SZAKDOLGOZAT. Molnár Veronika 2004

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információ-hozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

SZAKDOLGOZAT

Molnár Veronika 2004.

3


Tartalomjegyzék I. Bevezetés ........................................................................................................ 5 II. A gazdaságszervezés három szintje ..................................................... 7 1. Az Országos Érdekegyeztető Tanács........................................................... 10 2. A gazdasági kamarák és a gazdasági érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek tevékenységének és feladatának összehasonlítása ....................... 11 3. Kis- és középvállalkozás fogalmának meghatározása................................. 14

III. Kisvállalkozások érdekképviselete napjainkban ........................ 16 1. KÉSZ: Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetség ................... 17 2. Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) ......................................................................................................... 18 3. Ipartestületek Országos Szövetsége, IPOSZ................................................ 26 4. Magyar Iparszövetség és az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége........................................................................................................ 34 (OKISZ és ÁFEOSZ)....................................................................................... 34 5. A KÉSZ tagszervezeteinek összehasonlítása............................................... 42 6. Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetsége (MMNSZ) ........................................................................................................ 44

IV. Lobbizás az Európai Unióban ........................................................... 48 1. Érdekvédelmi szervezetek az Európai Unióban .......................................... 51 2. Európai Gyáriparosok és Munkaadók Szövetsége ...................................... 52 Union of Industrial and Employers’ Confederations of Europe, UNICE ....... 52 3. Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetsége (European Association of Craft, Small and Medium-Sized Enterprises, UEAPME) ............................... 55 4. Fogyasztói Szövetkezetek Európai Közössége,........................................... 57 Euro-Coop........................................................................................................ 57

V. Összefoglaló következtetések ............................................................... 60 VI. Irodalomjegyzék..................................................................................... 61 VII. Mellékletek ............................................................................................. 62 4


I. Bevezetés „A legjobban védett vállalkozó a tájékozott vállalkozó.” Magyarországon a munkaadói érdekképviseletek egymástól függetlenül és különböző hatékonysággal fejtik ki vállalkozást segítő tevékenységüket. Vannak

olyan

érdekképviseletek,

amelyek

a

vállalkozói

kör

homogenizációjának

következtében a vállalkozások nagyságából fakadóan kerülnek egy érdekszférába, és amelyek kimondottan a kis- és középvállalkozói szektort képviselik. Az említett szervezetek folyamatosan egyeztetnek egymással a kis- és középvállalkozásokat érintő kérdésekben. Egységes álláspontot alakítanak ki a döntéselőkészítő időszakban, és ezt terjesztik a kormányzat elé. Dolgozatom főszereplői a Kis-és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetség (KÉSZ) tagjai, melyek érdekképviseleti tevékenysége a kisvállalkozói kör egészére vonatkozó érdekek védelmét és képviseletét jelenti elsősorban a kormányzati hatóságokkal, másodsorban más hatóságokkal szemben. E mellett a szövetség tagjainak Európai Uniós és nemzetközi kapcsolatait is be kívánom mutatni. Szakdolgozati munkám első fejezetében az érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek helyét határozom meg a gazdaságszervezés rendszerében, illetve kitérek az egyes gazdaságszervezési szintek egymáshoz való viszonyára, kapcsolataikra. Kutatásaim során és a hétköznapokban is azt tapasztaltam, hogy nem egyértelmű a gazdasági kamarák és a gazdasági érdekképviseleti szervezetek tevékenysége közötti különbség, ezért ezt is kifejtem dolgozatomban.

Az

érdekképviseleti

szervezetek

közül

kifejezetten

a

kis-

és

középvállalkozások érdekeit képviselőkre koncentráltam ezért, fontosnak tartom a vállalkozások fogalmának meghatározását és ennek összehasonlítását az uniós normával. A második nagy egységben rátérek az általam választott négy érdekképviseleti szervezet bemutatására, feladataik ismertetésére az egyes szervezetek kialakulásától napjainkig. A történelmi áttekintésen túl a dolgozatomban olyan gazdaságpolitikai elvárások fogalmazódnak meg, melyek a kisvállalkozásokat a legjobban érintik. A KÉSZ tagjainak feladatát, belső és külső problémáit, jövőbeli lehetőségeit is felvázolom. Megemlítek egy szövetséget is, mely kvázi „ernyőszervezetként” képviseli az említett szervezetek érdekeit az Európai Uniós és a nemzetközi porondon.

5


A harmadik egységben, az Európai Unióban napjainkra általánossá vált és számunkra meglehetősen „furcsa” érdekérvényesítési formát, a lobbizást szeretném bemutatni. Ezt különösen fontosnak tartom, mert hazánk uniós csatlakozásával ez a gyakorlat is a mindennapok részévé válik és véleményem szerint ez a dolog még Magyarországon igencsak gyerekcipőben jár. Mindezek után kitérek az Európai Unióban működő kis- és középvállalkozásokat segítő érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetekre, köztük olyanokra, melyeknek az általam bemutatott hazai szervezetek is tagjai illetve a jövőben tagjaivá válhatnak. Munkámat segítették a szervezetek belső anyagai, szakkönyvei, kiadványai, a Kereskedelmi Élet című lap. Leghatékonyabb segítséget a szervezeti vezetőkkel készített mélyinterjúk jelentették, ahol értékes információkhoz jutottam a belső működésekről. Témaválasztásomat befolyásolta, hogy családom már megszületésem óta vállalkozó, vendéglátással foglalkozik, és így naponta találkozok a felmerülő problémákkal és a kínálkozó lehetőségekkel. Fontosnak tartom az érdekképviseletek működését, nemcsak az érdekérvényesítés, hanem a segítségnyújtás szempontjából is. Például az uniós norma, a HACCP rendszer bevezetésében a KISOSZ megfelelő partnernek bizonyult és kellő információval látta el családunkat. E mellett úgy vélem az érdekképviseleti tevékenység legfontosabb feltétele, hogy az Érdekképviseleti Szövetség mögött egy olyan súlyú tagság létezzen, amely igényli az érdekképviseleti munkát. Minél többen vannak, az érdekképviselet annál erősebb és hatékonyabb.

6


II. A gazdaságszervezés három szintje A piacgazdaság rendszerében a gazdaságszervezés három szintje különíthető el: a makroszint, a mikroszint és a mezzoszféra. A makroszint az állami- és kormányzati szervezeteket jelenti, meghatározott törvényhozó, végrehajtó és ellenőrző tevékenységgel, míg a mikroszint a vállalkozói és üzleti világ egészét. A makro- és mikroszintet illetve intézményeiket primer szféráknak is szokás nevezni, melyek jellemzője, hogy önálló, saját meghatározással léteznek, működnek. Feladataiknak és funkcióiknak meghatározott, alapvető struktúrája van. A már említett két fő szféra, a politikai-makroszint és az üzleti-állampolgári szféra között helyezkedik el a mezzoszint, melyet „köztes szintnek” is szoktak nevezni. Ide tartoznak a munkaadói-vállalkozói, illetve a munkavállalói oldal képviseleti szervei, és az egyéb civil szervezetek. A mezzoszféra szekunder jellegű, azaz, a „köztes szféra” és intézményei a makro- és/vagy a mikroszint által meghatározott közegben és az általuk kijelölt feladatok ellátására jönnek létre és működnek. 1.számú ábra

A gazdaságszervezés e három szintje közötti kapcsolatot az alábbi ábra jól szemlélteti*: (forrás: Farkas György)

MAK ROSZI NT Hatalmi, politikai, kormányzati és közigazgatási szervek, Hatóságok és intézményei ∇∇ ⇑⇑⇑⇑ ME ZZO SZI NT Érdekképviseletek (munkaadói, munkavállalói), Foglalkozási szervezetek (szakmai, kamarai, hivatásrendi), Civil szervezetek stb. ∇∇∇∇∇∇ ⇑⇑⇑⇑⇑⇑⇑⇑⇑⇑⇑⇑ MIK ROSZI NT Vállalkozói szféra

∇∇: „fentről lefelé” az általános meghatározást és szabályozást, információnyújtást jelenti

7


⇑⇑⇑:

„lentről

felfelé”

az

információnyújtást,

szolgáltatást,

érdekképviseletet

és

érdekérvényesítést mutatja meg. *ez egy egyszerűsített modell, csak két hatásmechanizmust jelez, a kapcsolatok a három szint között sokkal bonyolultabbak

A köztes szféra szervezeteinek fő tevékenysége a makroszint felé az alkalmazkodás, az érdekképviselet és az információk nyújtása a vállalkozói rétegről. A mikroszféra részére pedig a tagsági kapcsolatok, a tagság megjelenítése és szolgáltatások fejlesztése jelentik a fő tevékenységi köröket. (Farkas György, 2000.) Összességében megállapítható, hogy a polgári társadalom és a piacgazdaság működésképtelen lenne a „köztes szféra” intézményei nélkül. Nyugat- Európában a mezzoszféra több évszázad alatt fokozatosan alakult ki. Ahol ezek megjelenését a helyi fejlődés nem termelte ki, de létrejött a piacgazdaság, ott ezeket a szerveződéseket vagy az államok kezdeményezték, vagy spontán módon, alulról szerveződve jöttek létre. Ez utóbbi jellemző Magyarországon is. Hazánkban a rendszerváltás előtt is működtek a mezzoszint szervezetei önkéntes tagsággal. A szocialista állam vezetése azonban beavatkozott működésükbe azáltal, hogy hatósági jogkörökkel látta el őket. Például a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége, a KISOSZ, igazolta a szakképesítést azok számára, akik kereskedői oklevelet szerettek volna kiváltani. A rendszerváltás után az állami, hatósági feladatellátás megszűnt és az eredeti egyesületek jogutódlásával létrejöttek a megyei és/vagy városi szervezeti egységek, önálló jogi státusszal. A későbbiekben ezen szervezetek hozták létre az országos szövetségeket. Ez utóbbiak viszont már alulról szerveződve alakultak ki. Míg a makro- és mikroszinten a rendszerváltás viszonylag hamar végbement, addig a „köztes szféra” esetében ez egy lassúbb folyamat volt. Napjainkban az elért eredmények ellenére a mezzoszféra szervezeteinek számos hiányossággal kell megküzdeniük. Megjelenítették és elfogadtatták a gazdasági érdekcsoportok és a lobbitevékenység létjogosultságát,

megkérdezésük

és

bevonásuk

a

gazdaságpolitika,

az

átalakulás

szabályozásának kérdéseibe természetessé vált. Egyes területeken és tevékenységekben bevonják őket a közigazgatási hatáskörökbe, illetve egyes feladatok végrehajtásába. Szervezetileg leképezik a magyar mikroszféra legnagyobb részét. Rövid távú makroszintű kérdésekre irányuló érdekképviseleti tevékenységük megfelel az elvárásoknak. Működésük tükrözi azt a szándékot, hogy politikamentességre törekednek.

8


A hiányosságok között kell megemlíteni, hogy törvényi helyzetük és a rájuk vonatkozó szabályozás befejezetlen illetve hiányos. Még nem sikerült kiépíteni a stabil vállalkozói hátteret és az egyértelmű társadalmi elismertséget. A szűkös pénzügyi adottságok, szervezeti

és

szakmai

felkészületlenség

továbbra

is

versenybe

állít

egymással

érdekképviseleti, kamarai illetve államilag szervezett vállalkozástámogató szervezeteket a lobbizásban vagy a szolgáltatásokhoz szükséges források és információk megszerzésében. Nem annyira kezdeményeznek, jellemzően csak reagálnak a központi (állami-kormányzati) kezdeményezésekre illetve eseményekre. Az említet hiányosságok különböző okokra vezethetők vissza. Az érdekképviseleti szervezetek többsége a második világháború előtt már létezett, majd 1948-ig formálisan is igen komoly funkciókat töltöttek be. A szocializmus kezdetén azonban felszámolták ezeket a szervezeteket, vagyonukat elkobozták és feladataikat az állam befolyása alá helyezték, vagyis az államtól, illetve a kormányzattól függtek. A rendszerváltást követően ugyan önállósulhattak, „megszabadultak” az állam ellenőrzésétől, azonban napjainkig megfigyelhető sajnos, hogy a mindenkori kormánynak azóta nem érdeke a mezzoszint szervezeteinek megerősödése.

Ezért

maguknak

a

szervezeteknek

kell

megerősödniük,

hogy

az

érdekcsoportok lobbija kellőképpen érvényesülhessen a törvényalkotásban. Az 1990-es években lezajlott átrendeződések során az érdekképviseleti szervezetek száma dinamikusan megnövekedett, gazdagodott a választék. Azonban sok esetben ez nem az államtól való leválást, függetlenedést jelentette. Ugyanakkor nem rendelkeztek megfelelő know-how-val, felkészültséggel, valamint pénzügyi feltételeik is rendkívül korlátozottak voltak. Elsősorban állami forrásokat és eszközöket igyekeztek igénybe venni, vagy egyéb a tagságon kívül álló hazai és külföldi források, szponzorok segítségére szorultak. Ahogy ezt már a fentiekben már említettem a mai napig fennáll. Manapság is jellemző, hogy egyes szervezetek működését a panaszok és az ellenállás jellemzi, noha egyre inkább a közös érdekű kezdeményezések, programok, projektek hódítanak teret. A 90-es évek közepéig jellemző volt, hogy az egyes szervezetek versengtek egymással hol az új tagokért, hol egymás besározásáért. A vezetők többsége ugyanakkor nem a szervezetük „piacgazdaság-konformmá” tételével foglalkozott, hanem vagy az adott szervezet vezetésének átvételével, megragadásával volt elfoglalva, vagy ezáltal új pozíciók szerzésével. Sokan pedig mindezzel az időközben elvesztett pozíciók helyett kerestek kárpótlást. (Farkas György, 2000.) 9


Ez a zavaros, egyre kevésbé áttekinthető helyzet kiváló lehetőséget nyújtott az állam és képviselői számára az „oszd meg és uralkodj” elvének érvényesítésére már amennyiben egyáltalán foglalkoztak ezen szervezetekkel. Az említett folyamatok, hiányosságok pedig a mai napig éreztetik hatásukat.

1. Az Országos Érdekegyeztető Tanács A három szint közötti együttműködést biztosítja a 2002. július 26-án újjáalakult Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), mely az országos szintű érdekegyeztetés legátfogóbb fóruma és egyben az Országos Munkaügyi Tanács jogutódja. Az OÉT célja a munkavállalók, a munkáltatók és a kormány érdekeinek, törekvéseinek feltárása, egyeztetése, közös álláspontot tükröző megállapodások kialakítása, az esetleges országos méretű konfliktusok megelőzése, rendezése, valamint információcsere, javaslatok, alternatívák megvizsgálása. Ennek érdekében megvitatja a munka világával összefüggő valamennyi kérdéskört, beleértve a gazdaságot, a foglalkoztatást és a jövedelmek alakulását befolyásoló adó, járulék és költségvetési témaköröket, jogszabály-tervezeteket. Az OÉT funkciója, hogy intézményi keretet nyújtson a kormány és a munkavállalói és munkáltatói érdekképviseletek közötti konzultációnak, országos szinten gyakorolja a munkaügyi kapcsolatokat. Konzultál a foglalkozáspolitikai, munkaerő-piaci stratégiai elképzelésekről, a jövedelem-elosztást érintő legfontosabb gazdaságpolitikai, elvi, stratégiai koncepciókról. Véleményt formál, illetve – törvényi felhatalmazás esetén – megállapodik a munkaviszonyt érintő, valamint a legfontosabb gazdasági jogszabályokról (törvényekről, rendeletekről). Az

OÉT

munkáját

plenáris

ülésen,

szakfórumokban,

szakbizottságokban,

munkacsoportokban, soros elnöki találkozón, valamint írásos észrevételek alapján végzi. A munkavállalók, illetve a munkáltatók országos érdekképviseleti szervének minősül és az OÉT tagja lehet, az a munkavállalói, illetve munkáltatói érdekképviseleti szövetség, melynek székhelye Magyarországon van, érvényes alapszabállyal, képviseleti szervezettel rendelkezik, és létrejöttétől folyamatosan működik. Legalább öt nemzetgazdasági ágban és legalább tizenöt alágazatban tevékenykedő és bírósági nyilvántartásba vett, igazolt tagszervezettel rendelkezik, melyek igazoltan legalább nyolc, különböző megyében működő területi szervezettel működnek. Az OÉT egyetértési, véleményezési és tájékozódási jogosítványokkal rendelkezik. Véleményem szerint az OÉT létezése és működése elengedhetetlen a munkaadói- és vállalói érdekérvényesítés szempontjából. De nekem úgy tűnik, hogy az OÉT hasonló helyzetben van, 10


mint pár évvel ezelőtt az Unió Parlamentje. Ez alatt azt értem, hogy „kirakat” jelleggel működik, tényleges hatáskörökkel nem rendelkezik, csak a kedélyek megnyugtatása miatt létezik.

