A maja prófécia (2012)

Utazások Ezotériában

A maja prófécia (2012) Közeledvén a 2012-es esztendő, egyre több kétes információ jelenik meg az ezotéria tájain, amelyek ahelyett, hogy rendet és harmóniát teremtenének, csak zavart és bizonytalanságot keltenek, és bizony ott vannak azok is, akik mindebből üzleti hasznot remélnek. De öntsünk tiszta vizet a pohárba: miről is van szó, mi várható 2012-ben? A sokat emlegetett 2012-es év úgy került be a Maja próféciák című könyv révén a köztudatba, hogy ez az ősi közép-amerikai nép igen különleges szám- és naptárrendszert használt. Húszas számrendszert használó naptárukban 2012. december 22. egy hosszú ciklus lezárása. Ugyanúgy, mint nálunk 999., vagy 1999. december 31. volt. Ami annyit jelent, hogy új ciklus indul az ezredik vagy kétezredik évvel. Ám megtehetnénk, ahogyan a maják megtették, hogy azt mondjuk, 2001 helyett 0001-et fogunk írni. Ez így nyilván zavart okozna, de egy távoli jövőben mi is el tudnánk képzelni, mondjuk 10 000-től, hogy kevesebb számjeggyel kelljen bajlódnunk. Ennyiről és nem többről van szó. Egy ciklus lezárul, kezdődik az új. Tegyük hozzá, hogy a természetben nincsenek ilyen ciklusok, mindez az emberi elme szüleménye, hogy segítse az időben való eligazodást. Ahogy a kettőezres év is csak fikció volt, és bár ma a világ a keresztény időszámítást használja, az ősi kínai, hindu, zsidó vagy iszlám időszámítás szerint semmilyen kerek évszám sem volt. És ahogy túléltük a kétezredik évet, minden valószínűség szerint túl fogjuk élni a 2012-t is, legalábbis, ha nem robban ki addig egy nukleáris világháború. Valóban, a világban folyó események nem mindig adnak derűlátásra okot. Fogy a föld nem megújuló energiakészlete, az erdők, a tiszta levegő és az ivóvíz. Lassan belefulladunk a magunk termelte szemét megatonnáiba. Az őrült pénz- és haszonhajhászás milliárdokat kényszerít rabszolgaságba, hogy pár ezer ember és multinacionális cég emberi ésszel fel nem fogható vagyonokat halmozzon fel. Emberek millióit gyilkolják le a nyereségért, mondvacsinált ürügyekkel fordítanak szembe egymással népeket, vallásokat, pártokat. Mesterséges vírusokat dobnak közénk, és meglehet, hogy éppen az (elvileg) gyógyítást szolgáló gyógyszeripari cégek, hogy ezen is keressenek. A bankok a csőd szélén táncolnak, miközben mindenki az adósuk már, hatalmas állami támogatásokat kapnak, hogy folytathassák erkölcstelen nyerészkedésüket. Esztelen gazdálkodásunk már megbontotta a föld biológiai, ökológiai és meteorológiai egyensúlyát. Pár éve már az eddig mereven tagadó tudósok is elismerik, hogy a természeti katasztrófákat nem a véletlen, hanem az emberiség idézi elő. Jólétről és fejlődésről papolunk, a bankok visszafizethetetlen kamatú kölcsönökkel kecsegtetnek, a gyártók és kereskedők egyre fokoznák a reklámot és az értelmetlen fogyasztást, miközben nemcsak hogy a szakadék szélén állunk, de az már jócskán omladozik is velünk. 50

A Vízöntő kora Ha nagyobb összefüggésekben gondolkodunk, akkor pedig nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a kozmikus történéseket, amelyek sajnálatos egyidejűsége ott áll mindezek mögött. A Vízöntő kora itt a küszöbön, Hamvas Bélát idézve nem tudhatjuk még, hogy milyen lesz, csak azt látjuk, milyen az átmenet, amelyben élünk. A Halak, a krisztusi kegyelem ideje nem járt le, de már nem „ingyen” kapjuk, egyre jobban kell vállalnunk a felelősséget önmagunkért, cselekedeteinkért. A hinduk szerint a Káli Júgában, a legsötétebb Vaskorban élünk, ahol a mulandó anyagiakért harcolnak az emberek, és megfeledkeznek az örök és szellemi javakról. Semmi sincs távolabb, mint az Aranykor, amelyre még tizenkét-tizenháromezer évet kell várnunk. Ráadásuk a Plútó, a nagy átalakulások bolygója a Bak jegyébe lépett, és a sumér feljegyzések szerint egy ilyen váltás háborúkat hoz magával. A következő évek során a föld teljes anyagi-gazdasági rendszerének át kell alakulnia. Ha önként fel nem adja eddigi működési elveit (márpedig nem úgy néz ki), akkor a bekövetkező események fogják ezt kikényszeríteni. Ráadásuk földközelbe ér hamarosan (épp 2012 táján) a rejtélyes X. bolygó, a Naprendszer tizedik, a sumérok által Nibirunak nevezett tagja is. Lehet, hogy ettől kell a legkevésbé tartani, hiszen a régiek legendái szerint isteni lények jöttek ilyenkor a földre áldásos jótéteményekkel. Amellett, hogy a küszöbön lévő változások nem lesznek átvészelhetők áldozatok nélkül. Az persze fantazmagória, hogy a változásokat csak az a bizonyos száznegyvennégyezer ember élné túl, vagy azok, akik bizonyos szektákhoz, közösségekhez csatlakoznak, vagy bizonyos, erre kitalált tanfolyamokon, beavatásokon vesznek részt. Persze az ember mindig szenzációra éhes, és annál nagyobb a szenzáció, minél jobban borzolja az idegeinket. És itt elszabadul a fantázia. Ősi, homályos jelentésű írásokból világvégét olvasnak ki. Becsukják a szemüket, és révedezésükben úgy hallják, égi lények vagy idegen civilizációk szólnak hozzájuk. Egyesek üzenetet kapnak, hogy jön az „új Aranykor”, a végtelen béke és harmónia érája. Mások szerint belépünk valamiféle dimenziókapun, és test nélküli szellemlényként folytatjuk létünket a fény világában. Mások máris kozmikus űrhajócsatákat vizionálnak kis hazánk fölött, és internetes blogjukban küldözgetik napról napra a haditudósításokat. A Jelenések Könyvében megírt Armageddon csatáját várják, a Jó és a Gonosz végső összecsapását. Jézus újbóli földre szállását – aminek, ha jól emlékszem, az elmúlt húsz évben már legalább háromszor meg kellett volna történnie. Sokan a Plejádok, mások a Sziriusz jó és a Nibiru gonosz lényeinek látogatását prófétálják – többnyire egy-egy könyv látomásai nyomán, sőt klubok szerveződnek, tanfolyamok indulnak. Céljuk látszólag pozitív, hiszen a válságok átvészelését, sőt magasabb dimenziókba emelkedést ígérnek, viszont sok embert összezavarnak.

