta az osztályt. így persze könnyű volt erőszakosnak lenni a !

nálánál két-három évvel kisebbek rovására. De vajon most nem pont ugyanezt tette kol­ légám is? Másnap Róbert ugyanúgy viselkedett, mint eddig - látszólag. Ez arra a gondolat­ ra csábította az osztályfőnökét, hogy a fiú már el is felejtette a pofont. Vagy, mert megbocsátotta, vagy, mert mindennapos volt a számára egy-egy nyakleves, vagy, mert amúgy sem várt mást az osztályfőnökétől. így hát egyelőre elmaradt a bocsánatkérés. De mégsem lett nyugodtabb kollégám. Három vagy négy évvel ezután a fővárosban találkoztak. Róbert intézetbe került. Bent kellett laknia, nehogy véletlenül ne találjon el az iskolába. Hétköznap Pesten lakott, hétvégére hazaengedték. Egy darabig egy irányba mentek a metróval. Beszélgettek, hogy s mint vannak. A Deák téren mindketten kiszálltak és elbúcsúztak. A z énektanár, aki akkor már nem volt énektanár, kezet fogott vele, és megvárta, amíg beszáll a másik metrószerelvénybe. Még mielőtt az ajtók bezárultak volna, odakiáltott a fiának. Bocsáss meg azért a pofonért! A fiú értetlen csodálkozással nézett rá, de közben az ajtók becsu-

259

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

kódtak, a szerelvény elindult, s így kollégám már nem láthatta tisztán, amikor a fiú el­ mosolyodott. IX. Ifjú kollégám jó barátja Zsolti bá', a technikatanár volt. Tanműhelye a „csirkefarm" alsó tagozat épülete alatt húzódott. Egykor óvóhely lehetett, mert hosszú és meredek lépcsőn kellett lebukdácsolni a tanterembe. Nem is volt igazán tanterem, hanem „tanfolyosó". A z egyik oldalon satupadok, a másik oldalon szekrények sorakoztak. Ez a folyosó beljebb kanyarodott, így ha mindenkit szemmel akart tartani az oktató, akkor az L alak derék­ szögénél állt, és ott magyarázott. Zsolt nem volt lelkizős típus, ellentétben énektanár kollégájával. Ennek ellenére sokat hatottak egymásra, és jól megértették egymást. Ha valami nagyon bosszantotta egyiküket, ott volt a másik, hogy lecsitítsa. Zsoltnak persze más módszertani elképzelései voltak. Először is: magázta diákja­ it, ami tisztességes dolog volt, mivel a kölcsönös tegezésre sem diák, sem igazgató nem mert gondolni. Zsolt soha nem akart direkt módon nevelni. Végezte a dolgát, amit előírt számára a maga által elkészített tanmenet, és nagyon utálta, ha ebben saját diákjai hátráltatták. Ha egy fiú - fiú létére - túl sokat fecsegett, és nem hallgatót ta­ nárára, hamar a satu szorításában találta mutatóujját. Ha tovább rosszalkodott, Zsolt jártában-keltében szo­ rított egyet rajta, persze az éles fájdalomküszöbig senki nem mert eljutni. Valahogy érezték e büntetési mód komikumát. Ráadásul Zsolt sohasem sértett meg egy gyereket sem. Ezt abból gondolom, hogy soha egy rossz szót nem hallottam róla a háta mögött. Évente háromszor ő rendezte az iskolai bálok diszkóját. Ilyenkor már előző nap a tornateremben volt ő meg az énektanár, és néha este tizenegyig sze­ relték a hang- és fénytechnikát. Mindig akadt önként jelentkező diák, hogy segítsen. Néha úgy kellett el­ küldeni őket. így utólag nem is tudom, hogy melyikük „pedagógiája" volt helyesebb. Persze ebben az iskolában még olyan diák is akadt, aki a mi kiegyensúlyozott Zsolti kollégán­ kat indulati cselekvésre tudta késztetni. A 6. d-ben egy ideig vendégeskedett egy fiú. A nevét nem írom ide, mert az apja híres focista volt. Ez a fiú alaposan felforgatott maga körül mindent. Leginkább a lányok iránytűire hatott mágnesként. Néha a szünetben mást sem lehetett hallani, csak hogy: az X Y így meg így, hogy ezzel jár, de annak meg azt mondta, de valójában mi tudjuk, hogy kibe szerelmes. Egyszer a technika tanár bácsi az ő osztályában tartott órát, de mivel a lányok tanárnője megbetegedett, így ők is a csavar­ kötésekről tanultak a kötés-horgolás helyett. Ez a nívós hölgyközönség arra ösztökélte a nagy köztiszteletnek örvendő diákunkat, hogy valami kellemes showműsorral szórakoz­ tassa imádóit. Ennek aztán elég balszerencsés következménye lett. Zsolti bácsi ugyanis harmad-, negyed-, ötödízben is figyelmeztette a sikertől megrészegült fiút. A tanár a táblára írt valamit, majd gondolataiban elmerülve épp az ablakon nézett ki, mikor arra lett figyelmes, hogy az ablak tükrében egy hosszú középső ujj mered Q 5 4

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

felfelé. Aztán látta a hozzá tartozó kezet, meg az illetlenséget mutogató fiút. Aztán előt­ te önmagát. Aztán nem látott semmit a méregtől, csak azt látta, hogy a fiú hogy kászáló­ dik ki a padja alól, meg a kupac tankönyve alól, melyet mind ő borított rá mérgében. De ilyen csak egyszer fordult elő, és a fiú is elment. Oly indokkal és olyan hirtelen, ahogy jött. Nem felelt meg szüleinek az iskola. A k i mindvégig maradt, aki rendszeresen olyanokat tudott mondani Zsoltinak, hogy hármunknak kellett lefogni, az az igazgatónő volt.

X. Mivel kollégámnak fogalma sem volt a módszertanról, használnia kellett a saját fejét. Ötletei hol beváltak, hol meg nem, de semmitől sem riadt vissza. Egyik leghajmeresztőbb ötlete az volt, hogy zenésítsenek meg verseket közösen az énekórán. Azt gondolta, hogyha egy ilyen élményben részesülnek, akkor belülről kezdik majd figyelni a zenét. A versek megzenésítésére vonatkozó ötlete épp a 8. a-ban pattant ki fejéből, és rögtön közzé is tette ja- i vaslatát. De valahogy nem váltott ki nagy lelkese­ dést. Talán a versek tanításával is baj van? egy ideig senki sem reagált, ő meg csak nézett maga elé. Majd Laurának csillant fel a szeme. - Saját verseket is lehet hozni? - Hát persze! - vágta rá az énektanár. - Te is írsz verseket? ? Laura bólintott. - Nem szégyen az! - folytatta kollégám. Néha én is írok. Akkor jövő órára hozd el őket! Rendben? i - Rendben - felelte a lány. A jövő óra azon­ ban még el sem érkezett, a versek kollégám kezébe kerültek. Egy szünetben maga elé bámulva ült a tanáriban és rajzolgatott. Messzire néző szemei elé egyszer csak valaki becsúsztatott egy spirálfüzetet. Laura küldte. Kollégám nagyon örült a verses füzetnek, bár nem nagyon értette, hogy miért nem órán adta át neki a lány. Mielőtt felnyitotta, izgatott mosoly volt arcán. Annak a felnőttnek a moso­ lya, aki leereszkedik a gyerekek világához. Aztán elkezdte olvasni. Arcáról lassan hullott le ez a mosoly, mint egy falevél, és egyre dermedtebb lett. Nem leereszkedés volt ez, hanem alászállás. A z alsó világ vasajtaja tárult ki előtte, ahogy a füzetet kinyitotta. Egy alsó világé, ahol a „homoksivatagot mindig baljóslatú holdfény világítja meg". A verse­ ket nem egy tiszta tizennégy éves írta, hanem egy hatvanon túlról visszanéző, kiégett vénember. Legalábbis ez volt barátom érzése. Ujabb és újabb versekbe fogott bele, és még mindig nem értette, hová került. Lecsapta a füzetet, és a napló után nyúlt: „Elvál­ tak, az édesanyja neveli." - Most már értem - mondta hangosan. De csak gondolatban folytatta: - Most már értem, hogy mért éppen ő jött el a gitárórára. Ertem, hogy mit akart Isten, és értem, hogy miért így küldte el a verseit. Segítséget kért!

25

El

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

A füzetet táskájába csúsztatta, és hazavitte. Otthon újra meg újra elolvasta a ver­ seket, és az az érzése támadt - már ő sem tudta honnan, miért - , hogy Laurának Istenre van szüksége. Egy szerető", kegyelmes, melegszívű Atyára, aki végre elfogadja őt. Egy barátra, aki megérti szeme villanását is - Jézusra. Valaki a titkát bízta rá, és ő bizalom­ mal válaszolt. Titokkal válaszolt. Istenről még senkinek nem beszélt az iskolában. V i ­ szonzásként ő is írt egy verset, valamiképp Istenről. A pénteki gitárórán odaadta neki ezt a verset, aztán várt. Hétfőn Laura egy papírt adott a kezébe a folyosón. Kollégám tudta, hogy vers lesz az. Számára a legfontosabb mondat ez volt belőle: „Tudom, hogy nincsen Isten, csak isten." Mint az előbbi versekből kiderült, Laura kedves költője Jim Morrison volt. Kollégám, aki maga is ezen a zenén nőtt föl, maga is nagyon jól értette, hogy mit jelent ez. Aztán visszaírt egy válaszverset. Valahogy így kezdődött - versben leveleztek. Barátom minden verse után egyre jobban megszerette őt. Egy idő után érezte, hogy nem lesz ez így jó. Nem lesz jó ez a nagy szeretet, hiszen mindketten fiatalok, ráadásul Laura a tanítványa. Aggályait elmondta Gazdájának, és ettől megnyugodott. Arra gondolt, hogy nem rá van szüksége a lánynak, hanem Istenre. Tudta, hogy nem sok jó sülne ki abból, ha beszélne neki Uráról. Inkább fordított egyet a dolgon, ha nem beszélhet Istenről Laurának, hát majd beszél Lauráról Istennek. Erezte, hogy Isten nem személyválogató, és hogy a legtöredékesebb emberi szeretetet is képes valami szent módon jóra fordítani. - A z nem lehet, hogy Isten elutasítaná őt! gondolta. - Egyszerűen nem tudom róla feltételezni! Ahogy egyre jobban megszerette a lányt, és egyre inkább hallgatnia kellett, még többet imádko­ zott érte. Végül minden este kérlelte Urát. Talán több kitartás volt benne így, mint egy reménytelen szerel­ mesben. Bár néha már maga sem tudta eldönteni, hogy ő most melyik. Csak imádkozott, és kérte Gaz­ dáját, hogyha nem tiszta az, ami benne van, hát na­ gyon gyorsan vegye ki a szívéből. De minden maradt a régiben. A legcsodálatosabb az volt, mikor a lány megharagudott rá valamiért. Reggel, amikor belépett az iskolába, kol­ légám ott állt a kapuban és várta, de a lány nem is köszönt neki. Ez volt a legcsodálato­ sabb érzés. Valakiért, aki nem is köszönt neki, minden este hosszasan könyörögni. Es közben napról napra figyelni hogyan gyógyul az élete. Talán itt kell megjegyeznem, hogy ez a legtöbb, amit egy tanár megtehet. Az, hogy közbenjár.

