SZAKDOLGOZAT 2004 Farkas Melinda

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz.

SZAKDOLGOZAT

2004

Farkas Melinda


Budapesti Gazdasági Főiskola Külkereskedelmi Főiskolai Kar Nemzetközi Marketing és TQM Szak Újabb Diplomás, Levelező Tagozat Szolgáltatás marketing Szakirány

Az EU integráció hatása a magyarországi kis- és középvállalkozásokra

Budapest 2004.

Készítette: Farkas Melinda

2

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. TARTALOMJEGYZÉK

I. BEVEZETÉS ..................................................................................................................................................... 4 II. MAGYARORSZÁG LEHETSÉGES HELYE AZ EU-BAN ....................................................................... 6 II.1 MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI ADOTTSÁGAI ................................................................................................. 6 II.2 AZ EURÓPAI UNIÓ KORÁBBI KIBŐVÍTÉSEINEK TAPASZTALATAI.................................................................... 9 II.2.1 Írország .............................................................................................................................................. 10 II.2.2 Portugália .......................................................................................................................................... 12 II.2.3 Ausztria .............................................................................................................................................. 13 II.3 KELET-KÖZÉP-EURÓPA ÉS KÜLÖNÖSEN MAGYARORSZÁG LEHETSÉGES HELYE AZ EURÓPAI CENTRUM ÉRDEK- ÉS CSELEKVÉSI RENDSZERÉBEN ............................................................................................ 14 III. AZ EURÓPAI UNIÓ VÁLLALKOZÁSPOLITIKÁJA ÉS VÁLLALKOZÁSTÁMOGATÁSI RENDSZERE ........................................................................................... 17 III. 1 A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK MEGHATÁROZÁSA .............................................................................. 17 III.2 REGIONÁLIS POLITIKA AZ EU-BAN ............................................................................................................ 19 III.3 A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK KÖZÖSSÉGI TÁMOGATÁSI RENDSZERE ................................................. 22 III.4 A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK TEVÉKENYSÉGÉNEK KOORDINÁLÁSA .................................................. 23 III.5 A BELSŐ PIAC ÉS A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK .................................................................................. 24 III.6 A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK VERSENYKÉPESSÉGÉT ÉRINTŐ LEGFONTOSABB UNIÓS SZABÁLYOZÁSOK .............................................................................................................................................. 25 III.6.1 Versenyszabályozások....................................................................................................................... 25 III.6.1.1 Összehangolt piaci fellépés............................................................................................................ 25 III.6.1.2 Állami támogatások ....................................................................................................................... 26 III.6.2 Közbeszerzés..................................................................................................................................... 26 III.6.3 Terméktanúsítás................................................................................................................................ 27 III.6.4 Szabványok ....................................................................................................................................... 28 III.6.5 Fogyasztóvédelem............................................................................................................................. 29 IV. KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK MAGYARORSZÁGON............................................................. 30 IV.1 A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK HELYZETE MAGYARORSZÁGON .......................................................... 30 IV.2 FELKÉSZÜLÉS AZ EU-TAGSÁGRA .............................................................................................................. 32 IV.2.1 Az előcsatlakozási alapok ................................................................................................................. 33 IV.3 RÉSZVÉTEL AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZÖSSÉGI PROGRAMJAIBAN .................................................................... 34 IV.3.1 Leonardo da Vinci II. program ......................................................................................................... 34 IV.3.2 Socrates II. program ......................................................................................................................... 35 IV.3.3 Ifjúság program ................................................................................................................................ 35 IV.3.4 Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogram................................................... 36 IV.3.5 Life III. Környezetvédelmi program.................................................................................................. 36 IV.3.6 Kultúra 2000 program ...................................................................................................................... 36 IV.4 TÁMOGATÁSI LEHETŐSÉGEK A CSATLAKOZÁS UTÁN................................................................................. 37 IV.5 A MŰKÖDÉSI KÖRNYEZET VÁRHATÓ VÁLTOZÁSAI .................................................................................... 38 IV.6 A VÁLLALKOZÁSOK FELKÉSZÜLTSÉGE AZ EU TAGSÁGRA......................................................................... 42 IV.7 A MAGYAR VÁLLALATOK INFORMÁLTSÁGA .............................................................................................. 44 V. PRIMER KUTATÁS A KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK ÉS AZ UNIÓS CSATLAKOZÁS VONATKOZÁSÁBAN ........................................................................................................ 44 V.1 MINTA ÉS MÓDSZER.................................................................................................................................... 45 V.2 HIPOTÉZIS .................................................................................................................................................. 45 V.3 EREDMÉNYEK ............................................................................................................................................. 45 V.4 KÖVETKEZTETÉSEK .................................................................................................................................... 48 VI. ÖSSZEGZÉS................................................................................................................................................. 51 MELLÉKLETEK ............................................................................................................................................... 55 IRODALOMJEGYZÉK..................................................................................................................................... 64

3


„A kis- és középvállalatok alkotják az európai gazdaság gerincét” Erkki Liikanen, az Európai Bizottság ipari kérdésekért felelős tagja

I. Bevezetés Szakdolgozatom témájául annak vizsgálatát választottam, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás milyen hatást gyakorol a magyarországi kis- és középvállalkozásokra, továbbá mindez milyen lehetőségeket, illetve veszélyeket rejt magában. Ez a téma néhány hónappal a csatlakozás előtt jelentős aktualitással bír. E szektorba tartozó cégnél dolgozva különösen érdekel és érint, milyen változásokkal kell számolnunk a csatlakozást követően, milyen lehetőségek nyílnak meg, továbbá milyen veszélyekre kell esetlegesen felkészülni és főképpen mely területeken célszerű fejlődni. Ahhoz, hogy a magyarországi kis- és középvállalkozások jelenlegi helyzetét reálisan lássuk, jövőjét fel tudjuk vázolni szükséges ismerni az ország jelenlegi helyzetét, az erősségeket és gyengeségeket, a csatlakozást követő lehetséges forgatókönyveket, az EU vállalkozáspolitikáját, támogatási rendszerét, illetve a vonatkozó uniós szabályozásokat. A szekunder kutatás során vizsgálom Magyarország lehetséges helyét az Európai Unióban, ezen belül ismertetem az ország gazdasági adottságait, az EU Írországgal, Portugáliával és Ausztriával történt bővítésének tapasztalatait a számunkra tanulságos következtetésekkel, csakúgy, mint hazánk helyét az unió érdek- és cselekvési rendszerében. Bemutatom továbbá az EU vállalkozáspolitikáját és támogatási rendszerét, a kisés középvállalkozások fogalmi meghatározása mellett összefoglalom az EU regionális politikájának és támogatási rendszerének fő elemeit, ismertetem a KKV-k

koordinálásának

eszközeit,

illetve

elemzem

a

kisvállalkozások

vonatkozásában, hogyan érvényesül a négy szabadság. Mindemellett felvázolom a nézőpontunkból kulcsfontosságú versenyképességet érintő uniós szabályozásokat, úgymint a versenyszabályozást, a terméktanúsítást, a szabványokat és a fogyasztóvédelmet. 4


Külön fejezetben tárgyalom a hazai kis- és középvállalkozások jelenlegi helyzetét, a vállalkozások felkészülésének folyamatát, részvételét a különböző uniós közösségi programokban, a csatlakozás utáni támogatási lehetőségeket, működési környezetük

várható

változásait,

továbbá

a

cégek

felkészültségét

és

informáltságát. Primer

kutatásom

során

különböző

ágazatokat

képviselő

kis-

és

középvállalkozások vezetőinek meglátására voltam kíváncsi, így a feladat jellegének leginkább megfelelően, a mélyinterjú módszerét alkalmaztam, mely lehetőséget teremtett a vezetők véleményének, tapasztalatainak és várakozásainak mély és pontos megismerésére. Meggyőződésem, hogy az EU csatlakozás nyújtotta lehetőségekkel a kis- és középvállalkozások akkor tudnak hatékonyan élni, ha helyzetüket felmérik, informálódnak a változó kötelezettségekről, ezek értelmében tudatosan készülnek a változó működési körülményekre, illetve korszerű menedzsment és marketing eszközök alkalmazásával versenyhelyzetük javítására törekednek. Feltételezem, hogy a hazai kis- és középvállalkozások többsége nem készült tudatosan az EU integrációval együtt járó változásokra, többségükben rendelkeznek gyakorlattal a pályázatfigyelés és pályázatírás terén, azonban a marketing és a korszerű menedzsment területén elmaradások tapasztalhatóak, továbbá a vezetők többsége pesszimista a jövőt illetően.

5


II. Magyarország lehetséges helye az EU-ban II.1 Magyarország gazdasági adottságai Magyarország gazdasági adottságainak jellemzésekor - Kozma (1998) szerint alapvetően a következőket célszerű figyelembe venni: a termelési tényezőállomány minőségét, szerkezetét, működési hatásfokát beleértve a gazdaság külgazdasági kapcsolatrendszerének visszahatását a termelőerők fejlődésére; illetve a gazdaság szereplőinek, vállalkozásoknak, gazdaságpolitikai műhelyeknek és döntési központoknak a kialakult reakció rendszerét, a piaci szerkezetét és működését, tehát mindazt, ami a tényező-garnitúrát élettel telivé teszi és a tárgyi világban meglévő elméleti hatékonyságot gyakorlati eredményességgé változtatja. A tényeket figyelembe véve, azt mondhatjuk, hogy hazánk közepesen fejlett, ipari-agrárjellegű,

külgazdaság-érzékeny

ország.

Nyersanyagokban

és

energiahordozókban szegény, területén kőolaj-, földgáz-, bauxit-, szén-, kaolin-, zeolit-, perlit-, bentonit-, illetve építőipari andezit, riolit, tufa, mészkőbányászat folyik, jelentős behozatalra szorul azonban nyersanyagokból. Az ipar jelentős ágazata a munkaigényes ágakat magában foglaló gépipar, az exportban jelentős szereppel rendelkeznek a gépek és szállítóeszközök, illetve a feldolgozott termékek. Az éghajlati és talajadottságok kedvezőek a mezőgazdaság számára. A növénytermesztés és az állattenyésztés (sertés, szarvasmarha, ló, juh, baromfi) azonos arányban részesül a mezőgazdasági termelés szerkezetében. Fő termények közé tartozik a búza, kukorica, burgonya, cukorrépa, napraforgó, sörárpa, dohány, kender, len, hagyma, fűszerpaprika, gyümölcs, szőlő, a történelmi borvidékek borai pedig a fontos exportcikkek közé sorolható. A magánszektorban előállított GDP aránya 2000 végén már 86 százalékot mutatott. Az átalakulás és a kelet-európai piacok összeomlása miatti válság és visszaesés évei után az 1990-es évek végére javultak az ország gazdasági mutatói (lásd 1. és 4. számú melléklet). 2002-ben a legtöbb munkavállalót a szolgáltatói szektor alkalmazta, az összes foglalkoztatott mintegy 60 százalékát (lásd 2. számú melléklet). Az iparban ugyanez a mutató az előbbinek megközelítőleg a fele, az építőiparban pedig mindössze az összes foglalkoztatott 7 százaléka dolgozott. A legkisebb a 6


mezőgazdaságban dolgozók aránya (6,2%), bár ez a szám a fejlett országokhoz képest mérsékelten magasnak mondható. A munkanélküliségi ráta 1999 és 2001 között 1,3 százalékponttal csökkent, 2002ben viszont a munkanélküliség csekély mértékű növekedése volt megfigyelhető. Miközben ugyanis a férfiak körében folyamatosan csökkent a munkanélküliek aránya, a nők között 2002-ben 0,4 százalékpontos növekedés volt tapasztalható. A nyugdíjak és keresetek reálértéke 1999 és 2002 között minden évben nőtt. A növekedés dinamikájában jól tükröződik a választási ciklusok szerepe, ugyanis míg az 1998-as választások után 1999-ben és főleg 2000-ben a reálkeresetek- és nyugdíjak igen mérsékelt ütemben emelkedtek, 2001-ben már a reál GDPnövekedést meghaladó, a 2002-es választási évben pedig kiemelkedően magas reálkereset- és nyugdíj-növekedés következett (lásd 3. számú melléklet). Az egy főre jutó fogyasztás értéke az általános növekedés ellenére több árucikk esetében még 2001-ben sem érte el az 1990-es értéket. Élelmiszerekre, italra, dohányárura, ruházkodási cikkekre és háztartási cikkekre még mindig kevesebbet költünk, mint a rendszerváltozás előtt. Figyelemre méltó a tartós fogyasztási cikkek dinamikus növekedése, melynek köszönhetően ezek fogyasztása majd' kétszerese

a

12

évvel

ezelőtti

szintnek.

(http://www.magyarorszag.hu/orszaginfo/gazdasag/gazdasag.html 2004.04.30). Egyes szakértők szerint (Kozma 1998) a gazdaság egészének technikai állapota erősen

romlottnak

mondható,

jó

közepes

teljesítményre

kész,

tudatos

cselekvésekkel azonban lehetne változtatni a helyzeten. „Komplett kapacitások szétzüllöttek, leromlottak, elvesztették szerves rendszerjellegüket, ugyanez a tendencia figyelhető meg az emberi tényező műveltségi, szakmai képzettségi és erkölcsi vonatkozásai területén. Az évtizedek alatt kialakult vállalati-intézményi rendszer, és vele együtt a nemzeti munkamegosztás hálózata romossá, foghíjassá, egymással inkompatibilissé vált. A magyar gazdaság ma jóval kevesebbre képes, mint például 1978-ban annak ellenére, hogy a rendszerváltást követő években helyenként új, korszerű kapacitások is keletkeztek, javult az infrastruktúra néhány eleme (például telekommunikáció), igaz más elemek zuhanásszerű romlásától kísérve (oktatásügy, egészségvédelem, szociális gondoskodás). Amennyiben az ország „restaurálja” természet- és történelem adta felzárkózási potenciálját, figyelembe véve a megváltozott körülményeket legalább egy 20-30 éves fejlesztési-külgazdasági stratégiai időszak

7

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. teljes gondját, leleményességét és anyagi-emberi áldozatait erre kellene szánnia.” (Kozma

1998: 271-272.o.) Kozma (1998) meglátása szerint mindez csaknem olyan költséges, mint az egész rendszer felépítése, továbbá ennek finanszírozása igencsak kérdéses, a lakosságban kevés hajlandóság mutatkozik a fogyasztási önmegtartóztatásra a GDP beruházásokra való felszabadítása érdekében, mindezeken felül az ország GDP-jének jelentős hányada évente, rendszeresen kifolyik az országból. Kozma (1998) véleménye szerint gyakorlatilag irreálisnak tekinthető az elképzelés, hogy a gazdaságot pusztán önerőre támaszkodva olyan állapotba lehet hozni, hogy érvényesüljenek kedvező természeti, gazdaságszerkezeti és intellektuális adottságai, aggodalma továbbá, hogy a világkörnyezet- és belső rendszerváltás leginkább a legfejlettebb szektorokat fogja veszélyeztetni, mivel ezek erősen anyagi és szellemi tőkeráfordítás-igényesek. Az ország az elmúlt évtizedben

hatalmas

adósságterhet

halmozott

fel,

ami

nagymértékben

kiszolgáltatja a gazdaságpolitikát a határon túli döntési központoknak. A magyar gazdaság komoly szerkezeti és egyensúlyi problémákkal küzd, ami többek között annak is köszönhető, hogy 2001-2002-ben letérítették az előző évtized második felét jellemző és akkor sikeresnek bizonyuló export- és beruházás-vezérelt, egyszerre dinamikus és egyensúlyőrző növekedési pályáról, melynek oka részben a külgazdasági körülmények között keresendő. A világgazdasági dekonjunktúra időszakában (2003) az exportvezérelt növekedés feltételei erőteljesen romlottak. Az ország fő exportpiacának, a német gazdaságnak a stagnálása, majd recessziója kedvezőtlenül érintette gazdasági növekedésünket. összefüggésbe

Ugyancsak a

a

Magyarországra

világgazdasági irányuló

dekonjunktúrával

működő

tőke

hozható

beáramlásának

visszaesése. Néhány elemző (Belyó 2004) számításai szerint túljutva a dekonjunktúra mélypontján lassan élénkülő külgazdasági környezetben 2004 elejére már a GDP, az export és a beruházások növekedése gyorsulni, a pénzügyi egyensúly javulni fog, továbbá 2005-re az egyensúlyi mutatók stabilizálódásában reménykednek. Bizonytalanságot okoz viszont a külső konjunktúra kedvezőbbé válása ellenére, 8


hogy Németország növekedési kilátásai hosszabb távra előretekintve is kedvezőtlenek. Egy a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Fejlesztési Hivatal közreműködésével készített jelentés alapján könnyen lehet, hogy hazánk ráfizetéssel kezdi uniós tagságát. A dokumentum két forgatókönyvet vázolt: az első 36,6 milliárd forintos nyereséget mutat a 2004-es évre, a második szerint ugyanakkor a csatlakozás évében nettó befizető lehet Magyarország, 46,2 milliárd forint erejéig. Az említett jelentés kevésbé kedvező számokat tartalmaz, mint amit a kormány az elmúlt évben becsült. A derűlátó verzió szerint is kevesebb, mint a fele összeghez jutna az ország 2004-ben, a csatlakozási tárgyalásokon tervezetthez képest. Az EU-s kasszába befizetendő összes tétel mintegy 157-158 milliárd forintra tehető. A tapasztalatok alapján a csatlakozási támogatások esetében a kifizetett összeg minden esetben elmaradt a tervezettől, az elmúlt évben például a tervezett 95 milliárd forint helyett 30 milliárd volt a felhasználás. Magyarország idén bizonyosan megkapja az egyetlen rögzített forrást, a szabadon felhasználható EU-s visszatérítést, amely 44,7 milliárd forintnak megfelelő euró lesz. Bizton lehet számítani a közvetlen termelő támogatások kifizetésére, amely ráadásul jelentős összeg, mintegy 77,8 milliárd forint, azonban a közösségi szabályok

szerint

ezt

csak

2005-ben

utalják.

