A MAJA ISTENEK NEVEI ÉS FOGLALKOZÁSUK MAJA KOZMOGÓNIA - VILÁGTEREMTÉS A maja mitológiáról csak két fő forrás maradt fenn: a PopolVuh című kicse eposz és Bartolome de Las Casas művei. A mítosz változata szerint a világ teremtésében több istenházaspár működött közre: a „teremtő anya” és a „teremtő apa”; a „szülőanya, nagy anya” és a „fiak nemzője, nagy atya”; „ahatalmas hódító (anya)” és a „zöld tollakkal borított kígyó (Tollaskígyó)”. A mítosz másik változatában a világot Tepeu istennő és két isten, Kukumac és Hurakán teremtette. Számos kicse mítosz beszéli el az ikeristenek, Hunahpu és Sbalanke eredetét, harcát a holtak birodalmának tizenkét urával és istenével, a Sibalba istenekkel, akik közt Hun-Kame és Vukub-Kame töltötte be a vezető szerepet. A maja teremtésmítosz arról számol be, hogy a világ időről időre elpusztul. Elsőként a Nap, majd a szél, végül pedig víz által. Úgy tartották, hogy az ősi időkben jaguárok érkeztek a Földre, akik elpusztították az ősállatokat. Ezt követően az embereket hatalmas viharok ragadták el. A harmadik korszakban tűzeső, majd vízáradat semmisítette meg az életet. Az előttünk álló folytatásban egy nagy földrengés vár az emberiségre. Visszatérve a világ teremtésének pirkadatához, a kezdet kezdetén csak az ég és a tenger létezett. Ekkor hét teremtő isten ült össze tanácskozni, minek nyomán arra a döntésre jutottak, hogy létrehozzák a Földet. A feladatot HURAKÁN kapta. Ezután az istenek közösen népesítették be a planétát. A Föld első lakói a madarak, a kígyók és a vadállatok voltak. Ezek az állatok azonban képtelenek voltak teljesíteni teremtőik abbéli akaratát, hogy dicsőítsék őket és áldozatokat mutassanak be nekik. Ezért arra ítélték őket, hogy vadásszanak rájuk. A második próbálkozás az ember volt, melyet nedves földből hoztak létre, de ezek sem tudták teljesíteni az istenek elvárásait. Megelevenedtek ugyan és beszélni is tudtak, de érzelmek híján, értelmük meglehetősen állatias volt. Így elpusztították őket. A harmadik kísérlet fából faragott bábokkal történt. Ők már házakat tudtak építeni és szaporodtak is, de nem volt szívük és nem értettek semmit. A faemberekre is majdnem ugyanaz a sors várt, mint elődeikre. A reájuk bocsátott árvizet csak néhány példány élte túl, belőlük lettek a majmok ősei. A negyedik próbálkozás az igazi, mai értelemben vett emberé volt. Az ember húsa és vére mellett erőt és értelmet kapott. Az alapanyag ezúttal a kukorica volt. Az istenek tésztát gyúrtak és elkészítették az első négy férfit. Ők már köszönetet tudtak mondani a teremtőiknek. Okosak voltak, mint az isteneik. Ez azonbanmár távolról sem tetszett az isteneknek, ezért lekorlátozták az emberek képességeit. Párafelhővel homályosították el a látásukat. Ezután az istenek négy asszonyt is teremtettek, akiket az alvó férfiak mellé helyeztek. Így keletkezett a maja-quiché nép. A MAJA SZAKRÁLIS GONDOLKODÁSMÓD Minden egyes napot más és más isteneknek szenteltek. Amikor a maják leírták az éppen aktuális dátumot, akkor az egyúttal az istenségnek lerótt tiszteletadás volt, egyszersmind pedig a szóban forgó isteni lény védelme alá helyezték magukat. A maja világképben mindennek saját istene volt, illetőleg minden élőlény, tárgy, foglalkozás, természeti jelenség stb. valamelyik istenség fennhatósága alá tartozott. Az istenségeknek sokszor első pillantásra ellentmondásos funkcióik voltak, illetve a szerint tudtak viselkedni, hogy az emberekkel mennyire voltak megelégedve. Többarcúságukat fejezik ki a nevük és az öltözékük is.A szín szinte az összes ősi közép-amerikai népnél a kozmikus világkép része oly módon, hogy az istenségek ruhájának színe az égtájakkal való kapcsolatukra utal. A FŐBB ISTENSÉGEK
A NAPISTEN A maja hitvilág a Földön előforduló egyik legösszetettebb és legérdekesebb rendszer. Egy XVIII. századi forrás szerint legalább 166 istenük volt a majáknak, jóllehet a funkcióik kevéssé ismeretesek. Olybá tűnik, hogy a legfőbb istenük ITZAM NA volt: ő HUNAB KU-nak, a világmindenség és a Föld teremtőjének a fia. Később létrejött a NA-kultusz, s ő lett a Nap, a Föld, az eső, az egek, az idő, az éj és a nappalok istene. Ő adományozta az embereknek a tudást, az írást, a gyógyítói hatalmat, a naptárakat, továbbá védelmező istenség volt. ItzamNa többféle formában jelent meg. Hol, mint Napisten KinichAhau, hol, mint a növényzet és a termékenység istene,BolomDz'akab képében. KinichAhau minden alkonyatkor az alvilágba távozik el, ahol vérengző jaguárrá változik át, majd másnap hajnalban újra visszatér a Földre az életet adó, tündöklő Nap formájában. A BACABOK A maják kozmogóniájában a Föld egy nagy, vízben lebegő óriási gyík hátán nyugszik. A gyík a Föld istene, s az élőlények testével táplálkozik. Itt kell megemlítenünk a négy testvért, akik a Bacab-ok néven váltak ismertté. A teremtés hajnalán a legfőbb isten a világ négy sarkába helyezte őket az eget megtartandó. Úgyszólván egyforma istenek voltak ők, akik csupán megkülönböztető jelet viseltek magukon. ChihcenItza templomdomborművein ez a következőképpen tűnik fel: az egyik egy tengeri csigát, a másik egy spirális kagylót, a harmadik egy teknőspáncélt, míg a negyedik egy pókhálót visel magán. A négy BACAB voltaképpen négy óriás, akik az eget tartják. Északi óriás: színe a fehér, szolgája az erős szél, jele a dárda. Keleti óriás: színe a vörös, ő elsősorban illatos, életet adó szeleket és áldásos esőt küld, megtermékenyíti a magokat, fellobbantja a szerelmet, jele a napraforgó. Déli óriás: színe a sárga, aki az istenek szelét közvetíti, amely megszelídíti a világ erőit, felébreszti az isteni szót az ember lelkében és szájában, jele egy füstölő serpenyő. Nyugati óriás: színe a fekete, ő vezényli az éjszakát és a betegségeket hozó, éles nyugati szeleket, jele a gyöngybagoly. AZ ESŐISTENEK CHAAC az esőisten. Egyrészt a termékenység, másrészt a pusztító vihar istensége.Chaac egy személyben képviselte az égtájakat. A világ négy sarkában az égtájaknak megfelelően egy-egy szent fa (yaxche vagy ceiba) áll, amely az isteneket jelképező színekben jelenik meg. Tehát a következő analógia érvényesülisten=fa=szín=égtáj. Középen találjuk magától értetődően a világtengelyt, amit hívhatunk világfának (Yaxcheilkab vagy wakah-chan) a Tro-Cortesiano kódex alapján. Vegyük sorra az égtájakat! Ehelyütt találkozni fogunk az úgynevezett szélistenekkel is, a PAVAHTUNOK-kal. Észak – Xaman, jelentése: ahonnan előtör a szél ZacXibChaac = Chaac a Fehér Ember, a Holdat és az ezüstöt jelképezi ZacImix Che = Észak fehér fája Dél – Nohol, jelentése: ahol elvész a szél Kan XibChaac = Chaac a Sárga Ember, a meleg, a termékenység és az arany szimbóluma Kan Imix Che = Dél sárga fája Kelet – Likin, jelentése: ahol felkel a Nap ChacXibChaac = Chaac a Vörös Ember, a reménység és a várakozás színe, ezen felül a Nap születését szimbolizálja