2. A gazdasági kamarák és a gazdasági érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek tevékenységének és feladatának összehasonlítása Dolgozatomban a munkaakadói érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetekről szeretnék bővebben írni. Úgy gondolom hasznos tisztázni a különbséget a gazdasági kamarák és az említett gazdasági érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek feladatai és hatáskörei között. Az 1999. évi CXXI. Törvény rendelkezik a gazdasági kamarákról. A törvény értelmében a kamarák feladata, hogy „….. e törvénynek, más jogszabályoknak és alapszabályuknak megfelelően, önkormányzaton alapuló működésükkel előmozdítsák a gazdaság fejlődését és szerveződését, a piaci magatartás tisztességét, a gazdasági tevékenységet folytatók általános, együttes érdekeinek érvényesülését.” (1999.CXXI.tv.3.§ 2. bekezdés) Vagyis ennek értelmében a gazdasági kamara összgazdasági érdekeket kell, hogy képviseljen, nem az egyes vállalkozásokat. Ezt a 14.§ is határozottan kimondja: „A gazdasági kamarák szakmai, munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletet nem láthatnak el.” A gazdasági kamarák feladatit az 1999. évi CXXI. Tv. 9-11.§ határozza meg. Ennek alapján a gazdasági kamarák a gazdaság fejlesztésével összefüggésben előmozdítják a gazdasági tevékenység fejlődését, a nemzetgazdasági szinten hatékony, de a közvetlen vállalkozói érdekeltséget meghaladó célok megvalósulását. Közreműködnek az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttműködve a szakképzésben illetve végzik a mesterképzést és mestervizsgáztatást. „A

külgazdaság

feltételrendszerének

javítása

érdekében

közreműködnek

a

kereskedelemfejlesztéssel, a külföldön végzett, vagy külföldre irányuló, továbbá a külföldiek számára belföldön végzett gazdasági tájékoztató és propagandamunkában, a gazdálkodó szervezetek ez irányú tevékenységét összehangolják,

ennek keretében vásárokat,

kiállításokat, konferenciákat és más rendezvényeket szerveznek;” A gazdasági érdekképviseleti szervezetek bevonásával kidolgozzák a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályokat, ezek érvényesülését figyelemmel kísérik, szabályok megsértése esetén figyelmeztetéssel élnek és jogszabálysértés esetén megteszik a szükséges intézkedéseket.

11


Az 1999. évi kamarai törvényt csak egy pontban módosították 2000-ben. A 2000. évi CVIII. Tv. értelmében a kamarai tagság kötelező érvénye megszűnt és így az önkéntessé vált. Az

egyes

gazdasági

érdekképviseleti

és

érdekvédelmi

szervezetek

az

alapszabályukban rögzített feladatok ellátására kötelezettek. Vannak azonban szabályok, amelyek minden szervezetre egyaránt vonatkoznak. Törvényben szabályozott módon és keretek között érdekképviseletet lát el a tagok és a szervezet érdekében. A gazdasági érdekképviseletek a tagok érdekeinek képviseletét látja el a helyi, állami, társadalmi szervek, valamint más szervezetek irányában. A tagok érdekeit kifejezve részt vesz a jogszabályok véleményezésében, kezdeményezi a jogszabályok, illetve jogszabály módosítások megalkotását. Az érdekképviseleti munka hatékonyságának növelése érdekében ellátja a tagok érdekképviseleti tevékenységét és az annak ellátásához szükséges információs hálózatot folyamatosan működteti. Tevékenyen részt vállal az általuk képviselt réteg tevékenységével kapcsolatos alapvető ismeretek széleskörű megismertetésében, ennek keretében időszakos lapot és más kiadványokat ad ki, oktatási és továbbképzési lehetőségeket tár fel és ezek lebonyolítását szervezi. Tagsága egészét, vagy egyes csoportját érintő jogi, gazdasági, pénzügyi kérdésekben véleményét megyei és országos szakmai és társadalmi szervezetek felé továbbítja, ezekkel képviselői útján kapcsolatot tart fenn. Tagjai részére térítés nélkül adó, társadalombiztosítási, munkaügyi és számviteli kérdésekben állásfoglalásokat szerez be. Adatbázisa révén információt nyújthat beszerzési forrásokról, üzleti lehetőségekről, partnerekről, munkahelyekről, szakképzési lehetőségekről stb. Összefoglalva megállapítható, hogy a kamarák és az érdekvédelmi szervezetek feladatrendszere törvényben meghatározott mindkét esetben, hisz a kamarákra a már fent említett törvény vonatkozik, míg az érdekképviseleti szervezetek esetében az egyesülési jog és az egyes alapszabályok az irányadóak. Mind a kamarák, mind az érdekvédelmi szervezetek részt vesznek az állami pénzalapok

és

költségvetési

előirányzatok 12

felhasználására

vonatkozó

döntések


előkészítésében. Összeállítják és közreadják a kereskedelmi szokványokat és fellépnek a tisztességes piaci magatartásra vonatkozó etikai szabályok megsértőivel szemben. Együttműködnek a fogyasztóvédelmi hatóságokkal és a Gazdasági Versenyhivatallal. Ugyanakkor csak a kamarákra jellemző a származási igazolások és bizonyítványok kiállítása és hitelesítése, valamint békéltető testületek létrehozása és működtetése. A kamarák és az érdekképviseleti szervezetek egyaránt közreműködnek a szakképzésben.

Míg

a

kamarák

mesterképzést

és

mestervizsgáztatást

végeznek,

vizsgabizottsági tagokat delegálnak és ellenőrzik a szakképző helyeket, addig az érdekképviseleti

szervezetek

szakképesítést

biztosító

tanfolyamokat

szerveznek

és

bonyolítanak le. Mindkét szervezetre jellemző, hogy vásárokat, kiállításokat, konferenciákat és egyéb rendezvényeket szerveznek. Információs hálózatot működtetnek. Tájékoztatnak a gazdasággal összefüggő jogszabályokról, valamint kezdeményezik ezek módosítását országos és helyi szinten egyaránt. Kiadványokat, időszakos lapokat, hírlevelet adnak ki. A jelenlegi kamarai rendszer önkéntes tagságra épül, megtartva köztestületi státuszát és közjogi feladatait. Mindez abban nyilvánul meg, hogy a feladatokat nemcsak tagjai, hanem a teljes gazdaság vonatkozásában látja el, vagyis a gazdaság általános érdekeit érvényesíti. Az érdekvédelmi szervezetek kifejezetten tagjaikra koncentrálnak, és azok érdekeit próbálják meg minél hatékonyabban érvényesíteni.

13


3. Kis- és középvállalkozás fogalmának meghatározása Mivel dolgozatom további részében a mikro- kis- és középvállalkozások érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezeteit szeretném bemutatni Magyarországon és az Európai Unióban, ezért elengedhetetlennek tartom ezen vállalkozástípusok fogalmának tisztázását. A mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározása Magyarországon 1. számú táblázat

Kis-és

Kisvállalkozás

Mikrovállalkozás

250 főnél kevesebb

50 főnél kevesebb

10 főnél kevesebb

Legfeljebb 4 milliárd

Legfeljebb 700 millió

Legfeljebb 700millió

forint

forint

forint

Legfeljebb 2,7 milliárd



forint

forint

forint

középvállalkozás Összes foglalkoztatott létszám Éves nettó árbevétel Mérleg főösszeg Forrás: 1999. évi XCV. törvény

Az Európai Unióhoz való csatlakozást követően fokozottan figyelemmel kell lennie a hazai támogatási rendszernek az uniós támogatási rendszerre, lehetőségekre, továbbá arra, hogy a magyarországi vállalkozások versenyképességét az egész uniós piacon, mint belpiacon jelen lévő vállalkozásokkal szemben kell megőrizni. A csatlakozást követően az Unióban elfogadott definícióval javasolt meghatározni a mikro-, kis- és középvállalkozások körét, mert az uniós támogatások az uniós vállalkozói kategóriákat veszik figyelembe. A hazai KKV-definíció mára már nem megfelelően igazodik a valós vállalkozói struktúrához, valamint ez a meghatározás szükséges a megfigyelhetőséget, összehasonlíthatóságot, mérhetőséget lehetővé tévő felmérések, statisztikák készítéséhez. Ennek következtében a 1999. évi XCV. törvény módosítására tett javaslat elkészült és jelenleg többek között az érdekképviseleti szervezetek számára is kiküldésre került véleményezés céljából.

14


A mikro-, kis-és középvállalkozások meghatározása az Európai Unióban 2. számú táblázat

Kis-és

Kisvállalkozás

Mikrovállalkozás

250 főnél kevesebb

Legfeljebb 50 fő

Legfeljebb 10 fő

Nem haladja meg az 50

Nem haladhatja meg a

Nem haladhatja meg a 2

millió eurót*

10 millió eurót*

millió eurót*

Nem haladja meg a 43*

Nem haladhatja meg a

Nem haladhatja meg a 2

millió eurót

10 millió eurót*

millió eurót*

középvállalkozás Összes foglalkoztatott létszáma Éves nettó árbevétel Mérlegfőösszeg

Forrás: 1999. évi XCV. törvény módosító javaslata •

illetve annak megfelelő forint összeget

Az alapvető különbség a két definíció között abban áll, hogy Magyarországon még mindig a létszám alapján különböztetik meg az egyes vállalkozási formákat, hiszen a kis- és a mikrovállalkozások besorolásánál az éves nettó árbevétel is és a mérlegfőösszeg is megegyezik, csak a foglalkoztatottak alapján tesz a törvény különbséget. A két megközelítés között szembetűnő az árbevétel és a mérlegfőösszeg mértéke közötti eltérés. Az uniós meghatározás szerint a kis- és középvállalkozások jóval nagyobb bevételt produkálhatnk, majdnem tízszeresét (12,5 milliárd forint) a hazánkban hatályos törvény által meghatározott összegnek. Ez érvényes a kisvállalkozásokra is, ahol az éves árbevétel és a mérlegfőösszeg elérheti a 2,5 milliárd forintot is. Ugyanakkor a mikrovállalkozások esetében az EU-s normatíva szerint az éves nettó árbevétel 200 millió forinttal kevesebb, mint a hazai szabályozás szerint. Az eltérés elsősorban a magyar vállalkozások alacsonyabb termelékenységéből fakad. Ennek oka a cégek tőkeszegénységével függ össze, ezáltal korszerűtlenebb technológiákkal kénytelenek beérni. Nem képesek a modern gépek, gyártósorok beszerzésére, nagyobb mértékben támaszkodnak az élőmunkára, amely a hatékonyságot rontja elsősorban a termelő szektorban.

15


III. Kisvállalkozások érdekképviselete napjainkban Az elmúlt időszak fogalmi kategóriáit új kategóriákra kell felváltani, hiszen az egyéni vállalkozók, illetve a kis társaságok közül egyes vállalkozások kezdenek középvállalkozássá felnőni, miközben más vállalkozások megmaradtak a hagyományos családi vállalkozások szintjén. Ez utóbbiak esetében a kialakult helyzetük nem azt jelenti sokszor, hogy nem lennének képesek fejlődni, hanem azt is, hogy az adott területen és tevékenységükben ez az optimális mérete a vállalkozásoknak, tehát a fejlődésnek, a középvállalkozóvá történő felnövésnek nincs élettere. Mindez azt jelenti, hogy a hagyományos vállalkozói fogalmat, amelyet még a 80-as évek végén, 90-es évek elején használtak, pontosítani kell és a nemzetközi szakirodalom szerint megkülönböztethetünk mikro vállalkozást, valamint kis- és középvállalkozást. A

bemutatni

kívánt

érdekképviseletek

által

képviselt

vállalkozások

körében

ma

Magyarországon elsősorban a mikro- és kisvállalkozások mérete jellemző és ennek gyökerei a kis vállalkozói kör kialakulásában keresendők. A családi hagyományokon alapuló vállalkozások a nagyvállalati szektor mellett jöttek létre, majd a nagyvállalati szektor részleges összeomlása után és a munkanélküliség ugrásszerű növekedésével létrejövő más vállalkozások pedig kényszerpályán születtek. Mindezek azt jelentik, hogy a hazai kisvállalkozások körében nem volt eredeti tőkefelhalmozás, kialakulásában sok a kényszer, illetve a családias munkavégzés jellege. A vállalkozói réteg robbanásszerű növekedésével természetesen az is együtt járt, hogy a vállalkozás jellemzően nem tőkebefektetéssel, hanem a vállalkozó személyes munkavégzésén alapult, ezért a mikro vállalkozások száma ma Magyarországon meghaladja az európai átlagot. A vállalkozói körön belül megállapítható, hogy egy részük a vállalkozói formát jövedelem kiegészítésként gyakorolja, azaz a vállalkozók közel 1/3-a mellékfoglalkozású, közel 10%-a nyugdíjas. Jelenleg az összes egyéni vállalkozók 1/3-a működik a kereskedelemben és közel 40%-a Budapesten vagy Pest megyében. A Magyarországon működő mikro vállalkozások a gazdasági élet szereplőinek több, mint 95%-át teszik ki, amely alátámasztja azt a megállapítást, hogy a vállalkozások döntő hányada még ma is családi munkavégzést folytató mikro szintű vállalkozás. 16


A gazdasági körülmények, a multinacionális cégek megjelenése Magyarországon azt eredményezte, hogy még inkább felerősödik a tőkéhez és a hitelhez való hozzájutás hiánya e vállalkozói körben, mert miközben az állam preferált célként jelöli meg e vállalkozások támogatását, a gyakorlati lehetőségek ennek hiányát mutatják. Ebben a gazdasági helyzetben a fenti körülmények következtében még inkább felerősödik az érdekképviseleti, érdekvédelmi tevékenység szükségessége.

1. KÉSZ: Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetség A Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetséget (KÉSZ) 1998-ba hozta létre az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége (ÁFEOSZ), az Ipartestületek Országos szövetsége (IPOSZ), a Magyar Iparszövetség (OKISZ) és a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) együttműködési megállapodás megkötésével. A szövetség létrehozásának célja a kis- és középvállalkozások hatékonyabb, koncentráltabb összehangolt érdekképviseletének megvalósítása. Az országos szinten megkötött együttműködési megállapodás mellett megyei szintű megállapodás is született, valamint a KÉSZ a Gazdasági Minisztériummal is kötött együttműködési megállapodást. A továbbiakban a KÉSZ tagszervezeteit és érdekképviseleti illetve érdekvédelmi munkájukat szeretném bemutatni.

17


2. Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) Történelmi áttekintés Már

az

I.

Világháború

előtt

megalakultak

Magyarországon

a

különböző

nagykereskedelmi és kiskereskedelmi érdekvédelmi szervezetek. Az első modern és országos hatáskörű érdekképviseleti testület a század elején, 1904-ben jött létre, Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés (OMKE) néven. 1929-1930-ban a kereskedelemben működő jelentősebb általános és szakmai érdekvédelmi testületek és egyéb egyesületek száma elérte a húszat, ilyenek voltak például: Fűszerkereskedők Országos Egyesülete, Magyar Bőrkereskedők Országos Egyesülete stb. A II. Világháborút követő időszakban mindenki többé-kevésbé kereskedő lett. Az élelmiszerhez, tüzelőhöz, az alapvető cikkekhez való hozzájutás csak igen ritka és szerencsés esetben történhetett szabályos vásárlás útján. Cserekereskedelem indult meg, melyet hosszú időre elnyúló és a világtörténelem legnagyobb inflációja csak felerősített. Cserekereskedelemre rendeződtek be a családok és később a létezés szinte egyetlen lehetőségeként az ipari üzemek, a bányák is ezt választották. A gazdasági élet normalizálására kifejtett erőfeszítések közben a kereskedők újra létrehívták, helyreállították a régi érdekképviseleti szervezeteket, így 1946-ban megalakult a Magyar Kereskedők országos Központi Szövetsége (KOKSZ), mely tulajdonképpen a már említett OMKE érdekképviseleti szervnek a jogutódja. A KISOSZ, mint Érdekképviseleti Szervezet kialakulása 1946-ban a KOKSZ-nak 30 tagegyesülete volt, de 1947. év elején elkezdődött a testület bomlása és elindult egy új érdekvédelmi szervezet megalakítása. 1947. januárjában alakult egy ideiglenes közös szervezet a kereskedők és a kisiparosok részére, mely a KÉKOSZ nevet viselte, majd márciusban megalakult a Kiskereskedők Országos Szabad Szervezete, a KISOSZ, melynek rövidesen a budapesti nagy szakmai szervezetek (Textilkereskedők Országos Szervezete, a Vásári és Piaci Kereskedők Ipartestülete, a KÉKOSZ, a Fűszerkereskedők Országos Egyesülete….stb.) is tagjai lettek.