(www.euportal.hu/uzlet/index.php?mode=details&id=1393 2004-04-19) II.2 Az Európai Unió korábbi kibővítéseinek tapasztalatai Az Európai Gazdasági Közösség megalakulása óta eddig négy alkalommal került sor arra, hogy az eredeti hat állam mellé több más európai állam is csatlakozott. Az első körben Dánia, Írország és Nagy-Britannia felvételével a „hatok” „kilencek”-re bővültek. Ezt követte a „mediterrán” bővítés, első lépcsőben Görögország, majd Portugália és Spanyolország felvételére került sor. Az „északi” bővítés, azaz Ausztria, Finnország és Svédország belépésével 15-re emelkedett a tagországok létszáma. A „keleti” bővítés révén, mely során Magyarország is tagállammá válik, végre létrejöhet Európa nyugati és keleti részének egysége, valamint a világ legnagyobb egységes piaca. A „keleti” bővítés 9


által Európa a Triád (Európa, Japán és USA) jelenlegi versenyében népesség és felvevő piac nagyságában is magasan lekörözné a másik két világgazdasági centrumot. A bipoláris rend felbomlása óta napirenden van Európa keleti és nyugati felének gazdasági és politikai egységgé gyúrása, a tagállamok hozzáállása sokszor változott a bővítés időzítését és az országokat illetően. (Blahó 2002) Az EU korábbi bővítései és azok tapasztalatai segíthetnek az integrációba történő belépés hatásainak megjóslásában. Hazánk esetében minta-országnak tekinthető Ausztria méretéből, földrajzi elhelyezkedéséből adódóan, Írország és Portugália pedig gazdasági fejlettségükből következően szempontjából, ugyanakkor nem téveszthetjük szem elől az országok különböző adottságait, gazdasági helyzetét és a tényt, hogy egészen más a jelenleg és a 20 vagy 30 évvel ezelőtti csatlakozások világgazdasági és világpolitikai környezete. II.2.1 Írország Az 1961-es elutasított felvételi kérelmét követően Írország 1973-ban Dánia és Nagy-Britannia társaságában csatlakozott az Európai Közösséghez. Az EK álláspontja alapján a jelentkezőknek el kellett fogadniuk a Római Szerződés szabályait és az EK által azt követően hozott döntéseket, a támogatások során felmerült problémákat átmeneti intézkedésekkel és nem az EK szabályainak módosításával kell megoldani, az átmeneti intézkedéseknek kölcsönösen előnyösnek kellett lenniük, továbbá az átmeneti időszak a kereskedelem területén minden jelentkező számára ugyanakkora kellett legyen (más szektorokban országonként és területenként változhatott). Az átmeneti időszak hosszát öt évben állapították meg. Írország gazdaságát a csatlakozás előtt leginkább az 1960-as évekkel párhuzamosan jelentkező regionális és strukturális problémák (az agrárszektor magas aránya, importtöbblet, függés Nagy-Britanniától), pénzügyi egyensúly zavarok, alacsony profit, magas infláció és munkanélküliség jellemezték. Mindezen problémák gyökerei az importhelyettesítő, majd neokeynesiánus politikákat felváltó liberalizációs politikában keresendők. Az ötvenes évek végén jelentkező recesszió során megszületett gazdasági recept lényegi elemei a piaci erők felszabadítása, a szabad kereskedelem és az ezekre irányuló exportorientáció 10


voltak, melyhez elengedhetetlenül fontos volt a megfelelő mennyiségű működő tőke bevonása. A külföldi tőke beáramlásából adódóan az ír gazdaság fejlődésnek indult, azonban szerkezeti kettősséget is hozott létre. Kialakult egy fejlett műszaki színvonalú, exportképes, a világgazdaságba bekapcsolódott, megfelelő minőségű és mennyiségű munkalehetőséget biztosító szektor, ugyanakkor megmaradt a hazai vállalatok köre, melyek a hagyományos iparokban, kevésbé fejlett technológiával és kis világpiaci versenybírással rendelkeznek. Az ír csatlakozásra az olajválságokkal terhelt világgazdasági recessziós időszak előtt került sor. Az EK meglehetősen engedékenyen viselkedett a csatlakozási tárgyalások során és engedélyezte a Közösségben egyébként nemkívánatos állami támogatások, adókedvezmények gyakorlatát. Főként ennek –illetve a korai liberalizációnak -köszönhetően az ír külkereskedelmi teljesítménye nem romlott a csatlakozást követően, ellentétben a mediterrán államokkal. Az acélipar tekintetében speciális megállapodás született, melynek keretében bizonyos termékek esetében Írország fenntarthatta importkvótáit. Harmadik országokkal szembeni vámokhoz való igazodás tekintetében az ország bizonyos termékek esetében kivételt kapott, továbbá az angol-ír szabadkereskedelmi megállapodást is tiszteletben tartotta az EK. Az EK tagság sokat segített Írországnak a brit gazdasági függés leküzdésében. Míg 1950-ben az ír export 90%-a irányult Nagy-Britanniába, addig 1973-ban ez a mutató 50%-hoz közelített és azóta is csökken. Negatívum volt azonban, hogy a fejlődést kívülről finanszírozták, a beáramló működő tőke és a felvett hitelek segítségével, mely révén a munkanélküliség az 1974-es 6%-os szintről a nyolcvanas évek közepére megháromszorozódott. Mindezek eredményeképpen az országban 1973 után is nagymértékben nőtt a relatív szegénység, mely nagymértékű kivándorlást eredményezett. (Blahó 2002) Hazánk szemszögéből figyelemreméltó az ír receptben az exportorientáció és a működő tőke bevonás. Az exportorientáció azért különösen érdekes számunkra, mert a magyar gazdaság 2001-ig oly sokat vitatott export- és beruházás-vezérelt növekedési pályát követett, melyről 2001-2002 között belső fogyasztás általi fejlődésre térítették át. Napjainkban pedig ismét a gazdaságpolitika legfontosabb feladata

közt

említik

a

gazdaság

előbbi

pályára

való

visszaállítását.

Magyarországon az elmúlt években nem kis nehézségeket okoz a beáramló 11


működő tőke apadása, mely természetesen nem feltétlenül megállíthatatlan folyamat, ezért célszerű az ír tapasztalatot szem előtt tartani és megelőzni az írhez hasonló

szerkezeti

kettősséget,

a

hazai

vállalatok

versenyképességének

ösztönzésével. Hazánk nem részesül annyi kedvezményben és támogatásban, mint annak idején Írország, nem szabad azonban elfelednünk, hogy az ír csatlakozás első másfél évtizede még így sem volt diadalmenet. II.2.2 Portugália Az Európai Közösség ezen bővítése két hullámban történt, elsőként Görögország csatlakozott 1981-ben, majd 1986-ban Spanyolország társaságában csatlakozott Portugália. Így alakult ki a tizenkettek Európája. Az integrációt megelőzően a hatvanas években, egészen az első olajsokkig, igen jó ütemben fejlődött mindhárom ország, de a világgazdasági folyamatok és a belpolitikai fordulatok mintegy tíz évre félbeszakították az utolérési folyamatot. Portugália 1977-ben adta be csatlakozási kérelmét, és bő hét évet kapott a felkészülésre. A nyolcvanas évek elejére, részben a második olajsokk hatására, az egyensúly zavarok mindegyik gazdaságban súlyosbodtak. Portugália amiatt volt jobb helyzetben, mivel az EFTA-hoz való csatlakozással már a hatvanas évek elejétől fokozatosan liberalizálták a gazdaságot. Így alakult ki a versenyképes exportszektor, amelyben főként a textil- és ruházati ipar vitte a prímet. Emellett megmaradt egy versenytől védett, alkalmazkodni képtelen vállalati szektor, amely főként olyan vállalatokat tömörített, amelyek korábban csak a gyarmati kapcsolatok révén mutatkoztak sikeresnek. Míg Spanyolország kiemelkedően magas munkanélküliséggel küzdött, addig Görögország és Portugália inkább az inflációval küzdött, továbbá a költségvetési és fizetési mérleg deficit is igen magas volt. A csatlakozás idején mindhárom országban viszonylag magas volt a mezőgazdaság részaránya a termelésben és a foglalkoztatásban. Közös jellemzőjük volt a pénzügyi piacok fejletlensége is, valamint a szociális és gazdasági infrastruktúra elmaradottsága. Összességében azonban a Portugáliával való tárgyalások sokkal kevesebb problémát vetettek fel, mint a másik két dél-európai országgal kapcsolatban. Érdekesség ugyanakkor, hogy portugál oldalról nem volt igazán komoly várakozás arra vonatkozóan, hogy 12


a csatlakozás eredményeképpen bővülni fog az export és segít a gazdasági gondokon való átlendülésen. A csatlakozás eredményeképpen Portugáliában gazdasági növekedés indult meg, az ország kitűnő célállomása lett bizonyos iparok kitelepítésének és a tőkekivitel útján történő termelési kapacitások bővítésének. (Blahó 2002) Portugália esetében szintén használható tapasztalatként értelmezhető a hazai vállalatok versenyképességének és alkalmazkodásának ösztönzése. II.2.3 Ausztria Ausztria még a Szovjetunió összeomlása előtt 1989 nyarán nyújtotta be csatlakozási kérelmét, majd 1995. január 1-jétől vált az EU tagjává. A csatlakozási tárgyalások során Ausztria az EU-s tranzitforgalom kérdésében a minél kisebb szennyezőanyag-kibocsátást, míg az EU pedig a minél nagyobb átmenő forgalom biztosítását igyekezett elérni. A csatlakozás időpontjától kezdve Ausztria átvette az EU agrár árait, ami átlagosan 17%-os csökkenést jelentett, a mezőgazdasági termelők pedig négy éven keresztül csökkenő kompenzációban részesültek. Ausztria bizonyos derogációk mellett átvette a közös vámkódexet, a forgalmi és fogyasztási adók területén pedig kedvezményeket kapott. Az ország végül nettó befizetővé vált. (Blahó 2002) Blahó (2002) véleménye szerint, a gazdasági kérdések mellett az egyik legfontosabb és legizgalmasabb feladat annak megoldása volt, miként fogja az eddig

semlegességéhez

híven

ragaszkodó

Ausztria

az

EU

kül-

és

biztonságpolitikai feladatait ellátni. Ausztria rendelkezett a keleti bővítést megelőzően a leghosszabb határral a nem EU tagországokkal, ebből adódóan Ausztria alapvetően érdekelt a schengeni kötelezettségek keletre tolásában. Ausztria az 1995. január eleji Európai Valutarendszerhez (EMS) való csatlakozás óta részt vesz az árfolyam- és intervenciós folyamatokban. Az európai valutarendszer szabályai szerint hozzá kell járulnia a közösségi ECUtartalékokhoz az intervenciók és szaldókiegyenlítés érdekében, ami az arany- és devizatartalék 20%-ának swap-átutalását jelenti. A részvétel az árfolyammechanizmusban egyike az öt közösségi konvergencia-kritériumnak. A csatlakozási

költségek

az

államháztartás 13

számára

jelentettek

tényleges


megterhelést, mely tovább növelte a költségvetési hiányt a mezőgazdaságot segítő és támogató átmeneti intézkedéssorozat, valamint a jelentős adóbevétel-kiesés, ami csaknem 49 milliárd schillinges plusz terhet rótt az államra, a tartományokra és az önkormányzatokra. Mivel a tartományoknak és a helyi önkormányzatoknak is részt kellett vállalniuk a csatlakozással járó költségek viseléséből, a II. világháború óta először mutatott a tartományok és az önkormányzatok háztartása hiányt. Ausztriában az egyik legfontosabb érv a belépés mellett a beharangozott árszínvonal csökkenés volt, továbbá az, hogy az olcsóbb árakat tartalmazó vásárlói kosár által nő a vásárlóerő és javul az életszínvonal. Ausztriában az inflációs ráta az 1992-es 4%-ról 1995-ben 2,25%-ra esett vissza. A csatlakozás hatására az osztrák kereskedelem és a mögötte húzódó termelőipar 6-8 milliárd schilling forgalomkiesést könyvelhet el. (Blahó 2002) A közösségi programok igénybevétele még Ausztria esetében is kiemelten fontos lett volna, bár az első időkben nem tudta maradéktalanul kihasználni a kínálkozó lehetőségeket, mivel az érintett hatóságok csupán nagy késéssel tudtak megfelelni az adminisztrációs és eljárási feltételeknek. (Melega 1997) Hazánk esetében szintén különös hangsúlyt kell, hogy nyerjen a pályázható támogatások felhasználásának ösztönzése, azok maradéktalan felhasználásának elősegítése, melyben az érdekelt felek informálása és a bürokratikus feltételek megteremtése kulcsfontossággal bír. A magyar és osztrák helyzet közötti alapvető különbség, illetve hazánk bizonytalan időpontú EMS csatlakozása miatt a közeljövőben az osztrák tapasztalatoknak csak egy része hasznosítható számunkra. II.3 Kelet-Közép-Európa és különösen Magyarország lehetséges helye az európai centrum érdek- és cselekvési rendszerében Kozma nézőpontja szerint Kelet-Közép-Európa nem több mint napi politikai, avagy zsurnalisztikai kategória, ha mélyebbre akarunk ásni annál, hogy a néhány év múlva már elhalványuló körülménynél, hogy ez az országcsoport a XX. század során megkísérelt egy perifériából való sikertelen kitörést, amelyet történetesen összekötött egy szocialisztikus társadalmi berendezkedési kísérlettel. Ettől a fontos, de nem mindent meghatározó körülménytől eltekintve a térség 14


nemzetgazdaságainak helyzetében és lehetőségeiben nincs sok közös vonás. Éppen ezért nem valószínű, hogy potenciális lehetőségeik az európai centum vonatkozásában egyetlen modellel leírhatók volnának. A keleti bővítés előtti európai centrum ugyancsak nem tekinthető monolitikus képződménynek. Kelet-Közép-Európa pedig olyan eltérő helyet foglal el NagyBritannia, Németország, Norvégia, Ausztria, Spanyolország és Olaszország mai érdekrendszerében csakúgy, mint jövőbeli terveiben, hogy keresve sem lehet valami pregnánsan közöset találni bennük. A közép-kelet-európai tervek csak annyiban érdekesek vizsgálódásunk szempontjából, amennyiben Magyarországra vonatkoznak, illetve a többi térség csak annyiban érdekes, amennyiben konkurens vagy potenciális kooperáló társ. Magyarországra, illetve erre a szubrégióra négy szerep osztható ki (Kozma 1998). Az egyik lehetőség Nyugat-Európa (illetve az érdekelt szegmens, tehát lényegében Németország, Ausztria, Olaszország, a Balti-tenger térségében még a skandináv államok is) olyan magasan fejlett kiegészítő potenciáljává válás, mint amilyen Japán számára a „kis tigrisek” családja. Csehország, Szlovénia, Horvátország, Ukrajna és Magyarország alkalmas volna ilyen fejlődési pálya befutására. Az érzékelhető tendenciák alapján azonban e térség „kistigrisekké”, vagy stílusosan „farkaskölykökké” válásának az esélye úgyszólván elenyésző. Az európai centrumnak nincs szüksége arra, hogy a centrum „kemény magját” kiterjessze, ellenkezőleg a tagállammá vált fejletlen körzetekkel nem tud mit kezdeni. Az EU taggá avanzsált mediterrán országok is púpot jelentettek a centrum számára, és ehhez jött a „feneketlen papzsáknak” bizonyuló egykori NDK. Ha a centrum „farkaskölyköket” szeretne nevelni, találna jelölteket a „karámon” belül is. Másik lehetséges szerep a centrum „másodrendű segédcsapatába” való bejutás. Ennek igényesebb esete az, amikor a periférikus gazdaság a centrum életgörbedelelőjükön túljutott technológiáit és termékeit veszi át és gyártja (olcsó termelési tényezők felhasználásával) a kevésbé igényes piac számára. Vagyis felszabadítja a centrum értékes, azaz drága termelőerőit az igényes tevékenységek számára, ezáltal megnyújtja a halódó életgörbét. Erre a szerepre abban az esetben lehet számítani, ha a „farkaskölyök” akció nem válik sikeressé. Magyarország számára ez a lehetőség még mindig a szerencsésebb esetek közé sorolható, reményünk azonban csak akkor lehet rá, ha a centrum recessziókkal tarkított bizonytalan és 15


lassú fejlődését stabil konjunktúra váltja fel. Kevésbé szerencsés eset az, amikor a „segéd gazdaság” olyan profilt vesz fel, amelynek költség szerkezetében túlteng a segédmunka aránya, a termékek piaca nem dinamikus: zömében a centrum olcsó ellátó bázisaként működik. Erre a szerepre a jelenlegi Kelet-Közép-Európa azonban már nem alkalmas – hacsak nem a nagy bányászati körzetek (LengyelSzilézia, Donyec –medence), vagy a jelentősebb gabonatermelő országok esetünkben Magyarország, vagy akár Lengyelország. Várható, hogy a nyugateurópai centrum érdekeltségében ez a motívum erősen fog megjelenni, amennyiben kivédhetetlenné válik, úgy az erősen érintett gazdaságokban évszázados jelentőségű degradációt okozhat. A harmadik előttük álló alternatíva az európai „hátsó udvarrá” való ismételt degradáció, melynek két fokozata bontakozhat ki. A szerencsésebbnek ítélhető fokozat az, ha a térség és ennek részeseként Magyarország visszasüllyed az outsideri szerepkörbe: Nyugat-Európa nem vállalja a térség integrálását semmilyen szerves formájában. Ez nem jelenti az akár élénk kereskedelem feladását, netán a mérsékelt tőkeáramlás elmaradását. Belefér a centrum oldaláról inkább távolságtartó szerződéses viszony is az EU-val, vagy teljes jogú tagság az összes politikai és kulturális szervezetben, azonban tartózkodni fognak az anyagi összefonódástól

és

a

kelet-közép-európai

gazdaságokkal

kapcsolatos

kötelezettségvállalásoktól. Amennyiben az európai konjunktúra hosszabban elmarad, vagy az európai centrum keményebben meg lesz szorongatva a világpiacon, Magyarországra biztosan ez a sors vár. A leginkább kedvezőtlen scenario az, ha a térségben állandósulnak a politikaikatonai konfliktusok, a lakosság nagy tömegei migrálnak a csendesebb és gazdagabb helyek felé, az országok gazdasági-pénzügyi helyzetét a permanens válság és bizonytalanság jellemzi. Ebben az esetben a centrum „karanténba” zárja térségünket. Amennyiben a világpolitika valamely erőközpontja számára fontossá válik az európai centrum gyors és tökéletes kivéreztetése és nem riad vissza a kevésbé fair eszközöktől, úgy keresve se találhatna erre alkalmasabbat a centrum szomszédságában lévő Kelet-Közép-Európánál, ahol bármikor megeshet hasonló eset. Az átterjedés megakadályozása a centrum részéről olyan emberi és anyagi energiákat is igénybe vehetne, amekkorák elegendők volnának ahhoz, hogy a világversenyben való helytállás füstbe ment tervvé váljon. 16


