SZÁMVITELI POLITIKA A társaság neve:
Alternatív Energia Alapítvány
székhelye: 2335 Taksony, Árvácska u. 13. gazdálkodási forma: Alapítvány Könyvvezetés módja: KETTŐS
1. Számviteli politika Az Alapítvány vagyoni és pénzügyi helyzetének megbízható és valós bemutatása érdekében nélkülözhetetlen a társaság számviteli politikájának elkészítése és az abban szabályozott kérdések következetes végrehajtása. Ezek segítségével biztosítható, hogy a beszámoló minden egyes része azonosan legyen értelmezhető, tehát az információs tartalma kinek-kinek használható legyen. Ezen szabályozás keretében kell elkészíteni: az eszközök és források leltárkészítési és leltározási szabályzatát, az eszközök és források értékelési szabályzatát, a pénzkezelési szabályzatot. A számviteli politika különös fontosságát bizonyítja, hogy a társaság által helyesen kialakított számviteli politikára épül a vállalkozás: számviteli rendszere (számlatükör, számlarend), a választott adatfeldolgozás módja, a beszámolójának részét képező mérleg tartalmi értelmezése, a különféle ellenőrzéseknek a rendszere, a könyvvizsgálatának elvégzése. A számviteli politika elkészítéséért, illetve módosításáért a gazdálkodó képviseletére jogosult elnök tartozik felelősséggel. 1.1 A számviteli politika általános követelményei Az Alapítvány számviteli politikájában az alábbi kérdésekre kell választ adni: milyen értékelési módot és eljárást választ a társaság, az értékelésnél figyelembe veendő tartósnak minősülő hatások megítélése, milyen módszerrel kerül elszámolásra az amortizáció, hogyan határozzák meg a maradványértéket, milyen kritériumok érvényesülnek a terven felüli amortizáció elszámolásánál, a 100 ezer forint egyedi beszerzési érték alatti tárgyi eszközök, vagyoni értékű jogok, szellemi termékek elszámolásának választott módszere, az eredmény kimutatás formájának megválasztása, mit tekint az Alapítvány a számviteli elszámolás szempontjából lényegesnek,
SZÁMVITELI SZABÁLYZATOK hogyan kell minősíteni az ellenőrzések során feltárt hibák és hibahatások értékét (jelentős-, nem jelentős összegű hiba), mi a teendő a megbízható és valós képet lényegesen befolyásoló hiba esetén, és mi ennek a mértéke, az óvatosság elve hogyan érvényesül a vállalkozásnál (értékvesztés elszámolása, céltartalék-képzés stb.), a teljesség elvének érvényesülése érdekében a mérlegkészítés időpontjáig bekövetkezett változások feldolgozásának ütemezése (nagyságrendek, lényeges és lényegtelen események minősítése), hogyan érvényesüljön a vállalkozásnál az időbeli elhatárolás elve annak érdekében, hogy a bevételek és a költségek elszámolása reális képet mutasson, az összehasonlíthatóság érvényesülése érdekében a beszámoló szerkezetében és tartalmában az állandóságot hogyan biztosítja a vállalkozás (következetesség elve), a vezetői számvitel és a vállalkozás belső információ rendszerének meghatározása, melyek azok a témák, tényezők, amelyek a vállalkozás üzleti megítéléséhez – a számviteli törvényben előírt kötelező tartalmon túlmenően – a megbízható és valós kép kialakításához feltétlenül hozzátartoznak és így indokolt az ismertetésük. 1.2 A számviteli alapelvek érvényesülése a számviteli politika kialakítása során Az Alapítvány számviteli politikájának kialakítása során mindenek előtt a számviteli törvény 15. és 16.§-ában meghatározott számviteli alapelvekből kell kiindulni. Ezek a következők: a vállalkozás folytatásának elve, a teljesség elve, a valódiság elve, a világosság elve, a következetesség elve, a folytonosság elve, az összemérés elve, az óvatosság elve, a bruttó elszámolás elve, az egyedi értékelés elve, annak sajátos érvényesülése, az időbeli elhatárolás elve, a tartalom elsődlegessége a formával szemben elve, a lényegesség elve, költség – haszon összevetésének elve. 1.2.1 A vállalkozás folytatásának elve A számviteli törvény előírja az általános értékelési szabályokat az Alapítvány vagyontárgyaira vonatkozóan, feltéve, hogy az belátható jövőben továbbfolytatja tevékenységét. Ennek lényege, hogy a vagyontárgyakat bekerülési értéken – beszerzési áron, előállítási költségen – a múltbeli költségeken alapuló értékeléssel szabad számításba venni. Természetesen a terv szerinti értékcsökkenési leírással, és az értékvesztéssel, valamint az elszámolt terven felüli értékcsökkenés és az elszámolt értékvesztés visszaírásával ennél a módszernél is számolni kell. Az általános értékelési szabályoktól eltérő sajátos értékelési eljárás szabályait döntő részben maga 2
SZÁMVITELI POLITIKA a Szt. határozza meg, és ad lehetőséget arra, hogy az eszközöket piaci értéken értékeljék. Tehát a vállalkozás folytatásának elve érvényesülését a számviteli politika kidolgozása során a vagyontárgyak értékelési módjának és eljárásának helyes megválasztásával kell biztosítani. 1.2.2 A teljesség elve A teljesség elvének értelmezésénél döntő szerepe van a beszámoló készítés napja meghatározásának. Az Alapítványnál a beszámoló fordulónapja december 31-e, a mérlegkészítés időpontja pedig a következő naptári év január 31. A pontos mérlegkészítési időpont minden évben ismételten meghatározásra kerül. 1.2.3 A valódiság elve A számviteli törvény a valódiság elvének érvényesülése érdekében megfogalmazza a mérleg tételeinek leltárral történő alátámasztása követelményét. Az Alapítvány számviteli politikája ezeknek a számviteli alapoknak az érvényesítését az Alapítvány számlarendjének, leltározási szabályzatának, a főkönyvi könyvelés és az analitikus nyilvántartás egyezőségét biztosító ellenőrzéseknek a követelményei meghatározásával tudja biztosítani. A valódiság elve erősödött az óvatosság elve rovására az elszámolt terven felüli értékcsökkenési leírás és elszámolt értékvesztés visszaírásával. Különös jelentősége van a beszámolóban kimutatott vagyon és eredmény valódiságának igazolásánál a könyvvizsgálói munkának. A valódiság elve érvényesülésénél a leltárral történő alátámasztással biztosítható az a támpont, hogy a mérlegben kimutatott eszközök és források a valóságban is megvannak. Ugyanakkor a mérlegben kimutatott források és eszközök reális értékét a számviteli politikában helyesen megválasztott és megfogalmazott értékelési elvek és eljárások következetes alkalmazása biztosíthatja. 1.2.4 A világosság elve A világosság elve akkor érvényesül, ha az Alapítvány számviteli rendszere áttekinthető, abban egy számviteli szakember nehézségek nélkül eligazodik, az információ felhasználók számára érthető. 1.2.5 A következetesség elve A számviteli törvényben megfogalmazott előírások lehetőséget biztosítanak arra, hogy az Alapítvány az éves beszámoló összeállítása és az azt alátámasztó könyvvezetés során az állandóságot megteremtse. Ez a lehetőség a következetesség elve alapján egyben kötelezettség is. Ez azt jelenti, hogy az egymást követő években a kialakított számviteli politikát következetesen alkalmazni kell. Ennek természetes előfeltétele az ésszerűen kialakított számviteli szabályzatok, melynek alapján az ellenőrzés az egymást követő években az alkalmazott számviteli politikát – esetleg annak indokolt változtatását – nyomon követheti és a következetesség elvének érvényesülését minősíteni tudja. Az összehasonlíthatóság biztosítása érdekében a beszámoló tartalma és formája állandó kell, hogy legyen. 1.2.6 A folytonosság elve
3
