Szakmai programok, események kalendáriuma 2009

MAGYAR LELKI ELSŐSEGÉLY TELEFONSZOLGÁLATOK SZÖVETSÉGE 5600 Békéscsaba, Wlassits sétány 4. Tel.: 66/447-334 www.sos505.hu E-mail: [email protected] [email protected]

Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége LESZ Szakmai programok, események kalendáriuma 2009.

2 LESZ 2009. évi szakmai kalendáriuma

Tartalom: Magunkról Bevezető 1. Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége XXII. Országos Találkozója és Konferenciája 2. LESZ Központi képzések, konferenciák 3. LESZ Szolgálatvezetői találkozók 4. LESZ Régiótalálkozók 5. Telefonos napi események 6. Külkapcsolataink 7. Egyéb konferenciákon részvételünk 8. Tagszolgálatok önálló szakmai programjai (Szolgálataink életéből)


Magunkról

Mindannyiunk

életében akadnak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senkivel nem tudjuk megosztani terheinket, pedig éppen akkor lenne a legnagyobb szükségünk rá. A reménytelenségnek és a magánynak ez az érzése bármelyikünket elérheti. "A lelki elsősegély telefonszolgálat minden ember számára meg akarja adni a lehetőséget arra, hogy baj, kétségbeesés, vagy öngyilkossági veszély esetén - a szabadságjogok tiszteletben tartásával – azonnal felvehesse a kapcsolatot egy másik emberrel, aki barátként kész és képes a hívót meghallgatni és vele segítő beszélgetést folytatni. A telefonos lelkisegély szolgálat által nyújtott segítség az életre való bátorításra és a krízishelyzetekkel való megbirkózás képességének fejlesztésére irányul." (IFOTES, Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Nemzetközi Szövetsége)

Magyarországon 1970 óta működnek telefonos lelkisegély szolgálatok, amelyek a fenti célok, elvárások teljesítésére szerveződtek. Jelenleg 22 szolgálat, köztük 6 éjjel-nappal várja a hívásokat. Az eltelt idő bebizonyította szükségességüket, számos esetben nyújtottak segítséget a hívóknak, a számukra megoldhatatlannak vélt probléma, konfliktus, élethelyzet rendezésében. A mai változó világban, ahol eddig ismeretlen fogalmak: létbizonytalanság, munkanélküliség, anyagi és egzisztenciális gondok kerültek előtérbe; felszínessé váltak az emberi kapcsolatok, az úgynevezett kommunikációs társadalom az egyén kapcsolatainak elvesztésével jár. Szükség van tehát egy emberi hangra, aki meghallgat, segít a kritikus helyzetekben. A névtelenség feloldja az "ilyesmiről nem beszélünk" tabuját. Ezzel tud a telefonszolgálat segíteni. „A találkozás egy másik emberrel - találkozás önmagaddal.”

1950-ben Chad Varah anglikán lelkész Londonban az öngyilkosság megelőzése céljából elindította az első lelki elsősegély telefonszolgálatot, s ebből nőtt ki a Szamaritánus (The Samaritans) mozgalom, olyan segítségnyújtás a remény-vesztetteknek, amely önkéntes, laikus munkatársak tevékenységén alapul. Az öngyilkosság a legmarkánsabb, drámai figyelmeztetés az életfeltételek, emberi kapcsolatok, együttélési kultúra fogyatékosságaira: a tűrőképesség csökkenésére, az egészséges személyiség-struktúra sorvadására, a pozitív célképzetek devalválódására. A nemzetközi normák alapján működő lelki elsősegély telefonszolgálatok célja - az öngyilkosság-megelőzés, a krízisintervenció és a mentálhigiénés prevenció, így alapvetően mentálhigiénés prevenciós feladatokat látnak el, átvállalva sokszor az egészségügyi ellátás betegségmegelőző szerepét is. Arra törekednek, hogy a krízisben lévő, problémákkal küszködő emberek azonnal elérhessék vonalaikat. A szolgálatok hívása ingyenes, s a hívó anonim maradhat.


Névtelen, de nem személytelen segítségükkel évente országosan több tízezer hívó él, a legkülönbözőbb életnehézségek szorításában. Szervezeteiket maguk tartják fenn, a krízisintervenciós munkára képzett önkéntesek stábokban dolgoznak, s a szolgálatok sok helyen bázisai más mentálhigiénés, prevenciós kezdeményezéseknek is. Buda Béla 1975-ben, egyik tanulmányában azt írta, hogy a telefonszolgálatok a „szakma lelkiismereti őrpontjaivá” válnak, mert a társadalom, társas kapcsolataink bajainak olyan teljes keresztmetszetével, a közösség és az egyén szenvedéseinek olyan bugyraival találkoznak, amivel máshol nem szembesülhetünk, s amit fel kell, hogy mutassanak. Meg kell, mutassák ezt a tükröt, és cselekvésre kell, serkentsék azokat, akik tehetnek. Bagdy Emőke szerint a telefonszolgálattal való beszélgetés komplettebb, másabb, mint a szomszéddal, ismerőssel, baráttal való eszmecsere. Tartalmában, formájában és szakmaiságában is teljesebb, összetettebb folyamat, hiszen a hívó és az ügyelő között kialakult sajátos kapcsolati mező bizalmi légköre elősegíti az értékítélet-mentes problémamegoldást. A telefonszolgálatokat országos szövetségbe tömörítő Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) 1986-ban alakult, eleinte a szakma és a szakmaiság elterjesztését tűzte ki célul, így a programjában az IFOTES alapelvei domináltak. A LESZ-nek a feladata volt olyan modell kialakítása, ami szakmailag és a finanszírozás szempontjából is vállalható.

A telefonhívásokat fogadó önkénteseink munkáját szakemberek vezetik. Az önként jelentkezőkből válogatva, intenzív képzésen és tréningeken (személyiségfejlesztő, önismereti, kommunikációs stb.), majd telefonos helyzetgyakorlatokon, hospitáláson esnek át a leendő telefonos ügyelőink. A kiképzés után is folyamatosan képezzük a munkatársainkat: minden stábnál havi rendszerességgel részt vesznek szupervízión, esetmegbeszélésen, egyéb tréningeken és továbbképzéseken. A szövetség konferenciák, régiótalálkozók, központi képzések szervezésével, támogatásával járul hozzá ahhoz, hogy minél felkészültebb ügyelők fogadják a hívásokat az ország minden telefonszolgálatánál. Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége

www.sos505.hu


Bevezető A LESZ

2009-ben szakmai eseményekben bővelkedett. Szövetségünk tagszolgálatainkkal karöltve egész évben sokféle programot szervezett és bonyolított le, szakembereink meghívásokra konferenciákon, workshopokon számoltak be munkánkról. Alábbiakban a legfontosabb programjainkról nyújtunk összegzést.

Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége XXII. Országos Találkozója és Konferenciája 22. alkalommal rendeztük meg a lelki elsősegély telefonszolgálatok országos találkozóját és konferenciáját Egerben, 2009. augusztus 28-30-a között. Hagyomány, hogy a konferencia egy számunkra fontos vagy érdekes kérdést jár körbe. A plenáris ülés előadói és a workshopok, kiscsoportok különböző oldalról világítanak meg egy-egy témát. Ebben az évben „Titkok nyomában” címmel került megrendezésre a találkozó, s igyekeztünk minden olyan kérdéssel foglalkozni, ami a telefonos munkát végzőknek segítséget nyújthat. A konferencián több mint 200 fő vett részt, túlnyomó részben a telefonszolgálatok önkéntes ügyelői (22 tagszolgálattól), de voltak rokonszakmákból is meghívottak, illetve külföldi vendégeink is. Visszajelzések alapján mondhatjuk, sikeres volt a rendezvény. A konferencia előadói között olyan kiemelkedő szakembereket hallhattunk, mint Dr. Cserhalmi Magda, Dr. Moretti Magdolna és Dr. Varga Gábor.

LESZ Központi képzések, konferenciák Szintén hagyomány, hogy a telefonszolgálatoknál tevékenykedő önkéntes ügyelőknek központi képzéseket szervezünk. A szolgálatoktól 2-3 fő jelentkezhet ezekre a képzésekre, amelyeket Budapesten és régiónként szervezünk. 2009. március 9-én, Budapesten tartotta szövetségünk a soron következő központi továbbképzését, „Megérteni a nem érdemit” címmel, s azokról a hívásokról volt szó, amelyekből nem alakulnak ki segítőbeszélgetések. A pécsi S.O.S. Élet Telefonszolgálat és a LESZ közös szervezésében március 20-án tartottunk egy konferenciát, „Telefonos segítségnyújtás” címmel.


LESZ Szolgálatvezetői Találkozók (SZVT) A szolgálatvezetői találkozókat negyedévenként szoktuk megrendezni különböző aktuális témakörök megvitatására. Ebben az évben már a 26. találkozónk volt Budapesten decemberben, előtte júniusban Szolnokon és márciusban szintén Budapesten tartottuk a megbeszéléseinket. Témák: kódrendszer egységesítése, közös zöldszám tapasztalatai, az egységes arculat, esetmegbeszélések vezetésének speciális technikai elemei és stábkarbantartás.

LESZ Régiótalálkozók A régiótalálkozóknak már évtizedes hagyománya van: egy-egy tagszolgálat a régiójában lévő szolgálatokat hívja meg egy egy-két napos szakmai napra, ahol előadások és kiscsoportos foglalkozások mellett nyílik lehetőség a személyesebb kapcsolattartásra, aktuális kérdések megbeszélésére. Ebben az évben két ilyen rendezvényünk volt (Szeged és Győr). Az önkéntes ügyelők kiképzésének tapasztalatait vitattuk meg, ill. azoknak a minimumfeltételeknek az összeállítását végeztük el, amelyek nélkül nem engedhetjük a laikusainkat segítő munkát végezni. A szövetség közel negyedszázados fennállása óta elmondhatjuk, hogy minden évtizedben előkerült ez a fontos téma, s szakmailag is indokolt időnként „leporolni”, áttekinteni a kiképzés feladatait, célját, hatékonyságát stb.

Telefonos napi események Az IFOTES 1997-ben, hagyományteremtő szándékkal kezdeményezte a Telefonos Nap megrendezését a Távközlési Világnaphoz közel eső időpontban, amit hazánkban is követünk. Az alapgondolat az volt, hogy a fejlődő, globalizálódó világunkban a kommunikáció egyre nagyobb teret nyer, mégis az emberi kapcsolatokban egyre inkább a kiüresedés, az elmagányosodás, a tolerancia hiánya tapasztalható. A Telefonos nap alkalmából a tagszolgálatok városaikban tartanak különböző rendezvényeket, „megmozdulásokat”. Például ma már hagyományosan Pápán és Szolnokon rajzversenyt hirdettek iskolásoknak és a helyi civil majálishoz kapcsolódóan különböző programokban vettek részt. A Telefonos nap központi eseménye a Magyar Mentálhigiénés Szövetség szervezésében, a LESZ Szakmai fóruma 2009. május 15-én volt a HÁLÓ Egyesület székhelyén (Budapest, Ferenciek tere). A rendezvény nyitóelőadását prof. Dr. Buda Béla tartotta, a fórum további részében kerekasztal beszélgetésen vettek részt a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének vezetői, mentálhigiénés és kommunikációs szakemberek.


Külkapcsolataink, külföldi szakmai utak Idén egy szakmai utunk volt, Lengyelországban, az Olsztyn-i szolgálat megalakulásának 35. évfordulójára rendezett konferenciára kaptunk meghívást. A nemzetközi szervezetünk, az IFOTES novemberben tartotta Velencében a soros bizottsági ülését, amelyen a nemzetközi bizottság magyar tagja is részt vett, hazánkat képviselve; fontos információkhoz jutottunk általa.

Egyéb konferenciákon részvételünk A Magyar Pszichiátriai Társaság debreceni XV. Vándorgyűlésén, január 29-én önálló szekcióban mutatkozhattunk be. Az Áldozatvédelmi Világnapon, február 20-án, az Igazságügyi Hivatal meghívására a Miniszterelnöki Hivatalban tartottunk előadást a LESZ szolgálatainak munkájáról. Budapesten, május 8-9-én rendezték meg a PSZICHOTERÁPIA szakfolyóirat ötödik konferenciáját. A szövetségünk - immár hagyományosan - a konferencián egy műhelymunkára kapott lehetőséget. Berekfürdőn tartotta 2009. októberében a Református Misszió Központ a III. missziói és diakóniai konferenciáját, aminek a műhelynapján mutattuk be a telefonos lelkigondozást. Budapesten, december 3-án a Magyar Pszichiátriai Társaság Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai Szekciója és az Ébredések Alapítvány tartotta a VIII. Közösségi Pszichiátriai és Addiktológiai konferenciát, STIGMA, KÖZÖSSÉG, TÁRSADALOM címmel (Budapest, TIT Stúdió), ahol szintén egy szekcióban mutatkozott be a szövetségünk.