XI. Amint azt gondolhatod, Kedves, kollégám nem hagyta magát letegezni a gyerekektől. Úgy tűnt, hogy ebben az egyben igazat adott a főnökének. A korkülönbség oly kicsi volt közte és diákjai között, hogy legjobb indulattal sem volt idősebb, mint egy középső test­ vér. Úgy érezte, hogy luxus kiengedni az egyetlen tekintélyt teremtő eszközt a kezéből. Bár e tekintélytől rendszeresen megpróbálták megfosztani. Már az első héten voltak, Q 5 6

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

akik megpróbálkoztak azzal, hogy az utcán hazafelé menet megszólították, és kérték, hogy hadd tegezzék. Legalább az iskolán kívül. Barátom soha nem volt nagy játékos, de most három pontot érő kosarat adott kérőinek. Ilyen kérésekkel persze később is előáll­ tak a diákok, csak más módszerekkel. Ilyenkor az illető úgy tett, mintha véletlenül vál­ tott volna közvetlenkedő hangnemre, de egy mondatnál soha nem jutott tovább. Kollégám, aki - mint már említettem - ügybuzgó egyházfi volt, sokat vett részt klerikális alkalmakon. Leginkább a fiataloknak meghirdetett evangelizációkon, találkozó­ kon mutatkozott, sőt néha maga is részt vett ilyesmi szervezésében. Egy idő óta váro­ sunkban is megrendezik az ökumenikus alkalmakat, imaheteket, adventi evangelizációkat, istentiszteleteket. Abban az évben, mikor iskolánkban tanított, úgy gondolta, hogy épp itt az ideje elmenni egy ilyen közös istentiszteletre. Először a katolikusokhoz veze­ tett az útja. A templom egyik padjában megpillantotta tanítványát. - Nocsak, nocsak - mondta félhangosan - , Sz. Dia! Mit keres ez itt? - gondolta magában. Hirtelen megjelent képzeletében a lány. Maga a megtestesült mediterrán tem­ peramentum. Ha örült valaminek, alig lehetett lecsillapítani. Ha felbosszantották, széles, nagy kézmozdulatokkal hadonászott, hogy gesztusai elől tanácsos volt két lépést hátrálni. Ha szomorú volt - márpedig ez előfordul az emberrel - , még az ajtók is mélabús dallammal nyikorogtak utána. 0 volt az, aki száz százalékig önmaga volt. Leginkább ezért kedvelte őt kollégám. Tudta, hogy képtelen a színészkedésre a lány, és így órán minden mozdula­ táról visszajelzést kapott. Ahogy vége lett a Szentmisének, a vendégeket egy kis süteménnyel, üdítővel kínálták. így aztán összetalálkoztak, akár akarták, akár nem. Dia termé­ szetesen illendően köszöntötte tanárát. Először fel sem tűnt kollégámnak ez a távolságtartó magázás. A z történt, hogy a fiatalok, akik már régről ismerték egymást, egy körbe gyűltek, és úgy beszélgettek. M i ­ vel mindenki ismert mindenkit, és mindenki tizennégy és húsz év közötti volt, mindenki tegeződött a másikkal. Csak kollégám fülét sértette a bácsi szó, melyet taníványa kon­ zekvensen odabiggyesztett a neve mellé, bár maga is érezte, hogy mennyire nevetsége­ sen cseng. így kollégám célozgatni kezdett, hogy ha lehet, az iskolán kívül hagyjanak fel ezzel az undok magázással. Vagy különben „csókolomot" fog köszönni tanítványá­ nak. Hát így tört meg a jég. Titkos paktumukról azonban senki nem tudott az iskolában, sem arról, hogy mindketten egy azon testnek, az egyháznak a tagjai, egyszóval testvé­ rek. Dia tartotta magát a magázódáshoz, amíg az iskola környékén voltak, és valaki megtisztelte köreiket. Mégis, egyre többet beszélgettek szünetben. Dia sokszor megszólí­ totta az udvaron álló kollégámat, aki persze szívesen elegyedett szóba új testvérével. Egy idő után a nagy barátkozás szemet szúrt Dia osztályfőnökének, aki bölcsőszájú hal­ ként igyekezett védeni porontyát. Néha ugyanis a dühtől csak tátogni tudott, amikor látta őket együtt. Nem tudom, hogy mit gondolhatott tudatlanságában, de sok felesleges aggodalmaskodást megtakaríthatott volna, ha például megkérdezi őket. Na, ezt az egyet nem tette meg. Egy idő után még jobban zavarba jött a tanárnő, amikor megtuda, hogy

25

Hj

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

a kislány gitárórára is jár. Bizony ettől kezdve Dia is ott volt minden pénteken, és bele­ fogott a húrok pengetésébe. Megjegyzem, nem könnyelműen, hiszen azóta is gitározni tanul. Bezzeg az éneklés. Furcsa, de erre az egyre soha nem tudta rábeszélni az énekta­ nára.

XII. Kollégám betegesen utálta a politikát. Nem tartozott egyetlen politikai irányzathoz sem, mert úgy érezte, hogy Istennek nincs szüksége arra, hogy egy picike ország picike parla­ mentjében politikai ideológiává degradálják az O akaratát. Azt még kevésbé tudta elvi­ selni, hogy hívő emberek ismeretlen ellenségeket gyártsanak azokból, akikhez küldettek, és akik között világítaniuk kellett volna. Ennek ellenére sokszor kellett állást foglalnia politikai kérdésekben. Nem mintha a gyerekek bármit is értettek volna a politológiához, s talán éppen ezért. Bármilyen politikai jellegű megnyilvánulás egy gyerek szájából csakis úgy hangozhat, mintha egy sokszor hallott reklám szövegét, vagy egy sláger refrénjét mondaná angolul. Fogalmuk sem volt az olyan szavak jelen­ téséről, mint „mocskos kommunista", vagy „rohadt zsidó". Világos, hogy felnőttektől hallották e szava­ kat, akiknek vagy szintén nem volt fogalma a polito­ lógiáról, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon is volt. Ezért aztán kollégám arra kényszerült, hogy felvilá­ gosítsa diákjait. Ha például kommunistáztak, ami az idő tájt nagy divat volt, akkor hagyta az éneket, és elmagyarázta, hogy hogyan dolgozott egy vállalkozó. Folyamatábrát rajzolt a táblára, kinevezte Ferit tőkés­ nek, Szabit meg munkásnak, akit kirúgnak, aztán a feleségét dolgoztatták, aztán a gyermekét - extrapro­ fit reményében. A dolog igazságosságát mindenki maga láthatta be. De aztán beszélt arról is, hogy mit csináltak nagyon rosszul azok a bizonyos kommunisták, vagy sztálinisták. Szóval igyekezett objektív maradni. Persze nem mindig sikerült. Amikor például E. Pista - akivel mindjárt megismerkedhetsz - azt mondta, hogy őt azért nem fogják felvenni az egyetemre, mert ott „mocskos niggerek" tanulnak, és miattuk nincs hely... Kollégám felmérte a vele szemközt ülő szellemi képességeit, és az érthetőség keretein belül utalt arra, hogy inkább a tanulmányi erdménye gördít fő aka­ dályt vágyai elé, ha egyáltalán elvégzi az általános iskolát. Bár ezt már csak gondolat­ ban fűzte hozzá. Amikor meg a zsidókat szidták, vette a bátorságot, és kihasználta bib­ liaismeretét. Azzal érvelt, hogy mennyire természetes az számunkra, ha ellopnak tőlünk valamit, vagy megölik egy ismerősünket, akkor felháborodunk. Pedig ez a természetes felháborodás a „ne lopj" és „ne ölj" törvényén alapul, amit diákja szerint Hitler írt le a Mein Kampfban. Nos, kollégám ezek után végképp megdöbbent. Aztán azon kezdett morfondírozni, hogy vajon jól informált tanítványa j-vel vagy ly-nal írná le a Mein Kampfot. Amennyiben eszébe jut, hogy leírja. A történelem akkortájt mifelénk úgy for-

B 5 8

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

dult, hogy az eddig teljesen elnyomott szélsőjobboldali mozgalmak előbújtak a föld alól, és az ilyen gyerekek identitásvágyát, magányát, és tudatlanságát jól kihasználták. Ez a befolyásolás akkor kezdett veszélyessé válni, amikor az agressziót nem csak szóban, ha­ nem tettekben kezdték elkövetni a gyerekek. És mindehhez ideológiai magyarázatot is tudtak adni.

XIII. Kollégám jóban volt Anikóval, a 6. c osztályfőnökével, aki - ha volt rá oka - olykor­ olykor neki panaszkodott osztályáról. A z énektanár megvigasztalta. Egyszer, vigasztalásként azt mondta neki, hogy úgy szeretik őt a gyerekei, mint az anyjukat. Anikó ciniku­ san fölnevetett, mire kollégám elmesélte a következő történetet: - Amikor a múltkor osztálykiránduláson voltatok - kezdett hozzá az énektanár - , a lányaid, Timi és Gina szomorúan jöttek vissza. Elpanaszkodták, hogy mindig szerettek volna hozzád közel kerülni. Most végre itt a lehető­ ség - gondolták - , de nem váltak valóra reményeik. Azt mondták, hogy mindig hagyod őket közeledni, de mielőtt megnyílnának, mindig elutasítod őket. Anikó csak bámult. - És ez nekik fáj - folytatta az énektanár - , mert úgy néznek rád, mint az anyjukra. - Komolyan ezt mondták? - hitetlenkedett Anikó. - Ezt! S amikor a szünetben elszólta magát az ének­ tanár a lányok között, hát addig kérlelték, hogy mondjon el mindent, míg úgy nem tett. - És mit válaszolt? - kérdezték a lányok. - Azt, hogy jó hogy van apátok is. A lányok nem értették, csak bámultak tanárukra. Aztán R. Timinek derült fel az arca, amint ránézett az énektanárra. Elkiáltotta magát: - Apa! A z apukánk! - nevetett fel. Valóban van ebben igazság. A z iskola nálunk sokszor kényszerül arra, hogy a szülő helyett is neveljen. Jobb esetben növeljen, amint a szó hasonló alakja mutatja. így aztán joggal érezhette magát szülőnek az én fiatal kollégám. Különösen is az olyan gye­ rekek esetében, mint ez a hatodikos R. Timi. Nos, az ő történetét elmesélem neked. Volt egy házaspár. Született egy fogyaté­ kos lányuk. Ahelyett, hogy szépen felnevelték volna, az apa - ki tudja miért - alkoholis­ ta lett. Természetesen voltak ivócimborái. A z egyik ivócimboráját egyszer meghívta ma­ gához, aki szemet vetett a szegény fogyatékos lányra. Nahát, így született Timi. A nagy­ mamája nevelgette. Nevelgette volna, ha bírt volna vele. De szerencsétlenségére a föld­ szinten volt a lakása, és állítólag a lány éjszaka kiugrott az ablakon. Reggelre visszatért, mielőtt az idős néni felébredt volna. Állítólag, mert kollégám, aki sokszor járt arra, este nem látta egyszer sem. Másokkal ellentétben. Lehet, hogy korán volt.

