1. FÖLDBIRTOK-POLITIKA

1. FÖLDBIRTOK-POLITIKA Tartalom: 1.1 A FÖLDBIRTOK-POLITIKA ÖSSZEFÜGGÉSRENDSZERE ...............................................................................1-2 1.1.1 Agrárpolitikai összefüggések........................................................................................................1-3 1.1.2 A földbirtok-politika elvi összefüggései ........................................................................................1-8 1.1.3 A földbirtok-politika eszközrendszere.........................................................................................1-10 1.2 ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK ...................................................................................................................1-11 1.3 FONTOSABB FOGALMAK .......................................................................................................................1-11 1.4 IRODALOMJEGYZÉK ..............................................................................................................................1-12

Az első főfejezetben definiáljuk a földbirtok-politika intézményét, leírjuk a politikai és gazdasági célkitűzéseit, példákon keresztül is szemléltetjük az állami beavatkozás módszerét. Rövid történeti áttekintés, bevezetés után jutunk el a máig. A rendszerváltás utáni kormányok és az EK agrárpolitikájának vázlatos bemutatása után közreadjuk a jövőképet megvalósító agrárpolitika egy lehetséges megoldását. Jelenünk tükrében mutatjuk meg a földbirtokpolitika elvi összefüggéseit, különös figyelmet szentelve annak nemzeti jellegére. A zárófejezet a föld- és területrendezés, mint eszközrendszer, értelmezését adja meg. A föld tulajdonának és használatának kérdése az emberi közösségekben már régóta felvetődött. A föld a különböző gazdasági és politikai rendszerekben, minden időben sajátos és különleges megítélésben részesült. Gazdasági kérdés lévén, mindig összefüggött a hatalommal. A fennálló rendszer politikai és gazdasági elveihez igazodva törvényekkel szabályozták - és ma is szabályozzák - a föld használatát. A földbirtok-politika ellenőrizheti a birtokforgalmat; korlátozhatja a földszerzés lehetőségét; a tulajdonra területi maximumot, illetve minimumot állapíthat meg; sok kis birtok összevonásával támogatja a jövedelmező gazdálkodást; megteremtheti a nagyüzemi-, szövetkezeti és farmgazdaságok alapjait; segítheti a korszerű technikai eszközök és eljárások alkalmazásában rejlő lehetőségek kiaknázását. Ide sorolhatók még a földreformokkal, földosztásokkal-, a környezet- és természetvédelemmel, az extenzív mezőgazdaság kialakításával, a környezetileg érzékeny területek kijelölésével a földhasználati reformmal kapcsolatos intézkedések is,...stb. Ismeretes, az államhatalom birtokpolitikája csak akkor lehet progresszív, ha párosul egyidejűleg végrehajtott szerves agrárpolitikai (a hitel, jelzálogintézmény, termelés, értékesítés és szociálpolitika,... területeire kiterjedő) intézkedésekkel. A progresszivitás hiánya több millió vidéki ember sorsát teheti nehézzé-, kilátástalanná. Ihring K. (1968) szerint „az államnak, mint a nemzeti közérdek érvényesítőjének fenn kell tartani a maga számára a lehetőséget, hogy akár a magántulajdon sérelmére is, a föld birtoklásával, vagy legalább használatával járó előnyöket azok számára biztosítsa, akiket az közérdekből leginkább megillet”. Előzőekből is megállapítható, hogy a birtok-politika mindig a hatalmon lévők politikai és gazdasági rendszerének tükre.

Dr.Szabó Gyula: Föld- és területrendezés

1.1 A földbirtok-politika összefüggésrendszere Egy megfogalmazás szerint földbirtok-politikán azoknak az elveknek és intézkedéseknek az összességét értjük, amelyek a föld birtoklásával összefüggő politikai és gazdasági erőviszonyokat szabályozzák. Másként fogalmazva: a földbirtok-politika a föld és az állam viszonyában az államhatalom beavatkozását jelenti. Mint tudomány a mezőgazdasági termelés, értékesítés, hitel és szociálpolitikával együtt az agrárpolitika körébe tartozik. (Kerék M., 1934). Fontosak a gazdasági célkitűzések, de legalább ennyire jelentős a politikai célkitűzés is. Nevezetesen az, hogy az állami élet vezetésében a föld birtokosainak megfelelő helyet biztosítson. Világosan kitűnik ebből, hogy a föld birtoklása társadalmi osztályoknak, rétegeknek a politikai súlyát növelheti vagy csökkentheti. A föld kiemelt jelentőségét fokozza az, hogy területe állandó, gyakorlatilag nem bővíthető. Így a birtokszerkezetnek meghatározó szerepe van a mezőgazdasági termelés alakulásában, produktivitásában. Az államnak, mint közhatalomnak a beavatkozása lehet negatív és pozitív. A negatív irány klasszikus példájaként a kiegyezést követő ötven év említhető: az intézkedések hatására elpusztult a középosztály; nincstelen agrár- munkásosztály képződött; évenként 100 000 ember vándorolt ki az országból (A kivándorlás során csak Amerikába mintegy 1,5 millió magyar került, zöme a nincstelen és szegényparasztság soraiból). A közelmúlt évtizedeiből kiemelhető az a negatív hatású tény, hogy az 1968-as általános gazdasági reformban sem történt nyitás a földpiacon. A földár, a földérték, a földforgalom hiánya károsan hatott az ésszerű földforgalomra. A föld csaknem ingyenessége a földhasznosításban nagy mérvű pazarlásokhoz vezetett. Ebből az időszakból negatívumként az is megemlíthető, hogy a vegyes típusú mezőgazdasági szövetkezetek és állami gazdaságok az 1980-as évtizedben több adót fizettek be a költségvetésbe, mint amennyi támogatást onnan kaptak (Benet I., 1995). A mezőgazdaság adójának többségét a nagyüzemek fizették. Hátrányos volt a struktúra torzulás, a főfoglalkozású paraszti gazdaságok (full-time) likvidálása is. A több ezer hektáros nagyüzemi és az 1 ha körüli átlagterülettel rendelkező háztáji gazdaság között alig volt gazdaság. Az állam a legritkább esetben bízza a természetes evolúcióra a birtokviszonyok alakulását, legtöbbször pozitívan, tevőlegesen is beavatkozik. Példaként említhető az 1945. évi földreform. Eredményeként, a vesztes II. Világháborúból kikerülve, elkerülhető volt az éhínség, több százezer (650) szegényparaszt család átlagosan 3 ha földön, igen szerény technikai és technológiai körülmények között elkezdhette a földek megművelését. A földnélküli parasztság és zsellérség évszázados álma teljesülhetett, kialakult a földtulajdon és földhasználat egysége, a mezőgazdaság termelése elérhette a háború alatti színvonalat. A földreform kiiktatta a mezőgazdaság szerkezetéből magántulajdonú nagybirtokokat és átmenetileg előtérbe helyezte a kisparaszti gazdaságokat. (Részletesebb bemutatás a 2. főfejezetben).

© (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar 1-2

1. Földbirtok-politika

1.1.1

Agrárpolitikai összefüggések

Az agrárpolitika állandó elemei az európai, távol-keleti, csendes-óceáni,... stb. országokban közel azonosak (biztonságos élelmiszerellátás, elfogadható jövedelmi viszonyok, természetvédelem, melléktevékenység, támogatási rendszerek). A megvalósítás eszközei, a változó elemek a „körülmények hatalma” miatt időről-időre változnak (támogatások mértékének, jellegének változásai, kvóták megállapítása,...stb.). Az agrárpolitika olyan nézetrendszer, amely nemzeti célokat szolgál és valóságba ágyazott társadalmi és gazdasági pilléreken nyugszik. Meghatározója a földkérdésnek és a falu jövőjének (tulajdon, termelés és piacbiztonság, megélhetési biztonság, ....). A „nagypolitika” igen fontos része. Az agrárpolitika az egyes korszakokban más és mást jelentett, tartalma sokszor változott és újra fogalmazódott. Olyan nézet is előfordult, amelyik fölöslegesnek tartotta. Változásának mértéke általában függ egy-egy érdekszövetség erejétől. Az agrárpolitika és falupolitika művelése már elég régóta egy-, vagy többpárti monopólium (Hazánk felsőoktatási intézményeiben ma nincs agrárpolitikai tanszék. Az agráregyetemen a tantárgy utolsó egyetemi tanára Nagy Imre, a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen - 1950-ig pedig Czettler Jenő akadémikus volt. Ismereteink szerint jelenleg Kaposvárott és Gödöllőn oktatnak agrártörténetet. E terület tudományos művelése megszakadt, a folytonosság eddig nem állt helyre). A témában egyre több szakíró hivatkozik Czettler Jenőre, az agrárpolitika és gazdaságtörténet egyetemi tanárának, a felsőház egykori tagjának tételeire. 1932-ben megfogalmazott intelmei: „Biztos útmutató, még a napi problémákban is csak a tudományos agrárpolitika lehet, amely a történelem tanulságait nemcsak összehasonlítás, de a továbbépítés céljaira is felhasználja. A birtokviszonyok, a népesség társadalmi tagozódása, az üzemrendszerek, ... az örökjog stb. történelmileg fejlődtek és .... a más történelmi előzményekkel rendelkező államok szerint történő átalakítás szociális ellenállást, esetleg nehezen jóvátehető gazdasági bajokat okoz”. Ötven év agrárpolitikai fordulataira a későbbi fejezetekben (2.3. - 2.5.) is kitérünk, vázlatosan itt csupán a rendszerváltás utáni kormányok agrárpolitikai célkitűzéseit ismertetjük. Az Antall-Boross kormányok a hatékony, piacorientált, a megváltozott lehetőségekhez és közgazdasági feltételekhez jobban alkalmazkodó, magántulajdonon alapuló élelmiszergazdaság kialakítását ígérték. Ezt szolgálták a tulajdonviszonyok átalakítását szabályozó kárpótlási törvények, a szövetkezeti, a szövetkezeti átmeneti törvények, az állami tulajdon privatizációs törvénye, a vagyonpolitikai irányelvek,....., agrárpiaci rendtartásról szóló törvény. Antallék gazdasági koncepciójának sikertelenségét ma már nem igen kell bizonygatni (A mező- és erdőgazdaság bruttó hazai termék termelése az 1984. évi csúcsról 1994-re 34 százalékkal zsugorodott! A részleteket bemutató adatsor a 7. főfejezetben található). A realitásokat nélkülöző koncepció hatásfokát rontotta a kormányzó párt meghatározó személyeinek szélsőséges megnyilvánulása is (A hatékony nagyüzemek akadályai a demokráciának; Az agrártudományi egyetemek professzorainak tevékenységét felül kell vizsgálni, mert politikailag megbízhatatlanok, a szövetkezeti vezetők zöld- és vörösbárózása; © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar 1-3


.........). A régi rendszer dezintegrációja elkezdődött, de az új felépítését a magyar nép az 1994. évi választásokon más kormányra bízta. Az MSZP 1994-es választási agrárprogramjának célkitűzései: ⇒ Az agrárválság leküzdése; ⇒ A rendszerváltás folytatása; ⇒ A megelőző kormány agrárpolitikai torzításainak még lehetséges kijavítása; ⇒ Az exportorientált, versenyképes agrárágazat kialakulásának megalapozása. A kormányzati ciklus félidejében már látszott, hogy az agrárválság leküzdésében súlyos elmaradások vannak, 1996. végéig az ígéretet nem sikerült valóra váltani. Az 1980-as években elkezdett restriktív gazdaságpolitika nem talált megoldást egy sikeres agrárpolitika végrehajtásához. A Horn-kormány gazdaságpolitikája nem vállalta fel az MSZP agrárprogramjának következményeit, a hosszú távú fejlődést szolgáló versenyképes agrárgazdaság alapjainak a lerakása is elhúzódott. Folytatódott a kárpótlás okozta károk konzerválása (birtokviszonyok, bérlemények rendezetlensége,...). A magyar agrárgazdaság 1996-os állapotáról hasonló módon vélekedett a Magyar Agrártudományi Egyesület (MAE)-, a Magyar Agrárkamara (MAK)-, valamint a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövegségének (MOSZ) elnöke is. A nagytekintélyű szakemberek abban is egyetértettek, hogy a magyar mezőgazdaság megsemmisítése árán nem lenne szabad csatlakozni az Európai Unióhoz (EU). Ma, több szakíró is egyetért abban, hogy 1994-98 közötti években felül kellett volna bírálni az élelmiszeripar és – kereskedelem privatizációját, vissza kellett volna vásárolni (bűncselekmény esetén visszavenni) a kapacitásokat és átadni a termelők különféle társulásainak. Felül lehetett volna bírálni a szövetkezetek szétverésének gyakorlatát. Bűncselekmény esetén azokat vissza lehetett volna adni a tagoknak, jogos tulajdonosaiknak. Visszavásárlással a szétaprózott birtokokat vissza lehetett volna adni a kisemmizett tagságnak. A beígért Nemzeti Agrárprogram (NAP) elfogadása is késett, konszenzussal azt nem lehetett törvényre emelni. Összességében az MSZP-SZDSZ koalíció 1994-98 közötti időszak vidék és agrárpolitikája nem minősíthető egyértelműen sikeresnek és eredményesnek. A választási programok többet ígértek. Ismétlődött a négy évvel korábbi helyzet, egy új agrárpolitika kidolgozását és megvalósítását a magyar nép 1998-ban is más kormányra bízta. Az Orbán-féle kormány agrárstratégiájának alapelvei: 1.) a családi gazdasági üzemméretek megerősítése; 2.) a magyar mezőgazdaság termelési szerkezetének átalakítása. Az előzőekkel összefüggésben megfogalmazódtak:

a

földügyi

ágazatot

érintő

feladatok

is

a.) Rendbe tenni a földtulajdon és a földhasználat áttekinthetetlen viszonyait;



b.) Végrehajtani a Nemzeti Kataszteri Programot (NKP). (A részprogramok prioritási sorrendben: Az ingatlan-nyilvántartási adatok feldolgozásának meggyorsítása, illetve bevitele a számítógépes rendszerbe; Kataszteri (földmérési térképek) felújítása; A földprivatizáció által érintett területek rendezése; Egy új információs rendszer kidolgozása a földhasználat rögzítésére és elemzésére, az agrárstatisztika támogatása céljából; Digitális topográfiai térképmű (1:10 000 ma-ban) elkészítése és felújítása; Korszerű földértékelési eljárás kiterjesztése további területekre); c.) Létrehozni a Nemzeti Földalapot (NFA) és bevezetni a Földhasználati nyilvántartást. (Egy törvényjavaslat szerint az NFA az állam tulajdonában lévő, folyamatosan változó mennyiségű és elhelyezkedésű földterület, amelyet az állam részben mező- és erdőgazdasági céllal hasznosít, részben pedig sajátos földbirtok-politikai és közcélok érvényesítése érdekében hoz létre, működtet és használ fel. Indokolt esetekben a művelésből kivont külterületi föld is a Nemzeti Földalapba kerülhet). A földhasználati nyilvántartás a földhivatal illetékességi területéhez tartozó termőföldekről, valamint a mező- vagy erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földek használatáról önálló nyilvántartást vezet, amelynek alapja a közhiteles ingatlan-nyilvántartás. E nyilvántartás tartalmazza a földrészletek helyrajzi számát, alrészleteit, hektárban a terület nagyságát, aranykoronában a termőföld értékét, a földrészlet (alrészlet) vagy földrészletek használójának nevét (cégnevét), lakcímét (székhelyét, telephelyét), magánszemély földhasználó természetes személyazonosító adatait, a használat jogcímét, határozott időre kötött szerződés esetén a használat idő tartamát); d.) 1999 végéig a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca Budapesten a földhivatalnál felszámolja az ingatlan-nyilvántartás hitelességét veszélyeztető ügyirat-hátralékot. Törvényjavaslat készül a mezőgazdasági szövetkezeti külső üzletrész kiadásáról; e.) Erélyes fellépés a zsebszerződéskötők ellen; f.) Földalapú támogatási konstrukció kidolgozása. A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) vezetésében 2001 tavaszán bekövetkezett személycserék (miniszterváltás; államtitkárok-, helyettes-államtitkárok; főosztályvezetők, felmentése, újak kinevezése) után, a kormányzati ciklus vége előtt egy évvel nem lenne célszerű tételes, teljeskörű értékelésre vállalkozni. Ezért a már most levonható következtetéseket inkább általánosságban fogalmazzuk meg. Úgy tűnik a Fidesz – FKGP koalíció agrár- és vidékpolitikája sem hozta meg a remélt fordulatot. Folytatódott az elhibázott agrárpolitika. Nem valósult meg a termelés-feldolgozás-forgalmazás tulajdonosi mélységű integrációja a termelők többségi akaratával. A nyugati farm nem létező, idealizált modellje, a szövetkezetek kolhozzal való azonosítása – és az ellenük való küzdelem – az agrártermelés csökkenését, a vidéki lét kilátástalanságát eredményezte. A jövedelemcsökkenés egyformán súlyt mindenkit, a kis- és nagygazdaságokat egyaránt. Torgyán József minisztersége alatt a magyar mezőgazdaság bruttó termelése visszaesett az 1966-os szintre. (1984-ben az egy főre jutó hústermelésben, © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar 1-5


gabonatermelésben, az egy hektárra jutó kukoricahozamban, napraforgóhozamban a világ első négy országa között voltunk, ma nem vagyunk bent az első 90 között). A családi gazdasági üzemméretekről megoszlanak a vélemények. Ez természetes is, hiszen a mezőgazdaság különböző ágazataiban más-más az optimális termelési és gazdasági méret, amelyet lényegében a piaci követelmények határoznak meg. Nem vitatható a „nagyüzemi” méretek előnye a szántóföldi növénytermesztésnél és az extenzív állattenyésztésnél. A nagy élőmunkát igénylő tevékenységnél, egy hektár vagy annál kisebb területeken a „kisüzem” is életképes és jövedelmező lehet. Számos ok miatt (gazdasági, technikai fejlődés, globalizáció, …) az uniós országokban is a mezőgazdasági birtokok koncentrációjának lehetünk tanúi. A versenyképesség szintentartása, az állandóan növekvő tőkebevonás a nagyobb méretű gazdaságokat-, társas vállalkozásokat részesíti előnyben. Erősödik a vállalkozói jelleg, visszaszorul a tradicionális családi gazdasági modell. A folyamat igen nagy anyagi ráfordítással fékezhető (osztrák, bajor, svájci modell), de az uniós tagországok családi gazdaságai tőkekoncentrációjukkal és termelési méretükkel egyre inkább olyan tőkés vállalkozásokká válnak, amelyekkel csak hasonló kondíciókkal rendelkező társas vállalkozások versenyezhetnek. Ennek érdekében kellene rövid-, közép- és hosszú távon olyan cselekvéssort megfogalmazni, amelynek mentén kialakul és stabilizálódik a földprivatizáció, a kárpótlás és a mezőgazdasági nagyüzemek átalakulása után létrejött mezőgazdasági struktúra. Az NKP végrehajtása több kormánycikluson átívelő feladat. Eddig 30 település digitális térképe készült el és további 20 munkáira kötöttek szerződést. Az NFA törvényjavaslata 2000 júniusára elkészült, felügyeletének kérdése azonban a koalíciós partnerek között is jelentős nézetkülönbséget váltott ki. A Fidesz az ÁPV Rt-re bízná az újonnan felállítandó szervezet felügyeletét, az FKGP viszont az FVM-re. Az MDF parlamenti képviselője (Medgyasszai L.) az NFA intézményrendszerét az Országgyűlésnek alárendelve önálló jogi személyként, a kormánytól függetlenül, de azzal együttműködve képzeli el. Az ellenőrzést az Állami Számvevőszékre bízná. Az ellenzék képviselői (Orosz S., Kis Z.) a Medgyasszai-indítványt tartják szimpatikusabbnak, de elfogadni azt is csak jelentős változtatásokkal tudnák. Kovács Zoltán, az FVM új közigazgatási államtitkárának 2001. áprilisi nyilatkozata szerint az NFA-ról szóló törvényjavaslat már kora ősszel – valószínűleg az új birtokrendezési szabályozással együtt – parlamenti elfogadásra kerülhet. A csomagban helyet kaphatnának a földtörvényben szükséges változtatások is. A földhasználati nyilvántartás készültségi szintje országos átlagban kb. 70 százalék. Az FVM intézkedésének hatására, a vidéki földhivatalok közreműködésével folyt a fővárosi ingatlan-nyilvántartás irathátralékának feldolgozása. Folyamatossá-, hitelessé válik a nyilvántartásnak e fontos területe. Mindenki tudja, hogy az Alkotmánybíróság a mezőgazdasági szövetkezeti külső üzletrész megvásárlásáról szóló törvényt megsemmisítette. A kormány tervei szerint nem jogi, hanem piaci eszközöket vesz igénybe a tulajdonosok kifizetésére. Az alanyi jogú üzletrész-tulajdonosok az év végéig hozzájuthatnának tulajdonuk névértékéhez. A MOSZ a Parasztszövetséggel egyetértésben a kérdés átfogó és végleges rendezésére (2001. májusában) “A” és “B” változatot dolgozott ki.



Az ún. “zsebszerződéssel” való elszámolás egyelőre elmaradt, de tudható, hogy jelenleg a tulajdonszerzési korlátozásba ütköző szerződés semmis. Az FVM által kidolgozott és bevezetett földalapú támogatásról neves szakemberek, különböző szervezetek úgy vélekednek, hogy az igen alacsony hatékonyságú (volt), nem ösztönzött a termelés hatékonyságának növelésére, inkább nevezhető az elmaradt jövedelem kiegészítésnek, vagy a kistermelőknek nyújtott szociális segélynek (1999 és (2000)-ben a 20 hektáron alúliak 12 000 (8 000) Ft/ha -; a 20-50 hektárig 8 000 (6 000) Ft/ha-; az 50-300 hektárig 4 000 (4 000) Ft/ha összeghez jutottak. A 17 aranykorona alatti földek hektáronként az első csoportban még 3 000 - . a második csoportban 2 000 forintot kaptak). Az EU-hoz társult országok másként cselekedtek: a közös agrárpolitika elfogadása előtt saját nemzeti agrárpolitikájukat szilárdították meg és abból a tárgyalásokon nem engedtek. Az EU közös agrárpolitikájának fő célkitűzései: 1.) A vidéki térségek életfeltételeinek javítása, a mezőgazdaságban és az erdészetben dolgozók életszínvonalának emelése; 2.) A lakosság ellátása kiváló minőségű agrártermékekkel, megfelelő árakon; 3.) Az agrárgazdaság külpiaci kapcsolatainak javítása; 4.) A természeti környezet védelme. A vázolt célkitűzéseket a tagországoknak el kellett fogadni. Több minden mellett fontos feltétel volt, hogy a belépni szándékozó országokban magántulajdonon alapuló piacgazdasági rendszernek kell működni, az inflációnak pedig 2-3 éven át nulla közelében kell maradni (Ezekből már nagy biztonsággal prognosztizálható csatlakozásunk várható időpontja!). Az „AGRO-21” elnevezésű, a Magyar Tudományos Akadémia vezetésével, tárcaközi összefogásban az elmélet és a gyakorlat szakemberei, 1995-ben megfogalmazták a magyar agrárgazdaság kívánt és lehetséges jövőképét (Orosz I. - Fűr L. - Romány P., 1996). Akkori ajánlás szerint a jövőképet megvalósító agrárpolitika főbb alkotóelemei a hozzákapcsolódó eszközökkel az alábbiak lehettek volna (lehetnének): ∗ A birtok- és üzemstruktúra politika; ∗ A piac- és termeléspolitika; ∗ A jövedelem- és finanszírozás-politika; ∗ A fenntartható fejlődési politika; ∗ A tudományos és műszaki fejlesztési politika; ∗ A humán értékek növelésére irányuló politika; ∗ A vidék és térség fejlesztési politika. (A fenntartható agrárfejlődés értelmezése: olyan gazdasági növekedés, amely harmonizál a természeti erőforrások regenerálódásával és a környezetterhelés asszimilációs képességével. Ezzel elérhető a folyamatos, mennyiségben korlátozott, de minőségben korlátlan gazdasági növekedés - amely alapja az érdekek, törekvések érvényesítésének-, a természeti erőforrások és tágan értelmezett környezet megóvása, végeredményben az



egészségesebb emberi környezet és táplálkozás, az élet minőségének javulása vagy legalábbis további romlásának megakadályozása). A jegyzetrész írásakor a parlamenti pártok már saját programjuk készítésével foglalkoznak. (A Miniszterelnöki Hivatalban földbirtok-politikai munkacsoport alakult. Ha a Fidesznek nem kell újabb kényszerű kompromisszumot kötnie, 2002-ben, választási győzelem esetén, átvennék az FVM irányítását. Az MSZP őszre olyan programot állít össze, amely egyszerre tesz eleget a jövedelmező árutermelés, a szociális gondoskodás, a vidék- és gazdaságfejlesztés összetett feltételeinek. Különös figyelmet szentelnének a termőföldszabályozásnak). A mezőgazdaság- és vidékfejlesztés aktuális kérdéseiről a „zöld szalag” mozgalom interneten (www.zoldszalag net cimen) 2001 tavaszán figyelemre méltó vitaanyagot tett közzé. A mozgalom elindítói: Kupa Mihály független országgyűlési képviselő, Nagy Tamás MOSZ elnök, Raskó György agrárközgazdász). A civil szerveződés reményei szerint sokan lesznek, akik véleményükkel, észrevételükkel segítik majd az anyag további formálását, olyan széleskörű társadalmi konszenzusra épülő program elkészítését, amely valóban esélyt teremthet a vidék, a mezőgazdaság felemelkedésére.

1.1.2 A földbirtok-politika elvi összefüggései A szakirodalomból ismerhető legrégebbi elv, miszerint a föld olyanok kezébe kerüljön és maradjon meg, akik azzal származásuknál és hivatásuknál fogva összeforrtak. A legfontosabb nemzeti érdeket, egyszerűbben is lehet fogalmazni: „Akié a föld, azé az ország”. (Kerék M., 1934.). Jelenünk birtokpolitikájáról állíthatnánk, nemzeti abban az értelemben, hogy „külföldi magánszemély és jogi személy termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg” (1994. évi LV. tv.) a kárpótlás és öröklés kivételével. A birtokviszonyok állandóságával ebben a szakaszban nem lehet mit kezdeni. A megszerzett területet minden bizonnyal mobilizálni kell, általános birtokrendezéssel, birtok-összevonási célú önkéntes földcserével a széttagolt külterületi termőföldeket össze kell majd vonni, korábbiak szerint is ki kell alakítani a kedvezőbb, jövedelmezőbb termelést biztosító üzemméreteket. Az EU-ban a kompenzációs támogatások elérhetősége a parcella mélységű nyilvántartáshoz és többségében állandó birtoktagokhoz kötött. Ezért a birtokpolitikának sürgős feladata az optimális üzemméretek csatlakozás előtti kialakítása. A földtulajdoni viszonyok átalakítása még nem tekinthető befejezettnek, az új tulajdonosok ingatlanának kimérése, birtokbaadása és ingatlan-nyilvántartási bejegyzése mindenhol még nem történt meg. (Ennek alapvető oka az, hogy a kárpótlási földárverések még mindig nem fejeződtek be, úgyszintén az ún. részaránytulajdonú földek „nevesítése” sem. A termőföldről szóló tv. jelenleg az alábbiak szerint szabályozza a belföldi magán- és jogi személyek és külföldiek tulajdonszerzését: ⇒ Belföldi magánszemély a termőföld tulajdonjogát csak olyan mértékben szerezheti meg, hogy a tulajdonában legfeljebb 300 ha, vagy 6000 aranykorona (AK) értékű terület legyen; © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar 1-8


⇒ Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet a termőföld tulajdonjogát a Magyar Állam, az önkormányzat, az erdőbirtokossági és legelőbirtokossági társulat és közalapítvány kivételével - nem szerezheti meg; ⇒ Egyházi, jogi személy végintézkedés, illetőleg ajándékozási, tartási vagy gondozási szerződés alapján termőföldre tulajdonjogot szerezhet; ⇒ Külföldi magánszemély és jogi személy termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát nem szerezheti meg. (A szerzési „tilalom” nem vonatkozik a törvényes öröklésre, az elbirtoklásra, a ráépítésre, a kisajátításra és végül a kárpótlási árverésen való tulajdonszerzésre). Az EU-hoz való csatlakozás feltételrendszere feltehetően megköveteli majd az előzőekben leírtak felülvizsgálatát, esetleg megváltoztatását?! (A Római Szerződés A telepedés joga c. 2. fejezet 52. cikkelye célul tűzi ki, hogy lehetővé tegyék „bármely tagállam felségterületén egy másik tagállam állampolgára számára földtulajdon-szerzését és hasznosítását”, ha az nem ütközik a közös mezőgazdasági politika céljaival. 2001 tavaszán – felvételünk után - 7 év haladékban reménykedhetünk). Több agrárszakértő sürgeti olyan földtörvény megalkotását, amely állami hitelek segítségével valóban a használók tulajdonába adná a termőföldet. A készülő, új birtokrendezési törvény, terv szerint korlátokat fog állítani a gyakori birtokváltozásoknak, hatást gyakorol a mezőgazdasági termelésre, a szociális viszonyokra, meghatározza majd a földrészlet és birtokminimumokat, valamint a hitelmaximumot,......stb. (Az 1997 tavaszán készült törvényjavaslat fogalmazásában a birtokrendezés (általános) olyan, a tulajdonosok és más jogosultak közreműködésével folytatott közigazgatási és bírósági eljárás, amelynek eredményeként a település külterületén, vagy a külterület meghatározott részén az ingatlanok elhelyezkedése, tulajdoni viszonyai megváltoznak, és új földrészleteket alakítanak ki). Az új szabályozásnak feltehetően segíteni kell majd a részmunkaidős kisbirtokosok együttműködési társulási, szövetkezési lehetőségeit, meg kell akadályozni a nagy földesúri birtokok létrejöttét. A kialakuló földpiacon a szabad földforgalom mellett az optimális birtokmegoszlás feltétele a magán földtulajdon felső határának megkötése és a túlzott elaprózódás megakadályozása. Fontos szempontként említhető meg a gazdaságok teljesítőképessége is. Az állami (kincstári) földtulajdon várhatóan kisebb területi aránya kisebb figyelmet érdemel majd a földbirtok-politikában, de továbbra is meghatározó lesz gazdálkodásának eredménye (szaporító-, törzs-, tenyészanyagok, plantázsok, magtermő állományok stb). E fejezet, és a három kormányciklust vázlatosan bemutató rész összefoglalásaként jelenleg is leírható, hogy a magyar agrárgazdaságot át kell állítani az uniós csatlakozás direktívájában is versenyképes, fenntartható termelési-értékesítési pályára. Ehhez elkerülhetetlen a birtokkoncentráció, amelynél meghatározó kell, hogy legyen egy komplex – az ökológiai és ökonómiai szempontokat egyidejüleg figyelembe vevő tájgazdálkodás. Az EU-hoz hasonlóan a piacorientált élelmiszertermelés mellett előtérbe kell, hogy kerüljön - financiális kihatása ellenére – a tájmegőrző, tájfenntartó funkció. A hátrányos helyzetű térségekben minden eszközzel segíteni kell az életképes birtokok létrejöttét, a vertikális integrációba történő bekapcsolását.



Kiemelt támogatásban kell részesíteni a környezet- és természetvédelmet és tájvédelmi feladatot ellátó mezőgazdaságot.

