A MAJA KÓDOK ÉRTELMEZÉSE A MAJA KÓDOK SZÜLETÉSE A maja kódok annak nyomán születtek, hogy bizonyos kutatók latba vetve ezoterikus, sámánisztikus, régészeti és asztrológiai tudásukat levontak bizonyos következtetéseket a maja, főként a Palenque-i templomokon talált, részben már megfejtett jelrendszerekből. Ezt ötvözték a bennszülöttek hagyományaival, mitológiájával és hitkultuszával, majd kiegészítették a Plejádok – Fiastyúk – csillagképből származó, spirituális úton kapott információkkal. A maja kódok tulajdonképpen 2012-ről és a világváltásról, valamint az emberiség jövőjéről szólnak. A maja kódok nem csatolhatók szigorúan egy-egy forráshoz, bár kétségtelenül vannak a témának olyan szakértői, akik egész életüket ezen enigmák megfejtésének szentelték. A jelenségek hátterében nem csupán történelmi folyamatok állnak, hanem energiák is – ezt értsük meg jól. Természetesen a kódok rejtélyek, amelyeket fel kell fedezni és meg is kell fejteni, s egyáltalán nem adják magukat könnyedén. Mindenesetre, a Sors módfelett ebbe az irányba tereli az emberiség kollektív tudatát, hiszen ma már egyre többen ismerik a hihetetlenül precíz és kifinomult maja naptárt, amely egyszersmind hitelesíti, vagy legalábbis azt szeretnék, ha hitelesítené a maja próféciákat. S itt van a bökkenő, tudniillik, hogy hol húzódik a valóság és a képzelet közötti határvonal, értve ezalatt, hogy mi számít ténynek és mi az, amit bele szeretnénk magyarázni az eseményeket.
LÁSSUK A KÓDOKAT! 2012-BEN MÁR KÉSŐ LESZ! A maja kódok legfontosabb üzenete, hogy 2012-ben képes lesz-e az emberiség egy kollektív tudati kvantumugrásra. Ehhez nem várhatunk 2012-ig, mivel időbe telik, amíg a folyamatban részt vevő képességeink kifejlődnek – állítják a szakértők. De mi az a kvantumugrás? Mitől kollektív? Stimmele maja naptár értelmezése? Állítólag a Földünk 1998-ban ráhangolódott a Tejút, vagyis a saját galaxisunk középpontjára, amely változásokat idézett elő bolygónk fizikai és pszichikai mezőiben. Erről az a véleményem, hogy a Földünk a csillagrendszerünk szerves része. Ez nem csak az anyag síkján, hanem az energiák és a tudatmezők dimenzióiban is így van. Ebből fakadóan folyamatosan hangolt állapotban van. Ahogyan Naprendszerünk kering a galaxisunk középpontja körül, úgy mindig, pontosabban ciklikusan más és más naprendszerekhez és idegen csillagrendszerekhez kerül közelebb. Ezek hatása alá kerülve az evolúciónk újabb és újabb energiákhoz és információkhoz jut. De nem kell mindjárt makrokozmikus léptékben gondolkodnunk, elég pusztán egy üstököst megfigyelnünk ahhoz, hogy ezt a jelenséget megértsük. Amint egy üstökös megközelíti a Földet, máris megváltoznak bolygónk spirituális erőterei. Miután az égi jövevény eltávozott, a rendszer visszaáll a maga egyensúlyi állapotába, de az új energiák, amelyeket az üstökös adott át nekünk, vagy amelyeket megnyitott a Földön, aktiválódásuk után már a planétánk energiarendszerbe kerülnek és változásokat indítanak el benne. Nagyjából ugyanez a folyamat zajlik le, midőn Naprendszerünk űrhajóként rója köreit a galaxisunk középpontja körül, csak itt sokkal nagyobb és változatosabb hatások érnek bennünket. Késő lesz-e 2012-ben? Tény, hogy nem érünk rá. Ugyanakkor az érési folyamatokat nem lehet és nem volna szabad mesterségesen gyorsítani, mint ahogyan például egy banán esetében etiléngáz által gyorsabb érés produkálható egy raktárban. A hiba ott van, hogy abban a banánban nem lesznek olyan mennyiségben vitaminok, mint a fákon a napfény hatására megérlelt gyümölcsökben. A nem kellően kimunkált,spirituális képességek használhatatlanok és bajt okozhatnak, ha ingatagok az alapok. Tehát nem látom értelmét a siettetésnek. Ellenben, ha valamire már megérett az idő, akkor cselekednünk kell, s ne váljunk halogatóvá, mert azzal a saját fejlődésünk tényleges kerékkötőivé
léphetünk elő. Az utolsó pillanatig nem késő megváltoznunk. De nem tudhatjuk, hogy melyik pillanat lesz az utolsó. Szerintem 2013-ra és a továbbiakra is reménykedve kell gondolnunk. HÚSSZOROS IDŐGYORSULÁS Az idő- és az evolúciós gyorsulásról egyesek azt hiszi, hogy 2011. október 28-án fog beteljesedni, illetve hogy a kilencedik dimenzió ideje irányítja a galaxisunk evolúcióját. Erről az a véleményem, hogy a galaxisunk síkján sokkal több mint kilenc dimenzió létezik, de abból csak a három ismert térdimenzió hozza létre az időt. Így voltaképpen téridőről, vagy negyedik dimenzióról beszélhetünk. Az ettől magasabb dimenziókban megszűnik az idő. Mind a maja papok, mind más népek beavatottjai éppen azáltal váltak megvilágosodottá, hogy tudatukkal átlépték a dimenziókat elválasztó határvonalakat, ha úgy tetszik, képesek voltak a rezgéstartományok között „közlekedni”. A kiválasztottak egészen bravúros módon egyre magasabb dimenziókba nyertek betekintést. (Érdemes összevetni János Jelenések könyvének vízióival az iménti megállapítást.) Tudtommal, a felsőbb világok irányítják az alsóbb világokat. Ami a felsőbb világokban eldől, az az alsóbbakba törvényszerűen levetül, miként a három térdimenziós kezem mozgatása automatikusan maga után vonja az árnyék elmozdulását. Mese nincs, csak a törvény: ahogy fent, úgy lent. Ami az idő gyorsulását illeti, az életünk ritmusa kétségtelenül felgyorsult, egyre több megélés jut osztályrészül az embereknek. De ez nem feltétlenül korlátozódik a fizikai síkra. Azért éljük meg felpörgetettnek az időt, mert a többi síkon és más, velünk kapcsolatban álló világokban már elindult és zajlik a korszakváltás. Így bizonyos értelemben helyesebb volna nem csupán korszakváltásról, hanem világváltásról beszélnünk. Minél közelebb kerülünk a globális események végső – a nagy változások előtti – terminusához, annál nagyobb nyomás fog nehezedni ránk a láthatatlan, szellemi világokból. Ezt a gyorsuló időspirált sokan sürgetésként, felébredésként, motivációként, avagy félelemként fogják érzékelni a közeljövőben. AKKOR MOST MI FOG TÖRTÉNNI 2012-BEN? A maja naptár precizitásához nem fér kétség, különösen azok után nem, hogy csillagászati eseményhez kapcsolható és matematikai alapokon nyugszik. Így mindenki számára visszaellenőrizhető. A 2012-es évjelentőségét sokan abban látják, hogy az isteni terv beteljesül, s egy boldog megvilágosodásnak, valamint az egység elérésének lehetünk majd részesei. Nos, tudomásom szerint az isteni Terv nem arról szól, hogy 2012-ben vagy 2013-ban elérjük a