III. Az Európai Unió vállalkozáspolitikája és vállalkozástámogatási rendszere Az Európai Unió vállalkozásfejlesztési politikája a kis-és középvállalkozások fejlődését elősegítő környezet létrehozását célozza meg az unió egész területén. Ezen politika alapja, hogy a régiók és kistérségek versenyképességének növelése az

ott

működő,

meghatározó

gazdasági

szereplők,

tehát

a

kis-

és

középvállalkozások tartós versenyelőnyének biztosításával érhető el. III. 1 A kis- és középvállalkozások meghatározása Egyes szakértők szerint (Madari 2001) a kis- és középvállalkozások közé sorolhatjuk a legfeljebb 500 alkalmazottat foglalkoztató, maximum 75 millió euró értékű állóeszközzel rendelkező vállalatokat, melyek tőkéjének legfeljebb egyharmada

lehet

megkülönböztethetünk

egy

nagyobb

cég

mikrovállalkozásokat

birtokában. (0-10

Mindezen

túl

alkalmazott),

kisvállalkozásokat (11-50 dolgozó) és középvállalkozásokat (51-250 fő). A fenti meghatározást alapul véve az Európai Unió vállalatainak 99%-a tekinthető kis- és középvállalkozásnak. Következésképp nem meglepő, hogy a modern gazdaság mozgató rugóját képezik, minden ágazatban megtalálhatóak, és könnyen alkalmazkodnak a változó gazdasági és társadalmi feltételekhez. Az Európai Bizottságban 1986 óta külön fő biztos foglalkozik a kis- és középvállalkozás politikával. Az Európai Bizottság annak érdekében, hogy általános keretet teremtsen a kis- és középvállalkozások fejlesztését szolgáló intézkedések, programok számára, 1996ban egységes fogalmi meghatározást ajánlott a kis- és közepes méretű vállalkozásokra. Az általános, valamennyi szektorra kiterjedő meghatározás szerint a kis- és középvállalkozások az EU-ban három szempont alapján kerülnek meghatározásra: - az alkalmazottak száma alapján (max. 250 fő), az éves forgalom, vagy mérlegfőösszeg alapján (felső határ az éves forgalomnál: 40, mérlegfőösszegnél: 27 millió euró), a függetlenségi kritérium alapján (a vállalat alaptőkéjében vagy a társaság irányításában az egy tulajdonos kezében lévő szavazati részesedés nem lehet több 25%-nál.). Az ajánlás egyértelművé teszi a kisvállalkozások (50 főnél kevesebb alkalmazott és legfeljebb 7 millió euró 17


forgalom, vagy 5 millió euró mérlegfőösszeg és függetlenség) és a mikrovállalkozások

(legfeljebb

9

alkalmazott)

meghatározását.

(www.eutanfolyam.hu/index.php?m=15&l=1 2004.03.22.) Az Európai Bizottság 2003. május 8-án új meghatározást adott a mikro-, a kis- és a középvállalatokra annak érdekében, hogy bátorítsa a vállalkozószellemet, a beruházásokat és a növekedést, megkönnyítse számukra a tőkebevonást, mérsékelje az adminisztratív terheket és erősítse a jogbiztonságot. Nem változtak a három vállalati kategória meghatározásában a foglalkoztatottak számára vonatkozó ismérvek. Eszerint mikrovállalkozásnak a 10-nél, kisvállalkozásnak az 50-nél, középvállalatnak pedig a 250-nél kevesebb személyt foglalkoztató cégek számítanak. Az 1996-ban elfogadott első meghatározáshoz képest azonban lényegesen emelkednek a pénzügyi mutatók (üzleti forgalom és mérlegfőösszeg) felső értékei: a mikrovállalkozások esetében évi 2 millió euróra -eddig nem volt meghatározva , a kisvállalatoknál évi 10 millióra (az üzleti forgalomra megadott 7 és a mérlegfőösszegre vonatkozó 5 millióról), a középvállalatoknál pedig az üzleti forgalom esetében 40-ről 50, a mérlegfőösszeg esetében pedig 27-ről 43 millió euróra. E változásokat alapvetően az 1996 óta bekövetkezett infláció, illetve termelékenység-növekedés indokolja. A meghatározások azért fontosak, mert csak azok a vállalkozások részesülhetnek a kis- és középvállalatok részére fenntartott különféle nemzeti és közösségi támogatásokból,

amelyek

pontosan

megfelelnek

az

ismérveknek.

A

zökkenőmentes átmenet érdekében ezeket csak 2005. január 1-től fogják hivatalosan alkalmazni. (http://eu.mti.hu/news.asp?newsid=93859 2003.10.13) A Magyarországon 2001. júniusában működő vállalkozások elsöprő többsége, 96,1%-a továbbra is mikrovállalkozás (lásd 8. számú melléklet). A 10-49 főt foglalkoztató kisvállalkozások aránya 3,1%, az 50-249 fős középvállalkozásoké 0,6%. A legalább 250 főt foglalkoztató nagyvállalatok száma mindössze 1074, ami

az

összes

kiegyenlítettebb

működő a

vállalkozásnak helyzet

(www.eutanfolyam.hu/index.php?m=15&l=1 18

csak

0,2%-a. az

2004.03.22.),

Valamennyire EU-ban ahol

a


mikrovállalkozások

súlya

84,1%

A

kisvállalkozások

aránya

5,9%,

a

középvállalkozásoké 0,8%. A 18 millió kis- és középvállalkozás megközelítőleg 50 százaléka alkalmazottak nélküli, míg 44 százalékuk csak 1-9 főt alkalmazó mikrovállalkozás. Az átlagos méretű EU-vállalkozás 6 főt alkalmaz. Míg a nagyvállalatok az összes működő vállalkozásoknak csupán 0,2%-át teszik ki.. III.2 Regionális politika az EU-ban Az EU tagállamok közt jelentős fejlettségbeli (strukturális) különbségek vannak, eltérések tapasztalhatóak a foglalkoztatás, az oktatás, képzés, az infrastruktúra, valamint a kutatás és technológia terén. Az Unió regionális politikája lényegében a területi egyenlőtlenségek megszüntetésére irányul (Horváth 1999). A Maastrichti Szerződés értelmében az Európai Unió Regionális politikájának, a Strukturális Alapok támogatásainak általános célkitűzése: az Unión belüli regionális egyenlőtlenségek csökkentése és a gazdasági és szociális kohézió erősítése. Az uniós regionális fejlesztés hármas alapelve: a gazdasági és társadalmi kohézió, a természeti erőforrások és a kulturális örökség megőrzése és az európai tér kiegyensúlyozott

versenyképességének

biztosítása.

A

struktúrapolitika

részterületei: regionális politika, szociális politika, agrár- és vidékfejlesztési politika, valamint halászati politika. Az Európai Unió strukturális politikájának fő pénzügyi eszközei (Strukturális Alapok): •

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERDF) a hátrányos helyzetű régiókat segíti (közlekedési, energiaipari, távközlési infrastruktúra, a környezetvédelem, oktatás- és egészségügy, termelő beruházások, kisvállalkozásoknak nyújtott szolgáltatások és helyi fejlesztés);

•

Az Európai Szociális Alap (ESF) a foglalkoztatást támogatja (képzési és munkahely teremtési segély)

•

Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap (EAGGF, Orientációs Szekció) a mezőgazdaság és vidékfejlesztés nemzeti segítségnyújtási programjait támogatja.

19


•

A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (FIFG) a halászati eszközök modernizálását segíti. (Forman 2001)

A területi egyenlőtlenség kérdése gyakorlatilag az Unió déli országokkalGörögország, Spanyolország, Portugália- való kibővülésekor merült fel először, amikor a gazdasági fejlettség korábbi homogenitása helyébe a heterogenitás lépett. A ma érvényben lévő közösségi regionális fejlesztés a regionális, strukturális támogatáspolitika nyolcvanas évek közepén kezdődött reformjának eredménye (Horváth 1999). A strukturális alapokra épülő támogatáspolitika 1993ban egészült ki az ún. Kohéziós Alapokkal. A Strukturális Alapok a magasabb integrációs szintre való áttéréshez kötődtek, elsősorban az infrastrukturális fejlesztésekre irányultak, míg a Kohéziós Alapok célja az volt, hogy a gazdaságilag fejletlenebb tagországokat segítse a Gazdasági-és Pénzügyi Unióhoz való felzárkózásban. Az elemzések szerint a strukturális és kohéziós politika, ha nem is tudta elérni az elmaradottabb régiók felzárkóztatását, a regionális különbségek növekedését kétségkívül meg tudta akadályozni. Az EU további bővítése felvetette a Strukturális és Kohéziós Alapok újragondolását, ami érintette az Alapok célkitűzéseit és a költségvetést is. A strukturális és kohéziós politika új szabályozó keretfeltételeit az Agenda 2000 költségvetési és reformcsomag egyik fő pontjaként fogadták el, egyidejűleg a 2000-2006 között e célra fordítható pénzügyi eszközök költségvetéséről is döntöttek. A strukturális és kohéziós alapok felhasználásának, elosztásának hatékonyabbá tétele érdekében a korábbi célkitűzéseket összevonták. Így a korábbi hatról számukat háromra csökkentették. (Forman 2001) A Strukturális Alapok összevont célrendszerének elemei (Horváth 1999): •

a fejlődésben leginkább elmaradt régiókban a fejlesztés és a strukturális átalakítás elősegítése. (A keretből azok a régiók részesedhetnek, ahol az egy főre jutó GDP alacsonyabb a közösségi átlag 75 %-nál)

•

a szerkezetváltási nehézségekkel küzdő területek gazdasági és társadalmi átalakítása, olyan területeké, ahol az ipari és szolgáltató szektorban jelentős gazdasági, társadalmi változások mennek végbe, valamint ahol

20


hanyatló mezőgazdasági, nehézségekkel küzdő városi, és halászattól függő elmaradó területek vannak. •

az oktatási, képzési, foglalkoztatási rendszerek adaptálása, modernizálása.

A Strukturális Alap, illetve a Kohéziós Alap vissza nem térítendő támogatást nyújt és a tagállamokkal (ahol lehet, a magánszektorral együtt) társfinanszírozza a fejlesztési programokat. Az Agenda 2000-ben célkitűzésenként rögzítették a közösségi társfinanszírozási arányokat is. Az ilyen jellegű segítségnyújtás az érintett országok pénzügyi erőfeszítéseinek kiegészítését célozza, nem pedig azok helyettesíthetőségét. Az EU által meghatározott tervezési időszakra el kellett készíteni a Nemzeti Fejlesztési Tervet, amely stratégiai tervezési dokumentum, ahhoz szükséges, hogy a kedvezményezettként megjelölt régiók igénybe vehessék a Strukturális Alapok támogatásait. A Nemzeti Fejlesztési Tervben rögzítették a strukturális támogatási célokat, a megvalósításhoz szükséges legfontosabb programokat és azok ütemezését, a végrehajtás intézményrendszerét, illetve az állami támogatások nagyságrendjét. Az Európai Bizottság által jóváhagyott Közösségi Támogatási Keretnek a Nemzeti Fejlesztési Terv az alapja, amely Operatív Programok keretében valósul meg. Ezek az Operatív Programok konkretizálják azokat a prioritásokat és intézkedéseket, amelyek az EU strukturális alapjaiból támogathatók. Az NFT tartalmazza az országos helyzetelemzést (SWOT), a gyenge és erős pontokat, az EU által korábban támogatott fejlesztések eredményességét, a fejlesztési stratégiát, a stratégia megvalósításának eszközeit, a végrehajtás intézményrendszerét, a partnerség igazolását és a pénzügyi ráfordításokat. A célkitűzésekből adódó feladatok továbbra is a négy strukturális alapon keresztül valósulnak meg. A strukturális politika által megfogalmazott, de a négy strukturális alap által le nem fedett célkitűzések esetében a közösségi kezdeményezéseken keresztül valósulnak meg. A közösségi kezdeményezések keretében az 1993-99-es időszakban 13 különálló program futott. Ezek olyan projektek finanszírozásával foglalkoztak, amelyek nem fértek bele a négy alap tevékenységébe, illetve amelyek több régiót egyszerre érintettek (határon átnyúló együttműködés) vagy nem jelentek meg a nemzeti programokban. 2000-től 3 ilyen közösségi kezdeményezés működik: INTERREG, a határokon átnyúló nemzetek és régiók közötti együttműködést támogatja, EQUAL, a 21


munkaerőpiacon

létező

mindennemű

hátrányos

megkülönböztetés

és

egyenlőtlenség leküzdésére irányuló nemzetek közötti együttműködést támogatja, LEADER, a vidékfejlesztést szolgálja. E programokra, tenderekre, pályázatokra a helyi, regionális szereplőknek maguknak kell pályázniuk. Nem az államok és régiók felterjesztett javaslatait bírálja el az Európai Bizottság, hanem maga a Bizottság határozza meg a programokat, és az egyes régiók és a Bizottság közötti közvetlen tárgyalás és a projekt benyújtása után a Bizottság egyedül bírálja el a pályázatokat. A finanszírozás hasonlít az intézményes támogatásokéhoz, de itt a nemzeti terveket az előre kidolgozott programok és végrehajtási előírásaik helyettesítik. A tervek felterjesztése regionális vagy központi szintű állami szervek részvételével, irányításával történik. Ugyanakkor az intézményi támogatáshoz képest e forma jóval nagyobb önállóságot jelent a regionális önkormányzatok számára, mivel a tervek kidolgozása a Bizottság előirányzatai szerint történik, a projektek tartalmát az állami szervek nem befolyásolhatják (Horváth 1999) III.3 A kis- és középvállalkozások közösségi támogatási rendszere Az Európai Unió három intézményen keresztül támogatja a kis- és középvállalkozások működését: az Európai Beruházási Bank (EIB), az Európai Beruházási Alap (EIF) és az Európai Bizottság által. Az Európai Beruházási Bank (EIB) közvetítő intézményein keresztül, gazdasági, technikai, pénzügyi és környezetvédelmi kritériumok alapján nyújt kölcsönt a kisés középvállalkozásoknak. Az Európai Fejlesztési Alap hitelgaranciát nyújt a kisés középvállalkozásokkal foglalkozó hitelintézményeknek, részesedést szerez a kockázati tőkével foglalkozó alapokban. Az Európai Bizottság igazgatja az EU legnagyobb költségvetési forrásait: az Európai Regionális Fejlesztési Alapot valamint a kutatási és technológiai fejlesztési keretprogramot, illetve az Európai Beruházási Alappal közösen igazgatja a legfontosabb közösségi szintű programot, a Növekedési és Foglalkoztatási Kezdeményezést. A kis- és középvállalkozások számára nyújtott támogatások folyósítása kölcsönök, kockázati tőke, hitelgaranciák és vissza nem térítendő támogatások formájában történik. A kölcsönöket az Európai Beruházási Bank nyújtja és kezeli, 22


szükség esetén igénybe vehetővé válnak a közösségi költségvetés forrási is. A kockázati tőkét az Európai Beruházási Alap kezeli, ahol azonban a piaci mechanizmusok

nem

elégségesek

ott

bevonható

az

EU

költségvetés.

Hitelgaranciákat szintén az EIF kezeli a Kis- és Középvállalkozások Garanciális Eszközén keresztül. Vissza nem térítendő támogatásokat teljes mértékben a közösségi költségvetésből finanszírozzák, az előbbi három támogatási módszer valamelyikéhez kapcsolva. Ennek megfelelően fő partnerek az EIB és az EIF, a nemzetközi pénzintézetek, fejlesztési és beruházási bankok. (Madari 2001) III.4 A kis- és középvállalkozások tevékenységének koordinálása Az Európai Bizottság a következő eszközökkel koordinálja a kis- és középvállalatok tevékenységét: Negyedik Többéves Vállalkozói Program (2001-2005), mely középpontba helyezi a new economy (új gazdaság) kis- és középvállalkozásokat érintő kihívásait: a költségtakarékosságot és a hatékonyságnövelést. A program biztosítja, hogy minden vállalkozás - a méretétől, az ágazattól és a helytől függetlenül - képes legyen az egységes piacon és azon túl is betölteni funkcióját, hozzájárulva az európai gazdaság növekedéséhez, versenyképességéhez és a foglalkoztatáshoz. A célkitűzések között a következők szerepelnek: adminisztrációs és jogi környezet egyszerűsítése, pénzügyi környezet fejlesztése, információszolgáltatás bővítése, versenyképesség növelése, vállalkozói kultúra célcsoportok szerinti fejlesztése (fiatalok, nők, kisebbségek), a vállalatok számára kereskedelmi hálózatok és szolgáltatások biztosítása, bürokrácia csökkentése, a kis- és középvállalkozások érdekvédelmének biztosítása a közösségi törvényalkotásban, felkészülés az EU bővítésével teremtett kihívásokra. A fentiek megvalósításának eszközeként a vállalkozáspolitika fejlesztését, a kis- és középvállalkozások igényeinek statisztikai és gyakorlati megértését valamint figyelembevételét, továbbá a kis- és középvállalkozások információellátásának biztosítását nevezték meg. A tagjelölt országok is részt vesznek a programban, mely segítséget nyújt a vállalkozók felkészüléséhez

az

uniós

tagságra.

(www.eutanfolyam.hu/index.php?m=15&l=1 2004.03.22.; Madari 2001)

23


A Kisvállalkozások Európai Chartája - amelyet az Európai Tanács Santa Da Feiraban 2000. június 19-20. között hozott nyilvánosságra - a kisvállalkozásokat az európai

gazdaság

gerincének,

motorjának

definiálja.