1.1.3 A földbirtok-politika eszközrendszere A földbirtok-politika legáltalánosabban alkalmazott és leghatékonyabb eszközét földrendezésnek hívjuk (Államigazgatási eljárás, amely a mezőgazdasági rendeltetésű földek összevonására, a tulajdoni és használati viszonyok rendezésére irányul, a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas területek, táblák kialakítása, az ésszerű és gazdaságos termelés megvalósítása érdekében. Ide sorolhatók még a nagyobb birtokok felosztása is, amikor kisebb ingatlanokat, földrészleteket alakítanak ki). Magyarországon a földrendezés az eltelt évtizedekben általában a település egész határára vagy annak egy részére terjedt ki. Földrendezést csak kérelem alapján, államigazgatási szerv engedélyével lehetett végrehajtani. Az engedélyt csak a jogszabályban pontosan meghatározott feltételek teljesülése esetén lehetett kiadni. A földrendezést a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, illetve a megyei tanácsok engedélyezték. A földrendezések külterületre terjedtek ki. 1976-ban a földrendezések mikéntjét az Elnöki Tanács 23. számú törvényerejű rendelete szabályozta. Prioritása ebben az időben is az önkéntes földcserének volt. „Egész határra” vagy annak egy részére kiterjedő rendezést (általános- vagy részleges földrendezés) csak akkor lehetett kezdeményezni és engedélyezni, ha önkéntes földcserével a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas táblákat – feltételek hiányában – kialakítani nem lehetett. Évtizedek során a földrendezés feladatköre, fogalma sem ugyanazt jelentette, mint korábban, új definíciót, új értelmezést kapott. A 70-es évek második felében a termőföldeken végrehajtott rendezést inkább hívhattuk területrendezésnek, komplex területrendezésnek, vagy mezőgazdasági területrendezésnek. Utóbbi értelmezés szerint a földrendezés lényegesen többet jelentett, mint adminisztratív elrendezést. A szó igazi értelmében mindenre kiterjedő volt. Értelmezésünk szerint a területrendezésen - a tantárgy és e jegyzet keretében - egy adott gazdaság (üzem-ek) termelési célok érdekében történő átrendezését értjük, a termőhelyi adottságok és a hasznosítás megfelelő összehangolásával. Feladat, hogy a tervezésbe vont területen egyes területrészek méretének, alakjának ésszerű kialakításával optimális feltételeket biztosítson a termesztendő növények termesztéstechnológiai igényeihez, az üzemszervezéshez és a korszerű technológia alkalmazásához, továbbá hozzájáruljon a termőföld hatásos védelméhez. Ki kell, hogy terjedjen: a termőföld ésszerű hasznosítására, földcserékre, a művelési ágak elrendezésére, a táblásításra, a vízrendezésre, az üzemi úthálózat kialakítására és mindezekkel összefüggő munkákra, valamint létesítményekre. Vélhetően a harmadik évezred első évtizedeinek birtokrendezése (birtokfejlesztése) feladataiban nem lesz kevesebb, mint amit az előző bekezdésben közreadtunk.



1.2 Összefoglaló kérdések 1. Mutassa be a földbirtok-politika szabályozási körét. 2.

Ismertesse a birtokpolitika lehetséges gazdasági és politikai célkitűzéseit

3.

Milyen elvekre épülhet egy állam birtokpolitikája

4.

Magyarországon ma mi tartozik a föld- és területrendezés, valamint a birtokrendezés fogalomkörébe?

1.3 Fontosabb fogalmak földbirtok-politika a földbirtok-politika célkitűzései agrárpolitika agrárprogram földbirtok-politikai elvek nemzeti földalap földhasználati nyilvántartás nemzeti kataszteri program földalapú támogatás földrendezés területrendezés birtokrendezés



1.4 Irodalomjegyzék

1.

Szabó Gy. (1997): Földbirtok-politika és területrendezés, OLLO TEMPUS jegyzet; SE FFFK Jegyzetsokszorosító Részleg, Szfvár.

2.

Kerék M.(1934): Földbirtok-politika; Magyar Szemletársaság, Bpest

3.

Benet I.(1995): A föld, az istenadta föld.... Statisztikai Szemle, 3.sz.; Bpest.

4.

Orosz I. - Fűr L.- Romány P.(1996): Magyarország agrártörténete (Agrártörténeti tanulmányok; Mezőgazda Kiadó, Bpest)

5. Sury T. (2001): Formálódó agrár és vidékfejlesztési program; Számadás 2001/11. sz.; Bpest. 6. Szűcs I. és tsai (1997): Földbirtok-politika, a földtulajdon fejlesztésének főbb irányai; AKII., Bpest. 7. Ihring K. (1968): A földár és földérték a kapitalizmusban; MTA Közgazdasági Intézetének kiadványa; Bpest. 8. Vonatkozó törvények, rendelkezése, tanulmányok, szakcikkek.


2. MAGYARORSZÁGI BIRTOKRENDEZÉSEK Tartalom: 2.1 A MAGYAR FÖLDBIRTOKRENDSZER TÖRTÉNETI KIALAKÍTÁSA .................................................... 2-1 2.2 FÖLDBIRTOK-POLITIKA AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN .............................................................. 2-3 2.3 A NAGYATÁDI-FÉLE FÖLDREFORM ............................................................................................. 2-3 2.4 AZ 1945. ÉVI FÖLDOSZTÁS .......................................................................................................... 2-5 2.5. A MEZŐGAZDASÁG „SZOCIALISTA ÁTSZERVEZÉSE” .................................................................... 2-8 2.6. FÖLDTULAJDON-VISZONYOK ÁTALAKÍTÁSA KÁRPÓTLÁSSAL ...................................................... 2-9 2.6.1. A kár mértékének meghatározása................................................................................... 2-11 2.6.2. A földalapok képzése ...................................................................................................... 2-12 2.6.3. A termőföldlicitekről....................................................................................................... 2-14 2.6.4. Az árverések meghirdetése és végrehajtása ................................................................... 2-14 2.7. ELTÉRÉS ÉS HASONLÓSÁG A FÖLDTULAJDON ÉS FÖLDHASZNÁLATI VISZONYOK ÁTALAKÍTÁSÁT EREDMÉNYEZŐ „HÁROM NAGY REFORM” KÖZÖTT .............................................................................. 2-15 2.8. ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK ....................................................................................................... 2-17 2.9. FONTOSABB FOGALMAK ........................................................................................................... 2-17 2.10. IRODALOMJEGYZÉK ............................................................................................................. 2-18

A második főfejezetből megismerhető a magyar földbirtokrendszer kialakulásának története a földesúr-jobbágyi rendszertől napjainkig. Vázlatosan bemutatjuk a földreformokat, a nagyobb "földmozgást" igénylő változásokat.

2.1

A magyar földbirtokrendszer történeti kialakítása

A Kárpát-medencében letelepedett törzsi szervezetben élő magyarok elfoglalt földjeinek birtoklásától kezdve nem ismertetjük részletesen a földbirtokrendszer létrejöttét. Csupán néhány jelentősebb momentumra hívjuk fel a figyelmet azért, hogy hallgatóink előtt világosan álljon az a földbirtokrendszer, amelyet gyökeresen először az 1945. évi 600 számú kormányrendelet alapján megindult földreform változtatott meg. A történelemből ismert földesúr-jobbágyi rendszer István király központi hatalmának megerősödésével nyugati mintára alakult ki. Ebben az időben földet csak a király adományozhatott. Így kapták birtokukat az egyházi és világi főurak, a köznemesek, valamint középbirtokosok. Előzőek a nagybirtokot részben tisztségük alapján birtokolták. A jobbágyok a nagy- és középbirtokokon telepedtek le, munkájuk fejében házhelyet és művelésre alkalmas földet kaptak. A jobbágytelek jogilag nem volt a jobbágy tulajdona, beépítésével, megművelésével csak használati jogot szerzett arra. Ebben az időben 1 hold föld minősége szerint - 1100-1300 négyzetöl területet jelentett és a jobbágytelek nagysága vidékenként 24-40 hold között változott. A terület nagysága szerint voltak kéttelkes, másfél-, egész-, fél-, vagy negyed telkes jobbágyok. A jobbágyoknak haszonélvezeti jogaik címén lehetőségük volt az épület- és tüzifát a földesúr erdejéből kitermelni, állataikat a kijelölt legelőkön legeltetni stb.


Mindezek ellenében a jobbágyoknak fizetnie kellett. Házhelye után adót (füstpénzt) fizetett, terményeiből az egyháznak tizedet, földesurának kilencedet, a szőlő termésből hegyvámot kellett adnia. Egy egész jobbágytelek után 52 igás, vagy 104 gyalognapot kellett teljesítenie. A szolgáltatásokat együttesen úrbérnek, a szolgáltatásra kötelezett jobbágyokat úrbéreseknek nevezték. Az úrbéresek jogviszonyait egyoldalúan, vagy az úrbéresekkel kötött szerződésekkel szabályozták. Az akkori magyar törvények egyoldalúan csak a jobbágyok kötelességeivel foglalkoztak. Volt idő, amikor egyetlen joguktól, a szabadköltözködési jogtól (miszerint a jobbágy átköltözhetett egy másik földesúr birtokára) is megfosztották. A középkor folyamán Magyarországon is hatalmas feudális birtokok keletkeztek, amelyek urai jelentős katonai és politikai hatalmat gyakoroltak. Fennmaradásukat és további megerősödésüket biztosította az 1351. évi ősiségi törvény, amely megszüntette a különféle viszonyból származó birtokok közötti különbséget. Ha az elhalt tulajdonosnak nem volt megfelelő örököse, a birtok felett a király rendelkezett. A törvény a királyi adományi birtokokat is elidegenítési, terhelési és örökösödési korlátozásokkal családi tulajdonként juttatta a nemesi családoknak. Az 1514. évi szabadságmozgalmak leverése a jobbágyok teljes kiszolgáltatottságát eredményezte. Megszüntették a szabadköltözködés jogát is, amelyet később Mária Terézia úrbéri rendeletével állított vissza. Az 1848. VII. törvénycikk tette lehetővé, hogy „… a földesúr és jobbágy közötti szabad egyezség által meghatározandó bizonyos általános somma fizetésével akár egyes jobbágyok, akár egész községek földesúri tartalékaikat és adózásaikat … tökéletesen és örök időre…” megváltsák. Az úrbériséget az 1848. IX. törvénycikk törölte el, az ősiséget és az adományrendszert az 1848. XV. törvénycikk számolta fel. Az úrbéri földek tulajdonának, valamint a jobbágyi tartozások teljesítéséből származó jövedelmek vesztése miatt a földesurak kártalanítását az 1853. 03. 02.-án és az 1854. 01. 16.-án kiadott kárpótlási és földtehermentesítési nyílt parancsok rendezték (8 osztályba sorolták a megyéket és úgy állapították meg az egy jobbágytelekre eső kárpótlási összeget). Előzőek szerint a jobbágyság 40 %-a kaphatta tulajdonába az addig használt úrbéri földeket. A nem úrbéri jellegű szőlők, „irtványok”,… felett megmaradt a földesúri tulajdonjog, fenntartották a használatért járó tartozásokat. A korábban föld nélkül maradtak ezután is mezőgazdasági bérmunkából éltek. A helytelen földbirtok-politika passzívnak bizonyult, az elszegényedett lakosság városokba igyekezett, az elégedetlenség az Alföld egyes részein földosztó mozgalmakat eredményezett.

© (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

2-2

2. Magyarországi birtokrendezések

2.2

Földbirtok-politika az első világháború idején Az első világháború vége felé történelmileg szükségessé és lehetségessé vált a magyar földkérdés megoldása. A Tanácsköztársaság megszüntette a nagybirtokrendszert. A Forradalmi Kormányzótanács 1919. 04. 04-én kimondta, hogy ”Magyarország földje a dolgozók társadalmáé”. E rendszer megváltás nélkül elkobozta az összes közép és nagybirtokokat minden tartozékával élő és holt gazdasági felszerelésével, valamennyi mezőgazdasági üzemeivel együtt (Földes I. és tsai, 1974). A rendelkezésre álló földet részben 200 kat. holdig terjedő árutermelő középbirtokok, más részét 5-20 kat. holdas családi kisgazdaságok létesítésére kívánták felhasználni. Utóbbiak biztosítottak volna lehetőséget a gazdasági cselédek és földmunkások földhöz juttatásához. Ma már tudható, hogy a törvény végrehajtása, az ellenérdekelt felek viselkedése miatt, igen lassan haladt: a nagybirtokosok szabotáltak, a szociáldemokraták „félszívvel” dolgoztak, a kommunisták pedig a termelőszövetkezetek szervezésébe kezdtek. Egészében véve elhibázottnak minősíthető az az intézkedés, amelyik a földet állami tulajdonban hagyta és a felülről létrehozott szövetkezetek kezelésébe adta. A nagybirtokokat nem osztotta szét, a kisárutermelő egyéni gazdálkodás céljára még ingyenes, örök használat formájában sem. Ez a magyar megoldás sajátos volt annyiban, hogy túlment a szovjet modellen is. A történészek Magyar Tanácsköztársaság bukásának leglényegesebb okaként tartják számon azt, hogy a dolgozó parasztság a leírtak miatt sem válhatott az akkori munkásosztály szövetségesévé. (Ennek tagolása a tantárgynak természetesen nem feladata).

2.3

A Nagyatádi-féle földreform

A korszakolást az 1920. évi XXXVI. törvényben megalkotott földreform eredményeinek bemutatásával, fontosabb adatainak leírásával folytatjuk. Ez a földreform Nagyatádi Szabó István nevéhez kötődik, aki mint földművelésügyi miniszter tevékeny részt vállalt annak végrehajtásában. Az intézkedés nemcsak a mezőgazdasági munkások gondjait enyhítette, hanem életképessé kívánta tenni a rendszer támaszának tekintett középbirtokokat, ugyanakkor megőrizte a nagybirtokok hagyományos szerkezetét. A reform a megművelhető földterület 4 %-át, a nagybirtok jelentéktelen százalékát, a legtávolabb fekvő, legnehezebben megművelhető területeket érintette. Kiosztásra igénybe vettek 1,15 millió kh (0,66 millió ha) földet Ebből kb. 432 000 hektárt kisembereknek juttattak és több mint 200 000 fő volt azoknak a száma, akik házhelyet kaptak. A juttatások következtében több százezerrel, 771 000-re nőtt az 5 kh (2,9 ha) alatti birtokosok száma (Fazekas B., 1995).


2-3


1935-ig a kisbirtokosok száma növekedett, kb. 4,5 millió embert élt a családtagokkal együtt mezőgazdasági munkából. Jó áttekintést ad mindezekről a következő táblázat. A gazdaságok száma és területi megoszlása 1935-ben

Gazdaságnagyság (kat. hold)

0-1 1-5 5-10 10-20 20-50 50-100 100-200 200-500 500-1000 1000-5000 5000Összes gazdaság

A gazdaságok Megoszlása (%) 214,9 17,9 556,1 45,6 204,3 16.8 144,1 11,8 73,6 6,0 15,2 1,2 5,8 0,5 3,8 0,3 1,9 0,1 0,9 0,1 1,1 1,1 1 219 715 100,0

Szántó

száma

119 1 080 1 174 1 617 1 681 702 428 552 438 816 1 148 9 755

Mezőgazdasági

Összes

Szántó

Mezőgazdasági

Összes

Terület ezer kat.hold megoszlása (százalék) 207 236 1,2 1,6 1,4 1 333 1 394 11,1 10,2 8,7 1 415 1 477 12,0 10,8 9,2 1 937 2 025 16,6 14,7 12,6 2 036 2 169 17,2 15,5 13,5 921 1 036 7,2 7,0 6,5 651 805 4,4 5,0 5,0 926 1 180 5,6 7,0 7,3 731 941 4,5 5,6 5,9 1 212 1 701 8,4 9,2 10,6 1 765 3 107 11,8 13,4 19,3 13 134 16 071 100,0 100,0 100,0

A földbirtokviszonyok alakulását csekély mértékben a földforgalom (magánparcellázások hatására) is befolyásolta, amely 1931-ben érte el csúcspontját 30 000 kh (17 260 ha) földdel, utána már csökkent. A parasztság földtulajdonát vásárlással és gyarapította bizonyos korlátok között (Az 1 000 kh-nál (575 ha) nagyobb föld ára mintegy 50 %-a volt az 1-5 kh (0,6-2,9 ha) területének). Az 1920-as földreform befejezésére 1933-ban törvényt alkottak, de a befejezés végső időpontja 1941. 12.30. volt, amikor valamennyi iratot át kellett adni a Földművelésügyi Minisztérium (FM) irattárának. Az utána következő földmozgás nem volt jelentős, nem változtatott lényegesen a birtokszerkezeten, most sem teljesült a földnélküliek és törpebirtokosok földtulajdon iránti vágya. 1920 és 1936 között 300 000 vidéki család jutott házhelyhez, amely a kapcsolódó törvénykezés sikerét jelentette.


2-4


2.4

Az 1945. évi földosztás

E földreform elrendeléséről az 1945. évi VI. törvény gondoskodott, törvényerőre emelve a Debrecenben március 15.-én kiadott 600/1945. M.E. számú „A nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhözjuttatásáról szóló rendeletet. A hatálybalépés időpontja 1945. 03. 18-a volt. A földreform az ország csaknem minden községét érintette. A megművelt területnek 34,8 %-a került felosztásra, mintegy 650 000 személy között. A földreform végrehajtásában döntő szerepe volt a dolgozó parasztokból 3200 községben, közel 30 000 taggal alakult községi földigénylő bizottságoknak, amelyekre a rendelet a földosztás lebonyolítását rábízta. A juttatás átlagosan 5 kat. hold föld volt, de az összes jogos igények kielégítésére mégsem adott lehetőséget. A földosztásból ténylegesen kimaradtak száma legalább 100 000 főre becsülhető. A felosztott területből a mezőgazdasági munkásoknak 48 %-a, a gazdasági cselédeknek 53 %-a, a törpebirtokosoknak 53 %-a és a kisbirtokosoknak 20 %-a jutott földhöz. A földosztással megszűnt az a feudális egyenlőtlenség, amellyel Magyarország egyedül állt a kulturnemzetek között. A juttatások során számos új törpe- és kisbirtok keletkezett, illetve a már meglévő kiegészült. Az 5-10 holdas kategóriában a gazdaságok száma 90 %-kal, a földterület pedig 130 %-kal gyarapodott. A magyar birtokmegoszlás jelentős mértékben módosult. A reform, az egyéni juttatásokon kívül, az igénybevett földbirtokok jelentős hányadát közületi célokra biztosította. Az igénybevett erdőket, legelőket, nádasokat csaknem teljes egészében közületi célra rendelték. Az elkobzás és megváltás útján igénybevett 5 599 000 kat. hold (3,2 millió ha) földből kereken 3,3 millió kat. holdat biztosítottak egyéni juttatásokra, míg az összes többit közületi célokra tartották fenn. A közületi kategóriában, első a sor-ban a községi, közbirtokossági és állami tulajdonba adott erdők területe (1 460000 kat. hold). Ezt követte a közlegelők céljára juttatott mintegy 422 000 kat. hold ingatlan. Ezen belül mintegy 20 000 kat. hold jutott egyházi, 59 000 kat. hold minta-, tan-, és kísérleti gazdaságok céljára, míg a fennmaradó többi, állami gazdaságok és nádüzemek, telepítési és házhelyosztási célokra szolgált (utóbbival a fejezet későbbi részében részletesebben is foglalkozunk). A földosztás jogi megoldása az volt, hogy megváltás címén igénybe vették az ezer kat. hold feletti birtokokat teljes egészében, a 100 és 1000 kat. hold közöttieket pedig a 100 kat. holdat meghaladó részükben. A szőlők, gyümölcsösök 20 kat. holdat meghaladó része került igénybevételre. Elkobzás címén vették igénybe a hazaárulók és népellenes elemek földbirtokát teljes egészében. A mezőgazdasági termeléssel élethivatásszerűen foglalkozó személyek földbirtokát 200 kat. holdig, az ellenállási mozgalomban részt vett személyekét pedig 300 kat. holdig mentesíteni lehetett. Mentesek voltak továbbá az állami és


2-5


közbirtokossági legelők. Az ilyen címen igénybe vett földekből létesült az a földalap, amelyet az előzőek szerint szétosztottak. Köztudott, hogy a hivatkozott történelmi jelentőségű rendelet a reform végrehajtását népi szervekre, a községi földigénylő bizottságokra bízta. A munkák technikai lebonyolítását a megyei földhivatalok és az Országos Földhivatal végezte. (A földhivatali szervezet nem azonos a jelenlegivel). A munkálatokat gyorsan kellett végrehajtani a termelés folytonossága, valamint amiatt, hogy az új tulajdonos telekkönyvi tulajdonos is legyen. A gyors ütem, a feladat nagysága nem tette lehetővé, hogy a pontosság, gondosság, más hasonló jellegű munkákkal azonos legyen. Mikor a népi szervek munkájukat a nagybirtokok felosztásával befejezték, a földreform még nem volt befejezettnek tekinthető, utána következett a kiosztott ingatlanok műszaki felmérése és telekkönyvezése. Ez - mint tudjuk - különleges szaktudást igénylő munka, amire a földigénylő bizottságok összetételénél fogva nem voltak alkalmasak. Az 1947. évi V. tc. megszűntette a népi szerveket és hatáskörüket a megyei földhivatalokra, illetve az Országos Földhivatalra ruházta át. Ebben az időben alig volt község az országban, ahol az igénybe vett ingatlanok műszaki munkarészeit megküldték volna az illetékes telekkönyvi hatóságokhoz. A kormány elrendelte a telekkönyvi munkálatok sürgős elvégzését, mert ez a bizonytalanság hátráltatta a termelést. 1947. október 1-ig - alig több mint 8 hónap alatt - az ország valamennyi községében elkészültek a munkarészek. A rövid határidőből és a munka nagyságából eredően a munkarészek vázlatos jellegűek voltak, pusztán a kész helyzet rögzítésére szorítkoztak. Emiatt az Állami Földmérés legnagyobb részüket nem tudta átvenni és beilleszteni saját munkálataiba. Így ideiglenes jellegű telekkönyvezést nyertek. Nagyszámú magánmérnököt kapcsoltak be a munkákba, de szelekció nélkül. Munkájukat az Állami Földmérés leggyakorlottabb földbirtokrendezőinek vizsgálata és a munkarészek kijavítása után lehetett csak a telekkönyv részére átadni. A juttatott ingatlanok vonatkozó műszaki munkarészek elkészítésével, azoknak a telekkönyvi hatóságokhoz való megküldésével a földreform végrehajtása befejeződött. E munkálatokkal kapcsolatban megemlítjük még, hogy a magántulajdonba adott földek feletti rendelkezés jogát a törvény különböző korlátozásoknak vetette alá. A korlátozások három vonalon jelentkeztek: a). a föld elidegenítésének és megterhelésének 10 éves tilalmában; b). ugyanerre az időszakra vonatkozóan az öröklési jog korlátozásában; c). és abban, hogy a juttatott föld megművelésének nagymérvű elhanyagolása esetén a figyelmeztetésen túlmenően a törvény lehetővé tette a juttatott föld megvonását. Előzőekből következik, hogy a magántulajdonba adott földek tulajdonjoga tartalmát illetően korlátozott földmagántulajdon. Ez a korlátozás egyrészt © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

2-6


megakadályozta a juttatottak elszegényesedését, másrészt biztosította a lehetőséget ahhoz, hogy később megindulhasson a mezőgazdaság „szocialista átszervezése”, kollektivizálása. További földbirtok-politikai tennivaló volt a házhelyosztás, házhelyrendezés. A házhelymunkálatoknál már lényegesen jobban megválogatott mérnökök dolgoznak, az ellenőrzést, irányítást és vizsgálatot most az Állami Földmérés végzi az egyes megyei földhivatalok mellett felállított kirendeltségei útján. Ez egyben azt is jelentette, hogy a készített munkarészek nagy része alkalmas végleges telekkönyvi átvezetésre. Pénzügyi okok is indokolják ebben az esetben a pontosságot, a geodéziai munka színvonalasabb végzését, a követelmények fokozását. (Tájékoztatásul közöljük, hogy 1949-ig 418 000 házhely került kiosztásra, melyeknek átlagos területe 500 négyszögöl volt). A nagybirtokrendszer megszüntetésével egyidőben kiosztandó házhelyek műszaki munkáinak elkészítésénél követendő eljárást egy P.M. utasítás szabályozta. A rendelkezések előírták, a házhelyek kiosztását számszerű eljárással kell elkészíteni annak érdekében, hogy azok az Állami Földmérés térképen átvezethetők legyenek. Így a földadó kataszter, valamint a telekkönyv átalakítása végleges lett. A munkálatok ütemének meggyorsítása és a költségek csökkentése szükségessé tette, hogy számszerű, numerikus eljárás helyett - ott, ahol arra nem volt szükség - a műszaki igényeket kevésbé kielégítő, de lényegesen gyorsabb és olcsóbb rajzi (grafikus) eljárást alkalmazzanak. Az Állami Földmérés állapította meg azt, hogy adott területen a műszaki munkát milyen eljárással kellett elkészíteni. Amelyik községről korszerű új térképek voltak, vagy ahol 200-nál több házhelyet kellett kiosztani, általában számszerű eljárást írtak elő. 200-nál kevesebb házhely kiosztása esetén ott, ahol kevésbé megbízható térképek álltak rendelkezésre és numerikus alappontsűrítés nem történt, ha a kiosztandó terület környezetében olyan alappontok vagy tereptárgyak voltak, amelyek viszonylag kevés méréssel lehetővé tették a kiosztásnak a földmérési térképbe való beillesztését, az ún. beilleszthető grafikus eljárást rendelték el. A földhözjuttatottak, és a kisajátítottak között nem volt kapcsolat, így per sem keletkezett. A juttatottak a földet az államtól kapták, neki tartoztak a megváltási árral, amelyre külön pénzügyi alap létesült. A jobb áttekinthetőség és szemléltetés végett az 1945. évi földreform számszerű adatait az alábbiakban is megadjuk (Fazekas, 1995.),


2-7


A földreform során földjuttatásban részesültek száma és juttatott terület a juttatott foglalkozása szerint

A juttatott Foglalkozása Gazdasági cseléd Mezőgazd. munkás Törpebirtokos Kisbirtokos Szegődményes iparos és kisiparos Képesített (okleveles) gazda Erdészeti alkalmazott Összesen

2.5.

részesültek száma (fő)

Egy személy részére juttatott átlagos terület

A kiosztott terület

Juttatásban

ezer kat.hold

ezer hektár

aránya (százalék)

kat.hold

hektár

109 875 261 088 213 930 32 865

922 1 288 829 143

531 741 477 82

28,3 39,5 25,5 4,4

8,4 4,9 3,9 4,4

4,8 2,8 2,2 2,5

22 164

54

40

1,7

2,4

1,4

1 256

15

8

0,4

11,6

6,6

1 164 642 342

7 3 258

4 1873

0,2 100,0

6,0 5,1

3,4 2,9

A mezőgazdaság „szocialista átszervezése”

1959 és 1962 közötti években a földhasználati viszonyokban igen jelentős változás következett be, a magyar mezőgazdaságot szovjet mintára erőszakosan kollektivizálták. (1959 márciusában törvényerejű rendelet készült a termelőszövetkezetekről, amelynek értelmében 15 hónap alatt – ígéretekkel, zsarolással, néha fizikai erőszakkal – befejeződött a paraszti magángazdálkodás felszámolása). Eredményeként a földeknek mintegy 6 %-a maradt magántulajdonban (80 % szövetkezeti, kb. 14 % volt az állami gazdaságok használatában). A „szovjet minta” akkor azt jelentette, hogy a háztáji gazdaságokat „átmeneti rossznak” tekintették, a mezőgazdasági- és élelmiszertermelést hosszú távon nagyüzemekkel kívánták megoldani. A szovjetek valamennyi szocialista országnak az állami földtulajdon kizárólagosságát javasolták. Szerencsére ezt a radikális fordulatot 1962 után már pozitív elemek is követték, agrárpolitikánk fokozatosan tért el-, majd elszakadt a szovjet agrár modelltől, és a keleti blokkban egyedülállóan, sajátos jellemzőkkel (vegyes tulajdon, kistermelés elismerése és támogatása, kooperációs és integrációs kapcsolatok, nyitás nyugat felé, termelési rendszerek bevezetése és általánossá válása, melléküzemágak támogató fejlesztése,...) gazdagította a mezőgazdaságot, amelyet igen gyorsan összekapcsolt az élelmiszeriparral. 1965 és 1985 közötti szakaszt a dinamikus fejlődés, a gyors gazdasági növekedés és a figyelemre méltó eredmények jellemezték. Az 1970-es évektől a magyar mezőgazdaság volt az egyetlen nettó teherviselő ágazat, exportaktivuma ekkor elegendő volt a hitelkamatok törlesztéséhez. A magyar agrártermelés az ország, de a KGST látványos sikerágazata volt. Mint tudjuk, több mutató alapján is előkelő helyen állt a világban. (⇒ 7. főfejezet) Természetes, ennek a ciklusnak is voltak negatív hatású folyamatai, melyekről az 1. főfejezetben írtunk. Ma már állítható, hogy a nagyüzemek, kisgazdaságok, termelési rendszerek mellé - de nem helyettük! - ki kellett volna építeni a megfelelő © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

2-8


méretű, felszereltségű és tőkeerős családi gazdaságokat és azokkal együttműködve optimalizálni a termelést és értékesítést. Ilyen körülmények után jutottunk el a harmadik földreformhoz A mezőgazdasági nagyüzemek területkialakítási eljárásait a 4. főfejezet ismerteti.

2.6.

Földtulajdon-viszonyok átalakítása kárpótlással 1989-ben hazánk földterületének mintegy 92 %-a a termelőszövetkezeti- állami és vállalati gazdaságok tulajdonában, használatában koncentrálódott. A maradék 8 %-nyi területet az egyéni gazdaságok, kisegítő gazdaságok és egyéb gazdaságok birtokolták, illetve használták. (Szakírók ezt a sajátos szerkezetet és használatot a működési módot illetően egyedülállónak ítélik Európában és a világban). A földtulajdon – viszonyok újabb-, igen jelentős átalakítása a kárpótlási folyamat részeként valósult meg, illetve valósul meg az ún. kárpótlási törvények és hozzákapcsolódó végrehajtási rendelkezések szellemében. (1991. évi XXV.-, 1992. évi XXIV.-, 1992. évi XXXII. törvény, amelyet rövidebben I., II., III. kárpótlási törvénynek is neveznek. Előzőeket még további törvények: az 1992. évi II.-, az ún. átmeneti törvény, 1993. évi II.-, a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény követték).