testlélek-szellem egységét és kollektív módon megvilágosodunk. Azzal viszont maximálisan egyetértek, hogy minden egyes embernek fel kell ismernie, hogy része a Nagy Egésznek, amit nevezhetünk Istennek vagy teremtésnek. De nem úgy része, ahogyan ma hisszük, vagy amiképpen azt ma sokan beállítják. A magam részéről a munka eredményében hiszek, akár fizikai, akár lelki, akár szellemi megvalósításról van szó. Ez alapján mindenki a saját tudatosságáért és életéért felelős. Minden ember tehet azért, hogy megváltoztassa az életében a neki nem tetsző dolgokat. Elsősorban önmagát, s azért mindenekelőtt önmagát, mert ehhez megvan a szabad akarata. Mivel sokan másokat és a körülményeiket óhajtják elsősorban megváltoztatni, s teszik ezt önző módon, ezért sajnos ez a faj elkanyarodott attól a víziótól, amit a Sors írói megálmodtak és felkínáltak neki. Ezért dolgozták ki az isteni Tervet. Azonban nem az a cél, hogy erőszakkal vagy kényszer alatt mindent egy csapásra megoldjanak helyettünk a magasabb rendű lények, hanem az, hogy mi önmagunktól ismerjük fel a kínálkozó lehetőségeket és a jóságot. S ha már döntünk és harcolunk, akkor önmagunktól hozzunk döntéseket és tudjuk végre, miért harcolunk. A cél a szebb jövő, mely mindenkinek megadatik. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósulhasson, globálisan is változnunk kell. A nagy változásokhoz pedig egy mindenre kiterjedő, mindent elsöprő motiváció szükségeltetik. A galaktikus és a világfolyamatok
előbb-utóbb érzékelhetőek lesznek a bőrünkön is. De ha nem fogjuk tisztán látni a folyamatokat és a célokat, akkor a szebb jövő csak hiú ábránd marad. Ez pedig azt is maga után vonja, hogy az 2012-es esély elúszik, merthogy nem minden jövőkép 100%-os, amit ma az emberiség elképzel. EGYESÜLNI FOG-E A TUDOMÁNY ÉS A VALLÁS? Jó úton haladunk a spiritualitás és a tudomány összebékítése tekintetében. A kettő ugyanis egyáltalán nem zárja ki egymást, csak az egyoldalúság hordoz magában mindig beláthatatlan veszélyeket. Ha a túlzott materializmus nyitottsággal és erkölcsiséggel párosul, akkor van esély az áttörésekre. A magam részéről meg vagyok arról győződve, hogy a tudomány jeles képviselőinek jelentős része nem ateista, sőt mi több. Illetőleg abban is hiszek, hogy sokkal több, a spiritualitást igazoló felfedezést tettek már a tudósok, mint amennyit ebből eleddig a nyilvánosság elé tártak. A legvalószínűbb előttünk álló jövőkép a női minőségek térnyerése és a spiritualitás előtérbe kerülése. Ez az intuíció, az együttérzés, a spirituális képességek használatának mindennapivá válását jelentené. A kérdés csak a hogyanban rejlik. Míg egyes szerzők a tudatosság olyan léptékű változását képzelik el, mint a kvantumugrás – bármit jelentsen is ez, addig a hozzám hasonlók csak keveseket tartanak alkalmasnak a megvilágosodásra. Nem mintha lebecsülnék bárkit is, de más dolog valamiért megküzdeni és más készen kapni. Véleményem szerint, ha az emberiség csak úgy ukmukfukk visszanyerné a látens spirituális képességarzenálját, az katasztrofális következményekkel járna. Gyakorlatilag egy hónap alatt ember nem maradna a Földön. Ha viszont a tudatosság nem csak a szunnyadó képességek birtokba vételét, hanem egy tapasztalati tudásra épülő, tehát átélt, etikus magatartással párosulna a hatalomvágy helyett, akkor valóban elindulhatna egy konstruktív jövőkép, amelyben jól megfér egymás mellett a tudomány és a spiritualitás, vagy akár még integrálódik is a két látásmód. Száraz György Boldog napot!
A TANÍTÁSOK FÉLREÉRTELMEZÉSÉNEK VESZÉLYEI Nap mint nap tapasztalom, hogy a spirituális tanítások egész seregét félreértik, kiforgatják, sőt sokszor fegyverként alkalmazzák egymás ellen a neofiták (tanítványok). Álljon itt néhány gyakorlatból vett példa, amelyen keresztül talán többen magukra ismerhetnek! Szó lesz az egómentesedésről, az individualizációról, a pénzhez való viszonyról, a szeretetről és a rémhírekről. EGÓMENTESEDÉS Sokan hisznek abban, hogy az egó nem más, mint az én. A spirituális tanítások azonban picit másképpen, árnyaltabban értelmezik az egót, mint mondjuk a pszichológia, vagy a köznyelv. Spirituális aspektusból az Én alatt isteni eredetű, tiszta, elpusztíthatatlan, sérthetetlen, halhatatlan és fejlődőképes tudatközpontot értünk. Az Én egy magasabb rendű intelligenciának a kifejeződése, ezért sokszor nagy kezdőbetűvel írják, vagy olyan jelzőket tesznek el, mint „felső”, „felettes”, „isteni”. Amit az Én nyújt az ember számára: a valóság, a megismerés, a határtalanság, a szabadság, a lelki öröm, a béke, a csend és más rokonprincípiumok. Viszont, az egókorántsem azonos a valódi énünkkel, hanem csupán annak a mintájára az elménkben születő kép, így énképről beszélünk. Az egó mindig korlátolt, határok közé szorított és torz. Nem a valóságot mutatja, hanem mindent valamilyennek próbál beállítani. Az érzelmeinket és a gondolatainkat manipulálva szinte bármit elhitethet velünk. Ebben rejlenek az igazi veszélye. Az egó mindig kivetít valamit: vagy a múlttal foglalkozik, vagy a jövővel, de semmiképpen sem a jelennel. Az egó üzemanyaga az érzelmi és gondolati energia. Amikor az ember megittasul az igazságától, amikor gőgös, lenéző, sznob, hatalomvágyó, erőszakos, dühös, gonosz, illetve amikor kishitű, elnyomható,
elfojtós, meghunyászkodó, szorongó, félénk, irigy, gyenge, akkor tudhatja, hogy az egója dolgozik benne. Az ilyen és ehhez hasonló tulajdonságok miatt van szükség az egó vadhajtásainak a mentesítésre. Ehhez érettség, elszántság és belátás szükséges. Ahogyan az egó felségterülete csökken, úgy fog az én hatásköre bővülni és növekedni, mígnem a tökéletes belső harmónia állapotába nem kerülünk. INDIVIDUALIZÁCIÓ Az individualizáció szervesen kapcsolódik az iménti egós témához, mivel az individuumunk, magyarul az egyéniségünk kifejlesztéséről és fejlődéséről szól. A hangsúly az egyéniségen van. Minden, ami az egyediségünket adja és táplálja, az énünkből fakad. Mármint a valódi énünkből.Az egó megpróbálja cselesen uniformizálni az egyéniségünket, tehát olyanná tenni, mint mások: nevelés, normák, szocializáció, szabályok betartása, elvárások és ideológiák tömkelege által maszkokat húz az arcunk elé. Az egórendre ellenáll a valódi másságnak, vagyis az én erejének. Az egó mindig a külvilágra figyel és onnan nyeri erejét, míg az én mindig belülről, a valós, belső értékekből táplálkozik. Aki úgy akar fejlődni, hogy