51

Utazások Ezotériában Ki tudná például értelmezni azt az ígéretet, amely szerint egy tanfolyamon megtanulhatjuk „Ká csatornáinkba fogadni multidimenzionális lényünk holografikus lenyomatát”? Naiv és laikus fülnek lehet, hogy jól hangzik, de semmi értelme, talán még amerikai szerzője se tudná megmagyarázni, aki kitalálta. Meg hogy agyhullámainkat a delfinek rezgésére hangolják? (Ettől fogva mi is csak nyers halat fogunk enni, és füttyögve beszélünk?) Próféták jelentkeznek, akik Saint-Germain nevében hirdetik az igét – szamárságokat vagy közhelyeket, olyan szinten, amire a rejtélyes gróf soha nem alacsonyodott volna le. Egy médium vállalja, hogy kívánságra Jézustól, Máriától, Mária Magdolnától, Saint-Germaintől vagy a Plejádokból fog üzeneteket közvetíteni. Külön érdekesség, hogy szegény Mária Magdolnára eddig a kutya se figyelt, bibliai mellékszereplőként, utcalányként kezelték, ám mióta a Da Vincikód a történet középpontjába emelte, minden médiumnak ő jelentkezik! Akik az ezotéria túltelített piacára most akarnak betörni, már nem atlantiszi, hanem egyenesen lemuriai tudást, beavatást kínálnak. Van tanfolyam, amely nem kevesebbet ígér, mint hogy elvégzésével „avatár”, azaz isteni lény válik belőlünk. Esetleg egy magunk köré képzelt tetraéder fog szellemi magasságokba emelni, és mást nem is kell tennünk a tökéletességért. Mások azt hirdetik, hogy minden eddigi beavatás, energia érvényét vesztette, és kizárólag ők kapták meg a kódot az „új” energiához. Sajnálatos módon e sorok írója eddig csakis olyanokkal találkozott, akik efféle „beavatások” után még addigi képességeiket is elvesztették, vagy pszichiátriai kezelésre szoruló állapotba kerültek. Őket (és még sokakat) is nyugodtan a korszakváltás áldozati közé lehet sorolni. Ez nyilván nem veszi el a kedvüket az illetőknek, amíg új jelentkezőket tudnak toborozni. A fogyasztói társadalom ígérete, csapdája, hogy minden megkapható, csak fizetni kell érte. Ha megfigyelte a Kedves Olvasó, a reklámok jó része már nem árut vagy szolgáltatást reklámoz, hanem egyenesen szépséget, fiatalságot, boldogságot kínál a vásárlónak. Ez még a fizikai szinten sem igaz, és még kevésbé a szellemiség területén. A szellemi fejlődés éppúgy nem megvásárolható, mint búcsúcédulával a bűnbocsánat. Csak most nincs egy Luther, aki ezzel szembeszállna, vagy egy Jézus, aki felborogatná a kufárok asztalait a templom előtt. Készen vett fejlődés, tökéletesség nincs, csak ámítás és önámítás. Ez a kor pedig pont az ellenkezőjéről szól(na). Igen, minden elérhető, csak tenni kell érte. Lehet, sőt kell tanulni, a beavatások pedig lendületet, segítséget adhatnak a fejlődéshez – és természetesen sokkal inkább a tradíciókra támaszkodó irányzatoknál, mint a tegnapelőtt kitaláltaknál. Van egy nehéz dolog, amit pedig nem lehet kihagyni. Ez az önismeret, a saját magunkkal való szembenézés, ami bizony egyfajta „pokolra szállást” jelent. Aki dudás akar lenni… Egyszerűbb becsukni a szemünket, és repülni az angyalokkal 52

A Vízöntő kora (és megérkezni a pszichiátriára, ahová már nem egy kedves ismerősöm elrepült). Kiváltképp azoknak kellene pár száz órát önismereti csoportokban eltölteni, akik mások tanítására akarnak vállalkozni. A kor, amelyben élünk, a felelősség vállalására tanít. Önmagunkért, másokért, a környezetünkért, a földért. Aki nem érti, az nem a jelenben él, és sajnos lehet, hogy nem is fog a jövőben sem. És hogy mi fog történni 2012. december végén? Majd 2013. januárban megbeszéljük!

Angyali üzenetek Az alábbi gondolatokért bizonnyal sokan meg akarnak majd kövezni. Ám úgy érzem, hogy az ezotéria és spiritualitás világában szerzett több mint harmincéves tapasztalatom nemcsak hogy feljogosít az alábbi gondolatok közreadására, de hibát követnék el, ha nem tenném meg a tőlem telhetőket a spiritualitásban kevéssé jártasak védelmében. Nemcsak az öltözködésben, az autókban, a kozmetikai szerekben, de az ezotéria piacán is megjelent a divat fogalma. Piacról van szó, elég kinyitni a lapok hirdetési rovatát, mégpedig túlkínálati piacról, hiszen az érdeklődő (Budapesten legalábbis) legalább száz lehetőség közül választhat, ha egy tanfolyamon kívánja eltölteni a hétvégét. Vannak „lefutott” témák, amelyekre akkor is alig ül be valaki, ha a legnagyobb tudású előadó tartja, míg a divatos címekre tódul a közönség. Ha ma valaki kön�nyen be akar futni, nem kell mást tennie, mint angyaltanfolyamot hirdetni. Biztos siker lesz, akkor is, ha ő maga is egy héttel ezelőtt ült be először egy ilyenre. Sajnos ismerek ilyen „mestert”. De olyat is, aki idős teológusként sok évtizede tényleg kapcsolatban áll a szellemi világokkal, és betéve tudja a téma latin, görög, óhéber irodalmát a kabbalától Aquinói Szent Tamásig. Talán mondani sem kell, a többség nem rá kíváncsi. De mitől olyan népszerű ez a téma? Kik is az angyalok? Minden vallás és szellemi iskola elismeri a test nélküli lények létét, a szellemi hierarchiákat, és bizony sokszor érezzük a jelenlétüket, vagy történnek olyan dolgok, amelyek nem fizikai erők által jönnek létre. A szanszkrit nyelv dévának, fénylőnek nevezi őket, arra utalva, hogy nincs fizikai, csak fény- (energia-) testük. Az alacsonyabb rendűek a rúpa-dévák, az alakkal rendelkezők, a magasabb szintűek az arúpadévák. Nekik nincs formához kötött alakjuk, de bármilyen formát felvehetnek. Bár 53

Utazások Ezotériában a déva szót szokták istennek is fordítani, ez könnyen félreérthető, mivel mi mást értünk Isten alatt. A zsidó, keresztény és iszlám világ e lényeket nevezi angyaloknak. Feladatuk a keresztény felfogás szerint a Mindenség rendjének fenntartása, erők uralása és közvetítés Isten és a teremtett világ között. A kabbala őrizte meg az égi hierarchiák rendjét, amelyet a korrektebb mai iskolák, mint például a teozófusok híven követnek. Mások már csak a „legalsóbb” szintekről, az arkangyalokról és angyalokról tudnak. Az eredeti rendszer a következőképpen festett:

– Metatron a legmagasabb szintű teremtett lény, minden mennyei seregek feje, – a szeráfok – ők az isteni egység és szeretet szellemei, – a kerubok – a legmagasabb erő és tudás hordozói, – a trónállók – az isteni akarat legfelsőbb közvetítői, – az uraságok – a bölcsesség szellemei, – a hatalmasságok – a védelem szellemei, – az erők – a mozgás és erő szellemlényei, – az arkangyalok – az Isten közvetítői a lenti világ felé, egész világkorszakokat irányító szellemek, – az angyalok – közvetlen közvetítők a földi és a magasabb világok között, – és utánuk jön az emberi, állati, növényi és ásványi világ. A teremtés kezdetén a Teremtővel szembeszálló, lezuhant lázadó lényekből lettek a démonok és az alvilág ördögi lényei. Ezek hierarchiája mintegy tükörképe a fenti világoknak.