A

Charta

a

kisvállalkozásokkal foglalkozik, elemzi helyzetüket, kiemeli a Bizottság részéről elvárható intézkedésüket működési környezetük javítása érdekében, továbbá felhívja a tagállamok figyelmét is, hogy tegyenek lépéseket a kisvállalkozások támogatására, ösztönzésére. A kis- és középvállalkozások fejlesztésével összefüggő célként a fenti koncepció hangsúlyozza a vállalkozások modernizációját, a gazdaság tudás- és innovációs bázisának

szélesítését,

a

vállalati

együttműködés

erősítését.

(http://www.europa.eu.int/scadplus/leg/en/lvb/n26002.htm 2004.04.01) III.5 A belső piac és a kis- és középvállalkozások Az Egységes Belső Piac alapelveiből következik, hogy a négy szabadság mindegyike egyaránt érvényesül a kis- és középvállalkozások vonatkozásában is. Ugyanakkor éppen az alapszabadságok kiteljesítése közben számos új hatás éri ezen vállalkozásokat, amelyek között vannak pozitív és negatív hatások is. Összességében egyértelműen kijelenthető, hogy a Belső Piacon képesek a kis- és középvállalkozások eredményesen működni, de tevékenységüket az alábbi jellegzetes folyamatok erősen befolyásolják. Az áruk és szolgáltatások szabad áramlása tekintetében egyrészt kedvező a tagállamok

közötti

korlátozásoktól

mentes

kereskedelem,

illetve

szolgáltatásnyújtás lehetősége, többek között a fogyasztóvédelmi vagy műszaki előírások rövidtávon hátrányosan érinthetik a kis- és középvállalkozásokat. Viszonylag

új

fejlemény

a

közbeszerzések

liberalizálása,

amely

nagy

lehetőségeket kínál a kis- és középvállalkozásoknak. A munkaerőpiacon a legnagyobb problémát a megfelelő munkaerő megszerzése jelenti a kis-és középvállalkozások számára. Ezt a cégek részben szakmai továbbképzéssel igyekeznek ellensúlyozni, mivel a migrációs hajlandóság az unióban még manapság sem éri el a gazdaságilag kívánatos szintet. Az élőmunka terheinek csökkentése lehet a probléma megoldása. A tőkeellátottság tekintetében jelentkezik talán a legnagyobb kis- és középvállalat-centrikus probléma az EU-ban: nehéz hozzáférni a finanszírozási 24


forrásokhoz. Ez legfőképpen a vállalatméretből adódó kedvezőtlenebb banki feltételekben nyilvánul meg. Az ún. Új Gazdaság kibontakozása új távlatokat nyit ezen vállalkozások számára is. A költségeket erősen csökkentő és rugalmas elektronikus kereskedelem új növekedési potenciált rejt magában, ugyanakkor új követelményeket is állít, mint pl. marketing és számítástechnikai ismeretek, amelyek

korábban

nem

tartoztak

a

vállalkozások

kelléktárába.

(www.eutanfolyam.hu/index.php?m=15&l=1 2004.03.22)

III.6 A kis- és középvállalkozások versenyképességét érintő legfontosabb uniós szabályozások Mint ahogy más vállalkozások, a kis és közép méretűek sem homogének abból a szempontból, hogy az eddigiekben mennyire kerültek kapcsolatba az EU-val. Nyilvánvalóan

vannak

olyan

vállalkozások,

amelyek

már

korábban

megismerkedtek a legfontosabb uniós szabályokkal, és vannak, amelyek még előtte állnak e tanulási folyamatnak. Kétségtelenül ez utóbbiak vannak túlsúlyban. (http://www.europa.eu.int/comm/enterprise/index_en.htm 2004.03.12) III.6.1 Versenyszabályozások A közösségi versenypolitika célja, hogy az egységes piacon biztosítsa a tisztességes

versenyfeltételeket.

A

közösség

kizárólag

olyan

esetekkel

foglalkozik, amelyek a tagállamok közötti kereskedelmet, illetve a szolgáltatások szabad áramlását akadályozzák. Fontos különbség a nemzeti és a közösségi versenypolitika között, hogy kiterjed a vállalkozások mellett a tagállamokra is, hiszen a kormányok is tudják torzítani a szabad versenyt. Az Európai Bizottság több különböző területen vizsgálja a verseny körülményeit: összehangolt piaci fellépés, visszaélés uralkodó piaci helyzettel, vállalatok összeolvadása, állami támogatások és állami monopóliumok, liberalizáció. Ezen területek közül a következők érinthetik a kis- és középvállalkozások uniós versenyfeltételeit is érinthetik (GKM 2002): III.6.1.1 Összehangolt piaci fellépés

25


A Szerződés 81. cikkelye tilt minden olyan egyezményt, amely a tagállamok közti kereskedelmet akadályozhatja, úgy mint az árak rögzítését, megállapodást az eladás

kondícióiról,

piacok

felosztását,

kollektív

bojkottot,

mások

diszkriminálását, közös eladóhelyek kialakítását. Az ilyen lépések automatikusan semmisnek minősülnek, kivéve ha a vállalatok megállapodásai javítják a gyártást és az elosztást, vagy technikai vagy gazdasági fejlődést eredményez, miközben a vásárlók

ebből

profitálni

tudnak.

(https://secure.magyarorszag.hu/eu/hirek/kkveu20030325.html?sq=kis%20k%C3 %B6z%C3%A9pv%C3%A1llalkoz%C3%A1s 2004.02.25.) III.6.1.2 Állami támogatások A 87. cikkely (korábban 92.) kimondja: „bármely tagállam által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás, amely torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget azáltal, hogy bizonyos vállalatoknak vagy bizonyos javak termelésének kedvez, és amennyiben érinti a tagországok közötti kereskedelmet, összeegyeztethetetlen a Közös Piaccal”. A szabályzás tiltja tehát az állami támogatásokat, azok többé nem számítanak az ország belügyének. A kis- és középvállalkozások esetében azonban számos kivétel van, mint a kutatás és fejlesztés, a környezetvédelem, a foglalkoztatás, valamint a bizonyos értékhatárt meg nem haladó támogatások nem esnek tilalom alá. Ez utóbbi a „de minimis” elv, ami azt jelenti, hogy a bíróság nem veszi figyelembe a kisebb összegű támogatásokat, amelyeknek kedvezményezettjei maximum 150 főt foglalkoztatnak, forgalmuk nem éri el a 15 millió eurót, és az adott támogatás kisebb, mint 7,5%. A támogatás összege három év alatt nem haladhatja meg a 100 000 eurót. Az állami támogatások minden típusának átláthatónak kell lennie és az egységes piacot, valamint az uniós versenyhelyzet javítását kell szolgálnia. http://eu.mti.hu/news.asp?newsid=100490 2003.10.13.) III.6.2 Közbeszerzés A közbeszerzés a különböző szolgáltatások és fogyasztási cikkek költségvetési szervek által történő beszerzését jelenti. Ezen beszerzések közös jellemzője, hogy a finanszírozás közpénzekből történik és sokszor igen jelentős értékűek a 26


megrendelések. Hazánkban az 1995. évi közbeszerzésekről szóló törvény rendelkezik a közbeszerzések során kötelezően alkalmazandó szabályokról. A közbeszerzési eljárásnak három fajtáját különböztethetjük meg: nyílt, meghívásos, tárgyalásos. A nyílt eljáráson bárki jelentkezhet a felhívásra, míg a meghívásosnál csak a meghívottak tehetnek ajánlatot. Tárgyalásos eljárásnál a beszerző maga választja ki azokat, akikkel tárgyalások során próbál majd megegyezni. Ez utóbbi csak kellően indokolt esetben alkalmazható. Az Európai Unió gazdaságában a közbeszerzés jelentős szerepet játszik. 1996-ban 720 milliárd ECU volt az összege, amely a Közösség GDP-jének 11%-val volt egyenértékű. A hetvenes évektől az Európai Közösség igyekezett a közbeszerzést is az egységes piac szellemében szabályozni. Ezt megelőzően

az állami

megrendelések csupán 2%-át kapták meg más tagállamok vállalatai, a közbeszerzésekkel odaítélendő összegeket a tagállamok igyekeztek saját, hazai vállalataik között szétosztani úgy, hogy a helyi cégek nyerjék el a megrendeléseket. Sokszor még annak ellenére is a hazai vállalatok voltak a szerződő felek, hogy árban vagy minőségben gyengébb ajánlatot tettek más tagállamokból érkező versenytársaiknál. Ez a körülmény volt az egyik az egységes piac létrehozását leginkább gátoló akadály. A szabályozásban azonban a közbeszerzési irányelvek már nem kizárólag a kormányzati, hanem a közüzemi beszerzésekre is vonatkoztak. Az Európai Unióban ettől kezdve minden cég azonos feltételek mellett vehet részt a közbeszerzési pályázatokon. A csatlakozás után tehát a magyar vállalatok is azonos eséllyel indulhatnak a tagállamok közbeszerzési pályázatain. III.6.3 Terméktanúsítás Az unión belüli szabad áruforgalom egyik alapvető feltétele, hogy mindegyik tagországban egységes biztonsági előírások legyenek érvényben, illetve, hogy a tagországokban az érintett hatóságok, vizsgáló, ellenőrző és tanúsító intézmények az egységes előírások alapján dolgozzanak. A termékbiztonsági követelmények megvalósításáért a termék gyártója a felelős. A gyártónak a terméken fel kell tüntetnie saját nevét, továbbá olyan jelölést kell alkalmaznia, amiből megállapítható a gyártási hely és idő is. A gyártó felel azért, hogy a termék a forgalomba hozatalkor hibátlan legyen, illetve a hiba utólagos 27


ismertté válása után, ha szükséges visszahívja a terméket. A követelményeknek meg kell felelnie nem csak a gyártónak, hanem a beszállítóknak és a partnereknek is. A gyártó számára a minőségbiztosítási rendszer alkalmazása lehetővé teszi a kockázat minimalizálását. Az EU szabályozás lényege az állampolgárok biztonsága, az élet, az egészség, a környezet és a vagyon védelme. A követelményeket a direktívák határozzák meg, melyek jogszabályként működnek. A gyártó felelőssége a direktíváknak való megfelelőség igazolása. A CE jelölés arra utal, hogy a termék maradéktalanul megfelel a vonatkozó direktívák követelményeinek, tehát biztonságos és erről az előírt módon meg is győződtek. A CE jelölés azt jelöli, hogy a termék az unióban bárhol forgalmazható. A tanúsítás előírt szintje a termék veszélyességétől, azaz a kockázat mértékétől függ, és ezt a termékre vonatkozó direktívák írják elő. A termékek többségénél a gyártó tanúsítása vagy független harmadik szerv tanúsítása elegendő. Nagyobb veszélyforrást jelentő termékek esetén az alkalmazott minőségbiztosítási rendszer bemutatása is követelmény lehet, amely garanciát nyújt arra, hogy a gyártó a terméket egyenletes színvonalon, a típusvizsgálatra beadott mintadarabbal azonos színvonalon tudja produkálni. Az unióban a hatóság a kereskedelemben ellenőrzi, hogy a CE jelöléssel ellátott termék rendelkezik-e a szükséges dokumentumokkal, a piacon lévő termék megfelel-e annak a mintadarabnak, amelyen a típusvizsgálatot végezték, és megfelel-e a direktívák által előírt lényeges biztonsági követelményeknek. III.6.4 Szabványok Az Európai Unión belül a szabványosítás az egységes piac működésének jelentős része. Az egyes árucikkek összetételét szabályozó speciális nemzeti rendelkezések fenntartása ugyanis hátrányos helyzetbe hozhatják a hazai termelőket a külföldiekkel szemben, így nem volnának követelhetőek ugyanazon a rendelkezéseknek a betartása. A szabványok alkalmazása az önkéntességen alapul, de a figyelembevételükkel előállított termékek gyártói, forgalmazói a forgalomba hozatal során előnybe kerülnek, versenyképességük nő. Az európai szabványosítási szervezetek által elfogadott szabványok átvétele a tagországok számára kötelező, ugyanakkor a nem harmonizált területeken nemzeti szabványok is hozhatók. 28


A CEN, CENELEC és az ETSI európai szabványügyi testületeket ismer el a 98/34/EC sorszámú direktíva. A CEN az európai szabványügyi bizottság, míg a CENELEC az elektrotechnika területére, az ETSI pedig a telekommunikáció területére vonatkozik. Az unió törekvése, hogy a lehető legnagyobb mértékben egységes szabványok legyenek a tagállamokban, ezért előírja az EN szabványok átvételét. Hazánkban a szabványosítással kapcsolatos feladatokat a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) látja el, a honosított európai szabványokat az "MSZ EN... és a szabvány száma" jelölésről ismerhetjük fel, például MSZ EN ISO 9000. III.6.5 Fogyasztóvédelem Az Európai Unió különösen hangsúlyozza a fogyasztói érdek magas szintű védelmét, hiszen a fogyasztóvédelem az unió összes polgárának mindennapjait, közérzetét befolyásolja. Az uniós szintű szabályozás megteremtése az egységes piac kialakulása, az áruk és szolgáltatások szabad áramlása végett vált igazán fontossá. Ahhoz, hogy az unió polgárai magabiztosabban vásároljanak az országhatárokon kívül is, biztosnak kell lenniük abban, hogy más tagországok árui is a hazaival hasonló mértékben megbízhatóak, más tagállamokban vásárolt termék meghibásodása esetén is ugyanolyan jogokkal rendelkeznek mindenütt. A fogyasztóvédelmi szabályozás alapját az Európai Unióban az öt fogyasztói alapjog képezi. Ennek alapján biztosítani kell a fogyasztók egészségének és biztonságának védelmét, a fogyasztók gazdasági érdekének védelmét, a fogyasztóknak az oktatáshoz és tájékoztatáshoz való jogát, a jogorvoslat és a kárigény érvényesítés jogát, továbbá a fogyasztói érdek képviseletét. A vállalkozások számára is nagy hangsúlyt kell fektetni a fogyasztóvédelem, amennyiben érvényesülni akarnak az unió belső piacán. A Bizottság álláspontja szerint a fogyasztói érdekek védelme egyben hozzáadott értéket is teremt, mivel azon vállalatok, amelyek eleget tesznek a követelményeknek egyben erősítik pozíciójukat is, mivel a közös piacon folyó versenyben csak azok a vállalkozások tudnak hosszú távon megmaradni, amelyek elnyerik a fogyasztók bizalmát. A fogyasztóvédelmi szemlélet az EU-csatlakozás révén különösen fontossá válik a magyar vállalkozások piaci pozíciójuk és versenyképességük szempontjából. 29


IV. Kis- és középvállalkozások Magyarországon IV.1 A kis- és középvállalkozások helyzete Magyarországon Magyarországon a kilencvenes évek elejétől a gazdasági szerkezetváltással párhuzamosan indult meg a szisztematikus kis- és középvállalkozás-fejlesztő tevékenység. A piacnyitás, liberalizáció, valamint a piacgazdasági intézmények kiépítése és a privatizáció által rövid idő alatt gyökeresen megváltoztatta a kis- és középvállalkozások akkori környezetét és helyzetét. A kisvállalkozások talpra állása sokkal lassabban ment végbe, mint a rendszerváltást követően hatalmas tempóban terjeszkedő külföldi tulajdonú vállalkozások megerősödése. Az eltérő tempóban fejlődő két szektor versenyében az expanzívabb, erősebb külföldi tulajdonú cégek tudták inkább a továbbfejlődéshez szükséges inputokat magához vonni, hitelekhez hozzájutni, sőt a kormányzati támogatások kedvezményezettjei között

is

fajlagosan

kedvezőbb

helyzetben

voltak

ezek

a

cégek.

A

gazdaságpolitikai eszközrendszer is főként a dinamikusan bővülő cégcsoportokra fókuszál, mivel a befektetett eszközökkel itt reméli a legnagyobb hatást elérni. Erre jó példa a Széchenyi Tervbe is belefoglalt Beszállítói Kormányprogram, melynek első változata a kisvállalkozások beszállítói képességének javítását célozta. Miután a program másfél-két év alatt alig hozott látható eredményeket, a támogatások fő kedvezményezetteivé inkább azokat a közepes és nagy vállalatokat tették, amelyek képesek voltak ilyen kooperációs megbízás ellátására. (Szanyi 2002) A kis- és középvállalkozások fontossága azonban fokozatosan növekszik, melyet alátámaszt az a tény, milyen nagy az arányuk a vállalkozások között (lásd 8. számú melléklet), illetve az hogy ez az ágazat adja a bruttó hazai termék mintegy 50%-át. A kis- és középvállalkozások kiemelkedő szerepet töltenek be a munkahelyek létrehozásában: az egyéni vállalkozókkal együtt a kis- és középvállalkozások biztosítják Magyarországon az összes munkalehetőség kétharmadát, míg a 10 főnél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató mikro-, és 30


kisvállalkozások

pedig

az

összes

munkahely

több,

mint

egyharmadát.

(www.eutanfolyam.hu/index.php?m=15&l=1 2004.03.22.) A kis- és középvállalkozások termelési értékben, exportban, foglalkoztatásban mért

eltérő

súlya

versenyképességi

részben

ágazati

sajátosságokra,

hátrányokra

utalnak.