ChacImix Che = Kelet vörös fája Nyugat – Chikin, jelentése: ahol lemegy a Nap Ék XibChaac = Chaak a Fekete Ember, a nap végét, a reménytelenséget és a magányt jelképezi, mivel a fényt elnyeli a sötétség és a halál Ék Imix Che = Nyugat fekete fája Az égtájakhoz rendre kapcsolódnak olyan istenségek, akik az év hordozóiként a hátukon viszik az időt és természetesen az eseményeket: Yucatánon ez a következőképpen alakult:Dél Cauac; Észak Muluc; Kelet Kan; NyugatIk A klasszikus korban: Dél Lámát; Észak Ben; Kelet Eznab; NyugatAk'bal Mivel Chaac-ok az eső hordozói, vagyis esőistenek, ezért a legelőkelőbb helyeket foglalják el a maja panteonban. Hitük szerint a Chaac-ok jól megszabott négyéves ciklusokban uralkodnak, ezáltal minden év egy-egy Chaac alá tartozik, ami pedig alapvetően meghatározza az év karakterét. Ez alapján más és más áldozatot kell bemutatni számukra. Példának okáért: Amikor északon leszállt a 16 napos esőt hozó fehér férfi, akkor pulykát és mézet kell neki áldozni. Amikor nyugaton leszállt a 16 napos esőt hozó fekete férfi, akkor leguánt kell neki áldozni. Amikor délen leszállt a 16 napos esőt hozó sárga férfi, halat kell neki áldozat gyanánt bemutatni. Amidőn keleten leszállt a 16 napos esőt hozó vörös férfi, kukoricát áldozzatok. AZ ÉGI SZINTEK ÉS AZ ALVILÁG ISTENEI A 13 égi szintnek (Oxlanhuntikú) is külön-külön megvoltak a maguk istenei, bár nevüket pontosan nem ismerjük. Ők szakadatlan harcban álltak az alvilág, vagyis a pokol 9 szintjének (Bolontikú) isteneivel, ennek dacára sokszor ezt a két istencsoportot egynek fogták fel. A HOLDISTENNŐ KinichAhau-t már említettem, hiszen ő volt a Napisten. Az ő felesége a Hold istennő, IX CHEL volt. IxChel-hez tartozott a gyógyítás, a varázslás, a vízi élet és a kézművesség, ily módin egyebek mellett a szövés is tőle származik. IxChel a Hold (HU) istennője is, de olykor komorabb szerepeket is magára ölt, mint például a halál, vagy épp a mindent elnyelő áradás, amely szintén lunáris(Hold jellegű) attribútum. S ha már a Holdnál tartunk, hadd meséljem el, hogy a maják félelemmel vegyes örömmel figyelték az előre jelzett égi tüneményeket, így a fogyatkozásokat is. A holdfogyatkozásokról úgy tartották, hogy egy tigris megharapja a Holdat, míg a napfogyatkozáshoz az a mítosz kapcsolódik, mely szerint a kígyó felfalja a Napot. Ez utóbbit Napharapásnak (Chibil Kin) nevezték,míg az üstökösök fénycsóváiról azt tartották, hogy nyomorúságot hoz az emberekre. Az l-es számú égi szintet IxChel Hold istennő felügyelte, míg a 7-es szám védelmezője, a Jaguáristen, az akbal (éjszaka) nevű napot kapta, ugyanis a Nap köti össze járása során az alvilágot és a földi-égi birodalmat. Olyan, mint egy éjszakai vadászatán portyázó jaguár. Nem véletlen tehát, hogy az éjjeli csillagos égboltot a jaguár pöttyös bundájával ábrázolták, s bőre hatalmi jelvény volt, amely társadalmi rangot hirdetett. Ezért csak és kizárólag az uralkodók ölthettek magukra jaguárbőrt. Chaac társa IK, a szélistennő volt, aki a felhőket kormányozta az esőisten által kiválasztott földek fölé. Különös tisztelet övezte NOH EK-et (a darázs csillagot), vagyis a Vénuszt, akitől igencsak tartottak. A Vénusz részint hajnali, részint alkonyati csillag, ily módon hideg sugaraival veszélyeztette a termést és az életet.
XAMA ÉK volt a Sarkcsillag, valamint a kereskedők és az utazók istene. Ő segítette az éjszakai utazókat is azzal, hogy megvilágította a helyes utat az útkereszteződésekben. IXTAB a kötél maja istensége, aki ezen keresztül érkezik a Földre, mely ITZAM CAB AIN birodalma. A POKOL FELÉ ÉK CHUAH kétarcú istenség volt, a jó és a rossz megtestesítője, a háború, a kakaó, az erőszakos halál és az áldozatok istene, aki fáklyával gyújtja fel a házakat és a szíveket. IKsegítségével vezeti a nyílvesszőt, s a halál istenét, AHPUCH-ot kíséri. Utóbbi egyszerre van jelen az égben és az alvilágban. A háború istenének (TOX) nyomában jár. HUN ACHAB a pokol ura. Ezen a helyen laknak a halál istenei. A pokol tornáca, illetve bejárata a guatemalai AltaVerapaz tartomány barlangjaiban található. CIT BOLON UA a háború, a hazugság és az áldozat istene, ő a nagy felbujtó, aki mindenkit becsap. AH CUP CAPAC megtagadja az emberektől a levegőt elvéve a légzésüket. UUC STAY a villámgyors hét halálerő istene. CHAC BOLAY CAN a legsötétebb és legmélyebb régió ura. A POLITIKA ISTENE, KAN UAY TÚN tartotta fenn és szabályozta az isteni hatalom öröklésének rendjét. Kétségtelenül a legkülönösebb isten KUCULCAN, a Tollaskígyó volt. Azték változata Quetzalcoatl. Neki külön fejezetet szentelek ebben a lapszámban. A maja panteonban megkülönböztettek bizonyos istencsoportokat, így például a termékenység és a víz istenét, a vadászisteneket, a tűz, a csillagok és a bolygók isteneit, a halál és a háború isteneit és másokat. A rövid betekintés a maja panteonba talán érzékeltette, hogy mily kiforrott és kifinomult istenfelfogással rendelkeztek az ősi maják. Száraz György Boldog napot!
HOGYAN SZÁMOLTAK A MAJÁK, ÉS AZ MIÉRT 2012? MAJA MATEMATIKAÓRA A maják a számokat speciális jelekkel ábrázolták. Ennek oka abban keresendő, hogy számolási rendszerük megkapóan egyszerű, találékony és tökéletesen logikus volt. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az elvont matematikai gondolkodás magaslatait ostromolták a maja papok. Köztudott, hogy nem csak a nulla fogalmával számoltak, hanem végtelenül nagy számokat is játszi könnyedséggel kezeltek az őserdő mélyén élő indiánok. A maják a húszas számrendszerrel operáltak. Hogy pontosan miért is? Nem tudni biztosan, de szerfelett jól működött a matematikájukban. Talán azért esett a húszas számrendszerre a maja papok választása, mert az embert választották matematikai modellül a kéz és a láb ujjainak száma alapján. A maja nyelvben összefüggés van a 20-as szám és az „ember” szavak között. „Vinal” (uinal) húsznapos hónapot jelent. Jegyezzük meg, hogy nálunk Európában az arab számrendszert használjuk, melyet i. sz. V. században alkottak meg Indiában. Vízszintesen, sorba illesztve, helyiértéket alapul véve operálunk vele. Ezt szinte mindenki ismeri. A maják ehhez képest ezer esztendővel korábban jöttek rá maguktól (vagy magasabb rendű lények beavatkozása által) a számok és a helyiérték titkaira. Sok esetben a számokat függőlegesen, alulról felfelé haladva írták, mintha egy állványt szerettek volna készíteni belőlük. Az egyik „polcon” szerepelő szám éppen hússzor nagyobb volt, mint a közvetlenül alatta található polcon lévő szám. Így világos, hogy az első polcon álltak az egyesek, a másodikon a húszasok, sít.
