Az istenek a földön járnak

MAURICE M. COTTERELL

Az istenek a földön járnak

0

magyar könyvklub

Tartalom

A képanyag forrásai Köszönetnyilvánítás Bevezetés

7 9 11

Első rész Első fejezet: Fagyott trópusok, forró tengerek Második fejezet: Közép-Amerika letűnt törzsei Harmadik fejezet: Istenek színpada Negyedik fejezet: A maja király szelleme Ötödik fejezet: A bámulatos palenquei sírkő Hatodik fejezet: Pakal király mozaikmaszkja Hetedik fejezet: A maja-kicsék történetei I. APopolVuh II. A bonampaki falfestmény Nyolcadik fejezet: Ősi földek, új kinyilatkoztatások

97 100 111

Második rész Kilencedik fejezet: A szuperistenek és a csodatévők Tizedik fejezet: Az élet, a halál és a világegyetem

129 168

Epilógus: A maják üzenete

182 Függelékek A

Első függelék Naprendszer I. A Nap II. Az eltérően forgó mágneses mezők hatása III. A napfoltciklus kilencvenhat mikrociklusa IV. A Nap görbült semleges rétege V. A piramis lépcsőinek jelentése

19 39 49 61 73 85

187 187 193 194 195 197

Második függelék Hogyan okoz katasztrófákat a Nap váltakozó mágneses mezeje 199 I. A pólusváltás és a pólusvándorlás 199 II. Fokozott csecsemőmutációk 201 III. Minijégkorszakok és szárazságok 201 Harmadik függelék Hogyan befolyásolja a Nap a személyiséget . . . . 203 Negyedik függelék Hogyan befolyásolja a Nap a termékenységet . . . . I. Hogyan befolyásolja a Nap a bioritmust II. Hogyan okoz a Nap rákot III. Test és lélek

205 211 213 216

Ötödik függelék Hogyan okozta a Nap sugárzása a maják hanyatlását Hatodik Hetedik Nyolcadik Kilencedik

219

függelék

Miért

függelék

használtak PHI,

függelék függelék

a az

maják

időciklusokat

221

aranymetszés

222

Jade

228

Kislexikon

231

A képanyag forrásai

Ezúton szeretném megköszönni az alábbiaknak, hogy engedélyezték il lusztrációik felhasználását:

Ábrák és szövegillusztrációk Maurice Cotterell: l/a, 1/b, 1/c, 3., 4., 5., 6., 7., 9., 10., 11., 12., 14., 15., 16., 17., 18., 19., 23., 24., 25., 27., 28., 29., 32/a, 32/b, 33., 34., 35., 36., 37., 38., 40, 44., 45., 49., 53., 54., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 65., 66., 68., 69., 71., 72., 74., 75., 76., 79., 80., 82., 85. ábrák. 2. ábra: Novorisk Ügynökség (London); 8. ábra: Gerald Eveno munkája, a The World's Last Mysteries nyomán (Readers Digest, Franciaország); a 13., 55., 56. ábrák G. T. Bettany The World's Religions című könyvéből származnak (Ward Lock & Co., London, 1890); a 26. ábra Augustin Viliágra 1952-es munkája; a 30. ábrát a Mythology: An Illustrated Encyclopaedia című műből vettük át (W. H. Smith); a 31. ábrát a Werner Formán Archive-től kaptuk; 36., 37., 39. ábrák Heraclio Ramirez munkái nyomán (Maya Designs of Mexico, Panorama Editorial S. A.); a 43., 46., 47., 48. ábrák James Churchward munkái (1931); az 51. és 52. ábrák a Bhaktivedanta Book Trust (London) tulajdonát képezik; a 63., 64., 67., 73., (81.) ábrák Mitchell Beazley The Atlas of the Solar System című művében szerepeltek; a 77., 78. ábrák R. E. Hope-Simpson munkái (megj.: Nature Magazine, 275.86, 1978); a 83., 84., 86., 87., 88., 89., 90., 91. ábrák Kurt Roland The Shapes We Need című munkájából származnak (GINN & Co.), Paul és Julian Roland engedélyével.

Köszönetnyilvánítás

Külön köszönet illeti Lord Rothmere-t, Sir David Englisht, Jonathan Holborow-t, Paul Dacre-t és az Associated Newspapers egész stábját, akiknek az érdeklődése és bátorítása nélkül a majákról szóló munka so hasem látott volna napvilágot; a feleségemet, Annt, a folyamatos segítség nyújtásáért és bátorításáért; Carolyn Coxt az eredeti kézirat legépeléséért; Kevin Bumst, amiért a grafikákban és a művészi kivitelezésben segített, és végül Sarah Hannigant a szerkesztésért.

A fordítás során felhasznált források Popol Vuh, A maja-kiese indiánok szent könyve, Helikon Kiadó, 1984 (for dította: Boglár Lajos és Kuczka Péter) Bray, Swanson Farrington: Az Újvilág, Helikon Kiadó, 1989 A Magasztos Szózata (Bhagavad-gíta), Európa Könyvkiadó, 1987 (fordí totta Lakatos István) Lao-ce: Tao-tö-king, Cserépfalvi Kiadó, 1990 (fordította Karátson Gábor) Stingl, Miloslaw: A maja városok, Gondolat Kiadó, 1977

Láttak is, és megismertek az ég alatt mindent, ha látták. Hirtelen körbe tudtak pillantani, és mindent megláttak maguk körül az égbolton és a Föld kerek arculatán. Alig kellett egy pillanat, és már mindent észrevettek. Nem kellett járkálniuk, hogy megnézzék, mi van az Ég alatt. Csak ott álltak és néztek. Naggyá vált értelmük és bölcsességük... Szemük elsiklott az erdők, a sziklák, a tavak, a tengerek, a hegyek és a völgyek fölött. Valóban ők voltak a legnagyszerűbbek az emberek közül... A maják ősi könyve, a Popol Vuh

Bevezetés

Ez a történet 1960-ban kezdődött egy észak-angliai mezőn, és har mincöt évvel később Mexikó dzsungeleiben ért véget egy piramis lá bánál. A galambok verdestek a kalitkában kiszabadulásukra várva. Azután a magasba röppentek, csattogtak a szárnyaik, mintha csak tapsoltak vol na, két kört írtak le, mielőtt a felhők fölé szálltak, majd elindultak az otthonuk felé. Nyolcéves szívemet megrezdítették a madarak, ahogy cikcakkban elrepültek, és magamra hagytak a mezőn a kérdéssel: hogyan találják meg az utat hazafelé? Nem tudni, hogyan találnak haza a galambok. Senki nem tudja, honnan kapja tudását a pók hálója szövéséhez. Megválaszolatlan, mi ért esnek le a dolgok, ha leejtjük őket. Úgy tűnik, ha valaki nem tud valamit, akkor ad neki egy nevet, és mintha azzal minden rendben is volna: „mert postagalamb"; „öröklés"; „gravitáció"... Ahogy felnőttem, egyre mélyebbre hatoltak a kérdéseim: Ki va gyok? Miért élek? Miért fogok meghalni? Miért van egyáltalán élet? És senki nem tudott válaszolni. Tizenkét évvel később, egy vihar után egy hajó fedélzetén, a szürke felhők alatt néztem a kormányost, aki az iránytű nyomán jobbra-bal ra irányította a hajót, esetenként a követendő iránnyal ellentétesen, és az jutott eszembe, hogy a galamb talán a Föld mágneses mezeje alap ján tájékozódik. A cikcakkban haladás lehetővé teszi, hogy érzékelje a mágneses mezőt, a repülési út kompenzálja az eltéréseket, és ezek együttesen eredményezik a cél felismerésének és az odatalálásnak a mechanizmusát. A hosszú utakon keletről nyugatra a nyugtalan legénység mind11

AZ ISTENEK A FÖLDÖN JÁRNAK

örökké egy lépéssel lemaradt az aznap mögött, ahogy minden egyes napkelténél megcsalta őket a bioritmusuk, és ekkor felötlött bennem, hogy mindannyiunkban ketyeg egy „biológiai óra". A legénység hatá rozottan boldogabbnak látszott olyankor, amikor északról délre és nem keletről nyugatra hajózott, mely utóbbi elviselhetetlenebbé tette a „honvágyukat". Ám a két irány között egyetlen valóságos különb ség mutatkozik: nevezetesen a Föld mágneses mezeje. 1969 februárjában, egy hideg, borús napon a manchesteri tengeri csatornán léptem rádiós tisztként első hajóm fedélzetére. Az elkövet kező hetekben dél felé vettük az irányt, hogy a Jóreménység fokát megkerülve Kínába jussunk. A rádiójeleim hamarosan torzulni kezd tek a napsugárzásnak a felső atmoszférát érintő zavaró hatására - a je lenség nem ért teljesen váratlanul, mivel a Nap elérte tizenegy és fél éves napfolt- és egyben sugárzásciklusának csúcsát. Kínában akkor a Kakas évét írták, és az a valahai kínai, aki a Nap felszínén található fekete foltok megszámolásával elsőként számolta ki ezt a ciklust, körülbelül kétezer évvel ezelőtt ugyanilyen évben tet te felfedezését. A Kakas éve azon tizenkettő közé tartozik, melyeket asztrológiai előrejelzéseikben használnak a kínaiak. Nagyjából ez idő tájt kezdtem el tűnődni a kínai naptár és a Nap 11,5 éves ciklusa kö zötti egyáltalán nem meglepő összefüggésen. 1957-ben James Van Allén, a NASA mérnöke felfedezte a Föld kö rüli energiaövek létezését: voltaképpen a Napból származó, a Föld gravitációs és mágneses mezejének fogságába ejtett részecskék öszszességéről van szó. 1962-ben a Mariner-II űrszonda olyan adatokat küldött a Földre, melyek vitathatatlanul igazolták, hogy a Nap tekintélyes mennyiségű részecskét sugároz ki: ezek együttesét nevezzük „napszélnek". 1969-ben Jeff Mayo angol asztrológus a Londoni Pszichiátriai In tézet munkatársával, Hans Eysenk professzorral együtt pszichológiai tárgyú kérdéssorozatot állított össze, mellyel azt igyekeztek bizonyí tani, hogy tényleges kapcsolat áll fenn a személyiség és a napjel-aszt rológia kijelentései között. 1979-ben Iáin Nicholson professzor felfedezte, hogy amikor a Nap részecskéi csapdába esnek a Van Allen-övekben, akkor megváltozik a Föld mágneses mezeje. 1984-ben az Oakland University munkatársa, A. Lieboff professzor lombikbébikkel folytatott kísérletezés közben észrevette, hogy a labo12

BEVEZETÉS

ratórium világításából eredő mágneses mezők hatással vannak a mag zatokra. Az én szerepem mindebben csak 1986-ban tisztázódott egyértelmű en, amikor egybegyűjtöttem mindezt az anyagot, és elsőként mutat tam ki, hogy amikor a sugárzás elhagyja a Napot, és csapdába esik a Van Allen-övekben, megváltozik a Föld mágneses mezeje. Okfejté sem kimutatta, hogy a Nap tizenkétféle sugárzást hoz létre az egyes években, és ez okozza a mágneses mezők tizenkét fajtájának a kiala kulását. A Földön ez a tizenkétfajta sugárzás tizenkétfajta genetikai mutációt hoz létre a korán megtermékenyített petesejtek fejlődő kro moszómáiban, és ez tizenkétféle alapvető személyiségjegyet eredmé nyez. Az 1920-as évek ikreken folytatott kísérletei óta köztudomású ugyanis, hogy az alapvető személyiségjegyek genetikailag meghatá rozottak. Pontosan ezt kerestem: az asztrológia tudományos alapját. Ez az álláspont nem bizonyult népszerűnek, és az asztrológusok sem ezt akarták hallani; hevesen ellenálltak, mivel mindannyian azt vallották, hogy az asztrológiai számítások szempontjából a születés, nem pedig a fogantatás pillanata a döntő. A biológusokat nem érdekel te, a csillagászok sem így gondolkodtak, így ügyet sem vetettek az el méletre. Ez idő tájt, 1987-ben, Reagan elnök idején a Fehér Ház egészség ügyi tanácsadója, dr. Ross Aidey felfedezte azt a bioritmushormont, a melatonint, amelyre erős hatással vannak a mágneses mezők. A bio ritmus ciklusa, miként azt már sokan kimutatták, 28 napig tart, ami azonos a Nap tengelyforgási idejével. Egyszerű következtetés volt pár huzamot vonni a bioritmus ciklusa és a Nap forgási periódusa között. Ám a Nap hatásainak mértékét már közel sem olyan könnyű pontos adatokkal kifejezni a melatonin hormon termelődése és a bioritmusok tükrében, mivel a viselkedést meglehetősen nehéz mértékegységek ben kifejezni. Sokkal egyszerűbb a nők - ugyancsak hormonvezérlé sű - menstruációs ciklusát mérni. Kutatásaim kimutatták, hogy a Nap befolyásolja a menstruációs ciklust, és ebből hamar felismertem, hogy a Nap körülbelül 28 napon ként hatást gyakorol a női termékenységi hormonra. Mivel ebben a munkában segítségre volt szükségem, úgy döntöttem, hogy megvizs gálok egy hosszú távú, globális termékenységi grafikont: a fentiekből ugyanis az következik, hogy a Nap sugárzásának növekedésével és

13


csökkenésével összhangban a Föld népességének is növekednie, illet ve csökkennie kellett a történelem folyamán. Elsőként a módszer nehézségével kerültem szembe, tudniillik hogy miként határozható meg a napciklus hossza. Végső soron azonban ki derült, hogy a Napnak van egy 1 366 040 napot (3740 évet) számláló hosszú távú ciklusa, és ekkora időtartam során kimutathatóan változik a termékenység. Érdekes, hogy egy ehhez az értékhez nagyon közel eső számra buk kantam: a maja mitológiában „Vénusz születése"-ként számon tartott 1 366 560-ra. Több ezer évvel ezelőtt ugyanezek a maják építették a Mexikóban azóta is látható lenyűgöző piramisaikat. Úgy tartották, hogy a világ már négy alkalommal elpusztult, és jelenleg a Nap ötö dik korában élünk. A Napot a termékenység isteneként tisztelték, gyermekeiket a 260 napos asztrológiai naptár alapján nevezték el. Legutóbbi könyvemben, a Maja próféciákban bemutattam, hogy a Nap változó mágneses mezeje hogyan eredményezett már öt alkalom mal, 18 139 évenként pusztulást a Földön; hogy miként módosítja alapvetően a Nap az emberi termékenységet, amiből civilizációk fel emelkedése és bukása fakad; és hogy miként befolyásolja az egyes emberek személyiségét. Könyvem erénye, hogy először sikerült egye síteni a tudományt az asztrológiával. A jelenlegi könyvben tovább lépek, bemutatom a változó mágneses mező hatásait és azt, hogyan térítette le egy ilyen változás pályájáról a Vénusz bolygót i. e. 3113-ban. Ragyogó fénye átvillant a világűrön, és az egykori maják az égre pillantva a tanúi lehettek „Vénusz szüle téséinek. Ezt az eseményt tették meg naptáruk kezdetének. Bár ez a gyengébb mágneses változás nem tudta kitéríteni a távoli Földet, a hirtelen megfagyott mamutok Alaszkában, a megkövesült pálmafák a Spitzbergákon és az antarktiszi szén azt bizonyítják, hogy a távoli múltban a mi Földünk is hasonló sorsra juthatott, mint i. e. 3113-ban a Vénusz. Hogyan érthették meg mindezt Közép-Amerika dzsungeleiben a ma ják több mint ezer évvel ezelőtt? Honnan tudhattak a Nap öt korsza káról, arról, hogy a Nap befolyásolja a termékenységet, és hogy az asztrológia tudomány? Ennek kiderítésére elutaztam Közép-Amerika dzsungeleibe, a ma ják szertartási központjába, Palenque városába. Megvizsgáltam Pakal 14

BEVEZETÉS

király sírját a Feliratok Templomában, és újfent megvizsgáltam min den tényt, melyek 1952. június 15-én kerültek napvilágra, amikor 1250 év elteltével felnyitották a sírhelyet, ahol a maják imádott pap királya feküdt. Közelebbről megvizsgáltam a sírban nyugvó férfi arcát borító mo zaik jade-maszkot. A rejtély megfejtése egy évezredeken át rejtett tör ténet lélegzetelállító részleteit tárja fel, amelyek igazolják, hogy a sír ban nyugvó férfi mindenki mástól különbözött. Fokozatosan kiviláglik, hogy a piramis alatt nyugvó ember ember fölötti tulajdonságokkal rendelkezett. Elete titkait alattvalói, a maják építészetébe, ékszereibe, faragványaiba és festészetébe rejtjelezte. Megismertette a majákkal az isteneket, a későbbi maja panteont; és tudván, hogy az isteneket meg fogják jeleníteni művészetükben, alak jukba rejtette üzenetét, hogy titkos tudását továbbadja a jövő emberei nek, akik megfejthetik a kódot. Most, a huszadik század végére ren delkezésünkre áll az a technika, amely korunk embere számára lehe tővé teszi a kód feltörését és a titkos üzenet értelmezését. Kimutatjuk, hogy Pakal király, a sír lakója számos tekintetben ha sonlít mindazokra a jelentős és feledhetetlen alakokra, akik az elmúlt korokban tudással ajándékozták meg az emberiséget. Ezek a csodatevők voltak a szuperistenek.

15

Első fejezet

Fagyott trópusok, forró tengerek

ATanana folyó az alaszkai Yukonba ömlik. 1940-ben a meder és az aranyban gazdag hordalék kotrása közben kiáltások hasítottak a gépek dübörgésébe, mire felfüggesztették a munkálatokat. A folyómeder mélyén csontokat találtak: százával, majd ezrével kerültek elő az el pusztult mamutok, masztodonok, lovak és bölények csontjai. Magától értetődően felvetődött a kérdés: Hogyan pusztultak el ezek az állatok ilyen hirtelen és nyilvánvalóan erőszakos halállal az utolsó jégkorszak idején, több mint tízezer évvel ezelőtt? Mi vonzotta őket egyazon időben ugyanarra a helyre? Hogyan maradhattak életben ezek a növényevők ezen a fagyos pusztaságon, ahol még fű sem nőtt? Milyen erő szaggatta szét az állatokat, és keverte össze tetemeiket a kifordult fák gyökereivel? Nem meglepő, hogy az ilyen és ehhez hasonló talányok felkeltették az érdeklődést a „katasztrófaelmélet" hirdetői iránt, akik mindenáron meg akarták magyarázni a megmagyarázhatatlant. Immánuel Velikovszkij író, történész, orvos és tudós volt a leghíresebb közülük. Az orosz születésű Velikovszkij 26 éves korában, 1923-ban szerzett dip lomát a moszkvai egyetemen, Izraelben kezdte orvosi pályafutását, és az egyre elismertebb pszichoanalitikus, Sigmund Freud követője lett, akinek elméletei az emberi elme legmélyebb rétegeit elemezték. Freud munkássága felkeltette Velikovszkij érdeklődését saját elméle te, a „kollektív amnézia" kapcsán. A kifejezést ő maga alkotta, és azt kívánta megmagyarázni vele, miként tűnhetett el észrevétlenül egész fajok históriája a történelem során. 1939-ben kifejtette, hogy sok, al legorikusnak tartott ősi történet a valóságban is végbement. Azt hoz19


ta fel példának, hogy a Sínai-hegy - mint afféle vulkán - kitörhetett a zsidók Egyiptomból való kivonulása idején, amit aztán kiegészítettek az egész vidéken végigsöprő ragályokról szóló történetekkel. A ké sőbbi kutatások alátámasztották elméletét. Más ősi emlékek kapcsán is hasonló következtetésre jutott. A Felfordult Föld (Earth in Upheaval) nem Velikovszkij első köny ve volt, a Világok ütközését (Worlds in Collision; 1950) és a Káoszba süllyedt korok első kötetét (Ages in Chaos; 1952) követte, amelyek nagy vihart kavartak a tudományos világban, és számtalan vitát indí tottak el. Mindaddig a geológusok feltételezték, hogy az evolúció csak fokozatosan mehetett végbe. Elvetették a katasztrófák lehetőségét. A geológiai status quót, mindazt, amit magunk körül látunk - mond ták - a természet finom erői teremtették, az erózió és az üledékképző dés, no meg a szinte végtelenül hosszú idő. A helyzet aztán megváltozott, és az 1960-as évekre általánosan elfo gadottá vált Alfréd Wegener felfedező és meteorológus elmélete, mi szerint valaha a Föld összes kontinense egyetlen szárazföldet alkotott. Fél évszázaddal korábban ezeket a radikális és természetesen „különc"

Az óriás kontinenstömeg, a Pangea

l/a ábra Alfréd Wegener meteorológust kinevették 1915-ben, amikor kifejtette azt az elképzelését, hogy a mai világrészek valamikor egyetlen hatalmas szárazföld, a Pangea részei voltak. Wegener a szárazföldek elúszását felvető elmélet megalkotójának, Antonio Snidernek korábbi tanaira épített, és olyan geológiai, klimatológiai és biológiai tényekre hívta fel a figyelmet, amelyek alátámasztották Snider nézeteit

20

FAGYOTT TRÓPUSOK, FORRÓ TENGEREK

llb ábra Körülbelül 65 millió évvel ezelőtt Dél-Amerika különvált Afrikától, és északnyugat felé kezdett sodródni; Madagaszkár lehasadt Afrikáról. Ekkoriban kezdett kialakulni a Földközi-tenger vidéke. Ekkor az Antarktisz és Ausztrália még egyetlen szárazulatot alkotott

nézeteket még elvetették a geológusok, Wegenert pedig bolondnak te kintették. Ő azonban továbbra is csak azt tartotta elképzelhetőnek, hogy hosszú idővel ezelőtt egyetlen összefüggő földtömeg alkotta a szárazu latokat, mivel ez az elmélet megmagyarázza, miért olyan a kontinen sek alakja, mintha egy puzzle-játék elemei volnának; a hegyvonulatok miért követnek a kontinensek távolodására utaló irányt; hogy miért ta lálhatók tengeri maradványok a hegycsúcsokon; hogy miért terjedt el a lemur nevű félmajomfaj egymástól olyan meghökkentően távol eső területeken (Madagaszkár és Afrika keleti partja és Délkelet-Ázsia); hogy miért találhatók pálmafamaradványok a Spitzbergákon, és hogy hogyan kerültek szénlelőhelyek az Antarktiszra. A modern tudósok megerősítették Wegener elképzeléseit, amikor több ezer kilométernyi óceán két oldaláról vett kőzetminták mágne sességét vizsgálták. Ezek a mágneses mezők teljesen azonosnak mu tatkoztak, ami meggyőzte a tudósokat arról, hogy ezek a kőzetek va lóban egyazon helyről származnak. 180 millió évvel ezelőtt az őséredeti egyetlen földtömeg két részre szakadt, az északi Lauráziára és a déli Gondwanára, majd további részekre töredezett. Az 1960-as és 1970-es években paleomagnetizmussal foglalkozó geológusok kutatásai megerősítették, hogy Wegener elmélete helytál ló, mivel hasonló mágnesességű köveket találtak a nagy óceánok át-

21


ellenes partjain, ami egyértelműen arra utal, hogy azok valamikor a távoli múltban még összekapcsolódtak. Velikovszkijt az a kérdés foglalkoztatta, hogyan tudtak olyan rövid idő alatt széttöredezni a kontinensek. Segíthették-e a folyamatot ha talmas külső erők, és ha igen, akkor mifélék? Hogy magyarázattal szolgáljon a Tanana-jelenségre, Velikovszkij a Mexikói Egyetemen dolgozó F. C. Hibben munkáját idézi:

llc ábra A világ hat mai kontinense: Észak- és Dél-Amerika, Afrika, Ázsia, Ausztrália, Európa és az Antarktisz. Az Északi-sark befagyott víztömeg

Habár az iszap-, trágya- és csontrétegek kialakulása nem tisztázott, számos tény támasztja alá azt az elméletet, amely szerint ezeknek az anyagoknak bizonyos ré tegei valamilyen katasztrófa körülményei között rakódtak le. Az emlősök marad ványainak legnagyobb része feldarabolódott és apróra tört, noha inak, bőrdarabok, szőrszálak és húsdarabok fagyott állapotban keverednek közéjük. Szétha sadt fadarabok ékelődnek az állati eredetű maradványok közé... és legalább négy deformálódott rétegnyi vulkanikus hamu található ezekben az üledékekben...

Ezzel indultak Velikovszkij felfedezései - érvek, ellenérvek közepet te folytatta kutatásait a katasztrófaelmélet kapcsán. Okkal jutott arra a meggyőződésre, hogy az emberek nem veszik észre a rendszeresen visszatérő kataklizma jellegű pusztulás mindenhol jelen lévő bizonyí22


tékáit. Visszatérve a Tanana-katasztrófához, feltette a kérdést: „Lehet séges-e, hogy Alaszkában egy vulkanikus kitörés pusztította el ezeket az állatpopulációkat, és a hegyi patakok sodorták le a völgybe az álla tok tetemeit?" Ezt a lehetőséget mint képtelenséget elvetette. „A vul-> kanikus kitörés szénné égette volna ezeket a fákat, de semmiképpen sem fordíthatta volna gyökerükkel felfelé. Ha az pusztította volna el az állatokat, nem szakadtak volna ízekre. Ellenben mindez a jelenség logikussá válik, ha inkább arra gondolunk, hogy a fákat hurrikán, ár víz, esetleg mindkettő együtt tépte ki." Majd így folytatja: „Az állato kat csak egy döbbenetesen nagy hullám pusztíthatta el, mely felemel te, elsodorta, szétzúzta, ízekre szaggatta és eltemette a tetemek és a fák millióit." Elméletét alátámasztotta, hogy az érintett terület sokkal nagyobb kiterjedésű volt, mint amekkorát a vulkánkitörés indokolna, és mert hasonló lelőhelyek találhatók a sarkvidéki félsziget egész te rületén. A földgömb másik oldalán fekszik Szibéria, ahol még a legnagyobb tűrőképességű fáknak is túl nagy a hideg. 1799-ben a Léna folyó tor kolatánál egy elefántcsont-kereskedő, bizonyos Boltunov mamuttete met talált a jég alatt. Ez önmagában még nem lett volna meglepő, mert a melegebb korokban vélhetőleg a mamutok voltak ennek a vidéknek az őslakói az orrszarvúkkal, gímszarvasokkal, jávorszarvasokkal, pézsmatulkokkal és kardfogú tigrisekkel együtt. Furcsább mamutlele tet találtak Berezkovában, mélyen a sarki jég alá temetve. Függőlege sen állt, réti boglárkát tartott az agyarai között, és még megemésztetlen táplálékot találtak a gyomrában. A tanúk szerint a húsa elég friss volt ahhoz, hogy megegyék a szánhúzó kutyák. Ilyen gyapjas szőrű, elefántszerű mamutokat rendszeresen találnak Szibériában. Több mint ötven, tökéletesen konzervált egyedet találtak - és részletesen dokumentálták is -, továbbá csontokat és agyarakat tízezer tonnaszámra; az utóbbi egy évszázadban ez a mennyiség bősé gesen fedezte volna a nyugat elefántcsont-szükségletét. Az ortodox tudomány szerint valamilyen ismeretlen ok miatt Szi bériának ez a része megmenekült a legutóbbi, i. e. 100000-től i. e. 10000-ig tartó jégkorszaktól. Ebben az időben Szibériában a meleg éghajlat miatt körülbelül 50000 mamut és más növényevő állat élt, táplálékszükségletüket pedig különféle füvek és réti boglárkák fedez ték. Ha ezt elfogadjuk, el kell fogadnunk azt is, hogy egy szép, derűs, 23


2. ábra Hat hónapos mamutot vágnak ki a sarki jégtakaró alól a szovjet Jakut Köztársaságban, 1977 nyarán

jól induló tavaszi napon hirtelen beállt a fagy, az időjárás végleg meg változott, és ezek az állatok pillanatokon belül megfagytak, és a föld alá kerültek. De Velikovszkij kimutatta, hogy a mamutok gyomrában olyan nö vények találhatók, amelyek nem teremtek az állati tömegsírok vidé kén. A mamutok bőrének mikroszkopikus vizsgálata vörösvértesteket mutatott ki, ami nemcsak a hirtelen beállt halált bizonyítja, hanem azt is, hogy fulladás okozta a halált - akár a füvektől, akár víztől fullad tak meg az állatok. Ez a tény is arra utal, hogy a Tanana-eset állatai hoz hasonlóan ezeket is nagy távolságból sodorta ide valamilyen ár hullám. Fontossá vált annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy milyen mechanizmus válthatta ki ezt a földrészeken végigsöprő árhullámot. A válasz egyúttal magyarázatul szolgálhatna arra is, hogy miért fagy tak meg hirtelen a világ egyes részei. Velikovszkij válasza úgy szólt, hogy a távoli múltban valamilyen külső erő hatására megdőlt a Föld tengelye, ami iszonyatos földrengéseket okozott, ezek pedig hatalmas árhullámokat indítottak el. Korábban meleg éghajlatú, az Egyenlítő 24


közelében fekvő területek föltolódtak a sarki övezetekbe. Ez magya rázatul szolgálhat a „gyors lehűlésre", azaz a szibériai mamutok által felvetett rejtélyre. Velikovszkij tett még egy kétségbeesett kísérletet, hogy igazolja el méletét: olyan külső mechanizmust keresett, amely alátámasztaná az állítását. Elmozdíthatja-e a Föld tengelyét egy hatalmas tömb, amely valamelyik óriási bolygóról, valószínűleg a Jupiterről szakad le, majd keresztülszáguld a Naprendszeren? Később régi évkönyvekben felku tatta a lehetőségeket, és az elméletét alátámasztó számtalan adatra bukkant, így meggyőzőbben és alaposabban dolgozhatta ki. Ezek a té nyek azonban csak az utolsó szalmaszálat jelentették számára kritiku saival szemben, akik örömest máglyára küldik, ha még divatban lett volna a tudományos vitáknak ez a megoldása. Megvetésüket a meg kövesült hagyományos tudomány tekintélye támogatta, és a Newton óta elfogadott égi mechanika tükrében is ostobaságnak minősítették Velikovszkij nézeteit. Röviden: a bolygókat mozgató gravitációs erők nem törhetik darabokra az égitesteket, következésképp a világűrben szétszóródó óriás „szilánkok" sem keletkezhetnek. Dr. Harlow Shapley amerikai csillagász így kommentálta a katasztrófaelméletet képvi selő tudós véleményét: „Ha dr. Velikovszkijnak igaza volna, akkor a döntő többségünket őrültnek tekinthetnénk." Shapley és kollégái annyira felháborodtak, hogy megszervezték a tudománytörténet egyik legbizarrabb és legszánalmasabb összeeskü vését, csak azért, hogy rossz hírét keltsék Velikovszkij munkásságá nak: ez az úgynevezett „Velikovszkij-ügy". Érdemes megemlíteni, hogy manapság a közvélemény szerint Shapley és a hozzá hasonló tu dósok voltak őrültek, nem pedig Velikovszkij. Velikovszkij munkásságát 1975 decemberében a Readers Digestben összegezte ítéletnap című cikkében egy Warshofsky nevű író: Valamikor, több mint 4000 évvel ezelőtt - Velikovszkijnak az ősi iratokról alko tott szövegértelmezése szerint - a Jupiter óriásbolygóról (amely körülbelül 320szor nagyobb a Földnél) egy közel Föld méretű darab lehasadt a világűrbe. N a p rendszerünk lángoló darabja - a Vénusz protobolygó - hosszú, elnyújtott pályán haladt a N a p felé, és történetesen ütközéssel fenyegette a Földet... Velikovszkij nem kételkedett benne, hogy a Vénusznak erre a látványos szü letésére világszerte felfigyeltek az emberek. „Görögországban - írta Worlds in Collision című könyvében - az égen hir-

25

AZ ISTENEK A FÖLDÖN JÁRNAK telén megjelenő istennő n e m volt más, mint Paliasz Athéné, aki Zeusz-Jupiter fejéből pattant e l ő . " A kínaiaknál a Vénusz átszárnyalt a mennyeken, miközben fénye versenyre kelt a Napéval. „A Vénusz ragyogó fénye - írja feljegyzéseiben egy korabeli rab bi - a k o z m o s z egyik végétől a másikig lángol." Az i. e. 15. században - állítja Velikovszkij - Nap körüli pályáján haladva a Föld belépett a protobolygót körülvevő por- és gázfelhő külső szegélyébe. A finom vörös por betöltötte a levegőt, beterítette a kontinenseket és a tengereket, és mindent vérvörösre festett. Az emberek kétségbeesésükben tíz körömmel vájták a földet, hogy olyan forrásra bukkanjanak, amely még nincs vörös porral szennyezve. „...és a Nílus vize mind vérré változott... és az egyiptomiak mind ásni kezdtek a Nílus körül, hogy vizet ihassanak" - írja a Biblia (Kivonulás könyve 7, 20-24). „A folyó vér... az emberek visszahőkölnek az ízétől - minden emberi lény víz után szomjazik" - erősíti meg az egyiptomi bölcs, Ipu főpap. Ahogy a Föld folytatta útját az üstökösszerű csóvában, a részecskék egyre nagyobbak és durvábbak lettek. Bolygónkat meteorzápor érte, amit ugyancsak világszerte feljegyeztek. Biblia, Kivonulás könyve: „És lőn jégeső, és a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, a melyhez hasonló nem volt az egész Egyiptom földén, mióta nép lakja. És elveré a jégeső egész Egyiptom földén mindazt, a mi a m e z ő n vala, embertől baromig; a m e z ő minden füvét is elveré a jégeső és a m e z ő minden fáját is egybe rontá." Ipu így összegzi: „A fák meg semmisültek. Nincsenek se gyümölcsök, se növények. Minden elesett, amit tegnap m é g állni láttunk." Ugyanezek az események a Cuauhtitlan mexikói év könyvei szerint is bekövetkeztek, amikor az égből eső esett, „de nem víz, hanem tüzes kőzápor esett". Azután egy m é g hátborzongatóbb esemény történt. A Popol Vuh, a maják szent könyve így számol be a történtekről: „ R o m o k és pusztulás... a nagy árvíz... az emberek megfulladtak az égből hullt ragadós anyagban." Velikovszkij szerint az történt, hogy a gázok a protobolygó csóvájában olajjá egyesültek. Ebből bi zonyos mennyiség a Földre hullt, de egy része összekeveredett a Föld atmoszfé rájának oxigénjével, és meggyulladt. Az ég látszólag lángokban állt, és Szibé riától Dél-Amerikáig zuhogott ez a hátborzongató eső. A Föld ekkor még mélyebbre hatolt a protobolygó csóvájába, és közel járt az ütközéshez magával a protobolygóval. Hatalmas forgószelek söpörtek végig Egyiptomon és más vidékeken. Iszonyatos erő rázta meg a Földet, olyannyira, hogy elmozdult a forgástengelye. A protobolygó gravitációs szorításában a föld kéreg meggyűrődött és kitüremkedett. Városok omlottak le, szigetek zúzódtak

26

FAGYOTT TRÓPUSOK, FORRÓ TENGEREK össze, a hegyek magmát okádtak, tengerek csaptak át a szárazföldek felett. A Föld állat- és emberpopulációjának nagy része elpusztult. „Szétrobbantak a mennyek, és maradványai lehulltak, megöltek mindent és mindenkit. A Föld és a Menny helyet cserélt" - állítja a nyugat-brazíliai sashinaua hagyomány. Élősdiek által terjesztett járványok sújtották Kínát, és szó szerint lángokban állt az ország. Ezután a tengerek vize ellepte a szárazföldet, és ahogy az ősi szövegek mondják: „hatalmas magasságokba emelkedett, a menynyeket fenyegette habja". Aztán a Föld befejezte útját a csóvában. Hosszan tartó sötétség, majd elnyúj tott nappal következett. A perzsák áhítattal vegyes félelemmel figyelték, hogy az egyetlen nap hárommá lesz, aztán leszáll a szokásosnál háromszor hosszabb éj szaka. A kínai feljegyzések olyan hihetetlen időszakról írnak, amikor napokon át nem nyugodott le a nap, miközben lángokban állt az egész ország. Velikovszkij állítása szerint ugyanez a katasztrófa felelős az Ószövetség ne vezetes eseményéért, az izraeliták Egyiptomból való kivonulásáért. A rettenetes katasztrófa romba döntötte az egyiptomi Középbirodalmat, és Mózes ezt kihasz nálva vezette ki az egykori rabszolgákat a romokban álló országból. Hatalmas tűz- és füstoszlopot követve lépték át a határt. Pi-hahírót felé, az Átkelés tengere felé mutatta az utat a menekülő zsidóknak. Mögöttük száguldott a felbőszült és bosszúért lihegő fáraó hadserege. Előttük te rült el a tengerfenék, szárazon, amíg a tenger vize magasra tornyosult kétoldalt, hála a földkéreg felfelé irányuló mozgásának és a protobolygó gravitációs és elektromágneses hatásának. A zsidók tétováztak, majd átrohantak a rabbinikus források szerint forró tengerfenéken. Amint a fáraó seregei követték őket, külö nösen erős elektromos kisülés jött létre a Föld és a protobolygó között. A vízfa lak összeomlottak. Szinte teljesen megsemmisült a világ népessége. A túlélőket az éhhalál fenye gette. Az ekkor lejátszódó csodálatos jelenséget Izlandtól Indiáig feljegyezték mindenhol a világon, és az Ószövetség is megemlékezik róla. Az üstökös csóvá jának szénhidrogénjei, amelyek olajjal árasztották el a Föld légkörét, lassan - va lószínűleg valamilyen baktérium hatására, de lehet, hogy a folyamatos elektro mos kisülések következtében - valamiféle ehető anyaggá alakultak át a légkör ben; ez lenne a zsidók mannája, a görögök ambróziája, a hinduk mézszerű madhuja. A Vénusz protobolygó hihetetlen közelsége gravitációs zavart okozott a Föl dön. A döbbent és kábult emberek a Napot nyugaton látták kelni és keleten le nyugodni. Megváltoztak az évszakok is. „A tél úgy jött el, mint a nyár, a hóna pok megfordultak, az órák megzavarodtak", állítja egy egyiptomi papirusz. Kí-

27

AZ ISTENEK A FÖLDÖN JÁRNAK nában a császár bölcseket küldött a sötétségbe borult Föld négy sarkába, hogy megleljék az északot, a delet, a keletet és a nyugatot, és hogy új naptárt készítse nek. A Föld egy egész nemzedék számára felhőtakaróba burkolózott - a Szent írásban ez a Halál Árnyéka, az északi törzseknek a Götterdämmerung. Maja for rások szerint huszonöt évig tartott ez az időszak. A Föld népe apránként megnyugodott. De Velikovszkij szerint mindössze öt ven évvel később, i. e. 1400 körül a Vénusz ismét keresztezte a Föld útját. Ismét elfordult a Föld tengelye. Egyes újjáépített városok tűzbe borultak, és pillanatok alatt r o m h a l m a z z á váltak. Józsué könyve is említi, hogy „az Úr nagy köveket hullata rajok az é g b ő l " (a kánaánitákra). A világ túlsó felén lángoló éjszakáról számolnak be mexikói feljegyzések. A Földet ismét elpusztították a földrengé sek, a globális forgószelek, a kontinensek mozgása és rengése. Altalános volt a pusztulás. A világ népei, m á r akik túlélték ezt a második világégést, leborultak a rette gett Vénusz, a tűz és a pusztítás istennője előtt, hogy kiengeszteljék - a kulturális örökségnek megfelelően emberáldozatokkal és véres rituálékkal, imádságokkal és ráolvasásokkal. Ékírásos táblákat találtak az asszír főváros, Ninive könyvtár palotájában Vénusz - Istár - zavaros, szeszélyes viselkedéséről. A babilóniaiak így faggatták a m e n n y e k őrült királynőjét: „Mily hosszú időn át szándékozol ma radni, ó, m e n n y e k és föld gyönyörű szép úrnője?"

Velikovszkij katasztrófaelméletének ezt a kivonatát nem azért építet tem be a könyvembe, mintha választ adna az említett rejtélyre, hanem azért, mert nem ad - ahogy arra Shapley helyesen rámutatott. Ha Velikovszkijnak igaza lenne, akkor, mint Shapley mondta, „repülőgé pek esnének az égből", és „az árapály szüntelenül csak dagály lenne". De hát akkor miért említem mégis? Mert Velikovszkijnak igaza van. Az okozat helyes, csak az ok téves. Később látni fogjuk, miért. Pilla natnyilag fogadjuk el, hogy a mágneses pólus ingadozása választ ad a katasztrófák kérdésére. És most vegyük szemügyre mások elképzelé seit, akik a hogyanra keresték a választ.

Hogyan fagytak meg a mamutok'. A „pólusváltásnak" nevezett jelenség feltételezett okainak eddig meg jelent legnagyobb gyűjteménye a Pole Shift (Pólusváltás), szerzője pedig John White. Ebben a könyvben meg sem kísérelhetek verseny28


re kelni White kitűnő kutatásaival, csak annyit tehetek, hogy köszöne tet mondok neki mindazért, amivel hozzájárult ehhez a témához. White így kezdi könyvének Hugh Auchincloss Brownról és művéről, a Cataclysms ofthe Earthről (Kataklizmák a Földön) szóló fejezetét: 1975. november 11-én gyászhír jelent meg a New York Timesbw. „Vasárnap éjjel, douglastoni otthonában (Queens), a Prospect Avenue 115. alatti házban elhunyt id. Hugh Auchincloss Brown elektromérnök, aki életének több mint hatvan évét áldozta annak az elméletnek a népszerűsítésére, amely sze rint a sarki jégsapka hatalmas tömege még ebben az évszázadban kibillentheti tengely körüli forgásából a Földet, és ezzel eltörölheti civilizációnkat a Föld szí néről. 96 éves volt." Mr. Brown 1900-ban szerezte mérnöki diplomáját a Columbia Egyetemen... Mr. Brown érdeklődését már 1911 -ben felkeltették azok a jelentések, amelyek szerint megfagyott mamutokat találtak az Északi-sark j e g e alatt „virágokkal a szájukban". Ez vezette el későbbi elméletének alapjához: a jég felhalmozódása egyik vagy mindkét sarkon megközelítőleg 8000 éves periódusokban változik, és ez a súlytöbblet felborítja a Föld egyensúlyát, és „túlsúlyos kenuként fordul el a tengelye körül".

A sarki ítéletnap Mr. Brown halála napjáig azon az elképzelésén dolgozott, amely szerint ha marosan eljön az ítéletnap - bár szerinte máris késésben van. Elméletének írásos „bizonyítékaival" évekig bombázta a kongresszus tagjait, újságok és magazinok szerkesztőit, kormányzati vezetőket és tudósokat. Mr. Brown elmondta elméletéről a New York Times tudósítójának, mérnök ként tudja, hogy az Egyenlítő körüli kiszélesedés stabilizálja a Föld forgását. De - közölte - a Déli-sark abnormális súlytöbblete, amelyet a jelenleg két-három mérföld vastag jégtakaró okoz, elegendő lehet ahhoz, hogy teljesen megzavarja a forgás dinamikáját. Brown szerint ez hatalmas szökőárakat, földrengéseket és hasonló katasztró fákat okozna, melyek elsöpörnék civilizációnkat. Hozzátette, hogy küszöbönáll a katasztrófák sorozata, és megjegyezte azt is, hogy „a történetek a hirtelen jött hatalmas árvizekről és nagy földtömegek titokzatos eltűnéséről és felbukkanásá ról minden nép meséi és legendái között fellelhetők".

29

AZ ISTENEK A FÖLDÖN JÁRNAK Brown megoldást is ajánlott a fenyegetett civilizációnak. Ennek lényege, hogy hozzanak létre egy nemzetközi szövetséget, a Globális Stabilizációs Szer vezetet, amelynek 10 millió dollárt kellett volna kapnia a kutatásokra; a kutatá sok azt célozták volna, hogy hogyan lehet hatékonyan feltörni a jégtömeget az Antarktiszra mért atomcsapásokkal, így megmentve a világot a küszöbönálló végzettől. A Cataclysms ofthe Earth, Brown könyve, szélesebb körben ismertté tette az elméletet. Amikor 1967-ben megjelent, számos olvasójára mély benyomást tett, de nem volt akkora visszhangja, hogy tudományos körökben is aggodalmat kel tett volna. A könyv Brownnak a jövővel kapcsolatos egyéb, nem túl rózsás elő rejelzéseit is tartalmazta, melyek szerint a közeljövőben komoly ingadozás vár ható bolygónk tengely körüli forgásában. Az ilyen ingadozások létezése tudomá nyos tény, és a tudósok ma sem ismerik a magyarázatát. Mr. Brown megjósolta a Föld fent említett megbillenése által okozott, küszö bönálló kataklizma hatásait is. N e w York körülbelül 20 kilométerrel lesz a víz színe alatt a ma ismert szárazulatok nagy részével együtt. A kevés túlélő közé tar toznak az eszkimók, mivel a sarki területeket fenyegetik a legkevésbé a szökő árak...