Tagszolgálatok önálló szakmai programjai (Szolgálataink életéből) Tagszolgálatainknak önálló szakmai programjai is vannak, amelyek a Telefonos Nap és a régiótalálkozók mellett főként a szervezeten belüli továbbképzéseket fedi, de sokszor a városukban meglévő egészségügyi-, szociális- és civilkapcsolatokra építve külső érdeklődőknek is szerveznek konferenciákat, kerekasztal-beszélgetéseket, képzéseket, szakmai napokat és egyéb tréningeket. A szolgálatoknál rendszeresek a továbbképzések, tréningek. Most két olyan írást válogattunk ide, amelyek nem képzési beszámolók, hanem a szolgálatok életével foglalkoznak

"Csak, ha átadjuk magunkat, akkor gyógyítunk, csak, ha meghallgatunk, akkor vígasztalunk…" /Assisi Szent Ferenc /


1. Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége XXII. Országos Találkozója és Konferenciája


A 20 éves jubileumát ünneplő Egri Telefonszolgálat rendezésében (Eger, Wigner Jenő Műszaki Informatikai Középiskola és Kollégiumban és a Megyeházán)

2009. augusztus 28-30.

Titkok nyomában PROGRAM: PÉNTEK 14.00-től 15.00 – 17.00

érkezés, regisztráció, szállás elfoglalása, kiscsoportra jelentkezés városnézés (fakultatív)

17.00 – 18.30

bemutatkozások

19.00 – 23.00

Szépasszonyvölgyben vacsora

SZOMBAT 8.00 – 9.00

reggeli

9.30 – 10.30

Megyeházán köszöntők Szakmai előadások dr. Varga Gábor dr. Moretti Magdolna

10.30 – 11.00 11.00 – 11.30 Szünet 11.45 - 13.00

dr. Cserhalmi Magda

13.30 – 14.45

ebéd

15.00 – 18.00 19.00 – 20.00

kiscsoportok (workshop) Állófogadás

20.00 – 21.30 21.30–tól

kulturális műsor retro-disco

VASÁRNAP 8.00 – 9.00

reggeli

9.00 – 10.30 10.45 – 12.00

kiscsoportok zárása záró nagycsoport

12.30–tól

ebéd, utána hazautazás


A szövetségünk konferenciájáról Jöttünk, láttunk, visszamennénk!

Jean Reno filmje, azt hiszem, mindenki ismeri. A film egy időutazás története. Amikor próbálgattam összerakni magamban az egri élményeimet, kicsit rendszerezni a tapasztalataimat, a tanultakat, az új ismereteket, a legerősebb vonás az az érzésem volt, hogy az Egerben töltött hétvégén mintha visszautaztam volna az időben. Ezt adta a város hangulata, a titok témája, ami a múltból terheli a jelent… Jöttünk! Veszprémből 18-án, és mint egy középkori vándorkaraván több autóval keltünk át zord autóutakon. A szerencse és persze néhány GPS navigátor is utunkat segítette. Hosszú - és megjegyezem, szemtelenül forró - autóút után megérkeztünk a vándor elégedett, „na, végre itt vagyunk!” érzésével. Jöttünk, a titkainkkal, és azzal a szilárd elhatározással, hogy a majom díjat az idén mi visszük el. A konferenciát megelőző hetekben Zsuzsa ügyelőtársunk közvélemény kutatást végzett köztünk a titokról. Mi a titok? - tett ki egy papírlapot. Mindannyian ráírtuk, hogy szerintünk mi a titok szó tartalma, vagy mi az, amiről úgy véljük, fontos, és hozzátartozik a titok természetéhez. Ebből született meg a bemutatkozó titok darabunk a majom díj estéjére. Próbáltunk előtte, összeolvastunk, és szöveget tanultunk, és reménykedtünk: „Hátha!”(de hiába volt, nem baj Eger, majd jövőre!) A mi titkainkat így vittük el Egerbe. Jöttünk, hogy találkozhassunk újra veletek, hogy a szívünk megtelhessen a titkok titkával: a titkok viselésének tudásával. Jöttünk, hogy láthassunk egy csodálatos várost. Láttunk, példás összefogást, és munkafegyelmet, amellyel Eger szolgálata alig több, mint 10 fővel megszervezte a nagy létszámú konferenciát. Biztosan nagyon elfáradtatok, köszönjük a munkátokat! Láttunk, előadásokat, filmeket, szórakoztató műsorokat. Táncoltunk a retro discoban, aludtunk a kollégiumban, megismerkedtünk a biztonsági őrrel, és a titkainkon keresztül kicsit magunkkal is! Visszamennénk a borok izéért, az egri éjszakai sétákért, a történelem leheletéért, a Szép Asszony völgy hűvös illatáért, Máté Péter - „Kinek mondjam el a bánatom?” című daláért. Visszamennék a minaretért, mert jó pár óra sétás keresgélés során sem sikerült a tövében állnom. Visszamennénk az épületek colosszus méretéért, a templomok harang szaváért. Visszamennék a retro - „vissza a saját életünkbe” - hangulatáért, mert sajnos ott nem táncoltam. És elsősorban visszamennénk azért a barátságért, amit tőletek kaptunk egri szolgálattevők, egri nők! Köszönjük, hogy megosztottátok velünk Eger titkait! Boldog születésnapot kívánunk!

A veszprémi szolgálat nevében: TTT


Eger 2009 Országos Találkozó képekben



2. LESZ Központi képzések, konferenciák


Dr. Árkovits Amaryl Eszter: Provokatív hívások (A 2009. március 9-én, a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének budapesti továbbképzésén elhangzott előadásának anyaga.)

Az alábbiakban részleteket közlünk az elhangzott előadásból:

„Amikor meghallottam az előadás témáját, összerándult a gyomrom, hiszen ez a reagálás akkor is, amikor meghalljuk a telefonban a provokatív hívásokat. Mióta mobilról is elérhetőek vagyunk, megnőtt a provokatív hívások száma. A mobil telefonok elterjedése is kedvez a provokációs hívásoknak. Éjszakánként 8-10 ilyen hívásunk van.”

A provokáció az operátorban is hatást vált ki. Provokálja magát a szolgálatot is, nem csak az operátort, hiszen foglalja a vonalat, ami elveszi a lehetőséget az érdemi hívások elől. Nagyon fontos, hogy visszaél a vonallal, az operátor figyelmével, személyiségével, érzelmével. Mit kezdjünk a dühvel? Az operátor dühével, a stábfrusztrációval, mindenképpen olyan érzéssel kell valamit kezdenünk, ami nem megszokott a stáb életében. Egyéni, és stáb szinten megjelenik a bűntudat is, a provokátorokkal kapcsolatban, a hívásszükséglet miatt. Ha a statisztikákat figyeljük, viszonylag nagy a hívásszám, de ha megnézzük, hogy mennyi az érdemi hívás, - szerencsére kívülállók ezt ritkán kérdezik meg, bévül állók pedig értik ennek a statisztikai adatnak a jelentőségét nem tudunk annyi érdemi hívással dicsekedni. Milyen típusai vannak a provokatív hívásoknak? Az első az, aki néma hívással indít, amiben az operátor próbálkozik, és a legjobb tudása szerint próbálja szóra bírni a vonal túloldalán ülőt. Ez az operátor használásának, és kihasználásának nagyon fájdalmas és nehezen tolerálható módja, mikor végre egy szóra bírt néma belekáromkodik a telefonba, vagy elküldi melegebb éghajlatra az operátort. Van továbbá, aki álhívással indít, vagy mindenképpen problémának tűnő hívással. A beszélgetés szempontjából talán ez a legnehezebb, hiszen ilyenkor képes az operátor perceket, vagy akár tizenvalahány perceket is beszélgetni olyan problémákról, melyekről kiderül, hogy ez álprobléma volt. A hívások jellegzetessége, hogy többen hallgatják körülötte a hívást. Itt talán a leleplezéshez, a felismeréshez, a helyzet kezeléséhez az kell, hogy a hívás hitelességét vagy hiteltelenségét megvizsgáljuk. Amit ilyen esetekben leginkább a tartalmi és érzelmi információk összevetésével tudunk elvégezni. Vannak még azok a provokátorok, akik rögtön agresszióval indítanak: felveszi az ügyeletes a telefont, és beleüvöltenek, vagy mindenképpen valamiféle indulatot kap az ügyeletes a nyakába.


Az is kérdés, hogy mikor hívnak a provokátorok. Mivel mi egy 12 órás szolgálat vagyunk, ezért általában minket a szolgálati idő elején, vagy 11óra és éjfél körül, attól függően, hogy melyik kollégiumban mikor kell menni lefeküdni, de még a reggeli órákban is szoktak hívni. Mostanában vannak ilyen sajátságos ébresztgetős provokátoraink, akik éjszaka indulnak be, és félóránként ránk csörgetnek. A mobil mindenképpen meghatározza a provokátorok hívásait. Régebben nagyon érdekes szociometrikus térképet lehetett kirajzolni arról, hogy a környékbéli iskolások a nyári szünetet merre töltik, és hogyan mozognak a falvakban. Merthogy iskolaidőben általában ezek a kollégiumi csapatok voltak, akik így együtt telefonáltak, aztán a kollégiumi csapatok szétrajzottak a nyári szünetre, és a nyári szünetben a különböző falvakban újabb kis klubok szerveződtek. Mindenki előadta, hogy milyen jó mókát tud. Egészen pontosan tudtuk, hogy merre járnak ezek a fiatalok nyaranta. De ezek a falusi telefonfülkés hívások megszűntek, és a kihangosítós mobil telefonok vették át a szerepüket. Talán onnan lehet ezeket a csoportos hívásokat legkönnyebben felismerni, hogy egy-egy csapatnak a hívásai egy-egy téma köré csoportosulnak attól függően, hogy lányokról, vagy fiúkról van-e szó. Az operátoroknak kimerítő és feszültséggel teli a provokátorokkal való beszélgetés, az ügyeletes insufficietia érzését erősen befolyásolja. A bourn-out veszélye is nagy, ill. a kilépés veszélye, ami egy idő múlva összefügg, összecseng. Ami a legnehezebb, a valódi, vagy érdemi hívások, és nem érdemi hívások arányából, keveredéséből adódó probléma, amikor egy provokáció sorozatba becsúszik egy érdemi hívás. Amikor is az ember abban a bizonyos lelki állapotban veszi fel a telefont, és készül valamire, és nem az a készülés, hogy én most segíteni fogok, hanem, hogy hogyan védem meg magam egy adott helyzetben. És akkor jön egy érdemi hívás, amivel mi történik? Vagy sikerül úgy beleszólni az ügyeletesnek, még a forma mondatot is úgy mondani, hogy abban a pillanatban leteszi a hívó, mert érzi azt az elutasítást a szavak mögött, amivel nem lehet mit kezdeni, vagy próbálkozik a hívó, aki érdemi telefonhívást kezdeményez. Ha az első perceket túléljük, akkor talán valahogyan lehet korrigálni, de az első percek mivel telnek? Hogy az operátor folyamatosan gyanakszik, és tesztel. Elvész a kapcsolat. A kapcsolat, amivel lehetne dolgozni, és nagyon sokszor utána egy 50 perces telefonhívásnak az utolsó kétharmada arról szól, hogy az operátor bűntudatosan próbálja korrigálni azt az indító attitűdöt, amivel az elején, kis híján megszakította a hívást, a kapcsolatot. Akkor is nehéz dolgunk van, amikor az érdemi hívásnak a tematikája nagyon hasonlít a provokátorok tematikájára. Amikor sorra telefonálnak, mondjuk kamaszhívók azzal, hogy elhagyott a barátom, vagy terhes lettem… Akkor egy érdemi kamaszhívó, akit tényleg elhagyott a barátja, vagy tényleg terhes lett, vagy tényleg konfliktusa van a szüleivel, hát bizony nagyon nehéz helyzetbe kerül. A provokátorok legnagyobb veszélye ebben rejlik, hogy az érdemi hívásokhoz való hozzáállást erősen megtépázzák, és sokszor szinte lehetetlenné teszik. Mit tehet a stáb, miről szólnak a provokátorok a stáb életében? Egy szabályozott kontrollra van szükség, és egy egységes stábkonszenzusra a provokátorokkal kapcsolatban. 8-10 évvel ezelőtt a stábban volt egy feszültségteli időszak, ami nem a provokátorokkal szemben jelent meg, hanem a stábbal szemben. A stáb felállása akkor úgy nézett ki, hogy nagyrészt szociális munkások, és nagyrészt „pszichók”