A számjegyeket pontok és vonások formájában ábrázolták. A vonás az ötösöket jelölte, míg a pontok az adott nagyságrend egységeit. A 10-et és a 20-at kétjegyű számnak tekintették, tehát nem önálló számjegynek. A huszadik számjegy a majáknál a nulla volt, amelyet egy stilizált kagylóhéjjal jelenítettek meg. Elégedjünk meg ennyi matek bevezetővel, s most lássuk a logikát és a praktikusságot, merthogy volt azokból bővel az Újvilágnak eme fertályán! KIVÉTEL ERŐSÍTI A SZABÁLYT! Alaposan szemügyre véve a maja számítási technikát, előbb-utóbb fel fog tűnni számunkra, hogy egy első látásra nem érvényes műveletet hajtottak végre a papok, amikor a 360-es számhoz értek. Röviden: a harmadik nagyságrend kezdőszáma a 360-as, ezért annak a helye a harmadik polcon van. Ekkor derül fény a csavarra, hogy tudniillik, a harmadik nagyságrend kezdőszáma – kivételesen – nem a második nagyságrend kezdőszámának a hússzorosa, ami 20x20 = 400 lenne, hanem csak a tizennyolcszorosa. 18x20 = 360. Ez az egyetlen kivétel! A kivételnek pedig alapos oka van. Voltaképpen a maják ezzel a lépésükkel felborították a 20-as számrendszer szigorú struktúráját, de ezt a gyakorlati életük érdekében tették. A maják a többjegyű számításaikat elsősorban csillagászati méréseik kapcsán alkalmazták. A csillagok mozgásának megfigyelése pedig szoros összefüggésben állt a naptárjukkal. Ezért aztán a harmadik nagyságrend kezdőszámát maximálisan közelítették az évük napjainak számához. A maja naptárban lévő tizennyolc húsznapos hónap napjainak száma 360. A maja húszas számrendszer a továbbiakban tökéletes következetességéről tesz tanúbizonyságot, így a negyedik, ötödik és akárhányadik polchely számainak képzésekor az eredeti logika érvényesül. A negyedik nagyságrend: 7200 (360x20), az ötödik nagyságrend 144 000 (7200x20). A MAJA NAPTÁRCIKLUSOK Egy Copan nevű maja város egyik sztéléjén megtaláljuk a maja időszámítás kezdő dátumát is, melyet nagyságrendje miatt sokan csak absztrakt, mitikus kronológiai orientációs pontnak tartanak, mindenestre magával ragadó a szám: i. e. 5 041 738.év. Nem tévedés!!! A régi maják naptára tizenhárom napos héten alapult. A hét napjait számjegyekkel írták le 1-től 13-ig. A naptári dátum második és harmadik összetevője a húsznapos hónap (vinal) napjának a neve, valamint a sorszáma az adott hónapon belül. Végül a hónap megnevezése következett. A mi Gergely-naptárunkban a hét napjának neve nem játszik különösebb szerepet. Manapság csak az ezoterikusoknak bélyegzett elméket érdekli, hogy az év, a hóna és a nap után milyen nevű napra esett egy esemény (hétfő, kedd…). Ezzel szemben a maja dátum nem érvényes, ha hiányzik belőle a negyedik komponens. Így viszont minden más dátum a maja naptárban csak 52 évente szerepel, illetve ismétlődik. Ugyanez a megállapítás más megközelítésben: a maja naptárban 52 év leforgása alatt csupánegyetlenegyet napot jelölhetnek, tehát nincs ismétlődés. (Ennek levezetésétől megkímélem az olvasót, bár csak egy kis matematikai szorzatról van szó.) Ez a maja naptár és kronológia alapigazsága, amit nem ajánlatos szem elől téveszteni. Így adódik a maja naptár 52 éve ciklusa, azaz a Naptári kör. Az ismétlődés napokra lebontva: 18980 nap. 260 napos ciklus – ilyenkor a tizenhárom napos hét napjának neve és sorszáma esik egybe. 4 éves ciklus – amikor a húsznapos hónap napjának neve és sorszáma esik egybe. 52 éves ciklus – amikor mind a négy összetevő egybeesik. A naptárszámítás keletkezésének körülményeiről nincs megbízható kútfő, csak közvetett források állnak rendelkezésünkre.
Ha egy konkrét történelmi eseményt szeretnénk lokalizálni, akkor pontos dátumra van szükségünk. Igen ám, de hol találunk viszonyítási pontokat a maja naptárban, hiszen végtelenül sok 52 éves (vagy sokkal nagyobb) ciklus létezhetett? Az első bökkenő, hogy a kronológia kezdőpontja mitikus. De ha őszinték akarunk lenni, akkor a Gergely naptáré is az, tudniillik Krisztus születése. Ennek megfelelően a tudósok által kiszámolt és kijelölt kezdő év az i. e. 3113-as esztendő. (Valójában több mint egy tucat kezdődátum létezik, melyek többsége i. e. 3114 és 3113 valamelyik napjára esik. Ezért tekintsük ezeket nem egzakt viszonyítási pontoknak!) A maják kidolgoztak egy naptári nap szorzótáblát, amely az abszolút dátum kiszámítását teljesen leegyszerűsítette: 1 nap 20 nap 360 nap 7200 nap = kb. 20 év 144000 nap = kb. 400 év 2 880 000 = kb. 8 000 én 57 600 000 nap = kb. 160 000 év 1 152 000 000 nap = kb. 3 200 000 év 23 040 000 000 nap = kb. 64 000 000 év Innentől kezdve, a fenti táblázat alapján már bármilyen történelmi eseményt képesek voltak pontosan feljegyezni és megőrizni a maja papok. S ilyenekkel találkozunk is az ősi maja városokban. Például a leideni lemezbe vésve ezt találjuk: 8 bak’tun, 14 k’atun 3 tun 1 vinal 12 k’in 1 eb jas-k’in. Ezt lefordítva a számok nyelvére, azt kapjuk, hogy az időszámítás kezdődátuma óta 1 253 912 nap telt el, azaz 3435 év és 157 nap. Ebből pedig már nem bonyolult kiszámítani, hogy a leideni lemez a mi időszámításunk szerint 322-re esett. De mivel a Naptári kör dátumát is figyelembe kell venni (1 eb 0 jas-k’in), ezért a dátum módosul: i. sz. 317 lesz belőle. MIÉRT PONT 2012? A maják nem csak a napokat tartották nyilván, hanem kitűnő csillagászok is voltak. Sőt, éppen azért használtak bonyolult naptári jelöléseket, hogy a különféle égi eseményeket részletesen megfigyeljék és lejegyezzék. Ne felejtsük el, hogy templomok csillagvizsgáló funkciót is betöltöttek! A maják a csillagászati megfigyeléseiket referenciatáblázatokkal kombinálták, így pontos prognózisokat tudtak készíteni a jövőre vonatkozóan. Kétféle időszámításuk volt a majáknak: egy mindennapi használatú (főként ezt mutattam be az előbbiekben) és egy hosszabb időintervallumú. Egyébként időközben a kisebb hibákat tudták korrigálni, merthogy erre is volt rendszerük. A maják ciklusokban gondolkodtak. Létezett náluk egy 25 625 éves nagyciklus. Az ötödik nagyciklus kezdete a „Vénusz” születése volt. Ezt Eric Thomson számította ki: i. e. 3114. augusztus 13-ra esett. Ez egy csillagászati esemény volt. A 25 625 éves nagyciklus 5 világkorszakra (kisciklusra) oszlik, amelyek egyenként 5125,4 évesek. Jelenleg az ötödik korszakban élünk, amelynek a kezdő dátumát az imént írtam le. Ebből pedig logikusan következik, hogy i. e. 3114. aug. 13. + 5125,4 év = i. sz. 2012. 12. 21. A maják még ettől is nagyobb ívben gondolkodtak. Ők ugyanis túlléptek a 25 625 éves precessziós ciklusok, ami a Föld tengelyének búgócsiga-mozgását írja le pontosan, vagyis az állatövi jegyek alapján egy teljes körforgást. Ami minket a legjobban érdekel ezúttal, az a hosszabb távú korszakolás. A hosszú időszámítás szerint egy világkorszak 113 972 év (ez 41 600 000 nap). Ennek a bizonyos
hosszú időszámításnak a kezdőpontja azonban nem pontosan valamikorra 114 000 évvel ezelőttre esik, hanem… Most jön a döbbenetes tény: a jelenlegi maja nagyciklus és az úgynevezett hosszú időszámítás utolsó napja – az ötödik kisciklusról nem is szólva – éppen 2012. december 21-én érkezik el az utolsó napjához. Tehát ezen a napon zárul le egy 5125 éves, egy 25 625 éves és egy 113 972 éves ciklus. Mivel a maják csillagászati eseményekhez kapcsolták az időszámításaik kardinális pontjait – például a Vénusz „születését” –, s ezekről hihetetlenül precíz táblázatokat készítettek, aligha lehet kétséges, hogy a számításaik helyesek. Száraz György Boldog napot!
A VÉNUSZ ÉS QUETZALKÓATL Atolték, a maja és az azték mitológiában egyaránt találkozunk a rejtélyes Tollaskígyóval. De vajon ki lehet Ő, és mi kapcsolja Őt a Vénusz bolygóhoz? Eredjünk Quetzalkóatl nyomába! A legendák arról számolnak be, hogy a világmindenséget Teszkatlipoka és Kecalkoatl(Quetzalkóatl) teremtette, amely azután négy fejlődési korszakon ment keresztül. Az első teremtési ciklusban, a Négy jaguár (Négy ocelot) idejénTeszkatlipoka volt a főisten Nap alakjában. Végül a korszak záróakkordjaként a jaguárok elpusztították a Földet akkor benépesítő óriásokat. A második érában, a Négy szél periódusábanQuetzalkóatl lett a Nap. Ez a kor szélviharokkal zárult, minekután az emberek majmokká változtak. A harmadik a Nap Tlalok kor, a „Négy eső”időszaka volt, melynek egy mindent felemésztő tűzvész vetett véget. A negyedik korban („Négy víz”) a vizek istennője, Csalcsivitlikuevált Nappá. Aligha meglepő, hogy ezzel a korszakkal özönvíz végzett, s az emberek hallá változtak. A jelenlegi, ötödik korszak („Négy földrengés”) napistene Tonatiu. A feltevések szerint rettenetes földi kataklizmák okozzák majd ennek a teremtési ciklusnak a végét. Az azték teremtésmítoszban a világ első korszakában Quetzalkóatl megelégelte Teszkatlipoca hatalmát, ezért letaszította őt az égből. A második periódusban ő lett a Nap, de ezúttal Teszkatlipoca döntötte meg az ő uralmát. A harmadik korszaknak is ő vetett véget, amikor nagy esőt küldött a Földre. Az ötödik korban pedig – miután az istenek megállapodtak és elindították a Napot – ő teremtette meg az embereket a korábbi generációk csontjaiból. Quetzalkóatl állt a Nappal a legközelebbi kapcsolatban. Neki köszönték az aztékok a tudományokat, a jó erkölcsöt és a bölcs törvényeket. Ő nem kívánt emberáldozatokat, oltárára virágokat és gyümölcsöket hordtak. A legenda szerint csodatételei miatt nem fért össze a többi istennel, ezért távoznia kellett közülük, így keletre menekült. Az aztékok sokáig visszavárták, de mivel nem akarták elveszíteni a többi isten kegyeit, inkább nekik hódoltak. A Tollaskígyó tiszteletét elsősorban a kereskedők őrizték meg. Mindebből kitűnik, hogy Quetzalkóatl egy teremtői tulajdonságokkal bíró és a Napistenhez szorosan kapcsolódó, magasabb rendű lény lehetett, akit istenként tiszteltek az ősi népek. A világmindenséget 52 évenként a teljes pusztulás veszélye fenyegette. Ennek elkerülése végett a maja papok az 52 éves ciklus fordulópontjaikor különleges rítusokat végeztek és áldozatokat mutattak be az isteneknek, hogy azok meghosszabbítsák az emberek életét.
