SZERELMI ALKU General Press Kiadó ALAPÍTVA 1988-BAN

Romantikus Regények

Karen Hawkins

SZERELMI ALKU

General Press Kiadó ALAPÍTVA 1988-BAN

A mű eredeti címe The Laird Who Loved Me

Copyright © 2009 by Karen Hawkins The originál edition was published by Pocket Books, a Division of Simon and Schuster, Inc. Hungarian translation © Balog Edina © GENERAL PRESS KIADÓ Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A kiadó minden jogot fenntart, az írott és az elektronikus sajtóban részletekben közölt kiadás és közlés jogát is. Fordította BALOG EDINA Szerkesztette ÁRKOS ESZTER A borítótervet ZELENYIÁNSZK1 ZOLTÁN Készítette ISSN 1586-6777 ISBN 978 963 643 461 8 Kiadja a GENERAL PRESS KIADÓ 1138 Budapest, Viza utca 9-11. fszt. 2. Telefon: 359-1241, 270-9201 Fax: 359-2026

www.generalpress.hu [email protected] Felelős kiadó LANTOS KÁLMÁNNÉ Irodalmi vezető K1SS-PÁLVÖLGY! LÍDIA Művészeti vezető LANTOS KÁLMÁN Felelős szerkesztő SZABÓ PIROSKA Készült 19,5 nyomdai ív terjedelemben Kiadói munkaszám 3619-13

Prológus Ha élt valaha férfi, akinek egy lány kellett ahhoz, hogy megtudja, milyen is az élet valójában, akkor az Alexander volt, a MacLean klán feje. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Akkor ezt megbeszéltük – mondta a férfi elégedett hangon. – Caitlyn Hurst végül megfizet a sérelemért, amelyet nekem és a családomnak okozott. Férfias, érzéki arcára leplezetlenül kiült az öröm, és Georgiana, Roxburge hercegnéje boldog volt, hogy nem ő ennek a bosszúnak a célpontja. – Nem volt könnyű elérni, hogy eljöjjön ide, különösen megnehezítette a dolgot a társaság, amelyet el kellett viselnem – mondta a hercegné, és lebiggyesztette az ajkát, míg egy hosszú, ezüstnyelű hajkefét húzott végig vörös fürtjein. – Nem szeretek boltosok közé keveredni. – Valóban? – húzódott halvány mosolyra a férfi ajka. – Pedig mindig örömteli lehetőség rokonokkal találkozni… A fésű megállt a levegőben, majd az asszony felcsattant. – Nem tudom, miről beszélsz! A férfi gúnyos tekintettel nézett rá. Az asszony hosszú, egyenletes mozdulatokkal igyekezett tovább fésülködni, pedig belül reszketett a haragtól és a félelemtől. Tudta, hogy nincs min meglepődnie; Alexander, a MacLean klán feje közismert volt éleslátásáról, és arról, hogy mindig kifürkész

KAREN HAWKINS

4 SZERELMI ALKU

mindenkiről mindent; nyilvánvalóan az ő történetét is pontosan ismerte. Lehet, hogy most hercegné, de egyszer, régen… Görcsbe rándult gyomorral figyelte szeme sarkából a férfit. Alexander az ablak felé fordult, a halványuló délutáni fény megvilágította arcát, zöld szemét, végigsimított orra határozott vonalán és érzékien szigorú ajkain. Az asszony beleremegett, ahogy a férfi ajkát nézte, és eszébe jutott, amint… – Hát kezdődik a játék – fordult a nő felé. – Hogy sikerült rávenned Mrs. Hurstöt, hogy elfogadja tőled a meghívást a lánya számára? A férfi figyelme valamelyest csillapította rosszkedvét, és Georgiana duzzogva lebiggyesztette az ajkát. – Két hetembe került, mire elértem, hogy az az asszony legalább fogadjon engem, ráadásul meg kellett ígérnem, hogy úgy vigyázok a drága kislányára, mintha a sajátom volna… – Az elmúlt három hónapban lakat alatt őrizte Caitlynt. Képtelen voltam annak az átkozott nőnek a közelébe kerülni. – Alexander melegséggel nézett a hercegnére, amitől megremegett Georgiana szíve. – Köszönöm a közreműködésedet, Georgiana. Meg fogom hálálni. Az asszony felállt, közben szétnyílt a köntöse, és kilátszott új, francia neglizséje, amely olyan finom anyagból készült, hogy átlátszott a mellbimbója. Bármely férfi kapva kapott volna az alkalmon, ám MacLean hűvös maradt. Alexander a szoba túloldalán lévő székben ült, nem mozdult, hosszú, izmos lábait maga elé nyújtotta, jóképű arcán látszott, hogy mélyen elgondolkozott. Szemét valami láthatatlan, távoli dologra meresztette, határozott, mégis szép vonalú ajkán szórakozott mosoly bujkált. Georgianának nagyjából két évébe telt, mire nagy körültekintéssel, ártatlan megjegyzésekkel az ágyába tudta csábítani MacLeant, aki kevesebb mint három hónap alatt meg is unta az

KAREN HAWKINS

5 SZERELMI ALKU

egészet. Elvörösödött a gondolatra, és olyan hevesen szorította az ezüstfésű nyelét, hogy begörcsöltek az ujjai. – Mi a terved azzal a Hurst lánnyal? Még sosem mondtad el. – Caitlyn Hurst sokkal tartozik nekem – hunyta le a szemét a férfi. – Csúfot űzött a nevemből. Elégedetten nyugtázva, hogy MacLean ajka elvékonyodott dühében, Georgiana együtt érző hanggal palástolta diadalát. – Mindenki arról beszélt, amikor az a kis Hurst liba kijelentette, hogy így vagy úgy, de hozzád megy feleségül. Mindkettőtök nevét szájára vette az egész előkelő társaság. A férfi arca megkeményedett. – Most majd mindenért megfizet. Mikor érkezik? – Egy héten belül. Elküldöm érte a hintómat. – Kitűnő – felelte a férfi, majd a szék magas támlájának támasztotta a fejét, széles vállát felhúzta, kinyújtott lábát keresztbe tette. – Caitlyn Hurst lobbanékony és meggondolatlan. Csak annyi a dolgom, hogy belekényszerítsem valami illetlenségbe, és máris oda a jó híre. De ezúttal sem a fivérem, sem az ő nővére nem lesznek elég közel ahhoz, hogy megmentsék. – Csak vigyázz, nehogy te ess bele a saját csapdádba, ahogy Hugh. Georgiana épp Alexanderrel volt azon az éjszakán, amikor a férfi rájött, hogy Caitlyn milyen tervet eszelt ki, hogy rábírja őt a lánykérésre. A lány elfogadhatatlan viselkedése indította Alexander fivérét és Caitlyn nővérét arra, hogy megpróbálják megállítani a lányt, melynek eredményeként végül ők maguk kényszerültek összeházasodni. Leírhatatlan volt Alexander tombolása, amikor tudomást szerzett a dologról. Halálsápadt arccal, forrongó dühvel járkált a könyvtárszobájában, mire az addig tiszta égbolt beborult, vad szél és veszélyes vihar támadt. Georgiana még most, hónapokkal az eset után is beleremegett az emlékbe. Már az előtt is hallott mindenféle pletykát a MacLean-átokról, de addig nem hitt benne.

KAREN HAWKINS

6 SZERELMI ALKU

A férfi lebiggyesztette az ajkát. – Előbb fogok feleségül venni egy mosogatólányt, mint azt a némbert. – Túlságosan okos vagy ahhoz, hogy észrevétlenül behálózzon az a nő – dorombolta Georgiana. – Remélem, nem lesz nagyon kínos a számomra, amikor megérkezik ez a lány. A többi vendég így is azon fog gondolkodni, vajon miért hívtam meg egy ilyen egyszerű teremtést. – Nem kell aggódnod; Caitlyn már az előző szezonban lejáratta magát. Még Brummell is megjegyezte. – Hány éves Caitlyn? Húsz, ugye? – kérdezte Georgiana, mélyen elrejtve aggodalmát. – Huszonhárom. – Milyen mókás. Ugyanakkora a korkülönbség köztetek, mint Humbolt és fiatal hitvese között – mondta Georgiana, a pillái alól figyelve MacLeant. Alexander vonásai megkeményedtek, Georgiana pedig elfojtott egy mosolyt. Humbolt vikomtja MacLean legjobb barátja volt. Mindenki meglepetésére, negyvenkét évesen feleségül vett egy nála majdnem húsz évvel fiatalabb nőt. Az anyja, aki azt hitte, hogy a fia soha nem fog megnősülni, sugárzott a boldogságtól, ám Alexander fenntartással fogadta a szokatlan frigyet. De Humbolt képtelen volt bármilyen, a menyasszonyára vonatkozó negatív véleményt meghallani. A vikomt újsütetű boldogsága azonban rövid életűnek bizonyult. Felesége olyan telhetetlen volt, hogy a hét év folyamán számtalan nyilvános jelenetet rendezett, megalázó helyzetekbe hozva a férjét, akit végül teljes anyagi csődbe juttatott. Egy nap a vikomt intézője holtan találta az urát. A férfi kezében füstölgő pisztoly, előtte, az asztalon pedig búcsúlevél. A levél elítélte az asszonyt, de ez kevés vigaszt nyújtott azoknak, akik igazán szerették őt.

KAREN HAWKINS

7 SZERELMI ALKU

MacLeant teljesen lesújtotta barátja halála. Még most, négy évvel később is, az eset puszta említésétől is elfehéredett az ajka és elsötétült a tekintete. – Egyáltalán nem érdekel Caitlyn Hurst, ha erre akarsz célozni! – csattant fel a férfi. – Biztos vagyok benne, hogy így van – csitította Georgiana. – Túlságosan finnyás vagy ahhoz, hogy egy lelkész lányával kezdj. Én mindig is úgy gondoltam, hogy Clarisse túl fiatal és túl szép Humboltnak; neki is rá kellett volna jönnie, hogy mi lesz a vége. A nő csak a pénzét akarta, és amikor megkapta… Lépten-nyomon gúnyt űzött belőle. Alexander uralkodni próbált az arcizmain, de a szeme dühösen csillogott. – Talán. Georgianának jólesett, hogy a férfi nem vitatkozott. MacLean sosem flörtölt túl fiatal nőkkel, az asszonyt mégis aggodalommal töltötte el, hogy Caitlyn Hursttel esetleg másképpen lesz. Bármit is érzett a férfi korábban a lány iránt, annak most már biztosan vége van. Legalábbis amióta a lány viselkedése miatt a férfiról beszélt egész London. Alexander türelmetlenül legyintett, majd felállt. – Indulnom kell. Lovagolni megyek Linville hercegével, hogy kipróbáljam az új lovát. Georgiana végignézett a férfi széles vállán, kabátjának finom szabásán, amely épp keskeny csípőjénél ért véget, ahol az izmos combjai… – Remélem, a nadrágom megfelel az ízlésednek? Az asszony a férfi szemébe nézett, elpirult, majd – úgy remélte – csábos mosollyal az arcán, megjegyezte: – Nem hibáztathatsz a kellemes emlékek miatt. – Egészen addig, amíg tartod magad ahhoz, hogy emlékek, és semmi több – húzta össze a szemét, majd halkan hozzátette: –

KAREN HAWKINS

8 SZERELMI ALKU

Remélem az, hogy a segítségedet kértem, belefér a barátok közötti szívességbe. Az asszonynak sikerült egy halvány mosolyt kicsikarnia magából. – Barátok vagyunk, és remélem, mindig azok is maradunk. – Egyelőre, legalábbis. A férfi meghajolt, szeme most melegebben csillogott, mint amikor két nappal ezelőtt megérkezett. – Szép napot, Georgiana. Vacsorára itt vagyok – mondta, majd határozott léptekkel az ajtóhoz ment. Mozgása olyan ruganyosan méltóságteljes volt, hogy az asszonynak elakadt a lélegzete. A férfi távozása fájó űrt hagyott maga után.

Első fejezet Ahhoz, hogy meghódítsunk egy MacLeant, különösen azt, amelyiknek kőből van a szíve, olyan nőre van szükség, aki nem ismeri a nemet. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Igazi, élő hercegné? Caitlyn Hurst felnevetett húga felindultságán. – Igen, igazi, élő hercegné, és nem igazi, halott hercegné. – Ó, tudod, hogy értettem – vetette magát Mary a nővére ágyára, amelyen ott heveit Caitlyn kopott utazótáskája, három báli ruha, egy halom frissen hajtogatott intim holmi, és egy pár kitaposott báli cipő. – Bárcsak én is elmehetnék egy igazi, élő hercegné házába, egy háromhetes mulatságba!

KAREN HAWKINS

9 SZERELMI ALKU

Caitlyn egy pár foltozott harisnyát tett a padlón lévő kisebb bőröndbe. – Remélem, nem sajnálod tőlem ezt a kis mulatságot? Hónapok óta nem voltam sehol. – Nem, de bárcsak én is veled mehetnék! – mondta Mary, és felkönyökölt. – A hercegné azt írja a levelében, hogy nagy séták lesznek a parkban, lovaglás, íjászat, kártyajátékok… – Anya nem örült neki. – Nem, a papa viszont a zsebedbe csúsztatott egy guinea-t, ha játszanál, úgyhogy nem lehet olyan rossz. Anya egyébként sem a játékot, hanem a jelmezbált ellenezte. Tényleg azt hittem, nem is fog elengedni, amikor azt olvasta a hercegné levelében, hogy szükséged lesz egy jelmezre. – Meg kellett ígérnem, hogy nem veszek álarcot, és úgy viselkedem, amint az egy jól nevelt ifjú hölgytől elvárható. – Képes leszel rá? – vonta fel Mary a szemöldökét. – Az leszek – felelte Caitlyn hevesen, és komolyan is gondolta. Mindig komolyan gondolta – a baj az volt, hogy amikor elvesztette a fejét, már nem emlékezett rá. Nem égett a vágytól, hogy megszegje a társadalmi szabályokat, ám amikor mérges volt vagy provokálták, minden óvatosságot és józanságot kiölt belőle a versenyszellem. Caitlyn a szükségesnél erőteljesebb mozdulatokkal gyömöszölt egy sálat a bőröndbe. Az ördögbe, bárcsak meg tudta volna őrizni a hidegvérét három hónappal ezelőtt, és ne hagyta volna, hogy Alexander MacLean annyira felbosszantsa, hogy olyasmit mondjon és tegyen, amit nem lett volna szabad. Ám ezen most már nem lehet változtatni – kivéve ha ezt a hihetetlenül váratlan meghívást felhasználja arra, hogy visszaszerezze a társaság jóindulatát mind a maga, mind a családja számára. Mary kinyújtotta a kezét, és megérintette az egyik, ágyra terített új ruhát, mielőtt selyempapírba tekerve az is eltűnt a csomagban.

KAREN HAWKINS

10 SZERELMI ALKU

– Biztos, hogy a hercegné házában senkinek sem lesznek ilyen gyönyörű ruhái, mint ezek. Jobban varrsz, mint a legtöbb Bond Street-i varrónő. Caitlyn elmosolyodott. – Köszönöm a bókot. Nagyon büszke vagyok az ezüst ruhára, azt a jelmezbálra varrtam. – Csodásan áll neked, annak ellenére, hogy anya feljebb varratta veled a nyakkivágást – folytatta fintorogva Mary. – Ha rajta múlna, tetőtől talpig krumpliszsákba öltözve mennél a jelmezbálba. Anya túlságosan aggódik, mintha te… – pirult el Mary. Caitlyn jókedve elszállt. – Soha többé nem hagyom, hogy elmenjen az eszem. Ha nem viselkedtem volna olyan szörnyen, Trionának nem kellett volna utánam jönnie Londonba, és nem kényszerült volna férjhez menni, és… – szorult el fájdalmasan Caitlyn torka. Mary megfogta a nővére kezét. – Végül minden jóra fordult. Triona beleszeretett a férjébe, és azt mondta, csak neked köszönheti, hogy megismerkedett vele. És nagymamát is boldoggá tetted. Olyan izgatott, mintha ő ment volna férjhez! – A nagymama szerint minden, ami a MacLeanekkel kapcsolatos, csodás! Főleg ha dédunokája származhat a dologból. – Ó, az annyira… Hangos dörömbölésre lettek figyelmesek az előcsarnok felől, mintha lódobogás lett volna. Később fürge kopogás hallatszott, majd kinyílt az ajtó, és legidősebb bátyjuk, William tűnt fel, akit a szokatlanul elegáns Robert és a túlságosan sovány Michael követett. Mindegyikük magas volt, különösen William, aki már huszonegy évesen elérte a figyelemre méltó majd' kétméteres magasságot és a hozzá illő, arányosan széles vállakat. Michael, aki nemrégiben épült fel egy újabb légzőszervi megbetegedésből, tizenhat éves nyurgaságát a kandalló előtti székbe vetette.

KAREN HAWKINS

11 SZERELMI ALKU

– Nos? – kérdezte a ruhákra, cipőkre és a szoba egész területét borító mindenféle csecsebecsékre pillantva. – Azt hittem, már bepakoltál. Mary elmosolyodott. – Caitlynnek csak két hete volt a csomagolásra, és tudod, hogy az nem elég. Caitlyn lesújtó pillantást vetett Michaelre. – Azért jöttetek, hogy bosszantsatok? Biztosíthatlak, épp elég dolgunk van anélkül is, hogy titeket szórakoztassunk. Robert az ágyon lévő holmikra nézett a cvikkerén át, amelyet mostanában kezdett hordani. – Jóságos isten! Mennyi mindent viszel magaddal?! Caitlyn szúrós szemmel nézett fivérére. – Muszáj azt a nevetséges szemlencsét viselned? – Ez a divat – felelte határozott hangon, bár kissé bizonytalannak látszott. – Egy rövidlátó Küklopsznak esetleg. Mary kuncogott, Michael és William pedig felhorkant. Robert zsebre tette a cvikkert, és gőgösen megjegyezte: – Csak azért, mert te nem követed a divatot… – De igen! – szakította félbe Mary. – Hisz láttad a ruhákat, amiket varrt. Caitlyn végigsimította az ágyon fekvő egyik kék ruhát. – Ha hinni lehet a hercegné által összeállított listának, akkor még kevesebb ruhám is van, mint amennyire szükségem lesz a különféle alkalmakhoz, de ezek mind megteszik. Váltogathatom a cipőimet és a kendőimet, és kis változtatásokkal mindig másképp fogok kinézni. – Caitlyn még a régi lovaglóruháját is felújította – nyúlt Mary a bőröndbe, megérintve a barna bársony lovaglóruhát. – Ha visszajössz, segítesz majd nekem is készíteni egy ilyet? – És hová akarod felvenni? – horkant fel Michael. – Csak a földesúr öreg, kövér kancáján tudunk lovagolni.

KAREN HAWKINS

12 SZERELMI ALKU

– Az nem számít – szipogott Mary –, hogy a ló hogy néz ki, csak a lovas számít. – Képes lennél órákat tölteni egy lovaglóruha elkészítésével, amikor havonta csak egyszer vagy kétszer tudod felvenni? – kérdezte Michael, akit láthatóan szórakoztatott a gondolat. – Ha jól fog állni, akkor igen. – A hiúság bűn. Apa már ezerszer megmondta. – Nem hiúság azt kívánni, hogy az ember jól nézzen ki; a hiúság az, ha azt hiszed, olyan jól nézel ki, hogy mindegy, mit viselsz. Ezzel komoly vita vette kezdetét Mary és Michael között, ami elég terebélyesre sikeredett, mivel William és Robert is bekapcsolódott. Caitlyn nem figyelt rájuk, csak elrakott egy csillogó vállkendőt, amelyet három hónappal ezelőtti, legutóbbi rövid londoni tartózkodása alatt szerzett be. Már olyan régen volt? Az egész csak egy halvány rémálomnak tűnt. Már nem tudta felidézni a bálokat és a ruhákat, vagy a fényűző vacsorákat, a város vonzerejét, ám tisztán emlékezett az Alexander MacLeannel folytatott veszélyes flört minden pillanatára. Felidézte, amikor megengedte a férfinak, hogy megtanítsa lovagolni. Bár a látszat kedvéért mindig a közelében akart tudni egy lovászt, MacLean gyorsan és könnyedén eltávolította a férfit: hol különböző „leesett” kesztyűkért, hol egy szél által elragadott sál után küldte, még olyan napon is, amikor egyáltalán nem fújt a szél. Elpirult, amint eszébe jutott, ő milyen szerepet játszott a szolgák megtévesztésében. Akkor csak arra tudott gondolni, mennyire szeretné érezni MacLean erős karját, ahogy átöleli őt, mennyire vágyik a férfi forró csókjaira, és… Elhessegette az emlékeket. Azok az idők elmúltak, és nem is jelentenek többet, mint egy futó emlék. Erőltetett mosollyal nézett Maryre. – Varrok neked egy lovaglóruhát, ha visszatértem. Felhasználhatjuk a régi, kék bársonyköpenyed anyagát és azt az aranyszínű alkalmi köpenyt, amit anya a padláson lévő bőröndben

KAREN HAWKINS

13 SZERELMI ALKU

tart. A színek tökéletesek együtt, és ha teszünk a megkopott részekre néhány selyemvirágot, senki sem fogja észrevenni. Ugyanezt csináltam az egyik régebbi ruhám felújításakor. Robert, pillanatnyilag megfeledkezve megcsömörlött világfi szerepéről, felhorkant. – Néhány okosan elhelyezett virággal akarod megtéveszteni a társaság krémjét? Egy pillanat alatt lelepleznek! Caitlyn egy mélykék sálat hajtott össze, és a bőröndbe helyezte. – Ó, sosem fogják megtudni. Eddig sem vették észre – felelte, azzal egy pár selyemcipellőt tett a többi mellé a bőröndbe. – Csak három pár cipőm van. Bárcsak lenne még kettő! Az ajtóban álló William felvonta a szemöldökét, szeme csillogott. – Hány pár cipőre van szükség egy egyszerű, vidéki mulatsághoz? – Egyáltalán nem egyszerű mulatság! – ellenkezett Mary. – Egy igazi, élő hercegné kastélyában lesz! – Minden ruhához legalább egy pár, megfelelő színű cipőre lenne szükségem. De most ezekkel kell megoldanom – felelt az előbbi kérdésre Caitlyn, miközben az utolsó ruhát is a bőröndbe tette, óvatosan megnyomkodta, majd rázárta a bőrönd tetejét. – Még mindig azt várom, hogy anya bejöjjön, és azt mondja, meggondolta magát. – Nem fogja – válaszolta Robert fölényesen. – Honnan tudod? – nézett rá Caitlyn. – Hallottam, amikor apával beszélgettek. Anya szerint jót fog tenni neked ez a pár hét, és hogy máris sokat javult a viselkedésed. Az utóbbi három hónapban teljesen megváltoztál. Ráadásul – tette hozzá önelégült mosollyal – azt reméli, hátha találkozol egy partiképes fiatalemberrel. Caitlyn elpirult. – Semmiféle partiképes akárkivel nem akarok megismerkedni. Kizárólag arra vágyott, hogy visszaszerezze a család jó hírét, és bebizonyítsa a szüleinek, hogy tanult a szörnyű hibáiból.

KAREN HAWKINS

14 SZERELMI ALKU

Valami azért nagyon bosszantotta az esettel kapcsolatban: úgy tűnt, MacLeant egy cseppet sem hibáztatják, pedig ő is ugyanúgy hibás volt Triona jó hírének megtiprásában, mint ő. Ha a férfi nem bosszantotta volna szándékosan, Caitlyn soha nem figyelt volna fel rá. Ám abban a pillanatban, amikor először találkoztak, a férfi gúnyt űzött belőle, amivel azonnali megtorlásra ingerelte. Ennek eredményeként Caitlyn rájött: nincs annyi önuralma, hogy semmibe vegye a férfit. Egy biztos: MacLean határozottan el volt szánva, hogy megcsókolja őt. Caitlyn tudta ezt, mert a férfi elmondta neki, amikor harmadszor találkoztak. Persze a lány erre valami olyasmi, nem helyénvaló választ adott, mint például „Csak azt próbálja meg!”, amivel aztán el is kezdődött az egész. Volt valami félreérthetetlen vonzódás köztük, valami forrón lángoló, amitől Caitlyn olyasmit érzett, amit korábban még soha nem tapasztalt. Alexander MacLean egyetlen csókja forró vágytól remegő masszává redukálta őt. Sőt, függőséget okozott, akár a csokoládé, és Caitlyn egyszerre azon kapta magát, hogy egyre többet akar azokból a csókokból, és egyre többet kockáztat, hogy fenntartsa a férfi érdeklődését. Addig provokálta, és a férfi is addig provokálta őt, amíg már veszélyesen közel jártak ahhoz, hogy átlépjék azt a bizonyos határt. Furcsa, de e csókok emlékével kellett a legtöbbet küzdenie. Minden éjjel, valahányszor csak behunyta a szemét, erről álmodott – forró, szenvedélyes, elszánt és… Nem. Ez már elmúlt. Bezárta az utazótáskát, és a kisebb bőrönd mellé tette. – Kész vagyok! Becsomagoltam. Michael a bőröndre nézett. – Ruhák is vannak benne? Mary a homlokát ráncolta. – Nem gondolod, hogy az összes ruháját, meg még egy lovaglóöltözéket is egyetlen bőröndbe csomagolta be, ugye? Most

KAREN HAWKINS

15 SZERELMI ALKU

pedig segíts kivinni a holmikat az előcsarnokba. A hercegné a saját hintóját küldi Caitlynért, és bármelyik pillanatban itt lehet. Robert megragadta az utazótáskát, és elindult kifelé. – Lefogadom, hogy a lovak kiváló ménesből valók! – kiáltott hátra a válla fölött. William oly könnyedén kapta fel a bőröndöt, mint valami semmiséget, és a vállára vette. – A lovakra én is kíváncsi vagyok. Michael mosolyogva lépkedett az ajtó felé. – Caitlyn, megmondjam anyának, hogy hamarosan te is lejössz? – Igen, kérlek. Csak körülnézek, hogy nem felejtettem-e el valamit. – Rendben – intett a fiú, majd távozott. Mary megállt az ajtóban. – Írsz majd, ugye? – Háromnaponta. – Remélem, elég lesz – sóhajtott Mary. – Annyira szeretnék veled menni! – tette hozzá sóvárogva, majd ő is távozott. Caitlyn felkapta kopottas gyapjúköpenyét és egy vastag sálat. Ebben és a legkényelmesebb csizmájában fog utazni, és majd ha már elég közel lesznek a Balloch-kastélyhoz, átveszi a sokkal divatosabb, ám korántsem ilyen kényelmes és meleg köpenyt meg csizmát. Még egyszer körülnézett a szobában. Majd elégedetten, hogy semmiről sem feledkezett meg, kilépett a szobából, és becsukta maga mögött az ajtót.

Második fejezet Ó, kislányok, soha ne bízzatok meg abban a férfiban, aki azt mondja, tud titkot tartani!

KAREN HAWKINS

16 SZERELMI ALKU

AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM K1SUNÓKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Három nappal később Caitlyn félrehúzta a hintó ablakát takaró bőrfüggönyt. Nyomban hideg levegő áramlott a járműbe, mire borzongva még jobban befészkelte magát vastag gyapjúköpenyébe, és megigazította maga körül a hintóban talált takarókat. A vastag gyapjúnak és a lábmelegítőnek köszönhetően csak az arca és az orra érzett valamit a hidegből. Még sosem utazott ilyen luxuskörülmények között, bár az utazás unalmasan hosszúra nyúlt. Ennek a jól felszerelt hintónak a lassú haladás volt az ára. Még egy utazással töltött napot talán lehet a hintó luxusával ellensúlyozni, ám Caitlyn már gondolatban is sürgette a járművet. Döcögve vánszorogtak a mély keréknyomokkal barázdált úton. Minden útba eső fogadónál megálltak, és bár jólesett neki a felkínált melegített limonádé, a sajt és a ropogós héjú kenyér, meg hogy a szolgák mindig forró parazsat tettek a lábmelegítőbe, mégis szörnyen belefáradt a szótlan ücsörgésbe. Nagyon szeretett volna már ott lenni! Útitársához, a hercegné által szolgálatára küldött szobalányhoz, egyben jelenlegi társalkodónőjéhez fordult: – Muiren, mennyi idő múlva érünk a Balloch-kastélyhoz? Muiren, aki sovány, csontos nő volt, a szolgálók hagyományos fekete öltözékébe és vastag köpenyébe burkolózva, kinyitotta a szemét, és álmosan pislogva kinézett az ablakon. – Már majdnem ott vagyunk, kisasszony. Egy óra, esetleg kettő még. – Ó, remélem – dörzsölgette Caitlyn a csípőjét. – Elfáradtam az üléstől.

KAREN HAWKINS

17 SZERELMI ALKU

– Az lehet, hogy elfáradt, de örülhet, hogy lassabban jöttünk. Ha nem így lenne, akkor összevissza rázva, lila foltokkal, farkaséhesen és jéggé fagyva érkezett volna a Balloch-kastélyba! Caitlyn elmosolyodott. – Igaza van. Csak olyan nyugtalan vagyok. Muiren befészkelte magát a sarokba. – Próbáljon szundítani egyet, kisasszony. Jobban fogja érezni magát, amikor odaérünk – mondta, azzal behunyta a szemét, és perceken belül horkolt. A lány javaslata cseppet sem csendesítette le Caitlyn lelkét, továbbra is vágyakozva bámult kifelé az ablakon. Az út most egyenesen északnak tartott, a levegő is hidegebb lett, a táj pedig sokkal vadregényesebb és szebb. Caitlyn megborzongott, és azt kívánta, bárcsak ne vette volna át a divatosabb köpenyt és csizmácskát a legutóbbi fogadóban. Egy óra múlva az út meredekebb lett, és csak úgy szelte a zöldesbarna dombokat, míg végül egy szép, ezüstös kövekkel körülvett kis tó partjához ért. A víz ragyogóan kék volt, a körülötte lévő dombokat sziklák és hangával tarkított mezők borították. Két dombocska között egy kopár hegy magasodott, melynek hófödte csúcsa visszatükröződött a tó vizében. Caitlyn elmosolyodott, és valami mélységes nyugalom árasztotta el. Meglepte ez az érzés, mintha hazaérkezett volna. Miért is ne, hiszen a nagymamája alig félnapi lovaglásra lakott innen, a tó másik oldalán. Gyerekkorában Caitlyn sok-sok napot töltött itt, a dombok között kirándulva, miközben Trionával különféle történeteket találtak ki a legendás MacLean családról. Nagymamát elbűvölték a MacLeanek, ami egyrészt abból adódott, hogy a házából látni lehet a MacLean-kastélyt, másrészt pedig a MacLean-átok iránti kíváncsiságból. Caitlyn maga is kíváncsi volt – legalábbis korábban mindenképpen, emlékeztette magát. Itt az ideje elfelejteni végre azt az őrültséget; úgysem fogja többé viszontlátni a

KAREN HAWKINS

18 SZERELMI ALKU

komisz és szenvedélyes Alexander MacLeant, és ez így lesz a legjobb. Muiren megmozdult, majd kinyújtózott, és előrehajolva próbált úrrá lenni ásításán, miközben Caitlyn válla fölött a mögötte elterülő tájat fürkészte. – Igen, mindjárt ott vagyunk. – Kitűnő! Még sosem voltam igazi kastélyban! – Valójában nem is kastély. Őméltósága azt mondja, hogy ez csak „kastélyszerű urasági udvarház”, ami azt jelenti, hogy az udvarházat mindenféle kőfaragványokkal meg ilyesmikkel csúfították el, mintha kastély lenne. – Muiren a fejét rázta. – Mi mindent kitalálnak a földesurak… Caitlyn a távoli hegy felé mutatott. – A nagymamám a közeiben lakik, a völgy túloldalán, pont a MacLean-kastéllyal szemben. Ő ápolja a faluban a betegeket. Muiren hirtelen elkapta Caitlyn karját, és ragyogó tekintettel nézett rá. – Kisasszony, csak nem azt állítja, hogy az idős Nora asszony a nagymamája?! – Igen, ő a nagymamám. Muiren összecsapta a kezét. – Megmentette a testvérem életét, amikor elkapta a lázat! Azt hittük, meg fog halni, de jött az ön nagymamája, és valami szörnyű italt adott be neki. – A szolgáló felhúzta az orrát. – A testvérem azt mondta, szörnyen büdös volt, bizony, de hatott, mert meggyógyult, és azóta nem is volt beteg. Caitlyn bólintott. – A nagymama nagyon érti a dolgát. – Úgy bizony! Azt mondják, ennek a tónak a jéghideg vizéből készíti a gyógyszereit, azért olyan hatásosak. Caitlyn mosolyogva nézte az előttük elterülő, gyönyörű kék, háborítatlan víztükrű tavat és a fölötte úszó fehér felhőpamacsokat. – Mindenképpen meg kell látogatnom, amíg itt vagyok.

KAREN HAWKINS

19 SZERELMI ALKU

– Ha nekivág, örülnék, ha elkísérhetném. A hintó imbolyogni kezdett, ahogy egy éles kanyarban letértek a főútról. – Ó, már a kastélyhoz vezető úton vagyunk! – Végre! – pillantott Caitlyn a szolgálólányra, majd könnyedén hozzátette: – Úgy hallottam, hogy a hercegné nagyon elegáns. Muiren fújt egyet. – Mondhatni. Az biztos, hogy nagyon fog tetszeni neki az ön ruhája. Már a reggelinél felfigyeltem rá. – Köszönöm. Egy Londonban látott ruha alapján készítettem. Muiren pislogva nézett rá. – Ön készítette? Úrilány létére? Caitlyn kuncogva válaszolt. – Egy lelkész lánya vagyok, és majdnem mindent saját kezűleg készítettem, amit magammal hoztam. Legtöbbjüket az Ackermannféle divatlap alapján varrtam. Muiren végignézett rajta. – Ha nem bánja, hogy ilyet mondok, ön nagyon különbözik őméltósága többi vendégétől. Őméltóságának nem szokása nála fiatalabb és csinosabb hölgyeket meghívni. Caitlyn elnevette magát. – Még sosem találkoztam őméltóságával. Anyámmal ismerkedett össze egy vacsorapartin, és a rá következő hetekben eléggé összebarátkoztak. Őméltósága ragaszkodott hozzá, hogy anyám elengedjen erre a partira, így itt vagyok. Muiren elgondolkodott. – Őméltósága csak ilyen egyszerűen fogta magát, és meghívta önt? Ez nem úgy hangzik, mint ahogy ő… – hirtelen elhallgatott, majd összeszedte magát, és erőltetetten elmosolyodott. – Persze az nem számít, hogy én mit gondolok! Biztos vagyok benne, kisasszony, hogy őméltósága örülni fog önnek! Muiren felcsigázta Caitlyn kíváncsiságát. Viselkedéséből nyilvánvalóvá vált, hogy őméltósága nem szokott ilyen ártatlanul

KAREN HAWKINS

20 SZERELMI ALKU

nagyvonalú lenni. Akkor meg miért hívta meg őt? Néhány hónap bezártság után olyan csodás meglepetés volt ez a meghívás, hogy Caitlyn nem sokat vesződött különféle kérdések megválaszolásával, de most elgondolkodott. Anya talán nem tudja, hogy milyen önzők a társasági hölgyek, Caitlyn viszont, aki nagynénje jóvoltából két izgalmas hónapot töltött a londoni társaság felsőbb köreiben, pontosan tudta, hogy ez így van. Őméltóságának talán van egy hasonló korú lánya, vagy csak elhatározta, hogy új párokat hoz össze? Egy háziasszony általában pontosan ugyanannyi nőt és férfit hív meg, hogy a vacsoránál páros számú résztvevő legyen. Így lehetséges az, hogy alacsonyabb rangú hölgyek a közösségükön belül képesek aktív társadalmi életet kialakítani maguk körül, dacára bizonyos társadalmi különbségeknek. Nehéz lenne elhinni, de talán nincs elég tiszteletre méltó hölgy a környéken, akit újként lehetne bemutatni egy vacsorapartin? Bármi legyen is az ok, Caitlyn a legjobbat fogja kihozni ebből a lehetőségből. Muiren az ablak felé intett a fejével. – Ez lesz az utolsó kanyar a ház felé, kisasszony, ha szeretné esetleg messzebbről is látni. Caitlyn előrehajolt. Először csak egy vastag fákból álló fasort látott, de aztán, ahogy a nap előbújt a felhők mögül, a fák elmaradtak, előbukkant a Balloch-kastély. – Gyönyörű, ugye, kisasszony? Caitlyn csak bólintani tudott. A tornyos, szürke kőház, amely skót bárói stílusban épült, s valóban kastélynak látszott, a dombtetőn állt. A késő délutáni napfény, a hideg szél ellenére is, ragyogóan felmelegítette a látványt. – Új, bár réginek látszik. Őméltósága építtette. Ez egy nagy ház, és itt van az egyik legjobb konyha Skóciában. Aztán, a keleti szárnyban, ahol önt is elhelyezik majd, kisasszony, minden vendégszobában vízöblítéses toalett van.

KAREN HAWKINS

21 SZERELMI ALKU

– Milyen modern! Mégis olyan ódon és romantikus – mosolygott Caitlyn. – Szinte már látom, ahogy a kis manók kitáncolnak az ajtón, hogy bevigyék a csomagjainkat! Muiren felhorkant. – Az egyedüli manók, akiket láthat majd, azok az inasok lesznek, amúgy náluk lustább csoportot keresve sem találhatna, habár kinézetre valóban makulátlanok. Őméltósága nem is engedné, hogy másképp legyen. Elhatározta, olyan tökéletesen kell festenünk, akár a Lunnon-ház, és ebben nem tűr ellenvetést. – Nagyon határozott, ugye? Ha hercegné lennék, biztosan én is ilyen lennék. Muiren meglepődve nézett rá. – Valóban, kisasszony? – Ó, igen. Nem bírna elviselni. Megkövetelném, hogy állandóan kiszolgáljanak, és a legjobbat várnám el mindenből. Persze ez csak akkor lenne élvezet, ha a testvéreim is láthatnák. A lány elmosolyodott. – Csak meg kell hívnia őket, hogy látogassák meg, és nézzék, hogyan uralkodik a kastélyban… A hintó megrázkódott, amint a felhajtó köveire ért, majd a kocsibeállóban megállt. – Ó, megérkeztünk – mondta Muiren, és összeszedte a holmikat. Caitlyn lesimította a szoknyáját, és ellenőrizte, begombolta-e a kesztyűit. Hirtelen elbizonytalanodott. Egy lelket sem ismert, bár biztosra vette, hogy még a hét vége előtt talál majd barátokat a hölgytársaság tagjai között. Felvetette az állát. Ha nem így lesz, akkor is élvezni fogja legalább a körülményeket. Kellemes lenne felfedezni a környéket és a nagyszerű tavat. A hintó ajtaja kinyílt, lehajtották a lépcsőket, és egy inas nyújtotta feléje fehér kesztyűs kezét. Caitlyn pillanatokon belül a valaha látott leggyönyörűbb előcsarnokban találta magát. A csillogó parkettával borított padló mentén végig hatalmas, kétszárnyú ajtók sorakoztak. A meleg faborítást csak még jobban kihangsúlyozta egy hatalmas,

KAREN HAWKINS

22 SZERELMI ALKU

aranykeretes tükör, alatta két óriási karosszék között álló, hosszú, fehér-arany asztal. Fölöttük egy díszes, csillogó arany- és rézcsillár szórta a fényt, bár messze volt még az este. A folyosó túlsó végén kinyílt egy ajtó, és máris nagy nyüzsgés támadt. Inasok siettek mindenfelé, karjukon lepedőkkel, kezükben gyertyatartókkal. Egy szobalány frissen vágott virágokkal teli kosarat hozott, hóna alatt üres váza. Egy választékos öltözetű komornyik jött előre, és Caitlyn előtt megállva, meghajolt. – Miss…? – Hurst. Caitlyn kigombolta a kesztyűjét, és a köpenyével együtt az egyik várakozó inasnak adta. – Á, Miss Hurst. Már vártuk. Egy lovászinas lépett be Caitlyn csomagjaival, Muiren pedig szorosan a nyomában. – Őméltósága néhány vendéggel a rózsaszín szalonban van. Odakísérem Miss Hurstöt, mielőtt megmutatom a szobáját. – Köszönöm, Mr. Hay – mondta Muiren, majd Caitlyn-hez fordult. – Kisasszony, szeretne egy fürdőt venni vacsora előtt? Attól kicsit felfrissülne a hosszú utazás után. – Ó, igen, kérem. – Akkor intézkedem. És arról is gondoskodom, hogy csomagoljanak ki önnek, és vitetek fel teát is. Caitlynnek már korgott a gyomra, és a Londonban töltött időből emlékezett, hogy még órákig kell várni a vacsorára. – Köszönöm, Muiren. Nagyon jól hangzik. Muiren egy rövid pukedli után utasította az egyik inast, hogy vigye fel Caitlyn csomagjait. A komornyik a torkát köszörülte. – Miss Hurst, ha szíveskedik velem jönni, övezetem őméltóságához. Néhány vendéggel együtt épp most tértek vissza a

KAREN HAWKINS

23 SZERELMI ALKU

lovaglásból, a szalonban vannak, és a holnapi programról beszélgetnek. – Természetesen. A komornyik az egyik széles, dupla ajtóhoz lépett, kinyitotta, majd hivatalos hangon bejelentette: – Méltóságos asszonyom, Miss Hurst megérkezett. Aztán meghajolt, és félreállt Caitlyn útjából. A szoba üvegekkel és tükrökkel volt tele, amitől háromszor olyan hosszúnak és szélesnek látszott, mint amekkora volt, és a francia ancien régime stílusának megfelelő bútorokkal rendezték be. Két falon végig súlyos bojtokkal díszített, bronzszínű selyemfüggönyök keretezték a pazar ablakokat, megszűrve a szobába áramló fényt. A velük szemben lévő falakat szövevényes mintázatú tapéta borította, finom rózsaszín, barna és fehér vonalakkal, időnként mennyezettől földig érő tükrökkel megszakítva. Hatalmas, lazacrózsaszín kanapék nyújtóztak a három kandallóból kettő előtt is, és egy vastag, puha, lazacvöröses-barnás színű szőnyeg borította a padlót. E fényűzést még három rézcsillár is fokozta, melyek közül az egyik majdnem akkora volt, mint a kanapé. Caitlyn megpróbálta leplezni lenyűgözöttségét, és az ajtóhoz közelebb eső kanapén helyet foglaló kisebb csoportra koncentrált. Egy feltűnően vörös hajú nő méregette őt kíváncsi, ám hideg tekintettel. Zafírkék lovaglóruhát viselt, amely tökéletesen rásimult szoborszerű testére, haját egy oldalra igazított, rikító kék kalap alá tűzte. A fenséges szépség mellett egy magas, jóképű, nyugtalan kék szemű férfi ült, és nyíltan bámulta Caitlynt. Velük szemben két hölgy foglalt helyet – a fiatalabbnak barna haja, kék szeme és gyengéd tekintete, míg az idősebbnek határozott arcéle és orra volt. A vörös hajú hölgy tetőtől talpig végigmérte Caitlynt. – Nocsak, nocsak – mondta vontatott, mély hangon, mintha magában beszélne. – Tudhattam volna. Caitlyn, aki közben feléjük sétált, megállt. – Hogyan, kérem?

KAREN HAWKINS

24 SZERELMI ALKU

A nő arckifejezése zárkózott lett, száját keskeny mosolyra húzta. – Miss Hurst, annyira örülök, hogy elfogadta a meghívásomat. Szóval ő a hercegné. Egész kedves. Caitlyn megállt a kanapé mellett, és térdet hajtott. – Méltóságos asszonyom, nagyon kedves öntől, hogy meghívott. A hercegné mellett ülő férfi Caitlyn közeledtére felállt. Meghajolt, és tekintetével majd felfalta a lányt. – Georgiana, azt hiszem, tartozik egy bemutatással. A hercegné ajka elkeskenyedett, de elmosolyodott. – Miss Hurst, ez itt Lord Dervishton. Figyelmeztetem, nagyon rossz ember. – Georgiana, kérem! – mondta Lord Dervishton, majd ragyogó tekintettel fogta meg Caitlyn kezét, és meleg csókot lehelt a lány ujjaira. – Miss Hurst, nagyon örülök. Ne hallgasson Georgianára. Mérges rám, mert én győztem visszafelé a lovaglásban. – Csalással – mondta a hercegné színtelen hangon. Caitlyn elhúzta a kezét, és kurtán pukedlizett. – Lord Dervishton, én is örülök, hogy megismerhetem. A hercegné a másik két hölgy felé intett, akik szintén felállni készültek. – Kinloss vikomt felesége, nagyon kedves barátnőm. A határozott arcél mosolyba fordult. – Ó, Georgiana! Miket beszél! – állt fel az asszony, és túlságosan is röviden pukedlizett. Ahogy felemelkedett, egy kicsi, sovány kutya ugrott elő a szoknyája alól, nagy, pöttyös fülei között egy hatalmas, rózsaszín szalag fogta össze a szőrt. – Egy kutyus! Szabad…? – Caitlyn barátságosan a kutya felé nyújtotta a kezét, de a kutya morgott, és vicsorogva ugrált a lány körül. Ha Lord Dervishton nem lett volna olyan gyors, és nem lépett volna gyorsan a lány és a kutya közé, a kis dög megharapta volna Caitlynt. Lady Kinloss a karjába kapta a kutyust. – Ugyan, ugyan, Puszedli!

KAREN HAWKINS

25 SZERELMI ALKU

A kutya reszketett a dühtől, és kidülledt szemmel figyelte Caitlynt. – Sajnálom, ha megijesztettem. Lady Kinloss szipogott. – Nem szereti az idegeneket – felelte az asszony, megcsókolta a kutya szalagos fejét, és halkan duruzsolta: – Ugye, Puszedli? A hercegné harsányan, telt hangon nevetett. – Miss Hurst, amint látja, egy erőszakos kiskutya irányít minket itt, a Balloch-kastélyban. Remélem, nem érzi kellemetlenül magát emiatt. Caitlyn sokkal kevésbé érezte kényelmetlenül magát a neveletlen kiskutya viselkedése miatt, mint meghívója fürkésző tekintetét látva. A hercegné tökéletes lovaglóöltözéke miatt Caitlyn hirtelen gyűröttnek és viseltesnek érezte magát, és arra gondolt, bárcsak átöltözött volna a bemutatkozása előtt. Akkor nem lenne ennyire bizonytalan. Egyvalamit megtanult Londonban: a gyengeség legkisebb jelére a kegyetlenség céltáblájává válhat az ember. Caitlyn érdeklődve fordult a csendesen álldogáló fiatalabb hölgy felé. A hercegné felvonta a szemöldökét. – Ó, igen. A hölgy Miss… Oddwell. Az ifjú hölgy elmosolyodott. – Miss Hurst, a nevem Miss Ogilvie. – Akkor Ogilvie – vonta meg a vállát a hercegné. Caitlyn barátságosan az ifjú hölgyre mosolygott, aki őszinte mosollyal válaszolt. Caitlyn megnyugodott; legalább van egy potenciális szövetségese. Kicsit közelebb lépett Ogilvie kisasszonyhoz. Lady Kinloss megcsókolva a földre rakta a kutyát, aki azonnal a szoknyája alá bújt, és onnan figyelte Caitlynt. – Ugyan, Puszedli. Légy udvarias – szólt a Lady Kinloss a kutyájának, és az ajtóra nézett. – Vajon hol lehetnek a többiek?

KAREN HAWKINS

26 SZERELMI ALKU

Hiszen csak a régi kastélyromhoz sétáltak le az ösvényen, így már jóval előttünk vissza kellett volna érniük. A hercegné elegánsan megvonta a vállát, s a mozdulat kiemelte finom ívű nyakát és vállát. – Lefogadom, hogy megálltak a kertnél. Treymont márkiné imádja a rózsákat, és órákig képes áradozni róluk. Caitlyn elkomorodott. Hogyan lehet, hogy az anyja, aki általában jó emberismerettel rendelkezik, bizalmába fogadta ezt a rideg asszonyt? Caitlyn szerint elhamarkodta a dolgot, hiszen alig volt alkalma találkozni a nővel. A hercegné újra a kanapé párnáiba süppedt, majd intett a többieknek is, hogy kövessék a példáját. – Ha megengedik – mondta Caitlyn –, szeretnék egy kicsit pihenni vacsora előtt. A hercegné bólintott. – A vacsorát kilenckor tálalják – mosolygott önelégülten –, ami az ön számára minden bizonnyal borzasztóan későnek tűnik – folytatta, majd Lady Kinlossra nézett. – Miss Hurst az ország egyik szörnyen elmaradott vidékéről származik. Alig egy hónapja jártam arra, és azt hittem, belehalok az unalomba. Mit merészel ez a nő?! Csípős ellenvetés tolult Caitlyn nyelvére, de végül szó nélkül lenyelte a mondandóját. Megígértem anyának, hogy nem csinálok jelenetet – de, aaah! Lady Kinloss a szája elé tette a kezét, úgy kuncogott. – Miss Hurst hatkor talán ehetne egy kis kenyeret meg sajtot, kilenckor pedig jöhet majd az ürücomb és a homár! Most már elég! Caitlyn mosolyt erőltetett az arcára. – Ó, engem nem érdekel, mikor tálalják a vacsorát, mert semmiképpen nem szeretnék lemaradni róla. Sosem hagynék ki egy kínálkozó lehetőséget, hogy megkóstolhassam a pompás étkeket, vagy kacaghassak a társaság tréfáin, vagy hogy tanúja lehessek a legostobább megnyilatkozásoknak.

KAREN HAWKINS

27 SZERELMI ALKU

Lady Kinloss arcára fagyott a mosoly, Lord Dervishton pedig felnevetett. – Bravó, Miss Hurst! Micsoda frappáns válasz! Lady Kinloss most elgondolkozhat rajta, vajon a három közül ön melyikre gondol a ma estével kapcsolatban. A hercegné összehúzta a szemöldökét. – Elég, Dervishton, ne bátorítsa a lányt. Lobbanékonysága közismert. Az édesanyja figyelmeztetett. Caitlynnek az ajkába kellett harapnia, nehogy éles nyelvével felkoncolja az egész társaságot. – Méltóságos asszonyom, ha megengedi, egyáltalán nem vagyok lobbanékony. Lord Dervishton halkan nevetgélt. – Bárki közülünk, aki az egész délutánt nyeregben töltötte, vagy – hajtotta meg a fejét Caitlyn előtt – a hepehupás utakon zötykölődött, kilenc órára már rendkívül éhes lehet. – Így van – mondta Miss Ogilvie a maga vékony hangján. – Semmitől sem éhezek meg jobban, mint az utazástól – mosolygott Caitlynre. – Nyolc órámba került, hogy Ballochba érjek, és ha nem lett volna éppen teaidő, amikor megérkeztem, talán még a hintó egyik hevederét is megettem volna! Caitlyn hálásan az ifjú hölgyre mosolygott. – Örülök, hogy nem került sor erre. – Én is! – felelte Miss Ogilvie csillogóan kék szemeivel. – Azt hittem… Kinyílt az ajtó, és két pár lépett be rajta, Puszedli morgásával és vicsorgásával kísérve. Lord Dervishton sorban bemutatta őket: Lady Elizabeth, Argyll hercegének lánya, kísérője Lord Dalfour of Burleigh. Mindketten feltűnően divatos öltözéket viseltek, és kedvesen üdvözölték Caitlynt. Szorosan mögöttük Treymont márki és felesége lépkedett. Nagyon szimpatikus pár voltak, barátságosan köszöntek, majd hamarosan élénk beszélgetésbe merültek egymással, az egyik birtokukra tervezett új kert terveivel kapcsolatban.

KAREN HAWKINS

28 SZERELMI ALKU

A hercegné és Lady Kinloss jóval lelkesebben üdvözölték az újonnan érkezőket, mint Caitlynt, de ez rendben is volt így. Caitlyn semmi másra nem vágyott, csak hogy felmehessen a szobájába és megfürödhessen. Vágyakozva nézett az ajtó felé. – Szívesen elkísérem, ha szeretné. Caitlyn a hang irányába fordult, és Miss Ogilvie-t találta maga mellett, szégyenlősen mosolyogva. – Nagyon kedves öntől, elfogadom, ha nem bánja. – Álmos vagyok, szívesen pihennék én is vacsora előtt – felelte Miss Ogilvie Caitlynbe karolva. Caitlyn megkönnyebbülve felsóhajtott, és a hatalmas ajtó felé indult az ifjú hölggyel. – Nagyon köszönöm. Nem is tudom, merre induljak, olyan hatalmas ez a ház. – És gyönyörű! Majd meglátja a hálószobákat! Olyan kellemes színűek! Az enyém smaragdzöld, barna rojtos függönyzsinórokkal és… Na, majd meglátja. Lord Dervishton azt mondja, minden szobában külön vízöblítéses toalett van, ami igazán bámulatos. Már majdnem az ajtóhoz értek, amikor az kinyílt előttük, és egy magas, sötét hajú férfi lépett be. Arca kemény volt és érzéki, szája szép ívű, és a szeme olyan zöld, mint egy jéghideg patakban pihenő, mohával borított kő. Caitlyn ismerte ezt az arcot – álmai és megbánásai főszereplője volt az utóbbi három hónapban. – Alexander MacLean – suttogta, de hangja elveszett a hercegné és a többiek hangos üdvözlései között. MacLean a társaságra mosolygott, de ahogy feléjük indult, tekintete Caitlynre villant, és egy ideig összekapcsolódott a lányéval. Forró reszketés futott végig a lány testén, és abban a pillanatban felidéződött benne az összes lopva elcsattant csók, minden érzéki érintés, minden tiltott pillanat, amit abban a három, csodálatos hétben egymással átéltek, hogy aztán a férfi arroganciája és Caitlyn zabolátlan büszkesége majdnem a lány családjának bukását okozza.

KAREN HAWKINS

29 SZERELMI ALKU

Caitlyn egész testét mély, gyönyörteli izgalom öntötte el. Az ördögbe! Már túl kellene lennem ezen! A férfi egy pillanatig hunyorítva nézett rá, aztán – mintha Caitlyn ott sem lenne – a szoba közepén lévő társaság felé indult. – Micsoda udvariatlanság! – szipogott Miss Ogilvie. – Egy szót sem szólt hozzánk. De igen. Egyetlen hideg, nyugodt pillantással Caitlyn tudomására hozta, hogy habár a lányt megérintheti Alexander jelenléte, ő semmi ilyesmit nem érez vele kapcsolatban. Caitlyn nem tudta levenni róla a szemét, ahogy a férfi átsétált a vastag szőnyegen. Alexander kiválóan szabott lovaglóöltözéket viselt, fekete csizmája csillogott, kabátja szabása pedig mesterien kiemelte hatalmas izmait. Miss Ogilvie közelebb hajolt Caitlynhez. – Akármilyen goromba is, el kell ismernem, Lord MacLean zavarbaejtően jóképű férfi. Nem is tudja, mennyire az. Miss Ogilvie MacLean arcát nézte, amint a férfi a hercegnéhez beszélt. – Az egyetlen ok, amiért az apám azt akarta, hogy eljöjjek a hercegné partijára, az a reménye volt, hátha sikerül felkeltenem Lord MacLean érdeklődését. – Valóban? És sikerült? – Ó, dehogy. Túl sokat foglalkozik… – Miss Ogilvie elpirult, és bocsánatkérően nézett Caitlynre. – Nem lenne szabad pletykálnom. Ó, ne, kérem! Pletykáljon még egy kicsit! Ám Ogilvie kisasszony kifejező ajka egyetlen vonallá préselődött, és máris a csodás vacsorákról beszélt, meg arról, hogy ezelőtt még soha nem evett teknősbékalevest, és remélte, hogy ismét alkalma lesz rá. Caitlyn csak fél füllel hallgatta, tekintetét szinte magához láncolta a férfi, aki most már éppen Lord Dervishtonnal beszélgetett. Furcsamód MacLean egyáltalán nem lepődött meg, hogy itt találta őt.

KAREN HAWKINS

30 SZERELMI ALKU

Talán a hercegné említette a férfinak, hogy őt is meghívta. Vagy talán… – Nem gondolja – szólalt meg Miss Ogilvie újra –, hogy Lord MacLean hasonlít Lord Byronra? – Feltételezem, ön még soha nem találkozott Lord Byronnal. – Nem, de láttam róla egy festményt, amelyen olyan komornak és veszélyesnek nézett ki… – felelte megborzongva Ogilvie kisasszony. Caitlyn mosolyogni próbált. – Byron egy felfuvalkodott, sápadt hólyag, aki saját magába szerelmes. Miss Ogilvie tágra nyílt szemmel hallgatott, majd kuncogni kezdett. – Tényleg? – Sokszor találkoztam vele rövid londoni tartózkodásom alatt, és őszintén mondhatom, hogy inkább kövér és sápadt, ráadásul selypít is. – Selypít? – hitetlenkedett Ogilvie kisasszony. – Egyáltalán nem ilyennek képzeltem! Akkor Caroline Lamb valószínűleg megőrült, ha egy ilyen emberrel folytat viszonyt. – Mindketten őrültek. És faragatlanok. És közönségesek is. Visszataszítóan mocskos kapcsolat, hogy mást ne mondjak. Miss Ogilvie ajka megremegett. – Ön igen egyenes és szókimondó. – Ó, sajnálom, én csak… – Ne szabadkozzon! Rendkívül üdítőnek találom. Kérem, ne fogja vissza magát miattam. Már egy hete itt vagyok, és ez a legőszintébb kijelentés, amit eddig itt hallottam. – Sajnos, az őszinteség áldás és átok is egyszerre – felelte mosolyogva Caitlyn. – Igazi megkönnyebbülés, hogy legalább egyvalaki van, akivel őszinte lehetek – folytatta, míg Miss Ogilvie válla fölött azt látta, hogy MacLean már nem Lord Dervishtonnal, hanem ismét a hercegnével beszélget.

KAREN HAWKINS

31 SZERELMI ALKU

A vörös hajú szépség bágyadtan csókra nyújtotta a kezét. MacLean meghajolt, sötét hajából egy tincs a homlokára hullott, amint a háziasszonyra mosolygott. A látványtól összeszorult Caitlyn gyomra. Ez a férfi egy két lábon járó fenyegetés. Ogilvie kisasszony is odanézett, majd cöcögni kezdett. – Nem is gondolná, hogy őméltósága férjnél van, olyan hevesen flörtöl. Egész délután a legilletlenebb megjegyzésekre késztette Dervishtont. Remélem, Lord MacLean óvatosabb lesz. – Ne aggódjon Lord MacLeanért, elég ördögi ő maga is. – Még azt is el tudja hitetni egy nővel, még ha csak néhány csodálatos hét erejéig is, hogy ő az egyetlen nő az egész világon. – Megyünk? Tényleg nagyon fáradt vagyok. – Természetesen! A hosszú utazást követően biztos szívesen lepihenne vacsora előtt – válaszolt Miss Ogilvie, majd Caitlynbe karolva elindult az ajtó felé. Caitlyn ösztönösen érezte, hogy MacLean felé fordult, és sötétzöld tekintetével addig követi, amíg kilép a szobából. Caitlyn szinte elviselhetetlen vágyat érzett, hogy hátraforduljon, és a férfi szemébe nézzen, így amikor végre kiléptek a folyosóra, fellélegzett. Egy inas a szobáikba vezette őket, amelyek csak háromajtónyi távolságra voltak egymástól. Az ifjú hölgy felajánlotta, hogy nyolc harminckor várja Caitlynt a lépcső tetején, hogy együtt menjenek vacsorázni. – Legalább harminc percig tart, amíg megtaláljuk az étkezőt. Caitlyn egyetértett, majd elköszönt, és belépett a szobájába, ahol Muiren már kipakolta a kis bőröndöt és a nagy utazótáskát is. Kedvesen a kandallóhoz kísérte Caitlynt, ahol tea és egy kis sütemény várta. Biztosította, hogy hamarosan a fürdő is megérkezik. A pattogó tűz előtt ücsörögve Caitlyn teával és süteménnyel csillapította éhségét, a szolgálólány csivitelését hallgatva pedig azon rágódott, vajon miért van itt MacLean. Kellemetlen velejárója lesz a hercegné partijának. Ha létezik valaki, aki képes Caitlynt annyira

KAREN HAWKINS

32 SZERELMI ALKU

kihozni a sodrából, hogy ifjú hölgyhöz méltatlanul viselkedjen vagy beszéljen, hát akkor ez a férfi az. A megszokottnál sokkal határozottabban harapott a süteményébe. Az ördögbe, nem hagyhatja, hogy a férfi ittléte befolyásolja a kedvét, vagy felkavarja a lelki békéjét. Hadd tegye vagy mondja, amihez csak kedve van, ezúttal ellenáll majd minden gúnyolódásának és kötekedésének. Most ő irányítja majd a dolgokat, nem az áruló szíve. És ezen egyetlen, veszélyesen jóképű, csípős nyelvű skót úriember sem tud változtatni.

Harmadik fejezet Ó, kislányok! Szomorú tény, hogy a férfi addig nem tudja, milyen ereje van a nőnek, amíg fel nem dühíti, és szembe nem néz a haragjával! AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Ez minden, uram? Alexander az inasára nézett. MacCready minden tekintetben igazi úriemberhez méltó úriember, egyetlen zavaró tulajdonságát kivéve – hajlamos urának élő lelkiismereteként fellépni. – Nem. Még nem végeztem – felelte Alexander, akit zavart ez a lelkiismeret, mivel a sajátját is elhallgattatta már, évekkel ezelőtt. – Van az a másik dolog, aminek kértem, hogy nézzen utána.

KAREN HAWKINS

33 SZERELMI ALKU

Az inas kinyitotta a szekrény ajtaját, és látszólag a tartalmát tanulmányozta. – Á. Ki kell fényesítenem a lovaglócsizmáját, és intézkedem, hogy vasalják ki a burgundi vörös mellényét a holnapi vacsorához. – Nem erről beszélek, és ezt maga is tudja. MacCready szipogva csukta be a szekrényajtót. – Feltételezem, hogy arról a feladatról érdeklődik, amivel megbízott? Alexander keresztbe tette a karját. – Nos, rendben van. Meg kell tudnom, melyik szobát kapta Miss Hurst – sóhajtott az inas. – Ma este. – Igen, igen. Még ma este. Nem lesz túl nehéz, mert Lord Dervishton és Falkland vikomt inasa ugyanebben az ügyben nyomoztak, amikor keményítőt kerestem az ön nyakkendőihez. – Falkland mikor találkozott Miss Hursttel? A kisasszony csak néhány órája érkezett, Falkland pedig az imént tért vissza a lovaglásból. – Nem találkoztak. Lord Dervishton mesélte, milyen gyönyörű a kisasszony, és amint Falkland inasától hallottam, a vikomt valami „stratégián” dolgozik. Alexander a tükör felé fordult, és egy pillanatig a nyakkendőjével bíbelődött. Szóval Dervishton és Falkland máris vérszemet kaptak? Mindketten csalódni fognak. Caitlyn Hurst talán egy egzotikus kurtizán érzéki bájával rendelkezik, de semmi más, csak egy idegesítő kis fruska. Néhány hétre őt is a bűvkörébe vonta, mintha mindig valami többel kecsegtetett volna, felcsigázta őt, majd az utolsó pillanatban visszatáncolt, mindig a legtökéletesebb bizonytalanságot okozva. Mint egy igazi zöldfülű, belebolondult a lány látszólag buja ártatlanságába – de mostanra már kiismerte a lányt, tudja, kiféle, és ez meg fogja óvni attól, hogy ugyanazt a hibát megint elkövesse.

KAREN HAWKINS

34 SZERELMI ALKU

Ugyanakkor, Caitlyn a leggyönyörűbb nő, akivel valaha találkozott. Apró termetű, formás alakú, telt keblű. Keskeny dereka és kerek csípője szinte kiabálva rimánkodik férfikéz után. Selymes, szőke haja és dús, barna szempillái sötét, titokzatos tekintetet kölcsönöznek neki. Ez a furcsa kombináció – világos haj, krémszínű bőr, amelyet kiemel az élénk, sötét szempár – valahogy megőrjíti a férfiakat. Még inkább a mozgásából áradó természetes szépség. Ma délután is, amikor elhagyta a szobát, minden férfiszem rátapadt. A mozgásában van valami kihívóan erotikus, valami veleszületett kecsesség, minden mozdulata annyira… nőies. Ezt a nőiességet használta Caitlyn akkor is, amikor egy olyan útra csábította Alexandert, amely majdnem a teljes összeomlást okozta a férfi számára, és amely végül a fivére szabadságába került. Alexander a homlokát ráncolta. Minden fivére közül Hugh volt az, akire leginkább számíthatott. Gregor, Dougal és Fiona sokkal fiatalabbak voltak náluk, és kevésbé vonódtak be a családi ügyekbe. Szüleik halála óta Alexander vállát nyomja a klán üzleti ügyeinek és a testvérek iránt érzett felelősségnek a súlya. Hugh mindig mellette állt, és csendesen támogatta, még a legsötétebb, Callum halála utáni időkben is. Hugh állhatatos, rendíthetetlen és sok mindenhez ért, és olykor sokkal többet tesz, mint amennyit kérnek tőle. Gyakran átlépi a segítőkészség és beleavatkozás közötti halvány vonalat, aminek eredményeképpen szépen bele is gabalyodott Caitlyn Hurst hálójába. Alexander összevonta a szemöldökét. Hogyan is merészelt Caitlyn ujjat húzni vele? A lány, isten bizony, megfizet az arcátlanságáért, ő pedig minden pillanatát élvezni fogja. Megmutatja neki, milyen az igazi csábítás – és amikor a lány már az ágyában lesz, szépen elsétál, és otthagyja Caitlynt vágyakozva… éppúgy, ahogy minden bizonnyal a lány is tervezte vele. Édes lesz a bosszú. Nagyon édes. Túl egyszerű lenne csupán egy drámai véget tervezni, közel sem lenne kielégítő. Nem, először kicsit játszadozik az egérkével, kóstolgatja a vadat. Hogy mi történik majd

KAREN HAWKINS

35 SZERELMI ALKU

a lánnyal, miután ő a kedvét lelte benne, az már nem az ő dolga. Ő megszerzi, amit akar. Elfordult a tükörtől, és kemény pillantással nézett az inasára. – Mostantól fogva mindent tudni akarok Miss Hurstről. Minden aprócska információt, minden finom kis pletykát, mindent, amit a kisasszonnyal kapcsolatban meghall. – És ha semmi fontosat nem hallok? – Azt majd én eldöntöm. Az inas lebiggyesztette az ajkát. – Mondjuk, csak a példa kedvéért… – Na persze – mondta Alexander mogorván. – …ha azt hallom a lenti szolgálólánytól, hogy Miss Hurst jobban szereti a kandalló mellett szárítani a törülközőjét, mint az ablak melletti zsinegen, mert az anyag úgy kevésbé marad puha. Ilyen jelentéktelen dolgokról bizonyára nem kívánja, hogy beszámoljak, ugye? – Nem érdekel, hányszor hallotta tüsszenteni, vagy hogy üresen jobban szereti-e a pirítóst, mint megvajazva, tudni akarom! MacCready felsóhajtott. – Értem, uram. – Amit mondott, abból azt gondolom, hogy a kisasszony máris beszédtéma a konyhában. Mit hallott még? – Dervishton inasa azt mondta, hogy az ura szerint Miss Hurst egy földre szállt angyal. Egy földre szállt angyal. Alexander zsebre dugta a kezét, és kihúzta nehéz ezüstóráját. Megfordította, és elolvasta a hátoldalon lévő gravírozást. Alexandernek. Etontól a túlvilágig! Charles. Alexander szíve megkeményedett. – Már hallottam ilyen beszédet korábban, egy hasonló ifjú hölggyel kapcsolatban: fiatal volt, szép, és minden férfival flörtölt, aki csak meg akarta kapni őt. Sehová nem vezetett, csak a pusztuláshoz.

KAREN HAWKINS

36 SZERELMI ALKU

– Gondolom, Humbolt vikomtra utal, uram – felelte csendesen az inas. – Mindnyájunknak hiányzik. Alexander visszatette az órát a zsebébe, és arra gondolt, bárcsak a szívét eltöltő szomorúsággal is ezt tehetné. – Még valami? MacCready a torkát köszörülte. – Dervishton elkezdte „Páratlannak” nevezni. Sőt, úgy tűnik, őlordsága azt hiszi, a hölgy könnyedén meghódítható. – Ó! És miből gondolja ezt? – Azt hiszem, valamiből, amit a hölgy ma korábban tett vagy mondott – szipogott az inas. – Elhihetem, hogy a szóban forgó hölgy egy kicsit… közönséges? – Nem, nem az. Indulatos, igen. És esztelen, teljes mértékben. Ám egyáltalán nem közönséges, ahhoz túlságosan összetett. Már az is, ahogyan mozog… – Alexander a fejét rázta. – Nem érdekes. A hölgy maga a zűrzavar. – Ezt örömmel hallom – felelte MacCready kimérten. – Aggódik, hogy elveszíthetem az ártatlanságomat? – vonta fel a szemöldökét Alexander. – Amennyire én tudom, uram, önnek sosem volt. Alexander elmosolyodott. – Kicsit azért nehéznek tűnik a helyzet… sok a kakas, de csak egy tyúk van. Alexander fuldoklott a nevetéstől. – Lehet. Szerencsére engem nem érdekel ez a nő, csak annyiban, hogy megtoroljam rajta, amit a családommal művelt. MacCready megmerevedett. – A hölgy ártott a MacLeaneknek? – Igen. Az ő hibája, hogy a fivéremnek meg kellett házasodnia. – De… – komorodott el MacCready –, uram, a fivére boldognak tűnik a házasságában. – Hugh csak a legjobbat hozta ki a helyzetből, ahogy mindig. De nem is erről van szó – felelte Alexander. Hanem sokkal inkább arról,

KAREN HAWKINS

37 SZERELMI ALKU

hogy Caitlyn a bolondját akarta járatni vele. – Miss Hurstnek meg kell fizetnie az arcátlanságáért! – csattant fel a férfi. – Teljes mértékben, uram. Ha igaz, amit mond, akkor természetesen mindent megteszek, amit csak kér tőlem. – Miss Hurst nem átlagos ellenfél. Azokkal, akik most találkoztak vele először, kedves, és az érzékiség és ártatlanság érzetét kelti bennük. MacCready felvonta a szemöldökét. – Érzékiség és ártatlanság? – Elég felkavaró kombináció. Fogadok, hogy Dervishton és a többiek ezért vonzódnak hozzá – felelte Alexander. Meglepő, hogy tapasztalt férfi létére még Dervishton is lépre ment. Caitlyn Hurst hatalmas, barna szemével, sűrű szempilláival nyilván úgy nézett szegény bolondra, hogy az rögtön azt hitte, elcsábíthatja a lányt, aki később majd valami csípős megjegyzéssel halálra sebzi a férfit. Alexander hagyta, hogy MacCready felsegítse rá a kabátot. – Menjen le a személyzeti szintre, és a vacsora ideje alatt tudjon meg mindent, amit csak lehet, Miss Hurstről. – Örömmel, uram. Az előtte álló feladatra koncentrálva, Alexander elhagyta a szobáját. Meglepődött, amikor a lépcsőfordulónál Dervishtonba botlott, aki a korlátnak dőlve, békésen lóbálta cvikkerét. Az ifjú lord elmosolyodott, és biccentve üdvözölte Alexandert, majd az előcsarnok felé pillantott. Á! Hát erről van szó. Alexandert elöntötte a düh. – Vár valakit, Dervishton? A fiatalember lustán elmosolyodott. – Nem ezt tesszük mindannyian? Apropó, azt hiszem, kedves vendéglátónk izgatottan várja önt a szalonban. – Kétlem. Georgianával már hónapokkal ezelőtt véget ért a kapcsolatunk.

KAREN HAWKINS

38 SZERELMI ALKU

– Valóban? Nekem az a benyomásom, hogy ő… – folytatta Dervishton, de amint elnézett Alexander mellett, tátva maradt a szája. A fiatalember reakciójából Alexander azonnal kitalálta, mi történhetett. Amint halk suhogást hallott, megfordult, és ahogy gondolta, Caitlyn Hurst jött feléjük a maga átkozottul igéző módján. Apró, fehér virágokkal tarkított, gyönyörű világoskék ruhát viselt, széles, fehér selyemszalaggal a mellrész alatt. Szőke haját a feje tetejére tűzte, fülében gyöngyök csillogtak; egész megjelenése ártatlan és légies volt. Caitlyn megállt, térdet hajtott, és lágyan elmosolyodott. – Jó estét. Dervishton – aki általában a nyugodt és finom modorú férfiakhoz tartozott – előrelépett, és buzgón megszólalt: – Miss Hurst, ha szabad megjegyeznem, ön elbűvölően néz ki ma este! Egészen kiemelkedik a Balloch-kastély többi szépsége közül. Az isten szerelmére, muszáj ennek a bolondnak így ömlengenie? Caitlyn lopva Alexanderre pillantott, majd Dervishtonra mosolygott. – Köszönöm, uram. Dervishton, saját esztelenségétől felbátorodva, megfogta a lány kezét, és forrón megcsókolta. – Megtisztelne, ha megengedné, hogy én kísérjem az ebédlőbe. Zavarbaejtően hatalmas ez a ház, és kétlem, hogy a megérkezésekor kapott volna térképet vagy útleírást. – Valóban nem kaptam, örömmel elfogadom a segítségét. – Semmi sem okozhatna nagyobb örömet számomra – felelte Dervishton olyan mélyen meghajolva, mintha egy halom, frissen vert aranypénzt kapott volna ajándékba. – Boldogan állok a szolgálatára. Ráadásul ha egy ilyen gyönyörű hölggyel a karomon sétálok be az ebédlőbe, társaságunk többi tagjának a szemében is javul a megítélésem.