Az I. kptv. 1991. augusztus 10-én lépett hatályba. E törvény alapján azokat a természetes személyeket illeti meg a kárpótlás, akiknek magántulajdonát az 1949. június 8-át követően alkotott jogszabályok alkalmazása következtében sérelem érte. Az 1939. május 1 és 1949 június 8 között alkotott jogszabályok miatti vagyoni sérelmet szenvedettekre ugyancsak az ezen törvényben meghatározott elvek szerint kidolgozott II. kptv. előírásai az irányadóak. Az 1992. évi I. törvény biztosította, hogy a termelőszövetkezeti tag lehetőség szerint azon a területen kapja vissza földjét, ahol az eredetileg a tulajdonában volt: 14. § (1) A 13. § (2) bekezdésének a) és d) pontjaiban meghatározott földeket úgy kell kijelölni, hogy azok azon a településen, illetőleg elsősorban a település azon részén legyenek kijelölve, ahol azok a tulajdonosoktól a szövetkezet közös használatába kerültek. (2) A 13. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott földeket úgy kell kijelölni, hogy: a) e földek kataszteri jövedelme (a továbbiakban: AK értéke) feleljen meg a részarányföldtulajdonosokat az ingatlan-nyilvántartás szerint megillető összesített AK értéknek; b) e földeken, valamint a szövetkezet közös használatában álló földeken belül az azonos művelési ágú, illetve a művelés alól kivett területek mennyisége arányaiban feleljen meg egymásnak; A részarány-kiadás jogalapja az 1993. évi II. törvény, amelynek vonatkozó része a következők szerint rendelkezik:


2-9


5. § (1) A földkiadási eljárás a részarány-földtulajdonos kérelmére indul. A földkiadási kérelmet a részarány-földtulajdonos e törvény hatálybalépését követő 60 napon belül nyújthatja be a földjét használó szövetkezet gazdálkodási területén működő földkiadó bizottságnál. (2) A földkiadási kérelmet írásban kell benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell a tulajdonos személyi adatait (név, névváltozást megelőző név, születési hely, idő, anyja neve) és lakcímét. (3) A tulajdonos a kérelemben megjelölheti, hogy a szövetkezet gazdálkodási területén melyik településen és a településen belül a magánszemélyek részarány-földtulajdonának kielégítésére elkülönített földalapok közül melyikből és melyik földrészlet terhére kéri földkiadási kérelme teljesítését. Arra az esetre, ha a kérelem a megjelölt település területén nem lenne teljesíthető, a tulajdonos megjelölheti, hogy a földkiadó bizottság a szövetkezet gazdálkodási területén lévő településeket milyen sorrendben vegye figyelembe kérelmének átsorolásakor. Ha a tulajdonos a részére kiadásra kerülő föld önálló ingatlanná alakítását is kéri, nyilatkoznia kell arról, hogy vállalja annak költségeit. A III. a személyi kptv. azokat a személyeket (illetve hozzátartozókat) juttatja kárpótláshoz, akiket 1939. március 11. és 1989. október 23. között az életüktől, vagy szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztották. Megjegyezzük, hogy a termőfölddel kapcsolatos tulajdonviszonyok átalakítása a hatályban lévő földtörvénytől függetlenül történt. A termőföldről szóló új törvényt az Országgyűlés 1994. 04. 06-án – a négyéves parlamenti ciklus lezárása előtt két nappal – fogadta el. Statisztikai adatok szerint (Bacsa J.,1993.) a kárpótlásra jogosultak száma meghaladja az 1 400 000 főt. Nevesíteni kellett kb. 1 400 000 termelőszövetkezeti tag részaránytulajdonát ill. 500 000 termelőszövetkezeti és állami gazdasági alkalmazottnak a kárpótlási törvény alapján kapott földtulajdonát. Kárpótlást kérők AK igénye Résztulajdonban van Tagi-alkalmazotti alap Összesen:

41.3 Mill. AK. 3,0 Mill. ha 38,6 Mill. AK. 2,1 Mill. ha 10.5 Mill. AK 0,7 Mill. ha 90,4 Mill. AK 5,8 Mill. ha

Az ingatlan-nyilvántartás szerint az aranykorona érték együttesen 124 millió. Könnyen belátható, hogy annak 3/4 része a kárpótlási törvényekkel valamilyen formában érintve van, illetve volt. Kárpótlásra jogosult volt az - a magyar állampolgár, - aki a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgár volt, - akit magyar állampolgárságától való megfosztással összefüggésben ért sérelem, - az a nem magyar állampolgár, aki 1990. december 31-én életvitelszerűen Magyarországon élt. Ha a volt tulajdonos elhalálozott, kárpótlásra leszármazója ennek hiányában túlélő házastársa tarthatott igényt. A leszármazók egymás között egyenlő arányban © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

2-10


jogosultak kárpótlásra. Ezzel ellentétes, korábbi végrendeleteket sem lehetett figyelembe venni. A törvények, kormányrendeletek által deklarált döntések végrehajtását erre a célra létrehozott intézmények, szervezetek segítették. A.) Az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal (OKKH) Országos hatáskörű államigazgatási intézmény volt, 1991 – 1994 között címzetes államtitkár vezette, majd a földművelésügyi miniszter irányítása alá került. 1998. 04. 01-től Központi Kárrendezési Irodaként (KKI) működik. Központi költségvetési szerv, irányítását és felügyeletét továbbra is a földművelésügyi miniszter látja el. Feladata az irányítás, ellenőrzés, személyi feltételek biztosítása mellett személyi kárpótlási ügyekben első fokú-, egyéb ügyekben másodfokú hatósági feladatok ellátása. B.) Megyei Kárrendezési Hivatal (MKH) 1991. augusztus 1-jével megyénként alakultak 10 fővel. Létszámuk az elvégzendő munkákkal arányosan gyarapodott. Az adminisztratív teendők mellett feladatuk a kijelölt földalap AK értékének közlése az érdekeltekkel; az árverések előkészítése, ütemezése, egyeztetések végzése, minden árveréssel összefüggő munka; közreműködőkkel való kapcsolattartás,,,, stb. 1998. 04. 01-től nem megyénkénti, hanem területi kirendeltségként működnek tovább. Az illetékességi terület megjelölésével országosan 13 irodát szerveztek. (A Fejér és Tolna Megyei Kárrendezési Iroda székhelye Székesfehérvár). C.) Érdekegyeztető Fórum (ÉF) A fórum az igénybejelentők közül megválasztott 3-11 tagból, a szövetkezet, az önkormányzat és a részarány-földtulajdonosok megbízottjaikból állt. Feladatuk a földalap elkülönítésben való közreműködés; a szövetkezet által elkészített földalap elkülönítési tervezet véleményezése volt. A helyi érdekegyeztető fórumot az önkormányzatok alakították meg. D.) Földrendező Bizottság (FB) Tagjait az önkormányzatok képviselőtestülete választotta a kárpótlásra jogosultak közül, (létszáma 6 – 10 fő lehetett) munkájukkal a kárpótlási törvényekben meghatározott feladatok megoldását segítették. A kárpótlási folyamatban meglévő intézmények is közreműködtek. (Megyei és körzeti földhivatalok, levéltárak, múzeumok, bíróságok,… növényvédelmi és agrokémiai állomások). 2.6.1. A kár mértékének meghatározása Termőföld esetén a kár mértékét a termőföld kataszteri tiszta jövedelme alapján kell megállapítani úgy, hogy egy AK érték ezer forintnak felelt meg. Erdők esetében az AK érték négyszeresét kell alkalmazni. A kárpótlás az ország teherbíró képességének figyelembevételével csak részleges, a kárösszeg mértékének növekedésével csökkenő mértékű volt. Az elszenvedett kár és a kárpótlás mértékének összefüggése: A kár mértéke 0-200 000 Ft-ig 200 001 - 300 000 Ft-ig 300 001 - 500 000 Ft-ig

A kárpótlás mértéke 100 % 50 % 30 % © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

2-11


500 000 Ft fölött

10 %

A kárpótlás mértéke tulajdoni tárgyanként és volt tulajdonosonként az 5 000 000 Ft-ot nem haladhatta meg. A kárpótlás összegéről a kárpótlásra jogosult kárpótlási jegyet kapott. A kárpótlási jegy három évig kamatozott. A kárpótlási jegy – miután értékpapír átruházható. Ha a kárpótlásra jogosult vállalta, hogy az adóhatóságnál az árveréstől számított 30 napon belül mezőgazdasági vállalkozóként bejelentkezik, mezőgazdasági vállalkozói támogatásként - az árverésen való termőföldvásárlás céljából - igényt tarthatott a kár mértéke és a kárpótlás összege közötti különbözetre. A kárpótlás és a támogatás együttes összege nem haladhatta meg az 1 000 000 Ft-ot. A vállalkozói támogatáson vásárolt termőföldre az ingatlan-nyilvántartásban, öt évre szólóan jelzálogot és elidegenítési tilalmat kell bejegyezni. Épületek kárpótlása Lakások alapterülete Budapesten I. lakbérövezet II. lakbérövezet III. lakbérövezet Városban Egyéb településen Üres belt. ép. telek

Ft/nm 2000.00 1500.00 1000.00 800.00 500.00 200.00

2.6.2. A földalapok képzése A kárpótlási földek kijelölése érdekében el kellett számolni a gazdálkodó üzem teljes földterületével. Ennek szabályait – mint említettük - az 1992. évi II. törvény az úgynevezett Átmeneti törvény tartalmazza. A törvény négy földalapba rendeli sorolni a földterületeket. Ezek: Részarány-tulajdoni földalap, Állami Tulajdoni földalap, Tagi-alkalmazotti földalap, Kárpótlási földalap. A törvény vásárlási jogot biztosított a szövetkezeti föld haszonbérlőjének arra, hogy öt évnél hosszabb bérlet esetén a föld tulajdonjogát a polgári jog szabályai szerint megszerezhesse. Az alapok képzésénél az volt a kiindulási elv, hogy először a részaránytulajdonosok földalapját kellett meghatározni. Ezt a munkát a gazdaságok a földhivatalok segítségével végezték el. (A kárpótlás AK értékét az MKH közölte az érintett gazdasággal. A földterületek kijelölésében az ÉF-ok is közreműködtek. A földalap képzését végül az MKH bírálta el és a kijelölésről államigazgatási határozattal döntött). Ugyancsak el kellett különíteni az államitartalék-területeket is. E két földalapba nem tartozó területeket 50 % - 50 %-nak megfelelően kellett a tagalkalmazotti és a kárpótlási földalapba helyezni.


2-12


Ha a tagi-alkalmazotti földalap képzésnél nem volt szükség a felosztandó terület 50 %-ára, a maradékkal a kárpótlási földalapot megnövelhették. Ugyancsak lehetőség volt az állami tulajdonú földek kárpótlási földalapba való kijelölésére is. A kárpótlási törvények lehetővé tették a szövetkezetben a szövetkezeti tagok és alkalmazottak, állami gazdaságnál az alkalmazottak földtulajdonhoz juttatását. Tagok esetében 30 AK-ig, alkalmazottak esetében 20 AK-ig lehetett kiegészíteni meglévő földterületeiket, illetve ennyi AK-értékű területet kaphattak. A nyugdíjas tagokat és alkalmazottakat a juttatásnál figyelembe lehetett venni. A részarány földtulajdonos kérésére az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett tulajdoni részarányoknak-, az AK értéknek megfelelő értékű földet részére ki kellett adni. Az önálló ingatlanná alakításának költsége a tulajdonost terhelte. Később a költség 50 %-át az állam átvállalta. Az önálló ingatlanná alakítást, a földrészletek helyszíni kitűzését és birtokbaadását a Földkiadó Bizottságok (FB) határozatának megfelelően, megbízói szerződés alapján általában vállalkozók végezték! A részarány-tulajdon és a tagi – alkalmazotti földalapot szétszórtabban ugyan, de a belterülethez közeleső területekből alakították ki. A földalapok képzésével kapcsolatosan fontos kiemelni, hogy a kárpótlási törvénynek és a szövetkezeti törvénynek számos természetvédelmi vonatkozású előírása volt. Az Országgyűlés kimondta, hogy a különleges oltalmat igénylő, nemzeti kincsnek minősülő természeti értékeink védelme, egy piacgazdasági elvekre épülő gazdasági szerkezet átalakításban is kiemelten kezelendő kérdés. A kárpótlási törvény értelmében a kárpótlásra kiadásra kerülő termőföldet védett természeti területen kívül kellett kijelölni. Ha az így rendelkezésre álló terület, a kijelöléshez nem volt elegendő, a természetvédelmi hatóság hozzájárulásával nemzeti park, nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozó, továbbá a fokozottan védett területek kivételével, a szövetkezet tulajdonában lévő szántó, kert, gyümölcsös, szőlő és erdő művelési ágba tartozó egyéb védett természeti területen kellett kijelölni a földalapot. E rendelkezéseket a védelemre tervezett területek esetében is alkalmazni kellett. A védettség tényéről, a területen fennálló korlátozásokról az árverésen résztvevőket pedig írásban kellett tájékoztatni. Hasonló szellemben fogalmazódott a szövetkezeti átmeneti törvény is a mezőgazdasági szövetkezetek földalap kijelölése kapcsán. E törvény vitatott előírása (19.§.) volt: „a földalapba ki nem jelölhető védett és védelemre tervezett területeket állami tulajdonba és az illetékes nemzeti park igazgatóság kezelésébe kellett adni. Törvénymódosítás miatt az előírásokat nem kellett betartani, jelentős területek kerültek magántulajdonba. Ezeket a területeket adás-vétellel, vagy kártalanítás ellenében kisajátítási eljárással lehetett a megelőző években visszavásárolni és állami tulajdonként a természetvédelmi hatóság kezelésébe adni. A tervkészítést és végrehajtást 1998-ig miniszteri biztos irányította. Napjainkban a földvásárlásokat többségében a nemzeti parkok birtokügyi felügyelői folytatják. Előzőek szerint 1996-2000 közötti években a nemzeti parkok (9) részére109 678 ha területet vásároltak meg (1996-ban 27 885 ha, 1997-ben 40 011 ha, 1998-ban 22 944 ha, 1999-ben 12 327 ha, 2000-ben 6 511 ha). © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

2-13


1999 márciusában a nemzeti park igazgatóságok kezelésében 1 797 005 ha terület volt (Forrás: KVM TVH. Kállay Gy.).

2.6.3. A termőföldlicitekről A kárpótlásra kijelölt földeket árverésen, licitálással lehetett megszerezni. A licitáláson a saját jogon szerzett kárpótlási jeggyel vagy utalvánnyal az a kárpótlásra jogosult személy vehetett részt: - akinek a földje a gazdálkodó szervezet tulajdonában volt, - aki a termőföldet árverező szövetkezetnek 1991. január 1-jén és az árverés időpontjában is tagja volt, - akinek 1991. június 1-jén abban a községben, városban volt az állandó lakhelye, ahol az árverező szövetkezet termőföldterülete volt. Az árverésen a kárpótlásra jogosult nevében - meghatalmazás alapján képviselője is eljárhatott. A meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kellett foglalni.

2.6.4. Az árverések meghirdetése és végrehajtása Az árverésre kerülő termőföldek helyrajzi számát, területét, művelési ágát és kataszteri tiszta jövedelmét a Magyar Közlönyben meg kellett hirdetni. Megjelent ezen kívül egy országos napilapban, az Új Magyarországban is. Korábban egy megyei újságban is meg kellett jelentetni, de a nagy hirdetési költségek miatt ettől később eltekintettek. Az árverést a gazdaság székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) kárrendezési hivatal államigazgatási jogkörben eljáró dolgozója vezette. Az első árverést akkor lehetett kitűzni, amikor adott községben a gazdaságra vonatkozóan bejelentett kárpótlási igények AK-ban kifejezett összegének a 30 %-át elbírálták. A következő árverést az elbírálás 70 %-ánál, a harmadikat az összes kérelmek elbírálása után két hónapon belül lehetett megtartani. A kárpótoltak a kárpótlás összegéről az illetékes kárrendezési hivatal által kiállított határozattal értesültek. A határozat kézhezvétele után a területileg illetékes bankfiók adta ki a kárpótlási jegyet vagy utalványt. Árverezni csak ezek birtokában lehetett. Az árverésre jelentkezőnek igazolni kellett személyi azonosságát, a lakhely megállapítása és a saját jogon szerzés ellenőrzése miatt. A licitáló a jelentkezéssel egyidejűleg kötelezettséget vállalt arra, hogy a megvásárolt termőföldet 5 éven belül nem vonhatja ki a mezőgazdasági termelésből, és tudomásul vette, hogy 3 éven belüli eladás esetén, az eladónak, a föld vételárát, az eladás évében, személyi jövedelemadója megállapításához be kell vallania. A licitálásokra művelődési házakban, polgármesteri hivatalokban esetenként fedett sportcsarnokokban került sor. Az árverési procedúra nagyon


2-14


adminisztrációigényes. A kárrendezési hivatal dolgozóit számítógépek segítették feladataik ellátásában. A licitáláshoz a vásárlók tárcsát kaptak, és vételi szándékukat annak felemelésével jelezték. A földterületek helyrajzi számonként kerültek árverezésre. A kikiáltási ár 3000 Ft. A lefelé történő licitálásnál a legalacsonyabb ár 500 Ft. Ha egy tábla több személy tulajdonába került a táblán belüli elhelyezkedés sorrendjét megegyezéssel, ennek hiányában sorsolással döntötték el. Ha valaki a már bejelentett vételtől visszalépett, elveszítette a letétbe helyezett kárpótlási jegy összegének 20 %-át. A licitálással megszerzett földterületről a vásárló térképvázlatot kapott, melyet ott a helyszínen vett kézhez, illetve egyes esetekben posta útján juttatták el címére. Az árverések előtti és utáni földhivatali feladatokat útmutató részletesen szabályozta. (Földkijelöléssel kapcsolatos előkészítő feladatok; Kárpótlási keretmérések; A földhivatali átvétel és a kárpótlási hivatal részére való átadás feladatai; Az árverés földmérési jellegű feladatai; Földrészletek kitűzése, jegyzőkönyvi átadás. A felsorolt munkaszakaszokkal összefüggő ismeretek megtanítása az Országos felmérés c. tantárgy feladatkörébe tartozik). Az árverésekről általánosságban kijelenthető, hogy azok lebonyolítása országos viszonylatban is eredményes volt. Az állítást igazolják a 2.7. fejezetben közölt számadatok is. A települések nagyobb hányadában aktívan és jó hatásfokkal dolgoztak a földrendező bizottságok. Segítették a termőföld vásárlási igények felmérését, összehangolását, az átvezetéseken a táblák közötti eligazodást és az egyezségek létrehozását (Fejér megyében az FMKH adatai szerint 1992 – 1997 közötti években szervezett 958 földárverés kapcsán 22 árverési kifogást nyújtottak be, amelyből az OKKH 21-et II.fokon elutasított, bírósági per 2 esetben indult). Előzőekből nem következik, hogy az árverések az egész országban zökkenőmentesen, problémák nélkül zajlottak le. A negatívumok többsége a kárpótlási elvek megfogalmazásából, az árverési technikából adódik (Több mint 50 %-ban gazdaságos hasznosításra önállóan alkalmatlan földrészlet alakult ki; Az 500 Ft/AK vételi arány miatt kevés lett a föld; Nem lehetett kiküszöbölni a kárpótlási jegyek felvásárlásán alapuló spekulációs célú földvásárlásokat). A téma és a főfejezet teljesebb feldolgozásához, továbbgondolásához ajánljuk Dr. Fenyő György és tsai (1991), valamint Dr. Pesta J. – Dr. Jójárt L. (1992) irodalomjegyzékben megnevezett füzeteit.

2.7.

Eltérés és hasonlóság a földtulajdon és földhasználati viszonyok átalakítását eredményező „három nagy reform” között A kárpótlási folyamat befejezéséhez közeledik (Az FVM Földügyi és Térképészeti Főosztály (FTFO) adatsora szerint 2000. 12. 31-én a kárpótlási munkák állása 99,74 %-osnak, ingatlan-nyilvántartáson történő átvezetése 99,08 %-osnak, a részaránykiadási munkák állása 94,13 %-, illetve 91,24 %-osnak © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

2-15


tekinthető). Érdemes vizsgálni, elemezgetni, hogy szinte az egész ország területét érintő „földmozgások” miben voltak azonosak és miben tértek el egymástól. A vonatkozó fejezetekben leírtak és szakirodalmi feldolgozás alapján (Benet I. 1995) az alábbi megállapítások fogalmazhatók meg: 1.) Az 1945. évi földosztás, a mezőgazdaság „szocialista átszervezése” és a „kárpótlás – földosztás” egyaránt politikai indíttatású volt; 2.) Mindhárom a földtulajdoni, illetve a földhasználati viszonyokat alapjaiban és rövid idő alatt kívánta megváltoztatni; 3.) Mindhárom esetben a mezőgazdaság termelési tényezőinek (föld, munka, tőke) kombinációja alapjaiban szétzúzódott, és egy új kombináció kiépítését kellett, illetve kellene megvalósítani; 4.) Az első felszámolta a magántulajdonon alapuló nagybirtokokat, a tömeges kollektivizálás pedig likvidálta a „full-time” paraszti gazdaságokat, míg a harmadik, amely a magántulajdon kizárólagosságára törekszik, szétverte a termelőszövetkezeti szektort, valamint az állami gazdaságokat, és lehetőséget adott az 1949. évi birtokstruktúra rekonstruálására; 5.) Amíg a „szocialista átszervezés” egyoldalúan a nagyüzemeket helyezte előtérbe, és kimondatlanul is azt sugallta, hogy „a nagy hatékony”, a jelenbeli privatizálás, a kárpótlás tulajdonképpen lehetőséget adott az 1949. évi földbirtokviszonyokhoz való visszatéréshez, illetve azok megközelítéséhez, és kimondatlanul is „a kicsi a szép” állítást testesíti meg (Lásd földalapú támogatás,…); 6.) A rendkívül gyors változások következtében mindig nagyon nagy a bizonytalanság, a szervezetlenség; 7.) Mind a földosztás, mind a „szocialista átszervezés”, illetve a kárpótlás befejezése idején nagyon nagy a mezőgazdaság hitel, illetve támogatás iránti igénye; 8.) A rövid idő alatt lejátszódó változásokat felülről indította el a politika (az 1945. évi földosztás esetében részben fölülről, résben pedig alulról, szerves fejlődés eredményeként törtek utat maguknak a változások); 9.) Az első esetben a földreformmal, a második világháború utáni sajátos feltételek közepette, valamint a földtulajdon és a földhasználat egységének megvalósulása következtében a termelés növekedésnek indult, a második és a harmadik esetben a mezőgazdasági termelés egyaránt visszaesett, azzal az eltéréssel, hogy amíg a „szocialista átszervezés” idején csupán a nettó termelés esett vissza, a bruttó termelés valamelyest növekedett, a jelenlegi privatizációs folyamatban a bruttó termelés visszaesése rendkívülinek tapasztalható.


2-16


Vélhetően a legfontosabb következtetések az eltelt félévszázad földtulajdon és földhasználati viszonyainak nagyobb ciklusokban történő változásairól biztonsággal levonhatók?!

2.8.

Összefoglaló kérdések

1. Ismertesse a magyar földbirtokrendszer kialakulásának rövid történetét. 2. Volt-e hasonlóság és eltérés a magyar földreformok között? 3. Soroljon fel néhányat földreformok birtokpolitikai célkitűzéseiből. 4. Milyen jogszabályok érvényesülnek a kárpótlás során a védett természeti területekkel kapcsolatban?

2.9.

Fontosabb fogalmak

földesúr - jobbágyrendszer úrbér-úrbéres szabadköltözködési jog földreformok földosztások kollektivizálás kárpótlási törvények kármérték földalapok védett területek termőföldlicit földárverések © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

2-17


Irodalomjegyzék

1.

Szabó Gy.(1983): Föld- és területrendezés I.; Kézirat EFE FFFK Jegyzetsokszorosító Részleg, Szfvár,

2.

Dr. Fazekas B.(1995): Ötvenéves a földreform, Statisztikai Szemle, 3.sz.; Bpest.

3.

Benet I. (1995): A föld, az istenadta föld,…Statisztikai szemle, 3. sz. ; Bpest.

4.

Béli G. (2000): Magyar jogtörténet; Dialóg Campus Kiadó; Bp.

5.

Földes és tsai (1974): Földjog; Tankönyvkiadó; Bp.

6.

Váhl

7.

Szabó B.(1985): Az 1945. évi földreform; Geod. és Kart. 1985/3. sz.

8.

Lukács B. - Dr. Koronczay M.(1985): A mezőgazdasági területek kialakításáról; Geod. és Kart. 37. évfolyam, 1. sz.

9.

Dr. Fenyő Gy. - Dr. Ribánszki R. - Dr. Sárosi M.(1991): A kárpótlási törvény és végrehajtása; ELTE Jogi Továbbképző Intézet; Bp.

10.

Dr. Pesta J. - Dr. Jójárt L.(1992): Föld Szövetkezet Átalakulás; Antalógia Kiadó; Bp.

11.

Bacsa I.(1994): Magyarország legnagyobb földreformja; Geod. és Kart. 1994/1.

12.

Vonatkozó törvények, utasítások, szakcikkek.

M.(1949): Áttekintés az 1945. évi földreformról és annak végrehajtásáról; Az Állami Földmérés Közleményei; 1. évf. Bp.


2-18

3. FÖLDTULAJDON ÉS BIRTOKSZERKEZET Tartalom: 3.2. ADATOK A BIRTOKSZERKEZETRŐL................................................................................................. 3-5 3.3 NEMZETKÖZI KITEKINTÉS ............................................................................................................... 3-8 3.3.1. Földbirtoklás......................................................................................................................... 3-8 3.3.2. Földbérlet ............................................................................................................................. 3-9 3.3.3. Birtokszerkezet .................................................................................................................... 3-10 3.4. ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK .......................................................................................................... 3-14 3.5. FONTOSABB FOGALMAK .............................................................................................................. 3-14 3.6. IRODALOMJEGYZÉK ..................................................................................................................... 3-15

A harmadik főfejezet célja, átfogó képet nyújtani a XX. századi kárpótlás eredményeként kialakult tulajdoni- és birtokszerkezetről. A statisztikai adatokat, az elemzések készítésének segítésére, nemzetközi kitekintés egészíti ki. Tájékoztatnak a fejlett mezőgazdasággal rendelkező európai országok földbirtok-politikai intézkedéseinek eredményeiről; a birtokszerkezetről, a saját tulajdon és a földbérlet viszonyáról. Indokoljuk a kialakult hazai szerkezetek megváltoztatásának szükségességét. A tulajdonviszonyok változását területek szerint 1990. 01. 01-i, 1995. 01. 01-i, 2001. 01. 01-i időpontokra vonatkoztatva mutatjuk be a 3.1., 3.2., 3.3. sz. táblázatban. Az első két időpontra vonatkozóan aranykorona szerint adja meg a változásokat a 3.4. és a 3.5. sz. táblázat. Tulajdoni viszonyok változása terület szerint hektárban és százalékban 3.1. sz. táblázat

Állami Gazdaságok Állami Erdőgazdaságok Egyéb állami területek Állami terület összesen Szövetkezeti szektor Egyéni területek Összesen

1990. január 1-én Mezőgazd.t. % 840 606 12,98 47 441 0,73 60 999 0,94 949 046 14,65 4 899 304 75,64 628 545 9,70 6 476 895 100,00

Termő ter. 947 262 997 449 179 957 2 124 668 5 456 729 651 548 8 232 945

% 11,51 12,12 2,19 25,81 66,28 7,91 100,00


Tulajdoni viszonyok változása terület szerint hektárban és százalékban


Mezőgazd.t. 409 976 39 216 60 102 509 294 2 511 693 3 094 108 6 115 095

3.2. sz. táblázat 1995. január 1-én % Termő ter. % 6,70 471 704 5,96 0,64 969 380 12,26 0,98 161 067 2,04 8,33 1 602 151 20,26 41,07 2 844 270 35,97 50,60 3 461 769 43,77 100,00 7 908 190 100,00 3.3. sz. táblázat


Mezőgazd.t. 73812 22125 284978 380915 426609 5236181 6043705

2001. január 1-én % Termő ter. 1,22 92457 0,37 680467 4,72 632710 6,31 1405634 7,06 497195 86,63 5984717 100,00 7887546

% 1,17 8,62 8,02 17,81 6,30 75,89 100,00

Forrás: FVM FTFO; Vaszkó Ené, Apagyi G. Tulajdoni viszonyok változása aranykorona szerint 3.4. táblázat


Mezőgazd.t. 17 288 692 471 759 829 530 18 589 981 89 383 157 8 856 371 116 829 509

1990. január 1-én % Termő ter. 14,80 17 851 734 0,40 4 293 813 0,71 1 492 339 15,91 23 637 886 76,51 91 689 280 7,58 9 020 831 100,00 124 347 997

% 14,36 3,45 1,20 19,01 73,74 7,25 100,00


3-2

©(2001). NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

3. Földtulajdon és birtokszerkezet

Tulajdoni viszonyok változása aranykorona szerint 3.5. sz. táblázat


Mezőgazd.t. 9 107 189 433 076 876 652 10 416 917 47 856 691 58 442 561 116 716 169

1995. január 1-én % Termő ter. 7,80 9 238 158 0,37 4 297 097 0,75 1 471 573 8,92 15 006 828 41,00 56 415 856 50,07 53 085 572 100,00 124 508 256

% 7,42 3,45 1,18 12,05 45,31 42,64 100,00

Megjegyzés: Mezőgazdasági terület a szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, és gyep adatokat tartalmazza. A termő terület az erdő, nádas, halastó és mezőgazdasági területeket tartalmazza. A táblázatok adatsoraiból (3.1., 3.2., 3.3. sz.) az állami és egyéni területeket kiemelve oszloponként a következő százalékos adatok vethetők össze:

∆:

14,65 % 8,33 % 6,31 % - 8,34 %

25,85 % 20,26 % 17,81 % - 8,04 %

; ; ;

9,70 % 50,60 % 86,63 % +76,93 %

7,91 % 43,77 % 75,89 % +67,98 %

Megállapítható, hogy a vizsgált időszakban (tíz év alatt) az állami területek aránya több mint 8 %-al csökkent, az egyéni területek aránya csaknem 80-, illetve 70 %-al nőtt. Az EU által is elvárt tulajdonszerkezeti változásból még nem lehet következtetni arra, hogy az új tulajdonosok közül hányan kívánnak élethivatásszerűen földműveléssel foglalkozni, mennyi ebből a városlakó és a spekulatív céllal lett földtulajdonos. Lényeges az is, hogy az új birtokszerkezetben milyen arányt képvisel a törpebirtok, kisbirtok, családi birtok, farm és a nagybirtok. Mindezekre válaszolt a következő két fejezet.

3.1. Adatok a tulajdoni szerkezetről Az 1994. év végén a KSH arra keresett választ, hogy a falvakban hány háztartás foglalkozik a vállalkozói gazdaság ismérveit megközelítő mezőgazdasági termeléssel (Egyéni gazdálkodóknak csak azokat a háztartásokat minősítették, amelyen 400 m2-nél nagyobb területen növénytermeléssel vagy haszonállattartással, illetve mindkettővel foglalkoztak). A felkeresett 2 023 000 falusi háztartásból 1 675 000-ban foglalkoztak valamilyen mezőgazdasági tevékenységgel. (Ez az 1991-es adatokhoz képest 14 © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

3-3


százalékos visszaesést mutat, melyen belül az állattenyésztés 34 százalékkal növekedett a Népszabadság 53. évfolyama 202. számának cikkadatai szerint.) A falusi háztartások földtulajdonának alacsony hányadát szemlélteti, az összesített földtulajdonon belül, az alábbi táblázat: A falusi háztartások saját tulajdonú földterületének aránya az 1989. (V.31.) év százalékában Szántó Dunántúl Alföld Észak Átlag

36 37 35 36

Gyümölcsös 18 31 28 29

Szőlő 36 29 38 33

Az a tény, hogy a falvak a szántóterületből mindössze 36 %-kal részesednek, alárendelt szerepet jelentenek, a föld tulajdonlása és használata elszakadt egymástól. Ennél is rosszabb a helyzet a gyümölcsösnél és a szőlőnél. Az adatokból könnyen levezethető az ily módon elérhető termésmennyiség és minőség, valamint azok ára. A KSH 2000 április 1-21. között újból általános mezőgazdasági összeírást (ÁMÖ) hajtott végre. Cél: korrekt és hiteles képet adni a magyar mezőgazdaságban végbement változásokról. A három kötetes (több mint 1000 oldalas) összegzésből, a fejezet témájához illeszkedő megállapításokból válogatunk és adjuk közre a következő bekezdésekben. Véleményeltérés fogalmazódott meg a „gazdaságküszöb” nagyságáról, magasságáról. Elfogadhatónak találjuk a statisztikusok érvelését, miszerint a folyamatok, az idősarok vizsgálatát segítheti, a gazdaságok jellemző küszöbértékeinek változatlansága. Magasabb küszöbértéknél, egy elaprózott birtokszerkezetnél jelentős lenne a kimaradók száma. A hazai és nemzetközi hátrányok ellenére is védhető és magyarázható az 1972 óta hatályban lévő, 1994-ben is alkalmazott, a fejezet bevezetőjében ismertetett adatfelvételi mód. A közzétett adatok szerint a vizsgált időpontban (2000. 03. 31-én) hazánkban 960 000 egyéni gazdaság és 8 200 mezőgazdasági tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet volt. (3.2.1. sz. táblázat) A számlálóbiztosok több mint 2 millió háztartást kerestek fel (ennek fele nem érte el az alsó határt). A földtulajdonosok igen jelentős része semmilyen mezőgazdasági tevékenységet sem folytat. A tulajdonos intézmények között is sok olyan volt, amelyik csak passzív használója a termőföldnek, mezőgazdasági tevékenységük nincs, vagy elhanyagolható. A mezőgazdasági tevékenységet folytató háztartások (gazdaságok) száma az évezred utolsó esztendejében, fele volt a 30 évvel korábbinak. Még ennél is jobban csökkent az agrárnépsűrűség. Az EU átlagában kétszer annyi agrárkereső jut azonos területre mint nálunk (ott 8,6 fő/100 ha). A gazdaságok mintegy 98 %-a egy háztartás keretében végez mezőgazdasági tevékenységet. (Ebből 20 % a nyugdíjas korú, egyedülálló gazdálkodók aránya). Az © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

3-4



egyéni gazdálkodók életkora magas (nőké 60 év, a férfiaké 53 év). A vidékfejlesztés tervezésénél ezek a tények meghatározók lehetnek. A falvakban új helyzet van, új agrártársadalom formálódik. Ennek az újnak úgy kell európainak lenni, hogy igazodik sajátos magyar viszonyainkhoz. Sajnos, a tényleges földtulajdon és földhasználatról ma nincsenek ennél jóval megbízhatóbb adataink. Híradások foglalkoznak ugyan a „féllegális módon” külföldiek tulajdonába került földekkel, de a több százezer hektárra tehető tulajdonlást az illetékes hivatalok, kellő információ hiányában, se cáfolni, se megerősíteni eddig nem tudták. A téma jogszabályi összefüggéseit a 4. főfejezet mutatja be.