SZÁMVITELI SZABÁLYZATOK A folytonosság elve szoros összefüggésben van a következetesség elvével. Az Alapítvány számviteli politikájában megfogalmazott szabályok szerint az egymást követő években az eszközök és források értékelése, az eredmény számbavétele általában nem változhat. Ha ezeket a szabályokat a társaság – a számviteli törvény keretein belül és az ott szabályozott módon – megváltoztatja, akkor az a számviteli politikájának módosítását is megkívánja. 1.2.7 Az összemérés elve A kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnál az összemérés elve azt jelenti, hogy egy adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek ugyanezen időszakra vonatkozó elismert bevételeit és ezekhez kapcsolódó költségeket, ráfordításokat kell számításba venni, függetlenül azok pénzügyi teljesítésétől. Tehát az összemérés elve akkor teljesül, ha a bevételek és költségek, ráfordításokat ahhoz az időszakhoz kapcsolódnak, amikor a gazdasági események megtörténtek. Itt kell kapcsolódni a számviteli politika azon feladatához, melyben meg kell határozni a vállalkozásnál a beszámoló készítésének időpontját és a beszámoló készítésének időszakában felmerülő (ismertté vált) minden olyan tételt el kell számolni az üzleti évre, amely az adott időszak gazdasági eseményét jelenti. A bevételek és a költségek, továbbá a ráfordítások elszámolását – az erre szolgáló számlaosztályok számláin – olyan részletezésben kell vezetni, hogy azzal az eredmény kimutatás minden egyes tétele alátámasztható legyen. 1.2.8 Az óvatosság elve Az óvatosság elvének érvényesítése a beszámoló készítése során főképpen a mérlegtételek értékelésére vonatkozó számviteli törvényi előírások betartásával biztosítható. Ez a számviteli alapelv a számviteli politikához úgy kapcsolódik, hogy az abban kidolgozott értékelési módnak és eljárásnak meg kell felelnie az óvatosság követelményeinek. Az eredmény megállapítására vonatkozó előírások betartása is az óvatosság elvéhez kapcsolódik, különösen az eszközök értékcsökkenésének és az értékvesztéseknek kötelező elszámolását figyelembe véve (függetlenül attól, hogy az eredmény nyereség vagy veszteség). Az óvatosság elvének érvényesülésénél is nagy jelentőséggel bír a beszámoló készítésének időpontja, hiszen az addig ismertté vált, illetve ténylegesen bekövetkezett eredményt csökkentő tételeket figyelembe kell venni. Ez vonatkozik a mérleg fordulónapján meglévő eszközökre (értékvesztés), valamint az előre látható kockázatok és feltételezhető veszteséget okozó eseményekre egyaránt. Az óvatosság elve megköveteli a társaságtól, hogy ne mutasson ki olyan eredményt, amely árbevétel vagy bevétel elszámolásából keletkezett, de annak pénzügyi realizálása részben vagy egészben bizonytalanná vált. Ennek érdekében a számviteli politikában szabályozni kell a céltartalék képzés alkalmazott módszerét, a követendő eljárást, ide kapcsolva az egyedi értékelés elvét is. A reális eredmény meghatározása a beszámoló készítése során egyaránt szolgálja a tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők és az üzleti partnerek érdekeit. 1.2.9 A bruttó elszámolás elve A számviteli törvény előírásainak érvényesítését szolgáló számviteli politikához szorosan kell kapcsolódnia a vállalkozás kialakított számlarendjének. Ennek előírásait úgy kell kialakítani, hogy a bevételek a költségeket nem csökkenthetik, a követeléseket és a tartozásokat az elszámolás során nem szabad összevonni. Ez a követelmény a bruttó elszámolás elvéből fakad. 4
SZÁMVITELI POLITIKA A bruttó elszámolás elvének érvényesítését szolgálják a számviteli törvénynek az eredmény kimutatás tételei tartalmára vonatkozó előírásai is. Az eredmény kimutatás csak akkor ad értékelhető és megbízható tájékoztatást az eredmény alakulásáról, az eredményre ható főbb tényezőkről, ha a bruttó elszámolás elve – az Szt-ben szabályozott esetek kivételével – maradéktalanul érvényesül. 1.2.10 Az egyedi értékelés elve A számviteli politika kialakításánál az értékelési mód és eljárás szabályainak meghatározásánál, az Alapítványnál figyelembe vett körülmények mellett az egyedi értékelés elvének érvényesülni kell. Ez egyrészt szolgálja a valódiság elvének érvényesülését, másrészt a beszámoló elkészítéséhez öszszeállított leltáron keresztül az áttekinthetőséget és értékelhetőséget biztosítja. Mindezeket összegezve az egyedi értékelés elvének érvényesülése segíti az ellenőrzés folyamatát még akkor is, ha a törvény szerint meghatározott esetekben ez az elv sajátosan érvényesülhet. 1.2.11 Az időbeli elhatárolás elve Az időbeli elhatárolás elve szerint azon gazdasági események kihatását, amelyek két vagy több évet is érintenek, meg kell osztani az érintett időszakok között. Ez azt jelenti, hogy az adott időszakban a bevételek és költségek között a felmerült tételek arányos részét kell kimutatni. 1.2.12 A tartalom elsődlegessége a formával szemben elve A tartalom elsődlegessége követelménye azt jelenti, hogy a gazdasági eseményeket lényegük és valóságtartalmuk alapján kell elszámolni és bemutatni a beszámolóban. A beszámoló tételeinek elsősorban közgazdasági tartalma döntse el a hovatartozásukat, a jogi előírások mellett. 1.2.13 A lényegesség elve A lényegesség követelménye azt a kérdést veti fel, hogy az információ elhagyása vagy téves bemutatása befolyásolja-e a felhasználóknak a beszámolóból kialakított, annak alapján hozott gazdasági döntéseit. A lényegesség függ a tétel vagy a tévedés nagyságától, ahogyan azt a vállalkozás körülményei között a management megítéli. Az Alapítványnál lényeges hibának minősül az éves nettó árbevétel két %- át meghaladó hibák előjelhelyes összege. 1.2.14 A költség – haszon összevetésének elve Ez a követelmény azt jelenti, hogy az információból származó előnyöknek lehetőleg meg kell haladniuk az információ nyújtás költségeit. 1.2.15 Egyéb érvényesítendő elvek A számviteli törvény által ugyan nem nevesített, de a megbízható és valós kép kialakításához hozzátartozik még néhány elv érvényesítése. Ilyenek: a hasznosíthatóság (relevancia), 5
SZÁMVITELI SZABÁLYZATOK
az időszerűség (időbeliség), semlegesség, a megbízhatóság, a helytállóság (hű bemutatás).
A Nemzetközi Számviteli Standardok minőségi jellemzőként a számviteli törvény által nevesített alapelveken kívül is megfogalmaznak olyan követelményeket, melyek a beszámoló készítésénél nem hagyhatók figyelmen kívül. Ezek a minőségi jellemzők – nevesítés nélkül is – végigkísérik a számviteli törvényben megfogalmazott előírásokat. A hasznosíthatóság követelménye azt jelenti, hogy az információ a felhasználó részére hasznosan legyen alkalmazható a döntéshozatalnál, az üzleti események értékelésénél, a jövőbeni pénzügyi helyzet, a teljesítmények és egyéb események várható alakulásának meghatározásánál. Az időszerűség követelménye azt jelenti, hogy az információnak a hírértéke ne avuljon el. A késedelmesen közölt információ elveszítheti hasznosíthatóságát. A számviteli törvényben meghatározott időkorlátok között az éves beszámoló időbeli készítését és a megbízható információk szolgáltatását összhangba kell hozni a kialakított számviteli politika és egyéb szabályozások segítségével. A semlegesség követelménye azt jelenti, hogy az éves beszámolónak tárgyilagosnak kell lenni. Az éves beszámoló nem minősül semlegesnek, ha az abban bemutatott adatok révén hatást gyakorol a döntéshozatalra vagy egy előre meghatározott eredmény elérése érdekében befolyásolja a megítélést. A megbízhatóság követelménye azt jelenti, hogy a számviteli információnak tévedésmentesnek kell lenni annak érdekében, hogy hasznosítható legyen. Az információ akkor minősül megbízhatónak, ha a felhasználók támaszkodhatnak rá, mert hűen tükrözi azt, amit ésszerűen elvárható, hogy tükrözzön. A helytállóság követelménye azt jelenti, hogy a számviteli információknak a teljes körűség, a hiánytalanság és komplettség szempontjából megfelelően biztosítani kell a felhasználhatóságot. Az egyes információk esetében fennállhat az a veszély (kockázat), hogy az alkalmazott értékelési mód, elszámolás technika nem egészen hűen mutatja a számba veendő eszközök, források és egyéb események értékét, eredményeit. Ilyen esetben ismertetni kell a számbavétel és az értékelésben rejlő tévedések kockázatát, mely a következtetések óvatos kialakítására hívja fel a figyelmet. 1.3 A számviteli politika összeállítása A számviteli politika összeállításánál célszerű megtervezni a szabályzat fejezeteit, melyek legalább a következő témákat tartalmazzák: a számviteli politika az Alapítvány milyen stratégiai terveire épül, ki a felelős a számviteli politika előírásainak betartásáért, mi minősül a számviteli elszámolás szempontjából lényegesnek, az eszközök és források minősítésének döntő tényezői, a minősítés eljárási szabályai az Alapítványnál, az ellenőrzés, önellenőrzés során feltárt hibákból a jelentősebbnek minősülők meghatározása, az Alapítványnál alkalmazott értékelési elvek és a követendő eljárás szabályai, melynek során meg kell határozni azt is, hogy mi minősül nem jelentősnek, a társasági adó törvény és a számviteli politika kapcsolata, 6
