Istenek rabszolgái. Az emberiség hajnala

BIAGIO RUSSO

Istenek rabszolgái Az emberiség hajnala

A

A kötet megjelenését támogatta:

családomnak

9\\ radioinrorm.com Rádió

olaszul

és

magyarul

és a CSIZMAORSZÁG MAGYAR-OLASZ KULTURÁLIS EGYESÜLET

A kiadás alapja: Biagio Russo: Schiavi degli Dei

Drakon edizioni, 2010

Fordította: FARAGÓ RITA

A fordítást ellenőrizte és a magyar nyelvű ajánlott irodalmat összeállította: FÖLDI ZSOMBOR

Borítókép: Burney-relief - „Éj Királynője" (Inanna-ábrázolás) / Trustees of the British Museum

I S B N 978-963-09-7050-1

Minden jog fenntartva © Biagio Russo 2009 © Drakon edizioni - Spoltore (Pescara) - Italy 2010 © Kossuth Kiadó 2012 © I [ungarian translation Faragó Rita 2012

A azoknak nem

a

könyvet és nőknek

annak

ajánlom,

úgy tekintettek,

mint a

borítóját

akikre

évezredeken

férfi másik felére.

át

rvo s z o ne íny íivann a s

E mű megalkotása cseppet sem volt könnyű vállalkozás, de m é g nehe­ zebb lett volna azok segítsége nélkül, akiknek most szeretnék köszönetet mondani. Először is Gabriel-Aldo Bertozzinak, aki 1980-ban Párizsban megala­ pította az I.N.I.-t, azt a művészeti mozgalmat, amely számos együttműkö­ dés után bekapcsolódva a nemzetközi áramlatokba, jelenleg főként Eu­ rópában, A m e r i k á b a n és Argentínában működik. A külföldi avantgárd irodalomról rengeteg kiváló írás szerzője, a Chieti—pescarai Gábrielé D'Annunzio Egyetem Külföldi I r o d a l o m és Nyelvek Fakultásának vezető­ je, aki megtisztelte jelen könyvemet Előszavával. További köszönet illeti Tonio Di Battista professzort, a Chieti-pescarai Egyetem Formai Tudományok Fakultásának statisztikatanárát, aki érté­ kes segítséget nyújtott a Titius-Bode-törvény (1766) tanulmányozásához, valamint M a r i a Rosaria Borrellit, aki a g ö r ö g mitológia és az ókori India irodalmának kiváló ismerője, és vállalkozott a „kísérleti nyúl" szerepére, h o g y első olvasója legyen elkészült kéziratomnak. N a g y s z e r ű tanácsai könyvem színvonalasabbá tételét szolgálták. Hasonlóképpen köszönet Stefano Caporalénak, akit születése okán szeretettel tekintek olasznak, de lelkében angol, és igen értékes fordításaival járult h o z z á a könyvem­ ben szereplő r é g i szövegek megjelentetéséhez. Köszönet Giuseppe Luzzinak, a Terni-i Városi Könyvtár könyvtárosának; az ő kitartó mun­ kája révén sikerült Olaszország különböző könyvtáraiban fellelni a „megtalálhatatlannak" tűnő kéziratokat, amelyek nélkülözhetetlenül fon­ tosak voltak kutatásaim során. Köszönet Bruno Nasutinak a szöveg­ értelmezésben nyújtott igen értékes együttműködéséért. Külön köszönet L o r e n z o Massacesinek, a fiatal rajztehetségnek, aki a „mágikus" kínai sárkányt p a p í r r a vetette. Silvana Stremiznek is hála, aki számos pub­ likáció szerzője és értékes kiadói tanácsaival segítette a munkámat.

7

uyu jt<)(,!. Svájcban ogy c i l c k c s régi kézikönyv másolásában. Nicola Trottának is köszönet, akit szándékától függetlenül belerángattam ebbe a kalandba; igen nagy segítséget nyújtott kiváló ógörögtudása, amely le­ hetővé tette a Szeptuaginta több szövegrészletének közlését. Alessandra

Ciabriel-Aldo Bertozzi előszava

Cappola, a M o n z a i Művészet Állami Intézetének tanára a borító ter­ vezésében nyűjtott nagy segítséget, valamint Guido Soroldoni profeszszornak és tanítványának, Giulia G i a m m c n á n a k is köszönet a krea­ tivitásukért. Külön köszönet az ESA (Európai Űrügynökség) munkatársainak, akik hozzájárultak űrfelvételek felhasználásához. A Yale Egyetemen a ba­

Az idő és a tér, határokon kívül és belül maradandóak. Lényegében nem

biloni gyűjteményt g o n d o z ó Ulla Kastennek köszönöm ugyancsak érté­

változott a létezésük azóta sem, amióta Einstein kifejtette összefüg­

kes segítségét.

gésüket. Egyszerű példával élve, az informatika fejlődésében is számot

Kiemelten köszönöm M a u r i z i a D'Albertónak, hogy a könyv munkála­ tai során türelemmel hallgatta fejtegetéseimet a sumerekről. Végül, de nem utolsósorban hálás köszönet feleségemnek, Nicoliná-

kell vetnünk a létezésükkel, és lehet, hogy a jövőben is mindig így lesz. A probléma néha csüggeszt és összezavar bennünket. Az avantgárd köl­ tők, írók, művészek a 20. század elején megpróbálták eltörölni a tér-idő

nak végtelen türelméért, mert oly soká elviselte távolléteimet, amikor

kategóriát, pátosszal teli műveket hoztak létre, amelyek azonban hiány­

egyre jobban elmélyültem témám kutatásában, és mindig mellettem állt,

érzetet keltenek.

segítette a munkámat, akárcsak fiam, Francesco, aki a külföldi múzeu­

vagyunk? Ha belemerülünk az álmok világába, Freud és társai ellenére,

mokkal tartotta a kapcsolatot.

a válaszunk pozitív. így az ember, és egyelőre csak ő, foglalkozik léte­

Vajon

a Homo sapiens

előrehaladott

stádiumában

zésünk nagy kérdéseivel, melyeket a miszticizmus v a g y elnyom, v a g y kiemelten hirdet. Az egyik ilyen nagy kérdés, amelyre elméletileg nem lehetetlen, hogy választ kapjunk: honnan származunk. Vajon csak a tu­ dományos ismeretek iránti v á g y hajt? Részben, de n e m csak: ha át tudnánk lépni múltunk, származásunk határait, könnyebben tudnánk kutatni a halhatatlanság és az örökkévalóság területét is. Biagio Russo ebben a komoly műben izgalmas nyomozásba fogott az emberiség eredetéről. Egy olyan korszakban, amikor a tudományos ku­ tatások eredményei e g y r e nyugtalanítóbbak, a szerző megpróbálta ke­ zünkbe adni a megoldás kulcsát, amelyet eddig az ad hoc ezoterikus ta­ nok hirdettek, és amelyek nehezen érthetők azoknak, akik a klasszikus nyugati világban tanultak, abban a kultúrában szerezték ismereteiket. A szerző személyes hangvételével, amelyet mindig alátámaszt tudo­ mányos dokumentumokkal, végigvezet oldalról oldalra a kutatások lép­ csőin, érdekfeszítő stílusban, mintha egy krimit olvasnánk. Az eredmények nem maradnak el. Áthaladva a makro- és mikro­ kozmoszon, a tudomány és a mítosz világán, néhányak számára csak halvány fénysugárként kerül a középpontba a kozmogónia misztériuma.

9

I N y i l v n . I l ¡1

t l l l S Z l o n u i l l m c g m u i
H J H - Í I I U H ,

«

^

/» ../.< i

/AJ

M I M I I

|ii,1

i u v . n i - . i n / ' , \ . n , i I I i i ,i

¡\uruni,

tuiugy iviunamou Kapia

ezek torincszot.es kísérői a/. értelmiségi gondolkodásnak mindazok szá­

Gábriel arkangyaltól. Legyen a mottó az a

mára, akik felfedezik a dolgok analógiáját, ebben az esetben az univer­

a könyv zárszavában olvasható: „Aki m á r nem tesz fel magának kérdé-

zumét is.

dőlt betűs idézet, mely

seket, nem növeli tovább a tudását." Kételyek? M i é r t ne? A z o k is részei

Ez a mű személyes hangvételű, tartalmában is, az egymást követő kü­

az intellektuális gondolkodásmódnak. Feltéve, ha nem a gondolkodás

lönböző teóriák ismertetésében is, de - és ez számít - állításait tudomá­

nélküli elutasítás vezérli őket, tehát kritika nélküliek, ahogyan Cros írta.

nyos dokumentációval támasztja alá, tiszteletben tartva azon tudósokat,

A szerző jócskán merített a mítoszokból és a tudományból, eredetünk

akik megelőzték a szerzőt. Az „indítás" önéletrajzi ihletésű. Megtudjuk, hogy a szenvedélyes és

legkülönbözőbb verzióit veti össze. A v í z ö z ö n leírásának legkülönfélébb variánsairól például ezt írja: „...a vízözön, csak hogy rövidek legyünk,

talpraesett író egész fiatal korától („14 éves voltam, amikor Fabrizio ba­

megtalálható a Bibliában, a babiloni, asszír, sumer, ázsiai, óceániai mito­

rátom [...]") vonzódott minden olyan műhöz, amelyet áthatott a miszti­

lógiában, az egész amerikai kontinensen és Afrika egyes részein. Őszin­

kum. Péter Kolosimo Nem földi dolgok című könyve indította el Biagio

tén, annyi verzióját olvastam a vízözönnek, hogy m á r nem is tudom ösz-

Russót. A nagy érdeklődésből, mely az évek során csak nőtt, született ez

szeszámolni [...]". A z Istenek rabszolgáival betekintést nyerhetünk a Bib­

a kötet, melyben neves kutatók munkáit elemzi. Mindenki számára vilá­

lia előtti időkbe, azokba a történelmi korszakokba is, amelyek m a g á t

gos azonban, hogy nem dilettáns munkáról van szó, nem innen-onnan,

a Bibliát inspirálták. I m m á r o n sokak által elfogadott tézis, h o g y a zsidók

véletlenszerűen válogatott összeállításról.

hazájukba importálták mindazokat az ismereteket, amelyeket fogságuk

A bevezetést a kutatás metodikájának ismertetése követi, amely na­

idején tanultak a babiloni II. Nabú-kudurri-uszur birodalmában. Ezt állí­

gyon ígéretes: „ m e g fogjuk találni a válaszokat azokra a kérdésekre, me­

totta nemrégiben R e n é Guitton is a Le Prince de Dieu. Sur les Traces

lyekre az emberiség a megmagyarázhatatlan, hihetetlen dolgok, emberi

d'Ábrahám (Paris, Le Livre de Poche/biblio essais 4419, 2008) című tanul­

aggyal fel nem érhető jelenségek láttán tesz fel évezredek óta".

mányában. Tudnunk kell viszont, hogy Biagio Russo tanulmánya elsősor­

Mindazonáltal az elővigyázatosság és a néhol retorikus kétkedések

ban a sumerek ókori földjére koncentrálódik: „Nyomozásunk helyszíne

sem hiányoznak a műből, helyenként talán mániákusan is: „Legyünk elő­

az ókori Közel-Kelet: a Termékeny Félhold területe. Mi viszont szinte ki­

vigyázatosak: külső befolyásoktól mentesen, szabadon, előítéletek nél­

z á r ó l a g M e z o p o t á m i a területére fogunk koncentrálni [...]. A z o n a terüle­

kül haladjunk! Bemutatjuk az igazságot, kezünkben a bizonyítékkal" ...

ten és abban az időben mozgunk, amely egykor a babiloniaké, az asszí­

„ M e g é r t e m , ha valakiben nem kelt jó érzést állításom, de ez a törté­

roké, de legfőképp a sumereké volt." Igen, Mezopotámia, a sumer kultú­

nelem. És a történelmet n e m téveszthetjük szem elől." stb. Ezért megért­

ra kétségkívül „főszereplői" ennek a műnek, nemcsak a fontosságuk

jük őt és társai vagyunk. Eszembe jut a francia költő/tudós, Charles

miatt („ma m á r a világon mindenhol elismerik a történészek, hogy a ci­

Cros, a fonográf feltalálója m é g Edison előtt, az első színes fényképek

vilizáció bölcsője"), hanem azért is, mert - teszi hozzá Russo -, „úgy tű­

és további fantasztikus találmányok atyja, az antik nyelvek nagy tudósa

nik [...], színtere volt néhány nagyon fontos özönvíz előtti történésnek,

(héber, szanszkrit stb.). Tudatában volt annak, hogy tézisei értetlenségbe

vagyis m é g a sumer kultúra megjelenése előtt".

ütköznek majd. í g y fogalmazott a bolygók egymás közötti kommuni­

A cím, az Istenek rabszolgái, igazán izgalmas, tele wagneri szimbólum­

kációjáról készített tanulmánya utolsó soraiban: „Boldog leszek, ha n e m

mal, úgy tűnik, h o g y költői megfontolásból született, pedig m é g az a ke­

ütközöm mindenkivel, ahogy m á r ez megesett velem, ha nem ütközöm

vés beavatott is, aki a témában jártas, nem érzékelné azonnal a valódi

a tudatlansággal, amely elítél minden olyan dolgot, amely n e m a múlt

értelmét. Az írói fogást „detektívünk" találta ki és csak sok oldal elolvasá­

pontos mása."

sa után m a g y a r á z z a meg, h o g y részben az antik sumer szövegek elem­

Lehet, h o g y az olvasó nem fog mindig egyetérteni 3iagio Russóval, de

zéséből, de nem csak azokból, kiderül: a Föld első gazdái magasabb rendű

elsődleges célja az volt, hogy elgondolkoztasson bennünket a gyöke­

lények voltak, akik olyan teremtményeket alkottak, akik „rendelkeztek

reinkről, valamint az ismert és m é g ismeretlen univerzum múltjáról.

a gondolkodás képességével, olyan biológiai lényeket, akik engedelmes-

10

11

A szikra

Bzlnte mint "biológiai robotokat*. Egyszóval, rabszolgákat." Majd Russo pontosít: „ezt támasztja alá, hogy a sumerek következetesen vallották: életük célja az volt, hogy magasabb rendű lényeket szolgáljanak, akiket dingirnek

neveztek".

Mivel a mű M e z o p o t á m i a területére koncentrálódik, természetes, hogy az ókori egyiptomiakat csak érintőlegesen tárgyalja, de nem hiá­ nyoznak a tanulmányból összehasonlító elemzések sem. Mivel egyetlen nép sem mutatott olyan nagy érdeklődést a túlvilági élet iránt, mint ők, e r r e építették egész vallási kultuszukat, a szociális és politikai életüket is. A szerző, mint ahogy az alcím is elárulja, az emberiség hajnala után nyomozott, az olvasó kezébe adva egy olyan eszközt, amely további gondolkodásra buzdítja, valóságról.

akár

a halhatatlanságról v a g y

az

örökké­

14 éves voltam, amikor Fabrizio barátom, akivel osztoztam a „miszti­ kum" iránti vonzalomban, kölcsönadta nekem az egyik témába v á g ó könyvét.

1972-t írtunk, a címe Nem földi dolgok, és a szerzője Péter

Kolosimo, aki első ránézésre külföldinek tűnt, valójában olasz volt, modenai születésű. Kolosimo, az író és tudós, a misztikus archeológia úttörője volt, aki munkásságát azon régészeti leletek tanulmányozásának szentelte, ame­ lyekre nem találtak tudományos magyarázatot. Kolosimo

1984-ben

hunyt el Milánóban, vitatott író volt, az olaszok közül külföldön a legis­ mertebb. Ma bizonyára át kellene értékelni műveit tudományos és peda­ gógiai szempontból egyaránt. Ugyanettől a szerzőtől olvastam az Időn kívüli Föld című könyvet és sok más írását, melyek címeire nem emlék­ szem, annál inkább viszont a tartalmukra. H o g y a n is tudnám elfelejteni a Húsvét-sziget moáit, az istenek városát a mexikói Teotihuacánban, a Titicaca-tavat és a Napkaput a bolíviai Tiahuanacóban, a chilei hieroglifákat, M a c h u Picchu elveszett városát Peruban, a Brit Királyság gigantikus építményét, a Stonehenge-et, az egyiptomi piramisokat, Cuzco erődítményeit, a mexikói Chichén Itzában található Kukulkán-piramist, a perui Nazca-völgyet és m é g sok mást, amit idő hiányában nem említek és nem azért, mert kevésbé fontosak. Ezek a tartalmak, melyeket jobb lenne misztériumoknak nevezni, az évek elteltével találkoztak és összefonódtak bennem, összetorlódtak, és élénken éltek elmémben olyannyira, hogy az irántuk érzett v o n z a l m a m szenvedéllyé változott. Szenvedély, mely az évek során nagyon erős nyo­ mozási vággyá, az igazság megkeresésének vágyává alakult. Az elkövetkező oldalakon és fejezetekben szándékom tiszteletteljes hangvételben, körültekintően és objektíven foglalkozni misztikus és misztériummal áthatott témákkal, ahogyan ezt az utóbbi években tet-

13

11 in

i ,.T l wn

w i y . u I „I ly W11IU/.U lUUI II imUVfcU , cll I l C i y SCIIIIIIII, S C I 11 1)1/, iX V C l O l "

lenre és semmit sem tekint biztosnak. Ugyanazt a metódust követem, melyet betartottam az évek során, olyan struktúrát létrehozva, amelynek alapja a logikus felépítés, és eh­ hez mindig tartottam m a g a m : ez egyfajta nagyon sűrű hálójú szűrő. Minden megoldásra váró esetnél a következőképpen jártam el: a) szabadon és pártatlanul minél több olyan ötletet felvetni arról, h o g y mely okok miatt jött létre az a bizonyos eset; b) mérlegelni minden egyes ötletet a következő kritériumok szerint: hitelesség,

megbízhatóság és konkrét realizálhatóság,

előtérbe he­

lyezve azokat az ötleteket, melyeket véletlen egybeesések, illetve m é g nem elemzett nyomok támasztanak alá; c) ismételten ellenőrizni és ezáltal elmélyíteni mindazt, amit előzete­ sen kiválasztottunk, m e g g y ő z ő d v e arról, hogy az ötlet működőké­ pes legyen és világosan felépíthető, eljutva oda, ahol az elvont felté­ telezés átalakul konkrét állítássá; d) ellenőrizni a nyom helyességét, amin elindultunk, újabb bizonyíté­ kok és hiteles dokumentumok begyűjtésével; e) összerendezni az egész begyűjtött anyagot, hogy eljussunk a végső összefoglaláshoz, amely előszava lehet a konklúzióknak; f) kifejteni az összegzést. 1. ábra Az a célom, hogy fejezetről fejezetre végigvezessem önöket, h o g y tár­ saim legyenek a kutatásban; szeretném, ha azt éreznék: ott vannak ve­

Lehetetlenség? Egyáltalán nem! Elég, ha szabadon gondolkodunk, elem-

lem együtt a helyszínen, hogy közösen elemezzük a nyomokat, követjük

zünk. Fantasztikus élmény lesz: sokkal tudatosabban tekintünk vissza,

a jeleket és minden olyan elemet, ami segít abban, hogy minél jobban ki­

és jobban részesei leszünk, mint emberek, a múltunknak, és nagyobb fi­

bogozzuk a csomókat és megvilágítsuk a rejtélyeket. Elménk gyakran

gyelemmel fordulunk a jövőnk felé.

előítéletek rabja, v a g y gúzsba köti valamilyen dogma, v a g y é p p e n külső

Természetesen távol áll tőlem úgy feltűnni, mint „az abszolút igazság"

behatás által más látásmód és m a g y a r á z a t szab neki határt, amelyet mi

őrzője. Ez egész egyszerűen nagyképűség lenne részemről. Természete­

passzívan elszenvedünk, ezért a misztériumokat nem engedi meglátni,

sen meggyőződéssel képviselem azt az irányelvet, hogy mindig lezárt

értelmezni és feldolgozni, pedig azok „egyszerűen" csak ott vannak az

nyomozások anyagát mutatom be most és a jövőben is, lehetőleg sok

orrunk előtt.

v a g y netán a teljes bizonyíték birtokában, amely szükséges ahhoz, hogy

Csak a tudásunk gazdagításával tudunk elérni nagyobb önállóságot, ez­ zel csökkentve annak lehetőségét, hogy jó vagy rossz szándékkal mások manipuláljanak bennünket. Mi is erre az elméletre alapozva dolgozunk,

„lezárjunk egy ügyet". N y o m o z ó munkánk helyszíne az ókori Közel-Kelet lesz, a Termékeny Félhold területe.

hogy megtaláljuk a választ azokra a kérdésekre, amelyeket az emberiség

Mi viszont a mostani nyomozásunk során csaknem kizárólag M e z o ­

évezredek óta feltesz magának, amikor megmagyarázhatatlan, hihetet­

potámia területét kutatjuk, a víz közötti földet, ahogy az ókori g ö r ö g ö k

len jelenségekkel, emberi aggyal fel nem fogható dolgokkal találkozik.

14

15

nivi.aK: az e m D e n s u g

UUICJSUJUI,,

a n o g y a v n a g uimuuii

IUHUIIUS/A;

u^ysu

gesen illeti. A z o n a területen mozgunk majd időben és térben, mely e g y k o r a ba­ biloniaké volt, az asszíroké, de kiváltképp a sumereké. M i é r t pont M e z o p o t á m i a ? Ha elolvassák a következő fejezeteket, majd világos lesz; most elöljáróban annyit mondhatok, hogy a jelek és a későb­ biekben a nyomok egyenesen ebbe a térségbe vezetnek. Ezen felül - és itt a misztérium csak e g y r e nagyobb - úgy tűnik (és ezt m é g a későbbiek­ ben ellenőrizzük és bizonyítjuk), hogy ezen a területen zajlottak nagyon fontos özönvíz előtti események, tehát m é g a sumer társadalom előtti időszakban. A z o n b a n fontos leszögeznem, h o g y más, történelmileg elismert civili­ zációkat, mint például az egyiptomit, az Indus-völgyit és a latin-ame­ rikaiakat nem e l e m z e m ebben a könyvben. Mivel fontosságuk vitatha­ tatlan, és képesek eloszlatni a misztérium homályos pontjait, hogy régi kifejezéssel éljek: „eloszlatni a tudás titkait", e g y másik kontextusban érdemes megkülönböztetett figyelmet szentelni nekik. A z é r t foglalkozom kiemelten Mezopotámiával, mert a jelenlegi tényál­ lások szerint ezen a földön jelent m e g először olyan civilizáció, melyről írásos dokumentumok maradtak fenn; olyan nagy mennyiségű bizonyí­ tékot és leletet gyűjtöttem össze, melyhez ha hozzáadjuk a világ minden tájáról érkező történeteket, a taglalásukra e g y könyv nem lenne elegen­ dő, és óhatatlanul nehezen lenne olvasható.

Első rész

1.

fejezet

Az eredet Mikortól mondhatjuk, hogy létezünk? Sokféleképpen próbáltak rá vála­ szolni évszázadokon át. A kérdést a múltban filozofikus, spirituális és tu­ dományos szemmel is megvizsgálták illusztris tudósok, akik hozzájárul­ tak az emberi gondolkodás fejlődéséhez. A teóriák összetettsége, a d o g m á k és az évszázadok során kimondott vélemények e könyvben a lényegre sűrűsödnek, hogy helyt adjanak az egyszerűségnek, mellyel végül is m e g p r ó b á l o k választ adni a feltett kér­ désre. Sőt, hogy pontosak legyünk, két válasz létezik. Az első szerint a kozmi­ kus semmiségből, Isten akaratából teremtődött az Ember, és megadatott neki minden olyan szükséges feltétel, hogy egyedül is tudja folytatni az életét. 1 A második esetben, az 1859-ben megjelent, jól ismert darwini el­ mélet szerint az Ember jelképezi az állati eredetű evolúciós fejlődés „utol­ só láncszemét".

2

Mivel a kettő közül a második válasz az egyszerűbb, v a g y ha úgy tet­ szik a legracionálisabb, a tudományos világ nagy része elfogadta mint igazságot; természetesen ezt az e g y h á z részéről erőteljes szembenállás, kritika érte. Ma m á r az iskoláskorú gyerekeink tankönyveibe is véglege­ sen bekerült, vitathatatlanul és talán kicsit erőltetve is. Példaképpen: bal­ oldalt találjuk a csimpánz fotóját, tőle jobbra e g y meztelen e m b e r alak­ ját, köztük m e g az evolúciós folyamat legkülönbözőbb állomásait, mint rövid szintézisét a darwini evolúciónak.

19

A labilis elmelet Vajon a legegyszerűbb válasz az igazság? Vagy talán csak a legkényel­ mesebb válasz? Másfelől igaz, hogy a mai napig a tudomány nem tudta teljesen bebi­

o. ívnen n o n meg jelentősen es varauanui a tiomo erecius K o p o n y a m e rete a n é l k ü l , hogy lett v o l n a e g y köztes fejlődési állapot, mely ezt megalapozta volna? (i. Miért szűkült be a szülőcsatorna a kiegyenesedett járás következ­ ményeként, mely szűkebbé tette a csípőt? V a g y más szemszögből

zonyítani, hogy az ember és a majom közös őstől származik. Olyannyira,

nézve:

hogy m á r 1998-ban az Egyesült Államokban, a „National A c a d e m y of

6/b) miért nem alkalmazkodott a szülőcsatorna a magzat meg­

Sciences" közzé tett egy iskolai biológia-oktatási kézikönyvet, melyben

növekedett koponyaméretéhez? Hiszen ez az új, megváltozott

javasolta és javasolja a mai napig, hogy töröljék a tantervből azt, ami

anatómiai felépítés volt az oka a szülő nők és a magzat nagy­

addig is úgy szerepelt a biológia tankönyvekben, mint „vitatott elmélet".

arányú halálozásának a vajúdás alatt.

Gyakorlatilag a darwini evolúciós fejlődéselméletet cáfolta A m e r i k a leg­ nevesebb tudományos szervezete. Egyszóval: Darwin tévedett volna? Az igazat megvallva, a tudós m a g a is tudta és tisztában volt vele, h o g y

A miértek listája m é g folytatódhatna. De a válasz mindig ugyanaz Lenne:

elmélete helyenként hibás. Az igaz, hogy Charles D a r w i n 1859-es mesterművében, A fajok erede­

„az e m b e r nem ment át evolúciós folyamaton, teremtve lett!"

tében a mindenki által ismert következtetésre jutott: az evolúciós válto­ zások forrása a véletlen genetikai mutáció, mely a természetes kiválasz­

Kzekre a kérdésekre, mint: „hogyan, ki v a g y mi által, kiért v a g y miért",

tódáshoz kapcsolódik és kizárólag csak a faj fennmaradása érdekében

megtaláljuk a választ, ha tovább folytatjuk az alapos nyomozást.

létezik. Ehhez a következtetéshez nagy mennyiségű anyag és fosszilis le­

Érinteni fogjuk a vallás kényes területeit is, és nem lesz könnyű bár­

letek tanulmányozásával jutott, ehhez hozzáadódott az a hatalmas

mely vallás istenhívőjének továbbolvasni és elfogadni azt, amit írok. A m i

mennyiségű bizonyíték és megfigyelés, amelyet öt évig tartó ausztráliai

engem illet, tudom, néha fájdalmas utakon haladunk, melyek viszont en­

útja alatt gyűjtött össze, és amelyet, hogy őszinték legyünk, n e m tudtak

g e m ahhoz a m e g g y ő z ő d é s h e z vezettek, hogy minden fölött létezik e g y

megcáfolni a korabeli akadémikus körök.

felsőbb energia, egy hatalmas, univerzális intelligencia, mely megalkot

Ennek ellenére a darwini elméletet több oldalról is lehet kifogásolni, hivatkozva a saját alapjaira, és ezáltal pedig megkérdőjeleződik az elmé­ let végkövetkeztetése. Ha az emberiség evolúciója a faj szelekciójának köszönhető, amelyet serkentett a túlélés kényszere, akkor ez esetben:

mindent. Megalkotta az Univerzumot, a törvényeit, a lényeit és azokat is, akik „megalkották az embert", ilyennek, amilyen ma is. Ez utóbbiakat, ha csak Mezopotámia térségéből indulunk ki, mely elsőd­ legesen fontos az előző fejezetben kifejtett okok miatt, az ókori emberek így hívták őket: Anunnaki („az ÉG gyermekei a Földön"], Igigi („azok, akik lát­

1. M i é r t vesztettük el a szőrzetet? Jóllehet a jégkorszak kellős k ö z e p é n

nak és megfigyelnek"), Irsirra („azok, akik látnak és járkálnak"), Elohim

ez a „bunda" szükséges, sőt talán nélkülözhetetlen volt a hideg elleni

(„az Urak"), Nefilim („akiket ledobtak a Földre"), Ilu („az, aki a magasban

védekezéshez, hogy ne szenvedjünk fagyhalált.

v a n " ) , Baál („az úr"), Dingir („felsőbbrendű", vagy egyszerűen „isten").

2. M i é r t nincs m á r péniszcsontunk? Pedig ez az anatómiai konfigu­ ráció, mely jellegzetessége az emlősöknek, tehette lehetővé a gyors párzást, előjáték nélkül, így biztosítva a faj fenntartását, minimális­

Több jelentésű tulajdonnevekről van szó, de semmi esetre sem hívták őket az ókoriak „isteneknek". Euhémerosz, g ö r ö g filozófus, aki valószínűleg Szicíliában született az

ra csökkentve annak esélyét, h o g y közben zsákmánnyá váljanak.

i. e. 3. században, majdnem Arisztotelész kortársa, azt mondja, hogy

3. M i é r t kell olyan sok év az ember teljes kifejlődéséhez a többi állat­

a felsőbbrendű lények nem „igazi istenek", hanem régen v a g y messze

hoz képest, amelyeknek rendszerint pár hónap elegendő? 4. M i é r t jár lassabban az e m b e r két lábon, mint négylábú vetélytársai?

20

földön élt népcsoportok nagy vezetői, akik kitűntek különleges tetteik­ kel, erejükkel, jóságukkal és ezért divinizálták őket. 3

21

vtuu|ui);ui, nciwiiiy e v e z r t j u d c i m i r a o o a n , a s u m e r e K szamara az iste­

ív/, a tudományos aaatoK v;il< >:.;i|

de ahogy ez noha megesik, nem kepvi

ni 118 az emberi világ közötti különbség nem annyira az esszenciában

seli és nem tartalmazza az egész igazságot. Ezt fogjuk most megkeresni,

volt, mint inkább e z e n lények erejében.

megválaszolva a menet közben felmerülő kérdéseket. M e g fogjuk találni, ha

Csak a későbbiekben a pogányság „fordította le" ezeket a terminuso­

tanulmányozzuk az utalásokat, a nyomokat és végighaladunk rajtuk, miköz­

kat úgy, mint „isteni lények", m e g a l a p o z v a ezzel a politeizmus születését.

ben kielemezzük a tényeket. Mindenre odafigyelünk, szabadon, befolyások

Ma Isten fogalma szigorúan monoteista, „államérdekeknek" és m e r e v

és előítéletek nélkül, prezentálva az igazságot, kezünkben a bizonyítékokkal.

vallási dogmáknak köszönhetően hétköznapi fogalommá vált és e z z e l

Itt az ideje, hogy megnyissuk az első aktát és feljegyezzük az egyes szá­ mú esetet, amit „az eredendő ügy"-nek fogunk nevezni, pontosan azért,

szándékosan megváltoztatták az eredetét. Ez a nagy igazság! Meztelen! Én felöltöztetem majd bizonyítékokkal, történelmi-tudományos bizonyításokkal, olyan nyilvánvaló dolgokkal,

mert innen indul ki a nyomozási folyamat, amivel keressük az igazságot. Lássunk munkához.

melyek mindenki számára elérhetőek, azaz mindenki á l t a l hozzáférhe­ tőek; és ha valakinek ez m é g n e m lenne e l é g , akkor a „felöltöztetés" vé­

Az eredendő ügy

g é n m e g fogja kapni az útbaigazításokat, h o g y hol találja a forrásokat. Konkrétan. De mindenekelőtt, h o g y kényelmesebb legyen az olvasónak és ne kell­ jen egy másik könyvet most átlapoznia, nézzük végig röviden a Darwin ál­ tal felállított emberi evolúciós fejlődés táblázatát. Alapvető fontosságú ah­ hoz, h o g y el tudjuk kezdeni időutazásunkat, egyfajta visszapillantó tükör:

Feltéve hogy: 1. az emberi evolúció, úgy, mint a többi élőlénynél, lassú folyamat ered­ ménye, mely hosszú korszakokon át tartott; 2. minden evolúciós változás, mint m á r említettük, a természetes kivá­ lasztódás eredménye és kizárólag csak a faj fennmaradása érdeké­

Kor 15 000 000

4 200 000 3 200 000 2 600 000

1 200 000

250 000 35 000

Nev

ben létezik;

Koponya­ kapacitás cm'-ben

Eredet

Ramapithecus

Majomfajta, mely úgy alkalmazkodott, hogy lejött a fáról

Australopithecus anamensis

375-400

Australopithecus afarensis

500

Homo habilis

Homo erectus

Afrika Afrika

600-750

1000

Afrika

Kenyában fedezték fel, a Turkana-tónál Lucy a legismertebb példánya Az első, aki köböl használati tárgyakat készített

Afrika, Eurázsia

Elindul a népvándorlás, melynek köszönhetően Ázsiában és Európában is megjelenik 35 000 évvel ezelőtt halt ki

Homo (sapiens) neanderthalensis

1500

Eurázsia

Homo sapiens sapiens vagy Cro-Magnon

1100

Afrika

A modern ember

vizsgáljuk m e g alaposan, jóllehet röviden, az evolúciós folyamatunkat: • 15 millió évvel ezelőtt, az afrikai őserdőkben, a majmok egyik cso­ portja úgy döntött, hogy lejön a fáról és lassacskán megváltoztatta a testtartását, megtanult a hátsó lábain járni; • 4,2 millió évvel ezelőtt ebből a majomcsoportból fejlődött ki az Aust­ ralopithecus: vegetáriánus volt mindenevő hajlammal, a csimpán­ zok közösségéhez hasonló társadalmi formában élt; • 3,2 millió évvel ezelőtt megjelent Lucy, v a g y Lucy nagymama, aho­ gyan kedvesen becézik az antropológusok; ma ő a legismertebb kép­ viselője az Australopithecus afarensisnek (az etióp A f a r sivatagból), mely abban különbözött az előző fajtától, hogy a hím e g y r e nagyobb hajlandóságot mutatott, hogy segítse a nőstényt a rokoni kapcsola­ tok kezelésében, megteremtve a párkapcsolat alapjait, mely egé­ szen a kicsik elválasztásáig tartott; • 2,6 millió évvel ezelőtt megjelent e g y új faj, a Homo habilis, melyet az első igazi embernek tartanak, mert képes volt használati tárgyakat

1. táblázat

22

Megjegyzés

készíteni csontból, fából és elsősorban kőből;

23

- i,£

minid c w o i o/.oiou a nomo nauuis a i a a i a a noiyoi a tiomo

erecíusnak, egy olyan emberi egyednek, mely stabilan elsajátította az egyenes testtartást, szervezetten vadászott, és főleg tudta hasz­ nálni a tüzet hússütéshez;

imii ,i mai n a p i g m e g m ű k ö d n e k , es i n t e n z i t á s u k s e m K u l o n o o z o t t a mos-

la inaktól".

Tehát: a föld felszínének változásait olyan állandó és folytonos, nem nagy intenzitású erők idézik elő, melyek m é g manapság is aktívak. Vol­

• 250 000 évvel ezelőtt megjelent a Homo sapiens v a g y neandertha-

taképpen Darwin esetében olyan elmélettel állunk szemben, amely egy

lensis, nagyon hasonlított hozzánk mind külsőleg, mind intelligen­

másikra, Lyell elméletére épül. D a r w i n állításáról az értelmező szótár

ciában, meglehetősen kifejlett szociális és interperszonális érzé­

elmélet címszava alatt ezt olvashatjuk: „absztrakt, spekulatív gondolat­

kenységgel rendelkezett; hitt a túlvilágban és eltemette a halottakat;

menet, mely rendszerbe szedett tételekből áll, melyek indukción és követ­

rejtélyes körülmények között halt ki 35 000 évvel ezelőtt;

keztetéseken keresztül köthetők egymáshoz", és ezek mind egy másik

• körülbelül 35 000 évvel ezelőtt jelent m e g a színen az a faj, amelyhez

spekulatív absztrakt gondolatmenetre épültek. Ezek után Önöknek n e m

tartozunk, a Homo sapiens sapiens, úgy is ismert, mint „A crö-

tűnik úgy, hogy nehéz elfogadni igaznak egy ilyen körülmények között

magnoni előember" (arról a francia helységről nevezték el, ahol

született állítást?

megtalálták

maradványait);

azonban

jóval

korábban

született,

a Neander-völgyi ember kortársa volt, de magasabb intelligenciával rendelkezett, jobban alkalmazkodott a változásokhoz, és egy szar­ 4

vakkal ékesített istenben hitt;

• a jelenlegi embert nyilvánvalóan jól ismerjük.

2. számú nyom Más lenne a helyzet és bizonyára helytállóbb, ha egy törvény lenne az alapja az elméleti tételnek, de ez nem a darwini elmélet esete. Másfelől, hogyan lehet elfogadni az emberi evolúció elméletét, amikor m a g a a szerző kellő paleontológiái bizonyítékok híján annyit mond, hogy egy­

Vádirat

szer majd fel fogják fedezni a híres „hiányzó láncszemeket", melyek ta­ núi az egyik fajból a másikba történő graduális átmenetnek? Ez n e m olyan kicsit, mint előre levédeni magunkat?

Az alább következő rövid vázlatot kiindulási pontnak szánom az emberi­ ség fejlődéséről, amelyre fel lehet építeni egy gondolatmenetet, és pró­

3. számú nyom

bákkal igazolni, hogy ma - a technika és a tudomány fejlődésének kö­

Csak hogy éljünk e g y példával: mit mondjunk a zsiráfról? Igen, hölgyeim

szönhetően - m é g világosabb, mint korábban, hogy a darwini elmélet hi­

és uraim, a zsiráfról. Ennek a szép és elegáns állatnak azért nőhetett

bás és hiányos: az nem az igazság!

olyan hosszúra a nyaka, mert a falevelek, melyek táplálékát képezik, az­

Nézzük, hogy miért.

az a faj túlélését biztosították, m á r csak a fák csúcsain voltak. N e m vita­

Ismertetni fogok több, de nem túl sok nyomot, amellyel alátámasztom

tom a hipotézist, viszont ebből következik, hogy kellett volna találni olyan

a feltevésemet, és ami ennél is fontosabb - v a g y talán alapvető -, hogy bi­

fosszilis zsiráfmaradványokat, rövidebb nyakkal, melyek a mutáció kö­

zonyítékokkal szolgálok.

zépső szakaszából származnak. Nos, sajnos ezek a bizonyítékok nem lé­ teznek, nem találták m e g őket.

1. számú nyom A fajok eredete (ebben a konkrét esetben az emberi fejlődésről van szó),

Ezenkívül, anélkül, hogy a retorika eszközével akarnám alátámasztani

Darwin szerint egy másik, geológiai elméleten alapszik, a „Lyell elven".

nyomozásom, mit gondolnak, a tudósok mind tiszta lelkek? Előfordult,

Charles Lyell (Skóciában született 1797-ben) olyan ambiciózus volt,

hogy kutyaszorítóban voltak, és bevallották, hogy megmásították ered­

hogy interpretálta korának minden geológiai tudásanyagát, melyből ez

ményeiket, csak hogy célba érhessenek, hogy híresek, elismertek le­

az állítás született: „a legősibb időktől kezdve, amire képesek vagyunk

gyenek. Ennyi előszó elegendő, hogy megcáfoljuk objektíven azt, amit

visszapillantani, egészen máig, olyan okok hatottak, melyek kivétel nél-

24

25

;iv. elunni, időszakokban ugy nel inia.ltak, mini. a „hiányzó láncszem tudo­

(Ottak, hogy semmilyen kapcsolni n e m létezett a,/ őseink es a- Neander

mányos Ibi fedezése. Nézzünk néhány példát:

völgyi emberek között. Ebből a fontos nyomozásból kiderült az is, hogy a két külön ág, amelyről mi származunk és a másik, amelyről a Neander­

1. eset

völgyi ember származik, több mint 500 000 évvel ezelőtt vált ketté. Vigyá­

A leghíresebb eset a múlt század elején történt, 1912-ben, amikor Charles

zat! Az is igaz, hogy ezt az állítást sokáig bírálták, egészen addig, amíg

Dawson paleontológus bejelentette, hogy megtalálta az angliai Piltdown-

hozzánk időben m é g közelebb, a glasgow-i egyetem kutatói megvizsgálták

ban egy hominida koponyáját a kései pleisztocén korból: ez volt annak

egy Neander-völgyi gyermek fosszilis maradványainak DNS-állományát,

vitathatatlan bizonyítéka, hogy a majomtól származunk. A lelet jellem­

aki a Kaukázus északi részén élt kb. 30 000 évvel ezelőtt. Összevetve

zői pontosan ráillettek a „hiányzó láncszemre". A hominida úgy került

a gyermek DNS-állományát a mai m o d e r n emberével, ugyanarra a követ­

be az antropológiakönyvekbe, mint Eoanthropus Dawson. 1953-ban vi­

keztetésre jutottak, mint Paabo: m í g a kaukázusi g y e r m e k és a Paabo által

szont a British Museum e g y kutatócsoportja felfedezte, hogy a koponya

tanulmányozott Neander-völgyi ember genetikai sorozatai nagyon hason­

hamis; a felső része egy kb. 50 000 évvel ezelőtt élt emberé, az állkapcsa

lóak, addig a miénkkel összevetve nagyon is eltérnek. 7

viszont egy modern orangutáné.

5

2. bizonyíték 2. eset:

A Baltimore-i Johns Hopkins University antropológus kutatócsoportja,

Hasonló történt Ernst Haeckel fejlődéstani biológussal, aki a 19. század

melyet dr. Christopher Ruff vezetett (megjelent a cikk a Nature magazin-

végén megalkotta elméletét, mely szerint az emberi embriók és a többi emlős embriói életük első pár hetében mind ugyanazon az evolúciós fo­ lyamaton mennek végig, a z a z az emberi embrió először hal, majd hüllő,

170 cm

végül pedig emberi jellegzetességeket mutat. Ez annyira elterjedt, hogy m é g ma is sok ember úgy tartja, hogy az első stádiumban végzett abor­ tusz nem olt ki kifejezetten emberi életet. Ez a teória, melyet „összegzés­ nek" neveztek el, köztudottan hamis volt: Haeckel hozzáértő kezekkel „segített magán", megfelelőképpen alakították át az embriók rajzait úgy, hogy minél jobban hasonlítsanak egymáshoz. A m i k o r felfedték az igaz­ ságot, azzal próbálta enyhíteni tettét, hogy más evolúciókutatók is folya­ modtak m á r hasonló trükkökhöz. 6 E rövid kitérő után lássuk a bizonyítékokat, amelyek alátámasztják a vádiratomat. 1. bizonyíték 1997-ben Svánte Paabo paleontológus és molekuláris antropológus a lip­ csei M a x Planck Institut munkatársa összehasonlította a Homo sapiens neanderthalensis egyik csontjából nyert genetikai állományt a m o d e r n ember DNS-ével. A r r a a felfedezésre jutott: túl sok a különbség ahhoz, hogy feltételezni lehessen a Neander-völgyi e m b e r génjeinek bármiféle nyomát bennünk. Éppen ezért ezek a genetikai tanulmányok bebizonyí-

26

2. ábra

27

n;m

\\i\u m á j u s i ! a.nj, uj',y ven.e, n o g y a N e a n d e r v ö l g y i e i n n e r l e s u u i d i i a

30 s z á z a l é k k a l v a s k o s a b b volt, m i n t a, m a i m o d e r n e m b e r é . "

D| egyenes janis: ez volt az egyetlen lehetséges testtartás őseink hely­ változtatásához.

Az evolúció egyik alapja az, hogy lényegében mindig egy irányban halad, azaz nem fordul vissza ellenkező irányba.

Végezetül: a liverpooli kutatások szerint őseink, „amikor lejöttek a fáról",

3. bizonyíték

azt eddig feltételeztük".

már egyenesen jártak. í g y „az ember két lábon járt már jóval előbb, mint 10

Ha az összes élőlény párhuzamos létezése dokumentált - beleértve az embereket is - egy bizonyos történelmi pillanatban, akkor az evolúciós

5. bizonyíték

elmélet eleve hibás, hisz ha megnézzük az evolúció tulajdonságait, rög­

Néhány lehetséges fejlődési stádiumot, mint a Ramapithecus, kizárták

tön látjuk, hiányoznak annak feltételei. A h o g y a tudományos felfedezés

a képzeletbeli emberi fejlődés családfájából, amikor rájöttek, hogy csak

is bizonyítja: a Neander-völgyi emberek e g y időben éltek a mi őseinkkel

egyszerű majmok voltak. 11

sok éven át, és főleg Európában az együttélés a Homo sapiens sapiens­ szel több százezer évig tartott, pontosan 37 000 évvel ezelőttig, amikorra

6. bizonyíték

is a jégkorszak vége tehető és kihaltak a Neander-völgyiek. Olyan hosszú

Az Australopithecus csontvázán számos tudós által elvégzett nagy mennyi­

együttélésről van szó, ami az egyik legizgalmasabb talányt gerjesztette,

ségű kísérlet bebizonyította, hogy nem helytállók az evolúcióelméletet

amely valaha is lázba hozta a paleoantropológusokat: a lehetséges ke­

vallók feltevései ennek a fajnak az anatómiai felépítéséről, miszerint ma­

reszteződéseket a két fajta Homo között.

jomformájuk volt ugyan, de mégis két lábon jártak, mint az emberek.

A Homo sapiens neanderthalensis és a Homo sapiens sapiens (a mo­

Egy széles körű kutatás során, amikor is több Australopithecus egye­

dern e m b e r ) ugyanabban a régióban éltek. Ezek a tények világosan rá­

det vizsgált m e g két világhírű anatómia szakértő, az angol Lord Solly

mutatnak a feltevés törékenységére, miszerint az egyik közülük a másik

Zuckerman és az amerikai prof. Charles Oxnard, fény derült arra, hogy

őse lehetett.

ezek a lények nem kétlábúak voltak, és úgy mozogtak, mint a mai mo­ dern majmok. 1 2

4. bizonyíték Beszéljünk most az emberi testtartás „lassú" fejlődéséről, a négy lábról 9

7. bizonyíték

két lábra állásról. Dr. Robin Crompton vezetésével a liverpooli egye­

H a ennyi m é g nem elég, akkor 1969-ben az U N E S C O kiadta a Four state­

tem

számítógépen össze­

ments on the race question13 tanulmányt, amelyet külön e r r e a célra

tett szimulációt végezni, és megpróbálták rekonstruálni az emberi

készített tudományos kutatások támasztottak alá. így az U N E S C O és

evolúció

a legfrissebb tanulmányok szerint az emberi faj egyedülálló és egy ere­

antropológuscsoportjának történetét.

A

sikerült

kutatók

először

betáplálták

a

szükséges

adatokat

ahhoz, hogy tanulmányozni lehessen h á r o m dimenzióban egy „női

dete van.

modell" mozgását: megadták Lucy csontvázának méreteit, arányait. Lucy, a híres ősünk körülbelül 3,6 millió évvel ezelőtt élt Kelet-Afriká­

Fel tudnék hozni m é g további példákat, de tekintettel a könyv tartalmá­

ban, ahol 1974-ben különleges módon találtak rá földi maradványaira.

ra, annak az lenne a veszélye, hogy az evolúciót kritikus szemszögből

A teszt megdöbbentő eredményt hozott: az első embereknek nem volt

taglaló témák túlsúlyba kerülnének, holott ezek csak a kiindulópontját

megfelelő a majmok járása, mert ha úgy kellett volna futniuk, mint

jelentik a nyomozásunknak. Kicsit úgy hatna, mintha akkora ugródesz­

egy csimpánz, akkor folyamatosan elestek volna. N é z z ü k tehát a két

kát építenénk, mint m a g a az úszómedence, és ennek az lenne a veszélye,

lehetőséget:

hogy nem tudunk rendesen beleugrani a vízbe.

a) meghajlott testtartás: a hajlott hátú, berogyasztott lábú járás n e m volt életképes, túl sok energiát igényel;

28

29

2. lejezet

KovetKezteres Az imént felsorakoztatott nyomok és bizonyítékok után tudományosan és meggondoltan kijelenthetjük: a darwini elmélet egyáltalán nem tár elénk bizonyosságokat az e m b e r eredetéről. Ezért bátran lezárhatjuk az ügyet. Csak m é g e g y megjegyzés: ideje lenne elméletnek tekinteni azt, ami el­ mélet, feltevésnek azt, ami feltevés és tudományos bizonyosságnak, tehát bebizonyított és dokumentációval alátámasztott ténynek, ami valóban tudományos bizonyosság! Folytatódik viszont az igazság hajszolása: m é g csak az első állomást

Mítoszok, legendák vagy valóság?

értük el. Bár elterjedt az a meggyőződés, hogy a történelem megállíthatatlanul halad előre az időben, vajmi keveset tudunk a miénket m e g e l ő z ő civilizá­ ciókról. És semmi sem akadályoz m e g bennünket abban, hogy azt feltéte­ lezzük: léteztek a múltban nagyon fejlett földi civilizációk, melyek kap­ csolatba kerültek a mi első őseinkkel, és ennek könnyen elképzelhető eredménye lett. Ezek olyan meglátások, amelyeket ugyan ellenőrizni kell, de nem lehet megalapozatlan feltevéseknek tekinteni. Ráadásul eh­ hez hasonló esetekről találunk történelmi utalásokat, nem is olyan rég­ ről. Elég, ha visszagondolunk az amerikai indiánokra, amikor több mint ötszáz évvel ezelőtt kapcsolatba léptek Kolumbusz Kristóf és a többi eu­ rópai felfedező technológiáival: akkor ismerték m e g a puskát, amelyet egyszerű szókincsükkel csak úgy tudtak definiálni, mint „tüzet okádó csövek" v a g y „dörgő csövek". Többé-kevésbé kortárs történelmi időkben megismétlődött ugyanez a tapasztalás a világ több részén. Elfogadható és racionális azt feltételezni, hogy ilyen jelenségek ma is megtörténnek, megtörténhetnek. Teljesen reális, ha feltesszük, hogy napjainkban egy primitív kultúra őslakója először lát repülőgépet. Mit gondolnak, hogyan fogja definiálni, amit lát? „Dörgőszárnyú madár" vagy „légörvényt kavaró sas", úgy gondolom, ezek a legvalószínűbb válaszok. A r r ó l nem is beszélve, hogy ezek az archai­ kus népek milyen nagymértékű alárendeltséget és tiszteletteljes hódolatot tanúsítanak az előtt, aki ilyen, számukra teljesen ismeretlen „varázserejű" tárgyakkal és eszközökkel érkezik. Például, nem is olyan régen, a húszas években James Hurley naturalista hidroplánjával Új-Guineába érkezett és legnagyobb meglepetésére azt tapasztalta, hogy nemcsak neki, hanem re­ pülőjének is minden este e g y állatot áldoztak a bennszülöttek, mert a repü-

31

..

..

w .

4

W

w u v

fcMVWn,

i.

>i.v

i

i

i

i

v

i

i

y

ltiqk

^'^y

j - ^ n - t d

CL

ŰUI\

H U Z i U l .

CL

KsOKJl

I 'CtlJ

deli részen található egy kicsi sziget, Tanná, il.l. egy pici állam, a Vanua.tui Köztársaság, ahol a harmincas évek végén rövid ideig élt egy amerikai ka­ tona, John Frum.

M

A helyi vallásos szertartások még ma is az ő alakjára

épülnek: istennek tartják, és várják, hogy visszajöjjön; néhány pénzérméjét

• e g y gonuoiai, Kiiejiese, e g y a t i s z i r a K i tanítás ismertetése allegorikus és költői stílusban; • sematikus és leegyszerűsített megjelenítése egy eseménynek, egy szociális jelenségnek, egy személynek, amely létrejön vagy annak éli m e g egy embercsoport.

16

és papírpénzét ereklyeként őrzik, és tiszteletére egy kicsi templomot építet­ tek. Ezenkívül az akkori törzsfőnököt, aki ma m á r nem él, és akinek álmá­ ban megjelent John Frum, „nagy prófétának" nevezték.

15

Ebből következik, h o g y a „mitologikus" (mythologikós) minden olyanra vonatkozik, ami „racionálisan tanulmányozza a mítoszokat". De m á r

Ezek az éppen felvázolt történések a „culti c a r g o " fenomenológiába

1869-től olyan jelentése is volt, ami az ókoriak mitológiai találmányait je­

tartoznak, azaz olyan jelenségek, melyek a r r a késztetik a kulturáli­

lentette, azaz „minden olyat, amiről létezőként beszélünk, de valójában

san és technológiailag fejletlenebb civilizációkat, hogy amikor kapcso­

nem létezik abban a formában". 1 7

latba kerülnek a fejlettebb civilizációkkal, azokat istenekként tiszteljék.

Vigyázat! Ki, de főleg miért és milyen kritériumok alapján dönti el,

Ez a „viszony" manapság is lehetséges, m é g p e d i g azért, mert bolygón­

hogy az objektív visszajelzésekkel rendelkező leírásokat történelminek,

kon e g y időben léteznek technológiailag magasan fejlett társadalmak

metaforikusnak v a g y legendáknak kell-e értelmezni, amikor az elbeszé­

(a „nyugatiak"), és olyan törzsi népek, melyek elképzelhető, hogy egy­

lés égi szekerekről és csodás jelenségekről beszél?

általán nem kerültek m é g kapcsolatba a m o d e r n emberrel.

Az elkövetkező fejezetekben sok antik történelmi, szent és nem szent

Ezen a ponton a dilemma az, hogy ez az istenítő folyamat létezhetett-e

dokumentumot fogunk megvizsgálni elismert tudósok értékes tanulmá­

nagyon régi, történelmi időkben is, ha egyáltalán megtörtént, hogy fej­

nyainak sorozatával. Világos és definiált hozzáállással fogjuk elemezni

lett civilizációk kapcsolatba kerültek az őseinkkel.

a szövegeket, és kihagyjuk a misztikus-irodalmi-mitológiai vizsgálatu­

Ellentétben azzal, amit sok tudós feltételezett, szeretném pontosítani,

kat, hogy csak konkrét szemszögből tanulmányozzuk. Ezekre a doku­

hogy szerintem ezek a civilizációk nem feltétlenül földönkívüliek lehettek.

mentumokra személy szerint úgy tekintettem, mint megtörtént esemé­

Mindenesetre jelenleg, a civilizációnk technológiai és tudományos fejlett­

nyek beszámolóira. Olyan történések, melyeket szegényes szókinccsel

ségi szintjének köszönhetően, olyan jelenségek, amelyek ahhoz vezettek,

írtak le, néhol hiányzik a megfelelő terminológia, részben azért, mert

hogy technológiailag fejlett lényeket istenítsenek, akik rendszerint kü­

a narrátor tudása is limitált volt, m e g a történelmi időszak is gátakat

lönleges eszközökön érkeztek az égből, teljes mértékben beazonosíthatók

szabott, melyben élt. M á r 1893-ban XIII. Leó pápa a Providentissimus

és mindenki szeme előtt vannak.

Deus enciklikákban kifejtette véleményét a szentek életrajzíróinak egyedi

Például a Biblia, és nem csak az, nagyon sok olyan lénnyel való találko­

stílusáról: „ O k nem a r r a helyezik a hangsúlyt, hogy kutakodjanak a dol­

zást ír le, akiket isteneknek tekintettek. Természetesen valaki megje­

gok természetéről, hanem megesik, hogy metaforikusán írják le és jele­

gyezheti, hogy az említett szentírás részben történelmi, részben metafo­

nítik m e g a történéseket v a g y hétköznapi nyelvezettel, ahogy az ő idejük­

rikus, helyenként m e g mitologikus olvasmány. Szeretnék röviden emlé­

ben szokás volt."

keztetni arra, hogy a „mitologikus" kifejezés g ö r ö g eredetű. A mythos szóból (beszéd, narráció, szó) és a logikós szóból ered, aminek a jelenté­

Az ember teremtése

se „a ráció és a logika tulajdonsága". A mythosnak több jelentése van, nézzük azokat, amelyeknek közük lehet a témánkhoz:

dendő ügy című fejezetet, logikus, kizárásos alapon nem marad más, mint

• kozmogónikus jelenségek, jelentős történések, kulturális alapok,

nyomozni a másik fennmaradt feltevés után: Az ember isteni teremtése.

istenek és hősök eredetének és tetteinek szent narrációja: a g ö r ö g

Ezen a ponton a nyomozó gépezet a r r a késztet bennünket, h o g y minél

mítoszok stb.;

32

Miután mélyrehatóan és figyelmesen megvizsgáltuk és lezártuk Az ere­

nagyobb mennyiségű információt gyűjtsünk be, nyomokat és adatokat,

33

ciiiiuiyuiv

ívmviguzjixaix

avi u n

uiyuii

ei

i,ui\u.i

mioi

nmuimni

luiuiin,

uniu

lyek az evolúciós elmélettől távol álló következtetésekhez vezetnek, és bi­ zonyára meghökkentőek lesznek. Hozzátartozik az objektivitáshoz és a tisztességhez, hogy megemlít­ sem, kutatómunkánkat megkönnyíti számos történész és tudós, akik mélyre ástak már az emberiséget végigkísérő rejtélyek talaján. Ők bát­ ran visszaadták olyan írásos leletek fényét és megbecsülését, melyeket a politikai-egyházi erők túl gyakran és túl sokáig elrejtettek a fejlődés és az igazság kultúrája elől. Olyan erők - és itt engedjenek m e g egy eufémiz­ must -, amelyek szerették volna megtartani a tudás status quóját és a népek feletti hatalmukat. A sok jel közül, mely a r r a biztat, hogy érdemes a teremtés irányában kutakodnunk, a mítoszok a legdominánsabbak. Az antik írásokról (me­ lyeket mitológiainak definiálunk) készült összehasonlító tanulmányok arra vezetnek, hogy az emberi történelemre úgy tekintsünk, mint homogén történelemre. Olyan témák, mint a N a p r e n d s z e r és benne a Föld születé­ se, az ember teremtése, az özönvíz, az isteni lények hősies tettei, mind kö­ zös alaptémával rendelkeznek, m é g akkor is, ha pici helyi variánsok elő­ fordulhatnak. Egyet lehet érteni azzal az elmélettel, mely szerint a törté­ néseknek híre ment, de személy szerint úgy értékelem, hogy ez csak rész­ leges feltevés. Főleg, ha figyelembe vesszük azokat az írásokat, amelyek nagyon régiek (több e z e r évvel Krisztus születése előttiek), és a világ leg­ különbözőbb tájairól származnak, egymástól messzi és nagyon eltérő kultúrákból. Ebből az következik, hogy az előző feltevés nem elegendő ahhoz, hogy m e g m a g y a r á z z a a tartalmilag nagyon hasonló mítoszok létezését, melyek viszont nagyon távol esnek egymástól földrajzilag. N é z z ü k például az özönvizet: szerepel a Bibliában, a babiloni mitoló­ giában, az asszírban és a sumerben, Ázsiában, Óceániában, az egész amerikai kontinensen és néhány afrikai régióban. Őszintén megvallva, az özönvíz történetének nagyon sok variánsát olvastam, de ha netán szeretnének utánaolvasni, felsorolom a kultúrákat, népeket, régiókat, amelyeknél megtalálható: hinduizmus, buddhizmus, zoroasztrizmus, konfucianizmus, a japán sintoizmus, az iszlám, az észak-amerikai indiánok, a kelták, a szlávok, az inkák stb.18 A mítosz fogalmát m á r taglaltuk az előző fejezetben, nem szándé­

j o i i o n e i a mítoszok loirasai gyakran pontatlanok, egyszerű nyelvezet­ tel örökítik m e g az igazság egy részét. Mindenesetre, nem minden mítosznak kell v a g y lehet reális alapja. M e g kell állapítanom objektíven, hogy nemritkán némely szerző v a g y kutató az antik szövegek fordítását „erőltetetten" értelmezi, a pontatlan leírásoknak konkrét és végleges értelmet ad anélkül, h o g y alátámaszta­ ná dokumentumokkal v a g y minimális nyomokkal. A z t vallom, hogy az ilyenfajta eljárás n e m segíti elő a tudás kultúrájá­ nak fejlődését. Az igazság ereje nem csak a saját szavainkban kell h o g y legyen, mert ha csak e r r e támaszkodna, kevés lenne, egyszerű kinyi­ latkoztatásokra redukálódna, amit egy értelmes gondolkodású e m b e r könnyen m e g tudna cáfolni. A képlékeny igazságot m e g kell erősíteni bizonyító dokumentumok­ kal, tudományos v a g y történelmi visszaigazolásokkal, különben inog és összedől. Főleg, ha figyelembe vesszük az akadályoztatás számos lehe­ tőségét, melyet a szakemberek lobbikörei alkalmaznak, egyrészt szkepti­ cizmusból, másrészt, mert félnek, h o g y ha kiderülnek bizonyos dolgok, elveszítik bebetonozott és gyakran jól megfizetett pozíciójukat. A z o k a szkeptikusok, akik kétségeiket fejezték ki az Ótestamentum Ninive városáról szóló írásairól, mely az Asszír Birodalom fővárosa volt, és tagadták, hogy valaha is létezett, m e g kellett gondolják magukat, ami­ kor 1840-ben Henry Layard brit felfedező napvilágra hozta a csodálatos várost, ahol a híres Assur-bán-apli-féle könyvtár is létezett (i. e. 7. század).* U g y a n í g y megemlíthetjük azokat a felületes véleményeket, melyek cá­ folták a hettiták létezését, jóllehet a Biblia legalább negyvenszer említi őket, egészen addig, a m í g 1905-ben a berlini dr. H u g ó Winckler fel nem fedezett egy hettita várost, Hattusát, Törökországban, Ankarától kb. 130 kilométerre északkeletre. Fontos kiemelnem, hogy az előbbi két példa csak a sok hasonló esetből keletkezett jéghegy csúcsa. De térjünk vissza a nyomok kereséséhez, utalásokhoz, melyek elvezet­ nek az igazsághoz. A h o g y m á r említettem, munkánkat megkönnyítik mindazok, akik m á r korábban elkezdték a vizsgálódást, annyira, hogy ha jól körülnézünk, láthatjuk, milyen fontos nyomokkal vagyunk körül­ véve, amelyek segítik utunkat.

kozom visszatérni rá, csak annyira, amennyi ahhoz elég, h o g y ismé­ telten hangsúlyozzam: mindaz, amit mítosznak „tituláltak", valószínűleg lehetne krónika, a múlt történelme.

34

* N i n i v e a T i g r i s folyó keleti p a r t j á n található, a m o d e r n M o s z u l v á r o s s a l s z e m b e n . A vá­ rost fal védi, m e l y 750 h e k t á r területet kerít el.

35

Iv/.ek a, n y o m o z á s u n k h o z a l a p v e t ő elemek e g y é r t e l m ű e n elvezetnek a Közel-Keletre. Egészen pontosan ahhoz a területhez, melynek határai egy geometriai formára emlékeztetnek, egy félholdra, melynek csúcsai

nogy az írások támogassak az uj egynazi si.raiegiai, ameiyei

pom.osan

a zsinat tervezett el. Talán korrektebb, ha azt mondjuk, hogy opportunista választás volt.

lefelé néznek, a mostani Egyiptomtól a Perzsa-öbölig: az úgynevezett

M e g é r t e m , ha az állításom valakinek rossz érzést okoz, de ez a történe­

„Termékeny Félhold".

lem! És a történelmet figyelembe kell venni. Mindig. Főleg a nyomozá­

Itt találkozunk a dokumentumok dokumentumával, a Könyvek köny­

sunk keretein belül.

vével, azzal az írással, amely a világ népeinek többsége s z á m á r a a koz­

Visszatérve a Bibliára: ez a legakkreditáltabb vallási-történelmi írás,

mikus és az ember teremtésének isteni elbeszélését jelenti: a Szent Bib­

mivel a keresztények és a zsidók szent könyve is. Pontosítanom kell:

liával. Természetesen nem az egyetlen igazságfelfedő dokumentum, de

a hebraizmus nem ismeri el az Újszövetséget, mert n e m látják Jézus­

bizonyára minden értelemben ez áll hozzánk legközelebb, és informá­

ban a bibliai írásokban jövendölt Messiást.

ciókban, tapasztalatokban jelenleg a leggazdagabb, m é g ha nem is tel­

A Szentírásnak több kevéssé világos része van, v a g y éppenséggel ellent­

jes, és közülük néhány hihetetlenül világos. Legalább annyira világosak,

mondásban áll az isteni filozófiával: bizonyos témákra, helyzetekre és epi­

mint kényelmetlenek. Éppen ezért a Biblia tartalmát gyakran nemcsak

zódokra a mai napig nincs „vallásos" magyarázat; főleg olyan részekre,

vallásosnak tartják, hanem mitológiainak, metaforikusnak, v a g y éppen

amelyekben Izrael istenét olyan szituációkban ábrázolják v a g y büntető vi­

valami olyannak, ami m é g értelmezésre vár.

selkedéssel ruházzák fel, melyek nem méltók egy „Szeretett Lényhez". Har­

De ez valóban így van?

minckilenc különböző könyvből áll, a tradíció szerint az első ötöt, melyek M ó z e s öt könyvét alkotják, maga M ó z e s írta isteni sugallatra. Ezek közül

A Biblia - történelem (utalások) és Exegézis

a nyomok a legfontosabb könyvhöz vezetnek, a Teremtés könyvéhez. Ebben írják le sorrendben a kozmogenezist és az antropogenezist. Szintén a tradíció szerint a Teremtés és a másik négy Mózes-könyv keletkezését

Túl gyakran és felületesen hívjuk „Bibliának" a több mint 1000 oldalas

i. e. 1200-ra teszik, de nincs róla objektív visszajelzés. Sőt, hogy pontosak le­

művet, melyet mindenhol megtalálunk, templomban v a g y a szállodák­

gyünk, a Bibliáról nincs írásos nyom i. e. 600 előttről; és a különlegessége

ban. Valójában ez a könyv tartalmazza mind az „ Ó " , mind az „ Ú j " Szövet­

pici megrökönyödést kelt. M a g a az író alakja is eltörpül a szerző kétes hi­

séget, vagyis a zsidók eredeti Bibliáját (Tanach),* és a „kanonikus" ke­

telessége mellett: úgy tűnik, M ó z e s alakja nem eredeti, hanem a híres ural­

resztény Evangéliumokat.

kodó, Sarrukín családfájára vezethető vissza az „ihlet".

Az Evangéliumok kifejezés a g ö r ö g euangélion szóból ered, vagyis „aki hoz (az angelosaól »hirnök«) e g y jó

m

Sarrukín az észak-babilóni városból, Kisből származott, amelynek

(eú)", tehát Krisztus jóvoltából

királyi udvarában fontos pozíciót töltött be, Úr-Zababa király pohár­

„a jó új hír". Engedjenek m e g e g y pici információs kitérőt: a Kanonikus

noka volt. Egyszerű családból jött: apját nem ismerte, nevelőapja La'ipu,

Evangéliumok alatt a négy evangéliumot értik: Szent Mátéét, Szent

a királyi udvar kertésze volt; Sarrukín édesanyja, Inanna (mezopotá­

Márkét, Szent Lukácsét és Szent Jánosét. Ezek kerültek be a Bibliába,

miai istennő)-papnő volt és ezért fogadalmat tett, hogy n e m lesz gyereke.

minden keresztény egyház elfogadja és autentikusnak tekinti. De vigyá­

Jóllehet a templomokban elterjedt volt a fogamzásgátló gyógynövények

zat! Ezek csak a „kiválogatottak" a sok akkoriban forgalomban levő

használata és az abortusz, mégis megestek n e m kívánt terhességek.

ujat

evangélium közül, tehát „gondviselő választás", melyet a niceai zsinat

í g y történt, hogy az anya papnő, miután megszülte gyermekét, mivel

325-ben végzett el akkori elnöke, Constantinus császár vezetésével azért,

nem tarthatta magánál, beletette egy fonott kosárba és v í z r e bocsátotta,

* T a n á k h (nj~|, T N K h ) m o z a i k s z ó , a m i v e l a zsidó vallás szent írásait definiálják, a z úgyne­ vezett „Zsidó Bibliát", m e l y r é s z e a k e r e s z t é n y Ó s z ö v e t s é g n e k . A h á r o m betű T N K h , kez­

a g y e r m e k sorsát az Eufrátesz folyó v i z é r e bízta. A kosárra e g y ná­ dasban lelt rá a királyi udvar kertésze, aki m a g á h o z vette és felnevelte.

dőbetűi a T o r a h kifejezésnek, N e v i ' i m , K e t u v i m (min Tóra, D'íCU Próféták, trmrű S z e n t e k

Sarrukín egész M e z o p o t á m i a királya lett, de nem világosak az őt trónra

életrajzírói), a z í r á s h á r o m része.

segítő körülmények.

36

37

.-.->/.! wi, n w ^ y I w i y i a . S S U K ¡1, KOI. S/,(' l<' | )l( ) (>SS/.Clia.S( inlll.il.Sill., I.ud |uk, az egyiptomi zsidó közösség e g y r e nagyobb létszámú volt és termékeny, igy e g y r e befolyásosabb és elterjedtebb lett az egyiptomi társadalomban. •

VM...-.I

• Egy valóságos történelmi szomoiiyoi aiiurm szeműéit) emi

i u i u / , 1 ii,

és ezt számos mezopotámiai régészeti lelet bizonyítja. Az ékírásos 'agyagtábláktól' kezdve, melyekot Ninivében találtak meg, a hircssé vált Assur-bán-apli könyvtárban (i. e. 668-629).

Ez nem kevés aggodalmat okozott a fáraónak, aki éppen ezért megparancsolta a bábáknak, h o g y öljenek m e g minden zsidó csecsemőt. Ez

Ezenkívül egy az újasszír korból származó írás (i. e. 7. század) leírja a szü­

azonban azért n e m sikerült, m e r t a zsidó nők egyedül szültek. Ezért

letését, a gyerekkorát. Az alábbi szöveg támasztja alá a kijelentésemet:

Egyiptom királya elrendelte népének, hogy dobják be a Nílusba a szüle­ tő zsidó fiúcsecsemőket.

„Anyám egy magas rangú papnő volt,

Ekkor történt, h o g y e g y zsidó nő fiúgyermeket hozott a világra, és e g y

apámat nem ismertem.

Apám testvérei szerették a hegyeket.

darabig elrejtette, de mivel n e m tudta v é g l e g megtartani, h á r o m hóna­

Az én városom Azupiranu,

posán a Nílus v i z e i r e bízta, miután belehelyezte e g y papiruszkosárba

Anyám, a magas rangú papnő, várandós lett velem,

a levelek közé. A z t remélte, m e g tudja menteni a kicsit a haláltól. A sors

engem. Elrejtett egy fonott kosárban,

úgy akarta, hogy a fáraó lánya találjon rá, aki fiaként nevelte fel, és a kö­ vetkező nevet adta neki: „a vízből mentett", vagyis M ó z e s . A két történet hasonlósága m e g d ö b b e n t ő és a következő táblázat m é g inkább kiemeli az analógiákat.

az Eufrátesz partján fekszik. titokban szült meg

tetejét kátránnyal lefedte.

Behajított a folyóba, hullámai nem nyeltek el. A folyó elsodort Akkihoz,

a vízmerítőhöz.

Akki, a vízmerítő magához vett, és fiaként nevelt fel. Akki,

Sarrukín

Mózes

Egyszerű családból származott

Egyszerű családból származott

Ismeretlen az apja

Anyja, apja ismeretlen, csak annyit tudunk, hogy a Lévi családhoz tartoztak

Törvénytelen gyermek volt

A papok szerint fajilag „jogtalan" gyermek volt

A királyi udvarban fogadták örökbe

A fáraó lánya fogadta örökbe, tehát a királyi udvarban

Ügyes hadvezér lett, területeket hódított meg, az akkád nép királya lett

Népe, a zsidók kivonulásának vezére lett, akik Egyiptomból az ígéret Földjére vándoroltak

2. táblázat

a vízmerítő kinevezett kertészének.

Miközben kertészkedtem,

Istár viszonozta szerelmem,

és négy évig

20

én... voltam király. "

M ó z e s származásának története mindenki által ismert, az Ószövetség­ ben találhatjuk M ó z e s második könyvében. A dokumentáció érdekében lássuk az eredeti idézetet: Megparancsolá

azért

fáraó

magot az folyóvízbe vessetek,

az

ő

népének,

mondván:

„Minden

férfiúi

minden leányzó magot pedig elevenen meg­

21

tartsatok."

Elmené pedig egy Lévi nemzetségből való férfiú, és vőn magának felesé­ get ugyanazon Lévi nemzetségből.

Teréhbe esetek pedig az asszonyi állat,

Ezen a ponton spontán felvetődik a kérdés: „ki másolt kit?" Ha iskolában

és szüle fiat, ki mikor látta volna, hogy szép gyermek volna, elrejté azt há­

lennénk, azt mondanánk, aki legelőször adja be a dolgozatát, annak

rom hónapig. És mikor tovább el nem titkolná, szerze annak gyékényből

megtámadhatatlan „alibije" van. Pont a táblázat egyszerűsége vezet el

egy

az egyetlen konklúzióhoz: bizonyára a gyanú a Biblia szerkesztőire tere­ lődik. Miért? • Sarrukín az i. e. 24. században élt, több mint 1000 évvel M ó z e s előtt. • S z á r m a z á s á t alátámasztják konkrét utalások a sumer irodalom­ ban, mint a Sarrukín legendája.