3.2. Adatok a birtokszerkezetről Egybehangzó szakirodalmi adatok szerint az elöregedett falusi háztartások a tulajdonukban lévő földek 40 %-át bérbe ajánlják fel a településen társasvállalkozóknak, szövetkezeteknek és egyéni vállalkozóknak. Az Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet (AKII) tanulmányában írtak szerint (Tóth E., 2000) a szövetkezetek átalakulás után földbérlő szervezetekké váltak. (A közösen művelt területük 96,6 %-a bérelt terület, amely 1994 – 98 között 20 %-al csökkent). Jelenleg a bérleti arány azonos a szövetkezeti tagok és a kívülálló földtulajdonosok között (45 – 45 %). Egy-egy szövetkezet közel 700 tulajdonossal köt a bérletre szerződést, mindössze2,6 – 2,6 ha területre. A bérbeadók többségének (88 %) a mezőgazdasághoz kötődés hiánya és a birtokolt terület kis mérete miatt nem jelent alternatívát a földművelés, a bérbeadást tekintik hosszútávú megoldásnak. Egy másik felmérés szerint a földtulajdonosok mintegy 10 %-a lenne képes egyéni gazdaságot alapítani és működtetni. A földbérleti díjak mértéke 20 – 25 kg búza/AK érték-, közepes földminőséget feltételezve, 11 000 – 14 000 Ft költségnek felel meg hektáronként. A földbérletek időtartama 3 – 5 év. A birtokszerkezetre vonatkozóan különféle prognózisok, tájékoztató adatok és az ÁMÖ adatsorai olvashatók a szakirodalomban. Ezek közül, táblázatosan mi hármat mutatunk be (3.2.1., 3.2.2., 3.2.3. sz. táblázat): Az egyéni gazdaságok száma a földterület nagysága szerint ezer hektárban 3.2.1. sz. táblázat Földterület nagyság1991 csoport hektár Gazd. Megoszlás Gazdaságok Száma száma % 1257 0,2 645 374 (90,0 %) 0,2 – 0,5 412 204 99 0,5 – 1,0 200 1,0 – 10,0 138 (9,9 %) 232 10,0 – 100,0 49 100,0 és több 1 (0,1 %) 2 Összesen 1396 960

2000 Megoszlás % 677 (70,5 %) (24,2 %) (5,1 %) (0,2 5)

© (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

3-5


Az ÁMÖ statisztikai adatsorából megállapítható, hogy 2000-ben az egyéni gazdaságok több mint 70 %-a egy hektárnál kisebb területen gazdálkodott. Az 110 hektáron gazdálkodók aránya meghaladja a 24 %-ot, a használatukban lévő terület pedig a 28 %-ot. A 10 – 100 ha közötti területet használó gazdaságok 5,1 %-os arányához a termőterület csaknem fele (<50 %) tartozik. A 100 hektárnál nagyobb egyéni gazdaságok (0,2 %) a termőterület közel 17 %-át művelik. A 3.2.1. sz. táblázat oszlopainak megfelelő sorait vizsgálva az látszik, hogy a vizsgált évtizedben jelentősen csökkent az egyéni gazdaságok száma (megszűnt a háztáji, nincs illetményföld használat, csökkent az állattartók száma, több háztartás csökkentette, vagy abbahagyta a mezőgazdasági tevékenységet,…). Az ország termőterületének csaknem felét gazdasági szervezetek használják (számuk növekedett a nagyüzemek szétválásával, tevékenységek kiválásával, új szervezetek létrejöttével,…). Érdemes megjegyezni, hogy 27 %-uk egyáltalán nem rendelkezik fölterülettel. A 100 ha, vagy annál nagyobb területen gazdálkodó szervezetek használják viszont a hozzájuk tartozó földek 97 %-át. Az egyéni gazdálkodók kisebbik fele őstermelőként, közel 1,5 %-a egyéni vállalkozóként tevékenykedik. A gazdálkodók 25 %-ának nincs mezőgazdasági végzettsége és alig 2 % rendelkezik felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel. Összehasonlítás és elemzés végett a 3.2.2. sz. táblázatban bemutatjuk az általános birtokrendezésről szóló törvény szabályozási koncepciójához készített tájékoztató adatokat. Az egyéni gazdaságok megoszlása a föld nagysága szerint 1997-ben Nagyság kategória - 1 ha 1,1 – 5 ha 5,1 – 10 ha 10,1 – 30 ha 30,1 – 50 ha 50,1 – 100 ha 100,1 – 300 ha 300 ha fölött Összesen

Gazdaságok száma 978 264 173 185 28 721 16 336 2 586 1 501 514 73 1 201 180

Megoszlás %

Terület (ha)

81,4 % 14,4 % 2,4 % 1,4 % 0,2 % 0,1 % 0,0 % 0,0 % 100,0 %

231 574 378 924 198 287 261 929 97 659 101 201 76 365 36 171 1 382 110

3.2.2. sz. táblázat Megoszlás % 16,8 % 27,4 % 14,3 % 19,0 % 7,1 % 7,3 % 5,5 % 2,6 % 100,0%

Forrás: FM FTFO, 1997. március. Az egyes táblázatok sorainak nagyságrendjei nem azonosak, de interpolálással azok átazonosíthatók és értelmezhetők.


3-6



A 2.3. fejezetben 1935-ös, a 2.4. fejezetben 1945-ös adatokkal szemléltetünk. Vélhetően teljesebb lesz a kép, ha még hozzátesszük a földbirtokok számát és területnagyság szerinti megoszlást az 1947-es állapotok szerint is (3.2.3. sz. táblázat). A földbirtokok számának és területének alakulása Összehasonlító adatok (1947. év) Területnagyság 5 kh és kisebb 5,1 – 10 kh 10,1 – 20 kh 20,1 – 50 kh 50,1 – 100 kh 101 – 200 kh 201- 1000 kh 1000 – 3000 kh 3000 kh nagyobb Összesen

Birtokok Száma 991 803* 388 093 175 364 71 054 14 855 5 522 4 028 503 91 1 651 313

% 60,1 23,5 10,6 4,3 0,9 0,3 0,3 0,0 0,0 100,0

Hold 2 887 147 3 407 017 2 803 855 2 368 917 1 302 118 718 080 1 357 032 799 003 516 766 16 159 935

3.2.3. sz. táblázat Összes terület hektár % 1 661 450 17,9 1 960 616 21,1 1 613 518 17,3 1 363 227 14,7 749 322 8,1 413 229 4,4 780 924 8,4 459 798 4,9 297 380 3,2 9 299 464 100,0

Megjegyzés* = a 0,25 kh aluli gazdaságok száma nélkül Forrás: FM FTFO, 1997. március. A TAMA 1 - projekt (⇒5. főfejezet) keretében, a közreműködő szakemberek vizsgálataik alapján, a földrészletről) területéről megállapították, hogy Pest megyében az 1 ha alatt van, Baranya, Somogy megyében 1 és 2 ha között, Békés megyében pedig 2 ha körül van. A kismértékű terület mellett a racionális és jövedelmező hasznosítást akadályozza a földrészletek elhelyezkedése, vagy az alakja. Ez utóbbi akkor, ha az nagyon hosszú és nagyon keskeny. Ismeretes, hogy a projekt a kísérleti munka keretében célul tűzte ki, hogy megoldást találjon valamennyi problémára. A SE (NYME) FFFK Felmérési és Földrendezői tanszékén, az 1997 – 2000. év időintervallumában OTKA (T 024160 ny. sz.) kutatás keretében is vizsgáltuk a kárpótlási eljárás, a részarány-földtulajdon nevesítés eredményeként kialakult birtokszerkezetet. Nappali és levelező-, valamint szakmérnöki tagozatokon több szakdolgozatban (35 db), évközi- és beküldendő feladatokban (89 db) az ország különböző településein elemeztük a jelenkori földtulajdon és birtokszerkezetet. Ellenőrzéseink alapján megállapítottuk, hogy az 1 fő tulajdonosra jutó terület nagyobb hányada (20 – 43 %) a 0 – 1 ha, és az 1,1 – 50 ha (27 – 44 %) közötti tartományban található. Ha a gazdaságok számát vetítjük az előzőekre, a százalékos arány meghaladja a 80-, illetve 15 %-ot. A földek felaprózásával elveszítjük komparatív előnyünket a nemzetközi piacon. Az előzőekben említett területnagyságok nem képezhetik egy elfogadható polgári létnek az alapját, de az EU csatlakozásnál is hátrányos helyzetbe kerülünk. A kisparcellás-, jóval drágább termelés plusz költségeit az értékesítésnél nem lehet © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

3-7


érvényesíteni (Pl. A búzatermelés gépüzemi költsége 0,5 ha-nál 77 ezer forint-, 4,5 ha-nál 27-, 50 ha-nál 18-, 98 ha-nál 17 ezer forint volt 1996-ban). A kárpótlást már eddig is sok bírálat érte, de a folyamatba eddig a jelenlegi kormány se avatkozott be. A negatívumok sokaságából itt négyet emelünk ki: 1.) A kárpótlás figyelmen kívül hagyta azt , hogy a volt tulajdonosok akarnak-e földműveléssel foglalkozni; 2.) Új földtulajdon-eloszlás jött létre azáltal, hogy az árveréseken a kialakított technikával az eredeti földtulajdonnak akár többszörösét is meg lehetett szerezni (Többek között ezért lett „kevés a föld”!) 3.) A kárpótlás következtében hazánk a többségében a városokban élő földtulajdonosok országává vált. A föld nem azoké lett akik megművelik! 4.) A szövetkezetellenesség politikája még ma is stabilizálja azt a helyzetet, hogy a „nemzet legféltettebb kincse”, a termőföld csak korlátolt szövetkezeti tulajdon lehet. Jelentős mennyiségű termőföld ma azért nem marad meg műveletlenül, mert van aki bérbe vegye azt. A folytatás attól függ, meddig viseli el a termelés a bérleti díj állandó költségét és azt, hogy beruházások „talajgenerálozás” nélkül meddig lehet és érdemes a bérleményen mezőgazdasági termelést folytatni.

3.3 Nemzetközi kitekintés Ismeretes, hogy a földtulajdon, földhasználat és birtokszerkezet, egyáltalán a földbirtoklás problematikája minden országban a „nagypolitika” középpontjában áll. A következő szakaszokban erről adunk vázlatos tájékoztatást, főként az FM e témában készített irányelvei (1993) alapján.

3.3.1. Földbirtoklás A fejlett mezőgazdasággal rendelkező országokban a föld mindenütt alapvetően magántulajdonban van (pl. Dániában 95 %, Franciaországban 96 % stb), de a beszerzés, értékesítés, hitelellátás, szállítás, feldolgozás közel fele szövetkezeti formában történik (természetesen ezen szövetkezetek célja, fogalma, szervezete teljesen eltér a Kelet-Európában korábban kialakulttól). A gabona és takarmánytermesztésben az uralkodó gazdálkodási formát a családi birtokok (angol-magyar szóösszetétellel „farmgazdaság”-ok) jelentik. Ezek nagyobb szolgáltató szervezeteknek adhatnak feladatokat a kutatás, a fejlesztés, a beszerzés, a feldolgozás, az értékesítés, a szaktanácsadás, és informatika, valamint az adminisztráció területén. A földtulajdonról általában elmondható, hogy a fejlett országokban - egyrészt biztosított a tulajdon feletti jog szuverenitása, - másrészt a tulajdonosnak, illetve bérlőnek szigorúan eleget kell tenni a földhasznosításból fakadó társadalmi, gazdasági és ökológiai követelményeknek. © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

3-8



A földbirtoklást az egész világon különböző mértékű kötöttségekkel szabályozzák. Szinte mindenütt meghatározzák a mezőgazdasági ingatlanok szerzésének feltételeit. Egyértelmű irányzat a teljes munkaidős gazdálkodás mellett a részmunkaidős, a főfoglalkozás mellett a mellékfoglalkozás. A részmunkaidős gazdálkodás (partitime farming) azért vált mára jellemzővé és egyre meghatározóbbá, mert a kisebb birtokok általában nem biztosíthatnak a tulajdonosnak, illetve családjának egyéb foglalkozás híján megélhetést. Elég nagy az üzemi jövedelmek szóródása. Nagyok a különbségek, ha egy-egy hektárra vetítjük a jövedelmeket, még nagyobbak, ha egy-egy személyre. Portugáliában 4 000 márka üzemi jövedelem jut egy főfoglalkozású dolgozóra, Belgiumban viszont 50 000 márka. Ebben szerepet játszanak méretbeli, koncentrációbeli, állóeszközbeli különbségek és a termelés korszerűségének eltérései (Varga Gy., 1998.). A föld birtoklásának, a földbirtok bérletének feltételeit legrészletesebben Dániában szabályozták. Itt ugyanis a múlt század végéig olyan birtokviszonyok voltak jellemzők, mint Magyarországon 1870-1945 illetve 1959-92 években. A földreform eredményeinek megőrzése érdekében érezték szükségét a pontos szabályozásnak. Harminc hektár felett mezőgazdasági végzettséghez kötik a földhasználatot. A szakképesítés megszerzéséhez haladékot adnak, vagy hiányában a hatóság elrendelheti a kényszer értékesítés, illetve bérbeadási kötelezettséget. Kodifikált földöröklési rend nincs, viszont a többi testvér a gazdálkodást folytatónak köteles vételre ajánlani a termőföld öröklött részét. Ha egyik örökös sem akar gazdálkodni úgy valamelyik szomszédos gazdálkodónak kell vételre ajánlaniuk örökölt termőföldjüket. Ezek az intézkedések egyben a birtokok túlzott elaprózódásának is automatikusan gátat szabnak. Jogi személyek csak akkor birtokolhatnak földet, ha részvénytársaság formában működnek és olyan részvénytöbbséget igazoló farmer is részvényes, aki önmagában is megfelel a művelési feltételeknek (szakképzettség, helyben lakás, stb.). Dániában, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban közvetlen hatósági intézkedések nem szabnak gátat a birtokok elaprózódásának, ezt a gazdasági környezet akadályozza meg. Egyik országban sem szabályozták törvényileg a földöröklési rendet. Holland sajátosság, hogy az állami tulajdonú poldereket (tengertől elhódított területek) 40 évre koncesszióban adják művelésbe a parasztoknak, amelynek lejárta után fakultatív vásárlási lehetőséget nyernek a bérlők. Az Európai Közösség (EK) országaiban a társországok állampolgárai földvásárlását direkt eszközökkel sehol sem tilthatják!

3.3.2. Földbérlet Nyugat-Európában a mezőgazdasági terület mintegy 40 %-át bérlők művelik. Az átlagosnál nagyobb méretű gazdaságokban nagyobb a földbérletek aránya (30 ha fölött közel 50 %). A bérbeadók jelentős része nem mezőgazdasági foglalkozású földtulajdonos. Éppen a gyér földforgalom, a viszonylag magas földárak © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

3-9


miatt a gazdaságok méretét többnyire csak bérlet útján tudják növelni a gazdálkodók. Ezt azonban nehezítik a meglehetősen kötött földbérleti rendszabályok. Másrészt viszont védik a bérlők érdekeit, így pl. egyes helyeken a bérlet lejárata előtti „lelépés” értéke elérheti a földérték felét is. A földbérletek egy része családon belüli, többnyire a gyermekek bérelnek a szülőktől. A földtulajdoni-földbérleti viszonyokat tanulmányozva egyértelműen a földbérletrendszer terjedése figyelhető meg. Így pl. Franciaországban közel 100 éves hagyományai vannak a földbérleti rendszernek. Itt a mezőgazdasági terület mintegy felét művelik ilyen formában. Belgiumban és Finnországban az utóbbi néhány évtizedben vált uralkodóvá ez a gazdálkodási forma és ma már az összes mezőgazdasági terület mintegy háromnegyedét bérleti formában művelik. Németország nyugati tartományaiban egyharmad ez az arány. Dániában, Ausztriában, Írországban nem ilyen jelentős a földbérlet, de ezekben az országokban is terjed. Minden ország szabályokat állít fel a földbérletre. Előírják, hogy milyen módon (csak írásban, vagy szóban is) köthető. Általában a minimális és a maximális bérleti időtartamot is meghatározzák. A földbérleti szerződést Franciaországban 9-18 évre, Dániában 8-30 évre, Hollandiában 6-12 évre írásban kötik. Ausztriában, Németországban a földbérleti rendszerről törvényt is alkottak. A bérleti díj általában szabadon megállapítható (kivétel pl. Hollandia, ahol maximált, Franciaországban, ahol helyi bizottságok szabályozzák), mértéke általában a földár 1-5 %-a (Hollandiában 2,5 %, az USA-ban 5 %). A legtöbb országban a törvények, a jogszabályok, a rendelkezések, a helyi előírások védik a bérlők érdekeit is. A bérelt földhöz való hozzájutás erősen szabályozott. Európában az egyik legszigorúbb szabályozás Dániára jellemző, ahol a földbérlet feltételei csaknem megegyeznek a földtulajdon szerzésével (egy család egyébként összesen öt bérleményt tarthat fenn). Európai viszonylatban az tapasztalható, hogy míg Közép-Európában a kiegészítő haszonbérlet, addig Nyugat - és Dél-Európában az egész gazdaságra kiterjedő bérlet az elterjedtebb. A földbérleti viszonyokat tekintve Európa mezőgazdaságának legfejlettebb országai három csoportba sorolhatók: - liberális (Németország, Ausztria, Svájc, Luxemburg, Görögország, Svédország, Norvégia), - állami szabályozású (Franciaország, Hollandia, Belgium, Olaszország, Spanyolország, Portugália), - szigorúan korlátozott (Dánia, Írország, Finnország). (⇒Hazánk földbérleti viszonyairól a 3.2. fejezetben adtunk tájékoztatást).

3.3.3. Birtokszerkezet A korábbiakban írtakkal egyezően a birtokszerkezetre jellemző irányzat, hogy a családi gazdaságok száma folyamatosan csökken, miközben az átlagos gazdaságméret egyre inkább nő. Ez alól egyetlen ország sem kivétel, csak a mértékek eltérőek. A családi birtokok esetében a túlzottan nagy méretek kialakítását csaknem mindenütt korlátozzák. Európában nagy méret alatt a gabonatermesztés esetében 80-120 ha, a © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

3-10



tehenészet esetében 150-200 db, a sertéshízlalásban 2500-3000 db, míg az USA-ban a gabonatermesztésben az 500 ha, illetve az évi 200 ezer dollár árbevétel feletti gazdaságot értik. Az adott régió, illetve ország mindenkori agrárpolitikájának függvényében különböző szabályozókkal is beavatkoznak a birtok-méretek, a birtokstruktúra alakulásába. Figyelemre méltó a birtok-megoszlásban, az átlagos gazdasági méretekben a Franciaországi helyzet, mivel mezőgazdasági termelésének eredménye alapján az EKben az első helyen áll és a világ élelmiszer exportjában elfoglalt aránya szerint az USA után a második. Franciaországban a törpebirtokosok (5 ha alattiak, akiknek átlag birtokterületük 1,9 ha jelenleg) az összes földterületnek csupán 2 %-át birtokolják és az összes tulajdonos 27 %-át teszik ki. Az 5-50 ha termőföldet birtokló kisbirtokosok (átlagbirtok méretük 22,2 ha) részaránya az előbbi sorrendben 44, illetve 56 %. Az 50 ha feletti középbirtokosoké az összes termőföld 54 %-a, míg a birtokosok számának 17 %-át teszik ki. Ebben az 50-100 ha közöttiek (birtokaik átlagos kiterjedése 67,9 ha) - az előző sorrendben - 30 %, illetve 13 %, a 100 ha felettiek(az átlagbirtok itt 155,1 ha) 24 %, illetve 4 %. A birtokosok száma az 1949. évihez képest 1989. évre 65 %-kal csökkent, és mára 14-18 %-kal tovább mérséklődött. Ennek fő oka a kiöregedés (a gazdaságok felszámolásának 5/6-ában), másodsorban a csőd (összes megszűnés 1/6-a). Dániában a vegyes szerkezetnél a 40-50 ha, szakosodott gazdaságokban, pl. a zöldségtermelésben a 8-12 ha, a faiskoláknál a 3-5 ha-os, a szántóföldi növénytermelésben a 90-120 ha közötti kiterjedésű önálló családi birtokot tartják optimálisnak. A 30 ha feletti farmok relatíve lényegesen kedvezőbben jutnak hitelekhez. Az egy család által birtokolható földterület felső határa 125 ha. Németországban a földbirtokok túlzott elaprózódásának, vagy koncentrálódásának közvetlen - törvényi - korlátai ugyan nincsenek, de a birtokstruktúra változásának irányát közvetve, főleg pénzügyi eszközökkel (támogatások, banki eszközök, adózás), és más módon is (kvóták, preferenciák stb.) igen határozottan alakítják. Ez - a helyi és egyéb sajátosságok tiszteletbe tartásából fakadóan - elsősorban tartományi hatáskör. Számítottan pl. a szántóföldi növénytermesztésben a 150-200 ha körüli méretek felső, a tejtermelésre szakosodott üzemekben a 60 tehenet az ésszerű alsó határnak tartják. De az ilyen határokat jelenleg a keleti tartományokban lényegesen magasabban húzzák meg. Ma a nyugati tartományok parasztgazdaságainak több mint fele a mezőgazdasági tevékenységet mellék, vagy kiegészítő foglalkozásként űzi és bevételük több mint 50 %-a más tevékenységből származik. A keleti tartományokban is meghirdették a célt: a kisüzemek, a családi birtokok megalakítását, de ez nem párosult a nagyüzemek tönkretételével. A falvakban is biztosították az ott lakók életfeltételeit, igyekeztek elfogadható szociális körülményeket teremteni. Németország nyugati részében több a kisgazdaság, de jócskán vannak 200 – 300 hektáros birtokok is. A keleti oldalon kevesebb a kisbirtok és több az 1 000 – 3 000 © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

3-11


hektáros gazdaság. A nagyüzemek aránya itt eléri a 80 %-ot és csak a többi a kisebb méretű családi gazdaság (Varga Gy., 1998). A gyors birtok-, tulajdon- és szerkezetátalakítás következményei Németország keleti tartományaiban: 1989-ben, az egykori NDK 4500 mezőgazdasági termelőszövetkezetének 5,53 millió ha földterületén 850 ezer főt foglalkoztattak (15,4 fő/100 ha, míg ez Magyarországon 12,92 fő/100 ha volt). 1991. év végére a tulajdon szerkezetváltás eredményeként - mintegy 1500 újtípusú - bejegyzett - szövetkezet jött létre, amelynek tagjai szövetkezetenként átlagosan összesen 1300 ha magán földtulajdonnal rendelkeznek, - az 1100 körüli Kft-ot és RT-ot alapító tagok összes földbirtoka gazdálkodó egységenként átlagosan 920 ha, - kb. 17000 magángazda átlagos földtulajdona 125 ha gazdaságonként (ez utóbbiak a mezőgazdasági terület közel 25 %-át művelik), - a 810 „személyi társaság” (amelyek 2-5 földbirtokos összefogásából jöttek létre) átlagosan 560 ha földön gazdálkodik. A gyors birtokszerkezet váltás drasztikusan hatott a mezőgazdasági foglalkoztatottságra, 630 ezer fő munkahelye szűnt meg. Ebből kereken 120 ezer fő tudott más ágazatban elhelyezkedni, 175 ezer fő nyugdíjba ment (többségük korengedménnyel), 105 ezer fő pedig át- és továbbképző tanfolyamokon vesz részt. Így 230 ezer fő vált munkanélkülivé. E tartományok mezőgazdasága előtt más út nem volt. 1991. végén kb. 215 ezren fő-, 250 ezren mellék-, 50 ezren kiegészítő foglalkozásban dolgoztak mezőgazdaságban. Ez tehát a keleti tartományokban 5 fő/100 ha-t jelent, míg a többi német tartományban átlagosan, kereken 7 fő, Magyarországon 11 fő munkáját kötötte le 100 ha mezőgazdasági terület megművelése. Annak terheit, hogy a német keleti tartományokban a foglalkoztatottak száma 100 ha mezőgazdasági területre vetítve több mint harmadára (15,4 fő/100 ha-ról 5 fő/100 ha-ra) csökkent, nagyobb részt a német állam képes volt átvállalni. A keletnémet agrár-átalakulásának gazdag irodalmából kiemelésre érdemesnek tartjuk: 1.) A betagolódás a nyugat-német államba úgy ment végbe, hogy a keletnémet gazdák készen kaptak egy jogrendszert, egy alkotmányt, egy törvénycsomagot, amihez igazodni kellett. 2.) A keleti részben semleges rendszert kaptak, amelybe besorolhattak a szövetkezetek, természetesen az átalakultak is, ott a legfontosabb törvényalkotó motiváció nem a bosszú volt. 3.) A keletnémet mezőgazdaság megörökölt adósságát úgy kellett rendezni, hogy a mindenkori évi törlesztés ne haladja meg az érintett gazdaságok jövedelmének a 20 %-át. 4.) Németországban az uniós és hazai forrásokból egy hektárra a családi gazdaságoknak 604 márka, a polgári jogú társaságoknak 667 márka, a jogi személyeknek, szövetkezeteknek 705 márka támogatás jutott. (A gabonatermesztéshez, az állattenyésztéshez adott kiegészítő támogatások © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

3-12



növelik meg nagymértékben a támogatási mutatókat. Egyébként igaz az, hogy az EU-ban az életképes családi gazdaság a meghirdetett ideál). 5.) A keletnémetek visszakérhették és visszakaphatták eredeti földjüket, de azokat többségében együtt tartották. Hollandiában az összes mezőgazdasági terület 32 %-át 20 ha alatti, 48 %-át 20 -50 ha közötti, 20 %-át 50 ha feletti földbirtokkal rendelkezők birtokolják. A földhasználatra vonatkozó jogszabályok alkotóinak nem volt célja, hogy közvetlenül döntéskényszerbe hozzák a földbirtokosokat. Ilyen szabályok kialakítására az önkéntes termelői, szakmai szervezetek hivatottak, azonban a gazdasági feltételrendszer olyan, hogy a gazdálkodónak nincs más választása mint a tagság. A földhasználat liberális hatósági szabályozásával szemben viszont a környezetvédelem és a higiénia törvényi szabályozása drákói. Bár a hollandiai birtokstruktúra Európában az egyik legelaprózódottabb, de a kis méretek ellenére - a jó tőkeellátottság, az elsődleges feldolgozásból való részesedés, az ésszerű piacszervezés (börzék) következményeként - a magas szintű intenzitás miatt a főfoglalkozású mezőgazdasági vállalkozók aránya itt a legmagasabb. Olaszországban is igen nagy méretű a birtokok elaprózódottsága, az átlagos birtokméret 7,5 ha. Az összes földtulajdonos kor szerinti megoszlása az európai átlag körüli, tehát az 55 év alattiak 39 %-ot, az 55-65 év közöttiek 31 %-ot, a 65 év felettiek 30 %-ot tesznek ki. Finnországban 300 000 ember él a mezőgazdaságból (6, illetve 14 %). 1994ben északi rokonaiknál 114 500 családi farm volt 22,6 ha átlagos területtel. A megművelt területből 5-14,9 ha, 14-29,9 ha, 30 ha fölötti kategóriába a farmok 43 (19), 37 (35), 20 (46) százaléka tartozik. (A zárójeles szám az összes megművelt területre vonatkozik). Egy átlagos területhez több mint 50 ha erdő tartozik. A magánerdőknek az 50 %-át farmerek birtokolják. A bérelt föld aránya itt 45 %. Gondjaikat a kis farmméret fokozza, minden második gazdálkodó szívesen gyarapítaná területét vásárlással vagy bérlettel. Egy angol tapasztalatokat összegző írásból (Fekete M., 1999) irányelvként is elfogadható kiemelések: 1.) Az Egyesült Királyságban az EU Közösségi Agrárpolitikájának hatására az agrárpolitikának a környezetvédelemmel, a vidékfejlesztési és szociál-politikai tendenciákkal összhangban kellett meghozni a döntéseket; 2.) Az Európai Közösséghez való csatlakozás előtt a szigetország liberálisabb agrárpolitikát folytatott, mint európai társai. Többek között ennek tudható be a nagyobb birtokkoncentráció és jobb hatékonyság; 3.) Számunkra is tanulságos lehet az az agrárlobby, amelyet a Farmszövetség a kormányokra gyakorolt nyomása a Közösségen belüli kedvezmények kivívása érdekében tett; 4.) Az agárpolitika hatására átalakult a termelési szerkezet. Célzott támogatás miatt pld. korábbi legelő területeken is gabonát termesztettek; 5.) A területi támogatás és a parlagoltatás társadalmi és környezetvédelmi haszna ellentmondásosnak tűnik. Ott a farmerek azért parlagoltatnak, mert támogatás nélkül többségük veszteséges lenne, vagy lényegesen kisebb lenne a jövedelme; 6.) A birtoknagyság a termelés jövedelmezősége mellett a farmjövedelemnek fontos alakítója. Ez egyik oldalon erősíti a koncentrációt, a másikon csökkenti a farmerek számát, és növeli a részmunkaidősök arányát; © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

3-13


7.) Igen erős az angol kormányok és a közvélemény környezeti érzékenysége és ezek hatása a technológiákra; 8.) Tanulságos a környezeti és egészségvédelmi szempontok vertikális integrációt erősítő hatása; 9.) Az egyes farmtípusokra végzett méretgazdasági vizsgálatok azt mutatták, hogy a reformok bevezetése óta a 40 hektár alatti gazdaságok veszteséggel termeltek. A gabonatermelés 100 hektár felett hozott nyereséget. Itt az ágazati mérettel együtt nőtt a profit. A tejtermelő gazdaságokban a 100 hektár, a romló eredmények miatt, felső határnak mutatkozott. A vegyes gazdaságokban (növénytermelő és tejtermelő) is az ágazati koncentráció aránya jellemző. (A hazai termelési irányok meghatározásakor hasznosíthatók az angol tapasztalatok); 10.) Kelet-Anglia farmerei, kormánytámogatással, lehetőséget látnak a földméretből származó előnyök kihasználására; 11.) A brit agrárpolitika a környezet és tájvédelem mellett farmerjeik versenyképességének növelésére összpontosít, és a nemzeti agrárpolitika mozgásterének bővülésével számol a jövőben is.