Az univerzum és természetesen a Föld kiterjedésében négy égtájat és egy centrumot találunk a maja világképben. A középpont felett a tűzisten, Siutekutli uralkodik. Kelet a bőség országa, melynek uralkodója Tlalok, aki a felhők és a csillagok istene. Tlalok apja Miskoatl. Dél uralkodójaSipe-Totek vetésisten és Makvilsocsitl. Ez a gonosz birodalma. Nyugat nagyon pozitív töltetű, ugyanis ez a Vénusz bolygónak az otthona, amely Qutzalkóatlegyik megjelenési formája. Észak ura a halál istene, Miktlantekutli. A spanyol hódítók több csoportra elkülönített, sokféle istenből álló panteonnal találkoztak. 1. A legősibb eredetű első csoportba tartoztak a természeti elemek és a termékenység istenei (Tlalok-Tlaszolteotl, Csikomekoatl - Koatlikue és mások). 2. A második csoportba a három főisten: Vicilopocstli, Teszkatlipoka és Quetzalkóatl kerültek. 3. A harmadik csoportba a csillagok és a bolygók isteneit jutottak: Tonatiu, Mectli holdisten, Miskoatl, a Vénusz bolygó istene, Tlauiszkalpantekutli, észak csillagistenei, Szencon-Mimisko és másokat. 4. A negyedik csoportba tartoznak az alvilág és a halál istenei, Miktlantekutli és felesége, Miktlansziuatl, Tlaltekutli és mások. Az isteneketjavarészét antropomorf lénynek képzelték, keveseket ábrázolták ophiomorf (kígyószerű) és teriomorf (földszerű) vonásokkal. Ugyanakkor az azték mitológia főszereplői teljesen beköltöztek a közép-amerikai lakosság életbe: templomokat emeltek a dicsőítésükre, himnuszokat zengtek nekik, szobrokat faragtak számukra, áldozatokat mutattak be előttük és élő isteneknek tartották őket. A spanyol hódítást követően megfigyelhető az indián istenségek és a katolikus kultusz kölcsönös megfeleltetései és összeolvadásai. Például Quetzalkóatl és a gyermek Krisztusábrázolása (Mexikó, Guerrero állam). KICSODA HÁT QETZALKÓATL? Az anyag és a lélek kettős istenének tartották a Tollaskígyót, akiben egyszerre ölt testet a föld és az ég, a jó és a rossz, a fehér és a fekete,a kiáltás és a csend. Quetzalkóatlbenválik harmonikussá a káosz, mert ő az ellentétek „gyűjteménye”. Az istenség azték változata a Qetzalkóatl vagy Quetzalcoatl, maja változata Kukulcan vagy Kukulkan. Mindkettő a szent quetzal (kukul = tollas) madárra utal: can és coatlugyanis kígyót jelent. A Vénusz (Hajnalcsillag) istenének is tartják. Az azték mitológiában Quetzalkóatl volt a tudás és tanulás istene, továbbá az első istenpár harmadszülött fia. Megjelenési formái közül a legjelentősebb: az összetekeredett tollas kígyó felemelkedik a földről, farka a vizet éri, vihart és port kavar, mielőtt esőt hozna. Egyes források szerint ő volt az emberiség teremtője. Ikertestvére Xolotl, a balszerencse istene. Minden valószínűség szerint a Tollaskígyó a tolték mitológia főistene lehetett, kultuszát tőlük vették át az aztékok. A száműzetés mítosza talán onnan ered, hogy a toltékok egyik királya maga is felvette a Quetzalcóatl nevet, de akkor még senki nem sejtette, hogy ezzel egy félezer évvel későbbi birodalom bukásához járul hozzá. A jóságos uralkodót ugyanis a papjai elűzték, s ő híveivel elhajózott keletnek, de megígérte, hogy egy napon visszatér. A hódító spanyolok végül is azért ütköztek viszonylag csekélyke ellenállásba, mert az aztékok babonás félelemmel hitték, hogy ősi istenük, a Tollaskígyó tért vissza, hogy visszakövetelje trónját, egyszersmind hogy elérkezett a világ ötödik korszakának vége.
A Tollaskígyó istenség kultuszának központja ChichenItza volt, de tisztelete széles körben elterjedt a Yucatánon és Guatemalában. Érdekes, hogy Quetzalkóatlt mint élő személyt is említik több helyen, ami arra utal, hogy az istenség olykor-olykor személyesen is testet öltött Közép-Amerikában. ChichenItza volt a félsziget legnagyobb gazdasági és politikai központja. A szakértők úgy vélik, hogy a maja-tolték birodalom egyik legfontosabb épségben fennmaradt építészeti remeke ez a város, benne a legimpozánsabb maja templommal, a Kukulkan-piramissal. Quetzalcóatl, a toltékok királya 987 körül tette maja szövetségeseivel karöltve ChichenItza-t birodalma fővárosává. Állítólag ekkor emelte a Tollaskígyó isten tiszteletére a lépcsős piramis formájú templomot. A spanyol hódítók „El Castillo” (a Kastély) néven is emlegetik a Pazar szakrális központot. A négyzetes alaprajzú piramis mind 91 darab négy oldalán lépcső vezet a tetején található szentélyhez, ahol a fáma szerint a legyőzött ellenséget szívét kivágták és áldozatként ajánlották az isteneknek. ChichenItza zseniális építészetét hirdeti a tavaszi és őszi napéjegyenlőségkor megfigyelhető tünemény: a felkelő és a lenyugvó nap fényében, a piramis cikkcakkos élének árnyéka a nyugati lépcső oldalára vetülve kígyózó mozgás érzetét kelti. A lépcső aljánál a két tátott szájú kígyófej természetesen magát Kukulkantmintázza meg. Az 55 méter magas piramis négy oldalán lévő lépcsők száma 364, amelyhez ha hozzáadjuk a tetején található emelvényt, akkor 365-öt kapunk. Ennek asztronómiai jelentősége van, hiszen obszervatóriumról van szó. Az ember nem hinné első látásra, hogy a Kukulkan-piramis belseje egy ősibb piramist foglal magába. Tulajdonképpen erre építették rá a későbbi nagy piramist. A külső lépcsős piramis kilenc teraszra tagolódik, amely nyilvánvalóan a maja vallás kilenc alvilágát hivatott szimbolizálni. A belső piramist a Vörös Jaguár templomának hívják, mivel itt fedezték felKukulkan jaguár trónját, azaz a főpapi trónt. Míg a nagyobbik piramis a szoláris naptárszámításnak állít emléket, addig a belső a holdnaptárt örökíti meg. Sőt, a piramis folyosóit tudatosan úgy tervezték, hogy a Vénusz bolygó mozgásának bizonyos pontjaira nézzenek. Ugyanis a Vénusz egyes időszakokban alkonyatkor, máskor pedig hajnalban tűnik fel az égbolton. (Ezért Esthajnalcsillag.) Így áll össze a kép Quetzalkóatllel kapcsolatban. A várost 1988-ban a világörökség részének nyilvánították. Már csupán egyetlen kérdés marad megválaszolatlan: hová tűntek a város építői, illetve a maják? Talán értük jött és elvitte magával a Tollaskígyó istenség? Száraz György Boldog napot!
AZ AUSZTRÁL ŐSLAKOSOK TITKAI Az ausztrál név a latin terra australisincognita kifejezésből származik, melynek jelentése:ismeretlen déli föld. Nevét onnan kapta, hogy Ausztrália felfedezése előtt ezen a helyen egy földrészt gyanítottak, s azt jelölték is a térképeken. Miután felfedezték a szárazföldet, a feltételezés helyesnek bizonyult, így a kontinens az Ausztrália nevet kapta. A földrész neve a brit gyarmati időket követően, a függetlenedő domínium korában az itt születő politikai alakulatra is átment. Az állam gyakorlatilag a teljes világrészt magában foglalja. Az angolszász gyarmatosítók és telepesek előtt az ausztrál kontinensen csak bennszülöttek tengették az életüket. Sorsuk megannyi közös vonást mutat az amerikai indián népek kálváriájával. Az európaiak előtt ismeretlen déli földet már legalább 40 000 éve lakták a bennszülöttek. A tudósok feltételezik, hogy az őslakosok Délkelet-Ázsiából, ősrégi, mára elsüllyedt földhidakon, illetve a mai Indonéz- és Fülöp-szigetek elődei mentén, csónakon érkeztek Ausztráliába.