SZÁMVITELI POLITIKA az amortizáció elszámolásának kritériumai, az értékvesztés elszámolásának feltételrendszere, a tulajdoni részesedést jelentő befektetéseknél, a hitelviszonyt megtestesítő – egy évnél hosszabb lejáratú – értékpapíroknál, a pénzügyileg nem rendezett követeléseknél, tekintettel az adósonkénti minősítésnél a “kisösszegű” meghatározására, a készleteknél, a fajlagosan “kis értékű” minősítésével is. az árfolyam különbözetek elszámolásának rendje, a céltartalék képzés szabályai, az aktív és passzív időbeli elhatárolások rendje, az Alapítvány könyvvezetése, könyvviteli zárlat, bizonylati rendje, a feldolgozás folyamatainak ellenőrzése, a beszámoló készítése melyik vázlat szerint történik (Szt. 1-2-3. sz. mell.) a beszámoló készítés napjának meghatározása és a beszámoló készítés időszakának feladatai, az Alapítvány számviteli politikája a beszámoló készítésével kapcsolatban, a beszámolóért való felelősség kérdése. 1.3.1 A vállalkozás gazdasági, piaci, fejlesztési céljai Az Alapítvány gazdasági célja kutatási feladatok ellátása. 1.3.2 A számviteli politikáért való felelősség Az Alapítványnál a számviteli politika végrehajtásáért felelős személy az elnök. 1.3.4 Az Alapítványnál alkalmazott értékelési elvek és a követendő eljárás szabályai A számviteli törvény kimondja, hogy az eszközöket – a felsorolt kivételektől eltekintve bekerülési értéken (beszerzési, illetve előállítási költségen) kell értékelni, csökkentve az elszámolt értékcsökkenéssel és értékvesztéssel. A számviteli törvény felsorolja, hogy milyen költségtényezők vehetők figyelembe az eszközök beszerzési árának, illetve az előállítási költségének meghatározásánál. Ugyanakkor törvényi követelmény az is, hogy a felsorolt költségtényezők akkor képezik a beszerzési ár, illetve az előállítási költség részét, ha azok az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolhatók. A leltár a könyvek fordulónapi zárásához kapcsolódó olyan kimutatás, amely tételesen – ellenőrizhető módon – tartalmazza az Alapítványnál a mérleg fordulónapján meglévő eszközöket és forrásokat mennyiségben és értékben. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a mérlegben szereplő eszközök mérleg fordulónapi értékét – a beszerzési ár, illetve előállítási költségek választott módszerrel történő meghatározása után – csökkenteni kell az értékcsökkenés, illetve értékvesztés összegével, ill. növelni a visszaírt terven felüli értékcsökkenés és a visszaírt értékvesztés összegével. A beszerzési ár (beszerzési költség) tartalma:
7
SZÁMVITELI SZABÁLYZATOK Azok a ráfordítások, amelyek az eszköz megszerzése, létesítése, üzembe helyezése érdekében – az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig – merültek fel, az eszközhöz egyedileg hozzákapcsolhatók az eszköz beszerzési költségét jelentik, tehát beletartoznak az eszköz beszerzési árába. Ezek a következők: vételár (beszerzési ár + felár – engedmény), szállítási és rakodási költségek, alapozási-, szerelési költségek, üzembe helyezési költségek, beszerzéssel kapcsolatos közvetítői költségek, bizományi díjak, vám, vámpótlék és vámkezelési díj (együtt vámköltségek), valamint a vámárut terhelő vámköltségen kívüli vámteher, a beszerzéshez kapcsolódó adók (a beszerzéskor fizetett fogyasztási adó, jövedéki adó), a fizetendő illetékek (vagyonszerzési illetékek), az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó (importnál és apportnál is), jogszabályon alapuló hatósági díj, igazgatási és szolgáltatási díjak, környezetvédelmi termékdíj, szakértői díjak stb., vásárolt vételi opció díja (értékpapírnál és részesedésnél nem kötelező), az eszköz beszerzéséhez (nem csak a tárgyi eszköz) kapcsolódó hitel, kölcsön felvétele előtt fizetett bankgarancia díj, szerződésben meghatározott, a hitel igénybevétele miatt fizetett kezelési költség, folyósítási jutalék, a hitel igénybevételéig felszámított rendelkezésre tartási jutalék, a szerződés közjegyzői hitelesítésének díja, után – az üzembe helyezésig, a raktárba történő beszállításig – felmerült (az időszakot terhelő) kamat, a beruházáshoz közvetlenül kapcsolódó, az üzembe helyezésig felmerült biztosítási díj, a tárgyi eszköz biztonságos üzemeltetéséhez, rendeltetésszerű használatához szükséges tartozékok, tartalék alkatrészek beszerzési árban érvényesített értéke, a beruházáshoz, a vagyoni értékű joghoz közvetlenül kapcsolódó devizahitelnek – az üzembe helyezésig terjedő időszakot terhelő – árfolyamvesztesége, a beruházás tervezési, előkészítési, bonyolítási költségei, valamint az új technológia elsajátítás (betanítás) díja. A bekerülési (beszerzési) értéket csökkenti a próbaüzemeltetés során előállított (raktárra vett, értékesített) termék (szolgáltatás) előállítási költsége, a beruházás időszakában kapott kamat (beruházásra adott előleg, elkülönített pénzeszközök után). A tárgyi eszköz beszerzési árának (bruttó értékének) meghatározásához kapcsolódik, hogy a meglévő tárgyi eszköz értékét növelő beszerzési költségként kell figyelembe venni az eszköz bővítésével, élettartamának növelésével kapcsolatos ráfordításokat, az eszköz rendeltetésének megváltoztatásával, vagy átalakításával kapcsolatos ráfordításokat, kapacitás és pontosság helyreállítását szolgáló felújítások ráfordításait. 8
SZÁMVITELI POLITIKA Az Alapítvány a tényleges beszerzési árat alkalmazza, azon belül pedig FIFO elven meghatározott árat Nem része a beszerzési árnak a tárgyi eszközök folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási és karbantartási költség, továbbá az arányosítással megállapított előzetesen felszámított általános forgalmi adó le nem vonható hányada sem. A külföldi pénzértékről szóló eszközök és kötelezettségek értékelésénél a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó, a Számvitel politikában választott árfolyamot kell használni. Ez pedig a választott hitelintézet által meghirdetett deviza eladási árfolyam. A választott árfolyamot kell alkalmazni tehát – egységesen – a külföldi pénzértékre szóló eszközök és források értékelésénél, azok fordulónapi értékelésénél forintra történő átszámításánál. Ezek az alábbi esetek: a valutapénztárban lévő valutakészlet, a devizaszámlán lévő devizakészlet, a külföldi pénzértékre szóló követelések, külföldi szállítónak devizában adott (még el nem számolt) előleg, tulajdoni részesedést jelentő befektetések, külföldi pénzértékre szóló tartozások. A vevőtől devizában kapott előleget a mérlegben kimutatott – teljesítéskor átszámított forint összegben kell kimutatni annak elszámolásáig. A külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek értékét a mérleg fordulónapján érvényes – választott – árfolyamon értékelve kell a mérlegben kimutatni. Ez azt jelenti, hogy az óvatosság elvének érvényesülése gyengült ebben az értékelési módban a megbízható és valós összkép érdekében. A mérleg fordulónapi – egységes árfolyamon történő – értékelés alapján kialakult összevont árfolyam különbözetet az óvatosság elve alapján kell elszámolni: árfolyam veszteség esetén az ületi év eredményét kell csökkenteni, árfolyam nyereség esetén passzív időbeli elhatárolást kel képezni a következő üzleti év(ek) árfolyamveszteségének fedezésére. A saját tőkét, a céltartalékot és az előzőekben ki nem emelt kötelezettségeket, valamint az időbeli elhatárolásokat a mérlegben könyv szerinti értéken kell kimutatni. A számviteli politika összeállításánál a fejezeten belül érdemes külön részt szentelni a saját előállítású termékek (ahol ez előfordulhat), illetve a saját teljesítmények értékének meghatározására. A számviteli törvény a beszámolóban a fordulónapon meglévő saját előállítású eszközöket közvetlen önköltségen kéri számon. A közvetlen önköltség tartalma: Azok a felmerült költségek (anyagköltség, bérköltség, bérek járulékai, egyéb költségek), amelyek a saját termelésű készlet, valamint a saját teljesítményként előállított eszközök előállítása, üzembe-helyezése, bővítése, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása, rendeltetésének megváltoztatása során elszámolásra kerültek és/vagy az eszközre – megfelelő mutatók, jellemzők segítségével – elszámolhatók (= közvetlen önköltség), az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban merültek fel. 9