közben nem veszíti el egyéni értékeit és erkölcsét, az érettségre tesz szert. Itt nem csak a határozott és kiforrott individuumra gondolok, hanem az érzelmi intelligenciára, a toleranciára és a helyesen használt megkülönböztető képességre is. Az individuum jellemzője az egység és az integritás. Az egyéniség nem összetévesztendő a személyiséggel. Ezt sokan sokféleképpen félreértik, illetve félreértelmezik. A személyiség egy komplex pszichológiai fogalom, amelybe sok minden beletartozik. Ekképpen az ember tudatos és tudattalan részei is integrálódnak a személyiségbe. Ide sorolandó az ember árnyéka, a női és a férfi oldala, az emléksúlyai, a gátlásai, az ösztönlénye, s még milliónyi apró pszichikai tulajdonsága is. Az egyéniség ezen túl van, ettől sokkalta mélyebben foglal helyet. Az individuum a mélymag, az önvaló, az isteni én, amely soha nem változik, mert az adja az egyedülállóságunkat, amely még a halált is túléli, ellentétben a személyiségünk egyéb részeivel. Így a valódi spirituális fejlődésnek csak azt hívom, ami az individuumunk kibontakoztatására törekszik. Sőt, csak akkor spirituális egy fejlődő lélek, ha az önvalója kiteljesítésén fáradozik, amúgy nem az. (Kiegészítésképpen vesd össze az előbbi sorokat a pénzhez való viszonnyal!) A PÉNZHEZ VALÓ VISZONY Sok ezotériát tanuló helytelen viszonyt alakít ki a pénzzel. Ennek egyik oka, hogy mocskos dolognak találják. Itt azonban egy óriási félreértéssel van dolgunk. A pénz is ugyanúgy energia, mint a szeretet, a lélek, vagy az univerzum. A pénz véleményem szerint se nem jó, se nem rossz. A gond a pénzzel kapcsolatban kialakított viszonyban rejlik. A pénzről való gondolkodás, az anyagi javakkal kialakított viszony: a görcsös ragaszkodás és a hiányából, vagy épp a túlzott meglétéből fakadó, egóra ható érzetek, illetve az egóból kiváltott reakciók miatt vagyunk hajlamosak azt hinni, hogy a pénz egy szennyes valami, amit nem kellene szeretni. Ez sokszor önellentmondásokba sodorja az embereket, mivel egyfelől előítéletesek a pénzzel kapcsolatban, másfelől szeretnék megszerezni a spirituális munkájukért cserébe, vagy csak szimplán a megélhetésük miatt. Vagyis egyszerre éreznek taszítást és vonzalmat a pénz iránt, amely két ellentétes erő, tehát nem csoda, hogy kioltják egymást. A másik tipikus félreértés a Biblia ama gondolata, amely lényegében Jézus szavait állítja be sajátos köntösbe burkolva: ingyen kaptátok, ingyen adjátok. Erre hivatkozva aztán sokan azon dilemmáznak, hogy akkor elfogadjanak-e valamennyi ellenszolgáltatást a spirituális szolgálatukért, vagy sem, és minduntalan lelkiismereti kérdést csinálnak ebből. Álláspontom szerint nem a nincstelenek nyomorúságából, nem a szegény emberek bajaiból kell hasznot húzni, mert az erkölcstelen cselekedet. Mindazonáltal, ha az adás szívből jövő, akkor azon áldás van. Így kérés nélkül is viszonzást vált ki. Ez pedig anyagiakban, így pénzben is, megnyilvánulhat. Az adás csak az egyik oldalról adás, a másik oldalról befogadás. Ez a megfelelő és etikus adok-kapok működteti az univerzum életét, tehát
ágálni ellene nem érdemes. Sőt ami azt illeti, kifizetődő betartani. Kevés kivételtől eltekintve fontos, hogy minden kölcsönösségi alapon működjön. Az önzetlen adás luxusát csak egy idő után engedheti meg magának a lélek, miután már nem csak adni, hanem helyesen adni is tud, és azzal nem sérti az univerzum többi törvényét, így például a karma törvényét sem. SZERETET A szeretetnek végtelen megnyilvánulási formája létezik. Az emberekből származó szeretethullámok ritkán tiszták: önzetlenek, viszonzást nem remélők és bőséget fakasztók. Ha ugyanis ezenfeltételeknek nem felel meg a szeretetnek nevezett érzés, akkor az valamiféle külön bejáratú szeretetet, tehát tudhatjuk, hogy egyáltalán nem isteni szeretetet táplálunk a másik lélek iránt. Ezzel önmagában véve még semmi baj nincsen. Ám amint az érdekek, a tudatalatti ragaszkodás és egyéb egoista célok is átszínezik, áthangolják a szeretetnek nevezett érzületünket, akkor azkönnyedén látszatszeretetté, álszeretetté és szeretetutánzattá válhat. Másik érdekesség a szeretettel összefüggésben az, hogy a szeretet nem mindig a legfontosabb. Vannak helyzetek, amikor a karma jobban összeköti a lelkeket, mint a szeretet. Például amikor egy beteg és rosszindulatú szülőt kell a gyermekének gondoznia, vagy amikor a házastárs kényszerül a gyermeke jövője miatt együtt élni a párjával, akkor nem a szeretet a lelki élet kovásza. Mégis az isteni gondviselés kétségtelenül tud ilyen és ehhez hasonló szituációkat teremteni. Ez is a fejlődésnek az egyik aspektusa, egy más minőségű szeretet, amelyet nem könnyű felfedezni és gyakorolni. RÉMHÍRGYÁRTÁS Ahogy közeledik a korszakváltás, úgy rosszabbodik az ezotéria helyzete. Most a kedves Olvasó, biztos meglepődik ezen a kijelentésemen és arra gondol, hogy a Gyuri eltévesztette a szavakat. De közlöm, hogy a helyükön vannak. Oda szántam őket, ahová kerültek. Ugyanis az ezotéria biznisszé vált, nem csak a vallás, a spiritualitás is átcsapott az ellentettjébe. Pszeudospirituális, antispirituális szekták és vérszomjas, demagóg egyházi emberek ontani kezdték magukból a rémhíreket, ami persze önmagukat is minősíti. Én arra hívnám fel a figyelmet, hogy az olyan „spirituális”hírek a szellemi segítőkről, amelyek a munkájukat degradálják, pocskondiázzák és kritizálják, 98-99%-ban az illető személy tudatszintjét minősítik, és egyoldalú igazságokat közölnek. Ma divatos és valljuk be, nem nehéz bárkit leminősíteni. Azonban aki a kétely magvait elveti, annak nem marad el a fizetsége. Kérdés: ő valójában mit képvisel? Miért hiszi azt magáról, hogy a teljes igazságot látja? Miért tetszeleg az igazságszolgáltató és a „mások megmentője” szerepében? Azt kell, mondjam, hogy a csalódásaink és kudarcaink okozói, miként kimondott szavaink felelősei is mi magunk vagyunk. A karma mindenkoron működik. Talán a „hallgatni arany” mondással most is többre mennénk. A rémhírek szenzációknak számítanak, ezért aztán élvezettel alkalmazzák őket ezoterikus berkekben is. A motivációja ennek a torz ítélkezésnek magától értetődő. Ugyanakkor a felmágnesező hatása óriási: könnyen magával ránthatja az egyik ember a másikat, ezért nem árt elhatárolódnunk a negatív híresztelésektől és mendemondáktól. A rémhírek egyúttal viszont tökéletesen rámutatnak a mi gyenge pontjainkra is. Száraz György Boldog napot!
