Szűcs László ÉGRE ÍROTT TÖRTÉNELEM. 2012, a maja prófécia és a magyar őstörténet kapcsolódása

Szűcs László

ÉGRE ÍROTT TÖRTÉNELEM 2012, a maja prófécia és a magyar őstörténet kapcsolódása

Szűcs László

ÉGRE ÍROTT TÖRTÉNELEM 2012, a maja prófécia és a magyar őstörténet kapcsolódása

Tartalom

© Szűcs László, 2011

Előszó / 7 I. rész TEST A természet törvényei / 9 I. fejezet A Naprendszer / 11 II. fejezet A Nap, a Föld és a Hold / 14 III. fejezet A négy őselem az asztrológia és a világirodalom tükrében / 22 IV. fejezet Galaxisunk csillagrendszere / 32 V. fejezet A precesszió, valamint természeti és éghajlati vonatkozásai / 38 VI. fejezet A Tejút és a maja prófécia alapértelmezése Nimród tükrében / 67 II. rész LÉLEK Az asztrológia szimbolikája és az eredetmitológiák üzenetei / 81 VII. fejezet A planéták jellemvonásai és mitológiai eredetük / 85 VIII. fejezet Az állatövi csillagképek mitológiája – Egy kiállítás képei / 105 IX. fejezet A csillagok üzeneteit a bolygók közvetítik / 141 III. rész SZELLEM Történelmi változások és események égi magyarázata / 151 X. fejezet 2010, az X-faktor éve / 154 XI. fejezet Az Özönvíz korától az időszámítás kezdetéig / 174 XII. fejezet Jézus születési ideje és horoszkópja / 217 Utószó az első könyvhöz / 237 Előzetes a második könyvhöz / 238 Példabeszédek / 241

AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG MAGYAR BIBLIÁJA

Előszó

Történelem az Igazság Szemével, hogy Beavassunk Isten Szent Szellemébe és Alkotásába. Az Ember Múltja, Jelene és Jövője. Hiteles Égi Biblia a Test, Lélek, Szellem Egysége által lejegyezve. Első Könyv. Érdemük mindazoknak, akik küzdelmes és önfeláldozó életeikkel hozzájárultak e könyv megszületéséhez, de mindenekelőtt hála az általam Szent Grál Hercegnőként tisztelt Vincze Gabriellának, bajtársamnak Páli Gézának, valamint nemes lelkű szüleimnek, angyali gyermekeimnek és a teljes lélek családomnak. Külön köszönet a magyar zenének és filmművészetnek, elsősorban a Piramis, P. Mobil, Bikini, Tátrai Band és a kezdeti Edda spirituális érzelemvilágú dalainak, valamint Szabó István és Sándor Pál mély lelkületű filmalkotásainak. „Minden gazdagságom hangok és szavak, néhány általuk kimondott gondolat, egyet elmondtam Neked, hogy ha igaznak hiszed, mondd el… mindenkinek! (részlet a Piramis együttes Ajándék c. dalából) Szeretem Sting dalait is. Ahol születése napján a Nap állt a Mérleg jegyben és a Szűz csillagképben, ott állt a Merkúr, s közelében a Vénusz is az én születésnapomon. Zenéje az egyik beavatóm lett. Égi üzenet: életed minden perce ajándék, hogy általa ismét közel kerülhess Istenhez. Ne vesztegesd az idődet; ha életed csak élvezet, s kerülöd a küzdelmeket, azzal eltékozlod ezt az esélyt, amely lehet akár az utolsó is egyben. Előkészületben: Égre írott történelem Jézus korától 2030-ig Második Könyv

6

2012 a maja naptár vége. Ez az évszám a magyar Szent Koronán is megjelenik a 2030-as utolsó évszámmal együtt, utolsó előttiként. Mit jelenthet? Milyen üzenetet hordoz? Miért pont ez a két évszám és miért a maják és a magyarok? Csak rájuk vonatkozik, vagy az egész földkerekségre, a teljes univerzumra? Hogy pontosan mi lesz, azt ma még konkrétan nem tudhatjuk, de hogy milyen lesz az iránya, a minősége, az emberiségre gyakorolt hatása, arra a választ logikai úton kikövetkeztethetjük a csillagok üzeneteiből. A maják és az ókori népek folyamatosan vizsgálták a csillagok és a bolygók helyzetét az éjszakai égbolton, de már az őskorban megjelenő első értelmes ember is – az új intelligencia, a szellem – barlangrajzokon jegyzetelte égi észrevételeit. Mi az a tényszerűség, ami miatt a maják pontosan a 2012-es évet állapították meg egy világkorszak lezárására, ami egyben valószínűleg egy új korszak kezdetét is jelenti? Semmi sem működhet tökéletesen egyik napról a másikra, s így lehet jelentősége a már említett 2030-as évszámnak is. 2012 után megindulhat egy új fejlődési folyamat az emberek lelkében, szellemében, s ez 2030-ra teljesedhet ki, hogy áthassa az emberiséget, és elindíthassa egy új, az eddigiektől merőben eltérő történelmi kor kezdetét. Talán a Vízöntő-korszakét, mely kornak az előfutára már megjelent a XVIII. században, az Uránusz bolygó újkori felfedezésével és a francia felvilágosodás térhódításával. Ez az eszmeiség még a korabeli magyar értelmiség gondolatvilágára is nagy hatással volt, s a leendő új világrend ideológiája összeforrhat majd a Nagy Francia Forradalom „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség” jelszavával. De ne menjünk ennyire előre! Vizsgáljuk meg, hogy mit olvashatunk le az elmúlt évezredek égboltjáról, s hogy miként kapcsolódnak a jelentős földtörténeti események időpontjai a Naprendszer és más csillagrendszerek egymáshoz való viszonyához. Nézzük meg azt is, hogy reális-e a 2012-es év sorsfordulóként való előrejelzése, és ha igen, akkor a maják és a magyar Szent Korona tervezői miként állapíthatták meg ezt a pontos dátumot – korunkat jóval megelőzően –, amikor

7

napjainkban az asztrológiai tudomány köztudatba vitele kimeríti a kuruzslás fogalmát. Mindenki számára érdekes és hasznos közös utazást teszünk a csillagos égen, s hogy ez minél élvezetesebb és érthetőbb legyen, javaslom a Stellarium 0.10.2 elnevezésű számítógépes csillagvizsgáló program alkalmazását. (Ingyen letölthető az internetről.) Kellemes és izgalmas elmélkedést kívánok Olvasóimnak!

I. rész

Szerző

TEST A természet törvényei Figyeljetek önmagatokba. Pillantsatok a tér és idő végtelenségébe! Onnan zeng elő a csillagok éneke, a számok beszéde és a szférák harmóniája. Minden napkorong Isten gondolata, és minden bolygó egy-egy kifejezése e gondolatnak. Az isteni gondolatok megismeréséhez, óh, lelkek, szálljatok fel és alá a hét bolygó útján, és a hét bolygó hét egén. Mit zengenek a csillagok? Mit mondanak a számok? Mit nyilvánítanak ki a szférák? – Óh, ti elveszett vagy megmentett lelkek, a csillagok, számok és szférák a ti sorsotokat beszélik, éneklik, nyilatkoztatják ki! (Fragmentum Hermész után) (Szepes Mária: Vörös Oroszlán, részlet)

átlagos naptávolság: 5900 m km

Plútó

átlagos naptávolság: 4496,6 m km

Neptunusz


Urárnusz

átlagos naptávolság: 1427 m km

Szaturnusz


Jupiter


Mars


Föld

Nap

Amíg felnőtt lettem, sok utat megjártam, Magamat kerestem, s csak másokat láttam. Tudom, sokat kell még járnom, Amíg megtudom a választ, Hogy ki vagyok én, és hogy mozog bennem a világ. Hogy ki vagyok én, és hogy mozog bennem a világ.


Mitől változott meg minden? Hol a válasz, kitől várjam? Hisz mindenki szól, De a szó sajnos SEMMIT sem ér!

Tekintsük át, hogyan működik Naprendszerünk, milyen általános tények és törvényszerűségek hatnak a földi élővilág mindennapjaira, ebben a kb. 2 fényév sugarú gravitációs térben, melynek határán a Nap vonzása már csak hasonló nagyságrendű, mint a szomszédos csillagoké. Ezáltal könnyebben megérthetjük, hogy milyen rendszer alapján lehet következtetni a bolygók, a csillagok és a földi élet kapcsolatára. A Naprendszer központja a Nap és a Naptól sorrendben növekvő távolságra keringenek a Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz és Plútó elnevezésű bolygók az eddig felfedezett több tucat holdjaikkal, további kb. százezer kisbolygóval (aszteroida), üstökösökkel és meteorokkal, valamint bolygóközi (interplanetáris) anyagokkal.

Vénusz

Mikor megszülettem, vigyáztak rám mások, Végre felnőtt lettem, nincsenek barátok. Mitől változott meg minden? HOL A VÁLASZ, KITŐL VÁRJAM? Hisz mindenki szól, de a szó sajnos nem sokat ér!

A Naprendszer


Mikor megszülettem, ragyogott a város. Most hogy felnőtt lettem, idegen és sáros. Talán én látom csak másnak, Mitől változott meg minden?

I. fejezet

Merkúr

Mikor megszülettem! (Piramis együttes dalszövege)

1. ábra

11

Megjegyezendő, hogy a legtávolabbi Plútó kb. 100-szor nagyobb távolságra van a Naptól, mint a legközelebbi Merkúr. Az előbb felsorolt égitestek ellipszis alakú pályákon, szinte közel egy síkban – ekliptika – keringenek a Nap körül, s keringésük sebessége a Naptól való távolság nagyságának függvényében egyre lassul. Mivel a Földről szemléljük a bennünket körül vevő univerzumot, a teljes csillagos égboltot, ezért az ekliptikát az állócsillag Nap látszólagos útjának is nevezzük. A Merkúr és a Plútó pályája a legelnyúltabb elliptikus pályája (utóbbié különlegesen szélsőséges pálya), ezért ezek kissé eltérnek az ekliptikától. Míg a Föld közepes távolsága a Naptól kb. 150 millió km – mely háromszorosa a Merkúr és közel másfélszerese a Vénusz Naptól mért távolságának –, addig a Jupiteré kb. 780 millió km, ami pedig kb. három és félszerese a Marsénak, nagyjából fele a Szaturnuszénak, kb. negyede az Uránuszénak, nem egész hatoda a Neptunuszénak, és kicsit kevesebb, mint nyolcada a Plútóénak. Ez azt is jelenti egyben, hogy a Földről kémlelve az égboltot a Vénusz és a Merkúr mindig a Nappal együtt látható, vagy a Nap és a Föld között, vagy pedig a Nap mögött, bolygónkról nézve fényárban úszva, vagy csökkenő fényben, vagy éppen megvilágítatlan oldalukat mutatva felénk (ahogy Nap körüli pályájukon körbe haladnak). Ebből következik, hogy nem mindig egy rezgésű energiát közvetítenek a Föld felé, ami ezért folyamatosan változó erővel és minőséggel hat az emberek lelkére, gondolkodására, arról nem is beszélve, hogy a háttérben még milyen csillagképek fényerei módosítják befolyásukat. Ez utóbbi megjegyzéssel már egy kicsit közelebb kerülünk a lélektanhoz, a bolygók személyiségre gyakorolt hatásához is. Ezzel szemben a szabad szemmel még látható Mars, Jupiter és Szaturnusz (látható, fizikai síkú világ), valamint az azokon túli Uránusz, Neptunusz és Plútó (szabad szemmel nem érzékelhető, égi misztikus világ) hol a Nappal együtt (azon túl), hol átellenben a Föld mögött haladnak pályájukon, mindig a Nap sugaraival megvilágított felületüket láttatva velünk. Ez azt is jelenti, hogy az utóbbi égitestek hatóereje markánsabban és tartósabban befolyásolja élettevékenységeinket. Valamennyi bolygó azonos irányban (direkt), az óramutató járásával ellentétesen kering a Nap körül, a tengelyforgásuk is direkt a Vénusz, az Uránusz és a Plútó kivételével, s a Nap tömegvonzása tartja őket ellipszis alakú pályájukon. Ehhez hasonló kölcsönhatások állnak fenn a bolygók között is, melyeknek a Nap körüli keringési idejük merőben eltér egymástól.

12

A Merkúr keringési ideje kb. 87 nap, a Vénuszé kb. 225 nap, a Földé 365,256 nap, a Marsé kb. 687 nap, a Jupiteré nagyjából 11,9 év, a Szaturnuszé nem egész 29,5 év, az Uránuszé majdnem 84 év, a Neptunuszé kb. 165 év, a Plútóé pedig megközelítően 248 év. A föld típusú kőzet bolygók közé tartozik a négy „belső” bolygó, a többi planétához viszonyítva kis méretűek, aránylag nagy sűrűségűek, lassú a tengelykörüli forgásuk, kőzetek és fémek alkotják, szilárd a felszínük és kevés holdjuk van. A négy óriás gázbolygót nevezzük „külső” bolygóknak, s mindegyikük több tekintetben is a Jupiterhez hasonlít, mely azért is különleges, mivel nemcsak, hogy a legnagyobb planéta a Nap után a Naprendszerben, hanem mert ő maga akár egy csillag is lehetne, ha mérete önmagának sokszorosa volna (kb. 70-80 szorosa), ami egyszer még be is következhet a jövőben. A „külső” bolygók kis sűrűségűek, főként hidrogén és hélium alkotja őket, tengelyforgásuk gyors, vastag az atmoszférájuk, gyűrűik vannak és nagyon sok holddal rendelkeznek. (A Szaturnusz gyűrűje kivételesen gyönyörű látványt nyújt!) Hatásaik életünkre sokkal hosszabb időszakon keresztül érvényesülnek, mivel tovább tartózkodnak egy-egy égi állomáson, ezért befolyásuk jóval erőteljesebb sorsainkat meghatározó különböző életeseményeinkre. A kilencedik bolygó a Plútó, mely égitest bolygónak titulálása sokak által megkérdőjelezett, s 1930-ban utolsóként fedezték fel planétáink közül. Gigantikus hatását az is jelzi, hogy felfedezésének ideje egybeesik az atomkorszak kezdetével. Kutatásunk szempontjából a leglényegesebb a Föld és kísérő holdja a Hold Nap körüli pályaidejének elemzése, s erről lesz szó a következő fejezetben. Megjegyezendő, hogy a Föld a keringése során a Nap irányából nézve sokszor közel egy térben, irányban halad a többi bolygóval, máskor pedig hatalmas távolságra helyezkedik el tőlük. Ez egyben azt is jelenti, hogy a földi események megtörténtének szempontjából nem választhatóak szét a Föld és a többi bolygó mozgásainak törvényszerűségei. Ez rámutat arra is, hogy nincs két olyan megegyező pillanat életünkben (életeinkben), amikor is két egyforma rezgésű és ugyanazon minőségű energetikai állapot áll fenn, s hat mindennapjainkra.

13

II. fejezet

A Nap, a Föld és a Hold A Nap és a Hold hatalmas, misztikus házaspár. Csak ott jöhet létre két lény igazi egyesülése, ahol egyik lélekben a Hold, másik lélekben a Nap tulajdonságai sugároznak egymás felé. (Szepes Mária: Vörös Oroszlán, részlet)

Földi életünk legmeghatározóbb égitestei nem véletlenül a Nap és a Hold. A Nap minden életjelenség forrása, a Nap fénye, aktív kiáradó energiája a Teremtés alapja, nélküle sötétség, hideg és sivárság uralná a létezést. Földünkön olyan kedvező energiaállapot áll fenn a Nap és a Hold által, mely lehetővé tette az élet kialakulását, melynek szempontjából a víz nélkülözhetetlen, mert például testtömegünk majd 70%-a is víz. Minden élő megszűnik, ha kiszárad. A földi óceánok, tengerek (97,5%) és édes vizű folyók (2,5%) állapot változásai – ár-apály – is a Hold hatására következnek be, miért éppen az emberek testében, lelkében, hangulatában, gondolataiban bekövetkező változásokra ne lenne érzékelhető, jelentős hatással. Így érthető, hogy már az ókori kultúrák idején is a Nap és a Hold volt az a két égitest, melyekhez az első és leghatalmasabb isteneket kapcsolták. Más megközelítésben a Nap az apai és férfias tulajdonságokat – yang, aktív, kiáradó, alkotó –, míg a Hold az anyai és nőies tulajdonságokat – yin, passzív, befogadó és mélyen érző – jelenítette meg. A Holdnak saját fénye nincs, légkörét is teljes sötétség borítja, kivéve, amikor a Nap fénye világítja meg. Ez indokolja a Holdnak tulajdonított, sötét, hideg, passzív, sejtelmes és rejtelmes, viszont legbelül rejtetten érzékeny és érző, ösztönös és intuitív értékeket, mely a vízre (lélek) gyakorolt hatásában mutatkozik meg. Mintha azt a szimbólumot fejezné ki e nagy kettős, hogy a Hold – mely a Föld pályáját követi állandóan és bolygónk körüli keringési ideje 27,3 nap – a fizikai világhoz, annak örökös fogságába lenne rendelve, egy zárt, fény nélküli palotába (a női princípium, Csipkerózsika, Hamupipőke, elátkozott hercegnők és királykisasszonyok), várva a Napra, a hősre (férfi princípium), a megmentő királyfira, aki megannyi akadályt leküzdve tiszta szerelmével kiragadja őt a fizikai lét fogságából.

14

Szerencsére a legtöbb mese és legenda a hős és választottja (Nap és Hold) győzelmével végződik. A jeles magyar irodalomban – a teljesség igénye nélkül – ezt példázza Petőfi Sándor János vitéze és Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéje is. Ne feledjük, minden emberi lélek rendelkezik Nap és Hold oldallal (férfi és női), az azonban már egyedi, hogy ki mennyire fejti ki részeinek harmonikus megnyilvánulásait. Az a legnehezebben tanulandó életfeladatok egyike, amikor a Hold princípium egy férfi testben, a Nap princípium egy női testben mutatkozik meg, s nem ezen oldalak teljes elfojtása, vagy felcserélése a cél, hanem a kettő egyensúlyba hozása. Ez azt is igazolja, hogy az igazi férfi és nő nem külsejében mutatkozik meg, hanem lelkében éli meg a két princípium tisztaságát és teljességét. Az sem meglepő, hogy ma az északi féltekén, az év legmelegebb hónapjaiban, a nyári napfordulót követően (június 22-től augusztus 22-ig, amikor a leghosszabb a nappal az éjszakával szemben), a Rák, s azt követően pedig az Oroszlán jegy következik a zodiákusban (állatövi jegy, csillagjegy). Ezeket nem csak, hogy sorrendben a Hold és a Nap uralja, hanem a legnőiesebb (anya princípium), illetve a legférfiasabb (apa princípium) állatövi jegyek. (Princípium – őseredet alapelv, elsődleges törvény, vagy ok.) A Hold tömege a Föld tömegének 1/81-ed része, keringési síkja a Nap egyenlítőjének síkjában haladva, a földi Egyenlítő felett vezet. Átlagos Földtől való távolsága 384.402 km, kötött keringése miatt pedig mindig ugyanazon oldalával fordul bolygónk felé az ekliptikához közeli pályáján. E kis ezoterikus kitérő és a Hold rövid jellemzése után nézzük meg a Föld Nap körüli keringésére vonatkozó ismereteinket, melyek alapvetően határozzák meg természeti törvényeinket is. A Föld a Naprendszernek a Naptól számított harmadik bolygója, nagyság szerint pedig az ötödik, egyben pedig ez a legnagyobb átmérővel és tömeggel rendelkező föld típusú bolygó a négy „belső planéta” közül. A Föld jelenleg a világegyetem egyetlen olyan bolygója, amelyről tudjuk, hogy életet hordoz, mégpedig több millió faj, köztük az ember élőhelye is. Kutatások alapján az a feltételezés, hogy kb. 4,5 milliárd éve alakult ki léte és közel 3,5 milliárd évvel ezelőtt már az élet is megjelent rajta. Létrejött az ózonréteg, ami megszűri az ártalmas ultraibolya sugárzást, így a mind fényesebbé váló Nap még mintegy 1,5 milliárd évig támogathatja az élet jelenlétét, míg el nem tünteti a bioszférát, s ezzel az élet lehetőségét bolygónkon.

15

Mostani otthonunk felszínének nagyjából 71%-át sós vizű óceánok, tengerek, édes vizű folyók és jéghegyek, a fennmaradó területeket pedig kontinensek és szigetek alkotják. A Föld elsődleges kapcsolatban van a Nappal és a Holddal. Amíg megkerüli ellipszis alakú pályáján a Napot, nagyjából 365,256 nap alatt (1 nap = 1 saját tengelykörüli fordulat), addig ugyanennyiszer megfordul a saját tengelye körül. A Föld tengelyének ferdesége a Nap körüli keringési pályasíkra bocsátott merőlegeshez képest 23,4°, ennek, valamint a Hold hatásának következményei az évszakok, illetve azok változásai. Bolygónk egyetlen holdja a Hold, mely közel egy időben jött létre a Földdel (4,5 milliárd éve), s vonzása alakította ki az ár – apály természeti jelenséget, ami egyensúlyban tartja a tengelyferdeséget és lassítja bolygónk forgását. Így a Föld a kísérő Holddal együtt egy olyan csillagközpontnak, a Naprendszernek a tagja, mely csak egy Galaxisunk, a Tejútrendszer 200-400 milliárd csillagából. Az ókori és középkori tudósok Istennek tulajdonították a Föld keletkezését, de az 1700-as évektől új elméletek születtek keletkezésére vonatkozóan, miszerint a Nap és bolygói por- és gázfelhőből alakultak ki. A középpontban kialakuló sűrű gázgömbből alakult ki a Nap, a kívül maradt felhőben pedig kristályos anyagok maradtak fenn és csapódtak ki a fokozatos lehűlés következtében. A Nap körüli felhő kristályos anyaga fokozatosan csomósodott előbb kisméretű égitestekké (planetezimálokká), majd nagyobb tömegű égitestekké, végül pedig bolygókká. Bár e keletkezéselmélet hitelességét nem erősíthetem meg, nekem mégis a Föld létrejötténél sokkal izgalmasabb kérdés, hogy a bolygónkon megjelent több tízezer éves (?) intelligencia, amely az emberi szellemben mutatkozik meg, mikor és miért jött létre, hogyan fejlődött a mai napig, és milyen változások várhatóak a jövőre nézve. Erre keresem a választ a csillagok segítségével. A 4, 5 milliárd éve megszületett bolygónk az óramutató járásával ellentétes irányba haladva 365,256 nap alatt, ugyan ennyiszer megfordulva saját tengelye körül kerüli meg a napot. Sebessége 30 km/sec, amellyel a csillagos égbolthoz képest közelítőleg 1º-ot halad előre naponta (a keringési pályát egy 360º-os mértani ellipszisbe nyúló körként kezeljük), így a Föld szemszögéből a csillagok egy év alatt egy teljes kört írnak le bolygónk körüli látszólagos égi pályájukon. Emiatt az égbolt egy adott pontja minden nap kb. 4 perccel korábban kel fel a keleti horizonton, s ezért a tengelyforgás következtében naponta, még ha különböző időpontokban is, de minden állatövi csillagkép – más csillagképekkel egyetemben – látható lesz égi vizsgálódásaink során.

16

Az említett tengelyferdeség és a Nap körüli keringés közös hatása földfelszínünkön az évszakok kialakulása. Az északi féltekén nyár van, amikor az északi sarkpont a Naphoz közelít, s tél van, amikor a déli sarkpont teszi ugyanezt. (Ezért a déli féltekén az évsza kok fordítva jelennek meg.) De mindez a jelenre vonatkozik, mert mint később a vizsgálódásaink folyamán majd kiderül, ez is sorozatosan változik bolygónk történetében. Nyáron a nappalok hosszabbak, s az erőteljesebb napsugárzás miatt jóval melegebb van, míg télen rövidebb ideig tart a nappal, s a gyengülő napenergia következtében hidegebb van. Ez a különbség az Egyenlítőhöz közelítve kevésbé érzékelhető, míg az északi Ráktérítőn és a déli Baktérítőn túl egyre erőteljesebb. Így az Északi- és Déli-sarkkör vidékein léteznek olyan időszakok, amikor több mint 24 órán áttartó nappal, vagy éppenséggel 24 órán túl nyúló éjszaka van. A Föld keringésének négy legfontosabb pályapontját tartja számon a csillagászat, s nem csak ma, hanem már az ókorban is, s talán amióta ember él a Földön. Ezért ezek a pályapontok alappillérek a természet logikai láncolatában, s így az én elemzéseimben is. A négy pont pedig nem más, mint a nyári és a téli napforduló (június 21. és december 21.). Az északi féltekén az előbbi esetben a leghosszabbak a nappalok, utóbbi esetben a legrövidebbek, valamint a tavaszi és őszi napéjegyenlőség (március 21. és szeptember 23.), amikor is tavasztól hosszabbodnak a nappalok, ősztől pedig rövidülnek. A két napéjegyenlőségi pont helyzetét az ekliptika és az equator – a földi Egyenlítő égi vonala, vetülete – metszéspontjai határozzák meg. Amikor az ekliptika útja az equator vonala fölé ível, akkor hagyjuk el a tavaszpontot, s amikor alá száll, akkor hagyjuk hátra az őszpontot. A nyári napforduló az ekliptika csúcspontja, a téli napforduló pedig az ekliptika mélypontja. (2. ábra) A nyári napforduló idején a Nap az Egyenlítőtől 23,5º-kal északra, a Ráktérítő felett áll, pontosan 90º-os szöget bezárva az északi félteke felszínével, míg a téli napforduló idején ugyanilyen távolságra van az Egyenlítőtől, de a déli Baktérítő felett. Ez a magyarázat a nyár és a tél fordított előfordulására az északi, illetve déli féltekén, s arra az asztrológiai kapcsolatra is, hogy a két térítő csillagjegyekről kapta elnevezését, hiszen a nyári napforduló idején, amikor a Ráktérítő felett áll a Nap, kezdődik a Rák jegy, s amikor a téli napfordulón a Baktérítő felett áll, akkor kezdődik a Bak jegy.

17

Az évszakpontok megállapítása az északi félteke tekintetében

s

ú

tj a

–E

tik kli p

a

jún. 21.

dec. 21.

márc. 21.

Évszakváltások az északi félteke tekintetében AF

le te –

Téli napforduló

3. ábra

A Nap, a Föld és a Hold kapcsolata

Eq uat or

Földi Egyenlítô

Tavaszi napéjegyenlôség

A Na p szept. 23.

Ôszi napéjegyenlôség

lát

sz ó

la

go

Nyári napforduló

Nincs ez másképpen az ember esetében sem, ezért folyamatosan változó energiákkal küzdi le feladatait egy naptári év során. Minden születésnap betöltését követően, vagy a Napnak az egyéni ascendens (a születés pillanatában a keleti égbolton felkelő pontot jelöli) tengelyen való áthaladása után megújuló energiáinkkal újabb és újabb feladatokat oldunk meg, persze csak akkor sikeresen, ha tanultunk korábbi hibáinkból. Az említett folyamatokat vizsgálva könnyen lehet következtetni az emberi lélek és szellem változásának alakulására az emberiség történelme folyamán, s egy laikusnak talán meglepő ez, de valós azon állítás, hogy a csillagokban minden meg van írva. Az alapadatokat már összegyűjtöttük ahhoz, hogy az igazi kutatásba máris belekezdhessünk. Még egy fontos tényt meg kell említenem: a Föld tengelykörüli forgása nyugatról keletre történik (a Nap ezért kel Keleten és nyugszik Nyugaton), s egy fordulata a viszonyítási ponthoz képest 24 óra időtartam, egyben egy időegység, a nap hossza is.


ke

ri n

gé

pá

szept. 23.

lyá

Északi félteke

öl d

si

ü et iv g ôé nlít e y g E Földi

ja

2. ábra

18

old AH

jún. 21.

Nyári napforduló

NAP

pá

Föld

lyá ja

Ráktérítô Egyenlítô Baktérítô

gé si

dec. 21.

Hold

Téli napforduló

Amikor azonban a Föld Nap körüli pályáján haladva elérkezik a tavaszi, illetve őszi napéjegyenlőség időpontjához, akkor azt láthatjuk, hogy a Nap pontosan 90º-ban delel az Egyenlítő felett, s ez egyenlíti ki a nappalok és éjszakák általunk érzékelhető hosszát, valamint az éghajlati viszonyok egyensúlyát az északi és a déli féltekén. (3. ábra) Utóbbi esetben számunkra az a leglényegesebb szempont, hogy tavasztól (március 21.) a nappalok hossza növekszik, a Nap erőre kap, ősztől pedig (szeptember 23.) a nappalok hossza rövidül, a Nap gyengül. Ez a természetben is megmutatkozik, mind a növény-, mind az állatvilág viszonylatában, így természetesen az emberek életében, habitusában is. A teljes földi természetvilág tehát tavasszal életre kel, nyáron kiteljesedik, ősszel hanyatlik, télen visszavonul, s erőt gyűjt az új kezdetekhez.

rin ke

Déli félteke

Tavaszi napéjegyenlôség 2010-ben a Föld tengelyferdesége a keringési pályára: 23,4º

márc. 21.

19

20

Északi sarkpont

Egyenlítô

A Föld tengelyforgásának iránya

Nyugat

FÖLD

Sarkpontokat összekötô tengely, a Föld függôleges fôtengelye

Kelet

Észak

A Nap nyugszik

A 365,256 nap hosszú évet (1 év = 365 nap, 4 évenként a maradékból ös�szevont + 1 nap, a szökőév) 12 hónapos egységre osztjuk, amely felosztás a Hold, Föld és Nap körüli keringési idejével kapcsolatos, hiszen még nyelvünk is erre utal, a hónap a ho(ld)nap rövidítése. Sőt más nyelvek is, többek között az angol nyelv is a hónap = month jelentésében a hold = moon = mo(o)nth = holdak sorozatát fejezi ki. Lehet, hogy az eddigi ismertető a Naprendszerről nem teljes, de nem törekedtem általam feleslegesnek tartott részletek leírására, mely vizsgálódásunk szempontjából lényegtelen, lesz még elég figyelemreméltó adat, s ha szükséges lesz, úgyis magyarázattal szolgálok. Azok, akik nem szeretik a száraz, lexikális adathalmazokat, nos ők legalább korán túljuthatnak az általánosan unalmas bevezető részen, viszont egy viszonylag könnyen emészthető és fejbentartható információs gyűjteményt kaptak, mert a későbbiek során szükség lesz arra, hogy egyes elemzéseknél ezekre visszaemlékezzünk. Összefoglalásképpen egy grafikonon összegzek néhány fontos megállapítást, melyek nélkülözhetetlenek lesznek a későbbiek során. (4. ábra) Nevetségesen egyszerű ábra, de mégis mindennek az alfája, mert a világon az egyik legnagyobb hatalommal bíró szimbólumot rejti magában, mely a legnagyobb mértékben befolyásolta az emberiség történelmét, s ez pedig a KERESZT. Ez a jelkép egyik világvallásunk hitrendszerének alapköve, alap emblémája, s mindamellett a magyar Szent Korona felülnézeti metszete is egyben. S itt már spirituális vonalhoz értünk, az asztrológiához és számmisztikához, de csak közel kétezer éve választják szét igaztalanul az asztrozófia (csillagászat, csillagbölcselet) tudományait a hittől. Valamikor réges-régen e tudomány teljesen egybefonódott az egy igaz Isten hittel. Megjelenik a szent 4-es, a négy égtáj (Észak, Dél, Kelet, Nyugat), a négy évszak (tavasz, nyár, ősz, tél), a négy csillagászati nappont (március 21., június 21., szeptember 23., december 21.), a négy őselem (tűz, föld, levegő, víz), a négy kerub (a tarot kártyában is), a kör, káró, pikk és treff a römi kártyában és sorolhatnám még tovább. Nem hagyhatom ki a magyar kártya említését sem (zöld – tavasz, piros – nyár, tök – ősz, makk – tél), s bevallom, mindig a tök ász volt a kedvencem, az ősz kártya – akkor még nem érezve az okát, de ma már tudom –, mert ősszel születtem, az őszi napéjegyenlőség ideje körül, amit ez a lap szimbolizál. A négy ász a négy különböző évszak szimbolizálásával az év természeti változásait jelöli meg és a paganushoz (pogány = falusi ember), a természetet szerető és megmunkáló egyszerű emberhez szól.

Dél

Déli sarkpont

4. ábra

Ezért is helytelen a pogány jelző illetése a hitetlenre, mert a vidéken élő, egyszerű, de tiszta lelkű mezőgazdasági munkás nem azonos azzal, akire e negatív jelzőt illesztik. S nem lehet kihagyni azt a régi magyar közmondást sem, miszerint három a magyar igazság és egy a ráadás. Meg kell említenem azt is, hogy a kártyajátékokat gyakran illették az „ördög bibliája” kifejezéssel, amit valószínűleg sorsfordító szerepe miatt aggattak rá, amikor is nagy tétben játszottak, s mindent vittek, vagy éppen vesztettek. De ha spirituális értelemben használták (tarot kártya), akkor üzeneteivel ugyanúgy nagy változást hozhatott a lapot vető életében. Valószínűleg ez utóbbi az, ami leginkább az egyház vezetőit zavarhatta. Tiltották is az alkalmazását mindenhol, mert aki értette és tanította a lapok mágikus erejét, ő könnyen felvilágosíthatott mindenkit arról, hogy igazából melyik mű is az, amelyik valójában betölti az „ördög bibliája” szerepét. A következő fejezetben nézzük át a legfontosabb „négyes”, a négy őselem elméletének kialakulását, boncolgassuk jelentéstartalmát, s azon vonatkozásait, ami a megértéséhez, valamint önmagunk általa való megismeréséhez elengedhetetlen.

21

III. fejezet

A négy őselem az asztrológia és a világirodalom tükrében A Naprendszer és a Világegyetem kialakulásának alapja a négy őselem (tűz, föld, levegő és víz), ezért minden, ami a kozmoszban létezik e négy alapelemnek az elegye. Ez nem csak az anyagi világra, hanem az anyagtalanra, a lélekre is vonatkozik, melynek megjelenési formája az emberi személyiségtípusokban nyilvánul meg. A tűz és levegő férfias, a föld és víz nőies elemek, ezek egyensúlya szükséges ahhoz, hogy lelkünkben meg tudjuk élni a tökéletes harmóniát, s ezt vetítsük ki a külvilágra, ne pedig belső küzdelmeinket, vívódásainkat. A tűz (cselekvő aktivitás, erő, energia, vitalitás, önállóság, Nap, Jupiter, Mars, yang) és a levegő (a szellem, tudat, gondolkodás, kötetlenség, Merkúr, Uránusz, Jupiter, yang) együttese, összhangja, szabadságvágya a felső szférákba emel. A föld (test, létbiztonság, gyakorlatiasság, anyag, kötöttség, Szaturnusz, Merkúr, Vénusz, yin) és víz (lélek, empátia, érzés, kötődés, ösztönösség, képesség, Hold, Neptunusz, Vénusz, yin) túlsúlya lehúzhat a mélységekbe, mind külső, mind belső világunkban. Azért, hogy hétköznapjainkat kiegyensúlyozottan élhessük meg, elengedhetetlen a mind a négy alkotóelemmel való folyamatos és kiegyenlített törődés. Sajnos a mai világ csak két elemünket segíti kibontakoztatni. A sikerorientáltak a tűz és föld elemeiket helyezik túlsúlyba, s ezt sugallja a fogyasztói társadalom is, a szociális érzelmi világúak pedig a levegő és víz elemeiket élik meg, s ez a mai életformákat látva depresszív állapotot idézhet elő náluk. A helyes út valahol középen van, de ezt az utat évezredek óta nem találjuk. Pedig az eszme korai megszületésére utal – hogy minden teremtett dolog a négy elemből formálódott –, az i. e. 4450 – 1825 közötti Bika-korszak idejében, Mezopotámiában és Egyiptomban megjelent művészeti és vallási szimbólumok sokasága is. Ezeket egyrészt az Ótestamentumból, Ezékiel próféta látomásaiból is ismerhetjük (i. e. VI. sz., 1. könyv. 1-15.), aki négy lényt, azaz leírása szerint négy emberi formájú szárnyas állatot látott. Mindegyiknek négy orcája volt, ember, oroszlán, bika és sas, s amelyek a középkor keresztény vallásában a négy evangélista jelképeként éltek tovább. (Lukács – Bika jegy, föld elem, Márk – Orosz-

22

lán jegy, tűz elem, János – sas/Skorpió jegy, víz elem, Máté – ember/angyal, Vízöntő jegy, levegő elem.) Számos példát lehetne még említeni (a későbbiek során lesz is mód rá), de az Ótestamentum és az Újszövetség anyagának ismereteit nélkülöző olvasók számára hétköznapibb magyarázattal szeretnék szolgálni. Ez pedig inkább a lélektanhoz és az ókori, babilóniai eredetű asztrológiához kapcsolódik. A Föld Nap körüli pályáját 1 év, azaz 12 hónap (holdnap) alatt teszi meg. A Gergely-naptár rendszere alapján, fontos szerepe miatt négy sarkalatos időpontot ragadtam ki, a tavaszi és őszi napéjegyenlőséget (márc. 21. és szept. 23.), valamint a nyári és téli napforduló (jún. 21. és dec. 21.) időpontját. Mivel a természet ébredése a tavaszpont idején kezdődik, ezért asztrológiai jegyét a Kost (tűz, elsődleges, életenergiánk) tesszük az induló zodiákus jegynek, melyet a Bika (föld, szilárd, fizikai testünk), majd az Ikrek (levegő, változó, mozgásunk, beszédkészségünk) jegy követ, s ezzel be is következett a természet teljes kinyílása, az ember szerepe, s lezárult az év első évszaka, negyede. Június 22. után, a második negyed idején a Rák jegyben (víz, elsődleges), azután az azt követő Oroszlán (tűz, szilárd) és Szűz jegyben (föld, változó) a Nap magas ívű pályán halad, s a természet megkoronázása után az őszponthoz már leszálló ágban érkezik meg, ezúttal a betakarítás végeztéhez és a szüret kezdetére. Az emberi lélek munkája e jegyekben valósul meg, női oldal – Rák jegy, férfi oldal – Oroszlán jegy, a kettő egyensúlya – Szűz jegy! A harmadik negyed a Nap gyengülését jellemzi a Mérleg (levegő, elsődleges), a Skorpió (víz, szilárd), és a Nyilas (tűz, változó) állatövi jegyek mentén, s ennek érvényesülése a lombhullató természetben és mélyülő lelkivilágunkban is tükröződik. A Szűz jegyben egyensúlyba került lélek kapcsolatfelvétele a külvilággal – Mérleg jegy. A Skorpióban a Nap, a fény legyőzöttnek látszik a sötétség által (az emberi lélek mély utazása), s a Nyilas és a negyedik negyed első jegye, a Bak (föld, elsődleges) váltásának idején (dec. 21.) a legmélyebb pontra kerül, hogy aztán másnaptól (dec. 22.), még a Nyilasban új értelmet és erőt nyerő fény megkezdhesse felemelkedését (az emberi lélek szintjén is). Vagyis a Nap (Isten) újjá születhessen a Bak jegyre. A keresztény egyház emiatt ünnepli Jézusnak, „Isten fiának” a születését a korabeli, időszámítás kezdete előtti téli napforduló időpontján, dec. 24-én este és 25-én, karácsony napján. Ezért van az, hogy nagyon sok közeli hozzánk tartozó karácsony táján hagy el bennünket, mert ők olyankor testileg és lelkileg annyira elgyengültek a Nap éltető és erősítő energiája nélkül, hogy lelki újjászületésük már nem sikerülhet.

23

Talán, ha szeretetünkkel, odaadó törődésünkkel ezt a hiányt pótolnánk, akkor tovább is közöttünk tarthatnánk őket, de ha ezt nem kapják meg tőlünk, akkor ez azt jelenti, hogy mi engedtük el kezeiket. A negyedik negyed Bakja (föld, elsődleges) a nehéz, meredek, lassú kaptatón a hegygerincre törőt jelképezi (az egyén keresi helyét a társadalmi ranglétrán), s még a fizikai világhoz tartozik, de az őt követő Vízöntő jegy (levegő, szilárd) már a Nap szellemi síkú kiteljesedését, a tanulás, fejlődés időszakát értelmezi az ember számára, már a világtól kissé eltávolodva, külön állva, idealista módon. (Jézus fiatal kora.) Az utolsó negyed harmadik, egyben a zodiákust lezáró 12. jegye, a Halak (víz, változó) kettőssége, már nemcsak egy régi korszak lezáródását, hanem egy új időszak kezdetét is sejteti, nemcsak a természet, hanem az emberi lélek vonatkozásában is. (A Megváltás lehetősége.) Talán ezért ez utóbbi jegy az egyik legnagyobb talány, mert tökéletes kifejeződése az itt is vagyok (múlt, lélek sík), ott is vagyok (jövő, lélek sík), mégsem vagyok sehol sem (jelen, fizikai sík) életvezetésnek. Az emberi test felépítése is a bolygók és a csillagok viszonyának a tükörképe, fejtől lábig, Kos jegytől Halak jegyig, melyben a tizenkét csillagjegy és csillagkép tizenkét különböző részünknek felel meg, hogy csak a legfontosabbat említsem, az Oroszlán csillagkép Regulus (Királyocska) elnevezésű központi csillagát, mely általános szeretetérzésünkre hat, s a szívünket mintázza meg. A korábbi felsorolásból következik, hogy a legérettebb lelkivilággal a Szűz és Halak jegyűek rendelkeznek (vagy az ascendens az említett két jegy egyike), az előbbi témája a szolgálat és a tökéletesség, utóbbié pedig az önfeláldozás és a teljesség. Ily módon minden emberi testet öltő yang (aktív) és yin (befogadó) részre kettéváló lélek – szellem energia az induló Kos jegyű megjelenési formától a Halak jegyű stációig, a különböző fejlődési szakaszokon (zodiákus jegyek) keresztül hol férfi, hol női testbe zárva végigjárja e küzdelmes tanuló utat, mely végén a földi létből való kilépés lehetősége csak a visszatérő egységben, az említett Szűz és Halak jegy esetében válhat valóra. Minden más szinten lévő lélek számára csak akkor van a közös felemelkedésre lehetőség, amikor a Megváltó megjelenik egy sorslezáró korszakban. S ha már említettem az Ótestamentumban lejegyzett négy négyarcú szárnyas lényt, nézzük is meg a jelentéstartalmát és összefüggését a négy őselemmel. A bal orca az Oroszlán arc (tűz, szilárd) és a Nap uralja az állatok királyáról elnevezett csillagképet és állatövi jegyet is. (Nem ugyanaz a kettő, később majd ezt is taglaljuk.)

24

Ehhez a minőséghez a teremtés, alkotás, melegség, egyesítés, gondoskodás, diszharmóniában perzselés, kiirtás, felégetés, kiszáradás, diktatúra társul. Az elülső orcát, a Sas arcot a Skorpió (víz, szilárd) csillagképként értelmezik, s talán azért, mert egy izgalmas égi helyen, ahogy a Sas csillagképből a Bika csillagkép irányába halad a Tejút, a Skorpió csillagképnél kereszteződik az ekliptikával, a Nap látszólagos útjával. Mivel télen, a Nap ekliptikán vezető útja a Skorpió, az égi egyenlítő (equator) pedig a Sas csillagképen „halad” át a csillagképek sorozatán, ezért valószínű ez a kettős megjelenési forma. Bár az ekliptika helyzete a meghatározó, a tél folyamán azonban, a Nap útjának a mélypontján a Sas csillagkép áll uralkodó pozícióban életet adó csillagunk felett. Ráadásul a Skorpió jegyhez a Plútó és a Mars bolygókat rendeljük, melyek egy folyamatos lelki és szellemi harc megvívásának eszközei a lélek (víz) mélységeinek megismeréséhez, a „belső pokolba” jutáshoz a kincs megtalálására (Skorpió jegy, víz, lélek), majd annak kiemelésére a fizikai világba (Bika jegy), s ezzel együtt az életbe való sikeres visszatérésre. (Orpheusz az alvilágban c. mítosz és opera.) Nem véletlenül ez a legszélsőségesebb jegy, de nem megítélni, hanem inkább megismerni és megérteni kell a Skorpió jegy szülötteit. A pozitívumaikat kell kiemelni, mert abból is van bőven, hiszen minden jegynek és bolygónak van harmonikus és diszharmonikus értelmezésű hatása, jelentéstartalma. A harmadik orca a Bika arc (föld, szilárd), e szimbólum összefüggését a Skorpióéval (víz, szilárd) az imént láthattuk. Csillagképként is és a zodiákus jegyeiként is szemben állóak, tehát olyan, mint egy érem két oldala, továbbá mint két őselem, víz és föld együtt, a női, azaz yin energiák teljességét is képviselik. A Bika jegyet a Vénusz uralja, és a földi élet fizikai síkú, anyagi vonatkozású szépségeit jeleníti meg. A negyedik orca az ember ábrázatú, a Vízöntőt (levegő, szilárd) jelképezi, mely az Oroszlánnal szemközti jegy és csillagkép is egyben, s az Uránusz és a Szaturnusz uralja. Míg az Oroszlán uralkodik, a Vízöntő ember idealista világszemléletével, nem felülről, hanem kivonulva, önálló egyénként tekint a társadalomra. Különc módjára egyenlőnek, de nem egynek gondolja a világot. Világosan látható, hogy a zodiákus 12 jegyében sorakozó három különböző karakterű (kardinális, szilárd, változó) tűz, föld, levegő és víz őselemet (végig ebben a sorrendben váltakoznak) szimbolizáló személyiségtípusokból emelkednek ki ezen arcok, mégpedig azok, melyek legerőteljesebben hangsúlyozzák ki az adott őselem jellemvonásait (szilárd jegyek).

25

Leveg ô

válto zó

sz

sz il

i

Föld

válto zó

ô

eg Lev

Víz

Ö

r lá

ô eg d

TÔ

sz i

g es ôdle els

Föld

BAK

válto zó

Tûz

íz

rd lá

K

VÍ Z

Le v

V

SK

IÓ RP

HAL A

ges ôdle els

ges változ ó

R L EG MÉ

KOS

Tûz

SZÛz

BI

ôdle

Ôszi napéjegyenlôség szept. 23.

F

Tavaszi napéjegyenlôség márc. 21.

S

T

ûz rd á

g es ôdle els

N

OR O

Víz

ÁN ZL

IKRE K

KA

O

NYILA S

26

RÁK

sz i

A teljesség igénye nélkül (nem is lehetne mindet felsorolni), két, Magyarországon is igen elismert művet állítok példaként: Jókai Mór A kőszívű ember fiai c. irodalmi kötetét és Alexander Dumas A három testőr c. történelmi regényét. Jókai regényének négy főhőse – özv. Baradlayné nemes asszony, fiai Baradlay Ödön oroszországi diplomata, Baradlay Richárd Bécsben szolgáló magyar huszártiszt és Baradlay Jenő Bécsben élő hivatalnok és ifjonc – tökéletesen megtestesítik a négy őselem egy-egy archetípusát (a lélek tizenkét csillagjeggyel azonosított és megkülönböztetett őstípusai). Aki ismeri a regényt, tudja, hogy a megözvegyült Baradlayné (Bika jegy, föld, Vénusz) feladata elhunyt férje (a kőszívű ember – Bak jegy, föld, a kő-

Nyári napforduló jún. 21.

e ls

Ez pedig olyannyira kihat az emberi lélek (személyiség) struktúrájára, hogy bár burkoltan ugyan, de üzenethordozóként a világirodalomban is megjelent.

A négy ôselem megjelenítése az asztrológiai jegyek rendszerében

d öl rd lá

Az Oroszlánban uralkodó Nap az Uránusz segítségével a Vízöntő jegyében győzedelmeskedik a Bak jegyet uraló, s a Vízöntőben is erőteljes Szaturnusz felett, s később a Halak jegyben már a Jupiter és Neptunusz segíti tovább az útját. Hogy mennyire tökéletes asztrológiai tudással rendelkeztek már a babilóniai időkben is (kik, ha ők nem!), azt az is jelzi, hogy a Naphoz nemcsak az 1-es számot rendelték, mint mindennek a kezdetét, hanem ezt a különleges értékű 4-es számot is, mint a Nap szellemi síkú, feminin oldalát. Ma már a 4-es szám elemzésénél az Uránuszt veszem figyelembe, de ez nem ellent mond, hanem megerősíti az előbb leírtakat, miszerint a Nap és az Uránusz szoros kapcsolata megkérdőjelezhetetlen. Ha már a számmisztika területére tévedtünk, e két számnál érdemes megjegyezni, hogy a Nap számaival – 1, 10, 19, 28 – ill. az Uránusz számaival – 4, 13, 22, 31 – (egyes számra adjuk össze őket) jelzett napokon születettek szellemileg, lelkileg a legjobban érthetik meg egymást. Ezt kivétel nélkül tapasztaltam is életem során. Hogy mennyire tökéletesen érvényesül a négyes egység a csillagjegyek sorában, azt az is kifejezi, hogy a négy őselemet szimbolizáló jegyek a Kostól a Halakig, a névadó alakzatokkal harmóniában, nemcsak ugyanazon sorrendben (tűz, föld, levegő, víz) követik egymást, hanem a negyedek induló jegye mindig úgy változik, hogy egy kardinális (induló, elsődleges) minőségű elem a kezdő jegy (Kos – tűz, elsődleges, Rák – víz, elsődleges, Mérleg – levegő, elsődleges, Bak – föld, elsődleges), szilárd a követő jegy (Bika – föld, szilárd, Oroszlán – tűz, szilárd, Skorpió – víz, szilárd, Vízöntő – levegő, szilárd) s változó a záró jegy (Ikrek – levegő, változó, Szűz – föld, változó, Nyilas – tűz, változó, Halak – víz, változó). (5. ábra)

Téli napforduló dec. 21.

5. ábra

bolygónak is nevezett Szaturnusz megszemélyesítője) kemény és kérlelhetetlen végrendeletének véghezvitele fiai és saját életében, melyet végül is saját akarata és elképzelése szerint valósít meg. Az otthonától sokat távol lévő diplomata és politikai vénájú Baradlay Ödön képviseli a levegő elemet (Vízöntő jegy, levegő, Uránusz, Szaturnusz), hiszen idealista nézeteivel a szabadságharc egyik forradalmi vezetője lesz. A bécsi magyar huszártiszt, Baradlay Richárd csapongó életmódú és heves természetű, de tisztességes, nyíltszívű és bátor, áldozatkész és őszinte, ő a tűz elem megelevenítője (Oroszlán jegy, tűz, Nap, a Hős). Amikor végre a szerelem Liedenwall Edittel (Rák jegy, víz, Hold, Neptunusz, az elrejtett hercegnő, Hamupipőke) beteljesíti életét, még mindig veszélynek van kitéve egy érzéketlen, gonosz és számító nő ármánya következtében.

27

Hogy mégsem lett belőle tragikus hős, az testvéröccse, Baradlay Jenő (Halak jegy, víz, Jupiter, Neptunusz ) önfeláldozásának köszönhető. Jenő az álmodozó, fizikailag gyenge, de lélekben erős és gazdag, az érzéketlen, becsvágyó és bosszúálló bécsi arisztokrata hölgybe, Plankenhorst Alfonsine-ba szerelmes (Skorpió jegy, víz, Mars és Plútó) aki csak játszadozik érzelmeivel, s aki testvérei életére is tör. A 48’-as forradalom és szabadságharc zivatarában Jenő a családi fészekben keres menedéket, de hogy neve mégse merüljön feledésbe, az elbukott szabadságharc utáni megtorlások idején egy fatális névcsere segítségével tudatosan feláldozza saját életét, hogy ezzel megmentse családos bátyja, a halálra ítélt Ödön és közvetve a szintén halálra ítélt testvér, Richárd életét is. Egy igazi példa a víz elemre és a Halak jegyben születettek önfeláldozási hajlamára. Dumas regényének ismert főszereplői, D’Artagnan, Athos, Porthos és Aramis. Itt sincs nehéz dolgunk beazonosítani a különböző elemeket. Az egy mindenkiért, mindenki egyért, ezért azt jelenti, hogy egyik elem sem megy semmire a többi három nélkül, de a három együtt sem megy semmire az egy, azaz a negyedik nélkül. A regény kezdetén D’Artagnan (Oroszlán, tűz, Nap) elindult, hogy tudattalanul ugyan, de rátaláljon másik három társára, akik addig nélküle csak kétes hírnevet szereztek. Természetesen a hős (Nap) útját Hölgyek (Holdak, vagy Holdnak véltek) kövezték ki, nehezítve előrehaladását, azonban Athos – a vakmerő, szélsőséges és mélyen kiábrándult (Skorpió, víz) –, Porthos – a bivaly erős, földhözragadt, az élvezeteket és a rangot szerető (Bika, föld) –, valamint Aramis – a testőregyenruhás pap-, király- és bíborosellenes, titkon szerelmes, mégis független életvitelű (Vízöntő, levegő) – támogatásával minden akadályt leküzd. Ebben a történelmi alapokat sem nélkülöző regényben végül is a Nap és Hold egyesülése (D’Artagnan és Constance) nem teljesedhet be, mert a bos�szúálló Milady (Skorpió), Richelieu bíboros (Szaturnusz) bérence, ha már a testőrök felett nem győzedelmeskedhet, akkor a nála „gyengébbnek” bizonyuló áldozatkész riválison, Constance-on (Halak, víz) vesz elégtételt. De Dumas üzenete mégsem ez a kudarc, hanem az, hogy a négy elem tökéletessége legyőzhetetlen, és az igazi Nap és Hold egyesülésére a XVII. században még nem jött el az idő. Nem is jöhetett, hiszen a regény folytatásában és a történelem színpadán is megjelent egy önmagát Napkirályként tiszteltető ál-Napkirály XIV. Lajos személyében, s hogy Dumas sem tisztelte őt ily módon, arra a Vasálarcos c. története utal, melyben egy igazi Napkirályt próbál – még ha képletesen is –

28

trónra helyeztetni a testőrök közreműködésével. Egy eltitkolt és börtönben, vasálarc mögött tartott ikertestvért, melyben a hallhatatlan és isteni Polluxot látta a halandó és a fizikai világ sötétségében – fényben és pompában – élő Castorral (XIV. Lajos) szemben. (Ikrek csillagkép) Ugyanakkor az itt megjelenő Ikrek szimbólum, a dualitás, a jó és rossz harca már megosztja az eddig egységes négyest. Új hőstettük végén nem is válik igazán nyilvánvalóvá az, hogy az ikerpár személycseréje után ki is uralkodik tovább a királyi trónon. Ebből már megtudhatjuk azt is, hogy ugyanezen üzenetet továbbítja felénk Mark Twain Koldus és királyfi című remekműve is, mely egy hasonmás gyerekpár szerepcseréjéről mesél, akik új életük során megtapasztalják a számukra eddig ismeretlen másik világ, a nyomor illetve pompa kínjait és igazságtalanságait. Az említett regények példája is azt mutatja, hogy a világirodalom minden műve, mítoszok, legendák, népmesék, regények, zeneművek, képzőművészeti alkotások a maguk sajátos eszközeivel, más és más módon, de mindig ugyanazon értékeket festik le és közvetítik felénk minden történelmi korban. A fent leírtaknak egy újabb igazolását kaptam. Most, 2011 folyamán, e könyv írása közben az Asterix és Obelix (Isten óvd meg Britanniát) című francia filmben dolgozom, mely a gallok hőstörténetének negyedik része, s melyben többségében magyarországi forgatási helyszínek szerepelnek. A majdani nézők az ismert azonosítási elvek alapján könnyen felismerhetik a Britannia – Cézárral szemben – megmentésére meghívott négy gall hős, Astérix, Obélix, Jolitorax és Goudurix személyében a négy őselemet, sorrendben a tűz, föld, levegő és víz elemet. Még egy megjegyzés: általános az a vélemény, hogy a tűz és a víz elem a leginkább ellentétesek egymással és ezért nem képesek együttműködésre. De én tudom, hogy nem így van. Ami a legfontosabb az életben: a szeretet és a szerelem, az e két elemből tevődik össze, a másik kettő, sem a levegő-, sem a földelem nem illik ebbe a képbe. Madách Imre: Az ember tragédiája, részlet Tizenkettedik szín: U alakra épült nagyszerű falanszter udvara. Az aggastyán: E két nő pártalan, Jelentkezzék, ki párjaúl igényli.

29

Ádám: Ezt én igénylem. Tudós: Rajongó férfi és idegbeteg nő Korcs nemzedéket szül, ez nem helyes pár. Ádám: De én nem állok el, ha ő akarja. Éva: Tiéd vagyok nagylelkű férfiú. Ádám: Szeretlek hölgy, szívem egész hevével. Éva: Szeretlek én is, érzem mindörökké. Tudós: Ez őrülés. – Sajátságos valóban A múlt kísértetét feltűnni látni Világos századunkban. – Honnan ez? Ádám: Az édenkertnek egy késő sugára. Az aggastyán: Sajnálatos. Ádám: Ne szánjatok. – Miénk Ez őrülés; mi józanságtokat Nem írigyeljük. Hisz, mi a világon Nagy és nemes volt, mind ily őrülés, Melynek higgadt gond korlátot nem ír. Szellembeszéd az, mely nemesb körökbül Felénk rebeg, mint édes zengemény, Tanúja, hogy lelkünk vele rokon,

30

S megvetjük e földnek hitvány porát, Keresve útat a magasb körökbe. – (Évát ölelve tartja)

A tűz víz, azaz lelkiség nélkül öncélú, s pusztító, a víz a tűz melegsége nélkül kihűl, jéggé fagy. Amikor azonban a megfelelő intenzitásban kapcsolódnak egymáshoz, akkor az elegyükből létrejövő szenvedélyes érzés a fellegeket ostromolja, amely állapot a valódi életcélunk: a négy elem egyensúlyából és teljességéből létrehozhassuk az ötödik elemet, a szerelmet, mely az örökkévalóságba emel vissza. Nem véletlen tehát az sem, hogy az említett két regény 4-4 főhőse közül a tűz és víz eleműek, vagyis D’Artagnan és Athos, valamint Baradlay Richárd és Jenő álltak a legközelebb egymáshoz. Ráadásul fizikai világunkban a férfiak s nők többsége azzal a nehézséggel küzd, hogy a hiányzó negyedik elemükkel kiegészülve a tökéletes egyensúlyt megteremthessék lelkivilágukban. Ez a hiányzó pedig általában a víz elem, az érzelem. Senki sem meri kimutatni a valós érzéseit, mert elnyomja, vagy elrejti azt, mintha érzelmei kifejezésével valami veszteség, vereség érné. Pedig nem a nyíltszívű, érzelmes az igazi vesztes, hanem az, aki ezt nem becsüli meg, s nem a helyén kezeli az önzetlen, tiszta érzéseket. Ez a magyarázat a mai kíméletlen világra, arra hogy a négy őselem közül leginkább csak a tűz, föld, vagy a tűz, levegő elemek eltorzult arányú összetételei tükröződnek kifelé belső lelkivilágunkból. De hogy az égi világból mi tükröződik felénk, arra a következő fejezetek szolgálnak alapul.

IV. fejezet

Galaxisunk csillagrendszere Az ezoterikus írásokat olvasók, s persze a filozófiai szemlélettel rendelkezők is jól ismerhetik azt a közismert ókori elképzelést, miszerint a Föld, s annak tere pontos tükörképe a felettünk tornyosuló égboltnak, melyen állócsillagok milliárdjai helyezkednek el különböző, felfoghatatlan messzeségű távolságokra. Miután a Naprendszert és a Földet, illetve a kutatásunk szempontjából leglényegesebb jellemzőket az előbbi fejezetekben megismertük, most a „másik világot”, az égi óceánt térképezzük fel. Ha a Földről nézünk az égboltra, az ott tartózkodó fényes pontok, a Nap, a Naprendszer bolygói és más hatalmas égi objektumok rohangálnak el a fejünk felett, no nem túl gyorsan, de azért időről időre mégis teljesen más kép fogad bennünket szemlélődéseink során. Nem véletlenül volt tehát olyan elterjesztett középkori elképzelés, hogy a Föld a világegyetem központja, s a Naptól kezdve a csillagokig minden körülöttünk forog. Talán ettől is olyan hatalmas egyes emberek önimádata, mert még most is azt hiszik, hogy körülöttük forog a világ. De nem! Ideje ráébredni, hogy az ember maga milyen kis apró porszem az univerzumban, s nem ő, hanem a kozmosz szabja a törvényeket, s nincs ember, aki ezeket felülírhatja. Így miképpen a múlt is az égre van írva, úgy a jövő is pontosan leolvasható róla, s minden kíméletlenül beteljesül majd világunkban. Mert az is bizonyítható, hogy sorra megtörténtek a különböző korokban megjövendölt próféciák, s jegyezték le a Bibliában is Jézus után szabadon, hogy milyen szörnyű történelmi idők következnek be majd a Megváltásig. Ez mind ott az égen fel van írva. Csak azt csodálom, hogy akik évezredek óta jóakaró tanításaikkal az emberiséget lelki és szellemi nyomorba taszítják Jézusra és az általa megjövendölt szörnyűséges időkre hivatkozva, azok még nem szembesítették magukat és másokat sem azzal a ténnyel, hogy nemcsak részesei, de szolgálói és elkövetői is voltak az általuk óva intett gaztetteknek. Ezért az általam elképzelt csodálatos Istenkép valahogy nem passzol egyik világvalláshoz sem. Térjünk vissza az ókor világába, amikor a korai társadalmak szemléletében még csak az életben maradáshoz szükséges dolgok megteremtése volt az elsődleges cél.

32

Ehhez elsősorban a táplálkozás, illetve az ahhoz tartozó növénytermesztés és állattenyésztés lehetőségeit, s a velük összefüggő időjárási viszonyok változásainak paramétereit vizsgálták a csillagos égen az ókori Mezopotámiában és Egyiptomban is. A változásokért már akkor is a Napot és a Holdat tették felelőssé, ezért elsődlegesen azok csillagos égbolton történő mozgását tartották szem előtt, nem figyelmen kívül hagyva a tavasz és őszpontokat, valamint a nyári és a téli napforduló időpontját. Amióta az évet január 1-től december 31-ig számítjuk, azóta ezek a pontok március 21-re, június 21-re, szeptember 23-ra és december 21-re esnek. (I. sz. 110-180 között alakult ki ez a dátum és pálya egybeesés.) Az időszámítás előtt sok kultúrában ott szerették volna az újévet kezdeni, amikor egy általuk kiemelt csillagképben állt a Nap a tavaszi napéjegyenlőség idején, vagy éppen a nyári napfordulón. Ez közérthetőbben azt jelenti, hogy ha pl. a Nap az égen március 21-én (a dátum a mai naptárrendszer alapján kijelölt Föld Nap körüli fix pályapontjának jelölése) a tavaszi napéjegyenlőség idején a Bika csillagképben delelt, akkor ez lett volna az év kezdő hónapja, mivel ez az időszak már bőséget sejtetett a termés tekintetében. Egyiptomban, amikor a nyári napforduló idején a Nap az Oroszlán csillagképben, a legmagasabb pozícióban állt, az uralkodás jelentőségét kihangsúlyozva, ekkortól akarták az újévet kezdeni, mert ez az időszak ráadásul a Nílus áradásával is egybeesett, ami a mezőgazdasági bőség szempontjából létfontosságú volt. Ezért minden égitestet, melyet befolyásolónak tartottak a jólétükkel vagy nehézségeikkel kapcsolatosan, isteneknek tekintettek. Ezzel már is elérkeztünk az égbolt feltérképezéséhez. Nézzük meg, hogy miről kapták nevüket az állatövi jegyek! A Föld és a Naprendszer többi bolygójának Nap körüli, közel egy síkú keringését nevezzük ekliptikának, ami voltaképpen bolygónk keringési síkjának égi vetülete is. Így a Földről tekintve az égboltra, nemcsak a Nap és Hold, hanem a bolygók is állandóan láthatóak a Föld tengelykörüli forgásának köszönhetően Galaxisunk csillagrendszereinek előterében. Azokat a csillagrendszereket, melyek körülöttünk az ekliptikán „tovahaladó” Napnak, Holdnak, és a többi nyolc bolygónak háttérképet biztosítanak, nevezzük sorrendben Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő és Halak csillagképeknek. Ezek egyben névadói a Föld Napot megkerülő éves pályájának tizenkét egységre történő felosztásának, az ugyanezen sorrendbe rendezett állatövi jegyeknek, azaz a zodiákusnak is. (6. ábra)

33

Nyilas csillagkép

A Föld és forgásiránya

34

Mérleg csillagkép

Kígyótartó csillagkép

Skorpió csillagkép Szûz csillagkép

A Nap „útja” (Ekliptika)

Égi Egyenlítõ (Equator) Oroszlán csillagkép

Rák csillagkép

Az Ekliptika és az Equator az állatövi jegyekkel

Ikrek csillagkép

K

É

D

Ny

Orion csillagkép

Bika csillagkép

Kos csillagkép

Bak csillagkép

Vízöntõ csillagkép

Halak csillagkép

6. ábra

Azért adták az állatöv összefoglaló elnevezést az előbb felsorolt csillagképek, mert a többségében állatokról elnevezett csillagrendszerek évről évre és nap, mint nap övszerűen haladnak körbe-körbe felettünk az égen, a Föld keringésének és tengelyforgásának köszönhetően. A két szimbolikai rendszer nem egy és ugyanaz, ami a későbbiek során döntően befolyásolja majd megállapításainkat. Míg a mára kialakított január 1-től december 31-ig tartó évenkénti ciklusban a tavasz- és őszpontok, valamint a nyári és téli napforduló ideje mindig ugyanarra a naptári napra esik, addig tapasztalható az is, hogy e vizsgált időpontokon – átlagosan 1500-2000 éven keresztül – a meghatározó csillagkép sem változik, s az évszakok jellemzői sem változnak különösebb mértékben. Ez ma úgy mutatkozik meg a zodiákus rendszerében, hogy a Föld Naphoz viszonyított helyzetének egy adott időpontja, pl. június 1. évről évre, mindig ugyanabba az állatövi jegybe tartozik (Ikrek). Mivel a Nap helyzetének 24 óránkénti változásának mértéke a 360º-os pálya 365-öd része, azaz nagyjából 1º, ezért a zodiákus esetében, az adott dátumhoz tartozó csillagjegyek egyenként 30º-ot tesznek ki (12 x 30 = 360), így a Nap kb. 30 napot, azaz egy hónapot tartózkodik egy asztrológiai jegyben. Nem így azonban a csillagképek esetében. Példaként nézzük meg 2010. március 21-ét, amikor is a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap a Halak csillagképben delel. (7. ábra) Ekkor a Nap azon az égi ponton látható, ahol a csillagképet ábrázoló, két különböző irányba úszó Halak szimbolikájú égi jelképből egy – a Vízöntő csillagkép irányába mutató, a múltba visszaúszó (visszaemlékező) – hal képe jelenik meg. Korunkban a Nap itt kezdi meg útjának győzedelmes ívét, ami a nappalok hosszabbodását (s a természet kiteljesedését) fejezi ki az éjszaka rövidülésével szemben. Így a Halak csillagkép által közvetített, és az arra jellemző, elsősorban éghajlatunkat befolyásoló energiákkal hasznosodva erősödik meg, ezért nem véletlen, hogy az elmúlt és jelen kort a Halak-korszakaként jellemzik, nevezik. Tekintsünk vissza, mondjuk pontosan kétezer tíz évvel ezelőttre, s nézzük meg az akkori tavaszpont helyzetét! (8. ábra) Azt láthatjuk, hogy időszámításunk kezdetén, a tavaszpontban a Nap felett, annak hátterében a Kos és Halak csillagkép határvonala húzódik, ami a Kos-korszak végét és a Halak-korszak kozmikus kezdetét mutatja. Minél tovább lépünk vissza a múltba, úgy fogunk ebben az adott tavaszpont pillanatban más és más csillagképeket látni a Nap mögött, s ez egyben igaz a jövőre is.

35

A Tavaszpont helyzete 2010. márc. 21-én

A Tavaszpont helyzete 2010. márc. 21-én Kos csillagkép

Bika csillagkép

Ekliptika

Halak csillagkép

Equator

Nap Metszéspontjuk a tavaszpont, a tavaszi napéjegyenlõség dátuma: 2010. márc. 21.


7. ábra

Tavaszpont helyzete helyzete az az idõszámítás idôszámítás kezdetén AATavaszpont kezdetén Kos csillagkép

Bika csillagkép Ekliptika

u Eq

ato

Nap

Halak csillagkép

r

A tavaszpont a Halak csillagkép elején helyezkedett el. Ez a dátum a mai naptár szerinti március 23-ra esett.

8. ábra

36


A fenti ábrák is igazolják, hogy mennyire igaz az a régi filozofikus megállapítás, mely a világmindenséget egybevéve a Föld és az ember, az Ég és a csillagok kapcsolatáról azt állítja, hogy „mint fent, úgy lent”. Ahogy a Földet az Egyenlítő északi és déli félre osztja, ugyanúgy az égboltot is az állatövi jegyeknek névadó csillagképek, mint egy Galaxis Egyenlítő, azt körbe ölelve felezik meg, tőlük északi, valamint déli irányban elhelyezkedő csillagrendszerekre. Ahogy e forgókerék által megfelezett Galaxisunkban más és más csillagképekben több milliárd csillag létezik (az állatövi csillagképeken keresztül haladó „Nap pálya”, az ekliptika alatt és felett), ugyanúgy a Földön – az Egyenlítő által északi és déli féltekére kettéválasztva –, különböző népek és népcsoportok élnek, egy több milliárd embert átfogó civilizációban. Ez a fejezet cáfolhatatlanul rámutat arra, hogy a Galaxis folyamatos helyzetkép-változásainak vizsgálatával közelebb juthatunk a maja naptár alapjainak értelmezéséhez és megértéséhez, valamint az előre jelzett 2012-es világesemény valóságtartalmának lehetséges igazolásához.

A precesszió, valamint természeti és éghajlati vonatkozásai A régi próféciák és jövendölések kutatói már eljuthattak arra a megállapításra, hogy, ha a maja naptár előrejelzése beválik, és a 2012-es jóslat beteljesül, akkor az egyben egy világév végét is jelenti majd, ami a Föld, a Nap és a csillagképek folyamatos egymáshoz képesti helyzetváltozásainak egy pillanatnyi végső következménye. Így ebben az esetben 2012-t egy meghatározott időszak utolsó évének kell tekinteni, tehát meg kell keresni az ehhez tartozó kezdő időpontot, hogy realitását megítélhessük. Többféle elképzelést hallottam már egy világév hosszára, kezdetére és lezáródására vonatkozóan, az ún. platonikus év kiteljesedésére, más néven a Föld precessziós mozgására. Ma már számítógépes program segítségével nem csak a jelenre, hanem az elmúlt korokra vonatkoztatva is vizsgálgathatom a csillagos eget. Persze ezt nem lehet asztrológiai elméleti alapok nélkül megtenni, s nemcsak az asztrológia és a történelem, hanem még az elmúlt korok kultúrájának és mitológiájának az ismerete is szükséges az eredményes elemzéshez. Először a jelen és a közelmúlt állapotát kell kiértékelni, amit átélve pontosan és hitelt érdemlően megismertünk, s ezután lépésről lépésre visszafelé haladva már megállapíthatunk jelentős összefüggéseket, törvényszerűségeket. Ha ma felnézek az égre, 24 óra alatt látom fejünk felett „elhaladva” mind a 12 állatövi csillagképet (s még jó néhány más csillagrendszert is), s előttük a Napot, a Holdat és a Naprendszer többi bolygóját is. Az adott csillagképek, melyek összességében egy körszerű keretet alkotnak, egyenként nem azonos távolságokat ívelnek át. Például a Szűz és a Halak csillagkép (egymással szemközt helyezkednek el) jóval nagyobb területet foglal el az égbolton, mint például a Kos, a Rák, a Mérleg és a Skorpió csillagkép, s a nem említettek méreteiben is hatalmas eltérés van. Ha a precesszió eddig ismert felosztási elméletét nézzük, el kell vetni azt az álláspontot, miszerint egy-egy történelmi korszak, pl. a legutóbbiak, a Bika-, Kos-, Halak-, vagy az ezután következő Vízöntő-korszak pontosan ugyanannyi időt ölel át, mint a többi csillagkép. De ha nem így van, akkor mégis mi az a támpont, ami a változásokhoz, és azok időbeli megállapításához, közel majdnem teljesen pontos dátumokat, évszámokat jelöl?

38

Ezért előkerítem ismereteimből azt a négy meghatározó adatot, napot, ami mindig is a különböző kultúrák kulcskérdése volt, azaz a már annyiszor említett két napéjegyenlőség és két napforduló időpontját, ami a ma használatos naptár szerint márc. 21-re, szept. 23-ra, valamint jún. 21-re és dec. 21-re esik. Mivel a tavasz és az azt követő nyár teremtette meg az élethez szükséges természeti javakat, ezért a kezdet, a természet újjászületése, a tavaszpont helyzete vált mérvadóvá a korszak megkülönböztetések esetében. Az idő kerekét visszaforgatva megkeresem, hogy e jeles évszakponton, mely az egyes korokban az akkoriban magasztalt Bika, vagy éppen Kos istenekhez voltak kapcsolva, a Nap helyzete mögött milyen csillagkép, s annak melyik meghatározó csillaga volt látható. Korunkban ez a következő képet mutatja: 2010. márc. 21-én a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap az égi Egyenlítő (equator) és az ekliptika metszéspontjában a Halak csillagképben áll, azon a ponton, ahol felette a Pegazus, alatta a Cet csillagkép rajzolódik ki, nagyjából az Algenib (Pegazus) és Diphda (Cet) csillagok által határolt égi területen. Mivel a későbbiek során majd fontos lesz a nyári napforduló idején lévő Nap-helyzet is, ezért határozzuk meg annak is a jelenlegi pozícióját. (9. ábra) 2010. jún. 21-én a nyári napforduló idején a Nap a Bika, az Orion és az Ikrek csillagképek közötti határterületen delel, nagyjából az 1 Gemini és x1 Orion csillagok által határolt terület magasságában. Ez azt jelenti, hogy a precessziós elmélet alapján ma, és a maja naptár szerinti 2012. dec. 21-i időpontban is még a Halak-korszakban vagyunk. A nyári napforduló helyzete 2010. június 21.-én (Megegyezõ Föld és Ég kapcsolat i. e. 23900–23772 között volt ezt megelõzõen) Ikrek Rák csillagkép csillagkép

2010. jún. 21. nyári napforduló Nap

9. ábra

Bika csillagkép

Fiastyúk

Kos csillagkép

Oroszlán csillagkép

Orion csillagkép

Halak csillagkép

TEJÚT

V. fejezet


Szûz csillagkép


Fold Téli napforduló

39

A korszak e néven történő megjelölését azért ismerhettük már eddig is, mert az már több forrásból is elhangzott, legyen az ezoterikus vagy vallási, miszerint Jézus színrelépésétől számítjuk a Halak-korszak kezdetét, a közeljövő időszakot pedig a Vízöntő-korba való átmenetnek tekinthetjük. Nézzük meg pontosan, hogy mit jelent valójában a világév elmélete, hogy értékelhessük kifejeződését az emberiség történelmében. Az általános meghatározás a következő. A Föld forgástengelye egyfajta kúpformát ír le a Nap körüli keringésének síkjához viszonyítva; azaz, ha kijelölünk egy pontot a Nap körüli keringési pályáján és megnézzük a forgástengelyének helyzetét minden évben, ugyanebben a pontban, akkor azt tapasztaljuk, hogy egy kúppalást mentén arrébb mozdul és a teljes kúppalást 25920 év alatt, azaz 72 évenként 1º-kal mozdul el. (Ellentétes irányú a Föld tengely körüli forgásirányához viszonyítva.) A Földnek ezt a mozgását nevezzük precessziós mozgásnak. A precessziós mozgás nem befolyásolja sem a Nap látszólagos helyzetét az éggömbön, sem a Föld térbeli (?) elhelyezkedését keringési pályáján. Hatással van azonban az Egyenlítő helyzetére (!), hiszen az Egyenlítő a Földnek a saját forgástengelyére merőleges főköre: ezért ha a Föld forgástengelyének a helyzete változik, változik az Egyenlítőé is. Mindez azt eredményezi, hogy az ekliptika és az égi Egyenlítő egymással alkotott metszéspontjai (tavaszpont és őszpont) a csillagos éghez képest folytonos mozgásban vannak. A Föld tengelyének precessziós mozgásából adódóan ugyancsak 72 év alatt 1º-kal mozdulnak el. Mindez azért lényeges, mert az ekliptika kezdő pontjának a keleti metszéspontot tekintjük, ez valamikor a Kos 0º-a volt. Ez a pont mindebből következően az ekliptikán egy nagyon lassú, a Napéval ellentétes irányú, úgynevezett hátráló mozgást ír le a csillagképekhez viszonyítva. Jelenleg a Halak csillagképben látszik s innen halad a Vízöntő csillagkép felé. A precessziós mozgás teljes, 25920 éves periódusát nevezzük világévnek, 1/12 részét, 2160 évet világhónapnak. A világhónapokat nevezzük világ-korszakoknak is. Ahogy a precesszió 25920 éve 360º-nak, úgy egy világ-korszak 2160 éve 30º-nak, azaz egy-egy ekliptika jelnek (zodiákus) felel meg. A precessziós mozgás hátráló voltából adódóan fordítva következnek a korszakok: azaz a Kos-korszak után nem a Bika-, hanem a Halak-korszak jön, azután a Vízöntő és így tovább, szemben a zodiákus csillagjegyek sorrendjével. Ezt a ma általánosan ismert és elfogadott elméletet az interneten választottam ki a sokféle ismertető anyag közül, mert talán még ez fogalmazza meg legközérthetőbben a precessziós elmélet (világév elmélet) lényegét és tartalmi jelentését.

40

Így ezt az elméletet kell alkalmaznom az Égbolt elemzéséhez, valamint a precessziós folyamat gyakorlati megvalósulásának pontosításához is. A precessziós jelenség még jól megfigyelhető a Szaturnusz esetében is – gyűrűjének jóvoltából –, mert a bolygó gyors tengelyforgásának következtében, harminc éves pályakeringése alatt teszi meg azt az egy teljes búgó-csigaszerű forgáskört, melyet a Föld közel 26 000 év alatt ér el. (10. ábra) Nekem már első rápillantásra is kétségeim merültek fel a periódus szerkezeti felosztásának tökéletességével és pontosságával kapcsolatosan. Mind eközben, a fent közölt definíció leírója kérdéseket is felvet a meghatározás lejegyzése mellett, miszerint mikor kezdődhet és végződhet egy világév, melynek következtében hol is tartunk ma, 2010-ben? Milyen összefüggés lehet a világév alakulása és az asztrológiai rendszer megalkotásának és bevezetésének ideje között? Kétségeit fejezi ki az ezoterikus körök által előre jelzett közeli Vízöntő-korszak beköszöntével kapcsolatosan is. Az általa megalkotott véleményt nem is részletezem, mert nem tartom helyesnek, hogy mások sajátos elképzelését átvegyem, vagy alkalmazzam e könyv megírásánál, ráadásul nem is értek egyet az általa leírt megközelítéssel. Precesszió

Eq

u at

10. ábra

or

Föld

Nap

Ekl iptik a

TÉL i. e. 11000 – Észak

TAVASZ i. e. 4500 – Kelet

NyÁr i. sz. 2010 – Dél

ÔSZ i. sz. 8500 – Nyugat

41

Nézzük azonban, hogy a precesszió elméletével, vagyis az évszakpontok korszakonkénti változásának vizsgálatával, milyen válaszokat tudok adni a felvetett kérdésekre. Többek között arra, hogy valóban lehet-e az asztrológiának az írott történelemnél is régebbi, valamivel több, mint 27 és fél ezer éves múltja. Ezek szerint a Kos- és Halak-korszak 0º-án kezdődne egy világév, s most az új világév során majd’ 2060 évesek lehetünk. Erre azonnal van egy válaszom, miszerint nem csak a precesszió függvénye az asztrológiai tudás időbeli megléte, az azonban biztos, hogy a precessziós folyamatnak nem 27 és fél ezer éves a múltja, hanem az szinte egyidős a bolygó életével. Az asztrológia tudományának eredeti kiindulási pontját tehát sem időben, sem térben nem igen lehet behatárolni, mert nem is hiszem, hogy megalkotása a Földön történt volna meg. Azonban arra lehet választ keresni – és találni is –, hogy a ma használatos nyugati, azaz zodiákus alapú asztrológia mikor alakulhatott ki. Bár ennek behatárolható idejét nem elsősorban egy precessziós folyamat kezdete, vagy vége határozza meg. Így ha a precesszió által világkorszak váltást keresünk, akkor azt elsősorban a fizikai, anyagi világra vonatkoztathatjuk, mivel az emberiség szellemi és lelki fejlődését jóval több tényező összessége határozza meg. A precesszió elméletének alkalmazásával pontosítsuk az elmúlt világkorszakok időbeli váltásait. A Stellárium elnevezésű program segítségével, – abban feltüntetve az ekliptika (a Nap látszólagos Föld körüli éves útja) és az equator (égi Egyenlítő, a földi Egyenlítő égi vetülete) vonalakat, valamint a csillagképek általánosan elfogadott határvonalait –, a következő felosztást végeztem el a feltételesen előzőnek kikiáltott világév vonatkozásában. Precessziós csillagászati korszakváltások Jelen idő: I. sz. 2010. Halak-korszak – 2595-től Halak-korszakból a Vízöntő-korszakba való átmenet. A tavaszi napéjegyenlőség időpontja átkerül a Halak csillagképből a Vízöntő csillagképbe. Jövő idő: I. sz. 2596 – 4330 – Vízöntő-korszak és átmenet a Bak-korszakba, ami azt jelenti, hogy a tavaszi napéjegyenlőség időpontjában a Nap mögött majd a Bak csillagkép függ az égi falon, a nyári napforduló idején pedig a Kos csillagkép. A múlt, értelemszerűen csak a csillagászati korszakváltások idejének jelölésével: I. e. 50. Kos-korszakból Halak-korszakba való átmenet. I. e. 1825. Bika-korszakból Kos-korszakba való átmenet.