KAREN HAWKINS

39 SZERELMI ALKU

Alexander karba tett kézzel a korláthoz dőlt. – Dervishton, semmi szükség Miss Hurstöt a szépségéről győzködni. Olyan magától értetődő a számára, mint tolvaj számára az álkulcs. Caitlyn megdermedve nézett a férfira, szemében szikrázott a düh. Hosszan nézték egymást. Alexandernek sokkal intimebb pillanatok jutottak eszébe – olyanok, amelyek során ész nélkül hagyta magát elcsábítani, amikor a lány nyögdécselése közben annak édes ajkát ízlelgette, olyanok, amikor a lány buja idomainak simogatásakor megérezte Caitlyn remegő vágyát, olyanok, amikor kis híján elveszítette a fejét, karjában a vágytól nyugtalanul vergődő Caitlynnel, akit csak néhány réteg selyem és szatén választott el tőle. Összeszorította a fogát. Ez volt a múlt, a dolgok azóta megváltoztak. Soha többé nem fog hinni Caitlynnek. Alexander, arcán kegyetlen mosollyal, elállta az utat, és szemtelenül tetőtől talpig végigmérte a lányt. Tekintete illetlenül hosszan időzött el néhány helyen, és örömmel nyugtázta, hogy Caitlyn elpirulva arra készült, hogy valami éles nyelvű megjegyzéssel rendre utasítsa, de aztán meggondolva magát, mégsem szólt semmit. Alexandert elégedettség töltötte el. Ó, igen, Hurst. Most már pontosan tudom, mivel foglak rákényszeríteni, hogy valami meggondolatlanságot kövess el. Dervishton bizonytalanul nézett egyikről a másikra, majd előrelépett. – Úgy látom, önök már korábban is találkoztak. – Lord MacLean fivére – sziszegte Caitlyn – a nővéremet vette feleségül. – Micsoda? – komorodott el Dervishton. – Á, igen. Nem olyan pletykákat hallottam, hogy…? – Dervishton Alexanderre pillantott, majd elbizonytalanodva Caitlynre mosolygott. – Én… biztos vagyok benne, hogy mindez már a múlté.

KAREN HAWKINS

40 SZERELMI ALKU

– Nem is hinné, mennyire – felelte Caitlyn hűvösen, Dervishton karjára tette a kezét, majd rámosolygott. Ez a mosoly olyan volt, hogy Alexander állkapcsába belenyilallt a fájdalom. – Lord Dervishton, odakísérne, kérem, ahol a vacsorát tálalják? Úgy volt, hogy Miss Ogilvie-vel megyek, de sajnos elszakadt a ruhája, és vissza kellett térnie a szobájába. Megkért, tájékoztassam a hercegnét, hogy amilyen hamar csak tud, csatlakozni fog hozzánk. – Szegény Miss Ogilvie! Nos, akkor rögvest tájékoztassuk Georgianát; biztos vagyok benne, hogy már vár ránk. – Dervishton a lány kezére tette a sajátját. – Engedje meg. A lépcső elég meredek. Alexander felvont szemöldökkel nézte a széles, kanyargó lépcsősort. Határozottan nagy volt, ám cseppet sem tűnt meredeknek. – Miss Hurst, kérem, kapaszkodjon Dervishton karjába. Tudom, mennyire bizonytalanná válik a járása, ha túl sok sherryt iszik. – Sherryt? – pislogott Dervishton. – Miss Hurst, én nem vettem észre, hogy ön… – Nem ittam – csattant fel Caitlyn Alexanderre bámulva. – Egy csepp sherryt sem ittam. Egyetlenegyet sem. – Emlékszem egy estére – folytatta vontatottan Alexander –, amikor nagyon, nagyon sokat ivott, és azt mondta nekem, hogy mindig szeretett volna… – Lord Dervishton, mehetünk? – szakította félbe sietve Caitlyn. – Miss Ogilvie számít rá, hogy átadom az üzenetét. Dervishton csalódott pillantással vette tudomásul, hogy ezúttal nem ismeri meg Alexander történetét. – Természetesen. Caitlyn szikrázó tekintettel nézett Alexanderre, majd királynőhöz méltó módon suhant el mellette. Alexander elmosolyodott. Lingerfeltsék vacsorapartiján voltak, ami rettenetesen fullasztó és levegőtlen volt, a limonádé pedig – az egyetlen, ifjú hölgyek számára elérhető ital – hamar elfogyott. A táncolástól kitikkadva, Caitlyn számos aprócska pohár sherryt megivott. Mielőtt véget ért az este, Caitlyn megbotlott a bálteremből

KAREN HAWKINS

41 SZERELMI ALKU

az ebédlőbe vezető hosszú lépcsősor tetején, Alexander pedig az utolsó pillanatban kapta el, nehogy leessen. Ahogy megtartotta, a lány melle Alexander mellkasához nyomódott, amitől azonnal fellobbant benne a vágy, hogy megízlelje Caithlynt. A lány hasonlóképpen izgatott volt, és bizonytalan hangon a férfi fülébe súgta, hogy semmit sem szeretne jobban, mint hogy megcsókolja – szenvedélyesen. Az évek során Alexandernek sok tapasztalt kurtizánnal volt szexuális kapcsolata. Ahogy más nőkkel is – legtöbbjük férjes asszony –, akik vad vágyaikat akarták kiélni, s ő szívesen segített rajtuk. De még soha nem kért tőle egy nő sem ilyen rekedt, szenvedélyes hangon egy ennyire egyszerű dolgot, mint egy csók, amivel olyan lángra lobbantotta a férfit, amilyenre még soha senki. Azon nyomban egy hosszú, selyemfüggönnyel eltakart alkóvba vitte a lányt, és könyörtelenül megcsókolta. A lány szenvedélyesen visszacsókolta, és ezzel felkorbácsolta a férfi vágyát, felforrósította a vérét. Az volt az első alkalom, hogy rájött, a barátja, Charles miért gabalyodott bele egy csinos, ám kőszívű lány hálójába, akit aztán feleségül is vett. A legrosszabb fajta őrület volt ez: szenvedéllyel, izgalommal és vak vággyal táplált, egy csipetnyi balga hittel fűszerezve, hogy mindez irányítható – nem csoda, hogy Charles belebukott. Az a csók volt az Alexander és Caitlyn közötti veszélyes találkák nyitánya. Minden bizalmas együttlét egy lépéssel tovább vitte őket a Caitlyn által tökéletesen eltervezett úton. Alexander csak sokkal, de sokkal később vette észre, hogy az orránál fogva vezették. Az ördögbe, rá kellett volna jönnöm, hiszen nem vagyok már zöldfülű! Valahogyan mégis befurakodott az életembe, és én… én hagytam neki. Lassú, remegő düh árasztotta el a férfi testét, mire válaszképpen halk mennydörgést vélt hallani a távolból. – Miss Hurst – kiáltott le Alexander a lépcső tetejéről –, hadd figyelmeztessem! Roxburge pincéi széles választékukról híresek.

KAREN HAWKINS

42 SZERELMI ALKU

Talán limonádét kellene rendelnie a vacsorához, nehogy egy komolyabb ital hatására végül valakinek a karjába omoljon. Caitlyn barna szeme szikrázott a dühtől, arca elkomorult. – Köszönöm, Lord MacLean, hogy aggódik a biztonságom miatt, de nem iszom többet, mint amennyit illendő. Soha. – Soha? – kérdezett vissza halkan a férfi. Caitlyn és Alexander egymást nézték, miközben a férfi legteljesebb megrökönyödésére lassan, csendesen, egyre inkább elöntötte testét a forróság, ahogy a lány melle minden lélegzetvételkor megemelkedett és lesüllyedt, a finom selyemruha kivágásához nyomódva. Sok nő nem szép, ha mérges. Alexander valahogy elfelejtette, hogy Caitlyn milyen érzékien gyönyörű tud lenni ilyenkor, így most kissé zavarba ejtő volt szembesülni vele. A férfi testét minden másnak lehetett nevezni, csak a lány látványára immúnisnak nem. Dervishton a torkát köszörülte. – Miss Hurst, akarja, hogy… Caitlyn levette a szemét Alexanderről, és káprázatos mosollyal a fiatalemberre nézett. – Menjünk tovább, kérem, a hercegné és a többi vendég már várnak. – Természetesen – motyogta Dervishton, kíváncsian felpillantva Alexanderre. Alexander nézte, ahogy távolodnak, és olyan erővel szorította a lépcsőkorlátot, hogy ujjai teljesen elgémberedtek. Ahogy Caitlyn leért a lépcső aljára, egy pillanatra visszafordult. Szeme dühtől csillogott. Alexandernek az a benyomása támadt, ha tovább piszkálná, talán ököllel esne neki. Elérte hát, amit akart. A felismerés megnyugtatta. Egyszerűen csak arra van szükség, hogy visszavonuljon, és harcra készen várjon. Már ismerte a lány gyengéjét: hiúság. Csak annyit kell tennie, hogy nyomás alatt tartja, szünet nélkül gúnyt űz belőle, a többit pedig

KAREN HAWKINS

43 SZERELMI ALKU

nyugodtan rábízhatja. Istenem, mennyire élvezi majd ezt a harcot! Élvezet lesz hadban állni vele, és megízlelni a győzelem örömét. Mégis az volt a pillanatnyi érzése, hogy valami megváltozott az utóbbi három hónapban, amióta utoljára látta a lányt. Ha a lány korábban nem lett volna olyan nyilvánvalóan arcátlan, kedvesebb bánásmódban lenne része. Caitlyn szenvedélyes természete volt az, amitől azonnal vonzódni kezdett hozzá. Oly sok a londoni íztelenlimonádé-és-poshadt-sütemény kisasszony; Caitlyn Hurst viszont fűszeres bor és gazdagon ízesített, finom pástétom. Alexander nézte, ahogy Caitlyn a szalon felé tart Dervishton karján, csípője finoman ring a ruha alatt. Átlagos megfigyelő számára talán úgy tűnhetett, semmilyen hatással nem volt rá az iménti szóváltás, de Alexander jobban ismerte annál. Tudta, hogy feldúlt, mert amint Dervishton a szalon felé kísérte, válla előreroskadt, mozgása pedig sokat veszített született eleganciájából. Ahogy eltűntek a szeme elől, Alexander eltolta magát a korláttól, és folytatta útját a lépcsőn lefelé. Caitlyn Hurst számára a vacsora hosszú, nagyon hosszú lesz ma este.

Egek, annyira kimerültem! Alig tudom emelni a lábam! Miss Ogilvie Caitlyn karjába fűzte az övét, ahogy elértek a lépcsőhöz. – Nem csoda, hogy elfáradt; már elmúlt éjfél, ön pedig szinte egész nap utazott. – Ráadásul már virradat előtt úton voltunk. Így a vacsora egy örökkévalóságnak tűnt. – Legalább tíz fogást tálaltak. – Tizenkettőt! Megszámoltam. És mindegyik kitűnő volt. Az étel, amit a lelkészlakban készít a szakácsnő, vidéki viszonylatban jónak és bőségesnek számít, legalábbis még soha senki nem maradt éhes utána, de azok az ételek, amelyeket ma este, a hercegné asztalánál szolgáltak fel, különlegesek KAREN HAWKINS

44 SZERELMI ALKU

voltak. Caitlyn első dolga lesz reggel, hogy megírja ezt Marynek, és egyúttal megossza vele a Balloch-kastélyban töltött este minden részletét. A fényűző ételek, a pazar teríték és az előkelő társaság közül bármi szórakoztató olvasmányt nyújthat a családja számára erről az estéről. Alexander MacLeanről vagy a hercegnéről természetesen nem tesz említést. Vannak dolgok, amiket nem lehet papírra vetni. Elhessegetve ezeket a gondolatokat, Caitlyn fáradtan Miss Ogilvie-re mosolygott. – Sosem hittem volna, hogy valaha részem lesz ilyen pompás vacsorában. Az ételek… mmm! – Nem is talált megfelelő szavakat a roston sült lazac, a finoman párolt hal, a töltött fürjmell vagy a többi elképesztő, asztalra halmozott finomság méltatására. Miss Ogilvie elmosolyodott, sápadt, elszórt szeplőkkel tarkított arca nagyon kedves volt. – A homár fenséges volt. Az a kedvenc ételem. – Én is vettem volna még, de elfogyott. – Lord MacLean szóvá is tette, amikor ön másodszor is szedett magának – küldött Caitlyn felé egy ravasz mosolyt Miss Ogilvie. – Igen, így volt, ugye? – A goromba fráter. Hangosan megjegyezte, amiért teleszedte a tányérját, aztán újra észrevételezte, amikor kiürült. A társaság többi tagjának gyengéd évődésnek tűntek a szavai, de Caitlyn pontosan érezte, mi húzódik a szavak és a hozzájuk kapcsolódó sötét tekintet mögött. Caitlyn felszisszent. Nem akarta engedni, hogy MacLean elrontsa az estéjét. – Meglehet, hogy túlságosan is ízlett a homár, Lady Elizabethet viszont a krémes bűvölte el. – Legalább ötöt megevett! Jó étvágya van! – Azt mondják, Lord Dalfour szerette volna elvenni, de a hölgy édesapja nem járult hozzá, ő viszont azóta minden más férfit elutasít. – Ez annyira szomorú – sóhajtott Miss Ogilvie. – De annak ellenére, hogy az apja mit gondol az ehhez hasonló házi

KAREN HAWKINS

45 SZERELMI ALKU

mulatságokról, ilyenkor mindig együtt vannak. Nagyon romantikus, bár az igazi romantikát ma este Treymonték jelentették számomra. – A márki és a felesége teljesen elmerültek egymásban. A saját szüleimre emlékeztetnek – felelte Caitlyn, aki arra vágyott, hogy egyszer majd neki is ilyen kapcsolatban legyen része. Miss Ogilvie az előttük haladó inasra nézett, majd Caitlynhez hajolva suttogni kezdett. – Miss Hurst… nem gondolja, hogy a herceg egy kicsit furcsa? Caitlyn bólintott. – Egész vacsora alatt alig szólt egy szót. Mi volt az a tárgy, amit egész este babrált? – A tubákosszelencéje. Azt hiszem, mindennél jobban szereti. – Szerintem én is így érezném magam, ha az én feleségem flörtölne úgy a szemem láttára, ahogy az övé teszi. – Ugye, hogy az egész vacsora alatt szörnyen viselkedett? – Nem is tudom, ki tetszett neki jobban, Lord MacLean, Lord Dervishton vagy a levest felszolgáló inas! Miss Ogilvie elmosolyodott, majd újra elkomorodott. – És amiket az ön hajáról mondott! Még hogy nem természetes árnyalat! Mintha azt akarta volna sugallni, hogy ön… Hát, én még sosem voltam ennyire dühös egész életemben! – Én sem. Szerencsére bosszút álltam rajta – mosolygott Caitlyn. – Kettőt is ettem a cukorfigurákból, így neki már nem maradt. – Akkor örülök, hogy ön nem rám haragudott ma este – felelte kuncogva Miss Ogilvie. Az inas megállt Caitlyn szobájának ajtaja előtt. – Köszönjük, innen már mindent megtalálunk – bocsátotta el az inast Ogilvie kisasszony. A férfi rövid meghajlás után távozott. Miss Ogilvie várt, amíg a férfi eltűnt a szeme elől, majd folytatta: – Miss Hurst, remélem, nem tart tolakodónak, hiszen még csak ma találkoztunk először, de én úgy érzem, mintha már sokkal régebbről ismerném önt, és…

KAREN HAWKINS

46 SZERELMI ALKU

– Szólítson Caitlynnek, és tegeződjünk, kérem. – Te pedig hívj Sallynek – felelte felragyogva Miss Ogilvie. – örömmel. – Remek! Meg kell mondanom, hogy a vacsora alatt azon gondolkodtam, hogy Lord MacLean talán vonzódik hozzád egy kicsit. – Miből gondolod? – kérdezte Caitlyn tágra nyílt szemmel. – Nem tudta levenni rólad a szemét egész este. – Csak azért, mert rá akart jönni, hogyan bosszanthatna fel. – Sikerült neki? – kérdezte pislogva Sally. – Igen. Elég sokszor. Ártalmatlannak tűnhet, amiket mond, pedig… – biggyesztette le az ajkát Caitlyn. – Miért tenne ilyet? – kérdezte a fejét rázva Sally. – A férfiak néha olyan zavarbaejtőek. – Nem mindegyik. Némelyek szándéka teljesen világos. Alexander nyilvánvalóan igyekszik annyira felbosszantani őt, hogy rábírja valami illetlenségre. De vajon miért? Mit szeretne elérni? Holnap ki kell deríteni. Valamiben biztos lehetett. Abban, hogy Alexander egy… – Caitlyn, kérdezhetek valamit? Caitlyn nehezen tudott visszazökkenni. – Persze. – Mi a véleményed Caithness grófjáról? – Kiről? Sally elpirult. – Talán azért nem vetted őt észre, mert nagyon csendes. Az asztal másik végén ült, Dumfries grófné mellett. – Ó, igen. Nagyon kedves férfinak látszik. Sally arca felderült. – Szerintem is. Azzal a beszélgetés újra a vacsorára és a többi hölgy által viselt ruhákra terelődött, és mivel Sally már nem tudta elrejteni ásítását, jó éjszakát kívántak egymásnak.

KAREN HAWKINS

47 SZERELMI ALKU

Ahogy Caitlyn a szobájába lépett, Muiren köszöntötte. – Ó, kisasszony, milyen volt az este? – Kellemes. Caitlyn kioldotta a szalagokat, és hagyta, hogy Muiren lesegítse róla a ruhákat, és feladja rá a hálóingét. A lány egy kendőt borított Caitlyn vállára. – Kisasszony, üljön a fésülködőasztalhoz, kibontom a haját. Caitlyn úgy is tett, és a tükörből nézte, amint Muiren egymás után kihúzza a hajtűket, majd gyengéden fésülni kezdi a haját. – Jól érezte magát a vacsoránál? – kérdezte mosolyogva a lány. A hajkefe ritmikus mozgásától kellemesen ellazulva, Caitlyn álmosan válaszolt. – Az ételek kitűnőek voltak, és majdnem mindenki kedves volt. – Majdnem? – Mindenki, kivéve Lord MacLeant és a hercegnét, aki… – Caitlyn elkapta a tükörben Muiren tekintetét. – Úgy értem… – Ó, nincs ebben semmi meglepő – mondta Muiren, miközben végighúzta Caitlyn haján a kefét. – Lefogadom, hogy őméltósága látta, ahogy MacLean magára nézett, hisz olyan bájos meg minden, márpedig őméltósága azt az egyet nem tudja elviselni, ha a kedvese valaki másra is felfigyel. – A kedvese? – kérdezte elkomorodva Caitlyn. – Hát, most már nem. Tavaly még együtt voltak, de aztán az úr nem jött többet. És nem hiszem, hogy a hercegné örült neki, mert igazi hárpia lett belőle, amíg az úr néhány hónapja vissza nem jött. Most ugyan itt van, de… – Muiren az ajtó felé pillantott, mielőtt közelebb hajolt, és suttogva folytatta – még egyszer sem töltötte a hercegné szobájában az éjszakát, pedig azelőtt úgy szokta. – El tudom képzelni, mit szól ehhez a herceg! – Nem hiszem, hogy érdekli. A hercegné a ház ékessége, és biztosítja a megfelelő társasági életet, de a herceg nem foglalkozik vele. Azt hiszem, sok főúri családnál ez a helyzet, ami elég szomorú, ha engem kérdez.

KAREN HAWKINS

48 SZERELMI ALKU

Caitlyn felidézte magában, hogy nézett a hercegné a vacsora alatt MacLeanre, amikor azt hitte, senki sem látja, és hogyan lett idővel egyre rosszabb a kedve. – Szóval az úr vetett véget a kapcsolatnak? – Igen, bár őméltósága szobalánya azt mondta mg reggel, a hercegné abban bízik, hogy visszaszerzi az urat. Caitlyn észrevette, hogy a kezét tördeli, így gyorsan lazítani próbált. Nem számít, kivel bújik ágyba MacLean. Számára csak egy idegesítő alak, semmi más. – Nehezen tudom elhinni, hogy a herceget nem érdeklik a hercegné… erkölcstelen hajlamai. – Ugyan, kisasszony! Látta a herceget ma a vacsoránál? – Igen, de… – Ébren volt egyáltalán? – Részt vett a vacsorán. – És észrevette, kisasszony, hogy a herceg legalább harminc évvel idősebb őméltóságánál? A hercegné még gyerek volt, amikor először találkoztak, majd összeházasodtak – mondta Muiren, majd suttogóra vette. – Őméltósága komornája múlt nyáron becsípett az eperbortól, és akkor mesélte nekem, hogy a hercegné nem is született úrilány. – Pedig annak látszik. – Igen, és elég beképzelt is miatta. Pedig csak egy volt a hercegi birtokra dolgozó szövőlányok közül. Amikor a herceg meglátta, nyomban meg akarta kapni. De őméltósága már lány korában is okos teremtés volt, így elvetette magát. Amikor összeházasodtak, a herceg mindenféle tanítókat fogadott mellé, meg varrónőket, táncmestereket, egy seregnyi embert, akik beszélni és viselkedni tanították. – Jóságos isten! És… mindenki tud erről? – Csak néhányan. Én onnan tudom, hogy igaz, mert másnap a hercegné komornája mindent megpróbált, hogy meggyőzzön róla, nem mondta komolyan, amit mondott.

KAREN HAWKINS

49 SZERELMI ALKU

Caitlyn nem tudta elképzelni másként ezt az elegáns, mindenkivel lenézően viselkedő, az asztalfőn helyet foglaló hölgyet, csak hercegnéként. Muiren a pipereasztalra fektette az ezüsthátú hajkefét. – Kisasszony, lefekszik? Már biztosan nagyon fáradt, késő van. Caitlyn bebújt az ágyba, elhelyezkedett az előmelegített takarók között, és hallgatta, ahogy Muiren eloltja a lámpásokat és igazgatja a tüzet. – Jó éjt, Muiren. – Önnek is, kisasszony. Aludjon jól – felelte a lány, majd halkan becsukva az ajtót maga mögött, elhagyta a szobát. Caitlyn ásítva próbált elhelyezkedni a takarók alatt, miközben fáradt elméjében egymást kergették a gondolatok: a hercegné mint egyszerű szövőlány és Alexander MacLean mint a hercegné szeretője. A gyönyörű, vörös hajú nőt MacLeannel együtt elképzelni… ez felkavarta Caitlyn gyomrát. Párnáját megpaskolva igyekezett valami egész másra gondolni… de sajnos nem sikerült. Nem azért, mert MacLeant valamiféle szerzetesnek hitte – hiszen a férfi sosem mutatta másmilyennek magát, mint aki szereti az érzéki örömöket. Sokkal inkább azért, mert képtelen volt szabadulni a gondolattól. Amikor behunyta a szemét, látta, amint MacLean feje a hercegné halvány, gyönyörű arca felé hajol, és… Ó, a pokolba! – bosszankodott Caitlyn, azzal felült, és ököllel a párnájába csapott. Az ágy túlságosan göröngyös volt ahhoz, hogy jót lehessen aludni benne. Visszahuppant a párnájára, és nyitott szemmel bámult a sötétbe. Azt kívánta, bárcsak ki tudná törölni a zavaró képeket a fejéből. A legkevésbé sem támasztott igényt MacLean figyelmére – és nem is akart! Egyszerűen csak túlzottan fáradt volt. Igen, ez a baj, túlságosan fáradt, és az, hogy MacLeant itt találta, még tovább feszítette az idegeit. Felsóhajtott. Milyen kár, hogy nem hozott magával egy könyvet apja könyvtárából! Bármilyen fáradt volt is, még nagyon sokáig nem tudott elaludni.

KAREN HAWKINS

50 SZERELMI ALKU

Negyedik fejezet Vigyázzatok magatokra, drágáim! Mert ha nem uraljátok a viselkedéseteket, az fog uralkodni rajtatok! AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Caitlyn

kinyitotta a szemét a besötétített szobában. Ragyogó napfény szűrődött be a vastag függönyök között. Az órára pillantott, és azonnal fel is ült, egy pillanat alatt kiverte a szeméből az álmot. Mindjárt tíz óra! Jó ég! Milyen sokáig aludt! Ahogy felült, feltűnt neki, milyen csendes a ház. Mosolyogva visszafeküdt, és befészkelte magát a takarók közé. Muiren már járt itt, mert a tűz vidáman pattogott a kandallóban. Annyira kimerült volt már, mire elaludt, hogy teljesen átaludta a szobalány reggeli látogatását. Minden annyira más volt, mint a lelkészlakban, ahol a vékony függönyökön áthatoló napsugarak már hajnalok hajnalán serénykedésre késztették az ott lakókat. Pazar érzés volt most, a hűvös délelőtt közepén egy barátságosan meleg szobában, nehéz takarók közt feküdni az ágyban. Mosolyogva az álláig húzta a súlyos tolldunyhát. Könnyen hozzá tudna szokni ehhez. Nagyon is könnyen. Ásítva oldalra fordult, álla alá tette a kezét, és nézte a függönyök között beszűrődő napsugár aranyos csillogását. Három hónappal

KAREN HAWKINS

51 SZERELMI ALKU

ezelőtt egy hasonlóan fényűző ágyban feküdt Londonban, a nénikéje házában. Épp a MacLeannel alakuló viszony közepén tartottak, és a férfival kapcsolatos gondolatai teljesen lefoglalták. Attól félt, hogy beleszeretett, és azon gondolkodott, vajon MacLean is hasonlóan érez-e? A férfi mindenütt őt kereste, és nem tudta elfelejteni, milyen csillogó szemekkel nézett rá, amikor csak besétált egy helyiségbe. Most azonban csak kellemetlenséget jelent a számára, semmi mást. Hála istennek, nem csinált bolondot magából, nem árulta el a férfinak az érzéseit; bizonyára szörnyű nevetésre fakadt volna. Megrándult az arca. A tudat, hogy a férfi haragszik rá, fájdalommal töltötte el. Csak nem őt okolja egyedül a Londonban történtekért, meg az utána kirobbant botrány miatt? Caitlyn nagyon is jól tudta, mi volt az ő vétke: őrülten meggondolatlan volt, ahogy MacLean is. Mindketten hagyták, hogy sürgető szenvedélyük elfeledtesse velük családjaik iránti kötelességüket, így mindketten egyformán hibásak. Kár, hogy nem maradt idő megbeszélni mindezt, amikor zajlottak az események, de Caitlyn szülei olyan hamar el akarták távolítani lányukat Londonból, hogy már nem volt lehetősége beszélni a férfival. Miután három, rémesen hosszú hónapot töltött a lelkészlakban, nem maradt más, csak az emlékei, és valami furcsa hiányérzet. MacLean mámorító jelenlététől távol, Caitlyn meggyőzte magát, hogy a férfi iránt érzett forró vonzalma csupán élénk képzeletének játéka. Ám amikor a férfi besétált a hercegné szalonjába, Caitlyn azonnal tudta, csak ámította magát. MacLean most is pont olyan hatással volt rá, mint annak idején Londonban. Megrohanták az emlékek, és vágyakozva gondolt arra, amikor MacLean forrón megcsókolta, megérintette a mellét, a csípőjét, forró lehelete pedig a nyakát simogatta… Mély lélegzetet véve, elhessegette a feltoluló emlékeket.

KAREN HAWKINS

52 SZERELMI ALKU

Azelőtt, amikor feltámadt köztük a vonzalom, hagyta, hogy elborítsa a hév, és teljesen átadta magát az érzéseinek. Most nem engedheti meg magának ezt a luxust. Talán jobb is, hogy MacLean túl van ezen a vad flörtölésen. Ezt saját magáról sajnos nem mondhatta el. Nyögve feltápászkodott. – Ki kell vernem a fejemből! Amire nekem szükségem van, az mindössze egy kis harapnivaló, semmi több. Félrehajtotta a takarót, és az ágy szélén ülve a kandalló előtti kisasztalon lévő tálcára esett a pillantása. Sajnos nem készítettek süteményt a tea mellé; így kénytelen lesz korgó gyomorral megjelenni a reggelinél. Felkelt, és meghúzta a kandalló melletti csengőzsinórt, majd leült, és töltött magának egy csésze teát. Meztelen lábát a tűz felé tartotta, és ahogy ujjait a meleg teáscsészére szorította, az otthonára gondolt. Ott már mindenki órákkal korábban felkelt. Apa már Robertet és Michaelt tanítja ógörögre, Mary pedig, akire ráparancsoltak, hogy bújjon ki végre a könyvből, amit olvas, anyának segít a ruhák javításában. Caitlyn felsóhajtott. Hiányzott neki a zaj, a lépcsők recsegése, az ajtócsapódások, a nevetés hangjai. Még a harmadik emeleti szobájából is tisztán hallotta a földszinti szalonban folytatott beszélgetéseket, amikor anya tyúkanyó módjára maga köré gyűjtötte a csibéit. Vagy amikor apa azt mondta, hogy amikor anya maga köré gyűjti a „csibéit”, sokkal inkább egy parancsokat osztogató tábornokra hasonlít, mint egy tollas csirkére. Erre anya mindig nevetve ellenkezni kezdett, hogy nem kellene tábornokként viselkednie, ha a csibéi kevésbé lennének engedetlenek. Caitlyn vágyakozva elmosolyodott. Azt szeretné, ha egyszer majd neki is a szüleiéhez hasonló, tiszteletre és szeretetre épülő kapcsolata lehetne. Remélte, hogy a nővére, Triona megtalálta ezt a férjével, Hugh-val. A leveleiből legalábbis erre lehet következtetni. Caitlyn irigykedve gondolt a testvérére. Vajon talál valaha egy olyan férfit,

KAREN HAWKINS

53 SZERELMI ALKU

akit tisztelhet és szerethet annyira, hogy feleségül menjen hozzá? Az egyetlen férfi, aki iránt igazi vonzalmat érzett, az este legnagyobb részét azzal töltötte, hogy megmutassa, mennyire semmibe veszi őt. Kinyílt az ajtó, Muiren lépett be rajta, s Caitlyn hamarosan elkészült a reggelihez. Amíg várta, hogy Muiren megtalálja a kék sálját, megint azon töprengett, vajon miért hívta meg őt MacLean egykori szeretője. Minél többet gondolkodott látogatása körülményein, annál különösebbnek tűntek. Nemcsak különösnek tűnnek – hanem azok is. Caitlynnek mindkettőjükkel óvatosnak kell lennie, hisz abban, hogy őt és MacLeant ugyanarra a partira hívták meg, túl sok a furcsa egybeesés. Valami készülőben van ellene, de bármi legyen is az, rá fog jönni, és meg fogja akadályozni. Muiren megtalálta a sálat, így Caitlyn elindulhatott reggelizni.

Meg fogja enni azt? – kérdezte Roxburge. Alexander az asztalnál ült, hanyagul lóbálta a lornyonját, míg Caitlyn megjelenésére várt. – Azt kérdeztem – szólalt meg újra, nyafogva és még közelebbről a herceg –, meg fogja-e enni azt? Alexander kelletlenül szembefordult az idősödő herceggel, aki alig fél méterre állt tőle, egyik kezében az elmaradhatatlan tubákosszelencéjével. Alexander felemelte a cvikkert, és a hercegre nézett. – Elnézését kérem, de mit fogok megenni? A herceg Alexander tányérjára mutatott. – Azt a körtét. Fahéjas szószban van, tudja. Egyike a néhány darabnak, amit sikerült leszednünk a fáról. Alexander a körtére pillantott. Csodás fehér húsú körte volt, csillogott rajta a fahéjas szirup. – Igen, meg fogom enni.

KAREN HAWKINS

54 SZERELMI ALKU

A herceg csalódottan nézett rá, de egy pillanat múlva felragyogott az arca. – Esetleg megfelezhetnénk, és… – Roxburge! – jelent meg Georgiana a férje mögött dühösen. – Mit képzel, mit művel? A herceg remegő ujjal Alexander tányérjára mutatott, és siránkozva folytatta: – MacLean kivette az utolsó körtét, így megkérdeztem, megfelezie velem. Georgiana arcát elöntötte a pulykaméreg. – Nem kérhet tőle ilyesmit! Roxburge hüvelykujjával a tubákosszelencét dörzsölgette. – Én… ez az én házam és az én körtém. – Ha a körte már MacLean tányérján van, akkor onnantól kezdve az övé – kapta el a herceg karját Georgiana, és dühtől remegő ajkakkal elvonszolta onnan a férjét. – Üljön az asztalfőn lévő helyére, és hagyja békén a vendégeinket. Roxburge hagyta magát, bár tovább panaszkodott: – Csak a körtét akartam! Az volt az utolsó darab, és… Georgiana úgy leintette a férjét, mint egy kétéves gyereket szokás. A herceg sértődött arccal a helyére huppant, tubákosszelencéjét a tányérja mellé tette, és felszólította az egyik szolgát, hogy keressen a konyhában még körtét. Az asztal másik oldalán Dervishton kuncogott. – Mint a Szépség és a Szörnyeteg. Kíváncsi lennék, Georgiana mit lát a férjében. – A vagyonát, azt hiszem – felelte Alexander. – Gyönyörű asszony; bárkit megkaphat. Most már igen. De az elején Roxburge volt az, aki szívességet tett neki. Alexander véletlenül bukkant erre a kis információra. Az istállóknál járt, amikor hallotta, amint a komornyik az egyik inas jelenlétében – Georgianának a herceg unokaöccsével szembeni

KAREN HAWKINS

55 SZERELMI ALKU

fölényes viselkedése miatt – elég mérgesen és kendőzetlen stílusban épp a munkaadója származását taglalta. Elképesztő, mennyi mindent megtudhat az ember, ha csendben figyel. Némi gondolkodás után Alexander könnyen felismerte a jeleket, amelyek arra utaltak, hogy Georgiana nem született arra a szerepre, amelyet játszik. Például sokkal nagyobb utálatnak örvendett a szolgák körében, mint más nemes hölgyek. Olyasvalakire emlékeztetett, aki túlságosan erőlködve és nehézkesen beszél egy idegen nyelvet. Falkland vikomt bámult be az étkezőbe, majd bejött, és megállt Dervishton széke mellett. – Jó reggelt! Mi a reggeli? Dervishton vigyorogva válaszolt: – Körtét ne kérjen. MacLeannél van az utolsó, házigazdánk legnagyobb bánatára. Falkland az asztalfő felé nézett, és látta, amint Georgiana epret pakol a herceg tányérjára, majd elfoglalja a helyét az asztal másik végén. – Az már majdhogynem bűn, ha ez a szépség ágyba bújik ezzel az aszott vénemberrel. – Ó, én biztos vagyok benne, hogy Georgiana évek óta nem járt abban az ágyban – felelte szárazon Dervishton. A vikomt kövér, gyermeki arca felderült. – Hála istennek. Azt hiszem, a herceg a feleségénél egyébként is többre becsüli a tubákosszelencéjét. Soha nem teszi le, és azt mondják, még a párnája alá is beteszi éjszakára. – Szegény Georgiana – motyogta Dervishton. – Ne sajnálkozzon feleslegesen – mondta Alexander. – Georgiana nem szenved. Ön éppen az egyik vigaszdíján ül. Roxburge nyolcvanezer fontot fizetett ezért a házért. Dervishton halkan füttyentett, Falkland arca pedig megrándult. – Valamit legalább ő is nyert – mondta a vikomt, majd a tálalóra nézett. – Jobb lesz, ha eszem valamit, mielőtt megérkeznek a

KAREN HAWKINS

56 SZERELMI ALKU

hölgyek. Tegnap későn értem le reggelizni, mert a nyakkendőmmel bíbelődtem, és mire ideértem, már csak egyetlen tojás maradt. Dervishton a vikomt nyakkendőjére nézett. – Igen, látjuk, hogy ma inkább a tojások mellett döntött… – Mi a baj a nyakkend… – nézett tátott szájjal az ajtó felé Falkland, majd sietve megigazította kabátja hajtókáját, és lesimította a mellényét. Alexander követte a testes fiatalember pillantását, és látta, amint Caitlyn, Ogilvie kisasszonnyal az oldalán, belép a szobába. Nagyon csinosak voltak, és Alexander fogadott volna rá, hogy tudatában is voltak ennek. – Jóságos isten, olyan, mint… – krákogott Falkland elpirulva. – Olyan, mint egy angyal. Egy igazi angyal! – mondta, és elkerekedett szemmel csodálta Caitlynt. – Lazítson, maga bolond – morogta Dervishton. – Mindannyiunkat zavarba hoz – folytatta, majd mélyen meghajolt. – Jó reggelt! Remélem, jól aludtak. – Igen, én mindenképpen – mondta Miss Ogilvie. – Én is. Majdnem tízig aludtam – tette hozzá Miss Hurst a maga dallamos, mély hangján. Falkland láthatóan beleremegett, Alexander pedig csak annyit tehetett, hogy nem szidta össze a bolondos fiatalembert. Az ifjú hölgyek elbűvölőek voltak, és Dervishton Caitlynre vetett pillantásából ítélve, ő sem volt jobb állapotban, mint Falkland. Jóisten, rajta kívül minden férfi őrülten beleszeret ebbe a csitribe? Átkozottul idegesítő helyzet. Falkland fürgén előrehajolt. – Miss Hurst, odakísérhetem az asztalhoz, és… – Meg ne próbálja – karolt Caitlynbe Dervishton. – Miss Hurstnek biztos kézre van szüksége. Falkland megmerevedett. – Nekem is biztos a kezem, és én is tudok…

KAREN HAWKINS

57 SZERELMI ALKU

– Az isten szerelmére! – csattant fel Alexander a következő pillanatban. – Hagyják már békén! Össze tudja szedni egyedül is azt az átkozott reggelit. Falkland elvörösödött. – Én csak… – Kolbász! – nézett a férfi mellett Caitlyn a tálalóasztalra. – Már csak egy maradt, és én mindenképpen magamnak szeretném. Ha megbocsát egy pillanatra, kérem – folytatta Caitlyn, majd kihúzta a karját Dervishtonéból, megkerülte, és a férfiakról tudomást sem véve, elkezdte megpakolni a tányérját. – Elnézést kérek! – sietett Falkland Caitlyn után. Miss Ogilvie kuncogva követte a férfit. Dervishton visszaült a helyére. – Nahát! Még sosem utasítottak vissza egy adag kolbász miatt. Alexandernek el kellett rejtenie mosolyát. Bosszankodhatott volna, de humorérzéke erősebb volt. Nézte, ahogy Caitlyn élénken cseveg Falklanddal a gazdag kínálatról, miközben telerakja a férfi által kötelességtudóan tartott tányért. Előző este Caitlyn ugyanilyen lelkes volt a vacsora miatt, reakciói közvetlenek és eredetiek voltak. Előző kapcsolatuk annyira gyors, annyira heves volt, hogy nem nyílt alkalma megtudni, hogy a lány mit szeret és mit nem. Nem mintha számítana, mondta magának, elhessegetve valami halvány rossz érzést. Ismeri a lány jellemét, és ez minden, amit tudnia kell. – Falkland bolond – törte meg a csendet Dervishton. – Errefelé kíséri a bájos Miss Hurstöt? Én az asztal másik oldalára ültetném, az ellenlábasoktól messzire. Alexander nézte, ahogy a keskeny arcú vikomt nem messzire tőle, az asztal túloldalára ülteti Caitlynt. A lány kuncogva nevetett valamin, a vikomt pedig olyan csodálattal nézte, amitől Alexandernek hányingere támadt. Amikor Alexander Dervishtonhoz fordult, azt látta, hogy a fiatalember tekintete is Caitlynre tapad. – Nézze csak – motyogta a fiatalember. – Ennek örülni fog, nézze.

KAREN HAWKINS

58 SZERELMI ALKU

– Mit nézzek? Dervishtont szinte hipnotizálta a látvány, így nem is válaszolt. Alexander motyogva káromkodott egyet, majd Caitlyn felé fordult. A reggeli nap fénye megvilágította a lányt, végigsimított halvány bőrén, beragyogta szőke haját. Hosszú, sűrű szempillái beárnyékolták barna szemét, amitől tekintete még sötétebben izzott. Olyan üdének és kedvesnek látszott, pont olyannak, mint amilyennek Alexander várta. Alexander bosszankodva megrántotta a vállát. – Nos? – Ön elég türelmetlen típus, ugyebár – villantotta rá a tekintetét Dervishton, majd újra Caitlyn felé fordult. – Várjon egy pillanatot, és meglátja. Alexander összevonta a szemöldökét, miközben Caitlyn a tányérja fölé hajolt, behunyta a szemét, és igazi gyönyör kifejezése ült ki az arcára. Olyan volt, mint egy szerelmes, érzéki vágyakozás. Alexandernek hirtelen elszorult a torka, és hatalmasat dobbant a szíve. – Mi az ördögöt művel? – Azt hiszem, egy falat sonkát ízlelget – felelte Dervishton, szokatlanul mély hangon. Alexander biztos volt benne, hogy az ő hangja is megváltozott, miközben nézte, ahogyan Caitlyn a reggelijét élvezi. A lány mosolyogva felemelte a villáját… és megnyalta a száját. – Jóisten – suttogta Dervishton rekedten. Alexander testét elöntötte a forróság, és egy őrült pillanatig arra gondolt, hogy akarja ezt a pillantást – magának akarja, birtokolni akarja, azt akarja, hogy csak rá irányuljon ez a pillantás, senki másra. Caitlyn egy falat sonkát szúrt a villájára, és az ajkához emelte. Ha korábban azt gondolta, hogy a lány arckifejezése csupán elragadtatott, akkor tévedett. A lány égbekiáltóan érzéki arckifejezése most már leírhatatlan volt. – Még soha nem evett?

KAREN HAWKINS

59 SZERELMI ALKU

– Azt hiszem – felelte csendesen Dervishton –, azt élvezi, hogy ilyen különlegesen ízletes ételt ehet. – Sonkás tojást? – Egy kis snidlinggel, vajjal és egy parányi kakukkfűvel. Roxburge-nek kiváló a konyhája. Ritkán lehet részem… – Caitlyn egy villányi tojást csúsztatott az ajkai közé. – A mindenit! – sóhajtott Dervishton, amint Caitlyn behunyta a szemét, majd nedvesen csillogó ajkai lassan mozogni kezdtek. A mindenit! Valóban. A lánynak van tehetsége ahhoz, hogy magára vonja a figyelmet. De ez azért már sok! Alexander látta, ahogy a jelen lévő összes férfi Caitlyn táplálkozását bámulja – még Roxburge halvány arcán is úrrá lett a mohóság. Alexander szinte a fogát csikorgatta. Majd előrehajolt, és tisztán, hangosan megszólalt: – Miss Hurst, még sosem láttam hölgyet ilyen élvezettel enni. Caitlyn letette a villáját. – Kétlem, hogy jobban élvezném az előttem lévő ételt, mint bárki más – felelte, majd az épp helyet foglaló Ogilvie kisasszony felé fordult. – Nem gondolod, hogy igazam van, Sally? – Ó, mindnyájunknak megvan a maga gyengesége – válaszolta kurtán Ogilvie kisasszony. – Nálam jobban például senki sem szereti a csokoládétortát. Caithness grófja elmosolyodott mellette. – Én pedig odavagyok a szarvasgombáért. – Ne hagyja, hogy MacLean gúnyt űzzön magából – tette hozzá Dervishton huncut pillantással. – Majdnem ölre ment a házigazdánkkal az utolsó körte miatt. – Volt körte? – pislogott Caitlyn, majd előrehajolt, és hosszú, vágyakozó pillantással nézte Alexander tányérját. Alexander összeszorította a fogát, mintha belefúródott volna az irigység kellemetlen fullánkja. Jóisten! Egy átkozott körtére vagyok féltékeny! A nevetséges gondolat még inkább felbosszantotta. Ádáz elhatározással megszólalt:

KAREN HAWKINS

60 SZERELMI ALKU

– Igen, nálam van az utolsó körte. – Azzal levágott egy darabot, és látványosan bekapta. – Hm. Fahéjas. Kitűnő. Caitlyn hunyorítva nézte, ajkát összeszorította, amitől a körte még jobban ízlett Alexandernek. Georgiana éles hangja törte meg a pillanat varázsát. – Lord Dervishton, ön azt mondta tegnap este, hogy szívesen lovagolna ma délután. Dervishton bólintott, majd újra Caitlynt nézte. – Elég hűvös, szeles ma az idő, de előkészíttetem a lovakat – mondta Georgiana, és lágy pillantással nézett Alexanderre. – Úgy emlékszem, ön kedvtelésből nem lovagol. Alexander vállat vont. – Lóháton járom be a birtokaimat. Alapvetően nem tekintem a lovaglást kellemes kikapcsolódásnak. Lady Kinloss, aki Georgiana balján ült, tapsikolva lelkendezett. – Igazán kellemes lenne egy kis lovaglás! Még akkor is, ha őméltósága és még néhányan – itt Alexanderre nézett – nem is rajonganak túlzottan érte, biztos vagyok benne, hogy mi, többiek nagyon élveznénk. Még talán a Snaidet is megnézhetnénk. Miss Ogilvie felpillantott a Caithness-szel folytatott halk beszélgetéséből. – A Snaidet? Az egy kastély? – Ugyan! – felelte vihorászva Lady Kinloss. – A Snaid tulajdonképpen a helyiek által Inversnaidnek nevezett aprócska falu. Van ott egy kivételesen jó konyhájú fogadó is, és hihetetlenül szép a panoráma. A közelben magasodik egy szép kis hegy is, a Ben. Ma délután ellovagolhatnánk arra, teázhatnánk, és még időben haza is érnénk, hogy el tudjunk készülni vacsorára. – Miss Hurst, ön lovagol? – kérdezte Dervishton. – Valamennyire. Londonban tanultam, amikor… – Alexanderre pillantott, de ahogy elkapta a férfi hirtelen ráemelt tekintetét, elpirult. – Természetesen tudok lovagolni.

KAREN HAWKINS

61 SZERELMI ALKU

Alexander felvonta a szemöldökét, és jót mulatott a lány pirulásán. Tudta, hogy amíg a lány a parkbéli lovaglásaikról beszél, az azt követő csókolózásokra gondol. Ahogy ő is. Örült neki, hogy a lányt még mindig felkavarják azok a pillanatok, így hagyta, hogy a tekintete végigpásztázza a lány ajkát. – Miss Hurst kiváló… lovas. Caitlyn elpirult, és igyekezett elkerülni a férfi tekintetét. – Köszönöm, Lord MacLean, de nem nevezném kiváló lovasnak magamat. – Ó, ugyan már. Ne legyen már olyan szerény a tehetségét illetően. Minden szem Caitlynre tapadt. A lány hűvös pillantást küldött a férfi felé. – Nos, tudok lovagolni, de nem ismerem őméltósága lovait, és… – Természetes, hogy aggódik amiatt, hogy esetleg nem lesz önnek megfelelő ló – felelt vontatott hangon Alexander. – Mivel láttam, hogy lovagol, teljesen megértem az aggodalmát. – Önök már lovagoltak együtt? – vonta fel a szemöldökét Dervishton. – Engem ért a megtiszteltetés, hogy taníthattam Miss Hurstöt lovagolni, amikor az előző szezont Londonban töltötte. Egy időre abbamaradt a beszélgetés. Caitlyn ennél jobban már nem pirulhatott volna el. – Szerencsére azóta alkalmam nyílt további oktatásban részesülni. Alexander jókedve oda lett. Mi az ördögre akar célozni ezzel? A lovaglásról beszél, vagy a csókolózásról? Az ördögbe, az elmúlt három hónapban teljesen eltűnt vidéken! Lehet, hogy valami vidéki bugris vette a bátorságot, hogy megérintse? Alexandernek felforrt a vére a gondolattól, hogy Caitlyn csodálatos, rózsaszín lénye egy durva férfikézbe került. – Méltóságos asszonyom – szólalt meg Miss Ogilvie –, attól tartok, az én lovaglótudományom elég csekély. Szelíd lóra lesz szükségem.

KAREN HAWKINS

62 SZERELMI ALKU

Georgiana jól mulatott ezen az egyszerű őszinteségen. – Ne aggódjon, Miss Ogilvie. Tartok az istállóimban számtalan kisebb, szelídebb lovat is, éppen ebből a célból. – Köszönöm szépen, méltóságos asszonyom – sóhajtott fel megkönnyebbülve Miss Ogilvie. – Szívesen – felelte Georgiana, és a szeme sarkából Alexanderre pillantott, majd hanyagul megjegyezte: – Amíg önök lovagolnak, én maradok, és a leveleimmel foglalkozom. Azzal is lehet kellemesen tölteni a délutánt. Alexander azt kívánta, Georgiana bárcsak finomabban próbálkozott volna, bár rájött, hogy valószínűleg nem lett volna képes rá. Hogy érdektelenségét mutassa, visszafordult a tányérjához, ám ahogy felemelte a villáját, észrevette, hogy a körte eltűnt. Caitlyn éppen az utolsó falatot emelte a szájához az asztal túloldalán. Az a kis fruska ellopta a körtét a tányérjáról! A lány mosolyogva kapta be a körtét, és szemmel látható élvezettel rágni kezdte. A szeme pajkosan csillogott, mire a férfi szája sarkában is felbukkant egy kis mosoly, amit aztán azonnal le is törölt az ábrázatáról. Egy pillanatra majdnem elfelejtette, miért is van itt a lány. Az ördögbe, vigyáznia kell, nehogy őt is ugyanúgy elbűvölje, mint a jelen lévő férfiak többségét. Dervishtonhoz fordult. – Északi szél fúj. Hideg lovaglásban lesz részük ma délután. Dervishton Caitlynre nézett. – Azt sem bánom, ha havazik; a világért sem hagynám ki ezt a lovaglást. Alexandert elöntötte a düh, és irigykedve nézte a fiatalembert. Pontosan tudta, mi fog történni: Dervishton és Falkland az egész Snaidig tartó lovaglást azzal fogják tölteni, hogy kiüssék egymást a nyeregből, ami végtelenül legyezgeti majd Caitlyn Hurst hiúságát. Kár, hogy nem lesz ott. Ha van valaki, aki ezt a két fafejű fiatalt nyeregben tudja tartani, az ő.

KAREN HAWKINS

63 SZERELMI ALKU

Hm… talán mégis el kellene mennie. Mindent végiggondolt, hogyan tudná a végsőkig kínozni a lányt a lovaglás alatt, amikor a legkönnyebb magánbeszélgetéseket folytatni. Nem is szólva arról, hogy ő tisztában van a lány igazi lovaglótudományával, ami nem a legjobb. Egy dolog a Hyde Park sima ösvényein, és egész más egy ismeretlen vidék keskeny ösvényein lovagolni. Alexander elmosolyodott. – Azt hiszem, én is elmegyek erre a lovaglásra. Georgiana felkapta a fejét, és kemény kék tekintetével úgy nézett a férfira, hogy Alexander attól tartott, menten kibuggyan belőle valami neveletlen tapintatlanság. Egy pillanat múlva Georgiana összeszedte magát, és bizonytalanul felnevetett. – Alexander, igazán! Sosem gondoltam volna, hogy ön is csatlakozik egy ilyen halandóknak való időtöltéshez. – Úgy döntöttem – vonta meg a vállát Alexander –, hogy átadom magam a friss levegőnek. Georgiana arcán a nemtetszés jelei váltak láthatóvá. – Mivel ön nem lesz itt… Lord Dervishton, talán ön lesz olyan kedves, és itt marad velem. Nagyon örülnék a társaságának. Lord Dervishton csalódottnak tűnt, de gyorsan elrejtette érzéseit. – Természetesen, méltóságos asszonyom. Részemről a szerencse. Caitlynt némi elégedettség töltötte el, ahogy a hercegné Alexanderre nézett. Muiren információi a hercegnéről és MacLeanről nyilvánvalóan igazak. Caitlyn a hercegre nézett, aki boldogan fényesítgette a tubákosszelencéjét. Mivel a herceg nem tűnt bosszúsnak, talán neki sem kell annak lennie. Ráadásul ő nem is tart igényt MacLeanre. Persze, ha MacLean az ő férje lenne, nem lenne a híve ilyen képtelenségeknek. Ha férjhez megy, el fogja érni, hogy a férje tisztelje a kapcsolatukat és őt is, ahogy ezt a szüleinél látta. Ahogy eszébe jutott az édesanyja, Caitlyn elgondolkodott. Máris hagyta, hogy MacLean ugyanarra az útra csábítsa, ami a korábbi bajt is okozta – az ó-igen-én-megtehetem-és-maga-nem-tud-megállítani

KAREN HAWKINS

64 SZERELMI ALKU

útra, ami ismét meggondolatlansághoz vezetett. A férfi évődése miatt elhallgatta a lovaglásbéli járatlanságát, ráadásul azzal kérkedett, hogy most már jobban tud lovagolni, ami ugyebár égbekiáltó hazugság. Egyszerűen nem adhat lehetőséget a férfinak, hogy civakodni kezdjen vele. Volt valami felettébb sértő abban, ahogy a férfi ránézett, mintha magától értetődőnek tartaná a lány magatartásbeli hiányosságát. Pillantásának ereje olyan meggondolatlan viselkedésre sarkallta, mint például a férfi körtéjének ellopása. Az a felfuvalkodott hólyag olyan leereszkedően bánt vele, hogy vissza kellett vágnia. Szerencsére csak Caithness grófja volt a lopás szemtanúja, aki csak vigyorgott, majd újra a saját reggelijére koncentrált. Caitlyn rájött, hogy Miss Ogilvie miért tartja érdekes férfinak Caithness grófját. Rendíthetetlen nyugalmat árasztott. Caitlyn azonban az ilyen férfiakat nem találta érdekesnek, hanem változatlanul a titokzatos, kevésbé kiszámíthatóakhoz vonzódott. A szeme sarkából figyelte MacLeant, és azt kívánta, bárcsak ne lenne ennyire jóképű. Úgy nézett ki, mint egy regényhős, bár a cselekedetei nem voltak regényhőshöz méltóak. Azon gondolkodott, vajon mik lehetnek a szándékai. Nyilvánvalóan zavarba akarja hozni őt, de vajon miért? Mit akar elérni? Lovaglás közben talán sikerül kiderítenie. Meg fogja találni a módját, hogy négyszemközt beszélhessen vele, és aztán… A hercegné előrehajolt, hogy halkan mondjon valamit dőlt, hogyan tudná a végsőkig kínozni a lányt a lovaglás alatt, amikor a legkönnyebb magánbeszélgetéseket folytatni. Nem is szólva arról, hogy ő tisztában van a lány igazi lovaglótudományával, ami nem a legjobb. Egy dolog a Hyde Park sima ösvényein, és egész más egy ismeretlen vidék keskeny ösvényein lovagolni. Alexander elmosolyodott. – Azt hiszem, én is elmegyek erre a lovaglásra. Georgiana felkapta a fejét, és kemény kék tekintetével úgy nézett a férfira, hogy Alexander attól tartott, menten kibuggyan belőle

KAREN HAWKINS

65 SZERELMI ALKU

valami neveletlen tapintatlanság. Egy pillanat múlva Georgiana összeszedte magát, és bizonytalanul felnevetett. – Alexander, igazán! Sosem gondoltam volna, hogy ön is csatlakozik egy ilyen halandóknak való időtöltéshez. – Úgy döntöttem – vonta meg a vállát Alexander –, hogy átadom magam a friss levegőnek Georgiana arcán a nemtetszés jelei váltak láthatóvá. – Mivel ön nem lesz itt… Lord Dervishton, talán ön lesz olyan kedves, és itt marad velem. Nagyon örülnék a társaságának. Lord Dervishton csalódottnak tűnt, de gyorsan elrejtette érzéseit. – Természetesen, méltóságos asszonyom. Részemről a szerencse. Caitlynt némi elégedettség töltötte el, ahogy a hercegné Alexanderre nézett. Muiren információi a hercegnéről és MacLeanről nyilvánvalóan igazak. Caitlyn a hercegre nézett, aki boldogan fényesítgette a tubákosszelencéjét. Mivel a herceg nem tűnt bosszúsnak, talán neki sem kell annak lennie. Ráadásul ő nem is tart igényt MacLeanre. Persze, ha MacLean az ő férje lenne, nem lenne a híve ilyen képtelenségeknek. Ha férjhez megy, el fogja érni, hogy a férje tisztelje a kapcsolatukat és őt is, ahogy ezt a szüleinél látta. Ahogy eszébe jutott az édesanyja, Caitlyn elgondolkodott. Máris hagyta, hogy MacLean ugyanarra az útra csábítsa, ami a korábbi bajt is okozta – az ó-igen-én-megtehetem-és-maga-nem-tud-megállítani útra, ami ismét meggondolatlansághoz vezetett. A férfi évődése miatt elhallgatta a lovaglásbéli járatlanságát, ráadásul azzal kérkedett, hogy most már jobban tud lovagolni, ami ugyebár égbekiáltó hazugság. Egyszerűen nem adhat lehetőséget a férfinak, hogy civakodni kezdjen vele. Volt valami felettébb sértő abban, ahogy a férfi ránézett, mintha magától értetődőnek tartaná a lány magatartásbeli hiányosságát. Pillantásának ereje olyan meggondolatlan viselkedésre sarkallta, mint például a férfi körtéjének ellopása. Az a felfuvalkodott hólyag olyan leereszkedően bánt vele, hogy vissza kellett vágnia. Szerencsére csak

KAREN HAWKINS

66 SZERELMI ALKU

Caithness grófja volt a lopás szemtanúja, aki csak vigyorgott, majd újra a saját reggelijére koncentrált. Caitlyn rájött, hogy Miss Ogilvie miért tartja érdekes férfinak Caithness grófját. Rendíthetetlen nyugalmat árasztott. Caitlyn azonban az ilyen férfiakat nem találta érdekesnek, hanem változatlanul a titokzatos, kevésbé kiszámíthatóakhoz vonzódott. A szeme sarkából figyelte MacLeant, és azt kívánta, bárcsak ne lenne ennyire jóképű. Úgy nézett ki, mint egy regényhős, bár a cselekedetei nem voltak regényhőshöz méltóak. Azon gondolkodott, vajon mik lehetnek a szándékai. Nyilvánvalóan zavarba akarja hozni őt, de vajon miért? Mit akar elérni? Lovaglás közben talán sikerül kiderítenie. Meg fogja találni a módját, hogy négyszemközt beszélhessen vele, és aztán… A hercegné előrehajolt, hogy halkan mondjon valamit MacLeannek. A férfi hallgatta, majd vállat vonva elfordult tőle. A hercegné mérgesnek tűnt, MacLean viszont csak unottnak. Halvány öröm futott át Caitlyn szívén. Sally áthajolt az asztalon. – Caitlyn, lovaglás helyett én talán itt maradok, és megnézem a festményeket – mondta, majd a herceg felé pillantott, és suttogva folytatta: – Megszámolom, hánynak volt ilyen szerencsétlen Roxburge-álla. – Nem, nem! Lovagolnod kell! – felelte Caitlyn nevetve. – Ó, igen – szólt közbe Lord Falkland. – Nem szabad kihagynia a látványt. Kilométereken keresztül nincs semmi hozzá fogható. – Ha úgy gondolják, akkor mennem kell… – felelte Sally bizonytalanul. – Majd a leglassúbb, legkövérebb lovakat kérjük – bólintott Caitlyn –, és mindketten rendben leszünk. Ha van pónijuk is, azokkal megyünk. Sally felnevetett. – Nekem kiválóan megfelel egy póni, de neked biztosan nem, bár tényleg nagyon kedves vagy, hogy felajánlottad.

KAREN HAWKINS

67 SZERELMI ALKU

Caitlyn elengedte a füle mellett a kijelentést, és örült, amikor a hercegné felállt. Mivel mindnyájan befejezték a reggelit, Lady Kinloss azt javasolta, hogy egy óra múlva találkozzanak az előcsarnokban. Mindenki egyetértett, és a szobáikba indultak, hogy felvegyék a lovaglóöltözéküket. Caitlyn Dervishton és Falkland kíséretében hagyta el a helyiséget, míg Alexander a helyén maradt, és sötét tekintettel nézett Caitlyn után. Georgiana figyelte, amint Miss Hurst, aki a férfiak figyelmének kizárólagos célpontja lett, két partiképes fiatalemberrel a karján távozik. Milyen szánalmas. A férfiak annyira gyengék, túlságosan könnyedén hagyják magukat egy fiatal szépség által megtéveszteni. A tudat, hogy mindannyian bolondok, nem csökkentette a fájdalmát. Georgiana nem volt hozzászokva, hogy a férfiak figyelmének akár egyetlen morzsácskáján is osztozkodnia kelljen valakivel. Az még elfogadható, hogy Caithness grófja Miss Ogilvie-t tünteti ki a figyelmével, hiszen mindenki tudja, éppen jóravaló feleséget keres magának. Az viszont nagyon is bosszantotta, hogy egy olyan jóképű, kifinomult úriember, mint Lord Dervishton, olyan sápkóros, egyszerű lánynak csapja a szelet, mint Miss Hurst. Ám ennél is jobban zavarta MacLean tekintete, amellyel a lány minden mozdulatát követte, ahogy zöld szemével figyelte… méregette… sőt, érdeklődve nézte. Lady Kinloss felkapott egy szalvétát, és belecsomagolt egy szelet sonkát. – Puszedli imádja a sonkát. Bár nem adhatok neki túl sokat, mert rosszul lesz tőle. Olyan érzékeny a gyomra! Sosem panaszkodik, de pontosan meg tudom mondani, mikor… – Diane, ha nem bánja, magunkra hagyna minket Lord MacLeannel pár percre? Meg kell kérdeznem a véleményét arról a néhány szürkéről, amelyeket nemrég szereztem be. Az egyik lesántult, és nem tudom, megtartsam-e vagy elaltassam. Diane idegesen vihogva ugrott fel. – Ó! Természetesen!

KAREN HAWKINS

68 SZERELMI ALKU

Georgiana megvárta, amíg Diane eltűnik az ajtó mögött, majd közelebb lépett Alexanderhez, aki még mindig az ajtót nézte, mintha elmerült volna a gondolataiban. A férfi mögötti székre ülve, Georgiana követte tekintetével a férfiét, aki az előcsarnokban Lord Dervishtonnal komoly beszélgetést folytató Miss Hurstöt bámulta. Georgiana ajka legörbült. A buta kislány nem ismerte Dervishton állhatatlan természetét, Georgiana számára viszont hasznos volt MacLean féltékenységének felébresztésében. Dervishton elég vonzó, de semmi sincs benne a Georgiana előtt ülő férfi hamisítatlanul férfias erejéből és érzékiségéből. Georgiana lesütött szeme sarkából figyelte MacLeant, és valami kellemetlenül fájdalmas vágyakozás remegtette meg a szívét. A társaság legtöbb tagja számára ő Roxburge hercegnéje, a legszebb és leggazdagabb nő egész Skóciában, és talán még Angliában is. Csak ő és öreg férje tudták, hogy amikor a herceg először meglátta őt, akkor még csak tizennégy éves volt, és egy szövődében dolgozott, rongyokban, piszkosan és mezítláb, egy kurtizán törvénytelen gyermekeként. Roxburge megcsömörlött főrend volt, megfáradva az élettől és a város szeszélyességétől. Az idők folyamán a jól értesültek félkegyelműnek bélyegezték, mert kicsit selypített, és azonnal elpirult, ha valaki csak ránézett. Ám Roxburge nem volt bolond, és mélyen tisztelte, nagyra értékelte a szépséget, annak bármilyen megnyilvánulását – akár egy mezítlábas, rongyokba öltözött lányban is. Még aznap magához vette Georgianát, és amilyen hamar lehetett, szerzett neki egy hamis születési anyakönyvi kivonatot, és feleségül vette. Így „született meg” Roxburge hercegnéje. Az első két évben a herceg a legészakabbra lévő birtokain rejtegette a lányt, ahol mosdatták, tanították, csiszolták, amíg végül már majdnem elfelejtette, honnan származik. A házasságuk nélkülözött minden szenvedélyt, hisz egyikőjük sem szerette a másikat. Egyszerű,

KAREN HAWKINS

69 SZERELMI ALKU

kényelmi frigy volt az övék. Roxburge szerzett egy fiatal és gyönyörű feleséget, akit irigyeltek is tőle sokan a főrendek között. Georgiana pedig címet kapott és tetemes havi járandóságot. Az egészséges, bal könyökén a családi anyajeggyel születő, jóképű fiú pedig szentesítette az üzletet. Amikor eljött az ideje, a herceg bemutatta kedves feleségét a londoni társaságnak, amely, a várakozásának megfelelően, egy csapásra behódolt Georgianának. Amikor valaki Georgiana származásáról érdeklődött – és néhányan megtették –, akkor a herceg elmesélte, hogy a felesége egy ősrégi, gazdag, észak-skóciai nemesi családból származik, és egyenes ági rokonságban áll a tragikus véget ért gyönyörű Máriával, Skócia királynőjével. Georgiana a társaság összes ingoványos területén szilárd léptekkel haladt végig, szépségét és a kíváncsiskodók távoltartására kifejlesztett fölényes viselkedését is üdvösnek tartották. Ez a fondorlatos kombináció sokkal több ajtót nyitott meg előtte, mint amennyit férje származása és pénze valaha is képes lett volna. Gyorsan rájött ennek az előnyére, és arra is, hogyan válasszon magának okosan szeretőket, kialakított egy diszkrét hírnevet, és csak a legkülönb férfiak közül választott. Így élt, és hamarosan a társaság egyik meghatározó egyénisége lett. Mindene megvolt, amit akart, sőt még annál is több, és ő élvezte is. De később valahogy kezdte azt érezni, mindez nem az igazi. Szépsége halványulni látszott, a férjéből pedig egy totyogó vén bolond lett, aki a szolgálólányokat nézegette, és tátott szájjal elaludt az asztalnál. Georgianán nyugtalan idegesség lett úrrá, többre vágyott, valamire, amiben még soha nem volt része – az igaz szerelemre. Nem lehetett biztos benne, de úgy hitte, Alexander MacLeanben, ebben a titokzatos, őrjítőén jóképű és átkozottul meghatározhatatlan skót nemesben végre megtalálta-, egy fekete hajú és még feketébb lelkű, sötétzöld szemű férfiban, akinek a tekintete mögött igazi szenvedély és hideg szívtelenség keveréke rejtőzött.

KAREN HAWKINS

70 SZERELMI ALKU

Mintha értené az asszony gondolatait, Alexander elfordította tekintetét az előcsarnok történéseiről, és Georgiana felé fordult. – Igen? A hangjában csak unalom érződött. A férfi érdektelenségétől máris megbántott Georgianában feltámadt az élet. – Miss Hurstöt és hódolóját nézed? Vagy azt kívánod, bárcsak te lennél ott? MacLean szeme összeszűkült, tekintete jéghideg volt. – Mennyire más vagy, MacLean. Sosem gondoltam volna rólad, hogy iskolás lányok érdekelnek. Azt hittem, Humbolt esete jó lecke volt. – Mi a baj, Georgiana – húzódott hideg mosolyra Alexander szája féltékeny vagy, amiért Dervishton nem a te oltárodnál imádkozik? A férfi hideg tekintetétől lehűtve, Georgiana inkább lenyelte válaszát. Alexander tekintete máris visszatért az előcsarnokba. Odakint Caitlyn Hurstöt látta, aki határozottan elbűvölő volt, ahogy Dervishtonon nevetett. A lány ruhája megtévesztően egyszerű volt, és rögtön látszott rajta, hogy a legújabb divat szerint készült. Honnan a csudából vannak ilyen ruhái? Georgiana az asztalon dobolt az ujjaival. – MacLean, azt mondtad, megleckézteted Caitlyn Hurstöt. A férfi unottan nézett rá. – Bármit teszek vagy nem teszek, az nem a te dolgod. – De az, ha nekem kellett dolgoznom azon, hogy meghívjam ezt a lányt az én házamba, aztán azt kell látnom, hogy semmi egyéb nem történik, csak téged is ugyanúgy levesz a lábadról, mint a többi férfit. Belehabarodtál! Ismerd be! A férfi szeme lángolt, szája elfehéredett a dühtől. Odakint egy szélroham csapódott a háznak, a napot hirtelen gomolygó felhők takarták el. Georgiana megremegett, feltámadt benne a félelem. Egy ilyen férfit birtokolni… Hogyan is engedhette el? Olyan pompás, olyan

KAREN HAWKINS

71 SZERELMI ALKU

hihetetlenül férfias, szinte feloldódott az erejében. Megérintette Alexander karját, és közelebb hajolt, kék ruhájának kivágása kihívóan mély volt. – Alexander, kérlek… Nem akartalak feldühíteni. Csak kíváncsi vagyok, mi a terved. És jogom van megtudni, hiszen én hívtam meg őt ide. A férfi hosszan nézte a nőt. Odakint lassan elült a szél; a felhők eloszlottak, bár nem tűntek el. – Csak játszom vele. Ó sem egy pillanat alatt tette tönkre a fivéremet, egy darabig szembe kellett néznie a sorsával. Én is ezt akarom tenni vele. Tudja, hogy tervezek valamit, de azt nem tudja, hogy mit. Kíváncsi és nyugtalan, látom az arcán – mondta a férfi halvány mosollyal az ajkán. – Ha eljön az ideje, megtudja majd, mi vár rá. Addig elég, ha csak tipródik. Georgiana megkönnyebbült. – Kínozod őt! Kezdtem aggódni, hogy te is megadtad magad, mint az a bolond Falkland meg a többiek. De hogy fogod megbüntetni, amikor folyton körülveszik a csodálói? Valami fondorlatra lesz szükséged. – Akkor úgy lesz – állt fel Alexander, arra kényszerítve Georgianát, hogy levegye róla a kezét. – Most azt akarom, hogy bizonytalanságban égjen. El fogom kapni előbb-utóbb, és ő már kezdi sejteni. Egyelőre ennyit kell tudnod. Georgiana ellenkezni akart, de a férfi éles pillantással megelőzte. – Át kell öltöznöm a lovagláshoz. Tehát ez minden, ami neki jut. Georgiana is felállt. – Természetesen. Tájékoztatom a szolgákat, hány hátaslóra lesz szükség. És, Alexander? – Igen? – Ha visszatértetek, szeretném megtudni, hogy mentek a dolgok – mondta, majd visszatartotta a lélegzetét. Kockáztatott, olyasmit kért, ráadásul olyan hangsúllyal, amiből egyértelműen kiderült, hogy a férfi válasza csak igen lehet.

KAREN HAWKINS

72 SZERELMI ALKU

Az asszony megkönnyebbülésére Alexander csak egy vállrándítással válaszolt. – Megállok majd a lakosztályodnál, ha visszatértem. Az asszony szíve repesett az örömtől. Ha a férfi visszatér, a beszélgetésnél többre is rá fogja bírni. Sikerült elrejtenie diadalittas örömét. – Akkor majd beszélünk. A férfi meghajolt, majd azzal a nyers kecsességgel távozott, amibe Georgiana beleremegett. Addig nézett a férfi után, amíg az eltűnt a lépcsőkön felfelé, aztán az ablak felé fordult, és kinézett. A viharfelhők még mindig a látóhatár szélén gyülekeztek, és még mindig esőszag érződött. Borzongva megdörzsölte a karját. Alexander MacLean igazi kihívás: édes, élvezetes és nehéz kihívás. Ő pedig nem egy átlagos társaságbéli hölgy, hanem annál sokkal, de sokkal több. És ő, talán mindenkitől különbözve, nem ismerte azt a szót, hogy feladni. Meg fogja találni a módját, hogy megszerezze a férfit. Így vagy úgy, de végül az övé lesz. Állát felvetve ő is elhagyta az étkezőt.

Ötödik fejezet Ha valami gondotok van, lángok, ne tegyetek úgy, mintha nem lenne. Amint hátat fordítotok neki, mögétek kerül, és az ülepetekbe mar. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

KAREN HAWKINS

73 SZERELMI ALKU

Egy óra múlva Caitlyn két kézzel kapaszkodott a lova hátán, és azon gondolkodott, hogy kerülhetett ilyen kínos helyzetbe. Valójában pontosan tudta, hogyan: annak a közel két méter magas, önelégülten mosolygó férfinak köszönhette, aki egy fekete csődörön ült másfél méterre tőle, és minden alkalommal felnevetett, amikor Caitlyn lova – egy ágaskodó pej kanca, aki éppolyan csökönyös volt, mint ő – úgy döntött, megijed valami képzelt veszélytől. Eddig Caitlyn még tartotta magát, de pusztán csak akaraterőből. A gyeplőt markolva irigykedve nézte Sallyt, aki csinosan üldögélt egy alacsony, kövér kancán, amely a poroszkáláson kívül semmi egyébre nem volt hajlandó. Ennek következtében Sally alkalmi beszélgetésbe elegyedhet Lord Caithness-szel, amikor csak kedve tartja, míg Caitlyn legfeljebb mosolyogni tud majd Lord Falklandra, aki már abban a pillanatban mellé szegődött, amikor a lány az előcsarnokba lépett. Caitlyn alig mert megszólalni, mivel minden erejére és figyelmére szüksége volt ahhoz, hogy meg tudja fékezni a lovát, ha csak egyetlen falevél is megrezdült a fákon. – Az ott egy nyúl? – kiáltott Falkland, és ostorával a távoli mező felé mutatott. Caitlyn lova – akit a lány egy ideje már csak Ördögnek hívott – megijedt a hirtelen mozdulattól. Caitlyn görcsösen szorította térdével a lovat, kissé összehúzta magát, és megrántotta a gyeplőt. Amatőr mozdulat volt, ám kétségkívül hatásos. A ló foggalkörömmel tiltakozott, de visszarántása meghozta a kívánt eredményt, és elterelte ördög figyelmét Falkland ostoráról. Az ördögbe, miért is nem mondtam meg a lovásznak, hogy nekem is olyan nyugodt lovat adjon, mint Sallynek? – kérdezte magától ezredszer. Ám pontosan tudta, miért nem: nem akart meghátrálni a MacLean szeméből áradó kihívás elöl. A férfi hallótávolságban állt a lovásztól, és úgy nézett, mint aki számít arra, hogy Caitlyn egy megbízhatóbb lovat fog kérni, így magától értetődően ez lett volna az

KAREN HAWKINS

74 SZERELMI ALKU

utolsó dolog, amit Caitlyn tett volna. A büszkeségem egyszer még a halálomat fogja okozni. Lehet, hogy épp ma. Bosszús pillantást küldött MacLean felé. A férfi, szokás szerint, nem törődött vele, és Lady Kinloss felé hajolt, hogy hallja, amit a hölgy mond. MacLean oldalra fordította az arcát, Caitlyn pedig megcsodálta határozott vonalú állát, érzéki ajka finom ívét, fekete haját. Az arcbőre sokkal sötétebb volt, mint úriembereknél szokás. A sápadt és divatos Lord Dervishton-hoz képest MacLean civilizálatlannak és kicsit vadnak látszott, mintha skót ősei csatamezőkről vagy kovácsműhelyekből, nem pedig ősi kastélyokból származnának. Mégis volt valami arisztokratikus vonás álla határozott vonalában, méretes, szép metszésű orrában. Nem átlagos férfi ő, hanem nagy erővel és komoly múlttal rendelkező ember. Olyan, aki tökéletesen otthonosan mozog a legnagyobb, legdíszesebb házban, amit Caitlyn valaha is látott, a hatalmas, fényesre csiszolt mahagónibútorok között, és aki most egy szilaj, frissen betört fekete csődör hátán ül, és aki mégis leginkább egy ősi felföldi harcosnak látszik. Miközben a lovával foglalkozott, s a hátasa olyannyira kezelhetetlennek tűnt, hogy Caitlyn a magáét inkább csak „udvariatlannak” láthatta, még akkor is olyan elegancia volt a viselkedésében, amit egyetlen másik férfi sem lett volna képes felülmúlni. Caitlyn lopva Falkland vikomt felé pillantott, aki arról a rengeteg lóról fecsegett, amelyről korábban leesett. A fiatalember nagyon divatos öltözéke magas ingnyakával és kabátja túlméretezett gallérjával, fodros ingujjával és fényes csizmájával nyilvánvalóan és kétségbeesetten elismerésért kiáltozott. Kár érte, gondolta Caitlyn, és újra MacLeanre nézett. Ahogy a férfi is a lány felé fordult, mélyen izzó zöld tekintete a lányéba fúródott. Abban a pillanatban, amikor összekapcsolódott a tekintetük, a lányt tetőtől talpig elöntötte a vágy. A férfi arcán ugyanez tükröződött – puszta, forró vágy.

