12. JÚLI.-AUG 20 1

1

2012. JÚLI.-AUG.

Utánpótlás 2012

Beszélgetés Dr. Stampf György kandidátussal, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerészeti Intézetének egyetemi docensével A természettudományok, a fizika, kémia, biológia iránti ér­dek­ lôdés csökkené­sé­nek vagyunk tanúi: kérdés, hogy ez a ten­den­ cia mennyire érinti a gyógysze­ részetet, ele­ gen­ dôen választ­ ják-­e ezt a hivatást. Más­részt, a gyógyszerek és pati­kák nap­ jainkban oly gyorsan változó vilá­ gá­ ban va­ jon men­ nyire ké­ pesek helyt­állni az ifjú magyar gyógyszerészek? Kezdjük az idei rendelkezésre álló ada­ tokkal: milyen az érdeklôdés a gyógy­sze­ részi karokon? Mint az talán közismert, négy helyen folyik gyógyszerészképzés az országban: a buda­ pesti kar nyitotta meg elsônek kapuit, kicsivel fiatalabb a szegedi kar, majd késôbb belé­ pett Debrecen, s a legújabb Pécs, ahol ez még csak szakként mûködik, de a kar akk­ reditációja folyamatban van. Ami minket illet:

nagyjából 140-145 hallgatót tudunk felvenni az idén, illetve valamivel kicsit bôvebb lesz a létszám, mivel néhány hallgatónak már az elsô évet ismételnie kell. A felvehetô létszá­ mot elsôsorban az korlátozza, hogy a képzés mintegy hatvan százaléka elmélet, viszont a fennmaradó negyven százalék gyakorlat, amely labormunkát jelent, ezért a befogadó­ képességünk bizony véges. Idén 736 jelent­ kezônk van – ami, azt hiszem, igen jelentôs

5

túljelentkezésnek számít – és ezen belül a kart az elsô helyen megjelölôk száma 227 fô. A jelentkezôk száma szerencsére az utóbbi évtizedben megemelkedett. Ez korábban ré­ szint a patikaprivatizáció eredménye lehe­ tett, mostanában pedig a gyógyszerészek számára is járó doktori cím megadása jelent­ heti a pálya plusz vonzerejét. Tehát a szak­ma presztízse növekedett! Azonban ami ta­ lán most a legjobb hír számunkra, hogy ná­lunk a felvételi keretszámot nem csökken­ tették az államilag dotált szférában sem. Hogyan alakul a jelentkezôk „minôsége” az utóbbi években, amikor a termé­szet­tu­ dományi tárgyak iránti érdeklôdés csök­ ken? Mennyire felkészültek ehhez képest a jelentkezôk? Hozzánk bekerülni csak nagyon magas pont­ számmal lehet: ez tavaly 414 volt, vagyis csak jelentôs plusz pontszámmal vettük fel a hallgatókat. Ugyanakkor, sajnos, a tendencia ténylegesen az, hogy a felkészültség vala­ melyest csökken. A felvételizôk tudása meg­ lehetôsen heterogén, nagymértékben attól függ, hogy milyen színvonalú középiskolából jönnek. A természettudományi tárgyakból hozott alapok jelentôsen különböznek, ezért nálunk az elsô két évben az alapozó tárgyak keretében próbáljuk ezt kiegyenlíteni. Az általános és szervetlen kémiát kis túlzással a H2O-nál kell kezdeni… Ugyanakkor van olyan hallgatónk is, aki a nemzetközi kémiai diák­

6

olimpián aranyérmet szerzett: ezzel az ered­ ménnyel bárhová beiratkozhatott volna az országban, sôt Európában is, de ô a Sem­ melweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karát választotta. Néhány fiatalunk a Tudo­ má­­ nyos Diákköri munkája alapján máris a tudományos kutatás igen biztató remény­sé­ gének számít. Három évben egymás után Dr. Sólyom László kitüntetéssel avatta doktorrá Dr. Budai Mariannát, Dr. Kóczián Kristófot és Dr. Kiss Dorottyát, akik tanulmányaik során minden egyes vizsgakötelezettségüknek je­ les eredménnyel tudtak eleget tenni, ezzel pedig kiérdemelték a köztársaság arany­gyû­ rûjét. Ezekben az években ezt a kitüntetést a Semmelweis Egyetemen csak ez a három fiatal gyógyszerész érte el… Vajon a másik három magyar képzô­ he­ lyen hogyan alakulnak a felvételi adatok, és mennyire jellemzô a fizetôs képzés igénybevétele? Az idén Szegeden 504-en jelentkeztek gyógy­ szerészhallgatónak, ebbôl 118-an elsô he­ lyen, Debrecenben 508, illetve 106, Pécsett pedig 395, illetve 39 fôvel számolhatnak. Ná­ lunk gyakorlatilag csak mutatóban van né­ hány önköltséges hallgató, de nekik is meg­ lehetôsen magas pontszámot kell produkál­ niuk, és a képzés félévente mintegy 750 000 forintba kerül. A vidéki egyetemeken elô­ fordult, hogy nem tudták teljesen betölteni az államilag finanszírozott helyeket, ott már több az önköltséges hallgató, viszont valamelyest olcsóbb a képzés. Más kérdés, hogy egye­ sek nálunk sem végeznek öt év alatt a ta­ nulmányaikkal, és a tizenharmadik szemesz­ terben természetesen már nekik is fizetniük kell. Van-e valamilyen változás, hangsúlyelto­ lódás a gyógyszerészképzés tartalmá­ ban, irányultságában? Az utóbbi évtizedben a szakmát érintô egyik leg­ nagyobb változás a gyógyszerészi gon­ do­ zás elôtérbe kerülése, amelyhez termé­ szetesen a képzésnek is fokozott mértékben hozzá kell járulnia. Az ország 2300-2400 gyógyszertárában évente létrejövô sok-sok

millió gyógyszerész-beteg találkozó során a patikus nem egyszerûen expediál, hanem kikérdezi a beteget, illetve válaszol az eset­ leg felmerülô kérdésekre, segít a gyógy­ szerek kiválasztásában, méréseket végez, indokolt esetben szakorvoshoz irányítja, és hasznos tanácsokkal látja el a beteget. Mind­ ezt természetesen próbáljuk egyre inkább megalapozni már az alapképzésben – más kérdés, hogy az ilyen irányú elismerésen túl kapunk olyan visszajelzéseket is, hogy még többet kellene ezen a téren nyújtanunk a hallgatóknak, hogy amikor kikerülnek a napi gyógyszertári gyakorlatba, akkor már felké­ szültek legyenek a gyógyszerészi gondozás minden területén. Ennek azonban határt szab a képzési idô és az a tény, hogy más te­rü­ leten is gyors és jelentôs a változás, a fej­lô­ dés – gondoljunk csak az új kutatási ered­ ményekre, illetve korszerû metodikákra, vagy az ipari gyártást érintô korszakos vál­ tozásokra. Nekünk ezekre is reagálnunk kell

az oktatásban. Ennek megfelelôen folya­ma­ tosan változik az egyes kötelezô tárgyak te­ matikája, illetve átalakul, bôvül a kötelezôen és szabadon választható tantárgyak köre és tartalma is. A fentiek miatt egyre nagyobb jelentôségû a szakképzés, ahol a specia­li­zá­ lódás létrejön. Mennyire engedi meg az egyetem, illetve a kar anyagi helyzete, hogy a korszerû kutatási és gyártási technológiák gya­kor­ lati megismerése megfelelôen korszerû eszközökkel történjen itt az oktatásban? Szerencsére 2003-tól hatályban volt az a tör­ vény, amely szerint a vállalatok szakképzési hozzájárulást adhattak a felsôoktatási intéz­ ményeknek. Ennek segítségével igen jó le­he­ tôséghez jutottunk, hiszen egykori tanít­ vá­ nya­ ink közül jó néhány dolgozik jelentôs gyógyszeripari vállalatnál vezetô beosz­ tás­ ban, és ennek révén nem elhanyagolható nagyságú összegekhez jutottunk, amelybôl igen korszerû eszközöket, mûszereket, la­

7

bor­berendezéseket vásárolhattunk – alap­ve­ tôen az oktatás számára, de természetesen nem tilos ezeket az egyetemi kutató­mun­ká­ ban is használni. Jelentôs volt a közforgalmú gyógyszertárak segítsége is. Néhány évvel ezelôtt részben ilyen forrásból sikerült be­ szereznünk például egy 260 millió forint ér­ tékû, 600 MHz-es magmágneses rezonanciakészüléket, amely akkor az egyik legna­ gyobb volt az országban. Sajnálatos, hogy tavaly ezt a lehetôséget megszüntették: félô, hogy anyagi eszközök szûkében a jövôben nem fogunk tudni sem az oktatásban, sem a kutatásban lépést tartani a technikai fejlô­ déssel… Vannak-e az oktatás jövôjét befolyásoló egyéb tényezôk, például gyógyszertárak felôl érkezô jelzések, kívánalmak, ame­ lyeket igyekeznek beépíteni a majdani képzésbe? Az egyik ilyen terület a homeopátia, amely iránt egyre erôsebb igény mutatkozik. A gyógy­szerhatástan természetesen az allopá­ tia talaján áll, ennek keretében azokat a gyógy­ szereket tanítjuk, amelyeknek ismert funkciójuk van a szervezetben, tehát az adott betegség gyógyítását ismert módon szol­ gálják. A homeopátia hatásmechanizmusa tudományos szempontból kevésbé ismert, ugyanakkor ezek a szerek törzskönyvezett gyógyszerként ott sorakoznak a gyógyszer­ tárak polcain, tehát jogos az igény, hogy a leendô gyógyszerészek több tudással ren­ delkezzenek e téren. A hasonszervi gyógy­