38

ládácskát,

melyet enyvvel és

fenyőviasszal

megönte,

és abba

hely-

heztetvén az gyermeket, elvété az folyóvíznek partján az sásasba. Áll vala pedig az ő nénje távol, hogy meglátná, mint lenne dolga az gyer­ meknek. Az faraónak pedig lánya aláméne,

hogy mosódnék az folyóvízben,

annak szolgálóleányi járnak vala az víznek partján,

és

és minekutána látta

39

—

—

- — I/»»I.UI.I»IV

, . . . , . , „ , , . , i i/> i n n i

u öxuigtituieu^iycií

kihozatá azt. És mikor megnyitotta volna, látá az kisgyermeket, és íme az kisgyermek sír vala, és könyörülvén rajta, monda: „Az zsidók gyermei kö­ zülvaló

ez."

avtwie. i'.gyeion; oiogou|imK

iik-j-

a n n y i v a l , nogy ez.i a z e s e i e i mgi.s/.irui

juk és besoroljuk, mint 1. egybeesés. Innentől kezdve találni fogunk újabb úgynevezett egybeeséseket vagy más mozaikdarabokat, amelyeket ha egyszer összerakunk, teljesen vilá­

És monda az gyermeknek nénje az fáraó leányának: „Elmenjek-é, hogy szoptatós asszonyi állatot híjak az zsidó asszonyi állatok közül, ki az gyer­ meket szoptassa?"

gos képet adnak majd a történésekről.

Felele az fáraó lánya: „Eredj el." Elmené azért az leányzó, és híva az gyer­ meknek anyját.

megbizonyosodni a történelmi hitelességéről, konkrétságáról, hogy

És monda nékie az fáraó leánya: „Vidd el ez gyermeket, és tartsd fel ezt

elejétől kezdve: a Teremtéstől indulunk, a kozmogóniától, a z a z a világ te­

énnekem, és én megadom néked az te jutalmodat;" és elvivé az asszonyi

remtésétől, hogy egészen pontosak legyünk, a kozmosz keletkezésétől.

állat az gyermeket, és szoptatá azt.

Majd megvizsgáljuk, hogy eredeti-e a szöveg v a g y egy származék, és mi

Felnevekedék pedig az gyermek, és vivé azt a fáraó leányának, és fia gyalánt tartja vala azt, és nevezé azt Mózesnek,

mert azt monda: „A vízből

Térjünk vissza az ember teremtése körüli igazság kereséséhez. A Bib­ lia továbbra is a legfontosabb tanúbizonyságunk. A mi feladatunk most mennyire megbízható forrása nyomozásunknak. Természetesen a leg­

az archetípusa. Összefoglalva röviden a Bibliában megjelenő zsidó tradíciót: „Isten

vettem ki őtet."22

hét nap alatt teremtette a Földet" v a g y pontosabban, hat plusz egy pihe­

Végezetül, a véletlen műve, hogy M ó z e s annyira hasonlít Sarrukínra

gosságot (1. nap); majd megalkotta az égboltot és az eget (2. nap); egy

v a g y talán egy kiváló művi kreáció, hogy felépítsenek egy legendás figu­

helyre gyűjtötte a vizeket, hogy megalkossa a szárazföldet, füveket, növé­

rát, aki egy időben atyja és v e z é r e is a zsidó népnek? Objektíven nézve,

nyeket, gyümölcsöket (3. nap); megalkotta az égbolt két nagy fényét és

az idáig felvázolt elemek alapján a válasz egyértelműen nem a véletlen

a csillagokat (4. nap); megteremtette a halakat és a madarakat (5. nap);

műve mellett szól. Egyébként, m é g ha csak feltevésként kezelnénk, ak­

megalkotta sorrendben a barmokat, csúszó-mászó állatokat és földi va­

kor is megalapozott lenne a „művi kreáció" teóriája. Elég, ha visszanyú­

dakat, majd az embert, aki uralkodni fog felettük (6. nap); végül megpi­

lunk i. e. 539-ig, amíg a zsidó nép Babilonban élt, mert a király-hadvezér

hent (7. nap). 2 3

nőnap, így: Kezdetben Isten megteremtette a Mennyet, a Földet és a vilá­

II. Nabú-kudurri-uszur oda deportálta őket, M e z o p o t á m i a új hódítójá­

Most figyelmünket irányítsuk a részletekre.

nak, a perzsa II. ( N a g y ) Kürosznak köszönhetően akkor nyerte vissza

Összességében, ami a történetből logikailag kevéssé hihető, tiszte­

szabadságát, hogy visszatérhessen Palesztinába. í g y Jeruzsálem papjai

letben tartva mások vallásosságát (Isten számára minden lehetséges),

kezébe kerül a politikai és vallási hatalom, és ők igazgatják a Palesztiná­

az a teremtés gyorsasága: minden 24 óra alatt jött létre, hétszer ismételve.

ba visszatért Á b r a h á m népét kényszerből, mert ők lesznek a perzsa ki­

Mindenesetre az eseményeknek ez az időrendi felosztása nem befolyá­

rályok kizárólagos képviselői.

solja a megvalósíthatóságát, akkor is, ha valószínűleg inkább történelmi

A későbbiekben ezek a papok lesznek illegálisan az új nemzeti egység

korszakokról, mint napokról van szó; és ezt alátámasztják azok a kuta­

előhírnökei és egy új ideológiai stratégia megalkotói, amely segíti az új

tási eredmények, melyek a Föld evolúcióját geológiai korszakokra osztják

nemzeti önállóság kivívását célzó harcot, a zsidó nemzeti-vallásos identi­

fel. De lesz m é g módunk visszatérni a témára a későbbiekben. A másik

tástudat kifejlődését; ezt támogatják a történelmi hősök legendás csele­

elem, aminek kétes a pontossága az eredeti nyelvű dokumentummal

kedeteiről szóló történetek is, amelyekkel a nép azonosulni tudott.

szemben, a héber „elohim" fordítása (hímnemű főnév többes száma,

Összegezve a birtokunkban lévő dokumentumokat: nem m e r e m kije­ lenteni végérvényesen, hogy M ó z e s sosem létezett. N e m szokásom elha­

ami azt jelenti, hogy „az égből jött urak"), melyet egyes számban Istenre fordítottak:

markodott következtetéseket levonni, mindenesetre nyomatékosítani szeretném: ez az első példa arra, hogy e g y bibliai szövegnek sumer az

40

41

l/\ v i i a g t e r e m t é s e 1,1

M.-gértom, m i l y e n ei z e l m i tol test v á l t h a t ki ez a m o n d a t az o l v a s o K D a n .

j o o o r o i o a i r a Ken oivasni.J

Biztosíthatom, hogy annak idején nekem is először végigfutott a háta­ 24

Sterá'áh hté ' cew miyamáhshsah hté ' myihölé' aráb htyihs erceb l Kezdetben teremte Isten az mennyet és az földet.

m o n a hideg. De p o n t ez az erős i z g a l o m késztetett arra, hogy mélyebbre ássak az elmélyülés és az ellenőrzés eszközeit használva. Ha visszaemlékszünk, akkor történelmi szempontból a Bibliáról elis­ merték, hogy a zsidó nép történelmét örökítette meg. Rögzítenünk kell,

A szöveg elemzésének folytatásában álljunk m e g a Világ teremtése 1,27,-

hogy a Szentírásban az elohim kifejezés elveszti a hímnemű főnév jelle­

nél és gondoljuk végig az eredeti kifejezést, „adam", melyet Embernek

gét és a többes számát is, és helyette egyes számban lévő tulajdonnévnek

fordítottak, s ezt megelőzi az „elohim" szó:

minősíthető, eloah, amit úgy fordítunk: Isten. Vajon miért? Mi az oka en­ nek az átváltozásnak?

Mádá

ah-hte'/myihölé'

'áraebiyyaw

Ez nem tudható be csupán grafológiai oknak, vagyis, hogy a többszö­

M y i h ö l é ' melestceb wómoelastceb

rös átmásolás miatt v a g y az írnokok helytelen fordítása miatt változott volna meg. Ott érdemes kutakodni, hogy a jelentés metamorfózisának

Teremte azért Isten embert az ő képére,

oka mélyen gyökerezik a zsidó nép társadalmi-vallási reformjaiban; ab­

az Istennek képére teremte azt.

ban a monoteista irányban, melyet m a g a M ó z e s akart és melyet szerve­ zetten indítottak el.

Lényeges hangsúlyozni és nagyon fontos tudnunk - mondhatnánk alap­

Egy dolog biztos: nem lehet elmondani mindezt azokról az ennél régeb­

vető -, hogy a régi emberek, amikor új kifejezéseket alkottak, figyelembe

bi kultúrákról, melyek stabilan megőrizték napjainkig eredetüket. Ha

vették a szoros kapcsolatot a név és a jelentett dolog között. Ebből a kije­

visszamegyünk az időben, ezekről a kevésbé fiatal kultúrákról léteznek

lentésből kiindulva az Ádám szót, melyet mindenki az első ember nevé­

írott történelmi nyomok (ez alapvető fontosságú a kutatásaink szempont­

nek tekint, úgy kell értelmeznünk, amit ténylegesen jelent és megjelenít,

jából), és ezek a babiloni, az asszír és a sumer néphez köthetők.

vagyis az eredeti nyelven:

H á r o m mezopotámiai nép, melyeket az úgynevezett „politeista vallási

• a héberben: A d a m a h = föld, ahonnan ki lett véve; földi (Testa, Von Rad); • (héber gyöke): pirosnak lenni, mint a föld színe v a g y a bőré (Josephus Flavius);

kultusz" köt össze. De jól figyeljünk oda! Próbáljunk megtudni és megér­ teni többet. Csakugyan kultuszról van szó? A sumereknél, akik nem az Isten szót, hanem a dingir kifejezést használták, nem isteni kultuszról volt szó, hanem tisztelték és alárendelték magukat azoknak a nagy tudá-

• asszír (gyök): Udmu = az emberi faj (A. Jones);

súaknak, akiket kineveztek a városállam védelmezőinek. A sumereknél

• sábai-föníciai: A d a m = szolga ( O . Procksch); • sumer: ADDA-MU, A D - M U = apa-férfi; emberi faj.

- hangsúlyozom - a különbség az isteni és az emberi létforma között 25

nem annyira azok természetében található, hanem inkább ezen lények erejében.

Világosan következik mindebből, hogy főnévvel van dolgunk és nem tu­

Az utóbbi évszázad különböző régészeti feltárásai során - olasz kuta­

lajdonnévvel. Tehát a Teremtésben az ádám, a földi, a földből lett teremt­

tóknak köszönhetően is - ráleltek számos olyan könyvelési, adminisztratív

ve; v a g y m é g pontosabban a Föld Embere.

és történelmi dokumentumokra, amelyeket ékírással írtak a híres agyag­

Az elemzés végeztével a Bibliának ezt a részét így lehetne „átírni":

táblákra. Ez olyan nemzetközileg is elismert assziriológusok, sumerológusok és professzorok érdeme, mint Thorküd Jacobsen (USA), G e o r g e Smith

„Az égből jött urak

megalkották

az emberi fajt saját másukra."

(Anglia), Sámuel N o a h K r a m e r ( U S A ) , Giuseppe Furlani, Giovanni Pettinato és Giorgio R. Castellino (Olaszország), Jean Bottéro (Franciaország). Ma már ismerjük ezen dokumentumok tartalmát. Világhírű fordítókról

42

43

Marduk, a világ teremtője

v<*i i m . u , a n m m m l i ; n r i l i v , l " . n IllllWlh p i m : i l!l ¡1 k 1 I I ; U.;lM la l\ es ; I '/. Í J I Z S a g K( '

resósónek. Ezeket a világban szanaszét található régészeti leleteket a Uy, nevesebb múzeumokban őrzik, ám a mi figyelmünk azokra az elbeszé­

Marduk, a világ teremtője kétnyelvű szöveg, melyet akkád és sumer nyel­

lésekre, epikus művekre, mítoszokra irányul, amelyek - jóllehet külön­

ven írtak, keletkezése az i. e. II. é v e z r e d v é g é r e tehető. R é g ó t a ismerték

böző korszakokból és kultúrákból valók - mégis hasonlítanak egymáshoz

már, amikor T. G. Pinches lemásolta és kiadta a Journal ofRoyal Asiatic

A babiloniak, asszírok és a sumerek nagyon hasonló történeteket mesél­

Socieíyban (1891); 1903-ban L. W. King felhasználta a Cuneiform Textsfrom

nek el; ha nem változnának az elbeszélések szereplőinek nevei, akkor

Babylonian Tablets in the British Museum című művében. 2 6

a történetek hihetetlenül egyformák lennének. Miért?

A kezdő rész tartalma:

Először is biztosan kizárhatjuk, h o g y a népek közötti g y e r m e k i máso lás próbálkozásáról lenne szó: a h á r o m szóban forgó kultúra, jóllehet

Az egész terület nem volt más, csak tenger! Amikor az egész tenger még

érintkezett, egymás után következik az időben. Valószínűleg azok szá­

csak egy árkot képezett, akkor lett megalkotva Eridu... majd Marduk feltöl­

mára, akik ismerték, nagyon fontos történelmi krónikák megszemélyesí­

tötte földdel a Tenger partját.

tésével állunk szemben; olyannyira fontosak lehettek, hogy ki akarták őket sajátítani, a saját népükének tekinteni.

Majd, hogy pihenni hagyja az isteneket boldogságuk helyszínén, megal­ kotta az emberiséget: Aruru alkotta meg vele együtt az emberiség magját.

Ezt most részletesebben is kifejtem. Egyes történészek, akik jártasak

Létrehozta a vadállatokat és a sztyepp vidék állatvilágát; megalkotta és

M e z o p o t á m i a kutatásában, azt vallják, hogy a térség minden egyes

helyükre tette a Tigrist és az Eufrátészt, szép sorsot adva nekik; megterem­

városállama e g y istenségnek szentelte kultuszát és belőle kiindulva írta

tette a száraz nádat, a zsenge nádat, a mocsaras vidéket, a nádast, a kiter­

újra népük krónikáját. Nyilván az idők során aszerint, hogy melyik vá­

melésre szánt erdőt.

rosállam dominálta a térséget, váltakozott az istenségek népszerűsége, és ebből adódott az, hogy ha összevetjük a különböző írásokat, akkor né­ hány cselekedetet, mely e g y és ugyanaz, több istenségnek is tulajdonítot­

Megalkotta a sztyepp növényzetét: az egész vidéken nem volt más, csak mocsaras és nádas, nagy és kicsi erdő! Ekkor a tehenek, a borjaik és a bikáik, juhok,

tak. Ezen a ponton úgy tűnik, megtaláltuk a gyökerét, az értelmét és ami

mind

legfontosabb, a miértjét annak, hogy a Biblia az elohim szó többes szá­

álltak. [...]

a

muflonok

és

a

kőszáli

kecskék,

mind

az

bárányok és kosaik, ember szolgálatába

mú alakját használja: nem más, mint az istenségek sokasága, akiket Me­ zopotámiában imádtak.

Most pedig vessük össze a Teremtés első részével:

Tehát egy vallási kultusz babiloni deportálásuk alatt (i. e. 590-540), II. Nabú-kudurri-uszur idejében a zsidó népre akkora befolyást gyako­

Kezdetben teremte Isten az mennyet és az földet. Az föld pedig vala ékesség

rolt, hogy elsajátították (a megfelelő változtatásokkal, megszemélyesíté­

nélkül való és puszta. És setétség vala az mélségeknek színén, és az Úrnak

sekkel és kiigazításokkal). Ne feledkezzünk m e g arról, hogy a zsidók ősei

lelke táplálja vala az vizeket. Akkor monda Isten: Légyen világosság, és lön

politeisták voltak. A teljes képhez tartozik, hogy az Öt tekercs, a Penta-

világosság. [...]

teuchus alapjának csak a

19. században négy tisztázott forrása van:

Azután monda az Isten: Légyen kiterjesztett erősség az víz között, mely

a jahvista, mely Júdeában született i. e. 950 körül, az elohista, mely efráimi

elválassza az vizeket a víztől. És szerze az Isten kiterjesztett erősséget, mely

és i. e. kb. 800-ban íródott, a deuteronomikus, mely i. e. 621 körül készült és

elválasztaná az kiterjesztett erősség alatt való vizeket az kiterjesztett erős­

kb. i. e. 500-ban dolgozták át és a papságé, amely i. e. 500 körül született.

ség felett vizektől, és úgy lőn. [...]

Ez a kronológiai rendszerezés azért szükséges, hogy szembetűnjön:

Azután monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre,

a Biblia megírása jóval a sumer kultúra után kezdődött, a sumerek vol­

hogy tetedjék meg az száraz, s úgy lőn. Az szárazt pedig nevezé Isten föld­

t a k azok, akik elsőként meséltek el ilyen nagy horderejű történéseket,

nek, az vizeknek sokaságát tengernek. [...]

mint a teremtés m á r i. e. 3000 körül, a Teremtéseposzban (Enuma elis).

44

45

iviunuu unnuK leieue az isién: i tozzon az ioia gyenge luveftei, magnozo füveket, gyümölcsfákat,

melyek az ő nemek szerint való gyümölcsöket hoz­

zanak, melyekben légyen az ő magvok ez földön, és úgy lön. [...] Azután monda az Isten: Hozzon a föld az ő nemének szerint való élő ál latokat,

barmokat, csúszó-mászó állatokat, és földi vadakat az ő nemek

szerint, és úgy lön. Teremte azért az Isten az ő nemek szerint való földi va­

i\y. u j a s s z a K U I i u i u : i n u h i ; g n ; i \ \\. i:. ( u t - o o i j , u g y i m i m , p c u u i y a n v a u u -

/.atot is készítettek, amelyben kicserélték a hősies Marduk nevét a saját nemzeti istenükére, Assuréra. Azonban azt a feltevést, hogy ez a mű sokkal r é g e b b e n született, pon11 >;,abban, hogy a sumerektől származik, több elem támasztja alá: • a szövegben olyan istenekre való utalások találhatók, melyek Su­ merbői valók, mint Enki (az írásban akkádul Ea), 3 0 Enlil és Anu;

dakat, és barmokat az ő nemek szerint, és az földön csúszó-mászó állato­

• a ninivei könyvtárban talált agyagtáblák oldalainak alján ez áll: „su­

kat az ö nemek szerint. [...]

m e r írásból másolt";

Teremte azért Isten embert az ő képére, az Istennek képére teremte azt, férfiúvá és asszonyi állattá teremte őket. És megáldd Isten őket, és monda

• olyan hivatalosan is sumer írásoknak minősített szövegekre hi­

nékiek az Isten: „[...] uralkodjatok az tengernek halain, az égnek repeső

vatkoznak, mint Ziuszudra és Atrahaszísz történetei v a g y a Nagy Mü.

madarain,

és

27

földön csúszó-mászó minden állatokon".

Ha m é g jobban elmélyedünk a kutatásban, e g y fontos bizonyítékot

Ha banálisnak tartják a kérdésemet: „A két szöveg közül melyik az ere­

találunk Giuseppe Furlani olasz sumerológusnál, aki m á r 1958-ban ezt

deti?", azt jelenti, e g y hullámhosszon vagyunk. Az analógiák olyan konk­

állította:

rétak az előbb elemzett két dokumentumban, h o g y több sebből vérzik az Bizonyos viszont, hogy az Enuma elis tükrözi nem kevés aspektusból azon

egyszerű feltevés elve. Viszont pontosan a Teremtéseposzb&n találjuk e g y bizonyos dolog

nép elbeszéléseit,

mitologikus írásait,

mely megelőzte a babiloniakat Me­

maximális tudását, amit a Biblia nem ír le és amit csak néhány évti­

zopotámia déli térségében,

z e d e ismertünk fel. A teremtés ebben az esetben kozmogónikus, e g y

utána következő babilonira, értem ez alatt a sumereket, akik élénk mitolo­

asztronómiai alaptanítás, és leírja teljesen pontosan, korrekten a N a p ­

gikus

rendszerünket.

nem

fantáziával kevés

és amelynek civilizációja oly mélyen hatott az

rendelkeztek,

így S.

N.

Kramer amerikai sumerológus

mitologikus költeményt (mely sumer nyelven íródott)

kutatott,

lefordított és közölt. Egészen bizonyos, hogy a szóban forgó költemény lé­

Enuma elis, avagy a mezopotámiai Teremtéseposz

nyeges vonásaiban e g y másik, régebbi elbeszélésre épül, az egyik köz­ ponti eseményben kifejtik a győztes harcot, amelyben egy szörny talán sár­ kány

vagy

kígyó

formájú

lehetett.

Ennek

az

elbeszélésnek

főszereplője

a nippuri Enlil vagy esetleg fia, Ninurta, kettejük közül az első az, aki a su­ Az irodalmi mű, mely Enuma elis címen vált ismertté, „ A m i k o r a magas­

mer pantheon legbefolyásosabb istene volt Marduk előtt. Az a körülmény,

ban..." (az első szavak fordítása) e g y babiloni vers, mely M a r d u k isten

hogy Marduk jó néhány kapcsolatban felváltotta a régi föld és vihar iste­

cselekedeteit és a világ teremtésének mítoszát meséli el; a vers első töre­

nét, Enlilt, és az, hogy az Enuma elisben ezt az istent épp csak megemlítik,

dékeire az assziriológia hajnalán talált rá A. H. Layard, H. Rassam és

azt feltételezi, hogy a költemény története végig egy ősibb elbeszélést követ,

G. Smith 1848 és 1876 között Ninive romjainál. 2 8

melynek

főszereplője

31

maga Enlil.

A mű születésének időpontja sokáig vitatott volt, hosszú ideig Hammurápi idejére vezették vissza, aki i. e. 1800 körül lépett Babilon trónjára.

Ugyanúgy, mint S. N. Kramer, a híres sumerológus, aki 1961-ben a Sume-

II. A g u m (i. e. 1480 körül) kassú uralkodó azt állította, hogy M a r d u k temp­

rian Mythologyban ezt írta a Teremtéseposzról:

lomának restaurálása közben a kopogtatóra vésetett különböző ször­ nyeket, amelyek neve „azonos azokkal a szörnyekével, amelyeket Tiámat hozott létre" (1. eposz, I. tábla, 140-143. verssor).

46

29

„Soha eddig nem kaptunk még ilyen részletes képet és megfogalmazást az em­ ber teremtéséről Sumerben, mely az i. e. harmadik évezredből származik."32

47

iNa.pju.niKiKui

(.juiv.iiiiii

r

o

u

m

a

i

proiosszor,

u

nomzeiKozi

niru

oiasz

assziriológus is azt állította, hogy „a babiloni szöveg, Marduk Teremtése, 33

teljesen nyilvánvalóan függ a sumer felfogástól".

Másrészről azt, hogy léteznek nagyon régi dokumentumok v a g y egye­ nesen özönvíz előtti írások másolatai, megerősíti Assur-bán-apli asszír király kijelentése, melyet a jelenleg a British Museumban őrzött (K.3050 és K.2964) agyagtáblára rögzítettek e szavakkal:

-

Q,

ȣja

e&

f\ti'£LLlllir

11

iöLUÍLVK

LlLl/LiriLLK

U-I.

inmiíllb

llLLI

tucf

1/

uuw^bjdi/gv*-

(sorozatról) - a

(hadsereg?) gyülekezéséről

- a háborúzással kapcsolatos sorozatokból, amennyi csak van, még a fe­ lesleges gyakorlótáblákat is,

amennyi csak van belőlük!

- az »A csatában a nyíl nem közelít az emberhez^ (ráolvasást) - az »Utazás az vidéken« és a "Belépés a palotába« (ráolvasásokat)

„[...] Jártas vagyok tudós szövegek olvasásában, melyeknek sumer nyelve­

- (orvosi?)

zete kiismerhetetlen, és akkád nyelvezetét nehéz felszínre hozni. Mélyre ha­

- (amulett)kövekre való feliratokat,

tolok az Özönvíz előtti kőbe vésett írások értelmébe, melyek zártak, süke­

rituálékat,

rályság számára

su-illa-fohászokat valamint olyanokat,

amelyek a ki­

kedvezőek

- az »A város (rituális) megtisztítása" (ráolvasást)

34

tek és kuszák."

- a »Szédülés (ellen)« (szertartást) Asssur-bán-apli a sumer irodalom nagy rajongója, tisztelője és művelője

- a "Kilábalás a bajbóU (ráolvasást).

volt. Ismeretes, hogy azzal büszkélkedett: írnokaival összegyűjtette ki­

És minden mást, amire szüksége lehet a Palotának, annyit, amennyi csak

rálysága minden házából az őrzött agyagtáblákat:

van belőlük; olyan ritka táblákat is, amelyek ismertek számodra, de Asszí­ riában nincsenek meg - kutasd fel őket az én számomra, és küldd el őket

„A

király parancsa Sadánunak

(vagy: Kudurránunak).

nekem!

Én jól vagyok - szíved legyen boldog! Még aznap,

amikor levelemet olvasod,

Most írtam a templom (ti. az Ezida) satammu-főhivatalnokának, vala­ vedd magadhoz Sumaját,

Sumu-

mint a helytartónak: a ház(ak)ban, ahol (táblákat) foglalsz le, senki sem

ukín fiát, valamint fivérét, Bél-étirt, továbbá Aplaját, Arkat-iláni fiát, illet­

fogja visszatartani tőled a táblákat! Továbbá, ha bármi olyan táblát vagy

ve mindazokat a borszippai tudósokat,

ráolvasást találtok, amelyről én ugyan nem írtam nektek, de az én palo­

akiket ismersz!

Kutasd fel mindazokat a táblákat, amelyek az ő házaikban vannak, és azokat a táblákat is,

amelyek az Ezidában [Borszippa legfontosabb szen­

tám (értsd: királyságom) számára kedvező - (az említetteken) felül azokat is szerezzétek meg, és küldjétek el nekem!"35

télye] vannak elhelyezve. Keress táblákat: - a

királyit oltalmazó)

amulettekről

Tehát bizonyosan tudjuk, hogy ezek közül sok dokumentum, melyek más

- folyó(n való átkelés)ről(?) - Niszannu

hónap

- folyófn

való

- Tasrítu

hónap

írásokkal együtt képezték a híres és egyetemes Assur-bán-apli könyvtá­

(szerencsés-szerencsétlen)

átkelés)hez(?)

kapcsolódó

napjairól

amulettkövekről

(napjai)ról

uralkodó büszke volt arra, hogy ismerte.

- az »A víz hintésének háza« (megtisztítási szertartás)ról - folyófn

való

átkelés)hez(?)

- a

pereskedés(hez

- a

nap(ok)ról

kapcsolódó

rát, olyan szövegeket is tartalmaztak, melyek az Ö z ö n v í z előtt születtek és a kiismerhetetlen sumer nyelven íródtak, s ahogy az imént olvastuk, az

kapcsolódó

amulettkövekről

amulettek)ről

- négy amulettkőből - a király ágyának fejéhez és a király (ágyának) lábá­ hoz - álló sorozatokról - az e'ru-fából készült pálcáról - (szintén) a király ágyának fejéhez

Ha mindez nem lenne m é g elég, van újabb bizonyítékunk: a fent idé­ zett szövegrészlet olyan műből származik, amelyet a tudósok tartalma miatt, Sumer királylistának3B neveztek el, erről a későbbiekben m é g be­ szélünk. Ez a dokumentum körülbelül i. e. 2100 és 1900 között született és hivatkozik egy olyan részletes listára, mely időrendbe szedi a sumer föld uralkodóit, egészen addig, míg „az Ö z ö n v í z el nem pusztított mindent". 3 7 Konklúzióként és teljesen őszintén kijelenthetjük, hogy nem lehet ki­ zárni annak lehetőségét, hogy a Teremtéseposzban megírt történet m é g

48

49

említeni, hogy ez a bibliai történet is sumer eredetű (kb. i. e. 3000). Ezt a je­ lenséget a 2. számú egybeesésnek soroljuk be. Tehát: kétségkívül, ami a mezopotámiai Teremtésről szóló művet jelen­ ti, valami konkrét dolog előtt állunk, m é g akkor is, ha túl gyakran miti­ kus elbeszélésnek és n e m történelmi dokumentumnak tekintik. Az előbbiekben már kimerítően szóltunk a mítosz kifejezés használa­

egyuu a z o g y o s ugyanazokat

UH

innosoKOk e i u s z u r a H U I I U S Í U I iiyuivun ua s*/.uuaii

magyarázattal:

Első felvonás - első jelenet -1. tábla, 1 -5. verssorok: Amikor fent az égnek még nem volt neve, és lent a szárazföldet még nem nevesítették,

táról a történelem helyett, így most n e m ismétlem m a g a m . De ahhoz,

Soli, Apszu, az első, az ő teremtőjük

hogy elérjük azt a megbízhatósági szintet, hogy a vizsgált írást v a g y írá­

Mummu és

sokat történelmileg hitelesnek és dokumentálható bizonyítéknak tekint­

ők együtt keverték össze vizeiket.

Tiámat mindennek anyja;

hessük, együtt fogjuk lépésről lépésre, alaposan megvizsgálni és ellen­ őrizni, ahogy az eset megkívánja. A vizsgálati anyagnak nem vagyunk híján.

Prózaian szólva: ebben az első versben a szerző a r r a hivatkozik, h o g y amikor a N a p r e n d s z e r m é g nem volt teljes, következésképp a Föld m é g

N e m véletlenül, m á r jó ideje köztudott és hamarosan részletesen is lát­

nem kapta m e g a nevét, csak h á r o m bolygó létezett: Apszu kezdettől,

ni fogjuk, sok bibliai epizódot a régebbi mezopotámiai történetekből vet­

M u m m u és Tiámat, mindennek az anyja. M e g j e g y z e n d ő , h o g y néhány

tek, és ez utóbbiak lényegesen hosszabbak és részletesebbek.

fordító, olaszok és külföldiek egyaránt, úgy tartják, hogy a M u m m u elne­

Sosem fogok belefáradni, hogy ismételjem: mindazt, ami nem tarto­

vezés azonos Tiámattal. Állításukat azzal támasztják alá, hogy szerintük

zott bele a „monoteista sémákba", amiket a zsidó vallási hatalom állított

„az írnokok hibás másolatáról" van szó, tehát az eredeti elnevezés

fel, cenzúrázták v a g y átalakították a rabbi történészek.

ummu lehetett, melynek jelentése „anya".

A m i bennünket illet, jóllehet a mi célunk továbbra is az, hogy meg­ találjuk az igazságot az ember teremtését illetően, ez utóbbit nem lehet logikusan különválasztani lakhelyének megteremtésétől: a Földtől. Ezen a vonalon folytatjuk a kutatásainkat és nyomozásunkat, racionálisan mérlegelve az eredményeket. Javaslom, úgy olvassák el azt, amit hama­ rosan a figyelmükbe ajánlok, hogy szó szerint értelmezzék annak, amit valójában jelent: az első adatsor egyáltalában nem mitológiai történe­ tekből áll össze, hanem történelmi epizódokból, amelyeket bizonyosan költői formában fogalmaztak, ráadásul rejtélyesen, de sokkal konkrétab­ bak, mint amennyire először gondolnánk.

M i n d e n bizonnyal olyan szóról van szó, amely jobban egybevág a szö­ v e g g e l és Tiámat „anya" voltával. De m a g a az említett mű is megerősíti az I. tábla 29. verssorában, hogy a M u m m u elnevezés úgy értendő, mint hírvivő, apród v a g y hírnök (fordítója válogatja). Akkor Apszu, a nagy istenségek szülője Felkiáltott és Mummut hívta, „Mummu, jöjj,

apródom,

menjünk

hírvivőjét:

ki örömmel töltöd meg szívemet,

megkeresni

Tiámatot."

Mint ahogy korábban m á r említettem, most először állunk szemben

Önök szerint lehetséges, hogy Mummu/Tiámat „elment volna megtalál­

a mennyei történések következetes, tudományos-kozmogónikus magya­

ni" önmagát? Sőt mi több, létezett e g y verzió, mely szerint M u m m u

rázatával, amely „az Égbolt és a Föld Teremtéséhez" vezetett.

Apszu fia volt, 39 amint azt Damaszkiosz, a neoplatonista filozófus meséli el, aki az 5. században élt Athénben.

A Naprendszer eredete az akkádok szerint

Visszatérve az Eposz első részének elemzésére, rájövünk, hogy az 5. verssorban - „ők együtt keverték össze vizeiket" - a s z e r z ő allegorikus meghatározást használ, de nem annyira túlzót, hogy jelezze, nem a fo­

Ahhoz, hogy jobban kövessük a jelenet képeit és lehetővé tegyük a babi­

lyókban v a g y a tengerekben lévő vizekről van szó, hanem az eredetiek­

loni Teremtéseposzban38 leírt események hatékonyabb olvasását, nézzük

ről, amelyek alapvető elemei az életnek az egész univerzumban.

50

51

M e g a l a p o z v á n az első leltevest, nem tűnik mcrcszsognok azt állítani, hogy nagy valószínűséggel:

az a.ni,ononia,sia

r e v é n |a, m i a . j u o í m c v n o i y u u j e i ^ u iicxa/jiieua.i.aj, u u n o i i b

azt ránk hagyományozták az antik rómaiak, hogy a háború istene M a r s

• Apszu a Nap, „az első és minden létező teremtője"; {fordító megjegy­

(Árész a görögöknél), s hogy társát, a g ö r ö g Aphroditét, mint a harcolók

zése: nap olaszul: sole, az első jelenet - I. tábla: 1-5. verssorban sze­

védő istenét tisztelték? És vajon egybeesés-e (4), hogy Á r é s z és Aphrodité

repel az olasz szövegben az Apszu szó mellett a „soli" szó).

egyesüléséből születik - többek között - Phoibosz és Deimosz, melyek

• M u m m u a Merkúr, „az istenek gyorslábú hírnöke" - amint azt Mer-

jelenleg is a M a r s mellékbolygói? Mindehhez hozzátesszük azt a tényt,

curiusként az antik rómaiak és Hermészként az antik g ö r ö g ö k

hogy a latin mitológiában Aphroditénak pontosan megfelelt Venus isten­

definiálták; a kis isten-bolygó, amely a neki tulajdonított funkció és

nő, és ezzel a bizonyítás véget is ér. H o g y megelőzzünk további ellenveté­

irodalmi feladatai folytán konkrétan közelebb áll Apszuhoz asztro-

seket: Venus a szerelem istennője és nem a háborúé, ugyanezen sajátos

nómiailag is.

érveléssel fontos pontosítani, hogy ez a római istennő, amint azt láttuk,

• Tiámat az óceán, a„sós tenger", amint azt az assziriológusok lefordí­

jóllehet a g ö r ö g b ő l vették át, a héberben Astárót, Astarta, a N a g y Anya

tották, s amely körülveszi azt az égi tárgyat, amely momentán (a mű

a föníciaiaknál és a kánaániaknál a termékenységhez, a szaporodáshoz

első részében) m é g nem talál világos és látható összefüggést egyik

és a háborúhoz kötött; kapcsolatban van Istár istennővel az asszír-

40

de amelynek az Enuma elis koz-

babilóniaknál, és végül, de azt kéne mondanunk, hogy a legelsőként,

mogóniában „igen kiemelkedő" szerepe van, amint arról a további­

a sumereknél Inanna istennővel. 4 3 Ez utóbbit, Enlü isten unokahúgát, a

akban majd meggyőződhetünk.

mezopotámiai pantheon egyik legfőbb istenségét kemény harcosnak és

bolygóval sem, amelyet ismerünk,

buja szeretőnek tartották; nagyon nőiesnek és a szabad szerelem patró­ Első felvonás - második jelenet -1. tábla, 7-10. verssorok:

nusának. Ezt megerősítik különféle költemények, köztük az izgalmas Agusaja-költemény.44

S miközben az istenek közül még senki nem teremtetett meg, És nem hívták őket név szerint, a sorsok előre még nem írattak meg,

Végezetül nem merészség azt tartani, hogy igen valószínű:

Akkor keblükben megalkották az isteneket.

• Lahmu a Mars, a háború Istene;

Lahmut és Lahamut,

• Lahamu a Venus, a szerelem és a háború Istennője;

akik nevet kaptak.

Az „isteneket", vagyis a bolygókat m é g nem alkották meg, tehát m é g nem

és mindkét bolygó asztronómiai helye a N a p és Tiámat között lehetett:

említik őket, és legkevésbé volt meghatározva pályájuk („a sorsuk"), ami­

az ő keblükben.

kor a vizek keveredésének hatására („az ő keblükben"), vagyis az űrben, amely teli volt kezdetleges létformákkal, a két szülő között megszületett

Első felvonás - harmadik jelenet -1. tábla, 11-12. verssorok:

két isten-bolygó, melyek a Lahmu és a Lahamu nevet kapták. Jóllehet az assziriológusok egyetértenek az identitás hímnemű-nőnemű

41

meghatározás megállapításában, m é g s e m mondható el ugyanez

Mielőtt nagyokká és erősekké váltak, A náluk felsőrendübb Ansar és Kisar teremtette meg őket.

a jelentésükről e páros istenség esetében, amely m é g kevéssé világos. A z o n b a n szükséges hangsúlyozni a két szó eredetének fontosságát, mi­ vel az általam végzett etimológiai vizsgálatok eredményei alapján a szó­ ban forgó két név az L H M („háború")

42

gyökből származik. í g y tehát

Mielőtt m é g a M a r s és a Vénusz végleges nagyságukat és stabil pályáju­ kat elérték volna, a Naprendszerben formát öltött - megteremtették őket Ansar és Kisar: két égitest, melyek nagyobbak az előző párnál.

két istenségről lévén szó, megengedhető az elsőt „háború isteneként",

Ö n m a g á b a n a két vers értelme eléggé világos, de nem lenne teljes, ha

a másodikat a „háború istennőjeként" meghatározni. Most tehát minden

nem mélyednénk el a két elnevezés jelentésének kutatásában, melyeket

befolyástól megszabadulván

52

megkérdezhetjük:

vajon egybeesés-e

(3)

53

l\ .S

a saját nevüknek tekintik őket. Mindazonáltal az ókori Közel-Kelet általam megvizsgált irodalmi szö­ vegeiben egyes tudósok - szerencsére - nem hanyagolták el az Ansar és Kisar (Ansar és Kisar akkádul) etimológiai jelentését jelezni, jóllehet megteszik ezt, de többnyire az eposz bevezetőjében inkább, mint a mar­ g ó r a írt lábjegyzetekben. Emlékezzünk rá, milyen fontos m á r a bevezető­ ben és az előzőekben követett koncepció, vagyis az, hogy az ókori szer­ zők új kifejezések megalkotásában felhasználták a név és a d o l o g jelen­ tése közötti kapcsolatot. Ezt megerősítvén utalni kell arra, hogy mindkét név, amint az g y a k r a n megtörténik a babiloni írásokban, két főnévből tevődik össze, melyekből az egyik megismétlődik (an+sar és ki+sar). A szótagok szó szerinti jelentése alapján a sumer AN azt jelenti, „ég", a KI „föld" v a g y „a tengerből kiemelkedő" föld, a SHAR-nak viszont több, de az előbbiekhez igen hasonló jelentése van, mint: „univerzum"; „világ"; „mindenség"; „teljesség", 45 olykor abban az értelemben, mint a „legfőbb" v a g y „király". 4 6 Mindebből a r r a következtethetünk, hogy a két elnevezés együtt azt jelenti: az „Egész ég", az „Egész kiemelkedett föld", nem különben a „teljes Ég", a „teljes Föld", miként az „Ég legfőbbje" és a „Földek legfőbbje" stb. A fogalmak mindenesetre nagyon hasonlítanak egymáshoz. De ez esetben vajon az Ansar és a Kisar elnevezések mely bolygóknak felelnek m e g ? Itt siet segítségünkre az asztronómia. Bolygók Merkúr Vénusz Föld Mars Jupiter Szaturnusz Uránusz Neptunusz Plútó Összes

UlOia/.ai I'OVIU V i z s g á m l. 11 >< >l S / . e m i l l U l l u u i e u u i i i i i v n u u m , n u g y a j u j j r

l,or megjelölése, mint „a földek legkiválóbbja" (Kl.SFIAR) több mint bi­ zonyos, 71 százalékos tömegével nincs riválisa. M i k ö z b e n a Szaturnusz, lollehet tömege kisebb, mint a Jupiteré, a nagyságrend tekintetében figyelemre méltóan a második, mert a N a p r e n d s z e r egyszerű szemre­ vételezésével is kétségkívül ő foglal el nagyobb teret az égen látványos gyűrűivel. Nyilvánvalóan nem „az egész eget", de minden bizonnyal úgy minősül, mint a legnagyobb teret elfoglaló bolygó az égen, vagyis „az ég legfőbb bolygója" ( A N . S H A R ) . Bár óvatosan, mint mindig, megerősítve feltételezésünket, nem kockázatos kijelenteni: „nagyon valószínű", hogy: • K I S A R nem más, mint Jupiter, „Minden földek Istene"; • A N S A R nem más, mint Szaturnusz, „a legfőbb istenség az égen". Első felvonás, negyedik jelenet - I. tábla, 13-16. verssorok: Miután

meghosszabbították

napjaikat,

megsokszorozták

éveiket,

Anu lett az elsőszülött, hasonlatos teremtőihez. Mint Ansar, hozzá hasonlót teremtett Anut, a sarját, Anu

ugyanígy az

ő

képmására

teremtette Nudimmudot (Eát).

Miután jelentős időszak telt el, Ansar és Kisar megteremtette Anu boly­ gó-istent, első gyermeküket, aki hasonlított szüleihez. Szeretnék megállni egy pillanatra, hogy a hangsúlyozzam: az „elsőszü­ lött" jelző értelemszerűen jelzi, hogy gyermekek sorozatában szám sze­

Tömeg

% a teljesből

rint az „elsőről van szó, egy sorozatból",47 melyet pillanatnyilag n e m áll

0,33020

0,01

4,86850

0,18

5,97419

0,22

0,64185

nem nyilvánul m e g világosan kifejezett módon. Lehetséges a dimenzió

0,02

1898,60000

71,16

v a g y a kinézetük miatt, de a Szaturnusz és a Jupiter jelentősen kü­

568,46000

21,31

86,83200

3,25

102,43000

3,84

0,01250 2668,14924

0,00 100,00

Forrás: www.nasa.gov. (National Space Science Data Center - NSSDC) utolsó frissítés: 2006. 06.26.

3. táblázat

módunkban megismerni. Ebben az első két verssorban a szülők és a gyerek közti hasonlóság

lönbözik: az egyiknek látványos gyűrűi vannak, a másiké m e g olyan tünékenyek, hogy a Voyager 2 űrszonda általi 1981-es felfedezésük óta sohasem látták őket, és nem is gyanították létezésüket.

48

De ez az értel­

mezési bizonytalanság rövid ideig tart. A következő verssor világossá teszi, hogy Anu „hasonlított" Ansar „Szaturnuszhoz". És mi az a nyilván­ való sajátosság, amivel kitűnhetne Anu? A gyűrűk, semmi kétség! Tehát Anunak is lettek volna gyűrűi, nyilvánvaló, hogy nem éppen ugyanazok - miután hasonlatosságról van szó -, de minden bizonnyal jól láthatónak kellett lenniük, jobban láthatóknak, mint a jupiteri gyűrűk, melyek alig

54

55

• lukkal szolgai vizsgalatunknak, m e l y e k igen hasznosak lenéinek a jövő­ ben, ós ha rögtön közvetlenül nem is, megerősítik az asztronómiai leírá.(>k pontosságát és az eddig közreadott interpretációkat. Kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy Anu akkád megfelelője 49

11 sumer AN-nak, melynek jelentése „Király, az ég istene", és az egyik su­ mer pantheonban apja volt EN.KI istennek, „a Föld Ura"-nak.

50

Ez utóbbi

a m a g a részéről megfelel az akkád Eának, melynek jelentése - a régibb sumerhez viszonyítva - picit átváltozik így: „A vizek ura";51 Nudimmud e g y további jelzője a sumer Enkinek, mely azt jelenti: „az, aki a dolgokat megalkotja". 52 Amint azt épp az előzőekben láttuk, ez is olyan elnevezés, amely lát­ szólag nem sugallna azonnali és a továbbiakban kiderítendő jelentése­ ket a szó szerinti értelmén kívül, de módunk és alkalmunk lesz találkoz­ ni velük a következő fejezetekben. Ez utóbbi kapcsán röviden nyilvánvalóvá akarom tenni, hogy az eposz Ea tulajdonságainak felmagasztalásával folytatódik, mintegy „ellenőre" 3. ábra. Az Uránusz gyűrűi észrevehetők. De akkor Anunak, amelynek gyűrűi kevésbé láthatók, mint a szaturnuszéi, de észrevehetőbbek, mint a jupiteri gyűrűk, a Nap­ rendszer mely másik bolygója felelhetne m e g ? Jelenlegi csillagászati is­ mereteink szerint csak egyetlen bolygót ismerünk, amelynek teljesen ugyanezek a jellemzői: az Uránuszt. Közbevetve: az Uránusz legfurcsább jellemzője keringési tengelyének elhajlása, amely 97,92 fokos, mintha a bolygó északról délre keringene. Csaknem kényelmes lassúsággal halad az ekliptikán, s mindig ugyan­ azon a póluson fordul a N a p felé 42 éves szünetekkel. A leginkább elfoga­ dott elmélet e m e anomália m a g y a r á z a t á r a az, hogy a bolygó n e m a köz­ ponti részével ütközött egy, a Földhöz hasonló tömegű égitesttel. Visszatérve az irodalmi műre: később Anu is megteremtette saját ha­

teremtőinek: mély, önmagába néző, bölcs, hatalmas erejű, erősebb, mint teremtőinek atyja, Ansar (Szaturnusz), nem volt h o z z á fogható az „isteni testvérei között". 5 3 Jellemvonások, amiért Ea/Neptunusz a r r a lesz hiva­ tott, hogy elsődleges fontosságú szerepet játsszon az elkövetkező vers­ sorokban, és ez a pontosítás megkönnyíti megértésüket. Nos, távol minden befolyástól, talán egybeesés (5), miként hagyomá­ nyozták ránk az antik görögök, hogy Uranosz az „ég istene" 5 4 volt? És is­ mét egy egybeesés (6), hogy Neptunusz a „tengerek istene" volt az antik római mitológiában? 5 5 Ismét a mindenkori óvatossággal: nem lenne koc­ kázatos újfent azt tartani, hogy nagyon valószínű: • Anu nem más, mint Uránusz - Szaturnusz fia és „az ég istene"; • Ea nem más, mint Neptunusz - Anu g y e r m e k e és „a vizek istene" (vagy a tengeré).

sonlatosságára Ea/Nudimmudot, egy másik isten/bolygót. A megfelelője

Mindezeken felül vessünk pillantást két tudományos publikációra, me­

utáni hajsza i m m á r csaknem elemivé, ismétlődővé vált. Valóban, ha

lyeket a Nature 402. számában 1999. december 9-én közöltek, illetve a The

a n e m z ő nyilvánvaló jellemzői a csodálatos, átható kék szín és a gyűrűk, a

Astronomical Journalban 2002 májusában. Mindkét esetben Edward W.

N a p r e n d s z e r mely

Thommes, M a r t i n J. Duncan és Harold F. Levison a következőket írták:

másik bolygója hasonlíthatna Anu/Uránuszhoz?

Jelenleg csak e g y olyan bolygót ismerünk, melynek teljesen ugyanezek a jellemzői, és ez a Neptunusz.

„A gigantikus és külső bolygók, az Uránusz és a Neptunusz kihívást jelen­

Az imént véget ért jelenetben az elnevezések etimológiája és a két

tenek

a

planetáris „istenség" nevét alkotó szótagok jelentése további informá-

olyan

régiójában

56

bolygók

kialakulásának léteznek,

elméletét

ahol egy

illetően.

dinamikus,

Ők hosszú

a

Naprendszer időintervallum

57

w.

nagy

-J

égitestek

nagyobb

—

— o ™

—

kialakulásához

•

(a

rtofi,c*oft

""ejíun

Földnél

nuzza uy

/ u r uuwjLivu

tizenötször,

illetve

tizenhétszer

amely ehhez a témához kapcsoló­

hogy a Szaturnuszon túli

régióban

formálódtak volna,

az

Uránusz és a Neptunusz növekedésük idejének legnagyobb részét az elöJupiter és

az

elő-Szaturnusz

melynek-

nincs

sa/ai icnye, meiy norpaiyan

Kering

a i\ap

körül?* Egybeesés (7), hogy Prágában, a N e m z e t k ö z i Csillagászati Unió kong­

tömegűek).

Előbb már javasoltunk egy modellt, dik: ahelyett,

. •|.;y oiyan eguesi,

között

töltötték,

és

csak

akkor közeledtek

a külső rész felé, amikor a Jupiter elnyerte imponáló gáztakaróját, és ezt követően a jelenlegi pályáik irányában fejlődtek ki."56 Eme kijelentések mondandója bizonyítékkal szolgál káoszba merült Naprendszerünk bolygóinak keletkezésére. Ezen a ponton a színházi nyelvezet szavaival élve azt mondhatjuk,

resszusán összegyűlt 2500 tudós megállapította, miszerint a Plútó* n e m bolygó, és ezt csak 2006. augusztus 24-én?** Az eposz III. táblájának első verssorai pótolják azt a hiányosságot, ami első látásra a szerző feledékenységének tűnhet, de ami valójában olyan másodrendű szerepre utal, amit joggal szokás e g y mellékbolygónak tu­ lajdonítani: Ansar nyitotta száját, Imígyen szólt hírnökéhez,

Kakához:

„Kaka hírnök, ki örömmel töltesz el,

hogy az eposz negyedik jelenete után legördül a függöny, az első felvo­

Lahmuhoz

nással a befejezéshez érkeztünk: a N a p r e n d s z e r megteremtődött. Felté­

ügyes vagy hírszerzésben, folyékonyan beszélsz,

telezésünk bizonyítást nyert!

[...]

A rövid szünetben, amely elválaszt bennünket a következő jelenettől, elég időnk van egy gyors és rövid összefoglalóra a kozmosz színpadán

és Lahamuhoz

akarlak

küldeni;

Rajta! Menj Kaka, mutatkozz be nekik, Tudasd őket mindarról,

mit néked mondok: [...]"

történt eddigi eseményekről. Tanúi voltunk az itt következő keletkezéseknek:

Ezen a ponton - ha jól emlékszik rá az olvasó -, az I. tábla negyedik jele­

• Apszu/Nap, „az első és mindennek szülője";

netében a 13-16. verssort e l e m e z v e szándékosan elidőztünk annál a té­

• Mummu/Merkúr, „az istenek gyorslábú hírnöke";

mánál, hogy Anu/Neptunusz lenne az első Ansar/Szaturnusz gyermekei­

• Tiámat/az óceán bolygója, „a sós tenger";

nek sorában. így tehát azzal kerülünk szembe, hogy nagy valószínűség­

• Lahmu/Mars, „a háború Istene";

gel „a Gyűrűk urának" második szülötte v a g y legalábbis e g y h o z z á na­

• Lahamu/Vénusz, „a szerelem és a háború Istennője"; • Kisar/Jupiter, „minden föld Istene";

gyon közeli égitest, mint M u m m u / M e r k ú r és Apszu/Nap esetében.

• Ansar/Szaturnusz, „az ég fő istensége"; • Anu/Uránusz, első fia Szaturnusznak és „az ég istene"; • Ea/Neptunusz, Anu fia és „a vizek istene" (vagy a t e n g e r é ) .

* 1930-ban f e d e z t e fel C. T o m b a u g h a s z t r o n ó m u s . * * R a i 2 4 N e w s ; C o r r i e r e della S e r a http://www.corriere.it/Primo_Piano/Scienze_e_Tecno-

logie/2006/08_Agosto/24/pluto.shtml; e r e d e t i és direkt f o r r á s I n t e r n a t i o n a l A s t r o n o m i c a l

Bolygók/istenek, amelyek minden elnevezés etimológiai eredetének tü­

Union, m e l y b e n e z áll: „ M á t ó l Plútó m á r n e m u g y a n o l y a n r a n g ú é s fontosságú b o l y g ó ,

zetes vizsgálata, nemkülönben kutatások és asztronómiai vizsgálatok és

mint a többi b o l y g ó a N a p r e n d s z e r ü n k b e n " . A z I n t e r n a t i o n a l A s t r o n o m i c a l U n i o n ( I A U ) ,

igazolások eredményeként, rendkívüli módon, nagyszerűen és minde­ nekelőtt megmagyarázhatatlanul megfelelnek azon égitesteknek, ame­ lyek a N a p r e n d s z e r t alkotják úgy, ahogyan azt ma ismerjük. Csak „alig 5000 évvel" az Enuma elis megfogalmazása után! Végül, mit jelent Plútó isten „mellőzött" bemutatása? Talán a sumerek nem tekintették ezt az égitestet bolygónak, amennyiben annak számít

58

m e l y összefogja a v i l á g összes p r o f i asztronómusát, e g y ö n t e t ű e n e l f o g a d t a azt a javas­ latot a b o l y g ó definíciójáról, a m e l y eltér attól, amit e l ő z ő e k b e n közöltünk a webolda­ lunkon, és a m i t most összefoglalunk. A b o l y g ó o l y a n égitest, a m e l y : a) a N a p körül kering; b ) e l e g e n d ő t ö m e g ű ahhoz, h o g y hidrosztatikus e g y e n s ú l y b a n m a r a d j o n ( í g y tenden­ c i á b a n a g ö m b f o r m á t v e s z i fel); c) az e g y e t l e n égitest a saját k e r i n g é s i pályája k ö z e l é b e n .

59

l'llsö felvonás

első jelenet - I. tábla, 21-25. verssorok:

1. az I, táblán a 29. verssorban ós azután magát Mummut határozzák m e g szintén mint hírvivőt, apródot, hírnököt (fordítója válogatja, ki minek nevezi];

Összeszövetkeztek a testvérek, az istenek,

58

Mozgásba lendültek

2. K a k a és Mummu funkciójukat tekintve minden bizonnyal hason­

Tiámat ellen és leterítették őrüket,

Megzavarták Tiámatot,

a folytonos zavargással

lóak voltak attól a pillanattól, hogy mindketten hírvivők voltak, aki­

feldúlták

ket más isten/bolygóknál végzendő különböző felkutató küldetésekkel

és táncaikkal zűrzavart keltettek Andurunában. *

Tiámat

idegeit

bíztak meg. Ez a helyzet Apszut (a Napot) is megzavarta, olyannyira, hogy erős reak­ Következtetésképpen logikus lenne elképzelni, hogy a két égitest fizikai­

ciót váltott ki belőle a „zavargókkal" szemben, és bizalmasan elmondta

lag is hasonló, mint ahogyan a M e r k ú r és a Plútó is azok.

Tiámatnak szándékát - amellyel az különben nem értett egyet -, hogy

Konklúzióként, mint mindig, bizonyos óvatossággal ez esetben sem

visszaállítsa

a

„csendet"

drasztikus

módon: „meg akarom semmisíteni

lenne kockázatos úgy vélekedni, hogy nagy valószínűséggel: K a k a nem

őket, megszüntetni tevékenységüket".60 Mielőtt ezt megtette volna, Apszu

más, mint Plútó-Ansar apródja/hírnöke, 5 9 Szaturnusz második gyerme­

tanácsot kért „apródjától", Mummutól, aki szándéka megvalósítását ta­

ke, így bezárul Naprendszerünk kialakulásának köre, de az utolsónak

nácsolta. A hír azonban más istenekhez is eljutott, akik azt meghallván,

érkezett sorsa nem mint bolygó, hanem mellékbolygóként folytatódik to­

némák maradtak. Látván azok elbátortalanodását és tehetetlenségét, Ea

vább. Ha úgy tetszik, egy ilyen csillagászati elhelyezkedés megerősítést nyer azzal az irodalmi megoldással, hogy a szerző Kakának, amint a r r a m á r utaltunk, másodrendű szerepet ad. A függöny felgördülését követően egy sor jelenetet látunk, melyeket személy szerint úgy jellemeznék, mint készülést a csattanóra, az elhe­ lyezkedések csillagászati konszolidációjára azzal a céllal, hogy rendet teremtsenek a rendetlenségben. Ez a műnek olyan része, amely minden bizonnyal nem kevésbé fontos az előzőeknél, de véleményem szerint nem olyan látványos. Olyannyira,

kezdeményezett, nem véletlenül, hanem ama erényének köszönhetően, mely „megkülönböztette őt isteni testvéreitől",61 és „sokkal erösebb apjá­ nál",62 ezen adottságainál fogva mondja a költő: • Ea először tervet készített: „azt szerfelett tökéletessé tette"; • eleve pozitívvá téve beavatkozásának sikerét „egy őszinte könyör­ géssel", melyet a „vízben" helyezett el (az őskoriban?); • elaltatta Apszut/Napot, „álomba ringatta, levette róla a koronát, elol­ totta annak ragyogását és magának tartotta meg"; • „megkötözte Apszut és megölte".63

hogy a r r a az elhatározásra késztetett, inkább csak érintőlegesen, futó­ lag foglalkozzam vele, mint hogy mély elemzést készítsek a szövegről. Te­

A hűséges M u m m u / M e r k ú r is hasonló sorsra jutott, mint ura, azzal a kü­

hát: a N a p r e n d s z e r kialakulásának kezdetén a bolygók között szertelen­

lönbséggel, hogy az első pillanatban m é g életben hagyták.

ség, instabilitás uralkodott. Keringési pályáik m é g bizonytalanok voltak, végső desztinációjuk m é g nem alakult ki, mozgásuk keresztező volt, egy­ máshoz közeli, a bolygók „zavarták egymást", fennállt az összeütközés veszélye. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a legnagyobb veszélynek Tiámat boly­ gó volt kitéve. Ezzel - jóllehet allegorikusán - a szerző ismertet m e g

Összefoglalva: egy meglehetősen kegyetlen, egyértelmű jelenetet áb­ rázoltak, mely gyorsan lezajlott: Ea/Neptunusz megtervezte az Univer­ zumot, a bolygók keringési pályáját és elhelyezkedésüket. Mielőtt ezeket megtette volna, a r r a törekedett, hogy megnyugtassa a N a p r e n d s z e r ősi vizeit; szándékosan befolyásolta a N a p kiváltságait önmagának tulajdo­ nítva azokat, ezzel jelezte teremtő funkciójának végét.

a Teremtéseposz I. tábláján adott verses leírásban, ahol a 21-25. sorban ezeket olvassuk:

* „Istenek hajlékának" v a g y „Égi hajléknak" fordították G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri c í m ű könyvében, a 78. oldalon; és B o t t é r o - K r a m e r , Uomini e dèi della Mesopotamia, 644. old.

60

61

egyensúlyi helyzet, amely - amint az gyakran mogiorieniK - Devezeto|e egy új, rendkívüli eseménynek. A jelen esetben véglegesen meghatá­ rozza a Naprendszerünket alkotó elemek rendeltetési helyét. Valójában az irodalmi leírások nagyon hamar jelzik ennek a kozmikus nyugalom­ nak a végét: Első felvonás - első jelenet -1. tábla, 79-82. verssorok: A sorsok helyszínén, ahol az elrendeltetés lakozik a bölcsek között a legbölcsebb, a legtöbbet tudó az istenek között, (egy isten fogantatott), az apszu közepén fogantatott Marduk, [...]. Színre lép egy isten/bolygó: a babiloniak Marduknak nevezték el. Az ég mélyén teremtették, a kételynek árnyéka sem fér hozzá: a költő három­ szor mondja el ezt. Minden alkalommal különböző definíciót használ, de összefoglaló módon csak egyetlen szó utal rá: apszu, mélység. A versek folytatódva tudtunkra adják, hogy M a r d u k megszületése Ea/Neptunusz műve. Emlékezzünk rá, hogy ez utóbbi Apszu kiváltságainak megsemmi­ sítésével m a g á r a vállalta a jogot, hogy „új isteneket teremtsen", v a g y in­ kább gravitációs vonzásról lenne szó, mely képes beszippantani az új Ea - Neptunusz 4. ábra

bolygót a N a p r e n d s z e r felé. A költő páratlan jelzők egész sorával írja le az új istenséget nyolc verssorban: Első felvonás - első jelenet - I. tábla, 87-100. verssorok:

A harc végeztével - mely elpusztította Ea ellenségeit - újra béke, derű és nyugalom uralkodott a Naprendszerben. Ea, a győztes, megünnepelvén

Testalkata jól fejlett volt, szemének villanása vakító,

az eseményt, rezidenciáját, mint az új apszut* újjákeresztelte, ez alka­

Termete férfias,

lommal jelentős főnévi értelemmel: mélység, a sorsok, a determinációk

Isteni volta különös;

eredendően hatalmas.

helye, s amely többé nem a saját neveként értelmezendő. 6 4

kivételessé vált közöttük

felsőbbrendű kvalitásaival (más istenek között);

M i n d e d d i g a hivatalos tudomány szerint n e m tudni, melyek voltak konkrétan az úgynevezett Ea/Neptunusz erényei; ráadásul elmélyült

alkata

vizsgálataink célja egészen más. Az azonban világos, hogy e m e erők ha­

lehetetlen volt felfogni, fáradságos nézni is;

tása, melyeknek következménye az „univerzális nyugalom" újbóli létre­

termete

rendkívüli

módon csodálatos; módon

hatalmas;

felülmúlván

más istenekét;

jötte, sajátja e g y látszólag rendezett rendszernek, ezt a 4. ábrán grafiku­ san ábrázoljuk.

rendkívüli

fizikai

felépítése összehasonlíthatatlan,

alakja

kivételesen nagy.65 * A z t jelenti: „mélység", G. Pettinato, Mitológia Assiro Babilonese, 529. old.

62

63

i

i

nionuja adu

iviar u i m n a K , v a g y i s n a g y u o k ü i „ n a v a i u g n i ui v e n y i u u i i

.

Egy történés, amely több a szélnél, jobban mondva nagyobb, szilárdabb, mintha egy tárgy lenne. íme, a szelek tárggyá lesznek, vagyis égitestek­ ké, melyek forognak és ezért „kavarognak" az isten/bolygó körül. Mar­ cinknak

négy mellékbolygója képződött Anu/Neptunusz gravitációs ha-

i. i •.. tra.

Mindehhez fontos hozzátenni, hogy az eposz fordítója, a híres olasz sumerológus, Giuseppe Furlani a Miti Babilonesi edAssiri című műben közöl e g y figyelemre méltó verssort, amelyet jelenleg nem találni m e g n mű egyéb fordításaiban. Ez a négy szélre vonatkozik: 5. ábra Melyek a nagy kígyót visszatartották, a csoport legerősebbjét.6S Rendkívüli dimenziójú égitest volt, minden más bolygónál nagyobb; minthogy „a sorsok helyén", a mélyben született, kezdettől saját körpályá­

Ez utóbbi pontos leírás alapján állítható, hogy a négy mellékbolygó meg­

val megáldva. Olyan körpályán lépett be a Naprendszerbe, mely nem

teremtése előtt úgy tűnik, Marduknak m á r volt e g y mellékbolygója,

egyezett m e g az ekliptikával, h a n e m olyan hajlásszögű pályára vitte,

„a nagy kígyó", a legnagyobb tömegű a csoport tagjai között. Ennek elle­

amely

bizonnyal

nére a nagy kígyó Tiámat is lehet (a nőnemű szörny). Valóban Babilon­

egy „fiatal" égitesttel állunk szemben, mely önmagából „tüzet bocsátott

ban és Asszíriában gyakran ábrázolták a M a r d u k és Tiámat közötti

ki".66 Csillagászati kifejezéssel úgy mondhatnánk, hogy M a r d u k ereden­

harot mind emlékműveken, mind pecséthengereken. Ez utóbbiakon

dő energiákat koncentrált. És valóban, amint azt a mű elmondja, aurájá­

Tiámatot „hosszú kígyóként" ábrázolták, hátán lovagló ülésben a győz­

ban „tíz istennek" megfelelő energiát sűrített. Új pályája egy második ta­

tes M a r d u k istennel. 69

minden

más

isten/bolygóénál

magasabb

volt.

Minden

lálkozás felé vitte, ezúttal Anu/Uránuszhoz. Mint látni fogjuk, ez olyan

Ez után a szükséges pontosítás után visszatérünk a szöveg elemzésé­

esemény, amely megerősíti az új jövevény fiatal korát illető megjegyzést.

re, melynek folytatása mindinkább hasonló egy csillagászati leckéhez.

Olyan koncepció ez, mely m e g m a g y a r á z z a : mi az oka annak, hogy a két

Hihetetlen, hogy az utána következő versek mindegyike mennyire az elő­

égitest közötti közeledés determinálta azon dolgok megteremtését, me­

ző interpretációk pontos megerősítése. Egy példa a sok közül: az előző­

lyeket az eposz „szeleknek" nevez.

ekben megállapítottuk, hogy miután M a r d u k fiatal bolygó volt, egy m é g nem teljesen megállapodott égitest, 70 s íme, ez a koncepció megerősítést

Harmadik felvonás - második jelenet - /. tábla, 105-106. verssorok: Anu megteremtette és generálta a négy szelet

nyer a következő verssorban (107): Marduk megalkotá a port és hagyta, vihar sodorja el azt.

67

S ajándékul adta néki: „Fiam, hagyd őket kavarogni!"

Bármely asztronómiai műnek a N a p r e n d s z e r kialakulásáról szóló feje­ A szeleket n e m biztos, hogy úgy kell érteni, mint m o z g á s b a n lévő levegő­

zete bolygók közti felhőkről, porról, a Naptól eredő szélről, mágneses

tömeget. Ez nagyon nyilvánvaló lenne és ellentétes a költői és figuratív

térről szól. M i n d e z e n jelenségek felfedezése a legnevesebb asztro-

nyelvezettel, amely áthatja az egész művet. Az elnevezéseket tehát n e m

fizikusok nevéhez fűződik, kezdve Isaac Newtonnal (1643-1727), az általa

szó szerint, hanem a nekik tulajdonított allegorikus jelentésükben kell

felfedezett „egyetemes gravitációval". U g y a n e z e n elnevezéseket, jóllehet

értelmezni. Mit takar a szelek meghatározás? „Hagyd őket kavarogni",

64

65

i..ii> f - u i m n u a i i n,ii,-juí,vt;, „ a z . u n a u a i i u i

n;i,íi/,i üUJfcl H l ti K U H U , I l O g y íniür-

máljon bennünket és leírja a teremtés kozmikus eseményeit. Visszatérve az eposzra, m e g kell jegyeznünk, hogy ez az új, nyugtalan állapot elérte a N a p r e n d s z e r minden más elemét, beleértve m a g á t a nemző Tiámatot is:

|ellemzi ökct: „rettatwtes, ijesztő sárkányok", hatalmas, deformált, befejezet­ 75

len lények, „agresszív szörnyek" 76

véve tizenegyet teremtett".

(következik) második jelenet

Harmadik felvonás - második jelenet -I. tábla, 108. verssor:

azt állítja, hogy az anya „belőlük együtt­

Közülük egy különösen kiemelkedett: -1.

tábla,

147-152.

verssorok:

Isteni gyermekei között gyűlést hívott egybe, s kiemelte közülük Kingut, naggyá téve őt,77

S hullámot keltve, zavarba ejté Tiámatot,

ő a csapatok parancsnoka, a gyűlés vezetője, a fegyverek hordozója, a harc parancsnoka,

Marduk és bolygócsoportjainak előrehatolásával kezdetét vette azok ha­

(a

háború előkészítője),

tása mindenekelőtt Tiámatra. Közvetve v a g y közvetlenül pályájuk insta­

a legmagasabb katonai rangú, a legfőbb parancsnok,

bilitását és gravitációs változásokat okozott más istenek/bolygókban is:

mindezekkel felruházta és felültette egy trónra: [...]

(folytatás) második jelenet -I. tábla, 110. (vagy 109.) verssor:

E szöveget illetően ellenvetéssel élek, jóllehet a Giuseppe Furlani profeszszor urat megillető tisztelettel. Szerinte Tiámat teremtményei tizenket­

És az ő istenei szünet nélkül viselték el a szélcsapásokat.71

ten lettek volna Kinguval, de a fiai „közt", avagy az istenek „között" (a kü­ lönböző fordítások szerint) „középen", „vele együtt" a jelentése. M a g a

(vagy)

L. W. King, 7 8 a Teremtéseposz legelső fordítója a világon, azt irja: J...J Among the gods [...]", vagyis „Az istenek között".* Ebből következik tehát,

Az ...

(istenek)...

még tovább erősítették fájdalmát lármájukkal.72

hogy a 11 mellékbolygó között Kingu volt a legnagyobb és n e m a 12 kö­ zött. Ehhez rendeltetett a felsőbbség és a mellékbolygók csoportjának

Marduknak ez a behatolása a N a p r e n d s z e r b e minden bizonnyal nem ígért semmi jót.

parancsnoki tisztsége. De m é g inkább presztízs... Harmadik felvonás - második jelenet - I. tábla, 157. verssor:

(következik) második jelenet - 1 . tábla,

111-112.

verssorok: Ő (Tiámat) átadta neki a sorsok tábláit, és azokat rátette mellkasára.

Elindult lelkükben a rossz Ok maguk (az istenek) fordultak Tiámathoz, anyjukhoz.

Ha - amint azt az előzőekben láttuk - a „sorsok" elnevezést metaforaként használták, amin a „keringési pályákat" értették, és „a sorsokat" kiosztot­

Marduk magnetikus hálójának és gravitációjának, valamint útirányának

ták az istenek/bolygók között, ebből logikusan az következik, hogy

hatására a bolygókban bizonyos változás ment végbe. Csökkentették

Kingu pont a mérete miatt, épp azon volt, h o g y m e g s z e r e z z e bolygó sze­

a Naptól való távolságukat, közeledvén Tiámat röppályájához, a r r a sür­

repét, mint olyan égitestét, melynek saját pályája van a N a p körül és

getve őt, hogy vessen véget a folytonos zavaroknak. Az istenek anyja,

nincs egyetlen égitest sem közvetlen közelében.

amint azt a következő verssorokból kitűnik, nem veszítette el végleg nemző

Ám a kozmikus háború immár küszöbön állt, és Tiámat már felkészült volt:

és aggregalo képességét, 73 és égitesteket formált (abban a m é g „élő" boly­ góközi térben, mely az „Anduruna"74 nevet viselte), mellékbolygókat, me­ lyek „kört alkottak és körülvették Tiámatot". A szöveg igen precíz, miután

66

* K é t e m b e r v a g y t á r g y között. II nuovo dizionario Házon Garzanti Ing/Ita - Ita/Ing, G a r z a n t i Editoré.

67

NegyeaiK lelvonas Tiámat maga köré gyűjtötte

teremtményeit

eiso \eienei - ui. laoia, LJÖ. verasor:

és meghatározták Marduk,

bosszúállójuk sorsát.

és háborúra készült isteni leszármazottai ellen. Az istenek elfogadták követeléseit. Gravitációs befolyásuknak köszönhe­ A versengést a nukleáris fegyverekért a g g o d a l o m m a l fogadja a nemzet­

tően

közi közvélemény ma is, éppúgy, mint akkor. A következő verssorok

Marduk pályája meghatároztatott.

a bolygóknak

sikerült helyrerakni „bosszúállójuk" pályáját.

így

a 3-25.-ig leírják az istenek/bolygók aggodalmát és az azt követő kezde­ ményezéseiket annak érdekében,

hogy csillapítsák Tiámat háborús

(következik) első jelenet - IV. tábla, 10. verssor:

szándékait. Diplomáciai jellegű tervek, melyek, sajnos - amint az ma is gyakran megtörténik - nem jártak sikerrel, és sajnálatos módon teret

az istenek közül senki sem lépi át többé az általad

engedtek az egyetlen, i m m á r lehetséges vállalkozásnak, a harcnak.

meghatározott

határt.

Ismét Mardukot látjuk a színen. Az új isten/bolygó a kozmosz mélyé­ ből jőve folytatja pályáját a N a p felé. Ő lesz a Tiámat elleni isteni csopor­

Többé egyetlen bolygó sem álmodozik majd arról, hogy módosítsa saját

tosulás hőse, visszaadván a bolygóknak a nyugalmat és az egyensúlyt:

pályáját v a g y elhelyezkedését a Naprendszeren belül. A M a r d u k által az isteneknek kijelölt „sorsa" koherens azzal a követelménnyel, hogy helyre

Első felvonás - első jelenet - II. tábla, 127-128. verssorok:

álljon a kozmikus béke. Mielőtt áttérnénk a negyedik felvonás következő és utolsó jelenetére,

Ekkor az erős fiú, apjának megbosszulója

amely a történések miatt, amint majd látni fogjuk, a legszebb, valósággal

kész a harcra, a hős Marduk.79

lenyűgöző, ismét megállapíthatjuk, hogy a mű egésze, a Teremtéseposz egy hihetetlenül sűrített asztronómia, amely az időszámítás előtti 3000.

M i k ö z b e n M a r d u k vonult Ea/Neptunusz és Anu/Uránusz után, találko­

évből származik. Vajon véletlen egybeesés (8), hogy Kaka/Plútót m é g

zott a 136. verssorban azzal, ami asztronómiailag több mint logikus: „kö­

néhány hónappal ezelőttig bolygónak tartották? Vajon véletlen egybe­

zeledett Ansarhoz,

Ezen a randevún

esés (9), hogy pályája hosszú és mély? Vajon véletlen egybeesés (10),

történik valami, ami izgalmassá teszi a jelenetet: a fiatal jövevénytől

hogy a Plútó pályája az egyetlen, amely nem esik egybe az ekliptikával,

és bemutatkozott neki" (Szaturnusz). 80

„az ajkára kapott csókot".

Ez az esemény azt a gondolatot sejteti, hogy

kapcsolat létesült a két bolygó között, v a g y e g y nagyon szoros közeledés, olyannyira, hogy m a g á h o z vonzotta, lebilincselte, elhajlította Kakát, Ansar mellékbolygóját egy másik autonóm és mély pályára, megenged­ vén neki, hogy „konzultáljon a többi istennel". Ez utóbbiak elfogadván M a r d u k feltételeit, szabad kezet adtak neki, hogy hatalmában álljon „eldönteni a sorsát" mindenkinek, azon felül, hogy „kiváló sorsot" bizto­ sított magának.

hanem attól körülbelül 17 fokkal elhajlik? Vajon véletlen egybeesés (11), hogy m a g a M a r d u k olyan szögbeállással lépett be a Naprendszerbe, amely őt „minden más bolygó közül a legmagasabbikká" tette? A második jelenet, amely előttünk veszi kezdetét, leírja a készülődést a harcra. Beszámol arról, hogy Marduk miként készül a háborúra, elő­ készítve a fegyvereket, a muníciót és minden mást, ami az össze­ csapáshoz szükséges. N e m áll szándékomban, hogy mindenáron racio­ nális jelentést adjak minden, a mű mezopotámiai szerzője által használt költői kifejezésnek, legfőként azért, mert az előző oldalakon többször nyilvánvalóvá tettük ezen kifejezések koncepcióját. Ezért az itt követ­ kező rövid jelenetben a r r a szorítkozom, hogy hangsúlyozzam a meg­ erősítő szavakat:

68

69

H o g y IOKMÜIIl

l O g j i l t!l,'" ( J i y t t l l l U c t n ^ l U , l l l l ; i y clf^tl3iCl,Jcl a z , 101011/ u u í j g u n a i

fiatal bolygó vállalkozása kimenetelét illetően.