KAREN HAWKINS

75 SZERELMI ALKU

Caitlyn soha semmit nem akart ennél jobban. A férfi annyira közel volt, és mégis, nem lehetett volna ennél nagyobb a köztük lévő távolság. Kettejük ideje lejárt, és nem maradt más, csak a férfi dühe és Caitlyn fájdalmasan mély vágyakozása. Caitlyn kényszerítette magát, hogy másfelé nézzen, de végig érezte a férfi jelenlétét. Amikor végre képes volt megszólalni, azt mondta: – Éhes vagyok. Falkland először pislogott, de hamar válaszolt. – Én is. Már két óra is eltelt a reggeli óta – tette hozzá, zsebórájára pillantva. – Szeretnék teázni – mondta Caitlyn. Ha megehetne annyi teasüteményt, ahány kilót nyom, részben talán elégedett is lenne. – Én is szívesen teáznék egyet – kapcsolódott be a beszélgetésbe Sally, majd Caithnessre nézett. – És ön… – Hihetetlenül ki vagyok tikkadva – felelte a férfi határozottan. Ahogy Sally a fiatal grófra mosolygott, Caitlynbe belehasított a fájdalom. Hirtelen nyugtalanság lett úrrá rajta, úgy érezte, bárcsak elvágtathatna innen. – Közel vagyunk Snaidhez? – fordult Lady Kinlosshoz. Lady Kinloss nem tűnt valami boldognak, hogy félbeszakították a MacLeannel folytatott bizalmas beszélgetését. – Még vagy nyolc kilométer. Jóságos isten, addig éhen halok. – Gondolom, nincs rövidebb út. Lady Kinloss összeszorította az ajkát, és a jobbra lévő sziklás mező felé pillantott. – Azt hiszem, a mezőn át tud kelni… – Kitűnő! – felelte Caitlyn, és gyorsított. – Várjon, maga őrült! – csattant fel MacLean, sötét tekintettel vizsgálva a mezőt. – Erre tele van kövekkel, gödrökkel, buckákkal, nyúlüregekkel, és legalább két kerítést is látok.

KAREN HAWKINS

76 SZERELMI ALKU

Caitlyn görcsösen markolta a gyeplőt. A kövek miatt nem aggódott, és abban is biztos volt, hogy bármilyen nyúlüregen könnyedén át tud jutni. De kerítések? Lord Falkland buzgó pillantással nézte a lányt. – Ha a rövidebb úton akar menni, én önnel tartok! Alexander nézte, ahogy Caitlyn figyelmesen vizsgálja a mezőt, miközben azon igyekszik, hogy irányítása alatt tudja tartani a lovát. Lehetetlen, hogy a lány komolyan gondolja… Káprázatos mosolyt küldött Falkland felé, amitől a fiatalember elvörösödött. – Ha nem bánja, a rövidebb úton mennék. Nem lesz olyan hosszú, és… – Nem – ugratott előre Alexander. – Nem megy. – Miért nem? – kérdezte Caitlyn dühtől szikrázó szemmel. – Ilyen durva terepen lovagolni, kerítéseken átugratni egy olyan lóval, amelyet alig képes irányítani, hihetetlen esztelenség! Le fog esni, és kitöri a nyakát. Falkland összevonta a szemöldökét. – Ha Miss Hurst arra akar menni, akkor hadd menjen. – Átugratott valaha egyetlen kerítést is? – nézett a lányra mérgesen Alexander. Caitlyn felvetette az állát, és a férfi látta, hogy már teljesen feldühítette a lányt. – Hát persze – felelte. Alexander elkomorodott. Ez megőrült! Ilyesmiket hazudni arról, amit… – Látja? Miss Hurst tudja, mit csinál – nézett Falkland mohón Caitlynre. – Ha át akarja ugratni a kerítéseket, önnel tartok. Talán meg is tudom mutatni a saját, kiváló technikámat, ha mondhatok magamra ilyesmit. Alexander felnevetett. – Ahhoz, hogy megtanítsa Miss Hurstnek a technikáját, előbb rendelkeznie kell vele.

KAREN HAWKINS

77 SZERELMI ALKU

– Miss Hurst, személyesen garantálom a biztonságát? – makacsolta meg magát Falkland. – Ne legyen bolond! – vágott vissza Alexander. – Ha a hölgy leesik, akkor maga már átkozottul nem tud mit tenni. – Falkland Miss Hurst alá vetheti magát, hogy a hölgy puhára érkezzen – kuncogott Lady Kinloss, és ravasz pillantást küldött Falkland felé. – Persze az is lehet, hogy épp ebben reménykedik. A vikomt elvörösödött. – Önök alábecsülik Miss Hurst képességeit – nézett Caitlynre lágyan mosolyogva. – Én azonban nagyra értékelem őket. Lady Kinloss önelégülten mosolygott. – Miss Hurst, tökéletesen megbízom a lovaglótudományában. Csodálom a bátorságát. Alexander pontosan látta, melyik pillanatban hagyta el Caitlynt a józan esze. Felegyenesedve, lángoló tekintettel megragadta a gyeplőt, amitől a lova máris idegesen megugrott. Jóságos isten, ez a nő önveszélyes! Egyetlen rossz szó, és máris elszántan megteszi, amit kigondolt, bármi legyen is az ára. Caitlyn felvetette az állát. – Lady Kinloss, nagyra értékelem a törődését, de azt hiszem, megbirkózom a kerítésekkel – mondta hűvösen. – Nem látszanak olyan magasnak. – Ó? – felelte Lady Kinloss udvariasan, bár hitetlenkedés látszott az arcán. Alexander meg tudta volna fojtani a lányt. Caitlyn a mező felé fordította a lovát. A kanca, ahogy meglátta a széles teret, nekiiramodott. Mielőtt Alexander elkaphatta volna a kantárt, már ott se voltak. – Jóisten, azt hittem, ő… – pislogott Falkland. Alexander Caitlyn után vetette magát, aki előrehajolva úgy markolta a gyeplőt és a ló sörényét, mintha az élete múlna rajta. A mezőt tarkító, kegyetlenül kiálló sziklákat elnézve, talán így is volt. Jóisten, még megöli magát, ha hagyja így vágtatni.

KAREN HAWKINS

78 SZERELMI ALKU

Összeszorított foggal, a lova nyakára simulva igyekezett annyira felgyorsulni, hogy lépést tudjon tartani a lánnyal. Caitlyn lova megvadult tekintettel irányt változtatott, és a tisztást szegélyező keskeny erdősáv felé vette az útját. Alexander követte őket, de a fák túl közel voltak ahhoz, hogy a lány mellé érhessen. – Kapaszkodjon, a mindenit magának! – préselte ki a fogai közt. Caitlyn, közvetlenül előtte, kétségbeesetten kapaszkodott a lóba. A kalapját már régen elhagyta, szőke haja kibomlott. Alexander le sem tudta venni a szemét a ragyogó, arany fürtökről. – Tartson ki! – kiáltotta rekedten, de nem volt biztos benne, hogy a lány meghallotta. A fák ritkultak, egy mohával és száraz ágakkal borított, alacsony kőfal bukkant elő a semmiből. A másik oldalon egy kis patak csobogott, hangja kitöltötte a paták dobogása és Alexander zihálása közötti csendet. Ha a ló átugrik a falon, Caitlyn le fog esni. És az nem puha, hanem szörnyű, letört ágak, hideg és kemény sziklák közé való zuhanás lesz. Alexander előrehajolva gyorsított, Istenem, fohászkodott halkan, segíts! Lassan egyre közelebb ért. Néhány méterrel a fal előtt sikerült elkapnia a lány megvadult lovának kantárját. Az utolsó pillanatban sikerült elfordítania a hangosan nyerítő lovat. Néhány szívszorító pillanatig nem volt biztos benne, hogy a ló tartja-e az iramot, de egy hatalmas, veszélyesen mélyre hajtott fejjel elkövetett botlás után a ló felegyenesedett, és könnyed ügetésbe váltott mellette. Caitlyn a ló sörényébe kapaszkodva, a nyakát átölelve gubbasztott a nyeregben. Amikor Alexander rájött, hogy a lány jól van, hihetetlen düh támadt fel benne. Ez a kis bolond majdnem megölte magát! Mi az ördögért ült fel egy ilyen ló hátára? Ha már megfogalmazta magában a kérdést, meg is kellett válaszolnia: az ő gúnyolódásai miatt. Ő tette,

KAREN HAWKINS

79 SZERELMI ALKU

egy olyan nőt akart megszégyeníteni, aki nem hagyja magát, és lám, ez lett az eredménye. Az ördögbe, csak nem fogok bűntudatot érezni a makacssága miatti Alexander egy kis domb felé fordította a lovakat. A kanca megrántotta a gyeplőt és meghúzta, megpróbált felágaskodni, de a férfi szorosan tartotta. Alexander a fák között végül ráakadt egy tisztásra, megállt, és lovát szembefordította Caitlynével. A lány felegyenesedett, de még mindig nagyon sápadtnak látszott. A fák között szürkén és homályosan szűrődött át a délutáni fény, mégis megcsillant a lány szőke haján. A férfi hatalmas szeme most a szokásosnál is sötétebb volt. A fák nyirkos homállyal vették körül őket, majd néhány esőcsepp hullott rájuk a levelek között. A cseppek gyémántgyöngyként ültek Caitlyn hajára, amitől a férfi torka érthetetlen módon elszorult. A kép, hogy a lány csodás teste összetörve fekszik a kőfal lábánál… Caitlyn lassan ráébredt, hogy hajszálon múlt az élete, és bizonytalan hangon megszólalt: – Köszönöm, hogy… – hunyta be a szemét, és vett egy nagy levegőt, mielőtt folytatta. – Most már elengedheti a lovamat. – Ha megteszem, újra megbokrosodik. – Nem fogom hagyni. – Az ördögbe, mindenen vitatkoznia kell, amit mondok? – Alexander éppolyan mérges volt magára, mint a lányra, de nem hagyhatta, hogy a lány ezt észrevegye rajta. – A lova egyenesen a kőfalnak tartott! Tisztában van vele, hogy milyen szerencsés, amiért itt voltam, és megállítottam? A lány felvetette az állát, és égő tekintettel, kipirult arccal válaszolt: – Talán átugrattam volna a falon! – És kitörte volna azt az átkozott nyakát! – felelte ordítva a férfi, de ez nem érdekelte. A szél belekapott a fák lombjába, megrázta az ágakat, és hatalmas esőcseppek hullottak a nyakukba.

KAREN HAWKINS

80 SZERELMI ALKU

Elege volt. Leszállt a lóról, egy alacsony ágra hurkolta a maga és Caitlyn lovának a kantárját, majd átölelve a lány derekát, lesegítette a nyeregből, és keményen talpra állította. – Ó! Nem akartam leszállni a lóról! – Elég baj. Mert így, ha esetleg újra megbokrosodik, már nem lesz veszélyben. A lány ökölbe szorította a kezét maga mellett, és felemelte az állát. – Nézze, MacLean, én… A férfi elkapta a lányt, és megcsókolta. Elege volt már a fölösleges szavakból és a jelentéktelen gesztusokból. Meg akarta mutatni neki, mire gondol, éreztetni akarta vele a haragját. Ám abban a pillanatban, ahogy összeért az ajkuk, valami megváltozott. Elszállt a düh, és olyan forró szenvedély vette át a helyét, amely majdnem felemésztette őket. A lány nem ellenkezett. Ahogy a férfi ajka megérintette az övét, nyomban átölelte a férfi nyakát, és egészen hozzásimult. A lány olyan könnyű volt, hogy amikor a MacLean átölelte a derekát, és megemelte, a lába el is hagyta a talajt, így a férfi teljesen magához tudta szorítani. Forró és eszeveszett csókolózásba kezdtek, ami hosszú ölelésben folytatódott, és még messzebbre akart vezetni. Caitlyn lágy ajka mámorító volt, és amikor nyelvével végigsimította a férfi száját, Alexander felnyögött, és tökéletesen elborította a szenvedély. Minél forróbb lett a csók, annál hangosabban zakatolt benne a hang, hogy hagyja abba, engedje el a lányt, és távozzon. Ez okozta Charles végzetét is. Így kezdődött. Ez a gondolat aztán lehűtötte, de még így is minden erejére, fegyelmezettségére szükség volt, hogy végül letegye a lányt, elengedje, és hátralépjen. Caitlyn ugyan elengedte a férfi nyakát, de nem tette le a karját. Csak tágra nyílt szemmel bámult rá, ajka dagadt volt, arca kábult. Alexander pontosan tudta, mit érez.

KAREN HAWKINS

81 SZERELMI ALKU

Mi van ebben a nőben, ami ennyire felkorbácsolja benne a szenvedélyt? Nem csupán a szépsége – hiszen egy csomó gyönyörű nővel volt már dolga, bár egyik sem volt ennyire szédítően szép. De itt többről van szó. Olyan, mintha valami láthatatlan tűz izzana közöttük, ami egyetlen érintéstől fellobban. Mintha egyszeriben ráébredt volna, hogy a férfi elengedte, Caitlyn hirtelen hátralépett, és mint egy egyedül hagyott gyermek, átölelte magát. Alexander első gondolata az volt, hogy újra magához öleli, de letett róla. Vajon Charles is így érzett, amikor először találkozott azzal a némberrel, aki aztán a felesége lett? Vajon őt is ilyen szenvedély kerítette hatalmába? Végül ellazította összeszorított ajkát, és megszólalt: – Ennek nem lett volna szabad megtörténnie. – Nem – felelte a lány remegő hangon, mintha maga sem hitte volna, amit mond. – Ön feldühített engem és… – Alexander vállat vont. – Így reagáltam. Caitlyn mély lélegzetet vett. – Önnek… igaza van. Nem a csókkal, hanem… a lóval kapcsolatban. Meg kellett volna mondanom a lovásznak, hogy nincs elég tapasztalatom egy ilyen lóhoz. Az eső, ahogy csepegni kezdett az ágak között, az erdő talaját áztatva, a száraz levelekre hullva, betöltötte a csendet. Alexander nem tudta, mit mondjon. Életében először teljesen tanácstalan volt. – Nem gondolkodtam, és hagytam, hogy az érzéseim elsöpörjék a józanságomat. Nem lett volna szabad hagynom, hogy ez megtörténjen. Alexander megérezte a lány őszinteségét a szavak mögött, és tudta, hogy ennyi elég is lenne. Viszont azzal is tisztában volt, hogy részben ő is felelős a történtekért. Mégis többet akart hallani. A lány többel tartozik neki.

KAREN HAWKINS

82 SZERELMI ALKU

– Ön azt hiszi, bármit megtehet, ami az eszébe jut, aztán egyszerűen csak bocsánatot kér, és azzal el is van intézve. A lány arcát elöntötte a pír, majd elsimított egy vizes hajtincset az arcáról. – Nem, az csak a kezdet. Ön nem kér bocsánatot, ha valami rosszat tett? A férfi azt kívánta, bárcsak ne lenne olyan imádnivalón zavarodott a lány. Olyan volt, mint aki csak arra vágyik, hogy szeressék. És ez így is van. Férfiassága már a lány ölelésének emlékére is lüktetni kezdett, hát még arra, ahogy telt mellével hozzásimult, ahogy megnyitotta ajkát a férfi csókja előtt… Alig tudta megállni, nehogy felnyögjön, amint testét forró hullámokban újra elárasztotta a vágy. Dühösebb lett. – Mielőtt döntést hozok, gondolkodom. Ezért sosincs szükség arra, hogy bocsánatot kérjek a döntéseim miatt. – Ó! Ön kiállhatatlan! És még azt hittem, én vagyok túlságosan büszke! Vigyázzon, MacLean: az efféle kijelentéseket megbosszulja a sors, megleckézteti magát! A férfinak mosolyognia kellett, majd vállat vont. – Csak az igazat mondom, Hurst. Ha megáll, és gondolkodik, mielőtt cselekszik, nem kell annyiszor bocsánatot kérnie. Nem lovagolt azóta, hogy elhagyta Londont, igaz? – De igen. A földesúr egyik lován. – Ó? És az fürge? Olyan élénk, mint Hófehér? – Hófehér? – Ez a lova neve, ha figyelt volna a lovászra, tudná. A lány a legelésző ló felé pillantott. – Az uraság lova talán nem annyira eleven, mint Hófehér. Alexander felvonta a szemöldökét. – Ó, rendben van! – nézett rá hatalmas szemekkel a lány. – Tökéletesen lusta volt, nem akart ügetni sem, vágtatni meg még annyira sem. Tessék. Most boldog? – Igen, ha ez az igazság.

KAREN HAWKINS

83 SZERELMI ALKU

– MacLean, én nem hazudok – húzta ki magát. – Nem. Ön olyasvalaki, aki hajlandó bármit megtenni vagy kimondani, bármibe is kerüljön, csak hogy elérje, amit akar. A lány még jobban elpirult. – Egyáltalán nem olyan vagyok! – Még soha nem láttam önt más okból cselekedni, mint önfejűségből! Meg is sérülhetett volna. A lány elkomorodott. – Tudom, ahogy megsérülhetett volna a ló is, épp ezért soha többé nem teszek ilyen őrültséget. Abbahagyná, kérem, a kioktatásomat? Pont úgy beszél, mint az apám! – Az apja? – pislogott Alexander. – A lelkész? A lány bólintott, és szemében hirtelen pajkosság csillant meg. – Pontosan úgy beszél, mint ő. „Caitlyn, ne hajolj ki annyira az ablakon, mert ki fogsz esni!” – utánozta az apját. – „Caitlyn, ne rohangálj a házban, mert leversz valamit!” Apám egy drága ember, de néha kicsit régimódi. Régimódi! Alexander nem tudta, mit mondjon. Még soha senki nem hasonlította őt egy apához vagy egy idős lelkészhez. Az emberek inkább veszélyesnek nevezték őt! – Ön átkozottul pimasz! A lány félresimította a haját. – Apa ugyanezt mondta volna… kivéve hogy átkozottul. Nem használ ilyen szavakat. – Átkozottul vagy nem átkozottul, bárki más is ugyanezt mondta volna! – felelte Alexander éles hangon. A szél feltámadt, megrázta a fákat, és leszórta az elszáradt leveleket. Caitlyn lepöckölt a válláról egy nagy, nyirkos levelet. – MacLean, maga nem azért mérges rám, mert olyan lovat választottam, amelynek a lovaglásához nem volt elég tapasztalatom. Ön a három hónappal ezelőtti, londoni eset miatt haragszik. A férfi megmerevedett.

KAREN HAWKINS

84 SZERELMI ALKU

– Az ön viselkedése miatt, és azért, mert magát és a lovat is veszélybe sodorta. – Nem állt szándékomban senkit sem veszélybe sodorni – felelte komoran Caitlyn –, sem most, és különösen nem három hónappal ezelőtt. MacLean, én… – Ezt nem most fogjuk megvitatni. Ha nem vette volna észre, esni fog. Ezek az apró esőcseppek jelentik a kezdetét. A lány a fák koronája között az égre pillantott. – Ön keltette ezt a vihart. A férfi nem válaszolt, de fürkészve nézte a lányt, várta, hogy szokás szerint majd felvillan az ő szemében is a félelem vagy ilyesmi. Ám csak nyugodt magabiztosságot látott. Bátor, ez tetszik. – A viharok ilyenek. Kezdetben kicsik, aztán megnőnek. Ez is jó esős lesz. – Nem félek egy kis víztől – felelt a lány. – MacLean, bármilyen hibát követtünk is el Londonban, már rég elmúlt. Három hónapja történt! A férfi összevonta a szemöldökét. – Igen, de Hugh és az ön testvére fizetik meg az árát. Caitlyn felsóhajtott. – Egymásba szerettek. Meggondolatlanságom abba a szerencsétlen helyzetbe taszította őket, hogy össze kellett házasodniuk, de most már boldogok, és csak ez számít. Alexander elkomorodott. – Nem, nem csak ez számít. Ön csapdát állított nekem, hogy megkérjem a kezét. A lány szája elkeskenyedett. – MacLean, soha nem akartam feleségül menni önhöz! Csak el akartam bújni a hintójában, amikor elhagyta a várost, hogy felfedjem magam, amikor már túl késő visszatérni. – Ami miatt arra kényszerültem volna, hogy megkérjem a kezét. – Igen – vonta meg a vállát Caitlyn –, de visszautasítottam volna.

KAREN HAWKINS

85 SZERELMI ALKU

Az eső komolyan rákezdett, de Alexander túlságosan megdöbbent, hogy észrevegye. – Ön… arra készült, hogy visszautasít engem? Caitlyn bólintott. – De mi a csudáért akarta, hogy megkérjem, ha nemet akart mondani? – Azért, mert ön azt mondta, hogy soha nem fog megkérni – felelte kissé elbizonytalanodva. – Ugye emlékszik, hogy ezt mondta? Alexander összevonta a szemöldökét. Vajon ő… Ó, istenem! Nem is tudta. Olyan esztelen vággyal csókolta a lányt, hogy már-már szerencsétlenül ostobának érezte magát. Biztos, hogy tett ilyen arrogáns kijelentést. A lány elsimította arcából rakoncátlan tincseit, bőrén esőcseppek csillogtak. – Azt terveztem, hogy visszautasítom, és kiélvezem a helyzet minden pillanatát. Azt hittem, viccesnek tartja majd, ha rájön, hogy nem gondoltam komolyan – mondta, és az ajkába harapott. – Feltételezem, túl naiv voltam. A lány igazat mondott. Alexander olyan biztos volt benne, mintha a homlokára lett volna írva. Majdnem sikerült is a terve. A férfi összeszorította az állkapcsát, ahogy az indulattól felébredt átok végigsöpört az erein, felforrósította a vérét. Az érzés egyszerre volt maga az életöröm, és – mivel már tudta, milyen pusztítást tud véghezvinni – egyben fenyegetés is. Amikor fiatal volt, szerette ezt az érzést, dédelgette. Ám ahogy idősebb lett, és látta az átok okozta pusztulást, megtanulta, hogyan uralkodjon rajta. Egyetlen érzés hasonlítható ahhoz a tiszta életörömhöz – egy asszony forró ajkának érintése. És az ő életében még soha senki nem volt rá ilyen hatással, csak Caitlyn. A szél belekapott a lány szoknyájába, és arcába fújta szőke haját. Az ördögbe, mi van ebben a nőben? Elég csak ránézni, ahogy itt áll az erdőben, nedves hajjal, egyszerű, túlságosan is illendő, sötétbarna

KAREN HAWKINS

86 SZERELMI ALKU

lovaglóruhájában, máris felforr tőle a vére. Ahogy felpillantott az esőfelhőkkel terhes égboltra, telt ajkain megcsillant a fény. És most végre Alexander megértette, milyen kísértést érezhetett Charles, amikor szembenézett azzal, ami a végső összeomláshoz vezetett: egy tökéletesen érzéki, de feleségnek teljesen alkalmatlan asszony vonzerejével. Alexander fogcsikorgatva elfordult, és a lovakhoz lépett. Ez az a nő, aki bajt hozott a fivére nyakára, és ő mégis olyan vágyat érez iránta, mint egy tejfelesszájú kamasz. Magától megundorodva, elkapta a lovak kantárját. – Indulunk. – De én… Alexander felkapta a lányt, és erősen tartva a kantárt, felültette a nyeregbe. Caitlyn tekintete szikrázott a dühtől, térdét a nyeregkápához szorítva úgy igazította a szoknyáját, hogy ne érjen a ló oldalához. Mozdulataiból hiányzott a megszokott könnyedség, ami Alexandert megelégedettséggel töltötte el, mert tudta, a lány éppannyira feldúlt, mint ő. Felült a lovára, és arra fordította a lovakat, amerről jöttek. Kemény ügetésre sarkallta a saját hátasát, maga után húzva a lányét. Caitlynnek kapaszkodnia kellett. Mivel a férfi úgy indult neki, hogy a lány lába még nem volt a kengyelben, így semmilyen lehetősége nem volt, hogy a nyeregben maradjon. Ennek eredményeként, szinte pattogott a kemény bőrnyeregben. – M-M-MacLean, á-álljon m-meg! – mondta, fogai szinte az agyában csattogtak. MacLean tovább lovagolt, észre sem vette, vagy nem is érdekelte, hogyan próbál a nyeregben maradni a lány. A vad zötykölődés elég fájdalmas volt, a heves iramtól pedig még jobban kibomlott a haja. Nem merte elengedni a nyerget, hogy megigazítsa a haját, amíg egy huncut tincs az orrát csiklandozva, a szemét eltakarva az arcába nem hullott. Végül egyik kezével elengedte a nyerget.

KAREN HAWKINS

87 SZERELMI ALKU

Ám amint felemelte egyik kezét, a másik szorítása is meglazult, Caitlyn pedig lecsúszott. Abban a pillanatban két hatalmas kéz biztonságba helyezte. Alexander teljesen elveszett saját, sötét gondolatainak sűrűjében, és inkább csak érezte, mint látta, ahogy Caitlyn lecsúszik, ösztönösen megállította a lovát, hátrahajolt, elkapta a lány karját, és átemelte magához. A lovaglóruha szoknyája vadul lobogott, ahogy Caitlyn megpróbált felülni. Alexander káromkodva elkapta a lány derekát, felemelte, és az ölébe ültette. Teste azonnal reagált, ahogy a lány feneke az ágyékához ért. Átkozódni kezdett, mire az eső rendesen rákezdett, bőrig áztatva őket. A lány hozzásimult, s a férfi vállába fúrta az arcát, lehelete melegítette a férfi nyakát. Alexander teste szinte fájt, ahogy életre kelt a lány érintésétől. Egy rövid mennydörgés ráébresztette, hogy nem az eső az egyetlen, rájuk leselkedő veszély. Gyorsan hátrahajolt, és Caitlyn lovát a saját nyergéhez kötötte, és így vezette át a lovakat a kis csalitoson, miközben az eső csak szakadt. Beleremegett, ahogy a ló lépteire Caitlyn meleg feneke megmegmozdult az ölében. A lány nedves hajának rózsaillata a friss esőszaggal keveredve az orrát csiklandozta, és hasztalan igyekezett leküzdeni a vágyat, hogy a lányt úgy magához szorítsa, hogy telt keble a mellkasához nyomódjon. Erős, forró vágy lett úrrá a testén, és hirtelen szorosan magához ölelte a lányt. Caitlyn testén finom remegés futott át, mire a férfi azonnal elengedte. Alexander igyekezett lecsillapodni. De még a hideg, zuhogó eső sem bírta lehűteni felindultságát. Caitlyn olyan átkozottul kívánatos volt, lassan kibírhatatlan kínná változott, hogy a karjában tartja őt. Amint elértek a csalitos túloldalára, az eső csendes szitálásra váltott. Alexander megállította hatalmas lovát, és leengedte Caitlynt a földre. Elszorult a torka, ahogy a lány melle a combjához ért.

KAREN HAWKINS

88 SZERELMI ALKU

– Vissza kell ülnie a lovára – mondta, majd leszállt, és eloldozta Caitlyn lovát. – Szűk és csúszós az ösvény, és biztonságosabb, ha külön lovon folytatjuk az utat. Caitlyn megemelte lovaglóruhája hosszú uszályát, és a szitáló esőben pislogva a férfira emelte csodás, barna szemét. – Remélem, hamarosan elérjük a fogadót, nagyon fázom. – Nem a fogadóba megyünk. – De… a többiek is oda mentek, és… – A ház közelebb van, és nem szeretnék megfázni – felelte a férfi, majd a derekánál fogva felemelte a lányt, és a lóra ültette. Caitlyn átemelte a lábát a nyeregkápán, a férfi pedig beleillesztette a lábát a kengyelbe, és várt, amíg megbizonyosodott róla, hogy a lány szilárdan ül a nyeregben. Alexander felpattant a lovára, majd megfogta Caitlyn lovának kantárját, és elindultak. A férfi óvatosan vezette a lovakat, nem akart túl gyorsan menni, mert az esőben minden levéllel borított szikla veszélyforrást jelenthetett. A következő húsz percben szó nélkül haladtak a szűk, fákkal szegélyezett ösvényen, míg végre feltűnt előttük a ház. Ahogy a felhajtóhoz értek, szolgák siettek a segítségükre. Hay hatalmas esernyővel érkezett, amelyet rögtön Caitlyn ázott feje fölé tartott. Mielőtt beléptek a házba, Caitlyn megállt, összefogta a haját, és megcsavarta, hogy kifolyjon belőle a víz, majd követte Hayt a házba. Mögötte Alexander lépkedett, aki próbálta megállni, nehogy a lányra nézzen, de nem sikerült. Szőke haját hátrasimította, ruhája visszafogott szabása kiemelte csodás alakját, rózsaszínes fehér bőrét, telt ajka csillogását. Ázott, barna lovaglóruhája a testére tapadt, szinte körberajzolva minden porcikáját. Vállának finom vonalát, a mellek domborulatát, lapos hasát, mindenét szinte átlátszó tokba zárta az átázott anyag. Egyetlen nő sem mutatott még ilyen csodásan elázva. Caitlyn reszketve összefonta maga előtt a karját, megakadályozva ezzel, hogy Alexander a mellét bámulja. Ez hasznosnak tűnt, mivel

KAREN HAWKINS

89 SZERELMI ALKU

Alexander biztos volt benne, hogy nemcsak ő, hanem valamennyi jelen lévő inas is Caitlyn ágaskodó mellbimbóit nézi. – Kisasszony, kegyed fázik – állapította meg Mr. Hay. –Gyorsan valami szárazat kell kerítenünk önnek. Vagy csak le kellene venni róla a vizes ruhát, és berakni őt egy nagy, meleg ágyba – lehetőleg az enyémbe. Mr. Hay ráparancsolt az egyik inasra, aki hamarosan egy vörös hajú lánnyal tért vissza, karján egy vastag gyapjútakaróval. A lány folyamatosan beszélt, de közben becsavarta Caitlynt a takaróba, majd elindultak a lépcsőn felfelé, vizes csíkot húzva maguk után. – Jóságos isten! Alexander megfordult, Dervishton jött felé a szalonból. Tiszta csodálattal az arcán, csak bámult a távolodó Caitlyn után. Alexandert elöntötte a méreg. Kibújt vizes kabátjából, és az egyik várakozó inas kezébe adta. – Kérek egy forró fürdőt a szobámba. – Természetesen, uram – hajolt meg Mr. Hay. Dervishton Alexander felé fordult. – Miss Hurst haja kibomlott. Látta, milyen csodálatos… – Igen – felelte Alexander, majd ellépett Dervishton mellett, és kettesével véve a fokokat, elindult felfelé a lépcsőn, csizmájából minden lépésnél kellemetlenül spriccelt ki a víz. Dervishton Alexander után iramodott, míg utol nem érte. – Lord MacLean, milyen volt a lovaglás? Ha megkérdezhetem? Alexander megállt a szobája előtt. – Amint látja, vizes. – És hol vannak a többiek? – Miss Hurst lova megbokrosodott, neki kellett segítenem. Dervishton szemében sötét huncutság bukkant fel. – Ápolónőt játszani, MacLean, hm? Ez nem vall önre. – Nem szeretem végignézni, ha egy jó ló megsérül a lovas hozzá nem értése miatt – felelte Alexander csípősen, és azt kívánta, bárcsak

KAREN HAWKINS

90 SZERELMI ALKU

eltűnne végre ez a bolond. Hideg víz folyt végig a nyakán, és ez felettébb idegesítő volt. – Még sosem láttam nőt, aki olyan pompásan fest elázva, mint Miss Hurst – mondta Dervishton, miközben mohón a hölgyek hálószobái felé nézett. – Örülök, hogy ön nem érdeklődik a hölgy iránt, mert nekem szándékomban áll közelebbről is megismerkedni vele. Alexander letörölte arcáról a vizet. – Azt hittem, ön a hercegné iránt érdeklődik. – Úgy volt, de ma délután a hercegné felajánlotta magát, és… – Dervishton vállat vont. – Oda a varázs. Mert amit én igazán kedvelek, az a kihívás. Azt hiszem, Miss Hurst megfelelő lesz. – Ó, ő valóban kihívás. Ha minden alkalommal kaptam volna egy pennyt, amikor meg akartam fojtani azt a nőt… – ahogy épp most is kaphatna, amiért Dervishtonnal ilyen fájdalmas beszélgetést kell folytatnia miatta. Az elmúlt néhány napban Alexander azt gondolta, Dervishton nyugodt, intelligens férfi. Most viszont nyilvánvalóvá váltak a fickó jellembéli hiányosságai. Dervishton felvonta a szemöldökét. – Most már igazán ki vele, vallja be, hogy érdeklődik Miss Hurst iránt. – Ha így lenne, békén hagyná? – kérdezett vissza nyíltan Alexander. Dervishton tekintete elsötétült, és sejtelmesen elmosolyodott. – Nem. – Akkor mit számítok én? – vonta meg a vállát Alexander. – Csak átláthatóbb lenne a játéktér. De tegyen, amit jónak lát. Ön úgyis mindig úgy tesz – mondta, és legyintett. – Ahogy én is. – Azzal meghajolt, és megfordult, hogy távozzon. – Dervishton? A fiatalember megállt, és visszanézett. – Igen? – Én nem bonyolódnék túlzottan bele Miss Hurst üldözésébe.

KAREN HAWKINS

91 SZERELMI ALKU

Dervishton meghökkent. – Bár egyetértek azzal, hogy gyönyörű… – Kivételes szépség. Alexander bólintott. – Semmije sincs, és valószínűleg nem is lesz soha. Dervishton halkan felnevetett. – Nem áll szándékomban feleségül venni. Ahogy ön sem akarta, amikor az a kis flörtjük volt az előző szezonban. Alexander összeszorította a fogát. – Látom, nem vesztegette az idejét ma délután. – Igen, Georgiana elmagyarázta, micsoda galibát okozott Miss Hurst az ön családjának. Óvatosnak kell lennem, nehogy én is ugyanabba a csapdába essek – felelte mosolyogva Dervishton. – Meg kell mondanom, hogy nagyon érdekesnek találom. Egy lelkész lánya, annak egyszerűségével és az illemről vallott bosszantó nézeteivel, és mégis… van valami vad bujaság a szemérmessége és a mozdulatai mögött. – Mohó vágy csillant fel Dervishton szemében. – Amint láthatja, ő lett a kedvenc időtöltésem. Alexander zsebre dugta a kezét, nehogy a fiatalember arcába csapjon. Caitlyn valóban izgató, és árad belőle a természetes érzékiség, aminek a kombinációja veszélyes lehet, ha egy lelkiismeretlen férfi kezei közé kerül. Mintha olvasna Alexander gondolataiban, Dervishton hozzátette: – Bárki szerzi is meg magának, ha a nő elég bátor lesz élni az adottságaival, annak a férfinak a legvadabb álmai is teljesülni fognak. Alexander elkomorodott. – A hölgy házasságra vágyna… – Meg is érné elvenni – mondta Dervishton, miközben elkapta Alexander tekintetét. – Nem gondolja? Alexander homlokában egyre erősebb lett a nyomás, dühe elérte a kritikus pontot. Hirtelen feltámadt a szél, és a tetőnek rontott,

KAREN HAWKINS

92 SZERELMI ALKU

zörgette a zsindelyt, a kitartó, csendes esőből dühöngő, fékezhetetlen felhőszakadás lett. Dervishton arcáról eltűnt a mosoly, és kemény pillantással nézett Alexanderre. – Legyen óvatos, MacLean. Biztosan nem akarja vízzel elárasztani Georgiana vadonatúj kandallóit. Bár talán ő azt hiszi, hogy ezt a házat nem fenyegeti a MacLean-átok, de nyilvánvalóan téved. – Önnek fogalma sincs róla, mire képes az átok. – De igen. Láttam, mi történt, amikor Callum meghalt. Alexander szíve legmélyéig hatoltak e szavak. Callum volt a legfiatalabb fivérük, a hatalmas család legféltettebb kincse. Egy ostoba, gyanús körülmények között kirobbant kocsmai verekedés áldozata lett. A kétségbeesett és megdühödött testvérek szabadjára engedték az átkot. Az eredmény pusztító volt. A kastély alatti völgyet elmosta a víz, a villámlás házakat és pajtákat gyújtott fel, öklömnyi jég verte el a termést és a földeket. Ha tombolni kezdett, az átkot nem lehetett megállítani. Vagy legalábbis úgy hitték akkoriban. – Jól van – mordult fel Alexander. – Akkor tudja, hogy jobban teszi, ha nem provokál engem. – Azzal, hogy nem mondom azt, milyen gyönyörűnek és izgalmasnak találom Miss Hurstöt? A zsindelyek egyre vadabbul zörögtek, és valahol a távolban becsapódott egy ajtó. Dervishton szeme meg se rebbent. – Tehát ön mégis érdekelt – mondta, és felemelte a kezét, de hamis mosoly bujkált a szája sarkában. – Ha maga akarja megszerezni a lányt, akkor visszalépek – folytatta, és elengedte a kezét. – Egyelőre. Alexander összevonta a szemöldökét. – Egyelőre?

KAREN HAWKINS

93 SZERELMI ALKU

– Amikor ön már megunta, akkor újra kivetem rá a hálómat. Kész vagyok kivárni a soromat. Amint mondtam, a nő megéri – felelte Dervishton, és elfordult. – Csak tudassa, ha már unja. Kivárom. Alexander a szobájába lépett, odakint pedig süvítve örvénylett a szél. A kérlelhetetlenül szakadó eső hangosan és gyorsan kopogott a tetőn. Behunyta a szemét, ökölbe szorította a kezét maga mellett, és igyekezett a dühét lecsillapítani… még… még… és még jobban. Egészen lecsendesíteni, amíg teljesen el nem múlik. Lassan megnyugodott. Az eső nem változott, mert a vihar még tartott, és ki akarta tombolni magát a dombok és a hegyek felett. De legalább az ő érzései már nem táplálják tovább. Felsóhajtott, majd átszelte a szobát, és a kandallóhoz lépett. Ahogy a lángokba bámult, csak egyet tudott: talán ő nem akarja Caitlyn Hurstöt magának, de azt átkozottul nem akarja, hogy a lány Dervishtoné vagy bárki másé legyen.

Hatodik fejezet Azt mondják, a MacLean-átok képes alapjaiban megrengetni a földet, ha a MacLeanek elég mérgesek. Olyan hatalom az, amit jobb, ha nem látsz, de még jobb, ha nem is tudsz róla. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

KAREN HAWKINS

94 SZERELMI ALKU

Ahogy

Caitlyn lehajolt, hogy megigazítsa a ruhája alját, fájdalmasan megrándult az arca. – A lovaglástól megfájdult az ülepe, kisasszony? – kérdezte Muiren, ahogy leguggolt, hogy kisimítsa az összegabalyodott szoknyát. Caitlyn hálás volt neki, és felegyenesedett. – Az egész hátsóm összetört. Még a forró fürdő sem tud mindent rendbe hozni. – Sajnálom, kisasszony. Mire visszatér a vacsorából, megnézem, hátha találok egy kis kenőcsöt önnek – mondta Muiren, majd felállt, és hátralépett, hogy megnézze Caitlyn ruháját. – Ó, ön olyan szép, mint egy angyal! Még sosem láttam ilyen gyönyörű ruhát! – Köszönöm! Arra vagyok a leginkább büszke, ahogyan készült. A ruha világosbarna selyemből készült, alatta gyönyörű, csillogó, krémszínű alsószoknya. A két vállát krémszínű selyem rátét borította, amely széles, szintén krémszínű selyemövben végződött, amelyet a mellrész alatt kellett megkötni. Divatos volt és elegáns. A legtöbb szőke hölgy úgy gondolja, nem állnak jól neki a pasztellszínek, ám Caitlyn úgy találta, a meleg színek sötétebb tónust kölcsönöznek a szemének, és ragyogóbb fényt adnak a hajának. Végighúzta a kezét a szoknyán, és a tükörben csodálta a művét. A ruha hátulja kicsit hosszabb volt, mint az eleje, amitől járás közben kissé szét fog nyílni az elején lévő hasíték, és kivillan a krémszínű selyem alsószoknya. – Szépen redőzik, ugye? Muiren összecsapta a kezét. – Ó, kisasszony, ez a legcsinosabb ruha, amit valaha láttam, és azért elég sokat láttam. A hercegnét elfogja majd a sárga irigység, ha ön megjelenik a vacsoránál, majd meglátja! – Köszönöm. Az igazi elégtétel lenne – felelte Caitlyn, majd felkapott egy kicsi, krémszínű legyezőt, és a kesztyűje fölé hurkolta.

KAREN HAWKINS

95 SZERELMI ALKU

A lába is éppúgy sajgott, mint az ülepe, és tudta, hogy ki a hibás ezért. – Valamikor ma este, remélem, tudok beszélni Lord MacLeannel. Muiren felvonta a szemöldökét. – Ó, most nagyon komolynak látszik. – Egész délután ezen gondolkoztam, miután visszatértünk a lovaglásból. Nem lehet puszta véletlen, hogy a hercegné, MacLean régi szeretője, összebarátkozik anyámmal, és rábeszéli, hogy engedjen el ugyanarra a partira, amire ő is meghívást kapott. Amióta megérkeztem, folyton bámul rám, mintha… szinte fenyegetően… Nem is igazán tudom szavakba önteni. Mintha pillanatról pillanatra változott volna. Egyszer úgy bámult rá, mintha menten össze akarná törni a csontjait, a következő pillanatban meg olyan eszeveszetten csókolta, mintha… Hirtelen elpirult. Mintha nagyon kedvelné őt, de egyáltalán nem örülne ennek a ténynek. – Miért bámulná önt őlordsága? – Úgy gondolja, valami olyat tettem, amivel ártottam a fivérének – felelte Caitlyn, de ahogy Muirenre nézett, sietve hozzátette: – Azaz árthattam volna, de nem úgy lett. Valójában a fivére, Lord Hugh igen boldog házasságban él az ikertestvéremmel. – Ne mondja! – De igen. És MacLean még mindig haragszik, én pedig kezdem azt hinni, ő intézte el, hogy idejöjjek, és annak valami oka van. Caitlyn meglepetésére Muiren így válaszolt: – Magam is csodálkoztam ezen, kisasszony. Nem vall a hercegnére, hogy fiatalabb és sokkal szebb hölgyet hívjon meg a házába, hacsak nem épp azért, mert ő is besegít. – Most, hogy már én is találkoztam vele, ugyanezt gondolom. – Igen, és mindent megtesz, csak hogy segíthessen, ami fura, mert őméltósága ritkán tesz másokért bármit is – felelte Muiren, majd elkomorodott. – Ha MacLean szerint ön ártott a fivérének, és ezért most ő is ártani akar önnek, akkor nem lehetett nehéz rábeszélnie

KAREN HAWKINS

96 SZERELMI ALKU

őméltóságát, hogy hívja meg önt ide. MacLean mindent megtesz a családjáért. Ahogy a testvérei is. – Tudom… csak egy őszinte tévedés volt, és senkinek sem ártottam. Kész vagyok bocsánatot kérni, viszont nem szeretném alázatosan tűrni, hogy valami őrültségbe kergessen – mondta Caitlyn, és elkomorodott. – Azt hiszem, abban reménykedik, hogy valami olyat teszek, amivel tönkreteszem magam. – Nem hagyhatja, hogy ilyesmit műveljen magával! – Már majdnem megtettem. Soha nem ültem volna fel arra a lóra, ha nem idegesít fel. Ma este megmondom neki, hogy elfogadhatatlannak tartom a szurkálódásait. – Az inasától hallottam, hogy őlordsága szívesen iszik egy pohár bort étkezés előtt vagy után. Talán ha kicsit korábban megy le a vacsorához, megtalálja őt a könyvtárban. – Az tökéletes lenne. Anélkül beszélhetnénk, hogy valaki félbeszakítana. – Csak legyen óvatos, kisasszony. A MacLeanek el vannak átkozva. Ha feldühíti őlordságát… – Tudom, tudom. Felhők tornyosulnak fölénk, az ég dörög és villámlik, az eső pedig elmossa a földet. A nagyanyámnak köszönhetően kívülről fújom a MacLean-átkot. – Az idős Nora mindent tud, amit a MacLeanekről érdemes tudni. Caitlyn elmosolyodott. – De csak azért, mert van egy távcsöve, és a háza a MacLeanek híres kastélyával szemközti völgy túloldalán áll. – Ne! Bekukucskált az ablakukon? – Egész idő alatt – felelte Caitlyn kuncogva. – Csodálkozom is, miért nincs a szeme körül egy karika, ha már olyan sokat néz abba a távcsőbe. Muiren kacagott. – Lefogadom, még őlordsága anyajegyeit is ismeri. – Ó, nincs neki – mondta Caitlyn, majd Muiren csodálkozó arcára nézve elpirult. – Biztos vagyok benne, hogy ha lenne, nagymama

KAREN HAWKINS

97 SZERELMI ALKU

említette volna – folytatta, majd néhány hajtűt adott a lánynak. – Ha most segít feltűzni a hajamat, akkor el tudom csípni MacLeant, mielőtt a többiek lejönnek vacsorázni. Bár Muiren úgy tűnt, mondana még valamit, végül mégis munkához látott, és elegáns loknikba tűzte fel Caitlyn haját. Figyelemreméltóan rövid idő múlva hátralépett, és elégedetten megjegyezte: – Kész van, kisasszony. – Köszönöm, Muiren. Tökéletes! – mondta Caitlyn. A megtévesztően egyszerű stílusba rendezett frizura hagyott néhány leomló tincset, amelyek szépen keretezték Caitlyn bájos arcát, és megnagyobbították a szemeit is. – Én soha nem tudtam volna így megcsinálni. – A legtöbb hölgynek nincsenek ilyen pompás fürtjei. – A legtöbb hölgynek nem ön az öltöztetője, és ez az igazi különbség – felelte Caitlyn, majd felállt, és fürgén megölelte a lányt. Muiren elpirult. – Köszönöm, kisasszony! Caitlyn elmosolyodott, majd gyorsan elköszönt, és lesietett a lépcsőn, gondolatban már MacLeannél járt. Világosan beszélj, és őrizd meg a hidegvéred. Ha nem így lesz, akkor az az elviselhetetlen férfi felidegesíti, és nem fogja tudni lebeszélni a szándékáról. És ha újra megcsókolja, mint ma délután… Hirtelen megállt a könyvtár ajtaja előtt, a mellkasára szorította a kezét. Szíve vadul kalapált. Egész este még csak gondolni sem mert arra az ölelésre, nehogy éles szemű szobalánya észrevegye, milyen hatással volt rá az a csók. Óriási hatással! Még most is, a puszta gondolat is felzaklatta. Ahogy felemelte, és magához szorította őt, ahogy a száját az övére tapasztotta, ahogy a kezével… Vett egy erőtlen lélegzetet. Ezúttal tartanom kell a MacLean és köztem lévő távolságot! Szenvedélyes énje azonban azt súgta a fülébe, no igen, de képzeld csak el, milyen lenne, ha újra megcsókolna, méghozzá úgy!

KAREN HAWKINS

98 SZERELMI ALKU

Ám Caitlyn úgy döntött, soha többé nem hallgat énjének arra a felére, különösen nem olyankor, amikor Alexander MacLeanről van szó. Még egy pillantást vetett magára az egyik tükörben, és ruhája krémszínű szalagját csavargatva, belépett a könyvtár ajtaján. A helyiség üres volt, így csalódottan lépkedett a vastag szőnyegen, miközben élénken figyelt, nem hall-e valakit lefelé jönni a lépcsőn. Ahogy a nagy tölgyfa asztalhoz ért, megállt, és felvette az asztalon lévő, kis alakú, nyitott könyvet. A könyvben Artúr királyról és az unokatestvéréről, Culhwchről szóló történeteket talált, és arra gondolt, édesapja biztos nagyon élvezné őket. Édesapja sok szempontból éppoly romantikus volt, mint édesanyja. Visszatette a könyvet az asztalra, aztán a teraszajtó felé sétált, és nézte, ahogy a hold fénye átszűrődik a sötét égen húzódó viharfelhők között. Minél többet gondolt MacLeanre, annál inkább érezte, hogy milyen kevéssé ismeri. A Londonban együtt töltött idő alatt nem sikerült túl sokat megtudnia róla. Amikor kezdte azt hinni, hogy kiismerte a férfit, az mindig meglepte őt. Ahogy épp ma is, amikor MacLean utolérte a megvadult lovat, és ezzel megmentette attól, hogy őrült büszkesége a halálát okozza. Ha nem reagál olyan gyorsan, meg is történhetett volna. Ugyan nem hagyta, hogy a férfi észrevegye rajta, de szörnyen megijedt. Keresztbe fonta maga előtt a karját, és a teraszajtónak dőlt, a hűvös üveg a vállához simult. Ha nem vigyáz, a büszkesége egyszer még megöli. Szinte fizikai fájdalmat okozott neki, ha be kellett ismernie, hogy nem képes valaminek a megtételére, főleg olyasvalaki előtt, aki kezdettől pontosan erre számított. MacLean rájött erre, és felhasználta ellene. Úgy nézett rá, mintha tudná, hogy minden szava hazugság. A férfi lovalta bele abba, hogy azt a nyugtalan lovat válassza magának, ő pedig hagyta. Majdnem halálos árat fizetett ezért a kis esztelenségért. Sóhajtva megtapogatta a fenekét… – Feltörte a nyereg? – kérdezte egy mély, elégedett hang.

KAREN HAWKINS

99 SZERELMI ALKU

A lány leejtette a karját, és gyorsan szembefordult MacLeannel. A férfi az ajtóban állt, könyörtelen, fekete esti öltözetében, melynek komorságát csak egy hófehér, egyszerűen megkötött fehér kravátli oldotta, vakítóan csillogó, gyönyörű, smaragdzöld tűvel a közepén. Amikor először látta, Caitlynt meglepte a smaragd, mert nem gondolta a férfiról, hogy ilyesmit viselne. Ám jól állt neki, a színe összecsengett szeme jéghideg zöldjével. MacLean felvillantotta gonosz mosolyát. – Sajgó hátsója miatt talán megtanulja, hogy a jövőben ne legyen ilyen vakmerő – mondta, és tekintetét végigjártatta a lány ruháján, majd a szemébe nézett. Caitlyn elnyomta a férfi pillantására a gerincén végigfutó remegést, és ökölbe szorította a kezét. – Uram, örülök, hogy látom. Reméltem, vacsora előtt betér ide. – Hogy elmondhassa, mennyire fáj az ülepe? – Nem azért jöttem, hogy a sérüléseimről csevegjek. A férfi arcáról lehervadt a mosoly. – Sérülései? Máshol is… – Nem, nem! Azt kellett volna mondanom, hogy nem a fájó fenekemről akartam beszélni önnel, de az egy kicsit vulgárisnak tűnt. A férfiból meglepett nevetés tört elő, meleg hangjától megnőtt a lány önbizalma. – MacLean, kérdezni szeretnék valamit. – Ha arra akar kérni – felelte nevetve a férfi –, hogy lovaglóórákat adjak önnek, a válaszom nem. De fogadok, hogy Dervishton boldogan megteszi, hiszen a fickó egy igazi talpnyaló. – Ilyesmiről szó sincs. Csak azt akarom tudni, minek hozott ide. A férfi elkomorodott. – A hercegné hívta meg ide, nem én. A lány hitetlenkedve vonta fel a szemöldökét.

KAREN HAWKINS

100 SZERELMI ALKU

A férfi egy pillanatig nézte a lányt, majd a pohárszékhez lépett, és töltött magának egy italt. Aztán visszajött az asztalhoz, és a lábát keresztbe téve nekidőlt, majd belekortyolt a szép metszésű pohárba. – Nos? – kérdezte a lány, miközben a kanapé mellé lépve a szeme sarkából figyelte a férfit. MacLean annyira távolinak tűnt, mintha jégfallal vette volna körül magát. Ám a lány tudta, hogyan törheti meg a jeget. – Ön mérges. A férfi csak kortyolt egyet, de a szemében ott csillogott az elnyomott düh. – Ahogy gondoltam – folytatta a lány. – Remélem, nem a Lord Hugh és a nővérem között történtek miatt. Mert ha igen, akkor ön, uram, ostoba. A férfi ajka elfehéredett mérgében, szeme szikrázott az ádáz dühtől. Odakint hatalmasat villámlott, vakító fehér fénnyel árasztva el a szobát. Mély, dübörgő mennydörgés követte, még a föld is rengett tőle. Caitlyn kinézett, és látta, hogy újra feltámadt a vihar, és hatalmas, gomolygó fekete felhők borítják az eget. Megremegett, és nem csupán a vihar erejétől, hanem annak gyorsaságától. Micsoda erő. Micsoda nemtörődöm eleganciával viselt, hatalmas erő. Óriási teher lehet a számára. MacLean felé fordult, és nézte a férfi szája körül futó vonalakat, bőre sápadtságát, kemény tekintetét, szeme csillogását. Korábban azt gondolta, ezek a düh jelei, ám most úgy látta, sokkal inkább az átok súlyának jelei – némán megállapította, hogy a férfi soha, de soha nem engedheti teljesen szabadon az érzéseit. A gondolat megrázó volt. Micsoda szörnyű átok! Caitlyn szívét valami új, ismeretlen fájdalom járta át. Nem sajnálatot érzett – Isten látja a lelkét, mert a férfi nem ilyen egyszerű érzelmet ébresztett benne –, hanem egy váratlan és szokatlanul erős együttérzés támadt fel benne. Nagymamája, egész eddigi életében, végtelenül hosszú történeteket mesélt a MacLean-átokról. Most, hogy maga is szembekerült vele, Caitlyn egy pillanatra belelátott.

KAREN HAWKINS

101 SZERELMI ALKU

Ezzel londoni viselkedése még elítélendőbbé vált, mert kíváncsisága miatt megpróbálta MacLeant annyira kihozni a sodrából, hogy elveszítse önuralmát, és megmutassa az átok hatalmát. Anélkül tette ezt, hogy egyszer is belegondolt volna, mit okoz ezzel a férfinak, és ez megbocsáthatatlan. – MacLean, ez már elég régi történet. Nem bánthatjuk egymást tovább. Beszélnünk kell. Olyan sok dolgot szeretnék elmagyarázni, és… A férfi nehéz pohara koppant az asztalon, ahogy letette, majd sarkon fordult, és az ajtóhoz ment. Elmegy? De hát Caitlyn csak lehetőséget kért, hogy elmagyarázzon dolgokat, ő pedig fogja magát, és… A férfi becsukta az előcsarnok felőli ajtót, és be is zárta, a retesz hangosan csattant. Caitlyn nem kapott levegőt. Egyedül voltak. Az egyetlen másik, lehetséges bejárat a terasz felőli ajtón át lett volna, de ilyen szörnyű időben senki nem fog abból az irányból próbálkozni. Caitlyn agyán végigfutott a gondolat, hogy nem kellene-e ragaszkodnia ahhoz, hogy nyitva maradjon az ajtó, de ahogy elkapta MacLean tekintetét, rájött, a férfi pontosan ezt várja tőle. – Köszönöm, örülök, hogy becsukta az ajtót; így legalább senki sem zavar meg minket. A férfi arcán meglepődés látszott, így a lány elmosolyodott. Kelletlen félmosoly volt a válasz. – Ön vakmerő teremtés, annyi szent – mondta a férfi, majd az asztalhoz lépett, és újra kezébe vette a poharát. – Beszéljen, Hurst. Ez az egyetlen lehetőség, amit kap tőlem. Ha! Majd meglátjuk! – Amióta megérkeztem, maga folyamatosan gyötör engem. A férfi csak somolygott a borospohár fölött, a szeme szinte feketének látszott. – Még hozzá sem kezdtem igazán. – MacLean, ha a londoni viselkedésünk miatt…

KAREN HAWKINS

102 SZERELMI ALKU

– Viselkedésünk? Talán az ön viselkedése miatt. – Mindketten vétettünk a társadalmi illendőség ellen, ön éppannyira, mint én. Mindketten kivettük a részünket azon eseményekből, amelyeknek eredményeképpen a fivérének feleségül kellett vennie a nővéremet. – Ez nem igaz – felelte a férfi, a poharában lévő bort lötyögtetve, miközben tekintete egyre hűvösebb lett. – Én mindössze annyit tettem, hogy belementem egy ártatlan flörtbe, amelyet ön nyilvánvalóan sokkal többre értékelt. – Szó sincs róla! Ha rajtakaptak volna minket… – Nem kaptak volna rajta, hacsak nem az ön viselkedése miatt – szólt közbe türelmetlenül a férfi. – Mindketten felnőttek vagyunk. Már elég régóta kinőtt az iskolapadból, tisztában van azzal, hogy egy nyilvános bejelentés… – Hogy érti azt, hogy elég régóta kinőttem az iskolapadból? Még nem vagyok olyan idős! – Pedig egyesek talán úgy gondolják, már benne van a korban – vágott vissza sértően a férfi. – Ó! Maga… – markolt a szoknyájába Caitlyn, és az asztal szélén ülő férfihoz ment. – Csak megpróbál eltéríteni az eredeti témától. Egyformán hibásak vagyunk a Londonban történtek miatt, és ezt maga is tudja! A férfi feldühödött. – A fivérem pokoli kínokat élt át, amikor rájött, hogy egy olyan nőt kell feleségül vennie, akit még csak nem is ismer. – Nem az ön fivére volt az egyetlen, aki megszenvedte a dolgot! Mit gondol, a nővérem mit érzett? – csattant fel Caitlyn. – Mindannyian a maga meggondolatlansága miatt szenvedtünk. Nyilvánosan azzal kérkedett, rá fog kényszeríteni engem, hogy megkérjem a kezét, és az egész londoni elit erről pletykált. A lány elvörösödött. Valóban ezzel kérkedett, és ez volt az a meggondolatlan kijelentés, ami a nővérét Londonba hozta: le akarta állítani a pletykát.

KAREN HAWKINS

103 SZERELMI ALKU

– MacLean, én nem… – Ha a testvéreink nem házasodtak volna össze, hatalmas botrány tört volna ki. Hetekig is eltartott, mire a társaság talált valami új beszédtémát, de addigra az én nevemet már meghurcolták! – A szél újra nekirontott a ház összes ablakának, mintha be akart volna törni. – Á! – hunyorított Caitlyn. – Tehát egyáltalán nem a fivére miatt dühös. Azért haragszik, mert a város előkelősége önön köszörülte a nyelvét! Hatalmas villám hasította át az eget, és az utána következő mennydörgés nyomán összekoccantak az ezüsttálcán lévő poharak. MacLean leszállt az asztalról, mozdulatai olyan halálosan elszántak voltak, hogy Caitlynnek földbe gyökerezett a lába. A férfi megragadta a lány vállát, és olyan közel húzta magához, hogy csak néhány centire volt egymástól az arcuk. – Nem hagyom, hogy egy magafajta fruska bolondot csináljon belőlem – mondta fogcsikorgatva. – Nem hagyom. Soha. Mégis mit képzel ez a férfi?! – Á! Ha ennyi elég, hogy bolondot csináljon magából, akkor legjobb lesz felkészülnie, hogy ez bármikor újra megtörténhet, mégpedig hamarosan! Hatalmas villámlás vakította el a lányt, amikor a férfi levette meleg kezét a válláról, és a nyakára szorította. Caitlyn levegő után kapkodott, ahogy a férfi ujjai a verőérre tapadtak. A lány egyenesen a férfi zöld szemébe nézett. Ha akárki más fogta volna így a nyakát, félt volna. Most azonban furcsa izgatottságot érzett, és küzdenie kellett, nehogy közelebb hajoljon. MacLean nem olyan férfi, aki bántana egy nőt, sőt, megveti azokat, akik ilyet tennének. A veszélyt a férfi érintésére reagáló teste jelentette. Caitlyn kínlódva érezte minden porcikájában a férfi jelenlétét, magasságát, válla szélességét, orra ívét, szeme szokatlan csillogását, homlokába hulló hajtincsét. A férfi minden porcikája látható és érezhető volt, még kezének szantálfaszappan-illata is.

KAREN HAWKINS

104 SZERELMI ALKU

Elkapta a férfi csuklóját, és közelebb lépett, egyenesen a férfi karjaiba. MacLean akaratlanul a lány nyakszirtjére csúsztatta a kezét, meleg ujjai finoman végigsimították a lány bőrét. Caitlyn beleremegett az érintésbe, libabőrös lett, mellbimbói megkeményedtek, és elakadt a lélegzete. Gondolkodni próbált. Be kellett hunynia a szemét, és vennie kellett egy mély lélegzetet, hogy meg tudjon szólalni. – MacLean, miért hívatott meg a hercegnével erre a partira? A férfi olyan közel hajolt a lány füléhez, hogy borszagú lehelete szinte égette a lány bőrét. – Azért hozattam ide magát Georgianával, hogy megbüntessem azért, amit velem és a családommal művelt. – Megbüntessen? – kérdezte Caitlyn tágra nyílt szemmel. – Tönkre fogom tenni magát, és ezúttal a nővére nem fogja tudni megmenteni. Caitlyn hátrahúzódott, és a férfira bámult. MacLean halálosan komoly volt. Komolyan gondolta, amit mondott, sőt… meg is teheti. Caitlyn a bezárt ajtóra pillantott, a férfi pedig felnevetett. – Pontosan. Miért, ó, miért is hagyta, hogy MacLean bezárja az ajtót? Annyira igyekezett fenntartani a látszatot, mintha ő uralná ezt a helyzetet – amit épp a férfinak köszönhetett. Az ördög vigye el lázadó természetemet! Csak akkor hághatja át valaki a társadalmi elvárásokat, ha elég magas a rangja, de nyilvánosan akkor sem, soha. Nem mintha a férfinak szüksége lett volna a bezárt ajtó segítségére. A szomorú igazság az, hogy egy nő számára elég egy meggondolatlan kijelentés vagy ölelés is ahhoz – még ha akaratlan is –, hogy foltot ejtsen a nevén, és a családjával együtt kivesse magából az előkelő társaság. És, hacsak nem a legmagasabb körökből származik a hölgy, nincs több esély. – Az ördögbe, MacLean, le kell tennie erről az esztelen bosszúvágyról.

KAREN HAWKINS

105 SZERELMI ALKU

– Esztelen? A férfi hangja lágy volt, mégis fenyegető, és olyan meleg, mint a keze. Caitlyn újra libabőrös lett, megremegett, és a férfi érzéki szájára meredt. Nem akarta többé érezni az ajkát. Ám ahogy elképzelte, milyen, amikor a szájára tapad, szélsőséges érzés kerítette hatalmába. Hirtelen úgy érezte, a végére kell járnia… most. – Mit művel? Caitlyn a férfihoz hajolt, a derekára csúsztatta a kezét, és hozzásimult. – Arra gondoltam… – csakhogy egyáltalán nem gondolkodott, hanem máris akcióba lendült. Még szorosabban a férfihoz simult és megcsókolta, mert képtelen volt ellenállni a finoman ívelt, forró, túl közel lévő, túlságosan izgató ajkak csábításának. A férfi keményen magához szorította. A lány felnyögött, és ahogy átengedte ajkát a férfinak, egész teste lángra lobbant. Istenem, mennyire szerette magán érezni a férfi kezét, a ruhán át is érezhető melegségét. MacLean egyik kezét a lány mellére csúsztatta, hüvelykujját végighúzta a lány mellbimbóján, érezve, ahogy a ruha alatt megkeményedik. Caitlyn elkapta a férfi kabátját, és még közelebb húzta, hogy a köztük lévő távolság teljesen eltűnjön, mintha… – Nem. A férfi megfogta a lány csuklóját, lefejtette a kezét a kabátjáról, és olyan erősen zihálva, mint a lány, csak állt, és nézte Caitlynt. A lány gondolkodni próbált, és igyekezett levenni a szemét MacLean keskeny vonallá keményedett ajkáról. – Mit nem? Hogyan is akarhat abbahagyni valamit, ami ennyire jó? MacLean átkozódva elfordult, és az asztalhoz lépett, felkapta a poharát, és mérgesen belekortyolt. Caitlyn fázósan a karját dörzsölgette. – MacLean, én…

KAREN HAWKINS

106 SZERELMI ALKU

A férfi úgy odacsapta a poharat az asztalra, hogy kilöttyent, és mérgesen nézett a lányra. – Ami Londonban történt, az tévedés volt, és nem fog újra megtörténni, akárhogy is próbál rávenni. Ha nem lett volna olyan kihívó… – Kihívó? – merevedett meg Caitlyn. – Miért, mit gondol, Falkland és Dervishton miért vannak folyton a nyomában? Természetesen az ilyen flörtök ritkán tartanak sokáig. Ön nem elég érett nő ahhoz, hogy megtartsa egy igazi férfi érdeklődését. Caitlyn igyekezett leküzdeni dühét. – Én élveztem a londoni kapcsolatunkat. És ha én kihívó voltam, akkor ön is az volt, uram. Bármilyen bűnt követtem is el, ön ugyanazt tette. – Én soha nem próbáltam fondorlatos trükkel rávenni, hogy házassági ajánlatot tegyen. – Nem, de provokált, hogy megtegyem, így ön éppúgy felelős a történtekért. – Egy frászt tettem ilyet! A lány csípőre tette a kezét. – Mondta, vagy nem mondta, hogy soha az életben nem fogja megkérni a kezem? A férfi elkomorodott. – Én nem… – Ó! – mondta Caitlyn, mint aki nem hisz a fülének. – A következő szavakat használta: „Hurst, soha a büdös életben nem fogom megkérni a kezét, és nincs semmi, amivel rávehetne.” – Én… – mondta dermedten a férfi, és összevont szemöldökkel eszmélt szavai súlyára. A lány önelégülten bólintott. – A Manderley-estélyen, a teraszon. – Nem kihívásnak szántam.

KAREN HAWKINS

107 SZERELMI ALKU

– És ugyan minek vette volna, ha valaki önnek mondta volna ugyanezt? MacLean haragosan nézett, és válaszra nyitotta a száját, de a lány felemelt kézzel leállította. – Őszintén… ön mit tett volna? A férfi türelmetlenül legyintett. – Bármit is tettem volna, diszkréten tettem volna, nem pedig a nyilvánosság szeme láttára… és az ön tette épp emiatt megbocsáthatatlan! – Diszkréten? Mint amikor a Devonshire-ház várótermében megcsókolt, a herceg meg épp besétált? A férfi feldühödött. – Az rossz döntés volt, de egy eset nem… – És Treveshamék vacsorapartiján, amikor magával húzott egy üres szalonba, ahol a komornyik belépésekor a kanapé alá bújva kellett megvárnunk, hogy összeszedje, amiért jött, és távozzon, miután Lady Trevesham belépett… – Elég! – kiáltotta a férfi, majd összeszorította az ajkát. A szél vadul tombolt odakint, csaknem kiszakítva az ablaktáblákat a helyükből. – Azokat nem róhatja fel. Ön könyörtelenül elcsábított engem, és… – Én csábítottam el önt? Maga, maga, maga…! – mondta ökölbe szorított kézzel, és közvetlenül a férfi elé lépett. – Bárcsak sikerült volna a tervem! Bárcsak feleségül kellett volna kérnie, és akkor meglett volna az örömöm, hogy visszautasítsam! A férfi összeszorította az állkapcsát, és eső kezdte verni a teraszajtót. – Ó, fogja vissza azt az átkozott szelet meg esőt, mert egy cseppet sem félek tőlük! Szerencsés lenne, ha feleségül mennék magához, és ezt ön is tudja! A férfi ajka elfehéredett a dühtől, szeme keményen, zölden csillogott, sértett büszkesége kiült arcára. Mérgesen és fenyegetően tornyosult a lány fölé.

KAREN HAWKINS

108 SZERELMI ALKU

– Nincs a világon annyi portói, amitől úgy le tudnék részegedni, hogy feleségül kérjem magát, tekintet nélkül arra, hogy tönkrement-e a jó híre vagy sem. – Ez… ó, ön… ó! – topogott Caitlyn. – MacLean, ha akarnám, rá tudnám venni, hogy feleségül vegyen! – Fenéket! – Egy hűvös mosolynak látszó vonal ívelt a férfi szája sarkában, majd lehajolt, amíg egy magasságba került a szemük. – Én viszont bármikor rá tudom venni, hogy ön készségesen az ágyamba jöjjön, ráadásul a házasság fenyegető árnya nélkül. – Soha az életben! Erre semmi esély… a… a… a pokolba! – Majd beletört a nyelve, de végül kimondta. MacLean felvonta a szemöldökét, majd vaskos, mély nevetésben tört ki, amivel mindkettejüket meglepte. Odakint kicsit alábbhagyott a szél, Caitlyn pedig dühösen felsóhajtott. – Örülök, hogy viccesnek találja, pedig nem az. A férfi sötéten és huncutul elmosolyodott. – Hurst, ön néha igazi lelkészlányként viselkedik – mondta, majd mohón nézett a lányra. – Mit szólna egy fogadáshoz? Ha én nyerek, ön ágyba bújik velem. A lány lelki szemei előtt azonnal megjelent a kép, ahogy meztelenül fekszik a férfi ágyában, aki hatalmas kezével simogatja őt. Gyomra azonnal elszorult, mellbimbói megkeményedtek, mintha a férfi épp most tapasztotta volna a kezét a mellére. Ha behunyná a szemét, maga előtt látná a férfit is. Egy aprócska pillanatig elgondolkodott rajta, vajon annyira rossz lenne-e veszíteni… Aztán a férfi szemébe nézett, aki szörnyen fensőbbséges pillantást vetett rá. Nem hiszi, hogy volna esélyem! Maga az ördög! – És ha én nyerek – csattant fel ingerülten –, akkor ön az egész itteni társaság előtt letérdel, és megkéri a kezemet. Mindenki előtt, MacLean. MacLean vállat vont.

KAREN HAWKINS

109 SZERELMI ALKU

– Rendben. Nem számít, miben fogad, legyek átkozott, ha nyerni hagyom. – Mintha meg tudná akadályozni. – El tudom képzelni, amint előttem térdel, megkéri a kezemet, a háttérben pedig ott figyel a hercegné. Túlságosan csábító kép. – Figyelmeztetnem kell: lehet, hogy igent mondok az ajánlatára, de csak azért, hogy bosszantsam. Akkor mi lenne? – Akkor egy rettenetesen mérges férjet szerezne magának. – Ha ön mérges lenne – mosolyodott el a lány –, akkor önnek egy nagyon boldog felesége lenne. A férfi ökölbe szorította a kezét, és Caitlyn egy pillanatra azt hitte, MacLean újra megszorongatja, ám a férfi csak jéghideg hangon megszólalt: – Megtettük a téteket. Nevezze meg a feltételeket. Feltételeket? Jóságos isten – hogyan lehetne egy ilyen fogadás mellé feltételeket állítani? A tét a férfi szabadsága, szemben az ő szüzességével. A lány nyelt egyet. Az iszonyatos terv hűvös ködként ereszkedett rá. Az ördögbe, mi van ebben a férfiban, ami folyton elfeledteti vele az esküjét, hogy nyugodt marad, és nem hagyja magát megzavarni? Bármi is az, ennek most egyszer és mindenkorra véget fog vetni. Olyan feltételeket fog szabni, amelyek az ő számára lesznek előnyösek, nem pedig ennek a hihetetlenül elképesztő fajankónak, aki minden elképzelhető módon kihozza őt a sodrából. De mi legyen az? Körbepillantott a helyiségben, hátha eszébe jut valami, de semmit sem találtamig az asztalon fekvő nyitott könyvre nem tévedt a tekintete, amit a könyvtárba lépve már megnézett. Hirtelen eszébe jutott valami. Elfordult MacLeantől, és a könyvért nyúlt. – Pontosan tudom, mit fogunk tenni. – Éspedig? – kérdezte a férfi kicsit finomabb, ám gyanakvó hangon. A lány könnyedén pörgette a könyv lapjait.