Brown elmélete szerint pólusváltást okozhat a sarki jégsapka méret es súlybeli növekedése is, melyek miatt a bolygó egészen egyszerűen felborul. Ezzel egy időben a trópusok a sarkok helyére, míg a sarkok a trópusi területekre kerülnek. A jégbe fagyott mamutok rejtélye meg oldottnak tekinthető.

30


Brown elmélete igazán lenyűgöző, ám tartalmaz néhány elvarratlan szálat. Először is, a geológusok évekkel ezelőtt elismerték, hogy a Föld mágneses mezeje időről időre megváltozott, és a mágneses sar kok, a pólusok ilyenkor „elvándoroltak". Brown elmélete nem ma gyarázza meg ezt a jelenséget, bár ez nem is volt célja. Másodszor, a sarki jégsapkák növekedését a mai tudósok egyáltalán nem értik, sem a periodikusan visszatérő jégkorszakok okát, amit a későbbiekben még közelebbről is megvizsgálunk. Harmadszor, egy másik kutató, bizonyos Charles Hapgood rámutatott, hogy Brown elméletének van egy apró szépséghibája: számítások igazolták, hogy a déli jégsapka tömege egyszerűen nem elegendő ahhoz, hogy felborítsa a Földet. Ahogy White mondta: „ha kitartunk a pólusok vándorlásának elméle te mellett, akkor radikális változtatásokat igényel". Hapgood együtt dolgozott James Hunter Campbell skót mérnök matematikussal, aki kimutatta, hogy a Földnek csak a kérge mozog. 1958-ban Hapgood kiadta könyvét, az Earth's Shifting Crustot (A Föld vándorló kérge), amely kettejük kutatását részletezte. Az előszóban Albert Einstein - nem sokkal halála előtt - méltatta a könyvet: Felvillanyozott a Mr. Hapgooddal folytatott beszélgetés. Eredeti az elképzelése. Nemesen egyszerű, és ha igazolást nyer, jelentős hatást gyakorol mindarra, ami a Föld felszínéről elmondható... ez a nagyon meghökkentő, már-már lenyűgöző elképzelés jó szívvel ajánlható mindazok figyelmébe, akik a Föld fejlődésének elméletével foglalkoznak.

A lényeg: Hapgood azt sugallta, hogy Wegener kontinensvándorlá sát a földkéreg elmozdulásai okozzák. Itt kell rámutatni, hogy Hap good soha nem beszélt gyors kéregmozgásról. A mechanizmust - ta lán hogy a maradibb geológusokat is megnyerje - lassú folyamatként írta le. Elmélete - ahogy arra már utaltam - a mágneses pólusok meg fordulásának elképzeléséhez igazodott. Ha a földköpeny az eredeti helyén marad, és a földkéreg elmozdul, akkor a kéreg kőzeteinek mág neses mezeje módosul, és létrejönnek a pólusváltás feltételei.

31


Az ősök tudománya Mindent összevéve nyilvánvaló, hogy ha létezik pólusváltás, mely ké pes a Föld tengelyének kibillentésére, akkor megtaláltuk a katasztró fák mechanizmusát. Másodszor, ha létezik a Föld tengelyét elmozdító és a földkérget mozgató mechanizmus, akkor nemcsak a katasztrófák sorozata jön létre, hanem megtörténnek a fentebb említett mágneses változások is. Végül, ha létezik a Föld tengelyét elbillentő, kéregmoz gásokat előidéző és a jégkorszakokat okozó mechanizmus, akkor azon kétségkívül érdemes alaposan elgondolkozni. A Maja próféciákban közzétettem saját kutatásaimat, melyekben hasonló konklúzióra jutottam, és bemutattam azt is, hogy ezeket az új elképzeléseket a közép-amerikai maja indiánok már több mint ezer évvel ezelőtt tökéletesen ismerték. Ezek a felfedezések hosszú és módszeres kutatásra ösztönöztek, és gyakran bonyolult és látszólag összefüggéstelen információknak kellett utánajárnom. Ez a kutatás a 70-es évek második felében kezdődött. Olyan mechanizmust keres tem, mely kielégítően megmagyarázza, hogyan működik az asztroló gia (lásd Függelékek, főleg a Harmadik függelék). A kutatás 1988 ta vaszán, az Astrogenetics (Asztrogenetika) című könyvem kiadásában csúcsosodott ki. Ebben bebizonyítottam, hogy az asztrológiát, az ősök tudományát össze lehet egyeztetni a jelenkori tudományos eredmé nyek döntő többségével, sőt a legtöbb olyan adattal is, amely csak alig két évtizeddel ezelőtt, az űrkorszak eljövetelével lett elérhető szá munkra. Később kiderült, hogy ez csak a kezdet. A munka folytatásakor szembesültem annak a lehetőségével, hogy a Nap sugárzása nemcsak a személyiséget befolyásolhatja, hanem a biológiai ritmusokat is. Ek kor fedeztem fel, hogy a napsugárzás befolyásolja a földi termékeny séget is (Negyedik függelék). És megszólaltak a figyelmeztető harangok: az egykori egyiptomi ak, maják és inkák kivétel nélkül £ termékenység isteneként tisztelték a napistent, és mindannyian lelkesen űzték az asztrológia tudományát. A maják például a születési dátumuk alapján nevezték el gyermekei ket, egy félig-meddig asztronómiai, félig-meddig asztrológiai ciklus alapján. Ezután természetes fejlemény volt a Nap hosszú távú viselkedésé nek megfigyelésével felfedezni a kapcsolatot a sugárzásmintázatok és 32


a Föld népességének hosszú távú változásai között. Ez vezetett 1989ben a hosszú távú napfolt-tevékenységi ciklus sikeres kiszámításához. Ekkor mutattam ki, hogy a civilizációk a napsugárzás ciklusaival összhangban emelkednek fel és hanyatlanak le, és hogy a Nap mágne ses mezeje 3740 évenként (1 366040 naponként) megfordul. Ez a felfedezés késztetett Közép-Amerika maja kultúrájának tanul mányozására. Nevezetesen a szent számuk miatt, amelyről az ősidők óta beszéltek, és amelyet szobraikon is megörökítettek: ez a szám az 1 366 560. Véletlen egybeesés lenne, vagy a maják minden korábbi ci vilizációnál jobban értettek az asztrológiához és az asztronómiához? Lehet, hogy mai értelemben vett tudományos eredményről van szó? Véletlen egybeesés lenne, hogy a Napot a termékenység istenének te kintették? Elképzelhető ez anélkül, hogy ténylegesen tudtak volna a Nap termékenységet befolyásoló hatásáról? És véletlen lenne az is, hogy a „Vénusz születése"-ként tisztelt 1 366 560 nap mágikus „szu perszáma" csaknem hajszálra azonos azzal a napfoltszámmal, ame lyet számítógéppel számoltam ki? Nem, mindez nem lehet véletlen. Hogy is lehetne véletlen, hogy a maják titokzatos módon eltűntek a Föld színéről 1 366 560 nappal naptáruk i. e. 3113-as kezdete után? Vagy talán tudták, hogy terméket lenné válnak, amikor i. sz. 750 körül megfordul a Nap mágneses me zeje? Tudjuk, hogy hitük szerint a Föld már négy alkalommal elpusz tult, és most a „Nap ötödik korszakát" éljük. Vajon ez is véletlen, vagy tényleg tisztában voltak vele, hogy már ötször megfordult a Nap mág neses mezeje, minden 18 139 évben egyszer, kijelölve a termékenysé gi ciklusokat és vélhetőleg pólusváltást eredményezve? Vajon csupán véletlenül fogadja el ma már a tudomány is, hogy a mágneses változások mindig fajok tömeges kihalásával jártak együtt? Vagy véletlen, hogy bizonyított a kapcsolat a mágnesesség és az álla tok termékenysége között? Ezek nemcsak a múlt hangjai: a napfolttevékenységek ciklusának vizsgálata során rájöttem, hogy ha ez a ciklus csökken, a Földön mini jégkorszakok kezdődnek. Éppen ebben az időben értesültem Hugh Auchincloss Brown pólusváltásról szóló elméletéről. Ha nem vesszük figyelembe Campbell számításait, amelyek matematikai alapon cáfol ták, Brown elképzelése valószínűtlen válasz egy józan kérdésre; tud niillik, bár a sarki jégsapkák és az eljegesedés előretörése, illetve viszszahúzódása gyakran együtt jár a jégkorszakokkal, a következő rend33


kívül érdekes paradoxon áll elő: a jégtakaró friss vízből áll, a friss víz csapadékból származik (eső, hódara, jégeső és hó), ez meg az óceánok párolgó vizéből. Lényegében ha nő a jégtakaró, akkor nagyobb párol gásra van szükség, hogy a vízpára csapadék formájában lehulljon. Hogy több legyen a pára, a hőmérsékletnek emelkednie kell, nem pe dig csökkennie. És ha a hőmérséklet emelkedik, a jégtakarónak el kel lene olvadnia, nem pedig növekednie. Ennek bizonyítékát John Tyndall, a 19. századi angol fizikus alkotta meg, aki kiszámolta, hogy egy kétkilós vastömb elolvasztása annyi energiát igényel, mint fél liter víz elpárologtatása. A fentiek tükrében Brown jégsapkás elmélete nem állja meg a he lyét. Viszont ma már tudjuk az üledékmintákból, hogy a jégsapkák többször is növelték, illetve csökkentették kiterjedésüket az idők so rán. Akkor hát hogy hangzik a válasz? Mi okozza a jégkorszakokat a Földön? Velikovszkij rámutatott, hogy ha a párolgásnak növekednie kell ah hoz, hogy közvetve növelje a sarki jégtakarót, akkor az óceánoknak forrniuk kellett, de nem a felszínen, hanem a mélyben. Más szavak kal: valamilyen katasztrófának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy enynyire felforrósodjon a földkéreg. Velikovszkij szerint, hogy ez az ese mény bekövetkezzék, a Földnek át kellene haladnia egy üstökös csó váján. A Föld felszínén elektromos kisülések keletkeznének a két mágneses mező egymásra hatásakor, és ez talán eléggé átforrósítaná ahhoz a Föld felszínét, hogy forrni kezdjenek az óceánok. Ilyen felté telek mellett fokozódna az óceánok párolgása, ami nagyobb csapa dékmennyiséget eredményezne, és emiatt megnövekedne a sarki jég sapkák területe. Már láttuk, Velikovszkij oda lyukadt ki, hogy úgy 4000 évvel ez előtt kiszakadhatott egy test a Jupiterből, amely aztán szabálytalan Nap körüli pályáján haladva i. e. 1500 körül, majd i. e. 700-ban meg lehetősen közel került a Földhöz. Ismét csak az derül ki, hogy Velikovszkij okozatai tökéletesek, az okokat viszont tévesen állapította meg. Ezt azonban elnézhetjük neki, hiszen nem volt birtokában a legfrissebb tudományos adatoknak. Ezek az adatok pedig ismét a majákra irányítják a figyelmünket.

34


Vénusz születése A maja naptár kezdete i. e. 3113-ra esik (emlékezzünk csak Velikovszkijra: „több mint 4000 évvel ezelőtt"). Ezt az időpontot „Vénusz születése"-ként említettük. A Nap mágneses mezeje éppen abban az időben fordult meg, ami azt sugallja, hogy ez a mágneses változás for dította el a Vénusz tengelyét. A Vénusz pályája közelebb van a Nap hoz, mint a Földé (lásd Első függelék), ezért ez a hatás ahhoz nem volt elég erős, hogy a Földdel is megtegye ugyanezt. Érdemes megjegyez ni, hogy Naprendszerünkben a Vénusz bolygó az egyetlen, amely visszafelé forog a tengelye körül, legalábbis relatív értelemben, azaz a többi bolygó forgásával ellentétesen. A Vénusz felszíne hihetetlenül forró, középhőmérséklete több mint 500 Celsius-fok a nappali és az éjjeli zónában egyaránt (azaz a hőmér sékletet nem a napsugarak, hanem a bolygó felszíne sugározza), ami arra utal, hogy Velikovszkij elektromos kisülései és örvényáramai lé teznek és működnek (a Vénusz és a Nap mágneses egyenetlenségei miatt). Egyébként ugyanez történhetett a távoli múltban a Földdel is, és ez okozhatta, hogy a pólusvándorlásokat és a különféle mágneses változásokat követően felforrtak az óceánok, és növekedésnek indul tak a jégsapkák. Velikovszkij számtalan, a kataklizmákra vonatkozó egybeesést ta lált az egyes népek beszámolóiban „több mint 4000 évvel ezelőtt"-ről, amikor a Vénusz bolygó olyan fényesen jött fel az égre, hogy éjszaka árnyékokat vetett, nappal pedig a Nap fényében is látható volt. A Vé nusz megfagyott szén-dioxidból álló sarki jégsapkái új helyzetbe ván doroltak: kilencven fokkal elfordultak eredeti helyzetükhöz képest, és egyenlítői területre kerültek. Ezek a nagy visszaverő képességű jég sapkák, mielőtt olvadni kezdtek volna, folyamatosan visszaverték a napsugarakat a Föld felé - a Vénusz majdnem olyan erősen világított, mint a Nap. A bolygó jelenlegi tengelyiránya 90 és 180 közötti elté rést mutat az eredeti tengelyirányhoz képest. Ez volt tehát a „Vénusz születése"? Az „új" Vénusz? És figyelem be véve, hogy a Vénuszt megbillentő mágneses változás egyúttal egy termékenységi ciklus kezdetét is jelentette: lehet-e jobb időpontban elkezdeni egy időszámítást, mint az új civilizáció születésének pilla natában? Vajon ezért kezdődik a maja naptár i. e. 3113-ban? Velikovszkij majdnem helyesen következtetett. A Vénusz ugyan so35


hasem volt a Jupiter darabja, és nem az óriásbolygóról leszakadva született, Velikovszkij azonban mégsem tévedett nagyot. A „Vénusz születése" a Nap éppen megforduló mágneses mezejének a következ ménye volt. Nem lehet kizárni, hogy az i. e. 1500-as és az i. e. 700-as eseményeket más üstökösök okozták. A közelmúlt eseményei, mint az előre nem jelzett Shoemaker-üstökös becsapódása a Jupiterbe, azt iga zolják, hogy valós a lehetőség. Mindezek alapján 1989-ben elkezdtem tanulmányozni a majákat. Az zal kezdtem a kutatást, hogy ellátogattam a maják legnagyobb rituális központjába, Palenquébe, Közép-Amerika őserdőinek mélyére. Itt áll az egyik legnagyszerűbb maja műalkotás, a Feliratok Temploma. Itt található az i. sz. 750 körül meghalt Pakal papkirály sírja. Képzeljék el, mennyire meglepődtem, amikor megtudtam, hogy mindazt, amit a Nappal és a napciklusok hatásával kapcsolatban felfedeztem, a maják több mint 1250 évvel ezelőtt már tudták. Nagy királyuk sírkövébe vésték ezeket az ismereteket, és az egyik ősi piramisba rejtették. Lát tam isteneiket. Csodáltam intelligenciájukat, szakértelmük bizonyíté kait, gazdagságukat, hatalmukat, és emésztett a kíváncsiság: honnan tudták mindezt? Milyen emberfölötti elme kódolhatta egyetlen képbe ezt a töméntelen információmennyiséget? Ez a maják titka.

36

Második fejezet

Közép-Amerika letűnt törzsei

Mindenekelőtt vizsgáljuk meg a maják eredetét. Valamikor, tíz-tizenegyezer évvel ezelőtt sokkal nagyobbak voltak a sarki jégsapkák, és a tengerszint 36 méterrel feküdt alacsonyabban, mint manapság, minthogy a világ vízkészletének a nagy része a gleccserekbe volt be fagyva. Ebben az időszakban ázsiai népcsoportok vándoroltak át az Ázsia és Amerika közötti fagyott földhídon, és megtelepedtek Alasz kában. A bőség időszaka volt. Gyapjas szőrű mamutok, pézsmatulkok, ka nadai rénszarvasok és sarki nyulak népesítették be a nagy fennsíkokat, és rozmároktól, oroszlánfókáktól, halrajoktól nyüzsgött az óceán. Az antropológusok úgy vélik, hogy az első jövevények vadászok lehet tek, talán csak egy-két család, és az Ázsiából Amerikába átkelő csor dák nyomát követhették. Az új földrészen maradtak zsákmányukkal együtt, és létrehozták az első településeket. Tőlük származnak az esz kimók és az amerikai rézbőrű indiánok (habár a rézbőrű indiánokat korábban fajilag kevertnek tartották, és lehetséges, hogy ők az előbb említettektől függetlenül érkeztek a kontinensre az indokínai szigetvi lág felől). Alig tudunk valamit az észak-amerikai kontinens első telepeseiről. Egyesek úgy vélik, hogy idővel délre költöztek, Mexikó területére. Tudjuk, hogy i. e. 6000-ben már kukoricát termeltek, és ez paraszti életformával járt, meghatározott területhez kötötte őket. Ahogy letele pedtek, hogy megtermeljék a kukoricájukat, elkezdtek eszközöket és agyagedényeket készíteni. Korábbi, nomád életmódjuk idején ezeket túl fáradságos lett volna cipelni. A régészeti kutatásokból kiderül, hogy az agyagedények i. e. 1500 után sokkal szebbek, kidolgozottab bak és általában gazdagabbak.

39


5. ábra A Bering-szoros. Aföldhíd valószínűleg több mint tízezer évvel ezelőtt kötötte össze Ázsiát Amerikával

Az emberek falvakat hoztak létre, nemcsak azért, mert többen töb bet termelhettek, hanem ez nagyobb biztonságot is jelentett. I. e. 1000 körül megjelent az első közép-amerikai civilizáció, az olmék kultúra. Különböző csoportok tűntek fel szerte Közép-Amerikában, azaz a mai Mexikó, Guatemala, Belize, Honduras és Nicaragua területén (noha ez a terület nem annyira földrajzi, inkább kulturális és történelmi szem pontok, valamint az itt lakók eredete alapján határozható meg, kutatá saink során kénytelenek vagyunk mellőzni Nicaraguát). Ezen csoportok közül az olmékok voltak az elsők, akik a későbbie ket alapvetően befolyásoló civilizációt hoztak létre. Civilizációjuk a Mexikói-öböl partvidékén virágzott, a mai Tabasco és Vera Cruz ál lam területén. Nagyon csekély ismereteink vannak erről a népről; úgy tartják, hogy hierarchikus társadalmi szerkezetet alakítottak ki a na gyobb városi és rituális központokban. A legfontosabb ilyen központ i. e. 1200 és 900 között virágzott a mai San Lorenzo helyén, továbbá La Venta és Tres Zapotes központok, i. e. 900-tól 500-ig. Ezek legin kább az itt talált gigantikus bazaltfejekről ismertek, valamint a kék jade-faragványokról, amelyek a mexikói naptárrendszer és a szám jegyhasználat korai emlékének tekinthetők; elsősorban csillagászati adatok lejegyzésére használták. 40

KÖZÉP-AMERIKA LETŰNT TÖRZSEI

6. ábra Közép-Amerika városai és törzsei i. e. 1200 és i. sz. 1600 között

Nem tudni, miért tűntek el az olmékok, de valószínű, hogy vala milyen tragédia idézte elő i. e. 700 körül (ez az időpont hozzávető legesen Velikovszkij üstökösének második eljövetelére tehető). Kul túrájuk befolyása azonban fennmaradt, és számos helyre eljutott, ahol megőrizték a jellegzetes olmék stílust. A guatemalai Kaminaljuyúban élő közösség jelentős várost épített fel a maják leendő or szágának határán. Az egyik sírban a kultikus tárgyakkal körülvett holttest azt igazolja, hogy társadalmuk gazdagság és hatalom szerint rétegződött. Izapában, a guatemalai határ túloldalán, három-négyszáz évvel a La Venta-i kultúra eltűnése után is az olmék kultúra jegyeit magán vise lő művészeti stílus virágzott. Ez az új stílus már sokkal összetettebb volt: domborműveik és faragványaik az első időszakban denevér maszkokat ábrázolnak (valószínűleg a Denevéristen - a halál istene ábrázolása), és szélmaszkokat, melyekkel vélhetőleg Ehecatlt, a szél istenét jelenítették meg. Mindez istenekhez kötődő hitvilágukat bizo nyítja, ami idáig nem nyert egyértelmű igazolást, legalábbis az észa kabbra fekvő Cuilcuilcótól (i. e. 900-350) eltekintve, ahol megtalál ták egy sokkal régebbi település nyomait, amelynek varázslói kör ala kú szentélyt építettek kőtáblákból - az építmény falai befelé ívelnek, 41


akár egy kunyhóé. A kőtáblákra számtalan figurát faragtak, közülük a legjelentősebb egy csörgőkígyó képe, amely talán Quetzalcoatl isten - a „jó isten" - legrégebbi ismert ábrázolása, valamint egy guggoló, hátán tálat cipelő ember ábrája. Ez utóbbi Xiuhtechutli tűzisten legré gebbi ábrázolása lehet. A jelek szerint azonban hitviláguk semmivé lett. A szentélyt kibő vítették, és évek múltán az első piramisszerű építmények egyike lett, majd i. e. 350-ben egy vulkánkitörés a földdel tette egyenlővé. Az ere deti kőkört is eltemette a vulkáni hamu. Azután a Xictli-vulkán szétrobbanása során dübörgő, sercegő lávafolyam öntötte el a vidéket, hogy elnyelje az immár háromlépcsős piramist és vele Cuilcuilco vá rosát. Újabb hézag következik a népek történetében (legalábbis ami az is mereteinket illeti), miközben az istenek tisztelete Mexikó-szerte egy re jelentősebbé vált. A cuilcuilcói első, bizonytalan felbukkanás után nagyméretű rituális központok következnek. Nagyjából ugyanebben az időben, i. e. 500-ban Mexikó nyugati részén, az Oaxaca-völgyben is fejlődni kezdtek a települések. Itt a hatalmas hegycsúcs, a „Monté Albán" avagy a „fehér virágzás hegyének" tetejét terekké faragták, és ezzel elkezdődött a teraszos építmények kora. A fejlődésnek ebben a szakaszában kétségkívül olmék befolyás érvényesült. I. sz. 100-ban Monté Albán a zapotékok rituális központja lett, akik tovább vitték a Denevéristen és más istenek hitét.

Teotihuacán Teotihuacán nagyszerű kővárosát - 15 mérföldnyire északra a mai Mexico Citytől - majdhogynem egyik napról a másikra építették fel i. e. 200 körül. Új erőre kapott az istenek tisztelete. A teotihuacániak az egyiptomi akhoz hasonló égre törő piramisokat építettek. Kis piramisok, gazda gon díszített piramisok, lépcsős piramisok, faragott piramisok. A teo tihuacániak tisztelték az isteneket, a csillagokat és a bolygókat. Bál ványaikat kőbe faragták, és mindezt i. e. 50 előtt, a kerék feltalálása és a lovak elterjedése előtt. Nem tudjuk, hogy milyen neveket adtak épületeiknek, csak az ezer évvel később megjelenő aztékok elnevezéseit ismerjük. A legnagyobb 43

8. ábra Teotihuacán, a papok és a templomok városa. Teotihuacán monumentális, elhagyott romvárosa egy ezer éven át fennálló civilizáció fővárosa volt, és az i. sz. nyolcadik század ban elenyészett. A város egy 2300 méter magas fennsíkon áll. Alaprajza négyzethálót követ, főútvonala, a Holtak sugárútja (1) egyik végétől a másikig átszelte. Az út 2,5 kilométer hoszszú és 44 méter széles. Ez a vélhetőleg körmenetekre is használt út kötötte össze a Hold terét (2) a Hold-piramissal (6) és a Fellegvárral (3), a város vallási központjával. Ezen a besülylyesztett és körülkerített területen áll Quetzalcoatl, a Tollaskígyó temploma (4). 66 méterre magasodott a szent sugárút fölé a Nap (5) és a Hold (6) piramisa. A város arisztokráciája és vezetői, illetve a papok éltek a központban, a nagyszerű piramisok közelében. A Holtak sugárútjától keletre másik palotacsoport (7) emelkedett. Nyugatra álltak a legszebb papi palo-


piramisokat elnevezték Nap-piramisnak és Hold-piramisnak. Az észak-déli irányú főútvonal lett a Holtak sugárútja. Fejlődésének csúcspontján Teotihuacán 20 négyzetkilométeren fe küdt, területén folyamatosan építkeztek. A várost felosztották, külön városrészben laktak a kézművesek, a kereskedők, a papok, és külön végezték a szertartásokat is. Teotihuacán befolyása a szomszédokkal való kereskedés révén egész Közép-Amerikára kiterjedt. A teotihuacániak szomszédaikhoz, a majákhoz hasonlóan tisztában voltak vele, hogy a termékenységet a Nap befolyásolja. Agyagszobrocskáik és textíliáik alapján nyomon követhetjük a vá ros fejlődését. Az első időszakban finomak és törékenyek voltak, a második szakasz nagyobb élethűséget mutat, és finomabb alapanya gokból mívesebb öltözékeket állítanak elő, a harmadikban szinte ki zárólag hitvilágukra utalnak a motívumok, Teotihuacán negyedik kor szakában, kultúrájuk hanyatlásával kevésbé átszellemültek és lénye gesek az istenábrázolások. A harmadik fázisban, az istenek fázisában tanúi lehetünk a felhőket uraló Tlaloc esőisten felbukkanásának. Hozzá fohászkodtak, hogy hozzon édes esőt a forró és poros városra a kukoricaistennel, a szélis tennel és Quetzalcoatllal, aki a Hajnalcsillagot, a Vénuszt jelenítette meg, és még számos istennővel együtt. A teotihuacániak naptárszim bólumairól fennmaradt írástöredékek arra utalnak, hogy alaposan ta nulmányozták a csillagászatot, az asztrológiát, és az idő mérésével is behatóan foglalkoztak - mintha tudták volna, hogy közeledik a vég órájuk. Elsőként fordították figyelmüket az égbolt felé, tanulmányoz ták a Nap és a termékenység, az eső és a szárazság, a kukorica és az éhezés kapcsolatát. Hitük és kultúrájuk nagy hatással volt a későbbi korok népeire, elsősorban a majákra. Minden jel szerint a Nap pusztí totta el ezt a ragyogó civilizációt terméketlenné tévő sugárzásával, szárazsággal és fokozott csecsemőhalandósággal. Mintha tudták vol na, hogy a Nap befolyásolja a termékenységet, és hogy a sugárzás az asztrológia, a jégkorszakok és a szárazságok alapja. De honnan tud hatták mindezt?

46


9. ábra Teotihuacánban talált régészeti leletek: Tonatiuh napisten sugarakkal övezett csontvázfejének faragványa. Tonatiuht rendszerint kinyújtott nyelvvel ábrázolják, ami azt jelképezi, hogy lélegzetet, vagyis életet ad. Itt a koponya ennek ellenkezőjét sugallja, vagyis hogy a halált hordozza. A „napgyermek" alakja (a napisten két oldalán látható) a Nap jelét hordozza a hasán, és lefelé görbül a szája: szomorúnak látszik. A teotihuacániak megértették, hogy a Nap a termékenység csökkentésével megöli őket (lásd Negyedik függelék). Az ábra alsó részén egy maja király sírkövének részletét láthatjuk, amely - egyebek mellett - a maga jelképrendszerével ugyanezt a történetet mondja el

47


Tény, hogy a Nap mágneses mezeje i. sz. 440 körül megfordult. I. sz. 627 körül a mágneses mező 3000 éves mélypontjára süllyedt, és i. sz. 750 körűire a teotihuacániak hegyekben élő civilizációja hanyat lásnak indult, majd elpusztult (lásd Ötödik függelék). Ugyanez játszó dott le az egész országban. I. sz. 750 körül kezdődött a Yucatán őserdeiben élő maják vándorlása az északi síkságokra, mert a Yucatánon szárazság és terméketlenség fenyegette kultúrájukat. Sok más nép is élt Közép-Amerikában, így a mixtékek (chicimékek), a zapotékok vagy a később érkező toltékok, totonákok, tarasz kok, legvégül pedig az aztékok. De a majákkal, akiknek a neve 'káp rázat'-ot jelent, behatóbban foglalkozunk. Nemcsak azért, mert ők rendelkeztek a legtöbb ismerettel, nemcsak azért, mert faragás, építé szet, festészet, csillagászat és matematika területén egyaránt felülmúl ták a többi indián magaskultúrát, hanem mindenekelőtt azért, mert minden bizonyíték arra utal, hogy jobban értették a világot, mint mi manapság.

Megjegyzés - a maja istenek elnevezése A legtöbb indián törzsnek nagyjából egyforma szerepű isteneik voltak, mint például a tűzisten, az esőisten, a kukoricaisten stb. Mivel az azték istenekről többet tudunk, mint bármely m á s törzs isteneiről, az azték nevek váltak közhasználatúvá. Ez eleinte némi zavart okozhat, ezen azonban h a m a r felülkerekedhetünk. A maják üzenetének megér téséhez elég az elménkre hagyatkoznunk, lényegtelen, hogyan nevezzük az isteneket. Ehhez kell tartanunk magunkat, ha előre akarunk jutni rejtjelezett üzeneteik megfejté sében. Sajnos sokunk számára nehéznek bizonyulhat az azték nevek kiejtése, ezért, ahol csak tehetem és amennyiben n e m döntő jelentőségű magának a névnek a használata, az azték nevek helyett általánosságokhoz folyamodom (pl. „az eső istene"). A könyv végén szereplő Kislexikonban az azték nevek kiejtése is megtalálható.

48

Harmadik fejezet

Istenek színpada

I. sz. 500-ra az istenek megvetették a lábukat Teotihuacánban („az is tenek otthoná"-ban), személyük, valamint befolyásuk egész KözépAmerikában gyorsan elterjedt. A maják, zapotékok, mixtékek, toltékok és aztékok sorra átvették és tisztelni kezdték őket. A maják főistene Kukulkan volt, a Tollaskígyó, a jóság és a bölcses ség istene. Az aztékok Quetzalcoatl néven tisztelték, de náluk kényte len volt átengedni az elsőséget Yaotlnak, a háború istenének, az Észa kot szimbolizáló „rossz isten"-nek, és Huitzilopochtlinak, a Dél és az áldozat istenének. Tehát az isteneknek csak a neve változott különbö ző korokban az egyes törzseknél, ám személyiségüket és szerepüket tekintve lényegében ugyanazok az istenségek maradtak. Az esőistennek például a teotihuacániaknál Tlaloc volt a neve, a majáknál Chaac, a zapotékoknál pedig Cocijo. Az ilyen „soknevű is tenek" megkeserítik mindazoknak az életét, akik igyekeznek beásni magukat a mitológiába. A második megrázkódtatás általában akkor éri őket, amikor megtudják, hogy az istenek saját atyjuk atyái lehet nek, az istennők pedig akár saját anyjuknak is életet adhatnak. Első rá nézésre logikátlannak tűnik ez az elképzelés, de a majáknál és több in dián törzsnél ez a legkevésbé sem meglepő, mert vallásuk kimondat lan alaptétele szerint az „idő" nem létező fogalom. A múlt bármikor átváltozhat jövővé, és a jövő bármikor átlényegülhet múlttá (lásd Megjegyzés a Második fejezet végén, 48. oldal).

49


ISTENEK SZÍNPADA

A maják úgy tartották, hogy életüket az istenektől kapták ajándék ba, és a „virágok és a dal helye"-ként ismerték a Földet. Filozófiáju kat tökéletesen kifejezi az alábbi költemény: Azt mondod, hogy elenyészek, mint a virágok, a tarka rétek. Tovább nevem sem él, hírem elillan, mint a szél? Ám zsendülő kertjeim fiatalok és örökké zengnek a dalok, miket dalolok. H U E X O T Z I N , T E X C O C O HERCEGE, 15. S Z Á Z A D

Számukra nemcsak testet jelentett az ember; lélek volt, aki isteneihez hasonlóan képes átalakulni, és a halál után sor is került erre az átala kulásra. A halál pusztán az elhasznált test levetésének számított. Ha a túlvilágra érkező lélek dicséretes életet élt, az öt paradicsom egyikébe került, hogy élvezze az isteni nektárt. Azok, akik csatában vagy áldozatként haltak meg, a Tonatiuhcanként ismert napkeleti pa radicsomba kerültek, Tonatiuh napisten birodalmába. A szülés közben meghalt nők a nyugaton fekvő Cincalco nevű pa radicsomba jutottak, a kukorica világába. A születésükkor meghalt csecsemők Tomoanchan paradicsomába, őseik helyére kerültek; itt nő a szoptatófa, mely több mint négyszázezer emlőt terem gyümölcs gyanánt. A halott gyermekek ihatnak az emlők tejéből, és így elegen dő táplálékot vehetnek magukhoz, erőt gyűjtve, hogy kibírják az újjá születésük során rájuk váró utazást a Földre. Két másik paradicsom létezéséről is tudunk, de ezek egyike sem a halottak végcélja. Egyikük a délen elterülő Tlalocan, Tlaloc, az esőis ten otthona. Itt hitvesével, a víz istennőjével, Chalchiuitlicuével („aki jade-szoknyát visel"), és barátaival, a madarakkal élt együtt. A mada rak édes énekükkel ébresztették, hogy a lehető leggyakrabban küld hessen életadó esőt. Az Omeyocan Ometeotl, az őseredeti isteni pár, Ádám és Éva meg felelőjének otthona volt. Ok voltak (helyesebben ő voltak, mivel egylényegű lényekről van szó) az a két isten, akiktől az összes többi szár mazott. Az érkező lelkeket, ha bűnös életet éltek, a halál ura és úrnője, Mictlantechutli és Mictlantechutliuatl karjukban vitték az alvilágba;

51


Mictlan alvilágában, a halál otthonában éltek. A bűnös lelkek itt talál koznak az erkölcstelenség istennőjével, Tlazolteotllal, a szennyel táp lálkozó hatalmas léggyel, hitvesével, Ahuilteotllal (a bűn és az er kölcstelenség istene), akinek barátságos kéjnője, Ahuianime, a bűn urának minden szükségletét kielégíti... A legyek istennője tisztítja meg a bűnösöket bűneiktől a „szívadó" szertartások során, amikor meghallgatja a bűnösök vallomásait. Az istennő a megnyerő „Szívek istennője" néven is ismert. A bűnös, ha megtisztult bűneitől, újjászü lethet Coatlicue, a földistennő karjában. Új életet és új lehetőséget kap arra, hogy következő halála után valamelyik paradicsomba kerüljön.

12. ábra A halál ura és úrnője, Drezdai Kódex

Coatlicue Ometeotl női lényegének megnyilvánulása, valamennyi isten anyja. Coatlicue életet adott és életet vett el. Nagy, karmos kéz zel és földrengést okozó erős lábbal ábrázolták, valamint szívekkel és csontokkal, amelyek egyaránt jelentették az élet adását és elvéte lét. Földrengései elringatják a bölcsőben a csecsemőket, ilyenformán válhatott földanyaként az újszülöttek őrzőjévé. Arcát két kígyó fejé ből alakították ki, amelyek a nappalt és az éjt, az életet és a halált je lentették. 52

ISTENEK SZÍNPADA

13. ábra Coatlicue, az élet és a halál istennője, valamennyi isten anyja

A különféle istenek Ometeotlhoz hasonlóan képesek voltak átala kulni alteregójukká, más isteneket hozva létre vagy önmaguk más megnyilvánulásaiként jelenve meg ezáltal. Quetzalcoatlt például Tlahuizpantechutliként, a jég isteneként is ismerték, aki a hajnali Vé nusz is. Egy Napból érkező dárda megvakította, ezért szemkötőt visel. Jégkristályairól és jégtőreiről a Csavart Kés ragadványnevet kapta. A Vénuszt Hajnalcsillagként és Vacsoracsillagként is ismerték, mert reggel a Nap előtt kel fel, máskor csak azután látható, hogy a Nap már lenyugodott. Vacsoracsillagként Quetzalcoatl Xolotol lett, a kutya; úgy tartották, egyszer annyira sírt, hogy mindkét szeme kiesett a gödréből. Csavart Késhez hasonlóan ő is megvakult, de végső soron ez is jóra vezetett, 53


mert Quetzalcoatl ebben az álcában leereszkedhetett az alvilágba, és ellophatta azokat a csontokat, amelyekből a Nap ötödik korszakának, a Jaguár korának hajnalán az emberiség sarjadt. Csak Xolotol hajthat ta végre ezt a rendkívüli feladatot, mert vak volt, de képes volt látni a Mictlan sötétségében, ahol a halottak csontjait őrizték. A Pillangó úr és Pillangó úrhölgy, Itzpapalotltotec és Itzpapalotltotechuatl az áldozat istenei. Éppen virágot szedtek Omeyocan paradi csomában, amikor óvatlanul eltörtek egy fát, melyből vér fakadt. A többi isten feldühödött, obszidiánköveket hajított rájuk, ezért mind ketten obszidiánpillangóvá váltak. Történetüket két csillag eltűnésé vel hozzák kapcsolatba, így társították a Vénusz kettős csillagával. Az istenek át is alakulhattak. Quilatzli varázslónő e tekintetben je lentősebb tehetséget árult el a többieknél: bármivé át tudott változni, ilyenformán számos névre tett szert: többek között Kígyónőnek, Sas nőnek, Harcosnőnek is nevezték. Azt mondják, a Mexikóba beván dorló mexikákat kísérte. A legenda szerint egy kaktuszon gubbasztott vörös tollazatú sas képében, amikor két harcos közeledett hozzá. Meg akarták ölni a sast, ekkor azonban nővérük képét öltötte magára, és a harcosok elálltak gyilkos szándékuktól. Kezdetben nem volt más, csak Ometeotl, az őseredeti istenpár. Majd Ometeotl életet adott Ehecatlnak, a szél istenének, aki fiút nemzett. Ezután egybeolvadt fiával, és így jött létre Quetzalcoatl, a Tollaskí gyó, a jóság és a bölcsesség tanítója. Ometeotl életet adott további három fivérnek, Xipe Totecnek (a megnyúzottak istenének), Yaotlnak, a rossz istennek és Huitzilopochtlinak, akit az áldozathoz társítottak. Ometeotl férfiúi lényegének meg nyilvánulása Xiuhtechutli volt, a tűz istene, az öreg isten, a földi tűz istene, míg Tonatiuh, a napisten, az égi tűzé. A kép újfent zavarossá válik, mivel Xipe Totec a megnyúzottak is tene volt, de az áldozaté is, míg Xiuhtechutlit szintén az áldozathoz társították: egy tálat hordozott a hátán, amelyben elhamvadtak az ál dozatok. Ugyanakkor gyakran ábrázolták két pálcával, melyeket egy máshoz dörzsölve tüzet tudott csiholni. Fémsisakot viselt a fején, hogy óvja a hátán égő tűztől. Leegyszerűsítve: ő volt a tűzhely tüzé nek istene. Tonatiuh az égi tűz istene volt, és Huitzilopochtlit gyakran ábrázolták Tonatiuhként. Ha a maják a tüzet, a keleti égtájat vagy az áldozatot akarták ábrázolni, ezen istenek bármelyike utalhatott rájuk. 54

ISTENEK SZÍNPADA

14. ábra Ehecatl, a szél istene

Ráadásul az istenek a nappallal vagy az éjszakával együtt változhat tak, így aztán Tonatiuh a nap folyamán változtatta a nevét. Más iste nek a hónapok vagy az évszakok múlásával változtatták nevüket, sőt személyiségüket is! A kukoricának például három istene volt: egyikük a fiatal, zöld hajtást, másikuk az érett kukoricát, a harmadik pedig a száraz, megbarnult levelű kukoricát jelképezte. Coyolxiuhqui, a holdistennő, arcán csengettyűkkel a Nap vissza tükrözött aranyát jelképezte. Beceneve Csilingelő Csengettyű volt: a földi termékenységet jelképezte, ugyanakkor a halállal is azonosítot ták, mert minden napfelkeltekor meghalt. A Hold négy arcát jelképező négy kísérőjével együtt szelte át az eget: Első Negyeddel, Újholddal, Utolsó Negyeddel és Teliholddal. 55


15. ábra Coyolxiuhqui feje nefritből, mexika civilizáció. Nemzeti Antropológiai és Történelmi Múzeum

Egyszóval a maják látszólag számtalan istent tiszteltek, akik közül csak néhányat soroltam fel. Azt hirdetik, hogy inkább unaloműzésből, mint félelemből tisztelték őket. De látni fogjuk, hogy az üzenet sok kal többet tartalmaz ennél. Fogjuk fel az istenek panteonját képekbe, illetve mitológiai eseményekbe „kódolt" szimbolikus nyelvként. En nek a „nyelvnek" a segítségével úgy adják át nekünk, jövőbeli embe reknek az üzenetüket, hogy ahhoz nem is kell értenünk a helyi majakiesét, az azték nahuatlt, de még a hódítók spanyolját sem. A maják is teneik alakjával közlik velünk, hogy a világ, ahol lakozunk, nem létezik örökké, hogy nincs „idő", hogy a világ afféle színpad, és mi magunk a maja istenekhez hasonlóan színészek vagyunk csupán, akik minden egyes színre lépéskor, minden újjászületéskor más szereplőt alakítanak.