42

A Bika-korszak indulása, az ember által ismert és elismert írott történelem kezdete (A Vízözön általam feltételezett idõszaka) A tavaszpont helye i. e. 4450-ben a mai naptárrendszer alapján a Föld Nap körüli keringésének április 28-i pályapontján.

Rák csillagkép

Nap

Ikrek csillagkép

E qu ato r Bika csillagkép Fiastyúk

E kl

ip t

Orion csillagkép (Nimród)

Szíriusz

ika

Orion öv

11. ábra

I. e. 4450. Ikrek-korszakból Bika-korszakba való átmenet (az első kb. 250 év az Orion (Nimród) csillagkép jegyében zajlott). I. e. 6450. Rák-korszakból Ikrek-korszakba való átmenet. I. e 7880. Oroszlán-korszakból Rák-korszakba való átmenet. I. e. 10 450. Szűz-korszakból Oroszlán-korszakba való átmenet (a tavaszpont ekkor a mai őszpont égi helyén állt). I. e. 13 600. Mérleg-korszakból Szűz-korszakba való átmenet. I. e. 15 260. Skorpió/és Kígyótartó-korszakból Mérleg-korszakba való átmenet. (A Skorpió és Kígyótartó csillagképeket azért kezelem együtt a korszak megnevezésénél, mert az ekliptika vonala teljes hosszában áthalad az egymás alatt és felett elhelyezkedő két csillagkép között.) I. e. 17 065. Nyilas-korszakból Skorpió/és Kígyótartó-korszakba való átmenet. I. e. 19 460. Bak-korszakból Nyilas-korszakba való átmenet. I. e. 21 450. Vízöntő-korszakból Bak-korszakba való átmenet. I. e. 23 185. Halak-korszakból Vízöntő-korszakba való átmenet. I. e. 25 835. Kos-korszakból Halak-korszakba való átmenet. I. e. 27 607. Bika-korszakból Kos-korszakba való átmenet.

43

Bár a korszakokat a tavaszi napéjegyenlőség – a „Nap útja” az ekliptika és az égi Egyenlítő metszéspontja – égi helyzete alapján nevezzük meg, a névadó csillagkép mégsem ekkor juttatja legerőteljesebb energiáit a földi élet számára, hanem akkor, amikor az adott csillagképben a nyári napforduló következik be, ugyanis az ekliptikán – vagy közel alatta és felette – végighaladó égitestek a csillagképekkel egyetemben ekkor alkotják a legideálisabbnak tekinthető fényenergia szöget a Föld felszínével. Korábbi ismereteim felhasználásával már ebből a rendszerezésből is levonhatok részkövetkeztetéseket. Ily módon 25 782 év volt az elmúlt világév hossza (ez lehet 25 920 év az első, illetve utolsó fokba való be- és kilépés eltérése miatt), ha a kezdetét a Bika- és Kos-korszak előző átmenetétől számítom, vagyis i. e. 27 607-től a Bika – Koskorszak újbóli váltásáig, ami i. e. 1825-re esett. (Kizárólagosan csillagászatilag meghatározott időpontok!) A mai precessziós helyzettel megegyező állapot i. e. 23 772 körül volt lehetséges, mivel ezt a számot hozzáadva a 2010-hez ugyancsak 25 782-őt kapok. Ez a feltételezett egyezés az említett számítási eltérés következtében akár kb. 150 évet is tolódhat, ami abból adódik, hogy egy fokot nem egészen 72 év alatt változtat a Föld a precessziós mozgása folyamán, így a régi kör lezáródásának utolsó fokába való belépése, illetve az új körkezdet első fokának elhagyása között 2 fok eltérésnyi idő is kijöhet. Ez azt jelenti, hogy az égi pozíciók összevetésénél az i. e. 23 650 és i. e. 23 900 közti helyzetet kell a mai égi állapotokhoz viszonyítani. Az is jól megfigyelhető és megállapítható, hogy az elmúlt 30 000 év alatt (sőt korábban is folyamatosan) az égen látható csillagok egymáshoz való, valamint a Naprendszerhez, mint égi megfigyelő állomáshoz viszonyított helyzete is jelentősen megváltozott. Például a Sirius csillag, ami ma a Nagy Kutya csillagkép központi csillaga, vagy a Procyon, amely a Kis Kutya csillagkép meghatározó csillaga, néhány tízezer évvel korábban más csillagképekben látszódtak (előbbi az Egyszarvúban, utóbbi a Rákban), míg mintegy 10-12 ezer év óta a Naprendszer Galaxis-utazásának eredményeképpen, az életünket jelentősen befolyásoló, új központi helyükön fénylenek. Ebből következik az a tény, hogy a már eddig is ismert háromféle mozgáson kívül (pályakeringés, tengelykörüli forgás, precesszió), a Föld a Naprendszerrel egyetemben folyamatosan változtatja helyzetét a különböző csillagrendszerek között a Galaxisban, s ez a negyedik, a bolygó élővilágát, s annak fejlődését jelentősen befolyásoló tényező. Ha az eddig ismert és elfogadott történelmet nézzük, akkor az előző platóni világév gyakorlatilag a hellén kultúra fénykorának idejében is lezárulhatott

44

(Kos-korszak közepe, i. e. 600 – 500), hiszen nem lehet véletlen, hogy az ő idejükben foglalták egybe a neves görög filozófusok az addig eltelt korok magas szellemi tudását, s vezették be kultúrájuk világába. Azonban az ezt közvetlenül megelőző évszázadokban, sőt évezredben, s majd a későbbiek során is, a görög városállamok hódító törekvései mellett, más és más földrajzi helyeken is előre tört a Kos-korszakaként fémjelzett új, agresszív, területszerző külpolitikai irányvonal, s annak az érvényesítésére törekvő népek, népcsoportok hatalmi szerepe. Ami aztán igazából semmi újat nem hozott, vagy éppen alkotott, hanem csak átvett vagy átértékelt mindent, más rajtuk kívül álló népek szellemi és egyéb kulturális gazdagságából. Ennek a Kos-világkorszaknak, az új népeknek és nemzeteknek a megjelenése egyben azt is jelentette, hogy – az addigiaktól eltérő – agresszív és önérvényesítő irányvonalukkal egy teljesen más filozófiájú világkép megteremtését tervezték el, ami így az elmúlt 2000 év eseményeit is jelentősen befolyásolta. E kis történelmi kitekintő után térjünk vissza a precesszió elemzéséhez, hiszen a történelmi események vizsgálata a későbbi fejezetek témakörébe tartozik. Visszatérve a korszakbontásra, az egyes korok 2160 éves időtartamra történő felaprózása az állatövi csillagképek alapján helytelen, hiszen minden csillagkép más-más ”méretű” égi területet foglal el. A precessziós elméletet az asztrológia zodiákus rendszerével ily módon nem is lehet párhuzamba vonni, annak eredetével közösen vizsgálni, hiszen az állatövi jegyek 12 egységre történő, 30 fokonkénti felosztása és elhelyezése a Föld égi horizontján kizárólag bolygónk Nap körüli pályájának kerületére vonatkozik. Ráadásul mindig egy meghatározott pontból indulva (tavaszpont, Kos jegy, az adott év természeti megújulása), s ez az induló pont és jegy sohasem változik. Ezen állandó szerkezeti felépítéstől még a precesszió kedvéért sem tér el, nemhogy átnevezze magát, ezért az éves zodiákus arányos felosztása sem alkalmazható a csillagászati világkorszakok hosszának időbeli meghatározásához. S mint a későbbiek során majd tapasztalhatjuk is, a precesszió alapján felosztott világkorszakoknak elsősorban a Föld éghajlati és természeti változásaiban van aktív szerepük. A tudás és a szellemiség eredője az, hogy a Naprendszer planétái hogyan és milyen rendszerben helyezkednek el a különböző csillagképekben, és mit közvetítenek bolygónk életére. Hiszen attól, hogy pl. az Uránuszt, a Neptunuszt és a Plútót nevezetesen csak az utóbbi évszázadok során fedezték fel, azok még a kezdetektől fogva léteztek, s aki mélyen érez az asztrológiába, az sejtheti is, hogy bölcs elődeink, vagy éppen mi magunk előző életeinkben már számoltunk is e bolygók meglétével.

45

A precesszió viszont eredményezhette az egyes népek bolygónk különböző helyein és kontinensein történő megjelenését, viszont a történelmi események alakulására, a szellemi és technikai fejlődés előre haladására csak közvetett módon hathatott. Mindezen megállapítások fényében úgy gondolom, hogy az asztrológia alapjait az asztrozófia (csillagbölcselet) tudományából eredeztetve a Közel- s Távol-Keleten rakták le, legfőképpen Babilóniában, hiszen a ma ismert és alkalmazott nyugati asztrológiának nevezett zodiákus rendszert nem valószínű, hogy Európában alkották volna a Római Birodalom területén és korában. Mégis milyen úton juthatott el az asztrológia az „Ezeregyéjszaka” világából a kora középkori Európába? Van egy elképzelésem. Tény, hogy i. e. 600 körül az újra felerősödő Kaldeus birodalom korában, a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap a Kos csillagképben állt, s ez megegyezik azzal, hogy a Zodiákus rendszerében a tavaszi napéjegyenlőség időpontjában a Kos az induló jegy a csillagjegyek sorában. Ez a hajszálpontos egyezőség a Kos csillagkép egy adott pontjához viszonyítva, sem az azt megelőző 25 782 (25 920) évben, sem az ezt követő 25 782 (25 920) évben nem fordul elő még egyszer. Ez magyarázza a névadás eredetét, hiszen ez logikus egybeesése volt az állatövi csillagjegyeknek és az állatövi csillagképeknek, s oly egyértelmű volt minden, mintha a dualitás nem is létezett volna. Ez könnyen ellenőrizhető is, tehát nem lehet vitás, hogy a zodiákus és az állatövi csillagképek összhangja i. e. 1825 és i. e. 50 között a Kos-korszakban állt fenn, viszont az sem, hogy időszámítás után 1000 körül már jelentős eltérés mutatkozott kölcsönös helyzetüket illetően. Míg a tavaszpontnak a Kos-korszak kezdetén április 6-a volt a napja, addig a mai naptár március 21-i dátumával történő egybeesése csak i. sz. 110 és 180 között alakult ki. De mi történhetett i. e. 600 körül? A történelmet kutatók számára nem ismeretlen, hogy i. e. 597-ben II. Nabú-kudurri-uszur, káldeai uralkodó Jeruzsálembe történő bevonulásának alkalmával kb. 10-15 000 zsidó előkelőséget foglyul ejtett, és Babilonba költöztetett. Az ún. babilóniai fogság idején a zsidó foglyok szabadon élhettek, kereskedhettek, írnokaik tanulhattak, s tanulmányozhatták a gazdag babilóniai könyvtár tudásanyagát, amiből aztán merítettek is őstörténeteik és az Ótestamentum összeállításához. Természetesen néhány évtized után szabadon távozhattak, s mindent magukkal vihettek Jeruzsálembe. Az azt követő majd 1700 év zivatarai után, a XII. században a szintén Jeruzsálemben kutakodó templomos lovagok találtak „valamit”, amivel azután nyomást gyakoroltak a Római Katolikus Egyházra, az akkori pápára, akinek

46

meglepő hozzájárulásával a templomosok (szabadkőműves utódaikkal folytatólagosan) elkezdhették európai sikertörténetüket, titkos és jól jövedelmező üzelmeiket, elsősorban az uzsora és banki tevékenységeiket. Nem kétséges, hogy Jeruzsálem romjai alatt, az időszámítás előtti II. és I. évezred során, a Tigris és Eufrátesz folyók mentén megalkotott és a zsidók által a babilóniai fogság idején „kikölcsönzött” asztrológiai szimbólum-rendszerre bukkantak rá. Arra a tudásra és bölcsességre, melyet később Európába kerülését követően szerencsére nemcsak a templomos és szabadkőműves üzletemberek használtak fel, hanem azt jó néhány, igazságot kereső tudós és művész is beépítette munkásságába, s adott tovább nemes szellemiségű embertársainak, valamint üzente is az utókor számára (pl. Leonardo da Vinci, Nostradamus). Mindezek alapján egy világév lezáródásának és egy új világév kezdetének értelmezését én másképpen közelítem meg. A Föld Nap körüli pálya-keringésének manapság használatos Gergely-naptár szerinti tavasz pontját állandó pontként kezelem. Mivel abban mindenki egyetért, hogy az így elnevezett év hossza 365,256 nap (a töredék miatt a szökőév helyesbít 4 évenként), ezért a március 21-i pályapontból kiindulva, ugyanennek az évszámítási rendszernek az időszámítás előtti korszakokra vonatkoztatásával, mindig egy olyan állandó helyzetet elemezhetünk, melyben a Föld pályájának ez a pontja és a Naphoz viszonyított pozíciója sosem változik. Később láthatjuk majd, hogy ugyanezen pályaponton más és más évszakok fognak bekövetkezni, de ez az ekliptika és equator metszéspont (tavaszpont, őszpont) változó égi helyeinek eredménye, s a mögötte váltakozó csillagképek vagy erősítik, vagy gyengítik a bekövetkező évszakok szélsőségeit. Az emberi tudat, a szellem és a lélek szempontjából azt tartom meghatározónak, hogy amikor a Föld a Nap körüli pályájának különböző pontjain halad, akkor az idő során a Nap és a bolygók milyen törvényszerűség szerint hatnak a földi élet hétköznapjaira, nemcsak évszakokra és korszakokra, hanem egyenként mind a 365 napra is. Az időszámítás előtti ókori kultúrák során megjelent a test, lélek, szellem egybeforrása, s ezt Jézus későbbi megjelenése és tanításai is igazolják, de ezzel párhuzamosan a Kos-korszak kezdetével megjelentek a kizsákmányoló társadalmak is és ezt az egységet szétzilálták. A Bika-korszak volt az ismert történelem első fényes, harmonikus, bővelkedő, művészileg és szellemileg gazdag, termékeny korszaka, nem véletlenül a kor és a Bika jegy uralkodó bolygója a Vénusz. A Kos-korszakkal (Mars) a rombolás kezdődött. A Kos csillagkép 0º-án, de nem a Kos – Halak, hanem a Bika – Kos 0º-án (i. e. 1825). Így nyer értelmet, hogy a Zodiákusban a Kos jegy az induló, s a Halak jegy a záró, a világkorszakok sorában viszont – a precesszió következtében –, ha a Kos csil-

47

lagkép korszaka az első, akkor a Bika csillagkép korszaka az utolsó. (Később majd látni fogjuk, hogy ez az alapelv más irányba vezeti a világév kezdetének helyes megállapítását. Ha az utolsó Bika-korszak egy visszaállt fénykor volt, akkor a valószínűsíthető kezdet, az ezt megelőző Bika-korszak kellett, hogy legyen. Hiszen az anyagban és a fizikai testben való megtestesülést a Bika csillagkép hatásai eredményezik, és hogy még érdekesebb legyen ez a megállapítás és kapcsolódjon elemzésünk céljához, a Bika csillagképben van a Fiastyúk (Plejádok) csillagcsoport (7 csillag, köztük a Maya csillag) is, amelyről a maják származtatják magukat. Ez a felismerés megerősítette számomra azt, hogy a csillagokból minden, az emberiséget átfogóan érintő kérdésre logikus és bizonyítható választ kaphatok. Manapság mindenki csak az anyagban keresi a válaszokat, az örök tudást, s elfelejtik, hogy a keresett ősi bölcsességet, a Szent Grált elődeink is az égről jegyezték le, s tartották becsben, titokban, mert a hatalmasságok a tudást legtöbbször igaztalan célokra használták fel. Mintha az időjárás is érezte volna a téma jelentőségét, egy késő novemberi nap délutánján, szakadó eső mellett kezdtük el barátommal, Páli Gézával e kérdéskör kiértékelését. Bár korábban előkészültem erre az elemzésre is, azonban menet közben a megtervezetthez képest mégis más irányba terelődött következtetéseink iránya, amit viszont egyáltalán nem bántunk meg. Ami végül is az éghajlati változásokra vonatkozott az elemzésből, az éppen elég is volt eredménynek, mi azonban ennél jóval többet kaptunk. LACI: Nézzük meg, hogy a jelenben 2010. dec. 21-én, a téli napforduló idején a Nap éppen a Tejúton áll a Kígyótartóban, a Nyilas és a Skorpió között. Ha viszont megnézzük a nyári napfordulót – június 21-ét –, akkor a Tejút másik felén, pontosan az Orion felett, az Ikrek és Bika csillagképek között helyezkedik el. Éppen a sarkalatos pontokon, amit dimenzió kapuknak tekintünk. (Magyarázat a VI. fejezetben) Megnézzük a tavasz pontot, március 21-ét is, ami ott van pontosan a Halak csillagkép azon pontjánál, ahol ebben az évben kétszer is Jupiter és Uránusz együttállás volt. A jövő év elején lesz még egy harmadik együttállás is. Akkor nézzük meg szeptember 23-át, az őszi napéjegyenlőséget. Látod, az meg pont az Oroszlán, Szűz, Serleg, Holló csillagképek között van, a Boszorkánykonyhánál. Jól mondtam? GÉZA: Igen, igen a Boszorkánykonyhánál, ott, ahol a Plútó kavarja a mérget, ellentétben az angyali résszel, mely a Mérleg csillagképhez van közel, és a Vénusz harmóniáját és fényét hasznosítja az isteni igazság beteljesítéséhez.

48

L: Tehát ez van 2010-ben. Ha visszamegyek 13 000 évvel korábbra, i. e. 11 000 tájékára… Látod, teljesen másképp állnak a csillagképek, mást láthatsz. Például ahol ma szeptember 23-án az őszi napéjegyenlőség áll be a Szűz és Serleg csillagképek között, akkor az a tavaszi napéjegyenlőség ideje volt, s az a Föld Nap körüli keringésének mai május 6-i pályapontjának felel meg. Tehát ez azt is jelenti egyben, hogy az akkori nyári napforduló a mai téli napforduló helyének felelt meg. És nézd meg, hogy a mai télhez viszonyítva mennyire fent van a Nap, a mai nyárhoz képest pedig mennyire lent, ugyanúgy ahogy most van 2010-ben a téli napforduló idején. Teljesen fordított helyzetben volt minden! G: Az egész csillagos ég más volt, nyári szerelmes éjszakákon Ámor nyila helyett (Nyilas csillagkép, amit ma látunk), Nimród (Orion csillagkép) vadászösztöne hajtotta, űzte szívünket, lelkünket. L: Géza, majd később álmodozzunk! Nézd meg, milyen csillagképeket látsz az égen az északi félgömbről. Páva, Indus, Távcső. Ezeket ma a déli félgömbről lehet látni, s az equator vonala is teljesen más csillagképeken húzódik keresztül. G: Igen, a precesszió pont ezt jelenti, hogy a Föld imbolyog, egyszer itt vagyunk északon, egyszer pedig lent délen, és mikor melyik csillagképből látunk többet. L: Persze ez így nyilvánvaló, s egyben az éghajlati viszonyokat is befolyásolja. G: Egyrészt ez befolyásolja, s a másik, ami még jelentős, az a Hold szerepe, vagyis tömegének, pályájának a Földre gyakorolt hatása. L: Végül is egyértelműen látszik, hogyha a Föld Nap körüli pályáját vizsgáljuk, és a ma használatos Gergely-naptár rendszerét alkalmazzuk meghatározott pályapontnak, akkor egy nyári időpontban, amikor elég magasan van a Nap… tehát ez a Nyár… G: És a nyár csúcspontja hol van? A Tejúton, a Nyilas és a Skorpió meg a Kígyótartó között, ahol ma a tél van, amikor a leghosszabb a sötétség. Vagyis a nyárnak a csúcspontja volt akkor, s amikor a Nap már a Bak csillagképben járt, még mindig nyár volt. Kíváncsi vagyok, hogy a háromezer évvel azelőtti Bak nyári napfordulót hogyan élte meg az ember. Teljesen mást érezhetünk, mások a rezgések, más hullámok jönnek, s az emberi civilizációs fejlődés is másképpen alakul. Például az akkori Bakból, milyen változást hozhatott a Nyilasba és a Tejútra való továbblépés, hiszen ma itt vagyunk a Halak csillagképben, és úgy járjuk körbe mind a tizenkét állatövi csillagképet, hogy éppen a Vízöntő felé tartunk. Ily módon egy emberi utat, iskolát jársz be, s az emberiség változik, fejlődik, s persze hogy változik hozzá az éghajlat, és mint egy élőlény maga a bolygó is, hiszen Földünk is egy élő organizáció.

49

L: Akkor most nézzük meg a télies időszakot, mert ezek szerint, ha a nyár a Bakban, a Nyilasban és a Skorpió/Kígyótartóban van, akkor a télnek a Rákban, az Ikrekben és a Bikában kellett lennie. G: Ott is van! L: Igen, a Rák, Ikrek, Bika csillagképekben. Ami az asztrológiai ismeretekből egyébként egyenesen következik is. Ezt magyarázza az egész szimbólumrendszer. G: A Paksi Zoli úgy tanítja, hogy a mai asztrológiai rendszer vagy az asztrológiai iskola 5000 évvel ezelőtt alakult ki Babilóniában, s akkor még 14 állatövi jegyből állt az Orion és a Kígyótartó csillagképekkel egyetemben. L: Hát akkor meg kell találnunk e két csillagkép jelentőségét is. Azt hiszem ez lesz a következő fejezet témája. G: Nézzük meg csak úgy kíváncsiságból, hogy mi volt az égbolton 5000 évvel ezelőtt, s ha igaz a Zoli állítása, miért pont akkor, i. e. 3000 körül. L: Szerintem nézzük meg először i. e. 5000 körül. G: Akkor az már 7000 év különbség. L: Így van, de ha asztrológiailag jól számolunk, akkoriban lehetett az özönvíz és utána indulhatott el a sumér – kaldeus kultúra kibontakozása, s i. e. 3000 körül már az egyiptomi kultúra is javában működött. G: Igen, a tavaszpont az Ikrekben van a Castornál, tehát valami meghal, hogy új kezdődjön, ami lehet élet, lehet szellemiség. L: Ezért tettem elméletben erre a korra a Bibliában is lejegyzett özönvíz idejét. G: Látod, itt volt az, hogy a Szűzben van az Uránusz és a Szaturnusz is egyben, s milyen érdekes, hogy utóbbi a kezdetén, a Boszorkánykonyhánál, az Uránusz pedig a beavatásnál és az angyali minőségnél. Ebben az értelemben helyükön vannak a bolygók. L: Látod, a Vitorla csillagkép is itt van, ami a mi szemszögünkből nézve már régóta nem látszik az égbolton. G: Igen, s ez jelentheti a vizet is. És ott a Hold is. L: Jó, de nem rövid ideig tartott az áradás, a Hold pedig gyorsan átszalad. G: A Biblia csak 40 napot ír. L: Ez lehet jelképes is. Lehetett akár 40 vagy akár 400 évig tartó időszak is. G: Lehet jelképes, de lehet igaz is. De ha csak 5000 évet megyünk vissza az időben, akkor a tavaszpont i. e. 3000ben a Bika szarvánál volt, ezért volt Bika-korszak, de akkor kinek a korszaka volt a Kos-korszak? Nézzük meg az időszámítás kezdetét! A tavaszpont helyzete a Kos és Halak csillagkép találkozásánál, a Halak felszálló ágánál pontosan az Androméda csillagképbe mutat, a mai naptár szerinti március 23-i pályaponton.

50

L: Ez elgondolkodtat, mert ez azt jelenti, hogy kb. ötszáz éve létezik egy megújított naptárunk, de már biztos, hogy egyszer majd újra kell értelmezni. G: Mindig is kritizálták a Gergely-naptárt, mégis be tudták vezettetni az egész világon. Nekem az lenne izgalmas, amikor éppen a Plejádok alatt volt a tavasz pont. Hiszen a majáknak ott lehetett egy erősebb szellemi időszakuk. L: i. e. 2200-ban. G: 4200 évvel ezelőtt, bár írásos anyag nincs, hogy utána nézhessek. L: Zavar, hogy ami ma állandónak tűnik, és az pedig az évszakok állandósága, az a precesszió során folyamatosan változik, s igazolásképpen a mai naptárt egy állandó pálya pont meghatározásnak kell tekintenünk a Föld Nap körüli keringése során. Ez előre vetíti, hogy néhány száz vagy ezer év múltán új naptárt kell alkotni a jövő nemzedékeinek, mert a precesszió egy teljes egységnyi időtartama alatt (25 920 év) folyamatosan változnak az évszakok bekövetkezései és minőségei. G: Nem véletlen, hogy volt jégkorszak, özönvíz, mert a bolygók, a Nap és az egész rendszer működése hozza folyamatosan a változásokat. Minden csúszik, az évszakpontok ideje is, pontosan a precesszió miatt. L: Az a lényeg, hogy a mai naptárrendszer számításával visszapörgethetjük az időt, megnézhetjük a napenergia legyengülésének és újjászületésének az időpontját, majd ezt a 12 hónapon keresztül tartó Naprendszeren belüli pályamozgást. Ezért a Földön az elmúlt 26 000 évben folyamatosan csúsztak az éghajlati viszonyok mind az északi, mind a déli féltekét illetően. Ami most nyár, az volt tavasz, ősz és tél. Ami most ősz, az volt tél, tavasz és nyár és így tovább. S ez a körforgás folyamatosan zajlik. Ráadásul a Föld tengelyének a Naphoz viszonyított dőléseinek eltérő helyzetei miatt az északi és déli féltekén a precesszió különböző hatású éghajlati elváltozásokat okoz. Az Egyenlítő felett szélsőségesebb lehűlési és felmelegedési folyamatok zajlanak, míg az Egyenlítő alatt kiegyenlítettebb, inkább felmelegedési folyamatok váltakoznak. Amikor Északon erős lehűlés és jégkorszak jön, akkor az Egyenlítő körül mérsékeltebb éghajlati időszak, Délen pedig erősödő felmelegedés következik be. Ez változtatja az óceánok hőmérsékletét is, így nem véletlen, hogy az északi és déli légáramlatok, valamint a csapadékzónák összeütközései milyen szélsőséges időjárási eseményeket idéznek elő időközönként. A maja prófécia is valami ehhez hasonló előrejelzés, ami, ezek szerint a precesszió folyamatán alapul. G: Minden mozog, s így a felettünk lévő állóképek, csillagképek mindig arrébb haladnak, tehát nincs azonos háttérkép, mert a színfalak folyamatosan változnak, visszatérnek, s ezért a történelem is mindig ismétli önmagát.

51

L: Gondoljuk végig, hogy ez hogyan jelentkezhetett az ember életében. Tehát mondjuk, úgy 30 000 évvel ezelőtt a darwini fejlődéselmélet mellett megjelent egy tudás, egy új intelligencia a Földön, testet öltött, s attól kezdve meg kellett teremteni az életszükségleteket. A Kárpát-medence a maga formájával, helyzetével, védettségével egy nagyon is ideális hely volt az akkor még kezdetlegesnek számító földi emberi élet viszonyaihoz, egy elinduláshoz. De mi van akkor, ha pontosan a precesszió következtében pár ezer évvel később megváltozott a helyzet? Nekünk most könnyű visszamenőleg ezer évet átfogni, vissza vagy előre nézni az időben, mert most benne vagyunk jelenünk pillanatában. De ha visszatekintünk történetileg i. e. 26 000-re meg 24 000-re, meg 20 000-re, úgy lépkedhetünk 5-6000 évet, hogy ez mit sem jelent számunkra, s hétköznapi életünkre sincs hatással egy ekkora időtartam alatt bekövetkezett változás. Ha figyelembe veszem, hogy olvastam olyan könyveket, melyek arról szóltak, hogy itt a Kárpát-medencében barlangkutatások alapján kb. 30 000 évvel ezelőtti életnyomokat tártak fel, s hegyekben rejtőző piramisokat is emlegetnek, akkor mindez igazolható is lesz. De hogyan jelent meg jóval később úgy i. e. 4000 körül Mezopotámiában a sumér kultúra, melynek eredetét az Özönvíz utáni időszakra teszik, szinte a semmiből kiemelkedve? Legalábbis a mai történészek java így véli, mert az emberi civilizáció korábbi előéletét tudományosan nem ismerik el. Hiszen a különböző írásos jeleket, korai kőbe vésett műveket csak ettől a kortól származtatják. Minden korábbi eshetőséget hivatalosan elutasítva, mert a mai ember eredetére, gondolkodására csak ebből az időszakból vannak elfogadott származási források. Ha viszont nem 5000 vagy 7000 éve, hanem 30 000 éve jelent meg az emberi intelligencia Európában, Ázsiában, Afrikában, az amerikai kontinenseken meghatározott és behatárolt területeken, akkor ez is bizonyítható lesz. Hiszen mindenütt találhatóak voltak törzsek, népek, és mindenhol volt egy speciális kultúra, aminek a nyomait ma is tapasztalhatjuk, és mi magyarázza azt az éghajlati változást, ami 10 000 vagy annál is több éve végbe ment? A tudósok feltételezik, hogy bizonyos időszakonként (általában 100 000 éveket említenek) vannak jégkorszakok, most a globális felmelegedés a központi téma, de ha a Kárpát-medence elmúlt 30 000 évét nézzük, a kezdeti barlangfeliratok mellett csak a jóval későbbi virágzó majd hanyatló Római Birodalom letűnt nyomait pl. Aquincum, Gorsium stb. találjuk, akkor az eltelt 26 000-28 000 év alatt mi történt itt? Miért nem alakult ki e két időszak között valami komolyabb fejlődés, melynek a nyomai világosan, egyértelműen és bizonyíthatóan fennmaradtak volna? Vagy ha vannak nyomai, miért nincsenek a köztudatban? A ma távla-

52

tából úgy tűnhet, mintha a rómaiak fedezték volna fel Pannóniát. Ez nem lehet igaz, mert ők hódítottak, s találniuk kellett valamit, valakiket, mert szükségük volt mind emberanyagra, mind kincsekre és anyagi javakra. Miért nem volt egy jellegzetes társadalom, egy erős társadalmi berendezkedés ez idő tájt a Kárpát-medencében? Ezért fogadható el, hogy jégtakaró fedte be a tájat. Ez azt jelenti, ha csak a Kárpát-medencét és Európa mai mérsékelt éghajlati övi területeit nézzük, hogy abban az időszakban a maihoz képest teljesen felcserélődtek az évszakok és jellemzőik, és lehetetlenné tették a megszokott életvitel folytatását. Hiszen mi az, ami igazán fontos volt akkor és kitöltötte az ember életét? Az állattenyésztés és vadászat, valamint a gazdálkodás és növénytermesztés, mert ezek adták az életkörülményeikhez szükséges alapanyagokat. Ennek a kettőnek a megléte csakis a természeti és éghajlati viszonyoktól függ, amit szinte kizárólag a Nap és Hold, valamint csillagok Földünkhöz viszonyított elhelyezkedései befolyásolnak. Így mi is történhetett valójában? Minden, ami élő volt, ember és állat, sőt még a növények élővilága is haladt lefelé déli irányba a megfelelő éghajlati viszonyokat keresve. Ennek volt a logikus következménye, hogy az északi féltekén, a mai Európa szinte teljes területén jegesedés volt, a Földközi-tenger mai mediterrán vidékein, Alsó- és Felső-Egyiptomban, Mezopotámiában, a nagy folyamok mentén pedig virágzó kultúrák indultak fejlődésnek, a mai sivatagosodási folyamat helyett. G: Igen, Antarktisz területén valaha szubtrópusi időjárás volt, tehát természetes, hogy az Északi- és Déli-sarkvidék természeti viszonyai jelentősen különböznek egymástól. A precesszió, vagyis a Föld tengelyének dőlésváltozása miatt mára visszarendeződött minden egy olyan földrajzi és éghajlati állapotba, ami egy korábbi (26 000 évvel ezelőtti) természeti állapotnak felel meg. Ez általánosan elfogadottnak tekintett a bolygó történetének szempontjából is, de most kiderült, hogy ez már néhány ezeréves ciklusonként is változhat, nem pedig százezer vagy millió évenként. Csak meg kell nézni a Föld mozgását az égbolton ellenőrizve, mikor mi van a Nap mögött, s azzal rögtön lehet bizonyítani, hogy mikor és milyen hosszú ideig tartott az eltérés. Például a Bak csillagkép esetében szerencsére nem olyan hosszú időszak az, amikor a nyarat uralja, talán 1500-1600 év, de azért pontosan behatárolható és döntően befolyásolja az élet alakulását. L: Rendben, de a mai emberélet hosszát tekintve az is legalább 20 emberöltő, míg valami jó és komoly változás kezdődhet újra a történelemben, azonban ma már az emberi társadalom néhány év nehézséget sem bír elviselni, nemhogy azzal vigasztalódjon, hogy neki és utódainak ugyan milyen rossz lesz, de majd 2000 év múlva megint minden jóra változik.

53

54

Csodaszarvasunk helye a csillagos égbolton

Cassiopeia csillagkép

Perzeusz csillagkép

Szekeres csillagkép Fiastyúk

Mars

Vénusz

Nap

Merkur

Hold

Ikrek csillagkép

12. ábra

Jupiter

Szaturnusz

Orion öv

(Hunor és Magor)

Tejút

Igen, s akkoriban mivel a teljes elhidegedés sem egyik napról a másikra történt, ezért nem rendezkedhettek be egy állandó lakóhely, település, város kialakítására, hanem szinte mozgó karavánszerűen haladhattak olyan terület felé, ahol könnyebben találhattak még élő természetet. Így jelentős társadalom, mint tényező nem is alakulhatott ki ekkortájt Közép-, Nyugat- és Észak-Európában, talán csak kisebbek egyes védettebb helyeken. Viszont a vándorló törzsek, népek déli területekre történő vonulása, s az éghajlati viszonyok egy határon túl történő további nem romlása azt eredményezte, hogy egyszer aztán a hellén (akháj) városállamok és a Római Birodalom alapjai kialakulhattak, amit több vándorló népcsoport összefogása, végső letelepedése is eredményezhetett. Sőt, mivel célszerű volt az Egyenlítő irányába haladni, nem lehet meglepő a kus nép, a legendás Nimród ősének megjelenése Afrikában, a mai Etiópia területén, melyet kapcsolatba hoznak a magyarok őseredetével, őstörténetével is. És vajon mi segíthette a jobb természeti körülményekre találás esélyeit? Mit kerestek, vagy mit követtek? Nyilvánvaló, hogy az élő természetet, de hogy később nehogy megint kihalt tájra jussanak, ahhoz a tájékozódáshoz már a csillagok égi útját követték. Azt a csillagképet, ami még a bőséget hozta számukra életük tavaszponttól kezdődő időszakában. Vagyis ha életük során a tavaszpont idején, mondjuk már a Bak, vagy a Nyilas, netán a Skorpió/és Kígyótartó csillagképben állt a Nap, akkor ennek a váltásnak a következtében az életkörülményeik is változtak. Amikor helyzetük kilátástalanná vált, akkor összepakoltak, és követték az égi csillagok útját, persze nem egy emberöltő megfigyelései alapján, s nem tíz vagy százévenként, hanem csillagászati korszakonként. Az élőhely keresés útvonalát a precesszió szabta meg. Ezzel igazolást találhatunk arra, hogy a magyar eredet esetében a 896-os kárpát-medencei bevonulás valóban egy Honfoglalás volt-e, vagy csak visszatértünk egy akár 30 000 évvel korábbi őshazába? Ugyanis a jégkorszak megjelenésével az ősmagyarság (ősszellem) elindult Délnek, a mai Törökországon keresztül a közel-kelet-ázsiai területek irányába. Így természetes, hogy vannak azokon a területeken is kapcsolódási pontjaink. Azonban az újra és újra bekövetkező éghajlati viszonyok negatív hatásai következtében, valamint a békétlenebb népek megjelenése miatt még délebbre, az Egyenlítő felé, valamint Keletre fordultak, körbe járva a távol-keleti helyeket, majd követve csillagainkat visszatértünk az elmúlt 1650 évre a Kárpát-medencébe – először Attila hunjaival, majd Árpád magyarjaival. G: Igen, nem úgy mentek, mint egy nyíl, egyenesen egy irányba, hanem körbe mentek, s eközben keveredtek más népekkel is, majd 896 előtt hét magyar törzs kivált az ázsiai vidékről, s az égi Csodaszarvast követve keresni kezdte az őshazát.

Eklip

tika

Eq uato

r

Orion csillagkép

(Nimród)

Szíriusz

L: Követték a precessziós mozgást, s az általa okozott változások irányát, az égi jelenségek és az éjszakai égbolt csillagainak vezetésével. Amikor a Nyilas csillagképben van a Nap, akkor láthatóak legszebben az éjszakai égbolton a Csodaszarvast alkotó csillagképek és lehet igazodni hozzájuk. (Szekeres, Perzeusz, Cassiopeia csillagképek) (12. ábra) G: Igen, itt lehet a magyarságnak a nagy szerepe, hogy ezzel a nagy úttal, mely a precesszió útját követi, és mindig a csillagokhoz igazodik, már rendelkezik mindazzal a tudással és tapasztalattal is, amire szüksége is lesz a fennmaradásához, s küldetésének beteljesítéséhez. L: Tulajdonképpen most egy lezáródó korszakhoz értünk, hiszen mára visszaértünk helyünkre. És most pontosan egy olyan ideális csillagkép állapot van, amiből azt a szellemi tudást és képességet megint magunkba szívhatjuk,

55

amiért a magyarság küldetett, hogy megvalósíthassa önmagát. Ha 10 000 év múlva megint jelentősen elcsúszik majd minden, az már nem ennek a nemzedéknek a kérdése. Nekünk most az a feladatunk, hogy az újra megszerezhető ősi tudás értelmezésével, mindazok szellemi értékeit a magunk és az emberiség javára fordítsuk. G: Ez igazolja eredet legendánkat a Csaba királyfi történetet, hogy mi mindig a Tejutat néztük, s a Tejút elhelyezkedése alapján vándoroltunk (Rege a Csodaszarvasról). L: Ez egybevág mindennel, s hitelesíti azokat az állításokat, melyeket Bunyevácz Zsuzsa A Szent Grál Üzenete című könyvében olvastam, például rovásírás jeleink és a sumér nyelv jelrendszere közötti kapcsolatról. Ha csak a mondáinkat nézzük Nimróddal, a Hunor és Magor történettel, azok mind az Orion (Nimród, vadász) és az Ikrek (Hunor, Magor = Pollux és Castor) valamint a Szekeres, Perseus és Cassiopeia csillagképekkel vannak kapcsolatban. Mivel ezek a csillagképek adták a magyaroknak a szellemi és anyagi bőséget, ezeket is űzték folyamatosan őseink az európai, afrikai és ázsiai kontinens különböző területein, mint égi csodaszarvast. G: Igen, és ma pont itt vagyunk a Kárpát-medencében, mikor a nyári napfordulón a Nap az Orionban (Nimród) a Tejúton éri el csúcspontját, tehát a magyar spirituális ősszellemiségen keresztül fog megjelenni most az a tudás a Föld életére vonatkoztatva, ami az elkövetkezendő néhány évtizedben általánossá válhat az emberiség életében. L: A magyar mitológiák és legendák a vándorlások és az otthonkeresések folyamán az említett csillagképek szimbolikáját fejezték ki, s e jelképrendszerek jelentek meg később irodalmi és művészeti alkotásaink sokaságában is. G: Ezek segítségével az elmúlt évezredre értünk vissza az Óhazába. L: Annak idején nem Julianus barát kereste az Őshazát Ázsiában, hanem azt megelőzően a magyarok Ázsiából indulva keresték az Őshazát Európa felé menet, és később annak megtalálása után, Julianus barát csak visszaszaladt az ott maradóknak szólni, hogy „gyerekek, megtaláltuk”. A tatár sógorok jöttek is utána! G: Lehet ez is, de sok minden van, amire lehet más magyarázatot is találni, s ezért kell megtalálni az igazságot, s a Nyilas nemzet, Nyilas csillagkép, és a Turul madár, Sas csillagkép, minden összeáll… Csak hol kell keresni az igazságot, hol kell keresni? Az égen! L: És nemcsak az eszünkkel, hanem vele együtt a lelkünkkel is. Ami a megosztást és az útkeresést elindította, a kettészakadt Hunor és Magor törzs, most, erre az évezredre találkozott megint, s ma itt van együtt

56

újra a teljes szellemiség, és ennek kell egyesülnie és kiteljesednie ahhoz, hogy a magyarság ezt a 30 000 éves küldetését beteljesíthesse. A zűrösebb időszakok a magyarság életében, a civakodás, a veszekedés, a kiszolgáltatottság, s ki tudja még mi rossz után, csak el kell olvasni legendáinkat, népmeséinket, mert azok mindenre magyarázattal szolgálnak. Azok csak úgy értelmezhetőek, hogy a magyar társadalom autonóm küldetése azt jelenti, hogy a magyar államnak a magyar nemzethez született minden lélekről élete során egyformán kell gondoskodnia hiteles, igaz neveléssel és tanítással, hittel, szeretettel, megegyező körülmények és lehetőségek biztosításával, hogy élete végén mindenki Istenhez kerülhessen vissza. Egyetemes küldetése pedig az, hogy példát mutasson a világnak, és békét teremtsen más népekkel való kapcsolatában. Akkor már nem is kell nézegetni, hogy hogyan nézett ki a csillagos ég a déli földgömbről, vagy máshonnan. Mert mindaz, amit találtunk megmagyarázza az egyes kontinenseken idővel megjelenő különböző vagy éppen megegyező népek és kultúrák helyét és mozgását, s magyarázatot ad arra, hogy mi módon fordulhat elő egyezőség két oly távol élő nép szokásaiban, nyelvében, művészetében, mint ahogy az fellelhető nem egy helyen. Felesleges beszélni globális felmelegedésről, mert lesz ahol globális felmelegedés, s lesz ahol globális lehűlés lesz, s mindez megjelenik nemcsak a lakatlan, hanem az emberlakta vidékek tekintetében is. Mindenképpen óvjuk a természetet és a környezetet, de ez legyen egyenes arányos azzal, hogy lelkünk és szellemünk is váljon egészségessé, s akkor majd a Föld is egészségessé lesz körülöttünk. A lényegen ez mit sem változtat, mert tény, amit ma még eddig nem is sejtettünk, hogy pár száz, vagy ezer év múlva általunk befolyásolhatatlanul is teljesen megváltozik a természet rendje a Földön, de ez nem egy pillanatról a másikra fog bekövetkezni, hanem egy hosszas folyamat záró pontja lesz. Így az a híresztelés, miszerint 2012-ben pólusváltás lesz bolygónk életében, most, egy mélyebb vizsgálódás eredményeként alaptalannak tűnik. Az viszont biztos, hogy hosszútávon fokozatosan nedvesebb és hűvösebb időszakok következnek, s ez folyamatos alkalmazkodásra késztet bennünket. Lesznek nagyon hideg és nagyon meleg, valamint mérsékelt éghajlatú területek is, csak ez a térkép folyamatosan változik majd. Ezt fizikai síkon semmilyen módon nem tudjuk befolyásolni, de nem is kell. Csak a lelkünk és szellemünk egészségén kell folyamatosan dolgoznunk. G: A természet az hű önmagához. Ő követi a saját útját és Isten törvényeit. L: Látható tökéletesen, hogy az a csillagos égbolt, ami ma látható felettünk, annak egy jó része néhány ezer évvel ezelőtt nem is látszódott a mi po-

57

13. ábra

Bika csillagkép Ikrek csillagkép

Σ ~ 26000 év/egy világév 2010. jún. 21. nyárpont

Dél

év

Világév nyara

~

6

~

65 00


év

KELET

Nyugat

Föld Kilengések, elfordulások

Vízöntõ csillagkép év 00 65

65 00 é

~

Szûz csillagkép

Világév õsze

Világév tavasza

Halak csillagkép

~

58

Precesszió

0 50

Nem várt, súlyos végkövetkeztetést hozott az eddigi égi kutatás, ezért ös�szegezve felismeréseimet, felvázolok egy nagyon is valószínűsíthető, az írott történelmet megelőző, számunkra eddig még nem ismert múltbéli képet. Ehhez a korábbi természeti és éghajlati változások időszakonkénti behatárolhatósága segít. A precesszió a természet örökös körforgását eredményezi bolygónkon. Világévenként, kb. 26 000 évenként egyszer, mint egy naptári év folyamán, nem hirtelen, egyik napról a másikra, hanem egy hosszabb folyamat lezáródásaként, egy tartós téli időszakra elszunnyad a természet, ott ahol azt megelőzően virágba borult. Majd megint feléled, újjászületik, fejlődik, kiteljesedik és újra fénypontját éli meg. Eljön újra a nyár, majd ismét beköszönt az ősz, majd megint tél következik. Így egy világév során teljesen átrendeződnek az életkörülmények a Föld különböző kontinensein. Ennek a „kozmikus” évnek a folyamán küzdelmek sorát vívják a természet szereplői, szárazsággal, vízárral, forrósággal, faggyal, békében és harcban egymással. Ennek a folyamatosan megszűnő és megújuló természeti körforgásnak jelenleg az ember a főszereplője. De hogy az elkövetkezendő világévben ki lesz az, azt ma még nem tudni. Az viszont biztos, hogy az emberiségnek jó néhány küzdelmes évszázadot, évezredet át kell élnie, hogy végül majd maximálisan teljesítse ideiglenes földi küldetését.

Nézzük meg, hogy a precesszió során hogyan alakulnak a 12 világkorszak természeti és éghajlati jellemzői. (13. ábra) Elsősorban az északi félteke és Európa szemszögét tekintve azt láthatjuk, hogy a Föld tengely körüli hátráló forgásának sorozatos kilengései az elmúlt 26 000 év alatt szintén egy 360 fokos kört rajzolnak meg. Így természetesen az ezt a kört négy cikkre felosztó, egymást metsző egyenesek csúcspontjai négy égtájat is jelölnek, ugyanúgy Észak-Dél, Kelet-Nyugat irányt, mint ahogy ez hétköznapi életünkben is megjelenik. Ha a precesszió során a megtett kör déli pontját nézem, ez az állapot felel meg annak a függőleges pozíciónak, amikor bolygónk tengelyének dőlése a legnagyobb felületet biztosítja a Nap sugárzó energiáinak az északi félteke tekintetében.

v

zíciónkból, viszont jó néhány csillagkép, mely most a skandináv országok, az Északi-sarkkör és sarokpont felett áll az égen, akkor a Kárpát-medence egének magasságában helyezkedtek el, vagyis tényleg jégkorszaknak megfelelő állapotok uralkodtak itt. S mintegy 8-10 000 év múlva újra egy európai eljegesedés kezdődik el az északi féltekén, és a mérsékelt éghajlati öv az Egyenlítő felé tolódik el. Számomra ez azt jelenti, hogy nem azon kell aggódnunk és agyalnunk, hogy az emberiség kihal-e, vagy mi lesz a jövője, hanem azt példázza, hogy jelenleg a lélek a testben azért van jelen, mert ma minden ideális ahhoz, hogy fejlődési feladatát végrehajthassa a tudatában, a szellemében és annak minőségében. Nem azon kell gondolkodni, hogy a Föld még 1 millió vagy 1 milliárd évig létezik-e a Nappal együtt. Arra kell törekednünk – mert valószínű, hogy 10 000 év múlva olyan állapotok lesznek, hogy fizikai síkon nemhogy 7 milliárd ember, hanem 700000 ember sem fog tudni megélni –, hogy lelkünk visszajuthasson oda, ahonnan eljöttünk annak idején a fejlődés érdekében, mert a földi élővilág, a természet, a nemzés és fogantatás teljes mértékben terméketlenné válik majd.

Észak

Világév tele

Nyilas csillagkép Skorpió csillagkép


59

Mit jelent ez pontosan? Azt, hogy az északi félteke – minden évszakot beleszámítva – ebben a helyzetben kapja a Naptól a legerősebb energiát, hiszen a Föld és Nap közötti fényszög nemcsak nyáron, hanem télen is a leghatásosabban melegíti az élővilágot. Ezért ezt az időszakot nevezhetjük a világév nyarának, nyári napfordulójának, ami pedig – ha az égi Egyenlítő (equator) csillagokhoz, csillagképekhez viszonyított helyzetét nézzük, és amely ma az Orion övet érinti – a jelen évszázadaira esik (i. sz. 1900 – 2100). A maják új naptár-ciklusa i. e. 3114 körül kezdődött el és kb. 5125 éves hosszúságú, mely 2012. 12. 21-én ér véget az értelmezések szerint. Ha 6500 évet továbblépünk időben, akkor azt tapasztaljuk, hogy a körforgás déli pontját követő nyugati szélső pontjának felel meg az a Föld bolygó dőlési pozíció, mikor is a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nyilas csillagkép végén, a Tejúton, a Kígyótartó és Skorpió csillagképek kezdetén áll a Nap (i. sz. 8500). Mivel a nyár után sosem tavasz következik, ez már rá is mutat arra a tényre, hogy a Vízöntő-korszakot követő Bak-, Nyilas- és Skorpió/ Kígyótartókorszak tekinthető a világév őszi időszakának, aminek következtében a Föld, hátráló tengelyforgásának a nyugati szélső pontjába kileng. Az elmélet megalkotása után már hamar kideríthető, hogy a Szűz-korszak végén beálló tavaszi napéjegyenlőség ideje az északi pont, azaz a tél közepe, amikor bolygónkra a Nap éltető energiái a legkevésbé hatnak, s ez elsősorban az északi félteke tekintetében igaz, hiszen a déli ponthoz képest ekkor a Föld tengelye szinte hanyatt fekszik keringési pályáján (i. e. 11 000 és i. sz. 15 000). A világév utolsó (egyébként kortörténetileg első) említendő negyede a keleti szélső pont, a tavasz tetőpontjára való felemelkedése a természetnek, az Orion-, majd Bika-korszakra esik, i. e. 4450-től kezdődően, amely a jövőben majd i. sz. 21 500-tól ismétlődik. (Mennyire értelemszerű minden, hogy az ártatlan és tiszta szűzből új élet sarjad – Szűz csillagkép –, és az emberiségről bőséggel gondoskodó Föld anya lesz – Bika csillagkép.) Mindezekből az következik, hogy egy világév vége és kezdete ugyanúgy, mint egy naptári év esetében csakis a téli napforduló idején lehetséges, amikor a természet életereje elmúlik, de ugyanabban a pillanatban újjá is születik. S ez a folyamat i. e. 11 000 után a Szűz-korszak Oroszlán-korszakba való átmenetének időszakában zajlott. Így hát ma, 13 000 évvel később, pontosan egy világév második félidejének elején vagyunk, elindulva a nyár befejezéséhez és haladva az ősz beköszöntéhez. Ne csodálkozzunk, hogy az időjárás statisztikai adataitól eltérően, forró és esős, árvizes, belvizes időszakban vagyunk a Halak-korszak Vízöntő-korszak-

60

ba történő átmenetének idején, hiszen korunkban hat a legnagyobb olvasztó energiával a Nap az északi félteke minden egyes pontjára, beleértve a jeges Északi-sarkot is, s ráadásul az említett szimbólumokhoz még a víz is társul, mint jellemző őselem. Ahhoz, hogy korunk e jellemzően domináns ereje, a víz letisztult lehessen, szükséges a Vízöntőhöz párosított levegő elem, az igazságos szellem és a helyes gondolkodási mód. Tiszta vizet a Földre! Ha a Föld tengelyének Naphoz viszonyított helyzetét nézzük a precesszió őszi, nyugati pozíciójában (i. sz. 5250 – 8500), bolygónk már jóval el és hátra dőltebben halad majd pályáján, s ezért a Nap már nem fog hatni olyan nagy energiával az északi féltekére, mint a déli, vagyis a jelen korszak nyári időszakában. Ha pedig ismét az északi pontra, a Szűz-korszak végére érünk, amikor is a tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap a Szűz – Serleg – Oroszlán csillagképek között áll, a nyári napforduló idején pedig a Tejúton, a Nyilas csillagkép elején, akkor a Föld tengelye megint olyan mélypontra kerül pályájához viszonyítva, hogy az északi féltekén i. sz. 15 000 táján a Nap energiasugarai éppen hogy csak érintik kontinenseinket. Ez az állapot három teljes korszakon keresztül tart majd, míg a negyedik elhozza az új tavaszi felemelkedés csúcspontját, i. sz. 21 500 idején. Ez a körforgás mélyrehatóbb átváltozást az északi félteke természetvilágában eredményez sorozatosan, a déli féltekén pedig kiegyensúlyozottabb éghajlati viszonyokat idéz elő, hiszen rá – egy precessziós cikluson keresztül – a Nap energiája végig jóval kedvezőbb pozícióból hat. Ha a Föld tengelyének dőlésszög változásai módosítják a Naphoz viszonyított helyzetét, akkor a Nap Holddal való kapcsolatában is bekövetkezik egy nem elhanyagolható módosulás. Ezért a precesszió folyamatának során az óceánok és a kontinensek viszonyai is rendszeresen változnak, a vízfelszín állandóan átrendeződik, s hol beborít, hol visszavonul. Amikor a Föld tengelye, s vele együtt az északi félteke előrébb dől, vagyis a leginkább függőleges pozícióba kerül, a Nap olvasztó hatásának közreműködésével a szárazföldi élővilág nyakába zúdul a víz – jelenkor –, amikor pedig a leghátsó pozícióba hátradől a bolygó, akkor a víz eloszlik, visszahúzódik. Ekkor viszont a Nap energiáinak gyengülése miatt, ahol élet és víz előfordul, ott minden kihűl és fagyos lesz, ez a jégkorszak. Mint az emberi szív és lélek, azaz a bennünk lévő érzés és víz, a Nap, vagyis a szeretet és elfogadás hiánya miatt jegessé dermed, megkeményedik, s már nem képes melegségre hajlani, hanem egyszerűen csak megtörik.

61

Ezek után nem véletlen, hogy sok magaslati kultúra jött létre (Közép- és Dél-Amerika, vagy az európai Alpok láncolatának vidékén, s az általa védett mélyebb területeken, valamint Ázsia magas hegyvonulatainak vidékein), mert ott lehet átvészelni az emelkedő víz pusztító hatásait. Mindez azt is jelenti egyben, hogy nemcsak az évszakok rendje változik folyamatosan, hanem az éghajlati övek szerinti felosztás is. A világév telére, a mérsékelt éghajlati öv, ahol jelenleg a nyár időszakában élünk, az Egyenlítő felé közeledik majd, s az egyenlítői forróság a Déli-sarok felé tolódik el. Ez azt is jelenti, hogy a nappalok és éjszakák aránya, rendje is különbözni fog a mai állapotoktól, leginkább az északi népek mai világával fog egyező képet mutatni. A Nap energiáinak változó hatásai rámutatnak az egyes embertípusok személyiségének a különbözőségeire is. Az északi típus a hűvös, passzív, zártabb, másokkal közönyösebb, belső világában szabadelvűbb ember, a mérsékelt éghajlat szülötte harmóniában kiegyensúlyozott, érzelmileg gazdag, ismeri a határokat, diszharmóniában viszont szélsőséges, fanatikusan rajongó, vagy éppen elutasító személyiség, a déli, mediterrán típus pedig temperamentumos, aktív, életimádó és ösztönszerűbb vitalitású. A természet és az éghajlat változásainak figyelembe vétele után, nem lehet meglepő a megállapítás: az Özönvíz feltételezett ideje utáni első fénykor az emberiség ismert történelme során a Bika-korszak idején, i. e. 4450 után köszöntött be, a világév tavaszi virágzásának csúcspontján. Mivel a körforgás során ezt az időszakot az Ikrek-korszak előzte meg, ezért biztosra vehető, hogy az Özönvíz bekövetkezte ebben a korszakban változtatta meg az addig működő kultúrák életét, pusztította el, vagy költöztette őket új lakóhelyre. Ugyanis ekkor állt be először az új világév során a Föld tengelye egy olyan függőlegesen előre és oldalra dőlő pozícióba, ami után indokolt azt gondolni, hogy az északi póluson az új bolygó pályafekvés és az általa erősödő olvadási folyamat valóban zúdíthatott az akkor élő civilizációk nyakába egy váratlan nagyságú vízáradatot. Ez pedig a Hold ár-apályra vonatkozó hatásával kiegészülve, átrendezhetett egy időre minden életformát. Így lehet logikus magyarázatot találni arra, hogy a feltételezett atlantiszi civilizáció, melyet i. e. 11 000 – 10 000 körüli, vagy az azt megelőző időszakra és az Atlanti-óceán Egyenlítő feletti területére helyeznek el, hogyan semmisülhetett meg egyik napról a másikra. Ha az időpontba jól belegondolunk, máris érzékelhető, hogy ennek az eseménynek a bekövetkezése a világév téli időszaka során, a Szűz-korszaknak az Oroszlán-korszakra történő váltásának idejére tehető. Ez pedig a világév kezdetének, a természet újjászületésének az időszaka az északi félte-

62

kén, tehát élővilág akkor csak az Egyenlítő magasságában, s attól délre volt fellelhető. Vagyis valóban kezdődött egy hirtelen és fokozódó felmelegedési és olvadási időszak, bolygónk korábbi télies, jeges viszonyaihoz képest, mely a jobb éghajlati körülményekkel rendelkező és élhetőbb Egyenlítő környéki kultúrákra az óceán közreműködésével megsemmisítően hathatott. Ha ezt pontosítjuk, akkor a nagyjából 26 000 évet feloszthatjuk négy egyenlő 6500 éves periódusra, amiből következik, hogy kb. 6450-6500 évenként a Föld tengelyének dőlése, elhajlása négy alkalommal elér egy olyan szélsőséges pozíciót – amit már korábban is említettem –, amelyek jelentős súlypont áthelyeződéseket is okozhatnak bolygónk felszínére vetítve, melyeket bizonyos területeken nagyobb mértékű átrendeződési események, úgynevezett természeti katasztrófák jelezhetnek. Ha a dőléseknek a négy meghatározó égtáj pontját nézzük, akkor az ebben az esetben Északnak tekinthető, valamint az Atlantióceán térségére vonatkoztatható és Atlantisz elképzelt idejére tehető világkatasztrófa után, az időintervallumot tekintve egy hasonló szélsőséges dőléshez közeledünk ismét, csak most a Föld tengelye az ellenkező, függőlegesebb állású déli oldal irányba leng ki. Ezt a logikát követve, nem meglepő, hogy a köztudatunkban élő Özönvíz idejében a Föld tengelye a világév során fordult olyan pozícióba (keleti), mely egy jelentősebb természeti átalakulást okozott az északi kontinens élővilágában, ismereteink szerint elsősorban a Közel-Keleten, s elképzelhetően a Föld másik, északi oldalán, az észak- és közép-amerikai kontinens különböző területein is. Utóbbi helyszín történéseiről forrásaink nincsenek, de az előbbiről, a földközi-tenger-vidéki és közel-keleti eseményekről a babilóniai sumér kőtáblák, valamint az Ótestamentum és más vallási eredetű írások már tudósítanak. Ezek korban jóval későbbre teszik az idejét, de majd látni fogjuk, teljesen alaptalanul. Ez pedig jól illeszkedik a kb. 6500 évenkénti jelentős természeti elváltozások rendszerébe, vagyis az i. e. 4500 körüli, valamint az azt megelőző, i. e. 11 000 környékén bekövetkezhetett világeseményhez hasonló jelenségre ma – 2000 után –, ismét számíthatunk. Persze erre már számos előrejelzés is utalt, egy 2000-ben esedékes világvégére, majd ezt követően minden évre, fokozva mindezt 2012-ig. Egy dolgot azért meg kell jegyeznem. Lehet, hogy lesz világkatasztrófa, akár 2012-ben, akár később, mert nem egyszer megtörtént ez már az emberiség életében, de utána mindig virágzó társadalmak világa kerekedett ki, melyre nem az Univerzum törvényeinek köszönhető állandó természeti körforgás és hatásai jelentették és jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem maga az ember.

63

Persze, ha logikusan gondolkodunk, akkor nem is lehet pontosan kikalkulálni egy nagymértékű természeti változás pontos idejét, hiszen a világév téli időszaka (Szűz-korszak) utáni olvadás megindulása, a vízbővelkedés folyamatos növekedése, valamint a hőmérséklet felmelegedése a nyári időszak csúcspontja után enyhül és egy lassú lehűlési folyamat indul majd meg. Ma viszont az éghajlati Halak-korszak utolsó szakaszában vagyunk, a nyáridő közepén, az ősz felé indulva, ezért a közel s távol jövőben bolygónk súlypont áthelyeződése okozta változásai, s annak hatásai is megmutatkoznak majd környezetünkben. Ezért az éghajlat vonatkozásában hosszú távon nem globális felmelegedés, hanem az északi félgömb lehűlési folyamata kezdődik meg, mely több csapadékkal és szélsőségesebb időjárással jár majd. A fejezet lezárásaként csak azt mondhatom, hogy természeti csapásokkal, anyagi és fizikai síkú veszteségekkel folyamatosan számolnunk kell bolygónk életében, ezért meggyőződésem, hogy a maja prófécia és a magyar Szent Korona szelleme nem erről szól. Hanem arról, hogy 2012-re, majd azt követően, úgy alakul életünk, hogy az emberiségnek ismét lesz lehetősége átértékelnie szerepét a földi lét viszonylatában, s ráébrednie arra, hogy mindannyian csak időutazók vagyunk, s az egyetlen feladatunk az, hogy megtaláljuk a tökéletes egyensúlyt nemcsak belső világunkban, hanem a külső világgal való kapcsolatainkban is. Ennek megvalósításával pedig megmenthessük önmagunkat és hozzátartozóinkat az egyensúlytalanság kínjaitól terhelt földi visszaszületések sorától. Felesleges félelemmel élni, hiszen akár így, akár úgy, de egyszer majd ebben az életünkben is mindannyiunk számára eljön az elhíresült 2000, vagy 2012. Abban a pillanatban majd csak egy dolog számít igazán, mégpedig az, hogy lelkünkben és szellemünkben hova jutottunk, hova fejlődtünk. Így válik értelmezhetővé a Halak-korszak vége felé haladva, a közeledő Vízöntő-korszak küszöbére lépve a két korszak egyidejű és közös analógiája, mely szerint az emberiség nagy életszakasza a nyár második felébe lépett, s a jelen feladata eddigi ismereteink összegzése, lelki, szellemi kincseink betakarítása és elrendezése, valamint világgá kürtölése. Mindezt – a múltba tekintő Halak jelképiség egység vágyával és a tiszta értelmet elhozó idealista Vízöntő megújító szellemiségével – közösen tesszük, hogy aztán az eljövendő ősz, már a következő, téli pihenésre való felkészülés időszaka legyen majd.

64

Madách Imre: Az ember tragédiája, részlet Tizenkettedik szín: Az Űr Ádám: Igaz, igaz, de mindegy, bármi hitvány Volt eszmém, akkor mégis lelkesített, Emelt, és így nagy és szent eszme volt. Mindegy, kereszt vagy tudomány, szabadság Vagy nagyravágy formájában hatott-e, Előre vitte az embernemet. – Óh vissza hát a földre, új csatára. Lucifer: S feledted-é már a tudós szavát, Ki felszámolta, hogy négy ezredévre Világod megfagy – a küzdés eláll? Ádám: Ha tudományunk nem dacol vele. De fog dacolni, érezem, tudom… ….Vezess csak vissza, égek látni már, A megmentett földön mi új tanért Fogok fellelkesülni. Lucifer: Vissza hát! Tizenharmadik szín. Hóval és jéggel borított hegyes, fátalan vidék. A Nap, mint veres, sugártalan golyó áll ködfoszlányok között. Kétes világosság, az előtérben eszkimó viskó. Ádám, mint megtört aggastyán, bot mellett jő lefelé a hegyekről Luciferrel. Ádám: Mit járjuk e végtelen hóvilágot, Hol halál néz ránk üres szemekkel Csak egy-egy fóka ver zajt, vízbe bukva, Amint felretten lépteik zaján;

65

Hol a növény is küzdni már kifáradt, Korcsult bokor leng a zuzmók között, S a Hold vörös képpel néz, köd megől Halál lámpájaként a sírgödörbe. Oda vezess, hol pálmafák virulnak, A napnak, illatoknak szép honába, Holott az ember lelke, erejének Öntudatára fejlődött egészen.

Lucifer: Ottan vagyunk. E vérgolyó napod. Lábunk alatt a föld egyenlítője. A tudomány nem győzött végzetén. Ádám: Szörnyű világ! – csupán meghalni jó. Nem sajnálom, amit itt hagyok. Ah Lucifer! Ki egykor ottan álltam Az ember bölcsőjénél, aki láttam, Mi nagy jövő reménye ringa benne, Ki annyi harcát mind végigcsatázva, Ez órjás síron, melyre gyászlepelt A természet dobott, midőn merengek, Első, utolsó ember a világon, Szeretném tudni, hogy bukott fajom? Nemes küzdésben, nagyszerűen-é, Nyomorún-é, törpülve ízrűl ízre, Nagyság nélkül és könnyre érdemetlen… …Segítség Lucifer! El innen, el. Vezess jövönbül a jelenbe vissza, Ne lássam többé ádáz sorsomat: A hasztalan harcot. Hadd fontolom meg: Dacoljak-é még Isten végzetével. – Lucifer: Ébredj hát, Ádám! Álmod véget ért.

66

VI. fejezet

A Tejút és a maja prófécia alapértelmezése Nimród tükrében Az már az előző fejezetekben kiderült, hogy a precessziós folyamat azt eredményezi, hogy a négy meghatározó évszak sarokpontjai – melyeket csillagászati szemszögből az évszakok kezdetének tekintünk –, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség, valamint a nyári és téli napforduló helye időről időre, más és más csillagképekben jelennek meg. Így nem is csodálkozhatunk azon, ha az évszakok általunk elfogadottnak tekintett sajátos jellemzői folyamatosan elcsúsznak, módosulnak. Nem lenne helyes figyelmen kívül hagyni a kozmikus erőknek a földi életre gyakorolt, folyamatosan változó és azt jelentősen befolyásoló energizáló hatásait sem. Ehhez az elemzéshez először nézzük meg a XX. században és a XXI. század kezdetén tapasztalható, a precessziós mozgás következtében beállt ideiglenes kozmikus helyzet állapotot. Az illeszkedési pontok korábbi felismerése lehetővé tette, hogy általa 2012nek – mint egy lehetséges végpontnak – a kezdőpontját is meglelhessük, nemcsak a maják, hanem az egész bolygó életének tekintetében. Mivel a csillagok közötti távolságok hatalmasak, minden adatot, ami egy napra, egy dátumra vonatkozik, csak hozzávetőlegesen kezelhetünk. Mindemellett a Nap és a bolygók egyik fokról a másikra jutása sem egy pillanat alatt történik, így az elemzést sokkal körültekintőbben, több szempontot is figyelembe véve kell megtenni. Biztos, hogy csillagászati kutatólaborokban az enyémnél pontosabb számításokat is el lehet végezni, de az én esetemben most nem a kínosan precíz és ellenőrizhetetlen számadatoknak a megállapítására van szükség, hanem az elvre, s annak logikai láncolatára. Ha ma a maja jóslatról, mint egy esetleges dimenzióváltásról beszélünk, akkor ez azt is jelenti egyben, hogy 25 782 évvel (25 920) ezelőtt, i. e. 23 910 és 23 772 között, annak korszakában, a maihoz hasonló, vagy éppen a maival megegyező csillagokhoz viszonyított bolygóhelyzet állt fenn. Ezt követően egy új időszak elkezdődött, vagy csak éppen megkezdődött valami, ami addig még nem létezett, s mely változásnak a maják valószínűleg a részesei, esetleg a megalapozói voltak.

67

Ha így volt, akkor figyelembe kell venni, hogy az északi félteke nyári napfordulójának éghajlati körülményei – mely a Nap energetikailag legerősebb pozícióját jelentették – 13 000 évet követően, i. e. 11 000-re egyszer csak a téli napforduló állapotára változtak. Ezért elképzelhető, hogy a maja tudás a Földön Észak-Amerika mérsékelt égövi területein jelent meg először, párhuzamosan a kárpát- medencei magyar szellemiség megszületésével, s a precesszió hatásainak következtében vándoroltak néhány ezer évvel később Közép-Amerikába, a Yucatan-félszigetre, ahol felépítették ismert civilizációjuk központját. Mivel több felvetés is napvilágot látott arról, hogy a maja kultúra a Fiastyúk (Plejádok) csillagrendszerről érkezett bolygónkra, ezért valóban lehetséges ez a precesszióval összekötött elmélet. Hiszen a Fiastyúk része a Bika csillagképnek, s azt már tudjuk, hogy a földi világév általunk elsőnek ismert fénykora egybeesik a Bika-korszakkal, a tavaszi napéjegyenlőség Bika csillagképben történő bekövetkezésével. Mivel ezt az égi vizsgálódást Budapest paramétereiről végzem, egyenesen adódik az a következtetés, miszerint 26 000 évvel ezelőtt az északi féltekén, Európa és Észak-Amerika mérsékelt égövi területein, a maival megegyező éghajlati és természeti körülmények között, egy felerősödő szellemi tudás jelent meg az ember életében, mely érvényesüléséhez a Föld szívét körbevevő Kárpát-medencénél tökéletesebb helyszínt találni sem lehetne. Vannak is erre való jelenkori utalások, és persze cáfolatok is, de itt most az emberi szellem, mint isteni tudás megjelenéséről van szó, nem pedig nacionalista nézetek ütköztetéséről. De mi igazolhatja azt valójában, hogy akkoriban valami komoly beavatkozás történt az emberi faj fejlődésében, s a mai napokban is egy hasonló változás következhet be? Ehhez az igazoláshoz már több irányú tapasztalati ismereteimet kell hasznosítanom, melyeket egész életem során gyűjtöttem össze, sőt azokat is, melyeket előző életeim lenyomataiként tudatalattimban hordozok. Mint már korábban észleltük, a földi Egyenlítő után megrajzolhattunk egy, az állatövi csillagképek által alkotott galaxis Egyenlítőt (equator) is, de ahhoz, hogy a Föld szimbolikus keresztjéhez hasonló jelenséget az égen is ábrázolhassunk, ráadásul az még illeszkedjen is logikai rendszerünkbe, nos ez még további vizsgálódást vesz igénybe. A következő lépés tehát: találni a csillagrendszerek között is egy olyan kapcsolódási pontot, pontokat, mint tettük azt a Naprendszer és a Föld esetében. Nem kell hosszú idő a megtalálásához, mert ránézésre is szemet szúr a Tejút, galaxisunkat átszelő, egyedülálló jelensége.

68

Rengeteg halvány csillag sokasága, melyek látszólag egy lapos korongban (lencse) oszlanak el, s a mi Naprendszerünk e százezer fényév átmérőjű Tejútrendszerben, annak terének centrumától félúton kifelé helyezkedik el. S mint láthattuk, folyamatos mozgásban vagyunk, akár kötött pályánk is lehet, mely kapcsolatban van más csillagközponti helyekkel, mint például a Fiastyúkkal, vagy a Sirius csillaggal. Holdtalan, tiszta éjszakákon látható Földünkről egy halványan fénylő elmosódott sáv – egy rengeteg csillag fényéből egybeolvadó folyó –, észak-déli irányba elnyúlva a horizonton, csillagképek sorozatán átívelően. Ez a Tejút, az „égig érő fa”, a magyarok őstörténetében Csaba királyfi seregének a nyoma, az ún. „Hadak útja”, melyet lovas had hagyott az égen. Más ókori kultúrákban pedig ez volt azon égi terület, melyet az eltávozott lelkek nyugvóhelyének tartottak. Megfigyelések által csillagászok megállapították, hogy galaxisunk középpontja a Nyilas csillagkép irányában van, itt is látható a Tejút a legfényesebbnek, míg a Földről látható vonulatának másik pontján, az Orion és Bika csillagképek tájékán látszik a leghalványabbnak. Míg a Nyilasnál kiszélesedik a Tejút, a Hattyú csillagképnél két irányba szakad, s ez pedig egyben az északi népek eredetlegendáinak magyarázata is. Így nem lehet az sem véletlen, hogy az egyiptomi gízai piramisok csúcsán átvezető oldalélek vonalainak az ég felé nyúló meghosszabbítása egyik oldalról a Nyilas csillagkép és a Tejút egy illeszkedési pontjába, másik meghosszabbított egyenese pedig az Orion és Tejút egy meghatározott találkozási pontjába mutat. Nem is értem, hogy miért akarják elhitetni velünk, hogy minden tudományos felfedezés a mai kor eredménye, ami az európai középkor felfedezéseiből nőtt ki, hiszen amire a jelenkor még csak keresgéli a válaszokat, arra az ókor bőségesen küldi az értelmező és magyarázó üzeneteket. Valami azt sugallja, hogy az időszámítás kezdete utáni első évszázadokban, egy megalkotott tökéletes kulturális és szellemi tudás totális megsemmisítésére irányuló törekvés kezdődött meg, utólag láthatjuk is, hogy sikerrel. Ez pedig arra utal, hogy minden hamis, ami a hanyatló Római Birodalom korában napvilágra kelt, s nem véletlenül nevezték az IV-V. században a birodalom bukását felgyorsító hun népet és Attila fejedelmet „isten ostorának”. Mely ostor szintén lecsapott a birodalomból kinőtt, a pápák által támogatott királyságokra, fejedelemségekre a X. század elején, derekán, a „honfoglaló” magyarok által, ami aztán a kereszténység Kárpát-medencébe történő bevezetésével végleg abba is maradt.

69

Nem tudom kihagyni azt az észrevételemet, hogy a barbárnak és pogánynak tartott vándorló népek, népcsoportok a kereszténység beavatkozásáig egységben és békében éltek magukon belül, de az új vallás bevezetésével megosztottság, gyűlölet és erőszak uralkodott el közöttük. Magyarország elmúlt ezer éve is így telt el, s mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ami 1000 körül történt és kezdődött nemzetünk életében, az áldás volt-e, vagy átok. Ez kíséri végig a fényes ókori kultúrákhoz képest valóban sötét középkor történetét, amiből a mai társadalmi berendezkedésünk is kinőtt. Mi magunk a fény gyermekei vagyunk, de sötétségben élünk. Azonban nem törődhetünk ebbe bele; azért is leljük meg a fényt, hogy újra azzá válhassunk! Tovább vizsgálva a Tejútnak az állatövi csillagképekhez viszonyított helyzetét – melyek a Kostól a Halakig körkörösen vonulnak szemünk előtt – azt tapasztalhatjuk, hogy az úgy ível át a galaxison, és az állatövi csillagképekkel összekapcsolódva úgy forog, hogy nap, mint nap előkerül, majd eltűnik a látószögünkből. (14. ábra) Már első ránézésre is kitűnik a Toyota autó márka emblémájával való hasonlóság, ami csak az 1992-es modelleken jelent meg először Európában, s azt már évek óta tudom, hogy több autótípus emblémája is ősi eredetű szakrális (természetfeletti) szimbólumnak felel meg, abból a korból, amikor az isteni tudást még csak jelrendszerekkel ábrázolták (Citroen, Audi stb.). De azért ennél mégis fontosabb, hogy mit jelenthet ez az égi háromdimenziós ábra, mert ha a Föld keresztjét nemcsak egy, hanem három dimenzióban nézzük, akkor egy azzal megegyező formát láthatunk Naprendszerünket körbe ívelően. Ez számomra olyan, mintha a Tejút és az állatövi csillagképek által írt gömbszerű tér egy hatalmas alma lenne, a Naprendszer, s annak határa maga a magház, planétáink pedig azok a magvak, melyekből a gyümölcs ered. A Föld pedig e hatalmas tér középpontja. Ha végiggondoljuk az ókori filozófusok életről és halálról alkotott elképzeléseit, könnyen rátalálhatunk egy összekötő kapocsra, mely szerint a Nyilas és az Orion csillagképek egy adott pontján az ekliptika és a Tejút hasadékának metszéspontjai túlvilági átjáróknak, mai modern elnevezéssel élve dimenziókapuknak felelnek meg. Ez pedig csak azt jelentheti, hogy ez az a két meghatározó égi pont, égi kapu, amin keresztül lehetséges a testet elhagyó, megtisztult lélek számára a Tejút azon mélységeibe eljutni, ahol az örök élet, a mennyország lakóhelye rejtőzik, vagy éppen az e kapukon átáramló energiák hatnak az emberiség

70

„Mint fent, úgy lent”

14. ábra Tejút csillagképek

Zsiráf Perzeusz

Nagymedve (Göncölszekér)

Cassiopeia Hiúz

Szekeres

Kisoroszlán

Cefeusz

Fiastyúk

Ikrek

Rák Oroszlán

Bika

Nagy Kutya (Szíriusz)

Kos

Föld

Halak

Hattyú

Déli Kereszt

Sárkány

Körzô Kentaur

Mérleg

Állatövi csillagképek

Hajófar

Vitorla Hajógerinc

Szûz

Gyík

Orion

Lant

Szögmérõ

Skorpió

Vízöntõ Bak

Nyilas

Kígyótartó

Róka

Nyíl Kígyó Sas Pajzs

folyamatos lelki és szellemi fejlődésére (időnként romlására), mely által majd egyszer mindenki számára lehetővé válik a mennybe jutás. Nyilvánvaló, hogy akkor változik az emberi civilizáció fejlődése a legnagyobb léptékben, ha e két pont egybeesik a tavaszi és őszi napéjegyenlőség, vagy a nyári és téli napforduló bármelyikének a bekövetkezésével. Példa erre az ősi Özönvíz utáni Mezopotámia fénylő történelmi kora, mely a Bika-korszak kezdeti szakaszában indult, s majd 3000-3500 évig tartott. Ennek a virágzásba boruló természetnek a kialakulása idején, a tavaszi napéjegyenlőségnél a Nap pontosan a Tejúton delelt, az Ikrek, Orion, és Bika csillagképek határvonalainak az ekliptikával való találkozási pontjában.