KAREN HAWKINS

110 SZERELMI ALKU

– Követni fogjuk Olwen és Culhwch történetét. – Kiét? A lány majdnem felnevetett. A férfi nem ismeri a mesét, ő pedig igen, ami szintén előnynek számít. Gyorsan újra átpörgette a lapokat, és lenyűgözte a gondolat, hogy ez a büszke, arrogáns férfi a lába előtt fog heverni. – Apám nagyon szereti ezt a mesét, gyerekkorunkban gyakran felolvasta nekünk. – Micsoda szerencse – felelte a férfi szárazon. Caitlyn meg sem hallotta. – Olwen és Culhwch története egy Artúr korabeli legenda. Culhwch, Artúr király unokaöccse a gonosz mostohájától származó átok miatt csak egyetlen nőbe, Olwenbe szerethet bele. A baj csak az, hogy Olwen apja egy hatalmas, mérges óriás. Hogy elnyerje Olwen kezét, és bizonyítsa rátermettségét, Culhwchnak számtalan próbát kell kiállnia – mondta, és ujjával a szövegre mutatott. – Ez a régi mítosz lesz az alapja a fogadásunknak. – Ez nevetséges. A lány felvonta a szemöldökét. – Ön mondta, hogy szabjam meg a feltételeket, nem? –kérdezte hűvösen. – Feltételezem, igen. – Culhwch próbái elég egyszerűek voltak: meg kellett találnia az évszak legédesebb mézét, meg kellett szereznie egy borotvát, egy ollót, egy fésűt és egy tükröt egy szörnyű vadkan fülei közül és így tovább. – Megszerezni egy tükröt egy vadkan fülei közül egyszerű? – kérdezte a férfi, majd megfogta a könyvet, és belenézett. – Ez egy nevetséges ötlet. – Nem, nem az. A méz kérdése egyszerű, nem kell magyarázni. A vadkan fejéről megszerzendő dolgok lehetnének… – Az ajkába harapott, majd felragyogott. – Megvan! Az lehetne Lady Kinloss kutyájának a szalagja.

KAREN HAWKINS

111 SZERELMI ALKU

MacLean a fejét rázta, bár halványan elmosolyodott. – Lady Kinloss kutyája valóban elég vad kan. Caitlyn elnyomta a mosolyát. – Elég szegényes szójáték. – A legtöbb az – felelte MacLean, és átlapozta a könyvet. – Hogyan tervezi tehát véghezvinni ezt, Hurst? – Mindkettőnknek három, a történeten alapuló próbát kell végrehajtania. – Igazságosnak hangzik. Ki határozza meg a próbákat? – Mi. Egymást tesszük próbára. Továbbá nem akarom a többi vendéget bevonni, és azt hiszem, ön sem. – Semmiképpen. Caitlyn fejével a könyv felé intett. – Lát benne olyan próbatételt, ami felkeltette az érdeklődését? A férfi gyanakodva nézett, de ennek ellenére belelapozott a könyvbe. – Talán. – Akkor beleegyezik, hogy kövessük a leírtakat, és megegyezhetünk ebben egyszer és mindenkorra? Alexander becsukta a könyvet, és a tenyeréhez ütögette, miközben nézte a lányt. Be kellett ismernie, a lány csábítóvá tette a játékot, és nem egyszerűen csak a legyőzése miatt, hanem azért, mert a saját játékával fogja elbírni. Mégis, nem lenne jó túl gyorsan beleegyezni, így megvonta a vállát. – Nem tudom, Hurst. Amikor azt mondtam, ön szabja meg a feltételeket, arra gondoltam, sokkal megszokottabb dolgokat fog mondani, mint például egy kártyaparti vagy valami ilyesmi. A lány felvetette az állát, és a férfi felé lépett. Barna szemében huncutság ült. – Mi a baj, MacLean? Megijedt egy kis versengéstől? Alexander teste azonnal reagált a lány közelségére.

KAREN HAWKINS

112 SZERELMI ALKU

– Rengeteg bajjal fog járni, de… – mondta, miközben sokatmondóan legeltette a szemét a lány mellén és csípőjén – nem jut eszembe semmi, amit jobban élveznék, mint hogy veszíteni lássam, és még édesebbé teszi majd számomra a dolgot, hogy látom, amint végigkínlódja az általam állított próbákat. – Majd meglátjuk, ki fog veszíteni – felelte a lány, és azzal az átkozottul titokzatos, nőies mosollyal nézett a férfira, amitől MacLean összes érzéke kigyúlt. Majd elfordult, és ujjait végighúzta a kisasztalon, szórakozottan végigsimítva egy ezüstözött cukortartón. Alexander nézte, és azon gondolkodott, vajon milyen lenne a hímtagján érezni ezt a finom érintést, amely még mindig mereven ágaskodott a lány után vágyódva. Az ördögbe, teljesen felizgat! A lány hátrafordult, és egy pillanatra gyönyörűen kirajzolódott a profilja a sötét teraszajtó előtt. – Jót fog tenni önnek, ha olyasvalakivel szállhat szembe, aki nem fél öntől. – Az emberek nem félnek tőlem. – Ó? – nézett hátra a válla fölött a bibliai Éva kihívó tekintetével Caitlyn. – Azt hiszi? Mindenkit halálra rémiszt a mennydörgő villámaival, aztán úgy tesz, mintha senkit sem érdekelne az átok – mondta Caitlyn, és a kert felé intett, ahol, a férfi tudta, letört ágak szóródtak szét. – Hogyne félnének? – Ön nem fél. A lány türelmetlen pillantást vetett rá. – Mert az átokról és az ön klánjáról szóló meséken nőttem fel. Azóta tudok az átokról, amióta elég nagy lettem hozzá, hogy felmásszak a nagymamám ölébe. – Á, igen. Az idős Nora asszony az ön nagymamája. Hugh említette, amikor legutóbb találkoztunk – felelte a férfi. Alexander jól ismerte az idős Nora asszonyt, és nem állhatta a falusi gyógyítót. Igazi boszorkánynak tartotta, bár rajta kívül senki másra nem bízta volna az életét szükség esetén. Ám azt is tudta, hogy az asszony egy

KAREN HAWKINS

113 SZERELMI ALKU

minden lében kanál pletykafészek, aki túl sok időt tölt az ő családi ügyeinek elemzésével. Caitlyn szembefordult a férfival, és csípőre tett kézzel, elbűvölő mosollyal nézte. – Nos, MacLean? Megegyeztünk? A mese szolgáltatja a próbákhoz az alapot. És a többi vendég bevonása tilos. Elég volt a lányra néznie, ahogy elegánsan és átkozottul csábítóan állt vele szemben, máris felforrt a vére. Megdöbbent, hogy milyen sürgetést érez magában, hogy beleegyezzen, és bármi mást is odaadjon, amit a lány csak akar tőle. Az ördögbe, mi a baj velem? Nem vagyok egy öleb, aki hagyja, hogy egy ilyen fiatal csitri, aki szinte még iskoláskorúnak látszik, az orránál fogva vezesse! Alexander az asztalra tette a könyvet. – Nem vagyok olyan férfi, aki belemegy egy ilyen őrült játékba… más, szokványosabb megoldást kell találnunk. A lány szánakozva nézett rá. – Talán igaza van. Ön túlságosan megfontolt, hogy belevágjon valami igazán élvezetes és vicces dologba. Azt hiszem, jobb, ha egy, az ön korában lévő férfi megőrzi a méltóságát. Az ön korában lévő férfi? Talán túl öregnek tartja? Túl öregnek, hogy részt vegyen egy ilyen buta játékban, túl öregnek, hogy megfeleljen a lány által állított próbáknak? A lányhoz túl öregnek. Alexander nem mozdult, de ellenkezésében ereiben száguldott a vér, a vihar pedig felerősödött odakint. A legzavaróbb az volt az egészben, hogy a lány a férfi saját szavaival vágott vissza, hiszen Alexander maga mondta, ő nem elég érett egy igazi férfi számára. Caitlyn ügyesen sütötte el visszafelé a fegyvert. Alexander az asztalra csapott. A lány ijedten hátraugrott. A férfi előrehajolt. – Beleegyezem.

KAREN HAWKINS

114 SZERELMI ALKU

Egy hosszú másodpercig csak nézett rá a lány, aztán elégedettség költözött a tekintetébe. Az asztalhoz lépett, méghozzá olyan fenséges tartással, hogy a férfinak szinte fájt ránéznie, majd a szemközti oldalon ő is az asztalra tette a kezét, és előrehajolt, míg izgatóan közel nem ért. – Akkor megegyeztünk, MacLean. Mondjuk, háromból eldöntjük? Szemtől szemben voltak most egymással, harcos pózban. A férfi első gondolata az volt, hogy átnyúl az asztalon, és a derekánál fogva magához húzza a lányt. Aztán belekóstol az édességébe, csókjaival lángra lobbantja, és megmutatja neki, mire képes, tekintet nélkül a korára. De emiatt romlottak el a dolgok legutóbb is. A lány elcsábította, ő pedig, mint valami tapasztalatlan ifjú, lépre ment. Ezúttal viszont nem ő lesz, aki zihálni fog a vágytól. Ezúttal a lány lesz az. Alexander előrehajolt, amíg ajka csupán néhány centire volt a lányétól. Caitlyn barna szeme szinte beleolvadt az övébe, hibátlan bőre selymesnek látszott. – Kész vagyok bármilyen próbára, amit meg mer nevezni. – Bármire? A férfi arcátlanul méregette a lányt. Annyira közel voltak egymáshoz, hogy MacLean érezte a lány bőrének melegét. – Elfogadom a feltételeit, de jegyezze meg: ha veszítek, én a szabadságomat kockáztatom, amivel ön, saját bevallása szerint, kedvére visszaélhet. Így tehát, ha én nyerek, többet akarok öntől, mint csupán egyetlen hancúrozást az ágyamban. A lány gyanakvóan nézett rá. – Mi lenne az a több? A férfi elmosolyodott, ahogy meghallotta a lány hangjában bujkáló aggodalmat. – Ha én nyerek, nem csupán ágyba bújik velem, hanem két teljes hétig a szeretőm lesz – mégpedig nyilvánosan.

KAREN HAWKINS

115 SZERELMI ALKU

Alexander látta a lány finom nyakán, milyen vadul zakatol a szíve. Caitlyn nyelni próbált, de nem tudott. Végül sikerült kimondania: – Rendben. – Ha én nyerek, azt is sajnálni fogja, hogy valaha rám nézett. Caitlyn felvetette az állát, hangjában viccelődést nem, csak őszinte sajnálatot lehetett hallani: – Ehhez már túl késő, uram. Túlságosan késő. Caitlyn sarkon fordult, és ringó csípővel elsétált. Kinyitotta az ajtót, és visszanézett. – Holnap, reggeli után megbeszéljük a részleteket. Addig van idő kigondolni az első próbatételeket. A férfi bólintott, testében olyan magasra csapott a vágy, hogy nem mert megszólalni. Szédítő csalódottsággal vegyes, ám igazi megkönnyebbüléssel nézte, ahogy a lány kilép az ajtón, és eltűnik a látómezejéből. Alexander megfordult, és poharát markolva az asztalnak támaszkodott. Hatalmasat kortyolt a portóiból, aztán még egyet. Szentségtörés volt így inni egy ilyen különleges bort, de nem érdekelte. Egy-két héten belül Caitlyn Hurst ki lesz szolgáltatva az ő kénye-kedvének. Az övé lesz. Elmosolyodott, előre élvezte a diadalát. Olyan ruhákba fogja öltöztetni a lányt, amelyek mindenki számára láthatóvá teszik majd csodás alakját. Mindenhová magával viszi majd Londonban, beülteti nyitott kocsijába, és végighajt vele a St. James Streeten, a White's üvegablaka előtt, amit egy előkelő hölgy sohasem tenne meg. Aztán elkíséri majd a Vauxhall Gardensbe, és egy helyre ülteti a többi nőcskével. Úgy meg fogja alázni, hogy nincs az a fivér vagy nővér, vagy bárki, aki az utolsó pillanatban meg tudná menteni. Két hétig a lánynak mindent meg kell tennie, amit csak kíván tőle, az ágyában és azon kívül is. És, ó, mennyire fogja élvezni ezt!

KAREN HAWKINS

116 SZERELMI ALKU

Az előcsarnok felől meghallotta Dervishton hangját, amint üdvözölte Caitlynt, amikor a lány csatlakozott a többi, vacsorára váró vendéghez. Alexander megitta a maradék portóit, és elhagyta a könyvtárat. Hamarosan beteljesedik a bosszú, és Caitlyn Hurst olyan megalázó leckét fog kapni, amit soha nem fog elfelejteni.

Hetedik fejezet Mindig becsületesen harcoljatok. Azok, akik becstelenül harcolnak, rá fognak jönni, hogy a kezükre tapadó sár miatt ellenségeik folyton kicsúsznak a kezükből. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Alexander csukott szemmel nyúlt a törülközőért. – Megtudott valami újat Miss Hurstről? – Ó, igen – felelte MacCready, miközben tiszta törülközőt adott Alexander kezébe, és megvárta, amíg megtörölte az arcát. – Tulajdonképpen számtalan dolgot vettem észre az ifjú hölggyel kapcsolatban. Lord Falkland arra készül, hogy piknikezni hívja reggeli után. A hölgy szobalányától hallotta, hogy Miss Hurst különösen kedveli a roston sült marhahúst és az epret, így megpróbálta rávenni a szakácsnőt, hogy szerezzen epret. Alexander az inas kezébe adta a nedves törülközőt. – A bolond. Még valami?

KAREN HAWKINS

117 SZERELMI ALKU

– Miss Hurst kétségkívül nem valami jó levélíró. Már vagy négy levélhez hozzákezdett, de még egyet sem fejezett be. Alexander maga sem volt oda a levélírásért. Az olvasás, persze, teljesen más. Ritkán távozott otthonról jó könyvek társasága nélkül. Eszébe jutott, hogyan lapozta át a kis, bőrkötésű könyvet Caitlyn előző este, milyen magától értetődő természetességgel tartotta a kezében; ez csak olyasvalakire jellemző, akit körülvesznek a könyvek. A lány tehát nyilvánvalóan szeret olvasni. A férfi a tükörbe nézett, és meglepődve vette észre, hogy elégedetten elmosolyodott. Rémülten összevonta a szemöldökét. Az ördögbe, hát mit számít, hogy a lány olvas-e vagy sem? Hugh házasságkötése óta Alexander olyan sokat gondolt Caitlynre, hogy úgy érezte, szinte már ismeri, értékítélete mégis a legsötétebb, legsértőbb volt. Most, hogy szemtől szembe került a lánnyal, és nem csak önző manipulációiban vergődött, kénytelen-kelletlen be kellett ismernie a lány minden megnyerő és csábító vonását, amelyek miatt oly nagyon vonzódik hozzá. Persze, ettől még nem lett kevésbé könyörtelen a már előzőleg kialakított véleménye: Caitlyn valódi természete nyilvánvalóan ösztönös és énközpontú. Ám most valami azt súgta, hogy talán… de csak talán… ő éppannyira hibás, mint a lány. Igyekezett kiverni a fejéből ezeket a zavaró gondolatokat. – Mit derített még ki? – Lord Dervishton élénken tudakozódott a hölgy lakosztálya felől… – folytatta az inas, majd Alexander metsző pillantását látva, ékesszólóan hozzátette: – Ahogy ön is, két nappal ezelőtt. Így volt, bár kételkedett benne, hogy ugyanabból az okból kifolyólag. Ő csak azt akarta tudni, hová helyezték el az ellenségét. Dervishton motivációi kevésbé voltak tisztességesek. A pokolba Dervishtonnal. – Nem bízom abban a fickóban. Szóljon az inasoknak, hogy tartsák rajta a szemüket.

KAREN HAWKINS

118 SZERELMI ALKU

– Uram, ez nem a mi házunk. Nem tehetem… – Rendben van. Szólok Georgianának. Még valami? MacCready szája zavarában elkeskenyedett, de csak ennyit mondott: – A szobalányok folyton lelkendeznek Miss Hurst ruhatára miatt, és egyes pletykák szerint ő maga varrta mindet. Az inasok fele szerelmes belé, ami viszályt szít a személyzet bizonyos tagjai közt, képzelheti. Az egyik olyan messzire ment, hogy kétszer annyi fát tett a kisasszony kandallójába, aminek eredményeképpen egy hatalmas hasáb tönkretette a padlót, felriasztva Miss Hurstöt, és megijesztve Lord Caithnesst. Alexander MacCready felé fordult. – Együtt voltak? – kérdezte sötét és félelmetes hangon. MacCready felvonta a szemöldökét. – Nem, uram. Lord Caithness szobája pontosan Miss Hurst szobája alatt van. Alexander rájött, hogy mérgesen mered az inasára. Az ördögbe, le kell higgadnom! Minél előbb lezárjuk a dolgot Caitlynnel, annál jobb. MacCready egy frissen vasalt inget tartott elé. – Lord Caithness inasa arról számolt be ma reggel, hogy amikor őlordsága kiugrott az ágyból, beütötte a fejét az ágyába, ami, képzelheti, uram, milyen nagy felfordulást okozott. – Amíg a fickó a saját szobájában van, az sem érdekel, ha széthasítja a fejét. – Bocsásson meg, uram, de halvány féltékenységet vélek felfedezni a hangjában. Azt hittem, nem kedveljük Miss Hurstöt. – Így van – felelte Alexander. De ő az enyém, és átkozott legyek, ha hagyom, hogy Georgiana partijának bármely fajankója előttem tegye rá a kezét. Alexander magára húzta az inget. – Mást is megtudott Miss Hurstről? – Igen. A marhasült és az eper mellett a kisasszony nagyon kedveli a mogyorót és a lekvárt.

KAREN HAWKINS

119 SZERELMI ALKU

– És a körtét is szereti – motyogta Alexander. – Hogy mondta, uram? – Csak hangosan gondolkodtam. – Hm. Folytassam a haszontalan információk gyűjtését, vagy ennyivel sikerült kielégítenem a kíváncsiságát? – Csak folytassa. – De nem tudom, mit keresek. – Biztos vagyok benne, hogy itt-ott hallani fog valamit – felelte Alexander. Valamit, ami hasznos lehet a teljesítendő feladatok kitalálásakor. El sem tudta képzelni, hogyan hagyhatta rábeszélni magát Caitlyn buta játékára, de isten tudja, élvezetes gondolat Caitlynt az ágyában tudni, sőt, az, hogy két hétig a szeretője lesz, kiváltképp csábító. Egész testét melegség járta át e gondolatra. Talán így a legjobb. Ha akarná, Caitlyn könnyedén körülvehetne magát a Georgiana partiján részt vevő, csúszómászó idiótákkal. A hercegné általában sokkal intelligensebben állítja össze a vendégek listáját. Alexander befejezte az öltözködést, és a reggelizőhelyiség felé vette az útját, de az onnan áradó csönd arról tanúskodott, hogy borzasztóan korán érkezett. Sarkon fordult, belépett a könyvtárba, és a teraszajtóhoz ment. A vihar elvonult, a fű világosbarna, a levelek narancsszínben pompáztak. Itt-ott kidőlt egy fa, a pázsiton letört ágak és száraz levelek hevertek, de ezenkívül nem sok kár keletkezett. Állát dörzsölgetve szemlélte a környéket, és örült, hogy nem hagyta túlságosan feldúlni magát. Fiatalkorában nem volt képes uralkodni magán. Amikor pedig idősebb lett, és Callum meghalt… Behunyta a szemét, nem akart emlékezni. Legfiatalabb öccse tele volt élettel és vidámsággal. Mosolya bevilágított minden sötét zugot, leleményes és fürge volt. Ő számított a család középpontjának, amíg tizenkilenc éves korában meg nem ölték.

KAREN HAWKINS

120 SZERELMI ALKU

Abban az időben a Kincaid családot okolták, és Alexander, az összes fivérével együtt, vérbosszút akart állni. Szerencsére a nővérük, Fiona közbelépett. Feleségül vetette magát a semmirekellő Jack Kincaiddel, így elejét vette a kitörni készülő családi viszálynak. Alexander gyanította, így lett a legjobb. Minden korábbi hibája ellenére Jack jó férjnek és odaadó apának bizonyult. Persze lehet, hogy csak azért, mert tudta, ha valaha is eszébe jutna meglépni, Fiona négy fivére bármilyen rejtekhelyről előkerítené. A fickó biztos tudta, jobb, ha… – MacLean? Alexander megfordult, és Caitlynt látta bejönni. Krémszínű ruha volt rajta, amelynek magasan záródó nyakát szalagcsokor és gyöngyök díszítették. Ennek ellenére a szalagok csak még inkább kihangsúlyozták a lány idomait. Caitlyn megállt a férfi mellett, és összecsapta a kezét. – Örülök, hogy egyedül találom. Gondolkodott a próbatételeken? A férfi mogorván nézte a lányt, idegesítette, hogy ilyen átkozottul csábítóan néz ki. Ráadásul, míg más hölgyek szeme reggel püffedt és vörös volt, az övé ragyogott, tele izgalommal. Kár, hogy egy ilyen szépség ennyire kétes jellemet takar. – Úgy látom, ön nagyon izgatott. – Jobban, mint gondolná. Szeretek győzni. A bestia. – Én még csak egy vagy két próbát találtam ki. – Én is – mondta csillogó szemmel, rózsás arccal, és komolyan gesztikulálva közel hajolt. – Kitaláltam az első próbáját, elég egyszerű lesz. – Meg kell találnom egy fésűt az egyik disznó fülei közt? – Azt későbbre tartogatom. Van egy méhkas a házhoz vezető úton. Hozzon belőle egy darabka lépet. – Ennyi az egész? A lány önelégülten elmosolyodott. – Azt hiszem, pont jó lesz. Nagyon magasan van, fenn a fán.

KAREN HAWKINS

121 SZERELMI ALKU

Ez elképesztően könnyű lesz. – Rendben. A férfi a lány szőke haját csodálta, majd a csokoládébarna szemek körüli, hihetetlenül hosszú szempillákat… Nyugtalanul megmozdult, állkapcsát összeszorította. Alexander egész életében szépséggel vette körül magát – gyönyörű kastélya, divatos londoni háza, finom ruhái és csodálatos lovai voltak. Nem mindig ott találta meg a szépséget, ahol mások, így ritkán volt vetélytársa, bármit is akart. Most azonban ezt a kivételes szépséget akarta. Caitlyn buja, érzéki szépségét akarta az ágyában a kezébe fogni, meztelen testéhez vonni. Meg akarta ízlelni, élvezni, birtokolni. Mégpedig most, ebben a szent pillanatban. Nézte a lányt a teraszajtó előtt állva, ahogy a reggeli nap fénye felmelegítette a bőrét, és a látvány a legősibb vágyat ébresztette benne. Elég volt, hogy Caitlyn a szeme sarkából Alexanderre nézett, annak férfiassága máris vigyázzban állt, mintha csak valami kiskatona tisztelegne a tábornok előtt. A lány mosolyogva Alexanderre nézett. – Kigondolta az én próbatételemet? Ki hát, de izgatottsága miatt vállat vonva csak elfordult. – Nem emlékszem elég jól a történetre, hogy… – Akkor lássuk a történetet – felelte a lány, azzal a kisasztalhoz lépett, és a szélére telepedve kézbe vette a könyvet. – Apám igazi irodalmár, és kivételesnek tartja a walesi tündérmeséket, így ezt kívülről tudom. – Ó? – Sokkal inkább a maga szórakoztatására, semmint az Artúr korabeli történetek iránti érdeklődése miatt, követte a lányt az asztalhoz, és leült egy székre, ahonnan remek rálátása nyílt ellenfelére. – Apám meg van győződve róla, hogy Artúr walesi származású. Azt… A lány csicseregve folytatta, ám Alexander egyetlen szavát sem hallotta. Minden figyelmét lekötötte a lány kerek feneke, ami szinte

KAREN HAWKINS

122 SZERELMI ALKU

egy karnyújtásnyira volt tőle, szemmagasságban. A kerekséget alig takarta egy vékony kis muszlin, az is szorosan az egyik buja gömbölyűség alá szorult. A férfi begörbítette a kezét, és elképzelte, hogy magához húzza a lányt. Ahogy nézte, a lány felemelkedett az asztalról, mintha túl kemény lett volna puha kis fenekének. Az a fenék puhább helyet érdemel. Például ha az ölébe ülne, bár pillanatnyilag az is minden volt, csak nem puha. Valójában olyan kemény volt a férfiassága, hogy… – …gondolja? Alexander pislogva igyekezett a lány arcára emelni a tekintetét, de képtelen volt elszakadni a csábító gömbölyűségtől. – Hogy mondja? A lány türelmetlenül összevonta a szemöldökét. – Éppen egy próbatételt javasoltam. A férfi azon gondolkodott, milyen melegek lehetnek azok a kerek halmocskák az alatt a muszlin alatt. Ha kinyújtaná a kezét, el is érné őket, és… – MacLean! – kiáltotta a lány, és követte a férfi tekintetét… – A mindenit! – kiáltotta, majd eldobta a könyvet, és édesen elpirulva, leugrott az asztalról. – Maga a hátsómat bámulta! A férfi elmosolyodott, hátradőlt a székben, és a tarkójára emelte a kezét. – Igen. A lány csípőre tette a kezét. – Hogy érti azt, hogy „igen”? – Mi mást kellene mondanom? – Bocsánatot kellene kérnie az arcátlanságáért. – Ha jól emlékszem, ön sem volt az illendőség szobra Londonban. Sőt, emlékszem, hogy egyszer, egy bálban a függöny mögé húzott, és nagyon is illetlenül megcsókolt. A lány elpirult, de állta a férfi tekintetét.

KAREN HAWKINS

123 SZERELMI ALKU

– A kapcsolatunk még csak kialakulóban volt, és ellen kellett volna állnom – felelte Caitlyn, és megrázta a fejét. – De nem tettem. – Ön soha nem mondott nemet, bármit javasoltam. Az volt a benyomásom, bármit mondok, ön beleegyezik. – Ön folyamatosan provokált engem, és ez a gyengém, amint tudja. De ez mind ezelőtt volt, most pedig most van. Vigyázni fogunk, hogy bele ne bonyolódjunk valami illetlenségbe. Alexander felvonta a szemöldökét, szórakozottan, és furcsa nyugtalansággal a lány vallomása miatt. – Fogunk? Igazi sajnálkozás volt a hangjában, amikor folytatta: – Muszáj, mert megígértem anyámnak. – Bocsánat, mit mondott? – Megígértem neki, hogy csak helyes dolgokat teszek, és nem kezdek semmi meggondolatlanságba. – Meggondolatlanságba? Mint például a fogadásunk? – Az nem meggondolatlanság – mondta Caitlyn, szinte túl élénken. – Pontosan tudom, mit csinálok. Alexander megdörzsölte a száját, hogy elrejtse meglepett mosolyát. Nem tudta, mit kezdjen ezzel a nővel. Egyik pillanatban, elragadó bájával és finom tekintetével, elbűvöli őt és minden más férfit is tíz kilométeres körzetben, a másik pillanatban pedig olyan ártatlan, mint egy kisgyerek, kiprovokálva, hogy Alexander valami olyasmi butaságot műveljen, mint amilyen egy fa tetején lévő méhkasból kivenni egy darabka lépet. Olyan ártatlan, mint egy kisgyerek… Ez mindent elárul. A férfi arcáról lehervadt a mosoly. Georgianának igaza volt, Caitlyn Hurst túl fiatal hozzá. A társaság tele van felemás és rosszul átgondolt házasságokkal, mint amilyen Charles esete is. ilyen felemás házasságok mindig úgy kezdődnek, hogy a férfiak irányítanak, és úgy végződnek, hogy az asszonyok az orruknál fogva vezetik idősödő, legyőzött férjeiket, amíg azok büszkeségének utolsó morzsája is elszáll.

KAREN HAWKINS

124 SZERELMI ALKU

– Milyen próba elé állít? – kérdezte Caitlyn, majd felkapta a kis, bőrkötésű könyvet, és kinyitotta. A férfi felállt, és elvette a könyvet. – Magam is találok egyet, köszönöm. Valami olyasmit szeretnék, ami megfelel az ön által kiszabott próba nehézségi fokának. Most pedig maradjon csendben, amíg keresgélek. Majdnem húsz percig képes volt szótlanul ülni a lány, később hangosan sóhajtozott, karba tette a kezét, majd leengedte. Alexander pontosan tudta, mennyi ideig bírta a lány, mert nézte az órát. Tényleg képtelen nyugodtan ülni? Alexander végül leengedte a könyvet. – Hm. – Tessék? Alexander vállat vont, majd újra felemelte a könyvet. Caitlyn ezúttal tíz percig volt képes csendben maradni. – MacLean! Már biztos eldöntötte, hogy mit… A férfi becsukta a könyvet. – Szerezze meg nekem a bűvös fazekat: Roxburge arany tubákosszelencéjét. Caitlyn megpróbálta elrejteni arca rándulását, de nem sikerült. – Nehéz lesz – kuncogott a férfi. – A herceg éjjel-nappal magánál tartja azt a tubákosszelencét. Pokolian nehéz lesz megszereznie, különösen amiatt, hogy a többiek nem tudhatják meg – folytatta Alexander, majd az asztalra tette a könyvet. – Szóval, nekem mindössze annyit kell tennem, hogy hozok egy darabka lépet abból a kivételes méhkasból. Caitlyn huncut mosollyal küzdött. Az egyik inas szerint a méhkas egy nagyon magas fán volt. – Arra találja, ahol idefelé le kell térni a főútról. – Rendben. – Nem lesz annyira könnyű. Jócskán fent van a fa tetején – mondta a lány a férfi ruháját vizsgálgatva. – Lefogadom, rendesen össze fogja koszolni magát.

KAREN HAWKINS

125 SZERELMI ALKU

– Majd meglátjuk, nem igaz? – felelte a férfi, és karba tette a kezét. – Nem lehet túl nehéz, mert, hacsak nem mézgyűjtő méhek, a kas üres lesz. Caitlyn arcáról lefagyott a mosoly. – Tessék? A férfi vidáman nézett rá. – A királynő téli álmot alszik, néhány here van csak körülötte, ilyenkor a méhek nagyobb része elpusztul. A lány összevonta a szemöldökét. – Ó. – Nem tudta? – Nem. Azt hittem, hogy… Ó, a mindenit. Na, nem baj. Természetesen nem azt akarta, hogy a férfi megsérüljön, csak meg akarta nehezíteni a dolgát. Ehhez képest egy nevetségesen könnyű feladatot adott neki, míg a férfi kivételesen nehéz próba elé állította őt. Lord Roxburge közismerten ragaszkodott a tubákosszelencéjéhez, neki pedig meg kell szereznie, meg kell mutatnia MacLeannek, majd vissza is kell tennie, mielőtt még a herceg észrevenné az eltűnését. Nos, csak óvatosnak és okosnak kell lennie. – Remélem, holnapra meglesz a szelence. – Én biztosan megszerzem önnek azt a darabka lépet. Megtenném ma is, de megígértem a hercegnének, hogy segítek lovat választani a holnapi lovagláshoz – mondta a férfi, majd lebiggyesztette az ajkát. – Őméltósága lovaglótudománya épp csak egy hajszállal jobb, mint az öné. A lány legszívesebben lepofozta volna a férfi arcáról azt az önelégült mosolyt. Ám inkább türtőztette magát, és lazán vállat vont. – A következő próbatétele sokkal nehezebb lesz. MacLean vigyorogva az ajtó felé fordult. – Csak rajta, Hurst. De ne feledje, én ugyanazt fogom tenni. Most pedig, ha megbocsát, megreggelizem.

KAREN HAWKINS

126 SZERELMI ALKU

Caitlyn nézte, ahogy a férfi kimegy a szobából, és átszeli az előcsarnokot a reggelizőhelyiség felé. Amikor kikerült a látómezejéből, a legközelebbi székbe vetette magát, és gondolkodni kezdett, hogy az ördögbe fogja elemelni a herceg tubákosszelencéjét anélkül, hogy kiabálásba torkollna a dolog. Úgy kell gondolkodnia, ahogy MacLean teszi, aki tudja, hogyan kell egy alsóbb osztályból származó lánnyal kacérkodni, könnyedén, a társaság szeme láttára. Ő tudja, mikor kell félreállítani valakit, mikor kell összehúzni a függönyt, mikor kell elosonni, hogy senki se vegye észre – és mikor nem kell. Bólogatott. Kölcsönveszi az ő módszereinek kézikönyvét, ami csak tetézni fogja az örömét, ha megnyeri a fogadást. Lehet, hogy Londonban a férfi csatát nyert, de ha ő megnyeri a fogadást, az egész háborút megnyerte. Azonnal felvillanyozódott a gondolatra, felállt, és elindult megkeresni Muirent, hogy segítsen kitalálni valamit a herceg szelencéjének megszerzésére.

Nyolcadik fejezet Leányok, ha elnyomjátok magatokban a kíváncsiságot, félelmeiteket és a vágyaitokat, akkor sosem fogtok igazán élni.

a

AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Ó, kisasszony! Biztos vagyok benne, rá fog jönni, hogyan szerezze meg a herceg dobozkáját!

KAREN HAWKINS

127 SZERELMI ALKU

– Kénytelen leszek. Caitlyn nem akart beszámolni Muirennek a helyzetéről, de a mese kicsúszott a száján, amikor a lányt a herceg tubákosszelencéjéhez való elvarázsolt ragaszkodásáról kérdezte. De végül is a fogadás feltételeiről csak a többi vendég nem szerezhet tudomást, a szolgákra nem vonatkozik a kikötés. Ez segített Caitlynnek, mert Muiren információi hasznosak voltak, még ha aggasztóan hangzottak is. Muiren szerint Roxburge különös ragaszkodással bír a szelence iránt, amióta tizenkét évvel ezelőtt megszerezte, majdnem mindig a kezében tartotta, vagy legalábbis szem előtt. Kész őrület. Előző este például, egész vacsora alatt a herceg tányérja mellett hevert. Persze, amíg evett, levette róla a kezét, de abban a pillanatban, amikor befejezte az étkezést, szinte idegesen kapott utána, újra és újra kinyitotta, majd becsukta. Caitlyn nem is értette, a hercegné hogy bírja elviselni. A hátralévő időben a dobozka Roxburge zsebében lapult, hacsak a férfi épp nem a kézelőjével fényesítgette a tetejét. Caitlyn egyetlen reménye az volt, hogy Roxburge esetleg elég hosszú ideig leveszi róla a szemét, és lesz lehetősége a saját zsebébe csúsztatni. Reménykedve várva a lehetőségre, Caitlyn elszántan a herceg körül maradt egész nap. Amikor a többi vendég kikocsizott piknikezni a Loch Lomond fölötti, festői hegyoldalra épített szaletlihez, Caitlyn fejfájásra panaszkodott, mondván, hogy szeretne inkább csendben üldögélve olvasni. MacLean jót mulatott rajta, majd a karjába csimpaszkodó hercegnével az oldalán ő is a többi vendéggel tartott. Míg odakint vidáman telt az idő, Caitlyn a könyvtárban ült, és nézte a vele szemben lévő karosszékben szunyókáló herceget – zsebében a tubákosszelencével. Szerencsére a szintén odabent maradt Lord Falkland kellemes társaságot biztosított, különben Caitlyn meghalt volna az unalomtól. Egyetlen esélyre volt csak szüksége – mindössze néhány másodpercre –, hogy megszerezze a dobozkát. Muiren szerencsére

KAREN HAWKINS

128 SZERELMI ALKU

egy csomó ötlettel állt elő. Legtöbbjük ugyan teljesen megvalósíthatatlan volt, de Caitlyn legalább nem csüggedt. A szobalány Caitlyn kezébe nyomott egy tükröt, így meg tudta nézni a füle mögé tűzött vörös rózsát. – Mi van, ha felbuktatja őméltóságát, és megszerezi a dobozkát? Caitlyn visszatette a tükröt az öltözőasztalkára, és szorosabbra húzta a ruháján lévő selyemszalagot. – Nem buktathatom fel a herceget! Hiszen öreg és gyenge. – Ó, azt hiszem, igaza van – felelte sajnálkozva a lány. – Nem okozhat fájdalmat neki – folytatta, majd egy hajtűvel bíbelődve, egy pillanatig csendben maradt. – Olyan rossz, hogy nem veheti csak úgy el az asztalról ma este. – De akkor magyarázkodnom kellene a többi vendégnek, és akkor megtudnák, hogy mit művelünk MacLeannel. – Nem csoda, hogy ilyen nehéz. Ezek a szabályok! – sóhajtott a lány. Caitlyn összevonta a szemöldökét. – Valahogy csak meg lehet szerezni azt a nyavalyás szelencét! Tegnap meg sem tudtam közelíteni, és ma sem volt másképp. MacLean mindjárt a kezembe nyomja azt a darabka lépet, és én semmit sem fogok tudni felmutatni! – Bizony, és a herceg még alváskor is a párnája alatt tartja azt a dobozt. Épp ma reggel kérdeztem meg az inasát. Ma este kell megszereznie, a vacsora alatt. Nincs más lehetőség. Caitlyn a fésülködőasztalra könyökölt, és a kezére támasztotta az állát. – Kell, hogy legyen valami megoldás… Kopogtak az ajtón, és a házvezetőnő lépett be, karján Caitlyn zöld színű estélyi ruhájával. Mrs. Pruitt alacsony és kerekded asszony volt, dupla tokával és szigorú, barátságtalan arccal, amitől házsártos asszonyhoz hasonló lett a megjelenése. Muiren sietve pukedlizett. – Ó, Mrs. Pruitt!

KAREN HAWKINS

129 SZERELMI ALKU

– Elnézést a zavarásért, kisasszony – mondta Caitlyn-nek Mrs. Pruitt. – Meghoztam a ruháját. Muiren kivasaltatta önnek a fodrokat. – Ó, köszönöm szépen! Caitlyn különösen büszke volt erre a ruhára. Zöld szövetből készült ruha volt, alatta fehér szatén alsóruhával, az alján csipkefodrokkal díszítve, rózsa és harangvirág alakú csokorfüzérrel körbefuttatva. Majdnem két hétig tartott, amíg a fodrokat rendesen egymásra fektette, majd hosszas gondolkodás után extra csipkét tett a felső szoknya aljára, így járás közben a szoknyát finoman maga után húzta, és ettől kissé drámai lett a hatás. A ruha tökéletesre sikerült, és minden alkalommal elmosolyodott, amikor meglátta. Mrs. Pruitt óvatosan az ágyra fektette a ruhát, és megigazította a szoknyarészt. – Bocsásson meg, kisasszony, de ez a ruha párizsi modell? – Ó, nem – sietett Muiren a válasszal, mielőtt Caitlyn szóhoz juthatott volna. – Miss Hurst maga készítette! – Neee! – hajolt le Mrs. Pruitt, hogy közelebbről is megvizsgálja az öltéseket. – Nagyon szép, akár ön készítette, kisasszony, akár nem, ha nem bánja, hogy ezt mondom. És a csipke is nagyon finom darab. – Az belga csipkeverőtől származik, és eltartott egy darabig, amíg összeszedtem rá a pénzt, mert igen drága – felelte Caitlyn. Majdnem egy évig, és ha nem taníthatta volna a földesúr bamba fiát latinra, nem is engedhette volna meg magának. Mrs. Pruitt ámult-bámult. – Őméltóságának több ruhája van, mint égen a csillag, de soha nem láttam köztük ehhez foghatót. – Köszönöm. A házvezetőnő közelebb jött, hogy megnézze Caitlyn frizuráját. – Ó, ez nagyon csinos, Muiren. Muiren ragyogott. – Nagyon tehetséges – mondta Caitlyn.

KAREN HAWKINS

130 SZERELMI ALKU

– Bizony – bólintott elismerően Mrs. Pruitt. – Kisasszony, csodásan néz ki. Már az előtt kivarázsolja Roxburge zsebéből azt a dobozkát, mielőtt észrevenné. Caitlyn pislogott. Muiren bocsánatkérő pillantást küldött felé. – Attól tartok, elszóltam magam Mrs. Pruitt előtt a fogadásról. – Igen, és szorítok önért. Lord MacLean könnyedén megaláz bárkit, ha nem bánja, hogy ezt mondom – közölte sötéten a házvezetőnő. – Lehet, hogy önhibáján kívül, de túlságosan jóképű szerintem. – Megígérem, hogy mindent megteszek. A házvezetőnő térdet hajtott. – Legjobb lesz, ha visszamegyek őméltósága öltözőszobájába. Valami baj van a ruhájával. Úgy tűnik, felszedett pár kilót, mióta legutóbb felvette, de persze azt fogja mondani, hogy összement a mosásban. Muiren cöcögött. – Nehéz lehet a hercegnével. – Őméltósága lobbanékony természetű, az tény. Sok szerencsét a szelence megszerzéséhez, kisasszony – mondta Mrs. Pruitt, és az ajtóhoz lépett. – Nyitva tartom a szemem, hátha segíthetek valamit. Sose tudhatja, mikor kínálkozik kedvező alkalom – folytatta, majd meghajolva távozott. Muiren reménykedve nézte Caitlynt. – Ha van valaki, aki tudja a módját, hogyan lehetne megszerezni azt a szelencét, az Mrs. Pruitt. Egy lépést sem lehet tenni ebben a házban anélkül, hogy ne tudna róla. – Mindjárt gondoltam – nevetett Caitlyn. – Most pedig segítsen felvenni azt a ruhát. Esélyem sincs rátenni a kezem arra a dobozkára, ha nem hagyom el ezt a szobát. Muiren mosolyogva kézbe vette a ruhát. Caitlyn felállt, elszántsága egyre nőtt. Csak egy kis esélyre volt szüksége. Ő készen áll, ha eljön.

KAREN HAWKINS

131 SZERELMI ALKU

Alexander,

tényleg abba kell hagynod! – mondta Georgiana, miközben suhogó ruhájában a férfi mellé lépett. Vacsora után volt már, borozás után a férfiak is visszatértek a szalonba, és folytatódott a parti; volt, aki kártyázott, néhányan beszélgettek. Alexander Georgianához fordult. – Mit kell abbahagynom? – Miss Hurst bámulását. Úgy nézel rá a szoba túlsó végéből, mintha az apja lennél, ő meg egy rossz magaviseletű gyerek. Georgiana mosolyából Alexander arra következtetett, hogy a nő biztos benne, hogy betalált. Az utóbbi két napban többször is megemlítette a férfi és Caitlyn közötti korkülönbséget. Végül már unalmassá vált. Alexander Caitlyn felé nézett, aki most Roxburge mellett állt. – A helyedben én inkább a férjed miatt aggódnék. Úgy tűnik, horogra akadt. Georgiana vállat vont. – Ha őt akarja, megkaphatja. A neve az enyém, és ez volt a legjobb benne – mondta, és nézte, ahogy a férje Caitlynnek csapja a szelet. – Egyszer, régebben, talán zavart volna, ha Roxburge-öt flörtölni látom. De most már csak szánalmasnak találom, ahogy őt is. Alexander meg sem hallotta. Érdekes két napot tudhatnak maguk mögött: értékelni kezdte Caitlyn elszántságát. Szórakoztató volt nézni, ahogy a lány megpróbálta rávenni a herceget, hogy vegye elő az értékes dobozkát. Gyorsan kell, hogy vágjon az esze, hogy megszerezhesse a dobozt, ha a közelébe ér. Alexander elmosolyodott a gondolatra, és egy kényelmes helyet talált a kandalló mellett, ahonnan nyugodtan figyelhetett. Caitlyn Roxburge mellett ült, és hízelegve próbálta elérni, hogy az idős férfi megmutassa neki legféltettebb kincsét.

KAREN HAWKINS

132 SZERELMI ALKU

Kacér pillantással nézett a hercegre, és úgy mosolygott rá, mintha ő lenne Adonisz. Élénk figyelemmel hallgatta a herceg zavaros történeteit. Nevetett, amikor az öreg elmosolyodott, és úgy általában: szemérmetlenül flörtölt vele. Roxburge hajlott kora miatt senki sem gondolt semmi rosszra, Caitlyn pedig csodásan kihasználta az ebben rejlő lehetőséget. Mindeddig azonban összesen egyetlen pillantást sikerült vetnie a tubákosszelencére. Amikor Caitlyn kinyújtotta a kezét, és kedvesen kérte, hadd vegye kézbe, vidám és határozott visszautasításban lett része. Alexandernek mosolyognia kellett. Mintha képes lett volna olvasni a férfi gondolataiban, Caitlyn sértődött pillantással nézett rá. Alexander csak meghajolt, ezzel tudatva, hogy tetszik neki a műsor. Caitlyn elpirult, és újult erővel vetette magát a hercegre. Alexander azon gondolkodott, vajon Roxburge látása elég jó-e ahhoz, hogy észrevegye a lány bőrének finom árnyalatát, csalódottságában lefelé görbülő ajkát. A herceg mondott valamit Caitlynnek, amitől elpirult, és másfelé nézett – Alexander felé. Ajka elkeskenyedett, és egy „meg-nemerjen-szólalni” pillantás után újra a herceg felé fordult. Bár Alexander egy hetyke és provokatív vállrándításon kívül mást nem látott, biztos volt benne, a lánynak minden erejére szüksége van ahhoz, hogy mosolyogni tudjon. Halkan kuncogni kezdett. – Mi olyan mulatságos? – kérdezte Georgiana. – Lefogadom, hogy Roxburge szeme sokat romlott az utóbbi években. A nő közömbösen nézett a férjére. – Sosem látott jól, már az első találkozásunkkor sem. – Ez sok mindent megmagyaráz – mondta Alexander egyszerűen. Georgiana szúrós szemmel nézett rá. A szoba túloldalán Ogilvie kisasszony egy könnyű darabot játszott a zongorán, Lady Elizabeth legnagyobb örömére. Sajnos, a barátságtalan hölgy hangja nem volt valami jó, így dallamtalan zajongásával tönkretette a produkciót.

KAREN HAWKINS

133 SZERELMI ALKU

Georgiana ajkát biggyesztve megszólalt: – Több tehetséges embert kell meghívnom legközelebb. Épp mondtam Dervishtonnak, mennyire szeretem a jó színdarabokat, mire azt javasolta, tartsunk egy olvasópróbát délután. Georgiana tovább beszélt, de Alexander meg se hallotta. Újabban sokat emlegette Dervishton nevét, és ha azért tette, mert Alexandert akarta féltékennyé tenni, csak az idejét vesztegette. Alexandert nem igazán érdekelte, ráadásul – bár Georgiana talán még nem vette észre – a fiatal férfi első számú célpontja nem ő volt. Dervishton most épp Lady Kinloss mellett állt, mégis mohó tekintettel figyelte Caitlynt. Annyira szembetűnő volt, hogy Lady Kinloss nem tehetett mást, mint egyikről a másikra nézett, és majd meghalt a kíváncsiságtól, hogy megtudjon valamit. Alexander összevont tekintettel újra Caitlynre figyelt, aki most már ökölbe szorított kézzel ült. Le kellett küzdenie a mosolyát. Míg Caitlyn ismerte az Artúr korabeli történeteket, Alexander ismerte a partin részt vevő embereket, és ki is használta ennek előnyeit. Caitlyn nem tudta, milyen fanatikusan rajong a herceg a tubákosszelencéjéért, és hogy óvja, félti. Roxburge félelmetes őre volt annak a kis aranyszelencének. Georgiana szipogott. – Miss Hurst jól teszi, ha vigyáz magára. Roxburge néha egészen kifordul magából. Alexander röviden felnevetett. – Nehezen hinném el, hogy Roxburge veszélyes lehet. – Pedig az tud lenni – motyogta Georgiana, ahogy nézte a férjét. – Kéjsóvár vénember. – Hisz nem is lát – gúnyolódott Alexander. – Épp ezért egyetlen szolgáló sincs biztonságban, lehet fiatal vagy öreg, csinos vagy csúnyácska. A herceg arckifejezése hirtelen kissé élénkebb lett, kevésbé szánalomra méltó. Ahogy Alexander figyelte, a herceg előrehajolt, és…

KAREN HAWKINS

134 SZERELMI ALKU

– Az ördögbe, majd felfalja a szemével! – Rajong a mellekért – bólintott Georgiana. – Hisz alig lát! – Ezért kell olyan nagyon, nagyon közel hajolnia – mondta Georgiana kárörvendően. – Folyton figyelmeztetnem kell, hogy ha nem vigyáz, orra fog bukni. Alexander tett egy lépést előre, de Georgiana komoly arccal megragadta a karját. – Mit akarsz tenni? Minden nővel ezt csinálja. Amellett… – pillantott ellenségesen Caitlyn felé –, amennyire Roxburge ki tud fordulni magából, fogadok, hogy a mi kis hercegnőnk viszont meg tudja védeni magát. Valóban, Caitlyn mondott valamit Roxburge-nek, amitől az idős férfi elvörösödött, és hangosan hepciáskodott. Ahogy Caitlyn keresztbe fonta maga előtt a karját, látszott rajta, hogy nem valami boldog. – Látod? – kérdezte Georgiana egyszerűen. – Tudtam, hogy a lány tudja kezelni az öreg kecskét. Figyelembe véve a társadalmi helyzetét, lefogadom, hogy rosszabbakkal is volt már dolga. Alexander elkomorodott. Még sosem gondolt erre eddig, de Georgianának igaza volt – Caitlyn nem élvezett olyan védettséget, mint azok az ifjú hölgyek, akiknek az apja címmel és vagyonnal rendelkezett, épp emiatt volt olyan könnyen megközelíthető Londonban. Alexandernek nem tetszett a gondolat, hogy egy sokkal lelkiismeretlenebb férfinak micsoda lehetőség ez. Habár, Caitlynnel kapcsolatban, ő is elég lelkiismeretlen volt. Elkomorodott, zavarba jött. Soha, egyetlen nőt sem használt ki, és bosszantó volt, hogy Caitlyn ennek épp az ellenkezőjét is hiheti. A lánynak tetszett az ő közeledése, és éppolyan szívesen enyelgett vele, mint ő a lánnyal. Mégis… Mi van, ha a lány valóban sokkal ártatlanabb volt, mint gondolta? Talán épp neki, a kora és tapasztaltsága miatt, kellett volna a kapcsolatukért nagyobb felelősséget vállalnia?

KAREN HAWKINS

135 SZERELMI ALKU

Furcsa nyomás nehezedett a mellkasára. A pokolba, nem is olyan volt a kapcsolatuk. Georgiana megjegyzései beárnyékolták az emlékeit. Figyelte, ahogy Caitlyn eltávolodik a hercegtől. Az idős férfi határozottan barátságtalanul nézett, a lány pedig gyorsan térdet hajtva, nyilvánvaló nehezteléssel, távozott. Mielőtt Alexander kimenthette volna magát Georgianá-nál, Dervishton gyorsan Caitlyn mellé szegődött. Georgiana kuncogott. – Cseberből vederbe. Szegény lány, egy pillanatra sem tud egyedül maradni. Előre látom, hogy ez némi nehézséget fog okozni a terved kivitelezésében. Az biztos, ahogy erre Caitlyn maga is rámutatott. De most ők ketten, Caitlynnel, sokkal élvezetesebb játékot játszanak. A gondolat újabb mosolyt csalt az ajkára. Dervishton megfogta Caitlyn karját, és Roxburge egyik, a kandalló fölött lógó, hatalmas portréja elé vonszolta. Alexander figyelt, és a lány kecsessége újra lenyűgözte. Minden mozdulata ösztönösen érzéki volt. Nem értette, miért, de le sem tudta venni a szemét a lányról, mint ahogy a szobában lévő többi férfi sem. Georgiana lebiggyesztette ajkát. – Igazi előadást kreál magából, nem igaz? – Csak átment a szobán – vonta meg a vállát Alexander. – Csatlakozunk Treymontékhoz? – kérdezte hűvösen Georgiana. – Nemrég tértek vissza egy aukcióról, ahol egy egyiptomi szarkofágra tettek szert. – Persze. Treymonték csak néhány méterre voltak Caitlyntől és Dervishtontól. Alexander talán meghallhatja, miről beszélgetnek, és megbizonyosodhat arról, hogy a lány nem akarja a fiatalember segítségét kérni. Georgiana belekarolt a férfiba, és így sétáltak a kandallóhoz, ahol a márki és felesége a vidáman pattogó tűz előtt beszélgetett.

KAREN HAWKINS

136 SZERELMI ALKU

Alexander úgy találta, hogy Treymonték meglepően sokat tudtak az antik dolgokról. Nem egészen öt percen belül Alexander észrevette, hogy Caitlyn és Dervishton már nincsenek a közelben. Körülnézett a szobában. A zongoránál Falkland és Caithness grófja vitatkozott egy bizonyos vadászatról, míg Lady Elizabeth és Ogilvie kisasszony nevetve figyelték a férfiak szemérmetlen túlzásait. Dervishton egy italt töltött magának a pohárszéknél, míg a herceg láthatóan eléggé fáradt volt már. Ritkán szokott egy óránál többet fent maradni a portói után. Alexander valami mozgásra lett figyelmes, és végül meglátta Caitlynt, aki furcsa módon, a dupla ajtó mellett álló, két hatalmas pálma mögé rejtőzött. A lány mozdulataiból arra lehetett következtetni, hogy élénk beszélgetést folytat valakivel. Milyen furcsa. Alexander kicsit oldalra lépett, és látta, hogy a pálma másik oldala mögül kilátszik egy merev, fekete szoknya. Még egy lépést oldalra lépett, és innen már látta a vörös fürtöket és a szeplős arcot is, és felismerte Caitlyn szobalányát. A nő izgatottan suttogott, Caitlyn pedig figyelmesen, bólogatva hallgatta. Nemsokára a szobalány távozott. Caitlyn körülnézett, és Alexander alig tudott időben visszafordulni a márki felé. Caitlyn, láthatóan elégedetten, hogy senki sem vette észre, kilépett a szobából. Alexander, figyelmen kívül hagyva Georgiana nemtetszését, kimentette magát. A legjobb lovaglócsizmájába fogadott volna, hogy Caitlyn távozásának köze van a teljesítendő feladathoz. Már majdnem az ajtóhoz ért, amikor Lady Elizabeth megállította. – MacLean, döntse el a fogadást köztem és Falkland között. Tud valamit a British Museum kiállításairól? – Korábban két évig az igazgatótanács tagja voltam, de… – Remek! Itt magyarázom Lord Falklandnak, hogy számtalan cikket olvastam a nemrégiben idehozott antikvitásokról, amelyek Egyiptomból… – Ahogy én is – csattant fel Falkland.

KAREN HAWKINS

137 SZERELMI ALKU

– Igen, de nyilvánvalóan nem a megfelelő cikkeket – mondta Lady Elizabeth, egy herceg lányának minden önbizalmával. – MacLean, magyarázza el Falklandnak, hogy az egyiptomi gyűjtemény… – Szívesen maradnék, hogy segítsek, de azt hiszem, nekem… – Ugyan, MacLean! – hepciáskodott Falkland. – Csak egy pillanat az egész. Nem tudom elhinni, hogy Lady Elizabeth hitelt ad egy ilyen ostobaságnak! További öt percébe került, mire Alexander elszabadult a civakodóktól, és mire az előcsarnokba ért, Caitlyn eltűnt. A lépcsők teteje felé kémlelt, és azon töprengett, vajon a szobájába ment-e a lány. Sajnos egyetlen inas sem volt az előcsarnokban, akitől megkérdezhette volna, így Alexander kelletlenül visszament a társaságba. Előbb vagy utóbb, de ki fogja deríteni, mit csinál a lány. Efelől semmi kétsége.

Kilencedik fejezet Ha tudtok kompromisszumot kötni, akkor ti nyertek. Az életben gyakran függ az egyik ember a másiktól. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM K1SUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Caitlyn az előcsarnokban találkozott Muirennel és Mrs. Pruitt-tal. A házvezetőnő szokásos fekete öltözékében volt, fején fehér főkötő. Muiren izgatottan beszélt hozzá.

KAREN HAWKINS

138 SZERELMI ALKU

– Mrs. Pruitt észrevette, hogy a herceg elaludt a könyvtárban! Úgy látszik, lefekvés előtt még egy pohár portóit akart inni. – Őméltósága úgy aludt el, hogy a tubákosszelence a térdén van – mondta ravasz mosollyal a házvezetőnő. Caitlyn megkönnyebbült. – Mrs. Pruitt, ez a legjobb hír ezen a héten! – Nem segítenék önnek, ha nem gondolnám, hogy Lord MacLeannek nem árt egy kis lecke – felelte Mrs. Pruitt tömören. – Jót fog tenni neki, annyi szent. A jóképű férfiakat időnként le kell szállítani a magas lóról. Caitlyn pislogva hallgatta, teljesen meglepődött az asszony hangjában megbúvó hévtől. Mrs. Pruitt felvetette az állát, és nagyon határozottan folytatta. – Épp elég bánatot okoztak már nekem a hozzá hasonló gazemberek. – Mrs. Pruitt szerint minden felsőbb osztálybeli férfi címeres gazember – mondta halkan Muiren. – Mind? – kérdezte Caitlyn, miközben azon gondolkodott, vajon egy ilyen incidens okozhatta Mrs. Pruitt keserűségét? – Igen – felelte Mrs. Pruitt, majd megfordult, és a könyvtár felé lépkedett. Mielőtt elérte az ajtót, megállt. – Még valamit. – Igen? – Hamar visszaadja a szelencét őméltóságának? Nem szeretném, ha a dolognak a személyzet látná kárát. – Csak megmutatom Lord MacLeannek, aztán azonnal visszaadom a hercegnek. Nem is fogja megtudni, hogy elvittem. – Rendben van – felelte Mrs. Pruitt, majd körbekémlelt, és intett Caitlynnek, hogy kövesse. Caitlyn az ajtóhoz óvatoskodott. Csak a herceg kopasz fejét tudta kivenni az egyik hatalmas, a kandalló előtt álló karosszék támlája fölött. – Innen nem látszik – suttogta Mrs. Pruitt –, de abban a kezében van, amelyik a térdén nyugszik.

KAREN HAWKINS

139 SZERELMI ALKU

Caitlyn szinte ugrált örömében. – Tökéletes! – Azért nem annyira, mint hiszi – intette Caitlynt a házvezetőnő. – A herceg szinte süket, és nem is alszik valami jól. Néha felriad, és ordítva követeli a takarítónőtől, hogy csend legyen, amikor nincs is bent a szobában. Intett Caitlynnek, hogy lépjen be. – Menjen! – suttogta Mrs. Pruitt. – Muirennel majd őrködünk a folyosón. Caitlyn bólintva belépett, lépteinek zaját elnyelte a vastag szőnyeg. Roxburge hangosan horkolt, feje a mellkasára bukott. Rendes esti viseletben volt: térdnadrág, mellény, kabát, fekete cipője tyúklábmintás. Egyik májfoltos, eres keze a térdén feküdt, ujjai közt megvillant az aranyszelence széle. Ott van! Olyan, de olyan közel. Csak meg kell mozdítani a herceg kezét… Lélegzetét visszatartva, egyik ujját belecsúsztatta a herceg kézelőjébe, és lassan megemelte. Az idős férfi keze lassan… nagyon lassan… felemelkedett, ujjait ösztönösen a dobozkára szorította, és a kezével együtt azt is felemelkedett. A mindenit! Caitlyn óvatosan visszaengedte a herceg kezét. Az óra hangosan ketyegett, ahogy teltek a másodpercek. Végül, Caitlyn megkönnyebbülésére, lassan lazulni kezdett a dobozkán a hercegi ujjak szorítása. Talán az egész kézfej felemelése helyett elég lenne az egyik ujját megemelni, és a doboz máris kicsúszhatna. Caitlyn a herceg arcára pillantott, és elégedetten látta, hogy még mindig alszik, így óvatosan megpróbálta megemelni az egyik ujját. A horkolás abbamaradt. Caitlynnek földbe gyökerezett a lába, amint a herceg, álmában homlokát összeráncolva, motyogott valamit. Caitlyn, torkában dobogó szívvel, lélegzet-visszafojtva várt. Végül a herceg, hangosan horkolva, újra álomba süllyedt.

KAREN HAWKINS

140 SZERELMI ALKU

Caitlyn kiengedte a levegőt, vadul kalapáló szívvel elengedte a herceg csuklóját, és hátralépett. Körülnézett, a márványtetejű asztalt díszítő csecsebecséket nézegette, és végül megtalálta, amit keresett: egy kis, elefántcsontból készült dobozkát, amely majdnem ugyanakkora volt, mint a tubákosszelence. Csendesen Roxburge székéhez vitte a dobozkát, és egy pillanatra összehasonlította. Elég jó lesz. Felkészülésként úgy lazította ujjait, mintha egy mágikus trükköt akarna bemutatni. Egyszer látott egy utcai művészt, aki egy megterített asztalról rántotta ki a terítőt az ezüst evőeszközök, tányérok, gyertyatartó, üvegpoharak alól. Caitlyn célja az volt, hogy elvegye a szelencét, és helyére tegye a másik dobozkát, mindezt olyan gyorsan, hogy a herceg ne vegye észre a cserét. Az idős férfi karjáért nyúlt, és már épp fel akarta emelni, amikor az ajtó felől valami mozgásra lett figyelmes. Szíve máris majd kiugrott a helyéről. Odafordult, és Mrs. Pruitt bocsánatkérő topogása közben meglátta az ajtónyílásban álló MacLeant. A mindenit a gazembernek! Szétvetett lábbal, karba tett kézzel áll ott, mint egy hajóskapitány, érzéki szája mosolyra húzódott. Caitlyn összeráncolta a homlokát. Az előtte álló feladat már így is elég nehéz, semmi szükség kritikus közönségre. Mintha olvasna a gondolataiban, a férfi leengedte a karját, szertartásosan meghajolt, és intett a lánynak, hogy folytassa. A mozdulat kihívó, egyszersmind leereszkedő is volt. Caitlyn megsemmisítő pillantást küldött a férfi felé, majd visszafordult a herceghez. Lazításul megmozgatta ujjait, és pontosan végiggondolta, mit fog csinálni. Ha csak két ujjat felemel, és a herceg tenyerébe csúsztatja az elefántcsont dobozkát, azzal talán megszerezheti a tubákosszelencét. Nyugtalanul zakatoló szívvel, óvatosan felemelte a herceg ujjait. Éppúgy vigyázva, betolta az elefántcsont dobozkát, és ezzel a másik oldalon kinyomta a szelencét.

KAREN HAWKINS

141 SZERELMI ALKU

A herceg megmozdult, horkolása megakadt, mialatt megtapogatta az elefántcsont dobozkát. Nyugtalan mozdulatai lelökték térdéről a tubákosszelencét, amely csendesen a vastag szőnyegre esett. Caitlyn azonnal felkapta, ám karjával hozzáért a herceg lábához. Roxburge motyogott valamit álmában, és szorosan megmarkolta az elefántcsont dobozkát. Caitlyn egy hosszú pillanatig mozdulatlan maradt, várta, hogy felhangozzék a herceg egyenletes horkolása. Végül, egy örökkévalóságnak tűnő idő után, az idős férfi szája kicsit szétnyílt, és hangos horkolása újra betöltötte a szobát. Caitlyn megkönnyebbülve felsóhajtott, megfordult, hogy megmutassa MacLeannek a dobozt… de a férfi már nem állt az ajtóban. Gondterhelt arccal körülnézett, és meglátta, amint a kertre néző ablak előtt, a hatalmas íróasztal mellett állt. Nekidőlve az asztalnak, hanyag mozdulatokkal dobálta a papírnehezéket. Szeme sötéten csillogott, szemmel láthatóan jól érezte magát. Caitlynnek elakadt a lélegzete. Vajon mire készül? A férfi lassan az asztal fölé emelte a nehezéket, és tartotta. Ó, ne! Ha leejti… – Ne! – suttogta Caitlyn. De aztán – puff! – a nehezék az asztalra esett. Roxburge riadtan felült, szemét Caitlynre meresztette. – Átkozott takarítónő! – ordította. Caitlyn megdermedt. Most mit csináljak? Roxburge szeme megrebbent. Kérlek, aludj el újra. A herceg lassan hátradőlt a székében. Kérlek, kérlek, aludj el megint. Roxburge szeme végül lecsukódott, és horkolni kezdett. Caitlyn zakatoló szívére szorította a kezét. Majdnem lebukott. MacLeanre nézett, aki csalódással vegyes csodálattal nézett rá. Győzedelmesen felemelve a tubákosszelencét, Caitlyn el akart lépni onnan, de nem tudott. Értetlenkedve hátranézett, és észrevette,

KAREN HAWKINS

142 SZERELMI ALKU

hogy szoknyájának csipkés széle Roxburge cipője alá szorult. Sőt, úgy tűnt, hogy beakadt a sarka alá. Ahogy lehajolt, nem látott más lehetőséget, mint őméltósága lábát felemelni, vagy letépni a drága fodrot. Elkeseredve felállt – és addigra MacLean már mellette volt, olyan közel, hogy mellével végigsimította a férfi combját, ahogy felemelkedett. Olyan közel, hogy ha a szoknyája nem akadt volna be, könnyedén lábujjhegyre állhatott volna, karját a férfi nyaka köré vonhatta volna, hogy megcsókolja. Erre a gondolatra a szíve majd kiugrott a helyéből, és úgy tűnt, a levegő is felforrósodott. Ahogy Caitlyn megborzongott, a férfi elmosolyodott. Istenem, mennyire szerette ezt a szájat. Határozott vonalú, mégis érzéki, meleg, követelőző és… – Ha nem hagyja azonnal abba ezt a nézést – suttogott a fülébe MacLean –, nem vállalok felelősséget azért, ami történi fog. Olyan erős vágy fogta el, hogy Caitlyn térde remegni kezdett. A férfi újra lehajolt, és a fülébe súgott. – Kiszabadítsam a szoknyáját Roxburge cipője alól? Caitlyn beleborzongott MacLean forró leheletébe. Mi van ebben a férfiban, ami olyan hatással van rá, mint eddig még soha semmi? Olyan volt, mintha valami belső tűz forrósította volna fel a férfi körül a levegőt, ami aztán beszivárgott Caitlynbe, és feloldotta a kontrollt benne. Igyekezett megtalálni a hangját. – Én… én segítség nélkül is meg tudom oldani, köszönöm. – Attól fél, hogy nem ismerem el a kincs megszerzését, ha nem tud kimenni innen? A lány bólintott. – Így is van – mondta komisz mosollyal a férfi. Caitlyn lepillantott beszorult ruhájára, és koncentrálni próbált kínos helyzetére, de semmi másra nem tudott gondolni, csak arra, hogy MacLean csípője az övéhez nyomódik, és hogy milyen csodálatos érzés, amikor megérinti őt.

KAREN HAWKINS

143 SZERELMI ALKU

Elég ebből! Azon gondolkodj, hogyan fogsz kiszabadulni. Semmi nem jutott eszébe. Nagy igyekezetében, nehogy MacLean szemébe nézzen, mindenfelé forgatta a szemét, míg végül a férfi kabátja alatti pompás izmok ragadták meg a figyelmét, ahogy alkarja ingujjának feszült, mintha harcolni készülne a rátapadó anyaggal. Caitlyn megborzongott, és megkockáztatta, hogy egy pillantást vessen a férfi arcára. Földbe gyökerezett a lába, elakadt a lélegzete, ahogy a férfi lassan végigfuttatta rajta a tekintetét, élvezettel elidőzve ajkán, állán, majd a nyakán és ruhája kivágásán. A lányt egyszerre rázta a hideg és kiverte a víz, alig kapott levegőt, miközben megállapította, hogy a férfinak van a leggyönyörűbb szája – határozott vonalú, ám mégis könyörtelenül érzéki. És ez a száj most önelégült mosolyra húzódott. – Mi a baj, Hurst? A férfi mély hangja megdobogtatta a szívét és el is szorította, majd ahogy közelebb hajolt, combjával megsimította a lány csípőjét. Caitlyn visszatartotta a lélegzetét, megpróbált kicsit megnyugodni. – Semmi baj – felelte suttogva. – Csak azon gondolkodom, hogyan szabadulhatnék ki innen. – Hm. Talán nem tud, és be kell ismernie a vereségét. – Az tetszene magának – suttogott a lány. – De nem adom fel! – Nem? – simította végig ujjaival a lány selymes bőrét a ruha nyakkivágása fölött. Caitlyn megrándult, mintha égetné valami, mire a férfi huncutul elmosolyodott. – Fél, Hurst? – Kellene? – Ó, igen – felelte a férfi, és végigsimította a lányt, a ruha vonala fölött, a mellektől a vállakig, majd vissza. Caitlyn megpróbálta visszatartani a testét elárasztó remegés hullámait, de képtelen volt.

KAREN HAWKINS

144 SZERELMI ALKU

A férfi ujjai folytatták útjukat a lány bőrén. Majd egyszer csak megálltak a ruhakivágás legmélyebb pontján… és ott maradtak. Caitlyn lélegzete elakadt. Kezét ökölbe szorította maga mellett, és megpróbált valami egész másra koncentrálni… Aztán feladta, átölelte a férfit, és kétségbeesetten megcsókolta.

Tizedik fejezet Ha valaha is úgy adódna az életben, hogy egy nagy ember lyukat találna beszélni a hasatokba, ne szakítsátok meg szavaitok súlyával. Csak hallgassátok kedvesen, majd mondjátok el a magatok részét, s jól cselekedtetek. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Alexander számított arra, hogy Caitlyn dühös lesz, és megszidja, amiért incselkedik vele. Amire viszont egyáltalán nem számított, az épp egy forró, szenvedélyes roham volt. A lány ajka megnyílt a férfi ajka alatt, és nyelvével forrón és követelőzőn végigsimította a férfi ajkát. Alexander ágyéka megkeményedett, közelebb lépett, és végigsimította a lány hátát, keskeny derekát, kerek csípőjét. Caitlyn szorosabban ölelte a férfi nyakát, és még közelebb nyomult. Puha, telt melle a férfi mellkasához nyomódott, és a férfi érezte, amint a lány egyik keze végigsiklik a tarkóján, lefelé, majd

KAREN HAWKINS

145 SZERELMI ALKU

megragadta a férfi kravátliját, míg másik karjával még mindig a férfi nyakát ölelte, és úgy szorította, mintha képtelen lenne elengedni. Istenem, annyira buja ez a lány, ajka olyan forró, teste meleg és érzékien fogékony. Emiatt kockáztattak annyiszor, és emiatt flörtöl vele, egy olyan növel, aki egyáltalán nem hasonlít az általa eddig kedvelt és megszokott nőtípusra. A köztük lévő szenvedély forró, azonnali, és egyre ragyogóbb. Még egyetlen szeretője sem korbácsolta fel így az érzékeit. Talán épp ezért haragudott rá annyira, amikor rájött a kis cselszövésére. Ez az emlék lecsendesítette elméjét. Le kell állítania ezt, most rögtön – ha nem teszi meg, biztos lehet benne, hogy soha többé nem lesz rá képes. Minden önuralmára és erejére szüksége volt, de végül megtörte a csókot, és két bizonytalan lépést tett hátra. Egész teste fájt, tiltakozott a megvont élvezet miatt. Amíg a nyakkendőjét igazgatta, a lány megfogta a karját. – Mi… miért…? Megpróbálta felvonni a szemöldökét, és olyan hűvösen válaszolni, ahogy csak sikerült neki. – Ennek már vége. Ha egy kicsit jobban ismerte volna a férfit, felfedezte volna a halvány remegést a hangjában, és észrevette volna, hogy ökölbe szorította a kezét. Caitlyn elpirult, és elengedte a férfit. – Értem – felelte keményen, majd felvetette az állát, és határozottan folytatta. – Rendben van. Akkor menjen. Roxburge összerezzent, mint aki felébredt. Caitlyn megdermedt, de nem nézett a herceg felé. Alexander tudta, most indulnia kellene, de nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy valami félbemaradt. – Caitlyn, én… A lány elkapta Alexander egyik kezét, és valamit belecsúsztatott. Gyorsan lehajolt, megfogta a ruhája szélét, és kihúzta Roxburge lába alól.

KAREN HAWKINS

146 SZERELMI ALKU

A herceg hirtelen kiáltással ébredt, amiről Caitlyn, ahogy felemelt fejjel kisétált az ajtón, már nem vett tudomást. Kisuhogott a szobából, és becsapta maga mögött az ajtót. – A pokolba! – dörzsölte meg remegő kézzel a szemét a herceg. – Az ember már a saját házában sem alhat nyugodtan? Alexander majdnem válaszolt, amikor rájött, hogy Caitlyn, mielőtt távozott, a tubákosszelencét csúsztatta a kezébe. – MacLean? – pislogott ásítva a herceg. – Mi az ördög volt ez? Miss Hurst elég bosszúsnak látszott. – Miből gondolja? Abból, hogy majdnem felborította önt székestől, vagy abból, hogy becsapta az ajtót? – Valóban? A kutyafáját! És vajon miért? – Azt gondolom, rám volt mérges, ön csak útban volt. – Amíg aludtam? – Kétségkívül. Mielőtt azonban folytatná a szundikálást, vissza kell adnom ezt önnek. Alexander átadta a szelencét az álomittas hercegnek, aki eközben zavartan nézegette a kezében szorongatott elefántcsont dobozkát. – Azt hittem, ez a… Hogyan került ez ide? És hogy került magához az én… – Szívesen maradnék, és elmagyaráznám, de sürgősen fel kell másznom egy fára – felelte Alexander rövid meghajlással, és az ajtó felé indult. – Az ördögbe, MacLean, magának elment az esze! Mi a nyavalyáért akar fára mászni? – Mézért, természetesen – felelte az keserű mosollyal. Legközelebb valami igazán nehéz feladatot kell találnia a lánynak, amiben a szolgák nem tudnak segíteni neki. Meglepődött, amikor meglátta a könyvtár előtt az őrködő házvezetőnőt és a szobalányt. Caitlyn Hurst kiváló érzékkel gyűjt csodálókat maga köré, legyenek azok férfiak vagy nők. Nos, többé már nem. Mostantól csak olyan feladatot fog kapni, amelyet egyedül kell megoldania. És ha Caitlyn a következő próbán

KAREN HAWKINS

147 SZERELMI ALKU

elbukik, minden pillanatot duplán kiélvez majd, amit a lány az ágyában tölt. Két hét nem tűnik elegendőnek ahhoz, hogy kellőképpen kiélvezhesse a nehezen elnyert jutalmat. Bárcsak két hónapot követelt volna – vagy talán még többet. Nos, ha a lány is élvezni fogja – márpedig efelől teljesen biztos volt –, talán bele is egyezik majd, hogy meghosszabbítsák az időt. Talán elmehetnének Olaszországba, ahol nem annyira kíváncsiak az emberek. Szívesen megmutatná neki az összes műkincset, a művészetet, építészetet. Velence az egyik legkedvesebb tartózkodási helye. Talán még egy palotát is kibérelne, egy olyat, ami illene Caitlyn ragyogó szépségéhez, és együtt élvezhetnék az olasz tél kellemes enyheségét. Felélénkült a gondolattól. Tökéletesen birtokolni fogja a lányt, szenvedélyével alaposan megperzseli. Teste képtelen volt lecsendesedni a Caitlynnel való együttlét után, most is teljes készültségben állt. Fájdalmasan kívánta a lányt, elképzelte, ahogy a lány alatta fekve, bódultan a nevét kiáltja, amint… Bár a hercegnek mást mondott, holnapnál hamarabb nem tud sor kerülni a lép megszerzésére. Kár, de már túl sötét volt. Addig is, belenéz abba az átkozott kelta meséskönyvbe, és kitalál egy átkozottul lehetetlen feladatot Caitlyn számára.