56

ISTENEK SZÍNPADA

Maja számok A történelem folyamán a hódító hadseregek és politikai rendszerek el törölték az őket megelőző kulturális tradíciókat, és előbbre valónak tekintett sajátjukat terjesztették a meghódítottak körében. Nagymére tű természeti katasztrófák idején (mint az a bizonyos hatalmas víz özön a bibliai időkben) is jelentős emberi tudásanyag ment veszendő be. Amit itt pár sorban összefoglaltam, lényegében Velikovszkij „kol lektív amnézia" néven ismert elmélete. Ha egy magasan fejlett intelligenciával és bölcsességgel rendelke ző nép kiismeri a Földet időről időre sújtó kataklizmák mechanizmu sát, minden bizonnyal igyekszik átadni tudását a kései jövőben élő utódoknak. De hogyan képes egy civilizáció kapcsolatot teremteni egy másikkal, amely majd csak a távoli jövőben tűnik fel, akár ötezer évvel később? Ráadásul a kapcsolatteremtést a kollektív amnézia is nehezíti. Az ország nyelve elveszhet, ha a vidék hódításnak esik áldo zatul. Eszméket és egész kultúrákat törölhetnek el, ezerszámra éget hetnek el könyveket ideológiai megfontolásból. A technikai vívmá nyok nyomtalanul elvesznek a természeti csapások sorozatában. Az élet azonban megy tovább. Az emberiség idővel magához tér, tíz ujján mérni kezdi az idő és az évszakok múlását, amivel legalább egy alapvető tudást átment a múltból, a fejlett civilizációk közös jelrend szerét: a számokat. Nem meglepő, hogy a korai civilizációkban az istenek ajándékának tartották a számokat. Ezek segítségével mérték az időt, ami lehetővé tette a történelem mint tudomány létrejöttét. Az ember szereti ismerni múltját, szereti pontosan megmondani, mikor mi történt vele - mi le het hát nagyobb ajándék annál az eszköznél, melynek révén minderre lehetősége nyílik? A maják a legegyszerűbb számolási módszert alkalmazták: egy rö vid vonal jelentette az ötös számot, és egy pötty felelt meg az egyes számnak. Ez jelentősen fejlesztette ikonografikus szókincsük nagysá gát. Volt egy „üzenetük" a jövő számára a visszatérő katasztrófákról, és volt egy különleges „írásrendszerük", amelyhez isteneik szimbólu mait alkalmazták, és volt egy vonalkát és pöttyöt használó számrend szerük. Képzeljük magunkat a helyükbe! Hogyan lehet a legegysze rűbben kódolni ezt a fontos üzenetet úgy, hogy három feltételnek is megfeleljen: először is az adatoknak meg kellett maradniuk; másod-


szor biztosítani kellett, hogy illetéktelen ne férkőzzön az üzenethez; és harmadszor könnyen megfejthetőnek kellett lennie. Ma már számtalan módszer áll a rendelkezésünkre ismereteink kó dolására: hangszerek zenei rezgésétől vonalak és pontok zenei partitúrabeli rendszerén, könyvekbe nyomtatott betűkön át egészen a floppy lemezekig, a lyukkártyákig, a telex használatáig, a morzeábé céig, a faxig; látható dolgok tekintetében pedig a fényképekig, fest ményekig, domborművekig és az építészetig vagy akár a virágágyá sok kialakításáig. A tárolás módozatai szintén sokfélék: papír, műanyag lemez, hang szalag, LED, folyadékkristály, CD, beton, márvány és virágok, hogy csak néhányat említsek. Mindezt információ továbbítására hoztuk létre. Kódolt információ val küzdünk gyermekkorunkban, amikor olvasni tanulunk. Az analfa béta számára zavarba ejtők a betűk. Ugyanígy, ha a számítógép mág neslemezén tárolt információhoz nincs leolvasóeszköz, a lemez érték telen műanyagdarab csupán. A kódolás szabályainak ismerete nélkül a kódolt információ nem létezik. Tudjuk, hogy a kódolás formájának megválasztása az információ fontosságától függ: a fontos üzenetekből másolatot kell készíteni, biztosítani kell a fennmaradásukat és hogy felhívják magukra a figyelmet. Ezt tesszük ma is, amikor egy fontos faxot megerősítünk az azt követő levéllel, vagy amikor telefonüzene tet hagyunk, és azt írásban is megerősítjük. Ezek a „megerősítések" jelentősen növelik üzenetünk célba érésének esélyét. Ugyanilyen megfontolások késztették arra a majákat, hogy üzene tüket egyidejűleg építészetükbe, faragványaikba, ékszereikbe, fest ményeikbe és számrendszerükbe rejtsék. Biztosak akartak lenni ab ban, hogy az üzenet eljut hozzánk, hogy kiállja az idők próbáját, rá adásul így egyik üzenet elősegítheti a másik értelmezését is, kizárja a félreérthetőséget, továbbá növeli a felfedezés, a megfejtés és az üze net célba érésének a bizonyosságát. A Maja próféciákban bemutattam, hogy miért és hogyan használ ták a maják arra az időciklusokat, hogy továbbítsák a katasztrófákról szóló üzenetet. Napok különleges ciklusát használták időegységként. Manapság mi az évnek nevezett 365,24 napos ciklust használjuk, me lyet 30,4375 napos átlaghosszúságú hónapokra és hétnapos hetekre osztunk. Mindezt arra használjuk, hogy valamilyen jelentős esemény től mérve kijelöljük az idő egy adott pillanatát. Például 1997. decem58

ISTENEK SZÍNPADA

ber 6. azt jelenti, hogy 1996 év, 11 hónap és egy hét 6/7-e telt el Krisz tus születése óta. A maják 144000 napos, 7200 napos, 360 napos és 20 napos cikluso kat használtak az idő mérésére, és ezeket az általuk Vénusz születéseként ismert dátumtól, i. e. 3113-tól számították. Nem meglepő, hogy ezeket az időtartamokat a tudósok már több mint kétszáz évvel ezelőtt megfejtet ték. No de miért használták mindegyiket, miért nem csak a napokat hal mozták i. e. 3113-tól? Nyilvánvaló, hogy valami hiányzik. Mégpedig a maják alapvető számértékei; a maja évet 260 naposnak ismerjük, és tud juk, hogy a maják tisztelték a kilences számot, amely viszont soha nem tűnik fel a számrendszerükben, holott mindenütt máshol jelen van: a nap tárakban, az írásos feljegyzésekben, a csillagászati táblázatokban stb. A jelenlegi űrkorszaki felfedezések alapján tudjuk, hogy a Nap minden huszonhatodik földi nap alatt egyszer megfordul egyenlítője mentén, és minden harminchetedik alatt a pólusoknál, ami összessé gében 260 napos ciklust eredményez; ez a ciklus a Nap mágneses akti vitásának és a Nap részecskesugárzásának kiszámítására használható (ezek hatással vannak a földi életre és termékenységre; lásd Függelé kek). Ha ezt a rendkívül fontos számot beillesztjük a ciklussorozatok ba, a következőt kapjuk: 144000 + 7200 + 360 + 260 + 20 És ha ezt megszorozzuk kilenccel, a maják „szent" számával, akkor az 1 366 560-as napfoltszám lesz az eredmény; az a katasztrófa-időszak, ami a maják számára a Vénusz születésével volt azonos. Ez arra utal, hogy a maják nem kívánták felfedni ciklusaikat minden ember előtt, csak azoknak, akik megértették a 260-as szám tudományos jelentőségét, mert a 260-as és az 1 366 560-as számok csillagászati je lentőségére akarták felhívni a figyelmet. Látni fogjuk, hogyan fejlesz tették ki hihetetlenül szellemes jelrendszerüket, melyet Palenquéban, a Feliratok Templomában alkalmaztak, az építészetükbe, faragványaikba és ékszerészetükbe kódolt üzenet másodpéldányaként. Akik érdeklődnek a maja számok iránt, bővebben is olvashatnak ró luk a Maja próféciák idevágó fejezetében. Ott bemutattam, hogy mint az számrendszerük számos szintjéből kiderül - a maják már tisz tában voltak a tízes számrendszerrel, ám úgy határoztak, hogy a fel irataikban nem használják. 59

Negyedik fejezet

A maja király szelleme

Palenque Palenque a Csendes-óceánnál emelkedő maja fennsíkok és a Yucatán északi alföldjei között található. Nagyszerű mészkő palotái, templo mai és épületei, a világ egyik legnagyobb civilizációjának alkotásai, évszázadokon át félreértett lángelméjű népről tanúskodnak (lásd 1., 2. és 3. kép). 1952-ben Alberto Ruz Lhuillier minden idők legnagyobb mexikói régészeti fölfedezését tette. Három év fáradságos ásatás után, csak csákányt és lapátot használva, csapatával megtisztított egy törmelék kel teli lépcsős alagutat, amely a Feliratok Templomába vezetett Palenque ősi városában. Amikor eljutott a bejáratot elzáró óriási há romszögletű monolithoz, belépett egy „hatalmas üres terembe, amely mintha jégbe fagyott volna... a falak csillogtak, mint a jégkristályok... és szinte az egész helyiséget betöltötte egy oltár óriási fedőlapja... csak annyit tudtunk megállapítani, hogy egész felületét faragások bo rítják..." Mámorosan ünnepelték felfedezésüket és a talált kincset. Milyen szerencséjük volt, amikor megtalálták a négy pár lyukat a templom egyik padlólapján, a piramis legfelső emeletén! És mekkora hozzáér tés kellett ahhoz, hogy felemeljék a táblát a földről emelők, ékek és szíjak segítségével, hogy kiemeljék a követ a szilárd habarcsból! És miután kiszedték, és kiásták az első kis törmelékkupacot, egyszerű mészkő lépcsőfok tárult a szemük elé. Majd még egy és még egy és még egy... Felfedezés felfedezést követett. A lépcsőt félúton megtöri egy for duló, ahonnan a lépcső második szakasza egy kőből és mészből álló falhoz vezetett. A falnál kőláda állt, benne három agyagtállal, három vörösre festett kagylóhéjjal, tizenegy jade-darabbal és egy cinóberrel 61



teli kagylóval, melyben egy szem gyöngyöt találtak. Ezek mindegyi ke békeajándék (itt a dőlt betűs szavak az ortodox régészeti megha tározásokat, illetve a turistakalauzok ezek nyomán kialakult termino lógiáját jelölik). Miután áttörték a falat, négyzet alakú kis kamrában találták magukat, öt férfi- és egy női csontváz - feláldozottak -, vala mint egy baloldalt látható háromszögletű kőájtó társaságában. 1952. június 15-én, bezárása után 1200 évvel kinyitották az ajtót. Egy sírhely fedele tárult Ruz Lhuillier tekintete elé: tömör, öttonnás kőtábla. A fedélre szimbolikus képet faragtak, amely a sírban fekvő embert ábrázolta, amint egy földszörnyeteg fején ül: éppen elhagyja ezt az életet, és átlép a következőbe. A tábla tetején valamiféle szertar tási öv maradványai voltak, rajta három kisméretű emberi maszkkal és fejsze alakú függőkkel. Nagy számban találtak cseréptálakat és -tányérokat, amelyeket talán étellel és itallal tele hagytak itt a temetés idején. A földön két kőfejet találtak, az egyik egy nőé, a másik a sír ban fekvő férfié. Amikor eltávolították a kőlapot, alatta múmia alakú belső kőszarkofá got találtak a sírban, és amikor ezt is kinyitották, meglátták a sírban fek vő ember csontjait, aki az utólagos vizsgálatok szerint halálakor körül belül negyvenéves lehetett. A szarkofág egész belső felületét cinóbervörösre festették, a halott arcát pedig jade-maszk maradványai fedték. Jade-korongokból készült koronát viselt, bonyolult fülkarikákat, külön féle jade nyakláncokat, jade karkötőket, melyek egyedien megmunkált jade-szemeket foglaltak magukban, továbbá jade-gyűrűket - egyetegyet minden ujján. Egy-egy jade-gyöngy volt a halott mindkét kezében és a szájában is. Oldalán két apró jade-figura feküdt. Kilenc, élénk szí nűre festett figura díszítette a kripta falát, Az Éjszaka Kilenc Ura. Nem szabad elfelejtkeznünk a négyzet alakú kőcsatornáról, az összekötő csa tornáról sem, ami lehetővé tette a halott embernek, hogy érintkezésben maradjon az élőkkel: ez a kriptától egészen a piramis tetejéig vezet. Mindent számba vettek és iktattak, Lhuillier csapata pedig méltó ju talomban részesült. A sírban fekvő férfi Pakal volt, a papkirály, aki a templom feliratai szerint - i. sz. 703-ban született, és i. sz. 783-ban halt meg. Előttem még senki sem vetette fel a következő kérdéseket: •

64

Miért volt a piramisnak kilenc szintje, de csak öt lépcsőfordulója? Valószínűleg sokkal egyszerűbb lett volna egy-egy rövid lépcsőhá zat építeni minden lejtős szintnél, de nem ezt tették. Miért?

A MAJA KIRÁLY SZELLEME

• Miért volt az öt lépcsőn összesen hatvankilenc lépcsőfok? • Miért van öt kapu és hat oszlop a templom tetején? Van-e valami lyen jelentőségük? • Miért volt négy pár lyuk a templom padlójának a kőlapján? Miért nem fúrtak egyszerűen egy-egy lyukat minden sarokba? A további négy lyuk a legkevésbé sem könnyíti meg a felemelést. • Miért volt az egész lépcsőház tele törmelékkel és kődarabokkal, annyi ra, hogy három évig tartott a kihordásuk, míg elérték a sírhelyet? • Miért van 620 vésett felirat a templomban? • Miért huszonhat lépcső vezet le az első szintre a belső lépcsőház ban? • Miért huszonkét lépcsőfok vezet le a második lépcsőszakaszon? • Miért tettek különböző tárgyakat a belső lépcső alján a kőládába? És miért éppen az adott tárgyakat? • Mit keresett ott öt férfi- és egy női csontváz? • Miért volt háromszögletű a sírhely ajtaja? • Miért vezetett további négy lépcsőfok lefelé a háromszögletű aj tótól? • Mi a jelentése a vésetnek a sír fedőlapján? Miért távolították el a sarkokat? • Miért hiányzik a szarkofág egyik sarka? • Mit jelképez a kilenc „titkos kód" a fedőlap mindkét oldalán? • Mi a jelentősége a két stukkófejnek a padlón? Miért van az egyik nek „magas frizurája", a másiknak pedig „alacsony" ? Miért van az egyiknek két füle, a másiknak csak egy? • Mi a jade ékszerek jelentősége? Miért vannak különös pettyek a jade-maszkon? • Mit jelenítenek meg a jade-darabok? • Miért jade-ot használtak az ékszerekhez, nem pedig aranyat vagy ezüstöt? • Hogyan lehetséges, hogy a sírban talált férfi csontjai azt mutatják, hogy negyvenéves korában halt meg, míg a feliratok szerint kétszer annyi ideig élt? • Miért volt kifestve a szarkofág belül cinóberrel, a higany porított formájával? • Miért festették a falakra az „Éjszaka Kilenc Urá"-t? • Mi lehetett a valódi célja az „összekötő csatorna"-nak?

65


Ehhez a táblázathoz a Vénusz mozgása és a 360-as ciklus matemati kai összevetésével jutottam. A maják templombeli feladványa egyfaj ta számjáték. A fenti táblázatban szereplő számok mindegyike a pira misba kódolt üzenet egészéhez vezető nyomok egyike. Az első ilyen nyom a palota előtt talált táblának a Nap napfoltciklu sának egy-egy ciklusát jelképező 96 írásjele. Erre utal a Feliratok Temp lomának 69 lépcsőfoka - a számok számjegyei felcserélődtek: 96 és 69. A következő nyom a templomban található feliratok száma: 620. Ez a fontos 260-as maja évnek, a Nap összforgási periódusának az anagrammája. Ha a 620-ból kivonjuk a 260-at, 360-at kapunk eredményül, a ma ja számrendszer alapszámát, a legfontosabb időciklus számértékét. Most egyeztessük a táblázatban szereplő számokat és a sírbolt jele it, íme: _9

9

Lépcső A piramis a piramis szintjei aljánál (kívül)

9

9

9

Lépcsőfokok a piramis legfelső lépcsősorán (kívül)

Az Éjszaka Urainak száma, akiket a sírbolt falára festettek

Titokzatos írásjelek a fedél mindkét oldalán

21. ábra

Látható, hogy a táblázat többi sora is jelen van. Vegyük például a há romszögletű ajtót, a sírbolt bejáratát. Tekintsük meg az összes „egyez tetett nyomot": 1

1

1

1

1

11 jade a kőládában

Gyöngy

Női csontváz

Kagyló

22. ábra

Azután ott a négy kettős lyuk a templom padlójában, ami 2 2 2 2-ként írható le. Emellett két fejet találtak a kripta padlóján (továbbá két jade-figurát Pakal király csontjai mellett, ahogy 22 lépcsőt az alacso nyabban fekvő belső lépcsősoron, de ezekkel később foglalkozunk). 67


A belső lépcsősor első szakaszában huszonhat lépcsőfok van, ami a Nap egyenlítői forgási periódusának földi napokban megadott értéke. A sírbolt háromszögletű ajtajának értelemszerűen három oldala van. Nem közönséges ajtó:

23. ábra A sírhely háromszögletű bejárata

Ez az ajtó az utazás kezdete (lásd 7. színes kép). Fejezzük be a hármak sorát! Van tehát három agyagtálunk, három vö rös kagylónk a kőládában és három jade-gyöngyünk, egy-egy az el hunyt király kezében, egy pedig a szájában, ráadásul hármas nyaklán cot viselt. A kettős lyukak négyes csoportokat alkotnak a padlón, négy lépcső fok vezet az „áldozati helyiségtől" a kriptába, és négy gyűrű található a halott férfi bal kezén, négy gyűrű a jobb kezén és négy csap a szar kofágban. Öt a lépcsőszintek száma, öt bejárat vezet a templomba, öt tetőge renda van a kriptában, a szarkofág ötoldalú, és öt férficsontváz fekszik kint a négyzet alakú kamrában. És ha már a csontvázakról van szó: az öt férficsontváz és a női csontváz természetesen üzenetet hordoz. Az üzenet: az egyik különbözött a többiektől (a nő a férfiaktól), illetve, 68


valamivel több fantáziával, hogy a sírban fekvő ember minden mástól különbözött. Azaz Pakal király nem tekinthető közönséges embernek. Hat oszlop áll a templom bejáratánál, és hat oldala van a palenquei fedélnek is. A fennmaradó hatosok - 666 - meglepő módon hiányoz nak, de megtaláljuk a hetesekkel és a nyolcasokkal összefüggésben a Pakal király nyakában talált jade nyakláncban (lásd 24. ábra): a nyak láncot megvizsgálva észrevehetjük, hogy a sírból hiányzó három ha tos a nyaklánc magasabb értékű számai között rejtőzik. Ha ezeket megtaláltuk, feltűnnek a hetesek és a nyolcasok is. A nyaklánc máso dik sora harminchét gyöngyből áll, ami a Nap pólusainak forgási pe riódusát jelképezi. A felső két sorban a gyöngyök száma hetvenegy, ami döntő tényező a napfoltciklusok időtartamának matematikai ki számításában: 11 (jade-gyöngyök száma a kőládában) x 71 x 87,4545 = 68 302 nap = a 187 éves napfoltciklussal. Húsz ilyen ciklus, 1 366 040 nap elteltével megfordul a Nap mágneses mezeje. A hiányzó hatosok megtalálhatóak Pakal nyakláncában (lásd a 24. ábrát), mégpedig a 13-13 gyöngyből álló füzérekben: 6 + 7, 6 + 7 és 6 + 7, azaz három már előkerült a szükséges hetesekből is. A második sor hasonlóképp újabb hetest mutat. A következő hetest a három ha toshoz hasonlóan kell keresnünk, vagyis „eggyel feljebb", a nyolca sok között. Adjuk össze a két számot, 7 + 8 = 15: ez megtalálható a nyaklánc középső füzérén. így jutunk a nyolcasokhoz: elsőre nem ta láljuk a többi nyolcast, de ha megvizsgáljuk az alsó füzért, láthatjuk, hogy egy hosszúkás gyöngyöt három kerek gyöngy követ, majd ismét egy hosszúkás következik, azután három kerek, azután újra egy hoszszú és három kerek és még egyszer utoljára, egy hosszú és három ke rek. Maja számokkal írták, maja számrendszerben. Tízes számrend szerben kifejezve: 8

8

8

8

Mielőtt abbahagynánk a nyaklánc vizsgálatát, valahogy be kell il lesztenünk logikánkba az egyetlen téglalap alakú gyöngyöt az alsó sor közepén és a két különálló téglalap alakú gyöngyöt a középső sorban, mert ezeket még nem vettük figyelembe. Korábban megkíséreltük lét rehozni számmátrixunk első sorát, az 1 1 1 1 1-et, a tizenegy jadegyönggyel a négyzet alakú ládából, a tengeri kagylóban a cinóber69


71 = 3 4 + 37


ágyon lévő egy gyönggyel együtt. A három megmaradó téglalapszerű gyöngy a nyakláncon azt jelenti, hogy elkövettünk egy apró hibát: a tizenegy jade-gyöngy a ládában nem a mátrix első sorának a része, ha nem a 71-hez tartozik a nyakláncban (11 x 71 x 87,4545 = a 187 éves napfoltciklus, ahogy feljebb szó esett róla). A mátrix első sorának iga zi elemei: a nyaklánc három téglalap alakú gyöngyszeme. Ugyanígy a kagylóban található gyöngy is tévesen került a mátrix ba, és ez, miként hamarosan látni is fogjuk, a palenquei sírkő megfej téséhez vezető következő nyom (lásd a következő fejezetet). Össze gezzük az eddigieket: a Feliratok Templomában talált egyes elemek számmátrixot alkotnak, amelyet a 9 9 9 9 9 tesz teljessé. Vegyük a ma ja ciklusok kilencesét és a 260 napos maja év kilencesét. Ezzel meg érkezünk a Feliratok Templomának üzenetéhez: 1 366 560. A kételkedők így érvelhetnek: „Ha nagyon keressük ezeket a számo kat, akárhol megtalálhatjuk." A gond csak az, hogy először is nem kel lett őket olyan nagyon keresni, másodszor, nehéz lenne a piramisban más referenciapontokból hasonló mátrixot összeállítani. A kivételek ről, a két jade-figuráról és a huszonkét lépcsőfokról már esett szó. Ezekre még visszatérünk. Végezetül még egy adalék, nevezetesen a piramis külső lépcsői, melyek egyértelműen bizonyítják a mátrix léte zését (lásd Első függelék, V. rész). Ez a kiindulópontunk; a háromszögletű ajtón át elkezdtük hihetet len utazásunkat. Következő állomásunk a bámulatos palenquei fedél.

71

Ötödik fejezet

A bámulatos palenquei sírkő

A Pakal király sírját fedő mészkő tábla (lásd 8. színes kép) öt tonnát nyom, és durván négy méter hosszú, két méter széles és valamivel ke vesebb mint harminc centiméter vastag. Felületén a sírban fekvőt áb rázoló kép látható, amint meghal, és az életből valamilyen túlvilági vi dékre távozik - miközben a Földszörny tetején ül, legalábbis ahogy a hivatalos értelmezések írják. A különféle motívumokból álló szélek keretezik a középen elhelyezkedő ábrát, és - ez fontos! - a sírkő két sarka hiányzik, noha ezt a szakirodalom rendszerint elmulasztja meg említeni. A Maja próféciákban bemutattam, hogy a hiányzó sarkok megtalá lásával hogyan fejthetjük meg a keretet, a megfejtés pedig nem más, mint néhány titkos utasítás, melyek alapján magát a középső képet is dekódolhatjuk. E könyvben nem az a célom, hogy megismételjem az eljárás menetét, hanem hogy elmondjak néhányat a szarkofágfedél megfejtett történetei közül. 1989-ben több mint kétszáz, a szarkofágfedélen elrejtett titkos ké pet fejtettem meg. Ezeket körülbelül negyven, logikailag összefüggő történetbe rendeztem, amelyeket két kötetben tettem közzé, The Amazing Lid of Palenque (A bámulatos palenquei sírkő) címen (to vábbi információkat a könyvről lásd Kilencedik függelék). Az első kö tet a maják számtalan istenét, ősi mitológiáját és hagyományaikat is merteti, a második kötet pedig különböző szerepekben mutatja be mindezen isteneket. Dekódolási rendszerem révén feltárulnak a fedél titkai, és a történetekből megismerhetjük az emberiségre váró túlvi lágot.

73


26. ábra A szarkofágfedél vésete

Megjegyzendő, hogy a maják szent könyve, a Popol Vuh ezzel a mondattal kezdődik és végződik: „Nem látható többé az eredeti Popol Vuh... rejtve őrzik a kutató és gondolkodó emberek elől." A szarkofág fedelet a maják egy piramis alá rejtették, Közép-Amerika dzsungeleinek mélyére. A sírkamrába vezető lépcsőket törmelékkel és hulladék kal töltötték fel, ám a piramis tetején volt egy lyukas padlólap, hogy ki emelése után meg lehessen tisztítani a folyosót. Tehát azok, akik a sírkamrában levő fedelet egy törmelékkel megtöltött lépcsősor aljára te mették, azt akarták, hogy megtalálják a sírt, ám abban is biztosak akar tak lenni, hogy csak jelentős erőforrásokkal rendelkező munkások ki tartó csapata járhasson sikerrel, ahogy arra végül is háromévi ásás után került sor. Más szóval, biztosra mentek: a sírbolt egyrészt biztonságban volt a sírrablóktól, a hivatalos engedéllyel és támogatással rendelkező kutatók viszont célhoz érhettek (ez megfelel a korábban felállított, az üzenet biztonságos továbbításával kapcsolatos feltételeknek). Ugyanígy a fedél megfejtése sem volt nyilvánvaló. Sokat kellett gondolkodnom azon, hogyan lehet szólásra bírni a kódot. És bár a megoldást elrejtették az emberek elől, nem az eltökélt, gondolkodó ember elől, aki ráadásul ismerte a napfoltciklusok, a katasztrófaciklu sok és a termékenységciklusok közötti összefüggést. A maják bizto sak akartak lenni abban, hogy aki végül legyűri a kódot, már koráb ban birtokába jutott ennek az ismeretnek; ennek okára később még fény derül. 74

A BÁMULATOS PALENQUE1 SÍRKŐ

A bámulatos palenquei szarkofágfedél titkos képei (második kötet) A fedél titkait feltáró dekódolási módszerem a következő volt: fény képet készítettem a képről, ezt fóliára fénymásoltam, majd a fóliát az eredeti képre helyeztem, és amikor mozgatni kezdtem egymáson a ké peket, elkezdődött a túlvilági történet:

Pakal király fizikai halála Két stukkófejet találtak a kripta padlóján. Az egyik fiatalemberként ábrázolja Pakalt, alacsony frizurával és egyetlen füllel, a másikon pe dig idősebb emberként jelenik meg, és immár két füllel. A fiatalabbik nak érdekes hiány figyelhető meg közvetlenül az orrnyerge fölött, míg az idősebbiken különös kör fedezhető fel a jobb szem és az orr között.

27. ábra A Pakal királyt ábrázoló két stukkófej a kripta padlójáról

75


Ezek a jelek segítenek megfejteni a fedélben elrejtett titkos üzene teket. Ismét hangsúlyoznom kell, hogy nem a képek dekódolási me netének az ismertetése a célom, hanem megvizsgálni a már megfejtett képek némelyikét, amelyeket a The Amazing Lid of Palenque című munkám második kötetében már leírtam. A két fólia a képeknek az itt látható különös sorozatát tárta elém. Kicsi denevérfej és két, hasonlóan kicsiny denevérszárny bukkant elő a vonalak szövevényéből: Pakal király halálának első jelenete (lásd 28. ábra, lentebb). Közvetlenül fölötte egy nagyobb denevér je lent meg nyitott szárnnyal (az ábrán feketével jelölve). Ez volt a má sodik kép: a közeledő denevér.

28. ábra Pakal király fizikai halála. Első kép: a távoli denevér (a közelgő halál). Második kép: a közeledő denevér (közelgő halál)

Tovább forgattam egymáson a két fóliát. A két denevér eltűnt, és egy harmadik denevér töltötte ki majdnem az egész képet, olyan nagyítás ban, mintha alig néhány centiméterre lenne a megfigyelő orrától, és szárnyával átölelni készülne; ez a leszálló denevér (lásd 29. ábra).

76

A BÁMULATOS PALENQUEI SÍRKŐ

29. ábra Pakal király fizikai halála. Harmadik kép: a leszálló denevér

A denevér a majáknál a halált jelentette, mivel a Denevéristen a ha lál istene volt, ennélfogva ez a sorozat a halál közeledtét, illetve ma gát a halált jeleníti meg. A negyedik képen (lásd 9. színes kép) láthatjuk, hogy a sírban fekvő a leszálló denevér maszkját viseli, habár a színes mellékletben, hogy felhívjuk a figyelmet Pakal király arcára, a maszk narancssárga és cit romsárga színekben pompázik, ellentétben a feketével, ami homályba borítaná Pakal arcának alsó részét. Figyeljük meg a Pakal király feje tetején ülő kismadarat. A madárka láncot tart a csőrében, a láncon kagylóhéj függ: ez a szél és Quetzalcoatl jele. A Pakal király fizikai halála című sorozat negyedik képének üzene te az, hogy a halál elérte ugyan Pakal királyt, de újjászületett mint Quetzalcoatl-madárfióka, vagy másképpen: halála után Pakal király Quetzalcoatl lett (lásd még 6. színes kép). Korábban már megismertük a négy Tezcatlipocát, az első négy is tent, aki az ég négy szegletét uralta. Yaotl az északot, a halált és a sö tétséget jelentette; Xiuhtechutli a tűz, a kelet, az újjászületés és az ál dozat istene volt; Huitzilopochtli a megtisztítást jelenítette meg; míg Quetzalcoatl volt a jóság. Ez a négy isten jelenik meg előttünk, hogy segítsen felfedni a rejtett képek jelentését. A felső fóliát kicsit feljebb csúsztattam, továbbforgattam, és újabb ké pek kerültek a szemem elé: az ötödik kép (lásd 10. színes kép) követ kezett. 77


Ebben a jelenetben Pakal csukott szemmel megadja magát a halál nak. Fején a Nagymedve ül, Yaotl, a sötétség istene, két kezét két ki felé figyelő, Pakal fején álló koponyán nyugtatva. Figyeljük meg, hogy Yaotl láncot tart a foga között, melynek végén két kagylóhéj függ - Quetzalcoatl jele -, míg nyakában a mérőzsinór négyszeres fonata függ - szintén Quetzalcoatl jele -, és ez megerősíti Yaotl státusát mint a négy Tezcatlipoca egyikéét: Yaotl ezúttal Quet zalcoatl egyik megnyilvánulása. Eközben a kép alsó részén a Denevéristen kiterjesztett szárnnyal re pül tovább. Hátán a Halál Hírnökét viszi, akinek koponya az arca, fe kete köpenyt és kalapot visel. Pakal fejét összenyomja a halál két ere je: az egyik Yaotl fent, a másik a Hírnök lent. Ennek következtében Pakal feje megroppan az orrnyeregnél. Az ötödik képre a stukkófej is utal, amelyen Pakal orrnyerge hiányos; Pakal most kezdi el utazását ebből a világból a másikba. A hatodik kép (11. színes kép) ismét Pakal arcát mutatja, ezúttal a bomlás előrehaladott állapotában. A halál már bekövetkezett. Ehhez a rejtélyhez a kulcs a körkörös jel az idősebbik Pakalt ábrázoló, kan csalságát kiemelő stukkófejen. Pakal meglepődve hunyorog. Egy szü zet lát megjelenni a két szeme közötti keskeny törésen. A kép tetején Xiuhtechutlinak, a tűz istenének, az életadónak lán gokkal körülvett görnyedt alakját látjuk. Szájából, illetve nyakáról kagylóhéj és mérőszalag lóg. A szűz két sarka Pakal szájának két ol dalán nyugszik, hátrahajló teste elfedi az orrot, feje az orrnyereg töré séből emelkedik ki. Pakal felébred, meglepődik a megjelenő figurától, szeme tágra nyílik meghökkenésében. Xiuhtechutli jelenléte arra utal, hogy a felbukkanó szűz új életet hoz Pakal királynak.

Pakal király spirituális újjászületése A sírbolt felé vezető úton, a kőládában cinóberrel teli kagylóhéjat ta láltak, benne egyetlen igazgyönggyel. Azt is tudjuk, hogy a szarkofág ban fekvő halott arcát jade mozaikmaszk takarta. Ez a két tárgy utal a következő, Pakal király spirituális újjászületésének az első jelenetére (12. kép). Ebben Tezcatlipoca Quetzalcoatlt (az újszülött quetzalmadarat) láthatjuk, amint csőrével jade-maszkot emel fel a halott arcáról. 78


A maszk eltávolítása lehetővé teszi, hogy Pakal király lelke megsza baduljon. A lélek közvetlenül a felemelkedő madár alatt látható csu kott szemmel (a szemek a kismadár nyakából lógó mérőszalag ele meiből alakulnak ki). Foglaljuk össze a kép értelmét a mai kor nyel vén: az élet nehéz terhei eltávolodnak a halottól. Ugyanekkor az előző jelenetben felbukkanó szűz most hátrahanyatlik, széttárja lábát, és életet ad az immár halott Pakal koponyájának szájából kihulló gyöngynek. A gyöngy ezután két napgyermekké vá lik. A kagylóban talált gyöngy eszerint az új élet magvát jeleníti meg, az új kezdetet; a napgyermekek az ikrek újjászületését jelentik délen, Tomoanchan paradicsomában, ahol a szoptató- vagy életfa emlőit fog ják szopni, és amint elég erőt gyűjtöttek, újjászületnek a Földön. Ez a jelenet arra utal, hogy a halott választás előtt áll, döntenie kell a lélek megtisztulása és az üdvözülés, illetve a földi újjászületés között. A gyöngy cinóberágyon nyugszik, ez utóbbi pedig az egyébként fo lyékony higany porított alakja. Ez roppant jelentőségű a kép teljes megfejtésének szempontjából. A higany az asztrológiában a Merkúr bolygó fémje, innen ered latin neve is: mercurium. Az üzenet azt tar talmazza, hogy a Merkúr bolygó nélkül nem mehet végbe a születés és az újjászületés. E feltevés igazolása az Első függelék első részében kapott helyet, de röviden itt is összefoglalom: a Merkúr mozgása okozza, hogy a Nap egyenlítői régiói gyorsabban forognak a sarki te rületeknél. Az eltérő forgás eredményezi a napfoltok kialakulását, va lamint a termékenységi és katasztrófaciklusokat is. Ezért festették ki cinóberrel Pakal király szarkofágjának egész belső felületét: hogy ez által ismét hangsúlyozzák a Merkúr fontosságát. A második képen (13. színes kép) az immár „jellegtelen" Pakal királyt látjuk a mennyekben. Nincs orra, de nincs is szüksége a légzésre, így a légzőnyílásokat - az arc nagy részével egyetemben - elfedik a ko ponyatetőről alácsüngő ékszerek. Ajkát becsukja; belső békével eltel ten, boldogan és üdvözülten mosolyog. Ajkáról függő lóg le, rajta egy csecsemővel. A sírkamra padlójának jade-függői erre, a következő és az azután következő képekre utalnak. Most már szemügyre vehetjük az egyik jade-figurát a szarkofágban Pakal mellett. Figyeljék meg a figura kontyát, amely olyan, mint a ké pen a pillangó Pakal fején. Ez a pillangó Huitzilopochtli, aki - Tonatiuh megnyilvánulásaként - az új Napot jeleníti meg. A The Amazing 79


Líd of Palenque első kötetében (itt nem látható) Pillangó úr és Pil langó úrhölgy a megtisztulásról és az áldozatról szóló jelenetben tű nik fel. Ezek alapján Pakal az áldozaton keresztül találja meg a megtisztu lást. De a figura újabb vezérfonalat ad a kezünkbe. Figyeljük meg, hogy jobb és bal keze más-más szinten helyezkedik el: az egyik fel emelkedik, a másikat lejjebb ereszti. Ez a következő jelenet kulcsa. A harmadik képen (15. színes kép) Pakal ajkairól a már ismert, függő ről lelógó csecsemőt pillanthatjuk meg. A kép tetején a fiatal Quetzalcoatl-csibe nagy függőt emel fel, melyen egy másik csecsemő lóg. A gyermek múmiaszerű, alakja megegyezik a belső szarkofágé val. Ebben a csecsemőfigurában egy másik emelkedik ki ugyanabba az irányba. A második csecsemő belsejében a két napgyermek az elő zőekkel ellenkező irányba, fejjel lefelé, az alvilág felé mutat. Ennek a képnek nem egészen világos számomra a jelentése. Quetzalcoatl jelképe a Vénusz ikercsillaga, tehát afféle jármű, melyen a spirituális gyermekek az égbe emelkednek (a csibe húzza föl), a nap gyermek ikrek viszont az alvilágba utaznak. A következő jelenetek alapján ez elfogadható magyarázat lehet.

Quetzalcoatl megteremti a Nap ötödik korszakának emberiségét A legenda szerint amikor véget ért az ember negyedik teremtése, Quet zalcoatl azt a feladatot kapta, hogy lopja el az ötödik korszak emberei nek teremtéséhez alapanyagul szolgáló csontokat az alvilágból. A feladat végrehajtásához Xolotollá változott (az esti Vénusz, a Vacsoracsillag), vak kutyává, aki átlát a Mictlan, a halottak helyének örökös sötétjén. Az első jelenetben (16. színes kép) V-szerű, nagy fejű denevért látunk a kép előterének alján: a Halál Ura térdel rajta, és a megfigyelőre füg geszti a tekintetét. Mögötte áll felesége, a Halál Úrnője, aki kosarat visz, benne a Vénusz ikercsillagából szopó ikrekkel. A jelenet tehát azt beszéli el, hogyan merészkedett az alvilágba Quetzalcoatl, hogy ellopja az emberiség megteremtéséhez szükséges csontokat. 80


A második kép (17. színes kép) a csontokat ábrázolja, amint előbuk kannak az alvilágból, és gyermekekké alakulnak. A második és harmadik jelenet nem a legmeggyőzőbb ebből a soro zatból, de nem hagytam ki a könyvből, mivel a harmadik jelenetben megismerjük Tlachueyalt, az alvilágban élő óriást: Yaotl (az észak és a sötétség istene) általában rosszindulatú szereplőként jelenik meg, Tlachueyal alakjában azonban pozitív erő, aki amolyan „házmester ként" dolgozik az alvilágban. A harmadik képen (18. színes kép) csak részben láthatjuk az óriást, a keretként szolgáló szél kódmintái alkotják testét, amint újabb függő ről lógó újabb gyermeket húz. Ez a gyermek jelentősen különbözik a többitől, mivel a homlokán a denevér jele található, jelezve, hogy a gyermek fizikai, hús-vér újjászületés, nem pedig spirituális megúju lás. A denevér jele azt mutatja, hogy ez a gyermek halálra született, csak időlegesen száll fel az alvilágból az óriás segítségével. Tlachueyal, az óriás még szerepelni fog egy későbbi, igen fontos je lenetben, ezért nem hagyhattuk ki a második és a harmadik jelenetet.

Tlazolteotl, a szenny istennője, avagy a Szívistennő Tlazolteotl az alvilágban élő hatalmas légy, tápláléka szenny. Segítő ivel együtt összefogdosta a bűnösöket, és arra kényszerítette őket, hogy papok előtt bevallják bűneiket. Vallomásuk könnyített a szívü kön, Tlazolteotlot ilyenformán a Szívek istennőjeként is tisztelték. Ez a megtisztító szertartás volt a purgatórium, a bűnösök megállóhelye az alvilágban, ahol megtisztulhatnak bűneiktől. E jelenet (19. színes kép) előterében nagy szívformát látunk, mely egyúttal a teljes sebességgel felénk repülő légy arcát alkotja. A légy a hátán viszi a Xolotolként az alvilágba alászálló Quetzalcoatlt képvi selő ikreket. Az ikrek fejét haláldenevér öleli.

81

AZ ISTENEK A FÖLDÖN JÁRNAK s

Újjászületés a Földön A következő jelenetben (20. színes kép) Coatlicue (a földistennő, a csecsemők védnöke) karjaiban látjuk az ikreket, akik a földanya szá mos csecsét tartva szopnak. Az istennő törzse fa alakjában tűnik fel, ami a szoptatófára utal. Az üzenet: az ikrek a Földön születnek újjá.

A ciklus kiteljesedése Ebben a jelenetben (21. színes kép) a középső vonalak és hurkok kétkét fele egybeolvad, mintegy „négyszögesítik" a kört, és a Nap ke resztmetszeti képét jelenítik meg. A mágneses hurkok a függőleges tengely egész hosszában kiegészülnek mint vízszintes fél hurkok a négyzet felső és alsó középső szakaszán. Összességében húsz mágne ses hurkot, illetve napfoltciklust kapunk, amelyek a 2 0 x 6 8 302 = 1 366 040-t adják eredményül, ami azonos számítógépes napfoltszá mításom eredményével, és nagyon közel áll a maják 1 366 560-ához: Vénusz születéséhez. Idézzük csak fel, hogy a templom esetében is találtunk erre a jele netre utaló nyomot: Pakal király életkorát csontozatából ítélve negy ven évben határozták meg, ugyanakkor a feliratok szerint i. sz. 703ban született, és i. sz. 783-ban halt meg, ami azt jelenti, hogy a kétsze resét (2) élte meg a maradványai alapján neki tulajdonított kornak. Mind a csontok, mind a szarkofágfedél a „kettes" tényező hibáját tartalmazza. Az üzenet tehát úgy szól, hogy az írott számjegy a kétsze rese annak, amit látunk (a csontok kora, illetve a fedélen található illesztőpontok száma). Ezt a két kettest együtt kell szemlélni, nem külön-külön, noha az egyik kettes a lépcsők tetejénél (a feliratoknál) található, a másik a lépcsők aljánál (a sírhelyen) található kulcsra vonatkozik. A 22 lép csőt tartalmazó lépcsősor választja el egymástól ezt a két kettest, kö vetkezésképp maga a lépcső hordozza ezt az utalást.

82


A Nap ötödik korszakának története Mint láthattuk, az egymásra illesztés során számos képréteg bukkan elő, például a közelgő denevér sorozata, ahol a rétegeket le kell „há mozni", mielőtt feltárulna a megfejtésre váró alsó réteg. Az ötödik Nap története is ezt az eljárást alkalmazza, így ezt is két rétegre lehet bontani. Az l/a jeleneten (22. színes kép) két denevért látunk. A denevérek a halált jelenítik meg, de a helyzetük az igazán lényeges, mégpedig a mögötte rejtőző 1/b jelenet tekintetében. Az 1/b jelenet (23. színes kép) az előadás utolsó előtti jelenete. A tel jes szereplőgárda együtt jelenik meg a színpadon. A kép legalján, köz vetlenül az „öt nap" jelzések fölött Xiuhtechutli, a kelet ura arcát lát hatjuk (a keretmintázatból bontakozik ki). A tűz istene áldozati tálat tart a fején. Ugyanez a tál Huitzilopochtli, a dél urának szája, aki Xiuhtechutli mögött látható, de átsejlik rajta. Huitzilopochtli fején ki terjesztett karokkal áll az északi Yaotl háromféle alakban: medve, az óriás Tlachueyal és bagoly (éjszaka) alakjában. Tlachueyal jaguárt emel fel a hátsó lábánál fogva, maga a jaguár pedig az alvilágból szer zett csontokat emeli a magasba. A csontokat még mindig a szájában tartja Xolotol, a vak kutya, azaz Quetzalcoatl, a nyugat ura. Térjünk vissza az l/a jelenetre (22. színes kép) és a denevérek otta ni - mint említettem, rendkívül fontos - elhelyezkedésére; láthatjuk, hogy az alsó denevér Xiuhtechutlit és Huitzilopochtlit egyaránt meg öli, hiszen mindketten a halál jelét, a denevért hordozzák. Ugyanígy Yaotl három megnyilvánulását is a halál fedi, ami arra utal, hogy Yaotl is halott. Csak a jaguár él: a Nap ötödik korszaka, melyben élünk. Eb ből kiderül, hogy sikerült elvinni a csontokat a negyedik korszakból, hogy az istenek az ötödikben újra megteremtsék az emberiséget, és ez Xolotol-Quetzalcoatl segítségével történt. Ennek a jelenetnek üzenete tehát arról szól, hogy a Nap ötödik kor szaka a Quetzalcoatl által Xolotol - azaz önmaga - segítségével te remtett Jaguár korszaka. A Tollaskígyó legyőzte az összes többi Tezcatlipocát, így az egész eget uralma alá hajtotta.

83


A palenquei sírkő képeinek főszereplői: a halált megjelenítő Denevér isten és az életet megszemélyesítő napisten (Tonatiuh). Az ötödik Nap történetének második jelenetében Tonatiuht, a napistent láthatjuk ki nyújtott nyelvvel - az életadás szimbólumával -, amint lovagló ülés ben ül egy kimerült denevér hátán, aki meghajol. De a denevér maga is a denevér jelét hordozza homlokán. Az üzenet: a denevér meghalt, és Tonatiuh, a napisten él, és életet ad a Nap ötödik korszakában, a Jaguár korában. Közös téma kezd kibontakozni ezekből a maja „átalakulásokéból. A történetek szereplői - mint valami színdarabban - az istenek, akik az előadás végeztével annak rendje s módja szerint megjelennek a színpadon, és meghajolnak a közönség előtt. Ennek lehettünk tanúi a palenquei szarkofágfedél esetében, és a mozaikmaszkéban is ugyanez történik - ahogyan azt a következő fejezetben látni fogjuk -, valamint a bonampaki falfestmény „színdarabjának" végeztével is.

84

Hatodik fejezet

Pakal király mozaikmaszkja

Pakal papkirályt Quetzalcoatlként - a tudás hordozója, a bölcsesség, a művészetek, a naptár és minden üdvös dolog tanítója - tisztelték a maják. Quetzalcoatl, a Tollaskígyó a palenquei maják klasszikus kor szaka előtt és után is kiemelkedő szerepet játszott a közép-amerikai kultúrában. Számtalan megnyilvánulása közül különösen jelentős pél dául Ehecatl (a szél istene). A legenda szerint Ometeotl (az őseredeti isten - az isteni pár) egyet len lélegzettel teremtette meg Ehecatlt. Ehecatl - mint említettem ezután egy gyermeknek adott életet, „Ehecatl fiá"-nak. Az atya (Ehe catl) és a fiú azután egyetlen lénnyé olvadt össze: így jött létre a nagy szerű Tollaskígyó, Quetzalcoatl. Quetzalcoatl két, legszélesebb körben használt jele a madármaszk és a „szél ékszeré"-nek is nevezett kagylóhéj keresztmetszeti képe. A madarat a repüléshez és a szélhez társították (és társítják), a szelet pe dig az őserdőn át kanyargó folyók vizének párolgásával kötjük össze, így kapcsolták össze Quetzalcoatlt a szeleket irányító és az eget a földtől elválasztó Tollaskígyóval. A felhők a párolgás útján keletkez nek, ezért Quetzalcoatlt Tlalockal, az esőistennel is összekötötték. Quetzalcoatl képviselte az égi szellemet, azaz az élet spirituális ol dalát, valamint a Földet jelképező kígyót, az élet fizikai oldalát. Egy szó, mint száz, Quetzalcoatl maga volt a szellemből és húsból álló tökéletes létező, aki egyesítette magában a földet (kígyó), a leve gőt (madár) és a vizet (felhők). Quetzalcoatl az ég nyugati negyedét uralta, míg Yaotl az északot, Xiuhtechutli volt a kelet ura és Huitzilopochtli (Tonatiuh, a napisten) kormányozta a delet. A Popol Vuh, a maja-kicsék szent könyve elmeséli az első négy is ten, a négy Tezcatlipoca történetét:

85


PAKAL

KIRÁLY MOZAIKMASZKJA

31. ábra Quetzalcoatl-szobor az Antropológiai Múzeumból, Mexico City

Nagyok voltak a leírások és a számadások, hogy m i n d e n egek és a Föld hogyan voltak felosztva négy részre; hogyan lett az megosztva, és hogyan lettek az egek feldarabolva; és a mérőszalag el lett hozva és ki lett terítve az égben és az egész Földön, a négy szögletben és a négy sarkon. így mesélte a Teremtő és Alkotó, az Anyja és Atyja az életnek és minden teremtett dolognak, ő, aki adja a lélegzetet és a gondolatot, ő, aki életet ad a gyermekeknek, ő, aki látja az emberek boldog ságát, az emberi faj boldogságát, a bölcs ember, ő, aki gondolkodik minden jón, ami létezik a mennyekben, a Földön, a tavakban és a tengerekben...