71

ORION

KO Ek li p

LA K

KELET-TAVASZ Ôszi napéjegyenlôség 2010-ben OR OSZ z LÁN SZ Û

HA

Föld

VÍZ Ö N

LE

BA

G

TÔ

NYUGAT-ÔSZ Tavaszi napéjegyenlôség 2010-ben

K

Tejút

RÁ

IK

DÉL-NYÁR Nyári napforduló 2010-ben BIK A K E R

S K

NY

M IL A S

SKORP

ÉR

IÓ

72

A világév évszakok váltakozása a galaxis sorskereke által érzékeltetve

ka ti

Nem is lehetett másképp, hogy olyan lelki és szellemi világú emberek születtek akkor és irányították társadalmukat, melyek a bőségre, harmóniára, tudásra és alkotásra építkeztek. Ha a kereszt logikáját követjük, rögtön adódik a következő ráébredés. Eszerint ha a négy évszak pontot, mint a négy égtájat egyenes vonalakkal összekötjük, ugyanúgy egy égtáj keresztet kapunk, melyben a nyári napforduló a Dél (a Nap „útjának” legfényesebb pontja), a téli napforduló az Észak (éjszak, az év legsötétebb napja), a tavaszi napéjegyenlőség a Kelet (kikelet), az őszi napéjegyenlőség a Nyugat (a természet lenyugszik, pihenőre vonul) pozíció. Milyen tökéletes és kifejező a magyar nyelv! A precesszió elemzésénél már kifejtettem, de ez ismét megerősíti azt a tényt, hogy az emberiség fejlődésében jelenleg a nyár tetőfokán vagyunk, s ez meghatározza valódi feladatainkat az álkommunikáció által diktáltakkal szemben. Ezért a mai helyzet pontos megállapításához folytassuk a kereszt elméletet. Ha a két dimenzió-kaput (Orion – Bika – Ikrek, ill. Nyilas – Skorpió/és Kígyótartó) egy egyenes vonallal összekötjük, s azt egy felező vonallal átszeljük, további két meghatározott égi pontot találunk és nyerünk, melyeknek szintén döntő fontosságú szerepe lesz. Hogy azonosítani tudjuk, ahhoz megint a négy évszakpont adja meg a segítséget. Ha a jelenlegi nyári napforduló az alma keresztjének a délpontja (IkrekOrion-Bika), a téli napforduló az északpont (Nyilas-Skorpió/és Kígyótartó), akkor a precesszió következtében a tavaszi napéjegyenlőség ideje fordítottan megjelenve a nyugatpont, az őszi napéjegyenlőség bekövetkezési hely pedig a keletpont. Ez a négy meghatározott pont, egymással állandó összekötésben, mint egy óriás szerencsekerék forog folyamatosan a precesszió mozgásának irányával megegyezően, s alakítja sorsunkat. (15. ábra) A két új égi pont, melyeknek döntő jelentőségük van az emberiség sorsának alakulásában: a keleti pont, amely a Szűz és Serleg csillagképek közti égi területre esik, valamint a nyugati pont, mely a Halak, Pegazus és Cet csillagképek közti területen található, s amely pontokon a jelenkor napéjegyenlőségei bekövetkeznek. Ez pedig megerősíti azon törvényszerűség logikai jelentőségét, hogy bár a precesszió iránya ellentétes a Föld tengelykörüli forgásával, de mégis azt az egységet hozza összhangba, hogy általa a tavaszpont haladási iránya ugyanúgy keletről nyugatra történik, mint ahogy a tengelyforgás következtében a Nap kel fel Keleten, mondjuk az eszerint keletinek számító Szűz csillagképben, s abban a pillanatban nyugaton, az ebben az esetben nyugatinak tekintett Halak csillagkép látszik lenyugvóban.

Kígyótartó

ÉSZAK-TÉL Téli napforduló 2010-ben

15. ábra

Így az ekliptika vonalán pontosan behatárolható az a négy szélső pont, mely egy adott kört egy kereszt által négy egyenlő negyedre oszt, és annak tájolására is alkalmas, egy olyan Galaxist átívelő körben, melynek középpontja így a Föld lett. Ezért ha erre az égi ábrára ráhelyezzük a Föld Nap körüli éves pályáját, akkor a négy évszakpontunk helyzetét viszonyítani tudjuk e négy meghatározó csillagközi helyhez, melyeken keresztül az évszakok energiájának függvényében, más és más bolygók közreműködésével, különböző minőségű és erejű, életünket jelentősen befolyásoló kozmikus energiák hatnak életeseményeink mindennapjaira.

73

Így működik a születésünk pillanata alapján szerkesztett horoszkóp (születési képlet) is, 12 jeggyel, 12 Házzal (életterületek), Nappal és Holddal, bolygók kal, holdcsomópontokkal, az életúttal, az IC/éjfél – MC/dél és az Ascendens/én – Descendens/külvilág tengelyekkel alkotott kereszttel. A precesszió vizsgálatánál már megállapíthattuk, hogy éghajlati és természeti vonatkozásaiban bolygónk ma a nyár csúcspontján van, s nem egy világév kezdetén, vagy a végén. Ezért a platóni világév-elmélet nem társítható a maja jövendölés igazolására – így a Föld pólus váltása sem –, mivel korunkban a jelen világév őszi időszaka felé tartunk, vagyis egy teljes időszak második feléhez érkeztünk. Azonban mégis nagyon fontos a precesszió elméletének, tartalmának és gyakorlati megvalósulásának elmélete. A korábbiakban leírtakon túl rávilágít arra is, hogy a négy csillagközi hely akkor a legaktívabb a kozmikus energiák közvetítésére, ha a megfelelő évszakpontok kerülnek velük egy pozícióba. Vagyis a nyári napforduló a dél (delelő) pontra, a téli napforduló az észak (éjszak) pontra, az őszi napéjegyenlőség a kelet (kikelet) pontra, a tavaszi napéjegyenlőség pedig a nyugat (lenyugvó) pontra. Utóbbi kettő nem ellentmondás, mert a tavaszpont a kikelettől halad a lenyugvásig, majd a természet éjfélpontjáig, egy hosszú álomig, hogy aztán újra éledjen, s mint megállapítottuk, mindezt fordítottan ugyan a Nap útjával (Kos – Halak), de a Föld tengelyforgásával összhangban teszi. Hiszen bolygónkon ősszel van a betakarítás, a rendrakás, amihez e fordított irányú rendszer alapján a Szűz csillagkép adja az optimális kozmikus energiát, és ez mutatja ezen ellentétek tökéletességét. Tavasszal van az a kezdet, melyet megelőz a Halak befelé forduló, múlton és jövőn elmélkedő nyugalmi állapota, melyhez a Halak – Pegazus – Cet csillagképek szolgáltatják a szellemi elemózsiát, táplálékot. Ezzel a felismeréssel már találhatunk kapcsolódást kutatásunk tárgyában, hiszen ha ma 2010-ben, a vizsgált napéjegyenlőségi és napfordulós napokat nézzük (márc. 21., jún. 21., szept. 23., dec. 21.) akkor megdöbbentően azonos a két ábra összevetése: a déli, északi, keleti és nyugati csillagközi pont helye hajszálpontosan egybeesik a felsorolt a nyár-, tél-, ősz- és tavaszpontok bekövetkezési idejével. Ez egyben magyarázatot ad az elmúlt 100 év robbanásszerű technikai fejlődésére, s arra az ideológiai káoszra és háborúra, mely az emberiség szellemének és lelkének jelenét és jövőjét akarja aláaknázni. Ezért a jelen időszak lehet egy letűnő kor életének végső haláltusája és egy igazságosabb jövő felépítésének kezdete.

74

A precesszió segítségével, az idő kerekét visszaforgatva, meg kell néznünk a jelen csillagászati állapot korábbi megfelelőjét. A mai évszámítás alapján 25 782 évvel ezelőtt, i. e. 23 772 táján, azon évszázadok idején találjuk a nyári napfordulót az Ikrek – Orion – Bika dimenzió kapu helyén, így értelemszerűen a többi évszakpontot is a mai állapotnak megfelelően láthatjuk. Természetesen ez az optimális pozíció akkor és most, elsősorban az északi féltekén és a mérsékelt éghajlati öv sűrűn lakott területein fejtheti ki erős szellemi hatásait, mivel bolygónk más pontjaira nem ugyanezen csillagképek hatnak, s ráadásul a déli féltekéhez viszonyítva az évszakok is fordítottan jelentkeznek, így a nyári és téli kozmikus energiák is ellentétes irányúak a földgömb felső és alsó részén. Erről eszembe is jut a híres regény, az Észak Dél ellen központi témája, mely történet során teljesen eltérő szellemiségű és gondolkodású erők csapnak össze. Nem lehet azonos, egyféleképpen uniformizált kultúra és logika a Földön, mert minden nemzet hordozza sajátosságait, melyet vezércsillagképük kozmikus energiája sugall számukra. A XX. század európai és észak-amerikai fejlődését nézve (Japánéval egyetemben), úgy fest, hogy a kozmikus energiák által ma megnyílt dimenzió-kapuk, melyeken keresztül száz-kétszáz évig a csillagokból eredő kiteljesedett isteni szellem lejuthat a Föld különböző pontjaira, utoljára 26 000 évvel ezelőtt voltak ilyen tágra nyitva. Rajtuk keresztül a Nap és különböző bolygóink, elsődlegesen a Plútó, a Neptunusz, az Uránusz, valamint a Szaturnusz és a Jupiter közvetítésével megy az adás folyamatosan, s azok fogják, akiknek a készüléke be van kapcsolva, s frekvenciája finoman rájuk van hangolva. Ugye ismerős a helyzet? Volt egyszer egy Szabad-Európa rádió. Kérdés, hogy kitől jött az adás? Istentől, vagy mástól. Én csak az előbbit akarnám hallani. S ez az időszak kb. 250 évet is átölelhet, hiszen nagyjából ennyi a leghos�szabb pálya, a Plútó útjának ideje, míg egy jelentős pontból kiindulva visszatér ugyanarra a helyre egy kozmikus kör befejeztével. Ebből kiszámítható, hogy azért a hatalmas változásért, ami a bolygónkon bekövetkezett 1760 óta a mai napig, leginkább az utolsó Plútó kör a felelős, mely éppen manapság a Tejút éjfélpontja körül tekereg. Nem véletlen a jelen mély sötétsége. Ami biztató, hogy az út innen már csak felfelé vezethet. Ez mind meg is magyarázza a különféle ősi kultúrák különböző időkben és helyeken való megjelenését, attól függően, hogy a Naprendszer éghajlati és

75

természeti viszonyai – melyek a Föld Nap körüli keringésének és tengelydőlés szög-változásainak, valamint a Hold helyzetének a függvénye – ezt hogyan határozták meg. A precessziót alapul véve, csak ott jelenhetett meg élő isteni szellem, ahol a Nap, a Hold és a bolygók által közvetített különféle kozmikus energiák a megfelelő erővel és helyzetben érték bolygónkat, majd a létrejött különböző csoportok és népek vezérlőcsillagaik égi útját követve folyamatosan keresgélték saját területeiket, ahol letelepedve, majdan ha újra eljön az idő, ismét kapcsolatba kerülhetnek istenükkel. Nem véletlenül ragaszkodnak egyes nemzetek az általuk meghatározott térség feletti hatalomra, mert onnan képzelték, képzelik el majdani megváltásukat. Ha i. e. 23 772 körül, nagyjából 250 éven keresztül, úgy delelt a Nap a legmagasabb nyári és a legmélyebb téli pontján a két dimenzió-kapuban, hogy évről évre minden bolygóval együtt megfordult a négy meghatározó helyen, akkor ez pontosan igaz a jelenre is. Összevetve a múltat és a jelenkort kitűnik, hogy az egyező állapot valóban fennáll, mely azt is igazolja egyben, hogy ha a XIX. és XX. század ilyen gigantikus és robbanásszerűen felgyorsuló fejlődést eredményezett az ember életében, akkor nagyjából 26 000 évvel ezelőtt is egy ugyanilyen hatású és erejű változás érvényesült a bolygónkon. Azonban egy évben csak két olyan rövid időszak van, amikor a dimenziókapun keresztül érkező adást leginkább, többé-kevésbé zavartalanul foghatjuk, már aki erre a frekvenciára van hangolva. Ez pedig a nyári és téli napforduló körüli néhány nap, nem nélkülözve a Nap és esetenként más és más bolygó ott-tartózkodását. Mint az első fejezetben ismertettem, a Nap körüli keringésben a külső bolygók a belső bolygókkal ellentétben jóval hosszabb ideig tartózkodnak egy fokon belül, valamint a retrográd (hátráló) jelenség jóvoltából úgy látszik, mint ha többször is randevúznának egymással egy nagyobb terjedelmű égi területen átívelően. Ezért valószínűsíthető, hogy közvetítéseik a dimenzió-kapukon, illetve a különböző csillagképeken keresztül tartósabb és minőségileg el-eltérő bolygó társaikhoz viszonyítva. Amikor e pontokon a bolygóknak még a Nap is „besegít”, azaz együtt áll, akkor bizonyos hatásaikat, felénk kibocsátott rezgéseiket felerősíti, vagy éppen gyengíti, attól függően, hogy az égitest rádióhullámai mennyire vannak harmóniában a Nap energiáival. Mivel a dimenzió-kapuk egy szellemi kincsesbánya bejáratainak foghatóak fel, kapuik csak a legnagyobb energiahatások – mint a Nap, vagy Jupiter

76

– által nyílnak meg, mint egy regénybeli azték kincsesbarlang, vagy az arab kultúra gyöngyszeme, Ali baba barlangja, vagy éppen Aladdin földalatti titkos alagútja. Mindegyikben közös, hogy csak az igazán tiszta lelkű juthat be könnyedén varázsszavával a kincsesbarlangba, de csak akkor térhet vissza az életbe, ha az igazi kincset leli meg, s hozza felszínre az értékesnek látszó, de valójában teljesen értéktelen aranyféleségek és drágakövek közül. Persze másoknak is fáj a foga a kincsre, a tudásra, s különböző trükkökkel bejuthatnak a barlang mélyére, de számukra az igazi kincs, a Szent Grál láthatatlan, mivel szemük, s lelkük a pénz által megvásárolható hatalommal, s a kincsek fényével van elhomályosítva. Ebből is látható, hogy mennyire megegyezik a különböző népcsoportok alapfilozófiája. Ezernyi példát lehetne felhozni az európai és magyar mesevilágból, legendákból, mítoszokból. Ezek a történetek szolgálnak alapul világirodalmi remekek, zene-és képzőművészeti alkotások és jelenkori filmek megszületéséhez. Összességében megállapítható, hogy az elmúlt jó néhány ezer év folyamán megszámlálhatatlan mennyiségű kódolt üzenet született jelenkori feladatunkra vonatkozólag, s ezért hiba lenne egyetlenegyet is útmutatóként kijelölnünk. Ezért az üzeneteket úgy fordítanám le mindenki számára, hogy a problémákat, s azok megoldását ne kívül keressük, hanem önmagunkon belül. Ne a világot hibáztassuk nehéz sorsunkért, hanem a miértjére keressük meg az igazi választ belül, lelkünk mélyén. Ha rátaláltunk, akkor a belőlünk áradó erős hittel segíthetünk azoknak is, akik még eltévedve ugyan, de a kiutat keresve bolyonganak. Talán ezért vagyunk ma oly nagy létszámban a Földön, mert mindazon lelkek, akik a Földön eddig léteztek, lehetőséget kapnak arra, hogy ezen életük végén visszajuthassanak az örökkévalóságba. A 2012. 12. 21-én véget érő maja-naptár az alapja az elmúlt évtizedben elterjedt világkatasztrófa híreszteléseknek. Ez a ma használatos időszámítás, a Gergely-naptár alapján átszámított naptár időpont, melynek kezdő dátuma i. e. 3114. 08. 11. Egy ily módon behatárolt maja korszak kb. 5125 évig tart. A maja-kutatások azonban feltárták, hogy a teljes maja-naptár hét ciklusból áll, s ez a jelenlegi ciklus az ötödik, s lezárulása után „csak” új számítás kezdődik, mint például egy 00000-ra felpörgő kilométeróra esetében. A naptár összetett és számunkra bonyolult számítási módszere, valamint az alkalmazott húszas számrendszer kötöttsége miatt a ciklus idejének hossza számokkal nem növelhető, hanem az utolsó számegység elérése után új számítás kezdődik. Ezért a naptár vége nem jelenti azt, hogy egy korszak lezáródása után bár-

77

mi is végérvényesen megszűnne, hanem a folyamatos körforgás különböző szakaszainak bekövetkezéseit jelzi. Ha már eljutottunk idáig, hogy 2012. 12. 21-én az ötödik ciklus ér véget, akkor ebből következik az is, hogy a mai naptárrendszer alapján számítva 5 x 5125, azaz 25 625 évvel ezelőtt kezdődött az első ciklus, s a jelentől számítva 2 x 5125, azaz 10 250 év múlva ér véget a teljes naptárhossz, a hét ciklus ideje. Az említett adatokkal viszont, csak megerősítést nyernek a korábban leírt megállapítások. Nem lehet véletlen a maja-naptár által meghatározott hét ciklus, de az is biztos, hogy hossza nem kapcsolható össze egy platóni világév terjedelmével. Ugyanis nem valószínű, hogy a 25 920 év hosszú platóni világév elmélet mellett egy 7 x 5125, vagyis 35 875 év tartamú maja világév elmélet is létezhetne. Az már valószínűbb, hogy öt ciklus ideje, azaz 25625 év, már közel járhat a valósághoz. Nem is feladatunk eldönteni, hogy most pontosan 25 920, 25 625, vagy éppen 25 782 év egy világév, egy teljes precessziós folyamat idejének a hos�sza. Az azonban egyértelmű, hogy amikor a maja számítás szerint, i. e. 23 614 táján naptáruk első ciklusa megkezdődött, annak a korszaknak a csillagászati helyzete megfelel a jelenkori állapotoknak. S mivel ma az ötödik ciklus végén a világév ősze felé indulunk, ebből következik, hogy amikor a maja-naptár mind a hét ciklusa elkezdődött, akkor szintén egy ilyen rendteremtő, szellemiségében megújuló, fejlődésében felgyorsuló korszak indult a tágra nyílt dimenzió-kapuk jóvoltából. Miért terveztek további két, hatodik és hetedik ciklust is? Mert ma a tavaszi napéjegyenlőség a Halak csillagkép Vízöntő csillagkép felé úszó ágának vége felé következik be, s még kb. további 10 250 év, azaz két maja ciklus van hátra egy teljes világév-korszak lezáródásáig, a következő Szűz korszak kezdetéig. Akkor égboltunkon az ekliptika felett olyan csillagképek lesznek láthatóak, melyek kozmikus energiái manapság csak elenyészően hatnak hétköznapjainkra, akkor azonban majd elsődleges hatásaik lesznek. Ez a 10 250 év múlva bekövetkező természeti állapot megegyezik a precesszió téli időpontjának a bekövetkezésével, mikor is az északi félgömb java részén a jégkorszak kezdete zajlik, ami után néhány ezer évvel később majd ismét egy új élet, egy másik fejlődési időszak, ciklus indul el világunkban. Ami pontosan úgy fog megjelenni a precesszió során, hogy a mai nyári napforduló majdan a Nyilas – Skorpió/és Kígyótartó csillagkép között a Tej-

78

úton következik be, a téli napforduló pedig az Ikrek – Orion – Bika csillagképek Tejút találkozásánál, s a napéjegyenlőségi évszakpontok akkor – i. sz. 15 000 táján – indulnak el újfent, életet teremtő korszakaikra. I. e. 3114-ben a maják jelenlegi, ötödik ciklusának a kezdetén, a Bika-korszak kellős közepének idejében, a tavaszi napéjegyenlőség a Bika csillagképben, közel a Fiastyúk csillagrendszerhez következett be. Ekkor az égi Egyenlítő (equátor) is a Plejádok csillagain, köztük a Ma a csillagon átvonulva rajzolódott fel az égboltra. Ez az időszak e világév első fénykora volt, az északi félgömb szempontjából az éghajlati és természeti viszonyok felgyorsult javulása a precesszió folyamán, de ekkor erősödik fel az Egyenlítő közelében a forróság és szárazság is. Értelemszerű, hogy a Kos-korszakkal beköszöntött szellemi és anyagi rombolás és romlás után, a Halak-korszak önfeláldozási szerepvállalását követően, a világév második fénykora, az igazi Aranykor, a nyári napforduló Orion és Bika csillagképben történő bekövetkezésének kezdetén, a jelenben indul el, s tart addig, míg az át nem kerül a Kos csillagképbe. Jellemzően ennek az Aranykornak az idején újra megvalósul, az Oroszlán, Vízöntő, Skorpió/és Kígyótartó és Bika csillagképekkel fémjelzett négy szilárd őselem évszakpontokkal ös�szekötött egysége – mint a Bika-korszak idején is –, mely addig tart, míg az idő kereke át nem vált az évszakoknak a Rák, Bak, Mérleg, Kos csillagképek egységében megjelenő új világkorszakára. Ötezer évvel ezelőtt, a maja civilizáció központi területén, a Mexikói-öböl déli részén, a két óceánnal is közrefogott Yucatan-félszigeten a Föld tengelyének keleti pozícióba való előre-oldalra dőlése miatt valóban szélsőséges éghajlati események és természeti változások tanúi lehettek az ott élők. Ezért jövendöltek a maják minden ciklus végére hasonlóan katasztrofális jellegű éghajlati és természeti változásokat. A Föld tengelyének négy szélsőséges dőlési helyzete, – mint már tudjuk – akkor adódik, amikor a tavasz-, nyár-, ősz- és télpontok az Orion csillagkép Tejút részén, a Bika csillagkép kezdeti szakaszán következnek be. Ezen égi terület megfelel az ős emlékezetű Özönvíz idején beálló tavaszi napéjegyenlőség helyének, a jelenkor nyári napfordulójának, valamint a 6500 év múlva bekövetkező őszi napéjegyenlőség, s a 13 000 év múlva itt zajló téli napforduló helyének is. De mint a precesszió elemzése során kiderült, ezek a változó korszakok, illetve ciklusok, mindegy hogy éppen tizenkét platóni világkorszakra, vagy öt és hét maja ciklusra bonthatóak-e, mind egy teljesen más minőségű és tartalmú történések sorozatai, egymástól behatárolhatóan elkülönülve és önálló világképként létezve.

79

Ilyen volt az eurázsiai területen bekövetkezett Özönvíz is, bár az valószínűleg 1500-2000 évvel megelőzte az ötödik maja ciklus kezdetét, viszont ugyancsak egy korszakváltás idejére, az Ikrek – Orion – Bika-korszak átmeneti időszakára eshetett. Ezért nem lehet azt állítani, hogy a Föld minden pontján és egy időben ugyanolyan szélsőséges természeti események fognak lezajlani, mint akár a maják vagy más népek környezetvilágában, elég, ha bele gondolunk a Mexikói-öböl és Közel-Kelet-Ázsia természeti és éghajlati körülményeinek különbözőségeibe. Azt azonban már minden nemzetnek érdemes kutatnia, hogy a precesszió következtében állandóan változó életkörülmények különböző hatásai miatt, mi is létre jött társadalmának a valós feladata, és mi a megvalósítandó küldetése az emberi lét során. Mert „a lét a tét”? A válasz egyértelműen nem. Erre a válaszra nem űrutazásokkal és űrháború jellegű versengésekkel ébredhetünk rá, hanem oly módon, hogy visszatekintünk a régmúlt ősi hitére, bölcsességére, legendáira, erkölcsiségére, arra, amit ma elítélően és lekezelően pogánynak tekintenek, ami pedig valójában őszinte és tiszta volt. Nem pedig olyan álszent, hazug és felcicomázott, mint amit az elmúlt bő három évezred jelentett a Római Birodalom hatalmával, annak fondorlatosan kiagyalt és alapként ma is használatos jogrendszerével, majd később a Római Katolikus Egyház egyoldalú hatalmi törekvéseivel egyetemben. Ezek a hatalmi törekvések csak minőségükben változtak meg, a fizikai agresszió, mely földrajzilag korlátozott lett, mára szellemi és lelki agresszióvá vált egy globális pénzunión keresztül, melynek a határai nem korlátozódnak nemzetek határainak mentén, mert az igazi határa a szellemi tudatlanság, önzés és mohóság, melyből van elég a raktáron minden népnél, az egész földkerekséget átívelően. Így 2012 közeledtére ráébredhetünk arra, hogy mi is a maják és Nimród utódainak közös szellemi küldetése: kilépni egy materialista álszemléletből és egy vadonatúj lelki, szellemi tanítást és vezetést adni a világ számára. A majáktól ez úgysem lehet idegen. A Yucatan-félsziget szomszédságában található a kubai nemzet és szigetvilága. Ők már valamit átvehettek az ősi maja szellemiségből, korunkat megelőzően, már jó ötven évvel korábban. Persze biztos van még rajta kiigazítani való, de amilyen ellenszélben indult az a hajó, így is egy csoda, és annyi emberi gazság után és mellett, kezdetnek egyáltalán nem volt rossz. Folytassa Castro!

80

II. rész

LÉLEK Az asztrológia szimbolikája és az eredetmitológiák üzenetei Óh, vak lélek! Fegyverkezz fel a Misztériumok fáklyájával, s a föld éjszakájában megtalálhatod fénylő másodtestedet, isteni lelkedet! Kövesd ez égi vezetőt! Legyen Géniuszod! Ő az, aki elmúlt és eljövendő testesülésed kulcsát őrzi. Az Egyiptomi Halottak Könyvének felhívása a beavatottakhoz (Szepes Mária: Vörös Oroszlán, részlet)

Őszintén akarok élni! (Piramis együttes dalszövege) Őszintén akarok élni, Minden utam végigjárni, Hinni abban, amire vágyom, S ha hiszek benne, küzdeni érte bármilyen áron. Őszintén akarok élni, És csak annyit elérni, Jókedvem senkit ne bántson, S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon! Tőled csak annyit akarok kérni, Hogy engedj őszintén élni, Őszintén, szabadon, szépen, Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem. Ne kelljen hazudnom senkinek, És hogyha valamit kérdezek, A válasz igaz legyen! Szeretnék bízni mindenkiben, Hinni, hogy nem fordul ellenem, S nem árul el sosem.

Amikor egy irodalmi regényt olvasol, könnyű helyzetben vagy, mivel az író a különböző cselekményszálakon keresztül mutatja be számodra a szereplők jellemvonásait, meglepő trükkjeit és álcázott fortélyait. A főhős helyzete és sorsa már jóval nehezebb, hiszen ő csak a saját életeseményeit látja, éli meg, a többi szereplőnek csak azt az arcát látja, amit álarc nem fed, a lélek, amellyel szemben neki kell felvennie a küzdelmet, számára ismeretlen. Mint olvasó, soha nem érted, hogy a hős miért kerül olyan mély válságos helyzetekbe, miért akarja mindenki elveszejteni őt, miért nem ismeri fel az igaztalant. Te azonban kívülről látod az eseményeket, mint egy külső ítélő bíró, aki azáltal, hogy láthatja az összefüggéseket, le is vonhatja a megfelelő tanulságokat. Ezért a történet végkimenetelének feléd irányuló érzelmi vonatkozásai, személyiségtípusodnak megfelelően érintenek meg és hagynak mély nyomokat, váltanak ki szélsőséges érzelmi reakciókat lelkivilágodban. Gondold végig, hogy a Te életed is egy különálló, egyedi regény, s ugyanúgy főhőse vagy annak, s körülötted mindenkinek csak azt az arcát látod, amelyet Veled láttatni akar. Nem érted a sorsod, nem érted, hogy egyszer ugyanolyannak láttál és gondoltál mindent, mint mások, aztán egyszer mégiscsak másnak látod a világot, mint a többiek, s míg ők érvényesülnek valahogy, a Te életed ideiglenesen zátonyra futott. Hangsúlyozom, hogy ideiglenesen, mert a kudarc által Te legalább elérkeztél egy sorsfordító fejlődési szakaszba, egy új irányba, mellyel rátalálhatsz az élet valódi értelmére, míg azok, akik nem változtattak eddigi szemléletükön, nos azoknak az útja még göröngyösebb lesz ebben az életükben. Vonulj félre egy időre, vizsgáld először önmagadat! Mi az, amiben Te hibáztál életed során, és mi az, amiben ezután változtatnod kell gondolataidban, cselekedeteidben, döntéseidben és hitedben. Utána következhet életed sorsfordító szereplőinek vizsgálata. Ők mit tettek, mit mutattak, mennyire voltak hitelesek és milyen személyiséggé változtak. Ráébredsz majd, hogy semmi sem volt igaz abból a külső világból, amelyben éltél. Viszont, ha Te a lelkedben hű maradtál belső értékeidhez, akkor itt a regényed első kötete véget ért, hogy örömtelien, vagy fájdalommal, azt csak Te tudhatod igazán. A most induló második részben, azonban már egy új, erős főhőst játszhatsz, hiszen már, mint egy külső szemlélő, kívülről ismersz minden álarcot, cselt és

83

fortélyt, mivel a sors, a csillagok és a bolygók folyton-folyvást ismétlődő kíméletlen játékát már elszenvedhetted jó néhányszor, s okulhattál is belőle. De ez is volt a cél. Mert az élet nem más, mint folyamatos tanulási lehetőség a lelki és szellemi fejlődés tökéletesítéséhez. Ha előbbre jutottál, akkor még egyszer ugyanaz már nem fájhat, és többet nem érezheted magad vesztesnek. Ez a könyv pedig azért született, hogy a bolygók és csillagok életünket befolyásoló impulzusainak ismertetése által segítsen előre haladni az élet labirintusában eligazodni vágyó Hősöknek. Ez az induló tananyag, hogy általa más megvilágításban nézd azt a történelmet, melyet sokan és sokféleképpen próbáltak láttatni, elhitetni Veled. Ha azonosulsz a megmásíthatatlan tényekkel, akkor számodra egy Új Világ veszi kezdetét, először belül a lelkedben, majd ha az új énedet sugárzod ki, akkor már a közeli környezetedben is. Mert az iskolát mindannyian – együtt és közösen – járjuk!

VII. fejezet

A planéták jellemvonásai és mitológiai eredetük Tekintsünk vissza a múltba, s a teljesség igénye nélkül nézzük meg azt, hogy az égi és földi természetvilág tökéletes rendszerének megismerési vágya, s annak eredményei, elképzelései hogyan hatottak a különböző népcsoportok felfogására és gondolatvilágára, az ősi kultúrák megalapozására, összekapcsolva azzal, hogy az ókorban milyen kifejezési módokat is használtak, milyen szimbolikai rendszert alkottak és vezettek be az emberiség szellemi világába a föld és ég kapcsolatára vonatkozóan. FÖLD Bolygónkat minden őskultúra élőnek, élőlénynek, valamint nőiesnek, Anya minőségűnek tekinti, mert testünket a Föld-Anya szüli, táplálja, élteti s rejti majdan el. A görög mitológiában a Gaia, a római kultúrában pedig a Terra Mater kifejezéssel nevezték meg a Föld-Anya Istennőt, a világmindenség megingathatatlan alapját, mely a Khaoszból, a kezdeti tátongó ürességből született (testvérei Erebosz – az ősi sötétség megtestesítője, Nüx – az éjszaka istennője és Tartarosz – az örök sötétségbe burkolózott, félelmetes, feneketlen mélységű alvilági szakadék istene). Gaia magányosnak érezve magát, apa nélkül szülte meg, hívta létre önmagából Uranoszt, az Eget, Oureiát, a hegyeket és Pontuszt, a tengereket. Megjelent minden élet ősforrása a szerelem, Ég (Uranosz) a Föld után vágyott, s nászukból Gaia világra hozta a százkezű Hekatonkheireket, az egyszemű Küklopszokat és a Titánokat. Ókeanosz volt a legidősebb a Titánok közül, Kronosz a legfiatalabb, de közéjük tartoztak Héliosznak (Nap) és Szelénének (Hold) a szülei Hüperión és Theia is. De Gaia hiába hozta világra gyermekeit, Uranosz – elborzadva gyermekei látványától – kedvenc Titán és Titanisz utódai kivételével sorra eltüntette, elrejtette őket a Tartaroszba, ezért Gaia elkeseredésében azzal fordult utolsónak született Titán fiaihoz, hogy azok álljanak bosszút atyjuk tettéért. Kronosz vállalta, hogy egy éles sarlóval sebet ejt Uranoszon, minek következtében az Égnek a szárazföldre cseppenő véréből megszülettek a bosszúálló

85

Erinnüszök, Meliászok és Gigászok, s ami pedig a tengert érte, abból Aphrodité, a Szerelem Istennője kelt életre. Kronosznak és feleségének Rheának három leánya – Hesztia, Démétér és Héra –, valamint három fia – Hádész, Poszeidon és Zeusz- született, de Uránosz átka miatt, miszerint Kronoszt is saját gyermeke fogja legyőzni, sorra lenyelte őket. Rhea viszont – akit bántott gyermekei elvesztése –, az utolsónak született gyermek, Zeusz helyett egy bepólyált követ adott Kronosznak. A fiát pedig elrejtette Kréta szigetén, a Dikté-hegy barlangjában. A sziget első királyának lányai táplálták friss mézzel és az Amaltheia kecske tejével. Felnőve Zeusz – zsarnok apja legyőzését követően –, minden segítőjének meghálálta szolgálatát: az Amaltheia kecskét például az ég csillagai közé emelte (Szekeres csillagkép Capella csillaga), Kronosz (a kőbolygónak is nevezett Szaturnusz) pedig sorra visszaadta lenyelt gyermekeit, s így az istenfiak és istenlányok visszanyerhették szabadságukat. Nem ismerünk-e rá a korai legenda és a legújabb kori Grimm mese, A farkas és a hét kecskegida hasonlóságaira? NAP „Keringési” ideje az állatövben 1 év, egy jegyben átlagosan 1 hónapig tartózkodik. Száma: 1. Jele: Q Jegye: Oroszlán (tűz elem – szilárd; kitartó) júl. 22. – aug. 22. Jegye és Háza a horoszkópban: 5. jegy és 5. Ház (ascendens tengelytől számítva) Energiája: yang. Őstípusa: az életet adó fényenergia, a hős, az apa, a király. Harmóniában: kiáradó, meleg, éltető, gondoskodó. Diszharmóniában: pusztító zsarnok, egoista. Az ember útját és célját szimbolizálja, a személyiség kibontakozásának megtestesülését. A Nap (tűz) a cselekvő én meghatározója. Harmóniában az igazi férfiasság (lélek szinten), bátorság, belső tartás, becsületesség, tisztánlátás, szeretni-óvni tudás, igazságtudat, vezetői képességek, találékonyság, tudatosság, jólelkűség, őszinteség, egyenesség, alázat, nemes lelkűség és önzetlenség, valamint az égi szerelem iránti vágy jellemzi.

86

Diszharmóniában zsarnokság, önteltség, túlzott hiúság, hatalomvágy, élvezetek habzsolása-hajszolása, hűtlenség, önbizalomhiány, vagy túlzott magabiztosság, szellemi eltévelyedés, szeretetre való képtelenség, vagy határtalan önimádat jelenik meg. Az Oroszlán (tűz) a kiteljesedés és beérés jegye, kiegészítője, a szemben lévő Vízöntő (levegő) jegy pedig az egyéni teljesség, szabadság, tiszta szellem megteremtője. Mitológiai megfelelői: Héliosz (görög), Sol (római), illetve Rá (egyiptomi) istenek. A Nap a művészetek, a gyógyítás és a bölcsesség istene. Megszemélyesítője a görögöknél – s egyben a rómaiaknál is – Apollón, olümposzi fényisten, aki nem azonos Héliosz titán Napistennel. Az ókorban minden Nap-kultuszú civilizáció egyistenhitű vallási eszmeként működött, szellemi vezetőnek és irányítónak egyes-egyedül a Napot tekintve. Héliosz, Hüperión és Theia titánok gyermeke, Szeléné (Hold) és Éósz bátyja, s az ő gyermekei a Héliászok. A Napisten minden reggel útra kel nővére Éósz (Hajnal) nyomán, szekerét, négy, tüzet okádó szárnyas paripa röpíti az égbolton. Estére elérkezik Nyugatra. Itt Heszpera jelenti be a szerencsés megérkezést. Az Ókeánosz vizében megfüröszti a lovait, kicsapja őket legelni a Boldogok szigetére, majd éjjel óriási aranyhajóba száll lovaival, és szekerével áthajózik Keletre, nyugovóra tér, hogy reggel ismét útra kelhessen. HOLD Keringési ideje az állatövben kb. 27-28 nap. Egy állatövi jegyben átlagosan 2 napot tartózkodik. Száma: 2. Jele: W Jegye: Rák (víz elem – kardinális; elsődleges – induló) jún. 21. – júl. 21. Jegye és Háza a horoszkópban: 4. jegy és 4. Ház (asc. tengelytől számítva). Energiája: yin. Őstípusa: az anya, a gyermek. Harmóniája: ösztönös, érzelmes, kreatív. Diszharmóniája: önbizalom nélküli, túlzottan passzív, a Nap fényének hiányában láthatatlan, akár csak a lelkünk mélye. (A Nap fénye viszont rávilágít belső sötétségünkre, rejtett érzés- és ösztönvilágunkra – telihold fantáziák!)

87

A Hold (víz) helyzete elsődlegesen a lelkivilágunkat, az érzéseink világát, vagyis a tudattalanunkat és az ösztönös reakcióinkat befolyásolja, a hangulati változásainkat, művészi érzékenységünket, belső megérzéseinket (intuíció), múltra való visszaemlékezéseinket, fantáziánkat, együttérzésünket, gondoskodó képességünket, nemtől független belső női-anyai ösztöneinket szimbolizálja. Állása megmutatja, hogy mitől tartunk, mit kerülünk, és azt is, hogy hova törekszünk. Jelenti az érzelmi biztonság, az otthon és a misztika iránti igényünket is. A király (Nap) társa, a királynő (Hold), a Nap fényének mennyiségét, minőségét sugározza vissza, láthatatlan lélekvilágát a fény teszi láthatóvá, ridegségét és hidegségét kedvességre és melegségre válthatja. Cselekedeteink (Nap) következményei, lelkünkre (Hold) hatnak. A Hold születésünk pillanatában való égi helyzete határozza meg álmainkat, éjszakai életünket, előző életeink élményeinek érzésbeli információit, azok jelen életben való megélését. Megérző képességünkkel öntudatlanul keressük, kutatjuk társaink láthatatlan belső világát, hogy párunkra lelve teljesedhessen ki közös létünk. Harmóniában melegszívű anyai szeretet, segítés és gondoskodás, érzelem és romantika iránti igény, másokra való figyelem, önátadás, önfeláldozás, művészi képesség és igényesség, ezoterikus érdeklődés, misztikus kutatás jellemzi. Diszharmóniában anyasággal kapcsolatos önértékelési gondokat, depres�sziót, önérdekű okkultizmust (titokkutatás), fantáziákba való menekülést, alkohol és kábítószer függőséget eredményez. A Hold a Rák jegyben (víz) a belső fejlődést (anyai-női lélek részünk és az otthon), a tapasztalásokat és felismeréseket jelöli, kiegészítő jegyében, a Bakban (föld) már a sorsfeladat lényeges elemeként, a test és lélek együttes fejlődésében vállal szerepet, de már bensőnkön kívül, a külvilági élet minden egyes területén. A Nap „útja” az ekliptika, és a Hold Föld körüli keringési pályája eltér egymástól – kb. 5º-ot –, de „útjaik” két esetben is metszik egymást. Azt a kereszteződést nevezzük Felszálló Holdcsomópontnak, amikor a Hold pályája a találkozás után az ekliptika („Nap út”) fölé kerül. Azt a metszéspontot nevezzük Leszálló Holdcsomópontnak, amikor a Hold útja az ekliptika alá kerül. A két csomópont pontosan egymással szemben helyezkedik el. Napfogyatkozás csak e metszéspontokon jöhet létre, amikor a Nap és a Hold Újhold idején találkozik. Holdfogyatkozás viszont akkor következik be, ha a Nap és a Hold a szemben álló csomópontokon egy időben halad át, hiszen ekkor a közöttük elhelyezkedő Föld teljesen, vagy részlegesen eltakarja a Holdat a Nap fényétől.

88

A Felszálló Holdcsomópont mutatja meg képességünket és feladatunkat, hogy az ez életbeli tanulással kiegészülve, melyik életterületen szükségszerű önmagunkat megvalósítanunk és beteljesítenünk, a Leszálló Holdcsomópont pedig a múltból hozott tudást és tapasztalást jelöli, mely hozzásegít a jelen akadályaival szemben vívott küzdelmünk sikeres megvívásához. Így nyer értelmet, hogy a két csomópont (Sárkányfejnek és Sárkányfaroknak is nevezik őket) mindig az egymást kiegészítő, szemben álló jegyben helyezkedik el. Mitológiai megfelelője a Hold Istennő három arca: Artemisz – Diana – szűz – tiszta, érintetlen gyermek – Újhold. Szeléné – Luna – asszony – érett nő – Telihold. Hekaté – Hecate – bölcs korban lévő hölgy – hanyatló kor – Fogyó Hold. Egyiptomban Ozirisz Napisten feleségét Írisz Holdistennő személyesítette meg. A görög mitológiában Szeléné az ősi Hold istenség megszemélyesítője, Hüpérion és Theia titánok gyermeke, Héliosz és Éósz testvére. Héliosszal ellentétben kocsiját csak két ló húzta, ezért lassabban haladt égi útján. Ha a Nap fivér megjelent az égen, a Hold nővérnek mennie kellett, ilyenkor az Ókeánosz partján lévő ezüstös palotájában pihente ki magát. Szeléné szerelme egy szépséges pásztor, a kis-ázsiai Éliszben született Endümión, Zeusz egyik halandó gyermeke volt, aki maga kérte apját arra, hogy nyitott szemmel örökre altassa el – így nyervén örök életet, legyőzve az öregséget és a halált. Szeléné minden éjjel leszállt az égről, hogy ezüstös sugaraival megcsókolja kedvesét, aki Milétosz közelében a Latmosz-hegy barlangjában aludt. MERKÚR Keringési ideje az állatövben 87 nap. Átlagosan 7 napig tartózkodik egy állatövi jegyben. Száma: 5. Jele: E Jegye: I krek (levegő elem-változó; manipuláló) információgyűjtő, kutató és közlő. május 21. – június 20. Szűz (föld elem – változó; alkalmazkodó). Elemző, gondolkodó. aug. 23. – szept. 22. Jegye és Háza a horoszkópban: 3. jegy és 3. Ház (Ikrek), 6. jegy és 6. Ház (Szűz).

89

Energiája: kettős, yang és yin. Őstípusa: a beavató, a hírnök, a kereskedő, valamint a gyermek szimbólumaként is megjelenik. Árnyéka: a tolvaj, a hazug, a képmutató. A Merkúr (levegő és föld) az értelmet, az intellektust, a kombinációs készséget, a nyelvi kifejezésmódot és kommunikációt, a közlést, a taktikát, a mozgékonyságot és rugalmasságot (ebből fakad higany megnevezése is), a szellemi változékonyságot, a tájékozódási képességet, az elemző és logikus gondolkodást, valamint az ítélkezés és a döntés módját képviseli. Közvetít a tudatos és tudattalan között is. A Merkúr a titkos tudás bolygója, az anyagi világ lélekre gyakorolt hatásait kutatja. Ikrek jegyben (változó levegő) a politikai elvek megalkotása, viták és eszmecserék, valamint a különböző kutatások eredményeinek és a közérdekű információknak az emberekhez való áramoltatása kerül előtérbe (sajtó és média). Szűz jegyben (változó föld) az előbbieknek anyagi világba való beépítésére kerül sor, és az elemzések, rendszerezések, továbbá a tapasztalatok helyretétele történik meg (a mai napig is téves eszmékkel és helytelen felfogásban). Ez utóbbihoz pontosságot és szigorú következetességet közvetít a Merkúr, amit e könyv megírásánál hasznosítottam is. Harmóniában világos értelem, tiszta logika, igazságos kereskedés, másokkal való törődő figyelem és gondoskodás jellemzi, az egyensúlyt teremti meg. Átfogó rálátásra törekszik, humorkedvelő, találékony, sokoldalú, jó előadó. Diszharmóniában kifejezési és beszédproblémákat, hazugságot, manipulációt, magyarázkodást, önzőséget, felszínességet, pontatlanságot, szétforgácsolódást és be nem tartott ígérgetéseket okoz. Mitológiai megfelelője: Hermész (görög) – Mercurius (római), az Istenek küldötte szárnyas saruban, közvetítő Ég és Föld között. Hermész, Zeusz és Maia fia. (Maia a legidősebb nővér a Pleiádok között.) Hermész az istenek követe, a kereskedők, a tolvajok, az utazók, az atléták, az ékesszólás és a pásztorok istene, a halottak alvilági vezetője, a tizenkét főisten egyike. Egy éjszaka közepén, amikor már minden isten elszenderült az Olümposzon (főleg Héra), Zeusz lelopakodott Maia mellé – aki Árkádiában a Küllénéhegyen élt –, és együtt töltötték az éjszakát. A törvényes idő leteltével Maia megszülte fiát, megfürdette, megszoptatta, majd bölcsőbe fektette. Hermész

90

bámulatosan gyors növekedésnek indult, a bölcsőben addig fészkelődött, míg kihámozta magát a pólyából, kikelt bölcsőjéből és a barlang bejárata közelében játszani kezdett. Itt rátalált egy teknősre, megfogta, kihámozta páncéljából. A páncélra juhbélből húrokat szerelt, elkészítette a világ első lantját. A lantjából szép dallamokat csiholva játszani kezdett. A lantjátékot megunva messzebbre kóborolt a barlangtól, egészen Thesszáliába ment, ahol Apollón csordái legeltek. Nagyon megtetszett neki a csorda, így elhajtotta mind az ötven tehenet. Hogy ne találják meg a csordával, a lábára fakéregből sarut készített, a teheneket pedig háttal előre hajtotta el. Hajnalodott már, amikor az Alpheiosz-folyóhoz ért. Itt egy barlangba terelte a barmokat, majd tüzet rakott, két tehenet leütött és megsütötte. A húst tizenkét egyenlő részre osztotta – a tizenkét főistennek áldozatul. A maga részét megette, a többit pedig elégette. Ezután gyorsan hazasietett, bepólyálta magát és alvást színlelt. Apollón hamarosan észrevette a csorda eltűnését. Sokáig kereste, de Hermész furfangja miatt nem jött rá, hogy ki lopta el a teheneket. Végül egy jósmadártól tudta meg, hogy Zeusz újszülött fia a tettes. Árkádiába sietett, felkereste a barlangot, ahol Maia lakott a gyermekével. Köszöntötte a gyönyörű hölgyet, majd a bölcsőhöz lépve kérdőre vonta az újszülöttet. Hermész mindent tagadott, de Apollón nem hagyta annyiban. Kikapta a gyermeket a bölcsőből és felvitte az Olümposzra Zeusz elé. Zeusz mindenről tudott és megparancsolta Hermésznek, hogy adja vissza a teheneket. Ekkor Hermész elvezette bátyját a barlanghoz. Apollón észrevette, hogy két tehene hiányzik. Hermész, hogy lecsillapítsa a bátyja haragját, a lantján szép dallamokat kezdett játszani Apollónt dicsőítve. Végezetül Apollón kérésére Hermész a bátyjának adta a lantot, így kibékültek. Kezet fogtak, majd az Olümposzra mentek, ahol Zeusz hírnökévé nevezte ki, valamint a kereskedelem és az utazás istenévé avatta fiát. Ezután adott neki egy szalagokkal díszített, arany hírnöki pálcát, egy szárnyas úti kalapot és egy pár szárnyas arany sarut, hogy sebesen vigye a híreket tova. Majd Hádész is hírnökévé szerződtette, hogy a holtak lelkét vezesse az alvilágba. VÉNUSZ Keringési ideje az állatövben 225 nap. Átlagosan 19 napot tartózkodik egy jegyben. Száma: 6 Jele: R Jegye: Bika (föld elem – szilárd, ragaszkodó) anyagi síkon termékeny. ápr. 21. – máj. 20.

91

Mérleg (levegő elem – kardinális, azaz induló, kapcsolatteremtő) szellemi, művészeti síkon alkotó. szept. 23- okt. 22. Jegye és Háza a horoszkópban: 2. jegy és 2. Ház (Bika), 7. jegy és 7. Ház (Mérleg). Energiája: kettős, yin és yang. Őstípusa: a múzsa, a szépség, a szerető. Árnyéka: Perszephoné, a végzet asszonya. A Vénusz (föld és levegő) a szeretetet, a szerelmet, az érzéseket, a harmóniát, az adás és elfogadás képességét, a barátságra és kapcsolatokra való készséget jelöli, a vágyakozást, a vágyat az egyesülés, összekapcsolódás, ös�szeolvadás iránt. Jelenti az esztétikai érzéket, a művészi érdeklődést és tehetséget, a romantikát s az érzéki élvezeteket, testi örömöket, az anyagi biztonságot és a teremtést – szerzést – birtoklást, akár túlzott mértékben is (Bika, föld). A Vénuszhoz tartozik az alkotó művészi képesség, a szórakoztatás és szórakozás, az emberi kapcsolatok, a társasági élet, a kötetlen, mozgalmas, egyensúlyozó külvilág felé fordulás is (Mérleg, levegő). Harmóniában jó ízlés, kultúra és művészetek iránti igény, barátságosság, természetes kedvesség, biztonságteremtés, alkotó készség, stílus, belső-külső igényesség, szépség, romantika és hűség jellemzi. Diszharmóniában öntetszelgés, csábításra való hajlam, hűtlenség, bizonytalanság érzet, túlzott ragaszkodás és kisajátítás-birtoklás, mértéktelen anyagiasság, vagy igénytelenség jelenik meg. Mitológiai megfelelője: Aphrodité, Vénusz – a szerelem, a szépség, a béke, a művészet és a harmónia istennője, a tizenkét főisten egyike. A szépséges istennő sok fejtörést okozott Zeusznak, ugyanis a főisten attól tartott, hogy Aphrodité kegyeiért véres csatákat vívnak majd az olümposzi istenek. Ezért a béke érdekében Héphaisztosznak, a sánta kovácsistennek ajánlotta fel Aphroditét, aki feleségül is vette a szépséget. Az istennő azonban, akivel csak tehette, megcsalta a férjét. Az istenek közül legjelentősebb szerelme Arész (Mars) volt, akitől többek között Deimosz, Phobosz (a Mars holdjainak nevei is) és Erósz születtek. MARS Keringési ideje az állatövben 687 nap. Átlagosan 2 hónapig tartózkodik egy jegyben.

92

Száma: 9. Jele: T Jegye: Kos (tűz elem – kardinális; induló, kezdeményező) harcos március 21. – április 20. Skorpió (víz elem – szilárd, kitartó) lelki küzdő október 23. – november 22. Jegye és Háza a horoszkópban: 1. jegy és 1. Ház (Kos), 8. jegy és 8. Ház (Skorpió). Energiája: yang. Őstípusa: a hős harcos, a hódító hadvezér, és az alkotó jellemű. Árnyéka: a romboló és az erőszakos. A Mars az emberi akaraterőt és a hódítási vágyat jelképezi, amely a túlélés megvalósítási erejéhez szükséges, megmutatja küzdelmünk célját. Választ ad arra, hogy milyen módon használjuk fel belső energiáinkat. Az egyenességet, a határozottság fokát, a konfliktuskeresés és a kockázat örömét is jelenti. Azt az energiát testesíti meg, amellyel harcolunk és azt a módot, ahogyan azt tesszük. Az elindulást, a lendületet, az erőt, a bátorságot, a harcot, a küzdő készséget, a felfedezést, és a lelki-szellemi irányítást szimbolizálja. Jelzi az akaratot, a szexuális energiát, az ösztönöket és a szenvedélyt is. A Kosban az élet felfedezésére való elindulási és irányítási igények jelennek meg a Mars által; nincs megállás, és az út minden leküzdött akadálya erősítően és táplálóan hat személyiségünkre. A Skorpióban a Mars ereje lelkünk mélyére vezet, az ösztönök, vágyak, érzések megismerésére, s nem a tudatunk, hanem a belső elkötelezettségeink segítik küzdelmeinket. A Mars szimbolizálja a testi-lelki-szellemi cselekvő erőnket, mely egyéni és közösségi küldetésünkben testesül meg. Harmóniában nyíltságot, melegséget, biztonságot, bátorságot sugároz. Lelkes, erős akaratú, önmegvalósító, lovagias, erősíti a gyengébbet, vállalja a küzdelmeket és kiáll a szerelemért. Diszharmóniában erőszakos, romboló, féltékeny és bosszúálló, egyoldalú irányításra törekvő. Mitológiai megfelelője: Árész (görög), Mars (római) hadisten. A görögök durvasága miatt megvetették, ellenben a rómaiak az állam istenévé emelték. A görög mitológiában Árész, Zeusz és Héra fia, a tizenkét főisten egyike, s Pallasz Athénével ellentétben nem a bölcsen vezetett és az igazságosan győzedelmes háború istenének bizonyult, hanem az értelmetlen vérontás és kegyetlen öldöklés, mészárlás megtestesítőjének. A harcokban kiszámíthatatlan volt, hol az egyik felet támogatta, hol a másikat. A háborúkba elkísérték fiai (a

93

bolygó holdjai viselik nevüket); Deimosz, a rettenet (demorizáló) és Phobosz az iszonyat (fóbia) megtestesítője. Harci kocsija előtt Erisz, a viszály és Enüó, a harctéri öldöklés istennői futnak. JUPITER Keringési ideje az állatövben közel 12 év. Átlagosan 1 évet tartózkodik egy jegyben. Száma: 3 Jele: Y Jegye: Nyilas (tűz elem – változó, kötetlen) filozofikus gondolkodás november 23. – december 21. Halak (víz elem – változó, kiszámíthatatlan) önfeláldozó, fanatizmus február 20. – március 20. Jegye és Háza a horoszkópban: 9. jegy és 9. Ház (Nyilas), 12. jegy és 12. Ház (Halak) Energiája: yang. Őstípusa: a főpap, a hittérítő, a filozófus, az igaz ember. Árnyéka: a farizeus, az öntetszelgő, az öntörvényű. A Jupiter az életbe vetett bizalmat, az értelembe való hitet, értékeinket, eszméinket jelenti, s az élet értelmének keresését és megtalálását is előre vetíti. Jelzi a gyarapodási energiákat, szerencsét, jólétet, különösen a személyiség kibontakozásában, s az ebből fakadó lehetőségeink megvalósulásában. Amit érint életünkben, attól gazdagabbnak érezzük magunkat. Méltóság, bölcsesség, hit, remény, erkölcs, meggyőződés, megbízhatóság, bizalom, jólét, gazdagság, siker, jövő, optimizmus, nagyvonalúság, igazságosság, tisztelet, jóság és jóindulat, felelősségtudat, irgalmasság, alázat és megbocsátási készség. Segítségével az igazságot akarjuk másokkal megismertetni. A belső erkölcsösségre és lelkiismeretre is szólít, a tudást az éghez kapcsolja, közvetít Isten és ember között. Ítélő bíró, saját magunkkal szemben is, és a külvilággal szemben is. A Jupiter helyzete mutatja a fény belső keresését, hitet és reményt, ami a vallásoktól és az egyházaktól független. Egyéni, valamint közösségi sorsunk és sorsfeladatunk felvállalását teszi szükségszerűvé, bármily küzdelmes is legyen az. A Nyilas jegyében tanulás, tanítás, beavatást jelöl, a Halak jegyében a lélek mélységeibe vezet, a mindent átfogó elfogadás átérzéséhez.

94

Lehetőség a múltba tekintésre (érzelmi és gondolati síkon) és a teljességre való igény megszületésére, a megváltódásra. Harmóniában életöröm, szabadságvágy, általános szeretetérzés, következetes önvállalás, erős, megingathatatlan hit, fejlett erkölcs és igazságérzet, bölcs filozófia, és az égi rend képviselete jelenik meg. Diszharmóniában önteltség, üres szólamok, hamis prófétálás, mások folyamatos idézgetése, lelki és szellemi síkon történő erőszak, érzelmi zsarolás, álbuzgó vallásosság, eltorzult fanatizmus, képmutatás, félrevezetés jellemzi. Mitológiai megfelelője: Zeusz (görög) – az istenek atyja, a villám istene és az Olimposz ura. Jupiter (római) – Az emberek védelmezője. A jog, a szabadság, az erkölcs és a rend őrzője. Zeusz, Kronosz és Rhea fia, Hesztia, Démétér, Héra, Hádész és Poszeidón testvére, a viharok, a mennydörgés és villámlás istene, az istenek királya, a legfőbb isten. Amikor Kronosz (Zeusz apja) Uránusztól elragadta a hatalmat, Uránusz megjósolta neki, hogy az ő hatalmát is a fia fogja megdönteni, ezért Kronosz minden született gyermekét lenyelte. Sorba lenyelte Hesztiát, Démétért, Hérát, Hádészt és Pszeidónt. Ezért anyja (Rhea) az utolsó gyermekét titokban szülte meg Árkádiában a Lükaión hegyén. Az újszülött Zeuszt megfürösztötte, megszoptatta és átadta anyjának Gaiának, aki az újszülöttet Krétára vitte a Diktéhegyre és rábízta a Meliászokra. Rhea pedig egy pólyába csavart követ adott át Kronosznak, aki azt azonnal lenyelte. Ida, Adraszteia és Melissza titokban nevelte a gyermeket egy mély barlangban, lépes mézzel és Amaltheia tejével táplálva. Őrizetére a Kurészeket állították, akik, ha a gyermek elsírta magát, fegyvereikkel lármát csaptak, hogy elnyomják Zeusz hangját, nehogy Kronosz meghallja. Mikor Zeusz felserdült és megtudta testvérei sorsát, bosszúra szánta el magát. Az Ókeánosz partján élő Métisz azt tanácsolta neki, hogy keresse fel anyját, és kérje meg: tegye Kronosz pohárnokává. Mikor ez megtörtént, Métisz növényekből préselt mérget adott Zeusznak, amit ő az apja poharába csempészett. Kronosz nagyot húzott az italból, majd kiokádta elnyelt gyermekeit. Zeusz nyíltan apja ellen fordult, kérte bátyjait, hogy támogassák a harcban, míg három nővérét Ókeánoszhoz és Téthüszhöz vitte, hogy azok vigyázzanak rájuk, viseljék gondjukat a harc végéig. Ezután hadat üzent Kronosznak, aki a segítségére siető Titánok támogatásával egészen az Olümposzig szorította vissza fiait, míg ő maga az Othrüsz-hegy csúcsán vert tanyát. Egy idő elteltével azonban a Titánok között viszály tört ki. A Kronosz uralmával elégedetlenkedők Zeuszhoz

95

pártoltak át, ezzel jelentősen javítva a lázadók helyzetét. A harc már tíz éve folyt, de egyik fél sem tudott győzelemre jutni, mígnem Zeusz Gaia tanácsára felhozta a Tartaroszból a fogságba zárt Hekatonkheireket és Küklopszokat. A Küklopszok hálájuk jeléül Zeusznak villámokat, Poszeidónnak háromágú szigonyt, Hádésznak pedig láthatatlanná tévő sisakot kovácsoltak. Új szövetségesei és fegyverei segítségével végre döntő csapást mérhetett Kronoszra és támogatóira, apját megfosztotta hatalmától, a Titánokat a Tartaroszba záratta, és magát nyilvánította legfőbb istenné. Hogy a hatalom miatt ne törjön ki a viszály közötte és két bátyja között, azt javasolta, hogy osszák fel a világot. A kérdést sorshúzással döntötték el. Poszeidón a tengert (víz, lélek), Hádész az Alvilágot (tűz és föld, test), Zeusz pedig az eget (levegő, szellem) kapta. A Jupiter főbb holdjai: Europa, Io, Ganymede, Kalliszto. SZATURNUSZ Keringési ideje az állatövben 29,5 év. Átlagosan 2,5 évet tartózkodik egy jegyben. Száma: 8. Jele: C Jegye: Bak (föld elem-kardinális, induló) – törekvő december 21. – január 20. Vízöntő (levegő elem – szilárd, kitartó) Elforduló, eltávolodó január 21. – február 20. Jegye és Háza a horoszkópban: 10. jegy és 10. Ház (Bak), 11. jegy és 11. Ház (A Vízöntőjegynek és háznak a Szaturnusz az Uránusz utáni másodlagos uralkodó bolygója). Energiája: a „legférfiasabb” yin energia. Őstípusa: a bölcs megfontolt öreg és a befelé forduló remete; a karma, a sors, és a végzet kifejezője is egyben. Árnyéka: a reményt vesztett, az akadályozó és hátráltató. A Szaturnusz a struktúrát, a keménységet és a lehatárolódást jelzi, ugyanakkor tartást, stabilitást, kitartást és következetességet is jelent. A múlt értékeit menti át és őrzi meg a jelen és a jövő számára. Megmutatja lelkünkben azokat a határokat, gátakat, melyek hátráltatnak vágyaink elérésében. Magában hordoz minden elválást és elengedést. A „nagy hallgatás” ura visszavonultságot is jelent, amelyet fájdalmas egyedüllétként is, vagy szükségszerű belső csendként is felfoghatunk. Ez érinti a lelkiisme-

96

retünket, a szabályrendszerünket, a koncentrációt és a ráébredést, az általunk képviselt jogot, törvényt és rendet. Alázatra és szerénységre tanít, erővel táplál, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz és a legnehezebb feladatokat is felvállaljuk. Rendkívüli kötelességtudatot, fegyelmet, megbízhatóságot és kitartást ad, s magában hordozza az erkölcsi és szellemi teljességre való törekvés igényét is. Az élet minden területén szabályokat állít fel, határokat tűz ki, s kész megtanítani a felelősségtudat érzésére, lelkiismeretre, türelemre, következetességre és az elégedett szerénységre. A Bak jegyben a fejlődés, a megszabott út hossza és ideje, és a sorsfeladat elvégzése válik fontossá az anyagi világ feletti erkölcsi és szellemi felülemelkedés elérése mellett. A Vízöntő a tanító és beavató út, a tapasztalatok megélése után, tisztulás és szabadságérzet jelenik meg. Harmóniában pontosság (mindennek megvan a maga ideje), megbízhatóság, hűség, egyszerűség, nagyszerűség, kitartás, következetesség, elvonulásra való igény, komoly és mély gondolkodás, ösztönerők fölé emelkedés jelenik meg. Diszharmóniában rugalmatlanság, keménység, zárkózottság, önértékelési probléma, hitetlenség és reménytelenség, érzéketlenség, önzés, bosszú és gyűlölet, túlzott szigor, vagy kíméletlenség jellemzi. Aki nem érti meg a bolygó szerepét és tanítását, megkeményedetté válik és eltávolodik az élettől. Mitológiai megfelelője: Kronosz (görög), Szaturnusz (római) – apja, Uránosz ellen lázadó isten, az idő ura és a „küszöb” őre élet és halál, idő és örökkévalóság között. Amikor Gaia megszülte Uránosztól gyermekeit, az apa, elszörnyedve gyermekei rútságán és megijedve erejüktől a Tartaroszba vetette őket. Ezt Gaia nem nézte jó szemmel, és fellázította a Titánokat, hogy törjék le apjuk hatalmát. A legkisebb titán, Kronosz vállalta a vezetést, és az anyjától kapott sarlóval megcsonkította Uránoszt, majd harcostársai segítségével átvette az uralkodást. Titán testvéreit alattvalóivá tette, de a Hekatonheireket és a Küklopszokat – félve erejüktől – a Tartaroszba vetette, lánytestvérét Rheát pedig feleségül vette. Gaia nem örült fia egyeduralmának, s Uránosszal közösen azt jósolták neki, hogy az ő hatalmát is majdan gyermeke, fia fogja megdönteni. Ezért Kronosz minden gyermekét lenyelte, hogy megakadályozza a jóslat beteljesedését (Akárcsak Heródes Jézussal szembeni „óvintézkedései”). Amikor a legkisebb gyermek, Zeusz megszületett, Rhea, az anyja, Gaia segítségével elrejtette őt Kréta szigetén, és egy bepólyált követ adtak át Kronosznak, amit az, mit sem sejtve lenyelt.

97

A Szaturnusz főbb holdjai: Rhea, Titán, Thethys, Dione, Mimas, Enceladus, Iopetus URÁNUSZ A Naprendszer „fizikai belső határát” őrző Szaturnuszon túl jelennek meg a spirituális világképünket formáló bolygók, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó, melyek az elmúlt 230 év folyamán kerültek be az emberi köztudatba. A hozzánk legközelebbi Uránuszt William Herschel fedezte fel 1781. március 13-án. Keringési ideje az állatövben 84 év. Átlagosan 7 évet tartózkodik egy jegyben. Száma: 4 Jele: I Jegye: Vízöntő (levegő elem-szilárd, kitartó) – az idealista január 21. – február 20. Jegye és Háza a horoszkópban: 11. jegy és 11. Ház. Energiája: yin. Őstípusa: a (bölcs) bolond, a szabadsághős, az ideológiai forradalmár. Árnyéka: a felforgató, az áruló, a szélhámos. Az Uránusz a Francia Forradalom eszméit jelképezi, a szabadságot, az egyenlőséget és a testvériséget. Az emberben rejlő eredetiséget testesíti meg, a függetlenség és az egyéni szabadság utáni törekvésünket. A bolygó a „nagy felszabadítóként” is ismert. Meglepő változásokat, szellemi szikrákat és hirtelen gondolati áttöréséket okoz, és minden síkon (anyagi, lelki, szellemi) függetlenségre és szabadságra inspirál. A fejlődésünket gátló előző életbeli rögződéseket robbantja szét, kozmikus tudatra ébreszt és a tudat kitágítására, kiteljesedésére serkent. Váratlan és meglepő, véletlennek tűnő események képében jelez a változtatás, megújulás szükségességére, melyet döntő belső elhatározásnak kell követnie, hogy életünk kizökkenhessen a régi kerékvágásból. Új környezet, új kapcsolatok, új gondolkodásmód jelenik meg, a szellemi felemelkedés ideje érkezik el, melyen leginkább önmagunk lepődünk meg. Az Uránusz nem hagyománykövető (mint a Bak és a Szaturnusz), hanem egyedi, kísérletező szellemű, s ehhez továbbítja a nélkülözhetetlen hetedik érzéket. A Vízöntőben a szabadon választott kapcsolatok terén és a másokért tett cselekedeteinknél erősít, az Oroszlánban viszont általa elérhetővé válik a tisz-

98

taság – szabadság – feltétel nélküli szeretet – szerelem állapotnak lelkünkben és szellemünkben történő megélése. Harmóniában tisztító, egyéni képességeket elővarázsló, egyedi, de nem öncélú, vidám, felfedező, megújító és az összefüggésekben való szemléletmód jellemzi. Diszharmóniában lehet zavart, ideges, görcsös, öntörvényű, elégedetlenkedő, különcködő, bomlasztó és felforgató is. Mitológiai megfelelője: Ouranos (görög), Uránusz (római) – az Égbolt ura. Ősi uralkodó. A szellemi termékenység, a teremtő eszmék, és a magasabb, égi nézőpont szimbóluma. Uranosz a görög mitológiában az istenek első nemzedékéhez tartozik. Gaia (Föld) apa nélkül szült fia, majd később férje, aki egyben az Égbolt istene. Uranosz a tátongó Khaosz után magához ragadta a hatalmat és magát nyilvánította a világ urának. Gaiával tizennyolc gyermeket nemzett, a Hekatonheireket, a Küklopszokat, a Titánokat és a Titaniszokat. Első gyermekei szörnyalakok voltak. Uranosz azon kívül, hogy elszörnyedt utódai látványától, attól is félt, hogy hatalmára törnek majd, ezért a Tartaroszba, az örök sötétség feneketlen mélységű alvilági szakadékába taszította le őket. De Gaia fellázította a Titánokat, s a legfiatalabbik, Kronosz az anyjától kapott gyémántsarlóval megcsonkította apját. A szárazföldre kiömlő vércseppekből lettek az Erinnüszök, Meliászok és Gigászok, s ami pedig a tengert érte, abból Aphrodité, a szerelem istennője kelt életre. Az Uránusz ismertebb holdjait – Ariel, Titánia, Umbriel, Oberon, Miranda – ellentétben más bolygók holdjaival, nem a görög mitológia alakjairól, hanem Shakespeare színpadi műveinek és Alexander Pope angol költő Fürtrablás című szatirikus eposzának szereplőiről nevezték el a közelmúltban. NEPTUNUSZ Az Óperenciás-tengert megtestesítő vizes bolygót J. G. Galle fedezte fel 1846. szeptember 23-án. Keringési ideje az állatövben 165 év. Átlagosan 14 évig tartózkodik egy jegyben. Száma: 7. Jele: O Jegye: Halak (víz elem – változó; kiszámíthatatlan) a befelé forduló, mély lélek. február 20. – március 20.

99

Rák (víz elem – kardinális; elsődleges-kezdődő) mélyen érző lélek június 21. – július 22. Jegye és Háza a horoszkópban: 12. jegy és 12. Ház (Halak) és 4. jegy és 4. Ház (Rák, a Hold utáni másodlagos bolygója a jegynek.) Energiája: kettős, yin és yang. Őstípusa: a misztikus, a „látó”, a mártír, a lélekbúvár. Árnyéka: a kényszer és szenvedélybeteg, a hazudozó, a depressziós. A Neptunusz a tudat és a tudatalatti határokat feloldó erő, energia. Az ember kozmikus antennáinak felel meg, melynek segítségével megérezhetjük a logikus elmén túli „finom” anyagi dolgokat és megsejthetjük a bennük rejlő összefüggéseket, a jövő lehetőségeit, fejlődését és annak irányát. Elérhetővé teszi vágyunkat, hogy túllépjünk a hétköznapi tudaton és bepillantsunk a „felsőbb” világba. Ez ad hajtóerőt a spiritualitásnak, s ez a készség, képesség felfokozott érzékenységet és testi legyengülést is okoz. Ereje a mély benső meggyőződés, hogy mindenben az isteni erő működik, amely megismerhető és átélhető. Fejlett érzéki fogékonyság és érzékenység, együttérzés szinte határtalan részvéttel, idealisztikus és odaadó képzeletvilág. Bízik a „magasabb erőben”, amely védi és vezeti. Látnoki készség, kiváló beleérző képesség és a képzelőerő egyedülálló gazdagsága jellemzi azt, akinek a horoszkópjában a Neptunusz valamelyik vizes jegyben (Rák, Skorpió, Halak), vagy Házban (4, 8, 12) helyezkedik el. A Halak jegyben (vagy 12-es Házban) az érzelmi késztetést és az egyén számára hosszú ideig rejtve maradt belső ösztön reakciókat ébreszti fel, a Rák jegyben (vagy 4-es Házban) az ősi anya és nő princípium mély lelki megélését hozza fel belsőnk rejtett világából. Harmóniában az egyén érzelemközpontú, együtt érző, segítőkész, a külvilág sajátos rezgéseit, viselkedés formáit érzékeli és helyesre, illetve helytelenre választja külön. A teljességre, a lélek egyesülésére vágyik. Diszharmóniában zavart érzelmi állapot, túlérzékenység, ködösítés, hazugság, befolyásolás, belső félelmek, rémlátomás, szenvedélybetegség és irreális misztikumra való hajlam jellemezheti őt. Mitológiai megfelelője: Poszeidon (görög), Neptunusz (római) – a tenger (a lélek mélye) és a földrengés istene. Poszeidón, Kronosz és Rhea második fia, Hesztia, Démétér, Héra, Hádész és Zeusz testvére, a tenger istene, a tizenkét főisten egyike. Poszeidónra szü-

100

letése után ugyanaz a sors várt mint testvéreire: apja az uralmát fenyegető esetleges trónfosztás veszélye miatt őt is lenyelte. Mint isteni lény, Poszeidón akárcsak testvérei tovább élt apja belsejében, míg Zeusz ki nem szabadította. Ekkor bátyjával, Hádésszal csatlakozott Zeuszhoz és sok más szövetségessel együtt megdöntötték Kronosz uralmát. A győzelem után a három testvér megegyezett, hogy sorshúzással osztják fel egymás között a világot: Poszeidón a tengert kapta. A tenger birodalmának korlátlan ura és parancsolója volt, királya valamennyi tengeristennek és ura az összes tengeri állatnak. A Küklopszok által kovácsolt háromágú szigonyával uralkodott a vizeken, mellyel óriási vihart tudott támasztani a tengeren, de intésére lecsillapult a leghatalmasabb hullám is. Ha szigonyát a földbe vágta, földrengés keletkezett, ezért „Földrázónak” is nevezték. Pompás palotája, Aigaiban, a tenger mélyén állt, de sokszor az Olümposzra is felkocsizott, hogy részt vegyen az istenek lakomáin és gyűlésén. Aranysörényű, bronzpatájú lovak által húzott fogatán mindig a tenger felszínén járta birodalmát, a hullámok maguktól nyíltak szét előtte. Tengeri istenek és állatok kísérték útján és a tenger szörnyei is kiemelkedtek a vízből, hogy köszöntsék urukat. Felesége Amphitrité, a legszebb Néreisz volt. Naxosz szigetén pillantotta meg és szeretett bele, mikor az testvéreivel táncolt. Amphitrité eleinte nem akart Poszeidón felesége lenni és elmenekült előle, de Poszeidón hű szolgája, Delphinosz rábeszélte az istennőt a házasságra. Jutalmul a csillagok között kapott helyett. Házasságukból négy gyermek született: Tritón, Rhodé, Bentheszikümé és Kümopoleia. Ennek ellenére Poszeidón gyakran megcsalta feleségét, többek között Thoószával, akivel Polümphémoszt, Naidával, akivel Próteuszt, s Meduszával, akivel Pégaszoszt és Khrüszaórt nemzette, valamint Démétérrel, aki Areiónt és Deszpoinát szülte neki. Noha birodalmának szuverén uralkodója volt, Poszeidón a többi istennel nemigen fért meg. Állandóan vitákba bocsátkozott velük, de rendszerint alul maradt. Héliosszal Korinthoszért, Dionüszosszal Naxoszért, Zeusszal Aigina szigetéért, Hérával Argoszért, Apollónnal pedig Delphoiért civakodott, de ellenlábasai mindig győztesen kerültek ki a vitából. Leghíresebb vitáját azonban Athénével folytatta Attika uralmáért. Az indulatos Poszeidón már párbajra hívta ki az istennőt és az el is fogadta a kihívást, de Zeusz közbelépett: azt parancsolta, hogy terjesszék az ügyet az istenek tanácsa elé. Zeusz úgy döntött, hogy azé lesz Attika, és arról kapja majd fővárosa a nevét, aki értékesebb ajándékot ad az ott élő embereknek. Poszeidón szigonyát az Akropoliszba vágta, amelynek során tengervízből táplálkozó sós vizű forrás fakadt, s a földből előbukkant az első ló. Athéné viszont egy magot ültetett el, amelyből az első olajfa sarjadt. Athénét kiáltották ki győztesnek és a várost, Athénnak nevezték el. Poszeidón haragjában árvízzel sújtotta a város

101

síkságait, de sikerült megengesztelni. Mivel egyszer Hérával, Athénével és a többi istennel együtt Zeusz ellen lázadt, Apollónnal együtt halandó embernek kellett szolgálnia, Laomedón részére felépítette Trója falait. Szent állata a ló volt, amelyet ő teremtett, növénye a fenyő és a hárs, valamint tengeri növényekből, moszatokból font koszorúval szorította le kék hajfürtjeit. A Neptunusz főbb holdjai: Triton, Nereid, Naiad, Thalassa, Proteus, Despina, Galatea, Larissa. PLÚTÓ Az Óperenciás-tengeren is túl keringő atom bolygót C. W. Tombaugh fedezte fel 1930. január 21-én. Nem lehet véletlen, hogy az Uránusz felfedezését követően nem sokkal kitört a Nagy Francia Forradalom (1789; szellemi töltetű, idealista – Szabadság, Egyenlőség, Testvériség), a Neptunusz felfedezését rövid idővel követően forradalmi hullám söpört végig Európán (1848; érzelmi töltetű, harc a nemzetért és hazáért). A Plútó felfedezését követő három év múltán Németországban hatalomra került a Hitler által vezetett Nemzeti Szocialista Párt (1933; eszmék és népek felemelése, illetve lerombolása és elpusztítása). A Plútó (tűz és víz) keringési ideje az állatövben közel 248 év. Átlagosan 21 évig tartózkodik egy jegyben, szokatlan pályája miatt 11 és 30 év között váltakozva. Száma: 10. Jele: P Jegye: Skorpió (víz elem – szilárd; stabil, kitartó) – az élet és a halál lélekszinten megjelenő körforgása. október 23. – november 22. Jegye és Háza a horoszkópban: 8. jegy és 8. Ház (A Plútó a Marssal együtt a Skorpió jegy és Ház másik uralkodó bolygója.) Energiája: yang és yin. Őstípusa: a mágus, a sámán, a pusztító és felforgató (leromboló és újjáépítő). Árnyéka: a fekete mágus, az alvilág ura. A legmélyebb átalakulás (transzformáció) alapelve. A Plútó belső függőségeink tárházát, az erkölcsi értékelésen túli ösztönöket, a belső átalakulásunkat kiváltó láthatatlan ősenergiánkat jelzi. A Plútóval kapcsolatos tapasztalatok mindig összefüggnek a hatalommal és a tehetetlenséggel, a függőséggel, az alárendeltséggel, a lelki kötődésekkel és nem ritkán a

102

megszállottsággal is. A közel egy időben születetteket rejtetten összekapcsolja, a különböző generációk egyedi sorsfeladatait megszabja. Hatalmas lelki erők: szuggesztivitás, hipnotikus képességek, kimagasló gyógyító erők, óriási teremtő potenciál, intenzív erő és szinte legyőzhetetlen akarat jellemzi hatóerejét. Törekvés a mélyreható változásokra önmagunkban és másokban is. Nincs visszahátrálás a legmélyebb szakadékok elől sem, a régi értékek és struktúrák legyőzése és alapvető átalakítása a feladat, a mélységbe zuhant és kétségbeesett lelkünk feltámasztója. A Plútó harmóniában az ösztönerők uralását, önfejlődést, megújítást és felépítést, egységre látást, és történelmi feladat felvállalást erősít. Diszharmóniában vad ösztönöket, szélsőségességet, féltékenységet, bosszúállást, megalapozatlan, hamis eszméhez köthető fanatizmust, vagy személyes hatalomvágyat ébreszt, vagy kényszeres és megszállott személyiséget épít, aki rombolja magát és másokat is, s aki beteges ellenőrzési vággyal képtelen a birtoklásból engedni, elengedni, vagy megfelelő távolságot tartani. Mitológiai megfelelője: – Hádész (görög) a láthatatlan, Plútó (Dis Pater, római) az alvilág gazdag fejedelme, Kronosz és Rhea fia, Zeusz és Poszeidon testvére, az elrabolt Perszephoné férje. Gyakran magát az alvilágot, a Holtak Birodalmát is Hádésznak nevezik. Az isten birodalmának kapuját kívülről a Gorgók őrizték, míg belülről a háromfejű kutya, Kerberosz. Hű alattvalója volt Kharón is (Charon, a Plútó legfőbb holdjának neve), aki a Holtak folyójának (Sztüx) révésze volt. Hadész fekete tüzes paripák által húzott szekéren járta be birodalmát, kezében jogarával, amelynek láttán minden holt lélek engedelmességre kényszerült. Az istennek volt egy láthatatlanná tévő sisakja, amit a Küklopszok készítettek számára. Erről kapta a Hádész („Láthatatlan”) nevet. Arra utal, hogy a halál mindenhol ott lehet, s váratlanul a semmiből is előléphet. Perszephoné (természet, élővilág) volt a párja, akit a földfelszíni élettől rabolt el, s feleségül kényszerítette magához. Gyermekük nem volt. Az idő múlásával felesége megkedvelte Hádészt, de az alvilág istenének – Zeusz nyomására – el kellett engednie kedvesét, mert annak anyja Démétér istennő, lánya elvesztésétől érzett bánatában elhanyagolta a Földet, s ez az élet megszűnéséhez vezetett volna. Hádész, mielőtt Perszephoné visszaindult volna a fénybe, rávette feleségét, hogy egyen egy gránátalmát. Perszephoné nem tudta, hogy aki az alvilág ételeiből eszik, az a holtak birodalmához lesz kötve mindörökre, és ezért jóízűen

103

beleharapott az almába. (Teremtés könyve: Ádám és Éva; Grimm fivérek Hófehérke és a hét törpe című meséje, ahol Hófehérke az Androméda csillagképet, a törpék pedig a Fiastyúk (Plejádok) hét csillagból álló csillagképét képviselik, mindemellett a gonosz királynő a Kassziopeia, a vadász az Orion /Nimród/, a megmentő királyfi pedig a Perzeusz csillagkép megszemélyesítője.) Zeusz később úgy változtatta meg e szabályt, hogy Perszephoné (természet) csak az év az egyharmadát volt köteles az alvilágban tölteni: a téli időszakot, a földi természet ideiglenes halálát, ősz végétől tavasz kezdetig. (Ez jelképe a Csipkerózsika örök álma helyetti, hosszú álomra változtatott kívánságnak is. A tizenkét javasasszony a tizenkét csillagjegynek felel meg, a halált, a Skorpiót képviselő elfeledett javasasszony kívánja, a feloldást, a megváltás lehetőségét az utolsó, a tizenkettedik Halak jegyet képviselő tündér.) Ha egy halandó leszállt a holtak birodalmába, onnan nem tért vissza élve a felszínre. Igazából eltávozott hozzátartozóikért mentek le oda, hogy kikönyörögjék az alvilág urától szeretteik elengedését. Mesék, népmesék, egyéb irodalmi művek sora ír erről. Ezt azonban csak egyetlenegyszer sikerült elérnie halandónak, Orpheusznak (legalábbis a görög mitológia szerint, mert a későbbi legendákban, mesékben ez többször is előfordult), aki szívbemarkoló énekével érintette meg Hádészt. De Orpheusz nem tartotta be az alvilág istene által kikötött szabályt, így örökre elvesztette szerelmét Eüridikét (a név jelentése: széles igazság). Mint ahogy az emberiség is egy jó időre elvesztette (eltüntette) az igazságot, míg újra el nem jön egy szerelmes hős, aki az alvilág mélyéről már nemcsak lélekpárját – okulván a történelem igazságtalanságaiból és hazugságaiból –, hanem vele együtt a „Széles Igazságot” is a felszínre menti majd.