(pszichológusok, pszichiáterek) dolgoztak benne. Ennek megvan a maga jó része is, és van egy nagyon sajátságos konfliktus lehetőség is benne, hogy hogyan segítsünk embereken vagy, hogy mit csináljunk, és miben segítsünk. Akkor a pszichók erőteljesebben kiálltak amellett, hogy a provokátorokat kordában kell tartani. A szociális munkások pedig inkább azt hangsúlyozták, hogy nézzük meg a provokációk mögött rejlő vágyakat, vagy igényeket, és ebből egy olyan probléma adódott, hogy sikerült az ügyeletekben a stábkonszenzust felülírni. Nagyon nehéz volt, de ez egy tanulási folyamat eredménye, ami azt vonta maga után, hogy mára sikerült azt a stábbal megértetni, hogy a stábkonszenzus, az stábkonszenzus. Akár egyetértek vele személy szerint, akár nem. Mivel egy szervezetet képviselek a telefon mellett. Ilyen szempontból a provokátorok hasznosak voltak a stábunk életében, mert ezt a fajta attitűdöt sikerült elsajátítanunk. Itt jön elő a másik kérdés, hogy a szabályozott kontrollra az éjszakai ügyelet szintjén, és a stáb szintjén is ugyanúgy, és egységesen szükség van. Mert mi van akkor, hogyha valaki nem tartja be ezt a stáb megállapodást? A stábunk véleménye szerint a provokátorokkal nem beszélgetünk. Ha észleljük, hogy egy hívás provokáció, és átfordíthatatlan érdemi hívásba, akkor jelezzük a hívó felé azt, hogy ha majd problémája lesz, akkor itt vagyunk a vonal végén, de az itt és mostban nem fogunk vele beszélgetni. Nem kötelességünk hallgatni az ócsárolásukat, sértéseiket, vagy egyebeket. Ez az érzelmi teherbíró képességet egy erősen próbára tevő jelenség. Nem csak a stábé, mert hogyha éppen, akkor a stábbal - mikor a provokátorok elszaporodnak - valamiféle kritikus helyzet van, vagy amúgy is egy kicsit ingatagabb a stáb – minden stáb életében vannak krízisek – hogyha erre jön egy provokátorokkal terhelt időszak, akkor mindenképp könnyebb ezt a provokátorokra fogni. Aztán az egységesség nem csak stáb szinten fontos, hanem olyan szempontból is, ha egy-egy ügyeletes a stábkonszenzust ezzel kapcsolatban megsérti, és aktuálisan beszélget egy provokátorral. Akkor az olyan, mintha egy lavinát indítana el. A tehetetlenség érzésen túl, az agresszió a provokációban az egyik legfontosabb jelenség. Hol jelenik meg az agresszió? Leginkább mindenhol. Megjelenik a provokátorokban, azzal, ahogy használ minket, ahogy kihasznál minket, ahogy alapvetően bántalmazva vagyunk ügyeletesként. Bántalmazva van a lelkünk, a figyelmünk, az eszünk, az érzelmeink, és borzasztó lefárasztó a provokátorokkal való beszélgetés. Az operátorok dühe, vagy indulata gyakran intenzívebb a hívás befejezését követően, mint a hívásban, mert hiszen mit csinálhat az operátor egy provokátorral szemben? Nem kell azt mondani, hogy nincs bennünk indulat, azt kell mondani, hogy van bennünk indulat, csak kezeljük, vagy próbáljuk meg kezelni. Mennyit jelezhet vissza az operátor a saját indulatából? Időnként megkérdezik, hogy „Akkor most dühös?”, „Most ideges?” és az olyan furán hangzik, hogy az ember a fogát összeszorítva azt mondja, hogy: „Nem, nem vagyok dühös...” Lehet visszajelezni, „Hogyne lennék dühös, mikor ötödszörre telefonál”. Mi az, amit az operátor visszajelezhet? Visszajelezheti-e a dühét verbálisan, nem úgy, hogy elkezdi sértegetni, de visszajelezheti–e érzelmileg a dühét vagy, hogy hogyan jelenik meg az ő frusztráltsága a telefonban. Az mindenképpen vállalt agresszió, ha az operátor azt mondja, hogy én akkor most leteszem a telefont. Ebben a mozdulatban, vagy ebben a döntésben nagyon sok agresszió rejlik, és időnként meg is jelenik. Ha már csak a mozdulatra gondolunk, hogy hogyan teszi le az ember a telefonkagylót egy érdemi hívás után, és hogyan sikerül néha leejtenie, vagy odacsapnia, mikor egy provokátortól végre három percre megszabadul.


Hogyan jelenik meg az agresszió stábszinten? Megjelenik a tehetetlenségben, és a kiszolgáltatottság érzésben, de megjelenik a stábdinamikában is. Aztán megjelenik az operátorok között is. Olyan kérdéseket feszeget egy provokátor csapat, vagy egy provokátorokkal terhelt időszak, hogy egyáltalán mire való a telefonszolgálat, vagy miért is ülünk mi itt, vagy mit csinálunk így az éjszakában. Fontos még, hogy nagyon sokszor a hívó agressziója az operátorban úgy is megjelenik, mint egy projektív identifikáció, tehát azzal az indulattal, amivel a hívó telefonál, az operátorban megjelenik a saját indulata a saját tehetetlenség érzéséből, vagy megjelenik benne a hívó indulata is, és mint egy átmeneti időre, legalább a hívás idejére tartalmazza a hívónak a feszültségét. De ez nem lehet a célja a provokátorok kezelésének, hogy egy ilyen időszakos edényként valamit én átvegyek az ő tehetetlenségéből, vagy indulatából. Veszélye tehát sok szinten van a provokátoroknak. Az egyik, hogy szétzilálja a stábot. Aztán ez a szolgálat szempontjából megosztja az operátorokat, és tematikája, és a hívásszaporaság miatt pedig az érdemi hívásoknak az elvesztését okozhatja. Sokszor az operátor mondatainak nem a tartalma a lényeg a provokátor számára, hanem azaz érzelmi atmoszféra, vagy egyáltalán a gesztus, vagy egyáltalán a reakció, amit ki tudnak váltani az operátorokból. Többek között ezért kell csínján bánni a viszont dühével, mert sokszor ez a cél, jól felhúzni a másikat, mondjuk a kamaszoknál jól felhúzni egy felnőttet. Kipróbálni a határaimat, megnézni azt, hogy meddig mehetek el, vagy meddig nem. És mindezt hogy? Anonimitás mögé bújva, bármit megpróbálhatok, bárhogyan. A kamaszok között előfordul olyan, aki balhézik a többiekkel, aztán suttyomban egy hét múlva, vagy két hét múlva telefonál - ő nekik küldjünk egy olyan üzenetet, hogy ez a szolgálat szívesen fogadja az ő hívásait, akkor, amikor nem a bandázás, és nem a balhé kedvéért telefonálnak. Az, hogy mi tehetünk róla…, talán nem tehetünk róla, bár időnként tehetünk róla, ha a provokátorok elszaporodnak. A provokátorokkal szemben az egyetlen megoldás az, ha leülünk, és beszélünk róluk. Ismert legyen a tematikájuk minden operátor előtt. Sokszor a hívó agressziója az operátorban úgy is megjelenik, mint egy projektív ventilláció biztosítása. Nem szabad elvárnunk az ügyeletesektől, hogy angyali mosollyal tűrjék a saját kihasználásukat. A realitás az, hogy ez sok indulatot, sok dühöt vált ki, de nem a hívók felé kell visszanyomni, hanem erre valók a stábülések, erre valók a megbeszélések, és erre való az embernek az ügyeletes társa. És lehet, hogy csak arról beszél az ügyeletes, hogy mennyire tehetetlen, de magának ennek a ventillációs lehetősége is bír annyi erővel, hogy legalább egy kicsit szusszanni lehessen. Az ember ismerje föl azt, hogy azt nem tudja befolyásolni, hogy felveszi egy provokátor a telefont. Azt tudja befolyásolni, hogy mit beszél vele, hogy mikor fog megszakadni a hívás, tehát, így a saját kompetencia határainkon belül maradva megpróbáljuk maximális hitelességgel és a helyzet magaslatán kezelni ezt a nagyon nehéz helyzetet.

TELEFONOS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS A PÉCSI MODELL A pécsi S.O.S. ÉLET Telefonszolgálat és a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége közös, regionális konferenciája 2009. március 20. péntek PTE BTK Kari Tanácsterem, Pécs Ifjúság útja 6.

9.00-10.00: Regisztráció 10.00: Köszöntő - Stark András a pécsi S.O.S. ÉLET Telefonszolgálat vezetője Plenáris előadások: 10.15-10.45: Kézdi Balázs: Diszkurzív szuicidológia 10.45-11.15: Árkovits Amaryl: Krízisekből tanulva – a Telefonszolgálat ma 11.15-11.45: Stark András: Tagfelvétel és kiképzés 11.45-12.00: Workshopvezetők bemutatkozása 12.00-13.00: Ebédszünet Workshopok: 13.00-15.00: Nyitott workshopok: 1. Stark András: Szuicidium a filmművészetben 2. B. Erdős Márta: A változáshoz való /v/iszony Zártkörű workshopok a telefonszolgálatok operátorai számára: 1. A krónikus hívó: Lux Károly – Meiszter Erika 2. Cry for help a telefonban: Csürke József – Goldmann Tamás 3. Kamaszhívások: Németh Zsófia – Kárpáti Tamás 4. A telefonos kapcsolat: Laky Zsuzsa – Herke Móni 15.00-15.30: Kávészünet 15.30-15.45: Beszámoló a workshopokról 15.45-16.00: Zárszó

e-mail: [email protected] postacím: Árkovits Amaryl BMK Mentálhigiénés Intézet, Krízisambulancia 7624. Pécs, Nyár u. 8.


3. LESZ Szolgálatvezetői találkozók


Milyen is az egységes arculat? (Budapest, 2009. március 9.)

A 24. szolgálatvezetői találkozónk témája az egységes arculat megteremtése volt. Rénes László bevezetőjében elmondta, hogy az elnökség miért tartja fontosnak ezzel foglalkozni. Az anyagi helyzetünk soha sem volt olyan szinten, hogy nagyon látványos kampányokat tudjunk létrehozni a telefonszolgálatok és a telefonos munka propagálására. Az áttekintésben összegezve tulajdonképpen igazán tudatos szövetségi „propagandamunkáról” csak 1997 óta, a Telefonos Nap elindítása óta lehet beszélni. A Telefonos Napokra változó sikerrel, de azért mindig valamilyen reklámanyaggal tudtunk készülni. Ezt természetesen mindig attól függött, hogy mennyi forrást lehetett erre fordítani. Igazán nagy probléma, ha nincs miből, de ha van is keret reklámanyagokra, akkor sem tudunk mindenből annyifélét készíteni, ahány telefonszám van az országban. Ezért le kell mondanunk arról, hogy központilag készített szóróanyagokon mindig ott legyenek a telefonszámaink. A füzet és a leporelló kivitelezésű nyomdai anyagokon fel lehet tüntetni a szövetség összes telefonszolgálatát, és így a különböző telefonszámokat is, de a kisebb felületű szóróanyagokon, pl. hűtőmágnes, bevásárlókocsi érme, kártyanaptár, de akár pólóing, baseballsapka informatív felületén csak magát azt a felhívást tudjuk megjeleníteni, hogy bajban hívható a lelki elsősegély telefonszolgálat. De nem lehet ez másképpen a drágább „műfajokban” sem, egy 25-30 másodperces tévéhirdetésben sincs idő és felület megmutatni a telefonszámainkat, de az országút szélén egy óriásplakáton sem funkcionálna egy hosszú felsorolás, hogy melyik városban milyen számon vagyunk elérhetőek. A központi reklámanyagokban a figyelmet csak azzal tudjuk felhívni, ha tudatosan összhangba hozzuk ezeknek a tartalmát, külsődleges jegyeit (logó, színvilág stb.), s ezeknek a reklámtermékeknek történik meg helyben, minden szolgálatnál a saját telefonszámmal ellátott termékekkel való kiegészítése. És ne felejtsük el, hogy a drága reklámanyagok megjelentetése csak egyetlen formája annak, hogy a szolgáltatásunkat reklámozzuk, a reputációnkat erősítsük. Maga a PR meghatározása is sokkal árnyaltabb: „A public relations az a tudományterület, amely a hírnevet gondozza. A hírnév (reputation) – összetett fogalom (elfogadottság, elismertség, megbecsülés) – annak az eredménye, amit teszel, amit mondasz és amit mások mondanak rólad. A public relations tevékenység tervszerű és tartós erőfeszítés azért, hogy egy szervezet és környezete között a vélemény és a viselkedés befolyásolásával kölcsönös megértést, jóakaratot (goodwill) és támogatást építsen és tartson fenn. A PR a kommunikáció tudatos szervezése. Célja elérni az egyének, a szervezetek és környezetük közötti kölcsönös megértést és létrehozni a kölcsönös előnyökön alapuló kapcsolatokat, a kétirányú kommunikáció útján.”