25^1

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

S, hogy mit csinált éjszaka? Arról is hallottam egyet s mást, de nem akarom el­ hinni. Egyszer azonban elkövetett egy elég nagy hibát. Bombariadót jelentett be telefo­ non. De nem az iskolába telefonált, hanem a rendőrségre. Azok meg úgy kapták el, mintha éppen telefonra vártak volna mögötte, pedig ő csak a dolgozatírást akarta elodáz­ ni. A vége az lett, hogy az ország másik végébe rakták be egy intézetbe. Onnan még csak haza sem lehetett járni. Haza? Kihez, hova? De azért elszökött egyszer-kétszer. Fel kell tenni a kérdést, hogy vajon mi értelme van egy szaktanári intőnek, még ha nagyon találóan van is megfogalmazva! M i értelme van ilyen osztályban, ilyen gyere­ keknek, illetve olyan szülőknek. És mégis. Egyszer (!) sikerrel alkalmazta az én fiatal kollégám. Persze akkor sem hagyományos módon. Volt egy fiú Timi osztályában, akinél bevált. Azt hiszem Attila versenybiciklit szeretett volna kapni az apukájától, de lehet, hogy csak verést nem akart kapni a faterjától. Ifjú kollégám megelégelte, hogy a srác olyan folyékonyan beszél ma­ gyarul, hogy levegőt sem vesz közben. Kikérte hát az ellenőrzőjét. Attila tovább folytat­ ta a duruzsolást, kollégám meg vette a kis füzetet, és odakanyarintott egy szöveget ilyen formán: Tisztelt szülők! Attila folyamatos beszélgetéssel akadályoz a munkámban. Kérem, szíveskedjenek oda hatni, hogy ez többet ne forduljon elő! Tisztelettel: Fekete Adám, ének szakos

Ha láttad volna a fiút, mikor elolvasta. Sze­ gény nem gondolta, hogy az énektanár beír, mert ed­ dig minden órán begyűjtött egy rakat ellenőrzőt, de vissza is adta őket anélkül, hogy kinyitotta volna. Látnivaló, hogy az efféle következet­ lenség hova vezet. Sehova. Mert ha egyszer az ember elveszi azt az ellenőrzőt, akkor ne adja vissza tisztán. Ha meg egyszer beír... De ez a következetlenség semmi ahhoz ké­ pest, amit ezzel az Attilával követett el az én ifjú és tapasztalatlan kollégám. A fiú el­ kezdett neki rimánkodni, hogy most mi lesz, lőttek a bicójának, meg jól meg is verik. Miért kellett ezt tenni? A z énektanár meg elmagyarázta neki, hogy csakis azért, hogy figyeljen oda órán, és ne be­ széljen. Azt azonban látta, hogy Tiszfí?tt*$riilők! a fiút felettébb bántja a dolog. Attila folyabsitos beszélgetéssel akadályoz Ez ebben az iskolában ugyan­ a munkámban. A&s^m, szíveskedjenek oda hatni, olyan ritka jelenség volt, mint hogy ez többet ne formdicn elő! az énektanár beírása. Megsaj­ Tisztelettel: nálta szegényt, jól a lelkére be­ Fekete Adám, ének szakos szélt. A fiú bocsánatot kért, to­ Téves! vábbá megígérte, hogy soha

Q60

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

többé nem beszél órán és figyelni is fog. A z eredmény... Hát látni kell: A beírást áthúzta, és odaírta, hogy téves. És még annyi történt, hogy a fiú tényleg nem beszélt órán, hanem figyelt, és dolgozott, és olyan szelíd és udvarias lett, mint egy komornyik. A z igazsághoz hozzátartozik, hogy fiatal munkatársam ezt a módszert más­ kor is bevezette, de nem udvarias komornyikok, hanem cirkuszi artisták, vagy vadnyuga­ ti hősök lettek az illetőkből. Ezt nem ajánlanám!

XIV. Amint azt a legelején említettem, az iskola két épületben helyezkedett el. Külön volt az alsó tagozat és a felsó' tagozat. A rend kedvéért azonban egyetlen egy ötödik osztály az alsó tagozatos épületben maradt. így a tanárok testnevelése is megoldódott, mivel órakö­ zi szünetben rohanhattak át a másik épületbe az 5. c-hez. Osztályfőnökük testnevelő volt, igazi spártai szigorral. Nála nem is volt fegyelmezetlenség. Igen ám, de a spártai szigorhoz szoktatott gyermekek nem tudtak mit kez­ deni az „athéni demokráciával", amit viszont az énektanár próbált meg képviselni - hasztalan. A ke­ mény szigorhoz szokott gyermekek anarchiával vála­ szoltak a kevesebb szigorra. Persze ennek az osztály­ nak is megvolt a maga főkolomposa, K. Tamás. Har­ madszor járta az 5. osztályt, de így is pont olyan ala­ csony termetű volt, mint osztálytársai. Nem is tűnt volna fel, ha szája és hangképző szervei nem lettek volna még a koránál is fejlettebbek. Ót jószerével minden tanár utálta. Ó is fogalom volt a tanáriban. M i tagadás, ifjú kollégám sem bírt vele. Jóban voltak ugyan látszólag, de az órákat pokollá változtatta. Egyszer alaposan próbára tette az énektanárt. Amaz igyekezett éreztetni vele szeretetét, de talán nem hitt neki, talán nem tudott mit kezdeni vele. Lehet, hogy ezért történt a következő eset. A hetes jelentette, hogy K. hiányzik. - Na, ma végre haladhatunk az anyaggal - suhant át kollégám agyán a gondolat. De talán az Isten szólt szájával, amikor megkérdezte: - K i tud róla valamit? M i van vele? - Beteg - bökte oda az a fiú, aki folyton vigyorogni szokott. - Lázas, meg hányt. - Szegény - mondta komolyan a tanár. - Üzenem neki, hogy mielőbb gyógyuljon meg. Ebben a pillanatban a lázas beteg Tamás a röhögéstől gurgulázva kászálódott elő a terem beépített szekrényéből. Ez egy ilyen osztály volt. De egy zenekar nem csak elsőhegedűsökből áll. Voltak ott más „tehetséges" gyerekek, akik csak a túlkoros Kéri miatt nem jutottak szóhoz órán. Kivették hát részüket az órán kívüli tevékenységből. Április lehetett. Kollégám éppen az alsó és felső tagozatos épület között lépkedett félúton. Szokásához hűen rengeteg könyvet, kazettát, lemezt, képet cipelt magával, meg 26(|

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

a malaclopó táskáját. A két perces út magas, tízemeletes háztömbök között vezetett. Ahogy a gondolataiba merülve lépkedett, látta, hogy egy lány az iménti 5. c-ből a tíz­ emeletes tövében áll egy kis rádióval, és felfelé tekintget. Kollégám, mikor odaért, reflexszerúen felnézett, és látta, hogy a ház legeslegtetején három fej kandikál ki. Meg egy kezet is látott, amely a villámhárító ujjnyi vastag drótjába kapaszkodik. Három fej, meg egy kéz... az épület legtetején. Mi? Berohant az osztályba, lepakolta a könyveket, majd megkérte az osztályt, hogy várja meg, és visszaszaladt. Elkérte a rádiót és beleszólt: - Gyetek le, de azonnal! Bement a házba és elindult felfelé a lépcsőn. Tudta, hogy a három fiú majd azt hiszi, hogy lifttel jön, és ők a lépcsőn majd elkerülhetik. Megállt az első emeleten, mert már hallotta is a pánikszerűen menekülők lépéseit közeledni. Bizony, pont a karjaiba futottak. Mivel mind a három szemüveges volt, egyenként levette róluk a szemüveget, és minden magyarázat nélkül orcájukra nyomott egy közepesnél kisebb erősségű pofont. A fiúk csak álltak és bámultak át a visszatett szemüvegükön. Majd az egyik - tudod, aki folyton vigyorog - megkérdezte: - Ezt most miért kaptuk? - Örüljetek, hogy nem a járda adta, mert az nagyobbat ütött volna. Es örüljetek, hogy én vettem észre és nem I. néni, mert ő is nagyobbat adott vol­ na. I. néni az igazgatónő neve, és kimondására még ő is összerezdült. Hát még a három gyerek. Majd hozzátette: - Úgyhogy köszönjétek meg szépen! - Köszönjük szépen - mondta a vigyorgós. De most az egyszer nem vigyorgott.

1

XV.

Ezek után kollégámnak még mindig romantikus el­ képzelései voltak a tanításról. Már nem tartott soká. Tavasz volt, szép idő, s a fárasztó csütörtöki nap után haza készülődött. Nem volt értelme sietni, mert a vonat úgyis mindig késett. Már kiürült az egész iskola, mikor kilépett a kapun. Komótosan sétált, mélyen magába szívta a tavaszi levegőt, elcsodálkozott a virágok és a rovarok idilljén. Hallgatta a madarakat. Ahogy leért az aluljáróba, látta, hogy valaki a lépcsőn fekszik összegömbölyödve. Talán egy részeg - gondolta. - De akkor miért áll mellette B . Peti? (Becsületes nevén Kis Kukás.) Nyolcadikos létére nem volt nagyobb egy ötödikesnél. Ahogy közelebb ért, látta a riadalmat Kis Kukás arcán. Aztán látta, hogy aki a földön fekszik, az Szilárd, Kis Kukás osztálytársa. Szilárd magyar gyerek volt, magyarabb nálam, ugyanis Erdélyből települt hozzánk. Öltözete szegényes volt, haja kicsit kócos, bőre picit kreol. Csendes gyerek. - Rosszul vagy? - kérdezte kollégám. - Igen! - vágta rá osztálytársa. Szilárd valamiért nem szólt egy szót sem.

Q 6 2

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

- Rosszul van? - kérdezte az énektanár ismét, mert nem találta elég meggyőző­ nek a választ. - M i baja? - Megverték - mondta halkan Kis Kukás. - Kicsoda? - hördült fel kollégám. - Azt nem mondhatom meg - sütötte le szemét Kis Kukás, majd halkan folytatta - De én a tanba' helyében mentőt hívnék, mert tavaly tornaórán elesett, és leszakadt a veséje. - Igen, igen - mondta zavartan kollégám, és berohant a tanáriba, de senkit nem talált. Aztán az irodához rohant, de az is üres volt. Hívta a mentőket, eldadogta vala­ hogy a történteket, szólt a veséről, aztán visszarohant az aluljáróba. Szilárd még mindig a földön feküdt, ugyanolyan mozdulatlanul. Kis Kukás meg mellette guggolt. - Mindjárt jön a mentő - mondta a részvét hangján kollégám. Szilárd tiltakozni akart, hogy nem kell mentő, s hogy bizonyítsa, megpróbált felállni. Nem sikerült fel­ egyenesednie. - Mégis, mi történt? - érdeklődött kollégám. - Vasalt orrú bakanccsal rugdosták össze. \ Karjába, veséjébe, meg a fejébe is belerúgtak - tudó\ sított Kis Kukás. - De kik voltak azok? Ne légy gyáva, mondd ; meg! - erőltette kollégám. - Ott vannak a túloldalon - mondta Kis K u ­ kás - és szemével az aluljáró másik vége felé tekint­ getett. Kollégám érezte, hogy azok ott tényleg a tú­ loldalon állnak. Aztán elindult feléjük. A lépcsőfor­ duló aljánál megjelent egy szőke fej, aztán eltűnt. Kollégám ismerte jól ezt a fejet. - Gyere ide - mondta fojtott hangon a tanár. A srác előtűnt teljes terjedelmével, arcán kaján mo­ sollyal. Riadtságnak semmi nyoma sem volt rajta, csak vigyorgott. Egymáshoz értek, olyan közelre, hogy orruk majdnem összeért. - Mért csináltad? - kérdezte kollégám halkan. - Szemtelenkedett - mondta flegmán a fiú, és éppen magyarázkodni kezdett vol­ na. - M i az, hogy szemtelenkedett? - üvöltötte artikulátlan hangon a tanár, és megra­ gadta a fiú fekete-narancssárga dzsekijét - csak egy kisebb szemtelenkedhet a nagyob­ bal. Erted? - üvöltötte tovább. - Ti pedig egyenlők vagytok, érted? Erted? - üvöltötte, s közben ráncigálta a fiú kabátját. A z emberek egy pillanatra megálltak az aluljáróban, aztán továbbindultak. Ezenközben megjelent a másik fiú is, aki szintén csak egy „jó bulinak" tarthatta az esetet, mert úgy mosolygott, mint aki kabarét hallgat. Aztán kollé­ gám eleresztette a gallért, s a két fiú eloldalgott. Hosszasan nézett utánuk. Mindketten vasalt bakancsban és bomber's dzsekiben voltak. Majdnem kopaszra nyírt fejük fénylett a sötét aluljáróban. Fiatal kollégám a döbbenettől még akkor is ott állt és nézett az alul­ járó világító vége felé, amikor a mentőautó megjött, és szirénázva elvitte Szilárdot. ;

