SZENT GELLÉRT ÓVODA HELYI PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

SZENT GELLÉRT ÓVODA HELYI PEDAGÓGIAI PROGRAMJA

SZENT GELLÉRT ÓVODA

Székhely: 1113 Budapest, Ibrahim u. 20. Telephely: 1113 Budapest, Aga u. 10.

OM azonosító: 034474

Fenntartó: Szent Gellért Óvoda Egyesület

Szerkesztette: Feltserné Hegedűs Klára

Budapest, 2013.

1

Mottó: „.. minden igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassatok igaz emberséget, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet." (2 Pt 1,5-7)

Készítették: Feltserné Hegedűs Klára óvodavezető Andrássy Mária Benyusné Szász Mónika Gertheis Veronika Lengyelné Brunner Tünde Nóra Martini Tamásné Mácsainé Havasi Kornélia Nemes Gáborné Reha Boglárka dr. Vásárhelyiné Pálmai Viktória Vidák Zita óvodapedagógusok Budapest, 2013.

2

1. BEVEZETİ

1.1 Nyitó gondolatok Az óvoda arculatát olyan nevelni tudó és akaró óvodapedagógusok határozzák meg, akiket összeköt a közös hit. Vallásos nevelésünk alapja a közös élmény (ünnepek) és a személyes példa. Olyan erkölcsi értékek felé nyittatjuk ki gyermekeink szívét, vagy keltjük fel érdeklődését, amikre később építeni lehet. Keresztény magatartásunk bizalom a világ, az élet értelmességébe. Az élet iránti ősbizalom vallásos életünk alapja. Mi az életbe vetett bizalom alapját Istennek nevezzük. Mi, pedagógusok hisszük, hogy a gyermek eredendően vallásos lény, a természetfölötti (transzcendentális) dolgokra nagyon érzékeny, amit „szakmai” nyelven mágikus gondolkodásnak nevezünk. A gyermek már születése pillanatától magában hordozza Isten teremtő, gondviselő képét, amely a veleszületett adottságokkal és a környezeti hatásokkal együttesen formálja, alakítja őt. Döntő szerepe és óriási felelőssége van ezért a szülőnek és a nevelőnek, mert tőlük is függ a gyermekben lévő képességek, „talentumok” kibontakozása. Feladatunk tehát, hogy a gyermekben tudatosítsuk, majd kibontakoztassuk megfelelő nevelési módszerekkel, eszközökkel a már eredendően benne rejlő értékeket, adottságokat. Hogyan is történik a 3-6 éves kisgyermek keresztény nevelése? Milyen anyagok állnak rendelkezésünkre? Egyházi dogmákat tanítani nem érdemes, mert az a kisgyermek számára érthetetlen, idegen. Mégis a keresztény emberi értékek személyiségformáló ereje már kicsiny gyermekkorban meg kell, hogy nyilvánuljon. Hogyan lehetséges ezeket az értékeket a legtermészetesebb módon átadni úgy, hogy a gyermeknek ne legyen erőltetett, hanem élményszerű legyen? Hiszen mindent a megtapasztalás, a „megélés” útján ismer meg. Egy olyan miliőt kell megteremteni a gyermeknek, ahol gyermeksége a legteljesebben tud kibontakozni. Ahol szeretve van, ahol a személyes példák által, a közvetlen megtapasztalás által ismeri meg a keresztény emberi értékeket. Valahogy úgy kellene rácsodálkoztatni a gyermeket a világra, ahogy a régi falusi ember tette. Régi falusi népünk vallásos hitében a kisgyermek Isten tenyerén él. Vele, s általa, az áldás által a Teremtő jóságát tapasztalhatjuk: a kisgyermek maga az öröm, a biztonság és a szépség. A régiek nemcsak ekképpen vélekedtek a gyermekről, hanem e vélekedéssel egyezően alakították a gyermek mindennapjait. A régi ember imára nevelte gyermekét, hálára, köszönetre, alázatra az életet adó Isten, a Teremtő iránt.

3

1.2 A Szent Gellért Óvoda alapítása, története A Szent Gellért Óvoda Egyesületet 1990-ben állampolgári kezdeményezés alapján, zömmel nagycsaládos, keresztény szülők alapították, akik célul tűzték ki, hogy gyermekeik egészséges nevelése érdekében olyan egymást segítő közösséget hoznak létre, amelybe szervesen illeszkedik az óvodai nevelés is. E célból, nagyon sok társadalmi munkával, önkormányzati, társadalmi szervezetek segítségével létrehozták Budapesten a XI. kerületi Ibrahim u. 20. szám alatt a Szent Gellért Óvodát. Az óvoda 1992 februárjában kezdte meg működését, 2 csoporttal. Még ebben az évben beindult a harmadik csoport. Mivel igen nagy igény mutatkozott óvodai nevelésünk iránt - s a XI. kerületi Önkormányzattal 1994-ben megkötött Közoktatási Megállapodásban is vállalta az Egyesület az óvodai csoportok bővítését -, 1995-ben sor került az Aga u. 10. szám alatti Általános Iskolával egy szerződésre, amelyben az iskola egy oldalsó szárnyrészt átadott egy újabb csoport kialakítására. E helyen 1995 nyarán az átalakítási munkák befejeztével szeptember 1-én a negyedik csoport is megkezdte működését. 2001 szeptemberében újabb csoporttal bővült a Szent Gellért Óvoda, egy önkormányzati óvoda üresen álló csoportszobáját - a hozzá tartozó kiszolgáló helyiségekkel együtt - használatba véve. 2011-ben ismét új lehetőséget kapott a Szent Gellért Óvoda azáltal, hogy Újbuda Önkormányzata az Aga utcai telephelyünk teljes felújításával a két külső csoportot egy közös helyre költöztette. Így 2012 januárjától ott is nagyon szép, kulturált környezetben fogadhatjuk az oda járó 54 gyermeket. Saját erőből 2012 nyarán felújítottuk az Ibrahim utcai épületben lévő egyik csoportszobát, s a felújítás eredményeként, az alig használt terasz beépítésével 5 fős létszámbővítésre kérhettünk engedélyt. Így jelenleg a Szent Gellért Óvoda 129 gyermeket tud fogadni. Mindkét épülethez kicsi, de jól felszerelt tornaterem tartozik, amit 100 %-osan kihasználunk.

4

2.

ÓVODAKÉP, GYERMEKKÉP

2.1 Nevelésünk útja a szeretet útja Katolikus óvodánkban a szeretet nem csak mint érzelem, hanem mint ÉLETSZENTSÉG jelenik meg. A krisztusi-szeretet van jelen. „Ha emberileg szeretsz valakit, magadhoz kapcsolod. Ha keresztény módra szereted, Krisztushoz kapcsolod.” (Michel Quoist) Ahhoz, hogy nevelésünk hatékony legyen, harmonikus kapcsolatokra, és önzetlen szeretetre van szükség. Ennek alapja a nevelők közötti egység és szeretet. A szülő-nevelő közötti kapcsolat épp olyan fontos, mint a nevelő-gyermek közötti, illetve gyermek és szülő közötti kapcsolat. A csoportok életét az is befolyásolja, hogy milyen a gyermekek közötti kapcsolat. Ha ebben a rendszerben bármely kapcsolat meglazul, megbillen az egész, felborul a harmónia. Óvodánk katolikus óvoda, így érthető, hogy a benne létező kapcsolatrendszert áthatja az az ember feletti kapcsolat, mely mindannyiunkat összeköt Istenbe vetett hitünkkel. Hitünket hitelesen megélő nevelőink, dolgozóink legfőbb nevelési irányelve a Krisztusi szeretet. Ez a szeretet türelmes, jóságos, segítő szeretet, nem csupán a szavak szintjén. Ismernünk kell a gyermek korának megfelelő sajátosságait, képességeit. Meg kell ismernünk a gyerekek családi hátterét, az otthoni környezetet, mely óvodába lépésükig a legnagyobb hatóerőként volt jelen életükben. Ezért minden gyermeket meglátogatunk a saját otthonában óvodakezdése előtt. A befogadási időszak még így is sok nehézséget jelent számukra. Az óvodai közösségi élet számos szabály betartását követeli tőlük. A szabályok interiorizálása minden gyermeknél eltérő időt vesz igénybe, senkinél nem sürgethető. Csak a szeretetteljes, empatikus nevelői hozzáállás segíti megfelelően ezt a folyamatot. Ezt várjuk el óvodapedagógusainktól, számtalan más dolog mellett. Az óvodáskorú gyermek legfőbb tevékenysége a játék. Ezt mélységesen tiszteletben tartva kell az óvodapedagógusnak irányítania a csoportok életét. A szabad játékból indított, onnan kezdeményezett, a gyermekek egyéni képességeihez igazodó tevékenység az, amely igazán fejlesztő hatású lehet. Ez a fajta foglalkoztatás komoly tárgyi tudást, szakmai felkészültséget igényel minden óvodapedagógustól. Kollégáink továbbképzések, előadások látogatásával és önképzéssel is igyekeznek megfelelni az egész életen át tartó tanulás kihívásainak. Örömünket leljük munkánk gyümölcsében: az elkészült gyermeki alkotásokban, megtanult versekben, elsajátított ismeretanyagban. De mindvégig szem előtt tartjuk, hogy ezek a teljesítmények nem értünk vannak, nem rólunk szólnak. Segédeszközök, amelyek segítségével a gyerekek kifejezhetik gondolataikat, érzéseiket, megismerik a világot, anyanyelvünket. Ügyelünk arra is, hogy egyetlen gyermek se legyen túlterhelve. Igyekszünk a lehető legnagyobb mértékben figyelembe venni a gyermekek egyéni fejlődési ütemét. Évente több feljegyzést is készítünk róluk, hogy nyomon követhessük, mely terület az, amiben leginkább támogathatjuk őket fejlesztő segítségünkkel, akár felzárkóztatásról, akár tehetséggondozásról van szó. 5

Szakmai felkészültségünk mellett a nevelői attitűd, a személyes példaadás hatalma nem törpülhet el. Szavaink és tetteink estleges ellentmondása, be nem tartott ígéreteink, érzelmi labilisságunk hiteltelenné tehetnek minket, tekintélyünket rombolják, aláássák a bizalmat, melyet neveltjeink táplálnak irántunk. Törekszünk tehát arra, hogy ez a bizalmi kapcsolat ne sérüljön meg még azokban a helyzetekben sem, amikor egy gyermek tevékenysége helytelenítést von maga után. Teljes mértékben azonosulunk az óvodai nevelés azon alapelvével, mely kimondja: a gyermeki személyiséget elfogadás, tisztelet, szeretet, megbecsülés és bizalom övezi. Mindig úgy dorgálunk, büntetünk, hogy a gyermek érezze, csupán tette az, amivel gondunk van, őt magát szeretjük. Előfordul, hogy egy - egy gyermek viselkedése megváltozik, huzamosabb ideig problémásnak mutatkozik. Ilyen helyzetekben a szülők bevonásával, esetleg szakember segítségével próbálunk rájönni a megváltozott viselkedés okára és megoldást is együtt keresünk. Hiszünk abban, hogy minden gondunkra bízott gyermek egyszeri, megismételhetetlen, különleges teremtmény. Tudjuk, hogy a mi feladatunk kibontakoztatni gyermeki személyiségüket, elősegíteni sokoldalú, harmonikus fejlődésüket. Ugyanakkor nem tévesztjük szem elől, hogy az óvodáskorú gyermek nevelésének elsődleges színtere a család és az óvodában folyó nevelőmunka csak az otthoni nevelés kiegészítője lehet. Folyamatos, aktív kapcsolatot tartunk a szülőkkel. Szülői értekezletekkel, fogadóórák biztosításával, közös programok szervezésével teremtünk erre lehetőséget. Jelentős szerep jut a kapcsolatok ápolásában a közös ünneplésnek. A családok együtt vesznek részt többek között a Veni Sancte, a karácsonyi betlehemes, a tavaszi vásár és a Te Deum ünnepén. A gyakori szeretetteljes találkozás, a közös ünneplés segítségével egy olyan szülői- nevelői közösség alakul ki, mely bármilyen problémával meg tud küzdeni, mert olyan Szeretet birtokában van, Aki mindig megsegíti.

6

2.2 Keresztény katolikus népi hagyományok és azok ápolásának jelentősége óvodánkban Minden embernek ismernie kell népének történetét, azt a földet, ahová gyökerei kötik. A szülőföldhöz életre szóló emlékek kapcsolódnak, valahová tartozást, biztonságérzetet, nyugalmat jelentenek. A néphagyomány magában foglalja mindazt a népi kultúrát, amely meghatározza az emberek egymáshoz való viszonyát és életformáját; tehát az erkölcsi magatartást, a közösség íratlan törvényeit, művészetét, költészetét, hiedelemvilágát. A nemzetek és népek továbbélésének alapja, hogy megőrizzék és továbbvigyék népük hagyományait és kultúráját, mert ezek azok a gyökerek, amelyekből táplálkozhatnak, és tovább fejlődhetnek. A néphagyomány emberformáló értékeit eredményesen átadni cselekedtetéssel, az életkorhoz illő, kedvet fakasztó játékkal lehet. A játékok tiszta, emberi értékei fokozzák a teremteni akarás vágyát, a közösség utáni igényt, az életörömet. A nevelésnek arra kell törekednie, hogy ez a szó: „magyar vagyok”, minél több életet, színt jelentsen mindenkinek egyénileg is, különben könnyen üres frázissá szárad. Ezért rendkívül fontos, hogy a gyermekek azonosságtudatát már iskolás kor előtt megalapozzuk. Ezt azonban csak úgy tudjuk elvégezni, ha magunk is jól tudjuk, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk, milyenek az értékeink, s jól ismerjük gyökereinket. Gyermekeinkben megalapozódik az a felnőtt, aki igazán fogja szeretni szülőföldjét, népét, hazáját, s tenni is akar érte valamit. Fontos gondolnunk azonban az esetlegesen hozzánk kerülő azon gyermekekre is, akik különböző okok folytán hazájukat elhagyni kényszerültek, s most nálunk nevelkednek. Meg kell hagyni s ápolnunk kell önazonosságukat. A hagyományok, népszokások megismerésével az a cél, hogy a természet örök törvényeire érezzünk rá magunkban, és erősítsük azokat a szokásainkat, melyekben rátalálunk az élet egyszerű, természetes igazságaira, hogy ezektől vezérelve alakíthassuk mindennapjainkat. Így a gyermek megérezheti, hogy a világ alakítható és ennek ő is részese lehet.

7

3.

AZ ÓVODAI NEVELÉS ALAPFELADATAI

3.1 Az egészséges életmód alakítása „… a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek...” (1Kor 6,19) Az egészségünk ajándék, ezért fontos, hogy vigyázzunk rá. Minél kisebb korban rakjuk le az egészséges életmód alapköveit, annál jobban beépülnek azok a mindennapokba. Minden ember egyedi lény, minden kisgyermek egészségi állapota, edzettsége, teherbíró képessége, szervezeti állapota más és más. Nevelési szemléletünkben az egészségnevelés az egészség megőrzésére, megvédésére, óvására, edzésére irányuló tervszerű személyiségfejlesztést jelent, amely a nevelési folyamatban állandóan jelen van. Céljaink: • A gyermekek testi -, lelki -, szociális fejlődésének elősegítése. • Egészségük megőrzése, óvása, edzése, és védelmének biztosítása. • Az egészséges életvitel iránti igényük kialakítása. Feladataink: A mozgás és pihenés összhangjának megteremtése. Fizikai állapotuk védelme, edzése, óvása, megőrzése. Mozgásigényük kielégítése, és harmonikus, összerendezett mozgásfejlődésük elősegítése, valamint testi képességeik fejlődésének elősegítése, rendszeres, egészségfejlesztő testmozgással, prevenciós játékokkal, a mindennapos testnevelés keretében. A gyermekek gondozása, testi szükségleteinek kielégítése, a helyes életritmus kialakítása. Biztosítjuk a csoportszobában a levegőcserét, a gyerekek folyadékszükségletének folyamatos pótlását. A személyi higiénia feltételrendszerének megteremtése, az étkezés, az öltözködés, és a baleset megelőzés szokásainak alakítása. Az önállóság, segítőkészség, alkalmazkodó képesség gyakorlati érvényesülésének elősegítése. A gyermek fejlődéséhez és fejlesztéséhez szükséges egészséges és biztonságos környezet biztosítása. A gyerekek egészséges életmódjának megalapozását a gondozás szervezeti keretei, formái teszik lehetővé, amely szorosan kapcsolódik a játékhoz, a munkajellegű feladatokhoz, a tanuláshoz. Az egészséges életmód megalapozása érdekében szervezzük meg a gyermekek napirendjét. A környezet védelméhez és megóvásához kapcsolódó szokások alakítása, a környezettudatos magatartás megalapozása. Az egészségkárosító hatásokra felhívjuk a gyermekek figyelmét. Az egészséges életmód, a testápolás, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a betegségmegelőzés és az egészségmegőrzés igényének és szokásainak alakítása. A gyermekek egészségi állapotát folyamatosan figyelemmel kísérjük, fejlesztjük és védjük azt. A napközben megbetegedett gyermek szüleinek értesítése, és annak érkezéséig a gyermeket ellátása, a többi gyerektől a szükséges mértékben elkülönítése. A gyermekek megismerése nélkülözhetetlen. Ismernünk kell igényeiket, egyéni jelzéseiket, otthonról hozott szokásaikat. Feladatunk a családi és óvodai gondozási szokásokat összehangolni. Éppen ezért is fontos a család és az óvoda kapcsolatának, együttműködésének kialakítása. 8

A szakemberek bevonásával - a szülővel, az óvodapedagógussal együttműködve speciális gondozó, prevenciós és korrekciós testi, lelki nevelési feladatokat is ellátunk. Folyamatosan együttműködünk a megfelelő szakemberekkel (védőnővel, gyerekorvossal, pszichológussal). Az egészséges életvitel normáinak betartásával, személyes példamutatással neveljük a gyermekeket, odafigyelve az óvónő és a kisgyermek közötti meghitt viszony alakítására; ezzel kialakítva a gyermekekben az igényt a saját és társaik testi épségének megőrzésére. Gondozás A gondozás a gyermek olyan szükségleteit elégíti ki, amely elősegíti a harmonikus növekedést, fejlődést, hozzájárul egészségének megőrzéséhez, jó közérzetéhez, megteremti a nevelési hatások kedvező érvényesülésének feltételeit. Alapja az óvónő és a gyermek közötti meghitt viszony, természetes testközelség. Óvodánkban vegyes életkorú csoportok működnek. Éppen ezért lehetővé tesszük a gyerekek számára, hogy egyéni szükségleteiknek megfelelően a gondozási műveleteket saját ütemük szerint hajtsák végre. Mindez meggyorsítja önállóvá válásukat. A folyamatosságot biztosítja a napirendi szakaszok ismétlődése, az óvodapedagógus és a dajkák jelenléte, segítsége, illetve társaik modellje és támogatása. A gondozás különböző területein megvalósuló egészséges életre való nevelés a gyerekek testi, lelki, szociális egészségét szolgálja. A gyermekek fokozatosan válnak képessé szükségleteik önálló kielégítésére, ezért az óvodába lépéskor az önkiszolgálásban fejlettségi fokuknak megfelelően, eltérő ütemben fejlődhetnek. Az önálló étkezés, testápolás, öltözködés szervezettségét az óvodába lépéstől biztosítja az óvónő. Táplálkozás, étkezés A növekedés és fejlődés egyik legfontosabb feltétele. A napi zöldség - gyümölcsfogyasztás formálja a gyermekek szemléletét, a szülők figyelme ráirányul a nyers zöldség- és gyümölcsfogyasztás, és a rágás fontosságára. Az óvónő megismeri az egyes gyermekek étkezési szokásait, kedvelt ételeit, időnként előforduló étvágytalanságát, érzékenységét, majd nagy tapintattal szoktatja őket a kívánt táplálkozási szokásokhoz. Az étkezés óvodai feltételei önkiszolgálással és naposi tevékenységgel valósulnak meg, ahol a gyermekek elsajátítják a kulturált étkezés szokásait, és természetessé válik az étkezések előtti és utáni hálaadó imádság. Fontos az esztétikus terítés és a kulturált étkezési szokások betartása. A megjelölt időkereten belül a gyerekek az étkezés időpontját a reggelinél és az uzsonnánál maguk választják meg, az ebédet is egyéni tempóban fejezik be. Mozgás A gyermek szervezetére és egész személyiségének fejlődésére pozitív hatással van. Az egész napi tevékenységéhez szervesen illeszkedik. Eszköze a prevenciónak. A mindennapos szabad mozgás során gyakorolhatják a természetes nagymozgásokat, mozgáselemeket. E mellett fontos a mindennapos testnevelés (finommotorikát fejlesztő, testtartásjavító és egyéb prevenciós játékok). Szükséges, hogy a gyerekek minden évszakban minél több időt töltsenek a szabadban, ezzel erősödik ellenálló képességük, szervezetük alkalmazkodóbbá, edzettebbé válik.