18


1947.tavasza egyértelműen új szakaszt nyitott meg az érdekképviseleti munkában. Egyre határozottabban fogalmazódott meg a kis üzletek tulajdonosainak igénye, hogy sorsuk ne kötődjön a nagykereskedőkhöz, vagy az exportőrökhöz. A megalakult KISOSZ egyre inkább meghatározó szerepet töltött be az érdekképviseleti munka irányításában, s igen sok esetben az akkori kormányzat által diktált, sokszor egyáltalán nem népszerű feladatok megoldásában. 1948. telén törvény jelent meg, mely szabályozta az érdekképviseleti intézményi rendszert az országban. A kereskedelmi és iparkamarák tevékenységének egy részét a KISOSZ-ra, másik részét az akkori KIOSZ-ra (Kisiparosok Országos Szervezete ruházta át. Bizonyos fokú állami feladatok lebontására is sor került, de úgy, hogy a kormány mindig vigyázott arra, hogy a végleges utasítások, rendeletek végrehajtása csak az ő jóváhagyásával történhessen. 1947-48-ban Budapesten az üzletek száma 20600, Szegeden például 1350, Debrecenben 1160, Miskolcon 1100, Pécsett 1000. Ekkor még Budapesten 51 emberre jutott egy kereskedés, a megyei városokban 96 lélekre jutott egy üzlet. A megyék között már ebben az időben is Pest megye állt az élen, majd Somogy következett. A szakmai statisztikákból a vegyes kereskedések száma messze kiugrik, közel 21000 vegyeskereskedő után 11000 élelmiszerkereskedő, 8500 textilkereskedő, 7000 agrárkereskedő és 550 csarnoki, piaci és utcai árus van regisztrálva ebben az időszakban. 1950-ben már 44350 fő volt a kereskedők létszáma, ebből kiskereskedő 39000, vendéglátó 5350. 1989-ben 41884 fő regisztrált magánkereskedő volt, ebből kereskedő 27930, vendéglátó 10172, egyéb 3872. 1993-ban már 153702 fő a magánkereskedők száma, ebből kereskedő 77189, vendéglátós 23636, egyéb 52887 fő, amelyből 1480 nagykereskedő, 356 fő külkereskedő. A tényszámok is bizonyítják, hogy mekkora változáson ment keresztül a közel fél évszázad alatt a magánkereskedelem és megállapítható, hogy valamennyi szakmában jelentősen nőtt számuk. Az előbbiekben leírtakból kitűnik, hogy állandó mozgásban, hullámzásban volt a KISOSZ érdekképviseleti munkája. 1989-ben a megyei szervezetek részéről egyre erőteljesebben fogalmazódott meg az igény, hogy a KISOSZ-on belül, de jogilag is önállóan végezhessék érdekképviseleti munkájukat, biztosítva ezzel a szabad mozgásteret és a gyors döntéshozatal lehetőségét számukra. 19


Ezen igény jogosságát elismerve az 1989. évi II. törvény Az egyesülési jogról szóló törvény 20.§-a alapján úgy döntött 1991 májusában a KISOSZ Országos Küldöttgyűlése, hogy feloszlatja a Kiskereskedők Országos Szövetségét és ezzel egy időben megalakultak önálló szervezetként a megyei tagegyesületek és a budapesti szervezetek. A tagegyesületek létrehozták a Kereskedők Országos Szövetségét, melynek későbbi neve a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetsége lett. Teljesen át kellett dolgozni az érdekképviseleti munkát, az új igényekhez, álláspontokhoz kellett igazítani valamint a tömegesen megjelent rendeleteknek megfelelően. A KISOSZ napjainkban Jelenleg a KISOSZ 22 jogilag önálló tagegyesülettel működik, melyből 19 megyei, 2 budapesti és egy mutatványos tagegyesület. A szakmai apparátus központja a Budapesten működő Országos Központ nem irányító, hanem útmutató, segítő szerepet tölt be a tagegyesületek életében. Összekötő láncszemet alkot a kormány, a minisztériumok, és az egyéb szervek, valamint a tagegyesületek között, akik közvetlen kapcsolatban állnak kereskedő-vendéglátó tagjaikkal. A KISOSZ által képviselt vállalkozások köre napjainkban döntően egyéni vállalkozási formában, kisebb mértékben társas vállalkozási formában működő kis- és középvállalkozók. A szervezet tagságát alkotó vállalkozások alapvető érdeke a gazdaság és a jogi környezet stabilitása, a kiszámítható elvonási és támogatási rendszer. Természetesen a kisvállalkozások eredményességének is első számú tényezői a gazdaság növekedése és az infláció csökkentése, melyek együtt növelik a belső fogyasztást. Mivel a bolti kiskereskedők és a vendéglátó egységek a belföldi piacon működnek, esetükben az eredményességet csak a növekvő belföldi fogyasztás jelenti, az export növekedésének hatása csak áttételesen jelentkezik. Az utóbbi években a magyar gazdaság hajtómotorja elsősorban a letelepedett multinacionális cégek exporttevékenysége volt, s ez még mindig tart. A makrogazdasági eredmények is e körben jelentkeznek és egyúttal sokkal kedvezőbb képet mutatnak, mint a kisvállalkozások helyzetelemzése.

20


Makrogazdasági körülmények és a kisvállalkozások A KISOSZ elsősorban olyan gazdaságpolitikát kíván támogatni, amely az átlagon felüli gazdasági növekedés feltételeinek biztosításával együtt a belföldi kereslet növekedését eredményezi. Ennek megfelelően célként fogalmazódik meg, hogy emelkedjen a lakosság reál jövedelme, mely fizetőképes belföldi keresletként jelenjen meg a kisvállalkozásoknál. Összefoglalva: a szervezet támogat minden olyan gazdaságpolitikát, amely stabilitást és kiszámíthatóságot biztosít a gazdasági élet szereplőinek, megteremti a gazdasági növekedés feltételeit és az ebből eredő költségvetési többletbevételekből a gazdaságot, a belföldi keresletet és kiemelten a kisvállalkozásokat önálló programmal támogatja. A vállalkozói fogalomrendszer újraszabályozása A KISOSZ már régóta kezdeményezte az egyéni vállalkozásról szóló törvény módosítását, melynek során javasolta, hogy a saját tőkével, saját kockázatra végzett gazdasági tevékenységű egyéni vállalkozásoktól különböztessék meg az egyéb jövedelemszerző tevékenységet folytató magánszemély kategóriáját. A javaslat hátterében az a magyar sajátosság áll, hogy nagyon sokan rendelkeznek vállalkozói igazolvánnyal kizárólag adózási, elszámolási, vagy technikai okok miatt, miközben kvázi alkalmazottként dolgoznak, hiszen „vállalkozóként” csak egy megbízónak végezhetnek folyamatos tevékenységet, tőkebefektetés nélkül, határozott összegű vagy tarifájú megbízási vagy vállalkozási díjért. Az Európai Unió ugyanakkor az önfoglalkoztató fogalmával próbálja meg a legkisebb vállalkozás kezelését. Mindez azt indokolja, hogy a vállalkozói fogalomrendszert célszerű újraszabályozni egyrészről az uniós fogalomrendszerhez közelítve, másrészről figyelembe véve a magyar sajátosságokat. Talán a legegyszerűbb megközelítési forma a vállalkozás méretének figyelembe vétele, mert az meghatározza, hogy a kisvállalkozó mennyire tud megfelelni egy összetett szabályozó rendszernek, azaz ehhez kell igazítani az adminisztrációs és szabályozási környezetet. Ez pedig vállalkozási formától is független lehet, hiszen egy egyéni vállalkozó is foglalkoztathat 40-50 főt, vagy többet, és működhet úgy is, hogy egy családhoz tartozó két tulajdonos dolgozik csak. Ezért támogatja a KISOSZ az önfoglalkoztató definíciójának bevezetését.

21


Hagyományos érdekképviseleti tevékenység A hagyományos érdekképviseleti tevékenység a kisvállalkozói kör egészére vonatkozó érdekek védelmét és képviseletét jelenti elsősorban a kormányzati szervekkel és a helyi önkormányzatokkal, másodsorban más hatóságokkal szemben. A KISOSZ megalakulásától tagja volt a többször átalakult Országos Érdekegyeztető Tanácsnak és szakbizottságainak, az Országos Munkaügyi Tanácsnak és bizottságainak, a Nemzeti ILO Tanácsnak, az Európai Integrációs Tanácsnak és az Országos Szakképzési Tanácsnak. Mint érdekképviselet kézhez kapja a vállalkozói körét érintő jogszabálytervezeteket, azokról

a

KISOSZ

szakemberei

véleményt

alakítanak

ki,

adott

esetben

önálló

kezdeményezéssel élnek. A törvényi kezdeményezések és véleményezések sorárából mindig kiemelkedik egyrészről a társadalombiztosítással és az adózással kapcsolatos törvények és jogszabályok köre, másrészt a munkavégzéssel és a gazdasági versenyhelyzettel kapcsolatos kérdések. Itt külön ki kell emelni, hogy mind a társadalombiztosítási, mind adózási kérdésekben a KISOSZ önálló koncepciót alakít ki vállalkozói körére, amelyet folyamatosan próbál a kormányzattal szemben érvényesíteni. A KISOSZ véleménye ugyanis az, hogy nem lehet adózási, számviteli szempontból egy kalap alá venni az önálló szervezeti egységekkel és ügyintéző apparátussal működő nagyvállalatokat, valamint e tipikusan családi munkavégzésen alapuló mikro- és kisvállalkozásokat. A kormányzat az egységes adórendszer védelmében csak nagyon lassan enged a KISOSZ elképzeléseinek, ugyanakkor egyre több szövetségese van a KISOSZ-nak, az európai példákon felbuzdulva magában a kormányzatban is, abban a kérdésben, hogy a családi munkaerőn alapuló mikrovállalkozásokat teljesen külön törvényi szabályozás alá kell venni. A jogi véleményezéseken túl a KISOSZ természetesen együttműködésre törekszik már az ellenőrzés során kialakult egységes értelmezés érdekében az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, az ÁNTSZ, valamint a Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség szervezetével is.

22


A KISOSZ végső eszköznek tekinti, hogy a kormányzattal, hatóságokkal folyamatos egyeztetések útján érje el a vállalkozói kör számára megfelelő szabályozás kialakítását. Említettem, hogy a KISOSZ érdekképviseleti céljai egyrészről a kormányzat és a helyi önkormányzatok

jogalkotási

tevékenységéhez

kapcsolódnak,

másrészről

önálló

kezdeményezésekben testesülnek meg. Legfontosabb a napi kapcsolattartás a szervezet tagjaival. Az érdekképviselet kiemelkedő tevékenységei: -

A szervezet nagyon fontos feladatnak tartja az Európai Unióhoz való csatlakozás során a kisvállalkozások felkészítését azért, hogy a folyamatnak ne vesztesei, hanem túlélői lehessenek, akik képesek a megváltozott körülmények között a vállalkozásukat fejleszteni.

-

A KISOSZ egyik legfontosabb érdekképviseleti célja az állami támogatási rendszer fejlesztése. Ennek keretében érdekképviseleti vívmány a nemdohányzók védelmének és a HACCP rendszer bevezetésének pályázati támogatása. Újabb pályázatok kezdeményezésére kerül sor, és a szervezet segít azok megírásában is.

-

Az

érdekképviseleti

célok

megvalósítása

érdekében

a

vállalkozók

felé

szolgáltatásokat biztosít a szervezet Ilyenek például: -

adó, társadalombiztosítási és munkajogi tanácsadás

-

Országos Képzési Jegyzékben szereplő kereskedelem és vendéglátás terén vállalkozók képzése, oktatási tevékenység, HACCP képzés

-

Vállalkozói fórumok, érdekképviseleti rendezvények szervezése

-

A vállalkozói vélemények megismerése érdekében kérdőíves felmérések készítése

-

Kereskedelmi Élet című szakmai lap megjelentetése és megyei hírlevelek kiadása

A szolgáltatások közül kiemelném a szakképzést. A KISOSZ az országban elsőként szerzett 2000-ben ISO 9001-es minőségbiztosítási tanúsítványt az érdekképviseleti szövetségek közül. A minőségbiztosítási rendszer valamennyi tagegyesületre kiterjed és magába foglalja az érdekképviseletet, valamint a szakképzést is.

23


A szervezet minőségpolitikájának alapja, hogy: „A sikeres vállalkozó a megfelelően képzett és jól tájékoztatott vállalkozó”. Ennek szellemében ügyelnek a tanfolyamok minőségére is. Valamennyi a KISOSZ által oktatott szakma szerepel az Országos Képzési Jegyzékben, valamint sikeres záróvizsga esetén államilag elismert bizonyítványt kapnak a hallgatók. A KISOSZ érdekképviselete szerte az országban 270 ezer kereskedő és vendéglátó vállalkozó képviseletét látja el és tekinti feladatának, azonban jelenleg 35 ezer tagja van a szervezetnek. A vállalkozói érdekképviselet aktuális kérdései Mint dolgozatomban már említettem, a vállalkozói struktúra napjainkban azzal kényszerül megbirkózni, hogy a piacon megjelentek a multinacionális cégek hálózatai és egyre-másra épülnek a nagy bevásárlóközpontok, amelyek átalakítják a fogyasztási- vásárlási szokásokat. A helyzet napjainkban folyamatosan romlik, hiszen a nagy hálózatok akciós és dömpingárakkal próbálják a vásárlókat magukhoz csalogatni. Mindez azt jelenti, hogy a lakossági vásárlási szokások kezdenek úgy alakulni, ahogy ezt az eddigi nyugat-európai tapasztalatok mutatják, azaz a lakóhelyi vásárlás jelentősége folyamatosan csökken, márpedig pont ez az a tevékenység, amelyre a mikrovállalkozások nagy része a kereskedelemben alakult. Egyre nagyobb különbség mutatkozik a peremterületen működő és lakossági bevásárlást biztosító kisvállalkozások, valamint a nagy bevásárlóközpontokba tömörült vállalkozók között. A helyzet persze nem azonos a nagy városokban és a vidéki területeken. A lakossági vásárlóerő drasztikus csökkenése miatt a kisvállalkozásoknak egyszerre kellett szembenézni a piac beszűkölésével és a vásárlóerő csökkenésével. Mindezekből megállapítható, hogy a hagyományos érdekképviseleti tevékenység mellett a KISOSZ egyik legfontosabb és az európai integrációs folyamatokkal összefüggő érdekvédelmi tevékenysége, a tagságot alkotó mikro- és kisvállalkozások gazdasági helyzetének, versenyképességének javítása, az ehhez kapcsolódó tájékoztatások, alternatívák és javaslatok megfogalmazása e vállalkozói kör megmaradása érdekében. Ehhez a KISOSZ felvette a kapcsolatot nemzetközi kisvállalkozói érdekképviseleti szervezetekkel és célja az európai tapasztalatok alapján a sajátságosan magyar kisvállalkozói stratégiák megfogalmazása.

24


A KISOSZ nemrégiben szervezett egész napos szakmai EU felkészítési programot a mikro-, kis- és középvállalkozások részére, ahol az érintett vállalkozók tájékoztatást kaphattak a legújabb és várható törvényi és jogszabályi előírásokról. Előadások hangzottak el a pályázati lehetőségekről, a vissza nem térítendő támogatásokról, az EU-ban használatos adózásról. Legnagyobb érdeklődés mutatkozott a HACCP rendszerről, kockázatbecslésről és a kockázatkezelésről tartott előadáson. A szervezet egy vállalkozói kérdőív segítségével megpróbálta felmérni a vállalkozók ismereteit és igényeit az EU csatlakozással kapcsolatban. Ennek elemzése és kiértékelése alapján alakítja tájékoztató munkáját.

25


3. Ipartestületek Országos Szövetsége, IPOSZ Az IPOSZ a magyar mikro-kis- és középvállalkozások legnagyobb országos munkaadói és szakmai szövetsége, melyet a KISOSZ 20 tagegyesületével szemben, 280 jogilag önálló ipartestület alkot, amelyből 240 területileg szervezett, 40 országos szakmai szövetség. Jelenleg a szervezet 60000 kisvállalkozást képvisel, ezek esetében a jellemző üzemméret az 1-10 főig terjedő alkalmazott. Míg a KISOSZ a kereskedők, a vendéglátók és a szálláshely szolgáltatásban működő KKV-k érdekképviseleti szerve, addig az IPOSZ által képviselt kisvállalkozások több mint 200 kézműves szakmában folytatnak szolgáltató, termelő és szállítmányozási tevékenységet. Ezek közül, akik a termelésen, gyártáson kívül saját termékeik kereskedelmével is foglalkoznak, azok a KISOSZ-nak is tagjai. A kézműves tevékenységeket űző kkv-k száma Magyarországon jelenleg kb. 220 ezer, ebből 60 ezer önkéntes tag az IPOSZ-t alkotó ipartestületekben. Történelmi áttekintés Az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) a hazai kézműves iparosság legnagyobb érdekvédelmi, érdekképviseleti és szakmai szervezete. Történelmi gyökerei tágabb értelemben több száz évre vezethetők vissza. Szűkebben értelmezve, az ipartestületek XIX. Századi megalakulásával, múltja mintagy125 évre tekint vissza, míg a KISOSZ még „csak” jövőre lesz 100 éves. Közös múltra tekintenek vissza, sok a közös részlet történelmükben. Az első ipartörvény 1872-ben született, mely a legteljesebb szabadságot követelte, elvetette a képesítés elvét, kényszertagságot megszüntette, de engedte, hogy az önálló iparosok „érdekek előmozdítása végett” ipartársulatokba tömörüljenek. 1884-ben született meg az un. második ipartörvény, mely az ipartestületeknek jóval nagyobb hatáskört biztosított. E törvény alapján az ipartestület célja: „…az iparosok közt a rendet és az egyetértést fenntartani…”, „Célját tekintve az ipartestület elsősorban a kézműves iparosok törvényes érdekképviseleti szerve……minden ügyben, mely a kézműves iparosság érdekeit érinti szavát halassa, az iparosság érdekében felszólalhat, felterjesztést intézhet, közbeléphet, egyszóval minden tekintetben eljárhat azok érdekében.” (1884.évi XVII.tc.)