VIII. fejezet

Az állatövi csillagképek mitológiája – Egy kiállítás képei 13 000 évvel ezelőtt, i. e. 11 000 körül jégkorszak tombolt az északi félteke java részén, miközben a nyári napforduló a Tejúton, a Nyilas és a Skorpió – Kígyótartó csillagképek között következett be, akkor, amikor a mai naptár beosztás szerinti augusztus 4-ei pályaponton keringett a Föld a Nap körül. A mai Egyesült-Államokat és Kanadát, valamint Európát és Ázsiát jégpáncél fedte, viszont a déli félteke kontinenseit – az Egyenlítő vonalában és alatta –, Dél-Amerikát, Közép- és Dél-Afrikát, Antarktiszt, valamint Ausztráliát ez a náluk télnek számító napforduló a mai téli időszakukhoz képest jóval erősebb, melegebb energiával látta el. Az évszakváltásokat követően, a déli félteke nyarán – február 2-án –, a nyári napfordulón azonban még bővebben kapott a Föld alsó fele a Nap energiáiból. Ekkor a Nap fénysugarainak bolygónk e részével alkotott dőlésszöge a Föld egy precessziós kortörténetében a lehető legnagyobb értékűre változott, míg az északi félteke felszínét az akkori téli napforduló sugarai éppen csak súrolták, vagyis a napenergia és a földfelszín érintkezése a lehető legalacsonyabb dőlésszög értéket mutatta. Az éghajlati viszonyok az ezt megelőző 6500 évnyi precessziós folyamat következtében jutottak el erre a szélsőséges állapotra, a Nyilas korszaktól a Skorpió – Kígyótartó és Mérleg korszakokon át a Szűz-korszak végéig, hogy akkor, i. e. 11 000 táján egy pillanatban egyszer csak megforduljon a kocka, s egy új irányba induljon el a földi természet és élővilág fejlődése. Az új élet kezdete, amely mintegy 3000-3500 évvel később, i. e. 8000 – 7500 tájékán már jóval barátságosabb képpel fogadott Európa, Észak-Amerika és Ázsia vonatkozásában, nem is beszélve a Földközi-tenger és a Közel-Kelet-, Ázsia térségeiről, ahol már a mai időjárási viszonyokhoz képest is rendkívül ideálisnak mondható évszak sajátosságok jelentek meg. De i. e. 11 000 idején, amikor a nyári napforduló a Tejúton a Nyilas csillagképből a Skorpió – Kígyótartó csillagképekbe lépett be, a tavaszi napéjegyenlőség pedig a Szűz – Serleg – Oroszlán csillagképek érintkezésénél állt, akkor a világév Szűz-korszakát az Oroszlán-korszak készült felváltani, s az addig állandónak bizonyuló rideg téli időszak a pezsdítő tavaszvárásra cserélődött fel, a természet kezdeti kibontakozására.

105

Ezért az említett Szűz, Serleg és Oroszlán, valamint az őket körülvevő Holló és Északi Vízikígyó csillagképek őstörténeteinek az ismertetésével kezdem el a kiállítás képeinek – ókori megálmodása szerinti – teljesség igénye nélküli bemutatását. Főként a görög mitológiát vettem alapul, de helyenként említést teszek mezopotámiai és egyiptomi vonatkozásokról is. Segítségül Lipták Bettina gyűjtése alapján a GAE honlapját, és Bartha Lajos A csillagképek története és látnivalói című munkáját hívtam, mely ismertetést, ahol fontosnak éreztem kiegészítettem Paksi Zoltán és jómagam értelmezéseivel is. Persze nem hagyhattam ki a magyar népi hagyomány mondavilágának esetenkénti bemutatását sem. Az egyéni kapcsolódásokra való ráérzést természetesen az olvasó saját képzeletére bízom. Szűz – Serleg – Holló – Északi Vízikígyó csillagképek Szűz (Virgo) csillagkép A Szűz csillagkép angyali minőséget, tisztaságot és ártatlanságot, valamint kozmikus tudást jelöl. Egy búzakalászt tartó nőalak jelzi – az egyiptomi hitvilágban Ízisz a Szűz istennője, kinek fejét (kalász) fia, Hórusz vágja le –, de előfordul szárnyas nőként való ábrázolása is. Az utóbbira utal Aratosz mondaváltozata, miszerint Diké, az igazságosság és szemérmesség istennője – Zeusz és Themisz lánya – az aranykor idején érintetlen, szűz leányként élt az emberek között. Amikor azonban látta az emberiség erkölcsi romlását, inkább visszatért az égbe, hogy csillagképként – Asztraia (csillag szűz), a római mitológiában Iustitia) – képviselje az igazságot és az ártatlanságot. A Szűz legfényesebb csillaga a Spica (Kalász). A szűz havának szimbolikus jelentésére, az aratásra és a betakarításra, a munkára és a rendre utal, mely feladatok egyben a lélek és a szellem területein is megjelennek. Az antikvitásban e hónap olümposzi védnöke Déméter istennő volt, az idő (Kronosz, Szaturnusz) lánya, Zeusz, Poszeidón, Hádész, Héra és Hesztia testvére. Déméternek (föld) és leányának Perszephonénak (természet) a története utal az életünkben bekövetkező évszakváltásokra. A Szűz csillagkép Oroszlán csillagkép felé eső része (Boszorkánykonyha) maga Pandora is, aki a szelencéből (Serleg csillagkép) kiengedte a varázslatot, a mágiát.

106

Serleg (Crater) csillagkép A Serleg vagy más nevén Kehely csillagkép története a Holló és az Északi Vízikígyó csillagképek közös mondájához kapcsolódik. Ez az a serleg, amiben Apollón Napisten hollójának vizet kellett volna hoznia, de a madár megállt fügét enni, s végül csak egy, a karmai között tartott vízikígyóval tért vissza. Hazudott az istennek, aki haragjában mindhárom csillagképet az égre dobta. Egy másik csillagmítosz szerint a Serleg csillagkép Ganümédész, trójai herceg kelyhe, akit Zeusz sas képében rabolt el. Az Olümposzra szálltak, ahol a főisten égi pohárnoknak nevezte ki a herceget, hogy ő keverhesse majd az istenek számára az ambróziát. Saját értelmezésemben ez a csillagkép az örök élet italát tartó edényt szimbolizálja (Grál-kehely), mely tartalmának (a Nap és az Uránusz energiája) birtoklásával képesek vagyunk alászállni az alsóbb világokba, s felszínre hozni a hallhatatlanság bölcseletét. Holló (Corvus) csillagkép A csillagkép a korai mezopotámiai és föníciai táblázatokban Adadnak, a nyugati égtáj, a vihar, és az eső istenének – a suméroknál Iskarnak – a madara. A görög mitológiában a holló Phoibosz Apollón, a Nap és fény istenének madara, aki az élet vize helyett egy kígyót vitt Apollónnak. Mai magyar asztrológiai magyarázat szerint a csillagkép a szárnyaló lélek közvetítője ég és föld között. A csőrében gyűrűt tartó hollót Hunyadi Mátyás címerén királyi jelképként ábrázolták. Északi Vízikígyó (Hydra) csillagkép A vizet őrző kígyó – a Holló – Serleg – Északi Vízikígyó mondakör harmadik szereplője – belső ösztönvilágunkat szimbolizálja, melyet életünk során meg kell tanulnunk uralni. A sumér világban a tavaszi esőzések és a folyók áradásának jelképe volt, és mint Hydra Tiamot az Őskáosz megtestesítője a Holtak alvilági bejáratát is jelentette. Ningizzidához, a sumér termékenységistenhez is kapcsolták. Oroszlán (Leo) csillagkép Egyiptomban a Nap házának nevezték az Oroszlán csillagképet, s egyben a tűz és a víz jelképének is tartották, melyek közül a víz elem a Nílus áradásának kezdetére utalt. A görögöknél Hésziodosz elbeszélése a csillagkép alapja.

107

A mítosz szerint a félig asszony, félig kígyó Ekhidna és az óriás Tüfon nászából született szörnyek egyike a nemeai oroszlán, mely az argoszi síkság felett magasodó hegyekben élt. Az állatot Héra istennő küldte büntetésül erre a vidékre. A fenevad a városhoz közeli területeken garázdálkodott, senki sem tudta legyőzni, mivel az állat bőre az acélnál is keményebb volt. Héraklész félisten vállalkozott arra, hogy megöli az oroszlánt. Mivel azt fegyver nem fogta, cselhez kellett folyamodnia. Az állat barlangjának egyik bejáratát eltorlaszolta, majd szembeszállt az oroszlánnal. Hosszas birkózás után egy hatalmas buzogányütéssel elkábította, és puszta kézzel megfojtotta a vadat. Héraklész, miután a megnyúzott állat acélkemény bőrét magára öltötte, legyőzhetetlenné vált. A csillagképet fia tiszteletére Zeusz helyezte az égre. Az Oroszlán csillagkép központi csillaga a Regulus, – az ősi Mezopotámiában szinte csak őt tartották számon mint naptárcsillagot, mely majdnem pontosan az ekliptikán helyezkedik el –, s a születéskor közelében lévő Nap vagy más bolygó állása (égi)királyi minőséget sejtethet. Már a sumér időkben is Sharrunak, „a királynak” nevezték ezt a fő csillagot, s innen ered ma is használatos latin neve, a Regulus, vagyis Kiskirály, Királyocska. Rák (Cancer) csillagkép A görög csillagmitológia e csillagkép elnevezését a Közel-Keletről vette át. Babilóniában Rákként, vagy „Anu trónja”-ként volt ismert, de legenda nem kapcsolódott hozzá. Az egyik görög csillagmonda szerint egy Zeusz elől menekülő nimfát tengeri rák fogott ki az ollójával, s ezért a főisten az állatot jutalmul az égre helyezte. Egy másik változat szerint ez az égi alakzat is a híres görög hős, a nemeai oroszlánt legyőző Heraklész emlékét őrzi. Egy alkalommal a sokfejű vízikígyót (Hydra) kellett legyőznie, s Héra (Juno) istennő egy rákot küldött a küzdelemhez, hogy akadályozza meg Héraklész diadalát. A hős végül is győzelmet aratott a Hydra felett, de azért a rákot Héra köszönetképpen csillagképformájában az égre emelte. Korábban Babilóniában Szamárnak, Egyiptomban Szkarabeusznak nevezték ezt a csillagképet, az antik görögöknél pedig a Rák két fő csillagát Szamárcsikóknak (Északi- és Déli-Szamárcsikónak) hívták. Az ószövetségi jóslat szerint a Megváltó két szamár hátán megy majd Jeruzsálembe, s valóban, Jézus egy vemhes szamár hátán érkezett a városba. (Jézus születésekor a Mars és a Vénusz együtt volt látható a Rák csillagképben, az Északi- és Déli-Szamárcsikó csillagok mellett.)

108

Ikrek – Orion – Szekeres – Perszeusz – Kassziopeia csillagképek Ikrek (Gemini) csillagkép Az egybekapcsolódó, de két különálló alakzatra rajzolódó Gemini csillagképet minden nép társaknak vagy testvéreknek tekintette. Az ismert görög monda szerint Tündareusz spártai király feleségének, Lédának ikerfiai születtek, mivel Zeusz szerelemre lobbant Léda iránt, és hattyú képében elbűvölte a nőt. Azonban a király is együtt hált feleségével, így néhány hónap múlva a nő egy ikerpárt hozott a világra. Az egyik gyermek, a halandó Kasztór (Castor) a királynak, a másik gyermek, a halhatatlan Plüdeukész (Pollux) Zeusznak volt a fia. A két testvér kiváló harcos lett, és mikor Kasztór meghalt Plüdeukész könyörgött apjának, hogy fivérével maradhasson, s ezért vegye el tőle a halhatatlanságát. Az isteneket annyira megindította a testvéri ragaszkodás e szép megnyilvánulása, hogy Zeusz megengedte, hogy egyik napon mindketten az Alvilágban (földi élet), a másik napon pedig az Olümposzon lehessenek (istenek lakóhelye) együtt, s ezért égen s földön testvérpárként képviseljék a kettősséget. A magyar mondavilág szerint az Ikrek csillagkép Nimród fiait, Hunort és Magort testesíti meg. Orion (Nimród) csillagkép Az égbolt legszebb csillagképének tartják az Orion fényes csillagokból álló nagy négyszögét, közepén a három egymás melletti csillagból alkotott Orionövvel. Ezt a csillagképet az ősi Mezopotámiában égi pásztornak nevezték, a késői asszír-babiloni mondakörben viszont már óriás vadászként említették. A görög mitológia szerint Orion egy szegény juhász (Hyrieus) fia volt, akit egy alkalommal meglátogatott Zeusz, Hermész és Poszeidón. A házigazda – mit sem sejtve arról, hogy az istenek vendégeskednek nála – bőségesen megvendégelte őket, levágva az egyetlen ökrét. Az istenek meg akarták jutalmazni a juhászt, ezért felajánlották, hogy teljesítik egy kívánságát. Hyrieus nagyon szeretett volna egy gyermeket. Vendégei azt tanácsolták neki, hogy az isteneknek feláldozván ássa el a bika bőrét, és locsolja azt bőségesen. Kilenc hónap múlva aztán született egy fiúgyermek, aki hamarosan erős emberré cseperedett. Egy másik legenda szerint Orion Poszeidon és Euryle (Minosz krétai király lánya) gyermeke volt, s apja olyan képességekkel ruházta fel, hogy tudott a víz felszínén járni, s egyik kezében törhetetlen bronz fegyverrel, a másikban pedig oroszlánbőrrel járt.

109

Ismeretes egy harmadik ókori görög történet is, mely Orion és Artemisz Hold istennő szerelméről szól. A szerelem hevében az istennő elfeledkezett feladatáról, az éjszakai égbolt kivilágításáról. Ezt látva testvére, Apollón, egy fénysugarat bocsátott a messzi tengerben úszó Orionra, és megkérte Artemiszt, hogy találja el a fénysugarat. Artemisz a vadászat istennője lévén elfogadta a kihívást, és célzott, majd lőtt. Az erős fénytől azonban nem látta a tengerben úszó Oriont, és őt találta el. Miután meglátta, hogy lelőtte kedvesét, bánatában feltette Oriont az égre. Más elképzelés szerint az Orion csillagkép a Titánok leszármazottja Atlasz, aki a vállán tartja az Égboltot. A görög mitológia szerint Orionhoz kötődik még a Nagy Kutya és a Kis Kutya csillagkép is, mint a vadász hű ebei. Az Orion-öv lefelé meghosszabbított vonala a Nagy Kutya csillagképben lévő Szíriusz csillagra mutat, melyet többek között az alvilág kapuja őrzőfényének (Fehérlófia) is említenek. Fehérlófia Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki: – Látod, fiam, azt a nagy fát? – Látom. – Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét. A fiú felmászott, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú le is húzta. Erre azt mondta neki a fehér ló: – No, fiam, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm. Azzal megdöglött. A fiú elindult világra. Amint ment, mendegélt, előtalált egy rengeteg erdőt, abba be is ment. Csak kódorgott, csak bódorgott, egyszer egy emberhez ért, ki a legerősebb fákat is úgy nyűtte, mint más ember a kendert. – Jó napot adjon Isten! – mondja Fehérlófia. – Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. – Gyere no, én vagyok! Megbirkóztak. De alig csavarított egyet Fehérlófia Fanyüvőn, mindjárt a földhöz vágta.

110

– Már látom, hogy erősebb vagy mint én – mondja Fanyüvő. – Hanem tegyük össze a kenyerünket, végy be szolgálatodba. – Fehérlófia befogadta, már itt ketten voltak. Amint mentek, mendegéltek, előtalálnak egy embert, aki a követ úgy morzsolta, mint más ember a kenyeret. – Jó napot adjon Isten! – mondja Fehérlófia. – Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. – Gyere no, én vagyok! Megbirkóztak. De alig csavarított Fehérlófia Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt a földhöz vágta. – Már látom, hogy teellened nem csinálhatok semmit – mondja Kőmorzsoló. – Hanem tudod mit, végy be szolgálatodba, hű szolgád leszek halálig. Fehérlófia befogadta; már itt hárman voltak. Amint mentek, mendegéltek, előtaláltak egy embert, aki a vasat úgy gyúrta, mint más ember a tésztát. – Jó napot adjon Isten! – mondja Fehérlófia. – Jó napot, te kutya! Hallottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni. – Gyere no, én vagyok! Sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással. Utoljára Vasgyúró gáncsot vetett, földhöz vágta Fehérlófiát, erre ez is megharagudott, felugrott, s úgy vágta a földhöz Vasgyúrót, hogy majd oda ragadt. Ezt is szolgálatába fogadta; már itt négyen voltak. Amint tovább mennek, mendegélnek, rájok esteledett, ők is megtelepedtek, kunyhót csináltak. Másnap azt mondja Fehérlófia Fanyüvőnek: – No, te maradj itt, főzz kását, mink elmegyünk vadászni. Elmentek. De alighogy tüzet rakott s a kásafőzéshez fogott Fanyüvő, ott termett egy kis ördög; maga nagyon kicsi volt, de a szakálla a földet érte. Fanyüvő nem tudott hova lenni ijedtében, mikor meglátta, hát még mikor rákiáltott: – Én vagyok Hétszűnyű Kapanyányimonyók, add ide azt a kását, ha nem adod, a hátadon eszem meg! Fanyüvő mindjárt odaadta. Hétszűnyű Kapanyányimonyók megette, azzal visszaadta az üres bográcsot. Mikor hazajöttek a cimborák, nem volt semmi ennivaló, megharagudtak, jól eldöngették Fanyüvőt, de az nem mondta meg, hogy miért nincs kása. Másnap Kőmorzsoló maradt otthon. Amint elkezdte főzni a kását, odament őhozzá is a Hétszűnyű Kapanyányimonyók, és kérte a kását: – Ha ide nem adod, a hátadon eszem meg! – De Kőmorzsoló nem adta, Hétszűnyű Kapanyányimonyók sem vette tréfára a dolgot, lenyomta a földre, hátára tette a bográcsot, onnan ette meg a kását.

111

Mikor a többi három hazafelé ment, Fanyüvő előre nevette a dolgot, mert tudta, hogy Kőmorzsolótól is elveszi a kását Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Harmadnak Vasgyúró maradt otthon. De a másik kettő se neki, se Fehérlófiának nem kötötte az orrára, miért maradtak két nap kása nélkül. Ahhoz is odament Hétszűnyű Kapanyányimonyók, kérte a kását, s hogy nem adta, a meztelen hasáról ette meg. Amint a többi három hazajött, ezt is jól elpáholták. Fehérlófia nem tudta, miért nem csinált egyik se kását. Negyednap maga maradt otthon. A többi három egész nap mindig nevette Fehérlófiát, tudták, hogy ahhoz is odamegy Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Csakugyan oda is ment, de bezzeg megjárta, mert Fehérlófia megkötözte a szakállánál fogva egy nagy fához. Amint a három cimbora hazaért, mindjárt feltálalta a kását. Amint jóllaktak, megszólalt Fehérlófia: – Gyertek csak, mutatok valamit. Vezette volna őket a fához, amelyikhez Hétszűnyű Kapanyányimonyók kötötte, hát látja, hogy nincs ott, hanem elvitte a fát is magával. Mindjárt elindultak a nyomon. Mindég mentek hét nap, hét éjjel, akkor találtak egy nagy lyukat, amelyen a másvilágra ment el Hétszűnyű Kapa nyányimonyók. Tanakodtak, mitévők legyenek, utoljára arra határozták, hogy lemennek. Fanyüvő font egy kosarat, csavart egy hosszú gúzst a faágakból, s azon leeresztette magát. De meghagyta, hogy húzzák fel, ha megrántja a kötelet. Alig ért le negyedrészére a mélységnek, megijedt, felhúzatta magát. – Majd lemegyek én – mondja Kőmorzsoló. De a harmadrészéről az útnak ő is visszahúzatta magát. Azt mondja Vasgyúró: – Ejnye, be gyávák vagytok! Eresszetek le engem! Nem ijedek én meg ezer ördögtől sem! Le is ment fele útjáig, de tovább nem mert, hanem megrángatta a gúzst, hogy húzzák fel. Azt mondja Fehérlófia: – Eresszetek le engem is, hadd próbáljak szerencsét! Bezzeg nem ijedt meg! Lement a másvilágra, kiszállt a kasból, elindult széjjelnézni. Amint így kódorog előre-hátra, meglát egy kis házat, bemegy bele, hát kit lát? Nem mást, mint Hétszűnyű Kapanyányimonyókot. Ott ült a kuckóban, kenegette a szakállát meg az állát valami zsírral; a tűzhelyen ott főtt egy nagy bogrács kása. – No, manó – mondja neki Fehérlófia –, csakhogy itt vagy! Másszor te akartad az én kásámat megenni a hasamról, majd megeszem én most a tiedet a te hasadról.

112

Azzal megfogta Hétszűnyű Kapanyányimonyókot, a földhöz vágta, hasára öntötte a kását, úgy ette meg, azután kivitte a házból, egy fához kötötte, s odább ment. Amint megy, mendegél, előtalál egy várat rézmezővel, rézerdővel körülvéve. Amint meglátta, mindjárt bement bele; odabent egy gyönyörű királykisas�szonyt talált, aki nagyon megijedt, amint meglátta a felvilági embert. – Mit keresel itt, felvilági ember, ahol még a madár se jár? – Hát biz én – felelt Fehérlófia – egy ördögöt kergettem. No, hát most jaj neked! Az én uram háromfejű sárkány, ha hazajön, agyonvág, Bújj el hamar! – Nem búvok biz én, megbirkózom én vele. Arra a szóra ott termett a sárkány. – No, kutya – mondja Fehérlófiának –, most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk meg a rézszürümön. Meg is viaskodtak. De Fehérlófia mindjárt a földhöz vágta a sárkányt, s levágta mind a három fejét. Azzal visszament a királykisasszonyhoz. Azt mondja neki: – No most már megszabadítottalak, királykisasszony, jere velem a fel-világra! – Jaj, kedves szabadítóm – felel a királykisasszony – van nekem idelent két testvérem, azokat is egy-egy sárkány rabolta el; szabadítsd meg őket, neked adja az édesatyám a legszebb lányát meg fele királyságát. – Nem bánom, hát keressük meg. Elindultak megkeresni. Amint mennek, találnak egy várat ezüstmezővel, ezüsterdővel körülvéve. – No itt bújj el az erdőben – mondja Fehérlófia –, én majd bemegyek. A királykisasszony elbújt, Fehérlófia meg elindult befelé, odabent egy még szebb királykisasszonyt talált, mint az első. Az nagyon megijedt, ahogy meglátta, s rákiáltott: – Hol jársz itt, felvilági ember, hol még a madár se jár? – Téged jöttelek megszabadítani. – No, akkor ugyan hiába jöttél, mert az én uram egy hatfejű sárkány, ha hazajön, összemorzsol. Arra a szóra ott termett a hatfejű sárkány. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte. – Hej, kutya – mondja neki –, te ölted meg az öcsémet, ezért meg kell halnod! Hanem gyere az ezüstszürűmre, viaskodjunk meg! Azzal kimentek, soká viaskodtak, utoljára is Fehérlófia győzött, földhözvágta a sárkányt, levágta mind a hat fejét. Azután magához vette mind a két királykisasszonyt, s így hárman útnak indultak, hogy a legfiatalabbat is megszabadítsák. Amint mennek, mendegélnek, találnak egy várat aranymezővel, arany-

113

erdővel körülvéve. Itt Fehérlófia elbújtatta a két királykisasszonyt, maga meg bement a várba. A királykisasszony majd meghalt csodálkozásában, amint meglátta. – Mit keresel itt, ahol még a madár se jár? – kérdi tőle. – Téged jöttelek megszabadítani – felelt Fehérlófia. – No, akkor hiába fáradtál, mert az én uram egy tizenkétfejű sárkány, aki ha hazajön, összevissza tör. Alig mondta ezt ki, rettenetes nagyon mennydörgött a kapu. – Az én uram vágta a buzogányát a kapuba – mondja a királykisasszony –, mégpedig tizenkét mérföldről. De azért ebbe a nyomba itt lesz. Bújj el hamar! De már akkor ha akart volna, se tudott volna elbújni Fehérlófia, mert a sárkány betoppant. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte. – No, kutya, csakhogy itt vagy! Megölted két öcsémet, ezért, ha ezer lelked volna is, meg kellene halnod! Hanem gyere aranyszűrűmre, birkózzunk meg! Nagyon soká viaskodtak, de nem tudtak semmire se menni. Utoljára a sárkány belevágta Fehérlófiát térdig a földbe; ez is kiugrik, belevágja a sárkányt derékig; a sárkány kiugrik, belevágja Fehérlófiát hónaljig; már itt Fehérlófia nagyon megharagudott, kiugrott, s belevágta a sárkányt, hogy csak a feje látszott ki, erre kikapta a kardját, levágta a sárkánynak mind a tizenkét fejét. Azután visszament a várba, elvitte magával mind a három királykisas�szonyt. Elérkeztek ahhoz a kosárhoz, amelyiken Fehérlófia leereszkedett, próbálgatták minden módon, hogy érhetnének belé mind a négyen, de sehogy se boldogultak. Így hát Fehérlófia egyenként felhúzatta a három királykisas�szonyt, ő maga meg várta, hogy őérte is eresszék le a kosarat. Csak várt, csak várt, három nap, három éjjel mindig várt. Várhatott volna szegény akár ítéletnapig is. Mert amint a három szolga felhúzta a három királykisasszonyt, arra határozták, hogy ők magok veszik el a három királykisasszonyt, s nem eresztik megint a kosarat Fehérlófiáért, hanem otthagyják őt a másvilágon. Mikor Fehérlófia már nagyon megunta a várakozást, kapta magát, elment onnan nagy búslakodva. Alig ment egy kicsit, előfogta egy nagy záporeső, ő is hát belehúzta magát a szűrébe, de hogy úgy ázott, elindult valami fedelet keresni, ami alá behúzódjék. Amint így vizsgálódik, meglát egy griffmadárfészket három fiókgriffmadárral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de még betakarta szűrével, maga meg bebújt egy bokorba. Egyszer csak jött haza az öreg griffmadár. – Hát ki takart be benneteket? – kérdi a fiaitól. – Nem mondjuk meg, mert megölöd. – Dehogy bántom! Nem bántom én, inkább meg akarom neki hálálni.

114

– No, hát ott fekszik a bokor mellett, azt várja, hogy elálljon az eső, hogy levehesse a szűrét rólunk. Odamegy a griffmadár a bokorhoz, kérdezi Fehérlófiától: – Mivel háláljam meg, hogy megmentetted a fiaimat? – Nem kell nekem semmi – felel Fehérlófia. – De csak kívánj valamit; nem mehetsz úgy el, hogy meg ne háláljam. – No, hát vigy fel a felvilágra! Azt mondja rá a griffmadár: – Hej, ha ezt más merte volna kívánni, tudom, nem élt volna egy óráig; de neked megteszem; hanem eredj, végy három kenyeret meg három oldal szalonnát; kösd a kenyeret jobbról, a szalonnát balról a hátadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal szalonnát tény számba. Ha nem teszel, levetlek. Fehérlófia éppen úgy tett mindent, ahogy a griffmadár mondta. Elindultak azután a felvilágra. Mentek jó darabig, egyszer fordul a griffmadár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófia egy kenyeret, aztán balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Nemsokára megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Fehérlófia kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a griffmadár szájába. Azután megint fordult jobbra a madár, akkor a jobb lábszárát adta neki. Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófia nem tudott se té, se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába. Itt benyúlt a griffmadár a szárnya alá, kihúz egy üveget tele borral. Odaadja Fehérlófiának. – No – mondja neki –, amiért olyan jószívű voltál, hogy kezed-lábad a számba tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg. Fehérlófia megitta. Hát lelkem teremtette – tán nem is hinnétek, ha nem mondanám –, egyszerre kinőtt keze-lába! De még azonfelül hétszer erősebb lett, mint azelőtt volt. A griffmadár visszarepült az alvilágba. Fehérlófia meg útnak indult megkeresni három szolgáját. Amint megy, mendegél, előtalál egy nagy gulyát. Megszólítja a gulyást: – Kié ez a szép gulya, hé? – Három úré: Vasgyúró, Kőmorzsoló és Fanyüvő uraké. A gulyás útba igazította, el is ért nemsokára a Vasgyúró kastélyához, bement belé, hát majd elvetette a szeme fényét a nagy ragyogás, de ő csak ment beljebb. Egyszer megtalálta Vasgyúrót, aki mikor meglátta Fehérlófiát, úgy megijedt, hogy azt sem tudta, leány-e vagy fiú. Fehérlófia megfogta, kihajította az ablakon, hogy mindjárt szörnyethalt. Azután fogta a királykisasszonyt, ve-

115

zette Kőmorzsolóhoz, hogy majd azt is megöli, de az is meg Fanyüvő is meghalt ijedtében, mikor megtudta, hogy Fehérlófia feljött a másvilágról. Fehérlófia a három királykisasszonyt elvezette az apjokhoz. Az öreg király rettenetesen megörült, amint a leányait meglátta. S hogy megtudta az egész esetet, a legfiatalabbat Fehérlófiának adta fele királyságával együtt. Nagy lakodalmat csaptak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak. Az Orion öv felfelé mutató vonalán a Fiastyúk (Pleiádok) csillagkép található, központjában a Maya csillaggal. A magyar őstörténet szerint Orion, más néven Nimród, népünk ősatyja, a „nagy vadász az Úr előtt” (Teremtés könyve, Ószövetség). A csillagkép a Tejútnak – „Hadak útjának”, magyarság égi útvonalának –, a Csodaszarvas üldözésnek a része. Az üldözők Hunor és Magor (Ikrek csillagkép) a nagy vadásznak, Nimródnak (Orion) a fiai. A Csodaszarvas Hol volt, hol nem volt, messze keleten volt, volt egy híres, hatalmas fejedelem. Tudom, hallottátok hírét, nevét: Nimród volt az apja Hunornak és Magyarnak, annak a két dali szép vitéznek, akinek maradványai a hunok és magyarok. Tudjátok-e, miről volt híres Nimród fejdelem? Arról, hogy abban az időben, de még azelőtt is, de még azután is, nem volt emberfia, aki úgy értse és szeresse a vadászatot, mint ő. Így hallottam én a nagyapámtól, a nagyapám is a nagyapjától. Reggel, ha fölkelt, s eligazgatta országának mindenféle dolgát, nyakába vette a nyilát, fölkapott a paripájára, vágtatott, mint a sebes szél, még annál is sebesebben, hegyeken-völgyeken, árkon-bokron keresztül, s lóhátról lőtte le a repülő madarat. Amely madárra ő ráfogta a nyilát, nem énekelt, nem röpült az többé. Nimród egymagában szeretett vadászni, de amint a fiai egy kicsit fölcseperedtek, vitte ezeket is magával. Különösen a két idősebb: Hunor és Magyar mindég ott nyargaltak az oldalán, s próbálgatták ők is röptében lelőni a madarakat. Hej, volt nagy örömben Nimród, mikor látta, hogy apja fia mind a kettő: Hunor is, Magyar is. Nagy ritkán, ha elhibáztak egy-egy madarat, s mondta is Nimród magában nemegyszer: még különb vadászok lesznek ezek a fiúk, ha embernyi emberré nevelkedtek. Örült ezen az öreg Nimród: hadd legyenek különbek a fiai, mint ő. Hadd menjen hírük hetedhét országon is túl.

116

Telt-múlt az idő, Hunor és Magyar nagy, erős legényekké, deli szép vitézekké cseperedtek, hogy Nimródnak, ha rájuk tekintett, nevetett mind a két szeme a nagy szívbéli örömtől. Gondolta magában Nimród: na, ezeket a fiúkat már a maguk szárnyára is ereszthetem. Hadd lakjanak külön sátorban, akkor menjenek vadászni, amikor kedvük tartja, s ott járjanak, ahová a szívük húzza. Mondta is a fiainak: – Édes gyermekeim, én már öregember vagyok, nem vihetlek mindig vadászatra, amikor nektek tetszenék, lakjatok ezentúl külön sátorban. Adok annyi földet, annyi erdőt, annyi lovat, ökröt s mindenféle jószágot, hogy élhettek gond nélkül, s ha majd behunyom a szememet, tiétek lesz az ország: osszátok meg a földjét, gondját egymás közt becsületesen. Megköszönték a fiúk édesapjuk nagy jóakaratát, másnap kiköltözködének a szülői sátorból, s egy szép lankás dombnak a tetején, egymástól nem messze, két sátrat üttetének fel, s ottan megtelepedének cselédjeikkel. Eleinte csak a sátraktól nem messze jártak vadászni, de később mind mes�szibb, messzibb elkalandozának. Hanem azért estére mindig hazakerekedtek, aztán beszóltak az édesapjukhoz, elmesélték: hol, merre jártak, hány vadat lőttek, hányat hibáztak el. De egy este, mikor éppen a lobogó tűz körül ültek, s falatoztak, megszólalt Hunor, és azt mondá az öccsének: – Te, Magyar, egyet mondok, kettő lesz belőle. – Mondjad, Hunor bátyám, én örömest hallgatom, mert tőled még mindig csak jót hallottam. – Az a mondandóm, Magyar öcsém, hogy holnap reggel induljunk hos�szabb útra. Nézzük meg, mi van az országunk határán túl! Hátha ott még több a vad? Nagyobbak a folyók, s több a hal? Nézzük meg! – Már régen forgatom én is ezt a fejemben – mondá Magyar –, csak ajangottam elémondani. Itt már ismerünk minden bokrot, erdőnek, mezőnek minden zegét-zugát, talán azt is tudjuk, hány bölény, medve, szarvas, hány sas, sólyom s egyéb madár van az erdeinkben. – No, azt könnyen számon tarthatjuk, mert erősen fogyatkoznak a vadak. Ami igaz, igaz: az édesapánk sok vadat lelőtt, de még mink is. Megegyeztek, hogy pitymallatkor indulnak, mégpedig nyugat felé. Magukkal visznek ötven-ötven legényt, a legerősebbeket, a legbátrabbakat, s vissza se jőnek, míg a hó le nem szakad. Pitymallatkor csakugyan fölkerekedtek, s útközben vadászgatván, mentek, mendegéltek, elébb, elébb. Ahol az éjszaka meglepte őket, ott szállást vertek, megháltak, s reggel ismét továbbmentek. Már rég túl voltak az országuk határán, s minél tovább mentek, annál jobban tetszett erdő-mező. Szemmel be nem lephető, végtelen nagy rónaságon

117

vitt keresztül útjuk, s közbe-közbe rengeteg erdőségekbe jutottak, melyek tele voltak vadakkal. Hej ez kellett nekik! Itt aztán volt mire vadászni. Szerették volna, ha most itt volna az édesapjuk is, mi tenger vad van itt. Bizonyosan kedvet kapna megint a vadászatara. Meg is sokallották már, annyi volt a vad. Bölénybikák, szarvasok, őzek ott legelésztek a tisztásokon, nem bántották. Jobban esett, ha egy-egy vadat külön vehettek üldözőbe. Az után elcsatangoltak reggeltől estélig. Hanem egyszer láttak aztán egy olyan vadat, amilyet még soha. Egy szarvas volt, amilyen csodaszépet még ember szem nem látott. A két ágas-bogas szarva össze volt fonódva, s lebegett a feje fölött, mint egy koszorú. A két szeme feketéllett, ragyogott, mint a fekete gyémánt. A dereka karcsú, hajlékony, mint a lengő nádszál, a lába vékony, s szaladván nem látszott érinteni a földet. – Nézd, öcsém, Magyar, csodaszép egy szarvas! – kiáltott Hunor. – Csodaszép, csodaszép! – kiáltott Magyar is. – Még nem láttam ehhez hasonlatost. – Utána! Szaladott a csodaszép szarvas, mint a sebes szélvész, utána Hunor és Magyar s velük száz deli legény. Tisztásról sűrűbe, sűrűből tisztásra, hegyeken föl, vizeken keresztül. Hol eltűnt, hol felbukkant a csodaszép szarvas: csalta, csalogatta Hunort s Magyart. Habba keveredtek a vitézek paripái, mind lassúbb, lassúbb lett a vágtatásuk, de Hunor és Magyar nem hagyták félbe az üldözést. Biztatták lovukat: szaladj, szaladj, édes lovam! Reggeltől alkonyatig űzték a csodaszép szarvast. El akarták fogni elevenen, hogy hazavigyék édesapjuknak. Mert az idegen földön sem feledték az édes jó apát… De hiába. Leszállt a nap, alkonyodott, s a csodaszép szarvas eltűnt az ingoványos helyen, a sűrű nádas rejtekében. Ide már nem követhették: ott vesznének mindannyian. Bizonyosan ott veszett a csodaszép szarvas is. De ha a csodaszép szarvast meg nem is foghatták, elvezette őket ez olyan szép földre, amilyet még nem láttak. Egy szépséges szép sziget volt ez, köröskörül, ameddig a szemük elért, erdők és folyóvizek. Övig gázoltak a fűben, virágban. Nagy terebélyes fák adtak pompás gyümölcsöt és enyhe árnyékot. A vizeknek színén kicsiny és nagy halaknak ezrei úszkáltak, s játszadoztak a nap verőfényében. – Be szeretnék itt maradni örökre! – mondá Hunor áradozó szívvel. –Hát te, öcsém, Magyar? – Én is, bátyám, én is! – De vajon mit szól majd az édesapánk? – Az igaz. Holnap visszamegyünk, s tanácsát kérjük.

118

Másnap csakugyan felszedelőzködtek, s indultak vissza az édesapjuk országába. Visszatérőben csak annyi vadat ejtettek el, amennyire szükségük volt ebédre, vacsorára. Hét nap és hét éjjel tartott az útjok. Csak most látták, hogy milyen messze elkalandoztak hazulról. Az öreg Nimród sátrában feküdt, mikor beléptek. Szomorú volt, nagyon szomorú. Gyönge hangon kérdezte: – Hol voltatok? Kétszer hét napja s éje, hogy nem láttalak. Pedig érzem, hogy nem soká élek. Mondá Hunor: – Bocsáss meg, édes jó apám, vadászkedvünk messze vitt. De lásd, visszajöttünk elmondani, hogy találtunk egy szép, nagyon szép országot, ahol megtelepedni nagy kedvünk volna mindkettőnknek. – S az én országom nem kell tinéktek? – kérdé Nimród bánatosan. – Apám – szólt most Magyar –, van neked rajtunk kívül még több fiad is, hadd legyen ez az ország az övék. Add ránk áldásodat, s ereszd szabadjára két idősebb fiadat. Nimród szeme könnyel telék meg, s remegő hangon szólt: – Jertek hát, térdeljetek elém, hadd teszem fejetekre reszkető kezemet. Letérdeltek a fiúk, s az öreg megáldá. – Eredjetek, az Isten vezéreljen! Áldás, szerencse kísérjen, amerre jártok! Ezt mondá Nimród, s homlokon csókolá Hunort és Magyart. Még egyszer megpihent rajtuk tekintete, aztán behunyta szemét, s Hunort és Magyar karjai közt nemes lelkét kilehelé. Meghalt Nimród, fiai eltemették nagy pompával. Hunor és Magyar a temetés után útra keltek, s testvéreiknek hagyván az országot, mentek, mendegéltek ama csodaszép sziget felé. Hét nap s hét éjjel tartott az út most is, s mikor megérkeztek, leborultak a földre, s hálát rebegtek az Istennek, áldották a csodaszarvast, mely e gyönyörű vidékre csalta, csalogatta őket. Már több napja voltak a szép szigeten, s csodálkoztak, hogy a maguk emberein kívül más embert nem látnak. Azt mondta Hunor: – Öcsém, nézzünk széjjel, hátha találunk valami lelkes állatra is! – Jól van bátyám, menjünk. Fölkerekedtek a száz vitézzel, s sokáig kalandoztak, csatangoltak a nagy rónaságon. Hát egyszer mit látnak! Szemük-szájuk elállott a nagy csodálkozástól. Egy nagy csapat leány, egyik szebb a másnál, ott táncolt karikába-körbe egy csörgedező forrásnak a tövén. Szépen összefogództak, lehettek százan, ha nem többen, s úgy keringtek körbe, középen pedig két leány lejtett, de olyan szép mind a kettő, hogy a napra lehetett nézni, de rájuk nem. Hunor és Magyar összenéztek, a többi vitézek sem különben; nem szóltak semmit, de azért tudták, hogy egyet gondolnak mind. Egyszeriben közrefogták

119

a táncoló leányokat, ki-ki egy leányt fölkapott a nyergébe, s azzal – uzsgyi neki, vesd el magad! – elvágtattak sebes szélnél sebesebben. Hunor és Magyar azt a két leányt kapták föl nyergükbe, akik a kör közepén táncoltak. Mikor a sátrukhoz értek, ott szép gyöngén leemelték a leányokat a nyeregből, és bevitt a sátrukba. Aközben magukhoz tértek a leányok is. Reszkettek a félelemtől, de Hunor és Magyar olyan szép szavakkal engesztelték, vigasztalták, hogy lassankint nekibátorodtak, s nem is bánták, hogy elrabolta őket ez a két deli szép fiú. De a többi leány sem bánta meg. Hunor és Magyar csak most tudták meg, hogy az a két leány, akit ők elraboltak: az alánok fejedelmének, Dulnak a leánya. Annál jobb! Fejedelmi vérből való feleségük lesz hát. De a lányok is örültek, mikor megtudták, hogy a világhíres Nimród fiai veszik őket feleségül. Mondta Hunor az ő párjának: – Te az enyém, én a tied, ásó, kapa válasszon el minket! Mondta Magyar is az ő választottjának: – Te az enyém, én a tied, ásó, kapa válasszon el minket! Visszamondták a lányok is ezt szóról szóra. Ez volt az esküjök. Még aznap nagy lakodalmat laktak. Egyszerre volt a lakodalma Hunornak és Magyarnak s száz vitézüknek. Az Isten megáldotta frigyüket, s szaporodtak ivadékról ivadékra. Idők múltán már nem volt elég a szép sziget Hunor és Magyar nemzetségének. Tovább kellett vándorolniok. Új hazát, nagyobbat kellett keresniök, annyira elszaporodtak hunok és magyarok. Merre mentek, hová jutottak, elmondom nektek később. Arany János: Buda halála, Hatodik ének Rege a csodaszarvasról Száll a madár, ágrul-ágra, Száll az ének, szájrul-szájra; Fű kizöldül ó sírhanton, Bajnok ébred hősi lanton.

120

Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéhnek: Hunor s Magyar, két dalia, Két egytestvér, Ménrót fia.

Ötven-ötven jó leventét Kiszemeltek, hogy követnék; Mint valamely véres hadra, Fegyverkeztek könnyű vadra.

Haj, vitézek! haj, leventék! Micsoda föld ez a vidék, Hogy itt a nap száll keletre? Nem, mint máshol, naplementre?

Vad előttünk vérbe fekszik, Őz vagy szarvas nem menekszik; Elejtették már a hímet, Üldözik a szarvas-gímet.

Szólt egy bajnok: én úgy nézem, Hogy lement az déli részen. Szólt egy másik: nem gondolnám: Ott vöröslik éjszak ormán.

Gím után ők egyre törnek Puszta martján sós tengernek, Hol a farkas, hol a medve Sohasem járt, eltévedne.

Folyamparton ők leszálltak, Megitattak, meg is háltak, Hogy majd reggel, virradattal Hazatérnek a csapattal.

De a párduc, vad oroszlán Végig üvölt a nagy pusztán, Sárga tigris ott kölykezik, Fiát eszi, ha éhezik.

Szellő támad hűs hajnalra, Bíborodik az ég alja; Hát a szarvas nagy-merészen Ott szökdécsel, túl a vízen.

Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek; Zengő madár ágrul-ágra, Zengő ének szájrul-szájra.


Már a nap is lemenőben, Tüzet rakott a felhőben; Ők a szarvast egyre űzik, Alkonyatkor ím eltűnik.

Nosza rajta, gyors legények! Érjük utol azt a gímet. És – akarva, akaratlan – Űzik ismét szakadatlan.

Értek vala éjszakára Kur vizének a partjára; Folyóvíznek partja mellett Paripájok jól legelhet.

Kur folyót ők átalúszták, Még vadabbak ott a puszták, Ember ottan egy fűszálat, Egy csöpp vizet nem találhat.

Monda Hunor: itt leszálljunk, Megitassunk, meg is háljunk; Monda Magyar: virradattal Visszatérjünk a csapattal.

A föld háta fölomolván, Szíksót izzad csupasz ormán, Forrás vize nem iható, Kénköves bűzt lehel a tó.

121

Forrás keble olajt buzog; Itt is, ott is égnek azok, Mint sok őrtűz setét éjjel Lobban a láng szerteszéjjel.

Szóla Magyar: hej! ki tudja Merre van, a hazánk útja? Kerek az ég mindenfelé, Anyám, anyám, meghalsz belé!

Dúl királyé, legszebb, kettő; Agg Beláré tizenkettő; Összesen mind: száz meg kettő A tündérré válni kezdő.

Nagy sikoltás erre támad, Futna széjjel a leányhad; Elől tűzbe, hátul vízbe, Mindenkép jut férfi kézbe.

Minden este bánva bánják, Hogy e vadat mér’ kívánják, Mért is űzik egyre, nyomba, Tévelyítő bús vadonba.

Szóla Hunor: itt maradjunk! Tanyát verjünk; itthon vagyunk: Selyem a fű, édes a víz, Fa-odúból csöpög a méz.

Kemény próba: férfit ölni, Kilenc ifjat megbűvölni, Szerelemre csalogatni, Szerelemtől szűz maradni.

Tündér lyányok ott eltűntek, Szárnyok lévén elrepültek; De a többi hova legyen? Földbe bújjon? elsüllyedjen?...

Mégis, mégis, ha reggel lett, A gímszarvast űzni kellett, Mint töviset szél játéka; Mint madarat az árnyéka.

Kék folyam ad fényes halat, Vörhenyő vad ízes falat, Feszes az íj, sebes a nyíl, Harckalandon zsákmány a díj.

Így tanulnak tündérséget, Szívszakasztó mesterséget: Minden éjjel számot adnak, S minden éjjel úgy vigadnak.

Abbul immár nincsen semmi: Szűzi daccal tündér lenni; Vágtat a ló, és a pusztán Nagy üres éj hallgat oztán.




Száll a madár, száll az ének Két fiáról szép Enéhnek. Zengő madár ágrul-ágra, Zengő ének szájrul-szájra.

Vadont s a Dont ők felverik A meóti kis tengerig; Süppedékes mély tavaknak Szigetére ők behatnak.

Hogy eluntak otthon ülni, Halat csalni, őzet űzni: Új kalandra, szebb csatára Ereszkedtek a pusztára.

Hang után ők, szembe széllel, Fény után ők, födve éjjel, Mennek óvást, mennek árnyon; Ki lepkét fog, lopva járjon.

Dúl leányi, a legszebbek, Hunor, Magyar nője lettek; S a leventék, épen, százan, Megosztoztak mind a százon.

Ott a szarvas, mint a pára – Köd előtte, köd utána – Míg az ember széjjelnézne: Szemők elől elenyésze.

Puszta földön, sík fenyéren Zene hallik sötét éjen, Zene, síp, dob, mély vadonban, Mintha égből, mint álomban.

Monda Magyar: ez a síp-hang, Bátya, bennem végig csikland; Monda Hunor: vérem’ hatja, Szüzek árnya-fordulatja.

Büszke lyányok ott idővel Megbékéltek asszony-fővel; Haza többé nem készültek; Engesztelni fiat szültek.

Hóha! hóha! hol van a vad? Egy kiáltja: ihon szalad! Más kiáltja: itt van, itten! A harmadik: sehol sincsen!

Tündér lyányok ottan laknak, Táncot ropnak, úgy mulatnak. Szőve ködbül sátoruk van: Úgy mulatnak sátorukban.

Haj vitézek! haj elébe! Kiki egyet az ölébe! Vigyük haza asszonyunkat; Fújja felszél a nyomunkat.

Tó szigetje édes honná, Sátoruk lőn szép otthonná, Ágyok áldott nyugalommá: Nincs egyéb, mi őket vonná.

Minden zugot megüldöznek, Minden bokrot átaldöfnek; Gyík ha rezzen; fajd ha rebben: De a gímvad nincs ezekben.

Férfi egy sincs közelébe’; De a földi lyányok szépe, Lyányai Belárnak, Dúlnak, Tündérséget ott tanulnak.

Sarkantyúba lovat vesznek, Kantárszárat megeresztnek; A leányság bent, a körbe’ – Mind a körbe’, sok az ölbe’.

Fiat szültek hősi nemre, Szép leányt is szerelemre; Dali törzsnek ifjú ágot, Maguk helyett szűz virágot.

122

123

Hős fiakból ketten-ketten, Két vezéré kétszer ketten, Feje lőn mind egy-egy nemnek Száznyolc ágra ezek mennek.

Hunor ága hun fajt nemzett, Magyaré a magyar nemzet; Szaporaság lőn temérdek; A szigetben nem is fértek.

Szittya földet elözönlék, Dúl királynak dús örökjét; És azóta, hősök párja! Híretek száll szájrul-szájra.

A hunok hazát keresnek Sok-sok esztendeig békességben éltek Szittyaországban Hunor és Magyar ivadékai. Úgy elszaporodtak, mint fűszál a réten, s alig fértek el egymástól. Ha a hun halász ki akarta vetni hálóját a folyóba, rátámadt a magyar halász: – Ez az én folyóm, keress magadnak halat máshol! Máskor meg a hun pásztor kergette el a magyar pásztor barmát a legelőről: – Itt az én marhámnak terem a fű, szedd fel innét a sátorfádat! Egyszer aztán azt mondták a hunok vezérei a magyarok vezéreinek: – Az itt a hiba, testvérek, hogy kicsiny már Szittyaország két ilyen nagy népnek. Gyertek, keressünk közösen más hazát, ahol jobban elférünk. – Nem úgy lesz az! – felelték a magyarok. – Ha megint közös hazában telepszünk meg, megint csak nem férünk el egymástól. Hanem ha ti itt hagytok bennünket, és kerestek magatoknak új hazát, akkor nekünk, magyaroknak elég nagy lesz Szittyaország. – Igazatok van – mondták a hunok, és fölszedve sátraikat, elbúcsúztak a magyar testvérektől. Megígérték nekik, hogy ha olyan hazára találnak, amely őket is be tudja fogadni, akkor hírt adnak magukról. Volt a hunoknak egy szentnek tartott sasféle madaruk, a turulmadár. Az röpködött előttük, az utat mutatva, mikor megindultak új hazát keresni napnyugat felé. Sok országot bejártak, sok népet legyőztek a hunok, míg elértek a Duna mellé, a mai Magyarországra. Itt a római nép volt az úr, mégpedig igen nagy úr. A világ egyik szélétől a másikig ért a római császár hatalma. Nem is nagyon ijedt meg a római császár, mikor meghallotta, hogy jönnek a hunok.

124

– Legalább egy néppel több lesz, aki engem szolgál – mondta kevélyen, s megüzente a hunok királyának, hogy aranyban fizesse neki az adót. A hunok királya pedig azt üzente vissza: – Én az adót nem arannyal fizetem, hanem vassal. Küldeni se küldöm, hanem magam viszem. S amit ígért, állta is. Úgy zúdult a hun lovasok förgetege a római császár hadinépére, hogy lehetetlen volt előttük megállni. Futott a római, győzött a hun, s véres csaták után megdobbantotta a hunok királya lábával a földet: – Ez a föld pedig most már az én fajtámé marad a világ végezetéig! Ezt a hun királyt, aki népének új hazát szerzett a Duna-Tisza mentén, Attilának hívták.

A Hadak Útja Ha a fej meghal, utána vész a test is. Attila utána széthullott roppant birodalma. A meghódított népek fellázadtak, a hun utódok egymás ellen fordították a fegyvert. Véres csatákban elhullottak Attila fiai. Csak egy maradt közülük életben, a legkisebb, legkedvesebb: Csaba vezér. Mikor a felszabadult rab népek megosztoztak Attila országán, Csaba vezér összegyűjtötte a megmaradt hunokat, és azt mondta nekik: – Messze, messze, ahol a nap támad, Szittyaország földjén élnek a mi jó rokonaink, magyar testvéreink. Ha akarjátok, elvezetlek oda, s együtt jövünk vissza, újra elfoglalni Attila apánk országát. Föl is kerekedett erre a hun sereg, mindössze néhány ezer vitéz asszonyostul, gyerekestül, de Erdély havas hegyeinél nem jutottak tovább. Ott a Rékapatak partján megállottak, és Csaba megfelezte a hun csapatokat. – Egyik fele velem jön Szittyaországba, hírt vinni a testvéreknek, másik fele itt marad a magas bércek közt, és visszavár bennünket. Azokat, akik ott maradtak, megtanította kőből, fából házat építeni a sátor helyett, s azt mondta nekik: Meddig a tűz hideg nem lesz, meddig a folyó le nem foly, meddig télre tavasz derül, meddig égből jön az áldás, addig, jó népem, itt székelj! És lett e nép neve székely. S hogy nagyobb kedvük legyen a sok ellenség közt itt maradni, megígérte nekik Csaba vezér, hogy hadával tüstént visszafordul segítségükre, ha azt üzenik, hogy bajban vannak. – Üzenhettek tűzzel, vízzel, hírmondótok lehet a levegő vagy akár maga földanyánk is.

125

Alig lovagoltak el Csabáék egynapi járóföldre, rettentő szél zúgatta körülöttük az erdőt, hozta az üzenetet a levegő: – Vissza, Csaba, vissza, bajban van a székely! Rögtön visszafordultak a hunok, s mind levágták az ellenséget. Aztán újra megindultak Szittyaország felé. El is mentek jó darabon: megáradt folyó állta útjukat. Víz hozta az üzenetet: – Vissza, Csaba, vissza, bajban van a székely! Harmadszorra már hetedhét országon túl jártak, mikor jeges förgeteg zúdult rájuk rettenetes égzengéssel, villámlással. Égi tűz hozott üzenetet. Visszafordultak, megint megmentették a székely véreiket az ellenségtől. Azután már akadály nélkül elérkeztek Szittyaországba. A magyarok nagy szeretettel fogadták a hun testvéreket. Megosztották velük sátraikat, kenyerüket, meghallgatták hírmondásukat Attila örökéről, és végre azt mondták nekik: – Most még gyengék vagyunk arra, hogy átvegyünk akkora örökséget. Sokasodnunk kell még arra. Maradjatok nálunk addig, azután majd együtt induljunk! Le is telepedtek Csabáék magyarok közt. Szépen meg is öregedtek, szemüket is lehunyták örök álomra, s a magyarok eltemették őket szép zöld hantok alá, lovastul, kardostul. Ott aludtak aztán száz még száz esztendeig háborítatlanul. Akkor megint ellenség fogta körül a székelyeket Erdélyben. Még nagyobb, még hatalmasabb, mint azelőtt. Egy álló hétig harcolt a székely, de hiába! Sok volt az ellenség! Sötét éjszakán utolsó csatájukat vívták. Reszketett, dobogott lábuk alatt a föld a nagy viaskodásban, s a székelyek öregjei sóhajtoztak: – Hej, Csaba apánk, most már te sem segítesz meg bennünket! Bizony, most is megsegítette. Székely lábak dobogása végigszaladt hetedhét ország földjén, s megrezzentette a halott hunokat a zöld halmok alatt. – Ébredj, Csaba, ébredj, bajban van a székely! Abban a pillanatban Erdélyország fölött nagy csörgés-csattogás támadt az égboltozaton. Zabla csörgött, kard csattogott, Csaba vezér ragyogó lovasai tűntek föl az égen a csillagok között. – Ne hagyd magad, székely! Itt vannak Csabáék! Égbeli halottak segítik az élőt! – Új erőre kaptak a székelyek. Az ellenséget pedig megvette a rémület. Elhányta fegyverét, futott esze nélkül, ki merre látott. Egek országútján robogó lelkekkel ki tudna csatázni? A székelyek megszabadultak. Csaba vitézei pedig visszatértek a zöld halom alá azon az úton, amelyiken jöttek. Az a fényes fehér út azonban, amit

126

paripáik patkói tapostak, megmaradt az égen, s ma is ott világít. A Tejút az, amelyet a székely ember ma is Hadak útjának hív. Megláthatjátok az égen minden este, ha fölnéztek rá.

Emese álma Valamikor réges-régen élt a kék vizű tó mellett, a magyarok régi hazájában egy öregember. Ögyek volt a neve, feleségét pedig Emesének hívták. Egyszer Emese elaludt a sátrában, és igen szépet álmodott. Azt álmodta, hogy leszállott fejére egy turulmadár, a csőrével megérintette szépen, gyöngéden az ajkát, s abban a pillanatban ezüstpatak eredet meg Emese méhéből, de olyan szép patak, hogy gyönyörűséges volt nézni. Az ezüstpatak folyt, folyt, nőttön-nőtt, ide-oda kígyózott, s végre valóságos folyam lett belőle. Mind arra folyt, amerre a Nap nyugszik le. Ezt álmodta Emese. Egy öreg, fehérszakállú ember eljött Ögyekhez, mintha csak az Isten küldötte volna. Emese elmondta az álmát, s kérte, hogy fejtse meg neki, mit jelent. Hát az öregember nagyon csodálatos dolgokat mondott. – Azt jelenti az álmod, édes lányom – mondta a bölcs öregember-, hogy neked egy fiacskád fog születni, s az fölkerekedik a magyarokkal, s mint az ezüstpatak, megy napnyugat felé. Azért megy, hogy új hazát keressen a magyaroknak. Az új haza szebb lesz, mint ez a mostani. A patakból folyam lett, úgy álmodtad, leányom, a kis magyar seregből pedig, mire az új hazába ér a fiad, erős, nagy nemzet lesz. Áldjon meg az Isten téged ezért a szép álomért! És az öregember igazat mondott. Emesének fia született, s ezt a fiút elnevezték Álmosnak.

A magyarok útra kelnek Ötszáz esztendeje volt már, hogy a hunok elváltak a magyaroktól, és elindultak új hazát keresni. Ötszáz esztendő alatt a magyarok is megszaporodtak Szittyaországban, és elég erősnek érezték magukat arra, hogy Attila örökét meghódítsák. Mielőtt elindultak volna a nagy útra, a nép öregjei, vezérei, táltosai összeültek tanácsot tartani.

127

Hét törzsből állt akkor a magyarság. Mindegyiknek megvolt a maga külön vezére, és egyik se avatkozott a másik dolgába. Bizony, ez nem volt jó olyan nemzetnek, amely harccal, háborúval akart új hazát szerezni. A darumadarak is vezért választanak maguknak, mikor útra kelnek, mondták a nép bölcsei, nekünk is egy fejedelem kell, akinek mindenki szót fogadjon. – A hét törzs hét vezére közül Álmost választották meg a magyarok fejének, aki legöregebb és legbölcsebb volt köztük. A hét vezér aztán megvágta karját, és vérét egy serlegbe folyatta, annak jeléül, hogy amit fogadnak, vérükkel, életükkel is megvédelmezik. Álmos aztán öregsége miatt fiára, Árpádra bízta a főhatalmat. Elindultak, s el is jutottak hegyeken, vizeken, ellenséges országokon keresztül, egészen addig a földig, amely Attiláé volt valaha. Lassú és sokáig tartó út volt ez. Elöl lovagoltak a fegyveres vitézek, utánuk következtek a négykerekű ökrös szekereken a nők és a gyermekek. Ezek között terelgették a szolgák az óriási nyájakat, marhákat, juhokat, amelyek tejjel és hússal látták el a vándorló népet. Amely ország népe barátságosan fogadta őket, azon békességgel haladtak át, ahol ellenük szegültek, ott karddal nyitottak utat maguknak. Így értek el a sok harc és hosszú pihenők közt a Vereckei-szorosig. Mikor odáig értek, seregestül csaptak le rájuk a táborukat kísérő turulmadarak, s karmaikkal, csőrükkel vagdalkozva kényszerítették őket, hogy ne kanyarodjanak észak felé, hanem a hegyszoroson át nyomuljanak be mai hazájukba. Árpád seregei Munkács váránál ereszkedtek le a síkra, ott tartottak pihenőt. Álmos itt meghalt, eltemették, Árpád fejedelem pedig megkezdte a honfoglalás nagy munkáját. Rendbe szedte seregét és népét, erről nevezték a helyet Munkácsnak.

Szekeres (Auriga) csillagkép A mítosz szerint a Szekeres (Erekhtheusz) Héphaisztosz és Gaia (Földanya) nem kívánt gyermeke, aki kígyó altesttel született, s ezért mindenkit került. Athéné megszánta a fiút, s Athén városának királyává tette. Úgy bánt vele, mint saját fiával. Erekhtheusz feltalálta a szekeret, hogy nyomorék testével gyorsabban tudjon közlekedni. Halála után Athéné istennő az égre emelte. A Szekeres, más néven Kocsihajtó csillagkép legfényesebb csillaga a Capella, ősi, babiloni jelentése: A fény hirdetője. A Capella általánosan elterjedt megnevezése Fénycsillag, s a görög mitológia szerint a barlangba rejtett Zeuszt szoptató Amaltheia kecskét jeleníti meg,

128

akinek a játék hevében Zeusz letörte a szarvát, amiből azután Fortuna istennő híres bőségszaruja lett. Perzeusz (Perseus) csillagkép Perzeusz Danaé és Zeusz gyermeke, aki levágta a Gorgó Medusza fejét, mel�lyel kővé dermeszthette ellenfeleit. Perzeusz legismertebb története az Androméda csillagképhez köthető. Andromédát önként vállalt áldozatként egy sziklához láncolták, akit egy tengeri szörny (Cet csillagkép) akart magával ragadni, de a hős Perszeusz megmentette a királylányt. Danaé és Perzeusz története átfedése egy kora egyiptomi Íziszről, Oziriszről, Széthről és a gyermek Hóruszról szóló mesének, ezen túl a sumér, illetve héber teremtéseredettel (utóbbi esetben a Níluson úszó Mózes bölcső kapcsán) is párhuzamba hozható, nem is beszélve a Szűz Mária és Jézus kapcsán fennálló történeti azonosságról. Kassziopeia (Cassiopeia) csillagkép A görög csillagmonda alapján Kassziopeia volt Képheusz etiópiai király felesége, és a gyönyörű Androméda édesanyja. Azzal vívta ki az istenek haragját, hogy egyedülálló szépségével kérkedett, ezért királyságukat Poszeidón pusztulásra ítélte. Egy jóslat szerint csak úgy menekülhettek meg, ha a királyi pár leányukat, a szépséges Andromédát, egy sziklához kötözve feláldozza a pusztító tengeri szörny (Cet) számára. Az öntelt királyné büntetése: örökre trónjához kötözve, nevetségessé téve őt, hol fejjel lefelé, hol fejjel felfelé váljon láthatóvá a csillagos égbolton. A magyar mondavilág szerint a Szekeres, a Perzeusz és a Kassziopeia csillagkép alkotják közösen az égi csodaszarvast, amelyen a Kassziopeia a szarvas agancsa, az ég koronája. Bika – Fiastyúk csillagkép, csillagrendszer Bika (Taurus) csillagkép A görög-római csillagmitológia szerint Europé, a szíriai király leánya társnőivel a tengerparton játszott, amikor Zeusz megpillantotta és megkívánta a szépséges leányt. Felesége, Héra elől eltitkolandó, hófehér bikává változott és megkörnyékezte a lányt, akinek nagyon megtetszett a kedves állat és felpattant a hátára. Ekkor a bika képében lévő Zeusz egészen Kréta partjáig úszott a lánnyal, ahol az isten visszanyerte valódi alakját és eggyé vált a lánnyal. Ná-

129

szukból Europénak három gyermeke született, egyikük volt Minosz, a későbbi krétai király. Az átváltozást segítő bika képét pedig Zeusz jutalmul az égre helyezte. Europé később Asztérion krétai király felesége lett, akivel közösen nevelte isteni gyermekeit. Így lehetett Minosz majdan Kréta uralkodója. A görög népi helynévmagyarázat Europét tartja kontinensünk névadójának. Fiastyúk (Pleiádok) csillagrendszer A történészek általános véleménye, hogy a Pleiádok volt az első megkülönböztetett csillagkép; a „Csillagok csillagai”, a „Hét csillag” vagy a „Nagy Isten”. A szabad szemmel is látható csillagokat – köztük a Maya csillagot – hét nővérnek is nevezték. A görög mitológiában a Pleiádok Atlasz titán és Pleioné tengeri nimfa leányai voltak, Artemisz istennő kíséretéhez tartoztak, ők voltak az úgynevezett Oreaszok, azaz a hegyek és a völgyek nimfái. Egy monda szerint Orion szerelmével üldözte a nővéreket, akik Zeuszhoz fohászkodtak. A főisten a nővéreket galambbá változtatta, majd amikor már elég magasan repültek, megmentésként az égre emelte őket. A magyar mondavilágban a csodaszarvast üldöző ikerpár, Hunor és Magor a Fiastyúk csillagainál lelnek lányokra, köztük párjaikra. Kos (Aries) csillagkép A csillagmondák azzal az olümposzi aranygyapjas kossal azonosítják, melyet Hermész küldött az ártatlanul megvádolt és véres áldozatnak szánt Phrixosznak, a thesszáliai király fiának megmentésére. Helle, az üldözött fiú húga is testvérével együtt menekült Kholkhiszba a szárnyas kos hátán, amikor a kislány a magasból leszédülve belezuhant a tengerbe. Phrixosz megmenekülése után ezért feláldozta a kost. Aranygyapját Árész hadisten templomában helyezte el. Egy másik monda viszont azzal az aranygyapjas kossal azonosítja az állatot, amelyért az Argo hajósai, az Argonauták behajózták az akkori világot. (Égi jelölője ősi nevén az Argonauta csillagkép, mai elnevezéssel élve, a „Vitorla”, a „Hajógerinc” és a „Hajófar” csillagképek.) Az állat aranyló gyapja a tavaszi napéjegyenlőség utáni emelkedő Napot jelképezi, mivel az ókor e szakaszában a Kos a tavaszi újjáéledés és a megtermékenyülés szimbóluma volt. (Kos-korszak) Halak – Androméda – Cet – Pegazus – Képheusz csillagképek Halak (Pisces) csillagkép Egy középpontból két irányba úszó hal képe, halvány csillagkép, valamit tit-

130

kol, elrejt. Az egyik a Vízöntő csillagkép irányába úszó hal (múlt), felette a Pegazus szelleme segít, a másik a felfelé törekvő hal, az Androméda csillagkép irányába úszik (önfeláldozás, jövő). A Halak csillagkép alatt a Cet (Cethal) csillagkép húzódik végig (anyagi világ, jelen). A csillagképek összekapcsolódó üzenete: az égi tudás és a fejlett lélek birtokában cselekedett, az anyagból felemelő, önfeláldozás által elérhető megváltás lehetősége. A mitológia szerint Aphrodité fiával (Erosz) az Eufrátesz partján sétált, mikor megtámadta őket egy szörny, Tüphon. Az istennőt és fiát, a folyó nimfái halakká változtatták, hogy menekülésüket elősegítsék, s ezáltal a megszabadulás és a megváltás jelképeként a csillagos égbolt részeivé váljanak, a két irányba úszó, menekülő halak által szimbolizált csillagképpel. Androméda (Andromeda) csillagkép Androméda édesanyja, Kassziopeia büszkélkedett a nereidáknak (jóságos tengeri nimfák) saját és leánya szépségével, azt állította, hogy ők maguk szebbek a nimfáknál. A nereidák panaszt tettek a tengeristennél, Poszeidónnál, aki egy szörnyet (Cethal) küldött Etiópia partjaira, hogy addig pusztítson, míg meg nem kapja a lányt. Képheusz és Kassziopeia egy sziklához kötöztette Andromédát. De mielőtt megkaparinthatta volna őt a szörny, kiszabadította a hős Perzeusz. A Medusza levágott fejének segítségével a cetet kővé változtatta, a királylányt pedig feleségül vette. Új-Babilónia csillagászai Anunitum istennőnek, az „Ég hölgyének” látták a csillagképet, aki korábban a termékenység jelképével, a szerelemmel, később a mezopotámiai Agadéban a harc istennőjével, a kéjvágyó Istarral volt azonos. Cet (Cetus) csillagkép Cet, Cethal, az a tengeri szörnyeteg, akit Poszeidón küldött Etiópia megbüntetésére. A csillagképet Mezopotámiában Tiamattal, a káosz mellett létező tengeri szörnnyel azonosították. Teremtéseposzuk szerint ő idézte elő a bűnös emberiséget elpusztító, s az új teremtést elindító ősi vízözönt. A szörnyet Marduk Napisten fehér lován ülve győzte le. A későbbi görög mondákban az alvilág kapuját látták a csillagképben, jelezvén ezzel azt, hogy égi rajzolata végig, jóval az Ekliptika alatt látható. Pegazus (Pegasus) csillagkép Az Androméda mondakör egyik szereplője, egy szárnyas paripa, Poszeidón és Medusza fia, aki akkor pattant ki Medusza testéből, amikor Perzeusz levágta a gorgó nő fejét. Üzenete a tudás, a kipattanó isteni szikra.

131

Képheusz (Cepheus) csillagkép Képheusz, etiópiai király, Kassziopeia férje, Androméda apja. Az Androméda történet szereplőjeként került fel ő is az égre. Ptolemaiosz szerint Képheusz hasonló, mint a Szaturnusz és a Jupiter, tekintélyt és józan értelmet ad. Szülötteit törvényszéki bírákká vagy döntőbírákká teszi. Más értelmezésben a csillagkép a világbíró szerepét tölti be. Az emberiség eddig ismert és elismert írott történelme mintegy 6000-6500 éves múltra tekint vissza, ez időben egy világéven belül egy évszaknak felel meg, a tavasz tetőpontjától a nyári csúcspontig. Ez az időszak a Bika, Kos és Halak csillagképek által fémjelzett csillagászati korokat íveli át. A Nap útja, az ekliptika az említett csillagképeken halad át és kereszteződik az égi egyenlítő (equator) vonalával. Kezdő metszéspontjuk a mindenkori tavaszpontot jelöli. A korszakjelölő csillagképek alatt az Eridánusz és a Cet csillagkép húzódik, a földi lét küzdelmeit jelölik, hosszan felettük pedig a Perzeusz, Kassziopeia, Képheusz, Androméda, Pegazus csillagképek sora látható. Ez az égi felső világ üzenete, Perzeusz és Androméda szerelme. Minden hőstörténet, mese, legenda, irodalmi mű, zenemű, képzőművészeti alkotás alapja az említett mítosz esemény fonala. Perzeusz és Androméda mítosza (Nap és Hold, tűz és víz egyesülése) átírva ugyan, de megfelel a férfi (yang) és női (yin) princípium egyensúlyának, egységének, a keresés és az egymásra találás szívszorító történeteinek – Ádám és Éva, Orpheusz és Eüridiké, Jézus és Mária Magdolna, Antonius és Kleopátra, Trisztán és Izolda, Rómeó és Júlia, Robin Hood és Marion, Don Quijote és Dulcinea, Zorro és Elena, Az Egri csillagokból Bornemissza Gergely és Cecey Éva, Csongor és Tünde, János vitéz és Iluska, Baradlay Richárd és Liedenwall Edit, Mikszáthnál a Noszty fiú és Tóth Mari, Szabó István Szerelmesfilmjében Jancsi és Kata, A Hókirálynő című Andersen mesében Kay és Gerda, a keleti mesevilágban Aladdin és Jázmin, a magyar népmesékben a legkisebb királyfi és királykisasszonya, valamint Hófehérke, Hamupipőke, Csipkerózsika, Batman, Superman és sorolhatnám még tovább. Ezért ezt az őslegendát teljes egészében bemutatom az olvasók számára, hiszen mi mindannyian hősök (Nap) vagyunk, s megannyi küzdelmes próbatételen keresztül kell eljutnunk hősnőink (Hold) szívéhez, hogy lélekben egyesülve emelkedhessünk földi életeink fogságából a fénylő csillagok közé. Perzeusz története Akrisziosz, Argosz királya, azt a jóslatot kapta, hogy leányától való unokája fogja megölni. Megijedt Akrisziosz. Egy érctornyot építtetett, és abba zárta

132

leányát, Danaét. De Zeusz arannyá változott, és a tető nyílásán mint aranyeső hullott Danaéra. Így ült nászt az argoszi királyleánnyal. Amikor megszületett Zeusz és Danaé fia, Perzeusz, Akrisziosz ládába zárta leányát és unokáját, úgy vetette őket a tengerbe. – Aludj, gyermekem, aludjon a tenger, aludjon a szörnyű veszedelem! – ringatta gyermekét a tengerhabjaira vetett ládába zárva is Danaé, és Zeusz atyához imádkozott. A láda partot ért, Szeriphosz szigetére sodorta az ár. Diktüsz kihalászta őket, magához vette és felnevelte Perzeuszt. Diktüsz testvére, Polüdektész volt Szeriphosz királya. Ő, amikor már Perzeusz férfisorba jutott, összehívta barátait, köztük Perzeuszt is, és felszólította őket, hogy hordjanak össze nászajándékot számára, mert Hippodameiával, Oinomaosz lányával készül nászt ülni. Hetykén jelentette ki Perzeusz, hogy ő szívesen elhozná, még ha a Gorgó fejét kérné is tőle a király. Polüdektész szaván fogta, a többiektől paripákat kért, de Perzeusztól nem fogadott el lovat, hanem azt parancsolta neki, hogy hozza el a Gorgó fejét. Elindult Perzeusz. Hermész és Athéné vezették őt. Így érkezett meg Phorküsz leányaihoz, akiket Graiáknak, vénasszonyoknak is hívtak, mert már születésüktől fogva öregek voltak. Hárman voltak a hattyúhoz hasonló Graiák, Enüó, Pephrédó és Deinó, Phorküsznak és Kétónak a leányai és a Gorgók testvérei, de csak egyetlen szeme és egyetlen foga volt a háromnak. Felváltva használták: egyszer az egyik, másszor a másik. Megtalálta és elvette a szemet meg a fogat Perzeusz, s csak akkor adta vissza, amikor megmutatták az utat Sztüx nimfáihoz, amit csak ők ismertek. A nimfákhoz azért akart eljutni, mert náluk volt a szárnyas saru, a kifogyhatatlan tarisznya és a láthatatlanná tévő sisak. Meg is kapta tőlük, amit keresett: a tarisznyát átvetette a vállán, a sarukat a bokájához illesztette, a sisakot a fejére tette. Most aztán láthatta, amit csak akart, de őt nem pillanthatta meg senki. Hermész még egy görbe, sarlóforma acélkést is adott neki, s most aztán a szárnyas saruval repülhetett az Ókeanosz mellé. Ott, a föld szélén laktak a Gorgók. Perzeusz éppen álmukban lepte meg őket. Hárman voltak ezek is, Szthenó, Eurüalé, és Medusza. Csak Medusza volt halandó köztük, ezért mindjárt az ő fejét kereste Perzeusz. A Gorgók fejét kígyópikkelyek borították, nagy fogaik voltak, mint a disznóagyar, kezük rézből, szárnyuk aranyból volt, aki rájuk nézett, menten kővé vált. Ezért Perzeusz hátat fordított nekik, és csak a Gorgó rézpajzsban vis�szatükröződő képmását nézte, különben is, kezét maga Pallasz Athéné irányította, s úgy fejezte le Meduszát. Abban a percben, hogy lefejezte, ugrott ki a Gorgóból a Pégaszosz, a szárnyas ló, és Khrüszaór, az aranykardú, Gérüónnak, a háromtestű óriásnak az atyja.

133

Perzeusz tarisznyájába dugta a Medusza-főt, és visszafelé indult. Fölébredt a másik két Gorgó és üldözőbe vették. De hiába, mert Perzeusz feltette a sisakot, ez elrejtette őt üldözői elől. Hazafelé menet Aithiopiába vetődött, ahol Képheusz volt a király. A királyleányt, Andromédát a tenger partján találta, éppen akkor vetették martalékul a tengeri szörny elé. Úgy történt a dolog, hogy Képheusz felesége, Kassziopeia, a néreiszekkel mert vetélkedni, és azt állította, hogy szebb mindegyiknél. Megharagudtak ezért Néreusz leányai, az ő pártjukra állt és velük haragudott Poszeidón is. Árvizet bocsátott a vidékre, és tengeri szörnyet is küldött ellene. Zeusz Ammón jóshelyéhez fordultak tanácsért. Azt a jóslatot kapták, hogy csak akkor fognak megszabadulni a csapástól, ha Kassziopeia leányát, Andromédát vetik a szörny elé, hogy felfalja. Sajnálta leányát Képheusz király, de népe kényszerítette, hogy fogadjon szót a jóslatnak, és mentse meg Aithiopiát a pusztulástól. Odaláncolta hát leányát a sziklához a tengerparton. Éppen akkor érkezett oda Perzeusz, s amint meglátta a leányt, szerelemre gyulladt iránta. Meg is ígérte mindjárt Képheusznak, hogy megöli a szörnyet, s a Gorgó-fej segítségével kővé változtatva a Cetet, megszabadította Andromédát és feloldotta bilincseit. Androméda kívánságára azonnal megtartották az esküvőt. Még Phineusszal, Képheusz testvérével is le kellett számolnia, mert ez már előbb, Kassziopeia mesterkedésével eljegyezte Andromédát, s most a királyné közreműködésével cselt szőtt Perzeusz ellen. Perzeusz csak a Gorgó-fejet mutatta meg Phineusznak, mire az, cinkostársaival együtt menten kővé vált. Hazaérve Szeriphosz szigetére, anyját, Danaét és nevelőatyját, Diktüszt szorult helyzetben találta: míg Perzeusz odajárt, Polüdiktész király üldözte őket, s csak az oltárnál találtak menedéket. Perzeusz bement a királyhoz, aki rémülten látta, hogy Perzeusz hazatért, mert arra számított már, hogy odaveszett. Összehívta Polüdektész a barátait is, de Perzeusz a Gorgó fejét megmutatta nekik, amitől mindnyájan kővé váltak. Ekkor Diktüszt tette meg Szeriphosz királyává, a sarut, a tarisznyát meg a sisakot átadta Hermésznek, a Medusza-főt pedig Athénének. Amazokat Hermész visszaadta a nimfáknak, a Gorgó fejét pedig Athéné a pajzsa közepére helyezte. Perzeusz ekkor anyjával és Andromédával Argoszba sietett, hogy meglátogassa nagyatyját. Akrisziosz rémülten emlékezett vissza a jóslatra, és elhagyta Argoszt, a pelaszgok földjére távozott. Larissza királya, Teutamidész éppen tornajátékot rendezett elhalt atyja emlékére. Megjelent itt Perzeusz is, hogy részt vegyen a versenyen. Amikor a pentatlonban a diszkoszt elhajította, az véletlenül Akrisziosz lábát találta el, akkora erővel, hogy Akrisziosz mindjárt meghalt tőle. Most megértette a hős, hogy beteljesedett a jóslat, és Akriszioszt a városon kívül temette el.