269

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

Otthon aztán egyedül maradt a gondolataival. Nagyon bántotta, hogy Szilárdot így helyben hagyták. De kire is haragudjon valójában? Hiszen Szilárd valószínűleg meg­ gyógyul sérüléseiből. De mi lesz ezzel a két másikkal? Vajon kigyógyulnak-e bajukból, lelki betegségükből? Holnap biztos kiderül minden, de mit tudnak tenni velük? Kollégám előre látta a másnapi eseményeket: adminisztratív büntetés: beírnak egy igazgatóit, nyilvánosan megszégyenítik őket az iskola diákjai előtt. Ettől még agresszívabbak lesznek. A rendőrséget is bevonják. Ha a rendőrséggel egyszer gondjuk lesz, akkor másodszorra is találkoznak majd. És végül kirúgják őket. Ez a nevelés csődje. Ha nem tudunk mit kezdeni a gyerekekkel, akkor megszabadulunk tőlük, mert azt hisszük, hogy egy másik iskola másik pedagógusa megoldja a problémát. Lehet, hogy csak a problémát látjuk. Vagy a gyereket is? „Próféciái" másnap mondatról mondatra megtörténtek. Reggel az irodában talál­ koztak. Ott volt I. néni, Kis Kukás, a két vádlott, és kollégám. Kis Kukás szavaiból kiderültek a részletek. Szabolcs, a fekete hajú srác csak egyszer ököllel megütötte, mire a szerencsétlen elesett. A másik meg rugdosta, s közben azt kiabálta, hogy: „mocskos román". Kollégám ekkor végignézett a fiúkon, és karjukon megpillantott egy-egy nemzeti színű szala­ gocskát. A legjobb bosszú, amivel elégtételt vehetett, az volt, hogy e szalagocskáktól megfosztotta a két tettest. Ezután következett az iskolai ülés. Nagyszü­ netben az igazgatónő összehívta az iskola tanulóit. Az udvaron sorakoztunk fel. I. néni a két fiúval fel­ állt az emelvényre, röviden tájékoztatta hallgatóságát a történtekről, majd a két tettes felé fordult: - Mit mondtatok az irodában, kik vagytok ti? - Skinheadek - hangzott a diadalmas válasz. I. néni a „tömeghez": - Ember az ilyen? - Neeeeem - morajlott a tömeg. - Köztünk a helyük? - Neeeem! Úgy is lett. A rugdosódó fiút a szülei kivették az iskolából. A másik (Szabolcs) fegyelmi tárgyalás előtt állt. Szegény Szilárd meg elgondolkodhatott: otthon, Romániá­ ban büdös magyar, itthon, Magyarországon meg mocskos román?

XVI. E. István. így hívták azt a hatodikos fiút, akiért talán a legsziszifuszibb harcot vívta kollégám. Valóban sziszifuszi volt ez a harc. Több hónapon át próbált kapcsolatot építe­ ni a fiúval; már-már úgy tűnt, hogy sikerül. De ha csak a legcsekélyebb hibát is elkövet­ te, amaz rögtön elfordult tőle. A z egész művelet célja az volt, hogy a fiú tiszteletét kivívja, s ez által hasson rá. Nehéz munka volt ez, mert István osztályfőnökén kívül senkiben nem talált segítőtársra. A többi kolléga egyszerűen elintézte azzal, hogy kis­ gyerekkorában agyhártyagyulladása volt, minek következtében a mai napig elmaradt a

1364

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

szellemi fejlődésben, és lehetetlen vele mit kezdeni. Fejre ejtették, nem normális, nem érdemes rá az időt pazarolni. Kollégám, aki szerette a lehetetlennek látszó feladatokat, és világéletében „csakazértis" gyerek volt, új erőre kapott, mikor saját főnöke is meg nem értésének adott hangot: - Miért éppen az ilyen E. István meg B . Szabolcs félékre pazarolja az idejét? Van éppen elég értelmes, tehetséges gyerek az iskolában, akik megérdemelnék. - A betegeknek van szükségük orvosra, nem az egészségeseknek - visszhangzott benne a válasz, de csak ennyit felelt: - Valakinek velük is kell törődni. A másik csatatér ebben a kétfrontos háborúban a fiú osztálya volt. István nemrég bukott hozzájuk, és így szociális és fizikai fölénnyel rendelkezett, amivel kellőképpen vissza is élt. Ennél kevesebb is elég lett volna egy osztály számára, hogy gyűlöljön vala­ kit. Kollégámnak jó néhányszor meg kellett magyaráznia, hogy miért kivételezik István­ nal. Mert bizony erősen kivételezett vele. Egyszerűen eleresztette a füle mellett az órai bekiabálásainak nagy részét. Mindezt teljesen tudatosan tette. Mindenáron megpróbált barátja lenni a fiúnak. Egyszer például István meg­ hívta magukhoz. E l is ment, és kedélyesen elbeszél­ getett anyukájával. Apukáját és sokat emlegetett test­ vérét sosem látta. De minden egy másodperc alatt romba dőlt. István végre figyelt órán. Kollégám taníthatott. Fel is írt a táblára szépen mindent. Es lám, csodák csodája, István jegyzetelt. Ám a szomszédjával is beszélgetett és így elmaradt az írással. Már mindenki rá várt, és kollégám egyre türelmetlenebb lett: - István, légy szíves, igyekezz, mert le kell törölnöm! - Ne, még ne! - bökte oda a fiú, és folytatta az írást, de a megosztott figyelem miatt lassan ha­ ladt. Kollégám megelégelte és azt mondta: - Majd óra végén lediktálom neked, most inkább letörlöm. Egy kézmozdulattal letörölte a táblát, meg a barátságot is István szívéből. - A mocskos rohadt k. anyját, azt - vágta oda a fiú. De kollégám meg sem muk­ kant, pedig erre még a sokat megért osztály is felhördült. Máskor meg az udvaron sétált kollégám. István éppen beszélgetett valakivel, de amikor meglátta az énektanárt, provokációképpen egy karate mozdulattal hátba rúgta az éppen arra járó kisebb gyereket. Kollégám elindult feléje. István meg elkezdett gúnyosan nevetni, miközben hátrált. Szabályosan cukkolta tanárát, aki egyre jobban megnyújtotta lépteit, majd futásnak eredt. De István is! Igazi fogócska volt ez az udvaron. A tanár egyre gyorsabban futott, István meg egyre hangosabban nevetett és ez felettébb dühítette kollégámat. Jól tudta, hogy mi a célja: Két-három kör az iskola körül, aztán István bero­ hant az épületbe, mert közben becsengettek. Kollégám pedig, mint a szélvész utána. Amaz belépett az osztályba, ahol már kezdődött volna az óra, de az ének tanár ide is utánajött. Becsörtetett a terembe, s mivel látta, hogy István osztályfőnöke áll a katedrán,

269

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

megragadta a fiú gallérját és odalökte a táblához. Pár centit felemelte és egész közel hajolt hozzá. - Úgysem mondok le rólad! Világos? - suttogta - Akármit csinálsz, akkor sem. A z igazat megvallva nem volt túl biztonságos ilyesmiket művelni E. Istvánnal. Kollé­ gám néha érezte az életveszélyt, amit a fiú kabátzsebében lapuló rugóskés jelentett. De minden jó, ha a vége jó. A tanév utolsó hetében együtt fociztak, csak úgy, ketten. S ez volt az a szimbolikus értékű cselekedet, amellyel végleg belopta magát a fiú szívébe. E l is gondolkodott. Lehet, hogy az első perctói ezt kellett volna művelni? Heti két közös foci talán mindenre gyógyír lehetett volna.

XVII. Voltak azért idilli pillanatai is a tanításnak. De ez sem a szó szoros értelmében vett romantika volt. Kollégám úgy fogalmazta meg, hogy „szivárvány a kémények felett". Ilyen szivárvány volt, amikor két kamasz gyerek sze­ retetben, kamaszos szerelemben egymásra talált. Olyan volt ez, mint az Édenkert egy kis darabkája az északi sarki pusztaságban. Kollégám esténként sokat járt a lakótelepen. Ha valami dolga volt a városban, mindig felment a lakótelepre „razziázni". Lassan ment az autóval, mint egy rendőrjárőr, és jól megfi­ gyelt mindent és mindenkit. Akkor látta meg őket. Kézen fogva sétáltak. A . Fecó meg Alexandra. A lány kicsit kreolbőrű, göndör hajú, derékig érő haja néhol festve volt. Azt hiszem volt egy kis roma vér az ereiben. Fecó kisportolt, rövid hajú fiú. A külsejé­ re semmit sem tudnék mondani, kollégám is inkább belülről ismerte. Először csak azt látta, hogy furcsán viselke­ dik. Néha olyan levert és szomorú volt, hogy meg sem mozdult, meg sem szólalt egész órán. Máskor meg egy percre sem pihent a rekeszizma a nevetéstől. Később kiderült, hogy apja alkoholista, és rendszeresen megveri őt, a nővérét, meg az anyukáját. Ilyen­ kor, ha a helyzet kezdett veszélyessé válni, fogták magukat és leköltöztek a szárító he­ lyiségbe. Sok éjszakát töltöttek már így, s a fiú megunta. Egy betörésből szerzett egy légpuskát, és elhatározta, hogy rálő az apjára. Persze jött is a rendőrség miatta az iskolá­ ba. Osztályfőnöke, meg még pár kolléga teljesen egy ritmusra rázták a fejüket: - Fecó aztán végképp nem tenne ilyesmit. Megmentették, talán egy életre. Egyébként osztálytársak voltak, ő meg a lány. De olyan óvatosan viselkedtek, hogy még kollégám sem vett észre semmit. Fecó volt a névadója kollégámnak, elnevezte Adi-bákinak. Ez a név rögvest elter­ jedt az egész felső tagozaton. Persze csak Fecó merte őt így szólítani, mert már nyolca­ dikos volt, meg a kollégák. De az énektanár nem bánta. Sok évvel késófob, egy augusztusi éjszakán, sok hulló csillagot lehetett látni. A z énektanár (aki akkor már nem volt énektanár) kinn ült a hegytetőn, a sziklán

1366

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

néhány barátjával. Meglátta, hogy két fiatal ül egy másik kövön. Hangjukról megismerte őket. Odaüzent nekik, hogy Adi-báki üdvözli őket. Amazok összenéztek, majd lassú, bátortalan léptekkel elindultak feléje. Kollégám az eget bámulta, és hallotta, hogy a háta mögött serceg a kavics a lábuk alatt. Egyre bátortalanabb léptekkel közeledtek, majd Fecó arca tűnt fel a csillagos égen, aztán egy hatalmas örömteli kiáltás hallat­ szott: - Adi-báki!!! Te vagy az? - Megismersz még? - kérdezte csodálkozva Adi-báki. - M i ne ismernénk meg? - Tudjátok - panaszkodott Adi-báki - , sok régi tanítványomnak rossz az arcme­ móriája. Azok, akik a legszorgalmasabbak, legjobb magatartásúak voltak, akikről azt hit­ tem, hogy a legjobban szeretnek, azok elfordulnak az utcán. Akikről pedig azt gondol­ tam, hogy utálnak..., azok odajönnek és beszélgetnek velem. - Nem utáltunk mi téged - nyugtatta meg Fecó. - Hanem azért belátom, hogy bunkók voltunk, de kár, mert milyen jó kis énekórák voltak azok! - Nektek az volt a dolgotok, hogy rosszalkod­ jatok; nekem meg az, hogy megpróbáljak valamit ad­ ni. Ennyi. Különben nekem is hiányzik. De örülök, hogy még mindig együtt látlak titeket.