9

Öltözködés A test védelmét szolgálja az időjárás változásaival szemben, és a gyermeki önállóságot, ízlésvilágot alapozza meg. A gyerekek ruházatát a praktikum határozza meg. Óvodánkban elkülönül a benti, a kinti játszóruha, a „hazamenős ruha”. A nagyobbak ügyesen segítenek kisebb társaiknak, ez is a segítőkészség, az empátia megerősítését szolgálja. Testápolás, tisztálkodás A gyerekek tisztaságigényének, egészségügyi szokásainak megalapozását szolgálja. Mindezek helyes elsajátítása a fertőzések, a betegségek megelőzésére szolgálnak. Megteremtjük a bőr-, hajápoláshoz, fogmosáshoz, a WC használatához a feltételeket úgy, hogy a gyermekek fokozatosan, önállóan és kellő intimitással végezhessék ezeket. A szokások elsajátítása folyamán kialakulnak egészséges életmódbeli készségei, jártasságai. Testi szükségleteinek felismerése, kielégítése hozzájárul a derűs, félelemmentes közérzethez. A gyermek megtanul önállóan tisztálkodni, öltözködni, ismeri, alkalmazza a higiénés és esztétikus öltözködési szokásokat. Képessé válik önmaga és társai segítésére. Vigyáz ruhája, környezete tisztaságára. Kialakul igénye a rend megteremtésére. Pihenés, alvás A gyerekek egyéni alvásigényének kielégítését, testi fejlődését szolgálja. Fontos a szoba levegőjének cseréje, a külső zavaró ingerek megszüntetése, illetve a nyugodt pihenés, az alvás légkörének megteremtése. Ilyenkor a nyugalmat árasztó környezet, a szeretetteljes bánásmód, a kedvenc alvójáték, az otthonhoz kapcsolódó tárgy a gyerekek biztonságérzetét erősíti.

10

3.2 Az érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés Az óvodáskorú gyermek egyik jellemző sajátossága magatartásának érzelmi vezéreltsége. Elengedhetetlen, hogy a gyermeket érzelmi biztonság, állandó értékrend, derűs, kiegyensúlyozott, szeretetteljes légkör vegye körül. Mindezért szükséges, hogy a gyermeket már az óvodába lépéskor kedvező érzelmi hatások érjék. A befogadási időszak benyomásai meghatározó jelentőségűek. Óvodánkban bevett gyakorlattá vált, hogy az óvodakezdést megelőző tanév végén meghívjuk a jövendő kiscsoportosokat egy ismerkedő, játékos délelőttre, ahol a búcsúzó nagyok fogadják őket és szüleiket, bemutatván az óvodát az öltözőtől a csoportszobán át az udvarig. Ezen a délelőttön az új gyermekek még szüleikkel játszanak, de találkoznak leendő társaikkal is. Ezt az ismerkedő alkalmat követi az óvodapedagógusok családlátogatása, valamikor a nyár folyamán. Ezáltal az őszi találkozáskor már ismerősként érkeznek az új gyermekek a csoportba. Fontos, hogy az óvoda alkalmazottai közötti kapcsolatot pozitív attitűd, érzelmi töltés jellemezze. Dolgozóink magukénak vallják a keresztény erkölcsi normákat, ami nyitottá tesz bennünket egymás elfogadására és segít kulturált, asszertív módon megoldani azokat a konfliktusokat, melyek természetes velejárói egy együtt dolgozó- munkálkodó közösségnek. Az óvodában dolgozó felnőttek kommunikációs mintája példaként áll a gyermekcsoportok előtt. Látják a figyelmes, megértő, elfogadó szeretetet, amivel egymás felé és feléjük fordulunk, tapasztalatot szereznek, hogyan kezeljük a gyerekekkel adódó problémahelyzeteket és automatikusan ezt a mintát követik egymással való kapcsolataikban. Az elfogadó, szeretettel odaforduló, de nem problémakerülő légkör segíti a gyermekek erkölcsi, szociális érzékenységének fejlődését. Az egyéni bánásmód, mely igazodik személyiségükhöz, életkori sajátosságaikhoz, erősíti éntudatukat, támogatja önkifejező törekvéseiket. Természetessé válik számukra, hogy Isten teremtményeiként nem lehetünk, nem is vagyunk egyformák, megtanulják szeretni ezt a sokszínűséget. A szocializáció szempontjából fontos a gyermek erkölcsi tulajdonságainak és akaratának, szokás és normarendszerének megalapozása. Az óvodai napirend, a tevékenységek heti ritmusa, az esztendőkörös megemlékezések, ünneplések mind hozzájárulnak a gyermek biztonságérzetének növekedéséhez, követhetővé, kiszámíthatóvá téve mindennapjaikat. Életkorukhoz igazodva dramatikus játékokkal, tanító mesékkel, erkölcsi beszélgetésekkel segítjük fejlődésüket, hogy később együttérző, segítőkész, önzetlen, figyelmes felnőtté válhassanak.

11

3.3 Az anyanyelvi-, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása „ Minden nemzetnek fő kincse a nyelve.” (Gárdonyi Géza) Az anyanyelvi nevelés szerves része az óvodai élet minden mozzanatának. Beépül a gyermekek tevékenységeibe, megnyilvánulásaiba, a társaikkal, óvónőikkel, dadusaikkal való kapcsolataikba. Az óvodai anyanyelvi nevelés alapja: a szeretetteljes, szóbeli közlést kiváltó légkör, amelyben a beszéd és a gondolkodás a mozgással szerves egységet alkot. Céljaink: • A gyermekek szókincsének és helyes beszédének fejlesztése. • A gyermekek kommunikációjának fejlesztése. • Értelmi fejlesztés, a gondolkodás fejlesztése. Feladataink: A napirenden belüli folyamatosság hosszabb – rövidebb időkeretei a gyerekek beszédkedvére is hatással vannak. Nyugodtabbak, szívesebben nyilatkoznak meg. Lehetőség nyílik a gyerekek megfigyelésére, könnyebben megvalósítható az egyénenkénti differenciálás is. A folyamatosság kedvez a gyerek-gyerek, gyerek-felnőtt közti kommunikáció és metakommunikáció kialakulásának. Vegyes csoportban motiváló erővé válik az érettebb társaktól kapott beszédpélda. A fejlettebb gyermekek beszédbiztonsága, bátrabb beszéde utánzásra készteti a kisebbeket, a gátlásosakat, a nehézségekkel küzdőket is. Hamarabb kialakul a beszédfegyelem is, mert a gyermekek eltanulják egymástól. Ehhez hozzájárul az óvodapedagógusok és dajkák modellértékű beszéde. A beszédhibák javítása csak toleránsan történhet. Szókincsüknek bővítése és helyes beszédük kialakítása érdekében az óvónő a gyerek mondatát szükség szerint kibővítve ismétli meg és közben a helyes nyelvtani elemeket alkalmazza, a javítgatás elkerülésével. Az óvodapedagógus a szervezett, irányított játékban és valamennyi tevékenységi formában tudatosan szervezi meg az anyanyelvi fejlesztés feladatait. Úgy építi fel, fogalmazza meg kérdéseit, magyarázatait, hogy azok a kisebbek számára is érthetőek legyenek, a nagyobbaknak pedig ismétlésül szolgáljanak. Ügyel arra is, hogy az anyanyelvet fejlesztő feladatokat adjon a különböző műveltségi területek anyagainak feldolgozásához. Valamennyi tevékenységi formában kapjon szerepet - különböző formában - az anyanyelvi nevelés. Az óvónő olyan szövegtartalmú irodalmi, zenei anyagokat választ ki, melyeknek beszédnevelő értékük van. Testmozgás közben „megtornáztathatjuk” az ajkunkat, nyelvünket is (levezető légző gyakorlatok). Kézműveskedés közben is lehet „versenyezni” (pl. kinek a kígyója sziszeg a legtovább?). A külső világ tevékeny megismerésén belül, ha pl. járművekkel ismerkedünk, hangjukat megszólaltathatják, utánozhatják a gyerekek. Az anyanyelvi játékokkal olyan feladatokat adhat az óvónő, melyek bővítik a gyerekek szókincsét (szólánc, mondatbővítéses játékok, mire gondoltam-játék), és fejlesztik a gondolkodásukat is (mit csomagoljak a bőröndbe; föld-víz- levegő; az erdőben jártunk –játékok). Anyanyelvi és kommunikációs játékoknál fontos szempontok: • Sose essen ki az, aki ügyetlenebb, hisz épp neki van szüksége a gyakorlásra. 12

• A szerepcsere fontosságát is kiemeljük, azaz ne csak az óvónő instruálja a gyerekeket, ők maguk is adhassanak feladatokat, utasításokat társaiknak. • A helyes válaszok magadása helyett fejlesztő és sikerélményt nyújtó módokat alkalmazzunk segítségként. • A fokozatosság elve alapján célszerű először zörejekkel, majd hangutánzásokkal, végül beszédhangokkal játszani. A beszédhangokkal való munkánál is tartsuk be a sorrendet: • Játékok zörejekkel és a hangok tulajdonságaival. • Játékok a környezeti zajokkal és a saját hangunkkal. Játékok beszédhangokkal: • hangdifferenciálás, • időtartam gyakorlatok, • hangok felismerése szavakban, • szavak szótagokra, hangokra bontása, • szavak felismerése magánhangzóiból. Ha vannak a csoportban migráns gyermekek, számukra lehetőséget kell teremteni, hogy megismertessék kultúrájukat, anyanyelvüket a többiekkel. A gyermekek kommunikációs képessége leginkább a családi szocializációtól függ. Számukra a legfőbb modell a szülő. Családlátogatás alkalmával az óvodapedagógusoknak lehetőségük van a családi élet megismerésére, betekinthetnek a gyermek meglévő tapasztalataiba, élményeibe, ismereteibe. Beszélgethetnek a szülőkkel az otthoni közös beszélgetések, verselések, mesélések fontosságáról. Az értelmi fejlesztés és nevelés céljai: Az óvodai tanulás mindig játékos, alapjai azok a tevékenységek, melyekben a gyerekek élnek. Azok a tapasztalatok, amelyeket közvetlenül vagy közvetve szereznek, és amelyek elősegítik a világ megismerését. A gyerekek tanulási tevékenységeinek tere, szervezeti keretformája a játék, amelynek nevelési alapelve és módszere a játékosság. Játékos cselekedtetésben szerzik az első tapasztalatokat. Ezeket a későbbiekben újra átélik, majd ötleteiket felhasználják a következő játékban is. Így jutnak el mindig saját képességeikhez mérten a következő fejlettségi szintre. A gyerekek egyéni fejlettségének megfelelő játékos tanulás magában foglalja: • a tapasztalatok gyűjtését, • az ebből származó ismeretek alkalmazását elősegítő műveletek tanulását, • a pszichomotoros készségek gyakorlását, • a tanulás elemi szintű technikáinak megismerését, • a gondolkodás képzeti, elemi, fogalmi használatát, • a társadalmilag és/vagy helyileg kívánatos és lehetséges elemi szokások, szociális viszonyulások, magatartásformák megismerését. A játékba ágyazva a gyerekek egész nap tapasztalatokat szereznek spontán tanulással.

13

A spontán tanulásnál a gyerekek modellt, mintát követnek. Különböző eszközökkel manipulálnak, szerepeket, szabályokat sajátítanak el. Ez önkéntelen, bármikor, bárhol kialakítható. A folyamatos napirend hosszú, egybefüggő időt enged a spontán tevékenységeknek. Az óvónő által szervezett tanuláson azokat a kötetlen tevékenységeket értjük, amelyeket az óvónő kezdeményez és vezet tudatosan. Ez akkor eredményes, ha az adott témakör tartalmi kifejtését különböző tevékenységekben és élethelyzetekben gyakorolhatják, több irányból tapasztalhatják meg és választhatják meg önkéntesen a gyerekek. Feladataink: • • • • •

• • • • •

• •

Helyzetek teremtése, melyekben a gyerekek beszélhetnek örömeikről, problémáikról és arról, ami foglalkoztatja őket. Úgy szóljunk a gyerekekhez, hogy megértsék, legyen szemléletes, képszerű, amit mondunk. Tegyük lehetővé, hogy a gyerekek kérdezhessenek, válaszoljunk nekik és kérdezzük vissza őket; neveljük arra őket, hogy türelmesen végighallgassák egymást. Annak tudatosítása a gyerekekben, hogy egy kérdésre többféle jó válasz is adható. Tudatos fejlesztés céljából beszélgetés kezdeményezése egy-egy gyermekkel, gyermekcsoporttal. Eközben fejlődik a gyerekek beszédfegyelme, önuralma. Egyben lehetőséget nyújtunk a differenciált, egyéni fejlesztésre! Adjunk lehetőséget és elegendő időt mindenki számára, hogy tapasztalatait elmondhassa, kérdéseit megfogalmazhassa. A gyerekek beszédkapcsolatainak, kommunikációjának, nonverbális kifejezéseinek segítése. A beszédhibák felismerése és javaslattétel a gyerekek megfelelő szakirányú fejlesztésére. A gyerekeket a magyar nyelv szeretetére, ismeretére, megbecsülésére neveljük. Gondoskodjunk róla, hogy a kétnyelvű környezetben élő gyermekek saját anyanyelvükön is beszélhessenek egymással és azzal az óvodai dolgozóval, aki a nyelvüket beszéli. Képeskönyvek nézegetésén keresztül is a könyvek szeretetére, megbecsülésére, megóvására neveljük a gyerekeket. Anyanyelvi játékok szervezése, mely a szavak játékának örömérzésén túl sikerélményhez juttatja a gyerekeket.

14

3.4 A hitre nevelés Óvodánkban kiemelt szerepet kap a hitre nevelés. Meghatározza, áthatja napi cselekedeteinket, egész napunkat. A mai társadalomban olyan hatásoknak vannak kitéve a gyerekek, amelyek gyakran felkészületlenül érik tiszta lelküket (televízió, divat, reklámok, stb.) Nem tudjuk megóvni őket ezektől a befolyásoktól, ezért arra törekszünk, hogy megtanítsuk gyermekeinket tudatos keresztény élettel viszonyulni a világ kihívásaihoz. A szülőkkel egyetértünk abban, hogy gyermekeik boldogsága szempontjából nagyon lényeges a testi jólét mellett a lelki egészség, és a szentség. Így velük karöltve tudjuk a gyermekeket nevelni. Olyan értékeket igyekszünk közvetíteni, amelyek erősítik a gyermek egyéniségét, és felkészítik arra, hogy képes legyen keresztény életet élni a modern társadalomban. A gyerekek lelki útravalót kapnak ahhoz, hogy ne csak önmaguk éljenek később hitből fakadó, felelősségteljes keresztény életet, hanem képesek legyenek a társadalmat is kereszténnyé és barátságosabbá alakítani, ahol minden ember megtalálhatja a helyét. Az Egyháznak szüksége van a gyermekekre! Ők a holnap keresztényei, ők adják majd a jövő családjait, papjait, szerzeteseit. A hitre nevelés kapcsán a gyerekek játékos formában a megélt konkrét feladatokon és példákon keresztül támogatást és vezetést kapnak, amely során olyan szokásokat sajátítanak el, amelyek segítik hitük gyakorlását a mindennapokban: pl. állhatatosság az imádságban, segítőkészség, kitartás a közös feladatok elvégzésében, szeretet az egymással való kapcsolatokban. A gyermekek - életkorukból adódóan - szüleiktől, óvodapedagógusaiktól függenek. Ez ad nekik biztonságot, és ebben a biztonságot adó, szerető, elfogadó légkörben képesek kinyílni, megnyílni egy nagyobb jóra, az Istenre, és befogadni az Ő ajándékait, kegyelmét. Értelmük természetességével és romlatlanságával fordulnak az igazság felé. Ha a gyerekek örülnek, vagy valami izgalmasat fedeznek fel, arról szívesen beszélnek társaiknak. Ha az óvodában megélik a hit boldogságát, a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatot, akkor ez az öröm túlcsordul bennük, és továbbadják az itt megélt dolgokat szüleiknek, barátaiknak. Óvodánkban is, mint a családban, mindenki érezheti, hogy önmagáért szeretik, függetlenül attól, hogy mit tud, mit birtokol, hogyan öltözködik. A hitre nevelés a nevelés egészébe épül, csak így lehet igazán hatékony. Mivel a gyerekek a nap nagy részét az óvodában töltik, számtalan olyan alkalom adódik, amikor direkt vagy indirekt módon gyakorolhatják az isteni erények megélését. Ezek: a szeretet, türelem, szelídség, szolgálat, békesség, öröm, hűség, jóság, mértékletesség. (A Szentlélek gyümölcsei) Egész nap megélt hitünk példamutatásán túl, naponta csendes perceket tartunk, amikor a gyerekeknek játékos formában közvetítjük a hit tartalmát és együtt imádkozunk. Amikor 3-4 évesen óvodába kerülnek, annak ellenére, hogy legtöbbjük vallásos családból kerül ki, akik otthon együtt imádkoznak - értelmi képességeikhez mérten - csak sejtelmeik vannak az imádságról és annak lényegéről. Ezért szükségesek a kellő előkészületek, a csend megteremtése, gyertyagyújtás. Fontos, hogy minden gyermek részese legyen a közös imának. Van, hogy kötött imával imádkozunk, van, hogy saját szavainkkal. Mindenki adhat hálát, vagy kérhet valamit a mennyei Atyától. Ha valakinek nem jut eszébe semmi, vagy épp nincs kedve megosztani velünk gondolatait, csak annyit mond, hogy Ámen, és máris részese lett a közösség imájának. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek megismerkedjenek a Szentírás történeteivel, szentek példa értékű életével. 15