134

Nagyatyja halála után ő került volna Argosz trónjára, de bűnnek érezte, hogy az után örököljön, aki az ő keze által ért véget. Ezért átment Tirünszbe, ahol akkor már Akrisziosz testvérének, Proitosznak a fia, Megapenthész uralkodott. Vele cserélt Perzeusz, s így Megapenthész az argosziak fölött, Perzeusz pedig Tirünszben lett király. Ő vette falakkal körül Mideát és Mükénait. Perzeusz és Androméda legidősebb fia volt Perzész, akitől a perzsa királyok származtak; az ő gyermeke volt még Héraklész anyai nagyanyja, Élektrüón is. Poszeidon, Képheusz és Kassziopeia képmását a csillagok közé emelte, de Kassziopeiát büntetésül hitszegéséért hol fejjel lefelé, hol pedig fejjel felfelé láttatva helyezte el. Androméda képmását Athéné később egy sokkal méltóságteljesebb csillagképbe helyezte, mivel a leány anyja hitszegése ellenére ragaszkodott hozzá, hogy Perzeuszhoz mehessen nőül. A jelenre, a Halak-korszak vége felé közeledve, hőseink már megvívták eddigi küzdelmes életeiket, ismerjük meg azokat, vegyünk példát róluk, hogy a Vízöntő-korszak eljövetelére meggyőződhessünk arról, hogy problémáink és nehézségeink nem Istentől származnak. A természeti és történelmi változások nem Isten büntetései, hanem földtörténetünknek van egy kötött, általános, éghez kapcsolódó szabályrendszere, melyhez folyamatosan igazodnunk kell a test (föld és tűz) – lélek (víz) – szellem (levegő) egységében. Ezt nem lehet másképp megtenni, mint hogy ne másokat akarjunk folyamatosan megváltoztatni, hanem fogadjuk el sorsunkat. Engedjük, hogy Isten belül vezessen minket, s ha szükségessé válik, akkor tanulásunkkal, tanításainkkal, folyamatos fejlődésünkkel, helyes döntéseinkkel önmagunkat változtassuk meg, váltsuk meg. Vízöntő – Hattyú – Lant csillagképek Vízöntő (Aquarius, Uránusszal társítható) csillagkép A mai Vízöntő az akkád Éa-nak, a föld és a föld feletti vizek urának (suméroknál Enki, a bölcsesség és a mesterségek istene) csillagképe. Az özönvíz ősi jelképe, mely megsemmisítette a romlást, a bűnös emberiséget, de a csillagkép által közvetített isteni tudás, tisztulást, új teremtést hozhat le a Földre. A csillagképhez két ókori görög magyarázat is tartozik. Az egyik szerint Deukaliónnak és Pürrhának a jelképe, akik a vízözön egyedüli túlélői voltak, amelyet Zeusz az egyre gonoszabbá váló emberiség elpusztítására bocsátott a világra. A túlélő házaspár, akárcsak a bibliai Noé és fiai újrateremtették az emberiséget. Az antik és későbbi ábrázolásokon a Vízöntőt egy férfialakkal,

135

Deukaliónnal, és a mellette levő urnából kifolyó vízzel – a vízözön jelképével – ábrázolták. A másik történet fő alakja Ganümédész, trójai herceg, akinek teste csodálatos arany fényben csillogott. Egy napon, mikor apja nyáját legeltette, megtetszett Zeusznak, aki sas képében elragadta az ifjút, felvitte az Olümposzra, és megtette égi pohárnoknak. Amikor Ganümédész szülei tudomást szereztek fiúk eltűnéséről, vigasztalhatatlan zokogásban törtek ki. A főisten engesztelésképpen egy paripát és egy aranyos szőlővesszőt ajándékozott nekik, továbbá felemelte Ganümédészt a csillagok közé, mint Vízöntő csillagképet, az ambróziát keverő csészéje a Serleg (Crater) csillagkép lett, az őt elrabló sas pedig a Sas csillagképpé alakult. Aquarius, a vízöntő, két korsóból önti a vizet (élet vize) a Bak és a Halak csillagképek felé, a múlt és a jövő irányába, a szabadság és a tiszta szellem megnyilvánításaként. Az egyiptomi Nut istennő is két korsóból önti a vizet, az egyikből a fáraóra, amiből az életadó Nílus lesz, a másikból pedig az égre, az égi Nílusra, a Tejútra. Az anyag (Bak, föld) és a szellem (Vízöntő, levegő), már csak a lélekre (Halak, víz) vár, a test, a lélek és a szellem egységének létrejöttéhez. Hattyú (Cygnus) csillagkép Ehhez a csillagképhez is két történet kapcsolódik. Egy csillagmonda szerint a hattyú Orpheusz, a trákiai hős, aki olyan szépen énekelt, hogy még a vadállatok is köré gyűlve hallgatták csodálatos énekét. Zeusz ezért úgy döntött, hogy az égre helyezi őt a Hattyú csillagkép formájában. A másik monda szerint Zeusz hattyú képében elcsábította Lédát, a spártai királynét. Ennek a szerelemnek gyümölcsei Pollux és Castor, akik szintén megtalálhatók a csillagos égbolton, az Ikrek csillagképben. Zeusz hálája jeléül az égre helyezte a madarat. A csillagkép mint szimbólum a „lélekmadár” égi megfelelője. A madár a holtak égbe szálló hófehér tiszta lelkét szimbolizálja, mely a Tejúton („Lelkek útja”) jut át a túlvilágra. A magyar népi csillagmondák üzenete szerint a Hattyú kereszt alakja jelöli azt a tiszta lelki és szellemi vezetést (vezetőt), mely a magyar nép számára kijelöli az utat a megváltásra. Lant (Lyra) csillagkép A legenda szerint Hermész egy teknős páncéljából alkotta meg a világ első lantját. A húrokat juhbélből készítette, s csodás dallamokat keltett életre velük. Később a hangszert bátyjának, Apollónnak ajándékozta, aki továbbadta fiának, Orpheusznak. Orpheusz olyan szépen játszott rajta, hogy még a vadállatok is

136

megigézve hallgatták. Mikor Orpheusz felesége, Eüridiké meghalt, a férfi leszállt utána az alvilágba, hogy visszahozza őt. Egyezséget kötött az alvilág istenével, Hádésszel, aki azt a kitételt szabta, hogy addig nem nézhet Orpheusz hátra, míg felesége felszínre nem ér. Türelmetlenségében visszanézett, és a feleségét örökre elnyelte az alvilág. Orpheusszal a bakkhásnők egy csoportja végzett, mivel a férfi visszautasította közeledésüket. Halála után a szerelmesek újra egyesülhettek, Zeusz pedig emlékeztetőül az égre helyezte Orpheusz lantját. Bak (Capricornus, Szaturnusszal társítható) csillagkép A csillagképhez kapcsolható Pán – Hermész és Drüopé nimfa fia –, az erdők, mezők, legelők, vadászok, kecskepásztorok és nyájak istene. Pán kecskeszarvval, szakállal, farokkal és kecskelábakkal jött a világra. Az anyja úgy megijedt tőle, hogy elszaladt és magára hagyta az újszülöttet. Hermész azonban nem hagyta cserben fiát, hanem egy nyúl bőrébe takarva felvitte az Olümposzra, hogy bemutassa őt istentársainak. Az istenek, amikor meglátták a furcsa gyermeket, éktelen kacajra fakadva mulattak rajta, és Dionüszosz – mivel leginkább neki tetszett a fiú – Pánnak nevezte el őt, mert „mindnyájan” kedvüket lelték benne. Pán sok nimfát elcsábított, velük nemzette számtalan fiát, a Paniszkoszokat. A Bak csillagkép egyik értelmezésében a kecskeszarvat viselő Pán istent azért örökítette meg Zeusz az égen, mivel segítette az olümposziak harcát az óriásszörny, Tüphon ellen. Tüphon (a Föld-istennő, Gaia szülte, az olümposzi istenek elleni harcra) először foglyul ejtette Zeuszt, de Pán megmentette a főistent a fogságból. Tanácsára a menekülésre kényszerített istenek állatok alakjába rejtőztek, Pán maga egy kecskebak képét vette fel. A küzdelem során egy tengeri kagylóból készült kürtöt fújt, amelynek hangja „páni félelmet”, pánikot keltett, így biztosította az istenek Titánok feletti győzelmét. Egy másik csillagmonda szerint a már kecsketestű Pán a Titánok elleni harc folyamán a folyóba ugrott, hogy halként menekülhessen. Ő is, mint általában az istenek, alakot akart változtatni, de az csak félig sikerült neki, kecskefejéhez halfarok társult, ebből ered elnevezése, a Kecskebakhal. Később jutalmul Zeusz az égre helyezte, és ma ezt a csillagképet nevezzük egyszerűen csak Bak csillagképnek. Nyilas – Sas(Turul) – Pajzs csillagképek Nyilas (Saggitarius, Jupiterrel társítható) csillagkép A görög csillagmonda szerint a bölcs tanítómestert, Kheriont, a kentaurt ábrázolja a csillagkép, aki Prométheusz javára lemondott halhatatlanságá-

137

ról. Kherion hősöket, isten fiakat tanított, köztük Polluxot és Castort, az ikreket is. A Nyilas a magyarság csillagjele. A hagyomány koldusszekérnek és sánta koldusnak is hívja, mely elnevezésben a sánta szó szentet jelöl, s így együttes jelentésében azt fejezi ki, hogy az égi szekér csak szentséget hordozhat. A Nyilas csillagkép által közrefogott Déli Korona (Corona Australis) csillagkép megfelel a magyar Szent Korona égi jelképének. A felettük lévő Sas (Aquila) csillagkép az újjászülető és felemelkedő Nap (szellemi erő) jelképe, mely a Pajzs csillagkép energiáival segítve emelkedik és szárnyal az igazságot nyilazó, ősszellemű magyarságot (Nyilas) képviselő szellemi erők felett. Sas – (Aquila) csillagkép A sas a madarak királya. A görögök Zeusz harci állataként tartották számon. Az volt a feladata, hogy a Zeusz által elhajigált nyilakat visszaszerezze. A sas Ganümédész mítoszában is megjelenik, miszerint Zeusz – hálája jeléül, hogy képében segített neki elrabolni az aranyfényű ifjút – tette fel a madarat a csillagképek közé. Az égi madár a Tejút mentén repül, magasan, Észak felé, és a Sas (a magyarok Turul madara) is „lélekmadár”, csakúgy, mint a Hattyú. Szinte minden mítoszban a Nap madaraként, jelképeként jelenik meg, így a honfoglaló magyarok vezető csillagképe is egyben. Pajzs (Scutum) csillagkép A Pajzs csillagkép (középkori megalkotása után a „kereszténység védőpajzsa”; bár szerintem inkább a „magyarság védőpajzsa”, mert a magyarnak, magyar szelleműnek lenni tartalmilag nem egyezik meg a kereszténynek is lenni hitvallással) fényes Tejútfelhő, melyet a magyarság a Tündérek fordulójaként is emlegetett. Skorpió – Kígyótartó – Kígyó csillagképek Skorpió (Scorpius) csillagkép A mezopotámiai csillagmondákban még pozitív égi lényként szerepel a Skorpió, a szellemi foglalkozások és az égi írnok jelképe. Később a csillagászat istenévé is vált, és a legfőbb isten, Marduk szimbóluma is lett. A görögöknél, a föld minden állatát megölni akaró Oriont üldöző és megsebesítő Skorpiónak a jelképe, akit Gaia tett fel az égre szolgálataiért cserébe.

138

Már korábban említettem egy mondaváltozatot, miszerint Artemisz és Orion szerelmesek voltak, de ezt az istennő testvére, Apollón nem nézte jó szemmel, ezért egy skorpiót küldött Orion megölésére. Mivel a skorpió nem tudta megölni Oriont, Apollón cselhez folyamodott, fénysugarat bocsátott a vadászra, s arra biztatta Artemiszt (Hold istennő), hogy célozzon rá. Az istennő, aki a vadászat istennője is volt, nem utasíthatta el a kihívást. Azonban a fénysugártól nem láthatta szerelmét, és így akaratlanul lelőtte őt. Ezért az istennő bánatában feltette Oriont az égre, Apollón pedig – jutalma jeléül- az égre helyezte a Skorpiót. Az égen váltakozva látszik a két csillagkép, amikor Orion eltűnik, a Skorpió válik láthatóvá, s így „üldözi” őt nap, mint nap. A csillagképben a mély, titkos, szent igazság megismerése kerül előtérbe. A Skorpió a Tejút hasadékát őrzi. Az alvilág bejáratát őrző skorpiók a sumer Gilgames-eposzban ezt az égi területet jelölik. Mint Orpheusz története is, aki az alvilágból akarta Eüridikét visszahozni. Eüridiké neve „széles igazságot” jelent, tehát a nő, az igaz szerelem a kincs, a Szent Grál jelképe. Kígyótartó (Ophiuchus) – Kígyó csillagképek A görög-római csillagmitológia szerint a Kígyótartó Aszklépiosz, Apollón gyermeke és a gyógyítás istene. Kheiron kentaurtól (Nyilas) tanult, s még Hádész (Skorpió) alvilágából is fel tudta támasztani a holtakat. Varázspálcája a Caduceus. Erre a szárnyas botra tekeredik fel a fekete és a fehér kígyó. A bot a Föld, a szárny a Levegő, a két kígyó a Tűz és Víz elem megjelenítője. A teljesség szimbóluma. A kígyótartó gyógyító, beavató erejével a Kígyó (Serpens) csillagképet tartja a kezében, s a kígyó feje (Serpens Caput), az Északi Korona csillagai irányába, a szellem világossága felé nyúlik. Másik kezében tartja a kígyó farkát (Serpens Cauda), mely a Tejút hasadékába hatol, s az ösztönerőkre utal. A két kígyóerő egy kézben a felső és alsó világokat (szellem és ösztön) fogja össze. A halhatatlanság és halandóság, Ég és Föld kapcsolata. Mérleg – Északi Korona csillagképek Mérleg (Libra) csillagkép A Mérleg csillagképet sokáig a Skorpió részeként (Skorpió ollója) tartották számon, s csak később vették külön őket. A görög mitológiában Zeusz egy aranymérleg segítségével döntötte el a harcosok sorsát, de a mérlegnek hasonló funkciója volt Themisz, az igazságszolgáltatás istennője kezében is.

139

Az egyiptomi mitológiában a halott lelkét az Alvilág hetedik csarnokába vitték, Ozirisz főisten színe elé. A sakálfejű Anubisz (Nagy Kutya csillagkép és fő csillaga a Szíriusz megtestesítője) tartotta a mérleget, bal serpenyőjébe helyezte az ítéletre váró lelkét, a jobb serpenyőjébe pedig Maat (Igazság) jelét, egy strucctollat, és ily módon mérte meg a távozó lélek erkölcsi tisztaságát. Egyensúlyban a lélek az Istentanács tagja lett, s az azonos szintű lelkekkel az égben egyesült. Amikor felbillent az egyensúly, a halott lelkét a halottzabáló kutya istenség (Farkas csillagkép) falta fel. A görög mitológiában Hermész, a kereszténységben pedig Szent Mihály arkangyal mérlegel. Északi Korona (Corona Borealis) csillagkép Az ókori világban hősöket megillető diadali jelképet, koronát, koszorút láttak a csillagképben. A görög monda szerint a fejdísz Ariadné koronája, melyet Dionüszosz adott neki. Dionüszosz emberi alakban jelent meg Kréta szigetén, és feleségül kérte Ariadnét. Ő azonban vonakodott elfogadni a halandónak látszó Dionüszosz ajánlatát, aki azért, hogy bebizonyítsa isteni mivoltát, levette fejéről a koronát és felhajította az égre. Így a királylány hozzáment kérőjéhez, és ő maga is a halhatatlanok közé került. A hét csillagból álló csillagkép a teremtés hét ősenergiáját is jelképezi (Nap – Vasárnap, Hold – Hétfő, Merkúr – Szerda, Vénusz – Péntek, Mars – Kedd, Jupiter – Csütörtök, Szaturnusz – Szombat). A magyar népi hagyományban e csillagképet nevezik még „Szűz Mária eljegyzési koszorújának” és „az utolsó vacsora asztalának” is. Az állatövi csillagképekhez kapcsolt mítoszok, legendák a tavaszpont égi körbejárásával legalább 26 000 év földi történelem történéseit beszélik el, üzenik az utókor számára. A következő fejezetben, általános címszavakban néhány, a bolygók és égitestek által közvetített csillagüzenetet adok át az olvasóknak.

IX. fejezet

A csillagok üzeneteit a bolygók közvetítik Ezt a fejezetet a Nap és a Hold közvetítéseivel kezdem, annak ellenére, hogy ezek korántsem tartoznak a bolygó elnevezés kategóriájába. Már tudjuk, hogy a földi élet és természet csak e két égitest és a Föld kölcsönös hatásmechanizmusának következtében alakulhatott ki. Nem teszek megkülönböztetést a csillagjegyek és a csillagképek között, holott ezek egybeesése a közel 26 000 év idejű precesszió folyamán mindössze egyszer történik meg, úgy kb. 1800-2000 éves időtartamra (amikor a tavaszpont a Bika – Kos csillagkép határa és a Kos – Halak csillagkép határa között áll), jelentésük ezért nem is ugyanaz. A zodiákus szerkezetű (12 csillagjegy) nyugati asztrológia a „Nap útjának” (téli napfordulótól a nyári napfordulóig és vissza) energiafázis különbözőségeit veszi figyelembe és elemzi, hiszen ezek vonatkoznak közvetlenül fizikai világunk eseményeire, a természet négy évszakos ismétlődő változására – tavasz kezdetétől a tél végéig, tavaszi napéjegyenlőségtől a következő tavaszi napéjegyenlőségig, Kos jegytől a Halak jegyig –, hiszen az élet kialakulása és formálódása a Földön a Nap energiájának köszönhető. Hiába érinti a Nap az ekliptikán az Orion és a Kígyótartó csillagképeket, a tizenkét zodiákus jelet a Föld egy teljes Nap körüli pályaidejéhez (év), a négy évszakhoz és a tizenkét hónapos felosztási szerkezethez (Hold ciklusok) rendelték hozzá. Ezért értelemszerűen nem kell 14-re növelni számukat, hanem csak megfelelő értelmezéssel kell kiegészíteni az érintett jegyeket és képeket, a dualitás miatt főleg a Bika és Skorpió, s csak részben az Ikrek és Nyilas csillagjegyeket, valamint csillagképeket. Így a zodiákus körének tizenkét egységesen 30º-os szeletre történő felosztásával ugyanúgy elemezhetőek az emberi lelkek különböző tulajdonságai, mint egy adott évben a természet és az éghajlat évszakonkénti és havonkénti jellemzői, változásai. A távol-keleti asztrológiai irányzatok inkább a kozmoszból érkező és a csillagképenként rendre eltérő, általuk megtapasztalt és lejegyzett ősi energiák alapján határozzák meg elméleteiket és tanításaikat, melyeket a lélek és a személyiség arculatainak változó megjelenési formáihoz társítanak. Ez is igaz és az is igaz. Ezért ma kettős hatás érvényesül a lélek formálódásában és kifejeződésében, egyiket sem szabad figyelmen kívül hagyni.

141

Ezt bizonyítja az is, hogy például az Oroszlán jegyűek többségénél, a Nap már a Rák csillagképben helyezkedik el születésükkor, vagy például egy Kos jegyű ember születése napján, a Nap a Halak csillagképben tartózkodik, pedig mindkét esetben teljesen ellentétes minőség, tűz és víz elem érvényesül. Azonban mégis e lelki kettősségen felül a domináns megjelenést a zodiákus Nap jegy mutatja meg, mert egyrészt arcuk formáján a csillagjegyeknek nevet adó szimbólumok rajzolódnak ki, másrészt pedig a másokkal szembeni viselkedési normáikban is a Napnak a „pályáján” betöltött pozíciója, ereje (magassága, egyensúlya, vagy éppen mélysége) játszik szerepet. Vannak, akik a kozmikus, csillagenergiák dominanciájában hisznek, nekik csak annyit jegyzek meg, hogy amikor a Nap „égi pályája”, az ekliptika és a Föld égi Egyenlítője, az equator egymáshoz való helyzete jelentősen változik majd, kiegészülve a Hold, Föld és Nap közötti pályájának módosulásával, akkorra kihal a természet bolygónk nagy részén, pedig távoli csillagenergiák még változatlanul lesznek. Nem véletlenül élünk most oly tömegesen a Földön, e kettősség ellenére is ma a Nap és a csillagok égi energiái oly egyértelműnek tűnnek. Nem így két-háromezer év múlva, amikor például a Nap az uralkodó Oroszlán csillagjegy „pályaszakaszon” a kettős és korántsem királyi Ikrek csillagképben lesz majd látható, vagy az igen kezdeményező, energikus Kos csillagjegy „pályaszakasz” esetében a rendkívül nehézkes, visszahúzó Bak csillagképben áll majd, s így már nem is lehet a jegyek és a csillagképek hatásait együtt, vagy közösen vizsgálni. De most nézzük inkább a mai Napot, a mai Holdat, s velük együtt a többi bolygót is! Nap Nap a Kosban – Cselekedet, erő, akarat, kezdet, megnyilvánulás, elindulás, céltudatosan és erőteljesen. A fény kilép az árnyékból, de tapasztalat híján, önérvényesítő módon halad életútja elején. Segítője a Mars. Nap a Bikában – Anyag, termékenység, biztonság, jólét, földi örömök és gyönyörök, esztétika és művészet, harmónia és megvalósítás. Társa a Vénusz. Nap az Orionban, a Tejúton – Beavatás a szellem világába, Tejút a „magasabb” szférákba. Az Uránusz, a Jupiter, a Mars, vagy a Merkúr az első számú segítők. Nap az Ikrekben – Fény és árnyék kettőssége. Hallhatatlan és halandó (Pollux

142

és Castor). Kapcsolat a szellemvilág és az alvilág között (belső világunk), mely elvezet gondolataink fényesebb és sötétebb régióiba. Tudásszomj és felfedezések utáni vágy, szellemi ébredés, ideológiák előretörése, közvetítése, a tömegek tudatos manipulációjának megjelenése. Ötlettárs a Merkúr. Nap a Rákban – Lélek ébredése, otthon, család, nemzet előtérbe kerülése, összetartás, egységérzet és ragaszkodás. Befogadó és gondoskodó energiák, anyai szeretet, melyben a Nap örök társa a Hold. Nap az Oroszlánban – Fény, erő, akarat, cselekvés, kitartás, nemzés és törődés, apai szeretet, uralkodás, vezetés. Királyi minőség, mely aranykort hoz el, vagy zsarnokságot, diktatúrát teremt. Nap a Napban. Nap a Szűzben – A fény végigjárta győzedelmes útját, s a végső alámerülés előtt kész alárendelni, szolgálni, rendezni, összegyűjteni mindazt a lelki és szellemi táplálékot, melyet párhuzamosan a természet kiteljesedésével, érett almaként és dióként halmozódott fel az isteni tudás Napfáján. A megtapasztalás küzdelmeivel bölcs és tudatos módon egyensúlyba hozni és rendet teremteni készít fel a körülöttünk lévő szélsőséges és egyensúlytalan anyagi és lelki, szellemi impulzusokból. A bölccsé lett Merkúr beavatott tudásával támogatja a Napot. Nap a Mérlegben – Az égi törvények megjelenése, igazság, rend, jog és kötelesség, harmónia és béke. Egyensúlyteremtés a külvilággal, az alá- és fölérendeltség bomlasztó hatásai nélkül. A Vénusz adja a fénytöbbletet. Nap a Skorpióban – Próbára tesz a világ! Az igazi alámerülés, mélyre szállás, a külső fény sikertelen harca a sötétséggel szemben belső küzdelmet, lelki vívódást vált ki. Megtapasztalni a kínt, megtanulni a küzdést, elhagyni az önpusztítást és mások mélybe taszítását, meglelni és magunkhoz venni a felemelkedéshez vezető erőt, az érzelmek örvényéből rátalálni az értelem általi felfelé ívelő útra. A Plútó és a Mars gyengíti, majd erősíti a Napot. Nap a Kígyótartóban, a Tejúton – Beavatás az ösztönenergiák feletti győzelemhez. Megjelenik a szellemi és lelki gyógyító képesség tudása. Nap és Jupiter, Zeusz és Jézus. Nap a Nyilasban – Felemelkedés! A felébresztett szellem. A Skorpió kettősségéből, az önző birtoklásból és a kegyetlen elutasításból megvalósul az eszme útjára való fellépés, kipattannak az újjászülető fény szikrái. Mindörökké Jupiter! Nap a Bakban – Az újjászülető, de még erőtlen fény keresi megjelenési helyeit, lehetőségeit, hogy megmutathassa magát, megmérettessen, majd elfoglalhassa megfelelő pozícióját a további emelkedéshez, kiteljesedéshez a társadalmi hierarchia neki megfelelő szintjén. Nehézkes, kötött, de célra és csúcsra törő ars poetica, politikai érzékenység a társadalmi viszonyokkal kapcsolatosan. A Szaturnusz szabályozza az idő hosszát és a Nap fényét.

143

Nap a Vízöntőben – Az egyén és a gondolat szabadsága! Idealizmus, Utópia, Uránusz! Nap a Halakban – Múlt és jövő! Lezárás és újrakezdés. Önfeláldozás az eg�gyé váláshoz, hit a magasabb szintű, spirituális újrakezdéshez. E csodás kettős jegyhez két segítő bolygó dukál, Jupiter és Neptunusz! Hold Hold a Kosban – Érzelmek felszínre törése… szeretet, vagy gyűlölet. Hold a Bikában – Érzelem és érzékiség elszabadulása, túlzott megtestesülése… Hold az Orionban, a Tejúton – A fény szellemének, valamint belsőnk fénytelen részének küzdelme… Hold az Ikrekben – Megmutatjuk árnyék teli világunkat… a külvilágnak. Hold a Rákban – Túlcsorduló, bár rejtőzködő érzelemvilág… szeretet és fájdalom. Hold az Oroszlánban – A gondoskodás öröme és bánata… Hold a Szűzben – Az értelem és az érzelem összekapcsolása, egyensúlyba hozása… beleérző képesség. Hold a Mérlegben – Lelkünk és a külvilág kapcsolatában létrehozandó harmónia megvalósulása… vagy akadályoztatása. Hold a Skorpióban – Felfokozott éltető, avagy pusztító érzelmek… Hold a Kígyótartóban, a Tejúton – Lelki gyógyító erő felfokozott empátiával, ösztönvilágunk általános uralása… vagy mindezek hiánya. Hold a Nyilasban – Érzelem teli értelem… vagy értelmetlen érzelem. Hold a Bakban – Belső gátak és visszahúzó vívódások… Hold a Vízöntőben – Az egyedüllét érzelmi szabadsága… Hold a Halakban – Befelé fordulás az egység eléréséért az egység kettős jegyében… Merkúr Merkúr a Kosban – A megfontolt, gondolkodó harcos… Merkúr a Bikában – A bőség utáni álmok és vágyak megjelenése… beteljesítése. Merkúr az Orionban, Tejúton – Beavatottság! Merkúr az Ikrekben – A szavak és gondolatok kettőssége…

144

Merkúr a Rákban – Gondolkodom, tehát vagyok. Vagyok? Merkúr az Oroszlánban – Gondolkodjak? De hát én a király vagyok! Merkúr a Szűzben – Király már voltam, királyként is gondolkodom, s tessék… most szolgálok, és védek! Merkúr a Mérlegben – Rendben vagyok, s ezt mások is látják… Én viszont nem látom ugyanezt másokban… Merkúr a Skorpióban – Harcolok az egyensúlyomért… veszítek, hogy nyerhessek! Merkúr a Kígyótartóban, a Tejúton – Szellem és lélek testre hangolása… Merkúr a Nyilasban – Én már tudom mindennek az okát… Merkúr a Bakban – Tudom, hogy minden egy! De én hol vagyok benne? Merkúr a Vízöntőben – Vagy mégsem minden egy? Merkúr a Halakban – Nem minden egy, csak az egész Univerzum! Vénusz Vénusz a Kosban – Mégsem megyek fejjel a falnak! Vénusz a Bikában – Mindent magamnak, ami szép! Vénusz az Orionban, a Tejúton – Földöntúli érzések… Vénusz az Ikrekben – Nekem mindent elhisznek… Vénusz a Rákban – Csak a szeretet számít… Vénusz az Oroszlánban – Enyém a legszebb királyság! Vénusz a Szűzben – Rend a lelke mindennek! Vénusz a Mérlegben – Szépnek látom a világot! Vénusz a Skorpióban – Szerelem, vagy halál? ! Vénusz a Kígyótartóban, a Tejúton – Gyógyító szeretet! Vénusz a Nyilasban – Szavaim szépsége áthat benneteket… Vénusz a Bakban – Hagyománytisztelet és ősi erkölcs. Vénusz a Vízöntőben – Szabadság, Szerelem, e kettő kell nekem! Vénusz a Halakban – Szeretet és béke vezet az egységhez! Mars Mars a Kosban – Mindent most és azonnal, bármi áron! Mars a Bikában – Enyém minden, ami számít! Mars az Orionban, a Tejúton – Magasabb rendű akarat a kinyilatkoztatásra…

145

Mars az Ikrekben – El akarom hitetni magam a világgal! Mars a Rákban – Hiteles lettem, otthonra leltem! Mars az Oroszlánban – Teremtőm, Teremtek! Mars a Szűzben – Tökéletesítek, te tök, élesítek! Mars a Mérlegben – Kapcsolatokat teremtek, akár akarjátok, akár nem… Mars a Skorpióban – Szellemi és lelki harc mindhalálig… Mars a Kígyótartóban, a Tejúton – Harcedzett gyógyító erők! Mars a Nyilasban – Nekem van igazam, higgyetek nekem! Mars a Bakban – Megszállottan törtetek a célom felé! Mars a Vízöntőben – Utat vágok, kövessetek! Mars a Halakban – Feláldozom magam mindenáron! Jupiter Jupiter a Kosban – Sikeres akarok lenni! Jupiter a Bikában – Enyém a világ! Jupiter az Orionban, a Tejúton – A Nagy Szellem! Jupiter az Ikrekben – Fény vagy árnyék vagyok? – Ez itt a kérdés. Jupiter a Rákban – Meg van mindenem… Jupiter az Oroszlánban – Az uralkodók felett állok! Jupiter a Szűzben – Tökéleteset alkotok, mindenütt tisztulást és rendet teszek! Jupiter a Mérlegben – Igazságot szolgáltatok! Jupiter a Skorpióban – Égi segítség a felemelkedéshez! Jupiter a Kígyótartóban, a Tejúton – Küldetésem van! Jupiter a Nyilasban – Igaz hitet teszek! Jupiter a Bakban – Itt az idő, most, vagy soha! Jupiter a Vízöntőben – Megváltom a világot! Jupiter a Halakban – Eggyé váltam a világgal! Szaturnusz Szaturnusz a Kosban – Ugyan nem megyek fejjel a falnak, de azért mindent kiharcolok magamnak… Szaturnusz a Bikában – Azt kapok, amit adok, azt adok, amit kapok… Szaturnusz az Orionban, a Tejúton – A szigorú és következetes tanítómester. Szaturnusz az Ikrekben – Fő az óvatosság! Velem szemben is!

146

Szaturnusz a Rákban – Hit, hűség, összetartozás! Vagy mégsem? Szaturnusz az Oroszlánban – Háttérből irányítok, láthatatlanul… önző módon! Szaturnusz a Szűzben – Szigorúan és következetesen rendet teszek, még a mások portáján is! Szaturnusz a Mérlegben – Nálam az igazság, fogadjátok el! Szaturnusz a Skorpióban – Kegyetlen is tudok lenni! Szaturnusz a Kígyótartóban, a Tejúton – Határokat szabok, gyógyító erőm a megfékezésben van… Szaturnusz a Nyilasban – Késlelteti az igazság felszínre kerülését… de amikor rátalálsz, igaz bölccsé válsz! Szaturnusz a Bakban – Én szabom a törvényt! Szaturnusz a Vízöntőben – Annyira jó, hogy egyedül vagyok, de már elegem van belőlem! Szaturnusz a Halakban – Mindannyian áldozzuk fel magunkat! Uránusz Uránusz a Kosban – A kőfalak leomlanak… Új utakon járunk. Uránusz a Bikában – A szellem testet ölt… Uránusz az Orionban, a Tejúton – A szellem kiteljesedik és beteljesül… Uránusz az Ikrekben – A szellem átjár mindent… Uránusz a Rákban – A lélek szabadsága… Uránusz az Oroszlánban – Az alkotás szabadsága… Uránusz a Szűzben – Szebb világot? Megvalósítom! Uránusz a Mérlegben – Harmóniában a világgal… Uránusz a Skorpióban – Betekintés az alvilágba… Uránusz a Kígyótartóban, a Tejúton – A szellem megtisztulása Uránusz a Nyilasban – Kitörés a pokolból… Uránusz a Bakban – A szellem harca a múlt béklyói ellen… Uránusz a Vízöntőben – A szellem győzelme és szabadsága… Uránusz a Halakban – A szellem egysége. Neptunusz Neptunusz a Kosban – Álmodozom és törekszem… Neptunusz a Bikában – Elképzelem és megszerzem…

147

Neptunusz az Orionban, a Tejúton – A lélek a Hadak útjára lép… Neptunusz az Ikrekben – Meghasonulás a világgal… Neptunusz a Rákban – Páncélozott érzelmek mély óceánja… Neptunusz az Oroszlánban – A király új ruhája, de hát a király meztelen! Neptunusz a Szűzben – Zavaros, de mélyreható elképzelések a rendről és a tiszta gondolatokról… Neptunusz a Mérlegben – Hamis ideológiák megjelenése… Neptunusz a Skorpióban – Álmodozások kora lent és fent… Neptunusz a Kígyótartóban, a Tejúton – Mély belső érzelemvilág, víziók, gyógyítás vagy áltatás… Neptunusz a Nyilasban – Hamis ideológiák uralomra jutása… Neptunusz a Bakban – A nagy átverés! Neptunusz a Vízöntőben – Ébredés a kábulatból… Neptunusz a Halakban – Haza érünk, egyek leszünk! Haza érünk? Egyek leszünk? Plútó Plútó a Kosban – Átformálok mindent, ami szembe jön velem! Plútó a Bikában – Az anyagi világ átalakítása… Plútó az Orionban, a Tejúton – Az égig érő fa… Plútó az Ikrekben – Összeköttetésben más világgal… Plútó a Rákban – A lélek megpróbáltatásai… Plútó az Oroszlánban – Királyság vagy zsarnokság? Demokrácia, vagy diktatúra? Plútó a Szűzben – Teljes átrendeződés… Plútó a Mérlegben – Az igazság és a puding próbája… Plútó a Skorpióban – Spiritizmus és mágia, egyenes út a pokolba… Plútó a Kígyótartóban, a Tejúton – Delejes erők! Plútó a Nyilasban – Fény a sötétség, füst a víz felett… Plútó a Bakban – Csipkerózsika ébredése, a megkövesedett világ, lassanként megelevenedik… Plútó a Vízöntőben – Utópisztikus eszmevilág… Plútó a Halakban – Lezáruló régmúlt, felsejlő eljövendő…

148

Utószó a LÉLEK részhez Az emberi lét valódi értelme, egyéni és kollektív küldetésünk a Földön

A mai modern világ kézlegyintéssel elintézi az általa nem elég civilizáltnak, technológiailag fejletlennek tartott múltbéli korokat, azok filozófiáit, működését, kialakult értékrendjét és a jelenünkbe küldött kódolt üzeneteit. Csak néhány fanatikus próbálkozik a régmúlt jel- és beszédrendszerének a mai korra történő értelmezésével, de az eredményeiket vagy lekicsinylik, kinevetik és eltorzítják, vagy önös érdekekhez használják fel, – ha éppen tudomást vesznek róluk. Tudatosan folyik az emberek manipulálása, az igazi tudás eltitkolása, az értékek egybe mosása vagy elferdítése, mert a tudatlan ember megfelelő eszköz a globális célokhoz, a tudatos pedig eltaposni való ellenség. A félelemkeltés, megosztás, összezavarás idejét éljük, melyek csak bizonyos területeken jelennek meg fegyveres eszközökkel, háborúkkal, mert ma az elnyomás bolygónk nagy részén ideológiai agresszió eredményeképpen érvényesül. Tudatos, célirányzott agymosás folyik, pedig badarság lenne azt hinni, hogy többet tudunk a „nagy titokról”, a valódi igazságról, mint azok az évezredekkel ezelőtt élt kultúrák, melyek a „teremtés pillanataitól” kezdődően megszámlálhatatlan mennyiségű szimbolikai jellel rögzítették ismereteiket, majd a korok nagy egyéniségei és beavatottjai révén továbbították azt az utókor számára. A leggyakrabban vizsgált történelmi korok üzenetei építészeti és művészeti alkotások, tudományos és írásos emlékek formájában jelennek meg. Itt említhető a kb. i. e. 4000 körül kialakult mezopotámiai sumér társadalom, valamint az ókori egyiptomi és a későbbi hellén (görög) kultúra is. Azonban kijelenthető, hogy az igen fejlett közel- s távol-keleti kultúrát az amerikai földrész indián civilizációival egyetemben, a mai Európában és az USA-ban is a tömegek számára alulértékelten és deformáltan mutatják be, pedig az azokat követő társadalmak vallási rendszereinek és fejlődő kultúráinak ősforrása az előbb említett civilizációk szellemi – többek között csillagászati és matematikai – tudása. Minden mai eredmény alapjai már akkor ismertek voltak. Mindössze a téveszmékben dőzsölő, tudásban pedig sötét és eltorzult európai középkor néhány művésze, vallási reformistája, csillagásza és más felvilágosult szereplője próbálta megváltoztatni a világ gondolkodását, ahogy látjuk, a mai napig is sikertelenül. Elhitették velünk, hogy a természet helyett a pénz az isten. Pedig a pénz, ahogy jön, úgy megy, viszont az istenhit a teremtésben – különböző felfogásokban ugyan – de évezredek óta él.

149

A sok ismert személyiség mellett ne feledkezzünk meg a népről sem. A népről – akiket eszköznek tekintett minden korszak minden hatalma, így a mai is –, aki türelmesen, több ezer év óta várja az igazi felemelkedést. Hogyan is teszi ezt ez a lenézett, kihasznált és tudatlanságra ítélt nép? A saját egyszerű, tiszta logikájával és nyelvezetével népmesékben, dalokban, hagyományokban juttatja el üzeneteit hozzánk. Mi felnőttek csak a gyermekeket tápláljuk velük, pedig mi is nagyon sokat tanulhatnánk belőle. Milyen érdekes, hogy a gyerekek elragadtatva figyelik a meséket, a felnőttek többsége pedig elutasítja azokat. Ez azért van, mert gyermekeink értik és érzik az igazságot, mert még fogékonyabbak a tisztaságra, mint megszédített szüleik. Felnőve persze ez is megváltozik, mivel ezen a változtatáson fáradozik ma mindenki ebben a világban. A mai szülők többsége is ugyanazokat a hatalmi játszmákat, a túlzott irányítást, vagy a közömbösséget alkalmazza gyermekével szemben, mint amit a hatalom tesz vele. Maradjunk gyermekek, azaz testileg, lelkileg és szellemileg is tiszták, akkor könnyen meghalljuk az igazi és egyedi belső hangunkat. Azzal már könnyen rátalálhatunk valós, egyéni és kollektív küldetésünkre a mai földi létben. Ha van hitünk és elfordulunk félelmeinktől, félelemkeltőinktől, azzal már megtaláltuk a helyes utat a boldogsághoz, mások boldoggá tételéhez.

III. rész

SZELLEM Történelmi változások és események égi magyarázata Mit gondolsz, miért él az ember leeresztett idősorompók között, míg ki nem ég belőle sötét ostobasága? Mert minden gyengéje egy-egy ráleső orgyilkosa. Az ember vaksága önmagától, egyetlen igazi ellenségétől védi. Hiába orozta el a Nagy Arkánumot. Tökéletlen jelleme csapdába ejti, és odavész zsákmányával együtt. (Szepes Mária: Vörös Oroszlán, részlet)

Sohasem volt ilyen jó neked (Piramis együttes dalszövege) Soha nem nyertem sehol egy fillért, A soha nem volt ilyen jó nekem, Mert mindazt, amit szeretnék, A magaménak képzelem. Soha nincs pénzem, és sokszor becsapnak Ajtókat az orrom előtt, De megrázom magam és ennyi elég, Azt teszem, amit szeretnék! Talán te is úgy érzed a világ szűk neked, Korlátok közé szorítva éled életed, Mert álmaidban is csak önmagadat keresed, De hidd el, hogy soha nem volt ilyen jó neked. Feledni kellett a sétát neked, Tanulnod kellett a rohanást, Megtanultál lazítani, És megtanultál még valami mást. Úgy érzed, néha összenyom a világ És elveszíted a cselekvést, Rázd meg magad, ennyi elég, S tedd azt, amit szeretnél! Talán te is úgy érzed a világ szűk neked, Korlátok közé szorítva éled az életed, Mert álmaidban is csak önmagadat keresed, De hidd el, hogy soha nem volt ilyen jó neked.

152

Minden egyes ember egy sajátos, különleges entitás (egyedi létszerűség, létezés), egy mindenki mástól különböző lélek – szellem energia, mely egyedi testet ölt egy nép, egy nemzet tagjaként, ugyanezen nemzet lakóterületén. A születése pillanatában létező kozmosz állapota adja meg képességeit, személyiségének tulajdonságait, a földi létben való szerepvállalását. Ezen univerzum-erők segítik korábbi életeiből magával „hozott” és összegyűjtött tudás- és tapasztalatanyagát, hogy kettős, egyéni és kollektív küldetését megvalósíthassa ez élete során új, jelenlegi környezetében. Természetesen az a külvilág, melyben megszületett, erőteljesen befolyásolja küldetésének tökéletes beteljesítését, vagy előre mozdítja, vagy éppen hátráltatja azt. Mivel a küzdelmekből, s oly sokszor a kudarcokból lehet a legtöbbet tanulni és fejlődni, ezért nem feltétlenül hátrányos bárminemű nehézség felmerülése utunk során. Sőt, mivel életünkben minden jelentős eseménynek megvan a maga ideje, ezért a megfelelő időponthoz való igazodás miatt, egyes embereknek meglepő akadályok gördülhetnek és kerülnek is az útjukba, míg másoknak szélsebes az előrejutásuk. A legnagyobb fejlődést akkor érhetjük el, ha eljutunk arra az állapotra, hogy felülemelkedünk hétköznapi problémáinkon, és túllépünk egy letűnő és mulandó történelmi kor elavult és egyenlőtlen szabályrendszerén, s újító módon, fejlettebb és előrehaladottabb szemlélettel nyíltan és őszintén, békésen és önzetlenül tekintünk a bennünket körülvevő egyensúlytalan világra.

X. fejezet

2010, az X-faktor éve Minden, amit névvel, számmal, vagy egyéb jelöléssel látunk el, új értelmet nyer, egyedi rezgést, energiát, kisugárzást nyújt, s ezért másoktól eltérő módon is értékeljük őket. Érdekes, hogy mennyit törjük a fejünket például gyermekeink névadása kapcsán, aztán meglepődve tapasztaljuk, hogy növekedésük során érezhetően olyan Eszterré, Andrássá és Dorkává válnak, hogy más nevet el sem tudnánk képzelni számukra. Így van ez az évszámokkal is, azóta, hogy az időszámítás Jézus születésének korában elkezdődött. Minden egyes évnek, vagyis annak számozásának van egy különleges, sajátos rezgése és energiája, melynek ismerete előre is vetíti az eljövendő változások irányát, minőségét és erejét. Ezt nevezik a számok okkult, azaz rejtett jelentéstartalmának, s persze ebben is, mint minden másban, többféle iskola és irányzat van. Én személy szerint Cheiro kaldeusi számmisztikájának a híve vagyok, mert ez tartalmazza legmélyebben az asztrológia személyre szabott lélektani vonatkozásait, és számomra a leglogikusabb és legtökéletesebb is egyben. Ezért már jóval a 2010-es évet megelőzően is sejteni, tudni lehetett, hogy milyen sorsfordító is lesz ez az év. Az már köztudott volt, hogy az 1999 utáni 2000. évet is egy nagy vízválasztónak jövendölték meg, sőt világvége-elméletek is születtek az ezredfordulóval kapcsolatosan. Egy azonban biztos: amíg az ezt megelőző évezred az 1-es szám nevében zajlott (a legférfiasabb szám), addig az új évezredet a 2-es szám (legnőiesebb) vezeti végig. Elsősorban a hölgyek hajlamosak máris a nők évezredének kikiáltani az eljövendőt, talán a személyi számok kiosztásának rendje miatt (1-es a férfiaké, 2-es pedig a hölgyeké), vagy éppen a számmisztikai ismereteik okán, a Nap és Hold princípiumokat megtestesítő 1-es és 2-es szám jelentésbeli különbözősége alapján. Nagyon jó és egyszerű volna, ha ez így működhetne, hiszen akkor mostantól egyértelművé válhatna, hogy a feminista mozgalmak irányíthatnák a közéletet, formálhatnák és vezetnék a különböző társadalmak rendszerét. Ez azonban közel sem ilyen egyszerű és egyértelmű – s bár az igazságtól nincs is oly távol az elképzelés –, a két szám váltását mégis csak más szemlélettel kell értelmeznünk. Ez a hétköznapi férfi és női megkülönböztetés ugyan-

154

is csak a fizikai, anyagi világban tudatosul és érvényesül, az energiák és a spiritualitás világában azonban ez másképpen értelmezhető, magyarázható. Ezt igazolja jó néhány nemzet nyelvezetének nyelvtani szerkezete, amelyben minden megnevezhető dolog hímnemű, nőnemű, vagy éppen semleges nemű, de mégsem mondható rájuk a „férfi” illetve a „női” meghatározás. Ha pedig találóbb skatulyát, vagy jelzőt keresünk e két számhoz, akkor a távol-keleti filozófiák yang (férfias, aktív, kiáradó) és yin (nőies, passzív, befogadó) elnevezése, minősítése jobban kifejezi rejtett tartalmukat, hiszen a két számhoz tartozó planéta, a Nap és a Hold sem a fizikai testű férfit, vagy nőt jelöli, hanem az egyes testekben rejlő lélek és szellem energiájának a minőségét. Ugyanannyi az esély arra, hogy egy férfi lelke yin energiák irányába tolódjon el, mint amennyi esélye van annak, hogy egy bájos hölgy lelki világa yang energiákkal legyen felvértezve. Ezért sohasem a szemünknek és a fülünknek kell hinnünk, hanem csakis az érzéseinknek. Mert ha elnyomjuk azokat, s csak a fizikai vágyainknak dőlünk be, könnyen pokollá válhat az életünk egy nem megfelelő módon kiválasztott partner mellett. Ez mindkét nem, a férfi és a női nem esetében is oda-vissza igaz. Vannak, akiknek könnyebb, s vannak, akiknek rögösebb az útja a tanulás és tapasztalások különbözősége okán, így mindenki más és más nehézségekkel találja szembe magát. Ezért csak egy tanácsot adhatok, ami mindenki számára egyformán hasznos: ne csak egy éjszakára, egy rövid időszakra, sőt ne is csak egy életre keressünk párt, lelki társat magunknak, hanem az élet utánra, magára az örökkévalóságra. Így már ésszerűen értelmezhető, hogy az új évezred nem a nők évezrede lesz, hanem a yin energiák felerősödése és a yang energiák csökkenése által a tökéletes egyensúly évezredévé válik majd. Ezzel pedig felszínre kerülnek lelkünk valódi mélységei is, őszinte érzelmi világunk, szemben a múlt ál és hamis szellemi tanításaival és lelki manipulációival. Női testben nem a háztartási munkák elsajátítása a tanulandó feladat, hanem az elfogadás, a megértés, a racionalitás háttérbe szorítása az érzelmekkel szemben, az erény, a passzív visszavonulás párkapcsolat keresésben, ugyanakkor a tiszta érzések befogadása, a saját érzések kifejezése, az érzelmi gondoskodás és törődés a családban és a környezetben, valamint a harmonikus otthonteremtés. A yin energiájú férfiak tanulási feladata pedig az önmegvalósítás kibontakoztatása, a felelősségvállalás, irányítás, az őszinteség, a következetesség, az önzetlenség, a hűség, mások becsületének és erényének védelme, a másik nem tisztelete, a családi és egyéb kapcsolatokban érvényesülő egyensúlyra való tö-

155

rekvés, és nem utolsósorban az érzelmi alapon történő párkeresés a túlzott ragaszkodás elengedésével. E kis kitérő azért is volt fontos, mert a 2010-es évszámban a 2-es mellett ismét megjelenik az 1-es szám, ami azt jelenti, hogy ez évtized során mindkét princípiumnak fontos szerepe lesz az élet minden területén megvalósítandó egyensúly megteremtésében. Bár a számok melletti két darab 0 érték azt jelöli, hogy ez az év még inkább idézi a korábbi időszakok konzervatív társadalmi berendezkedéseinek a dominanciáját, mintsem egy új, modern társadalmi struktúra kialakításának a kezdetét. De a 10-es szám már így is egy fordulatot jelez, ami azért meg is történt, s ezt igazolja, hogy a tarot jóskártyában is e tízes lapot a szerencsekerék szimbóluma eleveníti meg. Ha csak számmisztikailag vizsgáljuk a maja prófécia esetleges bekövetkezésének jósolt dátumát, a 2012. 12. 21-ét, azt is következtethetjük belőle, hogy magának az időpontnak semmilyen eseménybeli megnyilvánulása nem lesz. Ez csak egy kód, mely szinte csupa 2-es és 1-es számot tartalmaz, azt üzenve, hogy ez időre létre jöhet a két princípium egyensúlyát megvalósítani igyekvő emberek szellemi összefogása. Ez csak az emberiségen múlik, a jövőnket mi teremtjük meg, a múltunkból és a jelenünkből közösen kialakítva. S még egy érdekesség, ami a köztudatban nem szerepel. Az elfogadott megállapítás, hogy arcunk, agyunk és testünk baloldala a nőies részünk, jobboldala pedig férfias minőségünk. Minden egyes nőnek és férfinak is. A balkezesek és ballábasok azért kivételesebbek, mert ha a nőies részük erőteljesebben érvényesül kreatív tevékenységeik során, akkor az, sokkal jobban érvényesíti érzékenyebb és ösztönösebb belső világukat, mint az általános jobb kéz, jobb láb használat esetében. Ugyanígy megjelenik férfi és női oldalunk a politika területén is a jobb, illetve a bal oldal tekintetében. 2002-ben a yin (passzív, nőies) energiájú baloldal vette át hazánk irányítását. Az évszám is mutatja az uralkodó energiákat. Ha egy kicsit is jártasak vagyunk a baloldali eszmék területén, akkor társíthatnánk is hozzá a felvilágosodás eszmeiségére ható Uránusz bolygót, a jobboldalisághoz pedig, mint egy erőteljesebb, önérvényesítőbb vonalhoz az 1-es szám urát, a Napot. Egy ideálisabb társadalmat el se lehetne képzelni, a király, az Oroszlán, a Nap, az igazi vezető együttműködne az idealista Vízöntővel, az Uránusszal, minden ember képviselőjével.

156

Ugye ez nem így működött? Hát akkor hogyan érvényesült a gyakorlatban? A baloldal az ugyancsak yin energiájú és új, felvilágosodott szellemű Uránusz helyett, a nála kevésbé egyértelmű és árnyoldalát erőteljesen kibontakoztató legnőiesebb Hold jellegzetességeit képviselte. Míg a jobboldali konzervatív politika az életet teremtő igazán férfias Nap helyett a lázadó, romboló, a legférfiasabb nőies bolygó, a Szaturnusz jellemvonásait jelenítette meg, ami a 8-as számok előfordulásánál ez még hatványozottabban mutatkozik meg. Példa erre 2006 és 2008 ősze (2+6; úgyszintén 8) a hazánkban kezdődő jobboldali forrongással, majd az azt követő világon áthaladó és a mai nap is tartó gazdasági válsággal, mely a jelenkor politikai vetélkedésének – a Hold és a Szaturnusz harcának – az eredménye (2 és 8). Mi pedig inkább a Napot és az Uránuszt szeretnénk vezetőnknek. Én már persze tudom, hogy ez is az égre volt írva, de mielőtt ezt részletezném, nézzünk vissza a 2010-es évre, hogy a jobboldali politika előretörésén kívül mire hatott még igazán a Szaturnusz ereje. A világban a valaha volt, legunalmasabb és legszínvonaltalanabb futball világbajnokság zajlott, vuvuzelák hangerejével rontva az amúgy is pocsék meccseket. Ismét a magyarok nélkül kezdődött, a franciák, az olaszok, az angolok, az argentinok és a brazilok leszereplésével folytatódott, s a spanyolok megszilárduló előretörésével végződött. Szerencsétlen vesztes csapatok, a jövőben szurkolhatnak majd rendesen, hogy jussanak ki megint a VB-re a magyarok, hogy legyen kit jól elverniük. Nálunk meg a tavaszi és őszi választásokon túl, újra invitálták a népet egy közös szavazási buli-sorozatra, de már nem ingyen. Az országgyűlési és önkormányzati választások költségeit még közvetve a polgárok által befizetett adókból fedezték, de a többi esetben már az egyes zsebekbe is belenyúlt a Szaturnusz keze. Ugyanis újra indult a Megasztár, a Valóvilág, s az új tehetségkutató, az X-faktor. Boldog-boldogtalan jó pénzért szavazhatott, s még ki sem kellett otthonról mozdulnia, akár egy Tv-Shop vásárlás esetén. Aztán adakozásra szólítottak fel mindenkit, mert ezzel egy időben szembe kellett néznünk Magyarország minden idők legnagyobb katasztrófájával, legalábbis a Szaturnusz így kommentált egy sajnálatos eseményt, de talán egyszer saját maga is beismeri majd, hogy nem a vörös iszap, hanem ez a Szaturnusz minden idők legnagyobb természeti katasztrófája az emberi lélek lerombolásához. Így aztán spontán lezajlott az ország hat részes szavazásból álló mindent átfogó lelki és szellemi tesztje, értékelje ki-ki a maga ízlése szerint.

157

Ha azt láttuk, hogy az említett Szaturnusz, vagyis Kronosz, a földi élet és az idő ura ennyire rakoncátlankodott az égi Boszorkánykonyhában, valahol az Oroszlán és a Szűz csillagképek találkozásánál, uralkodó és rendteremtő pozícióban, akkor atyja Uránosz, maga az Égbolt ura, mai nevén Uránusz, valamint fia Zeusz, mai nevén Jupiter, vajon hova bujdostak el, vagy inkább hova rejtették el őket az égiek, hogy Kronosz ne találhasson rájuk. Jó messzire, maga a Nap választotta el őket egymástól. Ha a bolygó-pályákat nézzük, pontosan átellenben voltak egymással, a Szaturnusz jelenleg a Szűz csillagképben halad pályáján, fia és annak nagyatyja pedig a Halak csillagképben álmodoznak és andalognak együtt, egymást háromszor is kézen fogva ez év során. Jól el voltak magukban a tavaszi napéjegyenlőség égi pozíciójában, s annak környékén, szívták a Pegazus csillagkép által közvetített tudást. Ez olyan, mint amikor hosszú utunk során megállunk egy pihenőállomáson, de mindig csak egy helyen, hogy üzemanyagot tankoljunk, együnk, igyunk, s még ott is aludjunk, hogy másnap megújultan, frissen folytathassuk utunkat. S ez a Jupiter és az Uránusz esetében egy jó fél évet jelentett. S ez egy NAGY TALÁLKOZÁS itt. 2010. Az X – faktor éve. A NAGY TALÁLKOZÁS. A döntő végén a volt versenytársak közösen énekelték el ezt a dalt. Mert ez tényleg egy nagy találkozás volt, nemcsak az ő szempontjukból, hanem minden szempontból. Ezen az egyik legfontosabb égi ponton a Jupiter és az Uránusz együttállásban 1008 évenként töltekeznek fel, míg ez időtartam alatt úgy 13-14 évenként különböző égi helyeken keringenek el egymás mellett, hogy egyszer csak ismét együtt megpihenhessenek, s a múltat kiértékelhessék. Tehát 1008 küzdelmes esztendő, a Föld 1008 köre a Nap körül. Vagyis ez most éppen 2010-ben, a jelenben zajlik, előtte 1002-ben, annak előtte i. e. 6-ban volt hasonló állapot. Azt gondolom, mindenki átérzi az említett évszámok jelentőségét, összefüggését. Sorrendben Jézus születésének idejében, majd Szent István uralkodásának kezdetén, s ma 2010-ben, a Vízöntő-korszak hajnalán. Ez csak azt jelentheti, hogy az elmúlt 1008, valamint 2016 év vesszőfutása után, egy csodás 1008 év következik, mikor is a végén Zeusz és Uránosz újra megáll ugyanitt egy pillanatra és visszatekintenek a múltba, a mára, hogy energiáik elégedetten és boldogan összeölelkezzenek, és egy új tervet kovácsoljanak a megmaradt emberiség megmentésére. Igen, nem lehet véletlen, hogy az élet minden területén folyik a csodavárás, s ezt a bolygók és csillagok is így gondolják. Mert a nehézségek ellenére – vagy

158

éppen emiatt voltak nehézségek –, 2010-ben mi mindannyian a Jupiterrel és az Uránusszal közösen, együtt álmodoztunk. És én is álmodtam. Azt álmodtam, hogy egy televízió műsorban megjelent a négy őselem, a tűz, a levegő, a föld és a víz, s azokból is a négy fő tartópillér: az Oroszlán jegyű Keresztes Ildikó, a Vízöntőt képviselő, Bak jegyű Nagy Feró, a Bika jegyű Geszti Péter,és a Skorpiót megelevenítő Kos jegyű Malek Miklós, kinek születése napja megegyezik Leonardo da Vinci születésnapjával. Az általuk mentorált előadók a Zodiákus csillagjegyeit képviselték 1-12-ig, vagyis az első fellépési rendben és egy állandó sorszámmal a Kost Szabó Mariann, a Bikát Vastag Tamás, az Ikreket a Non-stop együttes, a Rákot Janicsák Veca, az Oroszlánt Shodeinde Dorka, a Szüzet Vastag Csaba, a Mérleget Király L. Norbi, a Skorpiót Mimi és Gergő, a Nyilast Domonkos Fanni, a Bakot Wolf Kati, a Vízöntőt Takács Nikolas, a Halakat pedig a Nyári lányok személyesítették meg. Bár nem valószínű, hogy bármelyiküknek a születése időpontjában fennálló Nap jegye biztosan meg is egyezik a párhuzamba hozottal, de valami megmagyarázhatatlan sorsszerűség jóvoltából mindegyikük maximálisan ki is bontakoztatta a műsor során az általa képviselt jegy és az ahhoz tartozó bolygó domináns jellegzetességeit. Szabó Mariann a Kos és a Mars energiáját, kitörő erejét, harcosságát hozta, a Kosra jellemző hullámzó kitartással és előadással. Korai kiesése ez utóbbinak volt köszönhető. Vastag Tomi a Bika és a Vénusz harmonikus, szeretetteljes megtestesülése volt, de még mély, lelki átélés nélkül. Érzékelhető volt nála, hogy inkább gondolati és racionális az előadásmódja, mint érzelmileg magával ragadó. A fiúk (Non-stop) az Ikrek és a Merkúr jellegzetességeit adták, ismert dalok ötletes, szellemes átdolgozásával a bolygó erejére, a stílusjeggyel viszont, miszerint a paródiaszerű feldolgozások sora követte egymást, az Ikrek kettősségére, a fény és árnyék oldal együttes megjelenésére utaltak. Janicsák Veca egyértelműen a Rák jegy és a Hold hatása alatt szerepelt a színpadon és a színfalak mögött, többször is túl érzékeny, érzelmes és lelkileg kiegyensúlyozatlan volt, ugyanakkor, vagy éppen ezért, az Ő lírai előadásai voltak a legszebbek és a leghitelesebbek. Nem véletlenül rajongott érte elsősorban Malek Miklós, de Geszti Péter sem maradt közömbös iránta. Shodeinde Dorka céltudatosságával, lelkierejével, magabiztosságával és állandó kedves mosolyával a szilárd Oroszlán és a Nap körmeit mutatta meg, mely nem hagyta érzéketlenül a szintén Oroszlán jegyű Keresztes Ildikót sem,

159

s a Bika jegyű Geszti is mindig elámult a Nap fényes sugaraitól. (Hát igen, a vonzások és rezgések hatalma!) Talán Dorkánál hallottam a legtöbb félrecsúszott hangot, amit a mentorok nem mindig akartak észrevenni. Az a Sting nóta tényleg dögös volt, de sajna a fülemet is bántotta. Vastag Csabát – akit Ördög Nóri tévesen alfa hímnek kiáltott ki (sohasem a külső számít), s valószínűleg Csaba örült ennek legkevésbé – sajátos, mély lelki vívódások kísérték végig a verseny során. Amikor túlélt egy-két izgalmasabb pillanatot, akkor az leginkább Őt viselte meg, mert nem lehetett érezni egyszer sem azt, hogy Ő ilyenkor a vesztest siratná úgy, ahogy ezt egyesek igyekeztek belemagyarázni. Persze a Szűzre jellemző maximalizmus és egyensúlykeresés a férfi és női energiák terén az egyik legnehezebb életfeladat, és talán éppen ezért az első produkcióinál még erőteljesen a női oldal dominált (manipulálva a női nézők férfias ösztöneit), de aztán Nagy Feró személyében olyan mentorra lelt, aki kiemelte elveszett férfiasságát, s fogyaszthatóvá tette színpadi fellépését. Azonban ennek ellenére is jó néhányszor kínosan éreztem magam, amikor mozogni láttam és énekelni hallottam. Nekem más az ízlésem. Sokan úgy gondolták, hogy mivel idősebb és tapasztaltabb Tominál, ezért neki kell óvnia, vigyáznia őt, s ájultak is el sokan az igazi testvéri szeretet láttán. De ez valójában eddig se volt így, mert Csaba természetesen járta a saját külön útját és egyébként is, a nyilatkozatokból jól érzékelhető volt, melyet a névszámuk is megerősít, hogy Tomi sokkal érettebb és bölcsebb nála, mármár egy igazi filozófikus elme, akinek az energiái jóval férfiasabbak a bátyjánál. Király L. Norbi! Egy csoda, igenis jó hangja van, mert egyedi és utánozhatatlan. A világsztárok koncertjein sincsenek kristálytiszta hangok, főleg a rockerekén, de őrület az van. Bár róla tudom, hogy februárban született, tehát valószínű, hogy Vízöntő, de mégis a színpadon a Mérleg és a Vénusz zseniális előadói képességeit csillantotta fel folyamatosan. Ráadásul mindenkivel egyensúlyi helyzetet tudott teremteni, ami elsősorban a Mérlegekre jellemző. S milyen érdekesek is az emberek Feróval az élen. Amíg sok kedvenc még versenyben volt, addig elfogadták gyengeségeivel együtt. Miután java részt kihullottak a sorból, az elfogult, szépen veszíteni nem képes rajongók, azonnal megtalálták Norbit, és minősíthetetlenül pocskondiázni kezdték énektudását, Feró karmester vezényletével. Ennyire fontos volt nyerni, Feró? Hát igen, a siker érdekében mindent lehet. Mint annak ide-

160

jén fényes trapéz gatya, emeletes cipő és diszkó zene után csöves bőrgatyában babos kendővel punk-rockot játszani. Emlékszünk, az elmúlt húsz év nem mindenkinek mosta át az agyát! Fő a hitelesség és az őszinteség. Azért jó néhány dalát szeretem, a zenei hozzáértését azonban igencsak megkérdőjelezem Mr. Feró Gottnak. De róla többet majd később. Visszatérve Norbira, utólag visszatekintve, miatta volt igazán érdemes nézni az X-faktort, mert ő volt az igazi X-faktor, a szó szoros értelmében. Freddy Mercury jutott többször is eszembe róla, aki ugyancsak a színpad kaméleonja volt, s mindig folyamatosan elvarázsolt. Az lett volna igazán ütős poén, ha a hármas döntőben Norbi ugyanúgy jelent volna meg, mint annak idején a kiválasztáskor, ugyanabban a szerkóban, s ugyanazzal a nyers erővel, teljes átéléssel, extázissal nyomta volna, mint először… de hát a cenzúra levagdosta róla az eredetiség értékeit. Norbi, miért hallgatsz mindenkire? Vízöntő vagy, eredeti vagy, aki szeret, így szeret, aki nem szeret, az sehogy se szeret. Ne add fel önmagad, ne csinálj táncdalfesztivált! Egyébként leggyengébb előadásod idejében a Hold a Vízöntő jegyben és a Bak csillagképben állt, nem véletlenül nem értetted, hogy mi is történt Veled aznap. A válaszok mindig az égen vannak, de a bolygók, a csillagok mindig embereken, vagy történéseken keresztül üzennek Neked! S hogy senki ne vádolhasson elfogultsággal, azt is őszintén leírom, hogy számomra a legjobb férfihang Nicolas és a tizenkettőbe nem kerülő dobos fiú, Nádor Dávid, a legjobb női hang pedig Janicsák Veca és az ugyancsak korábban kiesett Szirota Jennifer volt. S a tizenkét döntős első hat helyezettje nálam, Nikolas, Norbi, Tomi, Veca, Mariann és Wolf Kati. Mint hang és színpadi megjelenés együttesen. Folytatva a sort juthatunk el Mimi és Gergő párosához, akik a Skorpió jegy képviseletében mutatták meg annak szélsőséges kibontakozását, azt a kettősséget, amelynek egységbe kellene kerülnie ahhoz, hogy küzdelmeit sikeresen megvívhassa. De ez nem sikerülhetett nekik, már az idő rövidsége miatt sem, hiszen mivel elsőre elvéreztek, már nem volt lehetőségük az igazi összhang létrehozására. Mindemellett érezhetően Miminél a yang, Gergőnél pedig a yin energia aránya a magasabb, s talán a nézőknek is jobban átjöhetett volna duettjük, ha mindez fordítva lenne, mert akkor a férfias Mars vezette volna a produkciót, ami a jegy erejéhez nélkülözhetetlen. Így azonban a jegyhez rendelt másik bolygó, a Plútó is csak annyiban érvényesülhetett, hogy elsőként rögtön kiestek.

161

Domonkos Fanni a Nyilas és Jupiter pozitív, kötetlen, színes, lezser, nekem „bármi is legyen minden jó”, stílusát hozta, leplezve belső érzelem- és gondolatvilágát, mely valószínűleg tovább mutat annál, mint amit ténylegesen elárult valódi énjéből a külvilág felé. Wolf Kati a Bak jeggyel azonosult, aki kitartóan járja az élet kemény iskoláját, s a siker is később jelenik meg életében, s mivel föld elemet képvisel, a család és a karrier fontossága párhuzamos az életében. Valós érzelmeit rejtve éli meg lelke mélyén, arcára ezért általában egy olyan kreált mosoly ül ki, mely minden belső konfliktusát, gondolatát, ösztönös érzelmi reakcióját elfedi szemünk elől. Takács Nicolas, aki mind öltözködésében, mind személyiségében egy jó értelembe vett stílusos különc formáját hozta, egy segítőkész, emberbarát Vízöntőt mintázott meg elszigetelt egyedi belső és külső világában. Mindez érződött dalválasztásaiban és előadásmódjában is, így hát nem volt könnyű lelkileg és érzelmileg is úgy megnyílnia, hogy az által magával ragadja a hallgatót. De a hangminőség osztályon felüli volt. A Nyári lányok a Halak jegy kettősségét idézték, mint ahogy a 12-es sorszám számmisztikai jelentése is – mint az utolsó zodiákus jegy azonosítója – összhangban van a Halak áldozati minőségével. Mielőtt ezt valaki félre értené, gyorsan elmagyarázom, hogy ez az áldozati szerep a Halak esetében önként vállalt, s a hétköznapi életre vetítve ez annyit jelent, hogy egy számukra fontos emberi kapcsolat során minden áldozatot meghoznak azért, hogy az egyensúlyi helyzetet fenntarthassák, s így akár egy működésképtelen kapcsolat is a végletekig tovább folytatódhasson. A Nyári lányok esetében az előadásmód volt katarzisba hajló, éneklésük úgy hangzott, mint az áldozatok végső segélykérő áriája, de végül is nem egy szörny, hanem csak a közönség és a mentorok áldozataivá váltak elég gyorsan. A dalok nehézségi fokát túlságosan magasra emelték, a mesterkéltség tökéletes profizmusra utalt, de szerintem egy füstös kocsmai rock nóta pityókásan előadva jobban elragadtatta volna a nagyérdeműt. Végül, de nem utolsósorban, hadd szóljak a négy szilárd őselemet képviselő négy mentorról is néhány szót. Keresztes Ildikó egyáltalán nem hazudtolta meg Oroszlán (tűz, Nap, yang) mivoltát. Anélkül, hogy olyan részleteket is említenék személyiségéről, ami csak reá tartozik, el kell mondanom, hogy gyönyörűen megmutatta egyéniségének szépségeit. Azzal, hogy nehezen lehetett meggyőzni őt, abban az Uránusz elhelyezkedése a ludas, hiszen születésekor az is az Oroszlán csillagképben volt, nem messze a Napjától, közel a Merkúr állásához. Azonban hozzáteszem, hogy az esetek többségében, főleg a döntő első részében neki volt igaza.

162

Akik nem értik és kifogásolják elérzékenyüléseit, azok igazságtalanok vele szemben. Újholdja szintén az Oroszlánban van, a Regulus (Királyocska) csillag felett uralmi pozícióban, s mivel a Nap is a Rák csillagképet közelíti meg, ezért Ildikó különlegesen mély és empatikus érzések megélésére, átélésére képes, melyeket adott esetben nem tud a külvilág elől elrejteni. Azonban ezek az érzések szívből jövők, és sosem önmagáért, hanem mindig másokért szólnak. Hallgatva egyik lemezének a Csak Neked játszom című dalát, elmondhatom, hogy egy olyan nemes lélek él benne, amit csak az tud megérteni, aki akár férfi, akár nő létére képes átérezni az említett dal előadásának, szövegének és dallamvilágának megható líraiságát. Azt az üzenetet, hogy milyen küzdelmet él meg lelkében egy szerelemre vágyó igazi nő (Hold), s hogy felismerve azt, mi lehet egy férfi egyetlen célja az életben ahhoz, hogy igazi hőssé, Nappá válhasson, s a Holddal egyesülhessen. Csak Neked játszom, Szerelem, Csak Neked játszom, Ne veszíts el. Neked játszom, Minden szerepem, Vigyázz rám, Nincs több életem.

Kérem a tükröt, Adj még egy percet, S megkapod szívem, Akit akarsz. Kérem a tükröt, Csak mosolyt festek, S könnyeket szívem, Amit akarsz. A porondra lépek, Elönt minket a csend, Ígérem, odadobom mindenem. Adj most egy percet, Időt még kérek, Félek, már nem hiszed el.

Kérem a tükröt, Játszunk szerelmet, Vidd el hát, szívem, Akit akarsz. A szépet, a mocskot, A könnyűt, ki már meg volt, S akit csak álmod ölel, Megteszem, szívem, Amit akarsz.

A királynőd leszek, Gyémánt koronád. Fénybe oltom át Az egész éjszakát. (részlet)

163

Még egy fontos észrevétel! Döntési lehetőség esetén egy Oroszlánnak döntést kell hozni, akár örömöt, akár fájdalmat okoz vele, nem szabad kikerülni ezt a hatalmat. Dönteni kell, mert a saját egyéniségünket kell képviselni, s ha kiállunk mellette, mert igaznak tartjuk, akkor az általa okozott veszteség, kudarc is más értelmet nyer, mert az is előre mutat. Míg egy helytelen döntés mindenki számára káros, még annak is, aki akkor éppen pillanatnyilag az előnyét élvezi. A mentorok között Geszti Péter a stílusos, harmonikus és kreatív, a látványt és szépséget előtérbe helyező Bika jegyű föld őselemet jelenítette meg, s ez nem is esett nehezére, hiszen májusban született. Felelősségteljes családi életével és szellemi munkásságával példát mutathat mindenki számára. Kritikáiban is Ő volt a legkiegyensúlyozottabb, s talán csak a második körben tévedett Norbi esetében. A Bika jegy nem a mély lélektanról, hanem a fizikai sík szépségeiről szól, így Péter nem érezhette át azt a katarzist, melyet Ildikó és valamelyest Malek Miklós megélt Norbi valóban megrendítő dal előadásában. S a Lady című dal, mely nem igazán tartozik a legnagyobb világslágerek sorába, mégis azon az este kivételes módon kifejezte azt az elkeseredett Nap hős szívfájdalmat, melyet magányában érez elveszett párja, szerelme hiányában. És ezzel nyer megerősítést Ildikó igazsága, hogy mindenkinek van férfi és női oldala, s egyiket sem nyomhatjuk el a másik, az esetleg erősebb érdekében. Többször elhangzott az adások során, hogy az előadók hozzák ki az állatot magukból, de így, ez a megfogalmazás helytelen, mert az embert is ösztönlényesíti, állatosítja. Talán az lenne a helytálló, ha szenvedélynek, átélésnek, átlényegülésnek, őserő energiának, belső ösztönnek neveznénk ezt a fajta kitörő, spontán színezetű előadás kifejezésmódot. Egyszóval természetesnek kell lennie, nem pedig mesterkéltnek. Az előbbiből volt kevesebb. Geszti Péter Keresztes Ildikóval való harmonikusnak mondható munkakapcsolata azért alakulhatott ki, mert Péter ösztönösen felnézett rá, tisztelte női mivoltát, erejét és tartását, mint egy szilárd, nőies földjegy elismeri egy szilárd, férfias tűz jegy kivételességét. Viszont Péter leginkább Malek Miklóssal pendült egy húron, aki ugyan Kos jegyű, de a műsor során a Skorpió erényeit csillogtatta meg (mindkét jegy ura a Mars), még mosolya ellenére is érzékelhető volt tekintetének e jegyre jellegzetesen jellemző, szúró és mélyre hatoló pillantása.

164

Belső érzelmi hullámai szemének rezdüléseivel váltak láthatóvá, lehetséges, hogy ezért pillantott lefelé többször is, hogy ideje korán ne legyen észrevehető véleménye. Az a véleményalkotás, mely belső érzésein alapult, s melyek Kos módjára nem kertelve és nem szóvirágokban, hanem élesen és tömören hangzottak el. Geszti rá is ragasztotta a mosolygós arcú gyilkos kifejezést. Mivel egy érem két oldalát a szembenálló jegyek ábrázolják, a Skorpió (víz, yin) és Bika (föld, yin), bár teljesen különbözőek, fej és írás, de tökéletesen kiegészítik egymást, s egy teljes egységet alkotnak. Így nem is meglepő, hogy Miklós velős, Mars által sugallt véleményeit igazán Péter tudta megérteni és „kicsomagolni” kreatív Vénuszának a segítségével. Mindezekből már egyenesen következik, hogy Ildikó (tűz, yang) érem párja Nagy Feró (levegő, yang) volt, akivel alapvetően közös hullámhosszon rezegnek, s emiatt a legnagyobb összezörrenések is közöttük fordulhatnak elő. Ez a két dudás, egy csárda esete. Utóbbi esélyére Feró Bak születési napjegye is besegít, azonban már olyan közel esik a Vízöntőbe való átmenethez, hogy az életművész mindkét jegy minőségeit hordozza magában. S e kettősség miatt válik lehetségessé, hogy aki még nagyon kedveli is Őt, az is teljesen ki tud tőle borulni és képes tartós ellenszenvet érezni iránta. Időnként fel-feltörtek mélyen rejlő, Bak módon eltitkolt, elnyomott érzései, nem meglepő módon persze szinte csak kizárólag saját mentoráltjai esetében, akikkel szemben meglehetősen elfogult volt, és hozzászólásaival igazán rózsaszínű, s émelygően fényes képet festett előadásaikról. Talán Mariann lógott ki ebből a sorból, pedig, ha valakinek a koncertjére elmennék, akkor az övére biztos. De nagyon rossz, személyiségétől teljesen eltérő dalokat adott elő a tizenkettes döntőben. Fentiek bizonyítják, hogy a mentorok mennyire sorsszerűen kapták kezükbe versenyzőiket, hiszen velük voltak annyira azonos és olyan frekvenciájú hullámhosszon, mellyel képesek voltak igazi képességeiket kibontakoztatni és megjeleníteni. Ildikó oroszlánsága (Nap) jó hatással volt Norbi és Nicolas vízöntőségére (Uránusz), s mint már korábban taglaltam, a Nap és az Uránusz alkotja a legnemesebb egységet, mi több Norbi produkcióiban így maximálisan előtérbe kerülhetett a Mérleg (Vénusz) varázsa is. Vastag Tomi stílusa, kellemes hangja is jó kihívás volt Ildikó számára. Geszti Péter csak a lányok között érezhette jól magát, s a döntő hármasát elsősorban a színpadi megjelenés alapján választotta ki, s végül is jól döntött. Jól érezte, Vecának a döntőben lett volna a helye a valós képességek alapján.

165

166

Rák csillagkép

Ikrek csillagkép

16. ábra

Bika csillagkép Kos csillagkép


Eklip ti

ka

Halak csillagkép

Föld

Uránusz Jupiter

Hold Szaturnusz

Szûz csillagkép

Vénusz

Bak csillagkép

Merkúr

Mérleg csillagkép

Nap


Neptunusz

Skorpió csillagkép

Mars

Nyilas csillagkép

Plútó

Bolygók a csillagjegyekben ebben az idôpontban

17. ábra

Nyári napforduló

MC

Rák jegy

Ikrek jegy Bika jegy

Leszálló Holdcsomópont

Kos jegy

Szûz jegy Asc. tengely

Mérleg jegy

Uránusz Hold Szaturnusz

Jupiter

Vénusz

Halak jegy

Neptunusz Nap

Skorpió jegy

Desc.


Oroszlán jegy

Merkúr

Összességében elmondható, hogy jó kis őszi program volt, szemben a Megasztár 5-tel, mely őszintén kimondva – Tillát leszámítva –, minden szinten alul múlta önmagát, vagyis erősen veszített a korábbi évek hasonló műsoraival való összevetésben. Nekem egyetlen fénypontja volt, persze ez lehet az én hibám is, de a lelkemet egyedül Szíj Melinda és Feke Pál duettje, a Valami Amerika 2-ből jól ismert Magányos csónak című dal előadása hatotta meg, úgy, mint az előző Megasztárban Tóth Lüszi és Karamell közösen énekelt dala. (Apropó, Valami Amerika; e modernkori filmben is megjelenik a négy őselem a három Várnai fivér, Ákos (Szabó Győző) – föld, András (Hujber Ferenc) – lélek, Tamás (Pindroch Csaba) – szellem, és az „amerikai producer” Alex (Szervét Tibor) – tűz megszemélyesítésében. Említésre került András esetében a „Jupiter az ascendensen” kifejezés, mely végül is a jó lelkű és tiszta érzelmekre vágyó, ezért ma „lúzernek” számító „legkisebb királyfi” 1-es, 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös számaival megnyert lottófőnyeremény előre jelzését szolgálta.) A különböző személyiségtípusok erőteljes megjelenésének vonatkozásában az év során utolsónak induló Való Világ adása sem szorult egyáltalán háttérbe, sőt itt vetkőzött ki igazán magából minden egyes beköltözött villalakó. A műsorvezetők szájából többször el is hangzott, hogy a jelen események újszerűek a Való Világ életében. De mint tudjuk, mindennek oka van. Nézzük meg, hogy 2010 során az egyes bolygók által milyen energiák hatottak hétköznapjainkra, örömeinkre, illetve konfliktusainkra. (16. és 17. ábra) Mint azt már többször is hangsúlyoztam, a Nap „útjának” szakaszaiban és a csillagképek megjelenésében korunkban kettősség mutatkozik meg, amely

A bolygók állása az égbolton 2010. december 1-én 01 óra 4 perckor


Malek Miklós Skorpiója megkapta az összes, kettős jegyet képviselő csapatot, Non-stop (Ikrek), Mimi és Gergő (Skorpió), Nyári lányok (Halak), s közösen próbálták erősségeiket kifejezésre juttatni. Nagy Feró (Bak, Vízöntő) a 25 év felettiek mentora lett, bizonyítva azt, hogy e jegynél bizony a siker csak hosszú, kitartó, céltudatos munka elvégzése után következhet be, ami Katinál és Csabánál végül meg is mutatkozott. Azt hiszem, hogy mindenki, aki a legjobb huszonnégy közé bekerült, már győztesnek mondható. Csak egy lehet igazából vesztes, az pedig érdekes módon mindig a végső győztes, akkor, ha nem ébred rá arra, hogy nem egy verseny és díjának a megnyerése a fontos, hanem a hiteles belső tartalom, s nekünk mindannyian ezzel a hitelességgel felvértezve kell győzedelmeskednünk nem egy versenyben, hanem az élet során, mindenféle magával ragadó kihívás felett.