XVIII. Nem is értem, hogy miért panaszkodott kollégám, hi­ szen annyi barátja volt. Nem nehéz kialakítani barát­ ságot egy gyerekkel, főleg ha az illetőnek szüksége van erre a barátságra. A már említett 5. c-ről van szó. Tudod, a testnevelő tanár osztályáról, ahol a te­ tőre mentek a fiúk. No, járt ebbe az osztályba egy teljesen átlagos gyerkőc. Elég okos volt, éppen lusta se, és így nem emelkedett a nagy nevek sorába. Elte az ötödikesek mindennapjait. Aztán egyszer csak kezdett megváltozni. Egyre pimaszabb lett, egyre dacosabb, egyre gondat­ lanabb, míg végül csak a rosszalkodásban lelte örömét. Kollégám (mint mindannyian) számított erre. A gyerekek közül kevesen tudták, de mi annál inkább, hogy mi is az oka ennek a változásnak. A . Kálmán elég szerencsétlenül járt. Édesapja felakasztotta magát és ő talált rá. Mindez elég magyarázat, azt hiszem. Kollégám tudta, hogy baj lesz vele, és hogy most igazán szüksége van a felnőttek figyelmére az iskolában. De bárhogyan közeledett hozzá, Kálmán elutasította őt. Egy hideg januári napon együtt indultak hazafelé. Kollégám megállította a fiút, és elkezdett hozzá beszélni. O meg csak állt s nem nézett tanárára. Csak állt és topogott a hóban, hogy ne fázzon. Hogy kollégám mi mindent hordott össze (hetet-havat) rossz magatartásáról, azt nem tudom, de a végén kibökte, hogy mit akar. - Én arra gondoltam - magyarázkodott az énektanár - , hogy tulajdonképpen mi lehetnénk barátok is. Miért kell nekünk folyton veszekednünk? Igen, mért is ne legyünk

2 6 Q

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

barátok? - A fiú nem válaszolt, csak nézett oldalra, topogott, jól ráhúzta kis kezére a kabát ujját. - Na... - erősködött a tanár, mintha valami bombabiztos ajánlata lenne, de nem kapott választ. - Itt a kezem, csapj bele - biztatta a fiút, majd jó egy percig szótlanul álltak mind a ketten: A . Kálmán meg az énektanár a felkínált tenyerével. Végre, nagy kelletle­ nül beletette tenyerét a fiú, majd elbúcsúztak. Kedvetlenül indultak el mind a ketten. De másnap, amikor kollégám az udvaron ácsorgott, és beszélgetett egy tucat gyerek köré­ ben, valaki szabályosan áttörte a gyűrűt, beröppent középre és elkiáltotta magát: - Ám különben nekem a tanba a barátom! - s odabújt hozzá, megfogta a tanár kabátja ujját, belé karolt és felnézett rá. - Ugye tanba? A gyerekek szemrehányóan néztek tanárukra, de kollégám csak ennyit mondott: - De még mennyire. A farsangi bálon pedig - mintha tíz éve ismerték volna egymást - odalépett hoz­ zá a fiú, és ezt mondta: - Tanba! Megiszunk ketten egy üdítőt? Tulajdonképpen ennyi, ami A . Kálmánról eszembe jutott. Hogy az ilyen barátságoknak mennyi a pedagógiai haszna? Azt nem tudom, de talán neked is jó, hogy ha van egy barátod, akivel megihatsz né­ ha egy pohár üdítőt.

XIX. Amint azt már említettem, kollégámnak sok kelle­ metlen percet okozott az osztálynapló. Egyik feladata az volt, hogy az óra anyagát beírja a megfelelő ro­ vatba, dátummal, és aláírásával ellássa. Igen ám, de csak néha nem felejtette el. Talán ezt nevezi a lélektan motivált felejtésnek. Úgy, hiszen sokszor fogalma sem volt mit írjon oda. Hiszen a tananyag még csak érintőlegesen sem került szóba az órán. Ilyenkor nevelt. Különösen az olyan esetek után, mint az a vereke­ dés ügy. Vagy éppen lett volna mit beírni, csak éppen nem merte, mert túlságosan haj­ meresztőnek tűnt volna egy olyan óracím, hogy „a reneszánsz építészet". Ének órán. 5. osztályában. Ezért aztán állandóan nyakára jártak szünetben az osztályfőnökök. A másik kedves foglalatossága az osztályozás volt. Úgy gondolta, hogy az égvilá­ gon semmi értelme sincs egy olyan iskolában osztályozni, ahol emberemlékezet óta nem járt énektanár, s amúgy sincs több, mint tíz énekelni hajlandó diák az egész felső tago­ zaton. Ha célt kellett maga elé tűzni, a legértelmesebbnek tűnt reális célt kitűzni - meg­ szerettetni a zenét. A mai népszerű zenétől visszaindulni a múltba, és legalább annyit elérni, hogy ne kapcsolják ki a rádiót, ha tíz évnél korábban született muzsikát hallanak. E cél megközelítésének érdekében kitalált egy szimbolikus osztályozási rendszert. Anynyit azonban előre bocsátok, hogy ez a rendszer csak akkor és csak abban az iskolában, csak azokkal a gyerekekkel volt használható. Egyes és kettes nem létezett. Hármast ka-

Q 6 8

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

pott, aki tüntetőleg nem volt hajlandó dolgozni, és készakarva szabotálta az egész osz­ tály előrehaladását. Négyest kapott, aki zeneileg és tudásban egyest, kettest, vagy hár­ mast érdemelt volna, de nem zavarta a munkát. Ötöst kapott, aki zeneileg négyest vagy ötöst érdemelt volna, de történeti, elméleti tudása és érdeklődése arra érdemessé is tette. Erről senki nem tudott, csak az a tízosztálynyi gyerek, ahol kollégám tanított. Másrészt viszont ez sem könnyítette meg a dolgát, mert ahogy közeledett a félév vége, a többi tárgyhoz tartozó rubrikák szépen megteltek sormintával... csak az ének oszlopa tátongott üresen. Ilyenkor tenni kellett valamit, mégpedig sürgősen. Harmadszor: a kulcsok hatalma... Félévkor I. néni új rendet vezetett be. Szünetben senki sem tartózkodhat az osz­ tályteremben, és a tantermek ajtaját kulcsra kell zárni. A kulcsot óra után a tanári szobá­ ban elhelyezett kulcstató táblára kell tenni. Gondolhatod, hogy mennyi galiba származott ebből. Mert ugye egy kulcs jellemzője, hogy eltűnik. Elég, ha óra után az illető pedagó­ gus köpenye zsebébe csúsztatja és elfelejtkezik róla. Ilyenkor hosszas nyomozás, hajsza következik, természetesen tanítás helyett. A gyerekek meg röhögnek a markukba. Mindenki nehezen szokta meg az új rendet, de fiatal kollégám különösen is képtelennek mutatkozott rá. Egy hónap sem telt el, és a tanárok rögtön hozzá küldték a gyerekeket, ha egy kulcsnak nyoma ve­ szett. Hetente kétszer meg is találták nála. Egyszer P. néni, az igazgatóhelyettes érdeklődött személyesen. (Órát szeretett volna tartani.) - Üdvözlöm! Ne haragudjon, hogy megza­ varom - szólt a könyvei fölött görnyedő kollégám­ nak - de nem maradt véletlenül magánál a hatos terem kulcsa? Kollégám kiforgatta köpenyzsebét, négy és fél farmerzsebét, az inge két zsebét, majd elmosolyodott és diadalmasan így szólt: - Most az egyszer nem! - Elnézést kérek - mondta zavartan P. - Semmi baj! - nyugtatta meg kollégám. A kisfőnök tovább nyomozott a kulcs után. Felszaladt a lépcsőn az irodába, bené­ zett minden terembe és végigkérdezte kollégáit, de senki sem tudott róla. Talán valaki összecserélte - gondolta. Ezért átrohant az alsó tagozatos épületbe, de ott sem tudott senki semmit a hatos terem kulcsáról. Aztán visszajött, és újra fiatal kollégámmal pró­ bálkozott. Amaz újra kiforgatta iménti zsebeit, és kicsit feszültebb hangnemben közölte, hogy nincs nála. A kisfőnök megint elszaladt, tett egy kört. Ezalatt az osztály valahol a folyosón várt rá. Aztán öt perc múlva megint visszajött: - Ne haragudjon, de csak magánál lehet. Kollégám megelégelte a zaklatást és felállt, majd teátrális mozdulatokkal kihúzta összes zsebét. De most már a széke támlájára terített kabát zsebét is kipakolta. - Ez az? - kérdezte kaján vigyorral egy kulcsot tartva a kezében. A kisfőnök elvörösödött, a szeme szikrázott. - A z - vágta rá, és elrohant vele.

26

El

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

Sándor, a történelemtanár, aki az asztalion ül, felnézett a Képes Sportból és nyo­ matékosan így szólt: - Ádi-báki, te hülye vagy! Ádi-báki megrántotta a vállát és tovább olvasott. Jó pár évvel később, amikor Anikóval, a 6. c osztályfőnökével találkozott, az elmondta neki, hogy ekkor lopta be magát a szívébe. Tetszett neki, hogy egy cseppet sem akart hajbókolni a főnöke előtt, ellentétben másokkal. Ádi-báki azonban ezt nem készakarva csinálta, és ez egyszer sem­ miféle filozófiát nem fűzött hozzá. Ez is - mint annyi minden - kihullott a fejéből.