8

móddal szemben még jelentôs szakmai el­ lenállás tapasztalható a tudomány berkeiben. Egy másik javaslat szerint a gyógynövények terápiás hatásának kellene nagyobb hang­ súlyt kapniuk a képzésben. Ezzel szemben is tapasztalható bizonyos ellenállás, amelynek szintén van alapja: nagyon nehéz konstans terméket produkálni a gyógynövények fel­ hasz­ nálásával, hiszen hatóanyaguk mennyi­ sége és minôsége nagymértékben függ a termesztés módjától, az idôjárási körül­ mé­ nyektôl és a növényi kultúráktól. Mindezzel együtt az oktatásnak alkalmazkodnia kell a szakmát érintô trendekhez. Egy másik lehetséges trend, amely, ha úgy tetszik, éppen az ellenkezô irányt tes­ tesíti meg: a legújabb fejlesztésû gyógy­ szerek világa, amelyet szintén, gondo­ lom, meg kell ismertetni a jövô gyógy­ szerészeivel… Hogy az idén felavatandó gyógyszerészeink milyen készítményekkel fognak találkozni a patikában tíz-húsz év múlva, arról bizony csak meglehetôsen hiányos képpel rendel­ kezünk. Ezért olyan képzést nyújtunk a fia­ talok számára, amely a lehetô legszéle­ seb­ ben felkészíti ôket a lehetséges változásokra, megadja az alapot ahhoz, hogy majd meg­ felelôen tudjanak foglalkozni a jövô kihívá­sai­ val. Már ma is fantasztikus lehetôségek lát­ sza­ nak, ilyenek például az egyre nép­ sze­ rûbb, nagyon bonyolult struktúrájú fehérjék­ bôl, peptidekbôl álló készítmények – ezek­ nek a gyártását már Magyarországon is el­ kezdték. Az innovatív gyógyszerkutatás ugyan­­ akkor egyre inkább visszaszorul; olyan horri­ bilis összegek kellenek a fejlesztéshez, ame­ lyek már csak nagyon lassan, vagy egy­álta­ lán nem térülnek meg. A kutatók, a gyár­tók tehát olyan utakat keresnek, amelyek a jól bevált hatóanyagok jobb biohasz­nosu­lá­sát cé­lozzák meg: ilyen irányokat jelent a mikro­ kapszulák fejlesztése, a nanotechno­lóg­ia alkal­ mazása, a genomikára alapozott, személyre szabott gyógyszerelés – ezekre mind fel kell készítenünk a jövô gyógysze­részeit. László István

Bilobil forte.

Az agy és a test karbantartója. Kiemelkedôen magas hatóanyag-tartalom.*

15%

www.bilobil.hu

BILOB_2012.05._007_Ht_jún.

kedvezmény!

A termék forgalmazója a TEVA Magyarország Zrt. 1074 Budapest, Rákóczi út 70-72.

A kedvezmény a fogyasztói árból kerül levonásra az akcióban résztvevô patikákban. Az akció idôtartama: 2012. jún. 15-aug. 31. a készlet erejéig. *A 2012 májusában Magyarországon kapható Ginkgo biloba levél kivonat tartalmú gyógyszerekhez képest. (IMS Database, 2012. június 19.) A Bilobil® forte 80 mg kemény kapszula vény nélkül is kiadható gyógyszer. Hatóanyag: Ginkgo biloba levél száraz kivonat.

A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelôorvosát, gyógyszerészét! 9

100 éve született

Örkény István

„Pisti a gyógyszergyárban” „Nincsenek buta emberek, csak rossz egypercesek” 1912. április 5-én született Budapesten Örkény István Kossuth-díjas író, dra­­ maturg, a Tóték és a Macskajáték alko­tója, az egyperces novellák mûfa­já­ nak megte­rem­tôje. Jómódú polgárcsalád sar­ja volt, patikus apja fiát is e pá­ lyára szán­ta. A piaristáknál érettségizett Örkény a Pázmány Péter Egytemen 1934-ben elôbb gyógyszerészi, majd a Mûegyetemen 1941-ben vegyészmér­ nöki diplomát szerzett. En­ nek köszönhette, hogy 1956 után, amikor se­ hol sem kapott munkát, az Egyesült Gyógy­szer- és Táp­szer­gyárban néhány évig a gyógy­szer­ismertetô osztályon dolgozott.

10

Örkény egykori kollégája, Dr. Kósa László 1989-ben jelen­tette meg a „Pisti a gyógy­ szer­ gyárban” címû könyvét, amelyben össze­gyûjtötte ma­ga és kollégái emlékeit az Örkénnyel töltött közös évekrôl. Ebbôl a kötetbôl idé­ zünk egy részletet az írógyógy­sze­rész emlékére. …Tréfát maga is szívesen eszelt ki, talán az egyhangúnak talált íróasztali munka során ön­maga és mindannyiunk élénkítésére. Utó­­ lag visszagondolva a szituációkra, az sem kizárható, hogy éppen a megtréfált személy reakciója, magatartása érdekelte. Megtréfált személy magam csak egy ízben voltam: illatos, halványrózsaszínû levélkét tam a gyár házipostája (kézbesítôje) út­ ka­p­ ján. Az anonim feladó találkára hívott benne, merthogy én nagyon tetszem neki. Úgy ren­ dezte Örkény a dolgot, hogy a levélke átvé­te­ lekor és elolvasásakor szemmel tarthasson. Ez nem okozott különösebb nehézséget, hi­ szen — mint már említettem — akkoriban egy­ mással szemben állt íróasztalunk. Egy pici kis hajcsat is tartozott mellékletként a levélhez. Ezt — a sorok szerint — jól láthatóan fehér munkaköpenyem hajtókájára kell tûznöm, ha az ismeretlen hölgy találkára hívását szíve­ sen fogadom. Némi gyanúm már az elsô pil­ lanatban volt: ugratás az egész. Bizonyossá ez akkor vált, amikor a szobánkkal szom­ szédos helyiségekbôl a munkatársak szokat­ lan érdeklôdéssel és feltûnô gyakorisággal kerestek föl különféle, de jól értékelhetôen mondvacsinált ügyekben. Örkény szokása volt ugyanis tréfái elôkészítésébe másokat is bevonni; a cinkostársi összekacsintást, az együttes nevetést ajándéknak szánta, és mi magunk is annak vettük. Egy másik és talán mind között a leg­ sike­ rültebb és -emlékezetesebb tréfájának mint elôre beavatott voltam részese. A beavatás csupán egyetlen intô mozdulat volt: figyelem, felhívom telefonon a szomszéd irodahe­ lyi­

11

szer­ rel és a gyógyszer hatásáról, alkal­ ma­ zásáról szóló leírással kellett ellátnia. Az ilyen — olykor öt-tíz kilónyi — gyógyszert postai cso­magként küldette el megfelelô levél kísé­ retében. Ezen magyarázat után térjünk visz­ sza a jelenethez: Örkény tárcsázott és be­ mondta egy tekintélyes orvosprofesszor ne­ vét, akirôl biztosan tudta, hogy Jutka szemé­ lyesen nem ismeri. — Itt X. Y. — Jó napot kívánok, professzor úr! Paran­ csoljon, miben állhatunk rendelkezésére? — Kérem, megkaptam a csomagot. Kö­ szö­ nöm. Elolvastam a levelét, és átnéztem a do­ kumentációt is. Ezekbôl azonban nem derül ki, hogy mi legyen a csabai kolbásszal!? — Milyen csabai kolbásszal? — Milyen csabai kolbásszal? Hát ami a cso­ magban van, a gyógyszer mellett! — Csabai kolbász a csomagban, a gyógyszer mellett? — Igen, csabai kolbász a gyógyszer mellett! Lehet ugyan, hogy gyulai, ezt még majd pon­ tosan megnézem, de nem is ez a fontos! — Professzor úr, kérem, milyen csomagról van szó? — Milyen csomagról? Hát már mondtam, amit küldtek nekem a gyárból. — A gyárból? És kolbász van benne? — Igen, kérem, kolbász is van benne, mint ezt már az elôbb mondtam. Kolbász a gyógy­

12

ség­ ben szorgoskodó Jutkát, és hozzátette:

szerek mellett!

nem a házi, hanem a városi vonalon. Szeme

— Nem értem, professzor úr, hogyan ke­rül­

csillogásából látni lehetett, valami in statu

hetett a kolbász a gyógyszerek mellé?

nascendi [latin; éppen akkor született — A

— Ezt önöknek kell tudniok. Legalább tettek

szerk.] ötletét képtelen tovább magában tar­

volna tájékoztatást mellé, de egy árva sor

tani, itt valami hecc van születôben. Hogy az

sincs arról, hogy a gyógyszerek bevétele

itt következô, groteszk elemeket bôven tar­

elôtt vagy után kell belôle a betegnek fo­

tal­ mazó tréfája érthetô legyen, el kell mon­

gyasz­ tania. Vagy éppen közben? Továbbá:

dani, hogy Flórné Beretvás Judit gyógy­ sze­

két tabletta lenyelése közben hány karika

résznô akkori feladatai közé tartozott a gyár

kolbászt egyék a beteg? Egyáltalán mennyi a

új gyógyszereinek klinikai, kórházi gyakor­lat­

kolbász egyszeri adagja? És mennyi a napi

ban történô vizsgáltatása, értékeltetése, köz­

adagja? A gyógyszerrôl mindezt közlik, a

napi szóval: kipróbáltatása. Ehhez a vizs­gá­

kolbász szokásos adagjáról azonban semmi

latra vállalkozó orvosokat elôzôleg gyógy­

adatot nem írtak. Kellene tudni az átlagos

test­ súlyú felnôtt maximális kolbászadagját. Hiányos információval, kellô instrukció híján hogyan kezdjünk hát a vizsgálathoz? S még valamit, kérem szépen. A csomagot törté­ne­ tesen a lehetô legprûdebb, férfi által talán sohasem érintett ápolónôm bontotta fel. Ami­ kor a nôvérszobában tevékenykedô társai va­ lamin jól derültek, szegényke azt hitte, ôt nevetik ki, amint éppen az egyik szépen fej­ lett kolbászt csodálkozva fölmarkolta. Igen kellemetlen volt a helyzet, megérthetik. Ilyet máskor ne tegyenek, kérem! Ezzel Örkény mérget színlelve lecsapta a kagylót. Pár pillanat, és nyílt az ajtó. Judit jött át magából szinte kikelve, hogy hát nem érti X. professzort azzal a kolbászos csomag­ gal… Míglen egyetlen pillantással felfogta az addig erônek erejével visszafogott nevetés után elemi erôvel kirobbant röhögésünkbôl, hogy tréfa volt az egész. — Pista, maga volt X. professzor? — mondta, immáron maga is nevetve. Néhányan — köztük Körmöczire és Vuk­ mi­ rovitsra bizton emlékszem — fültanúi voltunk a beszélgetésnek, mert Örkény úgy tartotta a kagylót, hogy a válaszokat mi is halljuk. Ez annál is könnyebben ment, mert Juditunk meglehetôsen harsány hangon beszélt min­ dig és mindenkivel telefonon. Máig is em­ lékezetünkben ôrizzük Örkény némileg pat­ to­gósra fogott és elváltozott hangját, szigorú arckifejezését, a rögtönzött szerepjátszás mind­megannyi színészi kellékét. A kötet szerzôje Dr. Kósa László gyógy­ szerészdoktor, hatástani szakgyógy­ sze­ rész, a gyár Gyógyszerismertetô Osz­ tályának akkori vezetô helyettese, majd vezetôje, késôbb az Országos Gyógy­ szerészeti Intézetben osztályvezetô, a Gyógyszereink címû szakfolyóirat és a gyógyszerrendelési útmutató könyvek szerkesztôje.