A fizikai test nélküli és a testben élő lények a létezés más és más szintjeit jelentik. Teljesen téves az az elképzelés, hogy aki jó volt földi életében, halála után rögtön angyallá válik – bár olyannal is találkozhattunk, aki már a jelen testében élve angyalnak képzelte magát – amíg be nem utalták a pszichiátriára. Az angyalok tehát a közvetlen közvetítők az ember és a magasabb szellemi világok között. A hagyomány szerint minden emberi lélek mellett áll egy angyal, hogy a jó úton vezesse – amennyiben az hajlik rá. Sokan úgy tudják, még egy, őrző angyal is van, de van, aki még egy harmadik, segítő angyalról is tud – valóságos személyi testőrség! „Angyalok által lesz az ember erős” – mondja a kabbala is. Ám némi elbizakodottságra vall, ha azt hisszük, Isten egész őrszázadot állított mellénk, akár egy miniszterelnök mellé. Vagy – erre is gondolhatnánk – annyira félresikerültek vagyunk, hogy egy őrző már nem is bír velünk? Az angyalok a mienknél sokkal tisztább, magasabb rezgésű világban élnek, és nehezen viselik el a mi zajos, piszkos, zűrzavaros indulatoktól szennyezett világunkat. 54

A Vízöntő kora Nehezen tudnak ebben a számukra túl sűrű és visszatetsző közegben mozogni, mintha csak nekünk kellene mondjuk mocsárban közlekednünk. Megteszik, ha szükség van rá, de nem engedelmeskednek feltétlenül. Főleg nem az egoista, kényelmi indítékú, vagy másoknak ártó kéréseknek. Invokáció, evokáció, teurgia A mágia mindig is szerette volna azokat a kulcsokat birtokolni, amelyekkel engedelmességre kényszeríthetné a magasabb világokat, de ez mindig is hiú ábránd volt. Kényszeríteni az alsóbb világok szellemi lényeit lehet – de veszélyes. A középkor mágusa még tudta, hogy kitől mit lehet kérni, kinek mi az „illetékességi köre”. Erőt, hitet, bátorságot, szeretetet az angyaloktól lehet kérni, földi dolgokat már kevésbé, kincseket, mások fölötti hatalmat, másnak való ártáshoz segítséget a démonok tudnak adni. A középkori felfogás sajátsága, hogy sokan igyekeztek mindkét oldallal jóban lenni. Szerencsére ezt ma másként látjuk, mióta olyan halhatatlan műveket írtak a sötét oldallal való elköteleződésről és annak következményeiről, mint a Faust – vagy akár a Csillagok háborúja. A kabbala azt mondja, hogy az angyalokat csak „félve és remegve” szabad megszólítani. A mai ember ezt úgy értheti, hogy a legnagyobb hittel és tisztelettel. Szent Ágoston, a negyedik-ötödik században élt egyházatya már arra figyelmeztetett, hogy annak, aki nem tiszta lélekkel akarja az angyalokat megidézni, „csaló démonok” fognak jelentkezni. Valóban, ha megkérdezünk valakit, honnan tudja, hogy egy arkangyal szavait tolmácsolja, általában azt mondja, onnan, hogy ő maga mondta, márpedig az angyalok nem hazudnak! Ugyanis sokaknak már a „szimpla” angyal kevés, nekik már arkangyalok kellenek! Nem tudni, a mai angyalidézgetők naivitása vagy tudatlansága-e a nagyobb. Illene tudni, hogy az asztrális világ lényei képesek bármilyen formát felvenni, és a „látókat” is megtéveszteni. Ez csak a megvilágosodottakkal nem fordulhat elő, ők mindig tudják, kivel állnak szemben. Persze itt nem az intenzív hétvégi kurzusokon megvilágosodottakat értem, nem is azokat, akik magukat annak vélik, miközben csak megzavart tudatú tévelygők. Mellesleg: mindenki képes becsukni a szemét, és csodás lényeket elképzelni. Sokan pedig elég naivak ahhoz, hogy elhiggyék a tanfolyamon, hogy ekkor már az angyalokat látják. Pedig elegendő lenne a szentek történeteit olvasgatni: egy valódi mennyei lénnyel való találkozás valami olyan elemi erejű, megrázó élmény, amely az illető teljes lényét képes megváltoztatni. Az élmény intenzitása úgy viszonyul az imaginált (képzelt) képekhez, mint az atomvillanás fénye a gyertyalángéhoz. Ha akarná, sem lehetne már többé ugyanaz az 55

Utazások Ezotériában ember – és aligha hihetjük, hogy ez történik az angyaltanfolyamra járók ezreivel minden hétvégén! Leadbeather, a teozófiai iskola tisztánlátó nagymestere az angyalmániában az ego trükkjeit látja. Azt mondja, ők nem azért vannak, hogy a saját felelőtlenségünk következményeitől megmentsenek. Segítenek, ha kell, ez a dolguk, de ezzel nem lehet visszaélni. Azt is mondja még, hogy legfeljebb akkor számíthatnánk az angyali világ feltétlen segítségére, ha mi is ugyanolyan szeretettel és gondossággal bánnánk a nálunk elesettebbekkel, gyengébbekkel, embertársainkkal, az állatokkal, a földdel, mindennel és mindenkivel! Az angyalokat nem lehet átverni szavakkal, ezoterikus szépelgéssel, könyvekből kiolvasott szólamokkal. Vajon akik „csicskáztatják” az angyalokat (bocsánat a vulgáris kifejezésért), személyi testőrnek képzelik őket, kikkel állnak kapcsolatban? Gyanítom, ha igazán látnák őket (nem csak imaginálnák csukott szemmel a csodás fénylényeket), inkább menekülnének. Vagy az, aki (az egyik angyalos könyv amerikai szerzője) leírja, hogy neki már a tévét és a mosógépet is az angyalok szokták megjavítani – vajon kiket hív meg tudtán kívül? Nézzük meg, kik jelenhetnek meg egy ilyen angyalidézésen: – természetesen maguk az angyalok; – elhalt emberi lelkek, ők lehetnek segítők, de ártók, úgynevezett megszállók is; – az úgynevezett asztrális „lárvák”, ideiglenesen még a köztes létben lévő asztrál testek; – az asztrális világ autonóm (nem emberi) lényei, – természetszellemek, – az alsóbb világok démoni lényei, – és még ki tudja ki és mi. A legtöbb embernek vannak nem angyali szintű szellemi segítői is. Van, akinek több is. Ők olyan, valaha testben élt kények, akik az asztrális világból segíteni, inspirálni tudnak bennünket. Több híres spirituális gyógyító nagyképűségnek, hübrisznek tartja, ha valakinek már csak az arkangyalok segítsége kellene. A pszichológia spiritualitásra nyitott irányzatai szerint az ember a legegyszerűbben a saját személyiségének projektált, kivetített részeivel találkozik, úgy, hogy azok külső intelligenciáknak tűnnek: – az úgynevezett árnyékkal, személyiségének negatív oldalával. Ezek rossz élmé nyek, könnyű azt hinni, hogy gonosz lelkek, démonok okozzák őket, vagy a megjelenő lények maguk a démonok. 56