XX. A z iménti történetből is jól látszik, hogy kollégám csak arra fordított figyelmet, ami amúgy is érdekelte. E dolgok közét artoztak saját osztályának ügyes-bajos, de inkább bajos dolgai. P. Robin kívül ugyanis még huszonkét gyerekhez fűzték „rokoni" szálak. Kistestvéreinek tartotta őket. A legkomolyabb családi problémáktól a kamaszkor küszöbe előtt álló lányok szerelmi álmodozásáig mindenről tudott. Módszere­ sen végiglátogatta a családokat, elbeszélgetett a szü­ lőkkel, kíváncsi volt, hogy hogyan élnek a gyerekek akkor, amikor nem hat rájuk a nyáj szelleme. Néha segített a házi feladatban, vagy megszervezte egy egyetemista segítségét a matematikából gyengélkedő B. Dénesnek. Hanem a legjobb mégiscsak az volt, ~) \ amikor tanórán kívül töltöttek együtt néhány órát. A tanítás alatt sem volt poroszos fegyelem, de ilyenkor legalább nem okozott lelkiismereti problémát kollé­ gámnak, hogy megfeleljen főnöke elvárásainak. Ilyenkor ő a legidősebb fiú lett az osztályban. :

Nagy lelkesedéssel álltak neki a teadélután megszervezésének. Lefoglalták a termet, és átrendezték a tánchoz. A fiúk hozták a mag­ nót meg a kazettákat, a lányok meg a süteményt, és közösen az üdítőket. Kedves, ha tudnád milyen nagy dolog ez! Mennyi könyörgésbe, udvarlásba került ez kollégámnak. Fél év telt el, mire fiait és lányait úgy összebékítette, hogy most már volt értelme az 5. b-ről, mint egy osztályról beszélni. Addig inkább két fél osztály voltak, akiket az óra­ rend, meg a tantermek beosztása véletlenül egy helyre sodort. De most végre szóba áll­ tak egymással. A dialógus nem tartott sokáig. Összevesztek a zenén. Kollégám kötéltán­ cos módjára próbált egyensúlyozni a két párt között, de a botrány elkerülhetetlen volt. A fiúk rockzenét akartak, a lányok meg mindent, csak ne rockot. A magnó a fiúké volt, így a vita kimenetele nem lehetett kérdéses. Fél óra sem telt el, a lányok, mint egy tiltakozó országgyűlési képviselőcsoport egy ritmusra felálltak és kivonultak. A z ilyen kisebb incidensek ellenére az osztály kezdett összetartani. Ezt nem egy közös külső ellenség fenyegetése kényszerítette ki, mint amilyen egy grafomániás ellenőrzőkönyv-betyár. Inkább a kellemes közös élmények tették meg hatásukat. Osztálykirándulás több is volt. Igaz, hogy nem a francia riviérára, hanem csak a vá-

1370

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

ros körüli erdőkbe. Ilyenkor focimeccs, és tábortűz forrósította a hangulatot. Talán mind­ annyian érezték, hogy nem mindennapi a helyzetük. Szüleik, tanáraik többé-kevésbé megbíznak osztályfőnökükben, aki azért nem is annyira tanár, mint inkább egy nagy­ ra nőtt diák volt. Ez a nagyra nőtt diák pedig mégiscsak úgy ragaszkodott hozzájuk, mintha még szeretné is őket. De hiába volt minden ragaszkodás, minden érzelem, az aranykor véget ért. Eljött a félév, és P., a kisfőnök megint összefutott kollégámmal. Pont azon a fo­ lyosón, pont úgy, mint akkor, amikor rásózta az osztályt. - Üdvözlöm - kezdte derűsen - , beszélhetnék magával? - Csak tessék - szólt kollégám. - Tudja kérem - kezdte a magyarázkodást - , az egyik városi iskolában igazgató­ választás volt. - Igen? - kérdezte értetlenül kollégám. - Igen, és nem választották meg az eddigi igazgatót. - És? - kérdezte főnökét az énektanár. - Arról van szó, hogy átjött hozzánk, de tud­ ja, egy igazgatói és szakos tanári kereset között nagy különbség van. - Tudom - mondta csendesen az osztályfő­ nök. Gombóc kezdett nőni a torkában, mert kapizsgálta, mit akar főnöke. - így hát szüksége volna az osztályfőnöki pót­ lékra. - Értem - mondta az önkéntes osztályfőnök. Mosolygott, mélyen Piroska szemébe nézett, de közben szája széle remegni kezdett. Útját osztálya felé vette, akik már várták. Belépett, szótlanul, moso­ lyogva nézte a ricsajozó gyerekeket. Aztán elcsende­ sedtek, mert érezték, hogy baj van. Pont úgy, mint az elején. Csak nézték egymást, kollégám mosolygott, aztán egy fegyelmezetlen könnycsepp végiggördült arcán. A z osztály új osztályfőnököt kapott, aztán fél év múlva megint újat, mert az osz­ tályfőnöki pótlék is kevésnek bizonyult. így aztán igazgatóhelyettes lett a sorrendben ötödik osztályfőnökből, s jött a hatodik. De nem sokáig maradt ő sem az osztály élén. Egy év múlva két részre bontották az osztályt, és a másik két osztályhoz ragasztották őket. Azaz csak akarták, mert ettől kezdve aztán igazán ragaszkodni akartak egymáshoz. Évekkel azután, hogy végeztek, K. Bandi találkozott kollégámmal. Akkor már nem tanított, így nyugodtan beszélgettek, nyugodtan tegeződhettek. - Csak akkor értettük meg, miről beszéltél állandóan, mikor már késő volt. Kollégám eltűnődött. Eszébe jutott, mikor még Bandi akkora volt, hogy a hátán tudta hordani őt. Most meg itt áll előtte, tekintetük, s már szellemük is egyforma magas. - Sohasem késő - mondta elmosolyodva kollégám.

27

0|

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

XXI. A z énektanár a másik ötödik osztállyal is jó viszonyban volt. Ez persze néha féltékennyé tette saját osztályát. A z „a" osztályosok rajztagozatosok voltak, így fogékonyabbá váltak a művészetekre. Ezért ritkábban volt szükség fegyelmezésre is. Számos anekdotával szolgálhatnék az ő viselt dolgaikról is, de csak kettőt szeretnék kiemelni. A z egyik még iskolaidő alatt történt. Egy péntek délelőtt egy fehérköpenyes hölgy zavarta meg az oktatást. Nagy csend lett, de olyan, amilyen még az 5. a-tól sosem telt. Pánikszerűen futott végig a hír: biztosan oltást kapunk. Úgy is lett. A fiúk először halálra rémültek, de aztán erőt vettek magukon és belebújtak a férfi szerepbe, mondván: - A , nem is fáj, csak annyi, mint egy szúnyogcsípés. Nos, tényleg annyi, de mint utóbb kiderült, ezt maguk sem hitték el igazán. Ha­ nem a lányok pont fordítva viselkedtek. A z elején még csendesen meg is mosolyogták a fiúkat, de az­ tán úgy idó'zítettek, hogy akkor kapta el őket a síró­ görcs, amikor a tű vészesen közeledett vállukhoz. A legkisebb kislány H . Kati volt. No, mára már szépen felcseperedett, de akkor olyan apró volt, hogy alsó tagozatosnak is bevált volna. Kevéske, sima szőke haját hátul copfban összefogva hordta, szemüvege ki­ se felnagyította tiszta kék szemeit. Nem volt feltűnő, mégis egyéniség volt. Egyéniségét csak szemérmes­ sége gátolta a kibontakozásban. Most, ahogy fogyott előle a sor, egyre csak bámulta az énektanárt. De hi­ ába volt szemérmes, félelme még nagyobb lehetett. Szemében könnyek gyűltek és halkan így szólt: - Tanár bácsi, én csak azt szeretném, hogy a tanár bácsi fogja meg a kezem, amikor... - Megfogom - válaszolta megnyugtatóan ifjú kollégám. Aztán elgondolkodott. Vajon miért jó ez neki? Miért jó ez a kézfogás? Talán biztonságérzetet, menedéket ad? De hiszen ő nem felnőtt, aki ilyen biztos pont lehet egy gyerek életében! S mégis. Elő­ ször sejtette meg, hogy mit is jelenthet az, ha egy kicsi, kiszolgáltatott gyerek a szülőjé­ re tekint, ha veszélyben érzi magát. Atyai érzelmekkel ajándékozta meg őt ez a kisleány, és ezt nem felejtette el soha. A másik történet hasonlóan banális, mint az előző. Mégis tanulságos. Kollégám nem volt egy Frank Sinara, már ami a táncot illeti. Tudta ő ezt magáról, így aztán igye­ kezett elkerülni minden olyan helyet, ahol táncolni lehet, nehogy valaki „felkérje". De azért szorgalmasan segített az iskolai bálok megszervezésében. Vagy inkább azért segí­ tett, hogy bál közben is fontoskodhasson, és elkerülje a kellemetlenségeket. Egyszer, pár évvel az után, hogy otthagyott bennünket, megint felkérték Zsoltot, hogy tartsa meg a farsangi bált. Természetesen Aki-bái, az én fiatal kollégám is jött vele szerelni. Aztán a bál idejére jól elfáradt. Leült az egyik sarokba egy padra és arcába temette a kezét.

Q72

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

Amúgy sem rajongott igazán a diszkózenéért, most meg különösen is rossz kedve volt. Csak ült, és ujjai között bámulta a villódzó fényben egyszerre mozduló tömeget. Nem is volt ez tömeg, hiszen sok ismerős arcot látott közöttük. Csak kicsit megváltoztak. Köz­ ben nyolcadikosok lettek azok, akik akkor ötödikesek voltak. Aztán észrevette, hogy va­ laki őt is figyeli. Viktória. Talán egyedül ő az, aki alig változott a három év alatt. Ami­ kor ötödikes volt, nem szerették őt az osztálytársai. Úgy tünt, hogy csak a tanulás érdek­ li. Szőkés-vöröses haját fiúsan rövidre vágva hordta, széles szemüveget viselt. Amolyan tudós palánta benyomását keltette. És most ott állt, pontosan úgy, mintha nem telt volna el egy perc sem, és kollégámat nézte. Persze csak távolról. A z énektanár látta ujjai kö­ zött, hogy Viktória valamire készül, de úgy tett, mintha nem venné észre. Vagy öt per­ cig állt ott és gyűjtögette a bátorságát, aztán odalépett, és látszólag nagyon könnyedén így szólt: - Jó napot, tanba! Nem jön egyet táncolni? Kollégámon nagyon látszott, hogy nem ez az, amire évek óta várt már, és őszin­ tén meg is mondta: - Ne haragudj, nagyon fáradt vagyok, fáj a fe­ jem is, most nincs kedvem. Ne haragudj! - Köszönöm, akkor majd máskor - mondta mosolyt erőltetve arcára Viktória, és elrohant. De amint kollégám nézett utána, máris fájt neki, hogy elutasította a kislányt. - Való igaz, hogy nem szeretek táncolni, de ez most más! - gondolta magában. Felállt, utána­ ment, és ahogyan az illem megkívánta, felkérte őt táncolni. Viktória ragyogó arccal fogadta el a felké­ rést. Azt hiszem, sokat jelentett a számára, hogy ha senki más, de legalább volt énektanára felkérte. Kol­ légám pedig úgy érezte, hogy ez a tánc szent tánc, és az Isten dicsőségére van, még ha mégoly nevetsége­ sen mozog is. De most az egyszer nem ez volt a lé­ nyeg.