87

PAKAL KIRÁLY MOZAIKMASZKJA

A Feliratok Templomában zöld jade mozaikmaszk fedte Pakal ki rály arcát. A maszk fasablonra ragasztott, több mint kétszáz különálló jade-darabból készült, és megsemmisült az idők során. A régészek fá radságos munkával rekonstruálták ezt a jade-kirakóst, végül egy élet nagyságú maszkot kaptak. A szemek kagylóból és obszidiánból, egy fajta vulkáni üvegből készültek, és egy jade-gyöngyöt helyeztek a maszk szájrészébe (lásd 25. színes kép). A régészek ünnepelték magukat, milyen ügyesen állították össze új ra az egykori nagy maja vezetőnek ezt a mesés hagyatékát. Magam is csodáltam a nagyszerű munkát, ami felelevenítette az eredeti kidolgo zást és a korábban szétporladt maszk eredeti tulajdonságait. De ami kor alaposabban megvizsgáltam, észrevettem néhány különös jelet a maszkon, melyek azt sugallták, hogy a koporsófedélhez hasonlóan valamilyen üzenetet tartalmazhat, oly módon, hogy az egyetlen meg jelenítés a dekódolás során számos képpé alakítható. Illesztőpontokat fedeztem fel a maszkon: hármat a jobb szem alatt, egyet a bal szem alatt, kettőt pedig a jobb szemöldök táján. Gyanítot tam, hogy ezek lehetnek az „irányjelzők", a koporsófedélen felfedezet tekhez hasonlóan. Ugyanazt a dekódolási módszert alkalmaztam: két fóliaképet készítettem a maszkról, egymásra helyeztem, majd egymás hoz képest forgatni kezdtem őket: bekövetkezett, amit sejtettem. Ké pek kezdtek előtűnni, és kibontakozott előttem a Négy Tezcatlipoca története.

A mozaikmaszk megfejtése Első jelenet (lásd 26-27. színes kép). Egy vonalba állítottam a jobb szem alatti jelölőpontokat, és egy denevér bukkant elő. Mint már tud juk, a denevér a maják számára a halált jelentette. Ezen a képen a de nevér gyöngyöt tart a szájában, akárcsak a néhai Pakal, azaz kifejezi, hogy Pakal meghalt, de utalhat arra is, hogy Pakal halált hozott. A de nevér kidugja a nyelvét, mint Tonatiuh napisten, az életadó. Egyszó val a sírban nyugvó férfi életet adott, és életet vett el. A nyelv alatti rombusz jelöli az ég négy sarkát, északot, delet, nyugatot és keletet, ami arra utalhat, hogy Pakal király uralta a mennyeket. A második jelenetben (28-29. színes kép) kiterjesztett szárnyú, ma dárfejű, lótuszülésben ülő emberalakot látunk, aki nem lehet más, 89


mint Quetzalcoatl, a Tollaskígyó. Ebben a jelenetben „tollas" termé szete, spirituális énje dominál. Az ülő figura a feje fölé emeli karját, és kétarcú, ember alakú lényt emel a magasba. Az alsó arc medvesze rű teremtményére emlékeztet, a másik arc sokkal emberibb. A Popol Vuhból és más mitológiai forrásokból tudjuk, hogyan har colt Quetzalcoatl (a fény ura) ellenségével és testvérével, Yaotllal (az éj urával). Yaotl az égből a tengerbe esett. Amikor a vízbe csapódott, tigrissé változott. Szemei alkották a Nagymedve csillagképet. Yaotlt Két arc néven is emlegették, mert többek közt a csalárdság és a sötét ség istene is volt. Ez a jelenet tehát arról számol be, hogy hogyan ara tott győzelmet Quetzalcoatl Yaotl fölött. Amikor továbbforgattam a fóliákat, újabb jelenetek bontakoztak ki: A harmadik jelenetben (30-31. színes kép) egy szárnyas kígyót látunk. Ez a kép is Quetzalcoatlt ábrázolja, csakhogy ezúttal - a második je lenet ellentéteként - kígyóoldala, fizikai énje dominál. E jelenet üze nete kettős, két megerősítés: az első, hogy az előadás főszereplője Quetzalcoatl; másodszor megerősíti, hogy a Tollaskígyó két énje tö kéletes egyensúlyban áll egymással. A negyedik jelenetben (32-33. színes kép) sisakos emberi fej látható az előtérben. Az arc orrát és száját teljesen befedi egy lótuszülésben ülő emberi alak. Xiuhtechutlit, a kelet urát, a tűz istenét (aki a Földön járt, ellentét ben Tonatiuhval, az égi tűz istenével) általában sisakkal ábrázolták. Az ő műve az isteni tál, ahová az áldozat került, amikor az áldozati szertartás folyamán tűzbe vetették. Ezen jelenet üzenete tehát az áldo zat, talán a sírban fekvő férfi áldozata. 1996. december 8-án számítógépre vittem ezt a jelenetet, hogy be tudjam szerkeszteni a könyvbe. Amikor növeltem a fényerőt és a kont rasztot, egy előzőleg rejtett fiatal férfi feje tűnt elő az árnyakból. Az ifjú tollas kalapot visel, és villás a nyelve, ami Quetzalcoatlra utal. Or ra kicsi és tömpe, mint a macskáé. Ez Quetzalcoatl másik énjére, a ja guárra, a maják földjének királyára utal. Száját denevér fedi el. Az if jú arca nem elvonatkoztatott arc, hanem nyilvánvalóan egy konkrét személyé: Pakal király arca. A mozaikmaszk egy későbbi jelenetében egy nagy denevér arca je lenik meg, csakhogy fül nélkül. Idézzük csak vissza: a hivatalos in90


terpretáció szerint a szarkofágban „bonyolult jade fülbevalók"-at ta láltak! Amikor ezek modelljeit a denevér füle helyére helyeztem, tel jes lett a kép. Ha fejjel lefelé állítjuk ezt a jelenetet, Pakal király tűnik fel, és meghajol a közönség felé (35-36. színes melléklet). Itt van tehát előttünk a jade-maszk, mely a Közép-Amerika esőerdői ben évezredek óta málló lépcsős piramis alatt eltemetett ember arcát takarta. A maszk különös történetet rejt, melyből az derül ki, hogy a sír lakója egyszer adta, másszor elvette az életet. A történet jelenetei ből egyértelműen kiderül, hogy a férfi a Tollaskígyó, a tökéletes lény, aki megküzdött a gonosszal, és ura lett az égnek, ugyanakkor áldozat is ő. Emberi lény nem helyezhet ilyen hihetetlen mennyiségű informá ciót ebbe a jade-kirakósba. Akkor viszont ki vagy mi tette? Mielőtt megválaszolnánk a kérdést, vessünk egy pillantást maguk ra a majákra.

Jade Nagyon érdekes és elgondolkodtató, hogy a maják miért részesítették előnyben a jade-ot más anyagokkal szemben. Miért pont az ebből az anyagból készített tárgyakba kódolták a titkaikat? Világos, hogy a maszknak „értékesnek" kellett lennie, de nem olyan értékesnek, hogy érdemes legyen beolvasztani (ezért nem felel meg például az arany). Másodszor: a maszk titkos térképet tartalmaz, amely megmutatja egy palenquei felfedezetlen sírhely két nagy kő alá elrejtett bejáratának he lyét. A maszk utasításokat is tartalmaz, amelyek alapján a kőlapok könnyedén eltávolíthatók, és így megszerezhetjük az elrejtett kincseket. Lényeges, hogy az üzenethordozó kő legyen. Továbbá, a jade fénytöré se közel áll a 1,618-as PHI aranymetszéshez (lásd Hetedik-Nyolcadik függelék). A tiszta jade fénytörési értéke 1,600 és 1,627 között mozog. Gyakorlatilag, minthogy a kristályok csoportosan fordulnak elő, a ter mészetben az 1,618-as értékkel találkozunk. Érdekes, hogy az 1,618 pontosan kétharmadnyira helyezkedik az 1,600 és az 1,627 között. A Hetedik függelék áttanulmányozása után az olvasó számára is világos sá válik, hogy a maják ezzel is üzenetet közvetítettek: tudatják velünk, hogy ismerték a PHI-t és az életet irányító valamennyi olyan törvényt, melyeket mi még ezer évvel később sem értünk. 91


92


A piramis építése Ha jól megnézzük a Feliratok Piramisának keresztmetszetét, világos sá válik, hogy először Pakal szarkofágját kellett elhelyezni körülbelül két méterre a föld alá (ahol rábukkantak), majd rá kellett illeszteni a szarkofágfedelet, és csak ezután építhették a kripta köré a piramist. A fedél túlságosan nehéz és nagy ahhoz, hogy a sír megalkotása után te gyék a helyére, arról nem is beszélve, hogy nem is fért volna be a lép csőjáratba. A megfejtéshez vezető kulcsot roppant pontosan helyezték el a pi ramisban, olyan program szerint, amely figyelembe vette az egész sír hely építését. Az előkamrát a benne lévő hat csontvázzal - az öt férfiés egy női csontvázzal - az öttonnás fedél végleges elhelyezése után is fel lehetett építeni (a korabeli építési technikákkal is). Ezeket a csontvázakat lehetetlen lett volna Pakallal egy időben eltemetni; to vábbá halottnak kellett lenniük, amikor az előkamrába helyezték őket. Ez annyit jelent, hogy a jelenlétük is valamilyen üzenetet hordoz. Je lentőségük a már megfejtett üzenet továbbítása volt, nevezetesen, hogy az egyik csontváz különbözik a többitől, lefordítva: hogy Pakal király is különbözött valamennyi többi embertől - ahogy azt már ko rábban megállapítottuk. Abban egészen bizonyosak lehetünk, hogy nem „áldozat"-ok voltak. Pakal testét még a föld szintjén helyezték a sírba, és illesztették rá a fedelet. Ha az „áldozatok"-at ugyanebben az időben áldozták volna fel, akkor valamiképpen konzerválni kellett volna őket, amíg elkészül a piramis alsó szakasza, a háromszögletű aj tó, az előtér stb. A korabeli építési technikákkal hozzávetőleg öt évig tarthatott a piramis első négy méterének megépítése. Világos, hogy nem így történt.

93


33. ábra A piramis keresztmetszete a lépcső középvonalától

94


A „lélekcsatorna" Az úgynevezett „összekötő csatorna" vagy „lélekcsatorna" Pakal ki rály kriptájától vezet felfelé a belső lépcsősoron. Amikor eléri a temp lom padlóját, ez a mészkőből készült, négyzetes metszetű alagút átha lad a templom kövezett padlóján, ahonnan bevezet a falba, végül a Feliratok Templomának négy külső, a bejárati tetőt tartó oszlopai egyikének alapjánál bukkan elő. Az oszlopokat stukkó domborművei (faragott malter- és gipszla pok) díszítették; ezek egy-egy, karjukban csecsemőt ringató életnagy ságú női alakot ábrázolnak. A gyermek gerincoszlopa a farkcsontnál folytatódik, és egy kígyó alakját veszi fel.

34. ábra A dombormű a tartóoszlopokon: nőalak „ isteni gyermek" -kel

95


Néhány - főleg hivatalos régészeti - forrás szerint az akna lehető vé tette Pákáinak, hogy kriptájából is kapcsolatban maradjon az élők világával. Ez igen megnyerő elképzelés, és roppant hízelgő képet fest a királyukért olyannyira rajongó majákról, csakhogy a cső rendelteté se egészen más. Gyakorlati célt szolgált, tulajdonképpen légkondicio nálónak is lehetne nevezni: az volt a feladata, hogy távol tartsa a ned vességet a sírbolttól, így megelőzze a sír tartalmának károsodását. Nem Palenque az egyetlen város, ahol a maják elrejtették üzenetei ket. Amikor dekódoltam a koporsófedelet és a mozaikmaszkot, figyel mem a maják könyvei felé fordult újabb adalékokért, melyek a segít ségemre lehetnek abban, hogy felleljem a további üzeneteket.

96

Hetedik fejezet

A maja-kicsék történetei

I.APopol Vuh „...mert nem látható többé a Popol Vuh... volt itt egykoron erről egy írott könyv, réges-régen írták, de rejtve őrzik a kutató és gondolkodó emberek elől." így kezdődik a Popol Vuh, a maják kiese nevű törzsé nek szent könyve. „És valóban ez volt a Kiese lényege, hiszen a lát ványa már nincs meg többé. Korábban volt az írás, az eredeti Popol Vuh, amit a királyok birtokoltak, de az elveszett." így végződik a Popol Vuh. A 18. század elején egy dominikánus szerzetes, bizonyos Francisco Ximenez atya az isten háta mögötti chichecastenangói kolostorban élt, Guatemala hegyei között, több mint háromszáz kilométerre az Usumacinta folyón fölfelé Palenquétől. Bölcs és erényes ember volt, és jámbor térítési kísérletei során elnyerte az indiánok bizalmát. Vi szonzásul megosztották vele népük történeteit, megismertették vele hagyományaikat és nyelvüket, a maja-kiesét. Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy éppen a szerzetes volt az, aki ősi kéziratra bukkant Szent Tamás Chichecastenangóban álló plébániatemplomának vastag, fehérre meszelt falainak mészkövei kö zött. A kézirat málló lapjait egy ismeretlen nevű indián írta maja-kiese nyelven 1550 körül, és népének ősi hagyományait igyekezett össze foglalni benne. Ez a dokumentum gyakran említ egy korábbi, ám el veszett könyvet. Ezt a könyvet, a maja-kicsék szentírását a maják tör ténelmében nagy jártasságot mutató szerző valószínűleg jól ismerte, és talán emlékezetből jegyezte le. Ximenez atya spanyolra fordította a dokumentumot Históriás Del Origen de los Indios esta Provincia de Guatemala címen; 1857-ben, Bécsben Carl Sherzer európai kutató adta ki, aki három évvel azelőtt

97


véletlenül talált rá a könyvre a guatemalai San Carlos Egyetemi Könyvtárban, nagy halom por és pókháló alatt. 1861-ben egy másik európai felfedező, Charles Étienne Brasseur de Bourbourg adta ki saját francia fordításában Párizsban, Popol Vuh, le Livre Sacre et les Mythes de V' Antiquité Americaine, avec les Livres Heroiques des Quiches címmel. Ez a kiadás az eredeti maja-kiese szö veg fakszimiléjét is tartalmazta. A könyv spanyol változata 1947-ben, Adrián Recinos fordításában jelent meg Mexikóban. Ezt később Delia Goetz és Sylvanus G. Morley fordította angolra, akik a bevezetőben kifejtették, hogy való színűtlennek találják, hogy az „eredeti könyv", amely „nem látható többé", írott dokumentum lett volna, állandó irodalmi szöveg. Ám a Popol Vuh a próféciák könyve, királyok és főpapok orákulu ma. A könyv megfogalmazásában: „...És a királyok tudják, ha háború közelít, minden megvilágosodik a tekintetük előtt; látják, fenyeget-e éhezés és halál, vár-e rájuk harc." A Popol Vuh a múlt, a jelen és a jö vő könyve volt. Az eredeti Popol Vuhhoz hasonlóan a palenquei szarkofágfedél is próféciákat tartalmazott, melyek beszámoltak például a mexikák be vándorlásának történetéről (Quilatzli, a Zöld Gém története) a Mexi kói-völgybe. Ezek a leírások, próféciák és előrejelzések, akárcsak a palenquei fedél, „istenek" művei, a teremtés első teremtményeié, akikről szintén megemlékezik a Popol Vuh: Láttak is, és megismertek az ég alatt mindent, ha látták. Hirtelen körbe tudtak pil lantani, és mindent megláttak maguk körül az égbolton és a Föld kerek arculatán. Alig kellett egy pillanat, és már mindent észrevettek. N e m kellett járkálniuk, hogy megnézzék, mi van az Ég alatt. Csak ott álltak és néztek. Naggyá vált értel m ü k és bölcsességük...

A könyv a négy alapító atya halálának történetével folytatódik: „El megyünk [meghalni], elvégeztük itt küldetésünket..." Azután Édes Nevetésű Jaguár otthagyta létezésének szimbólumát: „Ez egy kép más, amit rád hagyok. Ez lesz a te erőd..." Otthagyta a jelképet, mely nek láthatatlan volt az alakja, mivel „be volt csomagolva", és nem le hetett kicsomagolni: „A varrat nem látható, mivel senki nem látta, amikor beburkolták...".

98

A MAJA-KICSÉK TÖRTÉNETEI

Egy másik kézirat, a Titulo de los Senores de Totonicapan, több in formációt közöl a „fenségek csomagjá"-ról; „ezt az ajándékot félték és becsülték..."; „az ajándék egy kő volt, Nazcit Quetzalcoatl köve". Ezek az adatok kivétel nélkül arra utalnak, hogy Quetzalcoatl köve nem volt más, mint a palenquei kőlap, amit „becsomagoltak" (kódol tak), és soha nem „csomagoltak ki" (dekódoltak), mivel „senki sem látta, amikor beburkolták". A Popol Vuh a négy alapító atya halálával folytatja: Mivel tudtak vesztükről és halálukról, ezért elbúcsúztak fiaiktól. N e m voltak be tegek, nem dőltek ágynak, csak meghaltak, szavukat gyermekeikre hagyomá nyozván. (...) N e m temették el őket, mivel n e m látták, amikor meghaltak (...) így hát elmentek, fiaik meg ott maradtak a Tüzescsúcs hegyén. (...) emlékeztek apáik ajándékára, Nazcit kövére (...) Nagy volt a csomag dicsősége számukra. Soha nem bontották ki. Becsomagolva ott volt velük...

Később a könyv beszámol róla, hogy a három fiú hogyan lépett atyái nyomába, indult kelet felé, és amikor megérkezett, hogyan kapta meg a királyság köntösét Quetzalcoatltól. Királysága jelvényeit és összes megkülönböztető jelét átadta „...nekik [a három embernek], akik el mentek a tenger túloldalára elnyerni Tulan festményeit, melyekben megírták történeteiket..." Ez azért érdekes, mert a tölték hagyományok szerint i. sz. 750 kö rül, a maja birodalom hanyatlása idején keletre szállították „festményeik"-et Tulából, a bevándorlókat követve. Oidor Zorita történész szerint a kiesek „festményei" léteztek, „ezekben megőrizték ősi törté neteiket i. sz. 750 körűiről. Hollétük manapság sajnos ismeretlen". Hallottam a maják titkos festményeiről, melyeket a dzsungel mé lyén hagytak, egy szent helyen, Palenque közelében. Ezek lennének azok a festmények, melyekről Oidor Zorita beszélt? Ezek lennének azok a festmények, melyek megőrizték az ősidők történeteit? És ha igen, esetleg többet is közölnek a majákról?

99

AZ ISTENEK A FOLDON JÁRNAK

II. A bonampaki falfestmény Bonampak maja város az Usumacinta folyó mellett, Palenque köze lében, mellyel együtt virágzott a maja klasszikus korban, i. sz. 75 körül. 1946-ban jelentek meg az első jelentések a „Festett Falak Városá"ról. Forrásuk a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadó

100

A MAJA-K1CSÉK TÖRTÉNETEI

Carlos Frey, aki száműzetésben élte életét Chiapas erdeiben lacondon indián származású feleségével. Két egymást követő februárban Frey észrevette, hogy felesége törzse illatos tömjénnel pakolja meg táská ját, ruháit vörös pöttyökkel festi be, és néhány napra eltűnik az erdő mélyén. Olyan benyomást keltett benne, mint valami évenkénti zarán doklat az őserdőbe. Állhatatos kérdezősködéssel végül felfedte a kirándulás célját. A cél a „titkok helye" volt, ahová nem mehetett sem idegen, sem nő. Miután elnyerte az indiánok bizalmát, Carlos Freyt meghívták a temp lomban tartott tömjénégető szertartásaikra, ahol először a falakat bo rító élénk színű festmények ötlöttek a szemébe. Ugyanebben az évben egy másik felfedező, Giles Healey is bele botlott Bonampakba, miközben a lancondon indiánokról szóló do kumentumfilmhez gyűjtött adatokat. Alaposan megvizsgálta a temp lomot, melynek színes falfestményeit elhalványította a lerakódott mészkő. Beszámolója a nagyközönség érdeklődését is felcsigázta a helyszín és a téma iránt.

A falfestmény titkai Számos falfestmény található a „Festmények Templomá"-ban, mi azonban egyetlen freskót fogunk dekódolni, nevezetesen azt, amelyik az első helyiség északi falát borítja. A hivatalos tájékoztató szerint ez a festmény fantasztikus jelmezekbe - rák, kajmán és különféle tenge ri szörnyek - öltözött táncosok csoportját ábrázolja. A jelenet talán egy szertartás részletét mutatja, i. sz. 500 és 800 között keletkezett. (Ez az értelmezés azt az ortodox szemléletet tükrözi, mely szerint a maják nálunk kevésbé intelligens emberek voltak.) Miután a palenquei szarkofágfedelet és a mozaikmaszkot is dekó doltam, rájöttem, hogyan keressem a „dekódoló epicentrumokat" azokat a jeleket, amelyekből kiderül, hogy a különös megjelenésű áb rázolás átalakítással kiolvasható üzenet lehet. Amikor megvizsgál tam a bonampaki falfestményt, hamar felfedeztem egy jellegzetes epicentrumot: egy körbe foglalt keresztet. Ez meglepő hasonlóságot mutat a Nap mágneses mezejének keresztmetszeti képével. Azonnal tudtam, hogy a festmény üzenetet hordoz. Ugyanazt az eljárást alkal-

101


máztam, mint előzőleg... és elkezdtem a bonampaki falfestmény megfejtését. De mielőtt rátérnék az üzenetre, vissza kell térnünk a maja mitoló giához, melynek adatai hozzájárulnak az üzenet megértéséhez.

36. ábra Falfestmény a bonampaki Festmények Templomának első helyiségéből

102


37. ábra Körbe foglalt kereszt a festményen

Xipe Totec Xipe Totec az őseredeti isteni pár Ometeotl (Hunab-Ku) elsőszülött fia. Színe a vörös, és az ég keleti negyedét jelképezte. Ennélfogva gyakorta összekapcsolták a tűzzel, és akárcsak Xiuhtechutlit, a tűz is tenét (a földi tűzét), többnyire „két pálcával" ábrázolták, melyek öszszedörzsölésével tüzet csiholt. Eredetileg Tlatlauhqui Tezcatlipocának hívták (Vörös Füstölgő Tü kör), de a tlaxcaltecák és a huejocinák Camaxtle néven ismerték és tisztelték. Azonos Zapotlan Xalisco istenséggel is, de a legszélesebb körben Közép-Amerikában Xipe Totecnek nevezték. „A megnyúzottak ura" vagy „akinek eggyel több a bőre", „a fityma istene": vala mennyi Xipe Totec mellékneve. Ezek az idővel, a tavasszal és az újjá születéssel való azonosításából származtak; ahogy kisarjadnak a fale velek, a kígyó levedli bőrét - ezáltal a termékenység, a frissesség és a remény megújulását is jelentette. Úgy tűnik, hogy Xipe Totec pozitív jelentéstartalma az aztékok és egyéb későbbi törzsek számára elveszett, akik ellentétben a fentebb bemutatott jótékony jellegű jelképrendszerrel, egyértelműen a nyú zassál, illetve az emberáldozatokkal azonosították. A közép-amerikai istenségek mindegyikét fel lehet ismerni az attri bútumaikról. Xipe Totec az emberáldozatok lenyúzott bőrét viseli. A bőr lazán lóg teste körül, a karok bőrét saját karjára húzta: gyakorta azt a benyomást kelti, mintha kesztyűként lógna a csuklójáról a megnyú103


zott áldozatok keze. Rojtos csuklyát viselt a fején, de úgy tartották, hogy hosszú, befont haja volt, és arany fülvédőket viselt. Terjedelmes, zöld, térdig érő szoknyában is ábrázolták, és gyakran serleget hord magánál, melyben a megújulás és a termékenység magvait hordozta.

38. ábra Xipe Totec egyik ábrázolása, a megnyúzottak ura, a Borbonié Kódexből. Itt a megnyúzott áldozat bőrét viseli, a „második bőr" keze kesztyűként lóg a csuklójáról. A maják idején többek közt a tavasz és az újjászületés istene volt. Számtalan megnyilvánulásának egyike Camaxtle, a vadászat istene. Xipe Totec ünnepén a fiatalok mímelt csatákat vívtak. Egyes résztvevők emberi bőrt utánzó ruhát, míg mások az évszakokat megjelenítő öltözéket viseltek. Mindig a tavasz lett a győztes, és a tél a vesztes. Az álcsatát a falvak házainak körbejárása követte, ami közben Xipe Totec nevében kéregettek. Az ünnepség nagyon hasonlított a mi tavaszünnepeinkre, majálisainkra vagy mondjuk a mai amerikai Hálaadás napjára

104


Camaxtle Camaxtle Xipe Totec számtalan megnyilvánulásának egyike, a vadá szat istene. Nevét így is fordíthatjuk: „aki nadrágot visel". A legenda szerint a vízözön után, Tecpatl 1. évében Camaxtle felment a nyolca dik égbe, és teremtett négy embert és egy asszonyt. Munkájuk az volt, hogy ennivalót keressenek a Napnak. Ám amint világra jöttek, a víz be zuhantak, meghaltak, és visszatértek az égbe. Látván, hogy első kísérlete csődöt mondott, Camaxtle a nyolcadik égben rácsapott nagy botjával egy sziklára, és az négyszáz otomi csicsimékre robbant szét: ők lettek a mixtékek ősei. Camaxtle a felsőbb istenekhez fordult, engedjék meg az otomi csicsimékeknek, hogy le menjenek a Földre, megöljék a barbárokat, akiket aztán étekként fel ajánlanak a Napnak. Az istenek teljesítették Camaxtle kívánságát, és az otomi csicsimékeket a Földre küldték, akik faágakra érkeztek, és sasok táplálták őket. Az őslakók, akik megrészegültek a kaktuszból erjesztett szeszes italtól, rájuk találtak, leszedték a fákról és megölték őket - Ximue, Mimich és persze Camaxtle kivételével, aki csicsimék alakban csatlakozott hozzájuk. Tecpatl 4. évében nagy lárma hallatszott az égben, és egy kétfejű szarvas bukkant fel. Camaxtle elfogta és istenként átadta a cuitlahuacoknak, akik nyulakkal, kígyókkal és lepkékkel etették. A szarvas em berfeletti erővel ruházta fel az embereket, hogy megvédjék magukat, ezért Tecpatl 8-ban Camaxtle népe a szerencsének és a szarvastól ka pott erőnek köszönhetően megnyerte a szomszédos törzs ellen indított háborút. A szarvast Camaxtle és népe mindenhová magával vitte. De a háború folytatódott, egészen 1 Acatl 66-ig, amikor a kétfejű szarvast megölték, így Camaxtle elvesztette annak erejét, és végül Camaxtle népe vereséget szenvedett. Ezután találkozott feleségével, Chimalmával, aki öt fiút szült neki. A Mexico City Antropológiai Múzeumában látható fából készült szobra Camaxtlét hosszú hajú fiatalembernek ábrázolja, hatalmas fej ékkel, sok karkötővel, amint vadászíját és keresztbe tett három nyíl vesszejét viszi. Karja alatt nyúlbőr táskát visz, másik kezében egy ko sár ennivalót. Nadrágot és szandált visel. Testére fehér csíkokat fes tett. A tlaxcaltecák november 17-én, Quecholli hónap első napján ünne pelték a vadászat istenét. Ilyenkor új ruhát öltöttek, és az erdőkben, a 105


hegyekben és a tavak környékén jaguárra, nyúlra, szarvasra, vaddisz nóra és más teremtményekre vadásztak. A sikeres vadászok szemük és szájuk körül fekete karikákkal, sastollas fejdísszel, lábukon pedig agyaggal festett fehér csíkokkal végigvonultak a városon. Az ünnep séget nyolcnapos tánc és lakoma követte.

Chimalma Chimalma (aki pajzsot visel) Camaxtle felesége, aki lenyelt egy chalchihuith (értékes jade-követ), teherbe esett tőle, anélkül hogy a kő hozzáért volna a belsejéhez. Ignacia Bernal történész véleménye szerint Chimalma Mixcoatl második felesége is volt. Mixcoatl hódította meg a Mexikói-völgyet. A férfi véletlenül találkozott Chimalmával, míg egyik hadával a moreloknál időzött. A nő kijött barlangjából, hogy találkozzon vele, kerek pajzsát, nyilait és erszényét a földre dobta; mezítelenül állt a férfi előtt, szoknyája és tunikája nélkül zavarban érezte magát. Ami kor Mixcoatl észrevette, nyilakat lőtt ki. Az első nyíl valamivel Chimalma feje fölött szállt el, mert a lány éppen lehajtotta kicsit a fe jét. A második a bordáit súrolta. A harmadikat elkapta kezével, a ne gyedik pedig a lába között suhant el. Mixcoatl megfordult és elment, Chimalma pedig elmenekült, és elrejtőzött egy barlangban. Mixcoatl nyilakat keresett, majd visszament oda, ahol a nővel talál kozott, de sehol nem találta. Üldözte a nőket Cuernavacában, a helyi faluban, amíg meg nem ígérték, hogy előkerítik Chimalmát. Mixcoatl ismét elment megkeresni Chimalmát. Chimalma kijött a barlangjából, szégyenkezve megállt az ösvényen, karját összefonta a melle előtt. Megint letette kerek pajzsát. Mixcoatl ismét minden ered mény nélkül kilőtte nyilait, majd megragadta Chimalmát, a földre te perte, és a nő megfogant. Mixcoatlot később megölte egyik alvezére, aki aztán megszerezte Cuthuacan trónját. Chimalma ekkor Tepoxtlanba menekült, ahol éle tet adott Ce Acatl Topiltzin Quetzalcoatlnak, aki később Tula és más vidékek királya lett.

106

A MAJA-K1CSÉK TÖRTÉNETEI

A falfestmény dekódolása (Lásd a színes képeket) Első jelenet (37. színes kép). A Nap-epicentrumot a fólián található másolatára helyezve és elforgatva igen bonyolult kép válik láthatóvá, melynek fő alakja egy zöld csíkos szoknyát viselő ember. Mellkasa Camaxtle kétfejű szarvasa. Pálcákat visz, ami a tűzzel való kapcsolatára utal. Feje felett serleget tart, melyben a termékenység és az újjáéledés magvai vannak - a felsorolt attribútumok mindegyike Xipe Totechez, a megnyúzottak urához tartozik, akit gyakorta azono sítottak a tűzzel is, valamint Camaxtlével, a vadászat istenével. Második jelenet (38. színes kép). Xipe Totec születése. Két bába segí ti Camaxtle anyját, amikor világra hozza fiát. Camaxtle feje a kétfejű szarvasra utal: két, egymást kiegészítő szarva van - a kép közepén, alul látható. A bonyolult ábrát a nagy szarvasfej uralja. A fejet egy má sik szarvas csontvázfeje díszíti. A szarvas nyalogatja a vajúdó nő fe jét, ezzel segíti az anyát a szülés fájdalmas folyamata során. Harmadik jelenet (39. színes kép). A fiatal (játékos) Xipe Totec. A fia tal Xipe Totec fejjel lefelé lóg. A hátán a szarvas jele látható. Rojtos csuklyája és befont haja repül az isten mozgásának a lendületétől. Negyedik jelenet (40. színes kép). A megnyúzottak ura, a fityma ura. Xipe Totecet a fityma uraként ábrázolják. Második bőre és méretes pénisze utal attribútumaira. Ötödik jelenet (41. színes kép). Xipe Totec, a fiatalember. Könnyen felismerhető a testét övező lángnyelvekről, amelyek a kelet uraként azonosítják. Egy második bőrt is láthatunk rajta, ami nyilvánvalóan a bőr uraként betöltött szerepére vonatkozik. A második bőr kezei lelóg nak a csuklójáról. Húzza kifelé magát az égő tűzből két tűzgyújtó pál cájával, amelyek a kép alján felbukkanó kétfejű szarvasra mutatnak, ez Camaxtlét, másik megjelenési formáját jelképezi.

107


6/a jelenet (42. színes kép). A vadászjelenetek - az őz. A Camaxtle di csőítésére tartott ünnepség őzek és más állatok vadászatával járt. A szarvas két feje megerősíti, hogy Camaxtle, a vadászat istene a köz ponti szereplő. 6/b és 6/c jelenetek (43-44. színes kép). Ugyanazt a vadászatot láthat juk: disznóra és jaguárra vadásznak. Hetedik jelenet (45. színes kép). Chimalma, Camaxtle felesége és Mixcoatl. Camaxtle feleségül vette Chimalmát, „aki pajzsot visel". A nő öt fiút szült férjének, és úgy tartják, attól esett teherbe, hogy le nyelt egy jade-szemet, amely nem érintette meg a belsejét. Itt a terhes Chimalma térdel, és pajzsot tart a melle fölé. Nyolcadik jelenet (46. színes kép). Chimalma feleségül ment Mixcoatlhoz, a harcoshoz is. Mixcoatl véletlenül talált rá egy erdőben. A meztelen nő karját keresztbe fonta a melle előtt szégyenében. Mix coatl nyilakat lőtt ki. Az első elszállt az asszony lehajtott feje felett. Ebben a jelenetben Mixcoatl éppen ráakad Chimalmára. A férfi hatal mas lehajtott feje - szeme a nézőre mered - tölti be az előteret, Chi malma a háttérben áll mezítelenül, mellét keresztbe font karjával ta karja el. Mixcoatl lehajtott feje összefüggésbe hozható a nyíllal, amely azért nem találta el Chimalmát, mert a nő a lövés pillanatában kissé le hajtotta a fejét. Kilencedik jelenet (47. színes kép). Xipe Totec mint Camaxtle meg hajtja magát a közönség előtt. Ebben az utolsó előtti jelenetben egy különös személyt látunk, aki egy-egy pálcát hord nyaka mindkét ol dalán. Zöld szoknyát visel - az eddig felsoroltak Xipe Totec jelei -, a szarvasláb Camaxtle attribútuma. A jelképek keveredése azt mutatja, hogy az illető Camaxtle is és Xipe Totec is egy személyben. Ez a je lenet a bevezető ennek az előadásnak az utolsó jelenetéhez. Tizedik jelenet (48. színes kép). Ez az utolsó jelenet. Itt Camaxtle (pál cák láthatók a nyaka mindkét oldalán) szarvaslábakon áll, Xipe Totec zöld szoknyáját hordja, és mélyen meghajol a közönség előtt, amivel azt fejezi ki, hogy vége az előadásnak. A közönséget alkotó két szar vas elragadtatottan tapsol. 108


Xipte Totec és Camaxtle története csak a bonampaki falfestményeken fellelhető számos történet egyike. A falfestménybe kódolt üzenet léte zése mutatja, hogy a maják festményei, akárcsak szobraik (sírkő), ék szereik (mozaikmaszk és nyaklánc) és építészetük (a Feliratok Pira misa és Temploma) rejtett üzenetet hordoznak a maják történelméről és hagyományaikról. Ez végképp tarthatatlanná teszi azt az - amúgy is meglehetősen nevetséges - elképzelést, hogy a maják népe kegyet len és barbár lett volna. A hivatalos tudomány védelmében el kell mondanunk, hogy a bonampaki falfestmények 1946-os felfedezése előtt úgy hangzott az ortodox álláspont, hogy a maják passzív és bé kés magaskultúrát képviseltek. De a Festett Falak Templomának csa tajelenetei megváltoztatták ezt a nézetet, mégpedig egy téves és boszszantó elmélet irányába, mely szerint a maják ugyanolyan harciasak és barbárok voltak, mint a későbbi aztékok.

Miután dekódoltuk az egyik bonampaki falfestményt, felvetődik a kérdés, hogy valóban csatákat ábrázol-e a templomban látható számos csatajelenet. Végső soron tanulmányozott képünk sem karnevált ábrá zolt, hanem egy isten életútját. Amennyiben a megfejtetlen képek üze netének nincs közük a háborúhoz - ami igen valószínű -, akkor az 1946 előtti hivatalos nézet manapság is helytállónak bizonyul. Ahogy azt az előző fejezetben is láttuk, a Popol Vuh volt a maják szent könyve, amely akkor tesz említést a maják kincseibe elzárt tit kokról, amikor „a kutató és gondolkodó emberek elől" rejtve őrzött eredeti változatról beszél. Azzal folytatódik, hogy az ősapák kőbe „csomagolták" (kódolták) - Nazcit (Quetzalcoatl) kövébe.

109


39. ábra Csata jellegű jelenetet ábrázoló falfestmény a honampaki Festett Falak Templomából. Az első helyiségben látható falfestmény megfejtésének eredményeit figyelembe véve biztosra vehető, hogy a jelentése nem azonos azzal, amit elsődlegesen ábrázol

Pakal király sírját 1250 évre elrejtették a kutató ember elől. A sír tartalma és a piramis még ma is zavarba ejti az általam ebben és elő ző könyveimben felállított tényekkel nem rokonszenvező kutatókat. Ebből is kiderül, hogy a maják igencsak sikeresen rejtették el titkaikat a gondolkodó ember elől. Ezek az információk ösztönöztek végül arra, hogy megvizsgáljam a szarkofág fedelét, hiányzó sarkaival együtt. Valóban ez volna Nazcit köve, Quetzalcoatlé, a maják legfőbb istenéé? Nyilvánvaló, hogy a majákról alkotott átfogó képünk és üzenetük tartalma minden egyes dekódolt tárggyal világosabbá válik. Egy-egy sikeres megfejtés a következő talányhoz vezet, és óhatatlanul felme rül bennünk a kérdés: honnan származhatott a maják felsőbbrendű in telligenciája? És ki lehet a sírban nyugvó ember? A megfejtés következő kulcsáért ismét a maják szent könyveihez fordulunk.

110

Nyolcadik fejezet SS

Osi földek, új kinyilatkoztatások

A Párizsi, a Drezdai és a Tro-Ano Kódexek 1547 körül az egyház eltökélte, hogy gyökerestül kitépi a „pogány hi teket". A spanyol papság felkészült, hogy kiirtsa a bennszülött indián kultúra minden nyomát Közép-Amerikában. Mexikó első érseke, Jüan de Zumarraga azzal kérkedett, hogy az indiánok ötszáz templo mát rombolta le, húszezer bálványt pusztított el és számtalan könyvet égettetett el hivatali ideje alatt. Diego de Landáé, egy másik spanyol püspöké a felelősség, hogy az elmélyült szellemi életet élő és békeszerető majákat azonosítja legyő zőikkel, a militarista toltékokkal és a vérszomjas aztékokkal, és mind egyik népet barbárnak, istentelennek és a keresztségre érdemtelennek nevezte. Az észak-yucatáni Mani városában de Landa püspök egyet len éjszaka máglyára vetette a majáknak a félszigeten fellelhető öszszes kajaputfakéregre írott könyvét; mindaz, aminek összeállítása sok-sok évet vett igénybe, amit generációk sora őrzött, percek alatt füstté és hamuvá vált. Később Jósé de Acosta atya, spanyol pap így számolt be a történ tekről: A keresztény tanok terjesztőinek mindenféle indián tudomány boszorkányság nak és fekete mágiának tűnt, így a könyveket elégették. Ezt nemcsak az indiánok sajnálták, de később megbánták azok a spanyolok is, akiket érdekeltek az új föld titkai. Pontosan ugyanez történt egyéb dolgokkal kapcsolatban is, és amiért em bereink az ősi és okkult anyagokat puszta babonaságnak, sőt fekete mágiának vé lik, mindörökre elvesztettük ezeket, noha sok hasznot húzhattunk volna belőlük.

111


Azóta a maják korokon át gyűjtött tudása három megmaradt könyv ből áll, amelyek csodálatos módon valahogyan elkerülték társaik sor sát. Ezek: a Párizsi Kódex, a Drezdai Kódex és a Tro-Ano Kódex. A Párizsi Kódexet - amelyet Perez-kódexként (Codex Peresianusként) tartunk számon az egyik oldal szélére firkantott név alapján - 1859ben találta meg Léon de Rosny botanikus és a japán nyelv tudora a Pá rizsi Könyvtár egyik papírkosarában. Ez a tizenegy oldalas dokumen tum rövid beszámoló a maja történelemről. A valamivel hosszabb Drezdai Kódex 1939-ben bukkant fel, amikor egy ismeretlen úriember eljuttatta a kéziratot Johann Christian Goetzéhez, a németországi Drezdai Könyvtár igazgatójához, aki egyik könyvtárosának, Ernst Forstemann-nak továbbította. A tanul mányozás évei során Forstemann kikövetkeztette, hogy a könyv a ma ja időszámítási rendszerekkel foglalkozik, a 144 000, a 7200, a 360 és a 20 napos periódusokkal. Ugyancsak ő fedezte fel a maja „nulla"-jel és a Vénusz mágikus számának, az 1 366 560-nak a gyakori előfordu lását. Ezek segítségével meghatározta a maja naptár kezdődátumát, az i. e. 3113. évet. A kódex többi részében maja próféciák és ceremóni ák, egy napfogyatkozásokról szóló csillagászati munka és Quetzalcoatlról szóló történetek kaptak helyet.

40. ábra A „nulla" -jel, amelyet Forstemann fedezett fel

1864-ben, Madridban egy francia kutató és újságíró, Charles Etienne Brasseur de Bourbourg megismerkedett a Madridi Egyetem paleográfiaprofesszorával, Jean de Tro y Ortolanóval, aki megmuta tott neki egy régi családi jóskönyvet, amelyet ma Tro-Ano Kódex né ven ismerünk. Három évvel később ezt a hetvenoldalas dokumen tumot Léon de Rosny a spanyolországi Estremadurában megtalált negyvenkét oldalas kódex, a Cortesianus Kódex hiányzó részeként azonosította. A két részt együttesen Tro-Cortesianus Kódexnek ne vezzük. Mielőtt Amerikába utazott volna, 1845-ben de Bourbourg úgy dön tött, teológiát fog tanulni Rómában. Újonnan szerzett abbé címe révén hozzáfért olyan feljegyzésekhez, amelyek máskülönben soha nem ke112

5. színes kép (lent) A Pakal király kriptájába vezető lépcsősor a palenquei Feliratok Templomának belsejében. Egy négyzet alakú kőakna halad végig a lépcsőkön a sírból a Feliratok Templomába

ŐSI FÖLDEK, ÚJ KINYILATKOZTATÁSOK

rültek volna a szeme elé. Guatemalában ráakadt a Cakchiquelek év könyveire és a Popol VuhxdL, majd 1861-ben mindkettőt franciára for dította. A Popol Vuh franciaországi megjelenése biztosította, hogy mindenkor hozzájuthasson Joseph M. A. Auvin, a párizsi Ecole Normálé Supérieure professzora levéltárának dokumentumgyűjtemé nyéhez, melyből később elegendő információt gyűjtött ahhoz, hogy összeállítsa négykötetes kiadványát, amelynek a Histoire des Nationats Civilisées du Mexique et de l'Amérique Centrale címet ad ta, és amely a valaha is napvilágot látott legközérthetőbb beszámoló Közép-Amerika történelméről. Következő sikere de Landa püspök Reláción de las Cosas de Yucatan című írásának fordítása volt; ebben a munkában a püspök sa ját szerepét igyekezett kedvezőbb megvilágításba helyezni.

Mu elveszett földje De Bourbourg sikereit egy francia sorhajókapitány fia, Augustus le Plongeon sikerei követték. Évekig élt a Yucatán-félszigeten, és kutat ta a majákat, és ez meggyőzte le Plongeont, hogy a maják ismerték a hipnotizálás gyakorlatát, nem volt ismeretlen előttük a „tisztánlátás" képessége, és „mágikus tükrök"-et használtak a jövőbe látásra. Elkép zelései azonban elfogadhatatlannak bizonyultak az ortodox régészek és történészek számára, akik mélyen megvetették - kissé okkult - né zeteit. Le Plongeonban később felmerült az ötlet, hogy a maják nyugatra hajóztak Közép-Amerikából, hogy civilizációjukat kiterjesszék a Csendes-óceán szigetvilágára. Azután továbbmentek, és az Indiai óceánon és a Perzsa-öblön át Egyiptomba jutottak. Ennek igazolására számos összehasonlítást végzett a maja és az egyiptomi építészet, írás és hit terén, beleértve a naptiszteletet is. Le Plongeon úgy értelmezte a Tro-Ano Kódexet, hogy a kódex több oldala is a mitológiai Mu szi getének tíz elveszett országát írja le:

113


41. ábra Churchward egyik vázlata a Naacal-táhlákról. Ez a földi élet megteremtését mutatja, a mui földrengéseket, melyeket a földtömeg túlhevülése okozott, és a Mu elsüllyedését okozó föld alatti gázok megjelenését

42. ábra Churchward elméletének vázlata, amely megmutatja, hogy a föld alatti gázok megjelenése hogyan eredményezte Mu földtömegének alámosását, és hogyan vezetett ez Mu elsüllyedéséhez: a gázok csapdába estek a sziklák között, kiterjedésük hő hatására megnőtt. A talaj felszíne fel-felemelkedett, ahogy a gázok igyekeztek kiszabadulni, végeredményben pedig darabokra esett a szárazföld, az egyes darabok pedig elsüllyedtek

114

ŐSI FÖLDEK, ÚJ KINYILATKOZTATÁSOK ...a 6. Kan és a 11. Muluc év fordulóján hatalmas földrengés rázta meg, ami meg szakítás nélkül folytatódott a 13. Chuenig. A dombok és a sár vidékét, „ M u föld j é t " feláldozták. Kétszer felemelkedett, majd egyetlen éj leforgása alatt eltűnt, a medencét folyamatosan rázták a vulkáni erők; a föld számtalanszor felemelke dett és lesüllyedt különböző pontokon, hullámzott, mint a háborgó tenger. Végül a felszín megadta magát, és elválasztotta egymástól a tíz országot, ízekre tördel te a földmozgás. Elsüllyedtek hatvannégymilliós lakosságukkal egyetemben nyolcezer és hatvan évvel e m e könyv megírása előtt.