A legújabb antropológiai kutatások megerősítik, hogy Ausztráliában vívták az első csatát a Földön és gondolatait is itt rögzítette először az ember. A bennszülöttek kultúrája nem írható le egyszerűen a „primitív” jelzővel. Az ausztrál mitológia szerint az őslakosok óriás kenguruktól, vagy kígyóktól, vagy emuktól származtak. A teremtő lények dalaikkal alkották meg a tájat, keltették életre a növényeket, az állatokat és embereket. Miután a teremtést befejezték, beleolvadtak az anyagba, eggyé váltak a Földdel. Innen származik a totemek tisztelete. A bumeráng is ausztrál találmány, valószínűleg 10 000 évvel ezelőtt találták fel az őslakosok, de csak a kontinens középső, sivatagos vidékein alkalmazta néhány kisebb törzs az állatok elejtésére. A világ legrégebbi bumerángját a dél-ausztráliai Wyrie-mocsárból ásták ki. Másik elhíresült eszközük a didzseridu, a fából faragott hatalmas fúvós hangszer, amelyek módosult tudatállapotokat képesek kiváltani a zenészek és varázslók. Ez megkönnyíti a transzállapotok elérését. Ausztrália őslakosai, az aboriginek (rövidítve abók) élete elválaszthatatlanul összefonódik a mágiával. Telepatikus úton, tehát gondolatátvitellel kommunikálnak egymással az ausztrál gyógyítók – ezoterikusok – több kilométernyi távolságból. Az abók a természettel való tökéletes összefonódottságuknak köszönhetően voltak képesek több tízezer esztendőn keresztül fennmaradni. De vajon honnan erednek az ausztrálok? Bolygónk spirituális közelmúltjában több kontinens is létezett. Gondolok itt Lemuriára és Atlantisztra, Mu szigetére, Hyperboreára vagy Thulére. Ez ma már aligha vitatható. Ennek megfelelően alakult az antropogenezisünk is. Sokan próbálkoztak különféle elméletek legyártásával, melyek vallási, tudományos és spirituális teóriák össze nem illő részeinek az egybegyúrásából állt, de eddig még egyik elmélet sem aratott osztatlan sikert. Így Madame Blavatskyé, a Teozófia nagyasszonyáé sem. Mindenestre elgondolkodtató, amit a tasmaniai bennszülöttekről írt. A lemuriaiak hatalmas tojásrakó hermafroditák voltak, négy karral és négy szemmel rendelkeztek. A lemuriaiak (harmadik alaprassz) és az atlantisziak (negyedik alaprassz) kései leszármazottjai még sokáig léteztek e két alaprassz hibridjeként. Ennek az eredetileg félállati-félemberi vonalnak az örökösei a tasmaniai bennszülöttek voltak, akik mára teljesen elemberesedtek, minthogy jelenleg az ötödik alaprassz, az árják korszakát éljük. A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy teozófiai antropogenezis hét alaprasszal számol, s mindegyik 7 alrasszra oszlik. Tasmania szigetének őslakóit külön helyi rasszba sorolják az antropológusok, mivel teljesen eltérő morfológiai jegyeket hordoznak a kontinensbéli társaikhoz képest. A sötét bőrük ugyan egyezik, de a hajuk erősen göndör és orruk nagyon széles. A szigeten végzett radiokarbonos vizsgálatok feltárták, hogy már legalább 20-22 000 éve a szigeteken laknak. Akkoriban a sziget még a kontinenshez kapcsolódott, s csupán a Bass-szoros választotta el tőle. A tasmánok anyagi kultúrája merőben eltér a kontinensbéliekétől, mivel alig használtak kőszerszámokat, nem voltak vadászó fegyvereik, s a dingó sem kísérte el őket a szigetre. Szomorú tény, hogy 80 évvel az európaiak megjelenése után, az 1800as évek második felében a nép teljesen kipusztult, így már nem tudjuk személyesen megkérdezni tőlük, hogy kik is voltak ők. Minden jel szerint a hódítók által behurcolt betegségek és a megszállók irtó hadjáratai okozták e minimum 20 ezer éves nép kihalását. Egyébiránt az embertan kutatói ma az őslakókat és leszármazottjaikat az ausztralid rasszba sorolják, amelyet főleg negrid sajátosságok jellemeznek, úgy, mint sötét bőr, vaskos ajkak, széles orr, de a göndör negridektől eltérően a hajuk hullámos. A néprajzi kutatások fejlett műveltség nyomaira bukkantak. Az ausztrálok mondavilága elárulja, hogy a lét nagy kérdéseire és az ember származására kerestek válaszokat. Hitvilágukból kiderül, hogy az égből érkezett szellemekben hittek, akik állat alakúak voltak. Őket tekintették az őseiknek. (Vö. az egyiptomi és a maja mondavilággal.) Az ősi világ neve dreamtime (álomidő vagy mitikus idő). Ekkor hozták létre az égből érkező istenek a sziklákat, a barlangokat, a tavakat, a zuhatagokat és az embereket is. Azt a helyet, ahol mindez történt, dreamingplace-nek nevezik, s a mai napig kultikus tisztelet övezi őket az őslakók körében. A kormány olyannyira méltányolja az abók vallását, hogy az
előbb említett helyek közül többet drótkerítéssel zárt le és megtiltotta a behatolást. Ilyenek: Ayers Rock képződménye, a Kengurufarok sziklaalakzatai és a közelben fekvő ősi festményekkel díszített barlangok. Az ausztrál sziklarajzok megérnek egy külön misét minden érdeklődőnek, mert roppant fejlett és sokatmondó tartalmakat tárnak fel. A fennmaradt alkotásokat két csoportra különíthetjük el: sziklavésetekre és sziklafestményekre. A sziklavéset vagy sziklakarcolat látszólag egyszerűnek tűnő művészeti forma. A vésetek alakzatai és az ábrázolás tárgyai a legegyszerűbb geometriai formáktól az emberfigurákig terjed. Találkozunk vadászjelenetekkel és földönkívüliekkel is, akiket csak képzeletbeli lényeknek nevez a szakirodalom. Különösen sok (több mint 500) ilyen sziklavésetet találunk Új-Dél-Wales-ben a Hunter-vögytől a Kékhegységig terjedő homokkő-zónában. A sziklafestés egyik technikája a sablonfestészet volt. Ilyenek például a negatív kézfejek, amelyek úgy készültek, hogy a kezüket a falhoz érintették és festéket fújtak rá, majd visszamaradt a kéz körvonala. A másik technika a faszéndarabokkal való rajzolás, a harmadik pedig az ujjal és az ecsettel történő módszer. A kutatók többféle stílust és korszakonkénti festőiskolát különböztetnek meg. A témák mitikus eseményeket dolgoznak fel: az ősök szellemeinek segítő, támogató és életfenntartó szerepét hangsúlyozzák. A festmények legszerényebben becsült kora 6-8 000 év. Ezzel korántsem merítettük ki Ausztrália titkait, de be kell vallanunk, hogy 180 fokos fordulatra van szüksége a modern gondolkodásnak ahhoz, hogy az ausztrál folklór vallási hangulatát őszintén átérezze. Ezen információk talán segítettek ebben! Száraz György Boldog napot!
VÍZ ALATTI ROMVÁROSOK Minden kíváncsi ember fejében megfordult már, hogy milyen jó is lenne kincseket találni, elveszett, muzeális értékű tárgyakra bukkanni, esetleg felfedezni valami szupertitkos dolgot. Nos, azt kell, mondjam, ennek az esélye ma nem is olyan csekély, s az elképzelés nem is olyan naiv, mint azt első hallásra gondolnánk. Elveszett világok lenyűgöző maradványairól lesz szó a következőkben. A BIMINI-SZIGETEK – AZ ELSÜLLYED ATLANTISZ? Valahol a fantázia és a képzelet határmezsgyéjén balanszírozunk, amikor a víz alá vezet az utunk és a mélységben emberkéz alkotta építményeket pillantunk meg. A tengerfenék igazán kalandoroknak való terep, mert megannyi elsüllyedt kincs és lelet hever a csendben. Ilyen Atlantisz legendája is. Sok látnok és történetíró megerősítette már, hogy létezett egy mitikus, a múlt ködébe vesző, de attól még nagyon is valódi szupercivilizáció, mely csúfos véget ért, midőn elnyelte a tenger. Edgar Cayce, a 20. század Alvó Prófétája viszont nem kevesebb konkrétummal szolgált ez ügyben, mint hogy a pontos helyet és dátumot is megadta, amikor majd rá fognak bukkanni Atlantisz maradványaira. Nos, így történt. Atlantisz kontinense az Atlanti-óceánban nyugodott egykoron. Talán a karibi térség szigetvilága vagy az Antillák lehettek a hajdan volt földrész hegycsúcsai. Cayce kereken kijelentette, hogy a Bahamákhoz tartozó, jelentéktelennek tűnő Bimini-szigeteknél fognak Atlantisz nyomaira bukkanni, ugyanis ott állt valaha az atlantiszi Feljegyzések Terme.