13

ROZSNYAY-VERSENY A Rozsnyay Mátyás Emlékverseny ez évi ifjú gyôztese dr. Merczel Sá­ra. A nyertes dolgozat címe: „Gyógy­sze­ részi tanácsadás jelentôsége a szem­ cseppek alkalmazásánál és a mikro­ biológiai kontamináció megítélésé­ nél”. A dolgozat megszületésének kö­­rülményeirôl, illetve eredményei­ rôl, következtetéseirôl kérdeztük a kaposvári kollégát. Beszélgetés dr. Merczel Sárával, a

a szemészeti készítményeket, hogy azok

Kaposi Mór Oktató Kórház Szigethy

gyó­gyító hatása érvényesüljön, ne pedig to­

Gyula Gyógyszertár közforgalmú rész­

vábbi fertôzések keletkezzenek e féltett szer­

legének alkalmazott gyógysze­részé­vel

vünkben. Gondolom, ezen szerek készítésére, illet­ ve használatára is szigorú szabályok vo­

14

Miért esett a választása éppen erre a

natkoznak…

témára?

Természetesen, a Magyar Gyógyszerkönyv­

Közhely, de szerintem a szem a legszebb

ben többek között például a következô áll: „A

szervünk, minden szempontból. Ugyanakkor

szemészeti gyógyszerkészítmények a szem­

bonyolultsága, érzékenysége miatt nagy kö­

golyón és/vagy a kötôhártyán, valamint a

rül­ tekintést igényel a védelme, gyógyítása.

kötôhártyazsákban alkalmazott, steril, folyé­

Így aztán a szemészeti készítmények vala­

kony, félszilárd vagy szilárd készítmények.

hogyan mindig is közel álltak hozzám; az

(…) A szemészeti készítményeket olyan anya­

egye­temen a negyedik évtôl a TDK keretein

gokból és olyan eljárásokkal kell elôállítani,

belül már dolgoztam hasonló témában, akkor

amelyekkel a sterilitás biztosítható, és meg­

mûkönnyeket vizsgáltam, és már akkor kap­

akadályozható a szennyezések bevitele, va­

csolatba

la­ mint a mikroorganizmusok szaporodása.”

kerültem

a

mikrobiológiával

is.

Gyógy­ szerészként tehát nagyon fontosnak

(Pharmacopoea Hungarica VIII.)

tartom, hogy a betegek helyesen használják

Könnyen belátható, hogy a szemészeti ké­

szítményekkel kapcsolatos veszélyek jelen­ tôsek, ehhez képest meglepô, hogy a tárgy­ ban rendelkezésre álló szakirodalom milyen kevés. Ugyanakkor nemrégiben publikált fel­ mérések szerint a nem megfelelô mikro­bio­ lógiai tisztaságú, kontaminált szemészeti ké­ szít­mények a szemfertôzések komoly rizikó­ faktorának tekinthetôk. A nem megfelelô be­ tegadherencia, vagyis a használat szabá­ lyainak be nem tartása, illetve a helytelen készítés miatt kontaminált szemcseppekkel történô kezelés esélye az adatok szerint elérheti akár a 35,8%-ot is! A gyári készítmények tisztaságáért nyil­ ván a gyártók kezeskednek, esetükben legfeljebb a használat lehet kritikus, ugye?

visszacsavarására (71, 43%) és a használat

Igen, ezen a területen is fontos a helyes, pon­

elôtti alapos kézmosásra (52,38%).

tos tájékoztatás, a gyógyszerészi gondozás.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a

A gondozási folyamat akut és krónikus gyógy­

készítmények egyedisége mellett nincs egy

szerhasználat esetén egyaránt a ké­ szít­ mé­

olyan általános szemcsepp-alkalmazási irány,

nyek helyes átadását, használatuk pon­ tos

amely alapfeltétele lenne a helyes tanács­

oktatását, tárolásuk, felhasználhatóságuk is­

adásnak.

mertetését, a kritikus pontok (mikrobiológiai

Ön azonban megvizsgálta azt is, hogy mi

kontamináció, visszafertôzés veszélye) ki­

történik abban az esetben, ha nem tart­

eme­ lését jelenti. A Szabványos Vényminták

juk be a megfelelô felhasználási elôírá­

gyûjteménye (Formulae Normales VII.) pon­

sokat. Sôt, a magisztrális készítmények

tos irányelveket ad a szemcseppek általános

esetében a készítés szabályainak be

használatához. Az alkalmazásra vonatkozó

nem tartásából adódó következménye­

irányelveket találunk még a gyári készítmé­

ket is sorra vette…

nyek alkalmazási elôirataiban is.

Igen, két gyári készítményt és két ma­ giszt­

A dolgozatban huszonegy gyári készítmény

rális szemcseppet használtam ezekhez a

alkalmazásra vonatkozó utasításait vizsgál­

vizs­gálatokhoz. A magisztrális készítmé­nyek­

tam és hasonlítottam össze a FoNo VII. irány­

nél természetesen ki kellett térnem a készít­

elveivel. Az derült ki számomra, hogy az

mények elôállítására is. A szemcseppeket a

irány­ elveknek egyetlen készítmény sem fe­

mikrobiológiai tisztaság, illetve kontamináció

lelt meg hiánytalanul! A készítmények egy­

szempontjából szándékosan három külön­bö­

harmadánál (33,33%) az irányelvek mintegy

zô módon készítettem:

fele, kétharmaduknál (66,67%) kevesebb,

1. Magisztrális laborban, egésznapi munka­

mint a fele szerepelt. Ugyanakkor a gyári ké­

végzés után, a felületet 70%-os alkohollal

szítmények alkalmazási elôiratai és beteg­

dezinficiálva, sterilizált eszközökkel (ez

tájékoztatói az esetek több mint felénél ki­

kap­­ta a táblázatban a „vad” megjelölést).

tértek a kontaktlencse-viselés szabályaira

2. Magisztrális laborban, egésznapi munka­

(80,95%),

a

cseppentôfelület

védelmére

végzés után, a felületet 70%-os alkohollal

(76,19%), a kupak használat utáni gondos

de­zi­nficiálva, sterilizált eszközökkel, memb­

15

rán­ szûrôvel végsterilezve („vad” + memb­

A. Nincs.

rán­szûrés).

B. Jobb mutatóujjal (jobb kezes) meg­

3. Magisztrális labor aszeptikus fülkéjében (a fülkét 70%-os alkohollal és germicid égô­ vel dezinficiálva), steril eszközökkel, memb­­ ránszûrôvel végsterilezve („szabályos”).

érintjük a cseppentô feltétet a csep­pen­ tés felüle­tén. C. Jobb szem alsó szemhéj és kötô­ hártyazsák érintkezésének közepéhez

Ennek alapján alakítottam ki tehát egy há­

érintjük a cseppentô feltétet.

rom­ irányú készítési modellt, majd mind a

5. Egy cseppet cseppentünk a készít­mény­bôl.

négy készítményre vonatkozóan felállítottam

6. A kupakot visszatekerjük.

egy olyan felhasználási modellt, amelyben a

7. Az alkalmazási elôírás vagy FoNo VII uta­sí­

használat három tipikus esetét igyekeztem

tá­sa szerint tároljuk.

megjeleníteni, A, B és C alesetként. Tehát a

Így összesen 24 mintán végeztem el az ál­ta­

felhasználás menete a következô volt a kí­

lam összeállított felhasználási modell szerinti

sér­letekben:

alkalmazást és határoztam meg az esetleges

1. Kezet mosunk.

mikrobiológiai kontaminációt (a folyadékot

2. A háromrészes szemcseppentôs fioláról

és a cseppentôfelületet is vizsgáltam).

kupakot letekerjük.

Azt hiszem, ezen a ponton az átte­kint­he­

3. A letekert kupakot a fürdôszobai csap szé­ lére tesszük függôlegesen.

tô­ ség kedvéért érdemes beemelnünk a dolgozatából az erre vonatkozó táblá­za­

4. Kontaminálás:

tot, és utána jöhetnek a követ­kezte­té­sek.