A TEREMTŐ A TUDOMÁNY SZEMSZÖGÉBŐL
A tudomány nem hisz Istenben? A tudomány ateista? Minden tudós kételkedik? Mi bizonyítja Isten létét tudományos szempontból? Egy eszmefuttatás és sok-sok rejtély! A tudomány attól tudomány, hogy tudáson alapszik. Kérdés: kinek mi a tudás? Honnantól válik tudássá valami? Mit tudunk biztosan? Először minden tudás viszonylagos, mert nincsen biztos tudás az emberiség birtokában. Még a legokosabb, legképzettebb, legsokoldalúbb és legbölcsebb embernek sem. Akkor mire vág fel a legtöbb tudós? A hitére! Hisz abban, hogy amit eddig megtanult, helyes, működőképes és igazolható az ember alkotta tudománymódszereivel. De ha egy módszert kifejezetten úgy alkotok meg, hogy valamit igazoljon, akkor nem meglepő, hogy bizonyítani fogja a feltevéseket! A tudós tehát a saját igazában hisz, amit sorra döntenek meg az évszázadok, az évtizedek, de mostanság jobbára az évek. Így a tudomány belefullad az átmenetiségbe. Ezzel együtt a tudomány felbecsülhetetlen értékek és módszerek letéteményese az emberiség történetében, de olykor nem árt végiggondolni, hogy mire alkalmas és mire nem, hogy hol tart, s hol tapogatózik egyelőre sötétben. Amit a tudomány nem tud, az ismeretlen, vagy terra incognita (ismeretlen terület), amely még egyelőre felfedezésre vár. Ebből van a legtöbb dolog a világegyetemben: ismeretlenből. De álljunk meg egy szóra, tudniillik a „van”-nál. A tudomány saját bevallása szerint legalább azt tudja, hogy mi az, ami létezik, de egyelőre csak kis mértékben fedezte fel magát a létet és az életet. A tudomány készségesen beismeri, hogy nem ő alkotta a létet, nem ő találta ki az életet. Sőt törekszik megfejteni e nagy kérdéseket: mi a lét?Mi az élet? Hogyan keletkezett az élet? Mi alapján szerveződik? Mi a mozgás?Ki vagy mi indította el a mozgást és az életet? Miért lett éppen olyan, amilyen?Meddig marad így? Milyen törvények irányítják? A vallásoknak bezzeg mindezekre van kész válaszuk. De a tudomány ezt képzelgésnek hiszi. Már megint hiszi, de nem tudja. Merthogy nem tudja megcáfolni, nem tudja bebizonyítani, hogy nem úgy történt, vagy nem úgy van, legfeljebb csak annyit tud, hogy feltételezi és bizonyos elméletek szerint leírja, feltárja és néha felhasználja a valóság egyes elemeit. Meg aztán a tudomány nem moralizál, míg a vallás és a spiritualitás igen. Honnantól érdekesek ezek a kérdések? Onnantól, hogy az ember szembesül a semmivel. A semmi hatalma ugyanis a legnagyobb! Az embernek pedig nincsen számottevő hatalma! Az elmúlás és a halál felett például nincs. A tudomány késleltetni igyekszik az elmúlást, de a változásoknak nem tud ellenállni. A másik megközelítés: az intelligens tervezettség. Ha feltételezünk egy teremtő lényt, aki eltervezte, majd megvalósította azt, amit teremtésnek, létnek, életnek és törvényszerűségeknek hívunk, akkor a következő gondolat már megengedi, hogy következtessünk a meglétére: a világegyetem elrendezése és törvényei olyan pontosan alkalmasak az intelligens élet kialakítására, hogy ha bármelyik paramétert csak egy icipicit megváltoztatnák valamelyik irányban, az egész multidimenzionális rendszer egy pillanat alatt összeomlana. Másik oldalról nézve, annak az esélye, hogy egy ilyen bonyolult világegyetem és élet kialakulhasson exnihilo (a semmiből), gyakorlatilag elképzelhetetlen, legfeljebb erős meggyőződéssel hihető. De nem tudható, s nem tudományos! A következő fontos kérdéskör: a túlvilág és Isten léte. Minden kétséget kizáró bizonyíték nincsen, nem áll rendelkezésünkre Isten létezését illetően, viszont visszatértek olyanok a túlvilágról, akik mármegjárták az ismeretlent – e sorok szerzőjének is kijutott már több ilyen megtapasztalás, de talán Jézusra, a megvilágosodottak ezreire hivatkozhatnék még. Nem is elsősorban a halhatatlanság kérdése, mint inkább a csodák mibenléte az, amely Istenre és a láthatatlan világok intelligenciáira ráirányítják a figyelmet. A legtöbb ember az idő múlásával kopik, gyengül és megöregszik, a világegyetem azonban nem, mivel fundamentumát tudatmezők és energiamezők szövevénye képezi és összefonódottságából fakadóan végtelen átalakulásokon megy keresztül. Ezt tekinthetjük emberi értelemben tökéletesnek és a tervezőjét egy tökéletes tudatmezőnek. Ennek a valakinek – Tudatnak
– az alkotásai nem csak az eloszlásukban, a variációikban és a kölcsönösségükben csodálatra méltóak, hanem a tekintetben is, hogy mindannak, amik kialakulhatnak Belőle és majdan egyszer a jövőben megtörténhetnek Benne, már eleve benne találhatók mint megvalósulásra kész potenciák. Ha a végtelen potencia = Isten, akkor a tudomány már igazolta is Isten létét. Ha ettől többet feltételezünk Istenről, akkor a céljait kellene kifürkészni, hogy közelebb kerüljünk az igazsághoz. Ha Isten = Élet, akkor megint csak igazoltuk Istent, legalábbis alanyi jogon ezt állíthatjuk nyugodtan. Ha Isten = Túlvilág, amit nem ismerünk, akkor szintén tudományos tényként állíthatjuk, hogy igen. Más lapra tartozik, hogy a túlvilág érthetetlen és értelmezhetetlen a mai tudományos megközelítések és gondolkodásmódok többségével. Azután jött a kvantummechanika, amit igazán a nagy fizikusok se értettek, de ez már kijelölt egy utat az ismeretlenbe, a rejtettbe. Faramuci módon, aki csak az anyagban és az anyagi univerzumban hisz, az is Istenben hisz, mivel az előbbi definíciókkal élve, Isten egyik része – igaz, nagyon csekélyke – az anyagi világegyetem. Ennél fogva az anyag tudományának kutatói Isten részleges megnyilvánulásának detektívjei, akik mint azt a cikkem elején bemutattam – szintén nem tudnak nem hinni, s nem tudnak rögtön, mindent készen tudni, csak részlegesen. Akkor viszont egy tudós miben különböznek egy filozófustól, vagy egy teológustól, kérdem én? Hát, lényegében semmiben, csak más oldalról közelíti meg a rejtett világokat és a végtelent. Ha ad abszurdum bebizonyosodna a tudományos igényeket maximálisan kielégítő módon, hogy Isten létezik, akkor megérhetnénk Őt a jelenlegi elménkkel, a mostani tudatosságunkkal? Erősen kétlem. Olyanra vágyunk, amire még nem vagyunk felkészülve. Száraz György Boldog napot!
KI KEZDJEN JÓGÁZNI? A tudatosság korát éljük. Mindenki igyekszik többet megtudni a világról, tudatosabban vezetni az életét és felelősségteljesebben élni, jobb sorsot biztosítani a gyermekeinek, mint amilyen esetleg az övé, illetve egyre nagyobb a szabadságigényünk. Egy jó tipp lehet ezen az úton a jóga kipróbálása. MI A JÓGA? A jóga valójában egy önmegvalósító út, egy keleti bölcseleti rendszer és egy életgyakorlat egyszerre. Ahhoz, hogy ezt jobban átérezzük, érdemes a jógát felosztani szellemi és fizikai jógára, azzal a megjegyzéssel, hogy eredetileg a fő célja a szellemiség. A jóga Indiából származik, de ma már senki nem tudná megmondani, hogy honnan ered. Több mint 5 ezer éves képeket is találtak, amelyek meditáló jógikat ábrázolnak. Már az időtlen bölcsességet felvonultató Védákban is megtaláljuk a jóga gyökereit. A jóga elmélete az Upanisadokban is megtalálható, amelyek a Védáknak a végkövetkeztetéseit foglalják össze. Az első konkrét emlék i. e. 4. századból maradt fenn és Patandzsálihoz, egy indiai bölcshöz kapcsolódik. De mi köze van a bölcsességnek az Upanisadokáldozatbemutatásaihoz? A jóga végső célja az egyesülés, az eggyé válás a Legfelsőbb Lénnyel. Ezt belső áldozatok meghozatalával éri el, amelyhez elengedhetetlenül szükséges a tudat kontrollálása, edzése és egy fejlett erkölcsiség.
KINEK AJÁNLOTT A JÓGA? Mivel a jó a nyitottságot, az erkölcsiséget és a külső-belső egyensúlyt tűzi ki célul, ezért a mai, erőinket szétforgácsoló, zavarodott és túlfeszített életritmusunk normalizálásához vezető egyik lehetséges metódus lehet a jóga. A jóga gyakorlása révén közelebb kerülhetünk az egészséges élet ideáljához. A jóga mozgáskultúrája ugyanis fantasztikusan karbantartja és fejleszti az emberi testet is. Jót tesz az izomzatnak, az ízületeknek, a csontozatnak és a belső szerveknek egyaránt. A jógáról sokaknak a légzés és a különféle légző gyakorlatok jutnak az eszébe. Való igaz, hogy a jóga szerves részét képezik eme testgyakorlatok, amelyek az idegrendszerre, azon keresztül a teljes szervezetre, valamint a csakrarendszerre és az aurára is jótékonyan hatnak. Ily módon a felgyülemlett stressz kiürítésének az egyik módozata lehet a jóga. Az előbbiekhez járul a tudat elcsendesítését és az összpontosítást célzó jógagyakorlatok sorozata, amelyek a totális relaxáció és kikapcsolódás élményével örvendeztetik meg a jógázót. Mivel a jóga a belső béke megteremtésére, az érzelmi és fizikai gátak feloldására is nagy hangsúlyt helyez, ezért alaplépései és egyes elemei kifejezetten ajánlottak gyermekek és kismamák számára is. A jóga alkalmas a rossz testtartás korrigálására, a helyes légzés kialakítására, a feszültségek feloldásra, az összpontosítás fejlesztésére és a pozitív gondolkodás elsajátítására, különösen a gyermekek körében. Jóllehet a jóga nem vallás, mégis számos tekintetben olyan igazságokat vall, amelyek harmonizálnak az emberek lelki életével. Ilyen egyebek mellett az erőszakmentességis. Minden empatikus és az erőszakot elvető, a természetet tisztelő embernek megvan a nyitottsága az embertársai és a világ felé, éppen ez lehet az egyik összekötő kapocs a jóga és a békés lelkületű emberek között. Mindenkinek ajánlott, aki elkötelezett híve az egészségnek és az egységnek, hiszen a harmóniára minden szinten szükségünk van. Természetesen az egészséges, illetve fogalmazzunk úgy, hogy a betegségben még nem szenvedő emberek nyugodt szívvel csatlakozhatnak egy szakképzett jógaoktatóhoz. A betegségben szenvedőknek azonban mindenképpen ki kell kérniük az orvosuk tanácsát. Akik megelőző jelleggel, előre gondolkodva alkalmaznák a jógát, azoknak kitűnő, mivel egészségmegőrző és a szervezet immunitását erősítő hatása közismert. A tapasztalatok azt mutatják, hogy számos betegségség ki sem alakul annak az életében, aki rendszeresen – hetente – jógázik. Végezetül, jógázzunk akkor, amikor kedvünk szottyan hozzá, a lényeg a rendszeresség, a módszeresség és a kitartás. Olyan sokféle válfaja létezik ma a jógának, hogy szinte mindenki könnyedén megtalálhatja a leginkább hozzáillő irányzatot. Száraz György Boldog napot!