Tizenegyedik fejezet Egy régi mondás szerint: „ha harcolnod kell, csináld becsülettel, ne légy becstelen”. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

KAREN HAWKINS

148 SZERELMI ALKU

Hadd segítsek, kisasszony – kapta el Muiren a hosszú szárú kesztyű végét. Caitlyn beledugta a kezét az egyikbe, majd a másikba is. – Köszönöm, Muiren. – Szívesen, kisasszony – felelte az órára pillantva Muiren. – Nyolc perce van leérni a kék szalonba. – Tudom, tudom. Hol van a… Ó, ott van a selyemkendőm. Úgy látszik, képtelen vagyok ma józanul gondolkodni. Azon tűnődöm, vajon Lord MacLean lement-e már vacsorázni, és… Muiren furcsán nézett rá. – Igen? – vonta össze a szemöldökét Caitlyn. – Érdekes, ahogy ezt a két mondatot kimondta egymás után – mármint hogy nem tud koncentrálni, majd Lord MacLeanről kérdezett. Ugye, nem gyengült el az ellenféltől? Caitlyn elpirult. – Szó sincs róla! Csak szétszórt vagyok. Talán az időjárás miatt – felelte, anélkül hogy kinézett volna az ablakon, pedig akkor látta volna, hogy az ég teljesen tiszta, csakúgy, mint ez előző napokban. A probléma előző éjjel kezdődött. Amikor visszavonult éjszakára, még lelkesítette a gondolat, hogy kiállta a próbát. Ám ahogy feküdt a puha ágyban, egyre többször jutott eszébe MacLean arca, amikor a kezébe nyomta a dobozkát, és elhagyta a könyvtárat. Caitlyn tudta, hogy a férfi, amint túljutott kezdeti meglepettségén, csodálta őt az erőfeszítéseiért. Alexander szerette a kihívásokat, ahogy ő is. Azt kívánta, bárcsak bepillantást nyerhetne a férfi által viselt cinikus maszk mögé, és megtudhatná, milyen is az igazi Alexander MacLean. Londoni találkozásuk alatt annyira lefoglalta őket őrült versengésük, hogy sem idejük, sem lehetőségük nem volt egymást jobban megismerni. Olyan magasra csaptak köztük a szenvedély lángjai, hogy az elfogadható viselkedés határait feszegették, képtelenek voltak leállni, és egyszerűen csak beszélgetni. Így

KAREN HAWKINS

149 SZERELMI ALKU

azoknak a vad időknek a végeztével egyikük sem ismerte a másikat. Caitlyn nem tudta, mi szomorítja el és mi vidítja fel a férfit, szereti-e a narancslekvárt, milyen a viszonya a testvéreihez, jobban szereti-e a francianégyest, mint a skót ugrálóst. Nem is tudta, hogy a férfi szeret-e egyáltalán táncolni, mert annyira lefoglalták őket a… társadalmilag kevésbé elfogadható dolgaik. Felsóhajtott, mert kételkedett abban, hogy lesz alkalmuk egyszerűen csak beszélgetni. Most is, minden erejével azon van, hogy megnyerje a fogadásukat. Ha ő nyer, a férfi túl mérges és büszkeségében túlságosan sértett lesz ahhoz, hogy beszélgessen. Valamiért nagyon elszomorodott ettől. – Ó, nézze az órát! – igazgatta Muiren Caitlyn selyemkendőjét, majd kinyitotta az ajtót. – Legjobb lesz, ha siet, különben lekési a vacsorát. Tudja, őméltósága milyen, ha eljön a vacsoraidő. Caitlyn kilépett a szobájából. Egyébként pedig, hol van MacLean? Miért nem látta egyszer sem, egész nap? A reggelinél nagyon várta, hogy lássa a férfit. Nem azért, mert kárörvendően akart örülni a sikerének, hanem azért, mert ki akarta élvezni. Ám MacLean nem adta meg az esélyt. Még csak le sem jött reggelizni. Sőt, egész nap elkerülte őt. Persze nem ő volt az egyetlen, aki hiányolta a férfit. A hercegné számtalan megjegyzést tett a reggelinél, az ebédnél pedig még fel is csattant, amikor a meglepett Lady Kinloss elkövette azt a hibát, hogy MacLean holléte felől érdeklődött. Caitlyn a délután nagy részét Lord Dervishton, Sally és Caithness grófja társaságában, a régi kastély körüli sétával töltötte. Igyekezett nem gondolni MacLeanre, de nem tudott. Hol lehetett? Az egész olyan fura. Talán… – Caitlyn! Amikor megfordult, Sally Ogilvie jött felé. Az ifjú hölgy nagyon csinos fehér kreppruhát viselt, szaténpöttyökkel tarkítva, alatta világos selyem alsószoknyát. A ruha nyakát és ujjait fekete

KAREN HAWKINS

150 SZERELMI ALKU

selyemvirágfüzér díszítette. Barna fürtjei loknikba rendezve keretezték arcát, és egy csinos, kínai selyemkendő volt a vállán. Sally csodálattal nézte Caitlynt. – Istenem, ez a ruha egyszerűen csodálatos! – Köszönöm – felelte mosolyogva Caitlyn. Ez volt az egyik kedvenc ruhája. Fehér, brit szövetből készült, alatta kék selyem alsószoknya, alján vajszínű csipkével, a ruha nyakán és ujjain kék szalagcsokrokkal. Sally elgondolkodva csóválta a fejét. – Őszintén mondom, ha Franciaországból kellett volna idecsempészni ezt a ruhát, és egy rejtélyes, fekete köpenybe burkolózó hölgytől kellett volna megszerezned a sötét éj leple alatt, akkor sem csodálkoznék. Caitlyn mosolyogva megölelte barátnőjét. – Ez a legkedvesebb dolog, amit hallottam, amióta ideérkeztem. – Ezzel semmi újat nem mondtál. A hercegné alig szólt hozzám eddig, még a nevemre sem emlékszik. – Némelyik hölgy pedig kissé félelmetes. – Olyan kedvesen tudnak sértegetni, hogy sokszor nem is tudom, hogyan fogadjam a szavaikat – felelte Sally. – Tényleg elég zavarba ejtő. Hagyd figyelmen kívül a szavakat, és fogadd el a tónust? Vagy utasítsd vissza a szavakat és hagyd figyelmen kívül a tónust? Egyáltalán tehetünk ilyesmit, figyelembe véve a társadalmi helyzetünket? – Lady Kinloss nem olyan szörnyű; csak akkor szól hozzám, ha el akarja kérni a sót. Egyébként pedig így néz rám – mutatta Sally hátrahajolva, állát felemelve, miközben enyhén bandzsítva nézte az orrát. Sally élethű utánzását látva, Caitlynből kitört a nevetés. – Ígérd meg, hogy mellém ülsz, ha kitalálóst játszunk. – Örömmel – mosolygott Sally.

KAREN HAWKINS

151 SZERELMI ALKU

– Remek, én sosem voltam jó ebben. Mary húgom elég tehetséges, és gyakran mondogatja, hogy szívesen játszana színpadon, amitől anyámat persze kirázza a hideg. – El sem tudom képzelni, hogy az én anyám másképp reagálna ilyen ötletre. Ahogy elérték az alsó lépcsőfordulót, meghallották a szalonban gyülekező többi vendég hangját. Sally a könyökénél megigazította a selyemkendőt, és lustán megszólalt: – Csodálkoznék, ha a balesete után Lord MacLean részt venne a vacsorán. – Balesete? – állt meg Caitlyn. – Nem hallottad? Látom az arcodon, hogy nem. – Súlyosak a sérülései? – Dehogy! Láttam, amikor egy órával az után belépett a házba, hogy mi hazaérkeztünk a sétáról. Caitlyn a mellkasára szorította egyik kezét, szíve olyan erővel kalapált, hogy érezte az ujjai alatt. – Hála istennek – mondta erőtlenül. Vajon annak a darabka lépnek a begyűjtése közben sérült meg? Biztos nem. – Tudod, mi történt? – Igen. Elég fura. Valamilyen okból, megpróbált felmászni egy fára. Ó, ne! – És? – kérdezte Caitlyn lélegzetét visszafogva. – Megkérdeztem tőle, hogy miért mászott fel a fára, de elég homályos dolgokat mondott, pedig a bicegése… – Bicegett? – Ó, igen. Szemmel láthatóan túl volt egy próbálkozáson, ugyanis a ruhája teljesen átázott, és mindenhol sáros volt, meg levelek borították. Az arca fel volt dagadva, és… – Ó, egek! – Azt mondta, minden azzal kezdődött, hogy megcsípték a méhek.

KAREN HAWKINS

152 SZERELMI ALKU

– De… a méhek ebben az évszakban már nem is élnek, vagy téli álmot alszanak, nem? Ezt ő… – hallgatott el hirtelen Caitlyn, majd folytatta: – Nos, én így hallottam. – Igen, de most a megszokottnál melegebb volt. Lefogadom, dühítette a méheket, hogy háborgatják őket. Caitlyn a homlokát fogta. – Azt hittem, viccesnek fogod találni – tűnt el a mosoly Sally arcáról. – Ó, az is! Csak megfájdult a fejem! – felelte Caitlyn. Az oka pedig a lehető legrosszabb: egy százkilencven centi magas, fekete hajú, zöld szemű férfi. – Amikor Lord MacLean visszatért, nagyon feldúltnak látszott? – Kifejezetten dühös volt – felelte Sally, és csillogó szemmel, szélesen elmosolyodott. – A legjobbat még nem is hallottad. Amikor MacLean pórul járva visszatért, Dervishton lován ült. – Az meg hogy lehet? – Amikor befejeztük a sétát, Dervishton még meg akarta járatni az új lovát. Lord MacLean lova megbokrosodott, amikor a méhek kirajzottak, és gyalog kellett visszajönnie a házhoz. Aztán, valahol útközben, MacLean „kölcsönvette” Dervishton lovát. – Azt gondolod, hogy MacLean elvette Dervishton lovát? Sally csillogó szemmel folytatta. – Dervishton nem sokkal később ért ide, és gyalog jött. Elég dühösnek látszott. Kit érdekel Dervishton? – Mennyire sérült meg Lord MacLean? – Rengeteg csípés volt rajta, amelyek már kezdtek fel is dagadni. Az állapotát látva, Lord Caithness-szel természetesen felajánlottuk, hogy szerzünk neki valami kenőcsöt a konyháról, de MacLean gorombán visszautasított minden segítséget, az inasáért küldött, és visszavonult a lakosztályába. – Gondolom, sejtésed sincs, mennyire csipkedték össze a méhek?

KAREN HAWKINS

153 SZERELMI ALKU

– Ó, vagy egy tucat csípést kapott, és horzsolások meg karcolások is voltak rajta. A legnagyobb sérülést az esés okozhatta, mert folyamatosan a hátsóját dörzsölgette. – Leesett a fáról? – Fogalmam sincs. Amikor találkoztunk, nem volt beszédes kedvében – felelte Sally elkomorodva. – Bár elgondolkodtam, hogy vajon mitől lett olyan vizes. Úgy nézett ki mintha elkapta volna az eső, pedig ma egész nap tiszta volt az ég. Caitlyn azt kívánta, bárcsak további részleteket is tudna Sally. – Biztos vagy benne, hogy nem súlyosak a sérülései? – Azt mondanám, hogy a büszkesége sokkal súlyosabb sérülést szenvedett, mint bármi más rajta. Caitlyn ezt el tudta képzelni. – Amilyen dühös lehetett, azon csodálkozom, hogy nem romlott el az idő. Ahogy kimondta ezeket a szavakat, Caitlyn máris azt kívánta, bár ne tette volna. Sally felvont szemöldökkel, tágra nyílt szemmel nézett rá, és megfogta Caitlyn kezét. – Te tudsz a MacLean-átokról? – Hallottam néhány történetet, de ki tudja, igazak-e? – Lehet, hogy csak túlzás és pletyka, de néha nagyon elgondolkodom – felelte Sally, és Caitlynbe karolt. – Jobb lesz sietni, különben lekéssük a vacsorát. A hercegné máris komoran nézett rájuk, amikor beléptek, és még sötétebb lett az arca, amikor Dervishton, aki addig mellette állt, Caitlynt meglátva otthagyta őt. – Ó, istenem – mondta az orra alatt Sally –, őméltósága valami miatt mérgesnek látszik. Dervishton és Lord Falkland egyszerre értek eléjük. Mindketten meghajoltak, majd Falkland sietve megszólalt. – Miss Hurst! Annyira sajnálom, hogy lemaradtam a mai sétáról! – Lemaradt? Lord Dervishton azt mondta, ön döntött úgy, hogy nem jön.

KAREN HAWKINS

154 SZERELMI ALKU

– Tudtam! – pillantott Falkland mérgesen Dervishtonra. Dervishton hanyagul vállat vont. – Jól van, Falkland, jól van. – Semmi sincs jól. Maga tisztességtelen. Meg kellene… – Az ajtó felől hirtelen valami mozgásra lett figyelmes. Odafordult, mozdulatát minden szempár követte. Bár MacLean szokásos, elegáns esti öltözékben érkezett, alsó ajka feldagadt, arca egyik oldalán hosszú, vörös seb húzódott. Ahogy besétált a helyiségbe, szemmel láthatóan bicegett, arca minden lépésnél megrándult. Caitlyn önkéntelenül elindult a férfi felé, ám a hercegné gyorsabb volt. Amint odasuhogott, felszólította az egyik inast, hogy hozzon széket, de MacLean kurtán visszautasította. Lady Kinloss és Lady Elizabeth a hercegné nyomában, tanácsokat osztogattak, és temérdek kérdéssel ostromolták a férfit. Mindnyájuk feje fölött MacLean szúrósan Caitlynre nézett. Nem volt mit tenni. Caitlyn elmosolyodott. Amint megfordult, hogy elfoglalja a helyét Sally mellett, észrevette, Dervishton figyeli. A férfi elgondolkodva nézett először MacLeanre, majd a lányra. Caitlyn elpirult, majd sietve megjegyezte: – Azt hallottam, hogy a sós vizes borogatás segít méhcsípés esetén. Dervishton vállat vont. – MacLean inasa készített valami gyógyírt, de őlordsága igazi sérüléseit a bogáncsok okozták. – Bogáncsok? A vikomt felvonta szemöldökét, és szeme jókedvűen csillogott. – Nem hallotta, mi történt? – Elmeséltem, amit tudtam – szólt közbe Sally –, de az elég kevés volt. – Valóban? – küldött Dervishton kárörvendő pillantást MacLean felé, mielőtt gúnyosan mesélni kezdett. – Akkor mindent meg kell tudnia. Ismeretlen okból, MacLean felmászott egy fára, hogy

KAREN HAWKINS

155 SZERELMI ALKU

megkíséreljen belenyúlni egy méhkasba, amikor a méhek kirajzottak, és összecsípték. Leesett a földre, és… – Leesett a fáról? Ezért van az, hogy… – Nem, nem akkor sérült meg. Nem olyan egyszerű a történet. MacLean a lovához sietett, ám a nemes állat megbokrosodott a rengeteg méh látványától, és emiatt hősünknek nem maradt más választása, mint a tóhoz rohanni. – Jóságos isten! – Pontosan. Beleugrott a jéghideg vízbe, és vagy egy fél órát kellett félig víz alatt töltenie, mire a méhek békén hagyták. Amikor végül kijött a vízből, le kellett vennie a csizmáját, hogy kiöntse belőle a vizet. Amikor levette, rájött, hogy nem tudja visszahúzni az elázott csizmát, így beledobta a vízbe. – Micsoda könnyelműség! – mondta Sally. – Drága Miss Ogilvie, egy olyan csizmát, mint amilyet MacLean hord, az után, hogy elmerült a vízben, már nem lehet csak úgy kivenni, megszárítani, és újra felvenni. Teljesen tönkrementek, megértem MacLean felindultságát. Az viszont nem jutott eszébe, hogy a csizmák még így is megvédték volna a talpát – mondta szinte édes mosollyal az arcán Dervishton – a bogáncsoktól. Caitlyn arca összerándult. Skóciában a bogáncs rendkívül elterjedt, és szörnyen tüskés. – Nem csoda, hogy sántít. – Bárcsak láthattam volna! – kuncogott Falkland. Caitlyn gyilkos tekintetet küldött a fiatalember felé. Már épp válaszolni akart, amikor Caithness grófja is csatlakozott kis csoportjukhoz, miközben tekintetét le sem vette MacLeanről. Végül a hallgatag férfi megszólalt. – MacLean! – mondta Caithness grófja. – Üdv a nap hősének! Vegye le a csizmáját, és mutassa meg a hölgyeknek a lábát! – mondta, majd kuncogva Sallyhez fordult. – Teljesen fel van hasogatva.

KAREN HAWKINS

156 SZERELMI ALKU

MacLean feléjük fordult, sötétzöld tekintetével végignézett mindnyájukon, majd megállapodott Caitlynen. A lány elpirult, de kihívóan felemelte az állát. Az öreg herceg, aki Caithness kiabálásáig a kandalló melletti székben aludt, kuncogva felült. – Á, MacLean! Hallom, hogy harcba bocsátkozott, és vesztett egy csapat feldühödött méh ellen! Jóságos isten, most minden férfi örömtáncot fog járni, mert egyikük elbukott? Az ő fivérei bezzeg… – gondolta Caitlyn, majd hirtelen elkomorodott. Valójában ők is ugyanezt tennék. Férfiak! – Úgy hallom, frissítő fürdőt is vett – kuncogott Caithness. MacLean dühtől elkeskenyedett szájjal nézett Dervishtonra. – El sem tudom képzelni, honnan hallotta. – Nem tudtam ellenállni, hogy elmeséljem a történetet – mosolygott kegyesen Dervishton. – Olyan tragikus volt, ahogy megsemmisülve visszatért a házba, és… – Csípésekkel és horzsolásokkal, de nem megsemmisülve – felelte MacLean, miközben Caitlynre nézett, és kigyúlt szemében a láng, ahogy a zsebébe nyúlva egy kis, szürke valamit húzott ki belőle. – Sőt, igazából tökéletes győzelemmel érkeztem. Ezekre az egyszerű szavakra Caitlyn is elmosolyodott, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha rajtuk kívül senki sem lenne a szobában. A lány szívét melegség öntötte el, és eldöntötte, hogy bár semmiképp sem akarja, hogy a férfi győzzön, a következő feladatát úgy fogja meghatározni, hogy ne legyen veszélyes. – Miféle győzelemről beszél, MacLean? – kérdezte sunyi mosollyal Dervishton. – Az az érzésem, Miss Hurst tudja. Caitlyn könnyedén vállat vont. – Biztosíthatom, soha nem kérném arra MacLeant, hogy mezítláb keljen át egy bogáncsokkal övezett sétányon, vagy ússzon át egy tavat.

KAREN HAWKINS

157 SZERELMI ALKU

MacLean szeme önkéntelenül felcsillant a lány ügyes kitérő válaszától. Dervishton összezavarodott, de mielőtt bármit mondhatott volna, odalépett a hercegné, és MacLean karjára tette a kezét. – Vacsoraidő van. Mehetünk? Hamarosan mindenki az asztalnál ült. Caitlyn helye az utóbbi pár napban a hercegnétől egyre távolabb, a herceghez viszont egyre közelebb került. Most közvetlenül a herceg bal oldalán kapott helyet, aki, mivel végigaludta a vacsorát, nem volt valami ideális társaság. Hála istennek, Sally legalább közel volt. Egész vacsora alatt beszélgettek, többek között arról, milyen szép, milyen szokatlanul meleg nap volt, remélhetőleg így is marad. Amikor azt javasolta, hogy ha másnap is szép idő marad, gyepbiliárdozhatnának, a hölgyek és Lord Falkland örömmel fogadták az ötletet. Amikor véget ért a vacsora, az urak követték a herceget a könyvtárba egy kis portóira. A hölgyek kényelembe helyezték magukat a kék szalonban, és beszélgetve, mandula-likőrt kortyolgatva várták vissza a férfiakat. Lady Kinloss magával hozta neveletlen kutyáját, mondván, milyen beteg volt a „szegény pára”, és csak most „támadt kedve a társasághoz”. Caitlyn utálattal nézte a kutyát. Nagy fülei közt egy aprócska szőrcsomóba hatalmas szalagot kötöttek. Szemei fátyolosak és bandzsák voltak, a legtöbb foga is kihullott már, a maradék néhány pedig furcsán előreállt. Lady Kinlosson kívül veszettül morgott mindenkire. Ez volt a legrondább kutya, amit Caitlyn eddig látott, Lady Kinloss mégis úgy viselkedett vele, mintha a világ legelragadóbb lénye lenne, „Édeském”-nek szólította, és folyton csókolgatta, ami azért is fura volt, mert a kutya, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, folyamatosan tüsszögött. Lady Elizabeth megkérte Sallyt, hogy zongorázzon, amit a lány vonakodva meg is tett. Caitlyn azt gondolta, Sally szívesebben maradt volna a kandalló körül üldögélő hölgyek között, hogy

KAREN HAWKINS

158 SZERELMI ALKU

magának tudhassa Lord Caithness figyelmét, amikor a férfiak visszatérnek. Ám nem volt mit tenni, kegyesen elfoglalta helyét a zongoránál, és belekezdett egy könnyű kis darabba. Amíg Lady Kinloss bőségesen ontotta a hercegnének a Puszedli vitéz bátorságáról szóló történeteket, Caitlyn a kandalló mellé állt, hogy megmelegítse lábujjait. Lady Treymont hamarosan csatlakozott hozzá. A magas, gyönyörű arcú, határozott orrú hölgy kicsit mindig félelmetesnek látszott, de meleg mosolya Caitlynt is mosolygásra késztette. – Nagyon remélem, hogy az a kutya nem fertőz meg minket. Általában nem vagyok fogékony a betegségekre, de azt gondolom, annak a kutyának kifejezetten ragályos a náthája. – Én jobban félek attól, hogy megharap. – Szörnyű természete van. – Mint a gazdájának – mondta Caitlyn már megint hamarabb, mint végiggondolta volna, így a szája elé kapta a kezét. – Teljesen egyetértek – kuncogott Lady Treymont. –Szegény Lady Kinloss annyira ragaszkodik ahhoz a kis jószághoz. Nem vagyok biztos benne, hogy megérdemli ezt a túláradó rajongást, de a hölgy boldognak látszik tőle. – Lady Treymont… – Kérem, szólítson Honoriának. – És ön Caitlynnek. – Köszönöm. Az egyik húgomra emlékeztet – mondta bánatos mosollyal Honoria. – Bár az ön viselkedése nem annyira féktelen. Egyikőjük leghőbb vágya például, hogy tengerész legyen. – Nekem is vannak lánytestvéreim – kuncogott Caitlyn –, bár egyikük sem futott még ki a tengerre. – Népes családból származik? – Két lány, és három fiútestvérem van. – Nekem is van mindkettő – felelte Honoria, és oldalra billentette a fejét. – Úgy tűnik, sok a hasonlóság köztünk. Szívesen beszélgetnék még önnel később.

KAREN HAWKINS

159 SZERELMI ALKU

– Egy ilyen partin elég nehéz mindenkit megismerni. – Ez még nem is olyan nagy, és nincs is mentség a figyelmetlenségemre. Hacsak az nem, hogy a férjemmel egy egész hónapig távol voltunk egymástól, mielőtt idejöttünk. Annyira örültem a visszatértének, hogy mindenki mást figyelmen kívül hagytam. – Bocsásson meg, ha tolakodó vagyok – mosolygott Caitlyn –, de úgy tűnik, nagyon szeretik egymást. – Milyen ódivatú, nem igaz? – felelte Honoria álmodozó tekintettel, amitől arcvonásai lágyabbak lettek. Caitlyn felismerte azt a tekintetet; a szülei szemében is ezt látta, amikor egymásról beszéltek. Elnehezült a szíve, és hirtelen olyan egyedül érezte magát. Ilyen kapcsolatra vágyott: ahol a felek az életük minden területét megosztják egymással. Amikor az együtt töltött idő boldog megelégedettséggel telik, és belülről melegíti őket. Annyira egyszerű kívánság volt, mégis olyan távolinak, sőt megvalósíthatatlannak látszott. A lakáj kinyitotta az ajtót, és a férfiak beléptek. Honoria felragyogott, ahogy meglátta a férjét, elnézést kért, és nyomban csatlakozott is hozzá. Lord Falkland egyenesen a büfé felé tartott, ahol további portóik sorakoztak, míg Dervishton és Caithness a hercegnéhez léptek. A herceg Lady Elizabeth-hez csatlakozott, miközben messziről kikerülte Lady Kinloss kutyáját. MacLean, aki sérüléseivel még ragyogóbban festett, körülnézett a szobában, és Caitlyn felé vette az irányt. Könnyű sántításától kicsit olyan volt, mint egy kalóz. A lány ujjai szorosan a likőröspohárra tapadtak, ahogy a tekintetük találkozott. Furcsa izgalom lett úrrá rajta, ahogy a férfi közeledett, és… – Alexander! – szólt szinte dorombolva a hercegné, és MacLean karjára tette a kezét. – Jöjjön, és beszéljen Lord Caithnessnek a legújabb egyiptomi leletekről. Ő úgy gondolja, hogy mind

KAREN HAWKINS

160 SZERELMI ALKU

hamisítvány, csak hogy minél több belépőjegyet lehessen eladni a British Museumba. MacLean legfeljebb jelenetet rendezhetett volna. Caitlyn is próbált úgy tenni, mintha nem érdekelné, ami Lord Dervishton jelenléte nélkül is elég nehéz volt. A fiatalember egyre többször akaszkodott rá, Caitlynt pedig egyre inkább fárasztotta. Nem arról van szó, hogy ne kedvelte volna, de Dervishton és Falkland mindig lesben álltak, és így nehéz volt megfelelő pillanatot találni a MacLeannel való beszélgetésre. Dervishton és Falkland most is azon vitatkoztak, vajon ki hozzon neki egy újabb pohárka mandulalikőrt. Zajongásuk ellenére, fél füllel azért hallotta, amint MacLean kifejti a véleményét az egyiptomi antikvitásokról, és azt is, hogy a nap eseményeiről is kikérdezték. Valahol, útközben a férfi rátalált elveszettnek hitt humorérzékére, és olyan ékesszólóan mesélte el a történteket, hogy hallgatósága hol nevetett, hol szörnyülködött. Caitlyn kénytelen volt az ajkába harapva lenyelni kuncogását, amikor MacLean azt mesélte őméltóságának, hogy azért mászott fára, mert „valami vad nimfától származó őrült sugallat” arra késztette. Tényleg maradt egy kis humorérzéke és… – …így hát végiglovagoltam elefántháton az egész Vauxhall Gardenst. – Hogy mondja? – pislogott Dervishtonra, miközben rájött, hogy a fickó nyilván elküldte Falklandot a mandulalikőrért. Dervishton szeme felcsillant. – Á, hát visszajött. – Sehová sem mentem el. A fiatalember jelentőségteljesen MacLean felé nézett. – Nem? Megesküdnék az ellenkezőjére. A lány megmerevedett, és távozni készült, de Dervishton elkapta a csuklóját. – Elnézést – mondta hirtelen bűnbánóan. Caitlyn a csuklójára nézett, és a férfi elengedte.

KAREN HAWKINS

161 SZERELMI ALKU

– Miss Hurst… Caitlyn… Kérem. Tényleg sajnálom. Nem gondoltam komolyan. – Szerintem viszont igen – vonta fel a szemöldökét Caitlyn. – Talán egy kicsit. Szerintem őlordsága azért üldögélt csendesen a vacsora alatt, mert közben kigondolta, hogyan tudná szórakoztatóan elmesélni a kis kalandját. Caitlyn, akarata ellenére, elmosolyodott. – Bárcsak nekünk is lenne egy ilyen érdekes, mesélni való történetünk! De mi csak sétáltunk. – Egészen üdítő volt – ellenkezett Dervishton. – És még inkább az lett volna, ha Caithness és Miss Ogilvie nem kanyarogtak volna annyit. Caitlynt elfogta a nevetés. Dervishton persze bátorításnak vette, és a következő fél órát a társaság azon tagjairól szóló vicces és enyhén sikamlós történetek elmesélésével töltötte, akik nevét Caitlyn londoni tartózkodása alatt megismerte. Bár kellemesen szórakozott, Caitlyn mindenképpen szeretett volna néhány szót váltani MacLeannel. Ám ez, Dervishton figyelme és a MacLean karjába csimpaszkodó hercegné miatt, elég lehetetlennek látszott. Végül MacLean, a kalandos délután okozta fáradtságára hivatkozva, kimentette magát a hercegné és annak barátai előtt. Kifelé menet megállt Caitlyn előtt. – Dervishton, Miss Hurst – hajtott fejet MacLean. Ilyen közelről sem látszottak méhcsípések az arcán, horzsolások viszont annál inkább. A látványtól Caitlyn arca megrándult. – Miss Hurstre nagy hatással vannak a sérülései, MacLean – kuncogott Dervishton. – Legközelebb talán tegyen rájuk kötést, ha társaságba megy. MacLean hűvösen elmosolyodott. – Meg akartam köszönni önnek, hogy kölcsönadta a lovát. Remélem, nem volt nagyon fárasztó visszagyalogolnia a házhoz,

KAREN HAWKINS

162 SZERELMI ALKU

utólag hallottam, hogy épp az előtt tért vissza egy hosszú sétáról, amikor kölcsönvettem a hátast. Ha tudtam volna! Dervishton elvörösödött. – Csak néhányszor megjárattam a bekötőúton, hogy formában tartsam. Nemrég törték be, és, gondolom, észrevette, még elég szilaj. – Nekem nagyon kezes volt – felelte MacLean egyszerűen. – Csak lassú, mint a csiga. Remélem, nem fizetett túl sokat érte. Dervishton összeszorította a fogát, Caitlyn pedig gyorsan megjegyezte: – Lord MacLean, sajnálattal hallottam a szerencsétlenségéről. A férfi nyilvánvaló hitetlenkedéssel vonta fel a szemöldökét, de meghajolt. – Köszönöm, de semmiség; itt-ott egy-egy vágás, néhány horzsolás. A fivéreimmel való verekedésekben sokkal több sérülést szoktam szerezni. Caitlyn felkapta a fejét. – Ön verekszik a fivéreivel? Még most is? A férfi szemében vidámság csillant. – Csak amikor emlékeztetem őket, hogy ki az idősebb. Caitlyn ezt szívesen megnézte volna. – Miss Ogilvie mondta, hogy önt összecsipkedték a méhek. Nem értem, hogyan lehetséges ez, hiszen ősz van. Valakitől azt hallottam, hogy a méhek ilyenkor már téli álmot alszanak. – Meleg volt az ősz – vonta meg a vállát Dervishton. – Nyilván ezek még nem hagyták el a fészket. – Nyilvánvalóan nem – felelte MacLean szárazon. – Szerencsére elég lomhák voltak már, különben nagy bajba kerültem volna. Dervishton a fejét csóválta. – Tulajdonképpen miért akarta megnézni a méhkast? MacLean egy pillantást vetett Caitlynre. – Szeretem a kihívásokat. – Soha életemben nem másztam fára puszta kíváncsiságból.

KAREN HAWKINS

163 SZERELMI ALKU

– Talán attól félt, hogy elveszíti a csizmáját? – gúnyolódott MacLean. Dervishton szeme összeszűkült. – Nem vagyok olyan tehetséges előadó, mint ön. Bárcsak láthattuk volna, ahogy fut a méhek elől, mert az biztos nagyon mulatságos volt. – Az volt – felelte MacLean egyszerűen. – De az ön lován hazajönni, még inkább az volt – veregette meg Dervishton vállát, méghozzá olyan erővel, hogy a fiatalember levegő után kapkodott. – Jóisten, Dervishton, maga úgy veszi a levegőt, mintha tüdőgyulladása lenne. Javaslom, próbálja ki a fára mászást, nagyon egészséges. Caitlyn megpróbált nem mosolyogni, amint Dervishton igyekezett úgy tenni, mintha simán tudna lélegezni. MacLean megfordult, elkapta Caitlyn kezét, és meleg csókot lehelt az ujjaira. – Jó éjt, Miss Hurst. Holnap találkozunk. Caitlyn beleremegett a férfi ígéretesen mély hangjába. Dervishton gyanakodva figyelte, ahogy MacLean meghajolva távozik. Ahogy a férfi elindult kifelé, Caitlyn rájött, hogy valamit a tenyerébe csempészett. Azonnal összezárta ujjait az apró, érdes tapintású valami fölött, és rögtön tudta, mi az: egy darabka lép. Mosolyogva zsebre dugta, és gyorsan azzal terelte el Dervishton figyelmét, hogy az új lováról kérdezte. Holnap kezdődik MacLeannel a második felvonás, és ezúttal nem lesz döntetlen. Erről gondoskodni fog.

KAREN HAWKINS

164 SZERELMI ALKU

Tizenkettedik fejezet Ó, az dajkamese, hogy a nők akkor gondolják meg magukat, amikor csak kedvük szottyan rá. A nők akkor gondolják meg magukat, amikor szükségük van rá, és kész. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM K1SUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

MacCready a ruhásszekrény előtt állt. – Melyik legyen az, uram? Reggeli, lovagló- vagy fára mászós öltözet? – Ne pimaszkodjon. – Uram, sose mernék olyat tenni. Nem vágyom én arra, hogy megnyissa az eget, és nyakon öntsön esővel. Alexander felvonta a szemöldökét. – Már rég elküldhettem volna, maga is tudja. Találnék magánál fiatalabb, kevésbé szellemes fickót, aki kifényesítené a csizmámat, kivasalná a nyakkendőmet meg miegymás. MacCready sértődötten nézett. – Az a miegymás a legnagyobb teher. Alexander felnevetett. Olyan energikusnak érezte magát ma reggel. Minél több időt tölt Caitlynnel, annál határozottabban le akarta győzni a lányt ebben a játékban. Előző este hatalmas elégedettséget érzett, amikor átadta Caitlynnek azt az átkozott darabka lépet, tekintet nélkül arra, milyen árat fizetett érte. MacCready köhintett. – Megtudtam, hogy Miss Hurst elnyerte a szobalánya és a házvezetőnő, Mrs. Pruitt segítségét.

KAREN HAWKINS

165 SZERELMI ALKU

– Tudom. Az előcsarnokban őrködtek, amíg Miss Hurst megszerezte nekem a herceg tubákosszelencéjét. – Ön visszaadta neki? – Igen, és azóta sem említette. – Ez kitűnő hír, uram. Remélhetem, hogy a Miss Hurst elé állítandó próbák tisztességesek lesznek, csak kicsit nehezítve? – A kellemetlen kis Miss Hurstre váró következő feladat nem annyira lopás, mint igazi bátorságpróba. – Pompás, uram! És azt is remélem, hogy az ön feladata is kevésbé lesz embert próbáló. A nadrágját kénytelen voltam tűzre vetni. Csodákra vagyok képes, de még én sem tudtam megfoltozni a szakadásokat azon a rongyon. – Cseppet sem érdekel az a vacak nadrág; tiszta szerencse, hogy nem törtem ki a nyakam. – A jövőbeni erőpróbákban igénybe veszi egy, mondjuk úgy – biggyesztette le az ajkát MacCready –, fürgébb, ügyesebb személy segítségét is? – Elég fürge vagyok én magam is – morogta Alexander. A pokolba, hát miért kell mindenkinek folyton arra emlékeztetni, hogy öregszik? – Alig voltam két méter magasban. Épp csak elkezdtem, amikor a méhek kijöttek a kasból. – Természetesen, uram. Valóban meglepő dolog méheket találni egy méhkasban. Arra készteti az embert, hogy elgondolkodjon, talán madarak vannak a madárfészkekben, lovak az istállókban, rókák a rókalyukakban… Alexander a szeme sarkából figyelte. Az inas felsóhajtott. – Uram, ígérje meg, hogy a jövőben, ha valami olyasmivel kell megbirkóznia, ami magasabb önnél, segítséget kér. – Nincs szükségem segítségre. – Pedig az ellenfele, Miss Hurst, úgy tűnik, gondol rá. Tulajdonképpen a személyzet összes nőtagja hűséget esküdött neki, és az ő oldalán áll.

KAREN HAWKINS

166 SZERELMI ALKU

– Az ő oldalán? Mi ez, háború? – Úgy tűnik. Mrs. Pruitt és az emeleti szolgáló összeverbuválták őket, és ez igen aláássa az ön megítélését. Ez valamiféle felkelés. Mr. Hay és jómagam, megtettük, amit tudtunk, hogy elfojtsuk, de határozottan megmondták, hogy mi az ellenség oldalán állunk. Alexander elkomorodott. – Visszautasítom, hogy belekeverjenek az alagsor ügyeibe. – Nagyon helytelen, uram, mert ők gondoskodnak az ön kényelméről – felelte MacCready, és a kandalló előtti asztalon lévő tálcához lépett. – Normális esetben, ha a szobájában kíván reggelizni, akkor tojást, sonkát, pirítóst, friss gyümölcsöt és kávét kap – folytatta, és felemelte a fedőt. – Itt viszont csak két darab égett pirítós, egy darab zsíros sonka és egy csésze langyos tea van. – Az ördögbe! Akkor le kellett volna mennem reggelizni. Ha nem akartam volna fürdővel enyhíteni sajgó hátsómat, úgy is tettem volna. – Uram, van más is. Bár a csizmáit magam tartom rendben a saját, pezsgős keverékemmel, de a többi cipőjét nem én szoktam. Észrevette, milyen állapotban vannak a lábbelik ma reggel? – Nem néztem meg. MacCready megborzongott. – Könyörgöm, ne is tegye. Viszont a frissen keményített nyakkendőit nézze meg – a mosónő és a lánya végezték ezt a munkát. – Gyűrötten hagyták? – Ó, nem, uram. Ők jól képzett személyzet. MacCready a fiókos szekrényhez lépett, ahol egy halom tiszta nyakkendő hevert. Levette a legfölsőt, és feltartotta. – Jó ég, olyan kemény, mint egy darab fa! – Pontosan. Ha a nyakába akarja kötni, kalapácsra lesz szüksége. – Ördög és pokol! Még a napját is meg fogom bánni, amikor hagytam, hogy az a nő rábeszéljen erre a próbasorozatra!

KAREN HAWKINS

167 SZERELMI ALKU

– Ó, ne tegye, uram. Bár elég nehéz a helyzet, sokkal jobb, mint tisztességes próbák nélkül tönkretenni az ifjú hölgyet. – Nincs szüksége tisztességes eljárásra, már tudom, mit tett. – Uram, csak egy fiatal lány… – Nem kisiskolás. Már huszonhárom éves. MacCready elnézően mosolygott. – Nekem csak egy fiatal lány. – Nekem viszont tüske a szememben – motyogta Alexander. – Mrs. Pruitt mesélte, hogy a kisasszony egy lelkész lánya. – Igen. – És visszavonultan élt vidéken, egész életében. – Sosem gondolná róla, ha meglátná a dolgozószobában, amint elhárítja a hódolóit. – Elhárítja őket; pontosan, uram – felelte MacCready, majd összeszedte a túlkeményített nyakkendőket, és az ajtó melletti kisasztalra tette őket. – Uram, a mi korunkbeli férfiak tudják, hogy a tettek többet mondanak, mint a szavak. – Az inas egy pillanatra megállt, majd folytatta: – Azon gondolkodom, vajon nem ezt az üzenetet próbálja átadni az ifjú hölgy? – Az egyetlen üzenet, amit Caitlyn Hurst át akar adni, az az, hogy vissza kívánja állítani a jó hírét annak érdekében, hogy visszatérhessen Londonba, és végre találjon valakit, aki feleségül kéri. – A házasság nem egy gyalázatos cél, uram. – Az, ha csellel kényszerítik ki. – Abból, amit hallottam, nem hiszem, hogy Miss Hurst az a fajta nő lenne. De ön jobban ismeri. – Átkozottul igaza van, jobban ismerem – felelte Alexander, és elmesélte MacCreadynek a Caitlynnel kötött egyezséget, bár azt nem említette, milyen árat fog fizetni Caitlyn, ha veszít. Vannak dolgok, amikről a személyzetnek nem kell tudnia. – MacCready, hogyan tudom elfojtani a szolgák lázadását? Nem szeretném, ha kikeményítenék az alsóneműimet.

KAREN HAWKINS

168 SZERELMI ALKU

– Mr. Hay szerencsére a mi oldalunkon áll, aminek következtében Mrs. Pruitt „nyikorgó, zörgő csontú, vén szatyornak” nevezte, egy különösen feszült pillanatban ma reggel. – Ez a szerencsénk. Mihez fogunk kezdeni? – A saját oldalunkra is toborzunk. Bár nem tudom lecsillapítani a felkelőket, meg tudom erősíteni a bástyát. – Rendben. Ha a következő próbában egy vagy két inas a segítségemre tudna lenni, az kitűnő lenne. Majd ők másznak fel a fára. – Rendben van, uram. Egyetlen dologra van még szükségem. Meg kell bizonyosodnom róla, hogy ön tisztességesen viselkedik a kisasszonnyal szemben. Alexander hűvös pillantással nézett az inasra. – A viselkedésem csak rám tartozik. MacCready összekulcsolta a kezét a háta mögött, és a csillárra bámult. Alexander összeszorította állkapcsát. Merő bosszúság, hogy magyarázkodnia kell, meg is keseredett a szája íze. – Éppannyira leszek tisztességes, mint maga a hölgy. Ez milyen? MacCready felragyogott. – Ez megfelel, uram. Egész jó. Tényleg. – Jól van. Most viszont öltöznöm kell, mert találkozóm van az ifjú hölggyel, és nem akarok elkésni.

Odalent

Caitlyn visszautasította, hogy lovagolni menjen a többiekkel. Normális esetben a tó túlsó partján tartott piknik tökéletesen élvezetes szórakozás lett volna a számára, de MacLean üzent neki, hogy rövid találkozóra várja. Tucatnyi pikniket is szívesen feláldozott volna, hogy kitűzhessék a következő próbafeladatot.

KAREN HAWKINS

169 SZERELMI ALKU

Ébredés után is ez volt az első gondolata. Különös izgalommal várta a MacLeannel való találkozást, de a férfi nem jelent meg a reggelinél. Caitlyn alig tudta elrejteni csalódottságát, őméltóságáról nem is beszélve. Ahogy múltak a percek, és MacLean még mindig nem jelent meg, a hercegné nevetése egyre idegesebb, hangulata egyre feszültebb lett. Mintha azt gyanította volna, hogy MacLean valami titkos rejtekhelyről figyeli őket, a hercegné teljes erőből produkálta magát, szervezte a lovaglást, és hevesen flörtölt az udvarias, ám unottnak látszó Dervishtonnal. Caitlyn úgy gondolta, tudja, MacLean miért nem jött le reggelizni. Ha ő maga esett volna le egy fáról, másnap az egész délelőttöt egy kád meleg vízben töltötte volna. Ám MacLean nem az a fajta férfi volt, aki beismerte volna, hogy nem érzi tökéletesen jól magát, még akkor sem, ha az egész testét sajgó sebek borították. Ásítva dőlt a könyvtár ablakának, szemei majd leragadtak. Alig tudott aludni éjszaka. Minden alkalommal, amikor behunyta a szemét, az előző nap eseményei kavarogtak benne – MacLean csókjától zakatoló szíve, a férfi balesetben lehorzsolt arca, feldagadt ajka, és az a lángoló tekintet, amikor elhagyta a szalont. Elfordult az ablaktól, és céltalanul sétálgatott a szobában. Megcsodálta a pompás bútorokat, végighúzta a kezét az alacsony faasztalkán heverő, régi könyvek borítóin. Némelyikük elég régi szöveget tartalmazott, tintával készített, aprólékosan kidolgozott, művészien megformált betűkkel. Az egyik vékony, lapos, fémveretes könyv zavaros térképeket tartalmazott a világ minden tájáról, az ezernégyszázas évek végéről. – Csodálatos – motyogta magában, ahogy végigfuttatta ujjait a metszeteken. A kézi munka egyszerűen lenyűgözte. A kisasztaltól a hatalmas, tölgyfa asztalhoz lépett, leült, végighúzta a kezét a fényes felületen, és csodálta annak melegségét, ami látszólag a többrétegű asztallap viaszolásának volt köszönhető.

KAREN HAWKINS

170 SZERELMI ALKU

Furcsa lesz hazamenni innen. Mosolyogva gondolt apja meghitt és zsúfolt könyvtárszobájára, amely annyira kicsi, hogy ebből a tucatnyi szőnyegből egy is teljesen beborítaná a padlóját. Íróasztala is kicsi és egyszerű, fiókjai könnyen beragadnak, lapján pedig hatalmas karcolás húzódik, amelyet egy méretes filckönyöklővel igyekszik eltakarni. Mosolya megremegett, és hirtelen honvágya támadt. Apa most épp görögórát tart Robertnek és Marynek. A jóval szellemesebb Williamet és Michaelt külön tanítja, mert szerinte „több ismétlésre” van szükségük. Erre a gondolatra, sajgó szíve ellenére, kuncogás fogta el. Felkapta a kisméretű, Artúr korabeli legendákat tartalmazó könyvecskét, hogy vissza tudja szorítani a könnyeit. A kanapéhoz vitte, és elhelyezkedett a párnák között. Már tudta, mi lesz MacLean következő próbatétele, és csak átlapozta a könyvet, hátha talál valami ötletet az utolsó próbához. Nem kell sok előkészület egy igazi kihíváshoz. Mosolyogva idézte fel magában, milyen viccesen nézett ki MacLean előző este, elegánsan vacsorához öltözve, tele karcolásokkal és horzsolásokkal. Nem mintha bármi is kisebbíthetne a férfi elképesztően jó kinézetén, vagy azon a sötét, töprengő megjelenésén. Sőt, sérülései csak fokozták mindezeket. Bezzeg a férfiak! A nők nincsenek megáldva azzal a képességgel, hogy ziláltan is jól nézzenek ki. Az élet olyan igazságtalan. A kalandjairól és Dervishton hátasának eltulajdonításáról szóló előadása vicces volt ugyan, Caitlyn mégsem nevetett, mert megtudta, hogy a férfi megsérült. Egy kétségbeejtő pillanatig rettegés fogta el. Mintha MacLean elvesztésével valami fontosat veszítene el. Arra a gondolatra, hogy MacLean súlyosan megsérült, vagy még rosszabb, még most is szaporábban kezdett verni a szíve. Ez nevetséges! Egyáltalán nem is érdekel az a férfi! Ám a következő megmérettetés – Lady Kinloss komisz kutyája szalagjának megszerzése – semmiképpen nem veszélyes. Talán a kutya megharapja az ujját, de semmi több.

KAREN HAWKINS

171 SZERELMI ALKU

Megigazította a háta mögött lévő párnákat, és olvasni kezdett. A könyv bőrborítása puhán simult a kezébe, a bőr és a régi papír dohos illata finoman csiklandozta az orrát. Óvatosan forgatta a finom lapokat, míg rátalált egy érdekes fejezetre. Azonnal belemélyedt a bátor Culhwch történetébe, aki a gyönyörű Olwen szerelmének elnyeréséért egymás után állta ki a legkülönbözőbb próbatételeket. Reménnyel és ígérettel teli, romantikus történet volt. Olvasás közben Caitlyn kilépett a papucsából, harisnyás lábát oldalt a szoknyája alá húzta, a könyökére támaszkodott, hogy a napfény megvilágítsa a lapokat. Így talált rá Alexander, amikor egy órával később a könyvtárba lépett. Caitlyn összegömbölyödve ült a kanapén, egy ismerős, kisméretű könyvbe mélyedve. A nap sugarai a válla fölött hullottak a könyvlapokra, visszatükröződtek az arcán. Nem tehetett róla, de Alexandernek rögtön eszébe jutott saját kastélyának kétszintes könyvtára, amely a kedvenc tartózkodási helye volt. Nézve az elmerülten olvasó Caitlynt, ahogy a szoknyája alól kilátszottak harisnyába bújtatott lábujjai, arra gondolt, vajon mit szólna a lány az ő könyvtárához. Felkucorodhatna a csodás kárpittal borított ablakfülkébe, a téli napsugarak a vállát melegítenék, míg kedvére olvasgatna. Elkomorodott. Jóságos isten, legközelebb meg majd azon fogok gondolkodni, mennyire tetszene neki a kert! Caitlyn lapozott, ajka könnyedén, alig láthatóan mozgott olvasás közben. Alexander legszívesebben rátapasztotta volna hirtelen a magáét Caitlyn ajkaira, hogy heves, mohó csókjaival, érzéki ölelésével elterelje a lány figyelmét az olvasásról. Mégis, a kínálkozó lehetőség ellenére, csak tétovázott. Nem az a fajta férfi volt, aki minden szembejövő szoknya láttán bizonyítani akarta a férfiasságát. Azokat a nőket szerette, akik tudják, mit akarnak, akik elég műveltek, és ismerik a játékszabályokat, akik a kölcsönös örömszerzésen kívül nem várnak viszonzásként semmi egyebet. Az olyan nőket, mint Georgiana.

KAREN HAWKINS

172 SZERELMI ALKU

Mégis, akaratlanul kezdte értékelni Caitlyn tüzes függetlenségét és gondolkodásmódját. Egyszerűen csak élvezte az életet, megingathatatlan lelkesedéssel vetette bele magát minden eléje kerülő kihívásba éppúgy, mint amilyen odaadással élvezte a Georgiana konyhája által kínált ízletes ételeket. Caitlyn féktelen öröme, még ha a legegyszerűbb dolgokra gondolunk is, átkozottul rokonszenves lett számára. Sajnos azonban éppoly nyilvánvalóvá vált az is, hogy Caitlyn nem olyan nő, aki a félmegoldásokkal megelégszik – barátság esetén sem, és bármilyen, egyéb kapcsolat esetén sem. Londoni flörtölésükből kiderült, hogy a lány a „mindent vagy semmit” elvet követi. Ha egyszer elkezd valamit, azt végigviszi, tekintet nélkül arra, jó vagy rossz következményekkel jár. Bármennyire is nehezére esett beismerni, egy hajszál választotta el attól, hogy tiszta, forró vágy ébredjen benne az illedelmes Caitlyn kisasszony iránt. Elgondolkodott rajta, vajon nem történt-e meg máris. A lány kicsit feljebb emelkedett a kanapén, és a mozdulattól csinos lába egészen a bokájáig kibukkant a szoknya alól. Alexander nem kevés női bokát látott már életében, de Caitlyn Hurstből ennél többet még nem látott. A ruhái, bár divatosak, mégis kínosan konzervatív szabásúak voltak. Míg más nők inkább mélyítették ruhájuk nyakkivágását, hogy közszemlére bocsássák kebleik domborulatát, addig Caitlyn csipkékkel és szalagokkal mindig illedelmesen eltakarta őket. A lány bokájának puszta látványa olyan tűzbe hozta Alexander testét, mintha a lány legalábbis meztelen lett volna. Az ördögbe, miért nem érez ilyen tüzet soha idősebb, bölcsebb, kevésbé… kevésbé szűzies nőkkel szemben? Azelőtt biztosra vette, hogy a lányt körüllengő ártatlanság csak álca, aminek ő bedőlt. Most, hogy már eltöltött egy kis időt Caitlynnel, belátta tévedését. A lány minden mozdulatát átjárta az ártatlanság, minden elbűvölő kijelentését, minden óvatlan

KAREN HAWKINS

173 SZERELMI ALKU

ajakbiggyesztését. Minden mozdulata őszinte volt – amivel nem is lenne semmi baj, ha nem keltene benne azonnal őrült vágyat. Hová vezethet ez, ha majd megnyeri a fogadást? Tényleg képes lenne a szeretőjévé tenni egy ártatlan lányt? A karcsú, kecses, selyemharisnyába burkolt lábat elnézve, attól tartott, képes lenne. Caitlyn lapozott, majd egyik ujjával követte a szöveget. A napsugarak az arcát és a nyakát simogatták. Alexander torka elszorult, amikor arra gondolt, hogy ajkaival végigsimítja ugyanazt a vonalat, megízleli a lány édes bőrét, és… A pokolba, hát miért csak áll és képzelődik? Hisz itt vannak, teljesen egyedül. Mindkettejük érdekében a legjobb lesz, ha felvilágosítja a kis tökéletes Hurst kisasszonyt, milyen veszélyes is valójában. Minél hamarabb rájön erre, és minél kevésbé akar majd kettesben maradni vele, annál jobb lesz mindkettejüknek. Előrébb lépett, amíg oda nem ért a kanapé legszéléhez. A lány még mindig a könyvet nézte, tekintetével követve a szöveget. Alexander arra várt, hogy a lány ugyanúgy megérezze a jelenlétét, ahogyan ő érezte Caitlynét. Szinte tapintható az a testi vonzás, amely ezer forró szállal köti össze őket, egyre szorosabban, minél több időt töltenek kettesben. Caitlyn egy kicsit megemelte a fejét, majd lassan pislantott egyet. Aztán elpirulva odafordult, és a férfi szemébe nézett. Alexander kész volt csípős megjegyzést tenni, ám ahogy összetalálkozott a tekintetük, elakadt a szava. A lányon kívül minden más eltűnt. Lágy ajkaival, hatalmas, barna szemeivel olyan gyönyörű volt, hogy bármely férfi könnyedén belebolondulna. A lány lágyan elpirult, amitől Alexander a tenyerébe mélyesztette az ujjait, nehogy hozzáérjen. A férfi teste olyan erősen bizsergett a lány jelenlétében, hogy az már fájt. Caitlyn is érzett valamit, mert csinos kék ruhája alatt, gyorsuló lélegzetének megfelelően, telt keblei is veszettül emelkedtek és süllyedtek. Alexander kinyitotta a kezét, és rájött, hogy ujjaival könnyedén átérné a lány csuklóját. Ha végre az övé lesz, a lány kerek csípőjére

KAREN HAWKINS

174 SZERELMI ALKU

fogja tenni a kezét. Ujjai begörbültek, ahogy arra gondolt, milyen érzés lesz majd a ruhán keresztül elkapni a lány formás fenekét. Alexander teste gyorsan reagált, férfiassága teljesen megmerevedett. Caitlyn ajkai szétnyíltak, ahogy figyelt, úgy tűnt, mintha nem kapna levegőt. Tekintete végigpásztázta a férfi ajkát, vállát, majd a lovaglónadrágjára vándorolt. Alexander tudta, hogy állapota teljesen nyilvánvaló, és azt várta, hogy a lány majd elkapja a tekintetét, vagy felháborodott kifejezés ül az arcára, ami segítene megmenteni őket attól a vágytól, ami egyre sürgetőbben lobog mindkettejükben. Ám a lány nem nézett félre. Buja elragadtatástól tágra nyílt szemmel bámult. Alexander nem bírta tovább, lerogyott a kanapéra. Caitlyn szeme felcsillant, ajka szétnyílt, összecsukta, majd kiejtette kezéből a könyvet, és hagyta leesni, ahogy a férfi felé nyújtózkodott.

Tizenharmadik fejezet Ne higgyétek el, hogy a férfiak szívéhez a gyomrukon át vezet az út. A férfiak nem azzal a szervükkel gondolkodnak. AZ IDŐS NORA OF LÓCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Caitlyn

egy pillanat alatt elkapta a férfi hajtókáját, térdelő helyzetbe húzta magát, és Alexander szájára tapasztotta az övét.

KAREN HAWKINS

175 SZERELMI ALKU

A férfi beszélni akart a lánnyal, de Caitlyn Hursttel nem lehetett beszélni. Most nem. A döbbenettől kábultan, egyszerűen csak fogadta a lány ölelését, miközben annak forró ajkai sürgetően várakoztak. Végül karjával átölelte a lányt, és minden szenvedélyével és addigra feléledt vágyával visszacsókolta. A lány megnyitotta ajkát a férfinak, és nyelvével végigsimította Alexander ajkát. A férfi felnyögött, és még hevesebben csókolta a lányt, majd szorosan magához ölelve az ölébe emelte. Caitlyn szorosabban ölelte a férfi nyakát, aki végigsimította a lány hátának finom ívét, csípője lágy vonalát és a feneke gömbölyűségét, ahogyan pont beleillett a kezébe. A férfi szinte lángolt, testét fájdalmasan feszítette a vágy, ahogy ölében tartotta a lányt. Azok az átkozott párnák útban voltak. Alexander a lányt felemelve felállt, miközben őrülten, szenvedélyesen csókolóztak, kifulladásig. Csókolóztak már így – ezek a csókok olyannyira tiltottak voltak, mint amilyen váratlanul törtek rájuk. A lány szinte öntudatlan mozdulatokkal nyomta a férfi öléhez a csípőjét, amitől forró hullámok árasztották el a férfi testét. Alexander beszippantotta a lány alsó ajkát, mielőtt újból csókjai ostroma alá vette a száját. Nem tudott betelni ezekkel az édes, ártatlan szenvedélyességgel, bőkezűen adott csókokkal. Az ördögbe – de ez a lány maga volt a forró, türelmetlen játékosság és elragadóan édes sürgetés. Alexander kezei felkúsztak a lány oldalán, majd hüvelykujjaival simogatni kezdte a lány mellbimbóit. Caitlyn újra Alexander ajkai után kapott, és hevesen, forró szenvedéllyel simult a férfihoz. Alexander tenyerébe fogta Caitlyn telt melleit, majd egyik hüvelyujjával újra a mellbimbója körül körözött. A lány remegett a férfi karjaiban, lélegzete elakadt, ahogy Alexander növelte a nyomást. Szeme lecsukódott, és felnyögött, ahogy nyilvánvaló élvezettel még erősebben a férfihoz simult. Elkapta Alexander vállát, és csípőjét élvezettel a férfihoz szorította, a végletekig kínozva ezzel.

KAREN HAWKINS

176 SZERELMI ALKU

Alexander nem bírta tovább, felemelte a lányt, és a néhány lépésnyire lévő, nehéz, vitrines asztalhoz vitte. A nyitott könyvek tetejére ültette, így távol tarthatta magát a lány izgató hullámzásaitól, és attól, hogy végleg elveszítse az önuralmát. Semmire sem tudott gondolni, csak azt érezte, szüksége van arra, hogy a karjában tarthassa a lányt, két keze közé fogta a lány arcát, és újra megcsókolta. Caitlyn, kezével a férfi derekába, egyik sarkával a lábába kapaszkodva, közelebb húzta. Alexander dermedten állt, és egyenesen Caitlyn tágra nyílt, barna szemébe nézett. A lány lassan, megfontoltan felemelte a másik lábát is, és sarkát a férfi másik lábába akasztotta, amíg csak az elképzelhető lehető legintimebb pózba nem kerültek: Caitlyn szoknyája a derekáig felcsúszva, széttárt lábai közt Alexander csípője. Alexander soha nem gondolta magáról, hogy vágyat érezhet egy ártatlan, szűzies, túlságosan makacsul csak magára gondoló nő iránt. Caitlyn ilyen nő volt, pedig úgy festett, mint egy iskolás lány. Egy lány viszont ijedten vihogna, ha csak ránéz egy férfi. Caitlyn Hurst viszont nem ijedt még meg – soha. Még akkor sem, amikor egy szemérmes hölgynek illene megijednie. Nyugodtan fogadta Dervishton tüzes pillantásait, Falkland ártatlan hízelgését, még az erkölcsi tisztasága ellen irányuló támadásokat is kivédte. Alexander pedig ezen a ponton jelentette a legnagyobb veszélyt, és ha Caitlynnek egy csepp esze is van, akkor fél. Nagyon fél. Caitlynnek semmiképpen nem lenne szabad a könyvtár vitrines asztalkáján, lábait a férfi derekára kulcsolva pózolnia. Alexander nem szokott kitérni az effajta kísértések elől, a lány pedig nem képes kontrollálni a tetteit. Nem tűnt úgy, mintha Caitlyn tudatában lenne annak, hogy minél több időt tölt a férfival, ő is és az átkozott erényessége is egyre nagyobb veszélynek van kitéve.

KAREN HAWKINS

177 SZERELMI ALKU

De számít ez? Számít bármi is azonkívül, milyen érzés a karjában tartani a lányt? Hirtelen elege lett abból, hogy a lány tetteit értelmezze, megmarkolta a szoknyáját, és annyira felhúzta, hogy a vékony alsóingen keresztül meg tudja érinteni a lány meleg bőrét, és… Odakintről egy csapat lovas érkezésének hangfoszlányai keveredtek a szenvedély ködös homályába. Visszatértek a többiek. Alexander a lány homlokához szorította a sajátját, és szilárdan tartotta a lányt, míg lassan kezdett kitisztulni a feje. A pokolba, hát mit gondoltak? Abba kell hagyniuk, le kell küzdeniük ezt. Ám ahogy belenézett Caitlyn szenvedélytől kábult tekintetébe, Alexander tudta, hogy csak rajta múlik minden. Bár fizikai fájdalommal járt, elengedte a lányt, és hátralépett. – MacLean, mi… – Nem – csak ennyit tudott mondani. Szíve vadul kalapált, bőre égett, mintha a lány érintése megperzselte volna, férfiassága fájt a kielégületlenségtől. Caitlyn olyan gyorsan pislogott, mintha valami mély álomból ébredt volna, majd lecsusszant az asztalról. – MacLean, mi… – Visszatértek a többiek. Hallottam a lovakat, ahogy az istálló felé lovagoltak. Caitlyn az arcára szorította a kezét. – Én nem is hallottam őket. Én… Jóságos isten, nem is tudom, mit gondoltam. – Egyikünk sem tudta – felelte a férfi. Nem bírta elviselni Caitlyn sebzett pillantását. – Ez a szenvedély már olyan sok problémát okozott nekünk. És újra el fog sodorni bennünket, ha nem vigyázunk. Caitlyn elsápadva bólintott. Aztán elfordította a tekintetét, a falon lévő tükörhöz sétált, és remegő kézzel megpróbálta megigazítani a haját. Hosszú csend következett. Alexander megdörzsölte az arcát. Olyan közel állt hozzá, hogy elveszítse az önuralmát, pedig vele sose

KAREN HAWKINS

178 SZERELMI ALKU

történik ilyesmi. Az egy olyan luxus, amilyet egy MacLean nem engedhet meg magának. Callum halála óta Alexander egyetlenegyszer sem hagyta, hogy elborítsák az érzelmei. A mai napig. Néhány nagyszerű, káprázatosan tökéletes pillanatig egyáltalán nem volt tudatában semminek. Végigsimította az arcát. Jóságos isten, mit hagytam majdnem megtörténni? Caitlyn visszatért a kanapéhoz, és felvette a földön heverő könyvecskét. – Hát, ez igen kellemes közjáték volt. – Kellemes? – vonta fel a szemöldökét Alexander. – Több mint kellemes – felelte még mindig kipirulva Caitlyn. – Beszélni akartunk egymással, most pedig megfelelő a pillanat, mielőtt a többiek visszatérnek a házba. Eldöntötte, hogy mi legyen a következő feladatom? Én kigondoltam az önét. Alexander nem tudta, mit mondjon. Biztos volt benne, hogy a lány a fejéhez fogja vágni, hogy megpróbálta elcsábítani; ehelyett azonban nyugodtan vállalta a felelősség rá eső részét, és továbblépett. Észrevette, hogy Caitlyn, kérdő tekintettel, még mindig őt nézi, így igyekezett összeszedni magát. – Culhwch egyik próbatétele az volt, amikor meg kellett győznie egy vonakodó látogatót, hogy jöjjön el egy vacsorapartira. Emlékszik erre a részre? Caitlyn vékony ujjaival dobolt a könyvön. – Igen… azt a vendéget kellett meggyőznie, aki kijelentette, hogy soha nem fogja átlépni a kastély küszöbét, valami ilyesmi, ugye? – Amit Culhwch úgy ért el, hogy elvégzett egy megbízást a vendég számára, ami a jelenlegi esetben valószínűleg nem fog működni. Caitlyn a szeme sarkából nézett MacLeanre. – Szóval meg kell győznöm… – Lord Dingwallt – mosolygott a férfi, egyáltalán nem kedvesen.

KAREN HAWKINS

179 SZERELMI ALKU

– Az ki? – A szomszéd birtokos. – Tehát meg kell hívnom vacsorára Lord Dingwallt ide, a Ballochkastélyba. Alexander bólintott. Caitlyn felvonta a szemöldökét. – Feltételezem, nem kedveli a hercegnét… – Miért nem a herceget? – A herceg túlságosan magának való ahhoz, hogy haragban legyen bárkivel is. A hercegné viszont szereti az efféle csetepatékat. MacLean lebiggyesztette az ajkát. – Ráhibázott. – Ha rábeszélem ezt a Lord Dingwallt, hogy eljöjjön, honnan tudhatom, hogy a hercegné be fogja engedni? Alexander arrogáns magabiztossággal megvonta a vállát. – Ha kérem, megteszi. Jól ismeri az urat. Dingwall birtoka a nyugati oldalon határos a hercegné birtokával, a háza szinte idelátszik a behajtón lévő legnagyobb kanyarból. – És nem kedvelik egymást. – Inkább úgy mondanám: utálják egymást. Georgianát Dingwall egyszer „üresfejű, felcicomázott tyúknak” nevezte, mire ő azzal viszonozta a szívességet, hogy „fellengzős matuzsálemnek” nevezte Dingwallt. Ez kedves, gondolta Caitlyn. Szárazdajkát kell játszania két civakodó felnőtt mellett. – Miért vesztek össze? Alexander zöld szemébe vidámság költözött. – Georgiana biztos mondta, de nem figyeltem oda – felelte. – Ki kell derítenem, mi történt közöttük – szipogott Caitlyn. – Talán el is simíthatom a dolgokat. – Mi az én próbatételem? – Könnyebb lesz, mint leesni a fáról – mosolygott Caitlyn. – Kitűnő. A hátsómnak még meg kell gyógyulnia.

KAREN HAWKINS

180 SZERELMI ALKU

– Megígérem, hogy ezúttal biztonságban lesz a hátsója. Esetleg az ujjai… Az előcsarnokból hangok hallatszottak. Az első vendégek visszatértek az istállóból, és Caitlyn hallotta, amint Dervishton a nevét emlegeti. Most már nemsokára félbeszakítják őket. Caitlyn gyorsan folytatta: – A történet szerint Culhwchnak egyszer egy fésűt és egy tükröt kellett megszereznie egy vadkan fülei közül. MacLean, magának Lady Kinloss kutyájának a szalagját kell megszereznie. Alexander kiegyenesedett. – Annak a szörnyetegnek? – Annak az öreg, szinte fogatlan szörnyetegnek. Amelyik folyton morog, ha a közelébe mennek – felelte Caitlyn, és az asztalra tette a könyvet. – Rendben van – mondta MacLean a vitrines asztalka mellett állva – amelyen épp az előbb ölelkeztek –, elegánsan és vészjóslóan. Ehhez különleges tehetsége volt. A lány gyanította, hogy a legtöbb férfi szeretne ilyennek látszani, de csak nagyon kevesek képesek rá. MacLean számára viszont ez olyan természetes volt, mint a levegővétel. Az előcsarnokban egyre nagyobb lett a nyüzsgés, ahogy sorban csatlakoztak egymáshoz a vendégek, a hercegné hangja tisztán kihallatszott a többi közül. MacLean grimaszolva a teraszajtó felé lépett, hogy olyan messze legyen az előcsarnoktól, amennyire csak lehet. Dervishton jelent meg a könyvtár ajtajában, éles pillantással felmérve a benti helyzetet. – Á, Miss Hurst, hát itt van! – lépett be az ajtón, és hűvösen MacLean felé bólintott. – Drága Miss Hurst, jól döntött a lovaglással kapcsolatban. Őméltósága szerint az ösvény túl csatakos volt, a nap erőtlen, a szél viszont brutális, a társaság pedig nem volt elég vidám. – Kellemesen hangzik – felelte Caitlyn, miközben a szeme sarkából MacLean felé pillantott, de ő csak bámult kifelé, figyelmét

KAREN HAWKINS

181 SZERELMI ALKU

szemmel láthatóan valami más kötötte le. – Lord Dervishton, ön egyszer említette, hogy elég jól ismeri ezt a környéket. A fiatalember elégedettnek látszott. Lehúzta lovaglókesztyűjét, és anélkül hogy odanézett volna, a vitrines asztalkára dobta. – Anyám családja erről a vidékről való. Gyerekkorom legtöbb nyarát itt töltöttem, egy közeli kúrián. – Akkor minden környékbeli embert ismer. MacLean újra a lányra figyelt. – Természetesen – bólintott Dervishton. – Néhányukat nagyon is jól. Miért? – Nagy szívességet szeretnék kérni – felelte Caitlyn, édesen mosolyogva. Dervishton nem is lehetett volna ennél izgatottabb. – Igen? – Ha nem nagyon fáradt, és ad nekem néhány percet, felveszem a lovaglóruhámat, és lovagolhatnánk egyet, közben mesélhetne nekem a kastély történetéről… és a környező birtokokról – mondta, és higgadt tekintettel nézett MacLeanre, aki már feléjük fordulva állt. A férfi figyelmesen nézte a lányt. – Ezer örömmel! – felelte Dervishton, és felkapta a kesztyűjét. – Végiglovagolhatunk a… – kezdte, majd tágra nyílt szemmel bámult a vitrines asztalra. Arckifejezése annyira döbbent volt, hogy Caitlyn, aki néhány méterrel távolabb állt, közelebb lépett, hogy lássa, mit néz Dervishton. Belenyomódva az antik térkép vékony fémlapjába, tökéletesen kivehető volt egy női fenék. Az ő feneke. Istenem, ne! Arcát elöntötte a pír, és ösztönösen MacLean felé fordult. Könyörgő pillantására a férfi odajött. Dervishton elkomorodott. – Olyan, mint egy… – mondta, és zavartan Caitlynre nézett. A lány mosolyogni próbált.

KAREN HAWKINS

182 SZERELMI ALKU

– Csak néhány bemélyedést látok. Nem tudom, mi mást kellene látnom. – Olyan, mintha… – kezdte újra fagyos arckifejezéssel, és Caitlynről MacLeanre nézett, majd újra az asztalon lévő térképre. Caitlyn vakon bámulta a térképbe nyomódott farpofák rajzolatát. Nem csupán az volt fájdalmasan nyilvánvaló, hogy mi az, hanem mivel MacLean úgy felizgatta, hogy vonaglott a karjaiban, a lenyomatok tökéletesen kivehetőek voltak, és nagyobbak is lettek, mint kellett volna. Legalábbis remélte, hogy az ő hátsója nem ilyen széles. Alig tudta megállni, hogy a válla fölött hátra ne pillantson, és meg ne nézze. – Bocsásson meg – morogta egy selymesen mély hang a fülébe. MacLean a lány válla fölött áthajolva, cvikkerén keresztül vizsgálgatta a benyomódásokat. – Á – mondta kis idő múlva. – Lenyűgöző. Dervishton arca elsötétült. – Így is lehet mondani. MacLean felegyenesedett. – Biztos vagyok benne, Georgiana, akarom mondani, őméltósága, azt akarná, hogy eltávolítsuk innen ezt a térképet. – Igen, de… – Dervishton – mondta MacLean sokat sejtető hangon –, őméltósága azt szeretné. – Igen, hallottam… – Dervishton szeme elkerekedett. – Ó! – mondta, és ismét a bemélyedésekre nézett. – Úgy érti… MacLean újra a bemélyedésekre irányította a cvikkerét. – Biztos vagyok benne – mondta, és a bemélyedések mellé tette a kezét, mintha méregetné őket. – Igen. Őméltósága nagyon boldog lenne, ha látná, hogy eltávolítottuk ezt a térképet. – Természetesen – bólintott Dervishton. – Értem. Őméltósága… – Óvatosan összecsukta a térképet, és egy másik könyv alá csúsztatta. – Köszönöm – mondta Alexander komoran, és a zsebébe csúsztatta cvikkerét.

KAREN HAWKINS

183 SZERELMI ALKU

Caitlynnek vissza kellett tartani a lélegzetét, nehogy kitörjön belőle a nevetés. Összenéztek MacLeannel, és egy pillanatig vidám melegséggel a szemükben nézték egymást. Caitlyn megköszörülte a torkát. – Át kell vennem a lovaglóruhámat. Dervishton meghajolt. – Az előcsarnokban várom. – Sietek. Ahogy Caitlyn távozás előtt térdet hajtott MacLean előtt, némán azt mondta: Köszönöm. A férfi tekintete ellágyult, szája mosolyra húzódott, ahogy viszonzásképpen meghajolt. A férfi tekintetétől Caitlynt tetőtől talpig melegség töltötte el, és könnyű szívvel sietett fel átöltözni, hogy kiderítsen mindent, amit csak tud, a rejtélyes Lord Dingwallról.

Tizennegyedik fejezet Egy nap talán annyira fogsz vágyni valamit, hogy bármire képes lennél, csak hogy megszerezd. Amikor ez történik, légy nagyon, nagyon óvatos, mert abban a pillanatban az ördög kopogtat az ajtódon. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Hogy mit kell tennie? – kérdezte hitetlenkedve Muiren, Caitlyn bronzszínű sétálóöltözékét keresve a szekrényben.