Ezen

részint

vállalkozások

meglévő szerepe

a

legdinamikusabban fejlődő, csúcstechnológiával dolgozó, tőkeintenzív, magas munkatemelékenységű ágazatokban marginális. Kiemelkedő ugyanakkor a hagyományosan munkaintenzív szolgáltató ágakban, a kisiparban. Ugyanakkor néhány versenyhátrány is észrevehető. A kis- és középvállalkozások tőkésítettsége a kívánatosnál alacsonyabb, és külső tőkeforrásokhoz is az átlagosnál nehezebben jutnak. Alacsony a részesedésük az összes kihelyezett hitelállományból. A kis- és középvállalkozások hátrányainak túlnyomó többsége tehát a tőkeellátottság nem kellő szintjével függ össze. A versenyképességet rontja a magas élőmunkaigény, mivel a munkabérek közterhei Magyarországon messze a versenytársországok összehasonlító mutatói felett vannak, mely a kis- és középvállalkozásokat különösen érint. A magas közterhek mellett a bérek emelése is komoly versenyhátrányt eredményezett e vállalkozói kör részére. A minimálbér emelése 40 majd 50 ezer forintra szinte teljesen megszüntette a korábban élvezett versenyhelyzetet. A tőkehiány és a bérköltségek emelkedése mellett további súlyos problémát jelent a kis- és középvállalkozások számára alacsony termelékenységük. Ez részben strukturális

eredetű

probléma,

azonos

ágazaton

belül

dolgozó

cégek

összehasonlításában is megfigyelhető tendencia a kis- és középvállalkozások alacsonyabb termelékenysége. Ennek okai közt szerepel az alacsonyabb specializáció, a korszerűtlenebb technika alkalmazása, a rendelkezésre álló munkaerő viszonylag alacsonyabb végzettsége és kvalitása. A specializáció viszonylag

alacsony

szintje

a

tevékenységi

kör

szerteágazóságából,

a

megrendelések gyakori változásából következik. Ezek a cégek nem használhatnak automatizált vagy speciális célgépeket, az ilyesfajta tevékenység pedig nélkülözi a méretgazdaságosságot. A szervezeti, technológiai és személyi alkalmatlanság a nagy volumenű, standard minőségű termék gyártása az, amely akadályozza a multinacionális

cégekkel

való

kapcsolatfelvételt,

kialakítását. 31

beszállítói

kapcsolatok


A kis- és középvállalkozások gazdaságpolitikával szembeni igényei több mint tíz éve változatlanul az adózás és az állami támogatások rendszerének módosítására vonatkoznak, illetve a különböző adminisztratív eljárások túlzott időigényét és a korrupciót

szokták

kifogásolni.

A

vállalkozók

olyan

gazdaságpolitikát

szeretnének, amelyek csökkentik a terheket, és a kapcsolódó forgóeszközigényt. A költségvetést érintő KKV igények java része az elmúlt több mint egy évtized során a források szűkössége miatt nem vagy csak részben érvényesült. A kormányok a források nagy részét befektetés ösztönzésre fordították, melyek a struktúrapolitikai célok mellett beruházási értékhatárhoz is kötődtek, így a magyar kis- és középvállalkozások számára elérhetetlennek bizonyultak. A kifejezetten ezen cégek támogatására szánt támogatások pedig nem tudtak fordítani a helyzeten, a támogatások elszigeteltek maradtak. Másrészt feltételezhetően ezek a vállalkozások se voltak felkészülve a támogatások igénybevételének bonyolult eljárásrendjére. Fontos azt is tisztázni, hogy sajnálatos módon a vállalkozók érdekképviseleti szervezetei sincsenek a helyzet magaslatán, a kamarák nem töltik be azon funkcióikat, amelyekkel érdemben segíteni, változtatni tudnának tagjaik tevékenységén, támogatási

működésén,

rendszerben

gondolhatunk

játszott

szerep,

például oktatási

az

érdekképviseletre,

tevékenység,

piac-

és

kapcsolatépítés. (Szanyi 2002) IV.2 Felkészülés az EU-tagságra Az Európai Tanács 1993-as koppenhágai csúcstalálkozóján született döntés arról, hogy az integrációs felkészülés érdekében egyes közösségi programokhoz a társult közép- és kelet-európai országok is csatlakozhatnak. Ennek keretében 1998. december 1.-től a Közösség a kis- és középvállalkozói programjait is megnyitotta a társult országok számára. Mérlegelve, hogy az EU-programokba történő bekapcsolódással javulnának a hazai kisvállalkozások piacra jutási esélyei, és megismerhetővé, elterjeszthetővé válna a Unió vállalkozásfejlesztési gyakorlata, a Kormány a hazánk számára felajánlott lehetőségek alapján a lehető legszélesebb körű csatlakozási szándékát jelezte az EU felé. Bár a program 2000. december 31-én befejeződött, ezt követően új szakasz kezdődött az Európai Unió és a csatlakozásra váró országok közötti kapcsolat 32


vonatkozásában, azzal, hogy megkezdődött a bővítés előkészítése. Az EU létrehozta a bővítésért felelős főigazgatóságot, valamint új programokat alakított ki. Ezt az új szakaszt a 2000-2006 közötti időszakra tervezték. Az új típusú programok a csatlakozásig tartanak, szerepüket ezt követően a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap veszik át. (www.eutanfolyam.hu/index.php?m=15&l=1 2004.03.22.) IV.2.1 Az előcsatlakozási alapok Az előcsatlakozási periódus alatt a csatlakozó országok megismerkedhetnek azokkal a struktúrákkal, intézményekkel és támogatási formákkal, amelyek elősegítik az Európai Unióban honos eljárásokra történő felkészülést. A felkészülést az EU előcsatlakozási alapjai segítik: A SAPARD program a csatlakozni kívánó országok számára biztosít támogatást a mezőgazdaság és vidékfejlesztés területén. A program az EU Mezőgazdasági Garancia és Orientációs Alapnak az előképe. A vidékfejlesztés témakörében a fő cél a vidéken élő népesség helyzetének stabilizálása, folyamatosan fenntartható foglalkoztatásuk biztosítása. Az ISPA program által biztosított támogatás a környezetvédelmi beruházások megvalósítását és a közösségi környezetvédelmi normák átvételét, valamint közlekedési

infrastrukturális

beruházások

megvalósítását

és

az

európai

közlekedési hálózatba történő becsatlakozást segíti elő. Az ISPA prioritásai a következő: gazdasági és társadalmi hasznosság, hatékony menedzsment, a Közösség környezetvédelmi politikájához való hozzájárulás, egyensúly a közlekedési és környezetvédelmi projektek között. A Phare program 1997 óta az új orientáció jegyében, a csatlakozás-vezérelt szemlélet jegyében valósul meg. A program prioritásai: A rendelkezésre álló keret 30%-át intézményfejlesztési programokra lehet fordítani, melyek célja a közösségi vívmányok átvételében és alkalmazásában felhalmozott tagállami ismeretek átadása, a közigazgatási és jogi környezet és infrastruktúra megerősítése. A rendelkezésre álló keret 70%-át beruházási programok megvalósítására lehet felhasználni, amelyek a közösségi vívmányok átvételét és alkalmazását segítik elő. (www.eutanfolyam.hu/index.php?m=15&l=1 2004.03.22.) 33


IV.3 Részvétel az Európai Unió közösségi programjaiban A közösségi programokban való részvétel költségeit hazánk viseli, amelynek meghatározott része fedezhető Phare forrásból. A programok által nyújtott támogatásokra, jellegüktől függően kormányzati, illetve nem kormányzati szervezetek, intézmények, bizonyos esetekben vállalkozások és természetes személyek is pályázhatnak. A pályázatok benyújtásának előfeltétele, hogy a program közösségi jellegének biztosítása érdekében meghatározott számú (minimum kettő), a közösség tagállamaiból való partner közreműködése szükséges. A részvételhez a pályázóknak rendelkeznie kell meghatározott mértékű saját forrással is. A közösségi programok egyes részébe vállalkozások is bekapcsolódhatnak. Az alábbiakban ezen programokat ismertetem. IV.3.1 Leonardo da Vinci II. program A Leonardo (2000-2006) az Európai Bizottság szakképzési együttműködési programja. Lényege a munka világa és az oktatás/képzés közötti kapcsolat erősítése közös, nemzetközi együttműködésben létrejövő projektek megvalósítása révén. A program hármas célkitűzése: a szakmai képzések és a szakmai tudás fejlesztése a szakképzés kezdeti szakaszában, a szakmai továbbképzés minőségének fejlesztése és az élethosszig tartó képzés jegyében mind szélesebb társadalmi rétegek bevonása ezen képzési formákba, a szakmai képzéssel kapcsolatos újítások támogatása, különösen a versenyképesség fejlesztése és a vállalkozói kedv bátorítása. A pályázható programok típusai: mobilitási projektek, kísérleti projektek, nyelvi készségek fejlesztése, nemzetközi hálózatok létrehozása és referencia-anyagok kidolgozása. A programban fejlesztő típusú projektek kivitelezésére is pályázható támogatás.

Ezek

célja

új

képzési

módszerek,

segédanyagok,

szakmák

tananyagainak kidolgozása. Ezen pályázattípusokban a vállalati szféra elsősorban munkaerő-piaci

igények

megjelenítésével

vállalhat

(www.eutanfolyam.hu/index.php?m=15&l=1 2004.03.22.) 34

aktív

szerepet.


IV.3.2 Socrates II. program A Socrates program második szakasza (2000-2006) az Európai Bizottság oktatást támogató programja. Költségvetése a hét év alatt 1,8 milliárd euró. Két központi eszmét támogat: az élethosszig tartó tanulást és a „Tudás Európájának” megteremtését. Célkitűzései: az európai oktatási dimenziók erősítése minden szinten, segíteni az európai nyelvek oktatását, az oktatási együttműködések és a mobilitások elősegítése, az egyenlő esélyek biztosítása az oktatás minden szintjén, az oktatási újítások támogatása. A program nyolc akciója (alprogramja) közül a vállalkozásoknak bekapcsolódási lehetőségük elsősorban a Grundtvig, a Lingua és a Minerva akciókba van. A Grundtvig az iskolai és a felnőttoktatáshoz kapcsolódva az élethosszig tartó tanulást támogatja. A Lingua a nyelvtanulás népszerűsítését, a nyelvtanítás új eszközeinek kifejlesztését támogatja az iskolarendszeren kívül és belül. A Minerva akció azokat a kezdeményezéseket támogatja, amelyek célja az együttműködés elősegítése a nyílt és távoktatás, valamint az információs és kommunikációs

technológia

alkalmazása

között.

(www.eutanfolyam.hu/index.php?m=15&l=1 2004.03.22.)

IV.3.3 Ifjúság program Az EU ifjúsági mobilitást támogató programjának célja, hogy esélyt teremtsen az európai fiatalok minél szélesebb köre számára európai, nemzeti és személyes hovatartozásuk közvetlen megélésére, valamint a fiatalokat nyitottságra és tevékeny életre ösztönözze iskolán kívüli tevékenységeken keresztül. Pl. kisvállalkozások alapítása, határ menti üzleti együttműködés kialakítása. A programban 15-25 év közötti fiatalok, a velük foglalkozó ifjúsági munkások és szakemberek, önálló ifjúsági csoportok, non-profit szervezetek, intézmények, önkormányzatok vehetnek részt. (www.eutanfolyam.hu/index.php?m=15&l=1 2004.03.22.)

35


IV.3.4 Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogram A

nyilvános

pályázati

rendszerre

alapozott

Keretprogramok

célja

társfinanszírozással támogatni az EU kutatási tevékenységeit. A 6. Kutatási Keretprogram, 2002-2006 közötti időtartamra szól. Célkitűzései: életminőség és gazdálkodás az élővilág erőforrásaival, felhasználóbarát információs társadalom, versenyképes és fenntartható növekedés, energia, környezet és fenntartható fejlődés,

valódi

európai

hozzáadott

érték.


IV.3.5 Life III. Környezetvédelmi program Az EU jelenleg futó programja 2000-2004 között van érvényben 640 millió euró költségvetéssel.

Célja

a

különböző

környezetvédelmi

tevékenységek

finanszírozásán keresztül hozzájárulni a közösség környezetvédelmi politikájának fejlesztéséhez és megvalósításához. Három fő tevékenységi területet ölel fel: környezetvédelem, a természet megőrzése, harmadik országok. A program lehetőséget ad, hogy természetes és jogi személyek (köztük KKV-k) egyaránt pályázhassanak támogatásra, amelynek előnye, hogy a LIFE figyelmet fordít a kis léptékű, helyi szintű, nem kormányzati kezdeményezések társfinanszírozására. Így olyan szervezetek is támogatásokhoz juthatnak, amelyek az előcsatlakozási alapok által nyújtott támogatásokat nem vehetik igénybe. (www.eutanfolyam.hu/index.php?m=15&l=1 2004.03.22.)

IV.3.6 Kultúra 2000 program A Kultúra 2000 keretprogram (2000-2004) a korábbi három kulturális programot váltotta fel. Célja az európai kulturális együttműködés elősegítése, a kulturális párbeszéd, kreativitás és a kultúra nemzetek közötti terjesztésének előmozdítása. A program a kultúra minden területét felöleli, támogatja az új kifejezési formákat, úttörő kezdeményezéseket, a több éven átnyúló projekteket. Pályázatot egyéni 36


szereplők

kivételével

a

kulturális

élet

bármely

szereplője

benyújthat.


IV.4 Támogatási lehetőségek a csatlakozás után Az állami támogatások csökkenésével számolni kell az uniós csatlakozást követően, azonban a tagállamok támogathatják a kis- és közepes vállalkozásaikat, mert azok nem érik el a tilalmi határokat. Az EU versenyjogi szabályozása a támogatásokat igen szigorú feltételekhez köti. Az állami támogatások generális tilalmát csupán néhány esetben lehet feloldani. Szigorú ellenőrzésekre is számítani kell, miután 10 évig visszamenőleg vizsgálhatja az unió illetékes bizottsága a támogatás jogosságát. A felelősség a kedvezményezettet terheli. A jogutód nélkül megszűnő társaságoknál a cég volt vezetőjét keresik meg, hogy fizesse vissza a jogtalanul kapott állami támogatást kamatostul. Az állami támogatások megítélésénél vannak automatikus és az unió illetékes

bizottságának

jóváhagyásától

függő

mentességek.

Automatikus

mentességet élveznek a szociális jellegű támogatások magánszemélyeknél, vagy a természeti csapások okozta károk enyhítésére folyósított pénzek. Magyarország a támogatási szabályokat tekintve abból a szempontból kedvező helyzetben van, hogy a közösségi szinthez viszonyítva az ország egész területét elmaradottnak minősítették az unióban, így a nagyberuházásokhoz 50 százalékos állami támogatás igényelhető, amit a kis- és közepes vállalkozásoknál további 15 százalékkal meg lehet emelni. Az unióban havonta vizsgálják az ország elmaradottságát, így a felzárkózással együtt rohamosan csökkenhet az állami támogatások mértéke. Az elmaradott térségek támogatása azonban már csak jóváhagyással lehetséges. A regionális támogatások célja lehet az új vállalatok letelepedésének ösztönzése, a már letelepedett vállalatok modernizációja, valamint a munkahelyteremtés. Az úgynevezett érzékeny ágazatoknál is kapható állami támogatás. Ezek közé tartozik a mezőgazdaság, a halászat, az acélipar, a szénbányászat és a gépjárműgyártás. Az uniós versenypolitika lehetővé teszi azt is, hogy az állam, vagy a helyi közösségek támogassák a kisebb vállalkozások gazdasági terveit. Így például támogatást kaphatnak az olyan kis- és középvállalkozások, amelyek legfeljebb 37


150 főt foglalkoztatnak, és éves forgalmuk nem éri el a 150 millió eurót. Azonban a támogatás mértéke ebben az esetben sem haladhatja meg a 100 ezer eurót, vagy a bruttó költségek 15 százalékát. A kutatás-fejlesztési célok, illetve a környezetvédelmi és foglalkoztatási beruházások

megvalósításában

pedig

számíthatnak

az

unió

különböző

alapjaira. Létezik például az unióban olyan alap, amely a munkanélküliek vállalkozásainak létrehozásához járul hozzá, minimum 7.500 euróval. Az Európai Unióban egyébként mintegy 40 ezer nagyobb céget leszámítva, csaknem 18 millió kis- és közepes vállalkozás működik. E vállalatoknak fele alkalmazottak nélkül dolgozik, s további 44 százalékuk 10 embernél kevesebbet foglalkoztat. A kisvállalkozások és a kisiparosok megsegítésére indított EU-programok fő célja, hogy kiaknázzák e vállalkozások növekedési és foglalkoztatási tartalékait. Ezeket a célokat a foglalkoztatási terhek csökkentésével, az adókörnyezet javításával, a fizetési határidők csökkentésével akarják elősegíteni a pénzügyi támogatások mellett. (http://eu.mti.hu/news.asp?newsid=100490 2003.10.13.) IV.5 A működési környezet várható változásai A fentiekben tárgyalt KKV igényekkel szemben az EU csatlakozást követően a közbeszerzések és az állami támogatási projektekbe bekapcsolódik az EU adminisztráció is, tehát az adminisztráció, nem hogy egyszerűsödne, félő hogy még jobban bonyolódik. A hatósági engedélyezési rendszer átalakítása például az engedélyekhez kötött tevékenységek végzőit új engedélyek beszerzésére kényszeríti. Szükséges lesz a közegészségügyi, fogyasztóvédelmi, munkavédelmi stb. előírások ismételt ellenőrzése, a termékek bevizsgálása, amennyiben eddig nem történt meg az EU szabványok szerint. Mivel a kisebb cégekre az export nem volt jellemző, így ezen vállalkozások nem voltak „kényszerítve” a szigorúbb európai előírások betartására. A technikai előírások azonban csatlakozásunk napjától már nem csak az export, hanem a hazai értékesítés akadályát is jelenthetik. Éltető és Meisel tanulmánya szerint a kereskedelem technikai akadályai már 2000-ben sem voltak jelentősek a magyar exportőrök számára. A megkérdezettek már 2000-ben úgy ítélték meg, hogy lényegében azonos feltételekkel lehetett Magyarországon értékesíteni, továbbá 38


85,6%-uk vélekedtek úgy, hogy exportterméke teljesen megfelel az EU szabványoknak és nincs szükség átalakításra. Éltető és Meisel rávilágított azonban arra is, hogy a kis- és közepes méretű exportőrök túlnyomó többségére a fenti kijelentés nem igaz. (Éltető-Meisel 2001) Hazánkban a házilagos gyártás még mindig igen elterjedt, szakértők szerint a „garázsvágások” a húspiac 20-30%-át elégítik ki. Ez a termelés természetesen nélkülözi a szükséges engedélyeket, illetve nem felel meg az előírásoknak. Ez eddig is így volt, a szürkegazdaságnak ez a része korábban egyébként is figyelmen kívül hagyott előírások szigorodását nem bánja. A kérdés csupán az, hogy az eddig lanyha ellenőrzés mennyire fog szigorodni. Várhatóan az EU követelni fogja az erélyesebb fellépést. Nemzeti

gazdaságpolitikánk

több

területen

elveszti

szuverenitását,

versenykérdésekben, kereskedelmi vitákban például a brüsszeli bürokráciához kell majd fordulni. Sejthető, hogy ehhez még az eddiginél is kevesebb kis- és középvállalkozás fog kedvet érezni. A csatlakozás a piaci lehetőségek bővülésén kívül, minden bizonnyal a verseny erősödését és a piaci kapcsolatok megsokszorozódását is jelentheti, mely lehetőséget teremt a tanulásra, az együttműködésre, új kulturális és üzleti környezethez való alkalmazkodásra, illetve a proaktív magatartás elsajátítására. Feltehetően a méretkülönbségek is még fokozottabban fognak jelentkezni. Az érdekképviseletek szerepe tehát különösen fontossá válik, mely komoly kihívás lesz, mivel nemzeti szinten sem képesek hatékonyan működni. Amennyiben az adó-kérdést az EU tagállamok adószintjéhez viszonyítva vizsgáljuk (lásd 7. számú melléklet), az látható, hogy a magyar ÁFA lényegesen magasabb, a társasági adó sokkal alacsonyabb annál. Az ÁFA csökkentése könnyítené a vállalkozások forgóeszköz finanszírozási nehézségein. A társasági adó várható növelése azonban szorítani fogja a kis és közepes vállalkozásokat a szürkegazdaság irányába, hacsak nem sikerül az effektív átlagos adókulcsot legalább szinten tartani, különböző kompenzációkkal. Erre viszont a támogatási rendszer szigorodása nem sok esélyt ad. A KPMG szerint az uniós adó- és vámjogszabályok átvétele - az egységes piac áfa-szabályai kivételével - nem hoz gyökeres változást, az új rendszer azonban a jelenleginél összetettebb lesz. A változások adminisztrációs költségnövekedést okoznak majd, ugyanakkor számos új, kedvező kereskedelmi konstrukció 39


alkalmazható, így megfelelő adótervezéssel megtakarítás, jobb likviditás és kamatnyereség érhető el. Komoly terhet jelent majd az uniós áfa-szabályok alkalmazása: bár a magyar áfa-rendszer elveiben és módszereiben már ma is követi az uniós normákat, számos részszabály és értelmezés eltér az unióétól - véli a KPMG. Várhatóan kedvezményt jelent majd a jövedelmi adók területén a 2003as hazai adójogszabályokban már megjelenő - és a csatlakozással hatályba lépő két uniós irányelv alkalmazása. A tagállamokban lévő anya- és leányvállalatok közti egységes adózási rendszerben például a fizetett osztalék után a jövőben nem kell forrásadót fizetni, míg a kapott osztalék estében mentesség, illetve adóbeszámítás

alkalmazható.