JÉZUS ÉS AZ UFÓK Ki volt Jézus? Mik az ufók? Lehetett-e Jézus földönkívüli lény? A tanításai alapján kiket képviselt? Számít-e Jézus származása, ha mindannyian Isten gyermekei vagyunk? Kisajátítható-e Jézus személye?
Először is, tisztázzuk, hogy ki volt Jézus Krisztus! Nagyjából 2000 évvel ezelőtt egy gyermeket Jézusnak kereszteltek el, amely nem volt olyan ritka név akkoriban, mint hinnénk. Ő egy csodálatos lélek volt, aki egy jól definiálható küldetéssel született a Földre. Nevezetesen, egy isteni tervet – a jelenlegit megelőzőt – kellett beteljesíteni a Földön. Ez a globális terv arról szólt, hogy szűz karmával – bűntelenül – emberi testet ölt egy csodálatos lélek, aki kalandos úton, de korántsem egyedül végigviszi azt, amire a Teremtő kérte. Számtalan megpróbáltatás és spirituális kiképzés árán, amelynek egy részét Egyiptomban, másik részétQumránban kapta meg, jutott el a megvilágosodásig. Elmondhatta magáról, hogy Mesterré vált, azaz egy testben élő, de transzcendentális tudattal rendelkező, megvilágosodott lelket tisztelhettek személyében a tanítványok, akiket a Gondviselés rendelt mellé. Jézus életének utolsó periódusára abban a kiváltságban volt része, hogy magába fogadhatott egy isteni minőséget, egy impulzust, egy isteni ént, akit Krisztusként ismer a világ. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, hogy különbséget tegyünk Jézus Mester és a krisztusi minőség között. Előbbi egy beavatott, öntudatára ébredt személy volt, utóbbi egy isteni személyiség, aki képes megváltani akár egy egész bolygó sorsát. Mik az ufók? Ha nem a repülő csészealjakra asszociálunk, akkor az ufónauták juthatnak eszünkbe. Az ufónauták idegenek, földönkívüli intelligenciák, akik benépesítik az univerzumot. Nem emberek, de ugyanúgy Isten teremtményei, s egyáltalán nem biztos, hogy fejletlenebbek, mint mi. Van, aki hisz az idegenek létezésében, van, aki feltételezi, van, aki tagadja, de ez az univerzum társadalmát, a galaxisok milliárdjainkat életét aligha befolyásolja. A világegyetemben számtalan lelki faj él fizikai testben, s akkor még nem is beszéltünk a test nélküli entitásokról. Például az angyalokról és a különféle fénylényekről. Az én országom nem e világból való! – ezt a mondatát sokan sokféleképpen értelmezik. Az én olvasatomban ez a Teremtőre utaló mondat, mely felhívja a figyelmet arra, hogy a lélek és a test, a transzcendens és az anyagi világok között milyen különbség állnak fenn. Jézus a maga felsőbb vezetettségének az utasításait teljesítette, mert tudta és nem csak hitte, hogy a felsőbb igazságokat kell betöltenie, s nem az emberek elvárásainak kell megfelelnie. Jézus tisztán látta előre, mi fog veletörténnie, s hogy neki alá kell vetnie magát a végzetének, hogy példája fáklyaként világítson, s hogy maga a megváltás végbemehessen. Jézust nem csak apostolok, kiválasztottak és egyszerű emberek segítették és támogatták, hanem láthatatlan lények egész serege működött közre csodáinak véghezvitelében, melyekkel meggyőző bizonyítékokat szolgáltatott a hitelességéről. De nem győzőm hangsúlyozni, hogy Jézuson kívül akkoriban több hasonló képességű kiválasztott lélek élt és alkotott, akikre a történelem ma már nem is emlékszik vissza. Jézus tanításai eleinte nem az egyetemes szeretetről szóltak, hanem meglehetősen sajátos, a zsidó vallással áthatott tanításokat oktatott. De ez a mai Bibliából hiányzik. Csak később, amikor már közelebb került a krisztusi mivolthoz, akkor ismerte fel, hogy nem csupána zsidóságot kell felemelnie, hanem minden egyes ember lelkét kell segítenie. Onnantól kezdve már egyetemes elveket vallott és hirdetett. Tehát menet közben, a fejlődése folyamán ő maga is megváltoztatta álláspontját. Jóllehet Jézus minden akkori és a későbbi korok emberiségének sorsát befolyásoló tettet hajtott végre, mégsem feledkezhetünk meg a származásáról, a lelki hovatartozásáról. Ő egy különleges lélek volt, aki már járt itt a Földön korábban is, s aki vissza fog térni. Jézus nem ufó, nem idegen, de nem is átlagember. Jézus egy csodálatos léleknek az inkarnációja. Egy olyan léleké, aki egy dórnak nevezett lelki fajhoz tartozik. S igen, számít a származása, mert Jézusban egy olyan lélek öltött testet, aki a Fénybenjáróknak is nevezett dórok egyik kimagasló lelke. A dórok arról ismeretesek az univerzumban, hogy mestereik képesek az érzelmeket értelemrefelcserélni feltéve, hogy az isteni missziójuk úgy kívánja. Ők ilyen értelemben a Teremtő legelhivatottabb szolgái. Bizonyos értelemben semleges lelki fajról van szó. Jézus mint oszlopos dór vezető jól tudta ezt, miután a tudatosság
magasabb fokára lépett. Belátta, hogy hűnek kell maradnia a legbelsőbb isteni magjához, s ha szükséges, érzelemmentesen végre kell hajtania, amit az Atya reá bízott. Mint dór lélek, s mint nem a földi inkarnációs körforgásban élő lélek, azért érkezett, hogy az emberiséget kiemelje a csoportkarmából és megnyissa az egyéni fejlődés lehetőségét az itt élő lelkeknek, hogy ők szabad akaratból a jóság mellett foglaljanak állást az Úr dicsőségére, nem csak a magukéra. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az emberiség lelki evolúciójában egy fontos állomás volt a krisztusi terv, mely lehetővé tette, hogy aki akar, kiválhasson a csoportból, s visszatérhessen az isteni önmagához. Korábban ezt az emberiség kollektív karmája nem engedte meg a többségnek, illetve ez a lehetőség csak a kiválasztott lelkeknek adatott meg, akik viszont önszántukból lettek emberek, de amúgy messze az emberi spirituális szintek felett álltak. Való igaz, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk, de mindannyian más és más lelkülettel vagyunk megáldva. A Teremtő a dórokat ruházta fel azzal a privilégiummal, hogy képesek legyenek az Ő egyik különleges erejét irányítani. Jézus Krisztussá válásakor értette meg, hogy mi minden múlik rajta, s ezután vállalta a feladatát. Isten gyermekei ugyanis sokfélék, s vannak köztük olyanok, akik elfordultak az Úrtól, elfelejtették az eredetüket és a céljukat. Többek között azért is léteznek isteni tervek, hogy a Teremtő szándékai szerint tereljék az élőlényeket a lelki fejlődés útján. Jézus egy kimagasló hatalommal rendelkező lélek, aki felbecsülhetetlenül sokat tett az emberiségért. Kiemelendő: az egész emberi fajért. Ennél fogva helytelennek tartom, amikor egyesek kisajátítják a tanításait és sajátos magyarázatokkal látják el, amelyek elferdítik az igazságot, vagy megmásítják a lényegét. Jézus lelke nem földi lélek, nem emberi lélek, hanem teremtetten dór származású, magasan fejlett lélek, aki elmondhatja magáról, hogy „Én és az Atya egyek vagyunk”. Jézus egész élete csodák sorozatának fűzére: a fogamzása, a gyerekkora, a gyógyító csodái, a bőséget teremtő alkimista demonstrációi, a keresztelkedése és természetesen a feltámadása, hogy csak a jelenlegi Bibliában szereplő csodák közül ragadjak ki néhányat. Fényjelenségek, angyali jelenések, mágikus műveletek hitelesítik Őt, mint a földre született, a Teremtő által megbízott lelket. Hogy volte kapcsolata földönkívüliekkel? Talán erre a kérdésre már nem is kell válaszolnom, hiszen csodatételeit és egész küldetését a legnagyobb áldás és támogatás kísérte. Száraz György Boldog napot!