Mars

Nyilas jegy

Felszálló Holdcsomópont

IC

Plútó

Vízöntô jegy

Bak jegy

Téli napforduló (december 21.)

167

megjelenik a különféle asztrológiai iskolák és irányzatok elemzési és alkalmazási rendszereinek eltérő mivoltában. Én nem választom ketté a Naprendszer belső és a kozmikus erők külső energiáinak együttes hatásmechanizmusát, hanem igyekszem e kettős minőséget egybegyúrva meghatározni. Kezdjük a Plútó helyzetének és az általa okozott tényszerű változások területeinek a feltérképezésével. E kis távoli bolygó keringési ideje a Nap körül rendkívül hosszú, nagyjából 248 év időtartam. A különböző zodiákus csillagjegyekben és állatövi csillagképekben történő tartózkodása meglehetősen tartós, a retrográd (hátráló) jelenség és szokatlan pályája jóvoltából jelentősen eltérő is, mely 11 és 30 év tartam között váltakozva fejti ki megrendítő, mélységében mindent átformáló erejét életünk különböző területein. 2010-ben a Plútó a Bak csillagjegyben halad lassan és méltóságteljesen, a csillagképek tekintetében viszont a Nyilas elején van, nem messze és kifelé tartva a Tejút éjfél hasadékától. Mivel ez a zodiákusban a Nap „útjának” éjszak pontján, a téli napfordulót követő Bak jegy elején található, ez rávilágít arra, hogy nem is olyan rég került az ekliptika mélypontjához közel. Pontosan 2008 elején lépett be e jegybe először, majd 2008 decemberétől már tartósan is itt felejtkezve fejti ki radikálisan átformáló hatásait, a Szaturnusz által uralt politikai, társadalmi és gazdasági struktúrák átalakításának a tekintetében. Nem is tagadhatjuk, hogy a 2008-ig langyosnak tűnő állóvizet (hazánkban azért már korábban, 2006-ban elindult a felkorbácsoló fuvallatok és kisebb viharok sorozata) igencsak felkavarta és felforrósította a különböző bel- és külpolitikai, illetve bel-és külgazdasági válságesemények kirobbanása, mely mára végképp a földkerekséget átölelő hatásúra fokozódott. (Lásd észak-afrikai események!) Nemcsak globális viszonylatban, hanem egyéni, közösségi és párkapcsolataink viszonylatában is. Az pedig, hogy a Nyilas csillagkép kozmikus ereje társul a szimbólumot uraló Jupiterrel egyetemben a Bak szaturnuszi rideg, kemény, érzelmeket elnyomó és háttérbe helyező, törtető, racionális, anyagi síkot formázó „politikájához”, azt jelenti, hogy mindezen törekvésekhez éles, direkt irányú, tüzes, harcos, ideologizáltan önérvényesítő és a megszorítások mellett bőséget ígérő (kérdés, hogy kinek miből mi jut) gondolatiság és cselekvőkészség is társul. Nem véletlen, hogy a Bakra jellemző taktikus kivárás időnként háttérbe szorul, s egy impulzív, hirtelen és közvetlenül támadásba lendülő Nyilas ereje ötvöződik a Bak konok, céltudatosan csúcsra törő ars poeticájával. Ez érződik is a jelen problematikáinak minden területén.

168

Ráadásul 2010 novemberének végén, majd tizenhét évet követően ismét egybe esett a Plútó és a felszálló Holdcsomópont égi helyzete. Ez azt jelenti, hogy tudatos énünk világában egy régmúlt idea végképp kitörlődött, s egy új szellem kibontakozásának magvai indultak fejlődésnek. Ha csak a 2010 decemberében tapasztalt Való Világ villa eseményeit nézzük, sorsszerű volt az a rengeteg verbális csetepaté, hiszen a Plútó, a felszálló Hold csomópont, a Mars és a Merkúr is szinte egyazon pozícióban állt, s egykét napra még a Hold is beárnyékolta az események brutalitását. Borítékolható volt, hogy a bezártságot nehezebben viselők konfliktushelyzet esetén kivetkőzhetnek önmagukból. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy mindenért csakis az említett bolygók a felelősek, hanem azt, hogy mennyire is tudatlanok és felkészületlenek vagyunk a mesterségesen gerjesztett feszültségek kulturált módon történő megoldására és kezelésére. Egyszóval a provokáció és manipuláció folyamatosan jelen van életünkben, csak éppen nem vagyunk képesek megóvni lelki egyensúlyunkat e külvilági atomtámadásoktól. Ezeket a társadalmi és emberi konfliktusokat – melyek az elmúlt időszak során a csúcspontra jutottak – a Neptunusz égi elhelyezkedése is támogatta. A mélyen rejlő titkok és érzések bolygója ez évben a Vízöntő csillagjegy végén tartózkodott, de a Bak és Vízöntő csillagképek találkozásának a közelében. Ez pedig egyben azokat a kapcsolati változásokat is előmozdította, melyek többsége az önállóságra, egyéni érvényesülésre, szabadságra, csökkenő felelősség és kötelezettség vállalásra, alkalmazkodási képesség romlására irányultak férfiak és nők esetében egyaránt. Az elmúlt tíz-tizenöt év nem kedvezett a tartós emberi és párkapcsolatoknak, hiszen az egyéni szabadságot a ma embere nem képes a megfelelő határok között kezelni, vagy egy működő kapcsolat esetében azt megfelelően elfogadni, elfogadtatni, s a kölcsönösen megállapított szabályok szerint alkalmazni is, s ebben a Vízöntő Neptunusz bomlasztó energiái is ludasak. Ami ellen egyetlen gyógyszer van, még pedig a kíméletlen őszinteség és egyet nem értés esetén a határok meghúzása, de intelligens módon, finoman, s nem a másik fél lelki lerombolásával, hanem építő javaslatokkal, s a változtatási lehetőség nyitva hagyásával. Erre azonban csak azok lehetnek képesek, akiknek személyes karakterükből adódóan a nyíltság, őszinteség, szeretet, hűség, a másikra való odafigyelési készség és a hitelesség az alapértékrendjéhez tartozik. Pedig az Uránusz, mely a felsorolt szabadság és minden egyéni vágy fel-

169

erősítője, s így a Vízöntő jegy elsődleges ura, már 2004 elején, a Vízöntőt követően a Halak csillagjegybe került. Ez csak azt erősítette meg, hogy szellemiségében is erőre kapott e jegy által, hiszen kozmikus energiáiban továbbra is a Vízöntő csillagkép ösztönzését viselte magán. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Vízöntőben tartózkodó Neptunusz a Jupiter mellett a Halak jegy másik uralmi bolygója, akkor válik igazán érzékelhetővé, hogy e hatalmas és tartósan erős energiájú bolygók, mennyire összekuszáltan érvényesítik ma energiáikat és zavarják össze a jelen emberének gondolatvilágát. Nem beszélve arról, hogy ma mindenki az ostobáknak hisz el mindent, mert ők hallatják, hallathatják leginkább hangjukat. (MÉDIA!) S ez évre, 2010-re állt elő azon égi helyzet, miszerint az Uránusz mögött a Halak csillagkép eleje lóghat a falon, vagyis idén e csillagkép óriási terjedelme miatt a zodiákus jegy és csillagképnek névadó Halak szimbólum is megegyezik a bolygó esetében. Persze az Uránusznak itt a Halak csillagkép múltba tekintő ágán más a töltete, mint a Halak felszálló ágának égi pozíciójában, s ez pedig nem más, mint egy remete, alkotásba visszavonuló, elmélkedő, a jövő reményeit megalapozó szellemi feltöltekezése. Aki nem ezt tette, legközelebb 84 év múlva pótolhatja. Tovább csodálva az Uránusz helyzetét, azt is megállapíthatjuk, hogy ez év során, hosszas e jegybeli tartózkodásának idején pozíciója kétszer is elérte a tavaszi napéjegyenlőség bekövetkezésének helyét. Ez azt sugallja, hogy ami ez évben szellemiségében, gondolatiságában megújult, vagy felerősödött, az mind az egyensúlyt – a túlzásokba eső fény és a mélyre húzó sötétség kiegyenlítődését – szolgálja. A mindenkori életeink során örömöt, bőséget, és sikert elhozó Jupiter is a maga bölcsességével, az isteni igazságot hordozó személyiségével hozzátette azon korlátokat, hogy az esetlegesen öncélúvá váló Uránusz szellemi vezetésre való igénye nehogy akadály nélkül előre törhessen. Mint majd látjuk, 1926-ban az Uránusz ugyanilyen helyzetben volt, s igyekezett is a világ szellemi átképzésére, de mint a történelem eseményei igazolják, akkor és az, a Jupiter nélkül hátborzongató volt, s kissé félre is sikeredett. Nem mintha ahhoz valami hasonlóra való törekvés ma nem lenne tapasztalható, de bízzunk Zeuszban, hogy jobb belátásra bírja a nagypapit, és nem engedi, hogy a két öregúr, Kronosz és Uránosz diktatúrája bekövetkezhessen. Én azonban azt is látom, hogy a Jupiter és az Uránusz együtt, bölcsen és nyugodtan álmodoznak, s türelmesen hagyják a Szaturnuszt a Szűz csillagképpel erősített Mérleg zodiákusban garázdálkodni sajátsá-

170

gos igazságának, egyoldalú egyensúlyának és egyedi rendteremtő módszerének a képviselőjeként. (Mindezt a tisztaság és az ártatlanság álarca mögé rejtőzve teszi.) Ha azonban a 2010-es évet tekintve a négy jelentős égi pontnál zajlott jelenségeket nézzük, akkor a külső bolygók közül tartósabban csak az említett Szaturnusz – a keleti (kikelet) ponton – az őszi napéjegyenlőség helyénél és a Jupiter, Uránusz kettős – a nyugati (nyugvó) pont közelében – a tavaszi napéjegyenlőség égi pontjánál mutatkozott. A két dimenzió-kapuban, főleg a déli Ikrek – Orion – Bika – fénykapuban sok érdemleges nem történt azon kívül, hogy a Nap és leghűbb követője a Merkúr, valamint a Vénusz és a Hold áthúzott rajta elég gyorsan. Az utóbbi azért több esetben is, mégpedig havonta egyszer. Az északi (éjszaki) Nyilas – Kígyótartó – Skorpió dimenzió-kapuban is csak az év második felére gyorsultak fel az események, mikor a kifelé tartó Plútóhoz csatlakozott a Mars, a Merkúr, a Nap és a Hold, s a precesszióval megegyező irányba tolódó felszálló Holdcsomópont is. Csak a Vénusz hiányzott onnan, vagyis a harmónia, béke, szeretet, mert e kiegyensúlyozó bolygó egyedül, magányosan lézengett a Nap és a Föld közötti pályaszakaszán, megvilágítatlan arcát mutatva felénk, vajmi kevés melegséget sugározva hétköznapi életünkre. Azért augusztus közepén és október elején a Marssal volt egy-egy rövid találkozása a Szűz és Mérleg csillagképekben, de ezek inkább csak futó kalandot, vagy az erőviszonyok tisztázását jelentették a jelen férfias nőinek és nőies férfiinak vetélkedésében, s nem a tartós kapcsolatokat erősítették. Majd 2011-ben, hiszen a Vénusz akkor már fénybe borulva üldözi a Mars bolygót, egyszer talán csak sikerül is elkapnia őt és behódoltatni a szerelem beteljesüléséhez. Még talán annyit 2010-ről, hogy hét alkalommal is Naphoz közeli Merkúr állás jött létre, mely napokat ötletdússá tett a gondolatok felgyorsult áramlása, a leszálló Holdcsomópont pedig végig a Rák csillagjegyben volt. Ez azt jelenti, hogy lelkünk mélyén egy meleg, szerető család, otthon és haza vágya él, de mivel az Ikrek csillagkép kettőssége adja a módosító, felerősítő kozmoszenergiákat, így ma csak kemény küzdelem árán valósítható meg egy tiszta, rossz beidegződésektől mentes, harmonikus, szeretetteljes otthon és nemzetkép kialakítása. Összességében 2010 úgy értékelhető, hogy az év során az élet állóvize oly módon kavarodott fel, hogy a korábban lerakódott összes szemét a felszínre került, és sokan már azon munkálkodnak, hogy a tisztára szűrés a közeljövőben elkezdődhessen.

Szepes Mária: Vörös Oroszlán (részlet) „Az igazságnak, tökéletességnek, örökkévalóságnak, végtelenségnek az ellenkezője is lehetséges. Így állhatott tehát az örökkévalóból kiáradó szabad lény előtt a Tudás fája: a nagy analógia, így állhatott előtte a rossz, ellentétes, halálos és boldogtalan külön út, a vágy által létrehívott anyagvilág vonzó, kéjes, szép és kárhozatos tűzijátéka, amelytől az Örökkévaló intése óvta, de nem zárta el. A földi ember sem adhatja át élettapasztalatát a fiatal tapasztalatlannak. Mint fent, úgy lent. A dolgok újra és a végtelenségig ismétlődnek, mint a vízbe dobott kőnél a körülötte képződő körök egyre szélesedő gyűrűi. A lénynek tapasztalnia kellett a külön utat, a rosszat, a halál formavilágát, hogy ne higgye, elfogadja, hanem teljesen átégve a megismeréstől tudja, hogy Nála a helyes út. Vele párhuzamos, Benne a megváltás. Az isteni dualitás: az Örökkévaló és mindannak az ellenkező lehetősége, ami Ő, látensen: Nin-gal. A fátyolos Istenasszony, aki már az elsüllyedt őshazában is uralkodott a kisebbik szentélyben, akit az elmúlt és eljövendő népek más és más néven imádtak és imádnak majd, aki ura a föld minden bűnös és áldott asszonyának, aki uralkodik rajtam, alázatos szolgálóján, titkos nevemen, mely Sin, a közvetítő, aki uralkodik a bolygókon, naprendszereken, az egész Kozmoszon, akinek fátyla a Tejút és a hatalmas csillagködök. Ő atyáid istennője, s az elsüllyedt őshaza tündöklő asszonya: Istar – az atlantiszi Ízisz. Nin-galban szunnyad a vágy. Nin-gal a kísértő. Nin-galban lobbant fel a tükröződés vágya. Az örökkévaló, a nemző. Nin-gal a megtermékenyített Nagy Anyaméh, amelyből a harmadik: a Lény előárad Nin-gal halálos vágyának terhével és az Örökkévaló halált összezúzó megismerésével. Nin-gal létbe lépett az Ő igenje által, de Ő maga meg nem nyilvánult maradt. Nin-gal magzata, a Lény elindult. És elindult a nagy törvény: mint lent, úgy fent. A Lény, mint a nagy Anya és Apa, kettészakadt, a külön út vágya és kíváncsisága miatt. A kettészakadás megszülte a taszítás nyomában keletkező ikererőt, a vonzást. A kettőből megszületett újra a három, és a három megint utánozta a szülőit. Így ömlött elő Nin-gal méhéből a lények végtelen sokasága, s külön-külön mindegyik távolodó ismétlődése, szétáradó víz gyűrűköre a fent lejátszódó, csodálatos istendrámának.

172

Ő kimondta az Igent. Mert a vágynak orvossága a kielégülés, a rossznak a szenvedés. És ahol a vágy látensen szunnyad, ott szunnyad a veszély is, amely csak a létbe lépés, a teljes kiélés mindenségen végigfutó köreivel hárítható el. Ő meg nem nyilvánult maradt, de része minden lénynek, mint meg nem nyilvánult, megsemmisíthetetlen belső lényeg. Ennek az isteni Énnek nincs szüksége tapasztalatra, ezt nem érheti változás, és nem érheti halál. Nin-gal vágyakozik, és a megtermékenyülés gyönyörében, szüli verejtékben magzatát, ujjong az idő káprázattáncában, és a múló, rothadó anyagból örök szépséget próbál formálni, újra meg újra szörnyű fiaskóval, mint a szobrász, aki hóból alkotja remekműveit. Nin-gal tapasztal, csalódik, szenved és pusztul a lét izgalmas kalandjában – és ő igyekszik vissza türelmes, néma, mindentudó isteni párjához a fájdalom tüzes kohóján át, hogy Benne feladhassa önmagát. De ehhez a háromból kettőnek és a kettőből Egynek kell válnia. A Lény visszatér Nin-galhoz, és Nin-gal Hozzá. És mivel minden lény belső lényege a mindentudó, türelmesen várakozó isteni Én, tehát külön-külön minden lényben, a létbe lépés drámai analógiája mellett Nin-gal keserű csalódásának, belátásának és isteni párjához való vis�szatérésének vágya is lejátszódik. Az Egyetlen, Meg Nem Nyilvánult, Örökkévaló felé emelkedő, érettebb Ningal meditációja, megismerése és kiábrándulása az anyagból. Nin-gal vágysikolya ma is hangzik a Mindenségben. Nin-gal keserű megbánásának jajkiáltása ma is hangzik a Mindenségben. A gyönyörsikoly lefelé, a Lét sűrűjébe hajszol. A megbánás jajszava visszahív az örökkévalóhoz. Így folyik a szüntelen bukás és szüntelen felemelkedés két egymás mellett futó spirálforgása. Minden menyasszonyban a fátyolos Nin-gal siet kéjes, boldog izgalommal a vágy és formateremtés veszélyes kalandja elé. Minden papnőben Nin-gal tesz szüzességi fogadalmat és szegül a szenvedést szülő vágyak és szenvedélyek ellen. Minden anyaméh Nin-gal új hite és kísérleti műhelye. És minden koporsó Nin-gal keserű kudarca, amelyből megbánás és megismerés fakad. Ahhoz, hogy valami feltámadjon, meg kell halnia, el kell rothadnia előbb. Ahhoz, hogy Nin-gal örökre feltámadjon Benne, neki és a belőle kiszakadt lényeknek át kell haladnia a halál és rothadás kapuján. Mint fent, úgy lent.”

173

XI. fejezet

Az Özönvíz korától az időszámítás kezdetéig Ha feltárod a múlt rejtélyeit, s ez által feloldod a jelened félelmeit, akkor képes lehetsz előre látni a jövő titkait. (Szerző)

Jelenlegi ismereteink alapján bizonyosnak tűnik, hogy a jelenlegi világév időszakot megelőző precessziós földtörténeti kor idején kerülhetett a földi természetvilág és a mai ember elődjének a fejlődési állapota olyan összhangba, hogy az isteni szellem testet ölthetett egy alkotó és gondolkodó, érző és kapcsolattartó lény, az ember formájában. Mindennek megalapozása, időben behatárolva i. e. 38 000 után vált lehetővé, amikor a Nyilas csillagképben bekövetkező nyári napforduló idejében a földi természetvilág, elsősorban az északi félteke élővilága lassanként fejlődésnek indult. Ennek folyamán i. e. 36 700 körül, amikor a tavaszpont a Szűz – Serleg – Oroszlán csillagképek által határolt égi helyre került, a nyár- és télpont pedig a Tejútra, a két dimenzió-kapuhoz, illetve az őszpont a Halak csillagkép meghatározó égi pontjára, már elindulhatott az északi ember testének és agyának olyan mértékű fejlettsége, hogy a természet kiteljesedésének tükrévé válhasson. Ezáltal viszont képessé válhatott arra, hogy változtassa, befolyásolja környezete élővilágát, s felfedezze azokat a lehetőségeket, melyek könnyebbé tették a túlélést és tartalmasabbá, örömtelibbé váltotta a napjaikat. Ennek a természet által is támogatott első fénykora i. e. 30 200 körül, az akkori Orion- Bika-korszak kezdetére köszöntött be, amikor bolygónk csillagokhoz viszonyított helyzete megegyezett az ős emlékezetű Özönvíz utáni időszakéval. Jó 2500 évet követően, a beköszöntő Kos-korszak akkor is hanyatlást indított el, hiszen a megjelenő törzsi harcok új területekre történő vándorlást eredményeztek, megakadályozva ezzel az egyes népcsoportok állandó lakóhelyen történő társadalommá való felfejlődését. Ezt követően i. e. 24 000 – 23 600 között az elmúlt századokéhoz hasonló, hirtelen és gyors áttörés következett be, hiszen a tágra nyílt dimenzió-kapuk

174

jóvoltából a Föld befogadóvá vált egy magasabb szellemi erő megjelenésére, a korábbi kezdetlegesebb viszonyok totális átformálására. Megjelentek Észak-Amerika, Európa, Közép-Ázsia területén a későbbi ismert ókori kultúrák, civilizációk alapjainak úttörői, akkor még más földrajzi helyeken, más nyelv és jelrendszerrel, más társadalmi szerkezettel és a maitól jóval eltérő vallási irányzatokkal. Mivel az ember életében már akkor is jelen voltak a ciklusos természeti katasztrófák és szélsőséges éghajlati viszonyok, ezért azok folyamatos alkalmazkodásra késztették őket. Ez a természet résztvevőinek részletes és pontos megfigyelésével és az ahhoz történő igazodásban fejeződött ki. Így vált a legfontosabb tényezővé a csillagászat és a természet erőihez való folyamatos fohászkodás, mely a korai vallásokban öltött együttes testet. E két terület nem választható ketté, összeforr az emberi szellem és lélek testet öltésével, s aki eltérít ettől az egységtől, az nem Isten valós igéit hirdeti. Ez a korai aranykor azonban 2-3000 évnél nem tartott tovább a precesszió okozta erőteljes természeti és éghajlati változások miatt. Amikor a tavaszi napéjegyenlőség ideje a Bak csillagképbe, majd a Nyilasba és a Skorpió – Kígyótartó csillagképbe került, újra jégkorszak köszöntött be az északi féltekén. A hanyatlás elindulása i. e. 21 000 tájára tehető, csúcspontja pedig az i. e. 17 500-11000 közötti időszakra, s a tavaszi megindulás pedig i. e. 7750 környékére, amikor is a tavaszi napéjegyenlőség a Rák csillagkép kezdeti szakaszán állt be. Mindez azt jelenti, hogy az első civilizációk legalább 10 000 évig nem tartózkodhattak kialakulásuk helyén, mivel kezdeti életlehetőségeik erőteljesen megváltoztak, vagy éppenséggel teljesen megszűntek. Észak-Amerika területeiről Közép- és Dél-Amerika hegyvidékeire költöztek, az aztékok és maják az előbbi magas domborzatú tájaira, az inkák pedig utóbbi földrész hegyvonulata közé, az Andok gerincére. A kárpát-medencei ősmagyar eredet (itt elsősorban a szellemiségre utalok, mert a folytonos vándorlás és a más népekkel való összeolvadás miatt a „hun és a magyar” fizikai síkon azonosítva már egyáltalán nem jeleníthető meg) pedig déli és keleti irányba haladva, a teljes megszűnés veszélyétől fenyegetve vitte tovább tudását, őshitét. Ez a kultúra az Egyenlítőhöz közeli afrikai területeken és Ázsia közel-keleti vidékein indult virágzásnak i. e. 9000 és 5000 között. (Ázsia távol-keleti őskultúráinak eredete is közösséget és hasonlóságot mutat az említettekkel.) Ettől számítva már egy elismert emberi történelem veszi kezdetét, mivel a köztudatban elfogadottnak tekintett Özönvíz történet és a hozzákapcsolt mi-

175

tikus Noé-legenda az egyik alapja a ma általánosan elterjedt Teremtés-elméleteknek. Megemlíthetjük Atlantiszt is, mely civilizációnak a tudása, megsemmisülését követően – i. e. 11-10000 táján – terjedt el, apró megmenekült csoportok révén, szétszóródva a különböző kontinenseken. Ezért jelenhettek meg a víz erejének segítségével a ma megmagyarázhatatlannak vélt óriás kőlétesítmények, a korai csillagvizsgálók, egymástól oly eltérő területeken (pl. Stonehenge és az egyiptomi piramisok). Azt már korábban láthattuk, hogy időben van összefüggés Atlantisz vélt megsemmisülésének ideje és az ősi Özönvíz áradásának ideje között, az a kb. 6450-6500 évenkénti időszak, mikor bolygónk a precesszió folyamán egyikmásik szélsőséges pozíciójába kileng, eldől. Előbbi után a csillagászati Oroszlán-korszak indult el a földtörténet során, mely az északi félteke természeti újjászületésének a kezdete, utóbbi esetben pedig a Bika-korszak, mely annak kiteljesedésének kora. Ez megerősíti korábbi megállapításainkat is, hiszen mindkét korszaknál megvalósul az évszakpontok Oroszlán, Vízöntő, Skorpió, Bika csillagképekkel történő egybeesése, ami az emberiség történelmében váltakozva mindig vagy felemelkedést, vagy lezáródást hoz el. Jelenünkben ez úgy mutatkozik meg, hogy a nyári napforduló a Bika csillagkép elején van a Tejúton (Orion felett), s amíg át nem kerül a Kos csillagképbe, addig egy megtisztult és megújult szellem terelheti majd az eltévedt emberiséget. Ha az eddigi megállapításokkal kapcsolatosan valakinek még bármilyen kételye is fenn áll, akkor mostantól végérvényesen felhagyhat vele, hiszen az ősi Özönvíz korától kezdve írásos emlékek, régészeti leletek, valamint művészeti alkotások sora hitelesítheti az egyezőséget, történelmünk alakulása és az égbolt változó térképének összhangjában. A Bika-korszak i. e. 4450 után történő beköszöntével nemcsak a tavaszi napéjegyenlőség bekövetkezése esett egybe az Ikrek – Orion – Bika dimenziókapu helyzetével a Tejúton, hanem ezzel egy időben az Univerzum és bolygónk asztrológiai egyensúlya is megkezdődött. A korszak idején a Szűz – Serleg – Oroszlán égi helyen bekövetkező nyári napforduló végighaladt az Oroszlán csillagképen és a nyár tetőfokán uralkodó Oroszlán személyében a Nap – a fáraók, császárok, és királyok szimbóluma – átvette méltó vezető helyét az újjászülető ókori kultúrák bölcsőinél. A Nap uralmával indultak el az ismert mezopotámiai, egyiptomi és távolkeleti társadalmak, egymástól eltérő politikai rendszereikkel és vallási filozófiáikkal.

176

Ha a Föld pályakeringését nézzük, akkor a mai naptárunkat alkalmazva a tavasz április 28-án, a nyári napforduló július 28-án, az ősz beköszönte október 28-án, a téli napforduló január 26-án jelentette az évszakok kezdetét. Téves az a jelenkori elképzelés, miszerint március 1. a meteorológiai tavasz, és március 21. a csillagászati tavasz kezdete, ugyanis a négy csillagászati évszakpontnak az éppen esedékes évszak csúcspontjának kellene lennie, vagyis ma a tavasz másfél hónappal a tavaszi napéjegyenlőség előtt kezdődik, és másfél hónapot követően, május elején zárul. Ezt azonban minden nemzet földrajzi elhelyezkedése módosíthatja aszerint, hogy milyen távolságra vannak a Ráktérítőtől, a Baktérítőtől, vagy az Egyenlítőtől. Ugyanígy a többi évszak esetében is. Miért nem érezzük az átmenetet és az állandóságot az évszakok esetében? Azért, mert e világév során a precesszió jelenlegi állása szerint az egyik legfelfűtöttebb, legszélsőségesebb időszak van a bolygó életében, s ez egyben az ember szellemére és gondolkodásmódjára is jellemzően kihat. Az egyensúly, az arany középút megteremtése a jelenkor feladata. Mert e jelenkor szereplői jelen voltak az ősi kultúrák elindulásainál, majd a precesszió következtében a mérsékelt éghajlati övet elhagyó és az Egyenlítő felé vándorló ókori társadalmakat építő népek között, majd újra megjelentek az európai dominanciájú középkor folyamán több nemzetnél is, ma pedig a Kárpát-medencét gazdagítják szellemi kincsestárukkal, melyet az ostoba világ meglehetősen alulértékel a hasonlóan együgyű vezetőinkkel egyetemben. Miért is kezdtem emberrel nagyot, Ki sárból, napsugárból összegyúrva Tudásra törpe, és vakságra nagy. (Madách Imre: Az ember tragédiája, Lucifer monológ, részlet) A Bika-korszak (kb. i. e. 4450- 1850) idején újjászülető közel-keleti és észak-afrikai kultúrák legismertebb és legkarizmatikusabb képviselője a szinte a semmiből felbukkanó sumer királyállam, valamint Alsó- és Felső-Egyiptom hierarchikus társadalma. Előbbi a Tigris és Eufrátesz folyóközben, utóbbi a Nílus földközi-tengeri deltatorkolatánál, egy kb. 1000 km-es elnyúlt partszakasz mentén alakult ki. Minthogy a sumér nép eredetét eddig igazoltan még nem derívtték fel, ezért a történelemmel foglalkozók körében felmerült egy esetleges ősmagyar kárpát- medencei előélet, vagy egy különleges, földön kívüli származás. Nem szeretnék e kérdésre válaszokat keresni, vagy adni, hiszen az igazi válasz mindenkiben benne rejtőzik. Csak igazolni azt, hogy ez időtájra vált

177

bolygónk természeti és éghajlati világa olyan állapotúvá, hogy az egyes kontinensek folyó melletti (édesvízi) vidékein elindulhatott egy hirtelen felgyorsuló civilizációs fejlődés. Az északi félteke jégkorszakát követően i. e. 9000-8000 táján már az élővilág csírái újra fejlődésnek indultak, s az Özönvíz előtt egy magasabb fokú fejlettségre bizonyosan el is juthattak. Mert ez a mindent elpusztító áradás lezajlása a sumer hagyományban is fellelhető, melynek visszavonulása után, már egy olyan fejlett történelmi kép kialakulása tárul elénk, mely igen nagyfokú tudást sejtet az i. e. 3500-3000 közötti időszakban. Ez az időszak pedig a csillagászati Bika-korszak csúcspontja, s megegyezik a maja-naptár ötödik ciklusának a kezdetével (i. e. 3114). Ez egyben jelzi is, hogy a precesszió miatt Közép-Amerikában és az Egyenlítőhöz közelebb eső afrikai és közel-kelet-ázsiai területeken épülhettek ki az első számottevő civilizációs központok, melyek nyomait mára még nem ette meg teljesen az idő vasfoga, vagy az új jégkorszak. Az áradó víz elől a magaslati helyekre menekülő, s majdan a sík, termékeny területeket visszafoglaló ős sumer vidék nem sokkal volt nagyobb, mint a Duna–Tisza köze, s lakosságának száma sem érte el még az egy millió főt sem, ha fénykorának idejét is nézzük. A hegyi levonulás után, a folyóközbe való beköltözéskor még csak néhány tízezren lehettek, és sok mindenben elmaradtak a már e területen élő őslakók mögött. Hiszen e mocsaras vidék ősi városai, Eridu és Uruk is eredetileg e korai törzsek, népcsoportok települései voltak. A régészeti feltárások szerint a legismertebb és legkorábbi város a bibliai legendából is ismert Jerikó már az i. e. VIII. évezredben is létezett. Az őslakosok őrtornyokkal ellátott városfalakat raktak, értettek az agyagedények kiégetéséhez, szőttek-fontak, háziállatokat tartottak, gabonát termeltek, kialakult a réz- és bronzmesterség, azonban még írástudatlanok voltak. A sumer honfoglalók eleinte csak rombolták azt, amit elődeik megteremtettek, de nemzedékről nemzedékre a mocsarak fölé újabb városokat emeltek. Növekedett a népesség, terjedtek a szántott- vetett- öntözött földek, évente kétszer-háromszor arattak, a nyájak gyarapodtak, a halászat, madarászat, állattenyésztés virágzott, s jutott mindenkinek bőven mindenből, a királynak, háza népének, papoknak, írnokoknak, míveseknek, parasztoknak, sőt a feleslegből kereskedésre is tellett. Ezáltal beszerezhették a náluk hiányként felmerülő aranyat, ezüstöt, rezet, ónt, értékes fákat, köveket, s drágaköveket. A korábbi kisebb-nagyobb szigeteket követően már egy egész országot hó-

178

dítottak el a mocsártól, és a sumer fennhatóság néhány évszázad alatt az akkori Ázsia leggazdagabb és legműveltebb tája lett. Már i. e. 3000 előtt írni, olvasni tudtak, a kezdeti képszerű írásjegyek kőbe, agyagba karcolt ábráit bonyolult geometrikus jelek váltották fel. Megjelent az ékírás, mert annyi mindent kellett számon tartani, hogy a puszta emlékezet kevésnek bizonyult. De ez a szokatlan bőség erős városfalakat és harcedzett hadakat is megkövetelt a pusztai és hegyi népek, valamint a szomszédos városok megújuló támadásaival szemben. Tudása fejlettségének és szervezettségének köszönhette e kis ország népe a maga évezredes virágzását. Ők maguk az isteneiknek köszönték mindezt, s szinte valamennyi életterületüknek volt védőistene, akihez könyöröghettek, fohászkodhattak. Megjelent a sumer hősköltemény a Gilgames-eposz, amely az i. e. 2600 körül uralkodó Uruk városának királyáról állít emléket, aki a későbbi mítoszokhoz, legendákhoz hasonlóan az örök élet füvét, bölcseletét (Szent Grál), a hallhatatlanságot indult el meglelni, saját őse, a megistenült Um-napisti útmutatásai alapján. Gilgames király küzdelmek sora után meg is találja a növényt a tenger mélyén, de igazi hősként viselkedve nem fogyasztja el azt, hogy a hallhatatlanság képességét önmagának kisajátítsa, hanem ingébe rejti, hogy haza vigye Uruk népéhez. Visszaúton hazafelé, egy óvatlan pillanatban kígyó ragadja el a füvet, és a király megkeseredetten, elcsigázva, üres kézzel tér vissza népéhez. S ez az őstörténet, a Bibliát jóval megelőzve az alapja minden későbbi legenda, népmese és más irodalmi mű Grál-keresésének, annak megtalálásának, vagy elvesztésének elbeszéléséhez. A tenger mélye a lélek rejtekeinek és az ismeretlen alvilágnak a szimbóluma, mint ahogy ez megjelent Orpheusz alvilági utazása során is, aki ugyancsak a hallhatatlanság elérése miatt indult el szerelme, Eüridiké megtalálására. De mint azt az előzőekben megtudhattuk, bár meglelte a kincset, a párját, azonban fegyelmezetlensége miatt elbukott, s nem teljesíthette nemes küldetését. De pozitív példának itt van a magyar népmesék állandó hőse, a legkisebb királyfi tanulságos története, vagy a keleti mesevilág elbeszélése Aladdin és Jázmin hercegnő szerelméről és a Grált helyettesítő csodalámpáról, valamint a kígyó szerepét megjelenítő nagyvezírről. A brit hon Arthur király Grál-legendáján alapuló, Robin Hood és Ivanhoe történetek sem lógnak ki e sorból, viszont a negatív végkimenetelű irodalmat erősíti az általam szomorúan tudomásul vett Mikszáth hősök, Noszty Feri és Tóth Mari beteljesületlen szerelme is.

179

Szinte a teljes magyar irodalom átvett e szimbólumokból, Csokonai, Petőfi, Vörösmarty, Jókai, Gárdonyi, Mikszáth, Móricz, Madách és Rejtő, s elnézést a nem említetteknek. Ha e hőseinkre emlékezünk nagy magyarságunkban, akkor elsősorban azt kellene fognunk, hogy valójában mit üzentek nekünk remekműveik által. Mert a ma rájuk hivatkozó és őket ünneplő magyarok nem az ő szellemiségüket követik, hanem azokét, akik korukban megnehezítették és ellehetetlenítették szellemi vezéreink életét, sorsát. A mai társadalmunk egyáltalán nem alkalmazza életműveik tanítását, s azokat így be sem építik a „szabad” magyar nép életszemléletébe. A Gilgames-eposz mellett előkerült egy elhíresült sumer királylista, amely i. e. 2100 körül készült, és Uruk város kései romjai közül ástak ki. Ez nemcsak azért érdekes, mert a hajdani királyokat Özönvíz előttire és utánira osztotta, hanem azért is, mert az első 30-35 nemzedék uralkodási idejét hihetetlen hosszúra tette. Például az első király Enmaluana 43200 évig uralkodott, s a rövid királyságokhoz tartozó uralkodó Gilgames is igen hosszan, teljes 126 évig birtokolta a trónt. A sumer kőtáblák megemlékeztek tehát az Özönvízről és még szökőárról is, ha nem is olyan hatalmasról, mint amilyenről a Biblia tesz említést. Azonban mégis létezik párhuzam a két mű között, hiszen a zsidó nép ősatyja Ábrahám a hagyomány szerint Sinear, vagyis sumer földjéről, Úr városá ból vándorolt el háza népével együtt északnyugat felé, hogy a füves puszták nomád pásztoraként éljen tovább. Ábrahám népe vihette magával örökül az Özönvíz ősi mondájának egy változatát, amely aztán átköltve belekerült később a héber nyelvű szentírásba. A monda lényege azonban nem változott. Az ős Um-napisti, Noé megfelelője időben megkapta az isteni intést, miszerint bárkát kell építenie. Azután kitört az ítéletidő, majd annak elmúltával az emberek kiszállván a bárkából „kost, s bakot ölve”, égő áldozattal fizettek életük meghagyásáért az égieknek. Egy másik jól ismert bibliai legenda, a nyelvek összezavarodása is felbukkan a korábbról származó, kiásott ékírásos agyagtáblákon, de itt szó sincs Bábel tornyáról, mert a jóval később épült és Marduk istennek szentelt hétemeletes bábili (babilóni) torony ekkortájt még nem létezett. A sumérok azt regélték, hogy hajdan nem volt félelem, nem volt rémület, nem volt, aki kezét az ember mellének vesse, mert minden nép egyazon nyelvet beszélt. Enki, a sumer főistenek egyike, föld és tenger, tudás és mesterségek ura keltett zavart az emberiség nyelvében, amely addig egy volt. Az eltelt évezred végére, az ikerfolyók vidékének sémi törzsei – a későbbi héberek, szírek, arabok stb. – közül fokozatosan kinőtt egy nép, mely mindin-

180

kább sumer módra élt, városokat alapított, gátakat épített, csatornákat ásott, földeket öntözött, mesterségekben és tudományokban jeleskedett. Első fővárosa Akkadu – Agade – volt, róla kapta később az egész nép az akkád nevet. Míg a sumer fénykor tartott, hiába fenyegették más népek az egymással versengő sumer városokat, mert azok veszély esetén mindig ös�szefogtak, a főképp északi – guti – és keleti – elámi – törzsek támadásaival szemben, s még jó ideig az akkádok is nekik hódoltak. Aztán kb. i. e. 2300 idején Sarrukinu, Agade városának királya uralma alá vetette egész sumert. Egy verses legenda azt állítja a királyról, hogy egy vízmerítő találta a folyón, mint kitett csecsemőt, sásból font és szurokkal leragasztott kosárban, – akár Mózest a fáraó lánya a bibliai monda szerint. A legendabeli vízmerítő kertésznek nevelte. Majd beleszeretett egy istennő, és ő tette a nép urává, az akkádok, később pedig a sumérek királyává. Sarrukinu idővel megalapította Közel-Kelet első nagy birodalmát, mely a Perzsa öböltől a Földközi-tengerig, északi irányba a fémekben bővelkedő Kis-Ázsiáig, nyugatra pedig a cédruserdőkkel koszorúzott Libanonig terjedt. Azonban a sumer nyelv és tudomány, valamint az ékírás továbbra is e terület meghatározó műveltségi mutatója maradt, főképpen a papok körében, ugyanúgy, mint a középkori Európában a római latin műveltség és nyelvhasználat. Sumer az Akkád Birodalom részeként i. e. 2140 körül még egyszer kivívta szabadságát, de később i. e. 2016-ban az elámiak elfoglalták, feldúlták, kirabolták az ország fővárosát, Urt, s népét halomra gyilkolták. Így tűntek el a fekete fejűeknek nevezett sumérek mindörökre, előbb az ország, majd a nép is, s vele együtt az ősi nyelv is kihalt, mire a történelem a csillagászati Kos-korszak idejének beköszöntéhez érkezett. S mi mindent köszönhetett az ókor a sumer fejlettségnek, akik az általunk ismertségben előbbre helyezett asszírokat és babilóniaiakat megelőzve alkották meg és adták át a környező népek számára, hatalmas és újszerű tudásukat! A fazekas mesterséget, városfalak és templomok építését, csatornák ásását, földek öntözését, gyümölcsöskertek telepítését, ökrök igázását, kocsik és hajók építését, fonást és szövést, réz- és bronzszerszámok, valamint fegyverek kovácsolását, ötvös remekek formálását. Mindezek mellett szobrok faragását, zenét, verselést, írást, olvasást, szorzást, osztást, súly- hossz- és területmérést, csillagászatot, bolygó mozgások követését (asztrológia), időszámítást, sörfőzést, orvoslást alkalmaztak, s mind emellett mindenkit megelőzve iskolákat működtettek. Persze az ókori Mezopotámia élete azért nem szűnt meg e nemzet hanyatlásával és elmúlásával, de jelzés értékű, hogy az őt körülvevő akkori önző világ egységesen összefogott egy ilyen magas szintű értékeket képviselő nép ellen,

181

annak teljes megsemmisítésére, s azt követően pedig elrabolta és átvette tudását, hitrendszerét, hogy minden más vele kapcsolatosat eltakarítson a föld színéről. Bár az utókor nem tud róluk többet, de elgondolkodtató, hogy máig sem tudja bizonyítani senki, hogy honnan jöttek és hová tűntek el a történelem színpadáról. Mivel azonban megjelenésük okán történelmüknek korábban is kellett léteznie, valószínűleg más helyen és más néven, ugyanúgy létezhet történelmük ma is, más helyen és más néven. Azonban Mezopotámiában már új néven, az Új-babilóniai Akkád Birodalom kezdte írni a történelmet, melynek legjelentősebb uralkodója, a törvényei által elhíresült Hammurapi volt, kb. i. e. 1792–1750 idején. Ezek a súlyos büntetéseket is magukkal hordozó törvények már a Koskorszak agresszivitását, önérvényesítését, brutalitását fejezték ki, melytől nem maradt távol a vallási áldozathozatal akár ember, akár állat megölése által. Mezopotámiában még az i. e. VII. században is tartotta magát az a véres szertartás, hogy minden évben embert – pótkirályt, aki öt napig helyettesítette az igazi királyt – áldoztak a nép bűneinek megváltásáért. (Ez a szokás sincs távol Jézus, népe általi feláldozásától, s ily módon az örök megváltás sajátos vallási elképzelésétől sem.) De mi történt a fáraók földjén, mialatt a közel-keleti ázsiai népek ilyen nagy léptékű változásokon mentek keresztül? Az utolsó európai jégkorszak idején még nem gyötörte olyan meleg ÉszakAfrikát, mint néhány évezreddel később a Bika- és Kos- korszakban, de még ez időkben sem volt annyira forró és száraz, mint manapság. Jóval nedvesebb és csapadékosabb volt az éghajlat, s változatos növény- és állatvilág élt, a mára tejesen kiszáradó sivatagi tájakon. Az ókori Egyiptom ismert világának kezdetére már minden virágzásba borult, elsősorban a Nílus évről-évre áradó vizének termékeny fekete iszaphordalékkal telített területein, azonban azon túl már akkor is minden vörös és terméketlen volt. Ezáltal Egyiptom saját népétől a kemet, vagyis a fekete nevet kapta. A homok- és kősivatagok világa a deseret (vörös) azért nem volt teljesen lakatlan, nomád pásztornépek éltek arrafelé. Az egész vidék jóval élhetőbb volt annak idején, mint ma. Most már tudjuk, hogy mindez a precesszió következménye. A korai Alsó-Egyiptom a Nílus mocsaras deltavidékét foglalta magába, Felső-Egyiptom pedig a folyó torkolat felöli első vízesésétől a folyódelta első elágazásáig terjedt, s a völgy tágasságától függően egy-két, néhol öt-tíz kilométer széles sávban követte kétoldalt a víz folyását. E kettő együtt, ha kitett annyit, mint a magyar Alföld, azonban mégis rengeteg embert tartott el. Az akkori ritkán lakott világban az egyiptomiak hangya módjára szorgoskodtak,

182

megszelídítették a vadvizeket, a nádas, sásos mocsarakat, és vízi és víz menti vadállatokkal, – a folyóra naponta lejáró – pusztai fenevadakkal vették fel a küzdelmet. Akár a sumer nép esetében, itt is csak a közös akarat győzedelmeskedhetett. Néhány nemzedék alatt egy szívósan küzdő, új dolgos nép nőtt fel, amely aztán évezredekig meghatározta e régió társadalmát, művészetét, vallását és hitrendszerét. A sumer és az egyiptomi kultúra kettőse megfelelő alap lehetett a később őket leigázó és elpusztító majdani perzsa, hellén és római birodalmak világának. Addig azonban sok minden megszületett az emberiség történelmét gazdagítva. Sumer és Egyiptom első virágzása időben csaknem pontosan egybeesett, mi több a korai Egyiptomban a sumer műveltségből is sok minden megjelent. Ez jelenthet közös eredetet is, vagy azt, hogy a vándorló törzsek, népcsoportok nemcsak árucikkeket, hanem szellemi tudást is közvetítettek már akkoriban is. A hagyományok szerint az i. e. 3000 körül uralkodó Men (görögül Ménész) volt az első egyiptomi fáraó. A monda szerint saját kutyái kergették a Nílus közeli Moirin-tóba. Az életét egy krokodilus mentette meg, a szájába vette, majd partra segítette. Ahol partot ért, menekülése emlékére várost alapított, s elrendelte benne a krokodilusok tiszteletét. Men fáraó vetette meg Alsó- és Felső Egyiptom közös fővárosának Menfer (Memphisz- görög) alapjait is, mely a Fehér Falak városaként épült, s a Menfer nevet a többféle elnevezés egyike után kapta meg. Egy másik névadó kifejezése a Hut-ká-Ptah lett, mely nevet a görögök Aigüptoszra fordítottak a későbbiek során, amiből az Egyiptom elnevezés lett, amely már nemcsak a városra, hanem az egész országra is vonatkozott. Ptah isten volt, minden istenek elsője, miként Men minden fáraóké. Az egyiptomiak hite szerint Ptah teremtette a világot és benne saját istentársait is. Neki emelt templomot Men a Fehér Falakon kívül, s magának is egy palotát Menferen belül, s annak a palotának a nevéből, a Per-Ao névből (Nagy Ház) ered a fáraó uralkodói elnevezés. Fehér Falak, Nagy Ház, Fáraó – isten földi helytartója, Fehér (Falak) (Nagy) Ház, amerikai elnök, a politika és világgazdaság egyeduralkodója, az amerikai dolláron megjelenő egyiptomi szimbólumok sora (piramis, harmadik szem), vajon mit jelenthetnek? Még belegondolni is hátborzongató, hogy a letűnt és eltűnt egyiptomi fáraóknak, valamint az elrabolt és mások által kisajátított sumer tudás igazi birtokosainak a kései utódai, a mai Észak-Amerika és Közép-Európa tájain serénykednek, miközben Ábrahám szellemiségének követői odaát is és nálunk is valami régi újra szövetkeznek.

183

Ez biztosan csak a véletlenek különös játéka lehet, hessegessük is el a gyarló gondolatokat („És mégis mozog a Föld”). Mert hát az egyiptomi fénykorból több uralkodó-dinasztia is megannyi csodát hagyott ránk, a piramisokon, a Szfinxen, a hieroglifákon, az egyedi és kivételes vallási és istenábrázolásokon, a nagy mennyiségű és magas szintű művészeti alkotásokon és az új, különlegesnek számító iparcikkek megjelenésein keresztül. Maradt ránk jó tanács is, egy írás szerint egy atya úgy látta el fiát hasznos útmutatóval, hogy miután gyermekének felsorolta minden szakma összes hátrányát, végső tanulságként közölte vele: „Légy fiam Írnok, mások hajszolója”! Úgy látszik a történelem leckéiből, mára többek csak erre emlékeznek szívesen. Persze Egyiptom első virágzása is egyszer csak hanyatlásnak indult (i. e. 2200), s az Óbirodalom megszűnése vezetett a Középbirodalom kialakulásához i. e. 2060 táján, melynek fénykorát a 12. dinasztia uralkodása hozta meg i. e. 1900 körül. A Nílus völgye sokkal zártabb és védhetőbb világ volt, mint a folyóköz Mezopotámiában, s az egyiptomiak nem engedtek be bárkit a birodalmukba. Viszont ők gyakran jártak rablóhadjáratra a tőlük délre fekvő afrikai országokba, pl. Etiópiába, keletre a palesztin és szíriai városállamokba. Adóztatással szereztek aranyat, féldrágaköveket, elefántcsontot, nemes faanyagot, továbbá kereskedtek is a Földközi-tenger szigetországaival és Ázsiával is. A Kos-korszak beköszöntével III. Szenvoszret fáraó (kb. i. e. 1878-1843) azt vésette a messze délre kitolt núbiai határ köveire, hogy „Elraboltam as�szonyaikat, elhurcoltam alattvalóikat, elmentem kútjaikhoz, leöltem bikáikat, levágtam árpájukat s felgyújtottam. Apám életére, igazat beszélek, s nincsen semmi dicsekvés abban, ami számon kijön!” A környező népek borzongva emlegették a fáraók népének nevét, mikor Kelet felől, Ázsiából váratlan vész tört Egyiptomra; a lóvontatású harciszekereken érkező hükszoszok hada i. e. 1700 táján megbuktatta a fénykorát élő Középbirodalmat. Másfél évszázadot követően sikerült csak az idegen uralom elleni küzdelmet győztesen megvívni, amellyel i. e. 1550 körül Egyiptom az Újbirodalom korába lépett. Ezzel a Bika-korszak kibontakoztató és értékteremtő világa véget ért, s beköszöntött a Kos-korszak harcosabb szellemiségű időszaka, melyet nemcsak az ősi népek hatalmi harcai, hanem az újonnan megjelenő népek, s azok világuralomra való törekvései is jellemeztek.

184

A Kos-korszak ideje során (kb. i. e. 1850 – i. e. 50) az egyiptomi és babilóniai birodalmak mellett feltűntek a görögök és perzsák, majd a rómaiak is, a kisebb különböző népcsoportokról, nemzetekről nem is beszélve. Mind eközben Közép-Amerikában javában virágzott az azték és maja kultúra, Ázsiában pedig a megszülető észak-nyugat-indiai Indus-kultúra (kb. i. e. 2500), – mely i. e. 2000-re már ősi fénykorát élte. Ezt követően i. e. 1500 körül már a kínai Sang-dinasztia is államot alapított a Huangho folyó vidékén, s falakkal védett fővárost is épített. Folyamatosan növekszik a megjelenő népek száma, s a nemzetek lakosságának népsűrűsége is a sokszorosára emelkedik. A korai első államok vezető szerepét idővel átveszik más népek birodalmai, így a Kos-korszak közepére – az első évezred fordulójára – részlegesen, míg a korszak végére – időszámítás kezdetére – teljesen átalakul a Földközi-tengert körülvevő vidékek politikai és vallási térképe. Ezért a mi szemszögünkből nézve a legfontosabb megismerni a jelenkori ideológiák alapjául is szolgáló hellén demokráciának és a Római Birodalom hatalmi rendszerének létrejöttét, valamint a mellettük párhuzamosan kibontakozó és fejlődő izraeli nép sorsának és hitrendszerének az alakulását a Halakkorszak kezdetéig, Jézus megjelenéséig. Az biztos, hogy e korszak idejére nem az egyetértés, vagy a konfliktusok békés megoldására való törekvés volt a jellemző, s ez a későbbiek során sem igazán változott meg. Kezdjük mindjárt a hellénekkel, akik i. e. 2000 táján harcias törzsként özönlötték el a görög szigeteket. Hellén fiainak, vagy akhájoknak nevezték magukat. Benépesítették a görög szárazföldet, majd később kirajzottak a környező szigetekre. A korai Hellász nem egységes nemzetet, hanem független városállamok sokaságát jelentette. Bár közös volt a nyelvük, mitológiájukból ismert életformájukat és vallásaik viszonyát a háborúk jellemezték. A városállamok központja az Akropolisz (város csúcsa) volt királyi palotával, a király kísérőinek lakosztályaival és a különféle istenségeknek szentelt templomokkal együttesen felépítve. A legjellegzetesebb akháj Akropolisz Mükéné lett, ami a történészek általi korszak elnevezést is magába foglalja. Az időszak ismert királyai, a görög mitológia hősei, Agamemnón, Akhilleusz és Odüsszeusz voltak. Gyakran istenek és istennők fiainak tekintették őket, védték népüket, amely mezőgazdaságból élt, s az Akropolisz lábánál épült kunyhókban lakott. Az akhájok berendezkedésük után elindultak meghódítani a környező területeket. Elsőként i. e. 1400 körül a krétai Minoszi civilizációt kebelezték be,

185

Kréta szigetét elpusztították, fényes kultúrájából viszont sok mindent átvettek és hasznosítottak. Másik hadi vállalkozásuk az i. e. 1225 körül zajló Trójai háború volt, de azt követően a következő évszázadra a mükénéi civilizáció összeomlott. A tenger felől érkező támadások és az észak-keletről irányuló dór invázió hatására következett be a teljes átalakulás, s amit ma Hellász előd fénykoráról tudunk, az a dór beáramlást követő korszak szerzőinek, Homérosznak és Hésziodosznak a műveiből származik. Kérdés, hogy mi a mesének és mi a valóságnak az aránya elbeszéléseikben, hiszen több mint 400 évvel korábban zajlott eseményekről számolnak be költői formában. E nagyjából 400 évig tartó, sötét korszaknak nevezett időszak után a görög civilizáció az i. e. VIII. századra újjászületett. Ennek politikai alapja az önálló görög városállam, a polisz lett. A politika, a polisz dolgait jelenti. Bár számos esetben egymás ellen vívtak háborút, de ha külső ellenség ellen harcoltak, akkor ezt mindig szövetség formájában tették. Az i. e. VI. századtól számítjuk a klasszikus görög civilizáció korát, melynek időszakát két nagy háború eseményei határozták meg. Az i. e. 500 – 448-ig tartó görög- perzsa háborút Hérodotosz beszéli el műveiben, melyet az ázsiai területek fellázadt ióniai görög poliszai, valamint az athéni vezetésű görög szárazföldi városok vívtak a perzsákkal szemben, s az ismert csaták, Marathón, Thermopülai és Szalamisz elevenítettek meg. Athén a perzsák ellen megalakította a déloszi szövetséget i. e. 477-ben, melyet ironikusan Athéni Birodalomnak is neveztek. Még a perzsa háború ideje alatt i. e. 458-ban háború tört ki a déloszi szövetség és a Spárta vezette peloponnészoszi szövetség között, mely váltakozó sikerek és kudarcok végeztével i. e. 404-ben Athén teljes vereségével ért véget. A klasszikus görögkor két évszázadának költő nagyjai Szophoklész, Arisztophanész és Szapphó, politikusai Miltiadesz, Themisztoklész, Periklész, Lüszandrosz voltak. Ekkor alkotott Platón, Démokritosz, Hérodotosz és egy kicsivel később Arisztotelész is. A háborúk legyengítették a görög városállamokat, s i. e. 346 után II. Philipposz, Macedónia királya könnyedén elfoglalhatta őket, s kiterjesztette hatalmát egész Görögországra, megkezdhette a Macedón Birodalom kiépítését. II. Philipposz meggyilkolását követően 20 éves fia Alexandrosz követte a trónon i. e. 336-ban, aki a világ meghódítására indult a perzsák elleni hadjáratával. Néhány év alatt a világ addigi legnagyobb birodalmát hozta létre, azonban i. e. 323-ban fiatalon életét vesztette, új székhelyén, Babilonban. Ezután kezdődött a görög történelem hellenisztikus periódusa, mely a görög félsziget Róma által történő elfoglalásával végződött i. e. 146-ban. Ez végül

186

is nem szakította meg a hellenisztikus társadalom és kultúra folyamatosságát, csak a görög politikai függetlenségnek vetett véget. A kor új központjai a ptolemaioszi Egyiptom, és a szeleukida Szíria fővárosa, Alexandria és Antiochia lettek. Ekkorra már a korábbi nagyhatalom Macedónia is római provincia lett, Thesszaloniké fővárossal. A Görögország feletti római uralmat hivatalosan i. e. 123-tól, Korinthosz kifosztásától számítják. A görögök fénykoruk idején, a keletről átvett babilóniai és egyiptomi tudományok alapjait beépítették szellemi világukba, s azokat saját képükre formálva újszerű tanokat alkottak, megvalósították a demokrácia (népuralom) államformáját, a különféle filozófiai (bölcsesség szeretete) irányzatok elterjedését, és a matematika elméleti igényű megjelenítését. A csillagászat is fontos része volt nemcsak tudományaiknak, hanem hitrendszerüknek is, hiszen a különböző bolygók, mind egy-egy Isten személyiségének feleltek meg. Értelemszerűen az ókori tudományok fejlettsége messze meghaladta a középkori Európa tudás- és ismeretszintjét. Miután Róma Görögország után Egyiptomot is elfoglalta i. e. 30-ban, szinte a teljes akkori Európa, Britannia, Észak-Afrika, Közel-kelet-Ázsia a Birodalom irányítása alá került. Ázsia hatalmas területein a – Perzsa Birodalmat az i. e. III. században felváltó – Pártus Birodalom kiterjesztett egyeduralma érvényesült. A nyugati világot kezükben tartó rómaiak csak az időszámítás előtti VIII. század idején kezdték meg jelentős történelmi szerepüket. Bár az Appennini-félsziget az i. e. 3000 körül a Közel-Keletről idevándorolt mediterrán népesség által lakott területnek számított, az igazi betelepítés csak i. e. 2000 tájékán kezdődött, s az új bevándorlókat egységesen italikus népekként azonosították. Első megjelenő kultúrájukat a történészek Proto-Villanovaként jellemzik. Az italikus nyelvű népekkel közel egy időben települtek meg az Appenninfélsziget déli részén a Balkán-félszigetről tengeri úton érkező illír törzsek. A helyi őslakossággal való összeolvadás folytán több népcsoport alakult ki, így ez időszakban Itália egyáltalán nem volt egységes. Több kisebb nép egymás mellett élő kultúrája volt a jellemző. Róma felemelkedése előtt a legjelentősebb civilizációt az etruszkok hozták létre. Az etruszk települések az i. e. XI–X. században jelentek meg a Tirréntenger partján, majd a félsziget belsejében a Tiberis és Arnus folyók mentén, s görög és keleti jegyeket viselő városállamokban éltek. Az etruszk kultúra igen nagy hatással volt a római civilizáció kialakulására, az építészettől a várostervezésig, a vallástól – az írásbeliségen keresztül – az államszervezetig, minden életterületen felfedezhetőek voltak sajátos jegyeik.

187

A Római Birodalom kora egyes források szerint i. e. 753-ban Róma alapításával kezdődött, a legenda szerint első királyának, Romulusnak vezetésével, akinek ikertestvérét Rémust, a város építésének idején ölték meg. (Ikrek csillagkép római legendája.) A valóságban viszont valószínűbb, hogy i. e. 600-ig földművelő, pásztorkodó közösségek lakták Róma települését, mely része volt a korábban szabin, majd később etruszk királyi uralomnak. I. e. 510-ben az utolsó etruszk király elűzését követően Róma köztársasággá alakult, majd az i. e. IV – III. évszázadra Itália vezető hatalmává vált. Gyorsan zajlottak az események, az I. és II. pun háborút követően – Hannibál ellen – i. e. 197-ben Róma tartományokat alapított Hispániában, majd néhány évtizeden belül Macedónia legyőzése és Görögországra kiterjesztett hatalma után Ázsiában is megvetette lábát. Ezzel egy időben Karthágó lerombolása után római provinciák alakultak Afrikában is. A külpolitikai sikerekkel szemben i. e. 90-88 között belső háború zajlott Róma és itáliai szövetségesei között is. A Birodalom viszont csak növekedett, a Szeleukida Birodalom szétzúzása után i. e. 63-ra Szíria is provincia lett, és a belső rend megszilárdításával i. e. 60-ra Pompeius, Caesar és Crassus közösen kormányozták Rómát és területeit. Ez már a római császárság kialakulásának az ideje volt, Gallia meghódítása, a britanniai hadjárat megkezdése, valamint polgárháborúk fémjelezték e rövid időszakot. Pompeiust és Caesart is meggyilkolták i. e. 48-ban, illetve i. e. 44-ben, majd újabb polgárháborúk következtek. Marcus Antonius, Octavianus és Lepidus közösen kormányozták a Birodalmat, mígnem i. e. 31-ben háború kezdődött Antonius és Octavianus között, mely utóbbinak a győzelmével végződött. Ezzel Róma uralma alá vonta Egyiptomot is, miután Antonius és Egyiptom királynője, Cleopátra öngyilkosságot követtek el. Octavianus Augustus néven Róma első császára lett i. e. 27-ben, s 41 évig uralkodott, átívelően az időszámítást megkezdő új évezred idejére. A Kos-korszak végére, a Halak-korszak és az időszámítás kezdetére, a földrajzilag ismert nyugati és középső szárazföldi és tengeri területek, a Földközi-tengert körülvevő európai, afrikai és ázsiai vidékek mind, mind a Római Birodalom fennhatósága alá kerültek, mely megjelenése után valójában nem alkotott semmi újat, csak átvett, átnevezett, átírt más népek hagyományaiból, beleértve a vallás hitrendszerét is. Bár e történelmi útmutató igencsak nagy léptékű, de nem tartom szükségesnek az ennél részletesebb ismertetést, mert a különböző nézetek és érdekek miatt sokan sokféleképpen ábrázolják a történelmet. Az én célom csak az,

188

hogy a történelmi korok mögötti hajtóerőt, a szellemi inspirációt egybevessem az égi, kozmikus energiák váltakozó megjelenéseivel. Az tisztán megállapítható, hogy az eddigi felsorolások igazolják a Bikakorszak és a Kos-korszak minőségi és megjelenési különbözőségeinek egyértelműen azonosítható érvényre jutását. Amire még érdemes időt szakítani a Kos-korszak keretén belül, az a közelkelet- ázsiai folyóköz vidékének és Egyiptomnak, valamint Izrael nemzetének sorsalakulása az időszámítást megelőző utolsó évezredben. Így átfogó képet kaphatunk a Jézus színrelépésének idejére kialakult általános világnézetről. Az i. e. I. évezredre a mezopotámiai Babilon politikai szempontból As�szíriához tartozott, de Marduk vallási kultusza miatt kiemelt szerepet kapott. Egyfajta belső önkormányzattal rendelkezett, amely az arámi és kaldeus népcsoportokkal és a dél-keleti Elámmal összefogva, sokszor megkísérelt elszakadni az Asszír Birodalomtól. Az asszír uralkodók pedig hol porig rombolták a várost, hol teljesen újjáépítették azt, s ez Babilónia Asszíriával való kényszerű egyesüléséhez vezetett i. e. 729-ben. Míg Asszíria Egyiptommal is hadakozott, Babilónia elszakadási kísérlete is sikerrel járt, s megalakult az Új-Babilóniai birodalom i. e. 626-ban, mely aztán tizennégy évvel később, a médekkel közösen elosztozott a felbomlás sorsára jutó Asszíria területein. Az új birodalom II. Nabu-kudurri-uszur király idejében élte fénykorát (i. e. 605-562), de végül is i. e. 539-ben, ostrom nélkül sikerült II. Kürosz (Kurus) óperzsa uralkodónak átvennie a hatalmat. Így a felújított, gyönyörű város megmaradt az egyik új perzsa királyi székhelynek. Az i. e. IV. század végére a perzsák ellen győztes Alexandrosz Macedón király, a jól ismert Nagy Sándor is Babilonban rendezte be fővárosát. Újjá akarta építeni, de korai halála idejére (i. e. 323) még csak épphogy befejeződtek a bontási munkálatok. Az őt követő Szeleukida Birodalom uralkodói Babilon lakóit az új város építése miatt elköltöztették, de az már többé nem népesült be (i. e. 275). Míg Hammurapi korától eltelt 1500 év során így alakult a világ első ismert kulturális központjának a sorsa, addig Egyiptomnak sikerült kiűznie a hükszoszokat az országból, és elkezdődhetett az egyiptomi Újbirodalom kora, s a Nílus menti állam erősebb lett, mint valaha volt (i. e. 1550). Az egyiptomi fáraók birodalma messze kiterjedt Nyugat és Kelet, Dél és Észak felé (Palesztina, Szíria), mindenkit kiraboltak, megsarcoltak, és a környező népek mindegyike rettegte a fáraók kegyetlen hadjáratait. Rabszolgákat, emberek tömegét hurcolták Egyiptomba, az élelmezési javak és aranykincsek halmai mellett. Az ezredfordulóra véget ért az Újbirodalom kora, s elkezdő-

189

dött a kései kor, az ország ismét két részre szakadt, majd líbiai eredetű fáraók uralma kezdődött. Az i. e. VII. században az asszírok törtek be Egyiptom területére, de az egyesülés nem jött létre és az állam véglegesen elszakadt Asszíriától (i. e. 656). Végül egy időre Egyiptom is Babilónia sorsára jutott, i. e. 525-ben a Perzsa Birodalom része lett, mely új keletűnek számított, hiszen II. Kürosz (Kurus) király csak mintegy harminc évvel korábban teremtette meg az óperzsa államhatalmat. Felszabadulásukat azonban (i .e. 405) három évszázados hellén- macedóngörög uralom váltotta fel, mely után Egyiptom végül a Római Birodalom részévé vált (i.e. 30). Ezzel lezárult a Kos-korszak ideje, s az időszámítás kezdetére leegyszerűsödött a világkor hatalmi térképe. Az ismert területek (főleg európai és afrikai) nyugati részét a Római Birodalom uralta, a keleti részét (ázsiai) pedig a perzsákat az i. e. III. évszázadra felváltó, majd még kb. 500 éven keresztül hatalmon maradó, Pártus Birodalom vezette. Ezek után, talán meglepő módon, egy, a két óriás hatalom határa mentén húzódó, de a Római Birodalom fennhatósága alá tartozó apró nemzet, Júdea népe jelezte történelmi főszerepre való törekvésének igényét. Mindezt az általuk alkotott, sajátságos, másoktól merőben eltérő vallási elképzeléseik alapozták meg. Ezeket az Ótestamentumban és más szentírásaikban jegyeztek le történelmük folyamán. Kicsit menjünk vissza a korai sumer történelem idejére, hiszen ott találkozhattunk Izrael ősatyja, Ábrahám és népének Úr városából való kiköltözésével. Ábrahám próféta volt, akit a judaizmus mellett a keresztény, az iszlám, és a Bahá’i vallás is ősatyjaként ismer el. Származása szerint sémita és héber eredetű volt, s történetét a Teremtés könyve írja le. A zsidó hagyomány a monoteizmus, vagyis az egyistenhit megalapítójának tekinti. Mózes első könyve, ugyanúgy, mint a sumer kőtáblák a királylistát, Özönvíz előttire és utánira osztja Ábrahám őseit, akiket az Isten által elsőnek teremtett Ádámig vezetnek vissza. A zsidó időszámítás kezdete, Kr. e. 3761. október 7-e (tisri 1), vasárnap, 11 óra 10 perc, 20 másodperc. Ezt az időpontot héber hittudósok számították ki az Ószövetség alapján, bár az ókor eddigi történelmi ismeretei alapján ekkor már az Özönvíz utáni sumer uralkodók megálmodták Mezopotámia fénylő világát. A Teremtés – a Korán által is elfogadott – első emberpárjának, Ádámnak és Évának több gyermeke is született, akik közül – a Káin által megölt Ábel halálát követően világra jött – Szettől (Shét, Cet csillagkép?) Noéig vezetik az Özönvíz előtti származási vonalat. Ez Noét is beleszámítva kilenc nemzedéket tesz ki.

190

Ádám (930 évet élt) Kr. e. 3761-2831 Szet ( 912) Kr. e. 3631-2719 Enos (905) Kr. e. 3526-2621 Kenan (910) Kr. e. 3436-2526 Mahaleel (895) Kr. e. 3366-2471 Járed (962) Kr. e. 3301-2339 Hénoch (365) Kr. e. 3139-2774 Metusalech (969) Kr. e. 3074-2105 Lámech (777) Kr. e. 2887-2110 Noé (950) Kr. e. 2705-1755 A Biblia szerinti Özönvíz idején – Kr. e. 2105-ben –, az akkor 600 éves Noé és 99 éves fiai Szem, Kám (Hám) és Jáfet szálltak a kiválasztott állatokkal együtt bárkába, s mivel az ár minden addigi élőlényt, embert s állatot elpusztított, a Teremtés könyve szerint a három fiútól származott a Föld egész népe. Az új, boldog békeidőben Noé egy lerészegedése alkalmával, haraggal telt el Kámra, aki Kánaán ura volt. Az élemedett korú atya így szólt: „Legyen átok Kánaánon, legyen a legkisebb szolga testvérei között.” Azután így folytatta: „Áldott legyen az Úr, Szem Istene és Kánaán legyen a szolgája. Isten adjon tág teret Jáfetnek, lakjék Szem sátraiba, és Kánaán legyen a szolgája.” Ez az eset azért érdemel említést, azon kívül, hogy a Teremtés könyve is megemlékezik róla, mert ebből az tűnik ki, hogy Noé három fia közül egyet kitagadott, s a másik két fivér szolgájává rendelte őt. Ez pedig a népmesék három királyfiának tanulságos történeteire emlékeztet. Ha viszont a történelem és a legenda folytatását nézzük, akkor kiderül, hogy a megáldott Szemnek kilencedik nemzedéki utóda volt Ábrahám, vagyis Ábrám, mert ő, mielőtt szövetséget kötött volna az Úrral, még e rövidebb nevet viselte. A Teremtés könyve azt is említi viszont, hogy a szolgává rendelt Kám (Hám) utódja pedig Kus volt, aki nemzette Nimródot, a föld első uralkodóját, aki „nagy vadász volt az Úr előtt” – Orion (Nimród) csillagkép. Uralma kiterjedt Bábelre, Erekre, Akkádra és Sineár (sumer) földjére, majd tovább hatalmasodott. S ennek pedig üzenet értéke van. Mivel Noé Szem szolgájává rendelte Kámot és Kánaánt, ezzel egyetemlegesen Szem utódainak szolgájává parancsolta Kám későbbi nemzedékeit is, azok birtokaival egyetemben. Ez pedig egyértelmű rendelkezés arra, hogy az „Isten” által kiválasztott Noé döntése szerint Ábrahám leszármazott népét szolgálnia kellene Nimród utódainak is, csak azért, mert Noé részegen meztelenül fetrengett, s ezt fia Kám meglátta, s testvéreinek is elmondta.

191

Érdekes isteni elgondolás, s ember (?) alkotta törvény! A Teremtés első könyvében levezetett leszármazási lista és a zsidó időszámítás szerint eltelt 5771 év összevetését tekintve Ábrám i. e. 1805-ben született, mely idő egybeesik a Kos-korszak kezdetével, s élete első részét a hírhedt Akkád uralkodó Hammurapi éveiben tölthette az ős sumer kaldeai Ur városában. Innen vándorolt apja, Terach vezetésével teljes háznépük az akkád Háránba. Terach 205 évig élt, s Háránban halt meg. (Nem véletlenül hagyták el szülőföldjüket, az új és kemény törvényeket alkotó uralkodó hatalmának idején már nem ízlett a szorgos munka!) A Teremtés könyvének utódlási listája annyiban is hasonlít a sumer királylistákhoz, hogy szintén rendkívül hosszú élettartamokat jelöl, Ádámtól Noéig (Mahaleelt, Hénochot és Lámechet leszámítva) 900 és 1000 év közötti, Noétól Ábrámig (Nachort és Ábrámot leszámítva) 200 és 601 év közötti életkorokat. Noé (950) Kr. e. 2705-1755 Szem (601) Kr. e. 2204-1603 Arpachság (439) Kr. e. 2103-1664 Selák (434) Kr. e. 2067-1633 Héber (465) Kr. e. 2036-1571 Peleg (240) Kr. e. 2001-1761 Reu (240) Kr. e. 1970-1730 Szerug (231) Kr. e. 1937-1706 Nachor (149) Kr. e. 1906-1757 Terach (205) Kr. e. 1876-1671 Ábrám (175) Kr. e. 1805-1630 A furcsa felsorolás egyeztetéséből az állapítható meg, mintha Ábrám születésekor – Noéig visszamenőleg számítva – az atyai ág mind a tíz nemzedéki tagja élt volna még, sőt Noé fia, Szem és negyedik leszármazottja, Héber túlélhette a tizedik nemzedéki leszármazottját Ábrámot, aki ugyancsak hosszú életet, 175 évet élt meg. Az a furcsaság is felmerül, hogy a 950 évig élő Noé Ábrám 50 éves korában halhatott meg (tizedik nemzedéke életében?), amikor már az ősatya Háránban tartózkodhatott. (Az ősökkel mi történhetett Terach és Ábrám elvándorlása idején?) Emellett, mint láttuk, a bibliai Vízözön idejét a felsorolásból i. e. 2105-re lehet kikalkulálni. Ez a sumer és egyiptomi történelmi kor ismeretében teljesen lehetetlen, miképpen az is, hogy a Bábel-torony építése a nyelvek összezavarásával együtt az Özönvíz idejét követően történt volna meg, ugyanebben az időben.

192

A Háránban történt letelepedést követően az Úr megjelent Ábrámnak, és így szólt: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak, és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”. Ábrám 75 évesen indult el Háránból Kánaán felé feleségével, Sáraival és unokaöccsével Lóttal, minden vagyonukkal és szolgáikkal, melyeket addig szereztek. Meg is érkeztek Kánaán földjére, amikor az Úr ismét megjelent neki és így szólt hozzá: „Ezt a földet utódaidnak adom”. (Mintha e föld ura lett volna a korábban Szem szolgájává rendelt Kám, s utóda Nimród.) Erre Ábrám oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. Tovább vonult a hegyvidékre, Bétel és Ai közti tájra, s ismét oltárt épített az Úrnak, majd Negeb felé vonult tovább. Amikor éhínség tört ki a vidéken, Ábrám háznépével együtt Egyiptomba költözött, s az úton így szólt feleségéhez, Sáraihoz: „Jól tudom, hogy szép asszony vagy. Ha az egyiptomiak látnak, azt fogják mondani: Ez a felesége. Engem megölnek, téged életben hagynak. Ezért mondd, hogy a húgom vagy (ami igaz is volt, mert családon belül házasodtak), hogy miattad nekem is jó dolgom legyen, és életben maradjak”. Egyiptomban, látván az asszony szépségét, hamarosan a fáraó palotájába hívták, Ábrámmal pedig jól bántak miatta. Juhot, szarvasmarhát, szamarat, szolgákat, szolgálólányokat, szamárkancát és tevéket ajándékoztak neki. Az Úr azonban súlyos csapással verte meg a fáraót és házát, s végül az uralkodó is rájött, hogy Ábrámnak feleségét vette el nejéül, ezért parancsot adott embereinek, hogy Ábrámot és Sárait minden szerzett vagyonával együtt vigyék el Egyiptomból. Így hát vagyonaikkal mindketten visszatértek Negebbe és Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban. (A jóhiszemű bűnhődik, a hazug megjutalmazódik, érdekes az „Úr” logikája, legalábbis az Ótestamentum szerint!) Majd ismét Bétel felé vonultak, ahol Ábrám annak idején az első oltárt emelte. Mivel a vele vándorló Lót is meggazdagodott, a vidék nem bírta el, hogy együtt maradjanak. Ezért szétváltak, Lót a keleti Jordán síkságot választotta, Ábrám pedig Kánaán területén lakott tovább. Ábrám nagy gondja volt, hogy idős korára sem volt még utóda, s így szolgája lenne örököse. De az Úr ezt mondta neki: „Nem az lesz örökösöd, hanem

193

az lesz örökösöd, aki testedből származik… Én vagyok Isten, aki kihívtalak a kaldeai Urból, hogy ezt a földet adjam birtokul… Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak neki, azok pedig elnyomják őket négyszáz esztendeig. De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell. Akkor javakban bővelkedve vonulnak ki onnan.” Azon a napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal és így szólt: „Utódaidnak adom ezt a földet, Egyiptom patakjától egészen a nagy folyamig, az Eufráteszig”. Sárai nem tudott gyermeket szülni Ábrámnak, ezért Hágár nevű egyiptomi szolgáját ajánlotta férjének, hogy általa gyermekhez jusson. S Hágár fogant, s mikor ezt észrevette, úrnője kicsinynek tűnt szemében. Sárai szabad kezet kapva Ábrámtól, olyan keményen bánt a szolgálóval, hogy az megszökött tőle. Isten angyala azonban leszállt mellé, s ezt mondta neki: „Térj vissza újra úrnődhöz és hajolj meg hatalma előtt… Utódaidat oly számossá teszem, hogy sokaságuk miatt megszámlálni sem tudják őket. Nézd, fogantál, és fiút fogsz szülni. Nevezd majd Izmaelnek, mert Isten meghallgatott szükségedben… Összes testvérével szemben telepszik majd le”. Hágár fiút szült a 86 esztendős Ábrámnak, akit Izmaelnek neveztek el. Majd Ábrám 99 éves volt, amikor az Úr ismét megjelent neki és új szövetséget kötött vele: „Szövetséget hozok létre köztem és közted, s megsokasítlak, szerfölött megsokasítlak… Te népek sokaságának atyja leszel. Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek… Szerfölött megsokasítlak, néppé teszlek és királyok származnak tőled. Szövetséget hozok létre köztem és közted, majd utánad utódaid Istene leszek.” (Ezt a szövetséget nem volt hajlandó Jézus megkötni a sátánnal a negyven napos pusztai számkivetettségben.) „Neked és utána utódaidnak adom a földet, amelyen most, mint jövevény tartózkodol; Kánaán egész földjét örök birtokul, és én Istenük leszek… De tartsd meg szövetségemet, amit meg kell tartanotok, köztem és köztetek, s utánad utódaid között… Minden férfit körül kell metélni közületek… Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek… Testeteken viselt szövetségem legyen örök szövetség. Aki a férfi nemhez tartozik és nincs körülmetélve, azt ki kell a népből taszítani. Az megszegte a szövetségemet… (Ez lehetett Jézus bűne?) …Feleségedet, Sárait, ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve. Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen, népek királyai származnak majd tőle.” Ábrahám erre arcra borult és nevetett …százéves embernek legyen még fia? És Sára a kilencven esztendős még szülni fog? „Feleséged, Sára ajándékoz meg

194

fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek. De Izmaelt illetően is meghallgatlak. Nézd, megáldom, termékennyé teszem és szerfölött megsokasítom. Tizenkét fejedelmet fog nemzeni és nagy néppé teszem. De szövetségemet Izsákkal kötöm meg, akit Sára a jövő évben ez idő tájt szül.” Ezt követően Ábrahám 99 évesen és fia Izmael 13 évesen, a ház teljes férfi népével, mindannyian körülmetélkedtek. Majd Ábrahám családjával Gerárban vendégeskedett, ahol mindaz lejátszódott, ami korábban az egyiptomi tartózkodás idején is megtörtént; a vidék királya Abimel feleségül vette Sárát, mivel kérdezősködése alapján, tudomása szerint az nem felesége, hanem csak testvére volt Ábrahámnak. Az esküvő után ugyan, de Isten itt is közbelépett még mielőtt a nász megesett volna, s Ábrahám ugyanúgy megtollasodva hagyhatta el Gerárt, mint annak idején Egyiptomot, s ráadásul Abimelek király szabad letelepedést engedélyezett a semita rokonság számára, vidékének bármely, Ábrahám által kiválasztott részén. Ábrahám százévesen lett Izsák apja, és Sára unszolására Hágárt és fiát, Izmaelt elbocsátotta házából. Izmael felnőtt, a pusztában lakott és íjas vadász lett, anyja Egyiptom földjéről szerzett neki feleséget. (Hát ez az izraeli-arab konfliktus eredője!) Ábrahám és háznépe pedig hosszú ideig a filiszteusok földjén lakott vendégként. Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, s fiának égőáldozatul történő bemutatását kérte tőle. Az utolsó pillanatban az Úr gondviselése által egy kos került a közelükbe, melyet végül is a fia helyett áldozhatott fel. (A Nap és Kos csillagkép szimbolikája, mert a Kos-korszak kezdetén járunk.) Azután az Úr angyala az égből szólt Ábrahámhoz: „Magamra esküszöm, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak… Utódaid által nyer áldást a föld minden népe.” Ábrahám visszatért a gerári Beersába, lakóhelyére. (Valóban áldás volt az elmúlt 3700 esztendő? Kinek?) Sára 127 évet élt, Hebronban, Kánaán földjén halt meg. Ábrahám még ekkor is vendégnek, jövevénynek számított e helyen, mely ez idő tájt a hettiták által uralt terület volt, akik viszont úgy tekintettek Ábrahámra, mint Isten első főemberére. Ezért könnyűszerrel vásárolt egy telket, Efron telkét, mely összes barlangjaival, a területen lévő fákkal együtt átment Ábrahám birtokába.