Elővett egy íjat, s ebből csinálta meg a fegyverét,

;i

Beletett egy nyilat és megfeszítette a húrt;

Negyedik felvonás - harmadik jelenet - IV. tábla, 65- 70. verssorok:

Botot vett, s jobbjára tette; Bél megközelítette és megvizsgálta Tiámat száját, villámokat szórt maga előtt

tanulmányozta Kingu

technikáját,

és testét lángnyelvekkel vette körbe.

Amikor

elbátortalanodott,

meglátta

öt,

házastársáét.

Előkészített (ezen felül) e g y hálót, hogy behálózza Tiámat hasát,

elhagyta

s a n é g y szelet úgy irányította, hogy testének egyetlen része

Társai, az istenek, akik testőrei voltak,

se menekülhessen el: déli szél, északi szél, szél keletről és nyugatról,

szemügyre vették a példátlan hőst, és tekintetük elhomályosult.

...

A két istenség közeledése olyan hatást gyakorolt, hogy bizonytalanná tette

Még rossz szelet is teremtett, vihart, hurrikánt, szelet négyszereset,

hétszereset,

rombolót,

Bél/Marduk előrenyomulását*, s ez aggodalommal töltötte el az isteneket.

feltartóztathatatlant.

Szabadon engedte a hét szelet, melyet ő maga teremtett, Melyek

bátorsága és elbizonytalanodott:

mögéje sorakoztak

összekuszálni

Tiámat belső

részeit

Elkötelezettségük, hogy Marduknak „sorsot" szabjanak, valójában elenged­ hetetlen feltétele volt annak, hogy ez utóbbi, Marduk, szembeszálljon Tiámattal őhelyettük. Egyébként nyilvánvaló, hogy ennyi habozás, mely e g y le­

Majd azúr megemelte az Áradatot, az ő Nagy Fegyverét,

hetséges visszavonulást sejtetett a harctérről, nemcsak meghiúsította vol­

leigázta négy szolgáját, kik vonszolták:

vel. Rövidre fogva: csillagászati nyelvre fordítva az történt, hogy a két boly­

a romboló, a könyörtelen, az elárasztó, a gyorslábú;

gó közeledésének hatása megingatta Marduk pályáját olyannyira, hogy

na fáradozásaikat, hanem egyenlő lett volna a háború tragikus elvesztésé­

módosult a Tiámattal való összeütközés pályája is. De nem sokáig. jobbjára vette segítségül Csatázót és Harcost,

Valóban, Tiámat nem sokkal utána felmérte, hogy nem érte el a kívánt

baljára a Támadót, aki szétver egy egész támadásra kész vonalat

eredményt teljes fegyverzetének felvonultatásával. M a r d u k m a g á h o z

bebújt egy köpenybe, mely valójában ijesztő páncél öltözet volt.

térve zavarából, folytatta útját riválisa felé, ezúttal azonnal, habozás nél­ kül hisztérikus reakciót váltva ki Tiámatból:

M e g kell állapítani, h o g y az eposz szerzője igen tehetséges. Ebben a jele­ netben a szöveg konkréten utal Marduk isteni felsőbbrendűségére Tiá-

Negyedik felvonás - negyedik jelenet - IV. tábla, 87-90. verssorok:

mathoz képest. Ez utóbbi félelmetes, fenyegető lényekkel fegyverkezett fel, miközben a fiatal pontosan, akkurátusan készítette elő fegyverzetét,

Amikor

tehát előre eltervezett taktikával.

valósággal megőrült, eszét vesztette;

Tiámat

ezt

meghallotta,

Túl azon, h o g y jócskán voltak elektromos, elektrosztatikus, magneti­ kus stb. terei, M a r d u k nagyon számított a mellékbolygóira (húsz), me­ lyek, mint láttuk, sokan voltak, többen, mint amennyi Tiámatnak, akinek csak tizenegy volt.

Mi mást produkálhatott a két bolygó közeledése egymáshoz? A tenge­

I m m á r a csatamezőn vagyunk. Marduk megközelíti ellensége elhe­

lyük instabillá vált, a keringési pályájuk úgyszintén, elektromos viharo-

Tiámatot düh ragadta el, Mire alsó

hangosan kiáltott,

részei elkezdtek remegni.

lyezkedését, hogy kifürkéssze tervét és háborús fegyverzetét. De ezeket látva, számolva ellenfele katonai erejével, mindez olyan hatást tesz rá,

70

* Bél jelentése „Úr". M a r d u k másik jelzője.

71

j

U ^ )

l.UIlll\

I

Üli I 1
kivált a déli féltekéjét sújtották, amint az imént olvasott 90. sorból kitű­ nik. Ez további megerősítése annak, hogy az isten/bolygó Marduk kerin­ gési pályája elhajlott* ami ekkor - amint az események vizsgálatából ki­ tűnik - az ekliptika alatt tartózkodott, - tehát Tiámat alatt. A konfliktus elmérgesedett: Negyedik felvonás - negyedik jelenet - IV. tábla, 94-103. verssorok: Egymásba fonódtak a harcban, és testük egyesült! De az Úr (Bél/Marduk - a ford.) kitárta hálóját, beburkolta őt (Tiámatot - a ford.) ezután ellene küldte a Gonosz Szelet, melyet a háttérben tartott. [...] Ráküldött minden Szelet, őrjöngőt, melyek megtöltötték a hasát. Ekkor kilőtt egy nyílvesszőt és szétzúzta a hasát, Kiszakította a beleit és kitépte a szívét. Ezután megkötözte és kioltotta életét. [...] Kétségtelen, hogy e jelenet borzalmas, egyszerűen katasztrofális volt. Együtt állt minden tényező, melyek összességében valójában a végét okozták volna bármely világnak, létezzék abban az életnek bármilyen formája. Ez az egymásra ható mágneses befolyás. Marduk különféle mellékbolygói okoztak sorozatos kozmikus becsapódásokat, amelyek 6. ábra

összeütközve Tiámat testével kiszámíthatatlan intenzitású nukleáris ha­ sadásokat és robbanásokat okoztak; vulkánkitörések és perzselő mag­ mák ömlöttek a kibelezett „tiámati" felszínből; igen erős elektromos be­

között nem volt igazi közvetlen kapcsolat, jóllehet a 94. verssor „test

csapódások történtek, melyeket a két égitest közelsége okozott és ame­

a tesf'-hez kifejezést használja. A leírás aprólékos hiánya ilyen formán

lyeket M a r d u k Tiámatra zúdított, és ezek tovább pusztították az i m m á r tönkretett Tiámatot egészen addig, amíg el nem érték a magját (a szívét) és széjjel nem hasították,** és azt generálták, amit az orvosi ortopédia „többszörös stabil törésnek" definiálna, vagyis olyan törésnek, melynek részei a helyükön maradnak. És hamarosan minden isten anyja megszű­ nik az élet őrzőjeként létezni. Számot kell vetni azzal, hogy a két rivális * Lásd 64. o l d a l o n az ábrát. ** „Kettéválasztotta a testét", B o t t é r o - K r a m e r , Uomini e dèi della Mesopotamia, 669. old.

72

azt mutatja, hogy inkább költői túlzásról van szó, mintsem metaforáról. Másfelől a mű szövege kifejezetten a r r ó l szól, h o g y a M a r d u k h o z hűsé­ ges „Szövetséges Szelek" (a mellékbolygók) belépve a Tiámattal összeüt­ köző keringési pályára, erőteljesen ütköztek talajával (6. ábra). És Tiá­ mat szövetségesei milyen véget értek? A mű elemzésénél megfigyelhettük: a szerző nagyon ügyelt arra, hogy hangsúlyozza

a

színészek

szerepét

„hierarchikus

skálájuk"

alapján.

És ez a figyelem mindig m a g a s szintű, amint azt a következőkben is lát­ hatjuk:

73

Miután megölte Tiámatot, aki a kapitány volt, Feloszlatta csapatait, és a társaság szétszéledt. Az istenek, az ő [ti. Tiámat - a ford.] segítői, akik az oldalán meneteltek, Remegtek,

féltek,

Megpróbáltak

hátat fordítottak neki.

menekülni,

hogy életüket

mentsék.

De körülzárták őket és képtelenek voltak elmenekülni. Megkötötte őket és

fegyvereiket.

Egy hálóba dobta őket és egy zsákban ültek. Elrejtve a sarkokban, teljes csüggedésben. A tizenegy teremtményt pedig, akiket félelem vett körül, Az ördögi udvartartás, mely őt kísérte, Rájuk tette a pórázt, és karjuknál megkötözte őket. Az apokaliptikus kozmikus csata, mely nyilvánvalóan bevont mindent, ami Tiámat körül keringett, szétszórta úgymond, a szövetségesek cso­ portját. A mellékbolygói irányt változtattak, „hátat fordítva neki". Ez azt jelentette, hogy menekültek Tiámat magnetikus hálójából és az ellen­

t

kező irányba lökték őket, minden bizonnyal nem útirányuktól elsodródva, de elszenvedtek egyfajta „fékező hatást".

7. ábra

Valóban m a g a Marduk, aki bezárta őket saját hálójába, megakadá­ lyozván, hogy megszökjenek, beavatkozásával meghatározott számuk­

befogtak, azután „kilőtték őket az űrbe". A z o n b a n nem kis mértékben őt

ra új és titkos N a p körüli keringési pályát.

is befolyásolta M a r d u k hatalma, aki megfosztotta attól az igényétől,

Marduk ellenben Kingunak rendkívüli és elkülönített bánásmódot szánt:

hogy istenné/bolygóvá váljék. Á m d e , amint azt az ésszerű és konzekvens logika megkívánja, Kingut visszahelyezte az őt megillető helyre, vagyis

Negyedik felvonás - ötödik jelenet - IV. tábla, 119-122. verssorok:

Tiámat mellé, így lett egyetlen mellékbolygója. Továbbá amilyen egysze­ rűnek, olyan világosnak bizonyul, h o g y a „sorsok táblája", mely Kingu

És Kingut, aki közülük hatalomra került, összekötözte,

és az Isten-Holtak közé számította.

mellén volt, megerősíti, hogy M a r d u k N a p körüli sorsa m á r kialakult. Tehát összefoglalva:

Elvette tőle a sorsok tábláját, amely nem őt illette,

1. A konfliktus hatására Tiámat mellékbolygói szétszóródtak, megvál­

lepecsételte azt pecsétjével, és a saját mellére tűzte.

tozott keringési pályájuk iránya, „hátat fordítottak", feltehetően az ó r a járásával m e g e g y e z ő irányba fordultak.

Tiámat mellékbolygói között Kingu volt a legnagyobb és ez nyilván­

2. A volt tiámati mellékbolygók új keringési pályáját befogta Mar­

valóan stabilabbá tette a csoport többi tagjához képest, amelyeket előbb

duk gravitációs hálója, amely - miután nagyon közel került ellensé-

74

75

w

0

r

„

v

„ , » . .

„ . / . u u u i i u i u u v a i n a s á v a l vuilbZ,(JJlfcL OKGl,

olyannyira, hogy csúzli-effektust generált, mely képes volt új, m é g addig sosem használt pályákat teremteni. De figyelem! Ahhoz, hogy ez az esemény úgy, amint azt az antik szöveg leírja, valójában meg­ valósulhasson, feltételezi, hogy M a r d u k e g y a Tiámatéval ellentétes irányban keringjen, tehát az órajárással m e g e g y e z ő keringési irá­ nya legyen. 3. K i n g u visszalépett rangjában, és ismét mellékbolygó lett, i m m á r o n az egyetlen, amely m e g m a r a d t Tiámatnak. Ezen a ponton, anélkül, hogy belebonyolódnánk komplikált asztrofizikai érvelésekbe, amelyek túllépnének a vizsgálatunkhoz kimondottan szük­ séges kereten, elég és számunkra alapvető azt a tudományos segítséget felhasználnunk, amit jelenleg elismer a nemzetközi akadémiai világ. Vagyis, a mi Naprendszerünk a következőkből születhetett: a) e g y keringő csillagközi ködből, melynek centrumában formálódott a N a p ; ezt követően képződtek a bolygók a sűrűsödő, örvénylő gyű­ rűből, amely körülötte forgott; 82 b) a N a p zsugorodása közben elveszítette e g y sor g á z z a l teli gyűrűjét, melyek mindegyikéből létrejött e g y bolygó, s ezek maguk is csillag­ közi köddé váltak, így generálva maguk körül a mellékbolygók családját. 83 8. ábra Mindkét esetben magyarázatot lel az a tény, h o g y a bolygók ugyanazon a pályán mozognak, amely egybeesik a N a p egyenlítőjével, és e g y irány­ ban keringenek vele. Olyan körforgás ez, amelyről tudjuk, h o g y ellenté­ tes az óra járásával, vagyis „direkt körforgás".

84

Igaz, vannak kivételek. De ezekről majd a későbbiekben szólunk. Nyil­ vánvaló, h o g y az imént felvázolt m a g y a r á z a t ugyanúgy alkalmazható a mellékbolygókra, tehát olyan, mintha matematikai nyelven azt monda­

És arról, hogy sok közülük az óra járásával m e g e g y e z ő irányban kering a N a p körül, tehát ellentétben a bolygókkal, olykor az égnek számunkra is­ meretlen mélységeit elérve? Minden bizonnyal ezek az asztronómiai jelen­ ségek m é g inkább valószínűvé teszik Marduk keringési pályáját. A 3. pont olyan tényállás, melyet a jelen pülanatban csak fontos infor­ mációként kell megismernünk.

nánk: „A N a p úgy viszonyul a bolygóihoz, mint a bolygók viszonyulnak

A mű szövege a M a r d u k stratégiai diadalát dicsőítő g y ő z e l m i ünnep­

a saját mellékbolygóikhoz." Ezen a ponton i m m á r nyilvánvaló, hogy a ke­

ségnek szentelt néhány versssorral folytatódik, amely ünnepséget meg­

ringési pályák változása, melyre az előző összefoglaló 1. pontjában uta­

bízóinak, tanácsadóinak és szellemi támogatóinak rendezett: Ansar/

lunk, csak és kizárólag úgy jöhetett létre, ahogy azt leírtuk: az óra járásá­

Szaturnusznak és Ea/Neptunusznak.

val ellentétes irányból az óra járásával m e g e g y e z ő irányba változott. Mindjárt a 2. pontra térve, mit mondjunk az úgynevezett „hosszabb ideig tartó üstökösökről", amelyek belépnek az univerzumba bármilyen szög­ állásban, olyan keringési pályán, melyek hajlásszöge eltér az ekliptikától?

76

Mindazonáltal a csata m é g n e m fejeződött be teljesen, sőt nagyon ma­ gas intenzitású marad. M a r d u k pályája folytatódik, és amennyiben a mi értelmezésünkben az e l ő z ő versek helyesek, ezt az itt következő vers­ sorok megerősítik:

77

.

fvrvtmi

i »•.

k k / i w .

A hős erőteljesebben szorongatta a

ici — i t i . vismsuroiz:

megkötözött isteneket.

Ismét Tiámat ellen fordult, aki már meg volt kötözve. Amint elvégezte megszokott körforgását a N a p körül, Marduk, akinek gravitációs hatása konszolidálódott a veszteseken, visszatért, hogy talál­ kozzék Tiámattal. Ez az a megerősítés, amire m á r vártunk és pontosan m e g is kaptuk. Ez a találkozás csak úgy jöhetett létre, h o g y M a r d u k keringési pályája okozta, amelynek - amint azt már az előzőekben megfigyeltük - szük­ ségszerűen retrográdnak kellett lennie, a z a z ellentétesnek Tiámat kör­ forgásával (8. ábra). Az Úr (itt: Bél - a ford.) agyontiporta Tiámat alsó részeit, Pörölycsapása

fegyvereivel

széttörte

koponyáját.

Elvágta vérének ereit, Az Északi Szél elvitte azokat titkos helyekre. Marduk, ezúttal fizikailag beavatkozván a konfliktusba, közvetlen kap­ csolatba került ellenfelével (9. ábra), darabokra zúzta szét alsó részeit. Miután v é g l e g kettévágta az ellenség „kozmikus fegyvere", Tiámatba be­ csapódott az Északi Szél/mellékbolygó, mely elterelte pályáját, és e g y tit­ kos, új, addig ismeretlen pályára lökte az egyben maradt felét (10. á b r a ) . [...] Azúr (itt: Bél) megpihent, hogy megfigyelje elejtett tetemét, Felosztani a szörnyet és szép dolgokat csinálni belőle. Két részre törte, mint az osztrigát. Elhelyezte a felét, melyet meghajlított, mint az eget. [...] Átfutott az égen, ellenőrizvén az égi tájakat. A konfliktus véget ért, és Tiámat immár „elhelyeződött". Hátravolt m é g „szép dolgokat csinálni" a „vízi szörny" másik részéből, mely összetörve várta sorsát. Marduk úgy döntött, hogy ezekből égi boltozatot készít. M a r d u k visszatérőben lakhelye felé, végighaladt keringési pályáján és szemügyre vette az ég minden részét, minden bolygót és relatív mellék-

78

10. ábra

79

A z aiaDDi uiDiazai. K i e m o i i , nogy mennyi nusomosag I U U Ö Z I K J I U i c i

talán mert foglyul esett Neptunusz gravitációs erejének. A jelenet ezzel véget ér, de ez esetben is, mint az előző jelenetnél is, tör­ ténelmi-tudományos szellemben kell azt elemezni. Végül is hiányzik az utolsó mozaikdarab, mely a befejezését tartalmazná az Ég és a Föld Te­ remtéséről, v a g y ha jobban tetszik, a N a p r e n d s z e r mai ismereteink sze­

a mítosz és a tudomány között tanulmányunk tárgyával. Tekintsük át együtt:

rinti megteremtéséről. Valójában, ha az eddig taglalt minden bolygó azo­ nosítása helyes és korrekt, akkor csak a Föld hiányzik a sorból és a hold­ ja. Ha viszont, miközben követték az ókori szöveg elemzését és a nyomo­

1

zási folyamatot, volt hozzá elég türelmük és koncentrációjuk, hogy távol tartsák maguktól az előítéleteket és a befolyásokat, akkor nyugodtan üresen hagyhatnám ennek az oldalnak a folytatását, m e g g y ő z ő d v e ar­ ról, hogy ha Önöknek adnám át a befejezés megírását, m e g tudnák tölte­

2

ni azzal a tartalommal, ami mostanra m á r nyilvánvaló. Most m á r minden világos!

A mítosz

A tudomány

Tudományos alátámasztás

Eredmény

Tiámat az eredeti helyzeté­ hez képest (pályája a Mars/ Lahmu, és a Jupiter/Kisar között van) most egy új, addig ismeretlen pályán mozog

A Föld Nap körüli pályája (Vénusz/Lahamu és a Mars/ Lahmu) között van és az ősi babiloni szövegben nem jelenik meg addig, amíg Tiámat és Marduk össze nem ütközött.

•

•

Tiámat egyik testrészét levágták.

A Föld nem tökéletesen gömbölyű, van rajta egy csonka rész.

•

•

Tiámat egy részét össze­ törték, ebből készítette Marduk az „eget".

Az aszteroidok övének pályája a Mars és a Jupiter közé esik, oda, ahol egykor Tiámaté volt.

•

•

Tiámat egyetlen megmaradt mellékbolygója Kingu, aki vele maradt azután, hogy a többi ijedten elmenekült Marduk dühkitörése elől, magára hagyva Tiámatot.

A Hold a Föld egyetlen mellékbolygója (de hozzá mérve aránytalan).

•

•

Szám

3

Az analógiák Egyet megtanultam az életben, hogy soha semmit sem szabad biztosra

4

venni, ezért most alkalmazni fogom ezt az elvet. Az alább következő összefoglaló táblázat összeveti a mitikus és tudo­ mányos analógiákat, melyek az utóbbi jelenetben szerepeltek, és a r r a is

4. táblázat. Analógiák táblázata

hasznos lesz, hogy p r ó b á r a tegye a legelszántabb kétkedőt is. N e k i azt ajánlom, ha elolvasott mindent és eljutott addig, h o g y legyen e g y saját (és

Az 1. pont tudományos alátámasztásáról azt lehetne mondani, h o g y ma­

nem befolyásolt) véleménye, pipálja ki a „tudományos alátámasztások"

gában foglalja a racionális tudományos kifejtést, de a N a p r e n d s z e r

és az „eredmény" rubrikát.

elrendeződése egyáltalán n e m olyan kiszámítható, mint ahogy első rá­

Előtte viszont emlékezzünk arra, hogy a 52. oldalon Tiámatot úgy azo­

nézésre tűnhet. Arisztarkhosz, g ö r ö g csillagász i. e. 300 és 230 között élt,

nosítottuk, mint az Óceán, a sós tenger. Vajon egybeesés-e (12), hogy

ő mondta ki először, hogy a Föld kering a N a p körül. M e g kellett várni

a Bibliában, a Teremtés könyvének az 1,2 részétől a Föld szó, amint azt

Galileo Galileit (Pisa, 1564-Firenze, 1642), aki a kopernikuszi elmélet kö­

látjuk majd a későbbiekben, pontos fordítása az eredeti héber téhom/

vetője volt („nem a Nap forog a Föld körül, hanem a Föld és a többi bolygó

'mélység' szónak, mely Tiámatnak felel m e g ? 8 5

kering a Nap körül"), ahhoz h o g y kezdetét v e g y e a m o d e r n tudományos

Természetes, hogy nem! Tudjuk, hogy azok a zsidók, akiket Babilonba

gondolkodás, és leváljon az egyházi gondolkodásmódról. Az inkvizíció

száműztek, elkerülhetetlenül a babiloni politika, jog és vallás befolyása

elítélte Galileit és „eretneknek"* kiáltotta ki, mert ellenezte Ptolemaiosz

alá kerültek. A h o g y tapasztalni fogjuk, gyakran találkozunk majd ennek a keveredésnek az eredményével. Tehát Tiámat lehetne a Föld. De ezt m é g m e g kell erősítenünk össze­ hasonlításokkal, alátámasztásokkal és bizonyítékokkal.

80

* 1992-ben az e g y h á z ü n n e p é l y e s e n rehabilitálta G a l i l e o Galileit, és e l i s m e r t e a Szent­ szék tévedéseit, miután a I I . János P á l p á p a által összehívott b i z o t t s á g e l v é g e z t e munká­ ját. I I . János P á l p á p a b e s z é d e a P á p a i T u d o m á n y o s A k a d é m i a p l e n á r i s szekciója résztve­ vőihez,

1992. o k t ó b e r 21. (www.vatican.va)

81

— «•» n u i a u c u n a i u i m u s e g y n a z luaomanyos isme­ reteinek alapját (felejthetetlenek szavai, „és mégis mozog", melyek a Föld mozgására utaltak]. Úgy menekült meg a máglyahaláltól, hogy utolsó pillanatban visszavonta tanait, tudományos megfigyeléseinek eredmé nyeit és az abból következő felfedezéseket [„Nevezett tévedéseket és eret­ nekségeket, s általában minden véleményt, mely az egyháznak ellenére van, becsületes szívvel s nem tettetett hittel elátkozom és kárhoztatom." Con cuor sincero e fede non finta, abiuro, maledico, e detesto li suddetti errori et eresie - olaszul - a ford.].86 Abban az időben hét bolygót ismertek, beleértve a Holdat és a Földet is. Tehát a Naptól való távolságot véve figyelembe a sorrend: Merkúr, Vénusz, Föld, Hold, Mars, Jupiter és Szaturnusz, ez megerősíti bolygónk keringési pályájának azt a helyzetét, melyet az Enuma elis leír. Rejtélyes módon már i. e. 2500-ban a sumerek ismerték ezt. Sőt többet tudtak róla, mivel az eposz idáig elemzett részeiben említést tesznek Uránuszról/Anuról, Neptunuszról/Ea és Plútóról/Kaka is. Mi volt vajon a tudá­ suk forrása? o

•

a

Nem mindenki tudja, hogy 1991-ben az Európai Űrügynökség (ESA) fellőtte az ERS-1 műholdat (azzal a céllal, hogy jobban megértsék, ho­ gyan kapcsolódik a tenger állapotváltozása az atmoszféra változásá­ hoz), melyet pár évvel később követett az ERS-2. A két műhold a mikro­ hullámok sávjaira alapozott technikát alkalmazta, ami nagyon emlékez­ tet a hajók által használt módszerre, amellyel feltérképezik a tenger­ fenéket. Mivel a mikrohullámokat nem állítják meg a felhők, ezért a Föl­ det maximális látási viszonyok között figyelhetik meg. Számunkra ez azért fontos, mert tudományosan alátámasztja táblá­ zatunk 2-es pontját, mivel ezzel a különleges mikrohullámos radarral az ERS műholdak képesek megmérni a tenger magasságát a tengerfenék­ hez képest. Egyszerű szavakkal élve: képesek „lefényképezni a Földet a víztömegek nélkül". Ennek köszönhetően még abban az évben, a kapott képek révén rendkívüli felfedezés született: a Föld inkább egy almára hasonlít, amibe beleharaptak, mint egy labdára. Jól láthatják a fénykép reprodukcióján, a 11. ábrán,87 hogy bolygónk éppen azon a részen cson­ kult, ahol a Csendes-óceán található. Ez a csonkaság kozmikus ütközés­ ből adódhatott?

82

11. ábra

Objektíven nézve, ha elhagyjuk a kérdőjelet az előző mondat végéről, meg­ kaphatjuk több, máig megválaszolatlan kérdésre a feleletet. Például: • hogy pont abban a térségben a földkéreg vastagsága csupán 4 km,88 amikor a Földön átlagban kb. 30 km; • a szárazföldek kialakulása annak hatására, hogy a nagy mennyisé­ gű víz a terjedelmes hasadékba ömlött; • hogy a felszínre került szárazföldek a földgömb egy részére koncent­ rálódtak, erősítve az 1910-es wegeneri teóriát a „földrészek vándorlá­ sáról", mely feltételezi a Pangea szuperkontinens felszínre kerülését a vizekből, és egy ősi óceán létezését, mely körbeölelte (12. ábra). Fontos hangsúlyozni, hogy e kontinensvándorlás (13. ábra), pontosab­ ban „az Atlanti-óceán hegygerincének" terjeszkedése miatt az amerikai szárazföldi lemez egyre inkább eltávolodik az Euró-Afrikai-lemeztől, mely azt eredményezi, hogy a Csendes-óceán folyamatosan zsugorodik. Még nagyon-nagyon régen sokkal kiterjedtebb volt. Mint mindennek, a Kontinensek képződése címmel 1915-ben kiadott Alfréd Lothar Wegener elméletének is voltak gyenge pontjai, és így több tudós is támadta. Azonban a kritikák egyszer csak elcsitultak, amikor 83

l\ III 1( KüHiSOire O i y t l l l g e o l o g i c i ! l U i U l l a c ^ i u i v e i n a/.u, e t n i c i ^ i u u u u m i i u v^v

Perm időszak, 225 millió év

Triász, 200 millió év 12. ábra

ve'I ezelőtt kezdődött egy „ismeretlen és rendkívüli kataklizma" eredmé­ ny kent, ahogy a tudósok feltételezik. Én pontosítanék: ugyan ismeretItn, de nem a sumereknek. Ehhez kapcsolódik, hogy néhány tudós, köniiiik a nemzetközi hírű olasz asztrofizikus, Margherita Hack, számítói'.ipes szimulációval szemlélteti a Föld és egy égitest ütközésének hátá­ ul! (14. ábra). A Mars nagyságát vették alapul az égitest méretének meg11.1 tarozásakor, melynek tömege '/,„ a Földhöz képest, ütközési sebessége pedig 12 km/s. A szimuláció eredménye hatalmas mennyiségű porlasztott sziklasugár, amelyekből születhetnének aszteroidcsoportok.89 Ráadásul a harvardi és a coloradói Boulderi Egyetem (USA) néhány kutatója kidolgozott egy olyan matematikai modellt, amely azt hivatott bebizonyítani, hogy 4 és fél milliárd évvel ezelőtt a Földet eltalálta egy n Marsnál háromszor nagyobb bolygó. Az lett a következménye, hogy az Ütközés során keletkezett törmelékekből született a Hold.

1

Krétakor, 65 millió év

Jelen 13. ábra

előbb 1950-ben, majd 1964-ben* az óceánt kutató geológusok és geofizi­ kusok e g y csoportja új bizonyítékokkal támasztotta alá a német tudós érvelését. M a m á r a tudós társadalom egyöntetűen elfogadja a „Le­ meztektonika elméletet"** * A z 1950-es é v e k v é g é n B r u c e C . H e e z e n , a L a m o u n t D o h e r t y C o l u m b i a i E g y e t e m G e o ­ l ó g i a i O b s z e r v a t ó r i u m g e o l ó g u s a , M a r i é T h a r p p a l együtt, m i k ö z b e n e g y ú j p r o j e k t e n d o l g o z t a k , m é g p e d i g az ó c e á n t e n g e r f e n é k illusztrált t é r k é p é n , új k i e m e l k e d é s e k r e buk­ k a n t a k az Atlanti-óceán t é r s é g é b e n . A h e g y s é g r e n d s z e r az Atlanti-óceán k ö z e p é n talál­ ható, u g y a n a n n y i t á v o l s á g r a a két o l d a l á n fekvő kontinenstől. P a t r i c k Young, Deriva dei continenti e oceani in movimento, 19. old. N i c o l a Zanichelli Editoré, B o l o g n a 1980 ** 1965-ben a k a n a d a i g e o l ó g u s , J. W i l s o n a z o n o s í t o t t a a f ö l d k é r e g r e p e d é s é n e k új típu­ sát, amit v á l t o z ó t ö r é s v o n a l n a k n e v e z e t t el. A n g l i á b a n 1967-ben, W. Jason M o r g a n ( a P r i n c e t o n i E g y e t e m t ő l ) é s D a n M c K e n z i e ( a Cambridge-i E g y e t e m t ő l ) felvetették azt a hipotézist, m i s z e r i n t a f ö l d k é r e g hatalmas, lassan m o z g ó s z i k l a l e m e z e k r e l e n n e fel­ osztva. Ez tette teljessé azt az elméletet, m e l y m a g y a r á z a t o t ad s z á m o s g e o l ó g i a i jelen­ ségre.

P a t r i c k Young, Deriva dei continenti e oceani in movimento,

Z a n i c h e l l i Editoré,

84

Bologna

1980; http://www.ov.ingv.it/tettonic.htm.

30.

old., N i c o l a

2

_

rf

0

J

ligiiiuoiiiei

VcllU L H K U Z O S

eredménye, ahogy ezt a későbbiekben láthatjuk majd, a tudósok egyik feltevése. De hangsúlyoznom kell, hogy egészen a mai napig azt gon dolták, az ütközés egy aszteroidával történt. Az új számítások viszont inkább arra hajlanak, hogy egy nagyobb égitestről lehetett szó, amely a Naprendszerben vándorolt.90 Jóllehet az imént említett teóriák a Hold eredetének kutatása közben születtek, ezek nem zárják ki azt, hogy az esemény más (általunk taglalt) jelenségeket is kiválthatott. Mindenesetre a tanulmányok, a kutatások és a matematikai számítások egy irányba haladnak, és van egy közös pont­ juk, mely megerősíti az ősi sumer írásokat: A Föld ütközött egy másik égi­ testtel. Az analógiatáblázatunk 3. pontjánál van, aki azt mondja és írja, hogy a csillagászok feltevéseket gyártottak, és van, aki még azt is hozzáteszi, hogy egyenesen fantaziálások; van olyan is, aki objektivitásban és intuitivitásban kiemelkedő, és azt állítja, hogy matematikailag szükségszerű egy másik bolygó jelenléte a Mars és a Jupiter között, és megerősíti a „Titius-Bode-elméletet"*. Ez utóbbi szerint a Naprendszer bolygóinak pályája kiszámolható egy matematikai formulával. Eszerint egy bolygó olyan távolságra helyezkedik el a Naptól, mint körülbelül annak a távol­ ságnak a kétszerese, amennyire a legbelsőbb bolygótól van (lásd az 5. táblázatot). Ez a kinyilatkoztatás a Naprendszer és az azt alkotó elemek megfigyeléséből született, Johann Dániel Titius alkotta meg 1766-ban, de formálisan Johann Elért Bode adta ki 1772-ben. Innen kiindulva és ihletet merítve néhány asztronómus idejét a Mars és a Jupiter közötti égterület tanulmányozásának szentelte: ezt a feltételezett hiányzó bolygót keres­ ték. Ennek eredményeként fedezte fel a Cerest 1801-ben Giuseppe Piazzi, majd ezt követte a Paliasz, a Veszta és a Júnó 1807-ben. Ezek a legna­ gyobb törpebolygók (aszteroidák), amelyek valamennyien az azonos nevű övhöz tartoznak. Ez volt annak visszaigazolása, hogy helytálló a Titius-Bode-elmélet. A következő táblázat összehasonlítja az immáron ismert elmélet érté­ keit és a valóságban a megfigyeléssel nyert értékeket:

Bolygó N/Iím'U i ir IVl 1 u u l

Csillagászati egység (CSE) 0,39

Vpni 1*17 v ciiuoij

0,72

Föld

1,00

Míirs

1,52

Aszteroidák sávja

2,77 5,20

Szaturnusz

9,54

Uránusz

19,18

Neptunusz

30,06

Plútó

39,48

Titlus-Bode-törvény ( 0 + 4 ) / 1 0 = 0,4 ( 3 + 4 ) / 1 0 = 0,7 ( 6 + 4 ) / 1 0 = 1,0 ( 1 2 + 4 ) / 1 0 = 1,6 ( 2 4 + 4 ) / 1 0 = 2,8 ( 4 8 + 4 ) / 1 0 = 5,2 ( 9 6 + 4 ) / 1 0 = 10,0 ( 1 9 2 + 4 ) / 1 0 = 19,6 ( 3 8 4 + 4 ) / 10 = 38,8 ( 7 6 8 + 4 ) / 10 = 77,2

5. táblázat Ahogyan a számokból kiderül, az aszteroidák öve is ezt a törvényt köve­ ti, a Mars és a Jupiter között helyezkednek el. A Neptunusznál és a Plútó­ nál elég nagy eltérés látható, de ez akár lehetne kivétel is, amely megerő­ síti a szabályt. Ráadásul, ha a sumer teremtésről szóló szöveget vesszük alapul, érdemes visszaemlékezni, hogy Kaka/Plútó nem egy bolygó volt, hanem egy hírnök-mellékbolygója Ansar/Szaturnusznak. Pillanatnyi­ lag, ha alaposan akarjuk minden oldalról megvizsgálni a szóban forgó kérdést, akkor azt kell mondanunk, hogy a törvényt és azt, hogy a Nap­ rendszerünkhöz tartozó bolygók pályájának helye igazodik-e hozzá, statisztikailag kell tanulmányozni, mivel ez olyan problémakörbe tarto­ zik, amihez jelenleg nem áll elegendő adat a rendelkezésre a hivatalos állásfoglaláshoz. Pontosan azért, mivel precízen és mélyrehatóan szere­ tek vizsgálódni, felkértem Tonio Di Battista professzor urat, a Chietiben található G. D'Annunzio Egyetem Képzés Tudományának Tanszéke statisztikatanárát, hogy vizsgálja meg a „Titius-Bode-esetet", s ő ekkép­ pen nyilatkozott:

* Mi szerint a bolygók távolsága a Naptól, csillagászati egységben megadva, megtalál­ ható a O - 3 - 6 - 1 2 - 2 4 - 4 8 - 9 6 -

számsorban, amelyben minden szám a harmadiktól

kezdve az előzőnek a duplája; ha hozzáadunk 4-et minden egyes számhoz, és 10-zel elosztjuk, akkor ezt az eredményt kapjuk: 0,4, 0,7 - 1 - 0,6 - 2,8 - 5,2 - 10 - 19,6 stb.

Hö

87

„ „ , ~ a ah%hi u u u v , i u i v ^ n y o o c i n a i N c i p n u z viszonylag K ö z e l i bolygókra mondható érvényesnek. Mennyiségi szempontból vizsgálva könnyen megfigyelhető, hogy mind a korreláció* mértéke, mind az eltérés átlaga,** a Titius-Bode-törvény alapján kiszámolt távolság és a valós között gyakorlatilag tökéletes, ha csak az aszteroidaövig bezárólag vesszük figyelembe a bolygókat. A Bravais-Pearson-féle korrelációs együttható tehát 0,9998, ami egy majd­ nem tökéletes direkt arányt mutat a kétfajta távolság között. Az eltérés átlagértéke 0,02, és ha hozzáadjuk a korrelációhoz, akkor ez visszaiga­ zolja az idézett törvényt. Ha viszont a Naptól legtávolabb lévő bolygók mennyiségi elemzését nézzük, akkor megfigyelhetjük, hogy a korreláció mértéke, jóllehet pozitív marad, picit lecsökken 0,956-re, ezzel növelve a Titius-Bode-modell eltávolodását a valós adatokhoz képest. Az eltávo­ lodás még evidensebb, amikor az eltérést számoljuk, ami a 7,89 kvótát éri el (lásd 15. ábra). Az adatok mélyrehatóbb elemzéséből levonhatjuk azt a következte­ tést, hogy a Titius-Bode-törvény gyakorlatilag túlbecsüli a bolygók Nap­ tól való távolságát (kivéve a Vénusz bolygóét), ahogy ez világosan kitűnik a 2. grafikonból, amit alább közlünk. Még azt is megállapíthatjuk, hogy a túlbecsülés a távolság növekedésével emelkedik. Ebből az következhet, hogy a Titius-Bode által felfedezett reláció jól ér­ telmezi a távolságok relációját, akkor is, ha benne egyértelműen fellel­ hető egy »törési« pont, ami az aszteroidaöv környékén jelentkezik. Két hipotézist tudunk kifejteni: az első szerint a törvény nem veszi figyelembe az égitestek newtoni gravitációját, ami hatással lehet az égi­ testek távolságára; a második feltételezés, hogy egy külső jelenség viszszavonhatatlanul megváltoztatta az egész Naprendszer egyensúlyát. Felmerül a kétely, hogy ahol az aszteroidaöv található, ott történt ez a destabilizáló jelenség, mely olyan jelentős volt, hogy a newtoni gravitá­ ciós törvény nem volt elegendő, hogy teljes egészében helyreálljanak a helyes pozíciók: miközben a közelebb lévő bolygókra nagyobb mértékben 0

O

J

uivoisag

15. ábra. A bolygók távolsága a Naptól: összehasonlítás a valós távolságok és a Titius-Bode-törvény alapján kiszámolt távolságok között

hatott a vonzás ereje, vagyis gyorsabban visszatértek az eredeti egyen­ súlyi állapotba, addig ezt nem lehet elmondani a távolabb eső bolygók ról. Feltehető, figyelembe véve a statisztikai elemzés eredményét, hogy a törési pont az aszteroidaövnél keletkezett, és ahogyan az itt olvasottak­ ból kiderül, az a gyanú merül fel, hogy egy nagy robbanás történhetett, melynek következtében nagy mennyiségű törmelék keletkezett, vagyis az aszteroidák, s ezzel felborult a Naprendszer egyensúlya. Ez a jelen­ ség tehette pontatlanná a Titius-Bode-törvényt.

Plútó Neptunusz

1 0,42 P 0,46 0

Uránusz

1

Szaturnusz Jupiter

| 0,03

Aszteroidaöv

P 0,08

Mars * A Bravais-Pearson-féle k o r r e l á c i ó s együttható a v á l t o z ó k f ü g g e t l e n s é g é n e k v a g y öszs z e f ü g g é s é n e k m é r é s é r e szolgál. Ezek lehetnek pozitívak 0 és +1 k ö z ö t t (direkt a r á n y ) v a g y n e g a t í v a k -1 és 0 k ö z ö t t ( i n v e r z a r á n y ) . A kölcsönös függés a r á n y a a v á l t o z ó k k ö z ö t t a k k o r a n a g y o b b , a m i k o r az együttható + / -

1

körül van.

| 0

Föld Vénusz Merkúr

-0,02

1 1 0,01

* * A z eltérés-függetlenség két v á l t o z ó közötti k ü l ö n b s é g k ö z é p ó r t é k é t m é r i e g y e g y s é g e n belül. A k k o r mondjuk, h o g y e g y e n l ő s é g van, h a a z együttható e g y e n l ő 0-val, m i k ö z b e n a z eltérés e g y r e n a g y o b b , a m i k o r az e g y ü t t h a t ó m a g a s a b b , mint 0.

88

16. ábra, A bolygók Naptól való távolságának eltérése a Titius-Bode-törvény alapján

89

Hiba std.

KVÜltható

matikai számításokkal nyert információk összehasonlítása felkeltette a kíváncsiságomat, és a következő konklúzióra jutottam. A Titius-Bode törvény igazi intuitív eredménye, hogy a bolygók Naptól való távolsága valóban számsorozathoz kapcsolódik (0; 1,5; 3; 6; 12; 24;...], amelyben egy általános adat duplája az előzőnek. Mindazonáltal a Titius-Bode sugall ta arány helyett, amit ekképpen lehet kiszámolni:

DiSi =

2(x,i_,1) + 4 10

(Állandó)

0 , 3 1 1 0 5 0

0 , 2 0 2 2 3 9 5

•,. irozat

0 , 1 0 7 0 1 8

0 , 0 0 2 3 0 4 2

' i/.amsor

0 , 0 0 0 0 0 3 1

- 0 , 0 0 0 0 7 3

0,1672

1,541

6E-10

4 6 , 4 4 5

6 E - 0 8

- 2 3 , 7 6

A négyzeten a Bravais-Pearson r egyenlő a 0,999-del. 6. táblázat. A regressziós másodfokú modell elemzése Távolság 45

'

ahol xt az ordinális számsor, mely hozzá van rendelve az í-dik bolygóhoz, úgy vélem, hogy a következő arány a helytálló: 2

Dis(i) = 0,311 + 0,11;%; - 0,000073xw .

Ebben a formulában azt alkalmazzuk, hogy a Naptól való távolság para­ bolikusán viszonyul, ezt úgy is mondják, hogy »Másodfokú modell«, a Titius-Bode által kidolgozott számsorozathoz (0; 1,5; 3; 6; 12; 24; . . . ) . Ugyanis egy mélyrehatóbb statisztikai vizsgálatból kiderül, hogy a kor­ relációs együttható egyenlő 0,999-kel, és hogy az eltérés 0,2, így hangsú­ lyosabbá válik a szoros egybeesés a valós és a kiszámolt adatok között. Az adatokat egybe is vetettük az alább található grafikonban és táblá­ zatban, amelyekből kiderül, hogy jól működik a kidolgozott modell.* Részletesebben, ahogy a 15. és a 17. ábrából látszik, hogy ha összevetjük a megfigyeléssel nyert adatokat az előre kiszámoltakkal (a parabolikus viszonyulással), gyakorlatilag teljes azonosságot mutatnak. Végezetül pedig, a 7. táblázat tartalmazza a bolygók valós távolságát a Naptól és azokat, amelyeket a modellünk előrevetít.

* Az 1. t á b l á z a t b a n az „ e g y ü t t h a t ó " e l n e v e z é s ű o s z l o p b a n a másodfokú r e g r e s s z i ó s mo­ dell együtthatóinak becsült é r t é k e található a m i n i m á l i s n é g y z e t e s metódussal. A „ H i b a std." o s z l o p a becslés p o n t o s s á g á t jelzi: m i n é l alacsonyabb, a n n á l jobb a becslés. A „t" osz­ l o p a statisztikai teszt é r t é k e i t t a r t a l m a z z a „í, mint a Sudant s z ó t j e ) : m i n é l j o b b a n e l t é r a nuDától, a n n á l inkább a z t a következtetést tudjuk levonni, h o g y a m o d e l l helytálló. Végül, az F. a fontosság é r t é k é t jelzi, azt, h o g y m e n n y i az e s é l y e annak, h o g y h a m i s állítás születik: m i n é l inkább k ö z e l esik a nullához, a n n á l jobb.

90

AJ

J

17. ábra. A bolygók távolsága a Naptól: a valós és a másodfokú modell alapján kiszámolt adatok egybevetése Adatok Bolygók

Valós

Kiszámolt

Merkúr

0,39

0 , 4 7 2 0 1

Vénusz

0,72

0 , 6 3 2 0 5

Föld

1,00

0 , 9 5 1 1 3

Mars

1,52

1,58534

Aszteroidák

2,77

2 , 8 3 7 9 8

Jupiter

5,20

5 , 2 8 0 1 2

Szaturnusz

9,54

9,91182

Uránusz

19,81

8,16491

Neptunusz

3 0 , 0 6

3 0 , 6 2 9 8 6

Plútó

3 9 , 4 8

3 9 , 3 9 4 7 8

7. táblázat

Ahogy láthatjuk, evidens az adatok, alanyok szoros egybeesése, a hibák elhanyagolhatók, főleg a Naptól távolabb esőknél." 91

r

m

~

-

w

—

—

w

i

m

h

v iDDZ^dcxujcl

^VeXrWclM

vitatott csillagászati elmélet rangját, melyet látható pontatlanságai miatt (habár megmagyarázhatóakj olykor el is utasítottak. Ezeket a tö­ kéletlenségeket ma végre kijavították és tökéletesítették az akadémikus szakember segítségével, aki a statisztika tudományának képviselője, ezt a tudományágat évszázadok óta használják vitatott kérdésekben. Ez a teória indirekt módon, tudományos szigorral erősíti meg a sumerek leírásait Naprendszerünkről. A könyv nyomdába adásakor Di Battista professzor még nem tárta a tudományos világ elé tanulmányait, de nem lehet nem megemlíteni az eredmények rendkívüliségét. Kis kitérőként szeretném ismertetni, hogy 2005 februárjában az olasz sajtóban, de nem csak ott, közzétették a hírt, miszerint felfedezték a leg­ kisebb Naprendszeren kívüli bolygót.91 Alex Wolszczan (Pennsylvaniai Egyetem] 1992-ben elsőként fedezett fel egy Naprendszeren kívüli bolygót Maciej Konackival (Californiai Technológiai Intézet, Caltech) az Arecibo rádióteleszkóp segítségével, Puerto Ricóban. A bolygó a Pulsar PSR B1257+12 körül kering és egy olyan bolygórendszer tagja, mely „feltűnően hasonlít a mi Naprendsze­ rünkhöz, jobban, mint az eddig felfedezett bolygórendszerek bármelyi­ ke, amelyek a Naphoz hasonló csillag körül léteznek". Olyan, tette hozzá Wolszczan, „mintha Naprendszerünk legbelsőbb részének arányos má­ solata lenne". Ugyanez a tudóscsoport korábban már felfedezett három bolygót, amelyek keringési pályája ugyanolyan távolságra van egymástól ará­ nyaiban, mint a Merkúr, Vénusz és a Föld pályái közötti távolságok. Ugyanez mondható el a most felfedezett negyedik bolygóról, amely ke­ ringési pályájának távolsága - a két felfedező tudós elmondása alapján - arányaiban megfelel a Napunk és az Aszteroidaöv (a Mars és Jupiter) közötti távolságnak. Ez a felfedezés tette lehetővé, hogy a Titius-Bode-elmélet ellenzői elfo­ gadják a törvényt; ne feledjük, ők „egyszerű és érdeklődést keltő egybe­ esésnek definiálták, mivel nem volt megfelelője a Naprendszeren kívül". A dolgok jelenlegi állásának ismeretében mondhatnánk azt is, hogy az aszteroidák a Naprendszerek azon területét foglalják el, ahol egy bolygónak kellett volna lennie és így azon a pályán mozognak, amely egykor Tiámaté volt. Azt írtam, hogy „mondhatnánk", de teljesen jogunk-

hun áll most már ezt a túlzottá vált óvatosságot bizonyosságra cserélni. Főleg azután, hogy most kifejtek néhány evidenciát: a) az Alla scoperta del Sistema Solare című könyvből idézek: „mi­ velhogy az aszteroidáknak legalább 5 megkülönböztethető csoportja létezik, és mivel a csoportoknak hasonló a keringési pályája, való­ színűleg ugyanonnan erednek. Valószínű, hogy két nagyobb égitest ütközésének következtében keletkeztek".92 b) Thomas van Flandern, nemzetközi hírű amerikai csillagász, Nap­ rendszerünk eredetéről folytatott tanulmányai végeztével 1978-ban felvetett egy új elméletet, mely az üstökösök pályájának megfigyelé­ sén alapszik. Azt feltételezte, hogy az üstökösök, egy relatíve nem olyan régi időben, egy égitest felrobbanásából nyerték erejüket, amely a Naprendszer egyik pályáján keringett a mostani vagy ah­ hoz közeli aszteroidaövben.* Tudniillik, alkalmazva a gravitáció tör­ vényét, Van Flandern visszamenőleg nagyon sok üstököspályát szá­ molt ki, és egy olyan statisztikai tendenciára figyelt fel, amely sze­ rint a pályák egy közös pontból erednek a Mars és a Jupiter között.93 c) Harrison Brown és Clair Cameron Patterson, két kiváló amerikai tudós 1948-ban, miután megvizsgálták a birtokukban lévő összes adatot a meteoritokról, ezt írták: „A konklúzió cáfolhatatlannak tű­ nik: azok a meteoritok egykoron egy bolygó részei voltak. "Azóta sem­ mi új nem merült fel, ami gyengítené ezt a következtetést.94 d) a Le Scienze című magazin (a Scientific American olasz kiadása) 2006. októberi számában közzétett egy tanulmányt, amelyből kide­ rül, hogy a bolygók körül keringő mellékbolygók kétfélék lehetnek: a „szabályosak", azok, amelyek a bolygó gyűrűiből képződtek és egyenlítőjének magasságában keringenek vele megegyező irány* T ö m v a n F l a n d e r n , Dark Matter Missing Planets & New Comets, 185. old. N o r t h Atlantic Books, Berkeley, C a l i f o r n i a 1993. T o m v a n F l a n d e r n 1940. június 16-án született C l e v e l a n d b e n , O h i o ( U S A ) . Csillagászat­ b ó l d i p l o m á z o t t é s a z égitestek m e c h a n i k á j á r a szakosodott ( a k e r i n g é s i p á l y á k e l m é l e t e ) a Y a l e E g y e t e m e n 1969-ben. 21 évet töltött (1963-1983 a T e n g e r i és A m e r i k a i M e g f i g y e l ő á l l o m á s o n W a s h i n g t o n D.C.-ben, ahol a T e n g e r é s z e t i Hivatal az Égitestek M e c h a n i ­ kájának T u d o m á n y a É v k ö n y v é n e k v e z e t ő j e lett. A z utóbbi é v t i z e d b e n V a n F l a n d e r n a M a r y l a n d i E g y e t e m F i z i k a T a n s z é k é n e k ( C o l l e g e Park, M D ) volt e g y e t e m i kutatója, é s t a n á c s a d ó k é n t m ű k ö d ö t t a H a d s e r e g Kutatási L a b o r a t ó r i u m á n a k A d e l p h i b e n ( M D ) , valamint a G l o b a l Positioning System, a z a z a G P S tökéletesítésén d o l g o z o t t (forrás: http://www.metaresearch.org: e n n e k a w e b o l d a l n a k m a g a V a n F l a n d e r n a működtetője).

92

93

,

„

m

~ m * .

m

" f u o u n n a „o^auciiytaianoK

, amelyek nem telelnek

m e g az előbb leírt kritériumoknak. N e m r é g i b e n fedezték fel, hogy

linlyKÓk

Almérő km-ben

a szabálytalan mellékbolygók vannak többségben, ellenkező vi­ selkedésük egy más jellegű eredetre utalhat, és a bolygóhoz való

Jupiter

142,984

csatlakozásuk ütközés következtében jöhetett l é t r e * Pontosan ez utóbbi felfedezés és az abból s z á r m a z ó következtetések, jól­ lehet feltételes módban fejeztük ki őket, azon felül, hogy egy újabb nyo­ mozati egybeesést (13) jelentenek, egyben helytálló tudományos alátá­

S/.aturnusz Föld

bolygó 120,536 gyűrűkkel 273,256 22,756

Mellék bolygók

Átmérő km-ben

Bolygó/Mellék­ bolygó %-arány

Ganümédész

5,262

3,68

Kallisztó

4,800

3,36

ló

3,630

2,54

Európa

3,138

Titán

5,150

Hold

3,476

2,19 4,27 1,88 27,25

Forrás: www.nasa.gov (National Space Science Data Center - NSSDC)

masztást is a 81. oldalon található 4. táblázat 4. pontjához.

8. táblázat

A csillagászati kézikönyvekben most m á r gyakran találunk olyan feje­ zeteket, melyek a Hold bizonytalan eredetét taglalják. A csillagászok, geológusok és űrhajósok közreműködésével (lásd az Apolló-program

Az első esetben azt kellene feltételeznünk, hogy a Föld tömegének hiány­

küldetéseit) lényegében négy elméletet dolgoztak ki: maghasadás, be-

zik egy része; a második esetben a z z a l magyarázhatnánk, hogy a H o l d

vonzás, óriás ütközés, növekedés.

nagyon másképp növekedett a h o z z á hasonló mellékbolygókhoz képest.

Ez utóbbi teória kapcsán pontosítanom kell, hogy az Enuma elis (I. táb­ la, 146-148. verssor) 11 mellékbolygót említ, melyeket Tiámat teremtett, köztük Kingu/Hold a legnagyobb. Lévén ezek „teremtettek", így a növeke­ dés elmélete lehet a legelfogadhatóbb, túl azon, hogy ugyanez a folyamat alkotta m e g a legszélén lévő bolygók mellékbolygóinak a rendszerét.** Mindazonáltal, nyitott m a r a d n a m é g az a kérdés, hogy a Hold „meg­

Ha előzetesen felmérjük a két út járhatóságát, találunk olyan nyomo­ kat, melyek a r r a „késztetnek" bennünket, hogy elinduljunk valamelyik irányba v a g y esetleg mindkettőbe? Ha igen, mely irányba mutatnak? A válasz annyira világos és evidens, hogy talán nem is kell megma­ gyarázni. Mindenesetre azért, hogy a megfelelő helyre behelyezzünk egy újabb

honlapjáról

mozaikdarabot, felvezetek pár gondolatsort. Mit mondjunk az aszteroi­

mindenki számára letölthető adatokból kiderül, hogy a N a p r e n d s z e r na­

daövben található hatalmas mennyiségű kisbolygóról? Az aszteroidák­

gyobb bolygóinak és mellékbolygóik átmérőjének viszonyulási aránya

ból v a g y kisbolygókból, amelyeknek ismert a keringési pályája, körül­

nagyjából megegyezik. 9 6 Viszont egyértelműen rendhagyó a Hold és

belül 4000 lehet, de úgy tartják, hogy legalább 40 000 azok száma, melyek

a Föld kapcsolata. A h o g y ez a 8. táblázatból kiderül.

1 km-nél nagyobb átmérővel rendelkeznek.

magyarázhatatlanul" túl nagy a Földhöz képest. A N A S A

95

97

Ez a rendhagyó arány csak tovább fokozódna, ha megnéznénk az ösz-

Mit mondjunk mindazokról a „lázadó mellékbolygókról" v a g y „sza­

szes többi kisebb mellékbolygót, melyekről hely hiányában nem szólunk.

bálytalanokról" (jelenleg körülbelül 400-ra tehető azok száma, amelyek

Mindenesetre az aktuális tényállást figyelembe véve, a Föld/Hold kap­

átmérője meghaladja a kilométert), melyekről az előző oldalakon ki­

csolatát csak két módon alakíthatnánk az átlagnak megfelelővé: v a g y

derült, h o g y a tudósok úgy tartják, n e m a bolygójuk szülöttei, hanem

megnagyobbítva a Föld átmérőjét v a g y lecsökkentve a Holdét. * D. Jewitt, Scott S. S h e p p a r d és J. Kleyna, Le Scienze, 50 old. 458. szám, 2006. o k t ó b e r (a Scientific American l a p olasz k i a d á s a ) . Ők h á r m a n a r e k o r d t a r t ó k a m e l l é k b o l y g ó k

később vonzották be őket ütközések v a g y más jellegű kölcsönhatások kö­ vetkeztében, egy a mostaninál fiatalabb Naprendszerben, amely zsúfol­ tabb volt, mint a mostani. 9 8

felfedezésében. Jewitt a H a w a i i E g y e t e m professzora, S h e p p a r d tagja a w a s h i n g t o n i

Mit mondjunk ezekről „a szabálytalanokról", amelyek azon kívül,

C a r n e g i e Institution földi m á g n e s e s s é g r é s z l e g é n e k , K l e y n a a H a w a i i E g y e t e m e n d o l g o ­

hogy az ó r a járásával m e g e g y e z ő irányban keringenek pályájukon,

zik, és f ő k é p p e n a t ö r p e g a l a x i s o k sötét m a t é r i á j á v a l foglalkozik. * * M i v e l n e m r é s z e tanulmányunknak e m e t é m a részletes kifejtése, ajánlom annak, akit érdekel, h o g y olvasson utána csillagászati írásokban, kiváltképp a H o l d k e l e t k e z é s é n e k szentelt fejezeteket.

94

akár 60° dőlési szögben? És végül, de n e m utolsósorban, mit lehet mondani Eldridge M o o r e s geológus tanulmányai során levont konklúzióiról? Az emeritus profesz-

95

o í c i i m , a r u ti ^ t u i i u i i n a i ua.v\s university egyelőm geologiapro fesszora, 1996-ban a Geological Society of America (GSA) elnöke, 1989 Ól 1991 között a Geology újság kiadója volt:99

tyy narcszinter

öííui

„Ha a Földön nem léteznének szintkülönbségek, akkor az óceán elborí­ taná a Föld felszínét 2500 méter vastag vízréteggel. Ez bolygónk körülbelül 1 milliárd évvel ezelőtti állapota. Majd valamilyen oknál fogva a tenger lesüllyedt és így hozta felszínre az első kontinenst, Rodiniát, amelyből 10 a mostaniak születtek. " ° Fel kell hívjam a figyelmet arra, hogy Rodinia, a szuperkontinens kb. 1100 millió évvel ezelőtt képződött, majd e folyamat végeztével szétdara­ bolódott a neoproterozoikumban ( 5 4 2 millió évvel ezelőtt); ezen felül nem ismerjük a képződését megelőző kontinentális elmozdulásait; és, hogy a Pangea szuperkontinens nyolc kontinens egybeolvadásából ala­ kult ki, azokból, amelyek Rodinia szétaprózódásából születtek. Ezeken a tipikus geológiai információkon kívül, melyeket Moores porfesszor megosztott velünk, kutatásunk szempontjából szembeötlő, hogy a térségek felszínre jövetele a tenger szintjének csökkenéséből indult ki. Mi volt a kiváltó ok? A kedves olvasóra bízom a választ, de egyidejűleg meg is kérdezem: vajon még mindig és továbbra is egybeesésről (14) lenne szó? Végül is a Hold nem azért a Föld mellékbolygója, mert Tiámat mellék­ bolygója is, vagy, hogy pontosabbak legyünk és a megoldásra fókuszál­ junk, ami Tiámatból maradt Marduk isten/bolygóval való összeütközése után. Tehát, miután végigelemeztük az analógiák táblázatát, megnéztük a „négy állomást" és mivelhogy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy mérle­ geljük a nyomozást, miután megtettük a szükséges ellenőrzéseket és be­ mutattuk a megfelelő visszaigazolásokat, tudatosan kijelenthetjük, hogy Tiámat a mi szeretett Földünk! S mi több, ahhoz, amit már az előbbiekben kifejtettünk, szervesen kapcsolódik, hogy a Tiámat szó a héber tehom szónak felel meg: Terem­ tés könyve: 1,1:2; 8,2 és így tovább, majdnem mindig névelő nélkül, ahogy a tulajdonneveknél szokás,101 és „hogy mély szakadéknak fordítjuk a hé­ ber tehom szót (Teremtés könyve 1,2), asszírul tiamtu, tiámat, 'a tenger megtestesítője, a tengeri szörny', vagyis az őskori óceán, amely körbeölelte felülről és alulról a földet".102 96

I lezárul egyelőre a kozmogenezis köre, legalábbis pillanatnyilag, viont nem haladunk tovább végső következtetések levonása nélkül. Ha l liiprendszerünkbe belépett volna egy olyan pusztító erejű idegen test, ii melyről a sumer szövegek írnak, kellett vagy nem kellett volna nyomoi . 11 I ingynia maga után a körülményekről? És ha igen, hol vannak? Még mindig a szemünk előtt találhatók! Jobban mondva, azok szeme akik valóban akarnak is látni. Lényegében Naprendszerünk elrenile/.ese Marduk megjelenése után pontosan úgy nézhetett ki, mint egy harctér a háború után. Világosan kiderül az alábbi táblázatból, mely megadja mindegyik bolygó tengelyének dőlésszögét:

llőtt,

llolygó

Tengely dőlésszöge

Vénusz

Föld

Mars

177,36

23,45

25,19

Szaturnusz Uránusz Neptunusz 26,73

97,77

28,32

Plútó 122,53

Forrás: ivwiv.nasa.goi/(National Space Science Data Center - NSSDC)

9. táblázat

Hozzá kell tegyük, hogy a Plútó, a volt bolygó keringési pályája a Nap körül 17,16 fok dőlésszöggel történik az ekliptikára, és hogy magának n. Holdnak is (ami lévén „szabályos" mellékbolygó, a Föld egyenlítőjének magasságában kellene keringenie) rendhagyó a keringési pályája, mivel 10 fokkal dől el a mi Egyenlítőnkhöz képest. Mindez vitathatatlan es rendhagyó eset marad.

A Marduk-rejtély: az új jövevény Összefoglalásképpen: a sumerek eredeti ismeretei szerint létezett a Nap­ rendszer, mely tíz égitestből állt, közülük hét bolygó (istenek), három mellékbolygó (hírnökök, hírvivő, futár) és egy Nap. Ebbe a rendszerbe robbant be pusztító lendülettel egy a külső űrből érkezett nagy kozmikus objektum: az új jövevényt Marduknak hívták. Út­ ja során először a Neptunusszal találkozott, majd elhaladt az Uránusz mellett, utána súrolta a Szaturnuszt és a Jupiter magasságában befor­ dult, és elindult a rendszer közepe irányába, kialakítván egy saját pályát a Nap körül. Az új „sorsa", ahogyan a sumerek nevezték, Tiámat felé 97

el. Tiámat két részre szakadt: az egyik, amely Mardukkal ütközött, szétUI redezett, és „meghajlott, mint az ég", vagyis belőle alakult ki az aszteroidák öve; a másik része, amelyet a megszálló egyik mellékbolygója talált el, új pályára sodródott és ezzel kialakult a Föld és az ő új sorsa is. Még mindig mítosz? Vagy irodalmi képzelgés? Vagy olyan ismeret, amely egy különleges tudású, újkőkorszaki néptől származott? Éppen most láthattuk, hogy a főszerepet és az isteni rendező funkciót a babiloni isten, Marduk tölti be (a későbbiekben az asszírok Assurnak nevezik majd). Azt is szemrevételeztük, hogy a mezopotámiai népek el<> szeretettel „honosították" a fontos műveket, saját isteneikkel helyettesí­ tették be a főszereplőt. így tehát, ki rejtőzik pontosan a honosított istenségek mögött? A mi esetünkben mit „helyettesítettek be", egészen a kezdetektől, Marduk is­ tennel vagy Assur istennel? Őszintén megvallva, nincsenek megerősítő objektív csillagászati viszszajelzések erről, vagy legalábbis nincs róla tudomásunk; viszont ke­ zünkben van az írás, az Enuma elis, és innen vehetjük a tudást, amit az ókoriak hagytak ránk. íme: • „Apszu közepében született meg Marduk"; • „ Újra és újra elhaladt a párbaj helyszínén, ahol vele megmérettetett" [vele alatt Tiámatot értjük - az író megjegyzése); • „...ami elfoglalja a központi helyet"; • „Igazából a neve Nibiru". Ezekből a leírásokból az derül ki, hogy a szóban forgó égitest a mélység­ ben képződött; egy Neptunuszon túli jövevényről van szó; keringési pályája széles és elliptikus, a Naphoz legközelebbi pontja megegyezik Tiámat isten/bolygó régi helyzetével; a többi bolygóhoz képest központi helyen van, ezért asztronómiailag a Mars és a Jupiter között helyez­ kedik el; Nibiru volt az eredeti, igazi neve.103 Az általam végzett tanulmányok során és a megvizsgált dokumen­ tumokban olyan fordításokra bukkantam, amelyekben a szerző úgy interpretálta Nibirut, mintha a Jupiterről lenne szó, vagy még inkább a Sarkcsillagról. De ezek a verziók sajnos nem találnak semmilyen logikus és követ­ kezetes alátámasztásra abban, amit az epikus költemény csillagá-

98

./.ii.iiag Kilejtetl, e s amii. e ü ü i g m c g e r i o u u n K ipeiaam tvisar azonos

ii

Jupiterrel).104

Ami aztán végképp, de nem utolsósorban mindent tisztáz, az a szó je|i -niese. Ne felejtsük el, az ókori népek számára a név valós dolgot jelen­ tett, amely konkrétan kapcsolódott annak a bizonyos dolognak a lénye­ idhez, így a Nibiru szó (vagy Neberu, fordítótól függ) az ebcru gyökből ered, aminek a jelentése „elhaladni, áthaladni", tehát úgy is lehetne értel­ mezni, mint „átmenet, komp".105 Lehetne-e ennél találóbb szó egy olyan égitest leírására, jobban mond­ va bolygóra, amely - mint már konstatáltuk - „elhalad, áthalad'"* a harcv/.interén? A név, amivel illetik, teljesen ráillik. Tehát, ha pontosan és teljességében le akarjuk írni a sumer Naprend­ szert, ki kell javítanunk az összetételét, amit pár sorral fentebb meg­ adtunk: nem tíz égitestből állt a Naprendszerünk, hanem tizenegyből (plusz a Nap).

A VA 243-as ügy A sumer városok romjai között, melyeket az utóbbi 150 évben tártak fel, több száz, ha nem több ezer csillagászati ábrázolás és szöveg került elő. Az Enuma elis inspirálólag hatott Mezopotámia népére: epizódjai éle­ tet adtak számos művészeti alkotásnak, legfőképp féldomborműveknek és pecséthenger-ábrázolásoknak. Ez utóbbiakat kőbe vésték és nyakban hordták egy madzagra felfűzve, gyakran arra használták, hogy lepecsé­ teljenek nedves agyagdokumentumokat, amelyekkel lezárták a város raktáraiban tárolt árucikkeket. A sok pecséthenger közül, amelyeket iraki földről hoztak el a legkülönbözőbb régészeti kutatócsoportok, egy­ ről személyesen is meggyőződtem, hogy a berlini Vorderasiatische Abteilung der Staatlichen Museumban őrzik. VA 243-nak katalogizálták, és a mai napig vita tárgya, hogy miképp lehet értelmezni a tartalmát. (18. ábra). 106 Legalább annyira, ha nem még inkább érdekes történelmi-csillagá­ szati szempontból ez a pecsét, mint művészileg. Spekulatív exegézisek tárgya lehet az az ábrázolás, amely csak egy „dekoratív részletnek" tűn­ het, viszont egyesek szerint a mi Naprendszerünket ábrázolja, úgy, ami* A Neberu kifejezés több helyen szerepel a költeményben; lásd Enuma elis VII. tábla, 74-75. és 124-130. verssorok.

99

hengeren, a kepén, kulonos moáon kilenc bolygó található az egen kiemel­ kedő nap körül (és picit jobbra, két kisebb bolygó) [...]"* tehát 11 égitest kering a Nap körül. A nagy tisztelet, melyet a néhai • igán doktor iránt érzek, nem mentesít az alól, hogy felhívjam a figyelnmt a pecsét egy részletére, amely az ő értelmezésében elsikkadt. Ha fi­ gyelmünket a szóban forgó „dekoratív részlettől" picit jobbra irányítjuk, 11 icgfigyelhetjük, hogy a második álló szereplő és a tárgy között (egy eke, melyet egy másik ülő alak tart**), egy gömböcske látható. Olyan, ami azokra hasonlít, amelyek a Nap körül láthatóak. Tehát egy másik bolygó? Ha így lenne, akkor miért ábrázolták annyii a messzire a többi tizenegytől? A válasz majdnem teljesen egyértelmű: az isten/bolygóról lehet szó, Mardukról (avagy Nibiruról), amelyet az ég mélyén teremtettek, és a külső űrből származik.*** Azonban vannak olyan elgondolások, amelyek megingatják az előbb 18. ábra

lyennek a sumerek ismerték. Nyilván nagyon boldog lennék, ha használ­ hatnám „konkrét bizonyítéknak", avagy egy alátámasztó dokumentum­ nak, amivel igazoljuk az Enuma elis kozmogónikus történetét, de sze­ mély szerint van egy kis fenntartásom. Tudatában vagyok annak, hogy ez nem egyszerű, és nem én vagyok az első, aki elmélyülten foglalkozik a témával, de megpróbálom végigvezetni a gondolatmenetemet, hogy megtaláljuk a megoldást, akár mellette szól, akár ellene. Az első ember, akinek része volt abban, hogy ez az i. e. 2500-ból származó akkád régé­ szeti lelet közismertté váljon, Carl Sagan, amerikai asztrofizikus tudós volt. Szovjet kollégájával, Joszif Smuelovic Sklovskijjal együttműködve adtak ki 1966-ban egy tudományos könyvet, amely világosan és kiegyen­ súlyozottan taglalja annak lehetőségét, hogy létezik értelmes élet az univerzumban. A 324. oldalon a pecséttel kapcsolatban ezt írta:

említett megoldást: • a 11 égitest közé, amelyek körbeveszik a hatágú csillagot, Nibirut már beleszámolták, tehát a két részlet közül az egyikben felesleges­ nek számít; • a bolygó akkor számít duplának, ha a sumer-babilóni kozmogónikus történetet vesszük alapul, amelyben csak 11 és nem 12 isten/égitest szerepel, plusz egy isten/Nap, ahogy viszont a pecsét ábrázolja. Az sem zárható ki, hogy a pecséthenger alkotója olyan bolygóegyüttál­ lást örökített meg, amely a Naprendszerünk számunkra máig ismeret­ len asztronómiai képletét ábrázolja. Ebből adódóan világos, hogy a kérdés nagyon ellentmondásos. Ezen­ felül a mai napig egyetlen mezopotámiai régészeti lelet vagy új asztronó* C a r l S a g a n és Josif S. Sklovskij - Intelligent life in the Universe - H o l d é n - D a y Inc. 1966, olasz változat: La vita intelligente nell'universo, G i a n g i a c o m o Feltrinelli Editoré, M i l a n o 1980. C a r l S a g a n a m e r i k a i asztrofizikus, a k i 1996-ban hunyt el, a n n a k idején a C o r n e l l Egye­

„Az illusztrációban láthatjuk, hogy a középső kört sugarak veszik körül, így világosan azonosítható egy Nappal vagy egy csillaggal. De hogyan kell értelmeznünk a többi tárgyat, amelyek körbevesznek minden egyes csilla­ got? Természetes következtetés az, hogy bolygókat jelölnek [...] A pecsét-

t e m P l a n e t á r i s T a n u l m á n y o k L a b o r a t ó r i u m á t v e z e t t e , r é s z t vett s z á m o s a m e r i k a i űr­ p r o g r a m b a n , é s t u d o m á n y o s m u n k á s s á g á é r t s z á m o s e l i s m e r é s b e n részesült. Sklovskij 1916-ban született és 1985-ben hunyt el, a n n a k idején a M o s z k v a i S t e r n b e r g A s z t r o n ó m i a i Intézet r á d i ó c s i l l a g á s z a t r é s z l e g é t vezette, és tagja volt a M o s z k v a i Tudo­ m á n y o s A k a d é m i á n a k . 1960-ban Lenin-díjjal tüntették ki. ** K é t istenségről v a n szó, m i v e l mindkettő a jellegzetes „ s z a r v k o r o n á t " viseli. * * * L á s d a 62. és 64. old.

100

101

Miután már elemeztük az emberiség eredetének vizsgálatához i ipi solódó, számunkra érdekes részletet, egyelőre itt meg is állunk. De i 111 u további részei csodálatos verseket tartalmaznak, melyekbe csaknem i. (világosító, hihetetlen kinyilatkoztatásokat szőttek bele. Ilyen például i'f.y eset leírása, amely az ókori Közel-Keleten játszódik, kb. 5000 évvel nzolőtt.

19. ábra

miai felfedezés sem tudta megfejteni a talányt. Mindazonáltal, a rendel­ kezésünkre álló elemekből kiindulva el tudunk jutni konkrét, befejezett megállapításokig: 1. a pecsét olyan bolygórendszert ábrázol, amelyben 11 égitest kering egy csillag körül, plusz egy távolban lévő égitest. Ez összesen 13 koz­ mikus elem; 2. a pecsét nem a mi Naprendszerünket ábrázolja; 3. a pecsét csak és kizárólag akkor ábrázolná a mi sumer Naprend­ szerünket, ha figyelmünket (részlegesen) az úgynevezett „dekoratív részletre" (19. ábra), irányítanánk, és figyelmen kívül hagynánk azt a másik pontot/égitestet, amely távol esik a fő jelenet helyszínétől. Ha kommentálni kellene az előző három konklúziót, akkor érdekesnek definiálnám az elsőt; őszintének a másodikat; kevéssé vagy egyáltalán nem realisztikusnak a harmadikat, mivel nagyon úgy hat, mint egy „öszszeállított bizonyíték". A Teremtéseposznak egyáltalán nincs szüksége, hogy erőltetett bizo­ nyítékokkal támasszák alá, sőt ezek csak ártanak neki.