„Atlantisz, avagy Poseidia (az utolsó előtti atlantiszi katasztrófa után megmaradt szigetek egyike) elsüllyedt töredékein, ott a templomok egy részét hamarosan felfedezhetik, korszakok tengervízi iszapja alatt – ez pedig a mai Bimini közelében, a floridai partoknál lesz.” Az időpont pedig 1968 vagy 1969. Ami a bizonyítékokat illeti, 1968-ban a Kutatás és Megvilágosodás Egyesülete légi felvételei nyomán Dr. MansonValentine az Andros-sziget közelében talált meg egy 30 x 20 méter alapterületű építményt, amelyet egy atlantiszi templomnak gondoltak. Ezután Bimini közelében a búvárok faragott utcakövekre emlékeztető utat fedeztek fel, melyet Bimini-útnak kereszteltek el. A mai napig folyik a feltérképezés és a kutatás. A sikerek közé tartozik az Andros-platform, amely egy dobogószerű építmény, vagy említhetném a tengerfeneket borító, állatokat formázó dombokat, melyeket jelentős csillagok alapján tájoltak. Heves viták bontakoztak ki a hívők és a szkeptikusok között. A kétkedők azzal érveltek, hogy ezek modern építmények vagy némelyiket az erózió ereje, a víz és a szél hozta létre. Az ellenkezők azt is felhozták, hogy a sziklákról származó kagylóhéjak kora 3000 éves, ami kizárja, hogy atlantiszi eredetűek lennének az épületek. A hívők úgy érvelnek, hogy a karibi tengerfenék legutoljára 12 ezer éve volt szárazon és tisztán kivehető a Bimini-utakról, hogy emberkéz alkotta, mivel a szerszámok nyomai egyértelműen felismerhetők. A hipotézis támogatói sem tudják eldönteni, hogy pontosan mit is találtak, mivel még nem értek a felfedezés végére, ezért álláspontjukat nem tudják 100%-an bizonyítani.Ez azonban semmit nem von le Cayce érdemeiből, valamint abból a tényből, hogy történelem előtti civilizáció nyomaira bukkantak. CIPRUS – ATLANTISZ MARADVÁNYA? Miközben a Földközi-tenger alját pásztázták a kutatók, újabb teória született, mely Ciprustól néhány kilométerre helyezi az ősi Atlantisz helyét. Történt ugyanis, hogy a Szíria és Ciprus között található sekély pad, a ciprusi ív szonárvizsgálatai talán már egy ősi város fellegvárát és városfalait is feltárták. Robert Sarmas iráni-amerikai kutató úgy véli, hogy 12 ezer évvel ezelőtt a víz fölé magasodott az említett ív, mivel anno a Gibraltári-szoros bezárult, s megszűnt a Földközi-tenger vízutánpótlása. A kutató az állítja, hogy Platón leírása meglehetősen jól illik erre a vidékre: északról hegyeket, délről síkságot említ. Összesen 50 elemet vélt felfedezni az iráni származású kutató Platón taglalásából. Mindközül a legmeggyőzőbb az atlantiszi síkság közepén elhelyezkedő magaslat, amely megegyezik az atlantiszi Akropolisz Platón által közölt méreteivel, ráadásul ezt biztosan falak határolják oldalról. Sarmas elmélete szerint valamikor a Mediterráneum közepén lévő államból terjedhetett szét Európa és a Közel-Kelet irányába a műveltség. Ám i. e. 9500 táján egy erőteljes földrengés felnyithatta a Gibraltári-szorost és a kb. egy kilométer magas vízfal gyakorlatilag letarolta, legyalulta a mediterrán medencét éppen úgy, ahogyan Platón megörökítette. Sarmas elméletével szemben szokás felhozni, hogy a tenger kiszáradása – például a Gibraltáriszorosnak köszönhetően hatalmas só-lerakódásokkal jár, amely teljesen terméketlenné teszi a földet. Másrész, a szoros megnyílása nem egyetlen nap leforgása alatt öntené el újra a medencét, hanem jóval tovább is eltartana a feltöltődés.Sokan pedig még azt is kétségbe vonják, hogy egyáltalán Atlantiszt találta volna meg a kutató. Sarmas éppen ezért újabb expedíciót szervez abban a reményben, hogy megalitikus építmények sorát fogja feltárni a mélyben, s talál olyan bizonyítékokat – például pollent –, amelyekkel letörölheti ellentábora arcáról a fennhéjázó mosolyt. De ki tudja, mi lehet az igazság? Talán tényleg történelmi jelentőségű leletek pihennek a tengerben, csak éppen nem Atlantisznak, hanem egy másik kultúrának az emlékei. LYONESSE – EGY ELVESZETT FÖLD
Lyonesse egy legendás királyság volt Cornwall és a Scilly-szigetek között, amelyet egykoron elnyeltek a hullámok. Lyonesse az Artúr-mondavilágban Trisztán szülőföldje volt. Itt került sor Artúr és Mordred legvégső összecsapására Alfred Tennyson Királyidillek című művében. „Az éj leszállt, s a hős Király hadát Sir Mordred ellen rendelé legott, ésLyonesse-ig verte vissza őt – e föld tűzből fogant az ősidőkben, a végtelen mélység okádta ki, majd nyelte újra el; lakóit, ím, rég elfeledték; roppant bércei nézik csak partjának futóhomokját, s a tenger messzi fantom-árnyait.” Az irodalom egyik legendája szerint Lyonesse 1099. november 11-én süllyedt el. Fővárosa az Oroszlánok városa volt, s 140 templommal rendelkezett. Állítólag e harangok kongása máig hallható a víz alatt. Amikor a tengerpartról a Scilly-szigetek felé nézünk, láthatunk a tengerből kimagasodó sziklaszirteket. Ezeket a Hét kőnek hívják. Ez jelöli a néhai fővárost. A halászok beszámoltak arról, hogy láttak már épületeket és romokat a tengerben. Corwallnak amúgy is volt egy elsüllyedt földről szóló legendája, nevezetesen, Lethowstow-ról. Talán innen ered a Lyonesse elnevezés. Mindesetre van valóságalapja a történetnek. Földtörténeti szempontból vizsgálva szinte biztos, hogy Cornwall és a Scilly-szigetek között egyszer létezett egy szárazföld, mivel a tengerszint jóval alacsonyabb volt. De az sem elképzelhetetlen, hogy a bronzkor és a vaskor környékén még léteztek ilyesfajta földhidak. A római források egyetlen nagy szigetnek írják le a Scilly-szigeteket. Ezzel szemben Sztrabón tízet említ, s a mai állás szerint 140 sziklasziget van. Legutoljára 1997-ben orosz Altantisz-kutató expedíció vizsgált egy Cornwall előtti víz alatti dombot. Azonban a legenda egyelőre tovább él. Száraz György Boldog napot!