KAREN HAWKINS

184 SZERELMI ALKU

Mrs. Pruitt, aki épp most hozta fel a szépen kivasalt alsóneműket, elképedve pillantott fel a fiókos szekrény mellől. – Nem mondhatja komolyan! A késő délutáni napsütés csillogó aranyba öltöztette a szobát. Caitlyn készen állt a gyepbiliárdozásra, hogy a többi vendéggel együtt élvezze az enyhe időt. – Teljesen komolyan mondom: a következő feladatom, hogy rávegyem Lord Dingwallt őméltósága meglátogatására. Muiren és Mrs. Pruitt egymásra néztek. – Kisasszony, sajnálom, de nem hiszem, hogy sikerülni fog – mondta Muiren. – Miért nem? Mrs. Pruitt nagyot sóhajtott. – Lord Dingwall nem valami kedves ember. – Szörnyű, vén törpe, úgy bizony! – mondta Muiren. Mrs. Pruitt bólintott. – Az bizony. És sok minden miatt utálja őméltóságát, de különösen azért, amiért ilyen partikat tart, ahol az emberek odavissza járkálnak az ösvényeken. Ezt egyáltalán nem szereti. – Valójában viszont azért haragszik őméltóságára, mert a behajtó nagyon közel van a birtokához. Rohamot kapott, amikor őméltósága kivágatta a fákat – mondta Muiren. – Idejött kiabálni a házba, és azt ordította, hogy a hercegné behatolt a birtokára. – És ez csak egy volt a sok közül. – Igen – erősítette meg Mrs. Pruitt. – Őméltósága azt követelte, hogy Dingwall töltesse fel az utat a háza előtt, mert kész tó lesz belőle, amikor esik az eső. Őméltósága nem szereti, ha sáros az új hintója. Muiren nyomatékosan bólogatott. – Dingwall hallani sem akart róla, habár majdnem rohamot kapott. Azt hitte, őméltósága arra kéri, fizesse ki az új utat, meg egy házat vagy kettőt.

KAREN HAWKINS

185 SZERELMI ALKU

Mrs. Pruitt fészkelődött. – Értem én, hogy őméltósága időnként érthetetlen dolgokat művel, de akkor sem kellett volna azt mondani rá, hogy – a házvezetőnő itt gyorsan körülnézett, majd hangosan suttogva folytatta – „ringyó”! – Ne! – Caitlyn már értette, hogy Georgiana miért lett mérges; a hercegné nagyon kényes a rangjára. – Lord Dervishton édesanyja a közelben lakik, és az ifjú lord tegnap mesélt néhány dolgot Dingwallról. Remélem, többet is megtudok ma őlordságától. Dingwall tényleg ellopta őméltósága kedvenc kutyáját? – Igen, ellopta – felelte Mrs. Pruitt. – De csak az után, hogy a hercegné kiszedette az embereivel a jelzőkarókat. – Milyen jelzőkarókat? – Amelyek Dingwall birtokának határát jelzik. Azzal kezdődött az igazi harc. Azelőtt csak szidták egymást. Azután komolyan elkezdődött a háború. – Mit akart a hercegné a karókkal? – Őméltósága azt akarta, hogy az új házhoz vezető útban, a park másik oldalán, legyen egy kanyar, és nem lehetett lebeszélni róla, még akkor sem, amikor megmondták neki, hogy az új út átszelné Dingwall birtokát. Ennyi elég is volt. – Nem tudom elhinni, hogy csak úgy eltávolíttatta a karókat! Nem csoda, hogy Lord Dingwall bedühödött. Bíróság elé cipelhette volna őméltóságát. Muiren a fejét rázta. – Amikor a herceg az egyetlen, aki kinevezheti a bíróság tagjait? Nem hinném. – Igen, Lord Dingwall nem menne fejjel a falnak. Borzasztó mérges lett, amikor kiderült, hogy a bíró nem fog neki lehetőséget adni egy fair meghallgatásra. Egyszer felbukkant őméltósága egyik partiján, és azt kiabálta, hogy a herceg és a hercegné becsapták őt, és hogy ő ezt nem fogja ennyiben hagyni. Akkor őméltósága kidobatta egy inassal, és elrendelte, hogy soha többé ne engedjék be a házba. Muiren itt közbeszólt:

KAREN HAWKINS

186 SZERELMI ALKU

– Ekkor vitte el őméltósága értékes pudliját. Ellopta, amikor az inas sétálni vitte, és megtagadta, hogy visszaadja. Most, hogy bosszantsa őméltóságát, folyton a kerítés mellett sétáltatja a kutyát. Ha meglátja a hercegnét, szélesen integet, a kutyára mutat, és ugrabugrál, mint egy törpe. – És ez beválik? – Ó – mondta Mrs. Pruitt –, látnia kellene őméltóságát! Az egész épp az előtt történt, mielőtt ön megérkezett. Őméltósága mérges volt és zaklatott. A hintó ablakából kihajolva úgy üvöltözött, mint egy piaci kofa. – Bizony – mondta Muiren elkerekedett szemekkel. – Nem tudtam, hogy így is tud beszélni! Szerintem legszívesebben lelövetné, ha tehetné. Caitlyn egy pillanatig sem kételkedett ebben. A hercegnében van valami keménység, amit nem lehet nem észrevenni, valami ridegség, ami áthatja a beszédét, és amikor zaklatott, olyan érdessé teszi a nevetését, mint a szamár bőgése. Caitlyn nem lenne képes felzaklatni olyasvalakit, aki ilyen sikeresen és briliánsán tudja bosszantani őméltóságát. Időnként Caitlyn maga is megtenné ugyanezt, különösen a tegnap este után. A tegnapi lovaglás Dervishtonnal rengeteg hasznos információval szolgált Lord Dingwallról. Egészen tíz évvel ezelőttig, amikor Lord Dingwall lánya valamilyen, a tüdejét megtámadó fertőzéstől meghalt, az idősödő férfi egész barátságos volt a szomszédjaival. Azóta szinte remeteéletet él, és alig szól egy jó szót valakihez. Caitlyn nagyon megsajnálta a férfit. A saját tragédiája idején a herceg és a hercegné belefogott egy új ház építésébe. Caitlyn már rájött, hogy a hercegné és a férje érzéketlenek mindenki más problémájával szemben. Nem csoda, hogy Dingwall, a hercegné minden egyéb kérésével együtt, hajthatatlanul visszautasította, hogy az út egy darabon az ő földjén haladhasson át. Emiatt aggasztóan nehéz feladat lesz elérni, hogy szándékosan látogatóba jöjjön a hercegnéhez.

KAREN HAWKINS

187 SZERELMI ALKU

– Biztos benne, hogy teljesíteni akarja ezt a próbát? – kérdezte Mrs. Pruitt kétkedve. – Természetesen! Nem vagyok olyan, akinek némi nehézségtől máris megremeg a térde – felelte Caitlyn. Egy heves csóktól… attól talán megremegne egy kicsit. Egy egyszerű kis problémától viszont nem. – Ha elszánta magát, kisasszony, mi segítünk – mondta Muiren határozottan. – Azt még nem tudom, hogyan, de segítünk. – Csak egyféleképpen lehetséges – jelentette ki Mrs. Pruitt, és jelentőségteljesen nézett Muirenre. – Ó, Mrs. Pruitt, most nem tudnék! – Dehogynem tudnál. Ez már háború, leányom! Mi, asszonyok, tartsunk össze! – Miről beszélnek? – kérdezte Caitlyn elkomorodva. – A kedvesemről, Seanról – sóhajtott Muiren. – Nahát, Muiren, egyszer sem említette! Muiren szégyenlősen mosolygott, Mrs. Pruitt pedig hümmögött. – Azért, mert ő inas, és Muirennek nem kellett volna összekevernie a segítő szándékot valami egészen mással. – Mrs. Pruitt, már mondtam magának, hogy nem akartam szerelembe esni! Lesben állt a hátam mögött, aztán egyszer csak váratlanul jól fejbekólintott – felelte Muiren, majd Caitlynhez fordult. – Ez igazi szerelem, kisasszony. Az egyik percben még az ágyneműket számoltuk, a másikban meg… – folytatta a lány, és nem is tudott volna jobban elpirulni. – Pontosan tudom, hogy érti – fújt egyet Caitlyn, majd Muiren és Mrs. Pruitt csodálkozó tekintetét látva, sietve hozzátette: – Sok könyvben olvastam már, hogy tud valakire váratlanul rátörni a szerelem. – Merem állítani, hogy többkötetnyi anyag van róla – helyeselt Mrs. Pruitt. – Muiren, mondd el Miss Hurstnek, hogyan lehetnétek a segítségére Seannal.

KAREN HAWKINS

188 SZERELMI ALKU

– Sean unokatestvérének a sógornője Lord Dingwallnál dolgozik. Nem tudom, amíg nem beszéltem vele, de lehet, hogy ő be tudja engedni önt a házba. Az biztos, ha a főbejáraton akarna bemenni, nem engednék. Az úr még a lelkészt sem engedi be. – Ó, Muiren, az nagy segítség lenne! Akkor már csak arra lesz szükség, hogy meggyőzzem, látogassa meg a hercegnét! – Nagy mutatvány lenne, az biztos! – bólintott Mrs. Pruitt. Milyen kellemetlen feladat! Ehhez képest a tubákosszelence gyerekjáték volt, a mindenit MacLeannek és az ördögien gonosz elképzeléseinek. Caitlyn gondolataiba merülve készülődött tovább, hogy csatlakozzon a többi vendéghez a vérpezsdítő gyepbiliárdra. Annál is inkább vérpezsdítő lesz számára a játék, mert nemcsak további információkat fog majd szerezni Lord Dervishtontól, de Lord Dingwall házára is jobb rálátás nyílik a gyepről. Lépésről lépésre, mondta magának. Lépésről lépésre fogja megnyerni a fogadást. Fogta a bronzszínű szalagcsokrot, és a hajába tette, egy oldalra igazítva a rakoncátlan szalagokat. Egész jó hangulatban hagyta el a szobáját, hogy a hadszíntérre lépjen.

Georgiana a hátsó teraszon, az inasok által kihordott, egyik tágas, kárpitozott székben ült, az ölében egy vékony takaróval. Szemét a fák koronája óvta a kellemetlen fénytől. A gyep túloldalán Miss Hurst állt ragyogóan csinos, kék szalagos bronzszínű ruhájában, és a két fiatal lorddal, Falklanddal és Dervishtonnal ütögetett. Amint Georgiana nézte, Caitlyn nevetni kezdett az egyik fiatalember megjegyzésén, és vidám hangja végiggurult a gyepen. Alexander épp Diane-nel beszélgetett, udvariasan érdeklődve az asszony neveletlen kutyája iránt, de Caitlyn nevetését hallva felpillantott. A nap fénye arannyal vonta be a férfi arcát, ahogy a

KAREN HAWKINS

189 SZERELMI ALKU

napsütésben a két elegánsan öltözött fiatalemberrel sétálgató Caitlyn után nézett. Georgiana gyanakvó tekintettel figyelte Alexandert. Mivel a férfi arckifejezése nem változott, így a rajongás vagy csodálat leghalványabb árnyalatát sem sikerült felfedeznie. A kíváncsian vizsgálódó tekintet azonban feltűnt neki. Összeszorította a fogát, és alig tudta leküzdeni úrinőhöz méltatlan vágyát, hogy összekarmolja Miss Hurst szemtelen kis arcát. Az elmúlt héten Alexander egyre jobban eltávolodott Georgianától, miközben mérhetetlenül sok időt töltött Caitlyn Hursttel. Amikor pedig nem vele volt, akkor is őt nézte. Georgiana megvárta, hogy Diane befejezze annak taglalását, miért tud a kiskutyája csak finomra darált májat és tojást enni, majd egyszerűen megjegyezte: – Lady Kinloss, nem hiszem, hogy Alexandert érdeklik szegény Puszedli diétás kínlódásai. – Ó, de érdekel – felelte Alexander, majd Georgiana legnagyobb meglepetésére lehajolt, mintha közelebbről is meg akarná vizsgálni a kiskutyát. Puszedli kimutatta csonka, görbe és hiányos fogait, görbe hátán felborzolódott a szőr, szeme kidülledt. Alexander hunyorítva nézte. – Olyan, mintha mindjárt dührohamot kapna. – Ó, dehogy! Csak nagyon védelmező – felelte büszkén Lady Kinloss. – Mit véd? – Engem! – Badarság – felelte Georgiana, és azt kívánta, bárcsak abbamaradna végre a beszélgetés erről az átkozott kutyáról. – Pont úgy morog, mint amikor el akarja venni valaki a labdáját, vagy mint amikor valakinél olyasmi van, amitől fél, vagy…

KAREN HAWKINS

190 SZERELMI ALKU

– Komolyan, Georgiana! – mondta Diane, arcára fagyott mosollyal. – Puszedli közel sem morog olyan hangosan, amikor a labdáját védi, mint amikor engem. Georgiana felvont szemöldökkel vállat vont. Alexander néhány pillanatig nézte a kutyát, de az csak folytatta a morgást. Alexander lassan felegyenesedett. – Harap a kutyája? – Ó, nem! – felelte Diane. – Nos, kivéve az istállófiút és Lady Charley unokaöccsét. – És Lord Burgdorfot – tette hozzá Georgiana ordító unalommal – , és ki ne felejtsük a sorból Mr. Meltont és Sir Rolandét. Különösen Sir Rolandét, akit még össze is kellett varrni. – Jóságos isten! – rándult meg Alexander arca. – Sir Roland megérdemelte – mondta Diane némi büszkeséggel a hangjában. – Puszedli nagyon jól ismeri az embereket. Alexander karba font kézzel csak bámulta a nevetséges bóbitával és a fülei között ugyanolyan nevetséges szalaggal elcsúfított kutyát. – Csodálkozom, hogy még senki sem lőtte le. Mintha tudta volna, hogy őt szidják, Puszedli újra a fogát vicsorította. – Lehet, hogy ön érdeklődik Puszedli iránt, de ő nem érdeklődik ön iránt – nevetett Georgiana. Alexander nem tűnt vidámnak. – Lady Kinloss, van még önön kívül bárki, akit Puszedli kedvel? – Nincs – vonta meg a vállát az asszony, és a gyep felé nézett. – Éjjel az ágyamon alszik, és egyetlen szolgálómnak sem engedi meg, hogy hozzáérjen. – Lord Kinloss akkor bizonyára szereti Puszedlit – dörmögte Alexander az orra alatt. – Hogy mondja? – Semmi – legyintett a férfi. – Csak hangosan gondolkodtam. Újabb gyöngyöző nevetés hallatszott a gyep felől, ezúttal Ogilvie kisasszonyé, aki épp most koccantotta meg Lord Caithness

KAREN HAWKINS

191 SZERELMI ALKU

labdájával Lord Dervishtonét. A két férfi a lökő dákókat kardként használva, épp bolondot csinált magából. Georgiana nyugtalanul mocorgott. – Szegény Miss Hurst kiszeplősödik, ha még sokáig a napon marad. Diane szipogott. – Miss Hurst viselkedése nem helyénvaló – mondta, majd Georgianára pillantva Alexanderhez fordult. – MacLean, nem gondolja, hogy Miss Hurst sajnálatos módon egyre illetlenebből viselkedik? – Kétségkívül – felelte a férfi kellően gyorsan. Georgiana képtelen volt elrejteni mosolyát. Ez ígéretesnek hangzott. Az utóbbi néhány napban számtalanszor gondolta, hogy a lány iránt halvány, ám őszinte érdeklődést vél felfedezni MacLean viselkedésében. Nehéz volt megmondani, mert MacLean olyan zárkózott volt, mint egy osztriga. Nagyon, nagyon közelről kellene figyelnie őt. Georgiana elkapta Diane kérdő tekintetét, és bólintott. Diane arca még elszántabbnak látszott. – Drága Georgiana, nem is tudom, miért hívtál meg egy ilyen közönséges lányt erre a partira. Egyáltalán nem való ide. – Úgy tűnik, megtalálta a helyét – vont vállat Alexander. – Csak kérdezze meg Dervishtont vagy akár Falklandot. – Kétlem, hogy tisztességesek a szándékaik, bár jó lenne, ha Miss Hurst nem bátorítaná őket. Bolondot csinál magából. Alexander elkomorodott. – Senkit sem bátorít. Ellenkezőleg, könyörtelen zaklatásnak van kitéve, és Dervishton csak örülhet, hogy Miss Hurst egyetlen férfirokona sincs jelen, hogy megleckéztesse, és udvariasságra tanítsa. Jóisten, úgy érzi, meg kell védenie a lányt! Georgiana kezei szinte kifehéredtek, úgy szorították a kárpitozott szék karfáit. Mi történt az eddigi halálos gyűlölettel?

KAREN HAWKINS

192 SZERELMI ALKU

Ezek szerint helyesek voltak a megérzései, Alexander érdeklődik a Hurst lány iránt. Georgiana legszívesebben sikított és ordított volna, de az ember nem ronthat ajtóstól a házba. Ha ezt tenné, MacLean egyszerűen elmenne. Meg kell találnia a módját, hogy kiszakítsa őt a lány bűvköréből, és megmutassa nyilvánvaló jellembéli hiányosságait, mindezt ráadásul úgy, hogy a férfi azt higgye, saját maga döntött így. Georgiana mély lélegzetet vett, és egykedvűen megjegyezte: – Jó, hogy az ifjúság talált magának valami szórakozást. – Ifjúság? – hervadt le MacLean arcáról a halvány mosoly. – Dervishton és Falkland jó tíz évvel fiatalabbak nálunk, Miss Hurst korára nem is emlékszem. Olyan gyerekesen viselkedik, hogy én annak is tekintem. Diane sunyin nézett Alexanderre. – Miss Hurst és Miss Ogilvie valóban nagyon fiatalok. Ugyanezt mondtam a hercegnek a reggelinél. Harmincévesen úgy érzem magam, mint egy nevelőnő, amikor ők jelen vannak, és vihorásznak, mint két iskolás lány. – Pontosan – búgta Georgiana. – Biztos vagyok benne, hogy öregnek tartanak bennünket. – Lord MacLean, tekintve, hogy ön kilenc évvel idősebb nálam, bizonyára igazi matuzsálemnek érzi magát közöttük! Alexander nem felelt, komor arccal, karba tett kézzel nézte a játékot. Á, gondolta Georgiana. Ez fájt, igaz? Elkapta Diane pillantását, és a teraszajtó felé intett. Diane felkapta a kutyát. – Gyere, Puszedli. Méltóságos asszonyom, ha megbocsát, megkeresem Mrs. Pruittot. A lánnyal leküldettem a ruhámat vasalásra, és meg akarok bizonyosodni róla, hogy időben kész lesz vacsora előtt – azzal, hóna alá csapva a kutyát, eltűnt. Georgiana elengedte a szék karfáját. A szél belekapott és meglebbentette MacLean homlokába hulló fekete haját. Végre

KAREN HAWKINS

193 SZERELMI ALKU

egyedül voltak, és ez Georgiana eszébe juttatta azokat az időket, amikor igazán egyedül voltak. Nagyon vágyott azokra a pillanatokra, mert akkor még fontos volt számukra egymás érintése. Szerette a férfit, de úgy tűnt, ezt Alexander nem vette észre. Amióta megszabadult szörnyű gyerekkorától, mindene megvolt, amit csak akart. Most Alexander MacLeant akarta – kizárólagossággal, örökre. A férfi a gyepen lévő pályára szögezte tekintetét, profilja élesen kirajzolódott a napfényben. Georgiana mohón bámulta, iszonyúan vágyott az érintésére. Alexander szája alig láthatóan mosolyra húzódott, pillantása ellágyult. Georgiana megdermedt. Még soha nem látta ilyennek Alexander arcát. Mi lehetett ez? Gyengédség? Követte a férfi tekintetét, és mintha kő nehezedett volna a szívére. A Hurst lány egy bokorba gurította Dervishton labdáját, és szívből nevetett. Aranyló hajtincseit simogatta a nap, a szellő pedig játékosan mozgatta szoknyáját. Dervishton pedig, a dákót katonás tartásban hordozva, elindult, hogy visszaszerezze a labdát. – Helyes párt alkotnak, nemde? – kérdezte hunyorítva. – Párt? – tűnt el a mosoly Alexander arcáról. – Nos, talán nem ezt a szót kellene használnom, hiszen Dervishton csak szórakozik. Nagyon el van szánva, hogy bejut az alá a szoknya alá, és lefogadom, sikerrel fog járni. Alexander jéghideg pillantással válaszolt. – Óvatosan, kedvesem. A származásod megmutatkozik. Georgiana szíve kihagyott egyet. – Hogy érted ezt? – Nagyon közönséges volt ez a kijelentésed – felelte a férfi mély, lágy, szinte doromboló hangon. – De ezt te is nagyon jól tudod, nem igaz, Georgiana? Hiszen Roxburge gondosan megtaníttatta neked az összes társasági szabályt, vagy nem?

KAREN HAWKINS

194 SZERELMI ALKU

Georgiana megfeszítette az állkapcsát, aztán maró hangon megkérdezte: – Mi történt a Hursttel kapcsolatos terveiddel, Alexander? Miért nem teszed egyszerűen csak tönkre, és kész? – Már elmagyaráztam. Ki akarom élvezni a pillanatot. És őt is? – Azt hiszem, a varázsa alá kerültél. A férfi lassan megfordult, zöld szeme lángolt. Keménynek és férfiasnak látszott, Georgianának a torkában dobogott a szíve. – Senkinek nem kerültem a varázsa alá, a tiédet is beleértve. Georgiana elvörösödött. Fel kellene adnia, tudta, ez lenne a helyes, de képtelen volt. Kívülről hallotta magát, amint azt mondta: – Amikor megérkezett, elszántan bosszút akartál állni, de valami megváltozott. Tegnap este, a vacsoránál, tulajdonképpen megvédted, amikor Diane tökéletesen ártalmatlan megjegyzést tett a viselkedésére. – Lady Kinloss pont olyan harapós, mint a kutyája, és te is pontosan tudod, hogy amit mondott, egyáltalán nem ártalmatlan megjegyzés volt. Georgiana nem emlékezett pontosan, mit mondott Diane, ám az Alexander tekintetében fellobbanó megvetésre igen, ami hirtelen véget vetett a Hurst lány kárára folytatott viccelődésnek. – Alexander, megváltoztak a terveid – mondta, majd előrehajolt. – Ismerd be. – Nem változtak meg a terveim. – Még mindig eltökélten látni akarod a lány bukását? A férfi sötét tekintete újra a pályára irányult. – A legvégén, igen. De először… – Kapzsi mosoly ült ki az arcára. – Először teljesítenem kell a feladataimat. Vajon hogy érti ezt? Georgiana azt kívánta, bárcsak meg merné kérdezni. Alexander újra a gyep felé nézett. – Minden jól halad. Nemsokára meglátod. Caitlyn bebizonyította, hogy sokkal értékesebb ellenfél, mint gondoltam.

KAREN HAWKINS

195 SZERELMI ALKU

A férfi félreérthetetlen csodálata megszólaltatta Georgiana hatodik érzékét. A pokolba, a lány sokkal intelligensebb, mint gondoltam. Játszik Alexanderrel, ő pedig, elvakítva a látszólagos ártatlanságától, beveszi ezt a színjátékot, mint egy bolond. – Te hagyod, hogy ez a… ez a senki föléd kerekedjen. Intézd el, és kész. MacLean megdermedt, és a napos, tiszta égbolt ellenére, a távolból mennydörgés moraja visszhangzott. A biliárdozók megálltak, és Caitlynen kívül mindenki meglepetten tekingetett az égre, míg ő a terasz felé fordult. Alexander Georgiana felé lépett, és lenézett rá. – Csak egyszer mondom el: úgy kezelem ezt az ügyet, ahogy jónak látom. Amikor elérkezettnek látom az időt Caitlyn Hurst sárba tiprásának, maga az ördög sem fog tudni megállítani. De amíg ez az idő eljön, hagyj békén minket, és a véleményedet tartsd magadban. Megértetted? Georgiana bólintott. Megkönnyebbülve, ugyanakkor némi veszteségérzettel nézte, ahogy a férfi elfordul tőle, és a terasz széle felé indul. Georgiana visszanyelte a könnyeit. Istenemre mondom, ha nem lehetsz az enyém, senkié se légy. Ő maga fogja tönkretenni a lányt, ha MacLean nem képes rá. Ami nem is lesz túl nehéz. Na, nézd csak, hogy adja az ártatlant, pedig szégyentelenül flörtöl, kijátssza Dervishtont Falkland ellen, mintha tényleg lenne valaki! Alexander tekintete újra a lányra szegeződött, nézte, ahogy a szél lekapja a főkötőjét, és végigpörgeti a zöld gyepen. Minden játékos férfi azon nyomban eldobta a dákót, és utánaeredt. Caitlyn nevetett, ahogy Falkland és Caithness lökdösődve harcoltak a jogért, hogy megszerezzék, és jogos tulajdonosának visszajuttassák az elszabadult főkötőt. Miss Ogilvie közelebb lépett, és Caitlyn derekát átkarolva, együtt nevettek a férfiak gáláns vetélkedésén.

KAREN HAWKINS

196 SZERELMI ALKU

Georgianát undor fogta el. Szóval ez a kis bolond élvezi, hogy a figyelem középpontjában van, ugye? Na, majd meglátjuk! Georgiana észrevette, hogy Alexander ajka elkeskenyedett a dühtől, amiért Dervishton tért vissza győztesen. Színpadiasan adta át a főkötőt, s mikor Caitlyn a fejére tette, a fiatalember felajánlotta, hogy megköti neki, Caitlyn pedig megengedte. – Ha megbocsátasz, Georgiana, hagyom, hogy nyugodtan élvezd a teraszodat – mondta Alexander. Georgiana alig tudott nyelni. – Talán lovagolhatnánk egyet. Ha van kedved, átöltözöm, és… – Nem, köszönöm – mosolygott hideg csillogással a szemében. – Azt hiszem, inkább én is gyepbiliárdozom. Gyerekkorom óta nem játszottam. Meghajolt, megfordult, és lement a teraszról. Néhány pillanattal később csatlakozott a gyepen játszó kis csapathoz. Georgiana eleget látott. Félredobta a takarót, beviharzott, és az első szembe jövő szolgán kitöltötte a dühét. Itt az ideje, hogy a kezébe vegye a dolgokat. Caitlyn Hurstnek nincs esélye.

Tizenötödik fejezet Ha valamit megígértetek, tegyétek is meg, és a világ kedvesebb lesz hozzátok, mintha nem tennétek meg. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM K1SUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

KAREN HAWKINS

197 SZERELMI ALKU

Caitlyn egy sor dolog miatt – a közeledő kihívás, de leginkább Alexander MacLean miatt – zaklatottan indult vacsorázni aznap este. A férfi meglepte azzal, hogy csatlakozott a gyepen játszó társasághoz. Egészen addig nyerésre állt, amíg MacLean fel nem bukkant, átvette a fekete dákót, és megmutatta, hogyan is játsszák ezt a játékot. Halálos precizitásával lehagyta őt, Sallyt, majd a játék hátralévő részében folyton beütötte Dervishton és Falkland labdáit a csalitosba, amíg a két fiatalember hevesen ellenkezni nem kezdett. Nagyon szórakoztató időtöltés volt, és Caitlyn nem is tudta, mikor nevetett ilyen jót utoljára. MacLean olyan oldalát ismerte meg, amit sosem hitt volna. Eddig nem tudta elképzelni a férfit játékosan, pedig olyan humorérzékkel rendelkezik, hogy még Sally is tágra nyílt szemmel bámulta. A többiek nem voltak ilyen szerencsések. A játék végén Dervishton duzzogott, Falkland pedig Caithness-szel ellenkezett, aki, miután belelökte a golyót egy kis vízfolyásba, inkább a játék bírájának ajánlkozott. Caitlyn eredetileg azért akart részt venni a játékban, hogy további információkat szerezzen Dervishtontól Lord Dingwall jelenlegi helyzetét illetően. Ám hamar rájött, hogy a fiatalember már nem tud többet, mivel a családja túl régóta nem lakik a környéken. Bár csalódott volt, nem hagyta, hogy ez elrontsa a kedvét. Egyedül MacLean látványa zavarta, aki a mellette ülő hercegné társaságában, a teraszról figyelte a játékot. Bár Caitlyn odalentről keveset látott a hercegné arckifejezéséből, az volt az érzése, hogy őméltósága elég gúnyos hangulatban van. Később úgy tűnt, a hercegné nem is tudja elrejteni Caitlyn iránti rosszallását. Sőt, egyre jobban igyekezett kisajátítani magának MacLeant. Caitlyn végül elkészült a vacsorához, lement, és megállt az alsó lépcsőfordulóban. Megigazította hosszú kesztyűit, vetett magára egy pillantást a folyosói tükrökben, hogy megbizonyosodjon róla, rózsaszín-fehér ruhájával minden rendben. A hercegnének talán van

KAREN HAWKINS

198 SZERELMI ALKU

min gúnyolódnia, Caitlyn ruhatárára azonban egyetlen rossz szót sem szólhat. A lépcső teteje felől hangokat hallott, így odafordult, és Treymont márkit látta lefelé jönni csinos felesége társaságában. Honoria gyönyörű vörös loknijait elegáns kontyba fésülte, és már messziről mosolygott Caitlynre. – Miss Hurst! Jó estét! – Asszonyom. Uram – köszönt ő is finom térdhajlítással. – Úgy látom, ma egy kicsit megsütötte a nap – mondta Treymont. Caitlyn bűnbánóan mosolygott. – Sosem voltam divatosan sápadt, nem tudok ellenállni a napsütésnek. – Ó, én is így vagyok vele, csakhogy olyan vörös leszek tőle, mint a rák. De mégsem tudok meglenni lovaglás nélkül. – Mindketten gyönyörűek – felelte csillogó szemmel a márki, sötét haja alól szinte világító kék szemekkel. – Milyen igaz mondás, uram – kuncogott Caitlyn. – Briliáns! – értett egyet Honoria, és vidám, szerelmes pillantással nézett a férjére. – Le vagyok nyűgözve. – Helyes – felelte tömören a férfi. – Miss Hurst, milyen volt a biliárd? Épp csatlakozni akartunk, de végül mégis a lovaglás mellett döntöttünk, és megnéztük a tavat ebben a gyönyörű időben. – Remek játékról maradtak le! – Mindenki játszott? – Ó, dehogy. Lady Elizabeth fejfájásra panaszkodott, Lord Dalfour lepihent, Lord Roxburge gyengélkedett… – Azaz a kedvenc székében szunyókált a könyvtárban – felelte mosolyogva Treymont. – Pontosan. Lady Kinloss alapvetően nem volt valami lelkes, így távol maradt, csakúgy, mint őméltósága. – Őméltósága – szisszent fel Honoria. Caitlyn kérdőn nézett rá. – Honoria – csendesítette a férje.

KAREN HAWKINS

199 SZERELMI ALKU

– Sajnálom, de szörnyű, ahogy az a nő szegény Lord Dingwall-lal bánt. – Önök ismerik Lord Dingwallt? – kérdezte Caitlyn. – Ő a feleségem egyik távoli unokatestvére – felelte Treymont –, így hajlamos a védelmére kelni, akár rászolgált Dingwall, akár nem. – Szegény, szerencsétlen ember – sóhajtott Honoria. – Átérzem a tragédiáját, de azért még nem kell ránk uszítani a kutyákat – rázta meg a fejét Treymont. – Dingwall utálatos egy alak. – Önökre uszította a kutyáit? – Igen, négy harapós szörnyeteget – felelte Honoria. – Csak egy esetet tudok felidézni, még évekkel ezelőttről, amikor Dingwall kedves volt hozzánk. – Emlékszem. Épp Dingwall-lal beszélgettünk, amikor megláttam a hercegnét a város felé lovagolni – húzta el a száját a márki. – Volt valami ügyem vele, ami annyira kihozott a sodromból, hogy azt mondtam… – Valami olyat, amit nem kellett volna – nézett figyelmeztetően a férjére Honoria. – Dingwall nyomban felragyogott, és megdicsérte Treymont kabátját. Ez az egyetlen alkalom, amikor bármelyikünkhöz is kedves volt. Olyan, mintha a közös ellenség összehozott volna minket. Caitlyn meg tudta érteni. Máris közelebb érezte magához a márkinét. Honoria Caitlynre mosolygott. – Miért érdeklődik Dingwall iránt? – Merő kíváncsiságból. Csatlakozunk a többiekhez? Mindhárman beléptek az ebédlőbe. Odabent Caitlyn olyan élvezettel hallgatta, amint Sally évődve kötekedik Caithness-szel a délután elveszett labdák miatt, hogy alig vette észre a sült kacsát. De később nagyon is felkeltették a különféle fogások a figyelmét, különösen egy édes csokoládékrém. Olyan ízletes volt, és annyira krémes, hogy teljesen megnyugtatta feszült idegeit. Mosolyogva kapta be a kanalat, és hagyta, hadd

KAREN HAWKINS

200 SZERELMI ALKU

olvadjon szét a krém lágyan a nyelvén. Beleremegett az élvezetbe. Épp az utolsó kanál krémnél tartott, amikor észrevette, hogy Lord Dervishton kitartóan bámulja. A fiatalember Caitlyn ajkára szögezte a tekintetét, arcán mohó vágy tükröződött. Caitlyn, tekintetét gyorsan elkapva Dervishtonról, elpirulva fejezte be a desszertet. Ahogy a másik irányba nézett, hirtelen MacLean tekintetébe ütközött. A férfi felvont szemöldökkel, gúnyos mosollyal a szemében pillantott Dervishton felé. Caitlyn visszamosolygott a férfira, és anélkül hogy egyetlen szót is szóltak volna, megértették egymást – micsoda bolond ez a Dervishton. Aztán Georgiana mondott valamit hangosan, amire MacLeantől várt választ, így a férfi kelletlenül elfordította a tekintetét Caitlynről. A hercegné különösen kitett magáért ma este.– vörös haja bonyolult csigákban, smaragdzöld hajtűkkel volt feltűzve, kék szeme ragyogott. Csapott ujjú, sárga selyemruhát viselt, míg a vállaira illesztett smaragdzöld szalagcsokor kecses eleganciát kölcsönzött öltözékének. A mindenit! Ahogy Caitlyn nézte a hercegnét, Georgiana előrehajolt, és rátette a kezét MacLean tányérja mellett nyugvó kezére. Aztán mesterkélt mosollyal nézett a lányra, és halkan motyogott valamit MacLeannek. A férfi gyorsan a lány felé pillantott, és összevonta a szemöldökét, amikor a lány tekintetét még mindig magán érezte. Caitlyn zavarában újra a tányérjára meredt, de még látta, amint Georgiana halkan mondott valamit MacLeannek, amire a férfi komiszan elmosolyodott. A hercegné gúnyolódott rajta, MacLean pedig kinevette. Caitlyn dühös lett, és alig tudta megállni, hogy a vizespoharának tartalmát a hercegné ruhájára ne öntse. Ám egy ilyen viselkedéssel több kárt okozna magának és a családjának, mint a hercegnének. A mindenit, milyen igazságtalan az élet! Legjobb lenne, ha… Valami megragadta Caitlyn figyelmét. Mrs. Pruitt az ebédlőajtó előtt állt, és erőteljes mozdulatokkal törölgetett egy vázát.

KAREN HAWKINS

201 SZERELMI ALKU

Caitlyn elgondolkodott. Mrs. Pruitt, a házvezetőnő hatalmas személyzetet vezet, márpedig egy házvezetőnő nem törölget vázákat, legkevésbé nem az előcsarnokban, vacsora közben. Valami történik. Vajon mire készül? Nem kellett sokáig várnia. Egy libériás inas lépett az előcsarnokba. Körülnézett, és mivel nem látott senkit, kényelmesen Mrs. Pruitt felé lépkedett. Amikor odaért hozzá, anélkül hogy ránézett volna, valamit a földre ejtett, majd továbbment. Mrs. Pruitt alig várta, hogy az inas eltávolodjon, felkapta az összehajtogatott papírdarabot, és zsebre dugta. Amint a személyzeti bejárat felé fordult, tekintete találkozott Caitly-nével. Mrs. Pruitt előbb jobbra, majd balra pillantott, kihúzta az üzenetet a zsebéből, jelentőségteljesen meglengette, és érthetetlenül tátogva, közölni próbált valamit. Caitlyn összevonta a szemöldökét. Mrs. Pruitt még határozottabb mozdulatokkal megismételte az előbbieket, ami most még értelmetlenebbnek tűnt. Caitlyn a fejét rázta, mire Mrs. Pruitt felsóhajtott, és a lépcső felé mutatott. Ezt már értette Caitlyn, és bólintott. Mrs. Pruitt felragyogott, majd elindult a lépcsőn felfelé. Caitlyn borzasztóan kíváncsi volt, vajon mi lehet az üzenet. Vajon köze van Lord Dingwallhoz? – Ez furcsa – hallatszott MacLean mély hangja. Caitlyn visszatartotta a lélegzetét. Vajon észrevette? – Mi furcsa? – kérdezte Georgiana. MacLean Caitlynt nézte, úgy felelt Georgianának. – Mintha valamit láttam volna az előcsarnokban. Georgiana megfordult, hogy megnézze, majd vállat vonva azt mondta: – Bármi is volt, már nincs ott. Caitlyn tízig számolt, nehogy elárulja magát ennek az undok gazembernek, akinek jelenleg tartotta a férfit, különösen amiért úgy mosolygott, mintha remekül szórakozna. Caitlyn megvárta, amíg ellaposodott a beszélgetés.

KAREN HAWKINS

202 SZERELMI ALKU

– Azt hiszem, megfájdult a fejem – jelentette ki. – Remélem, megbocsátják, ha visszavonulok a szobámba? Sally elsőként kívánt jobbulást, Dervishton pedig felajánlotta, hogy az ajtóhoz kíséri. Caitlyn azzal szerelte le, hogy azt mondta, nemcsak a feje fáj, hanem a gyomra is. Ettől kihunyt a férfi szemében fellobbant tűz, és a lány egyedül hagyhatta el a szobát. Ahogy kikerült a többiek látómezejéből, felkapta a szoknyáját, és felrohant a szobájába.

Nem

fog tetszeni önnek, amire rájöttünk – mondta Muiren bosszankodva. – Bizony – folytatta Mrs. Pruitt, a nyelvével csettintve. – Nem jó hír. – Nagyon nem jó – tette hozzá Mrs. Sterling borongósan. Caitlyn meglepődött, amikor Muiren és Mrs. Pruitt társaságában a varrónőt is a szobájában találta. Mrs. Pruitt szerint az idősebb asszony nagy segítségükre lehet. Szokatlanul magas, esetlen, széles vállú, kampós orrú asszony volt Mrs. Sterling, ősz haját egyszerű kontyba kötötte, megjelenése tiszteletet parancsolt. – Szóval, mire jöttek rá? – kérdezte Caitlyn. – Ha rendes vendégként, a bejáraton keresztül érkezik, soha nem engedik be – mondta Mrs. Sterling. – Dingwall meghagyta a komornyikjának, hogy bárkit, aki kopogtatni mer, lökje az utcára. Persze emiatt addig nem kell aggódnia, amíg szembe nem kerül a szúrós kerítéssel és a tüskés bozóttal… – Kerítés, tüskék? – dörzsölte a homlokát Caitlyn, miközben elképzelte a goromba komornyikot és a tüskés bozótot. – Jóisten, ez elég nehéz lesz. – Bizony – értett egyet Muiren. – Ezért hoztuk ide Mrs. Sterlinget. – Ő tud segíteni nekünk – mondta Mrs. Pruitt. – Tud egy utat a házba? KAREN HAWKINS

203 SZERELMI ALKU

Muiren felragyogott. – Ó, dehogy, sokkal jobb annál: Lord Dingwall komornyikja az ő fia. Mrs. Sterling melle dagadt a büszkeségtől. – Bizony, kisasszony. A kis Angus az öreg Dingwall komornyikja. Magával megyek, és biztosra veszem, hogy beengedi. Hiszen a saját édesanyját nem fogja elkergetni. – Van még valami, kisasszony – tette hozzá büszkén Mrs. Pruitt. – Mrs. Sterling ismeri őlordsága hasát is. A szakácsnő összekészített egy kosár finomságot, amit magával vihet majd reggel. – Ez nagyon kedves tőle! Meg fogom köszönni neki. – Ó, kisasszony, mindannyian magának szurkolunk – mondta Mrs. Pruitt, Mrs. Sterling pedig bólintott. – Az emeleti szolgálók, a lenti mosogatók… a ház összes nőtagja ön mögött áll! – Még Sean is – mondta Muiren komolyan, miközben elpirult, mert Mrs. Pruitt sötét pillantást küldött felé. – Akkor is! Kerített magának egy alaprajzot Dingwall házáról. – Muiren Seanja – mondta Mrs. Pruitt kimérten –, lerajzoltatta az unokatestvére feleségével, hogyan lehet bejutni Dingwall házába… – …és – folytatta Muiren – még egy elnagyolt rajzot is hozott a házról, hátha szüksége lesz rá. – Nagyon kedves tőle! – Az – mondta Mrs. Pruitt, bár rosszallóan nézte Muirent, amíg folytatta. – Nehogy azt hidd, hogy csak azért, mert vészhelyzet van, felrúghatod a ház szabályait, és udvaroltathatsz magadnak egy inassal. Muiren úgy nézett, mint aki legszívesebben vitatkozna, de Mrs. Sterling feltartotta hatalmas kezét. – Ó, Muiren, ne félj. Én már több mint negyven éve ismerem Brianna Pruitt asszonyt, és a romantika a gyengéje, különösen ha saját magáról van szó! Mrs. Pruitt elpirult. – Nem tudom, miről beszélsz.

KAREN HAWKINS

204 SZERELMI ALKU

– Ó? És az inas, amikor Carlyle hercegénél szolgáltál? – Az nem volt… – És Lord Coldburg lakája? És a lovászfiú a… – Alyce fia Sterling! Ennyi épp elég volt, köszönjük? –kiáltotta Mrs. Pruitt, és lángoló arccal Caitlynhez fordult. – Ahogy mondtam ez előtt a sok butaság előtt, tökéletesen felfegyverezve akarjuk önt csatába küldeni. – Fegyverekre van szüksége – bólintott Muiren –, ha el akarja kapni az ördögi Dingwallt. Caitlyn elmosolyodott ezen. – Abból, amit eddig hallottam róla, tetszeni fog neki ez a név. – Rá is szolgált, hiszen az egész világra tüzet okád – felelte Muiren. Mrs. Pruitt a zsebébe nyúlt, és kihúzta a kis papírost, amit Caitlyn korábban látott. – Tessék, kisasszonyka… a térkép, ami segít odatalálnia. – Ez nagy segítség. Nem láttam a házat a gyepről, még azt sem tudtam, merre induljak el. – Így már biztosan megtalálja. De rossz hír is van a jó mellé: Lord Dingwall egy csomó mérges kutyát tart, akik bárkit megkergetnek, akire csontos ujjával rámutat. – Hallottam a kutyáiról. – Ó, legendák keringenek róluk! Mrs. Sterling a torkát köszörülte. – De nem a kutyák a legrosszabbak. A harapós ló az! – A-azt mondta – pislogott Caitlyn –, „harapós ló”? – Bizony. Dingwall kerítést rakott a birtoka elé, majd odaállított egy éktelen nagy, alattomos kancát. Akkora falatot ki tud harapni önből, amekkora a keze. Öreg ló már, így, szokás szerint, alattomos. Caitlyn elkeseredett. – Azt hittem, ennek a próbának a legnehezebb része az lesz, hogy rábeszéljem Lord Dingwallt a hercegné meglátogatására. Most már kezdem azt hinni, hogy az a legkönnyebb része! Erre itt van egy

KAREN HAWKINS

205 SZERELMI ALKU

harapós ló, rám támadó kutyák, egy férfi, akinek senkit sem szabad beengednie a házba… ki tudja, mi minden jöhet még ez után! Mrs. Sterling elmosolyodott. – Igazi kaland lesz. Vannak fegyverei, térképe, és itt vagyok én, kísérőnek. Már csak erős szívre van szüksége. Mrs. Sterling bátorító mosolyától felmelegedve, Caitlyn sürgető vágyat érzett. – Én készen állok, ha maguk is!

Tizenhatodik fejezet Ahogy akarsz, úgy teszel. Csak rajtad áll. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Caitlyn beigazította haját az egyszerű főkötő alá, majd megkötötte az álla alatt. – Mrs. Sterling az istállóknál vár rám? – Igen, kisasszony – felelte Muiren. – Kitűnő. Akkor hozom a kosarat a konyhából, és máris indulok Lord Dingwallhoz. Kívánjon szerencsét. – Ó, többről van itt szó, kisasszony! Ön a kastélyban lévő összes nő megbecsüléséért száll harcba! Caitlyn nevetett.

KAREN HAWKINS

206 SZERELMI ALKU

– És el is nyerem magunknak. Minden szempontból meglepetéstámadást indítok: Dingwall nem tudja, hogy rárontok, MacLean pedig azt hiszi, feladom. Semmi sem okozhatna nagyobb örömet a számára, mint látni Lord Rendíthetetlen arcának megrándulását. Biztos volt benne, hogy a fegyelmezett külső alatt – nos, lehet, hogy nem arany, akkor talán egy edzett vas- vagy bronzszív dobog, még ez is elképzelhető. Valami olyasmi, ami megállítja azt, aki közelebb akar férkőzni hozzá. Muiren tetőtől talpig végignézte Caitlynt. – Kisasszony, jó ötletnek tartja, hogy ilyen egyszerű öltözékben látogatja meg őlordságát? Még talán félreérti, és tejeslánynak vagy ilyesminek nézi. Caitlyn végignézett egyszerű, szürke ruháján, régi, barna csizmáján, amit a Balloch-kastélyba idefelé jövet viselt. – Igen. Abból, amit hallottam, Lord Dingwall utálja a hercegnét és a vendégeit is, ezért amennyire csak lehet, szeretnék a vendégektől eltérően kinézni. – Nagyon okos, kisasszony – mosolygott csodálattal Muiren. – Lemegyek magával a konyhába a kosárért. Milyen izgalmas kaland! Minden jót! Mindenképpen kaland lesz. Caitlyn csak abban reménykedett, hogy anélkül térhet majd haza, hogy a ló megharapta, vagy a kutyák megkergették volna.

Szóval ide igyekezett. Alexander felpillantott, és Dervishtont látta közeledni az ösvényen. El akart menekülni a ház közeléből – Georgiana éles megjegyzései elől –, és kijött ide, élvezettel elszívni egy vaníliás szivart. Beleszippantott még egyet, majd eldobta, és a köves ösvényen a sarkával eltaposta.

KAREN HAWKINS

207 SZERELMI ALKU

– Hello, Dervishton. Feltételezem, ön is feladta, hogy úgy tegyen, mintha érdekelné Georgiana áradozása az operákról meg a színházról. Dervishton nevetve jött tovább a kis csalitos felé. Ez a hely a mindig leleményes Georgiana által kialakított hatalmas kertben, az egyike volt a sok, kellemesen elkülönített résznek. Georgiana megkülönböztetett szeretettel rendezte be a kertet: számtalan szaletli rejtőzött benne, amelyeknek gyönyörűen megmunkált padjait díszpárnák tetté élvezetessé, sőt, némelyik még behúzható függönnyel is rendelkezett. Georgiana kertje a buja kényelem mintapéldája volt. Egy szolgáló hagyta el a házat, és az istállók felé tartott. Alexander lustán nézett a nő után, akinek hatalmas köpeny takarta el az alakját, s feltett csuklyája az arcát. Egy istállófiú, aki épp vele szemben haladt, rápillantott és tátva maradt a szája, úgy bámulta, míg orra nem bukott a saját lábában. Alexander önelégülten mosolygott. A bolond. Hogy lehet ennyire nyilvánvalóvá tenni a tetszését. Alexander biztosra vette, a lány kineveti a fiút, és többé nem fogja férfiként tisztelni. – MacLean, kérdezni szeretnék valamit. Alexander nem nézett a fiatalemberre. – Georgiana arra utalt, hogy Miss Hurst nem jó családból származik. A pokolba Georgianával! – A hercegné téved. Miss Hurst édesapja lelkész. Ráadásul rokoni szálak fűzik Lord Gallowayhez, aki nem akárki. – De Georgiana azt állítja, hogy Miss Hurst… elérhető. És ha elég kitartóan próbálkozom, akkor… – Nem. A szó úgy reccsent a levegőbe, mintha épp vihar készülne. Utána baljós csend következett.

KAREN HAWKINS

208 SZERELMI ALKU

Szóval Georgiana nem elégedett azzal, ahogyan ő a saját ügyeit kezeli? Lesz hozzá egy-két szava. Caitlyn Hurst az övé: az ő prédája, akit ő kínoz, ő gyötör és ő büntet meg. Dervishton erőltetetten mosolygott. – Nézze, MacLean, én… – Felejtse el. Nem a maga hibája – felelte Alexander, és hogy uralkodni tudjon haragján, újra az istállófiú felé nézett. A fiú már újra talpon volt, és úgy hajlongott, mintha a szolgáló maga a királynő lett volna. Alexander összevonta a szemöldökét. Talán nem is szolgálólány. A nő intett a fiúnak, és elsietett, léptei nyomán egyszerű, szürke szoknyája kecsesen ringott, és egy aranyszőke hajtincs kiszabadult a csuklya alól… Alexander elképedve nézte. – Bocsásson meg, Dervishton. A lovászom szeretné, ha ebéd előtt még benéznék az istállóba. – Igen, de Georgianával kapcsolatban… – Teljes hozzájárulásomat élvezi ebben a kérdésben, de Miss Hursttel kapcsolatban nem – felelte Alexander, és előresietett az ösvényen. – De MacLean, nem… – kiáltott utána Dervishton. Alexander azonban nem válaszolt, csak követte az előtte ringó szürke szoknyát. Ellépett az istállófiú mellett, aki még mindig az ösvény közepén állva bámult a nő után. Mérgesen nézett Alexanderre, majd nyomban elvörösödött, amint rájött, ki volt az. – Uram, én… – Tegye a dolgát! – felelte Alexander, és ment a lány után. A főkötője éppoly egyszerű szürke volt, mint a ruhája, sötét karimáján a halvány virágokkal a Covent Garden-i virágárusok emlékét idézték fel a férfiban, akik kiabálva árulják a portékájukat. A kedves kis Hurst kisasszony észrevétlenül próbál távozni. Vajon mire készül? Alexander akkor érte utol a lányt, amikor ő már ráfordult a kertből kivezető ösvényre.

KAREN HAWKINS

209 SZERELMI ALKU

– Megy valahová, Hurst? A lány megállt, a hátán is látszott, hogy mérges. Lassan szembefordult a férfival. Arcát a főkötő szépen keretezte, barna szemében gyanakvás. Nehéz, kendővel gondosan letakart kosarat cipelt. Alexander mosolygott. – Ha el akar rejtőzni, rendesen el kell takarnia a hátsóját. A kert másik oldaláról is felismertem. A lány ajka elkeskenyedett dühében. – Legközelebb majd gondolok rá, ha álruhába bújok. – Megkérdezhetem, hová tart? – Nem. Alexander keresztbe tette a karját. – Semmi köze hozzá – folytatta a lány mérgesen. – Ó, én azt hiszem, nagyon is van – mondta Alexander, és a kosárra pillantott. – Mi van benne? – Semmi köze… A férfi kivette a lány kezéből a kosarat, és felhajtotta a kendőt. – Zselé, lekvárok, frissen sütött kenyér, és… mi van a csuporban? – kérdezte a férfi, majd lehajolva megszaglászta. – Leves? A lány visszavette a kosarat, megigazította a vászonkendőt a tetején. – Amit csinálok, az nem tartozik magára. Most pedig, ha megbocsát, teljesítenem kell a küldetést. – Küldetést? – nézett gyanakodva a férfi, majd leesett neki. – Lord Dingwall jóindulatát akarja megnyerni ezzel a kosárnyi finomsággal. Alexander tudta, hogy eltalálta, mert a lány felvetette az állát, és zárkózott lett az arca. Elégedettség futott át rajta. Valójában semmire nem vágyott annyira, mint hogy a nőt saját játékában győzze le. Mosolyogva hallgatta, amint Caitlyn hetykén válaszolt:

KAREN HAWKINS

210 SZERELMI ALKU

– Biztos vagyok benne, hogy semmi kifogása nem lehet ellene. Minekutána épp ön mondta, nem számít, mivel próbálkozom, Lord Dingwall úgysem fog kötélnek állni. Alexander mosolyogva nézte a lányt, és karba tett kézzel hintázott a sarkán. – Ön csak a büszkeségét mentheti meg, ismerje be, hogy veszített, és jöjjön az ágyamba most azonnal. Caitlyn még ebben az egyszerű ruhában is elragadó volt, semmi sem takarhatta el a szépségét. Alexandernek különösen a főkötő tetszett, amely ívesen körülvette a lány arcát, és még nagyobbá tette a szemeit. Caitlyn határozott tekintettel nézte a férfit. – Én fogom megnyerni ezt, és ön, uram, térdepelni fog előttem, várjon csak, és majd meglátja! Alexander vállat vont. – Nem fog sikerülni. Dingwall utálja a hercegnét. – Nos, ha veszítek, amit nem hiszek, legalább nem azért, mert meg se próbáltam. Alexander szerette, amikor a lány így felvetette az állát. – Néhány szelet friss kenyér és egy kis leves nem fogja megtörni a régi viszályt. – Az, hogy miként járok el, nem tartozik önre. Ma este találkozunk, MacLean. Lord Dingwall-lal együtt. Azzal sarkon fordult, és a kosarat megragadva távozott. Alexander megvárta, amíg eltűnt az istállók mögött, majd követte. Hirtelen hangos női üdvözlések egész kórusa ütötte meg a fülét, és késztette megtorpanásra az istállók sarkánál. Óvatosan kinézett. Úgy tűnt, a személyzet összes nőtagja összegyűlt, és úgy köszöntötték Caitlynt, mintha egy klasszikus görög tragédia hősnője lenne. Jóságos isten, MacCreadynek igaza volt: minden nő Caitlyn mellé állt.

KAREN HAWKINS

211 SZERELMI ALKU

Caitlyn egy magas, nagy főkötős, ősz hajú, kontyos nővel beszélt, aki majdnem kétszer akkora volt, mint Caitlyn, és olyan széles lehetett a válla, mint egy férfinak. Elköszöntek a csoporttól, aztán a Lord Dingwall birtokát körülvevő kerítés felé indultak. A többiek addig néztek utánuk, amíg a konyha ajtajából felhangzó kiáltás a dolgukra nem szólította őket. Alexander tovább követte Caitlynt a kerítés felé, hosszú léptei nyomán gyorsan csökkent köztük a távolság. Caitlyn a válla fölött hátrapillantott, és meglátta MacLeant, akinek sötét hajába bele-belekapott a szellő, és aki csillogó zöld szemmel, erőteljes léptekkel közeledett. Nem tehetett róla, de izgalom futott végig a gerincén, majd intett Mrs. Sterlingnek, hogy folytassák útjukat. Az asszony MacLeanre pillantott, ahogy fújtatva a kerítéshez közeledett. – Mit akar? – kérdezte Caitlyn türelmetlenül. – Csak néhány tanácsot adni. Caitlyn tétovázott. Nem igazán bízott a férfiban, de mégis úgy döntött, semmilyen fontos információt nem kellene elszalasztania. – Eddig sem volt valami segítőkész. – Ezúttal azonban teljesen biztos vagyok benne, hogy semmiképp sem járhat sikerrel, így megkockáztatom a nagyvonalúságot. Lord Dingwall minden délután háromszor megy sétálni. Ha nem jutnának be a házba, talán így összefuthatnak vele. – Ó, biztosan bejutunk a házba. De köszönöm a tanácsot. Majd elmesélem, ha esetleg hasznunkra volt. – És van egy kis gond a lóval is. – Már tudom, harap. A férfi elmosolyodott, szeme riasztóan vonzón csillogott. – Minden lóról tud? Caitlyn az üresnek látszó mező felé pillantott. Csak fűtengert látott, a túlsó végén egy hatalmas házzal egy dombocska tetején.

KAREN HAWKINS

212 SZERELMI ALKU

– Nem vágyom arra látványra, hogy az ön gyönyörű bőrét horzsolások csúfítsák el – mondta a férfi, és végighúzta borzongató ujját a lány orcáján. Caitlyn elhúzódott. – Köszönöm a tájékoztatást. Harapással vagy a nélkül, de ön sosem fogja látni a csupasz bőrömet. A kerítés mellől Mrs. Sterling bátorító hümmögést hallatott. MacLean összehúzta a szemét. – Majd meglátjuk. A manóba! Minden alkalommal, amikor lehetőség nyílik arra, hogy a férfi egy csókkal vagy érintéssel összezavarja, meg is teszi. Na, majd megmutatja neki! A kerítéshez ment, átemelte a kosarat a túloldalra, és fürgén átmászott. Amíg várt, hogy Mrs. Sterling is megtegye ugyanezt, lesütött pillái alól figyelte a férfit. MacLean felvont szemöldökkel állt, és meglepődve – elismerőleg? – nézett a lányra. Nos, még szép, hogy elismeréssel nézi! Caitlyn vidéken született és nevelkedett, így ha van valami, amiről pontosan tudja, hogyan kell csinálni, az a kerítésen való átmászás. Amikor Mrs. Sterling újra mellette állt, Caitlyn megfogta a kosarat, és a ház felé indult. Majdnem húsz percig tartott az út, jórészt emelkedőn kellett menniük, de még csak az árnyékát se látta annak a harapós lónak. – Hát persze, hogy nem – mormolta maga elé, amíg Mrs. Sterling széles háta mögött baktatott, és a csaholó kutyák után kémlelt. – Várj csak, MacLean. Ma este teljesítem a feladatomat, te meg még el sem kezdted a tiédet.

Másfél órával vacsora előtt Alexander megszólalt: – MacCready, szedje össze a seregemet. Az inas, aki épp friss törülközőt tett a szoba sarkában álló mosdóállványra, Alexander felé fordult. – A seregét, uram? KAREN HAWKINS

213 SZERELMI ALKU

– Igen, maga mondta, hogy talált néhány segítőt. Hol vannak? Miss Hurstöt egy egész szakaszra való asszony kísérte el a Lord Dingwall háza felé vezető útig. – Ó, az a sereg. Nos, uram, nem volt olyan egyszerű meggyőzni a férfiakat, hogy csatlakozzanak önhöz, mint gondoltam. Le kellett fizetnem őket. – Tessék? – A férfiak nem mernek nyíltan kiállni ön mellett, mert félnek a másik oldal megtorlásától. – A bolondok. Mit tudnak tenni a nők a túl keményített nyakkendőkön kívül? – Uram, valójában már eddig is sokkal többet tettek ennél – felelte MacCready, és a ruhásszekrényt kinyitva, kivett egy kupac, vasalóval megégetett inget, két mellényt, amelyekről leszaggatták a gombokat, és elővette a csizmákat is, amelyeket mintha szénporral kentek volna be. – Jóságos isten! – Pontosan, uram. És nem csak a háztartásunkból ki- és visszaérkező tételeket kell megvizsgálnom, uram, hanem az ételébe és az italába elrejtetteket is… – Az italomban? – Alexander az asztalkán lévő üvegre pillantott, és elkomorodott. – A portói kitűnő. – Az a portói valóban kitűnő, mivel azt magam hoztam fel a könyvtárban lévő pohárszékből. A fekete tea viszont, amit „portóiként” küldtek fel, egyáltalán nem volt az. Alexandernek be kellett látnia, hogy Caitlyn érdekessé tette ezt a kisjátékot. Sosem lehetett tudni, mi lesz a következő lépés. – Akkor nincs segítségünk? – Csak két embert találtam, uram. – Csalódott vagyok az itteni férfiak belevalóságát illetően. Nos, szedje össze azt a két embert, és hozza ide őket. Miss Hurst üres kézzel fog visszaérkezni vacsorára, de akkorra én már teljesíteni akarom a küldetésemet. Egy ember nem lesz elég, hogy

KAREN HAWKINS

214 SZERELMI ALKU

megszerezzük annak a szörnyetegnek a szalagját, akit Lady Kinloss Puszedlinek nevez. – Igen, uram. Máris idehozom őket – felelte MacCready, majd meghajolt, és távozott. Alexander befejezte a nyakkendője megkötését, és azon gondolkodott, vajon Caitlyn hogy boldogul. Halvány aggodalom szaladt át az agyán. Caitlyn jól van. Egy hatalmas termetű asszony vigyáz rá. Egyébként is, mi a legrosszabb, ami történhet vele? Hát… megtámadhatják a kutyák vagy az a szörnyű ló. És ha Dingwall valóban őrült, és jogos haragja nem csak Georgianára terjed ki? Alexander nyugtalanul az ablakhoz lépett, és kinézett. Semmi mozgást nem látott, ahogy a nap lebukott a tó fölötti domb mögé. Egy ló sem jött vagy ment, az istállók csendesek voltak. A pokolba! Elfordult, és a kellemesen pattogó kandallóhoz lépett. Megragadta a piszkafát, hogy megigazítsa a rönköket, de a nyélből kicsúszott a fej, és hangos csilingeléssel a márványpadlóra esett. Káromkodva lehajolt, felkapta a vasat, ami azonnal kicsúszott a kezéből. Mi az ördög…? – nézett a kezére. Fekete kenőcs borította a tenyerét és az ujjait. Fogcsikorgatva eldobta a nyelet, és a mosdóállványhoz lépett. A tiszta kezével megemelte a kancsót, és megdöntötte, hogy vizet öntsön a tálba, amikor – csatt! – a kancsó a földre esett, ezer darabra tört, és barna folyadék borított mindent. Portói illata ütötte meg az orrát. Szóval ide dugták. Alexander homlokát ráncolva nézte a kezében maradt kancsófület, az ingére és nadrágjára ráfröccsent bort, az üvegszilánkokat és a portóit, ami beterítette a földet, s a másik kezét, amelyet fekete kenőcs borított. Mérgesen felhorkant, és ahogy el akarta dobni a kancsófület, rájött, hogy az egyik találékony némber bekente valami ragadós anyaggal. Teljesen kinyitotta a tenyerét, és addig rázta, amíg a fül bele nem esett a mosdótálba.

KAREN HAWKINS

215 SZERELMI ALKU

Az ördögbe, micsoda zűrzavar! Nézte a kezét, majd úgy döntött, a mosdótálba került bor is megteszi. Ahogy elkezdte mosni a kezét, örömmel tapasztalta, hogy a bor is éppolyan hatékonyan tisztít, mint a víz. Kinyílt az ajtó, belépett MacCready, és földbe gyökerezett a lába a látványtól. – Istenem! Uram, annyira sajnálom a történteket! Ha leveszi az ingét és a mellényét, majd… – Nem, köszönöm, MacCready. Vacsoráig ebben maradok. Lehet, hogy még ennél is jobban összepiszkolom magam azzal a kutyával. – Értettem, uram. Meghoztam a csapatot az első bevetésre – mondta, majd az ajtóhoz ment, és kinézett. – Erre, kérem. Jöjjenek be! Becsoszogott egy idősebb férfi és egy himlőhelyes arcú fiatalember, megdöbbentően narancssárga színű hajjal. Hát ezek azok a férfiak, akik nem félnek az asszonyok bosszújától. Nem csoda: úgysincs semmi esélyük, hogy felkeltsék bármelyikük érdeklődését. MacCready az idős férfira mutatott. – Ez itt Rob McNabb, a fiatalember pedig Hamrick Hannaday. Ők alkotják a csapatát, uram. Az idős férfi gyorsan tisztelgett, míg a fiatalabb csak zavartan nézelődött. Alexander fogott egy törülközőt, és megtörölte a kezét. – Örvendek, uraim. Nagyra értékelem a segítségüket a kis megbízatásom teljesítésében. Alexander az ágyhoz lépett, és lehúzta az egyik párnáról a huzatot, majd Hamricknek adta. – Fogja meg. A kandallóhoz lépve Alexander egy használt takarót dobott a piszkavasra, hogy letörölje róla a kenőcsöt. Majd visszakérte az üres huzatot Hamricktől, ráakasztotta a vas végére, és a vállára dobta mindkettőt. – Jöjjenek, uraim. Vadászni megyünk.

KAREN HAWKINS

216 SZERELMI ALKU

Egy órával később Alexander katonáival visszatért a szobájába. – Jóságos isten! – kiáltott fel MacCready. – Mi történt? Alexander Hamrick felé intett a fejével, aki felemelte a párnahuzatot, aminek a belsejében egy morgó, kavargó, kutyának látszó halom volt. – Hát elkapták! – Igen – vigyorgott Alexander. – Végül el. Nem tudom, hogyan, de a dög látta, hogy jövünk. – Bizony – mondta széles mosollyal Hamrick. – Megfuttatott minket a pénzünkért, az biztos. Körben, a könyvtárban, és kint is a… – Kint? – Végig, a tóig – dobott egy hasábot a tűzre Alexander. – Akkor ez a magyarázat a sárra. – Beugrottam a kis gazfickóért, és majdnem meg is fogtam. – Mi történt a kezével? – nézett MacCready az idős Bobra. – Vagy ne is kérdezzem? – Az az őrült vadállat megharapott, amikor meg akartam etetni egy kis darabka májjal. – Úgy. És végül hogy kapták el azt a vad szörnyeteget? – Egy rongyot bekentünk pástétommal, és amikor odajött megszagolni, mindannyian rávetettük magunkat – felelte Alexander elégedett mosollyal. – Bizony – mondta az öreg Rob. – Igazi kis szörnyeteg. Több ember segítsége is elkelt volna. Hamrick bólogatott, narancssárga haja csak úgy libegett a füle mellett. – Én fogtam a lábát, az öreg Rob meg a fülét. Lord MacLean ráhúzta a huzatot, és már meg is volt! MacCready nem volt lenyűgözve. – Értem. És mit akarnak tenni vele? Alexander a nyakát dörzsölgette. Törődött volt, piszkos, és a teste tele horzsolásokkal.

KAREN HAWKINS

217 SZERELMI ALKU

– Csak arra az átkozott szalagra van szükségünk, de mintha bele lenne ragadva a szőrébe. Az egész üldözés és birkózás alatt még csak ki sem bomlott. Hamrick feltartotta a párnahuzatot, és Puszedli morogva rögtön nekiugrott a huzat oldalának. – Én bele nem nyúlok, hogy levegyem a szalagot, bármennyit is ígérnek érte! – Én se! – emelte fel arcrándulásokkal kísérve bekötött kezét az öreg Rob. – Sőt, ha őlordságának már nincs rám szüksége, inkább lemennék a konyhába, és utána beköttetem a kezemet. MacCready kinyitotta az ajtót, és távozás közben beletett egy kis pénzt a férfi ép tenyerébe. Hamrick sietve Alexander kezébe nyomta a párnahuzatot, majd ahogy ő is megkapta a pénzét, elment, MacCready pedig becsukta az ajtót. – Egyik sem kap enni ma – jövendölte MacCready. – Csatlakoztak az ellenséghez, és megkapják a jutalmukat! Alexander mogorván nézte a párnahuzatot. – Most hogy fogom megszerezni a szalagot? Talán meg kellene ráznom a huzatot, és… – Uram, kérem, adja ide a kutyát. Alexander boldogan adta át a párnahuzatot. – Mit akar tenni? Ez a próba halálosan veszélyes. Az egy harapós, hidegvérű és neveletlen kutya, aki… – A szalag, uram. Alexander csak. pislogott. Puszedli rózsaszínű szalagja ott feküdt MacCready kezében, míg a kutya biztonságosan befészkelte magát az inas karjába, hangosan lihegve, és képtelenül megelégedve magával. – Hogy a pokolba csinálta? – A nagybátyámnak rat terrier kutyafarmja volt. Közöttük nőttem fel, így tudok néhány trükköt. – Egy rat terrier farmer?

KAREN HAWKINS

218 SZERELMI ALKU

– Azt hiszem, tenyésztőnek mondják, de én nem szeretem annak a szónak a közönségességét. – Értem. Szóval, maga tud egy-két trükköt, mégsem ajánlotta fel, hogy segít. – Ön nem kérdezte – felelte MacCready, majd kinyitotta az ajtót, és a földre tette a kutyát. – Szaladj a gazdihoz, te kis ördögfajzat. És ne vizelj le semmit útközben – rendelkezett a lakáj. – Ne gondold, hogy nem ismerem azt a trükköt! Puszedli őrülten csóválta a farkát, majd egy vakkantással kiszaladt a szobából, körmei csak úgy csattogtak az előcsarnok fapadlóján. MacCready becsukta az ajtót. – Hozatok önnek egy fürdőt, uram. Van még harminc perce vacsoráig. Alexander homlokát ráncolva felemelkedett. – Hallotta? – Mit kellett volna… – A hintót. MacCready oldalra billentette a fejét. Egy pillanat múlva tágra nyílt szemmel figyelt. – Uram! Csak nem gondolja, hogy… Alexander abban a pillanatban az ablaknál termett. Odakint egy régi hintó hajtott fel a Balloch-kastély elé. Ahogy Alexander vigyorogva bámult kifelé, szolgák ugrottak elő, hogy segítsenek. Bár nem ismerte fel az öregurat, akit kisegítettek a hintóból, Caitlyn Hurstöt felismerte. – Az ördögbe! Megcsinálta! Elhozta Lord Dingwallt vacsorára.

KAREN HAWKINS

219 SZERELMI ALKU

Tizenhetedik fejezet Micsoda öröm nyerni – de még annál is nagyobb öröm, hogy nem te vagy az, aki veszít! AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Caitlyn valóban elhozta Lord Dingwallt, aki szatén térdnadrágot viselt, harisnyakötős sárga harisnyával, és szürkésrózsaszín szaténzsakettet. öltözéke nagyjából a húsz évvel ezelőtti divatot tükrözte, és ma már színpadi jelmeznek hatott. De Dingwall viselkedése még annál is meglepőbb volt, ugyanis lenyűgöző udvariassága sziporkázó jókedvéből fakadt. Caitlyn ragyogva állt mellette, olyan izgatott és boldog volt, hogy lelkesedése átragadt a vendégek nagy részére. Dervishton és Falkland egymással versengve, szinte bolondot csináltak magukból, amint üdvözölték az idős férfit. Treymonték távoli rokonságban álltak vele, meleg fogadtatásuk szinte családiassá tette a hangulatot, ami jócskán elősegítette az idős férfi szíveslátását. Az asztalnál Alexander, tudomást sem véve Georgianáról, a borát kortyolgatta. A hercegné magában füstölögve, rosszkedvűen, láthatatlan felhőbe burkolózva üldögélt. Kisebb szóváltásba került kicsikarni belőle az ígéretet, hogy elfogadja Dingwall jelenlétét. Sőt, valójában hosszas veszekedésbe került. Alexander tudta, hogy végül csak azért egyezett bele, mert még mindig abban a tévhitben élt, hogy valamikor, hamarosan még egyszer kisajátíthatja MacLean ágyát. Természetesen nem fogja, és ezt a férfi a tudomására is hozta, ám Georgiana még mindig azt hitte, hogy a férfi meg fogja gondolni magát. KAREN HAWKINS

220 SZERELMI ALKU

Alexander rápillantott, és észrevette, hogy a nő gyűlölettel figyel valamit. Követte a tekintetét, és azt várta, bizonyára Dingwallt nézi, ám Georgiana haragja nyíltan és közvetlenül Caitlynre irányult. Valami kellemetlen érzés fészkelte be magát a férfi mellkasába. Georgiana nem volt gonosz, de nagyon bántó tudott lenni. Alexander kezdett már rájönni Caitlyn egyik legnagyobb hibájára – nem elég, hogy fájdalmasan lobbanékony és makacs, mint egy öszvér, tárt karokkal és tiszta szívvel fogad mindent, ami sebezhetővé teszi, bár ezt az utolsó leheletéig tagadná. Pontosan ez a tulajdonsága teszi különösen sérülékennyé a Georgiana által alkalmazott trükkökkel szemben. Alexander aggódva figyelte a Georgiana szemében tükröződő gyűlöletet. Vajon ő okozta ezt, a Caitlynnel szembeni kíméletlenségével? Vagy azért alakult ki, mert Georgiana ezúttal egy fiatalabb, szebb és kívánatosabb nővel került szembe? Bármi is ébresztette fel, a düh már tombolt benne. A túloldalon kitörő nevetés elvonta Alexander figyelmét. Dingwallt az asztal végére ültették, ahol folyamatosan szórakoztatta a társaságot, és ezzel éles kontrasztot támasztott a Georgiana körüli baljós csenddel. Amint Alexander fülelt, Dingwall mondott valamit, amire Caitlyn kuncogni kezdett, aztán csillogó szemmel válaszolt. Lord Dervishton, aki valamilyen trükkel rávette Falklandot, hogy cseréljen vele helyet, lendületesen előrehajolt, hogy hallja, mit mond a lány. Alexander összevonta szemöldökét. Dervishton tovább folytatta az előrenyomulást, és ez felbosszantotta Alexandert. Itt az ideje, hogy elmagyarázza Dervishtonnak, miért hiábavalóak az erőfeszítései. Egy hideg kéz érintette meg a karját, és amint felnézett, Georgiana fagyos és követelőző tekintetével találkozott. – Nem kevesebb, mint három megjegyzést címeztem neked – mondta dühtől remegő hangon –, de egyikre sem reagáltál.

KAREN HAWKINS

221 SZERELMI ALKU

– Sajnálom, teljesen megzavarodtam Lord Dingwall rózsaszínű kabátjától. Georgiana ajka elkeskenyedett. – Ó? Azon gondolkodsz, talán beszerzel egyet? – Nem. Csak megzavarodtam, de nem őrültem meg. Georgiana az asztal túlsó vége felé pillantott, majd újra a férfira nézett. – Csodálkozom. Alexander nem ment lépre. – Dingwall lett ma este a parti középpontja. – Hát persze – felelte Georgiana élesen. – Abban a házban van, amibe sohasem gondolta, hogy valaha is meghívják. Mi az ördögért kértél meg arra, hogy beengedjem ide? Lady Kinloss idegesen mocorgott, tekintete csak úgy cikázott Alexander és a hercegné között. – Bár Lord MacLean kérte, hogy bejöhessen, de Miss Hurst hozta ide. Nagyon furcsának találom! Georgiana ajka még jobban elkeskenyedett. – Bárcsak sose hívtam volna meg ide azt a nőt! – Hát valóban nem olyan, mint akiket egyébként meg szoktál hívni. Egyáltalán nem! Alexander a nyelvébe harapott, nehogy valami bántót mondjon, mert azzal csak még több bajt hozna Caitlyn fejére. – Lady Kinloss, hallottam, hogy a kutyája eltűnt ma egy időre – szólt végül Diane-hez. – Ó, istenem! Annyira aggódtam! Majdnem egy órára eltűnt! – Hol volt? – Nem tudom, de elvesztette a szalagját, és felettébb különösen viselkedik, amióta visszatért. – Hogyan? – Hát, megnyalta a szolgáló kezét, amikor tejet öntött neki! – Elképesztő.