A „csendes perceken” kapott ismereteket mindig átültetjük a gyakorlatba, így barátaikkal együtt tapasztalják meg az élet értékeit, megtanulják, hogyan tudnak ajándékká válni a másik számára. A hitünk megélését szolgáló játékos tevékenységek segítenek a gyerekeknek megérteni az alapvető keresztény erkölcsi igazságokat. Igyekszünk megtanítani a gyerekeket ünnepelni, az ünnepek valódi mélységeit megérteni, és az összetartozás élményét erősíteni. Az óvoda ünnepei az egyházi év ünnepeihez kapcsolódnak. Az óvodáskorú gyermekek életkori sajátosságait figyelembe véve nem egyforma hangsúlyt kapnak ezek a jeles napok. Van, amelyikről csak megemlékezünk, van, amelyikre hetekig közösen készülődünk. Hosszas készülődés előzi meg a Karácsony és a Húsvét ünnepét. Az adventi készülődést koszorúkötéssel és azok megáldásával kezdjük, majd a gyerekekkel minden nap közelebb jutunk a betlehemi barlanghoz egy jelképes úton. A karácsony ünneplése néphagyományokra épül. Minden évben Betlehemes játékot adnak elő minden csoport a saját családi közösségének, így velük együtt emlékezünk a Karácsony lényegére. A nagyböjti időszakot is áthatja a készülődés. Egymásra odafigyelve, segítve érkezik el Húsvét szent ünnepe. Két legnagyobb ünnepünk a többivel együtt foglalja keretbe a tanévet. • Szent Gellért napjához kötjük óvodánk évnyitóját, a Veni Sancte-t. • Terményáldást tartunk október elején. • Mindenszentek és halottak napjáról október végén beszélgetünk. • Szent Márton és szent Erzsébet napjáról legendáik dramatizálásával emlékezünk meg. • Szent Miklós napján a szent püspök egy jelenkori megszemélyesítője látogatja meg a csoportokat. • Gyertyaszentelő Boldogasszony napját együtt ünnepeljük Szent Balázs vértanú napjával. Az óvodai csoportok közösen vesznek részt egy csak nekünk szánt szertartáson, ahol megáldják gyertyáinkat, és Balázs áldásban részesülünk. • Hamvazószerdán is közösen hamvazkodunk. • Barkaszentelés napján az Úr Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk, egy Őt megszemélyesítő atyával. • Június elején Te Deum-on adunk hálát az évért és az iskolába készülő nagycsoportosokért. Az egyházi ünnepeken kívül megünnepeljük még március 15-ét, mint nemzeti ünnepet. Közös templomlátogatás során mélyül a közösségi élmény, és az ünnep is szebbé, maradandóbbá válik. A liturgikus helyeken való helyes viselkedési szokásokat is együtt tudjuk gyakorolni, így azok jobban rögzülnek a gyermekekben.

16

4.

AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI

4.1 Játék A játék a kisgyermekkor legjellemzőbb megnyilvánulása, az iskola előtti kor legfontosabb, legfejlesztőbb tevékenysége, s így az óvodai nevelés leghatékonyabb eszköze. A játék, a szabad képzettársításokat követő szabad játékfolyamat a kisgyermekkor elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie. A kisgyermek a külvilágból és a saját belső világából származó tagolatlan benyomásait a játékban tagolja. Így válik a játék kiemelt jelentőségű tájékozódó, a pszichikumot, a kreativitást fejlesztő és erősítő, élményt adó tevékenységgé. A gyermekek egész napját a játéktevékenység szövi át. Ebben zajlik le tapasztalataik, ismereteik, élményeik feldolgozása. Ebből indulnak ki és ehhez térnek vissza valamennyi tevékenységükből. Az óvodai élet folyamatában a gyermekek játéktevékenységében integrálódnak a gondozási, a munkajellegű és a tanulási tevékenységek, melyek a játékosságra, játékos cselekedtetésekre épülnek. A szükségletek által motivált tevékenységek komplex együttese magába foglalja a gyerekek képességeinek fejlesztését, miközben cselekvő részvételükkel teljes személyiségüket is alakítja, formálja. A szabad játéktevékenység fejleszti a gyermekek intellektuális értékrendjét, magatartását és viselkedéskultúráját. Segíti a szociális magatartásokat alakító modellek követését, a példaképek választását. A kisgyermek első valódi játszótársa a családban és az óvodában is a felnőtt – a szülő és az óvodapedagógus. Utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad. A felnőtt jelenléte teszi lehetővé a gyerekek közötti játékkapcsolatok kialakulását is. A játék: • • • • •

a gyermek alap és fejlesztő tevékenysége, nevelési eszköze; időkerete a folyamatos napirendnek; mozgástere gyermeknek, óvodapedagógusnak; tárháza az általuk felhasználható eszközöknek, tárgyaknak, anyagoknak; feldolgozási lehetősége a különböző témakörökhöz tartozó tapasztalatoknak, élményeknek; • kísérletezési színtere a meglévő ismeretek átalakításának, az újabbak felfedezésének; • kapcsolatteremtési alkalma a társas és a személyi kapcsolatoknak, a kommunikációnak és metakommunikációnak; • megismerési alkalma a gyerekekkel kapcsolatba kerülő felnőtteknek, pedagógusoknak. A játék feltételrendszere A játékhoz megfelelő helyre és egyszerű, alakítható, a gyermeki fantázia kibontakozását segítő anyagokra, játékszerekre van szükség. Nyugodt, biztonságérzetet keltő, szeretetteljes csoportlégkörre, melyben a gyermekek szabadon szervezik játékukat, önállóan választják hozzá a társat, helyet, eszközt.

17

Szeretetteljes légkörben könnyebb egymás elfogadása. A toleráns óvodapedagógusi minta példaértékű. A hely a gyermekek szabad mozgását biztosítja, játékuk térbeli kibontakozását szolgálja. A játék színtere a csoportszoba és az udvar. Az adott udvarrészben átélt játékélmények hatására a területet mindinkább a sajátjuknak érzik. Gondozzák, gazdagítják, felelnek rendjéért. A játékidő a napirend sajátosságából fakadóan folyamatos. A gyerekek a délelőtt elkezdődő játékot nemcsak délután, hanem akár több napon és héten keresztül is játszhatják. Ez mindaddig folytatódhat, amíg a gyermeknek élményt, örömet ad. A játékeszközök mindazok az eszközök, anyagok, melyek motiválhatják a gyerekek témaválasztását, tartalmi feldolgozását, spontán vagy a kötetlen tevékenységek keretében. A játékeszközök legyenek esztétikusak, igazodjanak a gyermekek életkorához, segítsék a sokoldalú fejlődést, gondolkodásra, problémamegoldásra serkentsenek. Feladataink: • • • • •

•

• •

• •

•

Élményszerzési lehetőség biztosítása a különböző játékformákhoz: a gyakorló játékokhoz, a szimbolikus szerepjátékokhoz, konstruáló játékokhoz, a szabályjátékokhoz. Tudatosan kialakítjuk azokat a feltételeket (idő, hely, eszköz), amelyek között a gyermekek feldolgozhatják, átalakíthatják, és továbbfejleszthetik tapasztalataikat. Személyes játéktérhez igazodó, „kuckósítható” játékterek kialakításához a feltételek biztosítása. Igyekszünk megismerni, hogy a gyermekek képességeik és neveltségük szintjén hol tartanak – mikor, milyen játék segítheti őket fejlődésük következő szintjére. A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételt teremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával, indirekt reakcióival érjük el. A gyerekek személyiségének és fejlettségének ismeretében eldöntjük, hogy meddig hagyatkozhatunk a társas modellekre, hol és hogyan léphetünk be a játékban történő motoros, verbális, szociális fejlesztésbe. A csoportban a társas kapcsolatok alakulásának, az alá-, mellé-, és fölérendelt szerepek vállalásának alakulásának és az újfajta személyi szerveződések figyelemmel kísérése. Odafigyelés, tudatos készület arra, hogy a játéknak tere, lehetősége legyen, és a gyerekek kellőképpen motiváltak legyenek az építőjátékokra, barkácsolásra, dramatizáló, bábozó, dalos játékokra. Felkészülünk arra, hogy a játékba integrált tanulás témái milyen műveltségi területeken belül és milyen tartalmi megközelítésben kerüljenek feldolgozásra. Megszervezzük és levezetjük az osztatlan (vegyes életkorú) csoportokban a különböző tevékenységek kezdeményezését és folyamatát, figyelembe véve a gyerekek eltérő fejlettségi szintjét. Állandó hely kialakítása a különböző vizuális tevékenységeknek, amelyek változatosságához anyagokkal, eszközökkel, saját ötletekkel is hozzájárulunk.

18

•

A szabályjátékok körének bővítése, különös tekintettel azokra a mozgásfejlesztő játékokra, amelyeket a gyerekek a csoportszobán kívül, más helyiségekben vagy a szabadban játszhatnak. • Figyelembe vesszük és felhasználjuk a szakemberek (pszichológus, gyógypedagógus, logopédus, fejlesztő pedagógus) által javasolt fejlesztő játékokat, különösen azokat, amelyek személyre szabottan szolgálják bizonyos gyerekek speciális fejlesztését, illetve konkrét problémák megelőzését. • Felkészülés arra (anyagok, eszközök gyűjtésével), hogy milyen műveltségi területek témáit dolgozzuk fel a játékban – figyelemmel kísérve, hogy milyen irányba bontsa ki a témakörök tartalmát, és ezeket szerepjátékok keretében hogyan éltesse tovább. • Elfogadjuk azt a megállapítást, hogy a játék nem csak önmagában, hanem differenciált vezetéssel is akkor válik a nevelés eszközévé, módszerévé, a tanulás szervezeti keretévé, formájává, ha tudatosan és adekvátan erősítik fejlesztő hatásait. Az óvodapedagógus játékvezetése, játékirányítása csak a gyerekek ismeretében, a játék jellemzőin alapulhat: • a játék önkéntességén, szabadságán; • a gyerekek önállóságán, kezdeményezésén, aktivitásán, kreativitásán; • önálló téma- és szerepvállalásán; • játékhelyzetek kialakításán, váltogatásán és kombinációin; • az egyén és a csoport közös döntésein, konfliktus megoldásain; • a szabályok betartásán, amelyeken az egyén és a közösség együttélése alapul. A játék személyiségfejlesztő hatása A játékban a gyermekek egész személyisége fejlődik. Fejlődik az észlelés, a megfigyelő képesség, a figyelem, emlékezet és felidézés, képzelet és gondolkodás. Fejlődik szellemi aktivitása, beszédkészsége probléma-érzékenysége, helyzetfelismerő képessége. Az érzékszervek működése pontosabbá válik. Fejlődik a gyerekek mozgásképessége, nagymozgása, alakul térérzékelése és szenzomotoros ügyessége. A gyermek közel kerül az erkölcsi szokások felismeréséhez, elfogadásához. Formálódik erkölcsi ítéletalkotása, viselkedése, udvariassága. A játék erősíti a szocializálódás folyamatát. A közös élmény, együttes játék alakítja a társakhoz való viszonyt, fejleszti kommunikációs, kapcsolatteremtő képességüket. Megjelenik az együttérzés, kibékülés, vigasztalás, kivárás, engesztelés, megbocsátás érzése.

19

4.2 Mesélés, verselés Az óvodai nevelés páratlan eszköze a mesélés, a verselés, a verses szöveggel kísért játék, a bábjáték és a dramatizálás. A mesélés éppúgy, mint a játék, örömforrás, élmény a gyerek számára. A siker a jól megválasztott szövegből és a mesélő, gyermekkel játszó óvodapedagógus személyes varázsából fakad. A mese emberi kapcsolatokra tanít, mélyíti az önismeretet, segíti a világ megismerését. Mindig többről szól, mint amennyit szavakkal kimond. A jó mese olyan kapcsolatokat, helyzeteket mutat fel a gyerek számára, amelyek megértésére más eszközökkel ebben az életkorban még nincs mód. A mese a legtágabb értelemben tanít. Segítségével szót válthatunk a gyerekekkel arról, ami benső világukban foglalkoztatja őket. A mesei történet kiindulópontja mindig valami megrázó érzelem: szeretet, harag, félelem, öröm, szomorúság, vagy hiányérzet. Cselekménye: a jó és a rossz összecsapása. Táplálója: a képzelet és az akadályokat legyőző akarat. A mesét hallgató gyermek választhat, melyik szereplővel akar azonosulni. Ezeknek a választásoknak nincsen tétje, tapasztalatokat szerez, felismerésekre jut (a jó elnyeri méltó jutalmát, a nem jó megszégyenül, elnyeri méltó büntetését). A mese oldja a szorongást, amelyet nagyrészt a még ismeretlen világ, a feldolgozatlan indulatok váltanak ki a gyerekből. A mese ritmusa, képi ereje, folyamatossága, hangulata megragadja a gyermek képzeletét, és szorosan összekapcsolja a mesemondóval. Ebben a személyes kapcsolatban a gyermek nagy biztonságban érzi magát, és a játéktevékenységhez hasonlóan a mesehallgatás elengedhetetlen intim állapotában eleven belső képvilágot jelenít meg. Hangsúlyozásunkkal, gesztusainkkal, mimikai játékunkkal, testtartásunkkal, a dinamika változtatásaival, szünetek beiktatásával megjelenítjük a cselekményt, ami szinte érzéki ábrázolásmódot jelent. A belső képalkotásnak ez a folyamata a gyermeki élményfeldolgozásnak az egyik legfontosabb formája. A gyermek képzeletében megindul a hallott történet képi megformálása. Leképezi a mese cselekményét, ezáltal agyát kreatív gondolkodásra készteti. Később abból a gyerekből lesz jó beszélő, jó olvasó, aki képes intenzív belső fantáziakép megjelenítésére. A mese beszédnevelő, én-erősítő, személyiségrendező hatása hozzásegíti a gyermeket belső feszültségei oldásához, kaotikus tudatállapotának tisztulásához. A mese hőse közösséget vállal mindennel, ami él, segítségül hívja a természet erőit, egységben él az emberekkel, egységben él az állatokkal - akik segítik őt, számára nem létezik lehetetlen, mindig küzd a céljaiért. A gyerek tanul a mesehőstől, választ kap a problémák megoldására, érzékeli, hol vannak saját határai. A mese a gyermek érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődésének és fejlesztésének legfőbb eszköze. Képi és konkrét formában tájékoztatja őt a külvilág és az emberi belső világ legfőbb érzelmi viszonyairól, és a lehetséges, megfelelő viselkedésformákról is. Megtanítja az emberi együttélés törvényeire, magyar népünk szép erkölcsi szokásaira. ( Az adott szót betartani, jó tettért jót tenni, a küzdelmet szemtől-szembe megvívni, a kisebbet, gyengébbet védeni, stb.) Az ember része, ismerője és formálója a teremtett világnak, amelynek törvényeit a mesében mindig tiszteletben tartja, és ahhoz ügyesen alkalmazkodik.

20

Mindez anyanyelven szól, csendes együttlétben a felnőttel – ezért az anyanyelvi nevelés kiváló eszköze. Miközben a gyermek hallgatja a mesét, nézi az ajakmozgást, hallja a beszédhangok tiszta ejtését. Több érzékszervén keresztül „tanulja” a szép, tiszta beszédet. A verselésnél a játék, szöveg, dallam, mozgás, beszédritmus és a hangulat megbonthatatlan egységet alkot. A játék lendülete által önkéntelenül tanulják meg a szöveget, természetes minden mozdulatuk. A magyar gyermekköltészet, a népi, dajkai hagyományok gazdag és sok alkalmat, jó alapot kínálnak a mindennapi mondókázásra, verselésre. Fontosnak érezzük, hogy a verselés kötetlen, feszültségmentes légkörben történjék, mintha épp a tevékenység közben találnánk rá egy odaillő játékra. Itt az utánzási és ismétlési kedv felkeltése és fenntartása a dolgunk. A mindennapos mesélés, mondókázás és verselés a kisgyermek mentális higiénéjének elmaradhatatlan eleme. A mese és vers megjelenhet a gyermekeknek szánt bábszínházi előadáson és a gyerekek dramatizáló játékaiban is. A bábok külseje, mozgatása, a szó – kép - zene egysége lenyűgöző élményt nyújthat számukra. A színházi élmény a játék és a nézők kölcsönhatásában keletkezik. A gyermek együtt él a színpadi cselekménnyel (belekiabál, óvja a bajtól a szereplőt, titkot tart, tanácsot ad, stb.). Amikor a gyermek spontán módon játszik a bábbal, kivetíti be nem vallott vágyait, szorongásait. A szereplő által átéli az izgalmakat, élethelyzeteket - következmények nélkül - és eljut a feloldást jelentő katarzisig. Elbújik a báb mögé, így már nem ő, hanem a báb cselekszik. Bábozás közben kielégíti szereplési hajlamait, az önmutogatás és bohóckodás veszélye nélkül. A gyermek saját vers- és mesealkotása, annak mozgással, bábozással és/vagy ábrázolással történő kombinálása az önkifejezés egyik módja. A báb egyszerre szól szemhez és fülhöz - komplex művészi tükrözés formájában - és a gyermek több érzékszervét bekapcsolva jobban rögzíti az élményt. A báb a fogalmakat konkrét képekhez köti. A csodák színpadán a báb megelevenedik, cselekvésben él, miként a gyerek is. Ez az animációs, megelevenítő képesség megfigyelhető a gyermeki játékban is, ezért is áll olyan közel a bábozás az óvodáshoz. A mesék és versek kiválasztásának szempontjai és elrendezésük a tanév során A könyvek kiválasztása: Az óvodáskorú gyermekek képigénye igen nagy. A képeskönyv nézegetés, „képolvasás” a játék egyik fajtája. Azokat a képeket szeretik, amelyek jól felismerhetően ábrázolják a tárgyakat, mesei szereplőket, jeleneteket. Ahol határozottak a formák, élénkek, telítettek, ragyogóak a színek. A jó illusztráción a valóság és a képzelet éppúgy együtt van, mint a jó mesében. Mindkettő az illúziót teremti meg és fokozza. Tehát a gyermekpolcra olyan könyveket válogassunk, amelyekben sok a kép és megteremti ezt az élményt. A szövegek kiválasztása: Az óvodás gyermek irodalmi ízlésének formálása teljes egészében a felnőtt kezében van. Vissza kell adnunk a nagy mese, és az őszinte, szép vers élményét, amelyet a családokban már csak kivételes esetekben tudnak megkapni. Elsődleges forrásaink a magyar népmese és gyermekmondóka gyűjtemények. Meséink és líráink legnagyobb részét ezek alkotják. A gyermekköltészet - a szellemi néphagyományon belül - az elsőrendű értékek közé tartozik. Ezeknek a mondókáknak és játszóverseknek a megtanulása a kicsik számára belülről fakadó, természetes cél, ami a játékhoz kell. 21