SZÁMVITELI SZABÁLYZATOK A szabályozásnál figyelemmel kell lenni arra a számviteli törvényi követelményre, hogy a saját teljesítmények értékét a mérleg fordulónapján – készültségi foktól függően – befejezetlen állapotában is ki kell mutatni a mérlegben közvetlen önköltségen. Így a befejezetlen saját teljesítmények közvetlen önköltségének meghatározásáról, valamint az eszköz minősítéséről (a mérlegben milyen eszközként fog megjelenni) is rendelkezni kell. A befejezetlen saját teljesítmények lehetnek saját vállalkozásban végzett beruházás (felújítás) befejezetlen állománya, saját kezdeményezésre végzett kutatás-fejlesztés “aktivált” befejezetlen állománya, saját teljesítményként készülő szellemi termékek befejezetlen állománya, megrendelésre végzett szolgáltatás felmerült önköltségének elszámolása, ha a teljesítés a következő mérlegidőszak(ok)ban esedékes, saját teljesítményként készülő szerszám műszer, berendezés stb. A számviteli törvény az általános értékelési szabályok, a bekerülési értéken (beszerzési áron, előállítási költségen) történő értékelés mellett, (az eszközök értékcsökkenése és értékvesztése figyelembe vételével) lehetőséget biztosít a piaci értéken történő értékelésre, a vállalkozási tevékenységet közvetlenül és közvetett módon szolgáló befektetett eszközeinek egyes tételeire. Ezek a következők: vagyoni értékű jogok, szellemi termékek, ingatlanok és a kapcsolódó vagyoni értékű jogok, műszaki berendezések, gépek, járművek, egyéb berendezések, felszerelések, járművek, tulajdoni részesedést jelentő befektetések. Amennyiben ezeknél az eszközöknél az elszámolt értékcsökkenéssel, értékvesztéssel csökkentett beszerzési érték (könyv szerinti nettó érték) alacsonyabb, mint az egyedi eszköz mérleg készítéskori piaci értéke, akkor a különbözetet a mérlegben ki lehet mutatni. Ez az értékkülönbözet az eszközök között “Értékhelyesbítésként”, a saját tőkén belül “Értékelési tartalék”-ként fog mutatkozni. Az értékhelyesbítés összegét és annak változásait egyedi eszközönként elkülönítetten kell nyilvántartani. Az Alapítvány egyenlőre nem kíván élni ezzel a “felértékelési” lehetőséggel. 1.3.5 A társasági adó törvény és a számviteli politika kapcsolata A számviteli politika kialakítása során – a számviteli törvény előírásai mellett – figyelembe kell venni a társasági adóról szóló törvény mindenkori előírásait is. A számviteli törvény alapkövetelménye – a megbízható és valós kép kialakítása – a beszámolóban azt jelenti, hogy az értékcsökkenést az eszköz tényleges elhasználódásával azonos időben, az értékvesztést a piaci értékhez viszonyítva, a céltartalék képzést az óvatosság elvének érvényesítésével számolja el a vállalkozás (hogy csak a legfontosabb tényezőket említsük). Ezzel szemben a társasági adótörvény – az adóalap meghatározásánál – normatív szabályozást fogalmaz meg. A számviteli törvény a piacgazdaság körülményeinek, feltételeinek megfelelően, széleskörű mérlegelési lehetőséget biztosít a társaság számára, ami a számviteli eredmény alakulását befolyásolja. Ezzel szemben a társasági adó törvény – figyelembe véve a számviteli törvény előírásait – a számvitelben meghatározott adózás előtti eredményt csak kiinduló adatként használja és ebből az adó alapját különböző korrekciós tételek meghatározásával kiszámított összegben fogadja el. Nem szabad tehát figyelmen kívül hagyni a számviteli politika kialakításánál, hogy a társasági adó 10
SZÁMVITELI POLITIKA törvényben foglalt rendelkezések és a számviteli politikában rögzített előírások milyen kihatással vannak az Alapítvány adózására. A társasági adótörvény korrekciós tételei közül a következő témákban keletkezik érintkezési felület a számviteli politikában is szabályozandó eljárásban: az amortizáció elszámolása, az értékvesztések elszámolása, a céltartalék képzés területén, melyek adótörvényi összefüggéseit a következő fejezetekben tárgyaljuk. A társasági adó törvény ezen kívül előírt korrekciós tényezői is a számviteli feldolgozási folyamat információs rendszerében – a bizonylati rend és a vállalkozás számviteli rendje szerint – állíthatók elő, de erről a vállalkozás könyvvezetése során kell gondoskodni. 1.3.6 Az amortizáció elszámolásának kritériumai A számviteli törvény előírásai szerint az Alapítvány a sajátos körülményeket figyelembe véve határozza meg az immateriális javak és a tárgyi eszközök elhasználódási idejét, így a várható, a maradványértékkel csökkentett bruttó érték és a hasznos időtartam függvényében aktiváláskor állapítja meg az évenként elszámolandó értékcsökkenés összegét a hozzárendelt számítási módszerrel. Az így meghatározott összeget nevezzük terv szerinti értékcsökkenésnek. Az eszköz terv szerinti értékcsökkenési leírásának meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy a hasznos időtartam végén mennyi a várhatóan realizálható értéke az eszköznek, azaz meg kell határozni a maradványértékét. A maradványérték meghatározása a rendeltetésszerű használatba vételkor az üzembe helyezés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján történhet. Ha ez az érték nem jelentős, akkor a maradványérték nulla lehet. A maradványérték tekintetében az Alapítvány jelentősnek minősíti azt a realizálható értéket, mely a hasznos élettartam végén elsősorban értékesítéssel elérhető bevétel, a haszonanyag vagy a visszanyert hulladék értéke. Ennek értéke minimálisan 1.000 Ft egyedi eszközönként. Az ilyen módon szabályozott és egyedileg meghatározott maradványérték nyilvántartásáról (feljegyzéséről) a számviteli nyilvántartások keretében kell gondoskodni, hiszen az amortizáció elszámolásánál ezt a meghatározott elszámolási módszernél figyelembe kell venni, pl. a bruttó érték alapján lineáris kulcs alkalmazásával történő számításnál a maradványértékkel csökkentett bruttó értéket kell érteni. Így tehát azon eszközöknél, melyekhez a meghatározott jelentősnek minősített maradványérték tartozik, a leírást – nem “0”-ig hanem – a maradványértékig kell elszámolni. Az amortizáció módszerének és a számítás szabályainak kialakításánál az egyedi értékelés elvének érvényesülni kell. A választott módszer alapján évenként el kell számolni a terv szerinti értékcsökkenési leírás összegét függetlenül attól, hogy a vállalkozás eredménye hogyan alakult. A kialakított módszert – az eszköz élettartama alatt – csak különösen indokolt esetben szabad megváltoztatni. Az immateriális javak és tárgyi eszközök állományában évközben bekövetkezett változások esetén a terv szerinti értékcsökkenési leírás elszámolásánál az alábbi eljárás a követendő: a hónap első napján meglévő állomány után történő értékcsökkenés meghatározására. 11
SZÁMVITELI SZABÁLYZATOK Az Alapítvány él a 100 ezer Ft egyedi előállítási-, vagy bekerülési érték alatti vagyoni értékű jogok, szellemi termékek, tárgyi eszközök azonnali – használatba vételkori – értékcsökkenési leírásának lehetőségével. A terven felüli értékcsökkenést általában akkor kell elszámolni, ha az immateriális javak, a tárgyi eszközök (a beruházások is) könyv szerinti (nettó) értéke magasabb, mint a piaci értéke. A megrongálódott, feleslegessé vált, vagy az eszköz értékében bekövetkezett tartós értékcsökkenés esetén – az egyébként állományban maradó eszköz értékében – bekövetkezett csökkenést a piaci értékig kell megállapítani és elszámolni. A terven felüli értékcsökkenés elszámolásának bizonylataként – a körülmények leírásával, az okok megnevezésével – jegyzőkönyvet kell készíteni. A számviteli törvény szerint használt terven felüli értékcsökkenés fogalmába tartoznak az immateriális javak, tárgyi eszközök, beruházások megsemmisülésével (érvénytelenítésével), selejtezésével, hiányzó tárgyi eszköz értékével kapcsolatos események elszámolásai is. A terven felüli értékcsökkenést nem a költségnem elszámolásban (écs. leírásként), hanem az egyéb ráfordítások között kell elszámolni, függetlenül attól, hogy az eszköz állományban marad (csökkentett értéken), vagy sem (mert kiselejteztük). A feleslegessé vált eszközöket, ha az a működést, a tevékenységet már tartósan (legalább egy évet meghaladó időtartamon át) nem szolgálja, akkor piaci értéken át kell minősíteni a forgóeszközök közé. Amennyiben korábban az egyedi eszközre vonatkoztatva a terven felüli értékcsökkenés elszámolására okot adó körülmény megszűnt – pl. a piaci érték tartósan és jelentősen magasabb, mint a könyv szerinti érték – a terven felüli értékcsökkenést az egyéb bevételekkel szemben kell részben, vagy egészben visszaírni. A visszaírás következtében az eszköz értéke nem haladhatja meg a terv szerinti értékcsökkenés figyelembe vételével meghatározott nettó értéket. Az értékelést az egyedi értékelés elve alapján kell elvégezni és az analitikus nyilvántartásban is feljegyezni. Ha a piaci érték még ennél is magasabb, akkor a felértékelés szabályai érvényesülnek, amely értékhelyesbítés és értékelési tartalék formában jelenhet meg a beszámolóban, ha ezzel a lehetőséggel élni akar a vállalkozás. (Erről általánosságban már az 1.3.4 pontban szóltunk.) A számvitelben elszámolásra kerülő terv szerinti értékcsökkenési leírással és terven felüli értékcsökkenéssel szemben a társasági adó törvény normatív előírásokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy az adóalap meghatározásánál milyen mértékű és tartalmú értékcsökkenést lehet figyelembe venni. Az adótörvény normatívái általában késleltetett amortizáció elszámolást jelentenek. Lényeges követelmény: a kétféle elszámolás eszközállományának bruttó értéke a számviteli nyilvántartásokkal egyeztethető legyen, továbbá a “0”-án túli leírást egyik törvény sem engedi meg, sőt a Szt. a maradványértékig engedi leírni az értékcsökkenési leírást. Az adótörvény ezt a fogalmat (maradványérték) nem ismeri, tehát az adókulcsokat az eszköz bekerülési értékére vonatkoztatja. Ennek teljesülését a számviteli politika előírásainak megfogalmazásánál figyelembe kell venni. A kétféle amortizáció elszámolása miatt az eszközök nettó értéke eltér egy12