Készítés Vad (I)

Vad + membránszûrés(II)

Szabályos (III)

Nincs (A)

OAIA

OAIIA

OAIIIA

Mutatóujj (B)

OAIB

OAIIB

OAIIIB

Kötôhártyazsák (C)

OAIC

OAIIC

OAIIIC

Nincs (A)

ONIA

ONIIA

ONIIIA

Mutatóujj (A)

ONIB

ONIIB

ONIIIB

Kötôhártyazsák (A)

ONIC

ONIIC

ONIIIC

Kontaminálás

Oculogutta atropini FoNo VII. (OA)

Kontaminálás

FOTIL FORTE oldatos szemcsepp (F)

16

TOBRADEX szuszpenziós szemcsepp (T)

Nincs (A)

FA

Mutatóujj (B)

FB

Kötôhártyazsák (C)

FC

Kontaminálás

Kontaminálás

Oculogutta neomycini FoNo VII. (ON)

Nincs (A)

TA

Mutatóujj (B)

TB

Kötôhártyazsák (C)

TC

Én ezekkel a készítési és felhasználási mo­ dellekkel a valóságot próbáltam meg váz­la­ tosan tükrözni, a legjellegzetesebb kritikus pontokat kimutatni. Ami a szemcseppek gyógy­szertári elôállítását illeti, alapvetôen az derült ki, hogy a készítést követô vizsgá­ lat­ nak a membránszûrés nélkül készült szem­ cseppek szál- és részecskementesség szem­­

csavarását, az alapos kézmosást – tudato­sít­

pontjából nem feleltek meg. A készítés alatt

suk a betegekben. A körültekintô tájékoz­ta­

végzett munkafelület- és légexpoziciósvizs­

tás, a pontos tanítás, a helyes szemcsepp­

gálat megmutatta, hogy jelentôs rizikóté­nye­

átadási gyakorlat a gyógyszerészi gondozás

zô a készítmények „vad” körülmények között

szerves részét kell, hogy képezze.

történô elôállítása. A membránszûrés és a

A vizsgálat során szerzett ismeret birto­ ká­

megfelelô antimikróbás komponens (ható­

ban, a FoNo VII. és az alkalmazási elôiratok

anyag, mikrobiológiai tartósítószer) már ja­

szerint a következôkben foglaltam össze egy

vítja a minôséget és növeli az azt követô fel­

olyan általános alkalmazási követelmény­

használás biztonságát. Csak kellô mikro­bio­

rend­ szert, ami az ezen gyógyszerformához

lógiai tapasztalattal és az elôírtak betartá­sá­

kapcsolódó helyes gyógyszerészi tanács­

val lehet a követelményeknek megfelelô

adás tartalmi irányelvének alapja lehet. A

szem­ cseppet készíteni, egyébként nagy a

követelményrendszer szerint a beteg figyel­

kontamináció bekövetkezésének veszélye.

mét mindig fel kell hívni, hogy:

lata alapján a kontamináció során a sze­mé­ szeti oldatba, szuszpenzióba kerülô csírák az antimikróbás szer hatására elpusztulnak: a 7.

• Használat elôtt mossa meg a kezét! • Csavarja le a kupakot! • Hajtsa hátra a fejét és nézzen felfelé! • Mutatóujjával húzza le az érintett

napon minden minta aerob steril. A 14. és a 28. nap vizsgálatai azt mutatták, hogy a fo­ lyadékok esetében mutatóujjal, a cseppentô felület esetében a mutatóujjal és a kötô­ hártyazsákkal történô kontamináció hatására a mintákban élô mikroorganizmusok voltak. Mindent összevetve, a szemcseppek gyógy­ szertári készítését tekintve kiderült, hogy a légexpozíció és a munkafelületek vizsgálata még „vad” körülmények között is igazolta, hogy bizony nem elhanyagolható a készítés

alsó

szem­ héjat: az így keletkezô árokba kell

•

cseppenteni.

A cseppentôt ne érintse sem a szeméhez,

•

sem a kezéhez, semmi máshoz!

Óvatosan nyomja össze a flakont és

•

cseppentsen!

Ha szükséges, használjon tükröt, a kifolyó

•

felesleget gézlappal itassa le.

Lazán hunyja be a szemét pár percre. (Ha

•

indokolt, pislogjon.)

A belsô szemzugra mutatóujjal gyakorolt

követelményeinek betartása – és ter­mésze­

nyomással megakadályozható a gyógy­

tesen igazán kifogástalan készítményeket

szer orrgaratba jutása.

pe­dig csak teljesen szabályos körülmények között lehet elôállítani. Ami a felhasználást

• Használat után azonnal helyezze vissza a kupakot!

illeti, munkám során megerôsítést nyert a

A pontos szaktudás, a hozzáértô gondos­

fontossága annak, hogy az alkalmazás mik­

kodás, a mikrobiológiai veszély tudata mind

robiológiailag kritikus lépéseit – a cseppen­

segíti a gyógyszerészt, hogy szakmai kihí­

tôfelület védelmét, a kupak azonnali vissza­

vásainak ezen a területen is eleget tegyen.

László István

A felhasználási modell mikrobiológiai vizs­gá­

17

Nem szódabikarbóna, hanem orvos kell… A gastro-oesophageális reflux (GERD) ma már népbetegség. Egyes statiszti­ kák sze­rint az emberek húsz százaléka kb. he­ tente egyszer, tíz százaléka pe­ dig heten­ te háromszor küzd refluxos panaszokkal. Dr. Novák János belgyó­ gyász-gasztro­en­terológussal, a gyulai Pándy Kálmán Me­ gyei Kórház 3. Bel­ gyó­gyászati Osztályá­nak osztály­­­ve­ze­ tô fôorvosával beszél­get­tünk.

A 2006-ban, Montrealban rendezett gasztro­ enterológiai világkonferencián fogalmazták meg a refluxbetegség klasszifikációját. E sze­ rint a betegség lényege, hogy a gyomor – legtöbbször savas – tartalma visszajut a nye­ lôcsôbe, és ezáltal elsôsorban kellemetlen gyo­ morégéses tüneteket okoz. A szimptó­ mák azonban sokfélék lehetnek, és gyakran más betegségre is utalhatnak; a reflux gyak­ ran okoz szívinfarktusra vagy koszorúsérbe­ tegségre utaló erôs mellkasi fájdalmat, kö­hö­ gést vagy köhögési rohamokat, állandó to­ rok­köszörülést, rekedtséget. Gyakran elôfor­ dul, hogy a beteg elôször gégészhez vagy kardiológushoz kerül, és idô kell ahhoz, amíg kiderül, hogy a tünetek hátterében nem gé­ gészeti vagy kardiológiai betegség, hanem reflux áll. Milyen okok állnak a betegség hátte­ ré­ ben? Refluxbetegségrôl akkor beszélünk, ha a páciensnek legalább hetente kétszer vannak

18

panaszai. A kórkép a rekeszizom alsó, nye­ lôcsövet záró izmának gyengeségével ma­ gyarázható. Ez az izom nem elég erôs, nem zár eléggé, és a gyomortartalom ezért folyik vissza a nyelôcsôbe. Ezt egyszerûen az izom öregedése is elôidézheti, de igen gyakran találkozunk a refluxszal túlsúlyos pácien­sek­ nél, mert a belsô szervekben lévô zsír fel­ nyomja a gyomrot, és ezzel lazítja a nyelôcsô alsó záróizmát. Minél nagyobb valakinek a testtömegindexe, annál több esélye van a ref­luxbetegségre. Az elhízottak 30-40 szá­za­ léka küzd refluxszal. Bizonyos ételek és italok – a kávé, a csoko­ ládé, a kakaó, az alkohol vagy a szénsavas italok – szintén fokozzák a refluxkészséget, és nem feledkezhetünk meg a cigarettáról sem, amely nagyon gyakran áll a betegség hátterében. Számos gyógyszer is lazítja ezt a záróizmot – például a szív- és érrendszeri be­­­ tegségek, vagy asztma kezelésére alkal­ ma­zott szerek –, és vannak olyan készít­mé­

nyek is, amelyek a savtermelés fokozásával segítik elô a refluxos tüneteket. Az ilyen pá­ ciensek refluxterápiáját természetesen a szük­séges szívgyógyászati, vagy egyéb ke­ zelés figyelembevételével kell megter­ vez­ nünk. Egyes szakemberek szerint a Helicobacter Pylori nevû, gyomorfekélyt okozó baktérium elleni terápia is szerepet játszhat a reflux meg­ jelenésében, mert a kórokozó kiirtása után a gyomornyálkahártya duzzanata csök­ ken, ez pedig fokozza a refluxkészséget. En­ nek a teóriának a bizonyítása azonban még korántsem tekinthetô tökéletesnek. Hogyan születik meg a diagnózis? Elég hozzá annyi, hogy a páciensnek legalább hetente kétszer „ég a gyomra”? A reflux kezelésére ma elsôsorban proton­ pumpagátló gyógyszereket használunk. Ezek szelektíven a gyomorban hatnak, és meg­ akadályozzák azokat az aktív transzportfolya­ matokat, amelyek szükségesek a gyomorsav képzôdéséhez. Elsô lépésként azt mondjuk, hogy amennyiben e terápia hatására a tüne­ tek megszûnnek, a betegnek refluxbeteg­sé­ ge van. Fontos azonban, hogy minden pá­ci­ ensnél elôbb-utóbb végezzünk gyomortük­rö­ zést. A nyelôcsô nyálkahártyáját ugyanis más­ féle hámsejtek borítják, mint a gyomorét, és a nyelôcsô hámja nem „kedveli” a savas kö­ze­ get. A sav nyálkahártya-károsodásokat, gyul­ ladásos elváltozásokat okozhat, sôt egy da­ ganatmegelôzô állapot, az ún. Barett-szind­ róma is létrejöhet. Amennyiben a sav ká­ro­ sította a nyelôcsövet, rendszeres endosz­ kópos vizsgálatok szükségesek, hogy a nye­ lôcsôrákot meg tudjuk elôzni. További ve­ szélyt jelenthet, hogy heges szûkület alakul ki a nyelôcsôben, amely nyelési zavarokat okoz­­ hat, és mûtéti beavatkozást tehet szük­sé­ges­ sé. Ilyenkor, ha lehet, endoszkóppal tá­gítják ki a nyelôcsövet, illetve laparoszkópos anti­ reflux mûtét is szóba jön, mint kezelési le­ hetôség. Ez utóbbit egyébként fiataloknál is szoktuk alkalmazni, hogy ne kelljen sok évti­ zeden át protonpumpa-inhibitorokat szed­niük. Általánosságban elmondható, hogy a meg­

felelô gyógyszeres terápiával az életminôség javításán túl az elôbb említett súlyos álla­po­ tok kialakulását is el lehet kerülni. A refluxbetegségek többsége azonban nem erozív jellegû; az érdekes az, hogy a tünetek több­ nyire éppen az ilyen „ártalmatlanabb” kórké­ peknél intenzívebbek. Biztos diagnózist azonban az jelent, ha a nyelôcsôben megmérjük a pH-t, és annak értéke 4 alatt, vagyis az erôsen savas tar­ tományban van. Ezt a vizsgálatot mindig el kell végezni, ha a beteg hatástalannak érzi a gyógyszeres kezelést, mert így igazolható, hogy valóban hatástalanok-e az orvosságok. Itt azonban gondolnunk kell arra, hogy pél­ dául olyan pácienseknél, akiknek az epehó­ lyagját eltávolították, és ezzel megszûnt az epeelválasztás étkezéshez kötött szabá­ lyo­ zottsága, az epés béltartalom is vissza­ ára­ molhat a gyomorba, illetve a nyelôcsôbe, és ilyenkor a gyomorsav termelését vissza­szo­ rító gyógyszerek érthetô módon hatásta­lan­ nak bizonyulnak. Az epés jellegû beteg­ség­ nél elsôdleges, ún. prokinetikumokat adunk, amelyek a záróizom összehúzódását segítik, illetve a nyelôcsô mozgását fokozzák.