Igényesen válogatunk a klasszikus és a kortárs irodalmi művek közül olyanokat, amelyekben a ritmus, hangzás, hangulat és költői kép együtt érvényesül, és témájában az óvodáskorú gyermek érdeklődését szolgálja. Arra törekszünk a tanév során, hogy az összes mesefajtát megismertessük a gyerekekkel. A népmesék mellett a gyermekeket megismertetjük a legismertebb szentek legendáival (pl.: Szent Márton lúdja; a rózsalegenda Szent Erzsébetről; Szent Miklós csodái és még sok más legenda). A mindennapi életről szóló állatmesékkel, majd rövid történetekkel vezetjük be a gyerekeket a bonyolultabb népmesék világába. Vershallgatásra a gyerekeket legtöbbször az őket körülvevő környezet jelenségei, a természet változásai, az évszakok körforgása, mindennapi élményeik motiválják. Éppen ezért szólnak verseink a családról, az évszakokról, az állatokról, a növényekről, a járművekről, az egészségről, a mesterségekről. Népünk hagyományaiból, a jeles napok szokásait őrző versekből válogatunk különböző nyelvtörőket, találós kérdéseket, népi mondókákat, népi játékokat és a katolikus egyházi ünnepekhez kapcsolódó verseket. Nem hagyjuk figyelmen kívül a más kultúrából érkező gyermekek igényeit sem. Ha óvodánkba migráns gyerek érkezik, megteremtjük annak lehetőséget, hogy a gyerekek megismerhessék az ő kultúráját, anyanyelvét, meséit is. Feladataink: • • • •

•

• •

• • •

A mesehallgatáshoz alkalmas csendes légkör megteremtése a hallgatóság számára. A délelőtti mesét (természetesen fejből) hetente kétszer is elmeséljük, de a gyerekek kérésére akár többször is. A délutáni pihenő előtt is mindennap mesélünk, az elalvást könnyítő, megnyugtató hangulatú mesékből választva. Az év közben elmesélésre kerülő mesék, elmondásra kerülő versek körültekintő kiválasztása, melyeket az adott időszak során többször, és többféleképpen is bemutatunk a gyerekeknek. Verselésre a nap során megválasztjuk a megfelelő alkalmat, „szertartások” nélkül, a játéktevékenység közben. Időnként csendesen egy-egy tevékenység közben, máskor harsányabban, szituációba illesztve. Sokszor a szabadban is verselünk, mondókázunk a gyerekekkel (udvaron, kertben, séta közben, utazás alatt…) Dramatizáláshoz kellékek, eszközök biztosítása. A csoportban az ehhez szükséges öltözékek, jelmezek, fejdíszek tárházának kialakítása, hogy kedvük szerint beöltözzenek, játsszanak a gyerekek. Az óvoda mindennapjaiban két-három, esetenként több felnőtt (óvónők és dajkák is) bábjátékot dramatizál a gyerekeknek. Szülők tájékoztatása az otthoni, rendszeres, élőszóban történő mesélés fontosságáról. Változatos módszerek, eszközök (bábok) segítségével állandóan jelen van a gyerekek életében a mesélés, verselés, dramatizálás, bábozás, sokszor ábrázoló, vagy barkácsoló és mozgásos tevékenységgel kombinálva.

22

4.3 Ének, zene, énekes játék, gyermektánc Az óvodában a környezet hangjainak megfigyelése, az ölbeli játékok, a népi gyermekdalok, az éneklés, a zenélés formálják a gyermek zenei ízlését, esztétikai fogékonyságát. Az élményt nyújtó közös ének-zenei tevékenységek során a gyermek felfedezi a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét, a közös éneklés örömét. A zene kihat a teljes személyiségre. A zenei élmény egy sajátos eszköz a környezet megismeréséhez. Az énekes játék és az improvizáció pozitív érzelmi hatású, oldja a belső feszültségeket, erősíti a gyermek biztonságérzetét, alkalmazkodó képességét. A játék közben megtanulja mimikával, gesztusokkal kifejezni érzéseit. Az énekes játékból fakadó örömet újra át akarja élni, így az élmény újabb cselekvésre serkenti. A népdalok hallgatása, a népi gyermekjátékok, néptáncok által megismeri hagyományainkat és továbbéli azt. Az óvodai ének-zenei nevelés feladatainak megvalósítása megalapozza és elősegíti a zenei anyanyelv kialakulását. Óvodánkban az éneklésnek, zenei nevelésnek mindenhol helye van, így a hitre nevelésben is. Lehetőség van a közös éneklésre imaalkalomkor a hétköznapok során (csendes percek, étkezési előtti, utáni imák) és az ünnepek kapcsán (vallásos témájú énekek, az ünnephez, azok liturgiájához kapcsolódva). Céljaink: • • • •

A gyermek személyiségének fejlesztése. A gyermek ízlésének formálása. A zenei anyanyelv megalapozásának előkészítése. A népi, helyi és keresztény kultúra megismertetése, megszerettetése.

Feladataink: • A zenei nevelés feltételeinek megteremtése (elfogadó, oldott légkör, hely, idő, eszközök.) • Zenei élményhez juttatjuk a gyermekeket, hogy felfedezhessék a dallam, a ritmus, a mozgás szépségét. • Annak lehetővé tétele, hogy az éneklés, zenélés a gyermek mindennapi tevékenységének részévé váljon a felnőtt minta spontán utánzása által. • Megismertetjük velük a népi hagyományokat, a szülőföld és az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok, szokások, családi és tárgyi kultúra értékeit, hogy kialakuljon bennük azok szeretete és a kötődés ezek iránt. • Az énekes népi játékok mellett az igényes kortárs művészeti alkotásokból is válogatunk. Ezek eszközül szolgálnak a gyermek zenei képességeinek – ritmus, éneklés, hallás, mozgás - és a zenei kreativitás alakításában. • Az énekes játékokban alkalom nyílik a közösségi nevelésre is. Feladatunk, hogy példát adjunk a játék közbeni pár- és szerepválasztással, a háttérbe szorított gyermekek közösségben kialakult helyzetének alakításával.

23

• A közös játékkal az együvé tartozás érzését, valamint a szabályok tiszteletben tartását és természetes elfogadásának képességét erősítjük. • Ölbeli játékokkal biztosítjuk a gyermekek számára a testközelség örömét, a hallás, látás, tapintás játékos élményét, ami oldja a szorongó, visszahúzódó gyermek gátlásait. • Örömteli és gyakori énekelgetéssel a gyermek zenei alkotókészségének fejlődésének serkentése. (A zenei motívumokkal való ”építőjáték” sikerélményt és örömet szerez számukra.) • Mintaadás a zenei önkifejezésre. Improvizálhatunk ritmust, mozgást, dallamot, térformát, mesét, játékot. • Zenehallgatási anyagot csak tiszta forrásból merítsünk, hogy bemutassuk az érzelmek színes skáláját, alakítsuk, formáljuk vele a kicsik érzelemvilágát. • A zenehallgatási anyag megválasztásánál a nemzetiségi hovatartozás figyelembe vétele. • Az óvónő feladata az énekes játékokban rejlő anyanyelvi nevelés megvalósítása is. (Az énekes játékok szövegét tagoltan, lassabb tempóban, jól artikulálva ejtjük, így a gyerekeknek lehetősége van azt jól megfigyelni.) A szövegekben rejlő népi kifejezések által alkalom nyílik a szókincs bővítésére. A játék megkönnyíti bizonyos absztrakt fogalmak megértését is. • A tánc által alakítjuk a kulturált mozgást, a rendezett összmozgást. • A mozgásos játék örömteli végzése közben a fizikai állóképességük-, nagymozgásuk-, és egyensúlyérzékük fejlődésének elősegítése. • Az egyenletes lüktetés-, ritmusérzékelés,- zenei eszközök használata-, egymás érintése által fejlesztjük a finommotorikát, a testrészek megnevezésével a testvázlat, testséma, testfogalom alakulását. • Változatos térformák alkalmazásával tér,- és formaérzékük, alaklátásuk fejlesztése. • A dalanyag kiválasztásánál szem előtt tartjuk a gyerekek életkorát, a csoport összetételét. Ennek megfelelően választjuk meg a zenei anyagot (dallamfordulat, hangterjedelem, játékforma). Több mozgáshoz kapcsolódó dalosjátékot, kiszámolót, mondókát és lényegesen kevesebb játék nélküli, évszakhoz és ünnepekhez kapcsolódó dalt választunk.

24

4.4 Rajzolás, mintázás, festés, kézi munka A vizuális nevelés összetett nevelési terület, átszövi az óvodai nevelés egészét. A gyermeki alkotás a belső képek gazdagítására épül. A gyermek rácsodálkozik a környezetére és élményeit emlékezetében rögzíti. A belső képzelő látás szerint fest, rajzol, mintáz, épít, vallomást tesz a világról szerzett ismereteiről. A vizuális nevelés a művészeti nevelés része. Az esztétikai neveléssel együtt az a célja, hogy a gyermek megismerje a teremtett világot, a szép iránti igényességét alakítsa. A zavartalan, sokrétű tevékenység lehetőségét változatos eszközökkel biztosítjuk, sokféle anyag felhasználásával. Az egyéni elképzelések érvényesítéséhez segítséget nyújtunk. Maga a tevékenység, s ennek öröme a fontos, valamint az igény kialakítása az alkotásra, a kreatív önkifejezésre, a környezet esztétikai alakítására és az esztétikai élmények befogadására. Az alkotás módja a nap folyamán bármikor biztosított, önállóan választható. A vizuális tevékenységre nagyrészt a játék- és szabadidőben van lehetőségük kötetlen formában. A gyermekek a vizuális technika gyakorlása során átélik az alkotás örömét, megismerkednek az adott tevékenység alapjaival, a szerszámokkal való bánásmóddal, egyszerű munkafogásokkal, technikákkal. Változatos formában fejlődik szem-kéz koordinációjuk, finom motorikus képességük. A gyermekek munkáit kiállítjuk a csoportszobában, az öltöző faliújságján. Bemutatunk műalkotásokat, népművészeti tárgyakat, akár eredeti, akár reprodukció formájában. Ezen tevékenységek az egyéni fejlettséghez és képességekhez igazodva segítik a képi- plasztikai kifejezőképesség, komponáló, térbeli tájékozódó képesség fejlődését, valamint a fantázia világ gazdagodását és annak képi kifejezését, a gyermekek tér-, forma- és szín képzeteinek gazdagodását, képi gondolkodásuk fejlődését, esztétikai érzékenységük, szép iránti nyitottságuk, igényességük alakítását. Céljaink: • A világ megismerése, a szerzett tapasztalatok, ismeretek, élmények feldolgozása, rendszerezése. • A gondolkodás fejlesztése. • A szép iránti érzékenység, igényesség alakítása. • Finommotoros készségek fejlesztése. Feladataink: • A környezet esztétikus alakításával példa adása, a gyermekek fogékonyságának növelése az esztétikai élmények befogadására, tér-, forma- és színképzetük alakítása. • Igényt támasztunk bennük az alkotásra, a kreatív önkifejezés művészi formájára. • Egész nap folyamán tér és változatos eszközök biztosítása az ábrázoló tevékenységekhez. • Megismertetjük a gyermekeket az eszközök helyes használatával, a különböző anyagokkal, a rajzolás, festés, mintázás és kézimunka különböző technikai alapelemeivel és eljárásaival. • Manuális tevékenységük során kézügyességük fejlesztése.

25

•

Alkotó légkör teremtésével, szükség esetén minta- és ötletadással segítjük a gyerekek munkáját, ügyelve az alkotás szabadságának megőrzésére.

26

4.5 A külső világ tevékeny megismerése A gyermek aktivitása és érdeklődése során tapasztalatokat szerez a szűkebb és tágabb természeti, emberi, tárgyi környezet formai, mennyiségi, téri viszonyairól. A valóság felfedezése során pozitív érzelmi viszonya alakul a teremtett világhoz, az emberi alkotásokhoz, tanulja azok védelmét, az értékek megőrzését. A külső világ, azaz a környezet megismerése iránti vágy születése pillanatától ma is elevenen él a gyermekben. A gyermeki jellemzők, a rácsodálkozás, az erős közlési vágy, a kommunikációra való nyitottság, az érzelmi fogékonyság a természet szépségeire, az élővilág jelenségeire, a személyes kipróbálási vágy, az állandó tettre kész cselekvőkészség mind-mind kedvez a tevékenységeken keresztül történő tapasztalatszerzésnek. Célunk a gyermek belső motiváltságának kialakítása, a környezetvédő viselkedés szokássá alakítása, melyeket mind játékaink során, mind pedig személyes példamutatással folyamatosan közvetítünk a gyermekek felé. Miközben felfedezi környezetét, olyan tapasztalatok birtokába jut, melyek a környezetben való, életkorának megfelelő biztos eligazodáshoz, tájékozódáshoz szükségesek. Megismeri a szülőföld, az ott élő emberek, a hazai táj, a helyi hagyományok és néphagyományok, ünnepek, szokások, a családi és a tárgyi kultúra értékeit, megtanulja ezek szeretetét, védelmét is. Gyermekeink jövője, léte attól függ, hogy milyen szemlélettel, értékrenddel, viselkedéskultúrával rendelkeznek, hogyan viszonyulnak természeti és társadalmi környezetünkhöz, mennyire képesek interiorizálni azt a viselkedéskultúrát, melyet a fenntarthatóság elvei hordoznak. A fenntartható fejlődés megköveteli, hogy elismerjük az emberek és a természeti környezet közötti kölcsönös függőség meglétét. Óvodánkban nagy hangsúlyt fektetünk a sétákra, kirándulásokra, túrázásokra. Gyermekeink többsége autóval érkezik az óvodába, ezért évek óta nagyon fontosnak tartjuk, hogy megismertessük velük a gyalogos és a járműveken való közlekedés általános szabályait. Minden évben ellátogatunk a kerületi tűzoltó parancsnokságra. A közös piaclátogatás és a boltos szerepjátékok segítenek kialakítani a tudatos vásárlói szokásokat. Az óvodai közös terek dekorálása lehetőséget nyújt sok egyéb mellett arra is, hogy a gyermek megérezhesse a környezet alakításának örömét, a társak véleményének megvitatását, elfogadását. Az óvoda kertjének, a csoportszoba növényeinek közös gondozása segít kialakítani a felelősségteljes, környezettudatos magatartást, az épített és a természetes környezet értékeinek megóvására nevel. A 3-7 éves korosztályra a nagyfokú kíváncsiság, a környezeti hatások és ingerek iránti nyitottság jellemző. Fontosnak tartjuk, hogy óvodásaink sokoldalú érdeklődését fenntartsuk és bővítsük, fogékony és gazdag ismeretanyaggal rendelkező gyermekeket neveljünk. Mindezt az érzelmi nevelés segítségével valósíthatjuk meg. Az óvodáskorú gyermek sokat kérdez, kutatja a világ dolgainak okait, összefüggéseit. Válaszaink alkalmazkodnak a gyermekek életkori sajátosságaihoz, értelmi fejlettségéhez, de mindig az igazságot tartalmazzák. Példát állítunk a gyermekek elé a környezetünkhöz fűződő szoros kötődés, a hazaszeretet, az élet tisztelete és a természetvédelem terén. Céljaink: • A természeti és társadalmi környezethez fűződő pozitív érzelmi viszony alakítása. • Olyan szokások, szokásrendszerek, viselkedési formák megalapozása, olyan képességek tudatos fejlesztése, amelyek szükségesek a természetes és az ember által épített, 27

• • •

•

létrehozott környezettel való harmonikus kapcsolat, a környezeti problémák iránti érzékenység, a helyes értékrend, a környezettudatos életvitel kialakulásához. A gyermekek segítése az önálló véleményalkotásban, döntési képességeik fejlesztése. A gyermek közvetlen környezetében lévő világ értékeinek megismerése, megszerettetése a gyermek aktív tevékenysége által. Az élő és élettelen környezeti tényezők leglényegesebb összefüggéseinek megláttatása fontos feladat, melyet csak rengeteg, játékos úton szerzett tapasztalat útján tudunk biztosítani. Szerezzenek a gyerekek minél több érzékszervi és mozgásos tapasztalatot az őket körülvevő természeti és társadalmi környezetből. A gyermek a hagyományos óvodai ismeretanyagot: a család, az óvodai környezet, az emberi foglalkozások, a közlekedés, az emberi test, a napszakok, az évszakok, az állatok, a növények, stb. egy sajátos hatásrendszerben szerzi meg.

Feladataink: • • • •

• • • • • • •

A gyermekek életkorának megfelelő szintű tájékozódás, eligazodás segítése. A természeti és társadalmi környezet változásainak megfigyeltetése. Biztosítsunk lehetőséget tapasztalati úton történő ismeretszerzésre. Az analitikus és a holisztikus módszerek váltakozó használatával, a téma tudományos és művészi megközelítésével járulunk hozzá a gyermek környezettudatos gondolkodásmódjának kialakulásához. A közlekedés biztonságára, önfegyelemre, egymás óvására nevelés. A környezetkultúra és a biztonságos életvitel szokásainak alakítása. Az önálló véleményalakítás, döntésképesség fejlesztése kortárs kapcsolatokban és a környezet alakításában. Megfigyelő séták, kirándulások szervezése. Lehetővé tesszük az ismerkedést az épített környezettel, kiemelten egyházi épületekkel, műalkotásokkal. A gyerekek megismertetése a szülőföld és a közvetlen környezet hagyományaival, szokásaival. A gyermekek segítése a liturgikus hagyományok, viselkedési szabályok tanulásában.

Matematikai jellegű tapasztalatszerzés A környező valósággal való élményszerű találkozások során a gyermekek tapasztalatokat szereznek az őket körülvevő tárgyak, jelenségek formai, mennyiségi és téri viszonyairól. Minden tevékenységükben megjelenik a matematika, pl.: játékukban párosítanak, halmazokat képeznek, matematikai műveleteket használnak, számlálnak, stb. Összehasonlító méréseket végeznek, sorba rendezik egymást, a tárgyakat adott szabályosságok szerint. Tapasztalatokat szereznek síkbeli, térbeli alakzatokról. A tükörrel való játék során figyelik tükörképük mozgását, utánozzák egymás tükörképét. Gyakorolják a térben és síkban történő tájékozódást. Eközben alakul ítélőképességük, fejlődik tér-, sík-, és mennyiségszemléletük. 28

A gyermekek megismerik a térirányokat, relációkat, számlálnak, sorba rendeznek. A szabad játék során elsajátított gondolkodási műveletek egyben matematikai tapasztalatokat is jelentenek. A szabályjátékok során is számos alkalom kínálkozik a matematikai tapasztalatszerzésre: számlálás, párosítás, összehasonlítás, szín-és formaazonosítás, lépések logikája, rész-egész viszonya. Fejlődik a gyermekek képi és nyelvi gondolkodása, szabálytudata, meglátják az ok-okozati összefüggéseket. Céljaink: • Változatos tevékenységeken keresztül matematikai tapasztalatokat szerezzenek, • A gyermeket körülvevő szűkebb és tágabb emberi- természeti és tárgyi környezet mennyiségi- formai- és téri viszonyait tapasztalják meg. • A szerzett tapasztalatok, ismeretek rendszerezése, bővítése, matematikai szemléletmód alapozása. • Az értelmi képességek fejlesztése, különös tekintettel a gondolkodás fejlesztésére. • A matematikai jellegű tevékenységekhez való pozitív viszonyulás kialakítása. Feladataink: • Lehetővé tesszük a gyermekek számára a környezet tevékeny megismerését, alkalmat, időt, helyet, eszközöket biztosítunk a spontán és szervezett tapasztalat- és ismeretszerzésre. • Érdekessé, élvezetessé tesszük a gyermekek matematikai tapasztalatszerzését. • Szervezett és spontán játékos tevékenységek közben az óvodapedagógus problémahelyzetek teremtésével a gyermekeket önálló véleményalkotásra, döntési képességük fejlesztésére készteti. • Játékos tevékenységekkel a megismerő képességeik fejlesztése (érzékelés, észlelés, megfigyelés, emlékezés, tapasztalás, megértés), így képessé válnak a gyermekek a problémalátó, problémamegoldó, konstruáló, kreatív gondolkodásra, állítások megfogalmazására, illetve különbséget tudnak tenni igaz és hamis állítások között.