SZÁMVITELI POLITIKA mástól. Ha – időközben – az eszköz bármely jogcímen kikerül az állományból, akkor a nettó értékben mutatkozó különbözet az adóalap meghatározásánál korrigálható. Tehát a korrekció végrehajtásához – a megfelelő nyilvántartás vezetésével – az adótörvény szerinti nettó értéknek is – melyet az eszköz számított nyilvántartási értékének nevez az adótörvény – rendelkezésre kell állni. 1.3.7 Az értékvesztés elszámolásának feltételrendszere A számviteli törvény kötelezően előírja az értékvesztés elszámolását egyes eszközfajtáknál abban az esetben, ha azok piaci értéke (megítélése) alacsonyabb a mérlegkészítéskor, mint a nyilvántartás szerinti értéke. Értékvesztést kell elszámolni: a mérleg fordulónapon fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követeléseknél, a vásárolt és saját termelésű készleteknél. (A befektetések és értékpapírok értékvesztésének elszámolása független attól, hogy a forgóeszközök vagy a befektetett pénzügyi eszközök között szerepel.) Az értékvesztések meghatározásához, az érintett eszközök nyilvántartásához szorosan kapcsolódva, az elnök dolgozza fel az információkat ahhoz, hogy a mérlegkészítés folyamán – a megfelelően értelmezett határnapig – az adatok, piaci árak, egyéb piaci körülmények rendelkezésre álljanak és arról döntést hozzanak az elszámolás érdekében. A mérleg fordulónapon fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követeléseknél elszámolandó értékvesztés összegének meghatározásánál – a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információk alapján – a követelés várhatóan megtérülő összegére tekintettel kell meghatározni az értékvesztés elszámolandó összegét. Ha ez tartósan és jelentős összegben alacsonyabb a követelés könyv szerinti értékénél, akkor értékvesztést kell elszámolni az egyéb ráfordításokkal szemben. Az üzleti év mérleg fordulónapján fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelések közé értendők a hitelintézetekkel, pénzügyi vállalkozásokkal szembeni követelések, a kölcsönként, előlegként adott összegek, valamint a bevételek aktív időbeli elhatárolása között lévő követelés jellegű tételek is. A vevőnként, adósonként kisösszegű követeléseknél az értékvesztés összege – az egyedi értékelés sajátos értelmezésével – a nyilvántartási érték százalékában is meghatározható, melynek alsó határértéke az Alapítványnál 100.000.- Ft. A vásárolt készletek (anyag, áru) beszerzési árát össze kell hasonlítani – a mérlegkészítéskor ismert – tényleges piaci értékével. Ha a piaci érték jelentősen és tartósan alacsonyabb, a mérlegkészítéskor ismert piaci értéknél, akkor a készlet értékét a mérlegben tényleges piaci értéken kell kimutatni (a készlet értékének csökkentésével). A saját termelésű készlet (befejezetlen termelés, félkész és késztermék) előállítási költségét össze kell hasonlítani – a mérlegkészítéskor ismert – várható eladási árával. Ha az eladási ár jelentősen és tartósan alacsonyabb, mint a mérlegkészítéskor ismert és várható eladási ára, akkor a készlet értékét a mérlegben – a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett – eladási áron kell kimutatni (a készlet értékének csökkentésével).
13
SZÁMVITELI SZABÁLYZATOK A számviteli törvény szerint értékvesztésként el kell számolni a vásárolt készletek beszerzési értékét, illetve a saját termelésű készletek előállítási értékét csökkentő azon tételeket, is, melyek akkor következnek be, ha a készlet a vonatkozó előírásoknak, minőségi követelményeknek (szabvány, szakmai előírás, szállítási szerződés szerinti feltételek stb.) nem felel meg, az eredeti rendeltetésének nem felel meg, megrongálódott, felhasználhatósága bizonytalan, feleslegessé vált, értékesítése kétséges. A készlet értékét addig a mértékig kell csökkenteni, hogy a készlet a használhatóságának, értékesíthetőségének megfelelő – a mérlegkészítéskor ismert vagy érvényesíthető – piaci értéken szerepeljen a mérlegben. Ez a mérték – az Alapítvány által igazolt (bizonylatolt), műszaki véleménnyel alátámasztott, “leértékelési” vagy esetleg selejtezési folyamat során kialakított – legalább a készlet haszonanyag árának illetve hulladékértékének meghatározásával történhet. (Kivétel a megsemmisült készlet értéke.) Vissza kell írni a korábban elszámolt értékvesztést, amennyiben a piaci érték jelentősen és tartósan meghaladja a könyv szerinti értéket. Az értékvesztés visszaírásával a könyv szerinti érték nem haladhatja meg a befektetéseknél a beszerzési értéket, az értékpapíroknál a beszerzési értéket, illetve a névértéket, (ha névérték felett vásárolták), a követeléseknél az eredetileg elismert, elfogadott összeget, (devizakövetelésnél a megfelelő árfolyamon számított értéket), a készleteknél bekerülési értéket. A társasági adótörvény – a számviteli szabályokban kötelezővé tett értékvesztés elszámolásából – a követelésekkel kapcsolatos értékvesztést nem fogadja el, így ennek összegét az adóalapnál korrekciós tételként kezeli. Ez azt jelenti, hogy az adóévben – a számvitelben – a követelésekre elszámolt értékvesztés összegével az adózás előtti eredményt növelni kell, majd az adótörvény által meghatározott módon számított értékvesztés összegével lehet az adózás előtti eredményt csökkenteni. Az értékvesztés elismert mértékével (a követelések bekerülési értékének – a késedelem napjától függően – 2-5-25 százaléka), ami nem lehet több, mint a számvitelben ilyen címen elszámolt összeg, a következő adóévben az adóalapot növelni kell. 1.3.8 Az árfolyam különbözetek elszámolásának rendje A számviteli politika ezen fejezetében kell szabályozni az Alapítványnak az eszközök, illetve források között megjelenő következő tételek értékelésének választott módszerét és annak elszámolási rendjét: a valutapénztárban lévő valutakészlet, a deviza számlán lévő devizakészlet, a külföldi pénzértékre szóló követelések értéke, a külföldi pénzértékre szóló befektetett pénzügyi eszköz értéke, a külföldi pénzértékre szóló értékpapír értéke, a külföldi pénzértékre szóló tartozások értéke, A felsorolt mérlegtételek forintértékének meghatározásához a választási lehetőségek közül az alábbit alkalmazza az Alapítvány: 14