FÉREGLYUKAK FIZIKÁJA A féregjárat vagy féreglyuk egy vékony, csőre emlékeztető képződmény, amely az Univerzum(ok) két, egymástól távol eső, görbületmentes területét köti össze. A féreglyukakról szóló elméletek annak nyomán láttak napvilágot, hogy egyes tudósok végiggondolták, mi van akkor, ha a világegyetem kialakulása óta a tér pontjai kaotikusan összekötött állapotban vannak egymással. A KÉTIRÁNYÚ FÉREGLYUKAK FELFEDEZÉSE Albert Einstein és Nathan Rosen már 1935-ben sikeresen bebizonyították, hogy megvan az egyirányú féreglyukaknak, azaz a téridő hídjainak a lehetősége. A jelenséget róluk nevezték el EinsteinRosen‑hídnak. Eme hidaknak a kialakulása a fekete lyukakhoz kapcsolódik. A fekete lyuk szingularitása ugyanis úgy viselkedik, mint egy féreglyuk egyik oldala, továbbá instabil és gyorsan pontszerű szingularitássá válik. Az 1960-as években John Archibald Wheeler és Robert Fuller számításai azt a feltevést igazolták, hogy a féreglyuk olyan gyorsan omlik össze, hogy azon még a fénysugár sem hatolhatna át. Később a kétirányú féreglyukak elméleti alapjait KipThorne és diákjai dolgozták ki 1985-ben.
A teória szerint a téridő állapota a Nagy Bumm utáni 10−43 másodperccel (Planck-idő: amikor a négy alapvető kölcsönhatás még nem különült el egymástól) egyfajta kavargó, felfújódásban lévő habra hasonlított, amelyben a buborékokat kvantummechanikai bizonytalanságok uralták. Akkor az univerzum négydimenziós gömbhöz hasonlított, s a születő féreglyukak a gömbfelszín különböző pontjait kötötték össze egymással kitüremkedések formájában. Vagyis a világegyetem a tér buborékjaiból állt, amely buborékok felszínét önmagukkal és más buborékokkal féreglyukak kötötték össze. BIZARR LYUKAK A TÉRBEN Az Einstein-féle általános relativitáselméletnek van egy olyan következménye, miszerint léteznek olyan „alagutak” a téridőben, amelyek kapcsolatot teremtenek két különálló világ vagy a mi világunk két távoli pontja között. Ezeket hívjuk féregjáratoknak. A sci-fi rajongók legfőbb kérdése persze, hogy létezik-e olyan stabil és elég nagyméretű féregjárat, amelyen keresztül akár intergalaktikus utazást tehetnénk? A válasz: elméletileg igen. A féreglyukakat azért nem kedvelik egyes fizikusok, mert lehetővé teszik az időutazást, amely számos további ellentmondást vet fel. Mások viszont úgy vélik, hogy léteznek „kvantumféreglyukak”, amelyek kvantumszinten keletkezhetnek rövid időre. Hihetetlen, de Szergej V. Krasnyikov, orosz elméleti fizikus szerint vannak makroszkopikus méretű, stabil, s talán éppen ezért átjárható féreglyukak. Az Einstein-féle általános relativitáselmélet szerint a téridő nem az anyagtól függetlenül létező valami, hanem szerkezetét a benne lévő anyag határozza meg. Az elmélet nem veszi figyelembe (nem engedi meg) a tömegek között ható gravitációs erőt, hanem a testek mozgását a tömegek által meggörbített téridőben történő szabad mozgásokkal írja le. Illusztris hasonlattal élve: a téridő egy kifeszített gumilepedő, amit a testek behorpasztanak, ennél fogva a testek guruló golyókként viselkednek a gravitációs gödrökkel teli téridőben. Az általános relativitáselméletben a tömegek téridőt meggörbítő hatását az Einstein-féle téregyenletek adják meg. Ezeket 1916-ban Einstein hozta nyilvánosságra. Majd Karl Schwarzschild csillagász felfedezte a téregyenletek első, matematikailag pontos megoldását egy gömbszimmetrikus, nem forgó test esetében. Később Einstein és Nathan Rosen alaposan szemügyre vette a Schwarzschild-megoldást, és ekkor jött a meglepetés! Amikor egy csillag már az összes nukleáris tüzelőanyagát elfogyasztotta, gravitációs összeomlásba kezd. A csillag körüli téridő egyre jobban meggörbül. Ha kellően nagy csillaggal történik mindez, akkor ez az összezsugorodó folyamat addig folytatódik, míg az átmérője el nem éri a nullát. A térgörbület a végtelenre nő – ez a szingularitás a feketelyuk jelensége. Nevét onnan kapta, hogy elnyelia beléje áramló anyagot. Még a fényt is. Ámde a szingularitáson túl a tér görbülete ismét csökkenni kezd és egy cső alakul ki. Ezen a nyíláson keresztül azonban az anyag csak kifelé tud áramolni, ezért ezt fehér lyuknak nevezték el. Voltaképpen ez az Einstein-Rosen-híd, amelyre a fizikusok felfigyeltek. Na, már most, ha át szeretnénk haladni a féreglyukon, akkor a fényt meghaladó sebességre kellene gyorsulnunk ahhoz, hogy a téridő végtelen görbületű és anyagsűrűségű tartományán sikeresen átjussunk. Ez pedig elég bizarr feltétel, valljuk be! Mindenesetre a röntgenműholdaknak egyelőre még nem sikerült fehér lyukakat találniuk. Talán a gamma-kitörések hátterében éppen a fehér lyukak állnak. A Schwarzschild-megoldás a téridő geometriáját kimondottan nem forgó tömeg körül írja le, de a valóságos csillagok forognak, s nem éppen gömbszimmetrikusak. Roy P. Kerr 1963-ban megoldotta a
téregyenleteket a tömegek forgására nézve is. Ezt mutatja be a Penrose-diagram, amelyen megfigyelhetjük a forgó fekete lyuk eseményhorizontján belülre kerülő űrhajós sorsát. KipThorne 1985-ben megkerülte a szingularitást, így az utazó túlélheti a kalandot. A Thorne-féle átjárható féreglyuk bejáratainak stabil nyitva tartásához a belsejében negatív energiasűrűségű anyagnak kell lennie. Ez a fényt ellenkező irányba görbítené. Efféle egzotikus anyagot azonban egyelőre még nem ismernek a fizikusaink. NEGATÍV ENERGIA A pozitív energia mindig pozitív térgörbületet hoz létre (gravitáció), ellenben a féreglyuk létrehozásához negatív energia szükséges. A negatív térgörbület a háromdimenziós nyeregfelülethez hasonlítható. Igen ám, de negatív energiasűrűségnek kb. 5·1036 N/m²-nek kellene lennie, ami megfelel egy neutroncsillag magjában lévő nyomásnak. S akkor még nem beszéltünk a tömeg és a stabilitás problematikájáról. Krasnyikov szerint a féreglyuk fenntartásához és felpumpáláshoz szükséges negatív energiát a féreglyuk körül kialakuló, negatív görbületű téridő-szerkezet vákuumfluktuációi is termelhetik, így a valóságban ténylegesen létrejöhet az átjárható és stabil féreglyuk az orosz kutató szerint. Gondoljuk végig ezt az elméletet! A kvantummechanika határozatlansági relációja kimondja, hogy minden energia ingadozik. Ez a negatív energiára is vonatkozik. A Casimir-effektus során az atom belsejében létrejövő virtuális, ellentétes töltésű részecskepárok a vákuumból nyerik az energiájukat. Megszületésük pillanatában annihiláció révén megsemmisülnek. Tehát energia szabadul fel. Ha képesek volnánk eme vákuumfluktuációk idejét kicsit meghosszabbítani, akkor a vákuum energiasűrűségét anullenergia-szint alá juttathatnánk, s máris negatív energiasűrűségű mezőhöz jutnánk. De hátra van még a gyakorlat, amely mindig szolgálhat előre nem látható meglepetésekkel. Száraz György Boldog napot!