29

4.6 Mozgás A testmozgás az érés folyamatában a fejlődő gyermek természetes szükséglete és legtermészetesebb megnyilvánulási formája, mely jelentős szerepet tölt be az óvodások fejlődésében. A gyermek kíváncsi a környező világra. Látni, hallani, megfogni, érezni akarja mindazt, ami elé tárul. Igazán otthon érezni magát akkor tudja, ha saját tapasztalatai, élményei sokrétűek, azokat hosszas és többféle gyakorlással szerezte. Az óvodai mozgásos tevékenységekkel ezt igyekszünk támogatni. Minél többet, minél sokrétűbben érezzen, tapasztaljon a gyermek a saját testével, gyakorolhasson sokat, gyakran az udvaron, a teremben, a tornaszobában. A külvilág megismerése, az új ismeretek megszerzése mind mozgáshoz kötött. A mozgásigény teljes kiélésére a legtöbb gyereknek ma már nincs, vagy egyre szűkül a lehetősége a családban, különösen a városi lakásokban. Ezért az óvodai testmozgásnak rendszeresen, minden nap meg kell teremteni a lehetőségét, a gyermek egyéni szükségleteit és képességeit figyelembe véve. A kellemes légkörben, biztonságosan szervezett mozgástevékenységben a gyermekek örömmel vesznek részt. A sikeres, jó hangulatú tevékenység a gyermekek számára pozitív élményt nyújt, ez újabb cselekvésre készteti őket. Az óvónő mintaadó magatartással járul hozzá, hogy a mozgás hozzátartozzon az életformához, és öröm forrása legyen. A játékosság az irányított tevékenységformában is előtérben marad, ezáltal a mozgás természetesen épül be a gyermekek spontán tevékenységeibe, szokássá, igénnyé válik. A rendszeres mozgás során fejlődnek pszichikai, testi, értelmi, szociális képességeik, ezek eredményeként egészségesebbekké válnak. A mozgásfejlesztés kötetlen, játékos formában, a spontán mozgás előnyös élettani hatásait kihasználva történik. Nagy hangsúlyt fektetünk a szabad levegőn történő mozgásra. Óvodaudvarunk lehetőséget nyújt különböző mozgásformák gyakorlására, ami által kielégülhet a gyerekek természetes mozgásigénye. Az óvoda udvarán található játékokat sokszínűen, sokrétűen lehet használni egy-egy játékra. A szabadidőben zajló szervezett mozgásos játékokban a gyermekek önként vesznek részt. Fontos egymás testi épségének a megóvása, a balesetmentes helyszínek, eszközök megválasztása. A ritmikus mondókák segítenek a mozgás, együttmozgás örömének megszerzésében, és változatossá teszik az alapvető mozgásformák monoton gyakorlását. Jól megválasztott hangszereket is bekapcsolunk időnként a mozgásfejlesztésbe, ez sokat segíthet egy-egy gyermek motivációjában. A zenére történő mozgás során a zene eltereli figyelmüket esetleges fáradságukról, a dallam nyújtotta plusz érzelmi töltés következtében a gyakorlatokat könnyebben és intenzívebben végzik el. A mindennapi testnevelés tartalmát döntő mértékben a természetes mozgásformák gyakorlása alkotja: járások, futások, ugrások, függések, egyensúlygyakorlatok. Ezeket kiegészíti néhány talajtorna elem, valamint a kézi szerekkel végezhető gyakorlatok. Természetesen ide tartoznak a testnevelési játékok is. Minden mozgásforma, amit a gyermekek képesek elvégezni, beépíthető a mindennapi testnevelés keretébe. Az óvodapedagógus dönti el, hogy a mindennapi testnevelés 10-15 perce alatt valamely mozgáscsoport gyakorlásával, vagy testnevelési játékokkal tölti ki az időt. Céljaink:

30

• Az életkornak, egyéni mozgásfejlettségi szintnek megfelelő testmozgással elősegíteni a gyermek teherbírásának növekedését, mozgása összerendezettségét, harmonikusabbá tételét, általános mozgáskultúrája fejlődését. • Segítséget nyújtani a helyes testtartáshoz szükséges izomegyensúly kialakulásához. • Fontos szerepe van a mozgástanulásból esetlegesen kimaradt lépcsőfokok beépítésében. • Elősegíteni a leválási folyamatot, az én-tudat alakulását. • A mozgás során megismertetni teste korlátaival, kiterjedésével. • A mozgások sikerességén keresztül táplálni önbizalmát. • A mozgás indukálja a beszéd fejlődését. • A mozgás során fejlődnek a kondicionális és koordinációs képességek, a szem-kéz koordináció és a finommotorika. • Koordinálttá válnak az alapvető mozgásformák (járás, futás, szökdelés, ugrás, kúszásmászás, stb.). • Lehetőséget biztosítani a társakra való figyelés, a tolerancia fejlesztésére. • A mozgásos tevékenységek folyamán fejlődnek az értelmi struktúrák és a szociális képességek. • Segítséget nyújtani a térben való tájékozódás fejlesztésében. • Változatos eszközök használatával és egyéb fejlesztő játékok használatával segítse elő az agyféltekék közötti kapcsolat és a tanulási-megismerési folyamat jobb működését, így megelőzhetők a későbbi tanulási problémák. • Egészséges életmódra neveljen. • Fejlődik a gyermek akaratereje, együttműködő készsége, önuralma. • Hozzájárul a vizuális memória fejlődéséhez. • A foglalkozáson előforduló valamennyi új szó, kifejezés a gyermekek szókincsét bővíti. Az irányok és a testrészek nevei mozgással egybekötve vésődnek be a leghatékonyabban. Feladataink: • A gyermek természetes mozgáskedvének megőrzése, a mozgás megszerettetése, mozgásigényének kielégítése. • A mozgáselemek beépülésének segítése a természetes mozgások sorába. • Az egyensúlyérzék, ritmusérzék, motorikus képességek, testséma fejlesztése és a helyes testtartás alakítása, a térbeli-időbeli tájékozódás elősegítése, lateralitás kialakítása. • A szem-kéz koordináció fejlesztése, mely elengedhetetlen feltétele többek közt az írástanulásnak. • A gyermek egészségének megőrzése, védelme, edzése. • Mindazon eszközök és lehetőségek folyamatos biztosítása, melyek lehetővé teszik a gyermekek számára a változatos, biztonságos mozgásos tevékenységeket. • A testi képességek rendszeres, tudatos fejlesztése szervezett és kötetlen formában egyaránt. 31

4.7 A tevékenységekben megvalósuló tanulás Az óvodában a tanulás az egész napot átható folyamat, amely a teljes személyiség fejlesztését, fejlődését támogatja. Részben utánzásos, spontán és szervezett tevékenység. A tanulás tartalma, a tapasztalatok és ismeretek elsősorban a gyerekek közvetlen környezetéből származnak. A tanulási tevékenységben az újabb tapasztalatok és ismeretek szorosan kapcsolódnak a már meglévőkhöz, a gyerekek előzetes élményeihez, tapasztalataihoz, ismereteihez, így fokozatosan bővülnek, mélyülnek. Az óvodás gyerekek spontán, önkéntelen módon tanulnak, ezért a gyerekek kíváncsiságára, megismerési vágyára, érzelmi beállítottságára, önkéntelen figyelmére épül a tevékenységekben megvalósuló tanulás. A kisgyermekkor legjellemzőbb megnyilvánulása a játék. Ez az óvodáskor legfejlesztőbb tevékenysége, és így a tanulás leghatékonyabb eszköze. Ezért a tanulás alapelve és módszere a játékosság, a játékos cselekedtetés. A tanulás feltétele a gyermek cselekvő aktivitása, a közvetlen, sok érzékszervet foglalkoztató tapasztalás, felfedezés biztosítása, kreativitásának erősítése. A tevékenységekben megvalósuló tanulás a gyerekek folyamatos megfigyelésére épül. Az óvodapedagógus a tevékenységek során egyéni, személyre szabott pozitív értékeléssel segíti a gyermek önértékelését, személyiségének kibontakozását. A tanulás spontán formája önkéntelen, bárhol, bármikor kialakítható tanulási lehetőség. Ilyen módon tanulnak a gyerekek, amikor utánzással mintát, modellt követnek, vagy különböző eszközökkel manipulálnak, szerepeket, szabályokat sajátítanak el. A folyamatos napirend hosszabb, egybefüggő időket enged a spontán tanulási tevékenységnek. A szervezett tanulás óvodai lehetőségei: • • • •

Az óvodapedagógus tudatosan kezdeményez, vezet kötetlen tevékenységeket. A gyerekek szabad, spontán játéktevékenységeihez igazodva, érdeklődésük felkeltésével kezdeményezheti a napirendbe illesztve. A tevékenységekben megvalósuló tanulás helyszíne egyaránt lehet a csoportszoba, az udvar és egy külső helyszín (séta, kirándulás alkalmával). A tevékenységek hossza a gyerekek megfigyelésén alapulva igazodik a gyerekek korához, egyéni fejlettségéhez.

Az óvodai tanulás célja • • • • • •

A gyerekek képességeinek fejlesztése, tapasztalataik bővítése és rendszerezése. Váljék pontosabbá a tanulási folyamatokon keresztül érzékelésük, észlelésük, megfigyelőképességük. Tartósabb legyen figyelmük, emlékezetük. Gazdagodjon fantáziájuk. Fejlődjön beszédük. Fejlődjön gondolkodásuk, váljanak képessé problémák felismerésére és megoldására.

A tanulás lehetséges formái az óvodában •

utánzásos minta- és modellkövetéses magatartás- és viselkedéstanulás, szokások alakítása 32

• • • • •

spontán játékos tapasztalatszerzés játékos cselekvéses tanulás gyermeki kérdésekre, válaszokra épülő ismeretszerzés az óvodapedagógus által irányított megfigyelés, tapasztalatszerzés, felfedezés gyakorlati problémamegoldás

33

4.8 Munka jellegű tevékenységek A munkára nevelés a személyiségfejlesztés egyik fontos eszköze, mely áthatja a gyermekek egész napi tevékenységét. A gyerekek mindennapi munkálkodásuk során ismerkednek a környezetükkel, s egyre magabiztosabban mozognak benne. Ahogy a munkavégzés önállóbbá, magabiztosabbá válik, formáiban és tartalmában is változik, úgy alakul a gyermekek kommunikációja is. Megnevezik a térbeli viszonyokat, a cselekvéseket, az eszközöket, amiket munka közben használnak. Munkavégzés közben az egyes észlelési formák – látás, hallás, tapintás, szaglás, stb. – összekapcsolódnak, így a feladat elvégzése egyre pontosabb, egyszerűbb, könnyedebb, összerendezettebb lesz. Miközben a gyermek önmagát ellátja, rengeteg tapasztalatot szerez. Állandóan alkalmazkodnia kell társaihoz, a felnőttekhez, a szabályokhoz. Az elért eredményeknek viszont nagyon örülnek, és ez motiválja is őket további tevékenységükben. A munka az óvodában egész végig játékos jellegű marad. A játékos tapasztalás és az elvállalt feladat elvégzése motiválja az óvodásokat arra, hogy minél többféle munkát elvégezzenek. A munkálkodással saját maga megismeréséhez is gyakorlati tapasztalatokat szerez. Fontos, hogy az óvodás gyermekek vegyék észre maguk és mások jó tulajdonságait, a jól elvégzett munkát. Tudják értékelni a pozitív dolgokat, észrevenni, ha valamelyik társuk segítségre szorul, és tegyenek is érte, ezáltal fejlődik a közösségi tudatuk. A munkafeladat mindig jutalom, kitüntetés, egyfajta bizalom a gyermek felé. Sokáig tartó örömteli, önmagáért való munkavégzés után válik belső igénnyé a másokért végzett munka. Az egyes munkafajtákat fokozatosan vezetjük be. A munkavégzés során eleinte csak az elvégzett tevékenység feletti öröm dominál. Csak később, a készségek fejlődésével, az ismeretek pontosabbá válásával lesz természetes dolog, vagy akár követelmény egy-egy feladat elvégzése. Munka jellegű tevékenységek az óvodában: • • • • •

Önkiszolgálás, önellátás: öltözködés, tisztálkodás, étkezés. Egymásért végzett munka: társnak való segítés, különös tekintettel a kisebbekre. Közösségért végzett munka: naposi munka; a közvetlen környezet gondozása, rendben tartása, játékok elrakodása. Apróbb megbízatások a nap folyamán felnőtteknek, társaknak. Évszaknak megfelelő tevékenységek: a csoportszobában és az udvaron (kerti munkák)

A munka alapvető feltételei: • • • •

Megfelelő minőségű és mennyiségű munkaeszköz (célszerű, gyermek testméretéhez igazodó méretű, biztonságos) Elegendő munkalehetőség (amihez kedve is és képessége is van, azt a gyerek végezhesse). Elegendő idő a munka elvégzésére (ne kelljen a gyerekeknek kapkodniuk, vagy egymást várniuk). Megfelelő hely, hogy az adott feladatokat kényelmesen, egymást nem akadályozva végezhessék el.

34

•

Nyugodt légkör, hogy békés hangulatban tevékenykedjenek, legyen lehetőségük társaiktól, vagy felnőttől segítséget kérni.

A munka jellegű tevékenységek célja: • • • • •

A gyerekek tanulják meg rendeltetésüknek megfelelően használni az egyes munkaeszközöket. Egyre jobban igazodjanak el a térbeli viszonyok között. Tapintásos, vizuális információkat szerezzenek a világról. Bővüljenek ismereteik, szókincsük gyarapodjon. Mindeközben alakuljon szociális magatartásuk, társas kapcsolataik, közösségi tudatuk.

Az óvodapedagógus feladatai: • • • •

Megfelelő munkaeszközöket bocsát a gyerekek rendelkezésére a tevékenységek végzéséhez. Tudatos szervezéssel időt és biztonságos munkafeltételeket teremt. A munka jellegű tevékenységeket jó hangulatú, segítőkész együttműködéssel irányítja, fejleszti. Folyamatos, a gyermek életkorához és egyéni képességeihez igazodó, fejlesztő, bíztató értékeléssel kíséri a gyerekek munkavégzését.

35

5.

A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE

A kisgyermekek többsége eléri az óvodáskor végére az iskolai élet megkezdéséhez szükséges fejlettségi szintet, abba az állapotba lép, amelyben óvodásból iskolás lesz. A rugalmas iskolakezdéshez figyelembe kell venni az egyéni fejlettségi szintet is. Az iskolakezdésnek testi, lelki és szociális kritériumai vannak, melyek közül egyik sem hanyagolható el, mindegyik egyformán szükséges a sikeres iskolakezdéshez. Megfelelő testi fejlettség és egészségi állapot: • • •

Testileg fejlett, teherbíró. Érzékszervei jól funkcionálnak, mozgása összerendezett, harmonikus, koordinált. Testi szükségletek kielégítésének szándékos irányítására való képesség.

Lelki képességek terén megfelelő szint: • • •

Lelkileg kiegyensúlyozott, ismeri a viselkedés általános szabályait. Akaratlagos figyelemre, koncentrációra való képesség, megfigyelőképesség A tanuláshoz szükséges tapasztalatok, alapismeretek és gyakorlati készségek, képességek fejlettsége: szándékos bevésés és figyelem, megfelelő kommunikáció, elemi ismeretek önmagáról és a környezetéről.

Szociális képességek szintje: • Szociális érettség • Elfogadás, együttműködés felnőttel, társsal • Kapcsolatteremtés • Alkalmazkodó készség • Feladattudata kialakulóban van • Az ismeretszerzési tevékenységhez szükséges tulajdonságokkal rendelkezik. Ötéves kortól kötelező az óvodába járás, amelynek betartása törvényi kötelezettség. A fejlődés jellemzői óvodáskor végére, területekre bontva: Egészséges életmódra nevelés: • • • • • •

Megfelelően használják a tisztálkodási eszközöket. Esztétikusan terítenek, kulturáltan étkeznek, vigyáznak az asztal és környezetük rendjére, tisztaságára. Készségszinten használják az evőeszközöket. Önállóan töltenek folyadékot, vesznek az ételből, illetve képesek eldönteni, hogy mennyi ételt esznek meg. Önállóan öltöznek, vetkőznek, ügyelnek ruhájukra, külsejükre. Ruhájukat, cipőjüket, a használt eszközöket a helyükre teszik.

Érzelmi nevelés és társas kapcsolatok: • •

A gyermekek szívesen járnak óvodába, szívesen játszanak együtt. Van barátjuk, ragaszkodnak egymáshoz, kötődnek az óvoda dolgozóihoz. 36

• • •

Segítenek egymásnak, toleránsabbá válnak. Közös tevékenységekben aktívan, érdeklődéssel vesznek részt. Konfliktushelyzetben megpróbálnak megegyezésre jutni.

Játék: • • • • • • •

A gyermekek már képesek több napig egy adott játékot játszani, tovább fejleszteni, alakítani. Igényükké válik a különféle szerepjátékok összekapcsolása, az összefüggő játék. Képessé válnak bonyolult szerkezetek létrehozására minta segítsége nélkül is. Elfogadják, betartják, kialakítják egy adott szabályjáték szabályait. Tudomásul veszik és alkalmazzák a tanult viselkedési normákat. Érthetően beszélnek, egyértelműen megfogalmazzák problémáikat. Szívesen dramatizálnak ismert, illetve saját maguk által kitalált meséket, történeteket.

Játékba integrált tanulás: • • • • • • •

Alakul feladattudatuk. Önállóak a begyakorolt feladatok megoldásában. Konkrét összefüggéseket, ok-okozati viszonyokat fedeznek fel. Szándékos figyelmük időtartama eléri a 10-15 percet. Képesek gondolataikat érthetően szavakba, mondatokba foglalni. Elkülönítik a mese és a valóság elemeit. Tudnak konkrét, elemi, ismert jelenségek esetében következtetni, véleményt nyilvánítani.