SZÁMVITELI POLITIKA a választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és deviza eladási árfolyam átlaga, A Szt. a külföldi pénzértékre szóló tételekre a választott módszer egységes alkalmazását írja elő. Ez azt jelenti, hogy az adott napon történő elszámolást – minden tranzakciónál – egyazon árfolyamon kell forintban elszámolni. Ez alól kivétel a forintért vásárolt deviza és valuta, mert ebben az esetben nyilvántartásba vételt a ténylegesen fizetett forint alapján kell elvégezni. A külföldi pénzértékre szóló eszközöket és kötelezettségeket érintő tranzakciók elszámolásánál tehát bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó – választott – devizaárfolyamon átszámított forintértéket kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni. Ebből következően a folyamatos könyvelésben (az üzleti év során) lezárult ügyletek (követelése, kötelezettségek kiegyenlítése stb.) árfolyam különbözete is elszámolható folyamatosan jellegétől függően a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai ill. egyéb bevételei között. A külföldi pénzértékre szóló tételekkel kapcsolatos gazdasági események elszámolásánál (értékesítés, beváltás értékvesztés elszámolása, visszaírása stb.) keletkező eredményt érintő öszszegek meghatározása mindig a megfelelő devizaárfolyamon történhet, majd ezt követően kerülhet sor a deviza árfolyamváltozásból adódó különbözet elszámolására. A külföldi pénzértékre szóló tételek mérleg fordulónapi értékelését a választott árfolyamon kell elvégezni. A fordulónapon érvényes választott árfolyamon történő értékelés és a könyv szerinti érték különbözete összevontan jelenik meg az eredményszámlákon. Ha a külföldi pénzértékre szóló mérlegtételek üzleti év végi értékelésének összevont árfolyam különbözete veszteség, akkor a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként kell elszámolni, nyereség, akkor a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként kell elszámolni, de ezt időbelileg el kell határolni, amelynek megszüntetése a következő év(ek) árfolyamveszteségének fedezetéül szolgál. Az árfolyam különbözetek elszámolási rendjének szabályait az előzőekben leírtak figyelembe vételével kell a társaságnál kialakítani.Az árfolyam-változásokat a követelések és a kötelezettségek (előlegek) vonatkozásában a számviteli csoportnak kell figyelnie, a változásokat követni és erről évközben, negyedévente és a mérlegkészítés időszakában kell a számításokat elvégezni. A kimunkált – számítási anyaggal alátámasztott – árfolyam különbözetek elszámolására évente kerüljön sor. A valutában – devizában lévő eszközökre, forrásokra vonatkozó év végi értékelésre vonatkozó szabályokat nem kötelező alkalmazni akkor, ha a különbözet illetve az eredményre gyakorolt hatása nem jelentős. Nem jelentős az árfolyam különbözet akkor, amennyiben az összevont, számított egyenleg az 100.000.- Ft-ot nem éri el. 1.3.9 A céltartalék képzés szabályai A Szt. előírásai szerint céltartalékot kell képezni olyan múltbeli, illetve a folyamatban lévő ügyletekből, vagy szerződésekből származó – harmadik féllel szemben – fizetési kötelezettség várhatóan felmerülő összegeire, melyek még nem következtek be, de bizonyosan fel fog merülni. Tovább olyan esetben, amikor a várható kötelezettség összege és esedékessége még bizonytalan, de a mérlegkészítés időpontjáig rendelkezésre álló információk alapján indokolt a képzés, mert annak fedezete más módon nem biztosított. Ilyen kötelezettség lehet különösen: 15
SZÁMVITELI SZABÁLYZATOK
a jogszabályban meghatározott várható kötelezettség (pl. garancia), a korengedményes nyugdíjazás várható (biztos) kötelezettsége, a végkielégítés miatti kötelezettség, a környezetvédelmi kötelezettség, a függő kötelezettségek, a biztos (jövőbeni) kötelezettség.
Ilyen esetben az indokolt céltartalékot a szükséges mértékben meg kell képezni, még akkor is, ha az üzleti év eredménye emiatt veszteséges lesz. Céltartalékot lehet képezni olyan jövőbeni költségekre, melyek időszakonként jelentkeznek, de így az egyenletesen jelentkező teher az egyes üzleti évek eredményét pontosabbá teszi. Ilyen címen céltartalékot akkor lehet képezni, ha a várható költségek feltételezhetően, vagy bizonyosan felmerülnek, de az összegük vagy a felmerülésük időpontja a mérlegkészítéskor még bizonytalan. A jövőbeni költségekre képzett céltartalék összegét a mérlegkészítéskor rendelkezésre álló információk alapján kell meghatározni. Ilyen címen azonban az üzleti tevékenység során rendszeresen felmerülő költségekre céltartalék nem képezhető. A társasági adótörvény a számvitelben egyéb ráfordításként elszámolt a várható kötelezettségekre a jövőbeni költségekre a céltartalék képzést nem ismeri el. Ezért az adózás előtti eredményt az adóévben ilyen címen elszámolt ráfordítás összegével növelni kell. A számvitelben a céltartalék felhasználását egyéb bevételként kell elszámolni. Mivel a képzéskor az adóalapot korrigálni kellett, így a felhasználásnál jelentkező bevétel is korrekciós tényezővé válik. Tehát a várható kötelezettségekre és a jövőbeni költségekre képzett céltartalék felhasználása következtében elszámolt bevétel összegével az adózás előtti eredmény csökken. 1.3.10 Az aktív és passzív időbeli elhatárolások rendje Aktív időbeli elhatárolásként kell kimutatni az üzleti év mérlegének fordulónapja előtt felmerült olyan kiadásokat, amelyek költségként vagy ráfordításként csak a mérleg fordulónapját követő időszakra számolhatók el, a mérleg fordulónapja után esedékes olyan bevételeket, amelyek a mérleggel lezárt időszakra számolandók el, mint járó árbevétel, kamat- és egyéb bevételek, azokat a kötelezettségeket is, amelyeknél a visszafizetendő összeg és a különbözet eredményt csökkentő tételként még nem számolható el a mérleggel lezárt időszakban, Aktív időbeli elhatárolások között halasztott ráfordításként kell kimutatni a véglegesen átvállalt és pénzügyileg még nem rendezett kötelezettség szerződés (megállapodás) szerinti összegét. Passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a mérleg fordulónapja előtt befolyt, elszámolt bevételt, amely a mérleg fordulónapja utáni időszak árbevételét, bevételét képezi, a mérleg fordulónapja előtt elszámolt olyan költséget, ráfordítás, amely csak azt követően lesz kiadás, vagy kerül számlázásra, a mérleg fordulónapja és a mérlegkészítés időpontja közötti időszakban a vállalkozással szemben érvényesített (megítélt, benyújtott), a mérleggel lezárt évhez kapcso-
16
SZÁMVITELI POLITIKA
lódó kártérítési igényt, késedelmi kamatot, az ebben az időszakban ismertté vált kártérítést, bírósági költséget, a mérleggel lezárt üzleti évhez kapcsolódó, jóváhagyásra jogosult testület által megállapított, kötelezettségként ki nem mutatott prémiumot, jutalmat és azok járulékait, a költségek (ráfordítások) ellentételezésére – visszafizetési kötelezettség nélkül – kapott (pénzügyileg teljesített), támogatások egyéb bevételként elszámolt összegéből azt a részt, amellyel szembeni költség (ráfordítás) később jelentkezik, a befektetett pénzügyi eszközök közé sorolt, hitelviszonyt megtestesítő kamatozó értékpapír beszerzésével kapcsolatos veszteségjellegű különbözet időarányos részét (beszerzési érték nagyobb volt, mint a névérték), a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek a deviza- és valutakészlet mérleg fordulónapi értékelésénél kimutatott – összevontan nyereséget mutató – különbözetet, amelyet a következő üzleti év(ek)ben az ilyen értékelésből adódó árfolyamveszteség esetén kell megszüntetni.
Passzív időbeli elhatárolások között halaszott bevételként kell kimutatni: a fejlesztési célra – visszafizetési kötelezettség nélkül – kapott, pénzügyileg rendezett támogatás és a véglegesen átvett pénzeszköz összegét, az elengedett, valamint harmadik személy által átvállalt kötelezettség összegét, ha az ezen kötelezettség terhére beszerzett eszközhöz kapcsolódik, térítés nélkül átvett eszközök értékét az átadónál kimutatott nyilvántartási (de legfeljebb piaci) értéken, ajándékként, hagyatékként kapott, többletként fellelt eszközök piaci értékét, a cégvásárlás, illetve átalakulás esetén a különbözetként meghatározott negatív üzleti vagy cégértéket. Az aktív és passzív időbeli elhatárolások tételeit analitikusan kell dokumentálni. Az aktív és passzív időbeli elhatárolások tételeit a következő szempontok szerint kell dokumentálni: az elhatárolás alapbizonylata, az elhatárolás indoka, az elhatárolás számítási anyaga (bemutatva a tárgyévből kiemelt és a tárgyévben bent hagyott összegeket, illetve a következő év(ek)ben számításba veendő összegeket), az elhatárolt összeg, a későbbi elszámolás módja, Az aktív és passzív időbeli elhatárolások legjellemzőbb gazdasági eseményei lehetnek: tartós bérlet után a tárgyévben fizetett bérleti díjnak a mérleg fordulónapját követő időszako(ka)t terhelő összege (árbevételből, költségből) a tárgyévre járó, de a tárgyévet követően esedékes bérleti díj, kölcsönadott pénzeszköz utáni kamat, értékpapír után járó, illetve időarányosan járó kamat (diszkont értékpapírnál is), a tárgyévet illető, a biztosító által elismert, de a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg még meg nem térített kár összege, a mérleggel lezárt évhez kapcsolódó, ismertté vált, kártérítési kötelezettség, fizetendő bírságok, kötbérek, fizetendő késedelmi kamat, 17
SZÁMVITELI SZABÁLYZATOK
bírósági költség, fizetési kötelezettség.