ZSÍRÉGETŐ CITROM KÚRA MI MINDENRE JÓ A CITROM? A citrom keletről érkezett Európába olaszkereskedők közvetítésével az V. században. Vegyük sorra, mi szól a citromfogyasztás mellett: Immunrendszer erősítő, főként a fertőző betegségek és meghűlés ellen véd; Fontos C-vitaminforrás; Élénkítő és hangulatjavító hatással bír; Szabályozza a bőr faggyútermelését; Tartást ad a hajnak; Serkenti a hámképződést és eltávolítja az elhalt hámsejteket; Méregtelenítő hatású; Hat a lelkiállapotra: megszünteti a döntésképtelenséget és fejleszti a humorérzéket; A citrom mellesleg megszünteti a szájszagot is. (Máris jótékony hatást vált ki, ha vízbe citromlét keversz, és azzal öblögetsz.); A citrom héjának a belső felével dörzsölve a fogakat, azok kifehérednek. (Viszont a sav oldja a zománcot.) Vértisztító és véredény-regeneráló hatása van bioflavonoid-tartalma miatt;
Rákellenes hatása is ismeretes (pl. geránium-tartalma miatt). A CITROM ZSÍRÉGETŐ TITKA A fentieken kívül van még egy kiemelendő hatása a citromnak: fantasztikus zsírégető tulajdonsággal rendelkezik. Szálljunk harcba citrommal a bebetonozódott kilók ellen! A citromot valószínűleg Nagy Sándor hozta magával Ázsiából. Manapság a kereskedelemnek köszönhetően egész évben kapható, s mindenki tudja, hogy jó C-vitaminforrás (53 mg / 100 g). Hasznos tudnivaló, hogy a citromlé 60 Celsius fokon elbomlik, illetve a levegő hatására is lassú bomlásnak indulhat, ezért törekedjünk a citrom frissen facsart alkalmazására. Zsírégető és testsúly-befolyásoló tulajdonságát avval vívta ki a citrom, hogy meggyorsítja a zsírégetéshez szükséges pajzsmirigyhormon, a tiroxin (tetrajód-tironin) termelődését. Amikor a pajzsmirigyünk kevés tiroxint termel, lelassul az anyagcserénk, így nő az elhízás esélye, az egyéb kockázatokról nem is szólva. Célszerű és könnyen kivitelezhető fogyókúrás megoldás: egy kevés fehérjével érdemes kombinálni, mert a C-vitamin olyan hormonok termelését segíti, amelyek eltüntetik a zsírt a hasról és a fenékről. Napindítónak Valamilyen fehérjetartalmúélelmiszer, amely lehet tej, sajt, túró stb., mellé ihatsz citromleves ásványvizet. Megjegyzendő, hogy a citromlé mindig frissen facsart legyen! Lefekvés előtt Egy pohár joghurtba, vagy kefir-imádóknak kefirbe, de amúgy lehet tejbe is, tegyél citromlevet és közvetlenül lefekvés előtt fogyaszd el! Éjszaka ő fog fogyasztani téged! Napközben Már az is sokat segít, ha étkezések között megiszol egy-egy pohár citromos vizet. Salátaöntet-tipp Egy kanál olívaolajhoz adjunk ízlés szerint 3-4 kanálnyi citromlevet, majd adjunk hozzá ízlés szerint mustárt és zöldfűszereket. Ezzel öntözzük meg a salátánkat. Halak kitűnő kísérője néhány csepp citromlé. A fogyókúra sikeressége és az anyagcsere egyensúlyának kialakítása miatt felhívom a figyelmet a citrom vízhajtó hatására. A citrom ugyanis rutént is tartalmaz, amely jótékonyan hat a kapillárisokra, a szívre és az idegrendszerre egyaránt. A vesék erecskéit regenerálva pedig fokozza a vizeletkiválasztást, ami megkönnyíti a felgyülemlett folyadék kiürülését a szervezetből. Gyomorégés ellen A renyhe emésztés nyomán a táplálék túl sokat tartózkodhat a gyomorban, amely egy pangást indíthat el. A gyomrunkat tehermentesíthetjük egy pohár citromos vízzel. Koleszterinszint-csökkentés A citrom rendszeres fogyasztása csökkenti az érfalakra feltapadt lerakódásokat. Mint az tudjuk, a túlsúlyos emberek artériái fokozottabb veszélynek vannak kitéve. A citromfogyasztás jótékonyan befolyásolja a koleszterinszintet és az erekre feltapadt zsír leoldódását. Bőrfiatalítás
A citromot nem csak belsőleg, hanem külsőleg, pakolások készítésére is felhasználja a kozmetika. A kefirrel elkever citromlé (fél citrom 3-4 evőkanál kefir) arcbőrre 30 percig feltéve, majd leöblítve, csökkenti a bőr zsírtartalmát, puhítja és feszessé teszi a bőrt, egyszóval megfiatalítja az embert. A citrom illóolaját krémekbe is keverhetjük a helyes arányokat betartva, s ezzel revitalizálhatjuk a bőrünket. Száraz György Boldog napot!
INDIA CSODÁI KUMARI KANDAM – A TAMILOK SZÜLŐFÖLDJE A legutolsó jégkorszak alatt az indiai kontinentális self– talapzat – nagy része szárazon volt. Mivel a történelemelőtti korokban itt is élhettek emberek, illetve az előző emberiség népességének egy része, ezért a korai civilizációk nyomaira jó eséllyel bukkanhatunk a térségben. A problémát azonban az okozza, hogy ennek a területnek a javarésze már víz alatt van. India őstörténete máig megválaszolatlan kérdéseket vet fel. Az indiai őslakokat dravidáknak hívják, s a legvalószínűbb teória szerint őket szorították ki az észak-nyugat felől érkező indoárja népek. A dolgot itt le is zárhatnánk, ha sziklaszilárd bizonyítékaink lennének a tekintetben, hogy mindez pontosan így történt. De a helyzet az, hogy nincsenek ilyen konkrétumok. Vannak azonban legendáink, amelyek elgondolkodtathatnak bennünket. Dél-Indiában élnek a tamilok, akiknek a tradíciói arról számolnak be, hogy felmenőik egy elsüllyedt őshazából, név szerint KumariKandamból, vándoroltak északra, a mai lakóhelyükre. A terület tehát Indiától délre keresendő. Nem zárható ki, hogy létezett volna egy gigantikus vagy akár egy szerényebb kiterjedésű kontinens, amely magába foglalta Srí Lankát és a Maldív-szigeteket. Sőt, egyes kutatók úgy vélik, hogy egy szuper szárazulat is létezhetett, amely az előbb említett szigetektől Ausztráliáig terpeszkedett. A tamilok emlékeiben szerepelnek a Szangamok, melyek az irodalmi és bölcseleti tanítások kötetei, illetve az azokat alkotó testületet jelentik. Ilyen Szangamok ültek össze a mítoszok szerint időről időre, a legutóbbi Maduriban, egy indiai partvidéki városban. A város két elődjét hatalmas áradások mosták el. Ha egybevetjük a tamil hagyományok időrendjét és Platón kronológiáját, akkor szemünkbe szökik az egyezés, ugyanis KumariKandam nagyjából 12 ezer évvel ezelőtt süllyedt el, ami pedig hogyhogy nem megegyezik a jégkorszak utáni tengerszint-emelkedés „elfogadott” időpontjával. Kadaktolnak nevezik azt az elementáris erejű kataklizmát, amelynek során a tenger szökőárak és földrengések formájában birtokba veszi a szárazföldet, gyakorlatilag elönti azt. Bizonyára egy ilyen kadaktol pusztíthatta el a tamilok őshazáját is. A 2004-es cunami után Mahábalipuram vidékén a tenger üledékektől megtisztított ősi maradványokat vetett partra a víz. Az archeológusok már nagyon régóta vizsgálták ezt a területet, mivel a mítoszokból az derült ki, hogy egykoron a mesés Hét pagoda városa állt ott. A mitikus templomokat ugyan még nem sikerült meglelni, de a szökőár után talált gránitoroszlán, valamint egy több mint 2000 éves templom romjainak a feltárása jól példázza, hogy milyen csodákat rejt a tenger. S ha valakinek ez még nem lenne elég, akkor felhívom a figyelmét a Cambay-öbölben talált víz alatti megalitikus leletekre, amelyre búvárok találtak 2001-ben és 2002-ben. Ezeknek a képződményeknek, illetve maradványoknak a kora i. e. 7000-re tehető, amely minden eddigi civilizációtól öregebbnek tetszik, már ha a szigorú, kanonizált történelmi kutatás szemszögéből vizsgálódunk. Már csak egy kérdést tennék fel: vajon az isteni erők hányféle kultúrát és civilizációt tüntethettek el az „árasztásos” módszerrel a Föld íratlan múltjában?
MANDURAI CSODÁI Dél-Inidia egyik legrégebbi városában járunk. A tamilok alapították, miután az őshazájukból egy szökőár elkergette őket. Leghíresebb templomegyüttese, a Meenakshi miatt méltán tett szert világhírre ez a város. A ma is láthat Mandurairól úgy tartják, hogy sok azonos nevű település előzte már meg, a jelenlegi tulajdonképpen a legutóbb épített. A város alapítása tehát a ködös múlt homályába vész. A legenda szerint KulaszekharaPandja király egy lingamot (szent kőfalloszt) talált egy erdőben, s ezt isteni jelnek vette, ezért egy lótusz alakú várost építtetett köré. Egyszer meglátogatta a helyet Siva isten, aki megrázta haját, így isteni nektár hullott a földre. Innen ered a város eredeti neve, a Madhurapurit. (madhu = méz) A jelenlegi templom, mely India egyik legnagyobb lélegzetelállítóan gyönyörű temploma, eléggé fiatal, a 16-17. század környékén építhették. Mind a szent hely, mind a város kialakítása, az ősi tamil hagyományokat követi. A templom neve: MeenakshiSzundareszvár. Ami az elnevezését illeti, Meenakshi Siva felesége, míg Szundareszvár Siva isten szépség formájában történő megtestesülése. Külön említést érdemelnek a fenséges tornyok, a gopuramok. Összesen tizenkettő található belőlük a templomban, mindegyiket számos szobor ékesíti. A legnagyobb eléri a 49 métert, összesen 1511 szobor díszíti. Sokáig India legmagasabb építményeként tartották számon. A templomegyütteshez tartozik az Aranylótusz-tó, melyet a monda szerint Siva alkotott, midőn szigonyát a földbe szúrta. A hagyomány értelmében, aki megmártózik a tóban, az gazdagságra tesz szert. A templomban találkozunk egy 985 oszloppal rendelkező csarnokkal is. Az oszlopok különlegeségét az adja, hogy egyetlen gránittömbből faragták ki őket, s a megütöttoszlopok tiszta zenei hangot adnak ki magukból. Végezetül, szót érdemel a városkép is: a szent komplexum köré rendeződő város utcáit a templomra merőlegesen alakították ki, mivel a Világmindenség szerkezetét kívánták megmintázni általa. Száraz György Boldog napot!