3.4. Összefoglaló kérdések 1. 2. 3. 4. 5.

A földprivatizáció befejeztével milyen mértékű változások várhatók a tulajdoni szerkezetben? A földprivatizáció miként módosítja a birtokszerkezetet? Milyen tulajdonviszonyokkal jellemezhetők a fejlett mezőgazdasággal rendelkező európai országok? A földbérlet és a saját tulajdon viszonya Nyugat-Európában. Példákon keresztül mutassa be a fejlett európai országok birtokszerkezetét.

3.5. Fontosabb fogalmak földprivatizáció tulajdoni szerkezet birtokszerkezet kárpótlás gazdaságküszöb falusi háztartás földhasználat földbirtoklás © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

3-14



birtokméret támogatások földbérlet parlagoltatás farmtípusok vertikális integráció ágazati koncentráció

3.6. Irodalomjegyzék 1.) FM Földügyi és Térképészeti Főosztály adatsorai. 2.) Tóth E. (2000): Az átalakult mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásának főbb jellemzői; AKII, Bpest. 3.) KSH felmérés 1994, 2000. 4.) Az FM földbirtok-struktúrapolitika irányelvei; 1993. február 5.) Varga Jné (1997): A mezőgazdaság helyzete; Agrárgazdasági információk, AKII 1998. 3. szám, Bpest. 6.) Farkasné dr. Fekete M. (1999): A földhasználat és az agrárpolitika ösz szefüggése az Európai Unióban; Angliai tapasztalatok; Doktori mestermunkák, Mezőgazda Kiadó, Bpest. 7.) Vonatkozó írások, szakcikkek, dolgozatok.


3-15

4. A BIRTOKRENDEZÉSEK ADMINISZTRÁCIÓJA Tartalom 4.1 TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS ............................................................................................................. 4-1 4.1.1 Tagosítások 1945 előtt...................................................................................................... 4-1 4.1.2 Általános és részleges tagosítások.................................................................................... 4-4 4.1.3 Földrendezések és tagosítások.......................................................................................... 4-5 4.1.4 Az önkéntes földcserék és földrendezés ............................................................................ 4-6 4.1.5 A földtulajdon és földhasználat rendezése 1967-ben ....................................................... 4-6 4.1.6 A nagyüzemi táblák kedvezőbb kialakításának folyamata 1976-tól ............................... 4-12 4.1.7 Földcsere, földrendezés 1987-től ................................................................................... 4-12 4.1.8 A birtoktagok kialakítására irányuló eljárások napjainkban......................................... 4-13 4.2 A BIRTOKRENDEZÉSRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNY SZABÁLYOZÁSI KONCEPCIÓJA.................................. 4-14 4.3 TÖRVÉNYJAVASLAT AZ ÁLTALÁNOS BIRTOKRENDEZÉSRŐL ...................................................... 4-18 4.4 IRÁNYELVEK A BIRTOKRENDEZÉSEK VÉGREHAJTÁSÁHOZ ......................................................... 4-19 4.5 A NEMZETI FÖLDALAP PROGRAM ELMÉLETI KÉRDÉSEI ............................................................. 4-25 4.6 ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK ....................................................................................................... 4-29 4.7 FONTOSABB FOGALMAK ........................................................................................................... 4-29 4.8 IRODALOMJEGYZÉK .................................................................................................................. 4-30

A negyedik főfejezet tartalmazza az elmúlt hat évtized tagosításainak, birtokrendezéseinek, földrendezéseinek rövid történetét, a jogi szabályozás és pénzügyi konstrukciók tömör leírását. Kellő részletességgel ismertetésre kerül napjaink birtokrendezési eljárása és az új birtokrendezésről szóló törvény szabályozási koncepciója. Ismertetjük az 1998-ban készült általános birtokrendezésről szóló törvényjavaslat tartalomjegyzékét, kutató munkák eredményének útmutatóját.

4.1 Történeti áttekintés A tantárgyat hallgatók előtt ismeretes, hogy a soron következő évtizedek birtokrendezését külön törvény fogja szabályozni. Mielőtt az új törvény szabályozási körével foglalkoznánk, érdemes áttekinteni ezen a területen az eltelt évtizedekben történteket.

4.1.1

Tagosítások 1945 előtt

A továbbgondolás alapművének, „bibliájának” az 1938-ban megjelent Tagosítás és egyéb birtokrendezések című összefoglaló könyv tekinthető (Szerzők: Dr. Ozoroczy Ervin, Dr. Tátrai István, Dr. Kovách Elemér). Ebben az időben a kis- és törpebirtokokat a nagymértékű feldaraboltság jellemezte. Méltányt érdemlő módon a törvényhozás megalkotta a birtokrendezéseket ezek között a tagosítást - szabályozó 1908.évi VII. és XXXIX. törvénycikket. A tagosításoknak akkor is voltak ellenzői, akiket meg kellett győzni a tagosítás szükségességéről, birtokpolitikai és gazdasági, valamint szociális jelentőségéről. Ezért a célt kiválóan szolgálta a 480 oldalas, XII fejezetre tagolódó, nagy formátumú könyv.

Dr. .Szabó Gyula : Föld- és területrendezés

A hivatkozott könyv részletes ismertetésétől - vitathatatlan haszna ellenére - itt el kell tekintenünk, csupán a tagosítási eljárás menetét adjuk közre az I. fejezet 2. szakasz alapján: „A tagosítás célja, hogy a törpe- és kisbirtokosoknak egy község határában szétszórt sok birtokrészletből álló ingatlanait egyesítse s azáltal lehetővé tegye a földek jobb és gazdaságosabb megművelését. Az ingatlanoknak ezt az összesítését oly módon kell végrehajtani, hogy ezáltal senkit károsodás nem érjen, vagyis a tagosítás után mindenki régi ingatlanaival egyenlő értékű és egyenlő gazdasági hasznot is jelentő új birtoktagot kapjon. Ennek az elvnek a megvalósítása érdekében az illetékes törvényszék kiküldött eljáró bírájának vezetése és az állami földmérés kirendelt mérnökének műszaki felülvizsgálata mellett az érdekeltek által megválasztott vagy a törvényszék által kinevezett birtokrendező mérnök, avagy esetleg a földmívelésügyi miniszter által megbízott műszaki közeg a telekkönyvi és földadókataszteri adatok alapján, amikor pedig ezek az adatok a természetben található tényleges állapotot nem fedik, helyszíni mérések és tárgyalások alapján kideríti, hogy minden egyes ingatlannak mekkora a területe és ki annak a tulajdonosa.” Az ingatlanok értékének meghatározása céljából az eljáró bíró vezetése mellett a becslőbizottság, - melynek elnöke a földmívelésügyi miniszter által kinevezett gazdasági felügyelő, tagjait pedig az érdekeltek választják - próbaásásokkal, a talaj részletes vizsgálatával megállapítja, hogy a tagosítandó területen hányfajta különböző minőségű föld (minőségi osztály) van és milyen ezeknek az értéke, illetve egymáshoz viszonyított értékaránya vagy minőségi arányszáma (általános becslés). Majd a becslőbizottság elhatárolja minden egyes földrészlet különböző minőségű részeit és megállapítja, hogy az egyes részek milyen minőségi osztályba tartoznak (részletes becslés). A birtokrendező mérnök a földrészletek különböző minőségű részeit felméri, területeit meghatározza és értékét kiszámítja és ezen az alapon megállapítja, hogy minden egyes birtokosnak a tagosítandó területen mekkora értékű ingatlanai vannak. Új - a közlekedési és gazdálkodási igényeknek legjobban megfelelő - út-, árokés dűlőhálózatot állapítanak meg és tűznek ki. Majd a birtokrendező mérnök az érdekeltek által kötött egyesség értelmében, vagy ennek hiányában a törvényszák által az érdekeltek meghallgatása után hozott ítélet szerint az új dűlőkben a becslési eredmények figyelembevételével készíti az új birtoktagok műszaki tervét és a helyszínen kitűzi minden birtokos új birtoktagját. Ezután a régi birtokállapotot teljesen megszüntetik. A birtokrendező mérnök munkájának minden részét a törvényszék, illetve eljáró bírája, részben az állami mérnök felülvizsgálja. Ezenkívül az érdekeltek az eljárás különböző részeiben érdekeik védelmére jogorvoslattal élhetnek. A birtokrendező mérnök díjazásáról a szakasz elején megnevezett könyv 103. oldalán az alábbiak olvashatók: „A birtokrendező mérnöknek kataszteri holdankint fizetendő tagosítási egységár a terepviszonyoktól, a tagosítandó terület nagyságától, a birtokok elaprózottságától, a telekkönyvi állapottól, az alkalmazottak díjazásától, a helyi fuvar- és napszámbérektől és egyéb előre nem látható körülményektől is függ. Az egységárat a 34 700/1935. I. M. számú rendelet 18. §-ának 5. pontja értelmében a m. kir. állami 22. Földmérési felügyelős javaslata alapján továbbra is a földmívelésügyi miniszter állapítja meg. A további költségek nagysága a tagosítás lényege és a dolog természete szerint általában véve a birtokrendező mérnöki munka terjedelméhez és így a birtokrendező mérnöki díj 4-2

©(2001).

NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

4. A birtokrendezések adminisztrációja

nagyságához igazodhatott s ezért az összes többi költségek az idézett rendelet 202. §-a értelmében a birtokrendező mérnöki díj százalékában vannak megállapítva és pedig a bírósági kiküldetési költségek legfeljebb annak 11 %-át, a gazdasági szakértőké 7 %-át, a műszaki felülvizsgálat kiküldetési költségei 12 %-át és az egyéb költségek 15 %-át tehetik ki. Vagyis mindezek a költségek a birtokrendező mérnöki munkadíj 45 %-át meg nem haladhatják. Ha a tagosítás összes költségeit vesszük, akkor azokból esik: a birtokrendező mérnöki díjazására 69 %, a többi költségekre

31 %.

Míg tehát a birtokrendező mérnöki díjazáson felül felmerülő költségek az 1930. évben készült kimutatás szerint az összes tagosítási költségek 42 %-át tették, addig most ezek a költségek legfeljebb 31 %-ig emelkedhetnek. A 34 700/1935. I. M. számú rendelet kiadását megelőző tárgyalásokon a költségek tekintetében irányadóul az szolgált, hogy az érdekelt birtokosokat átlagosan holdankint 12 pengőnél nagyobb költség ne terhelje. Mivel pedig az állam a költségek 20 %-át viseli, így a tagosítási költségek átlagos mértéke kataszteri holdankint 15 pengőnek adódik. Ennek 69 %-a, vagyis 10 pengő 35 fillér a birtokrendező mérnöki munkaegységár. A birtokrendező mérnökvállalkozónak a tevékenysége szorosan összefügg a gazdasági helyzettel és az általános árszínvonallal, ez az egységár tehát a megállapítás időpontja, az 1934. évi helyzetének felel meg, amikor az általános árszínvonal (megélhetés, dologi kiadások, napszámbér és az alkalmazottak fizetése stb.) a mainál lényegesen alacsonyabb volt. Mivel pedig a terepviszonyok és a tagosítás fent felsorolt egyéb körülményei igen különbözők, a birtokrendező mérnöki egységár igen tág határok között mozog. A folyamatban lévő tagosításoknál a legkisebb birtokrendező mérnöki egységár 7 pengő 60 fillér, a legnagyobb 17 pengő, vagyis a kataszteri holdankinti összes költség 11∅02 és 24∅65 pengő, illetve az érdekelt gazdák által fizetendő költség 8∅80 és 19∅72 pengő között váltakozik. Ezt az összeget az új tagosítási rendelet értelmében a gazdáknak a tagosítás befejezése után öt évi egyenlő és kamatmentes részletekben kell a Tagosítási állami alapba visszafizetniök. Önként értetődik és természetes, hogy e költségek, különösen kisebb területek tagosításánál és a nagy nehézségeket okozó dombos és hegyes területen emelkednek erősen.” (A birtokrendezés várható költségeinek megállapításánál a leírt eljárás jelenünkben nyilvánvalóan nem használható. Közreadásával a szemléletformálást kívánta segíteni). A tagosítás nagy előnye abban van, hogy végrehajtásával az ingatlanok értékét emeljük, művelésüket könnyebbé és gazdaságosabbá tesszük, megszabadítjuk a tulajdonost és állatait a sok felesleges, fárasztó és időtrabló járástól. Lehetővé tesszük az egyéni szabad gazdálkodást, a több és minőségi © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

4-3


termelést, mezőgazdasági gépek alkalmazását s ezáltal is az intenzívebb földművelést, gyümölcs és ipari növények termelését, több aprójószág tartását, a belterjesebb gazdálkodással több munkás alkalmazását s ezzel a szociális feszültség enyhítését. Eltüntetjük a sok terméketlen gyomot és gazt terjesztő mesgyét s így a termőterületet növeljük, szabálytalan földek helyett szabályosakat, görbe mesgyék helyett egyeneseket tüzünk ki, minden földhöz rendes utat vezetünk. A szomszéd községek felé is javítjuk a közlekedést. Vízszabályozásról és vízlevezetésről gondoskodunk. A belsőség mellett házhelyeket juttatunk azoknak, akiknek belső telkük nincs, a beltelkeket kiegészítjük, vagyis előmozdítjuk a községfejlesztést, az új birtokhatárokat közel jelöljük meg s ezzel véget vetünk a határvitáknak és költséges birtokpereknek. A tagosítás jelentősége indokolttá tenné, hogy ahol annak végrehajtására szükség van, az állam azt közérdekből elrendelje. Jogszabályaink mégis a tagosítással érintett fontos magánérdekekre tekintettel az eljárás közigazgatási részének megindítását valamennyi érdekelt birtokos kérelmétől teszik függővé. Ha földmivelésügyi miniszter a közigazgatási eljárás során a tagosítást valamely községben hasznosnak és célszerűen keresztülvihetőnek jelenti ki s ha ez után a törvényszék kiküldött bírája által tartott megengedhetőségi tárgyaláson a tagosítást kívánók birtoka a község tagosítandó területének egynegyed részét teszi ki, a törvényszék a tagosítást ítélettel megengedi s ezzel megindul a további bírói eljárás. Minthogy így a tagosítási eljárás megindítása valamely községben az érdekelt birtokosoktól függ, ez a körülmény fokozott mértékben szükségessé teszi, hogy a gazdák a tagosítás jelentőségét és gazdasági előnyeit teljes mértékben ismerjék s csak azután döntsenek e reájuk nézve nagyjelentőségű kérdésben.” Tanulságos lehet ma is számunkra a értelmezése: az előnyöket fel nem ismerő, meg rákényszerítették a jobb lehetőséget nyújtó eljárást. a tagosítási érdekeltség területének 25 %-át, rákényszeríthető volt. 4.1.2

kényszeringatlan-csere kifejezés nem értő gazdákra bírói ítélettel Ha a tagosítást kérők birtoka elérte akkor a tagosítás a többiekre

Általános és részleges tagosítások

Az általános tagosítást lehetővé tevő rendelkezések kivonatos bemutatása előtt néhány olyan jogszabályra hívjuk fel a figyelmet, amelyek összefüggenek a későbbi földbirtok-politikai intézkedésekkel. Az ingatlanok állami tulajdonba vételével kapcsolatban nagyon fontos szerepe volt az 1948. évi XXVIII. törvénynek, amely kimondta, hogy az elhagyatottnak minősülő javak minden ellenszolgáltatás nélkül az Államkincstár tulajdonába kerülnek. A magántulajdon felszámolásakor kártalanítást – ígéret ellenére – a volt tulajdonosok az államtól nem kaptak. 1948-tól támadás indult az osztályellenségnek számító jómódú parasztság, az ún. kulákság ellen. Az 1949 nyarán megjelent 4113/1949. (VI. 26.) kormányrendelet szerint a mezőgazdasági-fejlesztési járulékot kellett annak fizetni, akinek a földterülete a 25 kataszteri holdat, vagy kataszteri tiszta jövedelme a 350 aranykoronát elérte vagy meghaladta; a 15 kataszteri holdat és a 150 aranykorona tiszta jövedelmet átlépőknek, amennyiben a földbirtokon kívül egyéb jövedelmük évi 5 000 forintot meghaladta.

4-4

©(2001).



1949 elején 63 300 fő szerepelt a kuláklistán, egyharmaduk földterülete 25 kataszteri hold alatt volt. 1949-től – a szövetkezetesítéssel kapcsolatban – sorra jelentek meg a tagosítást elrendelő intézkedések, amelyek ugyancsak szerepet játszottak a kulákok és a mezőgazdasági területtel rendelkező más rétegek földfelajánlásában. 1949 és 1953 között több mint 4 000 tagosítás volt, ezek közel egynegyede általános tagosítás, az érintett földterület 4 millió katasztrális holdra rúgott, és a települések 71 %-ára terjedt ki. A tagosítás során biztosított csereingatlan az eredeti terület jövedelmének 83 %-át érte el, a lakóhelytől való átlagos távolsága viszont 60 %-kal haladta meg az eredeti távolságot. Az 1950-es években már lehetőség volt arra, hogy a mezőgazdasági nagyüzem (tsz, tszcs, ÁG,...) kérelmére az illetéke szervek általános tagosítást rendeljenek el, melynek jogi alapját az 1949 évi 24 törvényerejű rendelet, valamint 18.075/1951. FM számú rendelet teremtette meg: ⇒

A kérelmet az egy községben működő nagyüzem(ek) közösen terjeszthették elő; Az eljárást a földművelésügyi miniszter engedélyezte abban az esetben, ha a terület legalább 70 %-a mezőgazdasági nagyüzem(ek) használatában volt (Indokkal ettől el lehetett térni, 50 %-ig is csökkenthető volt a feltétel);

⇒

A végrehajtást határozattal a miniszter rendelte el;

⇒

Az országos irányítás és ellenőrzés ugyan csak a miniszter feladata volt, illetve a megye területén történő végrehajtásért a megyei tanács elnöke felelt;

⇒

Községenként Földrendező Bizottság alakult és dolgozott; Elnöke mindenhol a községi tanács elnöke volt.

A bizottságok kijelölték az ún. háztáji területeket, a tartalékföldeket, az egyéni gazdálkodók csereföldjeit és természetszerűleg a kérelmező nagyüzem(ek) gazdálkodási területét. 4.1.3

Földrendezések és tagosítások

Jogintézményének az Elnöki Tanács 1956. évi 15. számú törvényerejű rendelete a földrendezésről és tagosításokról tekinthető. A község (város) egész határára kiterjedő földrendezéssel, illetve azok egy részét érintő tagosítással lehetett a mezőgazdasági nagyüzemek szétszórt üzemi területeit egy-, vagy néhány tömbbe összevonni. Az eljárást a megyei tanács vb. engedélyezte, a végrehajtás időpontjáról a földművelésügyi miniszter döntött (Termelőszövetkezeteknél a tagok többségi szavazatának birtokában kérhette az elnök). Belterületi földekre a földrendezés és a tagosítás nem terjedhetett ki. Intézkedett a jogszabály a tanyás területek, a háztáji területek kialakításának rendjéről is.


4-5


Az országos ellenőrzés és irányítás a földművelési miniszter feladata volt, a helyi irányításért, végrehajtásért a megyei tanács elnöke felelt. A teljes költséget az állam viselte és valamennyi beadvány, határozat illetékmentes volt. Itt említjük meg az 1957. évi 10. és a kiegészítésére kiadott 1957. évi 52. törvényerejű rendelet a mezőgazdasági ingatlanok tulajdoni és használati viszonyainak rendezéséről, továbbá az 1957. évi 32. törvényerejű rendeletet, amelynek hatályosulása átnyúlik a következő időszakra. Annyit mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az 1957 évi 10. sz. tvr bizonyos engedményeket – ha minimálisat is – tartalmazott a korábbi szabályozáshoz képest. Az 1957 évi 52. tvr már ismét államosított.

4.1.4

Az önkéntes földcserék és földrendezés

A címbeli birtokpolitikai feladatokat, a mezőgazdasági nagyüzemek kialakítását az 1959 évi 24. sz. tvr és a 16/1959 (V. 30.) FM sz. rendelet szabályozta, amelyet az irányító minisztérium (FM) szakmai útmutatóval egészített ki. (A hivatkozott jogszabályokat az 1960. évi 22. sz. tvr módosította). A „tömeges kollektivizálás” időszakában (1959-1962) a földhasználati viszonyokban igen jelentős változás következett be, a termelőszövetkezeti közös gazdaságok a földterület mintegy 80 %-át, az állami gazdaságok pedig közel 15 %-át birtokolták. A hivatkozott jogszabályok a termelőszövetkezetek részére a nagyüzemi táblák kialakítását szolgálták. A kialakításnál az önkéntes fölcseréké volt az elsőbbség. A földcsere-megállapodásokat a járási (városi) tanács vb. mezőgazdasági osztálya hagyta jóvá. A község egész területére kiterjedő földrendezés lehetőségével akkor lehetett élni, ha a táblák önkéntes földcserével nem voltak kialakíthatók. Az engedélyezés, a végrehajtás és szervezete, az ellenőrzés és irányítás közel azonos volt a 4.13. szakaszban leírtakkal. Ez a földrendezés sem terjedt ki belterületi ingatlanokra és zártkertekre. Indokolt esetben, később ún. kiegészítő földrendezéssel lehetett a nagyüzemi táblák kialakítását támogatni.

4.1.5 A földtulajdon és földhasználat rendezése 1967-ben A földtulajdon és a földhasználat továbbfejlesztéséről 1967-ben a IV. törvény, valamint végrehajtási rendeletei (36/1967.(X.11.) Korm. és a 7/1967.(X.24.) MÉM számú rendelet) intézkedtek. A törvénytervezet indoklása szerint: A termelőszövetkezeti mozgalom eredményei lehetővé teszik, ugyanakkor a szövetkezeti gazdálkodás biztonságához fűződő alapvető politikai, gazdasági érdekek és

4-6

©(2001).



a gazdaságirányítás reformja megkívánják a nagyüzemi földtulajdon és földhasználat továbbfejlesztését. A földtulajdon és földhasználat egységének megteremtése és fokozatosan a termelőszövetkezeti földtulajdon létrehozása a szocialista mezőgazdaság továbbfejlesztésének, különösen a termelőszövetkezetek gazdasági önállósága megszilárdításának fontos előfeltétele. Ez alapot nyújt a személyi földtulajdon és földhasználat, valamint a zártkerti földek, továbbá a nagyüzemileg nem hasznosítható földek tulajdonának és használatának olyan rendezésére is, amely egységes elvek alapján biztosítja a közérdek és az egyéni érdek összhangját. A törvény címszerinti tartalma: I.

A termelőszövetkezeti földtulajdon. • Kívülállók földjeinek megváltása. • Külterületi és zártkerti ingatlanok átengedése termelőszövetkezeti tulajdonba. • A föld utáni térítés.

II.

A termelőszövetkezeti földtulajdon tartalma. • A föld használati jogának átengedése és haszonbérbeadása. • Termelőszövetkezeti földek elidegenítése. • A termelőszövetkezeti földek védelme.

III.

Személyi földtulajdon és földhasználat.

IV.

Zártkerti földek tulajdona és használata. •

Vegyes és záró rendelkezése.

Kiemelések a törvényi előírásokból: A mezőgazdasági termelőszövetkezet a tulajdonában levő, a tagjai által, valamint az állam és a szocialista szervezetek által használatba adott földeken, továbbá — kivételesen — a polgári jog szabályai szerint e törvény hatálybalépése után haszonbérbe vett földeken gazdálkodik. A termelőszövetkezet a gazdálkodásához és működéséhez szükséges föld tulajdonjogát termelőszövetkezettel tagsági viszonyban nem álló személyek termelőszövetkezeti használatban lévő földjeinek megváltásával, földfelajánlás elfogadásával, továbbá a polgári jog szabályai szerint szerezheti meg. A kívülállók tulajdonában levő olyan földek — ideértve az erdőket és telkeket is —, amelyek e törvény hatálybalépésekor termelőszövetkezet használatában vannak, megváltás ellenében — a Minisztertanács által megállapított időpontban — © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

4-7


termelőszövetkezeti tulajdonba kerülnek, kivéve, ha a tulajdonost a megállapított időpontig termelőszövetkezetbe tagként felveszik. Továbbra is a termelőszövetkezeti tag tulajdonában marad a tagnak az a földje, amely termelőszövetkezeti használatba van. Nem kerül termelőszövetkezeti tulajdonban az a föld, a.) amely a termelőszövetkezet tagjával együttélő házastárs (élettárs), valamint a tag özvegye tulajdonában van; b.) amely földjáradékra jogosult olyan idős személy tulajdonában van, akinek a földje a családtag beviteli kötelezettsége alapján került termelőszövetkezeti használatba; c.) melyet haszonélvezeti jog terhel, a haszonélvezet fennállása alatt. A belterületi földek kivételével megváltás ellenében termelőszövetkezeti tulajdonba kerül a termelőszövetkezeti használatba levő az a föld is, a.) amelynek tulajdonosa e törvény hatálybalépése után válik kívülállóvá, illetőleg akinél ez időpont után szűnik meg az előírt kizáró ok; b.) amelyet kívülálló e törvény hatálybalépése után örököl; c.) amely kívülálló tulajdonaként beviteli kötelezettség alapján e törvény hatálybalépése után kerül termelőszövetkezeti használatba. Nem kerül termelőszövetkezeti tulajdonba az a föld, amelyet e törvény hatálybalépése után a termelőszövetkezet tagja öröklés útján vagy más címen szerez. E törvény hatálybalépése után a termelőszövetkezet által haszonbérelt föld nem kerül termelőszövetkezeti tulajdonba. A kívülállók termelőszövetkezeti használatban lévő belterületi földje megváltás ellenében állami tulajdonba kerül. Az ilyen föld a termelőszövetkezet ingyenes használatában marad. Ha a kívülálló örököst a Minisztertanács által megállapított határidőn belül termelőszövetkezetbe tagként felveszik, tulajdonjogát — kérelmére — vissza kell állítani. Termelőszövetkezeti tulajdonba kerülnek térítés nélkül a külterületen és a zártkertben… a.) a legeltetési bizottságok kezeléséből a termelőszövetkezet használatába adott ingatlanok és vagyontárgyak; b.) a jogszabályban meghatározott egyes megszűnt szervezetek tulajdonában és a termelőszövetkezet használatában levő ingatlanok és vagyontárgyak; c.) a földalapi juttatásként vagy egyéb címen a termelőszövetkezet ingyenes és határidő nélküli használatába adott ingatlanok és vagyontárgyak. Magánszemély a tulajdonában levő földjét (erdejét) — a belterületi föld kivételével — a termelőszövetkezet tulajdonába is felajánlhatja. Belterületi föld csak az állam tulajdonába ajánlható fel. A termelőszövetkezet tagja, vele együttélő házastársa (élettársa), a tag özvegye, továbbá a földjáradékra jogosult idős személy termelőszövetkezeti használatban levő külterületi és zártkerti földjét (erdejét) a termelőszövetkezet, belterületi földjét az állam tulajdonába felajánlhatja. 4-8

©(2001).



A felajánlás elfogadásával állami tulajdonba került belterületi föld a termelőszövetkezet ingyenes használatában marad. A termelőszövetkezet, illetőleg az állam az e törvény alapján tulajdonába került földért (erdőért, telekért, épületért) a volt tulajdonosnak a Minisztertanács által meghatározott esetekben, mértékben és módon térítést köteles fizetni. A termelőszövetkezet köteles teljesíteni mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket a jogszabályok a földtulajdonosra és a földhasználóra megállapítanak. A termelőszövetkezet háztáji föld vagy illetményföld céljára földet adhat tagjai és állandó alkalmazottai használatába. Ezekre a célokra a földhasználati jog átengedése ingyenes. A termelőszövetkezet — külön jogszabályok szerint — térítés ellenében is engedhet át tagjainak és állandó alkalmazottainak földet tartós használatra. A termelőszövetkezet a tagjainak, alkalmazottainak és kívülállóknak — nagyüzemileg nem hasznosítható földjeiből — földet adhat haszonbérbe. Szocialista szervezet részére a termelőszövetkezet a földhasználati jogot térítés ellenében átengedheti. Az erre vonatkozó megállapodás érvényességéhez hatósági jóváhagyás szükséges. A törvény hatálybalépése után haszonbérbe vett föld használati jogát nem lehet átengedni. A termelőszövetkezet a tulajdonában vagy a használatában álló földet — a törvény hatálybalépése után haszonbérbe vett földek kivételével — az arra vonatkozó rendelkezések szerint elcserélheti. A termelőszövetkezet a tulajdonában levő földet — ha jogszabály kivételt nem tesz — csak szocialista szervezetnek adhatja el. Az erre a célra felhasználható terület kijelöléséhez előzetes hatósági engedély szükséges. Tilos a termelőszövetkezet tulajdonában vagy használatában álló föld tulajdonjogának, használatának a törvény által meg nem engedett módon vagy célra történő átruházása, illetőleg átengedése. Termelőszövetkezeti tag a termelőszövetkezeti használatban levő földjének tulajdonjogát élők között nem ruházhatja át. A tulajdonjog átruházásának tilalmát — a személyi tulajdonú föld kivételével — a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagnak a közös gazdaság érdekeltségébe tartozó földjére is alkalmazni kell. A termelőszövetkezet tulajdonában vagy egyéb címen használatában álló földet — ha a jogszabály kivételt nem tesz — nem lehet megterhelni. A termelőszövetkezet használatában levő földre a közös használatba adást megelőzően keletkezett terhek — ha jogszabály kivételt nem tesz — megszűnnek. A termelőszövetkezet tulajdonában vagy használatában levő földet a tulajdonjog megszerzése, vagy a használatba vétel előtt keletkezett terhek miatt nem lehet végrehajtás alá vonni. © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

4-9


Állampolgároknak a község (város) belterületén levő földjei legfeljebb 6000 m2ig (1668 n.-ölig) személyi tulajdonban vannak. Zártkertben a szőlő és gyümölcsös, valamint a szőlő- és gyümölcstermelésre kijelölt zártkerti terület — a művelési ágtól függetlenül — legfeljebb 3000 m2-ig (834 n.-ölig) az egyéb zártkerti terület pedig legfeljebb 6000 m2-ig (1668 n.-ölig) van személyi tulajdonban. A személyi földtulajdon a beépített és az épület használatához közvetlenül szükséges területtel meghaladhatja a meghatározott mértéket. A belterületen és a zártkertben fekvő földek területét a személyi földtulajdon mértékének megállapítása szempontjából össze kell számítani. A személyi földtulajdon elsősorban a személyes szükségletek kielégítését szolgálja; ennek érdekében illetik meg a tulajdonost a Polgári Törvénykönyvben biztosított tulajdonosi jogosítványok. A személyi földtulajdon megszerzésére — az építési telkek kivételével — a mezőgazdasági ingatlanok forgalmára vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. A termelőszövetkezet tagjának személyi földhasználata a háztáji földön valósul meg. Állami szerv, termelőszövetkezet és más szocialista szervezet — jogszabályban meghatározott munkakörökben és feltételekkel — dolgozóknak ingyenes használatra illetményföldet adhat. Az illetményföld személyenként a 3000 m2-t (834 n.-ölet) általában nem haladhatja meg. Zártkert a község (város) külterületének nagyüzemileg nem művelhető, elkülönített része. A zártkertnek az a rendeltetése, hogy az állampolgárok személyi földtulajdona és földhasználata — a belterületeken kívül — ott állandósuljon. A törvény hatálybalépésekor meglevő zártkertekben a földtulajdoni és földhasználati viszonyokat — hatósági engedéllyel — felül kell vizsgálni és rendezni kell. Új zártkertet ott lehet kijelölni, ahol a területi adottságok vagy a földek tulajdoni és használati viszonyai ezt szükségessé teszik. A rendezés során a zártkert határát úgy kell kijelölni, hogy azon belül a termelőszövetkezeti tagok személyi tulajdonában levő földek területe ne csökkenjen. Azok a magántulajdonban lévő külterületi földek, amelyeket haszonbérlet vagy ingyenes használatbaadás alapján állami gazdaság vett kezelésbe, e törvény hatálybalépésével állami tulajdonba kerülnek. Az erdőkről és vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény alapján állami erdőgazdaság (állami gazdaság) haszonbérletébe került erdők e törvény hatálybalépésével állami tulajdonba mennek át. Az állami tulajdonba került földekért a Minisztertanács által meghatározott mértékben és módon térítést kell fizetni. 4-10

©(2001).