A Vízöntő kora – saját egójával (az átlagember szintjén) – önön selfjével, belső énjével a személyi fejlődés magasabb szintjein. Az utóbbi kettőt nem nehéz angyalokkal összetéveszteni, hiszen jóságosnak, nagynak, mindentudónak érezzük őket. A legtöbb ember az ego uralma alatt áll, azaz a személyes önérvényesítési törekvései a legfontosabbak – és ez így a természetes. (A populáris ezotéria tudatlanságból az egót összetéveszti az egoizmussal, valami negatív dolognak gondolja, ezért igyekszik megtagadni, illetve legyőzni.) Az is természetes, hogy ilyenkor az „angyal” mindig a saját nagyszerűségéről, kiválasztottságáról győzi meg őket – és ki ne hinne könnyen a szép szavaknak? Az ilyen kommunikáció tehát nem az angyalokkal, hanem személyiségünk „magasabb” részeivel történik, és természetesen több információt ad, mint amennyit tudunk, hiszen ezek a részeink a létezés magasabb szintjeibe tudnak bepillantani. Selfünk sokkal többet tud, mint a hétköznapi tudatunk, de természetesen nem mindentudó vagy mindenható. Ezzel a részünkkel viszont csak később, az önismeret és fejlődés magasabb szintjén tudunk kapcsolatba kerülni. Sokan azt mondják, az angyal diktál nekik, vezeti a kezüket, úgy válaszol a kérdésekre. Nos, ha kicsit is tájékozottabbak lennének, tudnák, hogy ez a médiumi, vagy úgynevezett automatikus írás módszere, amelyet száz éve a spiritiszták általánosan gyakoroltak. Nagyon sok ember képes megtanulni. De itt sem mondhatunk mást arról, hogy ki is vezeti a médium kezét. A középkor óta nagyon sokat tudunk az angyalokról. Angyalaik vannak az őselemeknek, a planétáknak és zodiákusjegyeknek, az erényeknek, a hét napjainak, és így tovább. Nagyon fontos a hetvenkét „zodiákusangyal”: az évkörön belül 5-5 fokonként más és más a patrónusuk az esztendő napjainak, így értelemszerűen az egyes napok szülötteinek is. A mágikus idéző formulákat valaha pergamenre írták, és gondosan ügyeltek arra, hogy csak megfelelő kezekbe kerülhessenek. A könyvnyomtatás lehetővé tette (volna) később ezek tömeges terjesztését, de nyilván jó okuk volt azoknak, akik ezt megtehették volna, hogy ne tegyék. Ma viszont bárki tucatszám vehet ilyen könyveket. Ameddig kultúrtörténeti csemegének tekinti őket, nincs is baj. A probléma ott kezdődhet, amikor „varázsolni” kezd velük. A klasszikus „szigillumok”, szám- és betűnégyzetek, pecsétek mellett néhány könyvben újonnan „kapott” angyalszimbólumokat is látni. Némelyikük kusza, torz ákombákom. Márpedig, ha az angyalok a harmónia birodalmát képviselik, hívóje­ lük sem sugározhat diszharmóniát. Ha működnek egyáltalán ezek a jelek, valószínűleg nem az angyalokat szólítják meg. 57

Utazások Ezotériában Van-e „jó” módszer? A „gyorstalpaló” módszerek sajátossága, hogy kész receptet adnak mindenre. Elég fellapozni a könyv megfelelő oldalát, lejegyzetelni a „tuti” módszert a tanfolyamon, és máris jönnek az angyalok az eldugult lefolyót megjavítani. Nos, ez az, ami nem működik, vagy éppenséggel nem azokat hívja, akit szeretnénk. Épp e cikk írása előtti napokban hívott egy ismerős hölgy, hogy nagy baj van. Megtanult a tanfolyamon kommunikálni az angyalával. Kezdetben csupa jó dolgokat kapott tőle. Aztán az „angyal” közölte, hogy ő Sztravinszkij, a nagy zeneszerző, és tanítani fogja. Még ennek is örült, hiszen ő is zenész. Ezután pedig éjjel-nappal zaklatta, a megszállottság klasszikus tünetei alakultak ki, most pedig már attól fél, hogy angyal helyett egy démon szállta meg. Sajnos korántsem egyedi az ő esete. Sokaknál nincsenek ilyen egyértelmű jelek arra, hogy „rossz számot tárcsáztak”, „mindössze” egy téveszme alakul ki arról, hogy ő az angyalai által több, mint a többi ember, kiválasztott, a fentiek kegyeltje. Aki azzal dicsekszik, hogy „kapom fentről a tanításokat”, nagy valószínűséggel hasonló félreértések rabja. Aki ugyanis elérte azt a szintet, hogy tényleg ilyen üzeneteket kapjon, túl van azon, hogy dicsekedjen vele. A fogyasztói társadalom szemlélete, hogy minden megvehető, és ez alól a bulvárezotéria sem kivétel, ahol a tökéletesség receptjei hétvégi kurzusokon kaphatók: újabban már arhat- (szent) vagy avatár- (isteni megtestesülés) beavatás is megszerezhető! A jelenlegi, túlértékelt és félreértett angyalkultuszt is ugyanez a szemlélet hozta létre, mint a (nálunk még nem kapható) intelligens hűtőszekrényt, amely érzékeli, ha fogyóban van benne a tej vagy a felvágott, interneten értesíti a kiválasztott áruházat, ahonnan azonnal szállítják az árut, azaz: mindent készen, erőfeszítés nélkül megkapni. A munkát végezze el helyettünk más. Az angyalok még praktikusabbak, ugyanis nekik még fizetni sem kell a szolgálta­ tásért. Van-e tehát megbízható módszer? A kérdésre a legjobb válasz az, hogy az angyalokkal való kommunikáció elsősorban nem módszer-, sokkal inkább személyiségfüggő lehetőség. Azaz: csak tiszta lélekkel és tiszta szándékkal, szellemi céllal sikerülhet. Aki képes egyéni céljain felülemelkedve meditatív csendben befelé figyelni, előbbutóbb megérzi a szellemi világ jelenlétét, meghallja üzenetét. Az élete pedig vissza fogja jelezni, hogy „jó helyről” jött az üzenet. Az élet csődjei viszont azt mutatják, hogy nem az angyalokkal került kapcsolatba. Aki az európai kultúra lehetőségein belül keres lehetőséget, két útja van. A misztikus szeretet és odaadás, ha nagyon keveseket is, de elvezet az angyalokhoz. Ehhez még 58

A Vízöntő kora módszerek sem kellenek. A legtöbb gyakorlati – és többek által elérhető – segítséget a kabbala elmélyült megismerésében és alázatos gyakorlásában lehet megtalálni. Félreértés ne essék, világszerte rengeteg keresztény gyakorlója van. Egyébként ezt az írást is egy angyal diktálta. Temperance, a mértékletesség angyala.