XXII. Emlékszel még Laurára, akivel versben levelezett az én fiatal barátom? Egy pénteki gi­ tárórán furcsa kérdéssel hozakodott elő: - Miért vagy te ilyen? - szegezte tekintetét az énektanárra. - Milyen? - kérdezte riadtan kollégám, mert azt hitte, hogy szemrehányás követ­ kezik. - Milyen? Nem is tudom... Olyan, mint... mint egy... földre szállt angyal. Mit is mondjon erre? Érezte, hogy eljött a bizonyságtétel ideje. - Nem én vagyok ilyen - mondta mosolyogva, de nem folytatta. Laura csak néz­ te tanárát és próbálta értelmezni a mondatot, de láthatóan nem értette. - Komolyan érdekel? 2 7 ^

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

- Igen - jött mélyről a válasz. Barátom most már biztos volt benne, hogy nem hallgathat. - Titeket is érdekel a történetem? - fordult a többiekhez. - Igen, igen - mondta Laura türelmetlenül, s a többiek is bólogattak. - Egész biztos? - tette fel még egyszer a kérdést a biztonság kedvéért. Kollégám ugyanis magától nem beszélt volna Gazdájáról, de nagyon szerette volna, ha komolyan érdeklődve megkérdezték volna róla. Most itt volt az alkalom. Elmondta, hogy milyen is volt régebben. Beszélt viselt dolgairól, amiről én most nem kívánok értekezni, mert sem mennyisége, sem minősége miatt nem illene ebbe a történetbe. Azután elmondta, hogy mennyire megdöbbent, amikor mindezek ellenére Isten nem taszította el őt magától, és nem mondta azt, hogy „Tudod, hogy nincs bocsánat." Es ha az Isten, és az O barátai befogadták őt... őt, aki ilyen volt - s milyen jó volt ezt átélni - , akkor milyen jó lenne, ha ezt mások is átélnék. Mások is, akiknek szükségük van rá. - És gondolod, hogy akkor valami meg fog változni? - kérdezte Laura bizakodva. - Igen, én azt hiszem, hogy meg fog változni. Ezután kollégám hónapokig nem beszélt Is­ tenről. Volt egy fogyatékos gyerekek otthona ebben a városban. Laurát és Ramónát, Laura barátnőjét pe­ dig elhívta segíteni az intézetbe. Kollégám sok barát­ ja lakott itt. Nem is segíteni hívta a lányokat, hanem mert tudta, hogy ezek a gyerekek hamar megértetnek velük valamit. Azt, hogy van értelme olyan banális pillanatoknak, mint egy mosoly, vagy hogy az ember legalább úgy tesz, mintha figyelne a másikra. Ezek a látogatások azután rendszeressé váltak. Mikor vége lett a tanévnek, a nyári szünetben sokszor elvitték a gyerekeket sétálni a városba. Előfordult, hogy Laura ment csak, és akkor ketten indultak el három gyerek­ kel. Micsoda szép idők voltak azok! Néha a gyere­ kekre felváltva érett rá a kisdolog. Ilyenkor a fiúkat Laura tartotta - mert állni nem nagyon tudtak - , kollégám meg segített a célzásban. A lányoknál fordítva történt.

XXIII. A z év vége azonban még messze volt. A jövőről semmit sem sejtett. Aki-bákitól elvet­ ték az osztályt, de ezután is jó kapcsolatban maradt velük. Énekórán sokszor beszéltek neki problémájukról, s ha valamin hajba kaptak, őt kérték fel békebírónak. Egy szó, mint száz: a tananyagban nem úgy haladtak, ahogy kellett volna. Ha meg eltökélte ma­ gában, hogy tanítani fog, akkor más zavarta meg. Ez a zavarás pontosan olyan elven működött, mint amikor egy ország a szomszéd, ellenséges ország rádióadóját ugyan­ olyan hullámhosszon igyekszik elnyomni. Volt két szép roma lány az osztályban. Melin­ da és Margó. Margó nem okozott gondot, mert meg volt áldva a suttogás képességével. Melinda azonban nem tudott suttogni, viszont természetes beszédhangja ugyanolyan

Q74

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

hangszínen és hangmagasságban szólt, mint az énektanáré. Képzelheted, hogy a saját beszéd- és énekhangját nem hallotta tóle. És ez természetesen felettébb bosszantotta. Többször figyelmeztette szóban - semmi hatása nem volt. Elvette az ellenőrzőjét - még nagyobb hangerő lett belóle. Arra gondolt, hogy talán észérvekkel meg lehet győzni a lányt. Ehhez azonban már nem volt elég higgadt. - T i csak hiszitek, hogy az oktatás ingyenes. Azért, mert nem a saját kezetekkel dobjátok be a pénzt a perselybe... ez még nem azt jelenti, hogy nem fizettek érte kiabálta kollégám. - Amikor a szüleid megkapják a fizetésüket, akkor abból adóznak fordult Melindához, aki addig kaján vigyorral hallgatta a fejtegetést. - A szüleid pénzét szórod ki az ablakon akkor, amikor nem vársz érte cserébe tudást, ha ugyan fizetnek adót a szüleid! Ekkor már kétvonalas G körül járt az énektanár, de a kiabálását csakhamar félbe­ szakították. - M i köze van magának ahhoz, hogy az én szüleim fizetnek-e adót - rikácsolta Melinda, miközben fölugrott a székről és odarohant a tanárhoz. - Mert vegye tudomásul, hogy semmi köze hozzá - folytatta a kiabálást. De ekkor kollégám is folytatta a mondandókáját a felesleges pénzkidobásról. Álltak egymással szemben, és egyre inkább próbálták túlkiabálni egy­ mást, de hasztalan. Orruk már-már összeért, amikor az éktelen lármának valami hirtelen véget vetett. Egyszer csak egy középső ujj meredt felfelé kettőjük közt, amin mind a ketten meglepődtek egy gondolat erejéig. Legfőképpen kollégám, aki csodálkozva lát­ ta, hogy ez a szimbolikus középsőujj most az övé. De a lány előbb tért magához. Nem kellett felsorolni a jogait, a szeme felcsillant, arcára visszaállt az iménti gúnyos mosoly és így szólt: - Megyek az igazgató nénihez, és megmon­ dom, hogy mit mutatott. Azzal sarkon fordult és határozott léptekkel elindult az ajtó felé. - Ne, ne, várjál! - kapott volna utána a tanár, hogy visszatartsa, de majdnem átesett egy táskán, s a lány kisiklott a keze közül. Volt még egy nagy durranás: becsapó­ dott az ajtó Melinda mögött, aztán néma csend ereszkedett az osztályra. Ádi-báki üveges szemmel nézett maga elé. Aztán visszasétált az asztalhoz, és le­ ült. Arcát kezébe temette s elgondolkodott. Eszébe jutottak azok az évek, amikor egy rockzenekarban muzsikált. A tagok kö­ zött állandó viták folytak arról, hogy milyen zenei megoldás legyen egy-egy dalban. Nem mintha ez egy centit is lendített volna a zenekar karrierjén. Mégis szinte minden próbán egymásnak estek. Először csak maliciózus megjegyzések váltották egymást, majd hangos veszekedés hallatszott, s végül, ha egyik fél sem engedett, tehetetlen dühében valamelyik elküldte a másikat... ez rendszerint azzal a gesztussal történt, amely most teljesen öntudatlanul tört elő kollégámból. Anélkül, hogy tisztában lett volna annak ere­ deti jelentésével.

2 7 ^

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

Mikor ezeket végiggondolta, újra felnézett, és látta, hogy az osztály ugyanolyan döbbenten bámul, mint öt perccel ezelőtt. Kollégám úgy érezte, hogy választ várnak. Aztán amikor rájött, hogy őt most ki fogják rúgni az állásából, úgy döntött, hogy az utolsó öt percet is nevelésre fogja felhasználni: - Látjátok? Ez az, amit sohasem szabad megtenni. Se nektek, se nekem. De bor­ zasztóan felbosszantott - kezdte a magyarázkodást ifjú kollégám. Közben visszatért B . Melinda is. Úgy lépett be az ajtón, mint egy diadalív alatt. - Melinda! - fordult a lány felé - Szerinted én gyűlöllek benneteket? A lány vállat vont. - Nos, ha jól emlékszem, pont ti voltatok az első család, akiket tavaly megláto­ gattam. Szerinted, ha utáltalak volna benneteket, elmentem volna hozzátok? - kérdezte Ádi-báki. - Nem - mondta a lány. - És ha utáltalak volna benneteket... szerinted nem tudtam volna elintézni, hogy átrakjanak egy másik osztályba? - De el tudta volna intézni. - Nézd, nekem semmi bajom sem veled, sem Margóval. Egyszerűen csak végezném a munkámat, és te ebben most zavartál. Igaz, hogy nem rám tarto­ zik a szüleid adózása, azért a... azért pedig bocsána­ tot kérek! Az osztály kivételesen végig csendben volt és figyelte a fejleményeket. Talán ők is látták, hogy nem mindennapi esetnek lehetnek szemtanúi. Aztán a lány szólalt meg: - Jó, én is bocsánatot kérek, hogy kiabáltam. Kollégám ezen úgy meglepődött, hogy vissza­ adta az ellenőrzőt is, és ezentúl úgy tett, mintha mindez meg sem történt volna. De nem tudott úgy tenni. A z ügy fejleménye az lett, hogy I. nénénk be­ hívatta irodájába és megkérdezte, hogy mi volt ez az incidens. Kollégám megszeppenten magyarázta (és mutatta be) az eseményeket. A z igazga­ tónő szigorúan hallgatta, majd harsányan felnevetett és csak annyit mondott: - Na látja, mondtam én magának, hogy nem lehet ezekkel másképp bánni! De ezzel még mindig nem zárult le ez a kellemetlen história. Mivel farsang tájé­ kán jártunk, Zsolti bácsi, kollégám barátja a farsangi maskarádés táncmulatság megszer­ vezésén fáradozott. Ifjú kollégám - Ádi-báki - természetesen fáradhatatlanul segített ne­ ki. Épp egy tízméteres létra tetején állt és egy szöget vert volna be a falba, mikor valaki a nevén szólította. A létra alján ott látta Ica nénénk szőkére festett haját. - Tessék? - kiabálta le. - Jöjjön le, legyen szíves, keresi magát a B . Melinda apukája. Kollégám csak az alatta állóra tekintettel nem ejtette el a kalapácsot. Úgy kászá­ lódott le a létráról, mintha alant a pokol lángnyelvei mardosták volna, és elindult az iroda felé. Ica néni kiabált utána, hogy várjon, megy ő is, de kollégám rá sem hederített. Fanatikus képpel lépkedett, mint amikor egy japán kamikaze pilóta bevetésre indult. És

B

7 6

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

valóban. Nálánál húsz centivel magasabb és harminc centivel szélesebb, kisportolt férfi várta az iroda elótt. Kezet ráztak, de úgy, hogy kollégámnak a bal keze is belerándult, ezután következett a felelősségre vonás. A fiatal, sovány énektanár rendkívül megalázó­ nak találta a helyzetet, de mit volt mit tenni. Tőle is elnézést kért, aztán megfordította a beszélgetés menetét: - És azt elmesélte Melinda, hogy min vesztünk össze ilyen csúnyán? - Nem - mondta csodálkozva az apuka. - Hát akkor én most elmesélem! Azzal nekikezdett, és ismertette a történteket a maga szemszögéből is, aztán a végén hozzátette: - Sajnálatos, hogy pont kettőnk között történt mindez. Higgye el, azon kevés em­ ber közé tartozom a tanáriban, akinek nincsenek előítéletei. Ugye ért engem! És bármi­ lyen hihetetlen, de szeretem Margót és Melindát is. A z apuka elgondolkodott, aztán halkan és láthatólag aggódva így szólt: - De ugye Melindának semmi hátránya nem lesz abból, hogy én most bejöttem? Kollégámba immár teljesen visszatért az élet­ kedv. - Nyugodjon meg uram, az égadta világon semmi, de semmi. így történt ez az eset. Gondoltam elmesélem, mert azt jelenti számomra, hogy nincsenek jó taná­ rok. Szerintem csak rossz tanárok vannak. Van, aki úgy él, hogy ezt nem tudja magáról. A z hibát hibára halmoz, de nincs meg a lehetősége, hogy kijavítsa ezeket. A másik fajta rossz tanár tudja magáról, és így kap alkalmat, hogy néhány hibáját megpróbálja jóvátenni. Mivel a tanár is ember. A hívő tanár is ember.