Összegzés az Enuma elisröl E kis kitérő után, melyben elemeztük a VA 243-as pecséthengert, amit úgy érzem, kötelességem volt megtenni, térjünk vissza az eposzhoz, amelyben folytatódik az elbeszélés. Mivel itt nincs vége. 102

A/, eddig felsorakoztatott bizonyító elemek vitathatatlanul megerősí­ ti, azt a tézist, hogy ennek a műnek, az Enuma elisnek, jóllehet költe­ m é n y formában fogalmazták meg, semmi köze a mitológiához, és szer­ zi >j
-, *~ w—4 m ű i o,u, n o g y lenyi a e r i i s u n K

emberi létezés kezdetére. Mindannak kutatása és tanulmányozása, a a tudomány, az ismeretek és konkrét ellenőrzések segítségével megen­ gedi, hogy folytassuk utunkat a cél felé: honnan származunk. A Biblia ban nem találunk semmi olyat, ami olyan gazdag lenne részletekben, mint a Teremtéseposz kozmogóniája. Sőt, ahogy eddig mondtam és bi­ zonyítottam, ez utóbbi irodalmi mű, a sumer-babilóni forrás inspirálta a Szentírások íróit, s ez most már hivatalosan is elfogadott tény a tör­ ténészek és az exegéták körében, hiszen utóbbiak legalább ezer évvel később látták meg a napvilágot. Erről Giuseppe Furlani professzor a Miti Babilonesi ed Assiri könyvében ezt állítja:

című

„Ahogyan folyamatosan kerültek napvilágra újabb és újabb írások (az Enuma elis új és teljesebb fordításai - ford. megjegyzése), úgy adták ki az újabb töredékek mellett az újabb verziókat és interpretációkat. Ezeket elsőként a teológusok készítették, mert a szövegek egyfajta rokonságot mu­ tattak azokkal a mítoszokkal, amelyek a Teremtés könyvén-efe első néhány fejezetében találhatók".109 És ha ez még nem lenne elég, akkor rokonságra utaló jeleket találunk k é t s é g k í v ü l a Szent Bibliában is, melyet a z eredeti szövegekből fordí­ t o t t a k a Szentírás ferences rendi professzorai O. F. M., Bonaventura Mariani tisztelendő atya vezetése alatt a Pápai Egyetemen (Università pontificie di Propaganda fide e Lateranense). Kutatásaim során nem ritkán találkoztam olyan rövidlátó becsmérlőkkel, akik szerint amit nem tudunk megmagyarázni, az hamis. Néha előfordult, hogy megkerestem őket, hogy próbára tegyem, amit meg­ tanultam. Ezeknek az embereknek, akik gyakran kihasználják elért po­ zíciójukat a tudományágakban, egyáltalán nem érdekük megváltoztatni a jelenlegi ismeretek felépítését: igazi mesterei a mozdulatlanságnak. Mindazonáltal rám ösztönzően hatottak, azt érték el, hogy még mé­ lyebbre ássak, keressek újabb anyagokat, hogy alátámasszák azt, ami világosan körvonalazódni látszott, ami nekem már világos és igaz volt: kérdéseinkre a válaszokat az ókori sumer-babilóni szövegekben kell ke­ resni. De hihetetlen módon, a már rendelkezésre álló anyagokról úgy éreztem, nem elegendőek, vagy azt akartam, hogy ne legyenek elegen110

104

• Ini-k, olyannyira szerettem volna eljutni az utolsó megerősítésig, hogy utána terjeszthessem munkám gyümölcsét. Visszatérve a jelenhez: megállapíthatjuk az idáig taglalt tudásanyag eredetiségét, csodálkozásunk pedig csak nőhet ilyen hihetetlen és káprá­ zatos tudás láttán, melynek birtokában volt egy általunk majdhogynem primitívnek tartott nép. Kitől és/vagy mely forrásokból származott ez a tudás? A későbbiekben megkapjuk rá majd a választ, de csak azután, hogy ismételten bebizonyítottuk tanúink (vagy bölcseink, a S A G G I - feketefejűek, ahogy magukat nevezték a sumerek) beszámíthatóságát és megbízhatóságát.

3.

fejezet

Adalékok a sumerek tudományos és egyéb ismereteihez Egyik alkalommal a sok közül, amikor az internet információtengeré­ ben szörföztem, rátaláltam sok, részben ékírással, részben piktogramokkal teli agyagtáblát ábrázoló fotóra. Az egyik különösen megragadta a figyelmemet, hamarosan megértik, miért. A tábla, amit most bemutatok, az úgynevezett „Yale Babylonian Collection" gyűjtemény része, mely számos mezopotámiai agyagtáblából áll, és a Yale-i Egyesült Államok Egyetemhez tartozik: az YBC 7289111 leltári szá­ mot kapta, és ékírással írták. Már régebben is találkoztam vele, de nem fogott meg, mivel a szöveg ér­ telmét nemigen fejtették meg, sőt az illusztris szerző, dr. Livia Giacardi112 abban az időben a Torinói Egyetem Matematika Tanszékén tanított, csu­ pán öt sort szentelt a magyarázatra, amelyből annyi derült ki, hogy a szó­ ban forgó táblára valószínűleg egy matematikai formulát véstek.113 Semmi több. Teljesen mást lehet elmondani a matematikatörténet neves szaktekin­ télye, Otto. E. Neugebauer professzor tanulmányáról, aki már 1957-ben olyan megfelelő módon kezelte a témát, amilyet az megérdemelt.114 A figyelem a cipó alakú agyagtáblára vésett különleges rendszerre irányul, mely a következő ábrákon látható (20. és 21. ábra). Nem térek most ki a babiloni számok magyarázatára és a mi számo­ zásunk közötti különbségekre. Úgy gondolom, nekünk elegendő lesz, ha leírom egy pártatlan szervezet fordítását, a St. Andrew University of Scotlandét, melynek adatai jól láthatóak a 22. ábrán.115 107

i i n i o K e z i e i e m a loma s z e r e l m e s e n , , n u g y n e z r a i t m t g

a

vcgcn

található babiloni számrendszerről szóló táblázatot, amit az „Utószóba" W

J

U

J

V

i l l e s z t e t t e m bele.

Ahogy leolvashatjuk a 22. ábráról, egy négyszöget látunk, amelynek az oldalán a 30-as szám van, és az átlós vonalak közepén a következő számsor áll: 1, 24, 51, 10 és 42, 25, 35. Természetesen ezeket a számokat a babiloni számrendszer szerint írták, ezért úgy kell őket olvasni, hogy ligyelembe vesszük a hatvanas számrendszert. Ez a szisztéma, melyet „helyiértékes számrendszernek" neveznek, nem tudta elég világosan megjelölni, hol végződött az egész számérték és hol kezdődött a tört rész, így a lelet vizsgálatakor azt feltételezhetjük, hogy mindkét esetben az első számot vehetjük az egésznek. Most pedig alakítsuk át a számsort tízes számrendszerűre:

I. széria: 1, 24, 51, 60 = 1 + 24/60 + 51/602 + 60/603 = 1,4142129;

II. széria: 42, 25, 35 = 42 + 25/60 + 35/60 2 = 42,426388.

Miután megkaptuk ezt a két decimális számot, nézzük a 30-as számot, amelyet nem kell átkonvertálnunk, mivel egész számnak jelöltük. Szo­ rozzuk be az I. szériával, és nézzük meg az eredményt: 30 X 1,4142129 = 42,426387;

megkaptuk az átló második számát, mely magának a diagonál vonalnak a hosszát jelöli. Ha ugyanazokat a számokat használnák a művelethez, de csak az ez­ redekig, ezt kapnánk: 30 X 1,414 = 42,426.

22. ábra

108

Ha megkérdeznénk, hogy mi változott, azt mondanánk, hogy az előző­ ekhez képest látszólag semmi, de lényegében viszont sok: pusztán egy­ beesés az (15), hogy a matematikában elfogadott V2~értéke = 1,414? A mi geometriai problémánkban, ahhoz, hogy megkapjuk annak a négyzetnek az átlóját, amelynek oldala 30, ez utóbbit kell beszo109

^

w

A

_

t

„

0

„

iwiMiw/n

n«i

111u1.11.,

vagyis

ahhoz, hogy megkapjuk egy olyan négyzet oldalának értékét, amelynek ismerjük az átlóját, ez utóbbit osztjuk el ^2-vel. Ezek a szabályok mire emlékeztetnek? Hogy világosabbá tegyük a dolgokat, vegyük elő ismét a St. Andrew University of Scotland ábráját a négyzetről, vágjuk ketté az átlója men­ tén: így lett két háromszögünk; mi csak egyet fogunk belőle használni, a felsőt, egyszerűen azért, hogy jól lássuk az adatokat, amiket a babiloni írnok írt fel (23. ábra).

bői. És ha ez még nem lenne elég, a tudósok szerint ez a tudás még ré1 fi ibbről származik, i. e. 2600-ból,"B a sumer civilizáció korából. Nem jogos, ha azt kérdezzük: nem kellene-e frissíteni a tankönyveket? Mindenesetre a sokadik bizonyítékot tartjuk a kezünkben, mely alátá­ masztja: ez a nép igenis fantasztikus ismeretek birtokában volt, és nyo­ mozásunk során megbizonyosodtunk róla, hogy megbízhatóan fejtik ki n saját írásaikat; olyan nép, melynek születését és eltűnését sűrű homály fedi a legtöbb ember szemében. A köznapi ember biztosan így látja, de valószínűleg nem a NASA. Mert az Amerikai Űrhajós Szervezet a Voyager csillagközi küldetés alkalmából (1977. aug-szept.) gondoskodott arról, hogy elhelyezzen egy ambiciózus üzenetet az l-es és a 2-es szondá­ ban. Az 1972-1973-ban használt üzenet egy részét most is felhasználták Pioneer 10 és 11 űrszonda (25. ábra) -, és ezt kiegészítették egy soknyelvű üdvözlő üzenettel, hangfelvétellel, melyet egy tudóscsoport közreműkö­ désével hoztak létre, a már említett Carl Sagan asztrofizikus vezetésé­ vel, és az először hallható üzenet akkád nyelven szól, amelyet Sumerben beszéltek körülbelül 4500 évvel ezelőtt."7 A sokadik egybeesés!?

így egy olyan háromszöget kaptunk, melynek két egyforma hosszú olda­ la van (befogó) és egy alapja (átfogó). Most, hogy könnyebb legyen szemlélni és jobban serkentsük az emlé­ kezetünket, fordítsuk meg balra úgy, hogy egy olyan háromszöget kap­ junk, melynek az alapja egy befogó. Illesszük be a decimális számokat, amelyeket az előbb kaptunk, beleértve a V i f é r t é k é t (24. ábra). Ezen a ponton minden világos. Egy derékszögű háromszögünk van, olyan geometriai ábra, amelyre érvényes egy közismert tétel: átfogó = befogó x VíF vagy befogó = átfogó / V2! Az előzőekben felvázolt számítások eredménye megfelel a következő állításnak: „bármely derékszögű háromszög leghosszabb oldalának (átfogójának) négyzete megegyezik a másik két oldal (a befogók) négyzet­ összegével". Mint tudjuk, a tétel Püthagorasz görög matematikus nevéhez fűződik, aki i. e. 6. században élt, de az YBC 7289 agyagtábla i. e. 1900-1600-ra 110

22. ábra

111

Álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el. Vagy ha jobban tetszik, hagyjuk, hogy gondolataink letisztuljanak. Haladunk egy irányban a cél felé. Ebben a pillanatban nem tudom, hogy megtettük-e már az út felét, de ahogy a hajózási kézikönyvek írják, jobb ellenőrizni az irányt. Éppen ezért szeretném, ha kitöltenek azt a kontroll kérdőívet, melyet táblázatba szedtem és kérem, hogy őszintén válaszoljanak, mint ahogy egy jó útitárshoz illik. Térjünk a lényegre. Az előző oldalakon, egészen az I. fejezettől: Nyomozási technika

Igen

Nem

a

Az eredet keresésekor elegendő számú ötletet látott fölvázolva, szabadon és vélemény nélkül arról, hogy melyek lehetnek a lehetséges okok, amelyek előidézték az esetet.

• • •

b

Minden egyes ötletet, melyet egybeesések és nyomok támasztanak alá, mérlegeltem hihetőség, megbízhatóság és konkrét megvalósíthatóság szempontjából.

• • •

c

Amit a b pontból kiválasztott, az alaposabb vizsgálat tárgya volt abból a szempontból, hogy mennyire hatásos az ötlet és mennyire nyomon követhető.

• • •

d

A bemutatott tényanyag hatásosságát és a fenntarthatóságát megfelelően alátámasztották a kompetens, kvalifikált vélemények és jelentőségteljes dokumentumok.

• • •

10. táblázat

Ne várják tőlem a teszt megoldását. Lényegében a teszt eredménye nem csak útbaigazítás; inkább önértékelés, hogy mennyire vagyunk nyitot­ tak új ismeretek befogadására, és akad, akinek ez nyugtalanító. Ugyan­ azzal az őszinteséggel, amire az előbb hivatkoztam, nem titkolom, hogy boldogsággal töltene el, ha továbbra is útitársaim maradnának, és így négy igen lenne a válasz a tesztre. Ellenkező esetben: bár elfogadom az eredményt, az Önök helyében nagy kétségeim lennének, hogy hasznos-e folytatni az olvasást. Olyan lenne, mint behúzott kézifékkel utazni. Más­ felől nem várhatom el, hogy megváltoztassák a véleményüket. A középső oszlop? Nem a véletlen műve: direkt hagytam üresen, az önök hozzá­ szólásainak.

az

tiso resz vegso K u v e i K e z i e i e b e i i l i Igaz, amit általában a legismertebb és legelterjedtebb olasz értelme­ ző szótárak írnak az egybeesés szó jelentéséről: járulékos, véletlenszerű­ ig, véletlenszerű egybeesés, kombináció, akkor az is igaz, hogy ugyanaz ii kifejezés jelenti azt is: megfelel, együtthangzás, ekvivalencia. MindenI •.clre én eddig úgy használtam, hogy provokatívan kiemeljem, mint vé­ li l lenszerű egybeesést, helyzetet, mely dokumentált, és biztosan az el­ lenkezője a feltevés kifejezésnek. Végül is tizenöt egybeesést soroltunk fel az előző oldalakon, és úgy hiizem, hogy ez már nem nevezhető egyszerű feltevésnek. És olyan sok egyi mesést lehetne még említeni, hogy ha mindet leírnám, akkor meg kéne változtatnunk ennek a könyvnek a célját, eltávolodnánk a kitűzött céltól, az emberiség származásának kutatásától; ennek eredménye az lenne, hogy zátonyra futnánk, igaz, mélységekig tanulmányoznánk a sumer népet, ami bizonyára nagyon érdekes, de célunk eléréséhez fölösleges. A sumer irodalmi források megbízhatóságáról, ahogy láthattuk, teljes mértékben megbizonyosodtunk; a következő lépésekben módunkban áll majd megerősíteni eme kijelentésünket. Láthattuk, hogy a sumer nép számos területen különleges tudással rendelkezett, ha ahhoz mérjük, hogy mely történelmi korszakban virág­ zott a kultúrájuk. A tudásukról tanúskodik számos agyagtábla, melynek többsége a philadelphiai University Múzeumban, az isztambuli Ókori Keleti Múzeumban vagy a British Museumban, a Louvre-ban, a berlini Vorderasiatisches Múzeumban, valamint a Yalei Egyetem gyűjteményei­ ben található. „A sumereknél, egy bő évezreddel korábban, mint hogy a zsidók megírták a Bibliát és a görögök az Iliászt meg az Odüsszeiát, már egy virágzó és érett irodalmat találunk, mely tartalmaz mítoszokat, epikus elbeszélése­ ket, himnuszokat és siratókat [...]"ua Samuel Noah Kramer megerősíti ezt munkájában, / sumeri agli esordi della civiltà (A sumerek a civilizáció kezdetén), melyben a sumerológus az előbb idézett szövegen kívül ezt is vallja: 119

„...kemény munka gyümölcse, mely ténylegesen »a véremmel, izzadságom­ mal és könnycseppjeimmeU érett be".120 112

113

a sumerok elsőbbségéről az iskola, a kormány, a politika (a kétkamarás parlament), az orvostudomány, a filozófia, a jog és az igazságszolgai l.i tás, valamint az irodalom területén. Pont ez utóbbi területen találjuk az első párhuzamokat a Bibliával: „Hogy a bibliai özönvíz elbeszélése nem a Biblia íróinak eredeti története volt, már azóta köztudott, amióta napvilágra került, és a British Museum ban George Smith megfejtette a »Gilgames-eposz« tizenegyedik tábláját. Mindazonáltal maga az Özönvíz mítosza sumer eredetű. "121 Kramer művében találkozunk, természetesen más néven az első „Noé"val, az első „Jákob"-bal, az első „Mózes"-sel stb.; különleges és nélkülöz­ hetetlen könyv mindazoknak, akik el akarnak mélyedni a témában. Ami bennünket illet, mivel elfogadott tény a zsidók által írt Ószövetségen is érezhető sumer hatás, a kutatásunkhoz alapvető segítségnek fogjuk használni a hozzáférhető eredeti sumer dokumentumokat, vagy az ak­ kádokat, amelyek ugyan indirektek, de azokat a táblákat használjuk majd, amelyekre ráírták a kolofonban a sumer eredetet a babiloni írno­ kok, akik átmásolták azokat.122 De mindezt csak azután, hogy foglalko­ zunk a sumer nép rejtélyes eredetével. Megérdemlik.

Második rész

1.

fejezet

Történelmi utalások és tanulmányok a sumerek eredetéről Történelmi tanúinkról keveset lehet tudni: az iskolai tanulmányokban u történelemkönyvek alig pár sort szentelnek nekik, többnyire a jelen­ legi Irak déli részében történt régészeti felfedezésekről beszélnek, és ennek alapján jelölik ki e nép székhelyéül a jelenlegi Perzsa-öbölt, amely az „Alsó tengerre" néz. Bőven van utalás a zikkurratra, a papkirály székhelyére, aki a város politikai és vallási vezetője volt*. Túl kevés mindez egy olyan népről, amely feltalálta többek között a kereket, a várost és az írást. Ez utóbbiról fontos megemlítenünk, hogy a kezdetekkor a sumer írás piktografikus jeleken alapult. Több jelet vagy szimbólumot, melyek egy szót jelentettek, „ideogramoknak" nevez a tudomány; hasonlítottak azokhoz, amelyeket a későbbiekben az egyiptomiak használtak. Az egyes sumer szimbólumok tárgyakat és fogalmakat ábrázoltak, és a tudósok a mai napig nem találtak olyan szavakat, amelyeket régebbi korok írásos rendszeréhez lehetett volna kapcsolni. Ez megerősíti a sumer írás erede­ tiségét. A sumerek eredetéről és arról, honnan származtak, nemigen születtek írások. A 19. század végén, amikor még nem ismerték a sumer nyelvet, nagy vitát ébresztett a tudósok körében, hogy elfogadják-e egy új 123 ékírás definícióját, amely a sumerbői eredt, sémi gyökerekből, s akik ellene voltak, álláspontjuk védelmében a sumer népnek még a létezését is tagadták. Ez utóbbiak azonban, látván a számos bizonyítékot, kényte­ lenek voltak megváltoztatni radikálisan tagadó véleményüket a „talán mégis lehetségesére.124 De a sumer nyelvet és írást hagyományosan nem * Ő s i d ő k b e nyúlik vissza a n é p vallással t ö r t é n ő politikai/adminisztratív befolyásolásá­ nak e r e d e t e ( a s z e r z ő ) .

117

~ . ^ i v i n u ü L U J i v , a n a i u s a K a sumer népet, és teljesen k ü l ö n bözőknek tartották őket a sémi népcsoportoktól.

Őszintén megvallva, nem tudom, hogy ez az állítás, amely minden bl zonnyal erős hatással volt a mezopotámiai írások filológiájának alakulá sára, mennyire mentes olyan külső befolyásoktól, amelyek nem a tudó mány és az akadémikus körökből valók. Abban az időben kezdtek feltámadni Európában az első antiszemita megnyilvánulások és a pángermán tudósok eufemizmustól vezérelve sem vonhatták ki magukat e hatás alól. A mi célunkhoz azonban mos nem szükséges elmélyülni a témában: kötelességünk megemlíteni ez a történelmi tényt, és bár fontos, nem téríthet el bennünket attól, hogy foly­ tassuk a sumer társadalom eredetének és származásának kutatását. Ha célba értünk, az meg fogja könnyíteni ennek a kételynek a kibogozását is Az eredetükről már közöltek a múltban különböző elméleteket, de egy dolog biztos, és ez lesz a szilárd kiindulópontunk: a sumerek nem voltak Alsó-Mezopotámia autochton népei között. Számos tudós és régész foglalkozott már az úgynevezett sumer kérdéssel. Közöttük szerepelnek a különböző tudományágak leghíresebb képviselői; csak, hogy említsünk néhányat: a régész Sir Leonard Woolley,125 Irak történésze, Georges Roux,126 a Kelet-kutató Henri Frankfort127 és a sumerológus Samué Noah Kramer. 128 Más szavakkal mondták, de lényegében egyetértettek abban, hogy a sumer nép eredete egyelőre megoldatlan probléma, és a bizonytalan végkövetkeztetések két lehetőséget tárnak fel: • az első szerint (régészeti szempontból ez a legelfogadottabb] a su mer nép az őskorban (pontosan nem behatárolható időben) az In­ dus-völgyből érkezett tengeri útvonalon Alsó-Mezopotámiába; • a második az északkeleti hegyvidéki területekről származtatja őket egészen pontosan a Kaukázus hegységből.129 Semmi több. És a mai napig az assziriológia területéről - ehhez a tudományághoz tartoznak a sumerológusok - inkább nem érkezett újabb információ, fej­ lemény vagy publikáció a témában. Gyakorlatilag az akadémikus köröknek az utóbbi ötven évben nem si­ került előrelépni a sumer nép eredetének kutatásában és eloszlatni a ho­ mályt. Hogyan lehetséges ez? Nem furcsa? Az a benyomása az embernek, mintha nem lett volna senkinek érdeke tovább lépni, elmélyülni a kérdés­ ben. Miért? Jobb volt így? Vagy talán ez a kétely nem vezet sehova? 118

\< iltaire ezt vallotta: „A kétely kényelmetlen, de csak az nem KetKeaiK, iki agyalágyult." Én azt vallom, hogy a kétely a tudás mozgatórugója. II tol az indíttatástól vezérelve, a milliárdnyi dokumentum között, amit elolvastam, bukkantam rá egy különlegesre. Készben a tartalma miatt kivételes, másfelől szerzőjének tekintélye mi;itt, aki a 20. század egyik leghíresebb sumerológusa, Sámuel Noah Kramer. Az ókortörténész munkáját 1963-ban adták ki. Miért nem kaI»>tt elég reflektorfényt? Miért nem kapta meg azt a figyelmet, amit meg­ érdemelt volna? Könyvem első oldalain részleteztem a szakmai lobbik bojkottját130 új tanulmányokkal vagy igazi felfedezésekkel szemben, olyanokkal, mint amilyenbe most készülök beavatni önöket. Kramer végkövetkeztetései forradalmiak, ezekhez történelmi és racionális úton vezet el bennünket; bizonyára sokkolóan hatottak volna a bibliai tanulmányokra, ha elfo­ gadják őket. Lehet, hogy ezen oknál fogva mind a sumerológusok, mind n bibliaszakértők védekezésképpen a közönyösség stratégiáját válasz­ tották? Gyakran megesik tudományos körökben, ha egy elmélet annyira gyö­ keresen eltér a hagyományos tudományos megközelítéstől, hogy eret­ n e k n e k nyilvánítják! De amikor a tanulmány szerzője olyan kaliberű, mint Kramer professzor, az ő eretnekké minősítése olyan port és ellen­ szelet kavart volna, amelyet csak fokozott volna a tudós híres szakmai komolysága. Ebből következik, hogy az akkori „akadémikus vezetők", hogy ellensú­ lyozzák a sumerológus következtetéseinek veszélyességét, alternatív megoldást választottak a hagyományos és megszokott lejáratással szem­ ben: a hallgatást. Minden világos! Ilyen körülmények között őszintén gratulálok Dávid Rohlnak, az egyik legismertebb kortárs angol régész­ nek, aki 1998-ban hivatkozik rá, bemutatja és elemzi tanulmányaiban Kramer professzor munkáját az emberi civilizáció származásáról.131

A krameri forradalom Kramer tanulmányai a sumer társadalom és az izraelita hagyományok összehasonlításából indulnak ki. Ezen tanulmányok szerint, követve a bibliai elbeszélést, a pátriárkák ősei, miután elhagyták az Édent, a „Shinar földjén" állapodtak meg, ami 119

c* o u i m i i u í u i y u K lítják a bibliai és a sumer pátriárkák kapcsolatát:

lOKcni

összehason­

i.tvfve,

mely elég homályos, de általában a tudósok sumernek fordítják...

Úgy tűnik, hogy az egész Bibliában a sumereket egyáltalán nem említik meg, ami semmiképpen nincs összhangban e nép vélt fontosságával és

„A sumerek által elért civilizációs, vallási és irodalmi eredmények mélyen nyomot hagytak nem csak a (térben és időben) szomszédos népekben, ha­ nem a mai ember kultúrájában is, elsősorban azért, mert ha indirekt mo don is, de hatással voltak az ókori zsidókra és a Bibliára. Hogy mennyit köszönhetnek a zsidók a sumereknek, az nap mint nap világosabbá válik, ahogy napvilágra kerülnek és lefordítják a sumer irodalom alkotásait; amelyeknek - már amennyire rálátásunk lehet - nem kevés közös voná­ suk van a Bibliával."132 Ami első olvasatra elméleti bevezetés lehet, az mára megszilárdult állí­ tás. Hogy pontosak legyünk, Kramer ezt már bebizonyította az 1956-ban kiadott From The Sumerian Tablets133 - munkájában; véleményét széles tudományos körben elfogadták. Mint minden jó kutatási projekt, ez is egy konkrét adatból indul ki, egy alapvető status gitóból, ami óhatatlanul kérdéseket generál, mint: „Ha a sumer nép olyan fontos eredményeket ért el az irodalom és a kultú­ ra területén, hogy feledhetetlen nyomot hagytak a zsidó nyelvű emberek munkáiban, miért csak alig említi meg őket a Biblia?"134 Anélkül, hogy nehézkessé tenném az olvasást azzal, hogy idézek az Ótes­ tamentumból, a tudós állítása olyan dologra hívja fel a figyelmet, amit sok Biblia-olvasó nem vett észre: utalnak benne az ókori Közel-Kelet majd­ nem minden lényeges civilizációjára, mint az egyiptomiak, a kánaániak, az amurrúk, a hurrik, a hettiták, az asszírok, a babiloniak és mások. De a sumereket nem említik. Miért? Majdnem felmerül a kétely, hogy a közis­ mert Sumer kérdésben igazuk lehet azoknak, akik a sumer nép létezését tagadják. De még túl korai levonni a végkövetkeztetést. Haladjunk tovább. „A Teremtés könyvében, a 10. és a 11. fejezetben például bizonyos számú névadók*, területek, városok jegyzékeit találjuk meg. A »Sinár«** kifejezést * O l y a n s z e m é l y i s é g r ő l mondjuk, aki hős v a g y istenség, és a k i r ő l várost, családot nevez­ tek el sth; s z é l e s e b b é r t e l e m b e n azt n e v e z z ü k így, akinek a n e v e ö s s z e f o r r e g y irányzat­ tal, e g y időszakkal, G a r z a n t i Linguistica 2007.

l>e folyásával. "135 Mint már előzőleg említettem, Kramer professzor bizonyítottan becsülekiemelkedő volt, és ezen erények ebben a helyzetben is megmutat­ koztak; ezt bizonyítja az is, hogy e mű kiadásával nem csak az assziriológia ügyét akarta szolgálni, hanem fel akart eleveníteni egy ehhez hason­ ló tanulmányt, melyet először 1931-ben adtak ki. Szerzője mestere, Arno Poebel (1881-1958) volt, egy másik híres Mezopotámia-kutató.

tesés

Hogy miért elevenítette fel ezt a témát? Napnál is világosabb. így ma­ gyarázza meg: „Érdemes megemlíteni, hogy erre a nagyon érdekes rejtélyre mesterem és kollégám, Arno Poebel talált egy megoldást, amelyet az American Journal of Semitic Languages folyóiratban közölt cikkében írt meg (48. évfolyam, 1931, 20-26. old.). Poebel feltevése nem talált visszhangra a Kelet-kuta­ tók körében, és úgy tűnik, feledésbe merült. Személyes véleményem viszont, hogy ki fogja állni az idő próbáját, és előbb vagy utóbb megkapja az őt illető elismerést, mégpedig azért, mert jelentősen hozzájárult a zsidók és a sumerek közötti kapcsolat megállapításához. "13B Felesleges bármilyen kommentár. Ezen a bekezdésen érződik a levert­ ség, fájdalom, megrökönyödöttség, de ezzel egy időben a jövőbe vetett remény és a bizalom, amikor majd elismerik az elhanyagolt érdemeket és megbecsülést. Az érzéseim helyesek voltak, legalább olyannyira, mint a belőlük fa­ kadó kételyek: a Kelet-kutatók - ahogyan Kramer nevezi őket - a nem­ törődömség eszközével vetették meg. Miután ezt tisztáztuk, azt kell meg­ értenünk, mindez miért történt. Pusztán az, hogy másként gondol­ kodnak a felfedezésről, ez nem lehet elegendő ok. Sőt e két ragyogó assziriológus, Arno Poebel és Sámuel Noah Kramer iránt érzett tiszte­ letem végett engedjék meg, hogy azt mondjam, „nem szabad", hogy ele­ gendő ok legyen. Sőt mi több, a válasz ott van az orrunk előtt: a ta­ nulmányban, amelynek tartalmát hamarosan megismerjük. Lénye­ gében Kramernek azzal, hogy közzétette kutatása eredményét, az volt

** Az olasz nyelvű Bibliában (C.E.I.j a S i n á r kifejezést „Sennaar"-nak írják.

120

121

merek a bibliai elbeszélésből. A szerző tüzetesen megvizsgálta a sumer írás nyelvtani szabályait. Nézzük hogyan. A szavak végén található mássalhangzókat a sumerek nem ejtették ki. Például a dingir (isten) szó esetében „dmgi"-nek ejtették, akkor is, ha a szó végén le volt írva az „r" betű. Nézzük tovább: „Térjünk vissza a problémánkhoz, a »Sumer« szó kereséséhez. Poebel cso­ dálkozott, hogy mennyire hasonlít egymásra a »Sumer« és a »Sem«, Noé nagyobbik fiának neve, amelyből az Assur, Elám és főleg a Héber ered, ez utóbbi a zsidók névadója."137 A Biblia passzusa, amelyre hivatkozik, a Teremtés könyve 10,21-22, és a következő: 21

Unto Shem, the father ofall the children ofEber, the elder, even to hím were [children] born.

the brother ofJapheth

22

The children of Shem; Elam, and Asshur, and Arphaxad, and Lud and Aram.138 A magyar verzió a következő: 21

Sémnek is lettek gyermekei; aki Héber minden fiainak atyja, Jáfetnek testvérbátyja vala. 22

2. a második a Sumer szó végének („er") elhagyására vonatkozik, ami megfelel a héber *Semer-nek • mint ahogy már leírtuk az előző oldalon, a szóvégi magánhang­ zók elhagyásáról szóló szabály alkalmazása révén a Sumer szót Summák ejtették vagy gyakrabban, Sum-nak (az i magánhangzó nagyon rövid), és éppen ezért héber nyelven „Sem"-nek mondták. Ezek Kramer végkövetkeztetései: .. / la Poebel feltevése helyesnek bizonyul, és Sem megfelel Sumer/Sumer-nek, azt a következtetést kell levonnunk, hogy a Biblia zsidó szerzői, vagy leg­ alább is közülük néhányan úgy vélik, hogy a sumerek a zsidó nép elődei. "140 Az utóbbi időben a forradalmi ügy a sumerológusok megalázó közönyössé­ gét idézte elő: „[...] hogy a sumerek a zsidó nép ősei voltak." A probléma megoldása egyszerű és nagyon könnyű. Elég, ha figyelmün­ ket az úgynevezett Sumer kérdésre irányítjuk, amivel már néhány oldal­ lal ezelőtt foglalkoztunk. Még árnyaltabban taglaljuk majd, mivel rög­ vest részletes összefoglalót készítek.

A felfedett sumer kérdés

139

Sém fiai: Élám, Assur, Arpaksád, Lúd és Arám.

Mivel a tudósok által teljesen elfogadott, hogy Héber fiain a zsidó népet értjük, nem lehetne ugyanezt mondani, hogy a Sém név a Sumer névadó­ ja, avagy a sumerek földje? Kramer szerint semmi kétség: a válasz igen­ lő; két pontosítással támasztja ezt alá: 1. az első a héber „e" magánhangzó: • gyakran az ékírásos „u" magánhangzónak felel meg - erre konk­ rét példa az akkád sumu, melynek „név" a jelentése, mint a héber­ ben a sem;

Elemzésünk legkiemelkedőbb pontjai, tiszteletben tartva az időrendisé­ get, ekképpen foglalhatók össze: 1. Egy olasz utazó, Pietro della Valle 1621-ben felfedezett egy 413 soros feliratot Behisztunban, Irán nyugati részében, egy sziklás falfelüle­ ten. A sorok 3 párhuzamos tartalmú feliratban helyezkedtek el; ugyanazt a szöveget írták le három különböző nyelven: a rosette-i kőhöz hasonló szerepük volt az ékírás megfejtésében. 2. Jóllehet egészen bizonyosan sémi eredetűek voltak, (óperzsa, elámi és babiloni akkád), a grafikai rendszerük nem volt azonos.141 3. Az ismeretlen nyelv (akkád) egyre inkább hasonlított néhány ismert sémi dialektusra; ez megkönnyítette a szöveg másolását.142 4. Annak ellenére, hogy a perszepoliszi feliratok eltértek egymástól grafikailag, a Royal Asiatic Society a leghíresebb ékírásfejtők közül

122 123

os iorditsak le 1. Tw kulti-apil-Esarra asszír király addig ismeretlen írását. A négy tudós egymástól függetlenül készített fordítása minden lényeges pontban megegyezett. 1857-et írtak, végre megfejtették az ékírást, és ezzel hi­ vatalosan is megszületett az assziriológia.143 5. Az esemény különlegessége, hogy attól a pillanattól átírta az egész ókori közel-keleti régióra vonatkozó történelmi ismereteinket, és ami ennél fontosabb, megváltoztatta az emberiség eredetéről alko­ tott elméleteket. 6. Abban az időben Európában erősödtek az antiszemita megnyil­ vánulások. 7. Később a tudósok körében elterjedt a nézet, mely szerint a babiloni és asszír archívumokból származó írások egy részének nyelvezete nem sémi eredetű. 8. Azok a kutatók, akik nem osztották Kramer elméletét a sumer nép és írás sémi gyökereiről, egyenesen odajutottak, hogy tagadják a su­ mer nyelv, sőt mi több, a sumer nép létezését. Ez az állásfoglalás nem volt teljesen megalapozott, azonban az orientalista tudomá­ nyos körökben eldöntött tényként kezelték, és véglegesen elfogad­ ták: az írás, a nyelv és a sumerek nem voltak sémiek. ,

O

J

~^~*v,

0

n v & j

u r a | c i v uoa^tj

muasuKai,

Végső összefoglalásképpen a dicsőség, az érdem, a hála és a tisztelet azért, hogy még az egyiptomiak előtt feltalálták az írást, és a csodálat, amiért ilyen fantasztikus tudományos, irodalmi, matematikai, asztronó­ miai, jogi, politikai és más egyéb tudással bírtak, mindenképpen a jogos tulajdonost, a sumereket illeti. De ennek a népnek nem volt szabad sémi­ nek lenni. Ezzel ellentétben két világhírű assziriológus, akiknek elismerték szak­ értelmét, Arno Poebel 1931-ben és Sámuel Noah Kramer 1963-ban bát­ ran, következetesen és vitathatatlan szakmai felkészültséggel publikál­ ták rendkívüli felfedezésüket, hogy igenis a sumerek voltak azok, akik ténylegesen feltalálták az írást, s mindezt alátámasztották kézenfekvő történelmi és filológiai bizonyítékokkal: • a bibliai Sem Noé fia, leszármazottja. Ő az, aki tűlélte az Özönvizet; • Mezopotámia déli részében telepedtek le, ami a jelenlétüknek kö­ szönhetően kapta a „Sumer Föld" nevet (a bibliai Shinar); • az akkori konvencionális gondolkodásmóddal ellentétben, bizo­ nyára sémi eredetű nép volt. 124

íelledezes'f bgyaltaian nem, sot.

Ismeretek fejlődésének, a kételyek eloszlatásának jele, a rejtély meg­ oldása. Mindezek ellenére „megfosztották őket a reklám oxigénjétől". i ,iKavaró

144

1931-et írtak. Az antiszemitizmus egyre erősödött Európában, beleli ,dorva a lelkeket az emberiség legszörnyűbb háborújába, a II. világhái „ „úba Ez az antiszemitizmus nem irányult az összes sémi népcsoport ellen, hanem csak és kizárólag a zsidókkal szemben táplált gyűlöletet es diszkriminációt És „Sém" minden zsidó atyja volt. Önökre hagyom a végső következtetéseket, amelyek ebben az esetben valóban felkavaróak.

z.

iejezet

Bevezetés a forrásokhoz A mikor elolvastam és megértettem sok sumer-akkád szöveg tartalmát, olyan érzelmek keletkeztek bennem, amelyekre nemigen találok megfe­ lelő jelzőket: olyan gondolatokat ébresztenek, amelyek azt sugallják, hogy részesei vagyunk e g y kozmikus elrendeltetésnek. N e m vagyok a N e w A g e támogatója, amit egyébként tiszteletre méltó filozófiának tar­ tok, inkább szabad pragmatikusnak vallom m a g a m . Az ókori Közel-Ke­ letnek szentelt könyvekben néha egészen meghökkentő és keserűséget ébresztő állításokat lehet olvasni, melyeknek szerzői világhírű, m é g élő assziriológusok. Ők e g y olyan írott hagyaték láttán, mint amilyet ez a kü­ lönlegesnek tartott nép, a sumer hagyott ránk, makacsul ragaszkodnak a nézeteikhez, miszerint ez a felbecsülhetetlen értékű örökség csupán „mitologikus jellegű, eredeti írások". Vagy, mivel néhány ókori szöveg szerintük megmagyarázhatatlan, történelmileg teljesen megalapozat­ lan, ezért „vissza kell utasítani". Ezeket az álláspontokat tiszteletben le­ het tartani, de ugyanakkor határozottan nem kell egyetérteni velük. Fő­ leg ma, amikor a tudomány fejlődésének és a kutatók önfeláldozásának köszönhetően olyan felfedezésekre tettek szert, amelyeket nemrégiben „lehetetlennek" tituláltak, így a hajthatatlan szkeptikusok evidens mó­ don megszégyenültek. A hihetetlen dolgokkal szemben a hozzáállás tesz különbséget, azaz hogy nyitottak vagyunk-e e z e k r e vagy sem, és hajlan­ dóak vagyunk-e előítéletek nélkül elmélyülni a témában. Visszatérve nyomozásunkhoz: történelmileg igazolt, hogy a sumerek írott irodalma az i. e. III. é v e z r e d derekán született és fejlődött ki. Az írás az írnokok privilégiuma volt, akik eredetileg a papi rendből származtak, majd később a „világi" előkelő rétegből kerültek ki ezek a szakemberek.

127

,

j .

k / U I , vctgjf -

ahogy eleinte szokás volt -, a papi körök közeléből jöttek. Az írnokok drága iskolákban tanultak, komoly elvárásoknak kellett megfelelniük, és egyenesen a papok tanították őket (vagy olyanok, akiket maguk he­ lyett megbíztak ezzel). Ezekben az iskolákban tanulmányaik során az ír nokok feladata volt lemásolni régebbi korok írásait, ebből következik, hogy szótárakat hoztak létre: ezek a modern kori kutatók számára is elengedhetetlen eszközök voltak a sumer kultúra megismeréséhez. Ismereteink forrása, amiből táplálkozunk majd, a sumer írott tra­ díciókból ered, amelyek körülbelül i. e. 3000-ben kezdődtek, néhány szá­ zaddal azután, hogy letelepedtek Alsó-Mezopotámiában. Felhasználjuk majd az Assur-bán-apli Könyvtáraként híressé vált ninivei könyvtár írott dokumentumait. Jóllehet ezeket akkád nyelven ír­ ták, amint ezt az előző oldalakon láthattuk, de tudjuk, hogy részben su­ mer eredetúek. Lesz alkalmunk arra is, hogy a vizsgálatok során felhasználjunk más forrásokat is, a kötelességtudattól és a precizitástól vezérelve összeha­ sonlításokat végzünk, illetve keresünk nemcsak írott és nemcsak sémi eredetű, bennünket igazoló visszajelzéseket. Mindenesetre hiteles forrá­ sokból dolgozunk.

Amikor a fenségesség... Részben sumer dokumentumok, részben Bérosszosz káld pap króniká­ jának ránk maradt töredékei nyomatékosítják, hogy az ember több fejlő­ dési fázison keresztül haladva vált civilizált lénnyé.145 De még van ennél is több. A sumerek azt üzenik, hogy kezdetben... Amikor leszállt az égből a fenségesség Eriduban lakozott. Eriduban Alulim lett a király És 28 800 évig uralkodott; Alalgar 36 000 évig uralkodott: 2 király; ketten együtt 64 800 évig uralkodtak. Io elhagyta Eridut; királyságát Badtibirába helyezték át. 128

Baüübiraban Enmenluanna lett a király És 43 000 évig uralkodott; Enmengalanna 28 000 évig uralkodott; Dumuzi istenség, a pásztor, 36 000 évig uralkodott: 3 király; hárman együtt 108 000 évig uralkodtak. Io elhagyta Badtibirát; királyságát Larakba helyezték át. Larakban Enszipazianna 28 800 évig uralkodott; 1 király; ő 28 800 évig uralkodott. Io elhagyta Larakot, királyságát Szipparba helyezték át. Szipparban Enmenduranna lett a király és 21 000 évig uralkodott: 1 király; ő 21 000 évig uralkodott. Io elhagyta Szippart; királyságát Suruppakba helyezték át. Suruppakban Ubár-Tutu lett a király és 18 600 évig uralkodott. 1 király; ő 18 600 évig uralkodott. 5 város, 8 király; ők összesen 241 200 évig uralkodtak. Az Özönvíz mindent elpusztított.146 A szövegrészlet olyan dokumentumból való, amelyet a tudósok a tartal­ ma alapján Sumer királylistának - SKL - hívnak; ami bennünket illet, mi­ előtt még tartalmilag elemeznénk, a jobb megértés érdekében érdemes rögzítenünk néhány fix pontot: • a fenségesség vagy a felségesség (a felsőbbrendűség szinonimái) úgy értendő a sumereknél, mint a városállam kormányzásának funkciója; a kezdet kezdetén az „istenségeknek" volt a privilégiuma, majd a későbbiekben átadták a feladatokat kiválasztott bizalmi

129

IIIUU

zött, és a betöltött tisztség az „úr" volt, en, vagy a „nagy főpap" ensi;* • a sumerek mindig is azt vallották, hogy az „istenek" teremtették őket, de amikor utaltak rájuk, sosem használták az isten vagy az is­ tenség fogalmát;** • az isteni és az emberi világ közötti különbség nem annyira lényegi volt, hanem az erő mértékétől függött; • DINGIR az a kifejezés, amivel a sumerek illették a felsőbbrendű lé­ nyeket, akik őket teremtették, tanították, teljesen antropomorf lé­ nyek, akik halhatatlanok voltak; • amikor először jelentek meg a sumerek a történelem színterén, azonnal igen magas és különleges ismereteket mutattak fel számos területen; • a sumerek tudásukat a Felsőbbrendű lényektől tanultakra vezetik vissza; • magukat SAG.GI-nak hívták (olaszul bölcseket jelent - a ford.) vagyis „feketefejűeknek", illetve „a fekete fejű népnek".147 Ennyi szükséges bevezető után elemezzük a szövegrészletet. Ha végignézzük a történelmet, akkor az SKL E-ri-du-nak (jelentése: „amit messze építettek) nevezi el a Föld legrégibb városát; reprodukálja az „ég­ ből leszállt" királyokat, akik a városállamot vezették (ma úgy neveznénk: „főváros"); leírja, mennyi ideig tartott minden egyes városállam vezető hatalma, és az első királytól az utolsóig összeadja, hogy együttesen hány évig voltak uralmon, mielőtt az Özönvíz mindent elpusztított. Meglepő, hogy milyen sokáig uralkodott egy király: átlagban 30 125 évet. Erről kétféleképpen lehet vélekedni: „...lehetetlenség, ezért vissza kell utasítani"; vagy pedig „...a jelenlegi tudományos ismereteink alapján érthetetlen a jelenség, éppen ezért érdemes nyomozni ez irányban". Hogy mi a második utat választottuk, a nyomozást, az igazolja majd, hogy az SKL-ben leírt uralkodók hosszú élete nem egyedi eset. A Bibliá­ ban könnyen találunk (Teremtés könyve 5. és 9. fejezet) számunkra na­ gyon ismerős személyiségeket, az Özönvíz előtti ősapákat, akiknek élet­ hosszát az alábbi táblázatban vázoltuk fel. * A k k á d u l ishakku; m i n d vallási, m i n d civil titulus volt, király-pap. A v á r o s l e g m a g a s a b b r a n g ú i n t é z m é n y é n e k vezetője, aki az istenek v e z e t é s e alatt k o r m á n y z o t t . ** Az Istent, mint kifejezést e l ő s z ö r i. sz. 383-ban vezették be a Bibliában, a S a n G i r o l a m o

26. ábra. Grafikon az ősapák életkoráról Az egyetlen kivétel Énok: azért kérdéses, hogy mennyi ideig élt, mert ke­ vés adatot tudunk, mivel ő nem halt meg (ahogy ezt az Ótestamentum ki­ fejti), hanem Isten őt az égbe emelte, miközben még élt (365 évesen). Egyértelműen hihetetlen adatokkal állunk szemben, de az is igaz, hogy nem lehet biztosnak tekinteni az „eleve lehetetlenség és ezért viszsza kell utasítani"148 érvet.

A hosszú élet elixírje Flavius Josephus (1. század) A zsidók történetében felhívta a figyelmet arra, hogy ne ítéljük hamisnak az írást: „Ha összehasonlítjuk az ókoriak életét a mai életvitellel, és azzal, hogy mennyire rövid életet élünk, senki ne tartsa hamisnak, amit róluk monda­ nak; abból, hogy ma az élet ilyen rövid, nem következik, hogy ők sem élvez­ ték a hosszú életet. Mivel elsősorban Isten szerette őket, úgy táplálkoztak, ami jobban szolgálta a hosszú életet, így természetes volt, hogy olyan so­ káig éltek [...]"

(la V u l g a t a ) v e r z i ó b a n , a m e l y I. D a m á z p á p a k é r é s é r e íródott, ez volt a Biblia első latin verziója. Az Isten szót az E l o h i m és J a h w e h kifejezések helyett vezették be.

130

131

W

< i U U U

11CVC

~

¿,911

K

író és történész, aki nemes papi családból származott, erős görög és la tin befolyású nevelést kapott. Még ha feltételezése teológiai elrendelésnek tűnik is, a műve tártai maz olyan meglátásokat, amelyek akár lehetségesnek is bizonyulhal nak. Ha figyelembe vesszük, hogy mely történelmi kontextusban íródott, i. sz. 1. század, elég „nyitottnak, széles látókörűnek" lehetne definiálni Anélkül, hogy a leegyszerűsített „minden lehetséges" filozófia területéro eveznénk, a logikus nyomozás elénk tár egy lehetséges zárt matemati kai/tudományos megoldást, éppen ezért: • ha igaz az, hogy az SKL-ben szereplő első nyolc Özönvíz előtti ural kodó „istenség" és örök életűek, vagy annak tűnnek az emberi élet hosszhoz képest; • ha igaz az, hogy a sumer nép egyenes ágon Noé egyik fiától, Semtől149 származik; • ha igaz az, hogy a „Feketefejűek" (a sumerek) megalkotása az „iste­ nek" műve; akkor Noé és az ő elődei, vagyis Ádám leszármazottai, akit az istenek al­ kottak meg saját vérükből, olyan hosszú életet örököltek, mint az őseiké volt. Legalábbis az Özönvízig. Mert utána megváltoztak a dolgok. Egyelőre élvezzük ki Josephusnak ezt a felvilágosult gondolatát: egy 2000 évvel ezelőtti fénysugár, melyet megirigyelhetnének a 21. század legelszántabb szkeptikusai, akik a sötétségben tapogatóznak. Ha a szo­ kásos mindent tagadó embereken múlott volna, akkor ma nem lennénk a jelenlegi tudományos ismeretek birtokában például tudományos téren sem; és ami még fontosabb, nem lenne a világon számos kutató, akik hét­ rét görnyednek a műszerek felett és felfedeznek olyan „lehetetlen" dolgo­ kat, amelyekkel megrengetik majd a létező és „áthághatatlan" természe­ ti törvényeket. Ezeknek a fantasztikus szakembereknek köszönhetjük, akik az izlandiak DNS-kódját vizsgálták, hogy megtalálták például azt a gént, amelyet nem véletlenül neveztek el „Matuzsálemnek", amely döntő szerepet játszik abban, hogy meddig élünk. Az, hogy a Földön élő lények élethossza előre beprogramozott, látható abból is, hogy az ember átlag­ ban 80 évet él, a kutya 15-öt, a galápagosi óriásteknősök több mint 200 évet és így tovább. Tehát, ha életünket a genetikai óra szabályozza, ak­ kor a hosszú élet elixírje, amit Gilgames is keresett a nevét viselő babiloni eposzban, létezik. Az igazság az, hogy több is van. Az, amit Izlandon 132

Inláltak, egy véget nem c:ro sorozat jegirisseoD része.— imhö ja-nuai jai un az USA-ból érkezett Woodring Wright professzor felfedezésének híi e, aki a texasi egyetem és a Southwestern Medical Center professzora. Wright beazonosította a telomerért felelős gént. Egyszerű szavakra le­ li n-ditva: a telomerek ismétlődő DNS-sorozatok, amelyek a kromoszó­ mák végén találhatók. Úgy helyezkednek el a kromoszómákon, mint | műanyag védelem a cipőfűzők végén: meggátolják a degradálódást. 2000 végén megtalálták a muslincában azt a gént, amit ha módosíta­ nak, megkétszerezi a rovar élethosszát. Talán a legérdekesebb kísér­ letet az IEO-ban (a milánói Európai Onkológiai Intézet) végezték: Pier ( üuseppe Pelicci kutatócsoportjával eltávolította az egerekből az úgyne­ vezett p66shc gént. E gén nélkül sokkal ellenállóbbak az oxidatív stressz­ re, ami a sejtek normális működésének egy nemkívánatos mellékhatása, és ezáltal 35 százalékkal tovább élnek.151 Ha ezek a felfedezések előhírnökei egy olyan tudományos útnak, amely képes egyre meglepőbb fejlődésre, akkor miért ne legyünk nyitot­ tak arra az eshetőségre, hogy bibliai ősapáinknak valóban lehetett hoszszú élete? Persze nyitva marad az a kérdés, hogy ma az ember átlag élet­ kora körülbelül 80 év. Régen, a középkorban, a várható élettartam 47 év körül volt. Termé­ szetesen napjainkban az orvosi és tudományos felfedezések, a helyes táplálkozás, az életmód mind hozzájárultak ahhoz, hogy megnöveked­ jen az átlagéletkor, de még mindig nagyon távol vagyunk a Bibliában szereplő életkoroktól. Ezen a ponton jogosan megkérdezhetjük, hogyan lehetséges az, hogy az emberi fajnál megmutatkozik az élettartam mérése? És ez a jelenség (lásd a 27. ábrát) 152 miért csak az Özönvíz vége után jelenik meg foko­ zatosan? A mai napig nincs ezekre a kérdésekre válasz. Nyomozásunk során, ha visszamegyünk az időben, akkor szinte kizárólag csak az Ótestamentumra és az abból kimaradt apokrif iratokra (Awan, Azura stb. a Jubi­ leumok Könyvében szerepelnek, nincsenek benne az Ószövetségben...) támaszkodhatunk. De egy dolog biztos: a Bibliában szereplő Ábrahám ősei nem voltak egykék, mindnek voltak fiú- és lánytestvérei. A hagyo­ mány ú g y akarta, hogy családon belül nemzettek utódokat, azaz a lány­ testvérek a fiútestvérekkel, azért, hogy ne hígítsák fel az „isteni" géneket. Néhány példa rá: Káin elvette leánytestvérét, Awant, Sét lánytestvérével, Azurával házasodott; ugyanígy tett fiuk, Enós, akinek saját testvére lett 133

NK ra, nogy az emooroK lányai

i

500 400 300 200 100

P3

i

az A*

i

5

27. ábra. A grafikon az ősapák Özönvíz utáni utódainak életkorát ábrázolja

a felesége, Noémi; Kénán az ő leszármazottjuk, leánytestvérével kelt egy­ be, Mualelettel. Az első változás Kénán fiánál, Mahalalélnál történt, aki eltért a szokásoktól, mert unokatestvérét, Dinát (apja lánytestvérének a lánya) vette el, anélkül, hogy felhígította volna családja génjeit.153 Ugyanezt az eljárási módot írják le a sumer-akkád szövegek, amelyek­ ben az írnokok arról tájékoztatnak, hogy szigorúan ezt a szabályt kö­ vették az isteni pantheonban ugyanezen okból: ne vesszenek el a gének. Maga Ábrahám is, aki minden hívő atyja, lánytestvérei közül választott magának feleséget, Sárát, apjának lányát. A későbbiekben valószínű, hogy ezek az isteni törvények vagy a kor szokásai, egyre kikerültek a di­ vatból és átadták helyüket a „vegyes" családoknak; ez annyit jelentett, hogy nem csak Ádám isteni családjából származtak. A következmé­ nyeket mi is láthatjuk és hogy pontosak legyünk, Héber első leszármazottaitól indul: Peleg ötven százalékkal rövidebb ideig élt, mint apja (239 a 434-hez képest). Hogy Ádám és Éva nem az egyetlen emberek voltak a Földön, ez már lényegében elfogadott álláspont, még az egyház részéről is. Ezenkívül ér­ demes felhívni a figyelmet arra, hogy maguk „az igaz Isten fiai felfigyel-

et> it}iesegtJK.ei v e u e n m a g u w i a i v ,

négpedig mindazokat, akiket kiválasztottak". szepeK,

154

Végezetül azt mondhatjuk, hogy a bibliai Ádám utódainak hihetetlen hosszú életéért valószínűleg egy vagy több különleges - „isteni" - gén volt a felelős. Ezeknek a géneknek az évszázadok során - annak követKi íztében, hogy már nem keltek egybe a „családokon belül" - csökkent uz aktivitása, sőt teljesen meg is szűnt. Egy olyan génről beszélünk, amely már jelen van a modern tudományos világban; a felfedezés és a kí­ sérletezés egyelőre csak az állatvilágban történik, de azt gondolom, hogy az emberen való tesztelése is rövid időn belül megvalósul. Vajon valóban olyan hasznos ez a felfedezés az emberiség számára? Ki az, aki nem szeretne élni akár 200-300 évet vagy még többet, ha lenne rá lehetősége? De ahogy Seneca mondta: „nem az élet jó, hanem a jó élet".155 És mi hogyan élnénk? Hányan tudják, hogy „ennek" az emberi fajnak 20 százaléka fel­ emészti bolygónk erőforrásainak 80 százalékát? Hogy világosan lás­ sunk: „ha a Föld minden lakója úgy élne, mint a nyugati társadalmak­ ban, akkor 2,3 bolygóra lenne szükségünk, hogy fedezni tudjuk a Föld népességének fogyasztási igényeit".156 Ma megoldások nélkül (és őszintén szólva elég keveset látok belőle) a helyzet tarthatatlan lenne! A későb­ biekben egy nélkülözhetetlen ante litteram akkád írás fogja majd megol­ dani a rejtélyt. Egyelőre elég, ha csak egy dolgot bocsátunk előre, ami se­ gítségünkre lesz, hogy megértsük az elkövetkező történéseket: a Sumer királylista utolsó uralkodója Ubár-Tutu volt, az ő fia Ziuszudra herceg.

A sumerek világnézete A sumer nép magát „feketefejűeknek" nevezte vagy a „fekete fejű nép­ nek", sumerul SAG.GE vagy SAG.GE/I(R) vagy SAG.GE(R)/GI(R)*, a for­ dítóktól függően, és a SAG „fejet" jelent, a GE/GI(R) meg „feketét/feketéket". Hivatalosan, történelmi szemszögből nemigen foglalkoztak azzal, hogy megmagyarázzák ezt a jellegzetességet. Valószínű, hogy antropo­ lógiai szempontból megkülönböztetést jelenthetett a népek közti különb­ ségtétel a hajszínek alapján. Vagy éppen egy olyan jellemző lehetett, ami * A ( r ) h a n g az a s z ó v é g i m á s s a l h a n g z ó , m e l y u g y a n a s z a b á l y o k szerint kiírható, de n e m kell olvasni. L á s d e b b e n a k ö n y v b e n a 123. oldalon.

134

135

I V I .

1

U ,

amint ezt hamarosan meglátjuk majd. De egyelőre ezt a második vaili ciót tekintsük csak egyszerű feltevésnek. A sumerek úgy tartották, hogy földterületük határait a dingirek már az univerzum teremtésekor meghatározták. Ezt a KI.EN.GI(R) írásjelekkel jelölték.157 Jelentése: „A fekete urak földje", vagy inkább „a feketék urainak földje", amiben a KI a „földet" jelenti, az EN olyan titulus, amit rendszerint „úr/kormányzónak" fordítanak, a GI(R) pedig „feketét" jelenti. Ezt az értelmezést jóllehet alátámasztják a szótagok jelentései, a tudo sok nem fogadták el. Miért? A pontosság kedvéért el kell mondanom, hogy az orientalista tudósok a KI.EN.GI(R) kifejezést úgy fordították, vagy inkább úgy értelmezték, mint „Sumer" vagy „Sumer föld". De ezt egyáltalán nem lehet elfogadni, vagy legalábbis erősen ellentmond an­ nak a történelemnek, amit ők maguk írtak meg. Ugyanis a világ leg­ nagyobb assziriológus tudósai, akadémikusai mindig azt állították, hogy a „Sumer/Shumer" kifejezést a sumerek után jövő népek alkották meg, és így hívták azokat, akik „a Sumer földterület lakói voltak". Ez a földterület, mint tudjuk, nem más, mint Mezopotámia déli része, mely a Perzsa-öbölbe torkollik. Ebből következik, hogy teljesen kizárt a sumer kifejezés „visszamenőleges" jelentése. A sumereknél elfogadott fogalom volt, hogy az ő „szél uruk" EN.LIL 158 ahol az EN „urat" jelöl és a LIL pedig „szelet" - az egész lakott Föld kirá­ lya volt, „minden föld ura" és nem csak a sumeré. A Föld lakói a namluluk voltak, ebben a sumer szóban a lu „embert" jelent, és kétszer írva többes számot jelöl, míg a nam, amit elvont főnevek képzésekor használ­ tak,159 és az olasz nyelvben megfelel az „umanitá" kifejezésnek, angol szóval „mankind", magyarul: emberiség. Kétségkívül a sumerek nagyra tartották magukat, ami valószínűleg onnan ered, hogy tisztában voltak vele: olyan tudás birtokában vannak, mely megkülönbözteti őket azoktól a népektől, amelyekkel kapcsolat­ ban álltak. Bizonyíték rá, hogy a sumer irodalomban van legalább egy olyan dokumentált eset, amikor a „feketefejűek" az egész emberiség­ gel azonosítják magukat. Ez az Eridui teremtés avagy Sumer özönvíz cím­ mel jelölt sumer szöveg egy passzusából derül ki:

Miután An, Entil, ü'nféi es Nmhurszag, megalkották a „feketefejűeket" [a sumereket], az állatok mindenhol szaporodni kezdtek; mindenfajta állat, a négylábúak méltó díszei voltak a pusztának* Ha tovább elemezzük, hogy a sumerek miként vélekedtek magukról, úgy tűnik, nyitott még az a kérdés, hogy magukat „kiválasztott népnek" te­ kintették, „a Föld sójának", ami valójában így is volt. Ez fontos kérdés, hi­ szen pár évezreddel később ismét találkozunk ezzel az önmeghatáro­ zással annál a „kiválasztott népnél", mely a káldeai Ur városból (már su­ mer város volt] indult Ábrahám ősatya vezetésével a hőn óhajtott „ígéret Földje" felé.160 De a kutatásoknak köszönhetően ezt a kételyt végleg el tudtuk oszlatni. Ezt az önbecsülést nem szabad összetéveszteni a bibliai kevélységgel** (ami ráadásul időben később volt a történelemben), meg­ található egy sumer szövegben: „Enki, a világ teremtője" vagy „Enki és a világrend". Benne kizárólagos és egyedi szeretet nyilvánul meg a sumerek iránt ENKI 1 6 1 részéről - amiben EN az „urat" jelenti, a KI meg a „földet" jelképezi. Egy sor juttatást és kiváltságot kaptak, amik egyéb­ ként csak az isteneket illették meg, és ezek világossá teszik, hogy a sumerek milyen véleménnyel voltak magukról: különleges és szent közösségnek hitték magukat, akiket egyenesen az „istenek" választottak ki földi tartózkodásra.162 Ebben a passzusban olyan információkhoz jutottunk, amelyek nyomo­ zásunk során nem öncélúak; ugyanis megfejtési kulcsokat kaptunk, s ezek segítségével tudjuk majd megérteni a sumer dokumentumok tartalmát, e fantasztikus nép nagyon régről ránk maradt iratait. Ezek a dokumen­ tumok annak az igazságnak történelmi bizonyítékai, amit keresünk. Előbb azonban érdemes visszatérni arra, hogy a sumerek (az össze­ gyűjtött információk alapján) miként vélekedtek magukról és a világról, és amit nagy hiba lenne figyelmen kívül hagyni: a sumerek különleges­ nek tartották magukat. * G. Pettinato, „Mito sumero del diluvio", idézet a Mitológia SumericáoóX, 147 old; sumerul

a pusztát EDIN-nek írják. ** A katolikus teológia szerint a hét főbűn egyike a kevélység, amikor is olyannyira nagy­ ra tartjuk magunkat, hogy ezzel tagadjuk azt, hogy Isten teremtményei vagyunk. Bizo­ nyosan nem ez volt a sumerek hozzáállása, akik tudásukat és létezésüket az istenek mű­ vének tekintették (az olasz szerk.). 136

137

Gyorsan elintézhetnénk a kérdést egy banális, röpke válasszal: bekép­ zelt nép volt. Bizonyosan megoldást jelentő megállapítás, azonban nem tisztáz olyan dolgokat, amelyekhez ráadásul nincs közünk. Mindazon által, ha lennének ez irányba mutató elemek, amelyek komoly, elmélyült és dokumentálható eredmények, nem esne nehezünkre elfogadni az előbbi állítást. De sajnos nem így van: ez a válasz egy felszínes elemzés eredménye, ezért elvetendő. A mi nyomozó stratégiánk ugyanakkor az egyetlen helyes út felé tart: a kutatás irányába, amely egyenesen a megoldásig vezet bennünket, s ezt az elkövetkező oldalakon látni fogják. De még előtte le kell fektet­ nünk fix tájékozódási pontokat, amelyek segítségével végighaladhatunk pontos és koherens módon elemző utunkon.

3.

fejezet

Útmutató az értelmezéshez Az elkövetkező oldalakon elmélyedünk majd „nyomozásunk kulcsdoku­ mentumában" - így is nevezhetnénk a „tudásnak" azt a szellemi öröksé­ gét, amit a sumer nép hagyott ránk az emberiség eredetéről. Annak ér­ dekében, hogy csökkentsük a téves interpretációk lehetőségét, figyelem­ be kell venni, hogy: • amióta megfejtették az ékírást és visszamenőleg a sumer képírásos írásjeleket, a téma majdnem minden tudósa a dingir kifejezést „is­ tennek" interpretálta; ez a rövidlátó értelmezés az események mito­ logikus megközelítéséből adódik, ami abból eredhet, hogy nagyon régmúlt események (legalább hatezer évvel ezelőtti) elemzéséről van szó; • miután bebizonyítottuk, hogy a „mitológia" kifejezés használata annak megnyilvánulása, hogy az ember korlátozza saját intellektu­ ális képességeit, amelyek segítségével tudományosan és laikusan is hozzáférhetne az ismertekhez a kutatás eszközével, ezért fontos hangsúlyozni, hogy a tudományos életben gyakran figyelmen kívül hagyják azt, amit nem lehet tagadni. Amit nem lehet katalogizálni, félrerakják; amit nem tudnak megmagyarázni, azt hamisnak vagy mitologikusnak ítélik. Viszont fontos hangsúlyozni, hogy minden mí­ tosz, legyen az tudományos, vallásos vagy régi tradíciókhoz kötődő, tartalmaz történelmi igazságokat; • jóllehet a sumerek nem gyakoroltak egyetlen vallást sem, amikor a könyvem során a „pantheon" kifejezést használom, csak praktikus rendszerezési okok miatt teszem, amikor is összegzem azoknak az alakoknak hierarchikus struktúráját, akiket a sumerek dingireknek hívtak, és akiket grafikusan egy nyolcágú csillaggal ábrázoltak; 139

i«jgy a LLírtgireu a i K o u a K meg, de irant.uk nem tápláltak semmilyen vallási kultuszt, hanem hálásak voltak, tisz telték őket és alárendelték magukat nekik. Ez a viselkedés a hódolattól jes tisztelgéshez áll közel azok iránt, akiknek olyan magas és fejlett tudásuk volt és oly sokáig éltek, amelyről úgy tartották: „nincs vége"; • a dingir kifejezést ama fizikai entitások neve elé tették, akik vitatha tatlanul antropomorfok voltak, és ezzel jelezték rendkívüli felsőbb rendűségüket; • a „feketefejűek" és teremtőik közötti kapcsolatból kifolyólag e könyv folytatásában, kivéve az eredeti szövegek fordításánál, nem fogom használni az „isten" kifejezést, hanem az „istenség", „Felsőbbrendű", „Úr" vagy dingir szavakat. Mindenesetre használatuk úgy értelme­ zendő, mint egy kitüntetés, tiszteletben tartva és következetesen iga­ zodva ahhoz az elvi irányzathoz, amit a sumer nép képvisel. W

,

W U I Í U V ,

u r v c i ,

Azért fontos ezeket leszögezni, mert sokan, akik talán túlságosan is kö­ tődnek vallásuk eszméihez, nehezen tudják valóságnak elfogadni azt, ami mélységesen különbözik a meggyőződésüktől.

A sumer panteon Történelmileg elfogadott, hogy a sumerek úgy alakították ki kapcsolatu­ kat az istenségekkel, hogy nem a valójukra koncentráltak, hanem arra a fantasztikus tudásra és hatalomra, amivel ezek a lények rendelkeztek. Lények, akik mint az emberek, terveztek, tevékenykedtek, ettek, ittak, párosodtak egymás között (valószínű, hogy nem mindig, ahogy ezt majd látni fogjuk), családot alapítva; ki voltak téve a szenvedélyeknek és a gyen­ geségeknek; halhatatlanoknak hitték őket, de hajlamosak voltak meg­ betegedni; öltek, de őket is megölhették. Összességében a dingirek fel­ sőbbrendű lények voltak, antropomorfok, tehát emberi formával rendel­ keztek, gondolkodtak és cselekedtek. Az előző oldalakon, amikor az Eridui teremtés történetéből idéztünk, egy pillanatra találkozhattunk a sumerek számára fontos négy isten­ séggel. Ezek, a több száz létező közül, alkotják a sumer panteon Gotháját (Gothai almanach - a ford.); főszereplői annak a történetnek, amit ha­ marosan megismerünk. Ők azok, akik együtt viszik véghez a legjelentő­ sebb cselekedeteket. A többi istenség közül sokat másodrendűnek tartot140

28. ábra

29. ábra

tak: a feleségekről, a gyermekeikről, unokáikról van szó, akiket nem is mindig imádtak. Kezdjük akkor egyenként megismerni a négy legfonto­ sabb istenséget: An, Enlil, Enki és Ninhurszag; a többieket, nyomozásunk célja érdekében, menet közben fogjuk megismerni: An: akkádul Anu vagy Anum, a legfőbb istenségnek tartották, apja Emil­ nek, Enkinek és Ninhurszagnak; úgy tűnik, semmilyen funkciót nem tölt be sem a dingirek világában, sem az emberi szférában, kivéve, hogy kez­ detben ő hirdeti ki az istenségek gyűlése által kiválasztott királyokat. An kultuszközpontja az Uruk nevű városállam volt, vagy Erech, ahogy a Bib­ liában szerepel, de székhelye, Isteni Lakhelye az egekben volt; mindazon­ által súlyos krízishelyzetekben vagy rituális rendezvényekkor An leszállt a Földre, és ilyenkor lánytestvére, Antu kísérte el, aki egyben felesége is volt, s vele a „legfőbb isteni párt" alkották. A sumer szövegekben találunk né­ hány olyan esetet, amikor An Emillel és Enkivel alkotta a „hármas felsőbbséget"; majd ezt követi a legősibb sumer képírás reprodukciója (28. ábra). Enlil (ENLIL: A szél/levegö ura; úgy is nevezték, hogy ilu KUR GAL, A nagy hegy ura [ilu = akkádul úr; KUR = hegy; GAL = nagy]): Enki fél­ testvér öccse, An másodszülött fia, de első gyermeke a legfőbb isteni párnak, ezért ő An törvényes utóda. Az ő kiváltsága volt, hogy a sumer királyi jogállást adományozza. Szud volt a házastársa, aki az egybekelé­ sük után a NIN.LIL nevet vette fel, A szél úrnője/uralkodója (nin = herceg­ nő/úrnő és lil = szél). Három gyerekük született, Ninurta, az elsőszülött, Nanna (akkád megfelelője Szin) és Ishkur (akkádul Addad); Nippur volt legfőbb kultuszhelye és földi lakhelye is, az E.KUR, az „otthon, mint egy hegy" (E = otthon, ház és KUR = hegy). A 29. ábrán találjuk a képírás reprodukció j át. 141

1

" ' I I I . V W M. I U I U I U l l \ I U " I V * ' I O CXZj Lj-X1i1 l ^ U 1

Cit YJ C 4 . l l yi \í. W \ ^ t i C * l 1 1 1 U U U , / í x^lllfrtl W w LKA. j .

Alább találják a képirásos reprodukcióját. Ezenkívül sokszor ábrázolják a vállából szökő vízsugarakkal, ahogy a :<2. ábrán láthatjuk. Ninhurszag (NIN.HUR.SAG vagy NIN.HURSAG): A hegy úrnője volt vagy A dombság úrnője, de más néven is szokták szólítani: Ninmah, Fenséges Űrnő vagy Fenséges Uralkodónő (Nin = úrnő/hercegnő; mah = fenséges),

30. ábra

Enki (EN.KI): a Föld ura volt, akkádul Ea, úgy is tartották számon, mint „Apszu", az édesvíz birodalmának urát; vagyis a Víz ura; még úgy is ne­ vezték, hogy A bölcsesség és a mágia ura. Fontos információ, mely hasz­ nos lesz kutatásunk során: gyakran kötik őt a kígyó figurájához, mivel eredetileg úgy írták le mint Az Eufrátesz ura - kígyója (30. ábra). Ő volt az, aki a Föld szervezésével foglalkozott, ő valósította meg Enlil döntéseit. An fia és féltestvére Enlilnek, velük együtt alkotja a hármas felsőbbséget. Felesége, Damgalnunna (akkádul Damkina) istenség volt, aki egybekelésük után felvette a Ninki (NIN. KI) nevet, a Föld Úrnője/uralko­ dónője ( N I N = úrnő/hercegnő és KI = föld); három gyermekük született, Marduk, az elsőszülött, és a két ikertestvér Dumuzi és Nergal. Ő a „me"-k őrzője volt (archetípusok, rendeletek); kultuszközpontja Eridu volt, „a ház, amit messze építettek" (E = ház, otthon, RI = építeni, DU = messze, távol),

31. ábra

142

32. ábra

Ninmenna, Dingirmah (Fenséges Istenség). Akkádul gyakran úgy fo­ hászkodtak hozzá, hogy Bélit-ilí (az istenek Úrnője). 163 Minden ember és minden gyermek anyjának tartották, vagyis „minden teremtett lény 184 anyja", Sámuel N. Kramer szerint a leggyakrabban használt név, ami­ vel illették, arra utalva, hogy életet adományoz - az Úrnő, aki életet adományozott, és Nintu (vagy Nintud), A születés kunyhójának Úrnője. A nevében a „TUR5"-t olyan jel ábrázolta, amelynek jelentése valószínű­ leg eredetileg „a születés kunyhója az állatok karámjában" rajza 165 lehetett. El kell mondanom, pozitívan hatott rám, amikor megláttam 143

33. ábra

ennek a piktogramnak a formáját, a Manuel d'épigraphie akkadiennemi című könyvben, ahol a TU vagyis TUR5 olyan, mintha egy kunyhó rajza lenne, melyet egy vagy több nádköteg díszítene (33. ábra). Egy másik jelentőséggel bíró adat, amely alátámasztja, hogy a kifeje­ zés értelmezése helyes: a sumerek a női nemi szerv metaforikus megne­ vezésére az E2 (ház) jel használata helyett az AMAS (akol) jelet használ­ ták, és hozzákapcsolták a TUR 5 jelhez. Képzeljék el, hogy a SAG 4 .TUR 3 sumer kifejezéssel nevezték a méhet, és ez a kifejezés akkádul sassuru, Nintur egyik neve. Nem véletlen, hogy eme istenség egyik neve „A méh Úrnője" volt (be-lit re-e-me), emblémája a görög ómega betűforma (£2), vagyis a méhet jelképező szimbólum. Hogy az istenség eme definíciói közül hányan és melyek lettek igazi entitások és nem csak a többi istenséggel való fúziót jelentették, ezt ne­ héz megmondani; léteznek olyan szövegek, amelyek olykor külön isten­ ségnek kezelik a neveket, máskor meg ugyanannak az istenségnek a megnevezésére szolgálnak. Többször jelölik meg Enlil feleségének, létezik egy bőséges és elfogadott szöveghagyomány, melyben Ninhursag a lánytestvére volt, miközben, amint már korábban láthattuk, Ninlil volt a felesége. Enki nőjét és lánytestvérét gyakran a 34. ábra szerint jele­ nítették meg.168 A 35. ábrán látható a képírás megjelenítése.