JELENÉSEK KÖNYVE ÉS 2012 – VAN KAPCSOLAT? A Biblia nem ad konkrét dátumot arra vonatkozóan, hogy mikor jön el a világvége, csupán jeleket közöl. Ilyen egyebek mellett a János Próféta által megírt Jelenések könyve. Vajon ki lehet-e belőle következtetni valamit 2012-re vonatkozóan? A Jelenések könyve az Újszövetség része. Szerzője elmeséli, hogy csodás módon elragadtatásban részesült Patmosz szigetén, minekután előre látta az emberiség/a világ sorsát. Alapvető kérdések: a Jelenések könyvének teljes szövege hiteles-e? az emberiségre vonatkozik-e? melyik korszakban várható a megvalósulása? A Jelenések könyvét az Újtestamentum legrégebbi iratának tartják egyes kutatók, mert az időszámításunk szerinti 68-69. évben keletkezett. Az evangéliumok csak ezután születtek. Nem így vélekedik a keresztény teológia, mely csak az első és második század fordulójára datálja ezt a művet. Miért? – vetődik fel joggal a kérdés? Mert a Jelenések könyve nem válaszol meg olyan sarkalatos kérdéseket, mint Jézus fogantatása, születése és pályafutása, amelyből a teológusok azt szűrik le, hogy akkor csakis az evangéliumok után születhetett.
A Jelenések könyve a végidők várásával, pontosabban a végső idők eseményeinek kronológiai felsorolásával foglalkozik allegorikus formában. Magyarul senki sem érti biztosan, hogy melyik szimbólum, mit is jelent. Mindenesetre a boldog aranykor visszatérésével kecsegtet, amely a zsidóságnak más népek fölötti uralmában kulminál. Így az Ótestamentummal roppant mód összecseng. Ez úgy fogalmazódik meg a Jelenések könyvében, mint hogy a föld királyai, népei az új Jeruzsálembe viszik „dicsőségüket és tiszteletüket”. Vagyis ez volna az aranykor: egyetlen nép uralkodása mind felett. (Kicsit a Gyűrűk urára emlékezető fejtegetés.) Azért nem ártana megkérdezni erről a többi, nem keresztény népet is, nemde? Vizsgáljuk meg, hogy a Bibliában milyen időszakra esik a boldogság hona! Itt bizony ellenmondásos jóslatokkal állunk szemben. A Jelenések könyve azt állítja, hogy a boldogság korszaka hamarosan be fog következni (22,7; 22,10; 22,12; 22,20). A paradicsomi állapot azonban az elmúlt 2000 esztendőben nem valósult meg. Holott több újtestamentumi igehely is ezt támasztja alá. Márknál (13,30) és Lukácsnál (21,32) a Jézus-alak így szól: „Bizony, mondom néktek, nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy.” Nem érhet senkit a kritika vádja, aki számon kéri és szemére veti a Szentírás alkotóinak vagy összeállítóinak, hogy a krisztusi jóslat már a bibliai időkben hamisnak bizonyult. Ez adta az okot később több pogánynak arra, hogy a keresztényeket kigúnyolják, hiszen nem egy, s nem kettő nemzedék telt el már azóta, s nem teljesedett be a jóslat. Eddig tehát nem találunk összefüggést a Jelenések könyve és 2012 között. Keressünk tovább! A másik kiindulási pontunk az lehetne, ha meg tudnánk határozni a helyszínt. Vajon hol fog majd létrejönni a második Paradicsom, azaz Isten országa, vagy a mennyek országa? A Jelenések könyve közli, hogy az aranykora a Földön fog megvalósulni. Ez ellentmond Máténak, aki a „hegyi beszéd”-ben azt állítja, hogy valahol a mennyben (6,20).Lukácsnál (17,21)azt olvashatjuk, hogy Jézus a farizeusok kérdésére azt válaszolta, hogy: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van vagy amott. Mert az Isten országa közöttetek van.” A Károli-fordításban ugyanez: az ország „tibennetek”található. Ez egy módfelett spirituális megközelítés. Ugyanakkor a kettő nem feltétlenül zárja ki egymást, mivel elképzelhető, hogy a Földön, emberi testben sikerülhet valamilyen módon kihozni magunkból a legjobbat. Ez a test-lélekszellem harmóniának egyik megfogalmazása lenne. Hogy ennek mi köze van 2012-höz, az persze vitatható. Voltaképpen olyan érzése támadhat az embernek, mintha a Jelenések könyve szándékosan nem adna útbaigazítást. De ez a Biblia más részeire is érvényes: „Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” (Máté 24,42-44) – Ez Jézusra vonatkozik. „Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.” (Márk 13,32-33) A homály így már szinte áthatolhatatlan. A ma forgalomban lévő Jelenések könyvéből sokféle apokaliptikus részlet kiolvasható, de konkrétumok helyett inkább csak nehezen értelmezhető jeleket és útbaigazításokat kapunk. Alaposabban elemezve a Jelenések könyvét, arra a következtetésre jutottam, hogy János ennek a korszaknak és a mai kereszténységnek a végét jövendölte meg. Gondolok itt a keresztény emberek
értékválságára, a világ kátyúba jutására és a humanizmus szinte teljes hiányára ebben a technokrata és merkantil világban. E hipotézisem szerint világunk mai stádiumára a Jelenések könyvéből az a rész vonatkoztatható leginkább, amely a hetedik pecsét megnyitásáról és a hét harsonás angyal megjelenéséről szól. Midőn az angyalok megfújják a harsonáikat, borzasztó katasztrófák indulnak el a világban, szinte minden a feje tetejére áll. Tűz és jégeső, rengeteg teremtmény elpusztul, az égből lehulló csillag megkeseríti sok folyónak és forrásnak a vizét, nagy csapás éri a Nap, a Hold és a csillagok egyharmadát, szörnyű lények jönnek fel az alvilágból, s rettenetes öldöklés megy végbe a földön, s négy angyal megöli az emberek egyharmadát. Majd a hetedik harsonaszó elhangzása után következtek a legszörnyűbb történések. Véleményem szerint eme csapások többsége még nem következett be, hanem mindezek előtt állunk jelenleg. Száraz György Boldog napot!