1.3.11 Az eredmény kimutatás tételeinek tartalma Az eredmény kimutatás tartalmazza a vállalkozó mérleg szerinti eredményének levezetését. A mérleg szerinti eredményre ható főbb tényezők az üzleti év során folytatott tevékenységből elért bevételek és azokkal kapcsolatos költségek, ráfordítások. Az értékesítés nettó árbevétele magába foglalja a belföldi értékesítés és az exportértékesítés nettó árbevételeit. Az elkülönítés a területi elv alapján történik. Belföldi értékesítés esetén a vásárolt és saját termelésű készlet nem hagyja el a Magyar Köztársaság területét, még akkor sem, ha az vámszabadterületre vagy tranzitterületre kerül. Ugyancsak belföldi értékesítés történik akkor is, ha vámszabadterületi vagy tranzitterületi értékesítés egymás között bonyolódik, függetlenül attól, hogy ellenértéket forintban, devizában vagy valutában egyenlítik ki. Ebből következően az exportértékesítés árbevételében azon vásárolt és saját termelésű készlet ellenértéke mutatható ki, amelyet külföldre, vagy külföldön értékesítettek. A szolgáltatásnyújtás ellenértéke akkor minősülhet exportértékesítésnek, ha azt külföldön, külföldi igénybevevő részére teljesítették, vagyis a külföldön végzett szolgáltatás, ha azt belföldi részére végezték, belföldi értékesítésnek minősül. Aktivált saját teljesítmények értéke magában foglalja az üzleti évben aktivált (az eszközök között állományban vett) saját előállítású eszközök értékét, valamint a saját termelésű készletek állományváltozását. Egyéb bevételek azok a bevételek, melyek a nettó árbevétel részét nem képezik, de a rendszeres tevékenység során keletkeznek, tehát az üzleti eredmény kialakulásában kell azokat figyelembe venni. A tevékenység költségeit a költségnem számlák tartalmazzák: anyagköltségek, igénybevett szolgáltatások értéke, egyéb szolgáltatások értéke, bérköltségek, személyi jellegű egyéb kifizetések, bérjárulékok, értékcsökkenési leírás. Egyéb ráfordítások azok a kifizetések és más veszteség jellegű tételek, amelyek a nettó árbevételhez nem kapcsolódnak közvetlenül vagy közvetetten, de a rendszeres tevékenység során merülnek fel, tehát az üzleti eredmény kialakításában kell azokat figyelembe venni. A pénzügyi műveletek eredménye a Szt. tételes előírása szerinti bontásban és megfelelő tartalommal elszámolt pénzügyi műveletek bevételei és ráfordításai különbözetéből határozható meg. A rendkívüli eredmény a rendkívüli bevételek és rendkívüli ráfordítások különbözet, melyek jogcímeit a Szt. tételesen írja elő. A mérleg szerinti eredmény a tárgyévi adózott eredmény alapján úgy alakul ki, hogy az
18
SZÁMVITELI POLITIKA adózott eredmény növelhető: az osztalékra, részesedésre, kamatozó részvények kamatára igénybevett eredménytartalékkal, adózott eredmény csökkenthető: a jóváhagyott osztalékkal, részesedéssel, a kamatozó részvények kamatával. A tárgyévi osztalék fizetését, ill. az eredménytartalékból való kiegészítést a Szt. feltételekhez köti. 1.4 Az Alapítvány számviteli rendje és a számviteli politika kapcsolata A számviteli törvény a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások számviteli feladatait úgy fogalmazza meg, hogy az Alapítvány kezelésében lévő, illetve tulajdonát képező eszközökről és azok forrásairól olyan könyvviteli nyilvántartást köteles vezetni, amely – a gazdasági műveletek folytán – az eszközökben és a forrásokban, továbbá a saját tőkében bekövetkezett változásokat a valóságnak megfelelően, folyamatosan (időrendben) áttekinthetően mutatja. Könyvelni kell minden gazdasági eseményt, amelyek az eszközök és források mennyiségében és értékében változást okoztak, az eredmény alakulására hatással voltak, a mérleg fordulónapjával lezárt év gazdasági eseményeiből erednek, de csak a mérlegkészítés időszakában következnek be, vagy válnak ismertté, az adott üzleti évre vonatkoznak, de csak a mérleg fordulónapját követően és a mérleg elkészítését megelőzően válnak ismertté. 1.4.1 A könyvvezetés rendje Az Alapítvány a számviteli politika mellékleteként számlatükröt és számlarendet köteles öszszeállítani. A számlatükröt és a szöveges számlarendet a törvényi előírások (számviteli törvény, társasági adótörvény, a többi adótörvény), egyéb jogszabályi követelmények figyelembe vételével és az Alapítványra jellemző sajátosságok szerint kell kialakítani. 1.4.2 A számlatükör és a számlarend A főkönyvi könyvelés és egyes analitikus nyilvántartások vezetése (folyószámla) számítógépes könyvelési programrendszer segítségével történik. Az egyes számlaosztályok tartalmi felépítését, tagolását, az eszközök és források értékelését, valamint a különleges események számlaösszefüggéseit (a kontírozásokat) a szöveges számlarendben részletezzük. A főkönyvi számlákhoz kapcsolódó analitikus nyilvántartások megnevezését, vezetésének módját és tartalmát, valamint az egyeztetések gyakoriságát és az egyezőségért való felelősséget szintén a szöveges számlarendben szabályozzuk. 1.4.3 A könyvviteli zárlat rendje A számviteli törvény meghatározása szerint a könyvviteli zárlathoz egy-egy naptári időszak végén – a folyamatos könyvelés teljessé tétele érdekében – különböző úgynevezett zárlati teendők tartoznak. A kettős könyvvitelt vezető vállalkozás a könyvviteli számlákból – számviteli törvény szerint legalább a beszámoló elkészítését megelőzően – főkönyvi kivonatot köteles készíteni. 19
SZÁMVITELI SZABÁLYZATOK Az Alapítvány minden egyes havi beszámolóhoz készít főkönyvi kivonatot. 1.4.4 A Társaság bizonylati rendje A számviteli törvény a bizonylati elv és a bizonylati fegyelem követelményeinek megfogalmazásával teszi szabályozottá a könyvvitel bizonylati rendjét. A gazdasági események folyamatát (megtörténtét) mutató összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. A számviteli bizonylatnak alakilag, adatainak tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. A könyvviteli nyilvántartásokba az adatok bejegyzése csak szabályszerűen kiállított bizonylatok alapján történhet. A bizonylat általános alaki és tartalmi kellékei a bizonylat megnevezése és sorszáma, a bizonylatot kiállító gazdálkodó (szervezeti egység), a gazdasági műveletet elrendelő személy vagy szervezet megjelölése, az utalványozó és a rendelkezés végrehajtását igazoló személy aláírása, a gazdasági esemény tartalmától függően az ellenőr aláírása, a készletmozgások és a pénzkezelési bizonylatokon az átvevő, ellennyugtákon a befizető aláírása, a bizonylat kiállításának időpontja (kivételesen annak az időszaknak a megjelölése, amelyre a bizonylat adatai vonatkoznak), a megtörtént gazdasági művelet tartalmának leírása (vagy jelölése), a gazdasági művelet okozta változások mennyiségi, minőségi és értékbeni adatai (értelem-szerűen). összesített adatokat tartalmazó bizonylat esetén utalni kell az alapbizonylatokra, valamint meg kell jelölni azt az időszakot, amelyre az összesítés vonatkozik a számítástechnikai (optikai stb.) módon előállított adathordozóknál az általános követelményeken túl a feldolgozási programok azonosító jelzése és az azonosíthatóság érdekében a kódjegyzék is szükséges. Szabályozni szükséges a szigorú számadási kötelezettség alá tartozó bizonylatok körét és annak kezelési és ellenőrzési rendszerét. A számviteli törvény meghatározása szerint a készpénz kezeléséhez kapcsolódó bizonylatokat, valamint más jogszabály előírása alapján meghatározott gazdasági eseményhez kapcsolódó bizonylatokat, továbbá minden olyan nyomtatványt, amelyért a nyomtatvány értékét meghaladó (vagy a nyomtatvány névértékének megfelelő) ellenértéket kell fizetni, vagy amelynek illetéktelen használata visszaélésre adhat alkalmat, szigorú számadású kötelezettség alá kell vonni. A szigorú számadási kötelezettségű nyomtatványok nyilvántartását a könyvelő végzi. A számviteli bizonylatokat legalább 8 évig kell olvasható formában megőrizni. 1.4.5 A számviteli folyamatok és a könyvvezetés ellenőrzése A cégvezető feladata különösen a könyvelésre készülő bizonylatok tartalmi és alaki ellenőrzése, a bizonylati- és okmányfegyelem betartása és ellenőrzése, a könyvelés (és egyéb operatív nyilvántartások) naprakész vezetésének végeztetése,