19

A pontos diagnózis érdekében a záróizom tónusát is megmérhetjük. A kezelés fontos elemét tehát a gyógy­ szerek adják. Életmód szempontjából mi­ lyen tanácsokat szokott adni a bete­ge­ik­ nek? Nagyon fontos, hogy a protonpumpagátló szerek alkalmazásánál betartsák az elô­írá­so­ kat. A gyógyszert éhgyomorra kell bevenni, majd fél óra elteltével étkezni kell. A pro­ton­ pumpa-inhibitorok ugyanis csak az aktív pum­­ pákra hatnak, az aktivitást azonban az étkezés indítja el. Fél óra alatt tehát a gyógy­ szer felszívódik, és már jelen van, mikor a pumpák mûködésbe lépnek. A gyógyszeres kezelést általában fél évig alkalmazzuk, majd megnézzük, hogy visszatérnek-e a tünetek. Ha igen, akkor folytatjuk a terápiát. Nagyon-nagyon fontosak az életmódbeli ta­ ná­ csok, legalább annyira, mint a gyógy­ sze­ rek. Lényeges, hogy lefekvés elôtt két órával már ne egyenek a betegek, mert ha evés

20

után fekszenek le, a teli gyomorból könnyen visszafolyhat az étel a nyelôcsôbe. Reflux esetén nem szabad szoros ruhát, nadrágot, szoknyát viselni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a testsúly szerepét. A reflux kialakulásának lehetôsége minden egyes kilóval fokozódik, tehát a be­ tegeket érdemes arra bátorítanunk, hogy próbáljanak fogyni, hiszen néhány, akár egykét kiló is számít. Az alkoholfogyasztás is fokozza a refluxkészséget, mert ellazítja a rekeszizom záróizmát. Szintén ellenjavallt a dohányzás, a sok kávé, tea, csokoládé fo­ gyasztása. Fontos a gyümölcsben, zöldség­ ben gazdag, teljes kiôrlésû gabonákat tar­ talmazó rendszeres, korszerû táplálkozás. Nagyon jótékony az aktív mozgás – ez ref­ luxos betegeknek is javasolható egy héten legalább háromszor. A fizikai aktivitás ugyan­ is nemcsak a harántcsíkolt, hanem a sima­ izmok tónusát is fokozza. Sokak problémáját megoldhatja egy olyan fekhely, amelyet a fejnél meg lehet emelni, hiszen ha az ágy lejtôs, a gyomortartalom nem tud visszafolyni a nyelôcsôbe. Nagyon lényegesnek tartom, hogy refluxos panaszokkal a betegek forduljanak orvos­ hoz, és ne a szomszéd jól bevált gyógy­sze­ rét, például a szódabikarbónát használják, mert ez a tudomány mai állása szerint inkább ártalmas, mint hasznos. Szakembernek kell eldöntenie, hogy az illetônek milyen keze­lés­ re van szüksége. Mi a véleménye arról, hogy egyes pro­ton­ pumpagátlók támogatása megszûnt? Mivel olyan nagy árkülönbségek az egyes készítmények között nincsenek, én ezt nem érzem akkora problémának. Én a pácien­se­ imnek mindig ismert, megbízható cégek ori­ ginális vagy generikus szereit javaslom, fi­ gyelembe véve azt, hogy milyen az illetô gyógy­ szer biohasznosultsága. Arra is oda kell figyelnünk, hogy a kiválasztott orvosság minél kevésbé lépjen interakcióba más be­ tegségek kezelésére alkalmazott egyéb ké­ szítményekkel. Bakos Júlia

Akinek sikerült Beszélgetés dr. Cselovszki Erika gyógy­­szerésszel, a vecsési Hanga Patika vezetôjével A patika a 400-as fôúttól nem messze, egy takaros kis saroképületben található. A vezetôre egy kicsit várnunk kell: mint kiderül, banki ügyeket volt kénytelen hosszasan intézni telefonon. A megnyerô külsejû fiatal hölgy dinamizmusa mögött azért észrevehetôek az elmúlt napok éjszakai ügyeletének nyomai… Gondolom, hosszú utat tett meg, amíg vezetô lett: honnan jön, és volt-e elôzmé­ nye mindennek a családban? Innen, Vecséstôl néhány kilométerre, Pilisrôl származom, édesapám és a testvérem is kétkezi, gyári munkás, édesanyám ház­ tar­ tásbeli – csak én lettem ilyen „fekete bárány” a családban. Kitûnô tanuló voltam az álta­lá­ nos iskolában, és a tanáraim szorgalmazták a továbbtanulást, így kerültem Monorra, a József Attila Gimnáziumba. Már kisiskolás

22

koromban is fôként a reál tárgyak érdekeltek, jó matekos voltam, úgyhogy amikor másod­ év végén dönteni kellett, hogy milyen fakul­ tációt válasszak, kézenfekvô volt a mate­ma­ tika-fizika párosítás. A biológiát, amit egyéb­ ként sokan választottak a tanulótársaim kö­ zül, én is szerettem, de úgy voltam vele, hogy azért azt könyvekbôl olvasva, nagy szor­ ga­ lommal egyedül is jól meg lehet tanulni. És a kémia?! A kémiát a gimnázium elsô két évében „kivé­ geztük”, és kész… Alapvetô elképzelésem a továbbtanulással kapcsolatban az volt, hogy mindenféleképpen az egészségügyben sze­ retnék tevékenykedni; eredetileg gyógy­ tor­ nász szerettem volna lenni. Ezt az akkori fô­ iskolai karon oktatták, az osztályfônököm viszont szóvá tette, hogy szerinte nem lenne helyes, ha egy ilyen jó képességû tanuló „csak” egy fôiskolát jelölne meg – jelent­kez­ zek a budapesti egyetemre is. Mivel a fô­is­ kolára is és az egyetemre is ugyanazon tan­ tárgyakból (fizikából és biológiából) kellett fel­vételizni, adott volt a lehetôség a jelent­ke­ zésre mindkét intézménybe. Azt éreztem,

hogy az orvosi hivatás nem nekem való, a fog­orvosi pálya szintén nem vonzott, így az­ tán kizárásos alapon maradt a gyógyszerész karra jelentkezés. Akkoriban azt sem tudtam, eszik-e vagy isszák a gyógyszerészetet, sze­ rintem akkor még életemben nem is voltam patikában… így utólag szerintem bele sem gon­doltam, milyen lesz majd az életem gyógy­ szerészként. Szóval tudatosságról nem iga­ zán beszélhetünk. Így aztán, gondolom, azon kevesek közé tartozom, akik némi csaló­dás­ sal vették tudomásul, hogy felvételt nyertek a hôn áhított egyetemre. De ezek szerint mégiscsak belevágott. Könnyen megszerette a vegyszerek illa­ tát? Persze, hogy belevágtam, mit volt mit tenni?! Gondoltam, jól tudom a fizikát, a biológiát, majd csak lesz valahogy… Csakhogy nem er­ re volt szükség, mert a kémiát zúdították ránk, méghozzá alaposan. A laborral, az ot­ tani munkával, a vegyszerekkel, az illatokkal viszont hamar megbarátkoztam. Egyszer csak elkezdtem kifejezetten élvezni: rájöttem, hogy jó helyre kerültem, ez a megfelelô szak­ ma számomra. Analitikai versenyen indultam, elvállaltam a szerves kémia tanszéken az év­ folyamfelelôs posztját és így tovább – szóval megtaláltam a helyem gyógyszerésztanuló­ ként. Emlékszem, amikor államvizsgáztunk, technológiából a professzor úr amolyan be­ ug­ ratós kérdéseket tett fel, amelyekkel azt akarta felmérni, hogy mögé látunk-e a dol­ gok­ nak, mennyire sajátítottuk el a szakma rejtelmeit, értjük-e, amit csinálunk, vagy csak gépiesen dolgozunk, és azt mondta nekem: „Maga még sokra fogja vinni ebben a szak­ mában.” Hát, végül is ennyire vittem… Azért én ezt nem becsülném le… De hol és hogyan kezdett? Már az egyetem alatt férjhez mentem, az utolsó évben megszületett a kislányunk is, ez erôsen meghatározott mindent. Villamos­mér­ nök férjem is akkor végzett, Monoron lak­ tunk, úgyhogy az államvizsgás gyakorlatot is ott végeztem, a központban levô nagy, most Paracelsus névre keresztelt gyógyszer­ tár­ ban. Hamar megszerettem az ottani munkát, a gyakorlati idô letelte után pedig felaján­ lották, hogy ha megtetszett a patikai élet, ma­ radjak az államvizsga után is a gyógyszer­

tárban. Igen ám, de addigra már megszü­le­ tett a kisfiunk is, ez a patika viszont ügyeleti szolgálatot látott el, amibe nekem is be kellett kapcsolódni. Nem volt könnyû döntés, de a férjem is vállalta, hogy támogat, a kolléganôk is segítettek, úgyhogy belevágtam az „ügye­ letes patikusságba”. Öt évig koptattam a tárát Monoron, és amint lehetett – 1997 decem­be­ rében –, elmentem szakvizsgázni gyógyszer­ ügyi szervezésbôl. Rögtön a következô év tavaszán a tiszti fôgyógyszerész asszony szólt, hogy Vecsésen jogutód nélkül elhunyt egy idôs gyógyszerész, ki vállalná el a ha­tó­ sági vezetôi posztot. Rajtam kívül senkit sem ambicionált ez a lehetôség, én viszont igent mondtam… Akkor már rögtön ebbe a patikába ke­ rült?! Nem, az akkori – sok évtizedes múlttal ren­ del­kezô – Jakabházy Patika ennek az utcá­ nak a másik végén volt. Ide kerültem tehát vezetônek, viszont nekem csak tára mögötti tapasztalataim voltak, vezetôi tudásra csak el­méletben tettem szert. A szakvizsgára ké­ szülés folyamán sok mindent megtanultam, és ezeket próbáltam meg alkalmazni ekkor a gyakorlatban. Ezzel talán még megbirkóztam volna, de ez a gyógyszertár sajnos föld­ raj­ zilag nem valami kedvezô helyen feküdt. Eléggé távol esett a fôbb útvonalaktól, rá­adá­ sul nem is vezetett hozzá aszfaltozott út, úgyhogy ha esett, akkor a sár miatt, ha pedig száraz volt, akkor a kátyúk miatt volt nehéz megközelíteni. Csak a nagyon elszánt embe­ rek jártak hozzánk… Mivel ügyeletet itt is el kellett látni – lévén három patika a tele­pü­lé­