Atlantisz hagyatéka

(Részletek a szerző készülő könyvéből) A közelmúltban felkérést kaptam, hogy Atlantiszról tartsak valahol előadást. A hallga­ tók között ült egy hölgy, aki a végén hangot adott csalódásának, merthogy ő azért jött, hogy az atlantiszi beavatottak titkos tanításait hallja. Pedig ilyesmivel már így is bőven el vagyunk látva, könyvek tucatjaiban olvashatni egykori nagy beavatottak és égből jött mesterek üzeneteit, jobbára – tisztelet a kivételnek – öntelt, leereszkedő stílusban megírt banalitásokat, amelyek a szellemiségben kicsit is jártas olvasónak bizony nem sok újat mondanak. Ezeket szaporítani – úgy gondoltam – nem érdemes. Atlantisznak és a töb­ bi régi, elpusztult kultúrának ugyanis van bőven olyan üzenete, amelynél aktuálisabbat a mai ember számára nem is lehetne mondani. Ezekre sokkal érdemesebb figyelni, mint holmi homályos médiumi kinyilatkoztatásokra. Lemuria, Mu, Gondwana Szinte minden nagy ókori civilizáció őriz emlékeket egy hajdanvolt csodás birodalomról, amely a tenger alá süllyedt. Úgy emlékeznek, minden tudásukat tőlük kapták. Nagyon komolyan kell venni az ilyen legendákat. Mert még ha lehetne is, hogy valahol tévedés, rontás csúszott a hagyományba, az, hogy többen egybehangzóan tévedjenek, az teljesen kizárt. Minden valószínűség szerint a nevek azt a kontinenst jelölik, amely a mai Csendes-óceán térségében volt. Talán nem is egy, két kontinens is lehetett, az egyik Afrika és Ausztrália között, a másik a mai Polinézia, Óceánia helyén. Ez utóbbiról szinte semmit sem tudni. Lemuria elsüllyedése a legendák szerint tíz-tizenkétmillió éve lehetett. Virágzása talán százmillió évre is visszamegy. A tudomány tud az elsüllyedt kontinensekről, de természetesen kizártnak tartja, hogy emberek lakták volna. Egyik fő kútfőnk, Steiner így írja le ezt a világot: Kezdetben a föld kérge még képlékeny volt. A légköre olyan sűrű és párás volt, hogy szinte még kopoltyúval lehetett volna lélegezni. Az ember teste is képlékeny volt. Így, még ha a mai kontinensekre is átmerészkedett volna, maradványai csontok híján maradéktalanul eltűntek volna. Ez az ember mentális-mágikus képességekkel 59

Utazások Ezotériában még meg volt áldva, telepatikusan kommunikált fajtársaival és talán másféle lényekkel is, amelyek akkoriban még léteztek. Gondolataikkal testi formájukat is alakítani tudták, tetszés szerinti alakokat tudtak felvenni. Talán állandó formájuk valamilyen pikkelyes, úszóhártyás, kopoltyús volt, mint Oannes a Gilgamesben. A korszak kezdetén még androgünök voltak, csak később váltak szét a nemek. Lemuriában alakultak ki a nemi szerepek, a férfiak az erő, harc, akarat, a nők a befogadás, érzelem, képzelet, intuíció képességét fejlesztették ki magukban. Az erkölcsiség, a jó és rossz szétválasztása is itt történt meg. Mintha a Biblia idevágó történetei erre a korra emlékeznének. (Nem kizárt, az emberi emlékezet egyetemes.) Ám nem csak a fehér mágiát művelték: uralmuk alá hajtották a tűz elem erejét, az állati magban rejlő energiát, képesek voltak ember-állat keverékszörnyek és óriások létrehozására – mintha csak Hénochot hallanánk! Az elementáris és vad mágia eluralta az egész földrészt. Vesztüket is az erkölcsi érzék eltorzulása okozta. A fekete mágusok által irányított egymás elleni harcok tűzözönt keltettek, és a tűzben felperzselt (felrobbantott?) kontinens a tengerbe veszett. Mu történetének magyar kutatója is volt. A 20. század elején Csicsáky Jenő hosszújáratú hajóskapitány (és titkosszolgálati tiszt) James Churchward brit ezredes (The Lost Continent of Mu) pár évtizeddel azelőtti munkássága nyomán, a világ körül hajózgatva egy életen át gyűjtötte a Múra vonatkozó vagy vonatkoztatható emlékeket. Könyve, a Mu, az emberiség szülőföldje néhány nyilvánvaló belemagyarázása ellenére is érdekes olvasmány. Atlantisz Korban sokkal közelebb áll hozzánk, mégis híján vagyunk a történeti, régészeti emlékeknek. Viszont a Lemuriára vonatkozó homályos ősemlékezéssel szemben (talán az elveszett paradicsom archetipikus képei?) Atlantiszról a legtöbb tengerparti nép tud az Atlanti-óceán mindkét partján. Néha zavaros a kép, mert a Földközi-tengerben is süllyedtek el szigetek, és némely kutató meg van győződve arról, hogy Atlantisz szigete egy ilyen legenda csupán. Tarsis szigete már a történeti ókorban süllyedt el egy mocsárban. Más helyeken is találtak a tenger alatt épületmaradványokat, falakat, tárgyakat. A szkeptikusok úgy gondolják, ilyenek láttán született a legenda, még az ókor folyamán. De gondolnak Kréta vagy Szantorini (mai nevén Théra) szigetére is, mint Atlantisz maradványaira. 60