Térítés ellenében állami tulajdonba kell venni a termelőszövetkezeti tagoknak más község (város) területén fekvő azokat a földjeit, amelyek nem kerülhetnek vagy nincsenek átadva termelőszövetkezeti használatba. A bevezetőben hivatkozott törvény hatálybalépése után a telekkönyvi betétekben a részarány-tulajdonba bekövetkezett változások továbbvezetése megszűnt. A változásokat a földnyilvántartási munkarészeken regisztrálják. A törvény rendelkezése értelmében, a termelőszövetkezetben földtulajdonnal rendelkező személyeket a termelőszövetkezethez kapcsolódó jogviszonyuk alapján tulajdoni csoportokba sorolták. Ezt a tulajdoni csoportba sorolást a részarány kimutatásokban a tulajdonosok neve mellett kellett jelölni. A részarány kimutatásban bejegyzett mindazon személyek, akik a termelőszövetkezeti tagnévsorba nem szerepeltek és más termelőszövetkezetnek sem voltak tagjai, kívülállónak minősültek, és földjeik megváltás jogcímén termelőszövetkezeti tulajdonba került. A megváltási ár mértéke néhány kivételtől eltekintve a szövetkezeti tulajdonba került földterület aranykorona értékének 80-szoros forint összege volt .Ez azt jelentette, hogy egy átlagos 20 AK értékű 1 hektár szántóföld megváltási ára 1600,- Ft volt (ami 30 éve is nevetségesen alacsonynak számított) A megváltási árat – amennyiben az 5000,- Ft-ot – a szövetkezetnek 5 év alatt egyenlő részletekben kellett megfizetnie. A termő szőlő és gyümölcsös, továbbá erdő esetében a fizetendő térítés a föld aranykoronájának 400-szoros forintösszegéig terjedhetett. A földmegváltás intézménye alapvető módosítások nélkül működött az 1990. évi IX. törvény hatálybalépéséig. Ez a törvény hatályon kívül helyezte a megváltás intézményét és lehetővé tette a földtulajdonos részére többek között termőföldjének kivitelét is a szövetkezetből. Lehetővé vált az is, hogy a termelőszövetkezeti tag részarány tulajdonosok részarányukat elcseréljék a termelőszövetkezet által erre a célra kijelölt földekkel. Megindult tehát a termőföldmozgás a szövetkezeti közös használatból a magánhasználat irányába. Az 1967. évi IV. törvény végrehajtása után az egyes tulajdonosok részarány tulajdona előbb a részarány lapokon még kh. és n.öl mértékegységben, majd az ingatlan-nyilvántartás szerkesztése során termelőszövetkezeti különlapokon tartották nyilván, de már ha és m² mértékegységben. Mindkét nyilvántartási forma továbbra is tartalmazta a termelőszövetkezeti használatban lévő föld település szerinti megjelölését, ezen belül fekvését, művelési ágát és a terület mellett a kataszteri tisztajövedelmét is. Ezeknek a termelőszövetkezeti különlapoknak a továbbvezetése a rajtuk nyilvántartott valamennyi föld kiadása után megszűnt. A részarány tulajdon élő személyek közötti átruházása nem volt lehetséges. Abban az esetben, ha tulajdonosa meghalt és az örökös kívülálló jogállásúnak minősült, a megörökölt föld megváltás ellenében termelőszövetkezeti tulajdonba került. A termelőszövetkezeti tulajdonba kerülés tényét a földhivatal ún. egységes határozattal állapította meg. (Kovács L., 2001). Az előzőek alapján látható, hogy a politika döntéshozói a földtulajdon és a földhasználat egységét kívánták megteremteni, amikor deklarálták a termelőszövetkezeti- és személyi földtulajdon intézményét. Az ágazati irányítás később a földről szóló új törvényben kívánta érvényesíteni az állami és szövetkezeti © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

4-11


földtulajdon azonos szocialista jellegét. Benne meghatározni a szövetkezeti földtulajdon és földhasználat egységét, a magánszemélyek földtulajdonának elismerése és védelme mellett (Dénes, 1983).

4.1.6

A nagyüzemi táblák kedvezőbb kialakításának folyamata 1976-tól

A jogi alapot a földrendezésről szóló 1976. évi 23. sz. tv. és a végrehajtásáról szóló 29/1976.(IX.2.) MÉM számú rendelet tette lehetővé. A törvényalkotás célként az egyszerűséget és az áttekinthetőséget jelölte meg. Az „önkéntes földcsere intézménye” továbbra is elsőbbséget élvezett és pontosan szabályozott volt. Ennél az eljárásnál csere céljára belterületi földek is felhasználhatók voltak. Korábbiakhoz hasonlóan, ha az önkéntes földcsere nem vezetett eredményre, valamilyen fajta földrendezéssel lehetett az üzem területét kialakítani, illetve rendezni. Az általános földrendezés a község egész határára kiterjedt (A feltétel az volt, hogy a település külterületének 80 %-a nagyüzemi használatba kellett, hogy legyen. Általános földrendezést a településen csak egyszer lehetett végrehajtani). Amikor a rendezés a község határának csak egy részét érintette, részleges földrendezésről, amennyiben a rendezés az üzemek egymás közötti viszonylatában történt üzemek közötti-, ha egy gazdaságon belül történt üzemen belüli földrendezésről lehetett beszélni. Az általános és üzemek közötti rendezést a megyei tanács vb, a részleges és üzemen belüli földrendezést a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezési osztálya határozattal engedélyezte. A tv. lehetőséget biztosított az üzemek közötti földrendezés hivatalból való kezdeményezésére is. (Ilyen kezdeményezésről nem tudunk). A költségeket az üzemek területarányosan viselték. Az egész eljárás illetékmentes volt. 1977-ben megszűnt az állami földek eladása. Ezáltal megszűnt az a lehetőség, hogy mezőgazdasági szövetkezet a használatába levő állami föld tulajdonát megszerezhesse. Lehetővé tette a jogszabály a földek ingyenes vagy térítés ellenében történő felajánlását a termelőszövetkezet és az állam részére. (Az ország termőföld területe 27 %-ban volt állami, 24 %-ban termelőszövetkezeti tagok tulajdona, 42 %-ban szövetkezeti tulajdon és csak 7 %-ban egyéni tulajdon.

4.1.7

Földcsere, földrendezés 1987-től

Az előző szakaszban vázlatosan bemutatott földrendezésről alkotott törvényt 1987. szeptember 1-el a földről szóló 1987. évi I. törvény hatályon kívül helyezte. A földcserékről annak X., a földrendezésről pedig XI. fejezete intézkedett. A nagyüzemi mezőgazdasági művelésre alkalmas földterületet elsősorban továbbra is önkéntes földcserével kellett kialakítani. Az értékkülönbözetet meg kellett fizetni. Az eljárás illetékmentes volt.

4-12

©(2001).



A földrendezést az érdekelt mezőgazdasági nagyüzem kérelmére a föld fekvése szerint illetékes fővárosi, megyei földhivatal rendelte el, amennyiben az önkéntes cserére tett ajánlat nem vezetett eredményre. Ez a rendezés se terjedt ki belterületre és zártkertre. Az értékkülönbözetet valamint a végrehajtás költségeit az érdekelteknek meg kellett téríteni.

4.1.8

A birtoktagok kialakítására irányuló eljárások napjainkban

A földről szóló 1987. évi I. törvényt, az 1994. LV. tv. a termőföldről, 1994. július 27-én hatályon kívül helyezte. A címben megadott eljárás szabályait az új törvény IV. fejezete tartalmazza: ⇒ „A tulajdonosok széttagolt külterületi termőföldjeinek összevonásával, a természeti adottságokhoz jobban igazodó termelési feltételek, kedvezőbb üzemi méretek, az együttesen művelhető családi birtokok kialakítása céljából a település területére vagy annak egy természetes határokkal elkülöníthető egy részére kiterjedő birtokrendezési eljárást kell lefolytatni. Az általános birtokrendezési eljárásra a külön törvény előírásai az irányadók”; (Megjegyezzük, hogy ilyen törvényt a mai napig nem alkotott az Országgyűlés). ⇒ Az újabb törvény megjelenéséig birtok-összevonási célú önkéntes földcsere kezdeményezhető. A birtok-összevonási célú önkéntes földcsere eljárásának szabályait (szervezés, kérelem, megállapodás, értesítések, munkadíj, okiratok összeállítása, értékkülönbözet megtérítése, szolgalmi jog kezelése, résztvevők listája;...) a fent hivatkozott törvény 27.-35. §-ai tartalmazzák. (A földcsere megszervezése a földhivatal feladata; A földcserét a tulajdonos(ok) kérelmezik; A megegyezés, a cserére vonatkozó megállapodások elkészítése az érdekeltek feladata; A földmérési munkáért díjat kell fizetni,...) A jövő birtokrendezéseit az önkéntes földcsere nem zavarja. A későbbiekben megjelenő jogszabály alapján az általános birtokrendezés elvégezhető, az elcserélt területek a rendezésbe bevonhatók lesznek. A tv. szerinti csere a Földvédelmi Alapból támogatható. (A támogatás mértéke a közvetlen költségek maximum 50 %-a lehet). Nem vonatkozik ez a Polgári Törvénykönyv szerinti cserére. Ezek a jogügyletek állami kedvezményre nem jogosítanak. Kísért a múlt. Ilyen szabályozás alapján egyetlen ellenérdekű tulajdonos hozzáállása is megakadályozatja a birtokrendezést. (Ismereteink szerint a tv. hatálybalépése óta hazánkban ilyen módon 5000 ha-nál kevesebb cserét valósítottak meg.) Abban mindenki egyetért, hogy a földprivatizáció befejeztével kialakult birtokszerkezet rövid távon sem fenntartható, birtok-összevonási célú rendezést a termelés gazdaságtalansága, esetenként kudarca, rövid időn belül kifogja kényszeríteni. A hogyanra kell az agrárpolitikának és a szakágazatnak értelmes választ adni. A megoldásra, a végrehajtásra pedig minden szinten fel kell készülni. © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

4-13


4.2 A birtokrendezésről szóló törvény szabályozási koncepciója A megelőző fejezetekből ismeretes, hogy a rendszerváltás óta a tulajdonviszonyokban igen jelentős átalakulás következett be. Olyan birtokszerkezet keletkezett, ami alkalmatlan piac- és versenyképes mezőgazdaságra. A földkészletek sem alakra, sem méretre nem olyanok, hogy azokon jövedelmező gazdálkodást lehetne folytatni. A gazdálkodók nem rendelkeznek elegendő forrással a birtokkoncentráció megvalósításához. (Sajátos eset, hogy először szétdaraboljuk a földet és utána - persze másmódon – össze akarjuk rakni?!). Az igazi földpiac kialakulását akadályozta a kárpótlási földek elidegenítési tilalma, a részarány-földtulajdon rendezetlensége, a jogi személyek földvásárlásának korlátozása. Az új birtokrendezési koncepció kidolgozásánál jól hasznosíthatók a TAMA 1 projekt során felhalmozódott tapasztalatok (5. főfejezet). A 3. főfejezetben bemutattuk, hogy az Európai Közösségben miként szabályozzák a termőföldek tulajdoni-használati viszonyait azért, hogy azt összehasonlíthassák a hallgatók a következőkben bemutatásra kerülő koncepcióval. Az ismertetésre kerülő koncepciót 1997-ben az FM FTFO (Földművelésügyi Minisztérium Földügyi és Térképészeti Főosztály) egy szakértőkből álló ad hoc bizottság javaslatának felhasználásával állította össze. Tárcaszintű egyeztetések után 1998 tavaszára ennek alapján elkészült az általános birtokrendezésről szóló törvényjavaslat, amelyik mind a mai napig nem került az Országgyűlés elé. Miniszterelnöki szándék szerint, több más fontos törvénnyel együtt, 2001 őszén, parlamenti vitára bocsátják a birtokrendezési törvényt is. Előzőek miatt döntöttünk úgy, hogy a szabályozási koncepciót részletesen, az 1998-as törvényjavaslatot pedig tartalomjegyzék szinten, a kutató munkánk során kialakított irányelveket teljes részletességgel ismertetjük. Reménykedni lehet abban, hogy a koncepció irányvonala a legújabb törvényjavaslatban is megjelenik majd?! (Az ismertetésnél didaktikai okokból megtartottuk a szabályozási koncepciók eredeti jelölési rendszerét!) A szabályozási koncepció két nagyobb részből áll: I. Az általános birtokrendezésről (továbbiakban birtokrendezés) szóló törvény célja a termőföld tulajdoni és használati viszonyainak olyan átalakítása, amely a fenntartható agrárfejlődés alapelveire építve hosszabb távra biztosítja: 1. a földhasználattal egyező föld magántulajdont; 2. a magántulajdonon, földbérleten, vagy mindkettőn alapuló versenyképes mezőgazdasági termelőegységek (birtokok) létrehozását; 3. a birtokszerkezet állandó javítását megfelelő állami cél és eszközrendszer alkalmazásával; 4. az agroökológiai potenciálhoz (földhasználati teljesítőképesség) igazodó termelési szerkezet kialakítását, az ökológiai gazdálkodásra való áttérést; 5. az általános tervekkel összhangban álló térségi integrált vidék fejlesztési programok végrehajtását; 4-14

©(2001).



6. természeti értékeink és környezetünk védelmét; 7. erdők esetében a gazdaságosan művelhető erdőterületek kialakítását és az üzemtervszerű erdőgazdasági tevékenységet. II. Az előzőekben felsorolt célok összehangolt megvalósítása érdekében a birtokrendezésről szóló törvényi szabályozásról a következő főbb elveket indokolt figyelembe venni: 1.

A földhivatali szervezetnek a nemzetgazdasági célokat szolgáló birtokrendezés előkészítéséhez, szervezéséhez és irányításához, koordinálásához kizárólagos jogokat kell biztosítani, erdőterület esetében az erdészeti hatóság bevonásával.

2.

A birtokrendezés hatósági eljárás, amelynek költségeit a rendelkezésre álló forrásokhoz igazodva nagyobb részben az Állam viseli. A birtokrendezés költségei évente az aktuális költségvetési prezentáció szerint mint fejezeti feladathoz kapcsolódó költség épüljön be a tárca költségvetésébe. (Birtokrendezési keret) A forrás felhasználásáról évente a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter döntene a birtokrendezést végző földügyi szervezet javaslata alapján. A birtokrendezés költségeinek 50 %-át az érdekeltek viseljék, ami a birtokrendezési keretből 10 éves kamatmentes hitellel lehet támogatni.

3.

Az Európai Közösség gyakorlatának megfelelően a törvénynek korlátozni kell a mező- és erdőgazdasági termeléssel nem élethivatásszerűen foglalkozó állampolgárok földtulajdon szerzéssel kapcsolatos jogait úgy, hogy az hasznos legyen a nemzetgazdaság számára. Különösen a földtulajdon és földhasználat egységének megteremtése irányába ható jogi szabályozásnak kell elsőbbséget adni. A birtokrendezés során vagy termőföldtulajdon vásárlás esetén indokolt előnyben részesíteni: 1. a helyben (az adott településen) lakó, élethivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkozó földtulajdonost a más településen lakóval szemben; 2. a tanyatulajdonost a belterületen lakóval szemben; 3. a földjét művelőt a bérbeadóval szemben; 4. az adott területen nagyobb földterülettel földtulajdonnal rendelkezővel szemben;

bíró

tulajdonost

a

kisebb

5. az állattartó telep tulajdonosát az állattartó telep körüli földekre; 6. a társult erdőgazdálkodási tevékenységet folytató szervezetek, tulajdonosok erdőterület vásárlási szándékát. © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

4-15


4.

A birtokrendezési eljárás elrendelését településenként a földtulajdonosok és földbérlők együttes kezdeményezésére a helyi önkormányzat kérheti a területileg illetékes megyei földhivatal útján a földművelésügyi minisztertől. A birtokrendezés végrehajtásának elrendelése akkor kezdeményezhető, ha a kezdeményezők tulajdonában, bérletében lévő terület nagysága meghaladja a birtokrendezésbe bevont terület 25 %-át. A megyei földhivatal az érintett szervek (agrárkamara, környezet és természetvédelmi hatóság, földművelésügyi hivatal, agrokémiai állomás, erdészeti hatóság, vízügyi és útügyi hatóság) állásfoglalása alapján tesz javaslatot a földművelésügyi miniszternek a birtokrendezés hatósági végrehajtásának elrendelésére.

5.

A birtokrendezés a települések külterületére, vagy azok természetes határokkal jól elkülöníthető részére terjedhet ki. Amennyiben a település rendelkezik a külterületére is kiterjedő általános rendezési tervvel, a birtokrendezést a rendezési terv figyelembevételével kell elvégezni. A birtokrendezés csak a talajvédelmi követelmények betartása esetén hajtható végre. Az erdőterületek birtokrendezését a körzeti erdőterv és a 10 éves erdőgazdálkodási üzemterv figyelembevételével kell végezni.

6.

A birtokrendezésbe nem vonható be a lakó és gazdasági épületekkel beépített terület, a rendezési terv szerint belterületté alakításra tervezett terület, a vízgazdálkodási célokat szolgáló terület, a bányatelkek, a nem rekultivált külszíni területek és bányatavak, a környezet és természetvédelmi területek, a tanyához tartozó földek, ha a felsorolt területek birtokrendezésbe való bevonását a tulajdonosok nem kérik. A birtokrendezésnek ki kell terjedni a birtokok megközelíthetőségének kérdéseire (tanyai bejáró utak, önálló hrsz-ú utak (földúthálózat) felújításával, fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos kötelezettségek).

7.

A birtokrendezéssel összefüggő feladatok operatív végrehajtására a területileg illetékes megyei földhivatal munkabizottságot (csoportot) hoz létre. A munkacsoport 5 főből áll. Tagjai: munkacsoport vezetője, akit a megyei földhivatal vezetője nevez ki a körzeti földhivatal személyi állományából és felelős a csoport munkájáért; az önkormányzat megbízottja, akit az önkormányzati testület jelöl a munkabizottsága a helyi gazdálkodók képviseletében; 1-1 szakértő a körzeti földhivatal ingatlan-nyilvántartási, földmérési földbirtok-politikai szakterületéről.

és

Erdőterület esetén a bizottság kiegészül az erdészeti hatóság képviselőjével. A birtokrendezést előkészítő ingatlan-nyilvántartási, földmérési és földminősítési feladatok ellátásáért a körzeti földhivatal vezetője felelős.

4-16

©(2001).



A birtokrendezés operatív feladatait a földhivatal megbízása alapján arra alkalmas vállalkozó - erdőterület esetében az FM Erdőrendezési Szolgálat, illetve Üzemtervezési Iroda - is elvégezheti. 8.

A birtokrendezési csoport megalakulása után összesíti a birtokrendezéssel érintett terület ingatlan-nyilvántartási adatait, majd megállapítja, hogy a birtokrendezés feltételei jogszerűen fennállnak-e. Ezt követően az érintettek bevonásával birtokrendezési tervet, javaslatot készít. Az első lépésben kísérletet tesz a birtokrendezés megállapodáson alapuló önkéntes földcserével való megoldására. Ha ez nem jár eredménnyel, a második lépésben a birtokrendezés hatósági úton való végrehajtására kerül sor. A birtokrendezés eredményéről a körzeti földhivatal ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas határozatot hoz. A határozat ellen a megyei földhivatalhoz lehet fellebbezni, majd bírósági jogorvoslatnak van helye.

9.

A birtokrendezés keretében lehetőséget kell biztosítani a földtulajdonosoknak, hogy földjeiket vételre felajánlják. A vételre felajánlott földre az államot elővásárlási jog illeti meg. A birtokrendezési keret terhére felvásárolt földek a birtokrendezés során cserére értékarányosan felhasználhatók. A megmaradt földterületek árverésre kerülnének és az árverési bevétel a birtokrendezési keret forrásait növelné.

10. Az árverésen a vételi jogosultságot a következő sorrend szerint kell meghatározni: 1. korábban bérbeadott föld esetén a bérlő; 2. településfejlesztésre vagy egyéb beruházásra felhasználható területek esetén az önkormányzat vagy a beruházó; 3. mezőgazdasági termelésben maradó föld esetén a településen földtulajdonnal rendelkező mezőgazdasági termelést folytató vállalkozók;

már

4. nem helybenlakó, mezőgazdasági termeléssel foglalkozó vállalkozók; 5. erdőterület esetén: a.) társult erdőgazdálkodást folytató szervezet, vagy annak tagja; b.) erdőgazdálkodási tevékenységet folytató szakember (kistermelő,vállalkozó); c.) erdőgazdálkodási szolgáltató tevékenységet végző szervezet. 11. A földvásárlás költségeinek 50 %-ára a birtokrendezési keret forrásaiból kamatmentesen hitel adható, a törlesztések összege évente visszakerülne a birtokrendezési keret kezelésébe. © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

4-17


12. A birtokrendezési eljárás során bekövetkezett valamennyi tulajdonváltozás adóés illetékmentes. A birtokrendezést az egyes földrészletekre bejegyzett teher nem akadályozza, mert az átkerül a cserébe kapott földre. A tervezetet itt nem értelmezzük, nem magyarázzuk, azt az előadások alkalmával elvégezzük.

4.3 Törvényjavaslat az általános birtokrendezésről Általánosan elfogadhatónak minősíthető az a tétel, hogy a birtokrendezéshez állampolgári akarat, valamint megfelelő szabályozás szükséges és akkor nem marad el a jövedelmező, vidéket fejlesztő gazdálkodás. Az adatfeltárást, rendezést és jogszabályba foglalást hosszú folyamat előzte meg, míg 1997. március végére elkészült az általános birtokrendezésről intézkedő törvényjavaslat első-, 1997. augusztus végére a második változata. Az általános birtokrendezésről szóló törvényjavaslat VIII fejezetre, azonbelül 42 §-ra tagolódik. I. fejezet:

Általános rendelkezések. A törvény tárgya (1. §); A birtokrendezés célja (2. §); A birtokrendezés fogalma (3. §); A birtokrendezés feltételei (4. §); Birtokrendezésbe nem vonható területek (5. §).

II. fejezet:

A birtokrendezés elrendelésére irányuló eljárás (előzetes eljárás) (6. §); A megyei földhivatal feladatai az előzetes eljárásban (7., 8. §).

III. fejezet:

Az előkészítő eljárás (9-14. §); A birtokrendező bizottság összetétele, működése és feladatai (15., 16. §); Az ingatlanok értékelése (17. §); Tulajdonjogi korlátozások (18., 19. §).

IV. fejezet:

A birtokrendezés lezárása. Birtokrendezési terv (20. §); Az új birtoktestek kialakítása (21. §); A földrészleteket terhelő jogok rendezése (22. §); Kártalanítási terv (23., 24. §); A kártalanítás módjai (25. §); A birtokrendezési terv közzététele (26. §).

V. fejezet:

Bírsági eljárás (27., 28.); Birtokbaadás (29. §).

VI. fejezet:

A birtokrendezési költségek állami fedezete. (30-32. §).

VII. fejezet: A birtok-összevonási célú önkéntes földcsere. (33-41. §). VIII. fejezet: Záró rendelkezések. (42. §). A birtokrendezéshez szükséges adatok körét a törvényjavaslat és a pénzügyi források lényegében meghatározzák. Az alkalmazható térinformatikai módszerek költség- és idővonzata sem elhanyagolható. A mintegy 10 -25 éves időintervallumot figyelembe véve, a megvalósított birtokrendezések során szerzett tapasztalatok birtokában az új birtokrendezési törvényt is várhatóan módosítani kell majd. A jelzett időtartam alatt gyűjtött és felhasznált adatok köre is gyarapodni fog, következésképpen olyan módszerekre lesz szükség, amelyek időben és térben többszörös adathalmazt kezelni tudnak. A módszerek fejlesztéséhez folyamatosan 4-18

©(2001).



figyelni szükséges a földrészletek méretváltozásait, a gazdálkodási módok (extenzív, intenzív, védett, parlagok,…) arányváltozásait. A már többször hivatkozott OTKA (T 024 160 ny. sz.) kutatás keretében az intézmény felmérési és földrendezői tanszékének oktatói kidolgozták a birtokrendezési modell egy lehetséges változatát (Szabó Gy. és tsai, 2001), amelyet később, természetesen a hatályos törvényhez kell majd igazítani. E kutatás résztémájaként dolgozta ki Dr. Fenyő György a birtokrendezések végrehajtási rendjének, eljárásának és technológiai lehetőségeinek útmutatóját. (A 4.4. fejezet bemutatásánál – célszerűségi okokból – megtartottuk a témakidolgozó eredeti jelölési rendszerét).

4.4 Irányelvek a birtokrendezések végrehajtásához

I. fejezet: Előkészítő, szervező munkák A birtokrendezési eljárásra sor kerülhet:

a.) lakossági kezdeményezésre, a birtokrendezésben érintett földtulajdonosok javaslatára,

b.) a települési önkormányzat indítványára és végül c.) a földhivatal hivatalból is megindíthatja ezt az eljárást. Ez utóbbi csak végső esetben és csak akkor jöhet szóba, ha más módon a birtokrendezési eljárást lefolytatni nem lehet. Az előbb említett megkeresés, kérelem, vagy hatósági döntés alapján a birtokrendezés elrendelhető az adott település külterületének egy részére, egy dűlőre és elrendelhető a település teljes külterületére is. Ez utóbbi esetre – vagyis a teljes külterületre - leginkább akkor kerülhet sor, ha a közelmúltban lezajlott kárpótlási eljárás, a részarány földtulajdoni rendezés a település teljes külterületét érintette. A birtokrendezések előkészítését egy igen alaposan kimunkált felmérő, szervező munkának kell megelőznie. Amennyiben akár az alapadatok (térképi, ingatlannyilvántartási, stb.) valósághűsége, akár az igényfelmérés nem kellően megalapozott és dokumentált, abban az esetben ingatag talajra épül az egész birtokrendezés végrehajtása. Az igényfelmérés során a következő szerveket kell különböző információk érdekében megkeresni: 1.) Mindenek előtt a helyi önkormányzat az, amelyik a legtöbb adatot tudja szolgáltatni a tekintetben, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság körében a tagolt birtokszerkezet milyen mértékben nehezíti és teszi gazdaságtalanná a mezőgazdasági termelést. Ezért tehát e helyi önkormányzatnak minden ezzel © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

4-19


kapcsolatos információját, az önkormányzat által vezetett ingatlankatasztertől egészen a helyi adókig fel kell „térképezni” a birtokrendezés számára. 2.) A Földművelésügyi Hivatal, amely szintén értékes tájékoztatást tud nyújtani abból a szempontból, hogy a mezőgazdasági termelés a település körzetében milyen módon és miként tehető gazdaságossá. Elsősorban a támogatásokra kifizetett összegek, illetőleg a támogatások alapját képező adatok vehetők figyelembe a birtokrendezéshez. A földhasználati viszonyok felméréséhez jó segítséget ad a körzeti földhivatalok által vezetett földhasználati nyilvántartás, amelynek az ingatlan-nyilvántartással való egybevetése arra is választ ad, hogy a földhasználati és tulajdonviszonyok mennyiben térnek el egymástól. 3.) Amennyiben a földhivatal az adott településen rendszeresen tart évenként határszemlét, a határszemlék jegyzőkönyvei is kellő támpontul szolgálhatnak a tekintetben, hogy hol találhatók olyan parcellák, illetve parcelláknak olyan tömege, amelyek mindenféleképpen rendezést igényelnek. A falugazdász az, aki szintén értékes tájékoztatást tud nyújtani azokról a termelési tapasztalatokról, amelyek összefüggnek a birtokrendezéssel, illetve alátámasztják annak szükségességét. 4.) Indokolt a kellő tájékozottság érdekében az agrokémiai és növényvédelmi állomásokat is felkeresni, ahol a föld minőségéről vezetett különböző regiszterek hasznos adatokat szolgáltathatnak a birtokrendezés megtervezéséhez. 5.) Fontos lehet az ún. „lakossági kezdeményezések” szerepe, melyet legvalószínűbb esetben a gazdaszövetség/hegyközség vezetője, illetve képviselője felkeresésével lehet pontosítani.

1. Az előkészítés alapja és dokumentuma Az igényfelmérés során összegyűjtött információk alapján lehet elkészíteni az úgynevezett tanulmány tervet. Ez a terv fogja összefoglalni mindazon jelzéseket, amelyeket számunkra az igényfelmérés során az érdekeltek szolgáltattak. A tanulmánytervnek lényegében a következőket kell tartalmaznia, illetőleg a következő szerkezetben célszerű azt felépíteni: Mindenek előtt a település jellemző vonásait és azok jellegét kell bemutatni. Jelleg alatt értendő, hogy ipari termelés a domináns, vagy a mezőgazdaság, illetve idegenforgalmi adottságok, esetleg ezek vegyesen. Ugyancsak a jellemző ismérvek között kell a lakosság számát, foglalkozását is meghatározni. Nem szabad egységes megoldást javasolni a különböző típusú, eltérő fejlettségi szinten levő falvak számára. A tanulmányterv foglalkozzék a külterület nagyságával, a külterület művelési ág szerkezetével, a birtokszerkezettel, a birtokszerkezet a jellemző adataival. Ezt követően be kell mutatni a település rendezési tervében foglalt előírásokat különös

4-20

©(2001).



tekintettel azokra, amelyek a külterületre, vagyis a rendezés szempontjából szóba jöhető területekre vonatkoznak. A tanulmányterv következő része a mezőgazdasági termeléssel összefüggő költségeket szükséges hogy részletezze. Ennek keretében tárgyalandó az, hogy a rendezni kívánt területeken a mezőgazdasági termelés milyen költségráfordítással jár és milyen nagyságrendű az a költségtöbblet, amelyet a gazdaságtalan birtokszerkezet okoz. Ennek bemutatása után a különböző földek, illetve a rendezni kívánt területek értékkülönbözetét kell kimunkálni és ezen keresztül rámutatni, hogy a rendezésbe bevont területek értékkülönbözetének a kiegyenlítésére milyen nagyságrendű pénzeszközök szükségesek. Ezt zárja a birtokrendezés végrehajtásának költségeinek kalkulációja, amelyben pontosan meg kell határozni – a számbavételtől a birtokbaadásig – valamennyi költséget. Amennyiben a település arculata indokolttá, szükségessé teszi, akkor az előkészítő munkába a Természetvédelmi hatóságot is be kell vonni. Ugyanez a követelmény akkor is, ha a településen erdő van, amely felett a hatósági jogkört az illetékes Erdő-felügyelőség gyakorolja. Akár egyik, akár mindkét esetben szükséges, hogy a jelzett hatóságok a birtokrendezéssel összefüggésben véleményt mondjanak és az általuk adott hatósági vélemény részét kell hogy képezze a tanulmánytervnek, hiszen ezek a hatósági megnyilvánulások is determinálhatják az adott birtokrendezési javaslat összeállítását.