34. ábra. Terrakotta dombormű grafikus reprodukciója, Bagdad, Irak Múzeum

167

Engedjenek meg egy kis kitérőt. Térjünk vissza a „születés kunyhója" képhez. Nézzék meg jól. Nem jut eszükbe semmi? Semmilyen más törté­ nelmi esemény? Konkrétabban: a zsidó tradíció szerint az Elohim kifeje­ zés, ami köztudottan Istent jelent, kánaáni eredetű, majd a Jehova kife­ jezéssel helyettesítették (eredetileg Jahweh, a YHWH-ból). Valójában majdnem mindenki tudja már, hogy az Elohim szó egy név többes számú 144

35. ábra

alakja. Igaz, ez nem az a pillanat, amikor el kell mélyednünk az etimoló­ gia eredetében, mégis alapvetően fontos hangsúlyozni, hogy Elohim Kánaán első isteneit jelentette. Kronológiai szempontból lehetetlen, hogy a sumerek direkt módon hatottak volna a zsidókra, arra a népre, amely 12 törzsből állt a fáraók Egyiptomában, ahogy megörökíti a Biblia, más­ felől ugyanúgy vitathatatlan, hogy a sumerek nagy hatással voltak Kánaán népére: arra a népre, amely megelőzte a zsidókat a később 145

4. fejezet

i m c M u i i a n e v ű n l ö i n e i uvs v a u l u i u o n . — öoi, anogy m a r említettem, ami kor Ábrahám elhagyta az alsó-mezopotámiai Urt, azért, hogy KanaáS földjére menjen, nem zsidóként vagy kanaániként érkezett, hanem su merként. A sumerek számára az istenségek megnevezése mindig konkrét és ab szolút definícióból állt. Ez az állandó jelző, „a születés kunyhójának 111 nője" indirekt módon generálta a „születés helyének" imádatát. Ebből következik, hogy mely jelkép lehetett a legalkalmasabb és legfel! ségesebb arra, hogy kinevezzék egy Megváltó, egy új Úr, a zsidó nép megmentőjének, az idegen elnyomás alóli felszabadítójának születési helyéül.

Az előzmények Volt idő, amikor: Amikor az istenek emberek voltak, rájuk is vonatkozott a közmunka, hordozták a földhordó kosarat; az istenek földhordó kosara túl nagy volt, a munka túlságosan nehéz, a fáradság hatalmas -; a nagy Annunakik, a hetek, kötelezték a közmunkára az Igigiket is. Miután egyezségre jutottak, A nagy istenek sorsolással kihúzták egymás nevét: Anu az égbe ment, Enlil a földet kapta birtokának, És a reteszt, ami elzárja a tengert Enki herceg kapta. Ezt a pár sort az Atrahaszísz vagy a Nagy Bölcs költeménye (olasz cím. 170 Poéma di Atrahasis o del Grandé Saggio) című műből idéztem, melynek egyik kézirata Assur-bán-apli (i. e. 668-629) könyvtárából került a napvi­ lágra. Jóllehet ennek eredetije akkádul íródott az i. e. 17. században, sok assziriológus származtatja a még régebbi sumer tradíciókból. A szövegből egy nagyon fontos dolgot megtudunk: valamikor az em­ ber, az emberi lény, olyan, amilyennek ma ismerjük, nem létezett. Oly­ annyira, hogy maguk az istenségek végeztek nehéz és fáradságos fel­ adatokat; ráadásul a nagy istenségek, Anu, Enlil és Enki, jóllehet bizarr módszernek tűnhet, sorsot húzva felosztották maguk között a földi ural147

„


lomból ismerjük meg az Urak két új kategóriáját: az Annunakikat és ft| Igigiket. Az előbbieket úgy ismerték, mint „An gyermekei",'71 ismertebb nevükön „An gyermekei a Földön"; az utóbbiak az alsóbbrendű isten.c geket jelképezték, ők alkották a „dolgozó" Urak csoportját. A sumerek azt mondják, hogy az Annunakik először a „Nagy iste nek csoportját" alkották meg (50), majd amikor elérték a 300-at, akkor hozták létre a Dingirek gyűlését, a legmagasabb hatóságot Mezopo támiában. Amikor az akkád írásokban az Annunakikat mint alacsonyabbrendü Urakat említik, ellentétben a Felsőbbrendű istenségekkel (az Igigik is 300 an voltak), ezt a definíciót kétségkívül úgy kell értelmezni, mint az Alsóbb világ Urai, vagyis a déli részé, és nem úgy, hogy rangban alsóbb rendűek. Mert valójában ők töltötték be az istenségek közösségében a legfontosabb vezető pozíciókat,172 és amikor a helyzet megkívánta, össze­ gyűltek Nippurban, az Ekurnál, „a ház, mint a hegy" (E = ház és KUR = hegy), Enlil földi rezidenciájánál. A gyűlés tagjai eskütétellel kötelezettséget vállaltak, hogy tartják ma­ gukat a meghozott döntésekhez, és amikor szavazásnál egyetértésüket fejezték ki, a he-am szót mondták ki: „így legyen".173 Fontos hangsúlyozni, hogy az Annunakik közül kiemelkedtek „a hetek, akik a sorsok meg­ határozói",174 vagyis az előzőekből már megismert An, Enlil, Enki és Ninhurszag mellé csatlakozott még Nanna, Utu és Inanna.

36. ábra

ek klasszikus szarvkoronájával láthatjuk, miközben áldozatot kap UrNammától, Ur királyától. Fő kultuszhelye Úrban volt, az EMsnugal ztkkurratnál (37. ábra)*, vagyis „Ház/Kts szentélye fárosszal" (E - haz/szentely, kis - Kis [a város], nu = lámpa / parti jelzőlámpa, gal - nagy).

K

Nannaról már esett szó az előző oldalakon, ő Enlil törvényes fia, mivel a Ninlillel kötött törvényes kapcsolatából született, de nem az utóda, mint Ninurta, aki ugyan Enlil törvénytelen fia, de a vérrokon lánytestvérével (Ninhurszag) való kapcsolatából született. Nanna, akiből mai szóval azt mondanánk, védőszent lett, A Hold Ura, a vele egyenrangú Ningallal há­ zas, a nagy Úrnővel (NIN = úrnő és GAL = nagy), akitől ikrei születtek, Utu és Inanna, és aki úgy is ismert, mint SU.EN [EN.ZU], „A Hold" (SUZU = is­ meret, + EN 2 3 = idő, ±/ ak = di)*, vagy mint Asimbabbar, „aki csillogva tűnik elő". Ezt az istenséget gyakran hosszú szakállú, bölcs öregúrnak ábrázol­ ták, ahogyan ez az alább található ábrából kitűnik**, ahol a dingir istensé* A Szín a k k á d kifejezés (a S z í n b ő l v a n a S z u e n [ s u m e r ] n é v ) s z á r m a z é k a .

37. ábra • Ú r - N . r a m a z . K k u r r a , ( , e 2U3-2095) Úrban: a .8 á b r á n „ h a t ó a z Í M » n »

** R é s z b e n restaurált r é s z e az Ú r - N a m m a sztélének (i. e. 2300 körül), U n i v e r s i t y Museum, Philadelphia, Pennsylvania, U S A ; S. N. K r a m e r , / Sumeri agli esordi della civiltá C. L e o n a r d Woolley, The Sumerians, W. W. N o r t o n & C o m p a n y , N e w Y o r k - L o n d o n 1965.

m e g , U S A 2007 (www.utexas.edu).

149 148

>/,< u i <». l U-;p,y urv

IJY.:

rf;v i

111

i • .->.->cl i\c£icucn,

c í .

cx

o / j c i u c j j ' c o

joirvoiyo,

ca.hu

v

maga előtt vágta a saját útját keletről nyugatra. I nanna, vagy Nin.anna, „az ég úrnője" vagy inkább „az ég templomáé" (Kanna),176 Nanna lánya és Utu lánytestvére, a női istenség mintaképe; kegyetlen harcos és buja a szerelemben, a sumer panteonban a háború úrnőjének tartották, de ezzel egyidejűleg a szabad szerelem pártolója is volt, éppen ezért gyakran meztelenül ábrázolták, néha kezében tartva melleit (40. ábra).*

38. ábra

Utu, a tündöklő sumer Napisten az akkád Samas megfelelője, a fény és a termékenység istene, Nanna és Ningal fiúgyermeke, a jog és az igazság urának175 tartották. A párizsi Louvre-ban kiállított Hammurápi sztéléje tanúsítja ezt, ott van rajta a kódex, amely a törvénygyűjteményt tartal­ mazza, a babiloni királyt ábrázolja, amint kézbe kapja a hatalmat szim­ bolizáló jelvényeket az istenségtől (38. ábra). Sok pecséthengeren, mint a 39. ábrán látható, Utut az isteni szarvko­ ronával ábrázolták, a teste napsugarakat bocsátott ki, amint magasba

40. ábra Inanna (akkádul Istár)

41. ábra I. e. 2 9 0 0 - Eanna rekonstrukciója (Unlversity of Texas at Austin, USA)

Kultuszához tartozott a szent prostitúció. Ő maga is An ágyasa, a leg­ felsőbb dingir szent prostituáltja, ezért a sumerek „Anunnitunak" (vagy Anunitu) nevezték el; fő kultuszhelye Urukban volt Eanna zikkurratnál (21. ábra), „An háza",177 úgy is mondták, hogy (N)inanna(k) „számos találkája háza", „a sok találka úrnője".178 Úgy is ismert, mint „a viszály is­ tensége", mégpedig azért, mert igyekezett félreállítani a panteon többi istenségét. * D z s e r a b l u s - K a r k e m i s : Ishtar C a r c h e m i s c h III. a s z á r n y a s harci istennő dombor­

39. ábra. Akkád pecsét i. e. 2 3 0 0 körűiről (British Museum 89110 - London © Trustees of the British Museum)

150

műve, 1952. A Le grandi civiltà del Passato című könyvből, Editrice P r i m a t o Spa, R o m a 1957, 42. tábla.

151

leieilOK

VUlltm

tX

l l l l ^ u g J C i C O l c ,

u i ^ u i m j u

u ,

179

B birodalmak felosztására vonatkozóan. Jóllehet nem kimondottan politikai meggondolásból, de a két család megbékélhetett volna egymással, ha kettejük kapcsolata közelebb hozta volna őket egymáshoz. A hatalom viszont felülkerekedik a szép érzelmeken. Marduk félelmé­ ben, hogy elveszíti fölényes hatalmát öccse, Dumuzi javára, meg akarta ölni őt: ellenezte a házasságot, amivel egy sor olyan eseményt robbantott ki, amelynek végén Dumuzi „véletlenül meghalt". Inanna lesz az, aki le­ száll az Alvilágba és újra életre kelti hitvesét, igaz, csak hat hónapra egy évben (a tavasz-nyár ciklusára).

42. ábra Astarte (Izrael Múzeum)

43. ábra Astoret, L e. 13. század (Izrael Múzeum)

Hírneve messze meghaladta Mezopotámia határait: elég, ha belegon­ dolunk, hogy Istár akkád kultuszából lett Astarte kultusza (42. ábra), a föníciai és kánaáni Nagy Anya, aki a termékenységhez és a harchoz volt kapcsolható. A zsidóknál Astárót* (43. ábra); a görögöknél Aphro­ dité, aki a legkiválóbb istennőt testesítette meg és a szexualitáshoz volt köze; a rómaiaknál ugyanez Vénusz volt. Inanna, Enlil unokája, az „enliliti" istenségek családjába tartozik, amely Enkiével ellentétes. Nagyon szép, legalább annyira, mint amenynyire buja, és drámával átszőtt tragikus szerelmi története Enki fiával, hitvesével, Dumuzival, aki az akkádoknál Tammuz, a görögöknél pedig Adonisz. Mivel fontos történet, megérdemel rövid kis kitérőt. Említettük a két szemben álló családot, melynek tagjai Inanna és Dumuzi. Számos sumer írás leírja a feszültségeket, amelyek abból fa­ kadtak, hogy nem voltak elégedettek a hatalom birtoklásával, mivel kép* N e v e g y a k r a n m e g j e l e n i k az Ó t e s t a m e n t u m első könyveiben, de a t ö b b e s s z á m ú alakja, ami azt jelenti, h o g y politeista é s n ő n e m ű . S a l a m o n k i r á l y változtatta m e g többes s z á m ú jelentését e g y e s számúra, m e g a l k o t v a a z A s t á r ó t nevet.

152

— « . ^ I O Z , c a ^zinszj, nem véletlen. Inanna híre eljutott Egyiptomba is, ahol úgy nevezték: Hathor, majd ízisz, már a hettitáknál is Isis volt a szerelem és a termékenység úrnője. (44. ábra].

5. l e j e z e t

Visszatérve Mezopotámiába, sok pecséthengeren - ahogy a kövei kező ábrán láthatjuk - Inanna/Istár alakja az Esthajnalcsillaghoz kap csolódik (a Vénusz bolygóhoz). Tipikus az az ábrázolásmód, amikor csil laggal a feje felett jelenítik meg, nyilakkal és íjjal, mivel ő a harc isten nője. Az általa legyőzött oroszlán a jelképe, ezzel is hangsúlyt kap, hogy mennyire erős a harcban.

Amikor minden elkezdődött Az előzőekben elemzett Atrahaszísz-eposzban, jóllehet csak pár soros, a sumerek utalása az Igigikre és a rájuk mért munkára nem az, aminek tűnhetne, vagyis nem háttérszereplői egy jelenetnek, amelyben mások játsszák a főszerepet. Ellenkezőleg. Pár sorral lejjebb megismétlődik az utalás: Akkor történt, hogy az égi Annunakik Előírták munkájukat az Igigiknek. Összességében az Igigik, vagyis ezen istenségcsoport fontosságát meg­ erősítette és a velük kapcsolatos kételyeket eloszlatta a British Museumban K.8562* számmal katalogizált asszír integrált töredék, amely négy verssorban tisztázza a végtelen fáradságot (úgy tűnik, ténylegesen ez volt a feldatuk): Száz évig ők dolgoztak Ötszáz évig ők dolgoztak Kilencszáz évig ők dolgoztak Ezer évig ők dolgoztak!180 A további verssorok felhívják a figyelmet arra, hogy nagyon hosszú ideig tűrték ezeket a megpróbáltatásokat.

* A „ K " Kújundzsikot jelöli, ez ma I r a k é s z a k i részén, M o s z u l h o z k ö z e l az e g y k o r i N i n i v e .

155

Kettőezer-ötszáz vagy még több éve, Hogy éjjel és nappal Tűrték ezt a nehéz munkát! Az ókori sumer szöveg elmeséli, hogy az Igigik panaszkodtak sorsuk miatt, és azt is, hogy a Bölcsesség Ura, Enki milyen hajthatatlan volt a pa­ naszaikkal szemben: olyan mérhetetlen közönyösség áradt belőle, hogy rávetítették szenvedésük minden okát. Mivel belefáradtak abba, hogy kezdetektől az Annunakik alárendeltjei voltak és abba is, hogy a legne hezebb feladatokat végezték, elindultak azon az úton, amit ma szakszer vezeti mozgalomnak neveznek, ami nem is annyira a felé vitte őket, hogy előrelépjenek társadalmilag vagy jobb bánásmódban részesüljenek, hanem azt szerették volna elérni, hogy levegyék róluk a nehéz munkák terhét:

I )e a Föld Istene már tudott a lázadás okáról. Nem annyira szemeK é s tapasztalatból, mint inkább Namma figyelmes helyzetelemzéséből () ugyanis, Enki igazi anyja, fiával ellentétben már észlelte az Igigik so­ raiban a rossz hangulatot. Ennek köszönheti, hogy bölcsen és előre látta, még idő előtt, hova vezethetett volna a rossz hangulat. I logy őszinték legyünk, a szülőanya nem annyit tett csak, hogy figyel­ meztette Enkit a történésekre, hanem mert jó tanácsadó volt, azt is java­ solta, hogyan találja meg a megoldást. Ezt is elmeséli a sumer szöveg, Enki és Ninmah: Elmondta fiának, Enkinek az ő panaszaikat: „Te, aki az ágyban maradsz és alszol, Anélkül, hogy megszakítanád álmod, De közben az istenek, szülötteim, tiltakoznak! Én fiam, hagyd el ágyad, Használd okosan tehetséged, És alkoss helyetteseket, az isteneknek, így nem kell majd dolgozniuk!"m

Elkezdtek hát szitkozódni és kifogásolni, önmagukat sajnálni a sok ásómunka végett, „Menjünk és látogassuk meg az elöljárót, vezérünket, avégett, hogy felszabadítson bennünket a nehéz munkák alól!" Hamarosan a követelések igazi „osztályharccá" fajultak, összefogásra késztette az Igigi munkásokat, akik egységbe szerveződve határozottan és erélyesen tűzték ki, hogy radikálisan megváltoztatják életmódjukat. Mindez felkelésbe, az elnyomók és az elnyomottak harcába torkollott: „Bevetettük minden erőnket Eme földforgatásba, A túl sok munka megölt minket! Túl nehéz volt a munkánk, végtelen fáradság! Éppen ezért mi, az istenek, mind együtt, Úgy döntöttünk, hogy fellépünk Enlil ellen!" A felkelés során félelmetesen bekerítették az Ekurt Nippurban, a Levegő Istenének, Enlilnek a rezidenciáját, aki meglehetősen zaklatott volt a tö­ megtől, mely ajtaja elé hömpölygött. Gyorsan és sürgősen behívatta Ant és Enkit, hogy együtt orvosolják a súlyos eseményt.

156

így hát Namma arra ösztönözte fiát, hogy kamatoztassa tehetségét, oldja meg végleg az Igigik lázadását, és az istenség sietett is ezt meg­ valósítani. Anyja, Namma szavaira Enki felkelt hát ágyából, A mindenség Megalkotója készített egy anyaméhet, És amikor Enki, természetéből adódóan ő volt a megalkotó, Ügyesen kidolgozta a tervet Anyjához fordult, Nammához: Ez a döntően fontos rész: „O my mother, the creature whose name thou hast uttered, it exists;"1*2 A Föld Ura anyjához fordult és azt mondta, hogy léteznek már azok, akik az Igigiket helyettesíteni fogják, ez olvasható a sumer szöveg eredeti változatában, melyet Sámuel Noah Kramer sumerológus fordított le. Összefoglalva: olyan lényt kellett létrehozni, akinek lényeges képességei 157

^ < ^ v uiag a reisouörendück helyett dolgozik. Egy új entitást, akinek különböznie kellett az előző, már létezőtől, és nagyon hasonlított megalkotóihoz: Körülötte (a lény, az olasz szerk.) átöleli az istenek képmását;'83 Ez a mondat annyira világos és alapvető, hogy nem is kell megmagya rázni.

M Születések asszonyaként veghezviszi majd az u] leny kulso megjeienesen r k megformálását a dingirek mintájára. Ezen a ponton kimondhatjuk, hogy Ea/Enkinek megvan a megoldása nrraa problémára, ami miatt testvére, Enlil hívatta. Amikor Enki megér­ k e z i k , abban a pillanatban magához veszi a szót, megmutatva szónoki képességeit, és az őt jellemző bölcsességgel, diplomáciai készséggel megpróbálja csillapítani a viharos hangulatot, a felkelőkkel szembeni hosszú légkörét. Ez a hangulat egyre inkább kiéleződött a gyűlésen, fő­ l e g Enlil részéről, mivel ő volt az Igigik lázadásának fő célpontja:

Teremtsünk embert az mi ábrázatunkra és az mi hasonlatosságunkra. „Miért ítélnénk el őket? írja a Biblia több mint 1000 évvel később (Teremtés könyve 1,26). Az „alapanyag" - hívjuk így - már létezett a természetben - it exists -, de szükséges volt egy kis változtatás, hogy átalakítsák azon feladatok el­ végzéséhez, melyekre a dingireknek szükségük volt. A rákövetkező vers­ sorok egyértelműen kimondják: És akkor, amikor majd te magad Formázod a „természetüket", Ninmah segíteni fog. (...) Te fogod, ó, anyám, megszabni sorsukat, És Ninmah rájuk rögzíti majd az istenek képmását!184 A verssor „formázod a természetüket", megismétli, hogy az Uraknak szükségük van rájuk, és úgy tűnik, ez nem egyszerű feladat, mivel szük­ ség van a Fenséges Úrnőre. Ahogy gyakran megesik a sumer irodalomban, pár sorral lejjebb is­ mét találunk egy megerősítő verssort most indirekt módon arról, hogy a lények „átalakítását" véghez fogják vinni. Bizonyíték erre az „akkor" (a latin ad illám horam, abban az időpont­ ban, abban a pillanatban). Tehát Enki azt mondja édesanyjának, hogy „abban a pillanatban" és nem előbb, Ninmah támogatásával tudja majd rögzíteni az új lény sorsát. A terv ismertetésének végén, amikor a végső útmutatásokat adta, a Víz istene (az akkád megfelelője a sumer Föld t/rónak) visszatér arra, hogy a lényt milyen külső jellemzőkkel ruházzák fel: ez az ismétlés jelzi azt, hogy ez a tényező mennyire alapvető fontos­ ságú volt Enki számára. Lánytestvére (Ninmah/Ninhurszag) lesz az, aki 158

Nehéz volt a munkájuk, végtelen az erőlködésük! Mindennapos [...] Segélykiáltásuk igazán szánalmas." Kár, hogy Enki nem hallotta meg előbb ezeket a segélykiáltásokat; ilyen körülmények között nem tudom, ezt a viselkedést következetlennek vagy konformistának tekintsem-e, az biztos, hogy az eredményt illetően sike­ resnek bizonyult. Mivel szinte azonnal elmondta a probléma végleges megoldásának módját mindenki megnyugvására, ez pozitívan kihatott beszédének sikerére. Azonban ne feledjük, hogy e siker mögött ott volt Namma anya „tudása". És ezt nem tudta a többi istenség. Talán sosem ju­ tott tudomásukra. így lett, hogy Enki presztízse megnövekedett, és nagy becsben tartották mind az Igigik, mind az Annunakik, akik ezzel a felke­ léssel veszélyeztetve érezték vezető pozíciójukat, osztályelsőbbségüket: „De van minderre megoldás: Jelen van Bélet-ili, az anyaistenség Ő alkosson egy ember-prototípust, Aki az istenek óhaját követi majd És ki fogja az Igigik óhaját követni?: Az Ember, aki átveszi majd az ő erőlködésüket!"* A fenti hat sorban különböző, eltérő értékű, de figyelmet keltő részeket találunk. Enki tervének bemutatása biztosra vehető volt, és tartalmát * Részlet a l o n d o n i British M u s e u m b a n ő r z ö t t a g y a g t á b l á n l é v ő v e r s b ő l ( B M 78257) o l a s z fordítása: B o t t é r o - K r a m e r , Uomini e dei..., 569. old.

159

t / i u ^ u i c i ,

"uKy

4 1

v

í

z

i logy aiatamasszuK megalapozón gyanunnai az emoer

Kuejezes

ercei-

fukarnak bizonyul az adatok közlésében, amikor bemutatja javaslatát Lánytestvére, Ninmah, akit ebben az esetben akkád nevével említenek Az istenségek úrnője, a szöveg szerint „jelen van", de úgy értelmezendő hogy „részese a tervnek", amint ez majd a szövegből kiderül, amikor hl vatni fogják őt az istenségek; az utolsó sorban, de nem fontossági szem­ pontból, először jelenik meg és határozottan a megszólítás, ahogyan az új lényt nevezni fogják (prototípus), Ember. De vigyázzunk, ne legyünk felszínesek.

11 iezése körül, van még néhány verssor egy korábban már elemzett mű-

Ezen körülmények között az assziriológusok az akkád eredeti modern nyelvezetre fordításában az Ember kifejezést úgy fordították, hogy meg­ adták neki a tiszteletet, tulajdonnévnek tekintették, tehát felruházták mindazzal, amit a mi időnk etikája az emberi lény alatt ért. Ez oly annyi ra igaz, hogy nagy E-vel írták. Valójában akkoriban ez egyáltalán nem volt így. Elég, ha arra gondolunk, hogy a sumerek miként vélekedtek léte­ zésükről: egyetlen céljuk az volt, hogy a dingireket szolgálják és megad­ ják nekik mindazt, amire szükségük van, még érzéki oldalról is (lásd: hierodulus), azért, hogy csak és kizárólag az isteni dolgoknak tudják ma­ gukat szentelni.

Sajnos minél későbbi időben adták ki az ókori sumer-akkád írásokat, an­ nál inkább előfordul, hogy a fordításokat regényesített vagy interpretált részletekkel „gazdagították". Ennél rosszabbat nem találhat, aki az erede­ tet kutatja, hogy meglelje az igazságot. Éppen ezért gondolkodtunk el az ember szó helyes használatán, latinul, homo, hominis. Ahogy értékesen ír­ ta Giovanni Semerano, olasz filológus, az antik európai és mezopotámiai nyelvek kutatója: „A Közel-Kelet nagy civilizációinak (sumer, akkád, eblai) megismerésével megnyílik számunkra egy nagy történelmi kép, amely­ hez tudunk viszonyítani, egy könnyen járható ösvény, mely elvezet nyugati társadalmaink eredetéhez. Az ókori akkád nyelv, amelyhez az asszír és a babiloni tartozik, ma olyan szilárd történelmi alapot képez a kifogyha­ tatlan lexikai örökségével, ami az indoeurópai nyelvek fejlődési állomásai­ ról tanúskodik. [...] Sumer hangok élnek önkéntelenül a nyelveinkben."186

Mindenesetre biztosak vagyunk, hogy az „Ember" kifejezés hozzáren­ delése a sumer LU piktogramhoz valójában azt fedi, amit a számos sumer-akkád irodalmi mű ókori szerzői akartak mondani vagy leírni ezzel a kifejezéssel? Biztosak vagyunk abban, hogy a fordítók értelmezése nem hibás? Végső soron nem az első eset lenne. Például: a sumer KU 3 .BABBAR (ak­ kádul kaspu) jelentése ezüst, gyakran úgy fordítják: „pénz" vagy még sa­ játosabban: „ezüst pénzérme". Egy elmélyült történelmi elemzésből kiderül, hogy az első esetben a fent említett kifejezés nem egyidős se a sumerekkel, se az asszírbabilóniakkal, mivel a római korra vezethető vissza: a kifejezés a latin denarius szóból ered, ami pedig a derűből (tízes számban). A szó a leg­ fontosabb római pénznem nevének felelt meg, ami eleinte 10 ast ért, de csak a tízes számrendszerben, ami különbözik a sumerekétől, mert az övék hatvanas alapú volt. A második esetben a pénzérme mint fizetőeszköz még nem létezett azokban az időkben, csak az i. e. 7. században látta meg a napvilágot, Kis-Ázsiában, a Lúd Királyságban.

160

i»in, az Enuma elisben (VI. tábla, 6,8]. A verssorok különleges tartalma . i kitámasztja és igazolja a kérdést: Létre fogom hozni Lullut: az igazi neve Amélu lesz. Meg akarom alkotni Lullut, az embert. Legyen kiróva rájuk az istenek kötelessége, (így) ők élvezzék a békét!™5

Az igazat megvallva, a szó a sumer umun szóból ered, aminek a jelen­ tése tiszteletbeli ember, de egy másik módja is annak, hogy helyettesít­ sük az úr (EN) szót a sumer női (emeszal, tulajdonképpen „finom nyelv") dialektusban; maga a „humánus" szó sem ered a „homo" szóból. Habár a jelentése egyértelműnek tűnhet (ami az emberhez kapcsolódik, emberi, emberből), az eredeti értéke pont az, hogy tanult, művelt, jól nevelt, toll­ forgató, és az akkád ummanu (kompetens, specialista, kézműves, mű­ vész, értelmiségi, tudós) kifejezésnek felel meg. A„humanitas" szó értéke benne foglaltatik az akkád ummanutu 187 kifejezésben. Ne feledjük, hogy az első assziriológusok, akik az akkád szövegeket a mi nyelvünkre fordították, angolok voltak, az egyik leghíresebb közülük Leonard William King (1869/12/08-1919/08/20). így tehát amit az olasz szak­ emberek ügy fordítottak: ember, nem az eredeti logogram interpretációja, hanem egyszerűen az olasz változata az angol man szónak, vagy legalább is a fordítókra hatással voltak az asszirológia atyjai, olyannyira, hogy ugyanúgy fordították, nem számolva a néhány kivételt, mint az akkád awüu 161

.

— ^

m wmairnil Tlí JTTITTI HTTfTITTTI| I I 1 ' g y "ER\T)Q

Semmi új. Pedig ha végére járunk a man szó eredetének, akkor kidéi ul hogy nem a homo kifejezésből ered. Nincs köze az akkád ummanu szí >l Viszont az eredeti változata az akkád mannu kifejezésen alapszik, a jelentése megfelel a következőknek: egy, valaki, minden egyes.188

amintl

Végezetül, se az ember, se a man szavak nem tekinthetők megfeleli, szakkifejezéseknek ahhoz, hogy tükrözzék azt, amit előbb a sumeiek, majd az asszír-babilóniak akartak mondani, amikor az „isteni terv" tát^ gyát akarták körülírni. Nagyon érdekes viszont az a publikáció, amelyből az előző oldalon idél tem sorokat: egy lényeges transzliterálás, amelyben ha elmélyedünk és e i telmezzük a jegyzet sorait is, megtudjuk, hogy a Lullu szó jelentése „buta hülye" és ráadásul, a lullu amllu kifejezés egyenértékű a „vademberrel", azaz „primitív emberrel".189 A másik terminus amllu a még régebbi awílumból ered, amit úgy ejtettek: awílu (arra, hogyan használták, talá lünk példát a Hammurápi-kódexben],190 és ez a hangalakja idővel átala kult az akkád amllum szóvá, aminek jelentése „személy". De a legfon tosabb, amivel bezárul a kör, hogy mind a két szó - Lullu és mind amllu a sumer LU kifejezésből ered, ennek többszörös archaikus jelentése, ami lé nyegében jellegzetessége volt a piktogram írásnak, megfelel a következők nek: „az, aki; valaki; bárki" vagy még „kevert, keverék" vagy „egyveleg".192 Éppen ezért az új jelentések fényében újraírhatnánk az előző verssort a következőképpen:

vagy

„Létre fogom hozni a primitív embert: bizony a neve Személy lesz";

Létre fogok hozni egy egyveleget/keveréket: bizony a neve Személy lesz; Vagy még Meg fogom alkotni a vadembert, 'ember' lesz a neve Valójában egy ember - vadember. Rábízom az istenek kötelességét, hogy ők jól érezzék magukat! Ahogy az Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament (A.N.E.T.) című könyvben megjelent és ahonnan átvettük a fordítást, a témá­ ban ez az egyik legnagyobb munka, szerzője: James Bennet Pritchard.193

i lorditas all a legko/.eieon nyeive/.eieoen a lorieneiim arcnamut. mimerhez, amelyet keresünk, de egyelőre nem képviseli a választ fel­ lelt kérdésünkre: azt a bizonyosságot, hogy korrektnek tekinthetjük-e ii sumer piktogramok jelentésének megfejtését. Véglegesnek tekinti a Választ a két szótagú írásjelből álló szó, LU.LU értelmezésére, amely kuÍIItusainknak köszönhetően „az, aki" (LU) és „elegyített"(LU). Mind| miáltal tehát a szó szerinti jelentése: „ő az, aki elegyített". EZ a valódi jelentése a Lullu vagy Lulu szónak, vagyis valódi értéke ab­ ban rejlik, hogy amit az ókori sumer szövegek írói ki akartak fejezni, azt immár nem egyetlen egyszerű, leszűkített rajzzal próbálták elmondani. A/, ember egy keveredés eredménye. Ez azt mutatja, hogy nem mindig a nevek, amelyeket gyakran jelentés nélkülinek tartanak, hanem maguk a tulajdonnevek, mint például a vá­ rosok nevei hordozzák magukban a jelentést; ez az idő haladtával fejlő­ désnek is tekinthető, de szerepet játszhat abban is, hogy a feledés homá­ lyába merül, noha nem törlődik ki a történelmi emlékezetből. Ebből az aspektusból tekintélyes listát tudnék készíteni általános esetekről, de most csak egyetlen viszonylag alapos listát mutatok be Terniről, arról u városról Umbriában, ahol születtem. Első látásra a név jelentése értel­ metlen, de kis kíváncsisággal elég hamar kideríthető, hogy a szó eredete u latin „interamna" szóhoz nyúlik vissza, amely azt jelenti: „két folyó kö­ zött". Mennyire igaz, mert a lakott terület pont ott van, ahol a Serra és a Nera folyó találkozik. Az „Interamna" név változásai az idők során: Teramna, Terani, végül Térni.194 Mind a mai napig város két folyó között. Ez csak egyszerű kis adalék ahhoz, hogy a meghatáro­ zottság milyen szívósan tudja tartani magát. De térjünk vissza Enlil rezidenciájához, a gyűlések ter­ méhez, ahol korábban láttuk, megjelenik An és Enki is. Összefoglalva: a folyamatban lévő gyűlés az Igigik láza­ dásával foglalkozik, akik belefáradtak abba, hogy folyton és csak ők végezzék a kemény munkát; a vitából kitűnik, hogy a pillanat kritikussága végleges és tartós megoldást kíván, hála Enki nagyszerű ötletének; előterjeszti megol46. ábra dási javaslatát, amely előre vetíti egy, a lázadókat a végre163

ző, egy kissé buta, faragatlan élőlényről van tehát szó, amelyet „formál ni" kell, módosítani, hogy alkalmas legyen a számára kijelölt feladat el végzésére; ez utóbbi teendővel a Születés Asszonyát, Ninmahot (vagy Nintut) bízták meg, akinek ezen felül az új teremtményen meg kell jelem tenie az Urak képmását is. Ő itt lép be a képbe. Ebből az alkalom hu a Fenséges Asszonyt a Mami állandó névvel illetik, amely szó jelentései .1 szövegkörnyezet is sugallja, tehát úgy vélem, nem szükséges további ma gyarázat. Csak arra szorítkozom, hogy a kifejezés a modern mamán (francia), mama (angol, magyar), mama (spanyol) eredete, túl a mi ola:,/ „mamma" szavunkon. De íme a történet folytatása: Hívták az istennőt, jöjjön, segítsen, és kérdezték istenek bábáját, a szakértő Mamit: „Te leszel a minta az emberek létrehozásához? Rendben! Alkosd meg hát az emberi prototípust: aki elhozza De Nintu szóra nyitotta ajkát,

rabszolgánkat..."

és így felelt a hatalmas isteneknek: „Egyedül nem megy; De ha Enki segít, igen, a műveletet véghezvihetem!... Ő adja az agyagot, és úgy én megalkotom. "195 így hát elhívták az életet adó Asszonyt, tudományos kompetenciáját nyil­ vánosan felfedték, szinte hódolatteli tisztelettel illették. A szöveg szerzője megerősíti a „szakértő" állandó jelzőt, előtérbe állít­ va a szereplőnek a szóban forgó területen szerzett tapasztalatait. Nem szándékom fitogtatni a magabiztosságot, főként hogy ne kockáztassam az önhittség gyanúját, de ezt a veszélyt is vállalom (hiszen az első oldaltó kezdve ezt teszem), de a fenséges Mami „szakmai" jellemzői megegyez­ nek a modern nőgyógyászéval, illetve biológuséval, koherens tudomá­ nyos ismeretet mutatnak, amelyet a sumerek a dingirektől* kaptak; em­ lékezzünk rá, hogy emblémája a görög ómega betű formája (Q), amely az anyaméhre utaló önálló szimbólum. Visszatérve a szöveg elemzéséhez: a jelen magasrangú isteni tiszt­ ségek igazolják, megtisztelve a ceremóniát, a fenséges Ninmah készsé­ gét a szerep betöltésére, és a terv szerint Enki várható megbízatását.

A / Asszony vállalását azonban leiteteinez Koti: szuKsege van egy part­ in - I r e , a vizek urára. Vele tudja megvalósítani a terv szerint „az agyag", Igyls a földi matéria hozzáadását. Ugyanarról az anyagról beszélünk, lyre a zsidók Istenének, JHWH-nak is szüksége volt hasonló terve 111 rvalósításához, ahogyan a Bibliában áll (Genezis, 2,7) több mint ezer < w e l később; vagy ahogy a Koránban megjelenik a 7. században „a földliul" (6,2) „összegyúrt agyag" (37,11); sőt, a maori nép körében talált, hoz11 ik is eljutott új-zélandi dokumentumban is ez áll: Egy ismeretlen isten, akit különféle néven illettek, Tu, Tiki, Tané, egy folyó partján a vörös agyagból véve összegyúrta saját vérével keverve... I

tovább, megtartva a visszatérő testi jegyeket: [...] pontos mását készítette az istenségnek. A Maori Teremtő által megalkotott ember annyira hasonlított rá, hogy Tiki-akua néven nevezte, vagyis Tiki képmásának. "19e

Manapság, eltekintve attól, ki milyen vallást gyakorol, jó ideje tudatában vagyunk annak, hogy az embert nem agyagból gyúrták úgy, hogy ké­ sőbb ráköptek, ahogy az ókori sumer szöveg előadja az Ember teremté­ sét. Az első fejezetekben módunk volt kritikusan megvizsgálni - s ez min­ dig hasznos, noha ingoványos talaj - a darwini fejlődéselméletet, hogy nagy tekintélyű bizonyítékokkal dokumentálva lezárjuk: az Ember nem lehet a majom természetes evolúciója, miként valójában nem is az. Nyo­ mozásunk elérkezett ahhoz a ponthoz, ahonnan minél tovább jutunk, a keresett válaszokból annál többet találunk: a vágyott világosságot, a hajszolt igazságot. Mindez lehetővé teszi, hogy még tovább menjünk, mostanra elménket sikerült külső befolyásoktól mentessé, nyitottá tenni; ennek a rendkívüli útnak egy szakaszát együtt tesszük meg az olykor ké­ nyelmetlen, de nem elérhetetlen tudás felé; az ismeretszerzés veszélyes is lehet azon ellenlábas intézmények és hatalmak számára, amelyek a tömegek befolyásolásán és az információk visszafogásán fáradoznak. Tehát menjünk csak tovább, előítéletektől mentesen, de mindenekfelett adjuk meg az olvasónak a szabad választást, hogy folytatja-e ezt az utat.

* L á s d 139. old.

164

165

6. fejezet

A terv Az ókori sumer szövegek olvasatából és elemzéséből, de nem csak azok­ ból mindeddig azt szűrtük le: világosan kiderül, hogy a felsőbbrendű, külső jegyeikben emberi vonásokat viselő lények csoportját nem annyi­ ra az emelkedett etikai-szociális törekvések mozgatták. Sőt, eltökélt szándékuk volt, hogy inkább biológiailag engedelmes, alázatos entitáso­ kat teremtsenek, mint gondolkodó egyedeket, akiket a saját kedvtelésük­ re használhatnak, mintegy „biológiai robotként". Ha egyetlen szóval akarjuk megnevezni őket, azt mondhatjuk rájuk: „rabszolgák". Máskü­ lönben megtaláljuk a megerősítést abban a koherens véleményben, ahogy a sumerek saját életük értelmét megfogalmazták: e Felsőbbrendű lényeket szolgálni, akiket dingireknek hívtak. Hogy pontosítsuk, Enki úr terve nem vonatkozott egy Lulu „megte­ remtésére" a maga alapvető, szótári értelmében, vagyis „eredetit alkotni, a semmiből megszülni", hanem valami már létezőt módosítani az előírá­ sok szerint, a kijelölt módon, amiként azt az előzőekben olvastuk. Ami­ kor azt írom, „előírások szerint", azt értem alatta: „olyan határok között, amelyeket a cselekvés során és a használati utasítás szerint, kényelem­ 197 ből meg kell tartani", ahol a „kényelem" kifejezést a „hasznos, előnyös" értelemben használjuk. Megkockáztatom, hogy ismétlésbe bocsátkoz­ zam: az Anunnakiknak az előnyösség és hasznosság a „modellezésben" szigorúan azt jelentette, hogy alkossanak egy ostoba és öntudatlan szol­ gát, mindenekfelett olyat, aki nem lázad. Hogy ezt megtehessék, folyamatosan változtatni kellett a már létező élőlények jellemzőin. De miféle technika tette lehetővé, hogy átruházzák („rányomtassák") képmásukat, vagyis fizikai és testi vonásaikat egyik lényről a másikra? 167

vc, már válaszolhatunk e kérdésre. Genetikai módosításról van szó! Figyelembe véve, hogy az elemzett epizód az idők sötét homályai ím történt, igen nehéz, ha nem éppen lehetetlen választ adni a korabeli de kumentumok alapján. Érthető ez a nehézség. De ma már tudjuk, hu, - hála az utóbbi évtizedek tudományos haladásának - sok olyan műtét lehetővé, amikor a génsebészet segítségével a DNS-be beavatkoznak.

váll

Megértést lehet tanúsítani az iránt is, aki a dolgot lehetetlennek tartja, mivelhogy mindez a tudományos fejlődés homályában történt, de ai iránt nem, aki viszont szkeptikusnak nyilvánítja magát, a „nem lehet se gesség" híve, és elutasít a priori mindenfajta érvelést és bizonyítékot. Ez utóbbi kérdésről igen sok mondanivalóm lenne, de ez a hely most erre nem alkalmas. Annyit azonban mindenképpen le kell szögezni, hogy ma már a világ sok laboratóriumában képesek lombikban progra mozni emberi embriót, igény szerint felruházva genetikai jellemzőkkel Legutóbb Nagy-Britannia, vagyis az angol hatalom a megtermékenyítés és az embriológia érdekében (HFEA) felhatalmazást adott az úgynevo zett „kimérák" létrehozására és azok hasznosítására (vagyis olyan hib rid embriók megalkotására, amelyek részben emberi, részben állati DNS-t tartalmaznak), tanulmányozás és az általános emberi betegségek gyógyítása céljából;198 rögtön ezután az edinburghi egyetem professzo ra, Paul de Sousa bejelentette a BA Tudományos Fesztiválon (a British Association Tudományos Fesztiválja) Dublinban, hogy az általa vezetett csoportnak sikerült létrehozni „szűz embriókat", vagyis spermium nél­ kül fogant embriókat úgy, hogy az emberi petesejtet osztódásra ösztö­ nözték anélkül, hogy akárcsak egyetlen spermiummolekulát is juttattak volna bele;199 Olaszországban már 2001 januárjában az akkori egészség­ ügyi miniszter, Girolamo Sirchia200 engedélyezte az állati klónozást; az Egyesült Államokban, azon belül Wisconsin államban a Genetic Savings and Clone (GSC) kutyák és macskák klónozását végezte el fizető klien­ sek számára, és ennek az ára a 25 000 eurót is elérte;201 egy tudományos kaliforniai cég, a Stemagen di La Jolla öt emberi embriót kiónozott fel­ nőtt emberi bőrsejtekből, és a kísérlet leírását 2008. január 17-én publi­ kálták a Stem Cells című tudományos folyóiratban.202 Lezárásként, noha még rengeteg esetet lehetne ismertetni, Bruno Dallapiccola professzor, a római „La Sapienza" Egyetem Genetica Medica docense, a római Mendel Genetikai Intézet tudományos igazgatója, to­ vábbá a San Giovanni Rotondói Casa Sollievo della Sofferenza Kórház 168

igazgatója [a Kornaz, ameiynen leiepnoaet a p i u u o i u m a i j. m iiv.i, most már S. Pio szorgalmazta), nemrégiben hírül adta, hogy „Sii di ült néhány felnőtt sejtet gyermeki sejtekké alakítani". Dallapiccola y 2007 novemberében a Kiotói Egyetemen dr. Shinya Yamanaka által •.zett kísérletre hivatkozik, akinek sikerült visszafejleszteni egy felnőtt I h >i sejtjét fejlődésének kezdeti szakaszába.203 Eltekintve az említett kísérletek legális vagy nem legális voltától, ezek l urek az egyes esetek elmélyült elemzéséből származnak és szavahihető források hitelesítik. Valamennyit nyilvánosságra hozták, túl azon, hogy értékes információk tanúsítják, hogy a DNS embrionális állapotú tudo­ mányos manipulációja lehetséges és már meg is történt. Olyan realitás ez, amely húsz évvel ezelőtt - noha bekövetkeztét előre lehetett látni i nég elképzelhetetlen volt. Természetesen ennek a folyamatnak és kísérleteknek még csak az elején tartunk, de a genetikai mérnökök újabb és újabb felfedezéseket és sikereket céloznak meg. A technika egyre nagyobb mértékű fino­ modásának és fejlődésének köszönhető mindez. Csak idő kérdése. Más­ felől az „enkiánus" terv kivitelezői (mostantól csak „Terv"-nek fogjuk nevezni) vállalkozásukban nem jártak azonnal sikerrel, és ennek do­ kumentált tanúbizonyságai vannak az ókori sumer szövegekben. De haladjunk sorjában.

I l( i ; . U . i > .

Ma már tudjuk, hogy a Terv megvalósításához két alapvető dolog szükségeltetett: genetikai mérnöki technológia kidolgozása és az a léte­ ző „bázis", amelybe genetikailag be lehetett avatkozni. Azt is láttuk, hogy a kísérlet materiális megvalósításának vezetésével Nintut, a „Születés Asszonyát", e tudományos terület „szakértőjét" bízták meg, jóllehet a szöveg összeállításának idején (i. e. 3000-ben), az „isteni kinyilatkoztatás" pillanatában a sumerek még sem megnevezni, sem meghatározni nem tudták, miről is van szó. Ez a tudás a Felsőbbrendű lények kizárólagos privilégiuma volt. Miután szembesültünk a biomérnöki aspektussal, nyitva marad a kí­ sérleti nyúl tárgyköréhez kapcsolódó kérdés: mely létező faj lehetett a művelet „bázisa"? Első látásra banálisnak tűnhet a kérdés, hiszen a vá­ lasz akár borítékolható, de nem így van. Banális és borítékolható, ezek olyan jelzők, amelyek a kellő figyelem hiányának és jó adag, a probléma­ körhöz köthető felszínességnek tudhatók be; mindkettő legrosszabb tár­ sa egy kutatónak, akinek célja a megismerés. Mindenképpen tekinthet­ jük akár borítékolhatónak, hogy ha a teremtmény/kísérleti nyúl antro169

„ . . , « , . w . g u n u u i a i u i m cX

b / . U r O S ( T I ( 'I 11 I

I l il.'LSUOl 1UIUHUU SUH tuiiiunuu oui un rvcu

származnak:205

u

^u^„.vi

ben a főemlős antropomorf lény felé fordul. Biztosak vagyunk b e n n e ' Vagyis bizonyosra vehető, hogy a választás egy főemlősre esett? Ha így van, melyik főemlőst részesítették előnyben, egy látszólag Australopiii cus fajtát vagy egy Homo fajtát? Egyik vagy másik esetben melyik hoz tartozott a kiválasztott? Tisztában vagyok vele, hogy időrendben én vagyok az utolsó, aki a kérdéssel foglalkozik, sokan megtették ezt már előttem. De hála a előttem járóknak, az általuk kidolgozott eredményeknek, nem kevésbé köszönet e kutatási területen a paleoantropológia szakmai fejlődésének azért, hogy felmutathatom saját tökéletesített kutatásom eredményeit, amelyek jobban megközelítik a valóban lezajlott eseményeket.

II .s/.iriológustól

Mielőtt elkezdjük keresni a választ a saját kérdéseinkre, emeljük ki a legvaskosabb nyomokat, egyesítve azokkal az ugyancsak sokatmondó árulkodó jelekkel, amelyeket eddig begyűjtöttünk, s amelyek megmutat ják a követendő utat, hogy beazonosítsuk a Terv „alanyát": • a sumerek a dingirek teremtményeinek tekintették magukat; • a lulu elnevezés egy „ostoba", „vad", „primitív" egyedre utal; • a lulu elnevezés idővel fejlődő változást mutat, a „személy" pozitív je­ lentésének helyet hagyva.

Az utóbbi sor a teremtett lulu mulandó voltát érzékelteti azt sugall­ va, hogy „aztán" történt, miután a kezdetleges ember életfeltételeit kon­ s t a t á l t á k ; mellesleg az adományozott „fuvallatnyi élet" valójában az Annunakik kényelmét szolgáló belehelés volt. A kiválasztott élőlény szö­ vegbeli leírása egyre világosabb és hihető ismertetőjegyeket visel, és ezt más megtalált korabeli dokumentumok is megerősítik:

fajta

ezzel

E három pontból meglehetősen világosan kiemelkedik a dolog antropo­ lógiai származásának megerősítése, amely kezdetben úgy jelenik meg, mint „primitív", majd idővel „emberszabású"-vá fejlődik. Ezenfelül a ko­ rábbi következtetéseket megerősítő különféle ókori sumer-akkád szöve­ gekre is támaszkodhatunk, amelyek összetéveszthetetlen leírását adják ennek az alacsonyabbrendű lénynek, aki a világosan definiált tárggyal 20 1 egyesült. Például A sumer Özönvíz-mítosz ' arról beszél, hogy a sumere­ ket az istenek alkották: Azután, hogy An, Enlil, Enkí és Ninhursag Megalkották „a fekete testet", [a sumerek] Az idézett sorok olyan szöveg részei, amely a tárgy gondos leírását adja. Az, hogy egy ilyen dokumentumot megszerezhetünk kétféle fordításban és összevethetjük egymással, lehetővé teszi, hogy rendelkezésünkre áll­ jon a részletek olyan olvasata, amely egyébként elsikkadna. A következő,

„Ama távoli idők emberei Nem tudtak kenyeret enni, nem ismerték a ruházatot, öltözködést: Meztelenül jártak, keltek, füvet ettek a szájukkal, mint a juhok, az árokból itták a vizet; (...) íme ezért adatott nekik csak egy fuvallatnyi élet."

„Az emberek, mint a bárányok, úgy ették a füvet a szájukkal. "206 A fenti sorban az „emberek" kifejezést úgy kell érteni, mint az emberiség, vagy még jobb, ha azt mondjuk, a primitív emberek közössége. Az olvasásra kínált szöveghez nem szükséges magyarázatot fűzni, ki­ véve amikor - annak ellenére, hogy a tartalom vitathatatlan hasonlósá­ got mutat a már korábban elemzett szöveggel - teljesen más. Ami a teremtmény manipulációját illeti, azt gondolom, hogy azok a so­ rok, amelyeket az i. e. II. évezredből származó akkád irodalom egyik leg­ ismertebb és legfontosabb dokumentumában, a Gilgames-eposz-b&n találunk, a legtöbb, amire számíthattunk: Ő [Aruru]* megalkotott egy primitív embert, (...) Egész testét szőr borította, sörénye hosszan leomlott, mint a nők haja, tincsei dúsan nőttek, mint a búza. [...] * E g y m á s i k á l l a n d ó jelzője N i n t u / N i n m a h n a k .

170

171

A gazellákkal együtt legelte a füvet, a marhákkal együtt oltotta szomját a vizes pocsolyából. A vadállatokkal együtt, a pocsolya közelében, elégedett volt.207 E sorok értéke olyan, mint a geometriában a második szükséges pont ahhoz, hogy egy egyenes vonalat kapjunk; nem írják le a Terv jelöltjét/kí­ sérleti alanyát, hanem a „megvalósítás végeredményét", vagyis a lullut, ahogy majd a későbbiekben még jobban megértjük. Túl ezen egy ókori sumer szöveg további adattal szolgál, ezúttal a lullu szociális környezetéről, nyomozásunkhoz nagyon fontos további árul­ kodó adalékot szolgáltatva, hogy visszafelé haladva beazonosíthassuk: „ki ő", a Terv alanya: „Kívánom, hogy emberi fajom zavarosságának legyen vége, Nintu számára megállítani óhajtom teremtményeim állatiságát, kívánom, hogy a nép jöjjön elő a barlangokból. Építsék meg a városukat: óhajtom, hogy abban az árnyék kellemes legyen."208 Nyilvánvalónak látszik, hogy Enki, aki olyan kifejezéseket használ, mint „Emberi fajom" és „teremtményeim" Terve végeredményére utal, a primi­ tív emberre. Menedékhelyül számára a barlang szolgált. E ponton, miután elegendő dokumentált bizonyítékot begyűjtöttünk, megfelelő mennyiségű alkotóelem áll rendelkezésünkre, hogy megraj­ zoljuk az alap mozaikképet („az agyagot"), amelynek DNS-ét a dingir Nintu manipulálta, hozzáadva az Urak genetikai anyagát, vagy, hogy pontosak legyünk, egy Úrét:

utáni. Hála ezeknek az elemeknek, megvan az intuitív következtetésünk első megerősítése. Az első pont lényegeként összefoglalhatjuk, hogy mielőtt a genetikai változtatást elszenvedte volna, létezett egy főemlős, a Föld terméke, nevezzük metaforikusán agyagnak, aki szőrös, buta, meztelen, állati módon viselkedő volt. Ennek a főemlősnek volt még egy tulajdonsága, de valamennyi kiadás és fordítás között, amelyet alkal­ mam volt megvizsgálni, egyedül az assziriológus Giovanni Pettinato egyik változata utal rá: a nép négykézláb közlekedett [...]2X0 Elhanyagolni nem akarom, de szándékom, hogy mellékesen kezeljem, annyira nem tartom alapvetően fontos fizikai jellemzőnek annak beazo­ nosításához, amit keresünk; tisztelettel vállalt célom teljes egységben van ugyanannak a szövegnek más fordításaival, amelyek semmit nem idéznek erről. Szándékomat mindenekfelett a legújabb őslénytani fel­ fedezések eredményei is alátámasztják, és megerősítik a legfrissebb fejlődéstani antropológiai tanulmányok eredményei is. Ami a második fix pontot, vagyis a viszonylagos genetikai beavat­ kozás előttit illeti, a szövegek utalnak egy lényre, amely nem túlságosan hasonlít arra a főemlősre, akiről éppen szó van, de néhány lényegbeli különbség félreérthetetlenül megkülönbözteti: határozottan egyenes já­ rású, fizikai megjelenése és ereje nagy, kiváló harcos, és nem meztelen: „Szumukanéhoz hasonló

ruházata van".*

Akiről szó van: „[...] egy férfi, aki a hegyről jött, szülőhelye a hegység".2"

Hogy egy isten legyen feláldozva [...] Annak húsával és vérével Keverje Nintu az agyagot: úgy, hogy isten és ember keveredjenek az agyagban.209 Két fix pontunk van, mindkettő viszonylagos a tárgy testi és viselke­ désbeli jegyeit illetően: az egyik a genetikai beavatkozás előtti, a másik 172

Ez utóbbi sor a korábban adott értelmezésünk megerősítése, amelyet az elején láttunk, az Özönvíz sumer mítosza (Mito sumero del Diluvio)212 és most szembesülünk „a barlangból jött emberrel". Valamennyi elem, amely egy faj felé mutat, a többinél sokkal inkább megfelel ezeknek a le­ írásoknak. Egy faj, amelynek képviselői: * Gilgames-eposz, I. tábla, I. oszlop, v. 38, G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 169. old.; Szumukan e g y dingir, a s z t y e p p é k és az állatvilág istensége.

173

cutaiuK eiüjiou os iciaoigozotl allatok bőrével takarták, vagyis nem voltak meztelenek; 2. elsőként gyakorolták az élet kultuszát, a halál után méltón eltemet­ ve az elhunytakat; 3. barlangokban éltek, nem növényevők, hanem mindenevők voltak, és nem ápoltak „baráti kapcsolatot" az állatokkal, amelyeket inkább vadásztak és azok az élelmezésük bázisát jelentették. i.iuouunei,

Ez szerepel általában a történelemkönyvekben, a gyerekeink ezt tanul­ ják az iskolában. Ebből a fajból némileg hiányzott a „butaság" eleme, amelyről az ókori sumer szövegek szólnak. A Neander-völgyi emberről beszélünk, tehát a Homo faj képviselőjéről, ahogy már tisztáztuk, amely az „agyagból vétetett". De miféle „agyagból"? És hol kell azt keresnünk? Visszafelé haladva az időben, hála a paleontológiának*, őseink leg­ régibb maradványai körülbelül 4 millió évesek, amelyeket először DélAfrikában leltek fel, azon a terjedelmes földrajzi területen, amit Ausztrál-Afrikának is szoktak nevezni; ennek okán az előembereket AusíraZopiíhecusoknak nevezik, amelyből a pithekos** a görögből szár­ mazik és majmot jelent, a latinból jön az Australo-, amely a déli égtájat jelenti (47. ábra). Egy igen visszamaradott példányról van szó, erősen ha­ sonlít a majomőshöz, ugyanannak a szónak jelentésárnyalatával azono­ sítják; de nem ezért vethető el a priori, hogy ő lett volna a lulu jelölt. Mindazonáltal innentől már közeli a jobb jelölt. Valóban, ez csak az afarensis lehet, közülük Lucy a legismertebb példány, innen kezdve mu­ tatható ki a kézhasználat, amellyel megfogja az arra alkalmas köveket, hogy vadászathoz használja, vagy a földterületet átkutassa, illetve védő­ fegyverként alkalmazza (viselkedése nagyon hasonlít a csimpánzéhoz). De ennél a lénynél a hüvelykujj ujjperce nem szembeállítható, kissé gör­ bének látszik, következésképp korlátozott az ujj teljes kinyújtása***. Ezen felül az Australopithecusdk testtartása sem volt tökéletes, a kisme* Az a tudomány, amely tanulmányozza és osztályozza az állati és növényi marad­ ványokat. ** Az akkád pitequ, pitqu-ból (mamlasz, törpe) - V. G. Semerano, Le origini della cultura europea, I. kötet, 232. old. *** G. Spedini, Antropológia evoluzionistica, 139. old., Piccin, Padova, 1977, már a római

„La Sapienza" Egyetem antropológiaprofesszora.

174

47. ábra dence megtartotta a majmokra jellemző hengeres formáját, a jelenlegi emberi csonka kúp formával szemben, amely megfelel az egyenes test­ tartásnak.213 Végezetül: a munkavégzésre való alkalmatlanság tényéből fakad, hogy az a bizonyos emberszabású a fentnevezett jellemzők miatt nem rendelkezett kellően ideális tulajdonságokkal ahhoz, hogy az isteni esszencia legyen. A fejlődési lépcső következő fokán a Homo habilist találjuk. Ismert, mint „a pattintott kőkorszak", a paleolitikum elindítója (kb. 2,5 millió év­ vel ezelőtt), mindenekelőtt gyűjtögető életmódot folytatott, csak ritkán táplálkozott hússal, akkor is a nagyragadozók által elejtett állatok húsát használta fel. Tisztán nem különböztethető meg a megelőző fajtól, emiatt tehát ő is alkalmatlan volt a munkavégzésre. Ezen a ponton a 22. oldalon található fejlődési táblázat, amely az em­ ber őseit bemutató standard besorolás alapján készült, mutatja a követ­ kező elemzésünk tárgyát, a Homo erectusX. Úgy is szokták emlegetni, mint ős-Homo sapiens, az erectus az a faj, amely először 1,2 millió évvel ezelőtt jelent meg, 1,3 millió évvel a habilis után. A haladó evolucionista antropológiai tudományos szövegek jelzik, de van egy másik fontos köz175

runk elhanyagolni: az 1,8 millió évvel ezelőtti kelet afrikai p r e - e r e c í u * egyik alakja. A Homo ergasterről van szó, akinek elnevezése egy g ö r ö | hangalakból származik, az ergazomenosból (epya^ouEvoQ, 2 1 4 amely aj ógörög ergastérből jön (epyaaxrip),215 s ez annyit jelent: dolgozó. Ezzel a kifejezéssel nem véletlenül illették, hanem éppen azért, mert b i z o n y i tott tény ennek az emberfajnak ez a képessége. Túl ezen, a Homo ergaster testfelépítésében és fizikai arányaiban n a ­ gyon hasonlított hozzánk. Fellelt maradványai azt tanúsítják, hogy már a Homo erectus előtt elterjedt volt Északkelet-Afrikától Kelet- és Közép Ázsiáig, ha nem épp egész Közép-Európában. Ami szíven üti az embert, hogy a habilishoz képest az ergaster figyelemre méltó ugrást mutat a kognitív képességek terén. Bebizonyították, hogy elsőként voltak képe sek kétélű mandula alakú követ készíteni, amelynek nevét a görög amüg dalé/amygdale = mandula után kapta; továbbmenve: más növényevő em­ berszabásúakhoz képest ők úgy tűnik, húsevők voltak. A 48. ábra egy Ke nyában, 1984-ben épségben megtalált fiú csontváz alapján rekonstruált képet mutat a Homo ergasterről, akinek életkorát 1,6 millió évesre be­ csülték.216 Sok antropológus azt tartja erről a Homóról, mivel ő az első előkerült fosszilis emberszabású majom, méltóbb lenne őt ténylegesen emberinek nevezni. Valóban, a mellékelt reprodukció egy olyan ősem­ bert mutat, aki nem sokban különbözik a mai bennszülöttől, legyen az afrikai vagy kelet-ázsiai, igaz, inkább tűnik afrikainak, mint ázsiainak. Mindazonáltal fizikai alkata, amely most már a két lábon járásra ren­ dezkedett be, befolyásolta az agyi képességeit is, ez is kétségtelenül amellett szól, hogy a Homo ergaster lehetett a „kiválasztott". Termé­ szetesen ugyanez elmondható a Homo erectusról is, aki „első látásra" ugyanolyan közel áll a mai modern emberhez, jóllehet ő is a kivételes jegyek hordozója, ami Haeckelt arra vezette 1889-ben, hogy a törzsfej­ lődés fáján elhelyezze és Pithecantropus alalusnak n e v e z z e (majom-ember szavak nélkül).*

* Az „erectus" kifejezést 1891-ben adta neki Dubois, egy holland orvos, aki megtalálta az egyenes és hosszú combcsontot, ami jellegzetesen emberi, ami a r r a a következtetésre jut­ tatta, hogy ez a hominid egyenesen járt, mint a modern ember, akkor is, ha ma m á r tud­ juk, hogy az egyenes járás az Australopithecusnái fejlődött ki, kb. 4 millió évvel azelőtt. (G. Spedini, Antropologia evoluzionistica, 149. old).

176

48. ábra

A „Már létezik" választása Kgy ugrással a múltba megvizsgáltuk a primitív ember különböző egye­ deit, és amennyire lehetséges, elemeztük anatómiai felépítését, viselke­ dését. A tesztelés célja az volt, hogy megértsük, a különböző fajták közül melyik lehetett a legalkalmasabb a Terv követelményeinek megfelelően a munkavégzésre. Dolgunkat megkönnyítették a leírások az „isteni te­ remtményről", vagyis a „Föld Urának teremtményéről", ahogy a sumer szövegek nevezik, ezek alapján könnyedén rekonstruálhattuk azt a figu­ rát, amely megfelel konkrétan a Neander-völgyi embernek. A legutóbbi alapos nyomozás eredményeként két lehetséges jelöltet kaptunk „ge­ netikai alapok" szerint, amelyen megrajzolhattuk az 'enkiánus' képet: a Homo ergastert és a Homo erectust. Annak ellenére, hogy mindkettő megfelel az ókori szövegek leírásainak, melyeket az előző oldalakon is­ mertettünk, a Földön az időbeli megjelenésük miatt mégis az egyikük láthatóan „rossz időzítésű". Ha azt vesszük figyelembe, hogy a tudomány szerint a Terv „befejezett terméke", a Neander-völgyi ember 250 ezer év­ vel ezelőtt tűnik fel a színen, matematikailag egészen bizonyos, hogy az őse nem lehetett egy 600 ezer évvel ezelőtt kihalt lény, mint az ergaster, aki 1,8 millió évtől 1 millió évvel ezelőttig volt jelen. így kizárásos alapon marad az egyetlen lehetséges jelölt, a Homo erectus, aki keresztezi idő­ ben a Homo ergastert létezésének legelején (1,2 millió évvel ezelőtt) és a Neandervölgyi embert is földi létezésének végén (50 ezer évvel ezelőtt). Semmi kétség: a lény „aki már létezik", a Homo erectus. 177

A munkálatok kezdete Tehát, egy pontosan meg nem határozott napon történt körülbelül 250 000 évvel ezelőtt, hogy az erectusba, pontosabban az ő genetikai állo­ mányába, Ninhursag/Nintu belehelyezte a szükségest, hogy létrehozza lulut. Az Úrnő elvégezte a féltestvére, Enki által javasolt tervet. De ő, mi­ vel arról volt híres, hogy nagyon felkészült és bölcs, nem lett volna magá­ hoz hű, ha olyan tervet ad elő, ami nem hozza meg a végleges megoldást és nem lett volna teljesen biztos a végkifejlet eredményében. Ez felületes és nem helyénvaló viselkedésről tanúskodott volna. Természetesen nem így lett. Ugyanis, visszatérve a régi sumer írásokhoz ezt találjuk: a bölcs, az okos, a figyelmes aki mindent ismer [ami tökéletes és művészi, a teremtő, aki] mindent formál, megjelenítette a Sigent és a Sigsart (lefordítva „az anyaméh/a petefészkek"), Enki kinyújtá kezét feléjük és ott magzat növekedett! Enki, a teremtő, miután belehinté az ő tudását (egy részét) [a lénybe, az ő kisugárzásába, anyjához, Nammához intézte szavait]: [...]2n Ugyanannak a szövegnek egy másik, „prózaibb" verziója jobban meg­ világítja a történteket: a mindent teremtő elkészített egy anyaméhet, amit maga mellé helyezett és gondosan tanulmányozta. Amikor Enki, természetéből adódóan az építő, Leleményesen véghezvitte a tervét, Anyjához fordult, Nammához: [...]Zie Modern terminológiával azt is mondhatnánk, hogy a Föld ura (vagy a vízé, a babiloniaknál) a tervéhez egy „bemutató jellegű mintát" mellékelt, igaz, nem a véglegest. Még akkor is, ha teljesen spekulatív nézőpontról van szó, az a tény továbbra is fennáll, hogy Enki/Ea, mielőtt bejelentette a végleges megoldást az Igigik felkelésére, már tett előzőleg néhány ma­ nővert. Miután megkapta az Anunnakik vezetőségének jóváhagyását és meggyőzte A Születések Asszonyát, Nintut, hogy ténylegesen hajtsa végro 178

a genetikai manipulációnak tűnő aktust, elkezdődtek lulu, az „emberi prototípus" megalkotásának munkálatai. De ahogy logikusan elvárható egy ilyen nagy horderejű tervtől, nem sikerült a célt első nekirugaszko­ dásra megvalósítani. Ténylegesen, a sumer szövegek többszörös próbál­ kozásról számolnak be, a dingireknek több próbát kellett tenniük, hogy elérjék a célt. Hihetetlenül analóg módon, a földgolyó túloldalán ugyan­ ezt mesélik el a guatemalai quiché maják abban, amit ma „a Maja Bibliá­ nak" neveznek, vagyis a Popol VWiban. Ebben a mezoamerikai írásban, mint a sumerben, a teremtést egy is­ teni hármas végzi, a Teremtő, a Teremtőnő és az Ősök (olaszul: antenati, a fordító), mely szó fonetikusan nagyon hasonlít az Anunnaki kifejezés­ hez. A hasonlóság a legrégibb sumer szöveggel meglepő: „Próbálkozzunk még egyszer! Közeledik a hajnal: alkossuk meg őt, aki táp­ lálni és támogatni fog minket! Mit kell tennünk, hogy megemlékezzenek rólunk a Földön? Már próbálkoztunk az első teremtésünkkel, az első lényeinkkel, de nem sikerült elérni, hogy tiszteljenek és hódoljanak. Próbáljunk meg most olyan lényeket megalkotni, akik engedelmeskedni fognak és tiszteletteljesek, akik táplálnak és támogatnak minket".219 1 mádat, memória, dicséret, engedelmeskedés, tisztelet és szolgálat a Te­ remtőnek: ezeknek kellett alapvetően jellemezniük az új lényeket. Külö­ nös, hogy semmiben nem különbözik lulutól. A maják, amikor leírják az első három próbálkozást, állati lényekre utalnak, amelyeknél nem érték el, hogy emberi módon beszéljenek: de az állatok nem tudták megérteni egymást: semmi sem sikerült nekik és semmit nem tudtak csinálni. Ezért feláldozták őket. A későbbiekben: Majd a teremtés és a formázás következett: a földből, a sárból csináltak húst (az emberét). De látták, hogy nem volt jó: elolvadt, puha volt, nem tu­ dott mozogni, nem volt ereje, elesett és sántikált, lógott a feje, nem tudta mozgatni, zavarosan látott, nem tudott hátranézni. Elkezdett beszélni, de nem volt intelligenciája.220

179

„Az emberiség jó és rossz megalkotása [az én feladatom]; azzal kérkedhetem, hogy én jelölöm ki nekik, tetszésemre, hogy jó vagy boldogtalan sorsot adok nekik!"

[...] és rögvest megalkották fából az alakokat. Embereknek tűntek, úgy beszéltek, mint az emberek, és benépesítették a Föld felszínét. Sokasodtak: ezeknek a fából készült alakoknak fiaik és lányaik születtek, de nem volt intelligenciájuk, nem emlékeztek Teremtő asszonyukra, Teremtő urukra; nem jártak egyenesen, hanem hajlottan, semmi cél nélkül. Csak egy próba volt, egy emberi vázlat. [...] De azok, akiket megalkottak, nem gondolkodtak és nem beszélgettek 221 Teremtő asszonyukkal, Teremtő urukkal. Éppen ezért megölték őket. A sumer elbeszélésekben viszont koherensebb időrendi leírást találunk, ami jobban megfelel a Terv céljainak; az is igaz, hogy a kronológia be­ számol egy teremtési tevékenységről, de nem olyanról, ahol állatról lett volna szó; és hihetetlenül részletesen írja le a folyamatot. Mindazonáltal a Popol Vuh ugyanúgy nagyon is helytálló dokumentum, amit ugyan csak a 14. században jegyeztek le, mégis évezredes tudást rögzítenek, vagy még régebbit, amit szájról szájra adtak át. De ez egy másik izgal­ mas történet, amit - ahogy az elején elmondtam - helyhiány és a lehető­ ségek miatt úgy döntöttem, hogy egy másik kiadásra szánok. E kis, nyomozásunk számára fontos, tengerentúli kitérő után visszaté­ rünk Mezopotámiába és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk az ősi szöve­ gek olvasását és elemzését: a dingirek kiadták, hogy kezdjék el a munká­ latokat a tervező Enki által és a végrehajtó Ninmah közreműködésével.

Az első verssorhoz hasonlóan a „jó" szót értelmezhetjük „sikerült"-nek, míg a „rossz" a „hibás" értelmet kaphatja. És íme, itt van előttünk az első próbálkozás eredménye, amikor lulut próbáltak alkotni: Ninmah fogott az Apszu partján egy kis agyagot, és megformázott először egy embert, aki nem tudta összezárni kiszélesedett gyenge kezeit. A hiba, ha lehet így nevezni, kézügyességi fogyatékosság volt, azaz képtelen volt bármit is megfogni, tehát egyáltalán nem lett volna képes eszközöket kézbe venni, ezért nem tudta volna helyettesíteni az Igigiket a munkálatokban. Éppen ezért az alkotó nő rátért a második kísérletre, de: A másodikat vaknak teremtette, nem látott, és A harmadiknak, akit megformázott, mindkét lába dagadt volt, Lábai bénák voltak.