Külső világ tevékeny megismerése: • • • • • • • • • • • • • •

Alapvető ismeretekkel rendelkeznek saját magukról, illetve környezetükről. Felismerik a napszakokat, évszakokat, ismerik a jellemzőit. Tudják nevüket, címüket, szüleik nevét és foglalkozását. Ismerik szűkebb lakóhelyüket és a környezetükben élő növényeket, állatokat, azok gondozását, védelmét. Ismerik és gyakorlatban alkalmazzák a gyalogos közlekedés szabályait. Felismerik az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Különbséget tesznek élő és élettelen között. Megbecsülik környezetüket. Elemi mennyiségi ismeretekkel rendelkeznek, felismerik a mennyiségi, alaki és téri viszonyokat. Ismerkednek az egyház szimbólumaival. Testük részeit is ismerik, s azok funkcióit, fontosnak tartják a testápolást. Belső igényükké válik a természeti és társadalmi környezet megbecsülése, az ehhez igazodó kulturált viselkedés. Ismerik közvetlen környezetük fontosabb intézményeit, nevezetesebb épületeit. Kialakul ítélőképességük és logikus gondolkodásuk alapja. 37

•

Ismerik a térirányokat, képesek az ezekkel kapcsolatos névutók helyes használatára.

Rajzolás, mintázás, kézimunka: • • • • • • • • • • •

Az eszközöket készségszinten kezelik. Mondanivalójukat vizuálisan is ki tudják fejezni. Az emberábrázolásban megjelennek a részletek is. Van elképzelésük, ötletük téri elhelyezéshez. Gazdag színhasználat: valóságos és fantáziavilágukban megjelenő színekkel egyaránt dolgoznak. Egymás alkotásainak örülnek, képesek együtt tevékenykedni. A gyermekek örömmel, önbizalommal ábrázolnak. Díszítő- tervező feladatokat különböző technikák segítségével megoldanak (festés, nyírás, ragasztás, agyagba karcolás) Önállóan készítenek egyszerűbb bábokat, ajándéktárgyakat és egyéb használati eszközöket. Építésben önállóan és közösen is részt vesznek. Képesek gyönyörködni a természeti és épített környezet szépségeiben.

Anyanyelvi és irodalmi nevelés (mese, vers, báb, dramatikus játék) • • • • • • • • • • • • • • •

A gyermekek szívesen hallgatják a meséket, verseket, van kedvenc meséjük. Megszilárdulnak a mesehallgatáshoz kapcsolódó szokásai, figyelmesen, csendben hallgatja végig a mesét. Örömmel mondogatják az ismert műveket, bátran kitalálnak újakat. Szeretnek bábozni, vállalkoznak önálló előadásra, improvizálásra. Kezdeményeznek dramatikus játékokat, beépítik a hallott meséket. Bibliai történeteket elevenítenek meg (Kenyérszaporítás, Tékozló fiú). Képesek a mesealkotásra, a mese folytatására, a tanulságok megfogalmazására. Használják az irodalomban jelenlévő kifejezéseket, szófordulatokat. Játék közben verselnek, mondókáznak. Viselkedésükön, tekintetükön látszanak a belső képzeleti képek készítésének jelei. A folytatásos mesék, verses mesék, meseregények szálait össze tudják kötni. Van néhány kedvelt mesehősük, a vele megtörtént dolgokat beleviszik a játékukba. A meséskönyvek képeit önállóan is hosszasan nézegetik, kérik a felnőttet, hogy meséljen róluk. Az olvasást utánozzák, érdeklődnek egy-egy betű iránt. Ismerik a csoport gyerekkönyvespolcát, a könyvek között eligazodnak, vigyáznak a könyvekre.

Ének, zene, énekes játék, gyermektánc • • •

A gyerekek szívesen éneklik és játsszák a különféle dalokat, dalos játékokat. Bátran énekelnek egyedül és társaikkal közösen. Örömmel hallgatják az óvónő énekét, hangszeres bemutatóját. 38

• • • •

Érzik az egyenletes lüktetést és a dalok ritmusát. Biztonságosan használják a különféle ritmushangszereket. Maguktól kitalálnak dallamokat, ritmusokat. Megkülönböztetik az zene elemeit, hangszíneit.

Mozgásfejlődés • • • •

A gyerekek mozgása harmonikus, rendezett. Testi képességek fejlettsége megfelelő, teherbírásuk, állóképességük jó. Térben jól tájékozódnak, mozgáskultúrájuk megfelelő. Szeretik a mozgásos játékokat, maguk is kezdeményezik azokat, szabadban és zárt térben egyaránt.

39

6.

AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI

6.1 Személyi feltételek A csoportok száma 5, melyből három a főépületben, kettő az Aga utcai iskola földszintjén van. A családias nevelés formai kereteként osztatlan, vegyes életkorú csoportokat szervezünk. A mi szeretetünk annál többet nyer, minél többet ad át kiapadhatatlan forrásából. Gárdonyi Géza örökszép versében így ír erről: „ Mikor belépsz a kicsik otthonába, Legyen arcodon Jézus nyájassága. Szólítsd köréd a gyermekeket, És simogasd meg fejecskéjüket. S ha látsz köztük rútat, rongyosat, Gyermeki arccal búbánatosat, Ismerd meg benne a korán szenvedőt, És öleld magadhoz és csókold meg őt.” A nevelő tehát legyen gondos kertész, aki öntözi, a téli fagyok elől rejtegeti, a kártevőktől védi és nyesegeti a rábízottakat. Nehéz, de végtelenül szép feladat ez, melyben nem is az a kérdés, látjuk-e végig pontosan az utat, hanem az, hogy rálépünk-e és elindulunk-e rajta, értük, s ha lehet, velük. Pedagógusképünk: olyan óvodapedagógus, akire a humanizmus, a pedagógiai optimizmus, a szülők tisztelete, a megértő, együtt érző, elfogadó, a segítőkészséget előtérbe helyező gyermekszeretet jellemző. Nevelőtestületünk minden tagja szakmailag jól felkészült, pedagógiai megújulásra törekvő. Jellemző rájuk az önképzés, a továbbképzés, igényük a szaktudás megújítása. A különbözőséget, a másságot elfogadják, az egyéni értékek pozitív irányú megközelítését erősítik. Személyi adottságok: • Felsőfokú végzettségű óvodapedagógus (ebből 1 óvodavezető) • Részmunkaidőben alkalmazott pszichológus • Szakképzett dajka • Pedagógiai asszisztens • Óvodatitkár • Karbantartó, kertész

11 fő 1 fő 5 fő 1 fő 1 fő 1 fő

40

6.2 Tárgyi feltételek Óvodánk a XI. kerület kertes övezetében található, a Szentimreváros szélén, családi házakkal és a ciszterci rend hatalmas, ősfás parkjával körülölelve. Az épületek jól szolgálják a gyermekek biztonságos óvodai életét. Mindkét épületünk jó állapotú, szép környezetben található. A termek, a fürdőszobák, az öltözők berendezései otthonos környezetet, családias hangulatot árasztanak. Az udvaron a rögzített és mobil tárgyak, eszközök a mozgásfejlődést segítik, sokféle mozgás gyakorlására adnak lehetőséget. A berendezési tárgyak természetes anyagokból készültek. A színek, a formák harmóniája az esztétikai igény belsővé válását segítik. A berendezések alakíthatósága a gyermekek kreativitását fejleszti. A játékeszközök a gyerekek fejlődéséhez, tevékenységeihez igazodnak. Könyvtárunkat folyamatosan fejlesztjük a megjelenő szakkönyvekkel, folyóiratokkal. Technikai felszereltségünk jó: rendelkezünk fénymásoló géppel, scannerrel, nyomtatókkal, számítógépekkel, magnós rádiókkal, CD-lejátszókkal, televízióval, videó-felvevővel és lejátszóval és egyéb irodai gépekkel, mosógépekkel, porszívókkal, és konyháinkban mosogatógépekkel. A kertben végzett munkát is részben gépek segítik. Az állandóan szükséges fejlődéshez, fejlesztéshez a szülők is jelentősen hozzájárulnak az óvoda alapítványán keresztül. Így szinte minden évben bővül eszközparkunk, ami a gyermekek színvonalas nevelésének elengedhetetlen feltétele.

41

6.3 Az óvodai élet megszervezése Az óvodai nevelés a fenntartó által jóváhagyott helyi pedagógiai program alapján történik és a gyermekek neveléséhez szükséges, a teljes óvodai életet magában foglaló tevékenységek keretében szervezhető meg. Az óvoda teljes nyitvatartási idejében a gyermekek tevékenységét óvodapedagógus irányítja. • Az óvodában éves, havi, heti szintű tervezés valósul meg. • A fejlődés nyomon követése a gyermekek megismerését, fejlesztését tükrözi. • A gondozás kiemelt szerepet kap a gyermekek önállóságának segítésében. • Az óvodai élet tervezése, szervezése során előtérbe kerültek a párhuzamosan végezhető, differenciált tevékenységek. • A napirendet rugalmasság, folyamatosság jellemzi, amelyben a játék kitüntetett szerepet kap. • A napirend és hetirend összeállításakor az óvodapedagógus minden esetben figyelembe veszi a helyi szokásokat és a gyermekek egyéni szükségleteit. A gyerekcsoportok napirendje egységes, megfelelő időt, lehetőséget ad a gyermekek legfőbb tevékenységi formájának, a játéknak. Az óvodapedagógus a nap során a tervezett tevékenységeket egymással párhuzamosan végezhető formában vezeti, irányítja. Ennek megfelelően a napirend teljes folyamatosságot mutat. Ez alól a hitre nevelés csendes percei mutatnak kivételt, amikor minden gyermek részt vesz az udvarra menetel előtt a közös hitre nevelésben.

42

JAVASLAT AZ ÓVODAI CSOPORTOK NAPIRENDJÉRE Időtartam

7.00-12.00

Tevékenység

• Gondozási feladatok (tisztálkodás, étkezés, öltözködés) • Játék, párhuzamosan tervezett differenciált tevékenység a csoportszobában vagy a szabadban • Hitre nevelés, az elcsendesedés feltételeinek megteremtése • Mindennapos frissítő mozgás vagy tervszerű, kötött mozgás (teremben, tornateremben, vagy a szabadban) • Ismerkedés a teremtett világgal, megfigyelések végzése spontán és szervezett formában • Az egészséges életmódot erősítő egyéb tevékenység a szabad levegőn • Tevékenységbe ágyazott, a gyermekek egyéni képességeihez igazodó műveltségtartalmak közvetítése, tevékenységekben megvalósuló tanulás o Verselés, mesélés o Ének, zene, énekes játék, gyermektánc o Rajzolás, festés, mintázás, kézimunka o Mozgás o A külső világ tevékeny megismerése, matematikai tartalmú tapasztalatok szerzése

12.00-15.00

• Gondozási feladatok (tisztálkodás, étkezés, öltözködés) • Pihenés

15.00-17.00

• Gondozási feladatok (tisztálkodás, étkezés, öltözködés) • Játék, párhuzamosan végezhető tevékenység a szülők érkezéséig

43

6.4 Gyermek és ifjúságvédelem Budapest XI. kerületében a lakosság szociális helyzete - kevés kivétellel- jónak mondható. Ez óvodánkra is jellemző. A társadalmi problémák változásait és az évente újonnan érkező gyerekek szociális hátterét előre nem ismerve - elsősorban felkészülési, illetve preventív feladatokat teljesítünk. Célunk, hogy a problémák feltárásával mielőbb megtehessük a szükséges intézkedéseket. Gyermekvédelmi munkánkat mindig a törvények adta lehetőségek határain belül valósítjuk meg. A gyermekvédelmi felelős az év elején feltérképezi, hogy hány veszélyeztetett gyermek van az óvodában, és milyen hátránnyal küzdenek. Feladataink: • • • •

Prevenció Gyermekvédelmi felelős továbbképzésének biztosítása. A gyermekvédelmi felelős vegyen részt a csoport óvónőivel családlátogatáson. Szakirányú, gondos szociális térkép készítése (pl. szociális háttér, veszélyeztetett, sérült, hátrányos helyzetű gyerekek). • A szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek differenciált fejlesztését igyekszünk kellő tapintattal és körültekintéssel végezni. Egyénileg vezetett fejlesztő foglalkozásokon próbáljuk a fejlődést elősegíteni. Óvodánk minden csoportjában kellő mennyiségű fejlesztőjáték és egyéb eszköz áll az óvónők rendelkezésére ahhoz, hogy a hátrányokat minél előbb lefaragják. • A hátránnyal küzdő gyermekek megfelelő szakemberhez irányítása a gyermeket legjobban ismerő óvodapedagógus és az óvoda pszichológusának javaslatára, és az ő segítségükkel, minél korábbi időpontban történik. Gyermekvédelmi munkánk fő feladata a segítségnyújtás, a humánum, a megértés, a tanácsadás.

44

6.5 Óvodánk kapcsolatrendszere, együttműködési formái Az óvoda és a család Katolikus óvodánk a családi nevelést kívánja folytatni, és azzal együttműködik. Ahhoz azonban, hogy az óvodai nevelés folytatni tudja a kisgyermek vallási nevelését, szükséges, hogy az már a családban elkezdődjék. A vallásos nevelés nem akkor kezdődik, amikor elkezd óvodába járni a gyermek, sem akkor, amikor mesélni kezdenénk neki a Bibliáról. Főleg nem akkor, ha feltartott mutatóujjal így szólunk: „Várj csak, a Jóisten lát téged, Ő mindent lát!” Akkor kezdődik, amikor a gyermek a családján keresztül megérzi Isten gondviselő szeretetét. Nevelésünk ezért függ a családok vallási életétől. Mi „csupán” megerősíteni, kiegészíteni tudjuk, vagy annak folyamatába bekapcsolódni. A szülőnek viszont rá kell bíznia gyermekét a pedagógusra, aki a szülő nélkül nem boldogulhat a nevelésben. Mindenekelőtt lényeges az is, hogy a szülő és a nevelő ugyanazt gondolja a gyerekről, illetve ugyanaz legyen a céljuk. A gondok megoldásában segít a világnézeti azonosság. Az együttműködés sikeréhez elengedhetetlen: • A vallási és pedagógiai ismeretek megbeszélése, akár már az óvodába jelentkezés előtt egy látogatás alkalmával. • A felmerülő problémák közös megvitatása, majd megoldása. • Közösség megteremtése. Ehhez nyújthatnak segítséget: • Szülői értekezletek • Szülők és pedagógusok egymáshoz való őszinte viszonya • Közös kirándulások, óvodai rendezvények • Közös ünnepek, melyek még nagyobb élményt nyújtanak, és kifejezik az óvoda és a család szoros egységét, egyetértését. • Hagyományos rendezvényeink: - Szeptember: Veni Sancte - Január: Jótékonysági hangverseny - Április: Tavaszi vásár az óvoda évfordulóján - Június: Te Deum A mi célunk az, hogy minél színesebben, gazdagabban tárjuk a gyermekek elé a világot, hitünket. Vallásos nevelésünk csak akkor lesz hatékony, ha a nevelés egészébe beépül, nem pedig egy különálló dolog. Éppúgy jelen van a mindennapi életben, szokásokban, mint bármi más. Az óvoda ott működik jól, ahol a családi nevelést egészíti ki. A családi életet tiszteletben tartjuk. A családdal való partneri együttműködés fontossága nem közhely, a mindennapi életbe, a gondok megbeszélésébe és megoldásába a szülőket is bevonjuk. Minden lehetőséget kihasználunk annak érdekében, hogy a szülők tájékoztatása szakszerű és korrekt legyen. A gyermekek egyéni fejlődéséről folyamatosan konzultálunk a szülőkkel, fontosnak tartjuk a problémaérzékenységet, a humánumot, a megértést, az előre mutató segítséget és a kölcsönös bizalmat. Óvodánk nyitott: a szülők igényeiknek megfelelően - előzetes bejelentés és egyeztetés után bármikor betekintést nyerhetnek gyermekük óvodai életébe.

45

A partnerközpontú együttműködés formái: • • • • • • • •

Ismerkedés az óvodával még jelentkezés előtt Személyes kapcsolatfelvétel beíratáskor Anyás beszoktatás, ami alatt a szülő megismeri az óvodai életet, szokásokat, mintát kap az óvodai nevelésről Tavaszi nyílt napok a már óvodás gyerekek szüleinek Családlátogatások Egyéni beszélgetések, fogadó órák egyeztetett és spontán formában is Közös ünnepek Közös kirándulás a családokkal

Kapcsolattartás a Ciszterci Renddel: • Ünnepek megszervezése • Lelkigyakorlatok • Közös programok • Hit és erkölcs terén a felügyeletet a rend látja el A ciszter renddel és a ciszterci atyákkal jó lelki kapcsolatban állunk. Ünnepeinkre a mindenkori plébános atya (Urr Zsolt Ipoly atya) és káplánjai minden eseményünkre meghívott, és szívesen látott vendégeink. A dolgozók lelki gyakorlatait rendszeresen ők vezetik. Az óvodásokkal időközönként elmegyünk a Budai Ciszterci Szent Imre Templomba szentségimádásra, imádkozni. Óvoda és iskola együttműködése Óvodánk jó együttműködést kíván fenntartani azokkal az iskolákkal, amelyekbe a gyerekeket viszik majd a szülők. Ezek az iskolák: • Pannónia Sacra Katolikus Általános Iskola • Don Bosco Katolikus Általános Iskola • Szent Benedek Katolikus Általános Iskola és Gimnázium • Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium • Patrona Hungariae Katolikus Általános Iskola és Gimnázium • Ward Mária Katolikus Általános Iskola • Ádám Jenő Fenntartói Gyakorló Általános Iskola • Egyéb önkormányzati iskolák a kerületből Tavasszal a nagycsoportosokkal ellátogatunk valamelyik iskolába ismerkedésre. A nagycsoportosok szülői értekezletére meghívunk egy-egy leendő tanító nénit, vagy iskola igazgatót. A kerületi és a közeli iskolák tájékoztatóit hirdetőtábláinkon kifüggesztjük. A szülők egymásnak „szülői fórum” keretében elmondják a nagyobb gyermekeik iskoláiban látottakat, tapasztalatokat cserélnek egymással. Hosszabb ideig nyomon követjük egy-egy nagycsoportosunk iskolakezdését, a tapasztalatokat megosztjuk óvónővel, tanítóval, igazgatóval egyaránt. A jó kapcsolat alapja a tisztelet és megbecsülés egymás munkája iránt. 46

Óvodánk együttműködése egyéb szervezetekkel Óvodánk szorosan együttműködik a fenntartóval, SZMK-val -Óvodaszék ülései. Kapcsolatunkra jellemző a támogató-, segítő szándék. Problémáink megoldását is ez az együttműködés jellemzi. Az együttműködések formái: • kölcsönös tájékoztatás • egyéni megbeszélések • az óvodavezető beszámolója • meghívás óvodánk rendezvényeire, programjaira. Rendszeres kapcsolatot, konzultációt, tapasztalatcserét tartunk más katolikus óvodákkal. Szakmai munkánkat segítő szervezetek: • Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet • Újbudai Logopédiai Intézet • Újbudai Pedagógiai Intézet • Nevelési Tanácsadó • Gyermekjóléti Szolgálat Egészségügyi szervek: • Óvoda orvosa • Védőnő • Gyermekfogász • Ortopéd-orvos • ÁNTSZ