195

Ezután eltemette feleségét, Sárát egy barlangban Kánaán földjén, mely tulajdona így jogszerűen reá szállt, temetkezési helyül. Ábrahám, bár idős volt már, vett még egy másik feleséget magához, név szerint Keturát, akitől jó néhány gyermeke született még. De ő egész vagyonát Izsáknak adta, többi gyermekét ajándékokkal látta el, s még életében elküldte őket Izsáktól a keletre eső vidékekre. Ábrahám 175 évet élt, fiai Izsák és Izmael ugyanabba a machpelai barlangba temették el felesége mellé, melyet annak idején a hettitáktól vásárolt. Ábrahám halála után Isten megáldotta fiát, Izsákot, aki a Lachei-Roi forrásnál lakott. Másik fiának, Izmaelnek tizenkét fia született, tizenkét törzsfő, kiknek törzsei szállás és táborhely szerint elkülönülve egymástól, Egyiptomtól keletre, Asszur irányában letelepedve éldegéltek, s ők váltak az arab nép ősatyjaivá. Izsák negyvenévesen vette feleségül Rebekkát, de csak hatvanévesen születtek meg ikrei, Ézsau és Jákob. Az első szülött Ézsau bátor vadász lett, a puszta embere, Jákob pedig, aki a születésük alatt a sarkát fogta – ezért lett neve Jákob –, egyszerű emberré vált, s a sátránál maradt. Izsák Ézsaut, Rebekka viszont Jákobot kedvelte jobban. Egy alkalommal Ézsau, könnyen beleegyezve Jákob ravasz kívánságába, eladta neki elsőszülöttségi jogát. Majd apjukkal, Izsákkal, ugyanaz az a történet esett meg Gerárban, mint Ábrahámmal, vagyis húgaként mutatta be feleségét, Rebekkát, Abimelek király számára. Most azonban időben kiderült minden, így nem udvarolhatott ideje korán senki sem feleségének. Mi több, a megelőzött baj öröme okán, az istenfélő Abimelek jóvoltából Izsák is királyi védelemhez és gazdagsághoz jutott, mint annak idején atyja is. De gazdagságát megirigyelték a filiszteusok, akik betömtek és földdel töltöttek meg minden kutat, melyeket még Ábrahám szolgái ástak, viszont ekkorra már Izsák tulajdonában voltak. Később mégis szövetséget kötöttek, azzal, hogy békében élnek majd egymás mellett. Izsák első fia Ézsau negyvenévesen nősült, feleségei hettita származásúak voltak, ami nagyon fájdalmas volt szülei számára. Ezért Izsák lelkére kötötte Jákobnak, hogy anyja családjából válasszon majd nőt magának, s ráadásképpen Rebekka és kedvenc fia közösen kijátszották Ézsaut úgy, hogy Jákob kapta meg beteg atyja isteni áldását testvére helyett. Így végérvényesen Jákob és utódai lettek Ábrahám örökének birtokosai. (Hazugsággal és csalással!)

196

Jákob is két feleséget választott a rokonnak számító Lábán házából, annak leányait Leát és Rachelt. Lea szülte Rubent és Simeont, majd Lévit és Júdát. Azután egy ideig több gyermeke nem született. Mivel Rachel meddő volt, rávette Jákobot, hogy egy szolgálója az ő számára szüljön neki gyermeket, ami újabb két fiú utódot eredményezett. Erre Lea is feleségül adta egyik szolgáját urának, aki szintén két fiút hozott a világra. Ezek után Lea újra termékeny lett, s két fiút, majd egy leányt is szült még. Egyszer aztán Rachel is fogant és fiút szült, akit Józsefnek nevezett el. Eközben Jákob már nagyon visszavágyott szülőföldjére. Békében találkozott is bátyjával Ézsauval annak földjén, de nem maradtak együtt, Ézsau továbbra is Szeirben élt, Jákob pedig népével a kánaáni Szidem városához ment, és sátortábort épített annak közelében. Megvásárolta a parányi területet és oltárt emelt El-nek, Izrael Istenének. Majd a szintén kánaáni Bételbe vonultak, ahol Isten ismét megjelent Jákobnak, és így szólt hozzá: „A te neved Jákob, de ne hívjanak többé Jákobnak, hanem Izrael legyen a neved… a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, neked adom, s utánad leszármazottaidnak adom ezt a földet.” Azután Isten eltávozott tőle. Rachel ismét szült, mégpedig fiút Benjamint, de a szülést követően meghalt. Izraelnek – eredeti nevén Jákobnak – így tizenkét fia lett, mikor is tovább vándorolva megérkezett atyjához, Izsákhoz, Hebronba. (Tíz fia Leától és szolgálóktól volt, két fia – József és Benjamin – pedig Racheltől.) Izsák 180 éves korában halt meg, fiai Ézsau és Izrael temették el Kánaán földjén, ahol még ez időben is csak jövevénynek számítottak. Izrael tizenkét fia közül a kései születésű József volt a kedveltje, akire testvérei több okból is féltékenyek voltak. Először meg akarták ölni őt, de végül úgy döntöttek, hogy egy izmaelita karavánnak adják el. Ők Egyiptomba vitték Józsefet, majd eladták Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának. József álomfejtéseivel a fáraó elismerését, s ezzel együtt rangjának emelkedését is kivívta, s már hatalmas úrként, kereskedőként fogadta őt eláruló testvéreit, akik gabonát mentek vásárolni Egyiptomba. Egyetlen édestestvére, a legkisebb Benjamin azonban otthon maradt, a többiek pedig nem ismerték fel benne Józsefet. Később a sors ismét elvezette őket egymáshoz, de akkor már a testvérek mind a tizenketten együtt találkozhattak Egyiptom földjén. Mivel akkoriban szűkös idők jártak a világban, József – aki ettől vált gazdaggá – az egész családját apjával együtt Egyiptomba hívta, ahol a fáraó is szí-

197

vesen adott nekik lakóhelyet. Le is telepedtek Gósen földjén, amely Ramzesz területén, Egyiptom legjobb részén volt található. Atyja Izrael (Jákob) még tizenhét évet élt új hazájában. Halála előtt összehívta fiait, és rövid jövendölésben szólt az egyes izraelita törzsekről, akiket az ott lévő ősatyáik képviselnek majd, aztán megáldotta mindegyikőjüket. Végül azt parancsolta, hogy ősei sírjába temessék el, mely utasítást fiai teljesítettek is, amikor 147 évesen elérte Izraelt a halál. József és atyjának népe továbbra is Egyiptomban élt, még mindig jólétben, a fáraó jó indulatától támogatva. József – elődjeihez képest viszonylag korán – 110 éves korában halt meg, s halála előtt meghagyta testvéreinek: „Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebből az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak (Izrael) megígért.” A Teremtés könyve – a Genezis –, mely József halálával zárul, nemcsak Mózes első könyve, hanem egyben a Biblia, a keresztény Ószövetség, valamint a Tóra első könyve is. Mózes második műve, a Kivonulás könyve. A könyv meghatározó részében a zsidó nép vándorlását mutatja be Egyiptomtól a Síneai-hegyig. Az Exodus könyvének is nevezett mű Izrael népének egyiptomi szolgaságával és a szolgaságból való kiszabadulással kezdődik, majd leírja az Egyiptomból való kivonulás utáni pusztai vándorlás küzdelmeit és a Síneai-hegynél lezajlott szövetségkötést és azok eseményeit. Tartalmában, az elbeszélések mellett még előírásokat és jogi szövegeket is felsorol, és az események főszereplője már maga Mózes, a Törvényadó. Izrael Egyiptomba vándorolt családja megsokasodott, az új fáraó azonban már nem ismerve el József érdemeit, veszélyt látott az idegen népben. Ezért Pitom és Ramszesz városokban robotmunkára kényszeríttették az izraelitákat, mi több születésszabályozást is bevezettek, a bábák azonban nem teljesítették a fiúgyermekek megölésére vonatkozó utasítást. Ekkor a fáraó azt adta parancsba, hogy minden megszületett fiút vessenek a folyóba, csak a lányok maradhatnak életben. Így kezdődött Mózes története és küldetése, akit anyja hónapokig rejtegetett, majd bizalommal telve, gyermekét egy folyóparti nádasban hagyta. A csecsemőt a fáraó lánya fedezte fel, megszánta, magához vette, s a Mózes nevet adta neki. Mózes felnőtté válása után, több sikertelen kísérletet követően végül is kivezette népét Egyiptomból. Három hónappal később a Sineai-hegynél táboroztak le, ahol ismét szövetség köttetett Isten és Izrael népe között, egy lakoma keretében. Mózes, Isten hívására felment a hegyre és átvette a törvényekkel ellátott két kőtáblát. Később a vándorlók egy része fellázadt, ezért Mózes bocsánatért

198

esedezett Jahvéhoz (Isten) népe bűne miatt, és elérte, hogy maga Jahve vonuljon Izrael népe előtt, vezetve őket a megígért földre, az Ígéret földjére. Ha belegondolunk, hogy az Egyiptomból való kivonulás a történelemkutatók szerint i. e. 1200 körül zajlott, és igazoltnak tekintjük Isten Ábrahámnak tett jövendölését, miszerint négyszázéves szolgasors vár népére egy idegen országban, akkor i. e. 1600 körül kellett kezdődnie József egyiptomi működésének, de az valójában nem lehetett korábban i. e. 1530-nál. Ráadásul az nem is éppen szolgasors volt, főleg József életében. A leszármazási lista és a kor más történelmi eseményeinek időrendi összevetéséből az a következtetés vonható le, hogy a Teremtés könyvek eseménysora, s annak időrendje tervezett, kitalált és más legendákból másolt. Mi több, Ábrahám népének és szellemiségének eredete, valamint sorsuk alakulása sokkal inkább mutat erőszakot, csalárdságot és galádságot, gyűlöletet és bosszúvágyat, nagyravágyást és anyagiasságot, házasságtörést és vérfertőzést, patriarchális (férfiuralmú) szemléletet és megosztottságot, mintsem egy jó és igazságos Isten által vezetett nemzet életútját. Mindamellett, végig olvasva az ember és „Úr” közötti szövetségkötéseket, még kicsit szégyellem is magam miattuk, pedig talán nem nekem kellene így éreznem. Tekintsünk tovább a pusztai vándorlás hátralevő idejére, amelynek elhúzódása és embert próbáló eseményeinek következtében Mózes már nem lehetett képes a Jordán-folyón átkelni. Százhúszéves lett, s maga helyett Józsuét bízta meg, hogy vezesse Izrael népét, s majdan örökségképpen ossza szét közöttük az elfoglalandó területet. Így Mózes már nem léphetett be az Ígéret földjére, mely Libanon pusztái tól a nagy folyóig – az Eufráteszig –, napnyugat felé pedig a Nagy-tengerig terjedt szét. Izrael népe immáron Józsué vezetésével kelt át a Jordán-folyón és Jerikó határáig, Gilgálig menetelt. Megesett a legendás Jerikó falainak leomlása, s Izrael serege beváltotta a városnak ígért átkot, majd csellel Ai-t is bevették, több mint 12 000 városlakó legyilkolásával. Mindezen hírek eljutván a környékbeli királyságokba, volt, akiket ez a Jozsuéval való szövetségre késztetett, s volt, akik emiatt szövetkeztek a fenyegető izraeli támadással szemben. Az utóbbiak közül öten, Jeruzsálem, Hebron, Jarnaut, Lachis és Eglon királyai egyesültek, s az akkorra már Izrael népével szövetséges Gibeont támadták meg. De mindhiába. Mind az öt király csapataival együtt megfutamodott, s Jozsué serege győztesen tért vissza táborába, Gilgálba. Nem úgy a királyok, akik egy barlangba menekültek, s ott kerülve fogságba, Jozsué kezébe jutottak.

199

Ítéletképpen testük egy napig felakasztva lógott. Ezt követően visszakerültek ugyanabba a barlangba, ahol elfogták őket, s amelynek bejáratát az izraeliek kövekkel teljesen eltorlaszolták. Lassan az összes kánaáni déli várost elfoglalta Jozsué, majd Hacor bevétele után – melyet porig romboltak és felégettek – már az északi városok sem tartottak ki sokáig. Hosszú ideig hadakozott Jozsué a környék királyaival, míg mindegyiket megölette, vagy a hatalmába ejtette. Egyetlen város sem kötött békét Izrael fiaival, kivéve a hiwitákat, akik Gibeonban laktak; az összes többit harcban foglalták el. Kiirtották az anekitákat Hebronból, Debiből, Anabból, Júdea és Izrael egész hegyvidékéről. Jozsué elfoglalta az egész földterületet, pontosan úgy, ahogyan az Úr Mózesnek mondta, majd Izrael népének adta azt örökségül, a tulajdonjogot törzsekre felosztva. Csak a Jordán-folyón túl lévő legyőzött királyok, meghódított királyságok száma harmincegyet tett ki. Persze ezen felül is maradtak még meghódítatlan területek, de Józsué is megöregedett, s nem akart tovább harcolni, inkább a megszállt területek szétosztásával foglalatoskodott. A törzsek fejei sorsvetéssel, valamint Mózes korábbi rendelkezéseit figyelembe véve döntöttek az egyes területek tulajdonlásáról, s a tizenkét törzs közül, Juda kapta Jeruzsálem városát és a későbbi Betlehem település földjeit. Ugorjunk két évszázadot az időben, Dávid király korába! Dávid volt az egységes Izrael második királya, Sault követte a trónon i. e. 1007-967 között. Az ő nevéhez fűződik még Jeruzsálem végleges elhódítása is a jebuzita őslakóktól. Sámuel próféta már gyermekkorában kijelölte Dávidot Izrael eljövendő királyának. A Betlehemben született ifjú, a filiszteus Góliát legyőzése után Saul király udvarához került, ahol igen nagy népszerűségben volt része. Saul nem hagyott maga után trónörököst, mivel fia Jonatan korábban meghalt, mintsem az uralkodást átvehette volna, s így Dávid lett először Juda, majd később Izrael királya, ami által egyesítette is a két országot. A zsidó vallás szerint, a Messiás Dávid leszármazottja lesz. A kereszténység pedig, Józsefen és Márián keresztül hozzá vezeti vissza Jézus családfáját. (Bár Mária származása sehol sincs tisztázva, József pedig nem volt nemzője Jézusnak!) Dávidot Salamon követte a trónon i. e. 970–931 között. Ő építtette a jeruzsálemi első templomot. A Biblia a két király korszakát, mint aranykort mutatja be, de Sámuel könyve sokkal később, az i. e. VI. század idején íródott. Az irodalomtudományi és archeológiai kutatások viszont azt támasztják alá, hogy Dávid idejében,

200

egyiptomi vagy asszír szempontból Jeruzsálem pusztán csak kis provincia lehetett, mintegy ezerötszáz lakossal. Dávid bibliai alakjának megalkotása a zsidó messiásvárás hittanításának fontos eszköze, hiszen a próféciák szerint az ő házából kell majd származnia a Megváltónak. Salamon halála után a királyság kettészakadt (i. e. 922) az északi Izrael királyságra és a déli Judeára, Jeruzsálem fővárossal. A korábban egységes tizenkét törzs kettészakadt, Juda és Benjamin két törzse Judeára, a többi tíz törzs Izraelre. Akiket ma zsidóknak neveznek, mind Judea népéből valók, s nem táplálnak szellemi közösséget a tőlük elkülönülten létező Izrael népével. Egymás elleni háborúik gyengítették egymást, s ezért hanyatlásuk után az asszírok könnyedén elfoglalták Izrael királyságát i. e. 722-ben, s a lakosságot is elhurcolták. Az asszír megszállás elől menekülők egyik célpontja Judea királysága volt. A gyéren lakott vidék fővárosa Jeruzsálem területe és lakossága is hirtelen tíz-tizenötszörösére nőtt. Az állami vezető apparátus és működési rendszere az i. e. VII. század elejére alakult ki, és Judea egyetlen emberöltő alatt, néhány tízezer fős térségből 120 ezer lakosú, erős ország lett. Egyes kutatók ez időtájra teszik a monoteista (egyistenhit) kultúra elterjedését az addigi többistenhitű kultuszokkal szemben. A nem csak bibliai bizonyítékokon alapuló régészeti leletek tanúsága szerint korábbról még csak Izrael felemelkedéséről lehetett hallani (i. e. 853-ból), de Judeáról és erejéről, akkor, s azután még egy jó ideig, sehol szó sem esett, majdnem egészen két évszázadig. Ez a késői ismertség viszont egy újabb különös eseményt hozott a zsidó nép életébe, ugyanis i. e. 597-ben, az újjászületett Új-babilóniai Birodalom királya, II. Nabu-kudurri-uszur Jeruzsálem városát feldúlta, s tízezernél is több zsidót Babilonba hurcoltatott, akik között világi és vallási vezetők is voltak szép számban. Ezt az időszakot a história Babiloni fogságként említi. A történelemkutatók és a régészet tanúsága szerint a zsidók csak ekkor kezdtek a közel-keleti történelem jelentős szereplőivé válni, mindazok után, hogy i. e. 586-ban a babiloniak Jeruzsálemet végleg elfoglalták, templomát porig rombolták, majd még több embert toloncoltak saját fővárosukba, köztük Ezekiel és Dániel prófétákat is. Egyáltalán nem bántak velük keményen: szabadok voltak, dolgozhattak, tanulhattak is. Dániel például írnoki képzést kapott, Ezekiel próféta pedig ihletet meríthetett látomásaihoz a babilóniai asszír palotaőr szobrok ábrázolásairól, a kerubokról, melyek formailag „éppen” az emberarcú, oroszlán testű, patás talapzatú és sasszárnyú védőszentet mintázták meg.

201

A deportálásokra több hullámban is sor került, s nem az összes zsidó hagyta el Judeát, de később aztán olyanok is voltak, akik végleg Babilonban maradtak. A száműzetés i. e. 538-ban ért véget, amikor az óperzsa király II. Kürosz (Kurus) megdöntötte az Új-babilóniai Birodalmat, és engedélyezte a zsidók visszatérését Yehud Medinata tartományába. Maga a fogság, a visszatérés, a jeruzsálemi templom újjáépítése, a zsidó történelem és a judaizmus legfontosabb eseményei közé tartoznak, és jelentős hatást gyakoroltak a zsidó kultúra és a hagyományok fejlődésére. Újra érvényre jut Ezekiel próféta látomása, miszerint négy főkaput jelöl meg Jeruzsálemben (jelentése az Úr ott van), s mindegyikhez emblematikusan három-három izraeli törzset rendel (asztrológiai kapcsolódás), s ezzel alapot szolgál a kereszténységnek is ahhoz, hogy a négy evangélista szimbólumát azonosíthassák velük. Az elkövetkezendő néhány évszázad aztán ismét kemény küzdelmet hoz a zsidó nép számára. A fogságból való hazatérés után, az új közel-keleti hatalom, az Óperzsa Birodalom fennhatósága alatt állt Judea és Izrael is, mely aztán nemcsak Ázsia, hanem Európa és Afrika egy részét is uralta i. e. 550 – 330 között. A perzsák a hódításaik során megismert népek kultúráinak elemeit ötvözték egymással, iráni eredetüket inkább csak akkád és arámi nyelvhasználatuk fejezte ki. A klasszikus perzsa vallás, a legendás életű pap, Zarathusztra tanításaira épült i. e. 600 körül, melynek filozófiája a jó és a rossz örök ellentétén alapul. Ebben a korban szokatlan módon a perzsák igen enyhén bántak a meghódított népekkel, ezért hálából atyának, törvényhozónak, vagy éppen a zsidók által felkentnek nevezték őket. A többi néppel szemben nem tiszteltek istenségeket, nem építettek hatalmas templomokat, és a görögökkel ellentétben nem hittek abban, hogy Isten ember alakú, mert a perzsák imádták a Napot, a Holdat, a Földet, a tűzet, a vizet és a szeleket, állítja ezt az i. e. V. századból származó hérodotoszi írás. Az Óperzsa Birodalom uralmának a Macedón Nagy Sándor vetett véget i. e. 330-ban, s III. Dareiosz király, majd az őt követő V. Artaxerxész király halálával ténylegesen meg is szűnt az óperzsa uralkodói dinasztia. Nagy Sándor halála után a macedón fennhatóság is véget ért, s egy zűrzavaros időszakot követően i.e. 247-ben, új népcsoport, a szkíta eredetű pártusok vették át az óperzsák vezető szerepét, létrehozva a Pártus Birodalmat, mely közel 500 évig sikeresen vívta harcát a Római Birodalom ellenében. Így Izrael és Judea területe, előbb a hellenisztikus Görögország, aztán a Pártus Birodalom, később pedig a Római Birodalom befolyása alá került.

202

Az időszámítás kezdetére a történelmi Izrael, római nevén Palaestina területén négyes fejedelemséget alakítottak ki, s ez a fél provinciális helyzet kedvező volt a lakosság számára. A fejedelemségek élén egy-egy zsidó származású tetrarcha állt, s a nemzet megtarthatta vallását, hagyományait és törvényeit is. I. sz. 6-ban Augustus császár közvetlen római uralom alá vonta Judeát, Iudaea provincia néven, élére római helytartót állított. A vallási tanítóknak sikerült elérniük a helytartóknál, hogy iskolákat nyithassanak, és megtarthassák, valamint tovább adhassák hagyományaikat. Az egyik működő zsidó vallási csoport az esszénusok voltak, melynek az i. sz. 28-ban fellépő Keresztelő János is a tagja volt, aki a bűnöktől való megtisztulást hirdette a zsidóságnak, s ennek érdekében a Jordán-folyóban keresztelt. A keresztelés alámerítéssel történt, ami a halált, a megtisztulást és az újjászületést jelképezte. S ezzel az időszakkal megérkeztünk a föld jellegű Bika, és a tüzes Kos után a vizes minőségű Halak-korszakba, ami csillagászatilag egyet jelent azzal, hogy a tavaszi napéjegyenlőség bekövetkezte a Kos csillagképből átkerült a Halak csillagképbe. Míg a Bika-korszak a Vénusz, a Kos-korszak pedig a Mars, addig a Halakkorszak a Jupiter és a Neptunusz bolygók uralma alatt áll, vagyis a korszak történelmi változásait és eseményeit elsősorban e két, rendkívül ellentétes minőségű energia irányítja. A Halak-korszak kezdete, a Megváltó Jézus megjelenésével egyetemben a Jupiter erősödő befolyását is elhozta az emberiség eszmevilágába, ami szemben áll a Neptunusz elvarázsolt, ködös, titkokkal teli, fanatikus érzelmekre és áldozatra épülő, túlzott misztikumra hajló és a lélek mélységeit kutató energia hatásaival. Jézus születésének idejében Judea és fővárosa, Jeruzsálem, sőt Izrael egész területe is a Római Birodalomhoz tartozott, de Nagy Heródes király közvetlen uralma alatt állt. I. sz. 4-ben Judeát és Szamáriát, a római helytartó felügyelete alatt álló, de zsidó főpap által uralt Palesztina tartományhoz osztották, Galilea, ahol Jézus felnőtt, megmaradt Nagy Heródes király fia, Heródes Antipas negyedes fejedelem fennhatósága alatt. A zsidóságon belül abban az időben három jelentősebb vallási csoport működött elkülönülve egymástól: a farizeusok, az esszénusok és a szadduceusok. A zsidó nép többsége azt remélte, hogy a rómaiakat egy, a mintának tartott Dávid király vonalából származó, zsidó király fogja felváltani. Hitük szerint Judea leigázása isteni akarat volt, és így a rómaiakat csak egy isteni beavatkozás válthatja fel egy zsidó király által, a Messiással.

203

Bár a zsidók nagy része elfogadta a római uralmat, az időszámítás kezdetét követően már Keresztelő János, később pedig Jehósua ben Anámiás is azt hirdette, hogy a rég várt messiási kor elérkezett. Néhányan pedig azt vélték, hogy a királyságot, még ha erőszakkal is, de azonnal vissza kell állítani. Ebben a történelmi helyzetben és környezetben jelent meg Jézus, és a valláskutatók szerint az esszénusok, valamint a liberális farizeusok elvei alapján álló új lelkületű Izraelt, új Templomot és új Jeruzsálemet kezdett építeni. Jézus tanítását és példabeszédeit ismerve én inkább azt érzem, hogy hitének és munkásságának alapját egy megvilágosult „igazságos” istenhit, a buddhizmus és a hinduizmus, a csillagászat, az asztrológia és lélektani vonatkozásai, valamint a kor pszichológiai ismeretei képezték. Ezzel az időszámítás kezdetéig tartó történelmi áttekintés végére értünk, nézzük meg összefoglalva, hogy a Bika-korszak kezdetétől számított, az időszámítás kezdetéig eltelt közel 4500 év alatt milyen változás következett be a Föld és a csillagos ég egymáshoz való helyzetének a vonatkozásában. Mint már korábban említettem, a Bika-korszak kezdetekor (i. e. 4450) a tavaszi napéjegyenlőség a mai naptár szerinti április 28-ára esett, a nyári napforduló július 28-án volt, az őszi napéjegyenlőség október 28-án váltott, és a téli napforduló pedig a január 26-i pályaponton következett be. A precesszió következtében és az idő múlásával párhuzamosan ezek a napok (pályapontok) mind, mind korábbra kerültek. A történelem sorskereke ez időben úgy állt, hogy a tavaszpont az Ikrek – Orion – Bika dimenzió-kapunál, a nyárpont a Szűz – Serleg – Oroszlán csillagközi helyen, az őszpont a Nyilas – Skorpió – Kígyótartó Tejút hasadéknál, és a télpont a Halak – Pegazus – Cet égi találkozási pontnál jelent meg. A Bika-korszak folyamán, i. e. 4000–2400 között jött létre egy olyan ideális állapot, hogy a négy évszakpont, sorrendben a tavasz, nyár, ősz, tél, a Bika, Oroszlán, Skorpió és Kígyótartó, valamint Vízöntő csillagképekben érvényesült. Így nagyon pozitív és erőteljes kozmikus energiák hatottak a földi élet rohamos léptékű fejlődésére. I. e. 2300-ra a tavaszi napéjegyenlőség égi pozíciója a Fiastyúk (Plejádok) csillagrendszerhez érkezett, s ez új, növekvő szellemi energiahatásokat irányított a földi civilizációk kibontakozására. (Közép-Amerika, a Földközi tenger mediterrán vidéke, Távol-Kelet. A precesszió következtében az új kultúrák megjelenési helyei távolodtak az Egyenlítő szélességi vonalától.) A Kos-korszakra (i. e. 1850) ez annyiban változott, hogy a tizenkét fokú sorskerék keresztet alkotó négy mutatója a negyedeken belül egyharmadnyit

204

elfordult, és így a korábban harmóniát biztosító, optimális minőségű kozmikus hatások agresszívabbá és önérvényesítőbbé váltak. Mivel a csillagképek különböző hatásainak megjelenése az ekliptikán végighaladó Nap fokozódó, vagy csökkenő erejével arányos, ezért azok a kozmikus energiák, melyek a tavasz- és őszpont között hatnak a Földre, jóval erőteljesebben érvényesülnek, mint az ősz- és tavaszpont közöttiek. Ez a Bika-korszak során, sorrendben a Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg csillagképek felerősödését jelzik a Skorpió és Kígyótartó, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak, Kos csillagképekkel szemben. Ez abban is megmutatkozik, hogy az elsőnek felsorolt csillagképek esetében az ekliptika jóval kedvezőbb szöget zár be, esetünkben az északi féltekével, s így a rajta végighaladó égitestek is erőteljesebben közvetítik a váltakozó lelki és szellemi energiákat. Még jobban pontosítva a hatásokat, a Bika-korszak kezdetén az Oroszlán csillagkép kezdete van az Ekliptika csúcspontján, így az eljövendő időszakban az uralkodó, a király szerepe válik kiemelkedővé, melyet a Rák és Szűz csillagkép támogat két oldalról, vagyis a család, otthon és nemzet, valamint a törvényes rend. A Mérleg két serpenyője és az Ikrek kettőssége stabilizálja, vagy éppen labilissá teszi a vezetés egyértelműségét. A tavaszi napéjegyenlőségnél megjelenő Bika csillagkép pedig elhozta az anyagi gazdagság lehetőségét, a termékennyé tévő éghajlati és természeti változásaival egyetemben. Míg a Bika csillagkép felett a görög mitológiából jól ismert, isteni származású hős, Perzeusz csillagképe helyezkedik el – megjelenítve a kor eszményiségét és erkölcsiségét –, addig a Kos csillagkép, a felette álló Androméda királylány felkínált áldozatát hangsúlyozza ki, előre vetítve a vallási áldozatokban való fanatikus hitet. A Bika-korszakban a megtermelt anyagi javak elosztása is közelebb volt az egyenlőség filozófiájához, kivéve persze az uralkodókat, akiket Istenhez közelállóknak tartottak az emberek. Az ősi sumer társadalom idején bárkiből lehetett király, ha azt valami különleges tettel, vagy tudással kiérdemelte. Így a sumer királylista felsorolásában számtalan mesterember volt uralkodó. Mire a Kos csillagképbe került a tavaszi napéjegyenlőség ideje, a javak elosztásánál és a nemzetek vagyonszerzéseinél már nem az igazságosság, a harmónia és a megteremtés elve vált elsődlegessé, hanem a felerősödő egyéni érdekek alapján megnyilvánuló erőszakos eltulajdonítás. Ez pedig mind az egyes ember, mind a különböző népcsoportok esetében külön-külön is érvényesült. A csillagos égen a sorskerék korábban említett harmadnyi elfordulása a Kos korszakra immáron azt jelentette, hogy a domináns csillagképek sora a Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz hatosra váltott, kiesett a Mérleg kiegyen-

205

Nyári napforduló

H old

csilla g csilla kép, gjeg y

RPIÓ c

atu

, gkép csilla jegy sillag

rn us z

er


c cs silla ill gk ag é je p, gy

RE K

RÁK

SZ ORO

, gkép csilla jegy g a ll LÁN csi

Û SZ

z

sz

p, ké gy g a e ill gj cs silla c

M

SKO

Ju S zat ur n

Vénu

MÉ

s

IK

Sz

RLEG csil lag csilla kép, gjeg y

it

s

p

, gkép csilla jegy g csilla

Ju

p, ké gy ag e ill gj cs silla c

AK

M ar

M ar

AL

NTÔ

VÍZÖ

BAK csilla g csilla kép, gjeg y

Téli napforduló

usz

csilla g csilla kép, gjeg y

Vén

KOS

, gkép csilla jegy g csilla

H


e ur

BIKA

N

p

usz 18. ábra

M

er

ur

it

rk

rk

e

Nap

LA

206

A csillagképek (égbolt) és a csillagjegyek (horoszkóp) egybeesése ekkor valósul meg.

YI

Az egyes csillagképekhez rendelt hét planéta a Nappal és a Holddal az élen, harmonikusan uralják és formálják a sorrendben egymás után megjelenő különböző csillagkép energiákat. Innen ered a hetes szám misztikus ereje, hiszen akkor még nem biztos, hogy számolhattak a Plútó (Skorpió/ és Kígyótartó), a Neptunusz (Halak) és az Uránusz (Vízöntő) jelenlétével. Érzéseim szerint ismerhették őket, viszont a megfelelő technikai eszközök hiányában helyzetüket, mozgásaikat nem mérhették fel a kellő mértékben. (A hét minden egyes napja is egy bolygóhoz van rendelve, amit több nemzet nyelve is hűen tükröz.) A Kos-korszak e kezdeti szakaszában a tavasz napéjegyenlőség a mai naptár szerinti április 7-re, a nyári napforduló úgy július 7-8-ra, az őszi napéjegyenlőség október 9-re, és a téli napforduló pedig január 6-ra esett, jóval korábban a Bika-korszak kezdetének pályapontjaihoz képest.

A Kos-korszakban (i. e. 1825-tôl) fennálló asztrológiai egyensúly

S c cs silla ill gk a é g je p, gy

súlyozó szerepe, valamint gyengült a Szűz rendezettsége és az Oroszán vezetési ereje. Előtérbe került viszont a Kos agresszív önérvényesítése, erősödött a Bika anyagiassága, birtokolni vágyása, fokozódott az Ikrek megosztottsága, a jó és rossz szembenállása, s csúcspontra került a Ráknak azon vonása, mely leginkább a család és nemzet összetartásáért felelős. Elsősorban Róma és Ábrahám népének hatalmi igényeire hatottak! Ebből az is következik, hogy bár a korszakokat a tavaszi napéjegyenlőség bekövetkezései alapján nevezzük el, az adott csillagképek hatásai mégsem akkor a legerősebbek, mikor nevet adnak az éppen soros időszakoknak. A névadás csak egy olyan egyensúlybeli határérték átlépést jelöl, melytől kezdve már jelentősebben érvényesülnek az adott, addig gyengébbnek, jelentéktelenebbnek tartott kozmikus energiahatások. Természetesen minden csillagkép a nyári napfordulón, illetve annak közelében fejti ki legerőteljesebben minőségeit, így a Kos-korszakra a Rák csillagkép vette át a domináns szerepet, az Oroszlánnal és az Ikrekkel támogatva két oldalról, mely a nemzet, az egységes nagy birodalom elsőbbségét jelentette, kiegészülve a gyakori uralkodási viszályokkal, valamint a birodalmakon belüli megosztottsággal. A sorskerék kereszt-tengelye a korszak 1800 éve alatt a Kos, a Rák, a Mérleg, és a Bak csillagképek egységét alkotta meg, mely messze eltér az előző, Oroszlán, Skorpió/ és Kígyótartó, Vízöntő, Bika négyes rendkívüli erejétől, minőségétől. Ugyanakkor a Kos-korszak kezdetén egy olyan asztrológiai egyensúly helyzet állt fenn az égen, mely az emberi civilizáció nagymértékű fejlődését segítette, s 26 000 évenként csak egyszer fordul elő. (18. ábra)

Megjegyzés: az Uránuszt, a Neptunuszt és a Plútót még nem rendelték jegyekhez.

Amint a történelmi áttekintésből is érzékelhető volt, i. e. 700-500-ra egy teljesen új politikai, vallási és gazdasági hatalmi rend alakult ki Európa, Afrika és Közel-Kelet-Ázsia Földközi-tenger környéki vidékein. Erre az időszakra ért a téli napforduló a mai naptár szerinti december 31-re, mely akkor a Bak csillagkép közepére került, s ami az új évkezdet számítási rendszer alapját is jelenthette, hiszen logikus, hogy egy év a Nap végső alámerülésével végződik, s az újjászületése pillanatával kezdődik.

207

Eszerint viszont a tavaszi napéjegyenlőség immáron március 28-ra, a nyári napforduló június 28-ra, az őszi napéjegyenlőség pedig szeptember 29-re esett. Érdekesség, vagy inkább bizonyíték az asztrológia zodiákus rendszerének ez időbeli véglegesítésére, hogy azzal összhangban, a Nap láthatóan december 22-én lépett be a Bak, március 21-én a Kos, június 22-23-án a Rák, és augusztus 23-án a Szűz csillagképekbe, ahogyan ez a zodiákusban is rögzítve van. A többi zodiákus jegy váltásának időpontja, a csillagképek eltérő nagysága miatt napra pontosan nem is eshet egybe, hiszen ennél a rendszernél a Nap „útjának” (küzdelmének) tizenkét egyenlő részre való felosztását helyezték előtérbe, s mindezt az évszakpontok figyelembevételével, oly módon, hogy ésszerű kiigazításokat tehessenek a jegyek arányos terjedelmének kialakításánál. Egyértelmű, hogy abban a korban ez csak Babilonban történhetett meg a tudós kaldeus papok közreműködésével. Erre még az is bizonyíték, hogy ebben az időszakban a Nap éppen abban a csillagképen állt, mely a névadója is volt egyben az éppen megjelenő zodiákus jegynek, ami által összeillő Nap és csillagenergiák érvényesülhettek bolygónk életére. Micsoda különbség, ha a nyári napfordulón a Rák zodiákus jegy kezdeténél a Rák csillagképben jelenik meg a Nap, vagy ha ugyanezen nyári napfordulón, a zodiákus Rák jegyében a Bak csillagkép adja a kozmikus energiákat, mint 13 000 évvel azt megelőzően. Csakis Babilonból juthatott el a rendszer a középkori Európába, immáron nyugati asztrológia néven, mégpedig úgy, hogy a „fogságukból” elengedett zsidók (Ezékiel, Dániel próféták) i. e. 539 után magukkal vitték azt Jeruzsálembe, ahonnan azután, a későbbiekben lerombolt templom romjai alól a templomos lovagok bányászták elő, hogy tüstént vigyék „kincsüket” a Vatikánba, és eladják azt a római katolikus egyháznak. Ez is igazolja, hogy az ókor keleti papjainak vallása és Istenhite az asztrológia volt, és hamissággal tévútra vezet az, aki azt állítja, hogy az asztrológia nem az emberiség érdekét szolgálja. Nem véletlen, hogy az Új-Babilóniai Birodalmat megdöntő óperzsák, a Napot, a Holdat, és a négy őselemet imádták, hiszen nemcsak átvették a babilóniai tudást, hanem tudósaikat meg is tartották. Ezzel lehetségessé vált, hogy később, a már Pártus Birodalom területén működő kaldeus papok, a három napkeleti bölcs személyében megjövendölhessék Isten fiának megszületését, Jézusnak az eljövetelét. Vele együtt az i. e. 50 utánra tehető új korszak kezdetét is. Ennek szimbólumát a két különböző irányba úszó, a múlt és a jövő vízióiban elmerülő Halak ábrázolásával jelképeztek.

208

A korábbiakból egyértelműen következik, hogy ez időre a tavaszi napéjegyenlőség a Halak csillagképbe került, annak is a Halak felfelé, a jövőbe úszó, jövőbe mutató ágán, mely egyértelműen mutatja, hogy Jézus személyében akkor nem a múlt és jelen, hanem a jövő hírnöke jött el. A korszak teljes értelmezését három másik jelentős csillagkép jelenléte teszi lehetővé: a Halak csillagkép alatt teljes hosszában a Cet, felette félútig az Androméda, majd folytatólagosan a Pegazus csillagképek befolyása. Ha csak a mitológiai vonatkozást nézzük, máris egyértelmű a történelmi kor küzdelme, a Bika csillagkép feletti hős Perzeusz (Zeusz isten fia, képletesen Jupiter fia), csak a Gorgó fejéből kipattant Pegazus ló (szellem) segítségével tudja megmenteni Andromédát (lélek), az őt elnyelni vágyó Cettől (test, alvilági erők). Jézus idejében – sőt még ma is – az emberi lélek, a test, a fizikai lét fogságában tengődött, de mára elérkezett az idő, hogy a tiszta értelem és az igazságos isteni szellem megtalálása által kiszabadulhassunk a múlt csapdáiból. Ezt a tavaszpont Pegazus csillagkép alatti egybeesése szavatolja. Maga Jézus volt az, aki a sorsszerű áldozati szerepet eljátszotta, mintegy kétezer évig hitegetve a kiváltságosokat, hogy az állandóan jóllakni vágyó bálna szerepüket mindörökre megőrizhetik. Mikor jelent meg először az igaz szellem, a Pegazus-hatás? A XVI. században, amikor a tavaszpont az Algenib (Pegazus csillagkép) csillag alá került, majd látni is fogjuk, hogy milyen új vallási irányzatok indultak el akkortájt. A Halak-korszakra egyébként a sorskerék négyes pozíciója úgy alakult, hogy az első, a tavaszpont (kb. március 23.), a már említett Androméda csillagképbe mutató Halak felfelé úszó ágánál jelent meg. A Kos-korszakban felajánlott anyagi síkú vallási áldozathozatalok után a lélek feláldozása vált a hiteles Isteni szolgálat eszközévé. A nyári napforduló (kb. június 23.), a Rák csillagképet követően visszahúzódott az Ikrek csillagképbe, Pollux égi területére, az őszpont (kb. szeptember 25.), a Szűz csillagkép Mérleghez közeleső részénél, a téli napforduló pedig (kb. december 25.) a Sas csillagkép alatt, a Bak és Nyilas csillagképek égi határán jelent meg. Ily módon a Halak-korszak első részében az előző Kos – Rák – Mérleg – Bak égi kereszt-szerkezetet felváltotta a Halak – Ikrek – Szűz – Nyilas égi négyes egysége. Ez jelzi a Halak kettős mélylélektanát, az Ikrek szellemi vívódását a jó és a rossz, a fény és árnyék megjelenítése között, a Szűz szolgálatát, rendezési vágyát, a Nyilas feltörő és érvényesítésre igyekvő színes vallási filozófiáját. A Rák, Oroszlán és Szűz csillagképek ereje csökkent, a Halak, Kos, Bika, és Ikrek csillagképek hatásai erősödtek. Az Ikrek kettőssége, a megosztás ke-

209

rült csúcspontra, mely helyzet még romlott is, amint a nyári napforduló a Polluxból a Castor csillagkép részletbe került át, s ez tart a mai nap is. De a jelenkor már az az átmeneti időszak, amikor a Tejút, az Orion és Bika csillagkép átveszi az Ikrektől az uralkodó pozíciót, vagyis a megosztás veszteségeit felváltja majd az egység bősége. A Bika-korszak négy szilárd őseleme az élet kiteljesedését támogatta a folyók melletti termékeny területeken, a Kos-korszak négy kardinális őseleme a népek, nemzetek kibontakozását, útkeresését, egzisztenciális helyzetének biztosítását, s az egymás közti kapcsolatteremtést segítette elő. A Halak-korszak négy változó őseleme pedig előidézte azokat a váratlan fordulatokat, melyek a Vízöntő-korszak felvilágosult szellemiségére készítenek elő, melynek érvényre jutásához újfent a négy szilárd őselem energiái áramlanak majd még erőteljesebben, mint a Bika-korszak idejében, mert ma a nyári csúcspont ideje van a világév történetében. Majd ha itt, az Ikrek – Orion – Bika dimenzió-kapuban, a Bika csillagkép elején az őszpont fog állni, akkor az újabb évszak eltelte utáni lecsendesedés, a nyugalomba vonulás időszaka kezdődik el, s azt követően, a téli évszak e pontnál történő beálltával megszűnik az északi félteke kedvező éghajlati viszonya, s újra beköszönt a jégkorszak, nagyjából 6500 év időtartamra. Azt követően majd az új tavaszi időszakkal újra éled a természet, addig pedig, ami képes az leköltözik az Egyenlítő közelébe és a déli félteke azon részére, ahol a felerősödő forróság még nem perzsel fel minden élőt. De az elkövetkezendő jó kétezer év, mind az anyag, mind a szellem tekintetében felemelkedést hoz majd, de azután, ha a Bika csillagkép mostani szerepét felváltja a Kos csillagkép energiája, majd megint a romlás veszi kezdetét. Az után a Halak csillagkép következik a sorban a befelé fordulás felerősödésével, és őt követi majd a Vízöntő nyári napforduló a végső következtetések megtételével, hogy a nyárnak a Bak csillagképbe való átlépése elhozhassa a hosszú álmot, a teljes visszavonulást. Hogy mennyire a csillagászati események a meghatározóak, azt az is igazolja, hogy az eddig ismert történelmi események időszámítás előtti időpontjainak kronológiai rendjét a korabeli nap- és holdfogyatkozások beszámolóira hagyatkozva határozták meg a történelemírók. Ezért nézzük meg, hogy még milyen bizonyítékkal szolgál az égbolt az állításaim igazolására! Az évszakpontok és az ekliptika kapcsolata mellett szükségszerű a földi Egyenlítő égboltra kivetített vonalának mindenkori helyzetét is vizsgálni, mert az megmutatja a Föld tengelyének dőlési pozícióját. Mivel az ekliptika pályája az állatövi csillagképeken keresztül haladva állandó (a Föld és a bolygók Nap

210

körüli keringésének pályái nem, vagy csak elhanyagolható mértékben módosulnak), ezért csak az equator változásának azonosítása mutathat pontos képet a bolygó folyamatos évszak- és korszakváltozásainak behatárolásához. Először nézzük meg, hogy milyen képet mutat a Bika-korszak eleje (i. e. 4450) e téren. A tavaszpont és őszpont között természetesen az Ikrek – Orion – Bika dimenzió-kapunál kezdődően, keresztül ívelve az Ikrek, a Kis Kutya, a Szextáns, a Serleg, az Északi Vízikígyó, a Kentaur, a Farkas, a Skorpió és a Kígyótartó csillagképeken halad az equator vonala. Az őszpont és a tavaszpont között pedig a Nyilas, a Sas, a Vízöntő, a Csikó, a Pegazus, az Androméda, a Halak, a Háromszög, a Perzeusz és a Bika csillagképeken vezet át. A tavaszpont az Ikrek – Orion – Bika dimenzió-kapunál van, a nyári napforduló a Szűz – Serleg – Oroszlán csillagközi helyen, az őszpont a Tejút másik hasadékában, a Nyilas – Kígyótartó – Skorpió csillagképek között, a téli napforduló pedig a Halak – Pegazus – Cet közötti égi ponton. Ezek pontosan egy világév évszakkal előzik meg a jelenkor égi állapotát. Ezáltal kijelenthető az is, hogy pontosan egy világév évszak telt el az ősemlékezetű, Özönvíz utáni írott történelem általunk ismert időszakának kezdete óta. Ezzel az is mérhetővé válik, hogy az akkori és a mai equator állapot összevetése által, milyen eltérés mutatkozik a Föld tengelyének dőlésszög-változásában. Második lépés a Kos-korszak kezdetén (i. e. 1850) fennálló pozíció meghatározása. A tavaszpont és őszpont közötti szakaszon a Bika, (az Aldebaran csillagnál, már jóval a Fiastyúk alatt van, míg ezt megelőzően jóval felette, a Perzeusz lábainál volt), az Orion (a Betelgeuse csillagnál), a Kis Kutya, az Egyszarvú, az Északi Vízikígyó, a Serleg, a Holló, a Szűz és a Mérleg csillagképeken halad keresztül az equator. Ez a vonal jóval lejjebb van, mint az előző korszak kezdetén. Ez azt jelenti, hogy bolygónk tengelye függőlegesebb állás felé tart. Az őszpont és tavaszpont közti égi területen pedig a Mérleg, Skorpió, Kígyótartó, Pajzs, Sas, Delfin, Csikó, Pegazus, Halak, Kos csillagképeket érinti emelkedő vonalban, ami szintén igazolja, hogy a fekvő Föld felemelkedett, és más látószögű kép látványa fogadja az égi horizonton. A tavaszpont a Bika – Kos csillagkép határán van, a nyári napforduló a Rák csillagképbe lép, az őszpont a Mérleg csillagkép közepén látható, a téli napforduló pedig a Bak csillagképben helyezkedik el. A harmadik lépés a Halak-korszak indulásának (i. e. 50) feltérképezése. A tavaszpont és az őszpont között a Kos, a Cet, a Bika, az Orion, az Egyszarvú, az Északi Vízikígyó, a Szextáns, a Serleg, és a Szűz csillagképeken vezet át

211

az equator égi vonala, míg az őszpont és a tavaszpont között a Szűz, a Mérleg, a Kígyótartó, a Sas, a Delfin, a Csikó, a Pegazus és a Halak csillagképeken. A tavaszpont a Halak- Kos csillagképek, a nyári napforduló pedig a RákIkrek csillagképek határára esik, az őszpont a Szűz csillagképnek a Mérleg csillagkép felőli végéhez közel, a téli napforduló pedig a Nyilas csillagképnek a Bak csillagkép felőli oldalán következik be. A Halak korszak, az átlagosnál hosszabb ideje és kettős értelmezése miatt további részletezést is igényel. I. sz. 1000-ben a tavaszpont és őszpont között a Halak, a Cet, a Bika, az Orion (az öv felé közeledve), az Egyszarvú, az Északi Vízikígyó, a Szextáns, az Oroszlán, és a Szűz csillagképeken vezet át az equator, míg az őszpont és tavaszpont között a Szűz, a Mérleg, a Kígyó, a Kígyótartó, a Sas, a Delfin, a Csikó, a Pegazus, és a Halak (visszafelé úszó ágon) csillagképeken keresztül. A tavaszpont a Halak csillagkép közepére esik (az Androméda és a Cet csillagképek közötti részen), a nyári napforduló pedig az Ikrek Polluxa és Castora között vált át, az őszpont a Szűz csillagkép, a téli napforduló pedig a Nyilas csillagkép közepén következik be. A jelenkorban, 2010 idején a tavaszpont és őszpont között a Halak, a Cet, a Bika, az Eridánusz, az Orion (az öv felső csillaga, a Mintaka érintésével), az Egyszarvú, a Kis Kutya, az Északi Vízikígyó, a Szextáns, az Oroszlán, és a Szűz csillagképeken halad keresztül az equator égi vonala, míg az őszpont és tavaszpont között a Szűz, a Kígyó, a Kígyótartó, a Sas, a Vízöntő, és a Halak csillagképeken át. A tavaszpont a Halak – Pegazus – Cet csillagközi égi helyre esett (mint emlékszünk, ezen a helyen volt 2010-ben kétszer is Jupiter és Uránusz együttállás), a nyári napforduló pedig az Ikrek – Orion – Bika dimenzió-kapunál zajlik. Az őszpont a Szűz – Serleg – Oroszlán égi helyen áll (a Szaturnusz kedvelt égi pontja 2010-ben), a téli napforduló pedig a másik dimenzió-kapunál, a Nyilas – Skorpió – Kígyótartó csillagképek közös Tejút hasadékában következik be, melyet viszont a Plútó hagyott el nem rég, bár nem került még onnan túl távolra, mert még mindig a Nyilas csillagképet lovagolja meg. Összességében megállapítható, hogy az equator égi vonala a Bika-korszak kezdete óta egy negyednyit jobbra előre fordult és lefelé húzódott az Orion öv magasságáig. Ez azt jelenti, hogy valóban a jelen során vagyunk a bolygó pályán való elhelyezkedésünk legfüggőlegesebb tengelyhelyzetében. Lassan az oldalra és hátra dőlés időszaka kezdődik meg, mely 13 000 év múlva jobb irányba haladóan dőlve éri el a leghátsó, legvízszintesebb pontját.

212

Ekkor az equator égi vonala a jelentől (Orion, Orion-öv) eltérően az egyik oldalról a Szekeres csillagkép Capella nevű csillaga felett rajzolódik majd meg, immáron az őszpont és a tavaszpont között, a tavaszpont és őszpont között pedig a mostani Sas csillagkép érintéséhez képest messze a Skorpió, a Nyilas és a Bak csillagképek alatt húzódik majd át, eddig még nem igen látható csillagképeken keresztül, pl. Farkas, Szögmérő, Távcső. Mindez igaz volt i. e. 11 000-ben, ahogy igaz lesz i. sz. 15 000-ben is. Lehet, hogy túlságosan sokszor ismétlem önmagamat, de ez annak a következménye, hogy mindegyik vizsgálódási terület elemzésének az eredménye egy és ugyanazon irányba mutat. Értelemszerűen az északi és déli félteke nyári és téli időszaka felcserélődik majd a Föld Nap körüli keringésének a maival megegyező, egyazon pályapontjának a tekintetében. Akkorra a Nap felbukkanásának helye is módosul majd annyiban, hogy az által a Földön és az egyes kontinenseken bekövetkező nappalok és éjszakák egymáshoz való viszonya is jelentősen megváltozik. Amíg ma a Távol-Kelet számít a napfelkeltének és az Atlanti-óceán, valamint az amerikai kontinens a napnyugtának, addig néhány ezer év múlva a bolygó extrém tengelykörüli forgásának eredményeképpen az égtájak ma érvényes tájolásai is megváltoznak majd. Ettől a körforgástól válik magyarázhatóvá az, hogy a közel 26 000 éves ciklus során miért születtek rokon nemzetetek (lélekben) oly távol egy mástól, hiszen a csillagok, ahonnan jövünk, mindig más és más pozícióban lépnek kapcsolatba bolygónkkal. Így aztán az igazi csillagok háborúja most itt zajlik a Földön, nem is kell más idegen külső támadástól tartani. (Ahogy a klasszikus mondja; „Az oroszok már a spájzban vannak”, vagyis akiktől igazán tartani kell, azok már régen itt élnek közöttünk!) Még valami, ha már említettem a bal és jobb oldal ezoterikus megközelítését, mert kapcsolódik a Föld bal és jobb oldalának tárgyköréhez. Mint tudjuk, a Föld Nap körüli pályáján haladva a tőlünk közvetlenül balra lévő pálya a Vénuszé (női Istenség), a jobbra eső pálya a Marsé (férfi Istenség). Ezért minden ember baloldala nőies, jobb oldala pedig férfias, s a tengelykörüli forgás következtében a Nap is balról halad jobb irányba, mint ahogy a lélek fejlődésének tekintetében is először a bal részünk, a női princípium jelenik meg (Rák jegy), majd a jobb részünk, a férfi princípium (Oroszlán jegy) következik, viszont a Szűz jegy megteremti e kettő egyensúlyát. A Földgömb bal és jobb része esetében ez ma úgy határozható meg, hogy a keleti (bal) filozófiák yin túlsúlyú energiát képviselnek (lélek, víz, passzív, elfogadó, befelé forduló), a nyugati (jobb) ideológia pedig yang energiát (szellem,

213

tűz, aktív, uralkodó, kiáradó) helyez előtérbe. Ily módon más, és más szemléletet sulykolnak fizikai világképünkbe. Ez a különbség a történelem során elsősorban a gyarmatosítások terén nyilvánult meg, mígnem az elnyomó energiák, az agresszió és a hatalomvágy a vallási eszmék, a hittérítés, a társadalompolitika és a gazdaság egyeduralmat biztosító eszközeivé váltak. A jelen feladata a Föld keleti és nyugati energiáinak, a bal és jobb oldalnak az egyensúlyba hozása, mind az egyén, mind a közösség, mind a nemzetek esetében. Az ősi magyar szellem pontosan ezt az egyensúlyt képviseli, s ez az, amit még a mai napig se sikerült elővarázsolniuk a mellüket veregető nagy magyaroknak sem. Persze másnak sem igazán. Az egyedülit, aki valaha is érezte, tudta, hitte és hirdette az igazságot, keresztre feszítették. Nagyon sok igazságtalanságnak kellett megtörténnie ahhoz, hogy Isten igazságossága egyszer majd beteljesedhessen. Ezt Jézus is jól tudta, ezért viselte sorsát méltóságteljesen. Tanításaiban a lélek szabadsága a belső egyensúlyt jelenti, míg a lelkünkben élő egyensúlytalanság a rabságot eredményezi. (Ezért nem igaz az állítás, hogy Magyarország jelenleg szabad ország. Ha valakit vigasztal, akkor egy szabad nemzet, egy szabad lélek (?) sincs ma a földkerekségen. Mi lehetünk az elsők! Isten szabad és szent, hű szelleme, országa, nemzete!) Belső szabadságunk, szabad szellemünk nem függ az anyagtól, mert a fizikai sík mulandó, a lélek-szellem energia viszont örök. Jézus a lélek egyensúlyát, szabadságát hirdette, nem pedig az anyag szabadságát. Csak a szabad lélek teremtheti meg az anyag egészséges szabadságát, az aránytalan anyagi szabadság viszont lerombolja a lélek egyensúlyát. Ezt a keresztény egyház és a mindenkori uralkodó osztályok történelmi szerepe is igazolja azáltal, hogy kivétel nélkül, mindig az egyensúlytalanság elérését tűzték ki elérendő céljukként, ahogy ez a jelenben is történik velünk. Ha valaki az egyensúly mellett állt ki, akkor az, vagy eretnek, vagy gyűlölt kommunista, vagy nemzetáruló lett. Ez a római katolikus egyház igazi keresztje. A korábban Róma és Jeruzsálem által eretnekként elítélt Jézust néhány évszázaddal később Isten fiává magasztalja, majd azokat is Krisztus sorsára juttatja, akik valóban megértették és közvetítették az ő hiteles tanításait. Aki az egyensúly ellen van, szemben áll Istennel és Jézussal. Szeretet nagyon sokféle létezik, s ráadásul mindenkinek mást és mást jelent. Hogyan is értelmezzük akkor az isteni, avagy a jézusi szeretetet? Mert azt csak egyféleképpen lehet! Nem másként, minthogy mindenkit önmagaddal egyenrangúnak tekintesz!

214

Szepes Mária: Vörös Oroszlán (részlet) „Nin-gal csak a Nagy Világalkony beszívódásában válthatja meg önmagát, akkor, ha a méhéből támadt utolsó lény is visszatért hozzá. De az ember külön útra térhet. Az ember megválthatja önmagát. Az emberben megvan a kivezető kapu: Isten. A Nemző. A Meg Nem Nyilvánult. Figyeljetek a Messiásra. A Küldöttre, aki újra és újra megjelenik, hogy lejátssza a misztériumot. Végigjárja az utat, és maga után hív a szabadulásba. Végigjárja az utat körbe-körbe… aztán rátér a rejtett ösvényre, amely a titkos kapuhoz vezet. Figyeljetek! Egy asszony méhe megtermékenyül. Mindig és mindenütt, egymástól mes�sze, egymásról nem tudva, elszigetelt fajok között, évezredek, és óceánok távolságában felröppen a legenda: szeplőtelenül fogant! Szeplőtelenül fogant, úgy, ahogy a lét szeplőtelenül fogant meg Nin-gal méhében Istene által. A pillanat, mikor az Isteni gyermek megjelenik a földön, sötét és feszült. A bolygók fülledt, gyilkos közelállásban borzalmakkal telítik a világot. Állócsillagok nyomasztó kisugárzása árad. Éjszaka fényuszályos üstökös szántja az eget. Napfoltok, mágneses zivatarok rázzák az idegpályák hálózatát, a földet és vizeket. Minden válság kirobban. A betegség akuttá válik, a mánia tébollyá, a harag bosszúvá, a viszály háborúvá és a háború megállíthatatlan vértengerré. A mikro- és makrokozmosz feszültségektől rázott, gyászkórussal ébren tartott, vérrel öntözött három síkja remegve figyel a fontos szereplőre, aki most színre lépett, és elindult… A gyermek férfivá növekszik. Egyelőre mások lábnyomába lépked, emlékezik, készül; de a dolgok körülötte máris fölborzolódva figyelnek, és ellenszegülnek. Veszélyt éreznek. Mindennél nagyobb és mindennél rombolóbb veszélyt. Idegenség, a forró, rohanó életárammal ellenséges princípium dermeszt benne. Csempészárut hordoz: halálos veszélyű robbanószert, amely felbontja az anyagot. S az anyag eléje áll. Eléje áll benne a saját testében, saját vérében, érzékeiben, húsában, idegeiben, és gyötörni kezdi. Gyötri gáncsokkal, nevetségességgel, leküzdhetetlen akadállyal, rágalommal, éhséggel, nyomorral, betegséggel, gyötri kétellyel, szépséggel és a gyönyör sokarcú kísértésével.

215

E kísértésekből azonban tisztító, erősítő próbatétel lesz, s a Messiás továbbhalad. Léptei gyorsulnak. Már új úton, a maga útján jár. A lábnyomok elmaradtak. Ő vág ösvényt, Ő rak le nyomot és jeleket. Színt vallott. Magányos alakja körül gyűlölködő moraj kél. Felismerték: Ő az! Magányos alakja körül őrült sóvárgás és vad reménykedés lángol. Felismerték: Ő az! Magányos léptei után erőtlen lábak topognak. Felismerték: Ő az! A körbefutó áram vad erővel örvénylik; magával tépi a pillanatlények kapaszkodó kezét, elmossa az utakat, feloldja és újraformálja az örökké áradó anyagot. Forog, forog a lét kereke, kápráztat, szédít, elvakít… A Messiás előtt azonban szétnyílnak a forgástól tömör árnyékfalak, és ő átkél a létesülés áradatán. Az örvény fénybe borul egy vakító pillanatra a figyelő három világ előtt, és megmutatkozik a Kapu. Hiába ront rá az anyag, hogy letiporja, megcáfolja, elmossa. A Messiás kínhalálából mártírium lesz, és a mártíriumból kulcs, mely a szabadulás kapuját nyitja. Az Út a szenvedésen, halálon át a Megváltáshoz vezet.”

XII. fejezet

Jézus születési ideje és horoszkópja Bűn önmagában nem létezik. A bűnösnek tartott magatartások mind az egyensúlytalanságnak, a tudatlanságnak, a szellemi éretlenségnek és a lelki fejletlenségnek a következményei. (Szerző)

Sok találgatás látott napvilágot Jézus születésének pontos meghatározására. Egy-kettőt kivéve nem is részletezném őket, de ha az akkori bölcsek és asztrológusok képesek voltak várható világrajövetelének helyét és idejét előre látni, akkor miért ne próbálkozhatnánk meg azt mi is utólag kideríteni, mai asztrológiai és történelmi ismereteink, valamint belső megérzéseink által. Mivel az ókori kultúrákban a Nap Hérosz (hős) kitüntetett szerepet játszott, ezért logikusnak tűnt a keresztény egyház szemében Jézus születésének időpontját a megújított Julián-naptár szerinti december 25-re tenni. Az új, Julius Caesar által i. e. 45-ben bevezetett, Alexandriában (Egyiptom) alkotott, görög elméleten (babilóniai eredet) alapuló 12 hónapos szerkezetű naptári évben a téli napforduló időpontja december 24-ről december 25-re virradóra esett. Ezt az időpontot addig a pogány kultuszú „Legyőzhetetlen Nap” Istennek, Mithrásznak a születés, illetve ünnepnapjaként tartottak számon. Ennek egyfajta üzenete is volt, miszerint Jézus születésének e napon történő egyház általi ünneplése, a korábbi pogány ünnepnapnak a jelentőségét előbb jelentősen csökkentette, később teljesen háttérbe is szorította. I. sz. 476-ban, a középkor kezdetén az újév december 25-én, a „mi Urunk születése napjával” indult, majd csak később, a XIII. Gergely pápa által 1582. október 15-én bevezetett naptárreform tette az évkezdetet a mai helyére, az évszakpontok új rögzítése által. Így alakult ki, hogy a tavaszpont március 21-re, a nyárpont június 21-re, az őszpont szeptember 23-ra, a télpont pedig december 21-re esik, s a szökőévek beiktatásával ezek a pontok egy jó ideig nem is változnak majd. Jézus születési évének az időszámítás kezdetére tétele abból az elképzelésből fakad, hogy Isten fiának megjelenésével egy szellemi újkor kezdődött el az emberiség életében (a Kos-korszakot követő Halak-korszak), ami szintén erősíti a keresztény egyház felsőbbségét a többi működő vallás felett.

217

Mivel pontos adat nem állt rendelkezésre, ezért a reklám játszhatta a főszerepet a születési időpont meghatározásában (bár hibás számításon alapult). Az alkalmazott időszámítás kezdetet a tavaszpontnak a Kos – Halak csillagkép 0º-án és a Halak csillagkép Androméda csillagképbe mutató felszálló ágánál történő bekövetkezése, valamint a Szaturnusz bolygónak a Bika csillagkép Tejút részén való elhelyezkedése, illetve az Ikrek csillagképbe való átvonulása támaszthatta alá. Ezzel a számolatlan és ismeretlen múlt vált el a pontosan számon tartandó jövőtől. Ez az égi állás jelezhette a középkornak az érkező Megváltó sorsszerű fellépését, hiszen a Szaturnusz ezt megelőzően csak harminc évvel azelőtt tartózkodott a téli napforduló napján a Tejút, Orion csillagkép közeli helyén, s újabb harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez megint előforduljon. De mint tudjuk, Jézus fellépése a Jupiterhez kapcsolható, míg a zsidó nemzet, s mellette minden fennálló kötött, diktatórikus vezetési rendszer (politikai és vallási is) a Szaturnusz vonásait tükrözi. Ezt igazolja a zsidóság „szent napja” a szombat (Saturday, Szaturnusz napja) különleges megünneplése is. Ezért is utasítják el sokan Jézus messiási szerepét, mert mást tanított, mint amit a korábbi ortodox zsidó vallás ráerőltetett az izraelita nemzetre. De az egyházi döntőbírák nem értenek az asztrológiához, tiltják is, nehogy valaki bölcsebb és hatalmasabb legyen náluk, a csillagászati ismeretek pedig asztrológiai életérzés nélkül nem elegendőek ahhoz, hogy megalapozott állításokat érvényesíthessenek. Ha valaki egy kicsit is járatos az asztrológia lélektani összefüggéseiben, ő kapásból tudhatja, hogy egy olyan nagy jelentőségű személyiség, mint Jézus, nem születhetett a téli napfordulón, mert bár akkor a Nap a felemelkedő útjára indul, de alig fénye még közel sem emelkedhet ki a sötétség uralmából. (A Római Birodalom akkori és egyben első császára Augustus Bak jegyűre változtatta eredeti őszi születésnapját, hogy erőteljesebb uralkodónak tűnjön, és jelleme, személyisége, valamint hatalmi szerepvállalása egyáltalán nem hasonlítható, vagy azonosítható Jézus egyéniségéhez és küldetéséhez, vagy annak megjelenítési módjához.) Nem akarom ezzel megbántani a Bak jegyűeket, főleg azért, mert az egyik leghátráltatottabb és legküzdelmesebb életutat járják, éppen amiatt, hogy a jegy ura a Szaturnusz, de vele szemben Jézust mindig is a Naphoz, s a Jupiterhez kapcsolták. Az évszám sem lehet igaz, mivel Krisztus születésekor Nagy Heródes király még élt, s akiről köztudott, hogy i. e. 4-ben, Húsvét idején halt meg. Csillagászok az i. e. 7 és i. e. 6 tájára, a Jupiter és Szaturnusz Halak csillagképben bekövetkezett háromszori együttállására tippelnek, sőt a magyar

218

Szent Korona szimbólumai alapján is történt egy állásfoglalás a jeles dátumra vonatkozóan. Berta Tibor Az időkód című könyvében, illetve annak promócióján beszél Jézus és Szűz Mária fellelt születésnapjának tekintetében, melyet a koronán található asztrológiai jelek (égitest jelölések) sorrendje szerint azonosít i. e. 6. ápr. 1-re (A Stelláriumban – 5. ápr. 1.) és Szűz Mária esetében i. e. 22. szept. 11-re (– 23. szept. 11.). Nem szeretném a korona-kutatók szerepét átvenni, de néhány megjegyzéssel rávilágíthatok olyan tényekre, melyek erőteljesen befolyásolhatják a vizsgálódásaik alapján eddig hozott következtetéseiket. Az első megemlítendő érdekesség a készítők eredetét határolja be, hiszen ha asztrológiai szimbólumok szerepelnek a koronán, akkor az semmiképpen sem származhat a Vatikánt képviselő II. Szilveszter pápától, vagy valamely utódjától, de talán még Bizánctól sem. Ha így van, akkor a korona szelleme, a sokat emlegetett Szent Korona-tan sem kapcsolható sem a kereszténységhez, sem az elmúlt ezeréves magyar történelemhez, hanem inkább igazodik egy ősi, de ma még definiálatlan isteni eredetű törvény rendszeréhez. A másik érdekesség a korona tetején álló kereszt ferdesége. Sérülés, baleset, miért nem egyenesítették ki? Mert lehet, hogy ellenáll. Lehet, hogy eredetileg is így tervezték. Mindenesetre az igaz, hogy pont annyira ferde, mint amennyire a Föld tengelye eltér a merőlegestől Nap körüli pályáján haladva a mai kor szerinti állapotban. A precesszió következtében ez a szög folyamatosan változik (kisebb-nagyobb), hiszen a közel 26 000 év során ma adja a legkisebb 23, 4º-os értéket. A korona készítői ezek szerint tudhattak a precesszió elméletéről, (mint a csillagok útját több ezer éve követő ősmagyarok is). A Vatikán persze eretneknek nyilvánított mindenkit még a XVI. században is, aki azt merészelte gondolni, hogy a Föld nem lapos és az égitestek nem e tányér körül forgolódnak. Ezek után erős a gyanú a korona iráni (babilóniai) eredetére, de ez által is felmerül egy kérdés. A bemutatott asztrológiai szimbólumok között Jézus születési időpontjánál megjelenik az Uránusz, Szűz Mária születési időpontjánál pedig a Neptunusz bolygó is, mégpedig a mai ismeret szerinti megfelelő sorrendi helyen. Viszont előbbinél a Hold, utóbbinál pedig a Jupiter és a Mars jelölése hiányzik. Persze a Holdat utólag ma is megkereshetjük az akkori égbolton a többiek mellett, és az, e jeles napon a Boszorkánykonyhánál „forgolódott”, mely egy politikus esetében érthető is lehet, de nem Jézus születési horoszkópjában. Szűz Mária születési időpontjánál a Hold csak éjfél és reggel nyolc óra között tartózkodott az adott felsorolás szerinti helyen, azt követően már felcserélődött a planéták (Hold-Szaturnusz) fellelhetőségi sorrendje.

219

Ez két dolgot jelenthet. Vagy azt, hogy Szűz Mária születése is már olyan fontos esemény volt, hogy egyeseknek pontos ismereteik voltak erről és ezt titokként őrizték, miként Jézus várható születésének idejét is, vagy azt, hogy a XIX. vagy a XX. században tudós szakemberek ráhamisították e jeleket a magyar Szent Koronára. Előbbi esetben már az ókori asztrozófusoknak, asztrológusoknak, valamint a korona készítőinek is ismerniük kellett a Naprendszer ma ismert tíz égites tét (pontos mozgásmechanizmusaikkal egyetemben), s ha ez mégsem így volt, akkor a korona szimbólum-rendszerét úgy hamisították az elmúlt évszázadok során, hogy az elveszítse üzenethordozó erejét, mert megsemmisíteni azért mégsem merték Istennek, Jézus melletti egyetlen el nem titkolt igaz és hiteles megnyilvánulását. Ha hamisításról van szó, akkor az csak úgy bizonyítható, ha más úton próbáljuk felderíteni az igazságot, mégpedig a tudással és megérzéssel. A tudást mindig is titkolták és mérgezték, a megérzést pedig irtották a hatalmak. De a megérzések mindig újra születnek, s általuk a tudás ismét elsajátítható. Szepes Mária: Vörös Oroszlán, részlet – Megint leselkedtél? – kérdeztem csendesen. Sokáig nem adott választ. – Felelj! Szalmazsákja felől keserű, mélyről felszakadó zokogás hallatszott. Ez a váratlan sírás teljesen lefegyverzett. – Hát… hogyan… jussak én másképpen oda… – zihálta. – A könyvet is… visszavette… pedig még… nem olvastam el… Nekem… nincs jussom… ehhez… pedig – hangosan, szaggatottan, gyerekes panasszal sírt – én is szeretnék tanulni… olvasni… és ott a műhelyben… dolgozni… mint az urak… Szomjúságában, vak törekvésében ijesztő erő volt. Tudtam, hogy ez a titkos korbács benne is a bukott, elhomályosult emlékezetű novícius kapaszkodása a Fény felé. – Tudod te, mit jelent az… tanulni?! – kérdeztem óvatosan. – Tanultam én… – De nem úgy ám… néha… játék és más munkák közben. Hanem valamit elkezdeni és végigvinni hosszú éveken át. Tanulni azt is, ami nehéz, száraz és unalmas. Nem varázslatról, trükkökről, mesékről, öröklétről és a szellemekről ábrándozni felelőtlenül… Aztán a tudásért szolgálni is kell! Magadat mindenben alárendelni. Megfékezni a kíváncsiságodat. Türelemmel kivárni az

220

osztályrészedet. Önmagad alávetése nélkül nincsen tudás és nincsen hatalom. És ez a hatalom egészen másra vonatkozik, mint amire most gondolsz. Addig nem lehet a tiéd, míg az embereken akarsz uralkodni vele. – Hát… mire való akkor?! – hangzott a homályból. – Önmagad ellen. Ugye, megtorpantál?” A hatalmasságok rettegnek is a tudás megjelenésétől, ezért üzent hadat a mai kor az igazság ellen az agyon pénzelt médián és a szórakoztató iparágakon keresztüli tömegbutító hadjáratával, hogy az öntelt és tudatlan államvezetések szándékosan túlméretezett népnyúzó bürokráciájával, valamint képmutató és manipuláló társadalmi szervezeteivel, válogatott élősködő apparátusával elvonja az emberek figyelmét hazugságaikról. A korona ilyen célú változtatása esetén az alkotók is csak a kor általános ismereteire hagyatkozhattak, azonban ők már megközelítőleg behatárolhatták Jézus és Szűz Mária születésének lehetséges valós időszakát a megújult csillagászati és asztrológiai tudomány megállapításai által. Talán a sokszor hangoztatott Kos, mint Jézus áldozati bárány szerepe ihlette meg az alkotókat, de azt határozottan kijelenthetem, hogy ez az archetípus nem egy királyi minőség, mint ahogy a Mars uralma alá tartozó Kos-korszak maga sem a fényt tükrözte, és még csak nem is az áldozat szerepét töltötte be – hacsak nem a Kos bárány-, hanem leginkább az áldozatteremtésben vállalt aktív szerepet. Az is elképzelhető, hogy a megjelölt időpontban, a Kos csillagképben elhelyezkedő Nap és Jupiter együttállás volt rendkívül vonzó, s bár a két planéta évenként egyszer mindig együtt látható az égbolton, de itt a Kos csillagképben ez csak tizenkét évenként fordul elő. Így az áldozati bárány Jézus születése más évhez az időszámítás kezdete körüli időszakban nem is lehetett társítható, hiszen az említett logika szerint a Nap és a Jupiter együttállása a Kosban szimbolizálja közösen az Atyát és a Fiút. Hozzátenném azonban, hogy fizikai síkon mi mindannyian a Nap gyermekei vagyunk, a Nap és a Hold szerelmének a gyümölcsei, még ha vannak is olyanok, akik mindezt másképpen akarják éreztetni és láttatni velünk gondolataink feletti hatalmuk érdekében. Már utaltam rá többször is, hogy ez időben még a zodiákus jegyek és a csillagképek is összhangban álltak, vagyis a Nap Kos erejű hatását a Kos csillagkép kozmikus energiája támogatta, ily módon a Megváltó szerepe nem egy békés, hanem egy meglehetősen erőszakos, önérvényesítő jellem képét rajzolta volna meg. Nyilvánvaló, hogy Jézus horoszkópja – minden bolygó és minden csillagjegy egyes házakba való rendelése által – egy egyedileg meghatározott

221

szerkezetet mutat (mint mindenkinél), ezért olyan időpontot kell keresni, ahol az égitestek a nekik megfelelő optimális felsorakozásban tartózkodhattak. Ha az évszámot nézzük, akkor számmisztikailag az i. e. 7-nek van nagyobb valószínűsége Krisztus születésére, mert a hetes a spiritualitáshoz tartozó szám a kaldeusi tudományban, így az egyben szellemiségére is utal. A Nap az Oroszlán jegy és csillagkép ura egyben. Mint égi király, világ király, olyan kisugárzással kellett rendelkeznie, hogy az emberek érezzék őszinteségét, nyíltságát, egyenességét, hitelességét, tartását, törődő gondoskodását. A születésnapszáma nem lehetett más, csak egyessel kezdődő, mert ez a Naphoz társított szám. Mivel Jézus élete csupa küzdelem volt, ezért a 11-es szám illik legjobban sorsához. Egyrészt azért, mert csak Nap-számok alkotják, melyek összességében kettőt adnak ki, ami viszont a Hold száma, s így külső-belső értékeiben mindkét fő princípiumot képviselte. Másrészt pedig a lélek útját magyarázó „tiltott” tarot kártya 11-es lapja az a kártyalap, mely nagy veszélyekre hívja fel a figyelmet, ám ugyanakkor rendkívüli erővel is felruházza húzóját. Most már csak annyi van hátra, hogy a Stelláriumban megnézzük azt, hogy az ezen a napon bekövetkezett bolygóállások hogyan illenek Jézus általunk átérzett személyiségéhez. Vitatott kérdés a kutatók körében egy esetleges „betlehemi csillag” megjelenése is, mely utólag segíthetne a születési idő meghatározásában, azonban ez csak egyfajta csillagászati gondolkodásmód és bibliai mesekörítés, hiszen az asztrológia egyik törvényszerűsége az, hogy egy adott pillanatban együttesen fennálló égitest elhelyezkedési állapot teszi lehetővé csak azt, hogy egy lélek a földi küldetését végrehajthassa, s ezért testet öltő energiánk már a fogantatást követően jelen van a földi szférában. A Biblia említi azt is, hogy a gyermek Jézust rejtve nevelték Nagy Heródes király hatalomféltése miatt, ugyanúgy, ahogy a görög mitológia Fő Istenét, Zeuszt (Jupiter) is elrejtették apja, Kronosz (Szaturnusz) tudomása elől. Mindemellett Nostradamus már a XVI. században meg tudta jövendölni azt, hogy lesz egy pápa, II. János Pál, aki az 50. szélességi foknál fog a világra jönni. (A lengyel pápa előtt évszázadokon keresztül csakis olasz nemzetiségű egyházvezetők voltak, s Olaszország legészakabb pontja sem éri el a 47. szélességi fokot, míg Wadowice, II. János Pál születési helye pontosan a jóslat szerinti 50. foknál található.) Valószínű, hogy a kaldeus papoknak sem volt szükségük egyéb égi segítségre, csak a csillagként fénylő Jupiter égi útját figyelték folyamatosan. A csillagászok által megjelölt születési időszak alapjául szolgáló háromszori Jupiter és Szaturnusz együttállás a Halak csillagképben valóban ritka

222

esemény, de a Nap, a Hold és a Merkúr, valamint a többi bolygó egységes meghatározott pillanatbeli helyzete születéskor legalább annyira fontos, hanem még fontosabb, mint egy különleges bolygó konstelláció. Mindemellett egy ilyen együttállás nemcsak egy személy, hanem egy korszak szellemiségét, gondolkodásmódját is befolyásolja, mint azt az i. e. 6-ban bekövetkező Jupiter – Uránusz találkozás is tette, ami ugyancsak a Halak csillagképben jött létre, ugyanúgy és ugyanott, mint most 2010-ben. Ez utóbbi 1008 évenkénti ismétlődésénél azt is meg lehet állapítani (mint a Jupiter és Szaturnusz esetében is), hogy a tavaszpont helyzete hogyan viszonyul a jelzett bolygó álláshoz. Ebből jól látható, hogy az i. e. 6-ban és az i. sz. 1002-ben fennálló együttállás messze az akkori tavaszpont (az egyik egyensúlyi pont) alatt történt, míg a 2010-es egybeesés a jelen tavaszponttal egy égi helyen következett be. Ez egyben azt is jelenti, hogy hatása a jelenre sokkal erőteljesebb és jobban érvényesülő, mint az korábban bármikor is volt. Nemcsak az említett két esetben, hanem az elmúlt 13000 évet figyelembe véve is, mert legutóbb akkor lehetett a maihoz hasonló üzenethordozó ereje, amikor az őszpont (a másik egyensúlyi pont) állt egy helyen az említett bolygó találkozással. Érdekesség, vagy inkább az sem véletlen, hogy közvetlenül Dávid király uralkodását megelőzően szintén Jupiter – Uránusz együttállás volt a Halak csillagkép e pontján i. e. 1014-ben. Én elsődlegesen a bolygók csillagképekben és zodiákus jegyekben történő megjelenései alapján értékelek. Már csak azt kell vizsgálnom, hogy a számmisztikai és az asztrológiai elmélet mennyiben igazolható az i. e. 7. augusztus 11-i dátummal. A Biblia télies környezet leírása lehet kitalált a december 25-i születés igazolására, ráadásul több nézet szerint is a bölcsek már egy néhány hónapos gyermeket találhattak, s ez már lehetett télen, hiszen az ajándékok elfogadása újszülöttől nem igazán életszerű. (19. ábra) Jézus születésekor a Nap és a Merkúr helyzete a jelzett időpontban a következő. Mindkettő az Oroszlán csillagképben helyezkedik el, a Nap a test közepe alatt, a Merkúr kissé az ekliptika felett, közvetlenül a Regulus (Királyocska) csillag mellett. Mutatja a királyi minőségeket, a fényt, a szeretetet, a gondoskodást, kiegészítve a Nap gyermek (Merkúr) ártatlanságával, tisztaságával, s a csillagkép szíve által ösztönzött, önzetlen és megóvó törődésnek a szolgálatával. (Arany)

223

Bika csillagkép

Orion csillagkép

Ikrek csillagkép

Vénusz Mars Halak csillagkép

Kos csillagkép

Szaturnusz

Uránusz

Vesta aszteroida Jupiter

ép


lagk

(Betlehem, i. e. 7. augusztus 11. 18 óra 6 perc)

Rák csillagkép

Merkúr Regulus

Nap


Plútó Mérleg csillagkép

Szûz csillagkép

Hold

Neptunusz Skorpió csillagkép


19. ábra Bak csillagkép

csil

A csillagos égbolt Jézus születése pillanatában

Cet

Sas (Turul)

Pajzs Nyilas csillagkép

ÚT

TEJ

224

Fény-nemzett gyermek, királyi jellem, az emberi lelkek gondviselője. Okos, taktikus (a Merkúr 80%-os fényben), de nem spekulatív. Nem öncélú uralkodó, mert képességeit és tudása hatalmát a nép szolgálatába állítja. A Hold (megvilágítottsága 40%-os, növekvő, indulatossá tesz) és a Neptunusz közel egymás mellett áll a Mérleg csillagképben, kevéssel az ekliptika felett. A lélek teljes egységét fejezi ki, ami által képes misztikus adottságok megjelenítésére és alkalmazására az igazság és az önzetlen támogatás érdekében. Ez a Hold, Neptunusz állás képessé tesz a világtól való teljes elfordulásra, a tökéletes titoktartásra, s a Kígyótartó csillagkép hatása miatt minden tudását gyógyításhoz használja fel, nem pedig a fekete mágia céljaira. (Mirha) Isten földi igazságának megjelenítéséhez közvetlenül a Skorpió ollója előtt helyezkedik el a két égitest, mely levagdos minden olyan vadhajtást, ami nem méltó a megtisztult lélekhez, annak Tejútra jutásához. A Plútó, jóval az Ekliptika felett a Szűz csillagkép kezénél helyezkedik el. Jézus szavaival – miszerint, válasszátok szét a kalászt és a pelyvát, a konkolyt – a Plútó kettősségét – tűz és víz – fejezi ki, s a képtelennek tűnő feladatot, feladatokat csak e mindent átformáló erő birtoklása által lehet majd végrehajtani. (Hamupipőkének is az angyalokat (szüzeket) megszemélyesítő galambok segítenek.) A Plútót az égbolt e részén az angyali minőség, s az angyalok serege uralja, s így a Plútó átformáló hatása – a Szűz jellemzőivel közösen – az általános rend, rendezettség, tisztaság, a tudás és gondolkodás megváltoztatására irányul. Jupiter a Vízöntő csillagképben, kissé az ekliptika alatt áll: az égi tudást lehozni és kiönteni a földi létre, az isteni igazsággal átmosni és megtisztítani az elsötétült emberi szellemet. Uránusz a Halak csillagképben a Pegazus mélységében, kissé az ekliptika alatt tartózkodik. Új szellemiség, forradalmiság, a múlt értékes hagyományainak, és a mélyen ülő érzelmeknek a ki-és felemelése, a megtisztult tudással és szárnyaló szellemmel (Pegazus) való lélek felemelkedés a magasabb szférák irányába. (Ma ugyanitt áll az Uránusz.) Felette őrködik a minden egy tudójaként a Szaturnusz, az ekliptikától távol, s nemcsak a Halak csillagképben látszik, hanem a Cet csillagképet is érintve mutatja az ősbölcsesség, a kíméletlen idő nagyurát. (Nem azért jöttem, hogy megváltoztassam a törvényt, hanem hogy betöltsem azt, mert én és az atya egyek vagyunk; Tömjén) Az utóbbi három bolygó által körülvéve, jóval az ekliptika alatt áll a Vesta aszteroida, mely jelképesen a család egységét, az otthon tűzének összetartó szerepét emeli ki.