A BÖRZSÖNYBEN TÖLTŐDTÜNK – BESZÁMOLÓ A CSODÁRÓL Az emberek életéből lassacskán eltűnnek a csodák. Nem csak a pozitív érzések és gondolatok vannak kiveszőfélben, hanem a valódi spirituális élmények is. Sokan inkább eltitkolják a bensőjükben megélt szellemi megtapasztalásokat, nehogy a környezetük botornak nézze őket. Pedig csodák vannak, méghozzá Magyarországon! Ha valaki egy kis izgalomra vágyik, alkalmasint elmegy a moziba filmet nézni, vagy letölti azt a netről, esetleg elolvas egy fantasy-t, és igyekszik minél jobban a főszereplő helyébe képzelni magát. Legyen szó Harry Potterről, vagy a Gyűrűk Uráról, az alkotások többsége a misztika és az okkult világ üzeneteit hordozza kendőzetlenül magába. De aki a Bibliát, a Védákat, vagy az ezoterikus könyvek garmadát tanulmányozza, szintén emberfeletti képességekbe és jelenségekbe ütközik léptennyomon. Azonban nem kell a szomszédba mennünk a csodáért! Nem kell meséket és legendákat újra meg újra lejátszanunk az elménkben ahhoz, hogy valódi szellemi és fizikai megtapasztalásaink legyenek. Horváth Zoltánnal a tradicionális egyiptomi újév alkalmából – régi, jó szokásunkhoz híven – töltődni invitáltuk az érdeklődőket. Zoltán auralátóként rendszeresen biztosít lehetőséget arra, hogy aki kíváncsi és nyitott, avagy már professzionális szinten működteti a veleszületett spirituális adottságait,
az olyan ritka alkalmakkor, mint a napfordulók és hagyományőrző ünnepnapok, kapjanak valami extra energiatöltést. Mi nyilvántartjuk és rendszeresen felkeressük Magyarország és a külhon bizonyos erőtereit, ahol az adott időben különleges energiák nyilvánulnak meg, melyből módunkban áll feltöltődni, pontosabban auránkat feltölteni. Idén július 19-ére esett az egyiptomi újév. Ez adta a börzsönyi töltődésünk apropóját. Így kedden este fél nyolcra hívtunk mindenkit a szokásos börzsönyi töltődési helyünkre, ahol elsőként angyali, majd pedig egyiptomi szupererőkből lehetett töltődni. Bár benne volt a pakliban, hogy elered az eső – s végül ez meg is történt –, ez azonban mégsem szegte kedvét a legtöbbünknek. Hogy az elején kezdjem a történetet, minden töltődésünk előtt egy ráhangolódással szoktuk kezdeni. Ennek része a jó hangulat, amely ezúttal sem maradt el, s a megfelelő előkészítő mozzanatok elvégzése, amelyek az aurát és a tudatot mind tágabbá teszik. Ez körülbelül 15 percet vett igénybe. Miközben az előkészületek zajlottak, Zoli feltérképezte az angyali erőteret és nem egy, hanem öt átjárót nyitott a magasabb világok és mi szféránk között. Közben jómagam elmagyaráztam az résztvevőknek, hogy az adott alkalommal angyali teremtő erőket fognak magukba szívni Zoli vezényletével, mely a harmadik szem csakrán keresztül fog az aura asztráltestébe betöltődni. Ez nagyban növeli az ember megvalósító, szándékérvényesítő erejét, amelynek hatására képessé válik jobban ráhangolódni a saját sorsútjára és ott sikereket bevonzani, illetve elérni. Természetesen az angyali kreatív energiák csak a tiszta, lélekből fakadó szándékok szolgálatába szegődnek, s az egós villongások hatására meg sem mozdulnak. Kifejtettem továbbá, hogy Zoli most éppen kapukat, ha úgy tetszik, szellemi átjárókat nyit más világokba és összehangolja az aurákat ezzel a magas frekvenciájú isteni energiával. Ez olyan az aurák számára, mint a nyelvünknek a nektár. Az előkészületek befejeztével Zoli megmutatta azokat a csodálatos fotókat, amelyeket ott helyben készített az éppen megnyíló angyali kapukról. Felhívta a figyelmünket, hogy a kékes-ezüstös energiát a patak vize lefelé vonzza a földhöz, ezért majd mindenkinek célszerű volna leülni vagy fekvő pozíciót felvenni. Többféle szögből, más és más fázisban sikerült lencsevégre kapnia Zolinak az angyali erőket. De nem csak azokat, ugyanis miközben a csodálatos fotókat készítette, arra lett figyelmes, hogy két szellemi entitás lépet ki az átjáróból, akik villámsebesen közlekedtek körülöttünk. Nem tartoztak szigorú értelemben véve az angyali erőkhöz, de mindvégig jelen voltak, mintha csak felügyelni, felvigyázni szerették volna az eseményeket. Ezúttal Zoltánnak sikerült őket is lefényképeznie, így mindenki megcsodálhatta sziporkázó és erőtől duzzadó fénytestüket. Amikor az összeköttetés teljessé vált, Zoli jelezte, hogy mindenki helyezkedjen el kényelmesen az általa kijelölt helyszínen, majd hunyja le a szemét és lazuljon el. Körülbelül 30 percig tathatott az angyali energiából való töltődés. Utólag meginterjúvoltam pár új és néhány régebbi résztvevőt arról, mit éreztek, s mit tapasztaltak az angyali töltődés alatt. Akik életükben először vettek részt velünk közös energiatöltődésen, azoknál főként fizikai érzeteket váltottak ki az energiák. Ez a csoport arról számolt be, hogy a bőrükön, az arcukon és a homlokukon, valamint a tenyereikben érezték a fenséges energiákat. Könnyednek és nyugodnak írták le az angyali energia keltette benyomásokat. Akik már többedszerre vettek részt ilyen angyali töltődésen,őkarról számoltak be, hogy simogató, lágy és selymes energiákat tapasztaltak. Volt, aki így nyilatkozott: „végre tudtam zavartalanul koncentrálni, semmi nem zökkentett ki, mélységeket éltem át, és szétáradt bennem a nyugalom”. S valóban, az angyali energiák messze a mi emberi rezgéseink fölé magasodnak. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennénk képesek felvenni őket, csupán elszoktunk attól a tiszta eszmeiségtől és erőesszenciától, amit az angyalok képviselnek. Így, az angyali töltődés nyomán érzelmeink letisztultabbak lettek és érzékeink kifinomodtak valamelyest, amelyet utána magunkkal vittünk otthonaikba és a mindennapi életünkbe.
Rendhagyó módon, egy második töltődésre is sort került aznap este. Mint azt már a bevezetőben említettem, a töltődésünk dátuma éppen július 19-re esett, amely egy valódi spirituális ünnepnap Egyiptom életében. A Szíriusz és a Nap heliákus felkelésének köszönhetően minden esztendőben beköszönt az újév, s ez az esemény nem csupán a Nílus áradását, de a szellemi erőterek bőséges patakzását is előidézi. Ennek köszönhetően Horváth Zoli egy rendhagyó lépésre szánta el magát. Most először nagy plénum előtt alkimista módszerrel egy spirituális átjárót nyitott a Börzsöny és Egyiptom szent energiái között. Mint mondotta volt, „egy kaput nyitok a meglévő angyali kapuban, s amikor ez létrejön, egyiptomi elementálok fognak azon keresztül érkezni”. A kapukat megnyitotta Zoli, s ahogyan ígérte megannyi intelligencia, tudatossággal rendelkező energialény érkezett át rajtuk. Ezekről amatőr felvételek is készültek. A jelenlevőket ámulatba ejtette, hogy az ő kezükben lévő fényképezőgépekkel is el lehet csípni a csodát. Természetesen Zoltán is elkészítette a maga profi fotóit és újfent megmutatta az akkora már felajzott várakozóknak. Lélegzetelállító látvány volt testközelből látni azt, amit az ember a bőrén érzett. De beszéljenek helyettem a szemtanúk és a töltődésben résztvevők szavai: „Zsibbadt a nyelvem, a szájam és a kezeimben valami furcsán áramló, erőteljes energia érzete volt.” „Készítettem fotókat előtte, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen érezhető és felemelő lesz az elementálokkal töltődni.” „Bármi bejött az elmémbe, jó volt. Nem érdekelt semmi, mintha kikapcsoltak volna valamit bennem. Ezt úgy fogalmazhatnám meg, hogy mintha a fizikai világ kapcsolójátnyomták volna ki a bensőmben. Egyszer csak belépett a természetés az kezdett el irányítani engem.” „Szinte leírhatatlan feeling volt. Mintha Egyiptomban lettem volna – ugyanaz az illat, az a bizsergető érzet, amit a kinti templomokban éreztem. Tudtam, hogy egy szent helyen vagyok.” Az egész töltődési folyamat két órát vett igénybe, de úgy elszállt, mintha csupán pár perc lett volna. Közben az eső csak esett, de mi ügyet sem vetettünk rá. Mindannyian magunkba szívtuk az angyali és a hamisítatlan egyiptomi energiákat, majd feldobottan, mosolyogva, diadalittasan vettük az irányt hazafelé. Reméljük, hogy nem kell sokat várnunk az újabb csodákra! Száraz György Boldog napot!