2. Az érintett település(-ek) lakosságának a tájékoztatása A tanulmányterv összeállítása, majd a hatósági jóváhagyás után kell elkészíteni azt a tájékoztató anyagot, amelyen keresztül a település földtulajdonosi, földhasználói teljes körben választ kapnak a végrehajtandó birtokrendezésről, az abban rejlő lehetőségekről. A település lakosságának kellő informálása szükséges ahhoz, hogy a birtokrendezés sikerrel záruljon. Ennek nem körültekintő végrehajtása az érdekelt lakosság közömbösségét válhatja ki, amelynek további következménye, hogy a birtokrendezést nem lehet számottevő eredménnyel végrehajtani. Mindezek érdekében tehát az előkészítő igényfelmérés eredményéről a lakosság széles körét szükséges tájékoztatni. A „falugyűlés”. Ez az a fórum, amely alkalmas arra, hogy a település lakosságának részben az érdeklődését kiváltsa, részben pedig a tevékeny közreműködésre inspirálja őket.

II. fejezet: A birtokrendezés elrendelése és költségeinek előzetes biztosítása A birtokrendezés elrendelése lényegében a földhivatal hatósági határozatát jelenti, amelyben a településen a birtokrendezést elrendeli. Ezzel párhuzamosan a végrehatás költségeit is (elgondolásunk szerint) az említett hatóság biztosítja, és gondoskodik arról is, hogy a költségeken túlmenően a tárgyi feltételek is a © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

4-21


birtokrendezés végrehajtására biztosítva legyenek. A birtokrendezés elrendelésével párhuzamosan, de inkább azt megelőzőleg a földhivatal által vezetett földmérési alaptérképeket, illetőleg az ingatlan-nyilvántartást is ki kell egészíteni, nevezetesen a változásokat maradéktalanul át kell - mind a térképeken, mind a nyilvántartási munkarészekben –vezetni. El kell érni azt, hogy a természetbeni állapot és a hatóság által vezetett térképek, valamint a nyilvántartások egyezzenek. Ez az egyezőség tulajdonképpen ugyancsak nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a birtokrendezést jól lehessen végrehajtani. A birtokrendezés elrendelése előtt ugyancsak célszerű elvégezni a település külterületének a helyszínelését. Ennek során az előbb említett térképi és természetbeni állapot, illetve nyilvántartási állapot egyezőségének a megteremtése a cél. A földhivatalnak a birtokrendezéssel kapcsolatos határozatát a birtokrendezéssel érintett településen közhírré kell tenni annak érdekében, hogy egyrészt a lakosság kellő informálása a hatósági döntésről megtörténjen, de azért is: ha valaki a döntés ellen jogorvoslati eszközzel kíván élni, ezt a földhivatali döntést bírósági úton megtámadhassa. Amennyiben a földrendezés elrendelése nem a földhivatali, hanem minisztériumi hatáskörbe tartoznék, akkor értelemszerűen a miniszter határozatát kell az adott településen közzé tenni. Mind a két esetben a határozatnak – az előbb említett közhírré tétel mellett - a Magyar Közlönyben is meg kell jelennie. Ezt a döntést ugyancsak bírósági jogorvoslat keretében lehet az érdekeltek részéről megtámadni. III. fejezet:

A birtokrendezés végrehajtása

A Birtokrendezési Bizottság és feladata A birtokrendezési határozat jogerőre emelkedését követően - a földhivatal a települési önkormányzat előzetes értesítése mellett - megkezdi a földrendezés gyakorlati végrehajtását. Ennek első fázisában felhívja a települési önkormányzat jegyzőjét, hogy az érdekelt résztvevők közgyűlését meghatározott időpontra hívja össze. Települési önkormányzat jegyzője által összehívott közgyűlésen kell megválasztani azt a Bizottságot, amely a birtokrendezés testületi szerve lesz, és amely gyakorlatilag szakmai útmutató alapján - gondoskodik arról, hogy a birtokrendezés a törvényi előírásoknak megfelelően az érdekeltek érdekének megfelelően legyen végrehajtva. A Birtokrendezési Bizottság megválasztása után kezdődik el az érdemi munka. A földhivatal ezt követően az ingatlanokról egy Értékelési jegyzéket készít, amely tételesen tartalmazza valamennyi földrészlet értékét, amely a végrehajtással érintett. Ugyancsak a földhivatal készíti el a Birtokrendezési tervet, amely gyakorlatilag azt mutatja , hogy a rendezést követően - vagy a külterület egy részén, vagy a település teljes külterületén – milyen birtokszerkezetet javasol a hatóság a birtokrendezési bizottságnak. Végül a harmadik munkarész, amely ugyancsak a birtokrendezés keretében készítendő el, az úgynevezett Kártalanítási terv, amely tételesen

4-22

©(2001).



meghatározza, hogy az alacsonyabb értékű ingatlanokat kapott gazdálkodók kártalanítása milyen módon és milyen formában történik. Az Értékelési jegyzéket, a Birtokrendezési tervet, valamint a Kártalanítási tervet át kell adni a Birtokrendezési Bizottságnak. 2. A rendezés tervének kihirdetése, az anyagi fedezet biztosítása A Bizottság az említettek alapján összehívja a rendezéssel érintett tulajdonosok gyűlését, ahol az említett terveket az érdekeltek részére bemutatja. Amennyiben az érdekeltek az elébük tárt rendezést, mind a kártalanítással, mind az értékbecsléssel, és nem utolsósorban a birtokrendezés végrehajtására vonatkozó javaslattal elfogadja, akkor lényegében a birtokrendezés elérte a célját, és ennek alapján a birtoktestek kialakításának (variánsoknak) megtervezése és annak helyszíni kitűzése, majd a birtokbaadás a további (jelentős) feladat. A rendezés során a földhivatal miután összeállította azt a jegyzéket, amely a kártalanítási összegeket tartalmazza, megkeresi a területen működő bankokat annak érdekében, hogy azoknak módjukban álljon arra vonatkozóan nyilatkozni, hogy a kérdéses kártalanítási összegeknek a fizetésére milyen hitelkonstrukciókat tudnak a lakosság részére biztosítani, továbbá, hogy ezen hiteleknek az igénybevétele milyen feltételek függvénye. A bankok ez ügyben tett nyilatkozatait, tájékoztatásait el kell juttatni a Birtokrendező bizottsághoz. A Birtokrendező Bizottságnak legyen gondja az, hogy ezek a hitelkonstrukciók a birtokrendezéssel érintettek számára milyen módon, milyen formában jutnak el. A hitelügyletek akár oly módon is megvalósíthatók, hogy a témában érdekelt és javaslatot tevő bankok a Birtokrendezési Bizottsági munka egyes fázisaiban a helyszínen is segítséget nyújtsanak. Ez által az érdeklődők számára közvetlenül adhatnak információt a hitelnyújtási lehetőségekről. A birtokrendezés során előfordulhatnak olyan esetek is, amikor valaki, vagy valakik a részükre csereként megállapított ingatlant, vagy ingatlanokat nem akarják elfogadni. Ebben az esetben ezen földtulajdonos számára biztosítani kell azt, hogy a földtulajdonuk teljes mértékben kártalanításra kerüljön, illetőleg lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy ezeket az ingatlanokat térítés ellenében akár a Magyar Állam, akár pedig a helyi önkormányzat számára felajánlják. A Magyar Állam nevében ez esetben a földhivatal a jogosult a felajánlás elfogadására, a helyi önkormányzat esetében pedig az, akit a tulajdonlás kérdésében a helyi önkormányzat rendelete erre feljogosít. 3. A tervezés szempontjai, elvei Az előzőekben több ízben szó volt arról, hogy a földterületek elhelyezkedését a birtokrendezési terv tartalmazza, amely terv tételesen kimutatja azt, hogy a rendezést követően az egyes birtoktestek milyen módon helyezkednek el, milyen területtel és © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

4-23


milyen méretekkel. Ezeket az információkat nem csak kimutatás formájában szükséges az érdekeltek elé tárni, hanem mind számítógépes formában, mind pedig a földmérési alaptérkép méretarányában készített hagyományos térképen is szükséges a birtokrendezési tervet szemléltetően bemutatni. A birtokrendezési terv összeállítása során egyes földtulajdonosok között célszerű valamilyen sorrendet összeállítani. A sorrend a következő módon képzelhető el: 1. Mindenek előtt azoknak a földtulajdonosoknak kell a rendezés során előnyt biztosítani, akik egyrészt azon a településen laknak; 2. Másrészt élethivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkoznak. Indokolt az tehát, hogy ezek a földtulajdonosok előnyben részesüljenek a más településen lakókkal szemben (régen utóbbiaknak az elnevezése úgynevezett „bebíró” földtulajdonos volt); 3. Amennyiben az adott település tanyás település, akkor ugyancsak célszerű, hogy ha a tanyatulajdonos a tanyája közvetlen környezetében kialakított birtokszerkezet tekintetében előnyben részesül a belterületen lakó földtulajdonossal szemben; 4. Sorrendi elv lehet az is, hogy a földtulajdonos, aki saját maga műveli a földjét, bizonyos fokú előnyt élvezzen azzal szemben, aki a földjét bérlet keretében művelteti; 5. Sorrendiség keretében célszerű előnyben részesíteni azt a személyt is, aki állattenyésztéssel foglalkozik és az állattartó telepe környékén szeretné a takarmánytermelést biztosító területet kialakítani; 6. A nagyobb területtel rendelkezők (bérlők, földtulajdonosok) célszerűen a község távolabbi területein, de jól megközelíthető helyen kapják ingatlanaikat. A rendezés során - a terület domborzati viszonyait és az EU támogatási normáit is figyelembe véve - indokolt bizonyos területi minimumokat kialakítani. A területminimumot központilag nem célszerű meghatározni. A területi minimum ugyanis függ az adott település domborzatától, az adott környezetben vagy körzetben megvalósuló mezőgazdasági termelés módjától, és végül, de nem utolsósorban függhet a település részletes szabályozási tervében előírtaktól is. Az új birtoktestek kialakításánál alapvető vezérlő szempont kell, hogy legyen a gazdaságos művelés, mert amennyiben ez nem biztosítható, akkor a birtokrendezés nem éri el célját. Ezért igen fontos a földek termőképességének, művelési ág szerkezetének, stb. figyelembevétele (ami valószínűleg egy új földminősítés eredményeként reálisabban lenne megítélhető a jelenlegi Aranykoronás rendszernél). A tervezés szempontjait még további számos érv befolyásolhatja, mindenekelőtt a vonatkozó (kiadandó) jogszabály. (Utóbbi esetében az lenne a kívánatos, hogy – felkérésre végzett - célirányos elemzések készüljenek, mielőtt elrendelésre kerülnének bizonyos meghatározó elvek.) 4. A rendezés kivitelezése és ingatlan-nyilvántartási bejegyzése 4-24

©(2001).



A birtokrendezési terv az utolsó fázisban a Birtokrendezési Bizottsághoz kerül, aki a tervet megvitatja és véleményével, javaslatával ellátva az általa összehívott közgyűlés elé beterjeszti. A közgyűlés döntési jogkörét többségi alapon célszerű meghatározni, vagyis ha az érdekeltekből álló közgyűlés többsége a birtokrendezési tervet - módosításokkal, javaslatokkal, kiegészítésekkel - elfogadja, akkor ezt kell határozatilag jóváhagynia. A földhivatalnak a közgyűlés által megszavazott és elfogadott birtokrendezési tervet kell természetben kitűznie, a földmérési és ingatlan-nyilvántartási térképeken átvezetni, majd ezt követően a tulajdonosokat az ingatlan- nyilvántartásba bejegyezni. Az esetlegesen ki nem egyenlített kártalanítási értéket, vagy értékkülönbözetet (amennyiben a jogszabály megengedi) teherként a Tulajdoni lap III. részére kell (lehetne) bejegyezni a jogosult feltüntetésével. A felszólalás/fellebbezés lehetőségét minden fontosabb fázisban biztosítani kell. Természetesen azzal, hogy ezek nem veszélyeztethetik a közösségi érdekeket szolgáló birtokrendezés érdemi végrehajtását.

4.5 A Nemzeti Földalap program elméleti kérdései A Földművelésügyi és törvényjavaslat szerint:

Vidékfejlesztési

Minisztérium

(FVM)

által

készített

„A Nemzeti Földalap (NFA), mint a kincstári vagyon része az állam tulajdonában lévő, folyamatosan változó mennyiségű és elhelyezkedésű termőföldek és – kivételesen – művelés alól kivett földek összessége, amit az állam részben mező- és erdőgazdasági céllal vagyonkezelés útján, valamint más jogcímen történő használatba adással hasznosít, részben pedig sajátos földbirtok-politikai megfontolás alapján, vagy valamely közcél érvényesítése érdekében értékesít”. Ismeretes, hogy a termőföld-kárpótlás eredményeként hazánkban kialakult birtokszerkezet (960 ezer egyéni gazdaság kevesebb, mint egy hektárt művel) nem kedvez a gazdaságnak, a jövedelmezőségnek és a versenyképesség megteremtésének. Csaknem mindenki egyetért azzal, hogy a birtokrendezés sürgető feladat. Kormányzati törekvések szerint ebben az NFA meghatározó lehetne. A földalapnak kellene gondoskodni a megfelelő birtokszerkezet, és egy új, erős gazdálkodó réteg kialakításáról, az egységes hazai termőföldpiac megteremtéséről. Az NFA rendeltetésszerű vagyonkezelése és hasznosítása a Kormány által meghatározott birtok-politikai elvek szerint történne. Az NFA-ba tartozó állami termőföldvagyon rendeltetése lehetne: © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

4-25


⇒ „A termőföld magánosítása során létrejött, a hatékony mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlan birtokszerkezet vidékfejlesztési célokkal összehangolt javításának, a gazdaságos méretű birtokok kialakításának támogatása, valamint a birtokrendezés céljára csereterület biztosítása; ⇒ Működőképes családi gazdaságok kialakításának elősegítése, a szakirányú végzettséggel rendelkező fiatal agrárvállalkozók földhöz jutásának támogatása; ⇒ A földárak és haszonbérek alakulásának befolyásolása; ⇒ A Nemzeti Földalapba kerülő megműveletlen termőföldterületek hasznosítása, értékes termőhelyen lévő ültetvényterületek megtartásának elősegítése; ⇒ Különleges termesztési célok megvalósításához tartalékterületek biztosítása; ⇒ A magántulajdonba került, természetvédelmi oltalom alatt álló területek cseréjéhez, illetve kisajátítás esetén cserével történő kártalanításához földalap biztosítása; ⇒ A gyenge termőképességű területek más célú hasznosítása, helyi érdekű természetvédelmi területek kialakítása; ⇒ A hullámtéri területek, valamint a mentett oldali vízjárta területek földcseréje; ⇒Tározók, záportározók kialakítása”. Az NFA felügyeletének kérdésében visszautalunk az 1.1.1. fejezet vonatkozó részeire. Az FVM által kidolgozott törvényjavaslat szerint a következő termőterületek tartoznának az NFA rendelkezési körébe: ⇒ A jelenleg is állami tulajdonban lévő termőföldek. A HM, BM, IM továbbá egyéb költségvetési szervek által felajánlott, a feladataik ellátásához nélkülözhetővé vált földek, az érintett miniszterek tulajdonosi joggyakorlása alá tartozó – gazdasági társaságok stb. használatában lévő – állami tulajdonú termőföldek, megállapodás alapján: K piacbefolyásolási szándékkal, illetve indokolt esetben állami elővásárlási jog gyakorlásával vásárolt termőföldek; K

K

K K K K K

K

K

4-26

revitalizációs céllal vásárolt rossz minőségű vagy kedvezőtlen adottságú termőföldek; vásárlással, illetve csereföldként a földalaphoz került hasznosítatlan állapotú termőföldek; az állam (a földalap) részére felajánlott termőföldek; kárpótlási árverések után állami tulajdonban megmaradó termőföldek; a védelemre tervezett, illetve védett természeti területek; a Nemzeti Földalap számára kisajátított termőföldek; olyan rekultivált területek (pl. külfejtések), amelyek további termőföldként történő hasznosításáról a tulajdonos nem kíván gondoskodni (vásárlás, felajánlás, hasznosítás megállapodás alapján); olyan földek, amelyek kezelésével, hasznosításával a Nemzeti Földalap vagyonkezelő szervezetét megbízták; egyéb úton az állam tulajdonába került termőföldek (pl.: öröklés, a kárpótlásról szóló 1991. évi XXV tv. alapján kártalanítás nélkül állami tulajdonba került, hasznosítatlan állapotú földek). ©(2001).




4-27


A nemzeti földvagyon hasznosítása révén termőföldhöz juthatnának: ⇒ A birtokrendezési folyamatban résztvevők (birtoknövelés, csereföld); ⇒ Fiatal, szakirányú végzettséggel rendelkező gazdák (családi gazdaságok kialakításához – pályáztatás útján bérbeadás, részletre történő vásárlás; ⇒ földvásárlók és bérlők (termelési, vadászati, halászati és tájvédelmi célra); ⇒ Állami földet használó társaságok (pályáztatás útján bérbeadás); ⇒ Települési önkormányzatok (pl. helyi védett területek kialakítása céljából). A tárcaközi egyeztetés szakaszában az érintett minisztériumok (KM, BM, HM, NKÖM, …) véleményeltéréseket, módosító javaslatokat is megfogalmaztak. Az egyeztetés folytatódik, remélni lehet, hogy a törvény 2002-ben hatályba lép. „Az agrártárca vezetése úgy gondolja, hogy a földpiaci mozgásokba az államnak kötelessége beavatkozni, mint ahogy ezt teszi az államok többsége. Az EU döntéshozói kezdettől fogva felismerték, hogy a föld – sokcélú rendeltetése mellett – alapvető szerepét, az élelmiszertermelést csak akkor teljesítheti, ha az állam a földtulajdon megszerzését és hasznosítását a közcélnak rendeli alá. Mint tudjuk, az EU-ban ennek megfelelően az erőforráspiacok közül a földpiac a legszabályozottabb. Az állami földkészlet-gazdálkodást a nemzeti földpolitikát átfogó intézményrendszeren keresztül irányítják, amelynek fontosabb elemei: a földtulajdonszerzés korlátozása, a földforgalmazások hatósági szigorítása (engedélyezési eljárás, bejelentési kötelezettség stb.), a megszerezhető föld nagyságának meghatározása. Az EU tagállamok többsége csak a belföldi lakosokkal azonos feltételekkel engedélyezi a külföldiek földvásárlását, így például megkívánják az állandó letelepedést, a földnek személyes művelését, az agrár-szakképzettséget.

4-28

©(2001).



4.6 Összefoglaló kérdések 1.

Miért volt szükség a századforduló után tagosításokra?

2.

Jellemezze az 1945. előtti tagosításokat

3.

Mit jelent az általános tagosítás?

4.

Jellemezze az 1956. ill. 1959-es birtokrendezéseket (földrendezés, tagosítás, önkéntes földcserék)

5.

Ismertesse az 1976. évi-, földrendezésről szóló tv. fontosabb előírásait

6.

Milyen rendelkezések voltak érvényesek (földcsere, földrendezés) 19871994-ig

7.

Milyen eljárásokkal lehet napjainkban birtoktagokat kialakítani ?

8.

Ismertesse az új birtokrendezési koncepció fontosabb előírásait.

9.

Útmutatóban milyen irányelveket fogalmazna meg a birtokrendezések végrehajtásához?

10. Milyen célok teljesülését szolgálná a Nemzeti Földalap?

4.7 Fontosabb fogalmak tagosítás becslőbizottság minőségi osztály kényszeringatlan-csere általános tagosítás földrendező bizottság önkéntes földcsere termelőszövetkezeti földtulajdon földmegváltás földcsere-megállapodás általános földrendezés üzemen belüli földrendezés üzemek közötti földrendezés birtokrendezés szabályozási koncepció nemzeti földalap. © (2001) NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar ©(2001).NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

4-29


4.8 Irodalomjegyzék 1. Dr. Ozoroczy E. - Dr. Tátrai I. - Dr. Kovách E.(1938): Tagosítás és egyéb birtokrendezések; Magyar Királyi Állami Nyomda, Bp. 2. Szabó Gy.(1987): Föld- és területrendezés II.; Kézirat, EFE FFFK Jegyzetsokszorosító Részleg, Székesfehérvár. 3. Lukács B. - Dr. Koronzcay M.(1985): A mezőgazdasági területek kialakításáról; Geod. és Kart. 37. évfolyam, 1. sz. 4. Bognár V. - Dr. Máthay Cs. - dr. Niklasz L. - Omaszta S. - Szalay B.(1995): Birtokrendezés és lehetőségei, térinformatikai megközelítés; Bp. Székesfehérvár. 5. FM Földügyi és Térképészeti Főosztály (1996): Az általános birtokrendezésről szóló törvény szabályozási koncepciója (Tervezet).6. Szabó Gy. (1997): Földbirtok-politika és területrendezés; OLLO Tempus jegyzet; SE FFFK Jegyzetsokszorosító Részleg, Szfvár. 7. Szabó Gy. és tsai (2001): Birtokrendezés az ezredforduló küszöbén; Szakmai záróbeszámoló (OTKA, T 024 160 ny. sz.) Szfvár. 8 . Vonatkozó rendeletek, törvények, előterjesztések, szakcikkek, feladatok, dolgozatok.

4-30

©(2001).




4-31

5. ÁLTALÁNOS BIRTOKRENDEZÉS MAGYARORSZÁGON (TAMAPROJEKT) Tartalom: 5.1 5.2 5.3 5.4 5.5 5.6

ÁLTALÁNOS ISMERTETÉS .......................................................................................................... 5-1 A PROJEKT TARTALMA ÉS CÉLJA ............................................................................................... 5-2 A PROJEKT KIDOLGOZÁSÁNÁL HASZNÁLT SZOFTVEREK............................................................ 5-3 A PROJEKT SZERVEZETI FELÉPÍTÉSE .......................................................................................... 5-4 A PROJEKT ELŐREHALADÁSA, EDDIGI TAPASZTALATOK ........................................................... 5-4 A TAMA 2 PROJEKT CÉLJA ÉS TARTALMA................................................................................ 5-7 5.6.1 Kistérségi birtokrendezési eljárás ....................................................................................... 5-7 5.7 ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK ....................................................................................................... 5-9 5.8 FONTOSABB FOGALMAK .......................................................................................................... 5-10 5.9 IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................................ 5-10 5.10 MELLÉKLETEK ........................................................................................................................ 5-10

A főfejezet tárgyalja a TAMA Projekt fogalmi rendszerét, tartalmát, célját és szervezeti felépítését. Bemutatja, szemlélteti, hogy miért nem lehet hazánkban a csaknem tökélyre fejlesztett német területrendezési modellt alkalmazni. Összefoglalás található benne az eddigi tapasztalatokról, igazolva a birtokrendezési törvény szükségességét, amely nélkül nem hozhat elvárt eredményt a kísérleti program. Bemutatjuk a birtokrendezés, vidékfejlesztés kapcsolatrendszerét is figyelembe vevő TAMA 2 projektet. A képzésben résztvevők már a megelőző főfejezetből ismerik az eltelt évek kárpótlás eredményeként kialakult földtulajdoni és földbirtok-szerkezeti viszonyokat (3. főfejezet). A 4. főfejezet elolvasása és elsajátítása után a tanulni vágyók megismerhették a jelenlegi jogszabályok által meghatározott lehetőségeket és a jövőképet, az új birtokrendezési koncepció és a törvényjavaslat fontosabb előírásait. A TAMA-Projekt 1994. májusában célul tűzte ki, hogy kísérleti munka során eljárást dolgozzon ki az ott leírt problémák megoldására. 5.1 Általános ismertetés A német-magyar kapcsolatok keretében kísérleti jelleggel a magyar Földművelésügyi Minisztérium és a Német Kormány Mezőgazdasági Minisztériuma által kötött megállapodás értelmében a német segélyprogram keretében német tapasztalatok és módszerek alapján indult meg a TAMA Projekt négy megyében, olyan helyszínek kiválasztásával, amelyek jól reprezentálják a privatizáció során kialakult viszonyokat. (Baranya megye: Bóly, Majs, Töttös, Nagynyárád; Békés megye: Hunya, Kamut, Kondoros, Őrkénykút; Pest megye: Érd, Pusztazámor, Sóskút, Tárnok; Somogy megye: Balatonboglár, Fonyód, Ordacsehi, Szőlősgyörök). A projekt alapja a Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK) alkalmazott átfogó községrendezést is magában foglaló birtokrendezési koncepció. Németországban folyamatosan fejlődött ki ez a községi földműveléshez és a természetes környezethez alkalmazkodó rendezési módszer, amit a PIA nevű kartográfiai rendszerrel valósítanak meg. Lényegében ennek a magyarországi adaptációjaként valósul meg a projekt. Az eredeti német program nem

Dr. Szabó Gyula: Föld- és területrendezés

csak birtokrendezésből áll, hanem komplex községrendezés, amely kiterjed a környezet és tájvédelmi szempontokra, infrastruktúrára, (utak, vizek) is. A költségek igen magasak. Hazánkban a teljes német program megvalósításának ma nincsenek meg a feltételei. A projekttel szemben állított követelmények és azok végrehajtásának sorrendje: ∗ A birtokrendezés módszerének bemutatása. ∗ A projekt végrehajtásához szükséges eszközök szállítása. ∗ A GIS szállítása és installálása. ∗ A magyar szakemberek betanítása. ∗ A birtokrendezési eljárások előkészítése (koncepció és módszer) az alábbi fő célokkal: - Helyet, környezetet és piacot figyelembe vevő mező- és erdőgazdaság megteremtése és biztosítása. - Tartósan teljesítőképes természetgazdálkodás kialakítása. A német fél által nyújtott hozzájárulás: ∗ Az NSZK-ban alkalmazott birtokrendezési módszer magyarországi bevezetése. ∗ A regionális adatfeldolgozás, kiértékelés és az eszközök, valamint a programok széles körű bevezetése és oktatása. ∗ A technikai háttér, a GIS felépítéséhez szükséges hardver és szoftver biztosítása. ∗ Az előkészítő munkákban való aktív közreműködés, a lehetséges megoldási variánsok elkészítése. ∗ A koncepció kialakítására, tanácsadásra, oktatásra alkalmas személy delegálása. A magyar-német együttműködés munkacsoportjának koordinátora Dr. Riegler Péter, Dr. Papp Iván, német részről szaktanácsadóként közreműködik Dr. Wolfram D. Kneib a földminősítéssel foglalkozó iroda vezetője. A munkacsoportok teljes névsora: német munkacsoport: Dr. W.D.Kneib, Bernd Schemschat, Belinda Bongard, Frank Speetzen, Gunther Engelmann. Magyar munkacsoport (vezetés, központ): Dr. Fenyő György, Dr. Remetey-Fülöpp Gábor, Dr. Riegler Péter, Dr. Papp Iván, Berényi András, Kiss Sándor, Vissi Zoltán, Sohár Zoltán, Kőszegi József. Magyar munkacsoport (megyék): Fogt János, Gitta Barnabás, Vódli József, Beregszászi Pál, Balázs György, Kovács Éva, Szili Sándor, Kovács Zoltán, Kovács László, Bors Ilona, Dien Józsefné, Liebich Zoltán. 1996-ban a TAMA Projektről oktató film és kísérő füzete elkészült. A munkát a Földművelésügyi Minisztérium részéről Kurucz Miklós segítette. A videokazetta és a 29 számozott oldalt tartalmazó színes kísérő füzet mindenki számára hozzáférhető, beszerezhető. Előzőek értelmében a fejezet írója csupán a szerzők előadásainak, írásainak legfontosabbnak ítélt összefüggéseit adja közre címszavas tömörségben. A mondandót mellékletként jól szerkesztett táblázatok teszik érthetővé.

5.2 A Projekt tartalma és célja A megelőző fejezetben leírtak miatt a jelenlegi projekt tartalma csak a tényleges birtokrendezésre vonatkozik, arra korlátozódik. ©(2001). NyME Geoinformatikai Főiskolai Kar

5-2

5. Általános birtokrendezés Magyarországon

A projekt célja (Dr. Riegler Péter megfogalmazásában): egy korszerű birtokrendezési módszer bevezetése Magyarországon, hogy példaként szolgáljon a későbbi birtokrendezési és tájrendezési eljárásokhoz, és kidolgozza a jogi, szervezeti, pénzügyi háttér feltételrendszeréhez kapcsolódó javaslatokat, az érdekeltekkel való együttműködés feltételeit, úgy, hogy a későbbiekben az eljárás általánosan alkalmazható legyen. A projektnek kísérleti alkalmazásként kell működni, melynek egy országos szabványt kell eredményeznie, hogy az a későbbiekben minden településre alkalmazható legyen. Egyidejűleg figyelembe kell venni a gazdaságosság, a gazdálkodás és a környezetvédelem szempontjait is mindamellett, hogy most a legfontosabb feladat, a tényleges birtokrendezés megvalósítása. Ismeretes, a magyarországi birtokrendezés modelljeként az NSZK-ban alkalmazott eljárás szolgál, amely az évtizedek alatt folyamatosan fejlődött, és fő célja a vidéki térség életfeltételeinek javítása. A birtokrendezés általános célrendszerét az 5.1. számú melléklet foglalja össze. Ezt a komplex célrendszert azonban nem igen lehet minden további nélkül Magyarországra adaptálni, mivel történelmileg eltérések vannak a szervezésiintézményi és pénzügyi szempontok, valamint a földreformok által kialakult agrárstruktúra között. A Németországban és Magyarországon alkalmazott birtokrendezési eljárások közötti különbségek tekinthetők meg az 5.2. számú mellékletben. A bemutatott különbségek miatt Magyarországon kísérleti céllal végzett birtokrendezésnél az 5.1. számú melléklet kiemelt tételeit lehet reálisan célul kitűzni. (A melléklet célrendszereit, tételeit nem kommentáljuk: azok önmagukban is jól tájékoztatnak, az egész folyamat követhető). A magyar viszonyokhoz igazodó részletes tervezési szempontok: ∗ A termőföld termelési és természeti értékeinek meghatározására sok szempontot figyelembevevő értékelési módszert kell kidolgozni; ∗ A birtokrendezés keretein belül javítani kell a termelési költségeket befolyásoló körülményeket; ∗ Az ökológiai különbségeket meg kell őrizni, illetve vissza kell állítani; ∗ A birtokrendezésnek feladata valamennyi „termelési tényezőt” jobbítani, amelyek a költségeket/hasznosítási körülményeket javítani tudják; ∗ Csökkenteni kell a visszaminősítésből eredő tűrési biztonságot. Az „ökológiai ritkaságok”-at meg kell tartani, illetve vissz kell állítani. Amennyiben ezek egy fokozott veszélyeztetéssel bírnak, további veszélyeztetésüket ki kell küszöbölni. ∗ A tervezés során az ide vonatkozó dokumentumokat be kell szerezni és ezeket felül kell vizsgálni, ki kell egészíteni és analóg módon, illetve digitálisan minősíteni és feldolgozni. Ezen részletes tervezési szempontokra épülve kell a községek birtokrendezési javaslatát elkészíteni!