Ha ezt a meghatározást vesszük alapul, akkor tudatosan igyekeznünk kell a saját helyi társadalmunkban minden olyan lehetőséget megragadni, amivel szélesíthetjük az ismertségünket, de a kapcsolatrendszerünket is bővíthetjük úgy, hogy ez segítség legyen a szolgálat megmutatkozásaiban. A jó és őszinte kapcsolatokra egyébként sok minden miatt szüksége van egy önkénteseket tömörítő civil szervezetnek. Jellemző, hogy az anonimitás miatt kicsit elzárkózunk a külvilágtól, de ez így nem jó. Meg kell találnunk a kapcsolódási pontokat. A szövetségnek a telefonos munka ismertségét minden szinten (szakmai, szakmapolitikai stb.) erősítenie kell, de a szolgáltatást igénybevevőket csak úgy tudjuk elérni, ha a szolgálatok helyi szinten, saját erőforrásaikra is hatékonyan építenek. Ahhoz viszont, hogy ez jól működjön szükség van arra, hogy bizonyos kérdésekben egységes állásponton legyünk. Ez az alkalom arra jó, hogy elinduljunk, gondoljuk végig a közös pontokat. Most egy lehetőség is adódott, két televíziós csatornán is kaptunk - megfizethető áron – lehetőséget egy reklámfilm sugárzására. A reklám elkészítéséhez nekünk kell megmondanunk, hogy miről kell szólnia, itt ez a megbeszélés ehhez az anyaghoz támpont, s a további közös munkához segítség.

Egységes arculathoz mire van szükség? Közös pontok: - Lelki Elsősegély Telefonszolgálat - Az ország minden pontján elérhető éjjel-nappal - „40 éves” a közszolgálat - „SOS” - Honlapon is elérhető: www.sos505.hu - Van segítség a bajban – keresse a lelki elsősegély telefonszolgálatokat - Kilátástalanság – reménytelenség – kétségbeesés - Egyedül van a problémáival, gondjaival - Bizalmasan beszélhet – névtelen maradhat. Ötletek: -

TV-s megjelenítés NET megjelenés (országos honlapok, helyi honlapok „linkcsere”) Helyi képújságok Rádió Óriásplakát TV sorozatokba beírás Búcsúlevél.hu-hoz elérhetőségünket beírni!

Költségnélküli formák: - Telefonkönyv - Honlapokkal „linkcsere” - Kisokos, Piros Katalógus, Aranyoldalak - Interjúk (sajtó, rádió, tv) - Közös programok helyi szervezetekkel, intézményekkel - Városvezetők, intézmények és szervezetek tájékoztatása, beszámolók - A város rendezvényein részvétel.


Szolgálatvezetői Találkozó Szolnokon IFOTES Párizsi katalógus – 30 év alatt a világ sokat változott, ezt akkor is érezzük, ha a katalógus alapján szeretnénk a hívók problémáit „kódolni.” Takács Tünde, a veszprémi stáb tagja – általunk is ötletekkel támogatva – birkózott meg a „kódkavalkáddal”, s most elkezdhetnénk közösen gondolkodni egy új, korszerűbb katalóguson.

A 25. SZVT-t a fenti meghívószöveggel hirdettük meg 2009. június 26-ára. Szolnokon 11 szolgálatot képviseltünk: Békéscsaba, Debrecen, Eger, Győr, Hódmezővásárhely, Miskolc, Székesfehérvár, Szeged, Szolnok, Szombathely, Veszprém. Mielőtt belelendültünk volna az aktuális munkánkba, megnéztük, hogyan is állunk most a szolgálatoknál egy-két kérdésben. A szolgálatok többségében a hívásszám az elmúlt egy év alatt stagnált (6), 3 helyen növekedés és 2 helyen további csökkenés volt tapasztalható. Az anyagi helyzet szempontjából 8 szolgálatnál nincs változás az elmúlt évekhez képest, 2 helyen rosszabbodott, 1 helyen viszont anyagilag gyarapodás volt az elmúlt egy évben. A szolgálatok többségében (6) létszámban gyarapodás volt, 2 szolgálatnál nem változott, 3 helyen viszont a stáb csökkent. Az előző kérdésnél tapasztalható örvendetes növekedés abból adódik, hogy az elmúlt évben 8 szolgálatnál volt kiképzés. Az utolsó kérdésünk az volt, hogy mennyire készültek fel a résztvevők a mai napra, olvastáke Tünde tanulmányát. Mint kiderült a többség igen, kb. egyharmada a jelenlévőknek nem olvasta, de tudta, hogy mi lesz a mai nap témája. A szakmai programunk bevezetésében Takács Tünde ismertette az eddigi munkáját, amit az IFOTES kódrendszerének megújításában végzett. Aki nem ismerte Tünde 2007-ben elkezdett törekvését, az most világos választ kaphatott arra, hogy miért is lenne szükség a problémakódokat „korszerűsíteni”. A közös gondolkodásban az okozott gondot, hogy minek is, kinek is kódoljuk a hívásokat. Érezhető, hogy a jegyzőkönyv-feljegyzés szöveges része mindig az „itt és most” történt beszélgetésre koncentrál, a kód viszont a statisztikának születik (itt azon van a hangsúly, hogy feldolgozható adatokat produkáljunk), így már a saját hozzáállásunk sem lehet egyforma. Buza Domonkos nem tudott eljönni az SZVT-re, viszont a témához hozzászóló levelet küldött a részünkre. A beszélgetésnek a következő pontjához szorosan kapcsolódott Domi levele, ugyanis a probléma kódolásával kapcsolatban felmerült, hogy mennyire lehet kódokkal


„körbeírni” a hívó problémáit, s a levél is arra hívja fel a figyelmünket, hogy a kódok „milyensége” abból a szempontból sem mindegy, hogy 1 kóddal „belőjük” a hívó problémáját, vagy „körbelőjük” több kóddal. Magyarul, mennyire van szükségünk árnyalni a hívásban elhangzottakat. Domi state/trait meghatározása szerint egyrészt egy statikus, állandó helyzetet és egy, főként a jelenlegi érzelmi állapotból adódó szituációt kellene többnyire kódokkal kifejeznünk. A beszélgetésünkben arra terelődött a szó, hogy vajon mire tesszük a hangsúlyt akkor, amikor egy-egy problémát szükségesnek érzünk kódszámmal felvenni a katalógusba, vagy nem? Mi élvez a prioritást? A társadalmi fontossága/súlya, vagy a mennyiség (az jelenjen meg, ami főként telefonon megjelenik), esetleg az, aminél adekvát beavatkozás birtokában vagyunk. Ha ez utóbbi, akkor nyilván nincs szükség a pszichiátriai betegségek tárházát a kódrendszerben nyilvántartani, s sokkal fontosabb az, hogy éppen mentálisan hogyan sikerült a hívót segíteni. Itt abban is egyetértettünk, hogy éppen ezért csak akkor van értelme a pszichiátriai betegségeket jelölni, ha az diagnosztizált, minden más esetben tünetekkel találkozunk, amit így önmagában nem szerencsés betegségnek vélni. Volt, aki továbbment, az ügyelő által nem diagnosztizálható a pszichiátriai betegség, e mellett nem is lényeges a hívó orvosi „életútja”, prevalanciája. Közös álláspontunk végezetül az volt, hogy a kódrendszernek mindenképpen az ügyelőt kell segíteni, tehát jól érthető legyen, logikus lebontásban jelenjenek meg a problémák, hiszen csak ekkor tudja az ügyelő sikeresen használni, ellenben a statisztikánk sem lesz pontos. Hasznos megbeszélés volt, ami Tünde munkájára épült, de közel sem értünk a végére. Köszönjük Tündének, hogy ennyit dolgozott ezzel a témával, reméljük, nem szegte kedvét, hogy a közös munkánk ezzel az alkalommal csak folytatódott, s leginkább talán csak most kezdődött el! Rénes László


4. LESZ Régiótalálkozók


Régiótalálkozó Szegeden

Régiótalálkozó volt Szegeden 2009. május 29-én. A téma a szolgálatok kiképzési rendje volt. A találkozóra tulajdonképpen lassan már egy éve készültünk, hiszen tavaly két időpont is meghiúsult. A régió szolgálatai (ill. régión kívülről Győr és Eger is) küldtek anyagokat a kiképzéseikről, a házigazdák egy táblázatban összesítették a legfontosabb jellemzőket. Ezt az összesítést még a találkozó előtt megkaptuk, összehasonlíthattuk a szolgálatoknál kialakult kiképzéseket. Ami első látásra egyértelmű volt, nagyvonalakban hasonlóak egymáshoz, viszont részleteiben, de még óraszámokban is eléggé eltérőek. Most azért gyűltünk össze, hogy ezt megvitassuk, s ha lehet, valamilyen konszenzus kialakuljon, és egy”kiképzési ajánlás” formájában tehetnénk lépést afelé, hogy lényeges kérdésekben ne legyen nagy eltérés a szolgálatok között. Fontos lenne, hogy a szolgálatok szakmai színvonalát megalapozó kiképzésekre nagy hangsúlyt fektessenek mindenütt. A találkozó elérte célját, s nagyon aktívan, jól együttműködve sikerült az ajánlásunkat megfogalmazni (jó lenne, ha ebben az évben ugyanez a munkafolyamat a másik két régióban, Egerben és Győrben is megtörténne). Íme, az alábbiakban sikerült megállapodnunk:

I. A kiképzés óraszáma: 100-120 óra legyen (bár a létszámtól is függhet, hogy esetleg ennél többre is szükség van). II. Válogatás – szűrés A képzésre jelentkező: 1. Telefonon jelentkezzen be: halljuk a hangját, megtapasztaljuk a beszédstílusát. 2. Kézzel írott levélben jelentkezzen a képzésre. 3. Egyéni interjún vegyen részt. Ajánlott a stáb tagjainak bevonása. (2 ügyelő, az egyik jegyzetel.) 4. Teszteket töltsön ki. (Amelynek célja nem az alkalmasság, hanem az alkalmatlanság gyors kiszűrése.) 5. Csoportos válogatáson vegyen részt. A megfigyelés szempontjai: - kommunikációs készség - együttműködési készség - teherbíró képesség III. Az elméleti képzés Óraszáma: 20-30 óra Tervezzük szövetségi szinten az elméleti képzés akkreditálását, amely megtörténte után 30 óra lenne az elméleti képzés. Ez a minimum óraszám az akkreditált képzéseknél. IV. Önismeret Óraszáma: 30-60 óra (létszám-, önismeret- és módszerfüggő). Az önismereti rész lezárásánál szintén van szűrési lehetőség.


IV. Gyakorlat – készségfejlesztő tréning Óraszáma: 30-40 óra - dramatikus megjelenítés, - metakommunikáció fejlesztése, - meghallgatni-meghallani tudás, - telefonos helyzetgyakorlatok, - a beszélgetések irányításának képességét fejlesztő munka, - kommunikációs készségfejlesztő tréning, - helyzetek gyakorlása, a telefonos helyzetekben leggyakrabban előforduló esetek megtapasztalása, - a meghallgatás művészete, - feltétel nélküli elfogadás, - empátia, - hitelesség, - tükrözés V. Vizsga Legyen elméleti vizsga (de semmiképpen sem válogatásra irányuló). Mi legyen a vizsga anyaga: ezt ki kell dolgozni. VI. Hospitálás 1. A „műszakokból” legalább egyet-egyet csináljon meg a hospitáló (24 órás szolgálatok). 2. Ajánlott a mentor/patrónus a leendő ügyelők mellé. Szerepe: külön figyelem, a beilleszkedés segítése. 3. Minimum10 érdemi hívás meghallgatása, de legalább 5 teljes ügyelet.