Le Plongeon leglelkesebb biztatója és elméletei támogatója egy an gol, bizonyos James Churchward volt, aki szentül hitte, hogy Mu el veszett kontinense - ahogy a Tro-Ano Kódex is utal rá - valahol a Csendes-óceánban fekszik. Churchward meggyőző bizonyítékot talált Mu létezésének igazolására: bizonyos ősi Naacal-köveket, melyeket nem sokkal korábban fedezett fel egy monostorban, Tibetben, miköz ben hírszerzőként dolgozott a brit kormánynak a Bengáli Ulánusok tagjaként. Egy helyi pap, aki ismerte a köveken látható írást, elmond ta neki, hogy az emberiség eredeti nyelvén íródtak, és leírja az elve szett kontinens geológiáját, történelmét, vallását és a Mu bukását oko zó végső katasztrófát. Churchward úgy vélte, hogy Mu 46 000 négyzetkilométeres terü leten feküdt, és technikájának fejlettsége meghaladta a miénket. Szerinte Mu lakosai ismerték az antigravitáció működését, ami lehe tővé tette nekik nagy tárgyak mozgatását és kolosszális épületek emelését. Churchward beszámolója szerint a táblák megmagyarázzák, ho gyan hevült túl a földtömeg a napsugárzás erejének növekedésétől, és hogy ez hogyan okozta a föld alatti gázok előszivárgását, végül pedig Mu elsüllyedését. Ezen beszámolókat egy későbbi kutatás is alátámasztotta: William Niven amerikai ásványtudós, aki kőzetminták és táblák ezreit gyűjtöt te össze a Mexikói-völgyben végzett ásatásai során az 1920-as évek ben, további rajzokat fedezett fel a már említett táblákon. Niven táb láiból Churchward arra a következtetésre jutott, hogy Mu népe i. e. 10 000-ben Mexikó fennsíkjain élt; ezt a kolóniát Muról küldték, hogy ide is elvigyék Mu szent iratait, akárcsak Délkelet-Ázsiába, Indiába és Tibetbe. 115


44. ábra A gyűrűsfarkú lemur a lemurok családjának leggyakoribb tagja, amely család elterjedtsége oly nagy megdöbbenést keltett a 19. század tudósai között. A lemurok főként Madagaszkáron élnek, de megtalálhatók Afrikában és Indiában is, akárcsak a maláj szigetvilágban

Ha az evolucionista Charles Darwinnak igaza volt, akkor a lemur csak e helyek egyikén fejlődhetett volna ki, ami azt jelenti, hogy - leg alábbis Haeckel szerint - valamikor szárazföld kötötte össze ezeket a helyeket, ez a „híd" azonban elsüllyedt azóta az Indiai-óceán hullámai alatt, rajta az emberiség első képviselőivel, a „le-Mw-riaiakkal". Az Első fejezetben már említett Alfréd Wegener a kontinensek mozgásá nak elméletével az 1950-es években megoldotta a lemur elterjedésé nek rejtélyét, rámutatva, hogy bár a földhíd soha nem létezett, valaha mindezek a területek a Pangea nevű óriáskontinens (lásd 1. ábra) ré szeként egybefüggő szárazföldet alkottak. Churchward a „Mu" nevet csak kölcsönözte elképzelései leírására. Az évek előrehaladtával egy re jobban és jobban meggyőződött arról, hogy az emberiség eredeti otthona - amelynek pusztulásakor szóródtak szét az emberek - nyu gatra feküdt; ez összeegyeztethetetlen a népszerű nézettel, mely sze rint az Atlanti-óceánba süllyedt keleti Atlantisz lett volna az emberi ség szülőhelye. A Naacal- és a Niven-féle táblákból arra a következtetésre jutott, hogy Mu elveszett kontinense a Csendes-óceánban feküdt, nyuga ton a Landronák határolták, keleten a Húsvét-sziget, északon Hawaii, délen Tonga. Fenntartotta, hogy ezek a szigetek az egykor virágzó és 117


i. e. 10000 körül hullámsírba merülő civilizáció utolsó nyomai: „az elveszett kontinens maga volt az édenkert, színes madarakkal és buja vegetációval, ahol békésen élt együtt a tíz törzs. Hatalmas kőtemplo mokat építettek, és behajózták a világ óceánjait, és számos földön ott hagyták nyomaikat" (Churchward: Mu elveszett kontinense).

45. ábra Churchward szerint a Csendes-óceán jelenlegi szigetei az egykori földrész, Mu maradványai

Hogy alátámassza elméletét, mely szerint a muiak nyugat felé ha józva eljutottak Indiába, összevetett a Húsvét-szigeten talált írásokat az Indiában, az Indus völgyében felleltekkel. Kimutatta, hogy a jelek meghökkentő hasonlóságot mutatnak. Ugyanilyen hasonlóságokat fe dezett fel a Görögországban, Khaldeiában, Babilóniában és Perzsiá ban talált szövegek esetében is, azt sugallva, hogy mindezek a ma gaskultúrák Muról származtak. A Naacal-táblák, melyeket Churchward Tibetben olvasott, Atlan tiszról is beszélnek, mint Mu egyik gyarmatáról. A táblákon olvasott egy globális kommunikációs hálózatról, melynek központja Mu volt, 118


A Mysteries of the Mexican Pyramids (A mexikói piramisok rej télyei) című könyvében Péter Tomkins így idézi Churchward kutatá sait: Churchward fenntartja, hogy a Tibetben látott Naacal-táblák m a g a s a b b r e n d ű vallási és kozmológiai fogalmakat tartalmaznak. Kifejtette, hogy a táblákat készítő civilizáció n e m lehetett primitív, b á r m i l y e n e l n a g y o l t n a k tűnik is a táblák kidolgozása. B e s z á m o l ó j a szerint figyelemre m é l t ó tudást árultak el az „energia" k o z m i k u s erőiről; ez a t u d á s u k „csak m a n a p s á g kezd feltárulni tudományos világunkban, és a m o d e r n e m b e r m é g egyáltalán n e m sajátítot ta e l " .

Hasonlítsuk össze ezeket a kozmológiai szimbólumokat a Nap mágneses struktúráját és a napszeleket ábrázoló vázlatokkal. Ezeket megtalálják e könyv Első függelékében. Churchward - mellesleg tökéletesen helyesen - úgy tartotta, hogy ezek a jelek a Napot jelenítik meg - habár akkoriban nem állt a ren delkezésére tudományos bizonyíték -, és a Nap maga Istent, a Terem tőt jelenti. A táblákon leírják, hogy „kezdetben" a világegyetem tiszta „lélek" avagy energia volt, és hogy az ember a teremtéskor kozmikus erőket kapott, melyeket a lélek irányított. Amikor a lélek elhagyja a testet, „a halál pillanatában" a lélek visszaviszi a kozmikus energiát a Teremtőhöz. Ezen tanítások a mennyei Atya, a Teremtő iránt érzett végtelen szeretetet képviselik. A mi kutatásaink rövidesen ugyanerre a végeredményre jutnak, de Churchwardétól tökéletesen független elemzés alapján, ami egyaránt folyamodik a palenquei kőlap dekódo lásával szerzett ősi tudáshoz, a modern tudományos nézetekhez, vala mint a világ vallásainak egyetemes tanításaihoz. Hogy mi a célunk? Nem kevesebb, mint az élet értelmének megismerése. E könyv első részében bolygónk katasztrófák útján történő fejlődé séről írtam, annak véletlenszerű mechanizmusáról, és hogy miért kö vetkeznek be az ilyen katasztrófák. Azután megtudtuk, hogy az ősi maják már birtokolták mindezen tudást. Churchward arról győzköd bennünket, hogy ezek a titkok Muról származtak. A tudást generációról generációra adták tovább, de az új ra és újra visszatérő katasztrófák miatt - amennyiben elfogadjuk Velikovszkij elméletét a kollektív amnéziáról - a katasztrófák közötti viszonylag rövid, a jelenkori számításokból ítélve hozzávetőleg öt121


hatezer éves időszakokra korlátozódik. így szakadt meg Mu tudásá nak fejlődése és átadása vagy tizenötezer évvel ezelőtt. Mások azt vetették fel, hogyan juthatott tovább ez a felsőbbrendű, az egyiptomi és a maja időszak virágzását elősegítő tudás. Nos, itt van a kutya elásva: az, hogy a tudás ismeretes volt Muban, nem jelenti egyúttal azt, hogy a tudás Muról is származott! A hegyek nem fokoza tosan épültek fel a különféle üledékekből, hanem drasztikus vulkani kus és szeizmikus változások lökték őket a magasba - vagy éppen süllyesztették a mélybe. Ugyanezt a gondolatmenetet követve az em ber intellektuális felemelkedése sem egyenletes fokozatossággal tör tént, hanem több alkalommal is „kívülről" serkentették - és ismét ér demes az ősi szent iratokhoz fordulnunk.

A szuperistenek A The Amazing Lid of Palenque első kötetéből - és röviden ennek a könyvnek a Harmadik fejezetéből is - megismertük a halottak külön féle célállomásait (a paradicsomok történetében) és a visszatérően be következő fizikai megsemmisüléseket (a négy megelőző korszak tör ténetében). Leírtam, hogyan következtek be a katasztrófák: a terméketlenségi ciklusok, amelyeket a naptevékenységek változása váltott ki, az újszülöttek mutációinak növekedéséhez vezetett, a pólusváltá sok következményeiként szárazságok és minijégkorszakok következ tek be, a Föld tengelyének és kérgének elmozdulásai miatt szökőárak, vulkánkitörések, földrengések rombolták le az előző civilizációk vív mányait - és mindezt a Nap változó mágneses mezeje okozta. A második kötetből (lásd e könyv Ötödik fejezetét és a 9-24. színes képeket) megtudjuk, hogy választanunk kell a lélek áldozat útján tör ténő megtisztulása vagy az alvilágon és a purgatóriumon át tett utazás között, mielőtt újjászületünk a Földön. Beszámoltam a Földnél roszszabb és jobb helyről és arról, hogy mindegyikünk az egyetlen Isten gyermeke, az Istené, aki a világegyetemmel együtt megteremtette ön magát. A második kötet arra tanít, hogy én vagyok te, és te vagy én, hogy az éj nappallá válik, ahogyan a nappal is éjjé változik; az életet halál, a halált élet követi. A Feliratok Templomának rejtjelkulcsai arra utaltak, hogy a sírban 122


fekvő férfi nem közönséges ember volt, míg a mozaikmaszk elárulja, hogy életet adott és vett el. Megtudtuk, hogy a számrendszert a pira misba kódolták, és hogy a napfoltciklus hosszát a kőfedél tartalmaz za, akárcsak maga a piramis, arra az esetre, hátha valamelyiket nem vennénk észre. Abból, hogy üzeneteik hordozására a jade-ot használ ták, kiderül, hogy a maják nálunk jobban ismerték az univerzum mű ködését. Művészetükben és kódrendszerükben elmondták nekünk, hogy Pakal király elméje sokkal fejlettebb volt kortársaiénál, akiket nem vont be információi - a Popol Vuh szavaival - „becsomagolás"-ába, illetve ahogy mi mondtuk: a „kódolás"-ába. Pakal király el méje a mai emberénél is fejlettebb volt. Amikor meghalt, eggyé vált a legfőbb, az egyetlen Istennel, és fel kell tennünk a kérdést: „Ki volt ez az ember, aki maga után hagyta ezeket a csodákat? Ki volt?" Számos nép emlékezik meg lelki tanítókról. Valaha egy bizonyos Jézus nevű ember, mint mondják, „csodákat" tett. Úgy beszélik, járt a vízen, és azt is mondják, hogy érintésével meggyógyította a betege ket, egyes történetek szerint pedig ötezer embert lakatott jól egyetlen kosár ennivalóval. Járt népe körében, és nem ennek a Földnek az Iste néről beszélt. A szeretet és az áldozat útján történő megtisztulásról prédikált, ami a halál után az újjászületéshez vezet. Az örök élethez. És azt is mondják, hogy amikor meghalt, kikelt sírjából, és egy hegy ről felemelkedett a „menny"-be. Mindez időszámításunk kezdetén történt, nagyjából kétezer évvel ezelőtt. Ez az ember, Jézus, állítólag szeplőtelen fogantatás útján szü letett. Anyja szűz volt, amikor megszülte, így hát nem lehetett bioló giai értelemben vett apja. Isten fiának mondják. Ötszáz évvel azelőtt az indiai szent könyv, a Bhagavad-gíta (A ma gasztos szózata) a Krisna nevű ember történetéről számol be, akiről úgy tartják, hogy a mindenséget teremtő egy igaz Isten megnyilvánu lása. Jézushoz hasonlóan csodákat tett. így beszélt a hős Ardzsunához Kuruksetra csataterén: „Amikor hanyatlani kezd a szellem, és túlteng az anyagiasság, akkor,4ó, Ardzsuna, újra megtestesülök... Korról kor ra újjászületek... Az, aki születésem és életem alapján rájön az isteni igazságra, nem születik újjá többé; amikor elhagyja testét, eggyé lesz velem" (BG 4, 7-9). Ezek a tanítók „kívülről" avagy „valahonnan máshonnan" látogat ták meg a civilizációkat, újra és újra átadták az embereknek a felsőbb rendű tudást, melynek birtokában voltak a muiak, az atlantisziak, a 123


maják és a többiek. E tudás birtoklása tette lehetővé nagyszerű civili zációik virágzását, és ez a tény arra utal, hogy a tanítók pontosan ab ból a célból érkeztek, hogy magasabb spirituális és tudományos rend szerekre tanítsanak minket. Kívülről jött látogatóinkat „szuperistenek"-nek neveztem el. Azért „szuper", mert „szuper", azaz felső tudásukat közvetítették az embe riségnek, és azért „isten", mert nem erről a bolygóról származnak - ta lán nem is ebből a világegyetemből. Hogy ezek a látogatók kapcsolat ban állnak egymással, akkor vált világossá előttem, mikor a palenquei mozaikmaszkot dekódoltam. Véletlen csupán, hogy Xiuhtechutli, a kelet urának arca annyira hasonló a festett üvegablakokon látott Krisztus arcához? Véletlen egybeesés, hogy a keresztbe tett lábú figu ra, amelyik eltakarja a Krisztushoz hasonló alak orrát és száját, annyi ra hasonlít a meditáló Buddhára? És miért hiányzott a 6 6 6 Pakal király sírjából? A keresztény Biblia egyik könyve, a Jelenések könyve Szent János nak, Jézus egyik tanítványának látomását beszéli el. Megjósolja a jö vőben bekövetkező apokalipszist, a globális pusztulást. Kevesen fogadják el a könyv jelképeinek valódi jelentését. Ezek a jelképek - az egész könyvvel együtt - különösek és titokzatosak. A 13. fejezet a tengerből kiemelkedő szörnyetegről szól. A fenevad nak hét feje és tíz szarva van, „fején az istenkáromlás neve vagyon", és: „Itt van helye a bölcsességnek! Akinek van értelme, számítsa ki a fenevad számát, mert egy embernek a száma az. Az ő száma pedig hat százhatvanhat." Egyszer már megfejtettük a maják intellektuális játékát a Feliratok Templomában. Matematikai játékot játszottak velünk: először 1 1 1 1 1-et, aztán 2 2 2 2 2-t, majd 3 3 3 3 3-at, 4 4 4 4 4-et, 5 5 5 5 5-öt szá moltunk, majd, 6 6... a fenevad homlokán szereplő szám, az istenká romlás száma hiányzik a Feliratok Templomából! Akkor kezdtük szá molni a gyöngyöket a Pakal király nyakában lévő nyakláncon (lásd a Negyedik fejezetet), és csak akkor tűnt elő a 666. Önmagában nem ta láltuk, csak a tizenhármas szám részeként, amely a nyak'ánc három szakaszán is előfordul. Ezután a 777 és a 888 is előtűnt a nyakláncban, a kilenceket máshol találtuk meg: „...számítsa ki a fenevad számát..." Az „Akinek van füle, hallja!" kifejezés nem kevesebb mint nyolc alkalommal fordul elő a Jelenések könyvében. Idézzük fel a Pakal ki-

124


rály kriptájának padlóján talált egyik stukkófejet. Az egyik fül hiány zik: „Akinek van füle, hallja!" (Lásd37. ábra.) A Jelenések könyvében aztán megjelenik egy angyal, aki azért jött, hogy „megjelölje Isten szolgáit": Láttam egy másik angyalt is feljönni napkelet felől, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hatalmas hangon odakiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek, és így szólt: „Ne ártsatok a földnek, se a ten gernek, se a fáknak addig, amíg homlokukon pecséttel meg n e m jelöljük a mi Is tenünk szolgáit." És hallottam a pecséttel megjelöltek számát: száznegyvennégy ezer pecséttel megjelölt Izrael fiainak minden törzséből (Jel 7,

Ezután ezt olvashatjuk: „És megmondatott nekik, hogy ne bántsák a földön a füvet, se a zöldet, se az élő fát, hanem csak az embereket, akiknek homlokán nincs ott az Isten pecsétje..." (Jel 9, 4) Nézzük meg ismét a Pakal király fizikai halálát, a negyedik jelene tet (49. ábra, lent). Nézzük meg a homlokát, és fejtsük meg az ott ta lált számokat: 144 000. Mint a többi kompozíció, ez a kép is két félből épül fel, mindkettő „visszatükrözi" a rajz középső vonalának másik oldalát. Ezért lehetet len a 144 000-es számot balról jobbra jelölni a bal oldali képen és a tü körképén jobbról balra. Hogy mégis fel tudják írni a számot, az 1440 balról jobbra íródik. Az 1440 tükörképe jobbról balra is látható. A hi ányzó két nulla (a majáknál egy ellipszis három vonallal) a szám fe lett látszik. Úgy látszik, a palenquei sírban fekvő férfi igen sok kapcsolatot mu tat a többi szuperistennel - Jézussal, Krisnával és Buddhával -, és ugyanazt az üzenetet és felsőbb tudást hordozta ő is, ami az idők kez dete óta döntően befolyásolja az ember intellektuális fejlődését.

125


get, megválaszolják a létezés ősi kérdéseit, például hogy miért szüle tünk és miért halunk meg. A tanítások szerint az ember több mint egyszerű fizikai teremt mény, egy mindössze húsból és csontokból álló test; a tanítások sze rint az ember nem csak kémiai reakciókból és nem két biológiai enti tás genetikai anyagának összeolvadásából keletkezett. Spirituális ve zetőink elmondták, hogy az élet energiamező, mely beburkol minden létezőt. Ez az energiamező az egyént többé teszi, mintha egyszerűen a fizikai részei összessége lenne: fizikai részek és „lélek" együtt az adott létező. A lény biológiai része a korral változik, és különféle módokon rea gál környezetének hatásaira - ez a fizikai létező „személyisége". A spirituális energia, amely beburkolja a fizikai létezőt, örökké vál tozatlan, és nem hat rá az idő. A lélek nem öregszik. A lélek csak „más testbe vándorol", egy élőlény vagy valamilyen élettelen tárgy testébe. A lélek az „individuum", a világegyetem „alkotó energiájá nak része. A biológiai szülők úgy képzelik, ők teremtették meg gyermekeiket, ám ez mindössze a hús valósága. A lélek nem azonos az ifjúi testtel; a lélek öreg, halhatatlan és végtelenül nagy hatalmú lény, lévén Isten apró darabkája. Az utódok hasonlíthatnak egymáshoz és biológiai szüleikhez is, de ez csak fizikailag igaz. Eltérően viselkednek egy máshoz (és szüleikhez) képest: mindegyikük egyedi, és mindegyikük különböző. A szent tanítók - akiket az előző fejezetben szuperisteneknek ne veztem el - „felsőbb tudása" azt tanítja, hogy a lélek a megtisztulása végett testesül meg ebben a fizikai világban. Hogy emelje energia szintjét és - amire egész fizikai valójában készül - entitása fizikai ré szeinek halála után egyesüljön Istennel, a Teremtővel, hogy megpi henjen a tökéletes egyensúlyban, békében és örökkévalóságban. A má sik „spirituális" elképzelés az, hogy ha a lélek nem nyeri el a tökéletes megtisztulást ezen földi élete során, visszatér az újabb próbálkozásra. Erre igen népszerű kifejezés a „lélekvándorlás". De ezen elméletek nem győzik meg az emberek többségét. Nem tudják elfogadni spirituális vezetőjük tanításait, nem tudnak „szívvel lélekkel" hinni benne, főként mert a szuperistenek magyarázata több, gyakran feltett kérdést nem válaszol meg, például: „Ha van Isten, és a lélek Isten része, akkor miért kellene megtisztulnia?" Vagy: „Ha Isten 130

A SZUPERISTENEK ÉS A CSODATÉVŐK

tökéletes, akkor miért nem tesz tökéletessé minden lelket, és miért nem tisztulhatnak meg az első alkalommal?" Ezek csak az első buk tatók. A tanítók elmondták nekünk, ha el akarjuk nyerni a megtisztu lást, áldozatokat kell hoznunk. Márpedig a „most ugyan szenvedsz, de hamarosan nagyon jó lesz!" elv sohasem jelent kielégítő motivációt. Ha örökké élnénk, akkor talán megnyerőbb lenne ez az elképzelés, mivel azonban jelenlegi állapotunkban nem így áll a helyzet, a kérdés komoly megfontolásra készteti az „átlagembert", akit elsősorban a mindennapi élet gondjai foglalkoztatnak. Minden szupertanító ugyanazzal az általános üzenettel érkezett a Földre, igaz, esetenként más-más oldalát emelték ki a tudásnak. A ma ják Quetzalcoatl-hite valamivel messzebb megy a többi iskolánál az zal, hogy a megtisztulás módszerét az áldozatban határozza meg. A maják - akárcsak a többi „kiválasztott" nép, ahová ellátogatott va lamelyik szuperisten - hittek a mindent átfogó kreatív energia létében: hitük szerint mindannyian ennek az energiának a részei vagyunk, vagyis leegyszerűsítve a dolgokat, „én vagyok te, és te vagy én". Rá adásul a maják olyan filozófiai éleslátással rendelkeztek, hogy hihe tetlen pontosan, pár mondattal meg tudták magyarázni elveiket, még ha ezek a mondatok gyakran abszurdnak, sőt irracionálisnak hatnak is. Egyszerűen elmagyarázták, hogy a nappal éjjé lesz és az éjjel nappal lá. Először ez egy kicsit ostoba és meglehetősen lényegtelen informá ciónak tűnik, de egy kicsivel később eljuthatunk arra a pontra, hogy a mondat már ezt jelenti: ami jó volt, rosszá lesz, és ami rossz volt, jó vá lényegül. Megmagyarázom, mit is jelent ez. Az „életem legrosszabb napja" kifejezés sokféle érzést csalogat elő. Az első a félelem és rosszkedv, amikor visszaidézzük azokat a bizonyos perceket, amikor az a bizo nyos nap olyan nagyon rosszul alakult; de azután hálát és örömet is érzünk, hogy azok a percek már elmúltak. Mennyivel boldogabbak vagyunk ma, mint azon a kibírhatatlan napon, és mekkora könnyebb ség, hogy megmenekültünk, és túléltük életünk egy borzalmas pilla natát. És ugyanígy: amikor életünk legboldogabb napjára emlékezünk, azt gondoljuk, hogy milyen csodálatos is volt, és rosszul érezzük ma gunkat, mert a mai bizonyosan nem lehet ugyanolyan nagyszerű. így már mindannyiunk számára világos, hogy ami rossz volt, jóvá lett, és ami jó volt, rosszá lényegült. A boldogság boldogtalanság lesz, aho131


gyan a boldogtalanság átváltozik boldogsággá; a nappal éjjé lesz, és az éjjel lesz a nappal; az eső a napsütést követi, ahogyan az esőt nap sütés. Az áldozat eleinte szörnyűnek tűnik, bonyolultnak és kínzónak. A hindu szent könyvben, a Bhagavad-gítában Krisna, a szuperisten így fejtegeti az áldozat nagyszerűségével kapcsolatos elveit: És most hallgasd meg, mi az öröm három formája. Az, amitől elsőre nyomorúsá gosan érzed magad, elsőre méregnek érzed, de később rájössz, hogy nektár, ké sőbb igen örülsz annak, ami miatt korábban szenvedtél - ez tiszta és nagyszerű öröm, mivel bölcsességből született, ez a bölcsesség öröme. Az, ami elsőre nek tárnak tűnik neked, de csak mert érzékeid megcsaltak, és később ezt a nektárt méregnek érzed - nos, ez csak a pillanat öröme, a szenvedély öröme, nem tiszta. És végül az öröm az elejétől a végéig tökéletesen csak az érzékek csalfa játéka, és amit a szomorúság, az ostobaság hív életre - nos, ez a tudatlanság öröme. ( B G 18, 3 6 - 9 )

Később meg fogjuk vizsgálni, hogyan lehet összeegyeztetni úgy a fi zikai és spirituális világokat, hogy annak alapján megértsük életünk célját. Először viszont vegyük sorra a spirituális vezetőket, akik ezen a Földön jártak, és akik ugyanazt az üzenetet hozták el korokon át az emberiségnek. Látogassuk meg a négy szuperistent!

Brahmanizmus és hinduizmus I. e. 1500 körül történt, hogy az árják északnyugatról beözönlöttek In diába, és meghódították az Indus völgyét. Az elkövetkezendő ezer év alatt az árják délkeletebbre vándoroltak, elfoglalták a Gangesz völ gyét és egész Észak-Indiát. Eközben kialakították a szanszkrit nyelvet (brahman), és továbbfejlesztették ősi kultúrájukat. A brahman szent iratok, a Védák a legrégebbi ismert szövegek kö zé tartoznak. Egyik közülük, a Rig-véda, a himnuszok könyve tíz kö tetet számlál - bennük összesen 1017 himnusszal -, melyek i. e. 1200 és 800 között keletkeztek. Mivel a könyv nem utal korábbi írásokra, valószínűleg valamivel később keletkeztek az Ószövetség legrégebbi 132

A SZUPERISTENEK ÉS A CSODATEVŐK

könyvénél, a Kivonulás könyvénél. Valójában nem is beszélhetünk „írás"-ról az i. e. 500 körüli időkig, Manu törvényeinek megjelenésé ig. (Ezek - jelentősen leegyszerűsítve - törvénykezéseket és a brah man gondolkodás megszilárdítását foglalták magukban.) A Védák (isteni tudás, a Teremtő lélegzete) az árják munkája, még Indiába érkezésük előtt keletkezett, és a risiknek nevezett bölcsek ad ták tovább nemzedékről nemzedékre. Először négy Véda volt, mind egyik roppant gyakorlatias és meglehetősen terjedelmes. Ezek később a hindu irodalom gerincét alkották puránák néven. Akik képtelenek voltak megérteni a tudásnak ezt a szintjét, azok számára íródott a hí res epikus költeményt, a Bhagavad-gítái is tartalmazó hindu könyv, a Mahábhárata. Ezt később a Védanta-szutra követte, minden védikus tudás összefoglalója, amit végül a Srimad-Bhagavatammá egyszerű sítettek. Habár a brahman Védák ősrégiek, tökéletesen kifejletten jelennek meg, meg kellett hogy előzze őket egy fejlődési időszak. A Védák 33 isten i. e. 1500 táján keletkezett panteonjáról beszélnek, bennük fog lalják össze a brahmanok tiszteletének tárgyait, mert a brahmanok a Természet erőiben hittek. A Védák isteneihez hozzá lehet férkőzni, és befolyásolni is lehet őket dicséretekkel, imákkal és cselekedetekkel. Néhányan közülük istenné lett ősök, akik erényeik folytán nyertek halhatatlanságot, vagy ajándékként kapták örök életüket Agnitól, a tűz istenétől. Ezek az istenek néha háborúztak egymással, akárcsak a maja pan teonban, de mindig és minden körülmények között hatalmukban állt megbüntetni és megjutalmazni a halandókat. A menny és föld istenei, az anya- és az apaisten Dyaus és Prithivi voltak, akiknek gyermekei ből áll a védikus panteon; szembehelyezték egymással a mennyet és a földet, és általában megalkották a kozmikus rendet. Brahma (szentlélek, lélek, teremtő) a védikus szentháromság egyik tagja, Visnuval (fiú, a test, fenntartó) és Sivával (az atya, a szellem, pusztító). A gyönyörű Satarúpa istennőt Brahma lényegének feléből alkották meg. Brahmát megigézte a szépsége, tekintete mindegyre őt követte, ezért ábrázolják Brahmát a négy égtáj irányába tekintő négy fejjel. Aditi anyaistennő Brahma felesége, aki hat gyermeknek adott éle tet, köztük Mitra és Varuna nevű fiainak, a nappal és az éjjel istenei-

133


nek, akik harci szekéren vágtak át az égen, és ez lehetővé tette szá mukra, hogy bepillantsanak mind a földi, mind a mennyei ügyekbe. Dyaus és Prithivi két fia a sok közül Indra és Agni volt. Indra az idő járás (eső) istene és az ég keleti negyedének őrzője, míg Agni az áldo zati tűz istene, aki fában született, mint a fák és a növények életereje, aki megjelenik, ha fadarabokat dörzsölnek össze, akárcsak Xiuhtechutli és Xipe Totec a majáknál, a színe is hasonlóképp vörös. O volt az ég délkeleti negyedének ura. Szúrja és Szávitri a Nap különböző fázisait személyesítették meg, Szoma pedig a hasonló nevű szent sárga ital, hallucinogén szer istene volt; továbbá az ég északi negyedének őre. A szoma ivása évezredek kel hosszabbította meg az istenek életét. Usasz a hajnal gyönyörű istennője: „aki az alvót boldogsággal és mosollyal kelti fel". Az ég istennője volt, a Nap szeretője. Ez nagy ha sonlóságot mutat a maja Vénusz-istennőhöz, aki, ugyancsak a hajnal istennőjeként, soha nem hagyta el a Nap oldalát. Visnu, a három teremtő isten (a háromság) egyike, sokkal korábban keletkezett a többieknél, i. e. 1700 körül. Tízszer született újjá külön féle megtestesülései, avatárjai képében. Ezek: Matszja, Kurma, Varáha, Narashima, Vámana, Parasuma, Ráma, Krisna, Buddha és Kalki. Ő a világ őrzője, a fenntartó, aki az időn és karmán (az erő-ellenerő törvényének spirituális megfelelője; még kitérünk rá) át számos meg testesülésében uralta a világot. Sok fejjel és négy karral ábrázolják; a kezek tárgyak sokaságát tartják, köztük kagylóhéjat (egyúttal Quetzalcoatl, a maják legfőbb istenének jele is), imamalmot, diszkoszt, jogart és lótuszvirágot. A Kausrabha nevű szent követ viseli a nya kában. A halhatatlanság és a túlvilági élet a Rig-véda kilencedik és tizedik könyvéig nem jelenik meg a színen. A mennybe jutás mindazok szá mára biztosított volt, akik áldoztak, akik csatában haltak meg, és akik „ajándékok tömkelegét adományozták isteneiknek". A Rig-véda tize dik könyvéből kiderül, hogy aki megsérti tisztelőjét, az alsóbb sötét ségbe kerül, míg a kilencedikben Szoma a gyűlölködőt és a hitetlent a pokolra hajítja. A Rig-véda tizedik könyvének százhuszonegyedik himnusza meg lepően hasonlít a Popol Vuh nyitó bekezdéseire:

134

A SZUPERISTENEK ÉS A CSODATÉVŐK Kezdetben az Arany Fény forrása emelkedett ki - ő volt az egyetlen megszüle tett Úr mindegyikük közül. Létrehozta a Földet és az Eget; ki hát az az Isten, aki nek be kellene mutatnunk áldozatunkat? O, aki életet ad, aki erőt ad, akinek áldása a fényességes istenek vágya; aki nek árnya a halhatatlanság, akinek árnya a halál. O, aki ereje folytán a Világ lé legzésének és ébredésének egyetlen Királya. O, aki mind az embert, mind a va dat kormányozza.O, akinek hatalma a behavazott hegyek, akinek hatalma a ten ger és a távoli folyó - akinek birodalma két erős karja.

A legrégebbi védikus szövegekben tehát az istenek fogantatásának so rozata a természet erőivel áll összhangban, ahogy a majáknál.

Krisna Krisna Visnu nyolcadik megtestesülése, a fő istenhármasság (Brahma, Visnu, Siva) egyik lényegéé, aki szeplőtelen fogantatásból született, ugyanis édesanyját, Devakit Visnu „árnyékba borította". Születését Mathurában, a Jamuna folyó partján fényes csillag felbukkanása jelez te az égen. Krisna nevének gyöke a szanszkritban azt jelenti: „felkent". Pakal királyhoz, Jézushoz és Buddhához hasonlóan Krisna a lélek, az áldozat és a káprázatnak ebben a múló világában tanúsított önmeg tartóztatás által való megtisztulást tanította; hogy a test tulajdonságai - tudatlanság, tisztaság és szenvedély - megbéklyózzák a lelket, és megakadályozzák a helyes és a helytelen megkülönböztetésében. Azt tanította, hogy a megtisztult lelkek haláluk után Istenhez csatlakoznak a mennyben. Amíg nem tisztultak meg, újra vissza kell térniük a föld re, üdvözülést keresve. Akárcsak Jézust, Krisnát is fára szegezték, hogy meghaljon, de fel támadt. Krisna tanításait világosan összefoglalja a Bhagavad-gíta (A ma gasztos szózata), a Mahábhárata, a hindu epikus költemény része, mely tanításaival az üdvözülés egyik útját kínálja. A műben a hős Ardzsuna Krisnával beszélget, aki a szükség órájában megsegítette Ardzsunát a Kuruksetra mezején.

135


51. ábra Szandzsaja elmeséli királyának, hogy mi történik sok kilométerrel távolabb, a Kuruksetra mezején folyó csatában

Az ősi történet azzal kezdődik, hogy a vak Dhritharástra király pa lotájában ül, sok mérföldnyire Kuruksetra mezejétől, ahol fiai seregei csatáznak a Pándavákkal, unokaöccse seregeivel. A király bizonytalan a csata kimenetelével kapcsolatban, mivel Kuruksetra szent hely, mely jobban segítheti a mélyen vallásos Pándavákat, mint saját fiait. Magához idézi hát titkárát, Szandzsaját, aki rendelkezett azzal a ké pességgel, hogy távoli eseményeket is úgy látott, mintha a szeme előtt zajlanának, aki beszámol a csatamezőn történtekről. Szandzsaja el mondta királyának, hogy a két sereg éppen megütközni készül egy mással, de ekkor mintha megállna vagy lelassulna az idő (ahogy ak kor szokás mondani, amikor drámai események történnek), és a Pándavák vezetőjén, a hős Ardzsunán erőt vesz a csüggedtség, amikor arra gondol, hogy rokonait kellene megölnie: „...jobb lenne koldus ként kegyelemkenyéren élnem / mintsem tanítóim gonoszul megöl vén / véres toron lakomázzam kéjjel..." (BG 2, 5) 136


52. ábra Ardzsuna csüggedten áll harci szekerén, Krisnával, lelki tanácsadójával, a mindenség teremtőjének megtestesülésével, „...testem reszket... íjam kicsúszik kezemből'

Krisna, a legfelsőbb istenek inkarnációja, a mindenség teremtője ekkor csatlakozik Ardzsunához a harci szekerén, ahogy a két sereg kö zött áll. Krisna nekiáll kifejteni Ardzsunának élete valódi célját, és hogy ebben a pillanatban miért kell a csatatéren lennie. A beszélgetés folyamán Krisna elmagyarázza az élet és a halál értelmét, illetve a vi lágegyetem célját. így kezdődik a Bhagavad-gíta. Ardzsuna siránkozásai a káprázatnak (maja) tulajdoníthatók. Roko nait a testükkel azonosítja, azt gondolván, hogy ha megöli testüket, akkor megöli igaz valójukat. Krisna elmagyarázza a különbséget a test és a lélek között. A test csupán a lélek átmeneti szállása. A lélek ezen inkarnációja előtt már több ezer testet birtokolt: „az ifjúkor és az öregkor végül a másikba vezet át. A bölcs nem kételkedik ebben..." (BG 2, 13) Az ezt követő tanács mélyen filozofikus, ugyanakkor gyakorlati. Krisna így tanítja Ardzsunát az érzékekről: 137

AZ ISTENEK A FÖLDÖN JÁRNAK Amikor érzékeink tárgyán Krisna szerint a fizikai világ szépségein elmélkedünk, képzeteket társítunk hozzájuk, ezek a vágyak. Ez elégedetlenséghez vezet, mivel soha nem teljesíthetjük minden vágyunkat, az elégedetlenség dühhöz, a düh a káprázatokhoz és a káprázat pedig az önpusztításhoz... ( B G 2, 62 és 63)

Azután Krisna feltárja, hogy ő akkor inkarnálódik a Földön, amikor szükség van a jelenlétére: „Amikor a szellem hanyatlani kezd, és túl teng az anyagiasság, akkor, ó, Ardzsuna, újra megtestesülök... Korról korra újjászületek..." (BG 7, 4) Krisna itt eredeti lényére utal (Visnu) és annak tíz földi inkarnációjára, továbbá kilencedik inkarnációjára, a buddhizmust i. e. 430-ban Indiában megalapító Buddhára. Buddha Kapilavasztuban született, Gorakhpur közelében, i. e. 496 táján, és Kuszinagarában halt meg i. e. 419-ben; hamarosan őt is sorra vesszük. Először is van tehát egy említésünk arról, hogy „Isten" kétszer a földre látogatott, egyszer Krisnaként a csatamezőn, majd mint Budd ha. A korabeli irodalom természetesen nem említi azokat a tanítókat, akik később követték, mint Krisztus és Pakal király. Itt először kapunk bizonyságot arról, hogy egy tanító újra visszatér a Földre, hogy elma gyarázza a lét értelmét. ABhagavad-gíta úgy folytatja, hogy minden teremtményt egyenlő en kell megítélni (BG 3, 18) azzal, hogy felismerjük, hogy a valódi „én" nem a fizikai személyiség, amit észlelünk, hanem „Isten". Rövi den: minden és mindenki a kreatív energia része (BG 8, 4—7). Krisna azt is kifejti, hogy legnagyobb ellenségünk ebben a világban az öt fizikai érzék (BG 4, 39), és ezt részletesen bemutatja a követke ző leírás: a védikus himnusz az emberi testet az öt ló vontatta szekér hez hasonlítja. Ezek az öt érzéket jelentik, a látást, a szaglást, a hal lást, az érintést és az ízlelést (lásd 49. színes kép). A szekér gyeplője jelképezi az elmét. A vezető az intelligencia, és az utas a lélek. Az üze net az, hogy az intelligencia segítségével irányítani kell az elmét és az érzékeket, máskülönben azok úgy viselkednek, akár a megvadult lo vak, vesztükbe ragadják az embert, és a lélek szenved. Meg kell tanul nunk kordában tartanunk érzékeinket, ahogy a teknőc, amikor vissza húzza fejét a páncéljába. Fel kell hagynunk cselekedeteinkkel, mivel minden cselekedetnek háromféle kimenetele lehet - rossz, jó és rész ben rossz, részben jó. Amikor a cselekedeteket nem lehet kikerülni, 138


például amikor a kötelesség kerül szóba, akkor le kell mondani a cse lekedet hasznáról. Ha a lélek „nem hagy nyomot" egy fizikai létezé sében, vagyis a létező nem hajtott végre semmiféle akciót, követke zésképpen reakció sem volt, nincs karma sem, és nincs szenvedés. Ez nagyon bonyolult folyamat, legalábbis elsőre. De amint megért jük, a legnagyobb lépést tettük meg a megvilágosodás felé vezető úton. Krisna leírja az emberi „természetet" felépítő három tulajdonságot. Ezek az erény, a szenvedély és a tudatlanság (BG 14, 5). E tulajdon ságok valamelyike egész életében jobban befolyásolja a létezőt a töb binél. Ahol az erény van túlsúlyban az egyén természetében, lelke to vahalad a menny tiszta régióiba, hogy megtapasztalja a gyönyört, mi előtt visszatér a földre, hogy „gyümölcsöző" tevékenységek kössék le (BG 14, 9). Amikor a szenvedély az első, a lélek olyanok között szü letik újjá, akik szenvedélyesen rajonganak a tevékenységért (BG 14, 7). Ha a tudatlanság dominál, a lélek olyan létező anyaméhében jele nik meg, amely létező tudásának, intelligenciájának szintje megfelel az övének. Ha a lélek egy kutya eszével rendelkezik, akkor kutyaként fog visszatérni erre a földre (BG 14, 8). Elsőre az erény jó tevékenységnek tűnik. De „tevékenység", és mint ilyen, következményekkel jár. Mivel cselekedet, engedelmes kednie kell a hatás-ellenhatás törvényszerűségének (karma), ezért szenvedést is jelent. A lélek csak akkor tud elmenekülni a karma elől és így a szenvedések elől is, ha teljesen felülemelkedett az emberi ter mészetet meghatározó három tulajdonságon, ez pedig ebben a fizikai világban csak a vágyak elfojtásán és a kreatív energia szeretetén ke resztül érhető el. Ez utóbbi azért különösen nehéz, mert ahhoz, hogy kiszabaduljunk a karma törvényei alól, nagyon kell szeretnünk mind a kreatív energia összességét, az isteni valót, mind apró részecskéit, azaz a világ összes többi entitását (BG 14, 26). Krisna így folytatja: „Mindig gondolj rám, Krisnára, imádj engem, és hódolj nekem. így hiba nélkül fogsz elérkezni hozzám. Megígérem neked, mivel nagyon kedves barátom vagy. Add fel a sokféle vallást, és gyere hozzám. Meg foglak védeni minden bűnös reakciótól. Nem kell félned..." (BG 18, 64, 65). Szandzsaja, a titkár közben folytatja beszélgetését királyával, és el mondja, hogy roppant rossz előérzetei támadtak, mivel a Pándaváknak jó szerencséjük van és lesz az ütközetben. 139


A hős Ardzsuna győzött a csatában, és mivel nem kívánta a győzel met, nem volt benne sem félelem, sem részrehajlás, és mivel köteles ségét hajtotta végre, nem kötötte a karma. Karma A karma fogalma ismert a spirituálisabb keletiek között, a nyugatiak nem nagyon tudnak róla. Ez az ok és az okozat egyetemes törvénye, a hatás-ellenhatás törvényszerűségének spirituális változata: a fizikai világon minden akciónak van egy vele egyenlő és ellentétes irányú re akciója, illetve spirituális szinten: a karma olyan alapvető törvény, amely kiegyenlíti a jó cselekedeteket a rosszakkal. Ahogy az éj nap pallá válik, úgy változik a nappal is éjjé. Eszerint minden vétek, amit valaki ellen elkövetünk, ahhoz vezet, hogy jóvá kell tennünk. A lélek minden, a test által sugalmazott rossz cselekedettől szenved, és a lé lek szenvedése nem múlik el a fizikai test halála után: következő inkarnációjában is jelentkezik. Előfordulhat tehát, hogy a lélek csak kö vetkező életében szenvedi meg az ebben az életben elkövetett bűneit, és ugyanilyen okfejtéssel: lehet, hogy a következő életében élvezi az elmúlt életeiben végzett jó cselekedetek üdvös hatását. Krisna azt tanácsolja, hogy ne cselekedjünk, mivel ebben az esetben nem kell többször visszatérnünk a földre, hogy megtapasztaljuk a tettek ha tását. Gyakorlatias szemmel nézve a reinkarnáció tanát, megnyugodha tunk, nem kell többé bosszankodnunk az élet igazságtalanságai miatt. Megtudtuk, hogy miért születnek egyesek gazdagon és egészségesen, míg mások szegényen és betegen, holott látszólag nincs különbség az érdemeik között. A karma elképzelése megmagyarázza az egyes enti tások közötti különbségeket, mint például hogy vannak csodagyere kek, és egyesek fejlettebb képességekkel jönnek a világra. A három világ és a négy korszak A létezésről alkotott hindu elképzeléseket a korai brahman Védákban találjuk meg. Ez a lelket az isteni energia különálló részének tekinti. A lélek a fizikai és a spirituális világok között vándorol. Az 53. ábrán láthatjuk, hogy a választás a döntő tényező abban, hogy a lélek meg tisztul-e vagy sem.