A

tranzakciókra

-

egyesülés,

szétválás,

eszközátruházás, részesedéscsere - vonatkozó direktíva lehetőséget ad a tőkenyereség adózásának halasztására, ami már most is érvényes a magyar cégekre, az uniós vállalatokra pedig a csatlakozással egy időben válik hatályossá. Jelentős változásokat hoz a csatlakozás a kereskedelmi kapcsolatrendszerekben: a csatlakozással érvényüket vesztik a jelenlegi szabadkereskedelmi egyezmények. Így új, unión kívüli szabadkereskedelmi partnerei lesznek Magyarországnak, például Svájc, Izrael, Mexikó, Dél-Afrika. A KPMG szerint a magyar termékek védelme várhatóan kisebb lesz, és nagyobb versenyre kell számítani, különösen az Egyesült Államok piacán, ahol a magyar termékeknek ugyanolyan feltételek mellett kell majd versenyezniük, például a német vagy francia árukkal. (http://www.fn.hu/cikk.php?id=3&cid=53193 2003. január 27.) Az a fajta hátrányos megkülönböztetés, melyet ezen vállalkozások oly sokszor kifogásoltak, nevezetesen a külföldi tulajdonú cégek befektetés ösztönzése, mindenképpen enyhülni fog. A támogatási rendszer viszont bonyolultabb lesz, ezért a sikeres pályázáshoz sokkal komolyabb felkészülésre lesz szükség. Nehéz helyzetbe

kerülnek

azok

a

vállalkozások,

amelyek

nem

rendelkeznek

szakismerettel ezen a területen, illetve nem tud igénybe venni külső szakértőt. A támogatási intenzitás bevezetése, azaz a megfelelő önerő meglétének feltétele minden kiegészítő forrás igénybevételekor, további akadályokat gördít a KKV szektor sikeres pályázása elé. Nem említve, hogy a saját forrás mellé a támogatás csak utólag, a célprojekt megvalósulását követően érkezik meg. Tehát, a pályázónak képesnek kell lennie a projekt teljes költségeinek finanszírozására. (Szanyi 2002) 40


Kevés az esélye annak, hogy a belépés után tömegesen kerekednek fel és jönnek hazánkba 1-2 személyes (családi) vállalkozások a tagországokból, konkurenciát teremtve a hazaiaknak. A nyugat-európai országokhoz képest Magyarországon jóval kevesebb ilyen nagyságú vállalat „merészkedik" a tőzsdére, holott nehéz ennél olcsóbb forrást találni. Ha a piac bővülése és a verseny élesedése tőkebevonásra és tőzsdei kötvénykibocsátásra ösztönzi a cégeket, akkor a magyar gazdaság két legyet üt egy csapásra: megerősödnek a vállatok, és élénkül a forgalom a hazai értéktőzsdén is. A pénzügyi problémák orvoslásának azért is fontos eszköze a tőzsde, mert a közepes nagyságú vállalatok túl sokan vannak ahhoz, hogy akár a hazai, akár az EU-s

költségvetés

középvállalatok

érdemben

bevételeinek

támogathassa egy-két

őket.

százalékát

Az teszik

unióban ki

a

működő különféle

támogatások. A tőzsdei tőkebevonás mellett sokat javíthat a magyar cégek versenyképességén az is, ha képesek felismerni az összevonás, összeolvadás előnyeit, akár hazai, akár külföldi versenytársakról vagy partnerekről van szó. Természetesen a különböző ágazatokban eltérő hatással jár a csatlakozás. Bár az utóbbi két évben jelentősen emelkedtek a bérek, a hazai bérszínvonal még mindig alacsonynak számít a tagországokhoz képest. Valószínű emiatt a hazai szolgáltató tevékenységek további növekedése, hiszen ezen a területen a legnagyobb a bérköltségek aránya a kiadásokon belül. Szintén bővítésre számíthatnak a csatlakozáshoz köthető infrastrukturális fejlesztésben érdekelt ágazatok, elsősorban az építőanyag- és építőipar. Az agrárszféra is a belépés nyertese lehet, persze csak jelentős átalakulás után – fogalmazott Vértes András. A fellendülést ebben a kérdésben sem az uniós támogatások növekedésétől, hanem

koncentráltságától

várják

a

szakemberek.

Komoly

reményekkel

tekinthetnek uniós tagságunk elé a gabona-, a tej-, a dohány- és az olajos növény-, illetve a marhahúspiac résztvevői. Nehezebben érvényesül a kontinensen magyar sertés és baromfi, illtetve a hazai zöldség és gyümölcs. A magyar vállalati struktúra átalakulás mellett a cégek száma jelentősen csökken a szakemberek szerint. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen nem valós cégek felszámolásáról van szó, hanem a magyar gazdasági torzszülöttjeinek számító 41


álcégek megszüntetéséről. Magyarországon jelenleg több mint egymillió bejegyzett cég közül főállású munkavállaló 650 ezernél van, ám ezek közül is csupán 250 ezer tekinthető valóságos, működő vállalkozásnak. A szürke gazdaságban és kényszervállalkozóként dolgozó közel egymillió ember jogszerű munkaviszonyának

hiányára

vezethető

vissza,

hogy

egész

Európában

Magyarországon a legalacsonyabb a foglalkoztatottság. Az uniós csatlakozástól várt mérsékelt ütemű reálbér-növekedés ezt a problémát is megoldhatja. A munkajogi szabályozások szigorítása, de különösen az emelkedő fizetések visszaterelhetik az érintetteket a szürke gazdaságból a legális foglalkoztatás irányába. Ez persze nem megy egyik napról a másikra, ám tíz év alatt akár felére is csökkenhet a hazai vállalkozások száma. (www.fn..hu Így jár, aki vállalkozik rá 2003.10.08.) IV.6 A vállalkozások felkészültsége az EU tagságra 2003. őszéig kevés magyarországi kis- és középvállalat kezdte meg a felkészülést az uniós csatlakozásra, pedig e cégek vezetőinek 76 százaléka szerint vállalkozása piaci

helyzetét

közvetlenül

befolyásolja

majd

az

uniós

tagság

(http://eu.mti.hu/news.asp?newsid=100490 A csatlakozás után is lehet támogatni 2003.10.13.). Az Európai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetségének (Eurochambres) 3900 vállalat megkérdezésén alapuló felmérése szerint 2003 nyarán a kelet-európai vállalatok 51 %-a még meg sem kezdte a felkészülést az új, uniós előírásokra, és csak 8 %-uk fejezte be a szükséges kiigazításokat. Christoph Leitl, az Eurochambres elnöke szerint riasztóan alacsony a vállalatok felkészültségi foka az újonnan belépő országokban, s a csatlakozásig aligha pótolhatóak a lemaradások. A felmérés szerint az első körben csatlakozó országok közül Magyarországon a legnagyobb a lemaradás a vállalati felkészülésben. A magyar vállalatok 60 %-a a mérés időpontjáig nem kezdte még el a felkészülést a csatlakozásra. A lengyel vállalatok 57 %-a sem kezdte meg még az előkészületeket az uniós normákra való átállásra. A legjobb a helyzet Csehországban, ahol a vállalatok 19 %-a már be fejezte a felkészülést és csak 24 %-a nem kezdett hozzá a szükséges 42


átalakításokhoz, míg Szlovákiában a vállalatok 39 %-a, Szlovéniában pedig a cégek 31 %-ának van sürgős pótolnivalója. A felkészültségi fok különösen sok kívánnivalót hagy maga után a tulajdonosi jogok

és

a

versenyszabályok

területén,

de

mulasztások

vannak

a

környezetvédelem, az élelmiszerminőség, a minőségtanúsítás és a munkahelyi biztonság területén is - állapította meg az Európai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége. A megkérdezések alapján fény derült arra is, hogy a kelet-európai vállalatoknak mindössze 10 %-a van teljesen tisztában az uniós csatlakozásból fakadó teendőkkel. Az átállás költségeinek felbecsülésével a cégeknek mindössze 11 %-a foglalkozott eddig, a megkérdezett vállalatok 85 %-ának halvány gőze sincs arról, hogy mennyibe fog kerülni neki az uniós előírásokhoz való alkalmazkodás. Ezzel egyidejűleg növekszik az EU-csatlakozás negatív következményeitől való félelem a kelet-európai üzemek körében. A várakozások rangsorában idén első ízben az attól való aggodalom szerepel első helyen, hogy megnő a verseny a saját piacon. Minden ötödik vállalat táplál efféle aggodalmat, miközben csak 15 százalékuk reménykedik abban, hogy a csatlakozással új esélyek nyílnak meg az Európai

Unió

belső

piacán.

A most csatlakozó kelet-európai országokban megkérdezett cégek 14 %-a nagyobb átláthatóságot vár a gazdasági életben, ugyanakkor 6 %-uk még mindig azzal számol, hogy a vállalati csődök miatt növekszik majd a munkanélküliség. A kelet-európai cégek 16 %-a komoly pénzügyi megrázkódtatásoktól tart a csatlakozás után, 60 %-uk pedig "enyhébb financiális zavarokat" valószínűsít. Súlyos problémáktól tart a vállalatok 11 %-a műszaki téren is. Összességében az EU-csatlakozást pártoló kelet-európai vállalatok száma 4 százalékponttal csökkent 2003-ban 2002-höz viszonyítva, mindemellett a keleteurópai cégek túlnyomó többsége - 89 %-a még mindig híve a belépésnek az Európai Unióba. (http://eu.mti.hu/news.asp?newsid=100719 2003.10.13) Sok vállalat nem kezdte meg a felkészülést, vannak azonban kivételek, akár egész ágazatok, amelyek vállalatai előrehaladtak a felkészülésben. Ilyen például az élelmiszeripar, mely ágazatban a legtöbb szakágazat exportorientált illetve jelentős részben külföldi tulajdonú, mely automatikusan megköveteli az EU szabványok figyelembevételét (Juhász és Mohácsi 2001). Ugyanígy, a külföldi, 43


főként EU tagállamú tulajdonban lévő cégek számára az uniós normákat a tulajdonosok első kézből tudják átadni, valamint erős törekvés mutatkozott arra vonatkozóan, hogy a magyar leányvállalatok mielőbb megfeleljenek ezeknek a normáknak. IV.7 A magyar vállalatok informáltsága A magyar vállalkozások többsége nincs tisztábban azzal, hogyan juthat támogatáshoz a csatlakozás után, nem tudják, hogy beruházásaikhoz milyen támogatásokat, és milyen nagyságban vehetnek igénybe, bár 2004 és 2006 között akár 1.500 milliárd forint is rendelkezésre áll a Nemzeti Fejlesztési Terv keretein belül. (http://eu.mti.hu/news.asp?newsid=112676 2003.10.13.) A kelet-európai régióban a magyarországi társaságok érzik leginkább úgy, hogy kevés információval rendelkeznek az uniós szabályozásokról, illetve jellemző, hogy a meglévő információkat sem használják fel. A KPMG 2003-as felmérése szerint

(http://www.fn.hu/cikk.php?id=3&cid=53193

2003.01.27.)

a

magyarországi cégek keveset tudnak az EU gazdaságjogi gyakorlatáról. Bár az EU kötelező érvényű irányelveket fogalmaz meg, a tagállamok maguk dönthetik el, milyen formában és módszerrel építik be ezeket saját jogrendjükbe. Az uniós országok tőzsdéin jegyzett cégeknek 2005-től kötelező lesz az unióban használatos IFRS szerint készíteniük konszolidált pénzügyi beszámolóikat, bár ez jellemzően nem a kis- és középvállalkozásokat érinti ahhoz, hogy ezeknek a cégeknek 2005-re e szerint legyen kész pénzügyi beszámolójuk, már legkésőbb 2003. december végére el kell készíteniük az első IFRS szerinti mérleget. A cégeknek rövid idő alatt kell majd alkalmazniuk a joganyagot és az új statisztikai és jelentésszolgálati rendszereket, megismerni az új szabályrendszert, végrehajtani a szükséges informatikai, adminisztrációs átállást. V. Primer kutatás a kis- és középvállalkozások és az uniós csatlakozás vonatkozásában Ebben a fejezetben ismertetem a 2004. április 5. és 25. között hazai kis- és középvállalkozások

vezetőinek

részvételével

készült

kvalitatív

jellegű

felmérésemet, annak módszerét, eredményeit és a lehetséges következtetéseket. 44


V.1 Minta és módszer Vizsgálódásom során nem valószínűségi mintavétellel, az úgynevezett hólabda mintavétellel készítettem a felmérést, a minta nagysága 10 fő volt. A megkérdezések alapjául három előre meghatározott vezető szolgált, majd a további interjúkra az általuk ajánlott személyekkel került sor. Ezt a módszert indokolta a vezetői réteg elfoglaltsága, illetve alacsony hajlandósága a fókuszcsoportos megkérdezésen való részvételre. Az interjúk során tárgyalt kérdések a céggel kapcsolatos általános információkra, a vezetők informáltságára, EU csatlakozással kapcsolatos várakozásaira, a cég múltbeli pályázási tapasztalataira, tanácsadó igénybevételére, a csatlakozással kapcsolatos

felkészülés

területeire

(amennyiben

volt

ilyen),

továbbá

hiányosságokra terjedt ki (9. sz melléklet – mélyinterjús vázlat). Az interjúk során rögzítettem a megkérdezett nemét, korát csakúgy, mint a válaszadó cégnél betöltött pozícióját. V.2 Hipotézis Feltételezéseim szerint a hazai kis- és középvállalkozások többsége nem készült tudatosan az EU integrációval együtt járó változásokra, többségében rendelkeznek gyakorlattal a pályázatfigyelés és pályázatírás terén, azonban a marketing és a korszerű menedzsment területén elmaradások tapasztalhatóak, továbbá a vezetők többsége pesszimista a jövőt illetően. V.3 Eredmények Különböző ágazatok vállalkozásainak vezetői, ügyvezetők és gazdasági vezetők szerepeltek a felmérésben. A tanácsadással, oktatással foglalkozó cégeken kívül élelmiszer

kereskedelemmel,

tréningszervezéssel,

elektronikával

fuvarozással, és

ingatlanértékesítéssel,

biztonságtechnikai

szolgáltatásokkal

foglalkozó vállalkozások is részesei voltak a vizsgáltatnak. A vezetők életkora 36 és 51 év között változott. 45


A vállalkozások alkalmazottainak száma egyenként nem haladta meg a 250 főt, 17 és 75 fő kötött mozgott. Az éves forgalmunk, alaptőkéjük és a társaság irányítása szempontjából is megfeleltek a kis- és középvállalkozások 2005-ben életbe lépő EU-s meghatározásának. A vállalatok között a budapesti székhellyel rendelkezők mellett volt egy kaposvári és egy székesfehérvári cég is. A válaszadó vezetők mindannyian úgy érzik, több információra lenne szükségük. Kiemelt területként a jogszabályi, és pályázási lehetőségeket, továbbá az EU szabályozások közérthető értelmezését lehetővé tevő információkat, EU minőségkövetelményeket, külkereskedelmi szabályokat említették. A megkérdezett 10 vezető közül 6 szerint az EU-tagság előnyös lesz vállalata számára. Hangsúlyozták azonban, hogy rövidtávon látnak veszteséget, és csupán középtávon stabilizálhatónak vélik a helyzetet. Voltak ugyanakkor olyanok is (4), akik olyan veszteséget prognosztizáltak, melyet aggodalmuk szerint még középtávon se lehet felszámolni, továbbá a cégcsődök miatt megugró munkanélküliségtől, a versenyszabályoktól, alkalmazkodási kényszerről és a környezetvédelmi előírásoktól tartottak. A válaszadók pozitív hatást leginkább a beszerzési és a finanszírozási lehetőségek területén várnak. Azzal is számolnak, hogy az ügyfelek igényei változni fognak, azonban a rendszeres igényfelmérés folyamata még nem elterjedt, csak a tanúsított minőségügyi rendszerrel rendelkező intézmények számoltak be ilyen folyamatról. A környezetvédelem, kommunikáció, és oktatás kérdését a többség nem ítélte jelentősnek. A válaszadók többsége (6) arra számít, hogy termékeinek vagy szolgáltatásainak árai drágulni fognak, míg mások (4) azt feltételezik, a fokozódó versenyből adódóan az árakat csökkenteni lesznek kénytelenek. Az alkalmazottak elvándorlásától gyakorlatilag nem tartanak a vezetők, melynek hátterében valószínűleg a csatlakozó államokkal szemben hozott munkavállalási korlátozások lehetnek.