A Vízöntő kora Mérvadó források szerint viszont egyértelműen „Atlasz Oszlopain”, azaz Gibraltáron túl volt az óceánban. Figyeljük meg az „atl” szógyököt (állítólag vizet jelent) és változatait számos szóban: atlasz, Atlantisz, atléta, Aztlan, Antilla, Atland, Attala, (Attila???), Atlainti, Azték, Qetzalkoatl … de talán még Avalon szigete is ide tartozik! Egybeesések kizárva. Nézzük sorra: Az Atlanti-óceán középső részét Közép-Atlanti-hátságnak nevezik, és egy elsül�lyedt, kontinensméretű szárazulat maradványának tartják. Hosszú szünet után most készülnek ismét egy expedíciót szervezni az elsüllyedt szárazföld kutatására. Máig fennmaradt csúcsai az Azori-, Kanári-szigetek és Madeira. (A Zöld-foki-szigetek földtanilag mások, Afrikához tartoznak.) Igen magas csúcsok lehettek, mivel ott a tenger mélysége eléri a hatezer métert, a mai szigetek legmagasabb csúcsai pedig két-két és fél ezer méteresek. Atlantisz mélyben nyugvó maradványai fölött hullámzik a minden hajós rémét jelentő hínáros Sargasso-tenger is, amelyet a régiek a Halál Vizének, vagy Sötét-tengernek neveztek. Jóval távolabb vannak ugyan, sőt közelebb a túlparthoz, de az sem kizárt, hogy a Bahamák és a nyugtalanító titkokat rejtő Bermuda-szigetek Atlantisz nyugati partvidékét jelentették. Nyilván nem tudjuk, hogy a Bermuda-háromszögben történő rejtélyes esetek valami földmágnességbeli természet adta anomália következményei-e, vagy valami ember alkotta dolog működik most is a mélyben – ha ez utóbbi az igazság, belegondolni is félelmetes, milyen tudással rendelkezhettek! Az ókori legendák Atlasz Oszlopain túlra helyezték Poseidonis szigetét (Poszeidón tengeristen székhelye), amit másutt Hesperidák Kertjének, Szerencse Szigetének, Áldott Szigetnek és hasonlóknak neveztek, utalva arra, hogy valami csodás helyek lehettek. Úgyszintén ókori hagyomány, hogy pusztulása több fázisban történt, és Kr. e. 11 000 évvel tűnhetett el végképp a föld (helyesebben a tenger) színéről. (Egyedül H. P. Blawatsky ad meg mást, szerinte nyolcvanmillió évvel ezelőtt történt – de ő talán egy másik katasztrófáról beszélt.) De nézzük meg a többi legendát is! – A berberek egy elsüllyedt Attala nevű királyságról tudnak. – A baszkok őseiket atlaintinek nevezik. – A föníciaiak egy Antilla nevű birodalmat említenek. – Az aztékok egy keleti szigetről, Aztlanról származtatják magukat, és mitikus uralkodójuk egy fehér bőrű isten, Quetzalkoatl, a Tollaskígyó. – VIII. Henrik 1500 körül készült térképén még szerepel egy Atlantis nevű sziget. – Kolumbusz is látott szigetet az óceán olyan részén, ahol ma semmi sincs (talán akkor még víz fölött volt egy része) – Az északi népek krónikáiban Atland szerepel. 61

Utazások Ezotériában – Blawatsky közlése szerint tibeti krónikák is szólnak egy elsüllyedt birodalomról. – Talán Avalon, a holtak dicső szigete a britek hagyományaiban sem független mindettől. – És végezetül, lehet, hogy a Bibliában a vízözön története Atlantisz pusztulásának emléke. Az ókori történetírók és más hírességek hosszú sora ír az elsüllyedt birodalomról: Aelianus, Diodoros, Hérodotosz, Hesiodos, Lykurgos, Plinius, Plutarchos, Szolón, Strabon, Timogenes, hogy csak az ismertebbeket említsem. Egy későbbi, 9. századi bizánci térkép is jelez egy nagy szigetet az alábbi néven: „a tengeren túli föld, ahol az emberek a vízözön előtt éltek”. Részletesebb tudósításokkal főként Platón szolgálhat két fennmaradt töredékében, a Timaiosban és a Kritiasban. A Timaiosból mindössze két-három oldalnyi maradt meg. Ebben egy egyiptomi pap beszél Szolón­nak. Szerinte Héraklész oszlopain túl volt egy nagy sziget a tengerben, amelyen át el lehetett jutni egy szemben fekvő kontinensre. Thor Heyerdahl utazásai nyomán a tudomány is elfogadta, hogy az egyiptomiak járhattak az amerikai kontinensen. Ez a sziget egyetlen éjszaka alatt süllyedt el, hajózhatatlan iszaptömeget hagyva maga után. A másik töredék valamivel hosszabb, itt a történetet Platón Kritias szájába adja, aki ismerte Szolón feljegyzéseit. Ezek szerint Atlantisz Poszeidón tengeristen birtoka volt, amelyet egy földi asszonnyal, Leukippével kezdett benépesíteni. A klíma remek volt, termékeny földek, amelyeket öntözőcsatornákkal tettek évente kétszeri aratást megengedővé, hideg és meleg vizű források, erdők, bányák. Pompás városaik voltak, a körkörös elrendezésű főváros, a Nap városa közepén Poszeidón és a Napisten templomával, isteni királyok palotáival, kikötők gyors hajók százaival. Kemény, de igazságos törvényekkel kormányozták az országot. Később az isteni és emberi vér keveredéséből elfajulás indult el, míg egyszer Zeusz egybegyűjtötte az isteneket, és így szólt:… (eddig tart a töredék) Más történeti forrástöredékek a viszályokról, háborúkról szólnak, és a sziget három szakaszban való elsüllyedéséről. Az összes többi forrásunk az európai ezotéria szóbeli hagyományain és későbbi írásain, látnoki értesüléseken és egyfajta „közmegegyezésen” alapul. Célszerű viszont kiszűrnünk innen is a jelenkori ezotéria vadhajtásait és közhelyeit, amelyek szerint minden jó és szellemi dolog csak Atlantiszról jöhet. Zavaros tudatú emberek vallják magukat atlantiszi főpapok, királyok inkarnációinak, és iskolákat alapítanak általuk atlantiszinak nevezett mágia oktatására. Valamit még elfelejtenek az „Atlantiszról 62

A Vízöntő kora jöttek”. Azt, hogy akik az Atlantisz katasztrófájában pusztultak el, mind a mai emberben inkarnálódtak, más lehetőség nem lévén. Tehát az újjászületett atlantisziak mi vagyunk, mai emberek! De próbáljunk most a hagyományra összpontosítani. Nem tudjuk, kik hozták létre Atlantisz kultúráját. Lehet, hogy egy előző emberiség maradéka, amely már túlélt egy globális katasztrófát. Számos nép, így például a görögök is tudnak olyan időről, amikor a földnek nem volt holdja. Ez a pusztulás utáni sötét korszak, amikor az emberiségnek nincs civilizációja, és barlanglakó ősemberként vegetál csupán. Várkonyi Nándor szerint (Sziriát oszlopai) jelenlegi holdunk a negyedik befogott kisbolygó. Az előző három belezuhant a földbe, szökőárt, a légkört elsötétítő porfelhőt és jégkorszakot okozva. A legutóbbi volt a bibliai vízözön, és talán az egyik előző pusztította el a dinoszauruszokat. Lehet, hogy idegen civilizációk alapították Atlantiszt. Beszélnek a régiek a Göncölszekérből (Nagymedve) jött népekről, eleink, a szkíták például ilyennek tartották magukat. A másik mitikus kozmoszbéli hely a Szíriusz. Mint tudjuk, kettős csillag. Úgy vélik, a Szíriusz rendszeréből jött idegenek is két, eltérő civilizációt hoztak. Az egyik spirituális, a mindenséggel való egység kultúrája, míg a másik egy mágia- és technikaközpontú civilizáció volt. A mai emberiség ezek szerint e két gyökérből eredt, és azóta is e kettős vonulat harcol egymással, hol egyik, hol másik kerekedik felül. Tény, hogy „égből jött” királyokról sok régi nép beszélt. Az antropozófia szerint Atlantisz lakói csak folyamatosan lettek hozzánk hason­lóak. A mai embernél nagyobbak voltak, szellemi erővel óriási erőket voltak képesek mozgósítani, telepatikus képességeik még éltek. A fejük, talán a mágikus képességeket rejtő tobozmirigy nagy mérete miatt magas és csúcsos koponyában végződött. Ez a csúcsos fejforma a szellemi képességek jele volt, és sokfelé találunk ilyen emberábrázolásokat. Ahol már nem éltek ilyen emberek, de szerették volna, ott alakult ki a csecsemőkori fejtorzítás szokása, amit leginkább a mezoamerikai civilizációkból ismerünk. Másutt csúcsos süveggel próbálták ezt imitálni, ilyet látunk Egyiptom kettős fáraói fejdíszén, és talán ennek a nyoma, továbbélése a pápai tiarától kedve a pusztai népek süvegéig minden hasonló fejfedő. Egy másik embertani jegy a hos�szú fül lehetett. Ma úgy tartjuk, a nagy életerő jele. A húsvét-szigeti kőóriásoktól a Buddha-szobrokig sokfelé fellelhetők, és ugyanígy sokfelé törekszenek arra, hogy súlyos fülbevalók viselésével ilyenné tegyék a fülüket. A homlokszem talán a nagy tobozmiriggyel függött össze, és a szellemi látás akkor még fizikai formában is létező szerve volt. (Hogy mi köze egyes, jobbára kihalt gyíkfélék hasonló, de elcsökevényesedett középső szeméhez, nem tudni.) Egy szemük volt a Küklopszoknak a görög mondavilágban, de nekik meg a másik kettő hiányzott. A mai napig középső, függőleges helyzetű homlokszemmel ábrázolnak bizonyos Buddha-alakokat, 63