23

sen –, minden harmadik héten ott kellett alud­nom, a két kisgyerek meg otthon, szóval nem volt könnyû, és ehhez képest nem is volt elég rentábilis. Elhatároztuk a férjemmel, hogy kiaknázva a terület adta lehetôségeket, inkább bele kellene vágnunk valami másba: megfelelô ingatlant keresni egy jobb helyen, hitelt felvenni és megnyitni egy saját patikát. A férjem módszeresen végigjárta a szóba jöhetô településrészeket, míg végül ez az in­ gatlan – akkoriban családi ház – megfele­lô­ nek bizonyult. Hitelt vettünk fel, és szakmun­ kások segítségével, valamint sok-sok kétkezi munkával kialakítottuk a jelenlegi patikát. Egy évvel a hatósági kinevezésem után – 1999 nyarán – már mint személyi jogos, nyitottuk meg ezt a gyógyszertárat … És tényleg bevált ez a hely, rögtön meg­ találták a betegek az új gyógyszertárat? Igen, nyugodtan mondhatom, hogy gyorsan népszerûek lettünk, hamarosan bôvítenünk kellett a létszámot, mert a forgalmunk is a többszörösére nôtt. Igyekeztünk az akkori szûkös kereteink ellenére is viszonylag szé­ les termékpalettát tartani. Azt gondolom, hogy egy gyógyszertár fejlôdése szempont­ jából elengedhetetlen és meghatározó a meg­ felelô, gondos készletezés. Mi a kollé­ gák­ kal számon tartjuk azt is, ha valakinek,

24

mondjuk, csak háromhavonta kell egy doboz drága gyógyszer, és annak bizony itt kell len­ nie, amikor a beteg jön érte. A másik a meg­ felelô árpolitika: sajnos, az árrés egyre csök­ ken, de akkor sem tehetünk mást, mint hogy igyekszünk a lehetô legalacsonyabb áron adni a készítményeket, és így, a várhatóan nagyobb forgalom révén mégiscsak talpon maradhatunk. Mert az emberek, akiknek szin­tén egyre jobban számít, hogy mi meny­ nyi­ be kerül, bizony veszik maguknak a fá­ radságot, hogy körbejárják Vecsést – ami azért nem olyan óriási település –­, és ott ve­ szik meg a keresett terméket, ahol a legol­ csóbb. Amikor pedig harmadszor is azt ta­ pasztalják, hogy nálunk kapnak meg valamit a legjobb áron, akkor már nem is indulnak máshová. Gondolom, a helyi orvosokkal is jó kap­ csolat alakulhatott ki, és az is számít… Hogyne, folyamatos kapcsolatban vagyunk, mindig adódik valami megbeszélni való. Az orvos ideszól telefonon, ha visszamennek a betegek azzal, hogy nem találnak egy gyógy­ szert, vajon tényleg hiánycikk-e, mik a helyet­ tesítés lehetôségei, kiváltható-e egy-egy gyógy­­szerkészítmény természetes alapú ét­ rend-kiegészítôvel…, folytathatnánk a sort vég nélkül. Persze, a legfontosabb azért ma­ gukkal a betegekkel való jó kapcsolat – én legalábbis így gondolom –, és ezért meg is teszünk mindent, amit csak tudunk. Nem rit­ ka, hogy ha például vissza kell jönnie vala­ kinek egy nagyobb adag pelenkáért vagy magisztrális gyógyszerkészítményért, és ez problémát jelent neki, mi zárás után be­tesz­ szük a kocsiba, és kivisszük házhoz. Nekünk ez természetes: nem fásultunk el, jól esik, hogy segíthetünk, hiszen ennek a munkának a szakmaiságon túl ez a lényege. Van-e esetleg valami specialitásuk is, amit átlagon felül nyújtanak a betegek­ nek, patikába betérôknek? Az egyik a homeopátiás szerek területe, amelybôl igen széles kínálattal rendelkezünk. Jó kapcsolatunk alakult ki homeopátiával dol­ gozó orvosokkal, akik természetesen hoz­ zánk irányítják a pácienseket, hiszen tudják, hogy nálunk fogják a legnagyobb valószí­nû­ séggel megkapni az adott készítményt. Ha pedig éppen egy új szert kezdenek el al­kal­

mazni, akkor megteszik, hogy ideszólnak te­ lefonon, figyelmeztetve a várhatóan megnö­ vekvô keresletre. Így nekünk is van idônk a beszerzésre, a betegnek sem kell napokat várnia a szükséges gyógyszerre. Egy másik különleges területünk az állatgyógyászat: jó kapcsolatot építettünk ki a közelünkben ren­ delô állatorvosokkal, akik elsôsorban házi kedvencekkel foglalkoznak, de haszonállatok számára is tartunk szereket, úgyhogy nem ritka, hogy a környezô településekrôl is ér­ keznek hozzánk vásárlók. Talán mindennek is köszönhetô, hogy be­ levághattak egy budapesti patika meg­ nyi­tá­sába is, ha jól tudom? Így van, két évvel ezelôtt lehetôségünk nyílt, hogy Budapesten, a VI. kerületben átvegyük egy gyógyszertár mûködtetését, amely anya­ gi problémák miatt bezárásra kényszerült. Kiderült, hogy a patikát az adott helyen a magas bérleti díj miatt nem lehet rentábilisan üzemeltetni, ezért körülnéztünk a környéken, és találtunk is egy megfelelôbb üzlet­ helyi­ séget a közelben, amely kedvezôbb lehetô­ ségekkel kecsegtetett. Úgy gondoltuk, érde­ mes belevágni az áthelyezésbe. Szépen ki­

alakítottuk a gyógyszertárat, a régi beren­de­ zés használható részét átvittük, és ugyan­ azon a néven megnyitottuk a „régi-új” patikát, amelyet egy kedves pesti kolleganôm vezet. Mivel a nyitási feltétel részét képezte, hogy két kilométeres körzetben vállalnunk kellett az ingyenes kiszállítást, adott volt a kihívás, hogy ebbôl az egyébként nem túl hálás fel­ adatból elônyt faragjunk. A környék lakos­sá­ gának az ellátásán túl megkerestünk fogá­ szatokat, magánklinikákat is – ma már igen szép számmal szállítunk és készítünk külön­ bözô készítményeket nagy felhasználóknak is. A lakossági házhozszállítást termé­ sze­ te­ sen reklámozni kellett: jártuk szórólapokkal a környéket, szerencsére meg is lett az ered­ ménye, a patika „beindult”. Persze, ez nem azt jelenti, hogy kényelmesen hátra lehet dôlni a karosszékben, még ma is meg kell küzdenünk minden egyes nap a fenn­ ma­ ra­ dá­ sért, fel kell vennünk a versenyt az igen erôs konkurenciával. Ma már nem veszek részt a budapesti munkában úgy, mint az elsô idôkben, de hát, ahogy érkezésükkor is látták, van azért elég intéznivaló így is… László István

25

Mi történik az agyunkban, mikor álmodunk? Mi az alvás szerepe a tanulási folyamatokban? Ezekre és ehhez hasonló kérdésekre az idegsejtek szintjén keresik a vá­ laszt az Oxford Egyetem kutatói…

A tudósok az idegsejtek megfigyelé­ sé­ vel ta­ nul­ mányozzák, hogy mirôl is ál­ modnak az Oxford Egyetem laboratóriumi patkányai: hogy az aréna, ahol játszanak, és ahol táp­ lálékukat keresik, hogyan jelenik meg alvás alatt az agyukban, és hogy az alvásnak mi­lyen sze­repe lehet a tanult adatok rögzíté­sében. A kutatók elôször azt tanulmányozták, hogy éber, szabadon mozgó állatokban melyik sejt mikor ad üzenetet a másik sejt­nek. A patká­nyok agyába 8-16 elek­ tródát ültettek, melyek segítségével az érintett sejtek aktivitását le­he­tett regiszt­ rálni; ezzel a módszerrel a sza­ ba­ don moz­gó állatokban mintegy 100 ideg­sejt mûködését tudták egyidejûleg vizsgálni az agy hippokampusz nevû területén. A hip­ po­ kampuszban keletkeznek a me­ mó­ria­nyo­mok, és ezt a régiót használják az állatok – és mi, emberek is –, hogy a 26