5.3 A Projekt kidolgozásánál használt szoftverek A számítógéppel támogatott birtokrendezés szoftvereit Sohár Z. nyomán az alábbiakban adjuk meg:


5-3


∗ ITR: Magyar fejlesztésű, a földhivatalokban használt térképező rendszer; ∗ PIA: Német fejlesztésű GIS-rendszer. Két réteget képes kezelni, információhordozó, az objektumfelirat vagy külső ASCII-fájl; ∗ db_G: Német fejlesztésű raszteres állományokat kezelő GIS rendszer; ∗ Microsoft EXCEL: Windows alatt futó táblázatkezelő; ∗ CorelDRAW: Windows alatt futó, vektoros rajzolóprogram.

az

A tájfejlesztési terv elkészítéséhez űrfelvételekre és tematikus (topográfiai, agrotopográfiai, földtani, hidrológiai stb.) térképekre van szükség. A db_G nevű raszteres GIS-rendszerrel ezeket fedésbe hozva egymással - új, a területre jellemző kategóriákat határoznak meg, és megfelelő intézkedéseket rendelnek hozzá. Így bizonyos, a természetet veszélyeztető jelenségek (pl. szélerózió, vízfelületi szennyeződések) hatása kiküszöbölhető, de legalábbis csökkenthető. A kataszteri terv elkészítésekor a földhivataloktól kapott ingatlan-nyilvántartási adatokat használják. Az alfanumerikus adatokat, csakúgy mint a tulajdonosok kéréseit tartalmazó kérdőíveket Microsoft Excel táblázatkezelő segítségével összegzik, és a program adta lehetőségek (sorbarendezés, szűrés, makrók beépítése) segítségével elemzik és ellenőrzik. A térképi adatokat a földhivatalokban is használt ITR nevű, vektoros térképező rendszerrel kezelik. A PIA nevű GIS-rendszerrel tematikus térképeket (pl. azonos művelési ágak, vagy a birtokrendezést nem kívánó tulajdonosok jelölése) készítenek, melyek nagy mértékben megkönnyítik a tervezést. A projekt által, Microsoft Access-ben fejlesztett adatbázis-kezelő segítségével végzik el a tulajdonosok új táblába-sorolását. Ennek során természetesen figyelembe veszik a gazdák kívánságait – melyekről személyes megbeszélések alkalmával, vagy az általuk kitöltött kérdőívek alapján tájékozódnak – és a tájfejlesztési terv követelményeit is. Az így elkészült birtokrendezési javaslatot nyilvánosságra hozzák, hogy az érdekeltek megtehessék észrevételeiket, és azokat szem előtt tartva kialakíthassák következő tervet. Ily módon haladnak a végső, mindenki megelégedését elnyerő birtokrendezési terv elkészítése felé.

5.4 A Projekt szervezeti felépítése A munka ütemezése, a jövőbeni birtokrendezések szervezése legegyszerűbben az 5.3. számú melléklet alapján tekinthető át. A részletes tervezés folyamatát az 5.4. számú melléklet szemlélteti. Fontos és lényeges kiemelni, hogy a végleges terv a kívánalmak figyelembe vételével készül. Tényleges birtokrendezésre, az elképzelések valóra váltására csak a tulajdonosok ellentmondás nélküli egyetértése esetén kerülhet sor. Egyetértés hiányában a legjobb elképzelés megvalósítása is elmaradhat. Ilyenkor lehet esetleg kísérletezni a település egy részére, néhány táblájára vonatkozó birtokrendezéssel.

5.5 A Projekt előrehaladása, eddigi tapasztalatok


5-4


A program során az elsődleges adatgyűjtések, az informatikai rendszer installálása a rendszer feltöltése, a szakemberek betanítása befejeződött, valamint lezajlottak még a birtokrendezés céljait, lehetőségeit ismertető falugyűlések is. A kidolgozásban résztvevő szakemberek véleménye szerint a következő lényeges tapasztalatokat lehet leszűrni: - a tulajdonosok jelentős része igényli a birtokrendezést; - a fenntartások javarészt az egyezségen alapuló földcserék kapcsán fogalmazódtak meg; - igény mutatkozik a projekt más településekre való kiterjesztésére; - az AK rendszer mellett igény mutatkozik más értékmérő szempontok figyelembe vételére; - szükségesnek látják a rendezésbe bevonni a II. földalap árverése, valamint a részarány-tulajdon rendezése során létrejött földrészleteket is. Általános tapasztalat volt az is, hogy Magyarországon birtokrendezést erről szóló törvényi háttér nélkül további állami finanszírozás hiányában nem szabad kezdeményezni, illetőleg nem lehet megvalósítani. Megállapítható, hogy a vezetők, szakemberek, nagygazdák támogatják, sőt igénylik a rendezést, a spekulációs célból vásárlók, az idős tulajdonosok, a bérbeadók, a tanyájuk mellett földet kapottak, az öntözött táblák tulajdonosai, illetve a meg nem értők ellenzik. Az eredménytelenség okaként a szakemberek a rossz település kiválasztást is leírták. A tapasztalatok birtokában a projekt folytatódik, amely szervezési felépítettségét, az elvégzendő feladatokat tekintve eltér elődjétől (TAMA 1-től). Az újabb, a TAMA 2 projekt végrehajtását a SAPARD program támogatja és így annak keretében vidékfejlesztési feladatokat is meg kell oldani. Somogy-, Baranya és Veszprém megyében a birtokrendezésbe bevont községek kiválasztása a kistérségi területek figyelembevételével történt. A Balaton parthoz tartozó községek a Balaton Part Kht. elnevezést kapták. Veszprém megyében a Három (3) Patak Kisrégió Kht.; Baranya megyében a Hegyhát Kht-hez tartozó községekben indult meg a birtokrendezés kistérségenként 6 – 15 000 hektár területen. A TAMA 2 Projekt szervezési és együttműködési struktúráját az 5.5.1. sz. ábra szemlélteti. A két folyamatábra (5.3. sz., 5.5.1. sz.) összehasonlításából megállapítható, hogy változott a feladat, bővült az együttműködő szervezetek köre. Pontosabb a feladat-, hatáskör és felelősség meghatározás a résztvevők és közreműködők között.


5-5



5-6


5.6 A TAMA 2 Projekt célja és tartalma

-

-

A kiválasztott településeken a birtokrendezéssel kapcsolatos tényleges igények felmérése, és azoknak az „önkéntes földcsere” jogszabályi háttér szerinti végrehajtása, figyelembe véve a teljes körű önkéntességet és az egyetértés létrehozását. A birtokrendezési törvénytervezet tesztelése és végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok gyűjtése annak érdekében, hogy ezek felhasználásával a későbbiekben a törvény végrehajtását szabályozó végrehajtási rendelet összeállítható legyen.

Az együttműködés problémamentes megoldása érdekében a koordináció munkafázisonként végighaladva adta meg a feladatokat a földhivatali és a vidékfejlesztési munkacsoport részére. Az operativitást a birtokrendezési törvényjavaslat előírásainak megfeleltetve tervezték. Előre tisztázták a kistérségi munkacsoportok által készítendő tájfejlesztési, tájrendezési, területfejlesztési és területrendezési tervek tartalmát és a készítéshez felhasználandó - földhivatalok által szolgáltatandó adatok - teljes körét.

5.6.1

Kistérségi birtokrendezési eljárás

Az előzőekben megfogalmazottak szemléltetésére közreadjuk a 3 Patak Kistérség integrált vidékfejlesztésének részét képező önkéntes birtokrendezés, tervdokumentációjának egy részletét (Kovács L., 2001): „Az önkéntes birtokrendezési eljárás megindítása kizárólag a tulajdonosok kérelmére történhet ⇒ nyilatkozat kitöltése, amely feljogosítja a kistérségi munkacsoportot a tulajdonos csereigényének realizálására. A tulajdonosi szándékok megismerésének leghatásosabb eszköze a személyes kapcsolat ⇒ 3 Patak Faluműhely szerepe. A Faluműhelynek, az elmúlt évek során megvalósított programjai alapján, sikerült a kistérségben olyan bizalmi tőkét kovácsolni, amely bázisát képezi az önkéntes birtokrendezés folytatásának. Az eljárás hosszadalmas, alapos és folyamatos egyeztetéseket igényel: • a tulajdonosi szándékok teljes felderítésére; • a körülmények részletes bemutatására; • az előzőek alapján csere-, illetve birtokrendezési javaslatok elkészítésére. A tulajdonok összevonása nem csak a direkt cserék, hanem úgynevezett „többkörös” (a már cserélt területeket a tulajdonosok tovább cserélik) önkéntes földcserék alapján is megvalósítható. A kistérségi munkacsoport feladata ezen lehetőségek vizsgálata. Az önkéntes birtokrendezéshez szükséges adatok folyamatos frissítése szükséges szoros együttműködés az Ajkai Földhivatallal.


5-7


A kistérség átfogó, teljes birtokrendezése önkéntes jelentkezés és földcserék alapján nem valósítható meg, de folyamatos munkával jelentős mértékben javítható a birtokszerkezet. Mivel a kistérség tisztán mezőgazdasági jellegű, így a kistérség fenntartható, integrált vidékfejlesztésnek meghatározó eleme a termőföld, a birtokszerkezet. A vidékfejlesztési program legfontosabb célkitűzései a SAPARD rendelettel összhangban: • • • • • • •

A vidék térségekben élő lakosság megfelelő jövedelem szerzésének biztosítása a gazdasági bázis fenntartható fejlesztésével, diverzifikálásával, munkahelyteremtés serkentésével; A gazdálkodó termelési profiljának a várható piaci lehetőségek jobb kihasználására irányuló tudatos bővítés; A természeti adottságok, erőforrások védelme; A falvakban élő lakosság életminőségének, esélyegyenlőségének javítása, az elvándorlás megelőzése; A vidéki térség kulturális, történelmi jellemzőinek megőrzése; A Közösségi Vívmányok és a Közös Agrárpolitika átvételének segítése; A vidéki társadalom, a hagyományos családi élet értékeinek megőrzése, fejlesztése.

A 3 Patak Kistérség Agrárstruktúra és Vidékfejlesztési Stratégiai Program célkitűzései: • • • • • •

• • •

A kistérség fenntartható gazdasági, társadalmi, kulturális fejlődési bázisának megteremtése; A meglévő munkahelyek megtartása, fejlesztése és új munkahelyek teremtése a helyi gazdaság integrálása a regionális gazdasági rendszerekbe; A kistérség gazdaságának modernizálása, hatékonyságának, versenyképességének növelése; A gazdasági tevékenységek diverzifikálása a jövedelemszerzés és foglalkoztatás lehetőségeinek növelése érdekében; Humán erőforrások fejlesztése – innováció és tudás transzfer; Kistérségi falusi turizmus alapjainak megteremtése a kulturális hagyományok ápolásával, a speciális kistérségi rendezvények támogatásával, valamint a természet közeli, a tájhoz kötődő pihenési lehetőségek kialakításával; Környezetbarát gazdasági tevékenység biztosítása, a természeti adottságok védelme; A kistérség népességmegtartó erejének növelése, az életminőség javítása, lakosság korösszetételének javulása ⇒ kitűzve legfőbb célként a fiatal munkaerő elvándorlásának megakadályozását; Falumegújítás, falufejlesztés – épített és szellemi kulturális örökség megóvása, átörökítése, a helyi közösségi tevékenységek támogatása, a falusi életforma vonzóerejének növelése.


5-8


Az egyes prioritásokhoz tartozó alprogramok és intézkedéscsoportok: ⇒A kistérség mezőgazdaságának modernizációja, alkalmazkodása a piaci trendekhez, a hasznosítás, értékesítés javítása; ⇒ a fenntartó fejlesztések modelljeinek, illetve bázisának megteremtése. ∗Alprogram: Mezőgazdasági beruházások támogatása, a gazdaságok termékjavítása • A gazdaságok épület, eszköz és technológiai fejlesztése • Állattenyésztés és tenyészállat beszerzésének támogatása • Növénytermesztés támogatása • Feldolgozóipar technológiai színvonalának emelése az EU higiéniai, növény és állategészségügyi előírásainak betartásával • Kistérségi, táj specifikus termékek értékesítésének támogatása – tájegységi agrármarketing ∗Alprogram: Agrárstruktúra modernizációja • Termelő és értékesítő csoportok szervezése • Gépkörök kialakítása • Szaktanácsadás és tájékoztatás – informatikai rendszer és szolgáltatások kialakítása ∗Alprogram: Birtokszerkezet korszerűsítése • Racionálisan hasznosítható birtokszerkezet kialakítása • A tájhoz illő, a természeti adottságoknak megfelelő termelésszerkezet kialakítása • A belső mezőgazdasági közlekedési lehetőségek javítása • Ingatlan-nyilvántartás, földbörze szervezése.”

5.7 Összefoglaló kérdések 1.

A földrészletek száma, nagysága, alakja és szétszórtsága miért indokolja egy általános birtokrendezés előkészítését?

2.

A TAMA Projekt tartalma, célja és az elvégzendő feladatok.

3.

Van-e különbség a TAMA 1 és a német településrendezési programok között?

4.

Melyek a TAMA 1 Projekt eddigi tapasztalatai?

5.

Miben különbözik a TAMA 2 projekt a TAMA 1-től? (Cél, feladat, szervezés, eljárás, végrehajtás).


5-9


5.8 Fontosabb fogalmak német program koncepció és módszer együttműködés (német – magyar ) tartalom cél javaslat, hozzájárulás szervezés tervezés egyeztetés számítógépes feldolgozás tapasztalatok kistérségi eljárás SAPARD rendelet vidékfejlesztési stratégia

5.9 Irodalomjegyzék 1.

Dr. Riegler P. (1995): A TAMA Projekt; Előadás vázlat; Szfvár. (2001): A TAMA 2 Projekt; Előadás vázlatai; Szfvár.

2.

Dr. Wolfram D. Kneib, Kurucz Miklós: Birtokrendezés Magyarországon – A Magyar és a Német Mezőgazdasági Minisztérium TAMA Projektjéről készült oktató film kísérő füzete;

3.

Sohár Z. (1997): Számítógéppel segített birtokrendezés; Geod. és Kart. 1997/6. (12 – 15. oldal).

4.

Kovács L. (2001): Birtokrendezés Várcsalit-dülőben; Tantárgyi dolgozat; NyME FFFK FFT, Szfvár.

5.10 Mellékletek 5.1 sz. melléklet: A birtokrendezés általános célrendszere 5.2 sz. melléklet: Összehasonlítás 5.3 sz. melléklet: Szervezési folyamatábra, munkafolyamat és a TAMA projekt résztvevőinek hatásköre 5.4 sz. melléklet: Speciális tervezés és egyeztetés folyamata a TAMA projektben


5-10


Főcél F1 jó lakókörnyezet létrehozása és biztosítása

F2 Termőhely-, környezet- és piacbarát mező- és erdőgazdaság létrehozása és biztosítása

5.1. számú melléklet A birtokrendezés általános célrendszere Alcél Részcél A1 A lakásviszonyok javítása R1 Vízkárelhárítás R2 Helybeli közlekedés biztosítása R3 Környezet terheinek minimalizálása (szag, zaj, veszélyes anyagok) R4 vízellátás és csatornázás javítása A2 Falufelújítás és fejlesztés R5 Városépítési struktúra javítása R6 Lakóépületek állagának javítása R7 Település-fejlesztés biztosítása R8 Intézmények építése R9 Szabadidős és pihenési lehetőségek javítása R10 Települések ökológiailag értékes részeinek megőrzése és kialakítása A3 A tipikus falukép és a R11 Kultúrtörténeti építmények szociális és kulturális adott- és objektumok megtartása ságok fenntartása R12 Közösségi élet, rendezvények támogatása R13 Természetes területek megőrzése A4 Stabil termelési feltételek R14 Mezőgazdasági üzemek és szaktanácsadás biztosítása a kialakítása mezőgazdasági üzemek részére R15 Üzemi épületek javítása R16 Magasabbrendű tanácsadás bevezetése és népszerűsítése A5 Ésszerűen használható, jó R17 az ingatlanfelaprózódás és állandó termést biztosító csökkentése ingatlan kialakítása és fenn- R18 A helyi közlekedés tartása helyzetének javítása R19 Optimálisan művelhető földrészletek kialakítása R20 A nyári árvizek károkozás nélküli elvezetése R21 A talaj potenciális használati sajátságának kihasználása R22 A vízerózió hatékony semlegesítése R23 A szélerózió hatékony semlegesítése


5-11


R24 A közlekedés helyzetének javítása a mezőgazdasági beszerzések és eladások érdekében. R25 Beszerzési berendezések, illetve központok megteremtése és biztosítása R26 Piacteremtés a többlettermékek részére a területek extenzív kihasználása, vagy váltó-gazdaság által R27 Új művelési ágak és szolgáltatások feltárása a mezőgazdasági termelésben (pl. idegenforgalom, tájszokások) R28 Üzemi jövedelem-kombinációk lehetőségeinek feltárása A7 Környezetbarát földműve- R29 Szennyezés megakadályolés biztosítása zása és megelőzése a termelés szintjén R30 Mezőgazdasági területek termőhely-barát használatának megteremtése R31 Biogazdálkodás létrehozása a mezőgazdasági területeken belül R32 A természetbe és tájba való beavatkozás megakadályozása a mező- és erdőgazdasági intézkedések alapján F3 Tartósan haté- A8 Az ökológiai stabilitás R33 Változatos táj fenntartása, kony természetház- fenntartása, illetve helyre- helyreállítása tartás bebiztosítása állítása R34 Fajokban gazdag növényzet fenntartása, helyreállítása R35 Fajokban gazdag állatvilág fenntartása, helyreállítása A9 A természeti erőforrások R36 A földek szűrőképességének biztosítása és javítása fenntartása, helyreállítása (kockázatcsökkentés) R37 A folyóvizek teljesítőképességének fenntartása, helyreállítása (öntisztulás) R38 A talajvízkészlet biztosítása R39 A levegő tisztaságának fenntartása, helyreállítása A6 A mezőgazdaság felkészítése a piaci feltételekre és a rossz árképzés veszélyének elkerülésére


5-12


Főcél Alcél F4 Nem mezőgaz- A10 A helyi ipari tevékenység dasági tevékenység Fenntartása és támogatása és szolgáltatás gazdag kínálatának megteremtése és fenntartása A11 A helyi közműkínálat javítása és biztosítása A12 A fölérendelt munkahelyés közműközpontokhoz való kapcsolat javítása F5 Fölérendelt A13 A táj természetkímélő, funk-ciók teljesítése üdülésre és szabadidőés biztosítása kihasználásra való alkalmasságának javítása

A14 Magasabb szintű tervek Tagozódása

Részcél R40 Helyi munkahelyek megteremtése és megtartása R41 Helyi munkahelyek és javak megnövelése elsődleges beruházások által R42 Az idegenforgalom lehetőségének javítása R43 Egyéni és közszolgáltatások javítása (posta, bankok, szociális állomások) R44 Elérhetőség javítása egyéni közlekedési eszközök által R45 Elérhetőség javítása tömegközlekedési eszközök által R46 Változatos táj megteremtése és megtartása R47 Üdülésre alkalmas táj feltárása R48 Magasabbrendű üdülési központok megteremtése (vízfelületek stb.) R49 Távolsági közlekedési utak kapcsolódási lehetősége R50 Tengerpart-, árvíz- és lavinavédelmi létesítményekhez való kapcsolódási lehetőség R51 Távolabbi magasabbrendű létesítményekhez való csatlakozási lehetőség


5-13


Összehasonlítási Szempontok Törvényalkotás Adminisztráció Végrehajtás Piacszabályozás Külső hatások Időzavar Analóg adatállapot

Digitális adatállapot Tulajdonhoz kötődés Az egyedi érdekek Általános helyi szituáció A feltárás foka Területbevonás

5.2. számú melléklet Összehasonlítás MAGYARORSZÁG

NÉMETORSZÁG

Messzemenően hiányos Még létre kell hozni Még meg kell szervezni Eddig alacsony szintű Eddig jelentéktelen Igen erős Jó, mindig a célrendszer szerint kielégítő, mindenek előtt igény a változások folyamatos vezetésére Fejlesztési igény Eddig gyenge Feltehetőleg csökkentett mérvű Differenciált Alacsony A település részei

Megvan Megvan Megvan Magas szintű Jelentős Változó Jó, a célrendszerben lemérve, részben jelentkezik igény a kiegészítésre Fejlesztési szükséglet Erős Erős Egységes Magas Az egész település


5-14



5-15



5-16

6. ÁTFOGÓ FÖLDBIRTOKRENDEZÉS HOLLANDIÁBAN

NÉMETORSZÁGBAN

ÉS

Tartalom 6.1 6.2

A BIRTOKRENDEZÉS ELVEI ÉS FOLYAMATA ............................................................................... 6-1 A PARCELLÁK KIALAKÍTÁSÁRA VONATKOZÓ TERVEZÉS VÉGREHAJTÁSÁNAK LÉPÉSEI .............. 6-3 6.2.1 Blokkok elhelyezésének tervezése........................................................................................ 6-4 6.3 HASZNOSÍTHATÓ TAPASZTALATOK ........................................................................................... 6-5 6.4 ÖSSZEFOGLALÓ KÉRDÉSEK ....................................................................................................... 6-5 6.5 FONTOSABB FOGALMAK ............................................................................................................ 6-6 6.6. IRODALOMJEGYZÉK .................................................................................................................. 6-6

A főfejezet ismerteti a mindenre kiterjedő földbirtokrendezés több évtized alatt kialakított német és holland modelljét. Bemutatja a német és magyar megoldás kapcsolódását, cím szerint megnevezi a számítógéppel támogatott eljárás programrendszereit; áttekintést nyújt a holland fejlesztésről. 6.1 A birtokrendezés elvei és folyamata A TAMA 1 Projekt célkitűzéseinek bemutatásánál utaltunk arra, hogy megfogalmazásánál a német birtokrendezés szolgált alapul. Az 5.1. mellékletet szemlélve rátekintésre is megállapítható, hogy ott már néhány évtizede a táj komplex rendezésében gondolkodnak és munkálkodnak igen eredményesen. A földbirtokrendezések a Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK-ban, ma: Németország) jelentős fejlődésen mentek keresztül. Kezdve a klasszikus tagosítási munkákon a mai rendezésekig, amelyeket az NSZK-ban a vidéki területek rendezésének, a falu felújításának neveznek. Az új típusú rendezéssel nemcsak a gazdákat segítik, hanem a község többi lakosát is. E munka során összehangolják a körzeti terveket a földbirtokrendezésekkel. A Területi Tervező Hivatalok előnyben részesítik a központi közös községek tervezését (6-10 község 2-4 ezer ha területtel). A Földrendező Hivatal dolgozza ki az ún. „Földterületek felhasználásának generál tervét”, melyben rendezésre kerül a községek bel- és külterülete. A tervben biztosítják azt a területet, amely a mezőgazdasági termelést, az erdészetet, az építkezést, közlekedést, vízgazdálkodást, halászatot, természetvédelmet és egyéb célokat szolgálja. A tagosítandó területekhez ill. kijelölésükhöz kidolgozzák a földbirtokrendezés sajátos terveit, amely az alábbi részekből áll: ∗ a földek értékbecslése; ∗ az úthálózat és a lecsapoló árkok tervének kidolgozása; ∗ a mezőgazdasági utak és árkok kiépítése; ∗ a földterületek új kiosztása; ∗ alapmunkarészek átadása a földkataszter és telekkönyv részére. A Németországban nagy figyelmet fordítanak a mezőgazdasági utak kiépítésére. Ez a legjelentősebb építési feladat. A főutakat általában szilárd burkolatra tervezik, nagy részünk beton- vagy bitumenes burkolat. A szilárd burkolatú utak építését az állam


60 százalék támogatással segíti, a többit hosszúlejáratú hitellel fedezi. Ötféle műszaki paraméterű mezőgazdasági utat építenek. Mindegyiknél tájba illeszkedő, nem kátyúsodó, és vízáteresztő burkolat formákat alkalmaznak. (Szabó Gy. 1987). A földbirtokrendezési tevékenység nagyon magas fokú. A megvalósulás után a mezőgazdasági üzemek az alaptermelésüket mintegy egyharmaddal növelik és a költségeiket mintegy 25 százalékkal csökkentik. Az NSZK-ban 1961-ben alkották meg a területrendezési törvényt, amelyet 1976ban módosítottak. A gazdálkodási szempontokat meghaladva akkor már mindenre kiterjedő rendezésben gondolkodtak. A módosított törvény meghatározta a rendezési feladatok jogi kereteit (A német és a magyar viszonyok eltérő voltát szemlélteti az 5.2. melléklet). A számítógéppel támogatott földbirtokrendezés kezdete a 60-as évekre tehető. Ekkor kezdődött el a digitális technika, a tervezés folyamatát automatikus rajzoló berendezések segítették. Több közbenső állomáson át (DAVID, ORACLE, CONEF) jutottak el 1990-ben CARE(Computer Aided Reallotment) programrendszerig (A fejlesztést a Müncheni Műszaki Egyetem Földrendezési Tanszékén végezték. Adaptált változatait Spanyolországban, Hollandiában ACPAR, ATOR-, továbbfejlesztett változatát TRANSFER néven ismerik és használják). A holland fejlesztés a Delfti Műszaki Egyetemen történt és F. Rosman nevéhez kötődik. A fejlesztők már támaszkodhattak a német pozitív és negatív tapasztalatokra. A hollandok a feladat megfogalmazásánál kiemelt jelentőséget tulajdonítottak: ∗a földhasznosítás kérdéskörének, ∗a tulajdonosi igények lehetőségek szerinti betartásának, ∗a hosszútávú komplex rendezési tervekhez való idomulásnak. A TRANSFER programmal a csereterületek tervezése az eddigieknél gyorsabban és kisebb költséggel hajtható végre. Az intézményben az OTKA kutatás (Szabó Gy. és tsai, 1998) keretében és hozzákapcsolódó szakdolgozatokban (Kun L., Ősz F., 1999) vizsgáltuk a holland modellt, magyar viszonyainkhoz történő alakításának lehetőségét. A következőkben vázlatosan ismertetjük a tervezés alapját, a végrehajtás lépéseit, a használt programnyelvet, az előnyöket és hátrányokat, valamint a felhasználhatósági javaslatot. A tervezés alapjául szolgáló holland igazgatási és nyilvántartási rendszer felépítése a 6.1.1. sz. táblázatban tekinthető át.

©(2001).

6-2


6. Átfogó földbirtokrendezés Németországban és Hollandiában

6.1.1. sz. táblázat

6.2 A parcellák kialakítására vonatkozó tervezés végrehajtásának lépései 1. A tervezésbe vont területeket a program – a földhasználók (tulajdonosok) igényeinek megfelelően – ún. „blokkokra” osztja. Egy-egy ilyen blokk mintegy 100 ha-os területet foglal magába, amelyet utak vagy természetes vízfolyások határolhatnak. A cél az, hogy „homogén minőségű” területek álljanak rendelkezésre a parcellák cseréjéhez. 2. Az igények figyelembe vételével több variációt dolgoznak ki a földterületek cseréjére. 3. Kiszámolják a blokkba elhelyezni kívánt területek nagyságát, és értékét is meghatározzák. 4. Az adatokat olyan formába alakítják át, hogy azok a térinformatikai adatbázisba való betöltésre alkalmasak legyenek. 5. A program a csere (megállapodás) utáni felosztás technikai kivitelezésének támogatására is alkalmas. 6. Az újraosztási folyamat végén a költségeket felosztják a tulajdonosok között.

©(2001).


6-3


6.2.1. sz. táblázat

6.2.1 Blokkok elhelyezésének tervezése A tervezésnél figyelembe veszik, hogy az elhelyezés során az igényhez képest minél kisebb legyen az eltérés (lehetőleg 0 %, de maximum ± 5 % a megengedett). Az osztást numerikusan vagy grafikusan is végre lehet hajtani. Így a végleges terv sokkal könnyebben elkészíthető. A program Microsoft Windows alapon futtatható, PASCAL programnyelven íródott. Az adatokat DAT fájlokban, ASCII formátumban tárolják. Így sok olyan rendszerből konvertálhatók az adatok, amelyek ezzel a formátummal kommunikálnak. Nagyon jól helyettesíti a manuális számításokat, így a tervezőnek sokkal egyszerűbb dolga van, hiszen egyetlen mozdulattal áthelyezhet igényelt területeket egyik blokkból a másikba. Ezzel sok időt takaríthatunk meg és csökkenthetjük a hibalehetőségek számát is. A szoftver vizsgálatának eredménye az alábbi felsorolásban foglalhatók össze: Előnyök: • • • • •

A program felépítése megfelel a feladatban megfogalmazott feltételeknek; a szoftvert jól lehet alkalmazni a föld- és területrendezések (főleg a hosszú távú rendezések) során, mert figyelembe veszi a tervezésnél azt is, hogy a tulajdonosok, ill. használók az általuk igényelt földeket hogyan szeretnék hasznosítani; a tervezés feltételei (pl. igények) könnyen megváltoztathatók, figyelembe vehetők; többféle terv-variánst készíthetünk; a Windows-os felület a kezelhetőséget megkönnyíti; ©(2001).

6-4


6. Átfogó földbirtokrendezés Németországban és Hollandiában

• • •

az eredmények könnyen megjeleníthetők (nyomtatás); a bemenő adatok rendkívül egyszerűen bevihetők (pl. leíró adatok); a szoftver programnyelve az egyszerűbbek közé tartozik.

A szoftver hátránya a következő:

• a program bizonyos részeit nem mindig lehet teljes egyértelműen értelmezni, a hazai viszonyokra alkalmazni, átültetni. 6.3 Hasznosítható tapasztalatok 1. A szoftvert hozzá lehet igazítani a magyar földmérés és ingatlan-nyilvántartás már meglévő digitális állományaihoz. Ez azt jelenti, hogy a bemenő adatokat ezekből az állományokból konvertálással nyerhetők. Így csupán az igények összegyűjtésére kellene figyelmet fordítani. 2. A bemeneti adatokat tekintve a szoftver alkalmazható esetlegesen egyes távérzékeléssel nyert adatok, valamint a fotogrammetriai úton készített orto-fotókból nyert adatok fogadására is. Természetesen az ilyen speciális feladatok végrehajtásához a szoftver jobb megismerése és új "modulok" (ill. funkciók) megírására is szükség van. 3. Nemcsak területi rendezést lehet végrehajtani, hanem a földhasználati viszonyok (művelési ágak) tekintetében is el lehet végezni tervezést, mivel a szoftver képes közöttük különbséget tenni (farmtípusok). Az ingatlan-nyilvántartás számítógépesítése során beindult TAKAROS programrendszer elsődleges célja az, hogy a nyilvántartásban szereplő adatokhoz gyors hozzáférést biztosítson. Az innen nyert adatok komoly adatbázist jelentenek a jövőbeni rendezési feladatok megoldásához, továbbá a változások átvezetése is egyszerűen megoldható az átdolgozás során nyert adatok konvertálásával. A CARE és a TRANSFER programrendszer eredményes alkalmazásának elengedhetetlen feltétele a gazdasági és jogi környezet biztosítása.

6.4 Összefoglaló kérdések 1. 2. 3. 4.

Milyen elvekre épül a német átfogó földbirtokrendezés? A rendezés német modelljét milyen programrendszer támogatja? Mutassa be a TRANSFER programrendszert. Értelmezze a fejezetben leírtakat a mai magyar viszonyokra.

©(2001).


6-5


6.5 Fontosabb fogalmak falufelújítás generálterv mezőgazdasági utak CARE TRANSFER Blokkok elhelyezkedési terv 6.6. Irodalomjegyzék 1.) Szabó Gy. (1987): Föld- és területrendezés II.; Kézirat; EFE FFFK Jegyzetsokszorosító Részleg, Szfvár. 2.) Von M. Donié, K. Heiland, és tsai (1981): Technik und Organisation in der Flurbereinigungsver Waltungen der Bundesänder; AVN, Heft 11/12, Karlsruhe. 3.) Berényi A. (1996): A bajor földbirtokrdendezés és tapasztalatainak hasznosíthatósága; Geod. És Kart. 1996/11. (21-24 oldal), Bp. 4.) HÉ. Stützer (1989): Computerstütze Bearbeitung der Bodenordnunk in der Flurbereinigung unter besonderer Berücksichtigung der Datenverwaltunk, Technische Universität, München. 5.) R.Hoisl (1992): Computerstütze Beabeitung der Bodenordnunkg in Verfahren der Ländlichen Entwicklung, Technische Universitä München. 6.) Mizseiné Myiri J. (1997): Térinformatikai fejlesztések a birtokrendezésben; Jubileumi előadás összefoglaló, SE FFFK, Szfvár. 7.) Szabó Gy. (1997): Földbirtok-politika és területrendezés; OLLO távoktatási jegyzet; SE FFFK, Szfvár. 8.) Szabó Gy. és tsai (1998): Birtokrendezés az ezredforduló küszöbén. Szakmai részjelentés (Modellvizsgálat és kidolgozás, OTKA ny. sz.: T 024160) Szfvár.

©(2001).

6-6


1. FÖLDBIRTOK-POLITIKA

Recommend Documents