Utazások Ezotériában néha bizánci festményeken angyalokat, és teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy ennek emlékei a homlok közepén ékkövet tartó diadémok és koronák, amelyeknek tény­le­gesen megvan a misztikus képességeket serkentő hatásuk. Ez volt a Homo magus. Ez az emberfaj adta mindvégig Atlantisz uralkodó kasztját. Az idők folyamán megjelenő másik emberfaj a kerek fejű Homo faber volt, ők lettek az alattvalók. (A kerek fejforma máig a materiálisabb beállítottságú emberek sajátja.) Az új, és sokkal gyorsabban szaporodó ember már nem, vagy egyre kevésbé rendelkezett a magasabb szellemi képességekkel. Fő erénye a mai értelemben vett ész, az intelligencia volt. A racionális képességek, spekuláció, számolás, logika, mérlegelés és hasonlók. Míg a magus-ember intuitív érzékével tudott dönteni, neki ki kellett fejlesztenie a gondolkodás képességét. Természetesen ez nem mindenkinek sikerült. Az alsóbb kasztok a kétkezi munkára specializálódtak. Ekkor kezdődött meg a tárgyi kultúra térhódítása. (Platón megjegyzi, hogy az atlantiszi uralkodók, noha voltak javaik, nem sokra becsülték azokat, még az aranyat sem.) Amit a magus-ember szellemi erővel meg tudott tenni, ahhoz a faber-embernek eszközöket, szerszámokat kellett „fabrikálnia”. Atlantisz tárgyi emlékei lehetnek mindenütt a megalitikus kő- és földépítmények – és sokkal többet nem is tudunk felsorolni, ami fennmaradt. Kulturális öröksé­ geinknek viszont se szeri, se száma. A napvallások, bolygóistenségek kultusza, az asztrológia, az egyistenhit, a mágia, (bio)energetika, telepátia, hipnózis, kristálygyógyászat, szellemi lényekkel való kommunikáció és így tovább. Sok régi nép elmondja, törvényeiket, tudományukat, sőt az írás művészetét is egy régebbi, eltűnt kultúra hagyta rájuk. És valóban, a kultúra gyökerei mindig megismerhetetlenek maradnak. És sok minden maradt ránk úgy, hogy megkaptuk (jó vagy rontott formában) az ismeretet, de a hozzá tartozó képességeket már nem, mivel nem voltunk alkalmasak rá. A Homo faber lett a mai emberiség, a Homo sapiens elődje. Mi ma szinte csak tárgyi kultúrában, vagyonban tudunk gondolkodni. Mutasd meg, mid van, megmondom, ki vagy! A tárgyak birtoklása jelenti civilizációnk alapját. Egyes tárgyak létfenntartásunkat szolgálják, hiszen hajlékra, öltözetre, közlekedésre és szerszámokra szükségünk van. A kincsek és fegyverek a hatalmi struktúrák alapját adják, a művészet pedig a szépérzékünket szolgálja. Képtelenek vagyunk viszont megérteni olyan civilizációkat, amelyek nem alkotnak tárgyakat. Például a delfineket, amelyekről sokan úgy vélik, ők is idegen világokból kerültek ide. Az új faj azért jött létre, hogy az ember megtanuljon az anyagi, tárgyi világban élni, és szellemével átlelkesíteni az anyagot. Kezdetben a kultúra teljesen szellemi volt. 64

A Vízöntő kora A fő kultusz a Nap tisztelete volt, de orákulumai voltak a többi planétának is, amelyeket a megfelelő születésűek, lelki alkatúak látogattak. Itt készítették fel később a kiválasztottakat a katasztrófa túlélésére és az Atlantiszon kívüli kolóniák alapítására. A két faj keveredése és harca hívta létre a mágiát, amely hamarosan nemcsak szellemi, de tényleges harchoz vezetett. Félelmetes technikai tudásra tettek szert. Repülő szerkezeteket alkottak, uralni tudták a gravitációt, amelyet a monumentális építkezéseken használtak fel (talán Egyiptomban és másutt is), és mágusaik fel tudták használni a természet elemi erőit. A tűz elemet már nem uralták annyira, mint lemuriai elődeik. Érdekes is a tűz uralása. Buddha korában még voltak tűzmágusok, akik gondolattal tüzeket tudtak gerjeszteni vagy eloltani. Némely mágus ma is képes erre. A mai emberiség a technikai mágiát űzi. A tűz részleges uralását jelenti, hogy tűzenergiával hajtott gépeink vannak, viszont technika nélkül se csiholni, se eloltani nem tudjuk (sőt néha azzal sem). A levegő és víz mágiáját is bírták. Lehet, hogy a vízerővel való visszaélés is hozzájárult ahhoz, hogy végül is víz által pusztultak el? A földmágia olyannyira közönséges lehetett, hogy említésre sem kerül. Szellemi szinten ez a földenergiákkal való együttélést jelenti, a hasznosak szerint való építkezést, az ártók elkerülését vagy megszüntetését, a termékenység serkentését és hasonlókat. Ma a föld energiáit is technikával kívánjuk uralni szellemiség helyett. Ez a tudatlanság a környezet pusztításának oka. A föld elem uralásához tartozik az ásványimag-erők mágiája. Ma ezt nukleáris technikának nevezzük, és csak nehezen, bizonytalanul, ön- és közveszélyesen tudunk bánni vele (atombomba, Csernobil). Elveszett tudás az ásványi erők kordában tartása. Az alkimisták talán pedzették, néha rá is leltek, például amennyiben arannyá tudtak más fémeket alakítani. De ki tudja, lehet, hogy amint eldurvult az atlantiszi mágusok harca, egy nukleáris robbanás szakította szét a kontinenst? Hasonló ősi tudás a kristályerők birtoklása. Tudjuk, a kristályokkal energiákat lehet begyűjteni, koncentrálni, kisugározni, információt kódolni, gyógyítani vagy pusztítani. Ennek is töredéke maradt fenn. Valamit sejtünk a kristálymágiáról, de azt jól túllihegjük olykor. Az atlantisziak talán csillagok erejét is be tudták gyűjteni, távoli civilizációkkal kommunikálni ilyen módon. Ma már teljesen ismeretlen az állati- és növényimag-energia felhasználása. Repülő szerkezeteiket állítólag növényi magok hajtották. Ez a tudás elveszett. Vérrel és 65