Felmerült ötletek/gondolatok 1. A képzés minden része nagyon fontos, de a válogatás-szűrés különösen. 2. A csoportos válogatás-szűrés a 0. önismereti tréning. A szűrésben vegyen részt a stáb. (Debrecen) 3. Szerződés a képzésben részt vevőkkel. (Szolnok) 4. „Kis stáb” a hospitálások idején. (Békéscsaba) 5. Mentor/patrónus (Szolnok, Szeged)

Fábiánné Páger Anna


Dunántúli Regionális megbeszélés 2009. október 10. Ajánlások önkéntes ügyeletes munkatársak képzéséhez

Helyszín: Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Győr, Vasvári Pál u. 2-4. Részt vevők köre: LESZ elnökség részéről: Szabóné Dr. Kállai Klára – elnök, Békéscsaba, Jakabfi Márta – alelnök, Veszprém, Egedi Ilona – alelnök, Szolnok, Bognár Gyöngyi –alelnök, Győr, Petrik Mihály – alelnök, Győr, Dr. Puha Sándorné régió/szolgálatvezető, Eger, Dr. Varga Gábor tiszteletbeli elnök, kiképző tréner, Győr, Németh Ildikó – régióvezető, Győr. Részt vevő szolgálatok: Pápa, Szombathely, Székesfehérvár, Veszprém, Mosonmagyaróvár, Győr. Részt vevők száma: 30 fő

Ajánlások önkéntes ügyeletes munkatársak képzéséhez: A képzés óraszáma: 80-120 óra között érdemes tartani. 1. Válogatás-szűrés: A képzésre jelentkezés módja, kritériumok: Újsághirdetés Telefonon történő bejelentkezés: (hang, beszédstílus) Kézzel írott önéletrajz Egyéni interjú/elbeszélgetés Teszt az alkalmatlanság kiszűrésére ügyeletes munkatársak ajánlásai Válogatás során felmerült kérdések: beengedjük-e a csapatba? alkalmas-e teamben való dolgozásra milyen a célorientációja (telefon mellett), döntés a kiképző tréner jogosultsága, kompetenciája, felelőssége A megfigyelés szempontjai: fejlett kommunikációs készség motiváció együttműködési készség teherbíró képesség nyitottság előítéletmentesség empátiás készség 18-65 év közöttiek (Győrben 20 év feletti életkor)


2. Képzés: I. Az elméleti képzés Óraszáma: 10-20 óra Tervezzük az elméleti képzés akkreditálását, amely megtörténte után 30 óra lenne az elméleti képzés. Ez a minimum óraszám az akkreditált képzéseknél szükséges. Helyszínek a Szövetséggel történő egyeztetés után. A képzések tervezett gyakorisága/év – akadályokba ütközik II. Önismeret Óraszáma: 24-40 óra, szabadinterakciós módszer Az önismereti rész lezárásánál szintén van szűrési lehetőség, alkalmatlanság szakmai vezető általi jelzése (Győr – képzés végén is realizálható). III. Gyakorlat – készségfejlesztő tréning Óraszáma: 20-44 óra kommunikációs helyzetgyakorlatok, kommunikációs készségfejlesztő tréning, helyzetek gyakorlása, a telefonos helyzetekben leggyakrabban előforduló esetek megtapasztalása, tipikus példák szervezetfejlesztés (integráció: régi-új stáb – Veszprém) IV. Vizsga elméleti vizsga tételsor alapján – csoportos, egyéni szóbeli elbeszélgetés A képzés 8 órás etapokban történik, célszerű és értékes a Maratoni 3 napos együttlét - Győr V. Hospitálás minimum 3 alkalom a képzés folyamán – érdemi beszélgetések hallgatása (3-4 óra) másodügyelőként kezdi, majd első harmad ügyelőként „hallgat” 3 érdemi beszélgetés – fordított hospitálás 10 érdemi hívás hallgatása – másodügyelő fél évig VI. Szerződések: képzés idejére Szerződés a képzés befejezését követően (kötelezettség - ingyenes képzés, 1,5-2 év ügyeleti idő) titoktartási kötelezettség VII. Beavatási szertartás VIII. Tanúsítvány - képzésről

Felmerült gondolatok: nem minden esetben szerencsés az ismerős általi ajánlás a képzés tapasztalata nem örökölhető


a képzés során a kiképző tréner visszajelzésének fontossága az alkalmatlanságot illetően Mentor/patrónus fontos szerepe (Veszprém) régi-új ügyeletesek találkozásának átgondolt szervezése a képzés „negatív modell”, bemutatja, mit nem szabad! (kommunikáció arány, ügyelő – hívó, nem adunk tanácsot, nincsenek direktív kérdések, stb. – Tanács: Gondolkodjon el rajta) Klára a szövetség elnöke: az újonnan képzett tag és a mentora, külön stábülés, majd ezt követi a nagy stábülésre való behívásuk Kiemelt szerepe van a stábüléseknek, a szupervízión (reflektív tanulási folyamat) való részvételnek, tréningeknek, valamint az ünnepek megtartásának a szolgálatban bemeneti és kimeneti csatornák lezárása, fontossága stáb életében (válogatás, szűrés– búcsúzás elköszönés, szünetelés) régi stábtagok visszatérése – ajánlott 3-4 próbaügyelés Szolnok: képzésen való részvétel 5000 Ft, de sikeres képzést követően visszafizetésre kerül évenkénti képzés célszerűsége – nehézségei.

Összeállította: Petrik Mihály, Németh Ildikó - Győr


5. Telefonos napi események


Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége

TELEFONOS NAP 2009.

Az IFOTES 1997-ben, hagyományteremtő szándékkal kezdeményezte a Telefonos Nap megrendezését a Távközlési Világnaphoz közel eső időpontban, amit hazánkban is követünk. Az alapgondolat az volt, hogy a fejlődő, globalizálódó világunkban a kommunikáció egyre nagyobb teret nyer, mégis az emberi kapcsolatokban egyre inkább a kiüresedés, az elmagányosodás, a tolerancia hiánya tapasztalható. „Beszéljünk egymással” a nap mottója, ami kifejezi azt, hogy miről is van szó. A Telefonos nap alkalmából a tagszolgálatok városaikban tartanak különböző rendezvényeket, „megmozdulásokat”. Például tavaly Szegeden tartottuk az országos Telefonos napi konferenciánkat, Szolnokon a telefonos segítség témájában hirdetett plakátrajz pályázat kiállításának ünnepélyes megnyitója volt, Győr adott helyszínt a „Telefon, mint kommunikációs eszköz” című szakmai napnak, konferenciának. Eseményeinkre ukrán és erdélyi vendégeket is hívtunk, akik tiszteletüket tették Szolnokon, Szegeden tartott rendezvényeinken, illetve Békéscsabán és Miskolcon. Budapesten szövetségünk tavaly „vendégként” szerepelt a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálata (OKIT) szervezésében megrendezett konferencián. Ebben az évben is sok programot szerveztünk országszerte, például ma már hagyományosan Pápán és Szolnokon rajzversenyt hirdettek iskolásoknak és a helyi civil majálishoz kapcsolódóan különböző programokban vettek részt.


A Telefonos nap többek között azt a célt szolgálja, hogy olyanok is szerezzenek tudomást erről a szolgáltatásról, akik eddig nem ismerték, vagy keveset tudtak erről a lehetőségről, s baj esetén bizalommal fordulhassanak hozzánk. A szolgálatokhoz éves szinten több százezer hívás fut be, de évek óta tapasztaljuk, hogy szolgáltatásunk korlátozódik azáltal, hogy a mobilkészülékekről ingyenes hívást nem tudunk fogadni. Célunk, hogy hazánkban is áttérhessünk az EU-ban elterjedt ESN-rendszerre (european short number), a központi egységesített rövidített hívószámra. Mivel könnyen igénybe vehető szolgáltatásról van szó, valamint hogy az esti-éjszakai órákban, amikor a hivatalos egészségügyi szervekhez egyáltalán nem, vagy csak korlátozottan lehet fordulni – működnek a szolgálatok, így sok hívónak még jobban elérhetővé válna, ha minden készülékről hívhatóak lennének a segélyhívószámok.

A Telefonos nap központi eseménye a Magyar Mentálhigiénés Szövetség szervezésében, az ORTT támogatásával, a LESZ Szakmai fóruma 2009. május 15-én volt a HÁLÓ Egyesület székhelyén (Budapest, Ferenciek tere). A rendezvény nyitóelőadását prof. Dr. Buda Béla tartotta, a fórum további részében kerekasztal beszélgetésen vettek részt a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségének vezetői, mentálhigiénés és kommunikációs szakemberek.


Magyar Mentálhigiénés Szövetség és a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége Szakmai fóruma Szakmai program A Magyar Mentálhigiénés Szövetség (MAMESZ) – alapelveihez köthetően – fontos szerepet tulajdonít a médiának, a médiumok szerepének a társadalom, a közösség lelki egészségében. Ezt támasztja alá a Szövetség két korábban megrendezett sikeres konferenciája is. A Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége (LESZ) 1986, megalakulása óta az öngyilkosság-megelőzéssel, krízisintervencióval és mentálhigiénés prevencióval foglalkozó szolgálatok összefogója. A WHO előrejelzései szerint a 2000 utáni évtizedekben az egészségügy legsúlyosabb problémái a pszichés megbetegedések lesznek. Különösen jelentős az élettémákat átitató stressz-hatásoknak és következményeiknek: a szorongásnak, a depressziónak, a magatartászavaroknak, a devianciáknak az elterjedése – a modern társadalmaknak a személyiség egész-ségét kikezdő káros következményeinek a megszaporodása. Hatalmas jelentősége van annak, hogy a közvéleményben hogyan jelennek meg ezek a problémák, milyen beállítódás, milyen viszonyulás jellemzi az embereket, és mi jelenik meg ebből a médiumokban, tovább gerjesztve az ilyen-olyan közvetlen és közvetett hatásokat. Az Európai Unió jónéhány tagországában (elsősorban a skandináv országokban) létezik már nemzeti ajánlás e problémák médiumokban való kezelésére. A LESZ – nemzetközi szervezete, az IFOTES intenciójára – több mint egy évtizede minden évben – május második hétvégéjén (2009-ben május 15-16-án) – megrendezi a Telefonos Napot, a telefonszolgálatok napját, hogy a szolgálatok megmutassák magukat, s a közvélemény, az egész társadalom megismerje őket és vállalt céljaikat. A MAMESZ és a LESZ 2009-ben a Telefonos Nap alkalmából szakmai fórumot szervezett: Mit tehet a média a társadalom, a közösség lelki egészségéért, különös tekintettel a depresszióra és az öngyilkosságra - címmel.


6. Külkapcsolataink, külföldi szakmai utak


Lengyelországban jártunk…

Mikor ezen sorokat írjuk, már több mint hat hét telt el hazaérkezésünk óta. Azt hinné az ember, - ennyi idő elegendő arra, - hogy minden emlék, érzés szépen a helyére kerüljön lelkünk legbensőbb kis fiókjaiban. A hosszú téli estéken majd „előveszünk” egy-egy emléket és újra átéljük azokat. De még semmi sincs a helyén, még minden, amit átéltünk – kavarog bennünk, a szürke hétköznapokban még mindig „tündérországban” járunk. Nem erre számítottunk, amikor elindultunk – egyáltalán nem tudtuk, mi vár ránk – és kaptunk egy életre szóló felejthetetlen két napot. Utazásunk apropóját az Olsztyn-i szolgálat 35 éves jubileumi kongresszusa adta, erre kapott meghívást a szegedi testvérszolgálat, és hozzájuk csatlakozott a LESZ, mint teljes költségviselő és lebonyolító egyaránt. A szegedi szolgálatot Somfai Lászlóné Pólika és J. Fekete Melinda, a Szövetséget Jakabfi Márta és Várkonyi László képviselte. Pólika régebben már járt Olsztynban, így a folyamatosságot és a biztonságot Ő képviselte, Melinda vállalta a tolmácsolás nehéz feladatát, mi pedig a LESZ külföldi szakmai kapcsolatait igyekeztünk bővíteni és a jövő lehetőségeit feltérképezni. Már az indulás előtti találkozás is barátságos és derűs volt azon a kora reggel, Ferihegyen. Átölelve köszöntöttük egymást és ez a bensőséges hangulat mindvégig megmaradt közöttünk. Ezután hála a gondos szervezésnek (Márti, Evelin, Iroda), ment minden szépen a program szerint. Kellemes repülő utunk volt Varsóig, ahol azonban metsző hideg, szél és szemerkélő eső fogadott minket, kb. 15 C fokkal volt kevesebb, mint itthon.