47

MELLÉKLETEK

48

1. sz. melléklet Óvodánk esztendőkörös ünnepei Az óvodában alkalmazható hagyományok, ünnepek kalendarisztikus rendje (jeles napok, liturgikus ünnepek): Szeptember—Szent Mihály hava • Veni Sancte • Kisboldogasszony ünnepe (szeptember 8.) • Szent Gellért ünnepe (szeptember 24.) Október—Mindszent hava • Őrangyalok ünnepe (október 2.) • Terményáldás • Szüretelés, szüreti mulatság November—Szent András hava • Mindenszentek, Halottak napja (november 1, 2.) • Szent Márton katona, püspök (november 11.) • Árpádházi Szent Erzsébet (november 19.) December—Karácsony hava • Szent Miklós püspök (december 6.) • Ádventi időszak, Karácsony vigíliája Január—Boldogasszony hava • Vízkereszt (január 6.) • Mária menyegzője (január 23.) Február—Böjtelő hava • Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.) • Szent Balázs püspök (február 3.) • Farsang Március—Böjtmás hava • Hamvazószerda, Nagyböjti időszak. Húsvét vigíliája • Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.) Április—Szent György hava • Tavaszi vásár az óvoda megalakulásának évfordulóján (ápr. 24.) Május—Pünkösd hava • Pünkösd • Anyák napja, Mária hónapja Június—Szent Iván hava • Te Deum Július— Szent Jakab hava Augusztus—Kisasszony hava 49

2. sz. melléklet: AZ ÜNNEPEK RÉSZLETES LEÍRÁSA SZEPTEMBER-SZENT MIHÁLY HAVA VENI SANCTE Tanévkezdő ünnep a katolikus egyházban, a Szentlélek segítségül hívása, hogy egész évben Isten jelenlétében tudjuk nevelni óvodásainkat. A szülőkkel közös ünnep, amikor egyben köszöntjük az újonnan érkező gyermekeket is. A meghívott atya megáld minket (hálaének, imádság). KISBOLDOGASSZONY ÜNNEPE (szeptember 8.) Szűz Mária születésének emléknapja. A legenda szerint Szent Anna kedden szülte Szűz Máriát: „Ő vala ez világnak jövendő megvilágosítója és asszonya és tengörnek csillaga”. A néphagyomány szerint már Mária születésénél megjelenik Gábriel arkangyal. Míg Nagyboldogasszony az aratás záróünnepe, Kisasszony a vetés előkészületeire ad jelt. A két ünnep időpontja és elnevezése egyaránt a gabona földi létének határait jelzi, és bevallottan azonosítja Máriát a gabona istennőjével (búzaaratás = Mária „halála”, búza vetése = Mária születése). Mária neve napjának az ünnepét (szeptember 12.) is ezen a napon említjük meg. Ha napján szép az idő, a vénasszonyok nyara hosszú és derűs lesz. SZENT GELLÉRT PÜSPÖK (szeptember 24.) Óvodánk védőszentje, Magyarország első nevelőjeként is emlegetik. Ünnepén a nagycsoportosokkal a gellérthegyi Szikla-templomba látogatunk, ahol az ottani pálos szerzetesek mesélnek a gyerekeknek Gellért püspökről. Közösen imádkozunk, énekelünk.

OKTÓBER-MINDSZENT HAVA ŐRANGYALOK ÜNNEPE (október 2.) „Az isteni gondviselés számtalan módon, eszközzel segít minket, hogy az üdvösségre eljuthassunk. Jézus tanította, hogy az Úr angyalokat rendelt mellénk, hogy vigyázzanak ránk minden utunkon.” (Éneklő Egyház, Szent István Társulat, 1984. 873. oldal) Óvodánkban igen kedvelt ünnep, és nemcsak a gyermekek körében. Már hagyománnyá vált, hogy az óvoda dolgozói ezen a napon névkihúzással őrangyali feladatot látnak el egészen Mindenszentek ünnepéig (nov. 2.). SZÜRETELÉS, SZÜRETI MULATSÁG Sok vidéken a szüret kezdőnapjának tekintik Teréz napját (október 14.). Magyarországon a szüreti időszak szeptember végétől október végéig tart. A szüretet rendszerint szüreti ünneplés követte. Óvodánkban már hagyománnyá vált a szőlő-, illetve almaszüret. Csoportonként kisebb szüreti mulatságot is rendezünk. A cél az, hogy megtapasztaljuk az együtt vigadozás örömét, a nagy munka utáni felszabadult mulatozást. A gyerekek örömmel, felszabadulva táncolnak, „zenélnek” a

50

ritmushangszerekkel a magyar népzene ütemére. Azon a napon jelképesen szőlőt préselünk, amit utána meg is iszunk. TERMÉNYÁLDÁS Az ünnepet megelőzi a közös szüretelés. Óvodánkban október legnagyobb ünnepe, melyet a csoportok együtt ünnepelnek. Minden gyerek lehetőség szerint egy-egy zöldség vagy gyümölcsfélét hoz. A termények mellett az összegyűjtött termések is belekerülnek a terménykosárba (dió, mogyoró, mandula, makk, gesztenye és a falevelek). Talán furcsa a faleveleket a termések közé sorolni, de… jó lehetőség ezen a napon a gyerekeknek elmesélni a levelek és a gyümölcsök születését és kialakulását. Tavasszal a két rügy közül az egyik lesz a levélrügy, a másik a virágrügy. A levélrügyből kinőtt levél egész évben szolgálja, óvja, táplálja az alatta fejlődő termést, hogy az őszre beérjen, és mi, emberek leszüretelhessük. A levél ősszel meghal, színét veszti, elszárad, de mi ezen a napon megemlékezünk róla és hálát adunk Istennek, hogy ilyen gondosan, csodálatosan megtervezett mindent. Ez az ünnep jó alkalom arra, hogy Istent, mint Teremtőt, mint Gondviselő Atyát ismerhessék meg a gyerekek. A terménykosarakat az óvónők a gyerekekkel együtt készítik elő (csoportonként). A szépen, ízlésesen elkészített kosarak nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, hanem az alkotás és az ünnepre való felkészülés örömét adják meg. Az alkalomra meghívott pap megáldja a terményeket, és közös örvendezéssel, énekkel, imával hálát adunk, köszönetet mondunk Gondviselő Istenünknek.

NOVEMBER – SZENT ANDRÁS HAVA MINDENSZENTEK, HALOTTAK NAPJA (november 1., 2.) A Mindenszentek napja mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön, név szerint nem emlékezik meg. A szentek egyetemes egységét hirdeti, s az európai közösségtudat kialakításában jelentős része volt; mindennek ellenére az utóbbi időben a halottak napjának vigíliája lett. A két ünnepet megelőző néhány napon még ma is az a szokás, hogy a sírokat megtisztítják, friss virággal feldíszítik, koszorút tesznek rá és gyertyát gyújtanak a halott emlékére. A gyertya fénye, a szeretet lángja a feltámadást jelképezi. A néphit azt tartja, hogy a halottak ilyenkor hazalátogatnak, s ezért ezen a napon számukra is megterítenek, kenyeret, sót tesznek az asztalra. Mindenszentek napjához időjósló regula is kapcsolódott: „Mindenszentek napján, ha hó esik, nem olvad el márciusig.” Halottak napján a nagycsoportosokkal elmegyünk a Szent Gellért templom altemplomában lévő urnatemetőbe. SZENT MÁRTON KATONA, PÜSPÖK (november 11.) Márton a középkor egyik legfényesebb nevű szentje. Legismertebb legendája egyik jócselekedetét örökíti meg. Ifjú korában tisztként szolgált a római hadseregben. Galliában történt, hogy a téli hidegben egy hó alatt fekvő, meztelen és sánta koldusra bukkant. Megszánta a szerencsétlent, és megfelezte vele a katonai köpenyét. Ezt követően álmában megjelent neki Krisztus, vállán a koldusra terített fél-köpennyel. Hazai népszokás, hogy a pásztorok Márton napján hajtják be télire a jószágot. Mártont már a hazai középkorban a jószágok egyik jeles patrónusaként tisztelték. Például Márton lúdját viszontlátjuk 51

a Szent képmásain. A legenda szerint azért lett ez a madár az attribútuma, mert szerénységből a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen. Ezek azonban gágogásukkal elárulták a hollétét, így kénytelen volt beletörődni megválasztásába. ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET (november 19.) Sok szép legenda maradt fenn róla. Legközismertebb közöttük a rózsa-legenda. A gyermek Erzsébet a konyhán összeszedte az ételmaradékot és a kötényébe rejtve hordta ki a vár kapujában kéregető szerencsétleneknek. Egyszer apja megállította és rákérdezett, hogy mit visz a kötényében. A kislány ijedtében hazudott: „Rózsákat!” Mivel havas tél volt, az apa haragosan rántotta szét a kötényét, s íme, a leányka öléből rózsák hullottak a földre. András király a csoda láttán „lelkében nagy dolgok sejtelmével” ölelte át Erzsébetet. Annak ellenére, hogy a novemberi rózsanyílás korántsem olyan ritka, mint gondolnánk, a rózsacsoda „titkának” megfejtése szempontjából sem közömbös, hogy van nékünk egy másik Erzsébetünk is, Boldog Erzsébet szűz (május 6.-án), aki mint naptári alak sok tekintetben Szent Erzsébet mása. A két Erzsébet májusi ünneplése, a rózsacsodák, pünkösd rózsakultusza természetesen találnak egymásra a nép pünkösdi szokásaiban. Szent Erzsébet a pünkösdi énekek főszereplője és az ő májusi tisztelete régen összemosódott a pünkösdi királynőválasztással. Jó alkalom ezen a napon a gyermekeknek beszélni a gyermek Erzsébetről. El is lehet játszani a Rózsalegendát, vagy zenehallgatásképpen elénekelni a Szent Erzsébetről szóló éneket.

DECEMBER-KARÁCSONY HAVA SZENT MIKLÓS PÜSPÖK (december 6.) A kisázsiai Myra szent püspöke a IV. században élt. Szülei még fiatal korában meghaltak. Miklós elosztotta vagyonát és kolostorba vonult. Térítő útján került Myrába, hol püspöknek választották. Esténként járta a szegénynegyedeket, s ahol gyerekeket látott, az ablakba ajándékokat tett. Miklós tehát különösen a felebaráti szeretetben tűnt ki. A legenda szerint ugyanis a püspök egy szegény család házába az ablakon át aranyat dobott, amelyből három szegény lány hozománya lett. Tulajdonképpen erre emlékezve teszik az ablakba cipőjüket a gyerekek december 6-án, várva, hogy a Miklós püspököt ábrázoló szakállas Mikulás ajándékot tegyen bele. A gyerekeknek a Mikulás-dalok és köszöntő versek mellett mesélünk Szent Miklós csodatetteiről, és együtt készülünk fogadására. Imádkozunk hozzá és ilyenkor említjük meg, hogy Szent Miklós a kisgyermekek védőszentje. ÁDVENTI IDŐSZAK, KARÁCSONY VIGILIÁJA „Itt az Advent, az Úrjövet A kis Jézust várjuk vágyva, Kis szívünket készítjük el, Hogy ott legyen jászolágya” A karácsonyi előkészület négy hetes időszaka, amely az András apostol ünnepéhez (november 30.) legközelebb eső vasárnappal kezdődik és december 24-ig tart. Advent (adventus Domini=az Úr eljövetele) latin eredetű szó, mely a húsvéthoz hasonló előkészületi idő, Jézus eljövetelére, illetve születésének megünneplésére utal. A katolikus egyházban adventet a lila szín (bűnbánat színe) szimbolizálja. A négy gyertya közül három lila, a harmadik gyertya pedig az örömvasárnap miatt 52

rózsaszín. Másik közismert jelképe az adventi templom. Színes kartonpapírból készített templom annyi ablakkal, ahány napja van adventnek. Minden nap egy ablakot nyitunk ki, amiben az aznapra szóló meglepetés, illetve üzenet található (pl. Lucabúza vetése, adventi gyertyagyújtás, s legvégül a karácsonyi gyermek.) A 3-4 éves gyermeknek már lehet annyit mondani: Jézus születésnapját várjuk. Elolvashatjuk a Szentírásból az Angyali üdvözletet, vagy a betlehemi utat, szálláskeresést. A 4-5-6 évesek előkészületi ideje már hosszabb. Ennek éppen megfelel a négy ádventi hét. Négy héten át a gyerekekkel megéljük a várakozás (a csöndes várakozás) örömét. Ez a nagy titok minden nap egyre „világosabbá” válik. Advent szimbólumai színessé, érthetőbbé teszik ez időszak célját, mondanivalóját: várakozás; csendesség; sötétség-világosság; színek, lila-zöld-fehér. Az ádventi időben többször előtérbe kerül a csendesség (nemcsak játék formában). Ha sikerül, minden nap legalább 3-4 percre leülünk a gyerekekkel a szőnyegre és beszélgetünk. A cél az, hogy figyeljünk a másikra. A várakozás, mint szimbólum, feltétlenül meg kell, hogy jelenjen. Egy kisgyermeknek ezt a fogalmat úgy tudnánk megmagyarázni, hogy Máriát, mint édesanyát mutatjuk be. Ha valamelyik gyermek most várja kistestvérét, azt is párhuzamba lehet állítani. Mária ne egy szőke tündérféle legyen a gyermek számára, hanem egy szerető édesanya. Ha ezt a fajta várakozást megérti a gyermek, akkor a Karácsony misztériumát is megérti majd. Nem mindegy, hogy milyen ajándékot vár a gyermek. A karácsonyi ünnepségen mindig a várakozás öröme a domináns. A gyerekekkel együtt apróbb ajándékokat, süteményeket készítünk, szépen megterítjük az asztalt, mindegyik csoportban ott van a kis Betlehem.

JANUÁR – BOLDOGASSZONY HAVA VÍZKERESZT (január 6.) A karácsonyi ünnepkör zárónapja és hivatalosan ezen a napon kezdődik a farsang időszaka, ami hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tart. Nevét onnan kapta, hogy az egyház ezen a napon szenteli a keresztelő vizet. Régen minden házban az ajtó mellett volt egy szenteltvíztartó. Ebből merítve keresztet vetettek a belépők, és mondták: „az Atya, Fiú, Szentlélek legyen a ház lakóival”. Ilyenkor van a házszentelés szép szokása. Az ajtófélfára fent a három király kezdőbetűit írja fel a pap, ima kíséretében, hogy a ház lakóit védjék meg a bajoktól: G+M+B. A magyar nép háromkirályok ünnepének is nevezi a kis Jézust meglátogató három király emlékére, akik a karácsonyi csillag vezetésével mentek Betlehembe hódolni a Kisded előtt. Vízkereszt ünneplésének is kialakult szokása van óvodánkban. Közös ünnep ez, a kis betlehemben megjelennek a „Három királyok”. A Szentírásból olvassuk a történetüket. A meghívott atya megszenteli az épületet. Látványos, a gyerekek számára minden évben nagy esemény. MÁRIA MENYEGZŐJE (január 23.) Mária eljegyzése a hónap egyetlen Mária-ünnepe. Megünneplése a XV. században, Franciaországban kezdődött. A farsangi időszak jámborabb ünnepei közé tartozik, noha nem mentes az evés-ivástól, de még a tisztelettudó táncolástól sem, ahogy az egy esküvőhöz illik. Az ünnep szokásai a menyegzős farsangi vasárnapok és a kánai menyegző megünneplésével keveredtek. Ha kegyesebb hangulatban is, de folytatódott a Vince-napi ivászat, a „borrá változott víz” kortyolgatása. Mint 53

ismeretes, a kánai menyegző meghívottai látták Jézus első csodatetteit, amikor borrá változtatta a kővedrekben lévő vizet, Mária kérésére. Ezt az ünnepet egyfajta átmenetnek tartjuk a karácsonyi szent idő és a farsangi időszak között. A farsangolás egyértelműen pogány szokás, és az egyház az ördögök ünnepének tartotta és tiltotta is régen, de gyakran a világi hatóságok se nézték jó szemmel a farsangi kicsapongásokat. De mivel hozzátartozik az emberhez a mulatozás, vigadozás öröme is, jó alkalom ezen a napon (január 23.) megtapasztalni, hogy lehet „megszentelten” is szívből örülni, táncolni. Jó alkalom ilyenkor párválasztó-lakodalmas népi játékokat játszani a gyerekekkel.

FEBRUÁR-BÖJTELŐ HAVA GYERTYASZENTELŐ BOLDOGASZONY ÜNNEPE (február 2.) Mária tisztulásának és Jézus templomi bemutatásának ünnepe. Itt találkozott Mária Simeonnal, aki megjövendölte, hogy Mária szívét hét tőr járja át (innen a Hétfájdalmú Szűz elnevezés, amit szeptember 15-én ünneplünk). A templomokban gyertyát szentel az Egyház, amit a hívek hazavisznek. A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe. A gyertya méhviasza Jézus tiszta teste, a viasz alatt lévő bél az ő ártatlan szent lelke, a tűz pedig a világosság – az ő istensége. A gyertya magát felemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Amint a gyertya láng nélkül nem világíthat, a jócselekedet nincs meg hit nélkül. A szentelt gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek. A középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, ennél gyújtották meg a gyertyát. Simeon és Anna a templomban bemutatott Jézust a világ világosságának nevezte. A szentelt gyertya végigkíséri, oltalmazza a hívő embert életén át. Óvodánkban ez közös ünnep. Saját készítésű gyertyákkal várjuk a meghívott atyát. Minden csoportnak van egy-egy nagy gyertyája is. A pap megszenteli a gyermekek gyertyáit, és az öt csoport nagy gyertyáit. A nagy gyertyát mindegyik csoport elhelyezi a saját kis liturgikus sarkába, mely egész éven át ünnepekkor, imádkozáskor égni fog. SZENT BALÁZS NAPJA (február 3.) Napját legrégibb kalendáriumaink is számon tartják. A legendás Szent Balázs a hagyomány szerint örmény püspök volt. Számos csodája ismert, pl. egy gyerek torkából eltávolította a halszálkát, amiért köszönetként az édesanyától gyertyát kapott ajándékba. Azóta Balázs püspököt a torokbetegség gyógyítójának, a gyermekek védőszentjének tekintették és hittek a szentelt gyertya torokgyógyító erejében. Ezen a napon történik nálunk is a Balázs-áldás, másként „balázsolás”. Kérjük Szent Balázst, hogy különösen a gyermekeket óvja meg a torokbetegségektől. A meghívott pap a kétágú gyertyával minden gyereket megáld. Énekelünk, verset mondunk, valamelyik óvónő pár szóval Szent Balázsról mesél. FARSANGI IDŐSZAK A farsang évenként ismétlődő, rövidebb-hosszabb ideig tartó időszak, amelyet az evés, ivás, lakodalmak, disznótorok, jelmezes felvonulások jellemzik. Vízkereszttől a húsvétot megelőző negyvennapos nagyböjt kezdetéig, hamvazószerdáig tart. A farsang a tavaszvárás ősi örömünnepe. A nagy evésekkel, ivásokkal a természetet is hasonló bőségre kívánták késztetni. A farsangi szokások

54

nagyobbrészt a farsang farkára, hamvazószerda előtti három napra összpontosulnak (farsangvasárnap, farsanghétfő, húshagyókedd). Jellemző farsangi szokások: • Jelmezes, álarcos alakoskodás: - dramatikus játékok, mint például a betyárjátékok, vagy a lakodalmas játékok; - alakoskodó felvonulás: a busójárás; - különböző állatalakoskodások, mint például gólya-medvealakoskodások. • Bőséges evés, ivás, és vidám mulatozás • Köszöntő szokások- farsangi köszöntő mondókák és énekek • Táncmulatságok • Viaskodó, versengő, és ügyességi játékok • Vénlánycsúfolás, hiedelmek A hagyományos farsangi szokásokat végigolvasva szinte magunk előtt láthatjuk egy óvodai farsang menetét. Természetesen itt nem egy napos farsangolásról beszélek. Óvodánkban hagyománnyá vált, hogy húshagyókeddre meghívjunk egy zenész társulatot közös mulatozásra, amikor is az egész óvoda együtt mulat. A farsangi időszakban ismét sokkal több alkalom adódik a táncra, amit játékidőben bármikor kérhetnek a gyerekek, és élnek is a lehetőséggel. Mesélni szoktunk a gyerekeknek ilyenkor arról, hogy régen a falusi fiatalok a téli hideg napokon úgy múlatták az időt, hogy összejöveteleket rendeztek, esténként a „fonóban” találkoztak és ismerkedtek, együtt játszottak, táncoltak. Játsszunk mi is ilyet! A gyermekek számára mindig is nagyon izgalmas dolog volt „felnőttes dolgokat” játszani.