XXIV. Adi-báki és Zsolt elhatározták, hogy koncertet rendeznek az iskolában. Meghívták fiatal és tehetséges zenészbarátaikat, felépítettek egy bonyolult koncertfelszerelést. Még az sem szegte kedvüket, hogy a kezdés időpontjában másodperc pontosan el kezdett ömleni az eső, mintha valami csőtörés történt volna odafent. Harminc perc alatt szétszedték, és újra összerakták azt technikai arzenált, amivel azelőtt öt órán át bíbelődtek. De nem is a koncertről szeretnék írni, hanem arról, ami utána történt. A közönség elvonult, az iskola aulája pedig inkább egy hang&zerboltra emlékezte­ tett. Egy hangszerboltra, miután valaki pokolgépes merényletet követett el benne. Amer­ re néztem, mindenfelé dobok, cintányérok hevertek szanaszét. A drótkígyók pedig lépni sem engedték az embert. A bejárati ajtókat leszedték, hogy a hatalmas hangfalak kiférje­ nek. Kollégám, aki minden életerőt kimuzsikált magából, leroskadt egy székre, és egy üres kiflit kezdett el majszolni. Bámult kifelé az ajtón, s megállapította, hogy odakint elállt az eső. S micsoda jó esőszag áradt be az épületbe! Épp ezen gondolkodott, amikor 27 ÍM

S Z A B Ó Á K O S : C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY P E D A G Ó G I A I B A K L Ö V É S E K T Á R A

meglátta az udvaron Szabolcsot. Emlékszel még rá? Ó adta az első ütést abban a vereke­ désben. Nem volt egyedül. Három kisebb fiú állt körülötte, és nekik magyarázott vala­ mit. Közben felhúzta dzsekije ujját és úgy tűnt, hogy jobb karja valamitől piroslik. Kol­ légám összeszedte maradék erejét és bátorságát, és elindult feléjük a kiflivel. Azt sem tudta, hogy szóba áll-e vele a fiú, mert azóta nem volt hajlandó köszönni neki, amióta meghallgatta a fegyelmi tárgyalását. De most mégis köszönt. - Jó napot, tanba! - Jó napot - köszönt vissza kollégám, aki rögtön érezte, hogy Szabolcs jócskán többet ivott a kelleténél. - Kérsz egy kicsit? - nyújtotta oda a kiflit. - Nem, köszönöm. - Na! - unszolta kollégám, mert így akarta megnézni, mi történt a kezével. A fiú kis habozás után odanyúlt, letörte a kifli felét. A kézfején csurgott végig a vér. - M i történt a kezeddel? - szegezte neki a kérdést az énektanár. - Semmi - vágta rá hetykén a fiú. - Látom, hogy vérzik. Mutasd a karod mondta nyugalmat erőltetve Ádi-báki. A fiú lehúzta a kabátját. A karján, a kézfeje felőli oldalon nyolc-tíz vágás látszott. Késsel csinál­ hatták, mert mély és nyílt sebek voltak. De már csak kicsit véreztek. - K i tette ezt? - M i is hibásak vagyunk tanba, mert ittunk, aztán... - Be kellene kötni - szakította félbe a magya­ rázkodást kollégám. - Én nem megyek be, mert meglátja az Ica néni, és akkor kirúgnak. - Nincs itt senki, csak Zsolt bácsi, a barátnő­ je, meg én. Nyugodtan bejöhetsz, nem mondjuk el senkinek - nyugtatta meg az énektanár. A fiú bement. Leültették a tanáriban. Kollégám elment az elsősegély-dobozért. A lány fertőtlenítette, és bekötözte, mialatt Szabolcs végig beszélt: - Már kimentem a sínekhez, és jött is a vonat, csak a piától elvágódtam a töltés oldalán, és visszagurultam. De úgyis megcsinálom! - dadogta. (Az italtól kicsit lassan forgott a nyelve.) Aztán, mikor elkészült a kötés, felállt és kezet nyújtott Ádi-bákinak. Ahogy kilépett az ajtón, kollégám még nézett utána, majd leroskadt egy székre. Furcsa, de pont ugyanazt érezte, mint akkor, amikor Szilárdot látta feküdni az aluljáróban. H i ­ szen már rég tudta, hogy a haragra kell haragudnia, nem pedig a tettesre. Mert a tettes is áldozat. Sírni szeretett volna, hiszen boldogok, akik sírnak. 0 pedig boldog volt, hogy kezet nyújtott neki a fiú, ha csak részegen is. Aztán befejezték a pakolást. Visszatették az ajtókat, de addigra már megtelt az épület friss esőillattal.

Q78

S Z A B Ó ÁKOS: C S I L L A G N É Z Ő K AVAGY PEDAGÓGIAI B A K L Ö V É S E K

TÁRA

XXV.

Elérkezett az utolsó hét. Ilyenkor már senki sem hajlandó dolgozni. Sem tanárok, sem diákok. Ezt az idó't kollégám arra használta fel, hogy amennyire rajta áll és lehetséges, mindenkivel megbéküljön. Úgy érezte, ezt kell tennie, hogy ne váljanak el haraggal. Hiszen jövőre már nem lóg tanítani. Sikerült minden osztályban rendezni a közösen el­ rontott kapcsolatokat, csak az 5. c-ben nem. A z 5. c az az osztály volt, ahova a vigyorgós fiú és K . Tamás'járt. Akiknek a spártai testnevelő tanár volt az osztályfőnökük. Velük egész évben megállás nélkül há­ borúban állt. A z énektanítás - ha egyáltalán annak lehet nevezni - állandóan záporozó szitkok össztüzében folyt. Kollégám már végleg letett róla, hogy valaha is megszeressék őt. Ezért nem akart még az osztályterem közelébe sem menni. Most, ahogy lépkedett az alsó tagozatos épület felé, valami szorongást érzett. Ez talán természetes is, hiszen seki sem szereti, ha gyűlölettel emlegetik a nevét még vagy húsz évig. De talán más miatt is félt belépni hozzájuk. Tudta, hogy bizonyságtétel miatt küldte oda a Gazdája, és ebben az osztályban ezt nem tette meg. Nem hogy szavakkal, de még egy gesztussal, egy mosollyal sem. Es ez az, amit már nem lehetett jóvá tenni. Ahogy tovább lépdelt, arra gondolt, hogy már csak Isten tehet csodát. E l is kezdte őt szólítgatni, és imádságban rá bízta ügyét. Amikor beért a terembe, valami termé­ szetellenes dolgot tapasztalt. Nem volt kiabálás, ká­ romkodás, senki nem verekedett, senki nem cukkolta szegény P. Zsoltit pingi-ponginak. Mindenki a helyén ült és hallgatott. Még K . Tamás is. Ahogy az asztalhoz ért, a hetes - arcán sejtelmes mosollyal - jelentett. Aztán a háta mögül elővett egy csokor virágot, és az osztály nevé­ ben „szeretettel" átadta. - Hát ezt meg miért kapom? - gondolkodott hangosan a meglepetéstől az énekta­ nár. A hetes sem tudta igazán, úgyhogy nem szólt semmit, csak vigyorgott. Mert ő volt a vigyorgós fiú. - Köszönöm. Igazán köszönöm. De azt hiszem, én ezt nem érdemeltem meg. De nem is ezért kaptam - mondta magában. - Arra gondoltam - folytatta a habogást tovább - , hogy olyan szép idő van, kimehetnénk egy kicsit a parkba! - Éljen! Hurrá! Jaj de j ó ! - tört ki egy emberként az osztály. Kollégám javaslata úgy robbantotta szét a csendet, mint mikor egy gázzal teli szobában valaki megpróbál rágyújtani. A hátratett kézzel helyükön ülő nebulók a másodperc tört része alatt a székek és a padok tetejére kerültek, és leginkább egy világbajnoki döntő szurkolótáborára emlé­ keztettek.

270|

SZABÓ ÁKOS: CSILLAGNÉZŐK AVAGY PEDAGÓGIAI BAKLÖVÉSEK TÁRA

Amikor kiértek az iskolakapun, Ádi-báki azt hitte, hogy csak álmodik. A z ováció még mindig nem akart szűnni. A gyerekek gyűrűjében úgy festett, mint egy popsztár, akit megrohantak imádói. Sok furcsa természetfölötti jelenségről hallott már, de ez mindegyiknél hihetetlenebbnek tűnt számára. Mindegyikük a címét meg a telefonszámát akarta megtudni, meg a sajátját megadni. Kedvesek voltak, nevettek, mosolyogtak, bol­ dognak látszottak. Aztán elmagyarázták, hogy egész héten szerettek volna kimenni, hi­ szen olyan gyönyörű szép tavasz van! De senki nem volt hajlandó rá. Végül lemondtak róla. A m i k o r kiértek a parkba, kollégám kinyitotta a gitártokot, és pengetni kezdte hang­ szerét. A k k o r olyan dallam röppent fel, ami azóta se felejt. Ez a dallam arra emlékezteti, hogy akkor ő akart bizonyságot tenni a gyerekeknek Isten kegyelméről, és Gazdája meg­ viccelte. O maga mutatta meg hatalmát és kegyelmét a gyerekeken keresztül.

B

8

0

T

A

R

T

A

L

O

M

Prágai Tamás: Apokrif Mika Waltari-szonettek

3

Beck Zoltán: ábécé (próza)

5

Jónás Tamás Tél után; [majd vezetékeken...]; emlékmű; [Ismerek egy boldogtalan várost]; Kedves Mester! (versek)

17

Wessely István: John Wycliffe, a reformáció előfutára

23

Sümegi István: Mese a monaszokról (Leibniz)

42

Tagai Imre: Fessler Ignác, a filozófus

60

Simon Gábor: Egy esztétikai tévedés-elmélet lehetőségeiről (John Leslie Mackie)

. . . . 79

Hoffmann Béla: A hagyomány beszéde (Schiller-Manzoni-Puskin)

98

Grüll Tibor: „Kelet és Nyugat között" (Kosztolányi: Marcus Aurelius)

111

Schweitzer Gábor-Török Petra: „Mit állna ellentétben a zsidóságod a magyarságoddal?" (Válogatás Bodor Aladár és Komlós Aladár levelezéséből)

139

Ló'rinczy Huba: Búcsú egy kultúrától (Márai Sándor: A Garrenek műve)

151

Czetter Ibolya: Ékesszólás az „Eszpresszóba^

165

Ambrus Attila: Pilinszky Apokrifének

(MáraiSándor)

képi felépítéséről

174

Sövegjártó Andrea: Az elidőzés öröme (GottfriedKeller)

179

Ruzsiczky Éva: Berzsenyi és Kazinczy vitája az irodalmi nyelvről

185

Federmayer István: Révai Miklós latin nyelvű költészete

191

Egri Zsolt: „A szép aktualitása" (Peter Szondi: Bevezetés az irodalmi hermeneutikába)

205

Szecsődi Krisztián: Férfiszem őzbokák tövében; Sodrás; Otthon; Féltés (versek)

210

Varga Anikó: Calvino kis nagyenciklopédiája (Kozmikomédia)

212

Barták Henriett: Emlékezet és jelenlét (Wordsworth:

227

Prelűd)

Szabó Ákos: Csillagnézők avagy pedagógiai baklövések tára (kisregény) Major Tamás írása a belső borítón olvasható E számunkat Banga Ferenc rajzai díszítik

240