A HARMADIK BIRODALOM ÉS A BIBLIA 1939. május 6-án délben protestáns teológusok, lelkészek és hívek gyülekeztek Wartburg várában, hogy megünnepeljék az „Intézet a Német Egyházi Életre Ható Zsidó Befolyás Kutatására és Eltávolítására” megalakulását. Wartburg vára azért volt e tekintetben jelentős, mert Luther 1521-ben itt fordította le a teljes Bibliát német nyelvre. Siegfried Leffler (1900-1983) protestáns lelkész beszédében azt ecsetelte, hogy a Harmadik Birodalom népe nemsokára „egy hamisítatlan evangéliumot" fog kapni. Kifejtette, hogy ez a mű a kereszténységet és a Bibliát megtisztítja a zsidó befolyástól, s ezzel a reformáció végképp be fog teljesedni. Mint azt tudjuk, a felvilágosodás eszmeáramlata a 17-18. században erőteljesen megváltoztatta a Biblia magyarázatait. A vallás helyére az ész és az anyagelvű tudomány lépett. Természetesen válaszolnia kellett a tudománynak az emberi faj eredetének a kardinális kérdésére is. A primitívnek bélyegzett természeti népek antropológiai kutatása nyomán az a nézetrendszer terjedt el, hogy az emberi faj rasszokból áll és ilyen alapon erősen megkérdőjeleződött a közös tőről, hovatovább, Istentől való származás gondolata. Innen egyenes út vezetett a fajelmélethez, melynek egyik állomását a rasszok közötti egyenjogúság hiánya jelentette. Darwin A fajok eredete című munkája csak tovább erősítette ezt az elképzelést. Darwin szerint a civilizált fajok talán egyszer majd kipusztítják a vad fajokat a világban. Amúgy pedig a „fehér faj” – vonták le többen – magasabb rendű a többinél. A darwini evolúció értelmében a fajok egyedei egymással vetélkednek. A természetes szelekcióról egyesek úgy gondolták, hogy azt a társadalomban zajló folyamatokra is lehetne alkalmazni. Azután jött Ernest Renan (1823-1892), aki Jézus élete című munkájában (1863) azt állította, hogy Jézus csak egy ember volt, aki megtagadta zsidóságát, majd „túllépett saját faji korlátain". Renan 1855-ben így nyilatkozott: „Én vagyok az első, aki felismertem, hogy a sémi faj szembeállítva az indoeurópai (árja) fajjal valójában az emberi természet alsóbbrendű összetevőjét jelenti.” A Harmadik Birodalom fő ideológiáját az árja rassz elmélete adta, amely az árják kiválasztottságát hirdette, s amelyből csak egy torz eszme származhatott: az antiszemitizmus. Az antiszemitizmus azt jelenti, hogy faji alapon a zsidók alacsonyabb rendűnek számítanak. Ebből következett számukra egy olyan kereszténység és egy olyan Biblia gondolat, amelyben nem szerepel a szerintük alacsonyabb rendű faj. De a Biblia ennek totálisan ellentmond, hiszen az Újszövetség igazolja az Ószövetséget a
mai keresztény álláspont szerint. Mi több, beszámol arról is a Szentírás, hogy Jézus zsidóként látta meg a napvilágot. Mindezek szellemében a Harmadik Birodalom nekilátott átértelmezni vagy hitelteleníteni a Bibliát. Így például „bebizonyították”, hogy az Ószövetség csak a babilóniai fogság után (i. e. 5. sz.) keletkezett. A következő lépés az volt, hogy a Bibliát babiloni és egyéb mítoszokkal hasonlították össze, s ezzel próbálták bebizonyítani, hogy egy mítoszokból készült tákolmány, amelyet emberi elmék raktak össze valamilyen sajátos szándéktól vezérelve. Később az Ószövetség moralitását állították pellengérre. Olyan hírességek, mint Richard Wagnert, vagy Nietzsche is osztotta az árja vallás előrébbvalóságát a kereszténységhez képest. Adolf Hitler teljes mértékben hitt Jézus árja származásában, s Pált tette felelősség az amúgy árja kereszténység judaizálásáért. Így az 1939-ben alapított wartburgi Intézet egyik munkája az árjásított Biblia kiadása volt. WalterGrundmann teológus kapta ezt a nagy feladatot. Ennek szellemében elsőként az Ószövetséget kiszakították a keresztény Bibliából, minthogy az Ószövetség Istenképe merőben eltér az újtestamentumi Istentől. Ezután következett az Újszövetség revíziója. A négy evangéliumból egyet fabrikáltak. Ennek összesen négy része volt: „Jézus, a megváltó”; „Jézus, az Isten fia"; „Jézus, az Úr"; valamint a keresztény közösség kialakulása. Kihagyták belőlük a személynevek és a helynevek egy részét csak úgy, mint Jézus családfáit, a Keresztelő Jánosra vonatkozó passzusokat, a keleti bölcsek látogatását stb. Összességében a Jézusról szóló, ószövetségi próféciákat gyomlálták ki az Újszövetségből. Minden nemtetsző dolgot átneveztek, így lett a sabbat ünnepnap, a pészah pedig húsvét, vagy a Messiás Megígért. Az Újszövetség 20. századi náci verziója 1940-ben jelent meg Isten üzenete címmel. Ez volt a náci biblia, melyet magától értetődően eredetiként tálaltak a német népnek. A náci protestáns teológusok a háborút követően is tevékenykedtek. Még olyan is akadt köztük, aki visszafogadott az egyház, s díszpolgárrá avattak. A „zsidótlanított biblia" szerkesztője, Walter Grundmann 1945-ben szovjet hadifogságba esett, de kiszabadult, s 1954-ben az eisenachi lelkészképző főiskola rektorává nevezték ki. Az NDK nagy hírű teológusaként olyan bibliakommentárokat írt, amelyek még a nyolcvanas években is kötelező tananyagnak számítottak a német akadémiákon. A sors pikantériája, hogy egy időben az úriember a keletnémet titkosszolgálat ügynöke is volt. Ha pedig valaki azt hinné, hogy a „zsidótlanított biblia” eltűnt a történelem süllyesztőjében, akkor hadd említsem meg, hogy a mai napig teológiai viták tárgyát képezik a mitológiai összehasonlítások és az említett kritikák („történeti magaskritika”). A Gerhard von Rad (1901-1971) főművének számító Az Ószövetség teológiája 2007-ben jelent meg magyar fordításban. Száraz György Boldog napot!
GYÓGYFÜVES BOROGATÁSOK MI A BOROGATÁS? Maga a borogatás egy vízgyógyászati fizikális eljárás, amelynek során a test meghatározott területén alkalmaznak hideg, illetve meleghatást. Ez a hatás természetes úton fokozható gyógynövény adalékokkal. A hideg hatás lehet száraz és nedves. Ez a fajtája többnyire anyagcsere, ízületi gondoknál és fájdalomcsillapításkor előnyös. A meleg borogatás hatására fokozódik a vérkeringés, mivel helyi vérbőséget okoz, illetve csökkennek az izomgörcsök. Mindent egybevetve a borogatás egyszerű és hatásos gyógymódja lehet mindenkinek.
BOROGATÁSI TIPPEK ÉS TANÁCSOK Csípés Ősi gyógymódnak számít a hagyma- és az ecetborogatás. Ha éppen ez nincs kéznél, átmenetileg egyszerű, hideg vizes borogatást tegyünk a csípésre. Izomsérülés Pár csepp vízből, kamilla-, majoránna- és rozmaringolajból készítsük el a borogatást. Kelkáposzta-borogatás A kelkáposzta nedve fájdalom- és gyulladáscsökkentő, ezen felül pedig fertőtlenítő hatású. Ha valakinek ízületi problémái vannak, akkor is bátran forduljon a kelkáposztához. Nem szükség mást tenni, mint alaposan megütögetni a leveleket és beburkolni a fájó testrészt, majd száraz törülközővel körbetekerni. Miután a borogatást levettük (maximum egy éjszakára hagyjuk fent), orbáncfűolajjal kenjük be a felületet. Köhögéscsillapítás A levendula, az eukaliptusz és a törpefenyő illóolaja csillapítja a makacs köhögést. Gyermekeknek a hátára is kenhetjük ezeket. Körömágy sérülése Levendula és teafa olajával kenegethető, valamint kamilla és cickafark főzettel borogatható. Gennyesedés esetén egy fél paradicsomot dunsztkötésben helyezzünk a fájó körömágyra. Lázcsillapítás Amikor a láz felkúszik és a gyógyszerek sem képesek lejjebb vinni, akkor törzsborogatást érdemes alkalmazni. A beteget ilyenkor szobahőmérsékletű lepedőbe bugyoláljuk, és 10 percenkét cseréljük a borogatást. Közben figyelnünk kell, hogy a testhőmérséklet alakulására. Maximum egy órán keresztül végezzük ezt az eljárást. Leégés Amikor leégünk, jól jöhet a hígított ólomecetes borogatás. A keletkező hólyagokat ne szúrjuk fel! Mandulagyulladás Nyakra helyezett vizes borogatással és zsályateás öblögetéssel csökkenthetjük a mandulagyulladás okozta fájdalmakat. Túrópakolás A torokfájás és a láz csillapítására bevált népi gyógymód a túrópakolás. Két centi vastagon kenjük a túrót egy kendőre, melegítsük fel és erősítsük a nyakra egy sál segítségével. Zúzódások Zúzódásokra kitűnő gyógynövény borogatás készíthető a következő gyógynövényekből: aranyvirág, árnika, bosmenta, citromfű, kakukkfű, kenderpakóca, körömvirág, feketenadálytő, orbáncfű, pásztortáska, ruta, százszorszép, vérontó pimpó. (Ha esetleg a borogatás alatt viszketni kezdene a bőr, körömvirágkenőccsel kenjük be!) Száraz György Boldog napot!