KAREN HAWKINS

222 SZERELMI ALKU

– Igen, és azt is mondta a lány, hogy látta, amikor az ön lakájának hízelgett a konyhában. Puszedli nem is szereti a férfiakat. Nagyon furcsállom. – Én is. – Puszedliből lassan öleb lesz – pufogott Georgiana. – Ha arra lenne szükség, megkérhetjük Dervishtont, kiválóan ért a behízelgéshez. – Vagy Lord Falklandot! – kuncogott Lady Kinloss. – Nem Dervishton az egyetlen, aki Miss Hurst hálójába akadt. Alexander érezte, Georgiana kíváncsian nézi őt, hogyan reagál, így bölcsen elrejtette kisstílű gúnyolódásuk miatti bosszúságát. Talán sok mindenért hibáztatja Caitlynt, de egyszer sem látta, hogy a lány bátorította volna Falklandot vagy Dervishtont. A probléma sokkal inkább abból származik, amit nem tett. Nem kérte, hogy hagyják békén, és nem is szólt rájuk, hacsak nem mentek már túlságosan messzire. Lord Dingwall hangja áthallatszott a túloldalról. Alexander arca megrándult, ahogy a férfi tréfás hangon bíráló megjegyzéseket tett a házra és az ételekre. Alexander biztos volt benne, hogy fel akarja bosszantani Georgianát, ami sikerült is neki. Alexander megkönnyebbült, amikor véget ért a vacsora. A nők a nagy szalonba mentek, a férfiak pedig a könyvtárba vonultak, hogy megigyanak egy pohár portóit. Ahogy Dingwall kikerült a hölgyek figyelő tekintete alól, régi történeteket idézett fel a hercegnével folytatott korábbi csatározásaiból, kétségkívül úgy színezve ki azokat, hogy az ő tettei tűnjenek szellemesebbnek. Dervishton, Falkland és Caithness perceken belül gurult a nevetéstől. Ha Georgiana hallotta volna, még inkább megdühödik. A csoport lassan feloszlott. Roxburge élénk beszélgetésbe kezdett Caithness-szel a különböző, forró vizű gyógyforrásokban való fürdőzés előnyeiről, míg Dervishton, Falkland és Treymont

KAREN HAWKINS

223 SZERELMI ALKU

vadászkalandjaikat mesélték egymásnak, és arról vitatkoztak, vajon az itteni vidék mely részén lehet a legjobban rókára vadászni. Dingwall lehajtott még egy pohár portóit, hangosan cuppantott és böfögött, majd derűs mosollyal megszólalt: – Pardon. – Kér még? – kérdezte Alexander. Dingwall azonnal megemelte a poharát. – Nem bánom. Alexander intett az egyik inasnak, aki máris odasietett, hogy újratöltse a poharat. Dingwall hozzáértőén belekortyolt, majd felsóhajtott. – Ez a legjobb portói, amit valaha ittam. – Valóban kitűnő. Mondja, Dingwall, milyen varázslattal érte el Miss Hurst, hogy átjött ma este? Az idős férfi elmosolyodott, arca csupa ránc lett. – Ismeri Miss Hurstöt? – Igen. – Miért nem udvarol neki? Elnéztem ezeket a fiatalokat, de még nem elég érett férfiak ahhoz, hogy megfelelően tudjanak bánni egy ilyen nővel. Alexander egyre izgatottabb lett. – Megfenyegette önt Miss Hurst? Megzsarolta valamivel? Vagy pisztolyt tartott a fejéhez? Dingwall röviden felnevetett. – Talán. Elmondhatatlan, hogy mik voltak a kosarában. A harapós lovamnak almát dobott, aki a lelkes majszolás közben elmulasztotta megharapni őt. Alexandernek be kellett látnia, hogy ez briliáns ötlet volt. – A kutyákat pedig disznócsonttal csendesítette le, amit az út túloldalán szórt szét odafelé menet. Mivel a kutyákat lefoglalták a csontok, a bejárat őrizetlenül maradt. – Jól kitervelte.

KAREN HAWKINS

224 SZERELMI ALKU

Nyilván sokkal több minden volt abban a kosárban, mint amennyit Alexander látott belőle. – Még a felét se hallotta. Igazi ostrom alá vett! Egy aprócska lány egy hatalmas asszony kíséretében, aki még ott is szőrös, ahol nem kellene. Az asszony nem átallotta azt mondani nekem, hogy ha nem hallgatom meg a lányt, elviszi a komornyikomat. – Feltételezem, hogy meghallgatta. Dingwall a térdét csapkodva nevetett. – Meg bizony, meghallgattam. Meg kellett hallgatnom. Az a komornyik annyi aranyat ér, amennyit nyom… és ha tudná, milyen súlyos, ön is megbecsülné. – Mondja már el, mit mondott Miss Hurst! – Nem kerülgette a forró kását. Egyenesen a fejemhez vágta, hogy tudja, milyen komisz voltam. – Tessék? – Én is ezt gondoltam. Ez a csepp leányka! Mit tudhat ő? De aztán a szemembe nézett, és így szólt: „Tudom, mivel tudná ma este úgy feldühíteni Roxburge hercegnét, hogy beleőszüljön.” Alexandernek mosolyognia kellett. – Nem is értem, hogy tudott ellenállni egy ilyen kísértésnek? – Nem tudtam! És hadd mondjam el, még annál is jobban megérte! Akkor sem láttam ilyen mérgesnek a hercegnét, amikor elloptam a pudliját. A pokolba, Caitlyn váratlanul kemény ellenfélnek bizonyult. Leleményes és kreatív, és megvan az a képessége, hogy bárkit úgy táncoltasson, ahogy ő fütyül. – Hallottam arról a pudliról. – Jó kutya, bizony – itta ki a poharát Dingwall. – Akkor sem adnám vissza, ha tudnám. Az ágyam mellett alszik. „Kecsesről” „Gyilkosra” változtattam a nevét – horkantott a férfi. – Jó, hogy magamhoz vettem, mert az az ostoba név tönkretette volna. Dingwall a régi kutyáiról kezdett mesélni, és Alexander úgy tett, mintha figyelne, de magában azon elmélkedett, hogy Caitlyn milyen

KAREN HAWKINS

225 SZERELMI ALKU

csodásan kiállta a próbát. Kezdett rájönni, bármilyen feladatot is adna neki, a lány megtalálná a módját, hogy teljesítse. A Caitlyn iránti csodálat felmelegítette a lelkét. Jóisten, milyen kivételes nő. El sem tudta képzelni, hogy valaha unatkozzon mellette, még ha vele is kellene töltenie az egész életét. Hirtelen jeges kéz markolta meg a torkát. Az egész életemet? Mi jut eszembe? Caitlyn gyönyörű, intelligens és különleges, de majdnem húsz évvel fiatalabb nálam. Egy hang a fejében suttogva visszakérdezett: Hát aztán? Sok olyan pár van, akik között még ennél is nagyobb a korkülönbség. Ez igaz. Ott van Roxburge és Georgiana. Alexander a herceg felé fordult, aki fejét a mellkasára ejtve, a karosszékében aludt, és nyála a nyakkendőjére folyt. Alexander arra az undorra gondolt, ami Georgiana szemében látszik, amikor a férjéről beszél, és szívében erős elhatározás született. Ha valaha megnősül, gondoskodni fog róla, hogy az ő felesége soha ne nézzen rá ilyen tiszteletlenül. Talán épp emiatt gondolta a barátja, Charles, hogy az egyedüli megoldás az lehet a problémájára, ha kioltja az életét. Ha egy férfi elveszíti a büszkeségét, nem sok mindene marad. Alexander megkeményítette a szívét. Bármilyen jövő vár is Caitlyn Hurstre, az biztos, hogy nem közös jövő lesz. Amilyen hamar lehetett, kimentette magát, és kilépett a teraszra. A hűvös levegő végigsuhant az úton, megrezegtette a bokrokat, megsuhogtatta a fák lombját, fenyőillatot hozott, és összeborzolta a füvet. Alexander zsebre dugta a kezét, felemelte a fejét, és mélyen beszívta a tiszta, hideg levegőt. A nyomasztó érzés lassan feloldódott, és furcsa üresség vette át a helyét, mintha elveszített volna valamit, csak nem tudta, mit. Mi van velem? Átkozott marhaság. Sarkon fordult, és visszatért a könyvtárba. Caitlyn Hurst nem neki való, és ez soha nem is volt másképp.

KAREN HAWKINS

226 SZERELMI ALKU

Georgiana, légy óvatos – intette Diane. – Elegem van abból a csitriből meg a trükkjeiből! A házamba hozta Dingwallt, hogy… – Igen, igen – csitította Diane, és sietve a zongora felé nézett, ahol Caitlyn Hurst Ogilvie kisasszonnyal beszélgetett, és kedvesen nevetgélt. – Idehozta, de te mondtad, hogy megteheti. – Én egy szót se szóltam ahhoz a… ahhoz a… – Georgiana a tenyerébe mélyesztette az ujjait, körmei egészen belefúródtak a bőrébe. – Alexander a hibás! Eddig nem akartam elhinni, de ez az igazság: MacLean akarja a lányt? – mondta, és a szavak íze olyan volt, mintha hamut szórtak volna a nyelvére. MacLean hozzá tartozik, nem pedig egy neveletlen, vidéki fruskához. Diane idegesen felnevetett. – Tényleg azt hiszed, hogy MacLean akarja őt? – Biztos vagyok benne. Látom, ahogy ránéz. – Pedig nem is kerülgeti úgy, mint Dervishton. – Dervishton csak szórakozik. Az anyagi helyzete miatt neki gazdag feleséget kell találnia, vagy inkább egy gazdag pártfogó hölgyet, aki megfizeti a szolgálatait. – Tényleg? Nem is gondoltam! – Mit gondolsz, miért hívtam meg? – Úgy tűnt, őszintén érdeklődik irántad, amíg… – Diane Georgianára pillantott. – Mármint, elég jóképű férfi, bár nem annyira, mint MacLean. Igen, Georgiana Dervishton odaadó figyelmének elvesztése miatt is Caitlynt okolta. Nem is beszélve arról, hogy a parti egész más irányt kezdett venni, mint ahogy tervezte. – Mit akarsz tenni? – kérdezte Diane. – Segítek MacLeannek az eredeti játékszabályok szerint, és tönkreteszem Caitlyn Hurst jó hírét.

KAREN HAWKINS

227 SZERELMI ALKU

– Hogyan? Nem tudod nyilvánosan megszégyeníteni, jó barátokra lelt itt. A márki és a felesége kedvesnek tartják. Szóbeszédre adnál okot, és rosszabbul jönnél ki belőle, mint ő. Georgiana gyomra elszorult a gondolatra. Keményen megharcolt a pozíciójáért, és meg is fogja tartani. Senkit nem engedett még olyan közel magához, hogy rájöjjön a kis titkaira… kivéve Alexander MacLeant. Most pedig úgy tűnik, könnyen elveszítheti a pozícióját, ráadásul kivel szemben? Egy naiv lelkészlánnyal szemben. Georgiana a legszívesebben megszabadult volna Caitlyn Hursttől, de semmiképp sem azon az áron, hogy a saját pozíciójával fizessen érte. Előbb halna meg, mint hogy feladja. – Kitalálok valamit – mondta végül Diane-nek. Nem egy átlagos, társadalmi konvenciók által beszabályozott nő volt. Alexander, akár tudja, akár nem, az övé. Csak egy kis időre veszítette el, mert a férfit elvakították a vidéki csitri trükkjei, akinek cseppet sem kékebb a vére, mint az övé. – Diane, figyeld az ajtót. A férfiak hamarosan visszajönnek, de addig beszélnem kell ifjú vendégünkkel. – Mit akarsz mondani neki? – Elég. Csak figyeld az ajtót, és szólj, ha jönnek a férfiak. Azzal Georgiana a szalon másik oldalán lévő zongorához ment. Szerencsére, Ogilvie kisasszony épp elindult, hogy egy újabb pohárka sherryt szerezzen, így Caitlyn egyedül maradt. Georgiana a zongora fölé hajolt. – Fogadni mernék, hogy úgy gondolja, igazi hőstettet hajtott végre. Caitlyn felpillantott, miközben nyugodtan tovább játszott egy gyerekdalt. – Nem hiszem, méltóságos asszonyom, hogy egy gyerekdal eljátszása hőstettnek minősülne. Ha Mozartot játszottam volna, örömmel fogadnám elismerő szavait.

KAREN HAWKINS

228 SZERELMI ALKU

– Drágám, nincs valami jó humora – biggyesztette le ajkát Georgiana. – Méltóságos asszonyom, valami… baj van? – kérdezte Caitlyn óvatos tekintettel. – Nincs. Csak sajnálom önt, ennyi az egész. – Miért? – Mert ha majd itt hagy bennünket a Balloch-kastélyban, vissza kell mennie a… – intett egyet a kezével – oda, ahonnan jött. Caitlyn arca megkeményedett, de kedvesen válaszolt. – A Wythburn-plébániáról jöttem. – Mindenesetre elég szomorú, hogy vissza kell mennie. Tudom, nagyon nehéz lesz. De hát ez a baj a jótékonysággal, nem igaz? Végül a kedvezményezett visszakerül oda, ahonnan jött. – Már várom, hogy hazatérjek – felelte Caitlyn közömbösen, bár arca lángolt, ujjai pedig görcsbe merevedtek a zongora fölött. – Biztos vagyok benne, hogy üdítő lesz számomra, végre friss levegő ennyi áporodottság után. Georgiana felszisszent, és közben tetőtől talpig elöntötte a düh. Meg akarta fojtani a lányt, el akarta kapni a nyakát, és addig szorítani, amíg sikítani nem kezd. Végül azonban nyugodt hangon megkérdezte: – Áporodottság? Szóljak egy inasnak, hogy nyisson ablakot? Persze, ez szintén olyasmi, amivel otthon nem rendelkeznek, mármint az inasokra meg ilyesmire gondolok. Kétségkívül saját maguk mosogatják el az edényeiket is, nem igaz? Caitlyn szeme megrebbent, de Georgiana csak folytatta. – Egyetlenegy oka van annak, hogy beengedtem önt a házamba: azért, mert Alexander meg akarja alázni. – Tudom. Elmondta nekem. De azt hiszem, talán már meggondolta magát. Georgianának minden erejére szüksége volt, hogy dermedt arcizmait mosolyra kényszerítse. – Szegény gyermek, valóban azt hiszi? Hogy meggondolta magát?

KAREN HAWKINS

229 SZERELMI ALKU

Caitlyn barna szemén bizonytalanság suhant át. – Igen, azt hiszem, így van. Georgiana nevetett, és lány elbizonytalanodását látva, új erőre kapott. – Kedvesem, ön igen naiv, igaz? Alexander a bolondját járatja önnel, és minden pillanatát rendkívül élvezi. Ha eljön az utolsó nap, lejáratja majd magát, amint azt előre eltervezte. Tegnap este is, amikor az ágyban beszélgettünk… – itt nevetve megállt. – Azt hiszem, az nem számít, ha megtudja, hogy alkalmanként az ágyamba engedem őt. – Hallottam már róla – felelte Caitlyn állát felvetve, arca gyanúsan sápadt volt. – Nos, tegnap éjjel Lord Dingwall volt a nevetés tárgya, és az, vajon hogyan sikerül őt meghívnia ide. – Elmesélte önnek? – kérdezte Caitlyn elkomorodva. Tehát mégiscsak van itt valami! – Természetesen. Mindent elmesél nekem. – Mindent? – vörösödött el a lány. – Természetesen – kuncogott Georgiana. – Meg kell, mondjam, ön nagyon sok szórakozásra ad okot nekünk. Caitlyn vakon meredt a zongorára. Ölébe ejtett kezét ökölbe szorította, úgy ült, mintha nyársat nyelt volna. A hercegné szavai keserűen mardosták a lelkét. – Ó, nézze – mondta szinte dorombolva a nő. – Már itt is van. Bocsásson meg, Miss Hurst. Máshol várnak. Caitlyn igyekezett ellazítani az ujjait, és hozzáfogott egy másik, egyszerű darab eljátszásához. Igaz lehet? Alexander csak azért egyezett bele a próbákba, mert gúnyolódni akart rajta a szeretőjével? Bolonddá tették? Elöntötte a düh. Meg fogja kérdezni Alexandert, bár félt az igazságtól. Ám a hercegné csak úgy tudhat a próbatételről, ha Alexander elmesélte neki.

KAREN HAWKINS

230 SZERELMI ALKU

Öt perccel ezelőtt még boldog volt. Nemcsak hogy rábeszélte Dingwallt a látogatásra, de a hintóban még azt is kigondolta, mi lesz MacLean következő feladata. Az előbb még duruzsolt benne a jókedv, ám a hercegnével töltött néhány perc teljesen feldühítette és végtelenül feldúlta. Dervishton és Falkland hangosan vitatkozva közeledtek feléje. Tovább játszott, és fellélegzett, amikor Caithness odakísérte Sallyt, így megkérhette barátnőjét, hogy vegye át a helyét. Sally fürgén beleegyezett, és a szobát hamarosan betöltötte egy tökéletesen eljátszott olasz dallam. Caitlyn Alexandert kereste, és meg is találta, amint a kandalló egyik oldalánál állt, és fejét oldalra billentve, figyelmesen hallgatta Georgiana szavait. Caitlyn az ajkába harapott, és próbálta visszafogni magát, nehogy odamenjen hozzájuk, és… Mit tehetne? Egy pofon túl kedves húzás lenne, egy ütés túl gyors, a verbális csapás pedig túlságosan erélytelen. Életében először valóban fájdalmat akart okozni valakinek. Ez a felismerés azonnal lehűtötte. Bármilyen indulatos volt is időnként, soha nem vetemedett erőszakra. Mégsem tudta lecsillapítani a bensőjében tomboló dühöt. Vajon Georgiana rosszindulatú megjegyzései miatt lett ilyen mérges? Vagy ennél sokkal többről van szó? MacLeanben van valami, ami miatt többre vágyik? A férfi lebillentette a fejét, hogy hallja Georgiana szavait, miközben egy hajtincs a homlokába hullott. Caitlyn a férfit nézte, és amikor Alexander felpillantott, a tekintetük találkozott. Mélyen legbelül valami melegség öntötte el, ami aztán elárasztotta egész testét. Olyan volt, mintha a férfi, ezzel az egyetlen pillantással, megérintette volna. Felgyorsult a lélegzete, mellbimbói megkeményedtek, és mély fájdalom hasított belé. Jóságos isten, kívánja a férfit! Megrohanták a

KAREN HAWKINS

231 SZERELMI ALKU

könyvtárban történt szenvedélyes percek emlékei, és forró vágy öntötte el a testét. Caitlyn érzései nyilván tökéletesen kiolvashatóak voltak a szeméből, mert a férfi tekintete is kigyúlt, arca félreérthetetlen vágyról árulkodott. Ahogy a lány tett felé egy lépést, a férfi hirtelen összehúzta a szemét, és a tűz egy pillanat alatt kihunyt. Caitlyn tétovázott, de a férfi lesütötte a szemét, és hideg, szinte gőgös kifejezés ült az arcára. Mondott valamit Georgianának, és az asszony a válla fölött Caitlynre nézve felnevetett. Caitlynen csalódottság lett úrrá. Összezavarodott, kellemetlen érzések és gondolatok kavarogtak benne. Keményen az ajkába harapott, hogy azzal állja útját a feltoluló könnyeknek. Elmeneküljön, és vonuljon vissza a szobájába, mielőtt elsírja magát? Ám mielőtt mozdulni tudott volna, MacLean elnézést kért Georgianától, és Caitlyn fel: indult. Jóságos ég! Idejön! Mit akarhat? Lehet, hogy itt az ideje megkérdezni, miért rúgta fel a megállapodásunkat? De… tényleg tudni akarom? A férfi semmitmondóan meghajolt, ahogy odaért. Valami megváltozott, érzem. Caitlyn kelletlenül térdet hajtott. Amikor felegyenesedett, a férfi hideg tekintettel vizsgálgatta. – Meglepődtem, hogy sikerült elhoznia a vacsorára Lord Dingwallt. – Mondtam önnek, hogy megteszem. Megszerezte Puszedli szalagját? – Természetesen. A szobámban van. Holnap lehozom a reggelihez. Minden szava hideg és metsző volt. Caitlyn érezte, amint egy hatalmas kő nehezedik a szívére, de azért halványan elmosolyodott. – Rendben. És… nem esett valami baja? A férfi vállat vont. – Természetesen nem. Végül is csak egy kiskutyáról van szó. A mindenit! Nehéznek kellett volna lennie.

KAREN HAWKINS

232 SZERELMI ALKU

MacLean mintha meghallotta volna a lány gondolatait, hűvösen elmosolyodott. – Szerencsére az inasom igazi kutyahipnotizőrnek tűnik. – Az igazságtalan előnynek számít. – Amikor maga mögött ott áll az egész női személyzet? Kötve hiszem – felelte, és keresztbe tett karral, hűvösen nézett a lányra. – Még egy próba hátravan, és azzal végeztünk. Ugye? – Igen. – Akkor kezdje ön. – A történetben a hős kosztümbe bújik, és besurran egy vacsorapartira, hogy megszerezzen egy bűvös hárfát. – Tehát akkor egy „bűvös hárfát” kell megszereznem… melyik is lenne az? – A bálon lesz egy igazi hárfa a zenekarban, Lady Kinloss beszélt róla nekem. A férfi gyanakvása egyre nőtt. – Ez minden? – Csak vigyázzon, hogy ne lépjen a szoknyájára. A férfi nem mozdult, még az arca is megdermedt. – A szoknyámra? – A próbához tartozik. A hős kosztümbe bújt, esetünkben női ruhába. Szoknyában kell érkeznie a jelmezbálba. A férfi hunyorítva nézett a lányra. – Bolondot akar csinálni belőlem. – És ön nem ugyanebben mesterkedett, amikor Lord Dingwallhoz küldött engem? Azt akarta, hogy sárosan térjek vissza, hogy megharapjon egy ló, és… – Rendben – vágott közbe a férfi tömören. – Az ön utolsó próbája is éppilyen nehéz lesz. Fantáziadús történetének egyik pontján Olwen levetkőzik, és beugrik a szökőkútba, hogy elvonja a martalócok figyelmét, akik fogva tartják a szerelmét, ön ezt fogja megtenni nekem. – A bálon?! Azzal odalenne a jó hírem!

KAREN HAWKINS

233 SZERELMI ALKU

– Nem azt mondtam, hogy a bálon, bár csábító a gondolat. Nem, ez a próbatétel csak nekem szól egyedül. Ha már úgyis a szeretőm lesz, látni akarom előtte. Caitlyn beleremegett, ahogy a férfi végignézett rajta, mintha máris meztelen lenne. – Én… még meg is fázhatok. – Maga javasolta, hogy abból az átkozott könyvből vegyük a próbatételeket. Nos, én mindent megtettem. Vagy úszik előttem meztelenül, vagy én nyertem. Caitlyn ökölbe szorította a kezét, a vére a fülében lüktetett, ahogy a férfi kíméletlen hangját hallgatta. – Rendben van! Megteszem! – Komolyan is gondolta. Nem lesz olyan szörnyű, ha senki nem szerez tudomást róla. – Késő éjszaka. Éjfél után. A férfi vállat vont. – Akkor csinálja, amikor akarja, csak tegye meg. Ön úgyis szívesen tesz úgy, mintha sokkal bátrabb volna annál, amilyen. Majd meglátjuk, nem igaz? – Én legalább tartom a szavam, nem úgy, mint ön. – Miről beszél? – kérdezte ridegen a férfi. – Arról, hogy megegyeztünk, nem beszélünk a többi vendégnek a fogadásunkról, ön pedig elmondta a hercegnének! – Nem mondtam el. – Ő az ellenkezőjét állítja, pedig biztos nem én mondtam el neki. – Én sem. Nem tudom, hogy jött rá, de nem tőlem tudja, az biztos. Caitlyn nyíltan nézte a férfit. – Csak ismerje be. Tudom, hogy maguk ketten… – képtelen volt kimondani. A férfi összevonta a szemöldökét. – A magánügyeim nem tartoznak önre. Ó, még csak nem is tagadja! – Alig várom, hogy egyszer véget érjenek a próbák, és soha többé ne lássam önt!

KAREN HAWKINS

234 SZERELMI ALKU

– Ha vége lesz ennek az egésznek, sokat fog látni! Ugyanis ragaszkodom hozzá, hogy két hétig az ágyamban maradjon, kivéve amikor ledér öltözetben kell majd a barátaim előtt megjelennie. Caitlyn levegő után kapkodott. – Ön nem tenne ilyet! – Nem? Ön két hétig az enyém lesz, testestül-lelkestül – felelte a férfi olyan mély és meleg hangon, hogy szinte már dorombolásnak tűnt. – De talán igaza van, nem engedném, hogy felvonuljon a barátaim előtt. Igazából arra sem kapna engedélyt, hogy felkeljen az ágyamból. Caitlyn felvetette az állát, egyenesen a férfi szemébe nézett, és meglepő módon, izgatott várakozás öntötte el a testét. Többet akart MacLeantől, de nem így. – Amikor majd és ha egyáltalán úgy döntök, hogy a mi… hogy a testiség terén továbblépünk, azt a saját ritmusom szerint fogom megtenni, és nem valaki más parancsára. A férfi összeszorította állkapcsát, és Caitlyn távoli mennydörgés moraját hallva, tudta, hogy érzékeny pontra tapintott. – Ön borzasztóan téved, ha azt hiszi, bármi beleszólása is lesz ebbe a dologba – csattant fel a férfi, teste minden porcikájában izzó dühvel. Odakint az ablaktáblák a háznak csapódtak, és baljós erejű szél támadt. Caitlyn a hercegné felé pillantott, és látta, hogy az asszony elégedett mosollyal nézi őket. Caitlyn visszamosolygott. A hercegné vigyoroghat, ahogy akar, MacLean most nem vele van. A férfi őrá figyelt, minden idegszálával, még ha mérges is volt. Caitlyn szerette, ha a férfi csak rá figyelt, sőt, nagyon szerette. Ahogy teltek a napok, szinte észrevétlenül, de meggondolta magát azzal kapcsolatban, hogy mit is akar MacLean-től. Nem akart már bebizonyítani semmit, azt akarta, hogy MacLean tisztelje és csodálja őt. De hogyan érheti ezt el, ha az utolsó próba – hogy meztelenül ússzon a férfi előtt – megfosztja ennek a lehetőségétől? Hogyan nyerheti meg a háborút, ha elveszíti az igazi díjat, a férfi tiszteletét?

KAREN HAWKINS

235 SZERELMI ALKU

MacLean jeges tekintettel meghajolt. – Lehozom a szalagot reggel. Az utolsó próbában pedig megegyeztünk. Egyetért? – Nem értek egyet a próbával, amit kiválasztott számomra. – Tudom – mosolygott sötéten a férfi. Azzal megfordult, és távozott. A mindenit, meg kell találnia a módját, hogy úgy teljesíthesse a feladatot, hogy közben megőrzi a méltóságát. De hogyan? Georgiana figyelő tekintetétől kísérve, Caitlyn megfordult, és csatlakozott a többiekhez.

Tizennyolcadik fejezet Életünk során előfordul, hogy nemet kell mondanunk magunknak, hiába is vágyunk valamire az életünknél is jobban. Ilyen, amikor egy anyának el kell válnia gyermekeitől. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Ahogy Caitlyn átkelt a szobán, Lady Elizabeth lépett hozzá, és Lord Dingwall harapós lováról kérdezte. Úgy tűnt, a férfi történeteket mesélt a szoba túloldalán lévő kanapén ülve arról, hogyan jutott be Caitlyn a házába, miközben Sally és Honoria nevetve hallgatták. Caitlynnek sikerült megválaszolnia Lady Elizabeth kérdéseit, de még közel fél órának kellett eltelnie, mire el tudott menekülni. A

KAREN HAWKINS

236 SZERELMI ALKU

délután átélt kalandok miatti fáradtságra hivatkozva, elbúcsúzott Lord Dingwalltól. Az idős férfi hangos, cuppanó csókot nyomott Caitlyn arcára, amivel meglepte a lányt, majd megígértette vele, hogy hamarosan meglátogatja. A lány örömmel tett eleget a kérésnek, mire az idős férfi kedves mosollyal búcsút vett tőle. Caitlyn végre el tudta hagyni a szobát. Épp elérte a lépcsőfordulót, amikor a háta mögül lépéseket hallott, és megállt. Lehet, hogy Alexander akar magyarázattal szolgálni ma esti hűvös viselkedésére? Vagy… – Ó, Lord Dervishton. Dervishton gyanakodva húzta össze a szemét. – Valaki másra számított? – Nem, nem. Senkire sem számítottam. Ön is visszavonul? – Csak láttam, hogy távozik, és nem akartam kíséret nélkül elengedni – felelte a férfi, és Caitlyn kezét megfogva, ujjait csillogó szemmel a szájához emelte. – Kissé reményvesztettnek látszott ma este. feltételezem, hogy MacLean végül megmutatta igazi jellemét? Caitlyn megdermedt. – Nem kívánok önnel semmit megbeszélni MacLean-ről, uram. – Persze hogy nem, de kérem, hallgasson meg – mondta a fiatalember, még mindig meleg ujjai közt tartva Caitlyn kezét. – Miss Hurst… Caitlyn… ha bármiben a szolgálatára lehetek, kérem, szóljon. Van egy hintóm, és ha szeretné, a lehető legkönnyebben el tudom repíteni innen. Caitlyn összevonta a szemöldökét. – Lord Dervishton, nagyon illetlen dolog ilyesmit felajánlania. A férfi nevetve vonta meg a vállát. – Ki mondhatja meg, mi az illetlen és mi nem az? Láttam az arcát, amikor MacLean visszautasította önt, és azonnal fel akartam ajánlani a védelmemet. – A… védelmét? A férfi a szívére tette a keze, szeme melegen csillogott.

KAREN HAWKINS

237 SZERELMI ALKU

– Caitlyn, észre kellett vennie, hogy érzek ön iránt. Szerelmes vagyok. Teljesen beleszerettem magába. – Lord Dervishton, kérem. Halálosan fájdalmas volt a férfi szájából azokat a szavakat hallgatni, amelyekre egy másik férfitól vágyott kétségbeesetten. A felismeréstől még nehezebb lett a szíve. Ő Alexander MacLeantől akarta hallani ezt a vallomást. Az ő szerelmét akarta, senki másét. Jóisten, hogyan történhetett ez? A lány hallgatásától új erőre kapva, Dervishton előretört. – Caitlyn, én nem vagyok gazdag. Valójában azért jöttem erre a partira, hogy gazda feleséget találjak magamnak. De aztán megláttam önt, e… – újabb forró csókot nyomott Caitlyn ujjaira. Caitlyn kiszabadította az ujjait. – Lord Dervishton, kérem! Én… méltányolom az érzéseit, de… A férfi megcsókolta. Az egyik pillanatban még a lépcsőfordulóban beszélgettek, a következőben pedig Dervishton átölelte és a falhoz szorította, míg végül alig kapott levegőt. Caitlyn szabadulni próbált, kezével a fiatalember mellkasának támaszkodott, elfordította a fejét, hogy a férfi ne érhesse el. – Engedjen… el! – mondta Caitlyn, és levegő után kapkodott, hogy sikíthasson, hogy segítséget hívhasson, hogy tehessen valamit. Dervishton még erőszakosabban próbálkozott, és a lány szájába morogta: – Az enyém lesz. Úgyis az… Ekkor hatalmas mennydörgés rázta meg a házat. Árnyék takarta el a fényt, aztán Caitlyn olyan hirtelen szabadult ki, mint amilyen hirtelen csapdába esett. Alexander arcát düh torzította el, miközben még hangosabban és még közelebbről, mint az előbb, újabb mennydörgés rázta meg a földet. Dervishton dühösen nézett MacLeanre, amiért az félrelökte. – Nincs joga beleavatkozni! MacLean megvető pillantást vetett rá, majd Caitlynhez fordult. – Menjen a szobájába.

KAREN HAWKINS

238 SZERELMI ALKU

– De én… A férfi szeme szokatlan lánggal égett, zöldje szinte örvénylett. Újabb mennydörgés rázta meg a házat, minden ablak megremegett. Villám vakította el a lányt, ahogy a szél nekirontott a háznak, és az ablaktáblákat csapkodta. A lépcső aljáról felhangzott Georgiana követelőző kiáltása, amint MacLeant kereste. – A pokolba, Caitlyn! – csattant fel a férfi. – Úgy néz ki, mint egy utcalány. Menjen a szobájába. Utcalány? Milyen férfi az, aki ilyet mond… Aztán meglátta magát a lépcsőfordulóban lévő tükörben. Haja kibomlott, ajka lehorzsolódott, és feldagadt. Ha Georgiana vagy valaki más meglátná… A férfi újra ráemelte lángoló tekintetét. – Menjen! Most! Caitlyn felkapta a szoknyáját, és rohant felfelé. Ahogy elérte a szobáját, a vihar teljes erejéből tombolni kezdett. Eső és jég verte az ablakokat, a villámok pedig kék-fehér fénnyel világították meg a szobát. Ehhez képest az ágy melletti gyertyatartó és a tűz fénye csak homályos derengést nyújtott. Az előcsarnokból dulakodás hallatszott, tompa kiáltás, majd hatalmas robaj. A vihar egyre hangosabb lett, lassan minden egyéb zajt elnyomott, így Caitlyn már nem hallott semmit. Azt hitte, ismeri az átok erejét, de ennek a viharnak az erejéhez semmi sem volt fogható. Remegve lépett a csengőzsinórhoz, hogy Muirent hívassa, de amikor megfogta, az ajtót durván feltépve, belépett MacLean. A lánynak elakadt a lélegzete. A férfi nyakkendője foszlányokban, egyik kabátujja vállból kiszakítva, a szeme alatti sérülésből és az ajkából is folyt a vér. Tekintete férfias önbizalomtól csillogott, és elégedett mosolyra húzódott a szája. Becsukta az ajtót, és az üres kulcslyukra mutatott. – Hol a kulcs? – Muiren az öltözőasztalka legfelső fiókjába tette. Sose…

KAREN HAWKINS

239 SZERELMI ALKU

A férfi átkelt a szobán, elővette a kulcsot, és a lány kezébe ejtette. – Mostantól be fogja zárni azt az ajtót. Megértette? Dervishton nem megbízható. A lány bólintott, majd megborzongott. – Soha nem gondoltam volna róla, hogy… – Valaki azt mondta neki, önt csak egy hajszál választja el attól, hogy éjszakai pillangó legyen – mondta MacLean egyszerűen. – Á. Őméltósága. MacLean végigfuttatta rajta a szemét. – Megsérült? – Nem, szerencsére épp időben érkezett. Ön viszont kapott néhány ütést. – Dervishton tett néhány kósza kísérletet. A harcot viszont nem ő nyerte meg. – Jóisten. Ha ön nyert, és így néz ki, ő vajon hogy néz ki? – Mint egy véres kupac – mondta MacLean, és elkomolyodott. – Biztos, hogy nem sérült meg? – Úgy nézek ki, mint aki megsérült? – mosolygott a lány. – Nem. Ön… pompásan fest – felelte a férfi, forró pillantással nézve a lányt, miközben a levegő egyre súlyosabb lett közöttük. Mintha millió érzés és gondolat terhét viselné, amelyek túl kuszák ahhoz, hogy logikus gondolatokat alkothassanak. – Üljön le, hadd tisztítsam ki azokat a sebeket – rendelkezett a lány rekedten, és a kandalló melletti ülőkére mutatott. A mosdóállványhoz ment, és benedvesített egy kéztörlőt. Légy észnél, Hurst. Csak azért, mert kettesben vagy vele, pánikra semmi ok. Nem is pánikról volt szó. Valami sokkal veszélyesebb dolog lobbantotta fel a vérét, és remegtette meg a kezét. Ahogy visszafordult a mosdóállványtól, mosolyt erőltetett magára. – Három fivérem van, úgyhogy elég jártas vagyok felrepedt ajkak és bevert szemek kezelésében. A férfi karba tette a kezét.

KAREN HAWKINS

240 SZERELMI ALKU

– Nincs szükségem ápolónőre. – Akkor jó, mert én nem vagyok az. Csak letörlöm a vért, és megbizonyosodom róla, hogy nem kell összevarrni, utána átadom az inasának. Ő majd ápolja magát – felelte a lány, azzal az ajtóhoz lépett, és elfordította a kulcsot a zárban. – Mit csinál? – Nem akarom, hogy valaki ránk törjön, amíg letisztogatom magát. A férfi összevonta a szemöldökét. – Csak adja ide a törülközőt. – Nem. Maga nem látja, hol a sérülés, én viszont igen. – Rendben van, az ördögbe! – felelte a férfi, és haragos tekintettel leült. – Csinálja gyorsan. Ahogy a férfi lábai közé lépett, Caitlyn fájdalmasan érezte a férfi közelségét. MacLean álla alá tette a kezét, és megemelte kicsit az arcát. A férfi meleg, borostás bőre csiklandozta az ujjait. Végignyomogatta a törülközővel MacLean ajkát, mire megrándult a férfi arca. – Ott fáj? A férfi tekintete sötéten és lágyan izzott a homályban, ahogy a lány szemébe nézett. – Nem – felelte halkan, a szokásosnál mélyebb hangon. Caitlyn gyengéden letörölte a vért a férfi álláról, majd lassan a szeme alatti részhez nyúlt. Néhány finom mozdulattal eltávolította a vért, és máris meglátta, hogy kicsi a seb. – Nem mély, de a szeme be fog kékülni reggelre. A férfiból áradó meleg egyre jobban vonzotta a lányt. Nekidőlt a lábának, és úgy tett, mintha közelebbről akarná megvizsgálni a sebet. Valójában azonban MacLean férfias ajkát csodálta. Miért kell, hogy ilyen csodálatos, csókolni való szája legyen? Odakint tombolt a vihar, az eső engesztelhetetlenül verte az ablakot. A szobában, a tűz melegében, MacLean arcán villódzott a fény. Olyan volt az egész, mintha csak ők ketten lennének a világon.

KAREN HAWKINS

241 SZERELMI ALKU

– Caitlyn – suttogta rekedten a férfi. A lány a földre ejtette a törülközőt, és Alexander nyaka köré csúsztatta a kezét. – Csókoljon meg. MacLean magához húzta a lányt, és ahogy ajkuk összeért, hatalmas mennydörgés rázta meg a házat. Semmi gyengédség nem volt ebben a csókban, semmi óvatosság. Egyszerűen forró és sürgető volt. Caitlyn megborzongott, ahogy Alexander keze bejárta a testét, melegen, simogatva, egyre közelebb csábítva magához, egyre több merészségre bátorítva. A lány beletúrt a férfi sűrű, fekete hajába, kezét beletemette a lágy hullámokba. Csókjaival szinte felfalta a férfit, nyelvével sürgetve, hogy legyen szemtelenebb, vegyen el többet… MacLean eltolta magától a lányt. – Caitlyn, nem lehet. Ha megnyerem a fogadást, az ágyamba jön, de addig nem. A mindenit annak a fránya fogadásnak! MacLean most akar hirtelen tisztességes lenni? Caitlyn ezt nem tudta felfogni, sem elfogadni, bár a férfi büszkesége kitartónak bizonyult. Aztán hirtelen eszébe jutott valami. – Ha veszítek, az ön ágyába kell mennem. Igaz? – Igen. – Akkor nem látok problémát. Ez nem az ön ágya. A férfi ajka megrándult. – Ön határozottan elszánta magát? A lány kezébe fogta a férfi arcát, és a magáéhoz emelte. – Kérem, MacLean. Az utóbbi néhány hétben semmi másra nem tudok gondolni. Egyszerűen csak azt akarom, hogy… Alexander megcsókolta. Akkor sem tudott volna nemet mondani, ha akart volna. Lábaik összegabalyodtak, a lány telt mellei a mellkasához nyomódtak, meleg bőrének érzetébe majdnem beleőrült.

KAREN HAWKINS

242 SZERELMI ALKU

Szenvedélyesen, kétségbeesetten és őrülten kívánta a lányt. Aki még ártatlan. Valóban képes lenne… A lány néma esküvel válaszolt a kimondatlan kérdésre, ahogy teljes valójával a férfihoz simult. Egyik sarkát a férfi vádlijába akasztotta, és mindent beleadva, megcsókolta. Alexander abban a pillanatban elveszett. Magával küzdhetett, csitíthatta a vágyát, de a lányét nem – azt sohasem. Édes volt, lobbanékony, élvezte az életet, és sokkal elevenebbé tette a férfi életét, mint amilyen az valaha is volt. Ajkát a lányéra tapasztotta, felizgatva őt, ahogyan őt is felizgatta a lány. Végigsimított a testén, felemelte a szoknyáját, félrehúzta a ruháját, és lovagló pózban az ölébe ültette. Caitlyn térde így két oldalról a férfi csípője mellé került. Birtokba vette a lány testének buja idomait, bőrének minden négyzetcentiméterét. Kibontotta a ruháját, lehúzta a válláról, hogy kiszabadítsa gyönyörű melleit. Ahogy a kezébe vette őket, csodálattal bámulta a selymes bőrt, majd lehajolt, és a szájába véve addig nyalogatta a mellbimbókat, amíg azok ágaskodni nem kezdtek. Caitlyn felnyögött, és a férfihoz nyomta magát, ezzel jelezve, hogy éhsége csillapíthatatlan, és még többre vágyik. Úgy élvezett minden érintést, ahogy evés közben minden falatot. A férfi végigcsókolta a lányt, édes ajkától válla lágy ívéig, ő pedig, némán könyörögve a folytatásért, még közelebb préselte magát, csípőjét nyughatatlanul a férfi merevedéséhez nyomva. Istenem, milyen törékeny, mégis pontosan tudja, mit akar. Semmiképpen nem lehet szűz. A férfin megkönnyebbülés futott át, és teljesen elborította a szenvedély. Kibontotta a nadrágját, kiszabadította férfiasságát, és felnyögött, amikor a lány, aki segíteni akart, végigsimította. Akkor MacLean félrehúzta a lány alsóingét, felemelte a lányt, amíg pontosan fölé nem helyezkedett. Lehunyta a szemét, és hevesen zihálva a lány hüvelyéhez nyomta a hímvesszőjét.

KAREN HAWKINS

243 SZERELMI ALKU

Egy hosszú pillanatig nézték egymást, majd a lány, MacLean vállára téve a kezét, ereszkedni kezdett. A férfi zihálva becsusszant a lány szűk nedvességébe, és tágra nyílt szemmel figyelte Caitlyn arcát. Caitlyn kipirult, bőre ragyogott, ajka vörös volt és duzzadt a férfi csókjaitól. Hosszú, aranyszőke haja örvénylett körülötte, kibomlott ruhája látni engedte csodás bőrét és pompás melleit. Annyira elbódította a látvány, hogy kényszerítenie kellett magát, nehogy elveszítse a fejét. Caitlyn körözve még lejjebb engedte magát, hogy a férfi még mélyebben belecsússzon. A lány bársonyos forróságához hasonlót még soha nem tapasztalt. Szorosan fogta a lány derekát, de nem segített neki – Caitlynnek kell irányítania, és átkozottul jól csinálta. Centiről centire haladva engedte magát a férfira, aki majdnem elélvezett a lány nedves, szűk szorításában. Testét verejték áztatta, izmait megfeszítve próbálta visszatartani a gyönyört. Caitlyn lejjebb engedte magát… aztán megállt, arca megrándult a fájdalomtól. Alexander döbbenten nézett a lány szemébe. Akkor ő mégis… MacLean vállába kapaszkodva, Caitlyn teljesen magába fogadta a férfit. Fájdalom futott át az arcán, amit hamarosan kéjes gyönyör követett. Alexander képtelen volt tovább gondolkodni. Kemény és gyors ellentámadásba lendült, a lány mellét simogatva, kétségbeesetten csókolva addig fokozta a tempót, amíg a lány zihálni kezdett, bőrét kiverte a víz, és az erőfeszítéstől kipirult. Olyan gyönyörű volt – és az övé. Caitlyn hirtelen ívbe feszült, lábaival keményen szorította a férfi csípőjét, hogy még erősebben érezzen. A férfi nevét zihálva megremegett, elviselhetetlen erővel szorította magához, teste forrón és nedvesen lüktetett. MacLean magához ölelve a lányt, végül megadta magát, és őt is elborították a gyönyör hullámai.

KAREN HAWKINS

244 SZERELMI ALKU

Istenem,

micsoda vihar van! – mondta Muiren, Caitlyn haját törölgetve fürdés után, és reszketett, ahogy egy villám vakító fehér fénye megvilágította a szobát. – Nem is emlékszem, mikor volt legutóbb ilyen villámlás. Caitlyn nem válaszolt. Szíve túlságosan megtelt, gondolatai túlságosan összekuszálódtak. Szerencsére Muiren nem várt választ, hiszen tele volt új hírekkel. A MacLean és Dervishton közti összecsapás azzal ért véget, hogy Lord Dervishtont hevenyészett hordágyon kellett elvinni. Mivel Lord MacLean röviddel az eset után eltűnt, senki sem tudta, neki vannak-e sérülései, de Muiren látta egy pillanatra a szobájába menet, így észrevette, hogy a szeme alatt megsérült. Caitlyn pontosan el tudta volna mondani a lánynak, MacLean milyen semmi kis sebeket szerzett, de bölcsen hallgatott. – Ha látta volna Lord Dervishtont, azt mondom, pontos képet kaphatott volna MacLean harci képességeiről! – Ki gondolta volna – motyogta Caitlyn. – Bizony, kisasszony! Senki sem tudja, miért verekedtek össze, bár Lord MacLean inasa azt mondta, az urától úgy tudja, egy hölgy tisztessége miatt – mondta Muiren miközben tovább fésülte Caitlyn haját a tűz mellett. – Nyilvánvalóan őméltóságára gondolt. Caitlyn boldog volt, amiért Muirent annyira lekötötte a saját meséje, hogy nem várt választ. Caitlyn gondolatait túlságosan lefoglalta Alexander, így csak homályos válaszokra lett volna képes. – Őméltósága meg úgy állt ott, mint a macska, amelyik lenyelte a kanárit, olyan büszke volt, hogy ölre mentek miatta – folytatta Muiren. Caitlyn meghökkent magán, amiért teljes lényével és gondolkodás nélkül adta át magát a szenvedélynek. Rájött, hogy az Alexander MacLeannel való találkozás első percétől kezdve, minden e felé a pillanat felé terelte őket. Bizonyos tekintetben kész csoda, hogy eddig még nem történt meg.

KAREN HAWKINS

245 SZERELMI ALKU

Milyen hihetetlen élmény. Semmi nem készítette fel arra, hogyan működnek az érzékei, vagy milyen hosszúra nyúlik egy érintés nyomán keletkező jó érzés. Borzongva dörzsölgette a karját. – Kisasszony, maga fázik! – mondta Muiren, és kerített egy takarót, amit Caitlyn vállára terített. Caitlynnek sikerült rámosolyognia. – Jól vagyok. Azt hiszem, a hajam is elég száraz már, úgyhogy le is fekszem. – Bizony, elég fáradt lehet. Nem csoda, a mai izgalmak után. El sem tudja képzelni. De nem csupán a testi izgalmak miatt volt annyira kimerülve, hanem az átélt érzelmek miatt is. Miután Alexander olyan sokáig tartotta mozdulatlanul a karjában, arra gondolt, a férfi talán elaludt. Ám abban a pillanatban, ahogy megmoccant, a férfi elengedte őt, és olyan sötét, kifürkészhetetlen tekintettel nézett rá, hogy beleremegett a lelke. Csodálkozás és aggodalom, bizonytalanság és szomorúság tükröződött a szemében. Vajon mit akart mondani azzal a nézéssel? Rejtélyesen csendes volt, megtelt feszültséggel körülötte a légkör. Caitlyn próbálta felvidítani, még viccelődött is, de a férfi nem reagált, csak komoly tekintettel nézte őt. Aztán felöltözött, és mielőtt távozott, azt mondta, később majd beszélnek. Caitlyn annyira bódult volt a történtek miatt, hogy nem ellenkezett, pedig elszomorodott, amikor a férfi oly csendesen távozott. Még mindig fájt a szíve az ajtó hangjától, ahogy becsukódott a férfi mögött. – Mindannyian nagyon büszkék vagyunk önre, kisasszony – mondta Muiren. – A legjobb úton halad, hogy megnyerje a fogadást. – Maguk nélkül nem sikerült volna – mondta Caitlyn, és bebújt a hatalmas ágyba, hálásan befészkelve magát a takarók közé. – Gondolja, hogy a következő feladatát… Halk kopogtatás hallatszott, mire Muiren felfújta az arcát. – Ki lehet az ilyen későn? – kérdezte, majd sietve kinyitotta az ajtót.

KAREN HAWKINS

246 SZERELMI ALKU

A tűz vadul táncolt, és hűvös levegő csapódott a csukott ablakoknak. Az ágyból Caitlyn nem láthatta a látogatót, és néhány rövid mondat után Muiren már be is csukta az ajtót, és visszajött az ágyhoz. Nagyon elégedettnek tűnt. – Ki volt az? – Mrs. Sterling unokahúga, az emeleti szolgáló. Ezt találta korábban MacLean szobájában, és idehozta önnek – mondta Muiren, és büszkén kinyújtotta a kezét. A tenyerében ott feküdt Puszedli szalagja. – Ó, Muiren, ne! – Ne? – pislogott Muiren. – De ha MacLean nem tudja bemutatni a szalagot, az azt jelenti, hogy ön nyert. – Az csalás lenne. Teljesítette a feladatát, így joga van a ponthoz. – Ha úgy gondolja, kisasszony – szomorodott el Muiren. – Így gondolom. Vissza kell vinni ezt neki, amilyen gyorsan csak lehet. – De… – harapott az ajkába Muiren. – De mi? Muiren tétovázott, majd kibökte egy szuszra: – Ha őlordsága rájött, hogy az egyik szolgáló elvitt valamit a szobájából, akkor talán elmondja őméltóságának, és akkor… – A lány gyámoltalanul legyintett. – Erre nem is gondoltam – felelte Caitlyn, és a lehetőségeket mérlegelte, végül bólintott. – Csak tegye a szalagot az öltözőasztalkára, és ne aggódjon, én majd visszaviszem. Nemcsak azért, hogy megóvja a személyzet tagját a kellemetlenségektől, hanem azért is, mert akkor lehetősége nyílik beszélni „őgőgösségével”. Még nem ért véget a fogadás, távolról sem. – Köszönöm, kisasszony! – felelte Muiren, letette a szalagot a kisasztalra, lecsavarta a lámpákat, ellenőrizte, hogy Caitlyn rendesen betakarózott-e, majd az ajtóhoz ment. – Jó éjt, kisasszony!

KAREN HAWKINS

247 SZERELMI ALKU

Miután becsukódott az ajtó, Caitlyn egy darabig csak feküdt a sötétben, és hallgatta a tomboló vihart. A szél zúgva, nyögve örvénylett, az eső hullámokban ömlött, ami már-már hipnotikusnak hangzott. Hangos mennydörgés rázta meg a házat. Caitlyn behunyta a szemét, bár teste olyan élénk volt, mint a mennydörgéssel terhes levegő. Szóval, ilyen a szeretkezés. Milyen csodálatos! Végre tudom, miről írnak a költők, miről álmodnak a szerelmesek, és mi az, amire mindig vágytam. Még soha nem érezte magát ilyen elbűvöltnek, ennyire élettelinek. De vajon MacLean is hasonlóan érez? A kérdés tisztán és fájón égette a szívét. Villámlás fénye töltötte be a szobát, ő pedig felült, mivel az álom még váratott magára. Reggel akarta visszavinni a szalagot MacLean szobájába, de képtelen volt várni. Egy pillanatra vágyódást érzett a lelkészlak csendes békéje után. Távol ettől a drámai és problémás helytől. Jaj, mennyire hiányzott neki Alexander! Bár igaz, megpróbált úgy tenni, mintha nem hiányzott volna. Mindennap kiugrott az ágyból, és sietett reggelizni. Minden porcikája életre kelt a gondolattól, hogy találkozik a férfival, incselkedik vele, kicsikar egy mosolyt, vagy éppen elkapja a férfi egyik híresen unott pillantását. Minden arcát szerette a férfinak – kivéve azt a hideg arckifejezést, amivel ma este nézett rá a nagy szalonban. Caitlyn a szemére szorította a kezét. A mindenit, tényleg belegabalyodhatott Georgianába? Caitlyn képtelen volt elfogadni ezt a lehetőséget. Az az asszony olyan kemény, olyan unott, mindemellett hideg, és csak személytelen bájait tudja felajánlani egy olyan szenvedélyes, heves és független férfinak, mint Alexander. Caitlyn tudta, nem szabadna féltékenynek lennie, hisz ő nem támaszt igényt a férfira, és nem is akar. Mégis, annyira szerette volna jobban megérteni. Talán… talán csak meg kellene kérdezni, hogyan gondolja folytatni a kapcsolatot vele, és mit érez, ha érez egyáltalán valamit a hercegné iránt. Egy merész asszony legalábbis ezt tenné.

KAREN HAWKINS

248 SZERELMI ALKU

Caitlyn félrelökte a takarókat, belebújt a papucsába, felkapta a köpenyét, és megfogta a szalagot. Csendesen elindult a folyosón. MacLean szobájának ajtaja alól halvány fény szűrődött ki, de zaj nem hallatszott. Vagy mégis? Női hangot hallott? Csak nincs vele a hercegné épp most! A szíve a torkában dobogott, és megmarkolta a szalagot. Az ajtóra szorította a fülét, de a vihar hangja minden mást elnyomott. A mindenit, tudni akarom, hogy a hercegné bent van-e! Ha MacLean azt hiszi, hogy Caitlyn ágyából a hercegné ágyába ugorhat, akkor megnézheti magát. Caitlyn épp… Az ajtó kinyílt, egy hatalmas kéz elkapta a csuklóját, és úgy berántotta MacLean szobájába, hogy még a papucs is leesett a lábáról.

MacLean összevont szemöldökkel nézett Caitlynre. – Mi az ördögöt keresel itt? A férfi épp lefekvéshez készülődött, ami elég hiábavalónak tűnt, mivel csak a Caitlynnel való szeretkezésre tudott gondolni. A lány betöltötte az érzékeit, erre még soha, egyetlen nő sem volt képes. Pedig ez a nő még szűz volt, visszhangzott a fejében újra és újra. Napokig úgy gondolta, hogy nem az, mert annyira magabiztosan viselkedett, annyira őszintén akarta kettejük érintkezését. Akárhogy is, a lány hihetetlenül mohó volt, olyan buján vetette bele magát a szeretkezésükbe, olyan spontán és elképesztően lenyűgöző módon. Mégis, ha bevallotta volna, hogy szűz, ő képes lett volna uralkodni lüktető férfiasságán, bár dühös lett volna. Ám a szeretkezésük olyan határozottan megérte, hogy csak egy kis bosszúságot tudott érezni. De az akkor volt, most meg most van. Amint a vér visszatért testének többi részébe is, rájött, mi történt. Arra számított, hogy Caitlyn kiborul, vagy legalábbis ködös tekintettel nézi a körülményeiben bekövetkezett hatalmas változást,

KAREN HAWKINS

249 SZERELMI ALKU

de mindössze egy álmos, érzéki mosolyt küldött felé, ami újra felébresztette benne a vágyat. Túlságosan össze volt zavarodva ahhoz, hogy beszéljenek, így csak megmosakodott, felöltözött, és távozott, azzal az ígérettel, hogy később találkoznak. Ahogy visszatért a szobájába, ott találta sasszemű MacCreadyt, akitől, amilyen gyorsan csak lehetett, igyekezett megszabadulni, majd őrülten járkált fel-alá, és azon gondolkodott, mi az ördöghöz fog kezdeni most. Vajon Caitlyn azt várja, hogy feleségül kérje? Ha igen, retteneteset fog csalódni. Be kell fejeznie ezt a kapcsolatot, meg kell állítania ezt az irányíthatatlan örvényt, ami mindig elragadja őt a lány közelségétől. Van valami a lányban, ami lángra lobbantja a férfi lázadó lelkét. Minél jobban élvezte vele az együttlétet, annál elszántabban próbálta távol tartani magát attól, hogy belegabalyodjon. A baj az volt, hogy nem csupán élvezte a vele való együttlétet – hanem vágyott rá, kívánta, sóvárgott utána. Ezt érezhette Charles is? Kétségbeesetten akarta azt a lányt, tekintet nélkül arra, milyen árat kell fizetnie? Nos, ő biztos nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát. Le fogja győzni ezt a sóvárgást. Egyszer minden hódítás újdonsága véget ér, megnyugszik majd, és minden visszaáll az eredeti kerékvágásba. Amikor eljött Caitlyntől, és visszavonult a szobájába, azt mondta MacCreadynek, hogy készítsen a számára egy kancsónyi forró, rumos italt. Bár három pohár ebből a halálos főzetből tetőtől talpig átmelegítette, örvénylő gondolatait nem tudta megállítani. Semmi sem tudná lecsillapítani őket, csak egy újabb óra Caitlynnel, alámerülni a lágyságába, megfürödni a forróságában. Erre a gondolatra újra merevedése lett, mintha nem is az imént elégült volna ki. Jóisten, volt valaha olyan férfi, akit ennyire rabul ejtett egy asszony érintése, mint őt, néhány rövid perc alatt? Rengeteg nővel volt már dolga, de egyik sem tüzelte fel annyira, mint Caitlyn.

KAREN HAWKINS

250 SZERELMI ALKU

Arra gondolt, hogy visszamegy a lányhoz, bármilyen őrültséget követ is el. Ha rajtakapják őket, nem maradna más lehetőség, csak… a házasság. Amikor bement a lány szobájába, dühös volt Dervishton viselkedése miatt, és aggódott, vajon a lányt halálra rémisztették-e, és nem is gondolt a következményekre. Most viszont tökéletesen képes volt gondolkodni, és így rájött egy még zavarbaejtőbb tényre – mégpedig arra, hogy átkozottul nem érdekli, mi lesz az ára a viselkedésének. Caitlyn Hurstért megérte kockáztatni, megérte baleseteket szenvedni, csak hadd merüljön el benne még… egy… alkalommal. Épp folytatni akarta a rumozgatást, hogy azzal tartsa vissza magát, nehogy visszatérjen Caitlyn szobájába, amikor valami zajt hallott a folyosóról. Azt hitte, talán Georgiana küldte fel az egyik inast, hogy hallgatózzon az ajtajánál, de azt sosem gondolta volna, hogy a kócos, rózsás arcú Caitlyn Hurstöt fogja a szobájába rántani, akinek aranyszőke haja a vállára omlik, köntöse lecsúszik az egyik válláról, finom bőre pedig visszatükröződik az ő mohó tekintetében. Majd felfalta a szemével, rummal átitatott teste újra életre kelt. A szíve a torkában dobogott, és meg kellett köszörülnie, mielőtt beszélni kezdett. – Mit keresel itt? A lány a földre mutatott. Alexander odanézett, és meglátta a szalagot a lány lába mellett. Elkomorodott. – Hogy kerül ez ide? – Az egyik szolgáló hozta el nekem. – Micsoda? Ellopta a szobámból? – Igen, és én megmondtam neki, hogy ez nem tisztességes. Nem akartam, hogy a hercegné megbüntesse, így idehoztam… Alexander magához húzta Caitlynt, és megcsókolta. Tudta, hogy nem kellene, de nem érdekelte. Akarta ezt a nőt, kívánta most, és ahogy nézte, hogyan gördülnek ki buja szájából a szavak, majdnem

KAREN HAWKINS

251 SZERELMI ALKU

megőrült. Egyetlen módot ismert csak, amivel megállíthatta: ha ész nélkül csókolni kezdi. Egyszer már eggyé vált a lánnyal aznap este, de még nem volt elég. Szeretkezésük csak követelőzőbbé tette, kétségbeesetten vágyott egy újabb ölelésre. A felismerés még a forró kéj ködén át is halálra rémítette. Ám szenvedélyét csak tovább szította a fölöttük tomboló vihar által keltett izgalom, és a lányt körülfonó csodás aranyszőke haj tapintása. A lágy hajtincsek a mellére tapadtak, összegabalyodtak, és semmi más nem látszott, mint az ágaskodó mellbimbó, amit csak a vékony selyem hálóing takart el. Itt volt a lány, az ő szobájában, az ő karjaiban. És ahogy összeért az ajkuk, Alexander valami csodálatos dologra jött rá – a lány éppannyira örül neki, mint ő a lánynak. A lelke életre kelt a felismeréstől, ahogy egymásba olvadtak, nem állták útjukat a szavak, nem távolították el őket egymástól a gondolatok. Caitlyn szenvedélyesen megcsókolta, karjával átölelte Alexander nyakát, és a hálóingén keresztül a férfi meztelen mellkasához nyomta a mellét. Alexander szívét melegség járta át, a karjába vette a lányt, és a kandallónál lévő kanapéhoz vitte. A párnák közé helyezte, majd maga is mellé feküdt. A tűz fénye megvilágította Caitlyn haját, sötét szeme titokzatosan csillogott, bőre hamvas volt és meleg. Istenem, milyen gyönyörű! Gyönyörű, visszhangzott a fejében, majd egy hang kimondta a kérlelhetetlen igazságot: de nem neked. A gondolat ledermesztette, szíve elnehezedett. Caitlyn mosolya megrebbent, kezébe fogta a férfi arcát. – Alexander? Mi a baj? A férfi megfogta a kezét, és megcsókolta, behunyta a szemét, és csak élvezte, ahogy ajka hozzáér a lány finom bőréhez. Soha nem akart még az életében semmit ennyire, és borzasztó volt a tudat, hogy bár a lány itt van, odaadó, neki mégis el kellene utasítania. Miért is húztam be a szobámba? A pokolba azzal a rummal, hogy elhomályosította az ítélőképességemet.

KAREN HAWKINS

252 SZERELMI ALKU

Caitlyn mocorgott, majd a másik kezét is a férfi arcára tette. – Alexander – suttogta –, mi a baj? Hiszen mi már… ez már nem számít. Nekünk… A férfi kinyitotta a szemét, és a szíve olyan erősen dobogott a torkában, hogy csak érdes suttogásra tellett. – Ezt nem tehetjük. – Miért? – Caitlyn, nem számít, mi történt itt, nem veszlek feleségül. – Inkább meghalok, mint hogy megérjem, hogyan fordul undorba a szenvedélyed. A lány értetlenül nézett. – De hát nem is kértem. Kellett egy kis idő, mire Alexander felfogta a szavakat. A lány ajka átkozottul rejtélyes mosolyra húzódott. – Azt hittem, legalább addig élvezhetjük egymást, amíg lehetőségünk van rá. Ez annyira csábító volt. – És utána? Szomorúság költözött a lány szemébe. – Múltbéli ismerősök leszünk. Általában így működik, nem? Valóban, de ez alkalommal nem tűnt így helyesnek. Alexander kinyitotta a száját, hogy el is mondja, ám a lány, egyenesen a szemébe nézve, a férfi köpenye alá csúsztatta a kezét. Meleg ujjait rákulcsolta Alexander meredező férfiasságára, amivel azonnal kivert minden más gondolatot a férfi fejéből. Alexander nem kapott levegőt, és abban a pillanatban tudta, nem számít – nem számít, a lány többet vagy kevesebbet akar-e tőle, vagy hogy ez a pillanat akár a vesztüket is okozhatja. Csak annyit tehetett, hogy úgy szerette a lányt, ahogy az kívánta. Felettük dörgött és villámlott, Alexander MacLean pedig újfent elmerült Caitlyn Hurst varázslatosságában.

KAREN HAWKINS

253 SZERELMI ALKU

Tizenkilencedik fejezet Ne várjátok, hogy rátok találjon a szerelem, drágáim. Menjetek, és találjátok meg magatok. Az élet rövid ahhoz, hogy várakozzatok. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Jó reggelt, uram! Elég sokáig aludt ma. Alexander mocorogni kezdett, fejfájása eszébe juttatta, hogy nem kevés rumot ivott meg előző este. A teste többi része azonban egész más dolgokról mesélt, ellazultan, jóllakottan. Á, Caitlyn. Hirtelen feltolultak az előző éjszaka izgalmas és csodálatos emlékei. Caitlyn elragadtatásában lehunyt szemmel fogadta a gyönyört, újra és újra. Lábával Alexander csípőjébe kapaszkodva, zihálva ismételgette századszor is a férfi nevét, hamvas bőre csillogott a verejtéktől. Alexander újra megkeményedett, és erre teljesen kitisztult az agya. Jóisten, még itt van a lány? Alexander azonnal felült, és körülnézett. MacCready a tüzet piszkálta. A kanapé melletti kisasztalon volt egy tálca. Alexander a kanapét nézte. A párnák ugyan összekuszálódtak, ám senki sem találta volna ki, mi történt ott. Körbejártatta a szemét, de Caitlynre utaló jeleket sehol sem talált. Kicsit lehangoló volt. A lány meglepte Alexandert a lelkesedésével és kreativitásával, amitől csak még erőteljesebb lett a hiánya. Kiült az ágy szélére, és megdörzsölte az arcát. Jóisten, hogyan engedhette ezt megtörténni? Mi az ördögöt művelt? – Kissé másnapos, uram? – nézett MacCready az üres rumosüvegre. KAREN HAWKINS

254 SZERELMI ALKU

– Igen, de hamar elmúlik – felelte Alexander. Gondolkodni próbált, de képtelen volt. Egyetlen dolgot tudott tenni: átkozta magát. Nos, ha véget ér a fogadásuk, elhagyják ezt az átkozott házat, és mindketten visszatérnek addigi életükhöz. Ő tovább vezeti a MacLean klánt, Caitlyn pedig valószínűleg férjhez megy. A szíve belesajdult ebbe a gondolatba. Például hozzám. Megkérhetném, hogy jöjjön hozzám, hisz nekem adta magát. De mi lenne azután? Egy-két év boldogság és szexuális kiteljesedés, míg ő közben egyre idősebb lenne, és az egyre nyilvánvalóbb korkülönbség egyre több problémát okozna. Caitlyn talán azt kívánná, bárcsak egy fiatalabb férfihoz ment volna, és szeretőt tartana. És ugyan ki hibáztathatná őt ezért? – MacCready, öntsön mosdóvizet, és adja a ruháimat. Le akarok menni reggelizni, amint lehet. – Máris? De még kilenc óra sincs. Ön sosem mutatkozik tíz óra előtt. – Így több baconszalonna jut nekem. – De uram, biztos… – Most. MacCready összeszorította a száját, és egy szó nélkül kikészítette Alexander ruháit.

A reggelizőhelyiségből kiszűrődő hangokból ítélve már többen is voltak odalent. Lehet, hogy Caitlyn is? Nem, ő valószínűleg még a szobájában van, és próbálja rendbe hozni magát az elmúlt éjszaka után. Alexander kissé kimerült volt, és minden bizonnyal a lány is az. Csak reménykedhet benne, hogy Caitlyn nem bánta meg heves szeretkezéseiket, miután felébredt. Nehéz szívvel lépett a reggelizőhelyiségbe, és nyomban földbe gyökerezett a lába. Gyönyörűen, felfrissülve, a fürdéstől még kissé nedves hajjal, ott ült Caitlyn ragyogva, rózsaszín szegélyű, zöld brokátban. Alexander KAREN HAWKINS

255 SZERELMI ALKU

nem tudott megbizonyosodni a lány arckifejezéséről, mert nem merte elég hosszan nézni. Lady Elizabeth és Lord Falkland között ült, velük szemben Miss Ogilvie, elmélyült beszélgetést folytatva Caithness grófjával. Dervishtonnak nyoma sem volt, ami jó jel. Alexandernek eddig eszébe sem jutott. Motyogott valami üdvözlésfélét Falklandnak, de nem nézett Caitlynre, adott neki időt, hogy összeszedje magát. Nem lehetett könnyű a lánynak, és Alexander azt kívánta, bárcsak korábban megnyugtathatta volna, hogy mindkettejüket megóvja. Na, majd most diszkréten megnyugtatja egy könyörületes, nyugodt pillantással. Telerakta a tányérját valamivel, ami a legközelebb esett hozzá, majd leült a lánnyal szemben, és lopva ránézett. Legnagyobb meglepetésére, Caitlyn nem tűnt sápadtnak vagy haloványnak, hanem sokkal inkább vidám nyugalom és kicsattanó egészség sugárzott belőle, amint nevetett valamin, amit Falkland mondott, és olyan lelkesen evett, mint egy tengerész, aki hathavi kétszersült után először fogyaszt rendes ételt. A látvány teljesen összezavarta a férfit, és elkomorodott. Caitlyn vigyorogva nézett rá, szemében határozottan kaján huncutsággal. – Jó reggel, MacLean. Úgy látom, igen jó étvágya van ma reggel. – Tessék? – A tányérja. Alexander lepillantott, és rádöbbent, hogy több mint tizenöt kolbász sorakozik a tányérján, semmi egyéb. – Ó. Igen, nos, meg akartam menteni őket Falkland elől. – Én nem is szeretem a kolbászt! – ellenkezett Falkland. Majd sorolni kezdte, milyen húst evett már, illetve nem evett még, Alexander azt kívánta, bárcsak meg se említette volna a kolbászt.

KAREN HAWKINS

256 SZERELMI ALKU

Az étkezés végeérhetetlen lassúsággal telt, a hölgyek lelkesen beszélgettek az aznap estére tervezett jelmezbálról. Falkland és Caithness minden szavukkal egyetértett. Alexander megkönnyebbült, amikor Caitlyn végül elnézést kérve a szobájába indult, hogy átöltözzön a délelőtti sétához, amit Ogilvie kisasszonnyal készült tenni a tó körül. Alexander várt egy pillanatot, aztán ő is kimentette magát, és a lány után sietett. A lépcsőknél érte utol. – Caitlyn! A lány megfordult, és elmosolyodott. – Igen? Őszintén örül, hogy lát. Alexander szíve megdobbant, visszamosolygott, és élvezte a meleg fogadtatást. Aztán összeszedte magát. Mi az ördögöt művelek? Caitlyn nem nekem való. Ahogy a férfi mosolya elhalványult, úgy Caitlyné is. Bizonytalanság költözött a szemébe. – Beszélni… akartál velem? Alexander megacélozta magát. – Igen. Én… én… én… Jóisten, miért kellett így utána rohannia az előcsarnokba? Beszélni akart vele, igen, de nem valami konkrét dologról. Egyszerűen csak… látni akarta a lányt. A felismerés villámcsapásként érte. Kezdek komolyan érdeklődni iránta? Lehetetlen! Csak néhány hónapja ismerem, és abból is a legtöbb időt azzal töltöttem, hogy megpróbáltam utat találni az ágyába. Hirtelen kimerülve a nyakát dörzsölgette. Mit művelt? Caitlyn, mintha megérezte volna Alexander elbizonytalanodását, elmosolyodott. – Örülök, hogy utánam jöttél. Szeretném, ha tudnád, hogy a múlt éjszaka, szerintem – mondta elpirulva – nagyon szép volt.

KAREN HAWKINS

257 SZERELMI ALKU

Szép? A pokolba, hát sok minden volt, de szép az nem. Csodálatos, fantasztikus… A férfi ágyéka még most is bizsergett tőle. Ráadásul elviselhetetlenül bonyolulttá tette az életét. – Sajnálom az egészet. – Sajnálod? – kérdezett vissza a lány fura hangon. – Sajnálod? A férfi kénytelen volt eltávolodni attól a veszélyes szakadéktól, amelynek a szélén ott billegett a szíve. Ha nem teszi meg, az mindkettejük számára csak fájdalmat fog okozni. – Caitlyn, én… – Nincs mit sajnálnod. Én döntöttem úgy, hogy élvezni akarom a társaságodat, és így is tettem. Természetesen nem várom el, hogy bocsánatot kérj, házasságot ajánlj, vagy… – Akkor jó! – csattant fel a férfi. – Mert senkit sem kívánok feleségül venni, soha. Caitlyn elpirult, ajkát összeszorította. – Nem, persze hogy nem. Bár vannak emberek, akik az effajta intimitást az egyszerű barátságnál már mélyebb kötelék jeleként értelmeznék – mondta állát felvetve, a férfi szemébe nézve. – A szerelemről beszélek, MacLean, ha elveszítetted volna a fonalat. Ám neked arról fogalmad sincs, ugye? Alexanderben zűrzavaros érzések kavarogtak, de nem akarta kideríteni, milyenek. – Sem szerelmet, sem házasságot nem tudok ajánlani neked, így jobb, ha nem is beszélünk róluk. A lány erőltetetten felnevetett. – Te csak arra a szörnyű fogadásra koncentrálsz. – Te nem? – Gondolom – vonta meg a vállát Caitlyn, szeméből majd kibuggyantak a könnyek. – Rendben van, MacLean. Ezután csak a fogadásra koncentrálunk. Semmi másra. – Rendben.

KAREN HAWKINS

258 SZERELMI ALKU

Azzal Caitlyn megfordult, és felrohant a lépcsőn, valami furcsa, reményvesztett érzéssel magára hagyva a férfit. Mi a bánatos ördög van vele? Vágyat mindenképpen érzett, és mélységesen kedvelte a lányt, hiszen olyan rendkívüli nő volt. De szerelmes lenne? Talán már túl késő? Az nem lehet, azt ő nem engedheti. Bosszúsan visszatért a szobájába, és MacCreadyért csengetett, mivel úgy döntött, a nap hátralévő részét lóháton tölti. Az legalább nem zavarja össze, és nem kelt benne megmagyarázhatatlan hiányérzetet.