20
SZÁMVITELI POLITIKA a számviteli előírásoknak megfelelő időszaki zárlatok és az ehhez kapcsolódó kivonatok határidőre történő elkészítése, az éves beszámoló számszaki összeállítása, az analitikus nyilvántartások feladásainak határidőre történő elkészítése, azok ellenőrzése, az adóbevallások és az azt alátámasztó számítási anyagok (adatközlés, kimutatás, kivonat stb.) elkészítése és ellenőrzése, az önellenőrzési helyesbítések felülvizsgálata, a pénzügyi, számviteli, könyvvezetési folyamatok területén a vezetői ellenőrzési jogkör gyakorlása. A számviteli folyamatok irányítása és ellenőrzése terén olyan rendszert kell kialakítani, melynek keretében a folyamatba épített ellenőrzés, a vezetői ellenőrzés, a vállalkozás belső ellenőrzése egymás mellett, egymást kiegészítve biztosítja az egész folyamat ellenőrzését anélkül, hogy munkájukban átfedések lennének, de a gazdasági események regisztrálása alapján kialakuló kép (a vállalkozás vagyoni, pénzügyi-, jövedelmi helyzete) a legközelebb áll a valósághoz, vagyis a hibák a lehető legkisebb mértékre csökkenjenek. 1.5 A vállalkozás számviteli politikája a beszámoló készítésénél Az éves beszámoló részei: mérleg, eredmény kimutatás. 1.5.1 Mérlegkészítés Az éves beszámoló készítésénél a mérlegben az eszközöket és forrásokat bruttó módon kell kimutatni. Az egymást követő naptári évek beszámolóinak összehasonlíthatóságát a mérleg szerkezetének, tagolásának és tartalmának állandóságával, valamint az értékelési elvek és eljárások következetes alkalmazásával kell biztosítani. Az előző naptári év adatát is fel kell tüntetni a mérlegben minden tételnél. Jelentős összegű hiba esetén – az üzleti év során – végrehajtott elszámolásokat külön oszlopban kell szerepeltetni. A mérlegtételeket leltárral kell alátámasztani. Az Alapítvány a “Leltározási Szabályzatban” részletesen megfogalmazza ennek rendjét. Az egymást követő üzleti években – az összehasonlíthatóság érdekében – a választott szerkezeti formát kell követni, az állandóságot biztosítani kell. A Szt-ben megadott tagolást és sorrendet követve a tételek továbbtagolása ill. az összevonása (a tv. szabályai szerint) lehetséges. Közbenső mérleget kell készíteni akkor, ha a vállalkozás osztalékelőleg fizetését határozza el. A közbenső mérleget – a beszámoló mérlegére vonatkozó törvényi előírások alapján kell elkészíteni. A vállalkozó által meghatározott fordulónapra a főkönyvi és analitikus nyilvántartások alapján – az üzleti év végére vonatkozó szabályok szerint – utólag ellenőrizhető módon kell összeállítani a közbenső mérleget. Ezen mérleg összeállításához is szükség van leltárra és az eredmény kimutatás elkészítésére. A közbenső mérleg fordulónapjára vonatkozóan a főkönyvi és analitikus nyilvántartásokat nem lehet lezárni és a számítási anyagban szereplő korrekciókat a nyilvántartásokban nem lehet szerepeltetni. 21
SZÁMVITELI SZABÁLYZATOK 1.5.2 Eredmény kimutatás Az éves beszámoló készítésénél az eredmény kimutatás az Alapítványnál maradó – adózott eredmény – a mérleg szerinti eredmény kialakulását mutatja be. Az eredmény kimutatás tartalmazza az eredmény keletkezésére ható tényezőket, a mérleg szerinti eredmény összetevőit, azaz: az üzemi (üzleti) tevékenység eredménye (±), a pénzügyi műveletek eredménye (±), (a kettő együtt a szokásos vállalkozási eredmény) a rendkívüli események eredménye (±), (a három együtt az adózás előtti eredmény) adófizetési kötelezettség (-), osztalékkal, részesedéssel kapcsolatos tételek (±), mérleg szerinti eredmény (±). Az egymást követő üzleti évek beszámolóinak összehasonlíthatóságát az eredmény kimutatás szerkezetének, tagolásának és tartalmának állandóságával kell biztosítani. Az eredmény kimutatásban a bevételeket és a ráfordításokat bruttó módon kell kimutatni és az előző üzleti év adatát is fel kell tüntetni minden tételnél. Az Alapítvány a törvény szerinti tagolásban készíti az eredmény kimutatását. 1.5.3 A beszámoló készítés napjának meghatározása A beszámoló készítés napja a pénzügyi évet követő év január 31-e. 1.5.4 A beszámoló készítés időszakának feladatai A fordulónap és a beszámoló készítés napja közötti időszakban – a számviteli törvény követelményeinek megfelelően – a következő feladatokat kell elvégezni a tárgyi eszközök és immateriális javak terven felüli értékcsökkenésének elszámolása (visszaírás), a befektetett pénzügyi eszközök árfolyam értékvesztés különbözetének és elszámolása (visszaírás), készletek, követelések, értékpapírok értékvesztésének elszámolása, a valuta készletek, deviza készletek árfolyam különbözetének elszámolása, a külföldi pénzértékről szóló követelések, kötelezettségek árfolyam különbözetének elszámolása, céltartalék képzés meghatározása és elszámolása, valamint az előző évi céltartalék képzés összegének megszűntetése, aktív és passzív időbeli elhatárolás tételeinek meghatározása és elszámolása, minden olyan tétel elszámolása, amely a beszámoló készítés időszakában ismertté vált és a beszámolóval lezárt időszakot érinti, a befektetett eszközök piaci értékre való “felértékelése” alkalmazása esetén az értékhelyesbítések és az értékelési tartalék meghatározása. A beszámoló készítés időszakának feladatait a témához kapcsolódóan a korábbi fejezetekben leírt módon kell elvégezni.
22
SZÁMVITELI POLITIKA 1.6 Az éves beszámoló nyilvánosságra hozatala és közzététele Az alapítvány az éves beszámolóját nem köteles közzétenni. Ennek ellenére az alapítvány az éves beszámolója adatainak nyilvánosságát a weboldalán történő közzététellel biztosítja. 1.7 Könyvvizsgálati kötelezettség A könyvvizsgálat célja: megállapítani, hogy az Alapítvány által készített éves beszámoló a Szt. előírásai szerint készült és ennek alapján megbízható és valós képet ad-e a vállalkozás vagyoni és pénzügyi helyzetéről. A független könyvvizsgáló az éves beszámoló felülvizsgálata során ellenőrzi a mérleg, az eredmény kimutatás valódiságát és szabályszerűségét, hogyan érvényesítette a vállalkozás a számviteli törvény előírásait, betartotta-e a vállalkozás az alapító okiratban (alapszabályban) előírtakat. Ezek után és az itt tapasztaltak alapján a könyvvizsgáló – írásbeli jelentésben – véleményezi az éves beszámolót és hitelesíti a mérleget. A könyvvizsgáló munkája során jogosult a vállalkozás alkalmazottaitól adatokat és felvilágosításokat kérni. A könyvvizsgáló az ellenőrzés során tapasztaltak alapján – ha törvénysértést vagy szabálytalanságot nem állapított meg – véleményezi az éves beszámolót és a mérleget hitelesítő záradékkal látja el. A könyvvizsgáló által ellenőrzött és a záradékkal ellátott mérleget magába foglaló éves beszámoló terjeszthető a jóváhagyásra jogosult testület, ez esetben a taggyűlés elé. Az alapítvány az éves számviteli beszámolóját csak abban az esetben kívánja könyvvizsgálóval felülvizsgáltatni, amennyiben jogszabály reá nézve az előírja. 1.8 A beszámolóért való felelősség Az Alapítványnál az elnöknek a feladatát képezi az éves beszámoló szakszerű, törvényi előírásoknak megfelelő elkészítése, bizonylatokkal való alátámasztása, a munkafolyamatok (zárlati feladatok) irányítása, ellenőrzése. Az Alapítvány képviseletére jogosult személyként az elnök írja alá a beszámoló részét képező mérleget, eredmény kimutatást. Az alapítvány Számviteli politikája 2006. május 16-án lép hatályba. Taksony, 2006. május hó 16. nap ........................................................ elnök
23