26


A XX. század elején több javaslat is született az ipartestületi törvény megreformálására, de a következő jelentős módosítás 1932-ben született, amely határozott az Ipartestületek Országos Központjának (IPOK) megalakulásáról. Ennek alapján az ipartestületek az ipari közigazgatás szerves részévé váltak és létrejött azok „csúcsszervezete”, az IPOK, kötelező tagság került bevezetésre. A második világháború után az IPOK feloszlatása után megalakult a Kisiparosok Országos Szervezete (KIOSZ), mely a pártállami struktúrának megfelelően, jogszabály alapján, centralizált szervezetként működött. Azt lehet mondani, hogy kétarcú szervezet volt, mert részben hatóságként működött, ugyanakkor a KIOSZ-ból való kizárás az iparengedély megvonását is jelentette. Mindezek mellett a kisiparosokat érintő helyi és országos ügyekben érdekvédelmi és képviseleti feladatokat látott el. A KISOSZ-hoz hasonlóan a rendszerváltáskor az ipartestületeknél is szervezeti változások következtek be. 1990-ben elfogadták az IPOSZ alapszabályát, létrehozták a magát az IPOSZ szervezetét, mint a KIOSZ jogutódját. Az IPOSZ főbb célkitűzései programjai tükrében Piackonform pénzügyi-gazdasági szabályozás kialakítása Az IPOSZ gazdasági és jogi képviseleti tevékenysége elsősorban a gazdasági, gazdálkodási szabályozók alakítására, ezek elvi és gyakorlati kérdéseire fekteti a hangsúlyt. Ennek érdekében ugyan nem csatlakozik politikai párthoz, vagy áramlathoz, de együttműködik minden olyan felelős tényezővel, amely következetesen munkálkodik a gazdasági kibontakozás és fellendülés megvalósításában. A nemzetgazdasági fejlődést úgy látja megoldhatónak, hogy ha a megvalósítás folyamatában a hagyományos kisipar, kézműipar mozgástere kiszélesedik és részvételi lehetőségeinek fejlődésével esélyei nőnek, az Európai Unió piacgazdaságában kialakult gyakorlatnak megfelelően. A szervezet úgy véli, hogy a magyar gazdaság fejlődése csak akkor biztosítható, ha: -

a gazdaságban résztvevő vállalkozások tulajdoni viszonyai tisztázottak és alapvetően a valódi tulajdonosok által működtetett termelő és szolgáltató szervezetek jelentik a nemzetgazdaság alapelemét

-

a gazdálkodó szervezetek biztonságos jogi keretek között működhessenek, ne legyenek kitéve, a kiszámíthatatlanul változó szabályozóknak.

27


-

a valós társadalmi igények és lehetőségek számbavétele mellett kell felépíteni a közös társadalmi fogyasztás elemeit

Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a kis- és középvállalkozások, ezen belül az egyéni vállalkozók tevékenységének és versenyképességének fejlesztése érdekében: -

az adórendszert illetően olyan új befektetést és munkahelyteremtést ösztönző rendszer kialakítása, mely a többi gazdasági szabályozó elemmel összhangban van, s elsődleges célja és feladata már nem az állami költségvetés kiszolgálása, hanem a kis-

és

középvállalkozások

versenyképes

termelőképességének

növelése.

Mindezek mellett a vállalkozások képesek a termelés folyamatos fenntartásához szükséges bővítésekre, figyelemmel az EU csatlakozásra -

biztosítani, hogy a hazai kis- és középvállalkozások, mint beszállítói cégek, erőteljesen beépüljenek a gazdaságba

-

a hitelfelvételi lehetőségek előtérbe helyezése az üzleti kockázatot is felvállaló, életrevaló vállalkozások finanszírozása

-

a gazdasági érdekképviseleti jogosítványok garantálása, hogy a törvényhozásba való beleszólás és véleményalkotás jogszabály alapján biztosított legyen

Gazdasági önkormányzatokkal való kapcsolatok A gazdasági kamarák- bár közfunkcióik ellátása során a gazdaság egyetemes érdekeit szolgálják- klasszikus érdekképviseleti tevékenységet nem láthatnak el. Ezért szükséges a kamrák és az ipartestületek közötti együttműködés kialakítása. Ez azt jelenti, hogy az ipartestület is delegál gazdasági érdekképviseleti, szervezeti képviselőt a gazdasági kamarák elnökségébe. Ez utóbbi minden érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetre igaz. A munkaadói gazdasági-szakmai érdekképviselet ellátása Az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenység általános és konkrét célkitűzéseinek megvalósítása elképzelhetetlen anélkül, hogy az IPOSZ minél szorosabb és hatékonyabb kapcsolatrendszert építsen ki. Ez azt jelenti, hogy jó közvetítője kíván lenni az egyéni vállalkozói érdekeknek a kormányzat és törvényhozás irányába, illetve megerősítse a társ érdekképviseletekkel való együttműködést, amelynek jó példája a már korábban említett Kisés Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetség (KÉSZ). Az IPOSZ egyik alapvető feladata az ipartestületekkel való kommunikáció, a helyi és országos problémák közötti közvetítő szerep betöltése.

28


A helyi szervezetek tapasztalatainak, véleményének mindenkor megfelelő súllyal kell megjelenni az országos szervezet állásfoglalásában. Szükséges, hogy az IPOSZ és az ipartestületek szervezettsége erősödjék mind a szövetség, mind a tagszervezetek tekintetében, vagyis az IPOSZ stabil és elkötelezett tagság kialakítására törekszik. Mindezt az érdekképviseleti munka hatékonyságának és a szolgáltatások színvonalának emelésével kívánja elérni. A vállalkozásokat segítő pénzügyi konstrukciók és szervezetek A hazai kis- és középvállalkozások dinamikus fejlődésének egyik legnagyobb gátja a tőkehiány és ezzel összefüggésben a biztonságos működéshez, fejlesztésekhez szükséges feltételek melletti hitelek hiánya. Ezért szorgalmazza az IPOSZ olyan nagybankokkal történő együttműködési szerződések megkötését, amelyek, megfelelő feltételek és garanciák mellett, képesek a hitelezési gondokat megoldani. Szakmai oktatás A szakmunkásoktató-képzés területén elsődleges cél a tanulóképzést ösztönző feltételrendszer megteremtése. Ezt újabb korszerű tananyagok, tantervek kidolgozásával lehet elérni. További feladat az IPOSZ osztályok munkájának támogatása, valamint a tanulóképzést vállaló iparosok felkészítése az említett új anyagokra. Az iparosok továbbképzése terén a továbbképzési anyagok, koncepciók kifejlesztése, valamint az ismeretek továbbadása képezi a fő feladatot. Ugyanakkor bővíteni kell az iparosképző és továbbképző technológiai központok hálózatát. Az oktatás területén is ki kell emelni az érdekvédelmi tevékenység fontosságát, ezen belül is a mestervizsgáztatás jogi garanciáinak erősítését. A mestervizsga tanfolyamok szervezésénél és lebonyolításánál az ipartestületek több évszázados tapasztalatai megfelelő alapként szolgálnak. Nemzetközi kapcsolatok fejlesztése A szervezet nemzetközi kapcsolatrendszere kiterjedt, melyen belül a kétoldalú és multilaterális kapcsolatok egyaránt intenzíven működnek. Kiemelkedő a német, osztrák, svájci, holland és francia kisipari és kézműves szövetségekkel és kamarákkal való együttműködés. Ezek mellett az IPOSZ szorgalmazza más országok hasonló szervezeteivel való kapcsolatfelvételt is. Kiemelt feladat az uniós csatlakozás elősegítése, regionális kapcsolatok támogatása és a konkrét projektekben való részvétel is.

29


A KISOSZ-hoz hasonlóan az Ipartestület is tagja a Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetségnek (CEHIC). A nemzetközi kapcsolatok területén azonban az IPOSZ jóval szélesebb kapcsolatokkal rendelkezik, melynek egyik indoka, hogy nagyobb szakmai kört ölel fel, mint a KISOSZ. A szervezet testületi felépítése Az IPOSZ esetében is a tagsági viszony önkéntes. A szervezet legfőbb célja, hogy az általa képviselt kis- és középvállalkozók a köz által megbecsült és elismert , céljaikban támogatott, boldogulásukkal és előbbre jutásukkal a köz javát is szolgáló, másokon segíteni tudó, sikeres polgárok legyenek. E törekvéseket képviselik az IPOSZ választott testületei és munkabizottságai. A szervezet választott testületei a Közgyűlés, az országos Elnökség és az Ügyvezető Elnökség és a Felügyelő és Etikai Bizottság, valamint a Vagyonkezelői kuratórium. Ezek közül a legmagasabb döntéshozó testület a Közgyűlés, amelybe minden tagszervezet 1-1 szavazati joggal rendelkező képviselőt választ. Létszáma változó, mivel függ a tagszervezet számától. Az Országos Elnökség két közgyűlés között irányítja a szervezetet. Tagjai az IPOSZ elnöke, és 5 alelnöke, 19 megye és Budapest, valamint az országos hatáskörű szakmai szervezetek képviselőcsoportja által választott 1-1 fő és a 9 országos szakmai bizottság elnöke. Az Ügyvezető Elnökség végrehajtó szervként működik, tagjainak létszáma hét fő. A Felügyelő és Etikai Bizottság fő feladata a szövetség tevékenységének figyelemmel kísérése, az alapszabálynak megfelelő működés biztosítása. Az IPOSZ munkabizottságai közül kiemelkedő a 9 országos szakmai bizottság (járműipari, ruházati, személy- és teherfuvarozó, kereskedelmi és vendéglátóipari, stb.), valamint az állandó munkabizottságok.

30


A jövő kihívásai és feladatai Az IPOSZ az elmúlt 10 évben átfogó nemzetközi kapcsolatrendszert épített ki. Tagja az EU legnagyobb európai kis- és középvállalkozói szervezetnek az UEAPME-nak Brüsszelben, tagja az európai, dél-amerikai, észak-afrikai és távol-keleti szervezeteket tömörítő Nemzetközi Iparuniónak és tagja az északi- és balti –államokat magába foglaló Hanza Parlamentnek. Az IPOSZ csatlakozott a Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Szövetségéhez is, amely a legfontosabb európai munkaadói szövetségek, és szervezetek előtt képviseli Magyarországot. Ezen kívül a legtöbb európai közösségi tagország vezető kézműipari szervezeteivel kétoldalú kapcsolatokat épített ki. Mindezek mellett tagja az Európai Fémipari Uniónak és az Európai Építőipari Szövetségnek, abból a célból, hogy a két meghatározó szakmai területen elősegítse a hazai szakmai szerveződések kialakulását és az európai vérkeringésbe való bekapcsolódását. A szövetség állandó kapcsolatban áll az illetékes parlamenti bizottságokkal, az alkotmányos pártokkal, szakminisztériumokkal, a társ munkaadói szervezetekkel, a szakszervezetekkel és más civil szervezetek sokaságával. Tagja volt és ma is tagja az összes munkaadói oldalt érintő érdekegyeztető szervezetnek és tanácsnak. A felsorolt kapcsolatok lehetővé teszik, hogy a az IPOSZ teljes körű áttekintéssel rendelkezzen a kézműipar helyzetéről a világban, Európában és itthon . Mindennek ismeretében határozza meg jövőbeli céljait és feladatait. Az azonban megállapítható, hogy a magyar kézműiparnak egy rohamosan átalakuló világban kell egyidőben megőriznie a pozitív hagyományait és végrehajtania egy teljes technológiai és szakértői megújulást. Az IPOSZnak, az egyes vállalkozások és ipartestületek védelme érdekében, a teljesség igénye nélkül az alábbi kihívásokra kell válaszolnia, és megtalálni a megoldást a felmerülő gondokra. A globalizáció és a kkv-k összhangja: A felgyorsult globalizáció minden kkv-ra meghatározó hatással van és lesz. A globalizáció megállíthatatlan folyamat, ugyanakkor az is tény, hogy a vállalkozások több mint 90%-át minden fejlett országban, sőt ma már Magyarországon is a kisvállalkozások, főleg a 10 főnél kevesebb alkalmazottat tartó vállalkozások adják. A nemzeti össztermék létrehozásában is egyre meghatározóbb ezeknek a kisvállalkozásoknak szerepe. Tehát az IPOSZ határozott és egyértelmű érdekvédelmet folytat annak érdekében, hogy a magyar kisvállalkozásoknak sikerüljön alkalmazkodni a globalizáció által megteremtett új gazdasági körülményekhez, és ehhez a mindenkori magyar kormányzattól minden lehetséges támogatást megkapjon. A magyar kézműipar termelői és szolgáltatói tevékenységére még hosszú távon

31


szükség van, ezért javítani kell a gazdasági környezetet a magyar kézműipar fejlődésének elősegítése érdekében. Munkahelyek megóvása és megteremtése: A felgyorsuló gazdasági átalakulás munkahelyek sokaságát sodorta veszélybe. Európai szinten is csak a kis-és középvállalkozások voltak azok, amelyeknél nem csak munkahelyek szűntek meg, hanem folyamatosan újak keletkeztek, lényegesen nagyobb számban, mint amennyi megszűnt. Ez a tendencia az automatizálás irányába haladó nagyiparnál negatív egyenleget mutat. Így a kis- és középvállalkozásokban van meg leginkább az új munkahelyek megteremtésének lehetősége. Az IPOSZ egyik legfőbb feladatának tekinti, hogy ezt a képességet Magyarországon is lehessen használni és továbbfejleszteni. A technológiai forradalom, információs társadalom kialakulása: Az IPOSZ kiemelt feladatának tekinti, hogy tagjai számára a lehetőségek kerüljenek túlsúlyba, sikerüljön minél hamarabb beilleszkedni az információs társadalomba, minél hamarabb megszerezni az ehhez szükséges technológiai hátteret és elsajátítani a szakmai ismereteket. Az Internet, az elektronikus kereskedelem, az információ-áramlás új módjai növelik ugyan a követelményeket a kisvállalkozásokkal szemben, de ugyanakkor eddig soha nem látott módon tárják ki a piacokat a kisvállalkozások előtt is. Csatlakozás az Európai Unióhoz: Az Unióhoz való csatlakozás szabad munkaerő-áramlást és tőkeáramlást, a piacok és a verseny kiszélesedését fogja jelenteni. A szervezet feladata ebben a bonyolult feladatban segíteni az ipartestületeit és a vállalkozásokat abban, hogy miképpen lehet megőrizni a vállalkozások versenyképességét, és ugyanakkor végrehajtani az európai integrációt. Az IPOSZ meghatározó feladata az információ-áramlás elősegítése, a szakmai orientáció erősítése, az európai és magyar csatlakozási projektekbe való bekapcsolódás, a régiók fejlesztése és a határon túli regionális együttműködések elősegítése. Az EU-s csatlakozás elősegítésére a kézműipar magyarországi pozícióinak megőrzése érdekében európai szintű szolgáltatások egész sorát kell felépíteni magánál az IPOSZ-nál és mindenekelőtt a 7 régió központjában. Ezek a szolgáltatások főleg az alábbi területekre kell, hogy kiterjedjenek: jogi ismeretek, környezetvédelmi ismeretek, szakképzési ismeretek, hitellel és garanciával kapcsolatos tudásanyag, szabványokkal, minőségbiztosítással, technológia innovációval kapcsolatos ismeretek stb. Az IPOSZ állandó irodával rendelkezik Brüsszelben.

32


Az elkövetkezendő időszak döntő kérdése, hogy a magyar kézműipar mennyire tudja megtartani versenyképességét. Ez egyfelől pénzügyi kérdés (hitellel, tőkével való ellátottság), másfelől azonban a szakképzettség megfelelő színvonalának kérdése. A versenyképesség pénzügyi feltételei: Az IPOSZ következetesen képviseli a kézműipar érdekeit abban, hogy javuljanak a kisvállalkozások gazdálkodási körülményei, lehetőség szerint csökkenjenek az adó- és tbterhek és így, mód legyen olyan tőkefelhalmozásra, amelyből a versenyképesség megőrzését szolgáló technológiai megújulást végre tudja hajtani. Ugyanakkor még erőteljesebben szorgalmazza

a

kedvezményes

hitelkonstrukciók

és

garanciák

működtetését,

a

kisvállalkozásokat megcélzó pénzügyi alapok létrehozását, a kkv-k számára is elérhető minősítési rendszerek működtetését. A versenyképesség szakmai feltételeinél az IPOSZ továbbra is élen kíván járni a kézműipar szükségleteinek megfelelő képzési, továbbképzési és mestervizsgáztatási rendszerek működtetésében és fejlesztésében. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a kkv-k képzéséhez naprakész ismeretekkel rendelkező oktatók, modern szakképzési programok, tankönyvek és a legfejlettebb technológiával rendelkező képzőintézmények álljanak rendelkezésre. Különös figyelmet kíván fordítani a gyakorlati képzésre, mint a versenyképesség megőrzésének egyik alapvető feltételére. Nyitottság a világra: A magyar kézműiparnak meg kell őriznie és mélységében továbbfejlesztenie a nemzetközi kapcsolatrendszerét és ezt kiterjeszteni a legmeghatározóbb kézműves szakágakra és a régiókra is. A kapcsolati rendszer erősítése elengedhetetlen az európai közösség tagállamaival, a jelölt országokkal, és a Magyarországgal határos országokkal. Mindez képzett, nyelveket tudó szakemberek bekapcsolódását jelenti. Szociális piacgazdaság: Az IPOSZ hozzájárul ahhoz, hogy a kézműipar fejlődése, a polgári értékeket messzemenően figyelembe vevő, szociális piacgazdaság alapelveit betartó, demokratikus intézményrendszerű társadalomban mehessen végbe. Az IPOSZ ennek érdekében kívánja érdekvédelmi és politikai lobbi tevékenységét folytatni. Arra törekszik, hogy a szociális biztonság bizonyos szintje kiterjedjen a kisvállalkozásokra is és alanyi jogon működjenek azok az érdekegyeztetési fórumok, amelyeken a gazdaság jelentős részét kitevő kisvállalkozások az érdekeiket megjeleníthetik.