A hintó döcögve haladt a szűk úton felfelé, meg-megbillenve az egyenetlen felületen. Muiren kidugta a fejét a hintó ablakán, úgy nézte a sziklás domboldalon álló házat. – Ki gondolta volna, hogy az idős Nora királynőként él egy ilyen hatalmas házban? Caitlyn elmosolyodott. – Nagymamának mindene megvan, amire vágyott, ami rendkívüli, figyelembe véve, hogy egykor semmije sem volt. – A pénz miatt ment férjhez, ugye? – Igen, bár a nagypapa mindig azt mondta, ő kötött jobb üzletet. Nagymama szörnyen el van kényeztetve, mert a nagypapa megőrült érte, és sosem tudott neki nemet mondani. – Erős asszony. Én mondom. – Az bizony. Caitlynt boldoggá tette a tudat, hogy ő is örökölt valamennyit ebből a teherbírásból. Az élet legtöbb területén erőt merített ebből, ám siralmasan elgyengült, ha Alexander MacLeanről volt szó. – Gondolja, hogy a nagymamája tud segíteni az utolsó próba teljesítésében? KAREN HAWKINS

259 SZERELMI ALKU

– Muszáj neki. Én teljesen tanácstalan vagyok, nem tudom, hogyan teljesíthetném anélkül, hogy elveszíteném a jó híremet. Muiren elvörösödött. – Nem tudom elhinni, hogy MacLean ilyet kért öntől! Nem úriemberhez méltó azt kérni öntől, hogy meztelenül fürödjön a kerti szökőkútban. Az sem érdekel, ha egy híres mítoszból lopta az ötletet! – Egyáltalán nem úriember. Ami egyáltalán nem meglepő, hiszen Alexander már az első találkozásukkor megmondta neki. Ami viszont meglepő, hogy ő nem volt úrihölgy. És ezt a kezdetektől gyanította. A nővére, Triona mindig udvarias volt, mindig illendően és barátságosan viselkedett. Caitlyn egész életét azzal töltötte, hogy próbáljon megfelelni az ő szintjének, de nyomorúságosan elbukott. Ám eddig még soha nem vetette bele magát ilyen hirtelen-hevesen ebbe az „úrinőtlen” viselkedésbe, mint amilyet MacLeannel átélt. És bár roppantul élvezte a kölcsönös szenvedély megnyilvánulásait, valami megváltozott. Vagy a férfival, vagy vele, ezt nem tudta, de reményvesztettnek érezte magát, és elszomorodott. Alig evett valamit reggeli óta. Nagymama biztos tudja, hogyan kell kezelni az effajta betegséget. A hintó az utolsó kanyarban kapaszkodott felfelé, majd egy gyönyörűen gondozott fasorra fordult rá, amely egy szögletes, kőből épült házhoz vezetett. A ház tetejét sötétszürke palacserepek borították, a falak a legsötétebb szürke folyami kőből készültek. Az osztott ablaküvegeken megcsillant a napfény. – A nagymamája nem úgy öltözködik, mintha itt élne. – Tudom. A személyzete is folyton erre panaszkodik. Ahogy a hintó megállt, a bejárati ajtó kinyílt, és egy formátlan szürke köpenybe burkolózott idősebb asszony lépett a verandára, hatalmas fedeles kosárral a karján. Ahogy meglátta a hintót, megállt, és széles mosoly terült el az arcán, amint a kocsiból kihajolva, Caitlyn elkiáltotta magát: – Nagymama!

KAREN HAWKINS

260 SZERELMI ALKU

Túlságosan türelmetlen volt ahhoz, hogy megvárja az inast, így Caitlyn kinyitotta a hintóajtót, és kiugrott. A nagymamájához szaladt, és nyomban, szorosan megölelte. Bár nagymama nagyon vékonyka volt, de hihetetlenül erős is. – Ó, kislányom! Mit csinálsz te itt? – A tanácsodért jöttem. – Csak nem? – felelte Nora, és nem is tudott volna boldogabbnak látszani. – Akkor a legjobb lesz, ha bejössz. Caitlyn a nagymama kosarára nézett. – Dolgod van? – Igen, de várhat. Csak egy kis zselé meg ilyesmi, Robertséknek meg a kisbabáiknak. Ikreik vannak, úgy bizony. Azt javasoltam, hogy hívják őket Caitrionának és Caitlynnek, mint téged meg a nővéredet, de nem fogadták meg a tanácsomat… talán azért, mert fiaik születtek. – Biztosan azért – nevetett Caitlyn. Muiren, aki épp akkor ért oda a saját kosarával, mosolyogva térdet hajtott a nagymama előtt. – Hogy van? Nora érdeklődéssel nézte a kosarat. – Az mi? Muiren felhajtotta a fedelet. – Az unokája azt mondta, nem jöhetünk édesség nélkül látogatóba. Mogyorós kenyér, lekvár, fánk és frissen köpült vaj van benne, meg… – Akkor mire várunk idekint? Nyissa ki az ajtót, és valaki vigye nekem azt a kosarat a reggelizőhelyiségbe? – mondta a nagymama, azzal megfordult, és Caitlynnel és Muirennel a nyomában belépett a házba. A házvezetőnő a konyhába kísérte Muirent, míg a hamisítatlan komornyik megígérte Nórának, miszerint gondoskodik arról, hogy a kosárban lévő finomságok kellő sietséggel a reggelizőhelyiségbe kerüljenek.

KAREN HAWKINS

261 SZERELMI ALKU

Ezután az asszony karon fogta Caitlynt, és egy kicsi, meghitt szobába vezette, majd becsukta maguk mögött az ajtót. – Jól van, kislányom, most mondd el, miért jöttél látogatóba ilyen sebtében. – Nem sebtében jöttem. Nora felvonta a szemöldökét. – Nos, esetleg… egy kissé sebtiben – sóhajtott Caitlyn, majd követte nagymamáját a kandalló melletti kisasztalhoz. Ahogy leült, folytatta: – Sajnálom, hogy nem írtam olyan gyakran, mint kellett volna. – Ó, olyan vagy, mint én: nem érsz rá levelet írni. Amit akkor írtál, amikor a nővéred megszökött Lord Hugh-val, szinte kibetűzhetetlen volt. – Össze voltam zavarodva. – Az biztos. És most is össze vagy. Mi hozott ide hozzám, kislányom? – Teljes bizonytalanságban vagyok Alexander MacLean miatt. – Alexander MacLean? – kérdezte nagymama tágra nyílt szemmel. – Azt hittem, vidéki partin szórakozol a Ballochkastélyban. – Igen, de… – babrált Caitlyn a kesztyűjével. – Nagymama, MacLean is részt vesz a partin. – Á. Nem is említetted a leveledben. – Nem kellett volna, de először nem tűnt fontosnak, aztán meg… – felelte a szavakat keresve Caitlyn. Aztán túl fontos lett ahhoz, hogy csak úgy, mellesleg megemlítsem. – Aztán mi? – kérdezte a nagymama türelmetlenül. – Kibököd végre? Öregasszony vagyok már, nem bírom az ilyen izgatott várakozást! Caitlyn elmosolyodott. – Mindannyiunkat túl fogsz élni, nagymama. – Remélem nem. De most már mondd meg végre, mitől vagy ennyire zaklatott.

KAREN HAWKINS

262 SZERELMI ALKU

– Amikor megismerkedtem MacLeannel Londonban, akkor… Azt hiszem, azt mondanád, flörtöltünk. – Igen, azt mondanám, vagy nem? – De. – Tehát Londonban flörtöltetek, aztán a Balloch-kastélyban véletlenül újra összetalálkoztatok? – Nem véletlenül találkoztunk. MacLean bevallotta, hogy ő a felelős az ottlétemért. Ő és a hercegné korábban… – Caitlyn még mindig nem tudta kimondani azokat a szavakat. – Hallottam róla – bólogatott nagymama –, de annak már hónapokkal ezelőtt vége lett. Nem az a fajta férfi, aki sokáig kibírná egy olyan nő mellett. Jobban mondva, bármilyen nő mellett. Caitlyn arca megrándult. – Ismered a hercegnét? – De még mennyire – felelte Nora komor hangon. – Jobban is, mint szeretné. Egykor a nagyapád egyik szövödéjében dolgozott. – Egy szövődében dolgozott? Nem lehet ugyanaz a nő! Nagymama felvonta a szemöldökét. – Jóságos ég! – Caitlyn a fejét rázta. – Sosem hittem volna. – Nyugodtan elhiheted, mert ez az igazság. Nem akarná, hogy bárki is megtudja, de néhányan elég idősek vagyunk ahhoz, hogy emlékezzünk rá – felelte nagymama, és az asztalon dobolva, elgondolkodva hozzátette: – Szóval, MacLean felhasználta a hercegnével való kapcsolatát, hogy odavitessen. Megmondta, miért tette? – Bosszúból. Azt tervezte, hogy tönkretesz engem, amiért Lord Hugh-t és Trionát lehetetlen helyzetbe hoztam. – De hiszen olyan boldogok, hogy na! Épp tegnap találkoztam velük. – Én is ezt mondtam, de ő még mindig nagyon haragszik. Habár nem volt hatalmas botrány, az emberek mindenfélét beszéltek, és mivel Hugh és Triona Skóciába mentek, én visszatértem Wythburnbe, ő itta meg az egésznek a levét, mert Londonban maradt.

KAREN HAWKINS

263 SZERELMI ALKU

– Ó, szóval megsérült a büszkesége. – Pontosan. Amikor megérkeztem a kastélyba, és rájöttem, mit tervez, alkut kötöttem vele. Mindkettőnknek teljesítenie kell három feladatot, és aki először elbukik, az veszít. Ha én nyerek, elfelejti azt a kis incidenst, és lemond minden további elégtételről, ráadásul a parti összes résztvevője előtt megkéri a kezem. Én pedig, természetesen, visszautasítom. Volt idő, amikor Caitlyn már akkor is mosolygott, amikor csak szóba került ez az egész. Most azonban, valamiért, még csak gondolatban sem érzett elégtételt. Sőt, valójában belesajdult a szíve. Nagymama döbbenten nézett. – Hogy egyezett bele? – Ő is feltételeket szabott, arra az esetre, ha én veszítek. – Mégpedig? – vonta fel a szemöldökét újra az idős asszony. – Inkább nem mondanám el – vörösödött el Caitlyn. – Hm. Értem. Caitlyn továbbra is bölcsen hallgatott. – Tehát, kislányom, hogyan tudlak kisegíteni ebből a zűrzavarból? – Olwen ősi mítosza alapján tűztük ki a próbatételeket, és az én utolsó feladatom… nehéz ügy. Emlékszel, amikor Olwen meztelenül fürdött a szökőkútban, hogy elvonja az ellenség figyelmét? Nagymama ledermedt. – Az a gazember csak nem arra kért…?! – Attól tartok, igen. Én pedig azt mondtam neki, hogy női ruhában kell megjelennie. Nyilvánosan. – Nem igaz! Mindazok után, hogy tudod, mit jelent számára a büszkesége… Kinyílt az ajtó, és a komornyik lépett be, kezében egy tálca, tele a Muiren által hozott finomságokkal és egy kancsó, finoman gőzölgő teával. Nagymama türelmetlenül nézte, ahogy a komornyik felszolgálja a teát, aztán gyorsan kiküldte. Alig várta, hogy becsukódjon mögötte az ajtó, majd Caitlynhez fordult. – Kislányom, a tűzzel játszol, de gondolom, tisztában vagy vele.

KAREN HAWKINS

264 SZERELMI ALKU

– Igen, de… Nagymama, nem tudom, mi ez, de nem bírok magammal! Amikor a közelemben van, muszáj addig provokálnom, amíg reagál. És valahogy nem tudom leállítani. – Ezt rosszul tetted, nem igaz, kislányom? – sóhajtott nagymama. Caitlyn szíve elszorult, és sírva fakadt. – Ó, ne sírj – mondta a nagymama, és egy zsebkendőt nyomott Caitlyn kezébe. – Kitalálunk valamit – vigasztalgatta a lányt, majd öntött egy kis teát maguknak, néhány süteményt rakott egy tányérra, és homlokát összeráncolva gondolkodott. – Mesélj a többi feladatról, azok hogyan alakultak. Caitlyn úgy is tett, nagymama pedig elgondolkodva bólogatott, ahogy hallgatta. Majd csendben, teájukat kortyolgatva ültek. Nagymama felsóhajtott. – Mit tegyünk, mit tegyünk… Meztelenül kell fürödnöd előtte, de ha rajtakapnak, véged… és veled együtt a családodnak is. – Pontosan. – Hm. Akkor irányítanod kell a helyzetet. Irányítanod kell MacLeant. – Irányítani MacLeant? Hogy a csudába… – Ó, a részleteket bízd rám, már rájöttem, mire lesz szükséged – mondta nagymama, majd hirtelen megváltozott a tekintete. – A kitűzött feladat megoldásában ugyan a segítségedre lehetek, az igazi problémádon azonban nem segíthetek. Tudod, mi az, ugye, kislányom? Caitlyn csendesen visszatette a teáscsészét az asztalra. – Igen. Szerelmes vagyok belé. Nem is volt olyan nehéz hangosan kimondani, mint gondolta. Nagymama bólintott. – És ő hogy érez irántad? – Csak a kihívást látja bennem. Tudom, hogy nem szeret engem. – Biztos vagy benne? – Igen. Ma reggel megkérdeztem, és… – Caitlyn keményen küzdött a könnyeivel, a torka elszorult, képtelen volt nyelni. Szerette

KAREN HAWKINS

265 SZERELMI ALKU

a férfit, de ő csak egy rövid, testi kapcsolatot volt képes felajánlani. Az, hogy engedtek a szenvedély csábításának, csak még jobban megnehezítette a dolgot. Minden alkalommal, amikor együtt voltak, ágyban vagy azon kívül, egyre inkább elmélyültek a férfi iránti érzései. –Nem elégszem meg egy fél kapcsolattal, és ő csak ennyit tud felajánlani. Nagymama kék szemébe sötét aggodalom gyűlt. – Ó, kislányom. Olyan szomorúnak látszol. Az is volt. Minden porcikájára mázsás súly nehezedett, fájt a mellkasa, égett a szeme. De ő nem az a fajta nő, aki meghátrálna. Van még néhány nap, mielőtt végleg elhagyja a Balloch-kastélyt, és biztos benne, hogy még nincs minden veszve. Visszanyelte a könnyeit, felvetette állát, és nagymamája szemébe nézett. – Tehát, van ötleted, hogyan teljesíthetem az utolsó feladatomat? Győztesként akarom elhagyni a Balloch-kastélyt. Nagymama rámosolygott, majd felállt, és feltúrta a szoba egyik sarkában álló kisasztalt. – Megvan. Ez majd segít megoldani a problémát – mondta, és valamit Caitlyn kezébe ejtett. Caitlyn a pici, viharvert dugóval lezárt, apró üvegcsére nézett. – De… – Négy cseppet tegyél az italába, és akkor két, legfeljebb három órán keresztül nem tud majd mozogni. Amíg te úszol a szökőkútban, ő néz téged, de képtelen lesz egy hangot is kiadni, és a vesztedet okozni – kuncogott nagymama. – Talán még pislogni sem. – Veszélyes? – Négy csepp semmiképp. Még nyolc sem. Ha tizenkettőt vagy annál többet adnál neki, akkor aggódnék, de nincs annyi abban az üvegben. Caitlyn a tenyerébe rejtette az üvegcsét. – Köszönöm, nagymama. Az idős asszony felsóhajtott, és a kezét Caitlyn kezére tette.

KAREN HAWKINS

266 SZERELMI ALKU

– Kislányom, a legnagyobb problémádat nem oldottam meg, és ezt te is tudod. Azt már egyedül kell lerendezned – mondta, és megcsókolta Caitlyn homlokát. – De te okos vagy, és tudom, hogy sikerülni fog. Csak ígérd meg nekem, hogy ha eljön az idő, a szívedre hallgatsz majd. Az megmondja, mit tegyél. – Megígérem, nagymama… de nem hiszem, hogy MacLeannek és nekem lenne közös „időnk”. Nem lehet. – Meglátjuk, kislányom. Meglátjuk. Nagymama témát váltott, Caitlyn nővéréről, Trionáról kezdett mesélni, és arról, hogy milyen jól boldogul a mostohalányaival, majd áttért a Lord Hugh által tenyésztett lovakra. Caitlyn hallgatta, mindig érdekelte, hogy mit csinál az ikertestvére. Ám mélyen, a szívében, egy hang azt súgta, hogy a fájdalom már a szíve kapujában toporog, készen arra, hogy rátörjön.

Huszadik fejezet Bolond, aki a saját szívéhez vezető úton próbál töprengeni. AZ IDŐS NÓRA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Uram, arra kérem, fontolja meg ezt a kosztümöt. – Nem. – Az emberek beszélni fognak. – Hadd beszéljenek. Nekem tetszik. – Alexander a tükörben nézegette magát. Térdig érő csizmát viselt, amelyet vastag

KAREN HAWKINS

267 SZERELMI ALKU

bőrszalagokkal csavart körül, és a térde alá érő kiltet. A derekán lévő széles bőrövről bőrerszény lógott, amely nehezékül szolgált, ha egy erős szél a kilt alá kapott volna. A kilt anyagából egy széles sáv húzódott keresztben a mellkasán, és az egyik vállán átvetve, hátul lefelé lógott. – Uram, legalább egy inget vegyen fel a… – mondta MacCready megborzongva – a szoknyájához. – Georgiana jelmezbáljára a saját ősömnek, Duncan MacLeannek öltözöm. Ő nem viselt holmi inget, és én sem fogok. – Ő barbár hős volt, uram. – Ma este én is az leszek. Nyissa ki az ajtót, MacCready. Bosszúsan sóhajtva, a lakáj végül kinyitotta az ajtót. Alexander az egész napot lovaglással töltötte, kíméletlen iramban bejárta az egész Roxburge-birtokot. A lovaglástól kitisztult az agya, de igazi válaszokra nem talált. Amikor Caitlyn elveszíti a fogadást, mert el fogja veszíteni, két hétre a szeretőmmé lesz. Tényleg kockáztassak, és bonyolítsam tovább ezt a helyzetet? De vajon ellen tudok állni a lehetőségnek? Nem hitte, hogy képes lenne rá. A gondolatba, hogy két érzéki hétig a magáénak tudhatja majd a csodálatos idomokkal megáldott Caitlynt, szinte belejajdult az egész teste. A pokolba, szörnyen kívánta a lányt! Valahol mélyen, belül, egy hang ezt suttogta: De vajon ez minden? Egyszerű vágy? Vagy te is elgyengültél, mint Charles? A legfelső lépcsőnél megállt, és végignézett a folyosón. Caitlyn vajon merre lehet? Röviddel őutána a lány is elhagyta a házat, és hintóba szállt, látta, amikor lovagolni indult. Nézte, ahogy a hintó végigzötykölődött az úton, és legszívesebben a nyomába szegődött volna, de végül letett erről az őrült gondolatról. Inkább kíméletlen lovaglásba kezdett, hátha a komoly fizikai terheléssel ki tud űzni legalább valamennyi vágyat. Amikor végül visszatért a házba, mint megtudta, Caitlyn még nem érkezett meg, és a többi vendég visszavonult, mert mindenki fürdőt vesz, és

KAREN HAWKINS

268 SZERELMI ALKU

készülődik a jelmezbálra. Georgiana számos helyi vendéget hívott meg, ami – Alexander legnagyobb örömére – nyilvánvalóan zsúfoltsággal jár majd. Minél nagyobb a nyüzsgés, annál könnyebb lesz eltűnnie Caitlynnel egy kis privát beszélgetésre, miután végül megnyerte a fogadást. Amikor lesétált a lépcsőn, a bál már javában tartott. Elment Treymont márkiné mellett, aki selyemvirágokkal díszített halványzöld ruhájában valószínűleg a tavaszt akarta ábrázolni, ami igazán kitűnő választás, ha valaki ennyire világos bőrrel és vöröses hajjal van megáldva. A hölgy Alexander kiltjét bámulta, emiatt megbotlott a lépcsőn. Mielőtt elkapta a tekintetét, elvörösödött, majd elsietett. Alexander szélesen elvigyorodott. Meg akarta döbbenteni az embereket, meg akarta botránkoztatni az egész begyöpösödött társaságot. Belefáradt már, hogy az udvarias vendég szerepét játssza, de majd most beszédtémával szolgál. Ez a gondolat egészen felvidította, és kicsit még hetykébben lépett a bálterembe. Habár a terem tömve volt tavasztündérekkel, hercegnőkkel és hótündérekkel, Caitlyn így is azonnal magához vonzotta a tekintetét. Alexander megállt, és hirtelen földbe gyökerezett a lába. Olyan ruhát viselt, amely mintha ezüstfátyolból készült volna. Az ezüst általában nem áll jól a szőkéknek, de Caitlyn aranyló tincseivel, barna szemével mintha ragyogott volna benne, az ő színeit megfoghatatlanul felerősítette. A ruha középkori stílusban készült, kerek nyakkivágással, hosszú ujjai a lány kezének közepéig értek. Haját leengedte, és úgy fésülte egy oldalra, hogy ezzel is a rég letűnt időket idézte. Ékszert nem viselt, csak egy bonyolultan megtekert, fekete szalagot. Alexander ágyéka már attól is megkeményedett, hogy elképzelte kibontva a lány haját, ahogy lágyan újra beborítja őt és a párnáit. El kellett hessegetnie ezt a képzetet – nem merte megengedni magának, hogy reagáljon a teste, miközben kiltet visel. A közelében Lady Elizabeth méregette őt és a kosztümjét. Úgy eltátotta a száját,

KAREN HAWKINS

269 SZERELMI ALKU

hogy a társaságában lévő hölgy is látni akarta, mitől csodálkozott el annyira… csak bámultak rá, anélkül hogy elkapták volna a tekintetüket. Alexander gúnyosan meghajolt feléjük, majd beljebb nyomult a terem közepe felé, tudomást sem véve az azonnali, heves és meglepett suttogásokról. Sokkal jobban lefoglalta őt Caitlyn tanulmányozása. Azon gondolkodott, vajon minek öltözött a lány. Talán Mariannek? Vagy… Á! A ruha övéről egy sor hímzett korong lógott, az egyik egy ezüstfésűt, a másik egy pici, arany vadkant, a többi pedig egyéb képeket ábrázolt a mítoszból. Alexander kuncogott. A lány magát Olwent formálta meg, és minden kis korongocska a próbák egyikét ábrázolta. Caitlyn még nem vette őt észre, mivel elmélyült beszélgetést folytatott Ogilvie kisasszonnyal, aki tejeslánynak öltözött. Caitlyn hosszú copfja lágyan himbálózva súrolta csípőjét, amitől Alexander úgy érezte, milyen jó lenne elkapni, és maga felé fordítani a lányt, hogy nyomban megcsókolhassa. Mindig úgy hitte, hogy azokat a nőket csodálja, akik tudatosabb nőiességgel rendelkeznek, akik ismerik a női fortélyokat, és könnyedén használják azokat. Most már kezdte azt hinni, azok a nők túlzottan kiszámíthatóan, túl unalmasak. Caitlyn őszinte lelkesedése viszont üdítően hatott rá. Nem volt szégyenlős, sem visszahúzódó, ráadásul rendelkezett egy meglepően e világi vonással, ami Alexandernek nagyon tetszett, amiben kedvét lelte, és amire nagyon, nagyon intim módon reagált. Nyilvánvalóan nem ő volt az egyetlen, aki így érzett. Gyorsan körülpillantott a teremben, és máris meglátta Lord Dalfourt, aki csak fél füllel hallgatta Georgianát, mert pillantása Caitlynre tapadt. Vagy ott volt Lord Falkland, aki egyenesen tátott szájjal bámulta a lányt, és még Caithness is, aki már nem titkolta, mennyire csodálja Ogilvie kisasszonyt, elismerően nézte Caitlynt.

KAREN HAWKINS

270 SZERELMI ALKU

Ha nem siet, a lányt teljesen körbeveszik. Nem győzte kivárni, hogy végre Caitlyn szájából hallja az olyannyira áhított kijelentést: „Ön nyert.” Valaki megfogta a karját, és ahogy odapillantott, látta, Georgiana szegődött mellé. – Alexander! Micsoda kellemes meglepetés – szólt, és jéghideg kék szemével tetőtől talpig végigmérte a férfit. – A mindenit – mondta vontatottan barbárnak öltöztél. Milyen találó. – Az egyik ősöm, Duncan MacLean képébe bújtam – felelte a férfi, és észrevette, hogy a nő is egy kék skót kockás anyagot visel keresztben a vállán. Alexander elkomorodott. A nő a MacLeannagykendőt viselte, ami a kilthez tartozott. – Tetszik? – kérdezte dorombolva a nő. – Nem. Némi döbbent csend után Georgiana halványan elmosolyodott. – Alexander, kérlek! Merő véletlen az egész. Fogalmam sem volt róla, hogy mit veszel fel. Valóban? Semmi kétség, hogy az egyik szolgáló megemlítette neki, látott egy ilyen kendőt Alexander szobájában. – Hol van Roxburge? – A puncsos tálnál – intett a fejével Georgiana elutasítóan az egyik sarok felé. A herceg bolondnak öltözött, szamárfüles sapkát és színes körgallért viselt. Bár még csak este kilenc volt, már most úgy nézett ki, mint aki menten aludni tér, és kéri a lefekvés előtti meleg tejecskét. Életében először, Alexander sajnálatot érzett iránta. – Bocsáss meg, Georgiana, azt hiszem, innom kell egy pohárka puncsot a férjeddel. – Roxburge-dzsel? Ugyan miért? Alexander meghajolt, majd távozott. A herceg mellé lépett, és ott várta ki a megfelelő alkalmat, hogy kiragadhassa Caitlynt az őt körülvevő férfiak gyűrűjéből.

KAREN HAWKINS

271 SZERELMI ALKU

Végül megszólalt a vacsorához hívó csengő. Ahogy a férfiak forgolódva a partnerüket keresgélték, Alexander Caitlyn felé indult, aki mellett két úriember vitatkozott, kié legyen a jog, hogy a lányt a vacsorához kísérje. – A, Miss Hurst, hát itt van! Készen áll a vacsorára? – kérdezte Alexander. A két férfi abbahagyta a vitatkozást, és tágra nyílt szemmel bámultak, amikor meglátták Alexander dagadó karizmait. Caitlyn kicsit tétovázott, majd jéghideg ujjait Alexander meztelen karjára kulcsolta. – Természetesen. Úgyis ez lesz az utolsó vacsoránk együtt. – Utolsó? Még itt van a holnap, és az után még két hét – felelte mosolyogva, ahogy a tömeggel együtt az ebédlő felé indultak. – Talán – felelte Caitlyn komolyan. Alexander jókedve elszállt. Valahogy más volt most a lány, olyan komor és… szomorú? Szorosan a karjába fűzte a lány kezét, majd oldalra húzta, maguk elé engedve a többieket. – Hogy érted ezt? Caitlyn szemében remegő csillogás gyúlt, mintha a könnyeit próbálta volna visszatartani. – Csak úgy, hogy talán nem te leszel az, aki megnyeri ezt a fogadást. Az utolsó párok is elsétáltak mellettük, és kíváncsian nézték őket. Ahogy a legutolsó pár eltűnt, Alexander a kék szalonba vezette Caitlynt, és becsukta az ajtót mögöttük. Caitlyn felemelte az állát. – Észre fogják venni, hogy eltűntünk. – A következő tíz percben még nem – felelte Alexander kaján vigyorral. – Ismerd be, Hurst: én nyertem. Szoknyát vettem a partira. Tényleg a szökőkútban való meztelen fürdőzéssel akarnád szórakoztatni a népeket? Caitlyn összeszorított fogakkal még feljebb emelte az állát.

KAREN HAWKINS

272 SZERELMI ALKU

– Ez a harc még nem ért véget. Még van időm teljesíteni a feladatomat. – Ó? Szóval meg akarod tenni? – nevetett hitetlenkedve. – Azzal tönkretennéd a jó híredet, pedig kezdettől fogva ezt akartad elkerülni. A lány végigfuttatta tekintetét a férfi arcán. – Talán. – Caitlyn, nem gondolhatod komolyan… – felelte Alexander. Jóisten, halálosan komolynak tűnik. – Caitlyn, őrültség lenne ilyet tenni, és ezt te is tudod. – Meg kell nyernem ezt a fogadást. Nem hagyom, hogy az ágyasoddá tegyél, és bármit megteszek, hogy ez soha ne következhessen be. A férfi a fogát csikorgatta. – Odadobod még a jó híredet is? – Találtam valamit, ami még a büszkeségemnél is jóval többet jelent számomra. – Mit? A lány a férfi szemébe nézett, és Alexander azonnal tudta a választ. Caitlyn szereti őt. Döbbenet és hitetlenség öntötte el. Caitlyn nem egyszerűen csak szereti, hanem szerelmes belé. Olyan egyértelműen látta az arcán, mintha hangosan is kimondta volna. Nem. Azt nem teheti… Nem engedhetem. Ha ő szeret engem, akkor én… Alexander a lányra nézett… tényleg nézte. A halvány gyertyafényben még fiatalabbnak látszott, tizennyolcnál semmivel se többnek. A kandalló fölötti tükör viszont egy korosodó férfi arcát tükrözte vissza, egy olyan férfiét, aki túl kemény életet élt, túl jól és túl gyorsan. Még ha szereti is őt most Caitlyn, mi lesz később? El tudnám viselni, ha később elveszíteném? Lelke minden rezdülésével érezte a választ. Nehéz, keserű szívvel végül gúnyosan elmosolyodott. – Ne add itt nekem az érzelgőst, Hurst. A fogadásunkat egyetlen dolog miatt kezdtük el: a londoni viselkedésed büntetéseként. Ma

KAREN HAWKINS

273 SZERELMI ALKU

este beismered, hogy vesztettél, és velem maradsz két hétig, ahogy megígérted. Ez lesz minden, amire emlékezni fog, ha a lány már nem lesz vele, de ennyi legalább megmarad. Két rövid, ám annál értékesebb hét… aztán sose látja többet. Furcsa nyomást érzett a mellkasában, mintha egy fémszíj szorítaná ki a tüdejéből a levegőt, a szeme pedig égett a füstös gyertyák között. Két hét. Nem sok, de ha ennyit szánt neki a sors, akkor ő, a mindenre elszánt lélek, el is veszi, ami jár neki. – Nos, Hurst? Mit mondasz? Azt várta, hogy a lány majd a szokásos szellemességével felel. Ehelyett azonban csak hosszan, szomorúan nézte. Majd megfordult, és otthagyta a férfit. Az ajtó halkan csukódott be a háta mögött.

Jóval

később Caitlyn, vastag köpenybe burkolózva, a hűvös szellőtől borzongva, a teraszon állt. Már hajnali négy is elmúlt, mire az utolsó vendég is távozott. Alexandert kivéve már mindenki lefeküdt. A férfi szokás szerint a könyvtárba ment, hogy lefekvés előtt még igyon egy pohár bort. – Biztos benne, kisasszony? – kérdezte Muiren. – Igen – felelte Caitlyn, és felpillantott a kastély ablakaira. Már csak kettő volt világos, de ahogy nézte őket, azok is elsötétültek. Eljött az idő. A könyvtár ablakán keresztül Alexandert figyelte, ahogy tölt magának, és leül a kandalló előtti székre. – Nem jó irányba néz – sziszegte Muiren. – Tudom. Erre kell fordítanom. Nagymama azt mondta, a cseppek gyorsan hatnak – felelte Caitlyn, és Muirenre nézett. – Mrs. Pruitt és a többiek a helyükön vannak? – Igen, Mrs. Pruitt bezárta az összes ajtót, és most a kertajtót figyeli. Azon keresztül vezet az egyetlen út ide, a kertbe. A többiek is készen állnak. KAREN HAWKINS

274 SZERELMI ALKU

– Rendben. Máris jövök. Caitlyn, tekintetét Alexanderre szegezve, a hideg rézgombra tette a kezét. A férfi háttal ült neki. Sűrű, fekete haja a nyakába kunkorodott, miközben a bort kortyolgatta. Caitlyn megvárta, hogy az utolsó cseppig megigya az italát. Nagymama, kérlek, legyen igazad a cseppekkel kapcsolatban. Nagyon óvatos volt, nehogy négy cseppnél többet tegyen a pohárba. Alexander az asztalra tette az üres poharat, és készen arra, hogy visszavonuljon, felállt. Caitlyn vett egy mély lélegzetet, elfordította a gombot, és belépett. A férfi, szemöldökét felvonva, megfordult. – Caitlyn, mit keresel itt? A lány beljebb jött, köpenye szinte örvénylett körülötte. – Azért jöttem, hogy teljesítsem a fogadás rám eső részét. Alexander elkomorodott. Caitlyn tetőtől talpig köpenybe burkolózva állt, a férfi figyelmét mégis az arckifejezése keltette fel leginkább. Olyan szomorúnak látszott, mintha hűtlenül elhagyta volna az egész világ. A férfinak elszorult a szíve. Nem bírta tovább. Hazudna magának, ha az ágyasává tudná tenni Caitlynt, akár csak egy órára is. A fejét rázva, mély hangon megszólalt: – Caitlyn… ne. – Mit ne? Ne álljak itt, és hagyjalak nyerni? – mosolygott szomorúan. – Nem tehetem. Alexandert egy cseppet sem érdekelte a fogadás. Csak arra vágyott, bárcsak kitörölhetné a lány szeméből a szomorúságot. Már a látvány is letaglózta, igazi erőfeszítésbe került megszólalnia. – Elfelejtem az utolsó próbatételt. – Nincs szükségem a sajnálatodra – villant meg dühösen a lány szeme. Ám a férfi nem sajnálatot érzett. Szerelmes volt. Szavai elvesztek abban a furcsa ködben, amely az elméjét borította. Meg akarta mondani Caitlynnek, elmagyarázni neki, túlságosan szereti ahhoz,

KAREN HAWKINS

275 SZERELMI ALKU

hogy képes legyen elviselni, ha a lány megunja, mert alábbhagy az érdeklődése, és emiatt elfordul tőle. De nem tudta. Úgy tűnt, Caitlyn észrevette a kínlódását, mert Alexander felé indult, édes illata ott lebegett körülötte. A férfi előtt megállt, és gyengéden a mögötte lévő székbe nyomta. Le is kellett ülnie, bár eddig nem érezte. Térde és karja elnehezült, ám elméje tiszta maradt, frissnek és ébernek érezte magát. Elbizonytalanodva arra gondolt, talán aggódnia kellene, amiért a végtagjai nem engedelmeskednek, de annyira örült, hogy a lány vele volt. Caitlyn lehajolt hozzá. Olyan közel, hogy mondanivalóját a fülébe súghassa. – Olyan nő vagyok, aki állja a szavát. Amit megfogadtam, azt megteszem. Bárcsak másképp alakult volna az együtt töltött időnk – súgta összetört szívétől elcsukló hangon –, de olyanok vagyunk, amilyenek, a sors pedig nem teljesíti minden kívánságunkat. A férfi megpróbálta beszívni a lány illatát, élvezni az arcát végigsimító édes tincseket, ám a lány felemelkedett. – Nézz meg jól, Alexander… mert most látsz utoljára az életben. A teraszajtóhoz ment, kinyitotta, és kilépett a kertbe. Ahogy a szökőkúthoz ért, Alexander látta, amint négy szolgáló jelent meg. Széthajtottak egy hatalmas lepedőt, és feltartották, hogy a felső ablakokból ne lehessen a szökőkútra látni. Aztán, anélkül hogy elengedték volna a lepedőt, hátat fordítottak a szökőkútnak. Caitlyn a szökőkút mellé lépett, ahol egy árnyalak csatlakozott hozzá, hogy a segítségére legyen, amíg kilép a papucsából, és egy mozdulattal ledobja magáról a köpenyt. Teljesen meztelen volt, az ezüstös holdfény végigsimította lágy idomait, kiemelve gyönyörű mellét, finom vállát, csillogóvá téve hosszan leomló, szőke haját. Alexandert megigézte a látvány, le sem tudta venni róla a szemét, amint Caitlyn, levegő után kapkodva, a szökőkút fekete vizébe lépett.

KAREN HAWKINS

276 SZERELMI ALKU

Ahogy a víz elérte a melle alsó vonalát, a lány mellbimbói megkeményedtek a hidegtől, egész testében reszketni kezdett. Csendes csobogás töltötte meg a levegőt, amíg Caitlyn teljesen megmerítette magát a vízben, aztán, a férfi felé fordulva, Vénusz módjára kiemelkedett a vízből. Alexander olyan erővel szorította a szék karfáját, hogy begörcsöltek az ujjai. A lány árnyszerű segítője odahozta a köpenyt, Caitlyn köré csavarta, és belesegítette a papucsába. A lány rettenetesen fázott, egész testét rázta a remegés. Alexander agyában Caitlyn utolsó szavai zakatoltak: soha többé nem látja őt. Csak nézte kétségbeesetten, ahogy a lány, segítői társaságában, eltűnik a látómezejéből. A maga mögött hagyott hideg levegő besurrant a teraszajtón, és csak az elhagyott szökőkút kínzó csobogása maradt utána.

Egy kocsit? Most rögtön? – nézett a hercegné meglepődve. Caitlyn, örülve, hogy egyedül találta a hercegnét, bólintott, és próbálta lenyelni a könnyeit. – Igen, kérem. Én… szeretnék haladéktalanul távozni. Én… most kaptam egy levelet otthonról, és… nagyon fontos, hogy máris hazainduljak. A hercegné kék szemében elégedettség bujkált, és inkább nem kérdőjelezte meg a valószínűtlennek látszó történetet. – Természetesen. Máris hívatom a kocsit. – Köszönöm. – Ha össze akar pakolni… – Muiren már elkezdte. Georgiana eltöprengett, vajon mi az oka ennek a hirtelen távozásnak, de úgy döntött, nem is érdekli igazán. Vagy összeveszett végül MacLeannel, vagy csak feladta elkeseredett reményét, hogy valamilyen kapcsolatba kényszerítse a férfit – nem számít. Csak az KAREN HAWKINS

277 SZERELMI ALKU

számít, hogy elmegy. Természetesen ő szívesen beüti az utolsó szögeket a kis fruska koporsójába, hátha megérti, hogyan is mennek valójában a dolgok. Georgiana édesen elmosolyodott. – Szegény drágám, feldúltnak látszik. Megengedi… kedvesem, tudom, nem volt sok lehetőségünk beszélgetni az ittléte alatt, de nem bánná, ha az idősebb és tapasztaltabb jogán, adnék néhány tanácsot? Caitlyn megdermedt, de Georgiana észre sem vette. – Tudom, mi folyt ön és MacLean között, és teljesen természetes is, ha egy olyan valaki, mint ön, ártatlan és vidéki lányként, találkozik egy olyan előkelő és vonzó férfival, mint ő… – Méltóságos asszonyom, nem tudom, mire gondol, de… – Hallgasson ide. Mondok önnek valamit. MacLean ízlése magában foglal mindenkit, a legkifinomultabbtól a legegyszerűbbig. Természetes, hogy egy ilyen, mondjuk úgy, „nagy étvágyú” férfi, szereti a változatosságot. Ezért tartok ilyen partikat. Hogy kiélhesse a vágyait. – Csak azért hívott meg, hogy ő… – És másokat is már ön előtt, igen. Caitlyn nem tudott volna merevebb háttal ülni és ennél jobban elsápadni. Georgianát elégedettség töltötte el. – Talán furcsának találja, tudván, hogy ő és én… – kuncogott. – De megértjük és elfogadjuk egymást. Ezért, ha a herceg végül meghal, Alexanderrel összeházasodunk. – Ezt ő mondta önnek? – Igen. Caitlyn szívébe újra belehasított a fájdalom. Szaggatottan térdet hajtott. – Örülök, hogy megismerhettem, méltóságos asszonyom. Én… azt hiszem, megjött a kocsi. Kinézek. Caitlyn nemsokára Muiren mellett utazott a hajnali derengésben, és hallgatta, ahogy a bőröndök minden döccenésre a hintó hátuljához koppannak.

KAREN HAWKINS

278 SZERELMI ALKU

Nézte a szeme előtt elsuhanó tájat. Képtelen volt bármire is odafigyelni, mert a fejében egyfelől a hercegné utolsó szavai visszhangzottak, ugyanakkor ellenállhatatlan képek villantak fel Alexanderről. Behunyta a szemét, és látta, ahogy aznap este, korábban, Alexander saját klánjának ősrégi öltözetét viseli. Széles mellkasától, zavarbaejtően kidolgozott meztelen izmaitól, az összes sebhelyével együtt, Caitlyn izgalomba jött. Keskeny csípőjén körbetekerve, egyik széles vállán hosszában átvetve a skót gyapjúszövet. Prémes erszény lógott a derekán körbefutó övről, hogy lenyomja a kilt elejét. Prémes csizma, amelyet széles bőrszalagokkal rögzített a lábához, még jobban kiemelve azok erőteljes izomzatát. A lány egész teste bizsergett, a szíve a torkában dobogott, ahogy a férfival folytatott szeretkezésekre gondolt. Bár nem sokkal ezelőtt még majd megfagyott, most már nyirkos volt a bőre attól a hévtől, amit MacLean emléke keltett benne: hatalmas keze, a szenvedélyes csókjai és az a követelődző érzés, amikor a férfit a combjai között tudhatta… minden, amit nem lett volna szabad megízlelnie, mégis megtette. Újra felvillant előtte a hercegné arca, és utolsó, méreggel átitatott szavai. Caitlyn nem volt biztos abban, hogy hitt a nőnek, de nem tudta figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, amit a szavai okoztak. Egy része igaz volt, hisz Alexander maga is elmondta, hogy az ő kérésére hívta meg a hercegné. A gondolat, hogy Alexander összejátszott ezzel a hideg, felszínes nővel, fájdalmat okozott Caitlynnek. Hogyan lehet bármilyen kapcsolata egy ilyen szörnyű nőszeméllyel? Az egész látogatás másról sem szólt, csak egy őt provokáló színjátékról. Kibuggyantak a könnyei, és miközben zsebkendője után kutatott, örömmel látta, hogy Muiren alszik. Szemét törölgetve úgy döntött, naiv volt, ha azt hitte, hogy meg tudja változtatni Alexander róla alkotott véleményét, vagy bármi mást.

KAREN HAWKINS

279 SZERELMI ALKU

A fogadás, az elejétől kezdve, nagy hiba volt. Szörnyű nagy hiba, amely egyre közelebb és közelebb hozta őket, amikor épp az lett volna a lényeg, hogy minél távolabb kerüljenek egymástól. A mindenit, hát mindig azért kell szenvednie, mert képtelen azt tenni, ami veszélytelen? Mindig a kockázatosabb úton kell járnia? A hintó ablakából nézte az egyre távolodó házat. MacLean hamarosan újra tud majd mozogni. Talán a hercegné szobájába megy, és ott tölti a reggeliig hátralévő időt. Caitlynt fájdalmasan érintette a gondolat, de tartotta magát. Muszáj volt ilyesmikre gondolnia, hogy ne azon siránkozzon, mi lett volna, ha. Könnybe lábadt a szeme. Miért nem tartozik Alexander azok közé a férfiak közé, akik normális házasságra vágynak? Este, amikor a tekintete találkozott Alexander forró pillantásával a szalonban, a lelke legmélyén válaszul fellobbant a szikra, sürgető vágyat érzett, hogy mindent feledve, a férfi karjába omoljon, végigsimítsa a bőrét, megérintse izmos hasát, és forró, őrült csókokat nyomjon a férfi állára, míg remegve magához nem öleli. Csakhogy az már nem lenne elég. Mindent akart a férfitól, vagy semmit. És ahogy bámult a hintóból kifelé, újból eleredtek a könnyei. A semmit nyerte el, pontosan.

Huszonegyedik fejezet Tégy, ahogy akarsz, a szerelem úgyis rád talál. AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

KAREN HAWKINS

280 SZERELMI ALKU

Caitlyn hálószobájának hideg ablakához nyomta a homlokát. A ház fényei visszatükröződtek a havon. Egész Angliát hó borította már, és nem is tűnt úgy, mintha szűnni akarna a hóesés. Mary kopogott az ajtón, majd belépett. – Hoztam neked egy kis meleg tejet. Talán segít álomba merülnöd. – Köszönöm, jól vagyok. – Nem, nem vagy jól. A szobám pontosan a tiéd alatt van, és hallom, ahogy fel-alá járkálsz – felelte Mary, és átadta a gőzölgő bögre tejet. – Idd meg. Caitlyn engedelmesen úgy is tett, bár semmit nem érzett. Mary megigazította a hálóinge fölötti kendőt, és a kandalló előtti székhez lépett. – Soha nem áll már el a havazás? Két napja mást se csinál. – Jobb, mint a múlt heti eső. Mary vágott egy grimaszt. – Eső, hó, már mindet unom. Caitlyn felsóhajtott, lehelete párás foltot rajzolt az ablakra, és tovább nézte a sűrű hóesést. – Először még olyan szép volt. – Most is szép, de már nem kellene több. Apa azt mondja, újra lapátolnunk kell, ha továbbra is így marad – mondta Mary borzongva. – Bárcsak ne kellene elutazniuk anyával ebben az időben, de ki tudja, hátha Lavinia néni tényleg beleroskad ebbe a szívdobogásba? Évek óta panaszkodik már miatta. – Örülök, hogy már gyógyul. Anya nagyon szereti a nővérét. – És mi is – felelte Mary. Caitlyn megborzongott, ahogy a hideg szél az ablaknak feszült. Félig összehúzta a függönyt, aztán a kandallóhoz lépett, és a testvérével szemben lévő székbe kucorodott. Mary elgondolkodva nézte Caitlynt. – Befejezted az elkezdett retikült? – Nem.

KAREN HAWKINS

281 SZERELMI ALKU

– Elolvastad az elrabolt örökösről szóló könyvet, amelyet William adott neked? – Nem. Mary úgy bólogatott, mint aki egyáltalán nincs meglepve. – Gondolom, nem is kézimunkáztál, hímeztél vagy… – Ma semmit nem csináltam – szakította félbe röviden Caitlyn. – Mindnyájan aggódunk érted. – Miért? – Azért, mert csak szomorkodsz egész nap. Alig ettél. – Tökéletesen jól vagyok. Az időjárás az oka. – Szerintem inkább MacLean az oka – vonta fel a szemöldökét Mary. Caitlyn behunyta a szemét, és azt kívánta, ezredszer, bárcsak ne avatta volna be a testvérét, de hát valakivel beszélnie kellett róla. Persze nem mondott el neki minden részletet, hiszen voltak túlságosan intim és túl fájdalmas részek is, amelyeket nem lehetett kimondani hangosan. Mary mégis eleget tudott, amit pedig nem tudott, azt már magától is kitalálta. – Mary, kérlek. – Tudom, tudom – sóhajtotta Mary. – Csak… Caitlyn, kérlek, most már légy teljesen őszinte magadhoz – folytatta komolyan. – Nem kellene ennyire szomorúnak lenned, hacsak nem… – Hacsak nem mi? – kérdezte Caitlyn kihívóan. Mary rövid tétovázás után folytatta: – Hacsak nem szereted őt. Caitlyn szíve úgy tele volt, hogy szétfeszítette a mellkasát. – Azt hittem… – sóhajtott Mary. – Sajnálom. Nem akartam tolakodó lenni. Biztos vagyok benne, hogy idővel rájössz majd, mit érzel. Talán akkor majd szívesebben beszélsz róla. – Biztos így lesz. Köszönöm, Mary – felelte Caitlyn. Sírás szorongatta a torkát, gyorsan belekortyolt a tejbe. Mary felállt, és megölelte Caitlynt. – Jól van. Aludj jól.

KAREN HAWKINS

282 SZERELMI ALKU

Ahogy halkan becsukódott mögötte az ajtó, Caitlynt megrohanták az érzések, jók és rosszak egyaránt. Szívből, szenvedélyesen, egész lényével szerette Alexandert. Sűrű könnyek közepette, szinte alig látva ment az ágyáig, rávetette magát, és kitört belőle a zokogás. Amikor képes volt végül abbahagyni a sírást, felkelt, megmosta az arcát, felvette a hálóingét, és lecsavarta a lámpákat. Bebújt az ágyba, és hosszú ideig csak feküdt, feküdt. Azt kívánta, bárcsak megszűnne gondolkodni, érezni. Végül elaludt, és csak arra ébredt fel, hogy az ablaküveghez koccant egy faág. Álmosan összevonta a szemöldökét. Nem faág volt. Sokkal inkább kavicsnak vagy apró kődarabnak hallatszott. Csitt! Csatt! Csitt! Csatt! Félredobta a takarókat, és az ágy szélére ült. Megint kizárták a házból az egyik fivérét? Általában William földszinti ablakán szoktak kopogtatni, de talán túl hangosan horkolt, hogy meghallja. Felkapta a köntösét, és a papucsát kereste. Csatt! Üvegcserepek hullottak a padlóra, és vad szél nyomult be a résen. – Az isten szerelmére… – húzta szorosabbra magán a köpenyt, beleugrott a félcipőjébe, és az ablakhoz rohant. Talpa alatt recsegtek a szilánkok, ahogy kinyitotta az ablakszárnyat, és kinézett. A szél belekapott a hajába, és csavargatta az ablaka előtt álló fát. Odalent a hó úgy fodrozódott, mint a hullámok az óceánban. Közvetlenül alatta pedig, fekete köpenyében, csizmájában, széles mellkasával, ott állt álmai férfija. Caitlynnek a torkában dobogott a szíve, izzadt a tenyere. Vajon azért jött, hogy vallomást tegyen? Talán rájött, milyen üres az élete nélküle? Alexander lassan odafordult, így láthatta az arcát. Ám a férfi nem szerelmesen mosolygott, hanem… mérgesen nézett! – Cipőben vagy?

KAREN HAWKINS

283 SZERELMI ALKU

– Pszt! – nézett hátra Caitlyn a válla fölött, nem jött-e be a szobába Mary. – Ne pisszegj! – vágott vissza a férfi, harsogó suttogásra halkítva hangját. – Van rajtad cipő? Biztos van üvegszilánk a padlón, és… – Igen, van rajtam cipő – harsogott vissza suttogva Caitlyn. A férfi arca annyira szigorú volt, hangja olyan kellemetlen, hogy a lány izgatott várakozása teljesen lelohadt. Bármit akar is tőle most a férfi, annak semmi köze a szerelemhez. Keserű csalódás lett úrrá rajta. Az előbb, egy röpke pillanatra újra remény töltötte el. Minden porcikájával reménykedett. És ezzel a tiszta reménnyel azt várta, hogy a férfi valamiféle drámai, szerelmes gesztust tesz irányába. Ehhez képest olyasmiket suttog, mintha ő teljesen őrült lenne, és mezítláb járkálna az üvegszilánkokon. Micsoda alak! De… miket is gondol? Hiszen ő nem egy normális férfi! Nem egy a sok közül, aki szonetteket ír a lány szeméről, virágot visz neki, vagy csinos, ezüstpapírba csomagolt ajándékokat küldözget. Nem… ő olyan férfi, aki nem tud úgy bókolni, hogy közben ne jegyezné meg, hogy kissé viseltes a papucsod. Olyan férfi, aki nem tud a nő szemébe nézni, amikor vallomást tesz, de mást sem csinál, amikor rávesz arra, hogy vedd le az alsóinged. Akkor minden figyelme a tiéd: azokban a pillanatokban le sem veszi rólad a szemét, hanem a végletekig gyötör. Akkor ő nem sebezhető – te viszont igen. Amikor azonban arra kerül a sor, hogy elmondja, miként, mit és mennyire érez, olyan félszeg, mint egy kamasz. Félszeg, mert… talán jobban szeret, mint életében eddig bármikor? Ahogy kikristályosodott Caitlynben ez a gondolat, újra feltámadt benne a remény. Hát erről van szó? Egyszerűen csak azért képtelen kifejezni magát, mert olyan nagyon szeret? – Menj a másik ablakhoz – mutatott Alexander az ágy másik oldalán lévő ablakra, majd el is mozdult abba az irányba.

KAREN HAWKINS

284 SZERELMI ALKU

– Nem. A férfi megállt, és a lányra nézett. – Hogy érted azt, hogy nem? – Ha mondanivalód van, mondd most. – Vagy? – Vagy visszafekszem. Caitlyn megérezte a férfi dühét, amikor a háznak rohant a szél. Ám egy kicsit oldódott a szigorúsága, és vidámság csillant a szemében. – Még mindig parancsolgatsz? – Még csak egy hét telt el. – Nyolc nap, tizennégy óra és harminckét perc. – Te… – harapott az ajkába Caitlyn –, te számolod a napokat? Tovább dagadt a remény. – Igen, most menj a másik ablakhoz! – rendelkezett a férfi. Caitlyn feldühödött. – Ha csak azért jöttél, hogy kitöltsd rajtam a dühödet, ne fáradj. – Megállás nélkül lovagoltam ebben a szörnyű időben, és nem fogok… A lány úgy becsapta az ablaktáblát, hogy még több üvegcserép hullott a padlóra. Az ágyhoz dobogott, lerúgta a cipőjét, és visszamászott a takarók alá. Miért kínlódott ennyit, ha csak kiabál vele? És mi a csuda tartott ilyen hosszú ideig? Feltámadt a szél, és átsüvített a kitört ablakon. MacLean meg fog fagyni, ha nem kerül fedél alá gyorsan. Arra gondolt, hogy lerúgja a takarót, és kinéz az ablakon, de aztán nem mozdult. Ha Alexander úgy dönt, hogy továbbra is egy szál köpenyben akar ácsorogni a hidegben, és halálra akar fagyni, akkor ő mit tehet? Talán ő szerelmes belé, de az egyértelmű, hogy a férfi nem szerelmes, úgyhogy az lenne a legjobb, ha csak összeesne valahol és meghalna. Megpróbálta elképzelni, ahogy Alexander legyengülve fekszik az ágyban, köhögve, és a testvérei körbeállják. Halálra bosszantaná, ha

KAREN HAWKINS

285 SZERELMI ALKU

betegnek kellene lennie. De meg is érdemelné. Mégis, Caitlyn könnye kicsordult, ahogy arra gondolt, Alexander nincs többé. A mindenit, még csak jóleső utálatot sem tudott érezni a férfi iránt, aki összetörte a… Valami hangot hallott az ablak felől, mire felült, és a sötétbe meredt. Egy sálba betekert kéz betolta a törött ablaktáblát, körbetapogatott a kilincs után, megtalálta, majd kivágta a szárnyas ablakot. Aztán MacLean már a szobában is volt, köpenye csak úgy lebbent utána, ahogy megfordult, bezárta az ablakot, és a törött ablakra rácsukta a spalettát. Ott állt fölé magasodva, félelmetesen. – Pont a harmadik emeleten kell, hogy legyen a szobád, ugye? – pillantott mohó tekintettel a lányra. Caitlyn az álláig húzta a takarót, reszketett a hidegtől, ugyanakkor kiverte a veríték. Alexander vére forrt. Azt hitte, felkészült a lánnyal való találkozásra, de tévedett. Semmi sem tudta felkészíteni a látványra, ahogy Caitlyn kihajolt az ablakon, feje körül örvénylő hópihékkel, ahogy szőke haja a vállára omlott, és ahogy tágra nyílt barna szemében millió érzelem tükröződött – bosszúság, csodálkozás, kíváncsiság, aggodalom. – Mit akarsz? – kérdezte halk, remegő hangon, ami sokkal jobban felmelegítette a férfit, mint a kandallóban lobogó vékonyka tűz. – Hideg van itt – borzongott meg a férfi. – Addig nem volt, amíg be nem törted az ablakomat. Mire volt jó, hogy betörted? – Nem akartam betörni – bosszankodott a férfi. – Csak azt akartam, hogy nyisd ki. – Már épp elindultam. Azt hittem, az egyik fivérem az. Néha kiosonnak, és véletlenül kizárjuk őket. Caitlyn megborzongott, a férfi pedig azonnal a kandallóhoz lépett, és rádobott egy hasábot, majd addig piszkálta, amíg lángra nem

KAREN HAWKINS

286 SZERELMI ALKU

kapott. Aztán az ajtóhoz ment, és egy székkel kitámasztotta a kilincset. – Mit csinálsz? – Biztosítok egy kis időt magunknak. – Jó! Épp beszélni is akartam veled. – Én viszont, kedvesem, nem akarok beszélni veled. Most semmiképp. – Hogy érted ezt? – komorodott el a lány. Alexander a szekrényhez ment, és kinyitotta. – Egy jó meleg köpenyre lesz szükséged. Itt van egy – mondta, és az ágyhoz hozta. – MacLean, én nem veszem fel a köpenyt. – De igen – mosolygott a férfi. Caitlyn most vette csak észre, milyen fáradt a férfi, a szája mindkét oldalán mély ráncok húzódtak. Ellágyult a szíve, majd gyorsan megkeményedett. – Hurst, mi az ördögöt adtál be nekem, amitől mozdulatlanul ültem két órán át? – Nem tudom. Nagymama adta. Azt mondta, teljesen biztonságos, ha nem adok be túl sokat belőle. – A nagymamáddal még számolok, másnap iszonyú fejfájásom volt. Ahogy a lánynak is, csak neki a sírástól. A gondolat megszilárdította az elhatározását. – Hát te találtad ki azt a nyavalyás próbát, nem én. – Igen, és már százszor megbántam – felelte a férfi, és félrehajtotta a takarókat. – Vedd fel a köpenyt, és menjünk. – Miért? – Mert összeházasodunk. Caitlynnek elállt a szívverése. – Feleségül akarsz venni? – Amilyen hamar csak lehet. – Mert… – nézett a férfira szerelmesen.

KAREN HAWKINS

287 SZERELMI ALKU

– Mert szükségem van rád. Caitlyn, nélküled nem vagyok önmagam. Amikor a közelemben vagy, én… – túrt bele vizes hajába, arcán zavartság tükröződött. – Nem tudom elmagyarázni. Egyszerűen csak… félember vagyok nélküled. Újra szikrázó remény támadt Caitlyn szívében, de nem mutatta ki. – És mi van Georgianával? – Mi van vele? – A szeretőd volt. – Régen. Már majdnem egy éve hozzá sem értem. – Azt mondta… – Caitlyn nem tudta befejezni. – Az ördögbe, Caitlyn! Nem tudom, miket mondott neked, de az igazság az, hogy hagytam magam az ágyába édesgetni, de nem tartott sokáig. Caitlyn megkönnyebbült. – Szörnyű dolgokat mondott. – Szörnyű nő. Ha már összeházasodtunk, megígérem, soha többé nem kell beszélned vele. Keresztül is nézünk rajta, ha azt szeretnéd. Ez nagyon tetszett Caitlynnek. – Lord Dingwallt viszont sokszor meghívhatnánk. Georgiana utálná. Alexander elmosolyodott. – Van egy olyan érzésem, hogy én annyira nem fogom megkedvelni, de ha neked örömet okoz, meghívjuk. Caitlyn szíve repesett a boldogságtól. Alexander szemébe nézett, és halkan megkérdezte. – Alexander, miért jöttél el értem? – Mert el kellett jönnöm. Te… – kereste a szavakat, és végül, az orra alatt átkozódva, letérdelt, megfogta Caitlyn kezét, és a szívére szorította. – Caitlyn, mindent rosszul csináltam, az első találkozásunk óta. Őrülten kívántalak, és ez elvakított, nem láttam meg sok más, jóval fontosabb dolgot. – Mint például? – kérdezte lélegzet-visszafojtva. – Szeretlek – felelte halványan remegő hangon.

KAREN HAWKINS

288 SZERELMI ALKU

Caitlyn szeme könnybe lábadt. A férfi megcsókolta az ujjait. – Caitlyn, már nem vagyok fiatalember. Már majdnem negyvenéves vagyok. Te csak huszonhárom. – Miért baj az? – Amikor én ötven leszek, te harminchárom, és ugyanolyan gyönyörű, mint most. – MacLean, erről szólt ez az egész? Úgy gondolod, öreg vagy hozzám? – Most még nem. De attól félek, hogy később egyre nagyobb lesz a távolság köztünk. Hogy látnom kell majd, ahogy egyre kevésbé érdekellek, és végül elfordulsz tőlem. – Az soha nem fog megtörténni – mosolygott lágyan a lány. – Ha mégis, bármilyen fájdalmas lesz is majd, akkor is megérte, mert legalább egy kis időt veled lehettem. Szeretlek, és sajnálom, hogy magamnak sem vallottam be addig, amíg el nem mentél – felelte a férfi, majd megfogta a lány állát, és felemelte a fejét. – Szeretem a lobbanékonyságodat, szeretem, ahogy csillog a szemed, amikor nevetsz. Szeretem, ahogy minden falat ételt élvezettel fogyasztasz el. Még azt is szeretem, ahogy felcsattansz, amikor idegesítelek. Szeretlek. Ilyen egyszerű. Caitlyn torka annyira elszorult, hogy képtelen volt válaszolni. Alexander szereti őt – valóban szereti. Bárcsak… Kopp! Kopp! Mary hangja hallatszott az ajtó túloldaláról. – Caitlyn, jól vagy? Hallottam, hogy eltört valami. – Jól vagyok! – kiáltott Caitlyn. – Csak a bögrémet ejtettem el. – És mintha férfihangot is hallottam volna! – Á, nem – nézett Caitlyn cinkos tekintettel a férfira, majd megragadta a köpönyegét, és magára kanyarította, miközben azt suttogta: – Hagynom kell neki egy levelet. – Nem, nem kell – suttogta vissza a férfi. Megtalálva Caitlyn cipőjét az ágy előtt, folytatta: – Már gondoskodtam róla. A szüleid reggel hazatérnek, ők tudják, hogy eljöttem érted.

KAREN HAWKINS

289 SZERELMI ALKU

– A szüleim? Hogyhogy? Alexander halkan elnevette magát, és Caitlyn lábára húzta a cipőt. – Én… – Caitlyn? – rázta a kilincset Mary. – Mi van ezzel az ajtóval? – Bezártam. Jó éjt, Mary! MacLean kinyitotta az ablakszárnyat, és kimászott a legközelebbi faágra, majd Caitlyn kezéért nyúlt. A lány felhúzta a szoknyáját, és repeső szívvel követte a férfit. Óvatosan lemásztak a fáról. Amikor földet értek, a férfi magához vonta a lányt, és szenvedélyesen megcsókolta. – Hová megyünk? – kérdezte mosolyogva Caitlyn. – A nagymamádhoz. Már vár minket – felelte a férfi mosolyogva. – Meglátogatott engem. Caitlyn elképedve hallgatott. – Rengeteg mondanivalója volt, de nem részletezem, mert úriember vagyok. – Éles a nyelve. – Fogalmad sincs róla, mennyire. Amikor befejezte a szapulásomat, azt mondtam neki, bármit is gondol arról, ahogy veled viselkedtem, nem csupán egyetértek, hanem azt is bevallom, hogy még annál is rosszabb voltam. – Alexander, én sem viselkedtem megfelelően. A férfi megfogta a lány kesztyűbe bújtatott kezét, és újra magához húzta. – De én vagyok az oka, amiért úgy viselkedtél. Ehhez nem volt jogom. Az egyetlen mentségem, hogy bolond voltam, és ezért nem hagytalak békén. – Alexander, kérlek, ne… – Caitlyn, hallgass végig. Nem bántam olyan tisztelettel veled, mint amilyen megilletett volna. A nagymamádnak igaza van. Sajnálom, és soha többé nem teszek ilyet. – Nagymama szörnyen lehordott? – nézett a férfira. Alexander kuncogva válaszolt.

KAREN HAWKINS

290 SZERELMI ALKU

– El sem tudod képzelni. Miután lenyugodott, kifejtettem az érzéseimet, ö pedig azt követelte, hogy hozzam rendbe a dolgokat. Meg is tettem. Idefelé megálltam Londonban, és meglátogattam a szüleidet, és… – Ne! – De igen. A nagymamád megadta a címüket. Édesanyád kedves volt, édesapád pedig, miután lenyugodott abbéli felindultságából, amit a beszámolóm okozott, hogy miként szedtelek rá csellel a fogadásra… – Nem is szedtél rá. – Valójában mindketten rászedtük egymást – csókolta meg a lány orrát Alexander –, de nem számít. Ami számít, hogy mivel őszintén bevallottam a bűneimet, a szüleid nem csupán megbocsátottak, hanem még áldásukat is adták. – Ők mondták, hogy az ablakon át szöktess meg? – pislogott Caitlyn. – Nem – nevetett a férfi –, talán meg is lepődnek majd miatta. Csak annyit mondtam nekik, hogy eljövök érted, és elviszlek a nagymamád házába, és majd ott megállapodunk. Két héten belül úgyis jönnek az esküvőre a testvéreiddel együtt. – Esküvőre? A mi esküvőnkre? Alexander a karjába kapta a lányt, és nevetve forgott vele körbe. – Ó, Caitlyn, szerelmem! A lány szíve repesett az örömtől. Alexander szereti őt! Mindent megért ez az egyetlen, gyönyörű pillanat! MacLean megindultságában olyan szorosan szorította magához Caitlynt, hogy a lánynak ellenkeznie kellett Alexander szenvedélyes csókkal csitította el, és ez volt minden, amire Caitlyn vágyott Ez még csak a kezdet Új feladatok, új kihívások, talán új nehézségek is várnak rájuk. Ám mostantól kezdve együtt oldják meg ezeket – kéz a kézben.

KAREN HAWKINS

291 SZERELMI ALKU

Epilógus Ó, az volt minden álmom, hogy a térdemen lovagoltathassam az unokáimat! AZ IDŐS NORA OF LOCH LOMOND HÁROM KISUNOKÁJÁNAK MESÉL EGY HIDEG ÉJSZAKÁN.

Tiszta apja – csiklandozta meg nagymama a kisbaba gödrös állát. – Nézd csak azokat a zöld szemeket! Mary, a kandalló melletti hintaszékben ülve, magához ölelte a babát. – A kis Ronan olyan gyönyörű, Caitlyn. – Akárcsak a kis Alexandra – felelte Triona, aki a másik apróságot ringatta. Ujjával végigsimította a selymes arcocskát, és csodálkozva nézett. – Annyira nagyszerű, hogy ikreid vannak, ráadásul egy fiú meg egy lány! Az ablak melletti kanapén Caitlyn mosolyogva igazgatta a takarót, amit Alexander tett a lábára, mielőtt segíteni indult a fivérének, Hugh-nak néhány új csikó dolgában. – Honnan is tudhatnám, milyen csodálatosak a kisbabáim, ha csak annyi időre tarthatom a karomban őket, amíg esznek. Mary elmosolyodott. – Anyával elmegyünk ma délután, úgyhogy lesz rá módod, épp elég. Triona megérintette Alexandra aranyszőke fürtjeit. – Megkértem Hugh-t, hogy maradjunk még pár napig. Tudom, hogy pihenned kell. Caitlyn nézte a Triona szeméből áradó gyengédséget, ahogy a kislányra nézett. Aggódó pillantást váltott a szoba túloldalán KAREN HAWKINS

292 SZERELMI ALKU

üldögélő Maryvel. Triona és Hugh már évek óta szerettek volna kisbabát, de eddig nem jártak sikerrel. Szívet tépő volt látni, milyen szeretettel tartotta a karjában Alexandrát. Mintha ismerte volna Caitlyn gondolatait, Triona nyugodt mosollyal nézett rá. – Még szerencse, hogy vannak mostohalányaim, akiket megölelgethetek, különben el lennék keseredve! Triona „anyai” címet örökölt ugyanis Hugh három lányával, akiket akkor vett magához az apjuk, amikor a vér szerinti anyjuk elhanyagolta őket, és rosszul bánt velük. A Triona szeméből áradó melegség megnyugtatta Caitlynt, aki így szólt: – És csodálatos lányok. Gyakran meg kell majd hívnom őket, hogy segítsenek az unokatestvéreik körül. – Imádni fogják – felelte Triona szeretettől csillogó szemekkel. – Amikor rájöttünk, hogy talán nem is lehet közös gyerekünk Hughval, úgy döntöttünk, hogy nem kesergünk azon, amink nincs, hanem örülünk annak, amink van. A lányaink állnak az életünk középpontjában, és nincs hiányérzetünk – mondta, majd megcsókolta a baba orrocskáját. Nagymama felhorkant. – Azt hiszem, kicsit elhamarkodott dolog ilyen kijelentést tenni. Triona vidám tekintettel nézett a nagymamára. – A cseppek, amiket adtál, nem segítettek. Így van megírva. – Ó, várjatok csak. Ezeknek a dolgoknak idő kell. A cseppjeim használni fognak. Caitlyn nézte, ahogy a testvérei és a nagymamája dajkálják a kisbabáit, és újra meg újra meleg boldogság járta át. Alexanderrel olyan volt a házassága, amilyenre mindig vágyott – társak voltak, a szó legszorosabb értelmében. Még most is mosolyognia kellett, ha eszébe jutott, amikor Alexander bejött a gyerekszobába, hogy meggyőződjön róla, vajon Caitlynt a rendelkezései szerint helyeztéke kényelembe, vagy ahogy megigazította a takarót körülötte, mondván, hogy az ablak mellett hűvös lenne a nélkül ücsörögni.

KAREN HAWKINS

293 SZERELMI ALKU

Öt év elteltével már nem volt olyan keményszívű, és sokkal gyakrabban nevetett. Mindenki megjegyezte, még a saját fivérei is, amikor látogatóba jöttek. A dolgok Wythburnben is megváltoztak. Apja kívánsága ellenére, William beállt a tengerészethez, és elhajózott. Amikor látogatóba jött, Caitlyn csodálkozva nézte, milyen magas, barna, széles vállú fiatalember lett belőle. Robert Cambridge-be ment, ahol, a jóslatoknak megfelelően, az ókori kultúrák iránt érdeklődő, kiváló diák lett. Michael pedig végre elég egészséges lett ahhoz, hogy a földesúr fiával együtt egyéves körutazást tegyen a római, görög és afrikai antik romokhoz. Apa sárga volt az irigységtől Michael szerencséjét illetően, és mindnyájan izgatottan várták a kalandjaikról szóló leveleket. Bár anya aggódott Michael gyenge tüdeje miatt, a melegebb éghajlat megtette, amire a ködös Angliában a gyógyszerek nem voltak képesek. Ha hihettek a leveleinek, hihetetlenül egészséges volt. Mary a kis Ronan homlokához dörgölte az arcát. – Miért annyira imádnivalók a kisbabák? – A Jóisten tette ilyenné őket, hogy megbocsáss nekik azért, amiért bepiszkítják a pelenkájukat – felelte nagymama, miközben végigsimította a baba fejecskéjét. – Erős kis fickó. És ez jó, mert egy nap neki kell majd vezetnie a klánt. Mary elkomorodott. – Nagymama, mi van az átokkal? Vége van? Mindenki végrehajtott valami jó tettet. Fiona azzal állította meg a klánok közti háborút, hogy hozzáment Jackhez, Gregor és Venetia olyan sokat jótékonykodnak, hogy fel sem tudnám sorolni; Hugh örökbe fogadott három lányt, akiknek szerető otthont teremtett. Dougal megmentette Trionát, amikor majdnem vízbe fulladt… – Még többet is tett ennél – szólt közbe Triona. – Sophiával lemondtak a MacGulloch-házról, és az egyháznak adományozták,

KAREN HAWKINS

294 SZERELMI ALKU

hogy árvaház legyen belőle. Mivel a jelenlegi árvaház már majdnem összedől. – Alexander pedig – bólintott Mary – minden rászorulóról gondoskodik a birtokán. – Bizony, sokkal többet megtesz, mint a legtöbb uraság – értett egyet nagymama. – Akkor véget ért az átok? – Attól tartok, nem – felelte Caitlyn. Minden szem rátapadt. – Tegnap valami őrült miatt elszabadult Alexander díjnyertes bikája, és végignyargalt a városon. Valakit majdnem eltaposott, de az utolsó pillanatban megmentették. Alexander hihetetlenül dühös volt, amikor kiderült. – Akkor az okozta azt a kisebb vihart – mondta Triona. – Igen – sóhajtott Caitlyn. – Én is reméltem, hogy megtört az átok, de… – Nos, ez a baj az átkokkal – mondta nagymama. – Mitikus gyökereik vannak, és meglehet, hogy tévedünk velük kapcsolatban. – Tévedünk? – pislogott Mary. – Akkor… a nagy jó cselekedetekről szóló rész nem is igaz? – Lehet – felelte nagymama. – Addig nem fogjuk megtudni, amíg a kicsik fel nem nőnek. – Tehát lehet, hogy megtört, de ez nem derül ki, amíg a következő generáció elég idős nem lesz – összegezte Mary, majd felállt, Caitlynhez vitte Ronant, és a karjába tette az édesen mosolygó kisfiút. Caitlyn orrával simította végig a baba arcocskáját. – Átok ide vagy oda, ezek a gyerekek boldogok lesznek. Ennyit tudok tenni egyelőre. Nagymama elmosolyodott. – Drágám, ez több is, mint elég. A szeretet hatalmas erő, sokkal erősebb, mint akármilyen átok.

KAREN HAWKINS

295 SZERELMI ALKU

Caitlyn egyik ujját Ronan apró kezecskéjébe csúsztatta, és mosolyogva figyelte, ahogy a kisfiú megszorította. Bizony, átok ide vagy oda, a MacLean család erős, boldog és szerető család lesz. Az ablakon át kipillantva látta, ahogy Alexander lovagol a lápon át a kastély felé, fekete hajába belekapott a szél. Hugh mögötte ügetett egy aranyszőrű lovon, a hajában lévő fehér csík messziről csillogott. Ha az ő generációjuknak nem is sikerült legyűrni az átkot, majd a következő megteszi. A MacLeanek állhatatossága, intelligenciája és a szeretetre való képességük határtalan. Azokkal együtt, akik szeretik őket, minden maradék akadályt képesek lesznek legyőzni. Caitlyn megcsókolta kisfia homlokát, és belemosolygott zöld szemecskéjébe. – Megígérem, hogy boldog, egészséges életed lesz, kisfiam. Alexanderrel az oldalán ez nem is lehet másképp.

KAREN HAWKINS

296 SZERELMI ALKU

Nyomdai előkészítés TORDAS ÉS TÁRSA Kft. Ez a könyv a debreceni könyvnyomtatás több mint négy évszázados hagyományait őrző ALFÖLDI NYOMDA Zrt.–ben készült. Felelős vezető György Géza vezérigazgató

KAREN HAWKINS

297 SZERELMI ALKU