Míg a repülőtér előtti megállóban a buszra vártunk, mely bevitt minket a belvárosba, hamar felmértük a helyzetet, s mivel közülünk senki sem akarta megfázással a 2 napot ágyban tölteni, előkerült egy lapos üveg... Ne szaporítsuk a szót, sikerült a védekezés. Már ekkor eldöntöttük, hogy a tervezett óvárosi sétát elhalasztjuk a barátságtalan idő miatt, s igyekszünk a leghamarabb továbbutazni

Olsztynba. A busszal közvetlen a centrumba mentünk, s ahogy leszálltunk, elénk tárult Varsó jelképe, a monumentális Tudomány és Művészetek Háza, a „kis Lomonoszov Egyetem”. Szerencsénkre a távolsági buszállomás is itt volt, s mivel volt pár óránk a továbbutazásra, gyönyörködhettünk Varsó impozáns bevásárlóközpontjában, modern üveg-beton égbenyúló épületeiben, és megtapasztaltuk e nagyváros lüktető forgalmát. Ezután 3 és fél órás kellemes buszutazás várt ránk, mely azért volt különösen élményszerű, mert egy magántársaság külön buszára váltottunk jegyet, mely szintén onnan indult, ahonnan a menetrendszerinti buszok, csak éppen erről az olsztyni kollégák nem tudtak. A buszon külön személyzet kezelte a jegyet, hozta a kávét, teát az utasoknak, s mivel még illemhely is volt a járaton, a hosszú utat szinte megállás nélkül tettük meg. Már erősen szürkült mire Olsztynba értünk. Szép fekvésű


város, gondozott parkok, tisztaság, rend mindenütt, amivel egyébként az egész lengyelországi utazásunk alatt találkoztunk. Olsztyn inkább kulturális és iskolacentrum, mint ipari város, a Mazuri tóhátság fővárosaként szokták említeni. Egyeteme, kutatóközpontja, repülőtere van, több mint 200.000-en lakják. Ahogy megérkeztünk, nem sokkal utána befutott vendéglátónk Elisabeth, egy bűbájos, mosolygós középkorú hölgy, aki a helyi egyetemen kutatóbiológusként dolgozik. Neki sokat köszönhetünk ottlétünk alatt. Rövid ismerkedés, majd tájékozódás a vasárnap délelőtti visszaútról Varsóba. Bepakoltuk csomagjainkat a személykocsiba és indultunk tovább, még mindig északkeletre, a 30 km-re lévő kongresszus színhelyére. Ekkora már teljesen besötétedett, emiatt egy kicsit el is tévedtünk, de aztán nagy izgalmak és várakozás közepette megérkeztünk Daday üdülőcentrumba. Szívélyesen fogadtak minket, elmondták, hogy már mindenki megérkezett, foglaljuk el a szállásunkat és fél kilenckor ünnepi vacsorára várnak minket. A központi ünnepség az üdülő területén egy hatalmas, ám hangulatos faházban volt. Idejött mindenki, lehettünk vagy 120-an. Itt kaptuk az első tájékoztatást a másnapi programról, miszerint reggel 9-kor egy külön busz kirándulásra viszi a külföldi vendégeket. Ennek nagyon megörültünk, hiszen ki tudja, fogunk-e még itt járni valaha is. A vacsoraest nagyon emelkedett, jó hangulatú volt. Különböző köszöntők, beszédek hangzottak el, olykor nagy derültség közepette. Itt tapasztaltuk meg azt is, hogyan kell ekkora létszámmal fegyelmezetten egy svédasztalos vacsorát levezényelni. Az est fénypontja a faház melletti parkban rendezett tűzijáték volt, mely akkor ott nagyon odaillő és katartikus élményt adott sokak számára. Másnap reggel még a kirándulásra gyülekeztünk, elénk tárult egy festőien szép környezet. Szépen gondozott park, kikövezett, kivilágított sétányok, a faház, ahol este voltunk, nem messze tőle egy 20 m-es fedett uszoda, mellette szalonnasütő és egy hangulatos kocsma, a park közepén

jellegzetesen északi stílusban épült központi épület, szálloda. Mindezt félkörben körülvették a Mazuri tavak, homokos parttal, napozó stégekkel. A kirándulásra velünk együtt 14 külföldi vendég érkezett, voltak közöttük angolok, olaszok, ukránok, németek, szerbek, litvánok, mi magyarok és a házigazda lengyelek. Velünk tartott természetesen Andrej a szolgálat

vezetője és a másik Andrej a szakmai vezető, aki az idegenvezetőnk is volt egyben. Utazásunk alatt kaptunk egy kis tájékoztatást a helyi szolgálatról és magáról az ünnepi konferenciáról is. Megtudtuk, hogy az ünnepségre csak Varsóból hívtak kollégákat, a többiek a helybeliek és természetesen a külföldiek voltak. Városi, megyei főembert nem láttunk, mégis érzékeltük az egész rendezvény igényességét és gazdagságát. Az olsztyni szolgálat Lengyelország legrégebbi, egyben alapító szolgálata, az egyetlen 24 órás szolgálat, ügyelőinek száma 80-100 fő. Évente kb. 3.000 érdemi hívást fogadnak, de sok a hecchívás, ezért a telefonálást fizetőssé tették. A működésben az állam a fenntartó, pszichiátriai intézményen keresztül ad támogatást, de a költségvetésük mintegy 25%-t az 1%-os felajánlások teszik ki! A jubileumi kongresszus természetesen egyben szakmai kongresszus is volt, központi gondolata az erőszak, de szombat délután egy Varsóból jött jó nevű professzor az alkoholizmusról tartott 2 órás előadást. Talán nem véletlenül. A képzésre egyébként nagy gondot fordítanak. Kirándulásunk első állomása Ryn volt. Kisváros a tavak partján, jelképe egy lovagvár, melynek U alakú belső udvarát a mostani új


tulajdonos befedte és így egy impozáns nagy teret kapott, ahol rendezvények, vacsorák, esküvők váltják egymást. 1.500 szállodai szobája van. Tovább utaztunk Sveta Lipkára (Szent hársfa) az 1300-as években hársfából készült csodatevő Máriának egy szobra állt itt, majd a helyén kápolna, még később 1687-91 között kéttornyú templom épült. Ma ez a hely az Észak-lengyelországi vidék híres zarándokhelye, még élt, többször megfordult itt II. János Pál pápa. Lipkától északra Ketrzyn város közelébe értünk, már szinte karnyújtásnyira az orosz határtól. Itt találjuk a II. világháború egyik hírességét a farkasvermet, vagyis a Hitler-bunkert. Köztudott, hogy a II. világháborúban itt volt a németek irányító központja, többszörösen álcázva, és itt volt Hitler bunkerje is, ahol azt a híres merényletet elkövették 1944. 07. 20-án, melyről nemrégen nagyszabású amerikai film készült Walkür hadművelet címmel. Ez a hely ma turista látványosság. A bunkereket a németek felrobbantották, még most is félelmetes az a beton mennyiség, mely részeire szakadva megmaradt az utókornak. A merénylet pontos helyén egy emlékmű áll, évekkel ezelőtt maga a merénylő Stauffenberg fia avatta fel. Megrázó, elgondolkodtató élmény volt. Újabb állomás következett Reszel, melynek 2 nevezetessége van: egy vadászkastély bástyákkal, és vele szemben a XIII – XIV. században épült lépcsős homlokzatú templom. Itt volt érsek 1590-es évek végén Báthori András, aki az akkori magyar-lengyel király Báthori István unokatestvére volt. A várban ma egy modern képzőművészeti műhely és kiállítás működik. Itt volt a pihenőnk és egy középkori teremben az ebéd. Körutazásunk késő délután ért végett megannyi szép emlékkel, ekkor ültünk be a varsói professzor előadására. Szombat este folytatódtak az ünnepi programok, kulturális számok követték egymást, melyet ismét finom svédasztalos vacsora zárt. Közben alkalmat kerestünk, hogy ajándékainkat átadjuk a két Andrejnek, Márti pedig tolmácsolta meghívásunkat a jövő évi jubileumi debreceni Országos Találkozóra. Sajnos másnap reggel már készülődnünk kellett a hazaútra. Közben történt egy kis malőr, amitől mindannyian félünk, ha külföldre utazunk, hogy el ne hagyjuk iratainkat.

Sajnos Lacinak személyes okmányai a buszon maradtak, s csak vasárnap délelőttre tudták Andrej és Elizabeth ezt az üdülőbe kihozni. Emiatt a reggeli buszindulásról lemaradtunk és ezért utazhattunk háztól-házig, személygépkocsival Daday-tól Varsó repülőteréig. Így alkalmunk volt még Olsztynban a régi városrészben egy rövid sétát tenni, amit ha nem látunk, akkor nem is tudnánk mit mulasztottunk volna el. Útban Varsó felé eltűnődtünk, hogy nem is olyan messze innen Torun-ban született Kopernikusz, a híres csillagász, aki dolgozott és élt is Olstynban, és szinte érintettük az 1411-es grünwaldi csata színhelyét, mely a lengyel történelem egyik fontos eseménye volt. Sienkiewich Nobel-díjas író két részes regénye a Kereszteslovagok ezt az eseményt dolgozta fel. Higgyétek el nekünk, nem akárhol jártunk. Reméljük utazásunk a Szövetségnek és a szolgálatoknak is hoz hasznos tapasztalatokat, hiszen ha együtt tudunk működni a lengyel Szövetséggel, több lengyel szakembert is meghívhatunk majd. 2009. november 19. Jakabfi Márta Várkonyi László

IFOTES NEMZETKÖZI BIZOTTSÁGI ÜLÉS – VELENCE - 2009-11-06-07 "A szenvedőkön való segítés titka abban a tényben rejlik, hogy az emberek azonnal visszakapják önbizalmukat, amint ráébrednek arra, hogy érdemesek mások figyelmére." (M.P. Warren)

Hogy kicsoda Evelyn? Vagy Éva?… Többféle ’alakban’ és névvel fordulok elő – megjelenek LESZ találkozókon, különböző külföldi vendégekkel kapcsolatos programokon és sok más LESZ eseményen is. (Feladataim sokszínűségét tekintve majdnem, mint az a bizonyos szőrpamacs, paróka, egyujjas kifordított bundakesztyű, szobafestő pemzli, vagy papucs orrán pamutbojt …) Most novemberben leginkább az IFOTES nemzetközi bizottságának magyar tagjaként képviseltem a LESZ-t Velencében a 2009 év II. nemzetközi ülésen. Erről szeretnék egy pár mondatos összefoglalót átadni nektek. Természetesen a bizottsági ülésről 16 oldalnyi ’fárasztóan’ részletes beszámolót készítettem – hozzáférhető a LESZ honlapján. Elindulásom ismételten kalandosra sikerült. - Jópáran lehet, hogy hallották a sztorit arról, amikor a LESZ delegációval Finnországba utaztunk a finn mentálhigiénés szövetség vendégeiként, és a csapatban én vállaltam a tolmács szerepét. A szállásra érve a ’bőröndömben’ a szokásos csajos cuccaim helyett jópár cumisüveget, pelenkát és egyéb korban ’pár’ évvel fiatalabb csajhoz tartozó cuccokat találtam. Először fel sem fogtam, hogy nem az én bőröndömmel érkeztem meg… - a finn SOS kocsi mentálhigiénés szakemberei először velem kezdték az ügyeletüket.. ☺) Ilyen emlékeimmel ez az út érdekesnek ígérkezett, főleg hogy teljesen egyedül kellett nekivágnom. Kezdve azzal, hogy a légitársaság törölte az összes Velencébe induló közvetlen járatát utazás előtt egy héttel. Jó kis csere huzavona után Rómán keresztül sikerült jegyet cserélni. Szóval nagy nehezen elindultam nem is egyedül, mert Marek kölcsönadta saját, elég feltűnő piros színű bőröndjét. Szóval én és Kisbőrönd elindultam a hajnal leple alatt Róma felé. Rómában már előre tudták, hogy érkezem, mert a tiszteletemre a reptéren sztrájkba fogtak az alkalmazottak, melyet hat órán keresztül szemügyre vehettem közelről is ☺ - magamat a végére lehet, hogy LEMP-nek kódoltam volna. ☺ De minden eltörpült amellett a csodás élmény mellett, hogy Velence gyönyörű – nem volt baj, hogy fújt a szél, esett az eső, és már az idő is rosszabb volt, mint itthon amikor elindultam. Egy pár kiló dokumentummal, a