33


4. Magyar Iparszövetség és az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége (OKISZ és ÁFEOSZ) Mindkét szervezet szövetkezeti formában működik, a különbség a szövetkezeti formában található meg, mivel az ÁFEOSZ (Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége), mint a nevében is benne van, fogyasztói szövetkezet, míg az OKISZ (Magyar Iparszövetség), ipari szövetkezet. Mindkettő nagy múlttal rendelkezik, csupán tevékenységi körükben különböznek. A szövetkezetek általános jellemzője, hogy: „a szövetkezetek olyan személyek autonóm társulásai, akik önkéntesen egyesültek abból a célból, hogy közös gazdasági, társadalmi és kulturális céljaikat közös tulajdonú és demokratikusan irányított vállalkozások útján megvalósítsák.”. Bármilyen időszakban és politikai viszonyok között fogalmazták meg a szövetkezetek fogalmát, annak mindig alapjellemzője maradt a kisemberek jó minőségű, olcsó termékekkel való ellátása, az önsegélyezés, a szolidaritás és a jövedelemszerző foglalkoztatás, az alapvető szükségletek kielégítése. Szövetkezetek kialakulása és működése „Kevés olyan szervezeti forma, társadalmi mozgalom található az újkori történelemben, ami annyi félreértésre, vitára adott volna okot, mint a szövetkezet illetve a szövetkezeti mozgalom. Másfél évszázad óta tartják ideológusok, gyakorló politikusok idegen testnek az uralkodó társadalmi folyamatokban a szövetkezeteket. A kapitalista országokban túl kollektívnak, a szocialistának; szocializmus építését deklaráló országokban túl individualistának, magántulajdont konzerválónak minősítették.” ( dr. Zsarnóczai Sándor) A fent említettekből megállapítható, hogy az egyes szövetkezetek értékeit, elveit mindig az adott korszak társadalmi, gazdasági viszonyai határozták és határozzák meg. Jó példák erre a fogyasztási szövetkezetek, melyeket egy-egy fő gazdasági ismérvük alapján sokféleképpen, főleg ellentétes tartalommal is definiálják. Az ÁFEOSZ elődjének tekinthető Általános Fogyasztási Szövetkezetet (ÁFOSZ) 1904-ben alapították szakszervezetekbe tömörült ipari munkások, mely aztán a legnagyobb és leghosszabb életű szövetkezete volt a magyar munkásságnak a II. világháború előtti időszakban.

34


Elsősorban a munkások által lakott negyedekben, a külvárosban nyitott boltokat az ÁFOSZ. Üzletpolitikáját a munkások érdekeihez igazította, megszervezte az árubeszerzést, az áruhitelezést, a házhoz szállítást, sőt még újságot is kiadott „Szövetkezeti Értesítő” címmel. Maga a szervezet független volt az államtól, az állami szervektől, a kormánytól, nem kért és nem is kapott állami segítséget, pénzügyi támogatást. Igyekezett az „önsegély” elvét alkalmazni. Kiterjedten érvényesült benne a szövetkezeti demokrácia, az „egy tag – egy szavazat” elve. Dinamikusan fejlődött, még az első világháború alatt is növelte fiókjainak számát. Noha kormánytól független volt, politikailag elkötelezett volt a baloldalnak. A kisipari szövetkezés jóval lassabban alakult ki. Ennek egyik oka az volt, hogy a kisiparosok túlnyomó része nem tudott és nem is akart megbarátkozni a szövetkezeti tömörülés gondolatával, főleg pedig nem volt hajlandó annak gyakorlatával azonosulni. Objektív körülményként nehezítették a szövetkezés megvalósulását a kisiparosok települési viszonyai, mivel nagyobb részük falvakban, kisebb részük településeken szétszórva élt. Ugyanakkor megállapítható, hogy az eredménytelenség egyik oka volt az is, hogy a kisipari szövetkezésnek nem volt önálló szervezete, érdekképviselete. Az I. és a II. világháború között a fogyasztási szövetkezés a legjelentősebb helyet foglalta el az ország szövetkezeti rendszerében. A fogyasztói szövetkezetek és szervezetei behálózták egész Magyarországot. Új szövetkezetek nem alakultak a fogyasztói szférában, de a meglévők tovább gyarapodtak. Az 1920-as évek stagnálása, az 1929-33-as világválság ellenére sem került sor a kisipari üzemek bezárására. A kisiparosok részéről egyre erőteljesebb követelésként merült fel az önálló ipari szövetkezeti központ létrehozását, hisz szövetkezeti módszerekkel eredményesebben vehetnének részt az országos áruhiány leküzdésében. Ezen körülmények között jött létre az OKISZ jogelődje az Iparosok Országos Központi Szövetkezete (IOSZK). Feladatai közé tartozott a szakipari szövetkezetek szervezése, irányítása, ellenőrzése, gazdasági

érdekek

felkarolása,

tagszövetkezeteinek

működésének

segítése

hitellel,

megrendelések szerzése, vállalása, stb. A II. világháború után a központi irányítás a szövetkezetekre is vonatkozott. Az OKISZ-t egy 1948-as kormányrendelet hozta létre. Eleinte mozgalmi feladatokat látott el, majd a tervgazdálkodás operatív szerve lett, vagyis tervlebontási feladatokat látott el és felelőséggel tartozott a tervteljesítésért. Mindez jellemző volt a többi szövetkezetre is.

35


Alapvető változásokra 1968 után került sor, vagyis az „új gazdasági mechanizmus” meghirdetésével. A kisipari szövetkezeteket 1969-től nevezik ipari szövetkezeteknek. Az ipari szövetkezetek döntő hányada az 1980-as évekig viszonylag korszerű technikával és technológiával folytatta termelését, s az állami nagyiparnál eredményesebben gazdálkodó kisés közepes méretű ipari vállalatként működtek. A fogyasztási szövetkezeti ágazatba az 1970-1980-as években három szövetkezeti formát soroltak: az általános fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezeteket (áfészek), a kommunális szövetkezeteket, a takarékszövetkezeteket. Az általános fogyasztási értékesítő és beszerző szövetkezet sokféle funkciót egyesít magában, ilyenek például, a kereskedelmi, vendéglátóipari, ipari termelési, szolgáltatói, beszerző, termeltető stb. Többféle szövetkezeti formaváltozat ötvöződik benne: fogyasztásikereskedelmi szövetkezet, beszerző-értékesítő szövetkezet stb. Jellemző vonásuk az áfészeknek, hogy tevékenységük „nyílt”, tehát a szövetkezetek tevékenységének a tagok és a nem tagok egyaránt igénybe vevői. Így a szövetkezeti vagyon gyarapodásának jelentős forrásai a szövetkezeteken kívülálló lakossági vásárlásai és a szövetkezetekkel való egyéb üzleti kapcsolatai. Jellemző volt és marad, hogy az áfészek sok kisebb településen még jövedelmi hátrányok, anyagi áldozatok árán is részt vállaltak és vállalnak a lakosság ellátásában. A rendszerváltás után megváltozott, egyes szervezetekre vonatkozó, feladatok és célok az alábbiakban konkrétan kifejtésre kerülnek. (Szövetkezeti Alapismeretek, 1994.)

36


A Magyar Iparszövetség (OKISZ) A legnagyobb kutatómunkát és adatgyűjtést ez a két szervezet igényelte dolgozatomban. Kevés információ található róluk, így csak a helyi tagszervezetek vezetőivel készült mélyinterjúkra tudtam támaszkodni, illetve élénk nemzetközi kapcsolataikra. Az Magyar Iparszövetségtől, a Zala megyei elnökkel, Borsos Miklóssal, sikerült interjút készítenem és a feltett kérdéseim alapján szeretném e szervezet működését bemutatni. Milyen szervezet az OKISZ, hány tagszervezete van, és milyen feladatokat lát el? Az OKISZ országos munkaadói érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezet. Tagszervezeteinek önkéntes elhatározásából, azok gazdasági, társadalmi érdekeinek képviseletére és védelmére alakult. 30 területi illetve szakmai tagszövetség, valamint társult szakmai érdekképviselet alkotja. Összefoglalóan az ipari szövetkezetek és a különböző társasági formában működő kis-és középvállalkozások gazdasági érdekképviseletét látja el. Körülbelül hány vállalkozót képvisel és ezek milyen szektorokban működnek? Az OKISZ érdekeltségébe tartózó gazdálkodó szervezetek elsősorban kis- és középvállalkozások, de vannak nemzetközi piacokon is jól szereplő nagyobb szervezetek is. A szövetséghez tartozó tagok megoszlása a következő: 34% a szövetkezetek részaránya, 40% a kft-k aránya, egyéni vállalkozások részaránya 8%, míg a többi vállalkozásé 17%. Tagszervezeteinek köre átfogja a magyar ipar és kereskedelem keresztmetszetét, azon belül is kiemelkedő a gépipar (vas-és fémfeldolgozó ipar és műszeripar), a vegyipar (kozmetikai, háztartási vegyi áru és a műanyag-feldolgozás), a könnyűipar (cipő- ruházati- fabőr- szőrme ipar stb.) és az építőipar, valamint a szolgáltatóipar súlya. Több százezres nagyságrendű a képviselt vállalkozók száma. Ez a szám 1989. előtt elérte az 1 milliót, azonban a rendszerváltás után sok ipari szövetkezetet végelszámoltak, vagy megszüntettek, illetve nagy része átalakult gazdasági társasággá. Melyek az OKISZ célkitűzései? Az Iparszövetség alapvető célja, hogy képviselje az ipari termelésre, termékeik, szolgáltatásaik értékesítésére szövetkező, magántulajdonon alapuló társas vállalkozásokat és egyéb kis-és közepes vállalkozásokat. Valódi lobbi-tevékenységet kíván folytatni szervezetei érdekében a nemzetgazdaság általános érdekeinek figyelembe vétele mellett.

37


Érdekképviseletének stratégiai célja, hogy hozzájáruljon a vállalatok adminisztratív és üzleti környezetének javításához, a kis-és középvállalkozások helyzetéből adódó versenyhátrány kiküszöböléséhez. Melyek az OKISZ alapvető feladatai? A szövetség alapvető feladatának tartja a tulajdon, a működő tőke biztonságának szavatolását. Meg kívánja teremteni a termelő és a szolgáltató tevékenységek kedvező külső és belső feltételeit. A tulajdon, a tőke működésének, technikai összetételének fejlesztése és a piacképes termékszerkezet kialakítása szintén fontos feladat. Napjainkban az új piacok szerzése, illetve a már meglévők megtartása elengedhetetlen, ehhez is segítséget kíván nyújtani az OKISZ. Utoljára, de nem utolsó sorban a tagok (tulajdonosok és alkalmazottaik) eredményes és rendszeres foglalkoztatása és a megfelelő versenyhelyzet, a gazdasági és társadalmi környezet biztosítása szintén meghatározó feladat és egyben kihívás is. Az említett célok megvalósítására, milyen eszközrendszert használ az OKISZ? Az Iparszövetség támogatja a kormányzat mindazon elképzeléseit, amelyek a gazdasági stabilitást, fejlődést segíti anélkül, hogy ezzel, mint érdekképviselet bármilyen politikai elkötelezettséget felvállalna. Mindezek mellett azonban ellenvéleményét is hangoztatja, ha vállalkozás-ellenesnek ítél valamit. Az OKISZ él véleményezési jogával, azaz javaslatot tesz, tiltakozik, ha úgy véli alkotmánybírósági beadványt készít ugyanakkor jogszabály kezdeményezését is kérheti. Személyes képviselettel és közreműködéssel megcélozza a közvélemény szimpátiáját és a társadalmi rokonszenvet. Milyen szolgáltatásokat végez az Iparszövetség tagjai számára? A szolgáltatások között szerepel a pénzügyi, adó-és jogi tanácsadás, illetve a piacszervezésre, marketingtevékenységre és műszaki fejlesztésre vonatkozó segítségnyújtás. Szociális és kulturális szolgátasai keretében oktatást és továbbképzést folytat. Minden tagszervezete munkavédelmi, környezetvédelmi és tűzvédelmi oktatást végez. Ügyintézői tevékenysége az utóbbi időben egyre inkább felértékelődött a szervezetnek.

Ide

tartozik

a

telephely-engedélyezési

feladatok

ellátása

mellett

a

kockázatelemzés is. Az Uniós csatlakozással kapcsolatban folyamatosan országos tájékoztatási előadások szervezése, amely iránt a tapasztalatok alapján csekély érdeklődés mutatkozik, sajnos. 38


Tagja-e az OKISZ bármilyen hazai illetve külföldi érdekképviseleti szövetségnek? Az Iparszövetség tagja az 1998-ban létrehozott Kis-és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetségnek (KÉSZ). Nemzetközi szinten tagja és aktív résztvevője a Szövetkezetek Nemzetközi Szervezetének (ICA), amely valamennyi ipari és mezőgazdasági szövetkezeteket tömörítő nemzetközi szervezet. Tagja az EU-Vállalkozás Általános Igazgatósága által fenntartott Partnerkereső adatbázisnak. Ezt az Európai Unió a kis-és középvállalkozások nemzetközi piacokra jutásának segítése és a hosszú távú nemzetközi együttműködések biztosítása céljából hoztak létre. Ennek érdekében brüsszeli központtal üzleti információs hálózati rendszert építettek ki. A tagságát az Európai Bizottság pályázatának elnyerésével szerezte meg. Az Iparszövetségben működik 2001.01.01-től a SCOPE (PHARE) projekt keretében létrehozott Európai Hálózati Fejlesztési Iroda (ELDU). A SCOPE célja, hogy erősítse és fejlessze a szövetkezetek szövetségeit a 10 tagjelölt országban és előkészítse ezek uniós csatlakozását. Az ELDU fő feladata a szövetkezeti és szociális gazdasági partnerek összefogása, koordinálása, lobbizás céljából. Fejlesztési koncepciók kidolgozása és a 10 csatlakozó ország számára hálózat létrehozása. Milyen jövőképpel rendelkezik a szervezet? Jelenleg az „útkeresés stádiumában” van az Iparszövetség. Ez azt jelenti egyrészről, hogy erősítenie kell az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenységét és a továbbiakban is részt venni az OKISZ az Országos Érdekegyeztető Tanács munkájában. Sajnos a szervezet életéből sem maradt ki a korrupció. A szövetség tulajdonképpen társadalmi szervezet, ez azt jelenti, hogy tagegyenlőség van, tehát a tagok is egyenlően részesülnek az OKISZ vagyonából. Azonban egyesek megpróbálják rátenni kezüket erre a vagyonra és azon belül, is például az OKISZ tulajdonában lévő üdülőkre. Mindez ellenségeskedéshez vezet a szervezeten belül, mely viszont nem a javát szolgálja működésének. Ezt a dolgot kellene a jövőben megoldani. A megújulási szándék szintén fontos teendő, vagyis a mai kornak megfelelő érdekképviselet, irányítás kialakítása, amely viszont még szintén gyerekcipőben jár.

39


Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége (ÁFEOSZ) Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége az áfészek gazdasági, munkaadói érdekképviseletét látja el. A Magyarországon működő áfészek száma jelenleg eléri a 250-t, összforgalmuk pedig évente 170milliárd forintot. Jelenleg az élelmiszerkiskereskedelmi piac legnagyobb súlyú szereplői 12%-os részaránnyal. Forgalmuk döntő hányadát 4300 saját üzemeltetésű boltjukban realizálják. Érdemes hangsúlyozni, hogy a kereskedelmi típusú fogyasztási szövetkezetek kizárólagosan magántulajdonban működő társas vállalkozások. Fogyasztási szövetkezeti jellegből adódóan a tagok testesítik meg a tulajdonosi kört. Az ÁFEOSZ kiterjedt humánpolitikai, oktatásszervező tevékenységet végez. Szövetkezeti, oktatási központot működtet és szövetkezeti kereskedelmi, közigazgatási szakközépiskolát tart fenn. Emellett széles körű együttműködést folytat közép-és felsőfokú oktatási intézményekkel. Az áfészek közül a legismertebb a Coop üzletlánc, mely a városi és a vidéki lakosság folyamatos kiszolgálását tűzi ki célul európai színvonalú választékkal és a helyi igények kielégítésével. Korábban a tulajdonos szövetkezetek önállóan szervezték mind a beszerzésüket, mind értékesítésüket, sőt saját nagykereskedelmi hálózattal sem rendelkeztek. A multinacionális kereskedelmi vállalkozások hazánkba települése lényegében kikényszerítette a szövetkezeti boltlánc kialakítását. A hálózathoz ma már több mint 1900 üzlet tartozik, melyek összforgalma meghaladja a 230 milliárd forintot. A lánc irányítására és ellátására alakult 1997-ben a Co-op Hungary Rt. A cél ezzel a szövetkezeti kereskedelem piaci pozíciójának megőrzése. Ennek eszközei a közös beszerzés, az értékesítési tevékenység fejlesztése és a boltok másodlagos kondíciókhoz juttatása. Az egységes piaci fellépés az elmúlt években azt eredményezte, hogy a mind kiélezettebb versenyben, a jóval tőkeerősebb versenytársak között is talpon tudott maradni az üzletlánc, sőt 2000-ben a piaci trendeket megcáfolva volumenben is növelni tudta forgalmát. Az üzletlánc alapításáról az Áfészek Országos Tanácsa hozott döntést. A szövetkezeti tulajdonban lévő 6000 egységből választották ki azt az 1800-at, amely alkalmas volt egy nyugati mintára felépített lánc tagjává válni. Már az alakuláskor nyilvánvaló volt, hogy az alapterületét tekintve heterogén ingatlanvagyon nem teszi lehetővé egy teljesen egységes lánc létrehozását. Ezért úgy döntöttek a tulajdonosok, hogy négy bolti kategóriát alakítanak ki: Mini Coop, Coop, Maxi Coop és a Super Coop kategóriákat. 40


A boltok tulajdonosa hagyományosan a szövetkezetek. Számuk napjainkban 220 körül van,

ez

azonban

folyamatosan

változik.