140


Buddhizmus A brahmanizmus hanyatlása i. e. 500 körül következett be, mert sok brahmin elkedvetlenedett és kiábrándult: kezdték azt hinni, hogy a védikus istenek panteonja nem több a költői képzelet játékánál, ami nek semmi köze nincs a valósághoz vagy az igazsághoz. Tudták, hogy az isteneknek közös forrásból kellett származniuk, a kreatív energiából. így kialakították saját teológiai irodalmukat, az upanisadokdX és a puránákaí, melyek a Mahábhárata, a Bhagavad-gíta, a Védanta-szutra és a Srimad-Bhagavatam című későbbi hindu könyvek alapjai let tek. Ezek a későbbi hindu könyvek Isten egységét és örökkévalóságát és a lélek halhatatlanságát tanították, habár még mítoszokba és babo nákba burkolva, és idővel ez az új hindu rendszer az egész emberiség testvériségéhez eljutott, de csak nyolcszáz évvel később, a buddhiz mus virágzása után. Buddha úgy tartotta, hogy a lélek, míg a múltbeli cselekedeteitől szenved, még ugyanebben az életében megtisztulhat a következő éle tére való előkészület közben. Bármilyen kasztból származzon is vala ki, Buddha tanításai révén a saját felszabadításán munkálkodhat, ez által kiemelkedve kasztjából, hiszen lehet, hogy legközelebb a társa dalmi ranglétra egy magasabb fokán születik újjá. A buddhizmus i. e. 430-tól i. sz. 400-ig virágzott mint az emberek megmentője, de i. sz. 500-tól a brahmanizmus és a buddhizmus kevert formája - a hinduizmus - lett a legnépszerűbb vallás Indiában. Az új vallás miatt a buddhisták kénytelenek voltak elhagyni a szubkontinenst és Kínába és Ázsia egyéb részeibe menekülni. Buddha életének pontos dátumai nem ismeretesek; a közmegegye zés az i. e. 5. századra helyezi életét, halálát i. e. 420-400 között je löli meg. Sri Lanka-i feljegyzések arra utalnak, hogy Kapilavasztuban született, a mai Nepál területén, a Himalája és a Rapti folyó kö zött, Oudh északkeleti részén. Ez a Sákja („Hatalmasok") nevű árja törzs területe volt. Rizst termesztettek, és szoros kapcsolatokat tartot tak fenn Kosala (Oudh) népével, amely tőlük valamivel délnyugat ra élt. A páli nyelven (a páli a buddhizmus szent nyelve, a szanszkrit egyik változata) írt Sri Lanka-i buddhista beszámolók alapítóként a „megvi lágosodottat" (Buddha) vagy az „emelkedettet" (Bhagava) jelölik 143


55. ábra Ülő Buddha

meg, és utalnak rá, hogy „nagy tanító volt, Buddha, aki üdvözülést és szabadságot adott az embereknek..." (Buddha, Oldenburg professzor könyve.) Valószínűleg házas volt; egyetlen fiúgyermeke, Ráhula később egyik tanítványa lett. 29 éves korában Buddha elhagyta otthonát, hogy vándorló aszkéta legyen; ekkor már Gautamaként ismerték. Mély ér zésű filozófusként gondolkodott el az öregségen, a gyengeségen, a ha nyatláson és a halál és a betegségek borzalmain, és mindezeket a szen vedéseket a világot tökéletlenné tévő dolgok közé sorolta, melyek el lentétben állnak a tökéletes teremtő elképzelésével; ezt a paradoxont idővel saját megvilágosodott elméjének tanításaival oldotta fel. Más feljegyzések is beszámolnak távozásáról: „Az aszkéta Gautama elment, pedig még csak ifjúi éveiben járt, az ifjúi erő virágzásá ban, az élet első frissességében. Az aszkéta Gautama, habár szülei nem ezt kívánták, habár könnyeket ontottak és sírtak, leborotválta ha144


ját és szakállát, és felöltötte a sárga ruhát." (Buddha, Oldenburg pro fesszor könyve.) Spirituális megvilágosodást, szabadságot és felszabadulást keres vén hét éven át utazott így, két neves tanító tanítványául is szegődött. Gyötrő kérdéseire azonban nem kapott választ, nem jutott közelebb a megvilágosodáshoz, és elégedetlenül hagyta el mindkettejüket. Magadha királyságán utazott át, és Uruvela városába érkezett. Az ottani gyönyörű erdőben sok évet töltött elmélkedéssel, a vágyak és készte tések visszaszorításával, a megvilágosodást várva. Böjtölt, sokáig visszatartotta lélegzetét, és más hasonló önsanyargatásokkal is pró bálkozott, de nem járt sikerrel. Ez volt az az idő, amikor elhagyta öt aszkétatársa. Végül öt hetet töltött elmélkedéssel a Bo-fa (a tudás fája) alatt, mi közben vihar tombolt felette. Ekkor látogatta meg Mucalinda kígyó, aki megvédte az elemektől úgy, hogy körbetekerte Gautama testét tes tével, fejét pedig annak fejére helyezte. Hasonlítsuk össze ezt Krisna és Ananta, a végtelenség kígyójának azonosításával, Ádám és Éva kí gyó okozta bukásával és Quetzalcoatllal, aki maga volt a tollas kígyó. A fát gyakran azonosítják Krisnával is - úgy tartják, fán halt meg; Jé zus pedig a kereszten halt meg; a kereszt a palenquei sírkő egyik köz ponti motívuma, a szoptatófát jelképezi. Miután öt hetet töltött elmél kedéssel, megvilágosodott előtte a lelkek vándorlása és a négy szent igazság: • LA szenvedés elborítja a világot. 2. A szenvedést a „vágy" és a „ragaszkodás" okozza. 3. A vágyak, a szenvedés, a hibák, a tudatlanság kizárásával mindezen túl lehet lépni, ekkor a nirvánába, az „ örökkévaló állapotba" jutunk. 4. A nirvánába a buddhizmuson át vezet az út. Buddha „felébredt"; eljutott a megvilágosodás állapotába. Amikor megértettem ezt, amikor észrevettem ezt, lelkem kiszabadult a vágyak uralma alól, kiszabadult a korábbi életek uralma alól, kiszabadult a hibák uralma alól, kiszabadult a tudatlanság uralma alól. Megszabadulásom pillanatában tudá som is felszabadult: tudtam, hogy többé nem szülétek újjá ezen a földön, véget ért szent utam, nincs semmi kötelességem, ami miatt vissza kéne térnem erre a földre. Ez az, amit tudok... (The world's religions, G. T. Bettany, p. 258.)

145


Még egy kis ideig a tudás fája közelében maradt, böjtölt, és élvezte a szabadság örömét. A legrégebbi források szerint ez négyszer hét napig tartott. Ez idő után legyűrte magában a késztetést, hogy azonnal be lépjen a nirvánába ahelyett, hogy terjesztené tudását a világban. Út közben találkozott egy brahmannal, aki megkérdezte tőle, mi jogon viseli a brahman címet. Buddha elmagyarázta neki, hogy az igazi brahman kiirtott magából minden gonoszságot, megtisztította a lelkét, és teljes az uralma önmaga fölött. Amikor visszatért Benáreszbe, egykori aszkétatársait tanítványul fo gadta, és megtanította őket a „középút tanára", az önsanyargatás és a teljes élvezet közötti életvitelre, amely a békéhez, tudáshoz és a megvi lágosodáshoz vezet, így a nirvánába, a nemes nyolcas ösvényt követve: 1. Helyes hit 2. Helyes elhatározás 3. Helyes beszéd 4. Helyes cselekvés 5. Helyes életmód 6. Helyes igyekezet 7. Helyes vizsgálódás 8. Helyes elmélyülés A következő, az elsők között elmondott prédikációjából első kézből hallhatjuk a mester tanításait. Most a szenvedés természetét magya rázza el: A születés szenvedés; az öregkor szenvedés; a betegség szenvedés; a halál szen vedés; együtt lenni a n e m szeretett lénnyel szenvedés; külön lenni a szeretett lénytől szenvedés; ha nem teljesül, amit kívánunk, az szenvedés; az életbe gör csösen kapaszkodni szenvedés. Ez, ó, szerzetesek, a szenvedés eredetének szent igazsága: ez a létezés utáni szomjúság, ami születéstől születésig vezet. A szenvedés együtt jár a sóvárgással és a vággyal; a boldogság, a létezés, a hatalom iránti szomjúsággal... Ez, ó, szerzetesek, a szenvedés eltűnésének a szent igazsága - e szomjúság nak a vágy teljes kiirtásával való eltüntetése. A vágyat ki kell dobni, el kell külö níteni magunktól, n e m szabad teret hagyni neki... (Prédikáció a benáreszi szer zeteseknek.)

146


Ezután Buddha elmagyarázta a nemes nyolcas ösvény értelmét, mely nek segítségével elérte a megvilágosodást. Attól a pillanattól kezdve, hogy elérte a buddhaságot, nem kellett újra megszületnie. Véget ért minden szenvedése. Buddha a többi szuperistenhez hasonlóan tanított, és tanítványaival együtt járta a világot. A buddhizmus első követője öt benáreszi aszkétatársa lett, de hamarosan mások is csatlakoztak hozzájuk vándorlá suk során. Az új út szavait terjesztették: „Induljatok, ó, tanítványok, és menjetek helyről helyre a többi ember jólétéért, a többi ember jó kedvéért, a jólét áldásáért és az istenek és az emberek jókedvéért. Ne menjetek ketten egyazon helyre..." Ezek a szavak visszhangzottak az új követők szívében és lelkében, amikor elindultak útjukon. Uruvelába visszatérve Buddha vezetőjükkel, Kassapávai együtt megtérítette az aszkéták egy csoportját, amikor, ahogy az a feljegy zésekben áll, „csodát" tett. Ugyanez a csoport Rádzsagrihába, Magadha fővárosába ment, ahol Buddha megtérítette a királyt, Bimbiszárát. A magadhai nemesifjak összegyűltek, és önként ajánlották fel szívüket és elméjüket a jövevényeknek, aminek következtében nagy felzúdulás támadt az asszonyok körében; azok a később általánossá vált félelmek lettek úrrá rajtuk, miszerint az aszkéták azért jöttek, hogy anyáiktól elvigyék a gyermekeket, és özvegyekké tegyék a fe leségeket. Buddha élete az indiai évszakok függvényében változott. A három esős hónap pihenésre és visszavonulásra késztette Buddhát és híveit. Ilyenkor városokban vagy a városok környékén telepedett meg, ahol híveivel és aszkétáival töltötte idejét. Az év nagy részében viszont ta nítványaival együtt utazott Kosala és Magadha királyságokban. Érde kes, hogy soha nem ment Hindusztán nyugati részére, amely tovább ra is a brahmanizmus erőssége maradt. Tehetősebb hívei kellemes kerteket adományoztak Buddhának és követőinek Rádzsagriha és Srávaszti városainak közelében. Tökéle tes helyek voltak ezek egy magunkba fordulást, meditációt és csen det hirdető vallás számára. A buddhista iratok így mesélnek a ker tekről: Nem estek túl messze vagy túlságosan közel a városhoz, bőségesen akadtak ki es bejárataik. Könnyen elérhették mindazok, akik utánuk kérdezősködtek; nem volt nagy nyüzsgés bennük nappal, csend honolt bennük éjszaka. Soha nem ural-

147

AZ ISTENEK A FÖLDÖN JÁRNAK kodott el bennük a nagy tömegek zűrzavara. Alkalmatos helyek voltak a vissza vonulásra, a csendes egyéni meditációra...

Voltak itt gyönyörű ligetek és tavacskák, szimbolikus jelentőségű lótusznövények nyíltak, és minden kényelem megvolt bennük a tanítás hoz. Az egész országban kezdtek feltűnni az ezekhez hasonló kertek. Idegenek érkeztek távoli földekről, hogy meghallgassák Buddha ta nítását. Buddha az utcákat járta koldulócsészés hittestvéreivel - ezek a kolduló, borotvált fejű és sárga köntösű emberek saját akaratukból feladták minden tulajdonukat, világi kötelékeiket és hiúságukat, ezek kel ellentétben az önmegtartóztatást választották. A nőkkel kapcsolatban Buddha bizonyos tekintetben liberálisabb, más tekintetben merevebb a brahmanoknál. Utóbbiak a nőket másod rendű, szolgálattevő pozíciókba helyezték, ezzel szemben a buddhis ták, akik megtagadták a nőkkel kialakított intim kapcsolatokat, elis merték a nők jogát, hogy rendjük követői lehessenek, viszont nem le hettek szerzetesek, és szigorúan elkülönítették őket a férfiaktól. De nagyobb tapasztalata és bölcsessége révén Buddha idővel módosítot ta látásmódját. Édesanyja és tanítványai meggyőzték, hogy nők is ké pesek elfogadni a nemes nyolcas ösvényt: ettől fogva a nők is teljes jogú hívők lehettek, habár ez a liberalizmus nem volt híján olyan sza bályoknak, melyek bizonyos tekintetben alárendelték a nőket a férfi aknak. Buddha így beszélt: Időről időre egy páratlan ember születik ebbe a világba, hogy a megtévedt halan dók vezetője legyen: egy tökéletes megvilágosodott, egy áldott buddha, aki tel jes mértékben átlátja a mindenséget, az isteneket és embereket, és tudását mások nak is átadja. Az igazságot hirdeti, betű szerint és szellemében, szép az eredeté ben, szép tevékenységében, és szép kiteljesedésében is; a magasabb rendű élet, amit hirdet, egészében tiszta és egészében tökéletes.

A buddhista tanok elfogadása nagy áldozatot követel az embertől; és még nagyobbat szerzetesnek lenni; viszont a legnagyobb ajándékot kapták cserébe, a megszabadulás elnyerését; a tudatot, hogy sohasem fognak szenvedni többé, és hogy soha nem térnek vissza ebbe a vi lágba.

148

A

SZUPERISTENEK ÉS A

CSODATEVŐK

A sors és a tyúk példázata Ahogyan a kereszténységben és a brahmanizmusban, a buddhizmus tanításai között is gyakran fordulnak elő példázatok, példabeszédek. Buddha úgy tartotta, a sors, ahol meg tud szabadítani, meg is szaba dít. Ezt fejezi ki a tyúk példázata: Amikor egy tyúknak nyolc, tíz, esetleg tizenkét tojása van, a tyúk kotlik rajtuk, ül rajtuk, melengeti őket, és mindezt igen helyesen teszi. Ezt teszi, bármennyi ef féle kérdés is merül fel szívében: „ O , vajon az én kiscsibéim képesek lesznek-e majd csőrükkel, karmaikkal feltörni a tojáshéjat, és ki tudnak-e majd jönni a fénybe és a biztonságba?" Egész idő alatt ilyen kérdéseket tesz fel magának, imi gyen aggódik, míg a kiscsirkék fel n e m törik a tojáshéjat karmaikkal és csőrük kel, és nem jönnek ki végre a fénybe és biztonságba. És ugyanígy, ha egy testvé rünk meg van áldva a tizenötszörös elhatározással, az bizonyosan kijöhet a fény re, bizonyosan elérheti a magasabb rendű bölcsességet, bizonyosan elérheti a magasabb rendű oltalmat. A tanulság az, hogy az eredmény majdnem bizonyos, bármennyi kétsége van is a tyúknak vagy éppen a hívőnek. (Sacred Books of the East XI, Oldenburg professzor.)

Vizsgáljuk meg a „példabeszédeket" a tanítás formáiként. A kommu nikáció ezen formája hatékonyan megtartja az információt az agyban, emiatt korokon át roppant népszerűségnek örvendett a bölcsek köré ben, mert a hallgató fejében összekapcsolja a képet a szóval, és az em beri agy könnyebben dolgozza fel a képeket, mint a szavakat. Úgy tű nik, a képek megragadnak az agyban, míg a szavak csak belépnek, majd eltávoznak az elméből. így - nem túl meglepő módon - a nagy tanítók példázatokat vagy Pakal királyhoz hasonlóan képeket használ tak, hogy bölcsességüket hordozzák. Nagy igazság, hogy amíg a tudás tanítható, addig a bölcsességet a tanítvány mindig önmaga szerzi meg. Mind a példázatok, mind a képek jelentős mértékben csökkentik a meg nem értés vagy a félreértés kockázatát. Buddha is azt mondta: „Mindjárt elmondok nektek egy példázatot; a példázatból a bölcs emberek felfogják az elhangzottak jelentését." Buddha prédikációit a felcser munkájához lehet hasonlítani: kihúzza a mérgezett nyilat a sebből, a mérget pedig orvossággal győzi le. Ahogy a lótuszra, melynek feje a vízen, gyökere a sárban van, a buddhákra sem hat az élet. 149


És ez elvezet minket Buddha halálához. Ennek történetét A nagy el távozásának könyve című műben jegyezték le, amit afféle evangéli umnak tekintenek. A könyvet ismeretlen szerző írta hozzávetőleg száz évvel Buddha halála után, az i. e. 4. század vége körül. Buddha korát halála idején nyolcvan évre becsüli. A történet a mesternek Rádzsagrihából, Magadha fővárosából Pátaliputrába, a jövőbeli fővárosba vezető utolsó útjával kezdődik, amely városnak elkövetkezendő nagy ságát ő maga jövendölte meg. Az úton betegség támadta meg, melyen rövid időre felülkerekedett, hogy elbúcsúzzon híveitől. Elmondta Ánandának, hogy nem hallgatott el semmit, és hogy nem kívánja töb bé vezetni a testvériséget, elvégre kora magas, és betegsége súlyos: „Utam végéhez közeledik. Elértem napjaim összegzését, hiszen már nyolcvanadik évemet is megértem; és olyan vagyok, mint egy rozoga szekér..." Azt tanácsolta híveinek, hogy csak önmagukhoz legye nek hűek, senki máshoz, és mindenekfölött legyenek igyekvők a tanu lásban. Életének utolsó pillanataiban, utolsó kísértésképpen látomásában megjelent neki a csábító Mára, és elmondta, hogy ugyan itt a halál ide je, hiszen minden célját elérte, azonban kaphat még három hónapot. Ám Buddha a halált választotta, és mivel visszautasította a lehető séget, rettenetes földrengés rázta meg a vidéket, mennykövek zápo roztak az égből, és amikor Buddha látta ezt, elragadtatott himnuszra fakadt, majd tanítványai számára összegezte tanait: K o r o m immár élemedett, életem végéhez értem: Elhagylak titeket, indulok, egyedül m a g a m r a számíthatok! Legyetek tudatosak, felebarátaim, szentek, gondolatokkal téliek! Legyetek eltökéltek szándékotokban! Ügyeljetek szívetekre! Aki lankadatlan, és szilárdan tartja magát az igazsághoz és a törvényhez, Átszeli az élet tengerét, legyőzi a gyászt és a szenvedést.

Néhány nappal később megérkezett Kuszinagarába, ahol panasz nél kül távozott el az élők sorából. Ezek voltak az utolsó szavai tanítvá nyaihoz: „Figyeljetek rám, testvéreim, figyelmeztetlek titeket: a pusz tulás minden teremtett dologban megvan. Ti azonban nagy buzgalom mal munkálkodjatok szabadulásotokon..." Szavait földrengés és heves égzengés követte. Temetését Kuszinagarában tartották, királyoknak kijáró méltóság150


gal. Testét ötszáz réteg pamutba és új ruhába burkolták, végül illatos anyagokból készült halotti máglyán égették el. A legenda szerint a máglya után nem maradt pernye vagy hamu, csak a mester csontjai, melyeket nyolc részre osztottak, és mindegyiket egy-egy mesterséges kis halom alá temették.

Názáreti Jézus Gyakorlatilag minden, amit Jézusról tudunk, az evangéliumokból (görög: „jó hír") származik, melyeket tanítványai, Máté, Márk, Lu kács és János írtak a Megváltó halála után. Ezek az evangéliumok al kotják a bibliai Újtestamentumot. Vannak más szövegek is, melyek nem kerültek a Bibliába, az úgynevezett apokrifek; a legismertebb ezek közül a vélhetőleg a második század elején keletkezett Tamás evangéliuma. A Római Birodalom keleti terjeszkedése közepette már i. e. 63-ban elfoglalta Palesztinát, ezt a körülbelül 20 000 négyzetkilométeres te rületet, ahol hozzávetőleg egymillió zsidó élt. A helyiek az erős római ak vonakodó, ám tehetetlen alattvalói lettek. Róma nagy adókat vetett ki rájuk, hogy legyen pénz a nagyszabású út-, híd-, vízvezeték- és más építkezésekre. Körülbelül 57 évvel később Augustus császár az adóztatási lehető ségek felmérése érdekében elrendelte a népesség teljes összeírását. Ez volt az a népszámlálás, amely miatt Jézus szüleinek el kellett indulni uk Betlehem városába, a csaknem százötven kilométeres útra - termé szetesen gyalog. Jézus majdani édesanyja, Mária hajadon volt, de már eljegyezte magát Józseffel, amikor a szeplőtelen fogantatás során te herbe esett. Látomások és álmok intették a párt, hogy születendő gyer meküknek házasságban kell megszületnie és felnevelkednie. József és Mária engedelmeskedett az isteni akaratnak. Jézus egy pajtában született, meglehetősen szerény körülmények között, József és Mária Betlehembe vezető útjának végén. Születé se előtt nem sokkal fényes csillag jelent meg az égen. Ez általános sa játossága a szupertanítók születésének: idézzük csak vissza, hogy Buddha születésekor fényes csillag jelent meg anyja méhében, Kris na születésekor fényes csillag lobbant föl az égen, és hogy Quetzal-

151


coatlt az ég legfényesebb csillagaként, a Vénusz ikercsillagaként is is merték. Jézus születése számos megelőző próféciát is beteljesített az Ószö vetség és Mózes idejéből. Jézus egy ács fiaként nőtt fel, élete első éve it egyiptomi száműzetésben töltve, hogy az elnyomó Heródes király tól megmeneküljön. Jézus minden beszámoló szerint figyelemre méltó gyermek volt, aki rendkívüli módon érdeklődött a zsidó hagyományok iránt, a szó beli tradícióktól a mózesi törvényekig és a próféták történeteiig, ame lyek együttesen alkotják az Ószövetség első öt könyvét, a Tórát avagy a Pentateuchust (amin a zsidó hit alapul). Valószínűleg elmé lyedt ezekben, amíg felnőtt, de hogy pontosan mit csinált tizenkét és harmincéves kora között, arról úgyszólván egyáltalán nincs tudo másunk. Tanítóként azután kezdődött szereplése, hogy találkozott előfutárá val, Keresztelő Szent Jánossal. Lukács szerint erre harmincéves kora táján került sor; hamarosan maga köré gyűjtötte tanítványai kis körét, és elindult Galileába, ahol Kafarnaumban, egy alig 5000 lakosú kis tóparti zsidó városban, Da maszkusz és Alexandria között, kezdte hirdetni az igét. Mózes ótesta mentumi törvényeit és a tízparancsolatot hirdette, és hamarosan igen ismertté vált, mivel úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Nyilvánvaló, hogy tanításai azokon a törvényeken alapultak, ame lyeket Isten nyújtott át Mózesnek az ószövetségi könyv, a Kivonulás könyve huszadik fejezetében, és a keresztény hit tízparancsolatát al kotják: És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: ...Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. Ne csinálj m a g a d n a k faragott képet, és semmi hasonlót... Ne imádd és ne tiszteld azokat... Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd... Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.... Tiszteld atyádat és anyádat... N e ölj. Ne paráználkodjál. Ne lopj.

152

A

SZUPERISTENEK ÉS A

CSODATÉVŐK

Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. Ne kívánd a te felebarátodnak házát... és semmit, a mi a te felebarátodé.

A keresztény világkép a szeretetet, az együttérzést és a könyörületes séget vallja; és testvérnek tekinti az egész emberiséget, minthogy egy ként Isten gyermekei. De ez a szeretet nem az érzelgős fajtából való, és nem is az, amit két testvér érez egymás iránt, akik készek meghal ni egymásért - ez is, és több. Könnyen ébred szeretet két hasonló gon dolkodású ember között, ám ez az ember azokat is szerette, akik őt nem szerették, azokat is, akik a legtávolabb álltak tőle, szeretetet táp lált még a gonoszok és a nyomorultak iránt is, amivel új eszmét terem tett: „Új parancsolatot adok néktek - mondta -, hogy egymást szeres sétek: a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást" (János 13, 34). Jézus szeretete felülemelkedett a háládatlanságon, a gonoszságon, Isten megtagadásán. Ezt a szeretetet mindenkinek fel ajánlotta, annak is, aki semmit nem tett, hogy megszolgálja; minden kinek, akiben pislákol a jóság szikrája. „És kiben nem?" - mondja Jézus, bizonygatva mindenkinek, Atyja nem akarja, hogy bárki el vesszen. Az Atyaistenről azt tanította, hogy láthatatlan, de mindent lát, min dig figyeli gyermekei cselekedeteit, gondja van a gondolatokra és a tettekre egyaránt. Egyetlen másik vallás sem hozza ilyen meghitt kap csolatba Istent a teremtményeivel, mindnek egyenlően, legyen akár jó, akár rossz, akár háládatlan. A keresztény hit egyik alapvető oldala, miszerint eljön az ítélet nap ja, amikor az életben végrehajtott cselekedetek alapján ítélkeznek a lelkek fölött. Az üdvözülés útja spirituális, kevés szertartást igényel, nincsen fizetség, és nincsenek parancsok. Ha a bűnös őszintén meg bánja bűnét, megbocsáttatnak vétkei, és a megbocsátás enyhíti a lélek re nehezedő bűntudat terhét. A gondolat és a tett őszintesége lényege sebb az irgalmas cselekedeteknél.

153


A példázatok Jézus gyakran példázatok formájában mondta el tanításait; e történe tek jelentésének két szintje van, a szó szerinti és az átvitt értelme. Ál talában az elmét serkentő allegóriák - Buddha és Pakal király egy aránt a kommunikáció ezen formáját választotta. A példázat célja, hogy befolyásolja hallgatóját, feltárja a mélyen fekvő igazságokat, és változásokat hozzon létre hallgatójában. Máté evangéliumában (13, 3-23) Jézus rámutat, hogy milyen különböző képp reagálnak az emberek Isten szavára: „íme kiment a magvető vet ni, és vetés közben néhány mag az útfélre esett, aztán jöttek a mada rak, és felkapkodták. Mások sziklás helyre estek, és kiszáradtak a for ró földön. A többi pedig jó földbe esett, és százszoros termést hozott." Az üzenet arról szól, hogy aki elfogadja Isten tanításait, hihetetlenül fényes eredményt érhet el. Maimonidész rabbi, a nagy zsidó teológus szerint: „Valahányszor mesére bukkansz a könyveinkben, melynek a valósága ellentmond az elmének és a józan észnek, biztos lehetsz benne, hogy a mese mély ér telmű, titkos igazságot rejtő allegóriát tartalmaz; és minél hihetetlenebb a történet, annál mélyebb az elrejtett bölcsesség" (Hidden Wisdom in the Holy Bible, G. Hodson). Krisztus nyíltan kijelenti, hogy tudást rejtett el a történeteiben: „akinek van füle, hallja" (Máté 11, 15; 13, 9; 13, 43; Márk 4, 9; Lu kács 8, 8; 14, 35; Jelenések könyve 2, 7, 11, 17, 29; 3, 6, 13, 22; 13, 9). Tanítványainak ezt mondta: „Néktek adatott, hogy az Isten orszá gának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván ne lás sanak, és hallván ne értsenek" (Lukács 8, 10). Az ok az efféle titkolózásra a következő mondatban válik nyilván valóvá: „Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket" (Máté 7, 6). Roland Peterson könyvében, az Everyone is Rightban hozzáteszi: „Bizonyos tudás pusztító hatású lehet azok kezében, akik erkölcsileg nem felkészültek rá - pusztító önmagukra és másokra nézve." Itt álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el rajta, vajon ez le hetett-e az oka, hogy Pakal király elrejtette, vagyis „becsomagolta" átalakuló üzenetekbe kódolta - tudását, elrejtve a régészek és a sírrab lók, vagy ahogyan a Popol Vuh írja, a kutató és gondolkodó ember elől. 154


De most térjünk vissza Jézusra. Egy adomány révén is terjedt a hí re: érintésével vagy akár a puszta akaratával betegeket tudott gyógyí tani. A másik három szuperistenhez hasonlóan Jézus is tett csodákat, ahogyan azt az újtestamentumi szerzők is feljegyzik; mintha felülke rekedett volna a fizika törvényein, ráadásul mélységes tudással ren delkezett a fizikai és spirituális világról, valamint az elme hatalmáról az anyag fölött. Ez a fajta tudás nem erről a világról való.

Jézus csodái Számos beszámoló maradt fenn Jézus csodáiról. Némelyiket a gon doskodás vezérelte, például a galileai Kánában, ahol borrá változtatta a vizet, hogy kielégítse a menyegzői lakoma vendégeinek igényeit (János 2, 1-11). A Galileai-tengernél a halászokról gondoskodott: „...És ezt megté vén, halaknak nagy sokaságát kerítek be; szakadoz vala pedig az ő há lójuk" (Lukács 5, 1-11). Amikor hírét vette kedves barátja, Keresztelő Szent János halálá nak, kiment a sivatagba, ahová nagy sokaság követte. Ahogy leszállt az éj, tanítványai haza akarták küldeni a népet, hogy egyenek, Jézus azonban így szólt: „Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök. Azok pedig m o n d á n a k néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. O pedig m o n d a : Hozzátok azo kat ide hozzám. És mikor megparancsolá a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vevé az öt kenyeret és két halat, és szemeit az égre emelvén, hálákat ada; és meg szegvén a kenyereket, adá a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak. És mindnyájan evének, és megelégedének; és felszedek a maradék darabokat, ti zenkét teli kosárral. A kik pedig ettek vala, mintegy ötezerén valának férfiak, aszszonyokon és gyermekeken kívül" (Máté 14, 15-21).

Azon az éjen látták, ahogy a vízen jár, és hívta tanítványát, Simont, akit Péternek is neveztek, hogy csatlakozzon hozzá. De Péter, aki be merészkedett a csónakról a vízbe, süllyedni kezdett, és így kiáltott: „Uram, tarts meg engem!" Jézus kinyújtotta kezét, és e szavak kísére tében megragadta Pétert: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Az embe155


rek pedig, akik a csónakban követték őket, így szóltak: „Bizony, Isten fia vagy!" (Máté 14, 23^14) Számos és részletes beszámoló emlékezik meg Jézus csodálatos gyógyításairól: Kafarnaumban Jézus kigyógyította Péter feleségének anyját a lázból (Márk 1, 30-31), és visszaadta egy leprás egészségét. Visszahozta egy özvegy fiát a halálból (Lukács 7, 11-17), és még ugyanabban az órában „sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapá sokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát". És mindez alig néhány csupán csodás gyógyításai közül, melyeket ez után hajtott végre Naimban, Gadarában, Decapolisban, Betszaidában, Jeruzsálemben és másutt.

A reinkarnáció keresztény szemmel Pál apostolnak a galatákhoz írott levelében (6, 7) ezt olvashatjuk: „Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja." Ez a megjegyzés a karma elképzelését idézi: minden bűnért fizetni kell. Minden akciónak van egy vele egyenlő, de ellentétes irányú reakciója. Aki szeretetet ad, az szeretetet is fog kap ni, és aki gyűlölséget ad, az gyűlölséget is fog kapni. Aki hisz ebben, az kénytelen beilleszteni világszemléletébe a reinkarnáció tényét is, mivel nem minden bűnös ember fizet ebben az életben vétkeiért, tehát kell lennie egy másik életének is, ahol eljön a büntetés, amit Pál a fen ti idézetben aratásnak nevez. Az Újszövetség meglepően sokszor utal a reinkarnációra. Különö sen szép példa, amikor Jézus Keresztelő Szent Jánosról beszél; Máté az alábbi idézetben arra utal, hogy Szent János az ószövetségi Illés re inkarnációja (Máté 11, 14). Később, ismét Máté evangéliumában a ta nítványok így kérdezik Jézust: A tanítványok megkérdezték: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?" így felelt: „Illés ugyan eljön, és helyreállít mindent. C akhogy én azt m o n d o m nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. így szenved majd tőlük az Emberfia is." Ekkor a tanítványok megértet ték, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

156

A SZUPER1STENEK ÉS A CSODATEVŐK

János evangéliumában (3, 13) Jézus leszögezi, hogy „Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből", ami ugyancsak az elő ző életekről szóló tant támasztja alá. Kutatók kiderítették, hogy bár a reinkarnáció manapság nem általánosan elfogadott a keresztény egy házak körében, a korai egyházban még tanították. Origenész és ale xandriai Szent Kelemen egyházatyákat idézhetem a fenti állítás igazo lására. Origenész például így ír: Hát nem ésszerű, hogy a lelkek érdemeiknek és korábbi cselekedeteiknek meg felelően kapnak testet, és hogy azoknak, akik testüket a lehető legjobbra használ ják, olyan testekre van joguk, amik j o b b tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a többieké? A lélek leveti azt a testet, ami előzőleg megfelelt ugyan, de a megvál tozott körülmények között nem felel meg többé, és azt egy másikkal váltja fel. (A Contra Celsumból idézi Head és Cranston a Reincarnatton című műben.)

Szent Gergely, Nissa püspöke i. sz. 350 körül így írt: „A lehető legtel jesebb mértékben szükségszerű, hogy a léleknek meg kell gyógyulnia és tisztulnia, és ha erre nem kerül sor ebben a földi életében, akkor megtörténik a jövőbeni életek során." Ahogy terjedt Jézus és tanításainak híre, elkezdték a „zsidók k i r á l y i nak nevezni. A zsidó papság tiltakozott, mivel Jézus nem illett az ószövetségi jóslatok alapján a Messiásról alkotott képükbe. Elvégre ez az ember egy szegény ácsmester istállóban született fia, akinek semmi joga királynak tekinteni magát. És hogy merészeli ez a Jézus azt állítani, hogy Isten fia? Ez istenkáromlás! A rómaiak a maguk részéről nem foglalkoztak Jézussal és a vallási kérdésekkel; mindenekelőtt a törvények betartatása, a rend megőrzé se és az adók zavartalan áramlása érdekelte őket. Jézus ellenségei - a király és a papság - szövetkeztek, és csapdát állítottak Jézusnak, majd miután elfogták, átadták a szanhedrinnek (a 71 tagú zsidó bíróság nak), amely annak rendje és módja szerint bűnösnek találta istenká romlás vétkében, és átadta a rómaiaknak, hogy büntessék meg. A ró maiak nemigen tudták, mit tegyenek ilyen helyzetben, és népszava zásra bocsátották a kérdést, mely ugyancsak bűnösnek találta Jézust, és a rómaiak - mint végrehajtó hatóság - a római szokások szerinti fájdalmas és lassú halált hozó keresztre feszítés mellett döntöttek.

157


Halála után barlangba temették, ahonnan a kivégzése utáni harmadna pon a Szentírás szerint visszatért az életbe, hogy búcsút mondjon ta nítványainak, mielőtt a mennybe száll. Ez Jézus történetének forduló pontja. Tudjuk, hogy azért szenvedett és halt meg a kereszten, hogy megmutassa az emberiségnek a Teremtő útjait. A feltámadás ténye az örök élet jelképe. A halál jelentette az újjászületést, és lehetővé vált mindazok számára, akik a tanításait követték. Megmutatta, hogy az áldozat vezet az örök élethez; hogy a szeretet és a megbocsátás révén tisztul meg a lélek. Magával vitte a világ bűneit, melyeket a kígyó csempészett az édenkertbe. Egyesek szerint ő volt a valaha élt leg nagyszerűbb ember. 158


A világ vallásai Most, hogy közelebbről is megvizsgáltuk a négy szuperistent, röviden ugyan, de meg kell vizsgálnunk a többi világvallást is, hogy kiderít sük, érvényesek-e az alapítókra hasonló jellegzetességek.

Iszlám A hinduizmusnak és a buddhizmusnak egyaránt a brahmanizmus volt az alapja, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a hinduk és a brahmaniták Visnu kilencedik megtestesülésének tekintették Budd hát. A kereszténység és az iszlám a judaizmusban, a zsidó vallásban gyökeredzik. Az iszlám, a muzulmánok (mohamedánok, muszlimok) vallása hatszázmillió hívével a világ második legnagyobb vallása a kereszténység után. Az iszlám szent könyve, a Korán a vallásalapító próféta, Mohamed tanításainak gyűjteménye. Kurais törzsbeli családba született i. sz. 570-ben Mekkában, az arab világ központjában. Tanításai erősen kü lönböznek az olyan ősi könyvekétől, mint a Védák vagy a Tóra. Me ditációs transzban kapta isteni sugallatait, és hívei írták le; ez vált ké sőbb a Koránná. Nem Isten fiaként vagy Istenként élt, mint Krisna, Buddha, Jézus és Pakal. Csak küldött volt. Számos kapcsolat fedezhető fel a korábban tárgyalt, szuperistenek nek nevezett tanítók között: Buddha Visnu (Krisna) kilencedik inkar nációja volt; Jézus csodákat tett, Pakal király pedig az átalakuló üze netek formájában olyan „működő" csodákat hagyott ránk, amelyeket csak mostanában kezdünk megérteni. A Korán nem számol be arról, hogy Mohamed tett volna csodákat; hívei is nagyon kevés - amúgy hihetetlen - csodát tulajdonítanak neki. A Quetzalcoatl-hit, azon belül a Tollaskígyó alakja számos hason lóságot mutat Krisnával (Visnu), aki Kali kora, azaz a jelenlegi kor vé gén visszatér, hogy részt vegyen a következő aranykor megteremtésé ben; a közbeeső időkben meditál a végtelenség kígyója és a Garuda madár tollai között (lásd 50. színes kép). De Mohamednek nincs köze sem tollakhoz, sem kígyókhoz. Más jelentős különbségek is felmerülnek. Mohamednek számos fe159


lesége volt, továbbá, ellentétben a békét hirdető szuperistenekkel, nem egy csatát indított a vallás nevében. Kétségkívül számottevő eredményeket ért el; korábban Arábiában emberáldozatokat mutattak be a bálványoknak, dívott a kannibalizmus, a bujaság, a kicsapongás, a szerencsejáték és a részegeskedés. Mohamed erőfeszítései eredményeképpen meghonosodott az egyistenhit, tanai a mindennapi életben pártolták az igazmondást, az igaz ságosságot, a jóindulatot és a könyörületességet, illetve tiltották a részegeskedést és a házasságtörést. Az iszlám szemléletet Mohamed személyéről a következő idézet mutatja be: „Mohamed küldött, a leg nagyobb a küldöttek közül" (lll., 144., The Meaning ofthe Glorious Korán, M. M. Pickfall). A reinkarnációt számos helyen tárgyalja a Korán. Például a 3. szúra (könyv) 27. versében: „A Te parancsodra váltja fel az éjszakát a nappal s az éjszaka a nappalt, Te hozod világra az élőt a halottból s a halottat az élőből." A 2. szúra 28. verse szerint: „...holott halottak voltatok, és életre keltett benneteket, azután a halálba küld benneteket, aztán életre kelt benneteket, s utána hozzá tértek vissza?" A 2. szúra 286. verse a kar mára utal: „Allah nem terhel senkit sem súlyosabb teherrel, mint mi nek elviselésére képes. Mindenkinek az lesz az őt megillető része, amit szerzett, és az lesz a számláján, amit magának szerzett." Érdekes, hogy noha a reinkarnáció vitathatatlanul megjelenik az iszlám tanaiban, a továbbiakban nemigen foglalkozik ezzel a tárggyal. A hangsúly a „cselekedetek tisztaságán" van. A szufikra, az iszlám misztikus oldalának képviselőire maradt, hogy kiemeljék és tovább fejlesszék az iszlám ezoterikát.

Konfucianizmus Konfuciusz (Kung Fu-ce) i. e. 551-től 479-ig élt; az általa létrehozott vallást manapság vagy hatszázmillió kínai követi. Inkább filozófus volt, mint vallási tanító, ami nem jelenti azt, hogy a konfucianizmust egyszerűen filozófiai irányzatnak tekinthetnénk. Nem állt szándéká ban eredeti tanokat alkotni, csupán lefektetett bizonyos, az életet a gyermekkortól vezérlő szabályokat. 34 éves volt, amikor találkozott Lao-céval, az akkor 85 éves filozó160


fussál, a taoizmus alapítójával, a Tao-tö-king szerzőjével. Lao-ce megkérdezte Konfuciuszt, tudatában van-e a taónak (az isteni útnak), mire Konfuciusz azt válaszolta, hogy sok éven át kereste a tudást, de nem találta. Erre Lao-ce a következő választ adta: „Ezt a tudást nem kaphatod meg, ha üldözöd. Csak akkor tölti meg szívedet, ha szentély re lel benne." (Lao-ce: „Interviews with Confucius" G. T. Bettany World religions című művéből.) Lao-ce a következő megjegyzést fűzte szavaihoz: Nagy tanító, ha hallja, hol fut az út s erejét megfeszítve járja átlagtanító is hallja, hol fut az út hol követi, hol meg elfelejti aljatanító ha hallja, hol fut az út, fakad hangos hahotára ha nem volna kacagtató nem is volna az Út - tao. Lao-ce: Tao-tö-king (Karátson Gábor fordítása)

Konfuciusz különösebb eredetiségre igényt nem tartó bölcs mondá sokkal terjesztette tanításait. Mint mondta: „Nem vagyok teremtő, csupán közvetítő"; az emberiségről szólván: „Szeresd az embereket"; a hibák keresgéléséről: „Bocsásd meg az apró vétkeket"; a jóságról le szögezi, hogy „Jobb annál, aki tudja, mi a helyes, az, aki szereti azt, ami helyes"; Istenről: „Beszélt valaha a menny? A négy évszak jön és megy, és minden teremtmény fejlődik és növekszik. Beszélt-e valaha is a menny?" Ez a fajta tanítás nem tett mély benyomást Lao-céra, aki Konfuciusszal való találkozása után úgy nyilatkozott egy látogatójának, hogy „akikről beszélsz, halottak, csontjaik porrá omlottak; szavaik marad nak meg csupán... tedd félre büszkeséged, számtalan vágyadat és nyá jas viselkedésed, csendesítsd le vad elmédet. Mindezek nem szolgál nak üdvödre..." A Konfuciusz tanításaiban központi szerepet játszó szertartások, a réginek minden válogatás nélkül kijáró tisztelet, az ön elégültség ellene szóltak a saját tanításaiban alapvető jelentőségű „csendesség" és „ésszerűség" szellemének, mely mögé igyekezett el rejteni a személyét. Egy másik filozofikus „út" a japán sintoizmus, a taoizmus és budd161


hizmus egyfajta keveréke, továbbá a középosztályhoz tartozó számos japán által gyakorolt sziza. A sintoizmus jelentése: „az istenek útja". Leginkább animizmusnak tekinthető, azaz olyan hitnek, mely szerint az élettelen tárgyakban sziklákban, szélben, tűzben, hegyekben, égitestekben - is szellemek tanyáznak. Világos, hogy ez utóbbi vallásoknak - beleértve Konfuciusz és Lao-ce filozófiai jellegű vallását is - kevés közük van a négy vallás alapítóhoz, Krisnához, Buddhához, Krisztushoz és Pákáihoz; a csoda tévőkhöz, akik felsőbbrendű tudást hoztak a Földre. Ugyanígy nem fogunk itt kitérni azokra a kisebb vallásokra, melyek tárgyunk tekin tetében túlságosan is eltérnek a négy szuperisten által hirdetett hitek től, bár eszünk ágában sincs tagadni múlhatatlan jelentőségüket híve ik számára (ilyen vallás például a - buddhizmushoz hasonló - dzsainizmus, a dualista zoroasztrianizmus, illetve az ezen alapuló párszi vallás).