A munkálatok mozzanatai

A sikertelen próbálkozások szaporodtak: 222

Az események leírását megtaláljuk az Enki és Ninmah -ba.n, a Ninmah és Enki kihívása és a hat ki nem teljesedett ember fejezetben, amelyben először is a Születés Asszonya magáénak vallja az „ember megalkotójá­ nak" privilégiumát: Ninmah mondta Enkinek: „Mivelhogy az emberek természete Jó meg rossz is lehet". Ebben az esetben az „emberek természetét" többféleképpen lehet értel­ mezni, mint „konfiguráció" „alak" vagy „forma", de mindenesetre az Asszonynak „tetsző":

180

A negyedik, akit megalkotott, nem tudta visszatartani a vizeletét. [...] Az ötödik, akit megalkotott, egy nő, nem volt képes gyermeket foganni [...] A hatodik, akit megalkotott, férfi, nem volt pénisze, nem volt szeméremteste. Egészen addig tartott, amíg Enki nem vette kezébe az irányítást, aki miután megformált egy alakot, ezt mondta Ninmahnak: „Öntsd bele a magot, amit a pénisz kilövell egy nő méhébe és a [nő] megszüli majd méhének magját!" Ninmah odavezetett Enkihez egy nőt, hogy hordja ki a magot. 181

Ma azt mondanánk, hogy Ninmah kiválasztott egy nőnemű egyedet, (H. erectust) azért, hogy Enki véghezvigyen egy egyszerű és természetes mesterséges megtermékenyítést. Sajnos azonban ez a próbálkozás is si­ kertelennek bizonyult: Ninmah jelen volt a szülésnél: A nő egy Umult* hozott világra, szőrös feje beteg volt, szeme beteg volt, nyaka beteg [volt]; Torka zárt volt, bordái kicsavarodva, tüdeje [beteg] volt, szíve beteg volt, bélrendszere beteg volt; A kezek képtelenek voltak megtartani a fejét, etetni a száját, Háta szánalmasan görbe volt, Vállai beesettek, lábai összeakadtak, Képtelen volt a szabadban járni. Mondhatnánk úgyis, hogy semmi nem sikerült nekik. De ha jól megnéz­ zük ma is a modern géntechnológiát, amiről már módunkban állt az elő­ ző oldalakon szólni, sok sikertelen próbálkozás előzte meg, amíg végre elfogadható, pozitív eredményeket értek el, néha csak időlegesen (lásd a genetikai hibákat, amelyeket a kiónozott állatok örököltek, mint Dolly bárány). És amennyire tudható, tudósaink még nem tudták kiküszöbölni az anomáliákat. De az Enki-Ninmah teremtő páros nem csüggedt. Sőt a nehézségek csak jobban inspirálták őket, hogy megtalálják a megol­ dást, és ahogyan elmeséli egy másik sumer szöveg, a Tervet végül megva­ lósították és elérték céljukat. Most maga Ninmah az, aki ez alkalomból teljesen nyilvánvalóan úgy jelenik meg, mint „Mami", aki hivatalosan is hírt ad róla a nagy istenségeknek, az Anunnakiknak és az Igigiknek, akiket addigra felemeltek ugyanarra a rangra: Mami kinyitotta a száját és így szólt a nagy istenségekhez? „A feladatot, amit rám kiosztottatok, véghezvittem: az emberi fajt, amit szültem, az emberiségre rákényszerítettem a ti munkátokat".223

Az előbb olvasott verssorban az istenség magát érzi a sikerért felelős­ nek, személyes érdemnek tekinti, hiszen ő maga adta kölcsön a kísérlet­ re méhét, hogy véghezvigyék a sokadik nemző kísérletet. Magába fogad­ ja egy női erectus petesejt beültetését, amit előzőleg egy „isteni" spermá­ val termékenyítettek meg. Ő az, aki megszüli lulut. Ebből a sikerből kiindulva, hogy végre megalkották az ember prototí­ pusát, az Enki és Nintu teremtőpáros folytatta a sokszorosítást. Az Atrahaszísz-történet újasszír kori kéziratának egy töredéke, melyet az Assur-bán-apli könyvtárban találtak, és ma a British Museumban őrzik K.7816+ katalógusszám alatt, világosan leírja ezt az eseményt: Miután összegyűjtöttek méheket, Ea bekeverte az agyagot Nintu szemei előtt, Aki ismételgette a formulát, Amit Ea/Enki diktált neki, aki ott állt előtte.224 Az utolsó sikeres genetikai manipulációt nagyon körültekintően ismétel­ ték meg. Ezt alátámasztja az a tény, hogy Nintu megerősítésként és ellen­ őrzésként hangosan ismételi el Enki útmutatásait. Amikor befejezte ezt a formulát, Leszakított tizennégy kenyérnyi agyagot, És hetet baljára helyezett, A maradék hetet meg a jobbjára. A tizennégy formából Melyeket a bölcs Jártas összegyűjtött: Hétből fiú lett A másik hétből lány. Tehát a Lulut, vagy az Embert, szériában „gyártották"; főleg azután, hogy saját képmásukra megalkották. Visszatérve az eredetihez, egy másik óbabilóni kori töredék, melyet a British Museumban őriznek (BM 92608), így meséli el az utána követ­ kező történéseket:

* u4-.mu.ul: „ a z én n a p o m távoli", sumerul ú g y é r t e l m e z t é k , h o g y e g y „ g y e r m e k r e " vonat­ k o z i k ( „ a h a l á l o m napja m e s s z e v a n " ) , B o t t é r o - K r a m e r , az „ Uomini e dei...", 200. old.

182

183

Nintu ott maradt: Számolta a terhesség hónapjait Egészen addig, amíg sors-szobában nem jött el a tizedik. Ahogy eljött ez a tizedik hónap, előhúzta a „botot" és 225 [kinyitotta] a méhet: Tekintete örömtől tündökölt!

„Én magam alkottam, a kezeim készítették"226

miatt, hanem az emberi munka tisztelete okán, ami az Enki Terv követ­ kezetességéből logikusan adódik. Az írnokok, akik nagyon műveltek és bölcsek voltak, nem pazarol­ ták energiájukat arra, hogy már ismert dolgokat írjanak le, inkább olyan értékes részleteket fejtettek ki, mint amilyenek gyakran megta­ lálhatók a szövegekben, kifejtik és ismételik. Mintha kommentálni sze­ retnének egy gondolatot, ami esetleg egy jövendőbeli olvasóban kételyt ébresztene. Ez az irodalmi beállítottság majdnem minden műben megtalálható, amire ez idáig hivatkoztunk (lásd Enuma elis). Ez a kommunikációs módszer, amivel az utókornak üzennek, ismétlődik az ember/Lulu meg­ alkotásának leírásában is.

Emlékeztet Nintu, a jártas, az Anunnakik dadusa, felvállalva a teremtés minden érdemét. A sumer krónikában, amelyet évezredekkel ezelőtt adtak tovább az ősi mezopotámiai népek, még azt is megemlítik, hogy kik voltak Ninmah segítőnői, nevükön szólítják azokat, akik a lulu sokszorosításában részt vettek úgy, hogy kölcsönadták méhüket a kísérletre, befogadták az Enki génállományával megtermékenyített petesejteket. Ezek, Ninimma, Suzianna, Ninmada, Ninbara, Ninmug, Musargaba és Ninszarszardu voltak.227 Összesen heten, és természetesen mind az Úr népéhez tartoztak:

Ráadásul az írnokok az ennek szentelt verssorokban nem állnak meg ott, hogy leírják a tudományos történéseket, hanem - ha alaposan ol­ vassuk el -, akkor az is kiderül, hogy „hol" végezte a két legfelsőbb terem­ tő a kísérleteiket, vagyis „a teremtés szobájában". Úgy is nevezik, hogy „a szent hegyecske" vagy még „a születés helye", úgy tűnik, mintha egy réservé lenne egy sokkal nagyobb komplexumban, amit az assziriológusok úgy fordítottak, hogy „az Istenségek rezidenciája", a sumer DU 6 KÜ 2 2 9 (DU 8 = domb, halom, szentély, menedék; KÜ = makulátlan, szent, de nemes is, értékes); olyan hely, amelyet főként a teremtésre használtak, ahogy ez több szövegből is kiderül:

A siker megismétlődött. Az előzőleg már létrejött alkotás most ismét sike­ res volt.

Az anyaistenségek összegyűltek, Nintu is ott ült és számolta a hónapokat. Részletesen elmeséli az „Atrahaszísz mítosza" a 277-278. verssorban.228 Nem kell, hogy kétségek merüljenek fel bennünk: tizennégy formát ké­ szítettek ki és hét nő vállalkozott a kísérletre, mivel párosával ültették be a megtermékenyített petesejteket, ahogy az Assur-bán-apli könyvtárá­ ban talált töredék ezt le is írja: Összepárosítják És kettesével helyezik be őket. Tehát semmi probléma. Sem az ókori sumer szövegek, sem az asszír-babilóniak nem részletezik a teremtésnek ezt a következő fázisát; úgy gondolom, nem hanyagság 184

A „Hús-gyárban",

Durankiban

(Nippur)

így nevezi „Az ember teremtésének kétnyelvű elbeszélésében" az ősi, a sumer-akkád eredetű szöveg.230 Ott szerezték be a vért (a genetikai anyagot), hogy megszülethessenek az emberek, akik felmentették az isteneket a nyomasztó munka alól. Azokban az időkben az istenségek a „teremtés szobájában", A Duku házukban.231 így hangzik egy másik szöveg, amelynek elég egyértelmű a tájékoztatása. Még inkább világossá válik, ha a rendelkezésünkre álló eszközökkel az imént olvasott verssorokat így „fordítjuk": Az ő rezidenciájukban,

185

amely a domb tetején található, a „Genetika Központban", Nippurban (Enlil városi székhelye), mely a DUR.AN.KI belsejében található* Ma ez a verzió egyáltalán nem lenne furcsa: egy újságcikk kezdete le­ hetne, amely a világon zajló számos kutatás egyikéről szólna. De csak manapság! Valójában a kontextusból kiderül, hogy egy 4000 évvel ezelőtt „publi­ kált" tevékenységről van szó, amely annál még régebbi tervekről és meg­ valósításukról szól, ha a kutatásaink eredményeit vesszük alapul, akkor 250 000 évvel ezelőttre lehet őket visszavezetni. Hihetetlen tevékenység? Lehetetlen? Természetesen, ha a 21. század emberének tudását szeretnénk rábizonyítani őseinkre. Mindez ellentét­ ben lenne valódi lehetőségeikkel. Túlmenne a képességeik határán. De nem haladják meg azoknak a lényeknek a képességeit, amelyeket a sumerek úgy jellemeztek, mint a hatalom és olyan nagyon magas szintű ismeretek birtokosai, amiért úgy tekintettek rájuk, mint Felsőbb­ rendű lényekre, dingir. „Minden egyes antropomorf lényt, akik azonban isteniek és halhatatlanok voltak, a sumerek a dingir szóval illettek, amit mi úgy fordítunk le: »isten« hangja".232 Ezt állította Kramer, a híres sumerológus. Egyértelmű, hogy az új lény (Lulu) világra jötte után folyamatosan „gyár­ tották" őket, és ez már több volt, mint csak a hét anyaistennő közreműkö­ dése. Az Uraknak egész hadseregnyi munkás/rabszolgára volt szüksé­ gük. Emlékezzünk csak arra, hogy az Igigik felkelését csak úgy tudták megszüntetni, hogy Enki megígérte, leveszik vállukról a nehéz munká­ kat, kihasználva egy új biológiai lény szolgálatait. Egy új állati létformá­ ról van szó, amelynek a genetikai alapjait egy már létező fajból nyerik, hogy a Homo erectus egy nagy minőségi ugrással (amit eddig paradox módon nem tudtak megfejteni) azzá váljon, akit az antropológusok Neander-völgyi embernek vagy Homo sapiensnek neveztek el. A munkálatoknak vége. Az életet adó asszony, Nintu elismerést kapott a dingir gyűléstől: * Szó szerint „Ég föld kapcsolat", a Dur • kapcsolat, an = ég, ki = föld; L. Torre, Il Codice Hammurabi; R. Lábat, Manuel d'épigraphie...; Testi sumerici e accadici G. R. Castellino

szerkesztésében, 46. old. 186

És én felszabadítottalak benneteket a nehéz munkátok alól, Kötelezve a verítékre az Embert. Amikorra megengeditek az embereknek, hogy hangosan [zsibongjanak], Én addigra elvágom a láncaitokat és „felszabadultok"! Amikor meghallották beszédét, Odafutottak hozzá és átölelték térdeit: „Máig úgy hívtunk téged, hogy Mami: A neveden. Mostantól Minden-istenség-Asszonya leszel. "233 A Terv bevégeztetett. Lulut, a primitív dolgozót megalkották. „Korcs" volt, mely két külön faj genetikai információiból egyesült: a Felsőbbren­ dűek (sperma) és a Föld lakói (petesejt). Azt nem tudjuk, milyen százalék­ ban keveredtek a gének az új lényben; nem ismerünk olyan régi írást, amelyből ez kiderülne. Mindenesetre nem túlzás, ha arra gondolunk, hogy fele arányban lehettek. Voltaképpen a felsőbbrendű gének jelenléte alapvető adat, főleg akkor, ha továbbhaladva figyelembe vesszük majd az újabb kutatásaink eredményét. Egyelőre egy újabb állomást értünk el „az eredetünk igazságának" ke­ resése során, egy töredékkel gazdagodott a tudás mozaikja. De ez még nem minden. Sokat tudunk a Homo erectusról, kezdve az iskolai tanköny­ vekkel, amelyekből a szüleink is tanultak, mi magunk és a gyermekeink is. Ez alatt a három generáció alatt nem derült ki semmi új. Egy biztos: ahogy módunkban volt részletesen kifejteni a kezdeti fejezetekben*, a Neander-völgyi ember nem a „nagyapánk", de egy fon­ tos eleme annak a teremtésnek, amit tudományosan: Homo sapiens sapiensnek neveznek, és úgy is ismert, mint cró-magnoni ember. Utalnak rá az ókori szövegek. Ezt a témát körül fogjuk járni a következő oldala­ kon, elmélyedünk benne. Egyre inkább közeledünk a teljes ismerethez.

A második rész végkövetkeztetései Engedjék meg, hogy Önökre hagyjam, azokra a gondolatokra, érzések­ re, amiket remélem, átéltek a második rész olvasásakor. * lásd a 27. oldalon az ábrát (2. ábra} 187

49. ábra

1.

fejezet

A következetlenség Ha megvizsgáljuk az emberi evolúcióról szóló tanulmányokat, kiderül, azt feltételezik, hogy 3 millió évvel ezelőtt kezdték el használni tudatosan a köveket az Australopithecusok. Kiválogatták azokat, amelyek a legjob­ ban megfeleltek az igényeiknek. Arra használták őket, hogy kis állatok­ ra vadásszanak, felkutassák a talajt, vagy önvédelmi célból a támadójuk­ ra dobták.234 Majdnem egymillió év kellett ahhoz, hogy a fejlődés újabb szakaszába lépjen. A Homo habüis, aki tőlünk 2 és 1 millió év közötti távolságra élt, fe­ dezte fel, hogy a követ meg lehet pattintani, így célzott feladatok elvégzé­ séhez tehetik alkalmassá. Ekkor, a használati tárgyak megjelenésének köszönhetően vette kezdetét a „pattintott kő korszaka", a paleolitikum; ezt támasztják alá a régészeti leletek, amelyeket Afrikában, az Olduvaiszurdokban találtak.235 Ahhoz, hogy a Homo faj ügyesen tudjon bánni e kőtárgyakkal, újabb 500 000 évnek kellett eltelnie, és még 50 000 évnek ahhoz, hogy elkezdjék megművelni a földet és a fémet. Ez egy természetes, hosszú és fárasztó evolúciós folyamat volt, így ér­ keztek el az i. e. 5000. évhez. Amennyiben ezt az evolúciós folyamatot adja át a tudományos kutatás a történelemoktatásnak, ha figyelembe vesszük az emberiség fejlődésé­ hez szükséges nagyon hosszú időt, jogosan tehetjük fel a kérdést, hogy kik vagyunk mi, ha pár ezer év elmúltával a tudományos, matematikai és mérnöki ismereteknek köszönhetően felderítjük a Holdat és bolygó­ közi szondákat lövünk fel az űrbe? Nem olyan régen, egy tudományos folyóiratban olvastam, hogy felfe­ deztek a Csendes-óceánon egy új szigetet, amelynek őslakói ez idáig so­ hasem kerültek kapcsolatba a mai „modern" világgal, nem tudtak róla. 191

kitől vagy hogyan kapta ezt a tudást? Miért van az, hogy az idők kezdete óta mindig is aggodalmat keltett a „hatalmon lévőkben", olyannyira, hogy halállal büntették azt, aki hozzáfért? 236 Látszólag ellentmondásos kérdések, amelyekre maga a Biblia is vá­ laszt tud adni. Az ókor írói Ádám és Éva történetén keresztül megerősítették, hogy lé­ 237 tezik egy felsőbb tudás, ami a „Tudás fájáról" származik. Ha figyelme­ sen elolvassuk sorait, ezeket a következtetéseket tudjuk levonni: • Ádámnak megtiltották, hogy „gyümölcsöket egyen" erről a csoda­ fáról; • miután megszegte a tilalmat, amit mindannyian úgy ismerünk, hogy „eredendő bűn", neki tulajdonították „a jó és a rossz ismeretét". Ádámnak a Homo sapiens fajhoz kellett tartoznia, és csak az „eredendő bűn" után lett övé a tudás. Végül is a régi sumer-akkád szövegek és a jelenlegi antropológiai ta­ nulmányok megerősítik: egy „tudatlan" Ádám nem tartozhatott a Homo sapiens sapiens (vagy crö-magnoni ember) felsőbbrendű fajához, ahon­ nan mi, „modern emberek" származunk. Ez a következtetés alátá­ masztja és megerősíti, ha lenne rá még szükség, hogy a lulu, akit a dingirek alkottak, nem volt más, mint a Neander-völgyi ember vagy Homo sapiens. 50. ábra Az ő társadalmi szervezettségük n e m volt sokkal különb, mint a primitív e m b e r é (ismert e téren az ausztráliai őslakók esete) (50. ábra). Ok távol m a r a d v a minden „külső behatástól", az emberiség természetes, lassú evolúcióját jelképezik, a Homo sapiens utódai. Nekünk valójában nagyon messze kellene tartanunk attól, amik most vagyunk. A h h o z a crő-magnoni „civilizált" fajhoz tartozunk, amely jóval meg­ előzte azt, amit egyébként úgy definiálhatnánk, hogy „spontán evolúció". De h o g y a n volt lehetséges átugorni a fejlődés állomásait? Bizonyára a tudás precíz, odafigyelő és hatásos alkalmazása révén. A tudást mint tudatosságot és a cselekmények megértését m e g lehet szerezni a tapasztalás és a tanulás által. Éppen ezért az ismeret n e m a véletlen műve. M e g kell szerezni v a g y örökölni lehet. Ha, mint tudjuk, az ügyesség spontán kifejlődésére nagyon sok időre v a n szükség, feltéte­ lezhetjük, hogy őseink tudásukat örökölték? Ha igen, akkor az emberiség

192

2. fejezet

Ádám, Éva és a Kígyó Ha mi mindannyian a Homo sapiens sapienstől származunk, akkor ki volt Ádám (vagy „adamu - a föld embere"), 238 aki, miként az imént néztük, a Neander-völgyi emberhez tartozott? Csakugyan ő volt az első ember? Létezett-e valójában, vagy csak egy egyszerű allegorikus ábrázolás? És Éva valóban létezett? Lehetséges, hogy az első ember bordájából született, vagy annak a szüleménye, hogy a férfiak megpróbálták akara­ tuk alá vetni a nőt? És a kísértő Kígyó, ő is csak egy allegorikus ábrázolása a rossznak, a kísértésnek? Vagy a rossz ősi ikonja mögött valami más áll? És ha csak hamisításról lenne szó, amit az Ószövetség írói hajtottak végre? Ha netán így volna, akkor ki volt ténylegesen „a Kígyó"? Tudva, hogy az igazság az eredetben gyökerezik, mostanáig úgy pró­ báltunk választ adni, hogy tanulmányoztuk az akkád szövegeket, ame­ lyek inspirálóan hatottak sok írásra, így a Bibliára is. Ez a kutatási mód­ szer sikeresnek bizonyult és sok mindent felfedett. Éppen ezért megint az ősi írásokhoz fordulunk, most a sumer ékíráshoz, hogy választ kap­ junk a fejezet elején feltett kérdésekre. Ebben az esetben nemcsak a szö­ vegek segítenek, hanem a pecséthengerek is. Vagyis azokról a kicsi vé­ sett kőhengerekről van szó, amelyeket a sumerek pecsétként használtak az azonosításhoz avagy aláíráshoz az agyagcsíkokon, amelyekkel lezár­ ták az árukat tartalmazó tárolókat. Drágakőmetszés, ezzel a kifejezés­ sel jelöljük a kemény kövek metszésének művészetét, inkább az asszírbabilóni időszakban volt használatos, mint a sumer korban, de gyakran található utalás a korai sumer időszakra, ahogyan azt a „VA 243 ügy" kapcsán láthattuk a 99. oldalon. 195

De haladjunk időrendben. Az antropológiai szöveg, „A kétnyelvű elbeszélés az ember teremtéséről" - i. e. 1100 évvel ezelőtt keletkezett sumer-akkád verzióban 239 -, elmeséli az Anunnakik gyűlésének döntését, miszerint meg kell alkotni „az embe­ riséget", és át kell adni nekik a Felsőbbrendűek igáját. Az új lényeket, az embereket, Ullegarra és Annegarra nevekkel illették. Az lett volna a fel­ adatuk, hogy bőséget teremtsenek, műveljék a földet, építsenek épülete­ ket és szolgálják egész idő alatt az Anunnakikat, ahogyan Enlil óhajtotta, ezenkívül rendezzenek gazdag ünnepségeket az isteneknek.240 Ezek az elemek megtalálhatók még az Atrahaszísz-eposzban, ami viszont sokkal részletesebb leírás. Ullegarrát és Annegarrát (Kramer első verziója szerint Ullegarra és Zallegarra] megáldották az istenségek „minden jóságos bőséggel, hogy éjjel-nappal rendezhessék az ünnepeket az istenségeknek".241 Az idézett műfordítás jegyzeteiben felfedezhetjük, hogy a használt ne­ vek nem egy konkrét emberre vonatkoztak. Nem tulajdonneveket, ha­ nem „kategória-neveket" alkalmaztak, vagy nevezhetjük „csoport-", eset­ leg „fajta-"neveknek; és még mielőtt definíció-nevek lennének, azaz olya­ nok, amelyek leírják az embert vagy a tevékenységét, érdemes elismétel­ ni még egyszer, hogy az ókoriak, amikor új neveket alkottak, figyelembe vették a név és a jelentett dolog közötti intenzív kapcsolatot. Ebben az esetben is az Ullegarra és az Annegarra, melyeket a sumer gar(ra) kifeje­ zésből, „helyezett", „elhelyezett", „meghatározott", és a két akkád név­ másból képeztek ulle (ullü) és anne (annü), sorrendben „az, ami távol van időben vagy térben" és „az, ami közelebb van, vagyis ez",242 olyan ki­ dolgozott, végső jelentéssel bírnak, amelyek hasonlítanak „a holnapiak" és „a maiak" kifejezésekre, vagyis olyan lény, aki a „jelenben és a jövő­ ben" az istenségek szolgája. Hű megfelelője annak, hogy a hármas leg­ felsőbb sumer panteon kizárólag csak azért engedélyezte a lulu megte­ remtését, hogy adjon „egy szolgát az Anunnakiknak". Ezért Ullegarrának és Annegarrdnak, akiket számos gyűjteményben úgy katalogizáltak, mint „KAR4 Akkád",243 semmi közük á Teremtés könyvében található biblikus párhoz, ahogy azt több helyütt feltételez­ ték. Ha jól megnézzük, a szóban forgó szövegben nincs semmi olyan, ami akár csak valamilyen távoli módon kapcsolódhatna a férfi és a nő teremtéséhez úgy, ahogyan az Ótestamentumból eljutott hozzánk. Ami Ádámot és Évát illeti, és mindazt, ami rájuk vezethető vissza, gyakran esett utalás az úgynevezett „megkísértés pecsétjére" (51. ábra), 196

51. ábra

amit ma a British Museumban őriznek. Erről a leletről többször is meg­ lehetősen felületesen kijelentették, hogy sumer eredetű „tárgy", amire rávésték az „eredendő bűn" eredeti történését. Pedig csak egy egyszerű formáról, ókori pecséthengerről van szó, amin egyáltalán nincs semmi­ lyen felirat, ami hozzásegítene ahhoz, hogy megértsük az autentikus üzenetét. Ez a pecséthenger, mely Babilonból, az i. e III. évezredből szár­ mazik, két antropomorf alakot ábrázol, egyikük istenség, ahogyan ezt a szarvval ellátott fejdísz is alátámasztja. A két alak szemben áll egymás­ sal, egyik kezüket kinyújtják egy hétkarú fa felé, amelynek alsó részén van két gyümölcs. A bal oldali nőies formájú alakzat mögött felemelke­ dik egy kígyó, melynek feje a nő felé hajlik. A lenyomaton szereplő ele­ mek: a fa, a gyümölcsök, a férfi, a nő és a kígyó. Ezen részletek miatt, és azért, mert részben a Biblia elbeszéléseinek abszolút igazságát szándé­ koztak alátámasztani, másrészt a sumer elbeszélések eredetiségének és inspiráló hatásának cáfolataként túl gyakran jutottak arra az egyoldalú következtetésre, hogy ez a reprodukció jelképezi Éva megkísértését az ör­ dög/kígyó részéről az Édenkertben. Az egyik első, ha nem épp a legelső maga George Smith, a Gilgames-eposz (Özönvíz-történet)2'1'1 felfedezője és fordítója volt, aki 1875-ben az „Eredendő bűn" címet adta a szóban forgó formának (51. ábra). 197

De a dolgok, ha figyelmesebben értékeljük, más értelmet kapnak. Elő­ ször is, a sumerek idejében a kígyó egyáltalán nem volt negatív szimbó­ lum. A jótékony hatalmat jelképezte, a tudást, a titkot, vagy a titkok őrző­ jét: 7000 évvel a Biblia megírása előtt Keleten egy imádott istenség volt. Különleges vedlési képessége miatt, hogy lecseréli bőrét és „új életre kel", 245 az újjászületés misztériumának jelzőjét kapta. A hétkarú fának valójában semmi köze az Isten által akart, ismert bibliai menórához, ahogy azt az Ótestamentumból megtudhatjuk (Exo­ dus 25,31-40). A két dolog időben nagyon távol áll egymástól, több mint 1500 év van köztük. Mind a sumer-akkád ikonográfiában és a nyelvben a „hét" határozatlan számot jelöl, vagy egy nagy mennyiséget.246 A pecsét részletében a fa egy nagy datolyapálmát ábrázol, jól láthatók a leszedhe­ tő gyümölcsök, ez az ikonográfiái megjelenítés szimbolizálja a tudást.247 De, hogy végleg lezárjuk a témát, az egész ismert akkád irodalomban nem létezik olyan szöveg, mely az „eredendő bűnre" utalna, még kevésbé egy gonosz kísértő kígyóra.248 Miután ezt tisztáztuk, továbbra is maradtak a fe­ jezet elején felvetett megválaszolatlan kérdések, amelyek Ádámra, Évára és a Kígyóra vonatkoznak: ehhez viszont feltétlenül hozzá kell adnunk a „jó és a rossz fájának" alakját. Mivel mindegyik nagyon fontos, egyenként fogjuk őket tanulmányozni.

Az „Ádám-ügy" Az ókori sumer-akkád szövegekben az ember bibliai őseiről, Ádám alak­ járól, mint az első és egyetlen férfiról és Éváról, az első és egyetlen nőről úgy tűnik, nem található semmilyen nyom. Sőt a sumerek és a babiloniak úgy hitték, hogy Nintu (az életet adó asszony), aki az embert az agyagból megteremtette, bármikor tudna ugyanolyan módon teremteni még egy emberi lényt, ha a körülmények vagy a szükség rákényszerítené.249 Erre való utalást és megerősítést találunk a 4500 évvel ezelőtt keletkezett Gilgames-eposzban, a legismertebb asszír-babilóni epikus műben. Ebben a mitikus uruki király, vagyis Gilgames tetteit mesélik el: Aruru* megmosta kezét, Elvett egy csomó krétát és elültette a pusztában. 250 Alkotott egy primitív embert, Enkidut, a harcost. * Újabb neve a nagy hatalmú Életet adó asszonynak.

198

De ennyi kevés ahhoz, hogy ne folytassuk a két bibliai alak kutatását; még kevésbé elég arra, hogy konkrétan is megbizonyosodjunk arról: nincs ókori irodalmi anyag Ádámról és Éváról. Ehhez kapcsolódóan az Ádám-ügy újabb vizsgálata lehetővé teszi majd, hogy világosan elemez­ zük a „mitológiai" Adapa alakját, az azonos címen ismert babiloni eposz főszereplőjét, amit a James B. Pritchard szerkesztette Ancient Near 25i Eastern Texts -ben találunk, ami úgy is ismert, mint Az Ember zuhanásá­ nak mítosza - ahogyan gyakran nevezték az elbeszélést, vagy Adapa és a Déli szél.252 Ez a történet 4 agyagtöredéken keresztül jutott el hozzánk, egy (B) teli El-amarna-i egyiptomi archívumból, mely az i. e. 14. századra keltez­ hető, és három (A, C és D) az ismert ninivei Assur-bán-apli-könyvtárból (i. e. 668-629). 253 Adapát mint ihlető forrást többször hasonlították Ádám bibliai alak­ jához (elsősorban a névalak hasonlósága miatt). Az egész elbeszélést többször is tartották már az Ember teremtése igazi történetének, amit a későbbiekben a Teremtés könyve írt le, és olyan műnek is aposztrofál­ ták, amely elbeszéli az ember elfecsérelt lehetőségét a halhatatlanságra. Minden akkor kezdődött, amikor Erich Ebeling assziriológus egyenlő­ ségi jelet tett az akkád Adapa és a héber Ádám kifejezés közé; azt állí­ totta, hogy az a-da-pa szótagolása azt jelenti: „ember".254 Mindazonáltal most már tudjuk, hogy az érthető kezdeti izgatottság után, miután elmé­ lyültek a kérdésben, más tudósok viszont felhívták a figyelmet az Ádám és Adapa közti nagy különbségekre, és azt a következtetést vonták le, hogy a két alak között nem létezik semmilyen párhuzam*. Ma még egygyel többször kijelenthetjük: lehetséges, hogy „Adapa mítosza" ihlette meg az Ótestamentum íróit, amikor a halhatatlanság elvesztésére utal­ nak. De nézzük együtt ezt a szöveget, és próbáljuk meg - ahol lehetsé­ ges - összefoglalni a tartalmát. Ea (sumerul Enki) megalkotott egy különleges embert, Adapát és káprázatos intellektussal ruházta fel, olyannyira, hogy felfedhette neki „a Föld rendszerét"; bölcsességet adott neki, de „nem adományozott örök életet". Ea úgy alkotta meg, mint követendő „mintát" a hozzá hasonlóknak: * A. Heidel, The Babylonian Genesis, 2d (Chicago, 1951), 12-1: „The Adapa legend and the

Biblical story (ofAdam) alapjában véve egymástól teljesen különböznek. Annak idején G. Furlani professzor előzetesen kifejtette ezt a konklúziót az „II mito di Adapa", Rendiconti della R. Accademia Nazionale dei Lincei-ben, Classe di Scienze Morali, Storiche e Filologiche, 6/5 (1929): 113-171.

199

Azokban a napokban, azokban az években Eridu bölcse, Ea, mint egy Mintát az emberek között, Ea megalkotta őt.255 („A" töredék, 5-6. sorok) Adapa papként szolgálta Eát, egyik papi kötelessége az volt, hogy besze­ rezze a halat a dingirek asztalára. Egy nap, amikor éppen ezen tevé­ kenykedett, egy erős déli szél belekapott a csónakjába és felborította. Adapa dühös reakciójaként eltörte „a szél szárnyát" és ezért az hét na­ pig nem fújt. An/Anu, a sumer panteon legmagasabb istensége, miután tudomására jutottak a történtek, magához hívatta a papot. Ea megpró­ bálta felkészíteni védencét a találkozásra a legmagasabb istenséggel, és két fontos tanácsot adott neki, hogy elkerülje An/Anu haragját. Meg kel­ lett próbálnia megnyerni néhány Felsőbbrendű szimpátiáját, akik az égi lak bejáratát őrizték, és nem volt szabad elfogadnia sem „kenyeret", sem „vizet" abban az esetben, ha felajánlanák neki, mert az a halálát jelentet­ te volna. Egyébként mindent elfogadhatott, beleértve a ruhát és az ola­ jat, amivel bekenhette magát. A dolgok Ea/Enki meglátása szerint zajlot­ tak és Adapa elnyerte az őrök kegyeit: Egy jó szót szólnak őérte Anunak.259 Maga An/Anu is elfogadta a balesetről szóló verziót, amit Adapa elme­ sélt, kegyeibe fogadta és elismerte tudását, jóllehet a „tökéletlen ember­ ség" kifejezése volt. Megnyugodott a szíve és így szólt: „Miért avatta be Ea a tökéletlen embert az ég és a föld misztériumába? Egy daliás szívet helyezett belé; Olyannyira, hogy zavarban volt, és ő is úgy érezte, tennie kell „valamit" Adapáért, ahogyan a szövegből kiderül: Mit tehetnénk érte? Hozzatok neki életet adó ételt, hogy egyék belőle!"

200

Amikor megkapta, Adapa határozottan visszautasította és nem fogadta el „az élet vizét" sem: Hoztak neki életvizet, de nem ivott belőle. Ezen a ponton, amikor An/Anu ezt kimondja, találunk hasonlóságot „az élet vizével" és „az élet kenyerével", amelyekből Ádám és Éva elnyer­ te volna a halhatatlanságot a földi Paradicsomban: „Nohát, Adapa! Miért nem ettél és nem ittál? Hát te nem akarsz élni! Nem lehetnek az emberek halhatatlanok?" A történet úgy ér véget, hogy megpecsételődik a halhatatlanság vissza­ utasítása, An/Anu érthető keserűségével, amikor látja a büszke visszauta­ sítást, és Adapa visszatér szülőföldjére. Összefoglalva az eddigieket, Adapa: • nem volt és nem lehetett az első ember a Földön, mert elhangzott, hogy az emberek között élt; ezt a kijelentést megerősíti egy másik akkád szöveg, az Adapa és Enmerkar257 amelyben az azonos nevű királyt találjuk, Uruk városának királyát, aki abban az időben ural­ kodott, amikor Adapa papi feladatait teljesítette: Enmerkar [•••] Adapa

Urukban

uralkodott.

mondta Enmerkarnak... 2SS

a Sumer királylista (SKL) szerint Enmerkar az Özönvíz utáni első dinasztia második uralkodója volt, régészetileg az i. e. 3500-ra tehető; • az atyai Ea/Enki félrevezeti, amikor elhiteti vele, hogy halálos ételt kellene ennie, hiszen kiderül, hogy inkább „életet adók"; • ahelyett, hogy a legnagyobb úr, An/Anu megbüntetné, ellenkezőleg, éppen jutalmat ad; • ha elfogadta volna An/Anu ajándékait, akkor egyedül ő kapta volna meg a halhatatlanságot és nem az egész emberiség, ahogyan vi­ szont a Biblia írja Ádámra vonatkozóan.

201

Végül is, Adapa, Atabba vagy Abba asszonanciája egyáltalán nem iga­ zolja az erőltetett párhuzamot Ádámmal, mivel, ahogyan ezt már láthat­ tuk, Adapa Eának és Eridunak volt a papja i. e. 3500-ban. Azonban, ha megnézzük a Sumer királylistához (SKL) kapcsolódó történelmi doku­ mentumokat,260 Atab figurája kétszer is szerepel. Semmi nem egysze­ rűbb annál, mint hogy két különböző uralkodóról van szó, a tizedik Atabról, meg a tizenegyedik Atabbáról, Kis I. dinasztiájának uralkodói ők. Éppen ezért teljesen világos, hogy Adapa nem lehet Atabba vagy Atab megfelelője, és ebből kifolyólag nem azonosítható Ádámmal.

Éva - minden élő anyja „Nevezte vala Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy minden élő embernek anyja volna."

52. ábra. Az élet fáját ábrázoló pecséthenger, mely az újasszír időszakra, i. e. 8 2 5 körülire keltezhető - British Museum, London BM 89135. (© Trustees of the British Museum)

Még ha objektíven el is ismerjük, hogy létezik némi párhuzam Adapa és Ádám között, egészében nézve a mezopotámiai Adapa nincs meggyőző „rokonságban" a bibliai Ádámmal, megerősítve így azt az állítást, hogy nincsenek olyan sumer-akkád írások, amelyek az első bibliai emberre vezethetők vissza. Végezetül, az információ teljessége végett, egy utolsó összehasonlítást végzek a megnevezett Ádám (az első Ember és az egész emberiség első ősapja) és Atabba között, aki Kis királya volt (Atabnak és Abbának is 259 nevezték). Ez az újabb elemzés a dolgok teljes tisztázásához szükséges. A témá­ ban túl gyakran találkozunk olyan cikkekkel, amelyek megkülönbözte­ tés nélkül alátámasztják az Ádám-Atabba azonosságot. Ezek a kezde­ ményezések megjelennek az interneten, és a szerzőik egyáltalán nem foglalkoznak szavahihetőségük ellenőrzésével. Szándékukkal ellentét­ ben ez súlyosan károsítja a terjesztés folyamatát és a tudáshoz való hozzáférést. 202

Ekképpen szól a Biblia a Teremtés könyvében (3,20). Ádám nem tulajdon­ név, hanem főnév, azt jelenti, „földi", éppen ezért egy fajt jelöl és nem egy személyt. Jogos feltenni a kérdést, vajon az Éva kifejezés jelenthet-e mást is, mint ahogyan köztudottan úgy értelmezzük: a férfi társának feladatát tölti be, alárendelt a szerepekben és a nemzésben, a csábító, az emberi­ ség bajainak forrása stb. Az Ótestamentum héber változatából megtudjuk, hogy az Éva kifeje­ zést eredetileg úgy írták, Hawwah, amit a hajah szótőből származtat­ nak. Jelentése: „élni".261 Ezt tudjuk meg, ha elolvassuk a maszoréta szöve­ get, vagyis azt, amit a római katolikus egyház rögzített, és körülbelül a 7. századból való, amikor a zsidó rabbik pontosították mind a leírását, mind a kiejtését (tudnunk kell, hogy a Tóra első írott verziói csak mással­ hangzókból álltak, és nem volt bennük egyeztetés, elválasztás sem). Ezenkívül az úgynevezett Hetvenek (Szeptuaginta) verzióból - ennyi bölcset akart i. e. 250-ben mozgósítani II. Ptolemaiosz uralkodó, hogy hé­ berről görögre fordítsák a Bibliát - az derül ki, hogy a görög kifejezés, zoe - amivel Évát illették - jelentése „élet", a héber hwy - hyy). 262 Tehát, ebből azt szűrhetjük le, hogy mind a zsidók, mind a görögök számára az Éva kifejezés a létezés értékét szimbolizálta. Megint egy olyan szóval találkozunk, amellyel az ősi népek azt fejtették ki, amit jelentése jelké­ pezett: az életet. És az élet, nő. Az élet a nőben van. A nő az, aki világra hoz egy űj embert. Tehát a nőn keresztül születik és ismétlődik az élet. 203

Mindez persze úgy, hogy nem kell lebecsülni a férfit; őt a szerepe a rep­ rodukciós aktus után pszichikailag, fizikailag másként vonja be az ese­ ményekbe anélkül, hogy látható testi változásokon menne keresztül, nem úgy, mint a nők. A Teremtés könyve jelzi, hogy Ádám társának meg­ teremtése másként történt: Évát nem agyagból teremtették, hanem „gondos bánásmódban" részesült. Ez a gondolatmenet viszont csak nagyon rövid ideig tart a bibliai feje­ zetben. Mivel rögtön utána a szent verssorok a nőt alárendelt szerepbe helye­ zik, Ádámból „származtatják", mivel neki a része: Annak okáért az Úr Isten bocsáta nagy mély álmot Ádámra, és elaluvék, és egy oldala tetemét kivévén, hússal tölte bé annak az helyét. És azt a cson­ tot, melyet az Úr Isten vett vala ki az Ádámból, építé asszonyi állattá, és vivé azt az Ádámhoz, és monda Ádám: „Immár találtam hozzám hasonló társot, ki az én csontomból való csont, és az én testemből való test, és ne­ veztetik asszonyi embernek, mert férfiemberből vétettetett."263 De ha Éva ilyen fontos szerepet töltött be, „ő, aki életet ad" (héberül hawwah), nem kelt kétséget az, hogy alárendelt szerepre kárhoztatják a férfihoz képest? Éva ugyanolyan isteni teremtmény volt, mint Ádám. Nem gondolják, hogy aki leírta ezeket a sorokat, az burkoltan tisztelet­ len a Teremtővel szemben, mivel a nő tökéletlen a férfihoz képest, hisz „adós a születéssel"? A 18. század közepén, néhány tudós284 elkezdte azt állítani, hogy az el­ ső társadalmak valószínűleg matriarchális típusúak lehettek, békés szelleműek és letelepedett életmódot folytattak. Az első, aki ezzel foglal­ kozott, a svájci Johann Jákob Bachofen volt (Basel, 1815-1887), és megje­ lentette a Das Mutterrecht (Az anyai jog) című munkáját, ami tartalmaz­ ta kutatásainak és tanulmányainak eredményét a témában. Nyilvánvaló, ahogy ez nagyon gyakran történik ilyen esetekben, az új elmélet - vagy jobb lenne állításnak nevezni, mivel a tudós történelmi bi­ zonyítékokat sorakoztatott fel - nem tetszett az etnológiai akadémiai kö­ röknek. Eleinte elvetették, kivéve amikor újra előszedték és életre keltet­ ték olyan közgazdászok, mint Kari Marx és Friedrich Engels.265 Ez utóbbi kimondottan hivatkozott rá egy korabeli publikációjában, amelyben hűen idézte Bachofen kijelentéseit, közülük íme néhány:

204

53. ábra A család története 1861-re nyúlik vissza, Bachofen munkájának, a Das Mutterrecht megjelenésének idejére. Ebben a műben a szerző a következő­ ket állítja: 1. az emberek eleinte vegyes szexuális kapcsolatban éltek, amit ő helyte­ len kifejezéssel heterizmusnak nevez; 2. ez a fajta kapcsolat kizárja az apaság bizonyosságának lehetőségét, éppen ezért a származást csak anyai ágon lehetett jegyezni, a matriar­ chális jog szerint és ez így történt minden ősi népnél; 3. ebből kifolyólag a nők mint anyák, mint a fiatal generáció ismert szülői olyan nagy hatalmat és tiszteletet élveztek, hogy Bachofen gondolata szerint eljutottak egészen a női nem teljes uralkodásáig (nőuralom).266 A svájci tudós kutatásai újabb sikereket arattak, amikor napvilágra ke­ rültek azok a régészeti leletek, amelyek ahhoz a nőhöz kötődtek, akit az ókoriak úgy neveztek és tiszteltek, mint a „Nagy Anya" (54. ábra). Ezek az i. e. 6000-re keltezett leletek a Catal Hüyükben végzett ásatásokból származnak*, Délkelet-Anatóliából, ma ez a terület Törökországhoz tar­ tozik, Ankarától délkeletre. * Catal Hüyük még régebbinek bizonyul, mint Jerikó, melynek alapítása i. e. 6500-ra lehető (53. ábra). 205

Röviden, Bachofen azt állítja, hogy a nők akkor adták át a hatalmat a férfiaknak, amikor ez utóbbiak hozzáférést nyertek a vallási hatalom­ hoz. Ezt támasztják alá a Jézus Krisztus életéről szóló elbeszélések. A történet, mely szerint Mária Magdolna prostituált volt, azt példázza, hogy - látva az eredményeket - sikeres a párhuzam: a nép hiszékenysége a megváltó Jézus tanítványát még ma is kéjnőnek véli. Pedig ezt, a hí­ vők közt ma is elterjedt feltételezést a II. Vatikáni Zsinat 1969-ben egyér­ telműen visszautasította. Arra, hogy Mária Magdolna prostituált lett volna, egészen a keresz­ ténység megjelenésétől kezdve nincs semmilyen történelmi vagy vallási bizonyíték; a János 8,1-11-ben, ahol a házasságtörő asszony története olvasható, egyáltalán nincs megemlítve a nő neve. Mária Magdolna leg­ korábbi azonosítása a prostituált figurájával 591-re tehető, és Nagy Szent Gergely pápához kapcsolódik. Miért? Azért, hogy ne egy nő győz­ ze le őket „politikailag", akihez Jézus nagyon kötődött? A félelem miatt, hogy netán elveszítik központi szerepüket és azt átengedik a nőknek? Nem kizárható. Mindenképpen ősidőkre visszanyúló nőellenességről van szó. Eme tézisünket, amit imént kifejtettünk, alátámasztja a Mária Evangéliuma vagy Mária Magdaléna Evangéliuma. Ez az apokrifnak

54. ábra. A Nagy Anya Istennő ül a trónon, két oldalán egy-egy nőstény oroszlánnal. Ankara - Atatürk-mauzóleum 206

minősített írás gnosztikus eredetű*. Annyira hangsúlyozza Mária Mag­ dolna tanítvány szerepét (még akaratlanul is), hogy az körvonalazódik, mintha Jézus az apostolai fölé helyezte volna őt. Híressé vált az a paszszus, amelyben András és Péter kifejezésre juttatják egyet nem értésüket a Megváltó bizonyos viselkedéseivel szemben: „Talán előbb titokban beszélt egy nővel, mint velünk és nem nyíl­ tan? Mindannyiunknak meg kell változtatnunk a véleményünk és őt (a nőt - a ford.) követnünk? Talán ő (Jézus - a ford.) elébünk helyezte őt (a nőt - a ford.)?" És ha ez még nem lenne elég, akkor Fülöp Apokrif Evangéliuma** ezt meséli: „A Megváltó társa Mária Magdolna, Krisztus mindegyik jobban szerette őt és gyakran csókolta szájon."267

tanítványánál

Tehát visszatérve az Évának szentelt bibliai részlethez,268 azt állíthatjuk, hogy eltérés található az eredeti értelme és a kulturális strukturálás kö­ zött. Ezek a későbbi eltérések a zsidó patriarchális társadalom felépíté­ séből fakadnak. Az esetleges szembeállítása a matriarchátussal nehe­ zen lett volna kivitelezhető és fenntartható a Szentírással szemben. így tehát, mivel meg akarták tartani a férficentrikus családi és szociális be­ állítottságot, nem lehetett jobb és elfogadhatóbb támasz, mint a „Jahweh inspirálta szabály (a Tóra)", melyet eme szükséglethez igazítottak. A Szeptuagintáb&n Ádám társát szinte sosem nevezik a nevén, hanem csak „a nő", és Ádám az ura (Teremtés könyve 3). Csak egy esetben neve­ zik a „nőjét" Zoénak (élet). Fontos hozzátennünk, hogy az eredeti termi­ nus Hawwah, amivel Évát illették, egy héber forma az isteni névre Heba, Hepa, Hebat, Khebat vagy Khiba. Ez az istennő, a hettita Tesup (Tesub) - viharisten - felesége, ezt az istenséget már a sumerek is ismerték, mint Iskur (55. ábra) és az akkádok, mint Adad - egy hattusai (ma úgy ismert, * Ez a teológiai és filozófiai irányzat a kereszténység korai időszakában született; keleti vallások és hellenisztikus filozófiai elemek befolyásolták, azt állította, hogy a tudás egy megvilágosodás, amit csak néhány beavatott érhet el, amin keresztül megláthatják az igazságot; több formája létezett egyidejűleg, az egyház ezek mindegyikét támadta. ** Az apokrif evangéliumok azt állítják, hogy Jézusnak voltak szerelmi történetei vagy megházasodott. Ennek alapján a társa vagy felesége mindig Mária Magdolna volt. 207

mint

Bogazkale,

Törökországban)

szikladombormű

úgy

ábrázolja,

ahogy e g y oroszlán hátán áll (56. á b r a ) és e z z e l egyenlővé teszi Anattal (57. ábra), 2 6 9 és a hurri nyelvű írásokban Istár arcvonásaival jellemzik. 2 7 0 N e m lehet nem hangsúlyozni, h o g y ugyanaz az isteni ábrázolás meg­ található a Nílus v ö l g y é b e n is: ismert ízisz ábrázolása, amikor karjában tartja kisfiát, Hóruszt és éppen szoptatni készül őt (58. ábra). Ő jelképezi az egyiptomiak számára az anyaság istennőjét. Ha m é g r é g e b b r e nyúlunk vissza, akkor emlékeznünk kell az akkád írásokra, amelyek kimondottan az e m b e r teremtésével foglalkoznak, el­ sők között az Atrahaszísz-eposz, a „terv" végrehajtóját, tekintettel a siker­ re, így nevezték el: „minden élő anyja" v a g y „minden g y e r m e k anyja". N i n h u r s z a g r ó l v a n szó, a Hegyek Asszonyáról.

57. ábra. Hebat - hettita Isten (Törökország, i. e. 1500), Vorderasiatisches Museum - Berlin; 58. ábra (jobbra) Vajon egybeesés az, h o g y a sumer írásban az „anya" szót az A M A kép­ jellel fejezik ki, amit az 59. ábrán láthatunk, és úgy ejtik, h o g y „Ava"? 2 7 1 Első ránézésre úgy tűnik, mintha két részből állna: az egyik a nyolcágú csillag, D I N G I R , 2 7 2 mely e g y másik elem belsejében he­ lyezkedik el, olyan geometriai elemben, ahogy a házat te­ tővel szokás ábrázolni. Tehát egyszerűen így lehetne értelmezni a jelet: „A ház Dingirje". Vagy, ha figyelem­ be vesszük, h o g y a képjel jelentése „anya", akkor ebből 55. ábra (balra); 56. ábra. Balra Tesup, jobbra a felesége, Hebat. A yazlllkayal sziklaszentélyből, hettita vallási központ, modern ragadványneve „A Templomok Városa", azért, mert ezen a területen több mint 70 templomot építettek. A legnagyobb méretű maradványok Tesup viharisten templomából származnak

208

az is következhet, h o g y „az anya, a ház istensége" v a g y „a N a g y Anya". M é g ha helyesnek tűnhet is a fentebb leírt következte59. ábra

tés, valójában n e m így van, v a g y legalábbis csak részben.

209

az idő előre haladtával a szóban forgó pikto­ gram, mint minden sumer piktogram, válto­ záson esett át, ami nemcsak abban nyilvá­ nult meg, hogy oldalra fektették az egyes jeleket azért, hogy egyszerűbbé tegyék az 62. ábra írnokok munkáját, hanem úgy tűnik, külö­ nösen megpróbálták kijavítani az előző pon­ tatlanságot (62. ábra). így az „anya" jelentéshez hozzáadódik egy új: „szoba".274 Ezen a ponton a képjel értelmezése világosabbnak tűnik: Az „istenség" (a csillag) a „szobában" belül, vagyis „az isteni szoba". Melyik jelentés a leghasonlóbb és a legkoherensebb a nők anyaméhével, ahol

60. ábra

59. ábra

E sumer* jel elmélyült elemzéséből kiderülhet, ami az ábrán (59.) egy stilizált háznak tűnhet, „időn kívülinek" bizonyul, vagy „oopart", ha egy angol mozaikszó kifejezést használunk.273 Az A M A képjel Uruk idejéből származik. Abban az időben a lakóházak formája paralelepipedon volt, lejtős tető nélkül, ahogyan ez az alábbi, egy korabeli mezopotámiai várost rekonstruáló ábrán (60.) megfigyelhető.** Ebből kifolyólag, koherens módon a képjel alakja „nem rendelkezne tetővel" vagy lapos­ tetős lenne (61. ábra). Egyelőre nem tudják megmagyarázni ezt a „következetlen piktogramot". Mindenesetre

* U r u k időszaka, i. e. 3500-3100-ig; Uruk, a bibliai Erech, a m a i W a r k a , e g y ó k o r i s u m e r v á r o s volt, majd a b a b i l o n i a k é lett, és M e z o p o t á m i a déli r é s z é n h e l y e z k e d e t t el. ** Dúr-Sarrukín rekonstrukciója ( S a r r u k i n e r ő d j e ) ; részlet a „Le Grandi civiltà del passato - Assiri, Sumeri, Babilonesi" könyvből, 95. tábla, Prof. Dott. H e l m u t Th. Bossert, és G i u s e p p e Furlani t u d o m á n y o s lektorálásával, P r i m a t o Spa, R o m a 1957

210

63. ábra. Anyaistennő, mellette egy stilizált „életfa"

testet ölt egy új élet? Tehát a megfelelő ellenőrzésnek és az elmélyült elemzésnek köszönhetően, látjuk, hogy félreérthetetlen módon visszatér a „Nagy Anya" vagy „Istennő Anya" fogalma, többfajta elnevezése, asze­ rint, hogy melyik régióban hódoltak neki. A Nagy Anya egyik legősibb képmása egy akkád domborművön található (63. ábra), ami az i. e. III. év­ 275 ezred közepére keltezhető. Rajta az ülő istenséget láthatjuk, fején a megszokott fejfedővel, és nem egy akármilyen gyermeket tart karjaiban, hanem a saját gyermekét, akit a szarvkoronájáról ismerünk meg. Hogy segítsük az örök kételkedő­ ket, hozzáteszünk még egy „életmentőt", egy újabb megerősítést, mely ugyanabból a kifejezésből származik, amit „Ava"-nak ejtünk, jóllehet úgy irják: „AMA". A helyzet az, hogy a b, m, w mássalhangzók váltakoznak 211

64. ábra

az akkád nyelvben. Példának okáért megemlí teném előző kutatásunkat az „ember" kifeje­ zésről, ahol a szót háromféleképpen írják: „awílu" „amílu" vagy „abílu",276 anélkül, hogy megváltozott volna az értelme. Tehát AMA-tól Aváig, Habat, Hawa, és végül Éva, igen rövid az átalakulás; és a jelentése mindig ugyanaz marad: anya! E munkám első oldalain kifejtettem, hogy el­ sősorban a mezopotámiai nyomozások ered­ ményeit szeretném közölni, és ezt természete­ sen be is tartom. De az Anyaistennő kapcsán nem hagyhatom ki Önöket abból, ami valószí­ nűleg a szomszédos területek hatására az óko­ ri Perzsiában történt az i. e. 7. században.

Az ókori iráni politeista népek panteonjában, akik Zarathusztra pró­ fétát követték, Anáhitának is hódoltak (64. ábra), 277 ő a forrásvizek, a ter­ mékenység és az anyaság istennője. Anáhita, jóllehet kevésbé jelentős is­ tenség volt, mégis nagyon népszerű és egyik kifejezési módja volt a Nagy Anyának számos keleti és ókori vallásban, ilyen a föníciai Anat (a sze­ relem és a háború istennője). Anáhitát úgy imádták, mint az isten gyermekének anyját, akinek születési évfordulóját a téli napfordulón ünnepelték, december 21-ike körül. I. e. 200-ban Kangavar templomát Nyugat-Iránban „Anáhitának, Mithra isten Makulátlan Szűz Anyjának" szentelték. Ez nem juttat eszükbe valamilyen párhuzamot? Ezenkívül nem kerülheti el a figyelmüket az sem, hogy mennyire erőtel­ jesen hasonlítanak Anáhita istennő képmásai a 64. ábrán és Inanna/Istár istennő sumer-babilóni ábrázolásai, amelyeket alább találnak. Ezt a hasonlóságot a perzsák is felfedezték, amikor az i. e. 6. szá­ zadban meghódították Babilont. Attól kezdve kultuszába beletartozott a szent prostitúció is. Ezt a tevékenységet az istennőnek szentelt templom papnői végezték, azért, hogy megidézzék vagy élénkebbé tegyék az is­ tennő jelenlétét.

A Kígyó Az kígyó pedig minden mezei vadnál, melyet Isten teremtett vala, ravaszb vala.2™

65. ábra. Szárnyas istenség Inanna/Istár, kb. i. e. 2 0 0 0 - Louvre

212

66. ábra. Lilith/Istár/Inanna, i. e. 2 5 0 0 , British Museum London © Trustees of the British Museum

Elismerés vagy burkolt kritikus kijelentés? A „ravasz" kifejezés kétértel­ műsége miatt csak növekszik a bizonytalanság, hogyan sorolható be az eredendő bűn, a bibliai epizód egyik főszereplője. Ma már azt mondhat­ nánk, hogy ez a kettősség majdhogynem konszolidálttá vált, de én afelé hajlok, hogy hibásan alkalmazták a „kígyó" szót, mind az Ótestamentum írói, de főleg az Újtestamentum összeállítói. Mindenesetre a sumerek ide­ jében a kígyó ábrázolása pozitív jelentésű volt: a jóságos hatalmat, még részletesebben a tudást és a titkok őrzőjét jelentette. A hindu vallásban a kígyót úgy stilizálják, hogy a gerincoszlop alapja köré csavarodik három és fél csavarral (67. ábra), és Kundalini istennőt jeleníti meg, vagyis „a felte­ kertet". Kundalini az isteni kozmikus energia,279 „a teremtő energia". Tehát tantrikus értelemben a kígyót úgy tartják, mint a pozitív erő szimbólumát, a fizikai, valamint a spirituális jóléthez és a megvilágosodáshoz kapcsol­ ták; a bőre vedlése az újjászületést és a regenerálódást szimbolizálja. 213

Ez utóbbi két tulajdonsága és a veszsző, mint egyszerű eszköz, jelképezik az ókori görög szimbólumot, Aszklépiosz botját, amely az egészségügyi művészeteket jelképezi (Aesculapio a rómaiaknál). Aszklépiosz a görög panteon istene, gyógyító tevékeny­ sége során a gyógynövényeket és a szent kígyókat280 használta. A gyógy­ szerészet jelképét (68. ábra) gyakran összekeverik a kígyós bottal. Ez utóbbi viszont olyan bot, amely67. ábra nek felül két szárnya van, e körül fo­ nódik össze két kígyó: a görög míto­ szokban Hermésznek volt rá szüksége, amikor el akart különíteni két harcoló kígyót, így a kígyós bot a béke, az egyetértés és a kereskedelem szimbóluma lett, amely Hermész istenhez kapcsolódott (69. ábra). A gö­ rögök a sárkányokról is úgy hitték, hogy jóindulatú lények, úgy tartották, hogy hatalmas tudás és ismeret hordozói (fontos nyom, ami hasznos lesz az elkövetkező nyomozáshoz). Az ókori Egyiptomban a szent kígyót (mely a legfelsőbb hatalom jelké­ pe), az ureuszt („az ami felfelé magaslik"),281 a fáraók homlokára helyez­ ték egy keselyű feje mellé. Az egyiptomi Ré isten hatalmának szimbó­ luma volt, megvédte az uralkodót az ellenségeitől. Az ureusz ugyanazt

68. ábra

214

69. ábra

70. ábra

a védelmet adta a fáraónak, ami Rének járt, habár a királyi hatalmat szimbolizálta.282 Sok más antik kultúrában a kígyó igen fontos vallási szerepet töltött be és tölt be ma is. Például Kínában a kígyónak a sárkány felelt meg és 283 így van ez ma is (71. ábra). Mint a görögöknél, náluk is pozitív szerepet töltött be, a legfelsőbb spiritualitás szimbóluma volt, de még az átválto­ zás isteni varázserejét is jelképezte. Ezenkívül a jó szerencsét és a hatal­ mat is képviselte. A buddhizmus szerint egyszer Sésa kígyó védte meg Buddhát, mi­ közben az meditált. Az indiai vallás­ ban a kígyó, főképp a kobra kiemel­ ten allegorikus jelentéssel bír, ami a kétértelműségéből adódik. Úgy tartják számon, mint romboló, de úgy is, mint „az emberi élet őrzője". A nagy Ananta kígyó, az időtlen koz( V,X< * i ^ ' W Ö i \ m o s z szimbóluma a pihenő Visnu isten fölött „őrködik". Egy másik példa a hüllő és az iste­ ni alakok párhuzamára a mithraizmusban (ókori hellenisztikus vallás) található, de előtte már a perzsa kul­ tuszhoz tartozott. Mithra istent, aki­ vel már találkoztunk,284 gyakran áb­ rázolták egy testére tekeredett kí­ gyóval (római ábrázolás), a másik leggyakoribb megjelenítés szerint 71. ábra a kígyó a lábára tekeredik. Ismert tény, hogy latin-amerikai prekolumbián népek „tollas kígyó"nak nevezték istenüket. Azon népcsoportok között, amelyek hódoltak a „tollas kígyó" kultuszának, találjuk a toltékokat, olmékokat, misztékokat, aztékokat (Quetzalcoatl), majákat (Kukulkán), inkákat (Viracocha), quichéket, (Gukumatz). Különböző nevek, de ugyanarra az alanyra ve­ zethetők vissza, ugyanolyan külső jegyekkel, és azonos cselekedeteket vittek végbe. Nagyon magas, világos bőrű, kék szemű, szőke vagy ősz a haja és a szakálla. „Nagy fehér isten", aki az ősidőkben érkezett és a civi­ lizációt hozta ajándékul, a tudományos és technikai ismereteket és ezen 215

felül a bölcsebb törvényeket. Egy isten, aki úgy tűnt el, hogy ünnepélye­ sen megígérte, egyszer visszatér. Nem utolsósorban az „uroborosz" a regenerálódás legkiemelkedőbb szimbóluma, az új élet kezdetéé, ami minden vég után bekövetkezik, a halál után újjászülető életé, vagyis a lét örökkévalóságáé. Ezt a saját farkát harapó kígyóval ábrázolják, mely tökéletes kört al­ kot, az újjászületést jelképezi, éppen ezért a végtelenséget. Egy filozófiai elméletet képvisel, a reinkarnációra utal. Összességében tehát egy pogány jelkép, amely láthatóan ellentétben áll a keresztény tanokkal. De ezen nem kell meglepődnünk, főleg annak

73. ábra. Az uroborosz

fényében, amint majd meglátjuk, hogy a kereszténység hogyan értel­ mezi a kígyót már a 2. századtól kezdve. Az Újtestamentum két nagyon fontos sorára hívnám fel a figyelmüket: És megfogd az sárkányt, amaz régi kígyót, ki az ördög és a sátán, és megköté azt az láncval ezer esztendeig.285

72. ábra. Mithra isten, akit az ókori Neapolisban (ma Nápoly) tiszteltek, ahogy ez megtalálható a La fondazione di Partenope-ban, alkotója Antonio Siila, 1769. így ábrázolják Apollónt, a görög istent, jóllehet még Mithra istennek hívták, ahogyan leírja az Istoria civile del regno di Napoli, szerző: Pietro Giannone, 1840. Estense Museo, Modena, Italia ( C I M R M 695)

216

Ez tökéletes szintézise a kígyó ikonográfiái genezisének, évezredes evo­ lúciójának, ahogy az a verssorokat alkotó végzetes, de következetes ki­ fejezések egymásutánjából következik. De mint mindig, csak az eredetet kutatva, a kulturális felépítmények mögé tekintve jutunk el a legtisztább ismeretekhez, a korrekt tudáshoz. így tehát megtudhatjuk hogy: • a sárkány szó, akár a görög ő p o c K O v r a [dracota] vagy az angol dra­ gon, az ógörögből ered Spa/cov [drakon], jelentése „sárkány, kígyó", de a szó gyökere még régebbi, a őep^c-ucu [derkhomai] kifejezésből származik, ami annyit tesz: „nézni, megfigyelni, látni";286 • a régi kígyó az Ótestamentum bibliai alakjára vonatkozik, ahol a hüllőt a rosszal és a korrupcióval azonosítják, biztosan az Évához köthető epizód miatt. De az Ótestamentum első leírói a kígyó helyett 217

azt írták: l?\Wn-h-s, három betű, aminek több értelme is van, de mind­ egyik az elsődleges kígyó jelentéshez vezethető vissza, amit a zsidó etimológia a következő értelmezéshez társít: „az, aki ismeri a jövőt", „az, aki a jövendőmondás művészetét gyakorolja", „az, aki szorgal­ 287 masan megfigyel"; • az ördög, annak ellenére, hogy van közeli latin gyökere a diabolus szóból, a görög 8toc|3o?io^ [diabolosj-ból ered, és ugyanúgy használ­ ják a Biblia görög fordításában (= Septuaginta); értelme nem erősebb, mint a „rágalmazó"; • a sátán, a héber Sátán szóra vezethető vissza, amely a Sátán szó­ tőből ered, jelentése: „késleltetni, megakadályozni", vagyis meggátol­ ni. Az Ótestamentumban többször használják „az akadályozó" 4Móz (ez a Számok könyve, ahogy alább is szerepel...) 22:22, „a vádló" (Zak 3:1) „az ellenség, ellenfél" (Sal 109:20), „a szemben álló" 288 jelentéssel; a Bibliában minden alkalommal, amikor a sátánt említik, az égi ud­ var egyik tagjára utalnak, aki Isten sok gyermekéhez tartozik. Ő volt az, aki gyakran kényes vagy éppen erőszakos feladatokat hajtott végre, de mindig Istentől kapta a parancsot rá. Egy példát Jób köny­ vében találunk, ahol Isten kétszer is elküldte hozzá a Sátánt, hogy gyötörje. Egy másik példa a Számok könyvében 22,22, amiben Bálám nem fogadott szót és magára vonta Isten haragját olyannyira, hogy hozzá küldött egy angyalt: Az Úr haragja azonban fölgerjedt ellene, mivel elment, és az Úr angyala elállta útját, amikor szamarán két szolgája kíséretében tovalovagolt. Csakhogy itt, a héber verzióban az elállta az útját helyett a sátánt talál­ juk, aki az úton áll, hogy megakadályozza (az eredeti jelentés szerint) Bá­ lám továbbhaladását. Anélkül, hogy hosszasan taglalnánk mindezt, úgy találjuk, hogy a zsidó hagyományokban a gonosz erőit a kígyó szimboli­ zálta, de az Ótestamentumban, ahogy láthattuk, nem a sátánnal azono­ sították, aki pedig Isten szolgája volt. Valójában János evangélista az, aki 97-ben az Apokalipszisben von párhuzamot a kígyó és az ördög között, így kezdődött a Sátán elvetemült karrierje, azé a lényé, aki betölti a go­ nosz úr szerepét, vagyis aki felelős vagy megalkotója mindennek, ami negatív. Ez az eredeti értelem torzulása, ami hozzáadódik más történel­ mi manipulációkhoz, ilyen például Luciferé is.

218

Ot eredetileg úgy ismerték, mint a legszebb angyalt, maga Dante is utalt rá a Pokol XXXIV. énekében. A Lucifer kifejezés a latin Luciferusból ered, ami a luc-em (fény) és a fer-re (vinni) elemekből áll,289 tehát jelentése fénycsináló, fényvivő. A római korban ez az elnevezés a Vénusz bolygót il­ lette, nem igazán azért, mert a legfényesebben ragyogó csillag volt este, hanem mert ez az az égitest, amelyik hajnalban kel Keleten, kevéssel a napkelte előtt. Eme csillagászati konfiguráció után nevezték el őt Luci­ fernek, mint a felkelő nap „hírnöke". Többek között Püthagorasz* volt az, aki a Vénusszal azonosította mind Lucifert, a reggel csillagát, mind Heszperoszt, az Esthajnalcsillagot. Dante is utal rá a Poesie Lirichében: „Püthagorasz volt az első, aki észrevette, hogy Lucifer és Heszperosz egy és ugyanaz a csillag".290 A gnoszticizmusban Lucifer volt a szófia, a tudás hordozója. Talán ezért történt, hogy Lucifert a pozitív csillag jelentés helyett a ké­ sőbbiekben a keresztény vallás átváltoztatta egy megvetésre méltó lénynyé, a démonok vezérévé, akit úgy is neveztek, Sátán? Az bizonyos, hogy egy adott történelmi korszaktól kezdve érzékelhető a kígyó jelentésének ellenkező irányú változása. De az állat negatív szimbolikájának szándékos használatát markáns módon megcáfolja a kifejezés eredeti értelme. Egy feledésbe merült igazság, amit eltitkoltak és megfordítottak a stratégikus zsidó-keresztény történelmi-vallási szán­ dékok (ne feledjük, Jézus zsidó volt, és cselekedetei végső szintézisként az emberiség spiritualitásának fejlődését szolgálták). Elemzésünk végéhez érve nyugodtan elmondhatjuk, hogy amikor a bibliai kígyó eredeti jelentését kerestük, mélységeiben vizsgáltuk iko­ nográfiái fejlődésének folyamatát. Olyan felfedezőúton mentünk végig, amelynek során összehasonlítottuk a jelenlegi jelentéseket az ókori­ akkal, az eredetiekkel. így tehát - túlmenve minden jogos kételyen - azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ez az Özönvíz előtti szent hüllő erede­ tileg kifejezetten pozitív érdemekkel rendelkezett: megvilágosodott isme­ retek hordozója volt, védelmező, a spirituális és fizikai jólét hordozója. Ezen tulajdonságok miatt tiszteletre tett szert, és némelykor még vallá­ sos imádattal is illették. Ezen felül az ókori görögök és zsidók is a „szor­ galmas megfigyelő" jelzővel is felruházták! Lényeges szerep.

* Püthagorasz (Szamosz, i. e. 575-Metapontum, 495), görög matematikus, törvényhozó és filozófus volt.

219

Az esetek legnagyobb többségében a világ ókori tradícióiban a kígyó hatalmas tudás őrzője, ez a megjelenítés állandó harcban áll a róla ki­ alakult ellenkező képpel, ami kettősséget generál, de egyidejűleg tökéle­ tes egyensúlyt alkot. Ez a gondolat oly kedves a keleti kultúrák számára, és valójában nem köthető semmilyen módon a kereszténység által ráru­ házott rosszindulatú képhez, ami csak az 1. század végén kezdett kiala­ kulni. Mivel a keleti filozófiákhoz köthető kígyó/sárkány szimbólum jó­ val i. e. 1000-re tehető, semmiképpen nem kerülhetett a nyugati gondol­ kodásmód befolyása alá. Összegezve kutatásainkat: annyi definíció került felszínre a kígyóról, amelyek alapján újra lehet írni János evangéliumának idevágó sorait* úgy, ahogy most következik: Megragadta az Őrt (a volt sárkányt), azt, aki szorgalmasan megfigyel (a volt ókori kígyó) - vagyis a rágalmazó (a volt ördög), a vádló/a szemben álló (a volt sátán) - és ezer évre megbilincselte. Befejezve elemzésünket, ki kell jelentenünk, hogy az Ótestamentumban a kígyót sosem hasonlították a démonhoz (ahogy most sem) és nem azo­ nosították vele.

A harmadik rész végső következtetései A harmadik rész elején világos és pontos kérdéseket tettünk fel, legfő­ képp azért, hogy ösztönözzenek a kutatások elmélyítésére az egyes témákban.** A kutatási eredményekből világosan kiderül, hogy Ádám és Éva nem tulajdonnevek, hanem főnevek, az egyik hímnemű, a másik nőnemű, amelyek az emberiség kettősségét jelképezik, jelentéstartal­ muk szimbolikus. Az allegorikus nyelvezet koherens a Biblián végigvo­ nuló elbeszélés fonalával, ebben az esetben a Teremtés könyvével, ami különösképpen gazdag az egyszerű irodalmi nyelvezeten túlmutató részletekben és utalásokban. Nem lehetne egyébként megmagyarázni, kitől félt Káin, hogy megöli őt, miután ő megölte Ábelt és elűzték az Édenből: * Lásd 218 old. ** Lásd 191. old. 220

(...) „bujdosó és vándorló leszek ez földön, melyből az következik, hogy va­ laki énreám találkozik, megöl engemet";231 az egyetlen élőlények rajta kívül a szülei voltak. Ráadásul Káinnak sikerült feleséget találnia: És esmeré Kain az ő feleségét, ki fogada az ő méhében, és szüle az Hánokhot;* Ez az esemény megerősíti, ha még lenne rá szükség, kutatásunk ered­ ményét. Fölöttébb evidensnek bizonyul, hogy Ádám fizikailag, mint a Föld első férfija, sosem létezett. Ugyanez mondható el társáról, Éváról: az emberi faj nőnemű lényéről, „aki az életet ajándékozza", aki láthatóan alapele­ me az emberi faj megőrzésének, éppen ezért kiemelkedően fontos szere­ pet tölt be. Ez a női hatalom, mely nyomasztónak bizonyult a férfi számá­ ra. Olyannyira zavaró volt, hogy keményen felforgatta és megdöntötte egy új, feltörekvő, patriarchális kultúra. Egy szándékoltan nőellenes kul­ túra, amit az idő előre haladtával egyre csak tápláltak, azzal a szándék­ kal, hogy megsemmisítsék a Nagy Anya eredeti társadalmi és vallási kul­ túráját: a matriarchátust. Ezt a társadalmat i. e. több mint 20 000 évvel ezelőttre vezetik vissza.** Világosnak tűnik, hogy Éva születésének elbeszélése egyfajta férfi szűznemzés által az egész Bibliát átható patriarchális szellemiség is­ mertető jele. A kígyó azonban az Ótestamentumban igen kevésszer jelenik meg. Igaz, harmincegyszer van jelen, de igen jól behatárolt eseményeknél, és nem mindig negatív a jelentése (mint Mózes kígyójának esetében), és so­ sem azonosítják a démonnal, ahogy viszont az Újtestamentumban sze­ repel. Hogy világos legyen: szándékomban áll eloszlatni minden kételyt a kígyó körüli kutatásaim céljáról. Én a tradíciók és a szimbólumok ere­ detét kutatom azzal a céllal, hogy - mint mindig - megtaláljam az eredeti jelentését, ami mentes társadalmi befolyásoktól és öncélú felhaszná­ lástól. Ezek után el kell mondanom, személy szerint egyetértek a rossz * Teremtés könyve 4:17; nem összetévesztendő az apokrif Ótestamentum Hánokjával, aki Iar fia. ** Az úgynevezett „Willendorfi Vénusz" régészeti leletet 24 000-26 000 évvel ezelőttre keltezik. 221

univerzális elismerésével, azzal, hogy létezik egy negatív energia, ami pusztító erőként értelmezendő, és ami ellentéte a teremtő pozitív ener­ giának. A történelem folyamán a rossz különböző alakokat öltött, amelyeket az egyes kultúrák alakítottak; a nép szükségletei jól beha­ tárolható fizikai ábrázolásokat hoztak létre, amelyek emberileg szük­ ségesek és érthetőek, s azért jöttek létre, hogy azonosítható legyen a negativitás katalizátora. Ilyen a gonosz, más néven démon. Sajnos, és a régi írások ezt megerősítik, nem mindig alkottak eredeti ikonográfiákat, ennek emblematikus példája a kígyó szimbóluma. Kuta­ tásaink eredményéből világosan kiderül, hogy a kígyó esetében a törté­ nelem során az igazság nagyon komoly manipulálása történt. De miért? És legfőképpen kinek a javára? Ennek kapcsán nincsenek biztos írások vagy dokumentumok, ame­ lyekre hivatkozni tudnék, éppen ezért csak feltételezéseim vannak róla. Az első kérdésre azt válaszolom, hogy pontosan azért, mert a kígyó a tudás tökéletes szintjének a hordozója volt, szükségszerűen el kellett tiporni, hogy vele együtt megsemmisüljenek azok a veszélyek, amelyek a tudás elterjedésével jártak volna. Ez egy ősi stratégia, de mindig diva­ tos, a tudás hozzáférésében szelektív és központosított vallásosság szüle­ ménye, amire azért volt szükség, hogy ellenőrzés alatt tartsák a tömege­ ket. Úgy értékelték a tudást, mint lehetséges destabilizáló erőt, mely ké­ pes engedetlenséget, lázadást szülni. Éppen ezért a kígyó idővel a rossz szükségszerű ikonjáváválik. Mivel a köznapi ember szemében nyugtala­ nító és veszélyes állat, magára vállalja a szembeállítást a jó, a pozitív erőkkel. Folytatom a második kérdésre válaszolva: mindenkor a papság javát szolgálta, ők töltöttek be közvetítő szerepet az ember és az istenségek között, mintegy Isten „helyetteseinek" szerepében, akik minden szem­ pontból kézben tartották a hatalmat és ellenőrzésük alatt tartották a né­ peket, legfőképpen az első monoteista, teokratikus társadalmakban. Sok kutató, miután napvilágra kerültek különböző régészeti leletek az asszír-babilóni drágakőmetszés művészetéből (41.e ábra), Ea isten áb­ rázolásának tekintették a sumer Enkit, neki tulajdonítva a tudás és böl­ csesség szimbólumát, s ennek eredményeként benne ismerték fel azt a Kígyót, aki Évát megkísértette az Édenkertben. De ez csak feltevés, aminek kevés alapja van. Az is igaz, hogy az akkád irodalomban Eát több alkalommal illetik „a bölcs", „a szervező" névvel a többi isten között, 222

223

de ez szerintem nem elég ahhoz, hogy a hasonló tulajdonságokkal bíró kígyóhoz hasonlítsuk. Inkább osztom és támogatom a zsidó mítoszokat, amelyekben, mint minden mítoszban, mindig van valós elem: „A babiloni Eát, mint az Eufrátesz istenét kígyóként ábrázolták, vagy kígyón lovagolva."292 Az a kígyó, amit a vizek, a nagy folyókanyarok rajzolnak, amikor a sík­ ságra érnek, olyan nagyon értékes jó hordozója volt, hogy imádattal tar­ toztak neki. Jóllehet nyomozásunk eredményei, melyeket ebben a harmadik rész­ ben közöltünk, sok világos magyarázatot és választ adtak, gyakran megesik, hogy újabb kérdések merülnek fel. A mi esetünkben ezek csak a legérdekfeszítőbb alakra koncentrálódnak: a kígyóra. Anélkül, hogy most újra felsorolnánk a hüllőnek a különböző kultúrák által felsorakoztatott értelmezéseit, minden esetben azt tapasztaltuk, hogy allegorikus értelemben használták, és akarattal eltitkolták egy másik jelentését. A Szeptuagintában (Teremtés könyve 3,1) a Kígyót úgy jellemzik, hogy a föld állatai közül a legbölcsebb, amit Isten valaha teremtett. Teljesen evidens, hogy az Ótestamentumban a kígyó nem lehet egy „őr, aki szorgalmasan megfigyel", és nem is lehet „a tudás őrzője". Akkor e te­ kervényes ikon mögé, kit vagy mit akartak elrejteni?