225

Isten óhaja szerint, nemcsak egy nemzet, hanem minden egyes nép egységes közösségét kell létrehozni. A Mars és a Vénusz egymás mellett van a Rák csillagkép közepén, a Szamárcsikó csillagainak fényében, az előbbi kissé az ekliptika felett, utóbbi pedig kissé alatta helyezkedik el (a Vénusz fénye 70%-os, növekvő, tiszta, esztétikus és harmonikus, nem hivalkodó). Férfi és női minőségének egyensúlyát fejezi ki, a családról gondoskodó apa- és anyaszerep tökéletes megtestesítése az otthon, mint nemzet esetében. A Mars ereje a Vénusz békés harmóniájához párosul, a Rák befogadó minősége pedig kifejeződik, a szeressétek egymást testvérként igében. Az égitestek csillagképenkénti elhelyezkedése egy olyan isteni és emberi jellemet vázol fel, melyet valóban azonosíthatunk Jézus vélt személyiségével. Van még egy eszköz, mellyel megerősíthetjük állításunkat, s ez pedig a születési horoszkóp készítése. A dátum i. e. 7. augusztus 11-e a Julián-naptár alapján, a helyszín a júdeai Betlehem (a felmerült egyéb helyszínektől most tekintsünk el) keleti hosszúság 35º, 12’ és északi szélesség 31º, 42’. (A Gergelynaptár két nap eltérést mutat az évkerekítési problémáiból adódóan, ugyanaz az égi állás a mai naptár számítás alapján augusztus 9-én következett be, de mivel a Stellarium csillagászati kronológiája megegyezik a Julián-naptár szerinti állással, ezért ezt a számítást veszem figyelembe.) Mivel Jézus személyiségében egy felvilágosult, forradalmasítóan új szellem nyilvánult meg, amit már a Jupiter Vízöntő csillagképben való helyzete is jelez, ezért a csillagképet és csillagjegyet uraló Uránusznak is méltó pozíciót kell biztosítani a horoszkópban. Ez pedig nem lehet más, csakis az ascendens tengelypontjával megegyező helyzetállapot. Nincs is más dolgom, mint az óra és percmutatót úgy beállítani, hogy az ascendens tengelye és az Uránusz helyzete egy síkban legyen. Ez az együttállás 18 óra 06 perckor állt be és első ránézésre is egy megborzongatóan egységes és hiteles krisztusi személyiségkép tárul a szemem elé. (20. ábra) Már az is kivételes, hogy az Uránusz pontosan a Vízöntő és Halak jegyek határán, azaz a Halak 0º-án áll, de hogy ezzel az ascendens is mindkét minőséget magában hordozza, már előre is vetíti Jézus életútját, sorsának ismert alakulását is. Ezzel a pozicionálással a Vízöntő jegyben álló Jupiter a 12-es Halak Házba kerül, a Halak jegyben lévő Szaturnusz pedig az 1-es Kos Házba, s mindkettőnek kapcsolódása is van az MC tengelyhez, az életútra.

226

20. ábra Nyilas jegy 9. és 10. Ház

Skorpió jegy 8. és 9. Ház

MC

Bak jegy 11. Ház

Mérleg jegy 7. és 8. Ház

Leszálló Holdcsomópont

Neptunusz

Hold

Vízöntô jegy 11. és 12. Ház

Szûz jegy 7. Ház

Jupiter Plútó Uránusz Asc. tengely

Desc. Nap

Halak jegy 1. Ház

Szaturnusz Merkúr

Oroszlán jegy 6. Ház

Vénusz Felszálló Holdcsomópont

Mars

Kos jegy 1. és 2. Ház

Bika jegy 2. és 3. Ház

IC

Rák jegy 4., 5. és 6. Ház

Ikrek jegy 3. és 4. Ház

Menjünk sorba az egyes Házakon, hogy mélyebben megismerjük e feltételezett időpont alapján Jézus jellemét, személyiségét, munkásságát, sorsfeladatát. Az ascendens Vízöntő része egy szokatlanul szabad szellemű és önfejű, független és távolságtartó, de tárgyilagos, nyitott és barátságos, intellektuális és gyakorlatias, jó emberismerő, ötletdús, új utakon járó szellemet takar; a Halak minőség pedig az érzékeny, együtt érző, beleérző, megbízható ösztönű, odaadó, segítőkész, áldozat vállaló, rugalmas, idealisztikus és álmodozó oldalát erősíti szerepvállalásához.

227

Együttesen az új, forradalmi szellemiség eltántoríthatatlan híve, mindent saját hite szerint értékel, nem befolyásolható, s ezt az Uránusz erősíti fel magas hőfokúra, hogy a víz (lélek) megtisztulhasson a felvilágosult, tiszta szellem (levegő) által. A 12-es Halak házas Jupiter a Vízöntő jegyben ugyanezen minőségeket hordozza magában. Bár a Jupiter a Nyilas és a Halak jegy ura, de itt a Vízöntőben a filozófusi, bölcselkedő Nyilas helyett egy érettebb szellemiségű, felvilágosultabb gondolkodót idéz, melyhez a Halak befelé forduló, elmélyülő, múltba és jövőbe érző képességeit a 12-es Házban való megjelenése adja meg. Ez egyben előre is vetíti a lelkek megtisztítására való jövőbeli törekvéseket, valamint a Halak Házában ösztönzött, önkéntesen vállalt áldozati szerepet is. A Vízöntő – Halak ascendens énképe szemben áll az Oroszlán – Szűz descendens külvilág képével. Ez úgy jut majd kifejezésre, hogy Isten földi királysága még nem valósulhat meg, mert Jézus akkori fellépésével Isten szellemi királyságát elevenítette meg, mutatta fel, s teremtett vele rendet hívei lelkében és szellemében. Ez megjelenik az 1-es (Halak és Kos jegyet átfogó) Kos házas Szaturnusznak a Halak jegyében történő elhelyezkedésében, miszerint Én és az Atya egyek vagyunk. Ez már a megújulás előszele a Kos tüzével, erejével, mellyel feláldozza a személyes létet, a testet, vagyis a szellemiséget az emberi öntudat fölé helyezi. A 2-es Bika Házban, melyhez a Kos és Bika jegy társul nincs bolygó. Anyagi függőségektől mentes, egyszerű életvitel, nincsenek erőfeszítések a gyarapodásra, ami kevés van, az elég, a sok szétosztásra kerül. A 3-as Ikrek Házban, a Bika és Ikrek jegy szellemében a felszálló Holdcsomópont található, ami a tudáskutatás és ismeretszerzések által megvalósuló kommunikációt, tájékoztatást hívatott elősegíteni a fizikai lét való világában. Ehhez kapcsolódik a 9-es Nyilas házas leszálló Hold-csomópont a Skorpió és a Nyilas jegyében, mely a lélek mélyéből fakadó kinyilatkoztatást, a hiteles tanítói szerepet támogatja a lélek halhatatlanságának és örökös vándorlásának kifejezésre juttatásával. A 4-es Rák Ház üres, mely nagyrészt az Ikrek jegyhez tartozik, és azt mutatja, hogy az otthon és a család kötöttségei helyett a folyamatos utazás, tapasztalás, tudás elsajátítás, és az isteni üzenetek közvetítésének megvalósítása kap elsőrendű helyet életében. A meglévő és a szerzett belső tudás (IC tengely az Ikrekből) kifejezésre juttatásának igényére a Nyilasba mutató MC tengely (élethivatás) ad választ, mely egy beavatott mester, tanítóvá válását jelentheti. A Tejútról lelépő Ikrek hozzák magukkal az égi, isteni tudást és a Tejút másik

228

oldalán lévő Nyilasban, a törvény hozójaként a nép tanítójává válik vallási és filozófiai tekintetben is. A négy őselem tökéletes uralását jelzi az Ascendens – Descendens tengelyvonal, mely tökéletes egységben kapcsolja össze a levegő (Vízöntő), a víz (Halak), a tűz (Oroszlán) és a föld (Szűz) minőségeket. Az 5-ös Oroszlán Ház (Rák jegy) ad helyet a Vénusz – Mars kettősnek, mely erővel, tűzzel, békével és harmóniával támogatja önkifejezési módját, alkotó készségét, kreatív teremtő képességét, mindezt tökéletes egyensúlyban kivetítve a külvilágra, az otthonra, a családra, a nemzetre és a nemzetközösségre, mert a két bolygó ezen állása lelkében a férfi és női rész tökéletes harmóniáját teremti meg. A 6-os Szűz Házban (Oroszlán jegy) szolgál a Nap és a Merkúr, ami már egymagában is igazolja a helyes pozicionálást. Hiszen egyedül e házban valósul meg az, hogy a király, a fényes Nap, a Merkúr zsenialitásával és szellemi gazdagságával nem az öncélú földi hatalomért küzd, hanem a közélet tisztaságának szellemi munka általi rendberakását helyezi előtérbe az erős, nyílt, egyenes, őszinte, precíz, elemző és mindent megvilágító gondolatiságával. A 7-es (Szűz és Mérleg jegyben álló) Mérleg Házban elhelyezkedő „Szűz jegyű” Plútó felforgató erejével segít Jézusnak az emberi kapcsolatokban elvárandó minőségi változások érvényesítéséhez, de ez a tiszta és ártatlan lélek a világ áldozatává válik a 1-es Kos Házban álló, Halak jegyben (Cet csillagképben) tartózkodó Szaturnusz sorsformáló hatására. A Plútó és Szaturnusz szemben állása mellett említésre méltó a Nap és Jupiter szemben való elhelyezkedése is, bizonyítva, hogy a Napisten fia, a fény igaz gyermeke a Vízöntő tiszta szellemiségével, de a 12-es Halak házban áldozattá válik, hogy beteljesítse sorsszerű, kivételes küldetését. A 8-as Skorpió házban (Mérleg és Skorpió jegyében) álló Mérleg Hold és Skorpió Neptunusz szinte ujjong az örömtől, hogy minden belső lelki mélységet felszínre tud emelni, hiszen egy helyen minden vizes (lélek) elem, Rák, Skorpió, Halak képviselve van a ház, a jegy és a bolygók által. A beavatott tanító a Skorpió feladatát, a lélekben való újjászületést hirdette mindenki számára, s az igazság fényével világította meg mélységeiben is az emberi belsőt. (Merkúr kapcsolata a Neptunusszal és a Holddal.) A 8-as Skorpió Ház azt is jelenti egyben, hogy a 9-es Nyilas Házra lélekben és értelemben újjá kell születni ahhoz, hogy Isten országába bejuthassunk. A 10-es Bak és 11-es Vízöntő Ház (Nyilas és Bak jegy) üres, ami az érdek nélküli, egzisztenciális sikervágytól mentes néptanítót (10-es Bak Ház, jupiteri Nyilas jegy), s a nehézségekkel, akadályokkal terhelt utat járó, és a szerencsétől messze kerülő idealistát jeleníti meg (11-es Vízöntő Ház, szaturnuszi Bak jegy).

229

Számomra ez a Jézus születési horoszkóp hitelesnek tűnik, s az eget kémlelve az is feltűnik, hogy a féléves Jézus milyen erős szellemi táplálékot kaphatott i. e. 6. febr. 21-23-án, a mai tavaszpont helyén beállt Nap, Uránusz, Jupiter együttállással, melyhez még egy Vénusz – Szaturnusz együttállás is társult (a Vénusz uralmával) néhány fokkal arrébb, ugyancsak a Halak csillagképben. S hogy ez égi üzenet hogyan aktiválódott Jézus lelkében, szellemében? Egyszerű is lehet a válasz! Egy NAGY TALÁLKOZÁS a szerelemmel, a lélekpárral, Mária Magdalával (Mária Magdolnával), aki ekkor születhetett, s e kozmikus rezgés hordozójaként, annak felismertetésével olyan folyamatot indított el Jézusban, amellyel ő eljuthatott lelkének legmélyebb zugaiba is, hogy aztán a Grál-bölcselet birtokosaként Főnix madár módjára a mélyből újra felemelkedhessen. Érzésem szerint földi értelemben nem voltak házasok. Jézus hitt égi párja létezésében és reá találásában, s ha szövetséget kötöttek, akkor azt nem tették a kor hazug és álságos szokásai szerint, hiszen amit Isten összeköt, azt ember szét nem választhatja, s ezért embernek már felesleges is e kötést kötése által gyengítenie. Amikor valakit tiszta érzésekkel és teljes szíveddel megcsókolsz, az már egy életre szóló fogadalom részedről, s ha viszonzásra is lel, akkor ez Isten előtti szent fogadalommá válik. Ha mindennap e fogadalomban lesz részetek, akkor ez életetek végéig izzó parázsként éltet majd. A házassági ceremónia ehhez képest csak egy színházi jelenet. Ha életed végéig papír alapján, vagy a templom szerint házas is maradsz, az még nem jelenti azt, hogy lelkedben már nem mást csókolsz. A fenti elemzés alapján helyénvaló lehet azt feltételeznem, hogy Jézus valóban i. e. 7. aug. 11-én 18 óra 06 perckor született a júdeai Betlehemben, s az abban a pillanatban fennálló csillag- és bolygóállás közreműködésével hozta le azt az égi tudást a Földre, amit megosztott az őt körülvevő emberekkel, népekkel és a zsidó nemzettel. A precesszió okán jelent meg testben Júdea földjén, s azért nem egy másik történelmi és földrajzi helyen, hogy a Szaturnusz Istenséget imádó (Rómával szövetséget alkotó) zsidó vallási, politikai és gazdasági vezetés, saját önző érdekeinek védelme miatt feláldozhassa Jézust (Jupiter), hogy ezzel a maga uralkodását vetítse elő az elkövetkezendő kétezer esztendőre. Bár Júdea és Izrael, mint önálló állam nem létezhetett Róma katonai uralma miatt, viszont a jól kitalált és elterjesztett keresztény valláson keresztül átvették a kor teljes szellemi irányítását, mely hatalom aztán, a Római Birodalom megbukását követően (i. sz. 476) egyeduralkodóvá vált Európa történelmében.

230

Ne tévesszük össze az izraeli népet a világuralomra törekvő zsidó elittel, hiszen az európai izraelita polgárság, a világgazdaság zsidó hitvallású irányítói által támogatott Hitleren keresztül lett feláldozva a II. világháború előtt és alatt. A két különálló népcsoport szembenállásának kibontakozása a júdeai farizeusok és a Galileában élő izraelita törzsek (élükön Jézussal) közötti mély ideológiai ellentétig nyúlik vissza, sőt igazából majd háromezer éves történelme van. Nagyon is elképzelhető, hogy a zsidó népirtás Jézus újraszületésének megakadályozása miatt történt meg. Hiszen Ábrahám szelleme sohasem az élvonalban, a harcvonalban jelent meg, hanem mindig a háttérből irányított, uralkodott, bábként felhasználva a keresztény egyházat, a megosztott vallási irányzatokat, az uralkodókat és államvezetőket, azok semmirekellő sleppjével egyetemben. Ma sincs ez másképp, csak minden át lett nevezve, „keresztelve”. De nem kell utálni őket, vagy bosszút forralni ellenük, inkább csak érezzünk részvétet gyengeségeik miatt, és ne engedjük, hogy önsajnáltatással vagy egyéb provokációval hatalmat szerezzenek lelkünk és tudatunk felett azáltal, hogy megosztanak bennünket, és gyűlöletünk okán visszaélhessenek hamis áldozati szerepükkel. Fordítsunk hátat azoknak, akik éket vernek közénk, mindegy, hogy zsidónak vagy igaz magyarnak, kereszténynek vagy mohamedánnak, politikusnak vagy táltosnak, üzletembernek vagy kereskedőnek vallja magát. Az egyenlőtlenséget teremtő, valamint hamis mintákra és értékrendre tanító múlt és jelen társadalmai egészségtelenné tették, teszik az emberek lelkét, szellemét. Azért, hogy az eltorzult személyiségű, betegségekkel küszködő néprétegekből húzva hasznot élősködjön a komplett egészségügy (gyógyszergyártóktól a gyógyító mágusokig), a szórakoztató- és szolgáltatóipar, az áloktatás és minden áltudomány, az improduktív gazdaság (kereskedelem, politika és média, jogászok, ügyvédek és pénzintézetek), valamint a valóságot nélkülöző vallási irányzatok, melyek összességében gátolják Istenhez való visszajutásunkat. Ha nehézségeink ellenére is egyensúlyban maradunk lelkünkben, s ezt környezetünkre is kivetítjük, akkor mi már elértük azt a célt, amiért megszülettünk. Aki általunk világra jön, annak is adjuk át ezt a lelki és szellemi táplálékot, ami nélkül a földi élet csak egy értéktelen, hamis élvhajhász barlang lenne, a szimbolikus értelemben megjelenő pokol, s benne az egyensúlytalan, folytonosan visszaszülető ember, maga a sátán. A mennybe, a mennyekbe (menjek

231

be!) vezető utat Jézus mutatta meg számunkra. A Biblia Krisztus tanításainak csak egy elferdített töredékét adja vissza. Életében a szerelem fontos szerepet kellett hogy játsszon, amely mellett ugyanilyen főszerep illeti Szűz Mária anyaságát is. Mária adta azt a nevelési mintát, mellyel Jézus felcseperedése folyamán lelkileg és szellemileg is gazdagodott, gyarapodott, és építette fel fia nemes hozzáállását, az otthonhoz, az emberekhez, s a különféle népekhez, nemzetekhez, mielőtt Isten fia érett gondolkodóvá vált volna. Ezért érdemes Szűz Mária születési idejét is megtekinteni az égbolton, s most így, ennyi ráérzés után leolvasható, hogy az i. e. 23. szeptember 1. éjfél előtti égi állapot egyezik legjobban egy Szűz Istennő születési pillanatának. A Szaturnusz, Új Hold, Nap, Merkúr együttállás a Boszorkánykonyhánál, a Szűz – Oroszlán – Serleg csillagkép találkozási pontján mutatja azt a tiszta lelket, akinek majd az Atyától meg kell szülnie a Fiút, melyhez a Jupiter a Szűz csillagkép angyali területein segédkezik, a Vénusz az Oroszlán Regulus (Királyocska) csillagával együtt ragyogva áraszt fényt, a Mars pedig a Skorpió csápjai előtt őrt állva vigyáz. A Serleg csillagkép (Grál-kehely) feletti égi terület fontosságát már többször kifejtettem, hiszen a precessziós elmélet szerint egy világév akkor kezdődhet, amikor a tavaszpont a Szűz csillagkép e részéhez érkezik el. Talán ezért is volt az ókor minden Istennője a Szűz csillagképhez társítva. Az éjfél előtti idő azért lényeges, mert ekkor haladt el a sötétbe burkolózó Új Hold a Szaturnusz mellett, szembe ragyogva vele, nekünk pedig szégyenlősen fénytelen oldalát mutatva, hogy ezzel is kifejezhesse a Nap fénynemző tervét. A Merkúr éppen belepottyanni készült az égi Grál-kehelybe, hogy a majdan születendő gyermek belekóstolhasson a halhatatlanság italába, a Vénusz pedig egy égi királynőnek járó kozmikus fényenergiával erősödött a Regulus jóvoltából, hogy az isteni egyensúly harmóniáját, s vele együtt a béke szeretetét is a földi életre irányíthassa. Az időszámítás kezdete óta eltelt kétezer év során ez sajnos nem valósulhatott meg. Az emberek megláthatták Istent és megijedtek tőle, a sötétből a vakító fénybe lépve visszariadtak, s inkább a sötétség „nyugalmát” választották. Aki pedig a fényre és az egyensúly szabadságára vágyott, azt erőszakkal és hazugságokkal visszarántották az egyensúlytalanság földi poklába. Így van ez ma is, ebben a büdös nagy szabadságban. Ez a kétezer év a Halak-korszak jegyében telt el. Már nem kell évszakpontok elhelyezkedését elemezgetni, amit eddig lehetett, azt kiolvastuk belőle.

232

Ezért a folytatásban, a második könyv oldalain, azt vizsgáljuk majd meg, hogy a bolygók égi mozgásai hogyan jelzik az időszámítás kezdetétől eltelt történelmi idő alakulását, formálódását. Az Egyház tagadja az asztrológia értékeinek valóságát, ellenzi tudásanyagának elsajátítását, és sátáni megnyilvánulásnak tartja a csillagos ég, valamint a szemmel láthatatlan, földi valóságon túli természetfeletti jelenségek megismerési vágyát. Pedig a Biblia első része, a Teremtés könyve, a Genezis is a csillagos ég képi ábrázolásáról lett szellemi tanítássá másolva alkotói által. Ez a korai képi ábrázolás csakis az ősi Mezopotámiában láthatott napvilágot. Noé bárkája a Vitorla, Hajófar és Hajógerinc csillagképeknek – korábban az Argonauták hajója névvel azonosították mindhármukat – a szimbolikus megjelenítése, melynek hármas egysége jelzi egyrészt a szentháromságot, másrészt Noé három fiát, melyektől a zsidó őstörténetírás és a keresztény vallás a teljes, Özönvíz utáni megújuló emberiséget származtatja. (21. ábra) A csillagos ég óceánja megfeleltethető a földi óceánnak, az égi bárka pedig Noé bárkájának mása, s a hajó részei Szemmel, Kámmal és Jáfettel azonosíthatóak, míg a mellettük elhelyezkedő Galamb csillagkép utal a bárkáról elengedett szárazföldet kereső galambpárra is. Mint tudjuk, Szem származási vonala Ábrahám, Izsák, s Jákob (Izrael) nemzete (2 + 10 törzs, zsidók és izraeliták), Kám vonala pedig Kus és Nimród, Hunor és Magor (ősmagyar szellem, hunok és magyarok), s így már értelemszerűen kikövetkeztethető, hogy Jáfet utódai az indusok, s a közülük kivált vándorló cigány népcsoportok. Noé intelmei ellenére a szolgává rendelt Kám utódai uralkodtak KözelKelet-Ázsia hatalmas termőterületein (központja Mezopotámia, s uralkodója Nimród, „nagy vadász az Úr előtt”), s innen vált ki nyugat felé Szem utóda Ábrám (Ábrahám) az Úr által ígért Kánaán megszerzéséért, s hogy az Úrral kötött szerződése szerint későbbi leszármazottai királyként uralkodhassanak a földkerekségen. Ez meg is valósult, hiszen a zsidó vallási alapokon nyugvó keresztény egyház adta hozzájárulását a későbbi európai uralkodók hatalomra kerüléséhez, így emiatt Nimród kárpát-medencei népe is i. sz. 1000 után eltért az isteni úttól, s szellemének irányítását a zsidó gondolatiság vette át, mely gondolatiság a XVI. századi kezdetet követően 1776-tól az Amerikai Egyesült Államok, s általa az emberiség fő irányítója is lett. Nimród földjét Jáfet utódai is elhagyták Kelet felé, hogy a mai India területein alkothassanak maradandót. Később közülük váltak ki azok a vándorló

233

skorpió

Kígyótartó

Déli Kereszt

Szögmérõ Kentaur

j á f e t u tódainak

v

Körzô

Déli Háromszög

Oltár

Távcsô

Déli korona

lem Hajógerinc

Kaméleon

Paradicsommadár Repülôhal Vitorla

Tájoló

Hajófar

Festô

ÁBR

Táblahegy

s

M AHÁ

Háló

Aranyhal

zel ezérs

Páva

e

Indus

Mikroszkóp Déli Vízikígyó

mé Fônix le

l ze Ingaóra Galamb

Nyúl (Szíriusz)

t ú

g

Nagy Kutya

Orion (Nimród)

ja

Nyilas

Pajzs

Sas Szobrász útja k ne Eridánusz

Cet

Halak

KOS Fiastyúk

IKREK (Hunor és Magor)

Cs

o

Szekeres

Perzeusz

as arv

Déli Hal

vízöntÔ

Róka

Lant Hattyú Gyík

Cefeusz Cassiopeia

BIKA

–a ma

z das

Kígyó

21. ábra

Noé három fiának (a három királyfi) égi útja a csillagképek során át

Nyíl

tejút csill

agkép ek

g

ya r

sz

el

le m

is

é

234

Bak

cigány népcsoportok, melyek táborukkal csatlakoztak egyes ázsiai törzsek, európai eredetüket kutató és kereső útjához. Jelzőjük a Hajógerinc csillagkép, útjuk lefelé vezetett a Tejúton, és a Repülőhal, Kaméleon, Paradicsommadár, Páva, Indus, Mikroszkóp és Bak csillagképek energiái vezérelték őket. A történelem során egyes csoportjaik a Páva csillagképet követő Távcső, Déli Korona és Nyilas csillagképeket választották, a magyarság felé vezető utat. Több más ázsiai és európai cigány-csoportosulásnak ez a választási lehetőség a Mikroszkóp csillagképnél állt fenn, hogy vagy a Nyilas szellemét (Jupiter), vagy a Bak szellemét (Szaturnusz) választják. Már tudjuk, hogy ők sajnos bakot lőttek, más népekkel, nemzetekkel egyetemben. Kám, Kus és Nimród népe a Vitorla csillagképnek felel meg, azaz annak a szellemnek, mely hajtja az égi s földi hajót, melynek égi útja a Tejúton haladva a felső, isteni világba visz tovább. Mindezt a Tájoló csillagkép segítségével, a Nagy Kutya csillagképen keresztül (benne a Szíriusz csillag), át a Nyúl és Orion (Nimród) csillagképeken, az Ikrek (Hunor és Magor, hunok és magyarok) által, a Szekeres, Perzeusz, Kassziopeia csillagképek hármasával – melyek az égi csodaszarvast alkotják –, a Kefeusz és Hattyú csillagképek energiájával, mindannyian eljuthassunk a lélek örök tisztaságához, azaz Istenhez és Jézushoz. (A Csodaszarvas szívét rejtő Perzeusz csillagkép – Mirphak csillag – a Maya csillagot körébe foglaló Fiastyúk csillagkép felett áll az égi térképen.) A Szem és Ábrahám népe által választott út a Hajófar csillagképről indul a Festő csillagkép felé, lelépve a Tejútról, egy sajátságos égi szellemi irányítást és egy rövidebb, egyszerűbb utat választva, hogy a felső isteni világ helyett az alvilág útvesztőiben juthasson vissza Megváltásához, a Tejút mennybe vezető hasadékához. (Mindig a hosszabb és rögösebb út az, ami előbbre visz.) Az úton a Festő csillagkép Ábrahám, aki e képben megálmodta nemzete jövőjét, az Aranyhal csillagkép Kánaán, s egyéb nagyravágyó kívánságai, a Háló csillagkép József meggazdagodását jelöli, aki egyiptomi tartózkodásának kezdetén kifogta népének az aranyhalat, a Táblahegy csillagkép pedig Mózes Istennel kötött újbóli szövetségét, valamint törvényhozását jelöli. A Déli Vízikígyó csillagkép az Ígéret földjének véres elfoglalását szimbolizálja. Itt történelmi fordulóponthoz érkeztünk, Izrael népének kettéválásához. az Ingaóra csillagkép és mellette az Eridánusz csillagkép mélye, alsó csillagával az Achemar csillaggal egyetemben azt jelképezi, hogy megérkeztek útjuk során az alvilág legmélyebb pontjára, ahonnan az égi világból, a csillagképen végig áramló isteni segítség, valamint a Főnix madár csillagkép ereje (Dávid egyesítette a népet) közösen még lehetőséget nyújt a felemelkedésükre. Salamon király uralkodása után azonban hamarosan ismét kettévált

235

népük, s bár tíz törzs megpróbált egy új szellemmel felemelkedni (Izrael királysága), de két törzs (Juda és Benjamin) Jeruzsálem városközponttal, a Mózesi törvényeken alapuló zsidó-ortodox vallási irányvonalat követte továbbra is. Ennek lett eredménye a Szentírás megalkotása az i. e. VI. században (Szobrász csillagkép), melyet a zsidó vallási és szellemi vezetők babilóniai fogságuk idején állítottak össze, majd terjesztettek szét teljes népük, mind a tizenkét törzs körében. A fogság valójában vendégség volt, az ős sumér földet uraló Akkád birodalomból kivált sémita eredetű Ábrahám utódnépét az ősi testvériség emlékére önzetlen fogadtatásban és tanításban részesítette az Új-Babilóniai Birodalom népe és uralkodója. A Déli Hal csillagkép már Jézus megjelenését jelöli az úton, aki a Vízöntő tiszta szellemiségét és a Mikroszkóp csillagkép vizsgáló tekintetét vetette, a hangos és páni félelmet keltő Pán istenség (Bak csillagkép) átváltozó és fortélyos mivoltát követő, szaturnuszi energiákat alkalmazó zsidó-ortodox vallási és szellemi vezetők felé, melynek egyik továbbfejlesztett változata a római keresztény egyház, hamis tanításaival, erőszakos hittérítéseivel és az igaz hitűek üldözésével, az inkvizícióval. Jézus feláldozásával Jeruzsálem és a zsidó farizeusok – Júdea két törzseként – továbbra is Róma hatalmát, s az említett Szaturnuszt szolgálta, a másik tíz izraelita törzs java része pedig elnyomva, bezárkózva lelke mélyére, követte Jézust. (A kommunista ideológia megalkotói is utódaik közül származnak.) S ez a Szaturnusz (a Szűz csillagképet járja végig manapság), Ábrahám ősi szelleme uralja ma az egész világot, beleértve az Egyesült Államokat, az Európai Uniót és benne Magyarországot is. Az úgynevezett harmadik világ pedig még ennél is mélyebb szellemi és gazdasági nyomorba van taszítva, bár egyes helyeken időnként megjelenik egy-egy tiszta szellemű, helyesen gondolkodó és cselekvő népvezér. Ezzel szemben az ősmagyar szellemiség (Jupiter és Nyilas) végig a Tejúton halad felfelé (Hadak útja), égen s földön is a szellemi magasságok felé tör, és a Hattyú csillagkép energiája által teljesedik majd be. Míg a jelent uraló szellem a fizikai sík anyagi bűvöletét követi, s hazugságaival, álságosságával próbál a Tejútra visszajutni, addig az Árpád-nemzet igazi szellemét jelképező Sas (Turul) – Pajzs – Nyilas (Jupiter) csillagképek felemelő energiái megakadályozzák, lezárják e szégyenteljes cselekvő utat. Ez a magyarázat arra, hogy miért tagadja ma mindenki a több tízezer éves ősmagyar szellemi múltat, mely teljes közösséget mutat a legismertebb és a legrégebbre visszanyúló közép- amerikai indián szellemmel, az ősi maya tudással.

236

Utószó az első könyvhöz Lélek és szellem, mint örökkön létező energia A lélek-szellem együttes energia nemtelen, csak fizikai testünkben létezik a férfi és nő megkülönböztetés. A yang (aktív, kiáradó) és a yin (passzív, befogadó) energiáink egyensúlyba hozása a lélek tanulási feladata, fejlődési iránya. Sokak szerint férfi testben az aktív energiák (Nap, apa princípium), női testben a passzív energiák (Hold, anya princípium) kifejeződése a természet rendje, legalábbis így határozták meg a jellegzetes nemi szerepeket a különböző társadalmi rendszerek, persze mindegyik a saját képére formálva azt. Napjainkban nagyon sok nőies, passzív lélek férfi testben, míg sok férfias, aktív energia női testben nyilvánul meg. Kapcsolati rendszereinket úgy alakítjuk, hogy mindenki a hiányzó részhez vonzódik, ennek eredményeként felcserélt nemi szerepek, az elvárásoknak megfelelni akaró elfojtások, megalkuvások, elutasítások és manipulációk kialakulása, ezek által pedig belső lelki egyensúlyunk, harmóniánk bomlása következik be, mely testi egészségünk romlását okozza. Tanulási feladatunk nem könnyű és a teljes fizikai életünket (életeinket) veszi igénybe. Ez azt jelenti, hogy túlsúlyos energiáinkat egyensúlyba kell hoznunk az elnyomott energiáinkkal. Közérthetőbben kifejezve: fizikai létünk négy fő alapelemét, melyek a tűz, levegő, mint férfias, aktív, kiáradó, és a víz, föld, mint nőies, passzív, befogadó kell összhangba hoznunk lelki világunkban. Először belső egyensúlyunkon fáradozzunk, ezt követően leszünk képesek harmóniánkat kivetíteni a külvilágba. A lélek és szellem teljes fejlettségéhez az említett négy elem tökéletes egyensúlya szükséges, ami által elérhetjük a felemelkedést az isteni, avagy jézusi léthez. Jelenlegi életünk során két-három alapelemet napjaink részévé tenni nem egy nehezen teljesíthető feladat. A negyedik elem elérése, beépítése és a többivel való egyensúlyba hozása a legnehezebb, a tömegek által szinte megvalósíthatatlan állomás. Miért? Mivel a negyedik elem – kinél melyik (többségében a víz elem, vagyis az érzelem világunk) – világítja meg félelmeink, elutasításaink és titkos vágyaink teljes tárházát. Az igazi feladatunk tehát félelmeink legyőzése, a titkos ajtó megnyitása – bármi is vár ezen ajtó mögött, siker vagy kudarc, angyal vagy ördög – vagyis a tanulás, a megtapasztalás.

237

Ebből is következik, hogy csak az juthat a mennybe, aki már megtapasztalta a földi pokol kínjait (mindenki) és velem együtt megtanulta (kevesen), hogy sohasem a könnyebbik út vezet a megtisztuláshoz, s ezzel együtt a megvilágosodáshoz, hanem az áldozatos, önzetlen, feltétel nélküli szeretetet sugárzó, másokat segítő és megbocsátó, küzdelmeket felvállaló életút. (Tarot- kártya; a lélek útja) Titkos, mindenki tudatalattijának legmélyebbjén őrzött vágya lelkünk másik felének megtalálása csak akkor érhető el, ha a két lélek már teljesen tiszta és elég fejlett ahhoz, hogy egy fizikai életben férfiként és nőként találkozzanak, felismerjék egymást, és a külső akadályok leküzdése után, mint a mesékben, dalokban és regényekben, lelkileg egyesülhessenek. Ennek hiányában sorsunk a beteljesületlen szerelem – Rómeó és Júlia –, vagy férfiként, mint Don Quijote örök szélmalomharca és hiábavaló Dulcinea keresése, nőként, mint egy elefántcsonttoronyba zárt királykisasszony reménytelen várakozása az igaz szerelmet hozó és megmentő királyfira, vagy lélek őstípusunktól eltérő nemű testbe zárva végig élni a másság és a kilátástalanság meg nem értett állapotát, s elszenvedni a fájdalmas életút különböző tanításait, megtapasztalásait. Az emberi lét a dualitást, vagyis a kettősséget, a lélek anyagi világú kettéválását jelenti. Az élet (életek) célja, megtanulni és elérni a dualitásból való kiszabadulást a lelkünkben kifejlődésre váró örök-egység érzés megélése, beteljesülése által.

Előzetes a második könyvhöz Akik folyamatosan ellenségképeket állítanak, s bűnösöket keresnek, azok saját bűneiket – más szóval élve önnön gyengeségeiket – leplezik e képmutató magatartásukkal. (Szerző)

Ezt a nagyjából ötszáz éves periódusos rendszert az „égi történelem” alakulása is jól bizonyítja számunkra. Figyeljük csak meg a három korszak-meghatározó bolygó, a Plútó, a Neptunusz és az Uránusz égi vándorlását, elhelyezkedését és egymáshoz való viszonyulását a megállapított időszakokban. Hamar rádöbbenhetünk, hogy a felismert „időperiódusos rendszer” a három égitest meghatározott állásaihoz igazodik. A Szaturnusz és a Jupiter – s részben még az Uránusz is – az egy emberöltőn belüli erőteljes változásokra hat, de az első két bolygó inkább éves, vagy évtizedes viszonylatban, míg utóbbi a teljes emberöltőre, a Mars, a Vénusz és a Merkúr heti, vagy havonkénti változó élethelyzeteket alakít, formál, míg a Nap és a Hold hétköznapjaink minden egyes pillanatára különböző hatással érvényesül. Elsőként a Plútó égi helyzetét értékelem, mely majdnem pontosan 248 év alatt kerüli meg szélsőséges pályáján a Napot, így közel két és fél évszázadon keresztül folyamatosan váltakozó energiákat vetít és közvetít eseménydús földi életünkre, mígnem újra megkezdi reformáló tevékenységét pontosan úgy, ahogy azt 248 évvel megelőzően tette meg. Mivel e bolygó a Skorpió jegy ura, s az időszámítás előtti évezredben a jegyek ekliptikai felosztásának asztrológiai ábrázolása még egybeesett a névadó csillagképek évszakpontokhoz viszonyított helyzetével, ezért helyzetét térben és időben a Skorpió csillagkép bevezető részénél keresem meg, ott ahol az égi üzenet az eljövendő negyed ezredév változásának elindítását készíti elő a Plútó közreműködésével. Az időszámítást megelőző történelmi időszakot már megismerhettük néhány oldallal előrébb, ezért már csak az időszámítás kezdete utáni események és az ég felettünk zajló változásait vetem egybe, hiszen a leendő eredmény vonatkoztatható lesz majd a korábban lezajlott történelmi változásokra is. Az első időpont – melyet a Plútónak a Skorpió csillagképben való elhelyezkedése szerint azonosíthatok – időszámítás után 11-ben következik be. Ekkor Jézus a 17. évében jár és azt a tanuló ifjúkorát éli, mely a mai világ számára eddig még ismeretlen.

Ha csupán az általános- és középiskolai történelmi tanulmányainkra, vagy az eddigiekben általam felvázolt történeti ismertetésre hagyatkozunk, már akkor is jól érzékelhetjük, hogy a viszonylag közel eltelt történelmi múlt (3000 év) főbb fordulópontjai, azaz sorsfordító eseményei az időszámítás előtti XI – X., VI – V. és I. században, valamint az időszámítás utáni I. , V – VI., X – XI., XV – XVI., XX – XXI. század idején zajlottak s zajlanak.

238

239

Példabeszédek Az igazi szerelem létezik, csak nem egy könnyen találjuk szembe magunkat Vele. Az igazi szerelem az egyensúlyban lévő lelkek harmonikus összefonódása. Egyenrangú helyzet, nincs sem alá, sem fölérendeltség. Csak akkor van esélyünk átélni, ha egy férfi és egy nő eléggé érett arra, hogy érzelmi síkon közelítsen egy párkapcsolathoz. Ez akkor lehetséges, ha a lélek férfi és női része tökéletes egyensúlyban van, vagyis énképében a másik nem értéke, tisztelete, megbecsülése az önértékelésével megfelelő arányban áll és nem azonosul behódolással, megalázkodással, vagy éppen kisajátítással és elnyomással. Mivel az emberek nagy részénél a férfias és nőies oldal nincs egyensúlyban, ezért nem is képesek a szerelmet reálisan megérezni, mindig valamihez kötik vélt érzelmeiket, így hamis illúziókat táplálnak magukban. Azok a nők, akiknél az arány a férfias energiák irányába tolódik el, nőiesebb energiájú férfiakkal kerülnek kapcsolatba, mivel a hiányzó részeikhez vonzódnak, ösztönösen választják lelkileg kevésbé erőteljes párjaikat. Általában a kapcsolatoknál a hölgyek a kezdeményezőek, a férfiak pedig a passzív szereplők. Így azonban eleve kizárható, hogy felnézzenek párjukra, ezért a szerelem érzése mindig az elérhetetlen, az általuk többre taksált férfiak felé irányul. A túlságosan is nőies energiájú hölgyek, különösen, ha még alacsony önértékeléssel is rendelkeznek, a nagyon is férfias energiájú urakhoz vonzódnak (a kihangsúlyozott férfiasság általában csak látszat), viszont ebben az összevetésben mindig elnyomottnak érzik magukat, önértékelésük tovább sérülhet. Ezt azonban mégis érezhetik egyfajta szerelemnek, hiszen egyensúlyi vagy hatalmi pozícióba sohasem kerülhetnek, és a vágyódás arra, hogy érzelmi biztonságba érezhessék magukat vagy illúzió, vagy csak súlyos önfeláldozó kompromisszumok árán érhető el. Az ilyen típusú kapcsolatokban mindenki kiélheti esetleges mazochista (szenvedni vágyó) lelkivilágát, és ezt azonosíthatják a szerelemmel. Ezek a kapcsolati formák azonban elkerülhetetlenek, és nem lehet kikerülni őket a tanulás és megtapasztalás útján, mely végén az igazi szerelem vár. Azonban a pár mindkét tagjának tudatában kell lennie annak a ténynek, hogy ne csak kiegészítsék, hanem tanítsák is egymást, tehát tudatosan növeljék, illetve csökkentsék az egyensúlytól eltérő férfias és nőies energia elemeket. Az egyensúlyban lévő nő nem képes szerelmet érezni sem egy nála nőiesebb, sem egy nála erőteljesebb energiájú férfiba. Ettől sokat szenved, mert

241

már az igazi szerelemre vágyik, azonban még nem hisz benne. Ha kompromisszumot köt, eltávolodhat a közelben várakozó boldogságtól, ha türelemmel vár, akkor egyszer majd szembe jön vele a csoda. Ezt meg is érzi, de míg beteljesül az igazi szerelem, még jó néhány próbát ki kell állni. Ezt jól példázzák Shakespeare művei: Lóvá tett lovagok, Vízkereszt, vagy amit akartok, Szent Iván éji álom, vagy éppen a Makrancos hölgy. Az igazi szerelem örök, ezért ha érzéseink a másik jelenlétében elmúlnak, akkor az nem szerelem volt, hanem csak egy érdekes és élvezetes újdonság, amire idővel ráuntunk.  Szerelmesnek érzed Magad? Remeg kezed-lábad, ha meglátod Őt? Hagyod magad heteken, hónapokon, sőt akár éveken át is gyötrődni? Ne félj, mert nincs veszíteni valód! Vesztes csak Ő lehet, ha lemond a csodáról. Mert a csoda már benned él! Ne hagyd elveszni a csodát! Légy őszinte, ne taktikázz, ne menekülj, ha ez az igazi szerelem, egyszer úgyis beérik. Ápold, dédelgesd, mint egy kinyílni vágyó virágot. Ne használj mesterséges gyomirtókat, mint a szeretet, a törődés és a figyelem megvonása, de ne is öntözd állandóan, megállás nélkül, mert különben elkényelmesedik és túlburjánzik, ami szintén az elmúláshoz vezet. Azonban, ha nem tudja megfelelően kezelni az őszinteségedet, akkor egy pillanat alatt kiábrándulhatsz belőle, és ez által sok- sok felesleges szenvedéstől, lelki kíntól megkímélheted önmagad. Ne hidd, hogy a visszautasítástól kevesebb lettél! Csak lehet, hogy nem Ő az, aki képes a benned lévő értékeket meglátni, megérezni és azokkal azonosulni. Várj tovább türelemmel, fejleszd és bontakoztasd ki önmagad, így egyre többen fogják észrevenni benned a csodát, hogy majd átadhasd azt az arra érdemesnek, és ezután közösen ápolhassátok a már magasabb szintű csodát, az EGYSÉGET!

rendkívül vonzóak (vonzónak kreáltak), de belső világukban tartalmatlanok és teljesen értéktelenek, azaz üresek. Képesek lehetünk-e a felszín mögött meglátni, megérezni a láthatatlant? Igen! Könnyedén. Igazi szerelmet csak az adhat, aki ismeri a szerelmet, önzetlen, képes harmonikusan szeretetet adni és van igénye ugyanezen érzések befogadására. Egyszóval érzelmileg érett. Ez nemtől, kortól, vallástól, vagyoni helyzettől, állampolgárságtól független, teljesen szabadon megélhető lelki állapot. Ezért ihletett meg a szerelem oly sok alkotót, mert a tiszta érzelmek mindenki számára elérhetőek, nincsenek kiváltságosok. De ha semmi egyebed sincs az őszinte és mély érzéseiden kívül, már akkor is kiváltságosnak érezheted magad. Aki eléggé szereti és elfogadja önmagát, képes arra, hogy mást is ugyanezen a szinten elfogadjon és szeressen. Ha csak azért szeretek, fogadok el valakit, mert nagyon szeret és ez túlságosan is hangsúlyozott, s ami által erős kötés alakul ki a másik fél irányába, az nem szerelem, hanem önbecsapás és végzetes konfliktusok okozója lehet. Ha úgy érzed, hogy valójában így működik a kapcsolatod, akkor felmerül a kérdés, hogy a másik valóban szerelemmel szeret-e. Hiszen ha nem szerelemmel szereted, csak átveszed az érzéseit, akkor ez a szerelem? Nem. És ha ezt nem veszi észre, akkor mit is rejtenek valójában az érzései? Szerelmet? Nem! Önértékelési problémák vélt megoldását? Lehet. Birtoklási vágyat? Lehet. Egy status szimbólum realizálását, vagyis egy eszköz, egy ékszer viselését? Lehet. Büszkeséget? Lehet. Jelentheti társadalmi pozíciójának, vagyoni helyzetének emelkedését? Jelentheti. Társfüggő, egymagában nem képes élni, más pedig nem viselné el őt? Lehet. Vizsgáld meg önmagad, a válasz benned van. Hasonló a hasonlót vonzza. Döntsd el, hogy társad isten ajándéka-e vagy sem. Ha igen, becsüld meg, ha nem, akkor békével engedd el!

 Az igazi szerelem alapja a megteremtett harmonikus lelki kapcsolat, ez lehet akár egy mély barátság is, mert abban nélkülözhetetlen az őszinteség, a nyíltság, a megértés és a kölcsönösség. Mégis miért lángol szívünk másokért? Mert vágyunk az ismeretlen és elérhetetlennek tűnő ideálok után, pedig ezek valójában csak kívülről manipulált képzetek, külső megjelenésükben egyediek,

242

 Anyagi, fizikai világunk állandóan változik, átalakul, az elmúlás veszélye folyamatosan fennáll, s különböző méretekben, időről időre megakadályozhatatlanul be is következik. Ezért aztán az örök boldogság keresése anyagi síkon teljesen értelmetlen, hiá bavaló.

243

A lélek és szellem energiája a létezésben azonban örök és elpusztíthatatlan. Hogy a létezésben magasabb szintre juthass, annak az a feltétele, hogy e tudattal keresd igazi helyedet és tanulási feladatodat. Ez viszont egyedül lehetetlen, önző módon járva utadat nem juthatsz el a megvilágosodásig. De ne az anyagi felszínen keresd a segítséget utad során. Mindenki sajátságos egyéni utat jár be, egységes és kötelező szabályrendszer nem vezethet eredményre. A célhoz ezért csak a szíveden keresztül kerülhetsz közelebb, a másokért tett, lehetőségeiddel arányos, önzetlen cselekedeteiddel. Az életed során felmerülő akadályok leküzdésében, a jelentkező próbatételek megoldásában csak tiszta szívvel lehetsz eredményes. A kapun azonban egyedül így sem léphetsz be, csakis lelki pároddal együtt, akit csak akkor ismerhetsz fel, ha a különböző álarcok mögött képes vagy megérezni a lelki és szellemi egyezőséget, melyet nagyon jól szimbolizál például a Hamupipőke története. Ez a világ, a földi élet egy tipikus álarcos-kosztümös bál, ha csak a szemeddel nézel, és csak annak hiszel, az állandó kísértés és csábítás könnyen eltérít valóságos utadtól, s teljesen elveszhetsz a lélek útvesztőiben. Ezért helyesen teszed, ha nem titkolod, fojtod, pusztítod folyamatosan érzéseidet, mert szíved csak akkor irányíthat, ha egészségesen működteted, hogy megtalálhasd a kulcsot az örök boldogság, az örök fény kapujához.  Szerelem és Teremtés A férfi a nemi aktus, az orgazmus által kerül a Teremtővel kapcsolatba, hiszen ekkor nemz, vagyis teremt. Az ősrobbanással, az extázis önkívületi állapotba kerülésével visszajut a teremtés pillanata utáni passzív alapállapotba, és küldetése teljesítésének kielégített érzésével, lekerült álarcaival megmutatja jelenlegi valódi énjét. Az együttlét utáni azonnali viselkedésmintái mutatják meg azt, hogy milyen pozíciót tölt be partnere az ő sajátosan kialakított értékrendszerében, milyenek is az igazi érzelmei. Az változó minden férfi esetében, hogy mennyi idő kell a teljes regenerálódáshoz, azaz a teremtés vágyának újraéledéséhez. Tény, hogy többségük megint minden ügyeskedési technikát bevet azért, hogy újra Isten, azaz Teremtő legyen. Ez magyarázza sokszor önző viselkedésüket, s azt, hogy nem törődnek párjuk vágyaival, érzéseivel. Az asztrológia segítségével rávilágíthatunk arra is, hogy ki is valójában a férfi egy kapcsolatban, mert sok esetben a szerepvállalás felcserélődött, s a nők irányítják férfi partnereiket, és érvényesítik céljaikat minden téren, a szexua-

244

litást is beleértve. Az a lényegi különbség, hogy a női fizikai test képtelen az orgazmus által teremteni, így kielégülésük nem ösztönös, hanem tanult, többségében a psziché állapota befolyásolja megvalósulását. Az a psziché, melyet a történelem folyamán jelentősen próbára tettek és átalakítottak, mely rendkívüli változásokon ment keresztül, és már megtanult védekezni az érzelmek elnyomásával, elfojtásával, ezért a különböző taktikázási technikákkal a két nem tönkreteszi egymást. Ugyanis a nők számára az értéktelen és alkalmi fizikai orgazmus helyett, jóval hasznosabb lelki kielégülési forma került előtérbe. Ez főképpen anyagi javak, hatalom, pozíció iránti igényekben jelenhet meg, szélsőséges esetekben viszont a másik nem porig alázása, tönkretétele lehet az elérendő cél. Mivel az igazi férfi őszinte, nyílt, melegszívű, türelmes, és gondoskodó, egyúttal ragaszkodik teremtői pozíciójához is, ezért szembe kell néznie manapság szinte lehetetlennek tűnő feladatával, királyfiként megtalálni az ő igazi hercegnőjét, Hamupipőkéjét. Az igazi nő pedig első pillanatban átlát, átérez a fizikai falakon, álarcokon, és finom lelkével megérzi a felé tiszta érzelmekkel közeledő lelki párját, hogy szerelembe fonódva együtt juthassanak vissza közös útjuk végén a Teremtőhöz.

Példamondatok A szeretet a tiszteletnél, a megértésnél, az őszinteségnél és az önzetlenségnél kezdődik, a szerelemérzés pedig két lélek egységéből fakad. Ha azt mondod valakinek, hogy szeretlek, akkor ez csak akkor igaz, hogyha azt is mögé érzed, hogy ezzel boldoggá akarod tenni. Ha ez az érzés hiányzik, akkor a szeretlek kifejezés csak annyit jelent, hogy magadat szereted, s a másiktól várod el, hogy vágyaid szerint örömödre szolgáljon. Tanuld meg szeretni a másikat, ha legalább azt az egyet szeretheted benne, hogy szépen és finoman bánik Veled. Ha valakit szeretünk, nem véletlenül használjuk azt a kifejezést, hogy gyengéd szálak, gyengéd érzelmek fűznek Hozzá. Ha szeretetünk kifejezésekor a gyengédségtől eltérünk, akkor az valójában nem egy, a másik iránt való tiszta érzés, hanem egyszerűen csak önző birtoklási vágy.

245

Az igaz barátságon alapuló kapcsolat – az első pillantásra szerelem kivételével – minden párkapcsolatnál többet ér, hiszen ha a társad egyben a legjobb, a legőszintébb barátod, akkor az már egyben szerelem is. Hogy valaki szerelmet érezhessen irántad, ahhoz egy kicsit szerelmesnek kell lenned önmagadba. Ha képes vagy mély érzelmeket megélni és kimutatni, a világ gyengének és nőiesnek kiált ki, pedig az igazi gyengeség a szívtelenségben rejtőzik, és szív nélkül még csak férfinak sem érezheted magad egy nő mellett. Az a szerelem, amikor a szívünkben ugyanaz a zene szól. Az igazi férfi keresi, az igazi nő pedig várja az igaz szerelmet. A nő egyetlen igazi értéke az erénye, a férfié pedig a szavahihetősége, valamint az, hogy óvja a nők erényét. Csak az a férfi tart Istenhez, aki lelkében egy életre barátja, testvére, apja, szeretője párjának, s csak az a nő lehet társa az úton, aki mindezen érzéseket, az apai érzést helyettesítő anyai érzéssel kiegészítve viszonozza feléje. A szerelmet mindig lelki síkon keresd, mert ha fizikai síkon próbálod, sosem leled. A plátói érzés azonban csak akkor szerelem, ha kölcsönös, viszont életed végéig van lehetőséged rátalálni. „Nem adom el a lelkem senkinek, akinek kell, csak ingyen kapja meg; de nem az övé, úgy vigyázzon rá, mintha életben Ő tartaná!” (P. Mobil együttes) Aki még önmagát sem fogadja el, s állandóan elégedetlen saját tulajdonságai val, hogyan is lehetne képes egy párkapcsolatban, vagy más emberi kapcsolatokban a másikat szépen szeretni, vagy éppen a másságát elfogadni, lelkét fejleszteni. Amíg nem ismered meg és értékeled helyén a pozitív adottságaidat, addig csak a feldolgozatlan konfliktusokat, s az azok által okozott sérüléseket halmozod fel a lelkedben. Ezek további önképromboláshoz vezetnek, s ez által továbbra is törött szemüvegen keresztül tekintesz másokra.

246

A kiút az, hogy rátalálj életed értelmére, küldetésedre, tanulási feladatodra mind egyéni, mind kollektív értelemben. Szinte senki sem ismeri önmagát, párját, családját, környezetét, nem tudunk semmit valódi problémáinkról, embertársaink belső küzdelmeiről. Csak a lelkünk és szellemünk teljes felszabadulása mutatja meg az élet igazi értelmét, melyhez sokszor csak gyakori szenvedések árán juthatunk el. Ne féljünk megélni a mélységeket, ne féljünk sírni, együtt érezni, mások lelkével törődni, mert ez bontja le azokat a gátakat, melyek belső megtisztulásunkhoz, lelki egyensúlyunk megteremtéséhez vezetnek. Egy őszinte párkapcsolat lemondás és felelősségvállalás is egyben, így nem ítélhetjük meg szükséges rossznak az ehhez tartozó, az élet egyéb örömeivel való végleges szakítást sem. Ugyanis egy igazán érett ember örömöt él meg lelkében a másikért vállalt terhek és kötelezettségek megvalósításán keresztül, még akkor is, ha ebből egyéb haszna sem származik. Amennyiben ez kétoldalúvá válik, akkor jó úton haladunk az igazi szerelem beteljesülése felé. Amikor valakit tiszta érzésekkel és teljes szíveddel megcsókolsz, az már egy életre szóló fogadalom részedről, s ha viszonzásra is lel, akkor ez Isten előtti szent fogadalommá válik. Ha mindennap e fogadalomban lesz részetek, akkor ez életetek végéig izzó parázsként éltet majd. A házassági ceremónia ehhez képest csak egy színházi jelenet, s ha életed végéig papír alapján, vagy templom szerint házas is maradsz, az még nem jelenti azt, hogy lelkedben már nem mást csókolsz.

Példabeszéd Grál-érzés, mint bennünk lévő Jézus Hamis állítás az, hogy lelkünk mélyén bújik rejtett sötét oldalunk, maga a sátán. Eredendően nem létezik a bennünk lévő gonosz. Mindannyian a Fény gyermekei vagyunk, csak teljesen különböző, egyéni utakat járunk be az élet iskolájának labirintusaiban, keresve a káoszból kivezető igazi életutat.

247

Lelkünk legmélyén valójában igazi tiszta, isteni ártatlanságunk található, felszínén pedig földi valóságunk fizikai síkú tudatos énje, azaz egója alakult ki. Azon két végső pont, melyek között a szimbolikus értelmezésű gonosz – a földi lét anyagi, érzéki és szellemi hívságosságai – sorozatos csapdákat állított fel, melyek sötét zugaiba beleesve magunk is a sötétség hatalmába kerülünk, kerülhetünk. Amennyiben tudatos énünk csak a fizikai világot érzékeli, zárt ajtók, szintek tömkelege torlaszolja el utunkat ahhoz, hogy eljussunk tisztaságunk forrásához. E zárakat különféle csapdák, próbatételként elénk állított feladatok hozzák létre. Ezeket a megtévesztések eredményeképpen képtelenek vagyunk helyesen megoldani, óhatatlanul is fogságukba, hatalmukba kerülünk, és súlyukat cipeljük életeink során. Csak azok képesek a zárak megnyitására, akik a Teremtés igazi tudásába beavatottak, azaz életükkel, áldozathozatalaikkal kiérdemelték a mindent nyitó kulcsot, a Grál-érzést. Legnehezebb e színtiszta érzésünk, ártatlanságunk felszínre hozatala, mert a fizikai világ gondolkodása nem képes, vagy inkább nem akarja elfogadni azt, ami elszakítaná őt a gonosz fogságából, mely láncon tartva rángatná vissza a földi létbe a valójában a mennyországba vágyódó lelkünket azzal, hogy a paradicsomot az érzéki és anyagi javak minden lehetőségével a földi pokolban kínálja fel. De ez a földi paradicsom csak a gonosz szellemének és elkötelezettjeinek jelenthet örökös kiváltságot. Az emberiség döntő többsége a Megváltás helyett csak örökkön kiszolgálója vagy szenvedő áldozata lehet e törekvésnek, amíg nem lesz olyan ereje, hogy képes legyen elutasítani a vágyat a mások feletti hatalom mámorító érzésére. Ahogyan Jézust próbálta megkísérteni a sátán, Te is folyamatosan kísértésekkel állsz szemben. Ha ellen állsz a hívságnak, előbb-utóbb rátalálsz a benned élő Jézusra és megmentheted magad és mások lelkét, ami a Te igazi földi küldetésed. Modern kori mágia Bármilyen cél elérése érdekében kifejtett tevékenység, mai nevén marketing és üzleti kommunikáció, valójában nem más, mint maga a mágia. Aki élen jár ebben a menedzselési rendszerben az egy régi, közkeletű néven mágus. Mágusok minden korban léteztek, a mai kor politikusai, gazdasági vezetői és top-menedzserei napjaink életének mágusai. Hogyan is működik ez? Mint a világ történelme során eddig is, megkeresik a célközösség (társadalom) gyenge pontjait, félelmeket gerjesztenek és saját képükre formálják azok vágyait,

248

örömeit, hogy legyünk követői az őket éltető mágiának. Ha sikeres a taktikus manipuláció, a főmágusnak segédmágusai lesznek, és valódi hatalomhoz segítik a főmágust. Az igazi baj az, hogy minden egyes ember egy teljesen önálló egyedi mágus a maga nemében, de ha a főmágusok elég hatalomra tesznek szert, akkor kiirtják – és ez a cél – minden egyén sajátos mágusságát, és ez által globalizálják hatalmukat és az egész emberiséget. Állj ellen a manipulációnak, használd saját mágikus erődet, hogy ne uralkodhassanak fölötted, s ezzel elveszítik éltető elemüket, a másik emberen lévő hatalom érzetet és a téged nyomorba döntő mágikus erőt. A főmágus eszköze jelenlegi vezetőpozíciója, jelentős tőkéje, kapcsolatai, luxus és sznob életvitele, fegyvere pedig e pozíciók lehetőségének kecsegtetése mások számára. Sikeres manipuláció esetén elkötelezettje, fegyverhordozója leszel, ellenkező esetben pedig megpróbálnak eltaposni. Mi lehet a mágikus fegyvered ellenük? Egyszerűen az, hogy nem érdekel a hatalom és az irreális vagyon. Neked a feltétel nélküli szeretet és az önzetlen segítség a legfontosabb. Meglátod, undorral fordul el tőled és soha többé nem fog a szemedbe nézni. Fél tőled, mert hatalmad lett fölötte.

Példamondatok A siker és a kudarc az élet velejárója. Az a feladatunk, hogy meg tanuljuk mindkettőt a helyén kezelni, mert csak így tudjuk megteremteni külső és belső egyensúlyunkat. Legtöbbször a legnagyobb kudarc a legnagyobb siker az életedben, de ahhoz, hogy erre rá ébredj, nagyon hosszú időnek kell eltelnie. Minden fizikai síkon jelentkező probléma a lélek egyensúlytalanságából ered. Bármilyen egyoldalú étvágy, bármi is legyen az iránya, belső harmóniánk megbomlásának eredménye. Csak a lelki egyensúly megteremtése emel ki a különféle szenvedélyek fogságából. Akkor élted valóban az életed, ha másokért többet tettél, mint önmagad egyéni hasznára, máskülönben csak élő halottként pergetted le életed homokóráját. Csak könnyű, tiszta lélekkel kerülhetsz Istenhez igazán közel, s majd a számvetés pillanatában az igazi bírád Te önmagad leszel.

249

Az az ajtó, amely könnyen nyílik, nem vezet előre, legjobb esetben is csak zsákutcába, nem pedig szakadékba. Azonban könnyen előfordulhat így is, hogy a visszaút a bejárathoz sokkal hosszabb és fájdalmasabb lesz, mint maga a mélybe zuhanás lenne. Az akar erősnek és keménynek látszani, aki lelkileg gyenge, szegény és fagyos, s az tud lágy és gyengéd lenni, aki lelkében erős, gazdag és együtt érző. Aki hangosan jajveszékel, azért teszi, mert a színjáték leplezi valós érzelmeit, aki némán tűr, ő szenved belül igazán és képes mások küzdelmeit is átérezni, megérteni.

Ne az életre, hanem az élet utánra nevelj! Akivel az életben valaha is találkoztál, ahhoz Isten azzal a feladattal küldött, hogy hitet és reményt adjál neki. Ha mégsem így tettél, akkor letértél az igaz útról, ha viszont voltak, akik nem éltek az általad nyújtott tiszta tanítással, akkor ők jártak téves úton.  Azért, hogy Isten igazsága egyszer beteljesedhessen, ahhoz annak előtte megannyi igazságtalanságnak kellett megtörténnie.

Cél nélkül, mindig a szíveddel hozz döntéseket.

Amint sikerül létrehoznod lelkedben az egységet Isten és önmagad között, abban a pillanatban szabad ember vagy, bárki is akarjon uralkodni feletted. Ha viszont nincs meg az igazi egység, akkor az annak hiánya miatti helytelen gondolkodásmódod és érzéseid rabszolgájává válsz, s ezzel már könnyen szolgájává válhatsz más, idegen hatalmaknak, ideológiáknak is.

Ne arra törekedj, hogy több legyél másoknál, hanem arra, hogy különbözz másoktól. Ha mégis több lettél, az egyértelműen meglátszik, mégpedig a többiek szemében.

Bűn önmagában nem létezik. A bűnösnek tartott magatartások mind az egyensúlytalanságnak, a tudatlanságnak, a szellemi éretlenségnek és a lelki fejletlenségnek a következményei.

Az érett szellemiségű ember alkot és létrehoz, az éretlen pedig elvesz, vagy lerombol.

Még nagyon messze vagytok Istentől, ha csak az Atyát szeretitek és tisztelitek, mert igazán csak akkor szerethetitek Őt, ha többi gyermekét, azaz a testvéreiteket is szeretitek és tisztelitek.

Ha elfordulsz az emberektől – még ha jogosnak is érzed –, azzal valójában önmagadtól fordulsz el.

Csak akkor vagy képes szívből gyűlölni, amikor valakivel szemben gyengébbnek és tehetetlennek érzed magad, s ezt nem vagy képes beismerni vagy elfogadni. Ha odáig süllyedsz, hogy valakit bármilyen módon is kihasználsz, az azt is jelenti egyben, hogy nem tartod egyenrangú felednek, és mélyen lenézed őt. Nézz körül gyorsan, van e valaki a környezetedben, aki téged kihasznál, vagy akit te kihasználsz. Beszédünk a lelkünk és a szellemünk kifejezésmódja, s a különféle nyelvek használata ezen energiák verbális szimbólumrendszere, az eltérő rezgésű dolgok pontos meghatározása, egységbe rendezése. Ha valamit hirdetsz, vagy kimondasz, ha az igazán mélyen belülről jön, akkor az elsősorban neked szól, tartsd magad hozzá!

250

Szeretet nagyon sokféle létezik, s ráadásul mindenkinek mást és mást jelent. Hogyan is értelmezzük akkor az isteni, avagy a jézusi szeretetet? Mert azt csak egyféleképpen lehet! Nem másként, minthogy mindenkit önmagaddal egyenrangúnak tekintesz! Tévedés azt hinni, hogy Istenhez az út csakis valamiféle vallási irányzat vagy ideológia által vezethet. Ha például ez az út, csak a keresztény valláson keresztül vezetne, az kizárná másoktól ugyanezt a lehetőséget, hovatovább az a vallás vagy ideológia, mely különbözőség jelét teszi népek, vallások, nemek, hivatások közé, pontosan Istentől tartja távol híveit. Csak az a hit vezet Istenhez, mely a mindenek közti egyenlőség elvét vallja. A templomok nem lehetnek Isten házai, mivel az igazi Isten a szívekben lakozik, ezért az őszinte megbánás, valamint a szívből jövő megbocsátás minden ima és minden gyónás helyett hatalmasabb.

251

Az Istenben való hit nem vallási vagy ideológiai kérdés, mivel nem a fejünkben él, létezik, amelyet gyakran befolyásolnak, irányítanak mindennemű külső erők, hanem bennünk, szívünkben ébred, ha lelkünkben elég tiszták és érettek vagyunk. A vallás és gyakorlata egy, a fizikai létünkben terjesztett külső téveszmerendszer, ideológia, és az igazi istenhit nem az egyházban, hanem tetteinkben és cselekedeteinkben mutatkozik meg.

A könyvekben és filmekben minden megmentést vagy bosszúállást csak fizikai síkon ábrázolnak (életmentés, ill. gyilkosság), hogy közérthető legyen az emberek számára, de ez egyben az igazi csapda is, mivel minden veszteség és fájdalom elszenvedése valójában lélek-szinten történik, s csak ezen áldozatok megtapasztalásán keresztül lehet eljutni az ember, a lélek teljes felszabadulásához, igazi megmeneküléséhez.

A kasztrendszer tanító jellegű, de nem az egyensúlyra, hanem a szélsőségekre tanít – mint hatalomérzet, lebecsülés, uralkodási vágy, vagy ellenkezőleg, alacsony önértékelés, megalázkodás, gyűlölet, irigység –, mert nem a lélek és szellem minősége, hanem a fizikai születés alapján történő hovatartozás az értékmérő az érvényesülés során.

Az igazi probléma nem az, hogy fizikai síkon kizsigerelnek teljesen minden magyar embert, hanem az, hogy szellemi tudatlanságba és lelki fertőbe döngölnének mindahányunkat, ami által meg akarnak fosztani attól, hogy életünk végén Istenhez visszakerülhessünk. A feladat az, hogy e törekvéseket akadályozzuk meg, mert lelkünk és szellemünk sokkal gazdagabb, mint amennyi pénzzel és fegyverrel azok rendelkeznek.

 Az emberiség legnagyobb tévedése, hogy úgy viszonyul az élethez, mintha ő maga lenne az ok, s tudása meg az okozat, pedig ez a tézis pont fordítva igaz. Az első feladat nem a Föld és az emberiség, hanem a lelkünk és szellemünk megmentése, ha ez megvalósul, sikeresen menthetünk meg minden mást is. Ne törekedj arra, hogy megváltoztasd a világot, úgyis magától megváltozik majd, amikor eljön az ideje. Magadat változtasd meg, keresd a pislákoló fénysugarat a sötétben, s ha rálelsz, állj mellé. Egyszer majd a fáklyából egy mindent bevilágító fénysugár lesz, s ez mindenkit a csillagok sorába emel. A mai világ úgy működik, hogy szinte mindenki eladta isteni képességét a sátánnak jó pénzért, hatalomért és sikerért, akik ezt nem tették, azok ma értéktelennek számítanak önmaguk és a manipulált tömegek szemében. Minden fizikai síkon történt veszteség, beleértve az anyagi károkat és az emberélet áldozatokat is, lelki tisztulásunkért, az elengedés megtanulásáért történik. Amint azonban anyagi jóvátételhez kötjük az áldozatok által bekövetkezett fájdalmaink enyhítését, bebizonyítjuk, hogy nem vagyunk méltóak arra, hogy a megváltó áldozatok által mi is megválthassuk önmagunkat. A mély, valóságos fájdalom és az őszinte együttérzés valódi megélése lelkünkben jóval értékesebb, mintsem hogy az, bármekkora összegű pénzzel is, vagy másféle anyagi javakkal kifejezhető legyen.

252

Amíg egy társadalmi struktúra nem teremti meg az egyensúlyt az emberek életében, addig az általa bűnösnek ítélt tevékenységek virágozni fognak. Csak akkor lehet tiszta világunk, ha megszűnik a kiváltságos és az „élj meg, ahogy tudsz” szétválasztása. A vezető elit és hozzátartozóik, valamint kiszolgálóik számára megerőltetés nélkül lehet hatalomhoz, pozícióhoz, egzisztenciális biztonsághoz jutni, mert az általuk kreált, túlzottan bürokratikus elemekkel bonyolított adminisztrációs rendszerrel és sajátos paragrafusokkal a maguk önző érdekeit képviselik. A hétköznapi szükségleteket előállító termelőkön és szolgáltatókon kívüli széles tömegeknek csak a szolgamunka, vagy az önbecsülésük elvesztésével járó megélhetési lehetőségek jutnak. Ez utóbbit sorolják a bűnös tevékenységek közé, holott ez csak az okozat, az ok pedig maga a társadalmi igazságtalanság, hiszen az egyensúlytalan elosztás az „eredendő bűn”, s a hétköznapi megélhetési szabálysértések és bűncselekmények csak melléktermékei annak. Végeredményképpen ma és a történelem nagy részében az elit bűn ítélkezett a piti bűnök felett, s ez sajnos ma az egész világon egy általánosan elfogadott és működő erkölcsi elvrendszer. Ha csak a büntetéstől való félelem tart vissza a bűnös tevékenységek elkövetésétől, akkor még nagyon messze vagy Istentől. Így tehát az elrettentő büntetés sohasem lehet célravezető a tisztaság és rend megteremtésében. A hosszú börtönbüntetés, főleg az életfogytiglani súlyosabb, mint a halálbüntetés. A lélek ez alatt megkeményedik, érzelmileg eltávolodik a világtól, és kihűl, mely súlyosabb egyensúlyzavart okoz személyiségében, mint volt annak

253

előtte. Talán csak egy előnye lehet: a befelé fordulás, elfordulás a külvilágtól, mert a mesterséges elszigetelődés elősegíti a lelki és a gondolati elmélyedést, mely egy teljes szellemi megújulást is eredményezhet. Persze ez utóbbihoz segítő, igaz tanítók szükségeltetnek. A nemzetek vezető társadalmi elitjei az alvilági erők tükörképei. Bár látszólag harc van közöttük, mégis szoros szálakkal kapcsolódnak egymáshoz. Amit az elit ellenőrzéssel a markában tart, legálisnak számít bármily káros is, ami kicsúszik felügyelete alól, az illegális, bármily hasznos is lehetne az emberiség számára. A tökéletes demokrácia nem arról szól, hogy mindenki saját egyéni véleményével beleavatkozhasson, vagy dönthessen egy nemzet különböző kérdéseiben, hanem arról, hogy a társadalom vezetői teljes egyenlőséget biztosítsanak minden állampolgár számára. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az egyetlen igaz isteni kinyilatkoztatás, Jézus eszmeisége alkotja egy nemzet törvényeinek alappilléreit. A politikában is a jobboldaliság férfias, azaz yang energia (irányító, vezető, differenciáló, uralkodó, diktatórikus), a baloldaliság nőies, azaz yin energia (gondoskodó, szociális, kompromisszum képes, egyensúlyra hajló). Ha egy baloldali eszme és vezetés irányít egy nemzetet, és abban elnyomás, diktatúra és visszaélések jelennek meg, az pontosan annyit jelent, hogy idegen, jobboldali beállítottságú erők, energiák vegyültek közéjük, váltak vezetővé, hangadóvá, és ők bontják meg az egyensúlyra, harmóniára való törekvést a működési rendszerben, ami egyben annak bukásához is vezet. Aztán öntetszelgő módon, mint a megmentők, egy új, számukra előnyösebb, másoknak magasabb életszínvonalú életet kínáló társadalmi struktúrát építenek ki, mely az osztálykülönbségeken alapul, éket verve az emberek közé. Ez az út azonban minden felé vezet, csak Istenhez nem. Ezért a kapitalizmus is egyfajta kasztrendszer, csak a határok halványan elmosódnak. Boldognak lenni sikerrel, hatalommal, gazdagsággal csak úgy lehet, hogy bőven lesznek sikertelenek, elnyomottak és elszegényedettek. Te tudnál ennek igazán örülni és tökéletesen elégedett, vagy boldog lenni? Egy kizsákmányoló rendszer (anyagi és szellemi) hatalmáért való küzdelem, kiállás, harc, sohasem lehet igazságos, s az emiatt kiszabott büntetés, bármilyen súlyú is az, börtön, vagyonelkobzás, halál, nem szolgálhatja a megváltást, az áldozati szerepvállalást.

254

A szabadság fogalma csak az egyenlőség és testvériség fogalmakkal együtt értelmezhető helyesen, önmagában csak üres szólam, a tömegek manipulálását szolgálja. Egy állam, egy társadalom minden egyes született állampolgáráért 100%-os mértékben felelős. Ma Magyarországon egyesek megengedhetik maguknak, hogy csak jogaikkal élhessenek, kötelezettségeiket elhanyagolhassák, másokat pedig megfosztanak a jogegyenlőség adta lehetőségek megvalósításától, cserébe viszont aránytalanul magas kötelezettségekkel terhelik őket. Egy nemzet népe nem lehet bűnös, csak ostoba, esetleg áldozat. Az a bűnös, aki ostobaságra tanítja, és áldozattá teszi a nemzetet. Globalizmus = Birodalom A nyugat tőkéje, mint a korabeli királyságok hatalmának mai megfelelője, átfogó gyarmatosító tevékenysége révén juttatja magát folyamatos extraprofithoz, ezáltal kizsákmányolva és kisajátítva Kelet- és Közép-Európa szellemi és anyagi erőforrásait. Megvalósították ideológiai és gazdasági téren is a korábban világuralomra törő nemzeti vezetők hatalmi terveit, csak jelen alkalommal a szervezett, több országot átfedő pénzügyi uzsorás rendszer a diktátor. A magyarországi úgynevezett rendszerváltó erők jól fizetett csicskásai lettek az új birodalmi rendszernek, kiárulva és elnyomva a valódi nemzeti értékeinket. Meg kell teremteni Magyarországon azt a komplex vallási hitrendszert, mely egy új szemléletű oktatási rendszerrel karöltve, átfogóan megtisztítja lelkünket és szellemiségünket, mellyel felvértezve sikerrel ellenállhatunk a nemzetünket porba tiporni igyekvő tőlünk idegen ideológiákkal szemben.

ISBN 978-963-8296-98-6 Felelős kiadó: Szűcs László A kiadásban közreműködött a Budakönyvek Kft. Nyomta és kötötte a Kaposvári Nyomda Kft. 2011-ben Felelős vezető: Pogány Zoltán igazgató

Szűcs László ÉGRE ÍROTT TÖRTÉNELEM. 2012, a maja prófécia és a magyar őstörténet kapcsolódása

Recommend Documents