Utazások Ezotériában spermával viszont még Paracelsus is kísérletezett, sejtve a bennük rejlő erőket. Az ember mindig szeretett volna mesterséges lényt előállítani saját szolgálatára. Talán ez is sikerült némelyeknek. Ma robotokat csinálunk, vagy ennél még veszélyesebb mágiával kísérletezünk: a génsebészettel és a klónozással. Senki sem tudja, mi lesz még mindebből, de az ilyen fajta mágia elfajulása Atlantiszban is szörnyek születését eredményezte. Hogy miért nem ír minderről Platón? Mert beavatott volt a saját korában, és épp ezért jól tudta, miről és mennyit volt szabad leírnia. Talán fogadalmak is kötötték. A beavatott sosem fecseg, és aki fecseg, az nem beavatott. Ma sem az. Ha összevetjük, milyen gigászi erők fölött szerezték meg Atlantisz mágusai a hatalmat, és ezt világuk közös jobbítása helyett a hatalom megszerzésére, egymás elpusztítására fordították, a vég biztos volt. Örök rejtély marad, hogy Atlantisz bukását természeti katasztrófa okozta-e, vagy a mágusok hatalomvágya, esetleg mindkettő szinkronban. Az orákulumok legfőbb vezetői, beavatottjai előre látták a bukást, és tudósok, tanítók, mágusok kis csoportjait telepítették ki Egyiptomba, Közép-Amerikába, Indiába, a Himalájába és talán a későbbi európai megalitikus kultúrák helyszínére. Valószínű, hogy e helyeken már előbb is kolóniáik voltak. Mindenütt a helyi viszonyokhoz, az adott emberek és kultúrák sajátosságaihoz igazítva adták tovább a tudást, a vallástól kezdve az építésig, amit rájuk bíztak. Meglehet, ezért vannak alapvető hasonlóságok világszerte. Ember, ébredj fel! Látnunk kell, hogy sohasem volt azóta az emberiség hasonló helyzetben. Fenyegető globális természeti katasztrófa még nem látszik, legalábbis olyan, amely egy pillanat alatt elpusztíthatná a mai civilizációnkat, de az a sokfajta veszélyhelyzet a globalizációtól és az emberiség zömét érintő nyomortól a környezetpusztításon át a nem újratermelődő energiatartalékok elherdálásáig bizony legalább ekkora veszélyhelyzetet teremtett mára. Nem tudhatjuk, a sok időzített bomba mikor robban fel. Egyértelmű, hogy Atlantisz óta sohasem halmozott fel az ember ennyi, az egész bolygó elpusztítására elegendő tudást és energiát. Ma is mágiát űzünk, és teljesen mindegy, hogy ezt részecskegyorsítókkal vagy varázspálcával tesszük. Az öncélú, humanitás nélküli, vagy a megvásárolható és a megrendelő céljait kiszolgáló tudás, tudomány mindig az egész emberiséget veszélyezteti.

66

A Vízöntő kora Láthatjuk, Atlantisz veszedelmes, sötét erői nem tűntek el nyomtalanul. Látóink szerint számos olyan lélek él ma a földön, aki a pusztulás idején ott volt, és itt vannak azok is, akik felelősek voltak az akkori végromlásért. Mondják, sokuk felelős pozíciókat tölt be a politika legfelsőbb szintjein, mások szellemi tanítónak álcázzák magukat. Lehet, persze, hogy azóta kellő belátásra jutva, ma a másik oldalt szolgálják, de lehet, hogy nem. Ki tudja, miféle erők működnek bennük, általuk, még ha nem is tudatosan. Két közelmúltbeli dátum valószínűleg sokáig emlékezetes marad az emberiség számára. 2001. szeptember 11. nem azért, mert két toronyház összeomlott, hiszen más katasztrófákban azóta sokkal többen haltak meg, hanem mert innentől kezdve nem ringathatja a nyugati emberiség abba a tévhitbe magát, hogy a technikai civilizáció bármitől is megvédheti. Rá kell jönni, nincs kívülről megszervezhető védelem. A nagyhatalmak reakciója – bár lélektanilag érthető – a legostobább volt: háborút indítani a terroristák(nak tartottak) ellen. Ők még nem jöttek rá, hogy kétezer éve már nem a fogat fogért korszakában vagyunk. Amit tettek, sőt tesznek, olyan, mint amikor a gyerek az egyik kezével ráüt a másikra, mert az rosszat tett. 2005 azért lehetett fordulópont, mert olyan ütemben követték és követik azóta is egymást a természeti katasztrófák, hogy azok „véletlenszerűségén” a legmaterialistább tudósok is kénytelenek voltak elgondolkodni, és végre ki merték mondani, hogy mindez az emberi tevékenység következménye, amely globális meteorológiai változásokat indított el, amelyeknek ma még beláthatatlan következményei lesznek. A felismert okok egyelőre az anyagi-gazdasági szférára szorítkoznak, de talán eljutnak tudósaink egyszer odáig, hogy mentális tényezőkre, esetleg a földanyára mint érző – és védekező – lényre is gondoljanak. Csak késő ne legyen! A műember, a biorobot, az ember és a komputer keveréke, a klónember, vagy a genetikai minta alapján felélesztett dinoszaurusz valószínűleg már sokkal közelebb van a megvalósuláshoz, mint hinnénk. A földerő mágiáját űzzük a nukleáris energia forszírozásával, a tűzerő hajtja a gépeinket. A terrorizmus is a tűzzel él vissza, és nyilvánvalóan folyamatosan készülnek a laboratóriumokban az eddiginél hatásosabban gyilkoló eszközök. Sohasem fogjuk megtudni, hogy az AIDS vagy a madárinfluenzának nevezett, eddig emberre ártalmatlan betegség nem titkos laboratóriumokban született-e. Végtelen sorban lehetne sorolni azokat a találmányokat, amelyeket használunk, anélkül, hogy azok hosszú távú következményeiről bárkinek is sejtelme lenne. És amikor fellázad ellenünk a természet, mind a négy őserő támad: olthatatlan erdőtüzek, esőzések, árvíz, szökőár, földrengés, viharok, hurrikánok. Ébredj fel, ember, amíg nem késő! 67