MÁRCIUS – BÖJTMÁS HAVA HAMVAZÓSZERDA, NAGYBÖJTI IDŐSZAK, HÚSVÉT VIGILIÁJA A nagyböjt a keresztény egyházban a húsvéti előkészület ideje. Jézus 40 napi böjtölésének és kínszenvedésének emlékére tartják. A negyven napos böjt a VII. századtól vált szokássá, 1091-ben II. Orbán pápa iktatta törvénybe. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig tart, utolsó előtti hete a virághét, amely virágvasárnappal zárul. Ezt követi a húsvétvasárnapig tartó nagyhét. Hamvazószerda előtti kedden a gyerekekkel még utoljára csapunk egy kis mókázást, táncolást, az otthonról behozott édességeket megesszük, hogy ne maradjanak meg nagyböjtre. Persze ezek a kis szertartások mind jelképesen történnek, és a célja az, hogy a gyermek számára még valóságosabb legyen a farsangi időszak „gazdagsága”, és a nagyböjti időszak egyszerűsége, puritánsága közötti különbség. Hamvazószerdán a csoportszobák kisoltárainak díszítései is leegyszerűsödnek. A terítő színe lila (mivel nagyböjt színe a bűnbánat színe: lila), és az oltárt egy gyertya, esetleg egy szál virág díszíti. Középen a kereszt áll. Óvodánkban ez közös ünnep, mikor is a meghívott pap hamuval meghint minket. Az elmúlt évi szentelt barka (virágvasárnapkor, barkaszenteléskor) hamuját a pap megszenteli, és keresztet rajzol a homlokra, vagy meghinti a hívek fejét: „Emlékezzél ember, hogy porból vétettünk, porrá leszünk” – szavak kíséretében. A hamuszórás a bűnbánat ősi jelképe. A néphitben a hamvazkodásnak gyógyító erőt tulajdonítottak. A nagyböjtben a hívő katolikusok húst, zsíros ételeket bizonyos napokon (péntek és esetleg szerda) nem ettek, olajjal, vajjal főztek. A tisztulás, a méregtelenítés ideje volt ez, hogy a húsvéti szent ünnepet testben, lélekben megtisztulva tudják illőn megünnepelni. A gyerekekkel lehet ebben az 55

időben ebéd előtt tisztító gyógyteát inni, hiszen a húsmegvonásos böjt felnőtteknek szól. A böjti időszak Húsvét örömteli várakozásának fényében zajlik, minden egyes mozzanata, ünnepe a Szent Ünnepet készíti elő. Még a természet is ezt igazolja. A téli „halálból” tündöklően ébredő tavasz, mely az újjászületendő természet csodálatos átváltozását, „feltámadását” hirdeti. A húsvét a legkiemelkedőbb, legnagyobb egyházi ünnep. A keresztény vallás ezen ünnep lényegében gyökerezik. Az újjászületés, a megváltás. Nagyon nehéz a kicsiny gyermeknek a húsvétról beszélni. Nem is lehet, egyszerűen csak „megéreztetni” lehet vele a lényegét. De hogyan? Ebben áll az ünneplés művészete. Mi felnőttek tudjuk, hogy a legnagyobb keresztény ünnep, a Húsvét, Jézus közösségteremtő keresztáldozatára épül. Vallástörténeti szempontból az áldozat-bemutatás olyan központi, kultikus cselekmény, amiben az ember Istennek ad valamit a magáéból. Csak körül kell nézni a természet csodálatos világában, és meglátjuk a Húsvét lényegét. A búzamag példáján keresztül próbálom megsejtetni Isten csodálatos működését. A búzamagnak is meg kell halnia, hogy élet nőjön ki belőle. Ilyenkor, nagyböjtben sokszor ültetünk búzát, és mindannyiszor elcsodálkozunk azon, hogy hogyan lehetséges, hogy ebből a kis magból ilyen nagy nőjön ki. És persze minden születéshez áldozat kell. A csoportszobában készíthetünk egy igazi virágoskertet. Tavaszi virághagymákat (krókusz, fürtös gyöngyike, nárcisz, jácint, tulipán) ültetünk közösen úgy, hogy közben mindent megbeszélünk: hogy mi minden szükséges ahhoz, hogy ezekből a kis hagymákból virág nőjön. Úgy várják a gyerekek, mint egy csodát. Az éltető elemeken kívül (levegő, napfény, víz, termőföld) kérjük Isten áldását, és énekelünk nekik, táncolunk, varázsmondókákat mondunk, hogy virágba boruljanak. Csodálatos dolog ekképp, ezen élményeken keresztül megsejtetni az ünneplés lényegét, konkrétan a Húsvét mondanivalóját. A virágvasárnapi hetet virághétnek hívják, óvodánkban a tavaszi szünet előtti utolsó hét. A tojásfestések ideje, mely óvodánkban is hagyománnyá vált. Festés közben locsoló, húsvét-köszöntő verseket mondogatunk. Az utolsó nap, pénteken van a Barkaszentelés. A meghívott atyával felelevenítjük Jézus örvendetes bevonulását Jeruzsálembe, mikor is a jeruzsálemi kisgyermekek ujjongva, hozsannázva köszöntötték Jézust. Minden gyermek kap egy barkaágat, amit az atya szentelt vízzel meghint, megszentel. GYÜMÖLCSOLTÓ BOLDOGASSZONY (március 25.)

ÁPRILIS – SZENT GYÖRGY HAVA MÁJUS – PÜNKÖSD HAVA MÁRIA HÓNAPJA, ANYÁK NAPJA A katolikus egyházban e hónapban a templomokban litániákat imádkoznak a Szűzanyához. A csoportszobai kisoltárra mindig teszünk friss virágot Mária tiszteletére. Az édesanyákat pedig köszöntőkkel, saját készítésű apróbb ajándékokkal lepjük meg.

56

PÜNKÖSD Vándorló ünnep, a húsvét utáni 8. vasárnap. E napon az Atya jobbján trónoló Krisztus „hét ajándéka” száll alá. Rangját, hitelét kapja a fölfele törekvő sok szép akarás. Valamikor Az Ige fogantatásának, az angyali üdvözletnek magasztos napja. E napon méz illatúak az egek. Máriát, mint a teljes Szentháromság eleven templomát ünnepeljük. Napja a fák oltásának és szemzésének ideje. „Az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt.” Az e napon oltott fát nem szabad letörni vagy kivágni; tisztogatni is tilos, maguktól kell elkorhadniuk. Gyümölcsoltó Boldogasszony hozza haza az énekes madarakat. A budaörsi gazdák kitárt istállóajtóval fogadták Isten madarát, a fecskét. A szent nászt játszották el ilyen módon. Az istálló, mint a betlehemi barlangistálló, Máriát jelképezte, a fecske pedig a Szentlélek szimbóluma. Ezen a napon ismét felelevenítjük az Angyali Üdvözlet történetét. Elmondjuk, hogy a Kisjézus ettől a naptól fogva Mária szíve alatt növekedett egészen karácsony éjszakájáig, ami pontosan kilenc hónap. A nap kiemelkedő órája a déli 12 óra, amikor is közösen elimádkozzuk az Úrangyalát. Régen a falusi ember, mikor meghallotta a déli harangszót, bármit csinált, abbahagyta és Máriát köszöntötte imájával. Mi is erre emlékezünk, mikor a Kossuth rádióból meghallgatott déli harangszó után imádkozunk. A nyár bevonulásának látványos ünnepe volt. Néhány faluban ekkor állították a hajnalfát (május-fát), a legtöbb helyen azonban ekkor táncolták ki. A középkorban a szél zúgását, ami a Szentlélek eljövetelét előzte meg, kürtökkel, harsonákkal utánozták. A „tüzes nyelveket” pedig égő kanócok dobálásával, amelyeket a templom padlásáról eresztettek a hívek közé. Csíkdelkén a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon a mise alatt. Az Alföldön és ÉszakkeletMagyarországon a pünkösdölés elnevezései: Mimimamázás, mavagyon-járás. Általában lányok voltak a szereplői. Házról házra járó csoportok bekéredzkedés után szavaltak, énekeltek, táncoltak. A pünkösdölésnek három jellegzetes típusa van: 1. a pünkösdi királynő a központi szereplő, aki ruhájával, díszeivel is kitűnik a többiek közül, 2. a lakodalmas menet analógiájára menyasszony, vőlegény, koszorúslány, vőfély szerepel, 3. nem választottak megkülönböztetett szereplőket. Pünkösdkor a házakra, kerítésekre, istállókra zöld ágat – nyírfaágat, gyümölcsfaágat, bodzát – tesznek, hogy a gonosz, rossz szellemeket távol tartsák a háztól.

JÚNIUS-SZENT IVÁN HAVA TE DEUM Óvodánkban tanévzáró ünnep ez. A Szentháromság vasárnapja és az Úrnapja idejére esik. Hálaadó ünnep, amikor is megköszönjük Istennek, hogy egész évben gondot viselt ránk, testben – lélekben – szeretetben gazdagodva növekedhettünk. A szülőkkel közös ünnep. Az ünnep végén közösen elénekeljük a Te Deumot (Téged, Isten dicsérünk… kezdetű egyházi gregorián éneket).

JÚLIUS- SZENTJAKAB HAVA AUGUSZTUS-KISASSZONY HAVA 57

3. sz. melléklet: Tervezésünk alapdokumentumai TERVEZÉSÜNK ALAPKÉRDÉSEI, DOKUMENTUMAI MÚLT

JELEN

HATÁS

A mindenkire egyformán érvényes követelményeket megfogalmazó tervezésielvárási rendszer volt az általánosan elfogadott „jó”.

Tudatos munkával kidolgoztunk egy új TERVEZÉSI RENDSZERT, mely jól formálja és szolgálja az integrálódifferenciáló nevelési felfogásmódunkat. Ez a konkrét helyzet ELEMZÉSÉBŐL láttatja meg a LEHETŐSÉGEKET, rögzíti a FELADATOKAT, majd összefoglalja az EREDMÉNYEKET. Ezekből természetesen ismét a KONKRÉT HELYZET ELEMZÉSE KÖVETKEZIK.

Egyénekre lebontott megfigyelési és képességfejlesztő terveink ma már hatékony segítői az „egyes” gyermek személyiségfejlesztésének.

Nevelési logikája:

tervünk

-kinél? Xy -mit? Az adott időszakban mit akarunk alakítani, fejleszteni, erősíteni? Részfeladatokra bontva, hangsúlyozott szokásalakítással, képességfejlesztéssel. -mivel? Milyen módszerekkel, eljárásokkal, eszközökkel?

58

Pedagógiai dokumentációnk I.1. Óvodánk vonatkoztatva:

egészére I.2. Csoportjainkra vonatkoztatva (fejlesztési terv) I.1. 1. Szokásszabályrendszerünk I.2.1. Évszak-terv a nevelési - érintkezési szokások évre - öltözködési, tisztálkodási, I.2.2. Havi komplex tanulási étkezési szokások program - az együttélés szabályai a I.2.3. Heti tervek csoportban, a csoporton kívül (szervezés, tevékenységek, - udvari, utcai megvalósítás) I.1.2. Az eszközök helye, I.2.4. Napi integrált tanulási használata terv I.1.3. Életrendünk I.1.4. Napirend – hetirend (tevékenység és időkeretek)

I.3. Az egyes gyermekre vonatkozóan (az egyéni fejlesztés – fejlődés dokumentumai) (fejlődési napló) Cél: Minden kisgyermek egyéni fejlődési ütemének nyomon követése, a fejlődési lemaradások, illetve a konkrét teendők, feladatok felismerése. I.3.1. Befogadás I.3.2. Újrafogadás - Negyedéves nevelési tervek (Kinél- mit-mivel) - Felmérések

I.4. Ünnepeink, eseményterv, programterv - ünnepélyek - események - kirándulások - hagyományaink

(A gyermek anamnézise, az óvónői megfigyelések, megfigyelési, mérési eredmények, tényfeltárás, a tervezett fejlesztési program, orvosi papírok, egyéb szakemberek észrevételei, pontos dátumozással, folyamatosan vezetve.)

II. Pedagógiai ellenőrzés A nevelőmunka folyamatos értékelése Cél: a pedagógiai munka hatékonyságának folyamatos és ciklikusan visszatérő értékelése, mérése. Csoportjaink és a gyermekek fejlődésének értékelése

59

BIBLIOGRÁFIA

1. Az esztendő nevelő munkája keresztény szemmel, a néphagyományok tükrében Hazánk Könyvkiadó Győr, 1997. 2. Balázsné Szűcs Judit Miből lesz a cserebogár? 3. Balázsné Szűcs Judit A gyermekközpontú vizuális nevelés 4. Bálint Sándor Ünnepi kalendárium I., II., III. Szent István Társulat Budapest, 1998. 5. Csák Katalin Keresztény-, népi hagyományok, és azok ápolásának jelentősége a XX. század végén – a kisgyermekneveléssel foglalkozó intézmények életében Szakdolgozat, 1999. 6. Faust Dezsőné Néphagyományőrzés az óvodában Hani Alapítvány kiadása, Budapest, 1991. 7. Ludánszkiné Szabó Éva Óvodai zenei hagyományápolás – népszokások Hajdúböszörmény, 1995. 8. Mélykútiné Dietrich Helga Az érzelmi nevelés szerepe, fontossága, lehetősége az óvodai ének-zenei nevelésben 9. Mélykútiné Dietrich Helga Népi játékok, énekes játékok szerepe a 3-6 éves gyermek személyiségfejlődésében 10.Nagy Balázsné Szarka Júlia Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának „megzenésítése” 11.Porkolábné dr. Balogh Katalin Kudarc nélkül az iskolában 12.Tátrai Zsuzsanna – Karácsony Molnár Erika Jeles napok, ünnepi szokások Planétás Kiadó 1997.

60

ÉRVÉNYESSÉGI NYILATKOZAT

A Helyi Nevelési Program érvényességi ideje: 2013. szeptember 1-től visszavonásig.

Módosításának indokai lehetnek:

• •

Kötelező: Törvénymódosítás Fenntartó által meghatározott feladatváltozás

• • •

Lehetséges: Nevelőtestületi igény Szakmai igény Az óvoda bővítése

A helyi nevelési program nyilvánossága: Minden csoportszobában egy-egy példány megtalálható. Egy példány az óvodavezetői irodában Egy példány az óvoda házi könyvtárában, a szülők által hozzáférhető helyen.

61

LEGITIMÁCIÓ A Szent Gellért Óvoda Helyi Pedagógiai Programjának véleményezéséről, elfogadásáról és jóváhagyásáról:

A nevelőtestület a Szent Gellért Óvoda Helyi Pedagógiai Programját elfogadta. A döntésről készült jegyzőkönyv iktatószáma: …… /2013 ……. 1. A nevelőtestület nevében:

2013. június 17.

Andrássy Mária Benyusné Szász Mónika Gertheis Veronika Lengyelné Brunner Tünde Nóra Martini Tamásné Mácsainé Havasi Kornélia Nemes Gáborné Reha Boglárka dr. Vásárhelyiné Pálmai Viktória Vidák Zita

2. A Szülői Szervezet nevében véleményezte:

2013. június 18.

Gyarmati Emese

3. A fenntartó Szent Gellért Óvoda Egyesület nevében jóváhagyta:

2013. június 20.

Semsei Rudolf

Budapest, 2013. június 25.

Feltserné Hegedűs Klára óvodavezető

62

63

TARTALOMJEGYZÉK

1 BEVEZETŐ .......................................................................................................................................3 1.1 Nyitó gondolatok .....................................................................................................................3 1.2 A Szent Gellért Óvoda alapítása, története .............................................................................4 2 ÓVODAKÉP, GYERMEKKÉP................................................................................................................5 2.1 Nevelésünk útja a szeretet útja ...................................................................................................5 2.2 Keresztény katolikus népi hagyományok és azok ápolásának jelentősége óvodánkban .........7 3 AZ ÓVODAI NEVELÉS ALAPFELADATAI .............................................................................................8 3.1 Az egészséges életmód alakítása ..............................................................................................8 3.2 Az érzelmi, erkölcsi és közösségi nevelés ................................................................................11 3.3 Az anyanyelvi-, értelmi fejlesztés és nevelés megvalósítása ...................................................12 3.4 A hitre nevelés........................................................................................................................15 4 AZ ÓVODAI ÉLET TEVÉKENYSÉGI FORMÁI ...................................................................................17 4.1 Játék .......................................................................................................................................17 4.2 Mesélés, verselés ..................................................................................................................20 4.3 Ének, zene, énekes játék, gyermektánc ................................................................................23 4.4 Rajzolás, mintázás, festés, kézi munka ..................................................................................25 4.5 A külső világ tevékeny megismerése.....................................................................................27 4.6 Mozgás...................................................................................................................................30 4.7 A tevékenységekben megvalósuló tanulás ...........................................................................32 4.8 Munka jellegű tevékenységek ...................................................................................................34 5 A FEJLŐDÉS JELLEMZŐI AZ ÓVODÁSKOR VÉGÉRE .......................................................................36 6 AZ ÓVODAI ÉLET MEGSZERVEZÉSÉNEK ELVEI .............................................................................40 6.1 Személyi feltételek..................................................................................................................40 6.2 Tárgyi feltételek .....................................................................................................................41 6.3 Az óvodai élet megszervezése ...............................................................................................42 6.4 Gyermek és ifjúságvédelem ..................................................................................................44 6.5 Óvodánk kapcsolatrendszere, együttműködési formái ........................................................45 1. sz. melléklet Óvodánk esztendőkörös ünnepei ............................................................................49 2. sz. melléklet: AZ ÜNNEPEK RÉSZLETES LEÍRÁSA ...........................................................................50 3. sz. melléklet: Tervezésünk alapdokumentumai ...........................................................................58 7 BIBLIOGRÁFIA................................................................................................................................60 8 ÉRVÉNYESSÉGI NYILATKOZAT .......................................................................................................61 9 LEGITIMÁCIÓ .....................................................................................................................................

64