Ennek

lényege,

hogy

a

szövetkezetek

részvénytársaságokat alapítanak, s ide apportálják a tényleges kereskedelmi tevékenységet folytató egységeket. Jellemző folyamat az integráció is. A megfelelő üzemméret elérése érdekében többen közös társaságot alapítanak, a piacok összeadásával növelve forgalmukat, hatékonyságukat. Az áfészek nem csupán a boltoknak, hanem a regionális és országos elosztóknak a tulajdonosai, így nem meglepő, hogy az említett társaságok irányításából is komolyan kiveszik részüket. A Coop üzletlánc jelenleg négyszintű szerkezettel rendelkezik. A rendszer alapját maga a bolthálózat adja, a lánc irányítását a tulajdonos áfészek végzik, míg az egyes egységek ellátását a nagykereskedelmi elosztók (Pro-Coop-ok, FÜSZÉRT-ek) végzik. A Co-op Hungary Rt. Pedig országos beszerző és elosztó szervezetként koordinálja és menedzseli a Coop üzletlánc működését. A rendszerben dolgozó tagvállalatokat franchise szerződés kapcsolja össze. (Pelsőczy István, 2000.) A szervezet 1994 óta társult tagja az Európai Unió keretein belül működő, 1957-ben alapított Euro-Coop-nak, melynek egyik legfontosabb célja, hogy az Európai Unióhoz tartozó, illetve ahhoz csatlakozni kívánó országok fogyasztási szövetkezeteinek képviselete biztosított legyen az Unió intézményrendszerében. Ez utóbbiról a későbbiekben bővebben kívánok szólni.

41


5. A KÉSZ tagszervezeteinek összehasonlítása Úgy vélem mind a négy szervezet rendelkezik erősségekkel, gyengeségekkel, ugyanakkor élhet a kínálkozó lehetőségekkel és elbukhat a különböző veszélyek figyelmen kívül hagyása réven. Ezen tényezők megvizsgálásával szeretném összehasonlítani az említett szervezetek működését, noha ezek működési formái nagyban különböznek egymástól. A KISOSZ erősségének tekinthető, hogy mintegy 270 ezer kiskereskedő és vendéglátó érdekvédelmi szervezete és rendszeresen értékeli a szektort érintő gazdaságpolitikai környezetet és ezekről megfogalmazza javaslatait. Ugyanakkor a szervezet gyengeségének tekinthető, hogy nem minden tag ismeri fel a tömörülés szükségességét és a KISOSZ mindmáig nem tudta elérni az érdekképviseleti törvény megalkotását, vagyis annak ellenére, hogy nagy múltra tekint vissza, tagjainak akaratát és érdekeit nem tudja kellő hatékonysággal érvényesíteni. A különbözőpozíciók átmentése a rendszerváltás után, az apparátus konzerválódását eredményezte, mely gátat vetett a további fejlődésnek, például meglepőnek tartom, hogy a szervezet csak az MMNSZ-en keresztül rendelkezik nemzetközi, illetve Európai Uniós kapcsolatokkal. A tagoknak nyújtott szolgáltatások, az ISO rendszerhez való kapcsolódás, és a széles körű felnőttképzés viszont abszolút előnyt jelent a KISOSZ számára. Ez utóbbi azonban veszélyeket is rejt magában, hisz az Uniós csatlakozás után az alapbevételt jelentő szakképzés visszaesése várható, ez pedig még tőkeszegényebb helyzetbe sodorhatja az állami támogatások hiánya miatt amúgy is működési problémákkal küszködő szervezetet. Ugyanakkor

a

csatlakozással

taglétszámcsökkenés

is

bekövetkezhet,

mivel

egyes

kisvállalkozások nem tudják végrehajtani az uniós jogharmonizációt –mit például számos kisbolt, mely nem tudja megvalósítani a HACCP rendszert- és megszűnésre kényszerül. A lehetőségek között az országos hálózat megerősítése valamint a szakmai háttér állnak. Ez utóbbi az uniós pályázatok írásával kapcsolatos tanácsadói feladatokat jelenti. E mellett fontosnak tartom, hogy a KISOSZ csatlakozzon nemzetközi és Európai Uniós érdekképviseleti szervezetekhez, hisz így hatékonyabb és érdekérvényesítést tudna biztosítani tagjainak. Az IPOSZ hasonló szervezeti felépítéssel rendelkezik, és hasonló funkciókat lát el, mint a KISOSZ. Az Ipartestület a KISOSZ-hoz hasonlóan szintén nagy múltra tekint vissza, tehát kellő tapasztalatokkal rendelkezik és a hazai kézműves iparosság legnagyobb érdekvédelmi szervezete. E szervezet esetében is alapvető erősség és előny a szakmunkásképzés, és továbbképzés. Fontos kiemelni, hogy az IPOSZ az egyetlen az említett szervezetek közül, mely önálló irodával rendelkezik Brüsszelben és kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat ápol. Ez hatalmas lehetőségeket rejt magába, hisz kellő tapasztalattal 42


rendelkezik, uniós szinten, és a világot tekintve is magáról a kézműiparról. Gyengeségi között a legkiemelkedőbb a KISOSZ-hoz hasonlóan a tőkehiány, mely a már fent említett következményekkel járhat ebben az esetben is. A gazdasági átalakulások következtében pedig az a veszély fenyeget, hogy sok munkahely megszűnik, az uniós csatlakozás pedig csökkenti hazánk termékeinek versenyképességét. Így fontossá válik a kézműipar magyarországi pozícióinak megőrzése, a globalizációhoz való alkalmazkodás elősegítése. Ezek mellett lehetőségként szolgál az internetes, elektronikus kereskedelemhez való csatlakozás, és alkalmazkodás, mely az Ipartestület kiemelt céljává válhat. Az Iparszövetség és az ÁFEOSZ is szövetkezeti formában működik. Ez egyszerre jelent előnyt és hátrányt egyaránt. Ez alatt azt értem, hogy maga a szövetkezeti forma kiválóan

alkalmas

összérdekek

képviseletére,

igények

egységes

megjelentetésére.

Napjainkban azonban –főleg az OKISZ esetében- megfigyelhető a szövetkezetek elaprózódása, mely azt jelenti, hogy a tagok átalakulnak gazdálkodó szervezetté, lazábbá válik kapcsolatuk a szövetkezettel. Ez akár a szövetkezetek megszűnéséhez is vezethet. Az OKISZ esetében szintén kettősség figyelhető meg a tőke szempontjából is. Abszolút erősségnek tekinthető, hogy jelentős vagyonnal rendelkezik, azonban ez a szervezet esetében korrupciót szült és egyes tagok igyekeznek rátenni kezüket erre a vagyonra. Mélyinterjúm során meglepőnek találtam, hogy noha az OKISZ számos szolgáltatást nyújt tagjai számára, a kapcsolattartás, mint például hírlevelek, újságok, kiadványok hiányoznak a szervezet életéből. Az Iparszövetség által szervezett rendezvények, előadások iránt is rendkívül csekély mértékű a tagok érdeklődése. Összességében úgy tűnt nekem, hogy kezd idejét múlttá válni maga a szervezet, és sürgős megújulásra szorulna, különben s megszűnés fenyegeti. Az ÁFEOSZ esetében pont az ellenkezőjét lehet megfigyelni, hisz szinte a virágkorát éli azzal, hogy többek között a Coop üzletlánc érdekképviseletét végzi. Ha ez a váltás, megújulás nem következett volna be esetében, lehet, hogy most hasonló helyzetben lenne, mint az OKISZ. Az ÁFEOSZ erőssége továbbá, hogy Európai Uniós kapcsolatokkal rendelkezik, mivel tagja az Euro-Coop-nak. Ebben szintén nagy lehetőségek rejlenek, mivel az uniós érdekérvényesítve ezáltal szinte biztosítva van. Mind a négy szervezet küzd meghatározott problémákkal, de mindegyiknek elsődleges célja a jövőben, hogy a gazdasági érdekképviseleti jogosítványok garantálva legyenek és a törvényhozásba való beleszólás és véleményalkotás jogszabály alapján biztosított legyen. Ha a mindenkori kormány nyitottá válna az érdekképviseletek felé, akkor azok tényleges lobbiszervezetként fejthetnék ki érdekérvényesítő tevékenységüket.

43


6. Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetsége (MMNSZ)

A Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetsége (Confederation of Hungarian Employers’ Organisations for International Cooperation, CEHIC) a magyar munkaadók átfogó, országos csúcsszövetsége. 1999-ben alakult és jelenleg kilenc tagszervezete van. Ez utóbbiak között megtalálható a már említett KÉSZ négy alapítója – KISOSZ, IPOSZ, ÁFEOSZ, OKISZ -, valamint az AMSZ (Agrár Munkaadói Szövetség), a MGYOSZ (Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége), a MOSZ (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége), a STRATOSZ (Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége) és a VOSZ (Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége). Az MMNSZ küldetése, célkitűzései A szövetség tulajdonképpen egy „ernyőszervezet”, mely az érdekképviseleti szervezetek képviseletét látja el az Európai Unió és egyéb nemzetközi intézmények előtt. Az MMNSZ alapvető küldetése a munkaadói tagszervezetek véleményének egységes megjelenítése, valamint az európai és egyéb nemzetközi gazdasági és munkaadói szervezetekkel fennálló többoldalú kapcsolatainak összehangolása. Szintén kiemelkedő feladata tagszervezeteinek közös fellépése az EU intézményei és más nemzetközi intézmények előtt.. A magyar gazdaság versenyképességének javítása érdekében a szövetség elősegíti Magyarország euro-atlanti integrációjának megvalósítását. Arra törekszik, hogy az Európai Unióval folytatandó tárgyalásokon a magyar munkaadók és a magyar gazdaság érdekei megfelelően érvényesüljenek. A szervezet az eltelt néhány évben alapvető célkitűzéseit sikeresen teljesítette. Eredményesen és magas színvonalon képviselte a magyar munkaadókat a nemzetközi fórumokon és az uniós partneri intézményekkel folytatott tárgyalásokon. Az MMNSZ elérte, hogy úgy tekintsenek a szervezetre, mint egy jól szervezett, a magyar munkaadói igények érvényesítése mellett maximálisan kiálló szervezetre. Az Unióhoz való csatlakozással a szervezet céljai átértékelődnek, vagyis fő feladata lesz, hogy a magyar munkaadókat olyan helyzetbe hozza az EU-ban, hogy azok ki tudják aknázni a tagságban rejlő lehetőségeket.

44


Tovább kívánja növelni a munkaadói szövetségek nemzetközi elismertségét. Ennek érdekében az MMNSZ érdekképviseleti munkáját a teljes jogú EU tagsághoz elvárt szintre akarja emelni. Az új elvárásoknak megfelelően fejleszteni kívánja a szövetségének szervezeti struktúráját és információs lehetőségeit. Megfelelő képzési , önképzési lehetőségek megteremtésével hozzá kíván járulni ahhoz, hogy tagvállalatainak tisztségviselői és szakértői fejleszthessék érdekképviseleti felkészültségüket. Az MMNSZ feladatai A szervezet feladatai elsősorban a hatékony érdekképviseletre és a sikeres érdekérvényesítésre irányulnak. Ennek érdekében törekszik az érdekképviseleti munka színvonalának emelésére. Az ILO (International Labour Organisation) és az EU továbbképző intézeteinek

útmutatásai

alapján

készülő

érdekképviseleti

továbbképző

anyagok

kidolgozásával és közreadásával lehetőség nyílik a tagszövetségek tisztségviselőinek és szakértőinek ilyen irányú továbbképzésére. Az MMNSZ 2002-ben elkezdett egy, az eredményes érdekképviseleti munkához elengedhetetlen kommunikációs készség fejlesztést szolgáló tréninget és ezt a gyakorlatot a jövőben is folytatni szeretné. A tagszövetségi felső- és középszintű vezetők, szakértők számára saját szervezésű, képesítéseket biztosító tanfolyamokat és konzultációkat biztosít azzal a céllal, hogy elősegítse a speciális vállalati és szövetségi feladatokra történő felkészítést. A második fő feladatcsoport az információs tevékenység fejlesztése. Az MMNSZ elnöksége, keresve a szövetségen belüli és a kifelé irányuló tájékoztatás javításának lehetőségét és módszereit, már a korábbi években is néhány oldalas tájékoztatást jelentetett meg MMNSZ HÍREK címmel. Az információs tevékenység fejlesztése céljából az említett tájékoztató már negyedévenként legalább egy alkalommal kiküldésre kerül a tagszövetségeknek. Emellett MMNSZ TÁJÉKOZTATÓ címmel gyors elektronikus tájékoztatást jelentet meg a szövetség saját honlapján, mely a szövetséget érintő jelentősebb eseményekről ad hírt. Az MMNSZ kapcsolatot tart fenn valamennyi, az Európai Unióhoz való csatlakozásban érintett törvényhozó, közigazgatási szervezettel valamint az európai államok magyarországi külképviseleteivel és ezzel elősegíti tagjai megfelelő tájékoztatását az Európai Unióról. Együttműködik továbbá a nemzetközi gazdasági és munkaügyi szervezetekkel, a

45


nemzeti és nemzetközi munkaadói, gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel és lehetőség szerint közreműködik azok munkájában. Tagszervezetei felhatalmazása alapján az MMNSZ képviseli azokat a nemzetközi és munkaügyi fórumokon, rendezvényeken, és a vele kapcsolatban álló nemzetközi szervezetek tevékenységéről, dokumentumairól tagjai részére és harmadik személy számára rendszeresen információkat szolgáltat. Tagjai számára konferenciákat, szemináriumokat, oktatási programokat szervez a vele kapcsolatban álló nemzetközi szervezetek közreműködésével. Az MMNSZ külföldi szövetségesei Az MMNSZ főbb nemzetközi partnerei az UNICE, a BIAC, az IOE és az OPCE, melyek munkájában a szövetség aktívan részt vesz és a jövőben is részt kíván venni. Tekintettel Magyarország EU csatlakozási törekvéseire az MMNSZ mindenekelőtt az európai üzleti élet hangjának nevezett UNICE-ben (Union of Industrial and Employers’ Confederations of Europe), nem hivatalos néven: az Európai Gyáriparosok Szövetségében, folyó munkára összpontosít. Az UNICE az ipar, kereskedelem és szolgáltatások nagy-, közepes-és kisvállalatainak érdekeit képviseli az Európai Unió intézményei felé. E mellett célja, hogy előmozdítsa az európai cégek versenyképességének növelését, mert ez előfeltétele a fenntartható gazdasági növekedésnek és a munkahelyteremtésnek. Az MMNSZ-t társult tagként vették fel az UNICE-be. Ez több jogot biztosít, mint a megfigyelő tagság, egyeztetés után bármelyik UNICE rendezvényen részt vehet az MMNSZ, ahol szavazati joga ugyan nincs, de az üléseken a döntéshozatalnál konszenzusra törekednek. Az IOE Nemzetközi Munkaadói Szervezet a munkaadók szószólójának nevezi magát a világ felé. 1920-ban alapították, és hangsúlyosan képviseli a munkaadók érdekeit a nemzetközi szociális és munkaügyi kérdésekben. Az IOE tagság nyitott minden nemzeti reprezentativitással rendelkező munkaadói szervezet előtt. Az MMNSZ egyik tagszövetsége, a VOSZ helyét vette át az IOE-ban 2000. január 1-i hatállyal. Az IOE fő feladatai: képviseli a munkaadói érdekeket a nemzetközi fórumokon, segíti a nemzeti munkaadói szervezetek létrehozását és megerősítését, támogatja a vállalkozási szabadságot, elősegíti az információk, tapasztalatok és sikeres módszerek cseréjét tagjai között. Az

OPCE

(The

Association

of

Interprofessional

Employers’/Businessmen

Organisations of European Capital Cities) az Európa Tanács tagországainak fővárosai és a munkaadói szervezetek közötti kapcsolatok építésének céljából jött létre. Szerepe a tagfővárosok

közötti

információcsere

és

46

a

munkaadói

szervezetek

szakmai


együttműködésének elmélyítése, valamint a gazdasági, szociális és kulturális kapcsolatok ápolása. Az OECD Üzleti és Ipari Tanácsadó Bizottságát (BIAC) 1962-ben hozták létre olyan független szervezetként, melyet az OECD az ületi élet és az ipar hivatalos képviselőjének ismer el. A BIAC tagjai az OECD tagországok munkaadói munkaadói, üzleti és gyáriparos szervezetei. Tanácsadói minőségben a BIAC feladata, hogy folyamatosan eljuttassa az OECD-hez a magánszektor véleményét a különböző döntési alternatívákról. Tehát maga a szervezet kiváló alkalmat kínál az üzleti és ipari köröknek, hogy rajta keresztül részt vegyenek a kormányközi tárgyalásokban és beleszólhassanak az OECD országok hosszú távú politikájának kialakításába. Az MMNSZ kiemelt feladatának tekinti, hogy érdekegyeztető és érdekképviseleti tevékenységét nemzetközi kapcsolataiban egyre magasabb szinten lássa el és az eddigi alapvetően jelenléti, megfigyelői munkáját aktív, kezdeményező szereppel váltsa fel. Az eddiginél is rendezettebb formában igyekszik bekapcsolódni a nemzetközi szervezetek által, vagy azok részére készített előterjesztések, nyilatkozatok, vagy más anyagok készítésébe, véleményezésébe. Ugyanakkor törekszik arra is, hogy tagszövetségeinek tisztségviselői és szakértői, lehetőségeikhez mérten minél több különböző alkalmi és tartós tisztségeket vállaljanak a nemzetközi rendezvényeken, hogy ezáltal is konkrét hasznos információkat adjanak és kapjanak az érdekképviseleti munkához. Véleményem szerint sikeres és hasznos az MMNSZ működése. A különböző utijelentések és belső anyagok alapján a szövetség aktívan részt vesz az említett nemzetközi szervezetek munkájában és ezekről részletes jelentéseket is készít. Nekem is lehetőségem nyílt részt venni a szövetség munkájában, melynek keretében fiatal főiskolásokat kértek meg arra, hogy segítsenek az uniós anyagok lefordításában és feldolgozásában. Sajnos napjainkban jellemző tendencia, hogy ezen szervezetek tagjai és vezető közül sokan egyetlen idegen nyelvet sem beszélnek, emiatt sokszor csak ugyanaz a pár ember tud részt venni közvetlenül a nemzetközi szintéren, illetve ezért szorulnak „külső” segítségre. Uniós csatlakozásunkkal az MMNSZ munkája még inkább felértékelődik majd, hiszen kiterjedt kapcsolataival és tapasztalataival a magyar munkaadói, vállalkozói réteg segítségére válhat.