LESZ Chocolate


Kisbőrönddel, és egy kis LESZ meglepetéssel úgy fogadtak a már ismerős külföldi kapcsolatok (aki találkozókra jár, már ismerheti Fredet Belgiumból, Marliest Ausztriából, Cvijetát Szlovéniából), hogy elmúlt a kezdetektől tapasztalt összes aggályom. A lányok az irodából segítettek 20 csomagocskát összeállítani, én pedig otthon házi sport szeletet készítettem és 20 külön csomagolt téglalap LESZ csokiszeletet tettem minden csomagba ☺ hmmmm Két napon keresztül szoros napirendet tartottunk a bizottsági ülésen 18 résztvevővel, akik rajtam kívül Svájcból, Németországból, Olaszországból, Svédországból, Spanyolországból, Izraelből, Szlovéniából, Ausztriából érkeztek. A napirendben szerepelt a tagországok részletes beszámolója a 2009-es évről, a költségvetés, az európai rövid segélyhívószámokkal kapcsolatos feladataink, az Európai Uniós kapcsolatok, a 2010-es IFOTES nemzetközi kongresszus, az új belépni szándékozó tagokról szóló beszámolók, az IFOTES részvétele az EU tematikus konferenciasorozatán, közös tréningsorozat, stb. Az IFOTES 2010-es kongresszusa Bécsben lesz, 2010. júliusában. Témája: Hallgatni a Békéért avagy az Erőszak Alternatívái. http://www.ifotescongress2010.org/ A kongresszus keretén belül lesz Dr. Cserhalmi Magda előadása, amit már többen láthattunk, a Shine, illetve Szabóné dr. Kállai Klára vezetésével egy workshop is lesz, „Beszélni vagy Hallgatni” címmel. Remélik, és én is, hogy minél többen részt tudunk venni a kongresszuson. Összefoglalásul sok mindent tudnék mesélni – de egy a lényeg, ami nagyon fontos: Az IFOTES-hez való tartozásunk, teljes jogú tagszervezeteivel való együttműködésünk és kapcsolatunk nem azért szükséges mert valamilyen módon a munkánk minőségét „nemzetközi szintre” kellene emelnünk, hiszen ebben a tekintetben már most is büszkén kihúzhatjuk magunkat; hanem azért is, mert ezzel biztosítjuk szolgáltatásunk jövőjének alapjait, fejlődésünket. S ehhez bizony a nemzetközi társszervezetekkel való Összefogás, az Együtt fellépés, a Létezésünk Egységben és SZövetségben való víziója ugyanúgy elengedhetetlen, mint a magyar tagszolgálatoknak a Szövetséghez való tartozása. 2009-11-11. Brandisz Éva


7. Részvételünk egyéb konferenciákon


Tudat,Valóság, Identitás Magyar Pszichiátriai Társaság XV. Vándorgyűlés Debrecen, 2009. január 28-31.

„De ért, aki érteni bír…” Árkovits Amaryl Mentálhigiénés Intézet, Krízisambulancia, Pécs Magyarországon a hetvenes évek elejétől működnek lelkisegély telefonszolgálatok, melyek elsődleges célja a krízisintervenció és az öngyilkosság-megelőzés. A telefonon történő krízisoldás különbözik a face to face helyzettől, ezért az ügyeletet vállaló önkéntes operátoroknak kiképzésen kell részt venniük, melyben – többek közt – a krízis kommunikációját, telefonon történő felismerését és adekvát kezelését sajátítják el. Így válnak a krízisintervencióban járatos, „speciálisan kiképzett szakemberekké”. Miben különbözik a „laikus segítő” a „speciálisan kiképzett szakembertől”? Vajon mennyire fogadja el a pszichiátria a telefonos segítők kompetenciáját? Milyen az együttműködés a szolgálatok és az egészségügyi intézmények közt? Mennyiben befolyásolja az operátor munkáját, ha a mindennapokban pszichológusként vagy pszichiáterként dolgozik? A pécsi, budapesti, debreceni, győri, békéscsabai telefonszolgálatok tapasztalatai alapján keressük a választ a fenti kérdésekre. Szerzők: Árkovits Amaryl, Szabóné dr. Kállai Klára, Buza Domonkos, Varga Gábor, Kálmánchey Albert, Rénes László, Morassi Ákos


A BŰNCSELEKMÉNYEK ÁLDOZATAINAK NAPJA szakmai konferencia 2009. február 20. Helyszín:

Miniszterelnöki Hivatal Konferenciaterme Budapest, V. ker. Kossuth tér 4.

I.

plenáris ülés

Levezető elnök:

Dr. Hatvani Erzsébet – főigazgató, Igazságügyi Hivatal

09.30-09.50

Megnyitó

09.50-10.10

Az Áldozatsegítő Szolgálat 2008. évi tevékenységének beszámolója Dr. Zséger Barbara – igazgató, Központi Igazságügyi Hivatal Áldozatsegítő Szolgálat A rendőrség 2008. évi áldozatsegítő és áldozatvédelmi tevékenységének beszámolója, a rendőrség áldozatsegítő feladatairól szóló 50/2008. (OT 29.) ORFK utasítás Dr. Bencze József – r. altábornagy, országos rendőrfőkapitány A bűncselekmények áldozatainak napja alkalmából alapított díjak, elismerések átadása Dr. Gönczöl Katalin – büntetőpolitikai szakállamtitkár, IRM

10.10-10.30

10.30-10.50

10.50-11.15

Szünet

11.15-12.45

Telefonos segítő munka: diszpécserszolgálatok és lelkisegély szolgálatok

11.15-11.45

Menhely Alapítvány Diszpécser Szolgálat Gurály Zoltán – módszertani vezető Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat Dr. Zelenák József – szolgálatvezető Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége Rénes László – alelnök

11.45-12.15 12.15- 12.45

II.

Szekcióülések

Nagyterem 14.00-15.30 A Magyar Kriminológiai Társaság viktimológiai szekciójának ülése Az állami kárenyhítés tíz éve Magyarországon Levezető elnök: Dr. Fehér Lenke - az MKT Viktimológiai Szekciójának tiszteletbeli elnöke, tudományos főmunkatárs Előadók: Az állami kárenyhítés elmélete, nemzetközi jellemzői - Dr. Görgényi Ilona, az MKT Viktimológiai Szekciójának elnöke, egyetemi tanár Az állami kárenyhítés gyakorlata 1999-2005 között - Dr. Pörge Lajos ny. r.ezredes, a BMK volt ig. helyettese, a Kárenyhítési Iroda volt vezetője Az állami kárenyhítés új rendszere - Dr. Szántó Eszter osztályvezető, Központi Igazságügyi Hivatal Áldozatsegítő Szolgálat

Kisterem 14:00-14:20

14:20-15:00 15:00-15:30

A közvetítői eljárás bevezetésének tapasztalatairól készített kutatás eredményei és a 2008. évi tapasztalatok (előadás) - Dr. Törzs Edit pártfogófelügyelői szakreferens, Központi Igazságügyi Hivatal Pártfogó Felügyelői Szolgálat Tettes-áldozat mediáció a gyakorlatban Kérdések, válaszok - beszélgetés a résztvevők tapasztalatairól


PSZCHOTERÁPIA FOLYÓIRAT www.pszichoterapia.hu, [email protected]

A PSZICHOTERÁPIA FOLYÓIRAT ötödik, jubileumi konferenciája: „Versenyképesség: versengés és összefogás a pszichoterápiák és tanácsadások világában” Budapest, 2009. május 8-9. Hotel Agro konferenciaközpont 1121 Budapest, Normafa út 54.

2009. május 8. péntek 10.00-10.15 Megnyitó: Szőnyi Gábor 10.15-11.30 Nyitóelőadás: Bokor László 12.00-13.30 Szekcióprogramok Kerekasztal beszélgetés: Halász Anna, Hódi Ágnes, Koltai Mária, Regős Judit, Szélesné Ferencz Edit, Szőnyi Gábor (moderátor) 12.00-13.30 Szekcióprogramok Előadások: Erős Ila, Szabó V. László, Bagdy Emőke 12.00-13.30 Szekcióprogramok Műhely: Versengés és /vagy együttműködés a pszichiátriai ellátásban és a lelki elsősegély telefonszolgálatok munkájában Buza Domonkos, Endresz György, Kálmánchey Albert, Rénes László, Szabóné Kállai Klára, Varga Gábor 13.30-14.00 Díjátadás: A Magyar Klinikai Pszichológiáért oklevél és érme átadása 14.30-16.00 Szekcióprogramok Kerekasztal beszélgetés: Balogh Klára (moderátor), Barát Katalin, Csigó Katalin, Elblinger Csaba, Hardy Júlia, Kapusi Gyula 14.30-16.00 Szekcióprogramok Előadások: Erdélyi Ildikó, Káldy Zsolt, Szilágyi Júlia 14.30-16.00 Szekcióprogramok Műhely: Merényi Márta, Campos Anna, Incze Adrienne, Simon Judit, Szili Katalin, Vad Gyöngyi 14.30-16.00 Szekcióprogramok Előadások: Rehák Judit, Takácsy Márta 16.30-18.00 Szekcióprogramok Előadások: Gőbel Orsolya, Süle Ferenc 16.30-18.00 Szekcióprogramok Kerekasztal beszélgetés: Bánfalvi Attila, Bártfay Réka, Bojti István, Dobó Katalin (moderátor), Harrach Andor, Ormay István, Soós Nóra, Szabó János, Szakács Katalin 16.30-18.00 Szekcióprogramok Műhely: Unoka Zsolt, Vankó Tünde 16.30-18.00 Szekcióprogramok Kerekasztal beszélgetés: Arató Anna, Erdélyi Ildikó, Gáti Ágnes, Prágai Éva, Szentes Annamária, Túry Ferenc (moderátor) 18.15Esti program, Fogadás


LESZ – Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége Szabóné Kállai Klára, Endresz György, Buza Domonkos, Rénes László, Varga Gábor, Árkovits Amaryl Eszter Versengés és/vagy együttműködés a pszichiátriai ellátásban és a lelki elsősegély telefonszolgálat munkájában műhely-beszélgetés

A műhely témaköre a hagyományos „magas küszöbű” pszichiátriai ellátás és az ”alacsony küszöbű” telefonos lelki elsősegélynyújtás kapcsolódási kérdései. Kérdéseink: Lehet-e egymásra építkezni a pszichiátriai ellátásban? Hogyan egészíti ki a pszichiátriai ellátás hagyományos kerete és a telefonos lelki esősegély ellátás egymást? Van-e kölcsönösség, és miben a két ellátási forma között? Hol vannak a kompetenciahatárok? Hogyan tudunk fellépni és együttműködést elérni a pszichiátriai, kórházi ellátás területén? A két terület adekvát kapcsolódásának kérdései. Szabóné Dr. Kállai Klára, a LESZ elnöke

Pszichológiai beavatkozások természete, szintjei, hatásmechanizmusai (Buda Béla) I I I

I

1., Elirányító és információ-átadó funkció (“diszpécser” szint) 2., Kontaktusteremtés 3., Nem specifikus terápiás hatások: ! a.,placebó-tényező, ! b.,elmondás tisztázó, belátást fokozó hatása, ! c.,katarzis jelentősége (feszültség-levezetés) 4., “Encounter”: rogers-i terápiás változók- legfontosabb az empátia: ! legjobb explorációs módszer ! katarzis legjobb elősegítője ! legjobb feed-back technika N

I I

“korrektív emocionális élmény” - empátiás distressz veszélyei!

5., Rövid-pszichoterápiás vagy krízismegoldó fázis 6., Pszichoterápiás szint ! ellenállás ! indulatáttétel (inkább pszeudo) – krónikus hívók) ! interpretáció ! tanács ! visszakérdezés

Ugrás az első oldalra


A Református Misszió Központ III. Kárpát-medencei Misszió- és Diakóniai Konferenciája 2009. októer 4 -7. Berekfürdő, Megbékélés Háza

Berekfürdőn tartotta 2009. októberében a Református Misszió Központ a III. missziói és diakóniai konferenciáját, aminek a műhelynapján mutattuk be a telefonos lelkigondozást. Kovács Győző a Caritas Telefonos Lelkigondozás szakmai vezetője, szupervizor, Petrik Mihály és Rénes László LESZ alelnökök képviselték a szövetséget. A két elnökségi tag diavetítéssel illusztrálva ismertette a telefonos munka szakmai- és módszertani sajátosságait, majd Kovács Győző szemléltetést adott, hogyan dolgozzuk fel a telefonszolgálatoknál - szupervíziós formában - a ránk nehezedő eseteket, a hívókkal való együttműködésünk akadályait, nehézségeit.