A Quetzalcoatl-hit A palenquei mozaikmaszk dekódolt képeiből megtudtuk, hogy Pakal király nem volt más, mint Quetzalcoatl, a Tollaskígyó. Efelől semmi kétség. Ránk hagyta csodáit, az átalakuló üzeneteket. A templom fel irataiból és a csontok vizsgálatából kiderült, hogy i. sz. 703 és 743 kö zött élt, tehát negyvenéves korában halt meg. De akkor honnan eredt a tudás, amely lehetővé tette Teotihuacán teljességgel indokolatlan felemelkedését körülbelül 900 évvel korábban, i. e. 200-ban? Az azték beszámolókból kiderül, hogy Pakal király halála előtt és után a legnagyrabecsültebb vezetőknek adták a Quetzalcoatl nevet. Az aztékok úgy tartották, hogy Ce Acatl Topiltzin Quetzalcoatl (az em ber) a tölték főváros, Tula (a mai Mexico Citytől körülbelül 80 mér földre) tizedik századi uralkodója, magának a Tollaskígyónak volt a megtestesülése. A jóslatok szerint a tizedik századi inkarnációja után Quetzalcoatl ismét visszatér, ezúttal a tizenhatodik században. A tize dik századi uralkodót „magas, világos bőrű, szakállas" férfiként írták le, és bölcs tanítónak tartották, aki „igen drága, jade-ból, ezüstből, tol lakból, fehér és vörös kagylókból készített házban" lakott. Ismerősen hangzik, igaz? Gondoljunk csak Pakal király, az i. sz. 162


700-as évek Quetzalcoatljának kriptájára. A Feliratok Templomában talált jade-maszk Quetzalcoatlként ábrázolja Pakalt. A „házába" veze tő lépcsők alján egy kőládában három vörös kagylót, a negyedikben egy gyöngyöt találtak. A szarkofág belsejét higannyal festették be. Mindez arra utal, hogy vagy a történelmi beszámolók zavarosak, vagy pedig 250 évvel Palenquében bekövetkezett halála után Pakal király valóban újjászületett Tulában. Ez esetben viszont a palenquei inkarnációja előtt megtestesülhetett Teotihuacánban is, és akkor tőle ered az a tudás, amely lehetővé tette a város minden előzmény nélküli felemelkedését és virágzását. További kapcsolatokat is kimutathatunk szuperisteneink között, amelyek megkülönböztetik őket a többi tanítótól és prófétától. Ce Acatl Topiltzin Quetzalcoatl, a tizedik századi tulai uralkodó például Chimalma fia volt. A bonampaki falfestmény dekódolt üzenetéből tudjuk, hogy Chimalma egy lenyelt gyöngytől esett teherbe. Máriá hoz, Jézus édesanyjához hasonlóan Chimalma esetében sem műkö dött közre fizikai atya Ce Acatl Topiltzin Quetzalcoatl fogantatásában - szeplőtelenül és csodálatosan történt meg a nemzés...

A „szupernégyes" vizsgálata Az ősi brahmin szövegek, az i. e. 1700 körül keletkezett Védák leírják a mindenség teremtését, egyúttal megemlékeznek róla, hogyan láto gatott a földre, Kuruksetra mezejére Krisna, „a mindenség teremtője" (Krisna és Ardzsuna beszélgetésének pontos dátuma ismeretlen). A Mahábhárata, a hindu epikus költemény megerősíti Krisna azo nosságát Visnuval, az isteni szentháromság egyik tagjával, a fenntar tóval. Visnu tíz alkalommal ölt testet, a kilencedikben, i. e. 430 körül mint Sziddhártha herceg, azaz Buddha. Buddha édesanyjának neve Mája, a szanszkrit szó jelentése: káprázat. Láthattuk, hogy a hinduk ötezer éves ciklusa négy egyenlő hosszú ságú időszakból épül fel, melyeket Visnu felügyel. Két ciklus között egy kígyó és a Garuda madár tollai között pihen. Tizedszerre Kalki is tenként fog testet ölteni; fehér lovon jelenik meg Kali korszakának jelenlegi korunk - végén. Krisna (Visnu) és Buddha (Visnu) egyaránt tett csodákat, akárcsak a szeplőtelen fogantatással született Jézus. Jézust Isten fiának mond163


ják, a megtestesült Istennek, aki a szeretet és az áldozat révén megva lósuló megtisztulást hirdette. A zsidók királyának nevezik, és úgy tart ják, visszatér a földre. Közép-Amerika dzsungeleinek mélyén, egy piramis alá temetve fekszenek Pákáinak, a maják királyának csontjai. Ránk hagyott csodái beszámolnak róla, hogy életet adott és életet vett el, hogy ő volt a tol las kígyó, aki egyaránt ura a léleknek és a testnek, és hogy feláldozta magát. Úgy tartják, ismét visszatér. A négy szuperisten közös üzenete szerint az emberiség a „lélek megtisztulása" végett teremtetett, és ha a lélek nem tisztul meg, az újabb testet öltést és szenvedést eredményez a jövőbeni életekben. Mindannyian hittek a karmikus alapelvben, hogy teljes egészében meg kell fizetnünk, amit elkövetünk mások ellen. Minden adósságot meg kell fizetni, akár ebben az életben, akár egy másikban. Álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel magunknak a kérdést: „Lehet, hogy valaki mondani akar nekünk valamit?" Minél alaposabban vizsgáljuk ezt a négy mestert, annál jelentéke nyebbnek találjuk a tanításaikat.

164


Az összeegyeztetés Krisna, Buddha, Jézus és Pakal egy másik útról mesélt nekünk, egy mindent és mindenkit szerető Istenről, a ránk váró paradicsomról és örök életről. Csodáik révén megmutatták minden megtestesülésükben megnyilvánuló hihetetlenül magas intelligenciájukat. Beavattak min ket a lélek titkaiba, és megmutatták, hogy miénk a választás: megtisz tulhat a lelkünk, vagy ismét fájdalmat és szenvedést kell megtapasz talnunk a földön. Ugyanakkor elmondták, illetve a maják kódolt üzeneteiben meg mutatták, hogy a Föld korszakról korszakra elpusztul, és minden meg semmisül. Dönthetünk úgy, hogy nem hiszünk a reinkarnációban, no ha időről időre felvilágosítást kapunk róla. Ám érdemes eltöprengeni egy pillanatra: ugyan miért különösebb kétszer megszületni, mint egyszer? Mit csinálunk itt? Mire való ez az egész? Világos, hogy összhang ba kell hoznunk a fizikai világot azzal a spirituális világgal, amiről a négy szuperisten beszél. Az egyik oldalon a fizikai pusztulás áll, a má sikon a spirituális megváltás. Ha készen állunk választ találni azokra a kérdésekre, amelyek korszakokon át zavarba ejtették a gondolkodó kat, először is össze kell békítenünk a világnak ezt a két oldalát, és fel kell tennünk a következő kérdéseket: Miért akarja a mindenség látszó lag jóakaratú teremtője néhány ezer évenként elpusztítani a világot? Milyen célt szolgálhat a lelkek körforgása? Miért születünk, öreg szünk és halunk meg, csak azért, hogy újra és újra visszatérjünk?

167

Tizedik fejezet

Az élet, a halál és a világegyetem

A teremtő „Istent" a világ minden vallása a fénnyel azonosítja. Ennek alapján mondhatjuk Istenre, hogy ő az elektromágneses energia, az az energia, melynek látható részét „fény"-nek nevezzük. Minden vallás kimondja azt is, hogy Isten a szeretet, így feltételezhetően több Isten több szeretetet jelent. Úgy tartják, hogy „Isten a maga képére formál ta az embert". Az ember csak „áldozat" révén szaporodhat - a férfinak fel kell áldoznia egy darabját, a spermát, a nőnek pedig egy petesejt jét, csak így hozhatnak létre utódot. Ugyanígy az almafának is fel kell áldoznia egy almát, hogy új almafa nőhessen. A mindenségben tehát a szaporodás mechanizmusának egyetlen is mert módszere: az áldozat. Lehetséges lenne, hogy Isten is feláldozta egy darabját, hogy szaporodhasson? Elvégre a lelkek „Isten darab kái". De Isten energia, és mint Albert Einstein bebizonyította, az ener gia nem pusztul el, csak átalakul egyik állapotából egy másikba. Ezt az összefüggést híres egyenlete tartalmazza, az E = mc 2 , ami annyit jelent, hogy az energia (E) átváltoztatható tömeggé (m), és a tö meg (m) átváltoztatható energiává (E). Amikor az anyag (a tömeg) megsemmisül, jelentős energiamennyiség szabadul fel, melynek nagysága a fénysebesség (c) függvényében ki is számolható. így a ne héz elemek - például az uránium - hasadása nagy energia (atom)robbanást okoz. Hasonlóképp, ha az energiát „összenyomják", anyaggá alakul legalábbis matematikailag, ami azt sugallja, hogy kezdetben egyetlen energiaforrás létezett, melyből kiszabadult valamennyi energia, és tö meggé alakulva létrehozta a világegyetemet. Az asztrológiát magyarázó és értelmező mechanizmus utáni koráb bi kutatásaink vezettek az asztrogenetika elméletéhez, mely kimutat ta, hogy a bioritmust és a termékenységi ciklusokat egyaránt a nap su gárzása határozza meg. A napfolttevékenységre irányuló kutatások 168

AZ ÉLET, A HALÁL ÉS A VILÁGEGYETEM

megalapozták a katasztrófaciklusok és a periodikusan visszatérő fizi kai pusztulás elméletét, majd a maja számok és a palenquei zárófedél dekódolása után megtudtuk, hogy mindezt a maják nemcsak felfedez ték több mint ezer évvel ezelőtt, hanem hihetetlenül átfogóan elrejtet ték, egyúttal közvetítették ezt az ismeretet, mintha csak keveseknek szánt jelentős titokról lenne szó. De még lényegesebb, hogy a palen quei fedél üzenetéből megismerhettük a lélek spirituális történetét; hogy - a megtisztulás révén - vagy eggyé válik a Teremtővel, vagy visszatér a földre egy következő életbe. Ahhoz, hogy választ találjunk az élet értelmének kérdésére, össz hangba kell hoznunk a fizikai világot a spirituálissal. Tudjuk, hogy a fizikai világ periodikusan elpusztul és újjászületik. Tudjuk, hogy mi énk a választás: örökre megpihenünk a spirituális világokban, vagy újjászületünk a Földön. Elkerülhetetlen a kérdés, hogy miért állnak így a dolgok. Mi célból létezik a fizikai és a spirituális? Miért pusztít ja el egy látszólag jóakaratú Teremtő újra és újra a teremtését? Hogy meg tudjuk válaszolni ezeket a kérdéseket, vissza kell térnünk a Te remtő természetéhez. Az eredeti Teremtő „energia" volt, vagy ahogy számos tanítás meg fogalmazza: „fény"; a teremtő Isten, az egyetemes jóság és szeretet. Az egyetlen dolog, ami jobb lehet ennél az Istennél, értelemszerűen a „még több jó". Az eredeti Teremtő célja tehát nem lehetett más, mint hogy sokasodjon. Az almafa analógiáját használva megtudtuk, hogy a sokasodás csakis áldozat útján valósulhat meg. Tehát onnan kell kiin dulnunk, ahol az őseredeti Teremtő feláldozza magát:


Amikor az energia (E) egy része elszabadul - a második lépést a jobb oldalon láthatjuk -, a modern tudósok által „Big Bang"-nek (Nagy Bumm) nevezett folyamat révén tömeggé, a fizikai világ egyetemmé alakul. Ez mindent tartalmaz, a csillagokat, a bolygókat, a sziklákat, a felhőket stb., vagy ahogy Albert Einstein kifejezte: E = mc 2 . Az egyik oldalon a teremtő energia található, a másikon pedig a fi zikai világmindenség. Noha Isten ténylegesen, fizikai értelemben nem sokasodott, sőt világos, hogy ebben a szakaszban csökkent a te remtő energia nagysága, de mint látni fogjuk, ez átmeneti állapot. Most, hogy már adott egy fizikai világegyetem, felismerhetjük az „idő" fogalmát. Az idő kapcsán felfedezhetjük a fejlődést, az evolúci ót. Az evolúció folyamata során kémiai reakciók játszódtak le a föl dön, miközben egyre bonyolultabbak lettek az élő sejtek. Ezek a sej tek képesek voltak elektromos töltések létrehozására, és ahogy egyre bonyolultabbak és bonyolultabbak lettek, növekedett az elektromos töltés is. Idővel az energia elérte azt a szintet, hogy sikerült magához vonzania a teremtő energia újabb darabját. Úgyhogy az ember evolú ciós folyamatában bekövetkezik a pillanat, amikor lélekre tett szert (bővebben: Negyedik függelék, III.). Mielőtt továbbfejlesztjük a modellt, különbséget kell tennünk a fi zikai és a metafizikai világ között. A fizikai világ szabályai meglehe tősen egyszerűek: ha nekem van egy fontom, és neked is van egy fon tod, és kicseréljük a fontjainkat, akkor mindkettőnknek lesz egy-egy fontja. Ez annyit jelent, hogy a fizikai világban nem juthatunk valami hez semmiért; semmi nincs „ingyen". A metafizikai világban másmi lyen a helyzet: ha nekem van egy eszmém, és neked is van egy esz méd, átadhatom neked az eszmémet, és te is nekem adhatod a tiédet. Akkor már két eszmém lesz, ahogy neked is két eszméd lesz. Minden költség nélkül megdupláztuk a vagyonunkat. A messianisztikus tanítók korszakokon át hirdették: „szeresd fele barátodat". Lehetséges, hogy ha szeretlek téged, akkor megduplázom „töltésemet", az érzelmi energiámat? És lehetséges, hogy ez a terem tő energia, fizikai halálom pillanatában felszabadul bomló testemből, és visszatér a forrásához, kielégítve a Teremtő energiaigényét a soka sodáshoz? Ez összeegyeztetné az isteni növekedés szándékát a fizikai pusztulással és a megtisztult lélekenergia újrahasznosításának szük ségletével. Valahányszor bekövetkezik a fizikai pusztulás, a megtisz170


tult lelkek visszatérnek a Teremtőhöz. így mindjárt értelmet nyer a vi lág időről időre történő elpusztítása, minthogy ebben a folyamatban növekszik a szeretet egyetemes mennyisége. Ez az isteni összeegyez tetés elmélete. Láthattuk, hogyan igazodik a fizikai pusztulás a nap mágneses te vékenységéhez; most össze kell egyeztetnünk a reinkarnáció fogal mát a palenquei fedélbe kódolt ismeretekkel. Ha a szeretet megtisz títja a lelket, akkor a gyűlölet nyilvánvalóan rongálja, ezt feltétlenül el kell kerülni. A lelkeknek, amelyeknek az életük folyamán csökken a tisztasága (a „töltése"), „haláluk" után újabb próbálkozásra vissza kell térniük a Földre. Természetesen az alacsonyabb energiával ren delkező lélek silányabb (alacsonyabb energiaszintű) testhez kapcso lódik. A lélek ilyenformán fizet az előző életben táplált gyűlöletért, elkövetett vétkeiért. A spirituális váltságnak ez a fogalma tökélete sen illeszkedik a karma fogalmához. Az isteni összeegyeztetésnek és az ismétlődő spirituális váltságnak ezek az elméletei az esőcsepp útjával vetik össze a lélek vándorlását. Az esőcsepp egyedi létező ként születik; később meghal, és az esőcseppek vízfolyássá olvad nak össze, mely folyammá válik, a folyam az óceánba folyik, ahol páraként a magasba emelkednek, majd ismét esőcsepp lesz belőlük. A spirituális világban a lélek energiái előtt választás nyílik, hogy vagy megtisztulnak és kiteljesednek és visszatérnek a teremtő ener giához, vagy nem tisztulnak meg, és reinkarnálódnak a következő próbálkozásra a Földön.

171


IDŐ Amikor boldogok vagy éppen elfoglaltak vagyunk, az idő felgyorsul, de lelassul, ha szomorúak vagyunk vagy unatkozunk. Ezen egyszerű tényekből könnyen arra következtethetünk, hogy az idő pusztán az el me szüleménye, és önmagában nem létezik. Nyilvánvaló, hogy az idő a Big Banggel kezdődött. Azelőtt, amikor minden az elektromágneses energia volt, nem létezett a fizikai világ. Nem történt, nem történhetett semmi, nem voltak „események". Csak az energia tömeggé válása után jelenhettek meg a „dolgok", és történ hettek „események", egyik a másik után, illetve a másik előtt; a spiri tuális világban tehát nem létezik idő, az a fizikai világ sajátja. Nemigen meglepő, hogy csak olyankor támad valamilyen benyo másunk az időről, amikor a tükörben szembesülünk évről évre idősö dő önmagunkkal. Ugyanúgy érzünk nyolc-, mint nyolcvanévesen; a lélek nem változik... „fegyver nem hasítja, tűz nem égeti, víz nem áz tatja, szél nem szárítja... Örökkévaló, mindent betöltő, változatlan, mozdulatlan és a legősibb", jelenti ki a Bhagavad-gíta. A lelket nem érinti az idő. Elménk azonban elhiteti velünk, hogy csak időrendben következ hetnek be az események. Az anya életet ad a leányának, de az időrend értelmében a leány nem adhat életet az anyának, legalábbis ez a lát szat. Igaz ugyan, hogy vehetünk egy kevés lisztet, egy tojást, egy kis vizet, cukrot, vajat, és ezeket összekeverve, majd egy óráig sütve sü teményt készíthetünk. Ám az idő törvényszerűségei megakadályoz zák, hogy némi lisztet, egy kevés cukrot, egy tojást, egy pohár vizet és egy kis vajat tegyünk a tepsibe, majd egy óráig süssük, és csak azután keverjük össze. Ezek a fizikai világ szabályai. Ha van egy lányom, aki a halálom pillanatában lesz terhes, semmi nem akadályozza meg az elinduló lelket, hogy a leányom méhében formálódó magzathoz kapcsolódjon. Ez esetben leányom fiaként fo gok megszületni, leányom az anyám lesz. A lelkek világában nincse nek időbeli korlátok. Ezt magyarázzák a maják isteneikről szóló tör téneteikkel, akik esetenként saját nagyanyjukat nemzik (Coatlicue); vagy Quetzalcoatl például Ehecatl és a saját fia gyermekeként szü letik. Láthattuk, hogy a megtisztult, magasabb energiaszintet elérő lelkek (akik nem térnek vissza Istenhez) következő életükben jobb testhez 173


jutnak, és hasonlóképp hasznot húznak az „idő"-ből: a magasabb energiaszintű lelkek gyorsabban haladnak át az „alvilág"-on, hogy ko rábban reinkarnálódjanak a teremtés következő ötezer éves ciklusa során. Az ilyen lélek nem ötezer év múlva tér vissza egy újabb poko li vaskorba, hanem a 3750 esztendő elteltével következő rézkorszak ba, netán az ezüst- vagy az aranykorba. Ugyanígy az alacsonyabb töl tésű lelkek nemcsak tökéletlen testbe jutnak vissza, hanem a ciklus későbbi szakaszában, rosszabb körülmények között reinkarnálódnak. Összegezzük az eddigieket az élet spirituális és fizikai oldalát is tar talmazó modellben (lásd 60. ábra). A bal oldalon látható a periodikus fizikai pusztulás folyamata, az a mechanizmus, amely biztosítja a lelkek számára a folyamatos testel látást; ez jelenti a lehetőséget a lélek megtisztulására. A jobb oldalon az ismétlődő spirituális váltság egyezteti a lelkeket a megfelelő testek kel a karma értelmében: a múltban elkövetett tettek függvényében. A tökéletesen megtisztult lelkek visszatérnek az Istenhez, a min denség teremtő energiájához, ezzel beteljesítve az isteni összeegyez tetést - az isteni tervet, melynek a gyarapodás a célja. A létezésnek a fentiek szellemében történő szemlélete csillapíthatja intellektuális nyugtalanságunkat. Minden egyértelmű és világos: Isten elektromágneses energia, a szeretet esszenciája; mindannyian ennek a teremtő energiának apró részecskéi vagyunk. Ha szeretjük egymást, a mindent átfogó univerzális szeretet is gyarapszik. Megszületünk, megtisztulunk, meghalunk, és kitágul a világegyetem. Mi magunk va gyunk a mindenség. Én vagyok te, és te vagy én. És csak annyit kell tennünk, hogy szeretjük Istent. Ezt az igazságot támasztja alá a Popol Vuh, amikor beszámol Isten első emberteremtési próbálkozásáról.

174


Az első kísérlet Isten első próbálkozása, hogy megteremtse az emberiséget, kudarcba fulladt, emberek helyett csak állatokat teremtett. Az első ősatyák így szóltak a Föld megteremtése után: - Csak csönd és némaság legyen a fák tövében, az indák alatt? Jó, ha lesz va laki, őrizvén őket - mondták. És amikor így elgondolták és szóltak, egy csapásra létrejöttek és megterem tődtek: szarvasok és madarak. És nyomban otthont adtak a szarvasoknak és a ma daraknak. - Te, szarvas, a folyók partján alszol a völgyekben. Itt élsz a sűrűben és a va donban; sokasodsz az erdőben, négy lábon jársz, és táplálékot találsz magadnak, így legyen! - Ezt mondták. Kijelölték ezután a kis madarak és a nagy madarak otthonait. - Ti a fákon és bozótban laktok, oda rakjátok fészketeket; ott szaporodtok; ott növekedtek a fák ágain és a bozót ágain. Ezt mondták a szarvasnak és a mada raknak, amikor megteremtették őket. Mindent adtak nekik: fészket és otthont. S így az állatoké lett a föld. így fejezte be a négylábú állatok és madarak alkotását az Anya és az Atya. És ak kor így szólt a szarvasnak és a madaraknak a Teremtő és Alakító, az Anya és az Atya: - Beszéljetek hát, szóljatok hát, ne brekegjetek, ne ordítsatok, értessétek meg ma gatokat, egyiket a másikkal, a maga fajtájával, a maga csoportjával. - Ezt mondták a szarvasnak, a madaraknak, a pumának, a jaguároknak, a kígyóknak és siklóknak. - Most hát mondjátok ki nevünket,

imádjatok minket, Anyátokat, Atyátokat!

De azok n e m tudtak úgy beszélni, mint az ember, csak utánozták, csak csö rögtek és csak brekegtek, de beszédüknek nem volt formája, és mindegyik más más módon rikácsolt. És amikor a Teremtő és Alakító ezt meghallotta: - Ez m é g mindig n e m elegendő, n e m tudnak beszélni - ismételték egymás nak. - Lehetetlen kimondaniuk Teremtőjük és Alakítójuk nevét. N e m jól van így - ismételte az A n y a és az Atya. Ezután ezt mondták nekik: - M e g kell változnotok, mert minden hiába, amíg n e m tudtok beszélni. Ezért meg kell változtatnunk szavunkat: ételeteket, táplálé kotokat, fekvőhelyeteket szakadékká és vad erdőkké tesszük, mert nem tudtok imádni és szólítani minket, teremtünk hát másokat, engedelmes lényeket... Ezért feláldozták őket, és a föld minden állatát arra ítélték, hogy megöljék és megegyék őket.

176


Láthatjuk, hogy az ősatyák két dolgot kívántak az állatoktól: 1. soka sodjanak és 2. imádkozzanak hozzájuk (szeressék őket). Ha ezek közül valamelyik hiányzik, nem jön létre az isteni összeegyeztetés. Meg kell valósulnia a folyamatos ellátásnak testekből és a lelkek szeretet révén történő megtisztulásának, máskülönben elvész a teremtés lényege.

Második kísérlet: sár Ezután más módon kellett próbálkozniuk, hogy embereket teremtsenek és al kossanak, a Teremtő és Alakító, az Anya és az Atya. - Próbáljuk meg még egy szer! - Valóban közeledik a vetés és az érés ideje. Alkossuk m e g azt, aki bennünket táplál és eltart! Mit tegyünk, hogy felidézzenek bennünket és emlékezzenek ránk a földön? - Próbálkoztunk már első teremtésünkkel és első teremtményeinkkel, de n e m értük el, hogy magasztaljanak és imádjanak minket. így hát próbáljunk m e g en gedelmes és tisztelettudó lényeket alkotni, akik táplálnak és eltartanak minket. így mondták. Azután következett a formálás, a föld és a sár megmunkálása. Ebből készítet ték testét. De látták, hogy nem j ó . Szétolvadt, lágy volt, n e m mozgott, n e m volt ereje, leesett, béna volt. A feje n e m maradt gömbölyű. Arca felemás volt. Beszélt, de értelmetlenül. Elázott a vízben. - N e m volt elég erős - m o n d t a a Teremtő és Alakító -, nedvesnek látszik, és ha nedves marad, nem tud járni, és nem tud sokasodni. így legyen. Elméje sötét. És feldarabolták, szétrombolták teremtményüket...

Harmadik kísérlet: fa Újra próbálkoztak, és: Egy csapásra elkészültek a bábuk, a fából faragottak. Olyanok voltak, akár az emberek, beszéltek, mint az emberek, és benépesítet ték a föld színét. Éltek és szaporodtak, leányaik voltak, fiaik voltak ezeknek a fából faragott

177


bábuknak, de nem volt szívük, nem volt értelmük. Nem emlékeztek Teremtőjükre és Alakítójukra; négykézláb jártak, és haszontalanul. Nem emlékeztek már az Ég Szívére. Ez csupán próbálkozás volt, csak kísérlet az emberre.

Negyedik kísérlet: emberek Az első embereket, akiket megalkottak és megmintáztak, így nevezték: Édes Nevetésű Jaguár Éjszakai Jaguár Semmi (Békés) Holdjaguár N e m volt anyjuk, n e m volt apjuk, önmaguktól voltak hősök, miként mondottuk. Nem asszony szülte őket, nem a Teremtő, Alakító, nem az ősatyák nemzették őket. Csodával és varázslattal alkotta őket a Teremtő, az Alakító, a Szülő, a Nem ző, a Felséges és Tollaskígyó. S minthogy emberi formájúak voltak, emberek lettek. Beszéltek, társalogtak, láttak, hallottak, járkáltak, megfogták a dolgokat. Nagyszerű emberek voltak. Szép emberek voltak. Alakjuk emberi volt. Lélegeztek és léteztek. Láttak is, és megismertek az Ég alatt mindent, ha látták. Hirtelen körbe tudtak pillantani, és mindent megláttak maguk körül az égbolton és a föld kerek arculatán. Alig kellett egy pillanat, és már mindent észrevettek. N e m kellett járkálniuk, hogy megnézzék, mi van az Ég alatt. Csak ott álltak és néztek. N a g g y á vált értelmük és bölcsességük. Szemük elsiklott az erdők, a sziklák, a tavak, a tengerek, a hegyek és a völ gyek fölött. Valóban, ők voltak a legnagyszerűbbek az emberek között... Ekkor látni kezdtek mindent az Ég alatt. És megköszönték a Teremtőnek, az Alakítónak: -Köszönjük, kétszer is köszönjük, háromszor is köszönjük, hogy megteremtet tetek bennünket, és hogy van szánk és arcunk, beszélünk, hallunk, töprengünk, mozgunk, és nagyszerűen gondolkodunk. Értjük a távolit és a közelit, látjuk a na-

178


gyot és a kicsit, ami az Égben és a Földön van. Hála néktek, amiért megteremtet tetek,

megformáltatok,

anyánk! -

mondták,

megalkottatok.

Hogy

köszönetet mondva

létezünk,

6,

megteremtésükért,

Nagyapánk,

Nagy

létrehozásukért.

Végül a Teremtőnek sikerült megalkotnia a lényt, mely alkalmas volt a szaporodásra, és imádta Teremtőjét, de azért nem olyan egyszerű a dolog: De a Teremtő és Alakító nem nagy ö r ö m m e l hallgatta őket. - Nem jó az, hogy a teremtményeink, alkotásaink így beszélnek. Azt mondják, ismernek minden nagyot és kicsit - mondta. És az ősapák tanácsot tartottak. - Mit tegyünk velük? - Tegyük, hogy csak közelre lássanak, tegyük, hogy csak kis területét lássák a Földnek! - Hasonlóak lesznek az istenekhez, kor hajnalodik és

hacsak el nem kezdenek szaporodni, ami

világosodik.

- Rontsuk el őket egy kicsit! - Úgy legyen!

Ez nagyon érdekes fordulat a teremtők részéről. Először intelligens lényekre vágytak, melyek szaporodnak, és imádkoznak hozzájuk, de hihetetlenül intelligens isteneket hoztak létre, akik nem szaporodtak. Mivel „mindent tudtak", feltételezhetően azt is tudták, hogyan műkö dik a mindenség, ismerték a létezés általános elvét. És tudták, hogy a közreműködésükkel világra jött gyerekek nem az ő gyermekeik lesz nek, hanem csak reinkarnálódott lelkek. Nem volt ösztönző erő, ami szaporodásra késztette volna őket, mivel a világra jövendő gyermekek valójában nem önmaguk, hanem mások reprodukálását szolgálják. És az istenek ismét cselekedtek: Akkor az Ég Szíve ködöt fújt szemükre. Megvakultak, ahogyan a tükör elhomályosul, szemük vakká lett. Csak közelre láttak, bármilyen tiszták is voltak a dolgok, így aztán elveszítet ték felfogóképességüket,

és a négy

ember minden

bölcsessége

elveszett az

elején,

a kezdet kezdetén. Ily m ó d o n teremtődtek, így kaptak alakot Első Nagyapáink, Első Apáink az Ég Szíve és a Föld Szíve által.

179


Azaz Isten ködöt (napszél) fújt az emberek arcába (génjeibe). A köd elhomályosította a tekintetüket (genetikai mutációkat okozott - létre jött a tizenkét személyiségtípus), olyan szintre csökkentette a látásu kat (intelligenciájukat), ami egyfelől helyet adott a szaporodás utáni vágynak, másfelől lehetővé tette, hogy „a Teremtőt saját akaratukból imádják". A személyiség tizenkét típusa különféleképp látja a világot - egyesek messzire látnak (intelligensek), mások csak nagyon közel re (kevésbé intelligensek). Manapság tehát szaporodunk, néhányan úgy döntenek, hogy imád koznak az alkotóhoz, és a mindenség terv szerint növekszik. Korábban, amikor a Popol Vuhról szólván a törzsek vándorlását is említettem, röviden szót ejtettem az első ősatyák eltávozásáról, külö nös tekintettel az átalakuló üzenetek kódolására, „becsomagolására". Az itt bővebben idézett utolsó beszámoló ugyancsak megemlékezik az első négy teremtmény gyermeknemzésben és imádkozásban meg nyilvánuló áldozatáról: Ezért most elmondjuk az első négy ember, Édes Nevetésű Jaguár, Éjszakai Jagu ár, S e m m i és Holdjaguár halálát. így hívták őket. Mivel tudtak vesztükről és halálukról, ezért elbúcsúztak fiaiktól. N e m voltak betegek, nem dőltek ágynak, csak meghaltak, szavukat gyermekeikre hagyatékozva. (...) E n n e k a h á r o m n a k voltak fiai, de Holdjaguárnak nem volt fia. Való ban áldozók voltak... így istenhozzádot mondtak fiaiknak. Egyek voltak ők négyen. Szomorúak voltak, és szívük bánatos. Sírt a szívük és az énekük. (...) Amikor elhagyták fiai kat, így szóltak: - 0, fiaink! Elmegyünk, de visszatérünk. Okos szavakkal és bölcs tanítások kal búcsúzunk tőletek. S ti, jó asszonyaink, nagyon messze jöttetek a hegyekbe (...) E l m e g y ü n k a városunkba. M á r a helyén van Szarvas Urunk Xipe Totec, az áldozat istene Camaxtle, egyik emanációja képében, aki ott látható az égen. Már csak vissza kell térnünk. Feladatunkat elvégeztük. N a p u n k teljes, és ti ismertek minket. N e m fogtok elfelejteni minket, n e m szabadultok tőlünk. Most keressé tek meg otthonaitokat, hegyeiteket, és boldogok lesztek. Menjetek! Azután gyer tek vissza, és újra nézzetek meg, és mi visszajövünk. Ezekkel a szavakkal szóltak. így hát eltávoztak. Egy jelet hagytak hátra, Édes Nevetésű Jaguár lényének jelét.

180

AZ ÉLET, A HALÁL ÉS A

VILÁGEGYETEM

- Itt a Jaguár-talizmánom, amit nektek hagyok. Ez lesz a hatalmatok. Búcsúz zatok el és szomorkodjatok! És otthagyta létezésének jelképét. Betekerte, beburkolta. Becsomagolta. És sohasem csomagolják ki. N e m látszik rajta a varrás, úgy van becsomagolva. (...) Mindennap összegyűltek, hogy atyáikra emlékezzenek. N a g y volt a C s o m a g dicsősége számukra. De nem bontották fel soha. A Nagyság Csomagjának nevezték, Titkuknak, melyet Atyáik adtak nekik. Becsomagolva ott volt velük.

És a Popol Vuht 1250 évre elrejtették a kutató és gondolkodó ember elől.

181

Epilógus

A maják üzenete

A maják az átalakuló üzenetekkel elmondták nekünk, hogy Pakal ki rály mint szuperisten emberfeletti intellektuális képességekkel rendel kezett. Az ő felsőbbrendű intelligenciája húzódik meg a maják üzene te mögött. Megtanította népét a csillagászat matematikájára. Elma gyarázta nekik a teremtés tökéletességét és az élet célját. Egy indián nép képességeit kihasználva üzenetet hagyott ránk Kö zép-Amerika dzsungeleiben. A lélek megtisztulásának és az örök élet elérhetőségének üzenetét. Megalkotta a maja mitológiát és a maja isteneket, akik 1250 évnyi, kőfaragványokba, festményekbe, ékszerekbe és épületekbe való be zártság után kiszabadultak, életre keltek, és átadták üzenetét. Lenyű göző előadást tartottak. Feltárták az élet célját. Kifejtették, miért szü lettünk, miért élünk, miért halunk meg, majd miért születünk meg is mét. Választ adtak azokra a kérdésekre, melyeken öntudatra ébredése óta töpreng az emberiség. Ez az üzenet nem jelentett útbaigazítást sem a sírrablóknak, sem a tudatlannak, csak azoknak, akik megértették a Nap hatásának a jelen tőségét az életünkben - mind ebben, mind az elkövetkezőkben. Csak egy ilyen bonyolult és többszörösen biztosított kódrendszer továbbít hatta az üzenetet az emberiség előre látott intellektuális és spirituális hanyatlásának korán át. Csakis így történhetett. Eljött az idő, amikor fel kell tárulnia a tu dásnak, ahogy közeledünk a jelenlegi teremtés vaskorának végéhez, ötezer évvel azután, hogy Krisna Kuruksetra mezején átadta Ardzsunának ugyanezt az üzenetet. A majákhoz hasonlóan a Védák is meg emlékeznek a teremtés ciklusairól, melyek millió és millió évet ível nek át a múltban és a jövőben; beszámolnak felemelkedő, virágzó, majd letűnő civilizációkról. De korai lenne gratulálni magunknak, amiért sikerült feltárnunk 182

A MAJÁK ÜZENETE

Pakal-Quetzalcoatl titkos tudását. Ahogy dekódoltuk a maják átalaku ló üzeneteit, elkezdtük megérteni a dekódolás szabályait. Csak akkor léphetünk a dekódolás alapszintjéről egy magasabb szintre, ha már tö kéletesen megértettünk minden egyes történetet. Addig nincs haladás, amíg meg nem találunk és ki nem javítunk a dekódolás során elköve tett minden egyes hibát. Az üzenetek szerint ugyanígy kell megvizsgálnunk önmagunkat, hogy spirituálisán magasabb szintre jussunk - fel kell derítenünk min den hiányosságunkat, gyengeségünket és hibánkat. Ha ezeket sike resen felismertük és legyőztük, akkor következhet csak a megszaba dulás. Immár készen állunk a következő lépésre. Megfejtettük a palenquei fedelet, és közben megértettük, hogy a maják ismerték a teremtés minden kozmikus korban létező öt ciklusát, tudták, hogy geológiai ka tasztrófák okozzák a pusztulást, hogy a katasztrófák idején a Nap mágneses mezője megváltozásának következményeként megbillen a Föld tengelye. A maják annak tudatában tisztelték a Napot, hogy i. e. 3113-ban ha tására mozdult el a Vénusz tengelye; ezt az időpontot a Vénusz szüle tésének nevezték, és megtették időszámításuk kezdetének. Tudták, hogy a Nap terméketlenséget okozhat, ami a földi civilizá ciók felemelkedéséhez és bukásához vezet. Ugyanígy a Nap a felelős a minijégkorszakokért és szárazságokért is, akárcsak a globális elje gesedésekért. Gyermekeiket szentnek tekintett évükön alapuló, periodikusan visszatérő „asztrológiai ciklusok"-ról nevezték el; erről a szent évről már tudjuk, hogy megegyezik a Nap mágneses tevékenységi ciklusá nak hosszával. Majd Pakal király, a maja istenek szerepeltetésével, sírkövének kó dolt képeiben bemutatta az élet célját a földön; hogy hogyan sikerült lelke megtisztulásával Quetzalcoatllá válnia; hogy miként tér vissza az ember lelke megtisztulva a Teremtőhöz, illetve hogyan tér vissza a földre újabb próbálkozásra a megtisztító szenvedés közegében. Pakal elvitt bennünket az alvilágba, a purgatóriumba, ahol a Halál Ura és Úrnője és a Szívek istennője vár ránk. Elmondta, hogy a Merkúr boly gó mágneses és gravitációs hatásai okozzák a Nap mágneses rendel lenességeit. A sírkő dekódolásához alkalmazott szabályok a mozaikmaszk ese183


tében is érvényesnek bizonyultak, és a maszk üzeneteiből kiderült, hogy Pakal király nemcsak elképesztően okos volt, hanem másmilyen is, mint mi, emberek. Életet adott és életet vett el. Uralta az ég négy sarkát, a mennyeket, és mint Quetzalcoatl, a Tollaskígyó, tökéletesen uralta a lelket és a testet, mint előtte Krisna, Buddha és Jézus. A masz kon megjelenő Pakal emlékeztet is a színes üvegablakokon oly gyak ran látott Krisztus-ábrázolásra vagy egy békés, meditáló Buddhára. Vegyük szemügyre még egyszer Pakalt, amint meghajlik a mozaik maszkból kibontakozó utolsó jelenetben (35. színes kép). Fordítsuk fejjel lefelé a képet, és megpillantjuk a Denevéristen arcát. Most már készen állunk az újabb utazásra. Amikor megvizsgáltam ezt a képet, és elkezdtem széthúzni a fóliáimat (lásd Kilencedik függelék), hogy elrakjam őket, hirtelen két ajtót pillantottam meg. Ez a jelenet tartal mazza az utasításokat, hogyan nyissuk ki a titkos kamrába vezető aj tókat, melyek mindmáig zárva maradtak. Csak találgathatjuk, miféle csodák rejtőznek a kamrában. Talán a misztikusok által évezredek óta emlegetett „tükörterem"-be nyílnak az ajtók? Tekintettel a majáknak az idővel kapcsolatos megszállottságára, le het, hogy egy „időgép" áll ebben a titkos kamrában? És ha igen, hová ragad el minket? A tudás következő szintjére? Más dimenziókba? Lehet, hogy a kamra a természet, a gravitáció és az antigravitáció titkait tartalmazza, és arra is fény derülne, hogyan építették az ősök kerék használata nélkül több száz tonnás tömbökből álló hatalmas építményeiket. A szuperistenek eljöttek, hogy megmentsék az emberiséget. Feltártuk ránk hagyott üzeneteiket, melyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. De a felsőbbrendű tudás java még vár reánk. Ez csak a kezdet...

184

Első függelék

A Naprendszer

I. A Nap Első könyvemben, az Astrogeneticsb&n leírtam, hogy miért van a Napnak két eltérő mágneses mezeje. Az egyik az Északi- és a Déli sark körül található (62. ábra, sötétebbel jelölve), a Föld mágneses mezejéhez hasonlóan, a másik mező pedig az egyenlítői területen négy, egymástól egyenlő távolságra elhelyezkedő mágneses buborék ban helyezkedik el. A Nap, a Földhöz hasonlóan, forog a tengelye körül, de a Napnak egyenlítői területein 26 nap kell, hogy megtegyen egy teljes fordula tot. A sarki területek lassabban forognak, ott 37 napig tart egy teljes fordulat. Ez azért lehetséges, azért nem törik darabjaira a Nap, mivel szuperforró plazmából - egyfajta nyúlós, gázszerű anyagból - áll. Ezt a Nap régiói közötti mozgási eltérést nevezzük „a Nap mágneses me zői eltérő forgásá"-nak.

187


Együttes rotáció terület

1

64. ábra Napszél. Ahogy a Nap forog, felszínéről elektromosan töltött részecskéket lövell ki, mint a kerti locsoló a vízcseppeket. Ezeknek a részecskéknek az együttesét nevezzük napszélnek. Ám a Nap közelében (az ábrán a körön belül) a Nap mágneses mezeje elég erős ahhoz, hogy a Nappal megegyező irányban forgassa a részecskéket

A Nap területeinek eltérő forgása Ha a Nap egyenlítői övezetei egyforma sebességgel forognának, mint a sarki területek, amint azt a 65/a ábra mutatja, az azt jelentené, hogy a sarki területek és az egyenlítői régiók naponta 9,729729 fokkal moz dulnának el. 65. ábra

190


nek nagyobb sebességéért. De ezt a problémát a következő bekezdé sekben megoldjuk. Ehhez hasonló problémát (rendellenes mozgási sebesség) vizsgált meg Albert Einstein: U. Leverrier 1859-ben kiszámította a Merkúr perihéliumát (a Merkúr legkisebb távolságát a Naptól), és olyan ered ményre jutott, amit nem magyarázott meg kielégítően Newton gravi tációs törvénye. A Naprendszer más bolygóinak zavaró gravitációs hatásai következtében a bolygónak lassan kellene megkerülnie a Na pot, olyan útvonalon, amelyen a Naphoz legközelebb eső pozíciója (perihélium) évszázadonként 5557 szögmásodperccel előretolódik. Valójában, mint Leverrier rámutatott, a Merkúr perihéliuma nagyobb mértékben halad előre. Leverrier szerint ez a rendellenesség egy mind ez idáig ismeretlen bolygónak tudható be, mely a Merkúrnál közelebb kering a Naphoz. A rejtélyt egészen addig nem oldották meg, amíg 1915-ben meg nem jelent Einsteinnek Az általános relativitás elméle te című könyve. Einstein kimutatta, hogy a Merkúr pályájának elmozdulását az elektrontömegben bekövetkező változás okozza, ahogy azt a speciális relativitáselméletben megjósolta. Minthogy a Merkúr elliptikus pá lyán halad, keringési sebessége változik, így tömege is módosul, ami pályája elfordulását okozza. Einstein kimutatta, hogy ez a jelenség a felelős az évszázadonkénti 43 többletmásodpercért. A fenti okfejtéshez hasonlóan: a Merkúr keringése fokozza a Nap egyenlítői forgási sebességének rendellenességeit. De a Merkúr ugyan csakforog a tengelye körül. A tengely körüli forgás hozzáadja a kerin gési hatáshoz a hiányzó 0,02407 fokos naponkénti mozgást.

192


Az egyenlítői övezet jóval gyorsabban forog a sarki régiónál. A sar ki mező olyan toroid mezővé tolódik, amelynek a földrajzi szélessé gével változik az erőssége (67/a, b, c, d ábrák); a Nap felszíne alatt a turbulens gázok összekuszálják a mágneses erővonalakat, melyek ki törnek a fotoszférán át (67/e, f, g ábrák), és egy napfoltpárt hoznak lét re (67/h, i ábrák). Ki lehet számítani, hogy a napfoltok átlagosan 11,49 éves ciklusok ban jelennek meg. Ezek a ciklusok egy 187 éves ciklusban jelentkez nek. A 187 éves ciklus okozza a Nap mágneses mezejének megfordu lását 3553 vagy 3740 évenként (1 366 040 naponként). A maják ezt az 1 366 040 napos periódust a Vénusz bolygó megfigyelésével mutatták ki. A Vénusz 2340 forgása pontosan 1 366 560 napot tesz ki. Ez volt a maják bűvös, „Vénusz születésének" nevezett száma.

III. A napfoltciklus kilencvenhat mikrociklusa Figyeljük meg a hipotézisként elfogadott 11,4929 éves hullámgörbét (szaggatott vonal, lent): a 187 éves ciklus kezdetén együtt indul S (a Nap sarki övezetei), E (a Nap egyenlítői régiói), F (a Föld) és a felté telezett ciklus. A ciklus végén észrevehetjük, hogy a feltételezett alap ciklus nyolcszor teljesít egy egész, 8 fokbeosztásból álló ciklust, mi előtt S, E és F ismét elkezdhetné új ciklusát a 78l-es fokbeosztás után. Az első 187 ciklus utolsó alapciklusa nyolc fokbeosztással koráb ban fejeződik be az új alapciklus indulásánál, amely akkor indul, ami kor S, E és F a 781-es beosztásnál ismét szinkronba kerülnek. Ennek hatása ugyanaz, mint ahogy a Nap semleges rétege 187 cik lusonként nyolc beosztást mozdul az alapciklussal ellentétesen. Az alapciklus és a semleges mező ciklusának metszéspontjai ilyenformán ugyancsak eltolódnak 8 beosztást, ahogy a semleges mező végighalad mind a 97 mikrociklusszakaszon - mindez egy 18 139 éves ciklusban nyilvánul meg.