A patkány az arénáról álmodik rögzült memória­nyomokat újra elôhívják, illetve felidézzék. (A memórianyomok ál­ tal raktározott információ aztán a hippo­ kampuszból átkerül a nagyagy­kéregbe, ahol hosszú távon, akár évekig is rak­tá­ rozódik.) A legelemibb memória a térbeli tájé­ko­ zó­dáshoz kötôdik, azaz azt rögzíti, hogy hol van épp az adott élôlény. Amikor a patkányok mozognak, agyukban egy tér­kép raktározó­dik el, amelynek egyes elemeit a hippo­ kam­ puszban lévô ideg­ sejtek aktivitása jelenti, az­ az a patkány által megtett útvonal egy-egy részén bizonyos idegsejtek aktívak, míg má­sok „hallgatnak”. A sok ezer idegsejtbôl a pat­ kány így építi fel annak a helynek a térké­pét, ahol mozog. Korábbi kutatások – melyek során epilepsziás emberek agyába elektró­ dákat ültettek az epilep­ sziás góc pontos he­lyének feltárása és

az eltávolítás lehetôsé­gé­nek mérle­ge­lé­ se érdekében – megállapítot­ták, hogy a téri memória az emberben is ugyanilyen módon alakul ki. Az oxfordiak tehát a beültetett elek­ tró­ dák se­ gítségével megfigyelték, hogy a táplálékukat keresô állatok agyában, az idegsejtek párbe­ széde szintjén hogyan alakul ki a hely isme­rete, majd vizsgálni kezdték, hogy az alvó ál­ latban hogyan jelennek meg azok az emlék­ nyomok, amelyekhez az éber állapotban, élelem után kutatva jutott. A kutatók azt mér­ték, hogy mekkora annak a valószínûsége, hogy két idegsejt mind éber állapotban, mind pedig alvás közben egyszerre aktív. Azt találták, hogy azok a sejtek, amelyek az állat szaladgálása alatt egyszerre aktivizá­ lód­ tak, alvás közben sokkal na­ gyobb valószínû­ séggel adtak egymás­ nak jelet, mint azok az idegsejtek, ame­ lyek éber állapotban inaktí­ vak voltak. Tehát azok az idegsejtek, ame­ lyek az ébrenlét során aktívak, alvás alatt „új­ rajátsszák” a szerzett élményeket. A felté­telezések szerint ekkor megerô­söd­ nek az idegsejtek közötti kapcsolatok, és ezzel azok az emléknyomok, ame­ lyek aztán az emléke­ ket alkotják. A kí­ sérletek alátámasztják azt a régi hipo­té­ zist, amely szerint az alvás egyik funk­ ciója, hogy segítse a nappal tanult dol­ gok rögzítését, azaz a memóriában való eltá­rolását. Egy korábbi kísérlet során kutatók egye­ temi hallgatókat kértek fel egy nehéz lo­ gikai fel­ adat megoldására; a problé­má­ val csak ke­vesen tudtak már az elsô nap megbirkózni. Akik erre nem voltak képe­ sek, azokat három csoportba osztották. Az elsô csoport tagjai­nak egész éjjel fent kellett lenniük; a máso­ dik­­ ba tartozókat ugyan hagyták aludni, de amint agyuk a lassú hullámú alvás jeleit mu­tatta, fel­éb­

resztették ôket. A harmadik cso­port egész éjszaka békésen alhatott. Másnap reg­ gel a hallgatók újra megkapták ugyanazt a feladatot, és a kutatók azt találták, hogy azok közül, akik jót aludtak, szig­ nifikánsan többen tudták azt megoldani, mint azok, akik vagy egyáltalán nem alud­tak, vagy a mély­alvás elérésekor fel­ ébresztették ôket. Külön ér­ dekessége volt a kísérletnek, hogy ez utób­­ bi két csoport tagjainak teljesítmé­nyé­ben nem volt különbség. A diákok jutalmat kaptak, ha megol­dot­ ták a feladatot, tehát rendkívül motiváltak voltak, és törték a fejüket – magyarázzák a kutatók. Erô­ feszítéseik során több meg­­ oldási verziót is lejátszottak az agyukban, és valamilyen mó­ don ezek rendezôdtek úgy át a mélyalvás alatt, hogy végül megszülethetett a megol­dás. Mindez azt mutatja, hogy a lassú hullá­ mú alvás alatt nemcsak rögzülnek, ha­ nem krea­tívan át is rendezôdnek a me­ mória­nyomok. Bakos Júlia 27

H

g e l y n é t s á l a r a ogy a ny n e y g e l n e l t e t e h jt fele

Aki rohangált már az éjszaka közepén lázcsillapítóért egy vadidegen városban, vagy próbált már eligazodni egy gyógyszer ékes bolgár nyelven írt használati utasításán, esetleg elôfordult már vele, hogy városnézés közben keserítette meg az életét egy görccsel járó hasmenés, az biztos nem felejt el legközelebb úti patikát is csomagolni... 28

A többieket viszont nem árt figyelmeztetni, hogy ha csak a fürdôruha, a fényképezôgép és a napvédô krém meglétét ellenôrizzük indulás elôtt, akkor elôfordulhat, hogy a nya­ ralás a szó rossz értelmében lesz felejthe­ tetlen. Komáromi Zoltán háziorvos segít­ sé­ gével összeállítottuk az ideális, szinte minden helyzeten átsegítô gyógyszergyûjteményt. Elsôként azokat a gyógyszereket csoma­gol­ juk össze, amelyeket rendszeresen be kell vennünk. Akár valamilyen fogamzásgátlóról, akár a krónikus betegségek kezelésére ren­ delt orvosságokról van szó, legyen nálunk legalább 7-10 napnyi tartalék, hogy ne tetéz­ zük a bajt, ha valamilyen oknál fogva külföl­ dön nyaralunk – javasolja a szakember. Aki repülôvel utazik, az tájékozódjon arról is, hogy szükséges-e különleges engedély a gyógyszerek szállításához. A DélKelet-Ázsiá­ ba vagy Afrikába indulók pedig mindenkép­ pen szánjanak idôt és pénzt a javasolt védô­ oltásokra. Ha ezek megvannak, akkor készüljünk fel az akut betegségek kezelésére. Az egyik leg­ gyakoribb betegség – nemcsak a nyaralás alatt – a megfázás. Ennek tüneti enyhíté­ sé­ hez szükség lesz láz- és fájdalomcsillapítóra, köhögéscsillapítóra, orrcseppre. Lehetôleg ne most próbáljunk ki új szereket, vigyük a jól bevált orvosságokat. Az úti betegségek másik nagy csoportja a gyomrot támadja meg: legyen az úti patiká­ ban emésztéskönnyítô szer, ha túl sokat vagy túl fûszereset ettünk. Szükség lehet még hasmenés elleni szerekre, egyrészt szén­tablettára másrészt bélmozgáscsök­ken­­ tô készítményre, illetve hányingercsilla­pí­tóra, tablettára, vagy kúpra, fôleg, ha gyerek is utazik a családdal. Utóbbival kapcsolatban nem árt a figyelmeztetés, hogy a kúp meg­ olvadhat, tehát minimum hûvös helyen, de inkább a hûtôtáskában a helye. Még mindig a gyomornál, de legalábbis hasi tájékon ma­ rad­ va: vigyünk magunkkal görcsoldót. Akár több fajtát is, figyelembe véve, hogy a höl­ gyeknél a havi vérzés az utazás okozta stressz hatására akkor is fájdalmas lehet, ha

egyébként ez kevéssé jellemzô rájuk. Ugyan­ csak tipikusan utazás okozta panasz a szék­ rekedés: tegyünk a gyógyszeres ládi­ kába egy pár szem Stadalaxot. Sokan egy idegen országban szembesülnek vele, hogy létezik olyan étel, fûszer, tengeri élôlény, ami allergiás tüneteket válthat ki ná­ la. Mindenképpen vigyünk magunkkal Kal­ci­ um pezsgôtablettát, szájon át szedhetô aller­ gia-gyógyszert, és olyan hûsítô kenôcsöt, ami a rovarcsípést enyhíti. Amennyiben vi­ szont számunkra ismeretlen rovar csípett meg minket, azonnal keressük fel az orvost, pláne, ha a csípés helye bedagad. Amit még ne felejtsünk otthon: aki hajlamos a herpeszre, mindenképpen vigyen magával her­ pesz elleni kenôcsôt vagy tapaszt. Le­ gyen nálunk egy digitális hômérô, hiszen nem mindegy, hogy hôemelkedést vagy ma­ gas lázat kell csillapítani. A sebfertôtlenítô, gyorstapasz szintén alapfelszerelés, ahogy a fertôtlenítô hatású kéztisztító gél is. Mindez persze nem pótolhatja a megfelelô utasbiztosítást, hiszen van, amit nem lehet az úti patikával kezelni. De ez már nem a pati­ kusok felelôssége. Kovács M. Veronika

29

Színésznô vagyok, nem tûznyelô Május elején élete elsô önálló estjét mutatta be Udvaros Dorottya. Hogy miért csak most készült el a Mégis szép? Többek között errôl is beszélgettünk, de szóba kerültek a kortárs szerzôk, a ruhák, a lustaság és az idô is. 30

Az ilyen estek általában hosszú évek ér­

egyáltalán nem érdekel. Semmi értelmét

lelése nyomán jönnek létre, vagy hirtelen

nem láttam volna egy olyan estnek, ahol a

felindulásból, néhány hónap alatt. Régóta

mûvésznô elôveszi a sifonérból az emlékeit,

tervezte?

és húsz-harminc év elteltével újra elénekli a

Valójában hosszú évek termése. De konkré­

régi nagy sikereit. Azt hiszem, ugyanazért tet­

tan az írókkal februárban kezdtünk levelezni;

szik most nekem ez az egész, amiért fiata­

azt kértük tôlük, hogy írjanak valamit arról,

labb koromban a színházasdit is szerettem.

hogy mi az, amit soha nem mondanának el

Most is szeretem, bár vannak borúsabb pil­

egy nônek. Azt szerettük volna, ha a vála­

lanataim a „színház és Dorottya” viszonylat­

szok­­ ra építhetjük föl az estet, köréjük szer­

ban. Amikor kezdtem a pályámat, akkor egy

kesztve a többi verset, prózát és a dalokat.

próbafolyamat egészen a premierig, illetve, a

Mindenki válaszolt? Igen, de végül nem mindenkiét használtuk. Valójában csak Závada Pál, Térey János és Lôrinczy Attila írt új mûvet, illetve Bartis Attila egy készülô mû részletét adta nekünk. Ná­ das Péter levele önmagában egy pici novella volt, annyira szépet válaszolt. Beleszôttük azo­ kat a levélváltásokat is, amelyek ked­ ve­ sek,

szellemesek

voltak.