47


IV. Lobbizás az Európai Unióban Dolgozatom

középpontjában

az

érdekképviselet,

az

érdekvédelem

és

az

érdekérvényesítés áll. Elengedhetetlennek tartom az Európai Unióban történő lobbizás rövid, tömör bemutatását, mivel csatlakozásunkat követően ez a sokak számára furcsa, idegen gyakorlat a mindennapok részévé válik a gazdaság különböző szereplőinek életében. Dr. Völgyes István politológus idézetével szeretném kezdeni a lobbizás bemutatását. „A lobbizás receptje leegyszerűsítve így hangzik: Gondold át, mit akarsz elérni, szerezd meg hozzá az ismereteket, dokumentumokat, aztán végy egy kis bátorságot, ismerd meg a szabályozókat és azokat, akikkel együtt kívánsz működni. Válaszd meg gondosan a helyet, ahol terved megvalósulhat, majd barátságosan, nyitottan, mosollyal, jókedvvel, kitartással, türelemmel érd el a célodat- úgy, hogy ne dicsekedj, ne beszélj arról mit értél el és kinél és kivel és miként.”. „Napjainkban nehéz olyan, az Európai Unióval kapcsolatokat ápoló intézményt, szervezetet találni, amely ne lobbizna. Ez azt jelenti, hogy diplomáciai képviseletek, régiók, gazdasági

érdekcsoportok,

multinacionális

cégek,

szövetségbe

tömörült

kis-és

középvállalkozások egyaránt arra törekednek, hogy számukra előnyös döntéseket hozzanak a kulcspozícióban lévő intézmények. A sikeres érdekérvényesítés azonban egyre speciálisabb ismereteket igényel, ezért sokan a hivatásos lobbisták szolgáltatásait veszik igénybe.” (Gyévai Zoltán,2002.) Az Európai Bizottság becslése alapján jelenleg körülbelül 7500 különböző

lobbiszervezet

működik

Brüsszelben,

melyek

több

ezer

alkalmazottat

foglalkoztatnak. Ez a szám azonban csak hozzávetőleges, mivel nincs hivatalosan regisztrált lobbisták jegyzéke. A Bizottság kétévente ugyan megjelenteti a témában kiadványát Lobby sources in Brussels címmel, azonban ez korántsem jelent teljes listát az ezen a területen tevékenykedő személyekről és szervezetekről. A fenti idézetből kiindulva az első és legfontosabb feladat az információk összegyűjtése, mely magas fokú szakmai felkészültséget követel meg a lobbistától. Ez jelenti egyrészt a közösségi határozatok, döntések részletes ismeretét, a döntéshozatal folyamatát, annak szabályait és eljárási rendjét és természetesen a magas fokú nyelvi ismeretet is. Ez utóbbi nem kizárólag a francia és az angol nyelv anyanyelvi szintű tudását jelenti, hanem az un. brüsszeli szaknyelv, a rövidítések, speciális kifejezések összességének ismeretét is.

48


Alapvető ugyanakkor a megbízás részletes megismerése is, melynek alapján sikeresen fel lehet építeni az érveket és indokokat. A lobbistának meg kell keresni a potenciális szövetségeseket, és fel kell térképeznie az ellenérdekelteket is, és mindkét csoporttal kapcsolatot kell fenntartania. A következő lépés a megfelelő célszemély vagy célszervezetek megkeresése. Ha egy jogszabály például a közös döntéshozatal eljárása alá tartozik, akkor nem érdemes a kormányok képviselőiből álló Tanács meggyőzésére pazarolni az energiát, hanem az Európai Parlamentre kell összpontosítani. Fontos azonban megállapítani, hogy a lobbista általában nem a hierarchia csúcsán kezdi el tevékenységét, hanem ahhoz az alacsonyabb rangú tisztségviselőhöz fordul, aki az adott téma dossziéját ismeri és kezeli. A meggyőzés fázisában kiemelkedő szerepe van a lobbista személyének, személyiségének. Legfontosabb tulajdonságok a magas fokú kommunikációs képesség, a rugalmasság, kompromisszumkészség, a rövid, de hatékony befolyásoló képesség, ez utóbbi azonban semmiképpen sem lehet rámenősség. A hitelesség szintén elengedhetetlen, mely a közvetített információk pontosságát és megbízhatóságát egyaránt garantálja. Fontos és úgymond alapszabálynak tekinthető, hogy a közvetített információk tartalmazhatnak színesítést, de nem lehetnek hamisak. A lobbizás azonban fáradságos munka, melynek gyümölcsére sokszor évekig várni kell az Unió nehézkes és lassú döntéshozatala miatt, ezért ez a szakma rendkívüli kitartást is igényel. Emellett a lobbiszövetségnek csak az lehet tagja, aki vállalja, hogy sem pénzzel, sem más módon nem próbálja rávenni az uniós tisztviselőket információk kiadására és a kedvező döntések meghozatalára. Az Unióban létezik egy olyan jogszabály is, mely szerint például a Bizottság tagjai nem fogadhatnak el olyan ajándékot, melynek értéke meghaladja a 150 eurót. Ellenkező esetben jelenteniük kell ezt és a tárgyat jótékony célra kell felajánlani. Összességében megállapítható, hogy a lobbizás a nem hivatalos csatornákon keresztül történő befolyásolás eszköze. Az egyes országokban elsődlegesen a kulturális szokások, hagyományok határozzák meg a lobbizás feltételrendszerét és csak másodsorban figyelhető meg a jogszabályi eszközök alkalmazása.

49


Magyarországon többször próbálkoztak honatyáink a lobbbitörvény megalkotásával és elfogadásával, de az eltérő érdekek, vélemények mindmáig meghiúsították létrejöttét. „A magyarországi cégek uniós lobbizása szintén gyerekcipőben jár. Nincs Brüsszelben olyan lobbiiroda, amely kifejezetten a vállalati érdekek képviseletére jött volna létre. A már említett kis- és középvállalkozásokat tömörítő IPOSZ tart fenn irodát Brüsszelben, de az nem tekinthető hagyományos kijáró szervezetnek.” (Martin József Péter, 2002.) Ennek okai több tényezőre vezethetők vissza. A hatékony uniós érdekképviselethez hiányoznak a pénzügyi, infrastrukturális és személyi feltételek. Egy iroda fenntartása, a dolgozók bérköltsége és számos egyéb kiadás jelentős költség egy-egy szervezet vagy iroda életében. Emellett bevétellel gyakorlatilag nem is lehet számolni, viszont a képviselet létrehozása hosszú távra szól, legalább 5-10 évre. Másrészt a tény, hogy hazánk nem tagja az Európai Uniónak alapvetően meghatározza a brüsszeli lobbizás feltételeit. Ez azt jelenti, hogy a magyar üzleti élet kijáróival készségesen bánnak ugyan a különböző érdekképviseleti szervezeteknél, de egy ponton túl már juthatnak hozzá fontos információkhoz, nem nyílnak meg azok a bizonyos ajtók. Önmagában

egy

brüsszeli

képviselet

léte

nem

elengedő

a

hatékony

érdekérvényesítéshez, ehhez nagyon megalapozott magyarországi háttérre is szükség van. Sajnos úgy tűnik, hogy Magyarország e téren is későn ébredt, hisz kihagyta a csatlakozás előtti tapasztalat- és információgyűjtést. A munkaadói érdekképviseletek tekintetében például a már említett Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetsége társult tagja az UNICE-nek (Európai Munkaadói Szövetségnek, ez utóbbi pedig kitüntetett szerepet foglal el a brüsszeli alkumechanizmusban. A magyar részvétel ebben a szervezetben mindenképpen fontos része a csatlakozási folyamatnak. Céges szintű lobbizásra ez a szervezet azonban nem vállalkozik, vagyis vagy egy ipari vagy egy egész üzleti szféra képviseletére hivatott. (Martin József,Péter, 2002.)

50


1. Érdekvédelmi szervezetek az Európai Unióban Az első érdekvédelmi szervezetek az Európai Közösség (EK) létrejöttével, 1958 után szerveződtek. Hasonlóan az országos szinten működő szervezetekhez az európai tömörüléseknek is kettős célkitűzése van. Egyrészt az információs folyamat biztosítása az EU intézményei és a tagok között, vagyis a tagok tájékoztatása az EU terveiről, és az EU tájékoztatása a tagok kívánságairól. Másrészt a tagok érdekeinek képviselete az EU intézményekkel szemben, közös álláspontok kidolgozásával. Az Európai Közösség tevékenységének kezdetén alakultak ki az első fontos érdekvédelmi szervezetek európai szinten, főként a gazdaság különböző területein. Ilyen volt például az UNICE (Európai Ipar- és Munkaadói érdekvédelmi Szervezetek Uniója) és a COPA (az EGK Mezőgazdasági Szervezeteinek Bizottsága). Azóta jelentősen megnövekedett az európai szervezetek száma, mely tükrözi az EU több területet felölelő egyre aktívabb tevékenységét, mely egyre több társadalmi és gazdasági csoport érdekeit érinti. Összességében egy olyan szervezeti hálózat jött létre, mely az aktív szereplők számára több alternatívát is biztosít az EU intézményekkel való érintkezés során. Az érdekvédelmi szervezetek EU-hoz fűződő kapcsolatát formális és informális csatornák hálózata határozza meg. A szervezetek formálisan egy sor az Európai Bizottság mellett működő munkacsoportban kapnak képviseletet. Az Európai Bizottság gyakran szervez meghatározott témákkal foglalkozó meghallgatásokat. Ezekre meghívást kapnak az érintett érdekképviseleti szervezetek is. A Gazdasági és Szociális Bizottság pedig intézményes kereteket biztosít az érdekképviseletek számára. Az érdekvédelmi szervezetek sok esetben fontosabbnak tartják az EU intézményeivel fenntartott informális kapcsolatokat. Figyelmüket elsősorban az európai Bizottságra irányítják, hogy mielőbb értesüljenek az EU terveiről, és azokra befolyást gyakorolhassanak. A Bizottság minden szinten- az egyes osztályoktól a bizottsági tagokig- nyitott az érdekvédelmi csoportok próbálkozásaival szemben, mivel maga is érdekelt abban, hogy tényszerű információkat szerezzen az egyes szervezetek álláspontjáról. Az Unió tagországaiban működő szervezetek számára az alapvető szakmai-ágazatiszektorális érdekképviseleten kívül természetes és általános, hogy nagyon széles körben végeznek szolgáltatásokat is. Tájékoztatnak az érvényes és előkészületben lévő, tervezett közösségi szintű szabályokról, tényleges és várható piaci fejleményekről, irányzatokról, a hazai, a közösségi szintű és az azon kívüli, például nemzetközi irányzatokról, esetenként üzleti-együttműködési lehetőségekről is. ( Hans-Wolfgang Platzer, 1994.)

51


2. Európai Gyáriparosok és Munkaadók Szövetsége Union of Industrial and Employers’ Confederations of Europe, UNICE Az európai üzleti élet hangjának nevezett UNICE 1958-ban jött létre. A legújabb tagfelvételek után a ma már 30 ország 39 legreprezentatívabb tagszövetsége útján képviseli az ipar, kereskedelem és szolgáltatások nagy-, közepes- és kisvállalatainak érdekeit az Európai Unió intézményei felé. Ez körülbelül 16 millió vállalkozást jelent. Az UNICE célja, hogy előmozdítsa az európai cégek versenyképességének növelését, mert ez előfeltétele a fenntartható gazdasági növekedésnek és a munkahelyteremtésnek. Az 1958-ban létrehozott UNICE alapító tagja ugyanaz a hat ország volt, mint amelyek létrehozták az Európai Közösséget, vagyis a Benelux államok, Németország, Franciaország és Olaszország. Kezdetben mindössze hét elnökkel és hét alkalmazottal működött a szövetség az első elnök Léon Bekaert irányításával. Ahogy napjainkban is brüsszeli központtal működött 11 bizottságból és különböző munkacsoportokból állt. Az UNICE küldetése alapjában nem változott az elmúlt negyven év alatt. Az eredeti célok között szerepelt a központi ipari szövetségek egyesítése az együttes fellépés érdekében, Európa szerte versenyképes iparpolitika létrehozásának támogatása, és folyamatos kapcsolattartás az Unió intézményeivel. A szövetség állandó együttműködésre törekedett a hivatali szervekkel, tanulmányozta az aktuális problémákat, koordinálta a kéréseket és az ezekre adott válaszokat. A jelenlegi szervezeti célok négy fő terület köré összpontosulnak: vállalkozások létrehozásának ösztönzése, megfelelő üzleti környezet megteremtése, munkaerőpiac rugalmasságának növelése, valamint a fenntartható gazdasági fejlődés támogatása. Mindennek feltétele a jól működő belső piac kevesebb és jobb törvénykezéssel, a gazdaság és a monetáris unió hosszú távú stabilitása, következetes versenyszabályok alkotása, a világkereskedelem és a befektetések további liberalizációja, az Európai Unió további bővítése, és az innováció támogatása. Az UNICE folyamatosan kapcsolatban áll az EU intézményekkel, ezáltal biztosítva tagjai részére, hogy idejében tudomást szerezzenek a politikai és gazdasági döntésekről, jogszabályokról és szükség esetén saját álláspontjukat már a korai fázisban kifejthessék és ezzel megfelelő nyomást gyakorolhassanak ezen intézményekre.

52


Mivel az UNICE kiemelkedő európai szintű lobbiszervezet a nyolcvanas évek közepétől, ezért az elmúlt két évtizedben valamennyi csatlakozásra készülő új ország legnagyobb vállalkozói vagy munkaadói szervezet felvetette magát tagjai közé. Magyarországot a már említett Magyar Munkaadói Szervezetek Nemzetközi Együttműködési Szövetsége képviseli. A szövetség képviseli tagjait az Unión belül folyó szociális párbeszédben is. Az UNICE-ben több szinten folyik a munka. A 39 tagból 34 tagszövetség 27 országból kerül ki, míg 5 szövetség megfigyelői státuszban vesz részt a munkában és az irányításban. Az Elnökök Tanácsa a legmagasabb irányító szerv, mely valamennyi tagszövetség elnökéből áll és évente kétszer ülésezik az EU soros elnökének országában. Ennek döntés előkészítő fóruma a főtitkárokból álló Végrehajtó Bizottság, amely évente háromszor ülésezik, állásfoglalásokat fogad el és továbbviszi azokat az EU valamint a média felé. Az öt legnagyobb ország állandó taggal rendelkezik a Végrehajtó Bizottságban, a másik öt tag, a kisebb országok közül kerül ki rotációs lapon. Ez a bizottság felügyeli az éves program megvalósítását, ösztönzi a tagszövetségek koordinációját, biztosítja, hogy az eszközök megfelelnek szövetség céljainak. Az UNICE szakmai állásfoglalásait öt bizottság dolgozza ki, mégpedig a Közgazdasági és a Pénzügyi-, a Külkapcsolati-, a Szociális-, az Ipari-, valamint a Vállalati Bizottság, melyek mintegy hatvan munkacsoport szakmai tevékenységére támaszkodnak. Ezekbe a munkacsoportokba a tagszövetségek illetve cégeik delegálnak szakértőket, akik az UNICE munkájának alapját képező állásfoglalások tervezeteit dolgozzák ki és terjesztik be a bizottságukon keresztül a Végrehajtó Bizottság elé. A szövetség tevékenységét egy állandó Titkárság támogatja. A Titkárságon belül megtalálhatók az öt bizottságnak megfelelő szakmai osztályok, egy információs osztály valamint a nemrég alakult Főtitkári Iroda. Az UNICE 2003. október 7-én hirdette meg UNICE-BOSMIP (Business Organisations as Single Market Integration Players) című programját, mely egy szemináriumsorozatot jelent, mely az EU Bizottságának pénzügyi támogatásával valósulhatott meg. A szövetség célja mindezzel, hogy erősítse és támogassa a csatlakozó országok gazdálkodó szervezeteit az Európai Unió bővítésének tükrében.