194

A

NAPRENDSZER

V. A piramis lépcsőinek jelentése 9 lépcső a földszintről, 19 az első szintről, 19 a második szintről, 13 a harmadik szintről, és végül 9 lépcső vezet fel a templomhoz. A kilenceseket egy mátrix tényezőiként vettük számításba. Az öszszes lépcső száma, a 69 a napfoltciklus 96 mikrociklusának anagrammája. De mi a helyzet két 19-essel és a 13-assal? Miért nem 20, 18 és 13 vagy más számsorozatok eredményezik a hatvankilencet? Tudjuk, hogy a maják 144 000, 7200, 360 és 20 és egynapos ciklu sokkal jelölték az időt, melyet i. e. 3113-tól számítottak (Vénusz szü letésétől). Az ilyen ciklusokat arra használták, hogy építményeik falá ba vésve megörökítsék különféle dátumaikat. Azt is tudjuk, hogy 260 napos éves naptárat használtak, melynek asztrológiai jelentősége volt. Azt is tudjuk, hogy „tisztelték" a kilences számot. írjuk le a ciklusokat:

144000 7200 És a lépcsőszinteket: 9 19

360

20

1

19

13

9

9 x 1 4 4 0 0 0 + 1 9 x 7 2 0 0 + 19 x 360 + 13 x 20 + 9x 1 = 1439909 70. ábra

Az öt lépcsősor tehát egy dátumot jelenít meg, ami egészen ponto san 1 439 909 napot tesz ki; ez pedig 3999,747222-szer a 360 napos ciklus. Vizsgáljuk meg először a törtnek a tizedesvesszőtől jobbra eső ré szét: 0,747222 x 360 = 268,9999 A visszatérő 9999-et kerekítsük felfelé; a szám 269 lesz, azaz 260 és 9. Az üzenet itt feltöri a számrendszer kódját, beilleszti a 260-at a ciklusszekvenciába, és kilencszintű mátrixot alkot, és kiadja a Vénusz születése számot. 197


Ezután térjünk vissza a 3999,747 222-hez: kerekítsük a számot egésszé. Ezzel megkapjuk a 3999-et. Ismét kerekítsük felfelé a szá mot: 4000-et kapunk. Ez arra utal, hogy a maják ismerték, de nem szí vesen használták a tizedes törteket. Hasonlóképp a 4000, azaz a felfe lé kerekített számjegy 360-nal megszorozva 1440000-et ad eredmé nyül, ami éppen tízszer a 144000 napos ciklus. Ez is azt bizonyítja, hogy a maják megértették és esetenként használták is a tízes szám rendszert. Végkövetkeztetés: a piramis külső lépcsői dátumot jelentenek. A dá tum megmutatja, hogyan fejtsük meg a számrendszer kódját: illeszszük a 260-as számot a ciklussorozatba, és hozzunk létre egy kilenc szintes mátrixot. A mátrix végül az 1 366 560 napos szuperszámot eredményezi, a napfoltciklus hosszát. Hogy segítsen a mátrix létreho zásában, a mátrix kilenc szintje, az 11111, a 22222 stb. megtalálható a piramis belsejében található nyomra vezető jelek között is. A maják egy 360-as alapú számrendszert is alkalmaztak, mivel tisz tában voltak a bolygók és a Nap mágneses mezőinek szögmozgásával. A lépcsők 9, 19, 19, 13, 9-es felosztása is azt bizonyítja, hogy ismer ték a tizedeseket és a fokokat, ami megerősíti a Maja próféciákban ki mutatott következtetésem, vagyis hogy a 144000-es szám elérése után összeomlik a számrendszer. Az 144 000-es számra helyezett sok szoros nyomaték az újabb kulcs, ami hozzásegít Pakal király életének megértéséhez.

198

Második függelék

Hogyan okoz katasztrófákat a Nap váltakozó mágneses mezeje I. A pólusváltás és a pólusvándorlás Tudományosan igazolt tény, hogy a Nap mágneses mezeje 18 139 évenként ötször megfordul. Ahogy a mágneses mező egyik irányból a másikba fordul, elmozdítja a Föld kérgét a tengelyéhez képest. Ilyen esemény nyomai találhatók a felszíni kőzetek mágneses lenyomatai ban. A Földön tehát 18 139 évenként ötször jelentkezik a periodikus pusztulás. A legrosszabb esetben a Nap mágneses mezejének megvál tozása miatt a bolygó kilendülhet pályájáról, ami gyakorlatilag telje sen elpusztítja és újraformálja a felszínt, de ezt nem mutatják a föld kéreg szikláinak mágneses töltései.

199

HOGYAN OKOZ KATASZTRÓFÁKAT A NAP VÁLTAKOZÓ MÁGNESES MEZEJE

Charles Hapgood elmélete szerint a Föld kérge szabadon vándorol: ez a múltban már számos alkalommal okozott pólusvándorlást és a földkéreg elmozdulását. Az ilyen mozgásokat az asztenoszféra teszi lehetővé, ami gyakorlatilag „folyékony" kőzetréteg.

II. Fokozott csecsemőmutációk A Nap mágneses mezejének megfordulása a Föld mágneses mezejé nek megfordulását eredményezi. Ekkor a magnetoszféra (a Föld mág neses védőrétege) „hatékonysága" csökken, ezért veszélyes ionizáló sugárzások lépnek be a Föld atmoszférájába. Emiatt genetikai mutá ciók léphetnek fel az újszülötteknél. A mutációk következtében meg nő a csecsemőhalandóság mértéke.

III. Minijégkorszakok és szárazságok A napfoltminimumok idején a Nap felszíni hőmérséklete csökken, emiatt hidegebb lesz a Földön is. Ez okozza a minijégkorszakokat. Ilyenkor kevesebb víz párolog el az óceánokból, ami viszont száraz sághoz vezet. Az egyébként is kevésbé csapadékos területek, például a Mexikói-fennsík, a maják földje, jobban megszenvedik ezeket a szá raz, súlyos terméscsökkenéssel járó időszakokat. Szemléljük meg a naptevékenységet bemutató következő grafi kont: a felső görbe a 14-es szénizotóp relatív gyakoriságát mutatja be a 12-es tömegszámú szénhez képest a bristlecone-i fenyők évgyűrűi ben. A szén 14-es izotópja gyakoriságának növekedését lefelé irányu ló változásként mutattuk be a görbén, ez jelzi a naptevékenység csök kenését - azaz ha lejjebb ereszkedik a görbe, csökken a naptevékeny ség is. A görbét lépcsős vonallá alakítottam, hogy szembeötlőbbek legyenek a változások. Tökéletesen megfigyelhetők a napfoltciklu sok. A fennmaradó görbék egyrészt az átlagos angliai tél, másrészt a Párizs-London térség teleinek zordsága alapján becsülik meg a múlt éghajlatát, a harmadik görbe az alpi eljegesedés mértékét mutatja.

201


202

Harmadik függelék

Hogyan befolyásolja a Nap a személyiséget

A napszél elektromosan töltött részecskéinek egy része eléri a Földet, és az atmoszféra mágneses módosulásait eredményezi. Ezek a mágne ses ingadozások a fogantatás pillanatában genetikai mutációkat okoz nak. A személyiséget tehát az asztronómia határozza meg; általában ezt nevezik asztrológiának. A modulációk egy 260 napos napciklus nak felelnek meg. A Nap sugárzásai a bioritmus szabályozásával születésünktől fogva befolyásolják viselkedésünket. A maják szent éve 260 nap hosszúsá gú volt. Az ismétlődő időciklusban rituális vagy asztrológiai jelentő séget tulajdonítottak minden egyes napnak. Akadtak szerencsés és balszerencsés napok. Gyermekeiket a születésük napja szerint nevez ték el. A fogantatás pillanatában érvényes bolygóállás meghatározza a születendő gyermek alapszemélyiségét, születése után szabályozza bioritmusait, ezáltal viselkedése változásait. A maják figyelték a boly gók mozgását, hogy megbízható asztrológiai előrejelzéseket állíthas sanak fel.

203

Negyedik függelék

Hogyan befolyásolja a Nap a termékenységet

A forgó Napból 28 naponként töltéssel rendelkező részecskék tömege záporozik a Földre. Ezek kimutathatóan befolyásolják az FSH (follicilus stimuláló hormon) termelését, ami viszont a menstruációs ciklusokat és a termékenységet befolyásolja. A mágneses perturbáci ók a napfoltciklusok hatásai, tehát a civilizációk felemelkedése és bu kása - ami a termékenység, végső soron tehát a mágneses perturbáci ók eredménye - a napfolttevékenységet tükrözi. A maják a termékenység isteneként tisztelték a Napot. Ismerték a termékenységciklusokat és azok okát. Tudták, hogy a napsugárzás kö vetkeztében megváltozó hormontermelésük eredményeként civilizá ciójuk elbukik.

205

HOGYAN BEFOLYÁSOLJA A NAP A TERMÉKENYSÉGET

Néhány általános kérdés a termékenységről és a Napról K: Ha a Nap mágneses mezője minden nőre ugyanazt a sugárzást árasztja, akkor miért nem egy időben menstruál minden nő? V: A lent látható diagram felső köre a Nap huszonnyolc napos ciklu sát ábrázolja egy vásári körhinta tetejének analógiájára.

76. ábra Ezzel a szép vásári körhintával fogjuk bemutatni az „aszinkron szinkronicitás" alapelvét

207


Képzeljük el, hogy a lovak és velük a lovasok a körhinta minden fordulatánál felemelkednek, majd a padlóra ereszkednek. Minden utas az „A" pontnál száll fel a körhintára. Ha az utas már a lovon ül, a körhinta kissé előrefordul. Az első utas elkezd emelkedni a körhinta teteje felé. A második utas már felszállhat a második lóra, amely most ért le a padlóra. Ahogy fölszáll, a körhinta továbbmozdul: az első utas ismét leereszkedik, a második utas a magasba emelkedik. A harmadik ló most ereszkedik le a padlóra, a harmadik utas föl tud rá szállni és így tovább, egészen addig, amíg minden utas felszállt. Ezután kezdőd het a lovacskázás. Minden lovas felemelkedik és leereszkedik egyszer, amíg a körhinta egyszer körbefordul (a Nap esetében ez huszonnyolc nap). Mindegyik összhangban, „szinkronban" van a Nap sugárzásával, ám mindegyikük másik időpillanatban emelkedik fel és ereszkedik le, minthogy külön böző időpillanatokban foglalták el a helyüket. Egy lovas felemelkedése és leereszkedése az őt követőhöz viszonyítva „aszinkron". A nők azért nem egy időben menstruálnak, mivel más és más idő pillanatban fogantattak (szálltak fel a körhintára vagy „szálltak alá" a Földre). így bioritmusuk (és belső elválasztása mirigyeik működése is) máskor kezdődött. Minden belső elválasztása rendszer a huszon nyolc napos napciklus szerint üzemel. K: Miért nem pontosan huszonnyolc napos minden ciklus? a) A Nap hatása a menstruációs ciklusokban átlagosan huszonnyolc naponként érvényesül. Néhány periódus így huszonnyolc nap hosszú lesz. Mások, például amikor a Nap sarki területének mág neses mezői megzavarják az egyenlítői övezetekét, 24 és 32 nap között változhatnak (28 plusz-mínusz 4 nap). b) Minden, ami befolyásolja a bioritmust és a test anyagcseréjének mértékét, egyúttal a ciklus hosszát is befolyásolja. Ezek a „befo lyásoló anyagok" lehetnek olyan stimuláns szerek, mint a kávé, a dohány vagy a mesterséges hormonok (pl. mesterséges ösztrogén, progeszteron), illetve bármi más, ami megbolygatja a Nap által meghatározott bioritmusjelzéseket: magas feszültségű kábelek, fénycsövek vagy más elektromágneses zavaró hatás. Alább egy kifejezetten ezzel a témával foglakozó újsághír ol vasható. Egy kísérletről számol be, amelynek az volt a lényege, hogy egy nőt mélyen a földfelszín alá helyeztek, és tanulmányoz208

HOGYAN

BEFOLYÁSOLJA

A

NAP

A

TERMÉKENYSÉGET

ták a viselkedésében bekövetkezett változásokat. Amint takarás ba került a napsugárzás elől, felborult a bioritmusa, menstruációs ciklusa megállt. Stefánia Follini olasz belsőépítész négy hónap elteltével a múlt héten jött elő teljes elszigeteltségéből egy új-mexikói barlangból. Olasz tudósok vizsgálták, hogyan viseli az űrutazáshoz hasonló jellegű izolációt. Ebrenléti szakaszai 35 órán át tartottak, ezeket tízórás alvási periódusok szakították meg. 10 kilót fogyott, menst ruációs ciklusa leállt. Follini azt hitte, két hónapot töltött a föld alatt, nem pedig négyet (New Scientist, 1989. június). Rendkívüli horderejű a hír. Ha ugyanis az ember szaporodási rendszere a föld alatt megszűnik működni, akkor talán ugyanez áll más fajokra is - köztük a fertőzést okozó mikrobákra és a ví rusokra is. És ez nem csak feltételezés. Már kimutatták a kapcso latot az influenzavírus és a napfoltciklusok között, ahogy az a 77. ábrán látható:

209

És ez még nem minden: egy másik jelentés látott napvilágot 1991. július 3-án (a Daily Telegraphban), amely a skizofrénia és az inf luenza közötti közvetlen kapcsolatról számol be. Robin Murray professzor, a londoni Pszichiátriai Intézet munkatársa elmondta, kutatásai „kimutatták, hogy 88 százalékos volt a növekedés 1958 tavaszán, az 1957 nyarán bekövetkezett erős napfoltmaximum után kilenc hónappal született, később skizofréniában szenvedő csecsemők számában. Meggyőző az összefüggés a tanulmányo zott időszakban, 1939-től..." Valószínű, hogy nem az influenza okozza a skizofréniát, hanem a napfolttevékenység. A skizofrénia az agy kevéssé ismert hormo nális betegsége, mentális zavarban nyilvánul meg. A Nap mágne ses kitörései csökkentik az agy működését irányító hormonok ter melését, ami hormonális kiegyensúlyozatlanságot okoz. Hét évvel ezelőtt egy barátommal, egy pszichiátriai ápolóval közösen kísérletekbe kezdtem, hogy kiderítsem, található-e kap csolat a napfoltciklusok és a betegségek befolyásolására felírt gyógyszerek szedése között. Ez a barátom most az Országos Ski zofrén Egyesület észak-angliai igazgatója. A receptek nyilvántartásán keresztül akartuk tetten érni az öszszefüggést. A depresszióban szenvedő betegeknek depresszió el210

HOGYAN BEFOLYÁSOUA A NAP A TERMÉKENYSÉGET

c)

leni szereket írtak fel, a hiperaktív pácienseknek nyugtatókat. A nyilvántartást „fentiekre" és „lentiekre" bontottuk, csúcsokra és mélypontokra a napfoltciklusban. Reméltük, hogy össze tudjuk kötni a kettőt. Sajnos a kísérlet hihetetlen bonyolult lett, és lehe tetlenné vált a végrehajtása. Egyrészt nehéz volt önerőből meg szerezni a páciensek adatait, másrészt nem számoltunk a napfol tokon kívüli hatásokkal. A páciensek egy része nő volt, egy része férfi. Néhányuk menstruáló nő, néhányuk menopauzáló nő, né hány páciens nyaralni ment, néhány meghalt, néhányan felhagy tak a szer szedésével. Idő és pénz hiányában sajnálatos módon so hasem fejeztük be a kutatást. De Hope-Simpson és Robin Murray adatai arra utalnak, hogy a skizofréniát valóban a naptevékenység okozza. Ha ezek a betegek nem lennének kitéve a sugárzásnak, valószínűleg jelentősen ja vulna az állapotuk. A szenvedők megnyugvást találnának. Ez a téma magyarázat a Jelenések könyvében szereplő, az Armageddonra utaló bekezdésre: „...az elsők lesznek utolsók és az utolsók lesznek elsők". Ez arra is vonatkozhat, hogy amikor a pólusváltás és a termékenység csökkenése miatt csapások sora éri a Földet, a mágneses mezők ingadozása révén a normális meg őrül, és aki korábban őrült volt, az normális lesz. A nők természetes testi kisugárzásként bocsátják ki a hormono kat. Ezek a kisugárzások, ha erősebbek a Nap sugárzásánál, azt eredményezik, hogy egymás szoros közelségében a nők valame lyest szinkronizálják a ciklusukat, ameddig tart a kölcsönhatás.

I. Hogyan befolyásolja a Nap a bioritmust Immár tudjuk, hogy a Nap sugárzáskódjai négy asztrológiai alapsze mélyiség-típust határoznak meg. Személyiségtípusuk fogantatásuk pillanatában eldől; amikor a gyermekek felnőnek, pozitívan fognak viszonyulni a fogantatásukkor fennálló sugárzási mintázatokhoz és negatívan más mintázatokhoz. A nekik megfelelő sugárzású napokon éberebbek és érzékenyebbek, eltérő sugárzású napokon lassúbbak és balesetekre hajlamosabbak lesznek, minthogy a Nap sugárzása hatás sal van az agytevékenységükre.

211


Janet Harker biológus 1967-ben csótányokon végzett kísérletsoro zatba kezdett, hogy kiderítse, a csótányok agyának mely része felelős azért, hogy majdnem pontban éjfélkor felébrednek, és reggel hatkor elalszanak. Elektronmikroszkóppal sikerült meghatároznia, hogy a csótányok agyának melyik része az „időközpont". Amikor az agy ezen részét eltávolította, a csótányok minden időérzéküket elvesztet ték, és mindaddig ébren maradtak, amíg el nem pusztultak. Hogy megbizonyosodjon, hogy valóban ez a rész az „óra", kicserélte egy ausztrál és egy brit csótány agyának ezen részét. Mindkét csótány el fogadta a másik bioritmusát: a brit csótány éjfélkor aludt el, és reggel 6-kor ébredt csak fel, ami azt bizonyítja, hogy az „óra" az eltávolítás után is tovább „ketyeg". 1987-ben a következő címmel jelent meg egy cikk egy tudományos lapban: Sejthártyák, elektromágneses mezők és a sejtek közötti kom munikáció. A szerző, dr. Ross Aidey, a kaliforniai Loma Linda Kórház munkatársa megerősítette, hogy a váltakozó irányú mágneses mezők jelentősen befolyásolják a tobozmirigy melatonintermelésének - az időérzék hormonja - mértékét. Egyéb érdekességek: A galambok, tengerimalacok és patkányok tobozmirigysejtjeinek körülbelül 20 százaléka érzékeny a Föld mágneses mezőjének irányára és nagyságára (Semm, 1983). A Föld mágneses mezője horizontális komponensének kísérleti megválto zásajelentősen csökkentette a melatonin nevű peptidhormon szintézisét és kivá lasztódását, ami erősen befolyásolta a huszonnégy órás ritmusokat, és a csökke nés következtében jelentősen csökkent az adott élőlények enzimszintézise ( W a l k e r é s mások, 1983).

Dr. Aidey, hogy „megváltoztassa a mágneses mezőket", két különálló mágneses mezőt hozott létre. Az egyik állandó volt, akárcsak a Föld esetében, és volt egy változó is, amely a Napét modellálta. Ez termé szetesen azt jelenti, hogy az idegi tevékenységeket, a melatonintermelést és a bioritmusokat nemcsak a Nap, hanem a Föld mágneses mezeje is befolyásolja, a vizsgált alany a Földön mért földrajzi hely zetének függvényében. Amikor eltávolodunk szülőhelyünktől, belső elválasztású rendszerünk észreveszi a mágneses változásokat, és ez különféle hormonok kiválasztódását eredményezi. Egy szervezet mindig kényelmesebben érzi magát azon a helyen, ahol megfogant, és kevésbé kényelmesen, amikor eltávolítják erről a 212


helyről. A „honvágy" tehát valódi biokémiai folyamat, ami a mágne ses mintázatok változásának eredménye. Ugyanígy az „időeltolódási zavar" is biokémiai folyamat, reakció a tobozmirigyre ható mágneses mezőre. Ez az oka annak is, ahogy a postagalambok megtalálják a ha zafelé vezető utat - kétszer köröznek, hogy megleljék azt a pozíciót, ahol kényelmesebben, jobban érzik magukat, azután abba az irányba indulnak. Azért repülnek cikcakkban, hogy érzékeljék az útjukba ke rülő mágneses mezőket, így figyelni tudják, mikor érzik jobban ma gukat. (A galamboknak, úgy tűnik, „törölhető programozható a me móriájuk" - hogy számítógépes szakkifejezéssel éljek -, vagyis ha elég sokáig tartják őket egy meghatározott földrajzi helyen, az új mág neses mező kitörli a régit. A galamb ettől kezdve az új otthonába fog visszatérni. Ezt a folyamatot angolul „homingnak" nevezzük, innen származik az angol „homing pigeon" [postagalamb] elnevezés.)

II. Hogyan okoz a Nap rákot Janet Harker folytatta csótányokon végzett kísérleteit. Két „órát" ül tetett be egy csótányba egy ausztrál és egy brit csótány agyából. Ilyen kor az adott csótányban daganat fejlődött ki, és a rovar megdöglött. Ebből levonta a nyilvánvaló következtetést, hogy a rákot a szervezet és belső órája aszinkronitása okozza. Azt a következtetést is levonhat juk, hogy az óra a Napban van, és a Nap mágneses változásokon ke resztül állítja be a csótányokban - és a többi élőlényben - lévő, az egyes egyedek időérzékéért felelős agyi szervet, ami viszont hormo nok kiválasztódását idézi elő, ez pedig a szervezet anyagcseréjét be folyásolja. Vizsgáljuk meg tüzetesebben ezt az érdekes folyamatot az alábbi ábrán:

213

A napsugárzásnak négy kódja van: 234, 134, 124, 123. Vizsgála tunk tárgya a 123-as kód idején fogant, vagyis a 123-as kód által meg határozott egyed. A 123 sugárzás 123 mágneses modulációt hoz létre, amelyek keresztülfolynak a tobozmirigyen. A toboz- és egyéb miri gyek olyan hormonokat választanak ki a testben, amelyek az egészsé ges szervezetben a sejtosztódást szabályozzák. A sejtek osztódnak és növekednek. A szervek fejlődnek, a test növekszik. Az anyagcsere fo lyamatai elfogadják az óra periodicitását, a 123-at. Ha már elég sejt van, az egészséges rendszer egy „stop!" jelet küld a testi sejteknek. A sejtek ekkor abbahagyják az osztódást. A szervezet egészséges. A 80-as ábra hibás helyzetet mutat. Az agy szokás szerint befogad ja és hormonokká alakítja a Nap jeleit. A sejtek osztódnak, a szervek fejlődnek. Az anyagcsere-folyamatok igazodnak, majd, ha már elég sejt jött létre, megkísérelnek egy „állj!" jelet küldeni. De az anyagcse reértéket megzavarja egy külső, „karcinogén", másképpen rákot elő idéző hatás, például kávé, dohány (vagy a hormonrendszert zavarják össze mesterséges hormonok: ösztrogén vagy progeszteron). A két óra nincs összhangban. Az egyik 123-at számol a Naptól, a másik pedig, a mesterségesen stimulált, mondjuk 134-et. A kettő soha nem fog 214

egyezni, így az „állj!" jelet soha nem küldi el az anyagcsere-folyama tokat irányító szerv az osztódó sejteknek, azok pedig tovább osztód nak. Ez a rák. Tegyünk két „órát" egy szervezetbe, ahogy Harker tett a csótányaiba, és az eredmény a teljes káosz lesz. Más esetekben természetesen lehetséges, hogy a deszinkronizációs folyamatban nem játszanak szerepet karcinogén anyagok. Ha a Nap vagy a Föld mágneses jelét blokkolja valami, akkor is azt látjuk, hogy a két óra sohasem kerül összhangba, és az anyagcserét irányító szer vek sohasem küldik el a leállító jelet az osztódó sejteknek. Ezért okoz nak rákot a magasfeszültségű távvezetékek, azzal, hogy blokkolják, „felülírják" a Napból érkező létfontosságú bioritmusjeleket. Szerintem senkire sem hat túl nagy meglepetésként a tény, hogy a rák egyik modern gyógymódja, a kemoterápia csak 25 százalékban eredményes. Egy a négyhez. Ha a gyógymódnál figyelembe vennék a bioritmust, akkor minden valószínűség szerint ugrásszerűen növeked ne az eredményesség, akár 100 százalékra is. „Össze kell egyeztetni az órákat", azaz meg kell adni az anyagcsere-folyamatot irányító szer veknek a helyes kódot, a 123-at, a 124-et, a 134-et vagy a 234-et.

215


III. Test és lélek Sokan úgy vélik, hogy a Föld körülbelül négymilliárd évvel ezelőtt keletkezett egy nagy portömegből és a Nap forró darabjaiból. Lassan - sok millió év alatt - a bolygó felszíne lehűlt, a nehezebb elemek mint a vas és a nikkel - lesüllyedtek a bolygó magjába. Vékony kéreg kezdett kialakulni a felszínen, metán, ammónia és vízpárafelhők kezdték kialakítani az atmoszférát, amely lehűlt, sűrű södött, növelve a lehűlés mértékét. Ultraibolya sugarak bombázták a gázokat, aminek eredményeként azok hidrogénné, nitrogénné és szén né alakultak. A könnyebb gázok többsége, mint a hidrogén, elszökött, hátrahagyva a nitrogént és a szén-dioxidot, a későbbi növények táplá lékát. Az élet egyszerű egysejtű moszattal kezdődött, majd a növények következtek, melyek szén-dioxidot lélegeztek be és oxigént ki, így az tán a légkör egyre nagyobb hányadát alkotta az oxigén, és kifejlődhet tek a medúzák, a szivacsok, a tengeri liliomok, a kéthéjú puhatestűek és a trilobiták. Ezeket a páncéloshal követte hozzávetőleg 440 millió évvel ezelőtt. A vulkáni tevékenységek és a földrengések következtében hegyek, szigetek, kontinensek emelkedtek ki a tengerfenékről, és a tengeri élet kikapaszkodott a szárazföldre, ahol csatlakozott az addigra már létre jött óriás szitakötőhöz. Azután a kétéltűekből kifejlődtek a hüllők, és elérkezett a dinoszauruszok virágkora, úgy i. e. 250-80 millióig. Charles Darwin, a neves biológus volt az első, aki természetes ki választódásként írta le az evolúciót, miszerint a világban az erős a gyenge rovására virágzik. Később megállapították, hogy a kiválasztó dás folyamatában a genetikai mutációk játszották a legnagyobb szere pet. Tudjuk, hogy a genetikai mutációkat ionizált sugárzások, rönt gensugarak és gamma-sugarak is okozhatják, legyenek akár mestersé gesek, akár a Napból eredők. Amikor ezek a sugarak áthaladnak az anyagon, az útjukba eső ato mok a sugárzás frekvenciájának megfelelően fognak rezegni. Meg bolygatják az atomok elektronjait is, ezért azok kilépnek szokásos energiaszintű pályájukról, és ionizált atomot hoznak létre. Az ilyen atomok kémiailag hihetetlenül reakcióképesek, ami fokozott enzim aktivitást okoz az élet építőköveiben, a DNS szekvenciáiban, követ kezésképpen genetikai mutációk történnek. 216


Ugyanígy okoznak mutációkat az emberi sejtekben a mágneses me zők azáltal, hogy hatással vannak a DNS-re. A Nap felszínéről, a napkitörésekből és egyéb forrásokból szárma zó ionizált sugárzások és a mágneses sugárzás általában mutációs „ugrásokat" okoz a fajoknál. Darwin elhitette velünk, hogy a zsiráfok a lovakból fejlődtek ki, mert a hosszabb nyakú zsiráfoknak nagyobb az esélyük a túlélésre. A hosszabb nyakú zsiráfok elérik a magasabban található lombozatot is, míg rövidebb nyakú társaik vadul küzdenek az alsóbb levelekért. Az eredmény: a hosszabb nyakú zsiráfok életben maradnak és szaporod nak, amivel hosszú nyakú zsiráfok új nemzedékét segítik világra. Fogadjuk el ideiglenesen Darwin gondolatmenetét: rendben, a zsi ráfok a lovakból fejlődtek ki, ez azonban még mindig nem válaszolja meg azt a meglehetősen nehéz kérdést, hogy miért nem találták még meg az elmélet szerint egykor törvényszerűen létező közepes nyak hosszúságú zsiráfok csontjait. Ez a tény egyértelműen arra utal, hogy a zsiráf kifejlődéséért az ionizált sugárzások okozta ugrásszerűen be következő mutációk a felelősek. így választ kaphatunk arra is, hogyan fejlődött ki az ősember a majmok családjából, és hogy miért létezik olyan sok emberfajta: kaukázusi, negroid, mongoloid stb. Nos, mert mindegyikük különböző forrású és erősségű ionizált sugárzás okozta mutáció révén alakult ki. Továbbá ez megmagyarázná, hogy - az em ber látszólagos evolúciós előnye ellenére - miért léteznek mindmáig majmok, amely kérdést Charles Darwin meglehetősen kényelmesen átugrotta. Az embert nem azért helyeztük a földi teremtmények evolúciós családfájának a tetejére, nem azért hívjuk a teremtés koronájának, mert az ember a legnagyobb teremtmény a Földön - nem az. És nem is azért, mert több egyed él emberből, mint bármely más emlősfajból, hanem az intellektuális képességei alapján. Az intellektuális központ az ember esetében a fejben kapott helyet; az agy elektromos jelzések útján jeleket küld az egész testnek, hogy irányítsa a szerveket, ame lyek a fizikai rendszereket és az infrastruktúrát segítik. Nyilvánvaló, hogy az egysejtű, például egy amőba szerény intellek tuális tevékenysége egyszerű kémiai folyamatokra korlátozódik. Ahogy egyre bonyolultabbá válik a szervezet, úgy növekszik az elekt romos aktivitása; az állatoknak izmaik kontrollálására van szükségük erőkifejtéskor; idegrendszerre, hogy különféle idegpályákon át jele217


ket küldjön az agyba, amely kiszámítja az izmok helyzetét egymáshoz és a környezethez és az adott művelethez szükséges erő mértékét. A neuronokban apró kémiai elemek szállítják az érzékek jeleit - a kellemességét, a fájdalomét stb. - a „központi számítógépbe", az agyba, amely feldolgozza ezeket a jeleket. Az agy feldolgozóképessége a szervezet bonyolultságának arányában nő. Az evolúciós fejlődés bizonyos pontján jelentősen megnövekedett az emberi agy feszültsége: felülmúlta a Föld elektromos mezejéét, va lamint a Föld és a napszél kölcsönhatásából létrejött elektromos tevé kenységét. Úgy látszik, hogy az emberi agy ezen kicsi, de egyre nö vekvő elektromos töltése képessé vált vele egyenlő nagyságú, ellenté tes töltésű energiát vonzani valahonnan a Föld atmoszféráján túlról. Ha Isten elektromágneses energia, akkor az emberi agyban növek vő feszültség hajlamos lett „letépni" ennek az energiának egy részecs kéjét, mely elég nagy ahhoz, hogy semlegesítse a fizikai test és a Föl dön kívüli elektromágneses energiatest közötti töltéskülönbséget. Az evolúciós folyamatban ekkor jött el az a pillanat, amelyet úgy írhatunk le, hogy az ember „lélek"-re tett szert: az isteni energia egy darabká jára. Ez azt is megmagyarázhatja, miért tartják úgy, hogy egyes kevésbé fejlett teremtményeknek nincs lelkük.

218

Ötödik függelék

Hogyan okozta a Nap sugárzása a maják hanyatlását

A maják civilizációja 1 366 040 nappal időszámításuk kezdete után bukott el. A Nap mágneses mezeje i. e. 3113-ban és i. sz. 627-ben megfordult, és megváltoztatta a sugárzást. 627-ben a sugárzás olyan szintig növekedett, hogy áttört a Van Allen-övezeten, és a magnetoszférán és belépett az atmoszférába. Ez mutációkhoz és ezzel az ad diginál jóval nagyobb csecsemőhalandósághoz vezetett. Ugyanekkor napfoltminimum következett be, ami terméketlenséget és csökkenő születési arányt okozott. Ezzel egyidejűleg minijégkorszak is bekö vetkezett, azaz szárazság köszöntött a maják földjére, és elpusztult a kukoricatermés. És i. sz. 750-re a maják kénytelenek voltak megadni magukat az égi ciklusoknak (lásd 81. ábra).

219

Hatodik függelék

Miért használtak a maják időciklusokat

A maják tudományos ismeretei nyilvánvalóvá válnak abban, ahogyan a számokat az idő mérésére használták. A maják a számokat egyebek mellett arra használták, hogy üzenetet közvetítsenek velük - ebben és a Maja próféciák című művemben bemutattam, hogyan fejtettem meg a kommunikációs rendszer kódját: a 260 napos asztrológiai ciklus azt az üzenetet hordozta, hogy a maják ismerték a Nap forgásának dina mikáját, és megértették, hogy a napsugárzás milyensége befolyásolja a viselkedést és a bőséget a Földön. Az 1 366 560 napos pusztulásciklust Vénusz születésének nevezték (a Vénusz segítségével követték nyomon a napok múlását). A Vénusz az egyetlen „fejjel lefelé" álló bolygó: visszafelé forog a tengelye kö rül. Ez arra utal, hogy 1 366 560 nappal i. sz. 627 előtt megfordult a tengelye körül. Ezt az eseményt nevezték a „Vénusz születésének" vagy „újjászületésének". Az időszámításuk kezdete óta eltelt időt a következő időciklusok ban mérték: 144000, 7200, 360, 20 és 1 nap. A számkód megfejtésével ezek a ciklusok az 1 366 560 napos idő tartamra utalnak. E számok további vizsgálatából kiderült, hogy a számrendszer 1 366 560 nap után összeomlik, és hogy további számoláshoz át kell alakítani a rendszert; az átalakítás során pedig a tízes számrendszer bukkan elő (bővebben lásd előző könyvemben, a Maja próféciákban).

221

JADE NEFRIT

JADEIT

Keménység

6,5 a Mohs-skálán

7 a Mohs-skálán (mint a

Sűrűség

(nagyon kemény).

kvarckristály).

Törésmutató

1,6-1,627 és 1,614-1,641,

3,3-3,6

1,62 a refraktométeren

1,654-1,667,

(a PHI értéke).

a refraktométeren 1,66.

4600A, 4980A, 5090A, 6890A

4330A, 4500A, 4 3 7 5 A

Fényvissza

(erős vonal) 4950A, 4375A.

verés Eredet

Khotanban és Turkesztánban

Burma (az innen származó kő

eredeti lelőhelyén, a Keriya-,

ragadványneve Kínai Jade).

Yurungkash- és Karakash-

Kalifornia, Japán.

folyókban 6-10 méter mélyen üledékes kőzetként. A szibériai Saján-hegyekben és -folyóban. Új-Zéland (Zöldkő), Svájci tavak, Lengyelország. Olaszország. Németország. Alaszka. USA. (Üledékes; Wyoming, Kalifornia; a legkö zelebb Mexikóhoz.) Washington. Brit Columbia (nagy mennyiség, üledékes.) Ausztrália. Zimbabwe. Brazília.

Tulajdon-

Extrakemény - eszközöket

ságok

készítenek belőle.

Használták

Kínaiak, aztékok, maják,

Kínaiak (XVIII. század),

még (a lelő

olmékok.

aztékok, maják, olmékok.

helyeken kívül).

229


Csak egy kevés, főleg hordalékokban megtalálható nefrit található Mexikóban, és a számos itt megmunkált darab vélhetőleg nem mexi kói eredetű. Az aztékok és a maják jadeitot is használtak, ami szintén nem található Mexikóban. A jadeit és a nefrit legközelebbi lelőhelye a mai Egyesült Államok Kalifornia államának területén található. Ezek az anyagok - mint az a táblázatból is kiderül - nagyon kemények, és csak náluk keményebb anyagokkal munkáihatók meg, például gyé mánt- vagy szilícium-karbid hegyű vésőkkel. Az egykori új-zélandi maorikról és a kínaiakról tudjuk, hogy köveiket vékonyan lemezeit homokkővel vagy vékony, homokkal és vízzel megtöltött palából és ugyanolyan anyagokból készített eszközökkel vágták szét, illetve a kínaiak vízzel hűtött és homokkal megtöltött bambuszcsövekkel fúrták.

230

Kilencedik függelék

Kislexikon

Áditi Agni Ahuianime (auienim) Ahuilteotl (aviltioutal) Ananta Ardzsuna asztrogenetika

asztrológia aztékok Bhagavad-gíta Brahma, Visnu, Siva Buddha

Camaxtle (kamaksztli)

Brahmanita istennő, Brahma felesége. Arja tűzisten, Dyaus és Prithivi fia, az ég déli negyedének őrzője. Ahuilteotl szolgálója, prostituált. Tlazolteotl hitvese. A brahmanikus mitológiában a Végtelen ség Kígyója. Katona, a Bhagavad-gíta egyik főszereplő je, hindu mitológia. Csillagászati és biológiai mechanizmus, ami meghatározza a személyiséget, a bio ritmusokat és a termékenységet a Földön. Csillagászati befolyások és hatások az éle ten. A közép-amerikai indiánok nahuatl faja. Fénykoruk i. sz. 1300-1520 között tartott. A Mahábháratábdsv szereplő hindu epikus költemény. Az indiai istenháromság. „A megvilágosodott"; a buddhizmus alapí tója. Nevét a Bo-fa (a tudás fája) alatt be következő megvilágosodása miatt nyerte el. A vadászat (maja) istene, gyakran azono sítják a kétfejű szarvassal, amely erőt adott neki. 231


Chalchiuitlicue (csalcsivitlikvi) Cincalco (szinkalko) Cocijo (koszidzso) Coyolxiuhqui (kojalsháuki)

Dyaus és Prithivi dzsainizmus Ehecatl (ehkatl) Garuda madár Gautama Három világ Huitzilopochtli (vitcillopoktli) Indra ismétlődő spirituális váltság elmélete

isteni összeegyeztetés elmélete

Itzpapalotltotec (itszpapalotltotek)

232

A víz (maja) istene. A kukorica világa, a maja túlvilág öt para dicsomának egyike. (Zapoték) esőisten. (Maja) holdistennő; mellékneve: Csilinge lő Csengettyűk, a termékenység istennője is volt. Az indiai eredeti isteni pár. A buddhizmusra valamelyest emlékeztető indiai kultusz. (Maja) szélisten. A lélek brahmanita megjelenítése. Buddha szerzetesi neve (a megvilágosodá sát megelőzően). Hindu világkép. Alkotóelemei a lélekvilágok, az isteni világ és a fizikai világ. A dél ura, az áldozat és a nap istene (az az tékoknál hadisten). Dyaus és Prithivi fia, az időjárás ura, a ke leti ég őrzője. Brahmanita isten. Az a mechanizmus, amely összeegyezteti a fizikai pusztulás célját és a lelkek spirituá lis vándorlását a karmán időn és a kataszt rófaciklusokon keresztül. Összehangolja és világossá teszi a teremtő Isten akaratát és szándékát a világgal, és egyben megmagyarázza létezésünk okát is. A pillangók, az áldozat és a megtisztulás istene.

KISLEXIKON

Itzpapalotltotechuatl (itszpapalotltotekatul) Jézus Kapilavasztu karma

kataklizmatikus pusztulás elmélete

Konfuciusz Krisna Krisztus Lao-ce lemur A létezés egyetemes elmélete

Mahábhárata maja

A pillangók és az áldozat istennője, Itzpapalotltotec felesége. A keresztény hit Messiása, szuperisten. Buddha szülőhelye; indiai város. A hatás-ellenhatás spirituális törvénye. Egyensúlyban tartja a jó cselekedeteket a rosszakkal. Elmélet, amely megmutatja, hogy a Nap mágneses mezejének megfordulása ho gyan fordítja „fejjel lefelé" a bolygók ten gelyét, hogyan okozza a terméketlenségi ciklusokat, a fokozott újszülött-mutációs ciklusokat és a minijégkorszakokat. Kínai, a konfucianizmus (filozófia) alapí tója, i. e. 551^179. Visnu megtestesülése a brahmanita és hin du mitológiában egyaránt. „A felkent". Jézus mellékneve, miután Ke resztelő Szent János megkeresztelte. Kínai filozófus, a taoizmus alapítója, i. e. 600 körül élt. Apró félmajom. Megmagyarázza az élet értelmét, vagyis hogy miért élünk, miért halunk meg, és mi ért kell ennek így lennie. Hindu könyv, amely egyebek mellett a Bhagavad-gítát is tartalmazza. Közép-amerikai indiánok egy törzse, fény koruk i. sz. 250-től 950-ig tartott. Hanyat lásuk i. sz. 750 körül kezdődött. Területeik közé tartozott Guatemala, Mexikó nagy ré sze és Belizében (Yucatán-félsziget) még 1500 körül is éltek. Szanszkrit szó, jelentése „káprázat". Buddha édesanyjának neve (Mája). 233


Mictlan (mitlan) Mictlantechutli (mitlantikutli) Mictlantechutliuatl ( mitlantikutlivatl) Mitra és Varuna mixtékek

napfoltciklusok

naphormonelmélet négy korszak

Oaxaca (uvahaka) olmékok

Ometeotl (ohmetiotul) Omeyocan (ohmiokan) Pakal

Palenque (palenke) pàli

234

A halottak helye, az alvilág. A halál istene. A halál istennője, Mictlantechutli felesége. Az éjjel és a nappal brahmanita istenei, Aditi gyermekei. Közép-amerikai indiánok i. sz. 750-1500. Legnagyobb ceremoniális központjuk Mon té Albán volt. A Nap mágneses aktivitásának 11,5 éves ciklusa. A napfoltok a Nap felszínén meg jelenő foltok. Megmutatja, hogyan befolyásolja a Nap az emberi termékenységet. A világ hindu elképzelése: aranykor, ezüst kor, rézkor, vaskor, az egybefolyás kora. Ezek egy ötezer éves ciklust alkotnak. Gyarmati kori mexikói város, közel Monté Albán régészeti lelőhelyéhez. Közép-amerikai indián törzs i. e. 1500-500 körül, fontos területeik La Venta, San Lorenzo és Tres Zapotes. Az őseredeti isteni pár (azték és maja). Ometeotl otthona, az öt paradicsom egyike. A palenquei maják papkirálya i. sz. 703743-ig, Quetzalcoatl megtestesülése, a szu peristenek egyike. Maja város helyén épült spanyol eredetű város Mexikóban, Chiapas államban. A buddhizmus szent nyelve; a szanszkrit ból származik.

KISLEXIKON

Pangea

párszi vallás Popol Vuh puránák Quetzalcoatl (kvetszalkóatl)

Quilatzli (kilacli) Sankaja Satarúpa sintoizmus

szanszkrit Szávitri Sziddhártha sziza Szoma Szúrja Teotihuacán Tezcatlipocák (tezkatlipokák)

Tlachueyal (klakvéjal) Tlahuizpantechutli (klarvizpantikutli)

Egyetlen földtömeg, amely millió évekkel ezelőtt magában foglalta valamennyi kon tinenst. A zoroasztrianizmusból kialakult vallás. A maja-kiese indiánok szent könyve. A brahmanita könyvek alapja. (Azték) isten, a Tollaskígyó, a jóság istene, a nyugat ura, a teremtő és alkotó, a fensé ges, a négy Tezcatlipoca egyike, a maják nál Kukulkan néven ismert. A Zöld Gém; varázslónő (azték istennő). Buddha gyermekkori neve. Brahma indiai isten leánya. Japán vallásos hit. A buddhizmus, a taoizmus és az ősi japán animista hitek keve réke. India ősi nyelve. Indiai napisten. Buddha születésekor kapott neve. A buddhizmus japán variánsa. Az alvás istene, brahmanita hallucinogén szer. Indiai napisten. Közép-amerikai város a Mexikói-völgy ben, fénykorát i. sz. 500-800 között élte. A négy égtáj istenségei, vélhetőleg Quet zalcoatl (nyugat) megtestesülései. Rajta kí vül Tezcatlipoca még Yaotl (észak), Huitzilopochtli (dél) és Xiuhtechutli (kelet). Tezcatlipoca Yaotl egyik emanációja. Óri ás, aki az alvilágban élt. A jég és a reggeli Vénusz istene (azték).

Tlaloc

(klalok)

Szélisten (azték). 235


Tlalocan Tlazolteotl (klazoltiotul) Tomoanchan (tomoancsan) Tonatiuh Tonatiuhcan upanisadok Usasz Védák (könyvek) Védanta-szutra Velikovszkij Visnu

Xipe Totec (sipi totek) Xiuhtechutli (sitikutli)

Tlaloc otthona. Az öt paradicsom egyike. Az erkölcstelenség istennője, a Szívek ki rálynője. Őseink földje. Az öt paradicsom egyike. Napisten (maja/azték). Tonatiuh otthona. Az öt paradicsom egyi ke. A brahmanita vallásos iratok ún. titkos ta nításai. A hajnal brahmanita istennője. Korai árja szövegek i. e. 1700-700 körűi ről, a brahman vallás alapjait tartalmazzák. Az árja Védák (= könyvek) összefoglalója. XX. századi tudós, a kataklizmaelmélet ki dolgozója. Brahman isten, az istenháromság egyik tag ja. Tíz alkalommal testesül meg egy ötezer éves világciklusban. Ebben a ciklusban meg testesülései: Matszja, Kurma, Varáha, Narashima, Vámana, Parasuma, Ráma, Kris na, Buddha és Kalki. Tűzisten (azték, a kelet ura, az áldozat iste ne). A négy Tezcatlipoca egyike, gyakran azo nosítják Xipe Toteckel, a tűz és a keleti ég urával.

Xolotol (solotol) zapotékok •

zoroasztrianizmus 236

Az esti Vénusz avagy az Esthajnalcsillag, vak kutya. Közép-amerikai indián törzs, fénykoruk i. e. 600-i. sz. 750 közé tehető, szent helyük Monté Albán. Perzsa eredetű dualista vallás.

Az istenek a földön járnak

Recommend Documents