Negyedik rész

1.

fejezet

A tervre emlékezve Visszautalva a „Terv" fejezet következtetéseire és közeledvén kuta­ tásaink végéhez, fontos újból megemlítenünk a lulu teremtés laikus vol­ tát. Az Anunnakiknak „genetikai programjuk" megalkotásakor egyetlen céljuk volt: „modellezni" egy kimondottan buta, tudatlan, nem lázongó szolgát. Ne feledjük, hogy a különleges enkiánus tervnek véglegesen meg kel­ lett oldania az Igigik súlyos felkelését kiváltó okot, akik belefáradtak abba, hogy kizárólag csak a nehéz munkákat végezzék. Természete­ sen nem ismétlődhetett meg még egyszer ilyen jellegű esemény. Éppen ezért az volt a cél, hogy szófogadó, alárendelt biológiai lényeket „hozza­ nak létre", akiket saját tetszésük szerint használhatnak. Ráadásul talán ellenőrzés alatt tarthatták társadalmi életüket is, kihasználva a pszichés alárendeltségüket, tisztelettudó félelmüket; mindezt azért tehették meg, mert különleges technikai-tudományos ismeretek birtokában voltak és így könnyen váltak csodálható istenségekké. Az akkád irodalom tele van olyan történetekkel, amelyekben gyászos eseményeket mesélnek el, hogyan vonta magára az emberiség az istenek népirtásba torkolló haragját: a luluk számos képviselőjét megölték. Ezekhez hasonló tör­ ténetekkel tűzdelt az Ótestamentum is, a babiloniaktól vett inspiráció jegyében. De ne szaladjunk ennyire előre. Célunk, hogy megismerjük, megke­ ressük és legfőképp megértsük annak a lénynek a megjelenését, akit a modern antropológia a közvetlen ősünknek tekint. A Homo sapiens sapiens, akit úgy is neveznek, hogy cró-magnoni ember, utolsó lánc­ szeme annak az evolúciós láncnak, ahonnan eredünk. Ez utóbbi elne­ vezés a délnyugat-franciaországi Dordogn megyében található Crö227

Magnón nevű sziklafal nevéből ered, ahol 1868-ban felfedezték egy csont­ váz első maradványait. Kutatásunk eredményeit ebben az utolsó részben fejtem ki, s ezek megadják a választ az előző, harmadik rész végén feltett kérdésre.

A váratlan evolúció Vitathatatlan, hogy a Terv elsődleges célját, a „formálás" végleges ered­ ményét az „Urak" teljesen eltalálták. A Neander-völgyi Ember szellemi képességeit mindenki ismeri: az agy „minőségi" ereje eléggé behatárolt lehetett.293 Mindazonáltal ez nem akadályozta meg abban, hogy szert te­ gyen mind arra a kompetenciára, ami lehetővé tette, hogy túléljen min­ den olyan változást, amellyel találkozik. Valószínű azonban, hogy egy el­ lenőrzött, fokozatos „betanításról" lehetett szó, ami arra szolgált, hogy a lulu jobb munkavégző képességűvé váljon, a „Felsőbbrendűek" javát szolgálja, de semmi több. Főleg az ismert okoknál fogva a Neander-völgyi embernek szükségszerűen a munkavégzésnek kellett szentelnie magát, nyugodtnak, szelídnek és engedelmesnek kellett lennie. Ahhoz, hogy ma­ radandó legyen ez az alárendelt helyzet, szükséges volt, hogy állandósul­ jon a „felesleges és kontraproduktív" ismeretek hiánya és ne legyen tuda­ tában saját állapotának. Más szóval: a lulunak tudatlannak kellett ma­ radnia, éppen ezért tiltották előle „a tudás gyümölcsét". így nevezték el „a jó és a rossz tudás fájának" termékét. Ha katonai nyelvezettel akar­ nánk élni, úgy is mondhatnánk, „a parancsot" sokáig betartották, de nem örökre. Az „eredeti egyezmény" súlyos és váratlan megszegése azt eredményezte, hogy megjelent egy új egyén, a Homo sapiens sapiens, aki az evolúciós antropológia tudósai szerint társadalmi, pszichés és fizikai képességei miatt máig logikusan-tudományosan megmagyarázhatatlan esetnek számít. Olyan hirtelen történt ez az fejlődés, hogy űrt teremtett, amit a tudomány a „hiányzó láncszemnek" nevez. Ha a történésekből indulunk ki, akkor úgy tűnik, olyan rejtéllyel állunk szemben, amire nincs válasz. De biztos, hogy így van? Biztosak vagyunk abban, hogy nincs semmilyen komoly történelmi dokumentum, amely valamiképpen utal­ na, még ha minimálisan is, egy ilyen fontos történésre, mint ami a Legfel­ sőbb Anunnaki Tanács által kiadott rendelkezés megszegése volt? A válasz csak nemleges lehet, mivel maga a Biblia is egészen direkt módon megmutatja a felismerés felé vezető utat: 228

Lön pedig, hogy mikor megkezdettek volna szaporodni az emberek az földnek színén, és azok leányokat nemzettek volna, láták az Istennek fiai az embereknek leányit, hogy szépek volnának, és vőnek magoknak felesé­ geket mind azok közül, azmelyeket kedvelnek vala.29* És még: Mert akkor az időben valának az földön nagy óriások, azután is pedig vol­ tak, mikor az Istennek fiai egyesülének az embereknek leányival, kik szülé­ nek azoknak magzatokat, ezek amaz hatalmasok, kik régen híres-neves emberek voltak.295 Az idézett bibliai verssorok magukért beszélnek, így lehetne összefoglal­ ni az ismeret kutatásának szempontjából: A Földön óriások voltak, amikor Isten fiai egyesültek az ember lányaival, akiket a legszebbek közül választottak ki. Ebben a tömörítésben három szereplő csoportunk van: az „ember lá­ nyai", az „Isten fiai" és az „óriások". Elöljáróban annyit: ebben a pillanatban természetesnek tűnik, hogy nyomozásunk legfontosabb tárgya most az Isten fiai, mivelhogy az ember lányairól már minden lehetséges információt rögzítettünk, ezért nincs szükségünk újabb elmélyült tanulmányokra. Fontosnak tartom vi­ szont, hogy mielőtt továbbhaladunk, időzzünk kicsit az óriások kérdés­ körénél: ez olyan téma, ami miatt érdemes elgördítenünk magunk elől olyan lehetséges hibás interpretációkat, amelyek csak megrökönyödést vagy zavart kelthetnek.

Az óriások Az óriások bibliai értelemben először az i. e. 3. században jelentek meg, a görög Bibliában (Hetvenek vagy Szeptuaginta),* valószínűleg átvéve egy ókori héber pre-maszoréta szövegből, ahol az eredeti terminus nphl volt. Exegetikai körökben jó ideje elterjedt vélemény, hogy a többszörös átmá* L á s d 203. old.

229

solások miatt a Bibliában léteznek variánsok, kihagyások, hozzátett ré­ szek és „helyreigazítások", amelyek azért születtek, hogy hozzáidomít­ sák a szöveget az akkoriban felerősödött új vallási igényekhez. Az is álta­ lánosan elfogadott tény, hogy több esetben az Ószövetség nem egészen ugyanaz mindenki számára, jóllehet ugyanazon vallás keretein belül marad. Erre konkrét példa a Revised Standard Version (RSV), a kato­ likus Biblia angol fordítása, melyet a 20. század közepén adtak ki. Benne az „óriások" szót nem fordították le giants-nak, hanem a héber vál­ tozatát hagyták meg, nephilim, vagyis az npl többes számú alakját, amit a Bibliai Héber Etimológiai Szótár így definiál: „esés", „gyorsan ereszkedik".296 Ebben az értelmezésben tehát „a leesettek (bukottak)" és nem „az óriások". A Biblián túl különböző zsidó források és az ókori ke­ reszténységből származó könyvek, amelyeket ma nem tekintenek érvé­ nyesnek, mégis nagy történelmi értékű dokumentumok, olyan népről számolnak be, amelynek tagjai az Isten szülöttei (bene-ha ha-'Elohim)297 és az ember lányai, s ehhez a Nefilim azonosítót társítják, vagyis még mindig és csak „a leesettek" (a továbbiakban ennek elfogadott magyar változatát használjuk, vagyis a „bukott" kifejezést. A ford.). Nem utolsó­ sorban, a 1 Sámuel, 17:4-ben leírják a híres harcot Dávid és a filiszteus óriás, Góliát között, utóbbi több mint három méter magas bajnok, de nem úgy írják le, mintha nephilim lenne. Nem szándékom megkérdője­ lezni e rejtélybe burkolt nép létezését, amelyre - mint már elmondtuk szórványosan utalnak különböző szövegben, és nem egyszerűen mito­ logikusán, hanem harcokra, elhelyezkedésekre, testi és pszichés leírá­ sokra vonatkozóan. De ez nem minden. A Föld tele van konkrét tanúbizonyságokkal, azaz hatalmas méretű csontmaradványokkal, némely esetben egész csontvázakkal. Ezekből néhány különböző nemzetközi múzeumokban található.298 A téma bizo­ nyára több figyelmet érdemelne. Elmélyült kutatások és azok eredmé­ nyei nagyon sok helyet foglalnának el. De most természetesen nem bo­ csátkozom etimológiai elemzésbe. Másfelől egyértelmű, hogy ha a Bibliá­ ban szó lenne óriásokról, úgy kéne értelmezni, mint nephilim* Az is vilá­ gos, hogy „a leesettek", vagy ahogy másutt látható „a bukott angyalok" nem azonosíthatók az óriásokkal. Isten gyermekeit pedig még kevésbé le­ het az óriások vagy a nephilim kifejezésekkel illetni egyszerűen azért, mert amikor egyesültek az ember lányaival, ők, az óriások/nephilim * Olaszul Nefilim (magyarul is, a fordító). 230

már jelen voltak a Földön és még utána is itt maradtak, kortársai és ta­ núi voltak az eseménynek. Tehát kik egyesültek az emberi faj nőnemű utódaival, akikről az Ószövetség információkat közvetít és ráadásul egy­ másnak ellentmondóakat?

Isten gyermekei Logikusan tisztáztuk, hogy bene-ha ha-'Elohim, vagyis Isten gyermekei, jobban mondva az istenek gyermekei, (elohim a többes számú alakja az elüah szónak, és az el [Úr] szótő kiszélesítése, ami az akkád ilu kifejezés­ ből ered, amely pedig a sumer dingir továbbfejlődése*) nem voltak azo­ nosak az óriásokkal. Hogy eljussunk ehhez a végső eredményhez, a Bibliára hivatkoztunk. De ez a megközelítési mód, még ha hatásos is, csak részleges választ ad, nyitva hagyva az isteni gyermekek kérdését. Paradox módon épp a Bib­ lia ad útmutatást a rejtély megoldására, jóllehet az aktuális verziója jó néhány évszázada úgy jutott el hozzánk, hogy megfosztották egy sor ér­ vénytelennek minősített szövegtől. A maszoréták** végezték el ezeket a törléseket, annak a hivatalos dön­ tésnek a nyomán, amit a jamnai zsinat rabbijai hoztak 90-100 között: azt vették alapul, hogy néhány, később apoferífhak*** nevezett mű csak olyan fordításokban vált ismertté, melyeket keresztények készítettek és nem a zsidó tradíciót követték. Ez a motiváció azonban megdőlt az év­ század egyik legfontosabb régészeti felfedezése nyomán: megtalálták a Holt-tengeri kéziratokat vagy kumráni tekercseket. Mindazonáltal ez az 1947-ben történt felfedezés nem idézte elő az Ótestamentum felülvizsgálatát. Valójában ezen művek mellőzése azért * A dingir jel fonetikus értéke az „an"-nak felelt meg minden korban és helyen (lásd Lábat - Malbran-Labat, Manuel d'épigraphie akkadienne 49. old.; érdekes megfigyelni, hogy milyen fonetikus értéke volt az „il" és az „el"-nek az óakkád, az óbabilóni, a középbabilóni és a középasszír nyelvben; az akkádban már „ili", az óasszírban az érték megszilárdítja a vég­ leges fonetikus fejlődését, az „ilu"-t az akkád nyelv újasszír és újbabilóni dialektusaiban. ** Művelt zsidó rabbik a Tibériási Iskolából, akik írásba foglalták a maszoréta szöveget, vagyis a Szentírás körüli kritikus megjegyzések összességét, amelyek évszázadokon ke­ resztül szájhagyomány útján terjedtek és sokszorozódtak. P. Magnanini, P. P. Nava, Grammatica délia lingua ebraica, Edizioni Studio Domenicano, Bologna 2008.

*** Jelző, mellyel olyan vallási tartalmú írásokat jelölnek, amelyek „nem autentikusak, kétes hitelességűek". Olyan könyvekre mondják, amelyeknek szerzője ismeretlen és hite­ lessége kérdéses. 231

történt, mert olyan gondolatokat tartalmaztak, amelyek nem egyeztek az akkori zsidó irányvonalakkal.299 Mindenesetre éppen ezen írások né­ melyike foglalkozik részletesen az istenek gyermekei témával, főként az Énók könyvében*. Ez a szöveg, jóllehet az úgynevezett „apokrif írások­ hoz" tartozik, a kopt egyház hitelesnek tekinti, és hitelességét alátámasz­ tották a Holt-tengeri tekercsek. A most következő idézet az Énók könyvé­ ben található Virrasztók feönyvéből származik. Szembetűnő módon em­ lékeztet a 229. oldalon olvasható Teremtés könyve 6:4 epizódjára:

A nyugati tudósok lényegében megegyeznek abban, hogy a geez ver­ ziót a görög fordítás alapján készítették el (5-6. század), a későbbiekben nem marad más, mint hogy megkeressük az „angyal" kifejezés etimo­ lógiáját a görög és az arámi nyelvekben. Az „angyal", angel angol nyelven, ange franciául és Engel németül, a görög aggelos szóból szárma­ zik, melynek jelentése „hírnök", „követ".302 A fordítás, bár hasznos, nem elégséges. Mert lényegében csak egy szó legközelebbi etimológiai magyarázatát kapjuk meg, mely egy fordítás vagy egy ókori irodalmi átdolgozás gyümölcse.

És történt, hogy sokasodtak az ember gyermekei, akik azokban az időkben születtek és lettek szép külsejű leányok. És az Angyalok, az ég szülöttei, meglátván őket, beléjük szerettek és ezt mondák: „Jöjjetek, válasszunk leá­ nyokat az ember gyermekei közül és nemzünk vélük utódokat."300

Éppen ezért mélyebbre kell ásnunk az időben, hogy megbizonyosod­ junk, eredetileg mely kifejezést fordították „angyalokra". Vagyis meg kell keresni és meg kell találni a görög kifejezés még régebbi gyökerét. Most ez következik.

Az előzőekben, mint a nyomozás során hűséges szövetségest, sikerrel használtuk az etimológiai kutatást azoknál a kifejezéseknél, amelyekről éppen nyomoztunk. Éppen ezért most is ezt az eljárást fogjuk alkalmaz­ ni: felfedezzük, mi van vagy mi volt eredendően az Angyalok kifejezés hátterében. Éppen ezért először is fontos, hogy megbizonyosodjunk a használt nyelv eredete felől. Énók könyve először egy 810-ben keletkezett, meglehetősen terje­ delmes kivonatot tartalmazó mű révén jutott el Európába, egy művelt szerzetes, Georgiosz Szünkellosz (Georgius Syncellus)** közvetítésével: a használt nyelv a görög volt. Csak 1833-ban adták ki az első angol fordí­ tást, miután megtalálták az egész etióp (geez) nyelven írt kéziratot. Végül az énóki irat a kumráni tekercsekkel jutott el hozzánk. Az esszénusok írták arámi nyelven, és ahogy már az előbbiekben mond­ tam, az '50-es évekhez közel fedezték fel. Ezek a dokumentumok eredeti nyelven jutottak el hozzánk és nem lefordítva. A júdeai társadalomban alkották meg őket a 2. század és az i. e. 1. század között,301 de a szóbeli ha­ gyománya sokkal régebbi időkbe nyúlik vissza. Mivel az Énók könyve különböző nyelvi verzióival találkozunk, ez nem könnyíti meg a filológiai elmélyülést. * Özönvíz előtti pátriárka; lásd Teremtés könyve 5:21-24.

** Bizánci történetíró (8-9. század), Szent Tarasziosz konstantinápolyi pátriárka magán­ titkára (lásd Dizionario Enciclopedico della Bibbia), E. Borla, Roma 1995 - eredeti cím: Dictionnaire Encyclopeédique de la Bible, Brepals, Turnhout, 1987 - a CENTRE INFOR-

MATIQUE ET BIBLE-ABBAYE DE MAREDSOUS vezetése alatt. 232

Angyalok, őrök A világ különböző laikus kutatóinak - akik előttem foglalkoztak a témá­ val, hogy az istenek gyermekei egyesültek az ember szép lányaival - véle­ ménye megegyezik abban, hogy ezekben az alakokban igen kevés az an­ gyaliság, mint absztrakt, légies, égi lény: mivel gyermeket tudnak nemze­ ni az emberekkel. Paradox módon a 6. századig maga az egyház sem tartotta az angyalokat különleges spirituális képességekkel rendelkező lényeknek. Eleinte testet öltött entitásoknak vélték őket, ahogy azt az Ótestamentumban is többször láthatjuk, például a Teremtés könyvében (19,1-3), amikor két angyal látogatta meg Lótot, Ábrahám unokáját: És mikor amaz két angyal Szodomába jutott volna estve, az Lót ül vala Szodomának kapujában. És még És szerze nékiek lakodalmat, és kovásztalan kenyeret is suté; és evének.303 Bírák könyve 6,11, 19 Akkor megjelent az Úr angyala, és leült a terebintfa alá, amely Ofrában az Abiezer családjából való Jóásé volt. Fia, Gedeon gabonát csépelt a szérűn... 233

Gedeon tehát elment, megfőzött egy kecskét és egy efa lisztből kovásztalan kenyeret készített. A húst kosárba, a levest fazékba tette, majd odavitte ne­ ki a terebintfa alá.30i Ugyanígy a Bírák könyvében 13,15, amikor Manóah ezt mondja az Úr angyalának: „Engedd meg, hogy marasztaljunk és elkészítsünk számodra egy kecskét." Tehát ugyanolyan emberek, mint mi, ugyanolyan szükségleteik voltak, hogy élni tudjanak, de különleges képességekkel bírtak (a mezopo­ támiai istenek szobrait is „etetni" kellett...). Ugyanolyan képességeik és ismereteik voltak, mint az Anunnakiknak és az Igigiknek, a sumerek Urai*-nak, akiket - emlékezzünk rá -, szintén hús-vér antropomorf lényeknek tartottak. Éppen ezért a gyanú, hogy az angyal kifejezés mást jelent, teljesen ért­ hető. Valójában, ha elmélyedünk a görög kifejezés etimológiájában, azt találjuk, hogy a görög „aggelos" (amit angeloszneik mondanak) héber megfelelője a „mal'ak" = „hírnök".305 Ez a szó a „ml'k"-ből ered (az „l'k" szótőből választani, delegálni, az aki megfigyel),306 mezopotámiai eredetű kifejezés, ahol akkád ékírással találjuk a „maláku" szót (tanácsolni, aján­ lani, valamire szánt),307 ami a sumer GALGA 3 0 8 szó grafikus fejlődését je­ lenti. Olyan logogramról van szó, amely két külön jelet fűz össze, GÁL 2 = lenni és GA = íe/',309 amire még később visszatérünk. Az Énók feönyvének első történelmi kiadásában, amit Georgiosz Szünkellosz (Georgius Syncellus) illesztett be az Ekloge chronographias című műbe, amit 1652-ben adtak ki, a 11. oldalon találjuk a VI. fejezet ere­ deti görög verzióját. Az angyalok szó helyén a bizánci szerzetes azt írta, hogy eypjjyopoi, vagyis egrégoroi (vagy egregori a mellette található latin verzióban),310 aminek a jelentése megfelel az „őrzés", „virrasztás", „készenlétben lenni"311 kifejezéseknek, amelyek hasonlóak az „őrködés", „őrzés" vagy „őr" szavakhoz. De az idáig megtett út csak fele a kutatásunknak. Lényegében a tanul­ mányi tervünk előírja, hogy felfedezzük az angyalok kifejezés etimológiai hátterét az arámi változatban is, amely a kumráni enkiánius szövegben található (még akkor is, ha csak töredékeiben jutott el hozzánk). Ebben az esetben - lévén nagyon nehéz olyan eredeti dokumentum­ hoz jutni, amelyben a fordítás mellett ott az eredeti arámi szöveg - annak * Lásd 148. old. 234

az embernek a munkáit használjuk fel, aki más célból ugyan, de előttünk már elvégezte ugyanezt a kutatómunkát. Ő Matthew Black* professzor (1908-1994), a Studia in veteris testamenti pseudepigrapha című munkájából megtudhatjuk, hogy kutatásunk tár­ gyának arámi változata a héber Aramból származik, _r\, „to be awake", „ébernek lenni", ami a „vigyázó", illetve az „óvatosnak lenni" szinoni­ mája. Ezenkívül még arról is tájékoztat, hogy: „[...] a szót legfőképpen az Isteni Őrzők egy magasabb kasztjára használták, [...] akiknek az a felada­ tuk, hogy egy bizonyos területet felügyeljenek".312 A kifejezés értelmét egységesebben foglalja össze egyik értékes tanul­ mányában Don Franco Manzi**, aki szerint az „őrködő" megfelel az ará­ mi angyali címnek, de az „őr" és „őrző" kifejezésnek is Xr]N.313 Annak fényében, amit eddig megtudtunk, állíthatnánk-e, hogy az Énók feönyvének egészen az első angol fordításaitól kezdve, az Angel (Angyal) kifejezést felszínesen behelyettesítették a Watcher (Őr) terminussal? És ugyanolyan felszínességgel adták az énóki pentateikus mű első részé­ nek azt a címet, hogy Virrasztók könyve? Úgy tűnik, nem. Kockáztatva, hogy túl lelkiismeretes vagyok a nyomozás során, még egy írásos bizonyítékot tennék hozzá, ami az Énók könyve etióp változa­ tának tanulmányozásából származik. Maxwell J. Davidson,314 Énókról írt összehasonlító tanulmányában azt állítja, hogy ami hozzánk angyal, őr vagy őrködő fordításban eljutott, az eredeti írásmódban teguh, és ez a tagha igéből ered, „to watch over" (vir­ rasztani valaki mellett). Erre a következtetésre jutott Paolo Sacchi pro­ fesszor is: „»vigilanti« a geez nyelvű teguhan szóból jön"***. Még egyszer: olyan ige, amely az őrködni, őrt állni, felügyelni, őrizni, nagyon odafigyel­ ni szinonimái. Befejezésül az aktuális olasz nyelv szótárából idézem a definíciót: vir­ rasztani, hogy egy küldetés sikeres legyen.315 Szerintem ennyi elég. Ezen a ponton viszont rendet kell tennünk. Ezért táblázatba szedve összefoglalást készítettem, amit egyszerű megérteni. * A bibliakritika emeritus professzora volt, és emellett a St. Andrews Egyetem San Mary College igazgatója Skóciában. ** A héber nyelv és az Újszövetség tanára a milánói Érseki Szemináriumon és az Ószö­ vetség tanára Észak-Itália Teológia Tanszékén. *** Nemzetközi hírű tudós, a Torinói Egyetemen hebraisztika- és bibliaifilológia-tanára; lásd Libro dei Giubilei - Apocrifi dell'Antíco Testamento II. kötet 142. old.

235

így, hogy rendszereztük az eredményeket, kimondhatjuk, kételyeink megalapozottak voltak. A régre visszanyúló etimológiai kutatás eredmé­ nye megengedi, hogy újraírjuk az angyalok definícióját, világosan, teljes­ ségre törekedve. Felhívom a figyelmüket, hogy a kurzívval írt részek ki­ zárólag olyan kifejezésekre vagy fogalmakra vezethetők vissza, amelye­ ket maga a 11. táblázat vetít ki: Modern verzió Szócikk

angyal, Engel, angel, ange

Isten hírnöke

görög eredetű

angelosz

hírnök

a héberből eredő

mai 'ak

hírnök

az óhéberböl/ klasszikus héberből eredő

ml'k (a szótő i'fe)

választani, delegálni, az, aki megfigyel

az akkádból eredő

maláku

eldönteni, ajánlani, valamire szánt

egrégoroi, egregori

őrzés, virrasztás, készenlétben lenni

Görög verzió Szócikk Szinonimák

őrködés, őrzés vagy őr

Arámi verzió Szócikk

aram, S1!

ébernek lenni

Szinonimák

óvatosnak lenni, ébernek lenni, felügyelő, őr, őrző

Definíció

isteni őrzők magas kasztja, akiknek az a feladatuk, hogy őrizzenek egy területet vagy feladatot hajtsanak végre

Etióp verzió „geez" Szócikk

Teguh, tegha

virrasztani valaki mellett

Szinonimák

őrködni, őrt állni, felügyelni, őrizni, nagyon odafigyelni

Definíció

virrasztani, hogy egy küldetés sikeres legyen

11. táblázat

Angyalok: olyan lények, akiket az Urak/Felsőbbrendű lények (istenek) vá­ lasztottak az isteni őrzők magas kasztjából, akiknek az volt a feladatuk, hogy figyeljék az embereket, felügyeljék a tevékenységeiket, őrizzék az emberi társadalmat a kifejezés legtágabb értelmében, ezenfelül közvetí-

236

teni az embereknek a legfelsőbb akaratot. Felügyelők, Őrzők, Megfigyelők, Hírnökök; „the Watchers", az angol szövegekben. Éppen ezért az angyalok nevében benne vannak az őket jellemző fel­ adatok. Tehát felügyelni, megfigyelni, őrizni. De miért? Félreérthetetlenül tudunk válaszolni: „Azért, hogy egy küldetés sike­ res legyen!" Mi volt a küldetés? Meg fognak lepődni, már pár sorral ezelőtt tudták a választ: a tanítás és az ellenőrzés volt a „védőangyalok" feladata. A kör tökéletesen bezárul. Minden világos. Lépjenek kicsit vissza és olvassák el ennek a fejezetnek az első két ol­ dalát. Most. Miután olyan információkhoz jutottak, amelyek sokuk szá­ mára még ismeretlenek voltak, legalábbis ami a kifejezéseket illeti vagy a mód, ahogyan bemutattuk őket. Figyeljenek arra, mit éreznek. Egyfaj­ ta izgalmat érzünk, amikor „meglátjuk", amit előtte „nem láttunk": gon­ dolatilag az újraolvasás sokkal inkább érthető és zökkenőmentes lesz. Általában ilyenkor megdöbbenést és egyfajta belső béke keverékét érez­ zük, ez olyankor történik, amikor rájövünk valamire és tudatára ébre­ dünk, hogy egy olyan nagyítólencse birtokában vagyunk, ami új fényt vet olyan témákra, amelyekkel egyre inkább felszínesen foglalkoznak. Ez az érzés közel áll ahhoz a rácsodálkozáshoz, amit az új tudás megszerzése okoz, és rádöbbenünk, hogy mennyi sok más titok van elrejtve előlünk. Szerényen tudatára ébredünk, hogy mennyire „szegényes" az ismere­ tünk, olyannyira, hogy rossz érzetünk támad a tudatlanságunk miatt. Ez a lelkiállapot részben összeköt bennünket a konvencionális Ádám­ mal és Évával, akik miután „megszerezték a jó és a rossz ismeretét", rá­ jöttek, hogy „mezítelenek" és szégyenkeztek miatta. Akkor mind a kettőnek megnyilatkozának szemei, hogy mezítelenek volnának. (Teremtés könyve 3,2)

hogy megesmérnék,

2. fejezet

A küldetés Az előző oldalakon megtudtuk, hogy a Felsőbbrendűek olyannak alkot­ ták meg a lulut, aki dolgozik, helyettesíti őket a nehéz munkák elvégzésé­ ben, sőt mi több, feltétel nélkül szolgálja őket. Ehhez a lénynek két fontos tulajdonságra volt szüksége: tudatlanságra és műveletlenségre, ezek alapvetőek ahhoz, hogy az új munkaerő ne „emelje fel a fejét" és folytas­ sa szorgalmasan a neki szánt feladatot. A „kevert" társadalmi pozíciójáról beszélünk, a Neander-völgyi ember­ ről, aki potenciálisan, az isteni géneknek köszönhetően sokkal jobb tanu­ lási, fejlődési és előrehaladási képességekkel rendelkezett, mint a vele egy időben élő emberszabású lények. De éppen ezek a képességek jelen­ tettek veszélyt az Anunnakik számára: az idő előre haladtával a teremt­ ményük fejlődik, helyzetének tudatára ébred, felfedezi az emberi méltó­ ságot, ebből kifolyólag felhagy szolgai, alávetett szerepével és lázadni kezd. Ennek semmi esetre sem volt szabad megtörténnie. Az embernek primitívnek kellett maradnia vagy legalábbis kimérten haladnia a fejlődés útján: úgy is mondhatni, hogy „...fejlődhetett, de nem túlzottan". Ehhez a stratégiához kellett a Homo sapiens életterületének állandó és figyelmes ellenőrzése, hogy ha úgy alakul, elbátortalanítható, megakadályozható legyen, hogy gyorsan, idő előtt „szaladjon előre", mert az kontraproduktív lett volna. A lulukked az Uraknak hasonló kap­ csolatuk volt, mint manapság az embernek a háziállatával. Ezzel egysze­ rűen azt akarom mondani, hogy sosem jutna eszünkbe például minden­ nap felöltöztetni a kutyánkat vagy a macskánkat, mert olyan egyszerűen tartjuk őket, ahogy megalkotta a természet. Talán ilyennek tekinthet­ ték a dingirek saját teremtményüket? Egy bizonyára példás állatnak, aki 239

szolgálja a gazdáját és naturalista szerelésben dolgozik, hogy kielégítse urának igényeit. Ezt támasztják alá a 76., 77., 78. ábrán látható régészeti leletek. Megerősíti ezt egy másik apokrif irat az Ószövetségből, a Jubileumok könyve, amely a III. fejezet 16. verssorában Ádámra utal:

És művelte a kertet, és meztelen volt, és nem tudott róla, és nem szé­ gyenkezett...

Az embernek ezt a szociális helyzetét akarták az istenségek fenntartani. Ez volt „a szabály" vagy bibliai nyelvezetben a „parancsolat".

Az ellenőrző csapat Azzal a céllal, hogy hatásossá - én úgy nevezném, „állandóvá" - tegyék az ember alárendelt szerepét, a Felsőbbrendűek úgy döntöttek, hogy ki­ válogatnak a saját arisztokratikus rétegük tagjaiból egy „ellenőrző cso­ portot", azzal a feladattal, hogy őrködjenek az emberek felett a már em­ lített célok érdekében. Lényegében létrehoztak egy „isteni" felügyelő se­ reget. Angyalok, őrködök, őrök, ami jelzi a feladatukat, úgy is definiálták őket, hogy az istenek gyermekei, az viszont nem derül ki, hogy kik is vol­ tak valójában.

76. ábra. Jelenetekkel dekorált nagyméretű szertartási váza része. I. e. IV. évezred vége Bagdad, Irag Museum (Boftéro-Kramer, Uomini e dèi... 3. Illusztráció)

77-78. ábra. Glrszu (Tello). Enlllnek szentelt fogadalmi dombormű. I. e. III. évezred - Isztambul, Régészeti Múzeum és a philadelphiai University Museum (Bottéro-Kramer, Uomini e dèi... 4. Illusztráció)

240

Ha visszamegyünk az időben, akkor hangsúlyoznunk kell, hogy a sumer-akkád irodalomban kevéssé foglalkoznak ezen „ellenőrző csoportok" cselekedeteivel, ez megnehezíti nyomozásunk folytatását. Hogy pontosak legyünk, kevés az utalás, de azért nem teljesen fellel­ hetetlen. Ha emlékeznek az „előzmények"* tartalmára, az Anunnakikon kívül a sumer panteonban volt egy másik alacsonyabbrendü istenségcsoport, a „dolgozó" Uraké. Azokról van szó, akik fellázadtak, s ennek következ­ tében kezdték el „modellezni" a lulut. Ők az IGI.GI-k vagy IGI.GU-k. Ezen az érdekes vonalon elindulhatunk. Az ókori népeknél a lerajzolt szimbólum vagy az átmásolt kifejezés a név és a jelentett szó közötti kap csolatból született. Tiszteletben tartva ezt az elvet és alaposan szemügyre véve a képírás szótagjainak részeit, ezt tudjuk meg: • IGI, azt jelenti: „szem", „tanú", „látni", „nézni"; •GI, azt jelenti: „bízni", „bizalmasnak lenni" „tartósnak lenni, rög zíteni"; • GU, azt jelenti: „föld", „régió", „kerület".316

* Lásd 147. old.

241

Ha újra feldogozzuk az adatokat, ahogyan a sumerek is tették a képírás kezdetének hajnalán, ezt a koherens definíciót vonhatjuk le: IGI.GI azt jelenti: „bizalmas szemtanú" vagy „bizalmas szem", majd­ nem azonos a jelentésük, mivel mindkét esetben valakivel kap­ csolatosak (a mi esetünkben a Felsőbbrendűekkel),

voltak. Amikor kinyitotta szemét, a fény bevilágította az egész házat, mint a nap, és az egész ház világos lett.3" Ugyanúgy, mint az apokrif Énók: 316

És ott láttam Őt... és az Ő feje fehér volt, mint a gyapjú;

IGLGU azt jelenti: „nézni/megfigyelni egy földet, egy régiót, egy ke­ rületet". Összefoglalva a két definíció lesz az a megerősítés, hogy jó helyen vizs­ gálódunk. IGI.GI. vagy IGI.GU az „őrnek, megfigyelőnek, őrködőnek" felel meg. És hibalehetőség nélkül, a két definíció összességében azt jelenti, hogy „szorgalmas megfigyelő". Érdekes módon ugyanaz a kifejezés, amivel „a kígyót" illették! Végezetül, ha összefoglaljuk, azt vonhatjuk le, hogy: • istenek gyermekei, őrködök, őrök, megfigyelők, angyalok, bárho­ gyan is nevezik őket, mindegyik ugyanazt jelöli: IGI.GI. Ezt az identi­ tást a kígyó ikonja mögé rejtették; • éppen ezért, ha az angyalokat elvont entitásnak tekintjük, és belő­ lük igen kevés volt (az ember lányaival egyesülve nemzettek), a nyelvtani értelemben tárgyas tulajdonságuk miatt az IGI.GI-kre ugyanez az elv érvényes, azaz ők is fizikai testet öltött lények, antropomorfok voltak; • A 236. oldalon található definíciót az angyalokról érvényesnek kell tekinteni a sumer IGI.GI-kre is. Sumerul az angyal terminus a GALGA kifejezésből ered, ami két jelből áll, GAL és GA: az előbbi jelentése lenni (ami úgy értendő, hogy „élőlény", „egyed", „teremtmény"), és tej* Nyilvánvalóan a logogram nem azt jelenti, hogy „tejből készült sze­ mély", hanem „egy tejfehér bőrű lény", azaz nagyon világos bőrű. Erről írásos nyomot is találunk Noé születésének elbeszélésében: És teste fehér volt, mint a hó, és piros, mint a rózsa, és a fején a haja és a hosszú hajtincsei fehérek voltak, mint a gyapjú, és szemei gyönyörűek * Lásd 234. old.

242

Az özönvíz előtti Énók pátriárka esete egészen rendkívüli, mert szinte túlzottan konkrétan ábrázolja az isteni megfigyelők és az ember lányai­ nak egyesülését. Az úgynevezett „Ellenőrző Csoport", végül is nem volt más, mint az Anunnaki arisztokrácia egy része, vagyis az Igigi Urak, nagyon világos bőrű, fehér hajú, különlegesen világos szemű lények.

A felfedett eredendő bűn Azt állítani, hogy a Felsőbbrendűekkel váratlan dolgok történnek, kicsit naiv meglátás. Ami megesett, előre látták és éppen ezért stratégiailag megelőző intézkedéseket tettek, de nyilván nem láthatták előre azt, amit hamarosan megtudunk. Hibásan mérték fel a helyzetet, súlyosan téved­ tek, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a sumerek határtalan „intelligen­ ciát" tulajdonítottak teremtőiknek. Viszont teljesen igaz a mondás, hogy „senki nem tökéletes, csak Isten", és ezek az Urak nyilvánvalóan nem vol­ tak azok. Az történt, hogy (engedjék meg nekem a bürokratikus nyelvezet hasz­ nálatát), miután kiadták a parancsot az enkiánus Terv megvalósítására, a dingirek kibocsátották az úgynevezett „végrehajtási rendeletet", ami nem más, mint azon szabályok rendszere, amelyek részleteiben megha­ tározzák a program kezelését. Pontosan ezt a „rendeletet" szegték meg. Mivel? Az őrzők és az ember lányainak testi kapcsolatával. Bizonyára eufemizmus lenne azt mondani, hogy ez az esemény igen­ csak zavarta a sumer panteon legfelsőbb vezetését; tény, hogy egy nagyon fontos norma megszegéséről van szó, de nem ez volt az egyetlen. Még ennél is több történt. De haladjunk időrendben és próbáljuk meg­ érteni, mi is esett meg valójában, „meghallgatva" a történetet, amit Énók mesél az utókornak nagyszerű könyvében. 243

Részletesebben nézve, ha elolvassuk az Őrangyalok könyvét, megtud­ hatjuk, hogy a primitív embereket őrzők közül nem mindenki szegte meg a szabályokat, csak kétszázan: Ezek a vezéreik nevei: Szamlázaz, aki a vezérük volt, Uraklbárméel, Rámláel, Kokábel, Támiel, Rámuel, Dánel, Ázákéel, Barákjéel, Asáel, Ármáres, Bátráéi, Anánel, Szeráquel, Szamszávéel, Szatárel, Turel, Jomjáel, Száriéi. 319 Ók a legfontosabbak a kétszáz közül és velük voltak a többiek is. Hangsúlyozni kell, hogy az angyalok nevének többsége az el részecské­ vel végződik, vagyis Signore (Isten),320 ez a ragnév-elem igazolja az isteni eredetet. Még azt hozzáteszem, hogy ez a lista nem teljes. A Turel után lévő név elveszett.321 Ezek pedig, valamint vezéreik, valamennyien földi nőket vettek maguk­ nak, ki-ki azt, akit választott. Kezdtek lejárni hozzájuk és bemocskolódtak velük. Megtanították őket varázslatokra, bűvöletekre, a gyökerek vágásá­ ra, és megismertették velük a növényeket. Azok teherbe estek és hatalmas óriásokat szültek, akiknek magassága háromezer könyöknyi volt.322 Szükségszerű egy rövid pontosítás. Az „óriások" magasságáról van szó. A most olvasott szövegben háromezer könyöknyi található. A zsidó „kö­ nyök" mértékegység körülbelül 50 cm volt,323 de mivel háromezer könyök szorozva ötvennel az 1500 méter, úgy hiszem, a magasságra vonatkozó utalás kizárólag metaforikusán értelmezendő. Mi több, a hivatalos és a nem elfogadott ókori írásokban is ezek a méretek gyakran nem egysé­ gesek. Például Noé bárkája 300 könyök hosszú volt. A Biblia mértékletesen, de világosan mutatja be ezen egybekelés ered­ ményeit, ahogy már láthattuk, úgy jelöli őket, hogy nagyhatalmú és híres emberek.324 Ha előreszaladunk az időben, a klasszikus mitológiában egy isten és egy ember fia különleges képességekkel megáldott lény, ereje le­ győzhetetlen, mint Héraklész és Akhilleusz, tudása meghaladja az embe­ rekét, vagy éppen halhatatlan, mint Prométheusz. Három félisten, akiket az emberek fantasztikus cselekedeteik miatt hősöknek tekintettek. Más­ különben hogy neveznék azt az egyént, aki az istenek akarata ellenére megtanította az embereknek a tűz használatát? Bizonyára óriásnak, de nem fizikai értelemben, hogy túlzott mértékben magasabb az emberek­ nél, hanem úgy, mint „nagy képességű", aki az emberekénél jobb adott244

ságokkai rendelkezik. Arról, hogy milyen képességekkel ruházták fel az Igigik az embereket genetikailag és a tudás direkt módon történő átadá­ sa révén, dokumentált információk állnak rendelkezésre. E téren az Énók könyve nem fukarkodik: És Azázel megtanította az embereket arra, hogyan készítsenek maguknak kardokat, késeket, pajzsokat és mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlő különböző fémeket, azok megmunkálásának műveleteit, a karkötők, ékszerek, öntvények használatát, a szemhéjak kifestését és mindenféle értékes köveket és a színek festéshez való keverését. Shemjáza tanította meg nekik az elbájolást és a gyökerek vágását, Ármáres az elbájolás alóli feloldást, Barákjéel (tanította) az asztrológiát, Kokábel a csillagképet, Ázákéel a felhők és jelek ismeretét, Szerákiel a föld jeleit, Szamszávéel a Nap jeleit, Száriéi a Hold útját.325 Pénemune: ő pedig az, aki megmutatta az embereknek a keserűt és az éde­ set, és megtanította azoknak minden titkait és azok bölcsességeit. És ő tanította meg az embereket a tintával, papírral való írásra, ami ál­ tal sokan estek bűnbe, öröktől örökre, mind a mai napig. Kásdéja: ő az, aki megmutatta az emberek gyermekeinek a gonosz lel­ kek és démonok csapásait, és azt, hogyan kell megütni a méhben lévő emb­ riót, hogy az elvetéljen...329 A szöveg annyi szabálysértést említ, hogy emiatt igazi „világvégének" kellene megtörténnie. De a tréfán túl, aminek egyébként lenne némi va­ lós alapja, vagy a terv teljes felborulásával állunk szemben vagy egy új és komoly társadalmi felkeléssel. Ebben az esetben is az Igigiknek közük van hozzá. Érdekes lenne személyiségüket elemezni, hogy megértsük, mely sze­ mélyes vagy társadalmi motivációk késztették őket a szabályok és pa­ rancsok ilyen gyakori megszegésére. Mindenesetre nem olyan súlyos fel­ kelésről van szó, mint amilyet az Atrahaszísz-eposzban olvashatunk, ahol a forrongások odáig fajultak, hogy a felkelők fegyvert ragadtak, de min­ denesetre így is „nagy port" kavartak. Határozottan megtagadták a pa­ rancsokat és ennek természetesen következményei lettek. A Felsőbbren­ dűek tudták, miről van szó. Visszatérve az imént olvasott verssorokra, érdemes tisztázni néhány dolgot: azt, hogy Azázel megismertette az érzékek örömét a szépség24')

ápolás művészetén keresztül, elítélendő és gonosz viselkedésnek minősítik a zsidó narrátorok. Még ma is számos vallásban megtalálható ez a jelen­ ség. Fontos azonban emlékeznünk az őrök eredeti feladatára. Ellenük az a vád, hogy beavatták az embereket a különböző tudományokba, ilyen a meteorológia (a felhők ismerete), az asztronómia („a Föld és a Nap jelei") és így tovább. Elég mellbevágó, hogy a hatalom számára az írás beve­ zetése, a tinta és a papír használata a helyes útról való letérést jelenti. Elítélendő, feltételezzük, Kásdéja angyal részéről az abortusz technikái­ nak megtanítása; semmi kétség nem fér hozzá, hogy terhességmegsza­ kításról van szó és nem a szülést megkönnyítő technikáról. Ezt megerősí­ ti az Énók feönyvének etióp változata, egy másik verssor hiteles fordítása, melyet R. H. Charles szerkesztett (kiadás 1912): [...] and the smiting ofthe embryo in the womb, that it may pass away; vagyis, „[...] és a méhben (lévő) magzat megütését, hogy eltávozzon". Mindazt, amit az Angyal-Igigik cselekedtek, megszegve az emberek őr­ zésének „szabályát", az ókori szövegekben úgy említik, mint „az angya­ lok bukását" vagy „a leesett angyalokat". Itt az „esés" teológiai értelem­ ben a bűnbeesést jelenti, laikus interpretációban meg hibába esni vagy informális szövegben úgy mondanánk, a normák megszegése, amit szankcionálni kell. Semmi kétség a felől, hogy a büntetés kiszabása nem történhet meg egy vallásos közegben, ahol Isten a jó, az irgalmas stb. Úgy tűnik - engem cáfolva -, hogy az események nem így történtek, de ez egy másik téma, aminek nincs köze a nyomozásunkhoz. Visszatérve a „leesés" szóhoz: számos zsidó írnok megteremtette az alapot, hogy alkotni lehessen egy főnevet, nem igazi neologizmust, ha­ nem annak származékát. Mint ahogy láthattuk az előző oldalakon, a „le­ esni" ige a héber npl szóból ered, és idővel nphl lett belőle, napjainkban pedig Nephilim. Ez a főnév egyének egy csoportját jelöli, a mi esetünk­ ben a „leesetteket". Sajnos e kifejezés használata körül az ókori szöve­ gekben nagy a zavar: van, aki az őrzők gyerekeit érti rajta, akik az em­ ber lányaival történt egyesülés gyümölcsei, mások pedig magukat az őr­ zőket nevezik így, és megint mások felcserélik az „óriások" kifejezéssel; minden esetben negatív jelentése van a szónak. Teljesen evidens, hogy 246

a szövegeket az írnokok örökítették tovább generációról generációra. Gyakran úgy másoltak, hogy nem ismerték a nyelvet. Ennek az lett az eredménye, hogy maguk a szövegek is megváltoztak azáltal, hogy roszszul írták át őket vagy ismeretlen szavak kerültek bele és vegyültek előző olvasók által már beleírt kifejezésekkel.327 Éppen ezért, hogy legalább e könyvben ne legyen keveredés, a „leesett angyalokat" olyan szóval fogjuk illetni, amihez a nyomozásunk által ju­ tottunk hozzá és a Nefilim (eredetileg Nephilim) kifejezést csak konven­ cionálisan használjuk, hogy az angyalok és az emberi nők kapcsolatából született gyermekeket jelöljük meg. Őszintén megvallva, azt sem lehet kizárni, hogy az előbb említett za­ var azért támadt, mert különböző szövegrészleteket erőltetetten „ollóz­ tak és fűztek" össze. Erre konkrét példa egy másik apokrif dokumen­ tumból származik, amiről önteltség nélkül úgy gondolom, ismeretlen legtöbbjük számára. A Teremtés apokrifjára gondolok. Ebben a szöveg­ ben nem Énók a narrátor, hanem unokája, Lámek. Első szám első személyben meséli el életének tragikus eseményét, Noé vitás születését, kételyeit, hogy felesége hűtlen volt*; Szívem mélyén úgy gondoltam, hogy ez a fogantatás az Őrök müve, a Be­ avatottak várandóssága, és ő az Óriásokhoz tartozik, így szívemet felka­ varta e gyermek megszületése. Majd én, Lámek, megijedvén, ekképp for­ dultam hitvesemhez, Bitenoshoz: „Esküdj a Mindenhatóra, a Nagy Úrra, Az Univerzum Urára, ...az ég gyermekeire, hogy igazat mondasz. Azt aka­ rom, hogy az igazat valld hazugság nélkül... Esküdj meg az Univerzum Urára, hogy őszintén szólsz hozzám és nem hazudsz." E szöveg szerzője nagyon ügyesen érzékelteti az olvasóval annak az em­ bernek a szorongását, aki kételkedik abban, hogy övé-e a gyerek, és még inkább magával ragadó az a rész, amikor Lámeket felesége emlékezteti szerelmi együttlétük minden apró kis részletére. Ebben a szövegben Bitenosnak hívják a feleséget, a Bibliában Ádának vagy Cihának (Terem­ tés könyve 4,19):

* A kipontozott részek a szövegrészleten belül a hiányzó részeket jelzik, amelyek hiányoz tak az eredeti kumráni papiruszról, besorolása: lQapGen. 247

Majd Bitenos, a kedvesem, nagyon lelkiismeretesen szólott énhozzám, sírt és ekképp szólt: „Oh, én testvérem és uram! Emlékezz gyönyörömre... a kéj pillanatára, mellkasom ziháló légzésére. Mindent elmondok neked részle­ tesen. " Amikor hitvesem, Bitenos, észrevette, hogy eltorzult a tekintetem, félretette sértettségét és ily szavakkal fordult hozzám: „A Nagy Mindenha­ tóra esküszöm néked, az egek Urára, hogy ez a mag tőled származik, hogy tőled vagyok várandós, hogy a szerelem gyümölcse a tied és nem egy ide­ gentől van, egy őrzőtől vagy az ég Gyermekétől. Miért változott meg, tor­ zult el arckifejezésed, és miért oly gondokkal teli lelked?"32* Ez olyan epizód vagy éppen „az epizód" stilisztikai alakzata, ami konkre­ tizálja Énók, Lámek nagyapjának kijelentését könyvében az őrzők szerel­ mi tanításairól. Ezek a tanítások a kéjelgéshez vezettek: a nők már nem csak a társukkal egyesültek, hanem idegenekkel is, elsőként az ég an­ gyalaival, akik nem követték Isten szavait: íme, bűnt követtek el és áthágták a törvényt, egyesítették magukat asszo­ nyokkal és vétkeztek velük, néhányukat feleségül vették és gyermekeket nemzettek velük.329 Ez az, amit Énók válaszol Matuzsálem fiának, aki a rendhagyó unoka születésének körülményeiről érdeklődött fia, Lámek nevében... akinek alakja és természete nem olyan, mint egy embernek a természete. Testének színe fehérebb, mint a hó, és pirosabb, mint a rózsavirág. Haja fe­ hérebb, mint a fehér gyapjú és szemei, mint a napsugarak; ha kinyitja sze­ meit, azok bevilágítják az egész házat.330 Énók reakciója annak burkolt beismerése, hogy dédunokája egy őrző­ nek a gyümölcse: a külső testi jegyeket nem lehet letagadni. De minden­ esetre igyekszik megmenteni a külsőségeket és a családi békét Lámek családjában, úgy értékelve a történteket, mint egy isteni ajándék a jövő­ re nézve: Ez a fiú, aki nektek született, megmarad a földön, és az ő három fia vele együtt meg fog menekülni: amikor az egész emberiség elpusztul, (akkor) ő és fiai megmenekülnek. Most pedig add tudtára fiadnak, Lámeknek, hogy az, aki született valóban az ő fia, és nevét Noénak hívja; 248

mert ő marad majd nektek, és fiaival együtt meg fog menekülni abból a pusztulásból [...].33i De szíve mélyén tudta, hogy hazudik. Legalábbis az utód genetikai ere­ detéről. Noé esete emblematikus és ellentmondásos: Világos, hogy egy Nefilimmel állunk szemben, az angyalok gyermeké­ vel, aki egy „degeneráció" eredménye, de az is világos, hogy ha Noé egy angyal fia, akkor nem minden angyaltól született gyermeket kellene rosszindulatú lénynek tekinteni és nem kellene elítélni őket: És Gábrielnek pedig monda az Úr: „Menj a fattyúk és a semmirekellők el­ len, a paráznaság gyermekei ellen: és pusztítsd el a Vigyázók gyermekeit az emberek közül".332 Ez egy kulcsfontosságú, megcáfolhatatlan megállapítás kutatásunk foly­ tatásához, hiszen ismerjük Noé történetét. Ezen a ponton érdemes figyelmükbe ajánlanom az evidens párhuza­ mot az őrök engedetlensége és bukásuk története, valamint a Teremtés könyvében leírtak között, amikor Évát kísérti meg a kígyó. Csak a formá­ ban van különbség a két történet között: az első krónikának tűnik, vilá­ gos és részletes, a második egy metafora; de mindkettő ugyanazt a törté­ netet meséli el. Hozzáteszek még egy részletet, amit az előzőekben akarattal hagy­ tam ki, szintén az Énók könyvéből való: A harmadiknak neve Gádréel: ő az, aki megmutatta az emberek gyerme­ keinek mind a halálos ütéseket, és aki félrevezette Évát, és aki megmutatta 333 a halálos fegyverek készítését az emberek fiainak [...]. Ez a versszak szorosan összekapcsolja az őrzők lázadását Éva kísértésé­ vel és az Eredendő Bűnnel. Világos, hogy egyetlen kísértő lényt említ, Gádréelt, a kísértésnek pedig egyetlen áldozata van, Éva. De az is igaz, hogy a mostanáig összegyűjtött adatok alapján illogikus lenne egyetlen­ egy őrzőt hibáztatni (csak egy „kígyót") és csak egyetlen nőt (Éva minden nő megtestesítője), és rá hárítani az engedetlenség felelősségét. Tudjuk, sokan voltak. Még azt is tudjuk, hogy a legősibb zsidó tradíciók a kígyót abba a ne­ gatív szférába helyezik, ami körül „a titkolt tudás" volt, és az ősi törzsi 249

zsidó társadalmakban a „bukott angyalokat" Awwimnak nevezték, va­ gyis „kígyók és rombolók".

334

Ezek az mennynek és földnek kezdeti,

azmikor teremtettek (azmely idő­

így a kígyó „a tudás transzgresszív felfedő­

ben, mondom, az Úr Isten teremte az földet és mennyet), és az mezőnek

jének" szinonimája lett, és az őrzők nem mások, mint „egy m e g l é v ő rend

minden fájának, mely azelőtt nem volt az földön, és minden mezei fűnek,

rombolói". Ők voltak azok, akik tudást adományoztak az embereknek,

mely azelőtt nem volt az földön,

elsőként a nőknek, akikkel egyesültek és fiaiknak, akik a kapcsolatból

Mert még az Úr Isten nem bocsátott vala esőt alá az földre, és ember nem

születtek. Ez egy hirtelen kulturális és kognitív felemelkedést eredmé­

vala,

nyezett, ami a tömegekben önismeretet fejlesztett ki, azokban, akik m á r

vala fel, hogy a földnek egész színét megnedvesítette volna. Formálta vala

„megfertőződtek", és akiket az Urak nem tudtak m á r „irányítani" saját

pedig az Úr Isten az embert az földnek porából, és lehellett vala az ő orrá­

kedvük szerint.

ba életnek lehelletét, és úgy lett élő lélekké.

és minden fűnek,

mely azelőtt nem volt.

ki az földet mívelte volna. Az földből is semmi nedvesség nem jött

Vagy legalábbis nem úgy, mint régen. Ez volt az igazi Eredendő Bün!

Ez a Teremtés könyve 2,4b-7. A verssorokból kiderül, h o g y Isten meg­ teremtette az embert. Utána elhelyezi az úgynevezett földi Paradi­

A tudományos ismeretek megszállottsága

csomba: És szépen palántákkal felékesített vala az Úr Isten egy kertet Édenben nap­

El lehet-e hinni, akár csak egy pillanatra, hogy e g y logikus és nyitott elme

kelet felől,

holott helhezteté az embert,

azmelyet formált vala.

elfogadja, hogy az Eredendő Bün értelmezése nem más, mint a Homo hím és nőstény egymásra irányuló beható „ismerete"? Igen, de csak ak­

És m é g egyedül hagyta ott őt.

kor, ha ezt dogmaként írják elő! Lehet-e felépíteni egy indítékot, ami meg­

Majd a teremtő elrendezte teremtményének új lakóhelyét a 15-16. vers­

indokol egy olyan cselekedetet, amelynek nyilvánvalóan a felelősségre

sorokban:

vonás a célja, azt remélve, hogy senki nem fogja kérni „az eljárás újratár­ gyalását"? Igen, de csak akkor, ha senki sem veszi észre! Előrebocsátom, ez az én személyes véleményem, de ahogyan R o b e r t o

És vevé az Úr Isten az embert, és helyhezteté azt az Édennek kertébe, hogy azt mívelné és őrizné. És az

Úr Isten megtiltá az embert, ezt mondván:

Benigni, a nagy toszkán színész, rendező és többszörös Oscar-díjas

„Ez kertnek minden fájának gyümölcsében szabadon egyél, de az jónak és

mondja: „ez az én véleményem, és éppen e z é r t ezt osztom". Az e p i z ó d

gonosznak

tudásának

ilyen vallásos értelmezése, amit Eredendő Bűnnek neveztek el, az én né­

fának gyümölcsében.

zetem szerint tiszteletlenség az emberi intelligenciával szemben, és mi­

lával halsz."

fájának gyümölcsében

ne egyél,

Mert valamely napon abban éjendél,

tudniillik,

imez

halálnak halá­

vel az e m b e r Isten teremtménye, ez egyenlő azzal, hogy magát az Istent nem tiszteljük. M e g é r t e n é m ezt a mentalitást akkor, ha az Uraktól

Rendben. A tiltás megtörtént: az embernek távol kell tartania m a g á t

származna. Végül is, ők sosem tartották „nagy becsben" az emberi fajt,

a „jó és a gonosz tudásának fájától". Bizonyára nem kerülte el a figyel­

mindig csak rabszolga/úr kapcsolatot láttak benne. A m i k o r viszont ez

müket, hogy a nő nincs az Édenkertben. Ez nem az én feledékenységem

a hozzáállás saját embertársainktól ered, jóllehet 2500 évvel ezelőtti,

műve. Á d á m egyedül van. Teljesen egyedül, társ nélkül. Éspedig a hagyo­

az idegesít és zavar.

mányos vallási kultúra szerint az első és egyetlen embernek mindenre

Ebben a könyvben mindig érvelésekkel támasztottam alá a kijelen­

volt engedélye, kivéve arra, hogy „szeretkezzen". De kivel, ha egyedül

téseimet. És tekintélyes tanúbizonyságokat, idézeteket sorakoztattam

van? Evidens, hogy az Eredendő Bűn történetének szexuális ismeretként,

fel. Most is így fogok tenni.

tudásként való interpretációja nem állja m e g a helyét. M a g a a Biblia

Az a forrás fogja leleplezni ezt a hamisságot, ami Mózest inspirálta, hogy tartalommal megtöltse a Tórát. Ekképpen:

250

cáfolja az események manipulációjára irányuló próbálkozást:

Az Úr Isten pedig ezt is mondotta vala: „Nem jó az embernek egyedül len­ ni, szerzek nékie égi segítőt, mely mindenkor őelőtte legyen."335 A hajthatatlanoknak, akik az imént idézett verssorokat plátói értelem­ ben interpretálnák, hozzáteszem: És megáldd Isten őket, és monda nékiek az Isten: „Gyümölcsözzetek és so­ 336 kasodjatok, és töltsétek bé az földet." Még kételkednek? Ha betartjuk az események kronológiai sorrendjét, „minden élők anyját" később teremtették. Jóval később. Előbb az állatokat keltette életre, hogy segítsék magát a férfit: Mert mikor az Úr Isten formálta volna az földből az mezei minden vada­ kat és az égen repeső minden állatokat, és Ádámhoz vitte volna, hogy lát­ ná, minemű névvel nevezné minden állatokat, mert valaminémű nevet adott Ádám minden állatnak, az a neve. És mikor Ádám minden barmok­ nak, égi madaraknak és minden mezei vadaknak neveket adott volna: az Ádámhoz nem talált vala hasonló segítőt.337 Az isteni jószándék nem vezetett sikerhez, az ember nem tudott találni segítőt az Isten által rendelkezésére bocsátott élőlények között. De itt jön az új esemény, a „borda":

Ha bűnnek tekintik a tiltott szexuális kapcsolatot, akkor a tiltást a Terem­ tés könyve 2,24 része után kéne megtalálnunk, vagyis miután a férfi meg­ ismerte a nemek közti különbséget és nem a nő teremtésének az elbe­ szélése előtt.341 De utána, nyilván nincs róla semmi. Osztom Jean Bottéro professzor néhány gondolatát, amit a L'Oriente Antico (Ókori Kelet) című művéből vettem az Ádám és Éva: az első pár című fejezetből: „Amióta divat a tömegek körében ez a gyermekes pszichoanalízis őrület, ami vegyül pánszexuális beütésekkel - jobb híján - elkerülhetetlen, hogy legalábbis a Biblia és az orientalisztika dilettánsai még mindig kacérkod­ nak az ^eredendő bűn« erotikus interpretációjával. Ez gyakorlati­ lag egyenlő az elbeszélés meg nem értésével és legfőképpen a szerzők és az ókori olvasók specifikus szemszögének nem ismeretével, akiknek a szexua­ litással és annak gyakorlásával kapcsolatban [...] nem voltak ugyanazok a félelmeik és cenzúráik, mint nekünk [...]".342 Az Urakra inkább lidércként nehezedett az a gondolat, hogy a lulu fejlő­ désnek indulhat, olyannyira, hogy becsapták a tudás következményeivel kapcsolatban: a halállal. Gondoljuk csak el, mennyire manipulálták a né­ pi hiedelmet saját hasznukra. Évszázadokig azt mondták, írták, megregényesítették, festették nekünk, hogy a bibliai Kígyó félrevezette Évát, hogy bűnbe essen: „Amaz kígyó csala meg engemet, és úgy evém".343

Annak okáért az Úr Isten bocsáta nagy mély álmot Ádámra, és elaluvék, és egy oldala tetemét kivévén, hússal tölte bé annak az helyét.338 Majd... És azt a csontot, melyet az Úr Isten vett vala ki az Ádámból, építé asszonyi állattá, és vivé azt az Ádámhoz.339 És itt jön a lényeges pont: Annak okáért elhagyja az férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodjék feleségéhez, és lesznek egy testté. Valónak pedig mindketten mezítelenek, Ádám és az ő félesége, és nem szégyenlik vala.340 252

De biztosak vagyunk ebben? Csakugyan „igazi megtévesztésről" van szó? És ha bűn volt, akkor „abszolút" törvényszegésről beszélhetünk (egy univer­ zálisan elfogadott törvénnyel szemben, például „ne lopj") vagy csak „relatív" törvényszegésről (egy művién felépített törvénnyel szemben)? Nézzük: 1. Isten mondja az embernek: „Ne egyetek ebből, hogy valami módon meg ne haljatok"; 2. A kígyó a fával kapcsolatosan ezt mondja a nőnek: „Nem haltok meg halálnak halálával, de tudja az Isten, hogy valamely napon ejéndetek arról a fáról, megnyílnak az ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Istenek, jónak és gonosznak tudói."344 3. Éva evett a gyümölcsből, Ádámnak is adott belőle és egyikük se halt meg, ahogy a fenyegetés ígérte. 253

Tehát akkor ki is volt az igazi félrevezető? És ráadásul a történésekből kiderül, hogy végül is egy „relatív" törvény­ szegésről volt szó, olyan szabályról melyet ad hoc alkottak meg, azért, hogy alátámasszák a stratégiájukat, hogy a „primitív dolgozó" státusát fenn tudják tartani. A rendelkezésünkre álló ókori szövegekből szembetűnően kiderül, hogy az isteni haragot, amit a szabály megszegése váltott ki, nem a „testi egyesülés" váltotta ki, hanem egy sor olyan tudás, aminek az emberek részesei lettek. Ilyen szempontból, Énók feönyvében sokszor található ne­ heztelés az őrzőkre, akik miatt történt ez a törvényszegés: ...Láttad, mit tettAzázel, aki megtanított minden igazságtalanságot a föl­ dön, és megnyitotta előttük az örök titkokat, amelyek a mennyekben vol­ tak [fenntartva]...345 ...És Semjáza, kinek hatalmat adtál társai fölött, hogy vezesse őket. Akik lementek a földön élő emberek lányaihoz, és az asszonyokkal hál­ tak, és így megfertőzték magukat, és feltártak előttük mindenféle bűnt...3'18 ...és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak.3'" És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított.3'18 [...] és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dol­ gok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak.349 Akkor majd a tüzes mélységhez lesznek vezetve: gyötrelemre és börtön­ re, örökre szóló elzárásra.350 A sokadik bizonyítékkal állunk szemben, amely megerősíti, hogy jó kö­ vetkeztetéseket vontunk le. Az eredendő bűn nem volt más, mint a „tudo­ mányos ismeretek": olyan tudás, ami csak és kizárólag a Felsőbbrendűek privilégiuma kellett volna, hogy maradjon. Soha nem az enkiánus „végső terméké", vagyis az emberé. Legfeljebb néhány kiválasztotté, mint ami­ lyen maga Énók is volt: És példázatokban beszélve így szólt: - Énók, egy igaz ember, akinek szemét az Isten felnyitotta és látomásban látá a Szentséges személyét a mennyek­ ben, amit angyalok mutattak meg nekem, és tőlük hallottam mindent, és 351 tőlük értettem meg azokat, amiket láttam...

254

Egy másik apokrif szöveg, A Jubileumok könyve, mely szintén az etióp kopt egyháztól származik és ókori etióp geez nyelven íródott, továbbá egyidős az Énók könyvével, megerősíti az elemzésünket: O volt a földön született emberek közül a legelső, aki megtanulta az írást, a tanokat és a tudományokat, és avégett, hogy az emberek megismerjék a Hold által szabályozott időszakokat, beírta könyvébe az ég jeleit a Hold 352 törvényei szerint. Erről a könyvről, az „ég jeleiről" találunk utalást Énók öt könyvében, címe: Az Asztronómiai Könyv. Ez a káprázatos írás arról beszél, hogy... „az égi fények forgásáról; a kisebbik fényről, melyet Holdnak neveznek;... láthasd a Napot, a Holdat, az ég csillagainak útját, és mindazokat, melye­ ket forgatnak, tevékenykedéseiket, idejeiket és céljaikat".353 Énókhoz ha­ sonló példák nem egyedüliek, lásd Ezékiás, Dániel, Bárúk, de bizonyára elég ritkák. A Homo népesség zömének tudatlannak kellett maradnia vagy ha másképp akarnánk mondani, nem kellett okosodnia. A tudatlan­ sággal kapcsolatban Voltaire ezt mondta: „Én birtokában vagyok a mél­ tóságnak és a hatalomnak, amit a tudatlanság és a hiszékenység váltott ki, én a lábaim előtt leterített emberek fején járok; ha újból felállnak és rám néznek, elveszett ember vagyok. Éppen ezért a földön kell görnyedniük, oda kell őket láncolnom vasláncokkal."

Nefilim, Homo sapiens sapiens vagy Crő-Magnon A jelenet: a lulu teremtése, vagyis a Homo sapiens megalkotása a mo­ dern terminológia szerint. Ez a neve annak a tervnek, melyet a dingirek alkottak meg, de ami felett sajnos, drámaian elvesztették a kontrollt. Az eredménye: a földi színpadon megjelent a lulu egy új egyede. „Ter­ mészetes" módon született, jobb verzióban, fejlettebben, de főképp ge­ netikailag jobb alapokkal, ráadásul „isteni módon" kitanítva olyan is­ meretek birtokába jutott, amelyekkel a Homo sapiens nem rendelkezett. A két Homo faj közötti különbség a formán túl lényegében az eredetben és a szaporodásukban különbözik, ahogyan ezt megnézhetjük a 12. táb­ lázatban.

Faj

Fázis

Teremtés

Férfi gene­ tikai eredet

U.

Reprodukció

Crö-Magnon Reprodukció

Vagyis

( ^ U r a k J ^ )íf. Erectus^)

Neander-völgyi

Teremtés

Végső eredmény

Női gene­ tikai eredet

j t t y

H.K^

U. l

UíaK

j

l.

U.

V

t

y

(^H^sapiens^) /^n. sapiens~~"\

f^n. sapiens^\ | H . E ^ ^^sapiens__^

12. táblázat

Az új jövevény létrehozta a mezőgazdaságot, a növénytermesztést és az állattenyésztést. Az új íuiu szervezetten vadászott. Elterjedtek az első kézműves tárgyak, amelyek kifejezték a primitív vallás első értékeit, az Anyaistennő tiszteletét és ezen kívül még különlegesen jó ábrázolási ké­ pességekkel rendelkeztek (44. ábra). Elterjedtek olyan tűzkő használati tárgyak, amelyekkel akár más tárgyakat is elő lehetett állítani, mint met­ szőül, egyéb tűk, kések, tőrök, övcsatok, gombok. Az ember megépítette az íjat és vadászatra használta, de a tűz meggyújtásához és a fúráshoz is megfelelt. Elterjedt a fémek használata és az írás. Különlegesen jól ismer­ te az „ég és a föld" jeleit. Az előző oldalakon olvasott sumer asztronómiai

80. ábra. © The Metropolitan Museum of Art, New York

ismeretekről és más tudományokról hányszor kérdeztük meg, vajon ho­ gyan juthattak a tudás birtokába? És kitől tanulták meg? Az apáiktól, nem spirituális értelemben, hanem a fizikai szülőktől, hús-vér emberektől, akik - mint az apák általában - tanítják gyerme­ keiket, hogy segítsék őket eligazodni az élet ösvényein és felkészítik őket az életre. Ezek az apák látszólag ismeretlenek, valójában hivatkoznak rájuk minden ókori történetben. A nevük változik ugyan, de az alany ugyan­ az*. Ugyanez vonatkozik gyerekeikre, akik Nephilim, Homo sapiens sapiens vagy cró-magnoni ember, mind különböző elnevezések, de a kutatás eredményei azt sugallják, hogy ugyanarról az alanyról van szó: az IGI.GI őrzők és az ember szép lányainak egyesüléséből született utódokról.

79. ábra. Bölény. Késői kőkorszak. I. e. 2 1 0 0 0 - 1 3 0 0 0 - Altamira-barlang - Spanyolország

256

* Lásd 249. old.

2'./

Epilógus

A következtetések útján Csaknem a végére értünk kutatómunkánknak, melynek az volt a célja, hogy korrekt módon összerakjuk eredetünk emlékmozaikjait. Vala mennyi kérdésre, amelyeket vizsgálódásunk közben felvetettünk, egyre pontosabb válaszokat kapunk. Nem marad más hátra, mint hogy részt vegyünk az emberi faj eredetének rendkívüli rekonstrukciójában, megfi­ gyelve, miként foglalja el automatikusan a helyét a kevés fennmaradó mozaikdarab. Ezért feleslegesnek tartom újra felidézni a Negyedik rész gazdagon igazolt végső megfontolásait, mivel ezek, mint mondtam, már túlhaladottak. Ezenkívül elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amelyről azt tar tom, innen már az olvasó is képes egyedül továbbhaladni. Mindezek ellenére meggyőződésem, hogy hiányzik valami. Ki ne sze­ retné megismerni ősi gyökereit, őseinek születési helyét? Hogy kielégít­ hessék kíváncsiságukat, léteznek olyan sajátos szervezetek, melyek csa­ ládfakutató munkát végeznek, azonosítják a területet vagy esetleg a he­ lyet, ahonnan a család származik vagy az erre utaló elemeket. E mégis mérési vágy még inkább kíváncsivá tesz kezdeti, kialakuló fajunk iránt: Anunnakik, az Urak, vagy dingirek. Melyik az ő eredetük, következés­ képp a magunké? Sokan kutatták az élet kezdetét. E tevékenység következményeként nagyszámú írásos termék látott napvilágot. Sajnos, a közölt eredmények személyes és figyelmes elemzése alapján több esetben megállapítottam, hogy absztrakt, spekulatív válaszokról van szó. Olyan válaszokról, me­ lyek extrém és kiagyalt teóriákon alapulnak. Válaszok, amelyek akár egy művészi alkotásban elrejtett szokatlan részletből születnek vagy olyan elbeszélésekből, amelyekben „az égből repülő bárkákon érkező is­ tenségek" szerepelnek, esetleg olyan leírásokból, ahol „mennydörgéssel

hajtott égi hajókról" írnak. „Az Úr Glóriája is felhők kíséretében érke­ zett" vagy a „tüzes szekér", mely elrabolta az égen Illés prófétát, ezek mind beletartoznak ebbe a vonulatba.

hogy „civilizációnk megalapozói" maguk a Föld korábbi lakói, akik egy nagyon távoli múltban, rendkívül fejlett civilizációkban éltek, és azután többé vagy kevésbé titokzatos módon eltűntek.

Ezekkel a példálózásokkal teli van a laikus és a vallásos irodalom szerte a világon. Minden bizonnyal nagyon elbűvölő, képzeletszülte je­ lekről van szó, arról a bűvöletről, amely engem is magával ragadott gyermekkoromban. Egyetértek azzal az elképzeléssel, mely szerint lehe­ tetlen, hogy a Föld legyen az egyetlen lakott bolygó az univerzumban, miként hasonlóképpen osztozni lehet abban a nézetben is, hogy a Földet nem földi lények is meglátogatták. Úgy vélem, szűk látókörűségre vallana egyedül ezeknek a lényeknek tulajdonítani eredetünket.