8. Tagszolgálatok önálló szakmai programjai (Szolgálataink életéből)


Huszonöt éves a Telefon-lelkigondozás

Kevesen hitték 1981-ben, a pártállami diktatúra még „puhának” sem nevezhető időszakában, amikor a telefon a hatalom által szinte kizárólagosan kisajátított közlési eszköz volt (Albánia után Magyarországon volt a legkevesebb egyéni előfizető egész Európában) – hogy nálunk egyházi célra egyáltalán telefonvonalhoz lehetne jutni. „Még világnézeti nyomást fognak gyakorolni” – hallották a jósok jó előre az Állami Egyházügyi Hivatal várható indoklását, miért is nem engedélyezik majd a Telefonlelkigondozás elindítását. Aztán még jobban beborult. Bár 1981 szeptemberében elhangzott Debrecenben, az Országos Diakóniai Konferencián e sorok írójától, hogy el kellene egyházunkban indítani az öngyilkosok, depressziósok, szenvedélybetegek mentésére a Telefonlelkigondozást, mint lelki elsősegély szolgálatot - nemsokára következett azonban Lengyelországban a Szolidaritást megtörni kívánó szükségállapot kihirdetése. Ez az összes lakossági telefonvonal azonnali kikapcsolásával járt egy „baráti országban” – vagyis nem voltak túl jók az előjelek. Ilyen körülmények közt kértük mi dr. Tóth Károly dunamelléki püspököt személyes kihallgatáson (dr. Gyökössy Endre, Farkas József, Cseri Kálmán, Molnár Miklós, Szarka Miklós és jómagam), hogy szeretnénk telefonon is szolgálni azoknak, akiknek szükségük van arra. Elszántságunkat elöljárónk meglepődve konstatálta, majd jóindulatúan támogatta. Neki akkoriban olyan nemzetközi súlya volt, hogy kérésére nem mondhatott nemet a hivatal. De nekünk nem volt semmilyen képzettségünk ebben a telefonlelkigondozói „szakmában”. Elutaztam tehát az NSZK-ba és Angliába, ahol

évtizedes múltja volt már ennek a szolgálatnak, és részletesen tanulmányoztam az egyes állomások működését. Elhoztam a képzési anyagaikat, amiket magyarra fordítva hazai viszonyokra alkalmaztunk, és közel egyéves konkrét képzés után 1984. szeptember 1-én megszólalt az első telefon-csengés egy budapesti egyházközség raktárhelyiségében. Tizenöten voltunk képzést kapott ügyelők, akik a kezdetben heti egy, majd kettő, végül pedig mindennapos ügyeleti szolgálatot, du. 5-9-ig elláttuk. Adott Isten egy református presbitert a telefonközpontban is, aki gondoskodott egy jól megjegyezhető, szép szimmetrikus telefonszámról is (akkor még hatjegyűek voltak a telefonszámok), amit közzétettünk a Reformátusok Lapjában, de máshol is, ahol tudtuk. Így indult a szolgálatunk. Minden ügyelő ingyenesen vállalta a szolgálatot, és ma is mindenki így végzi. Aztán teltek az évek, és nőtt a hívások száma – kis ingadozással évi ezer beszélgetés körül állapodott meg - és tart ma is. Kérésünkre időközben hozzájutottunk egy fővárosi egyszobás lakáshoz, ahol a konyhából leválasztottunk egy beszélgető-fülkét, a szoba pedig a havonkénti képzések, szupervíziók helyszíne lett. Telefonszámunk ma már a budapesti 201-0011 számon hívható, minden du. 17-21 óráig, emberi, családi, lelkiismereti és hitbeli kérdések megbeszélésére. Az ügyelők az évtizedek alatt cserélődtek, de a létszámunk ma is folyamatosan tíz és tizenöt között van. Beosztott lelkészünk is lett, dr. Révész Jánosné, aki félállásban nagy hűséggel végzi a TLG adminisztrációs és szervezési munkáit. Hívásaink legnagyobb részben emberi kapcsolati zavarral függenek össze: házaspárok egymás közti gondjai, szülők


és gyermekek, főnök és beosztott feszültségei, vagy éppen a magányosság és társtalanság a leggyakoribb hívási indok. Aztán nagyon sok hívás kapcsolatos gyásszal, veszteséggel, alkoholizmussal vagy depresszióval, öngyilkosságkésztetéssel. Nem ritkák a hitbeli kérdést feltevők sem, mostanában azonban sajnos drámaian növekszik az egzisztenciális bizonytalanságba kerülők száma. Megszűntetik a gondozói központokat, alig van pénz szociális ellátásra, így a gyenge, beteg emberek közül sokan utcára kerülnek, és – joggal - kétségbe esnek. Mint utolsó mentsvárhoz fordulnak hozzánk, hátha segíteni tudunk. Ha a megnyugtatásuk sikerül, és valaki egy kicsit is higgadtabban tudja nézni sorsa rosszabbodását, már az is nagy jónak számít. Ezután ugyanis inkább össze tudja

már szedni magát az ember, és eredményesebben tud megküzdeni magáért, az életéért. Aki arra nyitott, annak próbálunk segíteni, hogy megtalálja az otthonához legközelebbi gyülekezetet és lelkipásztorát. Sokszor megesik, hogy valaki csak meghallgatást kér, vagy egyegy bíztató, útbaigazító igét, de néha még arra is van mód, hogy imádsággal zárjunk le egy beszélgetést. Évente egyszer tanuló-pihenő hétvégét tartunk az ügyelők számára az ország valamely erre alkalmas helyén, ami mindig a lelki töltekezést és pihenést is szolgálja. Nagy szükség van erre ebben a nehéz és felelős lelki szolgálatban. És jó visszagondolnunk arra, hogy a Telefonlelkigondozás az elmúlt negyedszázad alatt közel huszonötezer hívást tudott már fogadni. Dr. P. Tóth Béla TLG-vezető

„ K R Í Z I S „

Kritikus, és a telefonos stáb belső krízisét is előidéző napokat élt át a szombathelyi Lelkisegély Telefonszolgálat. 23 év együttélés után a szolgálatot fenntartó szombathelyi Markusovszky Kórház váratlanul, a fenntartás nem kötelező jellegére, a Kórház nehéz anyagi helyzetére, valamint a Szolgálat jövedelmet nem teremtő voltára hivatkozva megszüntette a Pszichiátriai Osztály szervezeti egységében működő szolgálatot, elbocsátotta a szolgálat egyetlen főállású munkatársát, mindössze egy hetet hagyva a szolgálat infrastruktúrájának felszámolására. Miután minden rosszban van valami jó is, így ez a helyzet felszínre hozta, s lehetővé tette a stábon belüli lappangó, meg nem oldott problémák és azok megoldási módjai tisztázását. Szomorúan kellett megélnünk, hogy az addig a pszichiátria szervezeti keretein belül működő szolgálat, - aki első szűrő funkciója révén a pszichiátriát közvetlenül is tehermentesítette, - éppen a pszichiátriától nem kapott támogatást a további működéshez, s így a működést segítendő, önálló akcióba kezdtünk.


Az eddig is sokat segítő szombathelyi Önkormányzat azonnal megértette, hogy fontos a szolgálat a város számára, s nagy kár lenne a rászoruló hívókat megfosztani a segítség e formájától. Mindemellett az Önkormányzat elkötelezett képviselői, a helyi média spontán érdeklődése adta erő, és a stáb nagy része lelkes ügybuzgósága bátorított minket szervezőket, hogy ne adjuk fel. Az Önkormányzat segítő szándékát erősítette Szabóné dr. Kállai Klára támogató levele is. A belső viszonyok, nehézségek tisztázása után újult erővel (új, most integrálódó, rátermett ügyelőkkel), új viszonyok, a valódi önkéntesség és függetlenség viszonyai közt, a Telehumanitás Mentálhygiénés Egyesület égisze alatt, s a szombathelyi Önkormányzat által biztosított kiválónak látszó ügyeleti viszonyok közt, - ha minden jól halad, - akkor még idén decemberben újra hívhatóak leszünk, megköszönve majd a győriek aktív ügyeletátvállalását.

Tanulságok: - A jól megoldott krízis új dimenziókat ad a krízisben lévőnek. - Az önkéntesség még mindig aktív erő lehet Magyarországon. - A telefonszolgálatoknak a megelőzésben játszott szerepe, szervezeti viszonyai,valamint finanszírozási kérdései még megoldatlanok.

Szombathely 2009-11-16 dr. Cseresnyés János

“… hogy beszéljünk egymással” Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége

Közös zöld számunk: 06 80 505 505 éjjel-nappal ingyen hívható vezetékes telefonról országszerte, kivéve az alábbi körzetekből: 32, 62, 63, 66, 68, 69, 72, 73, 83, 88, 89, 92, 93, 95.

Tagszolgálatok Város Békéscsaba (66, 68) Budapest (1, 23, 26) Budapest (országos) Debrecen (42, 44, 45, 52, 54) Győr-Moson-Sopron (96, 99) HEGY+ (27, 28, 35, 36, 37) Hódmezővásárhely (62, 63) Kaposvár (82, 84, 85) Kecskemét (76, 77, 78, 79) Kiskunhalas (77, 78, 79) Makó (62, 63) Miskolc (46, 47, 48, 49) Pápa (89, 95) Salgótarján (32) Szeged (62, 63) Székesfehérvár (22, 25, 33, 34, 74, 75) Szolnok (24, 29, 53, 56, 57, 59) Szombathely (94)

Szolgálat

Telefonszám

Lelki Elsősegély Telefonszolgálat

06 66 441 300

ÉLET Lelki Elsősegély Telefonszolgálat

06 80 505 505

Caritas Katolikus Lelkisegély Telefonszolgálat Református Telefon Lelkigondozás "SEGÍTŐ KÉZ" Lelkisegély Telefonszolgálat Lelki Elsősegély Szolgálat (Győr, Mosonmagyaróvár, Sopron) Lelki Elsősegély Telefonszolgálat (Hatvan, Eger, Gyöngyös, Balassagyarmat)

Elérhetőség ideje

06 80 505 503 18-06 06 1 201 0011* 17-21 06 80 505 505 06 80 505 505 06 80 505 505 Átmenetileg nem hívható

Lelkisegély Szolgálat

06 62 249 529

MENTA Lelki Elsősegély Telefonszolgálat

06 80 505 505


06 80 505 505

Segítő-Vonal Lelki Elsősegély Telefonszolgálat

06 80 860-001

18-06

Makói Lelkisegély Szolgálat

06 62 212 515

H, K, V: 16-02

Miskolci Lelkisegély Telefonszolgálat

06 80 505 505


06 80 810-600

18-24


06 80 810-600

18-06

S.O.S Telefonos Lelkisegély Szolgálat

06 80 820 111

EMPÁTIA Telefonos Lelkisegély Szolgálat

06 80 505 505

"BIZALOM" Lelkisegély Szolgálat

06 80 505 505


06 80 505 505


Veszprém (87) (88)

"Kapcsolat" Telefonos Lelkisegély Szolgálat

06 80 505 505 06 88 422 205

Társszolgálatok Város Dunaújváros (25) Esztergom (33) Nyíregyháza (42, 44, 45) Pécs (69, 72, 73) Zalaegerszeg (83, 92, 93)

Elérhetőség ideje Átmenetileg nem hívható

Szolgálat

Telefonszám

Élet-Esély Telefonszolgálat

06 25 411 111


06 33 417 504

P, Szo: 20-07

Lelki Telefonszolgálat

06 80 204 519

Szo, V: 18-23

S.O.S. Élet Telefonszolgálat

06 80 505 390

19-07


06 80 505 599

16-23

A telefonszolgálatok a zárójelben felsorolt körzetekből fogadnak hívásokat.

A hívások ingyenesek. *: a hívás nem ingyenes.

A telefonszolgálatok a zárójelben felsorolt körzetekből fogadnak hívásokat. A hívások ingyenesek. : Csak a 88-as körzetből ingyenes!

Interneten keresztül is hívhat! www.sos505.hu honlapról Segélyvonalaink címke mögött megtalálja az online kapcsolatot! Éjjelnappal fogadjuk hívását. Ugyanitt, ha nem akar szóban, levélben is fordulhat hozzánk.

Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége

www.sos505.hu Szerkesztette: Rénes László [email protected] , [email protected] 2010. január 12.

51

Szakmai programok, események kalendáriuma 2009

Recommend Documents