46


A megkérdezett vezetők nem tartanak a bérek emelkedésétől, legalábbis a válaszadók többsége (8) szerint három éven belül biztosan nem lesz radikális béremelés, hacsak a járulékok rendszerét át nem alakítják, bár erre kevés esélyt láttak. A túlnyomó többség (7) véleménye az volt, hogy cége piaci helyzetét közvetlenül is befolyásolni fogja a csatlakozás, erősebb versennyel számolnak. Különösen attól tartanak, hogy az árérzékeny magyar piacon nehéz lesz tartani a versenyt a tőkeerős nagyobb külföldi cégekkel szemben. Ezzel kapcsolatos tudatos intézkedésekről, stratégiai változtatásokról azonban egyik megkérdezett se tudott beszámolni, viselkedésüket a többi szereplőtől teszik függővé. A csatlakozással kapcsolatos változásokra –saját bevallásuk szerint – tudatosan készült a megkérdezettek többsége (6), azonban intézkedési programot csupán az egyik cég készített. Ennek ellenére éreznek hiányosságot az információk terén, szabványok ismeretében és minőségügy rendszerek bevezetésében. A tudatos és célszerű készüléshez, stratégia- és programkészítéshez hiányzott az előrelátás, illetve többük bevallása szerint az időgazdálkodás is, a megkérdezett vállalkozások többsége kevesebb, mint egy évre terveznek. A hiányosságok kapcsán úgy vélekednek, hogy erőforrásaik behatárolják a marketing és piackutatási tevékenységüket, csak úgy mint a tudatos felkészülés folyamatát. Megjegyezték továbbá, hogy fejlesztési területnek ítélik a minőségpolitika, minőségbiztosítás és az innováció kérdését. A cégek közül többen (6) indultak a SZVP, GVOP, IHM, FMM pályázatokon, azonban nyertes pályázatot csupán (2) tudhatott magáénak. Pályázatíró cég segítségét a megkérdezettek közül csupán két cég vette igénybe. A pályázatfigyelést mindegyik cég kulcsfontosságúnak ítélte, melyet a Magyar Közlöny és pályázatfigyelő, illetve minisztériumi honlapok böngészésével végzik. Az cégek többsége (7) tervezi, hogy EU-s forrásokat pályáz meg, melyek közül a GVOP és a HEFOP volt a legemlegetettebb, pályázatíró cég szolgáltatásait a többség (4) igénybe kívánja venni.

47


A megkérdezettek közül néhányan (6) a csatlakozás után nagyobb mennyiségben tervezik felkínálni termékeit, illetve szolgáltatásait. Bár voltak vezetők (4), akik úgy vélték, nem lesz képes cégük többet értékesíteni az eddigieknél. A kutatás eredményei alapján megállapítható, hogy azon cégvezetők, akik új, külföldi piacokra szeretnének lépni (5), terveik szerint elsősorban a német (3), az osztrák (3), az olasz (2), a szlovák (1) és a horvát (1) piacot célozzák majd meg. Korcsoport szerinti bontásban: a fiatalabb, 45 év alatti vállalatvezetők határozottabban képviselik azt a nézetet, hogy cégüknek több áruval és szolgáltatással kell jelen lennie az EU-ban. V.4 Következtetések A mélyinterjún nyert adatok alapján összességében megállapítható, hogy a hazai kisvállalkozói körnek még mindig nagy az információ igénye, a többség alapvetően optimistán áll a csatlakozáshoz, a veszteségeket középtávon stabilizálhatónak véli, biztos benne, hogy cége piaci helyzetét közvetlenül is befolyásolni fogja a csatlakozás, és a verseny intenzívebb lesz. Azzal is számolnak azonban, hogy termékeinek ára emelkedni fog. Az alkalmazottak elvándorlását és a bérek emelkedését nem valószínűsítik. A megkérdezettek közül a többség úgy véli, tudatosan készült a csatlakozással járó változásokra, mégis több területen érezhetőek hiányosságok: a stratégiai tervezés, az időgazdálkodás, a minőségmenedzsment, marketing és az erőforrásgazdálkodás

vonatkozásában.

E

pontokon

a

vállalkozásoknak

támogatásra, külső szakértők bevonására lesz szükségük a versenyképesség erősítése érdekében. Az előbbiekkel összefüggésben különösen fontos lenne a reaktív magatartás felváltására, a proaktivitás gyakorlati alkalmazására. A környezetvédelem, kommunikáció, humán erőforrás fejlesztés kérdését kevésbé vélték jelentősnek, melyet okozhat a minta összetétele, hiszen a megkérdezettek között több cég a szolgáltató ágazatból tevődött ki, így feltehetően nem tudták ezen kérdéseket magukra értelmezni. 48


A pályázatok fontosságát illetően egyetértés volt a válaszadók között, mindenki kulcsfontosságúnak ítélte a pályázatok figyelését, bár nyertes pályázatot eddig csupán néhányuk tudhatott magáénak és pályázatíró cég szolgáltatásait se sokan vettek igénybe, a későbbiekben többen tervezik különböző EU-s források pályázását és pályázatíró cég szolgáltatásait is igénybe kívánják venni. Tehát a cégekben ezen a területen kezd tudatosulni a proaktív viselkedés elsajátításának és bizonyos feladatok kiszervezésének szükségessége. A megkérdezettek közül többen tervezik terméküket vagy szolgáltatásukat nagyobb mennyiségben értékesíteni, mely mögött vagy a kereslet növekedés feltételezése, vagy új piacokra való belépés állhat. Ahogy a későbbiekben kiderült a külföldi piacokon való megjelenés foglalkoztatja a megkérdezetteket, elsősorban a szomszédos országok és a német piac szerepel a célok között, melyet indokolhat a közelségből adódó költségtakarékosság is. Tehát azon feltételezésem, mely szerint a hazai kis- és középvállalkozások többsége nem készült tudatosan az EU integrációval együtt járó változásokra, nem teljesen igazolódott be, hisz a vezetők úgy vélik ők tudatosan készülnek a változásokra, információt gyűjtenek, bár intézkedési programot a túlnyomó többség nem készített, pedig a hiányosságok azonosítása, a feladatok pontos ütemezése alapvető fontossággal bír. A mélyinterjús megkérdezés révén hamisnak bizonyult az a feltevésem, hogy a vezetők többsége pesszimista a jövőt illetően, hiszen a megkérdezettek többsége csupán rövidtávon számítanak esetleges veszteségekre, középtávon stabilizálni vélik a helyzetet, illetve több megnyíló EU forrás révén az erőforrások kiegészítését tervezik. Beigazolódott viszont az a feltételezésem, hogy a kis- és középvállalkozások rendelkeznek gyakorlattal a pályázatfigyelés és pályázatírás terén, sőt többen közülük

a

pályázatok

megvalósítása

kapcsán

is

sokrétű

tapasztalattal

rendelkeznek. Az a feltevésem is megerősítést nyert, hogy a marketing és a korszerű menedzsment területén elmaradások tapasztalhatóak. Nem vagyok 49


azonban

megbizonyosodva,

hiányosságok,

lemaradások

hogy

a

vezetők

versenyhelyzet

jelentősségével

50

tisztában

lennének

vonatkozásában

ezen

megjelenő


VI. Összegzés Vizsgálódásaim során arra voltam kíváncsi, az Európai Unióhoz való csatlakozás milyen hatással lesz a magyarországi kis- és középvállalkozásokra, továbbá mindez milyen lehetőségeket, illetve veszélyeket rejt magában. Először arra keresetem a választ milyen lehetséges szerep vár Magyarországra az Európai Unióban, hogyan kapcsolódik hazánk az unió érdek- és cselekvési rendszerébe, az ország milyen gazdasági adottságokkal csatlakozik, továbbá milyen következtetéseket vonhatunk le az EU Írországgal, Portugáliával és Ausztriával történt bővítésének tapasztalataiból. Arra a megállapításra jutottam, hogy hazánk egy közepesen fejlett, ipariagrárjellegű,

külgazdaság-érzékeny

ország,

mely

nyersanyagokban

és

energiahordozókban szegény, iparának jelentős ágazata a munkaigényes ágakat magában foglaló gépipar, az exportban jelentős szereppel rendelkeznek a gépek és szállítóeszközök, illetve a feldolgozott termékek. Az átalakulás és a kelet-európai piacok összeomlása miatti válság és visszaesés évei után javultak az ország gazdasági mutatói, a legtöbb munkavállalót a szolgáltatói szektor alkalmazza, a munkanélküliségi ráta csökkent, a nyugdíjak és keresetek reálértéke ciklikusan növekszik. 2004-től az elemzők gyorsabb növekedésre, majd 2005-től az egyensúlyi mutatók stabilizálódására számítanak. Mindemellett hazánkra négy lehetséges szerep osztható ki az EU-ban: Nyugat-Európa - illetve az érdekelt szegmens, Németország, Ausztria, Olaszország, skandináv államok - magasan fejlett kiegészítő potenciáljává válás, a centrum „másodrendű segédcsapatába” való bejutás, melynek igényesebb esete az, amikor a periférikus gazdaság a centrum életgörbe-delelőjükön túljutott technológiáit és termékeit veszi át és gyártja olcsó termelési tényezők felhasználásával a kevésbé igényes piac számára, a harmadik előttük álló alternatíva az európai „hátsó udvarrá” való ismételt degradáció, a leginkább kedvezőtlen scenario pedig az, ha hazánk különböző okokból kifolyólag „karantén” alá kerül. A korábbi, ír, portugál és osztrák bővítés tanulságaként összesében elmondható, hogy a fejlődés érdekében hazánknak is különös figyelmet érdemes szentelni 51


exportorientáció, a működő tőke bevonás kérdésének, a hazai vállalatok és főképp

a

kis-

és

középvállalkozások

versenyképességének,

illetve

alkalmazkodásának ösztönzésének. Kiemelten fontos a támogatási lehetőségek hatékony és maradéktalan kihasználásának elősegítése az érintett hatóságok felkészülése az adminisztrációs és eljárási feltételeknek. Hazánk számára za is figyelemre méltó, hogy a felzárkózó országok példája rámutat arra, hogy a közös monetáris politika következtében nem csak alacsony kamatokat élvezhettek, hanem a negatív, vagy közel negatív reálkamatlábaik mellett növekedési szempontból kedvező helyzetbe kerültek, a monetáris unió tehát nem szab gátat a felzárkózó növekedésnek. Vizsgálódásaim során kitértem az EU vállalkozáspolitikájára és támogatási rendszerére, a kis- és középvállalkozások fogalmi meghatározására, továbbá az unió regionális politikájára és támogatási rendszerére, a KKV-k koordinálásának eszközeire, illetve annak elemzésére a kisvállalkozások vonatkozásában, hogyan érvényesül a négy szabadság. Továbbá felvázoltam a nézőpontunkból kulcsfontosságú versenyképességet érintő uniós szabályozásokat, úgymint a versenyszabályozást, a terméktanúsítást, a szabványokat és a fogyasztóvédelmet. A kutatás során kiderült, hogy az unió kulcsfontosságú szerepet tulajdonít a kisés középvállalkozásoknak, mivel a régiók versenyképessége nagymértékben függ hatékony működésüktől. Az EU regionális politikájának, illetve támogatási politikának

az

elemzése

egyértelműen

alátámasztja,

hogy

egy

olyan

gazdaságfejlesztési koncepciót valló közösséghez kapcsolódunk, amely a vállalkozások e szektorának megteremti azt a környezetet, amely fejlődésüket biztosíthatja Kutatásom céljai közt szerepelt, hogy reális képet kapjak a hazai kis- és középvállalkozások

jelenlegi

helyzetéről,

felkészülésének

folyamatáról,

különböző uniós közösségi programokban való részvételének lehetőségéről, a csatlakozás utáni támogatási lehetőségekről, működési környezetük várható változásairól, Vizsgálódásaim

továbbá

a

cégek

eredményeképpen

felkészültségéről az

alábbiakra

és

informáltságáról.

jutottam:

a

kis-

és

középvállalkozások fontos és egyre jelentősebb szerepet töltenek be (bruttó hazai termék mintegy 50%-a, a munkahelyek létrehozásában), termelési értékben, 52


exportban, foglalkoztatásban mért eltérő súllyal rendelkeznek, szerepük a legdinamikusabban fejlődő, csúcstechnológiával dolgozó, tőkeintenzív, magas munkatemelékenységű ágazatokban marginális, kiemelkedő ugyanakkor a hagyományosan

munkaintenzív

szolgáltató

ágakban,

a

kisiparban.

Versenyhátrányaik közt említhető, hogy tőkésítettségük a kívánatosnál alacsonyabb, külső tőkeforrásokhoz az átlagosnál nehezebben jutnak, alacsony a részesedésük az összes kihelyezett hitelállományból. A versenyképességüket negatívan befolyásolja a magas élőmunkaigény, mivel a munkabérek közterhei Magyarországon messze a versenytársországok összehasonlító mutatói felett vannak, továbbá a bérek emelése is komoly versenyhátrányt eredményezett e vállalkozói kör részére. A tőkehiány és a bérköltségek emelkedése mellett további súlyos problémát jelent a kis- és középvállalkozások számára alacsony termelékenységük, továbbá a multinacionális cégekkel való kapcsolatfelvétel, beszállítói kapcsolatok kialakításának nehézkessége. A magyar kis- és középvállalkozások helyzetének elemezése alátámasztotta azon feltételezésemet, mely szerint e szektor jelentős gyakorlattal rendelkezik a pályázatfigyelés és pályázatírás terén, sőt többen közülük a pályázatok megvalósítása kapcsán is sokrétű tapasztalattal rendelkeznek. Az a feltevésem is megerősítést nyert, hogy a marketing és a korszerű menedzsment területén elmaradások tapasztalhatóak, melyek viszont kulcsfontossággal bírnak a csatlakozást követő versenyhelyzet fokozódása kapcsán. Egyértelműen hamisnak bizonyult az a feltevésem, hogy a vezetők többsége pesszimista a jövőt illetően, hiszen a megkérdezettek többsége csupán rövidtávon számítanak esetleges veszteségekre, középtávon stabilizálni vélik a helyzetet, illetve több megnyíló EU forrás révén az erőforrások kiegészítését tervezik. Azon feltételezésem, mely szerint a hazai kis- és középvállalkozások többsége nem készült tudatosan az EU integrációval együtt járó változásokra, nem egyértelműen igazolódott be. A vezetők úgy vélik, tudatosan készülnek a változásokra, intézkedési programot azonban a túlnyomó többség nem készített, magatartásuk többnyire reaktív, holott a hiányosságok és lehetőségek 53


azonosítása, a feladatok pontos ütemezése, a stratégiai tervezés és a proaktív viselkedés kulcsfontosságú lenne a fokozódó versenyhelyzetben. Mindezek ismeretében, összefoglalva megállapítható, ahhoz hogy az EU csatlakozás nyújtotta lehetőségekkel a kis- és középvállalkozások hatékonyan tudjanak élni, a helyzetüket felmérésen, és informálódáson kívül, célszerű lenne a korszerű menedzsment és marketing eszközök alkalmazása versenyhelyzetük javítása érdekében.

54


Mellékletek 1. számú melléklet

Az egy főre jutó bruttó hazai termék változása Forrás: http://www.magyarorszag.hu/orszaginfo/gazdasag/gazdasag.html 2004.04.30.

2. számú melléklet

Ágazatok súlya a GDP %-ban Forrás: http://www.magyarorszag.hu/orszaginfo/gazdasag/gazdasag.html 2004.04.30.

55



Nyugdíjak és keresetek reálértékének változása (1999-2002) Forrás: http://www.magyarorszag.hu/orszaginfo/gazdasag/gazdasag.html 2004.04.30.