Tulajdonképpen

csak egy szikra volt; kíváncsiak voltunk, ki hogyan reagál rá. Azt remélem, hogy nem zárult le, és jönnek újabb írások. Új dalok is vannak. Ezek is felkérésre szü­lettek? Igen, sôt volt, aki nem csak a kottát küldte, ha­ nem be is jött elôadni. Annyira megható volt! Izgultak, hogy fog-e tetszeni. A bemutató óta még három dal készült, Bereményi Géza írt három új szöveget. Ahhoz képest, hogy egyáltalán nem akartam önálló estet, eléggé felpörögtek a dolgok. Nem találtam a kulcsot ahhoz, hogy miért is kéne ez nekem, és fô­ képp azt nem tudtam, hogy milyen anya­gok­ ból. Sokan mondták, hogy énekeljem el a régi sikeres színházi és tévés dalaimat, el is kezdtük nézegetni, de mindegyikre azt mond­ tam, hogy ezt sem akarom, ezt sem akarom, ezt sem…

Miért? Mert nem érdekel a múlt. Vagyis: iszo­ nya­ tosan rágódom az életem dolgain, hogy mi­ ért csináltam úgy, ahogy csináltam, és miért nem máshogy. De ami a pályámon történt, az

31

nagyon tetszik. De önmagában a tény, hogy egyedül állok egy színpadon, az nem hoz lázba. Mennyire színház ez az est? Eltekintve

a színház legegyszerûbb definíciójától, mely szerint színház az, ha valaki csinál valamit, amit más emberek néznek. Nem az. Persze van kellék, jelmez, tér és nézôk, de másmilyen, mint a színház. De hogy milyen? Az az izgalmas benne, hogy írók és dalszerzôk írták meg azt, amit gon­ dolok. Én nem tudok se írni, se zenét sze­ rezni. Én csak elmondani tudom, amit meg­ írtak. De ezeket tényleg belôlem írták. Hon­ nan a fenébôl tudták? Mintha én vezettem volna a ceruzájukat.

Egy anyáról szóló Karafiáth Orsolya vers után elhúz egy függönyt, ami addig csak díszletként funkcionált, és ott van mö­göt­ te az édesanyja fotója. Amikor én láttam az estet, nehezen tudta folytatni, és az ismerôseim is errôl számoltak be az elô­ zô elôadások után. Miért került bele egy ennyire erôs, konkrét és bátor jelzés? Egy önfeledt, magabiztos pillanat volt, ami­ nek a következményeit nem gondoltam vé­ gig. Azt éreztem, hogy anyámnak valahogy jelen kell lennie. De hogy miért, erre nem volt magyarázat. Úgy gondoltam, hogy ez milyen finom és szép gesztus lesz, de nem kép­zel­ tem, hogy a szöveg és utána a fotó ennyire föl fog zaklatni. Vörös Róbert dramaturg ba­

32

premier utánig is egy alakuló, változó masz­

rátommal csináltuk az estet; óriási szerepe

sza volt, amit mindig át lehetett gyúrni. Min­

van abban, hogy ez ilyen lett, sôt: hogy egy­

den próba arról szólt, hogy keresünk, kere­

általán lett. Vele az a csodálatos, hogy ha

sünk, keresünk… Valamit már tudunk, de ke­

valamit elkezdek mondani, makogni, teljesen

resünk tovább, hogy mi van benne még. Ma­

fésületlenül, mert magam sem tudom meg­

napság meg úgy zajlik a legtöbb próba­ fo­

fogalmazni, hogy mit akarok, akkor ô vala­

lyamat, hogy minél hamarabb meg kell ta­

hogy ki tudja belôle húzgálni a megfelelô

lálnunk a közös útjelzô táblákat, és azon az

szálakat, és azokat tovább szövögetni. Több

egy kijelölt úton haladunk tovább. Én most

Karafiáth verset is összeszedett, és végül ez

úgy érzem, hogy itt lett egy anyag, ami fo­

választódott ki. Nem azért, mert én ezt kér­

lyamatosan alakul: bennem sincs kész, még

tem: a szerkesztésben teljes mértékben rá­

bármit kicserélhetünk, variálhatunk. Így ez

bíztam magam. Talán néha szóltak az ösz­

töneim, ha valamit máshogyan jobbnak lát­

bák tekintetében nagyon slendrián va­ gyok.

tam. Hiszek az érzéseimnek, de nagyon bí­ zom az értô, kontrolláló külsô szemben. Azt

Utálom a ruhapróbákat. Fárasztanak. Átöltözni viszont szeret – elég, ha csak a

se felejtsük el, hogy Silló István, egy nagyon

Férfi és Nô koncertre, vagy a saját, Át­

komoly zenész ül a zongoránál. Könnyû volt

utazó címû koncertjére gondolok. Álta­

vele dolgozni, mert pontosan tudta, hogy mit

lában három ruhánál nem adja alább.

akar hallani. Szeretem, ha valaki megmondja,

Persze, mert nagyon fontos. Nem öncélúan

mi hogyan legyen. Engem nem tud össze­

akarok állandóan öltözködni, nem azt aka­

törni, ha azt mondják, ez teljesen rossz.

rom megmutatni, hogy háromféleképpen né­

Velem nem kell finomkodni. És az is bol­dog­

zek ki jól. Ha valamit sugall egy színpadi egy­

ság, hogy Szakács Györgyi, az egyik leg­

ség, annak külsôleg is meg kell jelennie. Én

nagyobb magyar jelmeztervezô, azt a három,

már megtapasztaltam, hogy egy jól sikerült

nagyon egyszerûnek tûnô ruhát milyen mér­

jelmez hogyan tud egy szerepben megemel­

hetetlen gonddal választotta ki. Én már régen

ni, és egy rossz hogyan tud lenyomni. Csak

belementem volna bármibe, ô meg elbíbe­lô­

ezen a téren véghetetlen lusta vagyok.

dött egy sliccen vagy egy bojton. Ruha­ pró­

Július közepén elôadja az estet Szent­

33

fogok! Ilyen még nem volt. A Férfi és Nôvel volt egy rendesen megszervezett, országos turnénk. De hogy most én összevissza kon­ certezem, különbözô koncertekkel?! Vagy, ahogy Kulka Jánossal szoktuk hívni: „ária- és dalestünkkel”.

Az elmúlt másfél évben gyakorlatilag nem volt rendes, új színészi feladata, a Nemzetiben idén nem is próbált. Ez hogy érinti? Jogdíjproblémák miatt nem mutattuk be az Óz, a csodák csodájának a felnôtt változatát, amiben én lettem volna Dorothy. Ezt nagyon sajnáltam. És mostanában, ha az embernek nincs színházi feladata, sehol máshol nem lehet színész, se a televízióban, se a rádió­ ban. Bennem már nagyon régóta zavart okoz az, hogy bizonyos tévécsatornák meghívnak, és kizárólag arról akarnak velem beszélni – tisztelet a kivételnek –, hogy „te hogyhogy még mindig ilyen jól nézel ki?” „mi a tit­kod?” „arcápolás, tisztítókúra, wellness, fitness?” Ami­kor az RTL fölkért a Szombat esti lázba, az elsô kérdésem az volt, hogy miért nem arra kértek föl, amihez értek? Miért nem azt használjátok, aki vagyok? Tiszta szerencse, hogy a színházakban még szükség van arra, hogy én színésznô legyek, és nem mondjuk tûznyelô…

Lehet, hogy ahhoz is értene. Hát, amilyen szívós és kitartó vagyok, az sincs kizárva.

34

endrén, elôtte és utána csupa zenés pro­

Az utóbbi idôben elültek a Nemzeti Szín­

dukciókban bukkan föl, szerte az or­szág­

ház körüli viharok. Milyen most a han­gu­

ban…

lat odabent?

Ezen kívül lesz Cseh Tamás koncertem a

Lázas munka folyik. Nehezen tudok most a

POSZT-on, Átutazó koncertem Óbudán, Férfi

társulatról beszélni, mert ebben az évadban

és Nô koncertem több helyen is, és lesz

kimaradtam, sokat dolgoztam máshol. De aki

Bandy-lányok, ami ugyan színdarab – tavaly

meg állandóan itt van, az attól szenved, hogy

mutattuk be Hernádi Judittal – de van benne

be van zárva. Az embernek sose jó, ami van.

tizenkét dal. Azon gondolkodom, hogy vajon

Ha én itt vadul próbálok, akkor ez az est

tudni fogom-e, aznap este melyik dalokat kell

biztosan nem készül el. Ehhez kellett egy kis

énekelni. Ugyanakkor egy finom büszkeség

leülés, hogy nem volt új szerepem. De nem

is motoszkál bennem, hogy igen, koncertezni

azért csináltam, hogy mindenáron csináljak

valamit, hanem egyszerûen volt lehetôség

mutatni, megfelelni, de ezt a végtelenségig

lassan, lustán dolgozni. Én baromi lusta em­

nem lehet. Megnéztem Kim Ki-duk Tavasz,

ber vagyok valójában. Mindenhez rengeteg

nyár, ôsz, tél címû filmjét, ami olyan, mint egy

idô kell. Imádom Bereményinek a Jobbik ré­

nagy, lassú, széles folyó. Azt éreztem az elsô

szem szövege végén, hogy „Én már úgy va­

tizenöt percben, hogy ha nem történik va­la­

gyok jó, ahogy így vagyok/Én már nem le­

mi, megölöm magam. És a film végére elju­

szek

álmodok/

tottam oda, hogy bármeddig tudnám nézni.

Egész kipusztulásig”. Ez teljes mértékben én

Egyszerûen én magam, a lelkem, a tudatom

vagyok: napok telnek el, és elgondolkodom,

kezdett kisimulni, és hagytam, hogy a film át­

vajon mit csináltam? A lelkem mélyén nem is

hömpölyögjön rajtam. Iszonyú nehéz elôállí­

izgat, csak tudom, hogy az az elvárás, hogy

tani ezt a helyzetet, de úgyis vissza fogunk

ha az ember eltûnik, akkor utána valamit pre­

ide térni, mert az emberi természet nem bírja

zentáljon. De én nem tudok felmutatni sem­

a végsôkig ezt a kattogást. Nem megy, mert

mit. Csak matatok, álmodok. De én ezzel el­

megbolondulunk. Nagyon kellene, hogy le­

vagyok. Az ember annyit pörög életében a

las­ suljon a bennünk lévô idô. Amit mi szá­

nap 24 órájában, hogy azt nem bírja a lélek

nunk magunknak arra, hogy éljünk.

másik/Matatni

szeretek,

egyfolytában csinálni. Ott akarunk lenni, meg­

Rick Zsófi

Fotók: Rick Zsófi

35

Alaki hibás készítmények

Z

67