Jóllehet ez is egy elmélet, a másikhoz képest viszont a földkerekség minden tájáról bizonyítékok hosszú sora támasztja alá: régészeti, építé­ szeti, mérnöki, asztronómiai, térképészeti bizonyítékok, hogy csak néhá­ nyat említsek. Oly sok a lehetséges példa, lássunk közülük néhányat.

Azoknak a becsmérlőknek, akik azt a nézetet támogatják, hogy a fizi­ ka törvényei alapján lehetetlen csillagközi utazást tenni, azt válaszolom: mindenkinek mielőtt tesz egy kijelentést, még akkor is, ha tekintélyes alapokon nyugszik, ezt a félmondatot hozzá kellene tennie: „A jelenlegi ismereteink szerint...". Képzeljünk el egy a Naprendszeren kívüli bolygót, amelyen a miénkénél egymillió évvel korábban jelent meg egy civilizáció. És azzal az előnnyel, amivel rendelkezik, az a civilizáció mára vagy a viszonylag kö­ zelmúltban milyen ismeretek birtokába juthatott? Olyan ismereteket szerezhettek, amelyeket mi el sem tudunk képzelni! Miként száz évvel ezelőtt senki sem feltételezhette, hogy a 2000 körül élő ember mennyi mindent fedezhet fel, és ezek mennyire megváltoztatják életét. Mégis megtörtént: újítások, melyek felforgatták és forradalmasították az élet minden területét a fizikától a gyógyászaton át a technológiák megvál­ tozásáig. Mindenesetre minden feltételezés, mely az emberi társadalom gyöke­ reinek kutatásából ered, nem mindig fogadható el, kiváltképp akkor, ha az ember észreveszi, hogy tények manipulációjáról van szó, azzal a cél­ lal, hogy eltávolodjanak a tisztességes kutatástól. Mindez számomra ne­ hezen érthető. Manipulációk, melyeket ha felfedeznek - márpedig ki szoktak derülni -, csak károkat okoznak, diszkreditálnak minden ku­ tatót, azokat is, akik komoly és fáradságos munkával érték el céljukat, eredményeiket. Jóllehet kitartok ama szilárd meggyőződésem mellett, hogy égboltja­ inkon jártak nem földi biológiai lények, „az ember földön kívüli eredeté­ nek" tézisére szerintem nincs elégséges konkrét bizonyítékunk. A ma­ gam részéről inkább a „földi" irányzat elmélete felé hajlok, vagyis arra, 260

Piri reisz igen régi és titokzatos térképei (1513). Úgy tűnik, mintha mű­ holdfelvétel alapján rajzolták volna meg őket, magasról figyelték volna meg a területet, de olyan korban történt ez, amikor Kolumbusz Kristóf még nem érte el Amerika partjait. Számításba véve, hogy egy emelődaru ma 150 tonnát képes felemelni (kb. a Discovery hordozórakétája), nem lehet nem csodálkozni a baal beki (Libanon) Héliopolisz templomának fenséges voltán. Ez a templom olyan alapra épült, melynek a legnagyobb szikladarabjai kb. 21 méter hosszúak és 5 méter szélesek, súlyuk kb. 1000-1200 tonna. Monolittöm­ bökről van szó, egy olyan régészeti létesítmény területén, amely - a régé­ szek szerint - a bronzkorra, kb. az időszámításunk előtti 2500-ra keltez­ hető. És nem elképesztőek-e a Kheopsz-piramisban a szikladarabok, a Ki­ rály Szobájában (500 tonna), túl a mészkőborításokon (50-től 200 tonná­ ig), melyek magát a piramist alkotják? Vagy milyen fantasztikus a Sacsayhuamánban (Peru) található 9 méter magas, több oldalán vésett, 400 tonnás kőtömb! Nem csodálni való-e Peruban a kőtömbökből épült Cuzco erődítmény, melynek tíztonnás tömbjeit formálták ki oly módon, hogy tökéletesen illeszkedjenek egymáshoz kötőanyag nélkül? Vagy a bolíviai Tiahuanacóban, A Nap Kapuja, mely tíz tonna súlyú kőtömbök­ ből áll 4000 méter magasságban egy tisztáson, ahol nincsenek kövek? A felsorolást hosszasan lehetne folytatni, de a már idézett esetek is tel­ jességgel képet adnak az ottani teremtő erők létezéséről. Mindezek rej­ télyes és egy irányba mutató tanúbizonyságok az igazság és az ismere­ tek kutatásának egyazon tárházában. Felvetődik azonban a kérdés: kik és milyen ismeretek birtokában tud­ ták ezeket az egyedülálló, hatalmas kőtömbökből összerakott falakat el­ helyezni, amikor a modern technológia sem rendelkezik megfelelő esz­ közökkel ilyen művek alkotására? Mi több, nem tehetjük meg, hogy nem kérdezünk rá egyéb nyitott kér­ désekre. Ha igaz, hogy a piramisok építésének művészete folyamatosan 261

fejlődött, miért van az, hogy a gízaiak után épített piramisok jellemzői rosszabbak és nem jobbak? Az egyiptomi civilizáció, mint a sumer is, rögtön kiemelkedő technikai-tudományos kultúrával jelent meg (i. e. 30. században), nem volt nyoma viszont az ismeretek ezt megelőző fokoza­ tos fejlődésének. Mint láthattuk, az Énók könyve és főként a Virrasztók könyve kezünkbe adta a megoldás kulcsát. Mindamellett tisztelni kell annak a felfogását, aki még nem fogadja el azt, ami nyilvánvaló. Nem szabad megvetni azt, aki egy lelet felfedezésé­ ről - mert ez a legbensőbb énjét érinti - nehezen vesz tudomást. Valószí­ nű, hogy ilyen magatartás a már túlhaladott ismeretek - amelyek beil­ leszkedtek egy igazságként elfogadott konvencionális sémába - tovább­ élésének következményei. Amennyiben nehezen elfogadható, hogy egy előző korban létezett föl­ di civilizáció átadta ismereteit az újaknak, éppúgy nehezen magyaráz­ ható meg, hogy ezen ismereteket miért követte nyomban egy kulturális visszafejlődés, ráadásul nem is egyetlen esetben. A bolygónkon elszórtan található hatalmas nagyságú művek annak szimbólumai, hogy egy ilyen régi korban (bizonyos esetekben több mint 12 000 évvel ezelőtt), elődeink egy általunk nem ismert tudás birtokában voltak, amely sajnos az idők során elveszett. Miért? Mi okból? És ha az Özönvíz nem csak egy allegorikus elbeszélés, aminek akar­ ják láttatni? Ha egy valóban megtörtént planetáris nagyságú esemény­ ről van szó, melynek eredményeként pusztult ki egy, a miénket megelőző civilizáció? Miután az Özönvíz elbeszélésének az egész világon több mint hatvan változata létezik, immár történelmileg elismert, hogy az emberiségnek szánt büntetés, melyet a Biblia elmesél, nem eredeti. E változat visszave­ zethető az utnapistimi rendkívüli elbeszélésre, mely része az egyik leg­ szebb asszír-babilóni műnek, a Gilgames-eposznak, (i. e. 12. század), me­ lyet az akkád Atrahaszísz-eposz „sugalmazott" (i. e. 17. század). De az Özönvízről szóló legrégebbi elbeszélés, a sumer Eridu Teremtése vagy Sumer Özönvíz (i. e. 30. század). Ez utóbbiban a legismertebb bibliai hős, Noé a Ziuszudra nevet kapja. Ezen a hosszú úton együtt elemeztük és ellenőriztük pontról pontra, komoly figyelemmel és ésszerűen a sumerek tanúvallomásának megbíz­ hatóságát. Ebből azt a pozitív következtetést vontuk le, hogy ez a nép meglepően jártas volt korának ismereteiben. Ha a folyamatosan levont konklúziók helyesek, eme utóbbi elbeszélést is korrektnek kell tekinteni, 262

miként mindegyiket, amelyet megvizsgáltunk, mert megbízhatóak és az igazságot tartalmazzák. így a Sumer Özönvíz egy konkrét feltételezés elé állít, miszerint Földünket legalább egyszer, de a tudomány szerint többször is, világméretű katasztrófa érte. Talán így eshetett. Több mint 350 000 évvel ezelőtt egy, a bolygónkat sújtó katasztrófa miatt egy, a miénknél sokkal fejlettebb civilizáció tűnt el, de nem anélkül, hogy túlélőket hagyott volna. A túlélők, akik egy napjainkban elképzelhe­ tetlen tudás birtokában voltak, azokkal az eszközökkel, amelyeket sike­ rült megmenteniük a pusztító természeti csapásból, megkíséreltek egy nullpontról elinduló társadalmat létrehozni. „Felhasználták" azt, amit az elpusztult bolygó hátrahagyott, olykor magukhoz idomították a termé­ szetet saját igényeik kielégítésére, mint a „primitív dolgozó" modellezé­ sének esete, melyet a Homo erectus DNS-ének módosításával értek el. így történt, hogy új emberfajta született, a Homo sapiens. Ezek az „ Urak", akiket - ahogy erről már megbizonyosodtunk - hihetetlen nagy tudásuk miatt hívtak így, új társadalmat alapítottak, de azt a saját társadalmuk szervezeti, társadalmi, politikai, kulturális mintájára. Valószínűleg, ta­ lán egy sor akadályozó körülmény miatt - ezek között szerepelhetett az, hogy nagyon kevés volt civilizációjukból a túlélő -, csak nagyon kevés el­ következő generációnak tudták továbbadni ismereteiket, így azok fele­ désbe merültek. A Földet sújtó kataklizmák közül valószínűleg az Özönvíz volt az utol­ só, amely az emberiség emlékeiben él. Azok a geológiai vizsgálatok, amelyeket az Egyesült Államokban a néhai Charles Hapgood, 354 a tudo­ mánytörténet professzora publikált, és eredményeit Albert Einstein is osztotta, éppen ebbe az irányba mutatnak. Ebből következik, hogy vizs­ gálatunk tárgya a mi fajunk eredetéről időben két ilyen katasztrofális esemény közé kell hogy essen, amiből csak egyet ismerünk: az Özönvízt. Ha így lenne, akkor magyarázatot lelnének bizonyos régészeti leletek, melyeket „időn kívülinek" nyilvánítanak. Közülük csak néhányat emlí­ tek, talán a kevésbé ismerteket, de véleményem szerint a leginkább meg­ győzőbbeket: • Morrisonville-ben, Illinois államban 1892-ben egy asszony szenet tett a kályhájába. Amikor az egyik darab hirtelen kettétört, belőle egy aranylánc került felszínre. A vizsgálatok kiderítették, hogy a szén 300 millió éves volt;355 • a Table Mountainben, a kaliforniai aranybányák területén, a né­ hány aranyásó által véletlenül felszínre került tárgyak között volt 26

egy, a maiakhoz hasonló döngölő és egy mozsár. A furcsa az, hogy e leletet olyan kőrétegben találták, amely az eocénnek nevezett geológiai korszak (50 millió évvel ezelőtt) végéhez tartozott;356 • Londonban, a British Museumban meg lehet csodálni azt az optikai lencsét (i. e. 2800-ból), melyet Szemerhet uralkodó sírjában, az egyip­ tomi Heluánban találtak. Lencséit oly tökéletesre csiszolták, hogy azt gondolnánk, az eredményt modern mechanikai eszközökkel érték el. Végezetül utalok az immár híres, i. e. 3000-ből származó „Bagdadi elem­ re", amely a szükséges folyadékkal úgy működik, mint egy modern elekt­ romos elem, s amennyiben ezt a háború lehetővé teszi, még ott kell őriz­ zék Iraq Museumban, Bagdadban. Mindezek követendő nyomok, bizonyítandó feltevések, legfőként két­ ségkívül valaki által itt hagyott nyomok, melyek messze meghaladják je­ lenlegi ismereteinket. Éppen ezért újabb kérdések vetődnek fel: mi lett azokkal az eszközök­ kel, melyeket a túlélők megmentettek a pusztulástól? Mi lett azokkal az űrbéli járművekkel, amelyek rendszeresen leszáll­ tak az égből és amelyekről számos ókori civilizáció iratai is említést tesz­ nek? Mi az oka annak - amint a régészeti leletekből kitűnik -, hogy bizo­ nyos gigantikus, monolitikus építmények olyan benyomást keltenek, mintha hirtelenül elhagyták volna őket? Az építők talán úgy döntöttek, hogy elhagynak egy olyan világot, amelynek az a sorsa, hogy széthulljon, mert már nem tartható kontroll alatt? Avagy, és ez a lehetőség nem zár­ ható ki, a dingirek döntöttek úgy, hogy a teremtményeikre hagyják (ezek vagyunk mi) a szabad akaratot? Ez esetben korlátlan szabadságról van szó vagy meghatározott időre szól? Ha ez utóbbiról lenne szó, akkor előbb vagy utóbb várható, hogy visszajönnek. De ez már egy másik történet.

Zárszó

„Aki abbahagyja további kérdések felvetését, olyan ember, aki felhagyott azzal, hogy bővítse ismereteit". Nem emlékszem, hol és mikor olvastam ezt a nagyon szép gondolatot, ta­ lán nagyon régen. Én már 14 éves koromban elkezdtem magamnak kér­ déseket feltenni bizonyos témakörökben. Magunk közt szólva, ezt máig nem hagytam abba. Ennek azért is örülök, mert ezáltal sikerült olyan jó útitársakra lelnem, mint Önök. „Útitársak" egy olyan hosszú kutató utazáson, amely remélem, ösztön­ ző, ha éppen nem felfedező jellegű volt az Önök számára. Ha így van, el­ mondhatom, hogy a szándék, amit ezzel a könyvvel akartam elérni, telje­ sült: meggyújtani a Kedves Olvasóban az ismeretszerzés elbűvölő, ma­ gasan lobogó lángját. Mostantól Önökön múlik, hogy táplálják.

A babiloni számrendszer

1 1

r i i
4 5 6 7

14 <

W w w

^

^TT

33

^cm-

43

jÍ^T

34

4 4 ^ ^ 45

2 5 « ^

35

16<Wf

26 « W F

36

2 7 « ^

37

2 8 « ^

38«Kff

48-^ff

39«KW.

49-í£lft

40

50

17

<W

18
9

19 < ^

<

V

32

-dgr

41 42^£rr

15 < ^

8 ff

10

24 «

31 ««
20

«

30

« K f F

46-£fff 47

^

-dg^

5i

^cr

52^CT 53^rr 5 4 ^

56^cWf

5 7 ^

5*4&

^

1. ábra. A babiloni számrendszer A babiloni számrendszer i. e. 1900.es 1800 között szilárdult meg, egy helyiérték alapú, hatvanas számrendszer. Ennek használata megkönnyítette az osztásokat: 2, 3, 5, 6, 10, 12, 15, 20 és 30 mindegyik osztója a hatvannak és a szorzatuk is (4, 6, 8, 18, 24 stb.). Másfelől, e g y 60-as alapú számrend­ szer alapesetben 59 különböző szimbólum használatát feltételezi, hogy megjelenítse az egyes számokat (és ehhez jön m é g a nullára utaló szaba don hagyott hely). Szerencsére a babiloniak az ékírást használták, és az egyes számok szimbólumai úgy jöttek létre, hogy bizonyos mennyi ségü „ < " szimbólumot írtak a táblára (amelyek a t í z e s e k e t j e l e n t e t l e k ] és ,7,'»

bizonyos mennyiségű „F-t, amely az egyeseket jelentette). Például a 43-as számot így jelöljük: " « « I I I " .

Idő­ pontok

3000

2800

£®>

Férfi

Nő

V

0

Fej

Q

£>

Láb Szarvasmarha

2400

£>

1800

700

• p»

1 f T"

I. rész •31 ö-

tű

£í

*>

tíír

A4

Madár

Hal

Árpa Gabona Csillag Ég Isten

H/P

*

Föld

8

Hegy

•1

#

2. ábra. Az ékírás fejlődése (Idézet A. Pichot könyvéből - A tudomány születése - Ed. Dedalo 1993)

270

Felhasznált irodalom

La Bibbia di Gerusalemme, Ed. CEI 1971. Charles Darwin, L'origine della specie, Ed. Boringhieri, Torino, 1980. G. P. Panini, Il grande libro della mitologia, Ed. Mondadori 1993. Focus 126/2003. Focus 117/2002. Focus De 36/1997. Focus 60/1997 - Quel gigante non era nostro nonno. Focus De 39/1996. Science, Aprii 1982, David Pilbeam, „Humans Lose an Early Ancestor". Solly Zuckerman, Beyond The Ivory Tower, New York Toplinger Publications, 1970. United Nations Educational, Scientific and Cultural Organization, Paris. Valentina David, L'isola che attende il messia, GEO n. il. szám, 2006. november, Ed. Gruner+Jahr/Mondadori Spa, Milano. Johannes Fiebag, Contatti con intelligenze extraterrestri, Ed. Mediterranee, Roma 1994. Dizionario Zanichelli Editore Spa - Bologna 1996-2002. N. Tommaseo - B. Bellini, Dizionario della lingua italiana, Torino, 1865-1879. Mitologia e religioni, 1st. Geografico De Agostini - Novara 1980. G. Contenau, La civiltà degli Assiri e Babilonesi, Ed. Ferni. Helmut Uhlig, I Sumeri, Garzanti Editore 1979, 1981, 1997. G. Roux, Ancient Iraq, London, George Alien & Unwin, 1964, 1992. The Legend of Sargon, az Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament című könyvből, Ed. J. B. Pritchard, Princeton, N. J, 1950, 3rd edition, 1969.

L'antico Testamento in ebraico trasliterato - Biblia Hebraica Stuttgartensia - Deutsche Bibelstiftung, Stuttgart, 1977. I. Testa Bappenheim-F. Lampugnani, Bibbia e Antropologia, Bibbia e Oriente 1976. Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, Ed. Einaudi, Torino 1992. G. Furlani, Miti Babilonesi ed Assiri, Ed. Sansoni, Firenze 1958. S. N. Kramer, I Sumeri. Alle radici della storia, Ed. Newton &Compton- 1979. S. N. Kramer, Sumerian Mythology, NY, Harper Bros, 1961. G. Pettinato, I Sumeri, Ed. RCS Libri spa 2005. Mitologia assiro-babilonese, a cura di G. Pettinato Ed. UTET, Torino 2005. G. Furlani, La Religione Babilonese ed Assira, Zanichelli Editore, Bologna 1929. L. W. King, The epic ofcreation, translate (from the Seven tablets of Creation), London 1902. Il Nuovo dizionario Hazon Garzanti Ing/Ita - Ita/Ing, Garzanti Editore spa 1990. L. Whitney, Vagabondi nello spazio, Zanichelli Editore, Bologna 1994. Alessandro Braccesi, Giovanni Caprara, Margherita Hack, Alla scoperta del Sistema Solare, Ed. Mondadori 1993, 2000. http://www.fondazionegalileogaliei.it http://asv. vatican.va/it/doc/l 616.htm Focus n. 64 del 15/2/1998. Patrick Young, Deriva dei continenti e oceani in movimento, Ed. N. Zanichelli, Bologna, 1980. Focus n. 60 del 15/10/1997. Rai Educational, www.expiora.rai.itEd. ERI Roma, 1975. Newton, www.newton.rcs.it - Gruppo Ed. RCS Milano 1975. Tom Van Flandern, Dark Matter Missing Planets & New Comets, North Atlantic Books, Berkeley California, 1993. Alexander MacFarlane MOOD, Franklin A. Gabriel, D. C. Boes, Introduzione alla Statistica. McGraw-Hill Companies, 1988. Jewitt, Scott S. Sheppard e J. Kleyna, le Scienze, 458. szám, 2006. október (a Scientific American olasz kiadása). http://www.nasa.gov (National Space Science Data Center-NSSDC). D. Jewitt, Scott S. Sheppard e J. Kleyna, 50. oldaltól, le Scienze, 458. szám, 2006. október. http://www-geology.ucdavis.edu/faculty/moores.html. Focus, 116. szám, 2 0 0 2 / 6 / 1 5 , 110. old. Robert Graves e Raphael Patai, Miti Ebraici, Ed. TEA, 2007. P. Bonaventura Mariani, La Sacra Bibbia, Garzanti, 1964.

272

Cari Sagan és Josif Smuelovic Sklovskij - Intelligent life in the Universe - Holden-Day Inc. 1966. Olasz verzió La vita intelligente nell'universo, Giangiacomo Feltrinelli Editore, 1980 Milano. Elena Cassin, Jean Bottéro, Jean Vercoutter szerkesztésében, Storia Universale 4, Gli Imperi dell'Antico Oriente III, Ed. Feltrinelli 1969, Milano. L. Giacardi, L'alba dei numeri, Ed. Dedalo, Bari 1987. O. Neugebauer, The Exact Sciences in Antiquity, Ed. Brown University Press, Providence, Rhode Island, 1957, Olasz kiadàs Le scienze esatte nell'antichità, Giangiacomo Feltrinelli Editore, Milano 1974. http://voyager.ipl.nasa.gov/spacecraft/goldenrec.html. S. N. Kramer, From the tablets ofSumer, The Falcon's Wing Press, Indian Hills (Colorado) 1956 - olasz verzió Giuliana Lenghi Balestra, I Sumeri agli esordi della civiltà Aldo Martello Editore, Milano 1958.

II. rész

G. Pettinato, / Sumeri, RCS Libri spa, 1995. L. Woolley, Urdei Caldei, G. Einaudi Editore Torino 1958 - Eredeti cím: Excavation at Ur, Ernest Benn, Ltd London. Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, Ed. Einaudi, Torino 1992. G. Roux, Ancient Iraq. S. N. Kramer, The Sacred Marriage, Rite Bloomington, Indiana Univerity Press 1969. David Rohl, Legend The Genesis of Civilisation, © David M. Rohl, 1998 olasz változat La Genesi aveva ragione, Ed. Piemme 2000. S. N. Kramer, The Sumerian - their history, Culture and Character, University of Chicago Press, Chicago, USA 1963/1971. S. N. Kramer, The Sumerian. The Authorized Version or King James Version (KJV), 1611, 1769. LA SACRA BIBBIA (CEI), Centro Editoriale Dehoniano, Bologna 1990. E. Cleator, Linguaggi perduti, Garzanti 1964 - eredeti változat: Lost Languages by P. E. Cleator 1959. G. Pettinato, La scrittura celeste, A. Mondadori Editore, Milano 1998. T. Jacobsen, The Sumerian Kinglist, a G. Pettinato, / Sumeri című könyvében. S. N. Kramer, / Sumeri alle radici della storia, Newton & Compton - 1989. Il Libro dei Giubilei, Ed. UTET, Torino 1993. R. Labat e F. Malbran-Labat, Manuel d'épigraphie akkadienne, Ed. Geuthner, Paris 1976. 273

William H. Stiebing, Ancient Near Eastern History and Culture, Prentice Hall, 2004. Thorkild Jacobsen, The treasures of darkness, Yale University Press, USA 1976. S. N. Kramer, / sumeri agli esordi della civiltà. G. Pettinato, Mitologia Assiro Babilonese. G. R. Castellino, szerkesztésében, Testi sumerici ed accadici UTET Torino 1977. S. N. Kramer, Sumerian Mythology, Harper & brothers, News York 1961. G. Semerano, Le origini della cultura europea, Vol. II - Dizionari etimologici, Ed. Leo S. Olschki, Firenze 1994. Il Codice di Hammurabi, Luca Torre Editore, Napoli 2004. J. B. Pritchard, Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament with Supplement, Princeton University Press, USA 1969. Bonomi Ponzi, L'Età Preistorica, in Storia Illustrata della civiltà dell'Umbria a cura di Raffaele Rossi, Terni; Michele Giorgini szerkesztésében, Elio Sellino Editore, Milano 1993. A. Rolla, Il Messaggio della salvezza, Ed. LDC, Torino 1968. Dizionario De Mauro Paravia, www.demauroparavia.it/U9666. V Marcozzi, L'uomo nello spazio e nel tempo, Ed. Ambrosiana, Milano, 1953 a Bibbia ed Antropoligia könyvben. Franco Montanari, Vocabolario della lingua greca, Ed. Loescher, 2004, 2° kiadás. Natural History Magazine, Inc., 2007, http://www. naturalhistorymag. com/index, html. G. Pettinato, Mitologia Assiro Babilonese. G. Pettinato szerkesztésében, Mitologia Sumerica, Ed. UTET, Torino 2001. Tullio Tentori szerkesztésében, Popol Vuh - Il Libro Sacro dei Quiché, Editori Associati spa, Milano 1988.

HI. rész

G. Spedini, Antropologia Evoluzionista. La Bibbia di Gerusalemme, Ed. CEI 1971. Bottéro-Kramer, Uomini e... S. N. Kramer, Mythologies of the Ancient World, Anchor Book, Doubleday & Company Inc., Garden City, New York 1961. G. Smith, Chaldean account of Genesis, London, 1875, Elibron Classic 2000.

274

Joseph Campbell, 1964, The Masks ofGod. Occidental Mythology. Olasz változat: Le maschere di Dio, Arnoldo Mondadori Editore, 1992. G. Furlani, Riti Babilonesi e Assiri, Ed. Istituto delle edizioni accademiche, Udine 1940. Derrick Sherwion Bailey, Sexual Relatione in Christian Thought, Harper, New York 1959. R. Graves e R. Patai, / miti ebraici, Longanesi & C, Milano 1980. I. Testa Bappenheim - F. Lampugnani, Bibbia e... S. Langdon, Le poème sumérien du paradis, du déluge e de la chute de l'homme, Editions Ernest Leroux, Paris 1919. G. Pettinato szerkesztésében, Mitologia Assiro Babilonese. E. A. Speiser.AALE.7: T. Jacobsen, The Sumerian Kinglist, The University of Chicago Press, USA 1939. C. Léonard Wooley, The Sumerians, W.W. Norton & Company, Inc. N.Y 1965. G. Gjorgjevski, Enigma degli enigmi: un contributo allo studio della composizione della raccolta salomonica, Editrice Pontificia Università Gregoriana, 2001. Umberto Galimberti, Il gioco dele opinioni, Feltrinelli Edizioni, 2004. F. Engels, L'origine della famiglia, della proprietà privata e dello stato, Ed. Riuniti, Roma 1993. R. Labat, E M. Labat, Manuel d'épigraphie... L. Morandi, I vangeli gnostici, Adelphi Editore, Milano 1995. Erich Neumann, La Grande Madre, Astrolabio-Ubaldini Editore, Roma 1981. G. Semerano, Le origini della cultura europea, voi. II. H. Th. Prof. Dott. Bossert, Le Grandi civiltà del passato - Assiri, sumeri, Babilonesi, Giuseppe Furlani tudományos lektorálásával, Ed. Primato Spa, Roma 1957. Gabriel-Aldo Bertozzi Teratologia del serpente, Bérénice-ben, Angelus Novus Edizioni, VII. év, 19. szám, 1999. március. Dizionario Larousse della civiltà egizia, Gremese Editore, 2002. Rabbi Matityahu Clark, Etimological Dictionary of BIBLICAL HEBREW, Feldheim Publishers, Jerusalem, Israel 1999. Ottorino Pianigiani, Vocabolario Etimologico della Lingua Italiana. Dante Alighieri, Le poesie liriche, Tipografica Menicanti, Roma 1843. R. Graves - E. Patai, / miti ebraici, Longanesi, Milano 1980.

2/'.

IV. rész

Gabriella Spedini, Antropologia evoluzionistica. La Bibbia di Gerusalemme. Rabbi Matityahu Clark, Etimological Dictionary of BIBLICAL HEBREW. Paolo Sacchi szerkesztésében Apocrifi delVAntico Testamento I. kötet, Editori Associati Spa, 1990-1997 UTET licensz alapján, Torino 1981 e 1989. Dizionario Zanichelli Editore, Bologna 2009. Teologia del Vecchio Testamento, Prof. D. Pintonello fordításában, szerző Paolo Heinisch, a nimegai egyetem teológiaprofesszora (Hollandia) - Ed. Marietti (To-Rm) 1959. Hebrew and Chaldee Lexicon to the Old Testament Scriptures by Wilhelm Gesenius (often simply referred to as Gesenius's Lexicon), Ed. Crocker and Brewster, Boston 1844. Sumerian Lexicon, Copyright © 1996-1999 John Alan Halloan. R. és F. M. Labat, Manuel d'épigraphie akkadienne. Georgius Syncellus (Chronographia), Georgius Syncellus et Nicephorus Cp., Bonnae, Weber, 1829. Zanichelli, Dizionario Greco, Perugia Edizioni, 2003-2006. Matthew Black, The Book of Enoch or I Enoch - a new English Edition, Ed. E. J. Brill, Leiden (NL) 1985. Franco Manzi, Melchisedek e l'angelologia nell'Epistola agli Ebrei e a Qumran, Editrice Pontificio Istituto Biblico, Roma 1997. Maxwell J. Davidson, Angels at Qumran - a comparative study of 1 Enoch 1-36, 72-108 and sectarian writing from Qumran, Ed. Continuum International Publishing Group, 1992. Garzanti - Dizionario di italiano, Ed. 2003. Bottéro-Kramer, Uomini e dèi... John Alan Halloran, Sumerian Lexicon. Andrew Collins, Gli Ultimi dei, Sperling & Kupfer Editori SpA, 1997. R. H. Charles, Book of Enoch: Together with a Reprint of the Greek Fragments, note al testo. Luigi Fusella, Apocrifi dell'Antico Testamento II. kötet. N. Avigad and Y. Yadin, A Genesis Apocryphon - a scroll from the wilderness of Judaea, The Magnes press of the Hebrew University and Heikhal Ha-Sefer, Jerusalem, 1956. R. Graves e R. Patai, I Miti Ebraici.

276

Teologia del Vecchio Testamento, Prof. D. Pintonello fordításában, szerző Paolo Heinisch, a nimegai egyetem teológia­ professzora (Hollandia) - Ed. Marietti (To-Rm) 1959. J. Bottéro, L'Oriente antico - Dai Sumeri alla Bibbia, Ed. Dedalo 1994. Libro dei Giubilei, idézet az Apocrifi dell'Antico Testamentóból.

Epilógus

Bottéro-Kramer, Uomini e dei... C. H. Hapgood, Lo scorrimento della crosta terrestre, Ed. Einaudi, 1965 (eredeti: Earths shifting crust: a key to some basic problems of earth science/witn collaboration of. J. H. Campbell; foreword by Albert Einstein, Ed. Pantheon Books Inc., New York 1958). M. A. Cremo, R. L. Thompson, Archeologia proibita, Newton & Compton, 2002, (eredeti cim The Hidden History of the Human Race, Bhaktivedanta Book Publlishing, Inc., Los Angeles 1996).

Magyar nyelvű ajánlott irodalom

Mint az olvasó bizonyára megfigyelte, Biagio Russo elsősorban olasz n y e l v ű munkákból, illetve más, nemzetközi nyelveken megjelent tanulmányok olasz fordításaiból dolgozott; lábjegyzeteiben szinte kizárólag ilyenekre hivatkozik Ezért a magyar olvasóközönség számára összegyűjtöttük azokat a legfonto sabb - és mindenekelőtt megbízható - műveket, amelyek magyar nyelven is el­ érhetőek; ezek átfogó ismereteket, az eredeti szövegen alapuló fordításokat, va­ lamint szakirodalmi tájékoztatást is nyújtanak az ókori Mezopotámia kultúrája iránt érdeklődők számára. Bermant, Chaim-Weitzman, Michael (Ford. Fröhlich Ida, ell. Vargyas Péter), Egy ismeretlen ókori civilizáció. Ebla. Budapest: Gondolat, 1986 (eredeti: Ebla, An Archaeological Enigma. London: Weidenfeld and Nicolson, 1979).

Fröhlich, Ida, A qumráni szövegek magyarul. Studia Orientalia, 1. Piliscsaba: PPKE BTK, 1998. Fröhlich, Ida-Dobos, Károly Dániel, szerk., Henok könyvei. Ószövetségi Apokrifek, 1. Püiscsaba: PPKE BTK, 2009. Háklár, Noémi, 'A Gilgames-eposz'. Antik Tanulmányok, 42/1-2 (1998), pp. 207-259.

Harmattá, János, szerk., Ókori keleti történeti chrestomathia. 2 Osiris tankönyvek. Budapest: Osiris, 1965, 2003 . Komoróczy, Géza, „Fénylő ölednek édes örömében...". A sumer irodalom 2 kistükre. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1970, 198 3 . Komoróczy, Géza et al, Mitológiai ábécé. Budapest: Gondolat, 1970, 1973 2 , 1978 3 , 1985 4 .

Komoróczy, Géza, A sumer irodalmi hagyomány. Tanulmányok. Elvek és utak. Budapest: Magvető, 1979. Kuhrt, Amélie (Ford. Mohay, Gergely, ell. Kőszeghy, Miklós), Az ókori Közel-Kelet. Studia Orientalia, 4. Piliscsaba: PPKE BTK, 2005 (eredeti: The Ancient NearEast, c. 3000-300 BC, I—II. London New York: Routledge History of the Ancient World, 1995) [megjegyzés: a magyar változat csak hét fejezetet tartalmaz az eredeti műből].

Jegyzetek

Moorey, Peter Roger Samuel / Rakovszky, Zsuzsa, ford. / Komoróczy, Géza, ell. / Hahn, István, előszó, Bibliai tájak. A múlt születése. Budapest: Helikon, 1984, 1985 [Biblical Lands. Lausanne: Elsevier Publishing Projects SA, 1975). Oates, David - Oates, Joan / Puskás, Ildikó, ford. / Komoróczy, Géza, előszó, A civilizáció hajnala. A múlt születése. Budapest: Helikon, 1983, 1993 (eredeti: The Rise of Civilization. Lausanne: Elsevier Publishing Projects SA, 1976). Oates, Joan / Böröczki, Tamás, szerk. / Valló, Gábor, ford. / Bácskay, András, ell., Babilon. Budapest: General Press, 2008 (eredeti: Babylon. Ancient Peoples and Places, 94. London: Thames 2

2

and Hudson, 1979, 1986).

1

Oppenheim, A. Leo / Reiner, Erica, előszó / Gödény, Endre, ford., Az ókori Mezopotámia. Egy holt civilizáció portréja. Budapest: Gondolat, 1982 (eredeti: Ancient Mesopotamia. Portrait of a Dead Civilization. Chicago: The University of Chicago, 1964, 1977 ). Postgate, Nicholas / Háklár, Noémi, ford. / Komoróczy, Géza, utószó, Az első birodalmak. A múlt születése. Budapest: Helikon Kiadó, 1985 (eredeti: The First Empires. Lausanne: Elsevier Publishing 2

Projects SA, 1977).

Rákos Sándor, Gilgames. Agyagtáblák üzenete. Budapest: Magyar Napló írott Szó Alapítvány, 2004* [megjegyzés: e szöveggyűjtemény műfordításokat tartalmaz]. Roaf, Michael / Dezső, Tamás, ford. / Kalla, Gábor, ell, A mezopotámiai világ atlasza. Az ókori Mezopotámia, Anatólia, Irán, Palesztina és Szíria. Budapest: Helikon - Magyar Könyvklub, 1998 (eredeti: The Cultural Atlas of the World. Mesopotamia and the Ancient Near East. Oxford: Andromeda Oxford Ltd., 1990, 1992). Vermes, Géza/ Hajnal, Piroska, ford., A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története. Osiris könyvtár, történelem. Budapest: Osiris Kiadó, 1998, 2005 (eredeti: The Dead Sea Scrolls. Qumran in Perpective. London: SCM Press Ltd., 1994).

2 3 4

Teremtés könyve 2, Jeruzsálemi Biblia, C.E.I. 1971. A magyar idézet: Vizsolyi Biblia, Mózes első könyve, 1986. C. Darwin, L'origine della specie, Boringhieri, Torino, 1980. G. P. Panini, Il grande libro della mitologia, Mondadori, 1993. Focus 126,26. old. 2003/4 lapszám.

5

M. Fronte, Focus 117, 94. old. 2002/7 lapszám. Focus De 36. szám, 280. old. 1997. 01. 09. 7 Quel gigante non era nostro nonno, Focus 97. old. 60/1997. 8 Id.; M. Annina, La nostra statura non é cresciuta anzi, siamo un po' rimpiccioliti, 22. old. (1997/06/8), Corriere della Sera. 9 University of Liverpool, Mercury Press, Focus 39/1996. 10 Focus De 39. szám, 1996/§9. 23, 178. old. 11 Science, 1982 április, 6-7. old. David Pilbeam, „HumansLose an Early Ancestor". 12 S. Zuckerman, Beyound The Ivory Tower, New York, Toplinger 6

Publications, 1970, 75-94. old. 13

Scientific and Cultural Organization, Published in 1969 by United Nations Educational, Paris 14 V. David, L'isola che attende il messia, GEO 11. szám, 2006. november, Gruner+Jahr/Mondadori Spa, Milano 15 J. Fiebag, Contatti con intelligenze extraterrestri, Edizioni Mediterranee, Roma 1994. 16 Dizionario Zanichelli Editore Spa, Bologna 1996-2002. 17 N. Tommaseo-B. Bellini, Dizionario della lingua italiana, Torino, 1865-1879. 18

Mitologia e religioni, Ist. Geografico De Agostini, Novara 1980. 19 Dizionario Zanichelli, op. cit. 20 G. Contenau, La civiltà degli Assiri e Babilonesi, Ferni; Helmut Uhlig prózájával az,,/Sumeri"című könyvből, Garzanti Editore 1979, 1981, 1997; G. Roux, Ancient Iraq, 512. old., London, George Alien & Unwin, 1964, 1992; J. B. Pritchard, Princeton, The Legend of Sargon az Ancient Near Eastern Text Relating to the Old Testament című könyvből, 119. old. N.J., 1950, harmadik kiadás, 1969. ;'HI

21

2 2

2 3

24

25

26

2 7

28

29

3 0

31

32

3 3

34

35

3 8

37

38

39

40

Kivonulás, 1,22 Vizsolyi Biblia. Kivonulás, 2,1:10, Vizsolyi Biblia. AVilág teremtése 1,1: 31-2,1-3, Vizsolyi Biblia. Az Ótestamentum héberül transzliterálva, Biblia Hebraica Stuttgartensia, Deutsche Bibelstiftung, Stuttgart, 1977. Testa Bappenheim - Lampugnani, Bibbia e Antropologia, 89. old. Bottero-Kramer, Uomini e dei della Mesopotamia, 528. old.-tól, Einaudi, Torino, 1992. A Világ teremtése 1,1:26. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 10. old., Sansoni, Firenze 1958; Botte ro-Kramer, Epopea della creazione, 640. old., Uomini e dèi della Mesopotamia. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri. S. N. Kramer, / Sumeri. Alle radici della storia, 201-228. old., Newton & Compton 1979. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri. S. N. Kramer, Sumerian Mythology, 69. old. NY, Harper Bros, 1961. G.Pettinato, I sumeri, RCS Libri spa 2005. British Museum (K.3050 és K.2964); G. Pettinato, Mitologia Assiro Babilonese, 43. old. UTET, Torino 2005; „L" írás 13-18. sor, R. Labat fordítása a Storia Universale 4 könyvben, 93. old., Gli Imperi dellAntico Oriente III, Elena Cassin, Jean Bottéro, Jean Vercoutter szerkesztésében, Feltrinelli 1969, Milano. Lerroy Waterman-idézet a Storia Universale 4, Gli Imperi dell'Antico Orientale III, Elena Cassin, Jean Bottéro, Jean Vercoutter szerkesztésében, 93. old. Feltrinelli 1969, Milánó. A magyar fordítást készítette: Földi Zsombor - 2012. G. Pettinato, I Sumeri, RCS Libri spa 2005; / re di Sumer I, Paideia, Brescia 2003. G. Pettinato, / re di Sumer I. Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 642. old. op.cit.; G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 39. old., op. cit. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 13. old. G. Roux, Ancient Iraq, 96. old., London, George Alien & Unwin,

1964, 1992. 41

42

4 3

44

Ua. 77. old; Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 698. old.; Mitologia assiro-babilonese, 102. old., G. Pettinato szerkesztésében. K. van der Toorn, Bob Becking, Pieter Willem van der Horst; Dictionary ofDeities and Demons in the Bible, 502. old. Wm. B. Eerdmans Publishing 1999. G. Pettinato, Isumeri, 317. old., RCS Libri S.p.A, Milano 2005; Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 207. old. Agushaya, Inanna egyik díszítő jelzője; Bottéro-Kramer, Uomini e dèi, 208. old.

282

45

46

47

48

Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 698. old G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 77. old. G. R. Castellino, Testi sumeri e accadici, 399. old. UTET, Torino 1977. II Codice Hammurabi, 39. old. Luca Torre Editore, Napoli 2004. Dizionario Zanichelli Editore Spa, Bologna 1996-2002. Alessandro Braccesi, Giovanni Caprara, Margherita Hack, Alla scoperta del Sistema Solare, 10-11. old., Mondadori, Milano

1993, 2000. 49

50

51

52

53

54

55

56

57

58

59

60

61

62

63

64

65

G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 77. old.; S. N. Kramer, Sumerian mythology, Harper & Brothers, N. York 1961. Mitologia assiro-babilonese, 536. old., G. Pettinato szerkesztésében, UTET, Torino, 2005. Da EN = ÚR és KI = Föld, S. N. Kramer, I sumeri agli esordi della civiltà, 254. old., A. Martello Editore, Milano 1958. Ua. 534. old; H. Uhlig, I sumeri, 277. old., Garzanti Editore 1997. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 78. old. Mitologia assiro-babilonese, 104. old., G. Pettinato szerkesztésében. Dizionario Zanichelli Editore Spa, Bologna 1996-2002. Ua. The formation of Uranus and Neptune in the Jupiter-Saturn region of the Solar System Edward W. Thommes, Martin J. Dunkanl and Harold F. Levison2: 1. Department of Physics, Queen's University, Kingston, Ontario, Canada K7L 3N6; 2. Space Studies Department, Southwest Research Institute, Boulder, Colorado 80302, USA Nature 402, 635-638 (December 9, 1999) http://www.nature.com/nature/journal/v402/n6762/abs/402635a0.html. The Formation of Uranus and Neptune among Jupiter and Saturn, Edward W. Thommes, Martin J. Duncan and Harold F. Levison The Astronomical Journal, kötet 123 (2002 May), pages 2862-2883, a The American Astronomical Society-hez tartozik; Dudley Observatory; American Institute of Physics, New York, USA http://www.journals. uchicago.edu. Dizionario Zanichelli Editore Spa, Bologna 1996-2002. Lásd 49. old. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 39. old.; Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 657. old. Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 644. old. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 39. old. Ua. Mitologia Assiro Babilonese, 106. old. - G. Pettinato szerkesztésében. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 41. old. Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 646. old.; Mitologia Assiro - Babilonese, 107. old. És G. Pettinato UTET.

66

Bottero-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, I. Tábla, v. 96., 103., 647. old.; G. Furlani, Miti Babilonesi ed Assiri, I. Tábla, v. 96., 42. old. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 42. old. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 42. old. G. Furlani, La religione Babilonese e Assira, 13. old. Zanichelli Editore, Bologna 1929. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 49. old. Enuma Elish 110. verssor, melyet Bottéro-Kramer fordított az Uomini e dèi della Mesopotamia, 647. old. 109. verssor az Enuma Elisaől, melyet G. Furlani fordított a Miti Babilonesi e Assiri 42. old. 73 Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 701. old. 1 . Tábla 126. verssor Enuma Elish G. Furlani gondozásában a Miti Babilonesi e Assiri c. könyv 43. old. 1 . Tábla 143. verssor Enuma Elish Bottéro-Kramer Uomini e dèi della Mesopotamia. 1 . Tábla 146. verssor Enuma Elish G. Pettinato gondozásában. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 82. old., 146-147. fejezet. The epic ofcreation, L. W. King, translate from the Seven tablets of Creation, London 1902. Mitologia assiro - babilonese, 116. old. G. Pettinato szerkesztésében. Ua. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 9 1 - 9 2 . old., 6 7 - 7 0 . lábjegyzet. Immanuel Kant, 1755 ,,1'ipotesi nebulare"; L. Whitney, Vagabondi nello spazio, 331. oldaltól, Zanichelli, Bologna 1994. Pierre Simon Laplace, 1796 ,,1'ipotesi nebulare"; L. Whitney, Vagabondi nello spazio, 331. oldaltól, Zanichelli, Bologna 1994. Kb. 25 napig és 9 óráig tart: Alessandro Braccesi, Giovanni Caprara, Margherita Hack, Alla scoperta del Sistema Solare, 21. old. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 76. old. http://www. fonazionegalileogalilei. it, http://asv.vatican. va/it/doc/1616. htm. A Föld, számítógéppel korrektúrázva, az ERSI műhold képei alapján, Focus 64. szám, 137. old., 1998/2/15. 88 Alessandro Braccesi, Giovanni Caprara, Margherita Hack, Alla scoperta del Sistema Solare, 6. old. m Alla scoperta del Sistema Solare, 231. old. 90 Focus 60. szám, 94. old. 1997/10/15. 91 Rai Educational, www.explora.rai.it ERI Roma, 1975; Newton, www.newton.rcs.it - Gruppo RCS, Milano 1975. 92 Mondadori 1993, 2000, Margherita Hack irta, Giovanni Caprara újságíróval és Alessandro Braccesi csillagásszal együtt. 93 Tom Van Flandern, Dark Matter Missing Planets..., 159. old.

67

68

69

70

71

72

7 4

7 5

7 6

94

Brown Harrison (Institute for Nuclear Studies and Department of Chemistry, University of Chicago, Chicago, Illinois) és Patterson Clair Cameron (Division of Geological and Planetary Science, California Institute of Technology), The composition ofmeteoritic matter, III. Phase equilibria, genetic relationships and planet structure. J. Geology 1948 (T. Van Flandern, 228. old. és folytatásában). 95 www.nasa.gov (National Space Science Data Center - NSSDC). 96 www.nasa.gov. 97 Alla scoperta del Sistema Solare, 228. old. 98 D. Jewitt, Scott S. Sheppard e J. Kleyna, 50. old. és tovább, Le Scienze, 458. old. 2006. október (a Scientific American olasz kiadása). 99 http://www.geology.ucdavis.edu/faculty/moores.html. 100 Focus 116. szám, 110. old. 2002/6/15. 101 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 76. old.; R. Graves e R. Patai, Miti ebraici, 35. old. TEA 2007. 102 P. Bonaventura Mariani, La Sacra Bibbia, Garzanti 1964. 103 Enuma Elish, V. Tábla, 6. verssor, G. Furlani fordításában, Miti Babilonesi e Assiri.

7 7

104

78

105

79

8 0

81

82

83

84

85

86

87

284

Lásd 54-55. old.

G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 96. old. Mit Sieben Siegeln versehen: das Siegel in Wirtschaft und Kunst des Alten Orients, herausgegeben von Evelyn Klengel-Brandt, 7. ábra a 8. oldalon, Editore Ph. Von Zabern, Berlin: Staatliche Museen zu Berlin,Vorderasiatisches Museum, 1997. 107 G. Pettinato, La scrittura celeste, la nascita dell'astrologia in Mesopotamia, 103. old., Mondadori, Milano, 1998. 108 Storia Universale 4, Gli Imperi dell'Atlantico Oriente HI, a cura di E. Cassin, J. Bottéro, J. Vercoutter, 93-94. old., Feltrinelli, Milano, 1969. 109 G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 35. old. 110 P. Bonaventura Mariani, in La Sacra Bibbia. 111 © Yale Babylonian Collection and West Semitic Research. na p r o f Livia Giacardi, jelenleg a Torinói Egyetemen tanítja a kiegészítő matematikát. 113 L. Giacardi, L'alba dei numeri, 62. old. Dedalo, Bari, 1987. 114 O. Neugebauer - The Exact Sciences in Antiquity - Brown University Press, Providence, Rhode Island, 1957 - olasz kiadás Le scienze esatte nell'antichità, 52. old. Giangiacomo Feltrinelli Editore, Milano 1974. J. J. O'Connor and E. E Robertson, St. Andrews - University of Scotland, 2000 December, http://www-history.mcs.st-andrews.ac.uk/ HistTopics/Babylonian_Pythagoras.html L. Gicardi, L'alba dei numeri, Sistema di numerazione e calcolo algebrico della Terra tra i due fiumi. http://voyager.jpl.nasa.gov/spacecraft/goldenrec.html. 106

115

116

1,7

r

28 i

118

S. N. Kramer, From the Tablets of Sumer, The Falcon's Wing Press, Indian Hills (Colorado) 1956, olasz ford. Giuliana Lenghi Balestra, I Sumeri agli esordi della civiltà, XX. old., Aldo Martello Editore, Milano 1958. S. N. Kramer, a From the Tablets of Sumer olasz kiadása. Ua. XIII. old. Ua. 146. old. Lásd 35. jegyzet a 49. oldalon. G. Pettinato, I Sumeri, 56. old. RCS Libri spa 1995. G. Pettinato, I Sumeri, 57. old. L. Wolley, Ur dei Caldei, 59. old., G. Einaudi Editore, Torino 1958; (eredeti cím: Excavations at Ur, Ernest Benn, Ltd. London 1954). G. Roux, Ancient Iraq, 75. old. G. Roux, Ancient Iraq, 84. old. S. N. Kramer, The Sacred Marriage Rite, Bloomington, Indiana University Press 1969. G. Pettinato, / Sumeri, 59. old. Lásd 35. old. David Rohl, Legend The Genesis of Civilisation, © David M. Rohl, 1998, (a könyv olasz címe: La Genesi aveva ragione, 130. oldaltól, Piemme 2000). S. N. Kramer, The Sumerians - their History, Culture and Character, 290. old., University of Chicago Press, Chicago, USA 1963/1971. S. N. Kramer jelzett mű. 134 S. N. Kramer, The Sumerians, 297. old. 135 S. N. Kramer, The Sumerians, 297. old. 136 Ua. 137 S. N. Kramer, The Sumerians, 298. old. 138 The Authorized Version or King James Version (KJV), 1611 1769. 139 LA SACRA BIBBIA della CEI, Centro Editoriale Dehoniano, Bologna 1990. 140 S. N. Kramer, The Sumerians, 298. old. 141 P. E. Cleator, Linguaggi perduti, 121. old., Garzanti 1964, (eredeti verzió: Lost Languages by P. E. Cleator 1959). 142 Ua., 121. old. 143 Ua., 122. old.; G. Pettinato, 56. old., I Sumeri. 144 D. Rhol, 132. old. 145 G. Pettinato, La scrittura celeste, 22. old. 146 T. Jacobsen, The Sumerian King List, in G. Pettinato, / Sumeri, 67. old. 147 S. N. Kramer, ISumeri alle radici della storia, 215. old.; és más assziriológusok. 148 A feldolgozás a Biblia, Teremtés könyve 5,1 - 3 2 oldalakból vett adatok alapján történt. 149 Lásd a 124. old.

119

120

121

122

123

124

125

126

127

128

129

130

131

132

133

286

150

Giovanni Maria Pace, La Repubblica, 2002. február 5. Umberto Folena, Avvenire, 1999. december 30. 152 A feldolgozás a Biblia, Teremtés könyve 11 és az utána következő részek alapján történt. 153 Jubileumok könyve, Il libro dei Giubilei, IV, 10 és tovább, UTET, Torino 1993. 154 Jubileumok könyve, Il libro dei Giubilei, IV, 10. oldaltól. UTET, Torino, 1993. 155 Erkölcsi Levelek, 70. 156 Simone Bastianoni, a Sienai Egyetem professzora, tagja a Comitato degli standard del Global Footpoint networknek, www.altraeconomia.it, 2007. okt. 16. 157 R. Lábat és E Malbran-Labat, Manuel d'épigraphie akkadienne, Geuthner, Paris 1976; William H. Stiebnig, Ancient Near Eastern History and Culture, Prentice Hall, 2004. 158 T. Jacobsen, The Treasures of Darkness, 78-79. old., Yale University Press 1976. 159 S. N. Kramer, The Sumerians, 285. old. 160 Teremtés könyve - Genesis 17, La bibbia, C.E.I. 161 G. Pettinato, Mitologia Assiro Babilonese, 536. old. 162 Enki ordinatore del mondo, Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 171. oldaltól. T. Jacobsen, The treasures of darkness, 140. oldaltól, Yale University Press 1976; Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 55. old. S. N. Kramer, / Sumeri agli esordi della civiltà 99. old. T. Jacobsen, The treasures of darkness, 107. old. R. Labat, E Malbran-Labat, Geuthner Manuel, Paris 1994. T. Jacobsen, The Treasures of Darkness, 107. old. Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 11. illusztráció. S. N. Kramer, I Sumeri agli esordi della civiltà 138-139. old. Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 563. old.; G. Pettinato, Mitologia Assiro Babilonese, 31. old. S. N. Kramer, The Sumerians, 123. old. Bottéro-Kramer, Uomini e dèi... 58. old. T. Jacobsen, The treasures of darkness, 86. old. S. N. Kramer, The Sumerians, 122. old. Testi sumerici e accadici a cura di G. R. Castellino, 83. old. UTET, Torino 1977. Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della Mesopotamia, 207. old. I. jegyzet. G. R. Castellino, Testi sumeri ed accadici, 547. old. T. Jacobsen, The treasures of darkness, 17. old. Lásd. 146. old. II Poema diAtrahasis, Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 564. old. Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 191. old. 151

163

164

165

166

167

168

169

170

171

172

173

174

175

176

177

178

179

180

181

182

S. N. Kramer, Sumerian Mythology, 70. old., Harper & Brothers, New York 1961. Olasz verziója az. I Sumeri agli esordi della civiltà, 110-111. old.; Bottéro-Kramer, Uomini e dèi..., 193. old. Ua. G. Furiarli, Miti Babilonesi e Assiri, 61. old. G. Semerano, Le origini della cultura europea - II. kötet, XIII, XVI. old. R . Labat, Manuel depigraphie akkadienne, 99., 237. old.; G. Semerano, Le origini della cultura europea - Voi. II. Dizionari etimologici, 427. old., Leo S. Olschki, Firenze 1994. G. Semerano, Le origini della cultura - europea - Voi. II, 669. old. G. Furlani, Miti Babilonesi e Assiri, 98. old. II codice di Hammurabi, Luca Torre Editore, Napoli 2004. R. Labat - F. Malbran-Labat, Manuel d'èpigraphie akkadienne. Sumerian Lexicon, Copyright © 1996-1999 John Alan Halloran. L. J. B. Pritchard, Ancient Near Eastern Texts Relating to the Old Testament with Supplement, 68. old., Princeton University Press, USA 1969. L. Bonomi Ponzi, UEtà Preistorica, in Storia Illustrata delle ditta dell'Umbria Raffaele Rossi szerkesztésében, Terni, M. Giorgini szerkesztésében, Eliso Sellino Kiadó, Milano 1993. 3 7 - 4 6 . old. G. Pettinato, Mitologia Assiro... 536. old.; Bottéro-Kramer, Uomini e dèi della... 570. old. A. Rolla, Il Messaggio della salvezza, LDC, Torino 1968, idézet Taylor „New Zealand" című művéből, 107. old. 39. szám. 197 Dizionario De Mauro Paravia, www.demauroparavia.it/119666. 198 A la Repubblica című napilap online oldala, 2007. szeptember 5. http:/www. repubblica, it/2007/02/'sezione/scienza _e_tecnologia/ staminali-2/embrioni-chimera/embrioni-chimera.html. 199 MolecularLab honlapjáról: Il mondo della ricerca scientifica, http://www.molecularlab.it/news/view.asp?n=3140. 200 A RAI Radio Televisione Italiana honlapjáról 2001. október 26. http://www. rat. it/news/aricolonews/0,9217,6316,00. html. 201 Az Associazione Nazionale Medici Veterinari Italiani napilap honlapjáról 2002. február 18. http://www.anmvioggi.it/407/18-02-02/ e-adesso-cloniamo-il-cane. 202 E. Dusi, a la Repubblica című napilap portáljáról 2008. január 18. http:/'/www. repubblica, it/2007/11/'sezioni/'scienza _e tecnologia/ wilmut-staminali/clonati-embrioni/clonati-embrioni.html. 183

184

185

186

187

188

189

190

191

192

193

194

195

196

203

204 205

T j

a

.

G. Pettinato, Mitologia Sumerica, 147. old. Bottéro-Kramer, Bestiame e cereali, 544. old., Uomini e dèi...-ben; S. N. Kramer, „Cattle and Grain", Sumerian Mythology, 72. old.

288

208 q Pettinato, Introduzione dei cereali a Sumer, 425. old., Mitologia Sumerica, op.cit. G. Pettinato, „La creazione di Enkidu nell'Epopea classica di Gilgamesh", a Mitologia Assiro Babilonese nyomán, 4 4 2 - 4 4 3 . old. G. Pettinato, „Mito sumero del diluvio", részlet a Mitologia Sumericából, 147. old. G. Pettinato, Mitologia Assiro Babilonese (...), 324. old. G. Pettinato, ..Tenzone tra pecora e grano", 428. old., Mitologia sumerica. Gilgames-eposz, I. Tábla, III. oszlop v.2, és IV. oszlop v.2, G. Furlani, Miti Babilon..., 171. old. Lásd 170. old., és tovább, a 208. jegyzet. V. Marcozzi, L'uomo nello spazio e nel tempo, 366. old. Ambrosiana, Milano 1953 in Bibbia ed antropologia, 145. old. CdT, Centro di traduzione degli organismi dell'Unione Europea - IATE. E Montanari, Vocabolario della lingua greca, Loescher, 2004, II. kiadás. Naturai History Magaziné, Inc., 2007, http://www.naturalhistorymag.com/index.html. Enk e Ninmah: creazione dell'uomo e sue limitazioni, Mitologia Sumerica G. Pettinato szerkesztésében, 409. old. Enki e Ninmah, Uomini e dèi..., 192. old. Popol Vuh, Il Libro Sacro dei Quiché, Tullio Tentori szerkesztésében, 11. old. Editori Associati spa, Milano 1988. 207

2 0 8

2 0 9

2 , 0

211

212

213

214

215

216

217

218

219

220 221

TJa,

Ua. 13. old. Enki e Ninmah, az Uomini e dèi... könyvben 193. oldaltól, és a Mitologia Sumerica, 411. old. „II mito di Atramhasis o del Grande Saggio" ősi szövegből idézet, G. Pettinato fordítása olaszra, Mitologia Assiro Babilonese, 326. old. 224 II mito di Atramhasis, G. Pettinato fordításában, Mitologia Assiro Babilonese, 326. old. 225 II mito di Atramhasis, G. Pettinato fordításában, Mitologia Assiro Babilonese, 237. old. 226 Ua. 227 Enki e Ninmah, az Uomini e dèi... könyv 193. old., és a Mitologia Sumerica, 411. old. II mito di Atramhasis, G. Pettinato fordítása, Mitologia Assiro Babilonese, 327. old. Bottéro-Kramer, Uomini e dèi... 12. lábjegyzet, 389. old. Ua. 536. old. S. N. Kramer, I Sumeri agli..., 112. old. 222

223

228

2 2 9

2 3 0

231

2 3 2

233

2 3 4

2 3 5

2 3 6

2 3 7

2 3 8

2 3 9

2 4 0

241

2 4 2

2 4 3

2 4 4

2 4 5

2 4 6

2 4 7

2 4 8

2 4 9

2 5 0

251

2 5 2

2 5 3

2 5 4

255

256

2 5 7

2 5 8

2 5 9

260

S. N. Kramer, I sumeri agli..., 80. old., Milano 1958 (eredeti cím: „From the Tablets of Sumer"). // Poema di Atrahasis, Bottéro-Kramer, Uomini e dèi... 572. old. G. Spedini, Antropologia Evoluzionista, 139. old. Ua.

144-145. old.

Teremtés könyve 2,16. Teremtés könyve 2,9. Lásd 25. jegyzet. Bottéro-Kramer, Uomini e..., 535. oldaltól. G. Pettinato, Mitologia assiro..., 406. old., LL 4 8 - 4 9 a Kar4 Akkád. S. N. Kramer, Mythologies oftheAncient World, 123. old. Anchor Book, Doubleday & Company Inc., Garden City, New York 1961. Bottéro-Kramer, Uomini e..., 535. oldaltól. G. Pettinato, Mitologia assiro..., 406. old. G. Smith, Chaldean account ofGenesis, 91. old. 1875 London. J. Campbell, 1964, The Masks ofGod. Occidental Mythology, olasz változata: Le maschere di Dio, 15. old. Arnoldo Mondadori Editore, Milano 1992. G. Furlani, Riti Babilonesi e Assiri, 102. old. Istituto delle edizioni accademiche, Udine 1940. R. Graves e-R. Patai, / miti ebraici, 94. old. Genesis Rabba, midrash a Genesi (Teremtés könyvében), Longanesi & C, Milano 1980. Testa Bappenheim-Lampugnani, Bibbia e..., 66. old. S. Langdon, Le poème sumérien du paradis, du déluge e de la chute de l'homme, 26. old. Editions Ernest Leroux, Paris 1919. G. Pettinato, La creazione di Enkidu az „Epopea classica di Gilgamesh"-ben, részlet a Mitologia Assiro Babilonese, 442. old. E. A. Speiser, A.N.E.T. 101. old. G. Pettinato (szerkesztésében), Adapa e il Vento del Sud, Foster fordítása 1993; S. Dalley 1989, Speiser 1950, a Mitologia Assiro Babilonesében, 300. old. E. A. Speiser, A.N.E.T. 101. old. E. A. Speiser, A.N.E.T, 101. old. Adapa e il vento del Sud, 301. old. Adapa e il vento del Sud, 304. old. S. Picchioni a Mitologia Assiro Babilonesében G. Pettinato szerkesztésében, 435. old. T. Jacobsen, The Sumerian King List, 8 5 - 8 6 . old, The University of Chicago Press, 1939. Ua. 15. oldaltól. The Sumerians - C. Léonard Woolley, W.W. Norton & Company, Inc. N.Y. 1965.

261

La Bibbia di Gerusalemme, da La Sacra Bibbia della CEI, 41. old. 1971.

290

262

Septuaginta: id est Vetus Testamentum Graece iuxta 70 interpretes / edit Alfred Rahifs, Genesis 3,21:23, 5. old, Deutsche Bibelgesellschaft, Stuttgart, 1982; Gjoko Gjorgjevski, Enigma degli enigmi: un contributo allo studio della composizione della raccolta salomonica, 23. old., Editrice Pontificia Università Gregoriana, 2001. Teremtés könyve, 2,21:23; Derrick Sherwion Bailey, Sexual Relation in Christian Thought, 280. old., Harper, New York 1959, Septuaginta. Lásd a„II matriarcato" vagy az „II diritto materno" műveket (1861) Johann Jákob Bachofentől az II gioco delle opinionihan Umberto Galimbertitől, 22. old. Feltrinelli Editore, Milano 2004. 265 p Engels, L'origine della famiglia, della proprietà privata e dello stato, Editori Riuniti, Roma 1993. Ua. A I V . kiadás előszava. 267 Fülöp Evangéliuma, II. kódex, I vangeli gnosticiban, 157. old. Luigi Moraldi szerkesztésében, Adelphi Ediore, Milano, 1995. 268 Lásd 263. jegyzet. 269 http://www.wheeloftheyear.com/2006photos.htm, Erich Neumann, La Grande Madre, 37. Tábla, Astrolabio - Ubaldini Editore, Roma 1981. 270 R. Graves e-R. Patai, i miti ebraici, 84. old. Longanesi, Milano, 1980. 271 R. Labat,-F. Malbran-Labat, Manuel d'épigraphie..., 12-129. old. 272 Lásd 140. old. 273 Out of Place Artifacts (helyen kívüli lelet vagy kézműipari termék). 274 R. Lábat- F. Malbran-Labat, 128-129. old. 275 Louvre, Joaquín Menant, Les Pierres gravées de la Haute Asie, I. kötet, 166. old. 104. ábra, Párizs, 1883-1886, a La Grande Madre könyvben a 310. oldalon, szerző Erich Neumann, Astrolabio-Ubaldini Editore, Roma 1981 (eredeti verzió Die Grosse Mutter, Rhein-Verlag, 2 6 3

2 6 4

2 6 6

Zürich 1956). 276

G. Semerano, Le origini della cultura europea, XIX. old., II. kötet. 277 http://www.sacredsource.com, az eredeti a londoni British Museumban van. 278 Teremtés könyve 3,1. 279 Gabrile-Aldo Bertozzi, Teratologia del serpente, 9. oldaltól, Béréniké könyvében, Angelus Novus Edizioni, VII. év, 19. szám, 1999. március. 280 Gabriel-Aldo Bertozzi, Teratologia del serpente, 11. oldaltól. 281 Ua. 9. oldaltól. 282 Dizionario Larousse della civiltà egizia, 312. oldal, Gremese Editore 2002. Ezt a rajzot Lorenzo Massacesi készítette, a szerző tulajdona. 284 Lásd 212. old. 285 Jelenések könyve 20,2, A Biblia C.E.I. 286 G. Semerano, Le origini della cultura europea - I. kötet. 2 8 3

29]

287

Etimological Dictionary of BIBLICAL HEBREW, Rabbi Matityahu Clark, Feldheim Publishers; Jerusalem, Israel 1999, 154. old.; Blue Letter Bible. ..Dictionary and Word Search for nachash (Strong's 5172)". Blue Letter Bible, 1996-2008, http://www.blueletterbible.org. 288 Etimological Dictionary of BIBLICAL HEBREW, 211. old. 289 Vocabolario Etimologico della Lingua Italiana, Ottorino Pianigiani a szerző. 290 Le poesie liriche di Dante Alighieri, Tipografia Menicanti, Roma 1843. 291 Teremtés könyve 4:14. 292 R. Graves e-R. Patai, / miti ebraici, 207. old. 293 G. Spedini, Antropologia evoluzionistica, 171. old. 294 Teremtés könyve, 6:1. verssor. C.E.I. 295 Teremtés könyve, 6:4. verssor. C.E.I. 296 Etimological Dictionary of Biblical Hebrew, 159. old. 297 Teremtés könyve 6:1,4, L'antico Testamento in ebraico trasliterato Biblia Hebraica Stuttgartensia, Deutsche Bibelstiftung, Stuttgart, 1977. 298 Mt. Blanco, Fossil Museum, Crosbyton, Texas (USA). 299 Apocrifi dell'Antico Testamento vö. 14. lj, Editori Associati Spa, 1990-1997 UTET-engedély alapján, Torino 1981, 1989, az Apocrifi dell'Antico Testamento I—II. kötetéből, melyek a Collezione dei Classici delle religioni gyűjteménybe tartoznak, II. rész „La religione ebraica" Piero Rossano szerkesztésében. 300 Apocrifi dell'Antico Testamento (vö. 12. lábjegyzettel). 301 Apocrifi dell'Antico Testamento Vol. I., VI. old., Paolo Sacchi szerkesztésében. 302 Dizionario Zanichelli Editore, Bologna 2009. 303 La Bibbia di Gerusalemme, C.E.I., 1974. 304 Ua. 305 Teologia del Vecchio Testamento, D. Pintonello professzor fordította, szerzője Paolo Heinisch, a nijmegeni (Hollandia) egyetem teologia professzora, Marietti (To-Rm) 1959. 306 Hebrew and Chaldee Lexikon to the Old Testament Scriptures by Wilhelm Gesenius (often simply referred to as Gesenius's Lexicon), Crocker and Brewster, Boston 1844. 307 Sumerian Lexicon, 57. old., Copyright © 1996-1999 John Alan Halloran. 308 R. Labat,-F. Malbran-Labat, Manuel d'épigraphie..., 131. old. 309 Ua. 75. és 145. old., Sumerian Lexicon, 57. old. 310 Georgius Syncellus (Chronographia), Georgius Syncellus et Nicephorus Cp. P. 203, Bonnae, Weber, 1829. 311 Zanichelli - Dizionario Greco, 171. old. Perugia Edizioni, 2003-2006. 312 The Book of Enoch or I Enoch - o new English Edition, Matthew Black, 106. old., E. J. Brill, Leiden (NL) 1985.

292

313

F. Manzi, Melchisedek e l'angelologia nell'Epistola agli Ebrei e a Qumran, 35., 38., 81. old., Editrice Pontificio Istituto Biblico, Roma 1997. 314 Angels at Qumran - a comparative study of 1 Enoch 1-36, 72-108 and sectarian writing from Qumran, 38. old., Continuum International Publishing Group, 1992. 315 Garzanti - Dizionario di italiano, 2003. 316 R. Labat e - F. Malbran-Labat, Manuel...; John Alan Halloran, Sumeran Lexicon. 317 Énók könyve Vili, cap. XLVI, Apocrifi dell'Antico Testamento Vol. I., Paolo Sacchi szerkesztésében. 318 Énók könyve, XX. CVL, 2, Apocrifi dell'Antico Testamento Vol. I., Paolo Sacchi szerkesztésében. 319 Énók könyve, II. VI. 7. 320 Lásd a 231. old. * lábjegyzetet. 321 Book of Enoch: Together with a Reprint of the Greek Fragments, R. H. Charles, 16. old. lábjegyzetek. 322 Énók könyve, II. VII. 1,2. 323 La Bibbia, C.E.I. 1974. 324 Lásd 294. jegyzet. 325 Énók könyve, II. Vili. 1,3, az etióp szövegből fordította R. H. Charles, 1912. 326 Énók könyve, XI, LXIX, 8,9,12. 327 L. Fusella, Apocrifi dell'Antico Testamento, II. kötet, 87. old. 328 A Genesis Apocryphon - a scroll from the wilderness of Judaea by Nahman Avigad and Yigael Yadin, 40. oldaltól, The Magnes press of the Hebrew University and Heikhal Ha-Sefer, Jerusalem, 1956. 329 Énók könyve, XX, CVI, 14. 330 Énók könyve, XX, CVI, 10. 331 Énók könyve, XX, CVI, 16, 18. 332 Énók könyve, II. X, 9. 333 Énók könyve, XI, LXIX, 6. 334 R. Graves e-R. Patai, / miti ebraici, 130. old. TEA, Milano 1998. 335 Teremtés könyve 2,18. 336 Teremtés könyve 1,28. 337 Teremtés könyve 2,19-20. 338 Teremtés könyve 2,21. 339 Teremtés könyve 2,22. 340 Teremtés könyve 2,24-25. 341 Teologia del Vecchio Testamento, 187. old., a fordítás Prof. D. Pintonello szerkesztésében, szerző Paolo Heinisch, a nijmegeni (Hollandia) egyetem teológiaprofesszora, Marietti (To-Rm) 1959. 342 J. Bottéro, L'Oriente Antico - Dai Sumeri alla Bibbia, 298-299. old., Dedalo, 1994.

Tartalom

343

Teremtés könyve 3,13. Teremtés könyve 3,4-5. 345 Énók könyve, II, IX, 6. 346 Énók könyve, II, IX, 7-8. 347 Énók könyve, II, X, 7. 348 Énók könyve, II, X, 8. 349 Énók könyve, II, X, 7. 350 Énók könyve, II, X, 13. 351 Énók könyve, I, I, 2. 352 Libro dei Giubilei, Prologo, IV, 17. 353 Énók Könyve, XIII, Az Asztronómiai Könyv, LXXII-LXXX. 354 C. H. Hapgood, Lo scorrimento della crosta terrestre, Einaudi, 1965; (eredeti verzió: Earths shifting crust: a key to some basic problems of earth science /with collaboration of J. H. Campbell; foreword by Albert Einstein, Pantheon Books Inc., New York 1958). 355 M. A. Cremo, R. L. Thompson, Archeologia proibita, Newton & Compton, 2002 (eredeti cím: The Hidden History of the Human Race, Bhaktivedanta Book Publishing, Inc., Los Angeles 1996). 344

356

Tj

Köszönetnyilvánítás

7

Gabriel-Aldo Bertozzi előszava

9

A szikra

13

a

Első rész 1. fejezet

19

Az eredet

19

A labilis elmélet

20

Az eredendő ügy

23

Vádirat

24

Következtetés 2. fejezet

31

Mítoszok, legendák vagy valóság?

31

Az ember teremtése

33

A Biblia - történelem (utalások) és Exegézis

36

Marduk, a világ teremtője

45

Enuma elis, avagy a mezopotámiai Teremtéseposz A N a p r e n d s z e r eredete az akkádok szerint

46 1

il I

Az analógiák

00

Egy harcszíntér

97

A Marduk-rejtély: az új jövevény

97

A VA 243-as ügy

99

Összegzés az Enuma elisről

102

295

3. fejezet Adalékok a sumerek tudományos és egyéb ismereteihez

107 107

Összegzés Az Első rész végső következtetései

112 113

Második rész 1. fejezet Történelmi utalások és tanulmányok a sumerek eredetéről

H7 117

A krameri forradalom A felfedett sumer kérdés

119 123

2. fejezet Bevezetés a forrásokhoz Amikor a fenségesség A hosszú élet elixírje A sumerek világnézete

127 127 128 131 135

3. fejezet Útmutató az értelmezéshez

139 139

A sumer panteon

140

4. fejezet Az előzmények

147 147

5. fejezet Amikor minden elkezdődött

155 155

6. fejezet A terv A „Már létezik" választása A munkálatok kezdete A munkálatok mozzanatai A második rész végkövetkeztetése

167 167 177 178 180 187

296

Harmadik rész 1. fejezet A következetlenség

L01 191

2. fejezet Ádám, Éva és a Kígyó Az „Ádám-ügy" Éva - minden élő anyja A Kígyó A harmadik rész végső következtetése

195 195 198 203 213 220

Negyedik rész 1. fejezet A tervre emlékezve A váratlan evolúció Az óriások Isten gyermekei Angyalok, őrök

227 227 228 229 231 233

2. fejezet A küldetés Az ellenőrző csapat A felfedett eredendő bűn A tudományos ismeretek megszállottsága Nefilim, Homo sapiens sapiens vagy Cró-Magnon

239 239 241 243 250 255

Epilógus A következtetések útján

259 259

Zárszó

265

29/

Függelék A babiloni számrendszer

269

Az ékírás fejlődése

270

Felhasznált irodalom

271

M a g y a r nyelvű ajánlott irodalom

277

Jegyzet

279