53


Az európai üzleti élet a bővítés nagy támogatója, mivel ez az esemény lehetőséget nyújt kiterjeszteni a stabilitást, a fenntartható gazdasági növekedést és a jólétet Európa szerte. Az UNICE programja a kelet-közép európai cégek számára próbál segítséget nyújtani az üzleti életet érintő aquis communautaire végrehajtásához. Emellett erősíteni kívánja ezen országokban működő ipari és munkaadói szövetségek pozícióit. Az UNICE főtitkára, Philippe de Buck szerint létfontosságú az ipari és munkaadói szövetségek támogatása és további erősítése, hogy aztán nemzeti szinten érdekeit minél sikeresebben érvényesíthessék. A szemináriumok első körében a csatlakozó országok szövetségeinek szakemberei készülnek fel a tanácsadói és továbbképzői szerepre. Ez a következő területek mélyebb megismerését jelenti: szociális ügyek, lobbizás és kommunikáció, maga a tagság, intézményekkel kapcsolatos ügyek, fogyasztókkal való kapcsolatok, környezetvédelem, versenypolitika és az adópolitika. A második körben már ugyanezek a szakértők mondják el ismereteiket és tapasztalataikat hazájukban a közönségnek. Ez jelenti mind a nemzeti és szektorális szövetségeket, mind a magáncégeket. Maga a projekt nyolc uniós szövetség együttműködésén alapszik:

Ausztria,

Franciaország,

Németország

(két

szövetséggel),

Görögország,

Olaszország, Hollandia és Spanyolország vesznek részt benne. E mellett a tíz közép-kelet európai szövetségei, mint „tanulók” vesznek részt a programban. (MMNSZ hírlevele a tagszövetségeknek, 2003.)

54


3. Kis- és Középvállalkozások Európai Szövetsége (European Association of Craft, Small and Medium-Sized Enterprises, UEAPME) Az 1979-ben létrejött UEAPME ma az Európai Unión belül működő legjelentősebb kis- és középvállalkozói érdekvédelmi szövetség. Ezt mutatja, hogy mára már nemcsak az országos munkaadói szakmai szövetségek a tagjai, hanem számos európai szakmai szövetség is belépett az UEAPME-be. Fontos megjegyezni, hogy nem csak az Unió jelenlegi tagjait képviseli, hanem a csatlakozni kívánó országok vállalkozásait is. Jelenleg 75 tagszervezete van, melyek szektorok közötti illetve szakmai szövetségek, valamint olyan társult tagok, akik támogatják a kis-és középvállalkozásokat. Az Európai Unió 19 millió vállalkozásából 7 milliót képvisel az UEAPME, ez pedig mintegy 30 millió embert jelent. Európa szerte ez a szám még tetemesebb, a 10 millió vállalkozáson keresztül, mintegy 50 millió személy képviseletét látja el. A szövetség non-profit alapon működik és nem elkötelezett egyik politikai párt felé sem. Az UEAPME küldetése és céljai A szövetség támogatja az Unión belüli minél szorosabb kooperációt. Tájékoztatja tagjait a kis- és középvállalkozókat érintő uniós szabályokról, politikákról, és természetesen közvetíti a vállalkozások véleményét és igényeit az EU intézményei felé. Tagszervezeteinek közös érdekeit képviseli nemcsak az Európai Unió, hanem más nemzetközi szervezetek intézményeiben, illetve egyéb természetes, vagy jogi személyisséggel rendelkező szövetségekben. Tagjainak felhatalmazásával próbál megoldást találni a fent említett feladatokkal összefüggő problémákra. Az UEAPME különböző bizottságokból és azokon belül munkacsoportokból áll. Külön bizottság foglalkozik a közgazdasági és pénzügyi feladatokkal, a strukturális alapokkal, a jogi és szociális ügyekkel, a környezetvédelemmel, kultúrával, szakképzéssel, a külső kapcsolatokkal és az innovációval. Mindebből kitűnik, hogy a szövetség igyekszik az élet minden területén a hatékony érdekképviselet és érdekérvényesítés megteremtésére.

55


Az UEAPME stratégiai célkitűzései A szövetség a kis- és középvállalkozások vezető érdekképviseleti szervezeteként folyamatosan elemzi a KKV-k szerepét az európai gazdaságban, illetve a legfrissebb előttük álló kihívásokat. Az UEAPME célja, hogy tagszövetségivel a legjobb módot, lehetőséget mutassák meg a kkv-nek, melyek segítségével sikeresen megbirkózhatnak a kihívásokkal és megoldhatják a változásokból adódó problémákat egy nyitott, globális és versenyképes gazdaságban. A szövetség alapvető célkitűzése, hogy ne csak a kis- és középvállalkozások „hangja” legyen, hanem az uniós döntéshozatali folyamat aktív részese is. Ennek elérése érdekében meghatározott szervezeti követelményeknek kell eleget tenni, például növelni az UEAPME kapacitását, fejleszteni az Unió intézményeivel fenntartott kapcsolatot, és erősíteni a támogató szervezetek, mint a NORMAPME, jelenlétét, mely jelentős támogatást nyújthat technikai és tudományos témákban, kérdésekben. 2002 végén az UEAPME két testületet is létrehozott az Avignoni Akadémiát, mely az európai kézműipar tudományos kutatóműhelye és a NORMAPME-t, ami az európai szabványosítási folyamatba kapcsolódik be, ahol hangot is ad az európai kkv-k érdekeinek. A NORMAPME miután a múltban egy bonyolult fázison ment keresztül, és amelyet a Bizottsággal folytatott végnélküli viták jellemeztek, mostanra jobb helyzetbe került, mivel egy szolgáltatói szerződést kötött a Bizottsággal. (Crafts, Trades and SME Policy Agenda, UEAPME, 2000.) Fontos kiemelni, hogy az UEAPME több mint öt éve együttműködik az UNICE-vel és állandó delegált tagjai vannak a Gazdasági és Szociális Bizottságban. A dolgozatomban említett magyar érdekképviseletek közül az IPOSZ tagja az UEAPME-nek, a NORMAPME létrejöttével igyekszik kapcsolatait még jobban megerősíteni és közös akciókat megvalósítani. A szövetségnek jelentős szerepe van abban, hogy a csatlakozásig és azt követően segítse a csatlakozó országok kis- és középvállalkozói szövetségeit. Mindez azt jelenti, hogy a nyugati szövetségekhez hasonló szolgáltatási struktúrát és rendszert segítenek kiépíteni, továbbá hozzá kíván járulni ahhoz, hogy a társadalmi párbeszédben és főleg az ágazati érdekegyeztetésben hasonló szerepet tudjanak betölteni, mint az EU-országok szövetségei.

56


4. Fogyasztói Szövetkezetek Európai Közössége, Euro-Coop Az Euro-Coop-ot, elsőként az európai fogyasztói szervezetek közül, 1957-ben alapították. Egyik legfontosabb célja, hogy az Európai Unióhoz tartozó illetve csatlakozni kívánó országok fogyasztói szövetkezeteinek képviselete biztosított legyen az EU intézményrendszerében. Az Euro-Coop szoros kapcsolatban áll az Európai Unió Bizottságával, az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottsággal. A szervezet tevékenységének fontos részét képezi a fogyasztók képviselete az Európai Bizottság által felállított számos tanácsadó bizottságban és magában a Fogyasztói Bizottságban/ Fogyasztók Bizottsága is. Az Euro-Coop uniós szinten képviseli és támogatja a szövetkezeti struktúrákat és filozófiát. Érdekképviseleti tevékenységét az Európai Bizottság fórumain, a Szövetkezetek Európai Szövetségének Koordinációs Bizottságában és egyéb társszervezetekben illetve alapokban való részvétellel fejti ki. Az Euro-Coop fő céljai: -

a tagokat érintő, gazdasági és fogyasztói politikákkal kapcsolatos legfrissebb fejlemények, információk összegyűjtése és terjesztése

-

a rendszeres információcsere érdekében fórumok biztosítása és a tagszervezetek közös érdekeinek koordinálása

-

a fogyasztói érdekek uniós szinten történő támogatása, védelme és képviselete

-

a korábban említett szociális cél érdekében a tagok képviselete az Európai Unió különböző intézményeiben

Az Euro-Coop felépítése A szervezet közgyűlése a tagok és a társult szervezetek tagjaiból áll, mely így jelentős hatalommal rendelkezik. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a közgyűlés jogkörébe tartozik az Igazgatóság tagjainak kinevezése és leváltása, évente dönt a költségvetésről, valamint az új tagok felvételéről. Az Euro-Coop-ot az Igazgatóság irányítja, mely legalább 7 teljes jogú tag képviselőiből áll, mandátumuk két évre szól. Az Igazgatóság saját tagjai közül választ magának elnököt és két alelnököt, azonban egyikük sem lehet azonos nemzetiségű. Szintén az Igazgatóság jelöli ki a főtitkárt is és határozza meg annak hatáskörét.

57


Az Euro-Coop fő tevékenységi körei A szervezet egyrészt olyan, a fogyasztókkal kapcsolatos témákkal foglalkozik, mint például az élelmiszerpolitika, a környezetvédelem, képzés és információnyújtás. Másrészről viszont a szövetkezeteket érintő kérdésekkel, vagyis, mint például a csatlakozás, a különböző Uniós alapok illetve a szövetkezeti szektor érdekképviselete. Az első fő tevékenységi terület az információnyújtás, melynek fő célja, hogy a tagok minél jobban tájékoztatva legyenek az őket érintő politikák változásairól. Már a döntéshozatal korai szakaszában informálja tagjait a szervezet, teszi mindezt azért, hogy lehetőségük legyen felkészülni, majd előterjeszteni véleményüket az Európai Unió intézményei felé. Minderről a különböző hírleveleken keresztül értesülhetnek a tagok, ilyenek például az Euro Flash, amely általános EU ügyekkel (fogyasztói kérdések, projektek, hírek a tagokról stb.), vagy a Flash Food, amely az EU-s élelmiszerpolitikával foglalkozik, illetve a Coop Flash, mely kifejezetten a Fogyasztói Szövetkezeteket érintő témákról ad hírt. A tagok érdekeit szolgáló publikációkat is megküldi az Euro-Coop tagjainak. A szervezet szolgáltatásai közé tartozik az elemzések készítése és meghatározott témákban a legfontosabb hivatalos dokumentumok összegyűjtése is. Euro-Coop álláspontjának hirdetése A teljes jogú tagok által javasolt, majd elfogadott, elsőbbséget élvező témákban, az Euro-Coop kommentárokat és állásfoglalásokat készít, mely aztán közkézen forog az Európai Unióban. A legfrissebb állásfoglalások például az EU élelmiszereket érintő törvényekkel, az antibiotikumok használatával foglalkozik. A szervezet érdekképviseleti tevékenységét az Európai Bizottsággal, annak főigazgatóságaival, az Európai Parlamenttel és a Gazdasági és Szociális Bizottság munkacsoportjaival fenntartott kapcsolatokon keresztül gyakorolja. Állásfoglalásának terjesztéséhez az Euro-Coop nem csak a médiát, hanem egyéb fogyasztói, és nem állami szervezeteket (például, környezetvédelmi, állatvédői, mezőgazdasági szervezetek) is felhasznál. Mindezek mellett konferenciákat, találkozókat, szemináriumokat szervez, illetve ezeken részt is vesz. Az Euro-Coop mindig megtalálható az Európai Bizottság által szervezett konzultációkon, ahol az EU tisztviselői és az Euro-Coop szakértői közötti eszmecserére kerül

58


sor. Ennek keretében sorra az EU intézményei által indítványozott projektek és munkatervek informális kommentálása történik, valamint a kölcsönös információnyújtás. E mellett a szervezet tagja az Európai Bizottság számos konzultatív bizottságának, ahol szintén az érdekképviseleti tevékenységét folytatja. Információcsere A szervezet harmadik fő tevékenységi köre az információcsere. Az Euro-Coop munkacsoportjai, melyeket az Igazgatóság irányít, a társszervezetek szakembereiből áll. Jelenleg öt munkacsoport működik, melyek évente három-négy alkalommal üléseznek. Ezen kívül a Közgyűlési és az Igazgatósági ülések biztosítják az információk cseréjét. Az Euro-Coop meghatároz olyan területeket is, amelyek esetében a tagok pénzügyi támogatásra számíthatnak az EU-tól. Az Euro Flash havonta megjelenő hírleveléből értesülhetnek a legújabb projektekről és tenderfelhívásokról, ugyanakkor szervezet segít a projektek kidolgozásában és megvalósításában is. Fogyasztói szövetkezetek A fogyasztói szövetkezet olyan egyesülési forma, amely tagjainak tulajdona, akik minden szinten befolyásolják és ellenőrzik a szövetkezetek tevékenységét. A szövetkezetnek nem a profitszerzés a célja, hanem, hogy minél inkább tagjai javát szolgálja és megvédje azok érdekeit. Európai Uniós szinten az Euro-Coop elsődleges feladata a fogyasztói érdekek megjelenítése és megvédése. Alapelveit tagjai határozzák meg. Az Euro-Coop-nak több mint 60000 üzlete van szerte Európában, melyek a kisvárosi üzletektől a szupermarketekben található boltokig mindent magába foglal. A fogyasztói szövetkezetek önrendelkezésű egyesületek, melyet a tagok saját elhatározásukból azért hoznak létre, hogy közös gazdasági, szociális és kulturális szükségleteiket megtalálva, jól működő, közös tulajdonban lévő vállalkozást működtessenek. A vállalkozás tevékenysége során nem csak a gyártásra összpontosítanak, hanem egy globális szemlélet híve, azaz figyelembe veszi a környezeti problémákat, a fogyasztók egészségét, és a társadalmi felelősséget is. (Pelsőczy István, 2000)

59


V. Összefoglaló következtetések Bízom abban, hogy sikerült egy rövid betekintést nyújtanom a kis- és középvállalkozásokat tömörítő érdekképviseletek munkájába. Úgy érzem a történelmi áttekintéskellő mértékben adott segítséget ahhoz, hogy az érdekképviseletek történelmi korok szerinti hatékonyságát megismerjük és felmérjük e szervezetek szükségességét. A kezdetben a törvények által meghatározott feladatkörök –melyek nem mindig voltak népszerűek- ma már sokkal rugalmasabb feladatokat jelentenek, melyek elsősorban a kis- és középvállalkozások munkáját segítő tevékenységekből állnak. Talán úgy fogalmazhatnám meg, hogy a kezdeti időszak nehézségei, problémái mellett évtizedeken át tartani tudta magát a kisvállalkozói szféra és együtt erősödött az érdekképviselet szükségessége. A dolgozatomban több problémát felvető gazdaságpolitikai elvárásokról is írok. Ezeket az egyes szervezetek azért fogalmazzák meg, hogy ezzel segítsék elő a kormányzati kis- és középvállalkozás támogatási programjának meghatározását és az ehhez kapcsolódó intézkedési csomagot. Az érdekképviselet igazi hatékonysága a napi kapcsolatban álló tagság megkérdezésében, informálásában, és az aktuális napi feladatokban rejlik. Érdemes azt a tényt is megemlíteni, hogy a kis- és középvállalkozások az elmúlt időszakban nem igazán kaptak az állam részérő segítséget helyzetük könnyebbé tétele érdekében, ezért talán jobban ragaszkodnak egy velük azonos céllal és érdekkel működő érdekképviseleti szerv felé, akitől segítséget vagy éppen tájékoztatást kaphatnak. Igaz, hogy az általam említett szervezetek nem tudnak minden érdeket és minden kiskereskedőt azonos mértékben és kellő odafigyeléssel kielégíteni. Vannak hiányosságok. A törvények, jogszabályok adottak, a kormányzatot nem mindig ez a kör érdeke irányítja. Az egyes szervezetek berkein belül úgy érzem egy megfelelő szakértői gárda biztosítása lenne a leghatékonyabb eszköz, akik a gazdaság minden területén otthon vannak a vállalkozói kört érintő lehetőségekben. Talán ez a szakértői csoport egyszer elérhető lesz, de ahhoz még főleg anyagi vonalon erősödniük kell ezeknek a szervezeteknek. Áthidaló megoldást jelent az éves szinten minden megyében 3-5 érdekegyeztető fórumok, rendezvények szervezése, ahol megfelelő szakemberek adnak elő, minimális részvételi költséggel, emellett a havi hírlevelet és a szakmai lapok megjelenítése ad segítséget, tájékoztatást. A szervezeteknek mindig szem előtt kell tartaniuk: „A legjobban védett vállalkozó a tájékoztatott vállalkozó:”

60


VI. Irodalomjegyzék Farkas György: Kamarák és vállalati érdekképviseletek az integrációs felkészülésben. Osiris Kiadó, Budapest, 2000 Gazdasági és Közlekedési Minisztérium: Gyakorlati tudnivalók kis- és középvállalkozóknak, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Budapest, 2002 Dr. Gyenis János: A Magyarországi szövetkezeti mozgalmak története a kezdetektől 1945-ig, A Magyarországi szövetkezeti mozgalmak története 1945-1990, Az Erdei Ferenc Szövetkezeti Alapítvány és a Kecskeméti Szövetkezeti Iskoláért Alapítvány, 1994, Budapest Ipartestületek Országos Szövetsége: IPOSZ Jubileumi Évkönyv, Firma Kht, Budapest, 2000 Hans-Wolfgang Platzer: Die europäischen Interessenverbände, Jahrbuch der Europäischen Integration 1993/94, Bonn, 1994. Kereskedelmi és Iparkamara: Vállalkozók Európában Kereskedelmi Élet szakmai lap idei számai KISOSZ: A kisvállalkozások helyzete és érdekképviselete 1999-2000 KISOSZ: A kisvállalkozások helyzete és érdekképviselete 2002-2003 KISOSZ: Kisvállalkozói érdekképviselet az európai integráció tükrében Pelsőczy István: Az ezredforduló fogyasztási szövetkezete, Szövetkezeti Kutató Intézet, Prime Press Kft, 2000. Hans-Wolfgang Platzer: Die europäischen Interessenverbände, Jahrbuch der Europäischen Integration 1993/94, Bonn, 1994.

61


VII. Mellékletek 1. számú melléklet

62

SZAKDOLGOZAT. Molnár Veronika 2004

Recommend Documents