1999

2000

2001

2002

2003

Az egyes ágazatok súlya a GDP-ben (%) Mezőgazdaság és halászat

4,8

4,3

5,1

4,5

Ipar összesen

27,4

27,8

27

26,3

Ebből feldolgozóipar

23,4

24

23,6

23,1

4,6

5,2

5,2

5,8

63,2

62,7

62,8

63,5

13,1

12,5

12,7

12,9

8,8

8,5

8,5

8,5

pénzügyi tevékenység, ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

20,2

20,9

20,9

21,2

közigazgatás, oktatás, egészségügyi, szociális ellátás

17,8

17,6

17,4

17,6

3,3

3,2

3,2

3,3

A GDP termelése (előző év=100)

1999

2000

2001

2002

Mezőgazdaság és halászat

100,9

92,6

123,4

91,2

Ipar összesen

107,1

106,4

100,9

100,4

Ebből feldolgozóipar

108,3

107,5

102,5

101,1

Építőipar

104,3

119,2

104,5

114,8

Szolgáltatások összesen

103,2

104

104,2

104,3

kereskedelem, javítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás

100,6

100

105,9

105,2

szállítás, raktározás, posta és távközlés

105,5

102,1

103,6

102,6

pénzügyi tevékenység, ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás

103,9

108,3

104,4

104,3

Építőipar Szolgáltatások összesen Ebből: kereskedelem, javítás, szálláshely-szolgáltatás és vendéglátás szállítás, raktározás, posta és távközlés

egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

ebből:

56

2003

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. közigazgatás, oktatás, egészségügyi, szociális ellátás

102,6

103,3

103,1

104,6

egyéb közösségi, személyi szolgáltatás

106,4

102,9

104,9

103,9

GDP összesen

104,2

105,2

103,8

103,3

A GDP felhasználása (folyó áron, millió Ft)

1999

2000

2001

2002

Háztartások fogyasztási kiadása

5 828 642

6 715 990

7 680 421

8 854 054

Természetbeni társadalmi juttatás

1 445 511

1 626 130

1 853 764

2 380 349

Háztartások végső fogyasztása

7 274 153

8 342 120

9 534 185

11 234 403

Közösségi fogyasztás

1 156 726

1 273 347

1 509 529

2 039 700

Végső fogyasztás összesen

8 430 879

9 615 467

11 043 714

13 274 103

Bruttó állóeszköz-felhalmozás

2 724 532

3 179 804

3 508 399

3 786 346

543 492

884 902

521 734

296 302

3 268 024

4 064 706

4 030 133

4 082 647

Készletváltozás és egyéb, nem specifikált felhasználás Bruttó felhalmozás Belföldi felhasználás

11 698 903

13 680 173

15 073 846

17 356 750

Export

7 423 036

9 863 133

11 041 584

10 944 740

Import

7 728 440

10 371 014

11 265 807

11 321 425

-305 404

-507 880

-224 224

-376 684

11 393 499

13 172 293

14 849 623

16 980 066

Kiviteli (+), illetve behozatali (-) többlet Bruttó hazai termék A GDP felhasználása (előző év=100,0)

1999

2000

2001

2002

Háztartások fogyasztási kiadása

105,6

105,5

105,7

110,2

Természetbeni társadalmi juttatás

101,5

102,8

103,8

103

Háztartások végső fogyasztása

104,8

105

105,3

108,8

Közösségi fogyasztás

101,8

101,2

104,9

101,5

Végső fogyasztás összesen

104,3

104,4

105,3

107,8

Bruttó állóeszköz-felhalmozás

105,9

107,7

103,5

105,8

Bruttó felhalmozás

106,6

105,6

94

98

105

104,8

101,9

105,1

Belföldi felhasználás Export

112,4

121

108,8

103,8

Import

113,3

119,4

106,1

106,1

Bruttó hazai termék

104,2

105,2

103,8

103,3

1999

2000

2001

2002

Kiadások összesen (GFS rendszer)

5350,9

6048,3

6769,7

8603,7

Bevételek összesen a privatizációs bevételek nélkül

4926,3

5568,1

6325,7

7023

Egyenleg a privatizációs bevételek nélkül

-424,6

-480,2

-444

-1580,7

43,2

42,3

42,6

50,7 41,4

2003

2003

2003

Az államháztartás konszolidált funkcionális mérlege (mrd Ft)

A GDP %-ában Bevétel Kiadás

47

45,9

45,6

-3,7

-3,6

-3

-9,3

1999

2000

2001

2002

-2301

-3152

-1967

-2771

Egyenleg Folyó fizetési mérleg (millió euró)

-5,1

-6,2

-3,4

-4

Kereskedelmi mérleg egyenleg

-2043

-3179

-2496

-2203

Árudeviza-export

24059

31278

34697

36821

GDP %-ban

57

2003

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Árudeviza-import

26102

34457

37193

39024

834

1230

1643

636

1909

2245

2596

1629

-1464

-1545

-1513

-1679

372

343

399

475

1999

2000

2001

2002

Bruttó adósság összesen

28 915

32 514

37 568

38 579

MNB és államháztartás

15 135

16 027

16 950

18 372

Magánszektor

13 780

16 487

20 618

20 207

64

64

65

55

Bruttó követelés összesen

18 791

19 677

23 981

22 845

nemzetközi tartalék

10 874

12 068

12 195

9 920

7 917

7 609

11 786

12 925

Nettó adósság összesen

10 124

12 837

13 587

15 734

MNB és államháztartás

2 939

2 576

3 016

7 592

Magánszektor

7 185

10 261

10 571

8 142

22,5

25,3

23,5

22,5

Devizaárfolyamok (éves átlagos)

1999

2000

2001

2002

Forint/Euró

252,8

260

256,7

243

Forint/USD

237,3

282,3

286,5

258

1999

2000

2001

2002

2003

Jegybanki alapkamat (az időszak végén)

14,5

11

9,75

8,5

9,5

Fogyasztási hitelek átlagos kamatlába az év végén

23,2

21

24,3

22,7

22

17,7

15,6

15,7

11,3

8,8

8,1

7

A vállalatoknak nyújtott éven belüli hitelek átlagos kamatlába, év végén

12,8

11,2

9,7

A vállalatok által éven belül lekötött betétek átlagos kamatlába, év végén

9,5

8,4

7,4

Szolgáltatások egyenlege ebből: idegenforgalom egyenlege Jövedelmek egyenlege Viszonzatlan folyó átutalások egyenlege Magyarország külföldi adósságállománya (millió euró)

GDP %-ban

egyéb követelés

GDP %-ban

(Építési) lakáscélú hitelek kamatlába az év végén Éven belüli lekötésű lakossági betétek átlagos kamatlába az év végén

1999

2000

2001

2002

Működőtőke-áramlás, nettó (millió euró)

1340,1

882

722,1

1077

Közvetlen tőkebefektetések Magyarországon (millió euró)

1592,2

1519,4

1097,9

1280,8

Közvetlen tőkebefektetések külföldön (millió euró)

252,1

637,4

375,8

203,8

Infláció (előző év=100,0)

1999

2000

2001

2002

110

109,8

109,2

105,3

Piaci javak

107,3

108,5

110

105

Élelmiszerek

101,3

110

115,1

104,7

Ipari termékek

108,6

105

104,7

102,5

Piaci szolgáltatások

112,3

111

112

109

Fogyasztói árindex

Termelői árindex

1999

2000

2001

2002

Export értékesítés termelői árindexe

102,8

108,5

101,5

95,5

Belföldi értékesítés termelői árindexe

107,1

114,5

109,4

101,6

Ipari termelői árindex

105,1

111,6

105,2

98,2

Mezőgazdasági árindex

102,6

122,5

104,9

98,9

58

2003

2003

2003

2003

2003

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Növénytermesztési és kertészeti termékek

109,4

130,8

94,5

Élő állatok és állati termékek

95,3

112,3

119,7

95

Kiskereskedelmi forgalom volumene

1999

2000

2001

2002

előző év=100 (%)

107,9

102

105,4

110,7

Külkereskedelmi termékforgalom volumenindexei (előző év=100)

1999

2000

2001

2002

Behozatal

114,3

120,8

104

105,1

fejlett országok

114,3

117,7

103,4

99,6

Közép-Kelet-Európa

102,5

106

117,1

101,8

110,4

Kivitel

115,9

121,7

107,7

105,9

fejlett országok

105,5

120,9

122

106,7

Közép-Kelet-Európa

90,7

122,5

116,1

105

Külkereskedelmi termékforgalom volumenindexei árufőcsoportok szerint (előző év=100)

1999

2000

2001

2002

Élelmiszerek, italok, dohány (0+1)

98,7

112,3

108,9

105,7

Nyersanyagok (2+4)

89,3

113

99,5

103,7

Energiahordozók (3)

98,5

105,1

99,4

107,4

Feldolgozott termékek (5+6+8+9)

108,5

111,9

105,2

102,7

Gépek és szállítóeszközök (7)

124,4

131,1

103,9

106,5 95,9

2003

2003

2003

Behozatal

Kivitel Élelmiszerek, italok, dohány (0+1)

90,1

103,6

110,4

Nyersanyagok (2+4)

101,9

116,2

86,6

103

Energiahordozók (3)

98,5

100,1

117,8

94,9

Feldolgozott termékek (5+6+8+9)

106,8

111,7

114,5

103,1

Gépek és szállítóeszközök (7)

128,5

130,8

104,8

109,1

Idegenforgalom (ezer fő)

1999

2000

2001

2002

28 803

31 141

30 679

31 739

9 686

9 026

9 089

10 622

11 065

11 167

12 966

Idegenforgalmi bevételek (millió euró)

3 359

3 752

4 224

3 448

Kiadás

1 450

1 507

1 628

1 819

Egyenleg

1 909

2 245

2 596

1 629

Közlekedés

1999

2000

2001

2002

Vasútvonalak építési hossza (km)

7 873

7 897

7 897

Magyarországra érkező külföldiek ebből: az Európai Unió országaiból Külföldre utazó magyarok

villamosított vonal

2 620

2 718

2 718

30 267

30 307

30 322

30 480

448

448

448

533

57

57

57

48

elsőrendű út

2 171

2 173

2 173

2 164

Szállítás

1999

2000

2001

2002

Országos közúthálózat autópálya autóút

2003

2003

2003

Áruszállítás Ezer tonna

215424

215946

207043

206591

millió árutonna-kilométer

26339,2

26398,5

26240,4

26402

103,4

100,2

95,9

99,8

97

100,2

99,4

100,6

előző év=100 Ezer tonna millió árutonna-kilométer Belföldi forgalom Szállított áruk tömege (ezer tonna)

1999

2000

2001

2002

164698

163709

152552

151474

Vasúti

18811

15844

17824

16616

Közúti

136610

137196

124913

125120

806

1075

1248

1461

Vízi Légi Csővezetékes

1 8471

59

8594

8566

8277

2003

BGF KKFK Elektronikus Könyvtár Az elektronikus könyvtár teljes szövegű dokumentumokat tartalmaz biztosítva a szabad információhozzáférést. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illeti. Az elektronikus könyvtár dokumentumai szabadon felhasználhatók változtatások nélkül a forrásra való megfelelő hivatkozással, de csak saját célra nem kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz. Árutonna kilométer (millió)

10626,9

10256,7

9765,3

Vasúti

2314,5

1984

1966,8

1782

Közúti

7339,8

7359,4

6846,5

7105

29,6

39,2

36,7

31

Vízi Légi

9881

0

Csővezetékes

943

874,1

915,2

964

A magyar gazdaság legfontosabb mutatói Forrás: http://www.magyarorszag.hu/orszaginfo/gazdasag/gazdasag.html 2004.04.30

5.számú melléklet

Regisztrált szervezetek száma Megnevezés

2001

2002

2003

Jogi személyiségű társas vállalkozás

189 145

198 427

209 641

Ebből: korlátolt felelősségű társaság

172 919

182 242

193 247

7 074

6 768

6 790

Jogi személyiség nélküli társas vállalkozás

237 689

245 281

250 564

Ebből: betéti társaság

199 152

208 454

214 787

Egyéni vállalkozás

698 001

708 513

716 729

1 124 835

1 152 221

1 176 934

15 615

15 401

16 026

67 153

69 074

70 855

228

194

175

1 207 831

1 236 890

1 263 990

Szövetkezet

Vállalkozás összesen Költségvetési és társadalombiztosítási szervezet Nonprofit szervezet MRP-szervezet Összesen

Magyarországon regisztrált szervezetek száma Forrás: http://www.ksh.hu/pls/ksh/docs/body_fontosabb_adatok_eves.html

60


6. számú melléklet Működő szervezetek száma Megnevezés

2002 01.jan

2003 31.dec

01.jan

31.dec

Jogi személyiségű társas vállalkozás

151 152

171 584

164 434

185 606

Ebből: korlátolt felelősségű társaság

138 478

158 342

151 580

171 858

Szövetkezet Jogi személyiség nélküli társas vállalkozás

5 442

5 392

5 275

5 546

193 748

213 760

206 763

223 659

Ebből: betéti társaság

161 208

180 534

173 884

190 035

Egyéni vállalkozás

442 900

474 678

441 445

473 238

Vállalkozás összesen

787 800

860 022

812 642

882 503

Költségvetési és társadalombiztosítási szervezet

15 621

15 401

15 401

16 026

Nonprofit szervezet

67 147

69 074

69 315

70 855

228

194

194

175

870 796

944 691

897 552

969 559

MRP-szervezet Összesen

Magyarországon működő szervezetek száma Forrás: http://www.ksh.hu/pls/ksh/docs/body_fontosabb_adatok_eves.html


ÁFA

Társasági adó

Németország

15

46

Franciaország Spanyolország Olaszország Írország Finnország Ausztria Magyarország

17 15 23 21 22 20 25

35 35 36 20 28 34 18

Adónemek összehasonlítása Forrás: Pitti 2001:11.o.

61



Mikrovállalat

Kisvállalat

Közepes vállalat

Nagyvállalat

10-49 fő

50-249 fő

250 fő felett

Összesen

24 965

4 928

1 074

806 531

3,10%

0,60%

0,20%

100%

Összesen 0 fős

1-9 fő

515 125

260 439

0-9 fő 775 564

63,80%

32,30%

96,10%

A működő vállalkozások száma és megoszlása nagyságkategóriák szerint 2001. június 30-án Forrás: Kis- és középvállalkozások a magyar gazdaságban. KSH, Budapest 2002: 3.o.

62


9. számú melléklet Mélyinterjús vázlat •

Vállalkozás ágazata?

•

Vállalat foglalkoztatottainak száma?

•

Székhelye?

•

Nettó árbev. 700 mó Ft alatt/ 4000 mó ft alatt?

•

Mérlegfőösszeg 500 mó ft alatt/ 2700 mó alatt?

•

Kor?

•

Nem?

•

Beosztás?

•

Úgy érzi elég információval rendelkezik a várható változásokkal kapcsolatban ahhoz, hogy a cégét megfelelően felkészítse a csatlakozással járó változásokra?

•

Ön szerint az EU tagság előnyös lesz az ön cégének?

•

Termékeinek/szolgáltatásának árai változnak a csatlakozást követően?

•

Tart attól, hogy alkalmazottai elvándorolnak az EU csatlakozás hatására?

•

Ön szerint a bérek emelkedni fognak a csatlakozás hatására?

•

Ön szerint cége piaci helyzetét közvetlenül befolyásolni fogja a csatlakozás?

•

Nagyobb versenyre/ több versenytársra számít?

•

Mit tettek eddig a felkészülés érdekében? Készítettek akciótervet? A vállalkozás mely területein? Hol érzik a legfontosabb hiányosságokat?

•

Vett részt a cég ISPA, Phare, SZVP stb. pályázaton?

•

Vette már igénybe pályázatíró cég segítségét? Ha nem tervezi?

•

Figyelik a céget érinthető pályázatokat? Hogyan?

•

Tervezik-e, hogy „EUs” forrásra pályázzanak? Milyenre?

•

Tervezik új piacokra való belépést az EU csatlakozást követően? Ha igen, hova tervezik a belépést?

63


Irodalomjegyzék ¾ Belyó Pál: Körkérdés az EU-csatlakozásról és a gyzadaságpolitikai mozgástérről-I. rész. KÜLGAZDASÁG, XLVIII. Évf. 2004/1 9-13.o. ¾ Blahó András: Európai integrációs alapismeretek. Aula Kiadó. Budapest. 2002 ¾ Czuczai, J.- Ficzere Lajos.: Európa A-tól Z-ig. Institut für Europäische Politik. Belgium 1997 ¾ Éltető, A. –Meisel S.: Technikai akadályok az EU-val folytatott kereskedelemben – egy kérdőíves felmérés eredményei. Külgazdaság, XIV. évf. 2001 április, 52-63.o. ¾ Dr. Farkas György: EU integrációnk vállalati szemmel. Integrációs Stratégiai Munkacsoport. Budapest. 1997 ¾ Farkas György-Hegedűs Miklós-Viszt Erzsébet: Vállalati helyzetkép az EU-integrációs és –csatlakozási kilátásokról. EURÓPAI TÜKÖR, 1998. 3. szám 1-21.o. ¾ Forman Balázs. Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai. Európai Bizottság Magyarországi Delegációja. Kner Nyomda Rt. Budapest, 2001. ¾ Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról. Kézikönyv kis- és középvállalkozóknak. GKM. Budapest. 2002. ¾ Horváth Zoltán. Kézikönyv az Európai Unióról. Euro Info Service. Budapest 1999. ¾ Iványi Károly: Perspektívák és dilemmák európai uniós csatlakozásunk küszöbén. EU Working Papers. 3/2002 64


¾ Juhász P. – Mohácsi K.: Az Eu csatlakozás hatása a hazai élelmiszeriparra. Közgazdasági Szemle, XLVIII. Évf. 2001. május 442-456.o. ¾ Kozma Ferenc: A FÉLPERIFÉRIA. Külgazdaság-stratégiai kiindulópont Magyarország számára az ezredvégen, Aula. Budapest 1998

¾ Madari Ákos: EURÓPA 2010 Gyakorlati kézikönyv az Európai Unió jelenéről és jövőjéről. Euro Info Service. Budapest. 2001

¾ A Magyar EU Bővítési Tanács ajánlásai 2003. Európa 2002, IV. évf. 3. szám 2003. szeptember, 85-102.o. ¾ Melega Tibor: Ausztria EU- csatlakozásának tanulságai. EURÓPAI TÜKÖR, 1997. 3. szám 12-13.o. ¾ Pitti Zoltán: Az EU csatlakozás és a nemzetközi pénzügyek, a vállalkozásokat

érintő

adózási

kötelezettségek

változása.

Mimeo.

Budapest. 2001 ¾ Práger László: Európából a bővülő Európába. Aula Kiadó. Budapest. 2000 ¾ Dr. Román Zoltán: A kisvállalati politika az Európai Unióban és Magyarországon. Ipari Szemle, 1994. 6. szám ¾ Dr. Román Zoltán: A kis- és középvállalatok és az EU-csatlakozás Magyarországon. EURÓPAI TÜKÖR, 1998. 3. szám, 23-30.o. ¾ Dr. Román Zoltán: A Nemzeti Fejlesztési Terv és a kis- és középvállalatok. EURÓPAI TÜKÖR, 2003. 6. szám, 83.-92.o.

65


¾ Szanyi Miklós: Az EU csatlakozás hatása a kis- és közepes vállalkozásokra Magyarországon (Az OM NKFP 5/020/2001. számú projekt keretében készült tanulmány) Budapest, 2002 ¾ Tejnóra Tibor: A vállalkozói szféra versenyképességének javítása az EU csatlakozás érdekében. Gazdaság és Gazdálkozás, 1998. 10. szám, 3-7.o. ¾ Wim Kok: Enlarging the European Union. Achievements and Challenges. Report of Wim Kok to the European Union. 26 March 2003. European University Institute, Robert Schuman Centre for Advanced Studies ¾ www.eu.mti.hu ¾ www.eutanfolyam.hu ¾ www.fn.hu ¾ www.europa.eu.int ¾ www.magyarorszag.hu

66

SZAKDOLGOZAT 2004 Farkas Melinda

Recommend Documents